Tizenötödik évfolyam.
45. szám.
Orosháza, 1897. nov. 11.
EVARG. M Ű I ES ISKOLA Előfizetés dija : Egész évre . . 6 frt Fél évre . . . £5 „ Negyed évre 1 f r t £ » 0 l
MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó :
V E R E S
Megjegyzések az iskolai bizottságok szervezetét, hatáskörét s ügyrendét tárgyazó szabályrendeleti javaslatra. Ha valamely törvénynek jóságát arról ismerik meg, hogy az az életbe átültetve a kivánt üdvös czélt eléri-e, úgy zsinati törvényeinknek életrevalóságát arról ismerjük meg leginkább, hogy a végrehajtásukat czélzó szabályrendeletek, melyeket kerületünk s egyházegyetemünk oly szorgosan készítenek, úgy vannak s lesznek-e szerkesztve, hogy egyr é s z t a zsinati törvények szellemének s követelésének megfelelnek-e, másrészt az egyházi élet gyakorlati követeléseit kielégitik-e ? S minél közelebbről érinti valamely szabályrendelet az egyháznak szellemi s erkölcsi életét és alapjait, annál rombolóbb vagy üdvósebb hatásúnak kell bizonyulnia. Iskoláinknál fontosabb kérdése nagyon kevés lehet egyházunknak. Az egyházaknak ilyen vagy amolyan elvek szerinti kormányzása és autonomikus egyházi törvénykezésünk bármilyen fontos s elsőrangú kérdéseknek látszanak, mégis háttérbe szorulnak az iskolák helyes szervezete s vezetése kérdése mellett. Iskoláinkról való azon régi protestáns felfogás, hogy azok az egyháznak veteményes kertje, még nem avult el, sőt a benne foglalt igazság annál nagyobb mértékben világol, minél jobban látjuk az iskolák hiányának vagy rosz szellemének, szervezetének és kormányzásának romboló s áldatlan gyümölcseit. Mivel egyházunknak az igazi miveltséggel lépést kell tartania s a iniveltség terjesztői az iskolák, valójában tehát olyan az egyházunk, mint a milyenek iskoláink s illetőleg a milyen szelleműek azon iskolák, melyekben evang. gyerme-
JÓZSEF.
Hirdetés dija: Egész oldal 8 frt Fél o l d a l . . 4= » Negyed oldal S , Ennél kisebb i, Bélyeg külön 3 0 kr.
keink s itjaink neveltetésöket s műveltsógöket kapják. Az iskoláknak jósága s az iskolaügynek virágzása a közhiedelem szerint a tanítóktól függ, mert a legjobb iskolaügyi rendszabály sem lehet semmi, ha nem jó a tanitó. Ez azonban csak kis részben igaz, mert jó tanitói karral csak akkor dicsekedhetünk, ha jó iskolai szellemben és szervezet mellett neveltük magunknak a tanitói kart. Igy tehát mégis a jól szervezett s helyesen kormányzott iskolák alapjai a közmiveltségnek s egyháziasságnak. Az iskoláknak az egyház szempontjából való helyes szervezése és kormányzása bonyolulttá s nehezebbé válik az államnak egyházunkban folytonos térfoglalása miatt, a mely különösen épen az iskolákban érvényesül s a mennyiben a jövő fejlődése úgy látszik az lesz, hogy az állam mindig nagyobb jogokat szerez az iskolákban még az esetre is, ha azok tisztán felekezetiek, úgy világos lehet előttünk, hogy nem könnyű feladat oly szervezetet készíteni, a mely úgy az egyháznak, mint az államnak jogait és hatáskörét tiszteletben tartva s megóva szerencsésen kerül ki a scylla ós charibdis veszedelmes sziklái közül. Tekintettel kell lenni egyházunknak vidékek szerinti sajátos történeti viszonyaira, a gyülekezeteknek miveltségi különbözőségére ós iskoláinknak nemcsak egymástól eltérő, századokon keresztül kifejlődött s megállapodott szervezetére, a melyet ok nélkül s az iskolák megkárosítása nélkül megbolygatni alig lehet, hanem különböző fokozataira is. Nagyon világos, hogy az iskolai szervezetnek nem lehet hivatása egyházakat, fentartó testületeket ós egyes pártfogókat jogaiktól, a melyeket bármely jogos módon szereztek, megfosztani vagy csak korlátozni is és ez által az iskoláink iránt érdeklődőket elidegeniteni s eltaszítani, hanem ellenkezőleg arra kell törekednie, hogy minél többeket
bevonjon az iskolák fentartásának s kormányzásának körébe, mert ez által az illetőket az egyházhoz is csatolja s az pgyház javát ily módon is munkálja. Végül figyelembe kell venni egyházunk anyagi viszonyait s midőn azt látjuk, hogy közigazgatási költségeink oly rohamosan emelkednek, hogy az egyházkerületek nem bírják s esperességeink, de még inkább gyülekezeteink roskadoznak a szinte elviselhetetlen egyház-igazgatási költségek alatt s terjed az elégedetlenség a zsinati törvények által rájok rótt ezen súlyos terhek miatt: akkor óvakodni kell oly szervezettől, mely magasztos, ideális czélok által vezéreltetve, gyülekezeteinket újból megterheli s képtelenné teszi iskolák fentartására. Ezeket tartom én oly főelveknek, a melyeket a javaslat-készítőknek okvetlen tekintetbe kellett venniök s a melyeknek, — nézetem szerint, — szerencsés felhasználásával lehetett oly javaslatot készíteni, mely általában mindenkit, a ki iskoláinkkal foglalkozik s a ki iskoláink belső életét némileg ismeri, kielégíthetne. Ezen elvek vezetnek engem is megjegyzéseimben, a melyeket a í. é. júl. 2-án tartott közoktatásügyi bizottságban beterjesztett iskolaszervezeti javaslatra teszek abból a czél ból, hogy e fontos javaslathoz, melyet a közoktatásügyi bizottság ülése hosszú, érdekes s nem izgalom nélkül való tárgyalás után általánosságban elfogadott ugyan, de tüzetesebb átdolgozás végett egy öttagú bizottsághoz utasított, minél többen hozzászóljanak s a bizottság többfelől hallott különféle vélemények esetleges felhasználásával oly javaslatot nyűithasson be, melyet az egyetemes gyűlés magáévá tehessen. A bizottsági ülésben G r y ő r y Eleknek — a ki egyúttal szerkesztője a javaslatnak — előadóismertetése alapján tárgyalt javaslat mélyen bele. nyúl iskoláink szervezetébe s életébe és oly egyöntetű s egységes szervezetet kiván adni. a mely kétségtelenül megszüntetné azt a sok viszásságot és nembánomságot, mely sok helyütt divik s képtelenné teszi az iskolát arra, hogy hivatásának igazán megfeleljen. Ámde erős centralizáló törekvése, iskoláink történetileg helyesnek bizonyult szervezetének figyelmen kivül hagyása és kettős iskolai bizottságok szervezésének követelése minden fokon olyannyira bonyolulttá és zavarttá teszi az egész tervezetet, hogy kivihetetlenné válik s ha mégis kötelezővé tétetnék minden iskolafentartóra, több kárt okozna, mint hasznot.
A javaslat bevezető pontjai kellőleg tájékoztatnak a zsinati törvényekben foglalt s a javaslatban irányelvekül felhasznált utasítások felől, de nehézkes mondatszerkezetök miatt sokan nem képesek megérteni s igy nevezetesen az „a" pont 2-ik és a „b" pont első kikezdéseit, a mi a javaslat elfogadására s megtartására nézve csak hátráltató lehet. Hogy a meglevő iskolai szervezetre s az állam törvényeire és utasításaira mennyiben voltak tekintettel a javaslat készítők, az nincs megemlítve. Pedig a javaslatnak ezeket okvetlen kellett volna figyelembe vennie már csak a kivihetőség tekintetéből s a mennyiben figyelembe vette, azt a bevezető pontokban felemlítenie is. A szabályrendelet öt fejezetben 62. §-ban egyházkormányzati tagoltságunknak megfelelően legelsőben adja az általános határozatokat (1—7. §.) azután szól az egyházközségi (18—26. §.), az egyházmegyei (27—40. §.), egyházkerületi (41— 51. §.) és végül egyházegyetemi (52—62. §.) iskolai bizottságokról és mindenütt megállapít kis és nagy bizottságot megfelelő hatáskörrel és ügyrenddel. Az első fejezetnek határozatai között különösen az 1. és 2. § nak van kiváló elvi jelentősége, a melynek elfogadásától vagy elvetésétől függ a javaslat sorsa. Ezen két §. ugyanis kötelezővé teszi ugyan bizonyos, a javaslatban contemplált iskolai bizottságok létesítését (1. §.), de oly egyházközségekre nézve, a melyekben csak alsófoku iskolák léteznek, megengedhetőnek tartja, hogy ezen bizottság maga az egyháztanács legyen (2. §.) Ha azt vesszük tekintetbe, hogy gyülekezeteink %o része csak elemi iskolát tart fenn s hogy ezeknek is legalább Vio része oly falusi gyülekezet. a melyekben lelkészen, tanitón s az esetleg helybenlakó felügyelőn és nagy ritkán jegyzőn kivül nincs mivelt ember, a ki az iskolaügyhöz valamit ért, akkor merőben lehetetlenség elképzelni, hogy ezen két szakasz általában testet öltsön s a helyett, hogy a k ö t e l e z ő k n e k kijelentett bizottságokat alakítanák meg a gyülekezetek, az egyháztanácsot fogják megbízni a bizottsága részére előirt kötelességek teljesítésével s igy bekövetkezik, hogy a kivétel lesz szabálylyá s a szabály kivételessé. Az állami törvény az elemi iskolák mellé iskolaszékeket rendel s azokat bizonyos kötelességek teljesítésére kötelezi, a melyekkel több tekintetben rokonok a szóban levő iskolai bizottságok kötelességei. A törvény s a javaslat utasítását véve
tehát tekintetbe, minden gyülekezetben kellene lenni az iskolaszéknek, az iskolai nagy és kis bizottságnak s az egyháztanácsnak. Ezen négyféle gyülekezetileg választott testület falusi gyülekezetben annyira zavarba hozná az embereket, hogy igazán lelkes lelkész legyen a pap, a ki őket az egyház és iskolája iránti érdeklődésre tanitsa és szoktassa s nagyon vigyázzon, hogy ezen testületek s bizottságok között semmi összeütközés ós érdekellentót ne legyen. Az emberek nem nagyon szeretik, ha őket bizottsági, presbyterialis ós gyülekezeti gyűlésekkel zaklatják, megbiznak a lelkészben s tanitóban s ezek által végeztetik a különféle bizottsági kötelességeket. Már az eddigi rendszer elég sok tennivalót ró a lelkészekre felesleges módon, ezen javaslat elfogadása esetén csak szaporodnék haszontalan munkájok, mert több, mint valószinű, hogy a lelkésznek s a tanitónak ezentúl nemcsak az iskolaszék és presbyterium, hanem ezeken felül még a kis és nagy bizottság helyett is kellene dolgoznia s időt rabló, lelket ölő statisztikai kimutatásokkal bajlódnia. Ezek alapján azt hiszem, leghelyesebb az egyháztanácsot iskolai bizottsággá alakitani s annak kötelességévé tenni mind azt, a mi a javaslatban a nagy bizottságra van ruházva s a §-ban megengedni, hogy szükség szerint kis bizottságokat is választhatnak az egyes gyülekezetek, a melyek a presbyterium, mint iskolai bizottság meghatalmazottjai, a reájok bízottakban felelősség mellett eljárni kötelesek. Az 1. §-nak meghagyása mellett a 2-ik §-t igy kellene fogalmazni. „Az egyházköz. ségek iskolai bizottsága az egyháztanács, mely mellé egyes egyházközségek szükség szerint kis bizottságot is választhatnak. Oly gyülekezetek, melyek több magasabb »rangú s többnemű iskolákat fentartanak, annyiféle kis bizottságot alakítanak, a hányféle iskolájok van." S minthogy ekkép tartalmilag a 2-ik fejezet alá tartozik, melyben az egyházközség iskolai bizottságairól van szó, ezen pontot a 8. §. elé kellene tenni s az egész 2-ik fejezetet ily irányban módosítani. A 2-ik fejezetben ugyanis az egyházközségi iskolai bizottságokról van szó, tehát azokról, a melyek nemcsak szám, hanem jelentőség tekintetében is kell, hogy kiváló szerepet játszanak. Egyházunk a mivelt osztály vezetése alatt állva különösen a közép- s felső fokú iskolák szervezésére s fentartására fordit kiváló gondot s a népiskolákat azokkal szemben elhanyagolja, pedig ép ellenkezőleg, a nép zömére
kellene nagyobb gondot fordítania s a gyenge, sokszor elhanyagolt ós elhagyatott szegények neveltetésével s az egyházhoz ez által való csatolásával többet foglalkoznia, mert ez az alapja egyházunk épületének, mely alapra a többi iskoláknak rá kellene épülniök. A fejezet 8. §-a már az eddigi fejtegetéseim alapján, — a mennyiben a gyülekezetekben szervezendő kis és nagy iskolai bizottságokat ir elő, olyképen módosítandó, hogy az iskolai bizottságot a presbyterium képezi s a hol több különféle fokú intézetek vannak, vagy a hol annak szüksége fennforog, ott ezen bizottság az iskolák neme szerinti kis bizottságokra oszlik, a melyeknek hatáskörét s felelősségét a nagy bizottság ajánlata alapján a gyülekezeti közgyűlés határozza meg. A presbyteriumnak, mint iskolai bizottságnak tagjai közé okvetlenül tartozzék a tanitó s illetőleg a különféle intézetek igazgatói s egy-egy választott tantestületi tag, a kik a magok tanintézete részére választott bizottságnak is hivatalból tagjai. Paedagogiai s iskolafelszerelési kérdésekben és általában a tanügynek elvi jelentőségű kérdéseiben a tantestületek nézete is kikérendő s lehetőleg tekintetbe veendő. Szükséges ez azért, Hogy a kik az iskola leghivatottabb képviselői s a tanügygyei szakszerűen s hivatalból foglalkoznak, állásuknak megfelelő beleszólást is nyerjenek, az iskolafentartókat közvetlenül informálhassák s ekkép nehéz munkájuk mellé bizonyos jogokat is kapjanak. A lelkészek s tanitók közötti rosz viszonynak sokszor ép az az oka, hogy a tanitó még abban sem nyilatkozhatik szakemberként, a mihez legjobban kell értenie s az iskolák elhanyagoltságának s rosz felszerelésének okát nem egyszer abban kell keresnünk, hogy hol a tanitó a fentartótestület nélkül, hol ez utóbbi a tanitó nélkül intézkedik. MAYER
ENDRE.
(Folyt, köv.)
Felekezeten kívüliek. A „Közgazdasági szemle" — szerkeszti a magyar tud. akadémia megbízásából Dr. J e k e l f a l u s s y József — f. évi szeptember havi füzetében Dr. B u d a y Lászlótól a „felekezeten kívüliek" czim alatt egy igen érdekes és tanulságos czikk jelent meg, melyből, mint bennünket is igen közelről érdeklő adatokat — közöljük a következő részleteket. A felekezeten kívülieket feltüntető statisztika
-— mondja Dr. B. L. — a legnagyobb mértékben megnyugtató és egyelőre semmi tekintetben veszedelmet nem igérő állapotokról referálhat ada tai nyomán. — Számadatai meglepetést hoznak de a jobbik irányban : nem százezrekre rug a fe_ lekezeten kivül állók száma, mint azt a törvényhozás előtt remélték — hanem nem is egészen négyezerre. A közhitelességű jegyzékekből gyűjtött adatokból a főeredmény az, hogy 1896-ban, a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény életbeléptének első esztendőjében — a mikor minden valószínűség szerint aránytalanul magasabb számokat lehetett várni, mint a következő évekre — mindössze 3 9 Í 0 egyén lépett ki felekezetéből. Ez a főeredmény megnyugtató meglepetésül szolgálhat, a részletek még több érdekes — és ép oly megnyugtató — vonással járulnak a felekezeten kivül állók viszonyainak ismertetéséhez. Feltűnő mindenekelőtt az, hogy a városi törvényhatóságokban csak 446-an léptek ki felekezetükből. — Magában Hód mező-Vásárhelyen azonban 227 volt a kilépettek száma, több mint fele a városokban összeirt összes felekezeten kivül állóknak. — Nyilvánvaló tehát, hogy a városi lakosság nem nagy hajlandóságot mutat a felekezetközi állásra. — A nagyobb intelligencziáju Pozsonyban, Kolozsvárott, Temesvárott egyetlen egy felekezeten kivüli sem találtatott 1896-ban; Kassán (róm. kath. férfi) és N.-Váradon is csak egyegy ember lépett ki a felekezeti kötelékből. — Budapest félmillióból, sokféle elemből álló, kevert népességéből mindössze csak 58 lélekkel szaporította a felekezetköziek számát. Ezek a számok meggyöngitik azt az aggodalmat, hogy a felekezeti kényszer eltörlése előmozdítja a vallástalanságot. A kettő, úgy látszik, független egymástól. A vallási közönyösség most is, mint régebben, az új törvény meghozatala előtt, megelégszik avval, hogy lelkiismeretében függetleníti magát egyházától, a szakítást formailag is megcsinálni, bár alkalma és joga van már rá, nem tartja szüKségesnek. — Ezt még előnyükre is magyarázhatják az egyházak: akármennyire meglanyhult is hiveik buzgósága, a legtöbbet mégis gondolkozóba ejti, hogy eltépje-e az utolsó szálat, a mi még egyházához fűzi? s a tradicziók, a vallás szeretete, talán a gyermekek érdeke is a legtöbbnél csakugyan erősebbnek mutatkozik a szeparatisztikus törekvésnél, ez az utolsó szál sértetlen marad.
A kilépésre vonatkozó okokról a felvilágosítások egytől-egyig nemcsak gyanithatólag, hanem egész határozottsággal szólnak s azt a tanulságot eredményezik, hogy az 1896. év folyamán a felekezeti kötelékből kilépettek t ú l n y o m ó n a g y r é s z b e n a n a z a r é n u s és a b a p t i s t a s z e k t á k h i v e i . — A legtöbb felvilágositó levél külön is hangsúlyozza azt, hogy a kilépők már régen, évekkel, sőt évtizedekkel előbb elszakadtak felekezetüktől, hogy a nazarénus vagy baptista szektákhoz csatlakozzanak ; a most bejelentett kilépés tehát csak formailag jelent az elhagyott egyházakra veszteséget, mert a tényleges veszteség már évekkel ezelőtt, apródonkint történt meg. — Kiemeli sok jelentés azt az érdekes körülményt is, hogy a nazarénus vallás terjedése a legutóbbi években nem hogy emelkedik, hanem határozottan csökkenő irányzatot mutat. Tolnamegyében 235 ember lépett ki felekezetéből. — Bács-Bodrog megyében 702, itt a topolyai járásban r. katholikus és református hivők közül 582. Feketehegyen 190, Ó-Moraviczán 230. — Tisza- Kálmánfalvai 31, — nazarénus. — Cservenkán 25. — Kis-Kőrösön és Vadkerten a baptisták hóditottak el 118 hivőt, Orosházán és vidékén 207. — Jellemző, hogy Debreczenből egyetlen felekezeten kivüli sem akadt, mégis kellő gondozásban van ott tehát az egyházi élet. — Annál több a kilépés a kis Csanádban : 466. Mindegyik a nazarénus gyülekezet hive, a legnagyobb rész magyar, körülbelül 80 oláh van és valamivel kevesebb tót. — Kunágota községben 96, Nagylakon 108 (!) a felekezeten kívüliek száma, Makó városban: 199 (!) — Torontálban 531 volt a kilépések száma. A pázdányi járás MagvarIttebe községében 76 ev. ref. vallású lépett ki a papjával való torzsalkodás miatt. — Erdélyre a mozgalom nem terjedt ki. — Itt mindössze 14 felekezeten kivülit irtak össze. — Fiúméban senki sem jelentkezett a felekezeti kötelékből való kilépésre. Az ország egyes hitfelekezetei közül csakugyan a református veszitette el legtöbb hivét. Ezt azonban — mondja Dr. B u d a y László — nem lehet a felekezeti kényszer eltörlésének rovására irni. — A veszteség régibb keletű s csak külső kifejezését nyerte most. — Nem az a néhány törvény»paragrafus, hanem más, messzebb fekvő okok emelik magasra éppen ennek a felekezetnek veszteségét. — Talán az, hogy hivei a
természettel legtöbbet foglalkozó, elmélyedésre leghajlandóbb s újabban sorsával legkevésbbé megelégedett magyarság köréből, a nazarénus hit az ő kedélyükre hathatott legjobban. (Az az intensivebb, mélyebb vallásos érzület, az istentiszteletnél a liturgikus részlet tehát még sem oly nagyon kivetni való dolog a lutheránus eklézsiábari '? !) A felekezeten kívüliek közel fele része, 1540 ember jelent a református egyházra veszteséget, a legtöbb 810 a Duna és Tisza közéről való; magából Bács-Bodrog vármegye topolyai járásából 485 református hivő hagyta el egyházát. — A róm. kath. közül 923-an hagyták el felekezetüket; ezeknél is a Duna-Tisza köze mutat legmagasabb számot 553-at; Pestmegyének solti közópjárásából 153 r. katholikus lett felekezeten kivülivé. — Az ág. h. ev. egyház 755 tagot veszített el ; ebből a Tisza és Maros szögére esik 245, Torontálmegye panesovai járására 88. — A görög-keleti vallásból 717-en váltak ki; a legnagyobb rész 597 a Tisza-Maros szögéről való, a hol Torontálmegye panesovai járásából 166, Temesmegye kubini járásából 148 kilépés történt. — A görög-katholikus vallás mindössze 27 hivét veszitette el, a zsidó felekezetekből 28-an léptek ki. — Sértetlen maradt az unitárius egyház, melynek tagjai közül 1896-ban senki sem lett felekezeten kivülivé. Az unitárius egyház a vegyes házasságok alkalmával létesült, a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél is a legkevesebbet vészit. — Lásd erre vonatkozó statisztikai havi közleményeimet a budapesti „Protestáns Egyház és Iskolá"-ban. A református egyháznak nagyobb veszteségét még eklatánsabban megmutatják az arányszámok. — Ez a hitfelekezet az ország lakosságának 14.62%-át képezi, a felekezeten kivüliek számában pedig jóval több, mint kétszeres aránynyal, 38'59%-kal vesz részt. — A római katholikusok az országban 47'84%-kal, a felekezeten kivüliek között pedig 23'13%-kal szerepelnek. — A görög-katholikusok aránya Magyarország népességében 10"96°/ a , a felekezeten kivüliek között pe. dig csak 0 ' 6 9 7 0 . A görög-keletiek országos aránya l 3 ' 6 4 7 o , a felekezeti kötelékből kilépettek között pedig 1 7 - 9 7 7 o . — Az á g . h. ev. e g y h á z az o r s z á g lakosságának 7-87o-át k é p e z i , a felekezeten k i v ü l i e k számában 18"927»-ot ; a zsidók végre 4-67Va-nyi országos
arány mellett a felekezeten kivüliek közt csak 0'7 7o-ot képviselnek ; — o r s z á g o s a r á n y a i n á l magasabban r é s z e s e d i k t e h á t a f e l e k e z e ten kivül állók s z á m á b a n a két protest á n s é s a g ö r ö g - k e l e t i f e l e k e z e t ; alacsonyabb arányszámmal a római katholikus, különösen pedig a görög-katholikus és az izraelita vallás. Nem érdektelen adat a felekezetköziek viszonyainak teljes ismeretéhez az sem, hogy a férfiak jóval kisebb számban vesznek részt a felekezeten kivül állók számában, mint a nők. — A nők ezen túlsúlyának okát nem a vallási közönyösségben, nem is az egyházi adótól való félelemben, hanem a nagyobb hajlandóságban a rajongásra, a miszticzizmusra, a nagyobb szeretetben az új szekta iránt — találja Dr. B. L. — Az egész országban 1896. évben 1809 férfi és 2181 nő lépett ki felekezetéből. Azok közül a hitvallások közül, melyek nagyobb számban veszitették el hiveiket, csak a görög-keletinek nagyobb a vesztesége férfiakban, mint nőkben: ezeknél 391 férfi és 326 nő lépett ki. — A reformátusok vesztesége 617 férfi és 923 nő, a róm. katholikusokó 414 férfi ós 509 nő, az ág. hitv. ev.-é pedig 347 férfi és 408 nő. Feltűnő az is, hogy a fiatalabb életkor aránytalanul csekélyebb számban igyekszik megszabadulni régi vallásától, mint az idősebb kor. — Ennek az oka aligha más, mint hogy a fiatalabb korosztály már nem igen hajlik a nazarénus és baptista rajongásra, csak az öregebbek, a kik évekkel előbb csatlakoztak ezen új szektákhoz, azok ragaszkodnak hozzájuk még most is. — Különben valószínű még az is, hogy ott, a hol a nazarenusság még most is hódit, ott is éppen az öregekből újonczozta híveit, a sírja felé hanyatló kor lévén mindég a hajlandóbb a vallási rajongásra. A zsidók kivételével valamennyi hitfelekezetnél azt az arányt tapasztaljuk, hogy az idősebbek — jelesül a negyven évnél idősebbek — inkább hajlanak a kilépésre, mint a fiatalabb korbeliek. — Hogy a zsidóknál megváltozik az arány, az könnyen érthető abból, hogy náluk nem vallási rajongás, nem is a nazarénus szekta hódítása okozta ezt a kevés számú kilépést, hanem a zsidóság szélsőségekre hajló természetén kivül egyéb személyi okok, valószínűleg a megélhetés, boldogulás könnyitése, talán házassági érdek vagy más ilyesmi. — Mindezek a kényszerítő okok pelig
nem a sirba hajló öreg kornál, hanem a munkás férfikor kezdetén (a zsidó nők [közül csak négy hagyta el felekezetét) lépnek fel. Körülbelül ezek az okok magyarázzák azt is, hogy a városokban, — a hol szintén kevesebb tere volt a vallási rajongásnak — a fiatalabb és a magosabb életkornak kihivó aránytalansága valamivel szelidül, ámbár a negyven éven felüliek itt is többségben vannak a negyven esztendőnél fiatalabbak felett. Előfordult az is, hogy azok, a kik odahagyták vallásukat a felekezeten kivüli állás kedvéert, később azután újra visszatértek a felekezeti kötelékbe, akár abba az egyházba, a melytől előbb megváltak, akár egv másikba. Ilyen eset a mult évben az egész országban csak tizenhárom volt. — A visszatérés nem egyszer valláscserével is járt. A róm. kath. felekezetből kilépettek közül egy férfi és egy nő visszatérésekor az evangelikus, egy férfi és egy nő pedig a református vallást választotta. Egy evangelikus nő utóbb a róm. kath. vallásra tért, ugyanezt tette két református férfi is. Egy zsidó férfi az ev. ref. vallást választotta, sőt két eset volt arra is, hogy református vallású férfi visszatérésekor az izraelita felekezetbe lépett. A felekezeten kivüliekről ezeket az adatokat és felvilágosításokat nyújtja az országos statisztika. Az tehát már most statisztikailag beigazolt s el nem vitázható tény, hogy úgy a vegyes házasságoknál (lásd erre vonatkozó havi statisztikai közleményeimet a Prot. Egyház és Iskolában) mint a felekezet-nélküliség által a protestáns egyházak veszitenek legtöbbet. A róm. kath. egyháznak a felekezeten kivüliek általi veszteségét kárpótolja a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél szerzett nyereség. M itt is, ott is veszitünk. 1896-ik évben egyházunkból 755-en lettek felekezeten kivüliekké. — Vájjon meddig fogunk, meddig akarunk mi még vesziteni?! Pedig nekünk nincs miből vesziteni. Nekünk nem kellene, nekünk nem volna szabad vesziteni. — Nekünk hitünk reputáczióia érdekében ha nem is nyerni, de legalább az eddigi határokat és arányokat meg kellene tartani. Nyiltan kijelentem s megjegyzem azt is, hogy veszteségünk régibb keletű s csak külső kifejezését nyerte most, hogy v e s z t e s é g ü n k k ö z v e t l e n o k a i nem a z ú j e g y h á z p o l i t i k a i t ö r v é n y e k , ezek c s a k r á m u t a t tak a r r a , h o g y m e g f o g y a t k o z o t t között ü n k az ő s i p r o t e s t á n s h i t e l l e n á l l ó e r e j e . M e g g y ő z ő d é s e m a z é r t , h o g y sem
p o l i t i k a i r e v i z i ó , s e m m á s t ö r v é n y egyh á z i és v a l l á s - e r k ö l c s i r e v i z i ó n é l k ü l b a j a i n k a t o r v o s o l n i , m e g s z ü n t e t n i nem f o g j a . — Nem politikai, de e g y h á z i és v a l l á s - e r k ö l c s i r e v i z i ó i a v a n a z é r t szüks é g ü n k , e z t p e d i g el k e l l , el f o g j u k int é z n i a n é p p á r t i u l t r á m o n t á n a s s i s t e nt i a n é l k ü l is. Teljesítsék kötelességeiket a lelkészek az egyházban, tanácsolják egyháznagyjaink a baj elhárítására; igen teljesítsék, de nemcsak a lelkészek, hanem felügyelőink, gondnokaink, presbytereink, tanítóink is, egyszóval minden egyháztag a maga helyén teljesítse hiven egyháza iránti kötelességét. Egyházi gyűléseink legyenek valóban e g y h á z i g y ű l é s e k (ha ilyenek volnának, nem lenne szükség külön — ma még igazán vajmi csekély eredményt felmutatni tudó — papi értekezletekre ; mily ellentét a külön papi értekezlet az egyetemes papság fogalmában !) ne pedig vármegyei közigazgatási bizottsági ülések. — Ily czélból valóban luxus uti költségek és napidijak fejében oly terhet viselni. Legyen egyházi gyűléseinknek legfőbb teendője az egyház belső hitéletének ápolása, épitése, ne pedig az esperességekuek és politikai községeknek annyi áldatlan ellentétet és visszavonást szülő czéltalan csoportosítása, beosztása. Hagyjuk ezt. mint a zsinat is tette, az egyházak belügyének ; minden egyes gyülekezet, politikai község, maga legjobban tudja, hol van rá nézve a legelőnyösebb csatlakozási pont. — Ily kérdések miatt különösen a mai válságos időkben, valóban nagy kár, nem soknak, de egy tagnak is buzgalmát szegni. Kassa, H OMOL A ISTVÁN ev. lelkész.
BELFÖLD. Az Országos középiskolai tanáregyesület
gyűlésén egyik felolvasó a tanárhiányról értekezett, orvoslást abban keresvén, ha a tanári fizetéseket megint fölemelik, azzal, hogy megkettőztetik a korpótlékot. „Ausztriában is ezen az alapon rendezték a fizetést (1400 frt alapfizetést, két 200 frtos és három 300 frtos korpótlék) és nem tűztek ki tiz évi terminust a törvény végrehajtására." Mit
szóljnnk mi Jelkészek?! Hatszáz frtra igérik, jó ideje csak igérik, fizetésünk kiegészítését, korpótlók nélkül, azt is 6—10 év alatt!
A dunántúli ev. egyházkerület pénztárosa Kornél lő lett.
balassagyarmati
takarékpénztári
Weísz könyve-
Sajtóhibák, E lap f. évi 528-ik lapján „Lelkész beigtatási ünnepély Eperjesen" czimü czikkemben a tizedik sorban l á t ó k r a helyett olvasandó : j á r ó k r a ; a tizenharmadik sorban : é r t e s i t i helyett: érezteti; a huszonegyedik sorban F ő á r helyett: T r i e r , a 40-ik sorban akk o r helyett a h h o z olvasandó. H o m o l a István ev. lelkész. Sepsi-Szt.-Györgyön a ref. és unitárius lelkészek értekezletet tartottak a szegény papok helyzetének javítása ügyében s elhatározták, hogy az értekezlet, az erdélyrészi összes ref. és magyar ág. h. ev. papságot decz. 7-re Sepsi-Szt.-Györgyre hívja értekezletre ; ott emlékiratot készit, s küldöttség által a vallás- és közoktatásügyi ministerhez és a miniszterelnökhöz benyújtja. Az emlékiratban kérni fogják, hogy a papi fizetések már 1898-ban 800 frtra egészíttetnek ki törvény által, s általában a protestáns papi congrua és fizetés törvény útján rendeztessék. Az erdélyi protestáns püspököket kérik majd meg, hogy a küldöttséget vezessék, de ha nem tennék meg, nélkülök is elmennek és benyújtják a kérvényt. Ugyan mikor hallják már meg a segélykérő szót azok oda fönn, a kik gyűléseinken maguk is szoktak szánk ize szerint beszélni, de azután a legközelebbi gyűlésig megint nem tesznek a szegény papság érdekében semmit ! Még mindig fontolgatnak, taktikáznak, s bizonyosan haragusznak, hogy a nyomorgó papság nem akar megelégedni a szép szavakkal. A tiszakerületi ág, h. ev. leány polgáriiskola felavatási Ünnepélye Rozsnyón. Másik tudósítónk értesítéséből közöljük a következőket : Az egyes momentumaiban fényes lefolyású, előzményeivel a protestáns hitbuzgalom áldozatkészségében gyökerező, következményeivel pedig a nemzeti nőnevelést ezélzó ünnepély, melynek tárgyát a Tiszakerület rozsnyói felsőbb leányiskolájának felavatása képezte, jelentőségénél fogva méltó arra, hogy ne csak az érdekelt egyházkerület protestáns közönségének, hanem az egész magyar haza hitrokonainak, sőt a nemzeti nőnevelés minden jóakarójának rokonszenves figyelmét magára irányítsa. Tanúság ezen iskola a mellett, hogy a sokszor hangoztatott szegénység mellett is tud alkotni a magyarhoni protestantizmus akkor, ha vezetőiben van lelkesedés, hiveiben pedig hit és hazafias érzület ; jól ismerve a szegénységünket, ismerjük meg valahára a bennünket környező veszedelmet, mely nem az üldözés, elnyomás, erőszak képében mutatkozik, hanem az rrzülethiány,
közöny, divatos jelszók utáni kapkodás alakjában ólálkodik körülöttünk. A protestantizmusnak a nemzet történelmébe vérrel és dicsőséggel beirt létjogosultságának emlegetéséből ma már nem élünk meg. A korszellem munkát, a munka elszántságot, az elszántság érzületet követel meg tőlünk. De honnan vegyük az érzületet? Decentralizált akadémiáink képtelenek egységes hatást árasztani az egész országra, középiskoláink épen most siklanak ki kezeinkből, a népnevelés terén erősen kaczérkodunk az állammal, a templomi szószék a lelkészképzés végzetes hiányai következtében csak kivételesen áll hivatása magaslatán, irodalmi tevékenységünk szegényes és felületes, sajtónk gyámoltalan, szervezetlen és nem öntudatos. Jól esik tehát felfedeznünk egy tért, a melyen őszinte lelkesedést, komoly tevékenységet és sikereket vagyunk képesek felfedezni — az pedig a nemzeti irányú protestáns nőnevelés ügye. Az 1891—4. zsinat is kimondotta volt, hogy minden egyházkerület köteles felállítani egy internatussal összekötött felsőbb leányiskolát. Két egyházkerület : a bányai és tiszai, az aszódi és rozsnyói leányiskola létesítésével, ezen zsinati határozat impulzusa nélkül már megelőzőleg fejtett ki tevékenységet a protestáns nemzeti nőnevelés érdekében, mig a dunántúli és dunáninneni egyházkerületek még most is erős akadályokkal kénytelenek megküzdeni, hogy a zsinat követelményének eleget tehessenek.
Lelkész beigtatása Glozsánban. S z t e h l o József érd. főesperes s glozsáni lelkész elhalálozása folytán megürült lelkészi állásra D e d i n s z k y János eddigi glozsáni administrátor választatván meg, ennek ünnepélyes beigtatása november 7-én tartatott meg; mely alkalommal a fiatal Timotheushoz B e l o h o r s z k y Gábor bács-szerémi főesperes, tartalomdűs s megkapó szónoki hasonlatokban gazdag beigtatási beszédet mondott és azután az új lelkészt, S z e b e r é n y i Vilmos szilbási és L a n g h o f f e r Károly kiszácsi lelkészek segédlete mellett, a papi hatalom jelképeinek átnyújtásával hivatalába beigtatta. — A beigtatási actus után az új lelkész üdvözölte hiveit, szép szavakkal fejtegetvén a jó pásztor és a jó nyáj közti viszonyt s rámutatván az ezen lelki szövetségből eredő kötelmekre. — Az istentisztelet végeztével az ünnepélyen jelen volt szomszédos kartársak, a helybeli tanítótestület és presbyterium fejezték ki üdv- és szerencsekivánataikat az ú j glozsáni papnak ; kívánván, hogy bár szentegyházunk egén nehéz felhők tornyosulnak s a vallás szolgáira is mostoha napok járnak, ne felejtse el a Mester szavát : „Mindenek előtt gyűlölségesek lésztek az én nevemért : de a ki megmarad mindvégig, az megtartatikv' Márk: XIII, 13.
KÜLFÖLD. „Az evang, szövetség" (Evangelischer Bund) Krefeldben tartotta f. évi 10-ik közgyűlését. A szövet, ség, a mely Németország evangelikus egyházának egyik legerősebb egyesülete s melynek tagjai között a legkiválóbb protestáns férfiakkal találkozunk, nem hagyhatta természetesen szó nélkül azokat a kíméletlen támadásokat, melyeket a pápai Canisius-levél az evangelikus egyház és a reformátió ellen int Szett, azért a gyűlés egyik referensének, K r e m e r s lelkésznek, „Az ultramontanismus, mint népünknek komoly veszedelme" czímű előadása a jelen voltak kö/.ött nagy tetszésre talált. Az előadó elragadtatta ugyan magit egy kicsit, a mikor a soc alismust sokkal kisebb bajnak állitott-t az ultramontanismusnál, de nem egészen ok nélkül mondotta a következőket: „nemzeti és más dolgok mind csak figurák az ultramontanismus kezében, mind csak játék ós kereskedelmi czikkek a zsidó módra okoskodó és cselekvő centrum szellem kezében. Számitó hideg diplomatiája a nép minden szenvedélyét eltűri ; valamennyi rugóul és emeltyűül szolgál neki arra, hogy a világi hatalmasságokat lábaihoz tegye s azok helyébe, mint egyetemes hatalmasság lépjen. Ezeknél a számitásoknál nincs kizárva a sociális forradalom lehetősége sem ! Igaz, hogy az a nép, a melyik a veszedelmet nem méltatja eléggé, azt mondja, hogy az államnak végső esetben megvan a hatalmi eszköze, hogy a dolgok végső következményeinek erélyesen ellentálljon, de hogy ez aztán nem lesz-e későn, az nagy kérdés. S ha a veres szinű kisértet már régóta dörömböl a piaczokon, atkor még régibb ideje settenkedik a fekete kisértet az irodákban és az aktákban s ez utóbbinak nagy előnye — a mellyel a veres kísértet (socialismus) nem bir — a szellemi és anyagi erő ! A socialistikus forradalmat, a mely a piaczokon nyilvánosan tombol, fegyveres erővel le lehet verni, de az ulttramontanismus mephistophelesi szellemével nyomban az állani mindig csak a „Faust"-beli Valentin szerepét játsza." Hasonló tetszésre talált K u r z e lelkész előadása „Az evang. pogány missió veszélyeztetéséről a pápai propaganda által," a melyben rámutatott a Madagaskar szigetén követett eljárásra, a hol is a jezsuiták erőszakkal veszik el az iskolákat és rabolják el a templomokat az evang. lakosságtól. Az egylet végül a pápai Canisius encyclicát határozottan visszautasította, mint olyat, a mely nem egyéb, mint igazságtalansággal teli meggyalázása az evang. hitvallásnak." A róm. kath. sajtónak ezek a tiltakozások nem igen tetszenek s „Hetzerei"-nak nevezi őket! Szegény! A németGíSZÉgi evangélikusok között a Canisius levélben foglalt támadásokból kifolyólag erős mozgalom indult meg, hogy a vatikáni német
követséget szüntessék meg, s ezt a legközelebb összeülendő birodalmi gyűlésen indítványba is fogják hozni. A pápa ő szentsége most már fészkelődik és kezdi belátni, hogy nagyobb oktalanságot a pápai szék már régen nem követett el, mint mikor ő azt a bizonyos levelet kiadta. Hja! Hiába! „Nein úgy van már, mint volt régen," mikor az „eretnekek" ellen megtorlás nélkül mindenféle sületlenséget lehetett összeirni.
A Gusztáv-Adolf egylet 50-dík közgyűlését Berlinben tartotta meg f. évi szeptember hó 28—30-ig. Ötven esztendeje annak, hogy ez az egyesület utoljára volt Berlin vendége (1846-ban), s mindenki a legnagyobb kíváncsisággal leste, hogy szívesen látják-e majd ezt a szorosan felekezeti jellegű egyletet egy oly város falai között, a melynek képviselő testülete (a melynek állítólag fele zsidó), élén a képviselőtestület elnökével, azt határozta, hogy az egyesület ünnepélyén hivatalosan nem képviseltetheti magát, miután egy képviselőtestület, mint a felekezeteken felül állő, hivatalosan egy felekezetet sem ünnepelhet. A kérdésre legjobban megfelelt az a szívélyes fogadtatás, a melyben az egyesület úgy a város, mint az állami körök részéről részesült. Különösen felemelő hatást gyakorolt a jelenvoltakra az a körülmény, hogy a német császárné az egyesület minden ünnepélyén részt vett, mig a távollevő II. Vilmos császárt A l b r e c h t porosz herczeg képviselte. A gyűlés szeptember 28-ikán kezdődött D. P a n k egyházi titkos tanácsos elnöklete alatt s a közönségnek óriási részvéte mellett. Képviselve volt azon majdnem az egész német evangelikusság és a külföld is nagy részben. A város képviselőtestülete, a fentjelzett határozat daczára, szintén sok taggal volt képviselve. A 28-án tartott előértekezleten 5 szónok üdvözölte az egyesületet különféle testületek, e g y B e r l i n v á r o s a nevében i s. Ezen üdvözletekre P a n k elnök válaszolt, a ki azzal végezte szavait— a O a n i s i u s - f ó l e encyklikára czólozva: —- „Berlinből kiindulva teremtette meg az Isten a birodalom egységét, bár a lelki egység is innen indulna ki." Ugyanaz nap este 7 templomban ünnepélyes istentisztelet volt, a melyeken gazdag ajándékokat nyújtott a szegény egyházak részére az önzetlen ker. szeretet. Szeptember 29-ón — a gyűlésnek fő napján — megszólalt Berlin mind a 45 evang tornyának harangja, valamint az egyházi énekeket harsogó harsonák a Szt. Mária, Szt. Péter és az Uj templom tornyainak erkélyén. A harangok zúgása közben vonult a közönség a? ünnepélyes istentiszteletekre, melyek egyike a Szt. Miklós, másika a Szt. Mária templomban tartatott meg. Az elébbiben tartott istentiszteleten résztvett a császárné és A l b r e c h t herczeg, D. B a s s e vallásügyi miniszter, a főegyházi tanács elnöke D. B a r k h a u s e n, a város képviselőtestületének számos tagja és sok
még előkelő egyén. A szent oeszedet itt D. P a n k tartotta ap. csel 2. rósz 42. verse alapján. A m á . sik templomban D. W i t z - S t ö b e r bécsi főegyháztanácsos tartotta a szent beszédet János ev. 77. rész 38. verse alapján. Az istentiszteletek végeztével megkezdődött a nyilvános gyűlés az új templomban, melyet D. P a n k elnök nyitott meg. Megnyitó beszédében a O a n i s i u s jubileum alkalmából kiadott pápai körlevélre reflectálva, azt a leghatározottabban viszszautasitotta. — A gyűlés megnyitása után a császárhoz intézendő üdvözlő sürgönyt olvasták fel először, azután felemelkedett D. B a r k h a u s e n a porosz főegyháztanács elnöke s üdvözölve az egyletet, mondotta el azt a hatalmas beszédet, a mely oly elevenre talált, hogy az egész ultramontán sajtót mozgásba hozta. Beszédében legelőször is megemlékezett a németországi fejedelmek wittenbergi hitvallástételéről, a hol is a renovált vártemplom felszentelése alkalmával az evang. fejedelmek összejővén, a német császár előolvasása után L u t h e r hajdani lakó szobájában aláirták az apostoli hitvallást, ezután átadta a főegyháztanács ajándékképpen a fenti okirat másolatát ós egyéb értékes dolgokat, mint a melyek azt bizonyítják, hogy a porosz országos egyházban nincs hiány oly szivekben ós törekvésekben, a melyek az evang. egyház építésén tényleg is részt akarnak venni. Beszédét folytatva, a következőket mondotta : ,.Nem tántoríthat meg bennünket az, ha az alpesentúli csalódó csalhatatlanság — mint a hogy legújabban is megértük — ex kathedra súlyos becsmérléseket szór a mi drága evang. egyházunk s főleg a reformátio hőse ellen, kinek műve nem méreg, hanem oly élet-só volna, a mely üdvös hatását az evang. egyház határain túl is megmutatta. Nem tántoríthat meg bennünket az a körülmény sem, ha a rajongó gőg piszkolni merészeli az evang. egyház fővédurát azért, mert egy protestáns város vértanúságáról elismerőleg nyilatkozott. Ezen támadásoknak daczára őrizzük meg az evangelikus üdvbizonyosság bátorságát s tartsunk ik férfiasan azon zászló mellett, melyet L u t h e r és reformátor társai a hitért való harczban elől vittek. Az a zászló nem a lázadás zászlaja, hanem a megigazulás zászlaja, a melyet egyedül a hit által megragadott isteni kegyelem eszközöl, a melynek hire a mint évszázadokkal azelőtt megszabadította a világot a tévelygés nehéz békéitől, most is az örök üdv reménységét és a bűnbocsánat biztonságát nyújtja a bűntől szorongatott emberiségnek. Es mentül fennhéjázóbb és harcziasabb módon ajánlják a lelkiismeretnek emberi rabszolgaságba való visszatérését — a melyben már n c m egy nemes nép tönkre ment — mint oly eszközt, a mely a népek életét minden veszedelemtől mngmenteni képes, annál biztosabb legyen
a mi hitvallásunk szilárdsága, a mely csak az evangeliomból, mint forrásból fakad s a mely a mi német nemzetünk egészségének, üdvének ós jövendőjének biztositója." A beszéd óriási hatást és lelkesedóst ketlett, a melyet még fokozott D. P a n k ezen kijelentése: „A mit most hallottunk, több volt egyszerű üdvözletnél. A protestáns lelkiismeretnek és evangeliomi üdvbizonyosságnak hatalmas tanúbizonysága volt az, a mely a templom falain túl messze méltánylásra talál, az Augustana Confessiónak ismétlése volt az, mely az egész evaugelikus világ lelkéből szólott." Ezen beszédek után dr. Härtung lipcsei lelkész felolvasta évi jelentésót, a mely a Gusztáv Adolf egylet működését vázolja azon számadatokkal, melyeket más helyen közöltünk. Szept. 30-án folytatódott a közgyűlés ugyancsak az új templomban, a melyben D. R a f f e potsdami udvari lelkész a „tanulók Gusztáv-Adolf egyleteiről" tartott értekezést s átadta Frigyes császárné. Dr. F u h e r gen. superintendens stb. adományait. Következett ezután a nagy szeretetadományra való szavazás, a melyet Jezevo nyugati Poroszországban fekvő kicsiny gyülekezet nyert el, 19,000 márkát. A württembergi S ö f l i n g e n és a cseh T r a u t e n a u 6000—6000 márkát kapott az egylettől. — A legközelebbi gyűlés Ulmban fog megtartatni.
IRODALOM. Az ág. hitv. ev. felsőbb tanintézetek 1 8 8 6 — 7 - i k tanévről. Evangéliomi protestáns öntudatunkba ment ái az a felfogás, hogy az iskolák az egyház veteményes kertjei, a melyekben az egyház tagjainak szivébe már kora ifjúságukban oltatnak azon vallás-erkölcsi eszmék, melyek későbben az egyház nagykorú tagjainál hivatva vannak az őszinte vallásosság s az egyházhoz való öntudatos ragaszkodás nemes gyümölcseit megteremni és megérlelni. Ennek az öntudatnak tulajdonitható azután az a körülmény, hogy bármennyire érzi is evang. egyházunk a maga szegénységét, bármennyire nyomják is vállait a különféle — első sorban az iskolák fenntartásából származó terhek, iskoláitól még sem tud megválni, hanem elemi iskolái mellett a felsőbb tanintézeteket is folytonosan fenntartja ós erejének megfeszitósével fejleszti. Tanúságot tesznek e mellett a mult 1896—7-iki iskolai évről kiadott „Értesitők," a melyeknek rövid ismertetését a következőkben foglaljuk össze: 1. A p o z s o n y i e g y e t e m e s theolog i a i a k a d é m i a é v k ö n y v e beszámol a milleniumi ünnepéllyel, a mely a többi iskoláktól eltérőleg a reformátio emlékünnepén a theologu-
sok .. Otthon "-ának megnyitásával kapcsolatban tartatott meg. — Ez ünnepély körén belül tartotta meg H ö r k József theol. tanár székfoglalását .,A Josephinismns hatása az állam és egyházközti viszonyra Magvarországon" czim alatt, melyet az értesítő egész terjedelmében közöl. Megemlékezik C s e c s e t k a S. volt akad. tanár elhunytáról s a tanári testületben előfordult változásokról. Részletesen kiterjeszkedik az akadémia kebelében fennálló theologusok „Otthonjának ismertetésére, szabályzatára és a befolyt adományokra. Az intézet tanulóinak száma 31, (18 az internátusban lakott) kik közül 1*2 h á r o u nyelven, 18 két nyelven, 1 csupán egy nyelven képes isteni tiszteletet végezni. A növendékek száma tavalyhoz képest 3-mal fogyott. Az évkönyvet dr. M a s z n y i k Endre igazgató bocsátja közre. 2. Az e p e r j e s i k e r . c o l l e g i u m értesítőjét szerkesztette dr. S z l á v i k Mátyás coll. rector. Egyházunknak ezen legnagyobb, legtekintélyesebb főiskolája valóságos kis egyetem, a menynyiben 4 tanintézetet foglaf magában, melyekről az értesitő 156 sűrűn nyomtatott oldalon számol be a következő rendben: a) a theologiának volt 19 növendéke (tavaly 16,) kik közül 2 külföldön végzi tanulmányait, ezek mind ág. hitv. evangélikusok voltak, b) A jogakademiába beiratkozott 157 (tavaly 111,) kik között evang. volt 58 (tavaly 53), ref. 4 ; róm. kath. 4 6 ; gör. kath. 18; zsidó 32 (tavaly 16.) c) A főgymnasiumnak volt 291 tanulója: 92 evang. (tavaly 86); 18 réf.; 44 róm. kath.; 137 izraelita, d) A tanitóképző intézet 41 beirt tanulója között volt 1 róm. kath. 3 zsidó, a többi ág. hitv. evang. A tanulóság összes száma volt 508, kik között csak 206 evang. található, ellenben zsidó 172, az idegen felekezetbeliek tehát különösen nagy számban veszik igénybe a mi egyházunk áldozatkészségét A gymnasiumban a vallástanitást H ö r k József és M a y e r Endre theol. tanárok, majd Hörk J. helyett H a m v a s József g y m . h e l y e t t e s t a n á r végezték. Vallástanári állás szervezve nincs. Az értesítőt H a z s l i n s z k y Frigyes, a collegium elhúnyt nagyhirü tanárának emlékezete vezeti be, a melyet a hű tanitvány igazán hálás szivéből fakadó bensőséggel M a y e r Endre theol. tanár irt meg. 3. A s o p r o n i k e r . I v c e u m értesítője beszámol a kebelében fennálló főgymnasium és bölcsészet-theologiai intézet évi történetével s a főiskola beléletében történt főbb mozzanatokkal. A főgymnasiumba beiratkozott 429 tanuló (tavaly 421,) még pedig 354 evang. (tavaly 360); 20 ref. ; 20 róm. kath. és 28 izraelita. A theologiára 15 hallgató iratkozott be (tavaly 19); oly megdöbbentő jelenség ez, melyet maga az értesitő sem mellőz hallgatással, hanem felhivja reá a felsőbb egyházi hatóságok figyelmét is. Vallásta-
nár itt sincs a gymnasiumnál,.pedig az a 354 evang^ tanuló talán mégis megérdemelne egyet ; a vallás tanitást B a n c s ó A. és J a u s z Vilmos theol. tanárok és H e t v é n y i Lajos segédtanár végezték. Az értesítőt szerkesztették: P o s z v é k Sándor lyceumi és theologiai és G r o m b ó c z Miklós főgym. igazgatók. 4. A s o p r o n i k e r . t a n i t ó k é p z ő int é z e t értesítőjét szerkesztette K a p i Gyula igazgató. Az iskolai óv történetére való visszapillantás után közli a kormányzó és a tanári testület névsorát, az osztályonkénti tantárgy beosztást s a statisztikai adatokat. Az intézet tanulóinak száma 72 volt, kik közül 2 eltávozván, az év végén maradt 70, evang. 69, róm. kath. 1. Az intézetnél 3 rendes, 3 rendkivüli tanár és egy gyakorló iskolai tanitó működik. 5. A p o z s o n y i l y c e u m díszesen kiállított értesítője számos képekkel illustrálva — melyek közül az egyik a lyceumnak új palotáját állítja elénk — ismerteti az újonnan épült lyceum létreiöttének és felavatásának történetét, bemutatja képekben is az egyes szebb helyiségeket, — egyebek között az ifjúsági egyesületek termét, a milyen tudtommal eddig egy főiskolánál sincsen — s azután áttér az iskolai év fontosabb adataira és a statisztikai kimutatásokra. Beiratkozott összesen 420 tanuló, az év végén maradt 394. Ezek között volt ev. 2 0 0 ; ref. 66; róm. kath. 6 8 ; gör. kel. 3 ; izraelita 57. A vallást 3 tanár tanitja. Az igazgató az ág. hitv. evang. tanulók felekezeti jellegének jelzésére jobb meggyőződése ellenére az ág. ev. helytelen rövidítést használja, AZ értesitő szerkesztője Z o r k ó c z y Samu igazgató-tanár. 6. A f e l s ő - l ö v ő i á g . h i t v . ev. n y i l v á n o s t a n i n t é z e t e k értesitője szerint beiratkozott a hat osztályú gymnasiumba 138 (tavaly 147 növendék, még pedig 88 evang. ; 8 ref. ; 1 unit. ; 24 r. kath. ; 1 gör. kel. ; 16 izraelita. A 4 osztályú reáliskolába járt 87 növendék (tavaly 80), 42 ev. ; 3 réf.; 32 r. kath.; 10 izraelita. A tanitóképző intézet növendékeinek száma 40, kik közül 35 ev. ; 4 róm. kath. és 1 ref. — A vallástanitást mind a három intézetben ugyanegy tanár vezeti. A virágzó intézetek internátusában 103 tanuló nyert ellátást. Az intézetek kormányzását egy nagy és egy kis bizottság intézi, mint igazgató H ö l l i g Károly áll az intézetek élén. 7. A s z a r v a s i f ő g y m n a s i u m B e n k a Gryula igazgató által közzétett értesitője P1 e n c zn e r Lajos tanár tollából érdekes értesítést közöl „Szarvas virágos mérges növényei" czim alatt. A kimutatás szerint beiratkozott 419 (tavaly 424) tanuló ; evang. 223 (tavaly 228,) ref. 34, róm. kath. 93, gör. kel. 12, izraelita 57. A gymnasiummal szoros kapcsolatban áll a tanítóképezde, melynek 15 tanulója 1 kivételével mind ág. hitv. evang. A vallástanítás terén ugyanazon állapotok
y.
uralkodnak, mint tavaly, mert most is 6 tanár vallás órákat. Az ifjúság kebelében van egy billiíi vezette a gymn. 8 osztályában a hitoktatást. A egyesület, a melynek talán még sem kellene jufőiskola és az evang. tanulók felekezeti jellegének talom könyvekre költeni a filléreit? kitüntetésénél nyomda hiba csúszott be a szö13. A r i m a s z o m b a t i e g y e s ü l t p r o vegbe, a mennyiben mindkettő á g . e v . - n e k t e s t á n s f ő g y m n . értesítője közli S á r k á n y van jelezve. Imrének a gymnasinm történetére vonatkozó ada8. A k é s m á r k i k e r . l y c e u m é r t e s i - tait ; a hivatalos adatokkal a következőkben szát ő j é t dr. P r ő h l e Vilmos: „Kemál bej drámái" mol be. A beirt 347 tanuló közül Volt evang. 112 czimű értekezése vezeti be. A beirt tanulók szá- (minden évben a második rubrikában szoktak ma 306, kik közül volt 129 evang.; 50 ref. ; 65 ezek lenni?), ref. 101, róm. kath. 72, zsidó 61, r ó m . kath.; 5 gör. kath. és 4 8 izraelita. A tanu- gör. kath. 1. Az evangélikusok itt á g . e v . - v e l lóságnak túlnyomó nagy része messze idegenből jelezvék. A vallást a két prot. egyház tanulói az kereste fel ezt a jó hírű főiskolát, kivált azért, I. és II. és az V—Vl-ik osztályban együttesen mert a német nyelvet itt még egy kis jó akarat tanulják, oktatóik az illető felekezetek lelkészei. mellett el lehet sajátítani. A vallást két theologiát Az értesitőt közli B o d o r István igazgató. végzett tanár tanította. Az ág. ev. elnevezés itt is 14. Az a s z ó d i a l g y m n a s i u m évi értesítőjét szerepel. — A z értesítőt szerkesztette Z v a r i n y i szerkesztette B o l l a Lajos igazgató. A 99 tanuló Sándor igazgató. hitfelekezetek szerint a következőleg oszlik m e g : 9. Az i g l ó i f ő g y m n a s i u m értesítő29 evang. (tehát még V3 része sem,) 7 ref. ; 30 j é b e n az értesítő közreadója F i s c h e r Miklós róm. kath. ; 33 zsidó. A vallást az aszódi segédigazgató adatokat közöl az intézet mult évi törtélelkész tanította. Az ág. hitv. evangélikusok itt is netéhez, melyek után következnek a hivatalos adaá g . ev.-ek. tok. A főgymn. tanulóinak száma 4 5 0 volt, kik 15. A b . - c s a b a i a l g y m n . évi értesítőjéközött számszerint első helyen állanak a róm. kath. ben B u k o v s z k y János igazgató visszapillant a 161-en, azután az ág. hitv. evang. 115-en, a ref. 111, a gör. kath. 12-en, gör. kel. 5-en, zsidók 46-an. gymn. mult évi történetére, a melyben a gymnaItt tehát az evangelikus tanulók (a kik itt szintén siumnak főgymnasiummá történt fejlesztése veszi ág. ev.-eknek neveztetnek) a tanulóságnak még V3 kezdetét. Beiratkozott az algymnasiumba 186 tarészét is alig teszik. A vallást külön tanár tanitja. nuló; 89 ev. ; 3 ref. ; 36 r. kath.; 2 gör. kel. és 10. A n y í r e g y h á z i f ő g y m n a s i u m ér- 48 izraelita. A vallást S z e b e r é n y i Zs. L. leltesítője bevezetésképpen két érdekes közleményt kész tanította. közöl, egyet L e ff 1 e r Sámuel tollából: „Fel a 16. A b o n y h á d i a l g y m n . értesítője Vezuvra" czim alatt, a másikat S z l a b o c z k y Im- szerint volt az intézetnek 205 tanulója, ezek körétől, a ki azt a kérdést világítja meg, hogy a zött 57 evang.; 36 réf.; 80 róm. kath.; 1 gör. „nyíregyházai" vagy a ,,nyiregyházi"-e a helyes. kel. és 31 izraelita. Itt is kevés az evangelikus. A beirt 429 tanuló közül csak 85 evangelikus, A vallást M a j e r i k Győző segéd-tanár tanította. a többi másvallású, még pedig 79 r é f . ; 91 róm. Az értesitőt, melyet G y a l o g István igazgató tett kath. ; 15 gör. kath. és 141 izraelita. A vallást közzé, bevezeti M a j e r i k Győző hitoktató érte4 tanár tanitja. Az értesitőt M a r t i n y i József kezése: „Az evangélikusok vallástanitása a középigazgató szerkesztette. iskolában" czim alatt. 11. A r o z s n y ó i k e r . főgymnasium 17. A b e s z t e r c z e b á n y a i algymn. értesítője szerint volt a főgymnasiumnak összesen értesítőjének statisztikai adatai szerint beiratkozott 194 tanulója; evang. 91, ref. 47, róm. kath. 17, összesen 95 tanuló, a ki mind ág. hitv. evangegör. kel. 41, zsidó 35. A vallást az alsó 4 osz- likus volt (ilyen nincs több!) A vallást M i k i e r tályban M a s z n y Pál tanitó tanította. Az értesítő Sámuel lelkész oktatta. Az értesitőt szerkesztette elején lévő érdekes értekezés az igazgató 0 r a - V a r g a Mihály igazgató. v e c z Mihály tollát dicséri. 18. Az i g l ó i e v . p o l g . l e á n y i s k o l á 12. A s e l m e c z b á n y a i l y c e u m értesín a k az értesítőben foglalt adatok szerint volt tőjét szerkesztette J e z s o v i c s Károly igazgató. 121 tanulója, ebből 48 ev. ; 20 ref. ; 32 r. kath. Az értesitőt V i t á l i s Károly „jelentés"-e vezeti és 9:5 zsidó. Az értesitőt közzé teszi D o b ó Adolf be, azután beszámol két intézetről, u. m. a főigazgató.*) Okályi Adolf. gymnasiumról és az azzal kapcsolatban levő tanitó képző intézetről. A főgymnasiumban a tanulók száma 360 volt, (tavaly 372), ezek közül volt ev. ') Gyűlési, s ü r g ő s közlendők miatt késett. Sajnálom, 190 (tavaly 213,) ref. 24, róm. kath. 106 (ta- hogy a többi e v a n g . középiskola nem küldte meg értesítőjét. valy 98) és zsidó 40. A 11 tanitóképezdész mind Szerkesztő. ág. hitv. evang. volt. Egy vallástanár itt is elkelne, mert 6 tanár osztotta fel egymás közt a
ÍU • uimuuiu
U4UU
M h biCSiCZai (Trencsénmegye, Zsol§ | na mellett) államilag segélyezett ág. S hitv. evang. felekezeti iskola
1
1 oïlfiTBles tanítót 38 k e r e s . Javadalma
•
Pályázat, A hitv. ev.
csanálosi
(Zemplén
megye) á g . I | |
leik és z-t uni toi a Másra, a remélhető államsegéllyel 8 0 0 van összekötve, ezennel pályázat hirdettetik. A pályázók szabályosan felszerelt kéra mely
államsegélyl.yel 4 0 0
g g frt k é s z p é n z b e n , k é t s z o b á b ó l , k o n y S h á b ó l á l l ó l a k á s . A t ó t nyelvben v a l ó H teljes j á r t a s s á g kivántatik. A z állóig más azonnal elfoglalandó. EvangeSt: j j j l i k n s p á l y á z ó k f o r d u l j a n a k november 3g 2 1 - i g a z s o l n a i e v a n g . l e l k é s z i h i v a H tálhoz. 78. 2 - 1 3H If^^S^ft^mftfP^ffffft^PP^fPfffffP^™
frtra tehető fizetéssel
I
vényeiket à f, év november hó 21 dik napjáig, alólirt espereshez küldjék be, a ki is, az egyházközség határozatával, a pályázókat próba-szónoklat tartására fogja meghivni. Sajó-Arnót (Borsod megye, u. p. Felső-Zsolcza) 1897, nov. 1.
Tiíróczi P á l
másocLtanitói
Pályázat.
H állásra pályázat hirdettetik. Javada- ^ m A braSSÓi ág. hitv. ev. m a g y a r egy3 | lom: 250 frt az egyházi pénztárból havi ^ s a házmegye kötelékébe tartozó H0SSZÚfalll-FííSa részletekben, tandijakból 6 0 — 7 0 frt; jgj m részmezö ág. hitv. ev. egyházközség kertért kárpótlás 6 frt; Öl fa saját § | i használatára, egy bútorozott szobá- m — ból álló lakás. Ötödéves korpótlék az államtól kérelmeztetett. Kötelesség: ç é H pályázat hirdettetik. J a v a d a l o m : 1. lakás, sá az I—III. osztály és hetenként eg.v- tó I f j melyhez két szoba, egy konyha, kamra, pad•m J szer ismétlősök oktatása. Tannyelv : jjjf i g lás és pincze tartozik, kerttel és melléképüle- iE ^ magyar. Pályázhatnak tanitónők is. rgj H tekkel; 2. évi 6 0 0 frt készpénz; 3. Két daFelszerelt folyamodványok békülg g rab, összesen 4 7 6 • öl területű SZántÓ 11 dendők l l á s ó M i h á l y lelkészhez j § és két hold legelő haszonélvezete; 4. stólajöm 74 l — l vedelem.
I I papi állomására
Segéd-lelkészt keresek. F i z e t é s e : teljes ellátáson kivül — mosás bele nem foglalva — évi 150 frt s körülbelül 80 frt mellékjövedelem. — Az állás azonnal elfoglalandó. Cservenka, 1897. nov. 2-án. STIEGELMÁR 76 2—1
lelkész.
JÁNOS
Megjegyeztetik, hogy a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület f. évi szeptember havában tartott közgyűlése, a melyhez ezen papi állomás ügye az egyházmegye által az Alkotmány 319. §-a értelmében felterjesztetett : a lelkészi állomásnak az eddigi H 8 0 0 frt minimumnál kevesebb dijazás mellett leendő betöltését engedélyezte, jjg A pályázni óhajtók kellően felszerelt gg kérvényei folyó évi november hó 25-ikének esH ti 6 Órájáig alulírott főespereshez küldenH dők be. ;|g Kelt Budapesten ós Brassóban, 1897. október hó 20-án.
Molnár Viktor s. k. felügyelő.
73. 3—2
Moór Gyula s. k. főesperes.
oç.&ZZ&is-ZZ'iiç >•>tf* * • » * « *
