Futás az Emberi Jogokért 6. oldal A
MAGYARORSZÁGI
Üzenet az olvasónak z a megtiszteltetés ért, hogy én mutathatom be Önnek az „Ember és Szabadság” – a világ számos országában jelenlévõ „Freedom” magazin magyarországi megjelenésének – elsõ számát. A „Freedom” a Szcientológia Egyház emberi jogi nézeteinek ad hangot 1968 óta, és ma szerte Európában, Észak- és Közép-Amerikában és Ausztráliában, összesen 17 országban adják ki. Ebben a számban és a következõ számokban is arra törekszünk, hogy az emberi szabadságjogokat és a társadalmi irányelveket érintõ olyan ügyekrõl tájékoztassuk Önt, amelyekkel ritkán lehet találkozni a hagyományos médiában. Továbbá az a célunk, hogy kielégítsük a Szcientológiával kapcsolatos állandóan növekvõ tájékoztatási igényt, rendszeresen megjelentetünk cikkeket hitünkrõl és tevékenységünkrõl. Legalább egyszer már mindannyian hallottuk, hogy „a világ 2001. szeptember 11-én megváltozott”. Ez sok vonatkozásban nagyon is igaz. Bár a támadások nehezét Amerika viselte, a következmények világszerte a mai napig érezhetõek. És mindannyian éreztük, hogy azon a napon egy fenyegetõ új világba léptünk át. Mindazonáltal szeptember 11. igazából nem valami új világot jelzett. Csupán ráébresztett minket saját létezõ világunk valóságára – és ez a valóság, akár tetszik, akár nem, azt jelenti, hogy valamennyien hozzá vagyunk láncolva bolygónk távoli sarkaiban történõ eseményekhez és körülményeihez. A világgal kapcsolatos új tudatosságunk eredménye egy másik realitás is, nevezetesen az, hogy a leginkább jelen lévõ veszélyek nem abban rejlenek, hogy a terroristák mit tehetnek velünk, hanem abban, hogy hogyan kezeljük a saját
A
SZCIENTOLÓGIA
félelmeinket és elõítéleteinket, valamint a saját közösségünkben is mindig jelen lévõ bajokat. Már régóta – jóllehet ismerõsebb, mégis alattomosabb – erõk támadásainak vagyunk kitéve: elõítéleteknek, intoleranciának, drogok okozta társadalmi csapásoknak, bûncselekményeknek, erkölcstelenségnek és írástudatlanságnak. A fentiek következtében legyengült és leépült társadalmunk nincs abban a helyzetben, hogy a világ eseményeire megfelelõen válaszoljon, és sokkal valószínûbb, hogy az intolerancia, az erõszak, a bûnözés és a háború súlya alatt összeomlik. Közösségeinket és társadalmunkat csak akkor tudjuk arra a szintre felemelni, amely jövendõ generációink számára garantálja a hosszú távú túlélést és boldogságot, ha ezen globális társadalmi bajokat számos kultúra és számos intézmény összefogásával támadjuk meg. Az „Ember és Szabadság” elsõ száma e jövõ létrehozásának a lehetõségérõl szól. Amit Ön az „Ember és Szabadság”ban a Szcientológusokról olvasni fog, és arról, hogy mire törekszünk, olyan igaz információ, amelyet valószínûleg még sem a sajtóban nem olvasott, sem a TV-ben nem látott. Ezért arra kérjük, hogy olvassa el újságunkat, és saját maga tájékozódjon a Szcientológia Egyházról, illetve arról, hogy kik vagyunk és mire törekszünk. Remélem, hogy az „Ember és Szabadság” elsõ számát és a késõbbi számait is informatívnak és érdekesnek fogja találni. Nagyon örülnék, ha kérdéseivel vagy megjegyzéseivel felkeresne engem. De nagyon szívesen látjuk akkor is, ha személyesen keresi fel a Budapesti Szcientológia Egyházat vagy bármelyik magyarországi Szcientológia missziót. Ajtóink mindig nyitva állnak Ön elõtt.
EGYHÁZ
LAPJA
ELSÕ
SZÁM
SZINTÉN EBBEN A SZÁMBAN: A DEMOKRÁCIA ÉS A TÜRELEM MEGÕRZÉSE Dr. Szikinger István alkotmányjogász az alapvetõ emberi jogok védelmérõl Magyarországon.
– Cikk az 7. oldalon www.scientology.org
Levélcím: 1399 Budapest, Pf.: 701/215 Telefon/Fax: 268-9920
MÁJUS
Megoldás az országos drogproblémára
NORDFOTO
Az olyan alapvetõ jogok megtartása, mint a gyülekezési, lelkiismereti és vallásszabadság, folyamatos éberséget igényel.
Grózli Zoltán szerkesztõ
2002
Magyarországon súlyosbodik a drogprobléma a fiatalok körében, ugyanakkor egyfajta erõfeszítést tapasztalhatunk a megelõzés „gyökeres kiirtására”. Az elsõrendû nemzeti teendõ az oktatás és megelõzés szorgalmazása. emrég láttam egy filmet a tévében. Késõn este adták, amin nem is csodálkoztam, mert annyira meghökkentõ volt, hogy több hétig a film körül keringtek a gondolataim. 16 év körüli amerikai nagyvárosi suhancokról szólt, akik „nagykanállal” eszik az életet. A kábítószer és a szex körül forog minden az életükben. A suliból már kimaradtak, egész nap lógnak az utcán, szüleiktõl lopnak pénzt kábítószerre és közben egymás között terjesztik azt a HIV vírust, melyrõl nem is tudják, hogy valamelyikük vérében
N
már csak arra vár, hogy MINDENT elpusztítson. Félelmetes hatással volt rám a film. Még most is magam elõtt látom azt a 16 éves babaarcú kislányt (aki 30 évesnek néz ki), görnyedt háttal ül egy fotelben egy kétes értékû buli után, hiányos öltözetben, lehajtott fejjel, meredten néz maga elé, ruhája, haja koszos, talán még az izzadság és a pia szagát is érzem… … még csak most született, és már nem él… Elvesztette az önbecsülését, a tisztességét, a reményt. Egyszóval halott.”
Ez a TV-ben látott forgatókönyv egyre növekvõ mértékben válik valósággá Magyarországon. 1995 és 2000 között a drogfogyasztók száma a 15-19 éves fiúk körében a tízszeresére nõtt, és hatszorosára az ugyanilyen korú lányok körében. Ugyanebben az ötéves periódusban a drogfogyasztók száma minden életkorban a háromszorosára nõtt. Az elmúlt 6 évet tekintve 2001-ben lassult le elõször a fiatalság és mások körében is az illegális drogfogyasztók számának, illetve az egészségügyi intézményekben kezeltek számának növekedése. A trend folytatását segítendõ a tisztségviselõk most módokat keresnek arra, hogy ne a drogbirtoklást büntetõ törvényeket, hanem a megelõzést erõsítsék. Topolánszky Ákos, megbízott államtitkár 2001 decemberében a BBC Worldwide egy epizódjában úgy nyilatkozott, hogy Magyarország már az Európai Unióba lépés elõtt csatlakozni tud az
Folytatás a 2. oldalon
2.
OLDAL
EMBER
Megoldás az országos drogproblémára Folytatás az 1. oldalról Európai Unió megelõzéssel foglalkozó intézményhálózatához. Magyarországon már 56 városban szerveztek meg helyi koordinációs fórumokat, amelyek a drogfogyasztók problémáival foglalkoznak. „Ebben a munkában a kormány az egyházak és a civil szervezetek segítségére is számít” – mondta Topolánszky Ákos. „Azzal a céllal, hogy a drogmegelõzõ programok hatékonyságát javítsuk, a jövõ évben olyan komoly sajtókampányt indítunk, amelynek meg kell gyõznie a fiatalokat.”
Rosszabb, mint az eredménytelenség A megelõzésre helyezett hangsúly nyilvánvalóan sokkal sikeresebb, mint azoknak a korábbi tisztségviselõknek a jóllehet rövid életû, de annál rombolóbb vezérelve, akik korábban országunk drogpolitikáját irányították vagy befolyásolták. Az olyan módszerekkel, mint pl. az „ártalomcsökkentõ” programok – beleértve a heroin legalizálását és a droghelyettesítõk, pl. a Depridol használatát is – és az úgynevezett „könnyû” drogok engedélyezésével, a statisztikák szerint, nem történt elõrelépés a drogfogyasztás csökkentésében. A tanulmányok már régóta azt mutatják, hogy az ilyen módszerek eredményes drogrehabilitáció és megelõzést hangsúlyozó oktatás hiányában nem fékezik meg a fogyasztást. Az olyan drogpolitika, amely különbséget tesz káros és „kevésbé káros” drogok között, és eleve kudarcot jóslóan vélekedik a helyzet megoldását illetõen, az elbátortalanítja a rehabilitáció és a megelõzés erõit. Magyarország már megérezte az ilyen „szakmailag irányított” drogpolitika következményeit. Megalakítása után mindössze három hónappal a Veér András pszichiáter vezette, drogmegelõzési célból alakult minisztériumközi tanácsot már fel is oszlatták – nemcsak az eredménytelensége miatt, hanem mert Veér András a könnyû drogok engedélyezését támogatta, ami pedig homlokegyenest ellenkezõje a megelõzésnek. Veérnek a drogmegelõzéssel kapcsolatban a Mentálhigiénés Program fõbiztosaként is volt felelõssége, még akkor is, ha tudjuk: hamar leváltották, mivel a pozíciója milliókba került az országnak, ugyanakkor semmilyen eredményt nem tudott felmutatni. Veér hivatali ténykedésében volt még valami, valami, ami ártalmasabb, mint az eredménytelenség. Megalakulása pillanatától kezdve a Mentálhigiénés Iroda olyan erõfeszítésbe kezdett, hogy a korábbi országos drogmegelõzési kampányt (amely arra
ösztönözte az embereket, hogy „Ne csináld, különben megbetegszel”) olyan „információs” kampányokkal váltsa fel, amelyeket arra terveztek, hogy megtanítsák a polgárokat „biztonságosan” használni a drogokat, „elkerülendõ a káros következményeket”.
Az „ártalmatlan” drogok reklámozása Ha kellemetlen arra gondolni, hogy az országos drogmegelõzési stratégiánkért felelõs tisztségviselõk inkább a drogok úgynevezett „biztonságos használatáról” prédikálnak, mint a megelõzésrõl, akkor érdemes azt is fontolóra venni, hogy Veér András pszichiáter az úgynevezett könnyû drogok „ártalmatlanságának” a szószólója. 1994 szeptemberében Veér doktor a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta, hogy a könnyû drogok „ártalmatlanságát” hatékonyan kellene ismertetni. 1997 áprilisában pedig a televízióban a következõt jelentette ki: „Mindenkinek tudnia kell, hogy a hasis nem olyan veszélyes, mint a heroin” – csak azt a kõkeményen megalapozott tényt felejtette ki, hogy a hasishoz hasonló könnyû drogok vezetnek el a kemény drogokhoz, amilyen a heroin is. Gyakorlatilag egyetlen heroinfüggõ sem heroinnal kezdte. Veér kiállása a könnyû drogok hamis „biztonsága” és „ártalmatlansága” mellett kéz a kézben jár a drogfüggõség megoldása kapcsán prédikált eleve kudarcra itéltetettséggel. Amikor a már említett 1997 áprilisi TV-interjúban a rehabilitáció témája merült fel, akkor Veér meghajolt Dr. Rigó Tamás véleménye elõtt, akit a drogterápia legjobbjaként írt le. Dr. Rigó arról tájékoztatta a nézõket, hogy azokkal a drogfüggõkkel kapcsolatban, akik le akarnak szokni a drogokról, az õ megközelítése abból áll, hogy azt mondja nekik: „Nem hiszem el!” Továbbá azt mondta a nézõknek, hogy a drogfüggõség társadalmunk olyan furcsasága, amelyhez a társadalomnak „alkalmazkodnia” kell. Ezek után nem különösebben meglepõ, hogy dr. Rigó azt is kijelentette, hogy már õ maga is kipróbált néhány kábítószert, és õ orvos, és õt nem érdeklik a „törvényben elõírt szabályok”. Az emberek ebben az idõszakban nem hallhattak semmilyen Veér által ajánlott vagy támogatott törvényrõl, amely megállította volna a – különösen a fiatalok körében – járványos méreteket öltött drogfogyasztást és a drogfüggõséget. Ehelyett fõképp arról hallhattak, hogy Veér aktív támogatója egy olyan törvénynek, amely a vallások jogait és szabadságát korlátozza Magyarországon.
A könnyû drogok hamis „biztonságának” és „ártalmatlanságának” védelmezése kéz a kézben jár a káros szenvedélyek megoldásával kapcsolatos kishitûséggel.
ÉS
SZABADSÁG
Ez a hozzáállás meglehetõsen furcsa, hiszen az egyházak hagyományosan azok a csoportok, amelyek a leginkább drogmentesek, és amelyek drogfelvilágosító, drogmegelõzõ és drogrehabilitációs programokkal is foglalkoznak.
Kezdeményezés a megelõzésre Az ilyen hamis propaganda és a drogokkal szembeni harcban eleve kudarcot jósló üzenetek eredménye legjobb esetben is egy összezavarodott közönség, legrosszabb esetben pedig a drogfogyasztás fokozódása. A tényszerû drogellenes oktatásnak – vallják a „Mondj nemet a drogokra, mondj igent az életre” kampány aktivistái – országosan is elsõbbséget kell élveznie. Olyan oktatás nélkül, amely valóban tájékoztatná a fiatalságot és a felnõtteket a drogokról és arról, hogy mit tegyenek, nem tudunk nagy hatást elérni a droghasználat és a függõség visszaszorításával kapcsolatban.” Az európai „Mondj nemet a drogokra, mondj igent az életre” kampány a Szcientológusok kezdeményezésére indult el Svájcban 1989-ben azzal a céllal, hogy a fiatalokat és az idõsebbeket egyaránt tájékoztassa és oktassa a drogokról, illetve hogy a drogmentes életet népszerûsítse. Ez a kampány Magyarországon 1999-ben indult útjára. A polgárok azzal járulnak hozzá a drogmentes társadalom létrehozásához, hogy kinyilvánítják elkötelezettségüket a drogmentesség mellett. Az egyház ingyenes tájékoztató füzetei, amelyeket az embereknek kiosztanak, tényleges adatokat tartalmaznak a drogok veszélyeirõl, arról, hogy mit tartalmaznak, és hogy mi történik valójában, ha az ember használja õket. A Magyarországon eddig kinyomtatott füzetek az extasyról, a cannabisrõl és a heroinról szólnak. Hamarosan megjelenik egy szülõknek szóló ismertetõ összeállítás, és elõkészületben van egy kokainról szóló új füzetet is. A Szcientológusok úgy tartják, hogy míg az orvosi gyógyszereknek megvan a szerepük a fizikai betegségek és sérülések enyhítésében, addig a pszichotropikus (vagyis az elmeállapotot befolyásoló) szerek veszélyesek és ártalmasak nemcsak fizikailag, hanem mentálisan és szellemileg is. A Szcientológusok nemzetközi szinten is teljesen drogmentes közösségeket alkotnak. A Szcientológia egyházak tanácsadói és képzési szolgáltatásokat nyújtanak, amelyekkel hatékonyan lehet kezelni azokat a valódi okokat, amelyek miatt az emberek a droghoz fordulnak, továbbá a világ számos országában szervezik meg és támogatják a drogellenes oktatást és a drogmegelõzõ kampányokat. Az egyháztagok ezen kívül az igen népszerû Narconon Rehabilitációs Programot is támogatják, amelynek 31 országban 106 központja van. A program a hosszú távú rehabilitáció terén 70 %-os sikerességi mutatóval mûködik. A Narconon kizárólagos alkalmazója annak a drogrehabilitációs módszernek, amelyet L. Ron Hubbard dolgozott ki. A világ legnagyobb drogrehabilitációs létesítménye, amely az egyesült államokbeli Oklahoma államban található, a Narconon mód-
A magyarországi „Mondj NEM-et a drogokra! Mondj IGEN-t az életre!” kampány önkéntesei felvilágosítást adnak a drogokkal kapcsolatos tényekrõl – segítve ezzel az embereket, hogy felelõsségteljes döntést hozhassanak –, és mind a fiatalokat, mind a felnõtteket a drogmentes életre bíztatják.
szereivel dolgozik. Bár L. Ron Hubbard a Szcientológia Egyház megalapítója is egyben, a Narconon világi szervezet, és a szolgáltatások mindenki, tehát nem-szcientológusok számára is elérhetõek.
Hosszú távú megoldások A drogfüggõk számára az egyetlen igazi válasz a rehabilitáció, és nem azok a „megoldások”, amelyek arra törekednek, hogy rávegyék a drogfüggõt, birkózzon meg a függõségével. A drogprobléma szakértõi és megfigyelõi rámutatnak, hogy hosszú távon mennyire eredménytelenek az olyan megoldások, mint pl. a heroinfüggõk kezelése legális herointartalmú gyógyszerekkel vagy „droghelyettesítõkkel”. Miközben úgy tûnik, hogy enyhíthetik a drogfüggõség bûnözési és egészségveszélyeztetõ hatásának fenyegetõ problémáját, az alapproblémát valójában soha nem fogják megoldani. Ezeket a legjobb esetben is gyors kényszermegoldásoknak titulálhatjuk, de többnyire szándékos erõfeszítések arra, hogy a drogfüggõket ellenõrizhetõvé tegyék, hogy ilyen módon valaki hasznot húzhasson belõlük. Az ilyen drogprogramok „mellesleg” azt is eredményezik, hogy a drogfüggõk helyzetét legalizálják ahelyett, hogy a – bár gyakran fáradságos, de megoldást hozó – rehabilitációval próbálkoznának.
Ez annak az elfogadását jelenti, hogy egyes rehabilitációs erõfeszítések kudarcot vallottak. De kérdezzük csak meg bármelyik heroin-függõ szüleit, hogy tényleg azt akarják-e, hogy a gyermekük receptre kapja a heroint, vagy valami droghelyettesítõt szedjen? A válasz teljesen egyértelmû: „csak azon a napon kapjuk vissza gyermekünket, amikor az tökéletesen drogmentes lett.” És miközben a függõséget, a hozzá kapcsolódó bûncselekményeket és az egészségügyi problémákat meg kell céloznunk, legalább akkora erõfeszítéssel és anyagi eszközökkel kell nekilátni a drogellenes oktatásnak is. A drogellenes oktatásnak a kemény tényeket és a bizonyítékokat kell magában foglalnia, nem pedig olyan taktikai lépéseket, amelyek félelmet próbálnak kelteni, vagy épp a fiatalokat provokálják, és arra ösztönzik õket, hogy próbálják ki a drogokat. A tények ismeretében az emberek indulatok nélkül, saját józan eszük alapján fogják elkerülni a drogokat, mivel nem akarják tönkretenni magukat mentálisan, fizikailag vagy szellemileg. Csak ez a megközelítés ellensúlyozhatja a mindig jelen lévõ hatalmas nyomást. Mindez a társadalmi és civil szervezeteken, az egyházakon, iskolákon, a szülõk és a fiatalok közösségein múlik. Ezek a szervezetek képesek megnyerni a drogharcot, függetlenül attól, hogy jelenleg milyen irányelvek szerint mûködnek. Az oktatás az egyetlen hatékony megelõzési forma, a rehabilitáció pedig az egyetlen tartós gyógymód. További információért a „Mondj nemet a drogokra, mondj igent az életre” elnevezésû szövetségrõl, vagy ingyenes kiadványainkért forduljon bizalommal szerkesztõségünkhöz.
EMBER
ÉS
SZABADSÁG
3.
OLDAL
DROGMENTES KAPITÁNYOK
A drogokkal való visszaélés megállítása – még mielõtt elkezdõdne A Drogmentes Kapitányok feladata a gyerekek felvilágosítása a kábítószerek hatásairól. Ez a fiataloknak szóló drogellenes program a Szcientológia Egyház „Mondj NEM-et a drogokra! Mondj IGEN-t az életre!” elnevezésû kampányának része.
A
szülõkkel és tanárokkal együttmûködve, kampányszervezõk és önkéntesek tereken, parkokban és játszótereken beszélnek a gyerekekkel a kábítószerek veszélyeirõl, és Drogmentes Kapitánnyá avatják õket. A felavatott
gyerekek esküt tesznek, és ezután már õk is jogosultak Drogmentes Kapitányokká avatni a társaikat. Néhány pont a kapitányi eskübõl: •Drogmentes életet élek. •Megmutatom barátaimnak, hogy drogok nélkül vidámabb az élet. •Jó példát mutatok minden gyereknek azzal, hogy elöl járok az úton a drogmentes Magyarországért. Természetesen nem csak gyerekek lehetnek Drogmentes Kapitányok. Erre a legjobb példa a PA-DÖ-DÖ. Felesküdött Drogmentes Kapitánnyá Falusi Mariann és Lang Györgyi is. Sõt az õ elõadásukban lehetett hallani a Juventus Rádióban „A Drogmentes Kapitány dalát” is, amit szcientológus mûvészek irtak. Tihanyi Tóth Kinga, szinésznõ szintén aktív Drogmentes Kapitány. Elõadásokon és a médián keresztül segített a program széleskörû megismertetésében. „A gyerekek mesélik, hogy a szüleik nagyon örültek, hogy õk Drogmentes Kapitányok lettek”, mondja Kinga. A Drogmentes Kapitány elnevezésû program 2000-ben indult, és néhány hónap alatt Kinga és csapattársai 2.500 Drogmentes Kapitányt avattak fel. Ez heti 3-4 rendezvényt jelentett, és rendezvényenként 40-50
újabb fiatalt, akik megtudták az igazat a drogokról, és a program fogadalma szerint megesküdtek, hogy drogmentesek maradnak. „Amikor csatlakoztam a kampányhoz, nem számítottam ilyen hamar ekkora sikerre”, – meséli Kinga. Sok fiatal kapitány szívesen avatja fel barátait és a családját is, és lelkesen terjeszti a drog-
A kábítószermentes életet népszerûsítõ Drogmentes Kapitány elnevezésû kampány már több ezer magyar gyermeket ért el.
mentes élet üzenetét. Az egyik kis gyerek nemrég büszkén mesélte Kingának, hogy õ otthon a család-
jában és a környezetében 10 embert avatott Drogmentes Kapitánnyá. „Minél több gyermekhez ér el az
üzenetünk és minél több gyerek marad távol a drogoktól, annál boldogabb és fényesebb jövõ vár rájuk – és mindannyiunkra.” – mondta Kinga.
A tények ismerete és használata Törvényesítés, dekriminalizáció, „kárminimalizálás”. Napjaink drogokról szóló politikai diskurzusa nem szûkölködik a stratégiákban és a közhelyekben. Néhányan már teljesen feladták a drogprobléma végleges megoldását, és csak a drogok nyomában hagyott károk minimalizálására törekednek. Miközben a már függõknek és a drogtól hanyatló közösségeinknek törõdésre van szükségük, az egyetlen hosszú távú válasz a képzés és a megelõzés. Csak ekkor lesz bármi esélyünk arra, hogy biztosítsuk gyermekeink és azok gyermekei biztonságát. A Szcientológia Egyház közönségszolgáltatásként nagyon pontos adatokat tartalmazó felvilágosító füzeteket oszt szét, amelyeket, mint a létezõ leghatékonyabb fegyvert használhat bárki a drogok legyõzésére.
ÉS EZEK A TÉNYEK. Igazság a „fû”-rõl: A propaganda, miszerint a marihuána „nem annyira rossz”, mint más drogok, hazugság. Extasy, az áruló leleplezése: Ez az „új” drog egyáltalán nem új, a veszélyei évtizedek óta dokumentálva vannak. Heroin: halál a vérben: A leghalálosabb és leginkább függõséget okozó drog: a története, és hogy hogyan hat a függõ személyre, és miért. Drogok és gyerekek: Mit tehet Ön? Hasznos útmutató szülõknek, tanároknak és fiatalokkal foglalkozó nevelõknek arról, hogyan informálják a gyerekeket a drogokról.
Mondj nemet a drogra, mondj igent az életre! Vegye fel a kapcsolatot a Szcientológia Egyházzal! 1399 Budapest, Pf.: 701/215 Telefon/fax: 268-9920 A Szcientológia Egyház által szponzorálva
4.
OLDAL
EMBER
Vallásellenes törvényhozási program Magyarországon a vallásokat elnyomni akaró törvényjavaslat mögött meghúzódó dolgokat vizsgálva a francia szélsõségesek és a kínai Vivien, szélsõséges kommunista rezsim szimpati- Alain francia kormányhivatalnok példáját, aki a kommunista Kínával való közösségvállalása folytán zánsainak intrikáit találjuk. nemzetközi botrányt okozott, magyar politikusok is követték.
zok a politikusok, akik 2001 végén a magyar törvényt javasolták – név szerint Szászfalvi László és Balogh László a Magyar Demokrata Fórumból – nyíltan Franciaországot jelölték meg „példaképül”. Az egyetlen másik ország, amelyik hasonlóképpen Franciaországot választotta példaképének, a kommunista Kína volt, amely tökéletes eszköznek látta a törvényt arra, hogy elnyomja a Falun Gong vallási mozgalom tagjait és az ott engedéllyel nem rendelkezõ katolikusokat, akik arra törekedtek, hogy megszabaduljanak az állami elnyomástól.
A
A források mindazonáltal azt mondják, hogy a Franciaországhoz való vonzódás hátterében több dolog áll, mint ami a felszínen látható. 1998 és 1999 folyamán Alain Vivien (a franciaországi diszkriminatív vallásellenes törvényjavaslat atyja) közép- és kelet-európai országokba utazott, hogy „együttmûködést” eszközöljön ki a vallási kisebbségek korlátozását illetõen. Erõfeszítéseinek gyümölcseirõl 1999-ben Franciaországban, egy Lyonban tartott konferencián tett megjegyzésében azt mondta, hogy „végre a közép-európai országok… is akcióba kezdtek” a vallási kisebbségek ellen.
Fõként Magyarországra vonatkozóan az hírlik Viviennel kapcsolatban, hogy kifejezetten fenyegetõzött: ha az ilyen jellegû korlátozásoknak nem szereznek aktívan érvényt, akkor Franciaország nem fogja támogatni belépésünket az Európai Unióba. Ironikus módon épp a Veér és pár más politikus által kidolgozott magyar vallási törvényjavaslat jelent valóságos fenyegetést Magyarország számára az Európai Unióba való elfogadásra vonatkozóan. (Lásd még a „Veér és az emberi jogok” c. cikket az 5. oldalon!)
„A diktatórikus és elmaradott rezsimek módszerei” Ez ideig Alain Vivien nem talált olyan széles körû támogatásra a demokratikus országok részérõl, mint amilyet remélt – mivel sokuk nyugtalan azokkal a közelmúltbeli eseményekkel kapcsolatban, amelyeknek Franciaországban tanúi voltak. 1996 januárja óta Franciaországban a vallási és spirituális csoportok elleni türelmetlenség, sõt erõszak drámaian megerõsödött, amikor is az egyik parlamenti bizottság – az alelnök, Jean-Pierre Brard, kommunista országgyûlési képviselõ által erõsen befolyásolva – kiadott egy jelentést és egy 172 csoportot felsoroló feketelistát. A lista a csoportok széles körét foglalta magában, beleértve a katolikus és a baptista vallásokat, illetve a keleti egyházi közösségeket is. A riasztó Franciaországi fejleményeket az emberi jogi hatóságok nemzetközileg elítélték. 1998-ban a parlamenti bizottsági jelentés javaslatai alapján megalakult a Francia Miniszterelnöki Hivatalban az úgynevezett „Szekták Elleni Harc Minisztériumokközi Küldetése” (La Mission Interministerielle de Lutte Contre les Sectes = MILS). Vivient, a korábbi kül-tisztviselõt kérték fel a MILS vezetésére. Miért éppen õt? Mert õ már nagy háttérrel rendelkezik a vallásokkal szemben irányuló politikai intoleranciában, és mert 1998-ban Franciaországban õ volt a vezetõje egy szélsõséges, magánkezdeményezésû vallásellenes csoportnak is. Vivien ideálisan megfelelt a feladatra. Vivien és vele együtt a MILS tevékenysége nyomán kritikák áradata zúdult Franciaországra felháborító és erõszakos taktikájuk miatt, valamint amiatt, hogy elutasították a párbeszédet azokkal a vallási és emberi jogi vezetõkkel, akik kifejezésre juttatják a vallásszabadság támogatását. A Vivien-féle „diplomáciát” megismerve Aaron Rhodes, a Nemzetközi Helsinki Szövetség vezetõje a következõket volt kénytelen írni a MILS vezetõjének: „Zavarban vagyok mind Ön, mind francia polgártársai miatt, mert Önök a vádaskodás és a gyanúsítgatás olyan módszereihez folyamodnak, amelyek azon módszerekre emlékeztetnek, amelyeket idõnként a diktatórikus és elmaradott kormányrendszerek használtak.” A növekvõ népszerûtlenség ellenére Vivien és a MILS buzgó
ÉS
SZABADSÁG
támogatóra talált egy tucat hasonlóan gondolkodó franciaországi politikus személyében. Ezek közül a szélsõségesek közül a kommunista országgyûlési képviselõ, Jean-Pierre Brard (annak a parlamenti bizottságnak az alelnöke, amelyik a Franciaországban létezõ csoportokról készítette a hírhedt feketelistát) és Nicolas About, független szenátor azzal a nyílt szándékkal dolgozott ki egy törvényt, hogy a vallás szabad gyakorlását bûncselekménnyé tegye. Ez a törvény, amelyet késõbb Catherine Pickard országgyûlési képviselõvel együtt felülvizsgáltak, feljogosítja a bírói testületet arra, hogy büntetendõvé tegyen és feloszlasson vallásokat, etnikai vagy filozófiai társaságokat, ha ezeknek a csoportoknak az egyes tagjai – mint egyének – törvénysértõ tetteket követnek el, akár a társaság nevében követték azt el, akár nem. A sors iróniájának tekinthetõ az, hogy ha rájuk alkalmazzuk a törvényt, akkor a legtöbb franciaországi politikai pártot fel lehetne oszlatni, mivel a politikusok számláján az elmúlt pár évben a büntetõ ítéletek százai sorakoznak. Ennek a ténynek nagyon is tudatában lévén, a francia politikusok a „politikai meggyõzõdéseket védve” a politikai pártokat nyíltan KIVONTÁK a törvényük hatálya alól.
Ne kövesd a példát! A jogi, emberi jogi és vallási tekintélyek folytatják a francia törvény elmarasztalását Franciaországban és nemzetközi szinten is. 2001-ben az Európa Tanács a törvény „sürgõsségének és potenciálisan széles körû káros hatásának” köszönhetõen kijelölt egy referenst, hogy vizsgálja ki mind a törvényt, mind a franciaországi vallási intolerancia mögött meghúzódó légkört. Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (OSCE) – mely szervezet, felelõs a stabilitás és az emberi jogok megõrzéséért, így egyike a legfontosabb nemzetközi testületeknek – 2001-ben Hágában és Párizsban tartott konferenciáin jelentõs figyelmet szentelt Franciaországnak. Jóllehet Alain Vivien Európa részérõl nem örvend különösebb támogatásnak, támogatásra talált Keleten – a kommunista Kína kormányának magasabb köreiben. A kínai kormány, a Falun mozgalommal és a katolikus egyházzal szemben elkövetett erõszakosságai miatt ránehezedõ nyomás alatt, most úgy érezheti, hogy Franciaországban lelki társra talált. Ahogy egy Franciaországban megjelent kiadvány írja: „Franciaországot gyakran hozzák fel példaként” a kínaiak számára a vallási és szellemi mozgalmaikkal szemben általuk alkalmazott támadásaik kapcsán.
EMBER
ÉS
SZABADSÁG
A tisztelet kölcsönösnek egyetlen hivatalos kormánytûnik. Vivien 2000 novembe- képviselõ, aki részt vett a konrében hivatalosan részt vett egy, ferencián, illetve talán még a a kínai kormány által támogatott, szektákkal kapcsolatos szimpóziumon, mellyel nemzetközi vitát váltott ki. Néhány héttel a szimpózium után a kínai hatóságok példátlan támadást indítottak a katolikusokkal szemben, fizikailag lerombolva megközelítõleg 1.500 templomot. De a Falun Gong csoporttal kapcsolatban is növelték az elnyomást. A jelenlegi kimutatások becslései szerint, amióta 1999-ben a Falun Gong csoportot betiltották, kb. 50.000 tagja került börtönbe, munkatáborba vagy elmegyógyintézetbe; ugyan- Aaron Rhodes, a Nemzetközi Helsinki Bizottság ügyvezetõ csak becslések szerint kb. 300 igazgatója komoly figyelmeztetést követõjük halt meg rendõrségi bocsátott ki Alain Vivienrõl, a õrizetbe vételben vagy fogoly- szélsõségesen vallásellenes francia táborban. Vivien nem marasz- vezetõrõl. talta el nyilvánosan ezeket az emberi jogokat sértõ erõszakos cselekedeteket. A Freedom magazin arról is kínaiak. Úgy tûnik, Vivien képes a értesült, hogy Vivien 2001 ápritoleranciára is – a lisában részt vett sokkolóan emberiegy konferencián jog-ellenes, erõszaaz oroszországi Nyizsníj Novgo- A törvényt nemzetközi kos cselekedeteket illetõen, már amíg õ rodban, ahol aláírt egy dokumentu- szintenleg kritizálták. és az elõterjesztései támogatást nyermot kínai, oroszországi és 5 másik Szerencsére számos nek.A demokratikus ország magánkezpolitikai vezedeményezésû valország utasította világ tõinek óriási többlásellenes csoport sége szerencsére tagjaival együtt azért, hogy siet- vissza, hogy a Franciák visszautasítja az õ szélsõséges példátessék a törvényhozás foganatosínyomdokaiba lépjen. jának követését – beleértve a magyar tását a „szekták”parlament jelentõs nak titulált vallási többségét is. csoportokkal szemben – és hogy Lásd „A demokrácia és a természetesen a francia törvényt használják mintául. Tudomá- türelem megõrzése” c. cikket is sunk szerint Vivien volt az a 7. oldalon.
Vatikán óva int a vallási megkülönböztetéstõl onáth László magyarországi evangélikus lelkész a magyar vallási törvény közelmúltbeli módosításának tervezetéhez fûzött kommentárjában a következõt jelenti ki: „A Megváltónak lehet joga különbséget tenni egyházak között, de a kormánynak vagy a miniszterelnöknek ehhez nincs joga.” II. János Pál pápa ugyancsak felszólalt a vallási megkülönböztetés ellen, utalva egy hasonlóan elnyomó jellegû törvényre, amelyet Franciaországban fogadtatott el néhány saját érdekeitõl vezérelt intoleráns, szél-
D
sõségesen vallásellenes személy. A Szentszékhez akkreditált új pápai nagykövet, Alain Dejammet megbízólevelének hivatalos átvételekor a pápa beszédében teljes részt szentelt a vallásszabadságnak, ami a többi nyugati demokratikus állam nagyköveteinek felvételekor ugyancsak szokatlan témának számít. Ez különösen Franciaországra vonatkozott. A pápa emlékeztette a nagykövetet, hogy „a vallásszabadság – a szó szoros értelmében – a legelsõ emberi jog”. Ez azt jelenti, hogy olyan szabadság, amelyet nem lehet
5.
OLDAL
Veér és az emberi jogok
z akciók megsértik az EU normáit. Veér András és más politikusok figyelmen kívül hagyják az EU figyelmeztetéseit: „Ilyen törvények és ilyen praktikák nem engedhetõek meg”. A magyarországi vallásszabadság visszaszorítására irányuló törvényhozási törekvések mögött Veér András, az aktív, és sokszínû politikai szerepvállalásáról elhíresült pszichiáter áll. Az õ ideológiai hátterének ismeretében (miszerint az ember kizárólag biokémiai gépezet, és sem Isten, sem szellemi tényezõk nem léteznek) Veér vallásos csoportokkal szemben táplált ellenséges indulatai nem tekinthetõk egészen meglepõnek. Veér doktor javaslatai bíráló szavakat váltottak ki az Európai Unió és különbözõ emberi jogi szervezetek részérõl, mivel azok ellentétben állnak az EU normáival és az EU vezetése által felállított irányvonallal. Az EU elnöksége 1999 végén az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) értekezlete során hivatalosan kiadott „Az Európai Unió állásfoglalása a hit- és vallásszabadság kérdésében” címû jegyzékében bírálta elõször Magyarországnak egy ilyen törvény meghozatalára vonatkozó elképzeléseit. A konferencia idején a Bulgáriában, Magyarországon és Romániában tapasztalható „hit- és vallásszabadsá-
got diszkriminatív módon és szükségtelenül korlátozó törvényekre és gyakorlatra” utalva az EU állásfoglalása kijelenti: „Ilyen törvények és ilyen praktikák nem engedhetõek meg, ezeket hatályon kívül kell helyezni, vagy összhangba kell õket hozni a nemzetközileg elfogadott követelményekkel.” Ezen követelmények közül a legfontosabb az Európai Emberi Jogi Konvenció 9. cikkelye, amely garantálja a vallásszabadságot, illetve a vallás és a hit szabad gyakorlását, és ezt kizárólag világosan körülhatárolt szükségesség esetén és csak törvényileg elõírt módon lehet korlátozni. Az emberi jogi hatóságok véleménye szerint a magyar javaslatok intolerancián alapuló, képzelt „szükségesség”-bõl táplálkoznak. A Magyarországot is tagjai közé soroló Nemzetközi Helsinki Szövetség 2001-es jelentése pedig, amely „Az emberi jogok helyzete az EBESZ régiójában” címmel jelent meg, a következõket írja: „Az EU felhívja a figyelmet az állami semlegesség gyengülésére, kiemelve, hogy az állam szerepe „a tolerancia elõmozdítása”. Rámutat arra is, hogy a tervezett magyarországi korlátozásokat nem annyira a „vallási státusszal való visszaélés elleni hatékonyabb fellépés” motiválja, mint inkább a különféle vallásos meggyõzõdések elleni diszkriminatív és indokolatlan korlátozó tendenciák. Az állásfoglalás „párbeszéd és oktatás útján megvalósuló rugalmas és toleráns megközelítést” sürget. Az Emberi jogok határok nélkül elnevezésû, az EU-nak, az EBESZ-nek és más hivatalos testületeknek jelentést tevõ, vezetõ emberi jogi csoport véleménye szerint a magyar törvénytervezet nem egyeztethetõ össze az állami semlegességgel és az európai normákkal. Az említett normák különbözõ európai alkotmánybíróságok, legfelsõbb bíróságok és az Európai Emberi Jogi Bíróság határozatait foglalják magukban, amelyek az Európai Emberi Jogi Konvenció
kizárólag a magánszférára redukálni… Hátrányosan megkülönböztetni vallásos hiteket, hiteltelenné tenni a vallásgyakorlatok bizonyos formáit nem más, mint a kirekesztés egyik fajtája, amely semmibe veszi az alapvetõ emberi értékek tiszteletét, és végsõ soron gyengíti a társadalom stabilitását, ahol pedig a gondolatok és cselekedetek sokféleségének, valamint jótékony és
testvéries magatartásnak kellene jelen lennie. Ez a feszültség, az intolerancia, az ellenállás és a gyanúsítgatás légkörét alakítja ki, amely légkörben a társadalmi béke nem tud kialakulni.” 2001-ben a Vatikán által szponzorált katolikus szervezet, az „Aid to the Church in need” (ACS) a vallásszabadságról szóló éves jelentésében elítéli Franciaországot a keresztények üldözése miatt. A La
Veér András és néhány politikus figyelmen kívül hagyják az EU figyelmeztetéseit: „Ilyen törvények és ilyen praktikák nem engedhetõek meg”
A
alapelveinek megfelelõen tartják fenn az emberi jogok normáit. Megfigyelõk szerint a vallásokkal kapcsolatos magyarországi törvényhozási törekvések emberi jogokat sárba tipró tendenciái, amelyek nyilvánvalóan nem tartják tiszteletben az EU-normákat, más módon is megnyilvánulnak. Például, Veér Andrásnak, mint Mentálhigiénés Kormánybiztosnak éveken át tartó uralkodása idején országos botránynyá dagadt az emberi jogok megsértése a pszichiátriai osztályokon. Az Emberi Jogok Országgyûlési Biztosának a pszichiátriai intézetekben lefolytatott vizsgálatairól szóló jelentései, valamint az amerikai emberi jogi szakértõk által kiadott ún. Rosenthal-jelentés szépítgetés nélkül tárták fel a magyarországi pszichiátriai osztályokon és intézetekben uralkodó, sokszor embertelen állapotokat. 1998 októberében így ír a Népszava: „A pszichiátriai osztályokon – semmibe véve emberi jogaikat – gyakran minden ok nélkül megalázzák és megbüntetik a betegeket.” Egy ombudsmani vizsgálat nyomán napvilágra került, hogy számos intézetben a legalapvetõbb emberi jogokat is megsértették: a betegeket „kalitka-hálós ágyban” tartva ketrecbe zárták, nem engedték meg, hogy telefonáljanak, gyakran még fürdeniük sem volt szabad. Az elmúlt években nem egyszer panaszt nyújtottak be Veér Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézete (OPNI) ellen a betegek jogainak megsértése gyanújával. Emberi-jogi szervezetek által ugyancsak kivizsgálás alatt áll az OPNI-ba történõ szokatlanul nagyszámú kényszerbeszállítások és a nagyarányú elhalálozásról szóló jelentések ügye is. Magyarországi emberi jogi aktivisták megállapították, hogy az EU emberi jogi normáinak minden megsértése, beleértve a Veér András által javasoltakat is, hátráltatják és ténylegesen veszélyeztetik Magyarország európai integrációját.
Stampa olasz napilapnak adott interjújában Attilio Tamburrini, az ACS római kirendeltségét képviselve, nyíltan kiállt „a keresztények üldözése ellen” bárhol a világon, különösen az iszlám országokban, de Kínában, Kubában, Indiában és Franciaországban is. Az ACS szóvivõje szerint Franciaország, a „szektaellenes” tevékenységén keresztül egy „világi humanista inkvizíciót” vezet be. Tamburrini szerint a kisebbségi vallások elleni új törvény megengedi a kormánynak, hogy „eszméket büntessen meg”.
6.
OLDAL
EMBER
ÉS
SZABADSÁG
A maraton szervezõi egy új kampányt jelentettek be, amely a fiatalokat az alapvetõ emberi jogokra tanítja. A kampányt a hónap elején indították el a fiatalság körében, éspedig egy európai méretû esszéversennyel az emberi jogokról. A magyar versenyt a tíz éves budapesti Stefanek Gábor nyerte, aki a Petõfi Csarnok lelkes közönsége elõtt olvasta fel esszéjét. A finálét tûzijáték jelezte, és az összes futó, mûvész és díszvendég összegyûlt a színpadon, csatlakozva Kasuba L. Szilárdhoz, hogy közösen énekeljenek a Maraton és a nemzetközi tolerancia tiszteletére.
Futás az egységért és a toleranciáért A Maraton nyolc európai országon vezetett keresztül, hogy segítsen véget vetni a vallási és faji megkülönböztetésnek. múlt õsszel egy Európán keresztül vivõ 7.000 km-es futáson Magyarország és hét más európai ország atlétái vitték a tolerancia és egység üzenetét az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez Genfbe, hogy elõmozdítsák az emberi jogok ügyét. A futók – az Európai Maraton az Emberi Jogokért negyedik évfordulóján – már éppen készülõdtek, hogy nekifogjanak a jelképet jelentõ futásnak, amikor megtörtént Amerikában a szeptember 11-i terrortámadás. A Maraton szervezõi és támogatói – a Szcientológia Egyház, keresztények, zsidó közösségek, buddhisták, mohamedánok, emberi jogi csoportok, beleértve az Alapítvány a Vallási Toleranciáért Alapítványt és az ENSZ Barátait is, – valamennyien látták, hogy a Maraton és üzenete minden eddiginél nagyobb jelentõséggel bír.
A
„Most sokkal inkább, mint bármikor, minden jó szándékú vallásnak és embernek egyesülnie kell a tolerancia és béke érdekében – mondta Andrik Schapers, a Maraton egyik szóvivõje. – Az erõszakos tettek a türelmetlenség tetteivel kezdõdnek, amikor egyetlen fanatikus el tudja terjeszteni a gyûlöletet a tömegekben. A világ vallásainak példát kell mutatniuk a békérõl, a barátságról és a kitartásról.” Magyar, cseh, osztrák, német, svájci, francia, olasz és spanyol futók csapatai vettek részt a négyhetes Európai Maraton az Emberi Jogokért futásán, melyet hivatalosan szeptember 25-én Budapesten indítottak útjára. Minden nemzet csapata a saját országából indult, és valamenynyien Genfben találkoztak egységes csapattá tömörülve. Budapesten kétezer ember gyûlt össze Vajdahunyad váránál, hogy megnézze a futók „béke-fáklyájának” fényét, és lelkesen elbúcsúztassa õket. Schapers és az atléták vezették a tömeget a nem messze lévõ Petõfi Csarnokhoz, a budapesti Koncert az Egységért elnevezésû szabadtéri rendezvény helyszínére. A négyórás koncert elõadásain és beszédein olyan sporthírességek vettek részt mint Robert Lions Shaolin lelkész és kungfu világbajnoki címtartó valamint Mizsér Attila öttusa olimpiai és világbajnok.
Nemere István író az USA szeptember 11-i tragédiájáról beszélt, és támogatta a Maraton szervezõit azon erõfeszítésükben, hogy javítsák az emberi jogokat a világon. „Amíg mások csak beszélnek ezekrõl a dolgokról – mondta –, ti valóban kimentek oda, és tesztek is valamit.” A fellépõ mûvészek között ott volt Vincze Lilla, Sipos F. Tamás, Szekeres Adrienn, a Babos Project Romani valamint Roy és Ádám is.
tisztségviselõ és polgár támogatását és aláírását szerezte meg, beleértve rendõrségi tisztségviselõket, katonákat, parlamenti képviselõket, polgármestereket, vallási vezetõket és még Szakcsi-Lakatos Bélát, a jazz legendáját is. A csapat több ezer szórólapot is szétosztott, amelyek az emberi jogok általános kinyilvánításának másolatát tartalmazták. A határ túloldalán a magyar atlétákhoz az osztrák futók csatlakoztak, és amikor áthaladtak Svájcon, hogy elérjék végcéljukat, Genfet, a Cseh Köztársaság, Svájc és más nemzetek csapataival egyesülve alkottak egységes csapatot. A békés Genfi-tó partján az atlé„A békéért, egységért és toleranciáért” tákhoz Európa különbözõ országaiból A futók egy petícióval indultak jövõ vallási és emberi jogi csoportok el, hogy megszerezzék a vallási, képviselõi csatlakoztak, helyi tisztségviselõk Svájcból, európai és nemzetközi szervezetek egész sora, akik együttmûködnek az ENSZ-szel a békéért és az emberi jogokért, valamint tisztségviselõk az Egyesült Nemzetek Szervezetében található tucatnyi állandó képviseletbõl. Az összes résztvevõ üdvözölte a futókat, majd egyetértésüknek és támogatásuknak adtak hangot a Maraton üzenetét és célját illetõen. A Maraton szervezõi kihirdették a Fiatalok az emberi jogokért európai méretû esszéverseny három nyertesét, akik szintén Genfbe utaztak, hogy átvegyék a jutalmukat. Köztük volt a magyar döntõs, a 10 éves Stefanek Gábor is. „Nagyon jó lenne, ha minAz Európai Maraton az Emberi Jogokért magyar denki szabad lenne, de ugyanakkor bajt okozna, ha olyan bûfutóit ezrek indították útnak Budapesten (felül). nözõk is szabadok lennének, Az egész Európát átfogó mint a World Trade Center és a Pentagon lerombolói” – írta rendezvénysorozat Genfben ért véget (balra), Gábor nyertes esszéjében. „A szabadságot csak jó dolgokra szaahol kiemelkedõ bad használni. De sajnos, sok jó személyiségek adták ember nem szabad. Az emberi hangjukat a Maraton jogokat sok országban megsérüzenetéhez. tik, és az emberek nem boldogok ott. Remélem, hogy ti emberi jogi és más vezetõk aláírását a szabadok és boldogok vagytok.” Maraton útvonalába esõ országokA Maraton szervezõi kijelentették, ban, és ezt eljuttassák az ENSZ hogy folytatni fogják tevékenységülegfõbb emberi jogi vezetõjéhez. A ket, arra bátorítva ezzel Európa-szerte petíció „minden vallást és jó szándé- minden vallásból és etnikai csoportkú embert” arra ösztönzött, hogy ból származó férfit és nõt, hogy segít„mûködjön együtt a békéért, az senek visszaállítani a hagyományosan egységért, a toleranciáért és a ki- demokratikus értékeket, különösen a tartásért – ezeket az elveket fejezte ki lelkiismereti, hitbeli és gyülekezési az Emberi Jogok Egyetemes Nyi- szabadságot – és segítsenek, hogy az latkozata.” Emberi Jogok Egyetemes NyilatkozaAz osztrák határ felé haladva a ta mindenki számára valósággá válcsapat egyre több magas beosztású hasson.
A berlini bíróság alkotmány- és jogellenesnek ítélte a vallással szembeni kémkedést Berlini Közigazgatási Bíróság 2001. december 13-i határozatában kijelentette, hogy a német kormánynak semmilyen alapja nincs a Szcientológusok ellen használt diszkriminációs módszereinek alkalmazására, illetve nincs felhatalmazva arra, hogy kémeket küldjön a Szcientológia egyházakba, mivel nincs semmilyen ok, amely indokolná az Egyház, illetve tagjainak figyeltetését.
A
A bíróság kijelentette, hogy az Alkotmányvédõ Hivatal – Németország belsõ biztonságát védõ szervezet – jogtalanul és alkotmányellenesen járt el. Négy évig tartó megfigyelés után a Szcientológia Egyház egyetlen tevékenysége sem ad okot kémkedésre, viszont a Szcientológusok több száz esetet dokumentáltak az Alkotmányvédõ Hivatal által elkövetett emberi jogi viszszaélésekrõl. Ez magában foglalja az Alkotmányvédõ Hivatal ügynökeinek
beszivárgási próbálkozásait az egyházakba, a Szcientológusokról terjesztett hamis jelentéseket a munkaadóik felé annak érdekében, hogy elbocsássák õket, zavargások okozását az Egyházban és Szcientológusok megvesztegetésének kísérletét azzal a céllal, hogy társaik ellen hamis tanúskodással álljanak elõ. 1999-ben az Alkotmányvédõ Hivatal egyik ügynökét Svájcban Szcientológusok után való kémkedésért és dokumentumok hamisításáért két év feltételes szabadlábra helyezéssel 30 napig terjedõ börtönbüntetésre ítélték. Vallási és emberi jogi vezetõk nemzetközileg ítélték el az Alkotmányvédõ Hivatal megfigyeltetéseit, mint az emberi jogok és szabadság felháborító megsértését.
EMBER
ÉS
SZABADSÁG
A demokrácia és a türelem megõrzése
7. hoz vezetett. Ez igazságtalan volt ugyan, érveltek, de „még nem a világ vége”. Azután az is eljött. Méghozzá igen hamar. Ilyen történelmi tapasztalat – nem is egyedüliként – alátámasztja a vallási törvénytervezetet illetõ súlyos aggodalmak jogosságát ma Magyarországon.
Egy lépés visszafelé Az alkotmányos alapértékek bomlasztása egyenes úton vezet a diktatúrához, az embertelenséghez. Véleményem szerint ilyen megközelítésben, ennek tudatában kell szemlélni a törvényjavaslatban foglalt törekvéseket. Az egyik ilyen törekvés a vallás törvényi meghatározása, mint igazi alapfeltétel, amit ez elõtt a törvényjavaslat elõtt nem tettek meg. A rendszerünk úgy mûködik most, hogy az egyházakba tömörült hívõk felfogását veszi alapul a vallásokra vonatkozó törvény alkalmazója. De a javaslat szerint „vallásnak olyan világnézet minõsül, mely természetfelettire irányuló, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértõ sajátos magatartás-követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja”. A javaslat elõkészítésében és elõterjesztésében közremûködõk hangsúlyozták, hogy õk ezzel nem a vallásnak társadalmi, teológiai vagy filozófiai fogalmát kívánták megalkotni, hanem csupán az egyházként való nyilvántartásba vétel kétségtelenül közhatalmi mozzanatához kívántak támpontot adni. Ha tehát – a gondolatmenet folytatódik – a jövõben a bírónak döntenie kell a bejegyzésrõl, akkor rendelkezésére áll majd az a normaszöveg, amellyel a kérelmet szembesítheti, ezáltal pedig csak a jogbiztonság erõsödik. Ez lehet, hogy így is van. Csak az a baj, hogy a hívõk felfogásának tisztelete helyett a jövõben egy, a különbözõ vallásokban járatlan bíró döntheti el, hogy jogosultak-e egyház alapítására a bejegyzést kezdeményezõ hívõk. Akárhogyan is tekintjük, mindenképpen alkotmánysértõ visszalépésrõl van szó. Az Alkotmánybíróság szerint alaptörvényünk „azt biztosítja, hogy a vallási közösségek – az egyesülési jog alapján létrehozható szervezeti formák mellett – szabad elhatározásuk szerint igénybe vehetik az állami jog által „egyház”-ként meghatározott jogi formát is. Az állam e jogintézménnyel van tekintettel az egyházak sajátosságaira, és teszi lehetõvé,
2001. év eleje óta két kísérlet történt arra, hogy törvénymódosítást fogadtassanak el a Magyar Parlamentben azért, hogy különbséget tegyenek vallási felekezetek között, és hogy felhatalmazzák a kormányt arra, hogy némely vallásoknak adjon jogokat, de a többieknek ne Dr. Szikinger Istvan, alkotmányjogász adjon. A vallásszabadság korlátozására tett ilyen kísérletekkel a képviselõk többsége hevesen szembeállt és elutasította azt. Dr. Szikinger István, neves alkotmányjogász abból a szempontból elemzi a törvénymódosítási javaslatot, hogy alapfelvetése miért és hogyan sérti meg a vallásszabadságnak és egyenlõségnek a magyar alkotmányban biztosított alapvetõ garanciáit. Szakértõ elemzése létfontosságú ahhoz, hogy megértsük és foglalkozni tudjunk a vallásszabadságot törvényileg szabályozó ilyen kísérletekkel. vallási türelem a polgári átalakulás egyik legfõbb követelménye. Elismerése és biztosítékai pedig az alkotmányos demokráciák sarkkövét alkotják. A Magyar Köztársaság Kormányának T 3621. számon benyújtott és 2001. áprilisában a parlament által leszavazott törvényjavaslata éppen ezt az értéket vette célba, nyíltan megkérdõjelezve a vallásszabadság lényegét, és eddig méltán kivívott rangját, tiszteletét. E javaslat, vagy bármilyen ehhez hasonló elfogadása esetén valóban véget érne a vallás állami türelme. A hit ismét közvetlenül hatalmi kérdéssé – és hatalmi eszközzé – válna, évszázadokkal visszavetvén hazánkat az emberi jogok fejlõdéstörténetében. Eltúlzottnak, vagy akár csak demagógiának is tûnhet a vészharang ilyen kongatása azok számára, akik elolvassák a törvényjavaslatot és annak indokolását.
A
Különösen akkor, ha a hivatalos verziókat meghallgatják. E magyarázatok szerint semmi másról nincs ugyanis szó, mint országunk lelkiismereti és vallásszabadságát biztosító, elismerten liberális szellemû 1990. évi IV. törvényének a módosításáról, korszerûsítésérõl. A logikájuk szerint bizonyos egyházak (és ezáltal azok tagjai) természetesen hátrányosabb helyzetbe kerülhetnének, de csupán társadalmi szerepükre tekintettel, kizárólag az államot illetõen. Nem olyan nagy dolog ez. De vajon nem ugyanilyen szemlélet ösztönözte a zsidótörvények megalkotását évtizedekkel ezelõtt Magyarországon? Senki nem vonta kétségbe a zsidók önazonosságát, a vallásgyakorlásuk módját a saját közösségükben. Csupán „társadalmi szerepükre” tekintettel, az államot illetõen vezettek be némi megkülönböztetést. Ez az egyetemi hallgatók számának származás szerinti limitálásá-
Történelmi jelentõségû gyõzelem Spanyolországban bírósági döntés erõsíti meg a vallásszabadságot. érföldkõnek számító döntés a vallásszabadság kérdésében, amely egész Európára kiterjed, mivel egy spanyol bíróság az összes vádat elejtette az összes vádlottal szemben egy olyan
M
ügyben, amely 1984 óta tartott, és a Szcientológusok voltak a célpontja. A madridi helyi bíróság 2001. december 3-án hirdette ki a felmentést, két hónappal azután, hogy egy hét hónapig tartó tárgyalássorozat lezárult.
A bíróság a 67 oldalas döntésében a következõt jelentette ki: „A vádlottak sem egyénileg, sem csoportosan, sem a Szcientológia Egyházon keresztül, sem a Narcononon (drogrehabilitációs program) keresztül … nem követtek el semmilyen tiltott dolgot, ezért a bíróság az államügyész által ellenük emelt összes vád alól felmenti õket.” Az Egyház szóvivõje, Luis Gonzalez, teljes gyõzelemnek nevezte a döntést, továbbá „vallási lelkészségünk és társadalomjobbító programjaink elismerésének” „Ez hatalmas elõrelépés jelent Spanyolország, mint európai demokrácia számára, mert ezzel a vallási többszínûséget a mai társadalom lényeges
OLDAL
Meg nem határozott jogi fogalmak
hogy a jogrendbe sajátos minõségükben illeszkedjenek. A vallási közösség az általa választott jogi szervezeti formának megfelelõ jogállást nyeri el; vallási közösség voltából fakadó sajátosságait ennek keretei között érvényesítheti.” (4/1993. (II.12.) AB. határozat). Az egyházként való létezés tehát alanyi jog, amelynek formai korlátai vannak ugyan, de semmiképpen nem engedhetõ meg az alapul szolgáló vallás tartalmának a bejegyzés elõfeltételeként való vizsgálata. Ugyanebben a határozatában egyértelmûen rögzítette az Alkotmánybíróság azt is, hogy „az állam éppen azokban a tartalmi kérdésekben nem foglalhat állást, amelyek a vallást vallássá teszik”. A javaslat pontosan ezt ásta alá. „De a lelkiismeret és a vallás szabadságát nem éri sérelem” – tiltakoztak a javaslat szerzõi és támogatói – „hiszen a hatalom továbbra sem akadályozhatja meg a törvényeket egyébként nem sértõ szertartások lebonyolítását és a hitélet egyéb megnyilvánulásait”. Szerintük mindössze arról van szó, hogy a törvény értelmében vallásinak nem tekinthetõ közösség tagjai a hivatalosan egyházként ismert intézmény keretein kívül tehetik mindazt, amit a meghatározás szerinti vallás hívei a jog által szabályozott hagyományos szervezeti formában. Más szavakkal, ilyen érvek szerint, az el nem ismert vallások jogai nem sérülnének, mivel tagjait hitük megvallásában és elveinek követésében senki nem akadályozná, az egyéb kérdések pedig már nem tartoznak a vallásszabadság lényegéhez. Tetszetõs érvelés, csak éppen mélységesen hibás és veszélyes. Például, a javaslat elfogadása esetén sem változtatta volna meg vagy érintette volna a gyülekezésrõl szóló 1989. évi III. törvény rendelkezéseit. Ezek a rendelkezések privilegizálják a törvényesen elismert egyházak és vallásfelekezetek területén szervezett vallási szertartásokat, rendezvényeket és körmeneteket. Logikus tehát, hogy a be nem jegyzett vallási közösségek ténylegesen kívül rekednének a kedvezményezett körön, ki lennének szolgáltatva a hatóságok akaratának, netán önkényének. Éppen ezért veszélyes – nem csupán a vallásszabadságra, de az egész alkotmányos értékrendre is – a vallás ilyenként való elismerésének a jogalkalmazóra való rábízása. Errõl van szó, semmi másról.
A vallás látszólag gondosan kimunkált definíciója a T 3621. számú törvényjavaslatban olyan határozatlan jogfogalmakkal van tele, amelyek részben nyitottságuk, részben pedig ideológiai feltételezettségük miatt csak arra alkalmasak, hogy a közhatalom képviselõinek világnézete vegye át a hívõk közösségének a saját vallásuk minõségére vonatkozó felfogását. Ha ugyanis „természetfelettirõl” beszélünk, például, akkor feltételezzük a „természet” általunk vallott elfogadását, holott az nyilvánvalóan eltérhet az egyes vallásokban. Hasonló a helyzet a „valóság egészével”, ahogy azt a törvényjavaslat vallás-meghatározása leírja, ami szintén mást jelent egy materialista és egy idealista számára. A kifejtettek alapján megállapítható, hogy a vallás fogalmának látszólag ártalmatlan, jogalkalmazási, értelmezési célokat szolgáló meghatározása valójában a legsúlyosabb önkény veszélyét hordozza. Nem szükségképpen eredményezi azt, de ha a módosítás életbe lépett volna, minden a közhatalmon és annak képviselõin múlna. A garantált szabadság helyébe a kiszolgáltatottság lépne. Az emberek egyes csoportjait hitük miatt zárnák ki a vallásszabadsághoz az Alkotmánybíróság által is megerõsítetten tartozó alanyi jog: az egyházalapítás és az egyház kebelén belüli hitélet lehetõségébõl. Márpedig az egyének és közösségek ilyen megkülönböztetése diszkriminatív, hiszen sérti az egyenlõ emberi méltóságból fakadó jogot a vallás saját választású szervezeti formában való gyakorlására. Nem szorul mély indokolásra, hogy a javaslat a vallási közösségek megosztását és az egyes felekezetek hátrányos megkülönböztetését célozta. A most hatályos törvényi rendelkezés szerint „az egyházakat azonos jogok illetik és azonos kötelezettségek terhelik”. A javaslat megváltoztatni szándékozott ezt a világos szabályt, és a következõ elõírással váltotta volna fel: „Az egyházakat azonos jogok illetik és azonos kötelezettségek terhelik. Törvény az egyházak társadalmi szerepéhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek vonatkozásában eltérõen is rendelkezhet.” Nyílt beszéd ez, csak éppen alkotmányosan elfogadhatatlan.
részeként ismerik el. A bíróság visszautasította, hogy egy modern kori inkvizíciót indítson el, ehelyett megnézte a tényeket, és az egyetlen lehetséges következtetésre jutott.” A bírósági tárgyalás folyamán meghallgatott több, mint 100 tanú pozitív vallomása – beleértve a vádlók több saját tanújának meglepõ beszámolóit is, amelyekben a vádlottak mellet álltak ki és õket támogatták – a bíróság elõtt bebizonyosodott, hogy az egész ügy csak a régi spanyol királyi testõrségbõl származó maroknyi egyénbõl álló csoport erõfeszítése volt arra, hogy a rendõrséget és az igazságszolgáltatást manipulálja.
Az ügy végeredménye megerõsíti az Egyház számára világszerte hozott döntéseket. Olyan döntéseket, amelyek a Szcientológia Egyház vallási státuszát erõsítették meg. A madridi eset 1984es kezdete óta az Egyház világszerte különbözõ országokban ért el vallási elismertséget, mint például az Egyesült Államokban, Svédországban, DélAfrikában, Venezuelában, Kanadában, Horvátországban és Kazahsztánban. Elérte továbbá egy régóta húzódó ügy elejtését Olaszországban és a Szcientológia elismerését Olaszország Legfelsõbb Bírósága által, valamint rengeteg más pozitív rendeletet az egész világon, amelyet igazságügyi és adminisztratív testületek hoztak, beleértve Ausztria Legfelsõbb Bíróságát is.
Az alapvetõ alkotmányos értékek gyengítése biztos út az embertelenséghez és a diktatúrához.
Folytatás a 8. oldalon
8.
OLDAL
A fenti szabály pedig további megkülönböztetéseket tett volna lehetõvé, természetesen nem önmagában a hitéletre, hanem a vallási közösségek társadalmi szerepére vonatkozóan. A szabály indokolása azt állította, hogy az Alkotmánybíróság lényegében egy ugyanolyan tartalmú álláspontot alakított ki, mint a törvénytervezet. Eszerint a társadalmi szerepen alapuló különbségtételt az Alkotmánybíróság nem ítélte alkotmányellenesnek. Ez azonban egyszerûen nem igaz. A már hivatkozott 4/1993. (II.12.) AB. határozat azt mondja ki, hogy az egyházak egyenlõkként való kezelése nem zárja ki tényleges társadalmi szerepük figyelembevételét. Az eltérések és sajátosságok kizárólag az egyenjogúság, sõt: az ezen túlmutató egyenlõkkénti kezelés mellett vehetõk számításba. A határozathoz képest enyhén szólva is „csúsztatás”, valójában durva hamisítás éppen az Alkotmánybíróságra hivatkozni az egyenjogúság és az egyenlõkként való kezelés megszüntetésének megokolásaként. A javaslat cinizmusa abban állt, hogy az egyházakat társadalmi szerepükre tekintettel, tehát külsõ létfeltételeik terén lehetett volna megkülönböztetni. Gyakorlati példa lenne a kisebb egyházak kirekesztése bizonyos adókedvezményekbõl, az adózók által meghatározott juttatás lehetõségébõl. Ilyen körülmények között, egy eleve igazságtalan versenyhelyzetben a „kicsik” éppen azért nem fogják tudni növelni társadalmi szerepüket, mert eleve hátránnyal indulnak. Erre tekintettel azután újabb korlátozásokat vezetnének be velük szemben, és mintegy önigazolásként a társadalmi szerepük csekély voltát hangsúlyoznák. Ördögi kör ez, amelyben a közhatalom által támogatott „nagyok” szándékuktól függetlenül is monopolhelyzetbe jutnának az emberek megnyeréséért folytatott versengésben.
Nem politikai ügy Alkotmányjogilag nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy alaptörvényünk 60.§-ának (4) bekezdése szerint a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. A javasolt módosítás ezt a korlátozást feloldaná, mivel a minõsített többségre vonatkozó elõírást már nem tartalmazza a vallási közösségek egyenlõség elvétõl eltérõ szabályozását illetõen. A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény önmagában továbbra is maradna kétharmados, arról azonban nincs szó, hogy ugyanezt a követelményt alkalmaznák az egyes vallási közösségek szabályozására. Így azután a vallásszabadság alapjogi kiváltságai minden további nélkül megszüntethetõk lennének. Igen bölcs iránymutatást adott az Európa Tanács, amikor több dokumentumban óvta tagjait a vallásszabadságot érintõ problémáknak törvényalkotás útján való megoldásától. (Ez konkrétan az úgynevezett szektákkal kapcsolatban lett kimondva, de a dolog általános tanulságának levonásához nem kell túl sokat gondolkodni). A szervezet rámutatott arra, hogy az ilyen törekvések alapvetõ jogok csorbítását eredményezhetik. Ugyancsak hangsúlyozzák az Európa Tanács dokumentumai, hogy az egyházak közötti egyenlõséget lehetõségek (pl. a médiához való hozzáférés) kiegyensúlyozása útján elõ kell segíteni, óvakodva a kisebb közösségek elszigetelését célzó lépésektõl. A vallás kérdései egyszerûen nem a politikusokra tartoznak. Ez az, amit az európai ajánlások fogalmaznak meg. Jó volna tanulni belõlük. Nem azért, mert õk mondják, hanem azért, mert igazuk van.
EMBER
ÉS
SZABADSÁG
A szabadsághoz való jog megtagadása
Ugyanaz, bármilyen köntösben
Magyarországon tovább folytatódnak a pszichiátriai visszaélések és a kezelések a technikai „fejlõdés” ellenére is csak károkat okoznak. GAJDOS LÁSZLÓ Az alábbi szöveg szerzõje cikkíró és emellett az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért támogató tagja, mely szervezetet a Szcientológia Egyház alapította 1969-ben, hogy kivizsgálja és feltárja a pszichiátria által elkövetett emberi jogi sérelmeket. kórház pszichiátriai osztályán begyógyszerezett fiatalok bámulják kifejezéstelen arccal a televízió képernyõjét. Adás ugyan nincs benne, de ez lényegtelen, mivel a gyógyszerektõl ebben a zombiszerû állapotban amúgy sem jutnak el tudatukig a látottak. A fenti kép nem a fantázia szüleménye. Aki mesélt errõl, egyik testvérét látogatta meg ezen a pontosabban meg nem nevezett helyen. A jelenet azonban bárhol megtörténhetne. Bárhol Magyarországon, vagy bármerre a világban. Mert a pszichiátria erényt próbál kovácsolni magának abból, hogy manapság egyre kevesebb elektrosokkot alkalmaz a betegeken, és gyakorlatilag nem végez lobotómiát (mûtét, amely során az agy valamely részét roncsolásos úton elválasztják a többitõl). Ugyanakkor elegánsan elfelejti közölni azt a tényt, hogy ezzel egy
A
CIKKE
idõben erõteljes tudatbefolyásoló szerekre tért át, melyek közül legalább egyet „kémiai lobotómiaként” is szoktak emlegetni. A pszichiáterek azt sem közlik, hogy a gyógyszerek mindössze elnyomják a tüneteket – jó esetben, vagyis akkor, ha a beteg nem válik ezektõl erõszakossá. A különféle mellékhatásokat sem említik, amelyekrõl sem a pácienseket, sem a közvéleményt nem tájékoztatják. A gyermekeken alkalmazott amfetamin-jellegû pszichiátriai szer esetében például maga a gyártó mondja ki, hogy nem ismeri a hatásmechanizmusát. Ez a szer valójában a kokainhoz hasonló hatást fejt ki. Éppen ezért rendkívül gyakran élnek vissza vele, és használják utcai drogok helyett is. Elvonási tünetei között az öngyilkosság is szerepel.
Drogok népszerûsítése Korunk pszichiátriájának önmegvalósítását mégis a gyógyszeres kezelés jelenti. A pszichiátria képtelen meglenni gyógyszerezés nélkül, „gyógyszerei” azonban az utcai drogokhoz hasonlóan hatnak. Ennek oka, hogy a pszichotróp szerek hatásmechanizmusukban megegyeznek, függetlenül attól, mennyire „orvosi” vagy „terápiás” képet próbálnak hozzájuk társítani. Valójában sok utcai drog indult vagy vált népszerûvé úgy, mint olyan anyag, amelyet elõször pszichiáterek írtak fel, ideértve az LSD-t, a kokaint, a Valiumot (hazánkban
Seduxen, illetve Diazepám néven hivatalos), az extasyt, Ritalint és a különbözõ amfetaminokat. A gyógyszerezés az emberi állapotra adott csodaszer, erõsítik meg pszichiáterekhez közel álló személyek, mint például az a nõvér, aki egy budapesti kórházban dolgozik. Állítása szerint osztályán „a pszichiáterek eltûnnek, miután kiosztják a reggeli tudatmódosító adagot. A kezelés ebben ki is merül.” Ehhez jön hozzá, hogy Veér András pszichiáter, a magyarországi pszichiátria jelképe és országunk nemzeti drogstratégiájának egyik kulcsfigurája néhány évvel ezelõtt a „lágy drogok” korlátozásának enyhítését hirdette, és tejesztésükrõl saját szavait idézve így gondolkodott: „Állami ellenõrzéssel, garantált minõséggel, ellenõrzött árusítással.” Veér András volt az 1994-tõl 1998ig mûködõ mentálhigiéné képviselõje is. Mentálhigiénés Programirodájának szárnyai alatt bontakozott ki nemzeti drogprogramunk. Ez alatt az idõ alatt a kábítószerekkel történõ visszaélések száma majdnem megötszörözõdött (lásd címlapsztorinkat: „Megoldás az oszágos drogproblémára” 1-2. oldal). Ebben a katasztrofális helyzetben Veér Andrást elmozdították ebbõl a pozíciójából, de még több, mint 3 évig az Országos Pszichiátriai Intézet feje maradt.
Még ha a kábítószer-probléma nem is érint minket közvetlenül, akkor sem vagyunk biztonságban, mert ahol a pszichiátria jelen van, ott mindennaposak a kényszerbeszállítások és gyógyszerezések. Sokan mondják, akik átéltek vagy láttak már kényszerbeszállítást, hogy az ember életét ezzel tönkre lehet tenni. Egy agrármérnöknõt, kétgyermekes édesanyát a Lipót-mezõ pszichiátriai osztályára szállítottak, mert egy ismert politikust záptojással dobált meg, miután munkaügyi perének igazságos lezárása nyolc év elmúltával sem történt meg. Egy budapesti ápolónõt akarata ellenére begyógyszereztek, és egy hétig tartották a kórház idegosztályán, miután kolleganõjével összetûzésbe keveredett. Állítása szerint több napig kábultan aludt. Egy másik esetben egy doktornõ a kórházba csalta férjét, ahol lefogatta, majd nyugtatót injekciózott be neki. Onnan a pszichiátriára vitette. A férj késõbb tesztekkel és vizsgálatokkal bizonyította épelméjûségét, amíg végül kiengedték. A pszichiátria nemcsak a kényszerbeszállítások kapcsán sérti az emberi szabadságjogokat. A törökszentmiklósi Pszichiátriai Betegek Otthonában 1997-ben egy 58 éves férfit betegtársa olyan súlyosan összevert, hogy belehalt sérüléseibe, két évvel késõbb pedig egy 29 éves fiatalembernek az intézetben elszenvedett bántalmazások miatt el kellett távolítani az egyik szemgolyóját. Ugyanitt bekövetkezett rejtélyes tûzesetek 2000 novemberében végül egy rácsos ágyban lelakatolt férfi halálához vezettek. Budapesten egy skizofrén beteg átmetszette szobatársa torkát, mert „ki akart kerülni az intézetbõl”. 1999 májusában egy skizofrén páciens halálra verte az édesanyját. Ezek véletlenszerûen kiválasztott esetek a megannyi pszichiátriai közjátékból. Bár a pszichiáterek azonnal a pácienseket és elmeállapotukat okolják az ilyen erõszakos cselekményekért, mégis újra és újra bizonyítást nyer, hogy a pszichiátriai „gyógykezelések” igenis kiválthatnak agresszív, erõszakos vagy gyilkos viselkedést. Ez utóbbi tényezõt azonban rafinált módon, illetve a használatban lévõ modern technológiákkal egyre inkább elleplezik, ami által a ma pszichiátriai módszerei sokkal „jobbnak” tûnnek, mint az ezt megelõzõk.
„Fejlõdés” A pszichiáterek érvekkel támasztják alá, hogy módszereik és „gyógyszereik” az elmúlt években nagy mértékû fejlõdésen mentek keresztül. Nem is olyan régen Magyarországon történt, hogy elektrosokk „kezelés” közben sorra potyogtak ki a páciens fogai. De õk haladnak a korral, ezért ma, mielõtt az elektromosságot átvezetik az agyon, erõs narkotikumokat adnak a páciensnek, fogai közé pedig egy gumidarabot raknak, megakadályozandó, hogy az elektromos áram hatására összeránduló állkapcsa kiverje a fogait. A pszichosebészeti eljárások is sokat „fejlõdtek”. Ma már nem szükséges a koponya megnyitása bizonyos mûtétek elvégzéséhez. Számítógépes eszközök segítenek a vágás helyének lokalizálásában, melyet „gamma-késsel” végeznek. E forradalmi technológia elnevezése radio-sebészet. A sugárzás így valahol az agyban összpontosul, és a kijelölt helyen roncsolja a szöveteket. Ehhez a beavatkozáshoz még a hajat sem kell leborotválni.
EMBER
ÉS
SZABADSÁG
De a technológia minden „fejlõdése” ellenére sincs különbség a kezelés következményeiben. Ez még mindig az élõ agyszövet elektromosság, sugárzás vagy más eszközök által történõ elpusztítását jelenti. Még mindig azt a mûködési alapelvet használják, hogy szándékosan kárt tesznek a páciens agyában azért, hogy „meggyógyítsák”. A pszichiátriai ipar legújabb és legfrissebb szereirõl készült néhány tanulmányból is kiderül, hogy hosszú távú használatuk visszafordíthatatlan agykárosodáshoz vezet. És milyen eredményeket kapunk cserébe? Ha a pszichiátria képes lenne gyógyítani a mentális problémákat, akkor megtenné. De egyedül a pszichiátriai betegségek elõfordulásának emelkedésérõl szóló beszámolóikat halljuk, miközben sorban állnak a kormányvályú elõtt több „kutatási” támogatásért és több pénzért programjaikhoz. A „mentális betegségek növekedése” valójában olyan diagnosztikai gyakorlat, amely a normális emberi viselkedést betegségként címkézi fel. A tudománynak, úgy tûnik, elég, ha egy pszichiáter genetikai determináltságra vagy agyi kémiai elváltozásokra hivatkozik – bár egyetlen olyan gént sem találtak, amely bármiféle mentális betegségért felelõs lenne, és egyetlen klinikai teszt sem képes semmilyen agyi kémiai elváltozást bizonyítani.
A legnagyobb szélhámosság Ezért néhány orvos szakértõ a pszichiátriát egyszerûen a XX. század legnagyobb szélhámosságának nevezi. Szerintük a pszichiáterek nem tesznek mást, mint összegyûjtenek különbözõ normális viselkedésmintákat, ezeket felcímkézik, és egymás közt eldöntik, hogy bevegyék-e õket diagnosztikai és statisztikai kézikönyvükbe, vagy sem.
Megjegyzésképpen, ha egy „betegség” felkerül kézikönyvük listájára, akkor biztosítási szempontból számlázható. A hazai pszichiáterek szerint minden ötödik magyar állampolgár kezelésre szorul. Szerintük a gond az, hogy az emberek nem fordulnak idõben szakemberhez (hozzájuk). Miközben a pszichiátria azt ígéri, hogy képes meggyógyítani az általa megállapított betegségeket, megfeledkezünk arról, hogy ezek az ígéretek pusztán szép szavak, és csak arra csábítják az embert, hogy beszedje gyógyszereiket a „hangulat emelésére” vagy, hogy „az életét visszaadja”. Ezek és más csábító szavaik a legügyesebb marketing szakembereiktõl származnak. Ez azonban a legjobb esetben is képmutatás, hiszen mozgáskorlátozó intézkedésekben is a pszichiáterek viszik el a pálmát. Nemrég arról értesültünk, hogy hálóságyakat már szinte nem használnak. Aztán egyszer csak egy szerencsétlen áldozat bennég egy ilyen állítólag „alig használatos” szerkezetben. És amikor ilyen szerencsétlenségek történnek, és fény derül barbár módszereikre, a pszichiáterek elkezdenek sírni, hogy „nincs elég pénz” a probléma megoldására.
Társadalmi behatás A pszichiátrián tehát nem találkozunk felelõs gondolkodással. Emberséggel pedig még kevésbé. Ennek gyökerei azonban nem új keletûek. Míg az orosz, német és más fasiszta államok pszichiátriatörténetének leggyalázatosabb fejezetei jól ismertek, ne csapjuk be magunkat azzal, hogy a viszszaéléseket néhány helyre és idõre korlátozzuk. A huszadik század elejétõl kezdõdõen, 1905-tõl 1972-ig több mint hetvenezer emberen hajtottak végre
Csalás, agykárosítás – és haszon fiataloknak adott amfetaminok és más tudatbefolyásoló gyógyszerek pszichiátriai használata néhány országban, különösen az Egyesült Államokban, kikerült a kontroll alól és a magasba szökött. Az ilyen szerek virágzó illegális kereskedelmének következménye és velejárója a megnövekedett iskolai erõszak. A metilfenidát nevû szer (amely Ritalin néven van forgalomban) a valaha volt leggyakoribb amfetamin-tartalmú anyag, amelyet a gyerekeknek adnak. A „zavarok” közül, amelyekre a pszichiáterek felírják ezeket a szereket, leggyakoribb a figyelemhiányos zavar (ADD) és a figyelemhiányos hiperaktív zavar (ADHD). Ezeknek az állítólagos gyermekkori zavaroknak a „tünetei” – a pszichiáterek diagnosztikai kézikönyve alapján – olyanok,
A
hogy életének egyik-másik pontján bármelyik gyerek viselkedésére ráillenek. Valójában ezek a zavarok és tüneteik nem alapszanak olyan bizonyítékokon, amelyeket patológiailag, neuroló-
9.
VEÉR ANDRÁS: a magyar pszichiátria sok támadásnak kitett jelképe. Veért egy katasztrofális nemzeti drogprogramot követõen eltávolították a mentálhigiénés biztosi posztról, mert a program alatt a droghasználók száma ötszörösére nõtt. Veér ennek ellenére még sokáig fenntartott egy pozíciót az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben. erõszakos sterilizációt Amerikában. Az áldozatok közül több mint 8 000 embert, többségében gyermekeket az ország legnagyobb elmegyógyintézetében, Virginia államban, Lynchburgben sterilizálták. Legtöbbjüket hamis diagnózissal szállították be, ami elég volt ahhoz, hogy rájuk süssék a gyengeelméjûség bélyegét. Elõfordult, hogy olyan gyermeket sterilizáltak, aki iskolája büszkeséglistáján szerepelt. Voltak, akiket egyszerûen azért sterilizáltak, mert szegények vagy alacsony iskolázottságúak voltak, vagyis akiket az állam társadalmilag nem megfelelõnek tartott. És volt olyan nõ, akinek a steri-
giailag vagy tudományosan meghatározott állapot alapján igazolni lehetne. Ezek helyett a pszichiáterek olyan „tüneteket” pipálnak ki, mint fészkelõdik a székén; úgy válaszol a kérdésekre az osztályban, hogy nem várja meg, amíg rá kerül a sor; elveszíti a ceruzáit vagy más tárgyakat; képtelen csendesen játszani; „hanyag” munkát végez; és könnyen megzavarható. Más szóval, az egész feltevéssé és véleménnyé süllyed. Ezek és más ostoba „zavarok” – a „matematikai zavar”-tól a „másképp meg nem határozott tanulási zavar”-ig – biztosítják a kiszámlázható „mentális állapotok” tág területét, amelyekre drogokat lehet felírni. Ezek egyben biztosítják a pszichiáterek és a gyógyszergyártók számára a nyereség folyamatos áramlását is. Az elmúlt évtizedben a gyerekeknek az ADD és ADHD „kezelésére” adott serkentõszerek felírása több száz százalékkal növekedett. A tisztességtelen diagnózisokkal és drogozással kapcsolatos kétségek ezt ma már utólérik – beleértve azokat a tanulmányokat is, amelyek nemcsak hogy kétségbe vonják a serkentõszeres „kezelés” bármilyen hatásosságát, de aggasztó
lizálás megölte a magzatát. Egy esetben a mûtéthez elegendõ volt ez a diagnózis: „Volt valami furcsa benne, de nem tudom pontosan, mi volt az.” A lynchburgi történet 1980-ban került nyilvánosságra. A virginiai törvény az eugenika, azaz a fajnemesítés elvén alapult, melyet azok a német pszichiáterek is támogattak, akik megalkották a náci sterilizációs törvényt. Németországban a gyengeelméjûeket hamarosan méreginjekcióval kezdték meggyilkolni. A világháborút követõen a pszichiátria kiszolgálta mind a szovjet, mind az amerikai kormány elmemanipulációs törekvéseit. A politikai másképp gondolkodók átnevelésének, a társadalom feletti kontrollnak, illetve az emberi viselkedés megváltoztatásának kegyetlen eszköze volt. Az egész világot megrázta az 1949 februárjában rendezett kirakatper, amelyben Mindszenty bíboros testileglelkileg meggyötörten állt a bíróság elõtt és vallotta magát kémnek és hazaárulónak. Kevesen tudták, hogy Mindszenty bíborost valójában pszichiátriai agymosással törték meg, és bírták rá képtelen vádak beismerésére.
Mai állapotok A magyarországi pszichiátriai visszaélések kapcsán az emberek valószínûleg rögtön a 60-as évekre gondolnak, amikor az elektrosokk mindennapos módszer volt, és a betegek hálóságyakban feküdtek az elmeosztályokon, hogy visszatartsák õket a szökéstõl. A pszichiátriai osztályokon uralkodó körülmények még mindig ingerlõek. A közelmúltban lezajlott ombudsmani vizsgálat megdöbbentõ képet tárt a nyilvánosság elé. A jelentésben foglaltak összecsengtek Eric Rosen-
tényekrõl számolnak be ezek fiziológiai hatásait illetõen is. Ez a bizonyíték magában foglal egy jelentést, amely az „Amerikai Orvosi Szövetség Folyóiratának” (Journal of the American Medical Association) 2001. aug. 2229-i számában jelent meg a Dr. Nora Volkow orvosdoktor által vezetett kutatásokról, miszerint Dr. Volkowhoz hasonlóan a tudományos kutatók is „pokolian meg voltak lepõdve, amikor bizonyítékot találtak arra, hogy a metilfenidát (a Ritalin kémiai neve) erõsebb, mint a kokain. Erre nem számítottunk… Az adatok tisztán mutatják, hogy az a vélemény, miszerint a Ritalin enyhe serkentõszer volna, teljesen helytelen.” A kutatók elismerték, hogy a metilfenidát által az agyban hosszú távon okozott kémiai elváltozások ismeretlenek, bár a szert a gyerekeken több évtizede használják. Egy ideje már vannak jelei annak, hogy a serkentõszerek használata agyi károsodást okoz. A New York-i Buffalo Egyetem 2001. novemberében kiadott tanulmánya szerint a kutatás „…azt sugallja, hogy (a metilfenidát) az agysejtek felépítésében és mûködésében lehetségesen hosszú távú elváltozásokat okoz.” A pszichiáterek megtévesztõ érveket használtak arra, hogy az amfetaminok használatát – különösen a gyerekek esetében – támogassák, azt állítva, hogy a dózisok túl „kicsik” ahhoz, hogy a szerek széles körben ismert veszélyeit elõidézhetnék.
OLDAL
thal, amerikai jogász, a Mentális Zavarban Szenvedõk Nemzetközi Jogvédelmi Szervezete igazgatójának jelentésével, aki 1997-ben magyarországi pszichiátriai intézetekben folytatott vizsgálatot. A Rosenthal-jelentés szerint néhány magyarországi elmegondozó intézetben szinte fogva tartják a betegeket a hálóságyakban, és sok helyütt ruha nélkül, saját ürülékükben kénytelenek feküdni, általánosságban pedig nem rendelkeznek megfelelõ jogi védelemmel. Dr. Thomas Szasz, a pszichiátria nyugalmazott professzora így vélekedik: „Ez sokkal nagyobb mértékû jogfosztást jelent, mint a bebörtönzés, amelyet az alkotmányos garanciák és a jogi védelem gondosan szabályoznak”. Füredi János professzor, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet szakigazgatója szerint ebben a szakmában nem a beteg tényleges állapota szerint diagnosztizálnak, hanem aszerint, hogy mit fizet meg jobban az egészségbiztosító. „Ha a páciensnek például kevert szorongásos depressziója van, akkor természetesen depresszióval veszem fel, és nem szorongásos tünetekkel, mivel az elõbbi többet jövedelmez az intézménynek. Ha pedig a beteg idõs, akkor esetleg még azt is odaírhatom, hogy organikus elváltozása van, mert azért még több térítést kaphatunk.” (Kevesebb ágyon több pszichiátriai beteg? / Népszabadság 1996. április 18.) Ez tehát dióhéjban a pszichiátria múltja és jelene. Megpróbálja elhitetni velünk, hogy gyógyít, de soha nem volt képes, hogy gyógyítson, egyszerûen azért, mert soha nem a gyógyítással foglalkozott. Gajdos László
Mindazonáltal tudományos bizonyítékok garmadája mutat rá, hogy a „kis” dózisok is meglehetõsen veszélyesek. Amint azt Rochellys Dias, a stockholmi Karolinska Intézet neurobiológusa 2001 szeptemberében a svédországi „Dagens Medicine” címû újságban közzétette: „A központi idegrendszert serkentõ anyagok kis dózisaival történõ kezelés hosszú távú elváltozásokhoz vezethet az agy azon részeiben, amelyek a memóriát és a figyelmet kezelik.” De a pszichiáterek amfetamin tartalmú szereinek veszélyei nem pusztán a függõségre, agykárosodásra, memória- és figyelmi problémákra korlátozódnak. Azt is jelentették róluk, hogy szívproblémákat és más fiziológiai károkat is okoznak – beleértve a rákot is. Dr. Samuel Epstein, a chicagói Illinois Egyetem Népegészségügyi Karának nyugalmazott közegészségtan professzora szerint az amerikai gyermekgyógyász társadalom „figyelmen kívül hagyja az egyértelmû bizonyítékokat, hogy a Ritalin rákot okozhat, és a szülõk, tanárok, iskolai gyermekgondozók, de még a legtöbb gyermekgyógyász és pszichiáter sincs errõl informálva, és nincs is ennek tudatában.” A Rákmegelõzési Egyesülés (Cancer Prevention Coalition) 2001. októberi beszámolója szerint Dr. Epstein különösen aggódik „a gyerekkori rák növekvõ elõfordulása miatt, ami az elmúlt néhány évtizedben mintegy 35%-kal nõtt.”
10.
OLDAL
EMBER
ÉS
SZABADSÁG
Válasz a terrorizmusra
OTT SEGÍTENI, AHOL A LEGNAGYOBB SZÜKSÉG VAN RÁ Az önkéntes lelkészek segítenek meggyógyítani a nemzetet; elsõsegélyben részesítik a mentõmunkásokat, tisztségviselõket és az áldozatokat.
Mindamellett, hogy az önkéntes lelkészek mindenben segítettek, speciális eszközöket is hoztak magukkal, hogy feloldják a mentõmunkások stresszét, traumáját és szenvedését. Az önkéntesek egy egyszerû, de hatékony technikát használtak, amelyet a Szcientológia vallásban találhatunk, és asszisztként ismert. Az assziszt nem az orvosi kezelés helyettesítõje, hanem a sérülések, betegségek vagy érzelmi fájdalmak lelki oldalát kezeli.
S
GIA
„Ezek a fickók csodát mûvelnek”
Szcientológia önkéntes lelkészek százai segítettek a „Ground Zero” mentési munkálatainál, és a terrorista támadást követõ hetekben mind anyagilag, NTOLÓ IE mind lelkileg támogatást nyújtottak New York város polgárainak. Rudolph Giuliani (balra fent), New York város polgármestere megköszöni a Szcientológia önkéntes lelkészek munkáját. fi
SZC
A
Használják a „lokalizációt”, amely a kimerült, összezavarodott, traumát szenvedett személynek segít, hogy újra orientálódjon, és sokkal jobban tudatában legyen közvetlen környezetének – ami kulcs a szükséghelyzetekben, mivel a segítõ személyeknek nagy szükségük van az éberségre és a koncentrálásra. A sérülésre és betegségre adott assziszt, amikor elsõsegéllyel és megfelelõ orvosi kezeléssel együtt használják, nagymértékben felgyorsítja a gyógyulás idejét. Más asszisztok segítenek az embereknek leküzdeni a depressziót, a félelmet, illetve a veszteség és tragédia okozta szomorúságot, és azoknak is segít, akik egy sokkoló esemény után cselekvésképtelenné válnak. „Nagyon sok hihetetlen mértékû stressznek kitett, kizsigerelt és kimerült mentõmunkás volt itt” – mondta az amerikai mentõcsoport nemzetközi mentõalakulatának vezetõje. „És a Szcientológia önkéntes lelkészek hozzájárulása, hogy segítsenek nekik felülkerekedni a problémáikon, az érzelmeiken, és hogy pihenhessenek, kicsit kifújhassák magukat, nagyon eredményes és értékes erõfeszítés volt.” „Nagyon sok elismerést kaptunk” – mondta az egyik New York-i rendõrtiszt. – „De sok elismerés illeti azokat az embereket is, akik a színfalak mögött álltak, mint a Szcientológia önkéntes lelkészek, akik gondoskodtak rólunk, amíg ott lent voltunk, és akkor, amikor szükségünk volt rá – valószínûleg sokkal jobban, mint a legtöbben azt el tudják képzelni”. Az egyik New York-i rendõrségi mentõ, aki az embereket az önkéntes lelkészekhez
küldte segítségért, a E K N TE Z LKÉS következõt mondta: „Ezek a erõsítik, hogy ez a Ground fickók csodákat mûvelnek.” Zeronál jelenlévõk együttes munkája volt – a csapatszellem, az A segítség szelleme összefogás és emberbarátság itatta A Szcientológia önkéntes át a történéseket – és ez vitte lelkészek hatékony segítsége száj- tovább a mentés és a segítség erõról szájra terjedt a rendõrök, feszítéseit, bátorítva a mentõtûzoltók és tisztségviselõk köré- munkásokat és önkénteseket, ben, beleértve New York város hogy felülkerekedjenek a szörnyûpolgármesterét is, aki elismerte ségeken és a puszmunkájukat. tuláson. „Bár sok vallási szervezet nyújt Ahogyan azt egy segítséget katasztrófák idején, de önkéntes lelkész abcsak kevesen olyan szervezettek, ban az idõben mondmint a Szcientológusok” – olvas- ta: „Én elsõ kézbõl hatjuk a New York Times egyik tapasztalom meg azt cikkében, amelyben annak a a hihetetlen erõt, közel 800 önkéntesnek a mun- amely azáltal teremkáját mutatták be, aki részt vett a tõdik meg, hogy kisegítõ munkálatokban New hatékony csoportok Yorkban. „Amíg sok önkéntest kerülnek össze és elküldtek, addig a Szcientológu- egyesülnek egy közös soknak engedélyezték, hogy ma- célért. Tudom, hogy radjanak és együtt dolgozzanak az ez egy kivételes pilamerikai Vöröskereszttel és az lanat, amit soha Üdvhadsereggel. nem felejtünk el.” Az önkéntes lelkészek közvetlenül a katasztrófa helyszíni Nemzetközi segítség kezelésein túl asszisztokat adtak az A Szcientológia események miatt városszerte zak- önkéntes lelkészei latott polgároknak is, illetve évek óta együttmûazoknak, akik barátaikat vagy ködnek más mentõcsaládjukat veszítették el a pusz- csapatokkal, százaktulás során. Az önkéntes lelkészek nak és ezreknek sietcsoportjában voltak más hitval- tek segítségére földrengések után lású polgárok, beleértve a szociális Shakalitól és Törökországtól kezdés egyházi munkásokat, pszicho- ve Mexikóvárosig, áradásoknál és lógusokat és másokat is, akiket más természeti katasztrófáknál a szintén kiképeztek az assziszt tech- karibi hurrikánoktól a Mexikói nikáira. öbölig. Az ember által mesterségeAz önkéntes lelkészek meg- sen létrehozott katasztrófákban is L
míg a terrorizmus elleni háború továbbra is naponta elvonja a nemzetek és a világ vezetõinek figyelmét, addig távol, az óceán túlsó partján New York városa folyamatosan újjáépül. Szeptember 11. a borzasztó tragédia mellett az emberiség pusztulás és gonosz feletti gyõzelmének napját is jelenti egyben. A tûzoltók, a rendõrség és a mentõk hõsies tetteit sok-sok média tette közzé, és az elkövetkezendõ hosszú évekre úgy marad majd fenn, mint a bátorság és az önfeláldozás kiváló példája. A hõsök mögött ott állt a Vöröskereszt, az Üdvhadsereg és sok más önkéntes csoport és szervezet, beleértve a Szcientológia önkéntes lelkészek százait is, akik már órákkal a pusztulás után egyesített erõvel támogatták a mentési munkálatokat a Ground Zeronál Manhattenben. „Amit a Szcientológia lelkészektõl láttam, azt soha nem tapasztaltam még semmilyen szervezettõl sem” – mondta egy mentõs a manhattani kerületbõl. – „Még a tûzoltóság vagy a mentõk sem voltak elérhetõek az elején, de a Szcientológia lelkészek már az elejétõl ott voltak.”
N
segítettek az áldozatoknak, beleértve Koszovó és Csecsenföld háborús térségeit is. Ott vannak, és mindig ott lesznek mind a kataklizmáknál, mind a mindennapi élet kisebb katasztrófáinál. A Szcientológia önkéntes lelkészei hatalmas kapacitással mûködnek a mindennapok alapjain, széles körû képességeket használnak a barátok megsegítésére, a vitás kérdések megoldására, az összetört emberi kapcsolatok megjavítására, a felnõttek és gyerekek mûveltségének emelésére, az üzleti vállalkozások és megszámlálhatatlan más terület segítésére. Az önkéntes lelkészek által használt jártasságok elérhetõek a közönség számára is, vagyis mindazok számára, akik segíteni szeretnének másoknak. A Szcientológia Egyház hív és bátorít mindenkit, hogy váljon aktív önkéntes lelkésszé. További információért lépjen kapcsolatba Kabai Krisztinával a 210-3446-os vagy 06-70/2357473-as telefonszámokon, vagy az
[email protected] e-mail címen.
Elsõ kézbõl tapasztaltam meg azt a hihetetlen erõt, amely azáltal teremtõdött meg, hogy hatékony csoportok kerültek össze, és egyesültek egy közös célért.
EMBER
ÉS
SZABADSÁG
11.
OLDAL
A Szcientológia vallás MEGHATÁROZÁSA A világ legjelentõsebb vallástudósai vizsgálták meg a Szcientológia vallás alapelveit és követõinek tevékenységét. kárcsak a világ többi vallása, a Szcientológia is egy olyan világban indult el, ahol a gondolatai újak voltak. A Szcientológia vallás 1952-ben alakult ki, amikor a nemzetek még éppen kilábalóban voltak a második világháborúból, és hidegháború fenyegetett azzal, hogy bármelyik pillanatban beindulhat a nukleáris hadviselés. A Szcientológia egyszerû céljai egy problémákkal terhelt világban születtek meg: „Egy elmebaj, bûnözõk és háború nélküli civilizáció, ahol a rátermett emberek eredményesek lehetnek, a tisztességes lények jogai megadatnak, és ahol az ember szabadon szárnyalhat egyre magasabbra.” Ezek a célok a mai napig változatlanok. Miközben a kialakuló vallást egy olyan kisebbség ellenezte, amelynek tagjai minden új gondolat ellen harcoltak, vagy féltek embertársaik feletti irányításuk elvesztésétõl, a többség érdekesnek találta, és sokan közülük többet akartak megtudni róla. Csupán fél évszázad elteltével a szcientológusok 147 országban több millió tagot számlálnak.
A
Lévén, hogy a mai társadalomban a keresztény-zsidó vallásmodell uralkodik, sokan kérdezik, hogy hogyan lehet a Szcientológia vallás. Ezt a kérdést az Egyesült Államoktól Japánig már számos vallásszakértõnek feltették, és õk ezt meg is válaszolták. E szakértõk olyan tekintélyes tudományos intézményekben dolgoznak, mint az Oxfordi Egyetem, valamint a római, párizsi, fokvárosi, stockholmi, Buenos Aires-i, helsinki és tokiói egyetemek. Dr. Bryan Ronald Wilson, az Oxfordi Egyetem szociológia profeszszora, és egyben az egyik legismertebb vallási kiadványíró szerint: „A Szcientológia olyan vallásos gyakorlat és hitrendszer, amely a követõk mély és õszinte odaadását eredményezi.” Regis Dericqueburg, a franciaországi lille-i egyetem vallásszociológia professzora tanulmányozta a Szcientológiát, és úgy vélekedett, hogy ez igazi vallás. „A követõit segíti az univerzum lényegének, a történelmi eseményeknek és a saját életük eseményeinek a megértésében. Bizonyosságot ad a követõnek abban, hogy õ mind a másik személynek, mind a csoportnak segíteni tud; megadja a lehetõséget az egyénnek, hogy okká váljon az élete felett, ahe-
„A Szcientológia egyértelmûen vallás, és lehetetlen bármilyen más következtetésre jutni” - mondta.
MI A
SZCIENTOLÓGIA?
A
Szcientológusok azok az emberek, akik tudták, hogy az élet lehetne jobb is. Õk olyan emberek, akik képesek voltak a saját fejükkel gondolkodni. Amikor azt találták, hogy a Szcientológia felismerte az ember szellemi valóját, és ez a felismerés mindenkit hozzásegít ahhoz, hogy valóban tudja, hogy ki és mi is valójában, akkor elhatározták, hogy tüzetesebben megvizsgálják ezt. És ez az, amiért 147 országban oly sok millió ember, akik az élet különbözõ területein dolgoznak, Szcientológus napjainkban. Most - az élet rejtélyeire adott válaszokkal felfegyverkezve - vannak igazi megoldásaik. Mûködõképes eljárások az élet jobbátételére. Mintha mindig is tudták volna, hogy ez megtehetõ. De ne fogadja el ezt tényként. Rendelje meg írásban a Mi a Szcientológia? címû könyvet, a Szcientológia enciklopédikus referencia könyvét az alábbi címen: Szcientológia Egyház Budapest 1399, Bp., Pf. 701/215. Ára: 8500 Ft Vallási vezetõk, kormánytisztviselõk és a média tagjai részére tiszteletpéldányok állnak rendelkezésre.
JÖJJÖN RÁ SAJÁT MAGA!
lyett, hogy hatása legyen a külsõ befolyásnak.” Dr. J. Gordon Melton, az Institute for the Study of American Religion alapítója és igazgatója, harminc éve tanulmányozza a vallásokat, és több, mint húsz könyv szerzõje, köztük az „Amerikai vallások enciklopédiájának” is. Melton kijelenti, hogy „a Szcientológia Egyház a szó teljes értelmében vallás”. Dr. Frank K. Flinn, a Washingtoni Egyetem vallástörténeti profeszszora 1962 óta tanulmányozza az új vallásokat. A Szcientológia vallás tanulmányozása után ezt írta: „Kétségen felül állíthatom, hogy a Szcientológia igazi vallás. Rendelkezik a világ minden vallásának fõ jellemzõivel: 1) pontos hitrendszer, alap, amelyre ráépült a 2) vallásos gyakorlat (beleértve a viselkedési szabályokat, vallási szolgáltatásokat és szertartásokat is), és 3) hívei olyan vallási közösséget alkotnak, amely világosan különbözik más vallási közösségektõl.” Fumio Sawada, az egyik legrangosabb vallásspecialista Japánban, és az U-Itso-shinto, Japán legrégebbi vallása titkainak nyolcadik õrzõje, azt írta: „A Szcientológia elmélete és gyakorlata arra a
Dr. Bryan Wilson az Oxfordi Egyetemrõl, egyike annak a számos elismert szakértõnek, aki közelebbrõl is megvizsgálta a Szcientológia vallást.
gondolatra épült, hogy az ember szellemi lény. …és azon az elképzelésen alapszik, hogy az ember fel tudja idézni emlékezetében az elõzõ életeit, s mivel az ember szellemi lény, a múltban véghezvitt tettei határozzák meg jelen életbeli állapotát.” „A Szcientológia vallás és a japán vallás között több a hasonlóság, mint a Szcientológia és a nyugati vallások között… A Szcientológia vallás, és lehetetlen bármilyen más következtetésre jutni” – jelentette ki Savada. Ezek és sok más szakértõi vélemény jut arra a következtetésre, hogy a Szcientológia vallás. Más új vallásokhoz hasonlóan, a Szcientológiának is meg kellett küzdenie a „helyéért a nap alatt”. Míg a kereszténységnek a kezdeti éveiben ezt tûzzel-vassal kellett megtennie, a Szcientológia megértést alkalmaz. „Eszmék, és nem csaták jelzik az emberiség elõrehaladásának útját” – írta az alapító, L Ron Hubbard.
Szcientológia — Egy mai vallás elmélete és gyakorlata A Szcientológia - Egy mai vallás elmélete és gyakorlata egy új könyv, ami teljes mértékben leírja a Szcientológia vallás tanait és rítusait. Hogy a Szcientológia vallásos törvényszerûségeit összefüggésekbe helyezze, a könyv annak az elemzésével és magyarázatával kezdõdik, hogy mi is valójában a vallás - egy mûködõképes, teljes és mértékadó meghatározással szolgálva, amely meghatározza az összes jelentõsebb egyház alapvetõ közös jellemvonásait. Ez a bevezetõ fejezet a világ vezetõ vallástudósainak következtetésein és a nemzetközi jogon alapszik. A könyv részletes leírással szolgál a Szcientológia összes alapvetõ nézetét illetõen, beleértve a Szcientológia Egyház szervezeti felépítését, szolgáltatásait és szertartásait, és rengeteg nemzetközileg támogatott szociális és társadalmi tevékenységét.
Vallási vezetõk, kormánytisztviselõk és a média tagjai részére tiszteletpéldányok állnak rendelkezésre.
A Szcientológia Egyház egyik legfontosabb jogi elismerése 1993 októberében történt. Ekkor az Egyesült Államokban az Internal Revenue Service (az USA legfõbb adóhatósága) elismerte az egyház teljes mértékben jótékony és vallásos jellegét, és adómentességet adományozott 150 Szcientológia egyháznak, missziónak és kapcsolódó szervezetnek, ami a vallás hivatalos elismerését jelenti az Egyesült Államokban. Az egyház vallásos jellegét annyira különbözõ országokban is elismerték, mint Ausztrália, Venezuela, Svédország, Portugália, Kazahsztán és Dél-Afrika. Ez szintén az egyház nemzetközi kiterjedésérõl tanúskodik. Bíróságok világszerte adtak ki a Szcientológia vallást elismerõ nyilatkozatokat. A „Mi a Szcientológia?” c. könyvben számos hivatalos dokumentum kivonata található, melyek további elismerésekrõl tanúskodnak.
12.
OLDAL
EMBER
ÉS
SZABADSÁG
Vallásos kihatás a társadalomban ÍRTA: L. RON HUBBARD közösségi érzés elõször a vallásban nyilvánul meg. Az Ön közösségi érzése azokból a tapasztalatokból származik, amelyeken másokkal osztozik. Amikor a vallásos közösségi érzést, és azzal együtt az igazi bizalmat és integritást meg lehet semmisíteni, akkor a társadalom leginkább egy olyan homokvárhoz hasonlít, amely képtelen védekezni a kérlelhetetlen tenger ellen. Az utóbbi száz éven át hajthatatlan támadásokkal ostromolták a vallást. Azt mondták Önnek, hogy „ez a tömegek ópiuma” hogy tudománytalan, hogy primitív; röviden összefoglalva csak egy tévhit. De a szervezett vallást érõ mindezen támadások mögött egy alapvetõbb célpont állt: az ember szellemisége, az Ön saját alapvetõ szellemi természete, önbecsülése és lelki nyugalma. Lehet, hogy ez a fekete propaganda olyannyira sikeres volt, hogy többé nem hisz benne, hogy szellemi természete lenne, de biztosíthatom róla, hogy igenis van. Persze, a vallás elleni efféle támadások eleve ellentétben állnak az ember hagyományos, szellemi beteljesülés és az etikus életmód felé irányuló törekvéseivel.
Idõrõl idõre néhány ember keményen megpróbál rávenni másokat arra, hogy úgy gondolkodjanak, mint õk, anélkül, hogy megengednének bármiféle vizsgálódást tényekrõl vagy bizonyítékokról. Ahhoz, hogy meghallgassa, amit mondanak, el kellene fogadnia a nézetüket, és az elnyomás összes sajátossága ráerõszakolható valakire így, aki egyébként másképp gondolkodna. Mindannyian tudjuk, miféle hazugságokat mondtak 60 évvel ezelõtt kisebbségi vallásokra vonatkozóan. És tényleg azt gondolhatja, hogy megtanultuk a leckénket a történelem eme fejezetei alapján. De hasonló hazugságokat ma is mondanak kisebbségi vallásokról és tagjairól. A tény az: úgy irányítani valakit, hogy az tartózkodjon a saját megfigyelésének erejétõl az a totalitarianiznus alapja. Két és fél évtizeddel ezelõtt L. Ron Hubbard, a Szcientológia vallás alapítója megvizsgálta, miért is támadják a vallást, és hogy egy társadalom hogyan zuhanhat totalitarianizmusba. A következõ írás kivonat a „Vallásos kihatás a társadalomban” c. esszéjébõl, ami megtestesíti azt, ahogy a Szcientológusok általában gondolkodnak errõl.
A
A gondolkodó ember ezen a bolygón évezredekig megtartotta saját szellemiségét, és a végsõ bölcsességnek a szellemi megvilágosodást tartotta. Az új radikális gondolatnak, hogy az ember állat, és nincs szellemi természete, neve is van: totalitárius materializmus. A materializmus az a tan, hogy „csak az anyag fontos”. Ezen új gondolat apostolai megpróbálják mindenkinek eladni azt az elképzelést, hogy az emberek a lelkük mélyén igazából csak anyagok, és amit a személy akar, az kohézióban lenni az anyaggal, hogy aztán az anyag védje õt. Az elmúlt évszázad során ez a filozófiai vélemény nagyon is hasznosnak bizonyult a militarista és totalitárius kormányok és szószólóik számára, akik igazolni kívánták rémtetteiket, valamint néptömegek leigázását. Az az igazság, hogy a vallás, mint civilizáló erõ soha máskor nem szükségesebb, mint amikor óriási erõk vannak olyan emberek kezében, akik a vallásban kiemelt jelentõségû szociális képességekben nagyon elszegényedhettek. A múlt nagy vallásos civilizáló erõi, a buddhizmus, a judaizmus, a kereszténység és a többiek, mind hangsúlyozták a, „jó” és a „gonosz” megkülönböztetését és a magasabb rendû etikai értékeket.
Amikor egy társadalomban a vallás nem bír befolyással vagy megszûnt befolyásosnak lenni, az állam örökli a köz erkölcsi épségének, a bûnözésnek és az intoleranciának az egész terhét
L. Ron Hubbard: Egy Arckép
A
130 oldalas L. Ron Hubbard: Egy Arckép bemutatja a Szcientológia vallás alapítójának életét és az élet különbözõ területein létrehozott eredményeit, valamint életmûvének emberek millióira gyakorolt hatását szerte a Földön. Ez a kiadvány nyújtja a legátfogóbb és legalaposabban dokumentált áttekintést az emberrõl és munkájáról, beleértve professzionális teljesítményét több területen – mint író, oktató, felfedezõ,
EMBER ÉS SZABADSÁG ALAPÍTÓ: MAGYARORSZÁGI SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ
humanitárius, fotómûvész, virágkertész, hajóskapitány és még sorolhatnánk. A kiadvány bemutatja az embert, aki jócskán túlmutatott a felszínes osztályba sorolásokon. Rendelje meg írásban az L. Ron Hubbard: Egy Arckép címû könyvet az alábbi címen: Szcientológia Egyház Budapest, 1399, Bp., Pf. 701/215., vagy vegye meg személyesen a 1073 Budapest, Erzsébet krt. 5. I./5. szám alatt. Ára: 8600 Ft
KIADÓ: MAGYARORSZÁGI SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ FÕSZERKESZTÕ: GRÓZLI ZOLTÁN
A templomba járók számának csökkenése az Egyesült Államokban egybeesett a pornográfia és az általános erkölcstelenség emelkedésével, és a bûnözés növekedésével. Ez a rendõrség létszámának növekedését vonta maga után, amelyet nem követett csökkenés a tényleges erkölcsi aberráció területén. Amikor egy társadalomban a vallás nem bír befolyással, vagy megszûnt befolyásosnak lenni, az állam örökli a köz erkölcsi épségének, a bûnözésnek és az intoleranciának az egész terhét. Ezért büntetést és rendõrséget kell használnia. Ez azonban nem sikeres, mivel azt az erkölcsi épséget, integritást és önbecsülést, ami valakivel nem veleszületett, nem lehet túl sikeresen kierõszakolni. Ezek csak úgy tudnak létrejönni, ha a szellemi tudatosságot és ezen tulajdonságok szellemi értékét beleneveljük az emberekbe. Ahhoz, hogy
az ember erkölcsös stb. legyen, több józanságnak és érzelmi indíttatásnak kell jelen lennie, mint fegyelmezéssel való fenyegetésnek. Amikor egy kultúra a szellemi célok követésétõl teljesen a materializmushoz pártol, azzal kell kezdenünk, hogy megmutatjuk nekik, hogy mindannyiuk egy lélek, és nem anyagi természetû állatok. A saját vallásos természetük felismerésétõl az egyének ismét képesek eljutni odáig, hogy ráébrednek Isten létére, és sokkal inkább önmagukká válnak.
L. Ron Hubbard
Önt is mindig szeretettel látjuk
Vallási vezetõk, kormánytisztviselõk és a média tagjai részére tiszteletpéldányok állnak
rendelkezésre. POSTA CÍM: 1399 BUDAPEST, PF. 701/215. TEL/FAX: 268-9920
Szcientológia Egyház Székelyudvarhelyi Missziója (Asociata Centrul Dianetica) Cím: 4150 Odorheiu Secuiesc, Str. Rosei 2. Hargita ROMANIA Tel.: 00/ 40/ 66/ 217-823
Szcientológia Egyház Budapesti Org Cím: 1073 Budapest, Erzsébet krt. 5. I. em. Tel.: (1) 3215-290
Szcientológia Egyház Kalocsai Missziója Cím: 6300 Kalocsa, Vörösmarty u. 90. Mobil: (20) 461-4479
Szcientológia Egyház Paksi Missziója Cim: 7030 Paks, Kodály Zoltán u. 3. Tel./Fax: (75) 313-589
Szcientológia Egyház Bajai Misszió Cím: 6500 Baja, Galamb u. 13.
Szcientológia Egyház Kaposvári Missziója Cím: 7400 Kaposvár, Bajcsy-Zs. u.38 I.em. 1. Tel.: (82) 413-605
Szcientológia Egyház Pécsi Missziója Cím: 7602 Pécs, Király u. 8. Tel.: (72) 325-925
Szcientológia Egyház Bonyhádi Misszió Cím: 7150 Bonyhád, Bartók Béla u.56/A.
Szcientológia Egyház Kazincbarcikai Misszió Levélcím: 3700 Kazincbarcika, Ságvári tér 3. Tel.: (48) 311-521, (30) 985-4365
Szcientológia Egyház Soproni Missziója Cím: 9400 Sopron, Deák tér 41. Mobil: (30) 994-3113
Szcientológia Egyház Szekszárdi Missziója Cím: 7100 Szekszárd, Arany János. u. 23-25. Tel.: (74) 315-956, Fax: (74) 319-788
Szcientológia Egyház Dunaújvárosi Missziója Cím: 2400 Dunaújváros, Gorkij u. 3/A Fsz/1. Tel.: (25) 409-606
Szcientológia Egyház Keszthelyi Misszió Cím: 8360 Keszthely, Sopron u. 13. Tel.: (83) 314-432
Szcientológia Egyház Százhalombattai Missziója Cím: 2440 Százhalombatta, Pf.: 69 Tel.: (23) 355-533/25-ös mellék
Szcientológia Egyház Tatabányai Missziója Cím: 2800 Tatabánya, Pf.: 1372 Tel.: (34) 313-093, Fax.: (34) 312-878
Szcientológia Egyház Egri Misszió Cím: 3300 Eger, Maczky Valér út 2. II. em.1.
Szcientológia Egyház Mezõkövesdi Misszió Cím: 3400 Mezõkövesd, Dr. Lukács G. u. 5. fsz. 1. Mobil: (30) 466-0992
Szcientológia Egyház Szegedi Missziója Cím: 6722 Szeged, Honvéd tér 5/b. B ép.II.em. Tel.: (62) 442-916
Szcientológia Egyház Tiszaújvárosi Missziója Cím: 3580 Tiszaújváros, Teleki Blanka u. 2. Tel.: (49) 343-455
Szcientológia Egyház Esztergomi Misszió Cím: 2500 Eszteregom, Budapesti út 30. Tel.: (33) 317-304
Szcientológia Egyház Miskolci Missziója Cím: 3530 Miskolc, Széchenyi u. 34. 1.em. Tel./ Fax.: (46) 506-166, (46) 506-165
Szcientológia Egyház Székesfehérvári Missziója Cím: 8001 Székesfehérvár, Bakony út 4. Tel./ Fax.: (22) 328-759
Szcientológia Egyház Veszprémi Misszió Cím: 8200 Veszprém, Völgyhid tér 3. Tel.: (88) 424-244, Mobil: (20) 937-2866
Szcientológia Egyház Gyõri Missziója Cím: 9026 Gyõr, Dózsa György rakpart 1. Tel.: (96) 317-174
Szcientológia Egyház Nyíregyházi Missziója Cím: 4400 Nyíregyháza, Vasvári Pál 14. Tel.: (42) 409-419, Mobil: (30) 370-7305
KÉSZÜLT: KOSSUTH NYOMDA RT. TERJESZTÉS: ALTERNATIV
ISSN: 1588 - 4538
