Megjegyzés Ez a könyv A/4-es formátumra tördelve került fel az Internetre. Ezt a könnyen kiprintelhető kivitelt az indokolja, hogy a jelenlegi anyagot csak kézben tartva lehet akadálytalanul használni. Annak érdekében, hogy minden karakter az eredeti formájában jelenjen meg, a dokumentumfájl és a Kellékek mappa mellett található Betűtípusokat másoljuk be a Windows operációs rendszer Fonts mappájába. Kinyomtatás előtt ellenőrizzük a sorszámozott szakaszokat, és ha összezavarodtak, a Sorszámozás című rovat végén leírtak szerint állítsuk vissza őket a Backspace valamint az Enter billentyűkkel. Ha a megnyitáshoz használt programból hiányzik a magyar elválasztó szótár, a tördelés nem tud érvényesülni. Ez esetben nyomtatás előtt a szövegállományt újra kell tördelni. (Töltsük fel a hézagos sorokat, a lap aljára tolódott címsorokat pedig küldjük át a következő oldalra.) Kevesebb gondunk lesz az elválasztással, ha a Kellékek mappából betöltjük az Mshy_hu.usr elválasztó kivételszótárt a Sablonok mappánkba.) A könnyebb használhatóság érdekében nyomtassuk ki a Kellékek mappában található Képernyőábrákat, valamint a Billentyűkombinációkat is, és illesszük a szövegállomány végéhez.
A hátsó borító szövege: A szerző „Szövegszerkesztési ismeretek” című műve nem tankönyv, hanem útmutató; célorientált módszerek gyűjteménye. A benne szereplő ötleteket, javaslatokat főként azok hasznosíthatják, akik egy számítógépkezelési tanfolyamon vagy az Office 97 illetve Office XP, valamint a PageMaker 6.0 illetve 6.5 programok felhasználói kézikönyvéből legalább alapfokú szövegszerkesztési ismeretekre tettek szert. Sajnos ezek a tanfolyamok, meglehetősen elnagyoltan foglakoznak ezzel a témával, nem térnek ki a speciális alkalmazásokra. A számítástechnikai szakkönyvek legtöbbje pedig érthetetlen, általában szakértők írják szakmabelieknek. A kezdőknek szánt tájékoztatókat sem tudja mindenki használni. A szakírók ugyanis hajlamosak megfeledkezni arról, hogy valamikor ők is voltak kezdők. Ennélfogva gyakran átsiklanak olyan részletek felett, amelyek szerintük magától értetődőek. A gyakorlattal nem rendelkezők számára azonban nélkülözhetetlenek az elhallgatott közbülső lépések, és ezek hiányában sokan nem boldogulnak ezekkel a szakkönyvekkel. Ez a mű viszont rendkívül aprólékosan, pontról pontra írja le a teendőket, így a kezdők is gond nélkül használhatják. Nem általánosságokat tartalmaz, hanem konkrét szabályokat, mélyreható útmutatásokat, és sok szakirodalmi utalást. Emellett részletesen tárgyalja a házilagos könyvgyártás módjait. Végül hasznos tanácsokat ad a számítógép-, a kiszolgáló egységek-, és a különféle programok beszerzésével kapcsolatban. PCFormat + CD-melléklet 2003. február
CHIP Magazin + CD-melléklet 2003. április
KUN ÁKOS
SZÖVEGSZERKESZTÉSI ISMERETEK ( Office 97-XP – PageMaker 6.0-6.5 )
„Nincs tökéletes szoftver, csak olyan, amelynek még nem találták meg a hibáit.” Murphy
2
TARTALOM ELŐSZÓ ........................................................................................................... 2 (Előnyleírás. A Szövegszerkesztési ismeretek - Off - PM webhelye az Interneten. Könyvajánlat. Infotéka könyvesbolt. A későbbi bővítések ismertetése. MOKKA könyvtári adatbázis. ODR – Országos Dokumentációs Rendszer.)
I. FEJEZET ..................................................................................................... 21 (A kispénzű, pályakezdő írók érvényesülésének módja. A Magyar Elektronikus Könyvtár működése, és látogatottsága. Művünk Internetre történő feljuttatásának eljárása. A magánúton történő könyvkiadás bárki által járható útja. TÁR index honlapkészítő. Word-levél átemelése e-mail weblapra. Ingyenes levelező programok. Védekezés a vírusok ellen. A mailbox postafiók létesítésének előnyei. Fájldarabolás, fájlösszeillesztés. E-mail levél letöltése mobiltelefonra. Jelszó betöltése flopiról. Jelszó törlése a Vágólapról. A csatolt fájlok ajánlott továbbítási módja. Régi és új e-mail cím együttes használata. Álnév használata. Személyes adataink eltüntetése a fájlból. Nem érdemes illegális tevékenységet folytatni az Interneten. Címzettek nevének titkosítása e-mail körlevélben. Szövegblokk bevitele aláírásként Outlook Express-ben. Kéretlen reklámok kivédése az Interneten. E-mail cím domain névből)
ÚTMUTATÓ A WORD 97 ÉS AZ EXCEL 97 PROGRAMOK HASZNÁLATÁHOZ .............................................................. 32 Parancsikon létesítése az Asztalon............................................................ 32 (Parancsikon létrehozása Fájl menüből. Parancsikon létrehozása jobb egérgombbal. Két független parancsikon telepítése. Fájl áttelepítése az Asztalra. Az Active Desktop megszüntetése)
Eszköztárak Word programban ...................................................................34 (Címsor. Menüsor. Az Office Súgó beállítása, és használati módja. A beszúrt szövegrész formátumának megválasztása Word 2002-ben. A Windows Súgó előhívása. Formázás felfedése. A kiegészítő programok Súgójának előhívása. Szokásos Eszköztár. Formázó Eszköztár. A Szokásos és a Formázó eszköztár két sorba rendezése Word 2002-ben. Állapotsor. Egyéb eszköztárak. Az eszköztárak kiegészítési módja. Gombnevek megjelenítése. Szavak törlése billentyűkombinációval. Billentyűkombinációk kiváltási módjai. Tálca. Vonalzók. A vonalzók átskálázása. Tabulátor. Vízszintes- és függőleges gördítősáv. Keresés és csere ablak előhívása és visszaléptetése. Nézetváltó gombok. Ablakok inaktívvá tétele)
Az eszköztárak visszarendezése ................................................................ 39 Képernyőnagyítás ........................................................................................ 40 (A munkalap növelése Normál nézettel, az eszköztárak lebegő palettává alakításával, a vonalzók megszűntetésével és a Teljes képernyő paranccsal)
Teljes oldal megjelenítése ........................................................................... 41 (A nagyítás mértékének beállítása. A nyomtatási kép megjelenítése. Több oldal egyidejű mutatása. A mindent felnagyító Magnifier program használata)
A nagyítás tört értékekre állítása ................................................................ 42 3
Ablakhoz törés beállítása ............................................................................ 42 Ablakok formázása....................................................................................... 42 (A maximális információ-szolgáltatás megteremtési módja. Ablakok tartalmi átrendezése. Sorrendiség kialakítása. Oszloptávolságok beállítása. A keret tartalomhoz igazítása. A beállítások tárolása. A fájlkiterjesztés láthatóvá tétele Windows XP-ben. Ablakok előtérbe helyezése billentyűparancsokkal. Ablakok sorba állítása. Ablakok eltüntetése és visszahozása)
Kijelölések, Mozgás a szövegben............................................................... 44 (Betű-, szótag-, szó-, sor-, mondat-, szakasz-, oszlop- és teljes dokumentum kijelölési módja. Hosszabb szövegállomány gyors kijelölése a Keresés ablakkal, és a Shift billentyűvel. Utólag változtatható kijelölési terület létrehozása az F8 billentyűvel, és a BŐV gombbal. A szöveg végének vagy elejének kijelölése billentyűkombinációval. Kijelölés egérhúzással. Kerüljük a szövegállomány végén álló láthatatlan karakter kijelölését. A kijelölések megszűntetése. Egyszerre több szövegrész kijelölése Word 2002-ben. Gördítősávok használata. Oldalszámkeresés Ugrás ablakkal. Könyvjelző használata. Szövegmozgató billentyűk, A Word pontosan jelzi, hogy hol járunk a szövegben)
Idézőjelek átalakítása ................................................................................... 49 (Írógép-idézőjelről nyomdaira átállás. Nem megfelelő formájú idézőjel lecserélése. Új idézőjel bevezetése)
Sorszámozás................................................................................................. 50 (Egyszintű- és többszintű sorszámozás módja. Ajánlott behúzási távolságok. A sorszámok formázása. Függő sorszámozás. Többszintű sorszámozás. Sorszámozás mezőkkel. A sorszámozó stílus kialakítási módja. Sorszámozás stílussal. Az összezavarodott sorszámok rendezési módja. Sorszám-elszíneződés megszüntetése. A Word-ben elkészített lista sorszámai PageMaker-ben inaktívvá válnak)
Kisbetű-nagybetű váltás .............................................................................. 56 Különleges betűk alkalmazása ................................................................... 56 (Betűtípusok használata az eszköztárakban. Betűtípustábla használati módja. Az egyes programok betűtípus-választéka. Új betűtáblák betöltése a Fonts mappába. Másolás közösségi gépekről rendszergazda nélkül. True Type betűtípus. Pixelgrafikus betűtípus. Open Type betűtípus. Type1 betűtípus. A nem használható betűtáblák kiválogatási módja. A Windows által kezelt betűtípusokat kimutató program. A kurzív betűtábla elengedhetetlen a színvonalas munkához. Hiányzó betűtípus helyettesítési módja Word-ben. Betűtípus-átállítás PageMaker-ben. Magyar ékezetes karakterek helyettesítése PageMaker programban. A kalapos betűk megjelenésének oka. Fonts Library 2000 LE fontlemez. ScanDer Kft. címe. MagyarÉkes 2.0 fontszerkesztő. Adobe Type1 fontok Windows-ba telepítése a Type Manager programmal. CrossFont konvertáló program. Gidata Számítástechnikai Kft.)
Szimbólum- és karaktertáblák használata ................................................. 66 (Szimbólumok használata az eszköztárban. Karaktertábla használati módja. A beszúrt szimbólum szöveghez igazítása. Az M, az N és a keskeny szóköz kiváltási módja. Nem törő szóköz. Új szimbólum készítése, szimbólumok egymásba csúsztatása. Speciális program új karakterek létrehozására. A Windows beépített karakterszerkesztője. Billentyűkombinációval kiváltható szimbólumok. Különleges szimbólumok 4
ClipArt képként való alkalmazása. Szimbólumok előhívása betűtípusváltással. Szimbólumok átmásolása PM6 programba)
Kivágás-Másolás-Beillesztés Word programban...................................... 70 (Tartalom másolása. Szövegtöredékek áthelyezése egy lépcsőben. Az Office XP többelemes Vágólapjának használata. Szóközök automatikus utánigazítása. Szavak legegyszerűbb cseréje. Szövegcsere funkció létrehozása. Formátum másolása. Formajegyek átmásolása egyik programból a másikba. Teljes képernyő és ablakok másolása, dokumentumba illesztése. Képernyőtartalom közvetlen kinyomtatása. Ábrák képek háttérbe szorítása. Áthúzás. Másolás billentyűkombinációkkal. A Nyárs használata)
Automatikus javítás...................................................................................... 74 (Beírás a hibajavító listába. Kisbetűs mondatkezdet nagybetűssé alakítása. Mondatkezdő két nagybetű javítása. Szimbólumok kiváltása Automatikus javítás funkcióval. Az automatikus javítás működésbe lépésének kiküszöbölése. Az Automatikus javítás funkció Szövegtárként való használata. Az Automatikus javítás lista átmásolása egyik gépről a másikra Windows 98-ban és Windows XP-ben. Helyesírás-ellenőrző program aláhúzásainak színváltása)
Szövegtár használata ................................................................................... 77 (Beírás a Szövegtárba. Lehívás a Szövegtárból. Dátumok beszúrási módja és felfrissítése. A dátummező zárolása és feloldása. A billentyűkombinációval létrehozható dátum átállítása. Pontos idő beszúrása. A megkezdett szövegtárelem automatikus befejezése. A Szövegtár áttekintési módjai. A Szövegtár-bejegyzések közvetlen alkalmazása. A Szövegtár bejegyzéseinek továbbadása a Normal.dot sablonnal. A Word beállításainak átvitele másik gépre. Rejtett fájlok és mappák láthatóvá tétele Windows XP-ben. A számítógép beállításainak továbbadása Windows XP-ben)
Keresés és Csere Word programban ......................................................... 83 Keresés és Csere alaphelyzetben és kiterjesztett szempontok szerint. Korábban keresett kifejezések ismételt használata. Toldalékos szavak beírása. Egy kifejezés összes előfordulásának kijelölése. Írásjelek, szerkesztőjelek keresése. Dzsókerkarakterek használata. Keresés operátorokkal. A vezeték- és a keresztnév automatikus felcserélése a Csere ablakkal. Amerikai dátumok átforgatása magyarra. Amerikai tizedes pontok lecserélése tizedes vesszőre. Betűstílus és betűszín cseréje.)
Helyesírás- és nyelvhelyesség-ellenőrzés................................................. 89 (Helyesírás-ellenőrzés. Nyelvhelyesség-ellenőrzés. Az ellenőrző ablakok beállítási módja. Szavak kijelölésénél fellépő zavarok elhárítási módja. Bejegyzés az Automatikus javítás listába. Az ellenőrző ablak kívánt helyre állítása. A helyesírásellenőrzés lefulladása. Nagy terjedelmű dokumentumok ellenőrzése részletekben. Az ellenőrzés pillanatnyi helyzetének kijelzése a Tálcán. A Nyelvi ellenőrzés állapota ikon jelzései. A hibajelzések elrejtése. Nem ellenőrzött szakaszok újraellenőrzése. A nem jelzett hibák kiszűrése lektorálással. Idegen eredetű szavak honosítása. Hibajavítás felgépelés közben. Nagy terjedelmű dokumentumok javítása kézzel. Az elvégzett javítások nyugtázása a Nyelvhelyesség ellenőrzés ablakkal. Szinonimaszótár. Magyar Szókincstár. Az egyéni szótár javítási módjai. Custom.dic fájl átmentése egyik programból a másikba. A Word 97 Proof mappájában levő egyéni szótár bevonása a helyesírás-ellenőrzésbe. Egyéni szótárak létrehozása, és aktiválása. Bejegyzés a kivételszótárba. Kiegészítő elválasztó szótár használati módja. Eltérő szóalakot jelölő kiegészítő szótár használata. MorphoLogic programok. Tezaurusz szótár. Szakszó5
tárak, idegen nyelvű szótárak feltelepítési és használati módja. Szótárak eltávolítása)
Eltérő sortávolságok kiküszöbölése ........................................................ 100 Oldaltörés .................................................................................................... 100 (Oldaltörés. Hasábtörés)
Tabulátor használata Word programban.................................................. 101 (Felgépelés. Tabulálás vonalzóról. Tabulálás beállító ablakkal. Kitöltés módja. A Word tabuláló jelei PageMaker-ben inaktívvá válnak)
Téves műveleti lépések korrigálása ......................................................... 103 (A Visszavonás és a Mégis funkció használata Word-ben és PageMaker-ben. Több lépcsős ugrás visszafelé és előre a műveletek sorában)
Szövegformáló lépések láttatása ...........................................................104 Szövegrészek összehasonlítása............................................................... 104 (Két dokumentum egymás alá helyezése Word-ben)
Kiemelés és elrejtés a szövegben ............................................................ 105 (Hagyományos szövegkiemelési módok. Elektronikus szövegkiemelő filctoll. Kiemelő szín megváltoztatása és törlése. Szövegcenzúrázás. Szövegelrejtés)
Dokumentumvédelem ................................................................................ 106 (Jelszavak alkalmazása megnyitáshoz és módosításhoz. Milyen szempontok szerint válasszunk jelszót. PGP titkosítási módszer. Védekezés a kémprogramok ellen. "Csak olvasásra" mentési mód. Kódfeltörés megakadályozása új Registry-kulcs létrehozásával. Jelszófeltáró program. Fájlokat, mappákat láthatatlanná tevő program. Védelem ujjlenyomat-azonosítóval, A winchester kiemelésének megkönnyítése kerettel.)
Táblázatkészítés Word programban..........................................................110 (Táblázatkészítési módok. Kézzel húzott rácsvonalak. Táblázatkészítés programsablonnal. Cellák, sorok, oszlopok beszúrása. Cellák, sorok, oszlopok és az egész táblázat kijelölése. Törlési módok a táblázatban. Cellák egyesítése, felosztása. Rácsvonalak elrejtése és megjelenítése. A cellák tartalmának számérték és betűrend szerinti sorba rendezése. Az összeadó segédprogam használata. Átlagszámítás és egyéb függvény használata. Címsor és Megnevezések beépítése a táblázatba. Feliratok elforgatása. A cellatartalom formázása. A rácsvonalak beállítása. Finombeállítás az Alt billentyűvel. A sortörés megakadályozása. A cellatartalom szimmetrizálása. Tizedesjelekkel rendelkező számok egymás alá rendezése. Rácsvonalak formázása. Automatikus formázás táblázatmintákkal. A Word táblázat megjelenítési módja más programokban. A Címsor, illetve a fejléc megjelenítése a táblázat második oldalán. A Graph diagramkészítő program előhívása és használata Word-ben, Excelben és PageMaker-ben. Programok előhívási módja objektum-beágyazáshoz)
Hasábok kialakítása ....................................................................................119 (A hasábozás előnyei, és kivitelezésének módja. Hasábtörés. A hasábkiegyenlítés megtiltása. Tételek ábécérendbe állítása. A QuarkXPress és az InDesign program képességeinek rövid ismertetése)
Szegélyezés és árnyékolás ....................................................................... 120 (Keretezés, Szegélyezés. Kitöltés) 6
Iniciálé készítése......................................................................................... 121 Képszerkesztés Word programban .......................................................... 122 (Képkezelés Word-ben. Képek beszúrási módjai. Képek, ábrák objektumok pontos illesztése. Képek elhelyezése több oldalon át történő lavírozással. Kodak Imaging program. Digital Photo Librarian képfeldolgozó program. Csatolás fájlhoz. A képfájlok gyorstározásnak megszüntetése Windows XP-ben. Alakzatok használata Word-ben. A WordArt alkalmazási módja. Szövegdoboz használata Word-ben)
A rajzoló program használata ................................................................... 126 (Az elem- és alakzatkészítés módja. Rajzoláskönnyítő segédbillentyűk. Alakzatok formázása. Csomópontok szerkesztése. Sokszögek készítése. Szövegdobozok tartalmának egymásba folyatása. Szövegdoboz keretté alakítása. Keretes szövegállomány szövegdobozzá alakítása. Kétdimenziós idomok háromdimenzióssá alakítása. Csoportba foglalás, csoportbontás. Rétegek sorrendjének megváltoztatása. Segédrács használata. Igazítás, elosztás, forgatás, tükrözés. Váltás beépített alakzatok között. Az objektum lehorgonyzása. A grafikus objektumok nyomtatási problémáinak elhárítása. Xara X professzionális rajzoló program. Xara Web Style weblapszerkesztő program)
A Paint program használata ...................................................................... 132 (A munkafeltételek megteremtése. Különbség a pixelgrafikus és a vektorgrafikus képek között. A helyzet- és méretjelzők mértékegységének átállítása. Mértani idomok rajzolása. A színkitöltés módja. A festékszóró használata. Szín felvétele. Sokszög rajzolása. Görbe rajzolása. Szabadkézi rajzok készítése. A radír használata. Festés ecsettel. A képszerkesztés memóriaigénye. Előző lépések visszavonása. Kijelölési módok. Képrétegek készítése. Kijelölt objektumok programon belüli átmásolása. Szövegdoboz készítése. Nagyítási lehetőségek. Rács megjelenítése. Fekete-fehér üzemmód. Nyújtás-Döntés-Tükrözés-Forgatás. Színek megfordítása. Színkeverés. Képrészlet kimentése BMP fájlba. BMP fájl bemásolása képrészletként. Az elkészült kép, illetve képrészlet szöveges dokumentumba illesztése. A Paint fájlok megnyitási módja.)
Vízjel a munkalapra .................................................................................... 138 (Vízjelutánzat. Képek szerkesztési módja, Szkennerek optimális felbontása. Internetről letölthető ClipArt képek. ACDSee 32 és Poly View univerzális képkezelő programok. Képek átemelése az ACDSee programmal. A freeware és a shareware programok közötti különbség)
Stílusok használata Word programban.................................................... 140 (Stílusok kialakításának három módja. Stílusok hozzárendelése billentyűkombinációkhoz. Címsorstílusok automatikus aktiválódásának megakadályozása. A szövegállomány stílusainak margón való feltüntetése. Bekezdésformázó és betűstílus együttes kimutatása ablakban. Stílusok sablonba gyűjtése. Stílusok másik dokumentumba másolása. Szövegtár elemeinek átmásolása. Makrók átmásolása. Normal.dot sablon átmentése egyik programból a másikba. Stílusok átkonvertálása Word-ből PageMaker-be. A dokumentum összes formajegyének sablonba mentése. A program által kínált levél-, fax-, feljegyzés-, életrajz-, weblap- és egyéb sablonok használata. Sablonfájlok megnyitása .doc kiterjesztéssel. Sablonkészítés Excel-ben. A stílusnak összhangban kell állni a tartalommal)
Tartalomjegyzék készítése Word programban ........................................ 151 7
(A stílusok kiválasztása. A Tartalomjegyzék Tárgymutatóval kombinálása. A Tartalomjegyzék formázása. Az oldalszámok frissítése. A Tartalomjegyzék utólagos kiegészítése. A Dokumentumtérkép használati módja. Tartalomjegyzék-készítés láthatatlan bejegyzésekkel. Ábra- Egyenlet- és Táblázat-jegyzékkészítés. Tartalomjegyzékés Tárgymutató-készítés mezővel)
Tárgymutató készítése Word programban .............................................. 154 (Tárgymutató-bejegyzés készítése billentyűkombinációval és az erre szolgáló ablakkal. Tárgymutató-bejegyzés szómegadással. Tárgymutató-készítés Szójegyzékfájllal. A Tárgymutató formai kialakítása. Albejegyzések, kereszthivatkozások feltüntetési módjai. Tárgymutató-készítés tartalmi bejegyzésekkel. Terjedelem szerinti oldalszámozás. Többoldalas szövegrész ellátása könyvjelzővel. A Tárgymutató felfrissítése)
Lábjegyzet készítése Word programban ................................................. 158 (Lábjegyzet és Végjegyzet beállítása. Hivatkozásjelek elhelyezése billentyűkombinációval. Lábjegyzet és Végjegyzet törlése. Lábjegyzetek és Végjegyzetek keresése Ugrás ablakkal. Az elválasztó vonalak formázása. A Lábjegyzet folytatására utaló megjegyzés feltüntetése)
Hiperhivatkozás létesítése Word programban ........................................ 159 (Hiperhivatkozás készítése a Szerkesztés menü Beillesztés parancsával. Hiperhivatkozás létesítése párbeszédablakkal. Hiperhivatkozás használata a saját rendszerünkben, és a dokumentumon belül. Hiperhivatkozás javítása. Hiperhivatkozás inaktívvá tétele. Hiperhivatkozás újraaktiválása. Hiperhivatkozás törlése. Hiperhivatkozás készítése PageMaker programban)
Felgépelés Word programban................................................................... 162 (Eszköztárablakok beállítása. Vakszöveg generálása Word-ben. Sikító titkárnő gépírásoktató programcsomag. Szövegformálás felgépelésnél. Bármilyen karakterformából való kilépés módja. Nagykötőjel, valódi törtek és gondolatjeljel gyors létrehozása. Intelligens címkék megszüntetése Word 2002-ben. A beszúrt szöveg stílusának új szövegkörnyezethez igazítása Irányított beillesztéssel. Félkövér és dőlt betűs írás egyszerűen. Szimbólumok kiváltása billentyűkombinációkkal. Teljes billentyűparancs-lista készítése Word-ben és az XP programcsomagban. Billentyűparancsok magyar klaviatúrán. Billentyűparancsok menügombokhoz rendelése. Alapértelmezett betűtípus átállítása Word-ben. Szövegállomány betöltési módja weblapokról illetve online sajtótermékekből. Precíz gondolatjelek gyors készítése. Szövegtörlés átírással. Tabulált sorok bal margóról való elmozdítása. Az erőltet sorkizárás megszüntetése felgépelés során. Utolsó művelet megismétlése billentyűkombinációval. Vágólap tartalmának elmentése, és újbóli megjelenítése. Dokumentumegyesítés, fájl beszúrása. Behúzások állítása a vonalzó csúszkáival. Margótávolságok módosítása a képernyőn. Hosszú címek kétsorossá alakítása sortöréssel. Optimális betűméretkülönbségek. Formázott szakasz változatlan alakban másolása. Felső- és alsó index beállítása. Soreltolások, szakaszbehúzások beállítása párbeszédablakokkal. Behúzások megszüntetése billentyűparanccsal. Karakterformázás megszüntetése billentyűpanccsal. Sorok elválasztása cellába zárással. Automatikus tételezés, illetve párbeszédírás. Elválasztó vonalak húzása sorok, szakaszok közé. Egyenletszerkesztő telepítése és használata. Osztott képernyő beállítási módja. Sorszámozott tárgymutató. Kombinált tartalomjegyzék és tárgymutató. Beállítások elkerülése sablonok alkalmazásával. Dot1.dot sablon betöltése. A részletekben felgépelt anyag elnevezése és törlése. Egyszerre több fájl automatikus megnyitása és elmentése. Ne feledkezzünk el a felgépelt anyag kézirattal való összevetéséről, ellenőrzéséről) 8
Tördelés Word programban ...................................................................... 177 (Eszköztárablakok beállítása. Eltérő Élőfej és élőláb létrehozása a dokumentumban. Eltérő oldalszámozás. A mezőkódok háttérbe szorítása, és frissítése. Láthatatlan tartalmú mező beszúrása. Mezőkeresés billentyűkkel. A dokumentum terjedelmét is feltüntető oldalszámozás. Sorok biztonság számozása jogi iratokban. Automatikusan aktualizálódó szövegrészek beszúrása az AutoText mezővel. Kereszthivatkozások készítése. A fenti és lenti margótávolságok rögzítése. Fattyú és árvasorok rendezési módjának beállítása. A táblázat kettétörésének megakadályozása. Fekvő lap beszúrása az állók közé. Ábrák, képek körbefuttatása szöveggel. Felirat, ábraszám utólagos elhelyezése az ábrán. Betűk színezése. Szakasz és karakterformázás megszüntetése billentyűkombinációval. Az automatikus elválasztás beállítása, és átmeneti felfüggesztése. Oldalszámozás. Hibajavítás az oldalszámozásban. A mezőárnyékolás megszüntetési módja. Az üres oldal megszüntetése a szövegállomány végén. Tördelés feltételes elválasztójellel. A saját elválasztó szótár alkalmazása, és használatának hátrányai. Betűsűrítő szöveges gomb kihúzása az eszköztárakba. Tömörítés hagyományos úton és Nyomtatási kép üzemmódban. Nem törhető írásjelek. Átemelhető félkövér írásjelek. Tartalomjegyzék-készítési módok. Jegyzetkötési eljárások)
Dokumentumok összehasonlítása ........................................................... 193 (Számítógépes dokumentum-összehasonlítás. A hibák visszajavítási módja. Tördelt anyagból ömlesztett készítése, Különbség a Word 97 és a Word 2002 összehasonlító programjai között. Könnyen nyomtatható ömlesztett formátum előállítása. Word-ös és PageMaker-es anyag összehasonlítása. A Word-ös és a PM-es dokumentumok ajánlott megnyitási sorrendje)
Átkonvertálás PageMaker programból Word-be..................................... 197 (Hézagok, elválasztójelek és betűkettőzések megszüntetési módja. A Word-ös és a PM6-os munkalapok lekicsinyítése és egymás mellé helyezése. Visszajavítás Wordből PageMaker-be. Szövegmímelés növelése a PM6-os ablakban. A feltételes elválasztójelek eltávolítása. Előkészítés az Internetre)
Lektorálás Word programmal.................................................................... 201 (Elektronikus korrektúra-készítés. A bejegyzések kezelése. Lektorálás Word 2002 programban. Széljegyzetek készítése a dokumentumban. Széljegyzetek megtekintése Ugrás ablakkal. Hangos korrektúra. Jelszavas védelem a korrektúra és a megjegyzések engedély nélküli feldolgozása ellen. Véleménynyilvánításra kiadott anyag dokumentumvédelme. Nagy terjedelmű dokumentum helyesírás-vizsgálata)
Dokumentumvallatás ................................................................................. 205 Ismeretlen dokumentum megnyitása....................................................... 205 (Ismeretlen fájl megnyitása programtársítással. Dokumentumként mentett Mailbox levél legelőnyösebb megnyitási módja. Rossz programtársítás visszaállítása Registryvel.)
Excel program kezelése............................................................................. 206 (A munkalapok kezelése. Lapfülek kiszínezése. A cellák terjedelme. A táblázatok kinyomtatása. Nagy táblázatok A/4-es méretre kicsinyítése. Rácsvonalak nyomtatása. A táblázat kijelölt részleteinek nyomtatása. Sorok és oszlopok elrejtése, felfedése. Lapvédelem)
Adatbevitel Excel programban.................................................................. 210 9
(A cellák kitöltési és javítási módja. Sorok, oszlopok törlése, eltolása. Számok tagolása, pénznem feltüntetése. Számok szövegként kezelése. Fontos cella szem előtt tartása Excel 2002-ben. Túlcsordult értékek láthatóvá tétele Excel 2002-ben. Sortörés. Teljes képernyő üzemmód. Cellák áthelyezése, másolása. Beépített és egyéni listák. Kijelölt cellatartományok elnevezése. Kiemelt cellákhoz magyarázatfűzés. Az intelligens címkék kiiktatása)
Állománykezelés Excel programban........................................................ 214 (A sorok, oszlopok formázása. Megnevezések elhelyezési módja. Helyesírás-ellenőrzés. Automatikus javítás. A táblázat formázása, keretezése, színezése. Automatikus formázás. Cellarácsok-, sor- és oszlopazonosítók eltüntetése. Formátum másolása. Az alapkönyvtár áthelyezése másik meghajtóra)
Számítások végzése az Excel táblázatban .............................................. 216 (Matematikai műveletek végzése koordinátakijelöléssel. Összeadás cellakijelöléssel. Számcsoportok összegének megjelenése az Állapotsoron. Műveletek dátumokkal. Hatványozott számok használata. Különféle függvények alkalmazása. Átlagszámítás. Cellatartalom összehasonlítása. A végösszeg értékváltozásának kijelzése. Számológép gyors előhívása Excel programban)
Excel táblázat áthelyezése......................................................................... 221 (Áthelyezés Word- és PageMaker dokumentumba billentyűkombinációval. Excel táblázat megnyitása Word-ben. Excel táblázat készítése Word-ben. Áthelyezés Wordés PageMaker dokumentumba objektumként. Az objektumcsatolással történő áthelyezés előnyei és hátrányai. Hol található a csatolás és a beágyazás közötti különbség magyarázata, és a felfrissítés zavarainak elhárítási módja. Montírozás. A nagy felbontású szkennelés hátrányai)
Diagramkészítés ......................................................................................... 223 (A diagramkészítés négy lépése. Az egyes alkotóelemek utólagos módosítása. Diagramok képi illusztrálása Excel 2002-ben. Diagram-áthelyezés más programokkal készített dokumentumokba)
Az elkészült fájl elnevezése....................................................................... 227 (Fájlnevek megengedett hossza. Nemzeti karakterek Interneten való megjelenítésének beállítása. Meg nem engedett karakterek a fájlnevekben)
Új mappa létrehozása................................................................................. 228 (Mappakészítés a Windows Intézőben. Fájlok betöltése az új mappába. Csoportos kijelölés a Shift és a Ctrl billentyűkkel. Tálcára küldött fájlok csoportos bezárása. Fájlok ikonjainak elrendezése különböző szempontok szerint)
Fájlok és mappák nevének megváltoztatása........................................... 229 (Mappaátnevezés rákattintással. Mappaátnevezés Fájl menüvel)
Fájlok és mappák törlése........................................................................... 230 Mentési módok............................................................................................ 230 (Biztonság másolat készítése. Kettéosztott winchester, párhuzamos dokumentumtárolás. Az alapértelmezett mappa megváltoztatása, a megnyitás, mentés D-drájvra irányítása. A Dokumentumok mappa áthelyezése a C-drájvról a D-drájvra. A gyökérkönyvtár átállítása másik meghajtóra vagy egy mappára. Mentési módok. 10
Programleépítés lefagyás esetén. Flopira és CD-lemezre mentés. Biztonsági mentés szervizben. Biztonsági mentés Image fájl formában. Óvórendszabály kísérletezés esetén. Változatok mentése Word-ben. Betűkészlet beágyazása a dokumentumba. Átkonvertálás korábbi programokra. Letörölt fájl visszanyerése és végleges megsemmisítése a Get Data Back adatmentő szoftverrel. Letörölt CD-lemez adatainak visszanyerése az ISO Buster programmal)
Fájlmentés programleállás után ............................................................... 238 (Az elveszett fájl nem engedi az újra megnyitott anyagot elmenteni. A használt program leépítése, és újbóli betöltése. A Temp mappában tárolt háttérfájl megnyitási módja. Lefagyás esetén a Windows XP megőrzi és felkínálja a korábbi anyagot. Meghajtók, mappák, programok automatikus megnyitása a számítógép indításakor. Gyakran használt dokumentum automatikus megnyitása makróval. Sérült fájl megnyitása Word-ben. Rekonstruálás fájlsérülés esetén)
Másolás flopi lemezre ................................................................................ 242 (Egy és több fájl átmásolása. Lemezfájl felfrissítése. Mappamásolás több lemezre. Keresés a Windows Intézőben. Kerestetés a Start menüvel. Régi fájlok megkeresése és kiselejtezése. Fájldaraboló program.)
Flopi tartalmának megtekintése................................................................ 244 Flopi törlése ................................................................................................ 244 (Törlés A-drájval. Törlés a Windows lemezformázóval)
Lemezformázás........................................................................................... 245 (Lemezformázás DOS-al. Lemezformázás a Windows operációs rendszerrel)
Másolás flopiról flopira .............................................................................. 247 (Másolás Sajátgép üzemmódban. Másolás Táskával)
Flopi winchesterre másolása .................................................................... 248 Másolás és áthelyezés egyik meghajtóról a másikra ............................. 249 (Másolás húzással. Áthelyezés húzással. Másolás és áthelyezés a meghajtó eszköztárával. A Küldés almenü bővítése. Közvetlen fájlmegnyitás más programokban)
Másolás CD-lemezről ................................................................................. 250 (CD-ROM másolása. CD-lemez meghallgatása. A CD-korong elindulását gátló hibák elhárítása. Platformkijelölés zenehallgatáshoz két CD-lejátszó esetén. Programlemez automatikus indításának kikapcsolása Windows XP-ben. CD-író. DVD-meghajtó. A többször írható CD- és DVD-lemez működési mechanizmusa. Korábbi háttértárolók)
Tömörítési módok ...................................................................................... 253 (A flopi lemezek kapacitásnövekedése. A Windows XP és a Windows Commander WinZip tömörítőjének használati módja. A WinZip program használatának előnyei, és regisztrálása, A RAR és az ARJ tömörítő programok használati módja. Melyik a legjobb? – képesség-összehasonlítás. Különböző tömörített fájlok kicsomagolása Windows Commander-rel. PowerArchive 2001 v7.0 univerzális tömörítő program. A HTML formátum hátrányai. PDF formátum. Internetről letöltött anyag összezavarodott formátumának normalizálása. PDF formátumra átalakító PaperPort Pro programok)
11
Tömörítés WinZip programmal ................................................................. 259 (A tömörítés lépései. Csoportos tömörítés. Tömörítés PKZip programmal. LZH-val és ARJ-vel tömörített fájlok kicsomagolása. Zip-fájlok rendezése)
WinZip programmal tömörített fájl megnyitása....................................... 262 (Az adathalmaz kicsomagolása. A javítások visszamentése. A tömörített fájl visszajavítása Windows XP-ben.)
WinZip programmal tömörített flopi megnyitása .................................... 263 (A kicsomagolás módja. Az utólagos belejavításokat a WinZip visszajavítja. A tömörített flopi visszajavítása Windows XP-ben)
Lemezkarbantartás..................................................................................... 264 (A Lemeztöredezettség-mentesítő beállítása. Lemezkarbantartás. Megsemmisült fájlok programmappákba mentése. Az utoljára használt fájlok áttekintése. Számítógépünk illetéktelen használatának felderítése. A Recent mappa, illetve a Start menü dokumentumok mappájának kiürítése. A dokumentum manipulálási helyeinek megtalálása. A bekapcsolási időpontok visszakeresése az Indexnaplóban. A lapozófájl törlése Windows XP-ben. Lapozófájl méretének minimalizálása. ScanDisk. Az ütemezett feladatok felfüggesztése)
Dokumentum tartalmának törlése ............................................................ 268 Lomtár ürítése............................................................................................. 268 (A Lomtár anyagának rendszerezése. Fájlok visszaküldése. A kidobott anyag lemezre mentése. Védekezés a vírusok ellen. Az RTF formátum előnyei. Fájlok megsemmisítése a Lomtár kikerülésével)
Gépkímélés és energiatakarékosság ....................................................... 272 (Az Energiagazdálkodás ablak beállítása. Óvintézkedések CD-írás előtt. Készenléti állapot és hibernálás létrehozása Windows XP-ben)
Nyomtató beszerzése................................................................................. 273 (A nyomtatóhoz jutás módjai. Tájékozódás a szervizekben. Nyomtatás a háttérben. Ne dolgozzunk a nyomtatás alatt álló anyagon. Memóriakapacitás. Tintasugaras nyomtatók. Lézernyomtatók. A különböző típusú nyomtatók előnyei, hátrányai. Fotópapírok ajánlása. Utántöltési megoldások. Szilárdtintás nyomtató. Normál papír osztályozása. Mátrixnyomtató. Hőnyomtató. Fotónyomtató)
Nyomtató telepítése ................................................................................... 282 (Telepítés a nyomtató CD-lemezéről. Telepítés Windows programból. Ne tartsuk állandóan bekapcsolva a nyomtatót)
Nyomtató használata.................................................................................. 283 (A nyomtatási mód beállítása. Festéktakarékos nyomtatás különböző típusú nyomtatókkal. Kétoldalas nyomtatás lapfordító nélkül. Az anyag nyomtatás előtti megtekintése, és korrigálása. A nyomtatás leállítása, szüneteltetése. A Nyomtatás ikon lecserélése az eszköztárban. Mezők nyomtatás előtti felfrissítése. Képmegjelenési zavarok elhárítása. Nyomtatandó oldalak kijelölése. A nyomtatandó anyag oldalszámainak megadása. Betűtípustáblák a nyomtatóban. Nyomtatás fájlba. Nyomtatófájl-megjelenítő SwiftView program. A lap aljának kiegyenlítése Word-ben. Több oldal nyomtatása egy lapra Windows XP-ben. Nagyítás/kicsinyítés Windows XP-ben. Nyomtatási 12
állomány megőrzése gyors újranyomtatáshoz. Nyomtatás PageMaker-ben. Kicsinyítve, nagyítva nyomtatás. Nem nyomtatandó elemek eltüntetése. Kétoldalas dokumentum egyoldalasként történő kiprintelése. Zavarok a nyomtatás során az eltérő géptípusok miatt. A nyomtató gyakran átszerkeszti az anyagot. Az átszerkesztés megakadályozása. E-mail posta nyomtatási módja)
II. FEJEZET .................................................................................................. 294 ÚTMUTATÓ A PAGEMAKER 6.0 PROGRAM HASZNÁLATÁHOZ.................................................................. 294 Eszköztárak előhívása ............................................................................... 294 (A Toolbox, a Control Palette, az oldalszámgördítő és a vonalzók előhívása. A Toolbox eszközeinek használati módja. A Control Palette gombjainak használata szövegszerkesztő-, szövegformáló- és objektummozgató üzemmódban. Tükörírás és fejtetőre állítás kialakítása)
Menüablakok beállítása ............................................................................. 298 (A házilagos könyvgyártáshoz ideálisan használható lap mérteinek megadása. A Document Setup-, Preferences-, Layout-, Type Specs-, Paragraph-, Hyphenation- és Window ablakok beállítása. Színkeverési szabványok ismertetése)
Szövegszerkesztés PageMaker programban .......................................... 301 (Felgépelés az Edit Story-ba. Látható és láthatatlan elválasztójelek megszüntetése Word programban. Áttöltés az Edit Layout-ba. Lépcsős eltolódás megszüntetése a szövegmezőben)
Tördelés PageMaker programban ............................................................ 302 (Betűtípus-, betűméret- és sortávolság-átállítás. A feltételes elválasztójelek megszüntetése Word-ből átvett anyagban. Szelektív betűtípuscsere. Erőltetett sorkizárás megszüntetése Internetről letöltött anyagban. Idézőjelek normalizálása. Tipográfiai kialakítás. Tartalomjegyzék formázása. Szövegzsugorítás a Track funkcióval. Tördelés trackeléssel. Tördelési szabályok. Nem törő szóköz. Nem törő kötőjel. Nem törő per jel. Gondolatjel kiváltása billentyűkombinációval. Hosszú kötőjel kiváltása billentyűkombinációval. Címek kialakítása. Fattyú- és árvasorok megszüntetése. Oldalszámozás. Kolofon kialakítása. A szövegtükör gyors léptetése)
Nagyítás....................................................................................................... 309 (A DTP programok használatának előnyei. Nagyítás Layout menüvel és Zoom gombbal. Továbblapozáskor megmaradó nagyítási érték beállítása. Az oldalak megjelenési alapméretének átállítása)
Lapozás.........................................................................................................311 Szövegrészek áthelyezése..........................................................................311 (Szövegoldal-rakosgatás. Szövegmező-igazítások. Elkülönült szakaszok folytonossá tétele. Oldaltörés. Hasábtörés. Grafikai elemek visszamásolása szövegelemként. Automatikus és félautomatikus szövegáradás. Szövegtorlódások megszüntetése. Szövegoldal átmásolása másik dokumentumba.
Kivágás-Másolás-Beillesztés PageMaker programban.......................... 314 (Kivágás-Másolás Paste paranccsal. Szürke kijelölősávok eltüntetése a szövegtükörből. Másolás szövegként. Másolás grafikus elemként. Táblázatok másolása) 13
Dokumentumok összeillesztése ............................................................... 316 (Másolás Place paranccsal. Egyenletes szövegmező oda-vissza trackeléssel)
Keresés és Csere PageMaker programban ............................................. 317 Üres oldalak beszúrása.............................................................................. 318 Oldalak megszüntetése.............................................................................. 318 A fattyú- és árvasorok kiegyenlítése........................................................ 319 Sorrendiség (előrehozás, hátraküldés).................................................... 319 Tabulátor használata PageMaker programban........................................ 319 (Tabulálás vonalzóval. Tabulálás beállító ablakkal. Kitöltés bármilyen karakterrel)
Stílusok használata PageMaker programban.......................................... 320 (Stílusok kialakításának két módja. Stílusok egyik dokumentumból másikba másolása. Stílusátvétel Word-ből)
Tartalomjegyzék készítése PageMaker programban .............................. 323 (Tartalomjegyzék-készítés stílusokkal. A kitöltés módjának Tartalomjegyzék-készítés a címsorok mezőkijelölésével)
megváltoztatása.
Tárgymutató készítése PageMaker programban .................................... 325 (A bejegyzések megtekintése. Kettős bejegyzések törlése megszüntetési módja. Kisés nagy kezdőbetűk egységesítése. Tárgyszavak felvétele ablakkal. Bejegyzések átirányítása. Bejegyzési szintek váltása. Tárgyszavak felvétele billentyűkombinációval. Tulajdonnevek megfordítása. Kereszthivatkozások, utalások csatolási módja. Tárgyszavak előfordulásainak gyors indexelése a Csere ablakkal. Téma szerinti tárgymutató-készítés. Tárgyszavak előzetes listázása. Bejegyzések törlése. Bejegyzések formázása. Az oldalszámok illesztése különböző írásjelekkel. Többoszlopos kialakítás. Bejegyzések importálása. CE-változat hiányában a PageMaker nem képes magyar betűrendes Tárgymutatót készíteni)
Házilagos könyvgyártás............................................................................. 331 (Kétoldalas kiszerkesztés. Kilövés. A tőpéldány előkészítése másolásra. Sokszorosítás fénymásoló géppel. Méretre vágás. Sablonkészítés. Tűzés fúrógéppel. A színes borító tervezése és készítése. Ajánlott papír-nagykereskedések. A jelzőszalag és a borító felragasztása. B/6-os méretű könyv és füzetszerű prospektus előállítása. Könyvgyártás Risograph-al. A könyvkötés módja nagyban befolyásolja a fogyasztói árat)
Nyomdai előkészítés .................................................................................. 338 (Pausznegatív-készítés. Vágóélek kialakítási módja. Mesterlapok készítése. Oldalszámok kialakítása. Szövegtükör negatívba forgatása. Színre bontott filmek készítése. Képszerkesztő programok. Alien Skin Image Doctor képrészlet-eltüntető program. Borítókészítés PageMaker programmal. Szkenner ajánlása. Színes fotók beszerzése. JPG és GIF képtömörítő programok. Képek letöltési módja az Internetről. Hemera gyűjtemény. Képszerkesztés, képbeillesztés szokásostól eltérő módjai Wordben és PM-ben. ISBN szám beszerzése. Vonalkód készíttetése. Vonalkódgyártó program. A legyártott könyvek tárolása. Az ofszet nyomdai eljárás gazdaságossága. Szabványméretek. A papír szálirányának megállapítása.) 14
III. FEJEZET ................................................................................................. 354 ÚTMUTATÓ TOVÁBBI PROGRAMOK HASZNÁLATÁHOZ ............................................................ 354 A PageMaker 6.5-ös program használata ................................................ 354 (Programvásárlási szempontok. Megváltozott billentyűkombinációk magyar és angol klaviatúrán. A menüátalakítások ismertetése. A Toolbox változásai. A PM 6.5 kibővítése, ajándék programok)
Általános programhasználat ..................................................................... 357 (A PC rövid története. BIOS. DOS. OS/2. Mi befolyásolja a programok árát. Magyar Office)
Kiváltó programok, járulékos szoftverek................................................. 360 (A Windows programok fejlődése, és minimális hardverigényük. A Csökkentett módban történő dokumentumkészítés kísérőjelenségei. A Rescue.doc fájl visszanyerése. A FrontPage, a PowerPoint, az Outlook és az Access programok rövid ismertetése. A PageMaker programok felsorolása és fő beszerzési forrásuk. CorelDRAW. CorelGALERY. FrameMaker. Paint Shop Pro 7.04 képszerkesztő program. Vírusölő programok, takarító programok és tűzfal ajánlása. Lotus-, OpenOffice-, AbiWord-, Ability Office- és StarOffice szövegszerkesztő programok. Programok terjedelmének kimutatása. Vásárlási szempontok, beszerzési lehetőségek. Programok árkedvezményei. Microsoft tanácsadó szolgálata. Tanácsadás a szakfolyóiratoknál. Tanácsadás az Interneten. Program felvétele és eltávolítása a Start menüben. Windows XP Start menüjének visszaállítása régi elrendezésre. A Start menü görgethetővé alakítása Windows XP-ben. Újonnan telepített programok megkülönböztető jelzésének megszüntetése a Windows XP Start menüjében. Szakfolyóiratok CD-mellékleteiről letölthető programok)
Programok letelepítése .............................................................................. 373 (Programok letelepítési módjai. Programmaradványok eltávolítása a Registry-ből. Vírusok által megtámadott Registry megtisztítása. A Registry optimalizálása. Takarító programok. Origó SzoftverBázisa)
A programok alkalmazásának technikai feltételei .................................. 376 (Számítógép-típusajánlat. A RAM bővítési módja. DDR-típusú gyors RAM-ok. Az Microsoft XP rendszer telepítési igényei. Telepítési útmutató a nagykapacitású winchesterekhez. XP-kompatibilis hardverek listája az Interneten. Az XP programok kezdeti hiányosságai, és továbbfejlesztésük. CD-író telepítése házilag. A jó monitorra ne sajnáljuk a pénzt. A videokártya ajánlott memóriakapacitása. Olcsó és megbízható konfigurációk boltja. Olcsó alkatrészek boltja)
A számítógép megreformálása ................................................................. 381 (A BIOS még mindig az A-drájvon keresi először a programot. A Windows ábra nem engedi figyelemmel kísérni a számítógép egységeinek ellenőrzését. A Word kéretlenül megnyitja az első fájlt. DOS-ból kilépve nem lehet leállítani a számítógépet. A Microsoft programok egyre bonyolultabbak lesznek. Megreformált Windows és Office programok. A Windows operációs rendszer kettévágása, szakterületekre osztása. Windows XP korábbi változatokban futtatása. Összetett kereső program az Officeban. Feltételes új bekezdés funkció létrehozása. Az Oldaltörés funkció javításra szorul. A maxi flopi kifejlesztése. A jelenleg használt billentyűzet hiányosságai. 15
Kívánatos lenne egy új szabvány kidolgozása)
Különleges billentyűk ................................................................................ 389 (Funkció-, vezérlő- és karakterbillentyűk. A vezérlőbillentyűk téves leütésének következményei. Véletlenül bekapcsolt cAPS LOCK billentyű hatásának kijavítása)
Billentyűkiiktatás ........................................................................................ 391 Karbantartás, állagmegőrzés .................................................................... 392 (A klón gépek minőségjavulása. Az egér karbantartása. Egérpad. A klaviatúra állagmegóvása. A számítógép tisztítási módja. Csuklóalátét. Ergonómiailag tervezett billentyűzet. Az adathordozó lemezek kezelési és tárolási módja)
Az egér beállítása ....................................................................................... 394 (Átállás balkezes üzemmódra. Az egérkurzor útvonalának mutatása. Kurzorjelek felsorolása. A gördítőkerék lapozási sebességének állítása Windows XP-ben. Az elbújt egérkurzor lokalizálása Windows XP-ben. Webhelyek betűméret-átállítása. "Hanyatt"egér )
A billentyűzet beállítása............................................................................. 395 (A karakterismétlés sebességének beállítása. A kurzorvillogás sebességének beállítása. Országok, nyelvek szerinti billentyűkiosztás beállítása. Többnyelvű munkát lehetővé tevő Microsoft Proofing Tools program)
A monitor beállítása ................................................................................... 397 (A monitorjellemzők beállítása. A képernyő méretének, felbontásának és képváltási frekvenciájának összehangolása. A képernyőelemek stílusának, megjelenési módjának megváltoztatása. A grafikus kezelőfelületek eredeti állapotának visszaállítása. A társprogramok ablakainak, üzenettábláinak betűrekonstruálása. A Start menü és a Tálca beállítása. Képernyőkímélő és háttér ábrák beállítása. Képernyőkímélés időzített lekapcsolással. A képcső beállítása. A házilagos monitorjavítás veszélyei. A rácsmaszkos és a lyukmaszkos képalkotás közötti különbség. Képfelbontás szerinti monitorszabványok. Rácsmaszkos- lyukmaszkos monitorok. Beszerzési tanácsok. Folyadékkristályos TFT monitor)
Az óra beállítása ......................................................................................... 407 (A dátum beállítása. A pontos idő beálltása. A zónaidő beállítása)
Rendszerelemek tulajdonságai................................................................. 407 (A számítógép lekérdezése. Az egységek, alkatrészek típuskimutatása. A jellemzők kinyomtatása. Az Erőforrás-kijelző használati módja)
Érdekes hírek .............................................................................................. 409 (A komputer kifejezés eredete. A számítógép fejlődése. A számítógép a jövőben is a társa, és nem uralkodója lesz az embernek. Az emberek elfelejtenek írni és számolni. Internet-özvegyek. Internet a WC-ben. Számítógépről üzemeltetett fogkefe. Tükörként is használható tévéképernyő. USB csatlakozós kávémelegítő fűtőlap. Egy 16 éves ír diák csodaböngészője. Lapos katódsugárcsöves monitor. Plazma képernyő. OLED monitor. E Ink kijelző. Szemüvegképernyő. Albacomp Rt. Personal monitorja. Háromdimenziós monitor. D-VHS digitális képmagnó. Winchestervideo. Nem felejtő magnetorezisztív RAM tároló. 32 MB-os flopimeghajtó. Flash memóriák. USB-drájvok feltelepítése és eltávolítása. MP3 lejátszó.) 16
A Windows operációs rendszer optimális használata ........................... 419 (Gyakran használt program gyors indítása a Start menü helyi menüjében. Közvetlen fájlmegnyitás bármilyen programban. Az indító ikonok nevéhez fűződő "Parancsikon" kifejezés eltávolítása. Hangjelzés beállítása a Caps Lock, Num Lock és Scroll Lock billentyűk lenyomása után. Jegyzettömbben rögzített feljegyzések dátummal való ellátása és naplózása. Elemkijelölés rámutatással, indítás szimpla kattintással. Fájltípusok ikoncseréje. Parancsikonok cseréje. Az átmeneti fájlok összegyűjtése és törlése kereső programmal. A meghajtók programmappáinak egyszerre történő feltárása. Vonszolás közben az összes ablak leküldése a Tálcára. Felesleges effektusok eltüntetése Windows XP-ben. Az Asztal lefedett indító ikonjainak előtérbe hozása, hozzáférhetővé tétele. Az asztali ikonok gyorsindító eszköztárrá alakítása. Asztali ikonok elrejtése. A megnyitott dokumentumok nevét naplózó tár törlése a Start menüben. Tartalom szerinti keresés a Start menü Keresés ablakával. A Windows operációs rendszer által alkalmazott fizetőeszköz átállítása Ft-ról €-ra. A programtulajdonos nevének átírása a Registryben. Windows telepítőlemez készítése. Sérült rendszerfájlok megkeresése és javítása. Megsemmisült rendszerfájlok visszatelepítése az operációs rendszer lemezéről. Különböző operációs rendszerek együttes telepítése. Új program telepítése esetén a fájlok régi programban való megnyitása. Microsoft programok feltelepítési lehetőségei. GoBack állomány- és rendszervisszaállító program. Windows indítása Csökkentett módban. Windows gyorsított újraindítása. Windows leállítása Asztalról. A Windows XP gépkikapcsoló funkciójának érvényesítése. Gépkikapcsoló segédprogram a Windows XP-hez. Windows XP zárolása. Az operációs rendszer jelszókérő ablakának megszüntetése. Párhuzamos műveletek végzése a Windows operációs rendszerrel. A BeOS operációs rendszer előnyei. A lítium elem cseréje. Az internetezés módja és költségei dióhéjban)
UTÓIRAT ...................................................................................................... 438 MELLÉKLET ................................................................................................ 439 MÁS TÉMÁJÚ KÖNYVEIM ÁTFOGÓ ISMERTETÉSE .............................. 439 (Ezoterikus körkép. Az ezotéria kiteljesedése. Az ezotéria Egészségkímélő ételek ínyenceknek. Szövegszerkesztési ismeretek)
kivitelezése.
TARTALOM ...................................................................................................... 3 FÜGGELÉK...................................................................... Kellékek mappában (Képernyőábrák Windows és PageMaker programban)
KELLÉKEK ...................................................................... Mellékelt mappában (Prospektus mintasablon. Dot1.dot - új dokumentum sablon. Elválasztó kiegészítő szótár. Billentyűkombinációk. Képernyőábrák. PMsablon A/5 fűzött könyvhöz. PMsablon A/5 ragasztott könyvhöz. PMsablon A/5 fűzött, tükrözött oldalszámozással. PMsablon A/5 ragasztott, tükrözött oldalszámozással. PMsablon A/5 dupla oldalkiosztással. PMsablon B/5. PMsablon B/5 tükrözött oldalszámozással. PMsablon B/6. PMsablon B/6 tükrözött oldalszámozással. PMsablon A/6 dupla oldalkiosztással)
BETŰTÁBLÁK ..................................................... Mellékelt tömörített fájlban
17
ELŐSZÓ Ez a mű nem tankönyv, hanem útmutató; célorientált módszerek gyűjteménye. Az itt közölt ötleteket, javaslatokat csak azok tudják hasznosítani, akik egy számítógép-kezelési tanfolyamon, vagy az Office 97 illetve Office XP, valamint a PageMaker 6.0 illetve 6.5 programok felhasználói kézikönyvéből legalább alapfokú szövegszerkesztési ismeretekre tettek szert. Sajnos ezek a tanfolyamok, meglehetősen elnagyoltan foglakoznak ezzel a témával, nem térnek ki a speciális alkalmazásokra. A számítástechnikai szakkönyvek legtöbbje pedig érthetetlen, általában szakértők írják szakmabelieknek. A kezdőknek szánt tájékoztatókat sem tudja mindenki használni. A szakírók ugyanis hajlamosak megfeledkezni arról, hogy valamikor ők is voltak kezdők. Ennélfogva gyakran átsiklanak olyan részletek felett, amelyek szerintük magától értetődőek. A gyakorlattal nem rendelkezők számára azonban nélkülözhetetlenek az elhallgatott közbülső lépések, és ezek hiányában sokan nem boldogulnak ezekkel a szakkönyvekkel. Ez a mű viszont rendkívül aprólékosan, pontról pontra írja le a teendőket, így a kezdők is gond nélkül használhatják. Nem általánosságokat tartalmaz, hanem konkrét szabályokat, mélyreható útmutatásokat, és sok szakirodalmi utalást. Ez a könyv azok számára is hasznos, akik más szövegszerkesztő programokat használnak. A szövegszerkesztés menete ugyanis csaknem minden programban ugyanaz, csupán a kivitelezési módja tér el kisebb-nagyobb mértékben. Ebből a műből megtudhatjuk, hogy a szövegszerkesztés során „mit?” és „miért?” kell tenni. A „hogyan?” pedig az alkalmazott program Súgójából deríthető ki. Sok esetben (pl. Ability Office, Aby Word) a Súgóra sincs szükség, mivel ezeknek a programoknak a kezelési módja szinte teljes egészében megegyezik az MS Office-val. Mivel ez a könyv elsősorban a számítástechnikában járatlanok számára készült, amennyire csak lehetett igyekeztem elkerülni a komputertechnikában honos szakzsargont. Ennek megfelelően egyes angol eredetű kifejezéseket teljesen száműztem belőle. Pl a szakirodalomban általánosan használt opció helyett beállítást, az elegáns rutin és szubrutin kifejezések helyett pedig az alprogram szót használtam. Mellőztem az olyan fellengzős kifejezéseket is, mint a drag & drop technika, mert ezek néhány érthető szóval körülírhatók. (Mellesleg ez az egérkezelési technika nem más, mint objektummozgatás a bal egérgomb lenyomása mellett.) Ezért a haladók számára kissé nehézkesnek, szájbarágósnak tűnhet a fogalmazása, de gondoljanak arra, hogy a számítógép-használók többsége nem informatikus. Nagy értéke még ennek az útmutatónak, hogy nem elméleti szabályokból lett összeollózva, hanem gyakorlati tapasztalatok alapján készült. Főleg azok számára hasznos, akik könyvet akarnak írni, és saját kiadásban kívánják megjelentetni. Annak érdekében, hogy még több ember számára szolgálhasson hasznos útmutatóul ez a szabálygyűjtemény kérem, hogy az esetleges hiányosságairól értesítsenek engem, osszák meg velem az alkalmazása során szerzett tapasztalataikat. Észrevételeiket, javaslataikat az alábbi címre továbbíthatják: KUN Ákos, e-mail:
[email protected]. Ez úton keresek olyan támogatókat is, akik hajlandóak lennének szponzorálni ennek a műnek a nyomdai elállítását. Magánkiadásban történő megjelenése elsősorban az olvasók számára lesz előnyös, mert így jóval olcsóbban hozzájuthatnak, mint printerrel kinyomtatva. Tovább csökkenti az árát, hogy a többi művemhez hasonlóan ezt sem fogja szerzői jogdíj és kiadói árrés terhelni. Aki szeretné elősegíteni a nonprofit kiadványként történő megjelenését kérem, hogy adományával járuljon hozzá az ehhez szükséges összeg előteremtéséhez. Pénzküldeményeiket a következő számlaszámra befizetve juttathatják el hozzám: HU45 1090 0028 0000 0014 3499 0019 SWIFT code: BACXHUHB. HVB Bank Hungary Rt. Annak érdekében, hogy a nem magyar anyanyelvűek is hozzájuthassanak ehhez a bárki által könnyen használható útmutatóhoz, a világhálón keresztül keresek olyan ismert külföldi kiadókat, akik szakszerűen lefordítva vállalják a más nyelveken történő megjelentetését. Művem a Magyar Elektronikus Könyvtárból: http://www.mek.oszk.hu illetve a saját honlapomról: http://www.tar.hu/kunakos tölthető le. Nyelv: Win Word 8.0
18
Aki könyvből szeretné elsajátítani az alapokat, annak figyelmébe ajánlom Bártfai Barnabás: Hogyan kezdjem? című művét. A haladók jól használhatják az amerikai IDG Books kiadó számítástechnikai könyvsorozatát. Ezek a „nemcsak zseniknek” szóló kiadványok igen magas fokon ismertetik a számítógép, az Internet és a különféle operációs rendszerek, programok kezelésének rejtelmeit. Ugyanakkor érthető és könnyed stílusban fogalmazzák meg a legbonyolultabb témákat is, így az átlagolvasó is megérti, hogy miről van szó. (Magyar nyelvű kiadás: Hungalibri Könyvkiadó és Könyvterjesztő Kft.) A speciális kiadványok után érdeklődők figyelmébe ajánlom az Infotéka Számítástechnikai Könyvesboltot, amely az ország legnagyobb számítástechnikai szakkönyváruháza. Itt kizárólag hardver- és szoftverismertető kiadványokat forgalmaznak, igen nagy választékban. Címük: 1088. Budapest, Rákóczi út 27/b. Tel: 338 2739, Fax: 484 0842. Sok hasznos tanácsot találhatunk a számítástechnikai folyóiratokban is. A Windows 98 operációs rendszert és Office 97 programcsomagot használók az 1997. elejétől 2001. végéig terjedő számokat tanulmányozzák. A 2002. elejétől megjelenő példányok már a Windows XP és az Office XP (Word 2002 és Excel 2002) használati módját tárgyalják. Aki az alapokra kíváncsi, annak még régebbi számokat kell fellapozni, mert a későbbiek már csak a profik problémáival foglalkoznak. Budapest, 2002. január Az elmúlt hónapokban mind belföldön, mind külföldön igen nagy érdeklődés mutatkozott a Szövegszerkesztési ismeretek című művem iránt. Ez arra késztetett, hogy tovább bővítsem, még tökéletesebbé tegyem ezt a könyvet. A jelenlegi változat már teljes egészében tartalmazza az MS Office és a PM6-os programok használati módját. Minden funkció alkalmazásának leírása megtalálható benne. A PageMaker program ismertetése kiegészült a 6.5-ös változat kezelési sajátosságaival is. Emellett készült egy külön rovat is, amely részletesen tárgyalja a két program közötti különbséget. A minél szélesebb körű felhasználhatóság érdekében elkezdtem az Office XP (Word 2002 és Excel 2002) alkalmazása során mutatkozó kezelési különbségeket is beledolgozni. Ezáltal az Office XP tulajdonosai is alkalmazhatják ezt az útmutatót. (Ezeket a szövegrészeket a PM 6.5-re vonatkozó kiegészítésekkel együtt kék színű kiemelés jelzi. Ezáltal az új programok tulajdonosai könnyebben megtalálják az őket érintő részeket, a régi programokat használók pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyhatják.) A közbülső programokat birtoklók is jól használhatják ezt az útmutatót. A Windows ME operációs rendszerre települt felhasználók az Office 97-et tárgyaló (fekete betűs), míg a Windows 2000-re települt Office 2000-et alkalmazók az Office XP-re vonatkozó (kék színű) szövegrészeket kövessék. Ahol nincsenek kék színű betoldások ott mind a négy rendszert azonos módon kell kezelni. (A szabályok még nincsenek mindenütt átdolgozva! Az XP rendszerrel kapcsolatos változások szövegállományba való bedolgozása folyamatban van.) Ezen túlmenően ez a változat kibővült egy ötoldalas billentyűkombináció-listával, és számos Word-ös, PageMaker-es könyvsablonnal, valamint egy prospektusmintával. A kezdők számára az új dokumentumok megfelelő kialakítását a Dot1.dot sablon segíti. Ez a sablon lehetőséget ad gyakorlatban jól bevált praktikus stílusok és szövegtárelemek átmásolására is. A Normal.dot sablonnal egy kibővített, a szövegszerkesztési tevékenységet maximálisan kiszolgáló eszköztárhoz is hozzájutunk. Az Mshy_hu.usr elválasztó szótár tartalmát kimásolva megalapozhatjuk a saját felhasználói kivételszótárunkat. A szöveg megértéséhez szükséges képernyőábrák is itt vannak egy tömörített fájlban. Ezek a sablonok, fájlok összegyűjtve a Kellékek mappában találhatók, a fődokumentum mellett. A Betűtípusok című tömörített fájlban mellékelten átadom azokat a betűtáblákat is, amelyek műveim szövegállományának maradéktalan megjelenítéséhez szükségesek. A könyv különböző részein ajánlott funkciók, szabályok keresését kereszthivatkozások könnyítik meg. Csak rá kell kattintani a kék színnel jelölt rovatcímekre. (Előtte kattintsunk az egérkurzorral oda, ahol abbahagytuk az olvasást. Ez esetben az utalás elolvasása után a Shift + F5 billentyűkom-
19
binációval egy pillanat alatt visszatérhetünk a korábbi szövegrészhez, és zavartalanul olvashatjuk tovább az anyagot.) Jelentősen gyarapodott a szakirodalmi utalások száma is. A 3 évnél régebbi folyóiratok csak az Országos Széchenyi Könyvtárban, az Országos Műszaki Könyvtárban, valamint műszaki egyetemek és -főiskolák könyvtáraiban találhatók meg. A vidéken élőknek nem kell a fővárosba utazniuk, és ott a Széchenyi Könyvtár meglehetősen drága tagsági díját megfizetniük. A könyvtárközi kapcsolatok révén bármelyik helyi könyvtár kérhet fénymásolatot a megadott oldalakról. Így csupán a postaköltség terhel bennünket járulékos teherként. Érdemes felvenni a kapcsolatot a folyóirat szerkesztőségével is. A korábbi példányok legtöbbje utólag is megvásárolható. Ráadásul kapunk mellé 2 db CD-mellékletet, sok hasznos programmal. A régebbi példányok ára is olcsóbb, postai továbbítás esetén azonban az utánvételi költség bennünket terhel. A szakkönyveket keresőknek ma már átfogó, egész országra kiterjedő rendszer áll a rendelkezésükre. A http://www.mokka.hu honlap jelenleg 15 könyvtár elektronikus adatbázisát tartalmazza, és a hálózat folyamatosan bővül. A fővárosi valamint megyei könyvtárak után a városi könyvtárak, valamint az egyetemi és főiskolai könyvtárak állománya is folyamatosan számítógépre kerül. Ez a kereső mindig a főkönyvtárban kezdi a kutatást. A 2 millió könyvet és 10 millió újságot, valamint folyóiratot tároló Országos Széchenyi Könyvtárból azonban könyvtárközi kölcsönzéssel sem lehet kikérni műveket. A http://www.mek.oszk.hu/porta/virtual/magyar/opac.htm honlapon viszont megtudhatjuk, hogy a keresett könyv még hol, melyik város, felsőfokú tanintézmény könyvtárában található meg. A HUNOPAC a legszélesebb körű könyvtári információt nyújtja Magyarországon. A Tartalomjegyzékben a Közös katalógusok, lekérdező felületek aktiválásával juttathatunk be az adatbázisba. A Közös katalógusok listában kattintsunk az ODR - Országos Dokumentumellátó Rendszer - Lelőhelyadatbázis-ra. Az igényelt mű könyvtárközi kölcsönzését a helyi könyvtárban kell kérni. Ez esetben még a postai továbbítás költséget sem kell megfizetni. Ezt áltatában magukra vállalják a könyvtárak. Arra azonban számítsunk, hogy az egy példányban tárolt könyveket csak olvasótermi használtra adják ki, nem lehet őket kikölcsönözni. A Szövegszerkesztési ismeretek mostani, több mint 400 oldalnyi terjedelme remélhetőleg minden érdeklődő igényeit kielégíti, és jelentősen hozzájárul munkájuk gyors, hatékony és pontos végzéséhez. Budapest, 2002. június A szerző
Frissítés: 2003. október 21.
20
I. FEJEZET A pályakezdő írók mindenütt a világon nehéz helyzetben vannak. A kéziratokkal elárasztott kiadók sokszor a zseniális műveket is visszautasítják. (Samuel Backett regényét a Murphy-t 42, míg William Golding: A legyek ura című művét 21 kiadó utasította el. Történetesen mindkét író Nobeldíjat kapott.) Nem egy szerző éveken át kilincsel a könyvszakma különböző rendű és rangú képviselőinél, eredménytelenül. Miután a kezdő írók többségét nem veti fel a pénz, így magánkiadásban sem tudják megjelentetni a művüket. Ez estben nincs más megoldás, mint kiharcolni a sikert. Ha valóban értékes művet alkottunk, ne hagyjuk veszni. Ne engedjük, hogy a nemtörődömség, a szakmai hozzá nem értés áldozatává váljon. A legtöbbször azonban csak arról van szó, hogy a kiadók nem szívesen fektetik a pénzüket ismeretlen szerzők műveibe. Az egyre nehezedő gazdasági helyzetben nem vállalják a kezdő írók felfuttatásával járó kockázatot. Ebben a helyzetben nekünk kell ismertté tenni a nevünket. Erre kitűnő lehetőséget kínál korunk legújabb vívmánya, az Internet. A számítógépes világháló mindenki számára rendelkezésre áll, ráadásul fizetni sem kell érte. Engedélyt sem kell kérni senkitől, hogy felhelyezzük rá a könyvünket. Már a megfelelő intézmény is kialakult, amely ezeket a műveket összegyűjti, és rendszerezve közreadja. A világ szinte minden országában létezik elektronikus könyvtár, így semmi mást nem kell tenni, mint a megírt művet eljuttatni hozzájuk. Nálunk az első 1994-ben jött létre, és e-mail postán, valamint flopilemezre másolva, hagyományos postán egyaránt fogad könyveket. Ott az anyag megfelelő szakemberek kezébe kerül, akik egy kísérőszöveggel és URL címmel ellátva néhány napon belül felrakják az Internetre. Ha a jóval olcsóbb és gyorsabb elektronikus továbbítás mellett döntünk, az új MEK portál Kapcsolatok menüjében található levelezőt használjuk erre a célra. Az űrlap kitöltése után a Tallózás gombbal keressük meg a tömörített fájlt, és töltsük be. Amennyiben egyszerre több könyvet szeretnénk elküldeni, tegyük egy Új mappába, és az egészet tömörítsük. A mappa elnevezésben tüntessük fel a nevünket is, nehogy összekeveredjen mások könyvével. A könyvtárosok postafiókjára ne küldjünk terjedelmes műveket, mert nem biztos hogy van elegendő helyük a fogadására. Ha betelik a tárhelyük, a küldemény vissza fog jönni. (Egyébként az Internet az 1990-es évek közepétől terjedt el az egész világon. Addig csak kísérleti jelleggel működött. Jobbára azok használták, akiknek szánták: kutató intézetek, egyetemek, főiskolák.) Még mielőtt felhelyeznék az anyagot a könyvtárba, az Office 97 által használt Word 8.0 programnyelvet átkódolják Word 6.0-ra, hogy a korábbi programok használói is le tudják tölteni, el tudják olvasni. (A programok csak lentről felfelé kompatibilisek. A Word 97 képes kezelni a Windows 3.1 program 6.0, és a Word for Windows 95 program 7.0 nyelvén írt állományát, de a korábbi programok nem képesek megnyitni a fejlettebbeket. Az állományformátum kezelése terén tehát vannak megszorítások. Mivel a legújabb programok igen sokat változtak a korábbiakhoz képest, csak az előző két változatot tudják változatlan formában továbbvinni. Az Office XP pl. már csak az Office 2000 és az Office 97 állományait képes kezelni. Az 1995-ben készült Office 95, és az 1993-ban kibocsátott Office 4.0-ra nem terjed ki a kompatibilitása.) A megjelenés előtt álló Office 2003 is képes lesz az Office 97 állományainak kezelésére, sőt menteni is képes ebbe a programba. A többletszolgáltatások azonban nem aktiválódnak rajta. Mindezen problémák elkerülése érdekében a MEK munkatársai az újabban felrakott anyagot RTF formátumra konvertálják át. Ennek ugyanis nincsenek korábbi fokozatai, és minden szövegszerkesztő program képes megnyitni. Tehát azok is el tudják olvasni a művünket, akik nem Microsoft programokat, illetve nem PC-t használnak. (Az új oszk. portálon már nem kódolják át a Word dokumentumokat. Ezért a régi programokat használók az RTF formátumot töltsék le.) Ha csak az Internetre akarjuk feltenni a művünket, előnyösebb a HTML formátum használata. Az Explorer és a legtöbb böngésző ugyanis csak a HTML formátumú fájlokat képes megtalálni. A különleges formátumú fájlok felderíthetetlenek a különböző böngésző és kereső programok számára. Statisztikai felmérések szerint a jelenleg legjobbnak tartott Google keresőprogram is 21
csupán a számítógépes világháló 30%-át tudja felkutatni. A többi dokumentum a pontos elérési útvonalat nem ismerő átlagfelhasználók számára sötét, áthatolhatatlan dzsungel marad. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a .doc kiterjesztésű könyveink nem jutnak el az olvasókhoz. A keresőprogramokba ugyanis fel is lehet vetetni weblapokat, dokumentumokat, képfájlokat. Így nevünk vagy művünk címének ismerete esetén azok is eljutnak hozzá, akik nem tudják, hogy hová helyeztük fel. Nagy reményű könyvek esetén ezt az ajánlást az elektronikus könyvtárak működtetői is megteszik anélkül, hogy külön kérnénk. Az első kiadásban közölt információk felfrissítéséről azonban többnyire már nem gondoskodnak. Ezt nekünk kell kérni, vagy más utat találni a bővített változatok kereső programba való felvételére, az ott közölt tájékoztató felfrissítésére. A legszerencsésebb, ha felkéredzkedünk valamelyik közérdekű portálra. Ezeket ugyanis sokan felkeresik, és a keresőprogramok is mutatják a tartalmukat. (Erre a célra legalkalmasabb a lap.hu szerver. A http://www.lap.hu egyébként a leglátogatottabb magyar portál. Havonta több mint 100 ezren keresik fel.) Aki rákattint a tartalomjegyzékre, a téma szerint megnyíló anyagokban, ajánlókban megtalálja a mi művünket is. Innen ugyan nem töltheti le, de az útvonal meg van adva, így könnyen odatalálnak annak az intézménynek a portáljához, ahová felhelyeztük. Mivel az elérési út hiperhivatkozás formájában van feltüntetve, az érdeklődőnek semmi mást nem kell tenni, mint rákattintani, és máris ott van. A legideálisabb megoldás azonban egy saját honlap létrehozása. Ez elengedhetetlen akkor, ha valaki havonta bővíti az anyagot, vagy több könyvvel is rendelkezik. A MEK munkatársai ugyanis nagyon leterheltek, így nem vállalkoznak gyakori frissítésre. Így csak évente egyszer lehet lecseréltetni a korábbi változatokat, de arra is heteket kell várni. Ráadásul felhelyezés előtt átszerkesztik az anyagot, melynek következtében szétcsúsznak a korábban gondosan tördelt sorok. Ha ezt el akarjuk kerülni, elküldés előtt nyissunk meg az új MEK portálon néhány könyvet, és nézzük meg a szerkesztésük módját. (Általában 2,5 cm széles margót alkalmaznak, és a Tartalomjegyzéket a mű legelejére teszik.) A saját honlapunkon azonban semmilyen meglepetés nem ér bennünket, és akár hetente is frissíthetjük a fájlokat. Honlapkészítésre számos lehetőség áll rendelkezésünkre. Ezekről a PC World folyóirat 2003. szeptemberi számában olvashatunk összefoglaló tájékoztatót (106-110. oldalak). Az ingyenes tárhelyek közül jelenleg a TÁR index a legjobb, a legmegbízhatóbb, és a legkönnyebben kezelhető. A felkínált sablonok igénybevételével azok számára is lehetőség nyílik saját honlap kialakítására, akik nem járatosak a HTML tag-ok használatában. (Előbb töltsük fel a webtárat, és utána készítsük el az induló oldalt a Fájl új sablonból parancsra kattintva, mert ha üres a honlapunk, nem jelenik meg a kiszerkesztett weblap. Winchesterről töltsük fel a webtárat, mivel flopiról nem másolódik be az anyag.) Bár a szerver felkínálja ezt a lehetőséget, a sablonnal készített weblap nem szerkeszthető. Ezért ha elrontottuk, újra kell készíteni. A jó címeket azonban nem szükséges ismét beírni, mert ahogy leütjük az első betűjét, megjelenik alatta egy kis ablakban a korábbi változat. Csak rá kell kattintani, és máris bemegy a helyére. A bemutatkozó szöveget feltétlenül Word-el szerkesszük ki, mert a szerver nem rendelkezik helyesírás-ellenőrző programmal. Az esetleges elütések, helyesírási hibák rossz fényt vetnek ránk, komolytalanná teszik az egész honlapot. (A letisztázott szöveget a Windows Vágólapon keresztül másolhatjuk be a helyére a Ctrl + C és Ctrl + V billentyűkombinációkkal.) Elválasztójelek ne legyenek benne, mert a sablon nem képes sorkizárt szövegszerkesztésre. A szövegállomány balra zártan fog megjelenni. Ha ez nem felel meg nekünk, keressünk egy weblaptervezőt. (Ha az ismeretségi körünkben nem találunk, böngésszük át az újsághirdetéseket. A legideálisabb megoldás azonban az, hogy végignézzük a TÁR index szerveren található hasonló témájú honlapokat, és az e-mail címén keresztül felvesszük a kapcsolatot a tulajdonosával. Valószínűleg nem zárkózik el attól, hogy kiadja nekünk a weblaptervezője címét.) Ez a megrendelés azonban sokba fog kerülni. A Microsoft FrontPage program sablonjaival előállítható weblapot már 2-3 ezer forintért is készítenek nekünk, de a színvonalas megjelenésű honalapok tervezési költsége 20 ezer forintnál kezdődik. (Ha üzleti céllal hozunk létre honlapot, elengedhetetlen a profi megjelenés.) A sávszélesség leszűkítése miatt a
22
tar.hu külföldről már nem érhető el. Erre a korlátozásra a nagy látogatottság, a szerver túlzott népszerűsége miatt volt szükség. A Magyar Elektronikus Könyvtárba történt felhelyezése után művünk az egész világon hozzáférhetővé válik. A külföldi magyarok is elolvashatják, amit szívesen meg is tesznek. Számukra ez egy remek lehetőség, hogy figyelemmel kísérjék az Óhazában történteteket. A statisztikai felmérések szerint a MEK látogatóinak 40%-a külföldi. Jelentős mértékben növeli a digitális könyvtárak népszerűségét, hogy az igénybevételük nem kerül pénzbe. Csupán a letöltés néhány perces időtartamára kell telefonálási díjat fizetni, a helyi tarifa szerint. Még ki sem kell mozdulni otthonról, mert a telefonkábelen keresztül a könyvtár házhoz jön. Jelenleg 4700 könyv található a MEK-en. (Az állomány régi http://www.iif.hu/porta/szint/ portálról újra való áthelyezése folyamatosan zajlik, ezért egyelőre érdemes mindkét helyen keresgélni.) A klasszikus regényektől kezdve a szótárakon át a tájékoztató kézikönyvekig sok minden lehívható róla. Ezért naponta több mint ötezren keresik fel, ami nagyszerű lehetőséget teremt művünk megismertetésére, a könyvszakma érdeklődésének felkeltésére. 2004. elején a vakok számára is elérhető lesznek a könyvek a MEK-en. Egyébként az irodalmi művek hangosítása most sem okoz problémát. A www.vilaghallo.hu oldalról letölthető szoftvercsomag „felolvassa” a könyveket, nincs szükség speciális programokra. Egyetlen hátránya ennek a szoftvernek, hogy a böngészője nem beszél. Ezért segítség nélkül a vakok nem találják meg az olvasni kívánt műveket. A kiválasztáshoz, a beállításhoz szükségük van a látó társaik közreműködésre. A figyelemfelkeltés másik módja, hogy mi magunk állítjuk elő a könyvüket otthon, könnyen beszerezhető eszközökkel. Azt is megtehetjük, hogy egyszerre mindkét lehetőséget kihasználjuk, hogy nagyobb legyen az esélyünk a sikerre. A könyv alakban történő megjelentetést azért érdemes szorgalmazni, mert nálunk a háztartásoknak jelenleg 10%-a van rákötve az Internetre, így az olvasók túlnyomó részéhez csak hagyományos úton tudjuk eljuttatni a művünket. Ehhez azonban számítógépre kell vinni, és ki kell szerkeszteni, hogy sokszorosítani tudjuk. Ez ma már nem jelent megoldhatatlan problémát, mert használt számítógéphez viszonylag könnyen hozzá lehet jutni, és a szövegszerkesztéshez szükséges programok is rendelkezésre állnak. Ezek közül a legelterjedtebb és a legkönnyebben használható az Office 97 szövegszerkesztő programcsomag, és annak továbbfejlesztett változatai. (Nem véletlen, hogy a Microsoftnál az Office programcsomag értékesítése adja a bevétel több mint 50%-át. Ehhez az eredményhez az is hozzájárult, hogy a felmérések szerint a számítógépek 70%-át szövegszerkesztésre használják.) Használatuk néhány hét alatt elsajátítható. A segítségükkel már feljuttathatjuk könyvünket az Internetre. Szövegszerkesztési tapasztalataink gyarapodásával megismerkedhetünk a kiadványszerkesztő programokkal is, amelyek lehetőséget adnak nekünk művünk megfelelő színvonalú kinyomtatásra, és forgalomba hozatalára. A kezdeti kis példányszámú megjelentés fokról fokra eljuttathat bennünket a nagy példányszámú magánkiadásig, a kiadóktól való függetlenné válásig. Ennek a célnak az elérését könnyíti meg ez az útmutató. A könnyebb eligazodás érdekében az Office szövegszerkesztő és a PageMaker kiadványszerkesztő programok kezelésére vonatkozó tanácsok külön fejezetben találhatók. Egyes esetekben azonban előfordulnak átfedések. A rovatok egységének megtartása érdekében az egymással szoros kapcsolatban álló eljárások nincsenek szétdarabolva programok szerint. Így pl. a PageMaker-ben történő nyomtatás módja az I. fejezetben található. 01)
Még azok is hasznát vehetik ennek a műnek, akik csak egy-egy levelet akarnak megírni és kinyomtatni, vagy csupán az e-mail postájuk bonyolítását szeretnék meggyorsítani. Word-ben ugyanis sokkal könnyebben és gyorsabban lehet levelet írni, mint az e-mail posták erre a célra létesített felületén. Ebben az üzemmódban ugyanis nem állnak rendelkezésre a szövegformáló eszköztárak, így az e-mail levél nem sokban különbözik a régi táviratok minőségétől. Ráadásul jóval tovább tart a megírása. Azért is érdemes ezt a szerkesztési módot választani, mert ha egy hosszú levél végén véletlenül rákattintunk a Töröl gombra, az egész szövegállomány kitörlődik 23
a címzéssel együtt, és kezdhetünk mindent elölről. A Word-el ellentétben az e-mail posta szerkesztője nem kérdez rá, hogy valóban törölni kívánjuk-e a levelünket. Bonyolult műveleteknél, pl. fájlok csatolásánál elég egy rossz mozdulat, és minden eltűnik. Utána hiába nyomkodjuk az eszköztáron a Vissza gombot, az csak a kiindulási helyzetbe visz vissza bennünket, vagyis a levélírás kezdetére. Csúcsidőben történő internetezés közben gyakoriak a lefagyások is. Ebből csak az Explorer, illetve az általunk használt böngésző program bezárásával tudunk kijönni, ami maga után vonja a postafiókunkkal való kapcsolat megszűnését is. 02)
A Word-ben történő levélírás legnagyobb előnye azonban a helyesírás-ellenőrzés. Az e-mail szolgáltató szerverei ugyanis általában nem rendelkeznek ezzel a funkcióival. Az Outlook Express képes ugyan arra, hogy a Word program feltelepítése, és megfelelő beállítás esetén ellenőrizze a nyelvhelyességet, de ezt sokan nem szeretik használni. Ennek oka, hogy a Microsoft levelezőprogramjai vannak kitéve leginkább a hackerek támadásának. Aki ragaszkodik a rendszerező, karbantartó levelezőprogramokhoz, használja az Outlook helyett az ingyenes Pegazus mail-t, vagy az olcsó The Bat! és Eudora programot. Ezek még nem váltak a hackerek célpontjává. Az Eudora 6.0 levelezőprogram a PC World folyóirat 2003. októberi számának CD-mellékletéről is feltelepíthető. (Ismertető a 138. oldalon.)
03)
Ha ragaszkodunk az Outlook Express-hez, akkor legalább frissítsünk 6.0-ra. A régi változatokban ugyanis annyi a biztonsági rés, mint lyuk a rostán, és még megszabadulni sem tudunk a fertőzött levéltől. Törlésekor ugyanis szabálytalan műveletre hivatkozva leáll a rendszer. A leggyakrabban használt levelezőprogramok használatával kapcsolatban hasznos tanácsokhoz juthatunk a CHIP folyóirat 2003. áprilisi számának 50 tipp e-mailezéshez című cikkéből (136-143. oldalak). Ebből többek között megtudhatjuk, hogy Outlook Express-ben hogyan tudjuk átvinni a címjegyzékünket egyik gépről a másikra. A cikk az Eudora, a The Bat! a Messenger és az Outlook Express használatával foglakozik. A legegyszerűbb azonban a levelezőprogramok mellőzésével, az e-mail szolgáltatók portálján keresztül levelezni. A levelezőprogram mellőzése esetén a Word-ben precízen kiszerkesztett levelet már csak rá kell másolni a Vágólapra, és az e-mail posta eszköztárával átemelni az e-mail weblapra. (Tegyük a kurzort a munkalap elejére, majd nyissuk le a Szerkesztés menüt, és adjuk ki a Beillesztés parancsot.)
04)
Egyszerűbb lenne csatolt fájlként elküldeni a rövid leveleket is, de a vírusoktól hemzsegő Interneten sokan félnek a mellékletek megnyitásától. A legtöbb vírus ugyanis ily módon érkezik a gépünkre. Ezért mind többen vannak, akik meg sem nyitják az ismeretlen feladótól érkező csatolt fájlokat, hanem olvasatlanul kidobják a kukába. A leveleket azonban elolvassák. Könyvek vagy más nagyobb terjedelmű anyag továbbítása esetén elkerülhetetlen a melléklet használata. Ez esetben sokat tehetünk a címzett bizalmának elnyerése érdekében, ha elküldés előtt a fájlt átkonvertáljuk RTF formátumra. A hackerek ugyanis többnyire a .doc kiterjesztésű fájlokat fertőzik meg. Mivel ez szakmai körökben közismert, sokkal nagyobb a valószínűsége egy RTF formátumú melléklet megnyitásának.
05)
Egyébként a számítógépvírusoktól való félelem egyáltalán nem alaptalan, mert számuk jelenleg több mint 80 ezerre tehető, és mennyiségük évente 15-20%-kal nő. Csupán az elmúlt évben 10,7 milliárd dollár kárt okoztak a világban. Van olyan is közöttük, amely 24 óra alatt 2,2 millió gépet fertőzött meg. Némelyik pusztító rutinja beférkőzik a Windows minden mappájának összes almappájába, és a fájlokat kitörölve a gép elindítását is megakadályozza. Ennél is veszélyesebbek azok a vírusok, amelyek találomra kiválasztanak egyet a dokumentumok közül, és azt megfertőzve továbbküldik. Így bizalmas információk kerülhetnek idegenek kezébe. Szinte biztos hogy vírust tartalmaznak a .vbs, az .scr és az .exe kiterjesztésű állományok. Különösen nagy a fertőzés veszélye Windows XP-ben, mivel ez az operációs rendszer alapbeállításban elrejti a kiterjesztést. Ezért a legalantasabb netkalózok olyan fájlnevet alkalmaznak, amely kiterjesztett névnek tűnik (pl. grafika.jpg). Ehhez hozzákapcsolódik a fertőzésre utaló .vbs kiterjesztés, amit a Windows XP nem jelenít meg. Így sokan gyanútlanul megnyitják az ártalmatlannak látszó képfájlt, és mire rájönnek a trükkre, már megállíthatatlanná válik a pusztítás. A baj elkerülése érdekében az XP rendszert használók első 24
dolga az legyen, hogy állítsák vissza a kiterjesztés megjelenítését. (Ennek módja az Ablakok formázása című rovatban található.) 06)
Csatolt fájlok küldésénél gondot okoz, hogy az ingyenes e-mail posták erősen korlátozzák a terjedelmét. Freemail estén max. 1 MB, míg a Microsoft által felvásárolt és működtetett Hotmail-nél csupán 500 KB-nyi anyagot lehet csatolni. (Fogadni azonban tudnak nagyobb terjedelmű anyagot. A Freemail pl. átveszi a Mailbox 1,5 MB-os mellékletét is. Újabban már 5 MB-os hangfájlokat is fogad.) Ha az elküldeni kívánt fájl mérete meghaladja a megengedett értéket, fel kell darabolni a fájlt, és részeit külön levélben kell elküldeni. (A kísérő levélben tüntessük fel, hogy pontosan mit küldtünk el, és az egyes részeket hogyan, mivel lehet összeilleszteni.) Az Outlook Express azonban nem tudja magától összerakni a küldeményt. Ehhez a Ctrl billentyű lenyomása után kattintsunk a melléklet egyes részein, és az Üzenet menüben adjuk ki az Összefűzés és dekódolás parancsot. A tovább nyíló ablakban meghatározható az összefűzés sorrendje. Ezt követően a csatolt fájl külön menüben fog megjelenni.
07)
Aki ez esetben is idegenkedik a minden Windows operációs rendszerben megtalálható Outlook program használatától, elvégezheti az összeillesztést egy állománykezelő programmal is (pl. Windows Commander). A darabolt fájlokat először mentsük el a merevlemezre, majd a jobb egérgombbal jelöljük ki az első fájlt, és adjunk neki valamilyen nevet (pl. dokumentum 001). A többit is ugyanígy nevezzük, és értelemszerűen a 002, 003, ... sorszámmal lássuk el. Utána jelöljük ki az első fájlt, majd nyissuk le a Fájl menüt, adjuk ki a Fájlegyesítés parancsot, és a tovább nyíló Összeillesztés ablakba írjuk be a hordozó nevét, ahová helyezni szeretnénk. Az OK gomb megnyomás után egy pillanat alatt lezajlik az összeillesztés, és a precízen összerakott dokumentum megjelenik a kívánt helyen.
08)
Mellesleg ezzel a rendkívül hasznos, és sokak által használt programmal könnyen elvégezhető a fájldarabolás is. Ez esetben keressük meg a feldarabolandó fájlt a megfelelő hordozón, majd jelöljük ki a jobb egérgombbal. Használhatjuk a bal egérgombot is, de előtte nyomjuk le a Ctrl billentyűt, vagy állítsuk át a program működését. Ennek módja, hogy a Beállítások menü lenyitása után kiadjuk az Általános beállítások parancsot, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Működés fület. A feltáruló tábla Kijelölési mód egérrel szektorában érvényesítsük a Bal gombbal (Windows módszer) utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Ezt követően nem pirossal jelölődik ki a fájl, hanem bekereteződik.) Kijelölés után nyissuk le a Fájl menüt, adjuk ki a Fájdarabolás parancsot. A tovább nyíló Darabolás ablakban adjuk meg a hordozót, ahová helyezni szeretnénk, majd az alatta a levő Byte fájlonként kijelölősávban állítsuk be a darabolás mértékét. Ez a jelenlegi és a régi flopilemez-kapacitásokhoz igazodik. Nekünk azonban nem szükséges ezeket választani. E-mail posta használata esetén beírhatjuk az 500 k, vagy más értéket is. Az OK gomb megnyomása után pillanatok alatt végbemegy a darabolás.
09)
A gyorsaságon kívül nagy előnye még ennek a módszernek, hogy az összerakás is hasonlóan gyorsan, és adatvesztés-mentesen végezhető el a fentiek szerint. Ha nem a kívánt mappa nyílik meg a bal és a jobb oldalon, akkor a Szokásos eszköztár Könyvtárfa ikonjára kattintva hívjuk elő a meghajtók tartalmát, és keressük ki rajta a mappánkat, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Ezt mindkét oldalon meg kell tenni, különben a darabolt fájl arra a meghajtóra, mappába kerül, ahol előzőleg a Windows Commander ablak állt. A bal és jobb oldali ablakokat a címsorukra kattintva aktiválhatjuk.) Hosszú fájlnevek használata esetén előfordulhat, hogy nem látjuk a végét, így nem tudjuk kiválasztani. Ebben az esetben a listahasábok fejlécén mutassunk az egérkurzorral a Név és a Ki felirat közé, és amikor átalakul kétirányú nyíllá, nyomjuk meg a bal egérgombot, majd húzzuk a két oszlopot elválasztó határoló vonalat jobbra.
10)
Visszatérve az elektronikus postaszolgálatra az e-mail címek azonosítóját nem kell mindig kisbetűvel írni. Ha a saját nevünket használjuk azonosítóként, nyugodtan írhatjuk a kezdőbetűket nagybetűvel is. A honlapokban vagy más URL címekben is használhatunk nagybetűket. 25
Arra azonban ügyeljünk, hogy az ország vagy a szolgáltató megjelölése után, a weblapokra vezetésben már csak kisbetűket használhatunk. Tehát a .hu vagy a .com-ot követő / jel után már nem írhatunk önkényesen nagybetűt, mert akkor a keresőprogram nem találja meg az oldalt. Az URL címek betűit a felhasználó is megváltoztathatja. A nagybetűkkel írt honlapazonosítót pl. nyugodtan írhatjuk kisbetűkkel is. A keresőprogram így is megtalálja. (Utána kijavítja a beviteli sávban a helyes formára.) Az e-mail címben szereplő személynevet vagy cégnevet is írhatjuk kisbetűvel, de ennek a címzett nem biztos örülni fog. 11)
A cím feltüntetésekor fokozott gonddal járjunk el, mert ha hibásan írjuk be, levelünk nem fog célba érni. A tévesztés elkerülésének legjobb módja, hogy nem kézzel gépeljük be, hanem bemásoljuk az e-mail és URL címeket. Az elektronikus forrásanyagból, vagy a hozzánk érkező levél feladó mezejéből másoljuk Vágólapra a <...> jelek között levő e-mail címet, és illesszük be a Cím beviteli mezőbe. Sokan ennyit sem tesznek, hanem visszairányítják a levelet. Rákattintanak a Válaszol ikonra, majd a kapott levél elejére, végére, vagy az egyes kérdések után beírják a választ. Az Elküldés gombot megnyomva a levelezőrendszer megfordítja a küldemény irányát, és visszairányítja a feladónak. (A két szövegrész nem keveredik össze, mivel a mi eredeti levelünk sorai <...> jelek közé kerülnek.) Ez a megoldás nem szép, de praktikus. A címzettnek is előnyös, mert így látja a kérdéseit is, amelyekre választ kapott. Nem kell keresgetni az elküldött levelek között.
12)
Ezt a módszert azonban nem célszerű túlzásba vinni. Sokan tízszer is oda-vissza irányítgatják ugyanazt a levelet. A félreérthetőség elkerülése, és a könnyebb tájékozódás érdekében töröljük az előző levelek tartalmát. Csak a legutolsó üzenetet tartsuk meg a válaszadásnál. Ha bonyolult levelet küldünk, célszerű a kérdéseinket pontokba szedni. Így a válaszolónak nem kell megismételni őket, elég ha a sorszámokra hivatkozik. A sorbarendezés azzal az előnnyel is jár, hogy a válaszadó nem siklik át egyetlen kérdésünk felett sem. Ezeknek az apró szabályoknak az ajánlása sokak számára körülményeskedőnek tűnik, de ne feledjük, hogy az emberek többsége úgy kezeli az e-mail postáját, mint a postaládájába tömködött reklámkiadványokat. Ha első pillantásra nem nyeri el a tetszését, egy kattintással a kukába küldi, megsemmisítésre ítéli. Hiába csiszoljuk, tökéletesítjük órákon át a tartalmát, a külseje alapján döntik el, hogy érdemes-e elolvasni.
13)
Az ugyancsak ingyenes Mailbox 1,5 MB terjedelmet engedélyez a csatolt fájlokra. Levél formájában is elküldhetünk 1,5 MB-nyi anyagot, de ezzel vigyázzunk, mert levelező munkalapra küldve megszűnik minden formázás, csak a szöveg tartalma továbbítódik. Ne alkalmazzunk különleges karaktereket (pl. szimbólumokat) mert ezeket az e-mail szerver nem tudja kezelni. Helyette odaírja az Unicode szabványban birtokolt kódszámát, ami meglehetősen rondán néz ki. (Aki akarja, utánanézhet a szabványban, hogy milyen karakterről van szó, de ezt senki sem teszi meg.) Így jobb, ha tudomásul vesszük, hogy az e-mail levél nem az a hely, ahol bizonyíthatjuk a tipográfiai képességeinket. Ügyeljünk arra is, hogy a postafiókunk mérete, állományaink összterjedelme nem haladhatja meg a szolgáltató üzletszabályzatában megadott értéket. Ez a tárterület Freemail esetében 5 MB. Ezért a nagy terjedelmű kapott vagy küldött leveleket időnként ki kell selejtezni. Ha a webes interfész karbantartását elmulasztjuk, a nekünk küldött levelek visszamennek a feladóhoz egy hibaüzenet kíséretében. Ne tévesszen meg bennünket a megtelt postaládánk alatti figyelmeztetés: A levelei tárolására szolgáló terület hamarosan betelik! (Ráadásul még levelet is tudunk küldeni, így joggal hihetjük, hogy ráérünk még a selejtezésre. Ez az engedékenység azonban csak a kimenő levelekre vonatkozik, a bejövőkre már nem.) Ha csak néhány kilobájttal túllépjük a megengedett értéket, a nekünk küldött levelek nem érkeznek meg. Miután nem kapunk értesítést a visszaküldésről, csodálkozhatunk, hogy miért nem válaszolnak nekünk.
14)
Mailbox szerveren a tárterület 10 MB lehet. Ha ez is kevés, bérelhetünk újabb 20 MB-nyi helyet, de ezért már fizetni kell. Annak érdekében, hogy ne teljen meg olyan hamar a postaládánk, a csatolt fájlt tömörítve továbbítsuk. Így kevesebb helyet foglal, hamarabb odaér, és job26
ban védve van a vírusoktól. Ha egyszerre több fájlt kívánunk továbbítani, ne egyenként tömörítsük őket, és ne gyűjtsük mappába. A program ugyanis a mappát megnyitja, és utána egyenként kell a fájlokat elküldenünk. Jobban járunk, ha az egyes fájlokat egy közös fájlba tömörítjük. Ezt egészben fogja továbbítani. A megtelt postaládát ne töröljük ki, mert a benne levő levelekre bármikor szükség lehet. Selejtezzük ki az érdektelen leveleket, piszkozatokat, visszaigazolásokat, a többit pedig mentsük ki számítógépünk merevlemezére. Ott tömörítsük, és helyezzük egy mappába. Amikor a mappa terjedelme elérte a 650 MB-ot másoljuk CD-lemezre. Ily módon minimális költséggel évtizedekig megőrizhetjük a teljes levelezésünket. 15)
Ha a megírt levél elküldése után nem jelenik meg a Levelét sikeresen elküldtük üzenet, ne aggódjunk. Az üres munkafelület arra utal, hogy a szerver túlterhelt. Levelünk nem veszett el. A központi tárolón megvan, és a forgalom csökkenésekor (legkésőbb az éjszakai órákban) célhoz ér. Ekkor bekerül a postafiókunkba is az Elküldött levelek közé. Ha ez nem történik meg, akkor sem veszik el, hanem bekerül a Piszkozatok közé. Onnan előhívva ismét elküldhetjük. Sajnos az ingyenesség ezzel jár. Olyan nagy a forgalom, hogy a szabadon használható levelezőrendszerek nem bírják a rohamot. Csúcsidőben nagyon lelassulnak. A zsúfoltság ellenére azért is érdemes áttérni a Mailbox levelezőrendszerre, mert igen gyors, precíz, pontos, és sok többletszolgáltatást kínál. Itt pl. lehetőség van levelünk biztonságos (kódolt) továbbítására is. Erre a postafiókra nem érkeznek rendszeres reklámlevelek sem. Csupán szalagreklámok találhatók a weblapon, amelyek könnyen figyelmen kívül hagyhatók. Ha hosszabb ideig nem használjuk a postafiókunkat, az egy idő után automatikusan megszűnik. Freemail esetében ez az idő 90, míg Mailbox-nál 100 nap. Mailbox-ban azonban lehetőség van a postafiók felfüggesztésére, a forgalom szüneteltetésére. A felfüggesztett postafiók 1 évig nem szűnik meg. A Mailbox előnye még, hogy elektronikus leveleink forgalmáról SMS-ben, sőt hangposta formájában is értesülhetünk. E-mail levél beérkezésekor üzenetet kapunk a mobiltelefonunkra, benne a feladó nevével és a levél témájával. (Ez a szolgálat már nem ingyenes.) Sokrétű szolgáltatása következtében már 300 millióan használják a Mailbox postát szerte a világon.
16)
Mailbox-ban a jelszó terjedelme sincs korlátozva 15 karakterre, mint a Freemail-nél. Ebben a levelezőrendszerben 60 betűből, számból és írásjelekből kombinált jelszót is alkalmazhatunk. Ilyen hosszú jelszót azonban már nem lehet megjegyezni. Még egy jól begyakorolt mondókát alkalmazva is fennáll a tévesztés, melléütés lehetősége. A jelszót azonban nem csak beírni lehet, hanem bemásolni is. Ha élni szeretnénk a hagyományos úton, különféle próbálgatásokkal megfejthetetlen 60 karakteres jelszó adta biztonsággal, akkor másoljuk lemezre a Word-ben alkotott formázatlan jelszavunkat. Miután a továbbiakban mentesülünk a begépelés fáradalmaitól, használjuk ki a helyzeti előnyünket, és fokozzuk tovább a biztonságot. Ne értelmes szavakat, mondatokat írjunk egymás mellé, hanem kis- és nagybetűket, számokat vegyesen; különféle írásjelekkel, ritkán használt karakterekkel megspékelve. Szóköz nem lehet a jelszóban. (A felhasználható karakterek választéka a weblap Súgó ! Beállítások ! Jelszó útvonalon megnyíló ablakában tekinthető meg.) Mivel ezek száma jóval meghaladja a 60-at, nem használhatjuk fel mindegyiket. A kiválasztásnál minél kevesebb magánhangzót, és minél több írásjelet alkalmazzunk. Egyetlenegy értelmes szó, szótag se forduljon elő benne. Az ismétlések, a gyakran előforduló szótagok ugyanis jelentős mértékben segítik a kódfejtőt a jelszó feltörésében. Az is nagyon fontos, hogy a billentyűket ne sorban egymás után nyomjuk le, hanem összevissza. Aztán számoljuk meg a karaktereket, nehogy több legyen 60-nál, majd mentsük ki a jelszót flopira. Végül állítsuk be a lemez törlésvédelmét. (A jobb alsó sarkában levő kis műanyag csúszkát húzzuk le.)
27
17)
A lemezre rámásolhatjuk az összes e-mail postafiókunk jelszavát. (Az azonosítót ne írjuk melléjük, mert ha elveszítjük a lemezt, illetéktelen kezekbe kerülve a teljes postánk áttekinthetővé válik. Ha elfelejtjük, hogy melyik tartozik a használni kívánt postafiókhoz, nincs nagy baj. Másodpercek alatt kijelölhetők, és betölthetők egymás után.) A flopi használata során semmi mást nem kell tenni, mint az A-meghajtóval megnyitni, és a kijelölt jelszót Vágólapra küldeni. Utána nyissuk meg az e-mail postafiókunkat, írjuk be az azonosítónkat, majd állítsuk az egérkurzort a Jelszó beviteli mezőbe. Ezt követően nyissuk le az e-mail szolgáltató weblapjának Szerkesztés menüjét, és adjuk ki a Beillesztés parancsot. (A jelszó a Ctrl + C és a Ctrl + V billentyűkombinációval is beilleszthető.) Betöltése egy pillanat alatt, és hibamentesen lezajlik. Így akadálytalanul megnyílik a postafiókunk. (A postafiók létrehozásánál, a jelszó kétszeri megadásánál is alkalmazhatjuk ezt a módszert.) Ez a jelszó egyébként szerkezetileg úgy néz ki, mint az elektronikus aláírás. A különbség csupán az, hogy itt nem 128, hanem 60 bites a jelszavunk. Ez ugyan nem megfejthetetlen, mint a digitális aláírás kódja, de még egy felkészült hackernek is hetekig tart a visszafejtése.
18)
Ha közösségi gépen dolgozunk, ne hagyjuk a jelszavunkat a Vágólapon, mert ott bárki megszerezheti. A Start menü ! Programok ! Kellékek ! Rendszereszközök ! Vágólap-megjelenítő útvonalon nyissuk meg a tartalmát, majd a Szerkesztés menüt lenyitva adjuk ki a Törlés parancsot. A tovább nyíló megerősítést kérő üzenettáblán nyomjuk meg az Igen gombot, majd a bezáró " gombjával küldjük vissza a Vágólapot. Word 2002-ben könnyebb dolgunk van. Itt a Vágólap a Ctrl + C + C billentyűkombinációval hívható elő. Ha csak a mi jelszavunk van rajta, kattintsunk Az Összes Törlése utasításra. Amennyiben más beszúrások is vannak rajta, a jobb egérgombbal jelöljük ki a jelszavunkat, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Törlés utasítást. Saját gép használata esetén nincs szükség törlésre, a számítógép lekacsolása után ugyanis törlődik a Vágólap tartalma.
19)
Nagy előnye még ennek a módszernek, hogy billentyűfigyelő kémprogramokkal nem lehet kilesni a jelszavunkat. A körülöttünk állók is hiába figyelik az ujjainkat, mivel egy billentyűt sem ütünk le. A Vágólap törlése és a flopi kivétele után semmi nyoma sem marad a jelszavunknak. A flopi meghajtóban felejtése ellen legjobb módszer, hogy egy tenyérnyi méretű papírra ráírjuk: LEMEZ KIVÉTELE ! Hajtsuk a papírlapot a lemez köré, és tegyük egy kis nejlonzacskóba. Amikor kivesszük a flopit a porvédő zacskóból vagy dobozból, tegyük a rajta levő cédulát a billentyűzet elé. Így biztosan észrevesszük a távozásunk előtt. Ez a jelszóbetöltő módszer minden elektronikus levelezőrendszer szerverén alkalmazható. Mivel az értelmetlen, hosszú jelszavak emlékezetből rokonstruálhatatlanok, az elvesztésből vagy az ellopásból eredő veszteség kivédésére készítsünk a lemezről egy másolatot, amit jól elzárva, biztonságos helyen tároljunk. Amennyiben fennáll a szándékos lopás gyanúja, a biztonsági lemezmásolat segítségével nyissuk meg a postafiókjainkat, és haladéktalanul változtassuk meg a jelszavainkat.
20)
A Mailbox hálózat járulékos előnye még, hogy új postafiók nyitásakor nem kell lemondanunk a korábban használt, mindenki által ismert e-mail címünkről. A Freemail-ben vagy más levelezőrendszerben létesített címünket itt is használhatjuk. Ehhez a weblap kapocslécén kattintsunk a Beállítások parancsra. A megnyíló ablakban adjuk ki az Álnevek utasítást. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk az Új álnév utasítást, majd az E-mail beviteli mezőbe írjuk be az új (mailbox) címünket, alája az új (mailbox) jelszót, majd a levelekben használt név kijelölősávban tüntessük fel a régi (freemail) postacímünket. Ha címzett a Válaszol gombra kattintva megfordítja a levelünket, akkor a válasz a régi postacímünkre érkezik, az új postafiókunkba pedig kapunk róla egy másolatot. Amennyiben új levelet ír, akkor meg kell nézni a régi postafiókot is, mert lehet, hogy annak címét tüntette fel címzettként a fejlécben. A Tárol gomb megnyomása után egyaránt küldhetünk levelet a régi és az új címünkkel. A levélírás munkalapot megnyitva kattintsunk a Feladó kijelölősáv jobb szélén található is nyílra, és a lenyíló listában válasszuk ki, hogy melyik címünket kívánjuk használni. (A régi cím választásakor a korábbi e-mail címünk a nevünk helyén jelenik meg, és mögötte fog állni az új cím.) Ilyenkor a nevünket a levél végén tüntessük fel, az üdvözlet zárszavaként. 28
21)
Mellesleg ez az üzenetmód nem erre, hanem álnevek használatára szolgál. Ha valahol nem akarjuk felfedni a kilétünket, ha inkognitóban akarunk érdeklődni, találjunk ki egy álnevet, használjunk más (gyakori) nevet a sajátunk helyett. A válasz ez esetben is a mi postafiókunkba fog érkezni. A választott álnév is bekerül a Feladó listába, így bármikor újra használhatjuk. Office XP-ben arra is mód van, hogy a levelünkhöz csatolt fájlból eltüntessük a személyes adatainkat. Ehhez nyissuk le az Eszközök menüt, és adjuk ki a Beállítások parancsot, majd aktiváljuk az Adatvédelem fület. A feltáruló tábla Adatvédelmi beállítások szektorában érvényesítsük a Személyes adatok eltávolítása a fájlból mentéskor utasítást. Ezt követően az Adatlap ablakban nem jelenik meg a saját nevünk, a cégünk neve, a változtatásokat végző személy neve, sőt azok neve sem, akik a dokumentum változatait elmentették. Illegális tevékenységet azonban nem érdemes végezni ezekkel az eljárásokkal, mert a szolgáltatónál továbbra is megmarad a valódi nevünk és címünk, amit hatósági felszólításra ki fognak adni. Álnév alatt létrehozott postafiókkal sem érdemes próbálkozni, mert minden internetes kapcsolatteremtés során megjelenik a szolgáltatónál a hívást kezdeményező azonosító kódja, gépének telepítési helye és az adattovábbítás útvonala.
22)
Hiába alkalmazunk álnevet amikor előhívunk egy internetoldalt, számítógépünk automatikusan átadja a webszervernek az IP (azonosító) címünket. Ha ezt nem tenné, a szerver nem tudná, hová küldje az igényelt információt. A szerver protokollállományában tételesen megtalálható, hogy mely IP címekről mikor keresték fel a kiszolgálót. Önálló IP címmel nem rendelkező modemes internetezők változó Internet Protokoll címet kapnak, amiből nem deríthető ki a számítógép-tulajdonos neve és lakcíme. A szolgáltatóé viszont igen, amelyen keresztül rákapcsolódott a hálózatra. A szolgáltatónak pedig kötelessége, hogy a saját protokollja alapján megadja a nyomozó hatóságoknak, hogy az adott időpontban mely ügyfele használta a kérdéses IP címet. Ha nagyon akarja, a címzett is kinyomozhatja a kilétünket, valódi nevünket, mert a levél fejlécén szerepel számítógépünk IP címe. Az Interneten számos „névtelenítő” szolgáltatás található, melyek azt ígérik a felhasználónak, hogy lehetetlenné teszik az azonosítást. Ezek egyike a http://www.anonymizer.com. A keresősávban annak a weboldalnak a címét kell megadni, amelyet le akarunk tölteni. Ez esetben a címzett valóban nem kap semmi árulkodó adatot rólunk, de az IP címünk megtalálható az Anonymiser szerverén, amit hatósági felszólításra ők is kénytelenek kiadni. Közreműködésük nélkül valóban nem követhető az útvonal, de velük már igen. (Egyébként sokan rajtuk keresztül szerezték meg a PGP titkosító programot. Mint később szó lesz róla ez csak amerikai szerverekről tölthető le. Egy Amerikában tevékenykedő .com kiterjesztésű névtelenítőn keresztül azonban külföldre is eljuthat.)
23)
A terhelő bizonyítékok gyors leselejtezésre se számítsunk. Egy most elfogadásra kerülő EUtörvény alapján internetezési szokásainkat 7 évig fogják őrizni a hatóságok. A szövegszerkesztő programokkal készített dokumentumokkal sem árt vigyázni, mert Word 97 felett minden Microsoft programmal készített dokumentumban megjelenik a Windows operációs rendszer egyedi azonosítója, ami a regisztráció folytán a nevünkhöz és egyéb személyes adatainkhoz kötődik. Még a számítógépünk hardver-és szoftverháttere is kideríthető belőle. A hírhedt Melissa vírus megalkotóját és terjesztőjét is ennek alapján kapták el, és juttatták a törvény őreinek kezére.
24)
Sokan használják az e-mail postát körlevél küldésére. Többletszolgáltatásai miatt ehhez már célszerű az Outlook Express közreműködését igénybe venni. Ennél a műveletnél gyakori probléma, hogy a címzettek látják egymás postacímét. Ezt sokan nem veszik jó néven. Személyiségi jogaik megsértésének tekintik, hogy engedélyük nélkül kiadjuk az e-mail címüket. Ezt a kellemetlenséget könnyen megelőzhetjük. Nyissuk le az Outlook Express Üzenet menüjét, és adjuk ki az Új üzenet parancsot. Ezt követően a Tárgy mező feletti Titkos másolat kijelölősávba írjuk be az eltitkolni kívánt címzettek nevét. Az ide beírt címeket a többiek nem fogják látni. Windows XP-ben alapállapotban nem jelenik meg a Titkos másolat kijelölősáv. Ezért nyissuk le a Nézet menüt, és adjuk ki a Minden fejléc parancsot. (Mailbox-ban ez a funkció közvetlenül is igénybe vehető. Ha azt akarjuk, hogy valakinek a címe ne jelenjen meg a körlevélben, ne a Másolat, hanem a Vakmásolat beviteli mezőbe írjuk be a címét. Amennyiben a 29
címek melletti szövegdobozból töltjük be az illető címét, akkor a beviteli mező alatti «bcc piktogramra kattintsunk.) 25)
Az Outlook Express-nek nincs Szövegtára, pedig sokszor jól jönne a gyakran használt mondatok levélbe szúrásához. Ennek ellenére elkerülhető az ismétlődő sztereotípiák minduntalan begépelése, ha a sablonszöveget aláírásként visszük be. Az Eszközök menü lenyitása után adjuk ki a Beállítások parancsot, majd aktiváljuk az Aláírások fület. A feltáruló táblán nyomjuk meg az Új gombot. Írjuk be a kívánt szöveget az Aláírások szerkesztése szektorba. Utána kattintsunk az Átnevezés gombra, és az Aláírások szektorban adjunk neki egy azonosító nevet, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően ha egy típusszöveget akarunk beírni, nyissuk le a Beszúrás menüt, adjuk ki az Aláírás parancsot, majd az oldalra nyíló almenüből válasszuk ki a használni kívánt szövegblokk azonosítóját. (Ez a beállítás csak az Outlook Express újabb változatain hajtható végre.)
26)
Érdekességként megemlíthető még, hogy az első e-mail levelet 1969-ben küldte el Leonard Kleinrock professzor egy kollegájának Stanfordba. A művelet végén a rendszere összeomlott. Nem csoda, hiszen ekkor még program sem létezett ehhez a művelethez. Az első postai szoftvert 1972-ben írta meg Roy Tomlinson. Ő találta ki a kabarétréfákban is gyakran emlegetett @ (kukac) jelet a címek tagolására. Kezdetben egy üzenet ára 4 dollár volt. Ma már a felhasználók többsége ingyenes postafiókon keresztül levelez. Ennek azonban az az ára, hogy nem csak a böngészés, hanem az e-mail levelek megtekintése során is nem kívánt hirdetések ugranak a képernyőre. Olyanok is vannak köztük, amelyeknek nincs fejlécük és bezáró gombjuk. Szerencsére ennek a kellemetlenségnek az elhárítására is születtek megoldások. A bannerek (reklámcsíkok, szalagreklámok) és a beugró reklámablakok távol tartásának leghatékonyabb módja a Popup programok alkalmazása. Ezek az Internetről letölthető ingyenes segédprogramok igen nagy választékban állnak rendelkezésünkre. (Az ajánlást lásd a PC World folyóirat 2002. szeptemberi számának 88-90. oldalain.)
27)
Ennél is nagyobb gondot okoz az e-mail postán érkező reklámlevelek özöne. Ezt úgy lehet a legegyszerűbben kivédeni, hogy nem adjuk ki válogatás nélkül mindenkinek az e-mail címünket. A levelező listákra ne a fő címünkkel, hanem egy erre a célra létrehozott ingyenes e-mail címmel jelentkezzünk be. Az online szolgáltatók ugyanis körbeadják a szervereiken tárolt címeket, így nagyon hamar úgy járhatunk, mint az a gyanútlan olvasó, aki az egyik számítástechnikai folyóiratnak írt panaszlevelében arról számolt be, hogy naponta 800 reklámlevél érkezik az e-mail címére. Ezeknek a letakarítása órákat vesz igénybe, nem is szólva a telefonvonal percdíjáról. Ha mi is így járunk, és nem akarjuk, hogy a világháló hiénái őrületbe kergessenek bennünket, szerezzünk be egy szelektáló programot. Az Outlook Express-en keresztül érkező szemétposta kiváló szűrője a McAfee Spamkiller. Ára 40 dollár, és az Interneten rendelhető meg: http://www.mcafee.com.
28)
A kéretlen reklámlevelek megfékezésre nagyon hatékonynak bizonyult a SpamNet is. A Cloudmark cég szakemberei rájöttek arra, hogy nem egyénileg harcolni az egyre erőszakosabbá váló nethiénák ellen. Sokkal hatékonyabb a fellépés összefogással. Ezért létrehoztak egy központi adatbázist, ahová minden tag elküldheti a címére érkezett reklámlevelet. Ezeket megvizsgálják, és ha valóban reklámcélra gyártott körlevélnek, piramisjátéknak vagy egyéb tömegesen kibocsátott irománynak bizonyul beazonosítják, és ezt a küldeményt már nem engedik eljutni a többi tag postaládájába. A http://www.cloudmark.com/products/spamnet honlapról letölthető beépülő modul egyelőre csak az Outlook levelezőprogramban működik. Telepítése után elindítva az Outlook-ot tájékoztatót kapunk a működéséről. Beállítása az Eszközök menüben, a Beállítások paranccsal megnyíló ablakban, egy külön fül aktiválásával lehetséges. Ezen a táblán megadhatjuk, hogy mely postafiókunkat figyelje, és hogyan kezelje a drótpostaszemetet. Használata rendkívül egyszerű. Összesen három gombbal működtethető: Cloudmark–Block– Unblock. Ha olyan reklámlevél érkezne hozzánk, amit a hálózat még nem szűr, nincs más dolgunk, mint rákattintani a Block gombra. Ekkor a kéretlen levél bekerül a SpamNet szerverébe, 30
amely megállítja a további terjedését. Ez a világméretű összefogással létrejött rendszer igen hatékony. A nem kívánt küldemények 80-90%-át kiszűri. Egy kisebb szerkesztőségben a korábbi, naponként 30-40 reklámüzenetet 3-5-re redukálja. 70-80 e-mail leveles forgalom esetén ez nagyon jó arány. Nem kell órákat tölteni a szemét letakarításával, a maradék pár perc alatt kiselejtezhető. A SpamNet által feketelistára helyezett levelek nem vesznek el. Ezeket is megnyithatjuk, átvizsgálhatjuk. A közösség tagjai vállvetve, és egyre eredményesebben harcolnak a bosszantó levelek ellen. Ehhez a kezdeményezéshez eleinte bárki ingyen csatlakozhatott. Időközben azonban ez a szolgáltatás fizetőssé vált. A korábbi béta tesztelőktől 2, az új felhasználóktól 4 dollárt kérnek havonta. A megtakarított időt tekintve azonban még így is megéri csatlakozni ehhez a rendszerhez. Nem is szólva a vírusveszély jelentős csökkenéséről, és idegeink kíméléséről. Különösen a nagy e-mail forgalmat bonyolító cégek, közintézmények számára előnyös a SpamNet rendszerhez való csatlakozás. Nemzetközi felmérések szerint ugyanis az elmúlt két évben ötszörösére nőtt a reklámlevelek száma. 29)
Egyébként már a levelezőrendszerek működtetői is végeznek spamszűrést. A Freemail postán ez a szolgáltatás 2000 forintba kerül évente. (Ugyanennyiért lehet náluk +10 MB-os tárhelyet bérelni.) Az ingyenes levelezőprogramok között nálunk a Freemail a legnépszerűbb. Széleskörű elterjedése annak tudható be, hogy Internet-előfizetés nélkül is használható, egy POP3-as telefonszám tárcsázásával. Nemrég megújult portálja révén szolgáltatásai már erősen közelítenek a Mailbox-hoz. (Pl. meghatározott összeg fizetése ellenében a meglehetősen szűkös 5 MB-os tárhely 50 MB-ig növelhető.) Üzleti levelezésre azonban nem ajánlott a használata, mert a sznobok nem veszik komolyan az ingyenes levelezőrendszerekről érkezett küldeményeket. Sok helyen olvasatlanul kidobják, mint a postaládába tömött kéretlen prospektusokat, és reklámújságokat. Erre a célra csak bérelt postafiók használható, amely mellesleg semmivel sem tud többet, mint a Freemail, vagy a Mailbox.
30)
Az igazán nagymenők domainnévből készített egyedi címet használnak. A honlapjuk címéből alakítják ki az e-mail címűket oly módon, hogy a @ jelet az összetett név közé teszik. Tulajdonneveknél ez nem okoz gondot. Egyszavas cégnév esetén a nevük elé illesztik az info szócskát, és a @ jelet a kettő közé szúrják be. Az ilyen levélcím fenntartása azonban sokba kerül. A szolgáltatók domainkarbantartás címén általában egy vezetékes telefon fenntartási költségének megfelelő összeget kérnek érte havonta. Műszaki levelezéshez se használjuk a Freemail postát. A Mailbox-al ellentétben a mellékletként érkezett programokat, betűtáblákat ez a levelezőrendszer nem tudja megnyitni. Hiányolja a CD-lemezt, amelyről kimásolták, vagy érvénytelen fájlnévre hivatkozik. (Ha nem tudunk más levelezőrendszerre áttérni, tömörítve kérjük a kényes mellékleteket. Ez a küldési mód a Különleges betűk alkalmazása című rovatban található.) Általános levelezésre azonban alkalmas a Freemail. Mivel nem olyan túlterhelt, mint a Mailbox, gyorsabban megnyílik, és a megírt levél is hamarabb felkerül a szerverre. A továbbítása azonban (főleg csúcsidőben) tovább tart. Nemrég megújult a portálja is, és bővültek a szolgáltatásai.
31
ÚTMUTATÓ A WORD 97 ÉS AZ EXCEL 97 PROGRAMOK HASZNÁLATÁHOZ Mielőtt elkezdenénk ezeknek a programoknak az ismertetését, főbb kezelési szabályaik sorra vételét, nézzük meg az előhívásuk módját.
Parancsikon létesítése az Asztalon Az Asztal egy vezérlőpult, amely a számítógép bekapcsolása után először jelenik meg a monitoron. Azt a célt szolgálja, hogy a leggyakrabban használt programok, mappák, fájlok és a számítógépet kiszolgáló hardver egységek a lehető legegyszerűbben s leggyorsabban elérhetők legyenek. Ennek eszköze a parancsikon, ami nem más, mint egy kis piktogram, ami szimbolizálja ezeket az elemeket. A számítógép minden egyes hardver és szoftver egységének, elemének saját ikonja van, amely többnyire az illető egység, elem neve előtt áll. Ha ezeket az ikonokat az Asztalra helyezzük, akkor nem kell a Start menüben keresgélni, és sokszor 4-5 ablak megnyitásával előráncigálni őket, mert szimbólum formájában ott állnak előttünk. Semmi mást nem kell tenni, mint a bal egérgombbal kétszer rákattintani a keresett elem-, egység ikonjára, és máris megnyílik, elérhetővé válik számunkra. A parancsikonban levő elérési út alapján a program eljut a feladatot végrehajtó mappához, és megnyitja. A legfontosabb egységek ikonját a Windows operációs rendszer automatikusan ráhelyezi az Asztalra, a számítógépre telepítése során. Az általunk gyakran használt programok, hardver egységek ikonját azonban nekünk kell rátenni az Asztalra. Ennek klasszikus módja a következő: 1. Kattintsunk a Tálca bal sarkában található Start gombra. 2. A tovább nyíló ablakokban kattintsunk a Programok, majd a Windows Intéző parancsra. Az újra nyíló ablak bal oldalán látható egy tároló, amelyben mappákba rendezve megtalálható minden elem, egység, program, ami a számítógépen található, vagy vele kapcsolatban áll. 3. Válasszuk ki azt a tárolórészt, mappát, ahol a keresett elem, egység található, és a bal egérgombbal kattintsunk rá egyszer. Ekkor az ablak jobb oldalán megjelenik az összes elem-, egység szimbóluma, amely abban a mappában található. 4. Keressük meg azt, amelyhez közvetlenül hozzá szeretnénk férni, és jelöljük ki. (Az Office programok a Ms-dos 6 (C:) ! Program Files ! Microsoft Office útvonalon érhetők el.) 5. Kattintsunk a Fájl menügombra, és a lenyíló ablakban aktiváljuk a Parancsikon létrehozása utasítást. Megjelenik egy ablak, amely megkérdezi: Kívánja-e a parancsikont az Asztalon elhelyezni? 6. Nyomjuk meg az Igen gombot. (Ha valamelyik meghajtón levő programról, fájlról készítünk parancsikont, ezt az operációs rendszer nem helyezi ki az Asztalra. A meghajtó ablakába, az állomány végére rakja, és onnan kell a bal egérgombbal kihúzni.) 7. Küldjük vissza a Windows Intéző ablakot a címsor jobb sarkában található "# gombbal. 8. A szabaddá vált Asztalon a bal egérgombbal ragadjuk meg az új ikont, és „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk a kívánt helyre. 9. Engedjük el, majd kattintsunk mellé egyszer a bal egérgombbal. Ezzel véglegesítettük a helyét.
32
10. Amennyiben meg akarjuk változtatni a parancsikon beállításait, kattintsunk rá egyszer a jobb egérgombbal. A megnyíló ablak vonatkozó parancsait aktiválva átírhatjuk az ikon nevét, másolatot készíthetünk róla, vagy megtekinthetjük a mögötte álló eszköz, egység részletes paramétereit. Mivel az Asztal nem csupán a parancsikonok tárolásra szolgál, hanem számos művelet végrehajtási helye, fordítsunk gondot a kialakítására is. Ne rakjunk rá túl sok ikont, mivel ez nagyon leszűkíti a munkafelületet. Az sem mindegy, hogy hová helyezzük a parancsikonokat. A legcélszerűbb oldalt felsorakoztatni őket, mert így foglalják el a legkevesebb helyet. (Lásd a Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 1. ábráján.) a)
A parancsikon-létesítésének lényegesen egyszerűbb módja, hogy a jobb egérgombbal a programmappára vagy a fájlra kattintunk, és a „Fogd és vidd” módszerrel kihúzzuk az Asztalra. Az egér elengedésével megjelenik a helyi menü, amely rákérdez az áthelyezés módjára. Kattintsunk a Parancsikon létrehozása utasításra. Erre megjelenik a kért parancsikon. A helyére húzással és mellékattintással véglegesíthetjük az Asztalon. Ily módon nem csak a Windows Intézőből, hanem a közvetlenül megnyitott meghajtók bármely állományáról is készíthetünk parancsikont. (A parancsikont az különbözteti meg a program, illetve a fájl eredeti helyén levő ikontól, hogy a bal alsó sarkában egy kis kunkorodó nyíl látható.) Ha a későbbiek során nincs már szükségünk a másolt ikonra, ragadjuk meg a bal egérgombbal, és húzzuk rá a Lomtár ikonjára. A biztonság érdekében egy ablak rákérdez szándékunk komolyságára. Nyomjuk meg az Igen gombot. Ennél is egyszerűbb megszüntetési mód, hogy a jobb egérgombbal egyszer rákattintunk, majd a megjelenő ablakban kiadjuk a Törlés parancsot. Ha végleg meg kívánunk szabadulni tőle, töröljük ki a Lomtárból is. A Shift + Del billentyűkombinációt alkalmazva a kijelölt ikon nem kerül le a Lomtárba, hanem visszavonhatatlanul megsemmisül. Az Asztalra helyezett ikon törlésével nem semmisül meg ez eredeti. (A program hibás működése következtében előfordulhat, hogy a kitörölt ikon, fájl nem tűnik el a képernyőről. Ekkor a jobb egérgombbal kattintsunk mellé, és a megjelenő ablakban adjuk ki a Frissítés parancsot. Az operációs rendszer újraindításával is megszűnik ez a probléma.)
b)
A programmappák, fájlok Asztalon való elérhetőségének másik módja, hogy másolatot készítünk róluk. Ezt ugyanúgy kell csinálni, mint a parancsikon létrehozását, de most a helyi menüben a Másolás ide utasítást kell kiadni. Ennél egyszerűbb másolatkészítési mód, hogy lenyomjuk a Ctrl billentyűt, és a bal egérgombbal áthúzzuk a fájl ikonját. Ezt követően a programmappa, illetve a fájl egyszerre két helyen létezik, ami azt jelenti, hogy mindkét helyről egymástól függetlenül megnyitható. Ez programok esetén nem okoz különösebb bonyodalmat, fájloknál viszont igen veszélyes helyzetet teremthet. Az egyik helyen végzett bővítés, módosítás ugyanis a mentés során nem jelenik meg automatikusan a másik helyen is. Kétségtelen, hogy az Asztalról könnyebben elérhető a munkánk, de menet közben nem célszerű az áthelyezése. A korábbi beidegződések következtében ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a Mentés másként ablakkal nem az Asztalra fogjuk elmenteni a kibővített anyagot, hanem korábbi helyére, a Cdrájvra. Másnap viszont az Asztalról nyitjuk meg a fájlt, és az újabb betoldásokat a régi anyagba rakjuk bele. Különösen nagy a kavarodás veszélye, ha a biztonság érdekében a D-drájvon is el van mentve az anyag, és miközben ide-oda szlalomozunk, adatok tömegét veszítjük el.
c)
Ez ellen oly módon lehet védekezni, hogy nem a jobb, hanem a bal egérgombbal húzzuk át az ikont az Asztalra. Ekkor a fájl tartalmával együtt átmegy az Asztalra, és az eredeti helyén megszűnik. Ez a helyzet azonban csak addig tart, amíg egyszer reflexszerűen nem mentjük el a korábbi helyére. Onnantól kezdve az összes közvetlen mentési eljárás ebbe a változatba tölti be a bővítéseket. Másnap abban a hiszemben nyitjuk meg az Asztalon levő anyagot, hogy csak ez az egy változat létezik. Amikor rájövünk, hogy tévedtünk már akkora a zűrzavar, hogy egy specialista sem ismerné ki magát. A kaotikus állapotok elkerülése érdekében rögtön az elején döntsük el, hogy hol lesz az anyag fő tárolási helye. Ha a C-drájv Dokumentumok mappáját 33
választjuk, szigorúan ragaszkodjunk hozzá, hogy minden egyes alkalommal innen nyitjuk meg. Ennek az önként vállalt rendszabálynak fő előnye, hogy nem vész el egyetlen adat sem. A munka alatti (Ctrl + S billentyűkombinációval végrehajtott) közvetlen mentés is arra a meghajtóra fog menni, amelyből megnyitottuk, és ha elfelejtettük elmenteni a D-drájvra, akkor sincs baj. Másnap úgyis a C-drájvról fogjuk megnyitni az anyagot. d)
Az erősen Internet-orientált Windows normál telepítéskor működésbe hozza az Active Desktop-ot. Ha nem akarunk internetes oldalakat szerkeszteni, erre nincs szükségünk. Ezt az erőforrás-csökkentő funkciót úgy tudjuk kikapcsolni, hogy a jobb egérgombbal az Asztalra kattintunk, és a megjelenő helyi menüben kiadjuk az Active Desktop parancsot. A tovább nyíló ablakban érvénytelenítsük a Megjelenítés weblapként utasítást.
Eszköztárak Word programban a)
A szövegszerkesztés elkezdése előtt létre kell hoznunk egy munkalapot, amin dolgozni tudunk. Ehhez a bal egérgombbal kattintsunk kétszer az Asztal Word, Excel vagy PageMaker ikonjaira. A megnyíló munkalap felett és alatt számtalan ikon látható, amelyek a szövegszerkesztéshez, táblázatkészítéshez, rajzoláshoz szükséges részprogramokat aktivizálják, és lehetővé teszik a kész munka elmentését, továbbadását, kinyomtatását. A monitor tetején látható kék sáv a Címsor, amely az éppen futó program-, valamint a szerkesztés alatt álló fájl nevét tartalmazza. A címsor jobb oldalán találjuk a _ !"" gombokat. Ezekkel lehet az ablakot átméretezni (lekicsinyíteni, teljes méretre felnagyítani, ikon formájában leküldeni a tálcára) illetve bezárni (levenni a monitorról). Az Ablak bezárása gomb melletti Ablak előző mérete illetve Teljes méret gomb nem az éppen látható méretet mutatja, hanem azt amilyenre vált a rákattintás után. A téves kezelés okozta károk elkerülése érdekében az "# bezáró gomb aktiválása után a program minden esetben megkérdezi, hogy kívánjuk-e menteni a dokumentumot? (Ha igen, akkor is a Mégse gombra kattintsunk. Ne innen mentsünk. Használjuk inkább a Mentés másként ablakot, mert akkor látjuk, hogy hová megy az anyag.)
b)
A címsor alatt helyezkedik el a Menüsor. Ebben 9 gomb található. Ezek határozzák meg a munka jellegét. Használati módjukat már az alapfokú számítógép-kezelési tanfolyamos ismertetik. Ha valami nem lenne világos számunkra, kattintsunk a sor végén álló Súgó gombra. A megjelenő ablak Tartalomjegyzék és tárgymutató-ja alapján megkereshetjük a bennünket érdeklő témát. Arra is mód van, hogy kulcsszó alapján keresgéljünk a kezelési utasításban. Kialakult helyzetekre utaló kérdéseket is feltehetünk a Súgónak. Ekkor a lenyitott menüablakban a Mi ez? parancsot adjuk ki, majd a !? szimbólummá átalakult kurzorral mutassunk rá a problémás szakaszra. Erre feltűnik egy üzenettábla, mely testreszabott javaslattal szolgál a gondunkra. Ez a funkció szolgál a formázás felfedésére is. Az átalakult kurzorral a formázott szakaszra kattintva megjelenik a Bekezdés formázása és Betűtípus tábla, amely részletes tájékoztatást ad a szakaszformázás módjáról, valamint az alkalmazott betűk stílusáról. (Word 2002-ben a Formázás felfedése ablak jelenik meg, melynek Kijelölt szöveg és Kijelölt szöveg formázása szektorai tájékoztatnak bennünket az alkalmazott bekezdés- és betűstílusokról. Ez az ablak a képernyő jobb oldalára, az eszköztárak nyúlványaként ékelődik be, de a címsorát megragadva kiemelhető a helyéről, és áthúzható oda, ahol nincs útban. Ha vissza akarjuk illeszteni az eredeti helyére, jobbra toljuk ki a képernyőről. Mielőtt teljesen eltűnne, bekattan a helyére. Egyébként ezen a módon az eszköztárak bal oldalára is beilleszthetjük. Használat után a jobb felső sarkában levő " bezáró gombbal küldhetjük vissza.) A környezetfüggő Súgó táblája a Ctrl + F1 billentyűkombinációval is előhívható.
c)
Az Office Súgó is sok célirányos ötlettel lát el bennünket a munkánk során. A Szokásos eszköztár végén található ? gombra kattintva megjelenik a Súgó Kapcsolódó témák ablaka, amely a feladat jellegének megfelelő felvilágosításokat tartalmaz. Nehezebb munkafázisok 34
alatt, sikertelen próbálkozásainkat érzékelve a Word és az Excel Súgó ikonja kéretlenül is megjelenik. Ez csak akkor következik be, ha az Office segéd ablak Beállítások tábláján a Kitalálja a súgótémát utasítás érvényesítve van. (Az Office segéd párbeszédablak kétféleképpen hívható elő. A Súgó menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Microsoft Word súgója parancsot, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Beállítások utasítást. Ez oly módon is elérhető, hogy a megjelent tanácsadó figurára kattintunk.) A beállítás elvégzése után nyomjuk meg az OK gombot. Sokakat idegesít az Office segéd mókás figurája, mivel gyakran indokolatlanul is feltűnik. Aki nem tudja elviselni a lábatlankodását, a bezáró " gombjával küldje vissza. (Word 2002-ben csak úgy tudjuk eltüntetni, hogy a Súgó menügombbal lenyitható ablakban kiadjuk az Office segéd elrejtése parancsot.) Mellesleg az útban levő animált figura a bal egérgombbal megragadva odébb húzható, de magától is arrébb áll, ha útban van. (Ennek előfeltétele, hogy az Office segéd ablak Beállítások tábláján a Ha útban van, odébb áll utasítás ki legyen adva.) d)
Egyébként az Office Súgó aktivitása és tanácsainak jellege igényeinknek megfelelően állítható. Az Office segéd párbeszédablakban aktiváljuk a Minták fület. A Tovább és a Vissza gombok segítségével beállíthatjuk a nekünk megfelelő Súgó figurát. Választásainkat az OK gomb megnyomásával nyugtázzuk. (A teljes választék csak akkor érhető el, ha előzőleg feltelepítettük a programlemezről.) A Beállítások füllel feltárható táblán a Súgó működésének egyéb feltételeit is beállíthatjuk. A végén most se felejtsük el megnyomni az OK gombot. Súgó szolgáltatása nem csak az Office programcsomagnak van. A Windows operációs rendszer is rendelkezik egy hasonló terjedelmű Súgóval. Ez a Start menü Súgó parancsára kattintva hívható elő. Használati módja megegyezik az Office Súgóval, némi kényelmi szolgáltatásokkal (pl. Előrelépés, Visszalépés menügombbal) kiegészítve. A könnyebb olvashatóság érdekében érdemes az ablakát teljes képernyőre nagyítani. Ha a bal oldali megnevezések nem olvashatók el teljes terjedelmükben, ragadjuk meg a bal egérgombbal a két mezőt elválasztó határoló vonalat, és húzzuk kissé jobbra. Itt kell keresni azoknak a kisegítő és járulékos programoknak a működési módját is, amelyek a Windows lemezről lettek feltelepítve. Ezek közül számos programnak, pl. a Paint-nek, a Számológépnek saját Súgója van, melyek kezelő ablakuk Súgó menügombjára kattintva aktiválhatók.
e)
Visszatérve az eszköztárakhoz a menüsor jobb oldalán is megtalálhatók a _ !"" gombok. Itt a munkalapot befolyásolják. A menüsor alatt van a Szokásos (más néven Standard) eszköztár. Innen főleg a kiszolgáló programokat és egységeket (mentést, helyesírás-vizsgálatot, kivágását-másolást, nyomtatót) valamint a rajzoló-, táblázatkészítő-, hasábozó, illetve nagyító programot lehet vezérelni. Normál körülmények között a munkalap feletti eszköztárakat a Formázó eszköztár zárja. Ennek főleg a munkalapra felvitt szövegállomány formázásban, alakításában van szerepe. A bal szélén látható kijelölősáv a szövegformázás közben alkalmazott stílust mutatja. Nem szükséges kijelölni az érintett szövegrészt, elég ha a kurzorral belekattintunk, és máris megjelenik. A jobb szélén található ikonokkal felsorolásokat lehet tételjelzéssel, illetve egyszintű sorszámmal ellátni. Ezek a gombok a Felsorolás és számozás ablak legutóbbi beállításának megfelelően működnek. A mellettük álló behúzásnövelő, illetve -csökkentő ikonokkal a bal oldali behúzás mértékét változtathatjuk meg. A behúzás mértéke a tabulátor alapértékével állítható be.
f)
Word 2002-ben a program első indításakor gyakran előfordul, hogy a Szokásos és a Formázó eszköztár egy sorrá alakul. Mivel ez túl hosszú, a vége természetesen nem jelenik meg. Két sorrá alakításának egyik módja, hogy az egérkurzorral a Szokásos eszköztár valamelyik ikoncsoportosító függőleges vonalára mutatunk, és lenyomjuk a bal egérgombot. A nyilaskeresztté vált egérkurzort lefelé húzva megjelenik alatta a Formázó eszköztár. Ennek a módszernek a hátránya, hogy nem pontos. Utána a bal egérgombbal meg kell ragadni az eszköztár elejét is, és ki kell húzni balra. Az eszköztár-szétválasztás másik módja, hogy a túlcsordult Szokásos eszköztár jobb szélén levő, lefelé mutató kis nyílra kattintunk. Ekkor 35
megjelenik egy ablak, amely mutatja a háttérben levő, jelenleg használhatatlan ikonokat. Az alatta levő Gombok megjelenítése két sorban utasítás kiadásával pozícióhelyesen megjelenik a Formázó eszköztár is. g)
A munkalap alatt található az Állapotsor. Ez mutatja, hogy mi történik a szövegállománnyal munka közben. Hány oldalnyi terjedelmű, éppen hol tartunk benne, milyen jellegű tevékenység zajlik (szövegszerkesztés folyik vagy mentés). Amennyiben nem látható a monitoron, kattintsunk az Eszközök menügombbal lenyitható ablak Beállítások parancsára, majd aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla Ablak szektorában adjuk ki az Állapotsor utasítást. Azért is érdemes ragaszkodni ehhez a tájékoztató sorhoz, mert a program ezen keresztül figyelmeztet bennünket, ha valamit rosszul csinálunk, sőt néha még tanácsot is ad, hogy mi tegyünk.
h)
Speciális feladatoknál (pl. rajzolás, táblázatkészítés) az eszköztárak kiegészülnek még egyegy ikonsorral. A rajzolást lehetővé tevő piktogramok az Állapotsor fölé, a táblázatkészítéshez szükségesek pedig a Menüsor alá kerülnek. A többi eszköztár többnyire lebegő palettaként jelenik meg. Ennek előnye, hogy könnyen mozgathatók, a „Fogd és vidd” módszerrel bárhová áthelyezhetők. Akár a többi eszköztár sorai közé is behúzhatjuk őket. (Ha ezt tesszük, legközelebb önmaguktól beilleszkednek korábbi helyükre.) Némelyik közülük automatikusan megjelenik. Ha pl. egy képet kijelölünk, nem kell külön előhívni a képkezelő eszköztárat, mert azonnal feltűnik. Amennyiben nincs rá szükség, az "# bezáró gombjára kattintva küldjük vissza. (Ezt követően már hiába kattintunk a képre, nem jelenik meg újra. Ha mégis szükségünk van rá, csak a Nézet menü Eszköztárak parancsával megjeleníthető ablakból hívhatjuk elő, a Kép utasításra kattintva.) A kiegészítő eszköztárakat ne tartsuk a monitoron, mert nagyon leszűkítik a munkalapot. Azért sem célszerű ezt megtenni, mivel 15 van belőlük. (A Nézet menügombbal valamint az Eszköztárak paranccsal megnyitható ablakban megtekinthetők. Ha rossz ablakot nyitottunk le, kattintsunk mellé, vagy nyomjuk le az Esc billentyűt, mire visszamegy. Az Eszköztárak választéka azonban a Nézet menü lenyitása nélkül is elérhető. Csupán rá kell kattintani a jobb egérgombbal a képernyőn levő eszköztárak valamelyik ikonjára.) A Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 2. ábráján tanulmányozhatjuk, hogy milyen lenne a Word munkalap, ha sorokba rendezve mind a 18 eszköztárat megjelenítenénk.
i)
Az eszköztárak új ikonokkal is kiegészíthetők. A választék az Eszközök menügombbal, majd a Testreszabás paranccsal és a Parancsok füllel előhívható ablakban látható kategóriákra bontva. Megkönnyíti a válogatást, hogy a Leírás gomb megnyomása után megjelenik egy tábla, ami részletes tájékoztatást ad a kiválasztott menügomb funkciójáról. (Amennyiben az Eszközök menü Testreszabás parancsa nem aktiválható, kattintsunk a Nézet menügombra, majd a tovább nyíló ablakokban az Eszköztárak, valamint a Testreszabás parancsra.) A kiegészítő gyorsindítási lehetőségek közül a Fájl kategóriából az Oldalbeállítás ikont, valamint a Mentés másként szöveges gombot célszerű átemelni, mert használatuk jelentős mértékben könnyíti a munkát. (Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 3. ábráján. A továbbiakban ezeknek a műveleteknek az alkalmazása előtt nem kell a Fájl menügomb ablakát lenyitni, és keresgélni benne a megfelelő parancsokat.) Ha valamely funkciót gyakran használunk (pl. képszerkesztést) akkor a hozzá tartozó ikont is kitehetjük az eszköztárakba. A keresett ikonokat legegyszerűbben a Kategóriák lista Minden parancs utasítására kattintva találhatjuk meg a Menüparancsok szektorban felsorolva.
j)
Az átemelés módja rendkívül egyszerű. A bal egérgombbal ragadjuk meg a kiválasztott ikont, és „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk át az eszköztárakra. Az eszköztárak ott fogadják el az új ikont, ahol egy I alakú vastag vonal jelenik meg. Ha rossz helyre raktuk, tovább húzhatjuk, de vissza is vihetjük a kiindulási helyére. Az eszköztár ikonok utólagos áthelyezésének, illetve megszűntetésének van egy egyszerűbb módja is. Nyomjuk le az Alt billentyűt, és a bal egérgombbal megragadva húzzuk át az új helyére. A megszüntetése ennél is könnyebb. Húzzuk le a munkalapra, és engedjük el az egeret. (Ezzel nem semmisül meg, mert a 36
Testreszabás paranccsal előhívható eszköztárakban továbbra is megtalálható, onnan bármikor újra előhívható.) Arra is mód van, hogy az egyik eszköztárból átmásoljuk a másikba. Ehhez a Ctrl + Alt billentyűkombinációt kell alkalmazni. (Ha az új helyén megfelelőnek találjuk, a régi helyén szüntessük meg.) k)
Az új ikonok pontos helyét értelemszerűen határozzuk meg. A Mentés másként gombot pl. a mentést szimbolizáló $# ikon után ajánlatos beilleszteni. A Ment mindent és a Mindent bezár ikonokat, rakjuk utánuk. A Nyomtató és Nyomtatási kép ikonjainak is egymás mellett a helyük. (Word 2002-ben arra is lehetőség van, hogy a szöveges feliratú gombokat kevés helyet foglaló ikonnal helyettesítsük. A Testreszabás ablak nyitva tartása mellett kattintsunk a jobb egérgombbal a szöveges menügombra, és a megjelenő ablakban adjuk ki a Gombkép változása utasítást. A tovább nyíló ablakban jelöljük ki a nekünk tetsző ikont. Amennyiben egyik sem nyerte el a tetszésünket, adjuk ki a Gombkép szerkesztése utasítást, és a megjelenő Gombszerkesztő ablakkal készítsünk egyet.)
l)
Az eszköztár módosításai a megnyitott dokumentumban jelennek meg. Ha azt akarjuk, hogy minden dokumentumban megnyilvánuljanak, a Hely kijelölősávba állítsuk be a Normal.dot utasítást. Amennyiben a kihúzott ikonokra már nincs szükségünk és szeretnénk visszaállítani az Office eredeti eszköztár-beállítását, a Testreszabás ablakban kattintsunk az Alaphelyzet gombra. Ha az eszköztárak valamelyik gombjának funkciójával nem vagyunk tisztában, mutassunk rá. 1-2 másodperc múlva a program kiírja mellé, hogy mire való. Ez a szolgáltatás azonban csak akkor érhető el, ha az Eszközök menügombbal és a Testreszabás paranccsal megjeleníthető ablakban a Beállítások fülre kattintunk, majd aktiváljuk a Gombnevek megjelenítése utasítást. Amennyiben a Gombnevek kiegészítése a billentyűparanccsal utasítást is kiadjuk, akkor azt is feltünteti, hogy azt a feladatot a klaviatúráról milyen billentyűkombinációval lehet végrehajtani. (Excel programban ez a többletszolgáltatás nem működik.) Ha a Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 3. ábráján látható eszköztár megfelel nekünk, ezt készen kialakítva bemásolhatjuk a számítógépünkbe. (Ennek módját lásd a Szövegtár használata, valamint a Stílusok használata Word programban című rovatokban.)
m)
A szövegszerkesztő funkciók legegyszerűbben az eszköztárak gombjaival aktiválhatók. Ennek ellenére nem mindenki használja őket. Akik a régi programokhoz (pl. WordPerfect) vannak szokva, jobban szeretnek billentyűkombinációkat alkalmazni. (Ennek oka, hogy a kezdeti programokat szöveges utasítások formájában kellett működtetni. Ennél sokkal egyszerűbb megoldás volt a billentyűkombinációk használata.) Ez könnyen megtehető, mert mint minden szövegszerkesztő program a Word is rengeteg billentyűkombinációt használ az egyes funkciók kiváltására. Ezek túlnyomó részére azonban semmi szükség sincs, mivel a feladat hagyományos úton ugyanannyi idő alatt megoldható. Ha pl. szeretnénk kitörölni egy szót vagy egy szótöredéket, ennek szokványos módja, hogy kijelöljük, és a Backspace vagy a Delete billentyűvel töröljük. Billentyűkombinációval ezt oly módon lehet elérni, hogy lenyomjuk a Ctrl billentyűt, és attól függően, hogy a kurzor a szó előtt vagy utána áll, mellé nyomjuk a Delete, illetve a Backspace billentyűt. (Amennyiben a kurzor egy szóban áll, az előtte, illetve az utána álló karakterek törlődnek. Ha tehát a Ctrl + Backspace billentyűkombinációt alkalmazzuk, a kurzor előtti szótöredék, a Ctrl + Delete billentyűkombináció esetén pedig a kurzor utáni szótöredék szűnik meg.)
n)
Itt célszerű felhívni rá a figyelmet, hogy billentyűkombinációk alkalmazása esetén először mindig a segédbillentyűt kell lenyomni, és utána a karakterbillentyűt, különben a kívánt funkció helyett a karakter képe jelenik meg a monitoron. Végül egyszerre engedjük el mindegyiket. (Különösen fontos ennek a kezelési módnak a betartása a hármas billentyűkombinációknál. Három billentyűt ugyanis meglehetősen nehéz egyszerre lenyomni. A kiskapitálist előidéző Ctrl + Shift + K billentyűkombinációnál pl. nyomjuk előbb a Ctrl és a Shift billentyűket, majd nyomjuk utána K billentyűt. Így biztosan nem fog eltűnni a kijelölt szakasz, és nem jelenik meg a helyén egy K betű.) Ettől eltérő a menümegnyitó billentyűk használati módja. A megnyitott dokumentumot pl. az Alt + F + Z billentyűkombinációval is be lehet zárni. Ezt 37
szabályosan úgy kell végezni, hogy lenyomjuk az Alt billentyűt, majd felengedjük. Utána lenyomjuk az F billentyűt, és azt is felengedjük. Végül lenyomjuk a Z billentyűt. Nem azonban megtanulni, hogy melyek a menü- és melyek a funkcióbillentyűk, mert az előbbiek az utóbbi módon is használhatók. Az egyszerűség érdekében a menümegnyitást helyettesítő gyorsbillentyűket is használjuk úgy, ahogy a funkcióbillentyűket, vagyis tartsuk lenyomva a segédbillentyűt a művelet alatt. A hatás ugyanaz lesz. o)
A monitor legalján található a Tálca. Ez minden esetben megjelenik a képernyőn, akkor is, ha semmit sem csinálunk. Bal szélén a Start menügomb található, amely a számítógép használatbavételét, a kezelés alapfeltételeinek megteremtését teszi lehetővé. A jobb szélén az óra látható, ami a pontos időt mutatja. (Ha az egérkurzorral rámutatunk, megjelenik felette az aznapi dátum.) Nyomtatáskor az óra mellé kerül a nyomtató ikonja. (Erről lehet a nyomtatót megállítani, újraindítani, a beletöltött adatállományt törölni.) A Tálca másik szerepe a munkánkhoz használt meghajtók, fájlok, segédprogramok gyors indíthatósága. Segítségével akár több tucatnyi fájlon is dolgozhatunk egyszerre. Nem kell az előzőt bezárni, aztán hosszas keresgélés után előhívni, hanem csak le kell küldeni a Tálcára a címsor jobb oldalán levő !–” gombbal. Onnan a bal egérgombbal egyszer rákattintva pillanatok alatt felhozható. (Ha nem férnek el, akkor a program a Tálca bal oldalán létrehoz egy mappát, és abba gyűjti. Ez esetben a mappa ikonjára kattintva lehet az egyes fájlokat felhozni.)
p)
A szövegszerkesztés és a rajzolás megkönnyítése érdekében a munkalap körül is találhatók kellékek, segédeszközök. Felül és bal oldalt látható a vízszintes- és a függőleges vonalzó. (Ez utóbbi csak Oldalkép nézetnél, vagyis tördelt oldalak esetén jelenik meg. Word 2002-ben ez a nézet Nyomtatási elrendezésre változott.) Ha egyik sem látható, kattintsunk a Nézet menügombra, és adjuk ki a Vonalzó parancsot. Alaphelyzetben mindkét vonalzó centiméterre van kalibrálva. Az egységnyi távolság a nagyítás, illetve kicsinyítés mértékével arányosan változik rajtuk. Mivel segédvonalak nem tartoznak hozzájuk, a munkalapon szerkesztett szöveg, ábra méreteit csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani velük. Emiatt nincs rajtuk milliméterosztás sem. Szükség esetén a vonalzók inch-ben, valamint pont- és pika értékben is skálázhatók. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, majd aktiváljuk az Általános fület. A feltáruló tábla Mértékegység kijelölősávjában elvégezhetjük az átállítást. Utána nyomjuk meg az OK gombot. Dokumentum- vagy oldalváltáskor előfordulhat, hogy a vonalzók láthatatlanná válnak. Ennek oka, hogy a képernyőn levő oldal nincs aktiválva. Kattintsunk a bal egérgombbal a szövegmezőre, és mindjárt megjelennek.
q)
A vízszintes vonalzóra ráépítve helyezkedik el a Tabulátor. A tabulátorjelekre történő ráállást a Tabulátor billentyű teszi lehetővé. Ma már csak kevesen használják, mert az Excel táblázatkezelő programban sokkal szebb és precízebb oszlopokat, táblázatokat lehet készíteni. Ráadásul ez a program be is keretezi a számoszlopokat. Ennek a bekezdés-kijelölő egységnek a mechanikus írógépek idején volt nagy jelentősége, amikor nem volt más lehetőség a számoszlopok gyors begépelésére, az egy csoportba tartozó karakterek elkülönítésére. Jobb oldalt a függőleges, lent pedig a vízszintes gördítősáv határolja a munkalapot. Ezekkel lehet a szöveget vagy ábrát felfelé-lefelé, illetve oldalirányba tologatni. (Ablakhoz törés üzemmódot alkalmazva nincs szükség vízszintes tologatásra.) Amennyiben nem láthatók a monitoron, kattintsunk az Eszközök menügombbal lenyitható ablak Beállítások parancsára, majd aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla Ablak szektorában adjuk ki a Vízszintes gördítősáv, valamint a Függőleges gördítősáv utasításokat. (A függőleges gördítősáv részletes használati módját lásd a Kijelölések, Mozgás a szövegben című rovatban.)
r)
A függőleges gördítősáv végén, valamint a vízszintes gördítősáv elején látható még néhány gomb, amely jól szemlélteti a Windows operációs rendszer terjengősségét, azt hogy a legtöbb művelet két-háromféle módon is elvégezhető. A függőleges gördítősáv gombjai közül felülről a harmadikkal hívható elő a Keresés és csere ablak. Ezen a Következő gomb megnyomásával lehet a következő keresett szót, kifejezést megtalálni. Ugyanezt meg lehet tenni az előhívó 38
gomb alatti, lefelé mutató, kék színű kettős nyíllal is. Jelentősége csak az előhívó gomb feletti, felfelé mutató kék nyílnak van. Ezzel vissza lehet térni az előző szóra. Ha túl gyorsan haladtunk és elfelejtettük a korábban megtalált szót kijavítani, akkor nem kell az egész keresést elölről kezdeni. (Többnyire kétszer kell rákattintani, mert az első csak inaktiválja a Kereső ablakot. Ez a funkció egyébként a Ctrl + Page Up vagy a Shift + F4 billentyűkombinációval is kiváltható.) A vízszintes gördítősáv gombjaival lehet a munkalapot különböző nézetekbe állítani. Ugyanazt teszi, mint a Nézet menügomb, csak nem kell előtte egy ablakot lenyitni. Zavart csak az okozhat, hogy van köztük olyan is, amelyet véletlenül megérintve eltűnnek ezek a gombok, és nem tudjuk visszaállítani a munkalapot eredeti állapotába. Ekkor kattintsunk a Nézet menügombra, és a megnyíló ablakban a Normál vagy az Oldalkép parancsot kiadva helyreáll a korábbi állapot. (Word 2002-ben Az Oldalkép nézet Nyomtatási elrendezésre változott. Ha továbbra is osztott marad a munkalap, érvénytelenítsük a Dokumentumtérkép parancsot.) s)
A zökkenőmentes munkavégzés érdekében jó ha tudjuk még, hogy az eszköztárak gombjaival lenyitható ablakok megjelenésekor a szövegszerkesztő funkció lebénul. Mindaddig nem lehet belejavítani a szövegbe, amíg vissza nem küldjük őket. Ez alól kivételt képeznek a szövegjavító ablakok. A Keresés és csere, valamint a Helyesírás-ellenőrző ablakok visszaküldés nélkül is inaktívvá tehetők. Amennyiben a megtalált szót vagy a kijelzett hibát ki szeretnénk javítani, kattintsunk a szövegmezőre. Ilyenkor a funkció ablakok címsora mögötti kék sáv elszürkül jelezve, hogy átmenetileg felfüggesztették tevékenységüket. Ha újra aktívvá akarjuk tenni őket, kattintsunk rájuk. Akkor is szükség van ezeknek az ablakoknak az inaktívvá tételére, ha be akarjuk zárni az anyagot, vagy le szeretnénk küldeni a Tálcára, és helyette egy másikat felhívni.
Az eszköztárak visszarendezése Ha a Szokásos vagy a Formázó eszköztár eltűnne, vagy egy új (nem kívánatos) jelenne meg, akkor az alábbiak szerint járjunk el: 1. Kattintsunk a bal egérgombbal a menüsor Nézet gombjára. 2. A megjelenő ablakban adjuk ki az Eszköztárak parancsot. 3. Az újra nyíló ablakban tegyünk a Szokásos és Formázás utasítások elé egy kis pipát. (Máshol ne legyen, mert ha a többi parancsot is aktiváljuk, akkor a felső eszköztárak közé, illetve alulra, az Állapotsor fölé berak egy-egy Formázó sort, ami nagyon leszűkíti a munkalapot.) Rajzoló-, keretező-, webkészítő eszköztárak a Szokásos eszköztár vonatkozó gombjaira kattintva is keletkeznek, de ezek újbóli rákattintással megszüntethetők. Amennyiben a Szokásos eszköztár eltűnne a címsor alul, és egy kis ablakban jelenne meg, akkor a bal egérgombbal ragadjuk meg a felső kék csíkját, és húzzuk be a Címsor és a Formázó eszköztár sora közé. Ha a fenti módon nem tudunk minden felesleges eszköztárat megszüntetni, kattintsunk az Eszközök menügombbal lenyitható ablak Testreszabás parancsára, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk az Eszköztárak fület. Alaphelyzetben itt csak a Szokásos, a Formázás és a Menüsor utasítások lehetnek kijelölve, a többit érvénytelenítsük. A Word 97 ily módon kialakított munkalapja a Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 3. ábráján látható.
39
Képernyőnagyítás a)
Főleg kis képcsőátlójú monitoroknál gyakori probléma, hogy nem elég nagy a munkafelület, az elkészült táblázat vagy rajz lelóg róla. Ahhoz hogy teljes egészében lássuk, le kell kicsinyíteni. Ekkor viszont láthatatlanná válnak a részletek. Van azonban néhány áthidaló megoldás, ami adott körülmények között több centiméterrel is képes megnövelni a mozgásterünket. Kattintsunk a bal egérgombbal a menüsor Nézet gombjára. A megnyíló ablakban kattintsunk az Oldalkép parancsra. (Word 2002-ben ez a parancs Nyomtatási elrendezésre változott.) Ekkor úgy látjuk a dokumentumot, ahogy ki van szerkesztve, margókkal, oldalakra bontva. Most kattintsunk a Normál parancsra. Erre eltűnnek a margók és a sorvégi elválasztójelek, a szöveg egybefolyik. Anélkül zsugorodik, csökken a terjedelme, hogy a tartalma csorbulna. (Ezt nevezik ömlesztett változatnak.) Sajnos ez az üzemmód nem minden esetben használható. A képek, ábrák, oszlopok normál nézetben láthatatlanná válnak. (Amennyiben az anyag vázlatszerűen lett felgépelve, Normál nézetben eltűnnek a formázásai is. Ilyenkor az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, és aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla Megjelenítés szektorában érvénytelenítsük a Gépírás utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot.)
b)
Ha csak egy-két sornyi helyre lenne szükség ahhoz, hogy ne kelljen le-fel tologatni az oldalt, kattintsunk a Szokásos, majd a Formázó eszköztár bal oldali párhuzamos kezdővonalára, és a „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk ki őket a munkalapra. Ekkor lebegő palettává válnak, amelyeket a címsoruknál fogva oda helyezünk, ahová akarunk. Ha nem használjuk ki a munkalap teljes szélességét, az eszköztárakat a képernyő szélére is kihúzhatjuk. Ennek módja, hogy a címsoruknál megragadjuk őket, és addig toljuk kifelé, amíg függőleges sorrá válva a munkalap jobb illetve bal oldalára ugranak. A visszaállításuk ugyanígy történik. Toljuk a Szokásos eszköztár lebegő palettáját a Menü sorra, mire az ikonjai vízszintes sorba rendeződve felzárkóznak alá. Ezután a Formázó eszköztár palettáját toljuk rá a Szokásos eszköztárra. Amennyiben nem illeszkednek be pontosan a helyükre, a párhuzamos fejvonalaikat megragadva húzzuk ki őket a képernyő bal szélére.
c)
Ha még mindig kicsi a hely, szüntessük meg a vonalzókat. Ennek érdekében érvénytelenítsük a Vonalzó parancsot. A munkalap lefelé is kiszélesíthető. Kattintsunk a Start menügombra, és a Beállítások valamint a Tálca és Start menü parancsok kiadásával nyissuk meg a Tálca Tulajdonságai ablakot. Aktiváljuk a Tálca beállításai fület, és érvénytelenítsük a Mindig látható utasítást. Az OK gomb megnyomása után a munkalap eltakarja a Tálcát, lehúzódik a monitor aljáig. (Ha munka közben szükségünk lenne a Tálcán található információkra vagy a Start menüre, kicsinyítsük le a program ablakát.) Ennél is nagyobb munkafelületnövekedés érhető el, ha a Nézet menüben a Teljes képernyő parancsra kattintunk. Ebben az esetben minden eltűnik, az egész képernyőt a szöveg vagy a feldolgozott ábra tölti ki. Ilyenkor csak az egérrel, és a billentyűkkel dolgozhatunk rajta. Az ábrát úgy állítsuk be, hogy a munkalap felső széle kerül a monitor felső széléhez. Az eszköztárak eltűnése következtében keletkező helytöbblet alul, a munkalap alján fog megjelenni. Amennyiben szükségünk lenne valamelyik formázó gombra is, toljuk a kurzort a képernyő tetejére. Ekkor ideiglenesen megjelenik a Menüsor. Kattintsunk a Nézet menü gombra, és a lenyíló ablakban adjuk ki az Eszköztárak parancsot. A tovább nyíló ablakban jelöljük ki azt az eszköztárat, amelyben a szükséges gomb megtalálható. A kiválasztott eszköztár gombsora megjelenik a képernyő tetején. A szükséges művelet elvégzése után toljuk ismét a kurzort a képernyő tetejére, és az újra megjelenő menüsorral szüntessük meg a már nem használt eszköztárat. Ebből az üzemmódból az Esc billentyű lenyomásával, vagy a monitoron látható Teljes képernyő ablak bezárásával léphetünk ki. (Annak érdekében, hogy ne legyen útban, a munka megkezdése előtt toljuk a monitor valamelyik sarkába. Word 2002-ben a bezáró " gombjára kattintva a Teljes képernyő ablakot is eltüntethetjük.) Ez esetben ebből az üzemmódból úgy léphetünk ki, hogy ismételten rákattintunk a Nézet menü Teljes képernyő parancsára. 40
Teljes oldal megjelenítése a)
Ha látni szeretnénk, hogy a kiszerkesztett oldal hogy néz ki egyben (aljától a tetejéig) kattintsunk a bal egérgombbal a menüsor %-os nagyítást feltüntető kijelölősávjára, illetve a mellette levő lefelé mutató nyílra. A lenyíló ablakban az Oldalszélesség parancsra kattintva látni fogjuk a bal- és jobb oldali margók teljes szélességét. A Teljes oldal parancsra kattintva az egész oldalt láthatjuk (a margószélességet alul, felül és oldalt. A méretjelző % gomb kiírja, hogy ez a kép hányad része az eredetinek, mennyivel kisebb.) Az alatta levő Két oldal parancsra kattintva láthatjuk, hogy milyen lenne a munkánk, ha dupla oldalon szerkesztenénk ki. A dupla oldalról úgy állhatunk vissza normál üzemmódra, hogy kétszer rákattintunk a %-os nagyítást mutató gombra, és beírjuk azt a nagyítási arányt, amelyen dolgozni szoktunk. (Olyan értéket állítsunk be, hogy a szövegmező a képernyő bal szélétől a jobb széléig érjen. Ez Wordben általában 114%, és nem függ a monitor méretétől.) Utána nyomjuk le az Enter billentyűt.
b)
A nyomtatási kép egyszerűbben is megjeleníthető, ha a Szokásos eszköztárban a nyomtató piktogramja melletti (fehér lapot szimbolizáló) Nyomtatási kép gombra kattintunk. Ebből az üzemmódból úgy jöhetünk ki, hogy az újonnan képződött eszköztár Bezárás gombjára kattintunk. Word-ben a nagyítási érték csökkentésével sokszorozódnak az oldalak. A program annyi oldalt jelentet meg a dokumentumból, hogy kitöltse az egész képernyőt. Az oldalsokszorozás Nyomtatási kép üzemmódban is előidézhető. Ehhez kattintsunk saját eszköztárának Több oldal ikonjára, és a megjelenő ablakban jelöljük ki az 1 × 2 oldal piktogramot. Ekkor a program egyszerre két oldalt helyez a képernyőre. Ezáltal jóval rövidebb idő alatt ellenőrizhetjük a nyomtatandó oldalakat. A Vonalzó megjelenítése gombra kattintva eltűnnek a vonalzók, és kissé felnagyítódnak az oldalak. Ez némileg javítja a részletek láthatóságát.
c)
A nagyítási érték növelésével csak a dokumentum lesz nagyobb, az eszköztárak nem. A Microsoft azonban gondolt a gyengén látókra is. Az ő számukra alkottak egy segédprogramot, amellyel a képernyő minden eleme felnagyítható. A Start menü lenyitása után adjuk ki a Programok ! Kellékek ! Kisegítő lehetőségek parancsot. A tovább nyíló ablakban kattintsunk a Nagyítás utasításra. Megjelenik a Magnifier ablak, és egyúttal lejjebb húzódik a munkalap. Az eszköztárak felett egy kétujjnyi széles sáv képződik. Ez a tartomány szolgál a nagyításra. Ha a Magnifier ablak Beállítások szektorában kiadjuk az Egérkurzor követése utasítást, ebben a sávban megjelenik a képernyőnek az a részlete, amelyre az egérkurzorral rámutatunk. A nagyítás mértéke a Nagyítási szint kijelölősávban 9 fokozatban állítható. A Szövegszerkesztés követése, illetve a Billentyűfókusz követése utasítások aktiválása után a nagyítás munka közben is folyamatosan zajlik. A nagyító sávban a szövegmezőnek az a sora jelenik meg, amelyen éppen dolgozunk. (Az OK gombot megnyomva a Magnifier ablak lemegy a Tálcára, így nem akadályoz bennünket a munkában.) Amennyiben az eszköztárak színes gombjait továbbra sem látjuk jól, kattintsunk a Színek megfordítása utasításra. Ekkor a sötét színek világosra, a világosak pedig sötétre váltanak. A Nagy kontrasztú séma használata utasítás kiadása után a szövegmező is ellenkező színre vált. A fehér munkalap fekete lesz, a fekete betűk pedig fehérré válnak. Ebből az üzemmódból a Kilépés gombra kattintva léphetünk ki. (Előtte szüntessük meg a képernyő-átállításokat.)
41
A nagyítás tört értékekre állítása 1. A Szokásos eszköztárban kattintsunk kétszer a nagyítás mértékét mutató % kijelölősávra. Ekkor a benne levő érték villogni kezd. 2. Írjuk rá a kívánt nagyítási értéket (pl. 114%-ot). Csak a számértéket kell beírni, a „%” jelzést a program automatikusan utána rakja. 3. Nyomjuk meg az Enter billentyűt. Ily módon természetesen le is kicsinyíthetjük a munkalapot. A 17 colos monitor 68%-os kicsinyítés mellett mutatja a lapot A/4-es méretűnek. (Ennél kisebb méretű monitort szövegszerkesztéshez nem célszerű használni, mert normál méretben a PageMaker lapok olvashatatlanná válnak, ami nagyon megnehezíti a munkát. A nagyon apró betűket ugyanis a monitor nem képes kirajzolni, a szövegmező „sormintává” alakul.)
Ablakhoz törés beállítása Ha nem akarjuk a kinyitott szöveget ide-oda tologatva olvasgatni, akkor kattintsunk a menüsor Eszközök gombjára. A megnyíló ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, majd a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltárult táblán jelöljük ki az Ablakhoz törik utasítást. (Az Ablak szektorban, az OK gomb felett található.) Ha ezt megtettük, nyugodtan felnagyíthatjuk a szöveget, nem csordulnak túl a sorok. A szövegállomány a képernyőn marad, teljes terjedelmében olvasható lesz. (Ez a funkció csak a Nézet menü Normál állásában jön elő.) A rosszul látók számára is előnyös ez az eljárás, mert a szövegmező tetszőleges mértékben felnagyítható anélkül, hogy meg kellene változtatni az alkalmazott betűméretet. A nagyobb betűkből kevesebb szó kerül egy sorba. Az áttördelést a program automatikusan elvégzi anélkül, hogy ez a szövegállomány eredeti beállításait megváltozatná.
Ablakok formázása a)
A Windows operációs rendszer legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nem használ programnyelvet. Helyette a párbeszédablakok rendszerét alkalmazza. Ezekben az ablakokban felsorolja a megoldási lehetőségeket. A felhasználónak semmi mást nem kell tenni, mint kiválasztani a számára megfelelőt, és rákattintani. Nincs szükség informatikai ismeretekre, programnyelv használatára, így ezt a rendszert bárki alkalmazhatja. A munka közben megnyíló ablakok halmaza azonban megkívánja a rendteremtést közöttük. Az áttekinthetőség érdekében meg kell határozni a megnyíló ablakok helyét, és optimalizálni kell a méretüket. Ennek technikai feltétele biztosítva van, mivel a Windows operációs rendszer ezen a téren is széleskörű lehetőséget kínál számunkra.
b)
Amennyiben több ablak jelenik meg egyszerre, meglehetősen nehézkes a kilógó sarkaikra kattintgatva előtérbe helyezni őket. Többnyire nincs is erre szükség, mert méretük és helyzetük megváltoztatásával elférnek egymás mellett is. Miután a parancsikonok általában az Asztal bal oldalán, két-három sorba elrendezve helyezkednek el, a nagyméretű ablakokat állítsuk a monitor jobb oldalára. (Ragadjuk meg a címsor kék színű csíkjánál fogva, és a „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk a jobb felső sarokba.) Ezt követően állítsuk be az ablak méretét. Ehhez átmenetileg nagyítsuk fel teljes méretre a jobb felső sarkában található " gombbal, majd gondoskodjunk róla, hogy minél több információt szolgáltasson számunkra. Ennek érdekében kattintsunk a Nézet menügombra, és a lenyíló ablakban adjuk ki az Állapotsor és a Részletek 42
parancsot. Utána aktiváljuk az Eszköztárak parancsot, és az újonnan nyíló ablakban jelöljük ki az Általános gombok, a Címsáv és a Szövegcímkék utasításokat. Az Állapotsor aktiválásával az ablak alján megjelenik a benne található fájlok, mappák darabszáma, és a terjedelmük. (Csak a fájlok terjedelmét képes a program összegezni, a mappákba nem lát bele.) Ezen túlmenően tájékoztatást nyújt az eszköztárgombok által kínált lehetőségekről. Ehhez csupán rá kell mutatni az egérkurzorral az eszköztárak egyes gombjaira, illetve az általuk lenyitott ablakok parancsaira. c)
Most már elkezdhetjük az ablak méreteinek optimális kialakítását. Először belül szabjuk át, az oszloptávolságok tartalomhoz igazításával. Ezt a fejléc segítségével tudjuk megtenni. Mivel a későbbiek során előfordulhat, hogy valamelyik ablakot odébb kell húzni, a fejléc címszavainak sorrendiségét úgy határozzuk meg, hogy a legfontosabb adatok akkor is láthatók legyenek, ha az ablakot félig letoljuk a monitorról. A fájlok legfontosabb ismertetője a nevük, így az első oszlop fölé a Név kerüljön. Ezt kövesse a Méret, majd a készítés időpontja, azaz a Módosítva felirat. A fejléc végére rakjuk a Típus, és a Tulajdonságok feliratokat. (Ez utóbbi a Nézet menügomb ! Mappa beállításai parancs ! Nézet fül aktiválásával előhívható ablakban, a Fájljellemzők megjelenítése Részletek nézetben utasítás kiadása, és az OK gomb megnyomása után jelenik meg.) Ha az ablakban nem ebben a sorrendbe követik egymást a címszavak, rendezzük át őket. A bal egészgombbal ragadjuk meg a rossz helyen levőt, és húzzuk az előírt pozícióba. (Illesszük az előtte és utána álló címszó közé, és engedjük el az egeret.)
d)
A megfelelő sorrend kialakítása után állítsuk be az oszloptávolságokat. Keressük ki a leghosszabb nevű fájlt, és az első hasáb szélességét úgy állítsuk be, hogy a jobb széle a végénél legyen. (Mutassunk az egérkurzorral a Név és a Méret felirat közé, és amikor a nyíl átalakul keresztté nyomjuk meg a bal egérgombot, majd húzzuk a két oszlopot elválasztó vonalat balra vagy jobbra.) Folytassuk beállítást, amíg minden oszlop hézagmentessé válik. A mozgatások során előfordulhat, hogy valamelyik felirat eltűnik. Ennek oka, hogy tologatás közben egy másik alá csúszott. Előhozása érdekében helyezzük az elmozdító keresztet az egyes feliratokat elválasztó vonal jobb széle mellé. Ahol a kereszt függőleges szára párhuzamos vonalakká alakul, ott van elbújva. Kattintsunk a bal egérgombbal az átalakult keresztre, és húzzuk le a felül levő feliratot az alatta levőről. Ezeket a beállításokat elég egyszer elvégezni, mert az összes hasonló ablakon érvényesülni fog. Ennek persze megvannak a hátrányai is. Ha valamelyiket elállítjuk, vagy az operációs rendszer helyhiány miatt átformázza, ez minden ablakon meg fog jelenni.
e)
Az oszlopfeliratok rendezése után csökkentsük az ablak külső méreteit. Kicsinyítsük le az ablakot a ! gombbal, majd állítsuk az egérkurzort az alsó szélét határoló külső keretre. Amikor kétirányú nyíllá alakul ragadjuk meg a bal egérgombbal, és toljuk felfelé a fájloszlopok aljáig. Ezt követően állítsuk be a bal szélét is. Amennyiben az ablak még mindig nagynak bizonyulna, kattintsunk a Nézet menügombra, és a lenyíló ablakban érvénytelenítsük a Weblapként utasítást. Ekkor megszűnik az ikonját tartalmazó széles sáv, és az ablak bal széle behúzódik a fájlnevek kezdetéig. Túlságosan ne nyomjuk össze az ablakkereteket, mert akkor vízszintes és függőleges gördítősávok keletkeznek benne. (Ha az ablak hossza nagyobb a monitornál, a függőleges gördítősáv megjelenése elkerülhetetlen.) Ezeket a beállításokat a gyakran használt ablakok mindegyikén végezzük el. (Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 4. ábra.) Amennyiben egy művelethez két ablakot kell használni egyszerre, a kisebbiket toljuk az Asztal bal sarkába úgy, hogy a feladat elvégzéséhez szükséges ikonokat ne takarja.
f)
Az ablakrendezést csak egyszer kell elvégezni, mert a beállítások tárolódnak, és a következő előhíváskor minden ablak a korábbi kialakításban jön elő. (Ennek előfeltétele, hogy a Nézet menügombbal és a Mappa beállításai paranccsal előhívható ablakban a Nézet fül aktiválása után feltáruló táblán az Emlékezzen minden mappa nézetének beállítására utasítás ki legyen adva. Sajnos a mappák ablakai egymásra is kihatnak. Így ha nem sikerült egyformára beállítani őket elfordulhat, hogy újbóli előhívásuk után elállítódnak. Ennek elkerülése érdekében a 43
Mappanézetek szektorban nyomjuk meg a Mint a jelenlegi mappa gombot is. Végül kattintsunk az OK gombra.) Ez a gomb ad lehetőséget arra is, hogy ne kelljen minden egyes ablakot külön-külön beállítani. Az első beállítása után nyomjuk meg ezt a gombot. Erre az összes hasonló ablak felveszi a beállított formát. (Ha valamelyik nyitva volt zárjuk be, mert a változás csak újraindításnál következik be.) g)
Ha már ott vagyunk ellenőrizzük, hogy az Ismert fájltípus esetén a kiterjesztés elrejtése utasítás nincs-e aktiválva. Ha igen szüntessük meg az érvényességét. Erre azért van szükség, mert néhány vírus magát ártalmatlan fájltípusnak álcázva próbál bejutni a rendszerünkbe. Elrejtett kiterjesztés esetén esélyünk sincs rá, hogy felismerjük. A vírusok ugyanis legkönnyebben a fájltípusukról ismerhetők fel. (Sajnos az Office XP kifejezetten elősegíti a vírusfertőzést azzal, hogy alapbeállításban nem jeleníti meg a fájlok kiterjesztését. Ennek a hátránynak az elhárítása érdekében Sajátgép üzemmódban állítsuk vissza a korábbi rendszert. Itt a Mappa beállításai parancs az Eszközök menüben adható ki. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Nézet fület, és a Speciális beállítások listában érvénytelenítsük az Ismert fájltípusok kiterjesztésének elrejtése utasítást. Az átállítást most is az OK gomb megnyomásával nyugtázzuk.)
h)
Az ablakok méretének optimalizálása után is előfordulhatnak torlódások. Ha több programot használunk egyszerre, gyakran megesik, hogy egy tucatnyi ablakot is megnyitunk. Ilyenkor egyik a másikára kerül, és csak a legfelső válik láthatóvá. Amennyiben vissza szeretnénk térni az alatta levőkre, a felette levőket be kell zárni. Ha ismét szükség van rájuk, újra meg kell nyitni őket. Mindez elkerülhető a sorrendiség megváltoztatásával. Nyomjuk le az Alt + Esc billentyűkombinációt, mire a legfelső ablak alatti kerül felülre. Újbóli lenyomásával felülről a második, majd a harmadik stb. válik láthatóvá. Ha különböző hordozók és programok ablakait kívánjuk láthatóvá tenni, alkalmazzuk az Alt + Tab billentyűkombinációt. A tabulátorbillentyű lépegetésével egymás után jelölődnek ki a meghajtók és programok ikonjai. Az kerül a képernyőre, amelyiknél elengedjük a billentyűket. Ez a billentyűkombináció a Tálcáról is felhozza a programokat. Az Alt + Esc és az Alt + Tab billentyűkombinációk PageMaker-ben is ugyanígy működnek.
i)
Az ablakok képernyőn való elrendezésének sajátos módja a Tálca helyi menüjével való sorba állítás. Kattintsunk jobb egérgombbal a Tálca egy szabad pontjára. Ha a megjelenő ablakban kiadjuk az Ablakok vízszintes elrendezése, az Ablakok függőleges elrendezése, vagy az Ablakok lépcsőzetes elrendezése utasítást; a képernyőn levő ablakok egymás mellé, egymás alá, vagy egymás mögé rendeződnek. Ez az ablak lehetőséget ad a képernyőn levő ablakok átmeneti eltüntetésre is. A Minden ablak kis méretű utasítás kiadása után az összes ablak kicsinyítve lemegy a Tálcára, a Minden kis méretű visszavonása utasításra kattintva pedig visszamennek. Így újabb feladat elkezdése előtt egy pillanat alatt letakaríthatjuk a képernyőt. Nem kell az ablakokat egyenként leküldeni a Tálcára, majd sorban visszahozni őket.
Kijelölések, Mozgás a szövegben A szövegszerkesztés során gyakran szükség van a szöveg egy részének, egészének kijelölésére, mozgatására. Ezt az egérrel, és a klaviatúra erre a célra szolgáló billentyűivel tehetjük meg. A szövegszerkesztés legfontosabb lépése a kijelölés, E nélkül nem hajtható végre semmilyen szövegformáló eljárás. Az eszköztárakkal kiadható parancsok jelentős része csak akkor lép működésbe, ha kijelölünk egy szövegrészt. Most vegyük sorra ennek módját, különböző szövegegységekre lebontva. 1. Legkisebb szövegegység a betű, illetve a szám. Ennek kijelöléséhez állítsuk a kurzort a karakter bal szélére, nyomjuk le a bal egérgombot, majd húzzuk a kurzort a jobb széléig. Utána engedjük el az egeret.
44
2. Szótag kijelölése esetén ugyanígy kell eljárni. (Ha túlhúzzuk az egeret, nem kell ismételt rákattintással megszüntetni a kijelölést, és újra kezdeni az egészet. Továbbra is lenyomva tartva az egérgombot, húzzuk visszafelé a kurzort, és csak akkor engedjük el, amikor megfelelő a kijelölés. Eközben előfordulhat, hogy az alatta vagy a felette levő sor is kijelölődik. Ez azért van, mert az egeret felfelé, illetve lefelé is elmozdítottuk. Ilyenkor nem essünk kétségbe. Továbbra is lenyomva tartva a gombját húzzuk vissza az egeret a műveleti sorra, és máris eltűnnek e felesleges fekete csíkok. Amennyiben egy túlnyúló sor végén mozdítjuk el az egeret felfelé, akkor csak a sor eleje vált át feketére. Ez olyan hatást kelt, mintha a szándékunk tükörképe valósult volna meg. Ez is könnyen megszüntethető az egér visszahúzásával.) Néha előfordul, hogy nagyon lehúzzuk az egeret, és meglódul a szövegmező, egyszerre több oldal is kijelölődik. Ilyenkor ne szüntessük meg a kijelölést, mert akkor nem találunk vissza. A függőleges gördítősávval menjünk az elejére, és ott kattintsunk rá. Ebben az esetben a kurzor nem csak a kijelölést szünteti meg, hanem azt is megmutatja, hol maradt abba a munkánk. 3. Szavak kijelölésekor kattintsunk kétszer a szóra a bal egérgombbal. (Ily módon egyedül álló karaktereket is ki lehet jelölni, de ez nem mindig célravezető. Szimbólumok esetén erre előjön a szimbólumtábla, ahonnan át lett emelve. Ennek a Microsoft programok túlfejlesztése következtében előálló bosszúságnak az elkerülése érdekében a szimbólumokat az 1. pont szerint jelöljük ki.) 4. Egy egész mondat kijelölése előtt nyomjuk le a Ctrl billentyűt, és kattintsunk egyszer a mondat valamelyik szavára. 5. Ha csak egy sort akarunk kijelölni, tegyük a kurzort az elejére, és amikor nyíllá alakult, kattintsunk egyet a bal egérgombbal. Ha egyszerre több sort akarunk kijelölni, az egérgomb nyomva tartása mellett húzzuk lefelé a kurzort, amíg a kívánt sorszámot elérjük. 6. Amennyiben kétszer kattintunk a sorra, az egész szakasz kijelölődik. Akkor is kijelölődik az egész szakasz, ha valamelyik szavára kattintunk kétszer. 7. Szövegterület (oszlop) kijelölése esetén nyomjuk le az Alt billentyűt, majd kattintsunk az oszlop valamelyik felső sarkára, és gombjának nyomva tartása mellet húzzuk az egeret lefelé addig, amíg az utolsó sor is kijelölődik. Ily módon normál szövegmezőben is kijelölhetünk tetszőleges szélességű sávokat. Ezen aztán érdekes átalakításokat végezhetünk, pl. kiszínezhetjük. (Előtte mentsük el az anyagot, mert ha véletlenül megnyomjuk a Backspace vagy a Delete billentyűt, a szövegmező közepe kitörlődik, és a két széle összekapcsolódik. Ezáltal úgy összekuszálódik a tartalma, hogy lehetetlen lesz rekonstruálni.) Ez a fajta kijelölés formátumfüggő. A szövegjellemezők vagy a Nézet megváltoztatásakor eltolódik, eltorzul. 8. Az egész dokumentum kijelölésének több módja is van. A legegyszerűbb, hogy valamelyik sor elejére mutatunk, és háromszor kattintunk a bal egérgombbal. A másik eljárásnál nyomjuk le a Ctrl billentyűt, és kattintsunk egyszer valamelyik sor elején. (Ezek a kijelölési módok felnagyított munkafelületnél nem használhatók. Ha a margó annyira lekeskenyedik, hogy nem fér el rajta az egérkurzor nyila, akkor nem tud balra fordulni.) A harmadik megoldás, hogy a Szerkesztés menügombbal lenyitható ablakban a Mindet kijelöli parancsra kattintunk. (Nem kell lenyitni a menüablakot, ha a Mindet kijelöli szöveges parancsikont kirakjuk a Szokásos eszköztárba. Ennek módját lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban.) A negyedik eljárás, a Ctrl + Shift + O billentyűkombináció alkalmazása. 9. Sajnos a dokumentum egy részének kijelölése nem oldható meg ilyen egyszerűen. Ez főleg akkor hátrányos, ha egy több száz oldalas könyvet akarunk átszerkeszteni, és ennek során pl. a 36. oldal utáni szövegállományt törölni szeretnénk. Ilyenkor általában azt csináljuk, hogy a kurzort ráállítjuk a 36. oldal elejére, majd az egeret lehúzzuk a képernyő aljáig, és megvárjuk, amíg az oldalak egymás után kijelölődnek a könyv végéig. (A lapozás sebessége a kurzor helyzetétől függ. A munkafelület alját érintve lassan halad, míg Tálcáig lehúzott kurzorral felgyorsul.) Van azonban egy egyszerűbb módszer is a hosszabb szövegrészek kijelölésére. 45
Állítsuk a kurzort a kijelölendő szövegállomány elejére, majd nyomjuk meg az F8 vezérlőbillentyűt. Utána hívjuk elő a Keresés ablakot, és a Mit keres beviteli mezőbe írjuk be a szövegállomány utolsó szavait, a sorzáró ponttal együtt. Kattintsunk a Következő gombra, vagy nyomjuk le az Enter billentyűt. Erre a program kiterjeszti a kijelölést a beírt szavakig. Ezt követően egy pillanat alatt kitörölhetjük a Delete billentyűvel, vagy kivághatjuk, átmásolhatjuk. Ha nem tudjuk mi áll az utolsó szakasz végén, kattintsunk a blokk elejére, majd nyomjuk le a Shift billentyűt. Utána a gördítősáv csúszkájával keressük meg a végét. Oda kattintva az egész blokk kijelölődik. 10. A szövegrészek kijelölésének szokványos módja, hogy a kurzort a kijelölendő szakasz elejére rakjuk, majd a bal egérgomb nyomva tartása mellett addig húzzuk, amíg a végére érünk. Nagy hátránya ennek a módszernek, hogy ha túlhúztuk a kurzort, vagy nem húztuk le eléggé, kezdhetjük elölről az egészet, mert a szakaszba belekattintva megszűnik a kijelölés. Ez a bosszúság elkerülhető, ha a kijelölés után lenyomjuk az F8 vezérlőbillentyűt. Ebben az esetben a kijelölt blokk mérete utólag is módosítható. Amennyiben azt akarjuk, hogy előbb érjen véget, tegyük a kurzort a kívánt helyre, és kattintsunk egyet a bal egérgombbal. Ily módon meg is hosszabbíthatjuk a kijelölt területet. Ha alája kattintunk, lenyúlik a kurzorig. A kijelölés nem fog megszűnni a módosítások hatására. Ebből az üzemmódból az Esc billentyű lenyomásával léphetünk ki. Ezt követően visszaáll a normál állapot, vagyis az újabb kattintás megszünteti a kijelölést. 11. Ez a funkció nem csak az F8 vezérlőbillentyűvel váltható ki, hanem úgy is, hogy az Állapotsoron kétszer a BŐV gombra kattintunk. Megszüntetésekor ismét kattintsunk kétszer a BŐV gombra. Ezek a kijelölési módok felfelé is használhatók. Amennyiben csak a kijelölés végét ismerjük, rakjuk oda a kurzort. Utána nyomjuk le az F8, illetve a Shift billentyűt, vagy kattintsunk kétszer a BŐV gombra, majd keressük meg a blokk elejét, és rakjuk oda a kurzort. Ha rossz helyre tettük, kattintsuk a megfelelő szövegrész elé. Ez esetben felfelé nyúlik a blokk. A dokumentum végének elrontása esetén nem kell kijelölni az újraírandó szövegállományt ahhoz, hogy töröljük. Tegyük a kurzort oda, ahonnan meg akarjuk semmisíteni az anyagot, és nyomjuk le a Ctrl + Shift + END billentyűkombinációt. Erre a kurzor után álló szövegállomány kijelölődik. Amennyiben a dokumentum elejét akarjuk kijelölni, a Ctrl + Shift + Home billentyűkombinációt kell alkalmazni. 12. Sokan nem használják a billentyűzetet kijelölésre. Helyette egérhúzást alkalmaznak. Nem csak egy-egy betű vagy szótag kijelölésénél használják az egeret, hanem mindent egérkurzorral jelölnek ki. A kijelölendő szövegrész elejére kattintva egyesítik az egérkurzort a szövegkurzorral, majd a bal egérgomb lenyomása mellett a kívánt határig húzzák. Ez az eljárás nem vall nagy szakmai ismeretre, ráadásul több időt vesz igénybe. Van azonban egy előnye: nem kell azon gondolkodni, hogy egy-egy szövegrészt hogyan kell kijelölni. Ennél a módszernél ügyeljünk arra, hogy ne húzzuk túl a kurzort. Minden szó, mondat, szakasz végén van ugyanis valamilyen láthatatlan karakter. Ha más nem, egy szóköz, új bekezdés, sortörés, szakasztörés, oldaltörés stb. Ha ezt is kijelöljük, akkor az utána következő szó, sor, szakasz felzárkózik az előző mögé. Bonyolult formázások esetén ez nehezen helyrehozható zavart is okozhat. (Ezek a láthatatlan karakterek a Szokásos eszköztár Mindent mutat gombjára kattintva válnak láthatóvá.) Ezért mindig ügyeljünk arra, hogy csak az utolsó karakterig, vagy a sorvégi írásjelig húzzuk a kurzort. (A túlhúzás könnyen megállapítható, mert úgy néz ki a kijelölt szakasz vége, mintha még egy karakter állna utána.) 13. Szövegformázás, -átalakítás, -törlés közben gyakran megesik, hogy egyszerre több szót, mondatot kell módosítani. Word 97-ben ezt csak egyesével tudjuk megtenni, mert a következő kijelölésénél az előző megszűnik. Word 2002-ben azonban lehetőség van több szövegrész egyidejű kijelölésére is. A Ctrl billentyű lenyomása mellett tetszőleges számú kijelölést végezhetünk a szövegben. Ezt követően ellenőrizzük a kijelölések helyességét, majd végezzük el a kívánt műveletet (pl. kattintsunk a betűvastagítást előidéző F ikonra).
46
A kijelölés megszüntetéséhez kattintsunk valahol a szövegmező üres területére. Lehetőleg a sorok alá, fölé vagy a szövegmező jobb oldalára, mert a sorok elejére kattintás újabb kijelölést eredményez. Ügyeljünk arra is, hogy tördelt (sorszámmal ellátott) anyagban ne kattintsunk az Élőfejre, illetve ha az oldalszám alul van a Élőlábra, mert akkor megjelenik ennek beállító ablaka, és eltart egy darabig, amíg a Bezárás gombbal vissza tudjuk küldeni. Néha előfordul, hogy kicsúszunk a szövegmezőből, és a gördítősávra kattintunk. Ilyenkor a szövegmező egy képernyőnyi szakasszal odébb ugrik. Annak érdekében, hogy ne kelljen keresgélnünk a kiindulási helyet, kattintsunk a gördítősáv másik felére. (Ha a gördítősáv csúszkája alatt kattintottunk rá, akkor föléje, ha pedig felette, akkor alája.) Amennyiben nem nyúltunk a gördítősáv alsó és felső mozgató nyilaihoz, akkor szövegmező ugyanoda fog visszatérni, ahonnan kiindult. Ha nem, kattintsunk rá még egyszer. (Ilyenkor a program két vezérlőimpulzust kapott egyszerre, ami egy kattintással nem egyenlíthető ki.) a)
Formázás közben a szövegmezőt mozgatni is kell. Ennek leghatékonyabb eszköze az egér, és a két gördítősáv. A gördítősávokkal történő szövegmozgatást a végükön levő gombok teszik lehetővé. A nyilakkal ellátott gombokra kattintva a szövegmező a jelölt irányba mozdul el. A függőleges gördítősáv nyilainak nyomva tartásával lapozni is lehet az anyagban. Az Internethez használt három gombos egereknél a középső gombon található kerékkel is gördíthetők az oldlak. Nagy terjedelmű anyagnál azonban nem célszerű ezeket a módszert alkalmazni. A jobb oldali gördítősáv felfelé illetve lefelé mutató nyilait bökdösve, vagy a középső egérgomb kerekét forgatva csak lassan jutunk előre benne. A Page Up illetve Page Down billentyűk nyomogatásával sem tudunk sokkal gyorsabban lapozni. (Ezekkel a billentyűkkel egyenértékű hatást vált ki, ha a függőleges gördítősáv csúszkája fölé vagy alá kattintunk.)
b)
Ha egyszerre több száz oldalt át akarunk ugrani, akkor a bal egérgombbal fogjuk meg a gördítősávon található helyzetjelző csúszkát, és húzzuk oda, ahová el akarunk jutni. Közben nem kell találgatnunk, hogy hol járunk, mert a csúszka megfogásával a program egy kis sárga ablakba kiírja, hogy hányadik oldalnál tartunk. Ha a 189. oldalra akarunk menni, semmi mást nem kell tenni, mint ott elengedni az egeret. Az anyag annak az oldalnak a közepén fog kinyílni. A lavírozás során előfordulhat, hogy elfelejtettünk valamit, ezért vissza kell térnünk az előző szövegrészhez. A visszaugrás a Shift + F5 billentyűkombinációval érhető el. Ismételt lenyomásukkal mindig eggyel korábbi oldalra jutunk el. A Word csak három előző állapotot, illetve beavatkozást képes tárolni. Ezt követően újra kezdi az előző oldalak megmutatását. Amennyiben az utolsó három beavatkozás ugyanazon az oldalon történt, akkor a kurzor azon az oldalon fog le-fel táncolni. (Egyébként a gördítősávok csúszkájának hosszúsága fordított arányban áll a terjedelemmel. Minél hosszabb a vízszintes gördítősáv csúszkája, a munkalapnak annál kisebb része lóg ki a képernyőből; és minél hosszabb a függőleges gördítősáv csúszkája, annál kisebb terjedelmű a dokumentum.)
c)
Ha konkrét oldalra akarunk eljutni, ezt legegyszerűbben a Keresés és csere ablak Ugrás üzemmódjában érhetjük el. Nyomjuk le az F5 vezérlőbillentyűt, és a megjelenő ablak Hova szektorában adjuk ki az Oldal utasítást, majd az Oldal száma beviteli mezőbe írjuk azt az oldalszámot, ahová el szeretnénk jutni. Az Ugrás gomb megnyomása után már ott is vagyunk. Az Előző gomb megnyomásakor a program egy oldallal visszalép a szövegben. (Az Ugrás ablak úgy is előhívható, hogy a bal egérgombbal kétszer rákattintunk az Állapotsor oldalszámjelölésére.) Mellesleg az Ugrás ablak könyvjelzőként is használható. Ha a szövegállomány valamely részét kívánjuk felkeresni, a Hova szektorban adjuk ki a Könyvjelző utasítást, majd a Könyvjelzőnév kijelölősávban keressük ki a megfelelő szakasz azonosítóját, és kattintsunk rá. Az Ugrás gomb megnyomásával máris ott vagyunk. Nem kell a tartalomjegyzékben, vagy a Tárgymutatóban keresgetnünk a téma helyét, oldalszámát. Ezt a helyet azonban előtte mezővé kell alakítani, vagyis be kell táplálni a Könyvjelző memóriájába.
47
d)
Tegyük a kurzort az érintett szakasz elejére, majd a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Könyvjelző parancsot. A megjelenő ablak Azonosító beviteli mezejébe írjuk be a keresendő szakasz elnevezését, és nyomjuk meg a Felvesz gombot. (A Könyvjelző szerkesztő ablaka a Ctrl + Shift + F5 billentyűkombinációval is előhívható.) A könyvjelző azonosítója csak egy szó lehet, ezért a többtagú kifejezéseket egybe kell írni. Kötőjelet vagy pontos se rakhatunk közé. Az viszont megengedett, hogy az egyes szavakat nagy kezdőbetűvel írjuk. Ez az ablak összegyűjti a fájl minden könyvjelzőjét. Ha valamelyikre nincs szükségünk, jelöljük ki, és a Törlés gombbal szüntessük meg. Alaphelyzetben a Könyvjelző bejegyzései nem látszanak. Amennyiben láthatóvá szeretnénk tenni, az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, majd aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla Megjelenítés szektorában érvényesítsük a Könyvjelzők utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A Könyvjelző I beszúrásjele a formázó jelekhez és a feltételes elválasztójelekhez hasonlóan nyomtatásban nem jelenik meg.
e)
Finom, precíz mozgások kiváltására nem alkalmas a gördítősáv. Erre a célra a klaviatúra billentyűit kell használni. Amennyiben a kurzort csak egy-egy karakterrel kell jobbra-balra, vagy egy-egy sorral felfelé-lefelé elmozdítni, akkor használjuk a különálló csoportot alkotó kurzormozgató %#&#' (#billentyűket. Ha a jobbra-balra mozgató nyilak használata előtt lenyomjuk a Ctrl billentyűt is, akkor a kurzor a következő, illetve az előtte álló szó elejére ugrik. A felfelé-lefelé mozgató kurzorgombok Ctrl billentyűvel együtt történő lenyomása esetén a kurzor a szakasz elejére, illetve a végére (pontosabban a következő szakasz elejére) ugrik. A Home billentyűvel a sor elejére, az End-el pedig a sor végére lehet ugratni a kurzort. A Page Up és Page Down billentyűk a képernyőváltásra szolgálnak. A szövegben való haladásnak ez a legbiztonságosabb módja. Használatával garantáltan nem hagyunk ki egy sort sem. Ráadásul gyorslapozáskor egy pillanat alatt meg lehet vele állni, nem szalad túl, mint a gördítősávval történő pörgetésnél. Lenyomásukkal nem egy oldalt ugrik felfelé, illetve lefelé a szövegmező, hanem csak annyit, amennyi a képernyőbe belefér. Illetve egy sorral kevesebbet, hogy a folyamatos olvasás során lássuk, hogy hol szakítottuk meg a szöveget a lapozással. (Ez csak Normál nézetben van így. Oldalkép, illetve Word 2002-ben Nyomtatási elrendezés nézetben a szövegmező csak fél képernyőméretnyi távolsággal mozdul el.) Így lektorálásnál, szövegellenőrzésnél keresgethetjük, hogy hol hagytuk abba az olvasást. Létezik azonban egy áthidaló módszer. Ebben az esetben ne a tasztatúra billentyűivel váltsunk oldalt, hanem a jobb oldali gördítősávval. Ne az alatta, felette látható kis nyilakra kattintsunk (mert ekkor csak egy sornyi elmozdulás történik), hanem a csúszka és a nyilak közötti sávra. A csúszka alá kattintva egy képernyőnyit ugrik feljebb a szöveg. Fölé kattintva pedig lejjebb ugrik ugyanennyivel.
f)
Amennyiben a Page Up és Page Down billentyűket az AltGr billentyűvel együtt nyomjuk le, akkor a kurzor a képernyő tetejére, illetve az aljára ugrik. Ha a dokumentum elejére, vagy a végére akarunk eljutni, ennek leggyorsabb módja, hogy a Home, illetve az End billentyűket a Ctrl billentyűvel együtt nyomjuk le. A szövegben történő mozgásnak sajátos módja a törlés. Amennyiben azt akarjuk, hogy a kurzor bal oldalán álló (előzőleg leírt) karakter törlődjön, nyomjuk meg a Backspace billentyűt. A Delete billentyű megnyomásával a kurzor jobb oldalán álló karakter törlődik. Ha a tartósan nyomva tartjuk ezeket a billentyűket, a törlés mindaddig folytatódik, amíg fel nem engedjük őket. Jellemző még ezekre a szabályokra, hogy csaknem minden szövegszerkesztő programban érvényesek, mindenütt ugyanazt a hatást váltják ki. A Word azonban a szövegmozgás figyelemmel kísérése terén jelentős többletszolgáltatást is nyújt. Itt a program állandóan jelzi, hogy hol tartunk az anyagban. Az Állapotsoron mutatja, hogy hányadik oldal hányadik sorának hányadik betűhelyénél járunk. Azt is kiírja, hogy hány centiméterre vagyunk az oldal elejétől. (Nem az első sortól, hanem a papírlap felső szélétől.) Az oldalszámjelölésen kívül ezekre az információkra többnyire nincs szükségünk, de speciális szerkesztési műveleteknél jól jöhet.
48
Idézőjelek átalakítása a)
Ha a program nyomtatott (alul kezdődő, felül végződő) formás idézőjelek helyett két felső, írógépes idézőjelet használna, akkor kattintsunk a Formátum menügombra. A megjelenő ablakokban adjuk ki az Automatikus formázás parancsot, majd nyomjuk meg az Egyebek gombot. A tovább nyíló ablakban kattintsunk az AutoFormázás beíráskor fülre, és a feltáruló tábla Csere beíráskor szektorában adjuk ki az Írógép-idézőjelet nyomdaira utasítást. Utána aktiváljuk az Autoformázás fület, és a Csere szektorban is adjuk ki ezt az utasítást. Végül kattintsunk az OK gombra. A visszatérő Automatikus formázás ablakban ne nyomjuk meg az OK gombot, mert akkor a program átformálja, átszerkeszti az egész anyagot. Ezt az ablakot a jobb felső "# gombbal zárjuk be. Egyébként az Automatikus formázást a későbbiekben sem célszerű használni, mert még a HTML átkonvertálásnál is jellegtelenebbé teszi a szövegállományt. Ez esetben a különböző betűméretek is megszűnnek, minden betű azonos magasságú lesz. A sorszámozott szakaszok betűmérete viszont indokolatlanul kisebbé válik. Ez a veszély elkerülhető, ha a beállító ablakot az Eszközök menügombbal és az Automatikus javítás paranccsal hívjuk elő.
b)
Sajnos az átállítás után nem cserélődnek le automatikusan a korábban beírt írógépes idézőjelek. Erről nekünk kell gondoskodnunk. Ha csak néhány van belőlük, töröljük ki őket, és írjuk be még egyszer. Most már a megfelelő alakban fognak megjelenni. Amennyiben tele van velük a szöveg, hívjuk elő a Csere ablakot. A Mit keres beviteli mezőbe üssünk be egy közönséges idézőjelet. A Mire Cseréli beviteli mezőbe nyomdai alsó idézőjelet írjunk, az Alt + 0132 billentyűkombinációval. (Billentyűkombinációk esetén a program csak a klaviatúra numerikus szektorából fogad el számokat, a betűk feletti számokra nem reagál. Ezért előtte aktiváljuk ezt a tartományt, nyomjuk meg a Num Lock billentyűt.) A Következő gombbal indítsuk el a keresést. Ahogy az első idézetkezdethez ért, nyomjuk meg a Csere gombot. Aztán léptessük tovább a programot a következő idézetkezdetig. (Sajnos a Mindet gomb most nem használható. Ennek oka, hogy a géppel írt idézőjelek egyformák, így a program nem tudja megkülönböztetni őket. Automatikus Csere esetén az idézetek végére is kezdő idézőjelet tenne.) Emiatt ezt nekünk kell kitenni. Amint végeztünk az idézetkezdetek kicserélésével, írjunk a Mire cseréli beviteli mezőbe egy nyomdai felső idézőjelet, az Alt + 0148 billentyűkombinációval. Utána az idézetvégeket is cseréljük le a fenti módon. Mivel a Csere ablak nem tudja megkülönböztetni a háromféle idézőjelet, ez a folyamat fel is gyorsítható. Az első idézőjelek cseréjekor mégis csak nyomjuk meg a Mindet gombot. Aztán indítsuk el ismét a keresést, és most az idézetek végén levő alsó nyomdai idézőjeleket cseréljük le felsőre. Így fele annyi idő alatt végzünk.
c)
Néha akkor is szükség van az idézőjelek cseréjére, ha a beírás során aktiválva volt az Írógép-idézőjelet nyomdaira utasítás. A régebbi programok készítői ugyanis az egyszerűség kedvéért nem csúsztatták le a kezdő idézőjelet a betű aljára, hanem a záró idézőjelet fejtetőre állították. Ez a szörnyűség aztán sorra jelent meg a korábbi kiadványokban. A felgépelést végző ezt könnyen elkerülhette volna, ha nem Shift billentyűvel, hanem billentyűkombinációval írja be a kezdő idézőjeleket. Ez azonban lelassítja a munkát, így kevesen vállalják a vele járó fáradságot. Így végül ezt a hibát is a szövegszerkesztőnek kell kijavítani. Szerencsére a program ezt a kificamodott idézőjelet könnyen felismeri. A javítást szintén a Csere ablakkal végezzük. Most a Mit keres beviteli mezőbe az Alt + 0147 billentyűkombinációval létrehozható sajátos karakter kerüljön. A Mire cseréli beviteli mezőbe ismét a normális kezdő idézőjelet írjuk be, az Alt + 0132 billentyűkombinációval. Ez esetben alkalmazhatjuk az automatikus cserét is. A biztonság kedvéért a Mindet gomb megnyomása előtt a Csere gombbal egyszer próbáljuk ki, hogy a beállítást jól végeztük-e. A Mindet gomb megnyomása után a program az összes rossz idézőjelet lecseréli jóra. A végén kiírja, hogy hány helyen történt csere. (Amennyiben a szöveg angol mértékegységet is tartalmaz, akkor vigyázzunk, mert a “ az inch, a ‘ pedig a foot jele.) 49
d)
Kétségtelen hogy egyes esetekben előnytelen az alsó idézőjel alkalmazása. Ezt a problémát azonban nem ennek a nyakatekert szörnyszülöttnek a használatával kellene megoldani. Célszerűbb lenne egy új karaktert alkotni, amely a záró idézőjel tükörképe lenne. Ez a két idézőjel már harmonikusan fogná közre a kiemelni kívánt címszavakat. (A TimesMirror betűtábla Fonts mappába töltésével már most is megoldható ez a probléma, de a formáját illetően még némi módosításra van szükség. Az itt látható példánál csak a betűméret növelésével, és a tükör”. Szükség van karakter lejjebb süllyesztésével lehetett a kívánt hasonlóságot elérni !H” betűtípus-párosításra is, mert a Times New Roman betűcsalád bezáró idézőjelének formája eltér a TimesMirror-tól. Mindezen bonyodalmaktól mentesülünk, ha a Kellékek mappa Dot1.dot sablonjából átmásoljuk a Szövegtárat a Normal.dot sablonunkba. Ezt követően semmi mást nem kell tenni, mint a kezdő és a záró idézőjeleket kijelölni, és lenyomni az F3 billentyűt. Erre két egyforma esztétikus idézőjel fogja átölelni az idézett kifejezést. (Ennek előfeltétele, hogy a Betűtáblák fájl tömörített betűkészletét bemásoljuk a Windows Fonts mappájába.)
e)
A Szövegtárból előhívott idézőjelek követik a méretváltozást. Kövérítésnél azonban szükség van méretváltoztatásra, és a bezáró idézőjel lejjebb csúsztatására. Ha csak 12-es betűmagasságú, normál szövegben használjuk ezeket az idézőjeleket, jelöljük ki a bezáró jelet, és állítsuk át 9-es betűméretre, valamint félkövér formátumra. Utána emeljük feljebb 1,5 ponttal. (Formátum menü ! Betűtípus ablak ! Térköz és pozíció fül. Az Elhelyezés kijelölősávot állítsuk Süllyesztettre, és a mértéke kijelölősávban látható értéket írjuk felül 1,5 pt-re, majd nyomjuk meg az OK gombot.) Így jobban még jobban hasonlít egymásra a két idézőjel. Annak érdekében, hogy ezeket az átalakításokat nem kelljen minden egyes alkalommal végigcsinálni, jelöljük ki az átalakított bezáró idézőjelet, és azt Alt + F3 billentyűkombinációval hívjuk elő a Szövegtárból a korábbi változatot. Mindkét megjelenő ablakban nyomjuk meg az OK gombot. A Word bezárása és újranyitása után már az átformált karakter fog megjelenni. Most azonban a betűméret megváltoztatásakor Normál betűvastagság esetén is szükség lesz korrekcióra. Remélhetőleg a jövőben már olyan betűtáblák készülnek, amelyek a kezdő idézőjel tükörképét is tartalmazzák. Akkor már nem bajlódni különféle átalakításokkal. Ehhez azonban az szükséges, hogy ez az idézési forma elterjedjen. Jelenleg írógépes idézőjeleket használnak erre a célra. Ez azonban nem szerencsés megoldás, mert ezeknél az egyforma idézőjeleknél nem egyértelmű, hogy hol kezdődik az idézet, és hol fejeződik be. Jó lenne, ha ez a tükörkép idézőjel rákerülne a klaviatúrára is, mert akkor az AltGr billentyűvel közvetlenül használni lehetne harmadik karakterként. Amíg ez nem történik meg, a fenti átalakításokkal létrehozott idézőjeleket ne használjuk továbbadott anyagban, mivel mások nem rendelkeznek vele, így nem fognak karakterhelyesen megjelenni. Csak akkor alkalmazzuk, ha a dokumentumot mi nyomtatjuk ki.
Sorszámozás a)
A Word ideális beíró program. Az állandó helyesírás-vizsgálaton kívül számos részprogram segíti ezt a munkát. Ezek egyike az automatikus sorszámozás. Felsorolások begépelése esetén nem szükséges minden egyes tétel elé beírni a sorszámot, mert ezt a Word gombnyomásra elvégzi nekünk. Amikor elkészült a lista, jelöljük ki az egészet, majd kattintsunk a Formátum menügomra. A megnyíló ablakban adjuk ki a Felsorolás és számozás parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Számozott fület, majd válasszuk ki a nekünk tetsző sorszámozási mintát. Kattintsunk rá, majd nyomjuk meg az OK gombot. Az emelkedő sorrendű számok minden egyes sor előtt megjelennek. Ha valamelyik tétel kétsoros, akkor nem kell az oszlopot részletekben sorszámozni. Jelöljük ki a duplasoros tétel második sorát, és hajtsuk végre az előzőekben feltüntetett lépéseket, de most a Nincs jelölésű sorszámozási mintát válasszuk. Az OK gomb aktiválása után a kijelölt sor elől eltűnik a sorszám, és eggyel lejjebb csúszik. Ha az első vagy utolsó sor egy megjegyzés, azt is ezzel a módszerrel emelhetjük ki a számozott sorok 50
közül. Témaelválasztó sorkihagyást is így hozhatunk létre. Állítsuk a kurzort az üres sorban álló sorszám mögé, és alkalmazzuk a Nincs sorszámozási mintát. Ennél egyszerűbb megoldás a sortörés alkalmazása. Ha az Enter-rel együtt a Shift billentyűt is lenyomjuk, akkor a következő sorban nem keletkezik sorszám. A sorszámozásra való visszatérés nagyon egyszerű. A következő tétel előtt csak az Enter billentyűt nyomjuk le. b)
Az ily módon történő sorszámozás nagy előnye, hogy a lista utólag bővíthető. Ha ki szeretnénk egészíteni egy tétellel, nyugodtan írjuk bele. (Tegyük a kurzort az előző sor végére, nyomjuk meg az Enter billentyűt, és az új sor elején már ott áll a betoldott tétel sorszáma.) Nem kell átírni a sorszámokat. Ezt a program automatikusan megteszi. Ennek előfeltétele, hogy az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Automatikus javítás parancsot, majd a megjelenő ablakban aktiváljuk az AutoFormázás beíráskor, majd az AutoFormázás fület. A két tábla Alkalmazás beíráskor, illetve Beírás szektoraiban érvényesítsük az Automatikus számozott listákra, valamint a Címsorokra utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. (A Word által biztosított automatizmusok minél szélesebb körű használhatósága érdekében célszerű a két szektor összes utasítását aktiválni. Ez esetben a formátum automatikus ismétlődése kiterjed a listákra, táblázatokra, szegélyekre, sőt a stílusokra is.) Ha törölni kívánunk egy tételt, jelöljük ki, és nyomjuk le a Backspace billentyűt. A szabályos sorrend ismét kialakul. Amennyiben két tételt össze akarunk vonni, még könnyebb dolgunk van. Tegyük a kurzort a második tétel elé, és nyomjuk le a Backspace billentyűt. A két tétel egybezáródik, és eltűnik a második tétel sorszáma.
c)
Különleges sorszámozási igény esetén formázzuk az elrendezést. (Ezt csak egyszer kell megtenni, mert a program rögzíti a beállításokat, és legközelebb önmagától elvégzi a formázást.) Először jelöljük ki az egész sorszámozandó szövegmezt, majd hívjuk elő ismét a Felsorolás és számozás ablakot. Aktiváljuk a Számozott fület, és a feltáruló táblán jelöljük ki az igényeinknek megfelelő sorszámozó sablont, majd nyomjuk meg a Testreszabás gombot. A megnyíló Számozott lista beállításai ablakban beállíthatjuk a Számformátumot, a Számozás módját, és a Kezdő sorszámot. (Előfordulhat, hogy a lista egy előző folytatása, ezért az első tétel nem 1-el kezdődik.) Ezután állítsuk be a sorszámok elhelyezkedését a Szám helyzete, az Igazítás és Behúzás kijelölősávokkal. A pontos helyérték érdekében célszerű a Jobbra zárt formát választani. Ha azt szeretnénk, hogy a sorszámok kezdete megegyezzen a szöveges szakaszok kezdetével, akkor egyjegyű számoknál (1-től 9-ig) 0,3 cm-re, kétjegyűeknél (1-től 99-ig) 0,5 cm-re, míg háromjegyűeknél (1-től 999-ig) 0,7 cm-re állítsuk az Igazítás kijelölősávot. A Behúzás kijelölősávval a sorszámok és a tételek kezdete közötti távolságot lehet beállítani. Ha azt akarjuk, hogy szorosan kövessék egymást, egyjegyű számoknál 0,4 cmt, kétjegyűeknél 0,6 cm-t, míg háromjegyűeknél 0,8 cm-t állítsunk be. Végül mindkét ablakon nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően már nem kell előhívni a beállító ablakokat.
d)
Amennyiben nem kívánunk változtatni a sorszámozás módján, kijelölés után csak rá kell kattintani a Formázó eszköztár Számozás ikonjára. A Számozás és Felsorolás ikonok mindig a legutolsó beállítás szerint működnek. A korábbi beállítások csak akkor jelennek meg maradéktalanul, ha a lista nem tartalmaz Első sor behúzást. Ezt előzőleg el kell távolítani a szövegrészből, vagy kétszer kell rákattintani a Formázó eszköztár Számozás ikonjára. (Előtte állítsuk a kurzort az átalakítandó szakaszba. Az első kattintás megszünteti a bekezdés formázását, a második pedig újraformázza a beállításnak megfelelően.) A későbbiekben tárgyalásra kerülő többszintű sablonok alkalmazása esetén is előfordul, hogy nem megfelelő formában történik a sorszámozás. Ilyenkor ismét kattintsunk rá Számozás ikonra. Erre a kijelölt listában megszűnik a sorszámozás. Újból rákattintva már a megfelelő minta szerint hajtja végre a feladatot. (Itt az első kattintás a Nincs sablont aktiválja, majd a második kattintás érvényesíti az utoljára beállított sablont. Ha az utoljára használt sablon többszintes, és egyszintes, számozott sablonra van szükségünk, akkor meg kell nyitnunk a Felsorolás és számozás ablakot, és ki kell kiválasztanunk az alkalmazni kívánt sablont.)
51
e)
A sorszámok szokványos szövegszerkesztési eszközökkel nem jelölhetők ki, és nem módosíthatók. Ezért ha valamelyik vastagsága megváltozna, jelöljük ki az egész szakaszt, majd ismét hívjuk elő a Számozott lista beállításai ablakot. Kattintsunk a Számozott fülre, és a feltáruló táblán jelöljük ki a korábban alkalmazott sablont, majd nyomjuk meg a Testreszabás gombot. A tovább nyíló ablakban kattintsunk a Betűtípus gombra. Az újonnan nyíló ablakban aktiváljuk a Betűtípus fület, és a feltáruló tábla Betűstílus kijelölősávjába állítsuk be az alkalmazni kívánt betűvastagságot. Ha az egyes tételeket innen-onnan szedtük össze, érdemes beállítani a Betűtípust és Méretet is, hogy ne legyen semmi eltérés a sorszámok között. Végül mindkét ablakon nyomjuk meg az OK gombot.
f)
A Többszintű fül aktiválása után különleges (írásjelekkel, szimbólumokkal kiegészített) sorszámokat is használhatunk a szövegmezőben. Amennyiben a feltáruló sablonok egyike sem felel meg nekünk, kattintsunk a Testreszabás gombra, és alakítsunk ki magunknak egy új sablont. (Előtte jelöljük ki azt, amelyiket módosítani akarjuk.) A feltáruló párbeszédablak Szint kijelölősávban aktiváljuk az 1-es szintet, majd a Számozás kijelölősávba állítsuk be az alkalmazni kívánt számozási, illetve jelölési módot. Utána a Számformátum kijelölősávba írjuk be azt az írásjelet, szimbólumot, amit a sorszámok után látni szeretnénk (pl. pontot, vesszőt, zárójelet). Végül a Kezdő sorszám kijelölősávba állítsuk be az induló sorszámot, betűt. Az ily módon kialakított sorszámozási forma a Minta szektor első szintjén látható. Ha számok helyett betűket használunk, akkor a Szám helyzete kijelölősávban előnyösebb a Balra zárt kivitelt beállítani. Ebben az esetben az Igazítás kijelölősávba 0 cm-t írjunk, a Behúzás mértékét pedig a választott szimbólumtól függően alakítsuk. (Egy-két karakteres sorszámok, és Első sor valamint Függő behúzás alkalmazása esetén az ideális érték: 1,2 cm. Az eredményt könnyen szemügyre vehetjük, mert ezzel a sorszámozási móddal készült ez a rovat.)
g)
A Betűtípus gomb megnyomása után itt szintén beállíthatjuk a sorszámjelölő karakterek típusát, vastagságát, méretét. Amennyiben több lista is van a szövegben, nyomjuk meg az Egyebek gombot, és a megnyúló ablak Hatókör kijelölősávjába állítsuk be a Kijelölt szöveg utasítást, különben a program az összes listát folyamatos sorszámmal látja el. (Az éppen aktuális listát előzőleg ki kell jelölni.) A lenyitott tábla Stílushoz rendelés kijelölősávjába beállíthatunk egy korábban kialakított stílust is. Ebben az esetben a sorszámozott lista felveszi ennek a stílusnak a formajegyeit. A Számozás után kijelölősávban az előbbinél egyszerűbb módon állíthatunk be hézagot a sorszám és a szövegállomány között. A Szóköz utasítás kijelölésekor, egy karakternyi hézag képződik a sorszám után, míg a Tab karaktert utasítás beállításakor a hézag egy tabulátor távolságnyi lesz. (Ez program szerinti beállításban 1,25 cm, ami a Tabulátorok ablak Alapérték kijelölősávjában tetszőleges értékre változtatható.) Ennél a sorszámozási módnál lehetőség van sorszámos megszakítására, és listán belüli újrakezdésére is. Jelöljük ki az átszámozandó szakaszt, és a Felsorolás és számozás ablak alján adjuk ki a Számozás elölről utasítást.
h)
Ha itt is szeretnénk az első sort behúzatni, jelöljük ki a számozott listát, majd a Formátum menüben aktiváljuk a Bekezdés parancsot, és a Behúzás szektor Típusa kijelölősávjában adjuk ki a Függő utasítást. A Mértéke kijelölősáv mutatja a behúzás jelenlegi értékét. Ezt kell csökkenteni, hogy a kívánt forma előálljon. A Függő behúzást olyan mértékűre állítsuk, mint amilyen a sorszámozatlan szakaszok Első sor behúzása. (Egy-két karakterből álló sorszámoknál a 0,5 cm-es Első sor behúzáshoz 0,7 cm-es Függő behúzást célszerű alkalmazni.) Gyakori használat esetén érdemes az első sor behúzását lehetővé tevő Bekezdés ikont kitenni a Formázó eszköztárba. (Lásd a Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 3. ábráján. A Formátum kategóriából történő áthúzási módja az Eszköztárak Word programban című rovatban található.) A sorszámozandó szakaszok kijelölésénél ne engedjük a fekete jelölő sávot ráfutni a következő szakasz tetejére. Ettől a kettő összekapcsolódik, amitől megzavarodik a sorszámozó program. Gyakori probléma még, hogy nem tudunk kilépni a sorszámozott tartományból. Az Enter billentyű lenyomásakor a program a következő szakasz kezdetét is ellátja sorszámmal. Ennek a helyzetnek a megszüntetése érdekében nyomjuk meg még egyszer 52
az Enter billentyűt. Erre a nemkívánatos sorszám eltűnik, és folytathatjuk a munkát. Ha a sorszámozatlan szakaszt közvetlenül a sorszámozott alá kívánjuk helyezni, tegyük a kurzort eléje, és léptessük vissza a Backspace billentyűvel. Ekkor már nem kap újra sorszámot. A sorszámozott listából való kilépés, a normál szövegírásra való áttérés azonban sortöréssel oldható meg legegyszerűbben. A Ctrl + Shift billentyűkombináció alkalmazása után nem keletkezik újabb sorszám, illetve tételjel. i)
A sorszámozásnak, illetve különböző szimbólumokkal történő tételezésnek ezek a módjai szinte minden szövegben előfordulnak. (Az egyes sorok tételezésére, egymástól való elkülönítésére használható szimbólumok a Felsorolás és számozás ablak Felsorolás fülére kattintva tárulnak fel.) Műszaki leírásokban és jogi iratokban gyakori igény a többszintű sorszámozás is, ami azt jelenti, hogy egy-egy sorszámon belül altételeket alakítanak ki, amelyeket szintén megszámoznak. Az sem ritka, hogy az egyes altételeket betűkkel jelölik. Így pl. a 3. tételnek lehetnek a, b, és c, altételei, és csak ezután következik a 4. tétel. Tudományos értekezésekben az egyes altételek is további tételekre tagozódnak. Ez esetben a különálló szakaszokra osztást szimbólumokkal is végezhetik. A Word messzemenően támogatja ezt a fajta sorszámozást is. Ebben a programban egyszerre kilenc altételt alakíthatunk ki, és használhatunk ugyanabban a listában. A szintek beállítását a Többszintű lista beállításai táblán kell végrehajtani. Az 1 szint előzőekben ismertetett beállítása után jelöljük ki a 2 szintet, és végezzük el ugyanazokat lépéseket. Ezt az eljárást folytassuk addig a szintig, ahány altételre van szükségünk. Itt az Előző szintből kijelölősáv lehetővé teszi két szint sorszámainak összevonását is. Erre akkor van szükség, amikor az egyértelműség érdekében az altételekben meg akarjuk őrizni a főtétel sorszámát, illetve jelét. Az előbbi példánál maradva ebben az esetben az a, b, és c, altételek így alakulnak: a(3), b(3) és c(3). A félreérthetőség elkerülésére célszerű a főtétel sorszámait a Számformátum kijelölősávban célszerű zárójelbe tenni. (Az egyes karakterek között a nyíl alakú kurzormozgató billentyűkkel tudunk a legkönnyebben lépegetni.) Végül mindkét táblán nyomjuk meg az OK gombot.
j)
Az ily módon formázott altételek alkalmazása rendkívül egyszerű. Tegyük a kurzort az altétellé lefokozott sor elé, és a Formázó eszköztárba kattintsunk a Behúzás növelése gombra. Erre a kijelölt sor felveszi a 2. szinten kialakított formajegyeket. Ha a 3. szintre akarunk eljutni, még egyszer kattintsunk erre a gombra. Így eljuthatunk egészen a 9. szintig. Visszafelé a Behúzás csökkentése gombbal közlekedhetünk a szintek között. A listában való könnyebb tájékozódás érdekében az altételek sorszámozását ajánlatos legalább 0,5 centiméterrel beljebb kezdeni. (Ezt a távolságot az Igazítás kijelölősávban állíthatjuk be.) Az altételek ugyanúgy viselkednek, mint a főtételek. Utólagos bővítés esetén állítsuk a kurzort az előző tétel végére, majd nyomjuk meg az Enter billentyűt. Máris megjelenik a következő altétel sorszáma, az alatta levőké pedig eggyel nagyobb lesz. A felesleges altétel kijelölése és törlése után szintén rendeződnek a sorszámok. Ezek a változások nem érintik a főtételek sorszámait. A következő főtétel után az altételek sorszáma elölről kezdődik. Ennek előfeltétele, hogy a Többszintű lista beállításai ablakban a Magasabb szint után újraszámozás utasítás érvényesítve legyen. A Jogi stílusú számozás utasítás érvényesítése esetén a Számozás kijelölősáv inaktívvá válik, és a többszintű listában kizárólag arab számjegyű sorszámok jelennek meg, különböző írásjelekkel megkülönböztetve.
k)
Szerződésekben, jogilag kötelező érvényű nyilatkozatokban szükség lehet soron belüli sorszámokra is. (Pl: A kölcsönt felvevő köteles igazolni a banknak, hogy (I) nincs köztartozása, (II) rendszeres havi jövedelemmel rendelkezik, és (III) a mellékelt adatlapot a valóságnak megfelelően töltötte ki.) Ezt a fajta sorszámozást az előbbi módon nem lehet megoldani, mert az erre a célra szolgáló program csak önálló bekezdéseket, vagyis Enter-rel kialakított sorokat képes sorszámmal ellátni. Egy bekezdésen belül kizárólag mezőkkel lehet több sorszámot kialakítani. Állítsuk a kurzort az első sorszám helyére, majd a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Mező parancsot. Utána a Kategóriák szektorban jelöljük ki a Számozás, a Mezőnevek szektorban pedig a ListNum tételt, majd nyomjuk meg az OK 53
gombot. Ha a jelölés módja nem felel meg nekünk, hagyjuk a kurzort a mező után, és a Formázó eszköztárban nyomjuk meg a Behúzás növelése gombot. Erre az (I) átalakul a-ra. Ha ez sem jó, nyomkodjuk tovább a Behúzás növelése, illetve Behúzás csökkentése gombokat, amíg a megfelelő formát megtaláljuk. Ezt követően alakítsuk ki a többi sorszámot. (A továbbiakban már nem kell formátumválasztással bajlódni, mert az előzőleg beállított jelölési mód folytatódni fog.) Tulajdonképpen ezt a fajta sorszámozást a szokásos szövegszerkesztési módszerekkel is megvalósíthatnánk, de ez nem lenne élő. Kiegészítés, egy újabb követelmény beszúrása esetén nem frissülne fel magától. A beszúrt tétel utáni sorszámokat egyenként kellene felülírnunk az új helyzetnek megfelelően. l)
Rendszeres használat esetén a ListNum mező kiváltásához szükséges gombot érdemes kihúzni az eszköztárakba. Így nem kell folyton előrángatni a Beszúrás menüből, csak rá kell kattintani. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Testreszabás parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Parancsok fület, és a feltáruló tábla Kategóriák szektorában jelöljük ki a Beszúrás tételt. Utána a Menüparancsok szektorban keressük meg a ListNum mező beszúrása ikont, és húzzuk ki valamelyik eszköztárba. (Az eszköztárak kiegészítésének részletes módját lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban.) A Testreszabás ablakkal billentyűparancsot is rendelhetünk a ListNum mező beszúrásához.
m)
Ha nagyon belebonyolódtunk a különböző formázásokba, vagy elrontottuk az egészet, térjünk vissza a kiindulás helyzethez, és kezdjük újra. A Felsorolás és számozás ablakban jelöljük ki az elrontott sablont, és nyomjuk meg az Alaphelyzet gombot. Ekkor megjelenik egy ablak, amely megkérdezi, hogy: Valóban visszaállítja az alapértelmezett beállításokat erre a tételre? Az Igen gombra kattintva megjelenik a programozók által készített alapsablon. Mellesleg a 2 ×7 db alapsablon az esetek többségében kielégíti az igényeket. A fenti beállításokra csak különleges követelmények, többszintű lista létrehozása esetén van szükség, melynek létrehozása sok munkát igényel. Ha sikerül egy megfelelőt kialakítani, nem kell a beállítási paramétereit megjegyezni, és a következő alkalommal újra elvégezni a hosszadalmas műveletet. A sorszámozás módja ugyanis szintén felvehető stílusként. Ezt követően már csak ki kell jelölni a sorszámozandó szövegrészt, kiválasztani a megfelelő stílust, és rákattintani.
n)
A már kialakított formajegyek stílusként való felvétele nem nehéz. Jelöljük ki a megfelelő módon sorszámozott szövegrészt, majd nyissuk le a Formátum menüt, és adjuk ki a Stílusok parancsot. A megjelenő ablakban nyomjuk meg az Új stílus gombot. A tovább nyíló ablakban Név kijelölősávjában megjelenik a következő szabad stílusnév (pl. Stílus 3). Ha ez nem felel meg nekünk, adhatunk neki más sorszámot vagy nevet is a Stílus 1 és a Stílus 2 kivételével, mert ezek már foglaltak. Utána a Mit vegyen alapul kijelölősávba állítsuk be a (nincs stílus) utasítást. A Következő bekezdés kijelölősávba a Név kijelölősávba beírt nevet állítsuk be. (Erre a lista kiegészítéséhez van szükség. Ez biztosítja, hogy a betoldott tétel ugyanolyan stílusú legyen, mint a többi.) Ezt követően nyomjuk meg a Formátum gombot, és a Betűtípus, Bekezdés, valamint Számozás parancsokkal megnyitható ablakokban állítsuk be a sorszámozás előzőleg kikísérletezett paramétereit. Végül érvényesítsük a Bekerül a sablonba utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot.
o)
A Stílus ablak Alkalmaz gombjára kattintva láthatjuk az eredményt. (Ha elrontottuk, nyomjuk meg rajta a Módosítás gombot, és a tovább nyitott ablakokban korrigáljuk a hibát.) A helyes sorszámozási mód kialakítása után minden dokumentum számára hozzáférhetővé válik ez a stílus, már csak alkalmazni kell. A Kellékek mappában található Dot1.dot sablon tartalmazza a két leggyakrabban használt többlépcsős sorszámozó stílust. Ezeket a Szervező ablakkal át is másolhatjuk a saját dokumentumunkba, illetve a globális sablonunkba. Ezáltal mentesülünk a sorszámozás kikísérletezésével, valamint a stílusfelvétellel járó fáradságtól. Ha nem felel meg nekünk teljes mértékben, az előbbiek szerint könnyen módosíthatjuk. (A Szervező ablak előhívási és kezelési módja a Stílusok használata Word programban című rovatban található. A sablon megnyitásakor megjelenő figyelmeztető táblától nem kell 54
megijedni. A fájl nem makrókat, hanem egyéni beállításokat tartalmaz. Megnyitás makrók nélkül gombra kattintva is elindítható. Az Ilyen esetekben mindig jelenjen meg ez a panel utasítást ne érvénytelenítsük, mert ha a sablonnal készített dokumentumba később befészkeli magát egy makróvírus, nem kapunk róla figyelmeztetést.) p)
A gond csak az, hogy a sorszámozó stílusokat csupán egyszer lehet helyesen használni. A következő alkalommal az újabb szövegrész sorszámait az előző folyatásaként tünteti fel. Még akkor is, ha az előző a dokumentum elején, a másik pedig a végén van. Ez a hiba úgy szüntethető meg, hogy kijelöljük a rosszul sorszámozott szakaszt, és a Formátum menüből előhívjuk a Felsorolás és számozás ablakot a már ismert módon. Nyomjuk meg a Testreszabás gombot, majd a tovább nyíló ablak Számformátum szektorának Kezdős sorszám kijelölősávját állítsuk át 1-es, vagy 01-es sorszámra, és nyomjuk meg az OK gombot. Erre helyreáll a rend, egymástól függetlenné válnak a sorszámozott szakaszok. Ennél egyszerűbb eljárás, hogy a Felsorolás és számozás ablakon aktiváljuk a Számozás elölről utasítást, majd megnyomjuk az OK gombot. Függő behúzás esetén előfordulhat, hogy a sorszámok rendezése közben elállítódik ez az érték is. Ekkor jelöljük ki újra a szövegrészt, és a Formátum menüben adjuk ki a Bekezdés parancsot, majd a tovább nyíló ablak Behúzás szektorának Mértéke kijelölősávjában állítsuk át a rossz értéket a megfelelőre (pl. 1,2-ről 0,7-re). (Ha nem emlékszünk a korábban beállított értékre, jelöljük ki az előző sorszámozott szövegrészt, és nézzük meg, hogy ott milyen érték áll a Függő kijelölősáv után.)
q)
A többszintes sorszámozással ellátott anyag utólagos javításánál, illetve újbóli megnyitásánál megesik, hogy elállítódnak a beállítások. Ezért a végén ellenőrizzük, hogy a sorszámok helyes sorrendben követik-e egymást. Ha nem, tegyük a kurzort a megváltozott sorszámú szakasz kezdetére, és nyomjuk meg a Backspace billentyűt. Erre a szakasz összekapcsolódik az előzővel. Ezt követően nyomjuk meg az Enter billentyűt. Ekkor ismét önállóvá válik, de most már helyes sorszámmal. Amennyiben több sorszám is megváltozott a listában, az elsőt alakítsuk át ily módon. Az utána következők maguktól rendeződnek. (A Word 2002 már nem hajlamos a sorszámok összezavarására.) Eltérő színű betűk alkalmazása esetén az is előfordulhat, hogy a sorszám, illetve a bekezdésjel is elszíneződik. Ezt a zavaró jelenséget úgy korrigálhatjuk a legegyszerűbben, hogy az utolsó fekete sorszámú tétel kezdetére helyezzük a kurzort, majd az előbbi módon összekapcsoljuk, és ismét szétválasztjuk a két tételt. Utána tegyük meg ugyanezt a felette levő elszíneződött tételekkel is. A szétválasztásuk során ismét fekete színű sorszámok jelennek meg előttük.
A Word-ben elkészített lista sorszámai megjelennek PageMaker-ben is. Átkonvertálás után azonban már nem viselkednek sorszámként. Bővítés esetén nem változnak meg. Egyenként kell kijelölni, és átírni őket. Valódi, élő lista csak a saját programjával készíthető. PageMaker 6.0-ban a sorszámozó program nem tartozik az alapprogramhoz. Szükség esetén a Bővítményekből (Plug-ins) kell letölteni, akárcsak a Fejléc és Lábléc, a HTML-átkódoló, az Iniciálé, a Kilövő vagy a Hasábozó programot. A Plug-ins egyébként a programcsomag része, nem kell külön megvenni. Csak azért nem építették bele, mert ezekre a funkciókra nem mindenkinek van szüksége, így nincs értelme terhelni vele winchestert. (Ezért olyan kis terjedelmű a PM6-os alapprogram az Office programcsomaghoz képest.) Ennek tudható be az is, hogy a PageMaker program sokkal stabilabb, megbízhatóbb, mint a Word. Itt nem fordulhat elő, hogy az anyag megnyitásakor összezavarodnak a sorszámok, vagy odébb ugrálnak a tabulált oszlopsorok. PageMaker-ben nincsenek rendszerösszeomlások sem, amelyek a Microsoft korábbi operációs rendszereinél, valamint a Windows MEnél szinte napirenden vannak.
55
Kisbetű-nagybetű váltás Előfordul, hogy a gyors gépelés során nem figyelünk a monitorra, és véletlenül megérintve a Caps Lock billentyűt a teljes szöveg nagybetűvel íródik. Ekkor nem kell az egészet újraírni. Jelöljük ki, majd kattintsunk a menüsor Formátum gombjára. A megnyíló ablakban adjuk ki a Kisbetű-nagybetű parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Kisbetűs utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A mondat, illetve a kijelölt szövegrész kisbetűssé válik. A mondatok kezdetét sem kell visszajavítani nagybetűkre, mert a program ezt is megteszi nekünk. Térjünk vissza az előbbi ablakra, és most a Mondatkezdő utasítást aktiváljuk. Az OK gomb megnyomása után minden mondat nagybetűvel fog kezdődni. Arra is mód van, hogy egy szót, mondatot nagybetűkkel átírva kiemeljünk a szövegmezőből. Jelöljük ki azokat a szavakat, amelyekre ily módon szeretnénk felhívni a figyelmet, majd az előbbi ablakban érvényesítsük a NAGYBETŰS utasítást. Ekkor a nagybetűk maradnak, a kisbetűk pedig nagyra változnak. A Szókezdő utasítás aktiválásakor minden egyes szó kezdő betűje válik naggyá. A Váltás/vÁLTÁS utasítás kiadásakor a kijelölt szövegrészben a kisbetűk naggyá, a nagybetűk pedig kicsivé válnak. Gyakori használat esetén érdemes a szöveges „Kisbetű-nagybetű” váltó ikont kitenni a Formázó eszköztárba. (A Formátum kategóriából történő áthúzási módját lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban.) Használati módja rendkívül egyszerű. Az ikonra kattintva a kijelölt szövegrész kisbetűsről nagybetűsre, vagy nagybetűsről kisbetűsre vált. Még egyszer rákattintva a mondatkezdő kisbetű is nagyra vált. (Ha szavakra kattintunk kétszer, azok kezdete válik nagybetűssé.) (Több szó átalakítása esetén nem kell egyenként kijelölni őket. Amennyiben a szavak végén nincs pont, a program a kijelölt szövegállományt nem mondatnak, hanem szavak halmazának tekinti, és minden szó kezdetét nagybetűsre változtatja.) Harmadik rákattintás után minden karakter nagybetűs lesz. Ez a funkció a Shift + F3 billentyűkombinációval is kiváltható. Ha csak egy-egy betűt, vagy a szó kezdőbetűjét kell nagybetűsre változtatni, nem kell az egér szorongatásával ideoda igazgatva kijelölni. Állítsuk utána a kurzort, és kattintsunk az eszköztárba kihúzott ikonra.
Különleges betűk alkalmazása 01)
Az igényes szöveg többféle betűtípusból épül fel. Más betűkkel szedik a törzsszöveget, mással a táblázatokat, és mással a címlapot. Különösen az ábrákkal, képekkel tarkított oldalak követelik meg a tartalomhoz illő betűtípust. Ennek semmi akadálya sincs, mivel minden szövegfeldolgozó program tartalmaz szokványostól eltérő betűtípusokat. A Word és Excel programokban a betűtípusváltás a Formázó eszköztár Betűtípus kijelölősávjával végezhető el. Alaphelyzetben az éppen alkalmazott betűtípus neve látható benne. A jobb szélén levő, lefelé mutató nyílra kattintva lenyílik a betűtípusokat tartalmazó lista. Az elején azok a betűtípusok találhatók, amelyek a dokumentumban fel lettek használva. Így ismételt alkalmazásuk esetén nem kell őket a sokszor meglehetősen terjedelmes listában keresgetni. Csak rájuk kell kattintani a lista elején. Új betűtípus keresése esetén a lista oldalán található gördítősáv segítségével végignézhetjük a választékot, és kijelölhetjük a számunkra megfelelőt.
02)
A neve alapján azonban nem tudjuk eldönteni, hogy melyik lenne számunkra a legalkalmasabb. Ehhez ki kell jelölni az érintett szövegrészt, és a betűtípusok váltogatásával már könnyen ellenőrizhetjük a környezetbe való beilleszkedését. (A biztonság kedvéért előtte mentsük el az anyagot.) Az Office XP használói előnyösebb helyzetben vannak, mert ezekben a programokban a lenyitott betűtípuslistában az egyes betűfajták neve abban a stílusban van feltüntetve, ahogy a szövegben megjelennek. Így ránézésre is könnyen kiválaszthatjuk a nekünk megfelelőt. Az esetek többségében azonban a betűtípusváltás önmagában nem elégíti ki az igényeinket. Ha formára meg is felelnének nekünk az új karakterek, szokványostól eltérő vastagságuk, magasságuk miatt átalakításra szorulnak. 56
03)
Néha a betűforma megváltoztatására is szükség van. Ezt meglehetősen körülményes a szövegmezőben megtenni. Arról nem is szólva, hogy utána mindent vissza kell alakítani. Erre azonban nincs szükség, mert ezt a célt szolgálja a Betűtípus ablak, amely a Formátum menügombbal és a Betűtípus paranccsal hívható elő. (Először jelöljük ki az átalakítandó címet, szakaszt.) A Betűtípus fül aktiválása után feltáruló táblán pillanatok alatt áttekinthetjük a teljes választékot, és kedvünkre változtathatunk rajta. (A betűtáblákat ne az egérkurzorral kijelölve váltogassuk, mert az ablakkeret aljára érve fel kell tolni a listát a tetejére. Használjuk a klaviatúra lefelé mutató ( billentyűjét a lépegetéshez.) A színeket is könnyen változtathatjuk, és mód van a különleges kialakítások (árnyékolt, körvonalas, domború, vésett) gyors kipróbálására. Ha a Betűtípus ablakot az OK gomb megnyomása nélkül bezárjuk, a próbálgatások semmilyen nyomot nem hagynak a szövegállományban.
04)
A Windows alapváltozata csupán három betűtípust tartalmazott (az Arial-t, a Courier-t, a Times-t és azok dőlt, s félkövér változatait). Az Office 97 szövegszerkesztő programban a teljes betűkészlet-választék már megközelíti a 80-at. (Ezek száma később sem emelkedett jelentős mértékben. A jelenleg legfejlettebb Office XP Professional is csupán 86 betűtáblát tartalmaz kb. háromtucatnyi betűcsaládban.) A teljes választék (normál, félkövér és kurzív változatok) a Windows operációs rendszer Fonts mappájában találhatók. Legegyszerűbben és legbiztonságosabban a Start menüben tekinthetjük meg a Beállítások paranccsal megjeleníthető Vezérlőpulton. A bal egérgombbal kattintsunk kétszer a Betűtípusok ikonra, és megnyíló ablakban tetszőleges elrendezésben tanulmányozhatjuk a listát. Az egyes betűtípusok nevére kattintva a formájukat is láthatjuk. Ebben a mappában kutatva arra is mód van, hogy a programmal hasonló betűtípusokat kerestessünk. Ezáltal még választékosabbá tehetjük a szövegállományt anélkül, hogy túlságosan „kiabáló” lenne. A keresés a Hasonlóság ikonra kattintva indítható el. Utána állítsuk be a kiváltandó betűtípust a Hasonló betűkészletek listája kijelölősávba. Ezt követően nincs szükség arra, hogy a teljes listát végigböngésszük, mert a program az elejére rakja a Nagyon hasonlókat, alájuk az Eléggé hasonlókat, és csak ezután következnek azok, amelyek nem hasonlítanak rá.
05)
Amennyiben a PageMaker kiadványszerkesztő programot is feltelepítjük a gépre, a betűtáblák, vagy ahogy a nyomdászok nevezik fontok száma kb. 240-re bővül. A CorelDRAW grafikus kiadványszerkesztő program feltelepítése esetén már hozzávetőleg 450 féle betűtípussal dolgozhatunk. Akinek ez is kevés lenne, CD-ROM-on vásárolhat még több ezer különleges betűkészletet. (Jelenleg több mint 30 ezer betűtípust használnak szerte a világon.) Erre azért érdemes felhívni a figyelmet, mert az utólag bevitt betűtípusok beépülnek az operációs rendszerbe. Ennélfogva a különleges programok betűválasztéka a Word, valamint az Excel és más programok számára is elérhetővé válnak.
06)
A CD-lemezről vagy flopiról történő telepítés céljára egy külön párbeszédablak szolgál, amely a Start menüben érhető el. Lenyitása után adjuk ki a Vezérlőpult parancsot. A tovább nyíló ablakban kattintsunk kétszer a Betűtípusok ikonra. Erre megnyílik a Windows Fonts mappája. Ha bővíteni akarjuk a betűkészletét, nyissuk le a Fájl menüt, és adjuk ki az Új betűkészlet telepítése parancsot. Megjelenik a Betűkészlet hozzáadása párbeszédablak. Ebben a Meghajtók és a Mappák szektorban jelöljük ki a feltelepítendő betűkészlet helyét a merevlemezen. Aktiváljuk A betűkészletek a Fonts mappába kerüljenek utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően az új betűkészlet megjelenik a Windows Fonts mappájában, és minden Microsoft program, valamint a Windows-ra támaszkodó más programok számára rendelkezésre áll. (Az ingyenes szövegszerkesztő programok is a Windows betűkészletét használják. Csak a komolyabb szövegszerkesztő-, valamint a kiadványszerkesztő programoknak vannak saját fontjaik. Ezek a program feltelepítésekor automatikusan betöltődnek a Windows Fonts mappájába, így nincs velük gond. Az alkalmazásuk során azonban adódhatnak problémák, mert az MS Word nem biztos, hogy használni tudja őket.
57
07)
Nem érdemes azonban a beszerzett fontkészlet teljes állományát átmásolni, mert a túl sok betűtípus kezelése lelassítja a programot. A több száz betűtábla között mi is nehezen találjuk meg azt a néhány tucatnyit, melyet rendszeresen használunk. Csak azokat vegyük át, amelyeket használni kívánunk. Ha csak néhány betűtáblát akarunk betölteni, jelöljük ki a Betűkészletek listában, és az OK gombra kattintva küldjük a Fonts mappába. Több tucatnyi betűtábla betöltése esetén ez a módszer meglehetősen hosszadalmas. Ilyenkor kicsinyítsük le, és helyezzük egymás mellé a Fonts mappa, valamint a CD-ROM, illetve flopimeghajtó ablakait, és a Shift vagy a Ctrl billentyű nyomva tartása mellett kijelölt betűtáblákat húzzuk át. Jobban járunk azonban, ha lenyitjuk a két ablak Szerkesztés menüjét, és a Másolás, valamint a Beillesztés parancsaival töltjük be. Ez esetben ugyanis nem azt kérdezi a Windows, hogy lecserélje-e a már létező betűtáblákat, hanem közli, hogy ilyen betűtábla már van. Ennélfogva a betöltést csak akkor tudja végrehajtani, ha a régi verziót töröljük. Ezt az alábbiakban ismertetendő okok miatt a saját érdekünkben ne tegyük meg. Ily módon megőrizhetjük a sokoldalúan használható True Type fontjainkat, nem fordulhat elő téves csere. Amennyiben a saját Fonts mappánkból szeretnénk betűtáblákat kimásolni, ugyanígy kell eljárni. A Fonts mappa tartalmának bővítése, selejtezése esetén nem kell újraindítani a Windows-t. Betöltése után az új betűtípus azonnal használható.
08)
Aki dolgozott már közösségi, intézményi gépeken, gyakran tapasztalja, hogy nem lehet rajtuk semmilyen szoftvert, részprogramot érintő műveletet végrehajtani. A rendszergazda engedélye nélkül, jelszó hiányában még a Fonts mappából sem enged betűtáblákat kimásolni. Ennek ellenére itt sem reménytelen a helyzet. Ne a Szerkesztés menü Másolás parancsát használjuk erre a célra. A bal egérgombbal történő áthúzás sem vezet eredményre. A kiválasztott betűtáblát a jobb egérgombbal húzzuk át az A- vagy az E-meghajtó ablakába, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Másolás ide parancsot. A Vágólap megkerülésével történő másolás ellen egyetlen program sem tud védekezni. Ha ezt megtiltanák, a programmal készített dokumentumok, fájlok másolása, lemezre küldése is lehetetlenné válna.
09)
Ellenőrizetlen forrásból származó (pl. Internetről) letöltött betűtáblák esetén előfordulhat, hogy a korábban használt betűtáblákból eltűnnek az ékezetes karakterek, és helyettük kis téglalapok jelennek meg, vagy a hosszú ékezetek megváltoznak (pl. az ő betűből ô vagy õ, az ű-ből pedig û lesz). Ennek oka a különböző szabványhoz igazodó betűkészítési módszer. Mivel a csere csak a mi engedélyünkkel történhet meg, a betöltésnél gondosan járjunk el. Ha a betűtáblák kiegészítése közben megjelenik egy ablak, amely közli velünk, hogy valamelyik betűtípus már megvan a Fonts mappában, akkor ne engedjük felülírni. A Nem gombot nyomjuk meg, és akkor megmarad a magyarosított Office garantáltan CE típusú betűtáblája. Megesik, hogy csak utólag jövünk rá, hogy a betűtípusok kiegészítése során nem figyeltünk eléggé, és az Office az újakat nem képes kezelni. Ilyenkor a Windows programlemezről másoljuk be az eredeti típusú betűtáblákat a Fonts mappába, és ez a probléma megszűnik. (Ez a kellemetlenség könnyen elkerülhető, ha az előző szakaszban leírt módon a Szerkesztés menü Másolás és Beillesztés parancsaival töltjük be a betűtáblákat.)
10)
Az is előfordulhat, hogy ugyanazok a betűtáblák még egyszer megjelennek a gyűjteményünkben. Ez az eltérő elnevezésre vezethető vissza. Amennyiben a betűtípus neve akár egyetlen karakterben eltér a meglevőtől, a program nem kérdez rá, hogy bemásolhatja-e. Már a CE jelzés hiánya is elegendő eltérés ahhoz, hogy az angol ábécés betűtáblák is megjelenjenek az általunk használt közép-európai mellett. Ha a CE jelzés nincs feltüntetve, és megnyitás után mindkettőben látszanak az ő és ű betűk, akkor a terjedelme alapján tudjuk eldönteni, hogy melyik volt az eredeti. A különböző programok által maradéktalanul megjelenített, CE változatot is tartalmazó betűtábla mérete kb. kétszerese a másik szabvány szerint kidolgozottnak. Akkor sem érdemes a kisebb terjedelműt megtartani, ha Word-ben láthatók az ő és ű betűk. PageMaker-ben vagy más utólag feltelepített társprogramban ugyanis nem fognak megjelenni. A Windows eredeti betűkészlete viszont minden programban maradéktalanul használható. A PageMaker program is képes alkalmazni őket. (De csak akkor, ha megtalálható benne a 58
CE kódlap is.) Ennek az univerzális használhatóságnak tudható be a betűtáblák nagy terjedelme. (Attól olyan nagy, hogy több kódlapot tartalmaz. Ezek egyike eredményezi a közép-európai karakterek megjelenítéséhez szükséges CE betűkészletet. A másik kódlap a Jegyzettömbben és a WorPad-ben való helyes megjelenítést, és a Type1 betűtípusként való funkcionálását teszi lehetővé.) Ha tehát két azonos tartalmú betűtáblával rendelkezünk, akkor helytakarékossági okokból ne a nagyobb terjedelműt dobjuk el, mert a kisebb helyet foglalóval rosszul járunk. 11)
Ennél is nagyobb zavart okoz a pontokból összetevődő, és a vektorgrafikus betűtípusok keveredése. Kis betűméret esetén nem lehet jól megkülönböztetni a két betűfajtát egymástól. A különbség csak nagyítás esetén nyilvánul meg, amikor a pontmátrixos betűk egyre raszteresebbek, és egyenetlen szélűek lesznek. Ha nem akarjuk kitenni magunkat ennek a meglepetésnek, akkor nyissuk le a Fonts mappa Nézet menüjét, és adjuk ki a Mappa beállításai parancsot. A megjelenő ablakban aktiváljuk a Csak a True Type betűkészlet használata utasítást. Az OK gomb megnyomása után a program kizárólag a TT jelzésű Unicode szabványú betűket alkalmazza. Nyomtatásnál sem fog hibát okozni a betűtípusok keveredése, ha a nyomtató tulajdonságainál is beállítjuk a True Type megszorítást. A Fájl menü lenyitása után adjuk ki a Nyomtatás parancsot. A tovább nyíló ablakban nyomjuk meg a Tulajdonságok gombot, majd a nyomtató beállító ablakában aktiváljuk a Betűtípus fület. A feltáruló táblán érvényesítsük a Mindig True Type használata utasítást, majd kattintsunk az OK gombra.
12)
A Windows XP és Office XP programokban már nem használnak True Type betűtípusokat. A Microsoft legújabb programjaiban az Adobe céggel közösen kifejlesztett O-jelű Open Type betűtáblák találhatók. Az Open Type betűk formailag semmiben sem különböznek az TTfontoktól. Csupán a ligatúráknak nevezett ikerbetűk-, a törtek-, a kiskapitális betűk- és a repülő ékezetek kialakítása tökéletesedett.) A további feldolgozás szempontjából a Microsoft-Adobe együttműködés eredménye azt lett, hogy az OpenType betűtípusok kifelé TrueType-ként viselkednek, de belül tartalmaznak egy Type1 kódtáblát is. Ez lehetővé teszi, hogy PostScript fontok Unicode-kódolással készüljenek. A PostScript Type1 formátum ugyanis alapvetően kizárja az Unicode-kódolást. Az OpenType betűtáblák közül továbbra sem használható mindegyik az Adobe programokban. Az Open Type betűtáblák ő és ű betűi nem jelennek meg PageMaker 6.0 vagy PageMaker 6.5 programokban. Ez alól csak a CE-kódlappal rendelkező változatok mentesek. Ez a jelölés nem biztos, hogy látható a Word, illetve az Excel programok Betűtípus kijelölősávjában, de a PageMaker és a többi Adobe program betűtípuslistájában mindig megjelenik. A más programok által Fonts mappába telepített betűtáblák CE változatai azonban nem használhatók minden esetben ékezethelyesen. A Word viszont mindig megjeleníti ezek ő és ű betűit. Mellesleg a CorelDRAW képszerkesztő program betűkészletével nincsenek ilyen bajok. Ennek fontjai gond nélkül alkalmazhatók Word 97-ben is.
13)
A kiegészítés befejezése után nem árt átfésülni az állományt, egyenként megnyitni a betűtáblákat, és a nem használható vagy felesleges betűtípusokat kitörölni, hogy ne terheljék a Fonts mappát. Több száz betűtábla esetén ez meglehetősen hosszadalmas művelet. A PageMaker-t használók azonban jelentősen lerövidíthetik a válogatást, mivel ez a program táblázatba gyűjtve megmutatja, hogy a Windows betűtípusai közül melyeket hajlandó használni. Először nyissuk meg a Windows Fonts mappáját, és a Nézet menügomb Részletek parancsával rendezzük a betűtípusokat jól áttekinthető sorokba, majd küldjük a Tálcára. Utána nyissuk meg a PageMaker programot, és a Type menügombbal lenyitható ablakában adjuk ki a Font parancsot. Erre megjelenik a lista első része. Hozzuk fel mellé lekicsinyítve a Fonts mappát, és hasonlítsuk össze a benne levő betűtáblákkal. Írjuk fel azokat, amelyeket nem fogadta el. Amikor végeztünk az első táblával, mutassunk a kurzorral a jobb felső szélén látható kis nyílra. Erre megnyílik a következő tábla.
59
14)
Amikor a végére értünk, zárjuk be mindkét betűmappát, és ellenőrizzük, hogy a Word mit hajlandó a maradék listából elfogadni. (Nyissunk egy új dokumentumot, írjunk bele egy szót, jelöljük ki, és a Betűtípus kijelölősávba állítsuk be egymás után azokat a betűtáblákat, amelyeket a PageMaker nem tud kezelni.) Amelyik Word-ben megjelenik, húzzuk ki a listához. (Ha ő és ű betűket tartalmazó szót használunk a próbához, akkor azt is látni fogjuk, hogy a Word meg tudja-e jeleníteni ezeket a karaktereket.) Végül hozzuk fel újra a Windows Fonts mappáját a Tálcáról, és egyenként végignézve töröljük belőle azokat a betűtáblákat, melyek nem szerepelnek egyik listában sem. (Mellesleg vannak olyan segédprogramok, amelyek kimutatják, hogy a Windows mely betűtáblákat hajlandó elfogadni. Ezt a kb. 500 KB-nyi programot az ikonjánál fogva be kell húzni a Fonts mappába. Utána csak rá kell kattintani, és máris készít egy listát a Windows által kezelt betűtípusokról. A CD lemezen forgalmazott betűkészleteket minden esetben ellátják ezzel a kiegészítő programmal, így elkerülhetjük a rendszerbe nem illő betűtáblák feltelepítését.)
15)
A selejtezés során ne nyúljunk a .fon kiterjesztésű betűtáblákhoz. Se a Windows operációs rendszerben, se más programokban ne távolítsuk el őket. Ezek ugyanis rendszerbetűk. Ezekre a képpontokból felépülő bitmap betűtáblákra a képernyős megjelenítésnél van szükség, és ezeket használják a programok is a különböző szöveges üzenetekhez. Könnyen meg lehet különböztetni őket a többitől, mivel piros A betű látható rajtuk. Az MS Sans Serif betűtáblát a PageMaker program is használja. Ennek hiányában minden egyes dokumentum megnyitása előtt megjelenik a PANOSE fontkiváltó ablak, és megkérdezi, hogy mivel helyettesítse. (A mindig azonos méretben megjelenő rendszerbetűkhöz azért használnak bittérképes betűket, mert ezek szebben kirajzolódnak, jobban olvashatók. Ez azonban csak addig igaz, ameddig nem kezdik el nagyítani őket. Ez esetben vektoros kialakítású betűket kell használni, mert ezek széle nagyítás hatására nem csipkéződik. A Bézier görbékből kialakított betűk azonban nem olyan pontosak, finoman kirajzolódók, mint a pontmátrixból összetevődők. A vektoros betűk csak nagy méretben rajzolódnak ki tökéletesen. A pontmátrixszal történő betűképzés nem bírja ugyan a nagyítást, de az eszköztárak, menüablakok mindig azonos méretben jelennek meg, így ez a veszély nem fenyeget. 24-es méretig akár mi is alkalmazhatnánk, de a rendszerbetűk dokumentumokhoz való használatát nem engedi a program. Ennek oka egyszerű. Sokan nem tudják, hogy nagyíthatatlan, így az anyag későbbi méretnövelése estén kellemetlen meglepetésben lenne részük.) A Marlett True Type betűtáblához sem célszerű nyúlni, mert ez tartalmazza a párbeszédablakok szimbólumait (pl. a kis pipát és egyéb segédkaraktereket).
16)
Azért is célszerű időnként selejtezni, és helyet csinálni a szebb, tökéletesebb betűfajtáknak, mert valamennyi betűtípust egy kulcs tárolja a rendszerleíró adatbázisban. Egyik kulcs sem lehet nagyobb 64 KB-nál. Ez azt jelenti, hogy kb. 1000 darab fontnál a Windows megtelik. Kezelni sem lehetne ennél nagyobb betűkészletet, mivel a Fonts mappának a megnyitása hosszú percekig tartana. Nem is szólva a terjedelméről. Átlagosan 80 KB-nyi terjedelemmel számolva már az 1000 darabos betűkészlet is kb. 80 MB helyet foglal el a merevlemezen. A selejtezés során csak azokhoz a betűtáblákhoz ragaszkodjunk feltétlenül, amelyek ő és ű betűi az összes általunk használt programban megjelennek. Ezek ugyanis kincset érnek, és a későbbiek során jelentősen megkönnyítik a munkánkat. Nem szabad törölni a betűcsaládok kurzív és félkövér betűtábláit sem.
17)
Az igazán igényes betűkészlet nemcsak normál betűtáblából áll. Külön van egy betűtábla a normál, a normál-félkövér, a dőlt és a dőlt-félkövér betűknek is. A Windows képes arra, hogy a normál betűket megvastagítja, vagy megdöntse, de azt egy számolási eljárással teszi. Ennélfogva ezek a betűk nem lesznek tökéletesek. Ha szépen ívelt, gondosan vésett, formás karaktereket szeretnénk látni a félkövér és a dőlt változatok helyén is, ne távolítsuk el a betűcsaládok kapcsolódó betűtábláit. A benne található betűket ugyanis kézzel alakították ki hússzoros nagyításban, majd lekicsinyítve behelyezték a betűcsaládba. Ezért kontúrjuk egyenletessége össze sem hasonlítható a program által kreált betűváltozatokéval. Különösen hátrányos a programmal történő formázás a dőlt betűknél. A színvonalas karakterkészletben ugyanis az a és á betűk 60
formája nem egyezik meg. A metszett dőlt betűket tartalmazó táblákban zsinórírásban használt formájú a és á betűk találhatók, melyek formája jelentősen eltér az álló betűtáblában található nyomtatott változattól. A nyomtatott a és á betűk hanyatt döntése meglehetősen ronda, profi kiadványban ennek nincs helye. A metszett dőlt betűk vonalvezetése is más. A betűk legömbölyítése folytán a szövegmező hasonlít a kézíráshoz. A nyomdászok által kenyérszövegnek nevezett normál szövegmezőben tehát ne használjunk olyan betűtípust, amelynek nincs legalább négy betűtáblája (normál, normál-dőlt, félkövér, félkövér-dőlt). Ha nincs elég helyünk, és kénytelenek vagyunk a betűtáblák számát csökkenteni, a normál és a dőlt változatokat tartsuk meg, s a félkövér táblákat selejtezzük ki. Amennyiben módunkban áll, érdemes betölteni a betűcsaládok Narrow és Blk változatait is. A keskeny betűk apró, sűrű karakterek megjelenítésénél, olvashatóbbá tételénél jönnek majd jól. A nagyon kövér (Black) karakterek pedig címsorok kialakításánál, feltűnőbbé tételénél használhatók előnyösen. 18)
A felmerülő veszélyek ellenére célszerű minél több betűtáblát begyűjteni, mert ha kapunk egy dokumentumot, amely olyan betűtípust tartalmaz, amellyel mi ne rendelkezünk, a program nem képes megjeleníteni. Ilyenkor behelyettesíti egy hasonlóval. Ez azonban nem mindig nyeri el a tetszésünket. Ilyenkor más programokban az érintett szakaszokat egyenként ki kell jelölni, és átállítani az igényelt betűfajtára. Amennyiben a szövegszerkesztő program Csere funkciója kellően fejlett, lehetőséget ad a betűtípuscserére. Word-ben erre sincs szükség, pontosabban erre egy párbeszédablak áll rendelkezésünkre. Nyissuk le az Eszközök menü ablakát, és a Beállítások paranccsal előhívható ablakban aktiváljuk a Kompatibilitás fület. Utána nyomjuk meg a Betűtípus helyettesítése gombot. A megjelenő ablak Helyettesített betűtípusok szektorának bal oldalán láthatjuk a Hiányzó betűtípust. A jobb oldalon a program által ideiglenesen alkalmazott Helyettesítő betűtípus látható. Ha ez nem felel meg nekünk, az alatta levő kijelölősávban állítsuk be az általunk kívántat. A beállító táblák OK gombjainak megnyomása után megtörténik a betűtípuscsere.
19)
A betűtípuskiváltó funkció a kiadványszerkesztő programokban is megtalálható. PageMakerben az átállításhoz szükséges párbeszédablakok a File menüből hívható elő a Preferences paranccsal. A megjelenő ablakban nyomjuk meg a Map fonts gombot. A tovább nyíló ablakban kattintsunk az Exceptions gombra. A feltáruló Panose Font Matching Exceptions tábla bal oldalán látható a hiányzó betűtípus neve a Missing font tartományban. A Substituted font tartományban található a program által kiválasztott helyettesítő font. Ha ez nem felel meg nekünk, jelöljük ki, és nyomjuk meg a Remove gombot. Utána kattintsunk az Add, illetve az Edit gombra, és a megjelenő ablakokba írjuk be a hiányzó, és az általunk használni kívánt betűtípus nevét, majd nyomjuk meg az OK gombot. Az átállítást a többi ablakban is az OK gombok megnyomásával nyugtázzuk. A Panose Font Matching párbeszédablak Default font kijelölősávjába bejelölhetjük a hiányzó fontot, majd a Substitution tolerance lineáris szabályozó csúszkájával beállíthatjuk, hogy a program által ajánlott helyettesítő betűtípus mennyire hasonlítson az eredetire. Exact (pontos) irányba elmozdítva csak egy típust fog felajánlani. Loose (laza) irányba mozdítva egyre több betűfajtát ajánl nekünk, melyek között mi választhatjuk ki a számunkra megfelelőt.
20)
Ha a program nem találja a dokumentum által használt betűtípust a Windows Fonts mappájában, automatikusan megjelenik a Panose Font Matching Results betűtípushelyettesítő ablak. Ez esetben nem kell előhívni az előző párbeszédablakokat. Amennyiben nem felel meg nekünk a program által talált helyettesítő font, a Substituted font kijelölősávba állítsunk be egy másikat, és nyomjuk meg az OK gombot. Erre megjelenik egy üzenettábla, amely megkérdezi: Save changes to your matching exeptions file? Az Igen gombra kattintva az átállás megtörténik. Macintosh rendszerben a fontok neve, illetve írásmódja eltér a Windows-tól. A változás a Spellings gomb megnyomása után feltáruló táblán követhető. Az általunk beállított vagy a program által alkalmazott helyettesítő betűtípus neve zárójelben megjelenik az eredeti mellett a Betűtípus kijelölősávban. Így nem kerüli el figyelmünket a behelyettesítés, mint Word-ben.
61
21)
A PageMaker csak azokat a betűtípusokat képes maradéktalanul használni, amelyekre fel lett készítve. Hiába töltünk be a Windows Fonts mappájába sok száz új betűtáblát, a PM6-os program csak egy részüket, a Type1 típusúakat fogja elfogadni. (Eredeti helyükön a Type1 betűtáblát világoskék alapú lapikonnal jelölik, amelyen egy piros a betű látható.) Emiatt az eltérés miatt könnyen előfordulhat, hogy az általunk alkalmazott CE-jelű közép-európai betűtáblákból nem képes megjeleníteni az ő és az ű betűket. Ennek oka, hogy a Windows az Unicode szabvány szerint készült betűket, míg a PageMaker ezek Type1 átalakításait használja. A Type1 betűtáblák annyiban különböznek az Unicode szabványtól, hogy az ô és az û betűk ki lettek cserélve ő és ű karakterekre. A program honosítói így kerülték meg az eltérő kódolásból eredő problémákat. Amikor a PageMaker program az ő és ű helyett meg akarja jeleníteni a ô és az û betűket, ott is ő és ű karaktereket talál. (A magyar Type1 betűk lényegében nem mások, mint az ISO 8859-2 szabvány Latin-2 betűcsaládja, amely megegyezik az Unicode szabvány első két, 256 bájtos szeletével, némi csalással.)
22)
Visszakódolásnál azonban ebből az átalakításból bonyodalmak származnak. A Type1 betűkkel készített anyagot Word-be áttöltve a program megzavarodik. Nem tudja, hogy most mit is jelenítsen meg. Ezért úgy dönt, hogy semmit. Betesz az ő és ű betűk helyére egy kis téglalapot jelezve, hogy ezeket a karaktereket nem tudja értelmezni. Hasonló a helyzet más régebbi szövegszerkesztő programok által készített szövegállománnyal. Ennek oka, hogy a régi szabvány szerinti betűtáblákban a karakterek 0–255-ig terjedő kódszámokkal lettek ellátva. Az unikódos rendszerben azonban a magyar ő és ű betűk kódkiosztása a 255 feletti tartományba került, így a fejlettebb programok nem tudják helyesen olvasni a régi betűkészlettel írt szöveget. (Ez visszafelé is igaz. A Word 97-ben vagy Word 2002-ben készült dokumentum nem jelenik meg ékezethelyesen a Windows 95 által használt Word 6.0, vagy a még korábbi rendszerek Word 5.0, Word 5.1 nyelvén. Ezen azonban könnyen lehet segíteni. A Mentés másként ablakkal át kell kódolni az anyagot a korábbi programváltozatokra. (Nyissuk le a Fájltípus kijelölősávot, és a gördítősávval keressük meg használni kívánt programváltozatot.) Ilyenkor a mentés során kódlapcsere is történik a felhasznált betűtípusoknál. (Mellékesen megjegyezve Linux-ban nincs ilyen keveredés, mert ez az operációs rendszer kezdettől fogva unikódos betűket használ.) Az InDesign programnál megjelenési problémával már nem kell számolnunk, mert ennek betűkészlete a 65536 karakter kódját tartalmazó Unicode szabvány szerint készült. (Ez a karakterszám olyan nagy, hogy eddig csupán 32 ezret foglaltak le belőle. Ezeknek a betűknek is a túlnyomó része kínai, japán, koreai, arab és egyéb egzotikus írásjel. Ennélfogva nem kell tartani tőle, hogy mostanában betelik a rendelkezésre álló kódválaszték, és új szabványt kell alkotni. Sajnálatos, hogy ez a szabvány nem évtizedekkel ezelőtt született meg. Akkor most nem lenne ez a kavarodás a fontok körül.)
23)
Ha mindenképpen szükségünk van a PageMaker-es anyag ékezethelyes megjelenítésére, kinyomtatására, másoljuk át a szöveget WordPad-be. (A Ctrl + C billentyűkombinációval másoljuk Vágólapra, majd a Ctrl + V billentyűkombinációval töltsük be.) Ez a program ugyanis még a régi, 0–255 közötti kódkiosztású betűtáblákat használja. Így nem okoz neki gondot a korábbi szabványt alkalmazó szövegállományok megfelelő megjelenítése. A formátum ugyan nem megy át, de szerkeszteni a WordPad-ben is lehet. (A printer saját karakterkészletének nincs jelentősége, mert nyomtatásban mindig az jelenik meg, ami a képernyőn látható. A megfelelő karakterkészlet csak gyorsítja a nyomtatást, de nem akadályozza meg a szöveghű megjelentetést. Ha a printer nem rendelkezik az általunk használt fontokkal, letölti őket a Windows Fonts mappájából a saját memóriájába.) Ugyancsak kis téglalapok jelennek meg az ő és ű betűk helyén „barkácsolt” betűtáblák használata esetén. Sok közép-európai betűtábla ugyanis úgy született, hogy készítői vettek egy tetszetős nyugati betűtáblát, és fontszerkesztővel módosították az írásjeleket. Az ily módon létrehozott karakterek mögött azonban nem változott meg a kód. Unikódos környezetben továbbra is a régi kódot továbbítják, amitől a program megzavarodik.
62
24)
Mivel az ő és ű betűk helyes megjelentetése a nyomtatók illesztőprogramjától is függ, egyes régebben gyártott printereknél előfordulhat, hogy nem jelennek meg ezek a karakterek. Ezen a Registry módosításával, egy új kulcs létrehozásával lehet segíteni. (Az új kulcs létrehozásának, és a karakterlánc szerkesztésének módja A Windows operációs rendszer optimális használata című rovat elején található.) Az is megeshet, hogy a nyomtatón jól jelennek meg az ékezetes betűk, a képernyőn viszont nem. Ennek oka, hogy egyes videókártyák illesztőprogramja sem ismeri az unikódos betűket. Ez esetben csak a meghajtóprogram lecserélése segít. Mivel ezek a problémák csak nagyon régi hardvereknél jelentkeznek, itt nincs értelme kitérni megoldásuk részletes ismertetésére. Akinek szüksége van rá, a Computer Panoráma folyóirat 1998. februári számában megtalálja 64-68. és a 82-83. oldalakon. Ebben a cikkben részletes tájékoztatást kaphatunk arról is, hogy miként alakultak ki az egyes betűszabványok az ASCIItől az Unicode-ig. Megismerhetjük a különböző kódlapok létrejöttének történetét. Az egyes betűformák kialakulásának történetéről, a nyomdai fejlődésről a CHIP folyóirat 1997. októberi számában olvashatunk egy összefoglaló cikket Fontoskodunk címmel (136-137. oldalak). Aki ennél is több információra vágyik a betűszabványokról, az Interneten megtalálja. Honlap: http://www.unicode.org.
25)
Az előbbi probléma sajnos visszafelé is fennáll. Amennyiben egy utólag feltelepített program nem képes ékezethelyesen megjeleníteni az Office 97 unikódos betűit, akkor az még a régi betűkészletre támaszkodik. Ilyenkor csak azt lehet tenni, hogy be kell szerezni a régi típusú betűtáblákat, és betölteni a Windows Fonts mappájába. A betűkészletcsere viszont azzal a hátránnyal jár, hogy azt követően az Office programok lesznek képtelenek megjeleníteni a megfelelő ékezetet. Ezért nem tanácsos régi gépre új programot, új gépre pedig régi programot telepíteni. A szabványok állandóan változnak, és a programfejlesztők nem mindig törődnek a régi felhasználókkal. Kisebb szövegállománynál ezt a hiányosságot úgy tudjuk kiküszöbölni, hogy a helyettük megjelenő ô vagy õ illetve û betűt lecseréljük. A többi betűtábla között keresünk egy olyat, amely a legjobban hasonlít rá. A helyettesítés során előfordulhat, hogy a karakter méretét, vastagságát is meg kell változtatni. (A betűméret tizedpontonként is állítható. Ha nem megfelelő a kijelölősávban látható méret, jelöljük ki a bal egérgombbal, és írjuk felül a tört értékekkel. Az Enter billentyű lenyomása után a beállított érték fog érvényesülni.) Amint elkészült a pótlás, másoljuk Vágólapra, és felülírással cseréljük le mindenütt a hibás karaktereket.
26)
Ez az eljárás PageMaker programban is alkalmazható. Itt azonban a Csere ablakkal nem gyorsítható fel a művelet, mivel PageMaker-ben ez a funkció csak szövegszerkesztő üzemmódban működik. Az Edit Story munkalapon megjelenő Csere ablakba beírt karakterek viszont abban a betűtípusban jelennek meg, amelyet a More Preferences ablak Story Editor szektorában beállítottunk. A szövegtükörre visszaállva ez átkonvertálódik ugyan, de nem arra, amit szeretnénk, hanem a Type Specifications (PM 6.5-ben Type Characters) ablakban beállított betűtípusra. Ha ezt átállítjuk a kívánt betűfajtára, a teljes szövegállomány átváltozik erre. Így csak egyenként lehet a karaktereket kicserélni a szövegtükörben. Ez meglehetősen hosszadalmas művelet, és nem is alkalmazható minden esetben. Borítótervezésnél pl. szigorúan tilos ezt megtenni. A könyv borítója ugyanis állandóan szem előtt van, és fokozott kritikának van kitéve. A legkisebb rendellenesség is meglátszik rajta. Ennélfogva ennek az amatőr módszereknek itt semmi keresnivalója. A kiadványszerkesztés előkészítése fokozott gondosságot igényel, hogy ilyesmire ne kényszerüljünk.
27)
Kezdő kiadványszerkesztőknél előfordul, hogy letöltenek néhány nekik tetsző betűtáblát az Internetről, vagy a különféle programokhoz mellékelt ingyenes fontkészletekből. Előtte gondosan megnézik, hogy CE típusú legyen, vagyis tartalmazza a magyar hosszú ékezetes betűket is. Utána elkészítik vele a borítót, és csak a végén, a lektorálásnál derül ki, hogy a ő betűk helyén õ betűk vannak a könyvajánlóban vagy a fülszövegben. Odalett kétnapi munka. Az eltérő betűszabványok áldozatává váltak. Hiába a megfelelőnek látszó betűtábla. Ha a kódrendszere nem egyezik a program által igényelt szabvánnyal, a szövegállományban az ő és ű betűk helyett ô 63
vagy õ és û betűk jelennek meg. Mivel borítótervezésnél nincs helye a barkácsolásnak, utólag csak egyet lehet tenni, be kell szerezni a ScanDer Kft. teljes betűkészletét. A Fonts Library 2000 LE CD-lemezen több mint 2000 font található True Type és Type 1-es formátumban. Valószínűleg rajta van az is, amit mi használtunk. Ha nem, ebben a hatalmas betűkészletben biztosan találunk egy megfelelőt, így lecserélhetjük a hibás betűtípust. Az ára: 14 900 Ft + 25% ÁFA. Azért is érdemes megvenni ezt a lemezt, mert több tucat különleges, máshol beszerezhetetlen PFL típusú betűtáblát is tartalmaz. 28)
Egyébként a profi kiadványszerkesztők nem használnak True Type fontokat, mert a Type1 betűk sokkal szebbek, precízebben vágottak. Ráadásul PostScript nyomtató, vagy levilágító használatakor tovább romlik a True type betűk minősége. (A különbség a két fonttípus eltérő készítési módjából adódik. A részleteket lásd a CHIP folyóirat 1998. júniusi számának 118119. oldalain.) Többek között ez az oka annak, hogy az Adobe nem adja fel a Type1 szabványt, és nem tér át a True Type fontok használatára. A professzionális kiadványszerkesztéshez tökéletes kivitelű karakterek kellenek. Az Adobe programoknál általánosan használt PostScript nyomtatás is a Type1 betűk megtartása mellett szól. A True Type ugyanis meglehetősen bonyolult utasítások sorozatát hajtja végre a PostSript nyomtatás során. Mivel a PostScript egységes grafikaként kezeli az oldalt, raszterezi, bittérképpé alakítja, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen terjedelmű fájlokat eredményez. (A hosszú ideig történő átkódolás, és a nagy fájlméret az oka annak, hogy mindmáig nincs True Type oldalleíró nyelv, a True Type fontokkal készült dokumentum nyomtatását nem lehet bittérképpé alakítva karakter- és formátumhelyesen levezényelni. Ez persze nem jelenti azt, hogy az Adobe programok nem használhatnak True type fontokat. Ezeket azonban nyomtatás előtt a PostScript program átalakítja Type1 fontokká.
29)
A ScanDer Kft. fontlemezén található betűkészlet a kiadványszerkesztők fokozott elvárását is kielégíti. Ha ragaszkodunk egy különleges fonthoz, amely nem található meg a lemezen, elkészíttethetjük a PFL változatát. Egy betűtábla metszése 3000 Ft + 25% ÁFA-ba kerül. Arra is mód van, hogy egy PageMaker által alkalmazott betűtáblát Word-ben használhatóvá tegyünk. A ScanDer Kft-nek ugyanis megvan a PFL betűtáblák eredeti Unicode szabványú változata. Bővebb felvilágosítás: Derecskei Attila, 1146. Budapest, Thököly út 61. Tel: 251 2960. Az igényelt betűtábla e-mail postán, mellékletként is elküldhető:
[email protected]. (A Freemail és egyéb kommersz levelezőrendszert ne használjuk erre a célra, mert azokban az elküldött betűtábla nem fog megnyílni. Ha nem tudunk más levelezőrendszerre áttérni, kérjük meg a feladót, hogy tömörítse le a mellékletet. Így a szerver nem tud hozzáférni, és változatlan formában továbbítja. Megérkezése után az alkalmazott tömörítő programmal sérülésmentesen kicsomagolható, és megnyitható. Ha több betűtáblát várunk vagy küldünk, ügyeljünk arra is, hogy ne egyenként tömörítsük őket, és ne gyűjtsük mappába. Jelöljük ki az összeset, és egyszerre húzzuk a tömörítő ablakra.)
30)
Egyébként a PFL honosítás olyan jól sikerült, hogy ezeket a fontokat a közismerten kényes InDesign program is elfogadja. A ScanDer Kft. Type1-es fontjai Debian, SuSE és Corel Linux alatt is működnek. A CD-lemezen az egyes betűtípusok kiskapitálisai is megtalálhatók. Az eredeti betűtáblához képest ligatúrákat is tartalmaznak. A profi kiadványszerkesztőknek célszerű ebből a forrásból bővíteni a betűkészletüket, még ha fizetni is kell érte. A Type1 betűcsaládban különösen szépek, és gondosan kimunkáltak a PFL fontok. Erről itt is meggyőződhetünk, ha kipróbáljuk a Betűtípusok mellékletben található néhány betűtáblát.
31)
A True Type betűtáblák Type1 típusúvá alakítását mi is elvégezhetjük a Tramontána Kiadásszervező és Számítástechnikai Gmk. MagyarÉkes 2.0 fontszerkesztő programjával. Ára: 19 800 Ft + 25% ÁFA. Címük: 1026. Budapest, Júlia u. 2/a. Tel: 356 6009, e-mail:
[email protected]. Honlap: http://www.tramontana.co.hu/mekes.html. Ezt azonban csak akkor tudjuk eredményesen használni, ha sok True Type fonttal rendelkezünk. Pénzért nem érdemes megvenni őket, mert a legtöbb betűtípus Type1 változatban is megvásárolható. Egyébként az Interneten 26-28 dollárt kérnek egy minőségi betűtábláért. Ha egy betűtípusnak meg 64
akarjuk venni a normál, a dőlt és ezek félkövér változatait, ez 99 dollárba fog kerülni. Ennek az összegnek a feléért megkapjuk a ScanDer Kft. fontlemezét 2000 betűtáblával, garantáltan megjelenő magyar ékezetekkel ellátva. Ráadásként kapunk hozzá egy felfrissítő CD-t, ami javított kerningeket tartalmaz. 32)
A True Type fontok sajátossága, hogy magukban hordozzák az indító fájljukat. Egyetlen fájlban található minden információ, amely a megjelenítésükhöz szükséges. A Type1 betűk viszont nem. Ezért ha a PageMaker programunkból el szeretnénk küldeni egy betűtáblát valakinek megtekintésre, vagy azért, hogy a vele készített dokumentumot eredeti formájában megnyithassa, ne a programlemezről másoljuk ki. Az indító fájlok hiányában ugyanis nem fog megnyílni. Rákattintva érthetetlen írásjelek halmaza jelenik meg a társítással kiválasztott szövegszerkesztő munkalapon. Ezek a programkódok ne állnak össze betűtáblává. Azzal sem megyünk semmire, ha megtaláljuk az indító fájlokat, és mellékeljük, mert a Windows ezeket nem tudja kezelni. Ahhoz hogy ezek a fontok használható formát öltsenek, az egész PageMaker programot mellékelni kellene. Mindezen nehézségek elkerülhetők, ha az elküldeni kívánt fontokat a Windows Fonts mappájából másoljuk ki. A PageMaker program által betöltött betűkészletet az operációs rendszer átalakítja, a True Type fontokhoz hasonlóvá teszi. Ha a Type1 vagy a PFL betűtáblák TT-jelű ikont kapnak, az azt jelenti, hogy képesek önmagukat megnyitni. Ebben az állapotukban már nyugodtan ki lehet másolni őket, mert más számítógépén is megnyílnak. De csak Windows-os környezetben, vagyis PC-re telepítve. A Macintosh gépeken továbbra sem lehet őket használni, mivel ehhez a környezethez más indítófájlok szükségesek. Ezek hiányában még a Fonts mappába sem lehet betelepíteni őket. A két operációs rendszer annyira eltér egymástól, hogy külön programokat fejlesztenek ki az egyikre, és külön a másikra.
33)
Ha programlemezről kimásolva küldték el nekünk a Type1 fontokat, töltsük le az Adobe cég honlapjáról a Type Manager Light 4.1 programot. Ez a meglehetősen terjedelmes program elvégzi a szükséges átalakításokat, és a fontokat a Windows számára is kezelhető szabványúra alakítja: http://www.adobe.com/support/downloads/product.jsp?product=15&platform=Windows. Magyar nyelvű változat hiányában a Version 4.1 listából az elsőt, az Adobe Type Manager Light 4.1 for Windows - US. English programot jelöljük ki. Következő lépésként szükség van egy pár soros regisztrációra. (Enélkül a letöltést nem engedélyezik.) A program terjedelme 12,7 MB, ezért flopira nem fér rá. Az atm 41 eng mappára kattintva, megtörténik a program kicsomagolása. Keressük meg a C-meghajtó ! Temp ! Adobe mappában. Nyissuk meg, és kattintsunk a setup.exe indító fájlra. Feltelepülése után a program a kis nyíllal jelölt indító ikonjával, vagy a Start menüben az Adobe ! Type Manager parancsokkal indítható. Részletes használati módja az Acrobat Reader-ben megnyíló ATM_4.1 fájlban olvasható. (A Windows XP-t használóknak szükségük van a szintén ingyen letölthető ATM Deluxe updater frissítő programra is. Ennek terjedelme csupán 31 KB.) A Type1 betűtáblák átalakításuk után sem tölthetők be a Windows betűkészlet-telepítőjével. A True Type-tól eltérő betűtáblákat csoportosan ki kell jelölni, és be kell húzni a Fonts mappába.
34)
Az eltérő betűszabványok a professzionális kiadványszerkesztésben okozzák a legnagyobb zavart. A könyvkiadók, a kiadványszerkesztő-, borítótervező stúdiók többsége előszeretettel használja az Adobe cég által kifejlesztett PostSript oldalleíró nyelvet, amely a nyomtatás őre, tévedhetetlen vezérlője. Szigorúan előírja a betűtáblák fajtáját is. Emellett többnyire Macintosh számítógépet használnak, ami önmagában is egy külön szabványt alkot. Ezeket a drága programokat, gépeket a szerzők, szövegbeírók, szövegszerkesztők azonban nem tudják megfizetni. Ezért a kiadók többnyire olyan anyagot kapnak, amely Windows operációs rendszerre támaszkodó programokkal készült, különböző helyekről beszerzett szedett-vedett fontokkal. Ilyenkor jönnek a kínlódások, a viták, a veszekedések, mert a nyomtatott anyag nem olyan, mint amilyennek szerkesztették.
65
35)
Ha a szövegszerkesztő nem mellékeli az általa használt betűkészletet az anyaghoz, nem garantált az eredeti forma megjelenése. Ebben a helyzetben nagy segítséget jelent a CrossFont segédprogram, ami a CHIP folyóirat 2000. májusi számának CD-mellékletéről is letölthető a \SAC\UTILTEXT\CROSSFNT.ZIP fájl kijelölésével. Ez a kis program segít a Windows és a Macintosh között a True Type és a Type1 betűtípusokat konvertálni. Aki részleteiben is szeretné megismerni a betűszabványokat, az Unicode egyes szeleteit, az ISO Latin-1 és Latin-2 betűtáblákat, olvassa el Az X magyarítása című cikket a CHIP folyóirat 2000. januári számában. (134-136. oldalak). Ebből az írásból azt is megtudhatjuk, hogy a Linux operációs rendszerben a billentyűzetünk betűkiosztását hogyan alakíthatjuk át gombról gombra. Ha úgy érezzük, hogy végleg elvesztünk a fonthasználat útvesztőiben, a különböző betűszabványok dzsungelében, forduljunk szaktanácsért a Gidata Számítástechnikai Kft-hez. Címük: 1053. Budapest, Kálvin tér 5. Tel: 485 0991 és 267 5859. E-mail:
[email protected]. A cégvezető Kravjánszki Róbert készségesen segít problémánk kibogozásában, és megmutatja a helyes irányt.
Szimbólum- és karaktertáblák használata a)
A szövegszerkesztéshez nem csak különleges betűkre van szükség, hanem különféle szimbólumokra is. Ezek többsége nem állítható elő billentyűkombinációkkal. Ez azonban nem okoz gondot, mert a betűtáblákhoz hasonlóan léteznek szimbólumtáblázatok is. Ezek a Beszúrás menügombbal lenyitható ablak Szimbólum parancsával hívhatók elő. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Szimbólumok fület. A feltáruló tábla Betűtípus kijelölősávjában megtekinthetjük a választékot. Ennek érdekében kattintsunk a jobb szélén látható kis nyílra, és a lenyíló ablakban egymás után jelöljük ki őket. (Itt a nagy terjedelmű szimbólumtáblák egybe vannak építve. Ezért ha a megjelenő tábla jobb oldalán gördítősáv látható, csúszkájának lefelé tolásával tekintsük meg a folytatását is. Ily módon görög, cirill és arab betűkhöz is hozzájuthatunk.) Amennyiben valamelyik tábla szimbóluma megfelel számunkra, kattintsunk rá. Ekkor felnagyítva is láthatóvá válik, így még jobban szemügyre vehetjük. Ezt követően már nincs más teendőnk, mint megnyomni a Beszúrás gombot. Erre a kiválasztott szimbólum beépül a szövegbe. (Előtte állítsuk a kurzort oda, ahová kérjük a beszúrást. Ha erről elfeledkeztünk, mellé kattintással tegyük inaktívvá a szimbólumtáblát, majd töröljük a rossz helyre került szimbólumot.) További keresésnél a felnagyított karakter zavaró lehet, mert letakarja a szomszédos karaktereket. Ezt úgy szüntethetjük meg, hogy a Betűtípus kijelölősávra kattintunk. Amennyiben a kiválasztott szimbólum billentyűkombinációval is kiváltható, ezt a program a tábla alján közli. Ezzel az egyszerűbb lehetőséggel azonban nem minden esetben érdemes élni, mert ez a szimbólum mindig abból a betűkészletből keletkezik, amit a szövegben éppen használunk. Így nem biztos, hogy olyan formás lesz, mint amit kiválasztottunk. Használat után a tábla a Bezárás, vagy a jobb felső sarkában levő "# gombbal küldhető vissza.
b)
A Beszúrás menü csak a leggyakrabban használt karaktertáblákat tartalmazza. Ha itt nem találtunk megfelelő szimbólumot, menjünk a Start menügombbal, valamint a Programok ! Kellékek ! Rendszereszközök parancsokkal megnyitható ablakra, és adjuk ki a Karaktertábla parancsot. Erre megnyílik a teljes szimbólumválaszték, ami tulajdonképpen nem más, mint a fő betűtáblák gyűjteménye. A betűtípustáblák ugyanis nem csak betűket és számokat tartalmaznak, hanem különleges karaktereket, szimbólumokat is. Ennélfogva csaknem annyi van belőlük, mint betűtípustáblából. A választék megtekintése céljából küldjük le a Tálcára. Hozzuk vissza a munkalapot, és a Tálcáról felküldve nyissuk rá a karaktertáblát. Kezdjük el a válogatást. A következő táblázat előhívásához nem szükséges a típuslistát minden egyes alkalommal lenyitni, majd a nevére kattintva visszazárni. Álljunk a lista elejére (kattintsunk a legfelső tábla nevére). Ettől kezdve a lefelé mutató nyíllal jelölt kurzormozgató billentyűvel lépjünk tovább tábláról táblára.
66
c)
Ha megtaláltuk a megfelelő formát, kattintsunk rá, majd nyomjuk meg a Kijelölés gombot. A kívánt karakter megjelenik a Másolandó karakterek kijelölősávban. Kattintsunk a Másolás gombra. Utána küldjük le a karaktertáblát a Tálcára, hogy ne legyen útban. Végül állítsuk a kurzort arra a helyre, ahová a kiválasztott karaktert be akarjuk másolni, és kattintsunk a Szokásos eszköztár Beillesztés gombjára. (Itt egyszerre több szimbólumot is kijelölhetünk, és átmásolhatunk.) Kijelölés után a kurzormozgató billentyűk a táblázaton belül lépegetnek karakterről karakterre. Ezért ha meggondoltuk magunkat, és tovább akarunk keresgélni, akkor kattintsunk rá a karaktertábla címsorára. Ezt követően a lefelé, illetve a felfelé mutató kurzormozgató billentyű ismét a táblákat váltja. A megfelelő forma szemügyre vétele során ne a sorok és oszlopok között keresgéljük a számunkra szükséges karaktert, illetve karaktereket. Az első táblán jelöljük ki őket egymás után, és nyomjuk meg a Kijelölés gombot. Ettől kezdve csak a Másolandó karakterek kijelölősávban kell figyelnünk a formaváltozást. Még egyszerűbbé válik ez a folyamat, ha a karaktertábla parancsikonját kihelyezzük az Asztalra. Ennek módja, hogy a jobb egérgombbal rákattintva lehúzzuk a Rendszereszközök ablakról, és a helyi menüben kérünk róla egy másolatot. Office XP-ben erre a bonyolult kiemelési módra már nincs szükség. Itt a Windows Fonts mappájában található összes karaktertábla hozzáférhető a Beszúrás menü számára. Így kényelmesen, az eszköztárakból is beszúrhatunk bármilyen karaktert a Szimbólum parancs kiadásával.
d)
A Karaktertábla arra is alkalmas, hogy szövegszerkesztéshez használt betűtípust kiválasszuk. A Fonts mappában rákattintva megnyílnak ugyan a betűtáblák, de csak az ábécé betűi láthatók benne. Azok is egészen kicsi, alig látható méretben. Nagyítva csak nálunk általánosan használt Árvíztűrő tükörfúrógép vagy a Windows 98 demonstrációs kifejezésben található karakterek vehetők szemügyre. Az írásjeleket, szimbólumokat egyáltalán nem mutatják meg a betűtáblák. Karaktertábla üzemmódban azonban minden látható, ami bennük van.
e)
A törzsszövegtől eltérő karakterű szimbólumokat mindig befejezett mondatba, vagy két szó közé illesszünk be, mert ha a szimbólum után próbáljuk folytatni a szöveget, akkor betűk helyett újabb szimbólumokat hívunk életre. (Ha erre nem ügyeltünk, a Ctrl + szóköz billentyűkombinációval kiléphetünk a karakterstílusból.) A kiválasztott karakter máshová is beszúrható, tetszőleges számban. Mindaddig megmarad a Vágólapon, amíg új adatot nem másolunk az átmeneti tárolóba. (Arra azonban ügyeljünk, hogy ha időközben használjuk a Kivágás vagy Másolás funkciókat, akkor a következő beszúrás helyén már annak tartalma kerül betoldásra, és nem a korábbi karakter).
f)
Végül a beszúrt szimbólumot át kell formálni a szövegtípusnak megfelelőre (dőlt betűs szövegmezőnél dőlt változatra, kövérített szavaknál vastagítani, stb.) Ha nagyon különleges a karakter, akkor előfordulhat az is, hogy nagyobb, vagy kisebb, mint a többi betű. Ez esetben jelöljük ki, és a Szokásos eszköztár Betűméret kijelölősávjában változtathatunk a méretén. Mivel a soron belül egyetlen betű többnyire nem hagyja magát kijelölni (az egész szó kijelölődik), előtte és utána csináljunk egy-egy betűközt, amit a végén meg kell szüntetni. A szimbólumok szélessége szinte sohasem egyezik meg a szövegben alkalmazott betű szélességével, az utána következő betű vagy túl közel, vagy túl távol van tőle. Ezért a betűtávolságokat szimmetrizálni kell. Ennek során léptessük odébb egy betűhellyel a szimbólum utáni betűt, majd jelöljük ki a köztük levő hézagot. Utána a Formátum menügombbal lenyitható ablakban kattintsunk a Betűtípus parancsra. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Térköz és pozíció fület, és a Betűköz kijelölősávot állítsuk Sűrítettre. A mellette levő Mértéke kijelölősáv lefelé mutató léptető nyilával állítsunk be akkora értéket, hogy a két távolság megegyezzen. Az eredmény az OK gomb megnyomása után ellenőrizhető. (Elsőre nem szokott sikerülni. Többször vissza kell menni, és módosítani a pt értéket.)
g)
PageMaker-ben ez a probléma egyszerűbben is megoldható a különleges szóközök használatával. Ezek egyike a Ctrl + Shift + M billentyűkombinációval létrehozható M szóköz. Ez két szó között akkora hézagot hoz létre, ahová befér egy M betű. Ennek fele a Ctrl + Shift + N billentyűkombinációval létrehozható N szóköz. Az M szóköz egynegyede állítható elő a Ctrl + 67
Shift + T billentyűkombinációval. A keskeny szóköz vagy szaknyelven spácium akkora, hogy egy mondat végi pont fér el benne. Ezt kell használni a számok ezres tagolásánál is. Az M és az N szóköz a Word-ben is használható, de csak akkor hozzáférhető, ha a feliratos ikonjukat kihúzzuk az eszköztárakba. (A Beszúrás kategóriából történő áthúzási módjukat lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban.) h)
Word 97-ben ezek a szóközök billentyűkombinációval nem válthatók ki, illetve kiválthatók, ha rendelünk hozzájuk egy billentyűkombinációt. Ehhez nyomjuk meg a Billentyűparancs gombot a Szimbólum ablakon. (A megjelenő Testreszabás ablak beállítási módja a Stílusok használata Word programban című rovatban található.) Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a sorkizárt kiszerkesztés kihat a betűközökre is, nyújtja vagy zsugorítja őket. Szimbólumok mellett ez zavaróan hat. Ezt a jelenséget a Ctrl + Shift + H (PM 6.5-ben Ctrl + Alt + szóköz) billentyűkombinációval előhívható nem törő szóközzel szüntethetjük meg. Ez az N szóköznek megfelelő szótávolság nem „trackelhető”, a sor tömörítése, tágítása során nem változik a mérete. (A nem törő szóköz billentyűkombinációja Word-ben is működik. Itt a Ctrl + Shift + szóköz billentyűkombinációval idézhető elő.)
i)
Bár a szimbólumok választéka igen gazdag, néha előfordul, hogy nem találunk köztük megfelelőt. Akad ugyan olyan, amelyik jó lenne, de hiányzik a tetejéről, aljáról egy pont, karika, vonal vagy egyéb írásjel. Ha a kiegészítő jel is megtalálható, illetve egy billentyűvel beüthető, akkor az összekovácsolásuk nem okoz gondot. Tegyük a munkalapra a szimbólumot. Üssük be mellé a kiegészítő karaktert, majd jelöljük ki, és toljuk el a megfelelő pozícióba. Amennyiben kisebbíteni is kell, tegyük felső vagy alsó indexbe. Ha még mindig nem felel meg a mérete, jelöljük ki, és a Szokásos eszköztár Betűméret kijelölősávjában kisebbítsük vagy nagyobbítsuk. Mivel a kicsinyítés csökkenti a betűvastagságot, szükség lehet a kövérítésére is. Amennyiben a formája megfelel, de még egy kicsit feljebb vagy lejjebb kellene csúsztatni, ismét jelöljük ki. A Formázó menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Betűtípus parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Térköz és pozíció fület, és az Elhelyezés kijelölősávot állítsuk Emeltre vagy Süllyesztettre. A mellette levő Mértéke kijelölősávban állítsunk be akkora értéket, hogy a kívánt mértékű eltolódás létrejöjjön.
j)
Ha az OK gomb megnyomása után meg vagyunk elégedve az eredménnyel, jelöljük ki mindkét szimbólumot, és sűrítéssel toljuk őket egymásba. (Ennek a funkciónak a túlzott alkalmazásával nem csak közelebb kerülnek egymáshoz a karakterek, hanem egymásba csúsznak.) Ennek érdekében az előző szakaszban ismertetett sűrítési eljárást használjuk. A sűrítés mértékét addig növeljük, amíg a két karakter egymásba olvadva teljesen szimmetrikus lesz. Utána léptessük mellé a szövegállomány utána következő karakterét. (Amennyiben túl közel vagy túl távol esne a kombinált szimbólumtól, alkalmazzuk itt is az előző szakaszban leírt betűközcsökkentő módszert.) Az ily módon létrehozott kombinált szimbólum úgy viselkedik, mint egy közönséges karakter. A szövegszerkesztés során lefelé, felfelé, és oldalirányban is eltolódik. Könnyen másolható, és bárhová áthelyezhető.
k)
Különleges karaktereket rajzprogrammal is lehet készíteni a szövegmezőben. Ezek helye azonban nem változtatható meg. Ha egyszer beraktuk valahová, annak ott is kell maradnia. A szövegállomány bővítésekor nem csúszik odébb, és átkonvertáláskor nem másolódik át. Különleges karakterek készítésére létezik egy speciális program is, a High Logic Font Creator 3.0, ami az előbb ismertetett eljárással megegyező elven működik. Ennek kezelése azonban jóval bonyolultabb, és 50 dollárba kerül. A Windows XP-t használók a beépített 2k/XP karakterkészítő programmal is előállíthatnak különleges karaktereket. Ehhez nyissuk meg a Start menüt, adjuk ki a Futtatás parancsot, és a megnyíló ablak Megnyitás kijelölősávjába írjuk be az educedit utasítást. Az OK gomb megnyomása után megnyíló EUDC-szerkesztőben elkezdhetjük az új karakter kialakítását.
68
l)
Vannak olyan különleges karakterek is, amelyeket szinte naponta használunk, de a billentyűk korlátozott száma miatt nem fértek rá a klaviatúrára. Ezek előhívására találták ki a billentyűkombinációkat. Ilyenkor nem érdemes a szimbólumtáblákban keresgélni, mert ott ugyanazt találjuk, ami a billentyűkombinációk alkalmazásával előjön. A törzsszövegben ugyanis a különleges karakternek is olyan stílusúnak kell lennie, mint a szövegkörnyezete, így abból a betűtáblából emelnénk át a karaktert, amit egyébként is használunk. Üssük tehát le az előírt billentyűkombinációt, és máris ott van előttünk. (Billentyűkombinációk esetén a program csak a klaviatúra numerikus szektorából fogad el számokat, a betűk feletti számokra nem reagál. Ezért előtte aktiváljuk ezt a tartományt, nyomjuk meg a Num Lock billentyűt.) A gyakran használt szimbólumok billentyűkombinációjáról készítsünk egy listát az alábbiak szerint:
•
→
Alt + 0149
»
→
Alt + 0187
«
→
Alt + 0171
±
→
Alt + 0177
©
→
Alt + 0169
®
→
Alt + 0174
(vagy AltGr + R)
™ →
Alt + 0153
(vagy AltGr + T)
µ
→
Alt + 0181
[Az AltGr a jobb oldali
–
→
Alt + 0150
Alt billentyű. Ennek
€
→
AltGr + U
lenyomásával lehet az
ä
→
AltGr + A
egyes billentyűkön látható
Ä
→
AltGr + E
harmadik karaktert is előhívni.]
m)
Bár a karaktertáblák rengeteg szimbólumot tartalmaznak, mégis gyakran megesik, hogy még hasonlót sem találunk bennük. Egzotikus nyelvek karaktereit nem is érdemes bennük keresni. Az arab nyelv betűi megtalálhatók ugyan benne, de a kínai, japán és egyéb hieroglifák nem. Ehhez speciális betűtáblákkal ellátott operációs rendszerre van szükség. Ha csak egy-két betűt, vagy egy címsort kell beszúrnunk a szövegbe, nem érdemes ezeket a különleges programváltozatokat beszerezni. Jelöljük ki a címsort az eredeti szövegből, és Vágólapra másolva készítsünk belőle ClipArt képet. (Mivel a ClipArt program szöveges fájlt nem képes megnyitni, nyissuk egy új dokumentumot a Paint programban, és abba másoljuk be. Utána mentsük el, és nyissuk le a Beszúrás menüt. Adjuk ki a Kép, majd a ClipArt parancsot. A megnyíló ablakban kattintsunk a Kép importálása gombra, és a tovább nyíló ablakban jelöljük ki a .bmp kiterjesztésű képfájlt, majd nyomjuk meg a Megnyitás gombot. Az importálás megtörténte után keressük meg a címsort tartalmazó képet a ClipArt képtárban. Jelöljük ki, és nyomjuk meg a Beillesztés gombot. A felirat megérkezése után a helyére húzhatjuk, és tetszés szerint körbevághatjuk.
n)
Ha a képként beszúrt karakterekre, címsorra nem lesz többé szükségünk, akkor nem érdemes ClipArt képként tárolni. A Paint program Szerkesztés menüjét lenyitva adjuk ki a Másolás parancsot, majd a Word Beillesztés ikonjára kattintva másoljuk be a képet. A harmadik megoldás, hogy elmentjük a BMP fájlt, és egy könnyen használható képkezelő programmal (pl. ACDSee) megnyitjuk, majd onnan másoljuk be. Képszerkesztő programban megnyitva azonban részletekben is beemelhető a kép, a kurzorral körbekerített hieroglifa. Az ily módon készített dokumentum nagyobb terjedelmű lesz, de szinte minden programban megjelenik, függetlenül 69
attól, hogy milyen betűtáblák találhatók a számítógépen. (A helyszükséglet növekedése nem túl nagy. Egy stílussal kialakított címsort tartalmazó fájl normál dokumentumként elmentve 20 KB. Ugyanez a címsor képként beemelve kb. 40 KB-ra növeli a fájlméretet.) o)
A szimbólumok különleges kiváltási módja, az egyedi billentyűkombinációk alkalmazása. Miután a szimbólumtáblák legtöbbje nem tartalmaz betűket, számokat, a betűtáblákban használt billentyűkombinációk különleges szimbólumokat váltanak ki. Sőt, ezekben a táblákban egy betű leütésével is létrehozhatunk szimbólumokat. Pl. ha jobbra mutató nyílra van szükségünk, nem kell mást tenni, mint leütni a g betűt, és kijelölve átalakítani Windings 3 betűtípusra. A betűtípus kijelölősáv átállítása jóval könnyebb, mint a Karaktertábla előhívása, és böngészése.
p)
A PageMaker programban készített dokumentumokba ugyanígy lehet szimbólumot beszúrni. A különbség csak annyi, hogy ebben az esetben a beszúrást a Ctrl + V billentyűkombinációval kell végezni. Az áttöltésnél néha adódhatnak problémák. A legtöbbször azonban csak arról van szó, hogy a felgépelésre, szerkesztésre szolgáló Edit Story üzemmód a különleges szimbólumot nem fogadja el. Ilyenkor álljunk át a szövegtükörre, és közvetlenül a nyomtatandó oldalba szúrjuk be a kívánt karaktert.
Kivágás-Másolás-Beillesztés Word programban a)
Szövegszerkesztés közben gyakran előfordul, hogy egy-egy szót, mondatot át akarunk helyezni máshová, vagy meg szeretnénk ismételni. Ilyenkor nem muszáj az eredeti helyén törölni, és az új helyén beírni. Már meglevő szövegállományt nem kell még egyszer leírni. Csupán ki kell jelölni az átszerkesztendő szövegrészt, majd használni kell a Szokásos eszköztár Kivágás – Másolás – Beillesztés gombjait. Amennyiben át kívánjuk helyezni a kijelölt szakaszt, akkor kattintsunk az ollót szimbolizáló Kivágás ikonra, majd illesszük az egérkurzort oda, ahová szánjuk. Utána kattintsunk a postaládát szimbolizáló Beillesztés ikonra. A kijelölt szakasz az eredeti helyén megszűnik, és átkerül az új helyre. Ha a kijelölt szakaszt nem akarjuk megszüntetni, hanem csak másolatot kívánunk róla készíteni, a két ikon közötti, lapmásolatot szimbolizáló Másolás gombra kattintsunk. A másolat elhelyezése ugyanúgy történik, mint kivágásnál.
b)
Eszköztárgombok nélkül is át lehet helyezni szövegrészeket. Kijelölése után nyomjuk le az F2 vezérlőbillentyűt, majd rakjuk a kurzort oda, ahová be akarjuk szúrni, és nyomjuk le az Enter billentyűt. Ez az áthelyezés főleg hasznos, ha két különálló szót, mondatot kell áthelyezni. Vágjuk ki „ollóval” az első mondatot. Utána jelöljük ki a másikat, nyomjuk le az F2 billentyűt, tegyük a szaggatott pontvonallá vált kurzort az új helyre, és az Enter billentyűvel illesszük be. Végül a Beillesztés gombbal szúrjuk be a Vágólapra küldött mondatot is a megfelelő helyre. Így nem kell visszalapozni, és két részletben végezni az áthelyezést. Ezzel a módszerrel itt is megvalósíthatjuk a fejlettebb programok igen hasznos tulajdonságát, a megosztott Vágólapmemóriát, ami lehetővé teszi két vagy több független szövegrész másolását, áthelyezését. (Az F2 billentyűvel csak áthelyezni lehet, másolni nem.)
c)
A fejlettebb Office programokban többrekeszes megosztott Vágólap áll rendelkezésre. Az Office 2000 12, míg az Office XP 24 darab betoldást is képes tárolni a Vágólapján mire betelik, és elkezdi törölni az elsőt. Amennyiben több elem is található a Vágólapon, nyomjuk le a Ctrl majd egymás után kétszer a C billentyűt. Ekkor megjelenik egy lista, amely egymás alatt tartalmazza a bemásolt információk egy részét (a szöveg első szavait, vagy egy miniatűr képet). Kattintsunk a kívánt elemre, és az fog beszúrásként megjelenni. A Vágólap tartalmát kimutató ablak a jobb felső sarkában levő " bezáró gombbal küldhető vissza. Ha másolás után közvetlenül a Beillesztés ikonra kattintunk, az utoljára bemásolt elem fog megjelenni. (Ez a lehetőség Windows-ban, és a kiadványszerkesztő Publisher programban nem áll rendelkezésre. Billentyűparancsokkal történő másolás esetén a Word 2002 is „egylövetű” marad.) 70
d)
Más szövegszerkesztő programoknál gyakori hiba, hogy a beillesztett szavak után megszűnik a szóköz, vagy egyszerre kettő keletkezik. A Word programban ez a bosszúság elkerülhető, ha az Eszközök menügombbal ! Beállítások paranccsal ! Szerkesztés füllel előhívható táblán érvényesítjük a Kivágásnál és beillesztésnél figyel a szóközre utasítást. (Ez a funkció nagyon kényelmessé teszi a szövegjavítást, de van egy hátránya is: nehezíti a szavak, szótagok kijelölését.) Jó ha tudjuk azt is, hogy ha egy mondatban két szót, illetve kifejezést ki akarunk cserélni, annak legegyszerűbb módja, hogy kijelölése után az egyiket kivágjuk, és a másik elé, vagy mögé rakjuk. Utána a másikat kivágva illesszük az előző helyére. Így nem kell semmit törölni és átírni. Mellesleg jó lenne, ha a többrekeszes Vágólap előnyeit kihasználva a programfejlesztők létrehoznának egy új funkciót, a szövegcserét. A felhasználó kijelölné a két felcserélni kívánt szövegrészt, majd rákattintana az eszköztárban az erre a célra létrehozott Szövegcsere ikonra, és a két szó, mondat automatikusan felcserélődne. Így szavak, mondatok áthelyezésénél nem kellene őket kivágni, majd beilleszteni. Alaphelyzetben a program az utoljára kijelölt két szövegállományt cserélné meg. Mivel a legújabb szövegszerkesztő programok eszköztára meglehetősen zsúfolt elengedhetetlen, hogy a Szövegcsere funkció billentyűkombinációval is kiváltható legyen. Táblázatok, listák tételeinek tetszőleges rendezése, csoportosítása érdekében lehetővé kellene tenni, hogy a Vágólap ablakának megnyitás után bármely két tételt ki lehessen jelölni cserére.
e)
Meg kell még említeni a másolás sajátos módját, a formátummásolást. Ezt főleg Excel programnál használják. Táblázatoknál ugyanis nem csak tartalmat lehet másolni, hanem a betűket és számokat körülvevő rácsozatot is. Erre a célra szolgál az ecsetet szimbolizáló Formátum másolása ikon, a Beillesztés ikon mellett. A formátummásolás azonban Word-ben is jól használható stílusok egyszerű átvitelére. Ha egy szövegrész betűtípusát szeretnénk más szakaszra is átvinni, nem kell kijelölni, aztán megnézni a betűtípusát, majd lenyitni a betűkészletlistát, és kikeresni az ennek megfelelőt. Tegyük a kurzort a nekünk tetsző stílusú szöveg közepébe, vagy valamelyik karaktere elé, majd nyomjuk meg a Formátum másolása gombot a Szokásos eszköztárban. Erre a kurzor átalakul ecset alakú szimbólummá. Húzzuk át vele az átalakítandó szövegrészt. Máris felvette a kívánt betűformát. A formátummásolás billentyűkombinációkkal is elvégezhető. A forma, illetve a stílus Vágólapra másolására a Ctrl + Shift + C, alkalmazására pedig a Ctrl + Shift + V szolgál. (A billentyűkombinációkkal történő formátummásolásnál a kurzor nem alakul át ecset alakúvá.)
f)
Word-ben a formátummásolás csak programon belül működik, más programokba nem lehet vele betűstílust átmásolni. Ez a hiányosság azonban könnyen kiküszöbölhető a formarögzítő karakter Windows Vágólapon keresztül történő átmásolásával. A formajegyek ugyanis a szakasz végén levő láthatatlan karakterben tárolódnak. Így könnyen átmásolhatók egy másik szakaszba. A Szokásos eszköztárban kattintsunk a Mindent mutat ikonra, majd jelöljük ki a kívánt formát tartalmazó szakasz végén látható ¶ jelet. A Másolás ikonnal küldjük Vágólapra, majd kattintsuk az egérkurzort oda, ahová az ugyanúgy formázandó szakaszt szánjuk, és kattintsunk a Beillesztés ikonra. Ily módon nem csak betűstílusokat, hanem címszavak formázását, vagy egyéb szakaszstílusokat is könnyen átvihetünk. Idegen programokba történő formátummásolás esetén a Ctrl + C és a Ctrl + V billentyűkombinációt használjuk az átvitelre. Így nem kell a ritkán használt formázásokra új stílust kialakítani. Ennek a módszernek a gyakori alkalmazása esetén nem szükséges a Mindent mutat ikont használni. A szakasz végén álló formajegy láthatatlanul is kijelölhető.
g)
Ennél is különlegesebb másolási mód a képernyő lefényképezése. Ha az elkészült munkalapot meg akarjuk örökíteni, vagy ki akarjuk nyomtatni az eszköztárakkal együtt, nyomjuk meg a klaviatúra legfelső sorának jobb oldalán található Print Screen billentyűt. Utána tegyük a kurzort oda, ahol a képet látni szeretnénk, majd kattintsunk a Beillesztés gombra. A kijelölt helyen, a bal margótól a jobb margóig terjedő oldalszélességben fog megjelenni. (Vigyázzunk, mert rá fog másolódni a kijelölt szakaszra, és ha az kisebb, teljesen eltakarja. Ezért ne felejtsük el lehúzni róla.) Ha nem jó helyre került kattintsunk rá, és a nyilaskeresztté átalakult kurzor 71
segítségével húzzuk az új helyére. Utána a Vízjel a munkalapra című rovatban leírtak szerint igazítsuk a méretét a szövegmezőhöz. Ha finombeállításra van szükség, hívjuk elő a Kép eszköztárat a Nézet menügombbal, valamint az Eszköztárak és a Kép parancsokkal. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Pozíció fület. Az Elhelyezés szektor Vízszintes és Függőleges kijelölősávjaival 0,1 cm-es léptékben mozgathatjuk a képet. Ha a méretét is meg akarjuk változtatni, aktiváljuk a Méret fület. A szélesség és a magasság egymástól független változtatása érdekében érvénytelenítsük a Rögzített méretarány utasítást. h)
Arra is lehetőség van, hogy a képernyőnek csak egy részletét, pl. egy ablakot másoljunk át. Rákattintva aktiváljuk az ablakot, majd nyomjuk le az Alt + PrintScreen billentyűkombinációt. Ha az ablak mérete kisebb, mint a munkafelület, eredeti méretében jelenik meg, nem tölti ki a két margó közötti területet. Sajnos itt nincs lehetőség 90o-os elforgatásra. Monitorképek csak Oldalkép nézetben illeszthetők be az anyagba. (Word 2002-ben ez a nézet Nyomtatási elrendezésre változott.) Normál nézetben eltűnnek, láthatatlanná válnak. Az általunk készített ábrákkal, táblázatokkal ellenétben a monitorábra nem válik ketté. Ha túlságosan lecsúszatjuk a lap aljára, teljes terjedelmében átmegy a túloldalra.
i)
A monitorábrák a Ctrl + V billentyűkombinációval könnyen átmásolhatók egyik programból a másikba, de ezt csak PageMaker-ből Word-be érdemes megtenni. A Word-ös ábrák szövegmímelése ugyanis annyira leromlik a másolás során, hogy az apró jelek és betűk olvashatatlanok lesznek. Ezért a Word-ös ábrákat a saját programjában kell kinyomtatni, és montírozással célszerű beilleszteni a PageMaker-es anyagba. Lemezre mentésnél kb. 40 KB-nyi helyet igényelnek ábránként, és WinZip-el nem, vagy csak alig tömöríthetők. Kis sebességű gépeknél gondot okozhat a monitoron való megjelenítésük. Nem kell azonban arra várni, hogy kirajzolódjanak, ha átváltunk Normál nézetre. Ekkor háttérbe szorulnak, és a szöveg gyorsan pörgethető lesz. Az általunk készített grafikák, névaláírások szintén lassítják a szövegállomány mozgását. Ezek eltüntetésére az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, és aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla Megjelenítés szektorában érvénytelenítsük az Ábra utasítást, majd az OK gombra kattintva zárjuk be az ablakot. Munkánk végeztével az előbbi utasítás újbóli érvénybe helyezése után az ábrák, grafikai egységek visszakerülnek a helyükre. (Általunk készített képek, pl. névaláírás háttérbe szorítása esetén a Kép helye utasítást kell érvényesíteni. Ekkor nem tűnik el teljesen a kép, hanem egy keret jelzi a helyét. Az átvett, kívülről importált képeket ábraként kezeli a program.)
j)
A képernyőábrát nem lehet azonnal kinyomtatni. Előbb a Windows Vágólapról be kell másolni egy új dokumentumba, és csak onnan küldhető a nyomtatóra. Ez meglehetősen fárasztó művelet akkor, ha a képernyő tartalmát gyakran kell nyomtatásban rögzíteni. Főleg internetezés közben kínos az állandó programváltás szükségessége. Arra sincs lehetőség, hogy egy képmappába összegyűjtsük őket, és később kinyomtassuk. A Windows Vágólap ugyanis „egylövetű”, ezért a következő ábra az előzőt törli. Ez a probléma az American Systems cég Print Screen Deluxe programjával oldható meg. A http://www.americansys.com honlapról történő letöltése és feltelepítése után lehetőségünk nyílik a képernyőtartalom „egykattintásos” nyomtatóra küldésére. (Előtte állítsuk be a Nyomtatás ablakot megfelelőre, mert ezzel az ikonnal indítva mindig az utolsó beállítás szerint működik.)
k)
Word programban a Kivágás-Másolás-Beillesztés-nek van egy sajátos módja is, az Áthúzás. Ennél a módszernél a kijelölt mondatot, szakaszt a „Fogd és vidd” módszerrel át lehet húzni egy másik dokumentumba, vagy ki lehet tenni az Asztalra. Alkalmazásának előfeltétele, hogy az Eszközök menügombbal ! Beállítások paranccsal ! Szerkesztés füllel aktiválható táblán a Másolás és áthelyezés húzással utasítás érvényesítve legyen. Hagyományos alkalmazásának nem sok értelme van, mert a Szokásos eszköztár Kivágás-Másolás-Beillesztés gombjaival sokkal gyorsabban és biztonságosabban lehet áthelyezni, másolni egyik dokumentumból a másikba, mint áthúzással. Word dokumentumból Word dokumentumba egyébként sem könnyű így másolni, mert az áthúzás előfeltétele, hogy mindkét anyag meg legyen nyitva, és lekicsinyítve egymás mellé legyenek helyezve. Ezt csak Ablak menüben lehet megtenni, 72
osztott képernyős elrendezésben. összehasonlítása című rovatban.)
(Ennek kivitelezési
módját
lásd
a Szövegrészek
l)
Különböző programokkal készült dokumentumoknál már lenne értelme az alkalmazásának, de a Word program által Vágólapra helyezett anyagot a rá telepített szövegszerkesztő programok le tudják tölteni a saját eszköztárgombjaikkal is. (Vágólapnak azt a memóriaegységet nevezik, ahová a program a másolandó adatokat helyezi. Jellegzetessége, hogy felhasználás után nem szűnik meg, így többször, több helyre is bemásolható anélkül, hogy előtte újból ki kellene jelölni. A következő kijelölés azonban törli a tartalmát. A számítógép leállítása esetén is törlődik a Vágólap.) A Word-ből pl. PageMaker-be, vagy PageMaker-ből Word-be történő másolás billentyűkombinációkkal is megvalósítható, ami még egyszerűbbé teszi ezt az eljárást. Kivágásnál a Ctrl + X, másolásnál a Ctrl + C, beillesztésnél pedig a Ctrl + V leütéseket kell alkalmazni. Egyébként a billentyűzettel történő másolás programon belül is használható. A szövegszerkesztésben tehát semmi értelme sincs az Áthúzás funkciót fenntartani. Azért is célszerű a Másolás és áthelyezés húzással utasítás kiadását mellőzni, mert lelassítja, bizonytalanná teszi a kurzor mozgását. Nem árt még tudni, hogy a Microsoft programokat használó számítógépekben két Vágólap létezik. Nem csak az Office-nak, hanem a Windows-nak is van Vágólapja. Amikor idegen programokat vonunk be a másolásba, a Windows Vágólap lép működésbe.
m)
Igen érdekes másolási módja a Windows-nak a Nyárs használata. Sokan nem is hallottak róla. A Nyárs olyan, mint a Vágólap, de semmi köze hozzá. Teljesen független tőle. A legelőnyösebben akkor használható, ha információt gyűjtünk. Nyissuk meg az áttekintendő anyagot, és jelöljük ki benne a kimentendő mondatokat, gondolatokat. Utána nyomjuk le a Ctrl + F3 billentyűkombinációt. Erre a Nyárs kivágja a jelölt mondatot. (Ezáltal elkerülhető a tévedésből való újbóli begyűjtése. Annak érdekében, hogy az eredeti dokumentum ne sérüljön meg, előtte készítsünk róla egy biztonsági másolatot, és azt használjuk.) A kívánt szövegrészek begyűjtése után nyissunk egy új dokumentumot, majd nyomjuk le a Ctrl + Shift + F3 billentyűkombinációt. Erre feltárul a Nyárs tartalma, a nyárselemek sorban megjelennek. A könnyebb áttekinthetőség érdekében a kivágott mondatok, szövegtöredékek új bekezdéssel kerülnek egymás alá. Az átemelt szakaszok megtartják eredeti formájukat. Még a hiperhivatkozások is sértetlenül, aktiválható állapotban kerülnek át az új dokumentumba.
n)
Ezt követően a Nyárs tartalma törlődik. Ha meg kívánjuk őrizni, több alkalommal is szeretnénk felhasználni a nyárselemeket, akkor ne a Ctrl + Shift + F3 billentyűkombinációval tárjuk fel a tartalmát. Az Eszközök menüben adjuk ki az Automatikus javítás parancsot, majd a megjelenő ablakban aktiváljuk a Szövegtár fület. A feltáruló tábla A szövegtár új eleme listájában keressük ki a Nyárs tételt. Jelöljük ki, és nyomjuk meg a Beszúrás gombot. A kurzor helyén megjelennek a nyárselemek. A Nyárs tartalma a számítógép lekapcsolása után is megmarad mindaddig, amíg nem töröljük, vagy amíg a feltárásához nem használjuk a Ctrl + Shift + F3 billentyűkombinációt. A Nyársba töltött szövegállomány úgy viselkedik, mint egy szövegtárelem. A rövid nyárselemeket meg is tekinthetjük. A lista Nyárs elemének kijelölése után tartalma látható válik a Minta szektorban. A Nyársba nem csak szöveget helyezhetünk, hanem grafikát, képet is. Mivel a Nyárs tartalma szövegtárelemként a globális sablonban rögzül, végleges feltárása után, a Word bezárásakor megjelenik egy üzenettábla ezzel a felirattal: A végrehajtott módosítások érintik a globális Normal.dot sablont. Kívánja menteni ezeket a változtatásokat? Ha nem végeztünk semmilyen műveletet makrókkal, vagyis nem fenyeget bennünket a vírusveszély, nyugodtan kattintsunk az Igen gombra. A Vágólappal ellentétben a Nyárs használatának nagy előnye, hogy nincs korlátozva a felmásolások száma. Nem 1-, 12-, illetve 24 szektorra tagolt, mint a különböző fejlettségű Office Vágólapok. Végül nem árt ha tudjuk, hogy a Nyárs az Office része, ezért tartalmát nem lehet idegen programokba átvinni.
73
Automatikus javítás a)
Még a legjobb helyesíróval is megesik, hogy egy-egy szót rendszeresen rosszul ír. Ha egyszer helytelenül tanultuk meg egy kifejezés írásmódját, az beidegződik, és utána reflexszerűen hibásan írjuk. A gyors gépelés is okozhat ilyen rendszeresen visszatérő hibákat. (Pl. a dokumentumot helyett folyton dokumnetumot írunk.) Főleg azoknál gyakori ez a fajta tévesztés, akik nem tanultak meg tíz ujjal írni, és nem idegződött be az ujjaikba, a megfelelő billentyűk használata. Ezt a problémát segít kiküszöbölni a Word automatikus hibajavító programja. Ennek beprogramozásához az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Automatikus javítás parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk az AutoJavítás fület. A feltáruló táblán kattintsunk a Beírt szöveg változtatása szektor kijelölőnégyzetére. Az alatta levő beviteli mezők szolgálnak a javítandó szavak beírására, és tárolására. A Hibás mezőbe értelemszerűen a szó rosszul használt alakját (pl. milliméter, vagy dokumnetum), a Jó mezőben pedig a helyes formáját (milliméter, illetve dokumentum) kell beírni. Utána nyomjuk meg a Felvesz gombot.
b)
A listába a javítandó szavak leggyakoribb ragozott alakjait is célszerű beírni (pl. dokumentumok, dokumentumot, dokumentumnak, dokumentumról stb.) mert a ragokkal használt alapszót a program nem képes korrigálni. Hasonló zavart okoz a mondatvégi pont. Mivel az Automatikus javítás a javítandó kifejezés utáni szóköz hatására aktiválódik, ilyenkor nem ismeri fel a szót. Azt hiszi, hogy az utána álló pont is a része. Ilyenkor tegyük a kurzort a javításra szoruló kifejezés után, nyomjuk le a Szóköz billentyűt, majd a Backspace billentyű lenyomásával léptessük vissza a mondatvégi pontot. A ragozott alakokat nem kell minden egyes esetben beírni. Jelöljük ki a már beírtat, mire megjelenik a beviteli mezőkben. Ezt követően már csak a ragokat kell átírni. A Felvesz gomb megnyomásával ez a változat is bekerül a listába. Ha időközben megtanultuk a kifejezés helyes írásmódját, és szeretnénk eltávolítani, jelöljük ki a listában, majd nyomjuk meg a Törlés gombot. Előfordulhat, hogy a listába töltésnél hibát követünk el, és ez csak utólag derül ki. Ilyenkor jelöljük ki a rosszul beírt sort, javítsuk ki, majd nyomjuk meg a Csere gombot. Erre a program közli, hogy ez a kifejezés már szerepel a listásban, és megkérdezi, hogy felül kívánjuk-e írni? Nyomjuk meg az Igen gombot.
c)
Az Automatikus hibajavítás program arra is képes, hogy a mondat végi pont kirakása után a tévedésből kisbetűvel kezdett mondatot automatikusan nagybetűsre változtassa. Ezzel a szolgáltatással azonban az a baj, hogy ugyanezt teszi a rövidítések, dátumok után kitett pontok esetén is. Ettől a kellemetlenségtől úgy szabadulhatunk meg, hogy érvénytelenítjük a Mondat első betűje utasítást. A program ugyan lehetőséget ad arra, hogy az általunk meghatározott rövidítések után nem alkalmazza ezt az átalakítást, de nem lehet az összes rövidítést betáplálni. Mindig lesz olyan, amelyet elfelejtettünk beírni. Ennélfogva jelölhetjük ki, és írhatjuk át a kezdőbetűjét. A tapasztalatok szerint ennek a szolgáltatásnak az igénybevétele több bosszúsággal jár, mint haszonnal. Aki ragaszkodik hozzá, nyomja meg a Kivételek gombot, és a megjelenő ablakban aktiválja a Kezdőbetű fület. A feltáruló tábla Ne legyen nagy kezdőbetű ez után beviteli mezőbe egyenként írja be az általa leggyakrabban használt rövidítéseket. Utána nyomja meg a Felvesz gombot. A már nem használt rövidítések itt is kijelöléssel és a Törlés gombra kattintással szüntethetők meg. Végül mindkét ablakon nyomjuk meg az OK gombot.
d)
Gyors felgépelésnél előfordul, hogy a mondatkezdő nagybetű előállításához szükséges Shift billentyűt nem engedjük el időben. Ez azzal a következménnyel jár, hogy az utána következő betű is nagy lesz. Ez a hibát a program automatikusan megszünteti, ha kiadjuk a KÉt KEzdő NAgybetű utasítást. Vannak azonban olyan főleg külföldi cégnevek, formabontó újság- és folyóiratnevek, ahol a második betűt is naggyal kell írni. Így ha ezt a szolgáltatást igénybe akarjuk venni, akkor itt is meg kell nyomni a Kivételek gombot, majd a megjelenő Automatikus javítás kivételei ablakban aktiválni kell a KÉt nagybetű fület. A feltáruló tábla 74
beviteli mezejébe be kell írni azokat a szavakat, amelyeknél nem kérjük az átalakítást. Utána nyomjuk meg az OK gombot. Ha átmenetileg ki akarjuk kapcsolni az automatikus szövegjavítást, az AutóJavítás panelen érvénytelenítsük a Beírt szöveg változtatása utasítást, majd ismét nyomjuk meg az OK gombot. (Word 2002-ben tovább bővült az Automatikus javítás által nyújtott szolgáltatás. Ebben a programban a kurzort a javított szóra állítva megjelenik alatta egy kis villám formájú piktogram. A mellette levő kis nyílra kattintva lenyílik egy ablak, amelyben utasítást adhatunk az eredeti alakra történő visszaállásra, vagy a kifejezés további javításának megtiltására. Amennyiben módosítani szeretnénk a bejegyzést, az Automatikus javítás beállításai utasítás kiadásával előhívhatjuk az Automatikus javítás ablakot is.) e)
Szövegszerkesztés közben gyakran szükség van szimbólumokra. A Szimbólumtábla előhívása, a megfelelő típus kiválasztása sok időt vesz igénybe. Annak érdekében, hogy ne kelljen minden egyes alkalommal keresgélni őket, a Word lehetőséget ad az Automatikus javítás listába való felvételükre. Így az előhívásuknál az F3 vezérlőbillentyű lenyomására sincs szükség, mint a Szövegtár elemeinél. Szimbólumot ugyan nem lehet beírni az Automatikus javítás beállító ablakába sem, de ide egy segédprogram átküldi. A Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Szimbólum parancsot. A megjelenő táblákból válasszuk ki a gyakran használni kívánt szimbólumot, majd nyomjuk meg az Automatikus javítás gombot. Erre a kijelölt szimbólum megjelenik az Automatikus javítás ablak Jó kijelölősávjában. Ezt követően írjuk be a Hibás kijelölősávba azt a karaktercsoportot, amelynek leírásakor működésbe léphet a program, és átírhatja nekünk a bejegyzett szimbólumra. Végül nyomjuk le a Felvesz, majd az OK gombokat, és zárjuk be a Szimbólum táblát.
f)
Még mielőtt nekiállnánk a főbb szimbólumok beszúrásának, nézzük át az Automatikus javítás ablak tartalmát. A programkészítők ugyanis az általánosan használt szimbólumok jelentős részét betöltötték a listába. A jelenlétük azonban nem mindig előnyös. Műszaki szöveg felgépelésénél, rövidítések alkalmazásnál gyakran okoznak bosszúságot. Az (r) rövidítés begépelése esetén pl. váratlanul megjelenik helyette az ® szimbólum. A :) illetve a :( jelek leütése után pedig egy vigyorgó ) és egy mogorva * pofa néz velünk szembe. Ennek elkerülése érdekében a saját javító- illetve szimbólumlistánk kialakítása előtt vizsgáljuk át az Automatikus javítás ablakot, és a számunkra szükségtelen szimbólumokat, szavakat töröljük. Az általunk is használt szimbólumok esetén írjunk be más kiváltó kódot. Az előbbi esetben pl. az (r) helyett alkalmazzuk a (§) jelet. Ez főleg jogi szövegben fordul elő, így nem valószínű, hogy találkozunk vele. (Ha csak nem vagyunk jogászok.) Amennyiben mégis előfordulna, nem kell újból átírni a Hibás szektort. A szimbólum megjelenése után ne lépjünk tovább a szóköz billentyűvel, hanem nyomjuk le a Backspace billentyűt. Ekkor a szimbólum visszaalakul a kiváltó kódra, vagyis az eredeti rövidítésre. (Ez a funkció csak szimbólumok esetén működik. Szavakat, szótagokat ily módon nem lehet visszaváltoztatni az eredetileg leírt karakterekre.)
g)
Sokan Szövegtárként használják az Automatikus javítás funkciót. A gyakran ismétlődő kifejezéseket, szövegrészeket a Jó kijelölősávba írják, a Hibás kijelölősávba pedig egy könnyen megjegyezhető, néhány karakteres rövidítést tüntetnek fel. Gépelés közben beütik ezt a pár betűs szócskát, és ahogy tovább haladnak már meg is jelenik a helyén az oda szánt szövegrész. Még az F3 billentyűt sem kell lenyomni. Ezzel a módszerrel az a baj, hogy ha egy olyan rövidítést gépelnek be, amely megegyezik ezzel az azonosító szócskával, ott is meg fog jelenni a helyettesítő szövegrész, ami érthetetlenné teszi a leírt mondatot. Ha ennek ellenére ragaszkodunk ehhez a kényelmes szövegtárelem-kiváltási módszerhez, kétféleképpen járhatunk el. Az egyik az eredeti formátumban való felhasználás. Ekkor írjuk le, majd jelöljük ki a betöltendő kifejezést, szövegrészt, ami automatikusan megjelenik az AutoJavítás tábla Jó kijelölősávjában. (A szövegrész utáni ¶ formajegyet is jelöljük ki, különben formázás nélkül fog aktiválódni a felhasználásnál.) Utána a Hibás kijelölősávba írjuk be a kiváltó elemet, ami a felgépelés során majd átalakul erre a kifejezésre. Végül érvényesítsük a Formázott szöveg utasítást, majd nyomjuk meg a Felvesz és az OK gombokat. Amennyiben formátum nélkül kívánjuk tárolni a szövegrészt, a Csak szöveg utasítást adjuk ki, vagy az előzőekben leírtak 75
szerint írjuk be a Jó kijelölősávba. Ennek a felvételi módnak az az előnye, hogy az automatikus javítási elem felveszi a szövegkörnyezet formátumát, vagyis az eredetitől eltérő kialakítás esetén sincs szükség utánigazításra. Ezzel a kijelöléses módszerrel nem csak szöveget, hanem mezőt, grafikát is betárolhatunk a listába. h)
Sajnos a Normal.dot sablon nem tartalmazza az Automatikus bejegyzéseket. Így egy másik gépre átállva csak a Szövegtárunkat és a stílusainkat, illetve a külön kimásolt Custom.dic kivételszótárunkat, valamint a saját elválasztó szótárunkat használhatjuk. Sok bejegyzés esetén azonban nem kell nélkülöznünk az AutoJavítás listánkat sem. Ezek a bejegyzések a Windows mappa .acl kiterjesztésű fájljában vannak. A programozók által készített bejegyzések az Mso97.acl fájlban találhatók. Ha időközben kiegészítettük a listát új bejegyzésekkel, az operációs rendszer készített nekünk egy másik .acl kiterjesztésű fájlt a saját nevünk alatt. Nekünk erre van szükségünk. Keressük meg, jelöljük ki, és a jobb egérgombbal megjeleníthető helyi menüben másoljuk flopira. Utána nyissuk meg a másik gép Windows mappáját, és keressük meg a program tulajdonosának saját * *.acl kiterjesztésű fájlját. Jegyezzük fel a nevét, majd küldjük le a fájlt a Lomtárba. (Kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Törlés parancsot. Ne aggódjunk, nem teszünk kárt benne. A törölt fájl nem vész el, csak átmenetileg a Lomtárba kerül. Előtte azonban ellenőrizzük, hogy a Lomtár nincs-e átállítva azonnali kiürítésre. Kattintsunk a jobb egérgombbal a Lomtár parancsikonjára, és adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. Ha a tovább nyíló ablakban A törölt fájlok ne kerüljenek át a Lomtárba, hanem azonnal semmisüljenek meg utasítás érvényesítve van hatástalanítsuk, majd nyomjuk meg az OK gombot.) Ha a másik gép tulajdonosa még soha nem készített AutoJavítás bejegyzést, írjunk be egy kifejezést az Automatikus Javítás ablakába, hogy létrejöjjön a saját nevű .acl kiterjesztésű fájlja. Az Mso97.acl fájl ugyanis nem cserélhető le. Amennyiben kiselejtezzük, a Windows létrehoz egy másolatot, és azt használja.
i)
Végül nyissuk meg a saját sablonfájlunkat az A-meghajtón, és húzzuk be a Windows mappába. Keressük meg, és nevezzük át a tulajdonos imént feljegyzett nevére majd zárjuk be az ablakot. (Mivel a program össze-vissza rakosgatja a fájlokat, nyissuk le a Nézet menüt, adjuk ki az Ikonok elrendezése, majd a Név szerint parancsokat. Erre a fájlok ábécérendbe sorakoznak. Így könnyebben megtaláljuk a több száz fájl között.) A Word újbóli megnyitása után az AutoJavítás fájlunk bejegyzései ezen a gépen is hozzáférhetővé válnak. Munkánk végeztével nyissuk meg a Lomtárat, jelöljük ki az eredeti .acl kiterjesztésű fájlt, és adjuk ki a Helyreállítás utasítást. (Ha az ablak bal oldalán nem látható ez az utasítás, nyissuk le a Nézet menüt, és érvényesítsük a Weblapként parancsot.) Megjelenik a Fájlcsere megerősítése ablak, amely megkérdezi, hogy: Kicseréli a létező fájlt:...ezzel? nyomjuk meg az Igen gombot. Erre a mi Automatikus Javítás fájlunk törlődik a Windows mappából, és visszakerül a helyére az eredeti.
j)
Office XP-ben az Automatikus javításokat tartalmazó fájl bejegyzéseinek másik gépre másolását egy segédprogram irányítja. Nyissuk meg a Windows operációs rendszer Support sablonját a Program files ! Microsoft Office ! Office 10 ! Macros mappákra kattintva. Utána nyissuk meg a Support mappát is. Megjelenik egy biztonsági figyelmeztetés, ami közli, hogy a fájl makrókat tartalmaz, melyekben vírusok is lehetnek. Ennek kivédésére aktiváljuk Az ebből a forrásból származó makrók mindig megbízhatóak utasítást, majd nyomjuk meg a Makrók engedélyezése gombot. A megnyíló dokumentum alján található táblázatban kattintsunk az Automatikus javítás biztonsági mentése parancsra, majd a megjelenő segédprogram üzenettábláján nyomjuk meg a Biztonsági mentés gombot. A Mentés másként ablakban adjuk meg a mentés helyét, pl. 3,5 ”-es hajlékonylemez (A:) és kattintsunk a Mentés gombra. Végül zárjuk be a megnyílt ablakokat. Az automatikus javítás fájlt másoljuk a másik gép Support sablonjába. (Ügyeljünk arra, hogy azonos bejegyzések esetén az új listaelem felülírja a régit.) A betöltött Automatikus bejegyzések ki is törölhetők. Előtte az Automatikus javítás segédprogrammal Biztonsági mentést kell készíteni a korábbi bejegyzésekről. A törlés, az eredeti állapot helyreállítása a Visszaállítás gombra kattintva érhető el.
76
k)
l)
Egyébként itt lehet beállítani a helyesírás-ellenőrző program aláhúzásainak színeit is. Átlagos felhasználó számára az aláhúzásszínek megváltoztatásának nem sok értelme van, de a színvakságban szenvedőknek fontos lehet. Amennyiben a Macros mappa nincs feltelepítve, vegyük elő a programlemezt, és kattintsunk a Microsoft Word for Windows mellett levő + majd a Varázslók és sablonok melletti + jelre. Utána kattintsunk a További sablonok és makrók elem melletti nyílra, majd a Sajátgépről fut utasításra. Végül nyomjuk meg a Frissítés gombot. A Support.dot sablon megjelenése és megnyitása után most a Beállítások a rendszerleíró adatbázisban gombot nyomjuk meg. A megnyíló ablakban aktiváljuk a Word fület, majd az Elem listában jelöljük ki, hogy mely aláhúzások színeit szeretnénk megváltoztatni. (A SpellingWavyUnderlineColor tétel a helyesírási hibák, a GrammarWavyUnderlineColor a nyelvhelyességi hibák, míg a FormatConsistencyWavyUnderlineColor a formázási hibák aláhúzásának színét szabályozza. A megfelelő tétel kijelölése után kattintsunk a Szín kiválasztása gombra. A szín átállítása után nyomjuk meg az OK gombot, majd kattintsunk a Módosítás gombra. Ezt követően a Word egy üzenettáblán jelzi, hogy a rendszerleíró adatbázis tartalma megváltozott, és felkér a Windows újraindítására. Ezt egyelőre ne tegyük. Végezzük el a többi aláhúzás átállítását is, majd kattintsunk a Rendszerleíró adatbázis ablakában a Bezárás gombra. Végül zárjuk be a többi ablakot is, és indítsuk újra a Windows operációs rendszert. A számítógép újbóli bekapcsolása után a helyesírás-ellenőrzés aláhúzásai már a módosított színekkel jelennek meg. Ha az AutoJavítás bejegyzéseink előbbi átviteli módját túl bonyolultnak találjuk, Windows XP-ben is alkalmazhatjuk a Windows 98-ra vonatkozó eljárást. Windows XP-ben minden felhasználónak külön .acl kiterjesztésű fájlja van, amely a C-drájv ! Documents and Settings ! User(saját nevünk vagy számunk) ! Application Data ! Microsoft ! Office útvonalon érhető el. (Az Application Data rejtett mappa. Megtalálásának módjait lásd a Szövegtár használata című rovatban.) Lecserélése után írjuk át a behúzott fájl nevét a feljegyzett eredeti névre (pl. MSO1038.acl). Amennyiben a Word újranyitásakor bejegyzéseink nem válnak használhatóvá, menjünk vissza az Office mappába. Ez esetben az operációs rendszer létrehozott egy néhány kilobájtos töredékfájlt a Lomtárba küldött helyén. A Word10.pip nevű fájl törlése után már akadálytalanul használhatjuk a saját AutoJavítás listánkat. Végül itt is küldjük vissza a Lomtárból az eredeti jegyzéket. Ha munka közben új bejegyzés írtunk bele, törlése előtt jelöljük ki a jobb egérgombbal, és küldjük az A-meghajtóra. Otthon frissítsük fel vele a saját AutoJavítás fájlunkat. (Mielőtt ráhúznánk a bal egérgombbal, írjuk át a nevét a Windows mappánkban levő .acl fájl nevére.)
Szövegtár használata a)
A Word igen hasznos funkciója a Szövegtár. Használatával rengeteg időt lehet megtakarítani a felgépelés során. Nem kell kínlódni a tíz hatványaival, a hőmérséklet mértékegységének kialakításával, stb. Elég egyszer megcsinálni, utána a Szövegtárba betáplálva egy gombnyomással előhívható. Készítsük el a szabályos mértékegységet, majd jelöljük ki, és nyomjuk le az Alt + F3 billentyűkombinációt. Erre megjelenik a Szövegtárelem felvétele ablak, és felkér bennünket, hogy adjunk nevet az új bejegyzésnek. Ez a név egyben az előhívójegy is lesz, ezért célszerű azt a karaktert alkalmazni, amellyel kezdenénk a mértékegység kialakítását. A oC kialakítását pl. az o betű leütésével kezdjük, ezért írjuk be ezt a karaktert a beviteli mezőbe. Utána nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően hőmérsékletértékek megadása során semmi mást nem kell tenni, mint leütni az o betűt, majd lenyomni az F3 billentyűt. Máris megjelenik a számérték után a oC -. Ha vastagítva van szükségünk a szövegelemre, akkor kövérítsük meg az előhívójegyet, és utána nyomjuk meg az F3 billentyűt. Ez esetben vastag betűkkel fog megjelenni. (Folyamatos gépelés esetén az előhívójegy előtt és után legyen egy betűhelynyi hézag, különben az F3 billentyűt nem lehet aktiválni. Utólagos alkalmazásnál erre nincs szükség. A szövegbe szorosan beépült előhívójegy is átváltoztatható, ha az egérkurzorral kijelöljük.)
77
b)
Az ily módon listázott szövegtárelemek a kijelölésekor kialakított formátumot veszik fel. Címek vagy olyan szavak, mondatok betáplálásánál amelyek beljebb kezdődnek ügyeljünk arra, hogy a kijelölést a bal margónál kezdjük. Az Első sor behúzás előtt álló üres karaktereket is jelöljük ki, különben az előhívott szövegtárelem a bal margónál fog kezdődni. (A Kellékek mappában található Dot1.dot sablon megnyitása után megtekinthetjük a szövegtárelemek célszerű kialakítási módját. A Szervező ablak segítségével a nekünk tetsző szövegtárelemeket át is másolhatjuk a Normal.dot sablonunkba. A levélkészítéshez használt aláírásoknál írjuk át a bejegyzéseket a saját nevünkre, majd az Alt + F3 billentyűkombinációval küldjük vissza a Szövegtárba. Amennyiben nem kívánunk változtatni az előhívójegyen, csak az OK gombot kell megnyomni. A Szervező ablak előhívási és kezelési módja a Stílusok használata Word programban című rovatban található. Ha új dokumentumot készítünk legegyszerűbb a Dot1.dot sablont bemásolni a Sablonok mappába. Ott a Fájl menü Új dokumentum parancsával könnyen elérhető a Szövegtár tartalma, valamint a teljes stílustár.)
c)
Nem csak mértékegységeket, hanem neveket, címeket, aláírásokat, mondatokat, sőt egész leveleket is betáplálhatunk a Szövegtárba. Előhívásuk után csupán a változásokat kell felülírással aktualizálni rajtuk, és máris kész az új levél. A dátum átírásával sem kell bajlódnunk. Mezősablon beszúrásával a program automatikusan felfrissíti a keltezést, így a pappírra az aznapi dátum kerül. Ez a művelet egyáltalán nem bonyolult. Tegyük a képernyőre a betárolni kívánt sablonlevelet. Jelöljük ki rajta a helységnév után álló dátumot. A Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Mező parancsot. A megjelenő ablak Kategóriák szektorában jelöljük ki a Dátum és idő, a Mezőnevek szektor listájában pedig a Date tételt. Utána érvényesítsük a Formátum megőrzése frissítésnél utasítást, majd nyomjuk meg az Egyebek gombot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk az Általános fület, majd a Dátum és idő listából jelöljük ki a nekünk tetsző keltezési formát. (Angol rövidítések használata esetén az y az évet, az M a hónapot, a d pedig a napot jelenti.) A levélírás órájának, percének, sőt a nap (csütörtök) feltüntetésére is mód van. A nálunk leggyakrabban használt „2002. január 10.” formula az yyyy. MMMM d tétel kijelölésével érhető el. Végül nyomjuk meg a Felvesz, majd mindkét ablakon az OK gombot.
d)
A dátum naprakésszé tétele után jelöljük ki az egész levelet, és a fentiek szerint küldjük a Szövegtárba. (Ott a régi dátum fog szerepelni a levélen. A dátumfelfrissítés a levél előhívásakor történik meg.) A dátummező utólag megszüntethető. Erre akkor van szükség, ha a levelet elektronikusan is tároljuk. (Újból megnyitva felfrissül a dátum, így nem derül ki, hogy mikor írtuk.) Ilyenkor jelöljük ki a dátummezőt, és nyomjuk le a Ctrl + Shift + F9 billentyűkombinációt. Ennek hatására a dátummező normál szöveggé alakul a megírt levélen, és többé nem fog megváltozni. Arra is mód van, hogy csupán átmenetileg függesszük fel a felfrissülést. Ekkor kijelölése után a Ctrl + F11 billentyűkombinációt alkalmazzuk. Amikor ismét aktiválni szeretnénk, a Ctrl + Shift + F11 billentyűkombinációt használjuk. Ugyanezt kell tenni akkor is, ha előre írunk meg egy levelet, és később kívánjuk postára adni. Ilyenkor ne próbáljuk meg átírni a dátumot a későbbi időpontra, mert a nyomtatásvezérlő program is tartalmaz egy mezőfrissítő funkciót, amely aktualizálni fogja a dátummezőt, és a printelés dátumát tünteti fel. Dokumentumokba több céllal is készíthetünk automatikusan felfrissülő dátumot. Ha a Mezőnevek szektorban a CreateDate utasítást érvényesítjük, a dokumentum létrehozásának dátuma őrződik meg. Az EditTime a dokumentum teljes szerkesztési idejét tükrözi. A PrintDate a dokumentum kinyomtatásának, míg a Save Date a mentésének dátumát rögzíti. A Time aktuális időt hoz létre.
e)
Ha csak dátumra van szükségünk, azt nem érdemes betáplálni a Szövegtárba, mert a Alt + Shift + D billentyűkombinációval bármikor naprakész dátumot szúrhatunk be a szövegbe. Program szerint alapbeállításban ez kéthelyértékű számkombinációkból álló, rövidített dátum lesz. Ez nem mindig felel meg a követelményeknek. Ekkor sem kell találgatnunk az aznapi dátumot, sőt még a Tálcán látható órára sem kell rámutatnunk, ha az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban kiadjuk az Automatikus javítás parancsot. A tovább nyíló ablakban 78
aktiváljuk a Szövegtár fület, és jelöljük ki az Autokiegészítési ajánlat Szövegtár-elemekhez és dokumentumokhoz utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően aktiválódik a Szövegtár automatikus kiegészítés funkciója, amely a megkezdett dátumot befejezi. Nekünk csak az első néhány karaktert kell leütni. Az év leírása után megjelenik felette egy kis sárga tábla, benne a számokkal feltüntetett aktuális dátummal (2002-01-10). Ekkor nyomjuk le az Enter vagy az F3 billentyűt, és a tábla tartalma beépül a szövegbe. Ha a felajánlott forma nem elégít ki bennünket, tegyük ki a pontot is az évszám után. Erre a tájékoztató ablak tartalma átalakul, és a betűkkel kiírt dátum (2002. január 10.) válik láthatóvá benne. Enter, illetve F3 billentyűvel való elfogadása esetén ez a változat fog megjelenni a szövegben. Az előbbi, billentyűkombinációval létrehozott dátummal ellentétben az ily módon beírt dátum nem frissül fel. f)
Kétféle dátumot is használhatunk. Ilyenkor nincs szükség mezőbeállításra, mivel dátumot oly módon is előállíthatunk, hogy a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban kiadjuk a Dátum és idő parancsot. A tovább nyíló ablak Formátumok listájából válaszuk ki a nekünk tetsző változatot, majd nyomjuk meg az OK gombot. A dátum ott fog megjelenni, ahová előzőleg a kurzort helyeztük. Arra sincs szükség, hogy legközelebb keresgéljük a nekünk tetsző formát. Miután kiválasztottuk a megfelelőt, nyomjuk meg az Alapérték gombot. Ekkor megjelenik egy üzenettábla, amely megerősítést kér. Kattintsunk az Igen gombra. Ettől kezdve a Dátum és idő tábla a számunkra megfelelő dátumformával kijelölve fog megjelenni, nekünk csupán rá kall kattintani az OK gombra. Ezen túlmenően a Alt + Shift + D billentyűkombinációval beszúrható dátum is követi ezt a formát. Ha azt akarjuk, hogy az ily módon beszúrt dátum felfrissüljön, a beállító ablak alján érvényesítsük az Automatikus frissítés utasítást. A Dátum és idő, valamint a Mező paranccsal létrehozható dátum független egymástól, így különböző kivitelű is lehet. A Alt + Shift + T billentyűkombinációval pontos időt szúrhatunk be a dokumentumba. A Szövegtár automatikus kiegészítés funkciója nem csak a megkezdett dátum befejezésére képes. A hét napjait, a hónapok neveit is ki tudja egészíteni. Csak addig kell írni őket, amíg megjelenik a kis tábla felettük. Ezt követően más dolgunk nincs, mint elfogadni a felajánlott formát. (Nyomjuk le az Enter billentyűt.) Rövid szavaknál (pl. kedd) ez a tábla nem jelenik meg.
g)
Amennyiben a betárolni kívánt szövegrész betűtípusa, betűmérete eltér a szövegállománytól, másoljuk be az utána következő normál szövegrész első sorát is. Így nem kell a betűforma átállításával bajlódni. Csak ki kell jelölni ezt a sort, és felülírással folytathatjuk a szöveget. (Hosszabb szövegegységek betáplálásánál előhívójegyként azt a betűt, szótagot használjuk, amely először eszünkbe jut róla.) A Szövegtár gyakori használata esetén az egyezések elkerülése érdekében már kétjegyű előhívójegyeket kell alkalmazni. (A korábbi egybetűs ismertetőjegyeket nem kell kétbetűsre átalakítani, ezek továbbra is működni fognak.) Az állomány növekedésével érdemes az előhívó karaktereket s a mögöttük álló tartalmat kiprintelni, és egy átlátszó iratvédőbe bújtatva a számítógép mellett tárolni. Így nem kell azon töprengeni, hogy a szükséges szövegelemet milyen kóddal hívhatjuk elő. Egyébként a Windows is képes arra, hogy a Word Szövegtárát kinyomtassa. A Fájl menü Nyomtatás parancsának kiadása után megjelenő ablak Nyomtatandó kijelölősávjába állítsuk be a Kész szövegrészek utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Az így kapott lista formátuma azonban nem szerencsés. Az is előfordulhat, hogy az ábécérendből kiesnek listaelemek, amelyek aztán a végén jelennek meg. Így jobban járunk, ha magunk szerkesztünk egy tetszetős és jól használható listát a Szövegtárunkból. (Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 5. ábra. Előbb készítsük el az ismertetőjegyek és az F3 billentyű segítségével normál stílusban, és utána formázzuk. Erre a célra az félkövér Ariel betűtípus használata a legkedvezőbb.)
h)
A Szövegtár tartalma a képernyőn is megtekinthető. Ehhez az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Automatikus javítás parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Szövegtár fület. A feltáruló tábla Minta szektorában egymás után jelennek meg a listában kijelölt szövegelemek. Amennyiben valamelyikre nincs szükségünk, jelöljük ki, majd nyomjuk meg a Törlés gombot. Az igényelt elemet innen is beszúrhatjuk a dokumentumba. 79
Előtte állítsuk a kurzort arra a helyre, ahová kérjük, majd az előhívott Szövegtár ablakban jelöljük ki az elemet, és nyomjuk meg a Beszúrás gombot. A Felvesz gomb segítségével itt is kiegészíthetjük a Szövegtárat. Ez esetben az új elem előhívása első karaktereinek leütésével lehetséges. (Ha több azonos kezdőbetűvel jelölt elem is található a Szövegtárban, akkor a program a Tálcán kiírja, hogy az első karakter nem egyedi, ezért még egyet kér utána.) A beállított párbeszédablak az OK gomb megnyomásával zárható be. i)
A szövegtárelemek megtekintésének másik módja, hogy a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban kiadjuk a Kész szöveg parancsot. Erre megjelenik a teljes bejegyzéslista. Túl sok bejegyzés esetén a lista alján megjelenik egy nyíl. Rákattintva a jegyzék tovább nyílik. Ha szükségünk van valamelyik szövegtárelemre, most nem kell leírni az előhívójegyet, és lenyomni az F3 billentyűt. Helyezzük a szövegszerkesztő kurzort oda, ahová a szövegtárelemet kérjük, és a listából kiválasztva kattintsunk rá az egérkurzorral. (Ne a listaelemre, hanem az abból tovább nyíló elhívójegyre kattintsunk.) Gyakori használat esetén a Kész szöveg menü gombjai beépíthetők az eszköztárakba is. A Nézet menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Eszköztárak parancsot, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Kész szöveg utasítást. A teljesség kedvéért érdemes még megemlíteni, hogy a szövegtárelemek nem a Vágólapra, hanem a szakirodalom által „Nyárs”-nak nevezett tárolóba kerülnek. Ez a tároló abban különbözik a Vágólaptól, hogy tartalma a számítógép lekapcsolása után is megmarad.
j)
Programváltáskor, régi, elavult programunk újra cserélésekor a Szövegtár tartalmát nem szükséges egyenként átírni az új operációs rendszerbe. Ez a lista ugyanis a stílusokkal és a makrókkal együtt a Normal.dot programfájlban található, amely könnyen kimenthető, és átmásolható. (Ennek módját lásd a Helyesírás- és nyelvhelyesség-ellenőrzés, valamint a Stílusok használata Word programban című rovatokban. Ha előtte beírtunk valamit a Normal.dot bármelyik sablonjába, zárjuk be a Word programot, és nyissuk meg újra, mert a felfrissítés, kiegészítés csak programnyitáskor kerül bele.) A bejegyzések azonban csak akkor jutnak a Normal.dot sablonba, ha a bevitelük során a Szövegtár új eleme szektor Helye kijelölősávjában beállítjuk a Normal.dot (globális sablon) utasítást. Az Összes aktív sablon utasítás kiadásakor minden meglevő dokumentum sablonjába bekerül a bejegyzés, a Normal.dot sablonba azonban nem. Arra is mód van, hogy egy-egy dokumentumra önálló Szövegtárat hozzunk létre. Ekkor a megnyitott üres dokumentumról készítsünk egy sablont, és a Helye kijelölősávba ezt állítsuk be. (Ezt munkánk végeztével tegyük, mert utána már nem menthető el az anyag dokumentumként, így az utólagos javítások elvesznek.) Ha a Szervező ablakban kitöröljük a Szövegtár tartalmát, az erre a sablonra épülő dokumentumokban más dokumentumok szövegtárelemei nem aktiválódnak. (A Szervező ablak előhívási és kezelési módja ugyancsak a Stílusok használata Word programban című rovatban található.)
k)
A szövegszerkesztők szeretik a saját, éveken át tökéletesre csiszolt módszereiket, beállításaikat használni. A gyakran utazók, vagy a különböző munkahelyeken tevékenykedők azonban bajban vannak. Nem vihetik magukkal az asztali számítógépüket, a kölcsön kért gépek programjai pedig egészen más beállításban dolgoznak. Ennek ellenére nem kell lemondanunk a saját megszokott programbeállításainkról. Másoljuk ki egy lemezre a Normal.dot sablont, nevezzük át (pl. Saját.dot-ra), majd az A-meghajtó ablakát megnyitva húzzuk rá a másik gép Asztalára. Kétszer rákattintva megjelenik egy üzenettábla, hogy a megnyitandó dokumentum makrókat vagy egyéni beállításokat tartalmaz. Mivel ezek a mi beállításaink, nyomjuk meg a Megnyitás makrókkal gombot. Ekkor elindul a Word program, és a megnyíló új dokumentumban elkezdhetünk a saját beállításainkkal dolgozni.
l)
Ha túl sok eszköztárikont használunk, és a másik gép monitorának felbontása kisebb a miénknél, számítsunk rá, hogy nem fognak egy sorban elférni. Ezen a felbontás átállításával segíthetünk. (A minimum követelmény: 1024 × 768-as felbontás, és 75 Hz-es képváltási frekvencia.) 14-15 colos képcsőátlójú monitoroknál ezt a felbontást nem érdemes erőltetni, mert olyan aprók lesznek az ikonok, hogy kezelhetetlenné válnak. Hagyjuk meg az eredeti beállítást, 80
és ha szükségünk van a túlcsorduló ikonjainkra, kattintsunk kétszer a Szokásos illetve Formázó eszköztár jobb oldalán látható >> jelre. Ekkor az egész ikonsor leválik, és egy úszó eszköztárban jelenik meg, ami ide-oda tologatható. (Word 2002-ben praktikusabban oldódik meg ez a probléma. A sor végére kattintva láthatóvá válik a túllógó része is, és áthelyeződés nélkül használhatjuk a lemaradt ikonokat.) Miután elvégeztük a munkát, húzzuk rá sablonjaink ikonját a Lomtárra, és nyomjuk meg az OK gombot. (Ha a Szövegtár fontos adatokat is tartalmaz, amihez nem szeretnénk, hogy mások hozzájussanak, nyissuk meg a Lomtárat, és onnan is töröljük.) Ezt az eljárást alkalmazva nem zavarjuk a használatba vett gép eredeti beállításait, és a saját beállításainkat is nyomtalanul letakarítjuk róla. m)
Sajnos ezzel a módszerrel csak új dokumentumokat készíthetünk a sablonunkkal. Ha egy korábbi anyagot szeretnénk folytatni, ezt csak sabloncserével tudjuk megtenni. A C-drájv ! Program Files ! Microsoft Office ! Sablonok mappa útvonalon keressük meg a Normal.dot fájlt. Word 2002-ben a Normal.dot globális sablon a C-drájv ! Documents and Settings ! User(saját nevünk vagy számunk) ! Application Data ! Microsoft ! Sablonok útvonalon érhető el. (Az Application Data mappa megtalálásának módjait lásd a Szövegtár használata című rovatban.) Kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Törlés parancsot. (Ne aggódjunk, nem teszünk kárt a programban. A törölt fájl nem vész el, csak átmenetileg a Lomtárba kerül. Előtte azonban ellenőrizzük, hogy a Lomtár nincs-e átállítva azonnali kiürítésre. Kattintsunk a jobb egérgombbal a Lomtár parancsikonjára, és adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. Ha a tovább nyíló ablakban A törölt fájlok ne kerüljenek át a Lomtárba, hanem azonnal semmisüljenek meg utasítás érvényesítve van hatástalanítsuk, majd nyomjuk meg az OK gombot.) Keressük meg a saját sablonfájlunkat az A-meghajtón, és húzzuk be a Sablonok mappába. Nevezzük vissza Normal.dot-ra, és zárjuk be az ablakot. Ezt követően minden dokumentum ezt a sablonfájlt fogja használni, mert nincs más. Munkánk végeztével nyissuk meg a Lomtárat, jelöljük ki a Normal.dot fájlt, és adjuk ki a Helyreállítás utasítást. (Ha az ablak bal oldalán nem látható ez az utasítás, nyissuk le a Nézet menüt, és érvényesítsük a Weblapként parancsot.) Megjelenik a Fájlcsere megerősítése ablak, amely megkérdezi, hogy: Kicseréli a létező fájlt:...ezzel? nyomjuk meg az Igen gombot. Erre a sablonfájlunk törlődik a Sablonok mappából, és visszakerül a helyére az eredeti.
n)
Ha zavar bennünket a sok piros és zöld aláhúzás a helyesírás-ellenőrzésen átesett korábbi dokumentumainkban, vigyük magunkkal a kivételszótárunkat is. Ehhez a C-drájv ! Program files ! Microsoft Office ! Office útvonalon keressük meg a Custom fájlt a gépünkön. Word 2002-ben a Custom fájl a C-drájv ! Documents and Settings ! User(saját nevünk vagy számunk) ! Application Data ! Microsoft ! Proof útvonalon érhető el. (Az Application Data mappa megtalálásának módjait lásd a Szövegtár használata című rovatban.) Kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és adjuk ki a Küldés, majd a 3,5 lemez (A) parancsot. A másik gépbe helyezve nyissuk meg a Custom fájlunkat. A Jegyzettömbben vagy WorPad-ban megjelent dokumentum Szerkesztés menüjében adjuk ki a Mindet kijelöli, majd a Másolás parancsot. Utána keressük meg a másik gép Custom fájlját is a fentiekben közölt útvonalon. A bal egérgombbal kétszer rákattintva nyissuk meg, majd a Szerkesztés menüben adjuk ki a Beillesztés parancsot. Erre a mi szakkifejezéseink, ábécérendben betöltődnek a másik kivételszótárba. A továbbiakban úgy használhatjuk, mint a sajátunkat. A betöltött szavakat utólag nem tudjuk törölni, ezért előtte kérdezzük meg a gép tulajdonosát, hogy van-e kifogása az ellen, hogy néhány tucat szakkifejezéssel bővítsük a kivételszótárát. Ha nem engedi meg, tegyük azt, amit az előzőekben a Normal.dot sablonnal. (Küldjük le a gépen levőt a Lomtárba. Húzzuk be a sajátunkat a helyére, majd munkánk végeztével küldjük vissza az eredetit a helyére.)
o)
Elvileg arra is van lehetőség, hogy a saját kivételszótárunkat átnevezzük, és behúzzuk a másik mellé, mivel a Word több szótárfájlt is képes kezelni. Ez esetben az Eszközök menü Beállítások parancsával megnyitható ablakában aktiváljuk a Helyesírás fület, majd a feltáruló tábla Helyesírás szektorában kattintsunk a Saját szótár szektor Szótárak gombjára. (Word 2002-ben a Saját szótárak gombra.) A tovább nyíló Kivételszótárak ablakban jelöljük ki a 81
saját szótárunkat. Az OK gombok megnyomása után a Word ezt fogja használni. Ennek a megoldásnak azonban az a hátránya, hogy ha legközelebb elfelejtjük átváltani, beledolgozunk mások kivételszótárba, ha pedig ők felejtik el visszaállítani a kivételszótárukat, ők fognak beledolgozni a miénkbe. A végén egy nagy kavarodás lesz belőle. Az a legjobb megoldás, ha egy gépen csak egy kivételszótár van, és mindenki ezt alkalmazza. Amennyiben a Word 97 nem hajlandó a lecserélt fájlt használni, akkor korábban át lett állítva, és most a másik Custom fájlját tekinti érvényesnek. Ha visszaállítjuk, akkor a gép tulajdonosa nem tudja használni a korábbi bejegyzéseit. Ez esetben a legjobb megoldás, ha lecseréljük a másik Custom fájlt is, amely a Cdrájv ! Program files ! Common files ! Microsoft Shared ! Proof útvonalon érhető el. Kijelölve küldjük le ezt is a Lomtárba, és húzzuk be a helyére a sajátunkat. Munkánk végeztével ne felejtsük el, hogy most mindkét Custom fájlt vissza kell küldeni. (Word 2002-ben már csak egy Custom fájl van.) p)
Ha bővítettük a kivételszótárt, a törlése előtt mentsük vissza a flopira. A jobb egérgombbal jelöljük ki az Office, illetve a Proof mappában, és adjuk ki a Küldés, majd a 3,5 lemez (A) parancsot. Otthon se felejtsük el felfrissíteni a számítógépünkön levő fájlt. (A megnyitott Ameghajtóból húzzuk rá a Custom fájlt az Office mappában levőre.) Ugyanezt kell tenni a Normal.dot fájllal is, ha módosítottuk a stílusokat, bővítettük a Szövegtárat vagy új makrókat írtunk. Ha gyakran visszajárunk egy gépre ugyanazzal a dokumentummal, érdemes rá egy saját Normal.dot sablont készíteni, és a gépben hagyni. Alaphelyzetben a Windows XP User mappájában nem látható az Application Data mappa. Ebben a rendszerben a fontos rendszerfájlokat, rendszermappákat elrejtették, hogy az alkalmazók ne vájkáljanak a programok között. Ilyenkor a Windows Keresés ablakával kutassuk fel, és kétszer rákattintva lépjünk tovább. A Keresés ablakban érvényesítsük a További beállítások és a Keresés rejtett fájlok és mappák között, valamint a Keresés almappákban utasításokat is. (A rejtett fájlokat, mappákat láthatóvá is tehetjük. A Start menüből hívjuk elő a Vezérlőpultot, és kattintsunk kétszer a Mappa beállításai ikonra. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Nézet fület, a Speciális beállítások szektorban keressük meg a Rejtett fájlok és mappák tételt, és aktiváljuk a megjelenítése utasítást, majd nyomjuk meg az Alkalmaz valamint az OK gombokat.) Ha nagyon akarjuk az Automatikus javítás bejegyzéseit is magunkkal vihetjük, és betölthetjük a másik gép Macros mappájába, de ez csak akkor tudjuk megtenni, ha mi gépünkre is az Office XP programcsomag van feltelepítve. (Ennek módját lásd az Automatikus javítás című rovatban.)
q)
A Normal.dot sablont és a Custom.dic kivételszótárt ne töröljük le a lemezről. Sőt mentsük ki az Mshy_hu.usr elválasztó szótárt is. Így a winchester meghibásodása, számítógépünk tönkremenetele esetén nem kell elölről kezdeni a Word beállításait. Az eszköztárak testre szabása, az összes stílus valamint a billentyűparancsaink újbóli kialakítása, a Szövegtár, a kivételszótár és a saját elválasztó szótár ismételt feltöltése, a makrók rekonstruálása szinte megoldhatatlan feladat, emlékezetből biztosan nem fog menni. A kimentett Normal.dot sablont és kivételszótárakat ne felejtsük el legalább havonta egyszer frissíteni, mert szinte észrevétlenül bővülnek, és a legapróbb bejegyzés is létfontosságú lehet munkánk rendszerösszeomlás utáni gördülékeny folytatásában.
r)
Office XP-ben a beállítások átfogó módon is kimenthetők. Ezt a folyamatot egy varázsló program vezérli. A Start menü megnyitása után adjuk ki a Fájlok és beállítások átvitele varázsló parancsot, majd a Tovább gombbal indítsuk el a programot. A mentés történhet flopira, valamilyen cserélhető tárolóra, vagy a soros porton keresztül közvetlenül átküldhetjük a másik számítógépre. (Ehhez egy speciális 9 vagy 25 eres kábelre van szükség, amely a két gép soros portját köti össze egymással. Közvetlen összeköttetés esetén az adatok nem mennek át azonnal. Összegyűjtésükig a beállításokat a merevlemez valamelyik meghajtóján kell tárolni, és csak a varázsló program újbóli elindításával küldhetők át.) A tovább nyíló ablak Mely elemeket kívánja átvinni szektorában a Beállításokat és a fájlokat utasítást adjuk ki. (Ha a Beállításokat utasítást aktiváljuk, akkor csak a hardveregységek beállításai mennek át, a programoké nem.) A felsoroltakon kívül más elemeket is átvihetünk. Ez esetben adjuk ki a Tovább gombra 82
kattintva egyéni fájl- és beállítás listát jelölők (haladó felhasználó számárára) utasítást, és nyomjuk meg a Tovább gombot. A megjelenő Egyéni fájlok és beállítások kiválasztása párbeszédablak listájában jelöljük ki azt a programot, amelyet ki akarunk egészíteni, majd kattintsunk arra a gombtípusra, amivel ki akarjuk egészíteni (Beállítások, Mappa, Fájlok, Fájltípus). A tovább nyíló Beállítás hozzáadása ablakban jelöljük ki a hozzáadandó tételt, majd nyomjuk meg az OK gombot. s)
Az ily módon összegyűjtött beállítások flopin való átvitele kissé körülményes, mivel a terjedelmük az internetes beállításokkal együtt meghaladhatja a 30 MB-ot is, amihez két tucat hajlékony lemezre van szükség. Ez esetben célszerűbb más adatrögzítőt (CD-lemezt, flash memóriát) használni átmeneti tárolóként. Egy 32- vagy 64 MB-os flash memória olyan kicsi, hogy akár a kulcskarikánkra is felfűzhetjük. Ráadásul gyors, és nem sérülékeny. Jól bírja a hideget, a meleget, sőt még az elektromágneses kisugárzást is. A por sem árt neki. Ha csupán egy Word dokumentumot akarunk a másik gépen elkészíteni, felesleges az összes beállítást átvinni. Elegendő a Microsoft Word 2002 program, valamint a hozzá tartozó fájltípusok átmásolása. Ezt ugyanúgy kell végezni, mint a pótlólagos elemek átvitelét. Most azonban nem kiegészíteni kell a programokat, hanem törölni az Egyéni fájlok és beállítások kiválasztása ablakban. Jelöljük ki a felesleges programokat, hardverbeállításokat, és nyomjuk meg a Törlés gombot. (A kijelölés automatikusan átugrik a következő tételre.) A döntéshez, a szükséges tételek megtartásához némi szaktudásra van szükség. A Word beállításai egyetlen flopin elférnek.
t)
Az elmentett beállítások ugyanazzal a varázslóprogrammal másolhatók be a másik gépbe. A betöltést ugyancsak a Start menü lenyitásával, és a Fájlok és beállítások átvitele varázsló parancs kiadásával kezdjük. Most a varázsló ablakában az Új számítógép utasítást érvényesítsük. Kattintsunk a Tovább gombra és az újra nyíló ablakban a Nincsen szükségem varázslólemezre. Már összegyűjtöttem a fájlokat és beállításokat a régi számítógépemről. utasítást aktiváljuk. Ismét nyomjuk meg a Tovább gombot. A következő ablakban a Hol keresse a varázsló az összeállított elemeket? kérdésre a kimentéskor alkalmazott hordozó jellegének megfelelő választ adjuk. A Tovább gombra kattintva elkezdődik a beállítások bemásolása a merevlemezre. Utána megjelenik a betöltő modul. Nyomjuk meg rajta az OK gombot. Megindul az átállítás. (Ez meglehetősen hosszan tartó folyamat.) Végül nyomjuk meg a Befejezés gombot. Ezt követően a másik számítógép a miénknek megfelelően fog működni.
u)
Ha többen használnak egy gépet, munkánk végeztével a rátöltött beállításokat nem kell megszüntetni. XP rendszerben ugyanis jelszavának megadása után minden alkalmazó a saját beállításai szerint használhatja a számítógépet. Az egyes beállítások nem zavarják egymást. Részprogramok kimásolása esetén biztonsági okokból tanácsos a teljes körű mentés is. Az XP programcsomag alkalmazásakor fokozottan ügyeljünk beállításaink, valamint dokumentumaink kimentésére, külön épületben tárolására, és rendszeres frissítésére. Internetes, multimédiás és más járulékos programok használatakor ugyanis oly sok mindent kell egy esetleges meghibásodás után újra beállítani, hogy ennek időtartama jóval meghaladja a programok telepítési idejét. Nem is szólva a megsemmisült dokumentumokról, melyeknek pótlása lehetetlen.
Keresés és Csere Word programban a)
A szókeresés és szócsere minden szövegszerkesztő program alapvető szolgáltatása. A Wordben mindkét feladatot ugyanaz ablak látja el, a megfelelő fül aktiválásával. Előhívásának módjáról az eszköztáraknál már volt szó. A függőleges gördítősáv alatti gombok segítségével Keresés üzemmódban jelenik meg az ablak. Ezért Csere esetén ne ezen a módon hívjuk elő, hanem a Ctrl + H billentyűkombinációval. Így használat előtt nem kell átváltani Csere üzem83
módra. (Mellesleg a Keresés ablak is előhívható ily módon a Ctrl + I billentyűkombinációval. Ugrás üzemmódban történő használat esetén a Ctrl + G billentyűkombinációt nyomjuk le.) Cserénél a hibás szót, kifejezést a felső- Mit keres, a helyeset pedig az alsó- Mire cseréli beviteli mezőbe kell beírni. Szükség esetén egész mondatokat is beírhatunk, mert a beviteli mezők hosszában nyúlnak, mint a szalagreklám. (Ügyeljünk arra, hogy a Mire cseréli beviteli mezőbe mindig ki legyen töltve. Ha nem áll benne semmi, a keresett szó mindenütt nyomtalanul ki fog törlődni.) A keresés a Következő gomb megnyomásával indítható el. A Csere gombra kattintva a javítás automatikusan végbemegy. Ha valamilyen oknál fogva a cserét nem kívánjuk végrehajtani, nyomjuk meg a Mégse gombot. A Mindet gombot megnyomva a program egy pillanat alatt lecseréli az összes hibás szót a dokumentumban. Ezzel a lehetőséggel azonban csínján kell bánni. Csak az egytagú és egyértelmű szavak cserélhetők le ily módon. b)
Ragozott vagy többértelmű szavaknál kattintsunk az Egyebek gombra, és a hosszában megnyúlt ablakban aktiváljuk a Csak ha ez a teljes szó utasítást. Így pl. a „jogosulatlan” szót nem cseréli le „jogos”-ra. Amennyiben a keresett szó kis- és nagybetűs változatban is előfordul a szövegben, és mi csupán az egyiket akarjuk lecserélni, aktiváljuk a Kis- és nagybetű megkülönböztetése utasítást. Ekkor a program csak azokat a szavakat emeli ki, amelyek pontosan megfelelnek a beírtnak. (Egyébként nem tesz különbséget a nagy- és a kisbetűk között.) Gyakran előfordul, hogy csak egy szövegrészben kívánunk tevékenykedni, pl. Tartalomjegyzéket szerkesztünk. Ilyenkor nagy időveszteséggel jár, hogy a program minden egyes címszónál a teljes szövegállományt végigkutatja, mire eljut a könyv végéig. Ebben az esetben kattintsuk az egérkurzort a Tartalomjegyzék elejére, majd hívjuk elő a kereső ablakot, és a Hol keres kijelölősávban állítsuk be a Lefelé utasítást. Ez esetben csak ettől lefelé kutat, nem lép ki ebből a szövegtartományból. Amikor a vizsgált szakasz végére ért, megjelenik egy ablak, amely megkérdezi, hogy: A Word elérte a dokumentum végét, kéri a keresés folytatását az elejétől? Annak érdekében, hogy bent maradjunk a vizsgálandó tartományban, a Nem gombot nyomjuk meg. Az Igen gomb megnyomása esetén A hol keres kijelölősávban levő korlátozó utasítás ellenére nekiáll vizsgálni az egész szövegállományt. (Amennyiben a Tartalomjegyzék a könyv elején van, akkor ennek végére álljunk, és a Felfelé utasítást aktiváljuk.)
c)
Ha már nincs szükségünk a kiegészítő funkciókra, kattintsunk a Vissza gombra. Ekkor az ablak ismét lekeskenyedik. (Előtte érvénytelenítsük a korábbi beállításokat. Ennek legegyszerűbb módja, hogy megnyomjuk a Formázás nélkül gombot. Becsukott állapotban ugyanis nem fogjuk látni, hogy benne maradt pl. a Kis- és nagybetű megkülönböztetése utasítás. Ez aztán azzal a kellemetlen következménnyel jár, hogy a továbbiakban a keresett szavak közül figyelmen kívül hagyja azokat, amelyek a mondat elején vannak, és emiatt nagybetűvel kezdődnek. A különleges keresési módokra utalás szöveges formában megjelenik ugyan a Mit keres beviteli mező alatt, de az egyéb feliratok mellett ez könnyen elkerülheti a figyelmünket.) Ha egy korábbi kifejezést szeretnénk ismét keresni, vagy cserélni, nem kell újra beírni a Mit keres beviteli mezőbe. Kattintsunk a jobb oldalán levő kis nyílra, és a legördülő listában jelöljük ki. Ez a lista a számítógép lekapcsolása után törlődik.
d)
A Következő gombra történő kattintgatást minden beírás után addig kell folytatni, amíg elérkezünk az utolsó keresett szóig. (A léptetés az Enter billentyűvel is végezhető.) Ekkor a program egy üzenettáblán kiírja, hogy Befejeződött a dokumentum átvizsgálása. Nyomjuk meg rajta az OK gombot. Erre a szövegmező visszaáll oda, ahonnan elindultunk. Így ha munka közben keresünk egy szövegrészt, a megtalálása után nem kell azon töprengenünk, hogy hol tartottunk. A program visszajuttat bennünket oda, ahonnan elindultunk. A program képes ugyan arra, hogy a keresett kifejezést a toldalékos szavakban is megtalálja, de a teljes körű kijelzés érdekében az alapszót kellő elővigyázatossággal kell feltüntetni. A magyar nyelvben ugyanis az idegen szavak utolsó betűje a ragozás során hosszúvá válnak. Pl. a manapság oly gyakran használt logo szó ragozva logóban lesz. Ha tehát egy idegen szót minden szóösszetételben szeretnénk megtalálni, akkor az utolsó betűjét ne üssük be a Mit keres beviteli mezőbe. Az 84
újonnan hozott nyelvtani szabályok ezen a problémán már megpróbáltak segíteni. Pl. a Magyar Tudományos Akadémia határozata szerint az euro-t nálunk ó-val euró-nak kell írni. Ez azonban nem volt szerencsés döntés, mert ezt az új keletű pénznemet rajtunk kívül mindenütt a világon o-val írják. e)
Könyvek, újságcikkek írása során néha előfordul, hogy egy szót, kifejezést meg kell változtatni, de nem minden előfordulásban. Ezt a műveletet a Word 2002 kereső programja oly módon könnyíti meg, hogy egyszerre kijelöli nekünk az összes találatot. A Keresés párbeszédablakban adjuk ki az Összes találat kijelölése utasítást, majd nyomjuk le az Enter billentyűt, vagy kattintsunk az Összes keresése gombra. Az oldalakat végiglapozva könnyen eldönthetjük, hogy a kijelölt kifejezések közül melyeket kell módosítani. A kereső program nem csak a kijelöléseket végzi el, hanem megadja az összes előfordulás számát is.
f)
Különleges jelek, szimbólumok keresésére csak akkor képes a program, ha azok billentyűkombinációval beírhatók a beviteli mezejébe. A karakter- és szimbólumtáblákból nem fogad el beírást, a Másolás–Beillesztés funkció itt nem működik. Ezt a hiányosságot azonban ki lehet küszöbölni. Az inaktívvá vált Beillesztés gomb helyett a Ctrl + V billentyűkombinációval másoljuk be a Karaktertáblában kikeresett és Vágólapra küldött szimbólumot a kereső ablakba. Eközben előfordulhat, hogy nem az a szimbólum jelenik meg, amit átmásoltunk (pl. a ! helyett egy ) de ezzel ne törődjünk. Azt fogja keresni, amit kijelöltünk a szimbólumtáblában. Sajnos a Csere ablaknál ez az eljárás nem alkalmazható. Ott a program arra a szimbólumra cseréli le a megtalált karaktert, ami a Mire cseréli beviteli mezőben látható. Itt egyenként kell lecserélni a megtalált szimbólumot a Karaktertáblából kiválasztottra. Ez azonban nem jelent túl nagy gondot, mert a Karaktertábla ablak Másolás gombja Vágólapra küldi, onnan pedig a Szokásos eszköztár Beillesztés gombjával pillanatok alatt lecserélhetők a megtalált és kijelölt szimbólumok. Ezzel a kijelölési módszerrel lehet csak megtalálni az összetett karaktereket. Ha fontszerkesztővel vagy két karakter egymásba csúsztatásával készítünk egy összetett karaktert, azt sem az alapkarakter beírásával, sem a Formátum gomb ! Betűtípustábla használatával nem tudjuk megtalálni. Ilyen szimbólum ugyanis egyik karaktertáblában sincs. A Mit keres kijelölősávban való feltüntetésének egyetlen módja, hogy kijelöljük, Vágólapra másoljuk, és a Ctrl + V billentyűkombinációval betöltjük. Valószínűleg csak az egyik fele fog látszani, de ezzel most se törődjünk. A Következő gomb nyomogatásával megtaláljuk az összes előfordulását.
g)
Word 2002-ben már megszűntek ezek a hiányosságok. Ebben a programban a Karaktertáblák előhívása után az összes betűtábla bármely betűje, szimbóluma bárhová beszúrható. A Vágólapra másolódott szimbólum gond nélkül betölthető a Keresés és csere ablak Mit keres és Mire cseréli beviteli mezejében is. Az általunk készített összetett karakterek is hiánytalanul megjelennek mindenütt. Ennélfogva bármilyen típusú karaktert és szimbólumot meg lehet találni a szövegállományban, és bármilyenre le lehet cserélni. Ez lehetőséget az iniciálék gyors megkeresésére, és módosítására is. Az általunk készített, sűrítéssel egymásba csúsztatott karakterek is bemásolhatók a Keresés és csere ablakba. (Két külön karakterként fognak megjelenni, ahogy egymásba tolásuk előtt voltak.) A sokoldalú beillesztési lehetőség miatt a Word 2002 program Karaktertábla ablakában megszűnt az Automatikus Javítás gomb. A kijelölt és Vágólapra küldött szimbólum az Automatikus javítás ablakba is a Vágólapról másolható be. Csupán a Szokásos eszköztár Beillesztés gombjára kell kattintani. A szimbólumokat nem csak a Jó, hanem a Hibás beviteli mezőben is feltüntethetjük.
h)
A program saját karakterkészlete is lehetőséget ad az írásjelek alapján történő keresésre. Ehhez a lenyitott táblán nyomjuk meg a Speciális gombot. A megjelenő karakterkészletben kattintsunk arra az írásjelre, amelynek alapján meg szeretnénk találni egy szövegrészt. Ha pl. csak arra emlékszünk, hogy használtunk benne egy gondolatjelet vagy egy tabulátorjelet, jelöljük ki a listában a rájuk utaló tételeket. Ily módon grafikai elemeket is kereshetünk a szövegben. Azt is könnyen ellenőrizhetjük, hogy raktunk-e minden fejezet elé oldaltörést. A 85
Kézi oldaltörés tétel kijelölése, és a keresés elindítása után a program minden oldaltörésnél megáll. Ennek a listának a használatával könnyen megtalálhatók a Nem törhető kötőjelek, szóközök, és a feltételes elválasztójelek is. Ezeket a jelzéseket szimbólumtáblából sem tudnánk beírni a böngésző ablakba. Egyszerre több szövegformáló jel is feltüntethető a Mit keres beviteli mezőben, illetve látható karrakterekkel együtt is alkalmazhatók. Ha pl. ha csak arra emlékszünk, hogy a keresett mondat végén kérdőjel van, és utána új bekezdés következik, akkor a Mit keres beviteli mezőbe írjuk be a ? jelet, majd nyomjuk meg a Speciális gombot, és a megjelenő listában kattintsunk a Bekezdésjel tételre. (Az angol nyelvben a Speciális keresési lehetőségek listája kiegészül a Sounds Like utasítással is. Ezt kijelölve a program megkeresi a hasonló hangzású, de másképpen írt szavakat.) i)
A Formátum gomb megnyomásával Betűtípus, Bekezdés, Tabulátorok, Nyelv, Keret, Stílus és Kiemelés (színes filctollal áthúzott szövegrészek) alapján is végezhetjük a keresést. (Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 6. ábra). A Formátum listában történt kijelölés a mellette levő Formázás nélkül gomb megnyomásával szüntethető meg. Ezt a következő használat előtt tegyük meg, mert újbóli előhívása során a kereső ablak mindig az előző állapotában jelenik meg. (Akkor is, ha előtte töröljük a tartalmát.) Idegen szavak keresése esetén előfordul, hogy nem emlékszünk a kifejezés pontos írásmódjára. Ez nagy baj, mert ha csak egyetlen ékezetben eltér a beírt szó a keresettől, a program azt fogja válaszolni, hogy nem találja. Ilyenkor tüntessük fel azt a szótöredéket, amit ismerünk belőle. Utána rövid szavaknál alkalmazzuk a kérdőjelet, mint dzsókerkaraktert, amely bármilyen betűt helyettesít. Írjuk be a keresett szót, és amelyik betűben nem vagyunk biztosak, oda üssünk be egy ?-et. Egyszerre több betűt is pótolhatunk ily módon. Ekkor a kereső program figyelmen kívül hagyja a dzsókerkarakterrel jelölt betűket, és a többi alapján azonosít. Ez esetben több hasonló szónál is megállhat, ahol nekünk kell eldöntenünk, hogy az-e a keresett kifejezés.
j)
Az egymás melletti bizonytalan karakterek pótlására létezik egy másik dzsókerkarakter, a *. Amikor több olyan betű is van, amelyre nem emlékszünk, írjuk le azt a kettőt, amelynek létezésben biztosak vagyunk, és üssük be közéjük a karakterláncot helyettesítő * jelet. Amennyiben a két ismert karakter a szó első és utolsó betűje, előttük és utánuk nyomjuk le a szóköz billentyűt. Így csak az önálló szavakat keresi ki, a szótöredéket nem. Word-ben ezek a keresési módok csak akkor működnek, ha előtte megnyomjuk az Egyebek gombot, és a lenyíló táblában kiadjuk a Behelyettesítéssel utasítást. Ha ezt nem tesszük meg, a program úgy kezeli a ? illetve a * jelet, mint egy karaktert, és elkezdi keresni azokat a kifejezéseket, amelyek ezeket tartalmazzák. Miután a magyar nyelv egyetlen szavában sincs kérdőjel és csillag, a keresés eredménytelen marad.
k)
A Word ugyan nem képes tartalom szerinti keresésre, mint az internetes kereső programok, de megfelelő karaktersorozat beírásával bonyolultabb keresési szempontoknak is képes eleget tenni. Ha pl. egy hosszú dokumentum tele van hivatkozási címekkel, amelyek különböző forrásokra utalnak, aktiváljuk ismét a Behelyettesítéssel utasítást, és gondoljunk arra, hogy mire emlékszünk a keresett címből. Ha csak az „ACD” betűjelekre emlékszünk, és arra hogy előtte valamilyen szám állt, de nem nulla, utána pedig egy háromjegyű szám, melynek utolsó tagja a 6-os volt, akkor ezt írjuk be a Mit keres beviteli mezőbe: <(1-9)ACD[0-9]{2}6. Ebben a karaktersorozatban a < jel arra utal, hogy az utána álló karakter egy szó előtt áll. Az (1-9) kód mutatja, hogy ez az előtag egy szám, 1 és 9 között. Az írásjelek nélkül álló ACD szó vagy kódjel pontos egyezést követel a programtól a keresés során. Utána ismét egy utalás következik arra, hogy 0 és 9 közötti számokat kell keresni: [0-9]. Ráadásul nem egyszer, hanem kétszer, ami az utána következő {2} kódból derül ki. Végül egy konkrét szám, a 6 következik, ami szintén pontos egyezést ír elő. A következő gombra kattintva a program megkeresi nekünk azokat a hivatkozási címeket, amelyek között nagy valószínűséggel megtaláljuk a bennünket érdeklőt. Ez a módszer kiválóan alkalmas gépjárműrendszámok, társadalombiztosítási kártyák és egyéb igazolványok keresésére is. Precíz karaktersorozattal a több százezer lehetséges változat közül csak néhány tucatot kell ellenőriznünk. (Ha nem kapunk egy találatot sem, 86
valószínűleg elrontottunk valamit a beírásnál. Pl. rendszámtábláknál nem tüntettük fel a betűk és a számok közötti kötőjelet.) l)
A keresőoperátorokat többféle módon is használhatjuk. Számuk és alkalmazásuk teljes listája az Office Súgóban található. Elérési útvonal: Tartalomjegyzék és tárgymutató ! Tárgymutató fül ! Keresés ! helyettesítő karakterek ! Megjelenítés gomb ! Szöveg keresése és cseréje keresési feltételekkel ! 4. pont ! Hogyan? gomb ! Összetett keresési feltételek tábla. A keresőoperátorok szokványos szövegben is jól használhatók. Pl. ha jól emlékszünk rá, hogy a szótöredék hiányzó betűje egy p és u betű közötti karakter volt, akkor írjuk be a helyére a [p-u] kódot. Erre a program felkutatja a lehetséges variációkat. Mivel egy átlagszövegben csak értelmes szavak fordulnak elő, a választék nem lesz túl nagy. Könnyen megtaláljuk köztük az igazit. Még gyorsabb eredményre számíthatunk, ha határozottan emlékszünk rá, hogy a hiányzó betű pl. p vagy r vagy s. Ekkor a szögletes zárójelek közé ezt írjuk: [prs]. Nehezebb helyzetben vagyunk, ha nem tudjuk hogy milyen betű állt a hiányzó helyén, de azt igen, hogy milyen nem lehetett. Az ábécé sok betűből áll, ezért sok találat várható a szókeresésnél. A kizárható betűk feltüntetésével azonban jelentősen lerövidíthető a lista. Amennyiben határozottan emlékszünk rá, hogy a hiányzó betű nem az ábécé végén állt, zárjuk ki az x, az y és a z betűket, így: [!xyz]. A felkiáltójel arra utasítja a programot, hogy ezt a három betűt ne vegye figyelembe. Ha biztosak vagyunk benne, hogy a keresett betű a h után következett, akkor zárjuk ki az ábécé elején álló karakterállományt: [!a-h].
m)
Igen eredményes keresési mód az ismétlődések jelölése. Pl. ha meg vagyunk győződve róla, hogy az u betű után két j betű következett, ezt a karakterláncot írjuk be: uj{2}. Telefonszámok és egyéb számsorozatok keresésénél igen hatékony az ismétlődési intervallum feltüntetése. Amennyiben nem emlékszünk a keresett telefonszámra, de arra igen, hogy egymás után kettő vagy három esetleg négy 3-as szám volt benne, írjuk be hogy: 3{2;4}. A szó kezdete < kód alkalmazásáról már volt szó. Ehhez hasonlóan működik a szó vége > kód is. Az adat szótő összetételeinek keresésekor pl. a <(adat) operátor az adatok, az adatsor stb. szóösszetételeket emeli ki. Vagyis minden olyan szót, amely adat-tal kezdődik. Az (adat)> operátor beviteli mezőben való feltüntetésekor a kereső program az adat-tal végződő szavakat keresi, pl: alapadat. Az operátorok alkalmazása során ügyeljünk a zárójelek fajtájára! Ha összekeverjük a normál, szögletes és a kapcsos zárójeleket, a kereső program nem fog működni. A Behelyettesítéssel utasítás érvényesítése után a Speciális keresési módok jelentős része nem alkalmazható. Hiába tüntetjük fel a keresőoperátorok között a Bekezdésjelet, vagy a Bármely számjegy-, illetve a Bármely betű jelet. A két keresési mód kombinálására a Word nem képes.
n)
A Word Csere programjának különleges szolgáltatása a tulajdonnévcsere. Ha egy dokumentumot külföldre küldünk, a tévedések elkerülése érdekében a benne szereplők vezetékés családnevét meg kell cserélni. Csak Magyarországon és Japánban áll elől a családnév. Minden más országban a keresztnév van elől, és ezt követi az utónévnek nevezett családnév. Ebben nem sok logika van, mivel a családnév a fontosabb. Ezért lexikon-, szótár-, telefonkönyv- és különféle nyilvántartások szerkesztésénél a nyelvükre oly büszke angolok, németek, franciák is kénytelenek megfordítani a nevüket. Ebből aztán különféle nyakatekert, kötőjelekkel megtűzdelt betűvastagításokkal kiemelt névösszetételek születnek, ami egyértelműen utal arra, hogy ez egy kényszermegoldás. Mivel a világban ez a természetellenes forma terjedt el, így nem tehetünk mást, mint alkalmazkodunk hozzá. Több tucatnyi név megfordítása azonban nem kellemes tevékenység. Szerencsére nincs is rá szükség. Hívjuk elő a Csere ablakot, és a Mit keres beviteli mezőbe tüntessük fel a normális magyar nevet. Utána a Mire cseréli beviteli mezőbe írjuk be a \2\1 kódot. A Csere gomb megnyomása után a vezeték és családnév automatikusan felcserélődik. Amennyiben több helyen is szerepel az illető neve, a Mindet gombra kattintsunk.
87
o)
Nevekből álló listák esetén még könnyebb dolgunk van. Ebben az esetben nem kell beírni az egyes neveket a Csere ablakba. Alkossunk egy összetett kereső karakterláncot, amely minden névre ráillik. Az előhívott Csere ablakban most is adjuk ki a Behelyettesítéssel utasítást, majd a Mit keres beviteli mezőbe írjuk be a következő operátort: <([A-Z]*) (*[a-z])>. A Mire cseréli beviteli mezőbe a \2 \1 operátor kerüljön. (Ügyeljünk rá, hogy mindkét operátor kéttagú! Közöttük van egy szóköz ugyanúgy, ahogy a család és a keresztnevek között.) A Következő gombot megnyomva indítsuk el a programot. Ha az első nevet teljes mértékben kijelöli, kattintsunk a Csere gombra. Amennyiben rendben megtörtént a csere, kattintsunk a Mindet gombra. Erre a lista összes tételében végbemegy a névcsere. Ha a neveknek nem csak a kezdőbetűi nagyok, hanem az egész csupa nagybetűből áll, az operátor második tagjába is nagybetűket írjunk: [A-Z]. (Nem érdemes egyenként cserélgetni a neveket, mert lépésről lépésre haladva az előző utónév és a következő előnév között is létrejön egy kijelölés, ami csak a következő lépésben szűnik meg.)
p)
A globalizálódás következtében mind gyakrabban kapunk külföldről dokumentumokat. Ezek között akadnak statisztikai kimutatások is, tele dátumokkal. Közülük legtöbb félreértést az amerikai dátummal ellátott listák okoznak. Az Egyesült Államokban ugyanis pl. a 2003. január 2-át így rövidítik: 01-02-03. Ez sok tévedést okozhat, ami elengedhetetlenné teszi a dátumok magyarítását. Ez a feladat szintén a szövegszerkesztőre vár. Nem kell azonban egyenként cserélgetnünk őket, mert összetett operátorokkal ezeknek az átforgatása is megoldható. Az előhívott Csere ablakban ismét adjuk ki a Behelyettesítéssel utasítást, majd a Mit keres beviteli mezőbe írjuk be a következő operátort: <([0-9]*)-([0-9]*)-([0-9]*)>. A Mire cseréli beviteli mezőbe a \3.\1.\2. operátor kerüljön. A csere végeztével az előző dátum így fog kinézni: 03.01.02. Még érthetőbb lesz, ha a Mire cseréli beviteli mezőben az év elejét, a 20-as számot az operátor elé írjuk. Így: 20\3.\1.\2. Ez esetben a magyarosított dátum ily módon alakul: 2003.01.02. Ez már mindenkinek egyértelmű lesz. Ily módon a magyar, illetve az európai országokban használatos dátumok is átalakíthatók amerikaira. (Természetesen csak akkor, ha számokból állnak.) Ez esetben a Mit keres mezőbe a <([0-9]*).([0-9]*).([0-9]*)>, a Mire cseréli-be pedig a \2-\3-\1 operátort kell beírni. Az évszám szövegállományban történt feltüntetési módjának nincs jelentősége. Példaként a folyó évet felhozva a 2003. és a 03. formulát egyaránt jól kezeli. Eszerint a 03.01.02. dátum 01-02-03-má, a 2003.01.02. pedig 0102-2003-má alakul.
q)
Sok esetben zavart okoz a törtszámok eltérő jelzése is. Amerikában az egész számokat és a tizedes számokat nem vessző választja el egymástól, hanem pont. Ennek lecserélése, európaizálása sem okoz gondot. Ránézésre kézenfekvőnek látszik a megoldás: A Mit keres beviteli mezőbe írjuk be egy pontot, a Mire cseréli mezőbe pedig egy vesszőt. Aztán már csak a Mindet gombra kell rákattintani. Ez az egyszerű eljárás valóban jól alkalmazható egy olyan listában, amelyben csupa törtszámok vannak. Ilyen dokumentum azonban ritkán akad a kezünkbe. A legtöbb anyag vegyesen tartalmaz szöveget és számokat. Ez esetben pedig a sorvégi pontok is vesszőre cserélődnek. A tizedes pontok megkülönböztetése csak operátorokkal lehetséges. Az előhívott Csere ablakban megint adjuk ki a Behelyettesítéssel utasítást, majd a Mit keres beviteli mezőbe írjuk be a következő operátort: ([0-9]{1;}),([0-9]{1;}). A Mire cseréli beviteli mezőbe a \1,\ 2 operátor kerüljön. Indítsuk el a programot a Következő gombbal, és ha az első számot helyesen változtatja át, megnyomhatjuk a Mindet gombot is. Ez a módszer visszafelé is működik. Európai tizedes vesszőket is átalakíthatunk tizedes pontokká. ilyenkor a Mit keres mezőbe vesszőt, a Mire cseréli -be pedig pontot kell tenni a kéttagú operátorok közé.
r)
A Keresés-Csere program lehetőséget ad a betűstílusok megváltoztatására is. Amennyiben pl. a vastagítással kiemelt szövegrészeket karakteresebb, figyelemfelkeltőbb betűtípusra szeretnénk lecserélni, nem kell minden egyes szót, mondatot egyenként kijelölni, és a betűtípusát átállítani. Hívjuk elő a Csere ablakot, és kattintsunk az egérkurzorral a Mit keres beviteli mezőbe, majd nyomjuk meg az Egyebek gombot. A lenyíló táblában kattintsunk a Formátum 88
gombra, majd adjuk ki a Betűtípus utasítást. A tovább nyíló Betűtípus keresése ablakban aktiváljuk a Betűtípus fület. A feltáruló tábla Betűtípus kijelölősávjába állítsuk be a kicserélendő betűtípust (pl. Times New Roman). A Betűstílus kijelölősávban a lecserélendő betűk formáját (jelen esetben: Félkövér) adjuk meg. Amennyiben több betűméretű kiemelés is található a szövegben, állítsuk be a lecserélendőt a Méret kijelölősávban. Utána nyomjuk meg az OK gombot, és helyezzük az egérkurzort a Mire cseréli kijelölősávba. A Formátum és a Betűtípus gombokra kattintva ismét hívjuk elő a Betűtípus keresése beállító ablakot. Most a Betűtípus kijelölősávba azt a betűtípust állítsuk be, amelyet látni szeretnénk a szokványos Times New Roman helyett (pl. Century Schoolbook). A Betűtípus és a Méret kijelölősávokat az előzővel megegyezőre állítsuk. s)
Az OK gomb megnyomása után elkezdhetjük a cserét. Kattintsunk a Következő gombra. Kijelölődik az első kiemelés. Ha meg akarjuk változtatni, nyomjuk meg a Csere gombot. A Mindet gombra kattintva a program egy pillanat alatt lecseréli az összes kiemelés betűtípusát. Ezzel a lehetőséggel azonban nem célszerű élni, mert lehetnek olyan helyek, ahol nem kívánatos a csere. Ezen a módon lehet átalakítani a különböző színű kiemeléseket is. Ha korábban egyes szövegrészeket kék színű betűkkel jelöltünk, és szeretnénk megváltoztatni pirosra, nem kell őket egyenként átszínezni. Ez esetben is a Betűtípus táblát hívjuk elő. Most csak a Szín kijelölősávot használjuk. A Mit keres kijelölősávba állítsuk be a kék színt. Az OK gomb megnyomása után a Mire cseréli kijelölősávba a piros színt állítsunk be. Az OK gomb ismételt megnyomása után itt is elkezdhetjük a cserét. Végül ne felejtsük el a Mit keres és a Mire cseréli beviteli mezőket visszaállítani formajegy nélküli állapotra. Mint már tudjuk a formajegyek megszüntetésének legegyszerűbb módja, hogy a lenyitott Keresés és csere ablakban a Formázás nélkül gombra kattintunk. Végül nyomjuk meg a Vissza gombot is, hogy a későbbi normál használat során a kereső ablak minél kevésbé takarja el a munkalapot.
t)
Word 97-ben néha előfordul, hogy a keresőprogram a legutoljára beírt szavakat nem találja meg. Ekkor mentsük el az anyagot. Ezt követően már nem okoz gondot a keresett szó megtalálása. Ha a szövegállomány mindkét programban rendelkezésre áll, és abszolút biztosra akarunk menni, akkor a PageMaker-es változatban végezzük a keresést. A PM keresőprogram ugyanis sohasem „sztrájkol”, nem fordul elő, hogy ne találjon meg valamit. A Find gomb megnyomása, vagyis a kereső program elindítása előtt azonban ne felejtsük el az All Puplications parancsot aktiválni. Ennek elmulasztása esetén csak abban a fejezetben keresgél, ami éppen a monitoron van. Ennek a részekre osztott működési módnak van egy nagy előnye is. A Tartalomjegyzék oldalszámainak aktualizálása során pl. nem kezdi el keresgélni a rovatcímeket az egyes fejezetekben, hanem bent marad a Tartalomjegyzékben. Még véletlenül sem lehet kiléptetni belőle, mint a Word-ös kereső ablakot. Ezáltal lényegesen gyorsabbá válik az oldalszámok ellenőrzése.
Helyesírás- és nyelvhelyesség-ellenőrzés 01)
A Microsoft programok a jelenleg ismert helyesírási és nyelvhelyességi szótárak közül a legszínvonalasabbakkal vannak ellátva. Ezért ha más szövegszerkesztő programot használunk, a szövegállományt akkor is érdemes Word-ben felgépelni, mert utána szinte hibátlanná tehető. A felgépelés befejezése után kattintsunk az Eszközök menügombra, és a lenyíló ablakban adjuk ki a Nyelvi ellenőrzés parancsot. (Ez a program a Szokásos eszköztár ABC✓ jelű gombjával, vagy az F7 billentyűvel is aktiválható. Ezt követően megjelenik a Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 5. ábráján látható ablak.) Ha az anyag képeket is tartalmaz, az ellenőrzés megkezdése előtt váltsunk át a dokumentumot Normál nézetre. Ekkor a képek eltűnnek, háttérbe húzódnak, ami jelentősen növeli a hibakeresés sebességét.) A megjelenő Nyelvi ellenőrzés ablakban adjuk ki a Nyelvhelyesség utasítást. Erre azért van szükség, mert a program alaphelyzetben csak a
89
helyesírási hibákat vizsgálja. Ha a stílushibákat is javítani szeretnénk, akkor be kell kapcsolni a nyelvhelyesség funkciót. 02)
Utána nyomjuk meg a Beállítások gombot. A tovább nyíló ablak Helyesírás szektorában aktiváljuk a Helyesírás-ellenőrzés beíráskor, és a Mindig legyen javaslat, a Nyelvhelyesség szektorában pedig a Nyelvhelyesség ellenőrzése beíráskor és a Bővített helyesírás-ellenőrzés utasításokat. Alatta az Ellenőrzési szempont kijelölősávba a Teljes ellenőrzés utasítást állítsuk be. Végül nyomjuk meg ezen az ablakon is a Beállítások gombot. Az újonnan nyíló ablakban lehet elrendelni, hogy a vizsgálat milyen Nyelvtani és Stiláris szempont szerint történjen. A teljes hibamentesség érdekében célszerű mindenre kiterjedő ellenőrzést kérni. Ennek céljából nem kell az összes utasítást egyenként bekattintani. Elég az Alaphelyzet gombot megnyomni, és mind a 15 vizsgálati mód érvénybe lép.
03)
Miután mindent beállítottunk nyomjuk meg az Indítás gombot. A program elkezdi a vizsgálatot, és megáll az első hibánál, amit a Nyelvhelyességi hiba kijelölősávban tüntet fel piros vagy zöld színnel átírva. (Piros színnel jelöli a helyesírási hibákat, és zölddel stílushibákat.) Előtte és utána megjelenik a hibás szó szövegkörnyezete is. Az alatta levő Javaslatok kijelölősávban megjelenik az általa helyesnek tartott változat, kék mezőben feltüntetve. Stílushibáknál megmagyarázza, hogy miért találta helytelennek a kifejezést, vagy annak írásmódját, és mindjárt javaslattal is szolgál, hogy mit írjunk helyette. Amennyiben elfogadjuk, kattintsunk a Cseréli gombra. Több javaslat felkínálásakor jelöljük ki a nekünk tetszőt, és utána nyomjuk meg a Cseréli gombot. Ragozott kifejezések esetén a javítást manuálisan kell elvégezni. (A Cseréli gomb megnyomásakor a helyes szó alapváltozata kerül a szövegbe. A program a lecserélt kifejezést nem képes a ragokhoz alakítani.) Ha a program tévesen ítélte meg a helyzetet, mert abban a szövegkörnyezetben úgy kell használni a kifogásolt szót, ahogy írtuk, kattintsunk az Átugorja gombra. Ne használjuk a Mindet átugorja gombot, mert ez esetben az egész szövegállomány összes hasonló hibáit átugorja, és nem biztos, hogy más szövegkörnyezetben is a jelenlegi szerint kell használni a kifogásolt kifejezést.
04)
Bonyolult helyzetekben a program csak arra képes. hogy jelezze az értelmi hibát. Ilyenkor is szüneteltetni kell a vizsgálatot, és bele kell javítanunk a szövegbe. Ehhez nincs szükség semmilyen utasítás kiadására. Kattintsunk a szövegmezőre, mire a helyesírás-ellenőrző ablak inaktívvá válik. Utána jelöljük ki a hibásan írt betűket, szótagokat, és írjuk felül. Amennyiben a kurzort húzva egész szavak jelölődnek ki, nem tudunk megállni a következő szó egyes betűinél, nyissuk le az Eszközök menü ablakát, és a Beállítások paranccsal előhívható ablakban aktiváljuk a Szerkesztés fület. A feltáruló táblán szüntessük meg az Automatikus szókijelölés utasítást. A felülírásnál is akadhatnak problémák. Ha a kijelölt szakaszra írt karakterek nem törlik a hibás szót, hanem mellé kerülnek, vagy a kijelölt karaktereket nem lehet Backspace billentyűvel törölni, akkor ugyanezen a táblán adjuk ki a Kijelölt szöveg felülírása utasítást, és az OK gombra kattintva zárjuk be az ablakot. Ehhez hasonló hibajelenség, hogy valamely szó kijelölésekor az előzőleg kijelölt másolódik rá, és felülírja. Ez annak tudható be, hogy korábban lenyomtuk az Insert billentyűt. Nyomjuk meg ismét, és ez a probléma megszűnik. A zavar megismétlődésének elkerülése érdekében célszerű az Insert billentyűt kiiktatni. (Ennek módját lásd a Billentyűkiiktatás című rovatban.)
05)
A helyesírás-vizsgálat folytatásához nyomjuk meg az Indítás gombot. Amennyiben a program egy olyan szót jelez ki, amely nem szerepel a szótárban, kattintsunk a Felvesz gombra. Legközelebb már felismeri a kifejezést, és nem jelzi hibásnak. (A szótárbővítés nem csak a számítógépünk adattárát bővíti. Az alkalmazott kifejezés létezésének, nyelvtani helyességének nyugtázását magával viszi a fájl is. Így ha flopin továbbadjuk az anyagot, az így betöltött szavak akkor sem jelennek meg hibaként, ha mások programja nem tartalmazza őket. Ez azonban csak addig marad érvényben, amíg nem kezdik el szerkeszteni az anyagot. Beleíráskor aktiválódik a másik gép helyesírás-ellenőrzője, és ha nem tartalmazza az általunk használt különleges szavakat, mindet hibásnak jelzi.) Ha egy döntést elhamarkodtunk, kattintsunk a Visszavonás gombra. Ez esetben egymás után visszahozhatók a kifogásolt szavak. Amikor csak 90
helyesírás-vizsgálatot végzünk, a Mindet cseréli gombbal egyszerre lecserélhetjük az összes hibás szót. Ez a lehetőség azonban itt is sok veszélyt rejt magában. Kizárólag egyértelmű jelentésű tőszavak javítására használjuk. 06)
Az Automatikus javítás gomb megnyomásával nem csak kijavítjuk a hibát, hanem a szó hibás és helyes alakja bekerül az automatikus hibajavítást végző program listájába, és ettől kezdve a rosszul beírt kifejezés magától átíródik jó alakra. (A részletes listát lásd az Eszközök menügombbal, ! Automatikus javítás paranccsal ! AutoJavítás füllel megnyitható táblán.) Az Automatikus javítás gomb csak akkor aktiválódik, ha az ellenőrző ablak Javaslatok szektorában megjelenik a rosszul írt szó helyes változata. Az Automatikus javítás listába csak helyesírási hibákat lehet beírni. Nyelvhelyességi hibáknál ezt a lehetőséget nem kínálja fel a program. Ez persze nem jelenti azt, hogy a rendellenes nyelvtani alakokat nem javíttathatjuk ki automatikusan. Az Eszközök menüben nyissuk meg az Automatikus javítás ablakot, és a Hibás valamint a Jó beviteli mezőkbe írjuk be a megfelelő szóalakokat. Utána nyomjuk meg a Felvesz és az OK gombokat. Az ellenőrző program mindig elölről kezdi a vizsgálatot, illetve ott folytatja, ahol a legutóbb abbahagyta. Ha máshol szeretnénk ellenőrzést végezni, kattintsuk a kurzort a kívánt oldalra. Lehetőség van a részenkénti ellenőrzésre is. Jelöljük ki a vizsgálandó szakaszt, majd indítsuk el az ellenőrzést. Ilyenkor nem kell végigkutatni a teljes dokumentumot, mert a program csak a kijelölt szakaszt vizsgálja.
07)
A program lefutása után a szöveget már nem lehet újraellenőriztetni. Ha később rájövünk, hogy néhány hibát átugrottunk pedig javítani kellett volna, akkor kivágással helyezzük át az egész szövegállományt egy új dokumentumba. (Jelöljük ki, majd kattintsunk a Szokásos eszköztár + szimbólummal jelölt gombjára, és a Beillesztés gombbal helyezzük át.) Ez esetben a nyelvhelyességi program újra aktiválódik. (Ha nincs elég gyakorlatunk a szövegszerkesztésben, a szövegállományt célszerű előtte elmenteni a korábbi helyére, mert kivágással történő másolás során az eredeti anyag megsemmisül. Nem marad meg, mint a Másolás gomb használatakor). Így kell eljárni akkor is, ha a helyesírás-ellenőrző program lefullad, és kiírja, hogy több hibát nem képes kijelezni. Ez akkor fordul elő, amikor az anyag túlságosan nagy terjedelmű, illetve ha tele van formázással, mezőkkel.
08)
A sok betoldás, javítás is jelentősen lassítja az ellenőrzést. Ekkor a program kénytelen a RAM különböző szektoraiban keresgélni a szövegállomány utólag beillesztett részeit. Mivel egy határon túl erre már nem képes, megjelenít egy üzenetpanelt, amelyben közli, hogy: a … fájl oly sok helyesírási hibát tartalmaz, hogy újabbak már nem jeleníthetők meg. Ezt követően a Helyesírás tábla Helyesírás és Nyelvhelyesség szektoraiban aktiválja az Aktív dokumentum helyesírási-, illetve -nyelvhelyességi hibáinak elrejtése utasításokat. Ettől kezdve nem jelennek meg újabb piros és zöld aláhúzások. A helyesírás-ellenőrző program azonban továbbra is elindítható, és végigmegy a már kijelölt hibákon. (Ezeket a saját ablakában meg is mutatja. Az új betoldások hibáit azonban már így sem javítja.) Arra viszont számítsunk, hogy a nagy terjedelem miatt a haladási sebessége rendkívüli mértékben lecsökken. Ebben a helyzetben sokat segít, ha az ellenőrzés megkezdése előtt a fájlt tartalmazó meghajtót lemeztöredezettségmentesítésnek vetjük alá. (Lásd Lemezkarbantartás című rovatban.) Akkor is lassan megy a helyesírás-ellenőrzés, ha a program még nem tudta átvizsgálni a dokumentumot, nem hagytunk neki időt a helyesírási- és nyelvhelyességi hibák kijelölésre. Nézzünk le a Tálcára, és amíg a Nyelvi ellenőrzés állapota ikon vizsgálatot jelez, ne hívjuk elő a Nyelvhelyesség ellenőrzés ablakot.
09)
Amíg a PageMaker program több ezernyi oldalt is könnyedén kezel, a Word 200 oldal felett már egyre lassúbbá és bizonytalanabbá válik. Ez főleg a helyesírás-ellenőrzésnél mutatkozik meg. Amennyiben megszűnnek a korábbi hibajelzések is, az előbbiek szerint vágjuk ki, és másoljuk át a szövegállományt egy új dokumentumba. Ezáltal a helyesírási program újra aktiválódik. A hibák kijelzéséhez azonban időre van szükség, ezért mielőtt folytatnánk a javítást, lapozzuk át az anyagot előre, majd vissza. (Ne a függőleges gördítősávval lapozzunk, 91
hanem a Page Up és a Page Down billentyűkkel, hogy az oldalváltások között a program működésbe tudjon lépni.) Közben nézzünk le a Tálcán található Nyelvi ellenőrzés állapota ikonra. Amíg a nyitott könyv felett mozog a toll, folyik az ellenőrzés, a hibák kijelzése. A képernyőn levő oldal helyesírás-ellenőrzése, és az ott található hibák kijelzése akkor fejeződött be, amikor a könyv szélén egy piros kereszt jelenik meg. Ha piros pipát látunk rajta, ez azt jelzi, hogy a helyesírás- és nyelvhelyesség-ellenőrző ablakkal végzett vizsgálat is befejeződött. 10)
Szintén ez jelenik meg egy korábban ellenőrzött dokumentum megnyitásakor, és mindaddig így marad, amíg nem írunk bele. Erre az ellenőrző program nekiáll, és újra végigvizsgálja az egész dokumentumot. Szerencsére ekkor már a korábban jelzett és általunk nyugtázott nyelvhelyességi hibákat nem jelzi ki újra. Ezt azonban csak kis terjedelmű dokumentumok esetén képes megtenni. Több száz oldalas könyvek, illetve kis RAM-kapacitás esetén a memóriája csődöt mond, és zölddel aláhúzva újra kijelzi az egyszer már átugrott hibákat. Ezek ellenőrző ablakkal történő újranyugtázásának nem sok értelme van, mert a dokumentum bezárása és ismételt megnyitása után az egész kezdődik elölről. Ebben a stádiumban már csak a pirossal aláhúzott helyesírási hibákra érdemes koncentrálni. Korábbi kijavításuk vagy Kivételszótárba küldésük ellenére piros aláhúzások is lesznek benne. A túlterhelt ellenőrző program ugyanis nem csak a nyugtázott nyelvhelyességi hibák helyét felejti el, hanem az átugrott helyesírási hibákat, pl. a kettőzött szavakat (az az előnye, ember ember elleni) is.
11)
Amennyiben túl sok hiba van benne, a kijelölések befejeződése ellenére is nagyon lassan halad az ablakkal történő ellenőrzés. Néha perceket kell várni, amíg a program átlép a következő hibára. Ez esetben csak fejezetenként tudjuk átvizsgálni a szövegállományt. Egyszerre egy fejezet legyen az új dokumentumban, és a hibák kijavítása után másoljuk vissza a Tálcáról felhozott eredeti anyagba. A figyelmen kívül hagyott, átugrott hibajelzések most is aktiválódni fognak. Ha zavar bennünket a sok piros és zöld jelzés, az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, majd a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Helyesírás fület. A feltáruló táblán érvényesítsük az Aktív dokumentum helyesírási hibáinak elrejtése, valamint az Aktív dokumentum nyelvhelyességi hibáinak elrejtése utasításokat, majd nyomjuk meg az OK gombot. Mindez a bosszúság és többletmunka elkerülhető, ha fejezetenként dolgozzuk fel a művet, és a végén összeillesztjük.
12)
Bonyolult, több program egyidejű használatát igénylő feladatoknál előfordul, hogy a Word helyesírás-ellenőrző programja felmondja a szolgálatot. Az összetett problémák megoldása közben nem képes a leírt szavak nyelvhelyességét is figyelni, ezért egyszerűen kikapcsolja a helyesírás-ellenőrzést. Ez többnyire a munka végén derül ki, amikor elindítjuk az ellenőrző programot. A vizsgálat azonban nem indul meg. Hosszas várakozás után megjelenik egy üzenetpanel ezzel a felirattal: A helyesírás és nyelvhelyesség ellenőrzése befejeződött. A (nem ellenőrzött) formázású szövegrészek kihagyva. Ezeket a Csere ablakkal keresheti meg. A Csere ablak előhívása, és a megadott módon való beállítása (Egyebek gomb ! Formátum gomb ! Nyelv parancs ! Nem ellenőrzött utasítás ! OK gomb megnyomása) után kiderül, hogy a szövegállomány egy részében valóban nem történt helyesírás-ellenőrzés. A Következő gombot nyomogatva egymás után jelölődnek ki a nem ellenőrzött szakaszok. Ilyenkor jelöljük ki a teljes dokumentumot, és az Eszközök menü ! Nyelv parancs ! Nyelv megadása parancs útvonalon nyissuk meg a Nyelv ablakot, majd A kijelölt szöveg nyelve szektorba állítsuk be a Magyar-t. Az OK gomb megnyomása után ismét aktiválódik a helyesírás-ellenőrzés.
13)
A (nem ellenőrzött) utasítás kiadása elvileg alkalmas lenne a helyesírás-ellenőrzés felgyorsítására. A nem ellenőrzött fejezetek ily módon való átmeneti letiltása után a program csak egy fejezetet vizsgálna. Ezáltal megszűnnének a nagy terjedelmű anyaggal együttjáró problémák. Ez az eljárás az elvárásoknak megfelelően működik, mégsem tanácsos alkalmazni. A letiltás során ugyanis nem csak a helyesírás- és a nyelvhelyesség-ellenőrzés szűnik meg, hanem az elválasztó program is leáll. Emiatt a letiltott fejezetek tördelése tönkremegy, és kezdhetjük elölről a sorok kiegyenlítését. A helyesírás-ellenőrzés visszaállítása után nem áll helyre a 92
korábban tördelt forma. (A sorok felbomlásának, elcsúszásának mértékére jellemző, hogy egy 250 oldalas szövegállomány terjedelme 5 oldallal is megnőhet.) Az ellenőrzés kiiktatása normál körülmények között is egy nagyon alattomos hibajelenség, mivel a megszüntetése után elölről kell kezdeni a helyesírás-ellenőrzést. A korábban nyugtázott, átugrott hibák mind visszajönnek a már ellenőrzött szövegrészekbe, és aktiválódnak. Ezért terjedelmes, vagy másoktól átvett anyag vizsgálatának megkezdése előtt nézzük meg, hogy vannak-e benne (nem ellenőrzött) szakaszok. 14)
A nyelvhelyességi program lefutása után nem árt a szövegállományt legalább egyszer alaposan átolvasni, mert a gép nem jelez olyankor, amikor a rosszul írt szó önmagában létező, értelmes kifejezés. Ezen a téren sok meglepetést okozhatnak a ritkán használt szavak, és a szakkifejezések. (Pl. ne várjuk, hogy jelezze nekünk az egyel hibás írását. Kevesen tudják, de az egy ragozott alakja mellett létezik ez a kifejezés is. Az egyel azt jelenti, hogy veteményt ritkít.) Mint minden program, ez sem tökéletes. A MorphoLogic cég hosszú éveken át tökéletesítette a helyesírás-ellenőrző programjait, így jelenleg ezek a legtökéletesebbek. Ennek ellenére nem hibátlanok. Az elválasztó programnak is vannak hiányosságai. Még most is akadnak szavak, amelyeket rosszul választ el. Ilyen pl. az egészséges, az ugyanis és a mindegy kifejezés. Ezeket a sor végén egés-zséges, ugya-nis és min-degy formában választja el. Sajnos ezekben az esetekben a helyesírási szótár sem segít, mert az Akadémiai Kiadó szótára csak kivételes esetekben közli az egyes szavak elválasztási módját.
15)
Ne várjuk el a programtól az új szavak, kifejezések ellenőrzését sem. Minden nyelv fejlődik, gyarapodik. A technika, a tudomány fejlődésével rohamosan szaporodik a jövevényszavak száma. Ezeket a kifejezéseket a régi programok nem ismerik, mert csak később váltak elfogadottá. Különösen ügyelni kell a magyarosítási törekvésekre. A korábbi drive illetve file kifejezéseket ma már drájv-ként, illetve fájl-ként kell írni. Nem kis fejtörést okoznak az átalakulóban levő kifejezések. Az angol eredetű chip szó helyett pl. mind több helyen használják a csip változatot, melynek helyessége a nyelvészek között is vitát vált ki. Ennél is hajmeresztőbbnek tűnik a wincseszter átírás, pedig már egyes számítástechnikai szakfolyóiratok is alkalmazzák ezt az alakot. Hivatalosan azonban csak az MTA Nyelvészeti Bizottsága által elfogadott kifejezések használhatók, melyek a helyesírási szótár legújabb változatában találhatók. Egy magára valamit is adó szövegszerkesztő tehát sohasem dolgozik évtizedekkel ezelőtt nyomtatott helyírási szabályzatból, hanem rendszeresen megveszi a legújabb kiadást.
16)
A program már a felgépelés kezdetén működésbe lép, lehetőséget adva az egyértelmű hibák azonnali javítására. A helyesírási hibákat piros hullámvonallal, a nyelvhelyességi hibákat és szóközproblémákat pedig zöld hullámvonallal aláhúzva jelzi. (Word 2002-ben az aláhúzásszínek átállíthatók. Ennek módját lásd az Automatikus javítás című rovat végén.) A gyorsjavításnál semmi mást nem kell tenni, mint a kurzort ráállítani a hibás szóra, és lenyomni a jobb egérgombot. (Egybetűs hibáknál a karakter elé kell kattintani a kurzort.) Ekkor megjelenik egy kis tábla, amelyben a helyes kifejezés látható. Elfogadása esetén csupán rá kell kattintani, és a program egy pillanat alatt kijavítja. Amennyiben több megoldást is javasol, válasszuk ki a megfelelőt, és a bal egérgombbal arra kattintsunk. Ha nem kívánunk változtatni a leírt kifejezésen, adjuk ki a Következő mondat utasítást. Erre a hibajelzés megszűnik. Ily módon új szavakat is felvetethetünk az egyéni szótárba, vagy mindegyik hasonló hibát átugorhatjuk. Ennél a javítási módnál is felkínálja a program az Automatikus javítás lehetőségét. A kurzorral rá kell mutatni az utasításra, és megjelenik mellette a helyes kifejezés. Rákattintva kijavítja a hibát, majd betárolja a rossz és jó alakot az Automatikus javítás listába. Ezt követően már a felgépeléskor önmagától kijavítja, ha ismét rosszul írjuk.
17)
A gyorsjavító tábla úgy is előhívható, hogy kétszer rákattintunk a Tálcán levő Nyelvi ellenőrzés állapota ikonra. Nagy terjedelmű dokumentumok utólagos javítására is jól használható ez a módszer. Nem kell percekig várni, amíg a helyesírás-ellenőrző ablakkal előhívott program átlép a következő szóra. Állítsuk a kurzort a függőleges gördítősávval megtalált hibajelzésre, kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és egy pillanat alatt kijavíthatjuk. 93
Ennél a javítási módnál csak azt nem tudjuk eldönteni, hogy miért jelzi hibásnak a szót a program. Ilyenkor a kis tábla alján kattintsunk a Helyesírás utasításra. Erre előjön a Nyelvi ellenőrzés ablak, és a Javaslatok szektorban megmagyarázza, hogy mi a baj, és mit ajánl helyette. Most nem kell kézzel javítani a hibát. Ha elfogadjuk a javaslatot, nyomjuk meg az OK gombot. A helyesírás-ellenőrző ablak ily módon való előhívásának az az előnye, hogy a program nem megy végig az összes hibás szón. Kizárólag az általunk kijelölttel foglakozik. Ezzel a módszerrel a nagy terjedelmű anyagban újból megjelenített nyelvhelyességi hibákat figyelmen kívül hagyhatjuk, és gyorsan kijavíthatjuk a valódi hibákat. 18)
Ha nem túl nagy terjedelmű az anyag, a kézzel történt vizsgálat végén indítsuk el a helyesírás-ellenőrző ablakot is. A program ugyanis csak ezt a vizsgálatot tekinti befejezettnek. Ha A helyesírás- és nyelvhelyesség-ellenőrzés befejeződött üzenettábla nem jelenik meg, a következő alkalommal kis terjedelmű dokumentumok esetén is újra feltűnnek az átugrott, figyelmen kívül hagyott hibák. A vizsgálat program általi nyugtázása után a korábbi szövegállományban már nem történik újabb ellenőrzés. A Word által még kezelhető terjedelmű dokumentum estén a program csak az utólag beírt szövegrészeket vizsgálja. Kézi helyesírás- és nyelvhelyesség-ellenőrzés 64 MB-nál kisebb RAM-kapacitású gépen nem végezhető korlátlanul. Ennél a javítási módnál ugyanis működésbe lép a Szokásos eszköztár Visszavonás segédprogramja is, amely minden egyes javítást betárol a memóriába. A Nyelvhelyességi ellenőrzés ablak használatánál a memória túlterhelésének veszélye nem áll fenn, mivel ebben az üzemmódban az eszköztárak inaktívvá válnak.
19)
Azt is zölddel jelzi a program, ha egy szó vagy kifejezés, egymás után gyakran ismétlődik. Ez esetben helyettesítsük az egyiket egy rokon értelmű szóval. Ehhez nem kell külön szótár, mert ez is benne van a programban. Az előhívásához jelöljük ki a cserélendő szót, majd kattintsunk a menüsor Eszközök gombjára. A megnyíló ablakokban adjuk ki a Nyelv és a Szinonimaszótár parancsokat. A megjelenő szótárablak bal oldalán a vizsgált szó és annak jelentése olvasható, a jobb oldalon pedig a rokon értelmű megfelelői állnak. Ha valamelyik megtetszik, kattintsunk rá, majd nyomjuk meg a Csere gombot. Ezt követően a gép automatikusan lecseréli a bejelölt szót a kiválasztottra. A ragozott kifejezéseket itt is kézzel kell cserélni, mert a program nem képes a szövegkörnyezethez illeszkedve beilleszteni. Word 2002ben nem kell a szinonimaszótárt az eszköztárból előszedni. Kattintsunk a jobb egérgombbal a kérdéses szóra, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Szinonimák parancssort. Erre egy kis ablakban megjelennek a jelölt kifejezés rokon értelmű szavai. Kattintsunk rá arra, amelyik megfelel nekünk.
20)
Sajnos a programba épített szinonimaszótár nem a legtökéletesebb. A színvonalas munkához elengedhetetlen a könyv alakban való beszerzése. Ennek során ügyeljünk arra, hogy egyes kiadók előszeretettel jelentetnek meg 70-80 évvel ezelőtt kiadott helyesírási és szinonima szótárakat. (Az új kiadvány látszatát keltő régi művek után ugyanis nem kell szerzői jogdíjat fizetni, sőt engedélyt sem kell kérni a megjelentetésükhöz.) A jelenleg kapható szinonimaszótárak közül legtökéletesebb a több mint 900 oldalas Magyar szókincstár (TINTA Könyvkiadó). Terjedelme kétszerese az Akadémia Kiadó által évtizedeken át megjelentett Magyar Szinonimaszótár-nak. Az ára is ehhez igazodik. (Most 5000 forintba kerül. Ha csak időnként van rá szükségünk, a könyvtárak olvasótermében is megtaláljuk.) Nagy előnye ennek a szótárnak, hogy nem csak a rokon értelmű szavakat tünteti fel, hanem azok ellentétes jelentését is. A Magyar szókincstár CD-ROM változatban is kapható. Sajnos ez sem olcsóbb a papírra nyomottnál. Itt azonban a 25 ezer címszó mögötti 80 ezres szóállományban könnyen megtalálhatók az egyes szavakhoz kapcsolódó szólások, közmondások.
21)
Néha megesik, hogy rossz szót vetetünk fel a Word egyéni szótárával. Ez azért kellemetlen, mert ettől kezdve a program a hibás írásmódot is helyesnek tekinti, és a rossz szót soha nem jelzi. A helytelenül felvett szavak azonban kitörölhetők az általunk alkotott szótárból. Ez nem könnyű, és nagy figyelmet igényel, mivel bele kell nyúlni az Office mappáiba. Először mentsük el a dokumentumot, majd küldjük a Tálcára a Word programablakkal együtt. Utána menjünk a 94
C-drájvra, és a bal egérgombbal kétszer rákattintva nyissuk meg a Program Files mappát. A programkönyvtárban nyissuk tovább a Microsoft Office majd az Office mappákat. A feltáruló ablakban kattintsunk kétszer a Custom.dic fájlra. (A programfájlok ábécé sorrendben követik egymást.) Erre tételesen láthatóvá válik az eddigi munkánk során alkotott szótár. (64 KB-nál nagyobb terjedelem esetén a fájl WordPad-ben nyílik meg.) A helyesírás-ellenőrző programmal felvetetett szavak ábécé sorrendben sorakoznak egymás alatt. (A nagybetűvel és kisbetűvel kezdődő szavak külön állományban találhatók.) Keressük ki a hibás szót, és a szokásos szövegszerkesztő módszerekkel töröljük ki. 22)
A Custom.dic szótár az Eszközök menügomb ! Beállítások parancs ! Helyesírás fül útvonalon is elérhető. A feltáruló tábla Saját szótár szektorában nyomjuk meg a Szótárak gombot. A tovább nyíló Kivételszótárak ablakban jelöljük ki a megnyitni kívánt szótárt, és kattintsunk a Szerkesztés gombra. A megjelenő Fájlkonverzió ablak Fájlformátum szektorát állítsuk Csak szöveg utasításra, és nyomjuk meg az OK gombot. Végül mentsük el a változtatásokat, és zárjuk be a Custom.dic ablakot. Ennek a javítási módnak az a hátránya, hogy a Word-ben megnyitott szótárban egyes betűk (pl. az ő és az ű) nem jelennek meg. Helyette kis téglalapok láthatók, ami az ellenőrzés során zavaróan hat. (Ennek oka, hogy a Word már az új betűszabványt használja, míg a szótárfájlok a régi kódkiosztás szerinti kódlappal dolgoznak. Ezeket csak a WordPad és a Jegyzettömb tudja maradéktalanul megjeleníteni, mivel ezek a programok is a régi kódlapot alkalmazzák.) A másik hátránya, hogy a szótárszerkesztés során a Word leállítja a helyesírás-ellenőrzést. Ezért a bejegyzések elvégzése után az Eszközök menü ! Beállítások parancs útvonalon újra meg kell nyitni a Helyesírás táblát, és a Helyesírás szektorban ismét érvénybe kell helyezni a Helyesírás-ellenőrzés beíráskor utasítást. Word 2002-ben a Custom.dic megnyitásához a Kivételszótárak ablak Módosítás gombját kell megnyomni. Itt az ékezetgond már megoldódott, és a kivételszótár szerkesztése után a Helyesírás táblát sem kell újraaktiválni.
23)
Az egyéni szótárt nem csak a program gyarapíthatja, hanem mi is beleírhatunk új szavakat. Időnként előfordul, hogy a helyesírás-ellenőrző program egyes kifejezéseket nem hajlandó új szóként felvenni. Emiatt legközelebb ismét hibát jelez ennél a kifejezésnél. Ennek elkerülése érdekében írjuk be az elutasított szót a Custom.dic szótárba. Ha már ott vagyunk, vegyük elő az akadémiai helyesírási szótárt, és ellenőrizzük le a többi szó helyességét is. Utána zárjuk be a szótárt az ablak " gombjával. Erre megjelenik egy üzenettábla, amely megkérdezi, hogy: Menti-e a Custom.dic módosításait? Mivel mentés nélkül a javítás nem rögzül, nyomjuk meg az Igen gombot. (Ne a Jegyzettömb vagy a WordPad Mentés gombjára kattintsunk, mert akkor .txt kiterjesztésű szöveges fájlként fogja a Proof mappába visszamenteni, amivel a program nem tud mit kezdeni.) Végül zárjuk be az Office, a Microsoft Office, és a Program Files mappák, valamint a C-drájv ablakait is. (A munka közben végzett javítás, valamint az általunk beírt szavak csak a Word bezárása, és újranyitása után válnak hozzáférhetővé a program számára.)
24)
A Custom.dic fájl a Szövegtár használata című rovatban részletesen leírtak szerint át is másolható. Ez azért előnyös, mert programváltáskor, régi, elavult programunk újra cserélésekor átmenthetjük az egyéni szótárunkat. Nem kell elölről kezdeni a hivatalos szótár által nem ismert kifejezések beírását. A flopira kimentett fájl ikonját húzzuk rá az új program Office fájljának ikonjára. Erre megjelenik egy ablak a következő felirattal: A mappa már tartalmaz egy „Custom.dic.” fájlt. Kicseréli a létező fájlt? Nyomjuk meg az Igen gombot.) Használatban levő programok esetén vegyük figyelembe, hogy a más gépből átvett Custom.dic fájl nem frissíti fel, nem egészíti ki a sajátunkat, hanem lecseréli. Ennélfogva a korábban készített saját szótárunk elvész. Amennyiben mindkettőt szeretnénk megtartani, nyissuk meg az átvett szótárt egy új dokumentumban, majd jelöljük ki az egész állományát, és a Másolás gombbal küldjük a Vágólapra. Utána nyissuk meg a saját Custom.dic fájlunkat, és másoljuk bele. (A Szerkesztés menüt lenyitva adjuk ki a Beillesztés parancsot.) Végül az előzőek szerint zárjuk be a programmappák ablakait. (Most se feledkezzünk el a kibővített kivételszótár mentéséről.)
95
25)
Átállítás esetén a Word másik kivételszótárában is sok különleges szó halmozódik fel. Az erre a célra szolgáló Proof mappában létrehozhatunk további kivételszótárakat is. A Word program ezekhez nem képes automatikusan hozzáférni. Ha az ide beírt szavakat is használni szeretnénk, akkor vetessük fel a helyesírás-ellenőrző programmal további kivételszótárként. Az Eszközök menügomb ! Beállítások parancs ! Helyesírás fül útvonalon előhívható tábla Saját szótár szektorában nyomjuk meg a Szótárak gombot. A tovább nyíló Kivételszótárak ablakban kattintsunk a Felvesz gombra. A megjelenő Kivételszótár ablak Hely kijelölősávjában a C-drájv ! Program Files ! Common files ! Microsoft Shared ! Proof útvonalon keressük meg a Word további Custom.dic kivételszótárait. Egyenkénti kijelölésük után nyomjuk meg az OK gombot. Visszatérve a Kivételszótárak ablakba a Kivételszótárak listában megjelenik a többi Custom.dic fájl is. Ettől kezdve a helyesírás-ellenőrző program mindegyik szótárt képes alkalmazni. A beállítást az OK gombok megnyomásával nyugtázzuk. Egyébként a Word max. 10 egyéni szótárt enged létrehozni.
26)
Használni azonban egyszerre csak egy egyedi szótárt tud. Az alkalmazni kívántat a Helyesírás tábla Saját szótár kijelölősávjába kell beállítani. Utána az OK gombra kattintva nyugtázzuk az átállást. Amennyiben a másikat, illetve a továbbiakat nem akarjuk tovább használni, egyszerűbb a kivételszótárakat egyesíteni. Az előzőek szerint jelöljük ki a másik Custom.dic fájl tartalmát, és másoljuk be a C-drájv ! Program files ! Microsoft Office ! Office útvonalon elérhető Custom.dic fájlba. Egyes dokumentumfajtákra is létrehozhatók kivételszótárak. Ezzel az eljárással szintén az a baj, hogy használatba vételük előtt aktiválni kell őket. Mivel a Word nem képes egyszerre két kivételszótárt kezelni, újból kijelzi hibaként azokat a kifejezéseket, amelyek egyszer már a közös Custom.dic szótárba beírtunk. Így kezdhetjük elölről a szótárazást.
27)
Műszaki kiadványok szerkesztésénél sok olyan kifejezés kerül a szövegbe, amelyeket a beépített helyesírási szótár nem tartalmaz. Az idegen eredetű, illetve a többszörösen összetett szavak felismerésével meg sem próbálkozik. Ezeket a helyesírás-ellenőrző program hibásnak tekinti, és pirossal aláhúzza. Az előbbiek alapján ez probléma könnyen megoldható. A Felvesz gombra kattintva a szó bekerül a Custom.dic kivételszótárba, és a továbbiakban nem kerül kijelzésre. Sokkal nagyobb gond azonban, hogy ezek a szavak nincsenek benne az elválasztó szótárban sem, így a tördelő program nem tudja őket elválasztani. Teljes terjedelmükben átküldi őket a következő sorba. Mivel ezek a kifejezések többnyire meglehetősen hosszúak, emiatt ujjnyi széles hézagok keletkeznek a szövegmezőben. Ilyenkor minden egyes előfordulásuknál kézzel kell tördelni a sorvégeket, ami meglehetősen fárasztó, és időigényes. Ennek elkerülése érdekében a Microsoft létrehozott egy kiegészítő szótárt a Proof szótármappában. A C-drájv ! Program Files ! Common files ! Microsoft Shared ! Proof útvonalon keressük meg az mshy_hu.lex szótárt. Ez a Word magyar nyelvű elválasztó szótára. Sajnos ebbe beleírni nem lehet, mert megnyitásakor olvashatatlan karakterek halmaza jelenik meg. Létezik azonban mellette egy kivételszótár, az Mshy_hu.usr, ami könnyen megnyitható, és teljesen üres. Ez a kevesek által ismert kivételszótár szolgál az általunk alkalmazott különleges szavak elválasztási módjának tárolására.
28)
Nyissuk meg Jegyzettömbben, és írjuk bele a gyakran használt idegen eredetű vagy összetett kifejezéseket, a helyes elválasztási móddal. Ügyeljünk rá, hogy az egyes szavak egymás alá kerüljenek. Pl. így: bil-len-tyű-pa-rancs-lis-ta rend-szer-fájl-el-len-őr-ző óra-jel-frek-ven-ci-á-já-nak de-ma-te-ri-a-li-zá-ló-dá-sá-hoz
96
Ábécérendbe állításukkal nem kell törődni, mert ezt a program nem igényli. Anélkül is megtalálja az elválasztandó kifejezést. Arra azonban vigyázzunk, hogy ha a szó a mondat elején is előfordulhat, tüntessük fel nagy kezdőbetűvel is. Amennyiben más ragokkal, vonzatokkal is használjuk, ezeket a változatokat szintén írjuk be a szótárba. A .lex kiterjesztésű fő elválasztó szótárral ellentétben ugyanis a Word a kivételszótárt csak akkor képes használni, ha a benne levő szavak minden karakterükben megegyeznek a szövegben szereplővel. A szótövet is be kell írni. Hiába szerepel a ragozott alakokban, a program ne tudja kihámozni belőle a rövidebb alakot. Akkor sem történik meg az elválasztás, ha a kifejezést hibásan írtuk. (Az egyszer már elválasztott tőszót nem kell újra és újra beírni. Jelöljük ki, és a Ctrl + C billentyűkombinációval másoljuk Vágólapra, majd a Ctrl + V billentyűkombinációval másoljuk be annyiszor, ahány vonzata van. Ezt követően már csak az első betűt átírni, illetve a ragokat utána írni. Nem kell elölről kezdeni a Word által el nem választott vagy rosszul elválasztott szavak beírását, ha a Kellékek mappa Mshy_hu.usr fájljában található bejegyzéseket bemásoljuk, vagy lecseréljük az üres fájlt erre. Ennek a gyűjteménynek a folytatása jó alapot teremt a saját elválasztó szótárunk kialakításához.) 29)
Ebben a szótárfájlban lehet kiküszöbölni a programfejlesztők által készített mshy_hu.lex elválasztó szótár hiányosságait is. A fő elválasztó szótár ugyanis szabályokat rögzít, és nem szavakat. A magyar nyelvben több százezer szó van. Ezek vonzata, ragozott alakjai több millió kifejezést alkotnak. Ilyen mennyiségű szót nem lehet egy még könnyen kezelhető néhány száz kilobájt terjedelmű fájlba belezsúfolni. Elválasztási módjukat csak szabályokba lehet foglalni. Az elvek azonban sohasem tökéletesek. Ezért a fő elválasztó szótár több kifejezést is rosszul választ el. Ilyen pl. az előzőleg említett egés-zség, a min-degy, vagy az ugya-nis. Ezeket a hibákat úgy küszöbölhetjük ki, hogy beírjuk a kiegészítő szótárba a helyes elválasztási módjukat: egész-ség, mind-egy, ugyan-is. A továbbiakban a program mindig jól fogja elválasztani ezeket a szavakat. A bejegyzések feltüntetése után kattintsunk a Jegyzettömb bezáró " gombjára. Ezt követően feltűnik egy üzenettábla a követező felirattal: A fájl tartalma megváltozott. Kívánja menteni a beállításokat? Kattintsunk az Igen gombra. Végül zárjuk be a megnyitott programablakokat is. Word 2002-ben az MSHY_HU.USR fájlt a C-drájv ! Documents and Settings ! User(saját nevünk vagy számunk) ! Application Data ! Microsoft ! Proof útvonalon keressük. Itt a kiterjesztés csak a Mappa beállításainak módosítása után jelenik meg. (Ennek módját lásd az Ablakok formázása című rovatban. A vírusfelismerés érdekében a kiterjesztés elrejtését célszerű már a programcsomag használatbavétele előtt megszüntetni.) A saját készítésű elválasztó szótár tartalma a Word bezárása és újranyitása után válik hozzáférhetővé a tördelő program számára. (Az elválasztó szótárak csak akkor lépnek működésbe, ha az Eszközök menü ! Nyelv ! parancs ! Elválasztás parancs útvonalon megnyitható ablakban az Automatikus elválasztás utasítás érvényesítve van. Annak érdekében, hogy minden egyes szótárnál létrejöhessen az elválasztás, az Elválasztási zóna kijelölősávba a legkisebb értéket, a 0,25 cm-t állítsuk be A beállításokat az OK gombbal nyugtázzuk.)
30)
A saját elválasztó szótár bejegyzéseinek gyarapításánál fokozott gonddal kell eljárni. Ha egy sorkizárt szövegben a sorvégi kifejezés nem választódik el, nem biztos, hogy ez az elválasztó program hibája Több száz oldalas dokumentumok esetén nem csak a helyesírás-ellenőrzés blokkol le, hanem az elválasztás is. Ezért mielőtt beírnánk egy ritka vagy hosszú kifejezés elválasztási módját a szótárunkba, nyissunk egy új dokumentumot. A Formázó eszköztárban kattintsunk a Sorkizárás ikonra, majd az előbbiek szerint aktiváljuk az Automatikus elválasztás funkciót. Utána írjuk be az üres dokumentumba az ellenőrzendő kifejezést. Tegyük eléje a kurzort, és a Szóköz billentyűvel léptessük a jobb margóig. Odaérve átugrik a következő sorba. Várjunk 3-4 másodpercet, és ha ez alatt nem ugrik vissza az első szótag az előző sorba, akkor a program valóban nem tudja elválasztani a kifejezést.
97
31)
Komplikált szavaknál érdemes minden egyes szótagnál megnézni, hogy jól történik-e az elválasztás. (A kifejezés előre-hátra tologatása a Szóköz és a Backspace billentyűkkel oldható meg.) Amennyiben valamelyik szótagnál elválasztási hibát észlelünk, még mindig nem lehetünk biztosak abban, hogy ezt a kifejezést feltétlenül be kell írnunk a saját szótárunkba. A rossz elválasztás néha a szó kétértelműségére vezethető vissza. A haladás kifejezés elválasztási módja pl. lehet hal-adás és ha-la-dás is. A program az előző szerint választja el ezt a szót. Ha mi beírjuk a második megoldást, akkor a hal valakinek adását is így fogja elválasztani, mert a saját elválasztó szótár tartalma felülbírálja a program elválasztó szótárát. Tehát mielőtt beírnánk valamelyik elválasztási módot, döntsük el, hogy számunkra melyik fontosabb, a szó melyik értelmét használjuk gyakrabban. A kifejezés ragozott alakjainál általában már nem lép fel értelmezési probléma. Pl. a haladási irány kifejezés alkalmazásakor már nem kell tekintettel lennünk a tőszó második jelentésére, mert ennek ragozott alakja gyakorlatilag nem fordul elő. Nyugodtan beírhatjuk az elválasztási szótárunkba a ha-la-dá-si kifejezést. Amennyiben a Kellékek mappából bemásoljuk a Dot1.dot sablont a Common files ! Microsoft Office ! Sablonok mappába, akkor a fenti beállításokra nincs szükség. Fájl menügombbal kezdeményezett Új dokumentum nyitásakor ez a sablon könnyen aktiválható, és az általa szolgáltatott dokumentumban már minden be van állítva. Csak használni kell. Office 2002-ben lényegesen kevesebb bajunk lesz az elválasztással. Ebben a programban ugyanis az MSHY_HU.USR elválasztó szótár terjedelme harmincszorosa a Word 97-ben levőnek.
32)
A helyesírás-ellenőrzés során gyakori probléma a tájnyelv, a régies szavak kiszűrése. Mivel ezek a szavak nem tekinthetők helytelennek, a program nem jelzi őket hibásnak. Az irodalmi nyelvhez ragaszkodók számára azonban a Word kínál egy lehetőséget ennek a problémának a megoldására. A Proof mappában levő fő szótárak mellett található egy másik kiegészítő szótár is. Ezt a szótárfájlt a program szintén megnyitja, és ha a benne található kifejezések valamelyike megtalálható a vizsgált szövegben, piros hullámvonallal aláhúzza. Ezáltal felhívja a figyelmünket a számunkra nem kívánatos kifejezések jelenlétére. Pl. ha a régies fönt helyett a fent szót szeretnénk használni, nyissuk meg az mssp_hu.exc nevű kivételszótárt, és írjuk bele a fönt kifejezést, majd az előbbiek szerint mentsük el. Word 2002-ben az MSSP_HU.EXC fájl keressük. Ezt követően már csak ki kell javítani a helyesírás-ellenőrző program által kimutatott helytelen kifejezést a nekünk megfelelő változatra. Ebben az esetben nem segít az Automatikus javítás funkció, mert ez csak akkor lép működésbe, ha mi írjuk le a hibás szót. Átvett anyagba ez a segédprogram nem javít bele.
33)
Ez a kivételszótár olyan esetekben is használható, amikor az Automatikus javítást nem célszerű alkalmazni. Ha pl. rendszeresen alak-ot írunk ablak helyett, nem segít a két kifejezés helyes és helytelen listába való felvétele, mert az Automatikus javítás akkor is működésbe fog lépni, amikor az alak szót kell használnunk. Az előbbi kivételszótárban feltüntetve azonban nem íródik át, hanem csak kijelölődik. A helyesírás-ellenőrző program pirossal aláhúzva jelzi a jelenlétét, felhívja a figyelmünket rá, hogy itt elírásról is lehet szó. Figyelmeztetésre is használhatjuk ezt a szótárt. Amennyiben egy szakmai kifejezés elévült, írjuk be ebbe a kiegészítő szótárba, és kijelzi nekünk a jelenlétét. Mi ugyan tudunk róla, de mások nem mindig vannak tisztában a változásokkal. Így átvett anyagban előfordulhat a hibás szó, és figyelmeztetés hiányában könnyen átsiklunk felette.
34)
Ha ez a kivételszótár hiányzik a Proof mappából, hozzuk létre. Word-ben nyissunk egy új dokumentumot, és a bejegyzéseket írjuk egymás alá az Enter billentyű közreműködésével, majd mentsük el a listát a Mentés másként ablakkal. A Fájltípus kijelölősávba a Csak szöveg utasítást állítsuk, a Fájlnév mezőbe pedig írjuk be a főszótár nevét: mssp_hu. A kiterjesztése azonban ne a .lex legyen, hanem a kivétel jellegére utaló .exc. Bezárása után megjelenik fájl a helyesírás-ellenőrző szótárak között. (Ennek a szótárnak a tartalma is csak a Word bezárása és újranyitása után válik hozzáférhetővé a helyesírás-ellenőrző program számára.) Amennyiben jelentős terjedelmű kiegészítő szótárakkal rendelkezünk, azok tartalmát is a Normal.dot fájllal kapcsolatban leírtak szerint másolhatjuk át az új programba, illetve számítógépbe. 98
35)
Az Office 97 tartalmaz még két kiegészítő szótárt, pl. az mssp_hu.nfl ragozó segédszótárt. Office XP-ben ezek már megszűntek, mivel senki sem használta őket. Ennek oka nem az érdektelenség volt, hanem a tájékoztatás hiánya. A Súgóban nincs leírva a kiegészítő szótárak szerkeszthetőségének módja, és a szakirodalom sem foglalkozik vele. Mindennek ellenére a Word jelenleg a legtökéletesebb szövegszerkesztő program. Nem véletlen, hogy min. 300 millió számítógép-tulajdonos használja világszerte. Rendkívül erős támogató háttere van. Technikailag egyelőre felülmúlhatatlan. Persze azért akadnak próbálkozások a túlszárnyalására. Ha egészében nem is sikerült felülmúlni az MS Office programcsomagot, részleteiben már igen. Az OpenOffice programban található Myspell modul pl. a Csere ablakban cserére felkínált szót is helyesen ragozza, sőt hibátlanul kezeli az összetett szavakat. A Word csak a szótőt képes cserélni, a ragot nekünk kell utána írni.
36)
Az MS Office honosított változatának helyesírás-ellenőrző és elválasztó funkciói a magyar MorphoLogic cég Helyes-e (Magyar helyesírás-ellenőrző), Helyesebb (Magyar nyelvhelyesség-ellenőrző), a Helyesel (Magyar elválasztó) és a Helyette (Magyar szinonimaszótár) programjain alapulnak. A Word fejlettebb változatai el vannak látva a MorphoLogic Magyar tezaurusz szótárával is. Ez utóbbiban a szavak fogalmi körök, logikai- és jelentésbeli összefüggések alapján vannak csoportosítva. Ez többek között azzal az előnnyel jár, hogy a durva és trágár kifejezések megítélésénél figyelembe veszi a szövegkörnyezetet is. Ennélfogva pl. a kakiszilva nevű gyümölcs begépelésekor nem írja ki, hogy: Ilyen szót nem illik papírra (képernyőre) vetni. Az idegen eredetű szavakat azonban ez a szótár sem tudja kiszűrni. A Pisa-teszt kifejezést a Word 2002 helyesírás-ellenőrző programja is nehezményezi. Vannak szavak, amelyeknél egyik elválasztási szótár sem segít, mert két különböző fogalomról van szó. Az előbbi példát felhozva a hal-adás, és a ha-la-dás szavak esetében a program önkényesen dönt, és nem mindig a megfelelő kifejezést választja.
37)
A Word az alapszótáron kívül szakszótárakkal is képes összevetni a szövegállományt. Messzemenően támogatja az idegen nyelvű szövegírást is. Ezekhez kiegészítő szótárakra van szükség, melyeket ugyancsak a Kivételszótárak ablakkal lehet az alapszótárak közé felvetetni. Most a Felvesz gombot kell megnyomni, és a tovább nyíló ablak Hely kijelölősávjába be kell állítani azt a hordozót, mappát, ahol az új szótár található. Kijelölése után kattintsunk az OK gombra. (Ezek a beállítások tárolódnak, így csak egyszer kell elvégezni őket.) Az idegen nyelvű szótárak alkalmazásának két módja van. Az egyik, hogy kijelöljük az ellenőrizni kívánt szövegállományt, majd az Eszközök menügombbal lenyitató ablakban kiadjuk a Nyelv parancsot. A tovább nyíló ablakban érvényesítsük a Nyelv megadása utasítást. Az újonnan nyíló ablakban A kijelölt szövegrész nyelve kijelölősávba állítsuk be a használni kívánt nyelvet, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Mellesleg a listában 70 nyelv és nyelvjárás teszi lehetővé, hogy más nyelveken dolgozzunk.)
38)
Az idegen nyelvű helyesírás-ellenőrzés igénybevételének másik módja, hogy előbb beállítjuk az ehhez szükséges szótárt, majd elkezdjük felgépelni az anyagot. Többnyelvű szövegállomány esetén váltsunk át a másik nyelve, és folytassuk a beírást. Ebben az esetben az ellenőrzés során nincs szükség nyelvváltásra. A program automatikusan felismeri a használt nyelvet, és megnyitja a vizsgálatához szükséges szótárt. (A magyarosított Office programcsomagban csak az amerikai angol helyesírási szótár található meg. Ha más nyelveken is szeretnénk dolgozni, az ehhez szükséges szótárt külön be kell szereznünk, és fel kell telepítenünk. Az Office XP programcsomag az angol mellett már a német nyelvjárásokat is tartalmazza, így egyszerre három nyelven is dolgozhatunk vele. Itt a helyesírás-ellenőrzés nyelvének beállítása is egyszerűbb. A Nyelvi ellenőrzés ablak megjelenése után A szótár nyelve kijelölősávban állítsuk be a használni kívánt nyelvjárást. Szövegbeírásnál még ennyit sem kell tenni, mert a program Language AutoDetect funkciója automatikusan felismeri az alkalmazott nyelvet, és beállítja az ennek megfelelő ellenőrzést. Ezáltal az eltérő nyelvű szövegrészeknél mindig a megfelelő szótárfájlok aktiválódnak.)
99
39)
A vegyes nyelveken írt anyag onnan ismerhető fel, hogy egyes szakaszaiban feltűnően sok a piros színű aláhúzás. Ha nem rendelkezünk a vizsgálatához szükséges idegen nyelvű szótárral, akkor meglehetősen nehézkessé válik a magyar nyelvű szakaszok ellenőrzése. A program ugyanis nem tudja átugorni a számára ismeretlen nyelv kifejezéseit, ezért elkezdi a magyar nyelv szabályai szerint végigellenőrizni minden szavát. Ezt csak úgy tudjuk elkerülni, hogy kijelöljük ezeket a szakaszokat, majd a Nyelv ablak Kijelölt szövegrész nyelve szektorában beállítjuk a (nem ellenőrzött) utasítást, majd megnyomjuk az OK gombot. Ezt követően ezeket a szövegrészeket az ellenőrző program figyelmen kívül hagyja. A nem használt szótárakat a Kivételszótárak ablak Kivesz gombjával törölhetjük. (Előtte jelöljük ki a Kivételszótárak szektor listájában. A törölt szótár nem semmisül meg. Továbbra is a helyén marad, csak a program számára hozzáférhetetlenné válik.)
Eltérő sortávolságok kiküszöbölése Egyetlen szövegszerkesztő program sem tökéletes. Használatuk során néha produkálnak apró hibákat. Ezek egyike, hogy másolás, átkonvertálás után valamelyik sorkihagyás dupla sortávolsággal jelenik meg. Ekkor jelöljük ki a felette és az alatta levő sorokat, majd kattintsunk a menüsor Formátum gombjára. A megnyíló ablakban adjuk ki a Bekezdés parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Behúzás és Térköz fület. Nézzük meg a Térköz szektor kijelölősávjait. Ha ezekben valamilyen érték áll, állítsuk vissza őket nullára. Végül nyomjuk meg az OK gombot. A nem elég gondos programkészítés is eredményezhet kisebb hibákat. Word-ben pl. az egyes témákat elválasztó csillag úgy képződik, hogy felette kisebb a hézag, mint alatta. Ha ezt soremeléssel próbáljuk korrigálni, akkor alatta lesz kisebb a hézag. Akit ez zavar, az utóbbi állapotban jelölje ki a csillagot és az alatta levő sort. Hívja elő a fenti beállító ablakot, és a Térköz szektor Utána kijelölősávjába állítson be 6 pt távolságot. Az OK gomb megnyomása után a csillag előtti és utáni térközök azonossá válnak. Ezekkel a szerkesztési finomságokkal csak tördelt, nyomtatásra szánt anyagnál érdemes foglakozni, mert papíron jobban látszanak, mint monitoron. Az Előtte és Utána kijelölősávokban található értékek felülírásával a sorközök 0,05 pontos pontossággal beállíthatók.
Oldaltörés a)
A PageMaker programban kiszerkesztett könyveknél az egyes fejezetek nem torlódnak egymásra. (Feltéve, ha nem egy tömbben másoltuk be az anyagot, hanem fejezetenként.) A Word-ben készített könyvek esetében azonban a fejezetenkénti bemásolás nem segít. Összeillesztés után, ha pl. az első fejezetbe betoldunk egy mondatot, az összes többi fejezet elmozdul, néhány sorral lejjebb megy. Hiába van az egyes fejezetek végén fél, vagy akár háromnegyed üres oldal, a következő fejezetek címe a lap tetejéről lejjebb vándorol. Emiatt újra át kell tördelni az egész szövegállományt, egyenként állítgathatjuk vissza a fejezetek fejlécét). Ennek a kellemetlenségnek az elkerülése érdekében az egyes fejezetek új oldalra helyezését oldaltöréssel végezzük. Amikor kész az ömlesztett szövegállomány, álljunk az egyes fejezetek végére, állítsuk a kurzort a következő fejezet címe elé, majd kattintsunk a menüsor Beszúrás gombjára. A megnyíló ablakban adjuk ki a Töréspont parancsot. Az újra nyíló ablak Beszúrás szektorában aktiváljuk az Oldaltörés utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ennek hatására az új fejezetek címe a következő oldal tetejére ugrik. (Oldaltörés a Ctrl + Enter billentyűkombinációval is létrehozható.)
b)
Ezt követően, ha valamelyik fejezetbe belejavítunk, vagy néhány mondatot beszúrunk, a szövegállomány anélkül húzódik le az utolsó oldal aljáig, hogy a többi fejezetet befolyásolná. Ha ott nem fér el, áthúzódik a következő oldalra. Az utána jövő fejezet címét ez esetben sem 100
kell tologatni, mert a program automatikusan áttolja a következő oldal tetejére. A rend tehát nem bomlik meg, csupán az oldalszám fog eggyel szaporodni. (Amennyiben az egyes fejezetek kezdő oldalát már korábban új oldalakra tologattuk, akkor az oldaltörés megkezdése előtt toljuk vissza az előző oldalra. Nem kell szorosan az előző fejezet végéhez zárni, elég ha azon az oldalon van. Ezt követően üres oldal képződése nélkül elvégezhetjük az oldaltörést.) Ábrák, képek után gondot okozhat a következő fejezet oldaltörésének kialakítása. Ebben az esetben álljunk át Normál nézetre. Ekkor a képek eltűnnek (háttérbe szorulnak) és a visszamaradó szövegállományban könnyen kialakítható az oldaltörés. Ha az Internetre is fel akarjuk vinni a könyvünket, akkor az ömlesztett anyagba is rakjunk az egyes fejezetek közé oldaltörést. Itt ugyan nem fognak a fejezetcímek új oldalra kerülni, mert az anyag nincs tördelve, de ha a felhasználó ezt meg kívánja tenni, ennyivel kevesebb dolga lesz. Néha előfordul, hogy egyes szakaszoknál a beállítottól eltérő kialakítást kívánunk alkalmazni. (Pl. valamelyik oldalon szeretnénk megváltoztatni a hasábozás módját, vagy a fejlécet.) Ilyenkor a Töréspont beszúrása ablak Beszúrás szektorában a Hasábtörés utasítást adjuk ki, illetve aktiváljuk az Új szakasz szektor megfelelő választókapcsolóit. Az Új szakasz szektor választókapcsolói arra is lehetőséget adnak, hogy a dokumentum egy részét más margótávolsággal, illetve beállításokkal készítsük el.
Tabulátor használata Word programban a)
A táblázatkezelő programok kifejlesztésével a tabulátor szerepe háttérbe szorult. Ennek ellenére továbbra is szükség van rá. Nem kell ugyanis minden táblázatot keretbe foglalni. Amennyiben egy felsorolás csupán a Megnevezésből és a Mennyiségből áll, felesleges keretet rajzolni köréje, mert anélkül is egyértelmű. Az viszont alapkövetelmény, hogy az egyes tételek ugyanott kezdődjenek, egybevágóan illetve szimmetrikusan helyezkedjenek el egymás alatt. Nélkülözhetetlen a tabulátor szimbólumok, különleges karakterek használata esetén. Ezek szélessége ugyanis eltérő, ezért a követési távolság Betűköz billentyűvel való beállítása nem eredményez elcsúszásmentes igazodást. Egy soron belül karakterektől független, pontos balra vagy jobbra zárás csak tabulátorral valósítható meg. A program biztosít egy alaptávolságot, ami a tabulátorbillentyű minden egyes lenyomásakor odébb lépteti a kurzort. Ez az oszloptávolság a legtöbb programban 1,25 cm, ami szinte sohasem egyezik meg a végleges értékkel. Arra azonban alkalmas, hogy a segítségével begépeljük az adatokat.
b)
Az előző szakasz lezárásaként nyomjuk le az Enter billentyűt, majd sortöréssel (Shift + Enter billentyűkombinációval) kezdjük el a táblázatkészítést. Előtte kattintsunk a Szokásos eszköztár Mindent mutat gombjára, hogy lássuk mi történik munka közben. Ha nincs kirakva, az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Testreszabás parancsot, majd aktiváljuk a Parancsok fület. A feltáruló tábla Kategóriák szektorának listájában kattintsunk a Nézet tételre, majd a Menüparancsok szektor Minden látszik ikonját húzzuk át az eszköztárba. (Ennek részletes módját lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban. A Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 7. ábrája szemléletesen segíti a szerkesztőjelek létrehozását.) A szerkesztőjelek láthatóvá tétele után gépeljük be az első oszlop első tételét. Utána nyomjuk le a Tabulátor billentyűt, és írjuk be a következő tételt. Ezt mindaddig folytassuk, amíg az összes oszlop első sorát be nem gépeltük. Ezt követően lépjünk a következő sorba. Amennyiben a táblázat egy szövegállomány folytatásaként szerepel, akkor az új sorokat ne az Enter billentyűvel alakítsuk ki. Ez egyrészt megzavarja a tabulátor programot és bonyolítja a javítást, másrészt többnyire Első sor behúzást eredményez, ami az első oszlopot beljebb tolja. A tabulátor használata során az új sort mindig sortöréssel kell létrehozni. (A sorváltás módja Word-ben nem szokott problémát okozni, de más programokban igen. Így jobb, ha a helyes eljárást szokjuk meg.) A sor végén a Shift + Enter billentyűkombinációval, vagyis sortöréssel lépjünk át a következő sorba. Az első oszlop mindig a bal oldali margónál fog 101
kezdődni, azaz balra zárt lesz. Ha a többihez hasonlóan középre zárttá, vagy jobbra zárttá akarjuk tenni, akkor az első oszlop elé is tegyünk tabulátorjelet. c)
Miután az összes adatot begépeltük, formázzuk a táblázatot. Ennek első lépése az Igazítás beállítása. A tabuláló program négyféle módon képes elrendezni az oszlopokba írt adatokat: 1. balra zártan, 2. jobbra zártan, 3. középre zártan, 4. decimális igazítás szerint. A balra- és a jobbra zárás során az egyes tételek bal- illetve jobb széle fog a tabulátorjelhez simulni (egy vonalba kerülni). Középre zárásnál a tabulátorjel a tételek szimmetriatengelyében helyezkedik el. Decimális igazításnál a tételek tizedes pontjai kerülnek egymás alá. (Ezt értelemszerűen csak számoszlopok esetén lehet alkalmazni.) Az általunk igényelt igazító jel a vízszintes vonalzó bal szélén található ikonra kattintgatva választható ki. A megfelelő piktogram beállítása után jelöljük ki a táblázatot, majd kattintsunk a vonalzóra az első tabulátorjel felett. A megjelenő piktogramot ragadjuk meg a bal egérgombbal, és a „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk oda, ahol a második oszlopnak kezdődnie kell. Ily módon állítsuk be a többi oszloptávolságot is úgy, hogy a táblázat jól követhető, és esztétikus legyen. (Jobbra zárás, középre zárás és decimális igazítás esetén az első oszlop fölé is helyezzünk tabulátorjelet.)
d)
Úgy is készíthetünk táblázatot, hogy először kirakjuk a tabulátorjeleket, és ezek alá gépeljük be az adatokat. A nem megfelelő módon behúzott vagy szükségtelen tabulátorjeltől úgy szabadulhatunk meg, hogy a bal egérgombbal megragadjuk, és kihúzzuk a vonalzó bal szélére. Ha a tabulátorjelek vonszolása közben a vonalzó nulla pontja kimozdulna a helyéről, kattintsunk a vízszintes gördítősáv bal oldali léptető gombjára. A táblázat elkészülte után szüntessük meg a kijelölését, majd a Szokásos eszközár Mindent mutat gombjának újbóli aktiválásával tegyük láthatatlanná a szerkesztő jeleket. Végül végezzük el tartalmának helyesírás-vizsgálatát. (Előtte jelöljük ki. Ez esetben a helyesírás-ellenőrző program nem fogja az egész szövegállományt átvizsgálni, csak a táblázatot.)
e)
Amennyiben meghatározott oszloptávolságokkal kívánunk dolgozni, a begépelés után jelöljük ki a táblázatot, majd hívjuk elő a Tabulátor program beállító ablakát. A Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Tabulátorok parancsot, majd a Pozíció beviteli mezőbe egyenként írjuk be az alkalmazni kívánt oszloptávolságokat, centiméterben. (A tabulátorjeleknek nem az egymáshoz viszonyított, hanem a vonalzó nulla pontjától számított távolságát kell feltüntetni.) Mielőtt megnyomnánk a Felvétel gombot, adjuk meg az elhelyezés módját is az Igazítás szektor választókapcsolóival. (A Vonal kapcsoló aktiválásával függőleges vonalat húzhatunk az egyes oszlopok közé.) Ha valamelyik értéket rosszul írtuk be, jelöljük ki, és nyomjuk meg a Törlés gombot. Az oszloptávolságok betáplálása után kattintsunk az OK gombra. Erre a program kirakja a vonalzóra az általunk kért tabulátorjeleket, és elvégzi az igazítást. Amennyiben nem lennénk megelégedve az eredménnyel, nyomjuk meg a Mindet törli gombot, és kezdjük elölről a beállítást. Ha az oszloptávolság mindenütt ugyanaz, és az Igazítás balra zárt, a beállítást az Alapérték kijelölősáv értékének módosításával is elvégezhetjük. (Ilyenkor nem jelennek meg tabulátorjelek a vonalzón.)
f)
A tabulátor funkció nem csak felsorolások oszlopszerű zárására alkalmas. Segítségével kitöltést is létrehozhatunk. Pontokból, kötőjelekből álló sort, vagy folyamatos vonalat húzhatunk a tételek és mennyiségek közé. Jellegzetessége ennek a gombnyomásra létrehozható kitöltő sornak, hogy rugalmasan változtatja a méretét. Ezért igen kedvelt Tartalomjegyzék készítésénél. A címszavak megváltoztatása esetén nem kell a pontok számát csökkenteni, növelni; ezt a program automatikusan megteszi. A kitöltés módja szintén a Tabulátorok ablakkal állítható be. Kitöltést csak két oszlop között lehet alkalmazni. Tartalomjegyzéknél az első oszlopba a Megnevezést írjuk, balra zártan. Utána nyomjuk le a tabulátorbillentyűt, és írjuk be az oldalszámot. Az igazítás során rakjunk a ketté közé, a vonalzóra egy jobbra záró tabulátorjelet, és állítsuk a jobb margóra. Végül hívjuk elő a Tabulátorok ablakot, és a Kitöltés szektorban aktiváljuk a 2. számú kitöltő jelet. Az OK gomb megnyomása után minden egyes sorban megjelenik az oldalszámokig nyúló pontsor.
102
g)
A táblázat illetve Tartalomjegyzék elkészülte után az Enter billentyűvel léphetünk ki a tabulátorprogramból. Ezt követően újra megjelenik az Első sor behúzás, és a normál szövegállomány folytatható. Az ily módon készített táblázat „úszik” a szövegállománnyal, vagyis áttördelés esetén a sorokkal együtt vándorol. Tartalmának utólagos módosítása sem ütközik semmilyen nehézségbe. Az egyes tételek kijelölése, és javítása a szokásos szövegszerkesztő lépésekkel oldható meg. Ha az oszlopok igazítására is szükség van, kattintsunk a táblázatra, hogy láthatóvá váljanak a tabulátorjelek. Igazítás előtt a teljes táblázatot ki kell jelölni, különben csak az első sorát lehet odébb tolni. Az elkészült táblázat tabulátorjelei ugyanis nem maradnak meg a vonalzón. Már csak azért sem, mert több táblázat is lehet az anyagban. A vonalzó mindig annak a szakasznak a margóit, szövegbehúzásaikat, tabulátorjeleit mutatja, amely éppen a képernyőn áll. Nem csak tabulált oszlopoknál lehet tabulátorjel. Néhány program, pl. a többszintű sorszámozás is tabulátor használatával oldja meg a bonyolultabb szövegbehúzást.
Sajnos a Word tabuláló jeleit a PageMaker nem képes átvenni. A tabulált táblázat csonkítatlanul megjelenik ugyan a PM dokumentumban, de tabulátorbeállításai „halottá” válnak. A tabuláló ablak egyetlen paraméterét sem képes megváltoztatni. Csupán a tabulátor billentyű működik. Így ha valamelyik sor az átkonvertálás során kiugrik, azt visszaállíthatjuk, illetve a nemkívánatos tabuláló jeleket a Backspace billentyűvel megszűntethetjük.
Téves műveleti lépések korrigálása a)
Amennyiben az Office programok használata során valamilyen hibát követünk el, ne aggódjunk miatta. Az Office ugyanis úgy van kifejlesztve, hogy több műveleti lépést tárol munka közben. Ha tehát valamit rosszul csináltunk, akkor könnyen visszatérhetünk az előző állapotra, sőt akár egy jóval korábbira is. (A visszalépések száma a szövegállomány terjedelmétől függ. Néhány oldalas anyagnál akár több száz is lehet.) Ehhez csupán rá kell kattintani a Szokásos eszköztár óramutató járásával ellenkező irányban görbülő nyilat szimbolizáló Visszavonás gombjára, vagy egyszerre nyomjuk le a Ctrl + Z billentyűket. Újabb rákattintással az ezt megelőző állapot hívható elő. Ha közben rájövünk, hogy mégis a legutolsó változat volt a legjobb, akkor sincs gond. Ez esetben kattintsunk a mellette álló, óramutató járásával megegyező irányban görbülő nyilat szimbolizáló Mégis gombjára. Ekkor előre jutunk a változtatások sorában, míg végül elérünk a legutolsó állapothoz, a legfrissebb változathoz. Ekkor a nyíl eltűnik. Így jelzi, hogy nincs újabb változat; ott vagyunk, ahonnan elindultunk. Arra azonban ügyeljünk, hogy ha a korábbi változatba belejavítunk, akkor az utána következő változatok elvesznek. Ez esetben már nem juthatunk előre. Ezért bizonytalan helyzetekben a visszafelé keresgélés előtt célszerű elmenteni az anyagot, hogy a legutolsó változat is megmaradjon.
b)
Ha egyszerre több lépcsőt akarunk visszafelé ugrani, vagy onnan több művelettel szeretnénk előbbre jutni, ne a Visszavonás, illetve a Mégis gombokra kattintsunk, hanem a mellettük levő kis nyilakra. Ekkor megjelenik egy kis ablak, amely az összes korábbi műveleti lépést tartalmazza. A sokszor több száz tételes listában csak rá kell kattintani arra a javításra, beszúrásra, ahonnan újra akarjuk kezdeni a munkát, és máris ott vagyunk. A listában való eligazodást megkönnyíti, hogy a beírások első szavai idézőjelbe rakva megjelennek a tételek mellett. Alatta, az Állapotsoron láthatjuk, hogy hány lépést vonunk vissza. Ha eltévesztettük a lépcsőfokot, nincs semmi baj. Kattintsunk a Mégis gomb melletti nyílra. Erre újra megjelenik a műveleti lista, és előbbre léphetünk vele. Most is ügyeljünk arra, hogy ha belejavítunk az anyagba, a további előrelépés lehetősége megszűnik. Onnantól kezdve a program a javítást tekinti legfrissebb változatnak, és annál előbbre nem lép.
103
c)
Sajnos a PageMaker programban jóval kisebb a szabadságfokunk ezen a téren. A visszatérés lehetősége ott is megvan ugyan, de csak egy lépés erejéig. Csupán a megelőző állapotot hozhatjuk vissza. Ehhez kattintsunk a File menügombra, majd a tovább nyíló ablakban, az Undo Edit parancsra, vagy alkalmazzuk a Ctrl + Z (angol klaviatúrán Ctrl + Y) billentyűkombinációt. A korlátozott lehetőség miatt itt jól vigyázzunk arra, hogy mit csinálunk. Ha valahol hibát követtünk el, akkor ne nyúljunk semmihez, mert ha csak egyetlen vesszőt vagy pontot teszünk a szövegbe, vagy csupán kijelöljük valamely részét, a program azt tekinti utolsó állapotnak, és onnan fog visszalépni. Visszatér a hibára, és onnan már nem megy tovább, így kezdhetjük elölről az utolsó munkafázist. Ezért kényesebb műveletek elkezdése előtt mentsük el az egész anyagot, így ha javíthatatlanul elrontunk valamit, oda mindig visszatérhetünk. Ha itt is az utolsó változat bizonyul jobbnak, akkor ugyanarra a parancsra kattintva térhetünk vissza rá. A könnyebb eligazodás érdekében az Undo Edit parancs időközben átneveződik Bedo Edit-re.
Szövegformáló lépések láttatása Néha előfordul, hogy egy kiszerkesztett anyagban nem tudjuk eldönteni, hogy két szó között egy, vagy két betűhely van-e, vagy két sor között hány soremelés történt. Ez esetben kattintsunk a bal egérgombbal a Szokásos eszköztár ¶ jelére. Ekkor minden egyes szövegformáló lépés láthatóvá válik. A szavak közti hézagot pl. pont jelöli, a soremeléseket ¶ jelölés. Az ellenőrzés befejezése után kattintsunk még egyszer a Mindent mutat gombra, és a formázó lépéseket láthatóvá tevő jelek eltűnnek. Ez az üzemmód a menüablakokkal is beállítható. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, majd a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla Nem nyomtatott karakterek szektorában jelöljük ki a Minden beállítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A megszüntetéséhez nem kell újra lenyitni ezt az ablakot. A Szokásos eszköztár Mindent mutat gombjára kattintva érvényét veszti ez az utasítás. A Megjelenítés táblán külön-külön is láthatóvá tehetjük az alaphelyzetben láthatatlan szerkesztő jeleket, illetve a rejtett szövegrészeket. Ha a Mindent mutat ikon nem található meg az eszköztárban, húzzuk ki a Testreszabás párbeszédablakból. (Ennek módját lásd a Tabulátor használata Word programban című rovatban.)
Szövegrészek összehasonlítása Ha több hasonló témájú könyvön dolgozunk egyszerre, ügyelnünk kell az ismétlődések elkerülésre. Ugyanarról a témáról írhatunk máshol is, de más megvilágításban, újabb információkkal kiegészítve. Az egyszer már közölt gondolatokat felesleges újra leírni. Sajnos a keresőprogram csak az ismétlődő szavak megtalálására képes, hasonló gondolatok megkeresésére nem alkalmas. Az azonos tartalmú mondatok kiszűrését nekünk kell elvégezni. Ehhez meg kell nyitni mindkét könyvet a szóban forgó témánál, és mondatról mondatra haladva össze kell hasonlítani a mondandójukat. Ennek hagyományos módja, hogy a két dokumentum közül az egyiket folyton leküldjük a munkalap Tálcájára, miközben a másikat vizsgáljuk. Eközben előfordul, hogy elfelejtjük az előző tartalmát, nem emlékszünk pontosan a benne használt szófordulatra. Két szövegrész aprólékos összehasonlítása csak úgy lehetséges, ha mindkettő látható a monitoron. Szerencsére a korszerű szövegszerkesztő programok lehetőséget adnak arra, hogy két különböző fájlon párhuzamosan dolgozzunk. Ehhez előbb fel kell hozni, rá kell másolni a második dokumentumot az elsőre. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy az Ablak menügombbal lenyitható ablakban rákattintunk a második dokumentum nevére. Amikor mindkettő fent van, adjuk ki a Mozaikszerű elrendezés parancsot. Erre a monitor kettéválik, az egyik dokumentum felülre, a másik alulra kerül. (Az lesz felül, amelyik éppen látható a képernyőn.) Most már semmi akadálya annak, hogy a 104
hasonló tartalmú szövegrészeket egyszerre tanulmányozzuk. A függőleges gördítősávval minkét anyagban oda állunk, ahová akarunk. Bele is javíthatunk, át is írhatjuk bármelyiket. (Az egyes ablakokat nem kell előtte aktiválni, mert a kijelölések, illetve a gördítősáv megmozdításakor ez önműködően bekövetkezik.) Ha átmenetileg szükségünk lenne a teljes munkafelületre, kattintsunk az előző méretet szimbolizáló " gombra. Utána ezzel a gombbal visszajuthatunk a korábbi helyre, a mozaikszerű elrendezésbe. Amikor végeztünk az összehasonlítással mentsük el minkét anyagot, és zárjuk be a dokumentumokat. (Munka közben is menthetünk, a képernyőmegosztás nem jelenik meg az elmentett dokumentumokban.)
Kiemelés és elrejtés a szövegben a)
Gyakran előfordul, hogy a szövegben szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét egy szóra, mondatra. Ennek hagyományos módja a kiemelés, ami leginkább a betűk megvastagításával, megdöntésével vagy aláhúzásával történik. Ez az eljárás olyan gyakori, hogy a kiváltásukhoz _ gombokkal bekerültek a Formázó eszköztár ikonjai közé. A kiemelés fokozászükséges F D A sa érdekében dupla aláhúzást is alkalmazhatunk. Ennek legegyszerűbb kiváltási módja, hogy a szövegrész kijelölése után lenyomjuk a Ctrl + Shift + U billentyűkombinációt. A Formátum menügombbal ! Betűtípus paranccsal ! Betűtípus füllel előhívható ablakban más különleges kiemelést is alkalmazhatunk. Érdekes módja a kiemelésnek a szóaláhúzás. Ez kizárólag a Ctrl + Shift + W billentyűkombinációval váltható ki. Ebben az esetben csak az egyes szavak kerülnek aláhúzásra, nem képződik összefüggő aláhúzó vonal a kiemelt szövegrészben. Használhatunk nagyobb betűméretet vagy más betűtípust is. Ezek a kiemelések azonban maradandó változást eredményeznek a szövegben, így nem mindig alkalmazhatók. Ha ideiglenesen szeretnénk felhívni valaki figyelmét egy gondolatra, szakaszra, akkor a fenti módszerek alkalmazása meghamisítja a szerző eredeti közlési szándékát, és csak a szöveg visszaalakításával szüntethetők meg. Van azonban egy igen elterjedt módszer erre a célra, a színes filctollal történő kiemelés, ami számítógépen is megvalósítható.
b)
Word programban ezt a Formázó eszköztár szövegkiemelő filctollat szimbolizáló Kiemelés gombja teszi lehetővé. A mellette levő, lefelé mutató nyílra kattintva láthatóvá válik a színválaszték. Aktiválva a kiválasztott szín megjelenik a filctollat szimbolizáló piktogram alatt. Ezt követően már nagyon egyszerű a használata. A kiemelni kívánt szövegrészt jelöljük ki, majd kattintsunk erre az ikonra. Ha meggondoltuk magunkat újból jelöljük ki, és ismét kattintsunk rá. Erre eltűnik a színezés. Amennyiben a kijelölésnek csak egy részét szeretnénk megszüntetni, akkor azt jelöljük ki, majd kattintsunk ismét a piktogram melletti kis nyílra. A lenyíló ablakban aktiváljuk a Nincs utasítást. (Utána vissza kell állítani a kiválasztott színt.) Egyébként szövegkiemelés céljára legalkalmasabb színek a sárga és a világoskék. Ezek nem nyomják el a szöveget, a betűk jól olvashatók alattuk. Arra is mód van, hogy hagyományos módon, kézzel húzogatva alkalmazzuk ezt az eszközt. Ez esetben kattintsunk az ikonjára. Erre a kurzor átalakul filctollá, és a továbbiakban úgy kell használni, mint a valódi filctollat. Ha vissza akarunk térni a korábbi használati módra, kattintsunk ismét az ikonjára.
c)
A dokumentum lektoráltatása, megjegyzések beírása előtt célszerű átszínezni a kiemeléseket világoskékre. A megjegyzések jelöléséhez ugyanis a program szintén a sárga színt használja, ami keveredést, félreértést okozhat. Ennek során nem kell egyenként keresgélni a kiemeléseket. A Ctrl + H billentyűkombinációval hívjuk elő a Keresés és csere ablakot, majd kattintsuk a kurzort a Mit keres beviteli mezőbe. Ne írjunk bele semmit, hanem nyomjuk meg a Formátum gombot, és adjuk ki a Kiemelés utasítást. Utána ugyanezt tegyük meg a Mire cseréli beviteli mezőbe is. Mielőtt a Következő gomb megnyomásával elindítanánk a keresést, a Formázó eszköztáron kattintsunk a Kiemelés gombra, és lenyíló palettán jelöljük ki azt a színt, amire az előzőt le akarjuk cserélni (jelen esetben a világoskéket). Az első színes kiemelés megtalálásakor 105
nyomjuk meg a Csere gombot. Amennyiben minden az elvárásaink szerint alakult, a Mindet gombbal is folytathatjuk a cserét. (Ha a szöveg már tartalmaz Megjegyzéseket, ne aggódjunk miatta. A Keresés és csere ablak ezeket a bejegyzéseket sem átszínezni, sem törölni nem tudja.) Ezzel a módszerrel egyes kijelöléseket meg is szüntethetünk. Ilyenkor a Kiemelés palettán a Nincs feliratra kattintsunk. Amennyiben az összes kiemelést meg akarjuk szüntetni, nincs szükség a Keresés és csere ablakra. Jelöljük ki a teljes anyagot, és a Kiemelés palettán adjuk ki a Nincs utasítást. d)
A kijelölő program lehetőséget ad a cenzúrázásra is. Ha a szövegben egy-egy szót, mondatot nem kívánunk nyilvánosságra hozni, akkor a színtáblából a fekete négyzetet hozzuk fel. Ez az eljárás csak nyomtatott anyagnál biztonságos. Elektronikusan rögzített dokumentumnál sokkal hatékonyabban védhetjük szövegállományunkat, vagy annak egy részét a betűk átszínezésével. Erre a színes filctoll melletti karakterszínező ikon ad lehetőséget, amit ugyanúgy kell használni, mint a szövegkiemelő ikont. (Ez esetben az Automatikus mezőre kattintva lehet visszaállítani a korábbi állapotot, azaz a fekete színt.) Titkosítás esetén a fehér színt használjuk. Ekkor a betűk fehérré válnak, így nem látszanak sem a papíron, sem monitoron. (Előtte végezzünk helyesírásvizsgálatot, mert a hibákat kiemelő aláhúzások nem válnak láthatatlanná.) Amennyiben a Kiemelés és Betűszín ikonok nincsenek kirakva, húzzuk ki őket a Formázó eszköztárba. (A Formátum kategóriából történő áthúzási módjukat lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban.)
e)
A fehér színű betűk láthatatlanok ugyan, de van egy nagy hibájuk: helyet foglalnak. Ez az elrejtési eljárás csak a dokumentum végén használható feltűnés nélkül. A Word azonban kínál egy nehezen felderíthető, és a dokumentum bármely részén alkalmazható titkosítási módszert. Jelöljük ki az elrejteni kívánt szakaszt, majd a Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Betűtípus utasítást. Utána a Különlegességek szektorban aktiváljuk a Rejtett utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. Erre a kijelölt szövegrész nyomtalanul eltűnik. Se a szövegkörnyezete, se a teljes dokumentum kijelölése esetén nem válik láthatóvá. Csak egy módon tehető ismét olvashatóvá, ha az előtte és az utána következő karaktereket kijelöljük, majd Betűtípus táblán megszüntetjük a Rejtett utasítást. (Kétszer is rá kell kattintania a kijelölőnégyzetre, mire eltűnik.) Ha nem emlékszünk rá hová rejtettük, jelöljük ki a teljes dokumentumot. A dokumentumelrejtés kevesek által alkalmazott módja a sablonként történő mentés. A számítógépünkben illetéktelenül keresgélők a legritkább esetben néznek be a sablonok közé. Ez a fajta elrejtés csak akkor hatásos, ha feltűnésmentes. Ezért az anyagot ne a dokumentumsablonok, hanem a Feljegyzések, vagy a Levelek és faxok mappába rakjuk, és a nevét írjuk át egy újabb levélre, életrajzra stb. (A sablonként való mentés és áthelyezés módját lásd a Stílusok használata Word programban című rovatban.)
Dokumentumvédelem a)
A Word lehetőséget ad a teljes dokumentum titkosítására, illetéktelenek manipulációinak megakadályozására. A védelmet jelszavak alkalmazásával oldja meg. Nyissuk meg a védendő dokumentumot, majd az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Mentés fület. A feltáruló tábla alján látható Jelszó a megnyitáshoz beviteli mezőbe írjunk be egy nehezen kitalálható jelszót. (Semmiképpen ne alkalmazzunk személyünkhöz kötődő jelszót, pl. a lakcímünket, telefonszámunkat, gyermekeink nevét stb.) Minél több karakterből áll a jelszó, annál nehezebb megfejteni. Tovább nehezíthetjük a kódfeltörők dolgát, ha kis- és nagybetűket és számokat vegyesen alkalmazunk. (Amennyiben kis- és nagybetűket egyaránt használunk, mind a megadásánál, mind az alkalmazásánál ügyeljünk a beírására.) Max. 15 karakterből állhat a jelszó, és jegyezzük fel, mert ha elfelejtjük, többé nem tudjuk megnyitni a fájlt. A géptől távol, biztonságos helyen tároljuk.
106
b)
Könnyen megjegyezhető jelszót alkothatunk az Agykontroll „memóriafogasok” módszerével. Ez a képzettársításos módszer nem a memóriára hagyatkozik, hanem egy mélyen belénk vésődött, többnyire kellemes élményre alapul. Ez lehet egy közmondás, egy gyermekkorunkban elhangzott atyai intelem, vagy kedvenc slágerünk ismétlődő strófája. Írjuk le az évtizedek óta ismert, és gyakran dúdolt refrént, majd írjuk szorosan egymás mellé szavainak kezdőbetűit. (Nagy- és kisbetűket vegyesen.) Az ily módon alkotott jelszó szinte megfejthetetlen. Oly annyira, hogy mi sem tudjuk. Amikor szükségünk van rá, gondoljunk arra az élményre, ami felejthetetlenné tette számunkra a jelszó alapjául szolgáló slágert. Idézzük fel a refrént, és egymás után üssük le a kezdőbetűit. Külföldre járók kerüljék a Z és az Y betűk használatát. Az angol nyelvű klaviatúrán ez a két karakter felcserélődik, és miután a jelszó beütésekor csak pöttyök jelennek meg, a hibát nem fogjuk észrevenni. Ilyenkor ne alkalmazzunk ékezetes betűket sem, mert nem könnyű előcsalogatni őket a 26 betűs angol billentyűzetről.
c)
Ha csak azt akarjuk megakadályozni, hogy mások megváltoztassák, manipulálják az anyagot, akkor a mellette álló Jelszó a módosításhoz beviteli mezőt töltsük ki. Ekkor az anyag csupán olvasásra nyílik meg, az esetleges módosításokat nem lehet rá visszamenteni. (Természetesen a két védelem együtt is alkalmazható.) Végül nyomjuk meg az OK gombot. Erre megjelenik két ablak, amelyek megerősíttetik velünk az imént megadott jelszavakat. Ezeknek az ablakoknak a nyugtázása után a dokumentum mások számára hozzáférhetetlenné válik. (Word 2002-ben ez a beállítási szektor az Adatvédelem füllel megnyitható táblán található.) Hosszú jelszavak esetén érdemes fontolóra venni a flopiról való betöltés lehetőségét. (Ennek módját lásd az I. fejezet elején.)
d)
A jelszavas tiltás csak a laikusok: kollegáink, gyermekeink károkozása ellen véd. Nagy gyakorlattal rendelkező programozók ezt a kódot is fel tudják törni. Először ráengedik a titkosított fájlra az összes elektronikus szótárt, lexikont, és ha megtalálható bennük az általunk használt szó, percek alatt megnyílik a dokumentum. Ezért soha ne használjunk ismert, vagy szabályosan írt kifejezéseket erre a célra. A program csak akkor tagadja meg a dokumentum megnyitását, ha a jelszó kevesebb, vagy más karaktereket tartalmaz. Amennyiben további betűk állnak utána, azokat nem veszi figyelembe. Ezért nem szabad szótöredéket sem alkalmazni, mert ha a jelszó egy létező kifejezésben megtalálható, akkor szintén védtelenné válunk az elektronikus szótárakkal szemben.
e)
A jelszó kialakításának legbiztonságosabb módja a véletlenszerű generálás, azaz kis- és nagybetűket, írásjeleket és számokat összevissza egymás mellé írni. A lényeg az, hogy véletlenül se legyen benne egyetlen értelmes szó sem. A hackerek által újabban alkalmazott dictionary hack eljárás ugyanis a tizedére csökkenti az ilyen jelszavak feltörési idejét. Ennek a programnak az alkalmazásával ugyanis csak az első két betűt kell megfejteni. Ezt követően a program nekiesik az összes elektronikus szótárnak, és automatikusan utána írja az értelmes szó hiányzó betűit. A harmadik betűvel ugyan elidőz pár percet, mert ezekből a kifejezésekből még sok van, de a negyedik betűt és a többit már egy pillanat alatt megtalálja. Utána sorra veszi a következő szót, és ha ez is értelmes kifejezés, akkor nem kell neki sok idő, amíg a mondóka, slágeridézet végére érjen. Ez az eljárás sem nyújt tökéletes biztonságot, de egy ily módon kialakított 60 karakteres jelszó visszafejtése hetekig is eltarthat.
f)
Jelenleg csupán egyetlen titkosítási eljárás van, amit a szakértők sem tudnak visszafejteni, a PGP. A Philip Zimmerman által kifejlesztett Pretty Good Privacy rendszert az Interneten használják, és két kódsorból áll. Egy nyilvános, bárki által megtudható, és egy személyhez kötött dekóder kulcsból. Így a címre kódolt e-mail levelet csak a címzett tudja elolvasni, a nála levő titkos kulccsal. (A PGP olyan jól sikerült, hogy kifejlesztőjét a hatóságok börtönbe akarták csukni. Legmagasabb szintű változatát szupergyors számítógépekkel sem tudják kikódolni, ezért megtiltották a szabad forgalmazását. A nyilvánosság szára hozzáférhető változata a http://web.mit.edu/network/pgp.html honlapról ingyen letölthető. (Biztonsági okokból csak az Észak-Amerikában élőknek adják ki.) A PGP titkosításról rövid összefoglalót találhatunk a CHIP folyóirat 1999. márciusi számának A Nevem... című cikkéből is (141-142. oldalak). A 107
PGP részletes magyar nyelvű leírása Ködmön József: Kriptográfia című könyvében található. (Computer Books Kiadó.) g)
Internetre kötött számítógép esetén fennáll a billentyűzettel beütött jelszavak távolról történő megfigyelése is. A trójai falovaknak is nevezett kémprogramok ellen tűzfallal védekezhetünk. Távollétünkben előfordulhat, hogy valakit meg kell kérnünk a védett dokumentum megnyitására, valamilyen adat közlésére. Ilyenkor elkerülhetetlen a jelszó megadása. Ez esetben a régi jelszót minél előbb módosítsuk. Ez ugyanúgy történik, mint a beírása. Jelöljük ki, és írjuk felül. (Ne felejtsük el feljegyezni, hátha elfelejtjük, és csak a régire emlékezünk.) Amennyiben nincs már szükség védelemre, a Delete billentyűvel töröljük ki a kijelölt jelszavakat. Ezek az eljárások nem csökkentik a biztonságot, mert a jelszó módosítása vagy törlése csak a dokumentum megnyitása után lehetséges. Sajnos a biztonságnak ára is van. A jelszóval ellátott dokumentum alig tömöríthető. A zsugorítás mértéke csupán néhány százalék lesz. A PM6 dokumentumok nem védhetők jelszóval. Némi védelmet nyújt azonban számunkra, hogy PageMaker programmal csak kevesen rendelkeznek, az általánosan használt szövegszerkesztő programokban pedig nem nyílnak meg a kiadványszerkesztő programok. Az ingyen letölthető Acrobat Reader program is csak akkor képes megnyitni a PM-fájlokat, ha előtte átalakítják PDF formátumra.
h)
A dokumentumvédelem enyhébb formája, amikor csak a véletlenszerű beírást akarjuk megakadályozni. Az általunk átadott anyag eredeti állapotát úgy tudjuk a legegyszerűbben megőrizni, hogy csak olvasásra engedjük megnyitni. Mint minden szokásostól eltérő mentésnél most is hívjuk elő a Mentés másként ablakot, és nyomjuk meg rajta a Beállítások gombot. Megjelenik az előzőekben már használt Mentés tábla. Aktiváljuk rajta a Módosítása kerülendő utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően kattintsunk a Mentés gombra. Az ily módon elmentett fájl csak olvasásra nyílik meg. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet belejavítani, kiegészíteni, de ez a változat csak más név alatt menthető el. A mi változatunk érintetlen marad. A más néven elmentet fájl is viszi magával a „Csak olvasásra megnyitható” korlátozást. Ez a Módosítása kerülendő utasítás törlésével szüntethető meg. (Word 2002-ben ez az utasítás is az Adatvédelem füllel megnyitható táblán található.)
i)
Semmivel sem jobb a helyzet a gépvédelemre használt jelszavaknál. Nem biztonságos sem a számítógép-indító BIOS-jelszó, sem a képernyővédő (programindítást megakadályozó) jelszó alkalmazása. Windows 95-nél pedig ezek a jelszavak egy „majomfogással” (három billentyű lenyomásával) megkerülhetők. Windows 98-nál már szükség van némi szaktudásra, de a hackerek számára ez a feladat nem okoz fejtörést. A távolról történő manipulálást a tűzfal meggátolja ugyan, de a gép közelében semmi sem segít. A klaviatúra segítségével a hackerek be tudnak hatolni a számítógépünkbe, és meg tudják szerezni a jelszót. (Windows XP-ben ez kissé körülményes ugyan, de egy ügyes célprogram használatával ez sem lehetetlen.) A kódfeltörő programok elleni védekezésnek azonban van egy hatásos módja. Hozzunk létre egy kulcsot a Registry-ben a HKEY_LOCAL_MACHINE\Software\Microsoft\Windows\CurrentVersion\ Policies\Network kulcs alatt. Kattintsunk a jobb egérgombbal a Network kulcsra, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki az Új, majd Kulcs parancsot. Felülírással írjuk be az új kulcsba a DisabledPwdCaching nevet. A jobb oldali mezőben kattintsunk kétszer az új kulcs alapértelmezett ikonjára, majd a megjelenő Karakterlánc szerkesztése (Windows XP-ben Duplaszó szerkesztése) ablak Érték beviteli mezejébe írjunk 1-et. Ez a kulcs megakadályozza a megadott jelszavak tárolását, és ezzel lehetetlenné teszi a kiolvasásukat is. (A Registrybe való belépés módja a Programok letelepítése című rovatban található.)
j)
Ezzel a módszerrel meg lehet akadályozni a tömörítésnél használt Zip jelszó tárolását, és elérését is. Ehhez azonban le kell tölteni egy frissítő programot a Windows 98-hoz. URL cím: http://www.microsoft.com/downloads/release.asp?ReleaseID=28867 Dupla kattintással indítsuk el a megadott patch-et, és kövessük az utasításokat. A művelet elvégzése után újra kell indítani a számítógépet. A jelszavak védelme azért is szükségszerű, mert a kódfeltörés ma már olyan 108
szintre emelkedett, hogy a laikusoknak is kínálnak jelszófeltörő programot. Ezeket sokan elfelejtett jelszavaik feltárására használják. A PC Magazin 2003. augusztusi számának CDmellékletéről letölthető Password Reveal program használata rendkívül egyszerű. Be kell tenni a programot tartalmazó flopit a meghajtóba, és elindulása után a célkeresztté vált egérkurzorral rá kell mutatni a levelezőkliensek, FTP-kliensek *-al jelölt jelszavaira. Az Output feliratú mezőben azonnal megjelenik az elfelejtett jelszó. A programpontos helye a CD-korongon: CD\SAC\UTILMISC\PCWRL10.ZIP. k)
A Word által biztosított jelszóvédelem megóvja ugyan a dokumentumunkat a laikus kíváncsiskodóktól, de ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy jelentősen megnöveli, kisebb anyag esetén többszörösére is duzzaszthatja a fájl terjedelmét. Létezik azonban egy ügyes titkosító program, a Folder Shield 1.2 amely elrejti a féltve őrzött adatokat tartalmazó fájljainkat, a privát képeinket tároló mappákat az avatatlan szemek elől. A mappák nemcsak vizuálisan tűnnek el, hanem maga a rendszer sem látja őket. Még DOS üzemmódban is érzékelhetetlenné válnak. Ezáltal teljes védelmet élveznek a vírusok ellen is. Itt sem kell sokáig piszmogni titkosító programokkal, nem nő meg a fájl terjedelme a jelszavak miatt. A drájver alapú Folder Shield nem tesz mást, mint egy pillanat alatt elrejti az állományt. Ezt egyébként akár egy gyorsbillentyűvel is megtehetjük. Ismételt láthatóvá tétele csak ezzel a programmal lehetséges. Annak érdekében, hogy ezt más ne tehesse meg, itt is használhatunk jelszót. Erről készíthetünk egy lemezt is, hogy akkor se legyen baj, ha elfelejtettük. Ez a Windows 95-től XP-ig bármely operációs rendszerre feltelepíthető program a Computer Panoráma folyóirat 2002. decemberi számának CD-mellékletéről tölthető le.
l)
Aki ennél nagyobb biztonságra vágyik, könnyen megszerezheti, mert ma már olyan számítógépek is vannak, melyeknek a klaviatúrája ujjlenyomat-azonosítóval van ellátva. Ha teljes biztosra akarunk menni, vegyük ki a számítógépből a winchestert, és vigyük magunkkal, vagy zárjuk el páncélszekrénybe. (Ha ezt gyakran megtesszük, szerezzünk be hozzá egy keretet, mert akkor könnyebben kivehető. A winchesterkeret nem más, mint egy foglalat, amelynek az aljzatát a számítógép vázához rögzítik. Így nem kell a csatlakozó vezetékeket lerángatni a merevlemezről. Csak ki kell húzni, illetve bele kell dugni a foglalatba. Ennek továbbfejlesztett változata a HDD mobil rack, amely hűtőventillátorral is el van látva. Ennek ellenére a nettó ára csupán 3000 Ft. Ezt a keretet nem a számítógépbe építik be, így nem kell minden egyes ki- és berakásnál lecsavarozni a tetejét, hogy hozzájussunk. A mobil rack egy szabványos, 5,25 col szélességű fiók, amit a Cd-ROM, illetve a CD-író alá helyeznek be egy szabad fiókba. Kívülről nézve olyan, mint egy fogantyúval ellátott modul. Ennek segítségével kell kihúzni a gépből. A winchester csak kikapcsolt gépből, a teljes leállás, vagyis kb. 20 másodperc után vehető ki.) Ezt követően a BIOS tartalmához sem lehet hozzájutni, mert merevlemez nélkül még a gépet sem lehet elindítani. Indokolatlanul ne hurcoljuk magunkkal a winchestert, mert ez egy rendkívül kényes szerkezet. Nem használ neki a rázkódás.
m)
Ha nem akarjuk az operációs rendszert és a programokat is minduntalan magunkkal vinni, a fájlok, dokumentumok tárolására helyezzünk be második winchestert a gépbe. Ezt tegyük kivehető keretbe, és ezen helyezzük el a Dokumentumok mappát. Két merevlemez alkalmazása esetén problémák adódhatnak a meghajtók elnevezésénél. A Windows hajlamos betűcseréket végrehajtani az újabb winchester telepítésekor, amiből keveredések származhatnak. Az is előfordulhat, hogy a megváltozott partíciók miatt a programokat tartalmazó merevlemezt formázzuk meg. Nehéz megszokni az új betűkiosztást, de erre nincs is szükség. A megszokott meghajtójelölések megtartása érdekében az új merevlemezt a secondary IDE kivezetéshez csatlakoztassuk, a BIOS-ban pedig a secondary master és secondary slave beállításokat hagyjuk none állásban. Ez esetben minden meghajtó jele marad a régi, az újonnan behelyezett merevlemez pedig a soron következő betűjelet kapja (pl. F vagy G). Sokan azt csinálják, hogy a bővítést összekötik a korszerűsítéssel. Vesznek egy nagy kapacitású winchestert, és arra újratelepítik a programokat, a régi, kiskapacitású merevlemezt pedig mobil rackbe helyezve dokumentumtárolásra használják. 109
n)
A feledékenyeknek sem kell nélkülözniük az egyéni dokumentumvédelmet. Nekik gyártják a hardverkulcsot. Ez egy kis készülék, amit a számítógép hátlapján, a szabványos USB portba kell csatlakoztatni. Az azonosító kulcsok bele vannak programozva. A fejlesztők a laptop-ok notebook-ok tulajdonosaira is gondoltak. Ezeket a könnyen mozdítható készülékeket háromágú acélhevederrel szerelt bilinccsel lehet védeni felnyitás ellen, elvitelük pedig az asztal lábához láncolással akadályozható meg.
Táblázatkészítés Word programban 01)
Táblázatot sokféle módon lehet készíteni. Van aki előbb megrajzolja a keretet, majd az egyes cellákba beírja az értékeket. Nagy hátránya ennek a manuális módszernek, hogy sem a rácstávolságok, sem a beírt karakterek helyzete nem módosítható utólag. Mások előbb leírják a cellák tartalmát, és kihasználva a Word szolgáltatásait a keretezést, a rácskészítést rábízzák a programra. Ily módon már szabályos táblázat képződik, de tartalmának igazítása, vízszintes és függőleges szimmetrizálása sok időt vesz igénybe. A legprecízebben úgy készíthetünk táblázatot, hogy a benne szereplő adatokat a Tabulátor programmal pontosan illeszkedő hasábokká formázzuk, majd berácsozzuk. Gyűjtsük össze a táblázathoz szükséges adatokat, majd nyissunk egy új dokumentumot. A vonalzó bal oldali, behúzást szabályozó kis háromszög alakú csúszkáját állítsuk az Első sor behúzás mértékét jelölő csúszka alá, hogy a táblázat ne feküdjön rá a bal margóra. Ezzel a beállítással azt is lekerülhetjük, hogy sorváltásnál sortörést kelljen alkalmazni az Első sor behúzás működésbe lépésének elkerülése érdekében.
02)
Utána a Tabulátor használata Word programban című rovatban leírtak szerint készítsük el a táblázat adatbázisát. Még mielőtt a vonalzó tabuláló nyilainak tologatásával beállítanánk az oszloptávolságokat, végezzük el az adatok formázást. (Válasszunk megfelelő betűtípust, a fejléc és a Megnevezések tartalmát vastagítsuk meg, stb.) Táblázatszerkesztés céljára legalkalmasabb betűtípus az Ariel. Még kevesebb dolgunk lesz ezzel a táblázattal, ha mindjárt a megfelelő tabulátorjelet használjuk az igazításhoz. (Az első oszlopba balra zárót, a többihez pedig középre zárót. Tört számoknál használjuk a decimális igazítást lehetővé tevő jelet.) PageMaker-ben is tabulátoros oszlopba rendezést kell alkalmazni, amennyiben nem vásároltuk meg a táblázatkészítő programot. Utána keretezzük be, és szimmetrikusan húzkodjuk be az oszlopok és sorok közé a rácsvonalakat. Szerencsére Word-ben erre nincs szükség, mert itt a táblázatkészítő és a diagramelőállító Graph program kezdettől fogva szerves része az Office programcsomagnak.
03)
Ezzel a programmal rendkívül egyszerűvé válik a táblázatkészítés. Oly sok funkció található benne, hogy a táblázat minden paramétere bármikor, bármilyen módon megváltoztatható. Ha elrontunk valamit, nem kell elölről kezdenünk a táblázatkészítést, mert minden rendellenességre van valami korrekciós lehetőség. A táblázatkészítő programot többféle módon lehet igénybe venni. Akkor is be lehet hívni, amikor már kész a táblázat tartalma. Az előbbi, tabulátorral készített oszlopokat pl. oly módon lehet szabályos táblázattá alakítani, hogy kijelöljük a teljes szövegállományt, majd a Táblázat menügombbal lenyitható ablakban kiadjuk a Szövegből táblázat utasítást. A megjelenő ablakban állítsuk be az oszlopok számát, és a Cellahatároló szektorban aktiváljuk a Tabulátorjel kapcsolót. Tulajdonképpen ezt sem kell megtenni, mert a program a tabulátorjelek alapján felismeri a szövegállomány sorait, oszlopait, valamint a tagolás módját, és mindent beállít. Nekünk már csak meg kell nyomnunk az OK gombot. Ezt követően megjelennek a sor- és oszlopelválasztó rácsvonalak, valamint a táblázatot határoló keret. Már csak a formázás van hátra.
04)
Az ily módon történő táblázatkészítéshez szükség van tabulátor- vagy bekezdésjelek, illetve pontosvessző általi tagolásra. A térbeli elhatárolás nem elegendő, mert a program a szóközökkel írt karaktercsoportokat egy sornak tekinti. A cellák tagolását nem csak ezekkel a jelekkel lehet elvégezni. A rácsvonalak szintén tagoló jelekkel látják el a szövegállományt. A táblázatkészítés 110
során láthatatlan tabulátorjelek kerülnek bele. Ennélfogva az egyes cellák között ugyanúgy lehet lépkedni, mint a tabulált oszlopokban, sorokban. Ezért a Word-ben a szövegállomány tagolását nem érdemes a bonyolult, és meglehetősen időrabló tabulátor programmal végezni. Készítsünk egy rácsozatot, írjuk bele az adatokat, és máris létrejön az elkülönülésük. 05)
Ennek egyik módja, hogy a Szokásos eszköztárban a Táblázatok és szegélyek gombra kattintunk, és a megjelenő táblázatkészítő eszköztárban aktiváljuk a Táblázat rajzolása gombot. A ceruzát szimbolizáló eszközt átlósan húzva kialakul a keret, amelyet további vonalakkal fel kell osztani sorokra és oszlopokra. Az így kialakult cellákba már csak bele kell írni az adatokat. (A kurzort nem kell a cella elejére igazítani, mert ezt a program magától megteszi. Arra sincs szükség, hogy a soron következő cellába kattintsunk. A Tabulátor billentyű nyomogatásával a kurzor végiglépked a cellákon. Ne törődjünk az oszlop és sorszélességekkel sem, mivel ebben a programban minden állítható, sőt magától változik.) Ha eltévesztettük a sorok vagy az oszlopok számát, kattintsunk a Radír gombra, és a felesleges vonalakat töröljük. A ceruza ikonnal ki is egészíthetjük a cellák számát. A továbbrajzolásnál nincs szükség pontos igazításra. Ha legalább 1 milliméterre megközelítjük az előző vonal végét, a program pontosan hozzáilleszti a folytatását. A táblázatrajzoló és a radír visszaküldéséhez kattintsunk még egyszer a gombjukra.) Ez az adatállomány a rácsvonalak megszüntetése után sem fog egybeolvadni, továbbra is önálló egységek halmaza marad. Erről úgy győződhetünk meg a legegyszerűbben, hogy a szokásos eszköztárban rákattintunk a Mindent mutat ikonra. Azonnal egyértelművé válik, hogy tabulált tagolás történt. Word 2002-ben a derékszögű vonalak mellett átlósakat is húzhatunk.
06)
Ily módon lényegesen könnyebbé válik az adatállomány táblázatba rendezése. Ennek ellenére ezt a módszert sem célszerű alkalmazni, mivel a Word táblázatkészítő programja egyszerűbb eljárást is kínál. Nem szükséges megrajzolni a tagolást végző rácsvonalakat, mert ez egy sablonnal is elkészíthető. Kattintsunk a Szokásos eszköztár Táblázat beszúrása gombjára. A megjelenő sablonban jelöljük ki a cellák számát. (Kattintsunk rá arra a négyzetre, amely a kívánt sor és oszlopszámú rácsozatot szolgáltatja. A cellák számát a kék elszíneződésen kívül az alattuk megjelenő számértékek is mutatják.) Amennyiben több cellára van szükségünk, állítsuk a kurzort valamelyik sorába, majd kattintsunk az előbbi, Sorok beszúrása ikonná átalakult gombra. Minden kattintással eggyel nő a táblázat sorainak száma. (A sorok száma több tucat oldalon át ívelve gyakorlatilag korlátlan lehet.) Az oszlopok számát úgy szaporíthatjuk, hogy a kurzorral rámutatunk valamelyik oszlop tetejére. Amikor lefelé mutató nyíllá változik, kattintással jelöljük ki az oszlopot. Most az előbbi ikon Oszlopok beszúrása gombbá alakul át, és megnyomva az oszlopok számát szaporíthatjuk vele. (Az oszlopok száma max. 63 lehet.) Ha kitöltés közben derülne ki, hogy kevesebb a sorok száma, a kurzort abba a sorba állítsuk, amely felett egy üres sort akarunk létrehozni, és kattintsunk egyszer a Sorok beszúrása ikonra. Ugyanígy beékelhetünk egy oszlopot is. Ennek megfelelően az üres oszlop a kijelölt oszlop előtt keletkezik.
07)
Nem csak a sorok és oszlopok számát lehet utólag növelni, hanem a cellákét is. Mutassunk arra az adatra, amelyik előtt vagy felett egy üres cellára van szükségünk, és amikor az egérkurzor nyíllá alakult, kattintással jelöljük ki. Erre az előbbi ikon Cellák beszúrása gombbá változik. Kattintsunk rá. A megjelenő ablakon a kívánt elmozdulást a Jobbra tolja a cellákat, vagy a Lefelé tolja a cellákat választókapcsolók aktiválásával érhetjük el. Végül nyomjuk meg az OK gombot. (A szimmetria megteremtése érdekében a többi sort, oszlopot is ki kell egészíteni, vagy a táblázatból kitolódott utolsó tételt törölni kell. A rácsvonalait a Táblázatok és szegélyek eszköztár Radír gombjával szüntethetjük meg. Ennél egyszerűbb megoldás, hogy a felesleges részeket kijelöljük, majd a Táblázat menügombbal lenyitható ablakban kiadjuk a Cellák törlése parancsot. A tovább nyíló ablakban a Cellákat balra tolja utasítással törölhetjük a túllógó sor végén álló felesleges cellát. A túllógó oszlop következtében keletkezett sort az Egész sort töröl utasítással szüntethetjük meg.)
111
08)
Ezt az eljárást célszerű követni akkor is, ha kitöltés közben kihagytunk egy adatot. Nem kell az utána következőket törölni, és elölről kezdeni a beírást. Kérjünk egy üres cellát a hiányzó adat helyére, majd a sor illetve oszlop végén keletkező üres cellát töröljük. A sablonnal rajzolt táblázat mindig a lehető legnagyobb méretben jelenik meg, vagyis széltében kitölti a teljes munkafelületet. Ezért a cellák odébb tolása esetén a táblázat folytatása kiszorul a képernyőről. Láthatóvá tétele érdekében szűkítsük a már kitöltött oszlopokat. (A vízszintes vonalzón mutassunk az oszlophatároló vonalak feletti szürke sávra, és amikor az egérkurzor kétirányú nyíllá alakult, húzzuk balra. Akkor kattintsunk rá, amikor megjelenik alatta az Oszlopméret módosítása felirat.) Az egyenetlen oszloptávolságokkal most se törődjünk, mert ezen később könnyen változtathatunk.
09)
A cellák, sorok, oszlopok valamint az egész táblázat kijelölése során kétféleképpen járhatunk el. Mutassunk a kurzorral a cella elejére, és amikor nyíllá alakult kattintsunk rá. Sorok, vagy oszlopok kijelölésénél jelöljük ki az első cellájukat, majd húzzuk a kurzort balra, illetve lefelé az utolsó celláig. (A sorok úgy is kijelölhetők, hogy a nyíl megjelenése után kétszer rákattintunk valamelyik cellájára.) Az egész táblázat kijelölése esetén a bal felső sarokban levő cellából induljunk ki, és átlósan húzzuk az egeret a jobb alsó celláig. (A táblázatkijelölés másik módja, hogy a nyíl megjelenése után háromszor rákattintunk valamelyik cellájára.) A második megoldás, hogy a kurzort abba a sorba vagy oszlopba állítjuk, amelyiket ki akarjuk jelölni, majd a Táblázat menüben kiadjuk a Sor kijelölése, illetve az Oszlop kijelölése parancsot. A teljes táblázat kijelölése esetén a Táblázat kijelölése parancsot kell érvényesíteni. A Táblázat menüvel történő kijelölés hátránya, hogy egyszerre csak egy soron, oszlopon dolgozhatunk, míg kézi kijelölés esetén tetszés szerinti sort, oszlopot vonhatunk be a munkába. A kijelölt sorok, oszlopok a Szokásos eszköztár Kivágás és Beillesztés gombjaival át is helyezhetők. A kijelölést a Táblázat menüben végezzük. (Ha a szövegszerkesztés során alkalmazott tartalmi kijelölést végzünk, a kivágás után visszamarad az üres sor, oszlop.) A beillesztés a kijelölt sor fölé, illetve elé történik. A beszúrás helyét meghatározó kijelölést is a Táblázat menüben hajtsuk végre, mert tartalmi kijelölés esetén nem beillesztés megy végbe, hanem a program lecseréli a kijelölt sor, illetve oszlop tartalmát. Vigyázzunk tehát a szokásos beidegződésekkel, mert a táblázatkészítés nem szövegszerkesztés. A táblázatkészítő programot nagyon könnyű használni, de alkalmazkodni kell a szabályaihoz. Akinek ez nehezére esik, használja a bevezetőben ismertetett félautomata módszereket.
10)
A cellák, sorok, oszlopok valamint a táblázat törlése is két módon mehet végbe. Az első a tartalomtörlés. Itt az előző pontban leírtaktól eltérő módon kell eljárni. Most a szövegkurzort kell a cellába állítani, és a tartalmára kétszer rákattintva kijelölni. Utána nyomjuk le a Delete billentyűt. A sorok tartalmának törlésénél az első cellát jelöljük ki ily módon, majd húzzuk a kurzort a sor végén álló celláig. Oszlopok tartalmának törlésekor a legfelső cella tartalmát jelöljük ki, és húzzuk a kurzort a legalsó celláig. A táblázat teljes tartalmának törlése esetén a kijelölést a bal felső sarokban levő cella tartalmával kezdjük, és húzzuk az egeret átlósan lefelé a jobb alsó celláig. Utána nyomjuk le a Delete billentyűt. (Táblázatoknál a Backspace billentyű nem használható törlésre.)
11)
Ha a tartalmukkal együtt a cellákat is meg akarjuk szüntetni, ezt csak a Táblázat menüben tehetjük meg. Jelöljük ki a megszüntetni kívánt cellát, majd a Táblázat menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Cellák törlése parancsot. A tovább nyíló ablakban érvényesítsük a Cellákat balra tolja, illetve a Cellákat felfelé tolja utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Az előbbi utasítással a sorban, míg az utóbbival az oszlopban szűnik meg a cella. Az utána következő sor- illetve oszlopcellák felzárkóznak, kitöltik a hézagot.) Teljes sor, illetve oszlop megszüntetése esetén jelöljük ki őket, majd a Táblázat menüben adjuk ki a Sorok törlése, illetve az Oszlopok törlése parancsot. A teljes táblázat megszüntetése ennél is egyszerűbb. A nyíllá átalakult kurzorral kattintsunk háromszor valamelyik cellájára, majd nyomjuk le a Delete billentyűt.
112
12)
A Cellák egyesítése és a Cellák felosztása paranccsal a táblázat adatait lehet egyoszlopossá összevonni, illetve egyoszlopos adathalmazt sorokra, oszlopokra osztani. Ezek a parancsok üres cellák esetén is alkalmazhatók. Ekkor a közöttük levő határoló vonalakat szüntetik meg. Az elkészült táblázat szét is szabdalható. Ha úgy gondoljuk, hogy az összegyűlt adatokat jobb lenne két táblázatba foglalni, nem kell elölről kezdeni a munkát. Kattintsuk a kurzort abba a sorba, amely felett ketté szeretnénk választani a táblázatot. Utána a Táblázat menüben adjuk ki a Táblázat felosztása parancsot. Az OK gomb megnyomása után két különálló táblázatot kapunk, amelyek az Enter, illetve a Backspace billentyűkkel léptethetők a megfelelő helyre. Máshová a Szokásos eszköztár Kivágás és Beillesztés gombjaival helyezhetjük át. Az elkészült táblázat bármikor visszaalakítható szöveggé (listává, felsorolássá vagy egyszerű tabulált oszlopokká). Ehhez a teljes táblázat kijelölése után a Táblázat átalakítása szöveggé parancsot kell alkalmazni. A tovább nyíló Táblázatból szöveg ablakban meghatározhatjuk az adatállomány elrendezési módját. A Tabulátorjel utasítást kiadva csak a rácsvonalak tűnnek el, az adatok a helyükön maradnak. Miután a tagolásuk nem szűnik meg, a Szövegből táblázat paranccsal bármikor visszaalakíthatók táblázattá.
13)
A rácsvonalak részlegesen is eltüntethetők. Ehhez a Táblázatok és szegélyek eszköztár különféle kinézetű Szegély gombját kell használni. A mellette levő kis nyílra kattintva megjelenik a vonalazási módok palettája. Jelöljük ki a teljes táblázatot, majd kattintsunk a kívánt rácsozási módra. Ezzel a funkcióval egy-egy cella, sor, oszlop keretvonalait is eltávolíthatjuk. Ez esetben az érintett cellacsoportot jelöljük ki. A könnyebb szerkeszthetőség érdekében az eltüntetett rácsvonalak továbbra is látszanak szürke árnyalatban. Ha végleg láthatatlanná akarjuk tenni őket, a táblázat menüben adjuk ki a Rácsvonalak elrejtése parancsot. (A szürke vonalak nyomtatásban nem jelennek meg, ezért a könnyebb tájékozódás érdekében érdemes kiadni a Rácsvonalak megjelenítése parancsot.) Az összes rácsvonal formázáskor is eltüntethető. Ennek igénye esetén a Táblázat automatikus formázása ablak (nincs) formátumát válasszuk.
14)
Arra is lehetőség van, hogy a számokat vagy szöveges tételeket tartalmazó cellákat az értékük, illetve a kezdőbetűjük alapján sorba állítsuk. Jelöljük ki a rendezni kívánt sort, oszlopot vagy az egész táblázatot, és a Táblázat menüben adjuk ki a Sorba rendezés parancsot. Ezt követően megjelenik a Rendezés ablak, amelyen beállíthatjuk a sorba állítás módját. Egy oszlop rendezése esetén nyomjuk meg az Egyebek gombot, és adjuk ki a Csak az oszlop (hasáb) rendezése utasítást, majd mindkét ablakon kattintsunk az OK gombra. Szöveges adatok rendezésekor több mindenre kell ügyelni. Ha a táblázat címsorral is rendelkezik, A listában szektorban aktiváljuk a Van rovatfej utasítást. Ennek elmulasztása esetén a program a szalagcímet szintén betűrendbe állítja. Szövegrendezéskor a Rendezési beállítások ablakban előírhatjuk a kis- és nagybetűk megkülönböztetését, és a rendezés nyelvét is.
15)
A táblázatban szereplő adatokkal matematikai és egyéb műveleteket (pl. átlagszámítást) is végezhetünk. Az adatállomány különféle szempontok szerinti rendezéséhez függvényeket használhatunk. A számítási alapműveletek azonban itt csak az összegzésre korlátozódnak. A számoszlopok összeadása során helyezzük a kurzort a táblázat utolsó cellájában álló tétel mögé, majd nyomjuk le a Tabulátor billentyűt. Ekkor új sor keletkezik az oszlopok alatt. A Megnevezéseket tartalmazó első oszlop alatti cellába írjuk be, hogy: Összesen, és nyomjuk le ismét a Tabulátor billentyűt. Az első számoszlop alá érve kattintsunk a Táblázatok és szegélyek eszköztár AutoSzum gombjára. Erre a program kiszámítja a felette levő számoszlopok összegét, és beírja a kurzor mögé, az üres cellába. Lépjünk a Tabulátor billentyűvel a következő cellába, és folytassuk az összegzést.
16)
Ha a táblázat fejléce számokat is tartalmaz (pl. évszámot), akkor ez az egyszerű módszer nem alkalmazható, mert a program a benne szereplő értéket is beleszámolja a végösszegbe. Ilyenkor a Táblázat menü Képlet parancsával végezzük az összegzést. A tovább nyíló ablak Képlet kijelölősávjában töröljük az ABOVE utasítást, és a helyére írjuk be az összeadandó oszlopok koordinátáit, pl. az B2:B8 formulát. Az OK gomb megnyomása után megjelenik a számoszlop alatt a helyes eredmény. (A cellák koordinátáit ugyanúgy kell megadni, mint Excel113
ben. Miután a jelenlegi példánál az első oszlopban a Megnevezések vannak, a következő összeadható számoszlop a B lesz. Nyolcsoros számoszlop esetén az utolsó cella koordinátája a B8. Az első sor koordinátája azonban nem lehet a B1, mert itt az első cellában a címsor van, benne az évszámmal. Ezért B2 koordinátával kezdjük a számolást, így megfelelő értéket fogunk kapni. Az utána következő oszlopok összeadásánál értelemszerűen a C2:C8, D2:D8…stb. formulát alkalmazzuk.) Word 2002-ben ez a probléma már nem lép fel, de az első alkalmazás során a későbbi verziókban sem árt legalább egyszer ellenőrizni a végeredményt. 17)
Koordinátamegadással történő számolással nem csak az egymás alatti oszlopok összege határozható meg, hanem a sorokban levő számértékek is összeadhatók. Az első sor számainak összeadása nagyon egyszerű. Állítsuk a kurzort a sor végén álló Összesen oszlopfeliratú üres cellába, és kattintsunk az AutoSzum gombra. A többi sornál már szükség van cellakijelölésre, különben a program a kurzor feletti végösszegeket adná össze. Ezért hívjuk elő ismét a Képlet ablakot, és a zárójelek közé (az ABOVE utasítás helyére) a sor második és utolsó cellájának koordinátáit írjuk. (Ebben a fajta táblázatban az első cella a Megnevezés. Ne feledkezzünk el a kettőspont beillesztéséről sem.) Teljes sorok esetén nem kell a koordinátákat feltüntetni. Az is elegendő, ha az ABOVE utasítást LEFT-tel helyettesítjük. Word-ben az egyes cellák számértékének módosítása nem vonja maga után a végösszeg automatikus megváltozását. Ebben az esetben nekünk kell gondoskodnunk a korrigálásról. (Nem kell újra kiszámolni a végösszeget. Csupán ki kell jelölni a számoszlopot, illetve a számsort a végösszeggel együtt, és le kell nyomni a frissítést végző F9 vezérlőbillentyűt.)
18)
A Számformátum kijelölősávban a végösszeg feltüntetési módját is beállíthatjuk. A kettős kereszttel jelölt tételek aktiválása esetén az összeg ezres tagolásban (három számjegy után egy kis hézaggal) jelenik meg. Arra is mód van, hogy a végösszeg mögött automatikusan feltűnjön a nemzeti valuta rövidítése (jelen esetben a Ft), vagy a százalék jele (%). Az eredményt tizedes jegyek nélkül, illetve egy- és két tizedesjeggyel kérhetjük. Ha nem írunk be semmit, vagy a 0 tételt aktiváljuk, nem alakul ki semmilyen megkülönböztető jelzés. Közgazdasági, pénzügyi és egyéb célszámításoknál az egyenlőségjel kivételével töröljük ki a Képlet kijelölősáv tartalmát, majd a Függvény beszúrása kijelölősáv listájából válasszuk ki a használni kívánt képletet. (Átlagszámításnál pl. az AVERAGE tételt.) Rákattintva megjelenik a Képlet kijelölősávban az = után. Most is írjuk be a zárójelek közé a számításba bevont cellák koordinátáit, és nyomjuk meg az OK gombot.
19)
Táblázatkészítés során gyakori igény a Megnevezés illetve a Címsor beépítése a rácsvonalakba. Oszlopokat átívelő szalagcímet úgy is kialakíthatunk, hogy a kurzort a keret fölé állítjuk, majd csupa nagybetűvel leírjuk a táblázat tartalmára utaló címsort. Utána megvastagítjuk a betűket, és a szóköz billentyűvel középre állítjuk a feliratot. Ez a megoldás azonban nem túl szép. Ráadásul ez a felirat nem válik a táblázat részévé, így a formázás sem terjed ki rá. Precíz szalagcímet csak úgy lehet létrehozni, hogy beépítjük a táblázatba. Állítsuk a kurzort a legfelső sorba, majd az előzőekben leírtak szerint kérjünk egy üres sort. Utána egyesítsük az új sor celláit, hogy akadálytalanul beleírhassuk az oszlopokat átívelő szalagcímet. A Táblázatok és szegélyek eszköztárban kattintsunk a Cellák egyesítése gombra. Ennek megtörténte után írjuk bele a címsort, igény szerint formázzuk, majd a Formázó eszköztár Középre zárás gombjával szimmetrizáljuk.
114
20)
Néha előfordul, hogy a sorokat is átfogó megnevezéssel kell ellátni. Ez különösebb gondot nem okoz, hiszen csak egy új oszlopot kell eléjük illeszteni, majd megszüntetni benne a sorelválasztó vonalakat. A Cellák egyesítése gomb megnyomása előtt most az üres oszlopot kell kijelölni. Ezt követően már beleírhatjuk az összes sorra vonatkozó Megnevezést. Függőlegesen középre állítva minden sorra érvényes lesz. Ezzel a címzéssel azonban az gond, hogy sok helyet foglal, és nem elég egyértelmű. Ahhoz hogy a táblázat minden sorára félreérthetetlenül vonatkozzon, 90o-al el kell fordítani, és a sorok kezdetéhez simítani. Erre Word-ben is lehetőség van. Jelöljük ki a címsort, majd kattintsunk a Táblázatok és szegélyek eszköztár Szövegirány váltása gombjára. Ekkor a felirat 90o-al elfordul, így már semmi akadálya annak, hogy a sorok elejéhez illesszük. (Ha nem megfelelő a pozíciója, kattintsunk még egyszer a gombra, hogy a műszaki rajz szabályai szerint jobb oldal felől legyen olvasható.) Az illesztést a Jobbra igazítás gombbal végezzük. Formázni utólag is lehet. Ez esetben fentről lefelé jelöljük ki a feliratot, vagy kattintsunk rá kétszer. Több oszlopon vagy soron átívelő címzéseket mindig a végén helyezzünk a táblázatba, mert a szerkesztés, és a számítások során zavart okoznak. A sorokkal, oszlopokkal együtt ezek is kijelölődnek, ami a programban helytelen működést vált ki. Végül hívjuk rá a táblázatra a helyesírás ellenőrző programot. Erre főleg szöveges adatoknál van szükség, mert előfordulhatnak olyan elütések, amelyek elkerülték a figyelmünket.
21)
Most már csak az elkészült táblázat formázása, igazítása van hátra. Először a cellák tartalmát formázzuk. Jelöljük ki az összetartozó egységeket, és válasszuk ki a megfelelő betűmagasságot, betűformát. Ennek során nincs szükség utánigazításra. A sorszélesség a betűmérettel együtt nő. A program kellő távolságot alakít ki a betűk széle, és a rácsvonalak között. Ha ezt kevésnek találjuk, állítsuk a kurzort a legalsó sor alsó határoló vonalára, vagyis a keret aljára, és állítsuk be a nekünk tetsző sorszélességet. (Amikor a kurzor kétirányú nyíllá alakul, illesszük az elmozdítandó vonalat a kurzor két párhuzamos vonala közé, és húzzuk lejjebb.) A másik szabályozási lehetőség, hogy a függőleges vonalzón ráállítjuk a kurzort a keret alsó szélével szemközti szürke sávra, és amikor kétirányú nyíllá válik, lejjebb húzzuk. Ezután jelöljük ki az összes sort, és kattintsunk a Táblázatok és szegélyek eszköztár Azonos sormagasság gombjára. Erre az minden sorszélesség felveszi a lent beállított értéket.
22)
Az oszlopszélesség beállításának három módja van. Erre azért van szükség, mert a cellák tartalma többnyire eltérő hosszúságú, és emiatt az oszlopszélesség változó. Az Azonos oszlopszélesség gombot csak akkor lehet használni, ha a celláknak csupán az információtartalma eltérő, a karakterek száma azonos. Itt az oszlophatároló vonalak kétirányú nyíllá átalakult kurzorral való állítása során nem változik a táblázat szélessége. Csupán a függőleges rácsvonalak kerülnek odébb. Amennyiben a szomszédos oszlopok határoló vonalait is hasonló módon odébb kell helyezni, nyomjuk le a Ctrl billentyűt. A Ctrl billentyű nyomva tartása közben a jobbra mozdított oszlophatároló vonal a többi oszlop tartalmát maga előtt tolja, míg balra mozdítva magával húzza. Ezáltal a kurzortól balra eső oszlop szélességének növelésével illetve csökkentésével létrejött méretváltozást szétosztja a többi oszlop között. Ha az oszlopszélességgel együtt a táblázat szélességét is változtatni akarjuk, a vízszintes vonalzó függőleges rácsvonalak feletti szürke sávjaival végezzük a szabályozást.
23)
Amennyiben a sormagasság és az oszlopszélesség állítása közben nyoma tartjuk az Alt billentyűt, a függőleges és a vízszintes vonalzón 0,01 centiméteres pontossággal láthatóvá válik az elmozdítás mértéke. Ezt a billentyűt célszerű használni akkor is, ha finombeállításra van szükség. Normál helyzetben a program 0,5 centiméternél kisebb elmozdítást nem engedélyez. Ennek oka, hogy a szerkesztés elősegítése érdekében az elmozdított vonal, illetve objektum széle „bekattan” a hozzá legközelebb álló osztásvonalhoz. Miután Word-ben a vonalzó osztásvonalai 0,5 centiméterenként követik egymást, így 2 milliméterre megközelítve őket érvényesül a vonzásuk. Az Alt billentyű lenyomásával azonban ez a mechanizmus kikapcsolódik, így akár tizedmilliméteres pontossággal is pozícionálhatunk.
115
24)
A sorok magassága és az oszlopok szélessége a Cellamagasság és Szélesség ablakkal is beállítható. Jelöljük ki a legfelső sort, illetve a bal szélső oszlopot, majd a Táblázat menüben adjuk ki a Cellamagasság és -szélesség parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Sor, illetve az Oszlop fület. A feltáruló tábla Érték kijelölősávjába állítsuk be a pontos értéket, majd nyomjuk meg a Következő sor, illetve a Következő oszlop gombot. Ily módon a táblázat összes sorát és oszlopát beállíthatjuk. A következő sorra, oszlopra lépve az előző beállítás azonnal láthatóvá válik. Ha valamelyiket nem tartjuk megfelelőnek az Előző sor, illetve az Előző oszlop gombbal visszamehetünk rá, és módosíthatjuk. A beállítás soroknál pont értékben, oszlopoknál pedig centiméterben történik. Az Ahogy elfér gombra kattintva a program az optimális oszlopszélességet állítja be. Ezzel az ablakkal lehet megakadályozni a sortörést is. Normál körülmények között a Word a túlcsorduló cellatartalmat átviszi a következő sorba. Egyúttal duplájára növeli a sorszélességet. Ezt úgy akadályozhatjuk meg, hogy előírjuk az egysoros cella sorszélességét. Ekkor a …sor magassága kijelölősávban a Legalább utasítást át kell állítani Pontosan-ra. Ezt követően a program nem tudja többé növelni a sorszélességet, így nem hozhat létre sortörést. A továbbiakban nekünk kell gondoskodni a cellatartalom lerövidítéséről. A beállításokat az OK gombra kattintva nyugtázzuk.
25)
Végül jelöljük ki az adatcsoportokat, és szimmetrizáljuk őket. A program minden adatot balra zártan tüntet fel. Erre az elhelyezési módra azonban csak a bal oldali Megnevezéseknél van szükség. A többi adatot célszerű középre állítani a Formázó eszköztár Középre zárás gombjával. Ezt követően jelöljük ki a táblázat teljes tartalmát, majd a Táblázatok és szegélyek eszköztár Függőlegesen középre gombjával szimmetrizáljuk az adatokat. (Állítsuk a sorelválasztó vonalaktól azonos távolságra. Erre az igazításra főleg olyan táblázatoknál van szükség, ahol egy és kétsoros adatok vegyesen fordulnak elő.) Sajnos a táblázatkészítő program nem rendelkezik decimális igazítási lehetőséggel. Ezért a tizedesjellel (ponttal, vesszővel) megadott számértékek csak a tabulátor program közreműködésével rendezhetők szabályosan egymás alá. Kattintsunk néhányszor a vízszintes vonalzó bal szélén található Tabulátor gombra. Amikor decimális tabuláló jelet mutat, jelöljük ki a táblázat tizedesjelekkel rendelkező számoszlopát, és a kattintsunk felette a vonalzóra. Erre megjelenik rajta a decimális tabuláló jel. Ragadjuk meg a bal egérgombbal, és húzzuk jobbra, amíg a számértékek minden tizedesjele egymás alá kerül. (Eltérő helyértékű számok ily módon történő egymás alá rendezéséhez több hely kell, mint amennyit a méretük alapján igényelnének, ezért előtte növeljük meg az oszlopszélességet.)
26)
Az adatállomány rendezése után térjünk át a rácsvonalak formázására. Alapbeállításban a Word 0,5 mm vastag vonalakat használ. Ezek csupán arra szolgálnak, hogy elválasszák egymástól az adatokat. Nyomtatásban szinte alig látszanak. Ezért a táblázat rácsvonalait is formázni kell. A különböző vastagságú vonalak kiemelik a fő tartományokat, és áttekinthetővé teszik az adatokat. A ma már alapkövetelménynek számító esztétikus kivitel a táblázat színezésével, formatervezett sablonok alkalmazásával érhető el. A táblázat legegyszerűbb formázási módja, a keret megvastagítása. Először jelöljük ki a teljes táblázatot, majd Táblázatok és szegélyek eszköztárban állítsuk be a használni kívánt vonalvastagságot. Kattintsunk a Vonalvastagság kijelölősáv melletti nyílra, és jelöljük ki a megfelelő vastagságot. (Ha közben a kurzor átalakulna ceruzává, a Táblázat rajzolása gombot inaktívvá téve küldjük vissza.) Utána kattintsunk a Szegélyező gomb melletti kis nyílra, és a lenyíló sablonok közül jelöljük ki a Külső szegély piktogramot. Erre a keret a kívánt vastagságúra változik. Ha a rácsvonalakat is meg szeretnénk vastagítani, ismét jelöljük ki a táblázatot, állítsuk be a megfelelő vonalvastagságot, majd a Belső szegély piktogramot aktiváljuk. (Ezek a műveletek egy kijelöléssel, egymás után is elvégezhetők.)
27)
Mint minden táblázatkészítő program, a Word is lehetőséget ad különleges vonalak használatára. Ezek választéka a Vonalstílus kijelölősávban tekinthető meg. Kattintsunk a mellette levő nyílra, és jelöljük ki a nekünk tetszőt. Ezt követően a keretezés ennek megfelelően fog alakulni. Színes vonalakat is használhatunk. Ehhez kattintsunk a Szegélyszín gombra, majd jelöljük ki az alkalmazni kívánt színt. Arra is mód van, hogy a táblázat belső mezejét kiszínezzük. 116
Ennek igénye esetén ismét jelöljük ki a táblázatot, majd kattintsunk a Kitöltő szín gombra, és a lenyíló színpalettából válasszuk ki a megfelelőt. Könnyen megoldható az egyes cellák, sorok, oszlopok kiemelése is, mivel az előbbi vonalstílusok, színek a kézi vonalhúzó számára szintén rendelkezésre állnak. Kattintsunk a Táblázat rajzolása gombra, és a ceruzát szimbolizáló kurzort húzzuk végig a kiemelni kívánt vonalakon. Ha elrontottuk ne radírozzuk ki, mert ez tejesen megszünteti a vonalat. Most csak a Szokásos eszköztár Visszavonás gombjával léphetünk ki az elrontott munkafázisból. 28)
Ezekkel az időrabló műveletekkel azonban nem érdemes foglalkozni, mert a Word kész táblázatmintákkal szolgál nekünk. A választék megtekintése érdekében a Táblázat menüben adjuk ki az Automatikus formázás parancsot, vagy a Táblázatok és szegélyek ablakban kattintsunk a Táblázat automatikus formázása gombra. A tovább nyíló ablakban 40 féle kész táblázatforma között választhatunk. (Ez jóval meghaladja az Excel-ben rendelkezésre álló lehetőséget.) A megfelelő minta kiválasztása után nyomjuk meg az OK gombot, és szüntessük meg a táblázat kijelölését. (Összeadott számoszlopokat vagy számsorokat tartalmazó táblázatoknál a végösszeg kiemelése érdekében célszerű érvényesíteni az Utolsó sorra, illetve Utolsó oszlopra utasításokat is.)
29)
A Vágólap segítségével a kész táblázat bárhová áthelyezhető, de csak programon belül. Az Excel táblázat áthelyezése című rovatban részletesen tárgyalt módon más programokba való átmásolásnál a formátum nem megy át. Billentyűkombinációval átmásolva csak a tartalma jelenik meg. A Word sablonjaival formázott táblázat azonban objektumként csonkítatlanul megjelenik Excel-ben és PageMaker-ben is. (A terjedelme nem növekszik meg, ugyanannyi helyet foglal, mint korábbi állapotában.) Excel-be a Beszúrás menü Objektum parancsával kell végezni az áthelyezést. Aktiváljuk a Létrehozás fájlból fület, érvényesítsük a Csatolás fájlhoz utasítást, majd nyomjuk meg a Böngészés gombot. A megjelenő Tallózás ablakban keressük meg és jelöljük ki a formázott táblázatot tartalmazó fájlt, majd nyomjuk meg a Beillesztés gombot. Az Objektum ablak OK gombjára kattintva megjelenik a táblázat a megnyitott üres munkalapon. Az ily módon átmásolt táblázat azonban nem szerkeszthető. Csupán két dolgot tehetünk vele: odébb tolhatjuk, és a méretét megváltoztathatjuk.
30)
Ez azonban nem okoz gondot, mert az eredeti változaton végzett módosítások megjelennek az áthelyezett objektumon is. Így a javításokat ott kell végrehajtani. Ezt követően az Excel-be importált táblázat megnyitása után megjelenik egy üzenettábla a következő tartalommal: A megnyitott munkafüzet automatikus csatolásokat tartalmaz egy másik munkafüzetben levő információban. Kívánja a munkafüzetet frissíteni a másik munkafüzetben végrehajtott változtatásokkal? Az Igen gombra kattintva a korábbi változtatások megjelennek benne. Az Excel-ben megnyitott táblázat módosításakor nem kell visszamenni a forráshoz. Kattintsunk kétszer a táblázatra. Erre megjelenik a Word program az eredeti táblázattal. Hajtsuk végre rajta a javítást, majd mentsük el, és zárjuk be a Word ablakot. A javítás azonnal megjelenik az Excel-be ágyazott objektumban.
31)
PageMaker-ben az Edit menü Insert Object parancsával végezzük az áthelyezést. Lényegében itt is ugyanaz a böngésző ablak jelenik meg, csak angol nyelvű feliratokkal. Ehhez a helyzethez alkalmazkodva aktiváljuk a Create from File választókapcsolót, adjuk ki a Link utasítást, majd kattintsunk a Browse gombra. A Megnyitás és az OK gombok megnyomása után itt a táblázat a dokumentum szövegtükrén jelenik meg. Az odébb húzása csak úgy lehetséges, ha a Select All paranccsal jelöljük ki. Ebben a programban a továbbformázási lehetőség kiegészül a tetszőleges szögben való elforgatással is. Rajzoló üzemmódban a kézi rajzoló eszköztár is használható. Így ha az átvett táblázat vonalai nem megfelelőek, utólag megvastagíthatók. (Ezek a javítások ne épülnek bele a táblázatba. Ezért csak az objektum végleges helyén hajthatók végre. A táblázat elmozdítása esetén az utólag húzott vonalak a korábbi helyükön maradnak.)
117
32)
Ebben a programban sem megy végbe magától a frissítés. A más programokból áthívott objektum és az eredeti fájl közötti kapcsolat megteremtése érdekében a Fájl menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Links parancsot. A tovább nyíló ablakban kattintsunk az Options gombra. Az újonnan megjelenő ablak Text és Graphics szektorában érvényesítsük az Update automatically utasítást, majd mindkét ablakon nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően az eredeti táblázaton végzett javítások átvihetők a PageMaker-be importált változatba is. Mentsük el a Word-ben vagy Excel-ben módosított anyagot, majd nyissuk meg a PageMaker-es változatot, és a Fájl menüben ismét adjuk ki a Links parancsot. A tovább nyíló ablakban kattintsunk a felfrissítendő fájl nevére. Az ablak alján megjelenik következő tájékoztató: The linked file has been modified since the last time it was placed. Utána azt is kiírja a program, hogy a felfrissítést az Update gomb megnyomásával végezhetjük el. Kattintsunk rá, majd nyomjuk meg az OK gombot.
33)
Ha a megnyitott táblázat felhasználása során merül fel a módosítás igénye, itt sem kell visszamenni a forráshoz. Az Edit menü Linked Dokumentum Object, illetve Excelből átvett táblázat esetén Linked Munkalap Object parancsával és a Szerkesztés utasítás kiadásával PageMaker-ben is megjelenik az eredeti táblázat, így nem kell a meghajtón keresgetni, és a saját programjában megnyitni. (Ez a parancs csak az objektum rajzoló üzemmódban való kijelölése után válik elérhetővé.) A javítások ily módon történő elvégzése, és elmentése után a módosítások felfrissítés nélkül megjelennek a PageMaker-be ágyazott objektumban is.
34)
Egyébként Word-ben sem kell visszamenni a forráshoz az átvett objektumok módosításakor. A Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Objektum parancsot, majd aktiváljuk a Létrehoz egy újat fület. Utána az Objektumtípus listában jelöljük ki a használni kívánt programot, majd érvényesítsük a Szövegen kívülre utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. A javítás elvégzése és elmentése, majd a programablak bezárása után itt is azonnal megjelenik a változtatás. Ha a módosítás korábban történt, akkor kattintsuk a kurzort a Wordben megnyitott objektumra, és nyomjuk le az F9 frissítő billentyűt. Excel programból átvett táblázat esetén erre sincs szükség, mivel az Excel a Word-be ágyazott objektumait automatikusan frissíti. (A frissítés a megnyitás során megy végbe.)
35)
Az elkészült táblázat kinyomtatása nem jár semmilyen problémával. Amennyiben a táblázat egy oldalnál hosszabb, a következő oldalra átnyúló rész kissé körülményesen használható. Fejléc hiányában az adatok nehezen követhetők, az oszlopok azonosítása során folyton vissza kell lapozni az előző oldalra. Word-ben azonban ez a probléma is megoldható. Jelöljük ki a táblázat címsorát, vagy a Megnevezéseket tartalmazó fejlécet, és a Táblázat menüben adjuk ki a Címsorok parancsot. Ezt követően a második oldal tetején is megjelenik a táblázat eleje. (Ha a táblázat folytatását nem a program helyezte új oldalra, hanem kézi oldaltörést hoztunk létre, a címsor nem ismétlődik meg.) Ez a fejléc csak Oldalkép nézetben jelenik meg. (Word 2002-ben ez a nézet Nyomtatási elrendezésre változott.) Megszüntetése esetén jelöljük ki ismét az eredeti fejlécet, majd a Táblázat menüben érvénytelenítsük a Címsorok utasítást.
36)
A Word-ben is készíthetünk diagramot. Erre a célra a Graph diagramszerkesztő program szolgál. A Graph 97 használati módja lényegében megegyezik az Excel program Diagram Varázslójával. A Graph csak hozzá kapcsolódó programokban (Word, Excel, PageMaker) jeleníthető meg, önállóan nem hívható elő. Word-ben és Excel-ben a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Objektum parancsot, majd aktiváljuk a Létrehoz egy újat fület. Az Objektumtípus listában jelöljük ki a Microsoft Graph 97 diagram programot, majd nyomjuk meg az OK gombot. A diagram paramétereit egy táblázatsablonba kell beírni, amelyek azonnal megjelennek oszlopdiagram formájában. A formázásához szükséges beállító ablakok az egyes összetevőkre történő dupla kattintással hívhatók elő. PageMaker-ben az Edit menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Insert Object parancsot, és aktiváljuk a Create New választókapcsolót. Az Object Type listában jelöljük ki a Microsoft Graph 97 diagram programot, majd nyomjuk meg az OK gombot. Itt önálló programként, eszköztárakkal együtt jelenik meg a Graph program. (Word-ben és Excel-ben előhívva csupán kiegészülnek az 118
eszköztárak.) A változtatások a File menü Frissítés parancsának kiadása után jelennek meg a PageMaker-be ágyazott diagram fájlban. A Graph programból a File menü Visszatérés parancsával léphetünk ki. Újbóli előhívása már jóval egyszerűbb. Csupán ki kell jelölni a diagramot rajzoló üzemmódban, majd kétszer rá kell kattintani.
Hasábok kialakítása a)
A nyomdaipari szakemberek nem javasolják túl hosszú sorok alkalmazását a kiadványszerkesztés során. A keskeny, hosszú sorok követése ugyanis kifárasztja a szemet, és nagy a sortévesztés valószínűsége is. Ezért szerkesztik az újságokat hasábokra. Könyveknél csak A/4es, illetve ennél nagyobb formátumnál szokták a szövegmezőt hasábokra osztani. Normál méretű könyvekben is alkalmaznak hasábokra osztott szakaszokat, ha az adatok csoportosítása tabulátorral nem oldható meg. Sorszámozott felsorolások esetén pl. a tételek előtti számokat is tabulálni kellene, ügyelve a helyértékükre. A hasábozó program azonban a sorszámozott listát egy pillanat alatt hasábokra osztja, ami keskeny, hosszú listák esetén tetemes papír-megtakarítást eredményez. A hasábozott lista utólag is könnyen sorszámozható. Nem kell az egyes tételeket a növekvő sorszámok helyértékétől függően ide-oda tologatni, a szükséges behúzásokat a program automatikusan beállítja.
b)
A hasábozó program a Formátum menügombbal lenyitható ablakból hívható elő, a Hasábok parancs kiadásával. A tovább nyíló ablak Típus szektorában a leggyakrabban használt formátumok láthatók. Kattintsunk a nekünk megfelelőre, majd a Hasábok szélessége és térköze szektor kijelölősávjaiban állítsuk be az egyes hasábok szélességét, és a köztük levő hézagot. Ha háromnál több hasábot akarunk alkalmazni, ennek számát a Hasábok száma kijelölősávban állíthatjuk be. Szimmetrikus kialakítás esetén adjuk ki az Azonos hasábszélesség utasítást. Ez esetben csak az első hasáb kijelölősávjait kell beállítani. A Választóvonal utasítás aktiválásával az egyes hasábok között elválasztó vonalak képződnek. A Minta szektorban figyelemmel kísérhetjük a beállításaink által kiváltott arányváltozásokat. A Hatókör kijelölősávval a hasábozás terjedelmét szabhatjuk meg. A művelet a teljes dokumentumra, vagy egy általunk kijelölt részére terjedhet ki. Az Aktuális ponttól utasítás aktiválása esetén az átalakítás csak a kurzor után álló szövegrészt érinti. Amennyiben az Új hasáb kezdése utasítást is kiadjuk, a hasábozás kezdete áttolódik a következő oldal elejére. Az Aktuális szakasz utasítás két egymástól jól elkülöníthető szövegrészre utal. (Pl. két hasábozott szakasz közötti szövegállományra.) Ha az anyag homogén, akkor ennek az utasításnak az érvénye kiterjed a teljes dokumentumra.)
c)
Amennyiben vissza akarunk térni a kiindulási helyzetre, kattintsunk az osztatlan szövegmezőt jelölő Egy szimbólumra, és nyomjuk meg az OK gombot. Ugyancsak az egyhasábos szimbólumot kell aktiválni akkor, ha oszlopokat átívelő címzést akarunk kialakítani. A címet mindig az első oszlop fölé írjuk, különben az előző oszlop aljára kerül. Elég a címzés első szavát leírni, és kijelölni. Egyhasábossá alakítása után különválik a hasábozott szakasztól, nem gyakorol rá hatást. Ugyanabban a szövegállományban többféle hasábozást is alkalmazhatunk. Az egyes hasábok kialakítása során a program nem tesz különbséget az egyes tételek között. A téma szerint csoportosításról nekünk kell gondoskodnunk. Ha valamelyik tételtől kezdve új hasábot akarunk kialakítani, alkalmazzunk hasábtörést. Tegyük elé kurzort, majd nyomjuk le a Ctrl + Shift + Enter billentyűkombinációt. Erre a jelölt tétel a következő hasáb elejére kerül, és az utána következő tételek új hasábot alkotnak. A program az egyes hasábokat szimmetrizálja, vagyis úgy állítja be, hogy nagyjából egyforma hosszúak legyenek. Ez nem mindig jó. Néha előfordul, hogy olyan hasábokat szeretnénk, amelyeket utólag ki lehet egészíteni, később bele lehet írni. Ilyenkor a hasábkiegyenlítő segédprogramot ki kell kapcsolni. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, majd aktiváljuk a
119
Kompatibilitás fület. A feltáruló tábla Beállítások szektorában érvényesítsük a Folyamatos új szakasznál ne egyensúlyozza ki a hasábokat utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. d)
Önálló sorok oszlopokba rendezése esetén gyakori igény az egyes tételek ábécérendbe állítása. Ez a feladat a táblázatkészítő programmal oldható meg. Jelöljük ki az összetartozó oszlopokat, majd a Táblázat menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Sorba rendezés parancsot. A megjelenő Szöveg rendezése ablak Rendezze szektorában állítsuk be a rendezendő tartomány jellegét (itt most a Bekezdés-t). A Formátum kijelölősávba a sorba állítandó tételek jellegét kell beállítani (jelen esetben a Szöveg-et). Normál körülmények között hagyjuk meg az Emelkedő utasítást. Ha az oszlopok címét, rovatfejét is kijelöltük, A listában szektor választó kapcsolóját állítsuk át Van rovatfej utasításra. Az Egyebek gomb megnyomása után megjelenő ablakban azt is beállíthatjuk, hogy különböztesse meg a kis- és nagybetűkkel kezdődő tételeket. Idegen nyelvű listák esetén be kell állítani a használt nyelvet is a Rendezés nyelve kijelölősávba, mivel a különböző országok ábécéjében a betűk nem azonos sorrendben követik egymást. Végül kattintsunk az OK gombra. A sorrendbe állítás más jellegű szövegállományok (pl. sorszámozott tételek esetén) is használható. Sorszám szerinti rendezéskor a Formátum kijelölősávba a Szám utasítást állítsuk be.
e)
Hasábozás csak Oldalkép nézetben hozható létre. (Word 2002-ben ez a nézet Nyomtatási elrendezésre változott.) Normál nézetben a szövegmező visszaalakul egyhasábossá. A hasábokat nem lehet bekeretezni, szegéllyel ellátni. Ennek igénye esetén a szövegállományt táblázatba kell rendezni. Ugyancsak nem lehet hasábokat kialakítani Élőfejben és Élőlábban. Újságszerkesztésre sem használják ezt a programot, mert erre a célra van egy speciális, sokkal többet tudó program: a QuarkXPress. Könnyű a kezelése, nagy a sebessége és az üzembiztonsága. Rendkívül rugalmas, könnyen lehet vele navigálni. A szöveg- és képdobozok pillanatok alatt áthelyezhetők. A megtervezett, kész oldal átrendezése sem jelent gondot. Tipográfiai lehetőségei is nagyon jók. Végül a kész dokumentumot a levilágításhoz színre bontja. Miután meglehetősen drága, jobbára újságszerkesztőségek vásárolják. A korábban használt 4.1 változat ára 16-szorosa a Windows 98-nak. Már elkészült a legújabb 5.0-ás kivitele. Ennek beta változata megjelent a PCFormat folyóirat 2002. márciusi számának CD-mellékletében. Ez a program teljes értékűen használható, de csak 90 napig. (Érdemes kihasználni ezt a lehetőséget, mert ennek a változatnak a bruttó ára kb. 500 ezer forint.)
f)
Időközben az Adobe cég is betört a képet és a szöveget egyaránt könnyen kezelő kiadványszerkesztő programok területére. Az InDesign 2.0 CE programjuk szolgáltatásai felülmúlják QuarkXPress 5.0 képességeit is. Az ára azonban alacsonyabb. (A jelenlegi nettó ára 296 ezer forint.) Amíg a PageMaker programokat konzervatív jellegű kiadványok készítésére ajánlják, az InDesign rugalmas, sokoldalú, fiatalos megjelenést eredményez. Ebben már jelen vannak a kiadványszerkesztés csúcstechnológia elemei, amelyek a PageMaker programok fejlesztésekor még ismeretlenek voltak. Mind a QuarkXPress, mind az InDesign program Mac OS X operációs rendszer alatt is futtatható. Ez azért fontos, mert a profi kiadványszerkesztők nem IBM PCt, hanem Apple rendszerű Macintosh számítógépeket használnak. Egyébként a Macintosh gépek kezelése bonyolultabb, mint a PC-ké, és az ára is kb. kétszerese egy IBM-kompatibilis személyi számítógépnek. Emiatt ezek a PC-től teljesen elütő rendszerű gépek nem terjedtek el a gyakorlatban. Az Apple cég számítógépei a világpiacnak csupán az 5%-át birtokolják.
Szegélyezés és árnyékolás a)
Az elkészült szövegállomány egyes részeinek igen hatásos és esztétikus kiemelési módja a bekeretezés, a szegélyezés és az árnyékolás. Jelöljük ki azt a szót, sort, szakaszt vagy oldalt, amelyre ily módon szeretnénk felhívni a figyelmet, majd a Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Szegély és mintázat parancsot. (Ha a szakasz nem ér véget a lap alján, az 120
átalakítás a következő oldalon levő folytatására is kiterjed.) A megjelenő ablakban kattintsunk a Szegély fülre. A feltáruló tábla Típus szektorában háromféle keretezési minta közül választhatunk. Jelöljük ki a nekünk megfelelőt. Az eredményt a Minta szektorban ellenőrizhetjük. (A bemutató ábra melletti szimbólumokra kattintva arra is mód van, hogy egyenként jelöljük ki a keretvonalakat, illetve eltávolítsunk vonalakat a keretből.) A Stílus szektor listájából tetszőleges formát adhatunk a keretnek, a Vonalvastagság kijelölősávval pedig a vastagságát határozhatjuk meg. A Színválaszték kijelölősáv beállításával színes keretet is készíthetünk. A Minta szektor Beállítások gombjának megnyomásával megjelenő ablakban meghatározhatjuk a keretvonalak szövegmezőtől való távolságát. A beállítások elvégzése után mindkét táblán nyomjuk meg az OK gombot. Amennyiben egyik forma sem nyerte el a tetszésünket, kattintsunk a Típus szektor Egyéni piktogramjára, majd nyomjuk meg az alatta levő Eszköztár gombot. Ekkor az eszköztárban megjelenő rajzoló eszközökkel magunk végezhetjük el a keretezést, kézzel. (A táblázatkészítő eszköztár a Szokásos eszköztár Táblázatok és szegélyek gombjára kattintva küldhető vissza.) A bekeretezett szakasz, oszlop, objektum bővítéskor nem kell újrarajzolni a körülötte levő keretet, mert az ily módon készített keret a szövegmezővel illetve grafikai állománnyal együtt bővül. b)
Amennyiben a keretezést több helyen is érvényesíteni szeretnénk, aktiváljuk a Szegély és kitöltő mintázat ablak Oldalszegély fülét. Ebben az esetben a Hatókör kijelölősávban beállíthatjuk, hogy a szövegállomány hányad részére terjedjen ki a keretezés. Választhatjuk a teljes dokumentumot, a dokumentum első oldalát, a teljes dokumentumot az első oldal kivételével, vagy egy általunk kijelölt állományt. (Ha nem jelölünk ki semmit, a program azt az oldalt fogja bekeretezni, amelyiken a kurzor áll.) Ebben az üzemmódban sormintát is készíthetünk az oldalak körül. A különféle fekete-fehér és színes mintázatok a Kép kijelölősávban állíthatók be. A bőséges választékra bármely grafikus büszke lehetne. A szövegmező árnyékolása a Mintázat füllel aktiválható táblán hajtható végre. A szöveg alatti papírt szürkével, vagy különféle színekkel árnyékolhatjuk. A megfelelő színt a Kitöltés szektor palettájából választhatjuk ki, kattintással. A szürke árnyalatait, valamint a színes háttér színtelítettségét a Mintázat szektor Stílus kitöltő sávjában állíthatjuk be. Igény esetén a hátteret mintázhatjuk is. A mintázat színét a Szín kitöltő sávval határozhatjuk meg. A Típus szektor Nincs piktogramját kijelölve, majd az OK gombot megnyomva az össze beállítás eltűnik, minden keret szegély, árnyékolás megszűnik.
Iniciálé készítése Régen az okmányokat, leveleket díszes betűvel, úgynevezett iniciáléval kezdték. Az egyes szakaszok kezdőbetűinek díszessé formálására a szövegszerkesztő programok is lehetőséget adnak. Word-ben történő létrehozása során először jelöljük ki a szakasz első betűjét, majd kattintsunk a Formátum menügombbal lenyitható ablak Iniciálé parancsára. A tovább nyíló ablak Elhelyezés szektorában két megoldás közül választhatunk. Vagy a Margón, vagy a szövegben, Süllyesztve alakítjuk ki. Kattintsunk a nekünk tetsző formára. Utána a Beállítások szektor Süllyesztés sorokban kijelölősávjában állítsuk be az iniciálé méretét, vagyis azt, hogy hány sorba nyúljon bele. A Távolság a szövegtől kijelölősávban a szövegmezőtől való távolságát állíthatjuk be, centiméterben. A Betűtípus kijelölősáv segítségével más, díszesebb betűfajtát is választhatunk az iniciálé számára. Végül nyomjuk meg az OK gombot. Nem csak egy betűt, hanem több karaktert, sőt az első szót is átalakíthatjuk iniciálévá. Előtte az Első sor behúzást meg kell szüntetni, mert ez az iniciálét is beljebb húzza. Iniciálé kialakítása csak Oldalkép nézetben lehetséges, ezért a program átállítja a Normál nézetet. (Word 2002-ben ez a nézet Nyomtatási elrendezésre változott.) Ha visszaállítjuk a szövegállományt Normál nézetre, az iniciálé a szakasz fölé kerül. Amennyiben törölni szeretnénk az iniciálét jelöljük ki, majd kattintsunk az Elhelyezés szektor Nincs piktogramjára, és nyomjuk meg az OK gombot. Sajnos az iniciáléval szerkesztett anyagot nem 121
lehet átölteni PageMaker-be. A nagy kezdőbetűk kiugranak a szövegmezőből. és a szakaszok fölé kerülnek. Így az iniciálékat ott kell létrehozni, a Plug-ins-ből felhozott Iniciálé programmal.
Képszerkesztés Word programban a)
Az MS Office nem rendelkezik fejlett képszerkesztő és grafikus funkciókkal. Szövegszerkesztésben és táblázatkezelésben egyetlen program sem tudta felülmúlni a Microsoft cég Office programcsomagját, a grafikus képességek terén azonban sikerrel keltek vele versenyre. (Pl. az Ability Office olyan festő programmal rendelkezik, amely fotoretusálásra is képes. A Photopaint programja különféle effektuskeltőkkel, szűrőkkel is el van látva.) Ennek ellenére Wordben is behelyezhetünk képeket a szövegbe, illetve magunk is rajzolhatunk egyszerűbb ábrákat. A beágyazott képek, rajzok beékelődnek a szövegbe, de arra is lehetőség van, hogy sorokkal körbefuttassuk a körvonalukat, vagy felülírjuk őket. (Ennek részletes módját lásd a Vízjel a munkalapra című rovatban.) Több rétegű képeket is készíthetünk, és az egyes rétegek áttetszősége is megoldható. Fotóretusálásra, a „piros szem effektus” megszüntetésére, a karcok, színhibák eltüntetésre, rétegek kezelésére, a kép széleinek környezetbe olvasztására azonban nincs lehetőség. Erre csak a drága kiadványszerkesztő programok képesek. Az Office képszerkesztő programja csupán az átvett képek beszúrására, méretre igazítására, körbevágására, bekeretezésére, kitöltő színnel való ellátására, valamint a fényerő és a kontraszt megváltoztatására alkalmas. Ezen túlmenően a színes képet át tudja alakítani fekete-fehérre, és vízjelképre. A képeket áttetszővé tevő funkciója is erősen korlátozott. A Kép menüben található Áttetsző szín megadása gombbal csak a pixelgrafikus képek egy rétegét lehet befolyásolni. Ekkor sem áttetsző lesz az aktivált réteg, hanem átlátszó. Láthatóvá válik alatta a háttérszín. Vektorgrafikus képeknél, valamint a WordArt képek egy részénél nem alkalmazható ez az eljárás. Nem használható a különféle ábrák, grafikák egyes rétegeinek befolyásolására sem. A képrétegek áttetszővé tételére a professzionális képszerkesztő programok közül is csak a legújabbak képesek.
b)
Az egyik dokumentumból a másikba történő képátvitelre két lehetőség áll rendelkezésünkre. Az egyik hogy Ctrl + C billentyűkombinációval kijelöljük, és Ctrl + V billentyűkombinációval beillesztjük. A másik módszer egyszerűbb, de csak Word-ön belül alkalmazható. A Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Kép parancsot. A tovább nyíló ablakban jelöljük ki a Fájlból utasítást. Megjelenik a Kép beszúrása ablak. A Hely kijelölősávba állítsuk be azt a meghajtót, ahol a keresett képfájl található. A megjelenő fájlok közül jelöljük ki a beszúrandót, majd nyomjuk meg a Beszúrás gombot. A kép ott fog megjelenni, ahová előzőleg a kurzort raktuk. Ha nem megfelelő a pozíciója, a bal egérgombbal rákattintva jelöljük ki, és a „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk a helyére. Eközben a kép széle a vonalzó osztásaihoz igazodik. Miután az osztásvonalak 0,5 centiméterenként követik egymást, alaphelyzetben ennél finomabb igazítást nem lehet végezni. Amennyiben pontos illesztésre van szükség, tartsuk lenyomva az Alt billentyűt. Ekkor a beszúrt képet, ábrát, objektumot 0,1 milliméteres pontossággal rakhatjuk a helyére. Vízszintes, és függőleges eltolásnál használjuk a nyíl alakú kurzormozgató billentyűket. A Ctrl billentyű nyomva tartása esetén az elmozdulás egy képpontnyi lesz.
c)
A fájlból importált képet kétféle módon rakhatjuk le. Ha a Kép beszúrása ablakban nem adjuk ki a Szöveg fölé utasítást, akkor a kép beékelődik a szakaszba, oda ahol a kurzor áll, és onnan nem mozdítható el. A dokumentum bővítésekor a szövegmezővel együtt vándorol. A Szöveg fölé utasítás kiadása esetén két szakasz közé ékeli be magát. (Annak a szakasznak az elejére ugrik, ahová beszúrtuk.) Amennyiben nem jó helyen van (nem két szakasz közé szeretnénk tenni, hanem bele a szakaszba) jelöljük ki (kattintsunk rá a bal egérgombbal) és vonszoljuk odébb. Feljebb tolva a felette levő sorokat maga alá küldi, míg lejjebb tolva a letakart sorok felette jelennek meg. Ezt követően sem ragad le ott, ahová húztuk, de megtartja relatív pozícióját. Szakaszon belüli bővítéskor nem halad a sorokkal. (Ha pl. a negyedik sorba 122
húztuk, és eléje beszúrunk egy mondatot, a szövegtöbbletet maga alá küldi, és a kép továbbra is megmarad a negyedik sorban. Több szakasznyi bővítésekor azonban szintén a szövegállománnyal együtt halad. Ennél a beszúrási módnál tehát a kép, grafika nem épül be szorosan a szövegállományba, de megmarad a szakaszban, ahová helyeztük. d)
Ha a beszúrás módján utólag változtatni szeretnénk, nem kell a képet törölni, és újra importálni. Jelöljük ki, majd a Nézet menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Kép parancsot. A Kép formázó eszköztár megjelenése után kattintsunk az Objektum formázása gombra, majd aktiváljuk a Pozíció fület. A feltáruló táblán helyezzük hatályon kívül a Szövegen kívülre utasítást. Ebben az esetben a kép pontosan oda kerül, ahová a kurzort raktuk. (Ismét beékelődik a szakaszba, a sorok közé, és onnan nem mozdítható el. Még a szakaszon belül elé toldott mondat is odébb tolja. Hozzátapad ahhoz a szóhoz, ami elé raktuk.) Amennyiben odébb akarjuk tolni, de nem tudjuk, akkor a Kép beszúrása ablakban elfelejtettük kiadni a Szöveg fölé utasítást. Ezen utólag úgy segíthetünk, hogy érvényesítsük a Szövegen kívülre utasítást. Ha nem csak mozgatni akarjuk, hanem azt is szeretnénk elérni, hogy a szakasszal együtt vándoroljon, adjuk ki az Objektum áthelyezése a szöveggel utasítást is. Ezen a táblán a kép új helyére illesztését elvégezhetjük a Vízszintesen és a Függőlegesen kijelölősávokkal is. Végül nyomjuk meg az OK gombot, és zárjuk be a Kép formázó eszköztárát.
e)
A képelhelyezés harmadik módja a lehorgonyzás. Ha a szövegoldalon sikerült megtalálni a kép végleges helyét, és nem akarjuk, hogy elmozduljon onnan, rögzítsük le. A Kép formázása táblán adjuk ki a Horgony zárolása utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ettől kezdve az ábra megtartja az oldalon elfoglalt helyét. A bővülő szöveg „átfolyik” rajta mindaddig, amíg el nem éri az egy oldalnyi terjedelmet. Ekkor átugrik a következő az oldalra, ugyanabba a pozícióba, amelyben az előző oldalon volt. Ez a funkció csak akkor tud érvényesülni, ha az Objektum áthelyezése a szöveggel utasítást érvénytelenítjük. (A kép, grafika kijelölése után a Kép eszköztár általában automatikusan megjelenik. Nézet menüből való előhívására csak akkor van szükség, ha ez nem történik meg.)
f)
Képek, grafikák elhelyezésénél gondot okozhat az is, hogy hová tegyük. Mivel normál körülmények között a monitoron egyszerre csak fél oldalt látunk a szövegállományból, több oldalt kell előre, majd visszafelé görgetni, mire megtaláljuk az optimális helyét. Nagyobb képernyőjű monitoroknál azonban egyszerre több oldalt is láthatunk. Álljunk arra az oldalra ahol a kép van, majd jelöljük ki, és írjuk felül a Szokásos eszköztár Nagyítás kijelölősávjában található értéket. A/4-es formátum esetén 40%-os nagyítást, illetve kicsinyítést beírva már két, míg 32%-os értéknél három oldal jelenik meg egymás mellett. Ezt követően semmi mást nem kell tenni, mint a bal egérgombbal megragadni a kijelölt képet, és a megfelelő helyre vonszolni. Nyugodtan húzkodhatjuk egyik oldalról a másikra. Ha tovább akarjuk vinni a szövegállományban, vagy előrébb, nyomuk le a Page Down, illetve a Page Up billentyűket. Háromnál több oldalt nem érdemes egymás mellett megjeleníteni, mert a kicsinyítés fokozásával, csökken a betűméret is, így a szövegállomány már olvashatatlanná válik.
g)
Ezekkel a módszerekkel kívülről importált (pl. CD-lemezen forgalmazott képgyűjteményből származó) képet is be lehet helyezni. Ehhez azonban olyan képkezelő programot kell használni, amely legalább 8-10 képformátumot képes felismerni, és megnyitni. Az Office 97 Kodak Imaging for Windows, és Kodak Preview képkezelő programjai csak a Windows saját képtárát (a TIFF, a PWD és a BMP kiterjesztésű fájlokat) tudják megnyitni. (Ha gyakran használjuk őket, húzzuk ki az indító ikonjaikat a Windows mappából az Asztalra. Az Imaging program a Start menü ! Programok ! Kellékek ! Kisegítő alkalmazások ablakában is elérhető.) A Szerkesztés menü Oldal másolása parancsával a megnyitott kép Word-dokumentumba is átmásolható. Ezt azonban nem célszerű megtenni, mert a Kodak képkezelő program rendkívül rossz felbontással dolgozik, az átmásolt ábra használhatatlanul eltorzul.
h)
Ezt belátva a Microsoft eltávolította a Windows XP-ből ezt a programot, és a Kép és faxmegjelenítő-vel helyettesítette. Ez a leegyszerűsített menüvel, jóval kevesebb kezelőgomb123
bal rendelkező program azonban nem teszi lehetővé a képmásolást. (Windows 2000-ben volt egy viszonylag jól használható képkezelő és -szerkesztő program a PhotoDraw, de ezt a Microsoft kivette az Office-ból.) Így nem tehetünk mást, nekünk kell pótolnunk a hiányt. Ez nem okoz gondot, mert az Interneten és a számítástechnikai folyóiratok CD-mellékletein rengeteg jól használható, és többnyire ingyen használható képkezelő program található. Ennek hiányában az XP rendszerben csak a Beszúrás menü ! Kép parancs ! Fájlból utasítással tudunk Word-dokumentumba képeket, grafikát beilleszteni. Ezen a módon azonban csak olyan fájlformátumot nyithatunk meg, amelyet a Windows XP ismer. Ezek a formátumok megegyeznek a Paint 2002 által kezelt kiterjesztésű képfájlokkal, és tömörített változatokkal. i)
Az ingyenes képfeldolgozó programok között talán legnépszerűbb az O’Neil Software cég Digital Photo Librarian fotógyűjtemény-kezelője. A program a BMP, JPG, PCX, PNG, PSD, TGA, TIFF formátumokat nyitja meg, és ezekbe menteni is tud. A segítségével automatikus és kézi színbeállítást, körülnyírást, elforgatást és átméretezést végezhetünk. A kozmetikázó funkciójával megszüntethetjük a pirosszemeffektust, ráfestést és maszkolási műveleteket végezhetünk. Alkalmas még a háttér defókuszálására, elhalványításra; szöveg elhelyezésére a képen, szürkeskálássá alakításra. Mindezen képességei ellenére csak kevés helyet igényel a merevlemezen. Letölthet a http://www.oneilsoftware.com honlapról, vagy a PC Magazin 2003. augusztusi számának CD/freeware/ImageEditorInstall.exe mellékletéről.
j)
A képgyűjteményünkben található képeket nem muszáj átemelni a dokumentumunkba. Az is elég ha csak utalunk rá. Ennek módja, hogy a Kép beszúrása ablakban kiadjuk a Csatolás fájlhoz utasítást, és érvénytelenítjük a Mentés a dokuval utasítást. Az ily módon beszúrt kép megjelenik a dokumentumban, és ki is nyomtatható, de nem növeli a fájl terjedelmét, mert a képeket a program által megjelölt helyekről nyitja meg. (Ez az anyag kis terjedelmű lesz, akár flopin is továbbadhatjuk, de aki megkapja nem sokra megy vele. A hozzá tartozó képek ugyanis nem fognak megjelenni, mivel azok a mi képtárunkban maradtak.) A képek kezelését fokozottan támogató Windows XP-nek van egy nagyon hasznos funkciója, a képfájlok előképek formájában való tárolása. Ezek a miniatürizált képek legegyszerűbben a Windows Intézőben tekinthetők meg. Egy pillanat alatt megjelennek, így hamar el tudjuk dönteni, hogy melyikre van szükségünk. A thumbs.db fájlok azonban felbontástól és mérettől függően 2-80 kilobájtnyi helyet foglalnak, ami több ezer kép tárolása esetén már sok megabájtnyi lehet. Ha kevés a helyünk a merevlemezen, megszüntethetjük ezt a kényelmi funkciót. A Start menüből hívjuk elő a Vezérlőpultot, és kattintsunk kétszer a Mappa beállításai ikonra. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Nézet fület, és a Speciális beállítások szektorban adjuk ki a Ne gyorstárazza a miniatűröket utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot.
k)
A képszerkesztést különböző alakzatok is segítik. Ezek a Beszúrás menüben, a Kép majd az Alakzatok parancs kiadásával érhetők el. A megjelenő kis lebegő eszköztárral vonalakat, nyilakat, szabad kézzel húzható görbéket és egyéb alakzatokat, írásjeleket, szimbólumokat, csillagokat, szalagokat, geometriai idomokat, valamint magyarázó szövegeket, képregényszerű szöveghatároló buborékokat készíthetünk. A kívánt alakzatcsoportra kattintva az egérkurzor átalakul keresztté, amit oda kell letenni, ahol az ábrának kezdődnie kell. A Vonalak utasítást választva íveket is rajzolhatunk. Ehhez a Görbe gombot válasszuk, mert itt a legkisebb az egér szabadságfoka. Amennyiben így is túl érzékenynek bizonyulna, csökkentsük az egérmutató sebességét minimumra. (Ennek módját lásd Az egér beállítása című rovatban.) Először húzzunk egy olyan hosszú egyenest, mint a körív hossza. Kattintsunk a végére a kereszt alakú kurzorral, majd csípjük meg, és hajlítsuk ív alakúra. Amikor megfelelőnek találjuk, kattintsunk kétszer a bal egérgombbal, vagy nyomjuk le az Esc billentyűt. A Szabadkézi sokszög gomb segítségével sokszögeket rajzolhatunk. A Firka gomb szabadkézi rajzok készítésére szolgál. Kisméretű alakzatok esetén növeljük a nagyítás értékét 200%-ra, így jobban látjuk. Az alakzat hosszát az egér húzásával határozhatjuk meg. Ha a mérete nem megfelelő, a bal egérgombbal rákattintva jelöljük ki, és a fogópontok segítségével módosítsuk a méretét. (A fogópontokra állítva a kurzor kétirányú nyíllá alakul, és jelzi a méretnövelés, illetve -csökkentés lehetséges 124
irányát.) Az ábra közepére kattintva a kurzor nyilaskeresztté változik, ami az áthelyezést, odébb vonszolást teszi lehetővé. l)
Kétszer rákattintva megjelenik az Alakzat formázása ablak. A Színek, vonalak fül aktiválása után megvastagíthatjuk, átszínezhetjük a vonalakat, és lehetőségünk nyílik az ábrák kitöltő színnel való ellátására. Az Áttetsző utasítás kiadása után arra is mód van, hogy a kitöltő színt áttetszővé tegyük, így láthatóvá válik az alatta levő szöveg. Több ábrát is egymásra helyezhetünk, de ezek kitakarják egymást. Az alul levő ábráknak áttetszővé tételük után is csupán a körvonalaik válnak láthatóvá. A Nyilak szektorban a tömör nyilak formáját változtathatjuk meg. A Méret fülre kattintva a feltáruló táblán nem csak az ábra pontos méretét állíthatjuk be, hanem tetszőleges szögben el is forgathatjuk. Nagyításnál, kicsinyítésnél nincs szükség a magasság és a szélesség külön-külön állítására. A Rögzített méretarány utasítás kiadása után a Méretarány szektor két paramétere párhuzamosan változik. A Pozíció fül aktiválásával feltáruló táblán 1 mm-es pontossággal is beállíthatjuk az ábra helyzetét. A Szöveg fülre kattintva meghatározhatjuk, hogy a szöveg az ábrát körbefussa, vagy alatta illetve felette helyezkedjen el. A körbefuttatás stílusát, és a szöveg ábrától való távolságát is megszabhatjuk. Amennyiben nem vagyunk megelégedve az eredménnyel, jelöljük ki ismét az ábrát, és nyomjuk le a Delete billentyűt.
m)
Mód van díszes feliratok alakzatban történő kialakítására is. Ez a funkció szintén a Beszúrás menüből hívható elő a Kép, majd a WordArt parancs kiadása után. A megjelenő WordArt ablakban válasszuk ki a nekünk tetsző szövegformát, majd nyomjuk meg az OK gombot. Megjelenik a WordArt szöveg szerkesztése ablak. A Szöveg szektorban a Saját szöveg felirat látható. Ki is van kijelölve, így nekünk semmi mást nem kell tenni, mint felülírni a saját szövegünkkel. A felette látható Betűtípus és Méret kijelölősávokkal, valamint az F és D gombokkal megváltoztathatjuk a betűk stílusát is. Az OK gomb megnyomása után megjelenik a munkalapon az általunk kért stílusban kialakított felirat, illetve szövegállomány. Ha nem megfelelő helyre került, az előzőek szerint odébb helyezhetjük, illetve a méretét is megváltoztathatjuk. Itt a fogópontok mellett két kis sárga gumó is látható. Ezekre kattintva a kurzor nyíl alakúvá válik, és felfelé-lefelé, illetve oldalirányban vonszolva növelhetjük vagy csökkenthetük a felirat görbületét, hullámosságát, valamint a dőlésszögét.
n)
A feliratra kétszer rákattintva megjelenik a WordArt szerkesztő eszköztára, amely az előző két ablak előhívásán kívül lehetőséget ad a felirat fentiek szerinti formázására, és szöveggel való körbefuttatására. Ezen túlmenően mód van az alakzat megváltoztatására, a felirat elforgatására, a betűk függőleges (oszlopszerű) és vízszintes (sorszerű) pozícionálására, valamint a betűk ritkítására, sűrítésére. Ennél az elforgatási módnál négy zöld színű gumó jelenik meg az ábra körül. Ezekre kell a görbe nyíllá átalakult kurzort ráilleszteni, és az ábrát a kívánt irányban elfordítani. Az Aa gombra kattintva a kisbetűk nagybetűk magasságra nyújthatók. Többsoros feliratoknál az egyes sorokat jobbra, balra, középre, illetve sorkizártra igazíthatjuk. Sorkizárt szerkesztésnél az is megoldható, hogy a túl nagy szóközöket ritkítással, vagy a betűszélesség növelésével tüntessük el. Beírásnál az egyes sorok között ne felejtsünk el lenyomni az Enter billentyűt, különben a felirat egysoros lesz, és a vége kilóg a munkalapról. (A kész feliratot már nem lehet szövegszerkesztő eszközökkel módosítani, így ha elrontottuk, kezdhetjük elölről a beírást.)
o)
Nem csak a szövegbe ágyazhatunk be képeket, hanem a képek közé is rakhatunk szöveget. A beillesztés legegyszerűbb módja a szövegdobozként való kialakítás. Ehhez a Beszúrás menüben adjuk ki a Szövegdoboz parancsot. Erre a kurzor átalakul kis keresztté, amit az előzőek szerint kattintással kell a megfelelő helyre rakni. (A kurzor itt is az objektum bal felső sarkának pozícióját mutatja.) A megjelenő keretbe írjuk be a kívánt szöveget. Ha nem megfelelő a mérete, a fogópontok segítségével minden irányban tetszőleges mértékben nyújtható, zsugorítható, és a raszteres, illetve a ferde vonalakkal határolt szélére kattintva bárhová áthelyezhető. A szövegdobozon belül ugyanúgy dolgozhatunk, mint normál szövegben. Az összes szövegszer125
kesztő funkció érvényesül. Elkészülte után formázhatjuk is a szövegdobozt. A szélére kattintva előjön a Szövegdoboz formázása ablak, amit ugyanúgy kell használni, mint az előzőekben ismertetett Alakzat formázása ablakot. A különbség csupán annyi, hogy a Szövegdoboz füllel feltárható táblán belső margótávolságokat is beállíthatunk. A Szövegdoboz törlése csak a szélére kattintva, a keret raszteressé válása után lehetséges. Elkészülte után húzzuk a megfelelő helyre, és kattintsunk mellé. Ekkor megszűnik körülötte a keret, és a felirat, szövegállomány beépül a képbe. Képeket, alakzatokat, szövegdobozokat csak Oldalkép nézetben lehet készíteni. (Word 2002-ben ez a nézet Nyomtatási elrendezésre változott.) Normál nézetben ezek az objektumok láthatatlanná válnak.
A rajzoló program használata a)
A rajzoló program mértani idomokkal történő rajzolásra szolgál. A különféle sablonokból előhívható mértani idomok előállítására minden komolyabb szövegszerkesztő program lehetőséget ad. Word-ben az ehhez szükséges eszköztár a Szokásos eszköztár Rajz ikonjára kattintva jeleníthető meg. Ha nincs kitéve a Nézet menü Eszköztárak parancsával hívható elő. A tovább nyíló ablakban adjuk ki a Rajzolás utasítást. A rajzoló eszköztár a munkalap alján, az Állapotsor felett jelenik meg. A program alapvetően egyenes vonal, nyíl, téglalap, négyzet, ellipszis és kör rajzolására képes. A hozzájuk tartozó ikonra kattintva az egérkurzor átalakul keresztté, amit a kívánt helyre lerakva valamilyen irányban húzni kell. (A vonal vagy nyíl olyan hosszú lesz, ameddig a bal egérgombot lenyomva tartva az egeret jobbra-balra vagy felfelélefelé húzzuk.) A kereszt a vonal illetve nyíl kezdetét jelöli.
b)
Nem csak vízszintes és függőleges, hanem ferde vonalakat, nyilakat is rajzolhatunk. (A vonalak lépcsős megjelenés ne zavarjon bennünket. Ez a hiba a képernyő alacsony felbontásából ered, ami nyomtatásban nem fog látszani.) A leggyakoribb szögállásokat nem kell méregetni. A Shift billentyű nyomva tartása mellett húzott vonalak, nyilak 15o-onként „bekattannak” a legközelebbi szögértékre. Ha pl. 60o-os szögben akarunk egy nyilat rajzolni, nyomjuk le előtte a Shift billentyűt, és húzzuk nagyjából ebbe az irányba a kurzort. Az egérgomb elengedése után a nyíl pontosan ebbe a szögbe fog beállni. (Ha nem sikerült eltalálni, jelöljük ki, és mozdítsuk feljebb, vagy lejjebb. A dőlésszög most már 60o-os lesz.) Kijelölésük után a Nyílstílus gombra kattintva pillanatok alatt átalakítható a nyilak iránya, formája. (Mutassunk a kurzorral a nyílra, és amikor nyilaskereszt alakúvá vált kattintsunk rá a bal egérgombbal. Utána a megjelenő választékban jelöljük ki a megfelelő nyílstílust.) Vastagságukat a Vonaltípus, illetve a Szaggatási típus ikonok aktiválásával változtathatjuk meg. A nyilakból könnyen készíthetünk egyenest, az egyenesekből pedig nyilat. Jelöljük ki a nyilat, és a Nyílstílus gombbal megnyitható tábla tetején kattintsunk az egyenes vonalra. Egyenes vonal kijelölésekor a megfelelő formájú nyílra kell kattintani, és az átalakulás azonnal végbemegy.
c)
Téglalapok, ellipszisek rajzolásánál az egeret nem csak oldalirányban, hanem felfelé vagy lefelé is húzni kell, hogy a kétdimenziós alakzat kialakuljon. Az egér vízszintes irányú húzása az ábra szélességét, függőleges irányú húzása pedig a magasságát befolyásolja. Amennyiben nem megfelelő a mérete, állítsuk a kurzort valamelyik fogópontjára, és az egér húzásával változtassunk rajta. (A kétirányú nyíllá alakuló kurzor mutatja a méretcsökkentés, illetve méretnövelés lehetséges irányát.) Ha méretváltoztatás közbe nyomva tartjuk a Ctrl billentyűt központos átméretezés jön létre, ami azt eredményezi, hogy a szemközti oldal is ugyanolyan módon fog alakulni, vagyis az alakzatváltozás szimmetrikus lesz. Ha azt akarjuk, hogy minden oldala arányosan változzon, a Ctrl + Shift billentyűkombinációt alkalmazzuk. (Ezt a Ctrl billentyűvel önmagában is meg lehet tenni, de akkor a sarokban levő fogópontot pontosan az átló mentén kell húzni.) Szabályos négyzet vagy kör rajzolásakor nem kell az arányos szélességre, magasságra ügyelni. Az egér húzása közben tartsuk lenyomva a Shift billentyűt, és a téglalapból négyzet az ellipszisből pedig kör lesz. Ha az alakzatok rossz helyre kerültek, a bal 126
egérgombbal rákattintva jelöljük ki, és húzzuk odébb őket. (Ekkor az egérkurzor nyilaskeresztté alakul.) Alaphelyzetben a méretváltoztatás és a húzás csak a vonalzók osztásvonalainak megfelelő léptékben lehetséges. Amennyiben pontosabb igazításra van szükségünk, nyomjuk le előtte az Alt billentyűt. Ez esetben az elmozdítás mértéke 0,1 mm-re csökken. Az Alt billentyű a Ctrl, a Shift és a Ctrl + Shift billentyűkombinációkkal együtt is alkalmazható. Az alakzatok körvonalainak vastagsága, stílusa szintén megváltoztatható. A különféle alakzatokat el is forgathatjuk. Jelöljük ki, majd az eszköztárban kattintsunk a Tetszőleges forgatás ikonra. Erre az egérkurzor kör alakú nyíllá alakul, amit a zöld gumóvá vált fogópontokra illesztve az alakzat tetszőleges irányba elfordítható. d)
Mivel az odébb helyezésnek, és elforgatásnak ezek a módjai nem teszik lehetővé a pontos beállítást, itt is előhívhatjuk az Alakzat formázása ablakot. (Kattintsunk kétszer az alakzatra, és a beállítást az előző rovatban leírtak szerint végezzük.) Bár ez az ablak lehetőséget ad a kitöltő szín alkalmazására, és a vonalszín megváltoztatásra is, ezek a funkciók a rajzoló eszköztárból könnyebben igénybe vehetők. Jelöljük ki a kétdimenziós alakzatot, majd kattintsunk a Kitöltő szín ikonra. Amennyiben nem felel meg nekünk az előző beállításban alkalmazott szín, kattintsunk az ikon melletti kis nyílra, és a feltáruló színpalettában jelöljük ki a megfelelőt. A vonalak, nyilak színének megváltoztatására a Vonalszín ikon szolgál. A Nincs vonal kijelölést választva eltűnnek a kontúrvonalak, illetve az elemek.
e)
Néha előfordul, hogy két objektumot akarunk összekötni egy vonallal, vagy rá akarunk mutatni egy hosszú nyíllal. A találomra húzott vonal azonban vagy nem elég hosszú, vagy nem megfelelő az iránya. A már egyszer lerakott vonal hosszának és dőlésszögének együttes módosítása meglehetősen körülményes. Kétszer is ki kell jelölni, vagy az Alakzat formázása ablakot kell több lépcsőben alkalmazni. Erre azonban nincs szükség, ha a vonal, nyíl kijelölése után megnyomjuk a Rajz gombot, és kiadjuk a Csomópontok szerkesztése utasítást. Ekkor az elem két végén a fogópontok tömör gumóvá válnak. Közelítsünk rá az egérkurzorral arra a végére, amelyet hosszabbítani, rövidíteni, illetve elforgatni szeretnénk. Amikor a kurzor kis nyilakkal határolt célkeresztté válik, kattintsunk rá, majd végezzük el a szükséges módosítást. Ez a kijelölés is a vonal mellé kattintással szüntethető meg. Ha szükség van újabb módosításra, az ily módon húzott vonal már alakzatként jelölődik ki. Ne törődjünk vele. Adjuk ki újra a Csomópontok szerkesztése utasítást, és az előzővel megegyező módon állítsuk a kívánt pozícióba a vonalat.
f)
Ennek a funkciónak azonban nem ez az elsődleges feladata, hanem a csomópontkészítés. Állítsuk valahol a kurzort a két gumó közötti egyenesre. Amikor célkeresztté alakult, kattintsunk rá, és húzzuk a szakaszt kifelé. Egy újabb gumó keletkezik. Az eljárást megismételve csomópontok hálózata alakul ki, melynek végpontjai a kiinduló egyenes két vége lesz. A csomópont alakítható, bonyolítható is. Amennyiben meg akarjuk hosszabbítani, vagy egy újabbat akarunk az előzőhöz csatlakoztatni, állítsuk a kurzort arra a végpontra, amelynél ezt a műveletet végre kívánjuk hajtani, és kattintsunk rá a jobb egérgombbal. Erre megjelenik a csomópontszerkesztő tábla. Adjuk ki a Csomópont készítése utasítást, majd húzzunk egy egyenest az új hálózat terjeszkedésének irányába. A Csomópont törlése utasítás aktiválása után a kijelölt csomópont megszűnik. (Ennél egyszerűbb törlési mód, hogy lenyomjuk a Ctrl billentyűt, majd az egérkurzort ráigazítjuk a csomópontra. Amikor × alakúvá válik, kattintsunk rá.)
g)
A Görbe bezárása utasítással a hálózat két végpontja köthető össze, míg a Nyitott görbe utasítás megnyitja a zárt hálózatot. A hálózatban kitüntetett sarokpont is kialakítható. Ennek jellegzetessége, hogy mindig azonos szögben csatlakozik a hálózathoz, és azonos távolságra helyezkedik el a kapcsolódó pontjától. Ha a hálózatot vagy a pontjait elmozdítjuk, a négyzet alakú gumóval jelölt sarokpont is elmozdul, de nem változik a hozzá vezető összekötő vonal dőlésszöge és hossza. A sarokpont is kimozdítható a kitüntetett helyzetéből, ha kijelöljük, és odébb vonszoljuk. Szokványos csomópontok használata esetén a táblán az Automatikus pont kijelö-
127
lés látható. Sarokpontok a Sima kapcsolódású pont, az Egyenes kötődésű csomópont és a Sarokpont utasítások kiadásával alakíthatók ki. h)
A hálózat összekötő vonalaira kattintva a Csomópontszerkesztő átalakul vonalszerkesztővé. Ezen a táblán az egyenes összekötő vonalakat görbévé alakíthatjuk, a görbéket pedig kiegyenesíthetjük. A csomópontszerkesztő egyébként nem öncélú játék, hanem egy grafikus segédprogram. Segítségével pl. sokszögeket szerkeszthetünk. A megfelelő szögben egymáshoz kapcsolt egyenesekkel, és a két végpont bezárásával bármilyen oldalarányú sokszöget rajzolhatunk. A csomópontok ki-be húzogatásával, odébb tolásával tetszés szerint módosíthatjuk a formáját. Amikor megfelelőnek találjuk, kattintsunk rá, és eltűnnek a szerkesztő gumók. A csomópontszerkesztővel úgy is rajzolhatunk sokszöget, hogy húzunk egy egyenest, és a két végpont közötti szakasz megcsípésével sokszög alakúra húzzuk. Végül kiadjuk a Görbe bezárása utasítást, és megszüntetjük a kijelölést.
i)
Az Alakzatok gombot megnyomva a Rajzolás programban is előhívhatók és használhatók az előző rovatban ismertetett alakzatok. Csoportos alakzatok azonos formázása, áthelyezése csak úgy oldható meg, ha az összes ábrát egyszerre kijelöljük. Ehhez kattintsunk az eszköztárban a ! szimbólummal jelölt Objektumok kijelölése ikonra. Ekkor az egérkurzor objektumkijelölő nyíllá változik. Helyezzük a nyilat az objektumok által elfoglalt terület bal felső sarkába, és az egér jobbra, valamint lefelé történő húzásával kerítsük körbe a kijelölni kívánt objektumokat. A ferde A betűvel jelölt ikonnal a WordArt alprogram hívható elő. A szöveges lappal jelölt ikonra kattintva a Szövegdoboz-készítő alprogram vehető igénybe. A Szövegdobozba beírt betűk színe a Betűszín ikon aktiválásával változtatható meg. Ezeknek a kiegészítő programoknak a kezelési módja a Képszerkesztés Word programban, valamint A Paint program használata című rovatokban található. Egyébként szövegdobozt nem csak úgy lehet létrehozni, hogy előhívjuk, majd beleírjuk a kívánt szöveget. A normál szövegmező bármely részlete is átalakítható szövegdobozzá. Jelöljük ki az átalakítandó szövegállományt, majd a Beszúrás menübe adjuk ki a Szövegdoboz utasítást. Erre a szövegrészlet az eredeti helyén megszűnik, és belekerül egy szövegdobozba. A létrejött szövegdoboz mérete tetszés szerint változtatható, vagy bárhová áthelyezhető.
j)
Az újságszerkesztő programokhoz hasonlóan itt is lehetőség van a szövegdobozok tartalmának egymásba folyatására. Ha a címoldalon elkezdett cikket a belső oldalakon szeretnénk folytatni, helyezzük el a szövegdobozokat a kívánt helyeken. (A szövegláncolat több összekapcsolt szövegdobozból is állhat.) A Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Szövegdoboz parancsot, és a keresztté átalakult egérkurzorral alakítsuk ki az első keretet. Utána ugyanígy készítsük el a többi szövegdobozt, majd jelöljük ki az elsőt. Hívjuk elő a helyi menüt. (Állítsuk az egérkurzort a keretre, és amikor nyilaskeresztté alakult, kattintsunk rá a jobb egérgombbal.) A megjelenő ablakban adjuk ki a Szövegdoboz-csatolás utasítást. A betűket tartalmazó kancsóvá átalakult egérkurzort vigyük a következő szövegdoboz fölé, és kattintsunk rá. (A kancsó megdőlése jelzi a karakteráttöltés lehetőségét. Több szövegdobozból álló láncolat esetén addig ismételjük ezt az eljárást, amíg az utolsóhoz érünk. Ha közben meggondoltuk magunkat, az áttöltés az Esc billentyűvel állítható le.)
k)
A csatolás létrejötte után a szöveget az első szövegdobozba írjuk. (Előtte kattintsuk bele a kurzort, vagy a helyi menün adjuk ki a Szöveg szerkesztése parancsot.) A túlcsorduló sorok automatikusan átkerülnek a másodikba, és onnan a többibe. Ha valamelyik szövegdobozból törlünk egy szót, mondatot, az utána álló szövegdobozok tartalma visszahúzódik. A szövegdobozlánc egyik tagjának megszüntetése esetén nem vész el a tartalma. Amennyiben valamelyik szövegdobozt meg akarjuk szűntetni, helyezzük a kurzort a keretére, és amikor nyilaskereszt alakúvá válik, kattintsunk rá. Utána nyomjuk meg a Delete billentyűt. A megszüntetet szövegdoboz tartalma az utána következőkbe töltődik át. Csatolásokat nem csak előre, hanem visszafelé is létrehozhatunk. Az egymástól távol eső szövegdobozokat nem kell keresgetni. Hívjuk elő a helyi menüt, és adjuk ki az Ugrás következő szövegdobozra, illetve az Ugrás előző 128
szövegdobozra parancsot. (Word 2002-ben nincs szükség a helyi menü előhívására. Ebben a programban a szövegdoboznak is van külön eszköztára, amely kijelöléskor automatikusan megjelenik. Így csak rá kell kattintani gombokra.) l)
Lehetőség van a szövegláncolat megszakítására, a csatolt szövegdobozok két vagy több csoportra osztására is. Jelöljük ki azt a szövegdobozt, ahol meg kívánjuk szakítani a szövegláncot. Hívjuk elő ismét a helyi menüt, és adjuk ki az Előrecsatolás leválasztása parancsot. (Ekkor az utána következő szövegdobozokban levő szövegmaradék visszahúzódik az első csoport utolsó szövegdobozába. Ha itt nem fér el, nagyobbítsuk meg a keretét. Egyébként a kiadványszerkesztésben is szövegdobozokat használnak a kétnyelvű könyvek szerkesztésénél. A táblázatos formában történő kialakítás bonyolult, a hasábokra tördelés pedig itt nem alkalmazható, mert az első hasáb tartalma nem a következő oldal első hasábjában folytatódik, hanem a mellette álló (a másik nyelv számára fenntartott) hasábba kígyózik át. A szövegdoboz keretté is átalakítható. Kijelölése után kattintsunk kétszer a szegélyére. Megjelenik a Szövegdoboz formázása ablak. Aktiváljuk a Szövegdoboz fület, és a feltáruló táblán nyomjuk meg a Konvertálás keretté gombot. Erre akkor van szükség, amikor a szövegdoboz mezőket (korrektúrához használt megjegyzésjeleket; lábjegyzetek, végjegyzetek készítésre szolgáló hivatkozási jeleket; automatikus összegzésre szolgáló mezőbejegyzéseket; tartalomjegyzékbejegyzéseket; dokumentumhivatkozási bejegyzéseket; tárgymutató-bejegyzéseket) is tartalmaz. A korábbi programok keretes szövegállományából könnyen készíthetünk szövegdobozt. Jelöljük ki a tartalmát, majd a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Szövegdoboz utasítást. Erre a szövegállomány automatikusan áttöltődik a sokrétűbben formázható, több grafikai effektussal rendelkező szövegdobozba.
m)
Visszatérve az ábrákhoz arra is mód van, hogy a kétdimenziós alakzatokat árnyékhatással lássuk el, illetve háromdimenzióssá tegyük. Ennek megjelenési formája az Árnyék és a Térhatású ikonokkal előhívható táblából választható ki. Az Árnyék beállításai valamint a Térhatás beállításai kijelölésekre kattintva újabb eszköztárak jelennek meg. Az árnyékszabályzó eszköztár gombjaival az árnyékok felfelé-lefelé és oldalirányba eltolhatók, és ki is kapcsolhatók. Ezen túlmenően megváltoztatható a színük, sőt a színtelítettségük, és átlátszóvá tehetjük őket. Az Árnyékszín (Egyéni) gombra kattintva, és a További árnyékszínek utasítást aktiválva előjön a Színek tábla, amellyel egyéni színeket is létrehozhatunk. A térhatásszabályzó eszköztár gombjai lehetőséget adnak az objektum felfelé, lefelé, jobbra és balra döntésére; mélységének növelésére; a nézőpont megváltoztatására; a megvilágítás erősségének növelésére, csökkentésére; és anyagának megváltoztatására. A térhatás meg is szüntethető, illetve az objektum kiszínezhető oly módon, hogy minden oldala eltérő árnyalatú lesz. Ezek az eszköztárak az Árnyék beállításai valamint a Térhatás beállításai címkékre kattintva küldhetők vissza. (Ha ezt elmulasztottuk, újra elő kell hívni a Rajz eszköztárat, és aktiválni kell az Árnyék és Térhatású ikonokat. Megszüntetésük másik módja, hogy az Eszközök menügombbal ! Testreszabás paranccsal előhívjuk a Testreszabás ablakot, és az Eszköztárak fül aktiválása után töröljük őket a listából.)
n)
A Rajz gombbal előhívható táblával összetettebb feladatok is végrehajthatók. Amennyiben gyakran kell olyan műveletet végezni az ábrákon, amely minden alakzatot érint, nem kell őket minden egyes alkalommal objektumként kijelölni. Együttes kijelölésük után hívjuk elő a Rajz gomb beállító tábláját, és adjuk ki rajta a Csoportba foglalás utasítást. Ezt követően az összes ábra egy csoportba fog tartozni. Bármelyikre kattintunk, a többi is kijelölődik. (A kijelölés nem csak egérhúzással történhet, hanem úgy is, hogy a Shift billentyű nyomva tartása mellett rákattintunk az összevonni kívánt ábrákra.) A szoros összetartozás, a Csoportbontás utasítással oldható fel, illetve az Újracsoportosítás utasítással ismét létrehozható. (Ekkor megint azok az ábrák kerülnek egy csoportba, amelyek korábban függőségben álltak egymással.) A Sorrend utasítás többrétegű ábráknál használható. Az Előrehozás és a Hátraküldés kijelölésekkel az alsó réteg küldhető felülre, illetve a felső alulra. Több réteg esetén az Előbbre hozás és a Hátrább küldés kijelölésekkel változtathatjuk meg a rétegek elhelyezkedési sorrendjét. (Az 129
egyes rétegek a Tab illetve a Shift + Tab billentyűkombinációval is kijelölhetők.) Ha az ábrák szövegbe ágyazódnak be, akkor a szövegmező is rétegként kezelhető. Ehhez a Szöveg elé hozás, illetve a Szöveg mögé küldés utasításokat kell használni. o)
A Rács utasítás kiadása után megjelenik a Rácsra ugrás ablak, melynek segítségével a munkalapon egy láthatatlan háló hozható létre, amely jelentősen megkönnyíti az egyes elemek, objektumok elhelyezését, illesztését. A rács vízszintes és függőleges közeinek értéke 0,1 cm és a maximális papírméret: 55,87 cm között állítható. A Vízszintes kezdőpont és a Függőleges kezdőpont kijelölősávokban azt is beállíthatjuk, hogy a rácsozat milyen távolságra kezdődjön a lap szélétől. (Ezekbe a kijelölősávokba célszerű a margótávolságokat beállítani.) A láthatatlan háló a Rácsra ugrás utasítás aktiválása, és az OK gomb megnyomása után lép működésbe. Ezt követően az egyes ábrák elmozdulása egységnyi lesz. Akár felfelé, lefelé húzzuk, akár oldalirányba vonszoljuk, nem áll meg ott, ahol az egeret felengedjük, hanem „bekattan ”, hozzásimul a következő rácsvonalhoz. Ezáltal az összes ábra egy vonalba állítható, nem lesznek elcsúszások. Az Alakzathoz igazodás utasítás kiadása után az alakzatok széle is rácsvonalként viselkedik, ami megkönnyíti az ábrák egymás mellé, illetve egy vonalba illesztését. Ez az üzemmód nem mindig előnyös. Finom beállításoknál kifejezetten zavaró a rácsvonalak jelenléte. Ezen úgy segíthetünk, hogy lenyomjuk az Alt billentyűt, ami átmenetileg felfüggeszti a rács hatályát. (Az eközben odébb mozdított objektum már nem változtatja meg a helyét, később nem kattan be a hozzá legközelebb eső rácsvonalhoz.)
p)
A Rajz menü Elmozdítás utasítását kijelölve az objektum Felfelé, Lefelé, Balra vagy Jobbra tolható. Itt az elmozdulás értéke egy rácstávolságnyi lesz. Az Igazítás vagy Elosztás utasítással az egymás alatti objektumokat állíthatjuk középre, illetve a lap bal vagy jobb szélére. (Nem a margó mentén sorakoznak fel, hanem kikerülnek a lap szélére.) Az egymás melletti objektumok az Igazítás fent, vagy Igazítás lent kijelölés hatására egészen felmennek a lap felső, illetve alsó szélére. A Vízszintes elosztás és a Függőleges eloszlás kijelölés választása esetén széltében hosszában kitöltik a lapot, és azonos távolságra helyezkednek el egymástól. Ez azonban csak az Oldalhoz viszonyítva kijelölés aktiválása esetén alakul így. Amennyiben az Igazítás vagy Elosztás utasítás kiadása után a tovább nyíló táblán nem aktiváljuk az Oldalhoz viszonyítva kijelölést, az objektumok egymáshoz viszonyítva rendeződnek. (Az egymás melletti alakzatok a legfelül, vagy a legalul levő mellé sorakoznak fel, illetve a vízszintes középvonalba állnak. Az egymás alattiak a jobb vagy bal oldali alakzathoz zárnak, illetve az általuk elfoglalt terület függőleges középvonalába rendeződnek.)
q)
A Forgatás vagy Tükrözés utasítás kiadása után itt is végrehajthatunk Tetszőleges forgatást. Ha derékszögben kell elforgatni az objektumot, nem érdemes kézzel igazgatni. A Forgatás balra, vagy Forgatás jobbra kijelölések aktiválása után éppen 90o-al fog elfordulni az óra járásával ellenkező, illetve megegyező irányba. A Függőleges tükrözés vagy a Vízszintes tükrözés kijelölések választásakor az alakzat a függőleges illetve a vízszintes tengelye mentén átfordul, önmaga tükörképévé válik. Sajnos ebben a programban csak ábrákat lehet átforgatni, szöveget nem. Emiatt ez a funkció nem teszi lehetővé pausznegatív készítését. A Váltás beépített alakzatok között utasítás a különféle formák közötti váltást teszi lehetővé. Ha díszítés céljára készítettünk pl. egy sor különböző méretű csillagot, de később rájövünk, hogy jobb lett volna szívet rajzolni, nem kell elől kezdeni a munkát. Hívjuk elő a Rajz menüt, kattintsunk a Váltás beépített alakzatok között utasításra, és a tovább nyíló táblán válasszuk ki a szívet, illetve más alakzatot. Rákattintva az összes korábbi alakzat az újonnan kiválasztottban fog megjelenni. Ugyanolyan méretben, egymástól ugyanakkora távolságra. (Eltérő alakzatok csoportos kijelölése esetén is ez fog történni.) A fentiek alapján megállapítható, hogy képszerkesztő programjával ellentétben a Word rajzoló programja az átlagnál fejlettebb. Beállításainak sokrétűsége egyes kiadványszerkesztő programokét is meghaladja.
130
r)
Végül itt is meg kell említeni, hogy rajzolni csak Oldalkép nézetben lehet. (Word 2002-ben ez a nézet Nyomtatási elrendezésre változott.) A dokumentumba beágyazott rajzok Normál nézetben láthatatlanná válnak. A jobb egérgombbal előhívható helyi menü rajzoló üzemmódban is megjelenik, ami meggyorsítja a formázáshoz szükséges beállító ablakok, táblák előhívását. Az elrontott vagy felesleges elemek, ábrák kijelölésük után a Delete billentyűvel törölhetők. A rajzoláshoz nagy hely kell, ami kis képernyő esetén nehezen biztosítható. Ilyenkor sokat segít, ha a Rajzolás eszköztárat kimozdítjuk a helyéből, és lebegő palettaként, a címsoránál fogva ideoda tologatva használjuk. (A bal egérgombbal csípjük meg az elején található két párhuzamos vonalat, és húzzuk ki.) Normál körülmények között az objektum ott marad, ahol készítettük, illetve ahová beszúrtuk. Szövegbe ágyazás esetén ez nem szerencsés dolog, mert bővítéskor nem vándorol a szöveggel. Ezt úgy érhetjük el, hogy előhívjuk az Alakzat formázó ablakot, és a Pozíció fül aktiválása után kiadjuk az Objektum áthelyezése a szöveggel utasítást. Ha a Horgony zárolása utasítást is aktiváljuk, az objektum mindig annál a bekezdésnél marad, ahová lehorgonyoztuk.
s)
Az anyag kinyomtatásánál előfordulhat, hogy a grafikus elemek nem jelennek meg a dokumentumban. Ennek nem csak a Normál nézetben történt megjelenítés lehet az oka, hanem az is, hogy korábban vázlat üzemmódban nyomtattunk. Ebben az esetben az Eszközök menügombbal ! Beállítások paranccsal hívjuk elő a Beállítások ablakot, és aktiváljuk a Nyomtatás fület. A feltáruló tábla Nyomtatási beállítások szektorában érvénytelenítsük a Formázás nélkül utasítást. Ennél gyakoribb hiba, hogy a Dokumentummal együtt szektorban nincs aktiválva a Grafikus objektumok utasítás. Idegen anyag megnyitásakor előfordulhat, hogy a grafikus elemek helyén csak egy keretet látunk. Ekkor aktiváljuk a Megjelenítés fület, és a Megjelenítés szektorban érvénytelenítsük a Kép helye utasítást. Az OK gomb megnyomása után visszatérnek a háttérben levő objektumok. (Ez a funkció ellenkezőleg működik, mint a többi. A Kép helye utasítás kiadásakor nem a kép jelenik meg a dokumentumban, hanem a helye. Vagyis eltűnik a kép. Akkor jelenik meg, ha a Kép helye utasítást érvénytelenítjük.)
t)
Viszonylagos fejlettsége ellenére a Word rajzoló programja csupán arra alkalmas, hogy a szöveges dokumentumok alapfokú rajzigényét kielégítsük. Nagyobb igények esetén más programokat kell használni. Az OpenOffice, illetve az erre ráépülő Magyar Office DRAW programja pl. többet tud a Word rajzprogramjánál. A professzionális rajzoló programok közül legnagyobb népszerűségnek a Xara X örvend. A CorelDRAW is ezt építette be a programjába, miután felvásárolta a céget. A Xara X mint önálló vektoros rajzoló program azonban továbbra is létezik, és fele annyiba kerül, mint a CorelDRAW. Pixeles rajzok is beilleszthetők a vektorosok közé, és ezeket szerkeszteni is lehet. Rendkívül könnyű a kezelése, ráadásul minden menütételnél, párbeszédablaknál feltűnik a Súgó. Az Állapotsávban is mindig megjelenik egy néhány szavas magyarázat. Nem jelent neki gondot a színátmenetek létrehozása sem. Az átlátszóság és a rétegek kezelése is az alapszolgáltatásaihoz tartozik. A címszavak tipográfiai vezérlését akkor is ellátja, ha görbére vannak ültetve. A betűk elhelyezkedése könnyen és precízen szabályozható, de szöveges állományok egyik szövegdobozból másikba való átfolyatására nem képes. Az elkészült rajzot JPG, PNG és GIF pixeles formátumban is elmenthetjük. Weboldalakra helyezés esetén a képek feldarabolására (Slice) is lehetőség van. A térbeli címsor készítésére a Xara 3D program szolgál. Sokoldalúsága ellenére a Xara X csupán 13 MB terjedelmű, és 30 napig minden funkciója ingyen használható. (A próbaváltozat terjedelme csupán 6.5 MB.) Letöltés: http://www.xara.fontolo.hu. Weblapok tervezéséhez a Xara WebStyle használható. 2.0-s változatának kezelési leírása a PC magazin 2003. áprilisi számában található (84-85. oldalak). A folyóirat CD-mellékletéről letölthetjük a program időkorlát nélkül használható teljes értékű változatát is.
131
A Paint program használata a)
A Paint program szabadkézi rajzok, festmények készítésére, és képszerkesztésre szolgál. Előhívása csak a kapcsolódó programokat tartalmazó Kellékek mappából lehetséges. A Start menügombra kattintva adjuk ki a Programok, majd a Kellékek parancsot. A tovább nyíló ablakban jelöljük ki a Paint programot. A munkalap kicsinyített méretben jelenik meg. Annak érdekében, hogy maximálisan kihasználjuk a képernyőnk felületét, a bal egérgombbal kattintsunk a jobb alsó sarkán levő fogópontra, és húzzuk le a munkalap ugyancsak jobb alsó sarkára. (Ha túlhúztuk, megjelennek a függőleges és vízszintes gördítősávok. Mivel ezek csökkentik a munkafelületet, toljuk jobbra, illetve húzzuk le őket, és a munkafelület megjelenő sarkát vonszoljuk kissé feljebb. Amennyiben meghatározott méretű képet akarunk készíteni, a Kép menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Tulajdonságok parancsot, és a tovább nyíló ablak Szélesség valamint Magasság kijelölősávjába írjuk be a kívánt értéket. (Előtte az Egység szektorban aktiváljuk a cím választókapcsolót.) Végül nyomjuk meg az OK gombot. (A Fájl menü Oldalbeállítás ablakában csak a nyomtatási méret állítható be, ami nem hat ki a munkafelület nagyságára. Egyébként itt kell beállítani a margószélességeket is. A munkafelület szélei körös-körül a margókra kerülnek.)
b)
A munkafelület felnagyítására nem csak a könnyebb munkavégzés miatt van szükség, hanem azért is, hogy az előállított képet a felhasználás soron ne kelljen nagyítani. A Paint ugyanis bittérképes program, ami azt jelenti, hogy a képpontok egy rácshálónak megfelelően pontról pontra tárolódnak. A pixelgrafikus képalkotó rendszert könnyen lehet kezelni, de van egy nagy hátránya, nem lehet nagyítani. A nagyítás során ugyanis a képpontok egyre jobban eltávolodnak egymástól, ami a képet raszteressé teszi. A túlzott kicsinyítést sem szereti, mert ekkor meg egymásra torlódnak a képpontok, ami a színek „besülését” eredményezi. Eredeti méretben történő felhasználás esetén azonban tökéletes minőséget eredményez. Ebben a formátumban a retusálás, az apróbb hibák eltüntetése is könnyebb.
c)
A vektorgrafikus képekkel ellentétben a bittérképes képeknek tehát számos előnyük van, de van egy komoly hátrányuk is, a nagy terjedelem. Az ily módon készített képek igen sok helyet foglalnak el a tároló lemezen, és szinte alig tömöríthetők. Vektorgrafikus rendszerben viszont nem a képet tárolják, hanem annak elkészítési módját. Ebből eredően több mint egy nagyságrendnyi különbség is lehet a két programban készült képek helyigénye között. Itt a képfájl nagysága nem a képmérettől és színszámtól, hanem a bonyolultságtól függ. A többnyire CDR és GEM kiterjesztésű képfájlok érdekessége, hogy minél jobban felnagyítják őket, annál tökéletesebbek. Ebben a rendszerben a képalkotó program nagy helyen tud igazán kibontakozni. Ezért plakátok, hirdetőtáblák készítésénél szinte kizárólag ezt a programot használják. Eredeti méretben a képminőségük nem éri el a bittérképes változatét. Ráadásul a vektorgrafikus programok használata jóval nehezebb, és drágábbak is. Ennek tudható be, hogy a gyakorlatban mindkét rendszert alkalmazzák, a kiadványszerkesztésben is jól megférnek egymás mellett.
d)
A munkafelület kialakítása után tekintsük át a környékét. A bal oldalán található a Szerszámkészlet. Az egyes gombokra kattintva lehet a munkavégzéshez szükséges eszközöket előhívni. Alatta helyezkedik el a Paletta. Szerepe a megrajzolt ábrák, festmények, és a háttér kiszínezése. A Paletta alatt húzódik az Állapotsor. A bal oldalán tájékoztatást ad az éppen használt funkcióról. Ezen túlmenően a kiváltásukra szolgáló gombok alatt is megjelenik a nevük egy kis táblán. (A többi Office programhoz hasonlóan mutassunk rá a kurzorral, és várjunk 1-2 másodpercet.) Az Állapotsor jobb oldalán helyzetjelzők láthatók. A bal oldali a kurzor helyzetét mutatja a munkafelület bal felső sarkához viszonyítva. A számsor első fele a vízszintes, a második a függőleges mozgásra vonatkozik. A jobb oldali helyzetjelző a megrajzolt objektum méretét mutatja. Jobbra és lefelé húzva a kurzort a méretjelző számok pozitívak, míg balra és felfelé mozgatva negatívak lesznek. Mindkét helyzetjelző a milliméternél finomabb pika (magyarul pont) egységben mutatja az elmozdulást. (1 pika = 0,351 mm. 132
Szükség esetén mód van a mértékegység átállítására. A Kép menüben előhívható ablakban kattintsunk a Tulajdonságok parancsra. A tovább nyíló ablak Egység szektorában a helyzetjelzők által mutatott értéket átállíthatjuk centiméterre és hüvelykre is.) Ha a fentiekben ismertetett eszköztárak nem találhatók meg a képernyőn, a Nézet menügombbal lenyitható ablakban jelöljük ki őket. e)
Mint minden képszerkesztő programban, itt is lehetőség van egyszerű mértani idomok rajzolására. Kattintsunk a Szerszámkészlet ferde vonallal jelölt Vonal gombjára. Megjelenik alatta a vonalvastagság-választék. Jelöljük ki a számunkra megfelelőt, és kezdjünk el rajzolni a munkafelületen. A vonal ott fog kezdődni, ahová a célkereszt alakú egérkurzort kattintjuk, és addig tart, amíg az egeret húzzuk. Vízszintes, függőleges és 45o-os vonalak rajzolása esetén itt sem kell méricskélni a szöget. Nyomjuk le a Shift billentyűt, és húzzuk az egeret nagyjából a kívánt irányba. A 90o-os, illetve 45o-os dőlésszög pontosan ki fognak alakulni. (Ferde vonalak húzása esetén a lépcsős megjelenésük ne zavarjon bennünket. Ez a hiba a képernyő alacsony felbontásából ered, ami nyomtatásban nem fog látszani.) Alaphelyzetben a munkafelület fehér, és a vonalak feketén jelennek meg rajta.
f)
Ha színes rajzot akarunk készíteni, tetszés szerint megválaszthatjuk mind a grafika, mind a háttér színeit, sőt részletenként eltérő színeket is alkalmazhatunk. (Az új háttérszín csak az előző beállítás megszüntetése után jelenik meg. Ennek egyik módja, hogy a Szerkesztés menüben kiadjuk a Mindet kijelöli parancsot, és lenyomjuk a Delete billentyűt.) Paletta bal oldalán található ablak mutatja az éppen használt színeket. Az előtér színének megváltoztatásához kattintsunk a bal egérgombbal a megfelelő színre. A háttér színe a jobb egérgombbal választható ki. Ezt követően a bal egérgombbal rajzolt grafika az előtér-, míg a jobb egérgombbal húzott vonalak a háttér színével jelennek meg. Ellipszisek, téglalapok, rajzolásánál a Szerszámkészlet Ellipszis illetve Téglalap vagy Kerekített sarkú téglalap gombjára kattintsunk, és az egeret átlósan húzzuk. Az egér vízszintes irányú húzása az ábra szélességét, függőleges irányú húzása pedig a magasságát befolyásolja.
g)
Szabályos kör vagy négyzet rajzolásakor nem kell az arányos szélességre, magasságra ügyelni. Az egér húzása közben tartsuk lenyomva a Shift billentyűt, és az ellipszisből kör, a téglalapból pedig négyzet lesz. Az alakzatok a vonalrajzolásánál kiválasztott vonalvastagsággal jelennek meg. (Amennyiben ez nem felel meg nekünk, kattintsunk a Vonal gombra, és válasszunk más vonalvastagságot.) Színes ábrák készítésénél háromféleképpen járhatunk el. Ha a Szerszámkészlet alatti kitöltési stílusok közül az elsőt választjuk, az idom szokványos formában kerül a munkafelületre. A középső stílust kijelölve az alakzat határoló vonala az előtér, míg az általa körülzárt terület a háttér színével jelenik meg. (A háttér színe munka közben is megváltoztatható. Ettől az eredeti háttérszín nem alakul át.) Az alsó kitöltési stílusra kattintva az ábra tömörré válik. Mind az idom határoló vonala, mind az általa bezárt terület az előtér színét veszi fel.
h)
A kitöltő szín is módosítható utólag. A bal egérgombbal állítsuk át a Palettán az előtér színét, majd a Szerszámosládában aktiváljuk a Kitöltés színnel gombot. A festékes dobozzá átalakult egérkurzorral kattintsunk az ábrába. A határoló vonalak által körülvett terület az előtér új színét veszi fel. Amennyiben az alakzat nem zárt teljesen, akkor a festék „kifolyik” belőle. Ennek következtében a háttér teljes egészében felveszi a kitöltő színt. Mellesleg ezen a módon utólag is megváltoztathatjuk a háttér színét. Állítsuk be a Palettán a kívánt háttérszínt a jobb egérgombbal, majd nyomjuk meg a Kitöltés színnel gombot, és ugyancsak a jobb egérgombbal kattintsunk a munkafelület ábráktól mentes szabad részére. (Ilyenkor a korábban kiradírozott vonalak nem fognak megjelenni.) Érdekes hatás érhető el a Festékszóró gombra kattintva. Ennél a színezési módnál a festék szemcsékben kerül a kontúrvonalak által határolt területre. A festékfoltok mérete, vagyis a festékszórás intenzitása a Szerszámosláda alatti kínálatból választható ki.
133
i)
Az alkalmazott színek könnyen átmásolhatók más alakzatokra is. A Szerszámosládában aktiváljuk a Szín felvétele gombot, majd a pipettává átalakult egérkurzorral kattintsunk a megismételni kívánt színre. A továbbiakban a felvett szín mind kitöltés, mind rajzolás céljára rendelkezésünkre áll. Ha a Kitöltés színnel gombra kattintunk, a felvett szín minden alakzatban megjelenik, amelybe belekattintunk. Amennyiben rajzolni kívánunk, aktiváljuk az erre a célra szolgáló mértani, illetve szabadkézi rajzoló gombokat. A felvett szín bekerül a Paletta előtér színébe, és mindaddig rendelkezésünkre áll, amíg meg nem változtatjuk. (Ennek az üzemmódnak akkor van jelentősége, ha egy korábban kialakított különleges színárnyalatot akarunk használni. Ez esetben nem kell újra kikeverni a kívánt színt.)
j)
Sokszöget a Vonal gombbal is rajzolhatunk. Húzzuk az egyenest a kívánt irányba, és a sarkoknál engedjük el az egeret. Nyomjuk le újból a bal egérgombot, és irányváltással folytassuk a sokszög rajzolását. Ennél egyszerűbb módszer, hogy a Sokszög gombra kattintunk. Húzzuk meg az egyik oldalát. Utána engedjük el a bal egérgombot, és helyezzük az egérkurzort a következő oldalvonal végére. Kattintsunk a bal egérgombbal. Erre a második határoló vonal is kirajzolódik az első folytatásaként. A sokszög bezárásaként kattintsunk a kiinduló pontra. A sokszög oly módon is bezárható, hogy az utolsó előtti határoló vonal végén kétszer kattintunk a bal egérgombbal. Kizárólag 45o-os illetve 90o-os szögeket tartalmazó sokszög rajzolása közben tartsuk lenyomva a Shift billentyűt.
k)
Ívek, szabályos görbe vonalak rajzolásához kattintsunk a Szerszámosláda Görbe gombjára. Állítsuk a kurzort a görbe kezdetére, és húzzunk egy megfelelő hosszúságú egyenes vonalat. Utána a bal egérgombbal csípjük meg, és húzzuk kifelé, a megfelelő görbület eléréséig. Végül a másik oldalról is húzzuk kifelé, hogy a kívánt ívű hullámvonal létrejöjjön. Csak két ívet alakíthatunk ki benne. Az egérgomb elengedése után már nincs lehetőség a módosításra. Elrontása esetén újra kell kezdeni a rajzolást. (Előtte kattintsunk ismét a Görbe gombra.) Szabályos körívet úgy készíthetünk, hogy az egyenest kb. egyharmadánál, majd kétharmadánál ugyanabba az irányba húzzuk. Ebben az üzemmódban vízcseppszerű alakzatokat is készíthetünk. Ehhez kattintsunk a munkafelületen három különböző pontra. A csepp mérete a pontok távolságától, és egymáshoz viszonyított helyzetétől függ.
l)
Görbe vonalakat szabad kézzel is rajzolhatunk. A Szerszámosláda Ceruza gombjára kattintva tetszőleges irányba húzhatjuk a vonalat. Ez esetben könnyen előfordul, hogy félre siklik a ceruza. Ilyenkor nem kell elölről kezdeni a rajzolást. Kattintsunk a Radír gombra, és a radírgumivá átalakult kurzorral töröljük ki a hibás részt. (Ennek során nem törlés, hanem átszínezés történik. A radír az érintett területet átfesti a háttérszínre.) A Szerszámosláda alatt kiválaszthatjuk a radírgumi méretét is. Minél nagyobb négyzetre kattintunk, annál könnyebbé válik a törlés, de annál nagyobb a veszélye annak, hogy a sűrű vonalakkal átszőtt, finom rajzolatú ábrák jó vonalaiba is beletörlünk. Ekkor a Szerkesztés menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Visszavonás parancsot, és kezdjük elölről a műveletet. Annak érdekében, hogy ne kelljen a teljes műveletsort megismételni, radírozás közben gyakran engedjük el az egeret. Ez esetben csak a legutolsó részművelet törlődik. Fekete-fehér ábráknál a háttér színe nem mindig fehér. Szkennelt ábráknál gyakran szürke árnyalatú. Ilyenkora a radír fehér csíkot húz maga után. Ennek elkerülése érdekében változtassuk meg a háttérszínt. Kattintsunk a Szerszámkészlet Szín felvétele gombjára, és mutassunk rá a háttérre. A jobb egérgomb lenyomásával a háttérszín átalakul az érzékelt árnyalatra.
m)
Különböző színű ábrák rajzolása esetén lényegesen kisebb lesz a szomszédos ábrába való beletörlés veszélye, ha a bal egérgombbal átállítjuk az előtér színét az ábra színére. Ezt követően a jobb egérgombbal végezzük a törlést, mert ekkor csak az előtér színével megegyező vonalakat szünteti meg a radír. A Radír gombbal a háttér egyes részeinek színe is megváltoztatható. A jobb egérgombbal jelöljük ki az ideiglenes háttérszínt, majd a radírral átfesthetjük a kívánt területet az új színre. (Vigyázunk, mert az ábra vonalait is átfesti.) Ha viszont a jobb egérgombot lenyomva dolgozunk vele, akkor nem a háttér színét változtatja meg, hanem az ábrák vonalait színezi át az utólag beállított háttérszínre. (Csak azokét, melyeknek a színe 134
megegyezik az előtér színével.) A radírozó funkciónak ezek a trükkjei az alakzatok rajzolásánál is rendelkezésünkre állnak. n)
A művészi képességekkel rendelkezők grafikát is készíthetnek ezzel a programmal. A biztosabb vonalvezetés érdekében csökkentsük az egérmutató sebességét minimumra. (Ennek módját lásd Az egér beállítása című rovatban.) Árnyékolásra, satírozásra ugyan nem alkalmas a Paint program, de a fő vonalakat tetszőleges színnel kirajzolja. Festményeket is előállíthatunk ebben a programban. Ez esetben kattintsunk az Ecset gombra. Itt már lényegesen nagyobb lehetőségünk van művészi hajlamaink kiélésére, mivel a Szerszámkészlet alatti ecsetkezelő stílusokkal különféle vastagságú vonalakat festhetünk. Különösen a ferde vonallal jelölt stílusok engednek tág teret a kreatív vonalvezetésnek. Ha az ecsetet a ferde vonallal megegyező dőlésszögben húzzuk, akkor egészen vékony lesz a vonal. Ettől a szögtől eltérve a vonalvastagság, vagyis az ecsetnyom fokozatosan szélesedik, ami sok különleges effektus készítésére ad lehetőséget. Az „ecsetszélesség” is tetszőlegesen változtatható. (Komolyabb képek készítésnél vegyük figyelembe a képfájlok fokozott helyszükségletét. Ez nem csak az elkészült fájl meghajtón elfoglalt területére hat ki, hanem a memóriaigényére is. A Paint és egyéb képszerkesztő programok min. 64 MB RAM-kapacitást igényelnek. A kiadványszerkesztésben használt képszerkesztő programok memóriaigénye ennél is nagyobb. Ezek 128 MB RAM alatt fel sem telepíthetők.)
o)
Ha elrontottuk az ábrát, ebben a programban is lehetőség van az előző változat visszaállítására, illetve az onnan történő előrelépésre. Ehhez a Szerkesztés menügombbal lenyitható ablakban kattintsunk a Visszavonás, illetve az Ismét parancsokra. A vissza- és előrelépés a Ctrl + Z illetve az F4 billentyűkombinációkkal is kivitelezhető. Mivel a kép jóval több memóriát igényel, mint a szöveg, a Paint programban csak három korábbi változat kerül tárolásra. Arra is lehetőség van, hogy a rossz helyen levő alakzatot, ábrákat áthelyezzük, vagy egy gombnyomással töröljük. A Kijelölés gomb aktiválása után jelöljük ki az objektumot. (Az egér átlós húzásával kerítsük körbe a kijelölő téglalappal.) Utána kattintsunk rá a nyilaskeresztté átalakult kurzort, és húzzuk az új helyére, vagy a Delete gombot megnyomva töröljük. A kijelölés megszüntetéshez kattintsunk a bal egérgombbal a kijelölő téglalap mellé. Szabadkézi rajzok esetén nem alkalmazható a kijelölő téglalap, mivel ezek az ábrák sokszor egymásba lógnak. Ilyenkor a Szabadkézi kijelölés gombot használjuk. Ezzel a kijelölés határa szabadon megválasztható, kézzel állítható. Az összes ábra törlése esetén nem kell az egész munkafelületet kijelölni. A Kép menügombra kattintva adjuk ki a Kép törlése parancsot. Erre a teljes munkalap megtisztul, kezdhetjük elölről a munkát.
p)
A kijelölt alakzatot, ábrákat át is másolhatjuk. A Szerkesztés menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Másolás majd a Beillesztés parancsokat. A másolat a munkafelület bal felső sarkában jelenik meg. A bal egérgombbal rákattintva húzzuk a megfelelő helyre. Ha a kijelölés után a Szerszámkészlet alján található átlátszatlan képet szimbolizáló ikonra kattintunk, az átmásolt kép kitörli az alatta levőt. (Nem csak az ábra alatti terület törlődik. A kijelölő téglalap által határolt terület alatt minden háttérszínre vált, és erre kerül az átmásolt ábra.) Az átlátszó képet szimbolizáló ikont aktiválva a képmásolat rárétegeződik a meglevő ábrákra. Ez a másolási módszer lehetőséget ad az objektumok kiegészítésére, feliratok, újabb képek alapképbe illesztésére. (Ezek megjelenítési módok a Kép menü Nem átlátszó parancsának aktiválásával, illetve érvénytelenítésével is kiválthatók.) Sajnos az egyes képrétegek átlátszóvá tételére ez a program nem alkalmas. Erre a kiadványszerkesztésben használt képszerkesztő programok közül is csak a legújabb változatok képesek.
q)
Egyes képrészletek kimentése, önálló képfájllá alakítása azonban nem ütközik nehézségbe. Előtte nyissunk egy új munkalapot Paint programban, és más néven mentsük el. Utána nyissuk meg a képet, és jelöljük ki rajta az önállósítani kívánt képrészletet, majd a Szerkesztés menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Fájlba másolás parancsot. A megjelenő Fájlba másolás ablak Mentés helye kijelölősávjában állítsuk be a meghajtó nevét. Az alatta megjelenő listában kattintsunk az üres képfájlra, majd nyomjuk meg a Mentés gombot. Ekkor megjelenik 135
egy ablak, amely közli, hogy a képfájl már létezik, és megkérdezi, hogy kívánjuk-e felülírni. Kattintsunk az Igen gombra. Annak sincs akadálya, hogy a készítendő képbe más fájlokban tárolt képet illeszzünk be. A Szerkesztés menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Fájl beillesztése parancsot. A megjelenő Fájl beillesztése ablakban az előbbi módon keressük meg a beépítendő képfájlt, majd nyomjuk meg a Megnyitás gombot. Megjelenése után húzzuk a megfelelő helyre, és kattintsunk mellé. Ezáltal beágyazódik az alapképbe, a két kép eggyé válik.) r)
A megrajzolt ábrákba, képekbe feliratokat, szöveget is beágyazhatunk. A Szerszámkészlet A betűvel jelölt Szöveg gombjának aktiválása után alakítsuk ki a megfelelő méretű szövegdobozt a kurzor átlós húzásával. Kattintsuk a kurzort a szaggatott vonalas keret bal felső sarkába. Erre megjelenik a Betűtípusok ablak. Válasszuk ki a nekünk tetsző betűtípust, -méretet és -stílust, majd írjuk be a szöveget. Amennyiben a szövegdoboz kicsinek bizonyulna, lefelé nyúlni fog. Ha ez a megoldás nem felel meg nekünk, állítsuk a kurzort a szövegdoboz valamelyik oldalának fogópontjára, és amikor kétirányú nyíllá válik, húzzuk kijjebb. Ezáltal nem lefelé nyúlik a szövegmező, hanem szélesebbé válik. (A beleírt szöveg automatikusan áttördelődik, felveszi az új szövegdoboz méretét.) Feliratok készítésnél különleges karakterekre is szükség lehet. Ezeket a Karaktertáblából keressük ki, nyomjuk meg a Kijelölés, majd a Másolás gombot, és a Szerkesztés menü Beillesztés gombjával szúrjuk be. A szövegdoboz kialakításánál pontos irányításra sincs szükség. A felirat elkészítése után mutassunk a szöveghatároló keretre, és a mikor nyíllá alakult, a bal egérgombbal megragadva húzzuk a pontos helyére. (Az Alt billentyű lenyomásával 0,1 milliméteres pontossággal végezhetjük az illesztést.) Utána kattintsunk mellé. Ezzel véglegesítettük a helyét. Módosítás esetén egérhúzással jelöljük ki, és írjuk felül. Ezt még a szövegkeret megszüntetése előtt tegyük meg, mert a véglegesített szöveg képpé válik. Nem jelölhető ki, és nem módosítható. Ha elrontottuk radírozzuk ki a szövegdobozt, és készítsük el újra.
s)
Paint programban a betűk az előtér színével jelennek meg. Ha más színű feliratot szeretnénk (pl. feketét) a bal egérgombbal kattintsunk rá a Palettán. A jobb egérgombbal kiválasztott színnel a háttere is átfesthető. (Csak a szövegdoboz által határolt területen változik meg a háttér színe.) A Kitöltés színnel gombra kattintva a betűk átszínezhetők, a többitől eltérő színűre festhetők. (Ehhez pontos irányításra van szükség. A háttér átszíneződése esetén alkalmazzuk a Szerkesztés menü Visszavonás parancsát. Lényegesen könnyebbé válik a dolgunk, ha előtte felnagyítjuk a szövegmezőt. Mellesleg ugyanígy lehet az egyes elemek alkotó vonalait, illetve az ábrák kontúrvonalait is utólag átszínezni.) A Betűtípusok ablak a Nézet menü Szöveg eszköztár parancsának kiadásával is előhívható. Megjelenése után eltakarja a Paint menügombjait, ezért a címsoránál megragadva húzzuk le róla. A szöveg beillesztése után a szövegformázó eszköztár legegyszerűbben a Bezárás gombjára kattintva küldhető vissza. A Szerszámkészlet alatti átlátszatlan ikonra kattintva a szövegdoboz beágyazódik a képbe, míg az átlátszó ikont aktiválva rárétegeződik az alatta levő ábrára. (Ez esetben háttérszín nem állítható be.) A kijelölés megszüntetése után már nem változtatható meg sem a szövegmező színe, sem elhelyezésének módja.
t)
Apró, szövevényes ábrák készítésekor célszerű a munkafelületet felnagyítani. A Szerszámkészlet nagyítót szimbolizáló gombjára kattintva megjelennek alatta a program által kínált nagyítási értékek. Válasszuk ki a megfelelőt. Egyéni méret beállítására is lehetőség van. Ennek igénye esetén a Nézet menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Nagyítás, majd a tovább nyíló ablakban az Egyéni méret parancsot. Az újra nyíló ablak Nagyítás szektorában válasszuk ki a nekünk jobban megfelelő értéket, majd nyomjuk meg az OK gombot. A munkafelület nagyítása során elkerülhetetlen az egyes objektumok képernyőből való kitolódása. A számunkra szükséges ábra a vízszintes és függőleges gördítősávokkal hozható vissza. Ha így sem boldogulnánk, a pontos illesztéshez hívjuk segítségül a rácsozatot. A Rács megjelenítése utasítás ugyancsak a Nézet menü Nagyítás parancsának kiadása után tovább nyíló ablakban aktiválható. Ez a rács nem úgy működik, mint a Rajzolás program rácsa. Itt az egyes ábrák nem 136
„kattannak” be egymás mellé. Ez csak egy vizuális segédlet, egy illesztést könnyítő sor- illetve oszlopvezető. (A szerkesztés pontosságát növelő segédrács csak 400%-os nagyítás felett jelenik meg, és nyomtatásban nem látható.) A segédrács a Rács parancsra való ismételt rákattintással tüntethető el a képernyőről. A munkafelület zsugorításával nem lehet a képet kicsinyíteni ebben a programban. Ezért ha a megnyitott ábra túl nagy, nem fér el a munkafelületen, a Szerkesztés menüben adjuk ki Az összes kijelölése parancsot. Utána a Kép menü Nyújtás/döntés parancsával nyissuk meg a Nyújtás és döntés párbeszédablakot, majd a Vízszintes és Függőleges kijelölősávok értékét felülírva kicsinyítsük le az ábrát. (Mindkét mezőbe azonos értéket írjunk, különben eltorzul a kép.) u)
Fekete-fehér képek készítése esetén a Kép menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A tovább nyíló ablak Színek szektorában aktiváljuk a Fekete-fehér választókapcsolót, és nyomjuk meg az OK gombot. Ebben az üzemmódban a Palettával különböző árnyalatú szürke színeket, vagyis a fekete szín telítettségét állíthatjuk be. Az elkészült objektum mérete utólag is növelhető, illetve vízszintes és függőleges irányban nyújtható. Kijelölése után a Kép menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Nyújtás/Döntés parancsot. A tovább nyíló ablak Nyújtás szektorában felülírással állítsuk be a kívánt értékeket, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ha nem jelölünk ki egy objektumot sem, az összes, a teljes ábra megnyúlik. A Döntés szektorban a kijelölt objektum meg is dönthető. A vízszintes és függőleges döntés mértéke max. –89o illetve +89o lehet. A Kép menü Tükrözés/Forgatás parancsát kiadva a kijelölt objektum vízszintesen és függőlegesen tükrözhető, azaz a jobb és bal oldala felcserélhető, illetve fejtetőre állítható. (A tükrözés a kijelölő téglalap vízszintes, illetve függőleges szimmetriavonala mentén történik.) Amennyiben nem jelölünk ki objektumot, az egész munkafelület jobb és bal oldala, illetve az alja-teteje cserélődik fel. A Forgatás választókapcsoló aktiválásával a kijelölt objektum 90o, 180o illetve 270o-os szögben elforgatható. A nyújtás, döntés, tükrözés és forgatás során az átformázott objektum elhelyezési módja is megváltoztatható. A Szerszámkészlet alatti ikonok átváltásával beágyazottból ráhelyezetté tehető, illetve a korábban rárétegeződő objektum beágyazható a képbe.
v)
A képszerkesztő programok alapvető szolgáltatása a különleges színeffektusok létrehozása. Ennek technikailag legegyszerűbben kivitelezhető módja a komplementer színek előállítása. Ez a lehetőség Paint-ben is rendelkezésünkre áll. Ha a Kép menügombbal lenyitható ablakban kiadjuk a Színek megfordítása parancsot, a munkafelületen minden szín a kiegészítőjére vált. A vörös pl. ciánná válik, a kékből pedig sárga lesz. Ha csak egy objektumot jelölünk ki, akkor annak színe változik meg, de egyúttal a kijelölő téglalap által határolt háttér színe is komplementer színre vált. (Ez ellen a kellemetlen hatás ellen úgy védekezhetünk, hogy a Szín felvétele gombbal mintát veszünk az objektum átváltozott színéből, majd a Szerkesztés menüben kiadjuk a Visszavonás parancsot. Ezt követően a Kitöltés színnel gombra kattintva átfestjük az objektumot a komplementer színre. Így az objektum mögötti háttér nem fog elszíneződni.)
w)
A másik alapvető lehetőség a színkeverés. Amennyiben a Paletta alapszínei nem elégítik ki az igényeinket, valamilyen színárnyalatra van szükségünk, kattintsunk a Színek menügombra, és adjuk ki a Színek szerkesztése parancsot. A megjelenő ablakban nyomjuk meg az Egyéni színek definiálása gombot. Az oldalra kinyúló ablakrész színminta mezejében láthatóvá válik az emberi szem által érzékelhető teljes színskála. Az egérkurzorral kattintsunk arra a színre, amelynek az árnyalatára szükségünk van. (A kiinduló színt úgy is kiválaszthatjuk, hogy az Alapszínek szektor megfelelő kockájára kattintunk.) Tekintsük meg az eredményt a Színes/Tömör ablakon. Amennyiben nem felel meg, a Vörös, Zöld és Kék színösszetevőkkel változtassunk rajta. (Írjuk felül a kijelölősávjukban található értéket.) A megfelelő színárnyalat elérése után állítsuk be a fényerőt. Ennek egyik módja, hogy a kívánt fényerőnél a színskála melletti oszlopra kattintunk, vagy az oldalán látható mutatót a bal egérgombbal megcsípve ráállítjuk a megfelelő fényerőre. A másik megoldás, hogy a Fényerő kijelölősávban átírjuk a feltüntetett értéket. Végül állítsuk be a Telítettség és a Kontraszt értékét is. (Ennek a három kijelölősávnak 137
a felülírása kihat a színösszetevőkre is. Ezért nem árt előtte felírni a paramétereiket, hogy ne kelljen elölről kezdeni a beállítást.) Amennyiben minden tekintetben megfelel számunkra a kikevert szín, nyomjuk meg a Hozzávétel az egyéni színekhez gombot. Ezt követően a színárnyalat bekerül az Egyéni színek szektorba, és az OK gombbal nyugtázva az előtér átvált erre a színre. Ezen a módon 16 színárnyalatot hozhatunk létre, és tárolhatunk a Színek szerkesztése ablakban. (Ebben az esetben az válik előtérszínné, amelyiket kijelöljük.) A kép elmentésével ezek a színek is megőrződnek, és bármikor újra használhatók. Az egyéni színek új kép rajzolásakor is megmaradnak, más fájlokba is tovább vihetők. x)
A képkészítéshez sok hely kell, ami kis képernyő esetén nehezen biztosítható. Ez ellen túl sokat nem tehetünk, de ha lenyitjuk a Nézet menüt, és megszüntetjük az Állapotsor utasítást, nyerünk egy ujjnyi hézagot a munkalap alján. Ennél is több helyünk lesz, ha a Paletta utasítást is megszüntetjük. (Előtte állítsuk be a használni kívánt előtér- és háttérszínt.) Az elkészült kép, vagy annak kijelölt részlete szöveges dokumentumba is beilleszthető. (Ennek módját lásd a Képszerkesztés Word programban című rovatban.) A képrészlet a két program közös Vágólapjáról is bemásolható. (A Paint program Szerkesztés menüjében adjuk ki a Másolás parancsot, majd a dokumentum Beillesztés gombjával szúrjuk be az előzőleg kijelölt objektumot a kurzor által megjelölt helyre.) Ez azonban csak Oldalkép nézetben lehetséges. (Word 2002-ben ez a nézet Nyomtatási elrendezésre változott.) Normál nézetben a szövegbe beágyazott képek láthatatlanná válnak.
y)
A Paint programban készült fájlokat nem lehet olyan egyszerűen megnyitni, mint a szöveges dokumentumokat. Ha a meghajtón kijelöljük őket, akkor Word dokumentumként nyílnak meg, és értelmezhetetlen karakterek zagyva halmaza tárul elénk. A .bmp kiterjesztésű fájlok csak a Paint program Fájl menüjében nyithatók meg. A Kodak Imaging program is képes megnyitni őket, de itt csak képkezelésre van lehetőség. A Paint az önmaga által készített fájlokon kívül más fájlokat nem tud megnyitni. Ezért itt nem lehet kész fotókat használni alapként, és az sem oldható meg, hogy más programban előállított képet helyezzünk az általunk készített képre. Arra sincs mód, hogy rétegenként jelöljünk ki részleteket. A kijelölt képrészlet viszi magával az összes réteget. Ezzel a programmal tehát nem lehet megfelelő színvonalú könyvborítót tervezni. Azért sem érdemes ezt a programot kiadványszerkesztésre használni, mert az összes képformátum közül a BMP igényli a legtöbb helyet. (Egy átlagos bonyolultságú kép 1200 dpi felbontással beszkennelve, és TIFF formátumban kimentve max. 800 KB helyet igényel. Ugyanaz a kép Paint programból, 256 színű bitképként kimentve 1200 KB terjedelmű lesz. 24 bites, azaz tökéletes színhűséggel történő mentés esetén a helyigénye 3500 KB-ra nő. Lehetőség van ugyan JPEG és GIF formátumban való mentésre is, de ezek a tömörítő fájlok jelentős bitvesztéssel, színveszteséggel dolgoznak.) Más grafikus programokkal összehasonlítva tehát a Paint nem tud sokat, de arra jó, hogy megtanuljuk a kezelésük alapjait. Ezeknek az ismereteknek a birtokában már ki tudjuk próbálni a komolyabb képszerkesztő programokat, és el tudjuk dönteni, hogy számunkra melyik a legmegfelelőbb. (Windows XP-ben a Paint program már felismeri és megnyitja a TIFF és a PNG képformátumot is.)
Vízjel a munkalapra Hivatalos leveleik mellett sokan a magánleveleiket is számítógépen írják. Ehhez néha jól jön egy díszes levélpapír, ami nincs mindig kéznél. A szolgáltatásait tekintve igen sokrétű Word programmal azonban mi is gyárthatunk magunknak „vízjeles” levélpapírt, tetszőleges ábrával. 1. Nyissunk egy új dokumentumot Word-ben. 2. Kattintsunk a Beszúrás menügombra. 3. A megnyíló ablakban adjuk ki a Kép parancsot.
138
4. A tovább nyíló ablakban kattintsunk a ClipArt parancsra. 5. Előjön a Képtár. A jobb oldali gördítősáv csúszkáját lefelé húzva tekintsük meg a választékot. 6. Kattintsunk rá a kiválasztott képre. 7. Nyomjuk meg a Beillesztés gombot. Megjelenik a kép a munkalapon, és a formázásához szükséges menüsor. A bal egérgombbal megragadva bármilyen irányba elmozdíthatjuk, a határoló négyzetek megcsípésével és oldalra húzásával pedig felnagyíthatjuk. (Kb. másfélszeres nagyítás a Képtár ablak Nagyítás utasításával is elérhető. Ezt az utasítást a Beillesztés gomb megnyomása előtt kell kiadni. A Képtár ablakhoz úgy lehet visszatérni, hogy a bal egérgombbal kétszer rákattintunk a képre.) 8. A Kép ablak menüsorán kattintsunk a második kockára (két szürke oszlop). Amennyiben a Kép beállító ablak nem látható a monitoron, a jobb egérgombbal kattintsunk egyszer a képre, majd a megjelenő ablakban adjuk ki a Látszik a Kép eszköztár utasítást.) 9. A lenyíló ablakban kattintsunk a Vízjel parancsra. 10. A Kép menüsorán jelöljük ki a kilencedik kockát (rácsos négyzetben egy sárga négyzet). 11. A megjelenő ablakban kattintsunk a Nincs parancsra. Ezt követően elkezdhetjük a levélírást a színes ábrán. (Sajnos ez a program nem képes a formátumhoz igazítani a szöveget. Ezt nekünk kell megtenni a Backspace és a Szóköz billentyűkkel.) a)
Amennyiben a Keresztül piktogramot aktiváljuk a Kép menüsorban, akkor csak a kép köré lehet írni, rá nem. Itt már nem nekünk kell a kép széléhez igazítani a szöveget. Ezt a program automatikusan megteszi. A bal széléhez érve csupán kurzorléptetés történik, és a szöveg a jobb szélén folytatódik. Ez a kényelmetlenség is elkerülhető úgy, hogy a Nincs parancsot kiadva a bal margótól a jobb margóig folyamatosan beírjuk a szöveget, majd a Sűrű piktogramra kattintunk. Erre a program szorosan körbefuttatja az ábrát a beírt szöveggel. A Négyzetes piktogramot aktiválva körbeveszi az ábrát egy láthatatlan négyszöggel, és e köré írja a szöveget. A Fent és Lent piktogram kijelölése után csak a kép alá és fölé lehet írni.
b)
Ha valami miatt módosítani kell a beállítást, kattintsunk a bal egérgombbal a képre. Ekkor újra előjön a Kép menüsor és változtathatunk rajta. Itt lehet módosítani a fényerőt, a kontrasztot is. (Rá kell kattintani a megfelelő piktogramra, és a mellettük levő felfelé-lefelé mutató nyilakkal lehet növelni-csökkenteni az értéküket) A Kép menüsor Objektum formázása gombját megnyomva át is szabhatjuk a képet. Ha nem lennénk megelégedve az eredménnyel, a jobb oldali Kép visszaállítása gombra kattintva mindent visszaállíthatunk a kiindulási helyzetbe. A képkijelölés a bal egérgombbal történő mellé kattintással szüntethető meg. (E nélkül egyáltalán nem lehet írni a munkalapra.) Díszes levelek írásához legalkalmasabb ábra a kézi tekercs, szerelmes levelekhez pedig az egy szál rózsa. Ennek a levélnek a kinyomtatásához természetesen színes printert kell használni. A vízjeles kép ugyanolyan halványan fog megjelenni a szöveg alatt, mint ahogy a monitoron látszik. Arra is mód van, hogy teljes színtelítettséggel kerüljön a papírra. Ekkor ne alakítsuk át vízjellé, és csak köréje írjunk. Többoldalas dokumentumba is illeszthetünk képet. Ez azonban csak Oldalkép nézetben lehetséges. (Word 2002-ben ez a nézet Nyomtatási elrendezésre változott.) Normál nézetben a bevitt kép eltűnik, láthatatlanná válik. A vízjelkép oly módon jeleníthető meg valamennyi oldalon a legegyszerűbben, hogy behelyezzük az Élőfejbe vagy az Élőlábba.
c)
Aki nem lenne megelégedve a választékkal, szkennerrel bemásolva kívülről is vihet be képet. (Ennél az eljárásnál ügyeljünk a szkenner felbontására. Egy az egyben bevitt képek esetén ne használjunk 600 dpi-nél nagyobb felbontású szkennert, sőt kicsinyítés esetén a 300 dpi-s is elég. Túl sűrű képpontok esetén ugyanis a nyomtató „besül”, olyan sűrűn rakja egymás 139
mellé a festékpontokat, hogy azok összemosódnak. Ettől foltossá, elmosódottá válik a kép. Ezen túlmenően négyzetesen nő a képek tárolási helyigénye. A gyártók nem azért készítenek egyre nagyobb felbontású szkennereket, hogy szebb képeket másolhassunk. A nagy felbontásnak nagyításnál van jelentősége. Ha egy bélyeg nagyságú képet A/4-es méretben akarunk behelyezni a dokumentumba, akkor kb. tízszeresére kell felnagyítani. Ilyen nagyítás mellet a képpontok már szemmel láthatóan szétválnak, a fotó használhatatlanul raszteres lesz. Ahhoz hogy ez ne történjen meg, a szkennelést tízszeres felbontással, azaz 6000 dpi-vel kell végezni. Ez esetben a felnagyított kép felbontása 600 dpi-s, vagyis minden tekintetben ideális lesz. (Erre a célra szolgálnak a 8000 dpi felbontást is meghaladó nyomdai dobszkennerek. Ezek azonban nagyon drágák, magánfelhasználók számára megfizethetetlenek.) A Képtár kiegészítése a Klip importálása gomb aktiválása után megjelenő ablakkal lehetséges. Egyébként CD-ROM formájában sok ezer kész képet tartalmazó gyűjteményt is lehet vásárolni erre a célra. Az Internetről azonban ingyen is letölthetők ClipArt képek. d)
A külső képek átvételéhez szükség van megnyitó programra is. A világon ugyanis rengeteg grafikus programot használnak, melyek közül a Windows 98 csak néhányat (Kodak Imaging, MS Paint) tud kezelni. A többi képformátum egyenkénti beszerzése reménytelen és költséges vállalkozás lenne, és nincs is rá szükség. Léteznek ugyanis olyan univerzális képkezelő programok, amelyek a főbb grafikus formátumok többségét képesek megnyitni. Ilyen az Internetről letölthető ACDSee 32, amelynél a különböző formátumokat a Tools menü Options parancsával megnyitható ablakokban lehet beállítani. A Miscellaneous fül aktiválása után feltáruló táblán nyomjuk meg a Set File Associations gombot, és a tovább nyíló ablakban láthatóvá válnak a program által kezelt formátumok. A Select all gombra kattintva az összes aktiválódik. A beállításokat az OK gombok megnyomásával nyugtázzuk. Az ACDSee 32 gyorsan feltelepíthető és könnyen használható, a regisztrációs költsége pedig csupán 30 dollár. A szoftverboltokban beszerezhető változatának nettó ára 11 600 forint. (4.01-es próbaváltozatát a Computer Panoráma folyóirat 2002. júniusi számának CD-mellékletéről is feltelepíthetjük.) Ebben a programban a megjelenített kép felhasználásának, bemásolásának legegyszerűbb módja, hogy az Edit menügombbal lenyitható ablakban kiadjuk a Copy image parancsot, majd a Ctrl + V billentyűkombinációval beillesztjük a dokumentumba.
e)
A legújabb képszerkesztő program a PolyView nem csak megjelenít, hanem konvertál, és nyomtatni is lehet vele. A legfontosabb képformátumokat (BMP, FlashPIX, GIF, JPEG, PCX, Photo-CD, PNG, SGI, TGA, TIFF stb.) képes egymásba is átalakítani. Emellett készíthetünk vele weboldalt képgyűjteményekből. Ez is shareware termék. (A freeware program díjfizetés nélkül használható, a shareware programnak csak az ideiglenes használata ingyenes.) Ezeket az ingyen megtekinthető és kipróbálható programokat azért is célszerű megvenni, mert hasznos mellékletekhez is hozzájutunk, és a későbbi frissítéseket ingyen megkapjuk. Vegyük figyelembe azt is, hogy a kis programfejlesztő cégek a regisztrációs díjakból tartják fenn magukat. Ha visszaélünk a bizalmukkal, és nem fizetünk nekik a használatba vett programokért, akkor nem tudnak tovább fejleszteni, és nem lesznek még jobb, korszerűbb programok.
Stílusok használata Word programban 01)
A szövegszerkesztés magasiskolája a stílusok használata. Minden komolyabb szövegszerkesztő program lehetőséget ad a karakter- és bekezdésformázás automatizálására. A formátum átvitelének ezt a módját azonban kevesen használják, mert túl bonyolultnak tartják. Ez a tartózkodás csak addig tart, amíg meg nem ismerkednek vele. Amint megtapasztalják az előnyeit, és rájönnek, hogy rendkívüli mértékben megkönnyíti a munkát, felgyorsítja a szövegszerkesztést, többé nélkülözni sem tudják. Ahhoz hogy gyorsan és megbízhatóan tudjuk alkalmazni a stílusokat, előbb precízen be kell állítani őket. A stílusok kialakítását takarítással kezdjük. Az újonnan nyitott dokumentumban semmilyen stílus nem lehet, mivel még semmit 140
sem írtunk bele. Ha bármilyen stílus van benne, azt ki kell törölni, mert később zavarokat okoz. (Ez főleg akkor fordul elő, ha tartalmát kitörölve egy régi dokumentumot használunk a beállítások megőrzése végett. Ez egy nagyon előnyös eljárás, de csak akkor, ha a stílusok is jól be vannak állítva.) 02)
A nem használt, vagy korábban mások által használt stílusokat azért is célszerű megszüntetni, mert a legváratlanabb helyzetben aktiválódnak. Amint egy szövegrész kezd hasonlítani valamelyik stílusra, a stílustár működésbe lép, és a maga képére változtatja a szakaszt. Erre leglátványosabb példa, hogy ha beírjuk az e-mail címünket vagy más URL címet, és lenyomjuk utána a szóköz billentyűt, az egész címzés átvált kékre, és aláhúzott lesz. Hiperhivatkozássá válik. Ha javítás céljából rákattintunk lila színű lesz, és „már látott hiperhivatkozásként” elindítja az Outlook programot. Ennek oka, hogy a programozók úgy gondolták, hogy e-mail címet csak internetes levelezés során használunk, ezért megteremtették a webes összeköttetés automatikus módját. Amennyiben postai levélben szeretnénk közölni valakivel az e-mail címünket, percekig kínlódhatunk, amíg a kék illetve lila színt valamint az aláhúzást eltüntetjük, és a betűméretet megnöveljük 10 pontosról 12-esre. Célszerű tehát minden mások által beletett, és általunk nem használt stílustól megszabadulni. Teremtsük meg a saját stílusvilágunkat.
03)
A Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Stílus parancsot. A tovább nyíló ablak Lista kijelölősávjába állítsuk be a Használt stílusok utasítást. A Stílusok szektorban toljuk fel a függőleges gördítősáv csúszkáját. Utána elejétől kezdve egymás után jelöljük ki a stíluslista egyes tételeit. Amelyik aktív, töröljük ki. (Nyomjuk meg a láthatóvá váló Törlés gombot. Ekkor egy újabb ablak megkérdezi, hogy valóban törölni kívánjuk-e a stílust. Kattintsunk az Igen gombra.) Végül nyomjuk meg az Alkalmaz gombot is. (A kitörölt stílusok nem szűnnek meg. A Lista kijelölősáv Minden stílus utasítását érvényesítve a Word-ben alkalmazható összes stílus előhívható.) Ezt követően kezdjük el a beírást. Amint egy olyan szövegrészhez érünk, ami formailag gyakran előfordul a dokumentumban (pl. főcím, alcím, felsorolás, tárgymutató stb.) rendeljünk mellé egy stílust. Ennek három módja van. Jelöljük ki a szövegrészt, majd a Stílus ablak Stílusok szektorban válasszuk ki azt a tételt, ami a jellegére utal. (Előtte a Lista kijelölősávot állítsuk Minden stílus utasításra.) Ha a könyv címéről van szó, akkor a Cím, ha alfejezetcímről, akkor az Alcím tételt jelöljük ki. Erre a Bekezdésminta szektorban láthatóvá válik a cím formátuma. Alatta, a Betűminta szektorban a címet alkotó karakterek formája tekinthető meg. A Leírás szektor szöveges formában is megadja az alkalmazott karakterek, és szövegformázás jellemzőit. Amennyiben ez a stílus megfelel nekünk, nyomjuk meg az Alkalmaz gombot.
04)
Ha nem felel meg, változtassunk rajta. Az új stílus létrehozásának ezt a módját ugyancsak a formálandó szövegrész, valamint a Cím tétel kijelölésével kezdjük. Utána alakítsuk át a stílusjegyeket. Nyomjuk meg a Módosítás gombot. Megjelenik a Stílus módosítása ablak, amelynek Leírás szektorában is láthatók a Cím stílus karaktereinek és szövegformázásának jellemzői. Nyomjuk meg a Formátum gombot. A megjelenő ablak Betűtípus utasítására kattintva módosíthatjuk a karakterek típusát, stílusát, méretét, színét. Különleges formajegyekkel (pl. aláhúzás) is elláthatjuk. A Térköz és pozíció fület aktiválva megváltoztathatjuk a betűtávolságot, a betűk elhelyezkedési módját. A Bekezdés utasítás kiadása után megjelenő ablakban a cím szövegállományba illeszkedését módosíthatjuk. Tördelt szövegnél az Igazítás kijelölősávba a Középre zárt, az első sor behúzását szabályozó Típusa kijelölősávba pedig a Nincs utasítást állítsuk be. A Térköz szektor kijelölősávjaival a címsor feletti és alatti üres sor szélességét állíthatjuk be. (Normál szövegmezőben nem szoktak beállítani külön soreltolódást. Előtte és utána is lenyomják az Enter billentyűt, és az ily módon képződött üres sorok különítik el a címsort a normál szövegállománytól.) A Tabulátorok és a Számozás utasítások bonyolult, oszlopszerű kialakítások, illetve többszintes felsorolások stílussal történő létrehozására szolgálnak. A módosítások elvégzése után itt is nyomjuk meg az OK gombot. A Szegély, Keret utasítások kiadásával be is keretezhetjük a címet. Miután minden szükséges átalakítást 141
elvégeztünk rajta, a Stílus módosítása ablakban is nyomjuk meg az OK gombot. Előtte azonban adjuk ki a Bekerül a sablonba utasítást. (Erre azért van szükség, hogy a kialakított stílusokat később továbbvihessük más dokumentumokba is. Az Automatikus frissítés utasítást ne érvényesítsük, mert akkor a stílus hibás alkalmazása esetén a program automatikusan átalakítja a tárolt stílusjegyeket, és ettől kezdve a rossz stílust fogja megjeleníteni nekünk.) Végül nyomjuk meg az Alkalmaz gombot. Az előzőleg kijelölt cím felveszi az általunk meghatározott formátumot. Ezt követően a Cím stílus használatakor, minden címsor ugyanilyen lesz. 05)
A stíluskialakítás harmadik módja: új stílus létrehozása. Ez az eljárás a legkönnyebb, és a legeredményesebb. Gépeljük be a címet, vagy az új stílus alapjául szolgáló egyéb szövegrészt, és a szokásos karakter- valamint szövegformáló eszközökkel alakítsuk ki a nekünk tetsző formátumot. Amikor minden tekintetben megfelel nekünk, jelöljük ki, majd az előbbiekben leírt hívjuk elő a Stílus ablakot. Ott nyomjuk meg az Új stílus gombot. A megjelenő Új stílus ablak Stílustípus kijelölősávjába állítsuk be a Bekezdés utasítást. (A Betűformátum utasítás érvényesítése esetén csak a betűk formáját rögzíti a stílus, elhelyezkedésük módját nem.) Ezt követően állítsuk be a Mit vegyen alapul kijelölősávba a (nincs stílus) utasítást. Erre azért van szükség, mert ha benne marad a Normal kijelölés, akkor a Normal stílus megváltoztatása esetén a rá épülő stílusok hasonló jellemzői (pl. a betűtípus) is megváltozik. Amennyiben a címsor begépelése után nem térünk vissza a normál szövegállományba, a Következő bekezdés stílusa kijelölősávba be kell álltani azt a stílust, amellyel a gépelést folytatni kívánjuk. (Ez az Enter billentyű lenyomása után fog aktiválódni.) A Név kijelölősávban a program által felajánlott stílusnév látható. (Ez általában Stílus1, Stílus2, Stílus3...) Ha ez megfelel nekünk, nyomjuk meg az OK gombot. (Előtte itt is adjuk ki a Bekerül a sablonba utasítást.) Ezzel az általunk kialakított forma rögzítve lett. Stílus1 név alatt bármikor előhívható, alkalmazható. Arra is mód van, hogy a tartalomhoz jobban igazodó egyedi nevet adjunk a formátumnak. Könyvünk címének formázására legalkalmasabb elnevezés a Cím stílus lenne, de ez már foglalt. Ezt a nevet egy program által kínált beállítás kapta. Elnevezhetjük azonban Főcím-nek is. Jelöljük ki a Név kijelölősávban látható nevet, és írjuk át Főcím-re. Az OK gomb megnyomása után a Főcím új stílusként bekerül a Stílusok listába.
06)
Ugyanezeket a lépéseket kell véghezvinni az alcímek, és minden kiemelt szövegrész esetén. Végül állítsuk be az alapstílust is, hogy a jelöletlen szövegállomány stílusa se a véletlenen múljon. Ehhez keressünk majd jelöljünk ki egy olyan szakaszt a szövegállományban, ami semmilyen különleges formajeggyel nem rendelkezik. A Stílus ablak Stílusok listájában jelöljük ki a Normál tételt. A Leírás szektorban ellenőrizzük, hogy minden paramétere megegyezik-e az általunk használt normál szövegállománnyal. Eltérés esetén nyomjuk meg a Módosítás majd a Formátum gombot, és az előbbiekben leírtak szerint módosítsuk. Első sor behúzás alkalmazása esetén ezt a bekezdésformát utólag fel kell vetetni a jellemzők közé, mivel a program szerinti beállítás normál, behúzásmentes szövegtörzsre vonatkozik. Ezt követően ne feledkezzünk el róla, hogy új stílus létrehozásakor, vagy a meglevők módosításakor az erre a célra szolgáló beállító ablak Mit vegyen alapul kijelölősávjába mindig a (nincs stílus) utasítást állítsuk be. Ellenkező esetben az Első sor behúzás megjelenik a rá épülő stílusokban is, melynek következtében a címek, felsorolások stb. jobbra tolódnak. Ha a program által kínált stílusokat használjuk, ezeket is módosítani kell. (Elő kell hívni a Stílus módosítása ablakot, és a Mit vegyen alapul kijelölősávba itt is be kell írni a (nincs stílus) utasítást, majd adjuk ki a Bekerül a sablonba utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. Ezáltal megszűnik a kapcsolat a két stílus között.
07)
A stílusok alkalmazása is többféleképpen történhet. A legkézenfekvőbb megoldás, hogy a Formázó eszköztár stílusjelölő sávjának jobb oldalán található kis nyílra kattintunk, és a legördülő listában kiválasztjuk az alkalmazni kívánt stílust. (Előtte jelöljük ki a formázandó szövegrészt, majd kattintsunk a megfelelő stílusnévre.) Ennél is egyszerűbb kezelési mód, hogy a leggyakrabban használt stílusok neveit kirakjuk az eszköztárba. (A Stílusok kategóriából 142
történő áthúzási módjukat lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban.) A Menüsor végén négy stílusnév is elfér. (Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 3. ábra.) Stílusokat hagyományos úton, a Formátum menügomb lenyitásával, és a Stílus parancs kiadásával megnyíló ablakban kijelölve is használhatunk. A Stílusok szektorban kattintsunk az alkalmazni kívánt stílus nevére, majd nyomjuk meg az Alkalmaz gombot. (Előtte itt is ki kell jelölni az átalakítandó szövegrészt. Mindig a teljes sort, szakaszt jelöljük ki, különben a Stílus csak a kijelölt részen érvényesül. A program az Enter-től Enter-ig terjedő szakaszt tekinti teljes egységnek. Sokan úgy használják a stílusokat, hogy a kurzort a formálandó szakaszba állítjuk, és a programra bízzák a kijelölést. Ez nagyon kényelmes megoldás, de csak címsoroknál alkalmazható. Ahol a formázandó sorokat nem választja el új bekezdés, ott szükség van pontos kijelölésre.) 08)
A billentyűkombinációkat kedvelők a tasztatúráról is előhívhatják a stílusokat. Előtte azonban ki kell alakítani a megfelelő billentyűkombinációkat. Ehhez a Formátum menügombbal és a Stílus parancs kiadásával hívjuk elő ismét a Stílus ablakot. Ott jelöljük ki az alkalmazni kívánt stílust, majd kattintsunk a Módosítás gombra. A megjelenő Stílus módosítása ablakban nyomjuk meg a Billentyű gombot. Megjelenik a Testreszabás ablak, amelynek Parancsok kijelölősávjában a billentyűparanccsal ellátandó stílus neve látható. Ezután válasszunk magunknak egy segédbillentyűt és egy karaktert, amelyekkel a továbbiakban elő szeretnénk hívni a stílust. Ez nem lesz könnyű, mert a Ctrl + karakter, valamint az Alt + karakter kombinációk szinte mindegyike foglalt. Ezeket az egyszerű billentyűkombinációkat más programok használják menüablakok lenyitására, különböző szövegszerkesztő funkciók kiváltására. Word 97-ben a Ctrl segédbillentyű mellett csupán az u betű, valamint a 0 – 7 – 8 – 9 számok szabadok. Lényegesen jobb a helyzet az Alt segédbillentyűvel. Ehhez már a C – D – G – H – J – M – O – S – X betűk, valamint a 4 – 5 – 6 – 7 – 8 – 9 számok is hozzárendelhetők.
09)
Amennyiben ezek a variációk kevésnek bizonyulnak, használjunk két segédbillentyűt (pl. Alt + Shift, vagy Ctrl + Shift, illetve Ctrl + Alt). Mivel ennél a megoldásnál már lényegesen kibővül a választék, lehetőleg olyan karaktert válasszunk melléjük, amely utal az alkalmazandó stílus lényegére. (A Főcím kiváltásához pl. az F betűt.) Még mielőtt a kiválasztott billentyűkombinációt alkalmazásba vennénk, próbáljuk ki egy Word dokumentumban. A Testreszabás ablak ugyanis csak a menüablakok és a szövegformázó funkciók billentyűkombinációit jelzi ki, karakterkiváltó szerepüket nem. Így ha a három billentyű lenyomása után valamilyen ritka karakter jelenik meg, ez a billentyűkombináció nem alkalmas stíluskiváltásra. Használata esetén továbbra is az eredeti karakter fog megjelenni. (Ez főleg az Alt + Ctrl billentyűkombinációnál fordul elő, mert ennek funkciója sok esetben megegyezik az AltGr billentyűvel.) Nálunk nincs szükség az összetett billentyűkombinációk alkalmazására, mivel az angol nyelvben nem használt magyar betűk (Á Á – É – Í – Ó – Ö – Ő – Ú – Ü – Ű) szinte mindegyike szabad. Ezekhez a karakterekhez nem társulnak billentyűkombinációk.
10)
Az imént megnyitott Testreszabás ablak beállításához válasszuk a Ctrl + U billentyűkombinációt. Alkalmazása után láthatóvá válik az Új billentyűparancs kijelölősávban. (Ne úgy próbáljuk beírni, hogy a C,t,r,l,+,U karaktereket leütjük. Úgy se, hogy lenyomjuk a Ctrl billentyűt, majd melléütjük a + és az U karaktereket, mert ezeket a jelölési módokat a program nem fogadja el. Úgy cselekedjünk, ahogy a billentyűkombinációk használatánál. Egyszerre nyomjuk le a Ctrl és az U billentyűket.) Alatta megjelenik egy megjegyzés, amely arról tájékoztat, hogy a Jelenlegi hozzárendelés:[nem használatos]. Ha a billentyűkombináció foglalt, akkor a program a szögletes zárójelben azt tünteti fel, hogy ezek a billentyűk máshol milyen feladatot látnak el. Ilyenkor nyomjuk le a Backspace billentyűt, és válasszunk más billentyűkombinációt.
11)
Amint sikerült olyat találni, amelyik nem foglalt, nyomjuk meg a Hozzárendel gombot. Az új billentyűparancs bekerül a Foglalt billentyűk kijelölősávba. (Előtte gondoskodjunk róla, hogy a Módosítás mentése kijelölősávba a Normal.dot utasítás legyen beállítva. Erre itt is a 143
stílusok későbbi átmásolhatósága érdekében van szükség.) Végül zárjuk be a megnyitott ablakokat. Ettől kezdve főcímek kialakítása esetén csupán le kell írni a címet, majd ki kell jelölni, (vagy beleállítani a kurzort) és leütni a Ctrl + U billentyűkombinációt. A normál betűk egy pillanat alatt átalakulnak a kívánt típusra, méretre, és a cím középre ugrik. A soremeléssel sem kell bajlódni, mert előtte és utána is kialakul a szükséges térköz. Csupán arra kell ügyelni, hogy a cím új sorba kerüljön, és az utána következő szöveg is új sorban folytatódjon. A többi a Stílus dolga. 12)
Ezen a módon mindegyik stílushoz rendelhető billentyűparancs. Ezekről célszerű listát készíteni, hogy ne felejtsük el. (Írjuk a Szövegtár tartalmát nyomtatásra előkészítő dokumentum aljára, és együtt printeljük ki őket.) Ha valamelyik billentyűparancsra már nincs szükségünk, jelöljük ki a hozzá tartozó stílust a Stílus ablakban. Utána a Módosítás és a Billentyű gombok megnyomásával hívjuk elő ismét a Testreszabás ablakot, majd a Foglalt billentyűk szektorban jelöljük ki a billentyűparancsot. Végül nyomjuk meg a Törlés gombot, és zárjuk be a megnyitott ablakokat. Amennyiben stílust akarunk megszüntetni, a Stílus ablakban jelöljük ki, és nyomjuk meg a Törlés gombot. (Megkeresését könnyíti, hogy a Stílusok szektorban ábécé sorrendben követik egymást az egyes tételek. Az előttük álló ¶ jel bekezdésstílusra, az a betű pedig karakterstílusra utal.) Azok a stílusok, amelyeket korábban alkalmaztunk a dokumentumban nem törölhetők ki.
13)
A stílusok utólag is bármikor módosíthatók. Ezt követően nem kell minden egyes címsort, szakaszt kijelölni a dokumentumban, és újra alkalmazni a módosított stílust, mert az átalakítás az összes korábbi alkalmazásnál automatikusan végbemegy. A Normal stílus megváltoztatása esetén a rá épülő stílusok is átalakulnak. (Pl. a betűtípus módosítása esetén nem csak a szövegtörzs betűi változnak meg, hanem a tartalomjegyzéké, a fejlécé, a láblécé és az oldalszámoké is.) A Normál stílus felelős a szövegtestben alkalmazott betűmagasságért is. Ezért gyakran előfordul, hogy az általunk 12-es betűmérettel írt szöveg másik dokumentumba másolva 10-es betűmagassággal jelenik meg. Ennek oka, hogy a programozók által készített Új dokumentum sablon (ez jelenik meg automatikusan minden új dokumentum nyitásakor) 10-es méretet használ. Ezt a problémát úgy tudjuk megoldani, hogy a másik dokumentumban módosítjuk a Normál stílus betűmagasságát a Stílusok ! Formátum gomb ! Betűtípus utasítással megjeleníthető ablakban.
14)
A beállított stílusokat alkalmazni sem kell, mert maguktól előjönnek. A program figyeli a szövegkörnyezetet, és ha egy sort úgy írunk le, mint ahogy az alcímeket szoktuk (pl. előtte és utána két Enter-t nyomunk) akkor a címsor automatikusan átalakul, felveszi az alcím stílusát. Ez néha problémát okoz, mivel nem mindig akarunk címsort írni. Amennyiben elkülönített sorokra van szükségünk, a stílus működésbe lépését úgy akadályozhatjuk meg a legkönnyebben, hogy az első Enter után begépeljük a következő sor néhány karakterét. Ezt követően állítsuk elé a kurzort, és ha most nyomjuk le újra az Enter billentyűt, már nem ugrik be a stílus. A stílusok automatikus aktiválódása azonban ki is kapcsolható. Ehhez az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Automatikus javítás parancsot, majd a megjelenő ablakban aktiváljuk az AutoFormázás beíráskor fület. A feltáruló tábla Alkalmazás beíráskor szektorában érvénytelenítsük a Címsorokra utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Normál körülmények között azonban ezt nem célszerű megtenni. A Word ugyanis állandóan figyeli, hogy milyen stílusokat használunk. Ha az alfejezetcímekhez rendszeresen ugyanazt használjuk, akkor ha új sort érzékel a szakasz előtt és után, automatikusan megformázza nekünk a címsort. Ez rendkívüli módon megkönnyíti a munkánkat, mert zavartalanul gépelhetünk tovább.
15)
Az eszköztárak átállításánál vegyük figyelme azt is, hogy ezek a módosítások nem csak azt a dokumentumot érintik, amelyekben alkalmaztuk. Ha utána megnyitunk egy olyan dokumentumot, amelyben kifejezetten kívánatos lenne a címsorok automatikus formázása, ez nem fog bekövetkezni. Az eszköztárak módosítása ugyanis a globális sablonhoz kötődik, és nem doku144
mentumfüggő. A Szervező ablaknak van ugyan egy olyan táblája, amellyel az eszköztárakat elvileg át lehet másolni a dokumentumokba is, és ezáltal minden dokumentum a saját beállításai szerint viselkedne, de ez jelenleg nem működik. Azzal sem megyünk semmire, ha létrehozunk a dokumentumra egy saját sablont, mert az Eszköztárak tábla nem teszi lehetővé a Normal.dot sablonból való másolást. Ugyancsak nem lehet átmásolni az általunk készített billentyűparancsokat. Csupán a stílusok kötődnek a dokumentumhoz. Saját sablon hiányában a dokumentumok a Szövegtárat is a globális sablonból használják. (Saját sablon esetén is a globális sablonhoz fordulnak mindaddig, amíg, a Normal.dot sablon Szövegtár-bejegyzéseit át nem töltjük. Utána a saját sablon Szövegtár-bejegyzései megváltoztathatók, törölhetők, kiegészíthetők. Ezt követően a dokumentumsablon csak a saját bejegyzéseit tudja használni, a globális sablon Szövegtára elérhetetlen lesz számára.) Ugyanez a helyzet az általunk készített makrókkal. A billentyűparancsok és a speciális eszköztárbeállítások azonban nem sajátíthatók ki. Ezek kizárólag a Normal.dot sablonból érhetők el. 16)
Word-ben minden bekezdésnek van stílusa. Ha nem alkalmazunk stílusokat, akkor a program az új bekezdések által tagolt szövegrészeket normál stílussal formázza meg. Ezért ebben a programban a stílusokkal kapcsolatban akkor is felléphetnek problémák, ha nem használjuk őket. Ennek leglátványosabb megnyilvánulási formája, hogy amikor e-mail címet gépelünk be, az kék színnel és aláhúzással jelölt hiperhivatkozássá válik. A fenti ismeretek birtokában már ne hagyományos úton próbáljunk megszabadulni a nem kívánt stílustól, mert ez sokáig tart. a Formátum menügombbal és a Stílus paranccsal hívjuk elő a Stílus ablakot. A Lista kijelölősávban adjuk ki a Használt stílusok utasítást, majd a Stílusok szektorban jelöljük s töröljük ki a webes tételeket. (Kék szín esetén a Hiperhivatkozás-t, lila elszíneződésnél pedig a Már látott hiperhivatkozás-t, majd nyomjuk meg az Alkalmazás gombot.) Ezzel azonban csak a kékre színeződését szüntethetjük meg. Belenyúlni továbbra sem lehet, mert a kurzor emberi kezet szimbolizáló ikonná válik, ami azt eredményezi, hogy rákattintva rákapcsolja gépünket az Internetre. A belejavítás egyik lehetősége, hogy inaktívvá tesszük. (Ennek módját lásd a Hiperhivatkozás létesítése Word programban című rovatban.) A begépelt e-mail és URL címek hiperhivatkozássá alakulását úgy is megakadályozhatjuk, hogy lenyitjuk az Eszközök menüt, és kiadjuk az Automatikus javítás parancsot. A megjelenő ablakban aktiváljuk az AutoFormázás beíráskor fület. A feltáruló tábla Csere beíráskor szektorában érvénytelenítsük az Internet és hálózati útneveket hiperhivatkozásra utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot.
17)
A Normal stílus érvényesülésének tudható be, hogy a beillesztett szakaszok behúzás nélkül kezdődnek. Word-ben csak akkor képződik Első sor behúzás, ha egy olyan szakaszból lépünk ki, ahol ez előzőleg be volt állítva. Különben a Normal stílus határozza meg a formátumot, melynek alapbeállításában nem szerepel az Első sor behúzás. A felsorolások sorszámmal való ellátásánál is ügyeljünk arra, hogy a következő tétel az előző folytatása lesz. Ha az egyes fejezetekben, rovatokban egymástól független, vagy elölről kezdődő számozású felsorolásokat kell készíteni, akkor kézi beavatkozásra, utólagos korrekcióra van szükség. Amennyiben ez a probléma gyakran fellép, nyissuk le az Eszközök menüt, és adjuk ki az Automatikus javítás parancsot. A megjelenő ablakban aktiváljuk az AutoFormázás beíráskor fület. A feltáruló tábla Beíráskor automatikusan szektorában érvénytelenítsük A lista kezdő elemének formázása olyanra, mint az előtte levő utasítást. Az OK gomb megnyomása után megszűnik a tételek automatikus sorszámozása. (Ha a stílusaink között egy- vagy többszintes felsorolást lehetővé tevő stílus található, nem célszerű ezt az utasítást érvényteleníteni. Megszüntetése esetén a velük készített felsorolások nem bővíthetők.)
18)
A Word program maga is állít elő stílusokat. Így ne lepődjünk meg azon, hogy ha egy bonyolult, sok formázást igénylő anyagon dolgozunk, folyamatosan nő a stílusaink száma. Olyan stílusok is megjelenhetnek, amelyek az induló teljes stíluslistában nem szerepeltek. (Pl. többszintes felsorolás használatakor vagy tartalomjegyzék-készítés esetén a program akkor is létrehoz az alkalmazott lépésekre egy-egy stílust (pl. TJ1, TJ2), ha ezt mi nem kezde145
ményeztük.) Felfedezésükkor ne töröljük ki őket, mert összezavarodik a szövegállomány. Ebben a programban tehát nem szabadulhatunk meg a stílusoktól. Ha akarjuk, ha nem, léptennyomon befolyásolják a dokumentumunkat. Ezért célszerű megtanulni a használatukat, mert így kézben tarthatjuk őket. (Amennyiben zavar bennünket a Word tudtunk és beleegyezésünk nélküli stílusgyártó tevékenysége, nyissuk le az Eszközök menüt, és adjuk ki az Automatikus javítás parancsot. A megjelenő ablakban aktiváljuk az AutoFormázás beíráskor fület. A feltáruló tábla Beíráskor automatikusan szektorában érvénytelenítsük a Stílus definiálása a formázások alapján utasítást. Az OK gomb megnyomása után a Word csak az általunk készített stílusokat használja.) 19)
Ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy egy dokumentumban milyen stílusokat alkalmaztak, nem kell minden egyes címet és szakaszt kijelölni, és a Formázó eszköztár stílusjelölő sávjában megtekinteni. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla Ablak szektorának Stílussáv kijelölősávjába írjunk be néhány centiméternyi margószélességet. Végül nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően a dokumentum bal oldalán képződő margóban sorra megjelennek az egyes címek, szakaszok stílusai. (A Stílussáv kijelölősáv csak a dokumentum Normál nézetében jelenik meg, és válik beállíthatóvá a Megjelenítés táblán.) Kilépni úgy tudunk belőle, hogy az imént használt kijelölősávba 0 cm-t állítunk be, és újra megnyomjuk az OK gombot. Ha túl keskenyre, vagy túl szélesre állítottuk a margót, mutassunk rá az egérkurzorral, és amikor kétirányú nyíllá válik, ragadjuk meg, és vonszoljuk odébb. Ütközésig balra tolva nullára csökken a margótávolság, és megszűnik a stíluskimutatás. Akkor sem kell lenyitni a stílusbeállító ablakot, ha egy szövegrész formajegyeire vagyunk kíváncsiak. Nyomjuk le a Shift + F1 billentyűket, és a !? szimbólummá átalakult kurzorral kattintsunk rá a bekezdés valamelyik karakterére. Erre megjelenik a Bekezdés formázása és Betűtípus tábla, mely részletes tájékoztatást nyújt a stílusjegyeiről. A kurzor az iménti billentyűkombináció ismételt alkalmazásával, vagy az Esc billentyűvel alakítható vissza. Word 2002-ben egyszerűbben is megtekinthetők, hogy mely szövegrészek lettek megformázva egy adott stílussal. A Formátum menü lenyitása után adjuk ki a Stílusok és formázás parancsot. Jelöljünk ki a szövegben egy olyan szót, amely a keresett stílussal lett formázva, majd a megjelent Stílusok és formázás ablakban aktiváljuk az Összes kijelölése utasítást.
20)
A már egyszer létrehozott stílust nem kell minden egyes dokumentumban újra kialakítani. A Word ugyanis rendelkezik egy globális sablonnal, amelybe az általunk alkalmazott stílusokat be lehet tölteni, és onnan át lehet másolni más dokumentumokba. Ez a művelet a Szervező párbeszédablakkal bonyolítható le, amely a Formátum menügombbal ! Stílus paranccsal és a Szervező gomb megnyomásával, vagy az Eszközök menügombbal ! Makró paranccsal ! Makrók utasítással, és ugyancsak a Szervező gomb megnyomásával hívható elő. Az ablak megjelenése után aktiváljuk a Stílusok fület. A feltáruló táblán két dokumentumtároló szektor látható, a Honnan és a Hová. Közöttük található a Másolás gomb, amely mutatja a stílusátvitel irányát. Normál körülmények között a bal oldalon helyezkedik el a megnyitott dokumentum, az alkalmazott stílusaival. A jobb oldali szektorban a Normal.dot sablonban tárolt stílusok láthatók. (A Normal.dot egy különleges dokumentum, amely többek között stílustároló szerepet tölt be a programban. Kinézete ellenére nem Word fájl, ezért nem a dokumentumfájlok között, hanem a Program Files ! Microsoft Office ! Sablonok mappában található.)
21)
Még mielőtt bármit bárhová másolnánk, célszerű rendet teremteni a stílustárunkban. Ha az elején, a stílusok kialakítása előtt nem takarítottuk ki, most meg kell tenni, mert bármi lehet benne. (Más felhasználók által kialakított stílusok, általunk korábban kiselejtezett stílusok stb.) Jelöljük ki az egyes stílusokat, és nyomjuk meg a Törlés gombot. (Nem kell egyenként törölni őket. Jelöljük ki a legfelsőt, majd nyomjuk le a Shift billentyűt. Utána a gördítő sávval menjünk a lista aljára, és kattintsunk a legalsó tételre, majd nyomjuk meg a Törlés gombot. Erre megjelenik egy üzenettábla, amely megkérdezi, hogy: Valóban törli a stílusait? Kattintsunk az Igen, mindre gombra.) Ne izguljunk, nem fog az egész stílustár megsemmisülni. A program 146
nem engedi kitörölni az általunk készített, és használt stílusokat. Erről rögtön meg is győződhetünk, mert sorra jelennek meg az üzenettáblák, amelyek arról tájékoztatnak bennünket, hogy: A beépített ... stílus nem törölhető. Az OK gombra kattintva nyugtázzuk a megállapítást. A nem használt stílusok azonban maradéktalanul kitörlődnek. 22)
Semmilyen körülmények között nem törölhető a Bekezdés alap-betűtípusa és a Normál stílus. A bekezdésstílus azért nem törölhető, mert minden új dokumentumban ezt használja a Word. Alapbeállításban ez a betű 10-es méretű, és Times New Roman típusú. Ugyancsak nem lehet törölni a Normal stílust, mert a Word nem tud stílusok nélkül dolgozni. A normál, formázatlan szövegmezőnek is ad stílust. Ez a Normál stílus. Amennyiben korábban módosítottuk (pl. Első sor behúzással egészítettük ki) és nem adtuk ki a Bekerül a sablonba utasítást, akkor most pótoljuk a mulasztást. Jelöljük ki a megnyitott dokumentum Normál stílusát, és nyomjuk meg a Másolás gombot. Erre megjelenik egy ablak ezzel a felirattal: Felül kívánja írni a létező stílus Normál elemét? Nyomjuk meg az Igen gombot. Ezen a módon más stílusokat is módosíthatunk a Normal.dot globális sablonban. Arra azonban ügyeljünk, hogy a sablon stílusainak módosítása esetén nem csak a későbbiekben ráépülő dokumentumok stílusa fog megváltozni, hanem a korábbiaké is. Ha egy régebben készült dokumentumot megnyitunk, a módosított stílus átalakításai automatikusan megjelennek benne. Ezt úgy kerülhetjük el, hogy az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Sablonok és bővítmények parancsot. A tovább nyíló ablakban érvénytelenítsük A dokumentum stílusának automatikus frissítése utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot.
23)
A globális sablonba nem csak bemásolni lehet, hanem onnan ki is másolhatók a korábban elkészített, jól bevált stílusok. Miután elvégeztük az új dokumentum kitakarítását, másoljuk bele a stílusainkat. (Most sem kell egyenként átküldeni őket. Ha mindet át akarjuk másolni, a Shift billentyű segítségével jelöljük ki az egész listát, majd kattintsunk a Másolás gombra. Amennyiben csak a fontosabbakat akarjuk a dokumentumba másolni, a Ctrl billentyűt nyomjuk le, és jelöljük ki őket.) Csoportos kijelölés esetén a megjelenő nyugtázó ablakban most se az Igen, hanem az Igen mindre gombot nyomjuk meg. Végül zárjuk be a párbeszédablakot. Ezzel a korábban kialakított karakter- és szövegformáló stílusok bekerültek az újonnan nyitott dokumentumba, ahol bármikor alkalmazhatók.
24)
Ha egyszerre több dokumentumba szeretnénk stílusokat betölteni, nem kell a Szervező ablakot bezárni, és mindegyik dokumentumnál újra megnyitni. Nyomjuk meg a dokumentumot feltüntető kijelölősáv alatti Fájl bezárása gombot. Erre átalakul Fájl megnyitása feliratú gombbá. Újra kattintsunk rá, majd a megjelenő Megnyitás ablak Fájltípus kijelölősávjába állítsuk be a megnyitandó fájl típusát. (Ez rendszerint a Word dokumentumok *.doc tétel.) Utána keressük meg a megnyitandó dokumentumot. A Hely kijelölősávba állítsuk be a hordozót, ahol található, majd az alatta megjelenő listában jelöljük ki. Végül nyomjuk meg a Megnyitás gombot. Erre a Megnyitás ablak eltűnik, és a következő dokumentum megjelenik a Szervező ablak bal oldalán. Most már ebbe is bemásolhatjuk a globális sablon stílusait.
25)
Stílust nem csak a Normal.dot sablonból lehet áttölteni, hanem egyik dokumentumból a másikba is. Ha egy ritkán használt stílust nem akarunk a globális sablonban tárolni, másoljuk közvetlenül a másik dokumentum stílustárába. Először nyissuk meg azt a fájlt, amelybe másolni akarunk, majd hívjuk elő a Szervező ablakot. Nyomjuk meg a Normal.dot sablon nevét feltüntető kijelölősáv alatti Fájl bezárása gombot. Erre átalakul Fájl megnyitása feliratú gombbá. Újra kattintsunk rá, majd az előbbiek szerint keressük meg a ritka stílust tartalmazó dokumentumot, és nyomjuk meg a Megnyitás gombot. Végül a felette megjelenő listában jelöljük ki az áttöltendő stílust, majd kattintsunk a Másolás gombra. A Szervező ablakot a Bezárás gombbal küldhetjük vissza. A Szervező párbeszédablak lehetőséget ad az egyes stílusok átnevezésére is. Ha valamelyik stílusnak más nevet akarunk adni, jelöljük ki, majd nyomjuk meg az Átnevezés gombot. A tovább nyíló ablakba írjuk be az új nevet, és kattintsunk az OK gombra. (Az eredeti stílusneveket nem lehet törölni. Ilyenkor az új név a régi mellé kerül.) 147
26)
Akkor sem kell elölről kezdeni a stíluskialakítást, ha a régi Word programunkat újra akarjuk cserélni. Mentsük ki a Normal.dot fájlt a Sablonok mappából flopira, majd a programok felújítása után nyissuk meg az A-meghajtó ablakában. A makrókra figyelmeztető táblán nyomjuk meg a Megnyitás makrók nélkül gombot. Erre a külső Normal.dot fájlból egy új dokumentum nyílik, amely tartalmazza a korábbi stílusainkat. Ezt követően már csak be kell másolni a benne található stílusokat a szervező ablak segítségével az új program globális sablonjába. A Normal.dot fájl kimentésével nem csak a stílusok, hanem a Szövegtár elemei, valamint a makrók (felhasználó által készített rövid programok, műveletsorok egyedi névhez vagy billentyűkombinációhoz rendelése) is átmásolhatók az új Office-be. Ehhez a Szervező párbeszédablak Kész szöveg valamint Makrók fülét kell aktiválni.
27)
Ezekkel az áttöltésekkel azonban nem mennek át az általunk készített billentyűparancsok, és a speciális eszköztárbeállítások. Ezek csak akkor jelennek meg a korábbi formában, ha az egész Normal.dot sablont lecseréljük. Keressük meg a C- drájv ! Program Files ! Microsoft Office ! Sablonok útvonalon, majd jelöljük ki, és töröljük. (Ha előtte nem másoltuk ki a tartalmát, a bal egérgombbal húzzuk ki valamelyik meghajtóra, mert később még szükség lehet egy-egy bejegyzésére.) Ezt követően helyezzük egymás mellé az A-drájv és a Sablonok mappa ablakát, és húzzuk be a korábbi Normal.dot sablonunkat a kitörölt helyére. Amennyiben korábban nem foglakoztunk szövegszerkesztéssel, és nincs megfelelően kidolgozott, jól bejáratott globális sablonunk, akkor sem kell beérni a Word meglehetősen puritán és kevés funkciót biztosító alapsablonjával. Ez esetben másoljuk be a Kellékek mappában található Normal.dot sablont az eredeti helyére. A széleskörű eszköztár-használati lehetőséggel együtt több tucat gondosan kimunkált stílushoz és Eszköztár-bejegyzéshez is hozzájutunk. A globális sablon cseréjének részletes leírását lásd a Szövegtár használata című rovatban.)
28)
Használatban levő programok esetén vegyük figyelembe, hogy a más gépből átvett Normal.dot fájl nem frissíti fel, nem egészíti ki a sajátunkat, hanem lecseréli. Ennélfogva a korábban készített saját stílusaink, billentyűparancsaink, szövegbejegyzéseink és makróink elvesznek. Ha ezt nem akarjuk, nyissuk meg dokumentumként az archivált (valamelyik hordozóra kihúzott) sablonunkat, és az előzőek szerint töltsük át belőle a számunkra szükséges stílusokat, szövegtárbejegyzéseket, makrókat az új globális sablonba. A billentyűparancsokat sajnos újra létre kell hozni, mert az eszköztár beállításokhoz hasonlóan ezek sem másolható át. Ha túl sok van belőlük, akkor nevezzük át a régi Normal.dot sablont, és tartsuk meg a sablonok mappában. Ott bármikor elérhetjük, és szükség esetén használhatjuk. (Amennyiben a figyelmeztető táblán a Megnyitás makrókkal gombot nyomjuk meg, az eszköztárak túlcsordulnak, vagy szétesnek. Ennek oka, hogy a két Normal.dot sablon eszköztár-beállításai összeadódnak, így nem férnek el a képernyőn.) Az eredeti Normal.dot sablon lecserélése, Lomtárba küldése, megsemmisítése nem okoz visszavonhatatlan változást a munkánk során. Kétségtelen, hogy a Kellékek mappából átemelt Normal.dot sablon használatával szinte minden alapbeállítás megváltozik, de ez bármikor visszaállítható. Ha valamilyen oknál fogva nem felelnek meg nekünk ezek az eszköztár- és egyéb beállítások, jelöljük ki az átvett globális sablont, és küldjük a Lomtárba, majd zárjuk be az Office-t. Újranyitása után a program létrehozza a programfejlesztők által készített eredeti alapsablont, amit aztán igényeinknek megfelelően alakíthatunk.
29)
A Word nem csak a PageMaker-ben készített szöveget, hanem annak stílusait is átveszi. Az átkonvertálás után megérkező stílusok eredeti angol nevükön kerülnek be a stíluslistába. Ennélfogva nem zavarják egymást. A Word Képaláírás és a PageMaker Caption stílusa jól megfér egymás mellett, holott mindkettő ugyanazt jelenti. Nem írja felül egyik a másikat, mert eltérő a nevük. A Word az átvett stílusokat sajátjaként kezeli, az itt készült dokumentumban is lehet alkalmazni őket. A kétféle dokumentumban tehát azonos stílusjegyekkel lehet dolgozni, így semmi sem akadályozza kiadványaink egységes arculatának megteremtését. Nem képes azonban az átvett stílusokkal tartalomjegyzéket készíteni. Nem veszi figyelembe a PageMaker stílusokkal készült címszavakat, sőt az átvett stílusokkal jelölt Word-ös címeket is kihagyja.
148
30)
Az egységes arculatteremtésnek van egy másik módja is. Ha a következő könyvünket az előző dokumentummal azonos módon szeretnénk elkészíteni, nem kell az eszköztárak újbóli beállításával, és a stílusok átmásolásával fokról fokra felépíteni, mivel nem csak egyes szakaszok kialakítási módját lehet sablonba menteni, hanem az egész dokumentum nézeti képét. A korábbi stílusjegyek együttes továbbadása formátummentéssel oldható meg. Ennek módja nagyon egyszerű. Hívjuk elő a Mentés másként ablakot, és a Fájltípus kijelölősávot állítsuk Dokumentumsablon (*.dot) utasításra, majd nyomjuk meg a Mentés gombot. Most a dokumentum nem a korábbi tároló helyére megy vissza, hanem a C-drájv ! Program files mappa ! Microsoft Office mappa ! Sablonok mappában fog megjelenni. Dokumentumsablon lesz belőle, amely bármikor használható. (Sablonként mindig a végén mentsünk. A kész anyagot előbb dokumentumként mentsük el, és utána állítsuk át a kiterjesztését. A .dot fájlból ugyanis már nem lehet visszaállni .doc kiterjesztésre.)
31)
Az elmentett sablon dokumentumként való felhasználásához semmi mást nem kell tenni, mint Fájl menügombbal lenyitható ablakban kiadni az Új dokumentum parancsot. A megjelenő Új dokumentum ablakban aktiváljuk az Általános fület, és jelöljük ki a sablonként használni kívánt dokumentumot. (Ha több dokumentumsablonunk is van, a Minta szektorban ellenőrizzük, hogy valóban azt jelöltük-e ki, amire szükségünk van.) Ezt követően a Legyen új szektorban aktiváljuk a Dokumentum választókapcsolót, és nyomjuk meg az OK gombot. Ne a Sablon választókapcsolót aktiváljuk, mert akkor az anyagot most sem tudjuk dokumentumként elmenteni. Ha erre nem ügyeltünk, mentsük vissza sablonként. Utána nyissuk meg újra, de most már a Dokumentum választókapcsoló aktiválásával. Ezt követően már nem lesz akadálya a .doc fájlként történő elmentésének. Ugyanezt kell tenni akkor is, ha túl korán mentettünk el sablonként egy dokumentumot. Mivel utána már nem menthető el dokumentumként, nyissuk meg a Sablonok mappában dokumentumként. Ezt követően pótolhatjuk a mulasztásunkat, elmenthetjük az anyagot a dokumentumok közé is.
32)
Különleges sablon használata esetén tehát nem a Szokásos eszköztár üres lapot szimbolizáló gombjával kell új dokumentumot nyitni, mert akkor a Normal.dot sablonban tárolt Üres dokumentum jön elő. Ha ezt szoktuk meg, és továbbra is ragaszkodunk ehhez a megnyitási módhoz, a Fájl menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Testreszabás parancsot, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Parancsok fület. Utána a bal egérgombbal húzzuk rá a Szokásos eszköztárban található Új dokumentum ikont. Végül a Kategóriák szektorban érvényesítsük a Fájl utasítást, és a Parancsok szektorból húzzuk be a helyére a felül levő Új dokumentum ikont. (Ezt az ikont az különbözteti meg az alatta levő általános változattól, hogy három pont áll utána.) Erre kattintva nem a programozók által készített sablon fog megnyílni, hanem az Új dokumentum ablak, amelyben kiválaszthatjuk, hogy melyik sablonnal akarunk dolgozni. A Sablonok mappából előhívott új dokumentumra építkezve semmit sem kell beállítani, minden a megszokott módon folytatódik. Az új dokumentum ugyanolyan lesz, mint a régi. Mielőtt .doc kiterjesztéssel elmentenénk, a Mentés másként ablak Fájlnév kijelölősávjában írjuk át a régi nevet újra.
33)
Egyébként a sablon tartalma ki is törölhető, így szinte alig foglal helyet a mappában. A fő beállítások és a stílusok így is megmaradnak, csak érvényesíteni kell őket. (Ha elegendő helyünk van, ne töröljük ki a tartalmát, mert ez a sablon egyben vésztartalékként is szolgál. Az eredeti helyükön való elrontáskor, megsemmisüléskor a sablonból még elővehetjük a dokumentumot. Ahhoz hogy tartalmilag is használható állapotban legyen, időnként frissítsük fel.) Ha a dokumentum legfrissebb változatát akarjuk sablonként elmenteni, ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha a korábbit töröljük. A sablonfájlokat ugyanis kívülről nem lehet módosítani. Hiába írjuk át a kiterjesztést .dot-ra, a program közli, hogy ezen a néven már létezik egy sablonfájl, és megtagadja a frissítését.
34)
A dokumentumsablont csak a Sablonok mappából megnyitva lehet módosítani. Ekkor a Sablon választókapcsolót aktiválva hívjuk elő az Új Dokumentum ablakból, majd a változtatások elvégzése után a Mentés másként ablakkal ugyanazon a néven (pl. Dot1.dot) 149
mentsük vissza. (Csak a Sablon1-et lehet visszamenteni. Az utána előhívott Sablon2-3-4... módosításai Dot1.dot-ra felülírva sem menthető vissza az előhívott sablonra. Amennyiben sürgősen szükség van újabb sablonmódosításra, zárjuk be a Word programot, és nyissuk meg újra. Ekkor ismét a Sablon1 jelenik meg.) Ha a sablonnal dokumentumot készítünk, és munka közben módosítjuk a korábbi beállításokat, akkor ezek nem csak a dokumentumba fognak bekerülni. A dokumentumként való mentése után a Word megjelentet egy ablakot, amelyben megkérdezi: A sablonon végrehajtott módosításokat is menteni akarja? Az Igen gombra kattintva felfrissül a Dot1.dot sablon is. 35)
A globális változások a Normal.dot sablonba is bekerülhetnek. A módosításokat nem csak az elmentett fájl viszi magával. A program bezárása után megjelenik egy üzenettábla, mely közli, hogy: A végrehajtott módosítások érintik a globális Normal.dot sablont. Kívánja menteni ezeket a változásokat? Ha az Igen gombra kattintunk, a változtatás a Dot1.dot Üres dokumentum sablonon kívül belekerül a globális sablonba is. (Ennek előfeltétele, hogy az Eszközök menü ! Beállítások parancs ! Mentés fül útvonalon feltárható táblán a Felajánlja a Normál sablon mentését utasítás érvényesítve legyen.) Kísérletezés, programlefagyás után azonban legyünk óvatosak. Ha megjelenik ez az üzenettábla, a Nem gombot nyomjuk meg. (Ekkor valószínűleg megsérültek az eszköztár beállításai is, és ezt akarja a program elmentetni velünk.) Akkor se engedjük felfrissíteni a Normal.dot sablont, ha semmilyen formátum- vagy eszköztármódosítást, illetve Szövegtár-kiegészítést nem végeztünk. Ez esetben ugyanis egy vírus akar beférkőzni a globális sablonba, ahonnan tovább terjedhet a többi dokumentumba. Ha nem vigyáztunk eléggé, és elmentettük a nemkívánatos változást, nyissuk meg a Sablonok mappát, és küldjük az elrontott Normal.dot sablont a Lomtárba. Utána a Biztonsági másolattá vált eredeti sablon nevét írjuk vissza Normal.dot-ra. (Biztonsági másolat csak akkor készül a frissített fájlokról, ha az Eszközök menügombbal ! Beállítások paranccsal ! Mentés füllel megnyitható táblán a Biztonsági másolat utasítás érvényesítve van.)
36)
Az Új dokumentum ablak többi fülének aktiválásával különféle levelek, faxok, feljegyzések, életrajzok-, weblapok és egyéb dokumentumok sablonjai is előhívhatók. Ha valamelyik megtetszik, a fenti módon nyugodtan alkalmazzuk. Nem muszáj változatlan formában használni őket. Módosítás, testre szabás után más néven ezek is visszamenthetők a Sablonok mappába. Az általunk készített sablonok az Általános táblára kerülnek. Amennyibe ott szeretnénk tárolni őket, ahol a többi van, hívjuk elő ismét a C-drájv ! Program files mappa ! Microsoft Office mappa ! Sablonok mappát, és húzzuk át a Levelek és faxok, Iratgyűjtők, Feljegyzések, vagy az Egyéb dokumentumok mappába. Ennek során megjelenik egy ablak, amely megkérdezi, hogy le akarjuk-e cserélni a régi sablont az újjal. Ha nem, előtte adjunk neki más nevet, és úgy mentsük be a Sablonok mappába. Az új levélsablon közvetlenül a többi közé rakható, ha a Mentés gomb megnyomása előtt a Sablonok mappa listájában kijelöljük, majd megnyitjuk a Levelek és faxok mappát. Sablonokat nem csak Word-ben, hanem Excel-ben is készíthetünk. Ha egy nagy gonddal kidolgozott táblázatot a későbbiek során többször is fel szeretnénk használni, mentsük el sablonként. Itt szintén a Mentés másként ablakot kell használni erre a célra. A Fájltípus kijelölősávot állítsuk Sablon (*.xlt) utasításra, majd nyomjuk meg a Mentés gombot. Fájl menüről kezdeményezett új dokumentumnyitásnál az Új dokumentum ablakban megtaláljuk az elmentett sablont, a programkészítők által biztosított üres táblázatsablon mellett.
37)
Befejezésül még egy dologra fel kell hívni a figyelmet. A stílusok segítségével pillanatok alatt felruházhatjuk a dokumentumunkat bármilyen motívummal. Arra azonban legyünk tekintettel, hogy az agyondíszített külső elvonja a figyelmet a tartalomról. A könyv megjelenési formájának összhangban kell állnia a mondanivalójával. A stílus elsődleges feladata nem az elkápráztatás, hanem az olvasás megkönnyítése, a figyelem tartalomra irányítása. A tipográfia fő szabálya, hogy a kialakított stílusnak nem helyettesíteni kell a mű mondanivalóját, hanem kiegészíteni. Az olvasót feszélyezi, ha nem teremtünk harmóniát a könyv tartalma és megjelenési formája között. A komoly témát kísérő harsány külső legalább annyira idegesítő, mint a tartalmas mondanivaló semmitmondó, szürke külsőbe csomagolása. Nem véletlenül 150
tekintik a tipográfiát művészetnek. A nagy könyvkiadók erre a célra kifinomult szépérzékkel rendelkező szakembereket alkalmaznak, akiknek kizárólag az a dolguk, hogy elolvasás után „felöltöztessék” a művet. Ez persze sokba kerül, de elleshetjük a módszereiket, ha néhány hasonló témájú könyvet fellapozunk, és alaposan áttanulmányozzuk.
Tartalomjegyzék készítése Word programban a)
A Word tartalomjegyzék-szerkesztő programjával nem lehet ugyan összetett, tárgymutatóval kombinált tartalomjegyzéket készíteni, de arra jó, hogy az alapot elkészítsük hozzá. Ezáltal mentesülünk a címsorok átmásolásával, és az oldalszámok kikeresésével járó fáradságos munkától. Ahhoz hogy pontos, kevés javítást igénylő címlistát kapjunk, minden egyes címet, alcímet jól beállított, és következetesen alkalmazott stílussal kell ellátni. Stílusjelölés nélkül a program nem képes tartalomjegyzéket készíteni. Miután elkészültünk a dokumentumunkkal, és minden címet elláttunk stílussal, állítsuk a kurzort a szövegállomány végére. Utána a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Tárgymutató és tartalomjegyzék parancsot. A megnyíló ablakban aktiváljuk a Tartalomjegyzék fület. A feltáruló tábla Formátumok szektorában kiválaszthatjuk a Tartalomjegyzék formáját, szerkesztési módját. Amennyiben tárgymutatóval kombinált tartalomjegyzéket kívánunk készíteni, akkor számunkra az alapkivitel a legalkalmasabb forma. Ennek megfelelően adjuk ki a Sablonból utasítást.
b)
A Minta szektorban a program által figyelembe vett stílusok száma tüntethető fel. Ha az alatta levő Szintek kijelölősávba 1 szintet állítunk be, akkor a program csak a leggyakrabban használt stílust fogja figyelembe venni, és annak alapján készíti el a tartalomjegyzéket. 2 szint beállítása esetén a következő leggyakoribb stílussal ellátott címszavakat is kigyűjti. Amennyiben mind a 9 szintet beállítjuk, még a könyv címét, és a szerző nevét is kigyűjti, és oldalszámmal látja el. Különleges igény estén (pl. az 1. és a 3. leggyakrabban használt stílus szerint szeretnénk a kigyűjtést elvégeztetni) nyomjuk meg az Egyebek gombot. A tovább nyíló Tartalomjegyzék-beállítások ablak Elérhető stílusok szektorának TJ szint kijelölősávjaiba egymás alá írjuk be azoknak a stílusoknak a sorszámát, amelyeket használni kívánunk. (A kiválasztás nyugtázásaként a stílus neve előtt megjelenik egy kis pipa. Törlés esetén ne a stílus nevét, hanem az általunk beírt sorszámot jelöljük ki.) Utána adjuk ki a Stílusok utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. (A Címsor 1-2-3... jelölés ne zavarjunk bennünket. A program nem ezeket a stílusokat, hanem az általunk alkalmazottakat fogja használni.) A program az oldalszámokat csak akkor gyűjti ki, ha érvényesítjük az Oldalszámok megjelenítése utasítást is. Miután mi tárgymutatóval kombinált tartalomjegyzéket fogunk készíteni, toljuk ki az oldalszámokat a lap szélére. Ennek megfelelően adjuk ki a Jobbra igazított oldalszámok utasítást. A Kitöltő karakter kijelölősávba a címszavak és az oldalszámok közé pontsort, kötőjelekből álló sort, vagy folyamatos vonalat állíthatunk be. Végül itt is nyomjuk meg az OK gombot.
c)
Néhány másodperc múlva megjelenik a Tartalomjegyzék a kurzor által meghatározott helyen. (Ha egy TOC jelű mezőbejegyzés tűnne fel, kattintsunk rá, majd nyomjuk le az Alt + F9 billentyűkombinációt.) Vizsgáljuk át, hogy a címszavak kigyűjtése megfelelő szempontok szerint zajlott-e. Ha nem, módosítsuk a beállító ablakokat, és nyomjuk meg újra az OK gombot. Ekkor megnyílik egy ablak, amely megkérdezi, hogy Valóban lecseréli a kijelölt tartalomjegyzéket? Nyomjuk meg az Igen gombot. Ezt követően megjelenik a módosított tartalomjegyzék a régi helyén. Ne örüljünk neki túlságosan, mert a program által készített tartalomjegyzékben a leggondosabb stílusalkalmazás esetén is lesznek hibák. A leggyakoribb hiba, hogy egyegy címszó beljebb kezdődik. Ezek Első sor behúzások, ezért Backspace billentyűvel nem lehet őket megszűntetni. Jelöljük ki az első néhány karakterét, majd a Formátum menügombbal ! Bekezdés paranccsal ! Behúzás és térköz füllel aktiválható tábla Típusa kijelölősávját állítsuk Nincs utasításra. Amennyiben egyes címszavak különleges betűtípussal készültek, a program 151
átírja őket normál vastagságú, 10 pontos Times New Roman betűtípusra. Mivel a tartalomjegyzék címszavait félkövér és 14 pontos betűformával célszerű írni, itt is szükség lesz korrigálásra. A címszavak esetleges betűritkítása is megjelenik a tartalomjegyzékben. Ezeket szintén javítani kell. (Jelöljük ki a teljes tartalomjegyzéket, és a Formátum menüvel ! Betűtípus paranccsal! Térköz és pozíció füllel megnyitható tábla Betűköz kijelölősávját állítsuk Normálra, majd nyomjuk meg az OK gombot.) d)
Ha a címsorok előtt és után sorkihagyás vagy térköz van, ez is bekerül a tartalomjegyzékbe. Ezeknek a hézagoknak a megszüntetése érdekében jelöljük ki ismét a teljes jegyzéket (kattintsunk az első szavára kétszer) majd a Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Bekezdés parancsot. Aktiváljuk a Behúzás és térköz fület, és a Térköz szektor Előtte és Utána kijelölősávjait állítsuk 0 pt-re. (Kattintsunk a jobb oldalukon található lefelé mutató nyílra.) Az OK gomb megnyomása után beáll a betűmérethez igazodó Szimpla sortávolság. Ha a címsorok között szövegrészek is megjelennek, ez a hanyag stílusbeállítás következménye. Ilyenkor menjünk vissza a szövegtörzsre, jelöljük ki az érintett szakaszokat, és állítsuk vissza őket Normál stílusra. Ezt követően készítsük el újra a tartalomjegyzéket.
e)
A javítások elvégzése után elkezdhetjük a tárgymutató kialakítását. Ezeket a címsorok alá írjuk zárójelbe, 12 pontos betűmérettel, és dőlt betűkkel. A jobb oldalukon alkalmazunk 0,9 cmes behúzást, hogy ne lógjanak rá az oldalszámra. (Ha az anyag terjedelme nem éri el a 100 oldalt, 0,6 cm-es behúzást használjunk. Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 15. ábra.) Ezt a hosszadalmas átalakítást nem érdemes minden egyes címszó alatt elvégezni. Készítsük el az elsőt, és az előzőek szerint vetessük fel a programmal új stílusként. Ezután már csak ki kell jelölni a bármilyen formában begépelt tárgymutatót, és rá kell kattintani az új stílusnévre. (Nem kell kialakítani ezt a stílust, ha a Kellékek mappából kimásoljuk a Dot1.dot sablont. Utána a Szervező ablakkal másoljuk át belőle a Stílus1 stílust. Ha új dokumentumot készítünk legegyszerűbb a Dot1.dot sablont bemásolni a Sablonok mappába. Ott a Fájl menü Új dokumentum parancsával könnyen elérhető a teljes stílustár, valamint a Szövegtár tartalma.) A tabulált címsorra szorosan ráépülő tárgymutatóban a program nem mindig képes érvényt szerezni a jobb oldali behúzásnak. Ekkor az alcímek alatti tárgymutatót ismét ki kell jelölni, és a Formátum menügombbal ! Bekezdés paranccsal ! Behúzás és térköz füllel előhívható táblán a Behúzás jobbról kijelölősávot külön be kell állítani. Végül írjuk az elkészült tartalomjegyzék fölé a T A R T A L O M címszót.
f)
A programmal készített tartalomjegyzéknek van egy nagy előnye: az automatikus felfrissítés. A dokumentum bővítése esetén nem kell az oldalszámokat aktualizálni, az eltolódásnak megfelelően átírni. Ezt a program magától megteszi. Az aktualizálás azonban nem következik be magától. Kattintsuk a kurzort a tartalomjegyzékbe, majd nyomjuk le az F9 vezérlőbillentyűt. Megjelenik egy párbeszédablak, amely két felfrissítési lehetőséget ajánl fel. Amennyiben a tartalomjegyzék utólagos beírásokat, címsorok alatti tárgymutatót is tartalmaz, a Csak az oldalszámok frissítése választókapcsolót aktiváljuk, és nyomjuk meg az OK gombot. (A Tartalomjegyzék felfrissítésének nem előfeltétele az F9 billentyű alkalmazása. Ez a dokumentum elmentése és újranyitása során is megtörténik. Ez azonban csak akkor megy végbe, ha az Eszközök menü ! Beállítások parancs ! Általános fül útvonalon megnyitható táblán érvényesítve van a Csatolás automatikus felfrissítése utasítás.)
g)
Sajnos a tartalomjegyzék kiegészítése esetén az utólag beszúrt címsorok nem frissülnek fel. Ezen úgy lehet segíteni, hogy a bővítést nem kézzel gépeljük be, hanem a Tárgymutató és tartalomjegyzék ablakkal készíttetünk egy új jegyzéket, és ebből átemeljük az új címsorokat, oldalszámmal együtt. (Az első és az utolsó címsor kijelölésekor az egész lista kijelölődik. Ez oly módon kerülhető el, hogy visszafelé húzzuk az egeret, a sor végén kezdjük a kijelölést. Ha ez nem vezet eredményre, kezdjük az átemelést a közbülső sorokkal, és az első, illetve az utolsó sort hagyjuk utoljára. Egyébként az is elegendő, ha csak a pontsort, és az oldalszámot írjuk felül.) Az új jegyzék helyének kijelölése során a kurzort az eredeti tartalomjegyzék mögé tegyük. A program elindítása után megjelenik egy ablak, amely megkérdezi, hogy: Valóban 152
lecseréli a kijelölt tartalomjegyzéket? Feltétlenül a Nem gombot nyomjuk meg, különben lecseréli a kijavított, tárgymutatóval kiegészített tartalomjegyzékünket. A Nem gombra kattintva az új tartalomjegyzéket a régi mellé teszi. Az új címeket osztott képernyős üzemmódban célszerű átmásolni. Végül a nyers jegyzéket töröljük ki. (Kattintsunk az első szavára, és miután az egész kijelölődött, nyomjuk meg a Delete billentyűt.) Címsorok áthelyezése esetén erre nincs szükség. Vágjuk ki, és tegyük az új helyére. ott is aktív marad. Az oldalszám új helynek megfelelő felfrissítéséhez elegendő az F9 vezérlőbillentyű alkalmazása. (Akkor is frissíteni kell a Tartalomjegyzéket, ha az oldalszám helyett a Hiba! A könyvjelző nem létezik üzenet jelenik meg.) h)
Az ily módon szerkesztett tartalomjegyzék sajátossága még, hogy nem kell visszalapozni a szövegállományban, hogy megkeressük a bennünket érdeklő fejezetcímet. Csak rá kell kattintani az oldalszámára, és a program egy pillanat alatt rááll, szemünk elé tárja. (Word 2002ben előtte le kell nyomni a Ctrl billentyűt.) Ha a szövegtörzsben szeretnénk egy másik címszót megtalálni, nem kell lemenni a Tartalomjegyzékbe sem. A Nézet menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Dokumentumtérkép parancsot, majd a képernyő bal oldalán megjelenő listából jelöljük ki a keresett rovat, alfejezet címét. A program rögtön odaáll. A könnyebb olvashatóság érdekében a Nézet menüben állítsuk át a szövegállományt Normál nézetre. (A leszűkült szövegmezőbe rendeződés csak akkor jön létre, ha az Eszközök menügombbal ! Beállítások paranccsal ! Megjelenítés füllel feltárható tábla alján ki van adva az Ablakhoz törik utasítás.) A címjegyzék és a szövegmező közötti elválasztó vonal áthelyezhető. A bal egérgombbal megragadva és odébb vonszolva a két mező tetszés szerint növelhető vagy csökkenthető a másik rovására. Ebből az üzemmódból a Dokumentumtérkép parancs visszavonásával (ismételt rákattintással) jöhetünk ki. Előtte azonban álljunk vissza Oldalkép nézetre. (Word 2002-ben ez a nézet Nyomtatási elrendezésre változott.) Egyébként a Dokumentumtérkép használatát is a stílusok alkalmazása, illetve a stílusokkal létrehozott tartalomjegyzék teszi lehetővé.
i)
A stílusok használata más téren is segíti a munkánkat. A címszavak stílussal való ellátása esetén a függőleges gördítősáv csúszkájának mozgatásakor nem csak az oldalszám jelenik meg mellette egy kis táblában, hanem a fejezetcím is. Így gyorskeresés közben azt is látjuk, hogy melyik rovatban járunk. Olvasás közben sem kell a rovat elejére tolnunk a csúszkát, hogy megtudjuk a címét. Kattintsunk rá a bal egérgombbal, és máris kiírja nekünk. (Ha utólag átvett stílusokat használtunk, előfordulhat, hogy a címek nem jelennek meg az oldalszámjelölő táblában. Ebben az esetben a Nézet menüben adjuk ki a Dokumentumtérkép parancsot. Utána újra rákattintva szüntessük meg ezt az üzemmódot. Ily módon való aktiválásuk után megjelennek a stílussal ellátott fejezet- és rovatcímek is a kis sárga táblában.)
j)
Speciális igények esetén vázlatszintekkel (TJ1–TJ9 stílusok), és beágyazott címekkel (a bekezdések első szavaival) is készíthetünk tartalomjegyzéket. (Ennek módját lásd a Súgóban Elérési útvonal: Tartalomjegyzék és Tárgymutató ! Tárgymutató fül ! Tartalomjegyzék készítése ! Tartalomjegyzék összeállítása a vázlatszintek stílusaiból parancs, és Tartalomjegyzék összeállítása beágyazott címekből parancs.) A tartalomjegyzék-készítés sajátos módja a rejtett bejegyzések alapján történő szerkesztés. Ez esetben nem címszavak, beágyazott címek, vázlatszintek szerepelnek a Tartalomjegyzékben, hanem általunk beszúrt láthatatlan jelölések, utalások. Helyezzük a kurzort a tartalomjegyzék-készítés céljára szolgáló bejegyzés helyére, majd nyomjuk le az Alt + Shift + O billentyűkombinációt. Megjelenik a Tartalomjegyzékelem jelölése ablak. A Bejegyzés kijelölősávjába írjuk be a Tartalomjegyzékben megjelenítendő címsort, és nyomjuk meg a Jelölés gombot. A bejegyzések elhelyezése után a fenti módon hívjuk elő a Tárgymutató és tartalomjegyzék ablakot, és nyomjuk meg az Egyebek gombot. Mivel most nem stílusok alapján történik a jegyzékkészítés, érvénytelenítsük a Stílusok utasítást, és aktiváljuk a TC mezők alapján utasítást. (Ha címszavakkal vegyes Tartalomjegyzéket akarunk készíteni, mindkét utasítást érvényesítsük.) Az OK gombok
153
megnyomása után most egy Tartalom felirat nélküli tartalomjegyzék jelenik meg a kurzor által jelölt helyen. (Mivel ez nem igazi Tartalomjegyzék, nekünk kell nevet adni neki.) k)
A Tárgymutató és tartalomjegyzék párbeszédablak segítségével Ábra- Egyenlet- és Táblázat jegyzéket is szerkeszthetünk. Ez esetben stílussal és mezőkkel történő kijelölést egyaránt használhatunk. A gond csak az, hogy előtte a figyelembe veendő címszavakat is el kell látni megkülönböztető jellel, majd az elkészült jegyzéket ki kell javítani. Ez oly sok munkát igényel, hogy ezalatt hagyományos úton is elvégezhető a kigyűjtés. Az ily módon készített jegyzék egyetlen előnye, hogy bővítések, utólagos betoldások esetén automatikusan felfrissül, nem kell az oldalszámokat átírni.
l)
Aki a fenti eljárást túl bonyolultnak tartja, egyszerűbben is készíthet tartalomjegyzéket és tárgymutatót mezőkkel (meghatározott területekre irányuló célprogramokkal). Először itt is állítsuk a kurzort oda, ahová a tartalomjegyzéket kérjük, majd a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Mező parancsot. A tovább nyíló ablak Kategóriák listájában kattintsunk a Tárgymutató, tartalomjegyzék tételre. Utána a Mezőnevek szektorban válasszuk ki az elvégzendő műveletet. (A TOC rövidítésre kattintva a program Tartalomjegyzéket, míg az Index tétel kiválasztása esetén Tárgymutatót készít.) Ha a jegyzék formáját megváltoztatjuk, adjuk ki a Formátum megőrzése frissítésnél utasítást is. Ezek a célorientált programok sablonból dolgoznak, vagyis a legegyszerűbb, a leggyakrabban használt változatot valósítják meg. Az összes stílust, kijelölést figyelembe veszik, teljes listát készítenek.
Tárgymutató készítése Word programban a)
A Tárgymutató hagyományos készítésének több módja is van, de mindegyik nagyon időigényes. A fő- és alkategóriaként használni kívánt szavakat, kifejezéseket, ugyanis egyenként ki kell jelölni. Miután a szövegállomány témakereséshez használt kulcsszavai illetve címszavai sokkal több helyen fordulnak elő, mint a címsorok, így jóval több munkával jár a kijelölésük. A program ugyan automatikusan kikeresési, összegyűjti az általunk megadott címszó összes fellelhető helyének oldalszámait, de ez lehetőség igen korlátozott. Ha pl. a fájl kifejezés előfordulási helyeit szeretnénk megadni a Tárgymutatóban, akkor a szabály szerint a következő módon kell eljárni: Keressük meg a szövegállományban a fájl szó valamelyik előfordulási helyét. (Ha másként nem megy, írjuk be a Keresés és csere ablakba.) Amikor megtaláltuk jelöljük ki, majd nyomjuk le az Alt + Shift + X billentyűkombinációt. Erre előjön a Tárgymutató-bejegyzés megadása ablak. A Főbejegyzés kijelölősávjába beíródik az általunk kijelölt kulcsszó. Nyomjuk meg a Mindet jelöli gombot. Ezt követően a fájl kifejezés minden előfordulása után egy kapcsos zárójelbe rakott mezőbejegyzés képződik, ami a szöveg normál állapotában láthatatlan. (Ha látni akarjuk az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, majd aktiváljuk a Megjelenítés fület, és a Nem nyomtatott karakterek szektorban érvényesítsük a Rejtett szövegrész utasítást.) Az OK gombra kattintva a fájl szavak után láthatóvá válnak az XE kóddal jelölt bejegyzések, amelyek az automatikus tárgymutató-készítést, és felfrissítést teszik lehetővé.
b)
A program azonban csak az általunk kijelölt, az XE jelzés után idézőjelekbe rakott kifejezést használja fel. Nem törődik a szó ragozott alakjaival, sőt miután különbséget tesz a nagybetűk és kisbetűk között, a mondat elején álló Fájl szó helyét sem mutatja meg. Az ily módon létrejövő Tárgymutató használhatósága tehát meglehetősen korlátozott. Ráadásul az így összegyűlt kifejezések jegyzéke sem tökéletes. Utólag át kell nézni minden egyes szó előfordulási helyét, hogy szükség van-e a Tárgymutatóban való feltüntetésére. Ha pl. az elektronikus képszerkesztés módjának megtalálását szeretnénk megkönnyíteni, akkor a szövegben előforduló faragott kép kifejezést ki kell törölni belőle, mert ennek nyilván nincs köze ehhez a témához. Ezt követően kézi kijelölést kell alkalmazni. Írjuk be a Keresés és csere ablakba a fájl 154
kifejezést, és keressük meg az összes ragozott, valamint nagybetűs alakját, és állapítsuk meg, hogy szükség van-e a Tárgymutatóban való feltüntetésére. Ha igen, kattintsuk mellé a kurzort, majd nyomjuk le az Alt + Shift + X billentyűkombinációt, és a megjelenő Tárgymutatóbejegyzés megadása ablak Főbejegyzés kijelölősávjába írjuk be a fájl szót. Utána nyomjuk meg a Jelölés gombot. Erre itt is megjelenik a mezőkód, vagyis ennek a helynek az oldalszáma is szerepelni fog a Tárgymutatóban. c)
Miután végeztünk az első (jelen esetben fájl kifejezéssel) folytassuk tovább a keresést, és a kijelölést a fenti módon. (A két ablak nem zavarja egymást, mindig az fog aktiválódni, amelyikre rákattintunk. Nem szükséges minden esetben betűről betűre beírni a címszót. Írjuk le valahová, majd másoljuk a Vágólapra, és a többi helyen szúrjuk be a Tárgymutató-bejegyzés megadása ablak Főbejegyzés kijelölősávjába.) A teljesség érdekében meg kell említeni, hogy Szójegyzékfájl készítésével a Word is képes arra, hogy megkeresse, és automatikusan felvegye a tárgyszó ragozott alakjait is a bejegyzések közé. Ennek a fájlnak a létrehozása azonban meglehetősen bonyolult, és időrabló tevékenység. Ennek ellenére ez a fájl sem eredményez hibátlan Tárgymutatót. A Szójegyzékfájl ugyanis csak akkor működőképes, ha feltüntetjük benne a tárgyszó minden ragozott alakját. Mivel valószínűleg nem emlékszünk az összes tárgyszó minden ragozott, és összetett alakjára, ennél a megoldásnál is végig kell menni a kereső ablakkal a szövegállományon, és ellenőrizni kell, hogy mindegyik belekerült-e. Aki ragaszkodik ehhez a módszerhez, a Súgóban megtalálja az alkalmazási módját. (Elérési útvonal: Tartalomjegyzék és tárgymutató ! Tárgymutató fül ! Szójegyzékfájl ! Tárgymutató-bejegyzések megjelölése ! Szójegyzékfájl használata bejegyzések automatikus megjelöléséhez ! Szójegyzékfájl létrehozása.)
d)
A következő címszó felvételekor nem kell billentyűkombinációt alkalmazni, mert a mezőkóddá alakításához szükséges ablak már a képernyőn van. A szokásos módon jelöljük ki a kurzorral, majd a bal egérgombbal kattintsunk a Főbejegyzés kijelölősávjára. Erre az előző bejegyzés eltűnik belőle, és megjelenik a helyén az új. Amikor végeztünk az összes kulcsszó minden előforduló alakjával, a Bezárás gombokkal küldjük vissza mindkét ablakot, majd kattintsuk a kurzort a szövegállomány végébe, vagy oda, ahová a Tárgymutató jegyzéket szánjuk. Ezt követően a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Tárgymutató és tartalomjegyzék parancsot, és aktiváljuk a Tárgymutató fület. A Formátumok kijelölősávba állítsuk be, hogy milyen Tárgymutatót szeretnénk. (A Minta szektorban megtekinthetjük a különféle változatokat.) A Jobbra igazított oldalszámok utasítást nem célszerű kiadni, mert ekkor a címszavak melletti oldalszámok kimennek a jobb oldalra, és így rengeteg helyet foglal el a Tárgymutató. Helyette alkalmazzunk inkább oszlopos elrendezést. A Hasábok kijelölősávba állítsunk be annyi hasábot, amennyit a címszavak illetve a lap szélessége enged. Így kevesebb papír fogy, jobban kihasználódnak az oldalak. (A hosszú címszavak, és a sok oldalszám egymás alá tördelődik.) Végül nyomjuk meg az OK gombot. Elindul a tárgymutatókészítő program, és néhány másodperc múlva a kért helyen megjelenik az oldalszámokkal ellátott címszólista. (Ha egy INDEX jelű mezőbejegyzés tűnne fel helyette, nyomjuk le az Alt + F9 billentyűkombinációt.) A szimbólumok és egyéb értelmezhetetlen karakterek az ábécé sorrendbe rendezett tárgymutató elején fognak állni. A legtöbb könyvben ezt a szimpla Tárgymutatót alkalmazzák.
e)
A Word azonban képes alhivatkozásokkal ellátott összetett Tárgymutató előállítására is. Ennek az az előnye, hogy nagyszámú címszó esetén lényegesen megkönnyíti a keresést, témakörökre bontja a kulcsszavak előfordulásait. Így az olvasó szinte pillanatok alatt megtalálja amit keres, de ennek a listának az előállítása még több munkával jár. Az alkategóriák szerint egymás alá rendeződő, lépcsős kialakítású Tárgymutatót is úgy kell elkezdeni, mint az egyszerű változatot. Amikor a fentiekben ismertetett lépésekkel végeztünk, járjuk végig az egyes mezőbejegyzéseket, és finomítsuk a kulcsszavak meghatározását. Ha pl. a fájl szó a mentés módjait ismertető rovatban található, akkor az ott előforduló kifejezéseket egészítsük ki a mentés szóval. Tegyük a kurzort a fájl kifejezés után (a bezáró idézőjel elé) és üssünk be egy 155
kettőspontot, majd szorosan írjuk mögéje a mentés szót. Amikor a kulcsszavakat rovatokra lebontva kiegészítettük, indítsuk el újra a tárgymutató-készítő programot. Ekkor a fájl szó mögötti rengeteg oldalszám megszűnik, és lemegy az alkategóriákhoz, téma szerint szétoszolva. f)
Amennyiben egyenként jelöljük ki a kulcsszavakat, az albejegyzések a Tárgymutatóbejegyzés megadása ablakba is beírhatók. A főbejegyzés feltüntetése után helyezzük a kurzort az Albejegyzés kijelölősávba, és írjuk be a témára utaló kifejezést. A Jelölés gomb megnyomását követően az oldalszám nem a főbejegyzés, hanem az albejegyzés után fog állni. Az ily módon készített Tárgymutató kereszthivatkozásokkal is ellátható. A Beállítások szektorban aktiváljuk a Kereszthivatkozás választókapcsolót, majd írjuk be az utalást az utána álló kijelölősávba (pl. Lásd még az I. kötetben). Ily módon pl. a mentési módokkal kapcsolatban felhívhatjuk az olvasó figyelmét arra, hogy ez a témakör másutt is megtalálható. (Ilyenkor nem oldalszám jelenik meg az albejegyzés után, hanem az utalás.) A leggyakrabban azonban szövegállományon belüli utalásra használjuk a kereszthivatkozást. A jelen esetben pl. a fájl:mentés:másként albejegyzés után nem az oldalszám található, hanem a következő kereszthivatkozás: Lásd Mentés másként címszónál. Ez a fajta utalás nem a háttérben, hanem a mezőkód után rögzül \t kapcsolóval jelölve, és idézőjelbe rakva. A főbejegyzés vagyis a címszó mindig a folyó szöveg betűmagasságával, és stílusával jelenik meg. A könnyebb megkülönböztetés érdekében az albejegyzés vagy hivatkozás betűmagassága egy-két fokozattal kisebb. Ha ennél markánsabb megkülönböztetést szeretnénk elérni, a fő- és albejegyzések valamint az utalások a szokásos szövegszerkesztő módszerekkel tovább alakíthatók. (Pl. a főbejegyzés mind a Tárgymutató-bejegyzés megadása ablakban, mind a szövegben, az XE kód után is megvastagítható.) A Tárgymutató-bejegyzés megadása ablak Oldalszám formázása választókapcsolóival az oldalszámok is kövéríthetők, illetve megdönthetők.
g)
Ha van hozzá türelmünk és időnk a Tárgymutató tovább finomítható. Az előbbi példát alapul véve keressük ki a fájl:mentés bejegyzéseket a mentési módokat ismertető rovatban, majd a már ismert módon üssünk az albejegyzés után is kettőspontot. Most az egyik helyre a közvetlen, a másikra a másként szót írjuk be. (Tárgymutató-bejegyzés megadása ablak használata esetén a második albejegyzést az első után kell írni, szintén kettősponttal összekapcsolva őket.) Ekkor az oldalszámok a fájl:mentés albejegyzés mellől lejjebb vándorolnak a következő albejegyzésre. Ez a megkülönböztetés különválasztja a közvetlenül elmentett fájl címszót a Mentés másként ablakkal mentettől, így a könyvben pillanatok alatt megtalálható a Mentés másként ablak használati módja. Ez ugyan a Mentés másként főbejegyzésnél is megvan, de ha valakinek nem jut eszébe ennek a mentési módnak a neve, kerülő úton, a fájl:mentés albejegyzésnél is megkeresheti. Az alkategóriákkal megtűzdelt Tárgymutató készítésekor ne használjuk a Tárgymutató és tartalomjegyzék ablak Típus szektorának Folytonos utasítását, mert ekkor eltűnik a lépcsős kialakítás, ami tönkreteszi ennek a fajta tárgymutatónak a legnagyobb előnyét, az alkategóriákra oszlást, a könnyű tájékozódást.
h)
Az előbbi az eljárásoknál egyszerűbb a témához kötött Tárgymutató készítése. Ennél a Tördelés Word programban című rovatban ajánlott megoldásnál menjünk végig az egyes rovatokon, és szúrjunk tartalmuknak megfelelő bejegyzéseket a szövegbe. A mentési módokkal foglalkozó rovatban pl. ne a fájl szavakat keressük, hanem kattintsuk a kurzort a szakasz elejére, és írjuk be, hogy Mentés közvetlenül. Utána állítsuk a kurzort a következő szakasz elejére, nyomjuk le az Alt + Shift + X billentyűkombinációt, és írjuk oda, hogy Mentés másként. (Nem baj, hogy egyetlen hasonló szó sincs a környéken. A bejegyzések normál körülmények között nem látszanak, így teljesen mindegy hogy mit írunk oda.) Így értelemszerűen elvezethetjük az olvasókat az egyes témakörökhöz, megoldásokhoz. Ez a megoldás azért jobb a Tartalomjegyzék alá rendezett tárgymutatónál, mert itt az oldalszámok is megjelennek a tartalmi utalások után. A Tárgymutató elkészülte és leellenőrzése után az Eszközök menügomb ! Beállítások parancs ! Megjelenítés fül ! útvonalon elérhető tábla Nem nyomtatott karakterek szektorában szüntessük meg a Rejtett szövegrész utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot, hogy a mezőbejegyzések láthatatlanná váljanak. 156
i)
A témára épülő tartalomjegyzéknél a szokásos oldalszámmegadás nem mindig alkalmazható. Egy-egy téma terjedelme ugyanis több oldalnyi is lehet, így ebben az esetben oldalszámtartományt kell feltüntetni. Ehhez szükség van a Könyvjelző funkció közreműködésére is. Jelöljük ki a dokumentumban a témához tartozó oldalakat, majd a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Könyvjelző parancsot. A tovább nyíló ablak Azonosító kijelölősávjába írjuk be a téma meghatározását, tartalmára utaló rövid elnevezést (pl. MentMás) majd nyomjuk meg a Felvesz gombot. (A Könyvjelző-bejegyzéseknek egy szót kell alkotniuk. Az egyes szavak között nem lehet se pont, se vessző se kötőjel. Annak érdekében, hogy az egyes kifejezések ne folyjanak egybe, írjuk a kezdetüket nagybetűvel.) Utána helyezzük a kurzort a könyvjelzővel megjelölt szövegre, és nyomjuk le az Alt + Shift + X billentyűkombinációt. Most is előjön a Tárgymutató-bejegyzés megadása ablak. A Főbejegyzés kijelölősávba írjuk be a téma rövid összefoglaló nevét (pl. Mentés másként) majd a Beállítások szektorban aktiváljuk az Oldaltartomány választókapcsolót. Végül a Könyvjelző kijelölősávba írjuk be az előbb alkalmazott könyvjelző nevet, és nyomjuk meg a Jelölés gombot. (Ha elfelejtettük, kattintsunk a jobb szélén levő nyílra. Erre megnyílik alatta a Könyvjelző bejegyzéseket tartalmazó lista. Rákattintva a megfelelőre, megjelenik a Könyvjelző kijelölősávban. A Könyvjelző és a Tárgymutató bejegyzésnek nem kell azonosnak lennie. Szükség esetén albejegyzéseket is készíthetünk.) Az ily módon készített Tárgymutatóban nem oldalszám fog állni a témajelölős tárgyszó mellett, hanem oldalszám-terjedelem (pl 26–29 oldal). Mellékesen megjegyezve ennél a Könyvjelző kijelölésnél nem képződik bejegyzésjel a szövegtartományban. Ezért ezeket a bejegyzéseket csak a Könyvjelző ablak Ugrás gombjával lehet megtalálni. Ilyenkor a program rááll a kereset szövegrész elejére, és kijelöléssel (fekete háttérrel) jelzi a tartományt.
m)
Az elkészült Tárgymutató utólag is kiegészíthető, javítható. Amennyiben valamelyik címszóra nincs szükség, csak a mezőbejegyzés törlésével szabadulhatunk meg tőle végleg. A Tárgymutatóban való törlése nem szünteti meg a bejegyzést. A következő felfrissítésnél újra megjelenik a címszólistában. Végleges megszüntetéséhez a feltüntetett oldalszám alapján keressük meg a mezőbejegyzést, és kijelölve töröljük ki. (Kattintsunk az előtte, vagy az utána álló kapcsos zárójelre, mire az egész kijelölődik.) A kézzel törölt bejegyzések nem tűnnek el, az utólag beírt mezőbejegyzések pedig nem jelennek meg automatikusan a Tárgymutatóban. Az oldalszámok sem frissülnek fel maguktól a szövegállomány bővítésekor. Ehhez kattintsuk a kurzort a Tárgymutatóba, majd nyomjuk le az F9 vezérlőbillentyűt. (Akkor is frissíteni kell a Tárgymutatót, ha az oldalszám helyett a Hiba! A könyvjelző nem létezik üzenet jelenik meg.) Összetett, jól kimunkált tárgymutató készítése esetén mindig az F9 billentyűvel frissítsük az oldalszámokat. Új Tárgymutató készítésekor ugyanis megjelenik egy tábla, amely megkérdezi, hogy: Valóban kicseréli a kijelölt tárgymutatót. Ha az Igen gombra kattintunk, kapunk egy új oldalszámhelyes tárgymutatót, de eltűnik az összes módosítás, formázás, kézzel beírt bejegyzés. A Nem gombra kattintva a kurzor helyén (célszerűen alatta) létrejön egy új Tárgymutató, ami helyes ugyan, de nem tartalmazza az utólagos bejegyzéseket, formázásokat. Ezért a változásokat át kell javítani bele. Ez sok munka, amitől csak mezőfrissítéssel mentesíthetjük magunkat. Ha időközben új címszavakat is létrehoztunk, készítsünk egy új Tárgymutatót a régi alatt, és a Ctrl + C billentyűkombinációval másoljuk a pótlólagos mezőket Vágólapra, majd a Ctrl + V billentyűkombinációval illesszük be a helyére. Annak érdekében, hogy minél kevesebbet kelljen módosítani, a Tárgymutatót mindig a munka legvégén készítsük el, amikor már nem várhatók lényeges javítások, betoldások.
157
Lábjegyzet készítése Word programban a)
Könyvszerkesztésnél általános igény, hogy lábjegyzetet hozzunk létre a lapok alján. Szakirodalmi hivatkozásoknál gyakori a végjegyzetkészítés is. Ennek kialakításához kattintsunk a menüsor Beszúrás gombjára, majd a megnyíló ablakban a Lábjegyzet parancsra. A tovább nyíló ablak Beszúrás szektorában beállíthatjuk, hogy mire van szükségünk. (A lábjegyzet az oldal aljára, a végjegyzet pedig a dokumentum végére kerül.) A lábjegyzet, végjegyzet számozási módját az alatta levő Számozás szektorban határozhatjuk meg. Számok helyett egyéni jelölést is alkalmazhatunk. Ehhez rendelkezésünkre áll a szimbólumtáblázat, amelyet a Szimbólum gombra kattintva hívhatunk elő. Jelöljük ki a nekünk tetsző karaktert, ami az OK gomb megnyomása után megjelenik az Egyedi jelölés kijelölősávban. Így minden egyes megjegyzést más-más szimbólummal jelölhetünk. Az Egyebek gomb aktiválásával újabb ablak nyílik, ahol pontosan meghatározhatjuk, hogy a lábjegyzet és végjegyzet hová kerüljön, milyen sorszámmal, és hol kezdődjön. A lábjegyzetet szakaszonként vagy oldalanként újra kezdhetjük, sőt a Konvertálás gomb megnyomásával végjegyzetté alakíthatjuk, vagy a végjegyzetből lábjegyzetet készíthetünk.
b)
A beállítások elvégzése után mindkét ablakon nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően a kurzorral jelölt helyen megjelenik az első, felső indexbe rakott hivatkozásjel a szövegállományban. Ezzel egyidejűleg a lap alján, illetve a dokumentum végén egy kb. 5 cm hosszú, keskeny elválasztó vonal képződik. Alatta szintén megjelenik a hivatkozásjel, ugyancsak felső index pozícióban. Egy szóköznyi hézaggal írjuk mellé a jelölt kifejezés magyarázatát, illetve a rá vonatkozó utalást. Alapbeállításban a lábjegyzet, illetve végjegyzet szövege 10 pontos betűmérettel, és Times New Roman betűtípussal jelenik meg. Ha ez nem felel meg nekünk, jelöljük ki, és módosítsuk. A hivatkozásjel mérete, vastagsága is a szokásos szövegszerkesztő módszerekkel változtatható meg. A továbbiakban nincs értelme a Lábjegyzet és végjegyzet ablakot előhívni, és a nyugtázásával kialakítani a bejegyzéseket. Ez az eljárás ugyanis billentyűkombinációval egyszerűbben is folytatható.
c)
Tegyük a kurzort a magyarázatra, illetve utalásra szoruló kifejezés után, és nyomjuk le a Ctrl + Shift + X billentyűkombinációt. Az újabb hivatkozásjel megjelenése után írjuk be a következő megjegyzést. Ha valamelyikre nincs szükségünk, a szövegállományban jelöljük ki a hivatkozásjelét, és a Delete billentyűvel töröljük. A sorszámmal együtt eltűnik a hozzá tartozó megjegyzés is a lap aljáról, illetve a dokumentum végéről. Az utána következő hivatkozásjelek felzárkóznak a helyére, így sorszámok alkalmazása esetén a szabályos sorrend automatikusan kialakul. Amennyiben kifelejtettük valamelyik kifejezés jelölését, nyugodtan tegyük meg. A sorszámozott hivatkozásjelek betoldás esetén is rendeződnek. Az összes lábjegyzet nem törölhető egyszerre. A Keresés és csere ablakkal azonban jelentősen lerövidíthető ez a folyamat. A Ctrl + I billentyűkombinációval való előhívása után nyomjuk meg az Egyebek gombot, majd kattintsunk a Speciális gombra. A lenyíló táblában aktiváljuk a Lábjegyzetjel (illetve Végjegyzetjel) utasítást, ami bekerül a Mit keres kijelölősávba. Nyomjuk meg a Következő gombot, és a fenti módon egyenként töröljük a hivatkozásjeleket. (Ne a lap alján kijelölt lábjegyzetjelet töröljük, mert továbbra is megmarad a jegyzet mögötte, és nem törlődik a hozzá tartozó hivatkozásjel sem a szövegben.)
d)
A dokumentum elektronikus változatában nem kell a lap aljára, illetve a végére menni, hogy elolvashassuk a vonatkozó megjegyzést. Állítsuk a jegyzettömb alakú kurzort a hivatkozásjelre, és egy-két másodperc múlva egy kis sárga táblán megjelenik a hozzá kapcsolódó utalás. Kétszer rákattintva a hivatkozásjelre az eredeti helyén is olvashatjuk a hozzá tartozó láb- illetve végjegyzetet. Ha a láb- illetve végjegyzet előtti hivatkozásjelre kattintunk duplán, visszajutunk a keletkezési helyére. (A szövegállomány ott nyílik meg, ahol a jelölt kifejezés található.) Konkrét lábjegyzet keresése esetén a Ctrl + G billentyűkombinációval hívjuk elő az Ugrás ablakot. A Hová szektorban aktiváljuk a Lábjegyzet utasítást, a Lábjegyzet száma kijelölősávba pedig 158
írjuk be a keresett lábjegyzet sorszámát. Végül nyomjuk meg a Következő gombot. (A hivatkozásjel nem jelölődik ki, hanem a pulzáló kurzor elé kerül.) e)
A jegyzetelválasztó vonal formázható, módosítható, és meg is szüntethető. Ez a beállítás csak Normál nézetben végezhető el. Ezért a Nézet menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Normál parancsot, majd kattintsunk a Lábjegyzetek parancsra. Ekkor a képernyő kettéoszlik, és az alján megjelenik a Lábjegyzetek, illetve Végjegyzetek szerkesztő ablaka. Kattintsunk a Minden lábjegyzet, illetve Minden Végjegyzet kijelölősáv melletti nyílra, és a legördülő listában aktiváljuk a Lábjegyzet, illetve Végjegyzet elválasztó vonal utasítást. Erre eltűnnek a jegyzetek, és megjelenik a rövid elválasztó vonal. Jelöljük ki, és formázzuk, vagy töröljük. (A Betűméret kijelölősáv értékének növelésével megvastagítjuk, a Behúzás növelése gombbal pedig odébb tolhatjuk. A Középre zárás, és a Jobbra zárás gombot is használhatjuk a formázásánál.) Téves törlés esetén nyomjuk meg az Alapbeállítás gombot, Ezt követően újra megjelenik normál vastagságban, és balra zártan. Lábjegyzet, illetve Végjegyzet folytatását jelző vonal utasítást kiadva bal margótól jobb margóig nyúló vonal keletkezik. Ezt akkor alkalmazza a program, amikor túl hosszú a Lábjegyzet, és a folytatását átviszi a következő oldalra. (Az előzőhöz hasonlóan ez a vonal is formázható, törölhető, és normál kivitelre visszaállítható.) A Lábjegyzet, illetve Végjegyzet folytatását jelző szöveg utasítás aktiválása után szöveges formában is utalhatunk, arra, hogy a Lábjegyzet folytatását hol keresse az olvasó. (Írjuk be a következő mondatot: folytatását lásd a következő oldalon !) A dokumentum elektronikus változatában az elválasztó vonalakhoz hasonlóan ez az utalás is halványan, vízjelképként jelenik meg. A szerkesztő ablak a Bezárás gombbal küldhető vissza.
f)
Ezt követően a program maga gondoskodik a beállítások érvényesítéséről. A lábjegyzet sorainak szaporodásával mind keskenyebbé válik a felette levő szövegállomány. A program egymás után küldi át az alsó sorokat a következő oldalra. Ezt addig csinálja, amíg elér az aktuális hivatkozásjelhez. Ekkor megjeleníti a folytatását lásd a következő oldalon ! utalást a lap alján, és a lábjegyzet folytatását a következő oldal aljára rakja. Egyúttal föléje helyezi a bal margótól jobb margói húzódó elválasztó vonalat, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy ez nem normál lábjegyzet, hanem az előző folytatása. (A program akkor is átküldi a lábjegyzet folytatását a következő oldalra, ha az előbbi beállításokat nem végezzük el. Ekkor a hosszú elválasztó vonal alapváltozata jelenik meg felette, és az előző oldal alján nem lesz utalás a folytatásra vonatkozóan.) Annak érdekében, hogy a két szövegrész ne olvadjon egybe, a lábjegyzet, illetve végjegyzetet célszerű eggyel kisebb betűmérettel szedni, vagy dőlt betűssé alakítani.
Hiperhivatkozás létesítése Word programban a)
A számítógépes világháló e-mail (elektronikus levél, vagy ahogy sokan nevezik drótposta) címeit, és URL portáljait (honlapok, weblapok) legegyszerűbben hiperhivatkozással érhetjük el. A hiperhivatkozásra kattintva nem kell begépelni a sokszor meglehetősen hosszú és bonyolult címeket, elérési útvonalakat. A Windows Outlook programja rákapcsolja gépünket az Internetre, és megkeresi nekünk az aktivált címet. Az automatikus kapcsolatteremtést lehetővé tevő hiperhivatkozás létesítésének legegyszerűbb módja, hogy kijelöljük az alapjául szolgáló címet vagy egyéb szövegrészletet, majd a Szokásos eszköztár Másolás gombjával Vágólapra küldjük. Utána tegyük mellé a kurzort, majd a Szerkesztés menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beillesztés hiperhivatkozásként parancsot. Végül töröljük ki az inaktív hivatkozást. (Ily módon csak olyan cím, szövegrész szúrható be hiperhivatkozásként, ami már egyszer el lett mentve.)
b)
Szokásos internetes címek esetén erre az eljárásra sincs szükség, mivel a Word felismeri, ha egy webes címet írunk le, és a hálózati útnevet hozzácsatolva automatikusan hiperhivatkozássá alakítja. Ennek előfeltétele, hogy az Eszközök menügombbal ! Automatikus javítás 159
paranccsal ! AutoFormázás beíráskor füllel megnyitható tábla Csere beíráskor szektorában az Internet és hálózati útneveket hiperhivatkozásra utasítás aktiválva legyen. (Alapbeállításban a hiperhivatkozás 10-es betűmérettel jelenik meg. Ezért az egérkurzort végighúzva rajta jelöljük ki, és állítsuk át 12-es méretre. A hiperhivatkozás úgy is kijelölhető, hogy eléje vagy mögéje állítjuk a kurzort, és lenyomjuk a Shift billentyűt, majd megnyomjuk a jobbra, illetve balra mutató kurzormozgató billentyűt. Hiperhivatkozás gyakori készítése esetén célszerűbb a stílusát módosítani, majd a kijelölt címen alkalmazni. Ily módon azonban nem lehet valódi hiperhivatkozást létrehozni. A kijelölt cím Hiperhivatkozás, illetve Már látott hiperhivatkozás stílusokkal való átalakítása után nem válik élővé. Ehhez előbb aktiválni kell. Ezeknek a stílusoknak az alkalmazása csak a formáját változtatja meg a nekünk megfelelőre.) c)
A hiperhivatkozás létrehozásának másik módja, az erre a célra szolgáló párbeszédablak előhívása. Állítsuk a kurzort a szövegállomány megfelelő helyére, majd a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Hiperhivatkozás parancsot. Új hiperhivatkozás készítéséhez a Hiperhivatkozás beszúrása ablak felső tartományát használjuk. A Csatolás fájlhoz vagy URL-címhez kijelölősávba írjuk be a kívánt címet, vagy a hiperhivatkozás alapját képező hivatkozást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A beírt cím kék színnel jelölve, és aláhúzva megjelenik a kurzorral jelölt helyen. Rákattintva lilává válik, és beindul az Outlook program. (A lila szín azt jelzi, hogy előzőleg már aktiváltuk ezt a címet. Az Interneten ez teszi elkerülhetővé az egyszer már használt címek, portálok ismételt felkeresésének elkerülését. A dokumentum bezárása, és újranyitása után a lila szín ismét kékké válik.) Amennyiben nyugtázás előtt a Hiperhivatkozás beszúrása párbeszédablakban érvénytelenítjük a Hiperhivatkozás relatív útnévvel utasítást, a hiperhivatkozás előtt megjelenik a befoglaló dokumentum elérésének útvonala is. (Az hogy a dokumentum, mely meghajtó melyik mappájában található.)
d)
A hiperhivatkozást nem csak az Internetre kapcsolódás megkönnyítésére lehet használni, hanem arra is, hogy a saját rendszerünkön belül más dokumentumokat nyisson meg. Ebben az esetben nyomjuk meg a Tallózás gombot, és a megjelenő Csatolás fájlhoz ablak Hely kijelölősávjában állítsuk be a hordozót, amely a megnyitni kívánt fájl tartalmazza. A feltáruló listában jelöljük ki a keresett fájlt, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően a fájl neve megjelenik címként a Csatolás fájlhoz vagy URL-címhez kijelölősávban, az elérési útvonallal együtt. Nyomjuk meg az OK gombot. Erre a fájlnév átkerül a dokumentumba hiperhivatkozásként. Rákattintva automatikusan megnyílik a fájlnév mögött álló dokumentum. Nem kell keresgélni, az azonos nevű változatok között válogatni. A program pontosan azt a dokumentumot, és azon a meghajtón nyitja meg, amit előzőleg kijelöltünk.
e)
Ez a mezővel ellátott aktív cím arra is alkalmas, hogy felkeresse a dokumentum egyes helyeit. Ilyenkor a program automatikusan odaáll, ahol a hivatkozás tárgyául szolgáló szövegrész, ábra, kép vagy egyéb objektum található. A felkeresésre ajánlott helyeket könyvjelzővel kell megjelölni. (Ennek módját lásd a Kijelölések, Mozgás a szövegben című rovatban.) Ha a szövegben felhívjuk az olvasó figyelmét egy táblázatra, ábrára, szövegrészre, ezt az oldalszám, illetve az ábraszám feltüntetésével tehetjük meg a legegyszerűbben. Az elektronikus dokumentumokban azonban lehetőség van a hivatkozás helyének automatikus feltárására, a lapozás elkerülésére is. A Könyvjelző programmal jelöljük meg a hiperhivatkozás alapjául szolgáló helyeket, majd hívjuk elő ismét a Hiperhivatkozás beszúrása párbeszédablakot.
f)
Most az alsó tartományt használjuk. Nyomjuk meg a Tallózás gombot, és a megjelenő Könyvjelző ablak bejegyzéslistájában jelöljük ki azt a tételt, amelyhez hiperhivatkozást kívánunk készíteni. Amikor feltűnik az Azonosító kijelölősávban, kattintsunk az OK gombra. Erre a kiválasztott azonosító hely neve megjelenik a Hiperhivatkozás beszúrása ablak Fájl névvel jelölt helye (nem kötelező) kijelölősávjában. Nyomjuk meg itt is az OK gombot. Ezt követően a könyvjelzőként alkalmazott név feltűnik a kurzorral jelölt helyen hiperhivatkozásként. Itt is lehetőség van az elérési útvonal megadására. A Hiperhivatkozás relatív
160
útnévvel utasítás érvénytelenítése esetén a könyvjelzőnév előtt, kötőjellel elválasztva megjelenik a fájl és a meghajtó neve is. g)
Az elrontott, rosszul beírt hiperhivatkozás utólagos kijavítása nem könnyű. Megközelítésekor ugyanis az egérkurzor emberi kezet szimbolizáló ikonná válik, ami azt eredményezi, hogy rákattintva rákapcsolja gépünket az Internetre. A belejavítás egyetlen lehetősége, hogy inaktívvá tesszük. Az egérkurzort végighúzva rajta jelöljük ki, majd nyomjuk le a Ctrl + Shift + F9 billentyűkombinációt. Ezt követően már normál szövegként viselkedik. Amennyiben újra aktiválni szeretnénk, jelöljük ki, és nyomjuk le a Ctrl + K billentyűkombinációt. (Most nem elég ráállítani a kurzort, mert akkor az egész szövegállományban minden hiperhivatkozás aktiválódni fog. Eközben a sorkizárt szövegállomány a teljes dokumentumban balra zárttá válik, és a címsorok előtt s után megszűnik a sorkihagyás.) Word 2002-ben ezekre a manipulációkra nincs szükség. Ebben a programban a hiperhivatkozásra mutató kurzor csak a Ctrl billentyű lenyomása mellett alakul át kéz szimbólummá. Így gond nélkül kijelölhető, javítható. A javításnál ne alkalmazzunk formázást, mert az átalakított stílusú (pl. kövér betűkkel szedett) hiperhivatkozás nem fog aktiválódni, kék színre váltani. A feleslegessé vált hiperhivatkozás törlése nagyon egyszerű. Jelöljük ki, és nyomjuk le a Delete billentyűt.
h)
Egyes URL címek (pl. a könyvtárakban tárolt művek) kereső kódjai igen hosszúak is lehetnek. Ezek többnyire nem férnek el tört sorokban. Ez azért kellemetlen, mert az URL címeket nem lehet elválasztani. A CTRL + - billentyűkombinációval kettéválasztott URL cím előző sorba átment tagja után, a sor végén keletkezik egy elválasztójel, ami az Outlook program számára értelmezhetetlenné teszi a címet. A szóköz billentyűvel való kettéválasztásától is tartózkodjunk. Ilyenkor nem keletkezik ugyan sem valós, sem feltételes elválasztójel, de a cím kettéválik, a program számára kezelhetetlenné lesz. Az ilyen, látszólag élő címekre rákattintva megjelenik egy tábla azzal az üzenettel, hogy a program számára értelmezhetetlen a cím, nem tud összeköttetést teremteni vele. Az üzenettáblában láthatóvá válik az URL cím is. Ha ebben kis négyzetet látunk, akkor az összeköttetés akadálya, hogy a cím feltételes elválasztójelet tartalmaz. Ekkor kattintsunk a Szokásos eszköztár Mindent mutat gombjára, és keressük meg, majd töröljük ki a feltételes elválasztójelet. Utána az előbbiek szerint inaktiváljuk a kijavított URL címet, majd aktiváljuk újra. (Amennyiben így sem válna működőképessé, írjuk be mellé újra, aktiváljuk, majd a régit töröljük.) Ha zárójelbe tesszük az e-mail, illetve URL címet, ügyeljünk arra, hogy ne váljanak a címek részévé, mert akkor a kereső program nem tudja azonosítani őket. (A kezdő zárójel után, és a bezárójel előtt is legyen egy szóköz.) Pontot azonban tehetünk a végére, mert ez nem zavarja a kereső programot.
i)
Ugyanezt kell tenni az URL cím utólagos javítása esetén is. (Nyelvtanilag hiába válik hibátlanná a cím, a program nem veszi tudomásul a helyesbítést, és nem hozza létre az összeköttetést. Ha módosítani kell, csináljuk újra. A hiperhivatkozást nem lehet javítani.) Ezeket a hibákat sokan elkövetik. Ezért ha egy Internetről letöltött szövegállományban az URLvagy az e-mail cím nem működik (megjelenik az üzenettábla, mely szerint a http:// ... hellyel nem lehet kapcsolatot teremteni), ne adjuk fel azonnal. Jelöljük ki a címet, a Ctrl + Shift + F9 billentyűkombinációval tegyük inaktívvá, majd a Ctrl + K billentyűkombinációval aktiváljuk újra. Sorkizárt kiszerkesztésnél a hosszú URL cím feletti sor ritka szedése az előző sorok betűtávolságának ritkításával tüntethető el. (Formátum menü ! Betűtípus parancs ! Betűköz utasítás. A mértéke kijelölősávban általában nincs szükség 0,2 – 0,3 pt-nél nagyobb ritkítás beállítására.) Nyomtatásban megjelenő könyveknél mindezekkel nem kell törődni. Ott csak arra ügyeljünk, hogy az URL- illetve e-mail cím feltüntetése pontos legyen. El is választhatjuk, de ezt mindig a szóközbillentyűvel tegyük, hogy az előtag végén ne keletkezzen kötőjel.
j)
PageMaker programmal készített dokumentumban nem tudunk közvetlenül hiperhivatkozásokat létrehozni. Ennek oka, hogy az ily módon kiszerkesztett anyagot nem lehet felhelyezni az Internetre. A PM-es dokumentum csak PDF formátumban küldhető fel a számítógépes 161
világhálóra. Közvetlenül azonban még ebben a formátumban sem lehet elolvasni. Ehhez szükség van az Acrobat Reader programra, amely Word-kompatibilissé konvertálja az anyagot. A PDF formátum kialakítására az Acrobat átkódoló program szolgál. Ez a program ad lehetőséget a hiperhivatkozások készítésére is. Ehhez jól használhatók a korábban létrehozott könyvjelzők és tartalomjegyzék-bejegyzések. A helyesírás is ellenőrizhető vele. k)
Sajnos az Acrobat Reader programmal ellentétben az Acrobat program nem tölthető le az Internetről. Sőt a Plug-ins-ből sem hívható fel, mert nem része a PageMaker programnak, mint a PostScript állományokat PDF formátumra átalakító Acrobat Distiller program. Ezt külön meg kell vásárolni. Legújabb változata az Acrobat 5.0. CE. Az Acrobat program olyan formátumra alakítja az oldalakat, hogy az ingyenes Acrobat Reader segítségével bárki olyannak látja, amilyenek eredetileg voltak. Nem számít milyen alkalmazással készítették a dokumentumot, milyen nyelvű betűkészletet használtak hozzá, milyen hardverpalattformon és operációs rendszeren dolgoztak. Az arculatmegőrző Acrobat program ráadásul hatékonyan tömörít. Ennek mértéke az eredeti anyag egytizede. Állományai tehát nem csak jól mozgathatók, hanem kevés helyet foglalnak. A HTML-el ellentétben az Acrobat-al készített webes anyag már nem igényel utánmunkálatokat sem. Ez a PostScript nyomtatvány elektronikus változatából készül, amit az Acrobat Distiller program készít el.
Felgépelés Word programban 01)
A dokumentum-készítéshez szükséges alapvető kellékek létrehozása, és a főbb szabályok megismerése után kezdjük el a szöveg beírását. Előtte azonban végezzük el az ehhez szükséges beállításokat. Először menjünk az Asztalhoz, és a bal egérgombbal kattintsunk kétszer a Word ikonra. A munkalap megnyílása után a Szokásos eszköztár üres oldalt szimbolizáló gombjára kattintva kérjünk egy új dokumentumot. Utána a Fájl menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Oldalbeállítás parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Papírméret fület. A feltáruló tábla Papírméret kijelölősávjába állítsuk be az A/4-es szabványméretet, az írásirány szektorban pedig aktiváljuk az Álló helyzetet. A Hatókör kijelölősávban a Teljes dokumentum utasítást adjuk ki. Ezt követően kattintsunk a Margók fülre, és a Fenti, valamint a Lenti margótávolságot állítsuk 0 cm-re. A 2,5 cm-es bal- és jobb oldali szegélyeket hagyjuk meg. Utána aktiváljuk az Elrendezés fület. A feltáruló tábla Kezdőpont kijelölősávjába állítsuk be az Új oldal, a Függőleges igazítás kijelölősávba pedig a Felül utasítást. (Így legalább lesz egy fix pont a lapon, amely minden oldalon ugyanoda kerül.) A többi beállításra a felgépelt anyag tördelésénél lesz csak szükség. Végül nyomjuk meg az OK gombot. (Az Oldalbeállítás ablak úgy is előhívható, hogy kétszer rákattintunk a függőleges vonalzóra.)
02)
Mivel a felgépelést folyamatosan kell végezni, nyissuk le a Nézet menü ablakát, és adjuk ki a Normál utasítást. Ezáltal láthatatlanná válnak az alsó- és felső margók, az általuk keltett hézagok nem fognak zavarni bennünket a munkában. Utána kattintsunk a Formátum menügombra, és a Betűtípus parancs kiadásával megnyíló ablakban aktiváljuk a Betűtípus fület. A feltáruló táblán állítsuk be a használni kívánt betűfajtát a Betűtípus kijelölősávba. A mellette levő kijelölősávokban a betűk stílusát, és méretét adjuk meg a program által felkínált lista segítségével. Word-ben az általánosan használt betűfajta a Times New Roman. Excel-ben és táblázatkészítésnél előszeretettel alkalmazzák az Arial-t. Folyamatos szövegben Normál betűkkel kell dolgozni, és csak a kiemeléseknél célszerű használni a dőlt, félkövér, illetve aláhúzott változatot. Ezeket azonban már nem itt kell beállítani, hanem a Formázó eszköztár F _ gombjaival. A félkövér betűket bold, a dőlt betűket pedig kurzív, illetve italic jelöléssel DA találjuk meg a típustáblákban. A normál betűtípusnál keskenyebb betűtípusra a Narrow illetve a Light, a sűrített írásmódot lehetővé tevő változatokra pedig a Condensed jelölés utal. A félkövérnél vastagabb betűtípusok után Extra Bold vagy Blk (Black), néha a Heavy jelölés áll. 162
Azokban a betűcsaládokban ahol extra kövér betűfajták is vannak, a félkövér betűtáblákat sokszor Demi, vagy Medium jelzővel különböztetik meg. 03)
Ha a formázott szöveget ki akarjuk egészíteni, nincs szükség újbóli kijelölésre. Tegyük a kurzort a szakasz végére. A kiegészítés olyan betűformában fog folytatódni, amilyen az előző volt. Amennyiben normál betűkkel szeretnénk folytatni a gépelést, nem kell a betűtípust átállítani. Bármilyen karakterformából a Ctrl + Shift + Z, vagy a Ctrl + szóköz billentyűkombinációval léphetünk ki. (Hagyjuk a kurzort az utoljára leírt szó utolsó betűje után, és mielőtt használnánk a szóköz billentyűt, nyomjuk le előtte a Ctrl segédbillentyűt.) Betűméretként legideálisabb a 12 pontos méret. A Szín kijelölősávba az Automatikus felirat kerüljön. Az Aláhúzás kijelölősávban a Nincs utasítás szerepeljen, különben minden sort aláhúz a program. A többi beállításra menet közben lesz szükség az egyes szavak, karakterek formálásánál. A kiadott utasítások érvényesítése érdekében nyomjuk meg az OK gombot. Előtte azonban aktiváljuk még a Térköz és pozíció fület, majd adjuk ki a Betűpárok alávágása utasítást. A mellette levő kijelölősávot állítsuk 8 pontra.
04)
Ezt követően kattintsunk a Formátum menügombbal lenyitható ablak Bekezdés parancsára, és aktiváljuk a Behúzás és térköz fület. A feltáruló panel Igazítás kijelölősávjába állítsuk be a Balra zárt utasítást. A Vázlatszint kijelölősávban a Szövegtörzs, a Sorköz kijelölősávban pedig a Szimpla utasítás legyen beállítva. Egy igényes munkában az egyes szakaszok behúzással kezdődnek. Ez azt jelenti, hogy minden szakasz első sora 0,5-1 centiméterrel beljebb kezdődik. Ezáltal jól elkülönülnek egymástól az egyes gondolati egységek, nem folyik egybe a szöveg. Papírtakarékossági szempontból is érdemes ezt a megoldást választani, mert így nem kell az egyes szakaszok közé sorkihagyást rakni az egybefolyás elkerülésére. Ha ezt a formát választjuk, akkor a Behúzás szektor Típusa kijelölősávjában jelöljük ki az Első sor-t, és a mellette levő Mértéke kijelölősávban állítsuk be, hogy hány centiméterrel húzódjon beljebb a szakaszok kezdete. (Általában 0,5 cm-et használnak.) A beállítások most is az OK gomb megnyomásával érvényesíthetők.
05)
A PageMaker programmal ellentétben itt nem rögzül a beállított érték. Az Első sor behúzás újbóli alkalmazásakor a Mértéke kijelölősávban mindig a tabulátor alapértéke, az 1,25 cm jelenik meg. Ha nem használjuk a tabulátort, érdemes az Alapérték kijelölősávját átállítani az általunk alkalmazott behúzási értékre. Így nem kell minden egyes Első sor behúzásnál beállítanunk a mértékét is. (A tabulátorátállítás nem rögzül a programban, minden egyes dokumentumnál külön be kell állítani.) Végül kattintsunk az Eszközök menügombbal lenyitható ablakokban a Nyelv, majd az Elválasztás parancsokra. A tovább nyíló ablakban szüntessük meg az Automatikus elválasztás utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot.
06)
Az előbbi paraméterek beállításához szükség van legalább két szakasznyi szövegállományra, hogy a bekezdéseket is ellenőrizni lehessen. A munka elkezdése előtt ez nem áll rendelkezésre, hiszen még nem gépeltünk be semmit. Ilyenkor vagy azt csináljuk, hogy vaktában elkezdjük ütni a billentyűket, majd kijelöljük a leírt sort, és Vágólapra küldve megsokszorozzuk; vagy keresünk egy korábbi dokumentumot, megnyitjuk, kijelölünk belőle egy szakaszt, és bemásoljuk az új dokumentumba. A beállítások elvégzése után aztán töröljük. Mindez meglehetősen fárasztó, és időrabló tevékenység. Szerencsére nincs is rá szükség. A Word 97 ugyanis tartalmaz egy vakszövegbetétet, ami igen sokoldalúan használható. Állítsuk a kurzort oda, ahová a szövegállományt kérjük, majd írjuk le a =RAND() kódot, és nyomjuk meg az Enter billentyűt. Erre a program 15 sornyi szövegmezőt generál. A sorokban a magyar ábécé betűi találhatók. A kis és nagybetűk egymás után sorakoznak hiánytalanul. Ezzel a precízen megszerkesztett szövegállománnyal nem csak a szakaszformázások állítható be, hanem azt is könnyen ellenőrizhetjük, hogy a használandó betűtípus maradéktalanul megjelenik-e a munkalapon. (Jelöljünk ki belőle néhány sort, és váltsuk át a Formázó eszköztár Betűtípus kijelölősávját az alkalmazni kívánt betűfajtára.) A ő és ű betűk helyes megjelenésére
163
koncentráljunk, mert ezzel van a legtöbb baj. Ha a betűk formáját is szemügyre szeretnénk venni, nagyítsuk fel 26-os magasságra. 07)
Ha egy egész oldalt szeretnénk teletölteni ezekkel a sorokkal, ne másoljuk Vágólapra, és ne sokszorosítsuk. Írjunk be a zárójelek közé a 10-es számot. 90-et beírva 9 oldalnyi vakszöveget kapunk. Ily módon max. 20 oldalt tölthetünk meg. Arra is mód van, hogy meghatározott mennyiségű sort kérjünk. Amennyiben éppen 29 sorra van szükségünk, a 29,1 kódot írjuk be. (Így: =RAND(29,1) + Enter) A 99,1 kód beírásakor pontosan 99 sort kapunk. Ha egy egész könyvet szeretnénk megtölteni vakszöveggel, akkor az egész, és a törtszámokat kombinálni kell. A tizedes jegy után álló törtszám valójában szorzószám. Ezért ha azt írjuk a zárójelek közé, hogy: 99,11 akkor a 99 sor 11-szeresét, azaz 1089 sort kapunk. Ez kb. 22 oldalon fér el. A 99,99 bejegyzés már közel 200 oldalt tölt meg. Ennél is több oldal igénye esetén növeljük a sorok számát jelölő első számot. Az alkalmazható legnagyobb érték most is a 200. A maximális szorzószámmal kombinálva a program által teljesített határérték tehát: 200,99 sor, ami kb. 400 oldalt ír tele vakszöveggel.
08)
A szövegszerkesztés indulási feltételeinek megteremtése után következhet a felgépelés. Az első oldal elején álló kurzor villogva jelzi a készenléti állapotot. A továbbiakban már csak a kéziratra, és a pontos, lehetőleg hibamentes munkavégzésre kell koncentrálnunk. Ezt jelentősen megkönnyíti a helyesírás-ellenőrző program, amely kezdettől fogva kijelzi nekünk a gépelés során ejtett hibáinkat. Így már menet közben kijavíthatjuk őket. Ha nem egyértelmű a jelzés, menjünk tovább, és a végén a Helyesírás- és nyelvhelyesség-ellenőrző ablak segítségével derítsük ki, hogy mi a probléma. (Ennek használati módja a Helyesírás- és nyelvhelyességellenőrzés című rovatban található.) Ne fogadjuk el minden javaslatát vakon, mert főleg a korábbi Word programok szótára nem tökéletes. Ha a legcsekélyebb kétségünk van a jelzett hiba valódiságával kapcsolatba, vegyük elő a helyesírási szótárt, és ellenőrizzük. Kétségünk beigazolódása esetén vetessük fel új szóként a programmal a helyes változatot. Így legközelebb ezt a kifejezést már nem fogja hibásnak minősíteni.
09)
Jelentősen javítja a beírás gyorsaságát, ha megtanulunk tíz újjal, vakon gépelni. Ez csak tanfolyamon, megfelelő irányítással lehet elsajátítani. Ha erre nincs lehetőségünk, vagy a környéken sehol sem indítanak ilyen tanfolyamot, szerezzük be a Sikító Titkárnő című program legújabb változatát. A magyar nyelvű program kezelését könnyen áttekinthető Súgó segíti. 85 lecke is található lenne, melyeket a programfejlesztő a nemzeti Szakképzési Központ szaktanácsai alapján dolgozott ki. Hibátlan megoldásukkal az alapoktól a középhaladó szintig juthatunk el. A legépelendő leckéket a programhoz mellékelt füzet tartalmazza. A képernyőre csupán a hibák ellenőrzéséhez van szükség. A hibákra hangjelzés, és eltérő színezés formájában hívja fel a figyelmet a program. A „Sikító Titkárnő” továbbfejlesztett változata hálózati üzemmódban is használható. Így távolból oktató is segítheti a tanulásunkat. A program legújabb, bővített változatának bruttó ára 12 500 Ft (nyomtatott melléklettel együtt). Megrendelhető az Interneten, a következő címen: http://www.tavmunkainfo.hu/gepiras-megrendeles.htm-9k. Ha valaki nem tudja megfizetni az ezt az árat, a korábbi 1.0a változatát (az alaptanfolyamot) ingyen is letöltheti az Internetről: http://www.honositomuhely.hu/ism/kat7/egysb/sikito.html.
10)
Aki az írógépekhez van szokva, ügyeljen arra, hogy az 1-es számot ne helyettesítse az „l” betűvel, 0 helyett pedig ne írjon se „O” se „o” betűt. A számítógép-klaviatúrán minden számnak és betűnek megvan a saját billentyűje, nincs szükség helyettesítésre. Ez az írásmód nem csak ronda, hanem számos hiba forrása lehet (pl. Excel programban). A számítógépek klaviatúráján sem található meg minden billentyű, amire szükség van beírás közben. Ezek a szimbólum- illetve a karaktertáblából emelhetők át. (Ennek módját lásd Szimbólum- és karaktertáblák használata című rovatban.) A leggyakrabban használt írásjelek azonban a billentyűzetről is előhívhatók, behelyettesítéssel. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Automatikus javítás parancsot, majd a megjelenő ablakban aktiváljuk az AutoFormázás beíráskor, majd az AutoFormázás fület. Mindkét táblán érvényesítsük a Szimbólumkaraktert szimbólumra utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. 164
11)
Ettől kezdve, ha nagykötőjelet akarunk írni, szóköz nélkül üssük le kétszer egymás után az elválasztójelet, és folytassuk a szövegírást. Ahogy tovább haladunk a kettős elválasztójel nagykötőjellé alakul. Ezt követően már csak be kell rakni egy szóközt eléje és utána. (Az előbbi beállítás után nem válik minden egymás mellé rakott elválasztójel nagykötőjellé. Ha utólag teszünk két elválasztójelet a szövegbe, azokból nem lesz nagykötőjel.) Ebben a beállítási módban nem okoz problémát a gondolatjel előállítása sem. A szövegbe szóközzel beütött kötőjel a továbbírásnál automatikusan gondolatjellé válik. Ha a kötőjel után is beütünk egy szóközt, akkor az utólagos tagolástól is mentesülünk. Word 2002-ben ez az utasítás Kötőjeleket(--) gondolatjelekre (–) változott. Egyébként ebben a programban kiadható a Törteket (1/2) valódi törtekre (”) utasítás is. Ekkor az írógépeknél használt tört alak valódi törtté válik. (Nem a törtvonal lesz vízszintes, hanem a számlálót és a nevezőt alkotó szám lesz kisebb.) Szükség esetén ez a forma Word 97-ben is megvalósítható. Írjuk le az írógépes alakot, majd jelöljük ki a törtvonal előtti számot, és kattintsunk a Felső index gombra. Utána jelöljük ki a törtvonal utáni számot, és most az Alsó index gombra kattintsunk. (Ezt akkor tudjuk könnyen megtenni, ha ezeket a gombokat kihúzzuk a Formázó eszköztárba. Ennek módját lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban.)
12)
Speciális, adatokkal teli szöveg felgépelésekor zavaró lehet ez a váltás. Ilyenkor szüntessük meg a beállítást. Word 2002-ben ehhez nem kell ablakokat keresgélni. Mutassunk rá a kurzorral az átalakult írásjelre. Megjelenik alatta egy kis villámot szimbolizáló piktogram. Kattintsunk rá. Ekkor feltűnik egy tábla. Aktiváljuk rajta a Gondolatjelek automatikus létrehozásának kikapcsolása utasítást. Erre megszűnik a korábbi beállítás. (Az Automatikus javítás utasítás kiadásával hagyományos úton, az AutoJavítás ablak előhívásával is elvégezhetjük a visszaállítást.) Ugyanígy lehet eljárni a többi AutóJavítás beállítás esetén is. A sorvégi pontot követő automatikus nagybetűhasználat visszaállításánál két lehetőség közül is választhatunk. Az Automatikus nagy kezdőbetű kikapcsolása… után utasítást aktiválva csak a szóban forgó esetben szűnik meg a nagybetűváltás, a funkció továbbra is aktív marad.
13)
A Word 2002 intelligens címkéi általában megkönnyítik a munkát, de időnként idegesítők is lehetnek. Bonyolult műveletek végzésnél lépten-nyomon megjelennek, és feleslegesen okvetetlenkednek. Letakarják az előzőleg leírt karaktereket, amellyel akadályozzák a munkát, és nem lehet őket visszaküldeni. A címke csak akkor szűnik meg, ha lenyomjuk az Esc billentyűt, vagy végrehajtunk valamilyen műveletet (pl. beírunk egy karaktert). Ezt követően azonban vissza kell térnünk az előző állapotba. Ez a bosszúság az intelligens címkék kiiktatásával szüntethető meg. Mivel ezek a részben hiperkapcsok, részben menük a környezettől függően különböző műveleteket kínálnak fel, a kiiktatási módjuk is eltérő.
14)
A neveket, dátumokat, helyeket, telefonszámokat és nemrég használt e-mail címeket érzékelő intelligens címkék kikapcsolásához nyissuk le az Eszközök menüt, és adjuk ki az Automatikus javítási beállítások parancsot. A megnyíló ablakban aktiváljuk az Intelligens címkék fület. A feltáruló táblán kikattintással érvénytelenítsük a Szöveg megjelölése intelligens címkékkel, és az Intelligens címkékkel végrehajtható műveletek megjelenítése utasításokat, majd nyomjuk meg az OK gombot. A Felismerők listában külön-külön is kikapcsolhatjuk a különféle címkéket. Az Automatikus javítás intelligens címke eltüntetéséhez az AutoJavítás fülre kattintsunk, és a feltáruló táblán érvénytelenítsük az Automatikus javítási lehetőségek megjelenítése utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A Beillesztési lehetőségek intelligens címke megszüntetéséhez az Eszközök menü lenyitása után adjuk ki a Beállítások parancsot, és a megjelenő ablakban aktiváljuk a Szerkesztés fület. A feltáruló táblán érvénytelenítsük a Beillesztési lehetőségek megjelenítése utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot.
15)
Egyébként az intelligens címkék létrehozásának legfőbb indoka az volt, hogy az átemelt, beszúrt szövegrész az új szövegkörnyezetnek megfelelő stílusban jelenjen meg. Ehhez azonban nincs szükség újabb funkcióra, menüablakokra. Kétségtelen hogy alaphelyzetben a beszúrt 165
szövegrész hozza magával a korábbi stílusát, formajegyeit. Ezt azonban könnyen megakadályozhatjuk. Vágólapra másolás után ne a Beillesztés ikonra kattintsunk, hanem nyissuk le a Szerkesztés menüt, és aduk ki az Irányított beillesztés parancsot. A tovább nyíló ablak Miként szektorában érvényesítsük a Nem formázott szöveg utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően a beszúrás elveszti formázását, és idomul az új szövegkörnyezethez. Ily módon a régebbi programokban is könnyen megoldható a stílushelyes másolás. Ez sem vesz igénybe több időt, mint az intelligens címkék használata. 16)
Amennyiben az előző két táblán a *Félkövér* és_dőlt_tényleges formázásra utasítást is kiadjuk, nem kell kijelölni, majd a Formázó eszköztár F gombjára kattintani, ha egy szakaszt kövéríteni szeretnénk. Elég a szakasz elé és mögé szóköz nélkül beütni egy * jelet. A záró csillag leütése után a két csillag közötti szakasz automatikusan megvastagodik, és a csillagok eltűnnek. Dőlt betűs formázásnál is járható ez az út. Ebben az esetben a szövegrész elé és mögé egy-egy aláhúzásjelet _ kell beütni. Első alkalmazás után a program egy-egy stílust hoz létre ezekre a szövegátalakításokra, amelyek bekerülnek a stílusjegyzékbe. Ezt azért jó tudni, mert ezeknek a stílusoknak a módosításával az előbbi funkciók működése is megváltozik. Ha pl. nem csak kövér, hanem egyben dőlt szövegre van szükségünk, módosítsuk a két csillag közötti szövegrészt átalakító Kiemelés 2 stílus betűtípusát Félkövér-ről Félkövér Dőlt-re. Ezt követően a csillagok közötti szakasz az új formátumban fog megjelenni. Ugyanezt megtehetjük a dőlt betűs írást megvalósító Kiemelés stílussal is.
17)
A karakterbillentyűkkel ki nem váltható szimbólumokat sem kell folyton a szimbólumtáblákból előrángatni, ha billentyűkombinációt rendelünk melléjük. A Beszúrás menügombbal lenyitható táblázatokban keressük ki a megfelelő szimbólumot, majd nyomjuk meg a Billentyűkombináció gombot. (A még szabad billentyűkombináció kiválasztási módját, és a Testreszabás ablak beállítását lásd a Stílusok használata Word programban című rovatban.) A már nem használt billentyűkombinációk ki is törölhetők. Hívjuk elő ismét a Testreszabás ablakot, majd jelöljük ki a megszűntetni kívánt billentyűkombinációt a Foglalt billentyűk kijelölősávban, és nyomjuk meg a Törlés gombot. Végül a Bezárás gombbal küldjük vissza az ablakot. Jelentősen gyorsítja a munkánkat a programba beépített billentyűkombinációk alkalmazása is. A leggyakrabban használt billentyűparancsok megtalálhatók a Kellékek mappában. A/4-es lapokra kinyomtatva mindig kéznél lesznek, nem kell keresgélni.
18)
Aki teljes listára vágyik, az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adja ki a Makró parancsot, majd a tovább nyíló ablakban aktiválja a Makrók utasítást. Az újonnan nyíló ablak Makrónév listájába írja be a Parancslista utasítást, majd nyomja meg az Indítás gombot. A megjelenő ablakban aktiválja a Jelenlegi menü- és billentyűparancsokat választókapcsolót, és kattintson az OK gombra. Erre a Word program készít egy 9 oldalas listát az általa használt billentyűparancsokról. Lássuk el oldalszámmal, és küldjük a nyomtatóra. (Ezt azért célszerű megtenni, mert így kétoldalasan is kiprintelhetjük. Nyomtatás előtt formázhatjuk is. Az 1. oldal oszlopai felett a kurzor lefelé mutató nyíllá válik. A bal egérgombot lenyomva az alatta levő tételek végig kijelölődnek, így tetszés szerint vastagíthatjuk őket, vagy megváltoztathatjuk a betűtípusukat.) Funkciókra lebontott részletes billentyűparancs-listát a Súgóban találhatunk. (Elérési útvonal: Tartalomjegyzék és Tárgymutató ! Tartalom fül ! Rendszerezett információk ! Útmutató a billentyűzet használatához ! Billentyűparancsok és Funkcióbillentyűk.) Office XP-ben már jóval könnyebb a billentyűparancsok megtekintése és kinyomtatása. Nyissuk le az alkalmazott program Súgó menüjét a Súgótémakörök szektorban aktiváljuk a Billentyűparancsok utasítást. A megnyíló A billentyűparancsok használata listában téma szerint megnyithatjuk az összes létező billentyűkombinációt. Az eszköztár Nyomtató ikonjára kattintva ki is printelhetjük. Windows XP-ben A Windows billentyűparancsai-áttekintés utasítást aktiváljuk.
166
19)
Ezek a listák az amerikai billentyűkiosztás szerint készültek. Ezért ha valamelyik nem működik, át kell alakítani a magyar klaviatúrának megfelelő betűkre. Ezt követően sem tudjuk mindegyik billentyűkombinációt használni. Amelyek olyan karaktereket tartalmaznak, ahol magyar ékezetes betűk találhatók a billentyűn, továbbra sem fognak működni. (Pl. az = és a + jeleket hordozó billentyűn nálunk a ó és a Ó található. Hiába nyomjuk le mellé a Shift billentyűt, ebből az egy karakterből nem lesz két különböző.) Így feleslegesen alakítjuk át a Ctrl + = illetve a Ctrl + Shift + + billentyűkombinációkat Ctrl + Ó ra, nem tudjuk vele kiváltani sem az alsó, sem a felső index funkciót. Ezért vagy kihúzzuk az eszköztárakba a kiváltásukra szolgáló szöveges gombot, vagy új billentyűkombinációkat rendelünk melléjük. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Testreszabás parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Parancsok fület, és a feltáruló táblán megtaláljuk az összes menügomb ikonját, illetve feliratát. Az alsó és felső index ikonjai a Kategóriák szektor Formátum tételében találhatók. (Áthúzásuk módját lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban.) Amennyiben a billentyűparancs létrehozása mellett döntünk, nyomjuk meg a Testreszabás ablak alján található Billentyűparancs gombot. Erre átalakul az ablak, és a megfelelő parancs kiválasztása után a Foglalt billentyűk szektorban megjelenik a honosított billentyűkombináció. Amennyiben nem találunk benne semmit, nekünk kell létrehozni ebben az ablakban. (Ehhez újra be kell állítani a Kategóriák és Parancsok szektort az átalakult Testreszabás ablakban.) A megfelelő billentyűkombináció kiválasztásához most is vegyük igénybe a Stílusok használata Word programban című rovatban leírtakat.)
20)
Alapállásban a Word a Times New Roman betűtípust alkalmazza. Aki gyakran használ szabványbetűket, annak meglehetősen kellemetlen minden egyes alkalommal kijelölni a szövegállományt, és átalakítani más betűtípusra (pl. Arielre). Ilyen probléma esetén nyissuk le a Formátum menüt, majd adjuk ki a Betűtípus parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Betűtípus fület, és állítsuk be az alkalmazni kívánt betűfajtát, betűméretet, majd lent nyomjuk meg az Alapértelmezés és az OK gombokat. Ezután a Word figyelmeztet bennünket, hogy a változás valamennyi új dokumentumot érinteni fogja. Az Igen gombra kattintva az átállás megtörténik. Ezt követően minden újonnan készített dokumentumban Ariel betűtípusú karakterek jelennek meg. (Az alapértelmezett betűtípus átállítása nem érinti a korábban más betűtípussal, illetve a más gépeken, más programokkal készített dokumentumokat. Azok továbbra is az ott használt betűtípussal jelennek meg.)
21)
Amennyiben weblapokról töltünk be anyagot ügyeljünk arra, hogy a szövegállomány HTML vagy Acrobat formátumban van felküldve. Az on-line újságokban, folyóiratokban levő cikkek pedig szövegdobozban vannak. Ha ebben a formátumban emeljük át őket, a Word dokumentumba, sok fura jelenséget fogunk tapasztalni a továbbszerkesztésük során. Ezektől úgy szabadulhatunk meg, hogy formajegyek nélkül töltjük be őket. Jelöljük ki az átemelendő szövegállományt, másoljuk Vágólapra, majd nyissuk le a Szerkesztés menüt, és adjuk ki az Irányított beillesztés parancsot. A tovább nyíló ablak Miként szektorában érvényesítsük a Nem formázott szöveg utasítást. AZ OK gomb megnyomása után csak a cikk tartalma jelenik meg, mindenféle formázás nélkül. Újraformázni sem kell, mert a Word ezt a szövegállományt azonnal átalakítja Normál stílusúvá. Ha a mi számítógépünk nincs rákötve az Internetre, és egy másik gépen végezzük a letöltést, ott helyben alakítsuk át .txt kiterjesztésű dokumentummá. Explorer program hiányában ugyanis a HTML és egyéb internetes változat lehet hogy csak részben, hiányosan fog nálunk megjelenni. A .txt kiterjesztésű fájl azonban bombabiztos. Nincs olyan szövegfeldolgozó program, amely ne tudná maradéktalanul megjeleníteni a tartalmát. Ezt még a DOS is el tudja olvasni. Ha képeket, ábrákat is tartalmaz a cikk, azokat külön másoljuk át, a szövegállomány végére.
22)
Irodalmi szövegben gyakran találkozunk gondolatjelekkel. Ezek felgépelése kissé nehézkes, mert ez a karakter nem található meg a billentyűzeten. Sokan lusták alkalmazni az Alt + 0150 billentyűkombinációt, és helyette kötőjelet használnak. Ez meglehetősen ronda, sőt durva formai hibának számít. Az is előfordulhat, hogy a közbeszúrt megjegyzés végéről lemarad a 167
záró gondolatjel. A harmadik probléma a beszúrások elválasztása. Normál körülmények között gyakran megesik, hogy a tördelő program úgy választja el a beszúrt megjegyzést, hogy a kezdő gondolatjelet a sor végére teszi, a beszúrást pedig átviszi a következő sorba. Az sem ritka, hogy a záró gondolatjel kerül a következő sorba. Mindkettő szabálytalan, és megengedhetetlen. Ezért a gondolatjelek után és előtt nem törhető szóközt kell alkalmazni, hogy a beszúrás a szövegállomány későbbi bővítésekor se jelenjen meg ily módon. Sokan meg is vastagítják a gondolatjeleket (Ariel típusút használnak) mert a Times New Roman meglehetősen vékony, alig látható. Mindezen műveletek elvégezhetők egyetlen lépésben is, ha beküldjük a Szövegtárba. Ehhez nyomjuk le az Alt + 150 billentyűkombinációt. Utána alkalmazzuk kétszer a Ctrl + Shift + szóköz billentyűkombinációt, majd ismét hozunk létre egy gondolatjelet az előbbi módon. Szükség esetén jelöljük ki mindkét gondolatjelet, és állítsuk át a betűtípusát Arielre. Végül jelöljük ki a négy karaktert, nyomjuk le az Alt + F3 billentyűkombinációt, és adjunk valamilyen azonosító jelet a szövegtárelemnek (pl. g vagy egy -), majd nyomjuk meg az OK gombot. 23)
Ezt követően semmi mást nem kell tenni, mint leírni a g betűt vagy egy kötőjelet, és lenyomni az F3 vezérlőbillentyűt. Máris ott állnak a minden követelménynek eleget tevő precíz gondolatjelek. Semmi mást nem kell tenni, mint a kurzort beállítani a közepére, és már gépelhetjük is közé a megjegyzést, beszúrt gondolatot. Arra is mód van, hogy a beszúrás formázva jelenjen meg. Ez esetben a két nem törhető szóköz közé üssünk be valamilyen karaktert (pl. egy csillagot). Ezt jelöljük ki, és tegyük kurzívvá, majd töltsük a Szövegtárba az öt karakterből álló egységet. Ez esetben az előhívott gondolatjelek megjelenése után jelöljük ki a csillagot, és írjuk rá a szöveget. Az most dőlt betűs lesz. Más formázást is alkalmazhatunk ily módon (pl. vastagítást, vagy színes betűket). (A Kellékek mappában levő Dot1.dot, illetve Normal.dot sablonok Szövegtárában megtalálhatók a nem törhető gondolatjelek is. A billentyűvel hívhatók elő.)
24)
Ha elrontottunk egy mondatot, szakaszt és újra kell írni, két dolgot tehetünk. Az általánosan ismert eljárás szerint kijelöljük, és töröljük, majd beírjuk a helyére az új szöveget. A másik, kevésbé ismert eljárás szerint kattintsunk kétszer az Állapotsor ÁTÍR gombjára. Azután tegyük a kurzort a rossz szövegrész elejére, és kezdjük el írni a jót. Az új szöveg betűről betűre átírja a régit. Amikor befejeztük, ismét kattintsunk kétszer az ÁTÍR gombra, és ha még maradt valami a régi szövegből, töröljük ki. A betűméret megváltoztatásakor az egy tömbbe rendezett tabulált oszlopok felbomlanak, és a sorok kiugranak a bal margóig. Innen nem lehet visszaléptetni őket a szóköz billentyűvel. Ilyenkor vagy újratabuláljuk az egész szakaszt, vagy rakjuk a kurzort az kicsúszott sorok elé, és nyomjuk le a tabulátor billentyűt. Kimozdításuk után már könnyen odébb tolhatók, rendezhetők a megnövelt méretű sorok.
25)
Felgépelés során előfordulhat, hogy véletlenül leütjük a Backspace billentyűt, holott semmilyen törlendő karakter nem áll a kurzor előtt. Ilyenkor az utolsó szó kiszalad a sor végére, a jobb oldali margóhoz záródik. Ez nem más, mint erőltetett sorkizárás, amit szövegszerkesztő programokban nem használnak. Itt úgy szabadulhatunk meg tőle a legkönnyebben, hogy leütjük a tabulátor billentyűt. Ezt kell tenni az URL- és e-mail címek felgépelésekor is. Nyomtatott anyagban nem jelent gondot az elválasztásuk. Csupán arra kell ügyelni, hogy a szerkesztésnél ne tördelő billentyűkombinációval válasszuk ketté a hosszú címet, mert akkor egy kötőjel keletkezik közöttük, amit ha beírnak a beviteli mezőbe, a weblap illetve a levelező portálja nem fog megnyílni. Internetre felrakott anyagban azonban nem szabad kettéválasztani ezeket a kék betűs és kék vonallal aláhúzott címeket, mert akkor rájuk kattintva nem fognak aktiválódni. Sorkizárt szerkesztésnél azonban ezek a hosszú címek általában nem férnek el egy sorban. Ezért az elválasztó program átküldi őket a következő sorba. Ettől az előző sor meglehetősen hézagos lesz. Ezen úgy segíthetünk, hogy a sor végére rakjuk a kurzort, és lenyomjuk a tabulátor billentyűt. Erre a megritkult sor balra zárttá válik. Ez nem olyan ronda, mintha foghíjas lenne.
168
26)
Sorozatosan ismétlődő bonyolult műveleteknél nem szükséges minden lépést újra és újra megtenni. Sokszor előfordul, hogy vastagítással kiemelt szavakat raggal kell ellátni, ráadásul a ragot nem szabad kiemelni. Ezt csak úgy lehet megtenni, hogy előbb a Ctrl + szóköz billentyűkombinációval kilépünk a karakterformátumból, majd beírjuk a ragot. A következő szónál már nincs szükség ezeknek a lépéseknek a megtételére. Állítsuk a kurzort a ragozandó kifejezés után, és nyomjuk le a Ctrl + Y billentyűkombinációt. Ez a billentyűkombináció megismétli az utolsó műveletet.
27)
Az ismétlődő szövegrészek beszúrásának legegyszerűbb módja a Vágólapról történő bemásolás. Gond csak akkor van, ha valami közbejön, és meg kell szakítanunk a munkát. A számítógép leállítása előtt a program megkérdezi ugyan, hogy a tartalmát elmentse-e a Vágólap nevű ideiglenes tárolójába, de ezt csak jelentős adatmennyiség esetén teszi meg. A néhány szakaszos anyag elvész, újraindítás után nem jelenik meg. Mi azonban elmenthetjük. A Start menügomb ! Programok ! Kellékek ! Rendszereszközök ! Vágólap-megjelenítő útvonalon hívjuk elő a Vágólapot kezelő ablakot. A Fájl menü Mentés másként parancsát kiadva mentsük el a tartalmát későbbi felhasználásra. (A Fájlnév kijelölősávban írjuk felül a * jelet egy tetszőleges névvel, majd a Lemezmeghajtó kijelölősávban, illetve a Mappákban határozzuk meg a tárolás helyét, és nyomjuk meg az OK gombot.) A .clp kiterjesztésű fájl csak a Vágólap-megjelenítő ablakkal nyitható meg. Az előbb megadott útvonalon hívjuk elő, és a Fájl menüben adjuk ki a Megnyitás parancsot. A tovább nyíló ablak Fájlnév listájából jelöljük ki az elmentett anyagot, és nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően a korábbi adatállomány ismét rendelkezésünkre áll a Vágólapon. (Ha már van valami rajta, azt törölni fogja a program.)
28)
Ha Vágólap-megjelenítő alapértelmezésben nem települt fel a gépünkre, nyissuk le a Start menüt, adjuk ki a Beállítások, majd a Vezérlőpult parancsot, és a megnyíló ablakban kattintsunk kétszer a Programok hozzáadása ikonra. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Windows hozzáadása fület. A feltáruló táblán érvényesítsük a Rendszereszközök utasítást. Nyomjuk meg a Részletek gombot, és aktiváljuk a Vágólap-megjelenítő utasítást, majd kattintsunk az OK gombra. Office XP-ben a 24 memóriarekeszes Vágólap tartalma a Ctrl billentyű nyomva tartásával és a C billentyű kétszeri leütésével jeleníthető meg. A megőrizni kívánt beszúrásokat illesszük be egy új dokumentumba, és a Mentés másként ablakkal archiváljuk. Az egyértelműség érdekében a fájl nevében tüntessük fel a „Vágólap” kifejezést.
29)
Terjedelmes dokumentum esetén az újabb kiegészítéseket, rovatokat nem célszerű a törzsanyagban megírni. Ennek kezelése és mentése ugyanis sokáig tart. Ráadásul a bonyolult formázású fájlok mentésénél elveszhetnek formajegyek (pl. a többszintes felsorolás sorszámai összezavarodnak). Ennél is nagyobb baj származhat egy helytelenül kiadott parancs, vagy egy rossz formázás miatt. Ekkor a teljes dokumentum tönkremegy, és kezdhetjük javítani az egészet. Több program együttes használatakor is zavaró a hosszú dokumentum. A másik program elindítása után ugyanis a Word újra tördeli az anyagot. Ezért a kiegészítést egy új dokumentumban készítsük el. (A problémamentes illesztés érdekében ugyanazt a dokumentumsablont használjuk hozzá, amellyel a törzsanyag készült.) Mivel a néhány oldalnyi rovat mentése csupán egy pillanatig tart, így akár percenként is menthetünk. Ennélfogva lefagyás esetén nem ér bennünket nagy kár. Nagy előnye még ennek a megoldásnak, hogy a kis terjedelem következtében azonnal aktiválódnak, és tökéletesen működnek a helyesírásellenőrző és elválasztó programok. Nem fulladnak le, mint az agyonformázott, több száz oldalas dokumentumban. Az elkészült anyag fájlját nem kell megnyitni, kijelölni a szövegállományát, majd a Vágólappal átmásolni. Nyissuk meg a törzsanyagot. Tegyük a kurzort oda, ahová be karjuk illeszteni a rovatot, majd a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Fájl parancsot. A megjelenő Fájl beszúrása ablak Hely kijelölősávjába állítsuk be azt a hordozót, amelyen a rovat található. Az alatta megjelenő listában kattintsunk a nevére, majd nyomjuk meg az OK gombot. A rovat teljes terjedelmében betöltődik a kurzorral jelölt helyre.
169
30)
A szövegrészek kialakításánál szükség lehet a sorok, feliratok bal oldali, jobb oldali, vagy mindkét margóhoz illesztésére, illetve középre helyezésére. Erre a célra a Szokásos eszköztár papírlapra írt sorokat szimbolizáló Balra zárás, Középre zárás, Jobbra zárás és Sorkizárás gombjait használjuk. Az Első sor behúzás értékét a vonalzó felső, háromszögletű csúszkája mutatja a bal oldalon. Az alsó háromszögletű csúszkák a bal, illetve a jobb oldali behúzás mértékét jelölik. Ezek az értékek nem csak a Formátum menü Bekezdés ablakával módosíthatók, hanem úgy is, hogy a bal egérgombbal megragadjuk, és odébb vonszoljuk a csúszkákat. Ha az Első sor behúzás és a bal oldali behúzás értéket arányosan növelni vagy csökkenteni kell, az alatta levő négyszög alakú csúszkát mozdítsuk odébb. Ezek a csúszkák a vonalzó fő osztásvonalainak megfelelő léptékben, azaz 0,5 centiméterenként állíthatók. Ha ennél finomabb szabályozásra van szükség, vonszolás közben nyomjuk le az Alt billentyűt. Ennél a beállítás módnál megjelenik egy finomskála a vonalzón, ami 0,01 centiméteres pontossággal mutatja az elmozdítás mértékét. Nem kell kijelölni az egyes szakaszokat ahhoz, hogy ellenőrizzük a behúzások mértékét. Elég belekattintani.
31)
A margótávolságok módosításánál sem kell megnyitni az Oldalbeállítás ablakot. Állítsuk az egérkurzort a vízszintes vonalzó bal vagy jobb, illetve a függőleges vonalzó felső vagy alsó szélére. Amikor kétirányú nyíllá válik, húzzuk a kívánt irányba. Pontos beállítás itt is csak az Alt billentyű lenyomása mellett lehetséges. (A finomskála akkor is megjelenik a vonalzón, ha a bal egérgomb mellé lenyomjuk a jobb gombot is.) Azért is célszerű ezt a szabályozási módot választani, mert így nagyított munkafelület esetén is látjuk a margótávolságot. Ne feledkezzünk el róla, hogy a képernyőn levő oldalon végzett margómódosítás a többi oldalon is érvényesülni fog. Ezt csak úgy tudjuk elkerülni, hogy az érintett oldal előtt, és után szakasztörést alkalmazunk. (Ennek módját lásd a Tördelés Word programban című rovatban.)
32)
Amikor új fejezetet kezdünk, a fejezetcím beírása után ne kezdjük el megvastagítani, a betűnagyságát megnövelni, és balra zárni, mert akkor a gépelés folytatásakor vissza kell alakítani mindent a törzsszövegnek megfelelő formátumra. A fejezetcím normál betűkkel történt beírása után nyomjuk le az Enter billentyűt, és írjuk be az új bekezdéssel kezdődő szakasz első betűjét vagy szavát. Ezt követően már nyugodtan alakítgathatjuk a címet, mert ez nem fog kihatni az alatta levő szövegre. A félbehagyott szöveg az első betűnek, illetve szónak megfelelő formátumban fog folytatódni. A hosszú címsorok kétsorossá alakításnál ne az Enter billentyűt használjuk, mert a második sor beljebb kerül. Helyette a Shift + Enter billentyűkombinációval sortörést alkalmazzunk. Ekkor az Első sor behúzás funkció nem aktiválódik. (Ez a komplikáció könnyen elkerülhető, ha a címsorokat stílussal alakítjuk ki. Megfelelő eszköztár-beállítás esetén alkalmazni sem kell őket, mert maguktól előjönnek. Ez esetben a helyes sortörés is magától létrejön.)
33)
A betűméretek meghatározásánál alkalmazzuk a jól bevált szabályt, az aranymetszés értékével való szorzást. A közepes, illetve a nagyobb betűméret 1,62-szorosa legyen az alatta levő méretnek. Ennek alapján a 10 pontos betűmérettel szedett szövegmezőhöz alfejezetcímnek a 16 pontos betűk, míg fejezetcímnek vagy a könyv címének a 26 pontos a legmegfelelőbb. Ezek a méretkülönbségek a legkellemesebbek a szem számára. Utána minden címet kövérítsünk. Ügyeljünk a betűk fajtájára is. Nem szerencsés dolog a váltakozó vastagságú talpas betűtípusok keverése a talp nélküli lineáris betűkkel. Végül a gondolatelválasztó csillagokat tegyük balra zárttá, és a méretét növeljük 14 pontosra. (Ezt is elég egyszer megcsinálni. Utána készítsünk rá egy új stílust, pl. Stílus3 név alatt.) A tipográfiai átalakításokat tehát nem szükséges minden egyes címnél, szövegkiemelésnél egyenként elvégezni. Stílusok alkalmazásával ugyanis a formátum pillanatok alatt átvihető egyik helyről a másikra. Csupán ki kell jelölni az átalakítandó szövegrészt, majd rá kell kattintani a megfelelő formátumot jelölő stílusra. (Lásd Stílusok használata Word programban című rovatban.) Ha egy formázott címet, szakaszt változatlan alakban szeretnénk átmásolni, az utána álló formajegyet is jelöljük ki. (Egy kicsit húzzuk túl a kurzort. A Szokásos eszköztár Mindent mutat gombjára kattintva láthatóvá válik a formajegy.) 170
34)
Word 2002-ben erre nincs szükség. Az előzőekben említett intelligens címkék megoldják ezt a problémát. Ebben a programban a beszúrt szövegrész alatt megjelenik egy levelesládát szimbolizáló piktogram. Rámutatva feltűnik mellette egy lefelé mutató kis nyíl is. Erre kattintva megnyílik egy ablak, melyben meghatározhatjuk a beillesztés módját. A Formátum megőrzése utasítást kiadva a beszúrt szövegrész megtartja eredeti stílusát. A Célformátummal egyező formátum utasítást aktiválva a beszúrt állomány felveszi a szövegkörnyezet stílusát. A Csak a szöveg megtartása utasítás érvényesítésekor a beszúrt szövegrész mindenféle formázástól mentes lesz. A Stílus vagy formázás alkalmazása utasítás kijelölésekor megjelenik a Stílusok és formázás ablak, ami lehetőséget ad arra, hogy egy korábban kialakított stílussal egyszerűen és gyorsan átalakítsuk a beszúrt szöveget. Amennyiben a beszúrt állomány megfelelő formában jelent meg, nincs semmi tennivalónk. A következő műveleti lépés a formátummódosítást felkínáló piktogramot eltűnteti.
35)
Főleg műszaki szövegben gyakran előfordulnak olyan mértékegységek, amelyeknek a kialakításához felső- vagy alsó indexet kell használni. Ennek a követelménynek a kielégítésére több megoldás is létezik. A hőmérséklet mértékegységét, a oC-ot pl. általában úgy írják, hogy először leütik az o betűt, majd mellé írják a C-t. Utána kijelölik az o betűt, majd a Formátum menügombbal lenyitható ablakban a Betűtípus parancsra kattintanak, és a Betűtípus gomb megnyomása után kiadják a Felső index utasítást. Az OK gomb megnyomásával létrejön a kívánt eltolódás. Ugyanígy írják a 10 hatványait, valamint az alsó indexet igénylő szakkifejezéseket (pl. B1). Az utóbbi esetben természetesen az Alsó index utasítást kell kiadni. Ennél a megoldásnál ügyeljünk arra, hogy a leírt mértékegységben alkalmazzuk a felfelé-lefelé történő betűeltolást, vagy ha az index az utolsó karakter, akkor írjunk mellé még egy betűt, írásjelet. Ellenkező esetben a sor felső, illetve alsó indexként fog folytatódni. Ha ez megtörténne, állítsuk a kurzort az index után, és a Ctrl + szóköz billentyűkombinációval lépjünk ki a formátumból. Nagyon apró betűknél nem mindig sikerül az indexelni kívánt karaktert kijelölni. Amennyiben a mellette álló is kijelölődik, léptessük el tőle. Hajtsuk végre az indexelést, majd léptessük vissza.
36)
Ha egy bonyolult mértékegység gyakran előfordul a szövegben, nem érdemes ezt a procedúrát minden egyes alkalommal végigcsinálni. Ilyenkor alkalmazzuk a Szövegtár használata című rovatban leírtakat. Az első alkalommal elkészített mértékegységet töltsük be a Szövegtárba, ahonnan az F3 funkcióbillentyű lenyomásával pillanatok alatt előhívható. Gyorsaságán kívül nagy előnye még ennek a megoldásnak, hogy a szövegtárelem megjelenése után a beírás zavartalanul folytatható. Az utána leírt betűk akkor sem követik az új betűformát a megjelent kifejezés formátuma nem egyezik meg a szövegmezőben alkalmazottal. Változatlanul a törzsszöveg betűtípusával és formájával gépelhetünk tovább.
37)
Néha úgy adódik, hogy egész szavakat, sorokat kell feljebb, vagy lejjebb tolni. Erre nem alkalmas az indexelés, mert ennek során a betűméret lecsökken. Ebben az esetben jelöljük ki az eltolandó szövegegységet, majd az Formátum menügombbal ! Betűtípus paranccsal előhívható ablakban aktiváljuk a Térköz és behúzás fület. A feltárult tábla Elhelyezés kijelölősávjába állítsuk be az Emelt vagy Süllyesztett utasítást. A mellette levő mértéke kijelölősávban adjuk meg ennek arányát. Az eltolódás mértéke azonnal ellenőrizhető az alatta látható mintán. Az OK gomb megnyomása után az eltolás megjelenik a szövegmezőben is. A szövegkiemelés sokszor alkalmazott módja a ritkítás. Az írógépeken erre a célra egy külön billentyű szolgált. Ez a funkció a szövegszerkesztő programokban is megtalálható, azzal a különbséggel, hogy a számítógépeken nem csak ritkítani lehet a betűket, hanem sűríteni is. Ezen túlmenően a ritkítás és sűrítés aránya is állítható. Használata esetén az előbbi tábla Betűköz és mértéke kijelölősávjait kell beállítani, a már ismertetett módon. Ugyanezt a feladatot látja el a felette található Vízszintesen kijelölősáv. Itt a ritkítás-sűrítés aránya százalékos léptékben állítható.
171
38)
Előfordulhat, hogy egy-egy szakaszban meg kell változtatni a soremelés mértékét. Ekkor kattintsunk a Formátum menügombbal lenyitható ablak Bekezdés parancsára, majd a Térköz szektor Sorköz kijelölősávjában állítsuk be a sorközök értékét. Ha a felajánlott kerek értékek nem felelnek meg számunkra, aktiváljuk a Pontosan utasítást, és a mellette levő Értéke kijelölősávban adjuk meg a kívánt arányt. Gyakoribb eset, hogy egy címszó vagy egy önálló szakasz előtt, illetve után álló hézag mértékét kell megváltoztatni. Ebben az esetben a címsort jelöljük ki, és most az Előtte, illetve Utána kijelölősávokkal állítsuk be a kívánt eltolási arányt. Ha az eredmény nem elégít ki bennünket, akkor jelöljük ki a soremelést. (A bal egérgombbal kattintsunk kétszer a címsor és az utána következő sor közötti hézagra.) Ezt követően a Sorköz és Értéke kijelölősávokkal állítsuk be a pontos értéket az előbb leírt módon. Kijelöléssel és felülírással tört értéket is alkalmazhatunk. 0,05 pt-nél kisebb értéket nem fogad el a program. Ilyenkor lefelé, vagy felfelé kerekíti a beírt tizedes számot. (Pl. a 8,27 pt-ből 8,25 lesz.) Könnyebbé válik a beállítás, ha előtte kiadjuk a Legalább utasítást. Ekkor az Értéke kijelölősávban láthatóvá válik a soremelés jelenlegi mértéke, így ehhez mérten határozhatjuk meg a változtatás arányát.
39)
Időnként szükség lehet az Oldalbeállításnál megadott margómértektől eltérő behúzási értékek alkalmazására is. (Előtte jelöljük ki az átformálandó szövegegységet, vagy kattintsuk bele az egérkurzort.) Erre a célra az előbbi beállító ablak Behúzás szektora szolgál. A Balról, illetve Jobbról kijelölősávokba milliméterenkénti lépésekben állíthatjuk be, hogy mennyivel kerüljön beljebb a kijelölt szakasz a bal- vagy jobb oldali margótól. Negatív értéket is be lehet állítani. Ilyenkor a szakasz kiugrik a szövegmezőből, túlnyúlik a margón. A mellettük álló kijelölősávokban nem csak az Első sor behúzását lehet beállítani, hanem annak ellentétét is. Ha a Típusa kijelölősávban a Függő utasítást adjuk ki, akkor az első sor a helyén marad, és az utána következők húzódnak beljebb. (Erre főleg összetett, többszintes sorszámozásnál van szükség.) A behúzások elrontása esetén nem kell egyenként visszaállítgatni őket. Jelöljük ki az érintett szakaszt, majd nyomjuk le a Ctrl + Q billentyűkombinációt. Erre megszűnik az összes behúzás benne.
40)
Hasonló módon számolhatók fel a karakterformázások is. A különféle indexeket, betűvastagításokat, aláhúzásokat, sorvégi elválasztó jeleket és egyéb karakterformázásokat szinte lehetetlen megtalálni, és maradéktalanul kijavítani. Nincs is rá szükség. Jelöljük ki a szövegállományt, és nyomjuk le a Ctrl majd a szóköz billentyűt. (A Ctrl + szóköz billentyűkombináció csak a karakterek formázását szünteti meg. Nem befolyásolja a sorszámozás és egyéb szakaszformázás során kialakult szövegmódosulást. Ezek csak a Ctrl + Q billentyűkombinációval számolhatók fel. Egyik billentyűkombináció sem alakítja vissza a stílusok által létrehozott formázást, és a Szövegtárelemek formai kialakítását.) Ha ezeket is meg akarjuk szüntetni, vágjuk ki a szakaszt, és a Szerkesztés menüben Irányított beillesztéssel, Nem formázott szövegként másoljuk vissza. Csak Kivágással tűnnek el maradéktalanul a formajegyek. Másolás esetén egyes formajegyek (pl. a sorszámozott szakaszok tételezései) megmaradnak. Az Előszó, a Fejezetek, az Utóirat és a Tartalomjegyzék felgépelése során ne felejtsünk el Oldaltörést alkalmazni előttük. (Ennek módja az Oldaltörés című rovatban részletesen megtalálható.)
41)
Ha a felgépelés során az egyes tételeket el szeretnénk választani egymástól, nem szükséges a táblázatkészítő programot használni. Nyissunk egy új dokumentumot, majd a Formázó eszköztárban kattintsunk a Külső szegély, illetve Minden szegély gombra. Erre megjelenik egy bal margótól jobb margóig húzódó cella, melynek szélessége a korábban beállított betűmérethez igazodik. (12-es betűmagasságnál kb. 6 mm lesz.) Írjuk bele az első tételt, majd nyomjuk le az Enter gombot. Ekkor kialakul alatta egy újabb cella, amelyben folytathatjuk a felsorolást. Amennyiben valamelyik tétel nem fér el egy sorban, alkalmazzunk sortörést. A Shift + Enter billentyűkombináció hatására a cella szélessége duplájára nő. Igény esetén a felsorolást elválasztó vonalakat a táblázatkészítő eszköztárral, valamint a szegélyező gombbal formázhatjuk. (Ennek módját lásd a Táblázatkészítés Word programban című rovatban.) Arra is lehetőség van, hogy 172
testre szabjuk a listát. Ha a rendelkezésre álló üres sorokat nem írtuk végig, a Formátum menügombbal ! Bekezdés paranccsal ! Behúzás és térköz füllel feltárható táblán rövidítsük le a keretet. A behúzás szektor Jobbról illetve Balról kijelölősávjaival minkét oldalról beszűkíthetjük a cellákat. Méretre szabás után nyomjuk meg az OK gombot. 42)
A kész felsorolást jelöljük ki, majd a Formázó eszköztár Kivágás és Beillesztés gombjaival tegyük a végleges helyére. Mivel ez a lista nem ábraként jelenik meg, nem lehet kijelölve odébb húzni. A pozícióját szövegszerkesztő módszerekkel kell megváltoztatni. (A Backspace és az Enter billentyűkkel kell feljebb húzni, lejjebb tolni. Az oldalirányú elmozdításához nyissuk meg a Behúzás és térköz táblát. Itt arra is lehetőség van, hogy pontosan a helyére igazítsuk, néhány milliméterrel lejjebb vagy feljebb csúsztassuk.) A lista utólagos bővítése, illetve egyes tételek törlése esetén is a szokásos szövegszerkesztő módszereket kell alkalmazni. (A felesleges sor törlésekor jelöljük ki az utána álló láthatatlan karaktert is.)
43)
Ennél is egyszerűbb felsorolás, amikor az egyes tételek előtt egy gondolatjel áll. A Word ezt a fajta tételezést, illetve a párbeszédek írását is megkönnyíti. Az Eszközök menü lenyitása után adjuk ki az Automatikus javítás parancsot, majd a tovább nyíló ablakban aktiváljuk az AutoFormázás beíráskor fület. A feltáruló tábla Beíráskor automatikusan szektorában érvényesítsük A lista kezdő elemének formázása olyanra, mint az előtte levő utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ezután az Enter billentyű lenyomását követően, a következő tétel elején automatikusan megjelenik a gondolat-, illetve egyéb tételező jel (pl. kötőjel, pötty stb.). Ez azonban csak akkor következik be, ha a jel elkülönül a tételtől, vagyis ha legalább egy szóköz választja el tőle. A további formázások során két szakasz közé is könnyen húzhatunk elválasztó vonalat. Ez esetben a szegélyező, vagy a keretező funkciót sem kell igénybe venni. Üssük le háromszor a kötőjel billentyűt, majd nyomjuk le az Enter billentyűt. Három egyenlőségjelet leütve kettős elválasztó jelet kapunk.
44)
Műszaki szakkönyvekben nem ritka a matematikai képletek, egyenletek alkalmazása. Ezek beírásához speciális szimbólumokra (integrál-, differenciál-, összegző-, gyökjelre stb.) van szükség. Ezek szimbólumtáblákból való összegyűjtése és méretre igazítása szinte lehetetlen vállalkozás. Nincs is rá szükség, mert erre a célra szolgál a Word Microsoft Egyenlet 3.0 programja. Az Egyenletszerkesztő programmal pillanatok alatt megoldható bármilyen matematikai szimbólum, formula szedése. Az ily módon kialakított jelek nagy előnye, hogy méretük (pl. gyökvonás esetén) követi a tartalmuk hosszát. A Képletszerkesztő az eszköztár √α gombjának aktiválásával hívható elő. Mivel ez a gomb alapbeállításban nincs kitéve, nyissuk meg a Beszúrás menü ablakát, és az Objektum parancs kiadása után aktiváljuk a Microsoft Egyenlet 3.0 utasítást. Amennyiben ott sem találjuk, akkor nem lett installálva. Ez esetben utólag kell feltelepíteni a Windows programlemez Office eszközök – Közös alkalmazásai-ból. Ennek során a Súgó Egyes komponensek telepítése és törlése című ablakában leírtak szerint járjunk el. (A Súgó menü ! Tartalomjegyzék és tárgymutató parancs ! Tárgymutató fül ! egyenletek ! Egyenlet beszúrása útvonalon érhető el.) Az Office 97-ben ugyanis a szokásos telepítés során az Egyenletszerkesztő nem kerül a merevlemezre. Szükség esetén egyéni telepítéssel kell betölteni. Az Office Telepítő futtatásakor a Választéklistából jelölhető ki. A telepítés során kapcsoljuk ki a vírusok elleni védelmet. Ha nem rendelkezünk megfelelő gyakorlattal a programtelepítésben, bízzuk ezt a feladatot szakemberre.
45)
Feltelepítése után rakjuk ki az ikonját a Szokásos eszköztárba. (A Beszúrás kategóriából történő áthúzási módját lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban.) Az egyenletszerkesztő eszköztárában több mint 150 matematikai szimbólum közül választhatunk. Ezek között normál karakterek is találhatók. Erre azért van szükség, mert a billentyűzetről vett karakterek (pl. zárójelek) nem követik az egyenlet magasságát. A változók és a számok beírását számos sablon (pl. törtek, integrálegyenletek, összegszimbólumok) könnyítik meg. A változókat, jeleket pontozott vonallal jelölt keretekbe kell beilleszteni. Ahogy bővítjük az egyenletet, úgy nő a keret mérete. Az indexek, a kitevő sorok, a változók szintje és a törtek emeletei között 173
a nyíl alakú kurzormozgató billentyűkkel, vagy az egérkurzor megfelelő helyre kattintásával mozoghatunk. A pulzáló kurzor alakja mutatja a szintek mindenkori alapvonalhoz viszonyított helyzetét, illetve az aktuális képletsor magasságát. Ha egy kész egyenletet akarunk javítás céljából megnyitni, vagy odébb akarjuk húzni, kattintsunk rá kétszer. Egyébként a Word ezeket a képleteket képként kezeli, ami azt jelenti, hogy csak Oldalkép nézetben jelennek meg. (Word 2002-ben ez a nézet Nyomtatási elrendezésre változott. Mellesleg itt már nincs szükség ennek a programnak a feltelepítésére, mert Office XP-ben az összes kiegészítő és segédprogram felkerül a merevlemezre. Az ikonja azonban nem jelenik meg az eszköztárakban. Igény esetén szintén ki kell húzni a Testreszabás ablak közreműködésével.) A képletekkel megtűzdelt anyag csak Word-ben gépelhető be, mert a PageMaker legújabb változata sem tartalmaz Egyenletszerkesztőt. 46)
Fordítsunk fokozott gondot a Tartalomjegyzék kialakítására. Főleg szakkönyvek esetén rendkívüli módon megkönnyíti a mű használhatóságát egy gondosan kimunkált, kellően részletes tartalomjegyzék. Ennek létrehozása nem a szövegszerkesztő, hanem a szerző feladata. Neki kell szakaszról szakaszra haladva kigyűjteni a legfontosabb gondolatok találó részleteit, illetve rövid ráutalásokat fogalmazni. Ezt a folyamatot nem lehet automatizálni. A szövegszerkesztő programok rendelkeznek ugyan tartalomjegyzék-készítő programmal, de ezekkel nem lehet részletekre utaló tartalomjegyzéket készíteni. A címsorok stílussal való ellátása után a fejezetés alfejezetcímeket ki tudják gyűjteni, és melléírják az oldalszámukat, de nem képesek az értelmi fogalmazásra. Az ily módon készült lista csak azt tartalmazza, hogy a Címsor 1-2-3... stílussal jelölt címszavak hányadik oldalon vannak. A frappáns, figyelemfelkeltő, tárgymutatóval kombinált tartalomjegyzék létrehozása logikus gondolkodást, és nagyfokú elvonatkoztatóképességet igényel, aminek a jelenlegi számítógépeink híján vannak.
47)
Hagyományos módon készített tartalomjegyzéknél sem kell a címsorokat újra beírni. Jelöljük ki, és másoljuk át őket. Ennek kézenfekvő módja, hogy a két helyen elmentett dokumentum mindegyikét megnyitjuk, majd a Szövegrészek összehasonlítása rovatban leírtak szerint az egyik ablakból átmásolunk a másikba. Utána a Tartalomjegyzékkel ellátott anyagot visszük tovább, és rámentjük a másikra. Erre azonban nincs szükség, mert a Word lehetőséget ad a dokumentumon belüli szöveg-elkülönítésre is. Ez ugyancsak az Ablak menüvel oldható meg. Ez esetben a Felosztás parancsot kell kiadni. Ekkor megjelenik egy mozgatható felezővonal, amit kattintással helyezzünk oda, ahol ketté akarjuk vágni a képernyőt. Erre a dokumentum is kettéválik, tartalmuk egymástól függetlenül mozgatható, lapozható lesz. (Nem muszáj középre rakni, bárhová tehetjük. A bal egérgombbal megragadva a felező vonal utólag is elmozdítható.) A függőleges gördítősávval álljunk a felső szövegváltozat elejére, az alsónál pedig a végére, illetve oda, ahová a Tartalomjegyzéket szánjuk. A gördítősáv alsó végén található nyíllal lassan pásztázzuk végig a felső változat oldalait, és a fejezetcímeket másoljuk az alsó, keskenyebb változat Tartalomjegyzék rovatába. (Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 8. ábra). A Tartalomjegyzék elkészítése után semmi mást nem kell tenni, mint az Ablak menügombbal lenyitható ablakban kiadni a Felosztás megszüntetése parancsot, mire a két változat egyesül. A független szövegrészek újra eggyé válnak, és hozzák magukkal a kiegészítéseiket. (Ha tévedésből hívtuk elő a megosztó vonalat, kattintsunk az egérkurzorral az Ablak menügombra. Erre megszűnik.)
48)
A sasszeműek egyszerűbben is hozzájuthatunk a megosztó vonalhoz. A függőleges gördítősáv felfelé mozgató nyila felett van egy keskeny pecek. Ez nem más, mint a felezővonal fogantyúja. Rámutatva az egérkurzor átalakul párhuzamos vonalakká. Ekkor ragadjuk meg a bal egérgombbal, és húzzuk a kívánt helyre. A megosztó vonal eltüntetéséhez nincs szükség az Ablak menüre. Ha már nem kell, kattintsunk rá a bal egérgombbal, és toljuk vissza a helyére. Az ily módon készített tartalomjegyzék oldalszámai azonban nem frissülnek fel. Bővítéskor egyenként ki kell javítani, felül kell írni őket. Ezért célszerű megtanulni az erre a célra szolgáló speciális program használatát, mert ezzel pillanatok alatt kigyűjthetjük a fejezet- és rovatcímeket. (Ennek előfeltétele a címek stílussal való kialakítása, melynek használatát szintén 174
el kell sajátítanunk. Ha a Kellékek mappából átemeljük a Dot1.dot sablont, a Stílus4 stílussal könnyen kialakíthatjuk az alfejezetcímeket. A Normal.dot sablon alkalmazása esetén a Stílus4 stílus az eszköztárak menüsorában is megtalálható.) 49)
A Tárgymutató készítése még az erre a célra szolgáló programmal is meglehetősen nehéz és időrabló munka. Léteznek azonban olyan megoldások, amelyek leegyszerűsítik ezt a feladatot. Ezek egyike, hogy az alcímeket sorszámmal látjuk el, és a Tárgymutatóban feltüntetjük, hogy az előttük található számok nem oldal- hanem sorszámok. Ebben az esetben teljesen mindegy, hogy az érintett szakaszok hol vannak a szövegállományban, mert az olvasó nem az oldalszám, hanem a sorszámuk alapján keresi őket. (Ezt az eljárást csak kiemelt, könnyen szembeötlő szövegrészek, pl. címek esetén lehet alkalmazni.) Igen előnyösen használható ez a módszer szakácskönyveknél, ahol a sok száz recept címének kikeresése, és az oldalszámuk Tartalomjegyzékben történő felülírása napokig is eltarthat. Különösen fáradságos ez a munka akkor, ha egy-egy recept belső recepteket is tartalmaz. Ezek a fő receptektől csak kis mértékben eltérő változatok többnyire önálló névvel rendelkeznek, emiatt szerepeltetni kell őket a tárgymutatóban. Egy-egy oldalon azonban több recept is lehet, így oldalszámmegadás esetén mindegyiket el kell olvasni ahhoz, hogy megtaláljuk. Hasonló problémát okoznak a receptek közötti tanácsok, kiegészítő magyarázatok. Hiába írjuk oda, hogy mely recept után találhatók. Ha a receptnek nincs pozíciószáma, akkor minden egyes bővítéskor oda kell lapoznunk, és mellé kell írnunk az oldalszámot. (Azt ne csináljuk, hogy ezzel a megjegyzéssel látjuk el: „lásd ennél és ennél a receptnél” mert ettől az olvasók dührohamot kapnak. Ha ideoda küldözgetjük őket, hamar elveszítik a türelmüket. Beírhatjuk ugyan, hogy tanács mely receptnél található, de írjuk oda azt is, hogy hányadik oldalon, vagy hányadik sorszámú receptnél. Ne kényszerítsük az olvasót arra, hogy a betűrendes tárgymutatóban kikeresse a recept nevét csak azért, hogy megtudhassa a helyét.)
50)
Azt se tegyük, hogy témakörök szerint csoportosítjuk a recepteket. Sok olyan recept van ugyanis, amelyről nehezen lehet eldönteni, hogy valójában micsoda: előétel, egytálétel vagy más? Ne rongáljuk mi is korunk emberének amúgyis megtépázott idegeit. Semmiképpen ne csináljuk azt, amit Túrós Emil és Túrós Lukács szakácskönyvével tettek. A Tárgymutató kiszerkesztésénél 50 csoportba osztották az ételeket. A tészták pl. következő ételcsoportokban találhatók: Gyúrt tészták; Kelt tészták; Morzsák; Zsírban sült omlós tészták; Felfújtak, pudingok; Palacsinták; Rétestészták. Leveles vajastészták; Félvajas benyújtott tészták; Égetett tészták; Linzertészták; Felvert tortamasszák; Kuglóftészták; Tésztakülönlegességek. Ennek a tárgymutatónak a használatához gasztronómust kell hívni, aki eldönti, hogy a keresett készítmény melyik kategóriába tartozik, hol kell keresni. Ne okozzunk felesleges bosszúságot. Átfogó, teljes tárgymutatót készítsünk, amelyben minden megtalálható, ábécérendbe szedve. Ennek készítése során nagyon fontos, hogy szerepeltessük benne az alternatív elnevezéseket is. Ha egy recept több néven is ismert, akkor mindegyik nevén tüntessük fel. Aztán írjuk utána, hogy a mi könyvünkben mi a neve. Ezt követően ne küldjük át a másik elnevezéshez, hogy ott keresse meg a pozíciószámát, hanem írjuk mellé. Az egyes receptek utáni tanácsokat is hasonló módon kezeljük. Képzeljük magunkat az olvasók helyzetébe, hogy egy-egy probléma fellépésekor mi jut eszükbe róla, hol fogják keresni rá a megoldást. Ezeknek a címszavaknak mindegyikét tüntessük fel a tárgymutatóban, így könnyen megtalálják a vonatkozó szakaszokat.
51)
Alcímekkel sűrűn szabdalt könyvekben a tárgymutató-készítés elkerülésének másik módja a tartalomjegyzék összevonása a tárgymutatóval. Az előzőekben említett tárgymutatóval kombinált tartalomjegyzék alkalmazásával szintén jelentős többletmunkától mentesülünk a bővítések során. Ha az alfejezet tartalmát zárójelben a címe alá rendezzük, akkor a kiegészítések alkalmával csak ezeket a címeket kell kikeresnünk. Néhány oldalas alfejezetek esetén az olvasónak nem okoz túl nagy gondot az őt érdeklő szövegrész megtalálása. Arra azonban ügyeljünk, hogy a tartalmi utalások, a tárgymutató címszavai sorban kövessék egymást. Így az olvasó tudni fogja, hogy hol keresse: az alfejezet elején, közepén vagy a végén. Ennek a változatnak a felgépelése során soremeléssel válasszuk el egymástól az alfejezeteket, 175
és szorosan írjuk alájuk a zárójelbe rakott tartalmukat. Utána a zárójeles tárgymutatót alakítsuk át dőlt betűssé, majd a jobb oldalán alkalmazzunk 6 illetve 9 mm behúzást, hogy ne zavarja az oldalszámok olvashatóságát. (A kialakítás módját lásd a Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 15. ábráján. Ha a Kellékek mappából átemeljük a Dot1.dot sablont, ez a beállítás a Stílus1 stílussal alakítható ki. A Normal.dot sablon alkalmazása esetén a Stílus1 stílus az eszköztárak menüsorában is megtalálható. Word 2002-ben előfordul, hogy a tárgymutatóval kombinált tartalomjegyzék szövegmezeje a dokumentum megnyitásakor beszürkül. Ilyenkor menjünk a végére, és a bal egérgombbal kattintsunk az aljára. Erre megszűnik ez az érthetetlen jelenség. Ha csak egy része szűnik meg, többször meg kell ismételni azt a műveletet. Szerencsére a szürke háttér nyomtatásban nem jelenik meg.) A Normál nézetben közreadott anyagban egyébként nem sok értelme van a tartalomjegyzék- és tárgymutató-készítő programok használatának, mivel nem tudjuk, hogy az olvasók milyen formátumban fogják kiszerkeszteni. Ha nagyvonalúak akarunk lenni, akkor szerkesszük ki A/4 méretre, készítsük el a két programmal a listákat, és megjegyzésként tüntessük fel, hogy a közölt oldalszámok erre a formátumra vonatkoznak. Amennyiben az olvasó ki akarja printelni a művünket, szinte biztos, hogy ezt a formátumot fogja használni, így hálával gondol majd ránk, hogy tartalomjegyzékeket elkészítettük helyette. 52)
Amennyiben részletekben gépeljük fel az anyagot, mentéskor ügyeljünk az elnevezésükre. Minden egyes fejezetet, szakaszt pontosan jelöljünk meg. Ne alkalmazzunk hevenyészett neveket (pl. Felgépelés-1, Felgépelés -2) mert ilyen fájlok a kísérletezéseink során is keletkeznek, és az utánuk következő takarításnál könnyen kidobhatjuk a pótolhatatlan szövegállományunkat is. Lényegre utaló nevet adjunk neki. Azt ami a tartalmára gondolva először az eszünkbe jut. A flopira mentett biztonsági tartalék törlésénél is fokozott gonddal járjunk el. Csak olyan fájlokat töröljünk le, melyeknek emlékszünk a tartalmára. A bizonytalan eredetű fájlokat nyissuk meg, mert innen nem kerül a Lomtárba az anyag. Itt is letörölve végleg elvész a munkánk.
53)
A részletek összerakása során több fájllal dolgozunk egyszerre. Ezeket nem kell egyenként megnyitni. Kattintsunk a Megnyitás ikonra, majd a megjelenő ablakban keressük meg a hordozót, amelyen a fájljaink vannak. A Shift, illetve a Ctrl billentyű lenyomása után jelöljük ki mindegyiket, majd nyomjuk meg a Megnyitás gombot. (Ha meghajtóról nyitjuk meg a dokumentumokat, kijelölésük után kattintsunk rájuk a jobb egérgombbal, és a helyi menüben adjuk ki a Megnyitás parancsot.) Erre egymás után felmásolódnak a munkalapra. Ezt követően nagyítsuk fel őket teljes méretre, majd lekicsinyítve küldjük a munkalap tálcájára. Eltérő jellegű dokumentumok esetén gondot okozhat a keveredésük. Ezen azonban könnyen segíthetünk. Ragadjuk meg a lekicsinyített fájlokat a bal egérgombbal, és rendezzük őket megfelelő módon; olyan sorrendbe, amilyenben használni fogjuk őket. Arra sincs szükség, hogy egyenként zárjuk be a megnyitott fájlokat. Húzzuk ki a Mindent bezár ikont a Szokásos eszköztárba, és rákattintva sorra bezárja az elmentett dokumentumokat. (A Fájl kategóriából történő áthúzási módját lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban.) Ha nincs elmentve az anyag, mindegyiknél megjelenteti a Mentés másként ablakot, és rákérdez a megőrzés módjára.
54)
Amikor elkészültünk a teljes szövegállománnyal, és végigfuttattuk rajta a helyesírás-ellenőrző programot, mentsük el legalább két helyre, majd kezdjük el a lektorálását. Alaposan olvassuk végig a szövegállományt, és javítsuk ki az ellenőrző program által kihagyott helyesírási és stílushibákat. Ha szükség van rá, fogalmazzuk át, hogy a mondanivalónk minden részlete világos, egyértelmű, és választékos stílusú legyen. Nem szerencsés azonban, ha a szerző maga lektorálja a művét, mivel a saját hibáinkat látjuk a legkevésbé. Egy kívülálló sokkal hamarabb észreveszi a hiányosságokat, mint mi. Ha nem szakavatott lektor az illető, akkor is hatékonyabb munkát végez nálunk. Az anyagot nem szükséges kinyomtatni, mert ez a munka számítógépen is elvégezhető. (Lásd a Lektorálás Word programmal című rovatban.) Amennyiben az volt a célunk, hogy az anyagot felküldjük az Internetre, vagy továbbadjuk egy profi szövegszerkesztőnek kiadványszerkesztésre, akkor a munkánk ezzel be is fejeződött. Másoljuk ki flopi 176
lemezre, és továbbítsuk. A webes és egyéb zsugorító formulákra való átkonvertálástól tartózkodjunk, mert ezek megcsonkítják a szövegállományt. Ha nem fér rá a lemezre, akkor WinZipel tömörítsük. Végezetül meg kell még jegyezni, hogy a szövegszerkesztéshez nincs szükség hangszórókra. Aki ragaszkodik a zenei kíséret melletti programhasználathoz, az egyes funkciók működésbe lépését kísérő hangeffektusokhoz, csökkentse a hangerőt olyan szintre, hogy ne zavarja a munkát. Ez a Tálca bal szélén található hangszóró ikonra kattintva tehető meg. Ha kétszer kattintunk rá, a különféle hangfalak hangereje és balansza külön-külön is állítható.
Tördelés Word programban 01)
Először is döntsük el, hogy milyen méretben, formátumban és színben kívánjuk a felgépelt anyagot elkészíteni. Miután határoztunk, kattintsunk a Fájl menügombra, majd az Oldalbeállítás parancsra (vagy a Szokásos eszköztár Oldalbeállítás ikonjára) és a megjelenő ablakban ismét aktiváljuk a Papírméret fület. A feltáruló táblán állítsuk be az oldal végleges szélességét, magasságát, valamint az írásirányt (álló vagy fekvő helyzetben kívánjuk-e a lapot használni). Ha szabványos A/4-es álló lapokra akarjuk a szövegállományt kiszerkeszteni, akkor hagyjuk meg a korábbi utasításokat. Utána kattintsunk a Margók fülre, és állítsuk be a lap üresen maradó széleit körös-körül. A Microsoft alapprogram A/4-es oldal esetén a 2,5 cm margótávolságot ajánlja fel. Papírtakarékossági okok miatt azonban ezt célszerű mindenütt 2 cm-re állítani, illetve a korábban átállított Fenti és Lenti kijelölősávban 2 cm-re növelni. (A 2,5 cm-es értékeket csak levélírásnál használjuk. A Kötésbeni kijelölősávval a két szövegmező közötti távolságot lehet beállítani kéthasábos kivitelnél. Az osztott szövegmezős kialakítást többnyire fekvő lapoknál alkalmazzák.) Beállításainkat rögtön ellenőrizhetjük is a Minta szektorban.
02)
Ezt követően határozzuk meg, hogy hová szeretnénk az oldalszámokat rakni. Könyveknél általában alul van. A Word szövegszerkesztő programban azonban nincsenek rögzített sortávolságok, ezért a lap alján az utolsó sor hol feljebb, hol lejjebb esik. Ezért nem célszerű az oldalszámozást alulra rakni, mivel úgy fog kinézni, mintha találomra lett volna a lapokra dobálva. Sokkal előnyösebb a lap tetejére helyezni. Mivel a kezdősort korábban rögzítettük, így az oldalszám és a szövegmező kezdete minden oldalon azonos helyen lesz. Ennek megfelelően állítsuk be az Fejlécet. Ehhez először a Margók fület aktiváljuk az Oldalbeállító ablakon. A feltáruló tábla Távolság a lap szélétől szektorában állítsuk az Élőfej kijelölősávot 1,5 cm, az Élőláb kijelölősávot pedig 0 cm-re. (Ezeket a szövegszerkesztő üzemmódban vízjelként látszódó sávokat azért nevezik Élőfejnek, illetve Élőlábnak, mivel kívül esnek a szövegtörzsön, a margóra kerülnek, de azért léteznek, és kinyomtathatók.) Utána az Elrendezés fület aktiváljuk, és döntsük el, hol legyenek az oldalszámok. Ha nem középre akarjuk helyezni, hanem a lapok külső vagy belső sarkába, akkor az Élőfej és élőláb szektorban adjuk ki a Páros és páratlan eltérő utasítást. Amennyiben az első oldalra nem kérünk oldalszámot, aktiváljuk az Első oldal eltérő utasítást is. A Kezdőpont kijelölősávba az Új oldal felirat kerüljön. (Ha a Páros oldal utasítást adjuk ki, az oldalszámozás 2. oldallal fog kezdődni.)
03)
Amennyiben egyes oldalakra eltérő Élőfejet vagy Élőlábat szeretnénk helyezni, ezt úgy tudjuk megtenni, hogy előtte szakasztörést alkalmazunk. Állítsuk a kurzort a szövegállomány elejére, illetve Élőlábnál a szövegállomány végére, majd a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Töréspont parancsot. A tovább nyíló ablak Új szakasz szektorában aktiváljuk a Folyamatosan választókapcsolót, és nyomjuk meg az OK gombot. (A szakaszkezdet beugrása esetén jelöljük ki, és vegyük ki belőle az Első sor behúzást. Formátum menügomb ! Bekezdés parancs ! Behúzás és térköz fül ! Típusa kijelölősáv.) Utána a Nézet menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Élőfej és élőláb parancsot. A megjelenő Élőfej és élőláb eszköztárban kattintsunk az Azonos az előzővel gombra. Ezt követően módosítsuk a kijelölt oldal Élőfejét, illetve Élőlábát, vagy hozzunk létre újat. A továbbiakban ez fog 177
megjelenni a dokumentum végéig. Az oldalszám is azonos lesz rajtuk. Ennek oka, hogy a program nem tudja, milyen módon folytassa az oldalak számozását. Ezt nekünk kell eldönteni. 04)
A módosítások elvégzése után a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Oldalszámok parancsot, majd a megjelenő Oldalak számozása ablakban nyomjuk meg a Formátum gombot. A tovább nyíló ablak Számozás módja szektorában aktiváljuk a Kezdő sorszám utasítást, majd a mellette álló kijelölősávba állítsuk be a kívánt értéket. (Ha újra akarjuk oldalszámoztatni ezt a szövegrészt, akkor az 1-et, ha folytatni akarjuk a számozást, akkor azt az oldalszámot, ami az Élőfejen, illetve Élőlábon látható.) Végül mindkét ablakon nyomjuk meg az OK gombot, és a Bezárás gombbal küldjük vissza az Élőfej és élőláb eszköztárát. Amennyiben csak az oldalszámot akarjuk megváltoztatni a szövegállományon belül (pl. az egyes fejezeteket újraszámoztatjuk), akkor nincs szükség az Élőfej és élőláb eszköztárra. A szakasztörés után mindjárt hívjuk elő az Oldalak számozása ablakot, és az előzőek alapján kezdő sorszámként állítsuk be az 1-et.
05)
Ha a megnyitott dokumentum Élőfejében, vagy Élőlábában az oldalszámok helyén {PAGE}, a dátum helyett pedig {CREATEDATE} feliratokat látunk, a program a frissítésükhöz szükséges mezőket jeleníti meg. Ezt úgy szüntethetjük meg, hogy lenyomjuk az Alt + F9 billentyűkombinációt. A mezőkód háttérbe szorításának másik módja, hogy az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban kiadjuk a Beállítások parancsot, majd aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla Megjelenítés szektorában érvénytelenítsük a Mezőkódok utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. Ezt az eljárást kell alkalmazni a szövegben megjelenő mezőkódok esetén is. (A mezőkódok onnan ismerhetők fel, hogy kapcsos zárójelben vannak.) Szintén kapcsos zárójelben vannak a tárgymutató-bejegyzések. Ezek megjelenése sem kívánatos nyomtatásban. Ez úgy kerülhető el, hogy a Megjelenítés tábla Nem nyomtatott karakterek szektorában érvénytelenítjük a Rejtett szövegrész utasítást. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a megnyitott dokumentumban az egyenlet helyén mezőkód jelenik meg. Az Alt + F9 billentyűkombináció a mezőkódok láthatóvá tételére is alkalmas. A mezőkódokat a helyi menüben is láthatóvá, illetve láthatatlanná tehetjük. Kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és a megjelenő ablakban adjuk ki a Mezőkódok - váltás utasítást. Míg az Alt + F9 billentyűkombináció hatálya a teljes dokumentumra kiterjed, a helyi menü csupán a kijelölt mezőt befolyásolja.
06)
A mezők felfrissülése csak a dokumentum megnyitásakor következik be. Ha munka közben változik a helyzet, és szeretnénk látni az éppen aktuális állapotot, helyezzük a kurzort abba a szakaszba, amely a mezőt tartalmazza, majd nyomjuk le az F9 vezérlőbillentyűt. Több felfrissítésére szoruló mező előfordulása esetén jelöljük ki a teljes dokumentumot, és utána nyomjuk le az F9 billentyűt. A teljes kijelölés hatálya nem terjed ki az Élőfejre és az Élőlábra. Ezeket külön kell aktiválni. (Frissítést a helyi menü Mezőfrissítés utasításával is végezhetünk.) Elkészültük után a mezőket legalább egyszer kézzel fel kell frissíteni, mert a program csak a karbantartásukra képes. Aktiválásuk a dokumentum újranyitásakor sem következik be. Néha a megnyitás utáni frissítés is elmarad. Ezért időnként ellenőrizni kell a mezőket, hogy naprakész információkat tartalmaznak-e.
07)
A mezőkódokat nem kell láthatóvá tenni ahhoz, hogy megtaláljuk a mezővel ellátott szövegrészeket. A Keresés és csere ablak lenyitására, a Speciális gomb megnyomásra, és a Mező utasítás kiadására sincs szükség a megkeresésükhöz. Az F11 billentyűkombináció lenyomása után a program megkeresi, és kijelöli nekünk a következő mezőt. A Shift + F11 vezérlőbillentyűvel az előző mezőre juthatunk vissza. Láthatatlan tartalmú mezőket is elhelyezhetünk a szövegben. A Megjelenítés táblán állítsuk vissza a Mezőkódok utasítást, majd tegyük a kurzort oda, ahová a mezőt kérjük, és nyomjuk le a Ctrl + F9 billentyűkombinációt. A megjelenő kapcsos zárójelek közé írjuk be a mező tartalmát, majd érvénytelenítsük a Mezőkódok utasítást. Az OK gomb megnyomása után a bejegyzés eltűnik, láthatatlanná válik. (Az általunk beszúrt láthatatlan mező csak a mezők láthatóvá tétele után jelölődik ki ily módon.) 178
08)
Műszaki dokumentumokban, szerződésekben alapvető követelmény, hogy egyes oldalakat ne lehessen nyomtalanul eltávolítani. Ez oly módon valósítható meg, hogy az oldalszám mellett feltüntetjük az anyag terjedelmét is. (Egy 25 oldalas dokumentum 10. oldalán pl. ez az oldalszám áll: 10/25.) Ez a Beszúrás menügombbal ! Oldalszámok paranccsal ! Oldalak számozása ablakkal ! Formátum gombbal előhívható Oldalszámozás táblával nem valósítható meg. Itt csupán arra van lehetőség, hogy az oldalszámok után feltüntessük a fejezetszámot is. A dokumentum teljes terjedelme csak az oldalszámokat megjelenítő mezők módosításával érhető el. Ehhez láthatóvá kell tenni őket. Ezt az előbbiek szerint úgy érhetjük el, hogy az Eszközök menü ! Beállítások parancs ! Megjelenítés táblán érvényesítjük a Mezőkódok utasítást. Utána a dokumentum utolsó oldalán jelenítsük meg az oldalszámot tartalmazó Élőfejet vagy Élőlábat úgy, hogy a Nézet menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Élőfej és élőláb parancsot, vagy a bal egérgombbal kattintsunk kétszer az oldalszámra. A megjelenő Élőfej és élőláb eszköztáron nyomjuk meg az # jelű Oldalszám gombot. A PAGE mezőkód megjelenik az Élőfej, illetve Élőláb bal sarkában is. Üssünk szorosan mögéje egy / jelet, majd a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Mező parancsot. A tovább nyíló ablak Kategóriák listájában jelöljük ki az (Összes) tételt, majd a Mezőnevek listában kattintsunk a NUMPAGES tételre. Érvényesítsük a Formátum megőrzése frissítésnél utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. A második mezőkód megjelenése után írjuk mögéje az .oldal kifejezést. (Ekkor így néz ki a mezőkód: {PAGE}/{NUMPAGES\*MERGEFORMAT}.oldal.) A Megjelenítés táblán szüntessük meg a Mezőkódok utasítást. Ha a második mezőben nem a maximális oldalszám jelenne meg jelöljük ki az összetett oldalszámot, és nyomjuk le az F9 frissítő billentyűt. (A felfrissülés csak akkor jön létre, ha a számok feketén jelölődnek ki.) Végül a Bezárás gombot megnyomva küldjük vissza az Élőfej és élőláb eszköztárát. A Mezőkódok láthatóvá tétele és háttérbe szorítása során nem kell mindig megnyitni a Megjelenítés táblát. Az Alt + F9 billentyűkombinációval ez az utasítás ki-be kapcsolgatható.
09)
Ezt követően minden oldalon két oldalszám látható, egy szimpla, és egy összetett. Ha csak az utóbbit szeretnénk megtartani, töröljük az előzőt, és állítsuk középre, illetve a kívánt helyre az újat. (Ezt az Élőfej vagy Élőláb aktiválása után, a szokásos szövegszerkesztő módszerekkel tehetjük meg.) A dokumentum bővítése esetén nem kell átírni a terjedelmet jelölő számot az Élőfejben illetve az Élőlábban, mert ez automatikusan megtörténik. A dokumentum megnyitása után a program kiolvassa a Fájl menü Adatlap ablakának Statisztika szektorából az oldalak összesített számát, és beírja a {NUMPAGES\*MERGEFORMAT} mezőbe. Munka közben csak az F9 frissítő billentyűvel tudjuk aktualizálni az oldalszámokat, az előzőleg leírt módon.
10)
Az elkészült oldalszámokat is frissíteni kell, ha a dokumentum megnyitása után nem megfelelő módon jelennek meg. Összetett oldalszámok esetén kattintsunk az első számozott oldalra kétszer, és a kurzormozgató billentyűkkel léptessük a szövegkurzort a teljes oldalszámot mutató értékre. Így nem jelölődik ki az oldalszám, és nem lesz akadálya a frissítésnek. Amennyiben nem a teljes terjedelem jelenik meg az oldalszám második tagjaként, nyomjuk le a Ctrl + End, majd a Ctrl + Home billentyűkombinációkat, hogy a program áttördelhesse a teljes szövegállományt.) Az összetett oldalszámozás egyszerűbb módja, hogy láthatóvá tesszük a mezőkódokat, majd előhívjuk az Élőfej és élőláb eszköztárat. Ezt követően az Oldalszám gombra kattintva kérünk még egy PAGE jelű mezőt, utána ütünk egy / jelet, majd beírjuk a dokumentum maximális oldalszámát. Végül töröljük a korábbi oldalszámmezőt, és az újat a helyére tesszük. Ennél a megoldásnál a maximális oldalszám nem frissül fel. Bővítésnél aktiválni kell az Élőfejet, illetve Élőlábat, és ezt a számot át kell írni az új helyzetnek megfelelően.
11)
Annak érdekében, hogy egy-egy oldalon belül se lehessen szövegrészeket törölni, a szigorú előírásokban, fontos szerződésekben a sorokat sorszámmal látják el. Ehhez nem a Formátum menü Felsorolás és számozás funkcióját kell használni, mert ez csak a különálló sorokat, a szakaszokat számozza be. Jelöljük ki a sorszámozandó szövegrészt, és a Fájl menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Oldalbeállítás parancsot. A továbbnyíló ablakban aktiváljuk az 179
Elrendezés fület. A feltáruló táblán nyomjuk meg a Sorok számozása gombot. Az újonnan nyíló ablakban érvényesítsük a Legyenek számozott sorok utasítást. Utána állítsuk be a kezdő sorszámot. A Távolság kijelölősávba a sorok és a sorszámok közötti távolságot szabályozhatjuk. (Az Auto utasítás meghagyása esetén 1 cm lesz a távolság.) A Lépésköz kijelölősávban a sorszámozás gyakorisága állítható. (1-es értéknél minden sor számozva lesz. 5ös értéknél csak minden ötödik.) A Számozás szektorban a számozás módját szabhatjuk meg értelemszerűen. Végül mindkét ablakban nyomjuk meg az OK gombot. (Itt önálló szakaszt csak szakasztöréssel lehet létrehozni. Az Enter-rel tagolt szakaszokat ez a program folyamatos szövegnek tekinti.) Arra is legyünk tekintettel, hogy a sorok számozása a margóra kerül. Ennélfogva ha 100%-nál nagyobb nagyítást alkalmazunk, nem fogjuk látni őket. A program minden sort (az üreseket is) megszámozza. Ha ezeket el akarjuk távolítani, vagy egyes sorokat nem kívánunk bevonni a sorszámozásba, állítsuk bele a kurzort, majd a Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Bekezdés parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Szövegbeosztás fület, és a feltáruló táblán érvényesítsük a Sorok számozása nélkül utasítást. Az OK gomb megnyomása után a jelölt sor elől eltűnik a sorszám. (Eggyel lejjebb folytatódik. Ha egyszerre több sort akarunk kivonni számozásból, jelöljük ki őket. Zárt egységet képező szövegállományból csak a Word 2002 tud sorszámokat eltávolítani. A Word 97 a kijelölt sort tartalmazó szakasz minden sora előtt megszünteti a számozást.) 12)
Különböző termékeket ismertető műszaki leírásokban vannak olyan szövegrészek (pl. tájékoztatók, figyelmeztetések, jogfenntartások) amelyek több rovatban ismétlődnek. Ráadásul ezeket gyakran át kell írni, a mindennapi élet követelményeihez igazítani. Ilyenkor meglehetősen kellemetlen lenne, ha az összes hasonló készülék leírásánál egyenként el kellene végezni a javítást, kiegészítést. Ez esetben szintén célszerű a mezőbejegyzések nyújtotta automatikus frissítés lehetőségét kihasználni. Ezeket a szövegrészeket tehát ne normál szövegtárelemként, hanem mezőként illesszük be az anyagba. Készítsük el az ismétlődő szövegrészt, majd megőrzésének és beszúrásának megkönnyítése érdekében küldjük a Szövegtárba. (Ennek módját lásd a Szövegtár használata című rovatban.) Utána a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Mező parancsot. A tovább nyíló ablak Kategóriák szektorában jelöljük ki a Csatolások és hivatkozások, a Mezőnevek szektorban pedig az AutoText tételt. Nyomjuk meg az Egyebek gombot. Az újonnan nyíló Mezőbeállítások ablakban megjelennek a Szövegtár bejegyzései. A Kész szöveg neve listában jelöljük ki az imént betöltött szövegrész azonosító jegyét, és kattintsunk a Felvesz majd az OK gombokra. Visszatérve a Mezőbeállítások ablakra a Mezőkódok kijelölősáv AUTOTEXT bejegyzése mellett megjelenik a szövegtárelem azonosító jegye. Annak érdekében, hogy a formátum ne változzon, érvényesítsük a Formátum megőrzése frissítésnél utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot.
13)
Ezt követően nem szövegtárelemként kell beszúrni az ismétlődő szövegrészt a kívánt helyekre, hanem mezőként. Állítsuk a kurzort a megfelelő helyre, majd hívjuk elő ismét a Mező ablakot. Állítsuk be a Csatolások és hivatkozások, az AutoText, és a Formátum megőrzése frissítésnél utasításokat. A Mezőkódok kijelölősáv AUTOTEXT bejegyzése mögé üssünk egy szóközt, majd írjuk be a beszúrandó szögrész azonosító jegyét. Az OK gomb megnyomása után a sokszorosított szövegrész mezőkóddal ellátva kerül az anyagba. Ezt az eljárást ismételjük meg annyiszor, ahány helyen alkalmazni kívánjuk az egyenszöveget. Amennyiben módosításra szorul, nem kell mást tenni, mint előhívni a Szövegtárból. (Valahová írjuk le az azonosító jegyét, és nyomjuk le az F3 vezérlőbillentyűt.) Végezzük el rajta a javítást, majd jelöljük ki az egészet, és az Alt + F3 billentyűkombinációval küldjük vissza a Szövegtárba. (Az azonosító jegyen ne változtassunk, mert akkor a mezőkezelő program nem ismeri fel.) Végül frissítsük fel a mezőket. Jelöljük ki az egész dokumentumot, és nyomjuk le az F9 vezérlőbillentyűt.
14)
Az automatikusan felfrissülő mezők gyakori alkalmazási területe még a kereszthivatkozások készítése. Kereszthivatkozást akkor kell elhelyezi a szövegben, amikor a tárgyalt szövegrész, táblázat, egyenlet stb. nem azon az oldalon található, ahol írunk róla. Pl. a világnépesség alakulásáról szóló rovatban megemlítjük, hogy: „A Földön jelenleg 6 milliárd ember él. A lakosság 180
kontinensek szerinti megoszlását a 2. táblázat mutatja.” Ezt a táblázatot azonban a könnyebb kezelhetőség érdekében a fejezet végére helyeztük, a többi közé. Ilyenkor tegyük a kurzort a 2. táblázat kifejezés elé, és készítsünk egy kereszthivatkozást. Ennek során a {PAGEREF _Ref11395205} mező kerül a kurzorral jelölt helyre, amelyből normál körülmények kötözött csak az oldalszám (pl. 78) látszik, ahol a táblázat található. Ezt követően semmi mást nem kell tenni, mint a szokásos szövegszerkesztő módszerekkel kiegészíteni a jelölést. Jelen esetben így: „A lakosság kontinensek szerinti megoszlását a 78. oldalon található 2. táblázat mutatja.” A mezőbejegyzést nem zavarja a kiegészítés, mert ebből továbbra csak az oldalszám fog élni. 15)
Ennyit sem kell tenni, ha a mezőbejegyzésben kulcsokat is alkalmazunk. A \p kulcs beírásakor megjelenik az . oldalon kifejezés is az oldalszám után, míg a \h kulcs alkalmazásakor hiperhivatkozássá alakul az utalás. Ez esetben a mezőbejegyzés így néz ki: {PAGEREF _Ref11395205\p\h}. A hivatkozásban szereplő táblázat oldalszámát most is egyszerűbb lenne simán beírni, ez azonban nem frissül fel. A szövegállomány bővítése esetén a táblázatok is eltolódnak, így a kereszthivatkozásokat ki kellene javítani, egyenként felül kellene írni. Mezőkkel kialakított kereszthivatkozások esetén azonban erre nincs szükség, mert a frissítést a program automatikusan elvégzi. Munka közben itt is az F9 vezérlőbillentyűvel frissíthetünk az előzőekben leírtak szerint. Az elkészített mezőket szintén a fentiekben ismertetett módon tehetjük láthatóvá, illetve láthatatlanná.
16)
A kereszthivatkozások létrehozását a szerzők általában nem írják elő. A kiadványszerkesztő feladata, hogy ahol csak lehet, ily módon könnyítse meg a felhasználók dolgát. A Kereszthivatkozás igen hasznos funkciója a Word-nek. Ahol szükséges, ott ne restelljük alkalmazni. Olvasóink nagyon hálásak lesznek érte, hogy nem kell a Tartalomjegyzékben silabizálniuk a szóban forgó címet. Ha létrehozásuk másik módját választjuk, mezőkialításokkal, különféle kulcsok alkalmazásával sem kell bajlódnunk, mert erre a célra Word tartalmaz egy párbeszédablakot is. Állítsuk a kurzort a lásd... szó után, és nyissuk le a Beszúrás menüt, majd adjuk ki a Kereszthivatkozás parancsot. A megjelenő párbeszédablak Hivatkozástípus kijelölősávjába állítsuk be a hivatkozás tárgyát. Ez lehet stílussal jelölt címsor, sorszámmal ellátott ábra, táblázat, -egyenlet, vagy bármilyen sorszámmal rendelkező elem, szakasz. Nincs szükség stílusvagy sorszámjelölésre a könyvjelzőknél, lábjegyzeteknél, végjegyzeteknél, mert ezeket a program a hozzájuk rendelt mezők alapján is be tudja gyűjteni. A hivatkozásra alkalmas szövegrészek a Melyik… szektorban találhatók, listaszerűen sorba rendezve. A gördítősávval válaszuk ki a keresett tételt, és kattintsunk rá. Utána a Hivatkozás beszúrása kijelölősávba állítsuk be a hivatkozás módját. (Azt hogy mit kérünk a kurzor helyére. Oldalszámot, ábraszámot, szakaszsorszámot vagy a szakasz teljes szövegét.) A sorszámok melletti (relatív) és (teljes) jelölés a hivatkozás tárgyának többszintes listában elfoglalt helyére utal. (Alkalmazásának példával alátámasztott magyarázatát lásd a Súgóban. Elérési útvonal: Tartalomjegyzék és Tárgymutató ! Tárgymutató fül ! Kereszthivatkozások ! Hibaelhárítás ! Kereszthivatkozás – Problémamegoldás ! Mit jelent a párbeszédpanelen a „relatív” és a „teljes” elem?)
17)
Végül nyomjuk meg a Beszúrás gombot. Erre a cím, ábraszám stb. megjelenik a kurzor helyén, a lásd... utalás után. Az Előbb/alább utasítást akkor kell érvényesíteni, amikor a hivatkozás tárgya azon az oldalon található, ahol írunk róla. Ekkor a program attól függően, hogy előtte vagy utána található, az előbb vagy az alább hivatkozást szúrja be a kurzor helyére. Ilyenkor nem a lásd... szót, hanem ezt kell szerkeszteni, kiegészíteni. Ezek a hivatkozások akkor is használhatók, ha a hivatkozás tárgya távolabbi oldalon található. Ebben az estben a Hivatkozás tárgya kijelölősávban kell az Előbb/alább utasítást kiadni. Ezt a formát általános hivatkozás esetén szokták alkalmazni, pl. ilyen megfogalmazásban: Az előbbiekben tárgyalt módon… Elektronikus dokumentumokban az ilyen hivatkozási módot hiperhivatkozással kombinálva célszerű használni, hogy aki kíváncsi rá, miről is volt szó, könnyen megtalálja. Ilyenkor az olvasónak semmi mást nem kell tennie, mint rákattintani a hivatkozásra. A 181
Hiperhivatkozásként utasítás kiadása után a megadott oldalon sem kell keresgetni a szóban forgó szakaszt, ábrát, bejegyzést. Az anyag elektronikus változatában csak rá kell mutatni a kurzorral a hivatkozásra, és amikor kézzé alakult, meg kell nyomni a bal egérgombot. Ha fel akarjuk hívni erre az olvasó figyelmét, változtassuk kék színűre. Így az internetes hiperhivatkozásokhoz hasonlóan szinte kínálja magát, hogy rákattintsanak. Célszerű felhívni az olvasók figyelmét arra is, hogy mielőtt aktiválnák a kereszthivatkozásokat, könyvjelzőket, végjegyzeteket, stb. kattintsanak az egérkurzorral oda, ahol abbahagyták az olvasást. Ez esetben ugyanis az utalás elolvasása után a Shift + F5 billentyűkombinációval egy pillanat alatt visszatérhetnek a korábbi szövegrészhez, és zavartalanul olvashatják tovább az anyagot. (A hiperhivatkozásra nem tér vissza, hiába kattintottunk rá.) 18)
A Kereszthivatkozás aktiválása után a program automatikusan rááll hivatkozásunk tárgyára, és máris olvasható, szemügyre vehető. Amennyiben egy olyan szövegrészre szeretnénk hivatkozni, amely sem stílussal, sem sorszámmal nincs megkülönböztetve, előtte készítsünk rá Könyvjelzőt. (Ennek módját lásd a Kijelölések, Mozgás a szövegben című rovatban.) Az oldalszám, illetve a mögötte álló mezőbejegyzés a Beszúrás gomb megnyomása után jelenik meg a kurzorral jelölt helyen. Ekkor a leggyakrabban használt hivatkozás, a „Bővebb felvilágosítást lásd a” leírása után is automatikusan megjelenik az előbbi példa szerinti hivatkozás: 78. oldalon. A kereszthivatkozások mező át is másolható. Ha sok helyen hivatkozunk ugyanarra a címre, ábraszámra stb., nem kell minden egyes alkalommal előhívni az ehhez szükséges ablakot, kikeresni a megfelelő címsort, ábraszámot, majd kékkel átszínezni. Jelöljük ki a meglevőt, küldjük Vágólapra, majd másoljuk az új helyekre. Ott is élni fognak, átmásolva is működőképesek maradnak. A sok hivatkozás nagyon megkönnyíti az olvasó dolgát, de nehéz elkészíteni. A keresztül-kasul történő utalások hálózatába a Word gyakran belezavarodik, és ilyenkor programhibára hivatkozva leblokkol. Ennél a lefagyásnál a fájl is megsérül, ezért nem nyitható meg újra. Ennélfogva nem csak az utoljára végzett munka vész el, hanem az egész anyag. Ennek elkerülése érdekében több száz oldalas dokumentumokban ne alkalmazzunk Kereszthivatkozásokat és Könyvjelzőket együtt. Döntsük el, hogy számunkra melyik a fontosabb, és azt alkalmazzuk.
19)
Ne tévesszük össze a lábjegyzetet az Élőfejjel és Élőlábbal. A lábjegyzet csak azon az oldalon jelenik meg, ahol elkészítettük, illetve végjegyzet esetén a dokumentum végére kerül. A szövegben sorszámmal, csillaggal vagy egyéb szimbólummal jelölt kifejezések magyarázatára használják. (Elkészítési módját lásd a Lábjegyzet készítése Word programban című rovatban.) Az Élőfejbe vagy Élőlábba beírt szöveg viszont minden oldalon megjelenik. Ezt az eljárást általában olyan könyveknél szokták alkalmazni, ahol minden oldal tetején feltüntetik a szerző nevét és a könyv címét. Hosszabb szöveg esetén a program automatikusan megnöveli a felső, illetve alsó margótávolságot. Ez a nem mindig kívánatos jelenség a margótávolságok speciális feltüntetésével kerülhető el. A Fájl menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Oldalbeállítás parancsot, majd a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Margók fület. Utána a fenti, illetve lenti margótávolság elé írjunk be egy elválasztójelet, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően az Élőfej, illetve Élőláb nem tudja feljebb vagy lejjebb tolni a margókat, de ha szélesebb náluk, rálóg a szövegmezőre.
20)
Ugyancsak a lap alját érintő beállítás a fattyú- és árvasorok automatikus megszüntetése. Ennek érdekében az Formátum menügombbal lenyitható ablakban kattintsunk a Bekezdés parancsra, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Szövegbeosztás fület. A feltáruló tábla Tördelés szektorában – igazodva az európai könyvkiadási hagyományokhoz – adjuk ki a Fattyú- és árvasorok utasítást. (Az Egy oldalra utasítást ne használjuk, mert akkor a program nem engedi meg a szakaszok megbontását. Amelyik szakasz nem fejeződik be a lap aljáig, azt teljes egészében átviszi a következő oldalra. Még kevésbé ajánlatos kiadni az Új oldalra utasítást. Ilyenkor minden szakasz új oldalra kerül, egy oldalon csak egy szakasz lesz. Erre azért is ügyelni kell, mert ezekből az állapotokból nem lehet visszaállítani a szövegállományt. Az átvitt szakaszokat egyenként tologathatjuk vissza.) Az Együtt a következővel utasítást is 182
érvényteleníteni kell, különben a lap aljáról átküldött címszavakat nem lehet a következő oldal tetejére állítani. Vagy egy sorral lejjebb ugrik, vagy visszamegy az előző oldalra. 21)
Táblázatoknál azonban igen hasznos ez az utasítás, mert lefelé tolódva nem szakadnak ketté. Jelöljük ki a táblázatot, majd adjuk ki az Együtt a következővel utasítást. Így a szövegállomány többi részében nem fog érvényesülni az előbb említett kellemetlen hatás. (A következő oldalra áttolódott táblázat szorosan illeszkedik a felső margóhoz, ezért nem lehet elé illeszteni a kurzort. Csak úgy lehet visszahozni a Backspace billentyűvel, hogy az előző oldalra rakjuk a kurzort, oda, ahonnan átugrott a következő oldalra.) Néhány mondat, vagy egy szakasz egyben tartása érdekében ne így járjunk el. Jelöljük ki azt a szakaszt, amelynek sorait azonos oldalon kívánjuk tartani, és az Egy oldalra utasítást érvényesítsük. Ez esetben hiába jelölünk ki több szakaszt. A szorosan összetartozó szakaszok közül csak egy-egy marad egyben. Az előtte levő az előző oldalon lesz, az utána következő pedig átugrik a következő oldalra. Az Együtt a következővel utasítás viszont az összes kijelölt szakaszt egyben tartja. (Ezt természetesen csak addig tudja megtenni, amíg együttes terjedelmük nem haladja meg az egy oldalt.) Ugyanez vonatkozik az Új oldalra utasítással ellátott szakaszokra. Az Egy oldalra utasítás értelemszerűen csak a szövegállomány görgetésekor fog érvényesülni. Amíg nem történik betoldás, szövegmező-eltolódás, addig nem történik semmi.
22)
Word-ben címeket, szakaszokat, szövegállományt csak akkor lehet elforgatni, ha szövegdobozba rakjuk. Lapok írásirányának megváltozatásához azonban nincs szükség szövegdobozra. Amennyiben valamelyik lapra nem álló helyzetben, hanem fekve szeretnénk írni, rajzolni, alkalmazzunk szakasztörést, és változtassuk meg az oldal beillesztési módját. Tegyük a kurzort az előző oldal szövegállományának végére, majd a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Töréspont parancsot. A megjelenő Töréspont beszúrása ablak Új szakasz szektorában aktiváljuk az Új oldalra választókapcsolót, majd nyomjuk meg az OK gombot. Utána Fájl menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Oldalbeállítás parancsot, vagy kattintsunk a Szokásos eszköztár Oldalbeállítás gombjára. Aktiváljuk a Papírméret fület, és az Írásirány szektorban érvényesítsük a Fekvő utasítást. Ezt követően kattintsunk a Margók fülre, és állítsuk be a megfelelő széltávolságokat, majd nyomjuk meg az OK gombot. Megjelenik egy üzenettábla, ami arra figyelmeztet, hogy: Egy vagy több tábla az oldal nyomtatható részén kívül esik. A Javítás gomb választásával növelje meg a megfelelő margót. Ezt ne tegyük, ne állítsuk vissza a margókat, különben nem tudjuk végigírni az elfektetett lapot. Kattintsunk a Mellőz gombra. Arra azonban ügyeljünk, hogy ennek az oldalnak a nyomtatásnál át kell állítani a Nyomtatás ablakot. (Kattintsunk a Tulajdonság gombra, és a megjelenő ablak Tájolás szektorában jelöljük ki a Fekvő lapot, majd nyomjuk az OK gombokat.)
23)
Az írásirány megváltoztatása után a szakasztöréstől kezdődően minden lapot elfektet a program. Ha csak egyre, vagy néhányra van szükségünk, térjünk vissza az álló formátumra. Tegyük a kurzort a fekvő oldal végére, és a fentiek szerint hajtsunk végre még egy szakasztörést, majd az Oldalbeállítás ablakkal érvényesítsük az korábbi beállításokat. (Aktiváljuk a Papírméret, valamint a Margók fület, és a feltáruló táblákon állítsuk vissza az eredeti paramétereket.) A feleslegessé vált szakasztörést, oldaltörést jelöljük ki, és a Delete billentyűvel törölhetjük. (A szokásos eszköztárban kattintsunk a Mindent mutat gombra, és húzzuk végig az egérkurzort a töréspontot jelölő szöveges utalás felett.) Ha a szakasztörés nem látszik, tegyük a kurzort az új szakasz elé, és nyomjuk le a Backspace billentyűt. Ezt a billentyűt azonban ne használjuk a látható szakasztörés megszüntetésére, mert bele fog törölni az előző szakasz végébe.
24)
Kisebb ábráknál, képeknél jelentős veszteséget okoz a mellettük levő üres hely szabadon hagyása. Kiadványszerkesztő programoknál ezt a problémát szövegdobozok létesítésével oldják meg, melyekkel kitöltik az üres helyeket. Erre Word-ben szövegdobozok nélkül is lehetőség van. A program azonban magától nem tölti ki ezeket a helyeket. Alaphelyzetben az ábra alatt folytatódik a szövegmező. Az ábra körbeírása, illetve a melléírás nagyon könnyen 183
elrendelhető. Jelöljük ki a beágyazott ábrát, képet, majd a Nézet menügombbal ! Eszköztárak paranccsal ! Kép utasítással hívjuk elő a képszerkesztő menüt. Kattintsunk az Alakzat formázása gombra, és a feltáruló táblán aktiváljuk a Szöveg fület. Utána a Körbefuttatás stílusa szektorban jelöljük ki, hogy milyen módon szeretnénk az ábra melletti üres helyet kitölteni. (Jelen esetben a Négyzetes és a Szoros körbeírást választhatjuk.) A Körbefuttatás oldala szektorban kijelöléssel adjuk meg az ábra elhelyezési módját. (Helytakarékossági okokból és a könnyebb olvashatóság érdekében célszerű az ábrát a bal margó mellé állítani. Ez esetben a Szélesebb piktogramra kattintsunk.) Végül a Távolság a szövegtől szektor Fent, Lent, Balra, Jobbra kijelölősávjait állítsuk 0 cm-re, és nyomjuk meg az OK gombot. (Amennyiben nem akarjuk a szöveget közvetlenül az ábra mellé írni, a megfelelő helyen állítsuk be a kívánt távolságot.) 25)
Ha nincsenek ilyen különleges igényeink, az ábra körbefuttatására használhatjuk a Kép menü A szöveg körbefuttatása gombját is. A beállítások elvégzése után zárjuk be a képszerkesztő menü ablakát. (Word 2002-ben a Kép menübe ki lett emelve a Forgatás funkció is. A Forgatás gombra kattintva azonban csak 90o-os elfordulások jönnek létre. Fokonkénti forgatáshoz továbbra is az Alakzatok formázása ablak Méret tábláját kell használni. Teljesen új gomb viszont a Képek tömörítése. Mivel a Windows képes tömörített formátumban is menteni grafikát, képeket, ez itt is elrendelhető. A Képek tömörítése ablak Beállítások szektorában elrendelhető a levágott képszélek törlése is. Az előző operációs rendszerekben erre nem volt lehetőség. Ott a felesleges képrészek levágáskor csak láthatatlanná váltak. Ezáltal továbbra is terhelték a fájlt. Mellesleg PageMaker-ben is ez történik. Ott a legújabb változatban sem lehet megszabadulni a felesleges képszélektől.)
26)
Sorkizárt szövegszerkesztés esetén a leszűkített szövegmezőben fokozottan szükség van tördelésre, mert az automatikus elválasztó program már nem képes a szavakat megfelelő módon elválasztani. Az ily módon szerkesztett oldalak sajátossága, hogy az anyag bővítése esetén az ábra a szövegmezővel együtt úszik. Oldalakra tördelt állományban azonban ezt csak a lap aljáig teszi. Ezt követően a felette levő sorokat maga alá, a túloldalra küldi. Ezt addig csinálja, amíg az átküldött szövegmező hossza meghaladja az ábra hosszát. Ekkor az ábra is átugrik a következő oldalra, és beilleszkedik az eredeti helyére. Szakaszok törlésekor, a szövegállomány rövidítésekor ugyanez történik, csak visszafelé. Emiatt az ábrákat, képeket célszerű a cikk, alfejezet közepére rakni, hogy a szövegállomány egy oldalnyi eltolódásakor is benne maradjanak. A körbefuttatott szövegmező sajátossága, hogy a kijelölésekor, átmásolásakor viszi magával a körbefogott ábrát is. Ez úgy akadályozható meg, hogy átváltsunk Normál nézetre. Ez esetben a képek, grafikák háttérbe szorulnak, és csak a szövegállomány jelölődik ki.
27)
Több ábra esetén a tájékozódás megkönnyítése érdekében sorszámmal kell ellátni őket. Az ábraszám azonban az alatt levő sorközzel együtt két sort is elvesz a szövegmezőből. Ezért célszerűbb az ábrára, annak egy szabad sarkára rakni. Ábrára, képre azonban közvetlenül nem lehet ráírni. Szövegdobozzal viszont megoldható a feliratozás. A Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Szövegdoboz utasítást, majd a célkeresztté átalakult egérkurzorral átlósan húzzunk egy keretet oda, ahová az ábrafeliratot szánjuk. Kattintsuk a kurzort a szövegdobozba, és írjuk bele az ábraszámot. A kész szövegdobozt tetszés szerint formázhatjuk. Ehhez a Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Szövegdoboz parancsot. A megjelenő Szövegdoboz formázása ablak beállítási módja a Képszerkesztés Word programban című rovatban található. (A betűstílus megváltoztatáshoz nincs szükség erre a párbeszédablakra. Egérhúzással jelöljük ki a feliratot, és a szokásos szövegszerkesztési módszerekkel változtassuk meg a betűk típusát, nagyságát, formáját.) Odébb is helyezhetjük. Nyomjuk le az Alt billentyűt, majd a horogkereszttel átalakult kurzorral kattintsunk a szövegdoboz fogópontok közötti keretére, és húzzuk a pontos helyére. Végül kattintsunk mellé, amellyel véglegesíthetjük a pozícióját.
184
28)
Most már csak a keret eltüntetése van hátra. (A Paint programmal ellentétben a Word bekeretezi a szövegdobozt, ami képfeliratnál meglehetősen zavaró.) Ehhez szintén a Szövegdoboz formázása párbeszédablakra van szükség, ami a helyi menüből is előhívható. Kattintsunk a jobb egérgombbal a keretre, és a megjelenő ablakban adjuk ki a Szövegdoboz formázása parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Színek, vonalak fület. A feltáruló tábla Vonal szektorának Szín kijelölősávját állítsuk fehér színre, majd nyomjuk meg az OK gombot. A szövegdoboz mellé kattintva eltűnik, illetve láthatatlanná válik a keret. Színes ábráknál a hátérnek megfelelő színt kell beállítani. Mivel Word-ben a szövegdoboz törli maga alatt a háttérszínt, ennek megfelelő kitöltő színt is kell alkalmazni. A kitöltő szín a Kitöltés szektorban állítható be. Különleges színárnyalat esetén a színpalettán adjuk ki a További színek utasítást. A tovább nyíló Színek ablakban aktiváljuk az Egyéni fület, és hozzuk létre a különleges színt. Az OK gomb megnyomása után a megfelelő színárnyalat megjelenik a Színpaletta alatt. Csak rá kell kattintani, és máris alkalmazható.
29)
Word-ben a szövegdoboz tartalma 90o-kal el is fordítható. (Erre akkor lehet szükség, amikor az ábrának csak az oldalán található feliratozásra alkalmas szabad hely.) Az írásirány megváltoztatásához jelöljük ki a szövegdobozt, majd a Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Szövegirány parancsot. A tovább nyíló Szövegdoboz-Szövegirány ablakban azt is meghatározhatjuk, hogy az elforgatott szöveg jobb vagy bal oldalról legyen olvasható. Az eredmény a Minta szektorban ellenőrizhető. Az elforgatást az OK gombbal nyugtázzuk. A Word-ben alkalmazott szövegdoboz nagy előnye, hogy a Paint-el ellentétben a felirat utólag is kijelölhető, felülírható. (Mivel a keret nem látható, kattintsunk a feliratra.) Így az ábrák számának növekedése esetén semmi akadálya sincs az ábraszámok megváltoztatásának. (90o-kal elfordított felirat korrigálásánál nincs szükség visszaforgatásra, Ebben az esetben az ábraszámot felülről lefelé jelöljük ki, és írjuk felül az új sorszámmal. Ez is elforgatva fog megjelenni.) A szövegállomány bővítésekor vagy rövidítésekor az utólag kialakított felirat az ábrával együtt úszik, nem szakad el tőle. Végül fel kell még hívni a figyelmet arra, hogy a Word a szövegdoboz mellé nem tesz szöveget. Ezért az ily módon feliratozott ábra szöveggel való körbefuttatása után jelöljük ki a Szövegdobozt, és ennél külön végezzük el a körbefuttatási műveletet. Ezt követően a két körbefuttatott szövegmező összekapcsolódik, egységessé válik.
30)
Visszatérve a dokumentum-szerkesztéshez színes betűk használata esetén kattintsunk a Formátum menügombra, és a Betűtípus parancs kiadásával megnyíló ablakban aktiváljuk a Betűtípus fület. A feltáruló tábla Szín kijelölősávjába állítsuk be az alkalmazni kívánt színt. Bonyolult formázások során a végeredmény nem mindig nyeri el a tetszésünket. Legszívesebben elölről kezdenénk az egészet. Ilyenkor nem kell az egyes formajegyeket egyenként megszüntetni. Jelöljük ki a szakaszt, és nyomjuk le a Ctrl + szóköz billentyűkombinációt. Ha ez a billentyűkombináció nem segít, akkor szakaszformázás is történt. Ez esetben a Ctrl + Q billentyűkombinációt alkalmazzuk. Ekkor nem csak a karakterformázások szűnnek meg, hanem a szövegállomány Normál stílust vesz fel, vagyis balra zárttá válik, és megszűnik az Első sor behúzás is. Ezen túlmenően minden karakter Times New Roman betűtípusú, és 10 pontos betűméretű lesz. (Amennyiben átalakítottuk a Normál stílust, vagy az Alapértelmezett betűtípust, akkor ennek megfelelő lesz.)
31)
A sorkizárt formátum következtében elkerülhetetlen a jobb oldali margóba ütköző szavak elválasztása. Ez a mi közreműködésünk nélkül, automatikusan is végbemegy, de hogy miként az a beállítástól függ. Az utómunkálatok minimumra csökkentése érdekében érdemes az alábbiak szerint eljárni. Kattintsunk a menüsor Eszközök gombjára és a megnyíló ablakokban adjuk ki a Nyelv, majd az Elválasztás parancsokat. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk az Automatikus elválasztás utasítást, majd az Elválasztási zóna kijelölősávjába állítsuk be a legkisebb értéket, a 0,25 cm-t. Végül állítsuk az Egymás utáni elválasztások száma legfeljebb kijelölősávot korlátlanra, és nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően az elválasztás a teljes szövegállományban végbemegy.
185
32)
Néha azonban előfordul, hogy bizonyos szakaszokban (pl. balra zárt szövegrészekben, versekben) nincs szükség a szavak elválasztására. Az elválasztó program átmeneti felfüggesztése úgy érhető el, hogy az érintett szakasz kijelölése után a Formátum menügombbal, és a Bekezdés paranccsal megnyitható ablakban aktiváljuk a Szövegbeosztás fület. Utána adjuk ki a Nincs elválasztás utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően a kijelölt szakaszon nem történik elválasztás. (Ez a funkció utólag is alkalmazható. A tördelt, elválasztott szöveget is visszaalakítja elválasztás nélkülire.) A sorkizárt szövegszerkesztést azonban nem szünteti meg. A sorközi feltételes elválasztójelek is benne maradnak. Az elválasztás csak a sorvégekről tűnik el. Ezért alkalmazása előtt célszerű a szakaszt végleges formára (pl. balra zárttá) alakítani.
33)
Miután a főbb beállításokon túljutottunk, jelöljük ki a teljes szövegállományt, és a Szokásos eszköztár Sorkizárás gombjára kattintva indítsuk el az automatikus tördelést. Az oldalak szélességének kitöltése után szabdaljuk oldalakra a szövegfolyamot. A Nézet menügombbal lenyitható ablakban aktiváljuk az Oldalkép parancsot. (Word 2002-ben ez a parancs Nyomtatási elrendezésre változott.) Most már csak a kialakult oldalak sorszámozása van hátra. A Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Oldalszámok parancsot. A tovább nyíló ablak Elhelyezés kijelölősávjába állítsuk be az Oldal teteje (élőfej) utasítást. Az alatta levő Igazítás kijelölősávban írjuk elő, hogy hová kerüljenek az oldalszámok; a szövegtörzs bal szélére, jobb szélére vagy a közepére. Amennyiben az Oldalbeállításnál a páros és a páratlan oldalakra eltérő Élőfejet kértünk, akkor most adjuk meg, hogy hol legyenek az oldalszámok. Ha a Belült választjuk, akkor az oldalszámok a kétoldalasan nyomtatott és összegfűzött lapok belső sarkába, közel a gerincéhez kerülnek. Kívül utasítás esetén a program az oldalszámokat a páros és páratlan oldalak külső sarkába helyezi. Amennyiben az első oldalra (a címlapra) nem kérünk oldalszámot, érvénytelenítsük az erre vonatkozó utasítást.
34)
Ezt követően nyomjuk meg a Formátum gombot. A tovább nyíló Oldalszámozás ablakban megadhatjuk, hogy az oldalak számozása milyen módon történjen (római számokkal, arab számokkal vagy betűkkel). A Fejezetszámokkal együtt kijelölősáv aktiválásával arra is mód van, hogy az oldalszámok a fejezetszámokkal együtt szerepeljenek (pl. 1-1, 1-2, 1-A, 1-B). Az oldalszámjelölő karakterek között nem csak kötőjel, hanem pont vagy kettőspont is lehet. A Számozás módja szektorban a sorszámozás folyamatosságát állíthatjuk be. Ha az anyag részletekben készült (pl. a könyv II. fejezetét más gépelte fel, és az a 33 oldallal kezdődik, akkor a Kezdő sorszám választókapcsolót aktiváljuk, és a mellette levő kijelölősávba írjuk be a 33-as számot). Ez esetben a lapok összeállításakor a program automatikusan egymáshoz illeszti a fejezeteket, folyamatossá teszi az oldalszámokat. (Nem a II. fejezet gépelésén kell az első oldalra 33-as számot írni. Ez kezdődjön szokásosan 1-el. Az összeillesztésnél kell a II. fejezet kezdő sorszámaként a 33-at beírni és ekkor a program az 1. oldalt 33-nak számozza, a 2. oldalt 34-nek stb.) Az OK gomb megnyomásával megjelennek a beállított oldalszámok a lapokon. Az előzőekben leírt módon összetett (teljes terjedelmet feltüntető) oldalszámozást is alkalmazhatunk.
35)
Az oldalszámozást mindig a munka legvégére hagyjuk, mert pl. osztott lapoknál, több oszlopos szövegállománynál nagy kavarodást okozhatnak az utólagos betoldások. Kifejezetten tilos az utólagos betoldás a könyvnyomtatásnál használt íves elrendezésnél. Itt ugyanis az 1. oldal mellett az 16. oldal áll, így ha az 1. oldalba betoldunk, a túlcsorduló sorok a 16. oldalra mennek át. (Kiadványszerkesztő program hiányában Word-ben ezt csak úgy lehet megtenni, hogy az 1. oldalt áttoljuk a 2. oldalra, és a helyére beillesztjük a 16. oldalt. Utána egy új dokumentumban a 2. oldalt balra helyezzük, a mellé kerülő 3. oldalra pedig rámásoljuk a 15. oldalt. És így tovább. Az eljárás PageMaker-ben alkalmazott módját lásd a Kellékek mappa Prospektus-Minta lapjain.)
36)
Ha hibásan hajtottuk végre a műveletet, kattintunk kétszer az oldalszámra. Erre előjön az Élőfej ablak. Ezt követően kétszeri rákattintással jelöljük ki az oldalszámot, és a Delete billentyűvel töröljük. Ez a művelet az összes oldalszámot törli, így akadálytalanul újra kezdhetjük a műveletet. Végül zárjuk be az Élőfejet. (Ezt úgy is megtehetjük, hogy duplán a 186
szövegtörzsre kattintunk.) A kijelölések következtében előfordul, hogy az oldalszámok árnyékolódnak (egy szürke négyzet kerül alájuk). Ez a mezőárnyékolásnak nevezett kijelölési mód azért kellemetlen, mert nyomtatásban is megjelenik. Megszüntetése érdekében az eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, majd a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla megjelenítés szektorában a Mezőárnyékolás kijelölősávot állítsuk Soha-ra, majd kattintsunk az OK gombra. 37)
Gyakori zavar még, hogy a Word hozzáilleszt a szövegállomány végéhez egy üres oldalt. Ezáltal a könyv terjedelme indokolatlanul megnő. Ez a látszólagos terjedelemnövekedés megjelenik a Tálcán, sőt az Adatlapon is. Ennek a zavarnak az elhárítása érdekében állítsuk a kurzort az utolsó üres oldal tetejére, és a Backspace billentyűvel lépkedjünk vissza a szövegállomány végére. Ezt követően az oldalszámgördítő már nem tud átmenni a következő oldalra. (Az üres oldal megszüntetése csak a dokumentum újranyitása során nyilvánul meg a Tálcán és az Adatlapon. Amennyiben azonnal látni szeretnénk az eredményt, az előzőek szerint végezzünk oldalszámfrissítést az F9 billentyűvel. (A tördeléssel kapcsolatban nem tértem ki minden apró részletre. Ezért ha valami nem világos, célszerű letölteni le az Internetről a Mellékletben ajánlott különböző témájú könyveimet, és megnézni ezek kialakítását. A kép sokkal beszédesebb, mint a szó, a szemügyre vétel minden magyarázatnál többet ér. A tördelés feltételeinek kialakítása elkerülhető, ha a Kellékek mappából áthelyezzük a Normal.dot sablont a C-drájv ! Program Files ! Microsoft Office ! Sablonok mappába. (A globális sablon lecserélési módja a Szövegtár használata és a Stílusok használata Word programban című rovatokban található. Ezt követően új dokumentum nyitásakor máris megjelenik minden előírt beállítás, a színvonalas munkavégzéshez szükséges főbb stílusokkal együtt.)
38)
Mielőtt áttérnénk a tördelésre, készítsünk valamelyik oldalról egy próbanyomatot. A régebbi printereknél ugyanis a lap szélétől nem nyomtatott holtsáv a 15 millimétert is meghaladhatja. Ha nem látszik az oldalszám, akkor vigyük lejjebb (növeljük az élőfejtávolságot) amíg megjelenik. Ez esetben a felső margót is arányosan növelni kell. Néha szükség van egyedi beállításokra is. Most már elkezdődhet a tulajdonképpeni tördelés. Valójában a Word-ben kiszerkesztett sorkizárt anyagon nem sok tördelnivaló van. Ezt a szövegszerkesztő program automatikusan elvégzi, és utána már nem lehet rajta változtatni. Csupán a tördelés módját határozhatjuk meg előre, a sorok utólagos korrekciójára, nincs lehetőség. Ez főleg a sorkiegyenlítésnél okoz szembeötlő formai hiányosságokat. Miután megadtuk a programnak, hogy a fattyú- és árvasorokat iktassa ki, nem engedi, hogy a lap alján egy sor maradjon. Ezt átviszi a következő oldalra. Ha a következő oldal tetején csupán egy sor áll, akkor az előző szakaszból áthoz mellé még egy sort, hogy ne árválkodjon magában. Nem törődik azzal, hogy emiatt az előző oldal alja egy sorral feljebb végződik, és még véletlenül sem lehet a kiprintelt anyagban két olyan oldalt találni, ahol az utolsó sor ugyanott érne véget. Többek között ezért alkalmatlan a Word kiadványszerkesztésre. Csak levélírásra és jegyzetkészítésre használható.
39)
Néha három üres sor is marad a lap alján. Ez akkor fordul elő, ha egy háromsoros bevezető szöveget felsorolás, vagy valami más balról behúzott szöveg követ. Ilyenkor a program a harmadik sort fattyúsornak minősíti, ezért az egész bevezető szövegrészt átviszi a következő oldalra. Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy kijelöljük ezt a szakaszt, és a Formátum menügombbal ! Bekezdés paranccsal ! Szövegbeosztás füllel megnyitható tábla Tördelés szektorában megszüntetjük a Fattyú- és árvasorok utasítást. Az OK gomb megnyomása után a bevezető szöveg első két sora megmarad az előző oldalon, a harmadik sora pedig az alatta levő listával átmegy a következő oldalra. (Ez az utasítás csak itt válik inaktívvá, a többi szövegrészben továbbra is érvényben marad.) Egyébként ugyanez történik akkor is, ha egy címsor kerül a lap aljára. Amennyiben nem fér alá legalább két sor, a program a hozzá tartozó szövegrészt átküldi a túloldalra. Ebben az esetben két dolgot tehetünk: vagy utána küldjük a címsort is, és négy sor hézag marad a lap alján, vagy érvénytelenítjük ezen a szakaszon is a Fattyú- és árvasorok utasítást. Ekkor egy sor felmegy a címsor alá, és nem marad semmi hézag a lap alján. 187
40)
Az Office által teremtett körülmények között ezzel a formátummal csupán azt tehetjük, hogy a felgépelt szöveg betöltése után feltételes elválasztójelekkel megszüntetjük a szavak közötti túl nagy hézagokat. A foghíjas szövegmező főleg annak tudható be, hogy a helyesírási program az idegen eredetű, vagy a ritkán használt toldalékokkal ellátott szavakat nem választja el. Ezekben az esetekben kézzel kell elvégezni az elválasztást, visszatöltögetni a szótagokat az előző sorba. Ezt a Ctrl + elválasztójel billentyűkombinációval tehetjük meg. Állítsuk a kurzort a következő sor első szavába oda, ahol szeretnénk elválasztani. Nyomjuk meg a Ctrl és az elválasztójel billentyűket egyszerre. Ekkor a kurzor előtt álló szótag visszamegy az előző sorba. Ha még mindig ritka a sor válasszuk el a szómaradékot odébb is. (A Ctrl billentyűt azért kell lenyomni az elválasztójel előtt, mert akkor nem marad nyoma a szétválasztásnak)
41)
Ha a szöveget később áttördeljük más formátumra, ezek az elválasztójelek láthatatlanná válnak. Úgy viselkednek, mintha a szövegszerkesztő program rakta volna be őket. Sok esetben azonban így is zavart okoznak, ezért a tördelés során átrendeződött, és emiatt feleslegessé vált feltételes elválasztójeleket meg kell szüntetni, a Backspace billentyűvel ki kell törölni. Ehhez kattintsunk a Szokásos eszköztár Mindent mutat ikonjára, hogy láthatóvá váljanak. Lényegesen kevesebb dolgunk lesz, ha a szótagok átküldését nem a szavak elején, hanem a végén kezdjük. Amennyiben az átküldendő szótöredék túl soknak bizonyulna, az előző sor nem fogadja el, nyomjuk le a Backspace billentyűt. Ezáltal törlődik a láthatatlan elválasztójel. Különösen akkor ügyeljünk a feltételes elválasztójelek számának minimumra csökkentésére, ha az anyagot később át fogjuk tölteni egy kiadványszerkesztő programba. Ennek tördelése során sokszor hiába nyomkodjuk a tördelő billentyűkombinációt, a kívánt szótag nem megy át az előző sorba, vagy a következőbe. Ez kellemetlen helyzet arra vezethető vissza, hogy egy feltételes elválasztójel van benne. Utólag ez ellen már nem sokat tehetünk, mert a PageMaker és egyéb kiadványszerkesztő programok nem mutatják ki a Word feltételes elválasztójeleit. Ilyenkor nincs más választásunk, mint beütni egy látható elválasztójelet, ami viszont a szakasz bővítésekor benne fog maradni. (Ennek tudható be, hogy újságokban, folyóiratokban is gyakran találkozunk szöveg közbeni elválasztó jelekkel. Az anyagot Word-ben felgépelve kapták, benne néhány feltételes elválasztójellel. Emiatt csak látható elválasztójellel tudták megoldani a sorvégi elválasztást. Hiába lektorálták tördelés után a hasábokat, ha csak egyetlen szót betoldanak a szövegbe, ez az elválasztójel becsúszik a szövegmezőbe. Miután újabb lektorálásra nincs idő, benne is marad.)
42)
A feltételes elválasztójelek számát radikálisan csökkenthetjük a kiegészítő elválasztó szótár használatával. Az esetek többségében ugyanis a szavak közötti hézagok, a túl hosszú szóközök oka, hogy a sorvégi szót a program nem tudja elválasztani, ezért átküldi a következő sorba. Amennyiben összetett szóval van dolgunk, szinte biztos, hogy ez történt. Ezért ha gondosan akarunk eljárni, akkor a tördelés megkezdése előtt vizsgáljuk át a sorvégeket, és ahol ilyen szavakat találunk, ennek elválasztási módját, írjuk be az Mshy_hu.usr kiegészítő szótárba. (Ennek módját lásd a Helyesírás- és nyelvhelyesség-ellenőrzés című rovatban.) Utána mentsük el a dokumentumot, és zárjuk be a Word-öt. Újbóli megnyitásakor a bejegyzések szerinti elválasztások végbemennek, és a sorközi hézagok megszűnnek. A maradékot már tördeléssel könnyen eltüntethetjük. Nagy előnye ennek a módszernek, hogy csak egyszer kell megcsinálni. Utána a gyakran használt kifejezéseink maguktól elválasztódnak.
43)
Szerencsére a Word szövegszerkesztő program rendelkezik magyar nyelvű elválasztó szótárral, ami elég jó, és megbízható. Így itt nem kell a sorvégi elválasztási hibákra vadászni. Ettől függetlenül át kell nézni az anyagot, mert főleg műszaki leírásokban a bonyolultabb szóösszetételeket nem mindig tudja jól elválasztani. Előfordul, hogy egy betűt vagy szótagot helytelenül visz át. Ez esetben is használjuk a saját kiegészítő szótárunkat. Ez ugyanis felülbírálja a hivatalos szótárt, és helyrehozza a hibát. (Mivel gyakran szükségünk lesz erre a szótárra, készítsünk hozzá parancsikont a Parancsikon létesítése az Asztalon című rovatban leírtak szerint. Ugyanígy célszerű kirakni az Asztalra a Custom.dic szótárt indító ikonját is,
188
hogy mindig kéznél legyen.) Az elválasztó szótárunk bejegyzéseinek szaporodásával egyre kevesebb gondunk lesz a tördeléssel. 44)
Ha nem magunknak szerkesztjük az anyagot, hanem az Internetre akarjuk felrakni, akkor vigyázzunk az elválasztó kivételszótár használatával. A felküldött dokumentum különleges szavai csak akkor fognak a felhasználó gépén is elválasztódni, ha mellékeljük a kiegészítő szótárt. Amennyiben ezt nem tesszük, vagy a felhasználó nem tölti be a saját szótárába, ezek a szavak elválaszthatatlanok maradnak. A foghíjas szövegmező elkerülése érdekében ilyenkor célszerűbb tördelést alkalmazni, vagyis a szükséges helyeken feltételes elválasztójelekkel megoldani az elválasztási gondokat. Amennyiben a Ctrl + kötőjel billentyűkombinációval nem szüntethető meg az elválasztási hiba, állítsuk a kurzort a sorvégi elválasztójel mögé, és nyomjuk le a Backspace billentyűt. Ekkor a teljes szó átmegy a következő sorba. Pótoljuk a kitörölt karaktert, majd tegyük a kurzort a megfelelő helyre, és alkalmazzuk újra a Ctrl + kötőjel billentyűkombinációt.
45)
Hosszú szótagok esetén a nagy hézagokat csak tömörítéssel (a betű- és szóközök csökkentésével) küszöbölhetjük ki. Először jelöljük ki az előző sort, és kattintsunk a Formátum menügombra, a tovább nyíló ablakokban pedig a Betűtípus parancsra, majd a Térköz és pozíció fülre. Utána a Betűköz kijelölősávot állítsuk Sűrített utasításra, a mellette álló mértéke kijelölősávba pedig írjunk be 0,1 pt értéket. Végül kattintsunk az OK gombra. Sok esetben pár milliméternyi tömörítés is elegendő ahhoz, hogy a kijelölt szótag átmenjen az előző sorba. Ilyenkor ne jelöljük ki a teljes sort, hanem csak egy részét, néhány szót belőle. A Backspace billentyű lenyomása után gyakran előfordul, hogy 2-3 másodperc múlva magától végbemegy a kívánt elválasztás. A program ily módon jelzi, hogy csupán 1-2 milliméternyi összenyomásra lenne szüksége ahhoz, hogy a kért elválasztást végrehajthassa. Ilyenkor már 2-3 szó tömörítésével is elkerülhető a visszarendeződés. (Ez a csekély zsugorodás nem elegendő ahhoz, hogy az elválasztás magától végbemenjen, de az elválasztó billentyűkombináció újbóli alkalmazása már maradandó visszatöltést eredményez.)
46)
Mivel erre a funkcióra gyakran szükségünk lesz, készítsünk rá egy szöveges gombot az eszköztárban. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Testreszabás parancsot, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Parancsok fület. A feltáruló tábla Kategóriák szektorában jelöljük ki a Minden parancs tételt, és a Menüparancsok szektor oldalszámgördítőjével keressük meg a Sűrített utasítást. Ezt is jelöljük ki. Erre az ablak alján megjelenik a Sűrített kijelölősáv. Állítsunk be rajta 0,10 pt távolságot, majd a Sűrített szöveges gombot húzzuk ki az eszköztárakba az Eszköztárak Word programban című rovatban leírtak szerint. (Célszerű helyét lásd a Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 3. ábráján. A Kellékek mappában található Normal.dot sablon alkalmazása esetén a 0,1 pt Sűrített ikon a Formázó eszköztárban már megtalálható.) Ha nincs elég helyünk az eszköztárakban, billentyűkombinációt is rendelhetünk a 0,1 pt Sűrített parancs mellé. Nyomjuk meg a Billentyűparancs gombot a Testreszabás ablakon. (Az átalakult Testreszabás ablak beállítási módja a Stílusok használata Word programban című rovatban olvasható.)
47)
Van egy gyorsabb, de igen veszélyes módszer is a szövegállomány tömörítésére. Ez eredetileg azt a célt szolgálja, hogy ha a kinyomtatandó dokumentum túl hosszúnak bizonyulna, vagy egy-két sor átnyúlna a következő oldalra, akkor kissé összébb nyomhassuk a szövegállományt. Ezért ez a funkció csak Nyomtatási kép üzemmódban váltható ki. Ha a Nyomtatási kép eszköztár megjelenés után a Zsugorítás gombra kattintunk, elindul egy tömörítő program. Először a szóközöket szűkíti. Ezt követően nem áll le, hanem újra kezdi a tömörítést. Következő lépésként csökkenti a betűméretet. Ezt addig folytatja, amíg a 12-es betűméretből 11,5-ös, majd 11-es, végül 10,5-ös lesz. Ezen túlmenően megszünteti az oldaltöréseket, tönkreteszi a fattyú- és árvasor-beállításokat, a szakasz és sorvégeket. Ezután elölről kezdhetjük az egész tördelést. Emiatt kerüljük ezt a megoldást.
189
48)
A tördelés során az is előfordul, hogy az összetett szavak utótagját jelölő kötőjel átmegy a következő sorba. Ilyenkor töröljük a normál kötőjelet, és a Ctrl + Shift + kötőjel billentyűkombinációval írjunk be helyette nem törő kötőjelet. (A „nem törő kötőjelnél” a program nem engedi elválasztani a szavakat. A feltételes elválasztójel láthatóvá tételekor ez a kötőjel láthatatlanná válik.) Idegen szavaknál előfordulhat olyan szóösszetétel, ahol a tagolást szóközzel végzik. Ezeknél szintén nem szabad engedni az elválasztást. Ennek megakadályozására szolgál a Ctrl + Shift + szóköz billentyűkombinációval létrehozható nem törő szóköz. Ha van türelmünk tovább „kozmetikázni” a szövegállományt, akkor a kövérített sorokban jelöljük ki a kötőjeleket, és állítsuk normál vastagságúra. Ki tudja mi oknál fogva Word-ben a kövérített kötőjel normál vastagságúnak, a normál vastagságú pedig kövérnek látszik.
49)
Szerencsére ezen lehet segíteni, de a !+ ” vagy a !– ” illetve az != ” és egyéb matematikai jeleket itt ily módon sem lehet kövéríteni. Ennek a problémának az egyik áthidalási módja, hogy a + – × ÷ = ± ~ / _ \ ^ # > | < karaktereket innen átemeljük. (Előbb írjuk le a számot, betűt, amely elé be akarjuk szúrni.) Amennyiben találunk még olyan karaktereket, amelyeket nem lehet kövéríteni, ezek közül valamelyiket írjuk felül, és megvastagodva vigyük tovább. A másik megoldás, hogy bemásoljuk a Szövegtárba. Egyenként jelöljük ki őket, és nyomjuk le az Alt + F3 billentyűkombinációt. Bejegyzésnévként ne adjunk meg semmit, csak kattintsunk az OK gombra. Így ugyanazzal a karakterrel tudjuk előhívni. (Mivel a ± karakter nem található meg a billentyűzeten, előhívójegyként írjuk be a pm nevet.) Üssük le a kívánt karaktert normál vastagságban. Az F3 vezérlőbillentyű lenyomásával átváltozik a többi betűvastagsághoz igazodó változatra, vagy kissé felnagyítódik. A formaigazítás 12-es betűmagasságú Times New Roman betűkkel írt normál szövegfolyamban használható. A betűméret utólagos megváltoztatása esetén a módosított karakterek igazodnak az új mérethez. Jellegüket, azaz vastagabb megjelenésüket sem veszítik el, mivel a betűtípusuk megmarad. A betűméret 0,5-1 pontos nagyobbítása azonban megszűnik. Ezért ha a megváltozott szövegkörnyezetben szükség van betűméret-növelésre, ezt utólag tegyük meg. Mivel szinteltolódás is felléphet, a pontos igazítás érdekében egyes írásjeleket célszerű 0,5-1 pt értékben süllyeszteni, illetve emelni.
50)
A megvastagított, szövegmezőhöz idomított karakterek birtokbavételének legegyszerűbb módja, hogy megnyitjuk a Kellékek mappában található Dot1.dot fájlt, és a Szervező ablak segítségével átmásoljuk ezeket az írásjeleket a Szövegtárából a Normal.dot sablonunkba. (A Szervező ablak előhívási és kezelési módja a Stílusok használata Word programban című rovatban található. Ha a Kellékek mappában levő Normal.dot sablont használatba vesszük nincs szükség áttöltésre, mert a globális sablon tartalmazza az összes Szövegtár bejegyzést.) A szövegmezőhöz igazított karakterek szövegtárelemként való használatának nagy előnye, hogy nem szakítja meg a folyamatos gépelést. Ha az előző szakaszból Vágólapra másoljuk, és onnan szúrjuk be ezeket a karaktereket, akkor a gépelés folytatása során a szövegmező megváltozott betűtípussal, betűmérettel, sőt egyes esetekben emelt vagy süllyesztett sorban folytatódik. Ezt csak oly módon lehet megakadályozni, hogy bemásolásuk után karakterformázás-megszüntető Ctrl + szóköz billentyűkombinációt alkalmazunk, vagy visszamegyünk az érintett karakterekre, kijelöljük őket, és utólag másoljuk rájuk a Vágólapra töltött változatot. Mindkét megoldás jelentős időveszteséggel jár. A Szövegtárból történő előhívásuk azonban nem szakítja meg a folyamatos munkát, mert a szövegtárelem formázása nem hat ki a szövegkörnyezetre. Tehát a gépelést továbbra is a korábbi betűtípussal, és betűmérettel folytathatjuk.
51)
Különösen nagy szükség van ezekre a megvastagított, normalizált karakterekre betűkövérítés esetén. Times New Roman betűkből álló szövegmező esetén nem csak a kötőjel, hanem a + – = ± / _ \ # > | < írásjelek sem vastagodnak meg. Példaként lássuk mi történik a szokványos használatuk során:
190
Így néz ki a szövegmező + – = ± / _ \ # > | < Normál karakterekkel. Így néz ki a szövegmező + – = ± / _ \ # > | < Félkövér karakterekkel. Így néz ki a szövegmező a módosított + – = ± / _ \ # > | < Normál karakterekkel. Így néz ki a szövegmező a módosított + – = ± / _ \ # > | < Félkövér karakterekkel. Egyértelműen látszik, hogy a Szövegtárból előhívott módosított írásjelek mind normál betűvastagság, mind kövérítés esetén harmonikusan illeszkednek a szövegkörnyezetbe. (Ha a > ^ < karaktereket túl kövérnek találjuk, használjuk helyettük a módosított Normál változatot. Word 2002-ben ez a váltás elengedhetetlen. Ebben a programban ugyanis a + ± ÷ = jelek aránytalanul megvastagodnak. Mivel az egyes Word programok nem egyformán működnek, Word 2002-ben a Normál karaktereknél is szükség van egy apró korrekcióra. A Szövegtárból előhívott – jelet jelöljük ki, és szüntessük meg a 0,5 pontos süllyesztését, majd az Alt + F3 billentyűkombinációval küldjük vissza.) 52)
Azért is célszerű a gyakran használt szimbólumokat Szövegtárba vinni, mert közülük sokat, pl. a ± jelet csak szimbólumtáblából lehet beszúrni. (Ennek módját lásd a Szimbólumés karaktertáblák használata rovatban.) Ha ehhez nincs türelmünk, a Szövegtárelem felvétele ablakban adjunk neki egy rövid azonosító jegyet (pl. pm). A megfelelő méretre és vastagságra igazításával mentesülünk az utólagos korrekciótól is. A vastagságproblémák kiküszöbölésének másik módja, hogy az írásjelek méretét megnöveljük 12,5 pontos méretre. (Jelöljük ki a Betűméret kijelölősávban, írjuk felül, majd nyomjuk meg az Enter billentyűt.) A 12-es betűméretnél nagyobb írásjeleket ugyanis a program már hajlandó megvastagítani. (Ez csak a Word 97-re igaz. Word 2002-ben erre csupán a 16-os betűmérettől kezdve kerül sor. Itt a Times New Roman betűtábla helyett alkalmazzuk az Ariel-t erre a célra. Ennél a betűtípusnál nincsenek ilyen problémák. Az Ariel karakterek normál vastagsága jól illeszkedik a Times New Roman normál változatához.) Ezt az átalakítást is leírt sorokban végezzük, különben csak a Ctrl + szóköz billentyűkombinációval tudunk kilépni az alkalmazott betűstílusból.
53)
Ha egy átvett szövegben sok lefelé görbülő végű hosszú kötőjelet látunk, akkor az előzőekből már tudjuk, hogy ezek nem mások, mint feltételes kötőjelek. Az anyag korábbi tördelése során keletkeztek. Valójában láthatatlanok, de mégis léteznek, és túlnyomó részük feleslegesen terheli az adathordozót. A szövegmező tömörebbé, feszesebbé tétele érdekében időnként manuálisan is be kell avatkozni az elválasztás folyamatába. Ezeknek a beavatkozásoknak a nyomát őrzik a sorvégi feltételes kötőjelek. Átszerkesztéskor azonban ezek a láthatatlan kötőjelek áthelyeződnek, már nem csak a sor végén találhatók. Mint már szó volt róla ezek a Backspace, illetve a Delete billentyűkkel törölhetők ki, de arra is mód van, hogy láthatatlanná őket. Ha ezt a megoldást választjuk, nyissuk le az Eszközök menü ablakát, és a Beállítások paranccsal előhívható ablakban aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla Nem nyomtatott karakterek szektorában szüntessük meg a Feltételes elválasztójel utasítást. Ezt követően sem olvasáskor, sem a nyomtatott anyagban nem jelennek meg.
54)
Végül aktualizálni kell a Tartalomjegyzék oldalszámait, majd ki kell tölteni a címszavakat automatikus pontsorral. Az oldalszámok kikeresését, és beírását a felgépelésnél ismertetett osztott képernyős módszerrel célszerű végezni. A pontsorral történő kitöltés módja a Tabulátor használata Word programban című rovatban található. Ha tartalomjegyzék egy oldalnál hosszabb, Normál nézetben készítsük, mert a tabulátor ne tud egyik oldalról a másikra átdolgozni. Többoldalnyi tétel esetén ne mindig lehet az oldalszámokat egy mozdulattal jobbra rántani. Néha előfordul, hogy igazítás közben eltűnik a tabulátorjel. Ilyenkor húzzuk kissé vissza, és fokozatosan állítsuk a jobb margóra. Amelyik sorba véletlenül kélt tabulátorjelet ütöttünk, az egyiket töröljük a Backspace billentyűvel, különben új sort alkot magának. A TARTALOM címet a végén írjuk föléje, mert jelenléte zavarja a tabulátort. Kellően precíz stílustár és az alfejezetcímek stílussal történt kialakítása esetén célszerűbb a tartalomjegyzék191
készítő programot használni az oldalszámok kigyűjtésére. (Lásd a Tartalomjegyzék készítése Word programban.) 55)
Amennyiben az ömlesztett anyagot kellő precizitással gépeltük be, akkor ezzel be is fejeződött ennek a formátumnak a tördelése. Ha nem voltunk elég figyelmesek, akkor ellenőrizni kell azt is, hogy a fejezetcímek, és a gondolatelválasztó csillagok középen vannak-e. Erre főleg akkor van szükség, ha a szakaszok első sora behúzással (néhány milliméterrel beljebb) kezdődik. Ez esetben a címszavak és a csillagok is beljebb kerülnek, mivel a program nem tudja őket megkülönböztetni a közönséges soroktól. Ezeket az eltolódásokat sajnos csak egyenként lehet kijavítani, illetve ellenőrizni, hogy történt-e behúzás. (Könnyebb dolgunk lesz, ha középre zárás előtt ellenőrizzük, hogy teljesen balra zártak-e.) Ha nem, kattintsunk a Formátum menügombra, és a tovább nyíló ablakokban adjuk ki a Bekezdés parancsot, majd aktiváljuk a Behúzás és térköz fület. Ezután a Behúzás szektorban állítsuk a Típusa kijelölősávot Nincs üzemmódra, és nyomjuk meg az OK gombot. (Ugyanezt az eljárást kell követni akkor is, ha valahol pótolni kívánjuk a hiányzó behúzást. Ez esetben a Típusa kijelölősávban az Első sor utasítást adjuk ki, a mellette levő Mértéke kijelölősávba pedig 0,5 cm-t állítsunk be.) Mindezen gondoktól mentesülünk, ha a gondolatelkülönítő csillagra is létrehozunk egy stílust, és pl. Stílus 3 néven már a beíráskor alkalmazzuk. Címkorrekcióra sincs szükség, ha a fejezetcímek végső kialakítását stílussal végezzük. Az előzőleg megfelelő módon elkészített stílust ugyanis nem érdekli a kijelölt szövegrész helyzete, betűformája. Alkalmazásakor a kijelölt szövegrész minden formajegyét megszünteti, és a sajátját érvényesíti. Végül ellenőrizzük, hogy fejezetcímek nem kerültek-e a lap aljára. Ezeket át kell küldeni a következő oldal tetejére.
56)
Ha a beírásnál alkalmaztuk az Oldaltörés funkciót, akkor az egyes fejezetek új oldalon fognak kezdődni. Amennyiben ennél a kivitelnél is ragaszkodunk a nyomdai hagyományokhoz, vagyis az új fejezeteknek páratlan oldalon kell kezdődniük, akkor tegyük a kurzort a páros oldalon levő fejezetcím elé, és a Beszúrás menügombra, majd a Töréspont parancsra, valamint az OK gombra kattintva hozzunk létre még egy oldaltörést. Ekkor a páros oldal üressé válik, és a fejezetcím átugrik a következő páratlan oldalra. Ezt az igénytelen szövegszerkesztő programot azonban a legjobb esetben is csak jegyzetkészítésre használják, ahol ilyen szakmai finomságokkal nem törődnek. Ennél a programnál papírtakarékossági okok miatt sem célszerű ezzel foglalkozni. Mielőtt elmentenénk a kész anyagot, ne felejtsük el még egyszer átfuttatni rajta a helyesírási programot. A Word-nek ugyanis van egy furcsa szokása: utólag is jelez ki helyesírási és stílushibákat. Főleg nagy, 2 MB-ot meghaladó szövegterjedelem esetén már nem képes minden hibát megtalálni. Ha viszont utólag belenyúlunk a szövegbe, akkor a megbolygatott mondatot, szakaszt alaposan átvizsgálja. Sajnos ilyenkor újra kijelzi azokat a hibákat is az érintett szövegrészben, amelyeket korábban nem találtunk hibásnak, és átugrottuk. Ezeket ismét ki kell iktatni, el kell tüntetni a piros és zöld aláhúzásokat. Ezzel tulajdonképpen elkészült művünk formátumra kiszerkesztett, tördelt változata. Most már csak a lektorálása és nyomtatása van hátra.
57)
Az előzőekben említett hiányosságai miatt a Word-ben tördelt és kinyomtatott változatot nem érdemes bekötni. A jegyzetek kötésének legegyszerűbb és legolcsóbb módja a spirálozás. A legtöbb fénymásolóban van spirálozó gép, amely kis téglalap alakú lyukakat vág a lap szélére, amelybe a gerincvastagságtól függően különböző átmérőjű műanyag spirált húznak. A spirálkötés nem szép, de praktikus. A spirálfüzethez hasonlóan az egyes lapok át is hajthatók a hátlapra, így olvasás közben nem kell fogni a jegyzetet, nehogy összecsukódjon. A belív védelme érdekében itt is célszerű egy-egy vastagabb kartonlapot berakni elő- és hátlapként. Ha csak néhány tucatnyi lapot kell egymáshoz erősíteni, akkor spiráloztatni sem érdemes. A papírboltokban kapható egy új találmány, az iratsín, ami nem más, mint egy kb. 15 mm széles U-profilú műanyag idom, amelybe bele kell húzni a lapok szélét. Az iratsín szétfeszített szárai olyan erősen összepréselik a közé dugott papírköteget, hogy nem csúszik szét.
192
58)
Ennél is egyszerűbb megoldás, hogy tűzőgéppel 2-3 kapcsot nyomunk a lapok szélébe. Ez nem éppen esztétikus kivitel, de minden esetben alkalmazható. Annak érdekében, hogy a kapcsok ne sértsék fel az olvasó ujjait, színes öntapadó tapétából vágjunk le egy keskeny szalagot, és kb. 10 mm szélességben ragasszuk le az elő- és hátlap kapcsokat tartalmazó széleit, valamint a gerincet. Ez az U-alakú sapka a lapok sarkait is egymáshoz rögzíti, és jelentős mértékben növeli a jegyzet külalakját, javítja a színvonalát. Még szebbé tehetjük, ha aranyszínű öntapadó tapétából 3 mm széles csíkokat vágunk, és a gerinctakaró fólia két szélére ragasztjuk. Egyébként ezt a kötési módot a nyomdászok is alkalmazzák. Ők sapkázásnak nevezik, és nem műanyag fóliát, hanem fekete vászoncsíkot használnak hozzá. A vászon erősebb, strapabíróbb, de esztétikai megjelenése nem felel meg korunk követelményeinek.
Dokumentumok összehasonlítása a)
Miután elkészült a könyvünk, és felküldtük az Internetre, természetes vágy, hogy mihamarabb látni szeretnénk kinyomtatva is. Ennek legegyszerűbb módja, hogy a saját nyomtatónkon kiprinteljük. A nyomtatás előfeltétele azonban a tördelés. Ezért a fenti műveletet szinte minden szerző el fogja végezni. Ez viszont azzal a következménnyel jár, hogy innentől kezdve művünknek két változata lesz. Ez önmagában véve nem baj, hiszen így az érdeklődőknek át tudjuk adni a tördelt, kiprintelhető változatot is. A gondok akkor fognak jelentkezni, ha kibővítjük, továbbírjuk a könyvünket. Ilyenkor dönthetünk úgy is, hogy veszni hagyjuk a tördelt változatot, és az ömlesztett anyagot bővítjük tovább. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy a legjobb ötletek, a legérdekesebb részek mindig utólag keletkeznek. Ennélfogva, ha a legfrissebb változatot szeretnénk printelésre továbbadni, akkor minden egyes alkalommal tördelni kell. A tördelés azonban nem egyszerű eljárás. Egy több száz oldalas anyag formátumra tördelése napokig tart.
b)
Ennek elkerülésére sokan mindkét változatot megtartják, és a betoldásokat két helyen végzik el. Az ömlesztett anyagban javított, bővített szakaszokat átmásolják a tördelt változatba, így mindkét kivitel naprakész állapotban lesz. Ennek során azonban előfordulhatnak hibák. Ha egyszerre sok javítanivaló van, könnyen megeshet, hogy egyiket-másikat elfelejtjük áttölteni a sorkizárt változatba. Egy-két év után, az internetes változat felfrissítésének aktuálissá válásakor a két változat már jelentősen eltérhet egymástól. Ekkor elkerülhetetlen a két anyag összevetése, a különbségek megszüntetése. Ennek egyik módja, hogy osztott képernyőn a két szöveget soronként összehasonlítjuk. Kevésbé rongálja a szemünket, ha mindkét anyagot kinyomtatjuk, és a lapokat egymás mellé rakva végezzük el az összehasonlítást. Ez a megoldás azonban meglehetősen költséges. (Ha mégis ezt választjuk, használjunk újra töltött tintapatront vagy tonert, mert így jóval olcsóbb lesz a printelés. A nyomtatás minősége ugyan nem lesz tökéletes, de lektorálási célra megfelel.)
c)
Ezeknél a lassú, fáradságos, illetve költséges eljárásoknál van egy sokkal gyorsabb és precízebb módszer is, a Word program dokumentum-összehasonlító funkciója. Ennek használata során mindig a formázott, tördelt dokumentumot, vagy ha az túl hosszú, annak egy részét (egy fejezetét) nyissuk meg. Utána alakítsuk át olyan formátumra, mint a másik, amivel össze akarjuk hasonlítani. (Pl. ha a nyomdait nyitottuk meg, akkor balra zárttá kell tenni, hogy eltűnjenek belőle a sorvégi elválasztójelek. Amennyiben jelentős formázások történtek a tördelt változatban, ajánlatos ezeket megszüntetni. Ennek legegyszerűbb módja, hogy az egész anyagot kivágjuk, majd a Szerkesztés menüben Irányított beillesztéssel, Nem formázott szövegként egy új dokumentumba másoljuk.) Minél jobban hasonlít a két dokumentum egymáshoz annál kevesebb valótlan hibát fog kijelölni a program. Ha a két dokumentum nem egyforma (pl. az internetes anyag elején van egy felvezető szöveg is) akkor mindig a rövidebb dokumentumot nyissuk meg előbb. Ez esetben a rámásolt hosszabb dokumentum felvezető szakasza áthúzva fog megjelenni. (Ha fordítva csináljuk, a rövidebb dokumentum első szakaszát elkezdi össze193
hasonlítani a hosszabb dokumentum felvezető szakaszával. Ez természetesen nem egyezik, ezért áthúzza. Utána a rövidebb dokumentum második szakaszát a hosszabb változat első szakaszával veti össze, ami szintén nem fog egyezni, ezért az egész szövegállományt áthúzza. Ennélfogva az összehasonlítás eredménytelenné válik.) d)
Az összehasonlító program elindításához kattintsunk az Eszközök menügombbal lenyitható ablak Változások követése parancsára. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Dokumentumok összehasonlítása parancsot. Erre előjönnek a számítógépben tárolt dokumentumok. Ha nem megfelelő drájv vagy mappa jelent meg, az elnevezése melletti nyíllal váltsuk át a kívánt helyre. Utána az ablak alján levő Fájlnév kijelölősávba írjuk be annak a dokumentumnak az elnevezését, amellyel a megnyitott anyagot össze akarjuk hasonlítani, majd nyomjuk meg a Megnyitás gombot. Erre az összehasonlító program elkezd dolgozni, és pár perc múlva eltűnik a megnyitott dokumentum a monitorról, és megjelenik a két anyag összegzése, program által lektorált változata. Ebben piros betűkkel van feltüntetve a különbség. Ha előzőleg csak egy fejezetet nyitottunk meg, és erre hívtuk rá a teljes anyagot, a többi fejezet minden egyes sora piros vonallal át van húzva. A vizsgált fejezetben viszont csak a hibák, eltérések vannak piros betűkkel jelölve. Ezeket egy darab papírra jegyezzük fel, és utána mindkét dokumentumba javítsuk vissza.
e)
A másik megoldás, hogy a javításokkal tarkított dokumentumot leküldjük a Tálcára, és megnyitjuk az internetes, majd a tördelt anyagot, és keresőprogrammal megtalálva a hibás szót mindkét helyen kijavítjuk. Mivel ez kissé bonyolult művelet, az egymással összevetett „öszvér” anyagot előtte mentsük el más néven, hátha elvész munka közben. Ügyeljünk arra is, hogy az összehasonlításra ne az alapdokumentumokat használjuk. Ez esetben ugyanis a javítás céljából előhívott fájlok Csak olvasható dokumentumként fognak megjelenni, ami azt jelenti, hogy az utólagos korrekciókat nem tudjuk elmenteni, a program nem engedi a kijavított anyagot rámásolni a korábbira. Ha a dokumentum csak egy helyen van meg, nincs elmentve egy másik drájvon is, akkor nyissuk meg, és a Mentés másként ablakkal, küldjük rá közvetlenül a Ddrájvra. (Ennél egyszerűbb megoldás, hogy a jobb egérgombbal áthúzzuk az egyik meghajtóról a másikra, és kiadjuk a Másolás ide parancsot.) Az összehasonlításhoz ezeket a fájlokat használjuk. Ezt követően már nyugodtan megnyithatjuk a Dokumentumok mappában levő eredeti fájlokat, és elvégezhetjük rajtuk a szükséges korrekciókat, a javított anyag visszamentése nem fog akadályba ütközni.
f)
Word 2002-ben ezt a funkciót az Eszközök menü Dokumentumok összehasonlítása és egyesítése paranccsal lehet aktiválni. (Itt a ráhívandó fájl nevét nem kell teljes egészében beírni a Fájlnév kijelölősávba, mert az első karakter leütése után automatikusan beíródik.) Mivel ez az ablak szolgál a dokumentumegyesítésre is, érvényesítsük az Összehasonlítás utasítást. (Ha csak tartalmi összehasonlításra van szükségünk, hatálytalanítsuk a Formázás keresése utasítást. Itt tehát nincs szükség az Irányított beillesztéssel történő előzetes formázás-megszüntetésre.) Most az Összehasonlítás gomb megnyomásával indítható a folyamat. Ez esetben egészen más eredményt kapunk. Ebben a programban a törölt sorok nem áthúzva és kékre színezve jelennek meg, hanem a jobb margón láthatók, buborékokba helyezve. (A buborékok beállításának módját lásd a Lektorálás Word programmal című rovat, kékre színezett szakaszaiban.) Ha a törölt szöveg nem fér el a forrásoldalon, a lap aljáig lenyúlt buborék jobb alsó sarkában egy kis téglalap képződik, benne három ponttal. Erre kattintva osztott képernyőssé alakul a dokumentum, és Törölt címszóval megjelenik alatta a folytatás a Törzsdokumentum-módosítások és -megjegyzések ablakban. Egyébként Word 2002-ben ezt az ablakot használja a program az Élőfej- és élőláb-módosítások, a Szövegdoboz-módosítások, a Lábjegyzetmódosítások és a Végjegyzet-módosítások feltüntetésére is. A lektorálással ellentétben dokumentum-összehasonlításnál a buborékos megoldás nem éppen előnyös forma. Túl bonyolult, és nehezen követhető. Akinek módjában áll, használja helyette a Word 97-et erre a célra. Itt a hibák jelzése egyértelműbb, és könnyebben követhető. (Főleg akkor előnyös a korábbi program használata, ha több oldal, vagy egész fejezetetek törlése várható.) 194
g)
Bonyolult, agyonformázott szövegmezejű dokumentumoknál előfordulhat, hogy a program nem képes elvégezni az összehasonlítást. Ez főleg stílusokkal és oldalszám-felfrissítő mezőkkel ellátott tartalomjegyzéknél, tárgymutatónál fordul elő. Ilyenkor megjelenik egy tábla, ezzel az üzenettel: A verzió-összetevő egy vagy több 750 karakternél többet tartalmazó mezőt talált. A Word ezen mezők módosításait nem tudja követni. Ez esetben kattintsunk az OK gombra, és végezzük el a maradék anyag összehasonlítását. Utána a kihagyott, ellenőrizetlen oldalakat mindkét változatból másoljuk egy-egy új dokumentumba, és mentsük el formázatlan szövegként. (Hívjuk elő a Mentés másként ablakot, és a Fájltípus kijelölősávba állítsuk be a Csak szöveg (*.txt) utasítást, majd nyomjuk meg az Mentés gombot. Mivel Jegyzettömbben nincs dokumentum-összehasonlítás, küldjük mindkét anyagot a Vágólapra, és másoljuk vissza őket Word-be, egy-egy új dokumentumba. Ezt követően már semmi akadálya sem lesz az összehasonlításuknak, ami a formázás hiánya miatt egy pillanat alatt lezajlik. A hibákat most is a fenti módon javítsuk vissza a törzsdokumentumokba. Dokumentumok csak szöveggé konvertálása esetén nem kell a szövegállományt kimásolni. Nyugodtan átmenthetjük az egészet Jegyzettömbbe, mert a .txt kiterjesztésű fájl a .doc kiterjesztésűt nem írja felül, az eredeti anyag nem fog károsodni. Word 2002-nél már nem okoz gondot a 750 karakteres mezőhatár. Ez a program bármilyen agyoncizellált dokumentumot képes összehasonlítani. Sokra azonban nem megyünk vele, mert olyan sok lesz benne az oldalra kihúzott buborék, hogy nem tudjuk követni őket. Egyes esetekben az egymás mellett futó párhuzamos vonalak össze is mosódhatnak.
h)
A formajegyek megszüntetésének másik módja, hogy a tartalomjegyzéket Vágólapra másoljuk, és formázás nélkül betöltjük egy új dokumentumba. (Az előzőekben leírt módon nyissuk le a Szerkesztés menüt, adjuk ki az Irányított beillesztés parancsot, és érvényesítsük a Nem formázott szöveg utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot.) Ezt a változatot már normál (.doc kiterjesztésű) dokumentumként is elmenthetjük további felhasználásra. Tárgymutatóval kombinált tartalomjegyzék összehasonlításához a Word 2002 programot célszerű használni, mert hosszú tárgymutató esetén a Word 97 kiakad. Akkor sem képes az ellenőrizni, ha a szövegállományt megszabadítjuk a formajegyektől. A hosszabb szakaszokat áthúzza, nem hajlandó elvégezni az összehasonlítást. Ezeket a módszereket egyébként a teljes szövegállományra is alkalmazhatjuk, ekkor azonban az összehasonlítás csupán a tartalomra terjed ki. Megszűnnek viszont az oldalra kihúzott buborékok. Azt a kevés hibát, ami található benne, a Word 2002 a szövegben is képes kijavítani, jelezni.
i)
A legjobban azok járnak, akik minkét programmal rendelkeznek. Ők egyesíthetik a két program előnyeit. A rendkívül precízen dolgozó Word 2002 nem mutat ki nem létező látszathibákat, a Word 97 pedig nem jelenít meg szövegmezőn kívül eső, követhetetlen buborékokat. A Word 97 ugyanis nem képes megjeleníteni a szövegbuborékokat. Ezért az áthúzásokat, betoldásokat beépíti a szövegmezőbe. Piros és kék színnel jelennek meg egymás alatt, sorban egymás után. Így könnyen követhetővé válik az eltérések kimutatásának folyamata, a legkisebb hiba sem kerüli el a figyelmünket. Sok hibát tartalmazó anyagban nem kell a buborékokhoz vezető, sűrűn egymás mellett haladó összekötő vonalakat követni. Mentesülünk a téves útvonalkövetésből eredő következményektől, és a vonalerdő silabizálásból származó időveszteségtől.
j)
A pirossal jelölt hibáknál az aláhúzott szavak az először megnyitott dokumentumra, az áthúzottak pedig az erre ráhúzottra vonatkoznak. Az Eszközök menügombbal megnyitható Beállítások ablakban a Korrektúra fül aktiválása után más fajta kijelölés is beállítható (pl. dőlt-, félkövér-, vagy aláhúzott betű) de ez a legelőnyösebb. A Törölt szöveg szektor betűit azonban célszerű kék színűre változtatni, hogy még jobban meg lehessen különböztetni a javításokat egymástól. Word 2002-ben a programfejlesztők már átállították a Törölt szöveg színét kékre. (Több megabájtnyi anyag összehasonlítása esetén a ráhívás majd a dupla terjedelmű szövegállomány törlése során előfordulhat, hogy a dokumentum megsérül. Ez abban nyilvánul meg, hogy a begépelésnél kiírja, hogy „nincs már szabad hely rajta”. Ezért az össze-
195
hasonlítás céljára nyitott dokumentumot ne töröljük le, és ne használjuk tovább. Tartalmával együtt küldjük le a Lomtárba, szabaduljunk meg tőle.) k)
A rendszeres átöltögetés, és az időnkénti dokumentum-összehasonlítás szükségessége miatt az anyag továbbvitelének ez a módja nem a legszerencsésebb. Sok munkával, vesződséggel jár, és tulajdonképpen nincs is rá szükség. Sokkal egyszerűbb megoldás az internetes változatot veszni hagyni, és a tördeltet tovább vinni. A sorkizárt kivitelből ugyanis pillanatok alatt lehet ömlesztett változatot csinálni. Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint a kijelölt anyagot balra zárttá változtatni. Az Oldalkép nézet Normálra váltásával eltűnnek a margók és az oldalszámok is. (Word 2002-ben az Oldalkép nézet Nyomtatási elrendezésre változott.) Utána már csak elő kell hívni az Elválasztás ablakot az Eszközök menügombbal, a Nyelv, majd az Elválasztás parancsokkal, és érvényteleníteni kell az Automatikus elválasztás utasítást, hogy a sorvégi elválasztójelek is megszűnjenek. (Ha feltételes elválasztójelek némelyike a sor végére esik, ott láthatóvá válik. Ezeket nem szabad megszüntetni.) Nagy előnye ennek a változatnak, hogy az olvasó percek alatt készíthet belőle nyomtatható változatot. Letöltés után csak át kell állítani a Nézet menüt, sorkizárttá kell tenni az oldalakat, aktiválni kell az Automatikus elválasztás utasítást, és középre kell helyezni a címszavakat. (Mivel ez nem mindenki számára nyilvánvaló, célszerű erre az Előszóban felhívni az olvasó figyelmét.) Miután az anyag láthatatlan formában viszi magával a feltételes elválasztójeleket, tördelésre sincs szükség. A nyomtatható változat szinte azonnal előáll. Számottevő terjedelemnövekedéssel sem jár ez a megoldás. A beállítások, a margók és az oldalszámok szinte egyáltalán nem növelik a fájl helyigényét. A tördelés, a feltételes kötőjelek is max. 4%-os növekedést idéznek elő. WinZip-el történő tömörítés után ez az arány kb. 1%-ra csökken.
l)
Elkerülhetetlen azonban az internetes anyag megtartása, és a két különböző változat párhuzamos töltögetése akkor, ha a tördelést nem Word-ben, hanem PageMaker programban végeztük el. A PageMaker- vagy más kiadványszerkesztő programokban készült anyag ugyanis nem rakható fel az Internetre. Pontosabban felrakható, de senki nem tudja megnyitni, elolvasni. Ezekkel a drága programokkal ugyanis csak a kiadványszerkesztők rendelkeznek. Ők pedig nem olvassák, hanem készítik a könyveket. Az ingyen beszerezhető Acrobat Reader program használatával az átlagolvasó is hozzáférhet ugyan a PageMaker-ben elkészített anyaghoz, a gond csak az, hogy a PDF fájl előállításhoz szükséges Acrobat 5.0 CE program már nem ingyenes. Ez a jelenleg kapható legújabb változat önmagában annyiba kerül, mint az Office 97 programcsomag. Mivel ezt a kiadást egy magánszemély nemigen engedheti meg magának, marad a párhuzamos feldolgozás. Így a hiányosságok megszüntetése, az anyag teljessé tétele érdekében időnként el kell végezni a dokumentum-összehasonlítást. Ehhez azonban át kell konvertálni a PageMaker-es anyagot Word-be, mert a Word ezt a programot nem képes kezelni. A hibalehetőségek nagyobb száma miatt itt fejezetenként végezzük az ellenőrzést.
m)
Helyezzük a kurzort az ellenőrizni kívánt fejezet valamelyik oldalának szövegtükrére, és kattintással jelezzük, hogy ott kívánunk belépni a nyers szövegállományba. Utána az Edit menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Edit Story parancsot, majd kattintsunk az All Select parancsra. A jobb oldali gördítősáv segítségével ellenőrizzük a kijelölés elejét és végét. (Ha a Page Up vagy a Page Down billentyűkkel lapozunk, akkor megszűnik a kijelölés.) Amennyiben nem állt meg a fejezet végén, hanem kiterjedt az egész szövegállományra, egérkurzorral görgetve kell kijelölni a vizsgálandó fejezetet. Ezt követően a Ctrl + C billentyűkombinációval másoljuk az anyagot a Vágólapra, majd a Ctrl + V billentyűkombinációval illesszük be egy Word-ben megnyitott új dokumentumba. Végül alakítsuk át az internetesnek megfelelő formátumra (betűtípus, betűnagyság, balra zárt, stb.), majd a fentiek szerint végezzük el a dokumentum-összehasonlítást. (Ha a tördelés TimesProfi betűtípussal történt, akkor ő és ű betűk nem jelennek meg Word-ben, a helyükön kis téglalapok lesznek.) Ez az eltérő betűszabványból eredő rendellenesség a Times New Roman betűtípusra történő átváltás során megszűnik.
196
n)
Itt a szokásostól eltérő hibákkal is számolni kell. Ezek egyike a szavakban található indokolatlan elválasztójelek. A sorkizárt formátumra tördelés természetes következménye, hogy elválasztójelek kerülnek a sor végére. Ha ezeket kézzel rakták bele, akkor benne maradnak a szövegben. A program által használt feltételes elválasztójelek is okozhatnak rendkívüli hibákat. A sorvégi elválasztás a magyar nyelv szabályaiból eredően néha azzal a kellemetlenséggel jár, hogy egyes szavak elválasztásnál kettőzött betűk keletkeznek, amelyek aztán átkerülnek az átkonvertált szövegbe is. Ezeket vagy kijavítjuk, vagy tudomásul vesszük a létezésüket, és nem törődünk velük; a hibajavításnál átsiklunk felettük. Az összehasonlító program lefuttatása után, a hibák visszajavításakor a PageMaker-es anyagot nem kell leküldeni a Tálcára. Nyissuk rá a Word dokumentumot. Utána felváltva kattintsunk a Tálcán a két dokumentum ikonjára. Ekkor az éppen használni kívánt munkalapja kerül az előtérbe. (Itt a PageMaker-es fájlt nem szükséges más helyre is elmenteni, és azt használni az összehasonlításhoz, ha vissza akarunk javítani az eredeti anyagba. A Word-be történt átkonvertálás után ugyanis a két szövegállomány között megszűnik a kapcsolat.)
o)
Amennyiben Word-ös és PageMaker-es anyaggal vegyesen dolgozunk, először a PM-es dokumentumot nyissuk meg, és ezt követően indítsuk a Word programot. Ellenkező esetben a már megnyitott Word dokumentumok a PageMaker-es anyag megjelenése után áttördelődnek, ami több dokumentum esetén meglehetősen sok időt vesz igénybe. A munka végeztével a PM programot zárjuk be utoljára, mert ha a Word előtt letelepítjük, a Word dokumentumok szintén áttördelődnek.
Átkonvertálás PageMaker programból Word-be a)
Lényegesen nehezebb feladat vár ránk, ha egy PageMaker programban készült könyvet szeretnénk felhelyezni az Internetre. Amennyiben a szövegállományt a Word közreműködése nélkül, a story editor (szövegszerkesztő) munkalapra gépelték fel, nagy valószínűséggel számos helyesírási és stílushibát tartalmaz. (PageMaker-ben nincs magyar nyelvű helyesírásellenőrző program.) Ehhez járulnak még a tördelés során fellépő szövegtorzulásból eredő hibák, amelyeket szintén ki kell javítani. Ez esetben tehát jóval gondosabban kell eljárni, mint dokumentum-összehasonlításra történő előkészítésnél. Mivel a hibákat általában ott a legkönnyebb kijavítani, ahol keletkeztek, a szövegtisztítást a PageMaker programban célszerű elkezdeni. Először is nyissuk meg a PM6 program szövegszerkesztő (nyomdai kifejezéssel szedő) munkalapját. (PageMaker-ben külön munkalap szolgál a szövegbevitelre, és külön munkafelületen kell végezni a tördelést.) Ennek módja, hogy az egérkurzort a szövegtükörre állítjuk, majd az Edit menügombbal lenyitható ablakban kiadjuk az Edit Story parancsot. Utána az All Select parancsot aktiválva jelöljük ki a teljes anyagot, és szüntessük meg a Track funkció által előidézett betűsűrítéseket, és -ritkításokat. (A Control Palette-en kattintsunk a No Track utasításra.) Ezt követően ujjnyi hézagok tömege keletkezik a szövegmezőben, melyeknek egyenkénti eltüntetése, a szövegállomány zömítése napokig tartana.
b)
Ez a folyamat azonban lényegesen lerövidíthető automatikus cserével. A Ctrl + H billentyűkombinációval hívjuk elő a Csere ablakot. A felső Mit cserél beviteli mezőbe üssünk be 4 db szóközt a szóköz billentyűvel, az alatta levő Mire cserél beviteli mezőbe pedig 1db szóközt. Utána indítsuk el a kereső programot. Amikor megállt az első hézagnál, nyomjuk meg a Mindet cseréli gombot. Mivel a hézagok általában hosszabbak 4 betűnél, a program lefutása után indítsuk el újra a cserét. Ezt mindaddig folytassuk, amíg a gép ki nem írja, hogy nincs már több ilyen hosszúságú hézag a szövegben. Ekkor húzzuk végig az egér kurzorát a felső beviteli mezőbe szóközjelein. A bekékült szakaszra most 3 db szóközt üssünk rá. Az alsó beviteli mezőbe hagyjuk úgy, ahogy van. Indítsuk el a keresést, és ez esetben minden 3 betűköz hosszúságú hézagot cseréljünk le 1 betűközösre. Most is legalább kétszer el kell indítani a programot, hogy ne maradjon ki egyetlen szóköz sem. Végül 2 db betűközt üssünk a Csere 197
ablak felső beviteli mezejébe, és a fentiek szerint ezeket is cseréljük le 1 betűközre. Akkor végeztünk jó munkát, ha a szövegmező egyenletessé vált. c)
Ezt követően távolítsuk el a tördelésnél bevitt sorvégi elválasztójeleket. (A szövegszerkesztés során nem csak feltételes elválasztójeleket használnak. Néha szükség van valós elválasztójelek alkalmazására is, hogy kikényszerítsék a kívánt helyen történő elválasztást. Ezek aztán benne marad a szövegben, és átszerkesztésnél kötőjellé alakulnak.) Sajnos itt nem lehet automatikusan lecserélni minden elválasztójelet, mert ezzel megszűnnének a kötőjelek is. (pl. az elő- és utótagjelölések) Hívjuk elő ismét a Csere ablakot, és a felső beviteli mezőbe üssünk be egy elválasztójelet, majd szorosan mellé egy szóközjelet. Az alatta levő Mire cserél beviteli mezőbe ne üssünk semmit. (Miután az előző csere folytán valószínűleg benne maradt egy szóköz, azt is jelöljük, és töröljük ki.) A kereső program elindítása után csak akkor nyomjuk meg a Cserél gombot, miután meggyőződtünk róla, hogy nem összetett szavak kötőjeléről van szó. Ha igen, ugorjunk a következő szóra.
d)
Sok utólagos javítástól kímélhetjük meg magunkat a sorvégekre, elválasztás céljából beszerkesztett kettős betűk megszüntetésével is. Hívjuk elő ismét a Csere ablakot. A Mit cserél beviteli mezőbe írjuk be a nyny betűket, míg a Mire cserél beviteli mezőbe az nny betűt. Utána az szsz – ssz, majd a cscs – ccs és a tyty – tty betűkkel folytassuk a cserét. A többi kettős betűvel (zzs, lly, ggy) nem érdemes foglalkozni, mert normál szövegben nagyon ritkán fordulnak elő. Egy-egy darabot a helyesírás-ellenőrző programmal gyorsabban lehet javítani. Itt is alkalmazhatjuk a Mindet cseréli funkciót. Előfordul ugyan, hogy egy-egy kettős betűt megkettőzött formában is használunk (pl. mészszappan) de ez igen ritkán fordul elő. Ennek lecserélését a helyesírás-ellenőrző program jelezni fogja, és a téves javítás egy mozdulattal korrigálható. A PageMaker-es szöveg alapállapotba rendezése során eltolódhatnak a hatványok és az alsó indexek is. Ezek a számok az alapszám mellé kerülnek (pl, a 10-12-ből 10-12 lesz). Ha indexként jelenik meg, abban sincs köszönet, mert ebben az esetben a kitevő karaktermérete megegyezik az alapszám méretével. Ezeket a hibákat most nem érdemes javítani, mert a Wordbe történő átkonvertálás során is megszűnhetnek az indexelések. Hagyjuk a munka végére, majd a kész szöveg lektorálásakor, tördelésekor javítsuk.
e)
A szövegmező normalizálása után konvertáljuk át az anyagot Word-be. Helyezzük a kurzort valamelyik oldal szövegtükrére, és kattintásunk rá. Utána az Edit menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Edit Story parancsot, majd kattintsunk az All Select parancsra. Ezt követően a Ctrl + C billentyűkombinációval másoljuk az anyagot a Vágólapra, majd a Ctrl + V billentyűkombinációval illesszük be egy Word-ben megnyitott új dokumentumba. (Amennyiben nem jelölődött ki az egész szövegállomány, részletekben kell az átmásolást végrehajtani.) Az összes fejezet átkonvertálása után jelöljük ki az egész anyagot, és állítsuk át Times New Roman betűtípusra, 12 pontos betűnagyságra, és balra zártra. Egyúttal szüntessük meg a kijelölt szövegállomány karaktersűrítéseit. Erre azért van szükség, mert PageMaker-ből Word-be másoláskor egy-egy szakaszban a betűtávolságok néha minden különösebb ok nélkül lecsökkennek. A korábbi trackelések következtében is számos betűtávolság-csökkentés, illetve növelés lehet benne. Ezért jelöljük ki az egész anyagot, és kattintsunk a menüsor Formátum gombjára, majd a megnyíló ablakban adjuk ki a Betűtípus parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Térköz és pozíció fület, és a Betűköz kijelölősávban állítsuk be a Normál utasítást. Egyúttal állítsuk be az Elhelyezés kijelölősávba is a Normál utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Az Elhelyezés normalizálására azért van szükség, mert a tördelésnél gyakran tologatják felfelé-lefelé a címszavakat és egyéb feliratokat.)
f)
Az egyik programból a másikba történő átkonvertálás során előfordulhatnak érthetetlen hibák is. Ilyen pl. hogy a címek, de olykor egyes szakaszok is kétszer másolódnak át. Ez onnan ismerhető fel, hogy duplázott szövegrész alá van húzva, és mezőbejegyzésekhez hasonló kapcsos zárójelekbe van foglalva. Ezek azonban könnyen javíthatók. Az ismétlődő szakaszokat nem kell soronként kijelölve törölni, hanem rá kell kattintani a kapcsos zárójelre. Erre az egész szakasz kijelölődik és a Backspace billentyűvel egy pillanat alatt törölhető. (A megismételt 198
szakasz végén levő zárójelre kattintsunk. Így az eltüntetett szövegrész nem viszi magával az előző szakasz végén levő pontot, illetve egyéb írásjelet.) Ezt követően nézzük át a balra zárt anyagot, és szüntessük meg a sorvégi elválasztójeleket. Sajnos az átkonvertálás során is keletkeznek indokolatlan elválasztások, illetve maradnak benne olyanok, amelyeket korábban nem vettünk észre. Ha a végére értünk az anyagnak, érdemes visszafelé is átfutni a szöveget, mert könnyen előfordulhat, hogy valamelyiken átsiklottunk. A szövegállomány megtisztítása után jelöljük ki az alcímeket és a térelválasztó csillagokat, állítsuk 14 pontos betűmagasságra, és szüntessük meg az esetleges behúzásukat. (Ennek során kattintsunk a Formátum menügombra, és a tovább nyíló ablakokban adjuk ki a Bekezdés parancsot, majd aktiváljuk a Behúzás és térköz fület. Ezután a Behúzás szektorban állítsuk a Típusa kijelölősávot Nincs üzemmódra, és nyomjuk meg az OK gombot.) Jelentős időmegtakarítást érhetünk el, ha ezeket a formázásokat stílussal végezzük. (A Kellékek mappában található Dot1.dot sablon stílustárát kimásolva, illetve a Normal.dot sablon használatba vétele esetén ezt a Stílus4, illetve a Stílus3 stílusokkal tehetjük meg.) g)
A kozmetikázás elvégzése után futtassuk végig a szövegállományon a helyesírás-ellenőrző programot. A felmerülő hibákat javítsuk vissza a PageMaker-es anyagba is. Ennek két módja van. Az első, hogy miközben a Word-ös anyagot javítjuk, minden egyes valós hibát feljegyzünk egy papírlapra. Amikor végeztünk, előhívjuk a PageMaker-es anyagot, és a feljegyzésünk alapján sorról-sorra haladva visszajavítjuk a hibákat. Amennyiben a monitorunk képcsőátlója eléri a 17 colos méretet, akkor sokkal egyszerűbben is megoldhatjuk ezt a feladatot. Ez esetben a mindkét anyagot kicsinyítsük le, és a két ablakot toljuk szorosan egymás mellé a monitoron. (Ha nem férnek el, méretezzük át őket. Ennek módját lásd az Ablakok formázása című rovatban.) Hívjuk elő, majd húzzuk a Word-ös ablak alá a saját Csere ablakát is. Ezután címsorának kék mezejére kattintva aktiváljuk a Word-ös ablakot, majd indítsuk el a helyesírásellenőrzést. Amikor megállt az első hibánál ne javítsuk ki, hanem kattintsunk a PageMaker-es ablak címsorának kék mezejére, és a Ctrl + F billentyűkombinációval hívjuk rá a saját kereső ablakát. Ebbe írjuk be a Word program által megtalált hibát, vagy annak környezetében egy-két szót. Amint a program megtalálta a hiba helyét javítsuk ki. Ezután aktiváljuk a Word-ös ablakot, és ott is javítsuk ki a hibát. (Ha először itt javítunk, akkor a program továbblép a következő hibára, így nem látjuk, hogy mit kell átjavítani a PM6-os változatba.)
h)
Ez az eljárás csak akkor alkalmazható, a szöveg csak akkor jelenik meg teljes terjedelmében a lekicsinyített ablakban, ha be van kapcsolva az Ablakhoz törik funkció. (Ennek módját lásd az Ablakhoz törés beállítása című rovatban.) Ha ezt követően sem áll elő az Ablakhoz törés üzemmód, nagyítsuk fel a Word-dokumentumot, és kattintsunk rá a munkalap címsorának jobb oldali sarkában látható ! gombra. Ekkor a munkalap is felnagyítódik, és a ! gomb " alakúvá válik. Most kicsinyítsük le az " gombbal a Word-dokumentumot. Ekkor már létre fog jönni az ablakhoz törés, azaz folyamatosan olvasható lesz a szöveg leszűkített sávszélességgel. Sajnos a PageMaker program normál üzemmódjában nincs ilyen funkció. Némi trükkel azonban itt is megoldható az Ablakhoz törés üzemmód. Nyissuk meg a dokumentumot, váltsunk át Edit Story-ba, majd mind a szövegtükröt, mind a szövegszerkesztő munkalapot küldjük le a Tálcára. (Ne a PageMaker program !–” jelét nyomjuk meg, hanem a megnyitott munkalapokét). Ezt követően hívjuk vissza a " gombbal az Edit Story változatot. Ha most kicsinyítjük le a dokumentumot a PageMaker program " gombjával, akkor az Edit Story anyag Ablakhoz törik formátumban fog benne megjelenni. Így nem kell tologatni a szövegmezőt, ez az ablak is ugyanúgy használható, mint a Word-ös változat. Ha ez nem történne meg, itt is fel kell nagyítani a szövegszerkesztő munkalapot. (Át kell váltani a ! gombját " alakúra.)
i)
Annak érdekében, hogy ne zavarjon, távolítsuk el a Control Palette-t. A Window menügomb aktiválásával megnyíló ablakban érvénytelenítsük a megjelenítésére vonatkozó parancsot. Sajnos itt a keresőprogram ablaka nem húzható ki a dokumentum ablakából, mint a Word-ben, ezért nyomjuk le a munkalap aljára úgy, hogy csak a Mit keres beviteli mező látszódjon belőle. A PageMaker kereső ablak másik hiányossága, hogy a javítás során eltűnik, így 199
minden egyes alkalommal újra elő kell hívni. Kisebb képcsőátlójú monitoron azért nem lehet ezt az eljárást alkalmazni, mert átszerkesztés nélkül csak a Word-ben lehet a betűket nagyítani. PageMaker-ben csupán a szövegtükör nagyítható, a szövegszerkesztő munkalapon levő szövegállomány betűi nem. Ennélfogva a PM6-os ablak lekicsinyítésekor a betűi egybefolynak, olvashatatlan zsinórmintává alakulnak. Van azonban egy eljárás, ami lehetővé teszi az egészen apró betűk kirajzolását. PageMaker-ben be lehet állítani a szövegmímelés alsó határát, ami azt eredményezi, hogy a program képes a 4 pontos betűk kirajzolásra is. Mivel a 10 pontos betűk még 14 colos monitor esetén sem csökkennek erre a méretre, így csak éleslátás kérdése, hogy el tudjuk-e olvasni a szöveget. A szövegmímelés értéke a Fájl menügombbal és a Preferences paranccsal megjeleníthető ablakban csökkenthető. A megjelenő ablakban nyomjuk meg a More gombot, majd a tovább nyíló More preferences ablak Text szektorában állítsuk a Greek text below értékét 4 pixels-re. Utána mindkét ablakon nyomjuk meg az OK gombot. (Az egyes ablakok elrendezési módja a Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 9. ábráján tanulmányozható.) j)
A helyesírási hibák kijavítása után következnek a stílushibák. Mivel ezek megtalálása nagy figyelmet és koncentrálást igényel, nagyítsuk fel mindkét dokumentumot teljes képernyőméretre. (Először a PageMaker-es anyagot jelenítsük meg teljes méretben, és erre küldjük rá a Word-ös változatot. Ebben az elrendezésben is a képernyőn van mindkét dokumentum, de eltakarják egymást.) Lassan, figyelmesen olvassuk végig a Word-ös szövegállományt. Ha fogalmazási vagy stílushibákat találunk benne, javítsuk ki, majd kattintsunk a Tálcán a PM6-os dokumentum ikonjára. Miután előtérbe került, javítsuk vissza a hibákat. Nagyobb terjedelmű betoldásokat a Vágólapon keresztül másoljunk át, majd jelöljük ki, és alakítsuk át PageMakeres formátumra. (Pl. TimesProfi betűtípusra, 10-es betűméretre, 11,5 pontos sortávolságra, és sorkizárt vagy középre zárt kivitelre. Az első sor behúzás értékét is be kell állítani, mert ez többnyire nem megy át.) Utána kattintsunk a Word-ös változat ikonjára a Tálcán, és folytassuk az ellenőrzést. Most kell javítanunk azokat a helyesírási hibákat is, amelyeket a program nem vett észre, mivel a hibás szó önmagában is értelmes, de nem oda való, így cserélni kell. Amennyiben aláírás vagy valamilyen kép, ábra is található a szövegben, az nem fog átkonvertálódni Word-be. Utólag, egyenként kijelölve kell átmásolni. Arra is számítsunk, hogy nem ott fog megjelenni, ahová a kurzort tettük, Többnyire a lap bal szélére kerül, és onnan kell a helyére tolni. Ha nem megy, a Szokásos eszköztár + gombjával vágjuk ki, és rakjuk a kívánt helyre. A javítások elvégzése után ne felejtsük el mindkét anyagot legalább két helyen elmenteni.
k)
Miután minden javításon túljutottunk, és az Internetre is fel akarjuk rakni az anyagot, döntsük el, hogy milyen formátumban kívánjuk ezt megtenni. Ennek megfelelően állítsuk be a dokumentum megjelenési módját az eszköztárak ablakaival. Amennyiben a klasszikus változat mellett döntünk, akkor a beállításokat a Felgépelés Word programban rovatban leírtak szerint végezzük. Ha meg akarjuk ajándékozni az olvasókat a tördelt változattal is, akkor a Tördelés Word programban című rovat beállítási utasításait kövessük. Ekkor végezzük el az oldalszámozást is, és készítsük el a Tartalomjegyzéket, valamint a Tárgymutatót. Végül írjuk be a Tartalom, valamint a Tárgymutató címszavak alá, hogy „Az oldalszámok körös-körül 2 cm-es margó, 12 pontos betűmagasság és sorkizárt kiszerkesztés esetén érvényesek.”
l)
Amennyiben később mégis a bármilyen formátumban kiszerkeszthető alapváltozatot választjuk, akkor a tördelés során bevitt elválasztójeleket meg kell szüntetni. Lényegesen megkönnyíti ezt a munkát ezeknek az elválasztójeleknek a láthatóvá tétele, a kötőjelektől való megkülönböztetése. Ennek megvalósítása érdekében az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot. Az újra nyíló ablakban aktiváljuk a Megjelenítés fület, és a Nem nyomtatott karakterek szektorban érvényesítsük a Feltételes elválasztás utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Annak érdekében, hogy ne ugráljanak el a sor végéről, a szövegállományban visszafelé haladva végezzük a törlésüket. Ha túl sok feltételes elválasztójel
200
van benne ne egyenként töröljük, hanem használjuk a Csere ablakot hozzá. (Ennek módját lásd a Tördelés PageMaker programban című rovatban.) m)
Amennyiben az anyag terjedelme tömörítve nem éri el az 1, illetve 1,5 MB-ot, akkor elküldhetjük e-mail postán is, lemezmellékletként. Ne felejtsük el a könyvtár munkatársaitól megtudakolni a webhelyet, hogy ne kelljen keresgélnünk a könyvünket a különböző polcokon, és az ismerőseinkkel is közölhessük a pontos elérési címét. A legtöbb elektronikus könyvtárban található egy elkülönített webhely, ahol a félévi letöltési statisztikát tárolják. Ezt felkeresve megtudhatjuk, hogy milyen érdeklődés mutatkozott a művünk iránt. (A Magyar Elektronikus Könyvtárban ez a Statisztika weblapon található. Negyedévente jelenik meg friss kimutatás.) Művünk bővítésekor, az új kiadás felhelyezése előtt nem árt ellenőrizni a megadott címek, telefonszámok érvényességét, és a szükséges korrekciókat elvégezni. A cégek ugyanis gyakran változtatják a telephelyüket, és még gyakrabban a telefonszámukat. Adataik legkönnyebben a http://www.telefonkonyv.hu egyesített tudakozó portálon ellenőrizhetők. (Általános tapasztalat, hogy 5 év után 20 telefonszámból 3-4 marad azonos. A többi vagy megváltozik, vagy megszűnik.)
Lektorálás Word programmal a)
A lektorálás a tökéletes műalkotás elengedhetetlen fázisa. A könyvszakma egyéb területeihez hasonlóan ez a tevékenység is sokat fejlődött. Ma már nem kell feltétlenül tollal, színes ceruzával körbeírni a szöveget. A be- és visszajavítás elektronikusan is elvégezhető anélkül, hogy az anyagot kiprintelnénk. Amennyiben nem mi végezzük a lektorálást, hívjuk fel a szövegellenőr figyelmét a Word korrektúra-készítő programjára. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Változások követése, majd a Módosítások kiemelése parancsot. A tovább nyíló Korrektúra ablakban jelöljük ki a Korrektúra jelzése szerkesztés közben, valamint a Korrektúrajelek a képernyőn beállítást. (Ha a javított változatot ki akarjuk nyomtatni, adjuk ki a Korrektúrajelek a nyomaton utasítást is.) Végül nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően kék színnel jelennek meg azok a betűk, szavak, amelyeket a javítás során kitöröltek, és pirossal a beírt karakterek.
b)
Ily módon nem csak egy-egy betűt, szót lehet javítani, hanem egész mondatok, szakaszok is kihúzhatók. A kitörölt szövegrész nem tűnik el, hanem kék színnel megmarad. Mögéje kerül a javított szövegrész, az utólagos betoldások, piros színnel jelölve. A Vágólap segítségével át is helyezhetünk szövegrészeket. (Ha még nem végeztünk dokumentum-összehasonlítást, és az ott javasolt átállítást nem hajtottuk végre, akkor az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Korrektúra fület, és a feltáruló tábla Törölt szöveg szektorának betűit állítsuk át kékre. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a lektorálásnál a Beszúrt szöveg és a Törölt szöveg jelölésére más színeket szeretnénk alkalmazni. Gondoskodjuk arról is, hogy Módosított formázás valamint a Módosított sorok szektorokban ne legyen jelzés, és a Szín kijelölősáv Automatikus feketén álljon. Az átállítást az OK gomb megnyomásával nyugtázzuk.)
c)
Amikor az anyag visszaérkezik hozzánk, nem kell a hibákat kézzel, egyenként visszajavítgatni. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Változások követése, majd a Módosítások elfogadása vagy elvetése parancsot. Megjelenik a Korrektúrák átnézése ablak, rajta a lektor nevével, és a javítások végzésének időpontjával. A Megjelenítés szektor Módosítás kiemeléssel választókapcsolójának aktiválása esetén abban az állapotban jelenik meg a szövegállomány, ahogy visszakaptuk. Az Eredeti választókapcsoló érvényesítésekor azt a változatot látjuk, amit elküldtünk. A Módosítás kiemelés nélkül választókapcsoló aktiválásakor az összes javítás belekerül a szövegbe. Mivel nagy valószínűséggel nem értünk egyet a lektor minden ajánlásával, célszerű a javításokat egyenként átnézni. Ennek során nyomjuk meg 201
a felfelé, illetve a lefelé haladó Keres gombot, amely kijelöli az első javaslatot. Amennyiben egyetértünk vele, kattintsunk az Elfogadja gombra. Utána kijelöli az általunk alkalmazott rossz megoldást. Eltüntetése érdekében most is az Elfogadás gombot nyomjuk meg. Ha valamelyik javítással nem értünk egyet, az Elveti gombra kattintsunk. Ezt követően a mögötte álló eredeti kifejezés kijelölődéseker is az Elveti gombot nyomjuk meg, különben mindkét változat törlődik. (Ha elrontottuk, kattintsunk a Szokásos eszköztár Visszavonás gombjára, és csináljuk újra. Annak érdekében, hogy a téves kezelésből eredő hibás állapotot véletlenül se tudjuk visszamenteni a lektortól kapott flopira, meghajtóba helyezés előtt állítsuk be rajta az írásvédelmet. Így mindig lesz hová visszatérni, elölről kezdeni az elbírálást. A későbbi viták elkerülése érdekében is célszerű megőrizni az eredeti anyagot.) d)
A tévedések minimumra csökkentése érdekében az első látásra érthetetlen javaslatokat ugorjuk át. Nyomjuk meg a Keres gombot, és a végén térjünk rá vissza. Előtte azonban mentsük el a félig kijavított anyagot, hogy ha elrontjuk, ne kelljen az egészet elölről kezdeni. Végül a Bezárás gombbal küldjük vissza a Korrektúrák átnézése ablakot. Befejezésül nyissuk le ismét a Korrektúra ablakot, és szüntessük meg a Korrektúra jelzése szerkesztés közben utasítást. (Ellenkező esetben a későbbi javítások során is folytatódni fog a korrektúra-kijelölés.) A szövegkorrigálásnak van egy egyszerűbb kiváltási módja is. Az Állapotsoron kattintsunk kétszer a KORR gombra, és kezdjük el a lektorálást. Ez esetben a korrektúra üzemmódból úgy léphetünk ki, hogy ismét rákattintunk kétszer a KORR gombra.
e)
Word 2002-ben a lektorálás módja jelentős átalakításon esett át. Az Eszközök menüben megszűnt a Változások követése parancs. Vele együtt megszűntek a Módosítások kiemelése, a Módosítások elfogadása vagy elvetése és a Dokumentumok összehasonlítása utasítások. A Változások követése parancs helyén a Korrektúra parancs található. Erre kattintva a Nézet menüből is előhívható eszköztár jelenik meg. A lektor javaslatai ennek gombjaival kezelhetők. A lektorálás során alkalmazható jelzések is megváltoztak. Az Eszközök menü ! Beállítások parancs ! Korrektúra füllel előhívható táblán megszűnt a Törölt szöveg szektor. Itt már csak a Módosított sorok szektorral lehet jelezni a törlés, módosítás helyét. Ennél a jelölési módnál csupán arra van lehetőség, hogy a szövegmező szélén egy vékony függőleges vonallal jelezzük a beavatkozás helyét. A szegélyvonal pontos helye a Jelölés kijelölősávban állítható be bal oldali, jobb oldalon, vagy külső elrendezésre. A Szín kijelölősávban a színét is megváltoztathatjuk. A javítások jelzésére szolgáló Beszúrt szöveg szektor neve Változáskövetési beállítások-ra változott. Ez a szektor kiegészült az ugyancsak megszűnt Módosított formázás szektor Jelzés kijelölősávjával. Itt Formázás lett a neve, és a korrigálás során beírt szavak betűstílusát lehet vele beállítani.
f)
A legjelentősebb változás az, hogy a törölt szavak nem a szövegmezőben, hanem abból kiemelve, úgynevezett buborékokban jelennek. Ezek a képregényekből ismert elkülönített szövegállományok a szövegoldal jobb vagy bal oldali margójára kerülnek, és egy vonal köti össze őket az eredeti helyükkel. (Ennek előfeltétele, hogy a Buborékok szektorban A szöveg és a kapcsolódó buborék összekötése vonallal utasítás érvényesítve legyen.) Kiemelésük helyét egy lefelé mutató hegyű fekete háromszög jelöli. Erre rákattintva megvastagodik a buborék és az összekötő vonal. Az összekötő vonalra azért van szükség, hogy az egy sorban levő javításokat el lehessen különíteni egymástól. (Ha a buborék nem jelenne meg, kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és a helyi menüben adjuk ki a Korrektúra parancsot.) Ennél a javítási módnál tehát össze kell vetni a buborékban levő régi, és a szövegbe beírt színes (alapbeállításban piros betűs) kifejezést, és ennek alapján kell dönteni az elfogadásról, vagy az elvetéséről.
g)
A buborék formája, valamint az elhelyezkedési módja (a margó kiválasztása) az újonnan létesített Buborék szektorban állítható be. A Kívánt szélesség kijelölősávban a buborékok hosszát állíthatjuk be. Nincs értelme hosszú buborékokat alkalmazni, mert ha túlnyúlik a margón, csak a vízszintes gördítős sáv csúszkájának tologatásával, vagy a szövegmező kicsinyítésével tudjuk megtekinteni. Ezáltal viszont csökken a betűméret is. Nagyobb terjedelmű 202
szövegrész törlése esetén a buborék tartalma többsorosra tördelődik. A korrektúra kinyomtatása esetén a Nyomtatás (buborékokkal együtt) szektorban egyeztetni kell a laptájolást a buborékelhelyezkedéssel. Végül itt is nyomjuk meg az OK gombot. Ez a továbbfejlesztett rendszer első látásra szokatlannak tűnik, de a javított szövegmező könnyebben olvasható, és egyértelműbb. h)
A lektorálás során megjegyzések is fűzhetők az anyaghoz anélkül, hogy ez beépülne a szövegállományba. Ilyenkor rakjuk a kurzort oda, ahová a mondanivalónkat szánjuk, majd a Beszúrás menüben adjuk ki a Megjegyzés parancsot, vagy nyomjuk le a Alt + Shift + Q billentyűkombinációt. Erre a munkalap alján megjelenik egy ablak, amelybe sorszámmal ellátva egymás után beírhatjuk az észrevételeinket. Használatát megkönnyíti, hogy a jegyzet, és a dokumentum osztott képernyős üzemmódban helyezkedik el egymás alatt, ami lehetővé teszi, hogy mindkét állományt egymástól függetlenül görgessük. A megjegyzéseinket formálhatjuk, egyes szavait ki is emelhetjük. Ezt a szövegszerkesztő eszköztárgombokkal tehetjük meg. A széljegyzeteket tartalmazó ablak a Bezárás gombra kattintva küldhető a háttérbe. Újbóli megjelenítése a Nézet menü Megjegyzések parancsát kiadva érhető el. Az anyag megnyitott és bezárt állapotban egyaránt elmenthető. A címzett, illetve az olvasó semmit sem lát ebből az egészből. Az észrevételek hozzáfűzésére csupán a megjegyzések előtt álló szó színes kiemelése utal. (Ha a megjegyzésjel is látszik mellette, az Eszközök menü gombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, és aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla Nem nyomtatott karakterek szektorában szüntessük meg a Rejtett szövegrész utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot.) A megjegyzéseket tartalmazó lista csak az előbbi parancs, illetve billentyűkombináció ismételt alkalmazásával jelenik meg. A megjegyzések szövegben elfoglalt helyét nem kell keresgélni, mert az előttük álló sorszámozott megjegyzésjelre kattintva az anyag ott nyílik meg.
i)
A lektor közléseit a széljegyzet ablak megnyitása nélkül is elolvashatjuk. Ennél az eljárásnál állítsuk a kurzort a színezett szavakra. Megjelenik egy jegyzettömb alakú szimbólum, majd 1-2 másodperc múlva feltűnik a lektor neve, és egy palettán olvashatóvá válik a megjegyzése. (Ha ez a paletta, illetve javításoknál a korrektor neve és a lektorálás időpontja nem látható, az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, és aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla Megjelenítés szektorában érvényesítsük a Megjegyzés parancsot, majd nyomjuk meg az OK gombot.) Tudomásulvétel után úgy szüntethetjük meg a megjegyzéseket, hogy a kurzort a lektor nevének kezdőbetűit tartalmazó megjegyzésjel elé állítjuk, majd kétszer lenyomjuk a Delete billentyűt. Ezzel törlődik a mögötte álló tartalom is a széljegyzetben. Egyúttal megszűnik a megjegyzések jelenlétére utaló szavak színes kijelölése a szövegállományban. (A széljegyzet ablak megnyitásakor a megjegyzésjelek láthatóvá válnak a színezéssel kiemelt szavak mögött. Amennyiben nem nyitjuk meg a széljegyzetet, a megjegyzésjelek oly módon tehetők láthatóvá, hogy a Megjelenítés tábla Nem nyomtatott karakterek szektorában kiadjuk a Rejtett szövegrész utasítást.)
j)
A megjegyzések keresésének legegyszerűbb módja, hogy a Ctrl + G billentyűkombinációval előhívjuk az Ugrás ablakot. A Hová szektorban aktiváljuk a Megjegyzés utasítást, a Lektor neve kijelölősávba pedig állítsuk be a lektor monogramját. Végül nyomjuk meg a Következő gombot. (A megjegyzésjelek nem jelölődnek ki, hanem eléjük kerül a pulzáló kurzor.) Egyébként a lektorálásnál közreműködő program a feltüntetett nevet nem az Adatlapról veszi. Ezért kölcsöngép esetén is dolgozhatunk a saját nevünk alatt. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások utasítást, majd aktiváljuk a Felhasználó fület. Utána írjuk át a feltáruló tábla Név és monogram kijelölősávjait, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Munkánk végeztével ne felejtsük el visszaállítani az eredeti nevet.) A lektori bejegyzéseket tartalmazó ablak Hang objektum beszúrása gombjára kattintva hangos megjegyzéseket is fűzhetünk az anyaghoz. (Ehhez természetesen szükség van egy mikrofonra. Magnetofon azonban nem kell hozzá, mert a felvétel a merevlemezen hangfájlként rögzül. A mikrofon általában 3,5 mm átmérőjű Jack-dugóval csatlakozik a hangkártyához, amelynek aljzata a hangszóró csatlakozók mellett van. További tudnivalókat a Hangrögzítő Súgójából szerezhetünk. Ez az 203
üzemmód csak akkor használható, ha a gépre rá van telepítve a Microsoft Office hangok program a Sounds mappából. A számítógéphez tartozó hangszórók csatlakoztatásán kívül a felvétel hallhatóságának előfeltétele még, hogy az Eszközök menügomb ! Beállítások parancs ! Általános füllel feltárható táblán a Hangjelzés hibánál utasítás érvényesítve legyen.) A Nézet menü Eszköztárak és Korrektúra parancsainak kiadása után a korrektúra- és a széljegyzetkészítéshez szükséges ikonok egy csoportba gyűjtve is előhívhatók. k)
Szükség esetén az általunk készített korrektúrát, illetve megjegyzéseket megvédhetjük az engedélyünk nélküli felhasználástól. Az anyag megtekinthető ugyan, de javaslatainkat se elfogadni, se elvetni nem lehet a védelem fennállásáig. Munkánk végeztével az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Dokumentumvédelem parancsot. A tovább nyíló ablak Védelem típusa szektorában aktiváljuk a megfelelő választókapcsolót, majd írjuk be a jelszavunkat. Az OK gomb megnyomása után megjelenik egy újabb ablak, amely megerősítteti velünk a jelszót. Írjuk be itt is, és kattintsunk az OK gombra. Ezt követően csak a jelszó közlése után lehet feldolgozni az anyagot. (Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Védelem feloldása parancsot, és a megjelenő ablakba írjuk be a közölt jelszót. Az OK gomb megnyomása után szabadon felhasználhatók a bejegyzések.) Az illegális felhasználás fokozott veszélye esetén a fájl szintén ellátható jelszóval. Ebben az esetben tudtunk és beleegyezésünk nélkül a dokumentum megtekintése is lehetetlenné válik. (Ennek módját lásd a Dokumentumvédelem című rovatban. Ne használjunk azonos jelszót a két védelemhez!) Hosszú jelszavak esetén érdemes fontolóra venni a flopiról való betöltés lehetőségét. (Ennek módját lásd az I. fejezet elején.)
l)
A Dokumentumvédelem saját művünk tartalmi megóvására is alkalmas. Ha a könyvünket, vagy egy általunk írt cikket véleménynyilvánítás céljából köröztetni szeretnénk, aktiváljuk a Korrektúrák választókapcsolót. Ez esetben az érintettek belejavíthatnak a műbe, de nem módosíthatják az általunk leírtakat. Javításaik korrektúra-bejegyzésként jelennek meg, amelyeket vagy elfogadunk, vagy elvetünk. Az egyes bírálók bejegyzései eltérő színekkel kerülnek az anyagba. A Word max. 8 lektort képes ily módon megkülönböztetni. Ha ennél többen javítanak bele, akkor a színválaszték elölről kezdődik. Amennyiben a Megjegyzések választókapcsolót aktiváljuk, belejavítani sem lehet a műbe. Ez esetben a bírálók csak megjegyzéseket fűzhetnek az anyaghoz. A Beszúrás menü Megjegyzés parancsát kiadva megjelenik az erre a célra szolgáló ablak, amely elkülönítve tárolja mások véleményét. Az eredeti műben csak színes kiemelések jelölik, hogy hol történt bírálat, a dokumentum mely részéhez fűződnek javaslatok.
m)
A lektori bejegyzésekkel felduzzasztott dokumentumnál fokozottan fennáll a veszélye annak, hogy a helyesírási hibákat nem tudjuk kijavítani. Stílusokkal agyonformázott, mezőkkel teletűzdelt dokumentumoknál a Word helyesírás-ellenőrző programja már 200 oldal felett felmondja a szolgálatot. Megbízhatatlanná válik, egyre ritkábban jelzi ki a hibákat. Ha nincs mód a dokumentum kettéválasztására (pl. oldalszámmezőkkel ellátott tartalomjegyzéket vagy tárgymutatót készítettünk rá), akkor már csak egyet tehetünk. A mű lektorálása után a letisztult anyagot másoljuk át egy új dokumentumba. (Jelöljük ki, és a Szerkesztés menü Irányított beillesztés parancsával Nem formázott szövegként másoljuk be.) Előtte a Csere ablakkal szüntessük meg a feltételes elválasztó jeleket benne. Ezek ugyanis valódi elválasztójelként fognak megjelenni ebben a formátumban. (Ennek módja a Tördelés PageMaker programban című rovatban található.) Az így kapott ömlesztett anyagot már nagy terjedelem esetén is ellenőrizni tudja a program. (Az elindításához kattintsuk az egérkurzort a szövegmezőbe, és mozdítsuk odébb valamelyik karaktert.) Lassan pásztázzuk végig a dokumentumot, és a megjelent helyesírási- valamint nyelvhelyességi hibákat osztott képernyős üzemmódban javítsuk vissza az eredetibe.
204
Dokumentumvallatás Ha egy elkészült dokumentumról mindent meg akarunk tudni, amit csak lehet, kattintsunk a menüsor Fájl gombjára. A megnyíló ablakban adjuk ki az Adatlap parancsot. Az Általános fül aktiválása után láthatjuk a dokumentum teljes nevét, készítési-, és módosítási időpontjait, valamint a terjedelmét. (Ha a számítógép a dokumentum készítése során lefagyott, és rekonstruálni kellett az anyagot, vagy sablonként megnyitva dolgoztak rajta, s később alakították vissza .doc kiterjesztésű fájllá, a készítés időpontja módosul ezeknek a műveleteknek a dátumára.) Az Adatlap fül aktiválásával a dokumentum készítőjéről, illetve a számítógép tulajdonosáról kaphatunk tájékoztatást. A Statisztika fül aktiválása után a fentieken túlmenően kiderül, hogy ez a dokumentum hányadik változat, mikor történt a módosítása, összesen hány perc munkaidőt fordítottak rá, valamint azt, hogy a dokumentum hány oldalból, bekezdésből, sorból, szóból, karakterből és szóközből áll. A Tartalom fül aktiválása után beírhatjuk a megnyíló szövegmezőbe a dokumentum tartalomjegyzékét. Az Egyéni fül aktiválásával nyilvántartható, hogy a bürokrácia útvesztőiben hová fog kerülni a dokumentum, és mik a megkülönböztető jellemzői.
Ismeretlen dokumentum megnyitása a)
Mivel az irodai szövegszerkesztő, táblázat- és adatbáziskezelő programok száma rohamosan növekszik, mind gyakrabban találkozunk számunkra ismeretlen kiterjesztésű fájlokkal. Ezek a programok hiába képesek MS Office formátumban is elmenteni az anyagot, ha saját formátumban történt a mentés, nem tudjuk őket megnyitni. A Microsoft ugyanis nem törekedett arra, hogy a programjaival a versenytársak fájljait is meg lehessen nyitni. Ebben a helyzetben más lehetőségünk nincs, mint a próbálgatás. Kíváncsiságunk folytán sok olyan program gyűlik össze a gépünkön, melyek egyike-másika képes megnyitni az ismeretlen fájlt. Ha nem is jelenik meg teljes terjedelmében, azt látjuk, hogy nagyjából mit tartalmaz. Az MS Word pl. az AbiWord dokumentumot nem tudja megnyitni, de megjelenik a képernyőn, hogy ez egy AbiWord dokumentum. Sőt még az AbiWord honlapját is feltünteti, ahonnan ezt a programot le lehet tölteni. Így ha feltétlenül szükségünk van a tartalmára egy lépéssel közelebb kerülhetünk az eléréséhez.
b)
Az ismeretlen fájl különböző programokkal történő megnyitása társítással oldható meg. Nyomjuk le a Shift billentyűt, majd a jobb egérgombbal kattintsunk a fájlra, és a megjelenő ablakban adjuk ki a Társítás parancsot. (Ha a jobb egérgomb szokásos menüje nem jelenne meg, próbálkozzunk a Shift gomb nélkül.) A tovább nyíló ablakban válasszuk ki a rendelkezésünkre álló programok közül azt, amelynek a jellege leginkább hasonlít rá (képfájlhoz képszerkesztő, dokumentumhoz szövegszerkesztő programot). Nyomjuk meg az OK gombot. Ha nem jártunk sikerrel, próbálkozzunk tovább. Minél több programmal rendelkezünk, annál nagyobb az esélyünk, hogy valamelyik legalább részletekben meg tudja nyitni az ismeretlen fájlt. Igen hasznos ez a módszer a programfájlok megnyitásnál is. A korábbi Windows operációs rendszereknek van egy olyan kellemetlen tulajdonságuk, hogy a programfájlok megnyitásánál lecserélik az eredeti ikont a kiválasztottra. Ezt követően ez a fájl már csak a választott programban indul el. Ha ez nem képes megnyitni, akkor a továbbiakban hozzáférhetetlenné válik számunkra. A fenti módszerrel azonban tovább próbálkozhatunk. Az ikon ugyan nem változik vissza az eredetire, de a fájl megnyílik más programban is.
c)
Amennyiben sikerrel jártunk, és megtaláltuk a megfelelő programot hozzá, nyissuk meg még egyszer a fájlt, illetve a Társítás ablakot, és érvényesítsük rajta Az adott fájltípus megnyitáshoz mindig ezt a programot használja utasítást. Az OK gomb megnyomás után többé nem lesz szükség társításra. Nem kell keresgélni, hogy vajon melyik program tudja ezt a fájlt használható módon megnyitni. Rájuk kattintva ezek a típusú fájlok mindig ebben a programban fognak megnyílni. A szerver vagy az elektronikus levelezőrendszer túlterheltsége esetén 205
célszerű a beérkezett leveleket számítógépre menteni, mert a merevlemezről pillanatok alatt megnyithatók. Ez azonban nem mindig zökkenőmentes. A .text kiterjesztésű Freemail levelek automatikusan Jegyzettömbben nyílnak meg, jól olvashatóan. Az .mbox kiterjesztésű Mailbox levelek azonban csak társítással nyithatók meg. Erre a célra legalkalmasabb a WordPad program. Ezért kijelölése után most is adjuk ki Az adott fájltípus megnyitáshoz mindig ezt a programot használja utasítást. Ezután a Mailbox leveleink megnyitásával sem lesz többé gondunk. A betöltött fájlokra kattintva mindjárt a legtökéletesebb formában nyílnak meg. (MS Word-ben nem nyílik meg az .mbox kiterjesztésű fájl, Jegyzettömbben pedig megszűnik a levél tagoltsága, a teljes szövegállomány egybefolyik.) Mellesleg egy-egy e-mail levelet akkor is célszerű dokumentumként kimenteni, ha bizonyítékként kívánjuk használni. A mentés során ugyanis sok olyan információ, részlet is megjelenik benne, amely a weblapon való megnyitáskor rejtve marad. d)
Előbb-utóbb mindenkinek problémát okoz, hogy Windows-ban a rossz programtársítással megnyitott fájlok ikonját és elérési útvonalát, vagyis az eredeti indító programot nem lehet visszaállítani. Három lehetőség is van rá, de egyik sem működik. Az első egy varázsló program, amely felajánlja az eredeti állapot visszaállítását, de ezt nem teszi meg. A másik a Shift billentyűvel és a jobb egérgombbal előhívható Társítás ablak, amellyel elvileg újabb társítást lehet létrehozni. Az egyszer átváltoztatott ikon azonban nem módosítható többé. A harmadik lehetőség a Nézet menü ! Mappa beállításai ablak ! Fájltípusok füllel előhívható ablakok, melyekkel elvileg szerkeszthető a társítás, sőt új társítás is létrehozható. De ez az átállítási lehetőség sem működik. A rossz programtársítás ellen csak egy módon lehet védekezni: megelőzéssel, a fájltípusra vonatkozó Registry-bejegyzés exportálásával.
e)
Ha egy olyan programot kívánunk futtatni, amely hajlamos arra, hogy magához társítson egy fájltípust, előtte nyissuk meg a Rendszerleíróadatbázis-szerkesztőt a Programok letelepítése. című rovatban leírt módon. Nyissuk meg a HKEY_CLASSIS_ROOT ágat, és a kiterjesztése alapján keressük meg a veszélyeztetett fájltípushoz (pl. .gif) tartozó kulcsot. Jelöljük ki, majd nyissuk le a Rendszerleíró adatbázis menüt, és adjuk ki a Rendszerleíró adatbázis exportálása parancsot. A tovább nyíló ablak Fájlnév beviteli mezejébe írjuk be a fájltípus nevét (pl. gif-kulcs) és nyomjuk meg a Mentés gombot. (A konzervált .reg kiterjesztésű fájl a Dokumentumok mappában fog megjelenni.) Utána a szerkesztő ablakának jobb oldalán jelöljük ki a kulcshoz tartozó (Alapértelmezett) értéket, és az előbbi módon ezt is exportáljuk. Ennek neve legyen pl. gif-érték. Ezt követően rossz fájltársítás esetén keressük meg a két biztonsági másolatot, és másoljuk vissza őket. Az importálás legegyszerűbb módja, hogy kétszer rákattintva megnyitjuk. Ekkor megjelenik egy üzenettábla, amely megkérdezi, hogy: Biztosan hozzá kívánja adni az itt található…információt a rendszerleíró adatbázishoz? Az OK gomb megnyomása után visszatér az eredeti állapot.
Excel program kezelése a)
Az Excel elektronikus táblázatkezelő program. Táblázatokba rendezett adatok kezelésére, elemzésére, nyomon követésére szolgál. Elsősorban könyveléseknél, pénztárkönyvek vezetésénél; pénzügyi- statisztikai számítások végzésénél; tudományos mérési eredmények rendszerezésénél és értékelések-, előrejelzések készítésénél használják. Lehetővé teszi az eredmények grafikus megjelenítését, csoportos feldolgozását is. Emellett adatbázis jellegű listák készítésére, és logisztikai feladatok ellátására is alkalmas. Az Excel táblázatkezelő program tematikus munkafüzeteinek munkalapja leginkább abban különbözik a szövegszerkesztő programokétól, hogy nem üres, hanem egy speciális négyzetrács tölti ki. Ezáltal a bevitt adatok azonnal sorokba, oszlopokba rendeződnek. Az eszköztárak által elindítható programok is a minél tökéletesebb táblázatba rendezést segítik elő. Az Excel táblázatot az különbözteti meg a négyzetrácsos papírtól, hogy itt az egyes cellák széltében-hosszában nyújthatók, így nem csak 206
számokat lehet beleírni, hanem szavakat, sőt mondatokat is. (Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 10. ábra). Ez a program is az Asztalról indítható, az Excel parancsikonnal. Ha nincs kirakva, a Start menügombbal megnyitható ablakban adjuk ki a Programok parancsot, és a tovább nyíló ablak programlistájáról indítsuk. (Az indító ikonok létrehozási módját lásd a Parancsikon létesítése az Asztalon című rovatban.) b)
Az Excel program eszköztárai nagyon hasonlítanak a Word-höz. Csupán néhány ikonban különböznek tőle. Ezek a kiegészítő ikonok a beírt számok, adatok gyors rendezését, összegzését; a bonyolultabb számításokhoz szükséges függvények beillesztését teszik lehetővé. Ezen kívül megkönnyítik a tizedes pontok elhelyezését, és a százalékszámítást. A pénznemek feltüntetését is automatikussá teszik. Különbözik a Window menü használata is. A nagyszámú munkalapra való tekintettel itt nem csak mozaikszerű elrendezésre van lehetőség. A képernyőre küldött munkalapok egymás mellé, egymás alá, és lépcsőzetesen is elrendezhetők. Ez utóbbi esetben az egymás mögötti munkalapoknak csak a nevük látszik. Közülük az válik láthatóvá, amelyiknek a címsorára kattintunk. Ennek a programnak a használata nem nehéz, de nagy figyelmet igényel. Itt ugyanis a kiadott parancs, utasítás, vagy egy helytelen lépés nem mindig vonható vissza. A Word-el ellentétben a Szokásos eszköztár Visszavonás gombja gyakran inaktívvá válik, nem teszi lehetővé a korábbi állapotba való visszatérést.
c)
A sorok és az oszlopok találkozási pontjai által kijelölt cellák építik fel a munkalapot, amelyből a kiinduláskor 16 db áll rendelkezésre. (Ez azért fontos, mert a munkánk végén nem kell minden egyes munkalapot egyenként elmentenünk. Ennek során az egész munkafüzet mentésre kerül, ami Excel-ben maga a fájl.) A munkalapok száma csökkenthető, növelhető, de fel is cserélhetők egymással. A munkalapok számának módosításához az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban kattintsunk a Beállítások parancsra, majd aktiváljuk az Általános fület. A feltáruló tábla Lapok száma új munkafüzetben kijelölősávjába állítsuk be az igényelt lapok számát, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Max. 255 oldalas füzetet készíthetünk.) Egyébként itt állíthatjuk be a program által használt betűtípust, és betűméretet is. Azt hogy éppen melyik munkalapon dolgozunk, a munkalap Tálcája mutatja. A használatban levő munkalap neve és száma fehér mezőben jól kirajzolódik. A könnyebb megkülönböztetés érdekében érdemes átnevezni, a tartalomhoz illő nevet adni neki. Ehhez a bal egérgombbal kattintsunk kétszer a Munka elnevezésre, és írjuk felül. (Kijelölése úgy is megoldható, hogy a jobb egérgombbal kattintunk rá, és a megjelenő ablakban kiadjuk az Átnevezés parancsot.) Ha több is van belőle, írjunk mellé sorszámot is. A munkafüzet is átnevezhető. Ezt a Mentés másként ablak használatával tehetjük meg a legkönnyebben. (A program ideiglenesen Munkafüzet1 nevet ad a fájlnak.) A munkalap bármelyik cellájában dolgozhatunk, de előtte a kurzorral ki kell jelölni, rá kell kattintani. (Alaphelyzetben itt a kurzor vastag kereszt formájában jelenik meg.) Az egyes cellák a kurzormozgató billentyűkkel is aktívvá tehetők, és kitölthetők.
d)
Amennyiben szeretnénk egy feleslegessé vált munkalaptól megszabadulni, akkor a Szerkesztés menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Lap törlése parancsot. Megjelenik egy újabb ablak, amely rákérdez szándékunk komolyságára. Alaposan fontoljuk meg a döntésünket, mert itt a törölt munkalap nem megy le a Lomtárba, hanem visszavonhatatlanul megsemmisül. Ha később sem lesz rá szükségünk, nyomjuk meg az OK gombot. Amennyiben több lapot akarunk egyszerre törölni, együttes kijelölésük ez esetben is a Ctrl gomb nyomva tartása mellett lehetséges. A munkafüzet egy lapjának másik törlési módja, hogy a jobb egérgombbal a Tálcán rákattintunk a nevére, és a megjelenő ablakban kiadjuk a Törlés utasítást. Új lap kérése esetén a Beszúrás menügombbal lenyitható ablak Munkalap parancsára kattintsunk. A sorszámozása a kiadás sorrendjét követi, ez azonban felülírással módosítható. (Természetesen nem lehet két azonos sorszámú és nevű munkalap egy füzetben.)
e)
Nem csak a sorszámukat, hanem a munkalapok sorrendjét is meg lehet változtatni. Ehhez kattintsunk a bal egérgombbal az áthelyezendő munkalap nevére a Tálcán, és a „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk az új helyére. Az üres lapot szimbolizáló kurzor lerakásának pontos helyét egy lefelé mutató kis háromszög is segíti. Ily módon újra rendezhető a kiselejtezett munkalapok 207
miatt felbomlott sorrend. Ha áthelyezés közben nyomva tarjuk a Ctrl billentyűt, a kijelölt munkalapról másolat készül. Ennek tartalma megegyezik az eredetivel, és az elnevezése kiegészül a (2)-es sorszámmal. Excel 2002-ben arra is lehetőség van, hogy a könnyebb eligazodás érdekében különböző színnel lássuk el a lapfüleket. Kattintsunk a jobb egérgombbal a munkalap Tálcáján levő lapfülekre, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Lapfül színe utasítást. Utána válasszunk a rendelkezésünkre álló színek közül, majd kattintsunk az OK gombra. (Ezt a lehetőséget célszerű kihasználni, mert a szemünk sokkal jobban meg tudja különböztetni a színeket, mint a számokat, így jóval kisebb a téves megnyitás lehetősége.) f)
Az Excel-ben készíthető táblázatok mérete óriási lehet. Az oszlopok számozása az ábécé betűivel kezdődik, majd kettős betűkkel (AA-AB-AC) folytatódik, és IT-IU-IV jelöléssel végződik. Ezáltal a számuk eléri a 260-at. A sorok száma ennél is több, pontosan 65536 lehet. (Ez az adatmennyiség kinyomtatva közel 1000 A/4-es méretű lapot igényel.) A távolabb levő sorok leggyorsabban a Page Up, illetve a Page Down billentyűk nyomva tartásával érhetők el. Ha egészen az elejére vagy a végére kell menni az anyagnak, akkor használjuk a Ctrl + Home, illetve a Ctrl + End billentyűkombinációkat. A vízszintes irányú gyorslapozásra (az oszlopok közötti haladásra) az Alt + Page Up és az Alt + Page Down billentyűkombináció szolgál.
g)
Ilyen méretű táblázatok természetesen semmilyen printerrel nem nyomtathatók ki. Ezért az Excel program Fájl menüje ki lett egészítve egy Nyomtatási terület paranccsal is. Ennek aktiválásával megjelenik egy ablak, ahol a Nyomtatási terület utasítás kiadásával darabokra szabdalhatjuk, a táblázatot. A teljes táblázat az A/4, illetve A/3-as lapokra printelt részletek montírozásával (körbevágásával, és összeragasztásával) alakítható ki. Ha a táblázatunk csak kevéssel lóg túl az A/4-es méreten, nem érdemes két lapra nyomtani, és összeragasztgatni. Ebben az esetben nyissuk le a Fájl menüt, és adjuk ki a Nyomtatási kép parancsot. Nyomtatási kép üzemmódba jutva kattintsunk a Beállítás gombra. A megnyíló Oldalbeállítás ablakban aktiváljuk az Oldal fület, és a feltáruló tábla Nagyítás szektorában érvényesítsük a Legyen 1 oldal széles és 1 oldal magas utasításokat, majd nyomjuk meg az OK gombot. Erre az Excel lekicsinyíti a táblázatot akkorára, hogy elférjen egy lapon. Végül kattintsunk a Nyomtatás gombra, és állítsuk be a printelési feltételeket.
h)
Az Excel alaphelyzetben nem nyomtat rácsvonalakat. Sok számot tartalmazó táblázatoknál ez zavaró lehet, mert nehezíti a tájékozódást, tévedést okozhat. Ennek elkerülése érdekében a Fájl menüben adjuk ki az Oldalbeállítás parancsot, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Lap fület. A feltáruló tábla Nyomtatás szektorában érvényesítsük a Cellarácsokkal utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ha most indítjuk el a nyomtatást, a számok között szaggatott formában megjelennek a képernyőn látható rácsvonalak is. Amennyiben a Sor- és oszlopazonosítókkal utasítást is kiadjuk, a sorok számai és az oszlopok betűjelei is megjelennek a nyomaton. (Az eredmény ellenőrzése érdekében printelés előtt kattintsunk a Szokásos eszköztár Nyomtatási kép ikonjára.) Arra is mód van, hogy a táblázatnak csak egy részét rácsozzuk be. Ez esetben jelöljük ki a vonalazni kívánt tartományt, és a Formátum menüben adjuk ki a Cellák parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Szegély fület, majd az Elhelyezés vagy a Szegély szektorban állítsuk be a vonalazás módját. A Vonal szektorban stílussal is elláthatjuk, vagy kiszínezhetjük a rácsozatot.
i)
Ha a szaggatott vonalak helyett folyamatos vonalakkal szeretnénk a rácsozatot nyomtatni, akkor is az iménti beállítást használjuk. Ez esetben a teljes táblázatot ki kell jelölni. Az OK gombra kattintás után itt is ellenőrizzük az eredményt, és csak utána nyomtassuk ki. A Nagyítás gombot megnyomva fel is nagyíthatjuk a nyomtatási képet. Ebből az üzemmódból a Bezárás gombra kattintva jöhetünk ki. Alaphelyzetben a nyomtató program a lap bal felső sarkába rakja a táblázatot. Kisebb táblázatoknál ez zavaró lehet. Ez esetben az Oldalbeállítás ablakban aktiváljuk a Margók fület, és az Igazítás az oldal közepére szektorban érvényesítsük a Vízszintesen, vagy a Függőlegesen utasítást. A változást a mintatáblázat elmozdulása mutatja. A beállítást itt is az OK gombra kattintva nyugtázzuk. Excel-ben sem okoz gondot a 208
részletekben való nyomtatás. Jelöljük ki a kiprintelendő cellatartományt, majd a Nyomtatás ablak Mi kerül kinyomtatásra szektorában aktiváljuk a Kijelölt terület utasítást. Arra is lehetőség van, hogy több különálló tartományt nyomtassunk ki. Az első kijelölése után nyomjuk le a Ctrl billentyűt, majd jelöljük ki a többi papírra küldendő cellacsoportot. (Wordben több tartomány kijelölése és egyidejű nyomtatása csak a 2002-es programban lehetséges.) j)
Az Excel program különleges adottságai közé tartozik, hogy lehetőség van egyes munkalapok elrejtésére. Ennek során a Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Lap, majd az Elrejtés parancsokat. A felfedéséhez a Lap és a Felfedés parancsokra kattintsunk, majd az újra nyíló ablakban aktiváljuk az elrejtett munkalap nevét, és nyomjuk meg az OK gombot. A nyilvántartás egyszerűsítésére, a közbülső számítások, és a segédtáblázatok háttérbe szorítására is kiválóan alkalmazható ez a funkció. Egy-egy munkalapon belül is lehetőség van a kevésbé fontos sorok, oszlopok ideiglenes eltüntetésére. Ehhez jelöljük ki őket, majd a Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Sor vagy Oszlop parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk az Elrejtés utasítást. Újbóli láthatóvá tételük esetén ugyanebben az ablakban a Felfedés utasítást kell kiadni. Annak érdekében, hogy ne kelljen keresgélni a hiányzó tartományok helyét, célszerű kijelölni az egész munkalapot. (Ennek legegyszerűbb módja, hogy a bal felső sarokban, az oszlop- és sorszámjelölő fejlécek találkozása közötti üres négyzetre kattintunk.)
k)
A kevésbé fontos sorok, oszlopok mechanikus úton is elrejthetők. Ehhez a háttérbe szorítandó sor, oszlop szélességét nullára kell csökkenteni. (Eltüntetéséről a sorok számozásának megugrása, illetve az oszlopjelek folyamatosságának hiánya árulkodik.) Visszahozásuk esetén álljunk a kurzorral annak a sorszámnak illetve betűjelnek az elválasztó vonala után, ahol az eltüntetett sornak, illetve oszlopnak kell következnie. Mozgassuk a vékony szálkeresztté vált kurzort addig, amíg a vízszintes, illetve a függőleges szára párhuzamos vonalakká alakul. Kattintsunk a bal egérgombbal az átalakult keresztre, és húzzuk le a felül levő sort, oszlopot az elrejtettről. Arra is mód van, hogy egy-egy cella tartalmát takarjuk el az avatatlan szemek elől. Ehhez jelöljük ki a cellát, majd kattintsunk a Formázó eszköztár Betűszínváltó gombjára. A megjelenő színtáblában aktiváljuk a fehér kockát. A fehérre változott számok, betűk a fehér papíron nem látszanak. (A művelet elvégzése után állítsuk vissza a színváltó gombot Automatikus feketére, hogy ne árulkodjon a beavatkozásról.) Nem árt ha feljegyezzük, hogy hol található az elrejtett információ, mert ezt a program nem tartja számon.
l)
Amennyiben nem kívánjuk elrejteni a munkalapot, csak azt szeretnénk megakadályozni, hogy valaki beleírjon, vagy módosítsa a tartalmát, akkor tegyük védetté. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Védelem parancsot, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Lapvédelem utasítást. A teljes körű védelem érdekében a tovább nyíló ablakban jelöljük ki a Formázás, az Objektumok és az Esetek beállítást, majd írjunk be egy Jelszót, és nyomjuk meg az OK gombot. Erre újabb ablak nyílik, amely megerősítteti velünk a jelszót, és egyúttal figyelmeztet arra, hogy vezessünk nyilvántartást a munkafüzethez tartozó jelszavakról, és azt biztos helyen őrizzük, mert ha elfelejtjük, többé nem tudunk dolgozni rajta. A teljes munkafüzet elrejtéséhez kattintsunk az Ablak menügombra, és adjuk ki az Elrejtés parancsot. A láthatatlanná tett munkafüzet a Felfedés paranccsal hozható vissza. Hosszú jelszavak esetén érdemes fontolóra venni a flopiról való betöltés lehetőségét. (Ennek módját lásd az I. fejezet elején.)
209
Adatbevitel Excel programban a)
Jelöljük ki az első cellát, és írjuk be az adatot. (A kurzort nem kell sehová sem illeszteni, mert ezt a program magától megteszi. Amennyiben szöveget írunk bele, akkor az igazítás balra; míg tagolt számoknál, a pontos helyérték érdekében jobbra történik.) Az első adat bevitele után nyomjuk meg az Enter billentyűt. Ekkor az aktív cella egy hellyel odébb lép, és folytathatjuk a táblázat kitöltését. (A következő cellára állás iránya az Eszközök menügombbal és Beállítások paranccsal előhívható ablakban állítható be. Aktiváljuk a Szerkesztés fület, majd a feltáruló táblán adjuk ki az ENTER után továbblép utasítást. Az alatta levő kijelölősávba állítsuk be a kívánt haladási irányt.) Számok beviteléhez használjuk a numerikus billentyűzetet. Itt ugyanis egy helyen megtalálható az összes szám, a matematikai alapműveletek kijelöléséhez szükséges karakterek, és a továbbléptetést végző Enter billentyű is.
b)
Ha a cellát tévesen töltöttük ki, a szövegszerkesztésben ismert módon kijelölve egyenként is javíthatjuk a hibás karaktereket, de egyszerűbb megnyomni az Esc billentyűt. Ekkor az aktív cella teljes tartalma törlődik, és újra beírhatjuk helyesen az adatot. A másik törlési mód szerint mutassunk az egérkurzorral a cella jobb alsó sarkára. Amikor a vastag kereszt átalakul vékony célkeresztté kattintsunk rá a bal egérgombbal, és húzzuk a kurzort befelé a cellába. Az egér elengedésével törlődik a tartalma. Valamelyik cella tartalmának utólagos javításánál is kétféleképpen járhatunk el. Mutassunk rá a vastag keresztként megnyilvánuló kurzorral, és kattintsunk egyszer a bal egérgombbal. Ekkor a cella kijelölődik, és a tartalma felülírható. Javítás esetén kétszer kattintsunk a cellára, majd a Backspace, illetve a Del billentyűkkel töröljük a hibás karaktereket, és írjuk be a megfelelőt. Ha csak egyszer kattintunk rá, ezek a billentyűk a cella teljes tartalmát törlik. Excel 2002-ben a cella kijelölésekor nem inverz téglalap jelenik meg felette, hanem egy áttetsző réteg kerül rá. Ezáltal színes karakterek használatakor nem a kiegészítő színek jelennek meg, hanem felismerhetők maradnak az eredeti színek.
c)
Amennyiben a munkalap teljes tartalmát szeretnénk törölni, akkor a Szerkesztés menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Tartalom törlése parancsot, és az újra nyíló ablakban aktiváljuk a Mindent utasítást. A Formátum utasítás aktiválása esetén csak a cellák tartalmának formázása (pl. az adatok középre állítása, a számok tagolása) szűnik meg. Előtte itt is ki kell jelölni a munkalapot. Ennek módja, hogy a bal felső cellára kattintunk, majd a bal egérgomb nyomva tartása mellett lehúzzuk a kurzort a jobb alsó cellára. A kijelölés megszüntetésekor azonban ne mellé kattintsunk, mint a Word-ben, hanem rá. A táblázat mellé kattintáskor ugyanis újabb cella keletkezik. (Ez úgy tüntethető el, hogy a táblázatra kattintunk.) A kijelölésnél is fokozott figyelemmel járjuk el. A kurzornak mindig bent kell lennie e cellában. Ha a jobb alsó sarkára kerül, akkor a vastag kereszt elvékonyodik, és egészen más funkciót fog ellátni. A cella oldalára se mutassunk vele, mert ekkor meg nyíllá alakul, és szintén mást csinál, mint amit szeretnénk.
d)
A Szerkesztés menügombbal sorok és oszlopok is törölhetők a táblázatból. Ilyenkor nem szükséges az egész sort, illetve oszlopot kijelölni. Elég egy cellát aktiválni benne, majd adjuk ki a Törlés parancsot. Az újra nyíló ablakban válasszuk az Egész sort töröl, illetve az Egész oszlopot töröl beállítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Arra is lehetőség van, hogy egyegy sort, oszlopot egy cellával odébb toljunk. Ekkor az előbbi ablakban az OK gomb megnyomása előtt a Cellákat felfelé tolja, vagy a Cellákat balra tolja utasítást aktiváljuk. (Egyébként sorok kijelölésénél a bal oldali első kitöltött cellára kell kattintani, és onnan jobbra kell húzni a kurzort. Oszlopok kijelölésénél a legfelső kitöltött cellára kattintsunk, és lefelé húzzuk a kurzort. Az első cella minden kijelölésnél fehér marad. Ettől függetlenül részét képezi a kijelölt tartománynak. A kurzor egyidejű vízszintes és függőleges irányú mozgatásával bármilyen téglalap alakú tartomány kijelölhető, így a táblázaton belül is végezhetünk módosításokat. A Shift billentyű nyomva tartása mellett ez a művelet a kurzormozgató billentyűkkel is 210
végrehajtható.) Teljes sor kijelölése esetén az előtte levő sorszámra kattintsunk, teljes oszlopnál pedig a felette levő betűjelre. Néha előfordulhat, hogy a kijelölendő sorok, oszlopok nem szomszédosak egymással, nem alkotnak egy tartományt. Az egymástól távol eső sorok oszlopok együttes kijelölése sem okoz nehézséget, ha előtte lenyomjuk a Ctrl billentyűt. Ily módon sorok és oszlopok is kijelölhetők egyszerre. A táblázatból nem csak törölni lehet sorokat, oszlopokat, hanem ki is lehet őket egészíteni újakkal. Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban kiadni a Sorok, illetve az Oszlopok parancsot. Az új sor vagy oszlop mindig az aktivált cella felett, illetve előtt képződik. e)
A cellákba bevitt számok tagolhatók is a szóköz billentyűvel. (Ha eközben a számérték balra zárttá válik, ez a hibás tagolás következménye. Feltétlenül javítsuk ki, mert ez a számoszlopok összegzésénél komoly hibákat okozhat.) Az ezres tagolás jóval könnyebben és hibamentesen elvégezhető a Formázó eszköztár erre a célra szolgáló gombjaival. Ezekkel a gombokkal tizedes jegyekkel is kiegészíthetjük a számokat, de a tizedes számok mennyiségét is csökkenthetjük velük. Mód van a számértékek százalékos formában történő feltüntetésére. Ha úgy tetszik középre is állíthatjuk őket az oszlophatároló vonalak között. Az alkalmazott pénznem szintén egyetlen gombnyomással utánuk írható. Természetesen a program nem csak a forint rövidített jelét képes feltüntetni, hanem a világ szinte minden valutájáét. Változtatás esetén a Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Cellák parancsot, majd aktiváljuk a Szám fület. A feltáruló tábla Kategória szektorában adjuk ki a Pénznem utasítást. A Pénznem kijelölősávban állítsuk be a kívánt valuta rövidített jelét, majd nyomjuk meg az OK gombot.
f)
Egyes számformátumokat (pl. a kötőjellel vagy a per jellel írt számokat) nem kedveli az Excel. Ezeket átírja dátumra. Ez úgy kerülhető el, hogy a Formátum menügombbal lenyitható ablakban kiadjuk a Cellák parancsot. A tovább nyíló Cellák formázása ablakban kattintsunk a Szám fülre. A feltáruló tábla Kategória szektorában jelöljük ki a Szöveg tételt, és nyomjuk meg az OK gombot. Ekkor a kijelölt tartományban minden beírás változatlan marad. Ha csak egy celláról van szó kezdjük aposztróffal a beírást, ami ugyanezt eredményezi. A következő cellába lépéskor az aposztróf megszűnik, nem látszik tovább. Mivel alaphelyzetben a cellák nem túl nagyok, érdemes a munkaterületet zoomolással felnagyítani. Jelöljük ki azt a tartományt, amelyen dolgozunk, és kattintsunk a Szokásos eszköztár Nagyítás gombja melletti kis nyílra. A legördülő listában aktiváljuk a Kijelölés utasítást. Erre a tartomány akkora lesz, hogy kitölti a munkaterületet. Ha vissza akarunk térni a korábbi állapotra, nyissuk le ismét a Nagyítás listát, és adjuk ki a 100% utasítást.
g)
Az Excel 2002 még több kiegészítő funkcióval segíti a hatékony munkavégzést. Amennyiben olyan táblázatot szerkesztünk, ahol az egyes a paraméterek kihatnak egy fontos cella értékére (pl. a végösszegre), ezt a cellát folyamatosan figyelemmel kísérhetjük a képernyőn. Kattintsunk rá a jobb egérgombbal, majd a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Figyelés elhelyezése parancsot. Ezt követően a kiemelt cella állandóan a képernyőn marad. Nem kell ide-oda görgetnünk a munkalapot, vagy váltanunk a munkafüzetek között, mert mindig előttünk van. Ha útban lenne, ráhúzhatjuk az eszköztárakra is. (Ez a Figyelőablak címsorra kattintva tehető meg.) Egyetlen cella figyelése esetén az ablak mérete csökkenthető is. (Ennek módját lásd az Ablakok formázása című rovatban.)
h)
Egy cellába max. 32 ezer karakter vihető be. A betű- illetve a számsornak tehát nem kell a cella jobb oldalánál véget érnie. Amennyiben a szöveg túlcsordul a mellette álló cellába, és ott adat található, akkor a program eltakarja a túllógó részt. (Amikor beírjuk, akkor teljes terjedelmében látszik, különben vakon kellene gépelnünk.) Beírása és a következő cella aktiválása után azonban a túllógó vége eltűnik, és ismét megjelenik a szomszédos cella átmenetileg kitörölt tartalma. A letakart adatok egyik esetben sem vesznek el. csak a már meglevő adatok megjelenítése érdekében láthatatlanná válnak. Teljes terjedelemben való megjelenésük az oszlopszélesség növelésével oldható meg. Erre van szükség akkor is, ha valamelyik cellában #### jelek láthatók. Ez nem hiba, csupán arra utal, hogy az oszlop túl keskeny az érték megjelenítéséhez. Excel 2002-ben nem feltétlenül szükséges szélesíteni az 211
oszlopokat ahhoz, hogy a hosszú számokat elolvassuk. A # jelekkel ellátott túlcsordult értékek oly módon is láthatóvá tehetők, hogy rámutatunk a vastag kereszt formájú egérkurzorral. Ekkor egy kis sárga táblában feltűnik mellette a cella pontos értéke. i)
Egy-egy cella szélessége nem változtatható. Csak egész oszlopok szélességét lehet módosítani. Ezért hosszabb sorok esetén célszerű a cella tartalmát több sorba tördelni. A sorváltás az Alt + Enter billentyűkombinációval érhető el. Nincs szükség a soronkénti állítgatásra, ha a táblázatot alkalmassá tesszük a Sortörésre. Ehhez a Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Cellák parancsot, és a tovább nyíló ablakban kattintsunk az Igazítás fülre. A feltárult tábla A szöveg elhelyezése szektorában aktiváljuk a Sortöréssel több sorba utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ilyenkor nem változik az oszlopszélesség. A program a szöveg teljes terjedelmű feltüntetését a sorszélesség növelésével éri el. Akkor is automatikusan változik a sorok szélessége, ha növeljük a karakterek magasságát. A cellák 10 pontos méretig nem változtatják szélességüket. Terjedelmes táblázatok kitöltése esetén gyakori probléma, hogy nem látjuk az alját vagy a tetejét. Ilyenkor nyissuk le a Nézet menüt, és adjuk ki a Teljes képernyő parancsot. Erre eltűnnek az eszköztárak. Csak a menüsor marad meg, és több sor válik hozzáférhetővé. A normál nézetre a monitoron látható Teljes képernyő ablak bezárásával léphetünk ki. (Annak érdekében, hogy ne legyen útban, a munka megkezdése előtt toljuk a monitor valamelyik sarkába.) Excel 2002-ben lehetőség van az eltüntetésére is. (Kattintsunk a jobb felső sarkában levő " bezáró gombra.) Ez esetben ebből az üzemmódból úgy léphetünk ki, hogy ismételten rákattintunk a Nézet menü Teljes képernyő parancsára.
j)
Munka közben előfordulhat, hogy egy-egy cella nem megfelelő helyre került. Ilyenkor nem kell az eredeti helyén törölni, majd az új helyén ismét létrehozni, mert aktiválás után át lehet helyezni. Mutassunk a kurzorral az áthelyezendő cella határoló keretére, és amikor a vastag kereszt nyíllá alakult, húzzuk az új helyére. Ha ott kitöltött cella található, akkor megjelenik egy ablak, amely megkérdezi, hogy kívánjuk-e felülírni. Kattintsunk az OK gombra. Nem csak áthelyezni lehet egy-egy cellát, hanem át is másolható. Ezt ugyanúgy kell csinálni, de közben nyomva kell tartani a Ctrl billentyűt. Ilyenkor az eredeti helyén is megmarad a cella. Ennél az eljárásnál ügyeljünk arra, hogy ha a célterület már adatokat tartalmaz, a program nem kér engedélyt a másolás, felülírás végrehajtására. Helytelen irányítás esetén a Szokásos eszköztár Visszavonás gombjával hatástalaníthatjuk a műveletet, és elölről kezdhetjük a másolást. (Excelben csak az utolsó 16 műveletet lehet visszavonni.)
k)
Amennyiben egyik munkalapról vagy munkafüzetből akarunk másolni a másikba, igénybe kell vennünk a Vágólap közreműködését. Jelöljük ki az áthelyezendő cellát, tartományt, majd kattintsunk a Szokásos eszköztár Másolás illetve Kivágás gombjára. Vigyük a kurzort a másik munkalap megfelelő helyére, és a célterület aktiválása után kattintsunk a Beillesztés gombra. Foglalt cellára irányítás esetén a program most sem kér engedélyt a felülírásra. (A művelet eredményességét a kijelölt cella körül futó szaggatott vonal jelzi. A keret körbefutása, illetve a helytelen kijelölés az Esc billentyű lenyomásával szüntethető meg.) Ha Excel-ből Word-be akarunk másolni, ezt itt is a Ctrl + C és a Ctrl + V billentyűkombinációkkal tehetjük meg legkönnyebben. (Az ily módon átmásolt adatok azonban nem frissíthetők.)
l)
Az Excel program sokrétűsége, és nagyfokú automatizmusa mentesít bennünket a szolgai tevékenység alól is. Ha pl. naptárhoz kötött kimutatást készítünk, nem kell egymás után leírnunk az év hónapjait, vagy a hét napjait. Aktiváljuk a lista első elemét, és írjuk be a januárt, vagy a hétfőt. Utána állítsuk a kurzort a cella jobb alsó sarkára, és amikor szálkeresztté vékonyodott kattintsunk rá a bal egérgombbal, majd húzzuk jobbra vagy lefelé, attól függően, hogy sort vagy oszlopot kívánunk belőle készíteni. Az egérgomb elengedése után a megsokszorozódott cellák feltöltődnek a hónapok, illetve a hét további neveivel. Ezek szépen sorjában követik egymást. (Nem szükséges januárral, illetve hétfővel kezdeni a felsorolást. Ha közbülső hónappal, vagy nappal kívánjuk kezdeni a listát, a program azt folytatja tovább.) Amennyiben túlhúzzuk a kurzort, megismétli a felsorolást, gondosan ügyelve a helyes sorrendre. Húzás 212
közben a kurzor mellett megjelenik az éppen kirajzolódó cella tartalma, így segítve a szükséges cellák számának pontos meghatározását. m)
Arra is mód van, hogy egyéni listát készítsünk. Ehhez az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk az Egyéni listák fület. Kattintsunk a feltáruló tábla Listaelemek mezejére, és egymás alá írjuk be az általunk összeállított listát (pl. I, II, III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X, stb.) Amikor kész, nyomjuk meg a Hozzáadás gombot. Ekkor megjelennek a lista elemei szabályos sorrendben. (Formai vagy helyesírási hiba esetén a szokásos szövegszerkesztő módszerekkel kijavíthatjuk.) Végül nyomjuk meg az OK gombot. Ettől kezdve az egyéni listánk a fenti módon bármikor felhasználható. Különleges betűforma, szín esetén nem kell a lista minden elemét átalakítani. Elég az elsőt megfelelőre formálni. Ezt követően a program ügyel arra, hogy a húzás során az összes többi ehhez igazodjon. Ha nincs már rá szükség, jelöljük ki az Egyéni listák mezőben, és nyomjuk meg az Eltávolítás, majd az OK gombot. A Beolvasás gombbal az eltávolított lista visszahozható. (Ez a lehetőség csak a gép kikapcsolásáig áll fenn.) Azonos tartalmú cellák készítésére is használható a húzással sokszorosító eljárás. Ekkor töltsük ki az első cellát, majd a fenti módon húzzak lefelé, vagy oldalirányba. Amennyiben csoportosan kell ismételni a cellákat, töltsük, majd jelöljük ki őket, és egyszerre húzzuk a tartományt a kívánt irányba. Numerikus adatokat töltve a cellákba, a húzásuk során számtani sorozatok képződnek, sőt matematikai műveletek mennek végbe.
n)
Bonyolult táblázatoknál jelentősen növeli a tájékozódást, hogy egy-egy kiemelkedő jelentőségű cellának nevet is adhatunk, így utólag hivatkozhatunk rá. A megnevezendő cella vagy cellacsoport kijelölése után nyissuk le a Beszúrás menüt, és adjuk ki a Név, majd a Név megadása parancsot. A tovább nyíló ablak Hivatkozás mezejében a kijelölt cellák pozíciójelei láthatók. Ha a kiemelt cellára akarunk hivatkozni, a Munkafüzetben levő nevek kijelölősávba írjuk be az általunk adott nevet, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Az elnevezés nem tartalmazhat szóköz karaktert, azaz nem lehet több szótagú.) Az elnevezés az oszlopjelölő betűk feletti szerkesztőlécen jelenik meg. (Ha nem látható, a Nézet menüben adjuk ki a Szerkesztőléc parancsot.) Az Eltávolítás gombra kattintva a listázott neveket törölhetjük, és új nevet adhatunk a kijelölt tartományoknak.
o)
Egyes cellákhoz kommentárt, magyarázó szöveget is fűzhetünk. Jelöljük ki a cellát, és a Beszúrás menüben adjuk ki a Megjegyzés parancsot. Megjelenik egy szövegdoboz. A villogó kurzor után írjuk be a megjegyzésünket. A táblázat egy üres pontjára kattintva eltűnik a szövegdoboz, és a jelölt cella jobb felső sarkában megjelenik egy kis piros háromszög, amely arra utal, hogy a benne levő értékhez magyarázat tartozik. Ha látni akarjuk, kattintsunk a cellára. Erre újból feltűnik a szövegdoboz, benne az üzenettel. Szükség esetén az összes megjegyzést láthatóvá tehetjük. A Nézet menüben adjuk ki a Megjegyzések parancsot. Ha a jelölt cellák egymás mellett vannak, akkor a szövegdobozok elfedik egymást. Egyenkénti láthatóvá tételük érdekében kattintsunk a legfelsőre. Miután kijelölődött, ragadjuk meg a keretét a horogkeresztté átalakult kurzorral, és húzzuk le az alatta levőről. Vonszoljuk a szövegdobozokat a táblázat szélére, ahonnan egy-egy nyíl fog mutatni a vonatkozó cellákra.
p)
Ha a megjegyzéseket nyomtatásban is meg szeretnénk jeleníteni, nyissuk le a Fájl menüt, és adjuk ki az Oldalbeállítás parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Lap fület. A feltáruló tábla Nyomtatás szektorának Jegyzetek kijelölősávjába állítsuk be az Ahogy a lapon látható utasítást. Az OK gomb megnyomása után kattintsunk a Szokásos eszköztár Nyomtatási kép ikonjára, és tekintsük meg az eredményt. Ha elégedettek vagyunk vele, a Fájl menü Nyomtatás parancsával előhívhatjuk a nyomtatási módot beállító ablakot. A printelés elindítása előtt ebben a programban is érdemes a Tulajdonságok gombra kattintani, és a tovább nyíló ablak Minőség fülét aktiválni. A feltáruló táblán az átlagosnál nagyobb felbontást és intenzív festékfelhordást állíthatunk be.
213
q)
Tovább segítik a munkánkat a Word 2002-ben már említett intelligens címkék. A számok, adatok letakarása miatt azonban Excel 2002-ben is gyakran zavarnak bennünket. Amennyiben meg akarunk szabadulni tőlük, az Eszközök menü lenyitása után adjuk ki az Automatikus javítási beállítások parancsot. A megnyíló ablakban aktiváljuk az Intelligens címkék fület. A feltáruló táblán kikattintással érvénytelenítsük az Adatok megjelölése intelligens címkékkel utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A felismerők listában külön-külön is kikapcsolhatjuk a különféle címkéket. Az Automatikus javítás intelligens címke eltüntetéséhez itt is az Automatikus javítás fülre kattintsunk, és a feltáruló táblán érvénytelenítsük Az automatikus javítás lehetőségeinek megjelenítése utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A hibaellenőrző címkéjének eltüntetéséhez az Eszközök menü lenyitása után adjuk ki a Beállítások parancsot, és a megjelenő ablakban aktiváljuk a Hibaellenőrzés fület. A feltáruló táblán érvénytelenítsük az Automatikus hibaellenőrzés a háttérben utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot.
Állománykezelés Excel programban a)
Az elkészült táblázatot formázni kell. Ehhez először el kell dönteni, hogy milyen méretű lapon kívánjuk tárolni, kinyomtatni. A beállítás itt is az Oldalbeállítás parancs kiadásával végezhető el a Fájl menügomb lenyitása után. Ez esetben jóval kisebb a szabadságfokunk, mint Word-ben. Itt csupán néhány szabványméretű lap között választhatunk. A döntés során vessük össze a felkínált lapok méretét a táblázat terjedelmével. (A kiválasztott lap széleit a program szaggatott vonal jelzi a munkalapon.) A Margók fül aktiválása után feltáruló táblán az üresen maradó szegélyeket állíthatjuk be körös-körül. Szükség esetén itt is kialakítható Fejléc és Lábléc. A táblázat végleges formájának megadása előtt azonban rendezni kell a tartalmát, és hozzá kell igazítani a cellaméretet. Túlcsorduló sorok esetén állítsuk a kurzort az oszlop betűjelének jobb oldali határoló vonalára. Amint átalakult vékony szálkeresztté, húzzuk jobbra, amíg a cella tartalma teljes egészében láthatóvá válik. A sorszélességet a program önműködően beállítja, de néha itt is szükség van igazításra. Ez ugyanígy érhető el, de most a sorok előtti sorszámok elválasztó vonalára kell állítani a kurzort. A bal egérgomb lenyomásakor mindkét esetben megjelenik egy kis sárga ablak a kurzor mellett, amely tájékoztat bennünket az eltolás mértékéről.
b)
A sor- és oszlopszélességek pontos, számszerű megadására is lehetőség van. A Formátum menügombbal lenyitható ablakban kattintsunk a Sor, illetve az Oszlop parancsra, és a tovább nyíló ablakban adjuk ki a Magasság, illetve Szélesség utasítást. Az újra nyíló ablakba írjuk be a pontos méretet, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ha nem akarjuk minden egyes oszlop szélességeket egyenként beállítani, akkor aktiváljuk a Legszélesebb kijelölt utasítást. Ebben az esetben a program magától beállítja, cellatartalomhoz igazítja az oszlopszélességeket. Arra is mód van, hogy visszatérjünk a kiindulási helyzetbe. Ekkor a Normál magasság, illetve a Normál szélesség utasításokat adjuk ki. Ez az utasítás csak úgy érvényesíthető, ha előtte kijelöljük a teljes munkalapot.
c)
A cellák tartalmának középre igazítása elvégezhető a Formázó eszköztár Középre zárás gombjával is, de ez a szövegszerkesztésben alkalmazott eljárás csak vízszintesen biztosítja a szimmetriát. Több soros cellák esetén szükség van függőleges igazításra is, mivel nem minden cella van teljesen tele. Ennek érdekében a Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Cellák parancsot, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk az Igazítás fület. A feltáruló táblán állítsuk A szöveg igazítása szektor Függőlegesen kijelölősávját Középen-re, majd nyomjuk meg az OK gombot. A Vízszintesen kijelölősáv Középre állításával az oldalirányú szimmetrizálás is végbemegy.
214
d)
Gyakran előfordul, hogy a táblázat fejléce nem oszlik oszlopelnevezésekre, hanem az összes oszlopra ugyanaz a megnevezés vonatkozik, illetve az oszlopelnevezések fölött szükség van egy táblázat elnevezésre. Ilyenkor az egymás melletti cellákat össze kell vonni, és bennük a feliratot közösen elhelyezni. Ezt úgy tudjuk megoldani, hogy az összevonandó cellákat kijelöljük, majd az előbbi tábla Szöveg elhelyezése szektorában aktiváljuk a Cellák egyesítésével kiválasztó négyzetet, majd megnyomjuk az OK gombot. Összevont felirat nem csak az oszlopok tetején lehet, a sorokra is vonatkozhat közös megnevezés. Ezt az egymás alatti cellák összevonásával lehet kialakítani, de itt szükség van a megnevezés 90o-os elforgatására is. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a bal egérgombbal megragadjuk az Elforgatás szektor mutatóját, és a + 90o-ra vonszoljuk. Utána csökkentsük az oszlop szélességét olyan keskenyre, mint a felirat. Ha a felirat nem fér el a hozzá tartozó kijelölősávok oldalán kialakított mezőben, adjuk ki a Lekicsinyítve, hogy beférjen utasítást is a Szöveg elhelyezése szektorban. Hosszú elnevezés esetén célszerűbb a Sortöréssel több sorba utasítást alkalmazni, különben a felirat olvashatatlanul apró betűs lesz. A vízszintes, és függőleges feliratok középre helyezését ugyancsak a Szöveg igazítása szektorban lehet kérni. Ez a tábla arra is lehetőséget ad, hogy a cellák tartalmát megdöntsük. Ezt az Elforgatás szektor erre a célra szolgáló kijelölősávjában 1o-os lépésekben tudjuk megtenni. Erre a trükkre azonban csak különleges alkalmazásoknál (pl. reklámcélra történő felhasználás esetén) van szükség.
e)
Excel-ben is lehetőség van a táblázat tartalmának, a feliratok helyesírásának ellenőrzésére. Itt azonban előbb ki kell jelölni a vizsgálandó cellákat, vagy az egész táblázatot. Ennek hiányában csak az éppen aktív cella tartalmát ellenőrzi a program. Gyakori gépelési hibák esetén itt is célszerű alkalmazni az Automatikus javítás funkciót. Ennek beállítása és használati módja megegyezik a Word-ben megismerttel. A beállító ablak ebben az esetben is az Eszközök menü lenyitásával, és az Automatikus javítás parancs kiadásával jelenik meg. Amennyiben nem iktattuk ki a Caps Lock billentyűt, a Bekapcsolt cAPS LOCK hatásának kijavítása utasítást feltétlenül adjuk ki. Ebben a programban nagyobb a valószínűsége a szokásostól eltérő formájú kifejezések, számértékek használatának. Ezeket a Kivételek gomb megnyomása után megnyíló Az automatikus javítás kivételei ablakban tüntethetjük fel.
f)
A tartalom rendezése után következhet a táblázat keretezése, végleges formájának megadása. A sorok és oszlopok között látható elválasztó vonalak ugyanis csupán kijelölések. Nyomtatásban ezekből semmi sem látszik. Ezenkívül külső keretre is szükség van. Szerencsére Excelben nem kell kézzel húzogatni ezeket a vonalakat. Jelöljük ki a bekeretezendő tartományt, majd a Formázó eszköztárban nyissuk le a Szegélyek gomb választéktábláját. (Kattintsunk a rácsot szimbolizáló ikon melletti lefelé mutató kis nyílra.) Ott válasszuk ki a teljes rácsozatot, és kattintsunk rá. A kijelölés megszüntetése után láthatóvá válik a kész, bekeretezett táblázat. Még szemléletesebbé válik, ha a Szokásos eszköztárban rákattintunk a Nyomtatási kép ikonra. A Nagyítás gomb megnyomásával fel is nagyíthatjuk.
g)
Annak érdekében, hogy szebb legyen, vastagítsuk meg a külső keretet. (Ehhez a Bezárás gomb megnyomásával vissza kell térni a munkalapra, mert Nyomtatási kép üzemmódban nem lehetséges semmilyen változtatás.) Jelöljük ki újból a táblázatot. A Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Cellák parancsot, majd a tovább nyíló Cellák formázása ablakban aktiváljuk a Szegély fület. A feltáruló tábla Stílus szektorában válasszuk ki a nekünk tetsző formájú, vastagságú vonalat, és jelöljük ki. Ezután érvényesítsük a Szegély szektorban látható mintán (kattintsunk a táblázat keretező vonalaira). Választásunknak a bal oldalon és alul elhelyezett piktogramokra kattintva is érvényt szerezhetünk. A Szín kijelölősáv beállításával színes keretet is készíthetünk. (A színt a vonal kiválasztása előtt kell beállítani.) Végül nyomjuk meg az OK gombot, és szüntessük meg a kijelölést. A program arra is lehetőséget ad, hogy egy-egy cella vagy tartomány határoló vonalait vastagítsuk meg, illetve színezzük ki kiemelés céljából. Ekkor a Szegély szektorban a cella jelenik meg mintaként. A rácsvonalak, illetve a keretezéssel történő kiemelések az Elhelyezés szektorban szüntethetők meg. Jelöljük ki a
215
kerettől megfosztani kívánt tartományt, majd kattintsunk a Nincs piktogramra, és nyomjuk meg az OK gombot. h)
Ha a táblázat vagy egyes cellák hátterét is ki akarjuk színezni, akkor a Cellák formázása ablakban aktiváljuk a Mintázat fület is. A feltáruló táblán válasszuk ki a nekünk tetsző színt, és nyomjuk meg az OK gombot. A Mintázat kijelölősáv melletti lefelé mutató nyílra kattintva a hátteret cifrázhatjuk is. Arra is mód van, hogy csak egyes tartományokat színezzünk, illetve mintázzunk. Ezzel azonban nem érdemes időt tölteni, mert a programcsomag kész táblázatmintákkal szolgál nekünk. A választék megtekintése érdekében a Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Automatikus formázás parancsot. A tovább nyíló ablakban 17 féle kész táblázatforma között választhatunk. Amennyiben nem találjuk őket elég attraktívnak, az Automatikus formázás ablakban nyomjuk meg az Egyebek gombot, és a Formázás szektorban aktiváljuk mind a hat kozmetikázó utasítást. A megfelelő minta kiválasztása után nyomjuk meg az OK gombot, és szüntessük meg a táblázat kijelölését. A formázásnak van egy sajátos módja is, az összes formajegy, minden táblázatra utaló jelölés eltüntetése. Nyomtatványként használt Excel táblázatnál zavaróan hatnak a szerkesztéshez használt segédjelölések. Ezek eltávolítása érdekében az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, és aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla Ablakjellemzők szektorában érvénytelenítsük a Cellarácsok és a Sor- és oszlopazonosítók utasításokat. Végül nyomjuk meg az OK gombot.
i)
Ha gyakran készítünk táblázatokat egy idő után kialakulnak az ideális formák. Új táblázat készítésekor nem kell a formázást elölről kezdeni, hanem csak át kell másolni a korábbi változatot, és ki kell törölni a tartalmát. Jelöljük ki a táblázatot, majd a Szerkesztés menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Tartalom törlése parancsot, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Képletet utasítást. Az Excel programban azonban létezik ennél egyszerűbb megoldás is erre a célra, a formátummásolás. Itt a másolást nem a szokásos Másolás gombbal kell végezni, hanem a Beillesztés gomb melletti Formátum másolása gombbal. Jelöljük ki a táblázatot, majd a Szokásos eszköztárban kattintsunk az ecsetet szimbolizáló ikonra. Utána tegyük a kurzort annak a munkalapnak az A1 cellájába, amelyen dolgozni akarunk, és kattintsunk rá. Ekkor csak a formátum fog átmásolódni. Máris kezdhetjük a kitöltését. Ha a rácsozatot több helyre is le szeretnénk rakni, kétszer kattintsunk az ecset ikonra. Ez esetben nem csak egyszer másolható át a formátum, hanem tetszőleges számban. A formátummegtartás harmadik módja a munkafüzet Sablonként történő elmentése. (Ennek módját lásd a Szövegtár használata, valamint a Stílusok használata Word programban című rovatokban. Itt a Fájltípus kijelölősávot Sablon (*.xlt) utasításra állítsuk.)
j)
Alapbeállításban a program a C-meghajtó Dokumentumok könyvtárába menti az Excel programban készített anyagot is. Ez azonban itt is megváltoztatható. Az alapkönyvtár áthelyezhető a jóval biztonságosabb D-meghajtóra is. Az Eszközök menü lenyitása után adjuk ki a Beállítások parancsot, majd a megjelenő párbeszédablakban aktiváljuk az Általános fület. A feltáruló tábla Munkakönyvtár kijelölősávjába írjuk be az új könyvtár helyét, és a mappa nevét pl: D:\Dokumentumok.
Számítások végzése az Excel táblázatban a)
A numerikus adatok táblázatba rendezésének csak másodlagos célja a rendszerbe foglalás, kimutatások készítése. A rendszerezés többnyire azzal a szándékkal történik, hogy a cellákba töltött számokkal, értékekkel összegző, elemző számításokat végezzünk. A különböző számítások végrehajtására képletek, függvények szolgálnak. A legegyszerűbb matematikai, logikai műveletek a billentyűzettel is kijelölhetők. Ezek a következők:
216
+
Összeadás
–
Kivonás
*
Szorzás
/
Osztás
^
Hatványozás
=
Egyenlő
>
Kisebb
<
Nagyobb
<>
Nem egyenlő
A matematikai alapműveletek kijelöléséhez szükséges jelek egy része a karakteres-, más része a numerikus billentyűzeten található meg. Amennyiben a billentyűkön nincs feltüntetve, akkor a Hatványozás az AltGr + 3, a Kisebb az AltGr + Y, a Nagyobb az AltGr + Í, a Nem egyenlő pedig az AltGr + Í és az AltGr + Y billentyűkombinációk egymás utáni alkalmazásával hozható létre. (Ha a hatványozás jele nem jelenne meg, nyomjuk le a Szóköz billentyűt, de a következő karakter leütése is előhozza. Az angol ábécés klaviatúrát használók a Kisebb jelet az AltGr + Z, a Nagyobb jelet pedig az AltGr + M billentyűkombinációval hívhatják elő.) b)
Az egyes adatokkal történő számolás a cellák koordinátáinak, és az elvégzendő matematikai művelet jelének egymás utáni feltüntetésével hajtható végre. Ebből a szempontból a munkalap, illetve a táblázat olyan, mint egy sakktábla, ahol minden egyes cella pozíciója meghatározható egy betű- és egy számjellel. Az A oszlop 1. sorában található cella koordinátája pl. A1, míg a D oszlop 6. sorában levőé D6. Ennek alapján az elvégezni kívánt matematikai művelet nagyon egyszerűen kijelölhető. Ha mondjuk az A oszlop 1. sorában levő cellában az 5-ös szám található, a D oszlop 6. sorában pedig a 2-es, akkor a kettő összegét, vagyis az 5 + 2-t így kell kijelölni a program számára: A1+D6. Ezt követően már csak meg kell nyomni az Enter billentyűt, és a kijelölt cellában megjelenik az eredmény, a 7. Előfordulhat azonban, hogy betűkkel, számokkal vegyes táblázatot készítünk, és valamelyik cellába egy ilyen kombinációt kell beírni. Ezt követően megnyomjuk az Enter gombot, hogy a következő cellába lépjünk. A program azonban elkezd nekünk összeadni, és a kitöltött cellát törölve két előző cella számértékeinek összegét írja be. Ezeknek a tévedéseknek az elkerülése érdekében előzőleg minden matematikai műveletet ki kell jelölni. Erre a kijelölésre az = jel szolgál. E nélkül a program nem végez semmilyen számítást, összehasonlítást.
c)
Az előbbi összeadási műveletet tehát helyesen így kell feltüntetni: =A1+D6. Ha most nyomjuk meg az Enter billentyűt, akkor a képlet helyén valóban az fog megjelenni, amit várunk, a 7. Ennek megfelelően a szorzást pl. így kell kijelölni: =A1*D6. Az Enter gomb lenyomását követően megjelenik a cellában a 10. A hatványozásnál a kitevő értéke akár több száz is lehet. Ha a végösszeg nem fér el a cellában, a program az első számjegyekből kialakít egy szorzószámot három tizedesjeggyel, majd kiteszi az E+ jelet, és utána írja, hogy hány nulla következne, ha fel tudná őket tüntetni. A számítógép processzora 308 helyértékig bármekkora számmal képes megbirkózni. A logikai feladványokra szöveges választ ad. Így pl. arra a kérdésre, hogy 5 nagyobb-e 2-nél, vagyis: =A1>D6 ezt a választ adja: IGAZ. Arra az állításra, hogy 5 egyenlő 2-vel, vagyis: =5=2, ezt válaszolja: HAMIS. A cellaszámok feltüntetésnél nem szükséges a Shift billentyűt lenyomni. A program a kisbetűket is elfogadja.
d)
A végeredményt a munkalap bármely cellájába kérhetjük, de az egyértelműség érdekében ajánlatos a műveletet alkotó sor végére, illetve oszlop alá helyezni. Főleg összeadásnál célszerű ezt az iskolai tanulmányaink során elsajátított eljárást követni. Ha valamilyen oknál fogva kénytelenek vagyunk máshol tárolni a végeredményt, és később szeretnénk megtudni, hogy miből keletkezett, kattintsunk rá kétszer. Erre különböző színű karakterekkel kiírja a létrejöttét eredményező cellák koordinátáit, és feltünteti a matematikai műveletet, amit végrehajtott. Egyúttal ugyancsak színes vonalakkal bekeretezi azokat a cellákat, amelyeknek a tartalmát 217
felhasználta ehhez. Igen nagy előnye ennek az összegző programnak, hogy ha valamelyik cella tartalmát időközben megváltoztatjuk, akkor nem kell az összes matematikai műveletet ismét elvégezni, a végeredményeket módosítani. Az egyes cellák számértékének megváltozásakor a program újra végrehajtja azokat a műveleteket, amelyekben az érintett cella részt vett, és automatikusan helyesbíti az eredményt. Az összegzésnél cellaazonosítók és matematikai műveletek közösen is használhatók. Pl. ha az eredménynek az A1 és B1 cella szorzatánál 2-vel nagyobbnak kell lennie, az összegző függvényt ily módon írjuk fel: A1*B1+2. e)
Mivel az összeadás a leggyakoribb matematikai művelet, ezt az Excel-ben egy automatizmus is segíti. Ha a Szokásos eszköztár AutoSzum gombjára kattintunk, akkor nem kell az összeadandó cellák koordinátáit leírni, és közéjük írni a + jelet. Jelöljük ki az összeadandó sor utáni, vagy az összeadandó oszlop alatti cellát, majd kattintsunk a Σ jelű ikonra. Erre a Szum függvény kijelöli az összeadandó tartományt. (Ezt oly módon teszi, hogy szaggatott vonallal körbefuttatja.) Ezzel egyidejűleg az aktivált cellában feltünteti a =Szum jelet, valamint azt, hogy mettől meddig összegezte a cellákat. Amennyiben egyetértünk vele, nyomjuk le az Enter billentyűt, vagy kattintsunk ismét a Σ jelű ikonra. Erre az aktivált cellában megjelenik a jelzett sorban, illetve oszlopban szereplő számok összege. Ha nem felel meg a jelzett tartomány, kattintsunk rá, és jelöljünk ki más tartományt. (Ennek során szomszédos sorokat, oszlopokat is bevehetünk a tartományba. A Ctrl billentyű lenyomásával arra is mód van, hogy egymástól távol eső tartományokat jelöljünk ki.)
f)
Gyakran előfordul, hogy nincs szükségünk végeredményre, csupán kíváncsiak vagyunk egyegy számcsoport összegére. Ekkor még könnyebb dolgunk van. Aktiváljuk a tartomány első celláját, és húzzuk a kurzort a végéig. Ahogy haladunk vele, az Állapotsoron folyamatosan megjelenik azoknak a celláknak az összege, amelyeken végighaladtunk. Ily módon nem csak sorok és oszlopok összegét tudhatjuk meg, hanem egész tartományokét is. Ha nem csak a kijelölt a tartomány összegére vagyunk kíváncsiak, kattintsunk a jobb egérgombbal az Állapotsoron látható értékre, majd a megjelenő helyi menüben válasszuk ki, hogy mire van szükségünk: darabszámra, átlagra, maximális vagy minimális értékre. (Egyébként Excel-ben érdemes gyakran lenézni az Állapotsorra, mert itt a program szinte minden mozdulatunkat kommentálja, tanácsokkal látja el. Ha nem találjuk, nyissuk le a Nézet menüt, és adjuk ki az Állapotsor parancsot.)
g)
Az Excel 97 program már tört számokat is képes kezelni. A beírásukra azonban ügyelni kell, mert csak speciális formában fogadja el őket. A kettő egész kétharmadot pl. úgy kell feltüntetni, hogy először beütjük a 2-es számot, utána lenyomjuk a szóköz billentyűt, és utána írjuk a 2/3-ot, vagyis 2 2/3. Ha csak tört számokat írunk, akkor is kell elé az egész szám. Ennek megfelelően az 1/3-ot úgy kell feltüntetni, hogy először beütjük a 0-t, utána lenyomjuk a szóköz billentyűt, és utána írjuk az 1/3-ot, vagyis 0 1/3 Összetett számoknál előfordulhat, hogy a cellában nem az jelenik meg, amit beírtunk. Ennek oka, hogy a rossz beállítás miatt az Excel átformázza a cella tartalmát. Ilyenkor nyissuk le a Formátum menüt, és a megjelenő ablakban adjuk ki a Cellák parancsot. A megjelenő Cellák formázása ablakban aktiváljuk a Szám fület, és a Kategória szektorban kattintsunk a Szám tételre. Újabb szektorok jelennek meg, amelyekben negatív számokat, valamint ezres csoportosítást állíthatunk be, és megnövelhetjük a tizedes jegyek számát. A Tört utasítást kiadva a törtszámok alkalmazási formáját is beállíthatjuk. A Szöveg utasítás érvényesítése után arra is mód van, hogy betűkkel tüntessük fel a számokat. Hatványozott számok használata esetén nem szükséges az egyes értékeket kiszámítani, és a normál értéket beírni. Ezt megteszi helyettünk az Excel program a HATVÁNY függvény segítségével. Ennek megfelelően a 28 értékét pl. így írjuk be a cellába: =HATVÁNY(2;8). Az Enter billentyű lenyomása után megjelenik benne a 28 decimális értéke a 256. Ha csak a különböző hatványozott számok decimális értékére vagyunk kíváncsiak, nem kell minden egyes esetben feltüntetnünk a függvényt. Írjuk át az alapértéket, vagy a kitevőt, és nyomjuk meg újra az Enter billentyűt.
218
h)
Dátumokkal is végezhetünk matematikai műveleteket. Természetesen itt csak összeadásról és kivonásról lehet szó. A cellákba szabályosan, és egyszerűsítve is beírhatjuk a dátumokat. (pl. 2003.09.09 vagy 2003.9.9) arra azonban ügyeljünk, hogy a végén ne legyen pont. Ha pl. arra vagyunk kíváncsiak, hogy 247 nappal ezelőtt milyen dátum volt, a cella koordinátája után írjuk be, hogy: –247. (Vagyis: =A1–247) Az összegző cellában megjelenik a korábbi nap dátuma: 2003.01.05. Ha 2003. szeptember 9-én azt szeretnénk megtudni, hogy hány nap múlva lesz karácsony, a 2003.12.24-ből ki kell vonni a 2003.09.09-et. (Amennyiben az első dátumot az A1, a másodikat az A2 cellába írtuk, az összegző cellába ez kerül: =A1–A2) Ennek eredménye nem egy háromjegyű szám lesz, hanem egy értelmezhetetlen dátum: 1900. 04.15. Ez esetben ismét nyissuk meg a Cellák formázása ablakot, és most az Általános tételt jelöljük ki a Kategória szektorban. Erre a Minta szektorban megjelenik az összegszerű eredmény, mely szerint 106 nap van hátra karácsonyig. Az OK gombra kattintva ez az érték megjelenik az összegző cellában is.
i)
Excel-ben az alapvető matematikai műveleteken kívül bonyolult összefüggések szerint is végezhetünk számításokat. Ezekre különféle algoritmusok (egymást követő számítási utasítások) szolgálnak. Az összetett számítási folyamatok elvégzését több száz függvény segíti. Ezek egyike az átlagszámítás. A tanulók érdemjegyeit tartalmazó táblázatból pl. pillanatok alatt kiszámítható a bizonyítványuk átlaga. Azt is könnyen megtudhatja a pedagógus, hogy egy-egy tantárgyból mennyi az osztályátlag. Ennek során álljunk a kurzorral az átlagolni kívánt sor mellé vagy oszlop alá, és jelöljük ki azt a cellát, ahová kérjük az eredményt. Utána kattintsunk a Szokásos eszköztár Függvény beillesztése gombjára. (Az fx jelű függvényelőhívó gomb a Σ gomb mellett található.) Megjelenik a Függvény beillesztése ablak, amelynek a bal oldalán a függvények kategóriák szerinti csoportosítása látható. Jelöljük ki a Statisztikai kategóriát. Az ablak jobb oldalán a különböző feladatokhoz illeszkedő függvények találhatók. Jelöljük ki az ÁTLAG-ot. Alattuk egy rövid tájékoztató látható, hogy a kiválasztott függvény mire képes, mit fog csinálni. Nyomjuk meg az OK gombot. Megjelenik az ÁTLAG számítás ablaka, amely pontos tájékoztatást nyújt arról, hogy miként fogja a feladatot megoldani. Egyúttal azt is közli, hogy a számításba hány cellát vont be. Nyomjuk meg a Kész gombot. Erre megindul az átlagolás, és megjelenik az átlagérték a kijelölt cellában.
j)
Amennyiben az átlagolni kívánt számok nem tartoznak egy csoportba, jelöljük ki a cellát, amelybe az eredményt kérjük, majd az ÁTLAG ablak Szám beviteli mezeibe írjuk be azoknak a celláknak a koordinátáit, amelyeket be akarunk vonni a számításba. Egyszerűbben is megoldhatjuk az adatok betáplálását úgy, hogy rákattintunk a szóban forgó cellákra. (A kijelölést a cella körül futó szaggatott vonal jelzi.) Ekkor a program önmaga írja be a koordinátákat. A következő cella kijelölése előtt aktiválni kell a Szám2 kitöltő keretet. A függvény max. 30 cellát képes kezelni. Ha az átlagolandó cellák száma meghaladja ezt a mennyiséget, a feladatot részletekben kell elvégezni. (Az ablakban csak 5 db beviteli mező fér el. A megteltek feltolása, és az üres beviteli mezők felhozása a jobb oldali gördítősávval lehetséges.) Tájékozódás esetén nem kell megnyomni a Kész gombot, mert a végeredmény az ablak alján is látható. Így szükség esetén tovább próbálkozhatunk, más cellákat is bevonhatunk a műveletbe, amíg a kívánt értéket meg nem kapjuk.
k)
Statisztikai kimutatásoknál igen hasznos szolgáltatás a feltételes formázás. A cellák egymáshoz viszonyított értékének kimutatására szolgál. Olyankor kell alkalmazni, amikor jelezni kívánjuk, hogy valamely cella értéke nagyobb, kisebb nem egyenlő, egyenlő stb. a többi cella értékénél. Gazdaságossági számításoknál is gyakran előfordul, hogy a végösszegnek nem szabad lecsökkennie egy adott érték alá. Azért hogy a számokkal való zsonglőrködés közben ne kerülje el figyelmünket a nem kívánatos értékcsökkenés, használjuk a feltételes formázást. Jelöljük ki a végösszeget tartalmazó cellát, majd a Formátum menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Feltételes formázás parancsot. A megjelenő Formázási feltételek ablak első kijelölősávjába állítsuk be a Cella értéke utasítást. A következő kijelölősávban azt kell beállítani, hogy milyen szempont szerint menjen végbe az összehasonlítás. (Jelen esetben a 219
kisebb, mint utasítást aktiváljuk.) A harmadik kijelölősávba az összehasonlítás értékét tüntessük fel. (Most azt az értéket írjuk be, amely alá nem csökkenhet a végösszeg.) Ezután következik a formázás, ami arra szolgál, hogy az összehasonlítás eredményét láthatóvá tegyük. Nyomjuk meg a Formátum gombot. Megjelenik a Cellák formázása ablak. A Betűtípus fül aktiválása után feltáruló táblán a betűk típusának, stílusának, méretének, illetve színének megváltoztatásával végezhetjük a kiemelést, vagy aláhúzathatjuk a megváltozott értéket. Amennyiben a cellák keretének megváltoztatásával kívánjuk a kiemelést végezni, a Szegély fület aktiváljuk. A Mintázat fül aktiválásakor a cellaháttér módosításával érhetjük el a kiemelést. A nekünk tetsző megkülönböztetési mód beállítása után nyomjuk meg az OK gombot. l)
A program arra is lehetőséget ad, hogy egyszerre több feltétel szerint folytassuk az összehasonlítást. Ha pl. a végösszeg nem emelkedhet egy bizonyos érték fölé sem, kattintsunk a Bővítés gombra. Erre egy újabb beállító ablak nyílik az előbbi alatt. Ebben a nagyobb, mint utasítást állítsuk be, és írjuk utána a megengedett maximális értéket. A formázásánál az előbbitől eltérő megjelenést célszerű választani (pl. más színt). Amennyiben a végösszeg bizonyos értékhatárok közötti tartózkodásáról is szeretnénk tájékoztatást kapni, nyissunk egy újabb ablakot a második alatt, és itt a között utasítást állítsuk be. Egy cellát összesen 3 szempont szerint tarthatunk megfigyelés alatt. Ha valamelyik feltétel szerinti kimutatást utólag törölni szeretnénk, nyomjuk meg a Törlés gombot. A megjelenő ablakban jelöljük ki a megszüntetendő összehasonlítási feltételt, majd nyomjuk meg az OK gombot. Természetesen az utólagos feltételek beállítása, és a törlés is csak az érintett cella kijelölése után lehetséges.
m)
Az Excel program táblázataiban rögzített értékek adatbázisként is kezelhetők, és különböző kimutatásokat készíthetünk belőlük. Az interaktív, adatokat összehasonlító, részleteket elrejtő és felfedő, a nézőpontot gyorsan felcserélő táblázatok előállításhoz nyissuk le az Adatok menüt, és adjuk ki a Pivot Table parancsot. A továbbiakban a Kimutatás Varázsló párbeszédablak lépésről lépésre fog vezetni bennünket célunk elérésében. (Amikor kizárólag matematikai műveleteket kívánunk végezni, nem érdemes használni az Excel programot. Ehhez hívjuk elő a Windows kalkulátorát a Start menü ! Programok ! Kellékek ! Számológép útvonalon. A Számológép minden műveletre képes, ami az Excel programban előfordul, sőt bonyolult tudományos számításokra is alkalmas. Ehhez a Nézet menügombbal lenyitható ablakában adjuk ki a Tudományos parancsot. A Számológép részletes használati módja a saját Súgójának előhívásával ismerhető meg.)
n)
Sokan az Excel program használata közben is gyakran előveszik a kalkulátort, hogy ellenőrizzék a végeredményt. A Windows Calculator programja azonban jól el van dugva a Start menüben, így eltart egy darabig a megtalálása. Mentesülünk a keresgélésétől, ha az indító ikonját betesszük az Excel eszköztárába. Az eszközök menü lenyitása után adjuk ki a Testreszabás parancsot, és a megjelenő ablakban aktiváljuk a Parancsok fület. A feltáruló tábla Kategóriák listájában adjuk ki az Eszközök utasítást, majd a Menüparancsok listában keressük ki azt a számológépet ábrázoló ikont, amely után az Egyéni felirat látható. Ragadjuk meg a bal egérgombbal, és húzzuk valamelyik eszköztárba, majd a Bezárás gomb megnyomásával küldjük vissza Testreszabás ablakot. Az új ikonra kattintva egy pillanat alatt megjelenik a számológép Excel-ben is.
220
Excel táblázat áthelyezése a)
Az elkészült táblázat egyik munkafüzetből a másikba gond nélkül átmásolható. Az Excelből Word-be történő másolás azonban már korántsem problémamentes. A programok közötti másolást lehetővé tevő Ctrl + C és Ctrl + V billentyűkombinációk segítségével megjelenik ugyan a táblázat a Word dokumentumban, de a tartalma összezilálódik. A bonyolultabb táblázatok többsorosra tördelt cellatartalma egysorossá válik, a hosszú sorfeliratokból pedig kétsoros szöveg lesz. A cellák mérete is eltorzul. Színes táblázatok másolása esetén a színek szintén megváltoznak. Így kezdhetjük a formázást elölről. A javítás viszont rengeteg idő vesz igénybe, ezért egyszerűbb új táblázatot készíteni. Ennek során a Word program felajánl egy segítséget, az átmásolt táblázat tartalmának megmentésére. A Táblázat menügombbal lenyitható ablakban a Táblázat átalakítása szöveggé parancs kiadása után a kijelölt állományból eltűnnek az elválasztó vonalak, így csak a rácsozatot kell újracsinálni. A tartalom azonban tovább torzul, még több munkával jár a rendezése, ezért nem érdemes vele foglakozni. Rendezés nélkül hiába próbáljuk a Szövegből táblázat parancs kiadásával táblázattá alakítani az adatállományt, valóságos szörnyszülött lesz belőle. Amennyiben a cellák bonyolult adatokat tartalmaznak, akkor Kivágás-Másolás -al töltsük be őket egy újonnan létrehozott táblázatba. Azért is érdemesebb ezt a megoldást választani, mert Word-ben szebb, és pontosabb táblázatot lehet készíteni, mint Excel-ben. (Többsoros adatok bevitele során a Formátum menü Bekezdés parancsával előhívható Behúzás és térköz táblán az Első sor utasítást meg kell szüntetni, különben a szimmetriák felbomlanak.)
b)
PageMaker-be történő másolás esetén még rosszabb a helyzet. Itt ugyan nem torzul a tartalom, de eltűnnek a rácsvonalak. (Sajnos ugyanez történik a Word-ben készített táblázattal is, azzal a különbséggel, hogy itt a kétsoros, tördelt feliratok szétesnek, egy hasábba tömörülve jelennek meg.) A PM6-os programok nem képesek más programokból formátumot átvenni. Ez az oka annak, hogy bár az Excel alapvetően táblázatkészítő program, a szövegszerkesztésben mégsem alkalmazzák. Erre a célra a Word táblázatkészítő programja a legideálisabb. A PageMaker kiadványszerkesztő program sok mindenben felülmúlja a Word-öt, de táblázatkészítés terén nem. A PageMaker táblázatkészítést elősegítő funkciói nem olyan fejlettek, kidolgozottak, mint a Word-é. Korántsem tudnak annyit. Hiányoznak belőle azok az automatizmusok, amelyek igazán széppé, és tökéletessé tesznek egy táblázatot. A PageMaker alapprogramban nem lehet a cellák tartalmát oldalirányban középre helyezni, és le-fel igazítani, azaz függőlegesen szimmetrizálni.
c)
Ezért ebben a programban először mindig a táblázat tartalmát kell elkészíteni, és utána kell közéje behúzogatni a rácsvonalakat. Előtte azonban be kell keretezni a táblázatot, hogy tudjuk milyen hosszú vonalakat húzzunk. Jelentősen elősegítik a rácsvonalak készítését és szimmetrikus elhelyezést a vonalzókról behúzható segédvonalak. A feliratok, adatok cellákon belüli oldalirányú szimmetrizálása csak a Betűköz és a Backspace billentyűkkel oldható meg. Egy betűhelynél kisebb értékek azonban ily módon nem állíthatók be. A finomítás csak az aszimmetrikus adatok karaktereinek szélesítésével, vagy a betűtávolság növelésével, illetve csökkentésével érhető el. Ehhez minden egyes cella tartalmát külön-külön ki kell jelölni, és a szimmetrizálást egyenként kell elvégezni. A rengeteg munka ellenére a végeredmény nem lesz tökéletes, mert az adatállomány tele lesz formai torzulásokkal. Újabb rendellenességekkel kell számolni, ha továbbadjuk az anyagot, és egy olyan gépre kerül, ahol a PageMaker program nem Windows 98-ra, hanem egy másik Windows programra, pl. a ’95-re támaszkodik. Ekkor a cellák tartalma függőleges irányban el fog tolódni, amit megfelelő gombok hiányában nem tudunk visszaállítani.
221
d)
Lényegesen jobb a helyzet akkor, ha az Excel-ben készített táblázatot Word-ben nyitjuk meg. Kattintsunk a Szokásos eszköztár Megnyitás gombjára, majd a Fájltípus kijelölősávba állítsuk be a Microsoft Excel munkalap (*.xls;*) utasítást. Utána a Hely kijelölősávba állítsuk be azt a meghajtót, ahol a keresett fájl található. Az alatta megjelenő listában jelöljük ki a fájlt, és nyomjuk meg a Megnyitás gombot. Megjelenik a Fájlkonverzió ablak. A Fájlformátum listában jelöljük ki a Microsoft Excel munkalap tételt, és kattintsunk az OK gombra. A tovább nyíló Munkalap megnyitása ablak Munkafüzet része kijelölősávjába állítsuk be azt a munkalapot, amelyen az átvenni kíván táblázat található, majd nyomjuk meg az OK gombot. A megjelent táblázat úgy szerkeszthető, mintha a Word táblázatkészítő sablonjával hoztuk volna létre. Már csak formázni kell. (Mellesleg Word programban is készíthetünk Excel táblázatot, ha a Táblázatok és szegélyek eszköztárban a Microsoft Excel munkalap beszúrása gombra kattintunk. A szerkesztéshez szükséges Excel eszköztárak és a munkalap a kész táblázat mellé kattintással szüntethetők meg. Továbbszerkesztés esetén kétszeri rákattintással hívhatók vissza. Ezt a funkciót azonban nem érdemes használni, mert az ily módon készült táblázat a Word eszköztáraival nem formázható. Erre csak az Excel programból áthozott táblázat esetén van mód.) Sajnos ily módon sem vehető át az Excel táblázat torzulásmenetesen. A címsor ebben az esetben is összetömörödik az első cellába, és eltart egy darabig a rendezése.
e)
Van azonban egy módja az Excel-ben készített táblázatok torzulásmentes importálásának, az objektumként való áthelyezés. Ehhez nyissunk egy új munkafüzetet Excel programban, majd a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Objektum parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Létrehozás fájlból fület, majd nyomjuk meg a Böngészés gombot, és a megjelenő a Tallózó ablakban keressük meg a táblázatot tartalmazó fájlt. Utána kattintsunk a Beszúrás gombra, majd visszajutva az Objektum ablakra érvényesítsük a Csatolás fájlhoz utasítást. Végül nyomjuk meg az OK gombot. A megnyitott táblázat objektumként fog megjelenni. A Ctrl + C és a Ctrl + V billentyűkombinációkkal mind Word-be, mind PageMaker-be változatlan formában átemelhetjük. (PageMaker-ben megjelenik a munkalap kereten kívüli rácsozata is. Ezt a Toolbox rombusz szimbólummal jelölt Levágás gombjával el kell tüntetni. Ha nem megfelelő helyre került PageMaker-ben csak úgy tudjuk odébb húzni, hogy az Edit menü Select All parancsával kijelöljük.) Objektumbeágyazó funkcióval rendelkező programokban nincs szükség erre az eljárásra, mert ezek közvetlenül is be tudják hívni a táblázatot. (Ennek módját lásd a Táblázatkészítés Word programban című rovatban.)
f)
Az objektumbeágyazás nagy előnye, hogy az áthelyezett táblázat felfrissül. Az eredeti Excel táblázatban végzett módosítások megjelennek Word-ben, illetve más programokban is. A csatolt és beágyazott objektumok felfrissítési lehetőségeiről részletes tájékoztatót kaphatunk a Súgóban. (Elérési útvonal: Tartalomjegyzék és Tárgymutató ! Tartalom fül ! Adatok megosztása más felhasználókkal és alkalmazásokkal ! Diagramok használata ! Diagram hozzáadása Word dokumentumhoz ! Microsoft Excel diagram beszúrása Word dokumentumba.) Az áthelyezett táblázat felfrissítése körüli zavar elhárítási módja is itt található. (Elérési útvonal: Tartalomjegyzék és Tárgymutató ! Tartalom ! Adatok megosztása más felhasználókkal és alkalmazásokkal ! Csatolás és beágyazás ! Adatok csatolása és megosztása más programokkal – Problémamegoldás ! Hibás cellaigazítás a csatolt Microsoft Excel munkalap-objektumban.)
g)
Táblázatkészítő program hiányában a PageMaker-el dolgozók is Word-ben készítik el a táblázatokat, és utána bemontírozzák az anyagba. Ennek módja rendkívül egyszerű. A PageMaker-es lapok méretére készítik el, majd körbevágva beillesztik a szöveges oldalak közé. Sokszor még az oldalszám megfelelő méretben, és megfelelő helyre rakásával sem kínlódnak, hanem elővesznek egy tussal töltött csőtollat, és betűsablonnal ráírják a körbevágott lapra. Pausznegatív készítése esetén megfordítják a sablont, hogy az oldalszám tükörképe kerüljön a papírra. Nem érdemes beszkennelni sem ezt a változatot. A táblázatok képként történő rögzítése nehézkessé teszi a szövegállomány kezelését. A kép ugyanis rengeteg helyet foglal, jelentősen megnöveli az anyag terjedelmét. Ezért sokáig tart a felmásolása, görgetése. Arról nem is szólva, 222
hogy mint minden képmásolásnál, itt is romlik a minőség. Ezen ugyan lehet segíteni nagyobb felbontású szkenner használatával, ezzel azonban tovább nő a terjedelem. A növekedés nem lineáris, hanem négyzetes lesz. (Amíg egy A/5-ös méretű színes monitorábra max. 40 KB-nyi terjedelmű, egy féltenyérnyi méretű színes kép 1200 dpi felbontással beszkennelve több mint 1 MB-nyi helyet igényel. Ugyanez a kép Windows ClipArt-ba importálva 3,2 MB helyet foglal. Az sem segít, ha a képet átalakítjuk fekete-fehérré, mivel a színes és a fekete-fehér képek tárolási helyigénye között nem sok különbség van.) h)
Ha a táblázat Excel-ben készült el, ugyanezt kell tenni. Amennyiben megfelel nekünk ez a változat, akkor nem másolgassuk sehová. Printeljük ki, vágjuk körbe (akkorára, mint a PageMaker-es lapok), lássuk el sorszámmal, és montírozzuk a Word-ös, vagy PM6-os könyv oldalai közé. A montírozás nagy előnye, hogy a táblázat 90o-al elfordítva, fekvő helyzetben is behelyezhető a nyomdai első példány lapjai közé. Nem kell az elforgatásával időt tölteni. Ezt az Office 97 programcsomaggal nem is lehet megtenni. Excel-ben csak a cellák tartalma forgatható el, a rácsozat nem. A Word képforgató programja pedig szövegállománynak tekinti a táblázatot, ezért nem hajlandó elfordítani. Az ábraszámot ugyancsak csőtollal írhatjuk az elforgatott ábra alá. Amennyiben ragaszkodunk az ábraszám elektronikus feltüntetéshez, ez is megoldható. Vízszintes helyzetű táblázatoknál a feliratozás nem jelent gondot. 90o-al elforgatott táblázatnál az ábraszámot szövegdobozban lehet az oldalán feltüntetni. (Ennek kialakítási módja, valamint a keret láthatatlanná tétele a Tördelés Word programban című rovatban található.) Az elkészült ábraszám oldalra húzása után a táblázat ketté fog válni. Ezen az ugyanott említett Szövegkörbefuttatás párbeszédablakkal tudunk segíteni. Most a Szoros és a Mindkettő piktogramokat használjuk, és a Balra, valamint a Jobbra kijelölősávokat állítsuk 0 cm-re. Az OK gomb megnyomása után a táblázat összezáródik. (Word 2002-ben az Elrendezés fület kell aktiválni, és A szöveg elé piktogramot használjuk.) Ezen a módon oldalszámot is rakhatunk az elfordítandó ábra oldalára.
i)
A teljesség érdekében meg kell még említeni, hogy az Adobe cég 3.0 táblázatkészítő programja mentes a középre igazítási problémáktól, ennek ellenére nem érdemes megvenni. Az Internetre való felhelyezés érdekében Word-ben mindenképpen el kell készíteni a táblázatot. Utána nem sok értelme van PageMaker-ben is végigcsinálni ugyanazt, amikor a Word-ös változat percek alatt bemontírozható a PM6-os anyagba. A papíron nem látszik, hogy melyik oldal milyen programban készült. Az olvasót sem érdekli, hogy mi milyen programmal állítottuk elő a táblázatokat. Őt csak az érdekli, ami látszik belőle, vagyis a végeredmény. Egyébként az Excel-t bonyolult számításokhoz, statisztikai elemzésekhez, illetve diagramok alapjául szolgáló táblázatokhoz célszerű használni. Ahol a forma a fontos, illetve ahol bonyolult grafikai kialakításra, egyedi cellaformátumra van szükség, ott a Word táblázatkészítő program használata az előnyösebb. A PowerPoint bemutatókhoz, diafilmes előadásokhoz is ez a legalkalmasabb táblázatfajta.
Diagramkészítés a)
Az Excel program arra is lehetőséget, hogy az elkészült táblázat adataiból diagramokat, grafikonokat készítsünk. Jelöljük ki azt a táblázatot, amelyről statisztikai kimutatásra van szükségünk. Kattintsunk a Szokásos eszköztár Diagram Varázsló gombjára. A diagramkészítés négy lépésben hajtható végre. Először válasszuk ki a diagram típusát, megjelenési módját. A megjelenő ablakban aktiváljuk az Alaptípusok fület. A feltáruló tábla Diagramtípus szektora tartalmazza a különböző fajtájú grafikonokat. Az Altípusok szektorban meghatározhatjuk a megjelenési formáját (egyszerű, összetett, térhatású, stb.). A Minta megtekintéséhez tartsa lenyomva gomb működésbe hozásával megjelenik a kiválasztott diagram képe a Minta szektorban. Amennyiben ez a választék nem felel meg nekünk, kattintsunk a Felhasználói típusok fülre. A feltáruló táblán újabb diagramfajták közül választhatunk. (Itt azonnal meg223
jelenik a kiválasztott diagramfajta a Minta szektorban.) Ha ezek sem nyerték el tetszésünket, a Választás szektorban adjuk ki a Felhasználó által készített utasítást, és készítsünk nekünk tetsző diagramot. Ehhez segítségként a program egy alapértelmezett diagramot biztosít. b)
A forma kiválasztása után nyomjuk meg a Tovább gombot. Megjelenik a második lépést lehetővé tevő Adattartomány tábla. (Ha a beállító ablak útban van, a címsoránál fogva ragadjuk meg, és vonszoljuk odébb, vagy kattintsunk a Tartomány kijelölősáv jobb szélén levő elrejtő ikonra. Ekkor a művelet végrehajtásához szükséges sáv kiválik a táblából, és külön jelenik meg. A jobb szélén található elrejtő ikonra kattintva visszatér a beállító ablak.) Amennyiben a számítás alapjául szolgáló sort, oszlopot még a Varázsló program előhívása előtt kijelöljük, a diagram azonnal előáll. Kijelölés nélkül az egész táblázat statisztikai adatai jelennek meg a diagramban. (Ennek előfeltétele, hogy a kurzor valamelyik cellájában legyen.) Az Adatsorok választókapcsolóval az adatok különálló sorokban, illetve egymáshoz simuló oszlopokban jeleníthetők meg. A teljes táblázat kijelölése esetén a Sorokban utasítás kiadásakor a program a sorokban levő adatokat jeleníti meg, az oszlopok szerinti tételezésben. Az Oszlopokban utasítás aktiválásakor az oszlopok adati jelennek meg a sorok szerinti tételek szerint csoportosítva.
c)
Az Adatsor fülre kattintva lehetőség nyílik az adatok kiegészítésére. Ha a számításokba egy másik sort, oszlopot is szeretnénk bevonni, nyomjuk meg az Adatsorok szektor Hozzáadás gombját, majd írjuk be az adatsorhoz, illetve adatoszlophoz tartozó információkat és cellahivatkozásokat a Név és az Értékek kijelölősávokba. (Nem szükséges a bonyolult azonosító jeleket beírni, ha rákattintunk a kijelölősávok jobb oldalán látható elrejtő ikonra. A táblából kiváló kijelölősávok megjelenése után elegendő a táblázat megfelelő sorára, oszlopára kattintani, és a koordinátái automatikusan feltűnnek benne. A Név kijelölősáv kitöltésekor a sor vagy oszlop nevére kell kattintani. Az Értéke kijelölősáv kitöltésekor a sor melletti, illetve az oszlop alatti cellákat kell kijelölni.) A Kategóriatengely feliratai kijelölősávba a bevonandó sorhoz tartozó oszlopelnevezések, illetve a számításokba bevonandó oszlopokhoz tartozó sorelnevezések koordinátáit kell beírni vagy kijelöléssel bevinni. A kijelölősávok láthatatlanná tevő ikonjának aktiválásával megtörténik az új adatsor felvétele, és ennek megfelelően módosul a diagram. Az Eltávolítás gomb megnyomásával korábban felvett adatsorokat távolíthatunk el a diagramból. A kijelölősávok közreműködésével nem csak egész sorokkal és oszlopokkal egészíthetjük ki a diagramot, hanem egy- egy cella tartalmával is.
d)
A Tovább gomb újbóli megnyomásával eljutunk a harmadik lépést lehetővé tevő ablakhoz. Itt intézkedések sorozata vár ránk. Kattintsunk először a Címek fülre. A feltáruló tábla Diagramcím kitöltő sávjában nevet adhatunk az elkészült grafikonnak. Arra is mód van, hogy a vízszintes x és a függőleges y tengelyen levő értékeket értelmezzük, nevet adjunk a koordinátatengelyeknek. (A feliratok néhány másodperc múlva jelennek meg.) A Tengelyek fül aktiválásával feltáruló tábla Elsődleges tengely szektorában megjeleníthetjük, illetve eltüntethetjük a vízszintes, valamint a függőleges tengelyek osztásait és feliratait. A kategóriatengely választókapcsolóival dátum szerinti osztásokat is létrehozhatunk. A Rácsvonalak füllel feltárható tábla Kategóriatengely és Értéktengely szektoraiban függőleges, illetve vízszintes segédvonalakat húzhatunk a közbülső értékek könnyebb leolvasása érdekében. A Jelmagyarázat fülhöz tartozó táblán szabhatjuk meg, hogy a diagram különböző színnel jelölt összetevőihez mellékelünk-e jelmagyarázatot, és hogy ez a táblázat hol helyezkedjen el a diagramhoz képest. A Feliratok füllel aktiválható tábla Adatfeliratok szektorában megnevezésekkel, illetve értékjelölésekkel láthatjuk el a diagramösszetevőket. A Jel a felirat mellett utasítás kiadása esetén a Jelmagyarázat színjelölő négyzetei is megjelennek az adatok mellett. Az Adattábla füllel feltárható tábla utasításaival a forrásanyagként szolgáló adattábla is megjeleníthető a diagram mellett. A Jelmagyarázat-jel utasítás kiadásával az adattáblában is megjelennek az összetevőkre utaló színes négyzetek.
224
e)
A Tovább gomb ismételt megnyomásával elérkeztünk az utolsó lépéshez: meg kell határoznunk a diagram helyét. Hagyhatjuk azon a munkalapon, amelyen a táblázat készült, de rakhatjuk új munkalapra is. A megfelelő utasítás kiadása, illetve a jelölő sávok kitöltése után nyomjuk meg a Kész gombot. (A Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 11. ábráján egy háztartás havi rezsiköltsége szolgált a grafikonkészítés alapjául.) A megjelenő diagram mérete tetszőleges mértékben növelhető vagy csökkenthető. Ehhez a bal egérgombbal kattintsunk rá egyszer, majd mutassunk az egérkurzorral valamelyik fogópontjára. A kétoldalas nyíllá átalakult kurzor mutatja, hogy milyen irányban nyújtható illetve zsugorítható az ábra. Ha rossz helyen van, jelöljük ki újra az egész ábrát, és a bal egérgombbal rákattintva a célkeresztté átalakult kurzorral vonszoljuk a megfelelő helyre. Arra is mód van, hogy átrendezzük a diagramot. Ehhez kattintsunk az elmozdítandó tartományra, és a „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk odébb. Az előbbi módon az egyes tartományok mérete is megváltoztatható.
f)
Ezzel még nem merült ki az Excel program által biztosított diagramformázási lehetőségek tárháza, sőt a finomítások csak most kezdődnek. Ezek egyike a Diagramterület formázása. Az ehhez szükséges ablak oly módon hívható elő, hogy a bal egérgombbal kétszer rákattintunk a diagram hátterére. A Mintázat fül aktiválásával feltáruló tábla Szegély szektorában a szegélyezés és árnyékolás módja állítható be. Lehetőség van a diagram sarkainak lekerekítésére is. A Terület szektorban a diagram alapmezejét változtathatjuk különböző színűvé. A Kitöltési effektusok gomb megnyomása után megjelenő ablakban igen sokféle mintázási lehetőség közül választhatunk. Az Átmenetes fül aktiválásával feltáruló tábla Színek és Árnyékolás módja szektoraiban különféle színek és árnyékhatások kavalkádját hozhatjuk létre. A színtelítettség is széles határok között változtatható. Az Anyagminta fülre kattintva különböző anyagok utánzata (pl. márvány, gránit stb.) jelenik meg háttérként. A Mintázat füllel feltárható táblán mintázhatjuk is a hátteret. A Kép fülre kattintva, és a Képválasztás gombot megnyomva külső képet is beemelhetünk háttérként valamelyik meghajtóról. A Diagramterület formázása ablak Betűtípus fülét aktiválva átalakíthatjuk a diagram betűinek típusát, vastagságát, méretét. A betűket ki is színezhetjük, és a feliratokat olvashatóság-növelő háttérrel láthatjuk el.
g)
A bal egérgombbal kétszer a diagramra kattintva a Rajzterület formázása ablak jelenik meg. Ez a koordinátatengelyek közötti területet formázza, és az előbbivel megegyező módon kell beállítani. A bal egérgombbal kétszer a vízszintes illetve a függőleges tengelyre kattintva a Tengely formázása ablak válik láthatóvá. A Mintázat fül kijelölése után megjelenő táblán a tengelyek formája és színe állítható be az előzőek szerint. (A két tengely egymástól eltérő is lehet.) A Fő lépték szektorban a tengelyek fő-, a Kis lépték szektorban pedig a tört értékei emelhetők ki. Az Osztásfelirat szektor segítségével a tengelyek feliratai áthelyezhetők a maximális, illetve a minimális érték felőli oldalakra. A Skála fül aktiválására csak logaritmikus lépték kialakítása, illetve a koordináta tengelyek átforgatása esetén van szükség. A Betűtípus fül kijelölése után itt is lehetőség van a diagram betűinek átalakítására. A Szám fülre kattintva a diagram számjegyeit alakíthatjuk át különféle szempontok szerint. Az Igazítás füllel feltárható tábla lehetőséget ad a feliratok, értékek megdöntésére. A bal egérgombbal kétszer a segédrácsokra kattintva a Rácsvonalak formázása ablak tűnik fel. A Mintázat fül aktiválásával a rácsvonalak alakja, színe változtatható meg a fentiekben ismertetett módon. A Skála fülre kattintva a Tengely formázásánál már említett tábla jön elő.
h)
Ezzel még nincs vége az állítási lehetőségeknek, mert a diagram adatai is formázhatók. Ehhez kattintsunk kétszer valamelyik összetevőjére, melynek hatására megjelenik az Adatsorok formázása ablak. A Mintázat füllel feltáruló táblán most az adatokat jelképező alakzatok formázhatók. A Tengely fület aktiválva a függőleges tengellyel szemben egy másik skála hozható létre, amelynek értékei az aktivált adat nagyságrendjéhez igazodnak. A kijelölt összetevőt jelképező alakzat mérete megnő, kb. akkora lesz, mint a legnagyobb értékű összetevő alakzata, ezért a szemközti skála osztásai kisebb értékűek. (A szemben levő felnagyított skála csak a kijelölt összetevőre vonatkozik, a többi alakzat értékét továbbra is az eredeti skálán kell leolvasni.) Az Y hibasávok fülre kattintva az egyes adatok függőleges tengelyen 225
feltüntetett értékének hibahatárára hívhatjuk fel a figyelmet. A hiba tartományát a Látszik szektorban, értékét, százalékát és tűrését pedig a Hiba mértéke szektorban állíthatjuk be. A Feliratok füllel előhívható táblán a korábban már említett feliratokkal láthatjuk el az adatösszetevőket. A Sorrend füllel az adatösszetevők sorrendje változtatható meg. A Feljebb gombot megnyomva a kijelölt adatsor eggyel előbbre, míg a Lejjebb gomb megnyomásával eggyel hátrább kerül a diagramban. A Beállítások füllel aktiválható táblán az összetevőket jelképező alakzatok szélessége és követési távolsága szabályozható. i)
Az adatsorok formázása után is előhívható egy ablak, amellyel az Adatpont formázása végezhető el. A Mintázat fülre kattintva a már ismert alakformázó és színbeállító tábla jelenik meg. A Feliratok valamint a Beállítások füllel előhívható táblák funkciója és beállítási módja is megegyezik az előbb leírtakkal. Ez esetben azonban csak az aktivált adatnál jelennek meg feliratok, illetve csupán a kijelölt adat összetevőinek szélessége változik meg. A többi adat, illetve azok egyes tételeknél szereplő összetevői változatlanok maradnak. Az adatpont formázása ablak csak akkor jelenik meg, ha a megváltoztatni kívánt adatösszetevőt előzőleg kijelöljük. (Kattintsunk rá egyszer a bal egérgombbal, és amikor a diagramban is kijelölődött, kattintsunk rá kétszer.) Mellesleg az adatfeliratok is formázhatók. Ehhez a bal egérgombbal kétszer rá kell kattintani valamelyikre. A megjelenő Adatfeliratok formázása ablak beállítási módja szintén nem különbözik az előbbiektől. Ezeknek a beállításoknak a túlnyomó részét a diagramkészítés során már elvégeztük. A külön előhívható ablakok az egyes részegységek utólagos módosítására szolgálnak. Javítás, módosítás esetén mindig a megváltoztatandó elemre kell kattintani, és akkor előjön a rá vonatkozó beállító ablak. Mellesleg az utólagos korrigálási lehetőség más ábrák (pl. táblázatok) készítésénél is rendelkezésünkre áll.
j)
A Diagram Varázsló beállításainak jelentős része alatt nem működnek az eszköztár gombjai. Így a Visszavonás gomb sem. Ezért nagyon ügyeljünk minden lépésünkre, mert tévedés esetén nincs lehetőségünk korrekcióra, kezdhetjük elölről a diagramkészítést. Ennek elkerülése érdekében minden egyes lépés előtt mentsük el az anyagot, hogy visszatérhessünk az előző állapotra. Ha nem tetszik a diagram, a bal egérgombbal egyszer rákattintva jelöljük ki, és a Delete billentyűvel törölhetjük. A teljesség kedvéért meg kell még említeni, hogy az egyes adatok megváltoztatásakor nem csak a táblázat részösszegei változnak, hanem a diagram vonatkozó összetevői is. Ez a keletkezésére visszaható kapcsolat akkor is megnyilvánul, ha a diagramot külön munkalapra raktuk.
k)
Excel 2002-ben beszerkesztett képekkel még érzékletesebbé tehetjük az adatokat. Érdekesebbé válhat a háttér, kifejezőbbé az adatközlés. Ha pl. az ország elmúlt évi gyümölcstermését kívánjuk bemutatni, akkor célszerű a diagram oszlopait almákból, körtékből és egyéb gyümölcsökből kirakni. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint egy-egy szép gyümölcsfotóra, melyeket másoljunk valamelyik mappába vagy meghajtóra. Utána kattintsunk a jobb egérgombbal az almatermést mutató oszlopra, majd adjuk ki az Adatsorok formázása parancsot. A megjelenő ablakban aktiváljuk a Mintázat fület, és a feltáruló táblán nyomjuk meg a Kitöltési effektusok gombot. A tovább nyíló táblán aktiváljuk a Kép fület, majd Képválasztás gombra kattintva keressük meg a beillesztendő fotót (jelen esetben az alma képét). Nyomjuk meg a Beszúrás gombot, majd a Formázás szektorban érvényesítsük a Halmozott utasítást, és mindkét ablakon kattintsunk az OK gombra. Ezt követően a diagram almatermést mutató oszlopa kis almákból fog összeállni. Az egymáson elhelyezkedő almák száma már önmagában érzékelteti a termés mennyiségét. Ezt az eljárást ismételjük meg a körtére és a többi gyümölcsre is. A Nyújtott utasítást kiadva elnyújtott képet is alkalmazhatunk, pl. a facsemeték évenkénti növekedésének illusztrálására.
l)
A táblázattal ellentétben az elkészült grafikon, diagram, torzításmentesen átmásolható Excelből Word dokumentumba. (Ne csak a tengelyek közötti rajzterületet jelöljük ki, hanem az egész diagramot.) Az Excel diagram PageMaker-ben is adatvesztés és formasérülés nélkül megjelenik, így egyik programból másikba történő áthelyezése során nincs szükség montírozásra. A szükséges változtatásokat még Excel-ben végezzük el rajta, mert átmásolva 226
már csak egy dolgot tehetünk vele: odébb tolhatjuk, illetve megváltoztathatjuk a méretét. Sajnos a billentyűkombinációval átmásolt diagramok nem frissülnek fel. Word-ben, objektumként átmásolva azonban itt is megjelennek a módosítások. Mindebből látható, hogy az Excel egy fantasztikusan jól sikerült program. Rendkívül precíz és aprólékos kidolgozása folytán óriási mértékben megkönnyíti az irodai munkát.
Az elkészült fájl elnevezése a)
Amennyiben magyar nyelvű szövegszerkesztő programot használunk, az elmentendő anyagnak nyugodtan adhatunk ékezetes betűkből álló nevet is. (A korábbi programokkal ellentétben Windows 98-ban a fájlnevek hossza 8 helyett már 255 karakter lehet.) Úgy írjuk a szavakat, ahogy egyébként is szoktuk. Ha viszont fel akartjuk rakni az Internetre, akkor csak az angol ábécé 26 betűjét használhatjuk. A magyar szavak átírásának legcélszerűbb módja, hogy a betűk tetejéről elhagyjuk a vesszős ékezeteket. (Az ö-t és az ü-t rövid ékezettel sem használhatjuk, mert ezek a betűk hiányoznak az angol ábécéből.) A dokumentum tartalmával már nincs ilyen probléma. A weblapokon nyugodtan alkalmazhatunk nemzeti karaktereket is. Ha az alkalmazott betűk megfelelnek a nemzetközi szabványoknak (a programban található betűtáblákból dolgoztunk) és a többnyelvű támogatás használatával alkalmaztuk, akkor az anyanyelvünkön írt anyag az Interneten maradéktalanul megjelenik. A többnyelvű támogatás a Windows telepítőben rendelhető el. (A magyar nyelvű Office telepítő lemezen be van állítva a középeurópai támogatás, de azért nem árt ellenőrizni, hogy a magyar nyelv közte van-e.) A Start menüvel lenyitható ablakokban adjuk ki a Beállítások ! Vezérlőpult parancsokat, majd a tovább nyíló ablakban jelöljük ki a Programok hozzáadása ikont. Aktiváljuk a Windows telepítő fület, és a feltáruló tábla Összetevők szektorában adjuk ki az Egyéb kódlapok használata utasítást. A Leírás szektorban ellenőrizzük, hogy a felsorolt nyelvek között a magyar megtalálható-e. Ha nem, kattintsunk a Részletek gombra. Megjelenik az Egyéb kódlapok ablak. Jelöljük ki a Közép-európai beállítást. (Amennyiben görög vagy cirill betűket is alkalmaztunk vagy a későbbiekben alkalmazni fogunk, ezeket a nyelveket is aktiváljuk.)
b)
A fájlnevek megválasztásnál írásjeleket is használhatunk. Itt azonban már vannak megszorítások. A programozási nyelvből adódó ütközések miatt nem alkalmazhatjuk a > \ ? / * | „” : ; < karaktereket. Az € jelet sem tanácsos fájlnévben alkalmazni. Az újabb programok ugyan felismerik a kódját, de a régiek nem. A Windows 95-tel dolgozó ezt a fájlt nem tudják megnyitni. Az elnevezésnél arra is ügyeljünk, hogy a tömörítő program nem tudja megkülönböztetni a nagy- és kisbetűket. Két azonos tartalmú, de különböző kidolgozású fájl tömörítésénél tehát nem elég, hogy a nevüket eltérő nagyságú kezdőbetűkkel írjuk. Hosszabb címek esetén a lerövidítések után ne tegyünk pontot. Ennek a könyvnek a címét pl. ne így rövidítsük: szöv.szerk. A WinZip tömörítő program ugyanis a pont utáni szótagokat kiterjesztésnek tekinti, és különféle megnyithatatlan és olvashatatlan fájlokat hoz létre belőle. Ha attól tartunk, hogy egybefolyik a lerövidített cím, akkor az egyes szótagokat kezdjük nagybetűvel. A jelen esetben pl. így: SzövSzerk és a végére se tegyünk pontot. Ezt a program fogja megtenni, amikor hozzáilleszti Word-nél a .doc, Excel-nél az .xls, Pagemaker-nél a .pm6, tömörítésnél pedig a .zip kiterjesztést. Ennél a formátumnál már nem ütközik nehézségbe a szabályos tömörítés. (A DOS alapú operációs rendszereknél a \ ? / ! * : „ ” < | > jelek használata lehet problémás.) A kötőjelekkel nincs ilyen gond. Azt nyugodtan rakhatunk bele az egyes szótagok elválasztására. Szóközt is tehetünk a szavak, karaktercsoportok közé. PageMaker-ben kifejezetten tilos a \ : / * < | > karakterek használata. Az ilyen jelekkel ellátott fájlneveket a program nem fogadja el.
227
Új mappa létrehozása 1. Kattintsunk a Start gombra. 2. A megnyíló menüben adjuk ki a Programok, majd a Windows Intéző parancsot. 3. Az újra nyíló ablak bal oldalán válasszuk ki azt a meghajtót, amelyen szeretnénk létrehozni az új mappát. 4. Kattintsunk az ablak Fájl menügombjára. 5. A tovább nyíló ablakban adjuk ki az Új, majd a Mappa parancsokat. 6. Az új mappa ideiglenes névvel megjelenik a választott meghajtón. 7. Írjuk be a mappa nekünk megfelelő nevét, és nyomjuk meg az Enter billentyűt. (Az új név beírásának módja a következő rovatban található.) 8. Ekkor kék színűvé válik az ikon. A bal egérgombbal kattintsunk egyszer mellé. Ezzel véglegesítettük. Az újonnan készült fájlokat úgy kell belerakni, hogy az elmentésük során kiválasztjuk azt a meghajtót, amelyen az új mappa található. Ezután a bal egérgombbal egyszer rákattintva jelöljük ki a mappát, majd a Megnyitás gombot aktiválva nyissuk meg. Végül nyomjuk meg a Mentés gombot. (Mivel a mappák több fájlt tartalmaznak, nem lehet közvetlenül rájuk menteni. Meg kell nyitni őket, hogy a program hozzáférjen a bennük tárolt fájlokhoz.) A felfrissítendő fájlt már nem kell kijelölni, mert ezt a program megkeresi a mappában, és ráment. Ehhez az eljáráshoz a program a Mentés másként ablakot jeleníti meg. Akkor is ezt teszi, ha nem akarjuk mappába rakni az újonnan készített anyagot, mivel azt is nekünk kell eldönteni, hogy melyik meghajtóra kívánjuk helyezni. Mappából történő megnyitás esetén azonban már használhatjuk a Szokásos eszköztár flopi lemezt szimbolizáló $# mentés gombját, vagy a Ctrl + S billentyűkombinációt is. A közvetlen mentés során ugyanis az anyag oda megy vissza, ahonnan megnyitottuk. a)
Ha már meglevő fájlokat szeretnénk mappába rendezni, nem kell megnyitni őket, és az új mappába menteni. Helyezzük az új mappát arra a meghajtóra, amelyen a bele helyezendő fájlok találhatók, majd a bal egérgombbal ragadjuk meg a fájlokat, és húzzuk rá a mappa ikonjára. A program teljes tartalmukkal együtt betölti őket a mappába. Arra sincs szükség, hogy egyenként húzkodjuk rá őket. Nyomjuk le a Ctrl billentyűt, jelöljük ki mindet, és egyszerre húzzuk át. Amennyiben egy csoportba tartoznak, a Shift billentyű nyomva tartása mellett elég az elsőre és az utolsóra kattintani. A többi magától kijelölődik. (Nagy ikonos elrendezésnél az egyes fájlok több sorban, illetve oszlopban helyezkednek el. Ilyenkor az első sor, oszlop kijelölése után kattintsunk az alatta levő sorra, illetve a mellette álló oszlopra, Erre az is kijelölődik.) Akkor sem szükséges két részletben áthúzni a fájlokat, ha néhány kilóg a blokkból. Ilyenkor engedjük fel a Shift billentyűt, és a Ctrl billentyű lenyomása után jelöljük hozzá a többit. Így egyszerre mind kijelölhető. Az összes elem kijelölése esetén erre sincs szükség. Nyomjuk le a Ctrl + A billentyűkombinációt.
b)
Megsemmisítés céljából történő kijelöléskor előfordulhat, hogy valamelyik fájlt nem engedi törölni a program. Ez többnyire akkor fordul elő, ha a fájl valahol meg van nyitva. Ez esetben nem kell elölről kezdeni a kijelölést. Nézzük meg a kifogásolt fájl nevét az üzenetpanelen, majd kattintsunk az OK gombjára. Utána nyomjuk le a Ctrl billentyűt, és a bal egérgombbal kattintsunk a kifogásolt fájlra. Erre kikerül a jelölt listából. Most már akadálytalanul folytathatjuk a törlést a megmaradt tételekkel. Ezt a módszert akkor is alkalmazhatjuk, ha a Shift billentyűvel kijelölt fájloszlopban van egy-két fájl, amit nem akarunk átmásolni, áthelyezni, törölni. Ilyenkor szintén nyomjuk le a Ctrl billentyűt, és a bal egérgombbal kattintsunk ki a sorból az oda nem illő fájlt, fájlokat.
228
c)
Ez a kijelölési mód jól használható a Tálcára küldött fájloknál is Ha egymás után több betűtáblát vagy dokumentumot nyitunk meg, illetve képet nézünk, az előző nem záródik be, hanem ikonként lemegy a Tálcára. Utána ezeket nem kell egyenként letakarítani. Nyomjuk le a Ctrl billentyűt, és jelöljük ki mind, majd kattintsunk az egyikre a jobb egérgombbal, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Bezárás (Windows XP-ben a Csoport bezárása) parancsot. Még könnyebb dolgunk van, amikor a Tálcára küldött fájlok mappába vannak gyűjtve. Ha olyan sok fájlt nyitunk meg, hogy nem férnek el a Tálcán, a Windows mappába gyűjti az ikonjaikat. Ilyenkor csak a gyűjtőmappa ikonjára kell rákattintani a Tálcán, és az összes fájl bezáródik benne. A fájlok ily módon való bezárásához nem kell leküldeni a dokumentumokat a Tálcára. Maradhatnak megnyitva is a képernyőn.
d)
Amennyiben egy másik mappából vagy meghajtóról kézzel húzkodunk át fájlokat az új mappába, nincs értelme illesztgetni, és ábécé sorrendbe rakni. Ezt a feladatot bízzuk a programra. Kattintsunk a Nézet menü gombjára, majd adjuk ki az Ikonok elrendezése parancsot. A megjelenő ablakban válasszuk ki, hogy milyen szempont szerint történjen az elrendezés. Egyéni szempontok szerint is végezhetjük a rendezést. Ekkor az igényeknek megfelelően rakjuk sorba az ikonokat, majd válasszuk az Automatikus elrendezés utasítást. Nagy ikonok használata esetén nem kell a piktogramokat igazgatni, sorba, oszlopokba rendezi. Rakjuk őket egymás mellé, illetve egymás alá, majd adjuk ki az Ikonok igazítása utasítást. Erre a program „zsinórba” állítja őket. A fájlok mappába gyűjtése azért előnyös, mert így az összetartozó témájú anyag egy helyen található. A mappába rendezés másik előnye, hogy nem kell a meghajtón keresgélni a sokszor több száz program- és munkafájl között azt, amelyikre éppen szükségünk van.
Fájlok és mappák nevének megváltoztatása a)
Néha előfordul, hogy valamely dokumentum vagy dokumentumcsoport nevét meg kell változtatni. Ennek legegyszerűbb módja, hogy az átnevezendő fájlt illetve mappát megkeressük a meghajtón, majd a bal egérgombbal egyszer rákattintunk a nevére. Ekkor kék színűvé válik, kijelölődik. Várjunk 2-3 másodpercet, és még egyszer kattintsunk rá. Erre villogni kezd. Most írjuk be az új nevet, majd szorosan írjuk mellé Word-nél a .doc, Excel-nél az .xls kiterjesztést. PageMaker programban készült fájlok, mappák esetén a .pm6 kierjesztés kerüljön az új név után. (Nem kell a kurzort a nevet körülvevő keretbe helyezni, még kevésbé az első karakterre állítani, mert a program ezt automatikusa megteszi. Nekünk csak le kell írnunk az új nevet valamint a kiterjesztést a tasztatúrán, és az magától bemegy a helyére.) Ha csak javítani akarjuk nevét, nem szükséges átírni az egészet. Állítsuk a kurzort a javítandó helyre, kattintsunk egyet a bal egérgombbal, és a szokásos szövegszerkesztő módszerekkel végezzük el a névmódosítást. Utána állítsuk a kurzort a mappa vagy fájl ikonja előtti szabad területre, és valahol kattintsunk egyet a bal egérgombbal. Ezzel véglegesítettük az új elnevezést.
b)
Az átnevezés másik módja, hogy a név kijelölése után rákattintunk a meghajtó ablakának Fájl menügombjára, majd a tovább nyíló ablakban kiadjuk az Átnevezés parancsot. Ezt követően ugyanúgy járjunk el, mint az előbb. A kiterjesztés beírásáról most se feledkezzünk el, mert ennek hiányában átkonvertálódik az anyag egy másik kiterjesztésű programra, és abból nem biztos, hogy meg tudjuk nyitni. Könnyen előfordulhat, hogy ezzel elveszítjük, hozzáférhetetlenné tesszük a munkánkat. A flopira másolt fájlokat is át lehet nevezni.
229
Fájlok és mappák törlése Ha egy fájlra vagy mappára nincs szükségünk, töröljük ki, hogy ne terhelje feleslegesen a winchestert. (Amennyiben a legcsekélyebb mértékben fennáll a lehetősége annak, hogy később még szükség lehet rá, előtte mentsük ki flopira vagy írható CD- illetve DVD-lemezre.) A törlés legkézenfekvőbb módja, hogy a meghajtó ablakát lekicsinyítjük, majd az eltávolítandó fájlt vagy mappát megragadjuk a bal egérgombbal, és ráhúzzuk a Lomtár ikonjára. A biztonság érdekében egy ablak rákérdez szándékunk komolyságára. Nyomjuk meg az Igen gombot. A „Fogd és vidd” módszernél is egyszerűbb megszüntetési mód, hogy a jobb egérgombbal egyszer rákattintunk az eltávolítandó fájlra, illetve mappára, és a megjelenő ablakban kiadjuk a Törlés parancsot. (Ne mellé kattintsunk hanem rá, különben megszűnik a kijelölés.) A törlés harmadik módja, hogy kijelölés után rákattintunk a maghajtó Fájl menügombjára, majd a megnyíló ablakban kiadjuk a Törlés parancsot. A törölt fájl, mappa mindhárom esetben lekerül a Lomtárba. Így szükség esetén visszaküldhető. Amennyiben biztosan nem lesz rá szükségünk, alkalmazhatjuk a Shift + Del billentyűkombinációt is. Ez esetben kijelölt fájl, mappa nem kerül le a Lomtárba, hanem visszavonhatatlanul megsemmisül.
Mentési módok 01)
A kész anyag megőrzésének módja az adatmentés. Ennek több formája van. A legegyszerűbb, hogy az Eszköztárak Mentés gombját aktiválva visszamásoljuk a kibővített fájlt arra a drájvra, amelyről megnyitottuk. A merevlemez vagy más néven winchester biztonságosan megőrzi az anyagot, ha eljutunk odáig. Munka közben azonban számtalan hibát követhetünk el, melynek következtében részben vagy egészben megsemmisülhet az anyag. Időnként előfordul áramkimaradás is. Ilyenkor szintén „elszáll” a megnyitott fájl. A szünetmentes tápegység drága, a karbantartása sem olcsó, így csak kevesen engedhetik meg maguknak. A megsemmisülés veszélyét jelentősen csökkenti az Automatikus mentés program aktiválása, amely meghatározott időszakonként menti a monitoron látható állapotot. Ennek ellenére nem célszerű alkalmazni. Ennél a beállítási módnál ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a program éppen akkor ment, amikor egy rossz megoldáson dolgozunk. Ezt követően már arra sincs lehetőségünk, hogy visszatérjünk a korábbi változatra, mert azt a gép időközben felülírta a rosszal. Az is nagyon zavaró, hogy munka közben gyakran kerreg, kattog a készülék, elvonva a figyelmünket. Főleg akkor erős a zaj, ha nincs flopi a gépben. Az Automatikus mentési mód ugyanis az A-drájvot is megmozgatja.
02)
Helyette kérjünk biztonsági mentést. Kattintsunk az Eszközök menügombbal megnyitható ablakban a Beállítások parancsra. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Mentés fület. Utána a Mentési beállítások szektorban érvényesítsük a Biztonsági másolat utasítást. Végül nyomjuk meg az OK gombot. Ennél a beállításnál az összes Word- és Excel dokumentumról készül egy biztonsági másolat. Így nyugodtan dolgozhatunk az eredetin, mert ha elrontjuk, bármikor visszatérhetünk a kiindulási helyzethez. Ebben az esetben minden anyagnak két változata van: a legfrissebb, és annak korábbi, legutolsó mentés előtti változata. Mindenképpen kerüljük a Gyors mentés alkalmazását. Ilyenkor ugyanis csak az utólagos javítások, betoldások tárolódnak. Több százoldalas dokumentumban azonban ezek a külön kimentett adatok úgy összekuszálódnak, hogy a helyükre rakásukkor igen nagy a tévesztés lehetősége. Nagy a valószínűsége annak, hogy a Word a végén, a teljes mentésnél hibás dokumentumot készít nekünk.
03)
Tovább fokozhatjuk a biztonságot, ha az eredeti anyagot két különböző drájvra mentjük el. Ennek érdekében az operációs rendszer feltelepítése során partícionáljuk (osszuk ketté) a winchestert, C- és D-drájvra. Ezt követően minden fájlt két helyen tartsunk. Egyszer a C-drájvon, a Dokumentumok mappában; és közvetlenül a D-drájvra mentve. (A D-drájvon levő fájlokat 230
nem szükséges mappákba rendezni. Az anyagot úgyis mindig a C-drájvról nyitjuk meg, így nem baj, ha sok van belőlük. Mentés másként üzemmódban a program pillanatok alatt megtalálja a keresett fájlt, és ráment. Nem nekünk kell megkeresni. A programfájlokkal sem tudnak keveredni, mert azok a C-drájvon vannak. Csak akkor kell a D-drájvon mappákat létrehozni, ha két különböző programot használunk. Amennyiben PageMaker programmal is dolgozunk, ezeket a fájlokat feltétlenül rakjuk mappába, hogy elkülönítsük a többi anyagtól.) 04)
A D-drájvon történő dokumentumtárolás nagy előnye még, hogy nem terheli a Windows és az Office programok által amúgyis túlzsúfolt C-drájvot. Elérhetőség szempontjából ez semmilyen hátránnyal nem jár, mert a kijelölt dokumentum bárhol megnyílik. A legtöbb program ugyan csak azon a meghajtón válik működőképessé, amelyen az operációs rendszer van, de utána minden fájlt megnyit, bármely hordozón található. Némi kényelmetlenség csak akkor származik a D-drájvon történő dokumentummappa-létesítésből, ha gyakran dolgozunk PageMaker fájlokkal, vagyis többnyire ezt a mappát nyitjuk meg. A Word ugyanis a C-drájvon levő Dokumentumok mappát tekinti alapértelmezettnek, és megnyitáskor, mentéskor ezt kínálja fel nekünk először. Ez azonban megváltoztatható. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, majd aktiváljuk az Alapkönyvtár fület. A Fájltípus listában jelöljük ki a Dokumentumok utasítást, és kattintsunk a Módosítás gombra. Megjelenik a Hely módosítása ablak. A Hely kijelölősávba állítsuk be az új dokumentum mappa hordozóját, (jelen esetben a D-drájvot), a Mappanév kijelölősávba pedig a nevét (kattintsunk a fő dokumentumokat tartalmazó mappánk nevére a megjelent listában). Végül mindkét ablakon nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően ez lesz az alapértelmezett dokumentum mappa.
05)
Sajnos ezt a beállítást csak a Microsoft programok veszik figyelembe. A kisegítő programok és más cégek szövegszerkesztő programjai továbbra is az eredeti Dokumentumok mappát használják mentésre. Az ebből eredő túlterhelés a Dokumentumok mappa áthelyezésével oldható meg. A Start menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Programok, majd a Windows Intéző parancsot. A számítógépünk felépítését feltüntető Minden mappa szektor fa struktúrájú elrendezésében kattintsunk az Ms-dos_6(C:) meghajtó előtti kis keresztre. A feltáruló mappák közül a jobb egérgombbal kattintsunk a Dokumentumok mappára, és a „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk a D-meghajtóra. A megjelenő ablakban érvényesítsük az Áthelyezés ide utasítást. Az új helyén felhasználhatjuk a D-drájvon tárolt dokumentummásolatok tárolására, de fenntarthatjuk a más programok által termelt fájlok gyűjtésére is. Ha az előbbi megoldást választjuk, a fentiek szerint nyilvánítsuk alapértelmezettnek, hogy megnyitásnál, mentésnél elsőként álljon rendelkezésünkre. (A Mappanév kijelölősávba a D:\Dokumentumok mappa nevét állítsuk be.) Azért is érdemes a dokumentumokat a programoktól elkülönítve, másik meghajtón tárolni, és lehetőleg ott megnyitni, mert ha egy agresszív vírus megfertőzi az operációs rendszert, az tovaterjed más programokra is. Ezáltal az egész C-drájv megbénul. Sokszor még a dokumentumokat sem lehet lementeni róla.
06)
Amennyiben átraktuk a Dokumentumok mappát a D-drájvra, és a gyakran használt egyéb fájljaink is ezen a meghajtón vannak zavaró, hogy indításkor az intéző a C: gyökérkönyvtárat jeleníti meg. Ilyenkor mindig át kell váltani D-drájvra, ami feleslegesen rabolja az időnket. Szerencsére ezen is lehet segíteni. A Start menü lenyitása után adjuk ki a Programok parancsot. A megnyíló menüben keressük ki az Intéző indító ikonját, és kattintsunk rá a jobb egérgombbal. A megjelenő helyi menüben adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. Az újonnan megjelenő ablakban aktiváljuk a Parancsikon fület. A feltáruló tábla Cél beviteli mezejében a C: gyökérkönyvtár elérési útvonala látható: C:\WINDOWS\EXPLORER.EXE/n,/e,C:\ Nekünk semmi mást nem kell tenni, mint a C:\ gyökérkönyvtárat átírni D:\-re. Az Alkalmazás, majd a Bezárás gombokra kattintva a továbbiakban a D-drájv fog megjelenni az Intéző indításakor. A különféle programalkalmazásoknál is a D: gyökérkönyvtár jelenik meg (pl. a Mentés helye kijelölősávban). Egy mappát is beállíthatunk gyökérkönyvtárnak. Ebben az esetben írjuk be a címsávba a mappa nevét is (pl. …D:\Dokumentumok). Ha a mappa
231
nevében szóköz van, tegyük idézőjelbe. (Windows XP-ben a Windows Intéző a Start menü Minden Program ! Kellékek útvonalon található meg.)
!
07)
Visszatérve a mentésre a D-drájvon levő másodpéldány nem csak a merevlemez esetleges sérüléséből eredő kárt csökkenti, hanem egy újabb „mentsvárat” teremt nekünk. Ha egész nap dolgozunk, és félóránként elmentjük az anyagot, akkor a biztonsági másolat már egyáltalán nem tükrözi a reggeli állapotot. Ez akkor kellemetlen, ha este kiderül, hogy mindent rosszul csináltunk, holnap kezdhetjük elölről az egészet. Ilyenkor a biztonsági másolattal nem sokra megyünk, mert ez csak a fél órával korábbi, kevésbé elrontott változatot őrzi. Ott van azonban a D-drájvon levő anyag, ami mindaddig nem változik, amíg nem mentünk rá. Éppen ezért erre a példányra csak akkor mentsünk, ha minden sikerült, minden tökéletes, hogy a későbbi munkák során is „egérutat” biztosítson számunkra.
08)
A biztonsági másolatnak tehát akkor vesszük hasznát, amikor az utoljára elmentett anyag bizonyul rossznak. Ez esetben a biztonsági másolatot megnyitva újra kezdhetjük a munkát. Amennyiben jóval korábban követük el a hibát, a biztonsági másolatot nem tudjuk használni. Ilyenkor csak a két különböző helyen történő tárolás segít. Nyissuk meg a másik drájvra mentett anyagot, és másoljuk át róla az elrontott oldalakat. Ha több a rossz benne, mint a jó, akkor a jó oldalakat másoljuk vissza belőle a másik meghajtón tartalékolt változatba. PageMaker-ben előfordul, hogy a közbülső oldalak legfelső sora új bekezdéssel jelenik meg. Ekkor jelöljük ki, és vegyük ki belőle a First (Első sor) behúzást. Az oldalcsere következtében a szövegállomány folytonossága továbbra is megmarad. Folytathatjuk a munkát. Ha fennáll az érintett oldalak újbóli tönkremenetelének veszélye, a rekonstruálás után mentsük el az anyagot. Így ha elrontjuk, már nem kell másolással rendbe hoznunk. Elég bezárni, és újra megnyitni a javított fájlt.
09)
A különféle mentési módokkal kapcsolatban meg kell még jegyezni, hogy adatállományunk leghatékonyabb megóvási módja az óvatosság. Szoktassuk rá magunkat arra, hogy minden fontos munkafázis után, de legalább félóránként mentsük el az anyagot. Lehetőleg ne a Mentés (Save) gombbal, ne is a Ctrl + S billentyűkombinációval, hanem a Mentés másként (Save As) paranccsal mentsünk, mert így a fájl kevesebb helyet foglal. Ha csak a munkánk végén alkalmazzuk ezt a mentési módot, az adatrendezés akkor is létrejön, és tisztázottabb, hibákra kevésbé érzékeny állományt kapunk. Az új dokumentumot soha ne mentsük el a program által adott név (Word-ben Dokumentum1, PageMaker-ben Untitled-1) alatt. Egy későbbi próba során ugyanezeket a fájlneveket fogjuk kapni, és ha az ideiglenes anyagot elmentjük, az előző törlődni fog. (A program megkérdezi ugyan, hogy valóban cserélni szeretnénk-e a már meglevő dokumentumot, de Mentés másként üzemmódban ezt minden tárolóhely-váltásnál megteszi, ezért reflexszerűen rákattintunk az Igen gombra.)
10)
A biztonság fokozása érdekében érdemes kirakni a Szokásos eszköztárba a Ment mindent ikont is. (Ennek módját lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban.) Ezt a gombot csak vészhelyzetben szabad használni. Amikor nincs idő a megnyitott fájlok egyenkénti elmentésére, erre az ikonra kattintva a program a lehető legrövidebb idő alatt elment mindent. (Természetesen csak Word-ben. Más programok megnyitott fájljaira nem terjed ki a hatása.) Ez a mentési mód azonban meglehetősen bizonytalan, nem biztos, hogy mindegyik fájlt elmenti. Ezért a veszély elmúltával ellenőrizzük, hogy mindenütt megtörtént-e a mentés. Egyébként sem árt a munkánk folytatása előtt lenyitni a meghajtók ablakát, és megnézni a fájlok legutóbbi mentésének időpontját, mert előfordulhat, hogy valamelyik hordozóra nem másolódott rá a legfrissebb változat. Sajnos az ördög nem alszik, és tisztában van vele, hogy ezen a téren okozhatja nekünk a legnagyobb kárt. Másnap, munkakezdés előtt tehát ne nyissuk meg automatikusan a C-drájvon levő anyagot. Előbb nézzük meg, hogy a C- és a D-drájvon levő változat ugyanabban az időpontban lett-e elmentve. Könnyen lehet, hogy a legújabb anyag a D-drájvon található, a C-drájvra nem történt mentés. A legtöbbször azonban csak figyelmetlenségről van szó, melynek következtében máshová mentettük el az anyagot.
232
11)
A gyakori mentésre azért is szükség van, mert minél bonyolultabb műveletet hajtunk végre, és minél nagyobb terjedelmű a szövegállomány, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem csak mi, hanem egy idő után a program is belezavarodik. Elég egy rosszul kiadott utasítás, és a gép lefagy. A számítógépvírusok is okozhatnak lefagyást. Ha egy fertőzött flopi egyetlen fájlját megnyitjuk, máris elárasztja a számítógépünket valamilyen alattomos vírus. Ennek legenyhébb következménye, hogy a program látszólag minden ok nélkül leáll. Rendszerhiba esetén a gép kiírja, hogy A program szabálytalan műveletet hajtott végre, és le fog állni. Ilyenkor csak egy dolgot tehetünk, bezárjuk az egyetlen működő egységet, a hibajelző ablakot, mire minden megnyitott anyag eltűnik, az utolsó mentés után bevitt információ megsemmisül. Ez esetben az Escape gomb nyomogatása sem segít, mivel ez csak a kiadott utasítás visszavonására, egy-egy részprogram leállításra alkalmas.
12)
Lefagyás esetén újra kell indítani a gépet, mert csak így lehet ismét működésbe hozni. Ennek során nem kell kikapcsolni a készüléket. Ne a hálózati kapcsolót, hanem az alatta levő újraindító gombot nyomjuk meg, ami leszedi, majd ismét betölti a RAM-ba a programokat. A Reset gombbal történő újraindítás előtt várjunk legalább 15-20 másodpercet, hogy a merevlemeznek legyen ideje leállni, és a fej a parkoló pályára kerüljön. A gyors újraindítás nagymértékben rongálja a winchestert, és idő előtti tökremenetelhez vezet. Az átstartolás következtében nem csak a fej, hanem az adathordozó is tönkremehet, így arra sem lesz lehetőségünk, hogy megjavíttatva kimentsük a tartalmát. (Mellesleg ugyanezen ok miatt nem szabad a flopimeghajtóból sem kirángatni a lemezt a LED kihunyása előtt.) Az újraindítás során a ScanDisk egység kijavítja az okozott hibát, és ismét működőképessé teszi a számítógépet. (Az új számítógépekből általában hiányzik a Reset gomb. Ezeknél az Alt + Ctrl + Del billentyűkombináció kétszer egymás után történő alkalmazásával lehet újraindítani a gépet. Mellesleg ez a módszer a régi gépeknél is alkalmazható.)
13)
Amennyiben a Word-ös anyag mellett PM6-os fájlt is megnyitottunk, a leállítás során az is el fog veszni. Nem kell azonban mindig leállítani a gépet. Ha csak az egyik program bénult le, nyomjuk le az Alt + Ctrl + Del billentyűkombinációt. A megjelenő ablakban külön-külön leállíthatjuk a megsérült dokumentumot, és a meghajtókat vagy a programot. (Előtte jelöljük ki, és nyomjuk meg a Feladat bezárása gombot.) Ha semmi sem segít, ennek az ablaknak a közreműködésével is kiléphetünk a rendszerből, leállíthatjuk a gépet. Az Alt + Ctrl + Del billentyűkombináció ismételt alkalmazásával szintén újraindul a gép.
14)
A fenti óvintézkedések nagyon fontosak, de önmagukban nem teremtenek teljes körű biztonságot. Mint minden mozgó alkatrészt tartalmazó szerkezet, a számítógép is meghibásodhat. Különösen ki van téve ennek a veszélyének a winchester, mivel a merevlemez-meghajtó szinte örökké működik. A tenyérnyi méretű mágneslemez folyton forog, az olvasófej ide-oda csúszkál, miközben keresi nekünk a fájlok megfelelő szektorait, és nyitogatja a programmappákat. Ezért egy idő után törvényszerű hogy elromlik. Ez esetben nagy bajban vagyunk, mivel a merevlemezről történő adatmentés rendkívül költséges eljárás, és csak 3-4 cég van a világon, amely képes erre. Ezek egyike a budapesti Kürt Computer Rendszerház Rt. Címük: 1112. Budapest, Péterhegyi út 98. Tel: 228 5410. Fax: 228 5414. Forródrót (sürgős adatmentés éjjelnappal): 06-30-210 7177. E-mail:
[email protected]. Ha nincsenek rajta pótolhatatlan adatok, akkor nem érdemes az elromlott winchestert ily módon javíttatni, mert egy új sokkal olcsóbb. (10 GB felett csupán az állapotfelmérés 40 ezer forintba kerül, a mentésért kiállított számlán pedig az esetek 90%-ban 50-380 ezer forint áll. A flopiról történő mentés is belekerül 10-50 ezer forintba.)
15)
Érdemes tehát törődni dokumentumaink kimentésével. A flopira, CD-lemezre történő rendszeres mentés kevesebb időt és pénzt igényel, mint a katasztrófa elhárítása. (Flopira küldés előtt tömörítsük le, hogy kevesebb helyet foglaljon.) Beszerzésük nem ütközik különösebb akadályba, mert ezek a műanyag házba szerelt félmerev lemezek ma már rendkívül olcsón kaphatók. Sokan két másolatot is készítenek róla, és külön-külön helyen tárolják. Erre azért van szükség, mert ha tűz üt ki az otthonunkban, akkor többnyire nem csak a számítógép semmisül 233
meg, hanem az épületben tartott lemezek is. A gép pótolható, de a több évi, néha évtizednyi munkánk nem. Ugyanez a helyzet áll elő, ha betörnek a lakásunkba. A betörő biztosan nem fogja a winchestert visszaküldeni nekünk, és másolatot sem küld róla, mert ez nyomra vezetné a hatóságokat. A számítógéppel együtt többnyire elviszi a tartozékokat is, így a flopira mentett másolatoknak is búcsút mondhatunk. 16)
Az abszolút biztonságra törekvők ennél is továbbmennek. Ők a naponta készített flopimásolatok mellett rendszeres időközönként CD-másolatot is készítenek az anyagról. Nagy előnye ennek az eljárásnak, hogy a 650 MB-nyi kapacitású CD-lemezen nem csak az általunk készített fájlok férnek el, hanem a programok is. Így a munkánkkal együtt kimenthetjük az előállításukhoz használ programokat is a gépből. Mivel az egyszer írható CD-lemezek ára szintén nagyon alacsony, ennek a módszernek sincsenek anyagi akadályai. Gyorsan terjed a százezerszer újraírható DVD lemez is. Ezen már 4,7 GB, a kétoldalason pedig 9,4 GB-nyi anyag fér el. (Mivel 1 KB 1024 byte, és nem 1000, mint ahogy a gyártók számolják, így erre a lemezre valójában csak 4,38 illetve 8,76 GB-nyi adat másolható.) A két adathordozó réteggel ellátott lemezek kapacitása ennek duplája. Ez azonban nem a végső határ. A hírek szerint a Matsushita cég ibolyaszínű lézer alkalmazásával 100 GB-nyi adat tárolására alkalmas DVD lemezt is képes már előállítani, szabványos 12 cm-es méretben.) Akinek nincs CD- vagy DVD-írója, vegye ki a gépből a winchestert, és kérjen róla biztonsági mentést a legközelebbi számítógépszervizben. Ez sem okoz különösebb megterhelést, mert CD-lemezzel együtt sem fog többe kerülni 800 Ft + ÁFA-nál.
17)
Erről a lemezről csak a dokumentumok és az egy mappába rendezett kisebb programok másolhatók be a winchesterre. Az operációs rendszer telepítést igényel. Ez csak úgy kerülhető el, ha a biztonsági mentést Image fájl formájában kérjük. Ilyenkor a Norton Ghost klónozóprogram segítségével képszerű leírást készítenek a merevlemez tartalmáról. Ennek előnye, hogy egy az egyben visszamásolható. Tönkremenetele esetén azok is lecserélhetik a programot, akik nem értenek a telepítéséhez, a beállításához. (Az időközben kibővített dokumentumokat azonban előtte ki kell menteni, hogy az általunk készített fájlokat fel tudjuk frissíteni.) Az Image fájlban rögzített lemez részletekben nem másolható vissza. Betöltése során letörli a winchestert, és egy az egyben felmásolja magát. Ezért ha utólag feltelepítettünk valamilyen segédprogramot a gépre, előtte azt is mentsük ki. Mivel a képként történő adatrögzítés tovább tart, ez a fajta mentés többe kerül. A CD- illetve DVD-lemezt se tartsuk abban az épületben, ahol a számítógép van, mert tűz estén ez is megsemmisül, illetve prédája lehet a betörők válogatás nélküli fosztogatásának.
18)
A fájlok párhuzamos tárolásának, két különböző drájvra történő elmentésének járulékos előnyei is vannak. Gyakran előfordul, hogy egy ötletet, vagy egy új módszert szeretnénk kipróbálni. Ekkor nem fogunk külön szövegállományt létrehozni erre a célra, hanem megnyitjuk azt az anyagot, amelyen ki akarjuk próbálni az elképzelésünket. Ezzel az eljárással nem okozunk semmi bajt, mert ha a fájlt nem mentjük vissza a helyére, akkor azt csinálunk vele, ami akarunk. Használat után mentés nélkül bezárva nem gyakorol semmilyen hatást az eredeti fájlra. Gond csak akkor van, ha feledékenységből, szórakozottságból, vagy reflexszerűen visszamentjük a kiindulási anyagra. A tévedésünk jóval később, többnyire csak akkor szokott kiderülni, amikor már a biztonsági másolaton is a hibás, kísérletezéssel tönkretett fájl található. Ilyenkor nem sokat tehetünk.
19)
Ez a kellemetlen helyzet úgy kerülhető el, hogy ez esetben is ragaszkodunk ahhoz az önkéntes elhatározáshoz, önmagunk számára felállított szabályhoz, hogy fájljainkat, mappáinkat mindig ugyanarról a helyről nyitjuk meg. Amennyiben minden anyag eredeti helye a Dokumentumok mappában van, akkor az összes fájlt a C-drájvról nyitjuk meg, és oda mentjük vissza. Csak a számítógép elzárása előtt mentünk át a D-drájvra, a tartalék anyagra, hogy fokozzuk a tárolási biztonságot. Ebben a helyzetben könnyen mentesülhetünk az előbb említett veszélytől, ha tudatosítunk magunkban még egy szabályt, mely szerint próba céljára csak a másik (jelen esetben a D-) meghajtóról szabad megnyitni fájlt. Ez esetben akkor sincs baj, ha 234
visszamentjük az elrontott anyagot, mert másnap úgyis a C-drájvról megnyitott anyaggal folytatjuk a munkát, ami sértetlen. Amennyiben az eredeti érintetlen fájl a kísérletezésre használt változat formátumában nyílna meg (pl. Mindent mutat üzemmódban) zárjuk be. Nyissuk meg a Windows Temp mappáját, és töröljük a tartalmát. Ezt követően ismét az eredeti, korábban mentett formában jelennek meg a fájljaink. 20)
Bizonyos esetekben szükség lehet a dokumentum korábbi változatainak archiválására is. A biztonsági mentés nem alkalmas a változatok mentésére, mivel csak az előző állapotot képes megőrizni. Ebben az esetben a szokásos megoldás, hogy létrehozunk egy új mappát, és másmás néven belementjük a dokumentum különböző kiviteli alakjait. Erre azonban nincs szükség, mert a Word képes a dokumentumok eltérő változatainak azonos fájlnév alatti mentésére is. Sőt az egyes változatokhoz kísérő szöveget, megjegyzéseket is fűzhetünk, amelyek később, a megnyitásuknál előhívhatók. Ennél az archiválási módnál nem a szokásos mentési eljárást kell alkalmazni. A Fájl menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Változatok parancsot, és a tovább nyíló ablakban érvényesítsük a Bezáráskor új változat mentése utasítást. A Megjegyzések gombra kattintva megjelenik egy újabb ablak, amelyben utalhatunk a többitől való eltérésre, jellemzőkre. A Mentés most gomb megnyomása után a program a különböző változatokat egy fájlnév alatt a C-meghajtó Dokumentumok mappájába menti.
21)
Megnyitásakor az utoljára mentett változat jelenik meg. Ha egy korábbi készültségi fokra van szükségünk, a Fájl menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Változatok parancsot. A tovább nyíló ablakban egymás alatt láthatók a különböző időpontokban készült aldokumentumok a Meglevő változatok listában. Jelöljük ki a keresettet, és nyomjuk meg a Megnyitás gombot. A kísérő szöveg a Megjegyzések gombra kattintva válik láthatóvá. A listában legfrissebb változat van felül. Ily módon akár évekre visszamenőleg megőrizhetjük az anyag korábbi változatait. Ha valamelyik mellé megnyitunk egy másik változatot, a két dokumentum osztott képernyős elrendezésben jelenik meg, így azonnal lehetővé válik az összehasonlításuk. Nagy előnye ennek a mentési módnak, hogy kevés helyet foglal. A különböző változatoknál a program csak a kiegészítéseket, javításokat menti. Ezeket a megnyitáskor hozzáadja az alapváltozathoz, így a képernyőn a dátumnak megfelelő teljes változat jelenik meg.
22)
Érdemes még megemlíteni egy különleges mentési módot, amellyel főleg azok élhetnek, akik hivatásszerűen foglakoznak szövegszerkesztéssel, ezért kiterjedt betűkészlettel rendelkeznek. A bonyolult programok használatából adódó szinte korlátlan lehetőségek egy része megjelenik a Word-ben is, így az Internetre felrakott anyagot is színvonalasabbá lehet velük tenni. Hiába készítjük el azonban a művünket gyönyörű összhatást eredményező különleges betűkkel, ha az anyagot letöltő olvasó csak Word programmal rendelkezik. Ez esetben a program a cirádás betűket más betűtípussal helyettesíti, de az is elfordulhat, hogy az ő és ű betűket nem ismeri fel, és helyettük üres téglalapokat jelenít meg. Ekkor a felhasználó csak egyet tehet, átkonvertálja az anyagot az általa használt betűtípusokra, hogy legalább el tudja olvasni. Ennek módja, hogy az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban a Beállítások parancsra kattint, és a tovább nyíló ablakban megnyomja a Kompatibilitás, majd a Betűtípus helyettesítése gombot. Utána az újonnan nyíló ablak Hiányzó betűtípus szektorában rákattint a helyettesíteni kívánt betűtípusra. Végül a Helyettesítő betűtípus szektorban kijelöli azt a betűtípust, amit a hiányzó helyett használni kíván, és mindkét táblán megnyomja az OK gombot. Amennyiben a dokumentumhoz régebbi programot használtak, le kell nyitni a Dokumentumtípus kijelölősávot is, és a jobb oldalán található nyíllal be kell állítani, hogy melyik programmal készítették. Az eltérő programokhoz ugyanis különböző betűszabványok tartoznak. Ha ezt ne tesszük meg, az ő és ű betűk szintén nem fognak megjelenni.
23)
Ezt az eljárást követve viszont kárba vész a sok munka, amit a gondosan kidolgozott anyagba fektettünk. Ez azonban elkerülhető, ha mellékeljük hozzá az előállításához használt betűkészletet is. Ilyenkor a fájl magával viszi mindazokat a betűket, amelyek az eredeti formában történő megjelenítéshez szükségesek. Ezt a módszert „beágyazásnak” hívják, és a Word erre is 235
lehetőséget ad. Alkalmazása során hívjuk elő az előbbi ablakot az Eszközök menügombbal és a Beállítások paranccsal, majd aktiváljuk a Mentés fület. Az átalakult ablak Mentési módok szektorában adjuk ki a True Type betűtípusok beágyazása utasítást, majd kattintsunk az OK gombra. Utána a szokásos módon mentsük el a dokumentumot. Most már a kialakításához használt betűkészlet is vele megy, ami viszont jelentősen megnöveli a terjedelmét. Egy 30 KBos szórólap terjedelme pl. már két CE típusú, kódlapokkal kiegészített betűcsalád használata esetén is elérheti az 500 KB-ot. Ennél is nagyobb baj, hogy ez az anyag nem, vagy csak alig tömöríthető. A WinZip csupán a szövegállományt képes zsugorítani, a karaktertáblákat nem. Beágyazva nem fér hozzájuk. Ha ez nem engedhető meg, akkor az előbbi ablakban aktiváljuk a Csak a használt karakterek utasítást is. Ez esetben a terjedelem csupán 100 KB-ra duzzad, mivel kizárólag a használt karakterek mennek át, nem a teljes betűtábla. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy ezt az anyagot nem lehet tovább szerkeszteni. A felhasználó nem tudja új adatokkal kiegészíteni, mert hiányoznak hozzá a betűk. A korlátozott számú karakterekkel csak olvasni, és nyomtatni lehet az anyagot. 24)
Ügyeljünk arra, hogy a program csak a True Type betűtípussal készített fájlt képes eredeti formában megnyitni. Ha Type1 vagy más szabványú betűkészletet ágyazunk be, akkor Word behelyettesíti egy általa választott betűtípussal. (Ebből a felhasználó semmit sem vesz észre, mert az érintett szövegrészt kijelölve nem a helyettesítő betűtípus neve jelenik meg a Formázó eszköztár Betűtípus kijelölősávjában, hanem az általunk beágyazott, de meg nem jelenítetté.) Meglehetősen nehezíti a megfelelő font kiválasztását, hogy a PageMaker és egyéb kiadványszerkesztő programok által Fonts mappába töltött betűtáblák elveszítik eredeti ikonjaikat, és TT-jelzésű True Type ikont kapnak. (Még a Windows XP-ből átmásolt Open Type betűtáblák ikonja is TT-jelzésű lesz.) Egyetlen biztos módja a megfelelő betűtípus kiválasztásának, hogy beágyazása után megnyitjuk egy olyan számítógépen, amelyre nincs rátelepítve ez a betűtábla. Sokan úgy kerülik el ezeket a hátrányokat, hogy mellékelik a fájlhoz a készítése során használt különleges betűtípusokat. Ezek önmagukban jóval kevesebb helyet foglanak, mint beágyazva, ráadásul jól tömöríthetők. Ezzel a megoldással azonban az a baj, hogy a címzett nem mindig veszi magának a fáradságot, hogy a mellékelt betűtáblákat betöltse operációs rendszerének Fonts mappájába. Anélkül pedig nem jelennek meg a velük készített karakterek.
25)
A dokumentummentés sajátos módja a kompatibilitás megteremtése. Mint már szó volt róla a programok csak lentről felfelé kompatibilisek, visszafelé nem. Ez érthető, hiszen a korábbi programfejlesztők nem tudják, hogy az utódaik milyen programokat fognak létrehozni, ezért a sajátjukat nem tudják rá felkészíteni. Ennélfogva, ha a Word 8.0 nyelven készített dokumentumunkat egy olyan ismerősünknek adjuk oda, aki az évekkel ezelőtt vásárolt a Word 6.0 nyelvű programját használja, nem tudja megnyitni. A programfejlődéssel járó lépéstartást nem várhatjuk el senkitől, mert ha az illető igényeit kielégíti a régebbi változat is, akkor minek vásárolja meg az újabbakat. Nekünk kell alkalmazkodni hozzá úgy, hogy mielőtt másolatot készítünk a munkánkról, megkérdezzük őt, hogy milyen programot használ. A körülményekhez való igazodás nem okoz gondot, mert mint minden program, a Word is képes az elkészített anyag korábbi változatokra való átkonvertálására. Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint előhívni a Mentés másként ablakot, majd a Fájltípus kijelölősávba beállítani a kívánt változatot.
26)
Sajnos az átkonvertálás nem mindig megy zökkenők nélkül. Amennyiben a Word 8.0-ás anyag képeket is tartalmaz, a 2 MB terjedelmű fájl Word 6.0-ra átkonvertálva 45 MB-ra is felduzzadhat. Ezt ugyan le lehet tölteni egyszer írható CD-lemezre, de akinek nincs korszerű programja, annak valószínűleg CD-ROM olvasója sincs. Az átkonvertálás során ne felejtsünk el más nevet adni a dokumentumnak, különben felül fogja írni a mi fájlunkat is, és a továbbiakban nekünk is a régebbi változatot kell megnyitni. Ez azért kellemetlen, mert a visszakonvertálás során az anyag szétzilálódik. A szakaszbehúzások, a grafikai elemek, a névaláírások stb. eltolódnak, és a rendteremtés sok időt vesz igénybe. Elvileg a legfejlettebb Word program is képes a korábbi változatokba visszamenteni. A Word 2002 azonban már csak Word 97-ig működőképes. A korábbi változatokba csak konverter segítségével tud menteni, amelyet a 236
programlemezről kell feltelepíteni. Ha ezt megtesszük, egészen a kezdetekig, a Word 2.0 for Windows-ig vissza tudunk menteni. Fájlméret-növekedéssel itt is számolni kell. Egyébként a Word 97-be való visszamentés sem jár következmények nélkül. A különbségekre való utalások következtében a fájl terjedelme 20-30%-kal megnő. 27)
A fejlettebb programoknál azonban már nem szoktak kompatibilitási problémák fellépni. A Word 97 által használt Word 8.0, a Word 2000-ben alkalmazott Word 9.0, valamint a Word 2002 által használt Word 10 nyelv között olyan csekély a különbség, hogy nem csak felfelé, hanem lefelé is fennáll a kompatibilitás. A Word 2002-ben készült dokumentum általában gond nélkül megnyílik Word 97-ben is. Adatvesztés csak akkor lép fel, ha a dokumentum készítése során olyan funkciót vettek igénybe, amely a korábbi programban még nem létezett. Veszteség azonban nem ér bennünket, mert a visszakonvertálás során ugyanez történik. A konverter is megfoszt bennünket a többletszolgáltatásból eredő információktól, ráadásul jelentősen megnöveli a fájl terjedelmét. Ha azt akarjuk, hogy a dokumentumunk minden Word programban olvasható legyen, konvertáljuk át Rich Text formátumra. Ebben a programváltozatban nincsenek fokozatok, így a korábbi programok is meg tudják nyitni egymást. Ráadásul az RTF formátumot minden szövegszerkesztő program képes kezelni. Az átkonvertálás azonban itt sem teljesen problémamentes. A felmerülő nehézségek ismertetése a Lomtár ürítése című rovat végén olvasható.
28)
Kisebb programokban (pl. AbiWord) az RTF formátum csak úgy nyitható meg, hogy rákattintunk a fájlra a jobb egérgombbal, és a Küldés paranccsal ráirányítjuk a programra. Előtte azonban a programot be kell húzni a Küldés almenübe. (Ennek módját lásd a Másolás és áthelyezés egyik meghajtóról a másikra című rovatban.) Ezt követően tökéletes szöveghűséggel jelenik meg a szövegmező úgy, ahogy MS-Word-ben kiszerkesztették. Még a színes betűk és a különböző színű kiemelések is láthatók lesznek. A szakaszbehúzások, tabulátorok szintén helyükön maradnak. Aktiválódnak a Szövegtárban levő különleges karakterek is. (Feltéve, ha a mi Szövegtárunkban is megvannak).
29)
Végül szólni kell még a mentés sajátos módjáról, az adatvisszanyerésről. Amennyiben meggondolatlanul letöröltünk egy fájlt, és a Lomtárból is kidobtuk, akkor normál körülmények között már nem sokat tehetünk. A Get Data Back adatmentő szoftver segítségével azonban a letörölt, sőt formattált lemezről is kimenthetők a fájlok, ha azokat nem írtuk felül. Amennyiben örökre el akarjuk tüntetni egy dokumentum nyomát, használjuk az Erasor programot. A program törlés után tízszer felülírja a lemezterületet. A megsemmisített fájl így is megtalálható az adatmentő szoftverrel, de már csak véletlenszerűen generált adathalmazt talál a helyén. Egyébként a tévedésből letörölt CD-lemezről is vissza lehet nyerni az adatokat az ISO Buster programmal, amely a Computer Panoráma folyóirat 2001. októberi számának CD-mellékletén is megtalálható.
30)
Használt gépük eladása során sokan aggódnak, hogy különböző célprogramokkal visszaállítják személyes fájljaikat, így bizalmas adatokhoz juthatnak hozzá. Ennek veszélye azonban igen csekély. Ha kiürítjük a Lomtárat, a Temp mappát, a Recent mappát és a DOS mappából töröljük a dokumentumfájlokat, illetve megszüntetjük a GoBack program által létrehozott esetleges tükörfájlokat, akkor hosszas kutatás után sem lehet fájljaink nyomára bukkanni. (Nem kell hosszasan keresgélni a dokumentumfájlokat a DOS mappában, ha megnyitása után a Nézet menüben kiadjuk az Ikonok igazítása, majd a Típus szerint parancsokat. Ez esetben az utólag képződött felhasználói fájlok a lista végére kerülnek. Többitől elütő ikonjuk alapján könnyen felismerjük őket. Ne feledkezzünk el a sablonokat tartalmazó mappa átvizsgálásáról sem, hátha oda is elmentettünk egy-egy levelet, vagy egyéb dokumentumot.) Amennyiben takarítás után végrehajtunk egy Lemeztöredezettség-mentesítést is, ez az eljárás úgy összekeveri a kitörölt állományok maradványait, hogy közforgalomban levő visszaállító programokkal nem lehet a merevlemezről használható adatokat kinyerni.
237
Fájlmentés programleállás után a)
A program lebénulásának van egy kellemetlen utóhatása is. Nem elég, hogy az utolsó mentés után végzett munkánk elveszett, még a folytatás is veszélyben van. Miután a gép közölte velünk, hogy A program szabálytalan műveletet hajtott végre, és le fog állni, bezártuk az egyetlen működő egységet, a hibajelző ablakot, mire a megnyitott anyag eltűnt, megsemmisült. Ezt követően megnyitjuk a korábban elmentett változatot, hogy onnan folytassuk tovább a munkát, pótoljuk az elveszett adatokat. Ekkor ér bennünket az újabb meglepetés. A program értésünkre adja, hogy a fájl foglalt, még hozzá úgy, hogy mi használjuk. Aztán megkérdezi, hogy kér-e róla másolatot? Természetes kérünk, mivel más módon nem tudunk hozzájutni a korábbi anyaghoz sem. A munkát azonban nem célszerű folytatni rajta, mert utána nem engedi elmenteni. Indoklásul kiírja, hogy a fájl írásvédett, más felhasználó használja. Ennek a cirkusznak az az oka, hogy az elveszett fájl megvan a gépben. A Windows operációs rendszer Temp mappájában tárolódik, de a szokásos módon, kétszer rákattintva nem lehet hozzájutni. Az eredetivel megegyező kiterjesztésű dokumentumként nem nyílik meg. Az eredménytelen próbálkozást azzal indokolja a program, hogy: a betöltése nem sikerült.
b)
Ebből a csapdából úgy lehet kijutni, hogy egy másik meghajtóra mentjük az anyagot, vagy ha mappában van, közvetlenül ráküldjük a saját meghajtójára. (A másik megoldás, hogy átnevezve mentjük vissza a korábbi helyére. Ez esetben azonban a gép újraindítása után vissza kell írni a nevét.) Győződjünk meg róla, hogy az elmentett fájl megjelent-e a kívánt helyen, majd zárjuk be a dokumentumot, és küldjük vissza minden megnyitott mappa, illetve meghajtó ablakát. Utána zárjuk be a programot is. Nyomjuk le az Alt + Ctrl + Del billentyűkombinációt, majd jelöljük ki a Winword programot, és kattintsunk a Feladat bezárása gombra. Erre megjelenik egy újabb ablak, amely figyelmeztet, hogy minden nem mentett információ el fog veszni. Miután ez már korábban megtörtént, nyomjuk meg ott is a Feladat bezárása gombot. Ezt követően a Word program leépül, visszarendeződik a Windows operációs rendszer mappáiba. Ha most újra betöltjük a RAM-ba, megszűnik a korábbi foglaltsági probléma. Ennek megfelelően nyissuk meg a másik drájvra, illetve a mappa saját meghajtójára közvetlenül rámentett anyagot, és mentsük el a korábbi helyére, vagyis oda, ahol lennie kell. Végül a meghajtón levő fájlt küldjük le a Lomtárba, hogy a későbbi mentés, újranyitás során ne okozzon kavarodást. Most már akadálytalanul dolgozhatunk tovább, nem fenyeget bennünket a további adatvesztés veszélye. Amennyiben az anyag mindkét meghajtón megvan, akkor erre nincs szükség. Ilyenkor át kell menteni az egyik fájlból a másikba, majd a program normalizálása után a saját hordozójára is vissza lehet menteni. A munkát csak akkor folytassuk, amikor megbizonyosodtunk róla, hogy mindkét változat akadálytalanul megnyitható, és elmenthető.
c)
Szerencsés esetben a lefagyás vagy áramkimaradás következtében „elszállt” anyag kimenthető a gépből. A Temp mappa ugyanis minden megnyilvánulást rögzít, így a megnyitott fájlok változásait is. Ennélfogva a lefagyást követő programleállítás után is hozzá tudunk jutni a képernyőről eltűnt legutolsó változathoz. Ilyenkor más megnyitási eljárást kell alkalmazni, mert a közvetlen megnyitás Temp mappában nem vezet eredményre. Az Asztalon kattintsunk kétszer a program indító ikonjára. Utána a Fájl menüben adjuk ki a Megnyitás parancsot, vagy kattintsunk a Szokásos eszköztár Megnyitás gombjára. A Megnyitás ablak Hely kijelölősávjába állítsuk be a C-meghajtót, majd az alatta megjelenő listában jelöljük ki a Windows mappát. Kattintsunk a Megnyitás gombra. A tovább nyíló listában keressük meg a Temp mappát, és azt is nyissuk meg. Jelöljük ki a beragadt anyag helyreállító fájlját, majd a Fájltípus kijelölősávba állítsuk be a Minden fájl (*.*) utasítást, és nyomjuk meg a Megnyitás gombot. Megjelenik a Fájlkonverzió ablak. A Fájlformátum szektorban jelöljük ki a Helyreállítás bármely fájlból tételt, és kattintsunk az OK gombra. Erre megnyílik az operációs rendszer által háttérben mentett fájl. Előtte a program megkérdezi, hogy: cserélni akarja-e a létező dokumentumot? Kattintsunk az Igen gombra. (Ha a Nem gombot nyomjuk meg, a meghajtón levő utolsó men238
tett változat kerül a képernyőre, a Windows által készített biztonsági másolat pedig elvész.) Windows XP-ben a Temp könyvtár átkerült a C-drájv ! Documents and Settings ! User(saját nevünk vagy számunk) ! Local settings mappába. (A User mappa megtalálásának módjait lásd a Szövegtár használata című rovatban.) d)
A Temp mappában DOS-néven tárolódnak a fájlok. Mivel ez semmit sem mond nekünk a fájl jellegéről, megnyitása előtt meg kell keresni a beragadt dokumentumot. Ez nem gond, mivel a Temp mappába nem összevissza kerülnek be az átmeneti fájlok. A legfrissebb van legfelül, a régiek pedig lejjebb szorulnak. Megtalálásának legegyszerűbb módja, hogy egyenként kijelöljük őket, és a Fájl menügombbal lenyitható ablakban kiadjuk a Tulajdonságok parancsot. Ezután a megjelenő adattábla Módosítva rovatát figyeljük. Azt nyissuk majd meg, amelyiknél a feltüntetett időpont megegyezik a lefagyás idejével. Ha régen tartottunk takarítást a Temp mappában, akár több száz fájl is felhalmozódhat benne. Mivel a korábbi, valamint a más dokumentumokhoz tartozó fájlokat nincs értelme vizsgálni, az ellenőrzés megkezdése előtt ezektől meg kell szabadulni. Szerencsére ez nem okoz gondot, mivel a program a megnyitott dokumentumok fájljait programzárásig nem engedi törölni. Ezért jelöljük ki az összeset, és a jobb egérgombbal rájuk kattintva adjuk ki a Törlés utasítást. Ekkor megjelenik egy üzenettábla, amely egyenként feltünteti a törölhetetlen fájlokat. Jegyezzük meg, hogy melyekről van szó, kattintsunk az OK gombra, majd nyomjuk le a Ctrl billentyűt, és a bal egérgombbal rákattintva vegyük ki őket a törlendő fájlok listájából. A legfrissebb fájlok kiiktatása után a többi törlése már nem ütközik akadályba. (Az ily módon törölt fájlok nem semmisülnek meg, hanem lekerülnek a Lomtárba.)
e)
Miután megtaláltuk a keresett fájlt a Temp mappában (amely általában a legelső a sorban) írjuk fel a nevét, és az előbbiekben leírtak szerint nyissuk meg abban a programban, amelyben készült. Mielőtt folytatnánk a munkát, mentsük el a visszanyert anyagot. (Ez azért is fontos, mert a fájlkezelő programból kilépve minden helyreállított, de el nem mentett fájl törlődik. Tehát ha elfelejtünk menteni, nem csak a legfrissebb, hanem annak nehezen visszanyert konzervált változata is megsemmisül. Ez történik a számítógép elzárása után is a meg nem nyitott háttérfájlokkal. Az ikonjuk megmarad ugyan a Temp mappában, de kiürülnek, megszűnik mögöttük a tartalom.) A fájlok megnyitása során a merevlemez-meghajtókon, illetve a fájlmappákban is keletkeznek .tmp kiterjesztésű fájlok. Ezek a gép újraindításakor szintén törlődnek. Lefagyás esetén azonban megmaradnak, így az újraindítás után a fenti módon megnyithatók. (Közvetlenül, kétszer rákattintva ezek sem nyílnak meg. Megnyitásuk előfeltétele még, hogy az Eszközök menügombbal ! Beállítások paranccsal ! Általános füllel lenyitható táblán a Konvertálás jóváhagyása megnyitáskor utasítás érvényesítve legyen.) A szabályosan elmentett, vagy az általunk mentés nélkül bezárt fájlok után nem marad vissza megnyitható háttérfájl. Csak a Windows XP képes arra, hogy az utoljára használt fájlokat, a mentés nélkül bezárt anyagot regenerálja. A Microsoft legújabb operációs rendszere arra is képes, hogy hibernálja a legutóbbi állapotot. Így a gép elzárása és újraindítása után nem kell elölről kezdeni a programok és fájlok nyitogatását. Ezt a Windows XP automatikusan megteszi. Mindent olyan állapotban tár elénk, amilyenben a munkánk abbahagyásakor volt.
f)
Egyébként Windows 98-ban sem kell mindent elölről kezdenünk. A dokumentumokat tároló meghajtók, mappák ablakait elzáráskor kint hagyhatjuk a Tálcán. Bekapcsoláskor ezeket is megnyitja az operációs rendszer. A Word-öt vagy egyéb Microsoft programokat is nyitva tarthatjuk, csak a rajta levő dokumentumokat kell bezárni. A PageMaker programot azonban nem lehet kint hagyni a Tálcán, mert ezt nem képes megnyitni a Windows. Pontosabban megtudja, de erre utasítani kell. Nyissuk le a Start menüt, és adjuk ki a Programok parancsot. Keressük ki az indítani kívánt programot, és a bal egérgombbal húzzuk rá az Indítópult parancsra. Várjuk meg amíg megnyílik az almenüje, majd húzzuk ki oldalra, a többi bekapcsolás után indítandó program közé. (A pontos helyét is meghatározhatjuk az alatta látható vízszintes fekete vonal segítségével.) Most már nem kell vesződnünk a nap mint nap használt program (pl. az Outlook Express) megnyitásával sem. A számítógép indítása után 239
használatra készen vár ránk. Ha már nincs szükségünk erre a többletszolgáltatásra, húzzuk vissza a programot a régi helyére. g)
Ha napok óta ugyanazon a dokumentumon dolgozunk, ennek megnyitása is megoldható a program indítása után. Ehhez egy makrót kell készíteni. Sokan idegenkednek a makrónak nevezett rövid szöveges utasítások készítésétől, mert mások gépére kerülve könnyen vírus válhat belőlük. (Az Internet levelezőrendszereit lebénító Melissa vírus is egy Microsoft Word programmal írt makró volt.) Ez a most készítendő makró olyan egyszerű, hogy a Visual Basic Editor sem kell hozzá. Az eszközök menüben adjuk ki a Makró, majd a Makró rögzítése parancsokat. A tovább nyíló ablak Makrónév beviteli mezejébe írjuk be az autoexec utasítást, majd az OK gombot megnyomva kezdjük el a makró rögzítését. Nyissuk meg a Fájl menüt, és az alján látható fájllistában kattintsunk annak a dokumentumnak a nevére, amellyel minden nap kezdeni szeretnénk a munkát. Utána nyissuk meg az Eszközök menüt még egyszer, és a Makró, majd a Rögzítés vége parancsok kiadásával zárjuk le a makrókészítést. (Egyszerűbb, ha az úszó táblaként megjelenő makrórögzítő eszköztár Rögzítés vége ikonjára kattintunk. Új dokumentumba csak úgy lehet makrót lehelyezni, ha előbb elmentjük.) Ezt követően mentsük el a dokumentumot, majd zárjuk be a Word programot. Ekkor megjelenik egy üzenettábla ezzel a szöveggel: A végrehajtott módosítások érintik a globális Normal.dot sablont. Kívánja menteni ezeket a változásokat? Kattintsunk az Igen gombra. (Ez a tábla csak akkor jelenik meg, ha az Eszközök menü ! Beállítások parancs ! Mentés fül útvonalon feltárható táblán a Felajánlja a Normál sablon mentését utasítás érvényesítve van.) Ha mindent jól csináltunk, a Word újraindításakor ez a dokumentum automatikusan meg fog nyílni.
h)
Ennek a beállítási módnak az a sajátossága, hogy miután a makró továbbadódott a globális sablonba, újraindításkor mindig az a dokumentum nyílik meg, amelyiken abbahagytuk a munkát. Ez adott esetben lehet előny is, mert így ott folytathatjuk a munkát, ahol abbahagytuk. Ha már nincs szükségünk erre a megnyitási módra, töröljük a rá vonatkozó makrót. Az Eszközök menü ! Makró parancs ! Makrók utasítás útvonalon megnyíló tábla Makrónév listájában jelöljük ki a megnyitását elrendelő makrót, és kattintsunk a Törlés gombra. Utána nyomjuk meg a Szervező gombot, és a megnyíló párbeszédablak jobb oldalán látható Normal.dot sablonból is töröljük ki az autoexec indító makrót, hogy a többi dokumentum se nyíljon meg.
i)
A makrókkal igen sokféle művelet elvégezhető. A bonyolult, szöveges utasítássorozatokat tartalmazó makrók a Visual Basic programíróval szerkeszthetők meg. Ehhez azonban nagy gyakorlat szükséges. Ha behatóan szeretnénk foglakozni ezzel a témával, ne a meglevő dokumentumainkon kísérletezzünk. Nyissunk erre célra egy új dokumentumot. Előtte ajánlatos a Normal.dot sablont is kimenteni flopira. Egyes makrók ugyanis olyan mélyre ássák magukat a dokumentumokba, hogy lehetetlen nyomtalanul eltávolítani őket. Ilyenkor dobjuk el a kísérleti dokumentumot, és a Normal.dot sablont, valamint annak biztonsági másolatát, és helyezzük be a sablonok mappába a korább kimentett változatot. Így valószínűleg megússzuk a kalandot maradandó károsodás nélkül. Makró egyébként a Windows operációs rendszerben is van. Ezeket script-nek nevezik. Ha a böngésző program elindítása után rákattintunk a Kedvencek mappába mentett weblapunkra, akkor tulajdonképpen egy makrót, vagyis egy scriptet indítunk el. Scriptek irányítják az Outlook programot, sőt még az e-mail levelezésünket is. Önálló scriptek írása azonban informatikusi képességeket igényel, ezért egy laikus felhasználónak nem érdemes vele kísérletezni.
j)
Szerencsére ritkán fordul elő, de azért néha megeshet, hogy éppen mentés közben marad ki az áram, vagy más módon sérül meg egy fájl. Ilyenkor a dokumentum a szokásos módon nem nyílik meg. Még mielőtt lemondanánk róla, tegyünk egy próbát. A Word Megnyitás ablakában jelöljük ki a sérült fájlt. Ezt követően a Fájltípus kijelölősávba állítsuk be a Helyreállítás bármely fájlból utasítást, majd kattintsunk a Megnyitás gombra. Ily módon feltárva megnézhetjük, hogy mi maradt a sérült dokumentumból. Ha szerencsénk van, az utolsó módosításkor bevitt szövegállomány megmaradt. Ezt Vágólappal vigyük át a biztonsági másolatba, és azon 240
folytassuk a munkát. (A mentésénél a Mentés másként ablakot használjuk, és a nevéből töröljük a Biztonsági kifejezést, a .wbk kiterjesztést pedig írjuk át .doc-ra.) k)
A Windows lefagyásánál is nagyobb kárt okoz az Office lefagyása. Ha Word-ben túl bonyolult műveletsort végzünk, előfordulhat, hogy a program nem tudja végrehajtani. Ilyenkor nem csak lefagy, hanem sokszor a fájl is megsérül. Mivel fájlsérülés esetén az elérési útvonal is gyakran megrongálódik, utólag nem tudjuk megnyitni a dokumentumot. Ez esetben nem marad más hátra, mint az előző, még ép változatot megnyitni, és az utólag bevitt adatokat emlékezetből, vagy kéziratból újra beírni. Még mielőtt nekiállnánk ennek a rendkívül kellemetlen, és időrabló tevékenységnek, tegyünk egy kísérletet. Másoljuk be a sérült fájlt az Office sablonjai közé. (Elérési útvonal: C-drájv ! Program Files ! Microsoft Office ! Sablonok) Utána Word-ben nyissunk egy új dokumentumot a Fájl menü Új dokumentum parancsával. A megjelenő ablakban jelöljük ki a bemásolt fájlt, majd a Legyen új szektorban aktiváljuk a Dokumentum választókapcsolót, és kattintsunk az OK gombra. Ekkor sablonként fog megjelenni, ezért nincs jelentősége a korábbi elérési útvonalnak. A megnyíló sablonnal megjelenik a tartalma is, így visszanyerjük az elveszett dokumentumunkat. Utána nyugodtan dolgozhatunk rajta tovább, és a továbbiakban nem csak a sablonként, hanem dokumentumként is elmenthetjük.
l)
Arra azonban ügyeljünk, hogy ne mentsük vissza a korábbi helyére, ne frissítsük fel vele a megrongálódott fájlt. Ennek elérési útvonala ugyanis továbbra is sérült, így a rámentett dokumentumot sem tudjuk megnyitni. Átmenetileg mentsünk az Asztalra, majd munkánk végeztével selejtezzük ki mindegyik meghajtóról a sérült fájlt, annak biztonsági másolatát, sőt a tömörített állományát is. Ezt követően már bementhetjük a korábbi helyére. Ha ez a módszer nem vezet eredményre, még mindig van egy esélyünk. Mentsük ki az anyagot lemezre, és nyissuk meg egy olyan gépen, amelyre a Windows XP és az Office XP van feltelepítve. Az XP rendszer ugyanis képes a fájlsérülések kijavítására. Flopira kimásolva a lemezjavító ScanDisk programot is ráküldhetjük. Amennyiben nem egy bonyolult művelet végrehajthatatlansága, hanem vírus okozta a fájlsérülést, akkor a dokumentumtól is meg kell szabadulni. A dokumentum nem csak a szöveges állományt tartalmazza, hanem előállításának minden körülményét. Azt is, amit a Tulajdonságok ablak nem mutat ki. Ezért sikeres feltárása esetén jelöljük ki a teljes szövegállományt, és Kivágással–Beillesztéssel másoljuk át egy új dokumentumba. (Ehhez ne a program által kínált új dokumentumot használjuk, hanem a korábban kialakított, testreszabott, és elmentett sablont, hogy utána ne kelljen vesződni az újraformázásával. Ez esetben ugyanolyan lesz a megtisztult dokumentum, amilyen volt.)
m)
Az is előfordulhat, hogy a vírus egy meghatározott szóhoz tapad, és ennek leírása túlterhelődést, lefagyást vagy egyéb zavart okoz. Ekkor csak úgy tudunk megszabadulni tőle, ha újratelepítjük az operációs rendszert, és az Office programcsomagot. Ez a probléma több éve használt agyongyötört programoknál, vagy idegen programok gyakori fel- és letelepítése esetén fordul elő. A sok hátrahagyott indítófájl, Registry-bejegyzés nem csak lassítja az operációs rendszert, hanem le is fagyaszthatja. Némely program a Windows indító fájljait is átnevezi, hogy használni tudja őket. Ezek visszaalakítása az idegen program szabályos letelepítése esetén sem történik meg. Ez ebből eredő zavarok elkerülése érdekében ajánlatos a gyakran használt programjainkat időnként újratelepíteni. Előtte formázzuk a merevlemezt, hogy a vírusok sehol se tudjanak megbújni. A fájlsérülés valószínűségére, a rendszerösszeomlás közeledtére figyelmeztetnek bennünket a mind gyakrabban felbukkanó üzenettáblák is, amelyek különféle zavarokra, nehézségekre hivatkoznak. Egy darabig vissza lehet küldözgetni őket, de a megelőző intézkedések elmulasztása dokumentumaink teljes elvesztését eredményezheti.
241
Másolás flopi lemezre 1. Tegyünk egy üres flopit a meghajtóba. Előtte szüntessük meg az írásvédelmét. (Toljuk fel a bal alsó műanyag pöcköt, hogy a lemeznek ezen a sarkán megszűnjön a lyuk.) 2. Ha tudjuk, hogy melyik meghajtón található az átmásolni kívánt fájl, hívjuk elő. (Az Asztalon kattintsunk kétszer a C- vagy a D-drájv ikonjára.) 3. A bal egérgombbal egyszer rákattintva jelöljük ki a meghajtó ablakában az átmásolandó fájlt. (Amennyiben mappába van rakva, előbb kattintsunk kétszer a mappa ikonjára, és a tovább nyíló ablakban jelöljük ki a fájlt.) 4. Kattintsunk egyszer a meghajtó, illetve a mappa Fájl menügombjára, és a lenyíló ablakban adjuk ki a Küldés parancsot. 5. A tovább nyíló ablakban jelöljük ki a 3,5 lemez (A) meghajtót. 6. A kijelölt fájl néhány másodperc alatt rátöltődik a lemezre. (Ha több fájlt kell átmásolni, a Ctrl vagy a Shift billentyű lenyomása mellett jelöljük ki mind, és egyszerre másoljuk át. Nem fognak egy fájlba zsúfolódni; a másolásuk sorban, egymás után történik.) 7. Várjuk meg, amíg kialszik a flopi meghajtó foglaltságjelző lámpája, majd vegyük ki a lemezt. Toljuk vissza rajta az írásvédő műanyag pöcköt, hogy ismét lyukas legyen mindkét sarka. A későbbi azonosítás érdekében írjuk rá a címkéjére a tartalmát, készítésének időpontját, és a program típusát. 8. Végül zárjuk be a meghajtó ablakát. Amennyiben csak egy fájlt kívánunk átmásolni, lényegesen egyszerűbbé válik a folyamat, ha a jobb egérgombbal kattintunk rá. Ekkor megjelenik a helyi menü. Adjuk ki a Küldés parancsot, és kattintsunk a 3,5 lemez (A) utasításra. A lemezfájlok felfrissítése is a fentiek szerint történik. A különbség csupán annyi, hogy megjelenik egy üzenettábla, amely megkérdezi, hogy Kicseréli a létező fájlt? Alatta látható az előző és az új változat terjedelme, és készítésük időpontja. Az Igen gombra kattintva megtörténik a frissítés. Mielőtt elkezdenénk a műveletet, nem árt figyelni a terjedelemre. Ha az új változat lényegesen nagyobb a korábbinál, bajba kerülhetünk. A frissítés ugyanis nem úgy zajlik, hogy a program végigellenőrzi az állományt, és a megváltozott biteket kicseréli. Ezt esetben csak a fájl vége maradna le. Windows-ban a frissítés úgy történik, hogy az operációs rendszer először törli a régi fájlt, majd közli, hogy az új nem fér rá. Gondoskodjunk új lemezről. Ha nincs üres lemezünk, a „két szék közül a pad alá esünk”. A régi fájl eltűnt, az újhoz pedig nem jutunk hozzá. Mappát is lehet másolni a fenti módon, de csak akkor, ha a benne található fájlok egyikének terjedelme sem haladja meg a formázott flopi maximális kapacitását, az 1,38 MB-ot. (A többi helyet a szektornyilvántartó jelek foglalják el.) Nem kell megnyitni, és fájlonként átmásolni, mert ezt gép magától megteszi. Nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy elegendő számú üres lemezről gondoskodjunk a mappa teljes terjedelmének átmásolásához. A program csak fájlokra tudja szétszedni a mappát, az 1,38 MB-nál nagyobb kapacitású fájlokat nem képes feldarabolni. 1. A fenti módon keressük meg a mappát, és kijelölve kezdjük el a lemezre másolását. 2. Amint az első lemez megtelt, megjelenik egy ablak ezzel a felirattal: A célmeghajtóban levő lemez megtelt. Ha folytatni kívánja, tegyen be egy új lemezt. 3. Tegyük be a következő lemezt, és nyomjuk meg az Ismét gombot. A lemezrakosgatást mindaddig folytassuk, amíg a mappa összes fájlja átmásolódik. 4. A fentiek szerint fejezzük be a műveletet. 242
Ha CD-lemezről szeretnénk flopira másolni, akkor az E-drájvot hívjuk elő, és hasonló módon járjunk el. Amennyiben nem tudjuk, hogy hol található az átmásolandó fájl, keressük meg az alábbiak szerint: 1. Kattintsunk a Tálca bal sarkában levő Start gombra. 2. A tovább nyíló ablakokban adjuk ki a Programok, majd a Windows Intéző parancsot. 3. Az újra nyíló ablak bal oldalán válasszuk ki azt a meghajtót, mappát, amelyben legnagyobb valószínűséggel megtalálható a keresett fájl. 4. A bal egérgombbal kattintsunk rá kétszer. 5. Ha a megnyíló ablakban nincs, keressük tovább más mappákban. 6. Amikor megtaláltuk jelöljük ki, és a továbbiakban a fentiek szerint járjunk el. Ha tudjuk a fájl nevét, megkerestethetjük az operációs rendszerrel is. 1. Kattintsunk a Start gombra. 2. A tovább nyíló ablakokban adjuk ki a Keresés, majd a Fájlok vagy mappák parancsot. 3. Az újra nyíló ablakban aktiváljuk a Név és hely fület. 4. A feltáruló tábla Név kijelölősávjába írjuk be a keresett fájl nevét. (Ha fennáll a lehetősége, hogy egy almappában van, adjuk ki Az almappákban utasítást is.) 5. Nyomjuk meg a Keresés gombot. 6. Néhány másodperc múlva megnyúlik az ablak, és kiírja, hogy a mappa mely hordozón található. Amennyiben nem találja sehol azt írja ki, hogy: Nincs megjelenítendő elem ebben a nézetben. (Ez nem jelenti azt, hogy a keresett fájl nem létezik. A sikertelenség oka helytelen címzés is lehet. Ezért írjuk be újra a fájlnevet, és a bizonytalan karaktereket helyettesítsük kérdőjellel.) 7. Ha csak a készítés körülbelüli dátumát tudjuk, kattintsunk a Dátum fülre. 8. Itt megadhatjuk a legutolsó hozzáférés dátumát, vagy időintervallumát. Az Összes fájl keresése utasítás kiadása után érdemes a kutatási területet leszűkíteni a Módosítva, illetve Létrehozva tételekre. (Egyébként ezen a módon megtudhatjuk azt is, hogy az előző napon vagy napokban milyen dokumentumot készítettek a gépünkön, és ehhez mely programfájlokat használták.) 9. Ha így sem találjuk, megpróbálhatjuk még a Speciális fül aktiválása után fájlméret alapján megtalálni. Egyébként ez a keresési mód arra is alkalmas, hogy felkutassuk az évek óta nem használt fájljainkat. Ezeket kiselejtezve jelentős helyet nyerhetünk a merevlemezünkön. Kattintsunk a Dátum fülre, majd aktiváljuk az Összes fájl keresése választókapcsolót. A kijelölősávját állítsuk Utolsó hozzáférés utasításra. Az Időszak választókapcsoló első kijelölősávjába számítógépünk vásárlási időpontját írjuk be, a második kijelölősávjába pedig azt az időpontot, amely előtt már elavultnak tekintjük a fájljainkat. (Előtte itt is állítsuk be a Név és hely táblán, hogy melyik hordozón kívánjuk végezni a keresést.) A Keresés gomb megnyomása után a program kikeresi mindazokat a fájlokat, amelyeket régóta nem nyitottunk meg, amelyek csak azért vannak a gépünkön, mert elfeledkeztünk róluk. A régóta nem használt programfájlokat ne távolítsuk el, mert ezekre még szükségünk lehet. (A dokumentumok selejtezése során ne bízzunk az emlékezetünkben. Megnyitás, ellenőrzés nélkül semmilyen anyagot ne dobjunk ki. Lehet, hogy valamelyik régi mappába illesztettünk be egy fontos fájlt, vagy az egy elfeledett fájl tartalmazza a régóta keresett
243
anyagot.) A Windows kereső XP rendszerben történő használati módját lásd a Szövegtár használata című rovatban.) Visszatérve az eredeti témára, nagy terjedelmű fájlok csak feldarabolva másolhatók flopira. Manuálisan végezve ez meglehetősen hosszadalmas folyamat, és grafikus állománynál nem is lehetséges. A Master Spliter program azonban precízen feldarabolja a fájljainkat a megadott méretű állományokra. Annak érdekében, hogy az is össze tudja rakni a részeket, aki nem rendelkezik daraboló programmal, az Advanced Spliting Options ablakban adjuk ki a Create Reassemble Batch File utasítást. Ekkor a program létrehoz egy kötegelt állományt, melynek segítségével kézzel is összerakható az eredeti fájl. A Zip állomány darabolására is képes. 3.0 verziója a PC World folyóirat 2000. szeptemberi számának CD-mellékletéből tölthető le. A folyóirat 122-ik oldalán megtalálhatjuk a daraboló program használati módját is. (Fájldarabolásra a Windows Commander, illetve Total Commander állománykezelő program is képes, bár az általa feldarabolt fájl kézzel nem rakható össze. Működési módját lásd az I. fejezet elején.)
Flopi tartalmának megtekintése 1. Az előzőek szerint tegyük a flopit írásvédetté, majd helyezzük a meghajtóba. 2. A bal egérgombbal kattintsunk kétszer az Asztalon található Sajátgép ikonra. 3. A megjelenő ablakban kattintsunk egyszer a 3,5 lemez (A) meghajtóra. (A gép kiírja a lemez teljes kapacitását, valamint az elhasznált és szabad terület arányát.) 4. Az Eszköztárban kattintsunk egyszer az Adatlap gombra. Ott még pontosabban, és részletesebben jelenik meg a lemeztartalom. 5. Kattintsunk kétszer a 3,5 lemez (A) meghajtóra. Megjelenik a lemez tartalmát részletező ablak. 6. Kattintsunk egyszer a Nézet menügombra, majd a megnyíló ablakban a Részletek parancsra. Ekkor láthatóvá válik a lemezen található fájlok mérete, készítésük időpontja, és a típusuk. Ha a lemez mappákat tartalmaz, egyenként kattintsunk rájuk kétszer, hogy megnyíljanak, és láthatóvá váljon a tartalmuk. Amennyiben valamelyik programlépésre vissza szeretnénk térni, azt az eszköztár Előre és Vissza gombjaira kattintva érhetjük el. 7. Ha valamelyik fájlt szeretnénk megnyitni, és tanulmányozni a tartalmát, kattintsunk rá kétszer. (Tömörített fájlok láthatóvá tételéhez kicsomagoló programra van szükség. E nélkül megnyitva zavaros karakterek halmazát kapjuk.) Addig ne vegyük ki a flopit, amíg ki nem lépünk a programból, különben a meghajtó kerregni fog, és lépten-nyomon lemezhiányra hivatkozó üzenettáblákkal akadályozza munkánkat.
Flopi törlése Normál körülmények között a flopi tartalma nem törlődik a rámásolás során. Ezért ha a lemez nem üres, előtte törölni kell. A gyárilag formázott flopit, nem szükséges a DOS-al újraformáztatni. Elég letörölni a rajta levő fájlokat, és máris újra használható. 1. Szüntessük meg a lemez írásvédelmét, és helyezzük a meghajtóba. 2. Menjünk az Asztalhoz, és kattintsunk kétszer a 3,5 lemez (A) meghajtó parancsikonjára.
244
3. A megnyíló ablakban jelöljük ki a rajta található fájlt. Amennyiben több is van, nyomjuk le a Ctrl billentyűt, és jelöljük ki mindet. Ha az összeset törölni akarjuk, akkor a Shift billentyű nyomva tartása mellett elég az elsőre és az utolsóra kattintani. A többi magától kijelölődik. 4. Kattintsunk az egyik kijelölt fájlra jobb egérgombbal. 5. A megjelenő ablakban adjuk ki a Törlés parancsot. Újra nyílik egy ablak, amely megkérdezi, hogy biztosan törölni akarjuk-e a kijelölt fájlt (fájlokat)? 6. Nyomjuk meg az Igen gombot. Ha több lemezt akarunk egymás után törölni, nem kell mindegyik előtt bezárni az A-meghajtó ablakát, és újra előhívni. Dugjuk be a következő lemezt a meghajtóba, majd a Cím kijelölősávban kattintsunk kétszer az A-meghajtó ikonjára. Az újra nyíló ablakban jelöljük ki a 3,5” lemez (A:) meghajtót. A következő lemez is megnyílik, és a törlés folytatható. A Windows operációs rendszerrel is lehet lemezt törölni. 1. Szüntessük meg a lemez írásvédelmét, és tegyük a meghajtóba. 2. A Start menü Programok parancsával lenyitható ablakban adjuk ki a Windows Intéző parancsot. 3. A tovább nyíló ablakban kattintsunk a jobb egérgombbal a 3,5” lemez (A:) meghajtóra. 4. Az újra nyíló ablakban adjuk ki a Formázás parancsot. 5. A megjelenő ablak Formázás típusa szektorában aktiváljuk a Gyors (törlés) utasítást, majd nyomjuk meg az Indítás gombot. 6. A törlés megtörténte után nyomjuk meg a Bezárás gombot. Ezzel a módszerrel a lemez teljes tartalma törlődik. (A gyorstörlő eljárást csak gyárilag formázott lemezeknél szabad alkalmazni.)
Lemezformázás Korábban minden lemezt formázni kellett, mielőtt használatba vettük. Ma már a flopigyártók többsége elvégzi ezt a műveletet, és „Formatted” feliratú, azonnal használható terméket hoz forgalomba. Ezen az egyes hibahelyek tárolva vannak, így a program a hibás szektorokba nem küld adatot. Így nem fordulhat elő, hogy egy apró kristályhiba vagy felületi egyenetlenség következtében információk vesznek el a rögzített anyagban. Ennek ellenére erre a funkcióra továbbra is szükség van. Egyrészt a régi lemezek formázásához, másrészt a vírusfertőzött lemezek maradéktalan letörléséhez. A számítógépvírusok többsége ugyanis nem csak a fájlt fertőzi meg, hanem magát a hordozót is. Ezek a szórványok aztán bejutnak a törlés után rámásolt fájlokba. Fertőzött lemeznél tehát nem elég a tartalmát kitörölni, formázni is kell, hogy az üres szektorokban levő vírusoktól szintén megszabaduljunk. Ennek klasszikus módja a DOS-al történő formázás. Mivel a számítógépünket működtető DOS önálló operációs rendszer, a többi programot, és a Windows operációs rendszert le kell állítani. (Előtte mentsünk el minden megnyitott fájlt, mert a leállításnál törlődnek.) Kattintsunk a Tálca bal sarkán található Start gombra, majd a megnyíló ablakban a Leállítás parancsra. 1. Bejelentkezik a Windows leállítása ablak. 2. Aktiváljuk az Újraindítás MS-DOS módban parancsot.
245
3. Nyomjuk meg az OK gombot. Kis idő múlva a monitoron hagyományos programokra jellemző szöveges utasítások jelennek meg, melyek végén a C:\WINDOWS> felirat áll. 4. A pulzáló kurzor által mutatott helyen kezdve írjuk utána a format A: utasítást. (Mint minden szöveges utasítással működő operációs rendszernél itt is ügyeljünk a karakterek helyes beírására, mert a program már akkor is megtagadja a végrehajtását, ha csak egy betűközt elhagyunk. DOSban arra is nagyon vigyázzunk, hogy pontos parancsot adjunk ki. Ha figyelmetlenségből a format után nem az A: hanem a C: lemezt jelöljük ki, letörlődik a merevlemez teljes tartalma.) 5. Elindul a formázás. A program folyamatosan tájékoztat bennünket, hogy hol tart. 6. Amikor kiírja, hogy kész, nyomjuk le a Ctrl majd a C billentyűket. 7. Újra megjelenik a C:\WINDOWS> felirat. 8. Most az exit utasítást írjuk utána. 9. Nyomjuk le az Enter billentyűt. Erre a gép kilép a DOS-ból, és újraindítja a Windows operációs rendszert. Ha több formázandó lemezünk van, akkor ne kilépés utasítást adjunk a programnak, hanem a 4. ponttól ismételjük meg az eljárást. Amennyiben valami baj van a lemezzel, a program megkérdezi, hogy kíván-e új lemezt formázni, és felkínálja az I/N választ. Ha igen, írjuk utána az I betűt, majd helyezzük a másik lemezt a meghajtóba, és nyomjuk le az Enter billentyűt. Ha nincs másik lemezünk N betűt írjunk utána, és a fenti módon lépjünk ki a programból. A gép teljes leállítása előtt ne felejtsük el a Windows leállítása ablakot visszaigazítani. Kattintsunk a Leállítás utasításra, és csak utána nyomjuk meg az OK gombot. Lemezt nem csak a klasszikus DOS-al lehet formázni, hanem a Windows operációs rendszerrel is. 1. Szüntessük meg a lemez írásvédelmét, és tegyük a meghajtóba. 2. A Start menü Programok parancsával lenyitható ablakban adjuk ki a Windows Intéző parancsot. 3. A tovább nyíló ablakban kattintsunk a jobb egérgombbal a 3,5” lemez (A:) meghajtóra. 4. Az újra nyíló ablakban adjuk ki a Formázás parancsot. 5. A megjelenő ablak Formázás típusa szektorában aktiváljuk a Teljes utasítást. Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy van-e hiba a lemezen, az Egyéb beállítások szektorban jelöljük ki az Összegzés megjelenítése a végén utasítást is. 6. Nyomjuk meg az Indítás gombot. 7. A formázás megtörténte után nyomjuk meg a Bezárás gombot. Itt is legyünk nagyon óvatosak, nehogy a C-drájvra kattintsunk, és figyelmetlenségből letöröljük a winchestert. A flopit nem elég egyszer formázni. A hajlékony mágneslemez ugyanis a rendszeres használat során kopik, rongálódik. 1 év után már 10-200 kilobájtnyi hibahely is előfordulhat rajta. Az 1,44 MB-os kapacitáshoz képest ez nem nagy veszteség, de a rátöltött szövegállományban ilyen mértékű hibás tartomány már tragikus lehet. Ezért rendszeres időközönként formázzuk a lemezeinket, hogy a hibahelyek nyilvántartásával az operációs rendszer ne töltsön rá a sérült területekre. Sajnos a flopi élettartama sem túl hosszú. Max. 500-szor lehet törölni, felülírni. Ezért 12 év után célszerű a használt lemezeinket kivonni a „forgalomból”. A gyakran módosított anyagot másoljuk új flopikra, a régit pedig formázás után használjuk archiválásra. A megőrzésre elrakott dokumentum sem tárolható a végtelenségig, mert a lemezek fokozatosan lemágneseződnek. 10 év után ajánlatos átmásolni őket új flopira. 246
Másolás flopiról flopira a)
A számítógép és az Internet térhódításával egyre gyakoribbá válik az információ flopi lemezen történő csereberéje. Ha valakitől kölcsönkérünk egy anyagot, vagy megkérjük, hogy másolja át nekünk egy üres flopira, nem szükséges a lemezt megnyitni (tömörített szövegnél kicsomagolni) majd a winchesterre másolni, és ott elmentve (újra tömörítve) flopira küldeni. A Windows operációs rendszer ugyanis lehetőséget nyújt a lemezről lemezre történő másolásra is anélkül, hogy a rajta levő fájlokat megnyitnánk. Ennek során menjünk az Asztalhoz, és kattintsunk kétszer a Sajátgép ikonra. A megnyíló ablakban kattintsunk kétszer a 3,5” lemez (A:)-drájvra is. Ekkor megjelenik a lemez tartalma, és ellenőrizhetjük, hogy valóban erre az anyagra van-e szükségünk. Ha igen, zárjuk be ezt az ablakot, és a Sajátgép ablakban egyszeri kattintással jelöljük ki a 3,5” lemez (A:)-drájvot. Utána a Fájl menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Lemez másolása parancsot. A tovább nyíló ablakban nyomjuk meg az Indítás gombot. Ezt követően a lemez tartalma átmeneti tárolóba másolódik. (Erre azért van szükség, mert a legtöbb számítógépen csak egy flopi meghajtó van.) A töltés befejeződése után megjelenik egy újabb ablak, amely felszólít bennünket a céllemez behelyezésére. Vegyük ki az eredeti lemezt, és tegyük be az üreset, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Előtte szüntessük meg rajta az írásvédelmet a fentiek szerint. Használt lemezt is betehetünk. Nem kell előtte törölni, mert ebben a másolási módban a gép automatikusan elvégzi a törlést. Ügyeljünk arra, hogy ilyenkor a lemez teljes tartalma kitörlődik, még akkor is, ha a rámásolt anyag csupán töredéke a lemezkapacitásnak.) Végül zárjuk be mind a Lemezmásolás, mind a Sajátgép ablakot, és vegyük ki a kész flopit a meghajtóból. (A véletlenszerű beletörlés elkerülése érdekében állítsuk vissza az írásvédelmét az előzőek szerint.)
b)
Ha csak egy fájlra van szükségünk, nem szükséges az egész lemezt átmásolni. Ez az üzemmód főleg akkor előnyös, ha nincs üres lemezünk, de az egyiken van annyi hely, amelyen a kívánt anyag elfér. Ekkor menjünk az Asztalhoz, és kattintsunk kétszer a 3,5” lemez (A:) parancsikonra. A megnyíló ablakban jelöljük ki az átmásolni kívánt fájlt. Utána a Fájl menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Küldés parancsot, majd a tovább nyíló ablakban kattintsunk a Táska parancsra. A kijelölt anyag most is átmeneti tárolóba kerül. (Ez a tároló eredetileg arra szolgál, hogy az asztali gépen tárolt fájlokat laptop-ra, notebook-ra másolhassuk.) Tegyük be az üres lemezt az A meghajtóba, és kattintsunk kétszer a Táska ikonra. A megjelenő ablakban egyszeri kattintással jelöljük ki a lemezre másolandó fájlt. Végül a Fájl menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Küldés, majd a 3,5 lemez (A) parancsokat.
c)
A másolás megtörténte után zárjuk be a Táska ablakot, és vegyük ki a kész flopit a meghajtóból. (Mielőtt elküldjük a Táska ablakot célszerű kitörölni belőle a beírt fájt, hogy a következő másolásnál ne okozzon zavart. Ezt szintén a Fájl menügombbal lenyitható ablakban, vagy a jobb egérgombbal végezhetjük el a fentiek szerint. Amennyiben népszerű anyagról van szó, gyakran kérnek tőlünk másolatot róla, bent is hagyhatjuk. Így az újbóli másolásnál semmi mást nem kell tenni, mint aktiválni a Táska ikont, és flopira küldeni a rajta tárolt anyagot. Az ily módon tárolt fáj érintetlenül megmarad, még akkor is, ha az eredetin tovább dolgozunk, időközben átalakítjuk.) Ennél a másolás módnál a gép nem törli le a lemezt, így nekünk kell rajta annyi helyet csinálni, hogy az átmásolni kívánt fájl elférjen rajta.
d)
A fenti másolási módok alkalmazásának előfeltétele, hogy mind a Sajátgép üzemmód, mind a 3,5 lemez (A), mind a Táska ikonja kint legyen az Asztalon. Amennyiben nincs kirakva, nyissuk meg a flopit, a bal egérgombbal kattintsunk az átmásolni kívánt fájlra, és húzzuk ki az Asztalra. Utána tegyük be a másik lemezt, és az A-drájv ablakát újból megnyitva húzzuk rá a bemásolandó fájlt. Végül zárjuk be az A-meghajtó ablakát, és az Asztalon visszamaradt ikont húzzuk rá a Lomtár ikonjára. Ha a későbbiek során újabb másolatot kell róla készíteni, nem kell 247
ismét kimásolni. Küldjük fel a Lomtárból, és másoljuk be újra. (Ezt kell tenni Windows XP-ben is. Ebben az operációs rendszerben ugyanis nincs Táska ikon.)
Flopi winchesterre másolása 1. Az előzőek szerint tegyük a flopit írásvédetté, majd helyezzük a meghajtóba. 2. A bal egérgombbal kattintsunk kétszer a 3,5 lemez (A) parancsikonra az Asztalon. 3. Az A-meghajtó ablakában megjelenik a lemez tartalma. 4. Ellenőrizzük, hogy rajta van-e az a fájl vagy mappa, amit át szeretnénk másolni, majd kicsinyítsük le az ablakot. (Ha a kereséshez több információra van szükségünk, kattintsunk előbb a Nézet menügombra, majd Részletek parancsra.) 5. Térjünk vissza az Asztalhoz, és kattintsunk kétszer annak a meghajtónak az ikonjára, amelyre rá kívánjuk másolni a lemez tartalmát. 6. A ! gombbal lekicsinyítve tegyük a C- illetve D-meghajtó ablakát az A-meghajtó ablaka mellé, majd a bal egérgombbal ragadjuk meg az átmásolandó fájlt vagy mappát, és a „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk át a másik ablakba. Amennyiben az anyagot mappába akarjuk másolni, ne engedjük el a meghajtó ablaka fölé érve, hanem húzzuk rá annak a mappának az ikonjára, amelybe bele akarjuk rakni. (Ha mappát húzunk mappába, almappává alakul.) Több fájl másolása esetén nem kell egyenként kijelölni, és áthúzkodni őket. Nyomjuk le a Ctrl billentyűt, és jelöljük ki a fájlokat. Ezután egyszerre húzzuk át a másik meghajtóra. Amennyiben egymás mellett vannak, a Shift billentyű nyomva tartása mellett elég az elsőre és az utolsóra kattintani. A többi magától kijelölődik. Ha a lemez teljes tartalmát át kívánjuk másolni, használjuk a Ctrl + A billentyűkombinációt. Csoportos áthúzás esetén gondot okozhat az irányítás. Ilyenkor az átvitt anyagot tologassuk ide-oda a címsorok felett, és akkor engedjük el, amikor az a mappa jelölődik ki (vált át kék színűre) amelybe az anyagot bele akarjuk tölteni. (Meghajtóra történő másolás esetén a fájlok mindig a lista végére kerülnek. Az átrendezésükkel ne foglakozzunk, mert a következő megnyitás során a program automatikusan sorba rakja őket.) 7. A másolás megtörténte után zárjuk be mindkét ablakot, és vegyük ki a lemezt a meghajtóból. 8. Végül a biztonság kedvért nyissuk meg az átmásolt fájlokat, illetve mappákat, és ellenőrizzük, hogy azt másoltuk-e át, amit akartunk. (Ha több hasonló fájllal is rendelkezünk nyissuk meg, és a biztonság kedvéért nézzünk bele.) Flopi másolásánál nincs szükség a helyi menüre, mert erről a hordozóról nem lehet lehúzni a fájlokat, mappákat. A bal egérgombbal áthúzva is megmaradnak az eredeti helyükön. Jobb egérgombbal történő áthelyezésnél azonban itt is megszűnnek. (Ennek módját lásd a Másolás és áthelyezés egyik meghajtóról a másikra című rovatban.) Végül még egy jó tanács. Tegyük szokásunkká, hogy archivált lemezt mindig beállított írásvédelemmel helyezzünk a meghajtóba. Erre azért is szükség van, mert ha dolgozunk a megnyitott anyagon, és szeretnénk az új változatot elmenteni, könnyen előfordulhat, hogy az eredeti elvész. Ha nem a Mentés másként parancsot adjuk ki, hanem reflexszerűen rákattintunk a Mentés gombra, a program kérdezés nélkül felülírja a korábbi változatot. Amennyiben az új változat rossznak bizonyulna már nem lesz hová visszatérni.
248
Másolás és áthelyezés egyik meghajtóról a másikra a)
Ha a winchesteren belül szeretnénk egy fájlt vagy mappát egyik meghajtóról a másikra átmásolni, akkor nem kell megnyitni, majd a Mentés másként ablakkal átküldeni. Menjünk az Asztalhoz, majd a bal egérgombbal kattintsunk kétszer mindkét meghajtó ikonjára, és a megnyíló ablakaikat lekicsinyítve helyezzük egymás mellé. Amennyiben nem közvetlenül a meghajtóról, hanem annak valamelyik mappájából kívánunk másolni, kétszer rákattintva nyissuk meg, és ennek ablakát tegyük a másik meghajtó ablaka mellé. Utána a Flopi winchesterre másolása című rovat 6. pontja szerint jelöljük ki, majd a jobb egérgombbal rákattintva húzzuk át a másik meghajtó ablakára. (Mappába történő másolás esetén nem kell megnyitni a mappát. Csupán rá kell húzni a fájlt, és a program bemásolja.) Az egér elengedése után megjelenik a helyi menü, ami az áthelyezésre és a másolásra egyaránt lehetőséget ad. Másolatkészítés esetén a Másolás ide, míg áthelyezésnél az Áthelyezés ide utasítást érvényesítsük. Másolásnál a kijelölt fájl, mappa megmarad az eredeti helyén, míg áthelyezésnél megszűnik. Itt is lehetőség van a fájlok, mappák csoportos áthelyezésére.
b)
Ha az átmásolt fájlt, mappát a korábbi meghajtón utólag törölni szeretnénk, kattintsunk rá egyszer a jobb egérgombbal, és a megjelenő ablakban adjuk ki a Törlés parancsot. Több fájl, mappa törlése esetén most sem kell egyenként a Lomtárba küldeni őket. A Ctrl vagy a Shift billentyű lenyomva tartása mellett jelöljük ki mindegyiket a bal egérgombbal, majd kattintsunk rájuk a jobb egérgombbal, és a helyi menüben egyszerre töröljük az összeset. Meghajtóról meghajtóra történő másolásnál sokan alkalmazzák a bal egérgombbal történő áthúzást. Ez azonban csak egyik meghajtóról a másikra (pl. A-drájvról C- vagy D-drájvra, illetve a winchester partícionált tartományai között) biztonságos. Meghajtón belül áthelyezés történik. Ha pl. egy C-drájvon levő fájlt bemásolunk a Dokumentumok mappába, az eredeti helyén megszűnik. Mivel nem mindig tudunk figyelni arra, hogy most honnan hová másolunk, célszerű minden esetben a helyi menüvel végezni ezt a műveletet. Így nem érhet bennünket meglepetés, hogy az átmásolt fájl az eredeti helyén megszűnt. Egyébként a másolás onnan ismerhető fel, hogy húzás közben a fájl neve alatt megjelenik egy kis bekeretezett kereszt. A fájlok ide-oda húzkodása közben előfordul, hogy meggondoljuk magunkat, vagy rájövünk, hogy nem megfelelő fájlt ragadtunk meg. Ilyenkor ha elég ügyesek vagyunk, vissza tudjuk illeszteni a kiindulási helyére. Ennél egyszerűbb megoldás, hogy lenyomjuk az ESC billentyűt, és utána engedjük el az egeret. Ez a billentyű törli a folyamatban levő műveletet.
c)
A meghajtóról meghajtóra történő másolásnak, illetve áthelyezésnek van egy másik, kevesebb kézügyességet igénylő módja is. A két ablakot itt is egymás mellé kell helyezni. Utána a jelöljük ki bal egérgombbal az átmásolandó fájlt vagy mappát, majd kattintsunk a Szokásos eszköztár Másol ikonjára. Ezt követően kattintsunk a másik ablak Beilleszt ikonjára, és az átmásolt fájl, mappa máris megjelenik a lista végén. Ha az eredeti meghajtón nem kívánjuk megtartani a fájlt, akkor ne a Másol, hanem a Kivágás menügombra kattintsunk, és utána helyezzük a Beilleszt gombbal a másik meghajtóra. Hátránya ennek a módszernek, hogy csak meghajtóról meghajtóra lehet vele másolni. A mappákat nem képes megnyitni. Mappába csak úgy lehet ily módon másolni, illetve dokumentumot áthelyezni, ha előtte megnyitjuk az ablakát.
d)
A fájlok, mappák átmásolásának létezik egy egyszerűbb módja is, az átküldés. Amikor flopira akarunk másolni egy fájlt vagy mappát, akkor nem nyitjuk meg az A-meghajtó ablakát, nem helyezzük a merevlemez-meghajtó ablaka mellé, és nem húzkodjuk a fájlt, mappát egyikből a másikba. Helyette rákattintunk a jobb egérgombbal, és a megjelenő helyi menüben kiadjuk az 3,5 lemez (A) parancsot. Alapbeállításban azonban a Küldés menüvel csak a flopira, az Asztalra, az Outlook levelező program Üzenet ablakába és a Táska mappába lehet menteni. (Windows XP-ben a flopira, az Asztalra, a Dokumentumok mappába, a WinZip tömörítőbe és az e-mail levelező programunkba küldhetjük az anyagot.) A gyakran használt gyűjtőmappánkba nem. Ezen a problémán azonban könnyen segíthetünk a Küldés almenü bővítésével. Ehhez 249
hívjuk elő a SendTo mappát. A Start menü lenyitása után adjuk ki a Futtatás parancsot, és a megjelenő ablakba írjuk be a sendto utasítást. Az OK gomb megnyomása után tovább nyíló ablakban megjelenik a fájlküldést irányító mappa tartalma. Ezt követően keressük meg a kedvenc mappánkat, és a jobb egérgombbal megragadva húzzuk át, a SendTo mappába. Az egérgomb elengedése után megnyíló ablakban érvényesítsük a Parancsikon létrehozása utasítást. Ha át akarjuk nevezni, kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki az Átnevezés parancsot. A villogó kék mezőre írjuk rá az új nevet (pl. Depó), majd a bal egérgombbal kétszer az ikon mellé kattintva véglegesítsük az elnevezést. e)
Ezt követően a Küldés almenüben mindig megjelenik a kedvenc mappánk. Csupán ki kell választani a bal egérgombbal. Az ily módon történő anyagmozgatásnak az a sajátossága, hogy csak a meghajtók között történik másolás. A mappát hordozó meghajtó és a célmappa között áthelyeződés jön létre. (Egy példával alátámasztva amennyiben a Depó mappa a D-meghajtón van, akkor a D-drájvról a Depó mappába küldött fájl, vagy a Depó mappából D-drájvra irányított fájl nem másolódik át, hanem áthelyeződik.) A Küldés menübe nem csak mappákat vehetünk fel, hanem hordozókat is. Ehhez a Sajátgép ablakot kell megnyitni. Utána a fenti módon húzzuk át az Ms-dos_6(C:) vagy a D: illetve az E: meghajtó ikonját a SendTo mappába. Ha nem kívánjuk többé használni a létrehozott telephelyet, hívjuk elő ismét a SendTo mappa ablakát, majd a jobb egérgombbal kattintsunk rá a mappa illetve meghajtó nevére, és adjuk ki a Törlés utasítást.
f)
A Küldés menüvel megoldható a fájlok más programokban való megnyitása is. Minden program csak a saját fájljait képes megnyitni. Ha pl. AbiWord-ben szeretnénk egy rövid levelet írni, az ehhez szükséges alapanyagot csak AbiWord dokumentumokból meríthetjük. Hiába van meg a kívánt levél Word-ben szinte egy az egyben, nem tudunk hozzájutni, mert az AbiWord nem tudja megnyitni. Arra ugyan majd minden program képes, hogy az elkészült anyagot más programok formátumába elmentse, de megnyitni csak a saját maga által készített, illetve a saját programjának megfelelő kiterjesztésű anyagot tudja.
g)
Mégis van rá lehetőség, hogy egy Word fájlt közvetlenül megnyissuk AbiWord-ben. A Programok mappában keressük meg az AbiWord indító ikonját, és a jobb egérgombbal másoljuk be a SendTo mappába. Utána semmi mást nem kell tenni, mint a jobb egérgombbal kijelölni a Word fájlt, a megjelenő ablakban kiadni a Küldés parancsot, és a tovább nyíló ablakban érvényesíteni az AbiWord utasítást. Ezt követően a az anyag közvetlenül AbiWordben nyílik meg. Nem kell megnyitni Word-ben, és billentyűkombinációkkal átmásolni. Közvetlenül megjelenik, és már dolgozhatunk is rajta. Természetesen ez az eljárás bármilyen más programmal végrehajtható, de arra számítsunk, hogy minden program csak akkor képes a másikat megnyitni, ha ebbe a programba menteni tud. A Word-ben tehát hiába próbálunk közvetlenül megnyitni egy AbiWord fájlt, nem fog sikerülni. Megnyitja ugyan, de értelmezhetetlen utasítássorozatok fognak megjelenni benne. A Küldés menübe felvehetjük a WordPad és a Jegyzettömb programok indító ikonjait is, így a Word fájlok közvetlenül megjeleníthetők szöveges fájlként. A Küldés menüvel könnyen megoldható az is, hogy a .bmp kiterjesztésű képfájlokat ne a Paint program, hanem a sokkal többet tudó Paint Shop Pro nyissa meg.
Másolás CD-lemezről 1. Nyomjuk meg a CD-meghajtó jobb oldali kezelőgombját. 2. Helyezzük a korongot a kigördült állványzatra. (Ügyeljünk arra, hogy az információhordozó oldala lefelé nézzen, különben az olvasófej nem tudja megnyitni.) 3. Nyomjuk meg ismét a jobb oldali kezelőgombot. A meghajtó behúzza a lemezt.
250
4. A bal egérgombbal kattintsunk kétszer az E-meghajtóra az Asztalon. (Programlemezek olvasása esetén előfordulhat, hogy megjelenik egy üzenettábla ezzel a felirattal: Corrupt installation detected. Ez arra utal, hogy túl korán helyeztük be a lemezt. Ez esetben akkor tegyük be, amikor a program kéri. Ezt követően kattintsunk kétszer az E-meghajtóra.) 5. A megnyíló ablakban tanulmányozható a CD-ROM tartalma. 6. Menjünk vissza az Asztalhoz, és kattintsunk kétszer annak a meghajtónak az ikonjára, amelybe másolni akarunk. 7. A megjelenő ablakot helyezzük a CD-meghajtó ablaka mellé. 8. Jelöljük ki az E-drájv ablakában az átmásolandó fájlt vagy mappát, és a Másolás és áthelyezés egyik meghajtóról a másikra című rovatban leírtak szerint húzzuk, illetve másoljuk át a másik meghajtó ablakába. A CD-ROM-meghajtó ikonja a lemez jellegétől függően átalakul. Használat után úgy állíthatjuk vissza a Windows által telepített formát, hogy a jobb egérgombbal az Asztalra kattintunk, majd kiadjuk a Frissítés parancsot. a)
Az E-drájvval nem csak CD-ROM-ok másolhatók be, hanem az ugyanakkora méretű CDhanglemezek is lejátszhatók rajta. A CD-lejátszó elindításhoz nem szükséges az E-meghajtó ikonjára kattintani. Ez a program automatikusan elindul, ha behelyezzük a zenei korongot a meghajtóba. Ezzel egyidejűleg megjelennek a CD lejátszó kezelő szervei, amelyekkel elvégezhetők a szokásos beállítások. A további beállításokhoz nyissuk le a Nézet menü ablakát, és adjuk ki az Eszköztárak parancsot. Akkor is belehallgathatunk a zenei CD-korongokba, ha a szövegszerkesztéshez használt számítógépünkhöz nem használunk hangszórókat, mert minden CD-ROM meghajtón található egy fejhallgató kimenet, és egy hangerő-szabályozó potenciométer. Még mielőtt megvennénk vagy kölcsönkérnénk egy CD-lemezt meghallgatás céljából, nézzük meg, hogy van-e rajta másolásvédelemre utaló felirat. Az E-meghajtóval ugyanis nem csak szövegállományt lehet rámásolni a winchesterre, hanem digitalizált zenét is, ami lehetőséget ad a kimásolásra, a zenei CD-k eredetivel megegyező minőségű sokszorosítására. Emiatt a zeneműkiadók jelentős része másolásvédelemmel látja el a CD-korongjait, ami abban nyilvánul meg, hogy E-meghajtón nem nyílnak meg. (Nincs minden lemezen feltüntetve a másolásvédelem, ezért nem árt érdeklődni a kereskedőnél.)
b)
Beállítási oka is lehet annak, ha a CD-korong nem indul el automatikusan. Ez akkor fordul elő, ha az MCI drájver nincs aktiválva audio CD-khez. Ennek gyanúja esetén a Start menügombbal lenyitható ablakokban adjuk ki a Beállítások majd a Vezérlőpult parancsot. A megjelenő ablakban kattintsunk kétszer a Multimédia ikonra, és aktiváljuk az Eszközök fület. A Multimédia eszközök szektor fastruktúrájú listájában nyissuk meg a Médiavezérlő eszközök tételt. (Kattintsunk az előtte levő + jelre.) A megjelenő altételek közül jelöljük ki a CD hangeszköz (Médiavezérlő) bejegyzést, majd nyomjuk meg a Tulajdonságok gombot. (Ha a listából hiányzik ez a bejegyzés, akkor a műsoros CD-lemez lejátszását lehetővé tevő funkció nem lett feltelepítve a Windows lemezről.) A tovább nyíló CD hangeszköz (médiavezérlő) tulajdonságai ablakban érvényesítsük A médiavezérlő eszköz használata utasítást. Ha CD-író is van a gépünkön, nyomjuk meg a Beállítások gombot, és a CD zene tulajdonságai ablakban állítsuk be, hogy melyik meghajtón akarunk zenét hallgatni. (Ennek hiányában a korong szintén nem indul el. Itt állíthatjuk be az indulási hangerőt is.) Végül mindhárom ablakon nyomjuk meg az OK gombot, és zárjuk be a Vezérlőpultot.
c)
Az audiolejátszó program automatikus beindulása nem mindig kívánatos. Ha a CD-korong tartalmát grabbelni (merevlemezen rögzíteni), és nem meghallgatni szeretnénk, akkor a CDROM meghajtó Beállítások paneljén ki kell kapcsolni az Automatikus lejátszás utasítást. Ennél egyszerűbb módszer, hogy a CD-lemez behelyezése után lenyomjuk a bal oldali Shift billentyűt, és mindaddig nyomva tartjuk, amíg a program befejezi a lemezfelismerést. Windows XP-ben a CD-meghajtó nem csak autorun.info állományú korongok, hanem programlemezek 251
behelyezése esetén is azonnal elindul. Ha csak néhány állományt szeretnénk átmásolni a telepítő CD-ről, ez meglehetősen zavaró. A telepítő program előtolakodásának megakadályozása érdekében kapcsoljuk ki az automatikus indítást. Mivel a CD-kezelő párbeszédablakokban erre nincs lehetőség, ezt csak a rendszerleíró adatbázisban tehetjük meg. A Start menü lenyitása után adjuk ki a Futtatás parancsot. A megjelenő ablakba írjuk be a regedit utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A Rendszerleíróadatbázis-szerkesztő megjelenő ablakában nyissuk meg a HKEY_CURRENT_USER\Software\Microsoft\Windows\CurrentVersion\ Policies\Explorer kulcsot a Programok letelepítése című rovatban leírt módon. Kattintsunk rá az Explorer mappára, és módosítsuk az ablak jobb oldalán megjelenő NoDriveTypeAutoRun azonosító értékét decimális 185-re. (Kattintsunk kétszer az azonosító névre, és a Megjelenő Duplaszó szerkesztése ablak Alap szektorában aktiváljuk a Decimális választókapcsolót. Utána az Érték kijelölősávban látható számot írjuk át 185-re, majd nyomjuk meg az OK gombot. d)
Mostanában jelentek meg a kombinált CD- és DVD olvasók. Ezek fokozatosan felváltják a CD-ROM-okat, mert az áruk nem magasabb, és mindkét típusú lemezt képesek olvasni. Az új számítógépekbe már ilyet építenek be. A CD-íróval rendelkezőknek nem kell külön CD-ROM meghajtót vásárolni, mert ez a készülék olvasásra is alkalmas. A korszerű számítógépekben már DVD (Digital Versatile Disc) olvasóval kombinált CD-írót alkalmaznak. Ez a kombinált készülék nem csak videolemezt, hanem minden lézerletapogatású lemezt, tehát a zenei CDkorongokat is képes olvasni. A zenehallgatás azonban korlátozott, mert a legújabb DVDmeghajtókon nem alakítanak ki fejhallgató csatlakozást. Az ára ma még meglehetősen magas, a CD-írók háromszorosa. (Windows XP-ben egy integrált CD-ROM- és CD+RW írási lehetőség könnyíti a kombinált alkalmazást.)
e)
Jóval kevésbé terjednek a DVD-írók. Az ok a magas ár, és az egységes szabvány hiánya. A számítógép-tulajdonosok attól tartanak, hogy a túl korán megvett készülék később használhatatlan lesz. Nem kizárt ugyanis, hogy a jelenlegi rendszerek helyett születik majd egy jobb, mindenki által elfogadott megoldás, ami megszünteti a DVD lemezek olvashatósága és írhatósága körüli zűrzavart. Aki szeretne eligazodni a különféle szabványok között, olvassa el A D(VD)zsungel áttekintése című cikket a Computer Panoráma folyóirat 2002. júliusi számában (47-48. oldalak). Az alacsony érdeklődésből eredő magas gyártási költség miatt a DVD-író ára most négy-ötszöröse a CD-írónak. Az adathordozó korong is jóval többe kerül hozzá. (A többször írható CD-lemez jelenleg kb. 1000-1500, míg az ugyanakkora méretű DVDlemez 2500-5000 forintba kerül. Ennél is többe kerül a két adathordozó réteggel ellátott lemez.) A tárolókapacitása azonban több mint egy nagyságrenddel meghaladja a CD-lemezekét.
f)
A többször írható CD- és DVD-lemezek magas árának oka, a bonyolult gyártástechnológia. Ez esetben az információhordozó nem egy préselt alumíniumlemez, hanem egy polikristályos réteg. A barázdált polikarbonát hordozóra ezüst-indium-antimon-tellúr ötvözetből álló réteget visznek fel. Az állapotváltozásra képes réteg két dielektromos réteg között helyezkedik el. Írás közben a fókuszált lézernyalábok váltakozva hevítik a polikristályos réteget az 500-700 oC-os olvadáspontja fölé. Ennek következtében a réteg kristályszerkezete felbomlik, az anyaga folyékonnyá válik. Ha elég gyorsan hűtik le, ez a folyékony állapot „lefagyasztható” amorf állapotba. A lézerrel nem csak olvadáspontra, hanem a kristályosodás 200 oC-os hőmérséklete fölé is melegíthető az írható réteg anyaga. Ekkor atomjai visszatérnek eredeti kristályos állapotukba. Ez teszi lehetővé a használt lemez törlését. Az amorf és a kristályos állapot fényvisszaverő tulajdonságai eltérnek, optikailag tehát megkülönböztethetők. Adatolvasáskor pedig ugyanolyan jelet produkálnak, mint a hagyományos DVD-ROM lemez.
g)
Mindhárom készülék azonos méretű, így lecserélésük, az egyik rendszerről a másikra való átállás műszakilag nem okoz gondot. Beüzemelésükhöz szükség van ugyan egy telepítő programra, de ezt a legtöbb gyártó ma már mellékeli a készülékhez. Ha nem, az Internetről ingyen letölthető. A számítástechnikai folyóiratok CD-mellékletein is rendszeresen jelennek 252
DVD-telepítő programok. Legnépszerűbb közülük a Nero 5.5, bár ez nem ingyenes. (Szoftverboltokban is kapható, de nem sok értelme van megvenni, mert csak egyszer van rá szükség. Nettó ára kb. 16 ezer forint. Többnyire cégek, intézmények vásárolják, ahol sok számítógép van, és gyakori a gépcsere.) Használat után a CD-, illetve DVD-lemezt vegyük ki a meghajtóból, mert a számítógép belsejében keletkező hő nem használ neki. Főleg a nagy sebességű processzorral rendelkező, intenzív hűtést igénylő gépek veszélyesek. Ráadásul ezeket mini toronyba építik, ahol az egyes egységek nem egymás mellett helyezkednek el, mint a Baby házban, hanem egymás felett. Így az általuk termelt hő összeadódik. Ezekben a konzolokban a hőmérséklet olyan magasra emelkedhet, hogy a bennük felejtett korong 4-5 nap után megsül, a műanyag védőréteg megolvad rajta. Egyébként a flopi lemezeknek sem használ, ha az Ameghajtóban tartjuk őket. h)
Az írható CD-lemezek megjelenése előtt számtalan próbálkozás történt a nagymennyiségű adatmentésre. A korábbi szalagos és hajlékonylemezes háttértárolók (pl. Iomega, Jaz, Zipmeghajtó, magnetooptikai meghajtók stb.) átfogó ismertetése a Computer Panoráma folyóirat 1999. augusztusi számában található a Cserélhető háttértárolók – Fogd és vidd! című cikkben (28-38. oldalak). Ma már nem igen gyártják őket, de még sok helyen fellehetők. Kimúlásuk, elsorvadásuk oka ugyanaz, mint a később ismertetésre kerülő SuperDisk meghajtóé. Jellemző a korábbi népszerűségükre, hogy a Jazz meghajtókból 1999-ig több mint 2 millió darabot adtak el. Ne felejtsük el, hogy a XX. század végéig az adattárolás egyetlen módja a mágneslemez, illetve a mágnesszalag volt. Az optikai tárolók (CD-író, DVD-író) a XXI. század elején kerültek csak elérhető áron forgalomba. Óriási haladás volt ez ahhoz képest, hogy az 1970es években még lyukszalagot használtak az irodai adattárolásra, személyi számítógépek pedig egyáltalán nem voltak. A vállalatok adatainak feldolgozását központi számítástechnikai intézetek végezték, ahol az asztalnyi méretű számítógépek eredményeit hatalmas méretű dobokra mentették ki. A sokszor fél métert is meghaladó átmérőjű orsókra csévélt széles mágnesszalagot szekrény méretű mechanizmus hajtotta meg. Mellesleg a szuperszámítógépekhez ma is használják háttértárolóként a nagy átmérőjű mágnesszalagos orsókat, de ezek már terabájtnyi kapacitásúak. Az elérési idejük nem túl jó, de az adatok kimentésénél és visszatöltésénél ennek nincs jelentősége.
Tömörítési módok a)
A XX. század végén a ránk zúdult információáradat szükségessé tette az adattárolók kapacitásának növelését. Ez kihatott a flopi lemezekre is. A korábbi 5,25 colos hajlékony mágneslemezek kezdeti 180 KB-os tárolókapacitása 1,44 MB-ra nőtt, ugyanakkor a méretük lecsökkent 3,5 colra. Ez azonban nem sokáig tudta kielégíteni a növekvő igényeket. Erre kifejlesztették a 120 MB-os félmerev flopit, ami ugyanakkora, mint az 1,44 MB-os társa. Az ára azonban a harmincszorosa. A meghajtó is sokba kerül hozzá. Ennek ára ötszöröse a hagyományos A-drájvnak. Így nem terjedt el széles körben. Időközben megjelent az egyszer írható CD-lemez, amely tizedannyiba kerül, mint a 120 MB-os flopi, tárolókapacitása viszont több mint ötszöröse. Ez megadta a kegyelemdöfést az LS nevű szuper flopinak. A tömegtermelés beindulásával a CD-írók és újraírók ára is rohamosan csökkent, és ma már nem sokkal drágábbak, mint a 120 MB-os flopi meghajtó. A többször írható CD-lemez megjelenésével a 120 MB-os flopi felfutásának utolsó reménye is elveszett. Ennek ára ugyanis csak háromszorosa az egyszer írható CD-lemeznek, és legalább ezerszer letörölhető. A mérete is kisebb, csupán 12 cm. Egyébként az 5,25 colos flopi lemez meghajtóját B-drájvnak nevezték. Ma már nem gyártják, csak régi számítógéproncsokból kiszerelve lehet hozzájutni. A helye azonban megvan minden számítógépen, egy műanyag lemezzel eltakarva. Hiába fejlesztették ki utólag az 5,25 colos flopi 1,6 MB-os változatát, hajlékonyságából eredő sérülékenysége miatt ez sem tudta megmenteni ezt a fajta adathordozót. 253
b)
A fejlődés másik iránya a rögzítendő adatok tömörítése. Ezen a téren az első sikeres próbálkozás a Phil Katz által kifejlesztett PKZip tömörítő program volt. Ezzel a felére lehetett összenyomni az anyagot, így a már meglevő lemezekre kétszer annyi adat fért rá. Ezt követte a jelenleg általánosan használt WinZip program, amely kb. negyedére tömöríti össze a normál szöveget. A WinZip az Internetről is letölthető, kipróbálás céljára. (A regisztrálatlan változat ablaka a Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 4. ábráján látható. Mint a legtöbb szoftvert, ezt sem elegendő felmásolni a számítógépre, telepíteni is kell; hozzá kell illeszteni a számítógép adottságaihoz. Ennél a változatnál ezt a WinZip 95 exe indítómodul aktiválásával érhetjük el.) Utána 21 napig használható legálisan. A demonstrációs példányt érdemes véglegesíteni, mert használata nélkülözhetetlen, a regisztrációs díja pedig nem sok, csupán 29 dollár. (A befizetés módja a http://www.winzip.com honlapon található. Csak a 8.0-ás változata fér rá flopi lemezre. A 8.1 és a 9.0 beta változata 2,3 illetve 2,6 MB helyet igényel. Hazai honlapról is letölthető. A MATÁV által létrehozott programtár 20-féle WinZip tömörítőt tölthetünk le a régebbiektől a legújabbig. Itt juthatunk hozzá legkönnyebben a versenytársak tömörítő programjaihoz is: http://www.origo.hu ) A WinZip legújabb 8.1-es változata lehetőséget ad állományaink jelszóval való védelmére. (Túlságosan ne bízzuk magunkat erre a védelemre, mert a jelszóval védett Zip állományokat a szakértők pillanatok alatt fel tudják törni.) Arra is utasítható, hogy automatikus vírusellenőrzést végezzen. Vírusmentesítésre ugyan nem képes, de a fertőzött lemezt nem nyitja meg. Így megvédi gépünket a hackerektől (számítógépkalózoktól). Szoftverkereskedésekben is kapható. Nálunk a nettó ára 10 800 Ft.
c)
A WinZip-nek számtalan változata van. Ezek közül az egyszerűbbek, (pl. a FreeZip ingyen is használhatók.) A Windows XP-t használóknak nem kell megvenni a WinZip programot. A legújabb operációs rendszerbe ugyanis be van építve ez a program. Csak rá kell kattintani kétszer a fájlra, és máris megnyílik. (A meghajtón kell kijelölni a, mert a program Fájl menüje nem képes megnyitni a tömörített anyagot.) A tömörítés is rendkívül egyszerűen történik a Windows XP operációs rendszerben. Keressük ki a fájlt a hordozón, kattintsunk rá a jobb egérgombbal, majd adjuk ki a Küldés parancsot, és aktiváljuk a Tömörített mappa utasítást. Ebben a rendszerben Normál tömörítés történik. Egyéb beállítási módra sincs lehetőség. (Ügyeljünk arra, hogy a Windows XP által tömöríthető Zip méret max. 4 GB. Ez szövegszerkesztés esetén elérhetetlen határ, de hang- és képfájlok készítésekor már nem az. Ezt azért jó tudni, mert ha túllépjük a megengedett értéket, az egész Zip mappa tartalma olvashatatlanná válik, és a visszaállítására nincs lehetőség.)
d)
Tömöríteni egyébként Windows Commander, illetve Total Commander állománykezelő programmal is lehet. (Használati módját lásd az I. fejezet elején.) Most a Becsomagolás utasítást kell kiadni a Fájl menüben. A tömörített fájl arra a meghajtóra, mappába megy, amelyet a kétablakos Commander program másik ablakában megjelenítettünk. A tömörítendő fájl max. 2 GB terjedelmű lehet. (A Total Commander legújabb, 5.5 változata a 100 MB-os állományon kívül 250 MB-os darabokra is képes tömöríteni a nagyméretű fájlokat. A Windows XP-be beépített WinZip programmal ellentétben a Total Commander-ben levő WinZip tömörítő teljes körűen használható. Windows Commander-ben a Becsomagolás parancs ! Fájl csomagolása ablak ! Tömörítő ZIP utasítás ! beállítás gomb ! Általános beállítások ablak ! Zip-tömörítő füllel feltáruló táblán megadható a tömörítési arány is. Total Commander-ben már nem kell lenyitni a Fájl menüt a tömörítéshez. Elég ha rákattintunk a Szokásos eszköztár Becsomagolás ikonjára. Ez a program ZIP, TAR, TGZ és GZ formátumba képes tömöríteni.
e)
A más rendszerű tömörítő programok közül legnépszerűbb a RAR és az ARJ. Az Eugene Roshal által kifejlesztett RAR szintén shareware program. 40 napig ingyen használható. Utána fizetni kell érte. (Legújabb 3.11-ás változata a http://www.rarlab.com honlapról tölthető le, vagy a PC World folyóirat 2003. februári számának CD-mellékletéről telepíthető fel.) Véglegesítése kétféle módon történhet. Vagy megvásároljuk a szoftverboltokban 10 500 Ft-os nettó áron, vagy az Interneten keresztül regisztráltatjuk. A 32 bites verzió regisztrációs költsége a korábbi 35 dollárról lecsökkent 29 dollár. A RAR használata némileg eltér a WinZip-től. Itt nem 254
kell áthúzni a tömörítendő fájlt a meghajtóról a munkalapra. Sőt meg sem kell nyitni a fájl tárolóhelyét. Az Asztalon elhelyezett indító ikonjával hívjuk elő a RAR tömörítő ablakot, és a munkalap feletti kijelölősávba állítsuk be a meghajtót, ahol az összenyomandó fájl található, majd az alatta megjelenő listában jelöljük ki. (Ha nem találjuk, kattintsunk a fejlécen látható Név feliratra. Erre ábécésorban rendeződik a tartalma.) A tömörítendő fájl kijelölése után kattintsunk a Hozzáad eszköztárikonra. Megjelenik az Archívum neve és jellemzői ablak. Ha nincs semmi különleges archiválási igényünk, nyomjuk meg az OK gombot. Elkezdődik a tömörítés, és néhány másodperc múlva megjelenik a fájl alatt, a tömörített változat. Ennél a programnál a fájl nevét sem kell külön beírni. Ez a kijelöléssel megtörténik. Amennyiben a meghajtó fájljai nem Név, hanem Típus szerint vannak elrendezve, akkor a tömörített fájlok a lista végére kerülnek. f)
A WinRAR program intenzívebb tömörítést végez, mint a WinZip. A normál szövegállomány terjedelme egyötödére is lecsökkenhet. A WinRAR programban is meg lehet választani a tömörítés hatásfokát. A Win Zip programmal ellentétben itt nem négy, hanem öt fokozat áll rendelkezésünkre erre a célra. Legnagyobb hatásfokú a Legjobb, amely az Archívum neve és jellemzői ablak Tömörítési eljárás kijelölősávjában található. Ebben a programban a Normál és a Legjobb tömörítési hatásfoka között csupán 3-4 százaléknyi különbség van. A tömörítési idő sem nő meg jelentős mértékben Legjobb üzemmódban. Gyors tömörítési igény esetén a Leggyorsabb utasítást kell beállítani a legördített listából. Ez esetben az állomány terjedelme kb. 10%-kal lesz nagyobb a Normál tömörítés során kapott értékhez viszonyítva. A RAR-nál a kicsomagolás is egyszerűbb. Kattintsunk kétszer a tömörített fájlra, mire bemegy a WinRAR ablakba. Ott megint kattintsunk rá kétszer, és máris megindul a kicsomagolás. A korábbi, ugyancsak 32 bites 2.80-as változattal szemben a 3.11-es verzió számos újdonságot tartalmaz. Többek között képes a CD-Image állományokat tömörített állományként kezelni. A kisméretű szöveges fájlok becsomagolásának hatásfoka is javult. Az új változat igen nagy előnye még, hogy több tucat nyelvre lefordították, így már magyar nyelvű menürendszerrel is letölthető. A Súgója is magyar nyelvű. (A WinZip mindmáig angol nyelvű. A WinZip Computing Inc. a legújabb változatát sem fordította le nemzeti nyelvekre.)
g)
A jelenleg általánosan ismert és használt tömörítő programok közül a WinRAR a legjobb, a legtökéletesebb és a legnagyobb hatásfokú. (Ez a helyzet változni fog. A hírek szerint a WinZip most készülő 9.0-ás változata még a WinRAR-nál is hatékonyabb lesz.) A RAR-ban tömörített fájlok piktogramja is igen tetszetős, kifejezetten esztétikus látvány. A program kezelése is rendkívül egyszerű. Ezért érdemesebb ezt megvásárolni. Most már ugyanannyiba kerül, mint a nagy vetélytársai, és ez a program magában foglalja a Win Zip tömörítőt is. Nem csak megnyitni képes a WinZip fájlokat, hanem tömöríteni is tud ebben a formátumban. (Ez esetben az Archívum neve és jellemzői ablak Archívum formátuma szektorában aktiváljuk a ZIP választókapcsolót.) Ráadásul a RAR-al készített WinZip fájl kisebb terjedelmű, tömörebb. Itt Normal üzemmódban is elérhetjük azt a hatásfokot, amit WinZip-nél a Maximum üzemmód nyújt. Más formátumok tömörítésénél azonban nem ilyen jó a hatásfoka. Az RTF formátumot pl. a WinZip hatékonyabban tömöríti, mint a RAR program ZIP üzemmódban. RAR-ban tömörítve azonban ebben az esetben is jobb a WinRAR. A 20%-os különbség itt is megmutatkozik a két tömörített fájl között. Szkennelt képek tömörítésénél nincs különbség a két program között. (A szorosan egymás mellett elhelyezkedő pixelekkel nem sokat tudnak kezdeni a szövegtömörítő programok. A WinZip program képességeinek részletes ismertetése a Tömörítés WinZip programmal című rovatban található.)
h)
A WinRAR a kicsomagolásban is jeleskedik. A következő archívumokat képes megnyitni: RAR, CAB, ARJ, LZH, TAR, GZip, ACE, UUE, BZ2, JAR és ISO. A kicsomagoló modulok beállításai az Opciók menüben kezdeményezhetők. Lenyitása után adjuk ki a Beállítások parancsot, majd aktiváljuk az Integráció fület. A feltáruló tábla WinRAR társítások szektorában hívhatjuk elő a szükséges modult. (A legegyszerűbb a Mindet kijelöli gombot megnyomni.) A beállítást az OK gombra kattintva nyugtázzuk. (Az átállítással bánjunk 255
óvatosan, mert ezt követően a WinRAR kisajátítja az összes tömörített fájlt. Eléjük helyezi a saját ikonját, és ettől kezdve a WinZip fájlok is csak WinRAR-ban fognak megnyílni.) Ezen úgy segíthetünk, hogy a kicsomagolandó fájlok közül kivesszük a Zip modult. Erre az összes Zip fájl visszakapja az eredeti ikonját. Ezt követően azonban ezt a leggyakrabban használt állományt nem tudja megnyitni a program. A WinZip-el ellentétben a WinRAR tömörítő ablaka ott jelenik meg, ahol utoljára hagytuk. Ezért ha használat közben odébb húztuk, ne felejtsük el visszahúzni a helyére. A WinRAR ablak viszont az Internetnél megszokott módon egy kattintással is előhívható. Az Opciók menüben adjuk ki a Beállítások parancsot, és aktiváljuk a Fájllista fület. A feltáruló tábla Kiválasztás szektorában érvényesítsük a Megnyitás egyszeres kattintással utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Ebben a szektorban a fájlneveket alá is húzathatjuk a programmal, de ez zavaróan hat.) i)
A módosított fájlokat a WinRAR nem menti vissza automatikusan. A WinZip-el ellentétben itt nem jelenik meg egy üzenettábla amely közli, hogy a fájl megváltozott, és nem kérdezi meg, hogy kívánjuk-e a módosítást menteni. (Egyébként ez csak Windows 98-ban történik meg. A Windows XP-be épített WinZip program szintén nem képes automatikus visszamentésre.) A módosított anyag természetesen itt sem vész el. Mentés esetén a kicsomagolt, módosított fájl most is a Temp mappába kerül. (A WinRAR nem önálló fájlok formájában helyezi az állományait a Temp mappába, hanem létrehoz egy gyűjtőmappát a számukra.) Ha tehát szeretnénk a módosítást érvényesíteni, nyissuk meg a RAR$DI... mappát a C-drájv ! Windows ! Temp mappa útvonalon, és a bal egérgombbal húzzuk át a módosított fájlt a RAR tömörítő ablakára. Erre megjelenik az Archívum neve és jellemzői ablak. Itt minden megfelelő módon van beállítva. Az OK gomb megnyomása után a tömörített fájl felfrissül. Ez a túlzott precizitás valószínűleg annak tudható be, hogy a felhasználó nem mindig akarja a korábbi tömörített fájlt módosítani. Innen áthúzva egyébként az eredeti tömörítetlen fájlt is fel lehet frissíteni. A szabadságfokunk tehát jóval nagyobb, de ez bonyolítja a program használatát.
j)
Kezelési módját illetően a WinArj inkább hasonlít a WinRAR-ra, mint a WinZip-re. Itt a program Source Drájv and Files szektorában jelennek a kijelölősávban beállított meghajtó mappái és fájljai. Az Extract Files tartomány Archive Files választókapcsolójának aktiválásával a listában minden fájl neve láthatóvá válik. Amennyiben a tömörítendő fájl mappában található, kattintsunk kétszer a nevére. Ekkor a mappa tartalma tűnik fel az alatta levő listában. Kicsomagolás esetén az Extract Files szektorban az Extract Archive utasítást adjuk ki. Ebben az esetben csak a tömörített fájlok jelennek meg. Itt a tömörített fájl bárhová helyezhető, nem jelenik meg automatikusan az eredeti alatt. Az átirányításra a Destination Drives szektor szolgál. Ezt ugyanúgy kell kezelni, mint az előbbit. Az ARJ a tömörített anyagot fel is tudja darabolni. Erre akkor van szükség, ha nem fér rá egy lemezre. Ehhez a Multi Volumes szektorban jelöljük ki a Multi Volum utasítást, majd adjuk meg a rendelkezésünkre álló lemezek kapacitását. (Előtte aktiváljuk az Archive választókapcsolót.) A program lehetőséget ad a tömörített anyag tetszőleges méretű fájlokra darabolására is. A részfájlok terjedelme a választókapcsolók melletti nyilakkal 10 KB és 499 MB között bármilyen értékre beállítható.
k)
Az Enter Password gomb megnyomása után jelszót is alkalmazhatunk, titkosíthatjuk a tömörített fájlt. Ebben a programban előre megtekinthetjük azt is, hogy milyen mértékű lesz a zsugorítás. A dokumentum nevére kattintva megjelenik alatta a tömörítő ablak. Ebben a fájl összes jellemzője látható a tömörítetlen és a tömörített mérettel együtt. Mivel itt nem találhatók ikonok az egyes fájlok nevei előtt, a különböző programok által készített fájlokat úgy tudjuk szétválogatni, hogy aktiváljuk a sel Extension utasítást. (Előtte a kiterjesztése alapján jelöljük ki az egyiket.) A felette levő választókapcsolókkal a kicsomagolás helyét határozhatjuk meg. (Visszahelyezhetjük az eredeti könyvtárba is, ahonnan a fájl származik.) Ha a tömörítendő fájl mappából származik az Archive Name kijelölősávban megjelenik a mappa neve. Önálló fájlok esetén fel kell tüntetni a dokumentum nevét, mert e nélkül nem indul meg a tömörítés. Miután mindent beállítottunk a tömörítés, illetve a kicsomagolás a Continue gomb megnyomásával indítható. Ha maradtak még kétségeink az ARJ használatával kapcsolatban, a ? gombra 256
kattintva előhívhatjuk a Súgóját is. Ez a program az ARC, az LHA, az LZH, a PAK, a ZIP és a ZOO formátumban tömörített fájlokat képes megnyitni. l)
Bonyolult használata ellenére az WinArj nem tud többet, mint a másik két népszerű tömörítő program. Az általa létrehozott zsugorítás mértéke a WinZip szintjét sem éri el, mintegy 10%-kal elmarad mögötte. Bosszantó hiányossága még, hogy angol nyelvű, nem ismeri a közép-európai (CE) betűtáblát. Ezért az általa adott fájlnevekben az angol ábécében nem szereplő karaktereket ÷ jellel, vagy más betűvel helyettesíti. Nem szerencsés megoldás az sem, hogy az .arj kiterjesztésű fájlokat ránézésre nem lehet megkülönböztetni a WinZip fájloktól, mert az ARJ program ugyanazt az ikont használja. Csak a kiterjesztés vizsgálatával derül ki, hogy most melyik változattal van dolgunk. Az ARJ nem univerzális tömörítő program. Különböző típusút kell használni a Windows 95-höz és a Windows 98-hoz is. A letöltésnél legyünk tekintettel erre. Ha a megnyitása során kiírná, hogy nem találja a Vb 40032.dll fájlt, keressük meg a C-drájvon, és másoljuk be a mappájába. Utána regisztráltatás céljából megpróbál kapcsolatot teremteni a szoftver készítőjével az Interneten keresztül. (Nem baj, hogy a gépünk nincs rákötve a világhálóra. Nyugodtan töltsük ki a regisztrációs lapot, mert a 10 alkalommal, illetve az 1 hónapig használható változata így is megjelenik.) Egyébként a regisztrálás költsége 27 dollár. A fentieken kívül még legalább egy tucat tömörítő program létezik. Ezek használata azonban nem olyan általános, mint a WinZip, a WinRAR vagy a WinArj. Közülük érdemes azonban megemlíteni a WinAce programot, mert a WinRAR-nál is hatékonyabban tömörít. A különbség eléri a 10%-ot is, de ez a program a RAR-nál is kevésbé elterjedt. Ráadásul ez a tömörítő csak felfelé kompatibilis. Az újabb változatok a korábbiakkal zsugorított fájlokat nem tudják megnyitni. Az ára ennek is ugyanannyi mint a WinZip-é, azaz 29 dollár. (A Win Ace program legújabb változata a 2.20 a PC World folyóirat 2003. augusztusi számának CD-mellékletén található. Erről a lemezről letölthetjük a WinRAR legfrissebb változatát, a 3.20-át, és a WinZip 8.1 sr1-et is.)
m)
Aki rendelkezik Windows- illetve Total Commander állománykezelő programmal, és csak arra van szüksége, hogy meg tudjon nyitni minden tömörített fájlt, annak nem érdemes a különleges tömörítő programokat megvenni, és feltelepíteni. A továbbfejlesztett Total Commander a ZIP, TAR, TGZ, GZ, ARJ, LHA, RAR, UC2 és ACE formátumú állományokat tud megnyitni. A kicsomagolandó fájllal semmi mást nem kell tenni, mint megkeresni, és kétszer rákattintani. A program automatikusan felismeri a formátumát, és elvégzi a kicsomagolást. A kibontott fájlt arra a meghajtóra, mappába rakja, amit a kétablakos Commander program másik ablakában megjelenítettünk. Mindkét Commander program kezelőfelülete magyar nyelvre is beállítható. A legújabb, magyar nyelvű Súgóval is ellátott változata a következő webhelyről tölthető le: http://wincmd.emg.hu. Itt lehet a legolcsóbban regisztráltatni a programot. A fejlesztője nagyon liberális, ezért a WinZip-hez, a WinRAR-hoz és az ACDSeehez hasonlóan nem tiltja le 1 hónapos próbaidő után a használatát. Ennek ellenére nem érdemes a bizalmával visszaélni. A 9300 Ft + ÁFA nem olyan nagy összeg, hogy érdemes lenne kockáztatni a legalizálás elmulasztásból eredő esetleges következményeket. (Két használó esetén az alapár már 6400 forintra csökken gépenként. A regisztrált tulajdonosok a későbbi továbbfejlesztett változatokat ingyen használhatják. A program nem csak a feltelepítés során kiválasztott nyelven használható. Bármikor áttérhetünk más nyelvre. Ehhez nyissuk le a Start menüt, adjuk ki a Főmenü cseréje utasítást, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Nyelv fület. A feltáruló táblán jelöljük ki a használni kívánt nyelvet, majd nyomjuk meg az OK gombot.
n)
Akkor sem érdemes a tömörítő programokat egyenként megvenni, ha több formátumba szeretnénk tömöríteni. A PC World folyóirat 2001. szeptemberi számának CD-mellékletéről letölthető PowerArchiver 2001 v7.0 programmal nagyos sok formátumba tömöríthetünk, illetve szinte az összes létező formátumot megnyithatjuk. Az általa támogatott állománytípusok: ZIP, CAB, LHA, (LZH), TAR, TAR.GZ, TAR.BZ2, BH, RAR, ARJ, ARC, ACE, ZOO, GZ, BZIP2, XXE és UUE. A kezelőfelülete változtatható, és testre szabható. ZIP fájlokban 257
bizonyos sérüléseket is ki tud javítani. Ez az ügyes kis program még a WinAce kompatibilitási problémát is megoldja. Aki ismeri ezt a tömörítő programot az tudja, hogy az újabb változatokkal tömörített állományokat a régi változatok nem képesek megnyitni. Erre egyébként a Windows Commander korábbi változatai sem képesek. Ez az univerzális program azonban megbirkózik ezzel a feladattal is. o)
A terjedelemcsökkentésnek van egy sajátos formája is, a HTML változatra történő átkonvertálás. A HTML (Hyper Text Markup Language) formulát az Internetre fejlesztették ki. Lényegében nem más, mint egy olyan tömörítő program alkalmazása, amelyet nem kell „kicsomagolni”. Ha a Windows operációs rendszer ilyen fájlt érzékel, automatikusan átvált HTML programra, és a munkalapon már látható, felhasználható formában jelenik meg az anyag. Átkonvertálás után az eredeti fájl tartalma nem csorbul, a formája azonban megváltozik, „sallangmentessé” válik. Mindezek következtében a HTML változatra átkonvertált szövegállomány eredeti terjedelmének kb. felére zsugorodik. Ha ezt WinZip programmal tovább tömörítjük, akkor a zsugorodás mértéke már 80%-os lesz, vagyis további 5%-os terjedelemcsökkenés érhető el.
p)
Ennek azonban az az ára, hogy a szövegmező jellegtelenné válik. Eltűnik a fejléc, a lábléc, az oldalszámok, a megjegyzések, az oldalszegélyek, a margók. A különböző betűtípusok megjelennek ugyan, de a pontozott aláhúzás nem. A tabulátorjeleket szóközként jeleníti meg. Az új bekezdések elején megszűnnek a behúzások, helyette üres sorok választják el egymástól az egyes szakaszokat. A többhasábos és kétoldalas kiszerkesztés is megszűnik, minden egymás alá kerül. A táblázatok képekké alakulnak át, így ebben a formában már nem frissíthetők fel. (A halmozott fogyatékosságok miatt Excel programban készült anyag HTML-be való átkonvertálásával ne is próbálkozzunk, mert nem sok fog átmenni belőle.) A kontúros, árnyékolt, áthúzott betűstílusok, az animált és cizellált szöveghatások sem konvertálódnak át. Elvesznek a színek is. A legnagyobb baj azonban az, hogy az átkonvertált anyagot nem lehet visszaalakítani eredeti állapotára. Így ha könyvet akarunk csinálni belőle, kezdhetjük elölről a stílusszerkesztést. Ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha az anyagot áthelyezzük Word-be. A HTML munkalap eszköztára ugyanis nem rendelkezik formázó gombokkal. Ehhez kattintsunk a Fájl menügombra, majd a lenyíló ablakban a Mentés Word dokumentumként parancsra, és adjuk meg a helyet (hordozót, mappát), ahová kérjük az anyagot.
q)
Hasonló a helyzet a HTML továbbfejlesztett változatával, az XML (eXtensible Markup Language) rendszerrel. Ezen a téren nem is várható javulás, mivel a HTML és XML formátum feladata nem a kiadványszerkesztés támogatása, hanem a platformfüggetlen adatcsere, a hálózatiadatrendszer-kapcsolat elősegítése. Ráadásul az XML nagy hátránya, hogy ebben a formátumban a makrók (így a makró jellegű vírusok is) bárhol elhelyezkedhetnek a fájlban. A vírusellenőrző programok megtalálják ugyan őket, de ehhez az egész dokumentumot át kell kutatniuk, ami több tucatnyi dokumentum esetén meglehetősen sok időt vesz igénybe. (Az XML formátumba történő mentés lehetőségét csak az Office 2003 programcsomag tartalmazza.)
r)
A PageMaker-nek is megvan a maga internetes formátuma, a PDF. Ez jóval nagyobb sílushűséget eredményez, mint a Windows HTML, illetve XML formátuma. Korlátokkal azonban itt is számolni kell. A PageMaker alapprogram nem tartalmazza a PDF (Portable Document Format) konvertert. Ezt a Bővítményekből (Plug-ins) kell feltelepíteni. Utána a File menü Create Adobe PDF parancsával aktiválható. Az olvasásához, képernyőn való megjelenítéséhez szükség van az Adobe cég Acrobat Reader programjára. (Ezt minden programjukhoz mellékelik, és az Internetről is letölthető ingyen. Az Acrobat Reader mappát a Computer Panoráma folyóirat Arany Válogatás 2001/2002 című kiadványának Lotus programlemezéről is letölthetjük, de a 2001. júliusi számuk CD-mellékletében önállóan is megtalálható.) Az íráshoz, a PDF formátumra való átkódoláshoz szükséges Acrobat 5.0 programot azonban külön meg kell vásárolni. Ennek nettó ára 95 ezer forint. A PM6-os fájlok HTML-re is átkódolhatók. 258
Az ehhez szükséges HTML író is a Plug-ins-ből telepíthető fel. Egyébként a tömörített fájlon kívül ezek a web formátumok azért terjedtek el az Interneten, mert plattformfüggetlenek. Macintosh-ban, Windows, valamint Unix és DOS alatt is azonos módon jelennek meg. s)
A megjelenés azonban nem mindig problémamentes. Néha előfordul, hogy a letöltött anyag Word dokumentumba illesztve olvashatatlan formátumúvá válik. Ilyenkor Kivágással helyezzük Vágólapra az Internetről származó szövegrészt, majd a Szerkesztés menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Irányított beillesztés parancsot. Az újonnan nyíló ablak Miként szektorában aktiváljuk a Nem formázott szöveg utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. Erre a kivágott anyag formázás nélkül visszamásolódik a dokumentumba. Ezt követően már olvasható lesz, és újraformázással a dokumentumunkhoz igazíthatjuk. (Az eredeti anyagot ne dobjuk el, mert a lecsupaszított változatban nem biztos, hogy minden karakter, szimbólum meg fog jelenni. Átformálás után hasonlítsuk össze a két szövegrészt, és a hiányzó jeleket, szimbólumokat pótoljuk a Word eszköztárából, karaktertábláiból.)
t)
A PDF formátum nagy előnye, hogy a dokumentumot úgy mutatja, ahogy a saját szerkesztő programja által nyomtatóra küldve látnánk. Ez a sajátossága arra vezethető vissza, hogy a PDF a PostScript oldalleíró nyelvből fejlődött ki. Mint tudjuk ez a program a nyomtató pontos vezérlésére szolgál. A nyomtatott lapon pontosan előírja minden egyes festékpont helyét, így nem fordulhat elő semmilyen eltérés a kiszerkesztett- és a nyomtatott anyag között. Ezért PDF formátumban nincsenek programeltérési problémák, hiányzó betűtáblák, -szimbólumok miatti torzulások. Emiatt közkedvelt internetes megjelenítési formátummá vált. Még a meglehetősen kis tudású tenyérgépeken is megjeleníthetők a PDF dokumentumok. A Microsoft programok azonban nem használják az Adobe formátumát. Az általuk alkalmazott HTML és XML formátum nem a kiszerkesztett formátumot jelenítik meg, hanem átalakítják azt. Az új formátum sem maradandó, a nyomatásnál torzulhat (pl. a sorok eltolódhatnak).
u)
A ScanSoft cég PaperPort programjával azonban megoldható a Microsoft Word- vagy bármilyen programban készült dokumentumok PDF formátumba való mentése. A világhírű OmniPage Pro karakterfelismerő programjáról ismert cég számos érdekes szoftvert fejlesztett ki. Ezek egyike bármilyen szövegszerkesztő programmal készített dokumentumot el tud menteni PDF formátumba. Így a .doc kiterjesztésű Office programban készített dokumentumok, képek is könnyen átalakíthatók PDF-re. Ennélfogva nem kell többé azért aggódni, hogy a másik gép vajon áttördeli-e a dokumentumot. Van-e rajta magyar nyelvű elválasztó program, mert ha nincs, akkor a sorok ritkává válnak, a szövegállomány pedig akár több oldallal is eltolódhat. Nem kell betölteni új betűtáblákat sem a különleges betűtípusok, szimbólumok megjelenítésére. A PDF formátummá való átalakíthatóság egyetlen feltétele, hogy a fájl nyomtatható legyen. (Ez első hallásra nevetséges követelménynek tűnik, de pl. az új programok próbaváltozatain, demonstrációs példányain készült anyag nem menthető el.) Irodai alkalmazásra a PaperPort Pro 9 Office, míg otthoni használatra a PaperPort Pro Deluxe 9 szolgál. Részletes tájékoztatás a Computer Panoráma folyóirat 2003. augusztusi számának 96-97. oldalain található.
Tömörítés WinZip programmal 1. Menjünk az Asztalhoz, és a bal egérgombbal kattintsunk kétszer annak a meghajtónak az ikonjára, amelyen a tömörítendő fájl található. 2. A !gombbal kicsinyítsük le a megnyílt ablakot, hogy hozzá lehessen férni a többi ikonhoz. 3. Kattintsunk kétszer a WinZip ikonra. 4. A megnyíló bejelentkező ablakban nyomjuk meg az I Agree gombot.
259
5. Az átalakult ablakot húzzuk szorosan a meghajtó ablaka mellé. (Lásd Kellékek mappa Képernyőfotók fájl 4. ábra).
!
6. A meghajtó ablakában kattintsunk a tömörítendő fájlra, és a „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk a WinZip ablak munkafelületére. 7. A WinZip ablakra rámásolódik a Drag and Drop (az újabb változatoknál az Add) ablak. 8. Az Add to archive mezejébe írjuk be a tömörítés alatt álló fájl pontos nevét. (Pontot ne rakjunk utána, mivel ezt a tömörítő program fogja megtenni, amikor mögé illeszti a .zip kiterjesztést. A Drag and Drop illetve Add ablakról is leolvasható a fájlnév, mivel a tömörítő program feltünteti a címsor alatt.) 9. Nyomjuk meg az Add gombot. 10. Visszajön a Win Zip ablak, elvégzi a tömörítést, majd az alján közli, hogy milyen terjedelmű volt az anyag előtte, fent pedig kiírja, hogy mennyi lett a tömörítés után, valamint hány százalékkal nyomta össze a szövegállományt. Ezzel egyidejűleg ráhelyezi a tömörített fájlt a meghajtó ablakára, a lista végére. (Ez a következő megnyitás során a teljes terjedelmű változat alá fog kerülni.) 11. Végül a jobb felső sarkában található "# gombbal zárjuk be a Win Zip ablakot. Amennyiben használat közben a megjelenő tömörítő ablak letakarná valamelyik indító ikont vagy ablakot, a bal egérgombbal kattintsunk a kék címsávjára, és húzzuk odébb. A meghajtó ablakaihoz hasonlóan nem fog ott maradni. A következő megnyitásnál ismét az eredeti helyén jelenik meg. Ha ez nem így történne, nyissuk le az Options menüt, és helyezzük érvényen kívül a Save Settings on Exit utasítást. Amennyiben az új helyet megfelelőbbnek találjuk a számára, aktiváljuk a Save Settings Now utasítást. Ekkor az éppen látható beállítás tárolódik. Az utólagos elmozdítások továbbra sem befolyásolják a megnyitás helyét. Ez utóbbi utasítás csak egy alkalomra szól. a)
Ha sok fájlt kell gyorsan tömöríteni, akkor a Drag and Drop, illetve újabb változatoknál az Add ablak Compression kijelölősávját állítsuk Super fast-ra. A gyors tömörítés ára, a rossz hatékonyság. Az ily módon összenyomott anyag kb. 10%-kal több helyet foglal, mint a Normal üzemmódban tömörített. Amennyiben a minél kisebb terjedelem elérése a cél, akkor a Maximum (slowest) utasítást állítsuk be. Ez esetben a zsugorítás mértéke kb. 5%-kal nő, de kétszer annyi ideig tart a tömörítés, mint Normal üzemmódban. Amennyiben a tömörített változatot lemezre kívánjuk másolni, jelöljük ki, és kattintsunk a Fájl menügomra. Az újonnan nyíló ablakokban kattintsunk a Küldés, valamint a 3,5 lemez (A) parancsokra. Előtte ne felejtsünk el betenni egy üres lemezt az flopi meghajtóba, és szüntessük meg az írásvédelmét a fentiek szerint. Végül vegyük ki a lemezt a meghajtóból, és állítsuk vissza az írásvédelmet rajta. Megnyitott fájlok nem tömöríthetők. Ilyenkor a WinZip program hibát jelez. Ha egymás után több fájlt is zsugorítani akarunk, nem kell törölni a WinZip ablak tartalmát. Húzzuk rá a következőt. Erre az előző el fog tűnni. Ha ez nem történne meg, akkor hozzáadta a korábbihoz, és egy kombinált fájlt hozott létre. (Ez többnyire akkor fordul elő, amikor elhibázzuk a címzést.) Ebben az esetben jelöljük ki, majd töröljük a WinZip ablak tartalmát. Ennek módja, hogy kattintsunk az Action menügombra, és a megnyíló ablakban a Select All parancsra. Újra nyissuk meg az Action menüt, és most a Delete parancsot aktiváljuk. A tovább nyíló ablakban nyomjuk meg a Delete gombot. Ennél egyszerűbb megoldás, hogy bezárjuk a WinZip ablakot, majd újra előhívjuk. Ekkor is törlődik a tartalma. Ne felejtsük el a meghajtóról is törölni a kombinált .zip fájlt. (Onnan ismerjük fel, hogy a terjedelme duplájára nőtt.)
b)
Amennyiben más meghajtókról is kívánunk tömöríteni, ablakaik előhívása előtt küldjük vissza a WinZip ablakot. Ha kint felejtjük, akkor az összezsugorított anyagot arra a meghajtóra fogja rakni, amelynél korábban használtuk. Ezzel az eljárással nem csak fájlok, hanem mappák 260
is tömöríthetők. A tömörítéshez nem kell megnyitni a mappát. Ezt a program automatikusan elvégzi, majd az egészet egybecsomagolva .zip kiterjesztéssel belerakja a mappába. Lehetőség van több fájl egy lépésben történő zsugorítására is. (Kijelölésük, és áthúzásuk módja az előző rovatokban található.) Az összevont tömörítés azzal az előnnyel jár, hogy csak egy ikon keletkezik a meghajtón, illetve a mappában. Ez egyúttal a hátránya is, mert egy idő elfelejtjük, hogy mi van benne, és a keresett anyagot nem találjuk meg. Ezért csak szorosan összetartozó témájú fájlokat célszerű ily módon tömöríteni. (Ha sehol sem találjuk, a Start menügombbal és a Keresés ! Fájlok vagy mappák parancsokkal, hívjuk elő a Keresés: Minden fájl ablakot. Ez belelát a mappákba is, és pontos címzés esetén mindent megtalál.) Az E-mail levelezésben azonban szinte nélkülönözhetetlen az összevont tömörítés. Ez esetben a fájlokat nem kell egyenként tömöríteni, és sorban egymás után beküldeni a levélmellékletbe. Ez a meglehetősen lassú, időrabló tevékenység lerövidíthető egyetlen műveletre. A tömörített fájlok a vírusokkal szemben is védettek. c)
A WinZip programmal PKZip formátumban is lehet tömöríteni. Ehhez az Options menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Configuration parancsot, majd aktiváljuk a PKZIP 2.0 Options szektor választókapcsolóit. Ezt az üzemmódot azonban nem érdemes használni, mert a PKZip hatékonysága meglehetősen alacsony, a PKZip-ben tömörített anyagot pedig a WinZip is képes megnyitni. (A fejlettebb programváltozatok már nem is tartalmazzák ezt a választókapcsolót.) A WinZip program az LZH-ban és az ARJ-ben tömörített anyagot is meg tudja nyitni. Az átállás ugyancsak a Configuration ablakban végezhető el úgy, hogy a Default Archive Format kijelölősávot LZH (LHA.EXE), illetve ARJ (ARJ.EXE) utasításra állítjuk. Utána nyomjuk meg az OK gombot. A kicsomagolás elvégzése után állítsuk vissza a tömörítő ablakot WinZip üzemmódra. A WinZip 8.0-nál fejlettebb programoknál már erre sincs szükség. Az újabb programváltozatok külön beállítás nélkül megnyitnak minden tömörített fájlt, amelyre képesek. Ha valamelyik formátumot le akarjuk tiltani, az Options menüben adjuk ki a Configuration parancsot, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a System fület. A feltáruló táblán nyomjuk meg az Assotiations gombot. A tovább nyíló ablakban helyezzük érvényen kívül a nem kívánt formátumot, és nyomjuk meg az OK gombot.
d)
Mint minden programból ebből is a továbbfejlesztett változatokat célszerű beszerezni. A WinZip 8.1 ugyanis már nem csak ARJ és LZH kiterjesztésű fájlok megnyitására képes, hanem az ARC, B64, BHX, CAB, GZ, HQZ, MIM, TAR, TAZ, TGZ, TZ, UU, UUE, XXE és Z kiterjesztés észlelésekor is automatikusan működésbe lép. Ettől a változattól kezdve tehát az Interneten használt tömörítéseket is képes kezelni. Beállítani sem kell már az idegen fájl kiterjesztését. Az újabb változatoknál exe modult sem kell használni a feltelepítéshez, mert a beépített Varázsló program mindent elvégez helyettünk. A Varázsló a régi programmappa felfrissítését is végrehajtja. Annak érdekében, hogy a korábbi beállító ablakok ne jelenjenek meg, feltelepítés előtt célszerű a régi programot törölni. Sajnos az Uninstall WinZip ikon indítása nem telepíti le a hozzá tartozó fájlokat, mappákat. Csupán a tömörítő program használati lehetőség szűnik meg. A régi program maradéktalan megszüntetése érdekében hívjuk elő a Windows keresőt. A Név beviteli mezejébe írjuk be a winzip kifejezést, a Hely beviteli mezejébe pedig állítsuk be az Ms-dos_6(C:) meghajtót, majd nyomjuk meg a Keresés gombot. Végül a Shift billentyű segítségével jelöljük ki az összes megtalált winzip fájlt, és töröljük. Így maradéktalanul megszabadulunk az előző programtól. A Registry winzip bejegyzései ugyan nem szűnnek meg, de ezekre az új programnak is szüksége van. Regisztrálás után a legális program törli a Rendszerleíró adatbázis HKEY_CURRENT_USER\SOFTWARE\Nico Mak Computing\WinZip\rrs kulcs értékeit, így nem jelzi tovább, hogy hány napja és hányszor használtuk határidőn túl a programot.
e)
Az újabb kiadások sok kiegészítő szolgáltatást nyújtanak. Mint már szó volt róla vírusfigyelést végeznek, és a tömörített fájlt elláthatjuk jelszóval is. A kezelésük szintén egyszerűsödött, és a fájlkezelő ablakok szebbek, precízebbek lettek. Aki igényli, annak használatbavétel előtt megjelenik a Súgó, amely a tömörítéssel kapcsolatban napi tanácsokkal 261
szolgál. A WinZip újabb változatai lehetőséget adnak a tömörített archívum rendezésére is. A tömörítő ablak Name feliratára kattintva a Zip-fájlok ábécé sorrendben rendeződnek. Ha a Modified feliratra kattintunk a tömörítés időpontja szerint követik egymást. A Size felirat aktiválásával az eredeti, a Packed feliratra kattintva pedig a tömörített terjedelem alapján történik a rendeződés. A Ratio felirat aktiválásával a tömörítés százalékos mértéke szerint megy végbe a sorba állítás. A különböző szempontok alapján végzett rendezés jelentős mértékben megkönnyíti az archívumban való keresgélést, egy-egy fájl megtalálását. A feliratokon egy felfelé illetve lefelé görbülő nyíl jelzi, hogy milyen szempont szerint, és milyen irányban történt a sorba állítás. A nyíllal ellátott feliratgombok érdekessége, hogy ha még egyszer rákattintunk, akkor hátulról kezdik sorba rakni a fájlokat. Tehát az ábécé végén levők, illetve a legnagyobb terjedelműek, vagy a legutoljára készültek kerülnek a lista elejére. A fordított sorba rakásra a lefelé görbülő nyíl utal.
WinZip programmal tömörített fájl megnyitása 1. Menjünk az Asztalhoz, és a bal egérgombbal kattintsunk kétszer annak a meghajtónak az ikonjára, amelyen a tömörített fájl található. 2. A ! gombbal kicsinyítsük le a megjelenő ablakot, majd keressük meg rajta a kicsomagolandó fájlt. 3. Kattintsunk rá kétszer a bal egérgombbal. 4. Megjelenik a WinZip bejelentkező ablaka. Nyomjuk meg rajta az I Agree gombot. 5. Átalakul tömörítő ablakká, és a munkafelületén megjelenik a kicsomagolásra váró fájl. 6. Kattintsunk kétszer a fájl nevére. Erre a WinZip kicsomagolja, és megnyitja abban a programban, amelyben készült. 7. Megtekintés után zárjuk be a munkalapot a jobb felső sarkában található "# gombbal, majd küldjük vissza a meghajtó- és a WinZip ablakokat is. Ha a kicsomagolt fájlba belejavítunk, nem kell az anyagot újra tömöríteni, mert ezt a program automatikusan megteszi. 1. Zárjuk be a munkalapot az "# gombbal. 2. Megjelenik egy ablak, amely megkérdezi: Menti a dokumentum módosításait? 3. Kattintsunk az Igen gombra. 4. Zárjuk be a WinZip ablakot is az "# gombbal. 5. Újra nyílik egy ablak, amely szintén megkérdezi: Update archive with this file? 6. Kattintsunk ismét az Igen gombra. Ezt követően a WinZip program visszamenti a módosításokat a tömörített fájlba, és utána írja a felfrissítés időpontját. Ha a kicsomagolt anyagon sokáig dolgozunk, itt is lehetőség van az időközi mentésre. Ehhez a Mentés másként ablakot használjuk. Most a mentés a Temp mappába történik. A Windows XP-t használók vigyázzanak, mert ebben a rendszerben nem működik a visszamentés. Erre csak az önálló WinZip program képes, az operációs rendszerbe beépített egyszerű változat nem. Itt a módosított dokumentumot el kell menteni valamelyik meghajtóra vagy mappába, majd ott újra tömöríteni kell. (A jobb egérgombbal előhívható helyi menü Küldés almenüjében adjuk ki a Tömörített mappa utasítást.) Végül a régi tömörített fájlt töröljük, az újat pedig húzzuk a helyére.
262
WinZip programmal tömörített flopi megnyitása 1. Az előzőek szerint tegyük a flopit írásvédetté, majd helyezzük a meghajtóba. 2. A bal egérgombbal kattintsunk kétszer a 3,5 lemez (A) parancsikonra az Asztalon. 3. Az A-meghajtó ablakában megjelenik a lemez tartalma. 4. A !gombbal kicsinyítsük le az ablakot, majd keressük meg rajta a kicsomagolandó fájlt. 5. Kattintsunk rá kétszer a bal egérgombbal. 6. Megjelenik a WinZip bejelentkező ablaka. Nyomjuk meg rajta az I Agree gombot. 7. Átalakul tömörítő ablakká, és a munkafelületén megjelenik a kicsomagolásra váró fájl. 8. Kattintsunk kétszer a fájl nevére. Erre a WinZip kicsomagolja, és megnyitja abban a programban, amelyben készült. 9. Megtekintés után a jobb felső sarkában található "# gombbal zárjuk be a munkalapot, majd küldjük vissza a meghajtó- és a WinZip ablakokat is. Amennyiben a kicsomagolt fájlba belejavítunk, nem kell az anyagot újra tömöríteni, mert ezt a program automatikusan megteszi. 1. Zárjuk be a dokumentumot az "# gombbal. 2. Megjelenik egy ablak, amely megkérdezi: Menti a dokumentum módosításait? 3. Kattintsunk az Igen gombra. 4. Zárjuk be a WinZip ablakot is az "# gombbal. 5. Újra nyílik egy ablak, amely szintén megkérdezi: Update archive with this file? 6. Kattintsunk ismét az Igen gombra. Ezt követően a WinZip program visszamenti a módosításokat a flopira, és felfrissíti a tömörített fájl készítésének időpontját. (Ha később is szükségünk lesz erre az anyagra, még a bezárása előtt mentsük el valamelyik meghajtóra a Mentés másként ablakkal. Egyébként a javított anyag átmenetileg a Temp mappába kerül, de ott nehéz hozzájutni. Akkor is oda megy, ha még a dokumentum bezárása előtt a Mentés ikonra kattintunk.) A Windows XP-t használók vigyázzanak, mert ebben a rendszerben nem működik a visszamentés. Erre csak az önálló WinZip program képes, az operációs rendszerbe beépített egyszerű változat nem. Itt a módosított dokumentumot el kell menteni valamelyik meghajtóra vagy mappába, majd ott újra tömöríteni kell. (A jobb egérgombbal előhívható helyi menü Küldés almenüjében adjuk ki a Tömörített mappa utasítást.) Utána a jobb egérgombbal jelöljük ki a tömörített állományt is, és a Küldés paranccsal megnyitott menüben most a 3,5”-es hajlékonylemez (A:) utasítást adjuk ki. Megjelenik a Fájlcsere jóváhagyása tábla, amely megkérdezi, hogy: Lecseréli a létező fájlt? Az Igen gombra kattintva megtörténik a frissítés.
263
Lemezkarbantartás Az anyag gyakori megnyitása, elmentése, tömörítése; keletkezési adataikra visszaható csatolt objektumok készítése; önmagát felfrissítő mezők előállítása; mappák létrehozása, és megszüntetése; különféle programok fel- és letelepítése esetén a winchester egyre jobban leterhelődik, szétforgácsolódik. Emiatt rohamosan csökken a számítógép sebessége. Ennek oka, hogy az olvasófejnek folyton ide-oda kell cikázni a merevlemezen, hogy megtalálja a megnyitni kívánt dokumentum kiegészítéseit, a széttöredezett fájlokat. Ettől a tehertől, többletmunkától időnként meg kell szabadítani a winchestert, rendezni kell a merevlemezen levő állományokat. Erre a rendrakásra szolgál a lemeztöredezettség-mentesítő eljárás. Először zárjunk be a gépen minden alkalmazást, futó programot, majd kattintsunk a Start gombra. Onnan menjünk a Programok ! Kellékek ! Rendszereszközök paranccsal megnyitható ablakra. Ott kattintsunk a Lemeztöredezettség-mentesítő programra. A tovább nyíló ablakban jelöljük ki, hogy melyik hordozót kívánjuk mentesíteni a töredezettségtől. (Flopi lemezt is lehet.) Még mielőtt megnyomnánk az OK gombot, nézzünk bele a Beállítások ablakba, hogy aktiválva van-e a Programfájlok átrendezése, így programjaim gyorsabban indulnak majd, és a Meghajtó hibaellenőrzése utasítás. Ha nem, adjuk ki mindkettőt, és nyomjuk meg az OK gombot. (Ez egy meglehetősen hosszadalmas művelet, ami merevlemez esetén több óráig is eltarthat. Ezért akkor végezzük, amikor más elfoglaltságunk van.) Amennyiben látni szeretnénk hol tart a folyamat, a Lemeztöredezettség-mentesítő ablakon nyomjuk meg a Részletek megjelenítése gombot. A feltáruló diagramon a piros szín jelzi az áthelyezés alatt álló töredezett fájlokat; a kék a sorba rendezett egybefüggő fájlokat; a zöld pedig az operációs rendszer által korábban áthelyezetteket. A zöld szektorcsoportokat vagy más néven klasztereket jelölő négyzetek árnyalata függ a lemezen elfoglalt helyüktől. A lemez elején világoszöldek, a közepén normál zöldek, a végén pedig sötétzöldek. Az olvasás alatt álló klaszterek pasztellzöldek. A fehér szín szabad területre utal. Nagy mennyiségben a merevlemez hátsó, kihasználatlan részén találhatók. A fehér négyzetek jobb felső sarkukban kis piros négyzettel áthelyezésre nem kerülő adatokat jelölnek. A nem mozdítható fájlok többnyire rendszer- vagy más nem olvasható fájlok. A piros vonallal ferdén áthúzott négyzetek hibás lemezterületre utalnak. Ezekre a helyekre nem enged írni a vezérlőáramkör. A hibahelyeket többnyire a lemez mechanikai sérülése okozza, amely a winchester gyakori ki-be szereléséből, szállításából, vagy a lemeztöredezettség-mentesítés elhanyagolásából ered. Ez ellen utólag már semmit sem lehet tenni. A sérülést áramkimaradás is kiválthatja, mert ilyenkor nincs energia, amely kihúzná az olvasófejet a parkolópályára, és az ráesik a lemezre. Súlyosbítja a helyzetet, ha ennek során a lemez felületéről leválik egy kis szilánk. Ez a gyorsan forgó lemez által keltett légáramban a légpárnán úszó fej és a lemez közé kerülhet, ami további sérüléseket idéz elő. (A korszerű wichestereken ez ellen úgy védekeznek, hogy a tápcsatlakozójukra ráépítenek egy nagykapacitású pufferkondenzátort, amelyben annyi energia halmozódik fel, hogy áramkimaradás esetén még ki tudja rántani a fejet a lemez szélére.) Amennyiben a hibás klaszterek száma a rendszeres töredezettség-mentesítés mellett is nő, sürgősen cseréljük le a winchestert. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a meghibásodás oly mértékű lesz, ami már az adatállomány kimentését is lehetetlenné teszi. A Western Digital gyártmányú merevlemezeknek van egy külön szolgáltatásuk, a Data Life Guard. Ez nem bízza a felhasználóra a hibás klaszterek észlelését, hanem 8 üzemóra után ellenőrzi az egész lemezt. A hibás, bizonytalan jelet adó részeket megpróbálja javítani, és ha ez nem sikerül, végleg letiltja a rájuk való írást. A gyári lemezhibákat ennél a típusú merevlemeznél is a BIOS jelzi ki a bootolás kezdetén. A Western Digital winchesterek nagy előnye még, hogy 8 MB-os gyorsító tárral (cache) rendelkeznek, ami nagyon megnöveli a percenként végzett műveletek számát.
264
Ha a lemez programhibákat tartalmaz, a töredezettség-mentesítés leáll. Ilyenkor a Windows felajánlja a ScanDisc elindítását a hiba felszámolása érdekében. A lemezellenőrzést azonban ne a felkínált indítóablakból végezzük, mert nem csak egy gyorsellenőrzés történik, ami nem képes a hibákat kijavítani. A Start menüből indítva hajtsuk végre egy teljes ScanDisc ellenőrzést a későbbiekben ismertetett módon. Ha ezt követően sem indul el a program, ki kell kapcsolni a vírusirtót. Ezt követően már nem lesz akadálya a Lemeztöredezettség-mentesítő lefuttatásának. Ha így is leáll a töredezettség-mentesítés, futtassuk le Csökkentett módban. (Ennek módját lásd A Windows operációs rendszer optimális használata című rovatban.) Ilyenkor ugyanis az utólag feltelepített programok nem töltődnek be, így semmi sem zavarja a fájlok folyamatossá tételét. A későbbiek során célszerű a lemezkarbantartást rábízni a gépre, hogy ne nekünk kelljen törődni vele. Ennek elrendelése, és az időpontok beállítása a legegyszerűbben a Windows Intézőben végezhető el. 1. Kattintsunk a Start menügombra. 2. A tovább nyíló ablakokban adjuk ki a Programok, majd a Windows Intéző parancsot. 3. Az újra nyíló ablak bal oldalán látható mappák közül kattintsunk az Ütemezett feladatok-ra. 4. A tovább nyíló ablakban kattintsunk kétszer az Ütemezett feladatok hozzáadása Varázsló programra. 5. Ezt követően párbeszédablakok nyílnak meg, amelyek végigvezetnek bennünket a beállítási folyamaton. a)
Amennyiben a winchesterünk ketté van osztva, mindkét drájvot jelöljük be ellenőrzésre. Teljes vizsgálatot kérjünk, hogy az ellenőrzés kiterjedjen a lemezfelület hibáira is. Annak érdekében, hogy a vizsgálat ne zavarjon bennünket munka közben, aktiváljuk a Csak ennyi idő üresjárat után indítsa az ütemezett feladat utasítást, és az alatta levő kijelölősávba 10 percet írjunk. Érdemes Az ütemezett feladat leállítása, ha a számítógép használatban van utasítást is kiadni. Ellenkező esetben mindaddig nem tudunk hozzáférni a géphez, amíg az elkezdett vizsgálat be nem fejeződik. (A félbeszakított vizsgálat nem törlődik, a számítógép felszabadulása után a program ott folytatja, ahol abbahagyta.) A végén nyomjuk meg a Beállítások gombot, és a feltárult tábla Energiagazdálkodás szektorában aktiváljuk az Elemes táplálás esetén ne indítsa az ütemezett feladatokat, valamint Az ütemezett feladat leállítása, ha elemes üzemmódra vált utasításokat is.
b)
A Lemeztöredezettség-mentesítést elég havonta egyszer elvégeztetni. Olyan időpontot jelöljünk ki erre a célra, amikor biztosan otthon tartózkodunk, és a számítógép előtt ülünk, vagy legalábbis bekapcsolva tartjuk. (Annak érdekében, hogy ne hátráltasson bennünket a munkában, és mi se akadályozzuk a tevékenységét, állítsuk ebédidőre vagy az esti tévénézés idejére.) Egyébként rendszeres karbantartás esetén a lemeztöredezettség-mentesítő program lefutása egyre kevesebb időt vesz igénybe. Nem tart órákon át, mint az első vizsgálat. Ezzel egyidejűleg ajánlatos Lemezkarbantartást is kérni. (Ezt szintén az Ütemezett feladatok hozzáadása Varázsló program segítségével lehet elrendelni.) Ennek beütemezése esetén a karbantartó program rendszeresen megkeresi és kijelzi azokat a felesleges fájlokat, amelyek munka közben keletkeztek, illetve külső anyag átvétele során kerültek a winchesterre. Automatikusan kitörli a programmappákból a fájlok kinyitásakor, tömörítéskor keletkező átmeneti állományokat. (Ezek a Windows programmappa Recent és Temp mappáiban halmozódnak fel.)
c)
Mellesleg ezekből a mappákból kideríthetjük, hogy ki nyúlt illetéktelenül a számítógépünkhöz; mit nyitott, tömörített és töltött le belőle. Akkor is célszerű benézni ezekbe a mappákba, ha nagy zűrzavart csinálunk, és elveszik egy fájl, mert néha előfordul, hogy a program ide menti. Érdemes megnyitni a DOS programmappát is, mivel ebben is tárolódnak korábban megnyitott 265
fájlok. A PageMaker program kifejezetten lehetőséget ad erre a rekonstruálási módra. A közbülső, el nem mentett változat itt is a Temp mappában tárolódik, és a Shift billentyű lenyomása mellett a Fájl menü Revert parancsával hívható elő. Ez az átmeneti fájl csak bizonyos parancsok kiadása esetén, illetve áramkimaradáskor, rendszerhibánál képződik. Normál körülmények között a korábban elmentett változatot hívja elő. Ez azért van így, mert a Temp a megnyitás, az és a hibás programfuttatás eredményeként hátramaradt fájlok tárolására szolgáló mappa. A Normál megnyitást jelző ikonok a Recent mappában halmozódnak fel. (Ha többen használják a gépet, akkor az egyes felhasználókhoz tartozó Recent mappa a Windows Profiles mappájában található.) d)
Amennyiben törölhetetlenül rögzíteni akarjuk, hogy milyen fájlokat nyitottak meg utoljára, az Eszközök menügombbal ! Beállítások paranccsal ! Általános füllel előhívható ablakban adjuk ki A legutóbb használt…fájl nevének megjelenítése utasítást. Az utasítás közepén levő kijelölősávba maximális értéket: 9-et állítsunk be. Utána nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően a Fájl menügombbal lenyitható ablak alján megtalálhatjuk az utoljára használt 9 fájl nevét. Ezt a nyomkövető eljárást oly módon sem lehet kijátszani, hogy a fájlok megnyitása előtt érvénytelenítik A legutóbb használt 9 fájl nevének megjelenítése utasítást. Ekkor törlődnek az előzőleg megnyitott fájlok nevei, ami szintén felkeltheti a figyelmünket. Azt is megtudhatjuk, hogy a dokumentum mely részébe nyúltak bele. A tudtunk nélkül megnyitott fájl újra nyitása után nyomjuk le a Shift + F5 billentyűkombinációt. Erre az oldalszámgördítő rááll arra a helyre, ahol a manipuláció történt. A billentyűkombináció további alkalmazásával végigjárhatjuk a beavatkozás útvonalát.
e)
Ha az illegális megnyitás ennél is nagyobb mérvű volt, nézünk be a Start menü Dokumentumok mappájába. Ott a legutóbb megnyitott 15 (Windows XP-ben 30) fájl neve látható. Mellesleg ezt a funkciót nem erre találták ki, hanem a dokumentumok gyors megnyitására. Ha egy korábban használt anyag valamely mappában van elrejtve, akkor nem kell a Fájl menü ablakát lenyitva kiadni a Megnyitás parancsot, aztán aktiválni a drájvot ahol található, és az ablakában kikeresni a mappát amelybe raktuk, majd megnyitni. Sokkal egyszerűbb a Start menügombra, majd a Dokumentumok parancsra kattintani, és máris előttünk állnak ábécé sorrendben a leggyakrabban használt fájljaink. Arra is mód van, hogy ezt a listát megtisztítsuk azoktól a fájloktól, amelyeket csak alkalomszerűen nyitottunk meg, és a továbbiakban nem lesz rá szükségünk. Ekkor a jobb egérgombbal jelöljük ki az eltávolítandó fájlt, majd a megjelenő ablak segítségével töröljük. (Csak erről a listáról törlődik, az eredeti helyéről nem.)
f)
Azért is célszerű itt törölni a nem használt fájlokat, és nem a Recent mappában, mert a programmappák nyitogatása veszélyes, könnyen megsérülhetnek. Amennyiben az összeset törölni akarjuk, a Start menügomb ! a Beállítások parancs ! valamint a Tálca és Start menü parancs útvonalon nyissuk meg a Tálca tulajdonságai ablakot. Aktiváljuk A Start menü programjai fület, és a Dokumentumok menü szektorban nyomjuk meg a Tartalom törlése gombot. (Több felhasználó esetén a Profiles mappában levő Recent mappák is törlődnek.) Az Indexnaplóból azt is megtudhatjuk, hogy percre pontosan mikor kapcsolták be a gépet. A Start menü Beállítások parancsával menjünk a Vezérlőpultra. A megjelenő ablakban ugyancsak kétszer rákattintva jelöljük ki a Gyorskereső ikont. A továbbnyíló ablakban nyissuk le az Index menüt, és adjuk ki az Indexnapló megtekintése utasítást. A listában hónapokra visszamenőleg megtaláljuk a gép bekapcsolási időpontjait.
g)
Az informatikusi képzettséggel rendelkezők számára sokat elárul a géphasználatról, sőt minden jelentős lépést rögzít a Win386.swp lapozófájl. A RAM-ot kiegészítő virtuális memória tartalma a gép elzárása után általában törlődik, de a több felhasználót is kiszolgáló Windows XP rendszerben egy-egy géphasználó kilépése esetén nem történik meg a törlés. {Tartalma a Start menü ! Vezérlőpult ! Felügyeleti eszközök ikon útvonalon tekinthető meg. A konzolfán kattintsunk a Számítógép-kezelés (Helyi) ikonra.} Ez számunkra is kellemetlen lehet. Ha el akarjuk kerülni, hogy valaki kémkedjen utánunk, kilépéskor töröljük a lapozófájlt. A Start 266
menüben adjuk ki a Vezérlőpult parancsot. A tovább nyíló ablakban kattintsunk kétszer a Felügyeleti eszközök ikonra. Az újonnan nyíló ablakban aktiváljuk a Helyi biztonsági házirend ikont. Az újonnan nyíló ablak faágszerű struktúrájában nyissuk meg a Helyi házirend mappát. Utána kattintsunk a Biztonsági beállítások almappára. A feltáruló listában engedélyezzük a Virtuális memória lapozófájljának törlése utasítást, majd zárjuk be az ablakokat. h)
A lapozófájl törlésének másik módja a Registry módosítása. A Programok letelepítése című rovatban leírtak szerint hívjuk elő a Rendszerleíróadatbázis-szerkesztőt. Nyissuk meg a HKEY_ LOCAL_MACHINE\SYSTEM\CurrentControlSet\Control\Session Manager\Memory Management kulcsot, és jelöljük ki. Utána a szerkesztő ablakának jobb oldalán kattintsunk kétszer a ClearPageFileAtShutdown bejegyzésre, majd a megjelenő Duplaszó szerkesztése ablak Érték mezejében látható 0-át írjuk át 1-re, és nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően minden esetben törlődik a lapozófájl tartalma. Ez azonban időt vesz igénybe, ezért az operációs rendszer lezárási ideje némileg növekedni fog.
i)
A DisablePagingExecutive bejegyzés Értékének 0-ról 1-re való átállítása esetén megszűnik a lapozófájl, így nem terheli a merevlemezt. Ezt csak 256-, illetve 512 MB kapacitású RAM-al rendelkező számítógépeknél szabad megtenni. Vannak azonban olyan programok, amelyek igénylik a lapozóállomány használatát. Ezeknek a zavartalan működése érdekében állítsuk át a lapozófájl méretét 64 MB-ra. A lapozófájl megszüntetésének, illetve csökkentésének egyébként az 512-, illetve a 1024 MB-os RAM-oknál van értelme. Ezeknél ugyanis alapesetben a Windows már 800 MB-os, illetve 1,5 GB-os lapozófájlt alakít ki, teljesen feleslegesen. Ehhez a tartományhoz nem enged hozzányúlni még akkor sem, ha egyáltalán nincs kihasználva.
j)
A lapozófájl minimalizálása a virtuális memória párbeszédablakában állítható be. Kattintsunk a jobb egérgombbal a Sajátgép ikonra az Asztalon. A megnyíló helyi menüben adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Teljesítmény fület. A feltáruló táblán nyomjuk meg a Virtuális memória gombot. Az újonnan nyíló ablakban érvényesítsük az Egyéni beállítások a virtuális memóriához utasítást, és a Maximum mérethez írjuk be a 64 MB-ot. Utána kattintsunk az OK, majd az Igen, végül a Bezárás gombokra. (Windows 98-ban itt rendelhető el a Virtuális memória tiltása is.) Windows XP-ben nyissuk le a Start menüt, adjuk ki a Vezérlőpult parancsot, és kattintsunk kétszer a Rendszer ikonra. A megnyíló ablakban aktiváljuk a Speciális fület. A feltáruló tábla Teljesítmény szektorában nyomjuk meg a Beállítások gombot. Az újonnan nyíló ablakban aktiváljuk a Speciális fület, és a feltáruló tábla Virtuális memória szektorában kattintsunk a Módosítás gombra. A tovább nyíló ablakban érvényesítsük az Egyéni méret utasítást, és a Maximális méret beviteli mezőben látható értékeket itt is írjuk át 64 MB-ra, a Minimális méretet pedig állítsuk 0-ra. Végül nyomjuk meg a Beállítás gombot, majd az OK gombokra kattintva nyugtázzuk az átállítást.
k)
Nem mindenki tudja, hogy a lapozóállomány (swap file, magyarul: lapozófájl) nem más, mint egy virtuális memória. A Windows a merevlemez létrehoz egy rejtett állományt azoknak a programrészeknek és adatállományoknak a tárolására, amelyek nem férnek el a RAM-ban. (Ennek mérete általában a RAM-kapacitás másfélszerese.) Az operációs rendszer a lapozófájlból mindig azokat az adatokat teszi a memóriába, amelyekre szüksége van, és a memóriából a lapozófájlba helyzet át adatokat azért, hogy az újabb adatoknak helyet biztosítson a memóriában. A virtuális memória mindenkori mérete szinte kideríthetetlen, és a működése annyira bonyolult, hogy az informatikusoknak is komoly fejtörést okoz a nyomon követése. Szerencsére mindig jól működik, ezért az átlag-számítógéphasználónak a virtuális memória létezéséről sincs tudomása. Megtalálása sem könnyű, mert rejtett fájl. A Windows mappában csak az operációs rendszer kereső ablaka képes felkutatni.
l)
Visszatérve a lemezkarbantartásra, nagyon hasznos a ScanDisk ellenőrzés elrendelése is. (Ezt ugyancsak az Ütemezett feladatok hozzáadása Varázsló program segítségével lehet aktiválni.) Ez a program a logikai és fizikai hibákat vizsgálja a merevlemezen. Helyreállítja a 267
helytelen programkezelésből eredő sérüléseket. A hibakereső vizsgálatokat érdemes heti gyakorisággal kérni. Az előre megadott időpontokban automatikusan lezajló ScanDisk vizsgálatoknál is csak gyorsellenőrzés történik. Ezért nem árt időnként lefuttatni a teljes programot, a Start menügomb és a Programok ! Kellékek ! Rendszereszközök parancsok aktiválásával megnyíló ablakban, hogy az esetleges lemezhibák megszűnjenek. (A ScanDisk program futtatása előtt is be kell zárni minden alkalmazást.) Ha olyan hiba van a winchesteren, amit a ScanDisk nem tud kijavítani, indítsuk el a Karbantartó Varázsló programot ugyancsak a Start menügomb és a Programok ! Kellékek ! Rendszereszközök parancsok aktiválásával megnyíló ablakban. Ez kimutatja nekünk, hogy melyik programfájl sérült meg. Amennyiben valamelyik karbantartó program időpontját módosítani kívánjuk, akkor a bal egérgombbal kattintsunk kétszer a nevére, a Start menügomb, a Programok ! Windows Intéző parancsok, és az Ütemezett feladatok mappa kijelölésével megnyíló ablakban. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk az Ütemezés fület, és a feltáruló táblán végezzük el az átállítást. Végül nyomjuk meg az OK gombot. Ha átmenetileg fel szeretnénk függeszteni a vizsgálatot, akkor az előhívott karbantartó ablakon a Feladat fület aktiváljuk, majd érvénytelenítsük az Engedélyezve (az ütemezett feladat a megadott időben fut) utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. Amennyiben végleg ki akarjuk iktatni valamelyik vizsgálatot, a jobb egérgombbal kattintsunk a nevére, és a megjelenő helyi menü segítségével töröljük.
Dokumentum tartalmának törlése Ha egy dokumentumot felhasználtunk, és a továbbiakban nincs rá szükségünk, de sablonként szeretnénk megtartani az új munkához, akkor töröljük ki a tartalmát. 1. Jelöljük ki a teljes dokumentumot. (Mutassunk a kurzorral a bal szélére, és a bal egérgombbal kattintsunk háromszor.) 2. Nyomjuk meg a Delete billentyűt. Ezt követően a kitörlődött munkalapon elkezdhetünk dolgozni. A mentéskor már az új anyag fog megőrződni. Ha nem kezdünk el azonnal dolgozni, akkor más néven mentsük el az üres fájlt, különben a dokumentum újbóli előhívásakor megjelenik a régi tartalom, annak ellenére, hogy töröltük. Az eredeti, sablonként használt fájlt leküldhetjük a Lomtárba is. Előzőleg megnyitott fájl esetén azonban ez csak a program bezárása után lehetséges. Nem elég a megnyitott dokumentumot bezárni, a programot is le kell építeni. Ennek legegyszerűbb módja, hogy a címsor bal sarkában található bezáró " gombjával visszaküldjük. Lefagyás esetén csak az Alt + Shift + Del billentyűkombinációval zárható be. A megjelenő Program bezárása ablakban jelöljük ki a WinWord tételt, majd nyomjuk meg a Feladat bezárása gombot.
Lomtár ürítése 1. Az egér bal oldali gombjával kattintsunk kétszer a Lomtár ikonjára. (Ez minden gépen kint van az Asztalon.) 2. A megnyíló ablakban egymás után sorakoznak a Lomtárba dobott fájlok, mappák ikonjai. Ha mindegyiket törölni akarjuk, kattintsunk a bal oldalon látható, kék betűkkel kiemelt Lomtár ürítése parancsra. Ekkor megjelenik egy ablak, amely megkérdezi, hogy Biztosan törölni akarja ezt a (meghatározott számú) elemet? Kattintsunk az Igen gombra. (A döntésünket jól fontoljunk meg, mert ezt követően semmilyen lehetőségünk sem lesz ennek az anyagnak a visszahozására. A Lomtárban levő összes dokumentum végérvényesen megsemmisül.)
268
3. Amennyiben újra használni akarjuk a Lomtárba küldött fájlokat, akkor az ugyancsak kék színnel kiemelt Mindegyik helyreállítása parancsra kattintsunk. Ez esetben minden fájl, mappa oda megy vissza, ahonnan kiselejteztük. 4. Ha csak egy fájlt akarunk visszahozni, akkor keressük meg, és jelöljük ki. Most a kék színű Helyreállítása parancsra kattintsunk. (Amennyiben ezek a kék színű parancsok nem láthatók a bal oldalon, a Lomtár teljes terjedelmét a tartalma tölti ki, kattintsunk a menüsor Nézet gombjára, és aktiváljuk a Weblapként parancsot.) Főleg kiskapacitású winchesterrel rendelkezők ügyeljenek a Lomtár rendszeres takarítására. A Lomtár terjedelme ugyanis alapbeállításban a merevlemez méretének 10%-a. Ha ezt meghaladó mennyiségű adatot töltünk rá, megtelik, túlcsordul, és a törölt fájl nem kerül bele. Véglegesen, visszafordíthatatlanul megsemmisül. (Ha nagy winchesterkapacitással rendelkezünk, nagyobb helyet is biztosíthatunk a Lomtár számára. Ehhez a jobb egérgombbal kattintsunk rá az ikonjára, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A tovább nyíló Lomtár tulajdonságai ablakban aktiváljuk a Globális fület. A feltáruló táblán a Lomtár minimális méretét szabályozó csúszka tologatásával állíthatjuk be a kívánt értéket. Arra is lehetőség van, hogy az egyes meghajtókra különböző értéket állítsunk be. Ekkor az ezekhez tartozó táblákat kell aktiválni.) a)
Lényegesen megkönnyíti a keresést, ha rendszerezzük a Lomtárba került anyagot. Ennek érdekében kattintsunk a Nézet menügombra, majd a megnyíló ablakban az Ikonok elrendezése parancsra. Amennyiben emlékszünk a fájl nevére, akkor a tovább nyíló ablakban a Név szerint parancsot aktiváljuk. Ekkor a program ábécé sorrendbe rakja nekünk az összes fájlt, így könnyen megtaláljuk. Ha a terjedelmére emlékszünk, akkor a Méret szerint parancsra kattintsunk. Ez esetben aszerint rakja sorba a fájlokat, hogy hány KB-nyi helyet foglalnak a tárolón. Ha nem emlékszünk semmire, csak arra, hogy mikor dobtuk a Lomtárba, akkor a Törlés dátuma szerint parancsot adjuk ki. Ennél az elrendezésnél a legutoljára kiselejtezett fájl a lista végére kerül. (Célszerű ezt a beállítást megtartani, mert így a tévedésből selejtezett fájlt gyorsan megtalálható, és visszaküldhető.) A hatékony keresés előfeltétele még, hogy a fájlok minél kisebb helyre tömörüljenek össze, és minél több információt tartalmazzanak. Nagy ikonos elrendezésben szinte lehetetlen a kívánt fájlt megtalálni. A gyors megtaláláshoz listaszerű elrendezésre van szükség. Ezért a Fájl menü ablakában először a Részletek parancsra kattintsunk, és csak ezt követően kezdjük el a rendszerezést. Az így kapott lista nem csak a fáj nevét tartalmazza, hanem az eredeti helyét, a méretét, a törlés dátumát, sőt még típusát is.
b)
Gyakran előfordul, hogy egy kidobott, végleg megsemmisített anyagra néhány hónap vagy év múlva nagy szükségünk lenne. Ezért a profi szövegszerkesztők semmit sem dobnak el. Miután a legtöbbjük rendelkezik CD-, illetve DVD-íróval, így nincs nehéz dolguk. Amikor a Lomtár tartalma elérte a 650 MB-nyi terjedelmet, betesznek egy 250 forintos, egyszer írható CD-lemezt, és rámásolják az egészet. Ennyi „adathulladék” még rendszeres munkavégzés esetén is csak fél- vagy egyévente gyűlik össze, úgy hogy ez anyagilag nem jelent számottevő megterhelést. Nem is foglakoznak az anyag átválogatásával, hanem a Szerkesztés menügombbal lenyitható ablakban kiadják a Mindet kijelöli parancsot, aztán az egész állományt áthúzzák, vagy kivágják és beillesztik az E-drájv ablakba. (Ennek módját lásd a Másolás és áthelyezés egyik meghajtóról a másikra című rovatban.)
c)
Azoknak sem kell azonban lemondani az olcsó archiválás lehetőségéről, akiknek nincs CDvagy DVD-írójuk. Win Zip programmal ugyanis a selejt terjedelme negyedére zsugorítható, így elfér valamelyik meghajtón is. Előtte azonban válogassuk át az anyagot. Töröljük ki belőle azokat a fájlokat, amelyek a meglevő programokból bármikor előállíthatók (pl. parancsikonok, és egyéb segédanyagok). Töröljük ki azokat is, amelyek lemezen megvannak, csak azért dobtuk ki őket, mert munka közben elrontottuk. Mivel a WinZip program a Lomtárból nem fogad el anyagot, jelöljük ki a maradékot, és húzzuk, illetve másoljuk át egy másik meghajtóra. (Ne arra, amelyik a programokat tartalmazza, mert az egyébként is túl van terhelve.) Annak érdekében,
269
hogy a Lomtárból felhozott fájlok ne keveredjenek az azonos nevű élő fájlokkal, hozzunk létre a D-meghajtón, egy új mappát, és abba töltsük be az anyagot. d)
Intenzív Lomtárhasználat esetén ez akadályokba ütközhet. Amennyiben egy dokumentumot többször is elrontottunk, és mindegyiket kiselejteztük, akkor azonos név alatt több fájl is található a Lomtárban. A program azonban nem engedi meg, hogy egy mappában két azonos nevű fájl legyen. Így az áthúzásnál a legrégebbi dátumú fog átmenni, majd megjelenik egy ablak ezzel a tájékoztatással: A mappa már tartalmaz egy... nevű fájlt. Kicseréli a ... fájlt ezzel ...? Ha az Igen gombra kattintunk, törli a korábbi dokumentumot, és a későbbi dátumút helyezi a mappába. Ez nem szerencsés eljárás, mert lehet, hogy a korábbi anyagban van az a részlet, amire később szükségünk lesz, ami végül is helyesnek bizonyul. Ezért az azonos fájlok nevét meg kell változtatni, hogy mindegyik megmaradjon. Mivel a Lomtárban semmit sem lehet tenni a fájlokkal, a mappában levőt módosítsuk. A Fájlok és mappák nevének megváltoztatása című rovatban leírtak szerint jelöljük ki az áthúzott fájl nevét, majd a kiterjesztés elé szúrjunk be egy megkülönböztető jelzést. (Célszerűbb a kiselejtezés dátumát beírni. Ha pl. két SzövSzerk.doc nevű fájl található a Lomtárban, melyek közül az egyik 2001.12.20-án, a másik pedig 2002. 01.17-én lett kidobva, akkor mappában levő nevét egészítsük ki SzövSzerk-01-12-20.doc-ra.)
e)
Ezt követően már akadálytalanul áthúzhatjuk mellé a másik SzövSzerk.doc fájlt. Ha várható további selejt is ebből a fájlból, akkor ennek a nevét is egészítsük ki a dátumával. Erre azért van szükség, mert a WinZip tömörítő program szintén nagyon precízen dolgozik. Nem csak az éppen ráküldött anyaggal törődik, hanem a korábban tömörítettel is. Ha később, a Kuka-2 készítése során ráküldünk a tömörítő ablakra egy fájlt, amely ugyanolyan név alatt megtalálható a kuka-1-ben is, nem fogadja el. Kiírja, hogy: Error. Invalid ZIP request (cannot repeat names in zip file). Még a tömörített mappákba is belenéz. Ilyenkor nem érdekli a megváltoztatott név sem. Ha a két mappa tartalma teljesen megegyezik, a másikat visszadobja. Ennek a kellemetlen helyzetnek az elkerülése érdekében soha ne selejtezzünk ki mappát. Nyissuk meg, jelöljük ki a teljes állományát, és fájlok halmazaként küldjük a Lomtárba. Ez az eljárás a későbbi kutatást is megkönnyíti, mert nem kell mappákat nyitogatni, ha szükségünk van egy régi anyagra. (A tömörítő programoknak ez a szigorúsága csak addig áll fenn, amíg az archívumuk létezik. Amennyiben időközben töröljük a Temp mappát, a WinZip csak azt az állományt képes vizsgálni, összehasonlítani, amelyet megnyitott. Amennyiben két azonos nevű fájlt talál benne, megtagadja a bementést. Ennél több zavart nem okoz. Ha a két egyforma fájlnak a készítési dátuma is megegyezik, akkor üzenettáblát sem jelentet meg. Egyszerűen kicseréli őket.) Ezért is célszerű a Kuka tömörített fájlt minél előbb létrehozni, mert utána már komplikációmentesen bővíthető.
f)
Miután a Lomtár teljes tartalma az új mappába került, indítsuk el a tömörítő programot, jelöljük ki az összes fájlt, és húzzuk át a tömörítő ablakba. (A tömörítés módja a Tömörítés WinZip programmal című rovatban található.) Sajnos tömörítő program az azonos tartalmú fájlokat is észreveszi, ezért megjelentet egy ablakot, amelyben közli, hogy: Multiple files were dropped and one or more is an archive. Should all dropped files be added? Szerencsére ezt csak figyelmeztetésnek szánja, ezért az IGEN gomb megnyomása után hajlandó az egész állományt letömöríteni. A megjelenő Drag and Drop illetve Add ablakban adjunk neki egy találó nevet. pl: Kuka-1. Miután megjelent a tömörített anyag az új mappában, húzzuk ki az ikonját a D-drájvra, a tömörítetlen fájlokat pedig az új mappával együtt dobjuk a Lomtárba (húzzuk rá a Lomtár ikonjára), és semmisítsük meg.
270
g)
Ha sok fájl található a Lomtárban, csoportosítsuk őket. Először a Word fájlokat húzzuk át. (Csoportos kijelölésüknél használjuk a Ctrl illetve a Shift segédbillentyűket.) A tömörítés után visszaküldött fájlokat jelöljük ki, és a jobb egérgombbal rákattintva végleg töröljük őket. (Ezt a legegyszerűbben úgy tudjuk megtenni, hogy a Lomtár tartalmát a törlés dátuma szerint rendezzük. Ekkor az aznapi dátummal leküldött fájlok a lista végére kerülnek, ahol könnyen kijelölhetők.) Ugyancsak csoportosan célszerű áthúzni a PageMaker fájlokat, majd törlésük után a maradékot. Túl sokáig ne halogassuk a takarítást, mert a sok felesleges anyag egyre jobban leterheli a winchestert, amitől jelentős mértékben lelassul a számítógépünk. (A meghajtók túlterheltségének egyértelmű jele, hogy a parancsikonok nem jelennek meg azonnal az Asztalon. Először átmeneti állományikonok tűnnek fel, és csak utána jönnek elő a szabályos ikonok.) Még mielőtt nekiállunk a Lomtár kiürítésének, a C-meghajtó Windows mappájában nyissuk meg a Temp mappát, és töröljük ki a tartalmát. Néha több száz MB-nyi korábban megnyitott fájl, mappa, ikon és egyéb szemét is felhalmozódik benne. Az ily módon megnövekedett Lomtár kiürítése nagymértékben enyhíteni fogja égető helyhiányunkat. (A Temp mappa megtisztítása előtt zárjunk be minden futó alkalmazást.)
h)
A Lomtár következő ürítésénél nem szükséges további Kuka-3-4-... gyűjtőfájlokat létrehozni, sőt a visszaküldésükre, mappába gyűjtésükre sincs szükség. Helyezzük egymás mellé a Lomtár ablakát, valamint annak a hordozónak az ablakát, amelyen a Kuka-1 vagy Kuka-2 tömörített fájl található. Utána a Shift vagy a Ctrl billentyű lenyomása mellett jelöljük ki a megőrzendő fájlokat a Lomtárban, és húzzuk rá valamelyik Kuka fájlra. Erre megnyílik a WinZip tömörítő ablaka, és megjelenik a Drag and Drop illetve Add ablak. Ne adjunk nevet neki, csak nyomjuk meg rajta az Add gombot. Ezt követően a program majd elvégzi az egyenkénti tömörítésüket, és beillesztésüket.) Ha ellenőrizni akarjuk, hogy valóban bekerülteke a többi közé, kattintsunk nyissuk meg a tömörített Kuka fájlt, és kattintsunk a tömörítő ablak fejlécének Name feliratára. Erre a lista ábécésorban rendeződik. Így könnyebben megtaláljuk a keresett fájlokat. A tömörítő ablakot csak fájlokkal lehet kiegészíteni. (A mappákat nyissuk meg, és a benne levő fájlokat húzzuk át. Ha nem ezt tesszük, hanem megpróbáljuk az egész állományt egyszerre áthúzni, a mappák visszamaradnak. Az ily módon keletkező zavarra egy hibajelző ablak hívja fel a figyelmünket.) Természetesen nem csak a Lomtárból húzhatunk be fájlokat a Kukába, hanem bármely hordozóról. Így törölni sem kell őket, rövid úton kiselejtezhetők
i)
Ily módon létrehozhatunk, és folyamatosan feltölthetünk egy olyan kukát is, amelybe azok a fájlok kerülnek, amelyek sorsa még ne zárult le. Ide töltsük a takarító programok által kiselejtezett program- és indító fájlokat is, mivel lehet, hogy egy későbbi alkalmazás során még szükség lesz rájuk. Amennyiben nagyarányú változtatásokat kívánunk a könyveiken végrehajtani, vagy hosszas és bonyolult kísérletezésbe kezdünk, érdemes a dokumentumokat tömörítve konzerválni. A programátállítások során ugyanis bekerülhetnek olyan makrók az anyagba, vagy kiadhatunk olyan utasításokat, amelyek visszavonhatatlanul tönkreteszik az adatállományt. A vésztartalék képzése során semmi mást nem kell tenni, mint a bal egérgombbal megragadni a tömörített fájlokat, és ráhúzni a kiválasztott kukára. (Ez esetben is megjelenik a tömörítő ablak, de további tömörítés már nem várható.) Itt senki sem bolygatja őket. Azért célszerű tömörített formában konzerválni az anyagot, mert a .zip kiterjesztésű fájlok jobban védve vannak a makrók, vírusok, trójai programok és egyéb veszedelmek ellen.
j)
Egyébként a világhálón a vírustámadások több mint 80%-a a Microsoft programjai ellen irányul. (Ennek az az oka, hogy ezeket használják legtöbben, ez úton okozható a legnagyobb kár.) Különösen a .doc kiterjesztésű fájlokat kedvelik a hackerek. Ezért ha fennáll a vírusfertőzés veszélye, a dokumentumunkat .rtf kiterjesztésű fájlként továbbítsuk az e-mail postán. A Rich Text File formátumú dokumentumokat minden szövegszerkesztő program képes megnyitni. A kormányhivatalok is RTF formátumban küldik ki az anyagaikat, mert így mindenki el tudja olvasni. Az RTF 20 évvel ezelőtt is olyan volt, mint most, ezért a legrégebbi programok is boldogulnak vele. Nem fordulhatnak elő problémák az unikódos- és a korábbi 271
szabványú betűtáblák keveredése miatt sem. Itt az ő és ű betűk minden esetben megjelennek a szövegben. Nagy előnye még az RTF formátumnak, hogy nem torzítja el az anyagot, mint a HTML vagy a PDF. Az RTF-be mentett dokumentum ugyanolyan marad, mint amilyen Wordben volt. k)
Az RTF formátum azonban nem szereti a pixelgrafikus képeket. Tökéletesen átveszi ugyan a .doc fájl képeit, de a konvertálásuk sokáig tart, és nagyon megnő a fájlterjedelem. Már 4 db tenyérnyi méretű bittérképes kép is háromszorosára növeli egy 300 oldalas dokumentum fájlméretét. Tömörítve jelentősen csökken ugyan a helyigénye, de még így is 1,5-2-szer nagyobb a terjedelme, mint az azonos tartalmú tömörített .doc fájlé. Beszkennelt képekkel, szövegmezőkkel bélelt RTF fájlok készítése, küldése, letöltése esetén tehát gondoskodjunk nagyobb kapacitású hordozóról (CD-lemez, flash memória), mert a flopilemezzel nem sokra megyünk. Vektorgrafikus képek alkalmazása esetén ez a probléma nem lép fel. Az átkonvertálás után itt is többszörösére nő ugyan a fájlterjedelem, de a tömörítő program ezt az aránytalanul nagy duzzadást megszünteti. Ilyenkor a WinZip-el tömörített .doc és .rtf kiterjesztésű fájlok mérete között nincs számottevő különbség. Szöveges fájlok esetén szintén nincs jelentős eltérés a két formátum között. Ez esetben a kicsomagolt méreteik sem különböznek túlzottan egymástól.
l)
Egyébként a vírusok elleni leghatékonyabb védekezés a gyanakvás. Mivel a kártevők általában nem a levélben, hanem annak mellékletében érkeznek, ne nyissuk meg az ismeretlen feladótól származó levelek csatolt fájljait. Előbb tisztázzuk a feladó kilétét. Ha kell, kérdezzünk rá a melléklet tartalmára. Amennyiben nem érkezik válasz a levelünkre, dobjuk az egész küldeményt érintetlenül a kukába. Azért is szükséges ez az óvatosság, mert a nemzetközi statisztikák szerint a fertőzések 93%-át az e-mail mellékletek, és a netes letöltések okozzák.
m)
A számítástechnika fejlődésével, a számítógépek népszerűségének növekedésével mind több program jelenik meg. A különböző feladatokat ellátó szoftverek jelentős része ingyenes, ami felkelti a felhasználók érdeklődését. Az Internetről letölthető, vagy a számítástechnikai folyóiratok CD-mellékleteiről feltelepíthető programok között vannak több száz MB-nyi terjedelműek is, ami nagyon leterheli a számítógépet. Súlyosbítja a helyzetet a rajtuk készített dokumentumok, elrontott anyagok törlése. Ezek ugyanis a Lomtárba kerülnek, így tovább csökkentik a winchesterkapacitást, lassítják a rendszert. Mivel ezekre a próbadokumentumokra, kísérleti fájlokra valószínűleg nem lesz szükségünk, célszerű rögtön törölni őket. A Lomtár kikerülésével történő végleges törlés csak az eltávolító program átállításával oldható meg. A jobb egérgombbal kattintsunk a Lomtár ikonjára az Asztalon. A megjelenő ablakban adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A tovább nyíló Lomtár tulajdonságai ablakban aktiváljuk a Globális fület. A feltáruló táblán jelöljük ki A törölt fájlok ne kerüljenek át a Lomtárba, hanem azonnal semmisüljenek meg utasítást. Az átállítást az OK gomb megnyomásával nyugtázzuk. A kísérletezés befejezése után ne felejtsük el visszaállítani a Lomtár funkcióját, különben pótolhatatlan dokumentumok veszhetnek el, válhatnak helyreállíthatatlanná a későbbiek során. (Ennek a veszélynek az elkerülés érdekében lehetőleg ne alkalmazzuk azt az üzemmódot. Ha a Lomtár kikerülésével, véglegesen meg akarunk semmisíteni egy fájlt, mappát, használjuk a Shift + Delete billentyűkombinációt.)
Gépkímélés és energiatakarékosság a)
Bekapcsolás után a programok „bootolása” (betöltése) nagyon igénybe veszi a winchestert, ezért nem szabad lépten-nyomon ki-be kapcsolgatni a gépet. Ha 1 óránál rövidebb szünetet tartunk, akkor oly módon takarékoskodhatunk a villanyárammal, és úgy kímélhetjük a monitort, hogy lekapcsoljuk. Ennek érdekében, nyomjuk meg a Start gombot, és a megnyíló ablakokban kattintsunk a Beállítások ! Vezérlőpult parancsokra. A tovább nyíló ablakban kattintsunk 272
kétszer az Energiagazdálkodás ikonra. Az újonnan megjelenő ablakban aktiváljuk az Energiaellátás-séma fület, és a Monitor kikapcsolása kijelölősávot állítsuk 1 percre, a Merevlemezek kikapcsolása kijelölősávot pedig 3 percre. Végül nyomjuk meg az OK gombot. A megadott idő után a számítógépünk takarék üzemmódra fog állni. Amikor visszatérünk a géphez az egér megmozdításával, vagy valamelyik kurzorbillentyűvel élesszük fel, majd a Vezérlőpult ablakában kattintsunk kétszer az Energiagazdálkodás ikonra. A megjelenő ablak kijelölősávjaiba állítsuk vissza a korábbi időket. (Ha mindkét értéket 10 percre állítjuk, akkor folyamatosan tudunk dolgozni, és ha a munkaszünet a vártnál tovább tart, a gép 10 perc után magától is takarék üzemmódra kapcsol. Amennyiben a közelben tartózkodunk, fordítsuk az egeret a hátára. Így az asztal véletlen meglökésekor nem fog a gép indokolatlanul beindulni.) b)
Lényegesen egyszerűbbé és gyorsabbá válik a leállítás, ha az Energiagazdálkodás ikonját kitesszük az Asztalra. (Ennek módját lásd a Parancsikon létesítése az Asztalon című rovatban.) Ez esetben a munkalapot csak le kell kicsinyíteni, hogy hozzáférjünk az ikonhoz, és rákattintva máris átállíthatjuk az időtartamokat. Az újabb típusú gépeken található egy Sleep gomb, amellyel azonnal készenléti állapotba helyezhetjük a gépet arra az időre, amíg nem dolgozunk. A CD-íróval rendelkező ügyeljenek arra, hogy az írás megkezdése előtt állítsák át az Energiagazdálkodás beállító ablakának mindkét kijelölősávját Soha-ra. Ha ugyanis másolás közben leáll a winchester, tönkremegy az egyszer írható CD-lemez. Ugyancsak le kell állítani a feladatütemező (lemezellenőrző, töredezettségmentesítő) programokat és a képernyőkímélőt is, mert ezek működésbe lépése szintén tönkreteszi a felvételt.
c)
A Windows XP lehetőséget ad a számítógép azonnali leállításra, készenléti állapotba helyezésére is. A Start menü lenyitása után adjuk ki a Leállítás parancsot, majd a Windows leállítása párbeszédablak megjelenése után nyissuk le a kikapcsolási lehetőségek listáját. Aktiváljuk a Készenléti állapot utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ebben az operációs rendszerben a készenléti állapotból visszatérve is megjelenik a jelszókérő ablak. Ha valaki egyedül használja a gépet, erre a biztonsági intézkedésre semmi szükség. Kiiktatása érdekében a Start menüből nyissuk meg a Vezérlőpultot, kattintsunk kétszer az Enegiagazdálkodási lehetőségek ikonra, és a megjelenő párbeszédablakokban aktiváljuk a Speciális fület. A feltáruló tábla Beállítások szektorában helyezzük érvényen kívül a Jelszó kérése, amikor a számítógép visszatér a készenléti állapotból utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Hosszabb munkaszünet esetén nem érdemes a gépet bekapcsolva tartani. Ilyenkor a Windows leállítása párbeszédablakban a Hibernálás utasítást aktiváljuk. Ennél a bekapcsolási módnál megőrződik a korábbi beállítás. A gép újraindítása és a Ctrl + Alt + Del billentyűkombináció alkalmazása, valamint a nevünk beírása után ott folytathatjuk a munkát, ahol abbahagytuk. Ebben az esetben nem csak a monitor és a merevlemez áll le, hanem az egész számítógép, így megszűnik a felesleges használódás és áramfogyasztás.
Nyomtató beszerzése 01)
A nyomdai előkészítéshez elengedhetetlen a nyomtató használata. Ehhez többféle módon is hozzájuthatunk. A legegyszerűbb eljárás, hogy veszünk egy újat. Ez okozza a legkevesebb komplikációt. Egyetlen hátránya, hogy a jó minőségű nyomtatók sokba kerülnek. (Kiadásaink csökkentése érdekében érdemes előzőleg áttanulmányozni a számítástechnikai szakfolyóiratokat. Ezekből megtudhatjuk, hogy mely típusok készítik a legjobb nyomatokat, a legalacsonyabb áron. Időnként a Teszt magazin is közöl ilyen tárgyú vizsgálatokat.) A másik megoldás, hogy a munkálatok idejére kölcsön kérünk egy printert. Sajnos nem mindig találunk olyan ismerőst, akinek megfelelő gépje van, és szívesen átengedné. Ezen a téren legjobb esélyeik a munkahellyel rendelkezőknek vannak, mert egy-egy hétvégére kölcsönkérhetik a főnöküktől a vállalati nyomtatót. A harmadik megoldás a használt gép vásárlása. Ennek során fokozott óvatossággal járjunk el. A nyomtató bizalmi cikk, sok múlik az eladó szavahihetőségén. Mint 273
minden mechanikus szerkezetnél, itt is nagy a rejtett hibák lehetősége, és könnyen előfordulhat, hogy a tulajdonosa éppen emiatt akar megválni tőle. Ezért nem árt, ha a kipróbálásához egy szakembert is viszünk magunkkal. Amennyiben messze kell érte menni, kérjünk előtte postán egy oldal próbanyomatot. Ez sokat elárul a készülék állapotáról. Azt is érdeklődjük meg, hogy lehet-e hozzá festékkazettát, tintapatront vásárolni. Ha túl régi a készülék, vagy nálunk nem kapható hozzá tartozék, ne vegyük meg, mert a gyárilag mellékelt festékhordozó kiürülése után nem tudjuk tovább használni. 02)
Amennyiben nem kapunk kielégítő tájékoztatást, forduljunk a hozzánk legközelebb eső számítógépszervizhez, és kérdezzük meg, hogy érdemes-e a szóban forgó nyomtatót megvenni. Ha már ott vagyunk, érdeklődjük meg azt is, hogy vállalják-e a kiürült tintapatron, illetve festékkazetta feltöltését. Az utántöltés ugyanis fele annyiba kerül, így az egy oldalra eső előállítási költség tovább csökken. Feltöltött festékhordozóval nem lehet ugyan tökéletes nyomatot készíteni, de lektorálásra, hibajavításra tökéletesen megfelel. Erre a célra a készülék Economical Mode feliratú gombját is használhatjuk (ha van rajta). Ebben az üzemmódban nem csak kevesebb festék fogy, hanem a printer is gyorsabban nyomtat. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy mint minden termék ez is elromolhat, ezért olyan cégek készülékeit keressük, amelyek kiépített szervizhálózattal rendelkeznek nálunk. Soha ne vásároljunk „kis hibás” nyomtatót. Ezt a tulajdonos azért akarja eladni, mert javíthatatlan. Ha meg lehetne javítani, akkor nem árulná hibásan.
03)
A típuskiválasztásban is kellő körültekintéssel járjunk el. Számunkra nem felelnek meg az olcsó, puffer üzemmódban dolgozó printerek. Ezekkel a számítógép által vezérelt nyomtatókkal minden egyes oldalt egyenként kell kiprintelni. A mechanikájuk is meglehetősen gyenge, több száz oldalas könyvek egyszerre történő kinyomtatása tönkretenné őket. Ezek az olcsó printerek levélírásra, egy-egy oldal alkalmankénti kinyomtatására szolgálnak. Könyvlapok printelésére nagyteljesítményű, memóriával rendelkező nyomtatóra van szükség. Ezek jól terhelhetők, és nagy előnyük, hogy a memóriájukba betárolható az összes kiprintelendő oldal, így amíg a nyomtató dolgozik, mással foglalkozhatunk. Nem kell előtte ülni, és állandóan „etetni”. Ha akarjuk, a számítógépünkön is dolgozhatunk tovább. Nyugodtan elküldhetjük a nyomtatóra töltött anyagot, és előhívhatunk egy másikat. Előtte azonban kattintsunk a nyomtatásbeállító ablak Egyebek gombjára, és a feltáruló táblán aktiváljuk a Nyomtatás a háttérben kijelölőnégyzetet. Az OK gomb megnyomása után a printer a számítógéptől függetlenül fog dolgozni. Ez a tábla az Eszközök menügomb ! Beállítások parancs ! Nyomtatás fül akti-válásával is előhívható. (Ne dolgozzunk azon az anyagon, amelyet nyomtatunk, mert a legkisebb módosítás is soreltolódást okozhat, így ha valamelyik lap tönkremegy, nem tudjuk pótolni. Különösen veszélyes kétoldalas printelés közben belenyúlni a szövegállományba.)
04)
Más jellegű elfoglaltságunk során nem árt, ha néha ránézünk a nyomtatóra, mert előfordul, hogy kifogy belőle a papír vagy a festék. Ez utóbbi kellemetlen következménye, hogy halványan tovább nyomtat a készülék, és többtucatnyi lapot is tönkretehet. Szövegnyomtatáshoz nincs szükség nagy tárolókapacitásra. Ne tévesszen meg bennünket az anyag merevlemezen elfoglalt terjedelme. Ebben már benne van a szerkesztési utasításoktól kezdve a helyesírásellenőrzésig minden adat. Ennek csak egy töredéke, a megjelenítendő karakterek és pozíciójuk kerül a printerre. Egy 500 KB-os memóriával rendelkező nyomtatóba több száz könyvoldalt is betölthetünk. 2-4 vagy 8 MB memóriával ellátott printerre csak színes képek nyomtatásához van szükség, mert ezek sok tárolóhelyet igényelnek. A memóriával bővített gépeket természetesen lapadagolóval szerelik, hogy ki tudják szolgálni magukat papírral.
05)
A megfelelő típus kiválasztásának másik legfontosabb szempontja a felbontás. 300 dpi (dots per inch) felbontású printert ma már nem nagyon gyártanak, de még sokan használnak. Nyomdai első példány előállítására ezek nem alkalmasak. Erre a célra legalább 600 dpi felbontású készülékre van szükség, vagyis olyanra, amely 25,4 mm távolságra 600 festékpontot képes lerakni. Ehhez a munkához ajánlatos lézerprintert vásárolni. A tintasugaras printerek ugyanis drágán, és az olcsóbb példányok nem megfelelő minőségben nyomtatnak. Egy fekete-fehér 274
oldal előállítási költsége két-háromszorosa a lézerprinter által készített oldalak árának. Ez a fajta nyomtató jóval gyorsabb is. Ennek oka, hogy a lézerprinter valójában nem más, mint egy precízen kivitelezett mini fénymásoló gép. Ennélfogva a nyomtatás levilágítással történik, ami csupán néhány másodpercet vesz igénybe. (Mellesleg ez a működési elv teszi lehetővé az úgynevezett „Office Jet” illetve „Work Centre” gépek előállítását is. Ezek az univerzális szerkezetek nyomtatóként, fénymásoló gépként és szkennerként egyaránt használhatók. Ennek ellenére ne törekedjünk a beszerzésére, mert mint tudjuk az a készülék, amely mindent tud, valójában semmit sem tud tökéletesen. Szkennernek drága, lézerpinternek bonyolult, fénymásolónak pedig lassú és költséges.) 06)
A lézerprinter nem csak olcsón nyomtat, hanem jóval szebb, kontúrosabb betűket, ábrákat produkál, mint a tintasugaras társa. Ha egy normál fénymásoló papírra nyomtatott szöveget nagyító alatt megnézünk, akkor azt látjuk, hogy a betűk meglehetősen csipkések, szőrösek. Ennek oka, hogy a festék a papír hajszálcsövecskéin felszívódva oldalirányban szétfut. A lézerprinter viszont nem folyadékkal dolgozik, hanem festékporral, amit egy szelénhenger visz rá a papírra, majd a fixáló egység ráégeti. (Újabban a mérgező szelén helyett környezetkímélő, tengeri alga alapanyagú OPC- , vagy amorf szilícium alapanyagú fényhengert használnak.) A lézerprinterek között a japán Oki Systems termékei biztosítják a legjobb minőséget, a legkontúrosabb rajzolatot. Ezt az általuk szabadalmaztatott infra LED-es leképező eljárás teszi lehetővé. Az Oki printerek által nyomtatott betűk szélei még tízszeres nagyítás esetén is egyenletesnek, szépen íveltnek látszanak, a legcsekélyebb csipkézettség sem mutatkozik rajtuk. Az Oki nyomtatók közül jelenleg legtökéletesebb az OKIPAGE 14 ex típus. Az ára is igen kedvező, még ÁFAval együtt sem éri el a 100 ezer forintot.
07)
A lézerprinterek által biztosított egyenletes nyomat tintasugaras printerrel csak fotópapíron valósítható meg. Ez azonban nagyon drága. A különböző műanyag fóliák és fotópapírok használatát tovább drágítja, hogy nehezen szárad meg a festék rajtuk. Ennélfogva könnyen elmaszatolódhat, ami növeli a selejtarányt. Az is előfordulhat, hogy a papírkivezető csatornához érve már eleve elkenődött festékkel jön ki a printerből. Az sem engedhető meg, hogy a nyomtató egymásra rakja az elkészült lapokat. Egyenként kell őket kiszedni; és az asztalon, széken, szekrény tetején szétterítve szárítgatni. Vannak ugyan szárítóegységgel ellátott tintasugaras printerek is, de ezek sokba kerülnek. A műanyag lemezeket fénymásolni sem könnyű, mert az automatikus lapadagoló nem tudja behúzni az egymásra rakott vastag, síkos lapokat. (A tintasugaras printerrel készült nyomtatványra később is vigyázni kell. Már egy csepp víztől is feloldódik a festék rajta, és elmaszatolódik. A lézerprinter ráégetett festékfestékanyaga nem érzékeny a vízre, csupán a papír hullámosodik meg tőle.)
08)
A lézerprinterek további előnye, hogy korlátlan ideig használhatók, mivel a festékkazetta a tintapatronnal ellentétben nem szárad be. A tintasugaras printerekkel legalább havonta egyszer ki kell nyomtatni néhány oldalt, különben a tintapatron festékadagoló nyílásai beszáradnak. Ezen csak patroncserével, új patron vásárlásával lehet segíteni. Amennyiben a printer önálló nyomtató fejjel rendelkezik, akkor sokkal nagyobb a baj, mert ennek kicserélési költsége elérheti a nyomtató árát is. A festékport tartalmazó kazetta azonban évekig eltartható. A hosszú tárolás alatt semmi károsodás nem éri. Sajnos a lézerprinter nem olcsó, az azonos képességű tintasugaras printerek árának két-háromszorosa. Ha ezt az összeget nem tudjuk előteremteni, próbálkozhatunk használt printer vásárlásával is. Ez esetben az új árnak csak a felét, harmadát kell fizetnünk. Színes nyomatok előállítására azonban nem ajánlatos lézerprintert vásárolni. Nem azért mert rossz a minősége. Erre a célra is kiválóan alkalmas, de nagyon drága; csak nyomdáknak kifizetődő a használata. (Egy A/4-es méretű, egymenetes színes lézerprinter bruttó ára jelenleg 700-800 ezer, míg az A/3-as lapok előállítására is képes változaté 1,5 millió forint.)
275
09)
Otthoni használatra megfelel egy jó minőségű színes tintasugaras printer is. Ebben az esetben azonban elkerülhetetlen a fotópapír használata. Fotópapír igen sok fajta van forgalomban, de nem mindegyik jó minden printerhez. Amíg a matt felületű „injekt” papírok minden nyomtatóhoz jól használhatók, a fényes fotópapírok csak megfelelő nyomtatómárkákban használva nyújtanak kifogástalan képet. Aki szeretné megtudni, hogy a különféle gyártmányú nyomtatókhoz mely papírfajták felelnek meg legjobban, olvassa el a PC World folyóirat 2002. augusztusi számának 58-63. oldalakon közölt fotópapírtesztjét. Ennek alapján a Canon Glossy Photo Paper, az Epson Photo Quality Glossy Paper, a Maxel Glossy Photo és a Pelikan Photo Paper márkájú papírok használhatók a legtöbb nyomtatóhoz eredményesen. Emellett célszerű figyelembe venni a nyomtató gyártójának ajánlását is. Egyébként a tesztben szereplő legolcsóbb papír az Agfa High Quality Paper. Egy lap nettó ára csupán 29 Ft, és sokkal szebb képet biztosít, mint a legjobb minőségű fénymásoló papír. Egyébként az átlagár 100-150 Ft/lap, de akad közöttük közel 500 Ft-os is. (Mellesleg nem ez a legjobb minőségű.)
10)
Szép nyomatokat készíthetünk a viszonylag olcsó tükörpapírra is. Lézerprinterhez azonban ne használjunk tükörpapírt, mert a magas hő hatására a felületén levő hintőporos réteg leválik. Ettől a nyomat tönkremegy, és összekoszolja a gumihengereket is. Diafilmkészítésre alkalmas átlátszó fóliát se rakjunk bele, mert alacsony olvadáspontja következtében beleragad a fixáló egységbe. Ugyanez a veszély fenyeget bennünket, ha nem megfelelő festéket töltünk a lézerprinterbe. A gyártók ugyanis eltérő olvadáspontú ragasztót kevernek a festékjükhöz, hogy a konkurencia esetleg olcsóbb festékjét ne lehessen használni az általuk gyártott lézerprinterekhez, illetve fénymásolókhoz. Ha a más gyártmányú festék olvadáspontja alacsonyabb, mint a mi gépünkben beállított hőmérséklet, akkor ráragad a fixáló egység teflonhengerére, és elgörbülnek a papírkivezető karmok. Magasabb olvadáspont esetén a festék nem tapad rá a papírra. Tönkre ugyan nem megy a készülék, de a szervizköltséget most sem ússzuk meg, mert a betöltött idegen festékport ki kell takarítani belőle.
11)
A lézerprinterrel készített pausznegatív csak ofszet sokszorosítási eljárásnál követelmény. Amennyiben könyvünk nem kerül nyomdába, hanem mi magunk sokszorosítjuk fénymásoló géppel, esetleg Risograph-al (műanyag klisélemezzel dolgozó mini nyomdagéppel), akkor az első példányt tintasugaras printerrel is kinyomtathatjuk. A min. 600 dpi felbontás azonban ez esetben is elengedhetetlen. (Mellesleg léteznek 4800 dpi felbontású tintasugaras nyomtatók is. Mielőtt a megvételükre gondolnánk, vegyük figyelembe a számítógépünk memóriakapacitását. A nagy felbontás nem jön létre magától. A sok apró képponttá bontott szövegrajzolat tárolását a RAM-nak kell végezni, és a nagyobb felbontással négyzetes nő a kapacitásigény.) Széleskörű tapasztalatok szerint a tintasugaras printerek közül a Hewlett-Packard cég termékei a legjobb minőségűek, és a legstrapabíróbbak. Ennek megfelelően a legdrágábbak is. Másodkézből azonban már olcsón hozzá lehet jutni. Érdemes ezt a márkát választani, mert 160 gramm/m2 vastagságig jól megbirkóznak a kartonpapírral is. (A papíriparban a vastagságot nem milliméterben adják meg, hanem négyzetméterenkénti súlyban.) Ez könyvborítók nyomtatásánál válhat a hasznunkra. Gerincfeliratú A/5-ös borítót is nyomtathatunk rajta, mivel az A/4-es méretnek csak a szélessége van behatárolva, a hosszúsága nem. Ennélfogva a legtöbb tintasugaras nyomtató az „egyenes út” papírbevezető nyílásán át adagolva leporelló nyomtatására is alkalmas. Ez a fajta printer addig nyomtat, amíg az ábra, illetve a szövegállomány tart. Az ide-oda szánkázó nyomtatófej nem áll le az A/4-es oldal hosszának elérésénél, ha szükséges több méter hosszúságban is képes a betáplált papírtekercset nyomtatni.
12)
Lézerprintereknél ezt nem lehet megtenni. Itt ugyanis a nyomtatást fényhenger végzi, amelynek nem csak a szélessége, hanem az átmérője is adott, ami megszabja a nyomtatható lap hosszát. A/4-esnél nagyobb lapot csak A/3-as lézerprinterrel lehet nyomtatni, ami színes kivitelben megfizethetetlenül drága. (Az otthoni használatra szánt tintasugaras printereknél a nyomtatható papír hossza 356 milliméterben van maximálva. Ez azonban nem baj, mert egy A/5-ös méretű könyv borítója gerincvastagsággal együtt sem haladja meg ezt a hosszúságot.) Tintasugaras nyomtatóknál a fotópapírt, írásvetítő fóliát és minden normál fénymásoló papírtól 276
eltérő hordozót is az „egyenes út” etető nyíláson át kell egyenként beadagolni, hogy a gumihenger ne törje meg. A legújabb tintasugaras printerek mindegyike rendelkezik ilyen etető nyílással, mivel ezeknél a helytakarékosság érdekében mind a papír beadagolása, mind a kész nyomat lerakása függőlegesen történik. 13)
Egyébként a tintasugaras printerek használtan történő vásárlása jóval kevesebb kockázattal jár, mint a lézerprintereké. A tintapatronnal működő nyomtatókban ugyanis nincs drum (fényhenger) ami 20-30 ezer oldal után elkopik, és a cseréje meglehetősen sokba kerül. Így ha egy olyan lézerprintert veszünk meg, amelynek a fényhengere cserére szorul, és kifogyóban van a tonernek nevezett festékkazettája is, akkor ennek a készüléknek a felújítási költsége az új printer árát is elérheti. Ha ehhez hozzászámítjuk a vételárat, akkor kiderül, hogy többet fizettünk érte, mint egy új készülékért. Ha a fényhenger egybe van építve a festékkazettával, akkor a cserét mi is elvégezhetjük. Jobban azonban nem járunk, mert ez a kombinált armatúra sem kerül kevesebbe az új printer árának felénél. Ráadásul növeli a nyomtatási költséget, mivel a benne levő festék max. 6000 oldal előállítására elegendő, miközben a henger 20-25 ezer oldalt is képes lenne kinyomni. (Ennél is rosszabb a helyzet az új készülékeknél, mivel ezeket a gyárak csak félig töltik meg festékkel.) A kihasználatlanul kidobott szelénhengerek nem csak nyersanyagpazarlással járnak, hanem jelentős környezetszennyezést is okoznak. Egyébként a lézerprinterek festékkazettái kétszer tölthetők fel komoly minőségromlás nélkül. Lézerprintereknél a minőségromlás a festéktelítettség egyenetlenségében, a szövegmező foltosságában nyilvánul meg. Emellett vastagodnak a betűk, eltűnnek a kontúrok, a szabályos rajzolatok. Egy idő után a festékfelhordás intenzitása is csökken, halványabb lesz a nyomat. (Ha a kazetta kiemelése közben festék szóródna a kezünkre vagy a ruhánkra, hideg vízzel mossuk le, mert a meleg víz fixálhatja.)
14)
Tovább csökkenti a tintasugaras printerek vásárlásának rizikóját, hogy a legtöbb típusban nyomtatófej sincs. Ezt a funkciót a tintapatron látja el. Ez az egyik oka annak, hogy a tintasugaras nyomtatók olyan drágán másolnak. A Hewlett-Packard Desk Jet típusú printerjébe pl. a 40 milliliteres fekete tintapatron jelenleg 10 ezer forintba kerül. A katalógus szerint ez 500 darab A/4-es oldal előállítására elegendő. Ez azonban 5% fedettség esetén igaz. Egy normál könyvoldal fedettsége, vagyis a fekete betűk fehér laphoz viszonyított aránya viszont 10%. Ez azt jeleneti, hogy egy A/4-es oldal előállítása 40 forintba kerül, szemben a lézerprinterek 10-12 Ft/oldalas festékköltségével. Még rosszabb a helyzet a színes nyomatoknál. Egybefüggő képek nyomtatása esetén a fedettség (az egymásra nyomott festékcseppek miatt, a négy alapszínt egybevéve) jóval meghaladja a 100%-ot. Ez azt jelenti, hogy a fotót, festményt tartalmazó oldalak nyomtatási költsége az 5%-ra megadott ár 20-szorosa is lehet. Így ne csodálkozzunk, hogy a bérmásolók 400-500 Ft-ot kérnek egy oldal jó minőségű másolatért.
15)
Van azonban egy lehetőség a nyomtatási költség radikális csökkentésére. A koreai Ink Tec. Co, Ltd. nemrég forgalomba hozott egy utántöltő készletet, amely 2 db 40 milliliteres festékflakont tartalmaz. A használati utasítást követve a mellékelt tartozékokkal mi magunk is feltölthetjük a kiürült tintapatronunkat. A szabadalmaztatott töltőarmatúra kezelése rendkívül egyszerű. Csak arra ügyeljünk, hogy a festékpalackot jó erősen csavarjuk a nyakára, különben a festék melléfolyik. (A töltés megkezdése előtt takarjuk le az asztalt többrétegű újságpapírral, mert a levegő bepumpálása során néhány csepp festék mindenképpen ki fog folyni belőle. Amennyiben legalább három csepp festék nem jön ki belőle, akkor nyomjunk még levegőt a patronba levő légzsákokba, mert ha nem szorul ki minden légbuborék a festékből, akkor a nyomtatófejből folyni fog a festék. Ha a feltöltött patron szőrös, elmosódott betűket nyom, vegyük ki. Állítsuk fejtetőre, és az injekciós tűvel alulról pumpáljuk teljesen tele levegővel a légzsákokat. Mielőtt visszaraknánk a patront, a kiszivárgott festéket töröljük le róla. A töltés megkezdése előtt ne felejtsük el a mellékelt védőkesztyűt felhúzni, mert az ujjainkra került festék semmilyen szokványos oldószerrel (alkohol, benzin, aceton) nem távolítható el.
277
16)
A Hewlett-Packard, Epson, Canon és Lexmark tintasugaras nyomtatók mindegyikéhez kifejlesztették már ezt a szetet, és számítógép-szaküzletekben, illetve -szervizekben szerezhető be. A HP-nyomtatókhoz alkalmazható változata jelenleg 3500-4000 forintba kerül, ami azt jelenti, hogy általunk feltöltött patront használva az egy oldalra eső festékköltség 8 forintra csökkenthető. Ez az ár alig valamivel több, mintha utántöltött festékkazettával üzemeltetett lézerprintert használnánk. Speciális nyomtatók esetén keressük fel a http://www.inktec.hu honlapot, ahol a nyomtató illetve a patron típusának megadásával megtudhatjuk, hogy gyártanak-e hozzá szetet. Egy térkép segítségével kiválaszthatjuk a hozzánk legközelebb levő Inktec töltőállomást, illetve Inktec Shopot. Természetesen a nyomtatófejjel kombinált tintapatronokat ne lehet a végtelenségig használni. 3-4 töltés után elkopnak, de ekkor sem szükséges méregdrága eredeti patront venni. Az utángyártók ugyanis jóval olcsóbban kínálják a márkás cégek termékeit megközelítő minőségű patronokat. A Hewlett-Packard gyártmányú tintapatron kevésbé márkás változata jelenleg 6000 forintba kerül, és szintén a számítógép-szaküzletekben vagy -szervizekben szerezhető be. Nyomdai első példányok előállításához azonban ne használjuk, mert nem éri el az eredeti változat minőségét, és utántölteni sem lehet annyiszor, mint az eredetit.
17)
Ha pénzszűkében vagyunk, járjuk végig a hipermarketeket. Ezeken a helyeken a márkás tintapatronokat is jóval olcsóbban árulják, mint a számítástechnikai szaküzletek, vagy a szervizek. Az utántöltött tintapatron már csak lektori példány készítésére, illetve levélírásra alkalmas. Tintapatronok esetében a minőségromlás a kontúrok egyenetlenségében nyilvánul meg. Minél többször töltjük fel a patront, annál szőrösebbek, elmosódottabbak lesznek a betűk. Az imént elmondottak a színes festékpatronokra is érvényesek azzal a különbséggel, hogy ezek többe kerülnek, és kevesebb példányt lehet velük nyomtatni. Különösen előnyös a színes patronok utántöltése azoknál a típusoknál, ahol a három alapszínt tartalmazó patron egybe van építve. Így ha valamelyik patronból elfogy a festék, nem kell az egészet eldobni.
18)
Bár a fekete festékkel történő tintasugaras nyomtatás is meglehetősen drága, a színes printelés még több kerül. Minimum a duplája a fekete-fehér változatnak. Ezért az irodák lézerprintert használnak erre a célra még akkor is, ha ennek ára tízszerese a hasonló minőségű képet produkáló tintasugaras printernek. Az árkülönbség ugyanis néhány év alatt megtérül. Lézerprinterrel jelenleg kb. 25-30 forintba kerül egy színes oldal kinyomtatása, 5%-os fedettség mellett. (A színes képekkel, ábrákkal tarkított oldalak fedettsége meghaladja a 20%-ot is. Ez azt eredményezi, hogy a nyomtatási költség 100 forint fölé emelkedik, de mint tudjuk a tintasugaras nyomtatóknál ugyanez a helyzet.) Hátránya a színes lézerprinternek, hogy többféle kellékanyagot is kell benne cserélni. Nem csak a színes tonereket kell feltölteni, hanem a fixáló henger alatti festékrögzítő tartályt is. Emellett 30 ezer oldal után cserélni kell a dobot, vagy más néven fényhengert. A tintasugaras nyomtatóknál viszont csak az elfogyott festéket kell pótolni. A legegyszerűbben tehát ezzel a fajta nyomtatóval lehetne dolgozni, ha nem lenne olyan drága a festék hozzá.
19)
Mostantól azonban megoldódott ez a probléma, mert a Tektronix cég szilárdtintás technológiája ugrásszerű árcsökkenést eredményezett a színes tintasugaras nyomtatásban. A forradalmian új találmány alapján gyártott első készülékek 2002-ben jelentek meg. Közülük a legjobb minőséget a Xerox cég Phaser 8200 típusú nyomtatója biztosítja. A nyomtatás színvonala minden esetben kiváló. A szilárdtest technológia bármilyen papíron kiváló fedettséget produkál, a színek élénkek. Felbontása 1200 × 600 dpi. Működését tekintve ez a printer egy tintasugaras, és egy ofszet nyomtató keveréke. Abban viszont a tintasugaras printerekhez hasonlít, hogy nem nevezhető éppen csendes üzeműnek. Közel sem dolgozik olyan halkan, mint egy lézerprinter. A Phaser 8200 négy színt alkalmaz. Első indítás után az enyhén viaszos tapintású festékkockákat felolvasztja, és kb. 10 perces melegítés után a megfelelő helyekre keni. (A felolvasztott viaszt egy színenként elhelyezett fúvókasor felviszi a képhengerre, és onnan az előmelegített papírra nyomódik.) Indítás előtt a gép megtisztítja azokat a hengereket is, amelyekre megszáradt festékmaradványok ragadhatnak. A kissé körülményes indítás következtében ezt a nyomtatót folyamatos üzemeltetés esetén célszerű használni. A 65 ezer lap/hó 278
terhelhetősége is arra utal, hogy ezt a printert a nagy felhasználóknak szánták. Képes az automatikus kétoldalas nyomtatásra is. 20)
A nyomtatott lapok enyhén laminált érzetet keltenek, ami emeli a grafikák, fotók látványát. A vízállóságon kívül a szilárdtintás nyomtatók nagy előnye még, hogy nincs száradási idő, és szinte bármilyen hordozóra nyomtathatunk vele a selyempapírtól az alufóliáig. Karbantartása rendkívül egyszerű. Csupán a festéket kell pótolni benne, ami akár nyomtatás közben is elvégezhető. A kis festéktéglácskák egyedi formája megakadályozza a színek felcserélését. Nyomtatási sebessége színes és fekete-fehér nyomatnál egyaránt 16 lap/perc. A szilárdtintás nyomtatóval a színes nyomat oldalankénti előállítási költsége 15 forintra csökken, míg a fekete-fehér nyomaté megegyezik a lézerprinterével, azaz kb. 8 forint. (5% fedettség mellett.) Magánfelhasználók számára azonban ez a fajta nyomtató sem lesz széles körben hozzáférhető, mert csaknem annyiba kerül, mint a színes lézerprinter. (A Phaser 8200 jelenlegi ára 508 800 Ft + 25% ÁFA.)
21)
Ha mégis rászánjuk magunkat a megvásárlására, ne hamarkodjuk el a döntést. Vigyük magunkkal a kiprintelendő anyagot, és kérjünk néhány oldal próbanyomatot. Mivel sem a készülékek ára, sem az üzemeltetési költségük nem tér el jelentős mértékben egymástól, a helyszínen döntsük el, hogy szilárdtintás, vagy színes lézernyomtatót vásárolunk. A Xerox cég Phaser 6200 típusú egymenetes színes lézerprinterjének jelenlegi ára 691 600 Ft + ÁFA. A nyomtatómű színregisztrációja nagyon pontos, folyamatos üzem esetén sem másznak el a színek. A megbízható minőség élethű, élénk színekkel, tökéletes fedettséggel és tűéles grafikával, valamint betűrajzolatokkal párosul. Ebben nagy szerepe van a 2400 dpi-s felbontásnak. Döntésünknél vegyük figyelembe azt is, hogy más lézerprinterekkel ellentétben ez a készülék 216 gramm/m2 súlyú kartonpapírra is képes nyomtatni. Gyűrött papírlapot is elfogad, a szamárfüles lapok sem okoznak elakadást. A terhelhetősége és nyomtatási sebessége megegyezik a Phaser 8200-vel, és ez is alkalmas kétoldalas nyomtatásra. Mindkét készülék forgalmazója a Folder Trade Kft. Címük: 1132. Budapest Victor Hugo u. 18-22. Tel: 349 0140. Fax: 239 3254. Honlap: http://www.foldertrade.hu.
22)
Minden bizonnyal befolyásolja majd a döntésünket, hogy a LED-es leképezési technológia színes fénymásolók estén is csökkenti mind a készülék árát, mind az egy lapra eső nyomtatási költséget. Ennek megfelelően az Oki Systems új C5300 típusú színes lézernyomtatója sem kerül többe nettó 300 ezer forintnál. Nyomtatási sebessége színes nyomatnál 12 lap/perc, feketefehérnél 20 lap/perc. Felbontása: 600 × 1200 dpi. A színes nyomat minősége a fekete-fehérhez hasonlóan kiváló. A lézeres technikának köszönhetően az Oki printer mérete kisebb a többi egymenetes színes lézerprinternél. Emellett 3 év garancia jár hozzá. A drágább változatok sebessége színes oldalaknál még jobb: 16- illetve 20 lap/perc. Honlap: http://www.okihu.hu. Ha könyvborítót akarunk nyomtatni, nézzük meg a megengedett papírhosszúságot. A tintasugaras printerekhez hasonlóan a színes lézerprinterek egy része is alkalmas 356 mm hosszúságú papír nyomtatására. Léteznek A/3-as színes lézerprinterek is, de ezek jóval drágábbak.
23)
Árgyilkos akciónak szánta a Minolta a 2002. év végén piacra dobott magicolor 2300 W DeskLaser típusú színes lézerprinterét. Felbontása max. 2400 dpi, sebessége: 16 lap/perc fekete-fehérben, és 4 lap/perc színesben. Nyomtatási költsége 25 Ft/oldal (5%-os fedettség mellett), és duplex egység is rendelhető hozzá. Mindezek ellenére nettó ára csupán 179 ezer forint. (Ezt a fantasztikusan alacsony árat úgy tudták elérni, hogy a nyomtató nem rendelkezik saját CPU-val. A képfeldolgozó processzor feladatát, vagyis a nyomtatandó képpontokra bontását rábízzák a számítógépre. Ezáltal erősen igénybe veszik a PC processzorát. Ráadásul négy menetben végzi a nyomtatást, ami a mechanika kopásával képpontelcsúszásokat okozhat, és növeli a másolási időt. (Az egymenetes nyomtatókhoz viszonyítva negyedére csökken a sebessége.) Viszont négy fényhenger helyett csak egyre van szükség, ami a szelénhengerek árát tekintve nem kis megtakarítás. Elhasználódás esetén tehát csak egy hengert kell venni hozzá, és a készülék mérete is jóval kisebb. (Az egy henger azonban négyszer olyan gyorsan kopik, így a 279
nagyfelhasználók nem nyernek vele semmit.) Döntésünknél vegyük számításba azt is, hogy a jelenlegi színes lézernyomatok minősége nem éri el a fotópapírra nyomott színes tintasugaras képek minőségét, viszont jóval olcsóban előállítható. 24)
Igen nagy mértékben befolyásolja a kontúrvonalak egyenletességét a papír minősége is. A fénymásoló gépekhez gyártott olcsó hazai papíron úgy fut szét a tinta, mintha itatóspapír lenne. A lézernyomtatók számára kifejlesztett speciális fénymásoló papírok viszont a tintasugaras nyomtatóknál is jó eredményt biztosítanak. Közülük is kiemelkedően jó a Xerox cég „Business” papírja. Az ára sem magas, csupán 10%-kal kerül többe, mint a közönséges fénymásoló papír. A tintasugaras nyomtatók számára kifejlesztett olcsóbb hordozók közül kiváló paraméterekkel rendelkezik a Hewlett-Packard cég Everyday Inject Paper papírja. A tinta egyenletes felszívódást elősegítő egységes lapszerkezetnek köszönhetően a nyomatok minősége mindenkor kiváló. A tinta nem szálkásodik, és nem folyik szét. Éles körvonalú, ragyogó fekete szövegnyomat képződik a felületén. Lapfelületének kialakítása megakadályozza a por-és hulladékrostok megtapadását a nyomtató görgőin, így a szennyeződések felhalmozódása nem okoz leállást. A HP színes tintasugaras nyomtatókhoz ajánlott másik papírja a Bright White Inject Paper különleges jellemzője a vízállóság. A színes kép akkor sem kenődik vagy mosódik el, ha víz éri, mivel a tinta beivódik a szerkezetébe. A felületkezelés optimális sűrűségű, gazdag színhatású, prezentációs minőségű nyomatot biztosít. A különleges, selymes tapintású oldalak rendkívül rövid idő alatt száradnak.
25)
Egyébként a normál papír minőségét a csomagolás hátán található csillagok jelölik. Ez esetben azt kell nézni, hogy az INKJET jel után hány csillag áll. A leggyengébb az egycsillagos, a legjobb az ötcsillagos. Ha nem találunk rajta LASER – COPIER – INKJET – OFFSET osztályozást, akkor olyan gyenge minőségű, hogy a minimális követelményeknek sem tesz eleget. (Ha már megvettük a rossz minőségű papírt és rákényszerülünk a használatára, akkor végezzünk vele próbanyomást, mivel a simább oldala kevésbé nedvszívó. Nem biztos, hogy a printerbe helyezett papír minden lapjának felülete azonos irányba néz. Ha a köteg egy része másik papírtekercsből származik, könnyen előfordulhat, hogy a sima oldal átfordul.) Arra is ügyeljünk, hogy legyen mindig elegendő papír az adagoló tálcában. Egy darab papírral akkor sem indítsuk el a nyomtatót, ha csak egy oldalt kell kiprintelni, mert ferdén fogja behúzni.
26)
Ismert még a mátrixnyomtató. Ennek előnye, hogy gazdaságosan üzemeltethető. Mind a printer, mind a festékhordozó szalag olcsón beszerezhető. Nehézkes, írógéphez hasonló mechanikája azonban nem teszi lehetővé bonyolult rajzolatok, ábrák nyomtatását. A betűket, számokat is meglehetősen darabosan, szögletesen képesek csak megjeleníteni. (Ez érthető is, hiszen a tintasugaras- és lézerprinterekkel szemben itt nem 300-4800 festékszemcse felhordásával, hanem 9-24 db mátrix elrendezésű tű festékszalagra koppintásával alakulnak ki a karakterek.) Ennek ellenére a betűk, és a számok jól felismerhetők. Ezért előszeretettel alkalmazzák őket a könyvelésben számlák, kimutatások készítésére. Itt nem a nyomat szépségén van a hangsúly, hanem az olcsóságon. Ahol naponta ezrével állítanak ki számlákat, ott minden egyes fillér megtakarítás számít, így egyelőre ennek az ősnyomtatónak is helye van a printerek családjában. Mi azonban ne vegyük meg, bármennyire is olcsón kínálják, mert igényes feladatok ellátására alkalmatlan. Ráadásul nagyon zajosan dolgozik. (Mellesleg ez volt az első nagysebességű nyomtató. 1971-ben jelent meg. Előtte, 1970-ben még margarétakerekes nyomtatót, illetve gömbfejes villanyírógépet használtak az irodákban. A lézerprinter is csak 5 évvel később, 1975-ben született meg, amit 1976-ban a tintasugaras nyomtató követett.) A mátrixnyomtatók legismertebb gyártója a Tally cég. A legkorszerűbb 400-as termékcsaládjuk nyomtatási sebessége eléri a 400 karakter/másodpercet, a nyomtatófej élettartama pedig 300 millió karakter. (Ez 70 ezer sűrűn teleírt, vagy 250 ezer szabványoldalnak felel meg.)
27)
A mátrixnyomtatók gyártói sem akarnak lemaradni a felhasználókért folytatott világméretű versenyben. A Tally oly módon halad a korral, hogy egyesítette a tűs- és a tintasugaras nyomtatási technikát. A T3016 típusú csúcssebességű mátrixnyomtatójában két nyomtatófej van, a festékszalag helyét pedig egy hatalmas (30 ezer oldal kapacitású) tintatartály foglalja el. A szo280
kásos mátrixnyomtatóknál karcsúbb készülék a piezofejes nyomtatás elvén alapul, és olajbázisú festéket használ. Valószínűleg ennek tudható be, hogy a nyomat vízálló, sőt a papírra felvitt festék az UV-sugaraknak is ellenáll. Ráadásul gyorsan szárad, így nem fenyeget az elkenődés veszélye. Sebessége szédületes: 1840 karakter másodpercenként, terhelhetősége pedig havonta 60 ezer oldal. A nyomtatófej élettartama 3 milliárd karakter, ami 2,5 millió szabványoldalnak felel meg. A zajszintje jóval alacsonyabb, mint a hagyományos mátrixnyomtatóké: 49 dB. A/3 szélességig bármilyen papírra nyomtat. A mátrixnyomtatóknál elvárt követelményként leporelló is fűzhető bele. Képek nyomtatásra ez a kivitel sem alkalmas, mert a felbontása csupán 360 × 360 dpi. Színes tintapatronokat sem tartalmaz, bár a fekete alapszín pirossal vagy más kísérőszínnel kiegészíthető. Továbbra is megtartotta azonban ez a printer a gazdaságosságát. Az egy oldalra eső festékköltség kb. 1 Ft. Hazai forgalmazó: Kvint-r Kft. Honlap: http://www.kvint-r.hu. 28)
A teljesség érdekében meg kell még említeni a hőnyomtatót, amelyet bizonyos helyeken (pl. fax készüléken) használnak. Ez hőre érzékeny papírral működik. Itt nem festéket visznek fel a papírra, hanem a karakterek helyén felmelegítik, melynek hatására elszíneződik. Ez a nyomtató szintén olcsó, a papír viszont drága hozzá. Nagy hátránya még az ily módon készült nyomatnak, hogy fokozatosan elhalványodik, és néhány hónap után már egyáltalán nem látszik a szöveg rajta. Ezért nem érdemes ezeket sem megvenni. Ha faxra van szükségünk, normál papírral működőt vásároljunk. Amennyiben hőérzékeny papírra nyomott faxot kapunk, és archiválni szeretnénk, készítsünk róla fénymásolatot, mert később már nem lesz rá lehetőségünk. Egyébként ezen az elven működik a laptop-okhoz, notebook-okhoz gyártott hordozható nyomtató is.
29)
A hőnyomtatók különleges változata a festékdiffúziós hőátviteli technológián alapuló printerek. A felbontásuk ugyancsak 300 dpi, de a képpontok egymásba folyása következtében nincsenek színátmenetek, és az árnyalatok folyamatosak. Ezáltal a képminőség a 4800 dpi felbontású tintasugaras nyomatnak felel meg. A printer egy vékony vízzáró réteggel is ellátja a képet, hogy a megfogásakor ne maszatolódjon el rajta a festék. A nyomdák igen kedvelik ezt a fajta printert. Főleg plakátok, poszterek nyomására használják. A hőnyomtatók közül jelenleg legismertebb a Kodak Professional 8500 típus. A hőszublimációs festékfelhordási technika következtében ez a berendezés inkább hasonlít egy nyomdagépre, mint asztali nyomtatóra. Az eljárás során az elektronikusan vezérelt hőnyomtatófej felmelegíti az előtte elhelyezett fólia szilárd festékanyagát. Ez a hő hatására szublimál, vagyis szilárd halmazállapotból a folyadékfázis kihagyásával egyből gáz halmazállapotúvá válik. A gáz a hordozó mázrétegbe diffundál. A fej hőmérsékletével finoman szabályozható a keletkező gáz mennyisége. Így minden egyes képpontnál pontosan beállítható a szükséges festékmennyiség. A képpontok színárnyalata 24 bites színválasztékból keverhető ki. Nincs tehát szükség trükkös árnyalatképzésre, minden képpont közvetlenül a saját színét kapja meg. Ennek tudható be, hogy a 314 dpi felbontása ellenére a kapott kép fotó minőségű.
30)
Jellegzetességük még a hőnyomtatóknak, hogy általában mindegyik alapszínt külön menetben visznek fel az oldalra. Ennél a típusnál egy festékfólia-tekercs 100 db 20 × 25 cm méretű oldal nyomatásához elegendő. A tekercsben a különböző színű fóliákon kívül egy lamináló rész is van, amellyel matt vagy fényes felületet adhatunk a képeknek. Így végül is négy menetben készül el a víz- és tapintásálló kép. Ennek ellenére igen fürgének mondható ez a berendezés. Az oldal tartalmától függetlenül minden egyes kép előállítási ideje 75 másodperc. 25 és 400% közötti méretváltoztatásra is képes. A kép tükrözhető, és állítható az élessége, valamint a színtelítettsége. Finom színkorrekció is végezhető vele. Érdemes egész oldalas képeket nyomtatni, mert ez a technológia akkor is felemészt egy teljes oldalnyi kelléket, ha a képen csupán egyetlen petty van. Az egy oldalara eső viszonylag magas, kb. 500 forintnyi költség is erre sarkallja a felhasználót. A berendezés ára sem olcsó, ÁFA-val együtt több mint 500 ezer forint.
281
31)
A fotót nyomtatóknak sem kell már megalkudniuk az eredetitől elmaradó minőséggel. A Hewlett-Packard cég 6 alapszínű, 7 tintapatronos DeskJet 5550 típusú nyomtatója által készített nyomat semmivel sem rosszabb a színes fotónál. A szkennerrel, számítógéppel és nyomtatóval előállított kép immár elérte a filmről készített fotópapír (színes fénykép) minőségét. Hagyományos fényképezőgépekre sincs már szükség, mert már piacra kerültek a 6,3 megapixeles webkamerák. Ezek felbontása alig marad el az ezüst-bromid szemcsés filmek 15 milliós képpontsűrűségétől. A digitális képkészítés egyetlen hátránya a filmes kamerákkal szemben, hogy a kontrasztok, árnyalatok nem olyan finomak. Ez a hiányosság azonban a felbontás növekedésével valószínűleg meg fog szűnni. Nem véletlenül hangoztatják a szakemberek, hogy öt év múlva a vegyszeres fotózás, film- és papírkép-előhívás teljesen el fog tűnni a gyakorlatból, és helyét átveszi az elektronikus képalkotás.
32)
A tintasugaras nyomtatók között külön kategóriát alkotnak a speciális fotónyomtatók. Jellemző rájuk a kis papírméret, és a nagy felbontás. Általában 4800 dpi képminőségű nyomatot szolgáltatnak szél nélkül, vagy minimális szegéllyel. Elektronikus kamerák által készített képeket printelnek vele, speciális fotópapírra. A korszerű típusok már közvetlenül flash memóriáról is tudnak nyomtatni. Használatukhoz nincs szükség számítógépre, monitorra. Olyan is van közöttük, amely USB porton keresztül kamerára csatlakoztatható. Így a képek válogatásánál, nem kell listát printelni. A kamera saját ellenőrző monitorján kiválasztható a nyomtatni kívánt kép. Az ily módon előállított kép nem olcsó ugyan, de a színei tartósak. Nem fakulnak ki, mint a hagyományos vegyszeres fotóké. A legújabb HP-fotónyomtatókkal készített nyomat üveglap alatt tartva 73 éven át garantáltan nem fakul ki.
Nyomtató telepítése a)
A nyomtató telepítése során célszerű igénybe venni a Windows Varázsló által kínált segítséget. Ennek a gyorstelepítő programnak az elindítása nem igényel semmilyen szakismeretet. Kattintsunk a Start gombra, majd a Beállítások parancsra. A tovább nyíló ablakban jelöljük ki a Nyomtatók parancsot. A megjelenő telepítő ablakban kattintsunk kétszer a bal egérgombbal a Nyomtatók hozzáadása ikonra. Innentől kezdve egy párbeszédablak fog vezetni bennünket lépésről lépésre. Legegyszerűbb a nyomtató lemezéről történő telepítés. Ezért akár kölcsönkérünk, akár használtan vásárolunk nyomtatót, kérjük el a gyárilag hozzáadott telepítő lemezt, mert ennek segítségével gond nélkül csatlakoztatni tudjuk a számítógépünkhöz. Ha ez elkeveredett, elvégezhetjük a telepítést a Windows operációs rendszerrel is, de ez néha nehézségekbe ütközik. Váratlan akadály esetén olvassuk el a Windows Súgó Nyomtatás rovatát. Sajnos az itt található javaslatok nem terjednek ki minden hibalehetőségre. Amennyiben a számítógépünket is használtan vettük, és az előző tulajdonosnak nem volt printerje, könnyen előfordulhat, hogy a nyomtató-installáláshoz szükséges fájlok nincsenek a merevlemezre másolva.
b)
Ez esetben CD-ROM-ról kell elvégezni a telepítést. Helyezzük a programlemezt a CDmeghajtóba. (Ügyeljünk arra, hogy az információhordozó oldala lefelé nézzen, különben az olvasó fej nem tudja megnyitni. Sajnos ezt a gép nem jelzi, hanem egyszerűen kiírja, hogy a CD-lemezen nem találhatók a telepítéshez szükséges fájlok.) Ha a szabályosan behelyezett lemezt sem hajlandó megnyitni, megforgatni a gép, akkor nem megfelelő az elnevezése. Ezen úgy segíthetünk, hogy a telepítő ablak fájlkereső kijelölősávjában átírjuk a CD-ROM meghajtó nevét. A Win 98 magyarosított változatánál a meghajtót jelölő D- vagy E-drájv és a program neve (Win 98) közé írjuk be a Hungary kiterjesztést. Az E/Hungary/Win98 címzést a varázsló program már hajlandó elfogadni, és megkeresi a nyomtató telepítéshez szükséges fájlokat a lemezen. A CD-meghajtó megindulása után nem sokkal megjelenik a nyomtató ikonja a telepítő ablakban. Ez azonban csak akkor történik meg, ha a nyomtató szerepel az alkalmazott Windows programcsomag típusjegyzékében. Ha nem, akkor megpróbálkozhatunk egy hasonló típus282
számú készülék kijelölésével, de ha ez nem indítja el a printert, akkor elkerülhetetlen a telepítő lemez beszerzése. Amennyiben elveszett, akkor már csak egy szakszerviz, vagy a gyártó cég helyi képviselete segíthet rajtunk. c)
Egyszerre több fajta nyomtatót is telepíthetünk a gépre. Ez esetben a printelés megkezdése előtt aktiválni kell a használni kívánt nyomtató típusát. (A nyomtatásbeállító ablak Név kijelölősávjában be kell állítani a nyomtató nevét.) A feltelepített nyomtatónak nem kell állandóan összeköttetésben állni a géppel. Ha nem használjuk, nyugodtan leválaszthatjuk róla. Újbóli csatlakoztatásánál nincs szükség ismételt telepítésre. A gépre csatlakoztatott nyomtatót ne tartsuk állandóan bekapcsolva. Csak arra az időre kapcsoljuk be, amíg használjuk. Különösen vonatkozik ez a lézerprinterre. A lézerprinterek fixáló egységének fűtése óránként 1 kW-nyi áramot is elfogyaszt. Egy idő után tönkre is mehet, kiéghet a fűtőbetét. A korszerű típusokon van ugyan készenléti üzemmód, amely néhány perc üresjárat után lekapcsolja a fűtőáramot, de hosszú távon még így is sokat fogyaszt, és feleslegesen kopik. A tintasugaras printereknek sem használ, ha állandóan áram alatt vannak. Ha lehetőségünk van rá, az USB porton keresztül csatlakoztassuk a nyomtatót a számítógéphez, mert ezen keresztül háromszor gyorsabban áramlanak az adatok, mint párhuzamos csatlakozón át.
Nyomtató használata 01)
A sikeresen feltelepített printer használata nagyon egyszerű. A dokumentum elkészülte után a Szokásos eszköztárban kattintsunk a nyomtató ikonjára. Előtte azonban be kell állítanunk a nyomtatás módját. Ehhez nyissuk meg a Fájl menüt a menüsoron, és adjuk ki a Nyomtatás parancsot. Erre megjelenik a nyomtató beállító ablaka. A Nyomtatási tartomány szektorban tetszés szerint választhatjuk a teljes terjedelem kiprintelését (Minden oldal), egyes oldalak nyomtatását (Oldalak kijelölősávba beírva az oldalszámukat), vagy csak annak az oldalnak a papíron történő megjelenítését, ami a monitoron látható (Aktuális oldal). A Nyomatok szektorban megadhatjuk a példányszámot is. Több példányban történő nyomtatás esetén a Leválogatás utasítás kiadásával meghatározhatjuk a lerakás módját, vagyis azt, hogy az egyes oldalakat a kívánt példányszámban kinyomva rakja egymásra, vagy elejétől végéig nyomja ki az összes oldalt, és csak ezt követően kezdje újra a nyomtatást. Mielőtt az OK gombbal elindítanánk a nyomtatót, nyomjuk meg a Tulajdonságok gombot, és a megjelenő ablakban adjuk meg a papírméretet, a papír helyzetét, az alkalmazott papír fajtáját és a nyomtatás minőségét. Itt lehet kérni a gazdaságos gyorsnyomtatást is. Ennek az ikonnak a kijelölése azonban önmagában nem elég, a nyomtatón is meg kell nyomni az EconoMode gombot. (Ha ilyen üzemmód nincs rajta, akkor hiába jelöljük ki az ikonját.) Lehetőség van úgynevezett bemutató példány készítésére is. Ez annyiban különbözik a normál kiviteltől, hogy a nyomtató fej több festéket juttat a papírra, ezáltal kontúrosabb lesz a rajzolat. (Gyenge minőségű papírnál ezzel éppen ellenkező hatást érünk el, mivel a sok festék még jobban szétfut rajta.) Megfelelő hordozó esetében azonban érdemes ezt az üzemmódot alkalmazni, mert kiváló minőségű nyomdai első példányt készíthetünk vele. (A Tulajdonságok gomb megnyomása után megjelenő ablak készülékfüggő. Így minden printernél más elrendezésű, kialakítású. A korszerű nyomtatóknál a bemutató minőség a felbontás, és a festékfelhordás szabályozó csúszkájának állításával érhető el.)
02)
Igen hasznos beállítási mód a nyomtatandó lapok páros, illetve páratlan oldalszám szerinti kettéválasztása. Ez a Nyomtatás kijelölősávban beállítható üzemmód normál nyomtatók esetében is lehetőséget ad a kétoldalas printelésre. Erre a célra egyébként speciális készülékek szolgálnak, amelyek automatikusan állítják elő a kétoldalas nyomatot. A tintasugaras printereknél ezt úgy oldották meg, hogy a lapforgató mechanizmus visszafűzi az egyik oldalán megnyomott lapot, és a másik oldalára is nyomtat. Így működik a Hewlett-Packard cég DeskJet 970 típusú készüléke. (A hátoldalán levő „egyenes út” lapbementhez csatlakoztatható visszafűző adaptert nem kell hozzá külön megvásárolni, mert ez szerves tartozéka. Többek között ennek tudható 283
be, hogy ez a készülék csaknem annyiba kerül, mint egy lézerprinter.) Itt nem egyszerre történik a túloldal printelése, mint kézi adagolásnál a Páros majd a Páratlan oldalszámokat kijelölve. A mechanika egyenként fűzi vissza a megfordított lapokat, de előtte megvárja, amíg a festék megszárad. A papírtakarékosság jegyében arra is lehetőség van, hogy max. 4 oldalt nyomtassunk egy lapra. 03)
Ez a tintasugaras nyomtató nem olcsó ugyan, de a 2400 × 1200 dpi sűrűségű festékszemcsefelhordása következtében a kontúrvonalak minősége normál fénymásoló papíron is eléri a lézerprinterek által biztosított minőséget. A hozzá kifejlesztett speciális, pigmentált fekete festék pedig nagyobb fedettségű, kontrasztosabb fekete-fehér nyomatot biztosít, mint ami lézerprinterrel elérhető. Színes nyomtatóként is igen kiváló, fénykép minőséget biztosít. Ezt a PhotoREt III. automatikus kontrasztjavító technológia alkalmazásával éri el, ami élénkebbé és árnyalatokban gazdagabbá teszi a kép színeit. Részletekben posztert is nyomtathatunk vele. Jellemzője még ennek a készüléknek, hogy 200 gramm/m2 vastag kartont is fel tud dolgozni. Mindemellett gyorsan és halkan működik. Sebessége: 12 fekete-fehér lap és 10 színes lap percenként. (A vásárláskor ügyeljünk a típusjelre. A DeskJet 970 Cxi jelű készülék csak a Windows XP-hez használható. A DeskJet 970 c jelű változat azonban a Windows 98-tól a Windows XP-ig mindegyik operációs rendszerhez illeszthető.)
04)
A lapforgatóval ellátott, kétoldalas nyomtatásra alkalmas printereknél nem kell külön nyomtatni a páros és páratlan oldalakat. A Nyomtatás ablakban beállítható a kétoldalas nyomtatás üzemmód is. Windows XP-ben eltűnt a kétoldalas nyomtatás a beállítási lehetőség közül. Így lapfordítóval rendelkező printerrel sem tudunk kétoldalasan nyomtatni. Ez esetben is marad a kézi módszer. A lapok gyűjtésénél, forgatásánál, visszarakásánál nagy figyelemmel kell eljárni. Mindezen kényelmetlenségtől mentesülünk, ha feltelepítjük és viszonylag csekély összegért regisztráltatjuk a FinePrint segédprogramot. Honlap: http://www.fineprint.com. Ez a kis program a kétoldalas nyomtatási lehetőség visszaállításán kívül számos papírtakarékossági funkciót kínál. Nem teszi azonban kétoldalassá az egyoldalas nyomtatókat. Ha a printerünkön nincs lapfordító, ezzel sem tudunk kétoldalasan nyomtatni.
05)
A HP DeskJet 900 sorozat díjnyertes technológiáján alapul a továbbfejlesztett DeskJet 3820-as típus, amely 4800 × 1200 dpi felbontásával már valódi fotóminőséget biztosít. (Tesztábra hiányában a színes nyomat minőségének megítélésénél a bőrszínre, a zöld levelek természetességére, valamint a nagy felületek egyenletes festékfelhordására figyeljünk. Ezek árulkodnak leginkább a nyomtató hiányosságairól. Fekete-fehér szövegoldalnál viszont a betűk szélének csipkézettségét, és a még jól olvasható legkisebb betűméretet figyeljük. Ha a fekete háttérre írt sárga szöveg 2-es betűmérettel is olvasható, az a nyomtató kiváló minőségű.) Nyomtatási sebessége: percenként 12 fekete, és 10 színes lap. Elődeivel ellentétben nem megvetendő adottsága ennek a típusnak, hogy a színes nyomatok festékköltsége meglepően alacsony. Ez a nagyméretű, kb. 900 oldalra elegendő festéket tartalmazó patronjainak tudható be. (5%-os fedettség mellett.) A 3820-as a készülék tükörkép nyomtatására is képes, sőt lehetőség van a nyomat elfordítására. Ugyancsak lehet vele kétoldalasan printelni. Nettó ára 24 ezer forint.
06)
A továbbfejlesztett sorozatban sem képes mindegyik típus automatikus kétoldalas másolásra. Lapfordító egység csak a DeskJet 5550-es csúcsmodellhez rendelhető. Ez a készülék automatikus papírfelismerővel is rendelkezik. Különleges szolgáltatása az önálló fejbeállítás. Műszaki paraméterei nem sokban különböznek az olcsóbb 3820-as változattól. A leglényegesebb eltérés, hogy a fekete-fehér lapokat olcsóbban, a színeseket viszont drágábban nyomtatja. A továbbfejlesztett PhotREt IV. színkezelő eljárásnak köszönhetően 29 helyett 289 tintacseppet tud elhelyezni egyetlen képpontban. A 4 illetve 6 színű 4 pikoliteres tintacseppek 1,2 millió árnyalatot eredményeznek egy képpontban. A szem azonban már a 3820-as típus által biztosított 3500 árnyalatot sem képes megkülönböztetni egymástól, ezért ez nem eredményez látványos minőségjavulást. Jelentős sebességnövekedés csak fekete-fehér lapok nyomtatásánál tapasztalható. 284
A készülék nettó ára. 28 ezer forint. Forgalmának alakulásában valószínűleg nagy szerepet fog játszani az elegáns ezüst-fekete színe, és a szép, formatervezett kivitele. Ráadásul az előnyös külső könnyű kezelhetőséggel párosul. 07)
270 gramm/m2 vastag karton nyomtatásra is képes a Lexmark Z45 tintasugaras printer. Felbontása, képminősége hasonló a HP DeskJet 970 típusú készülék paraméterihez, de csak kézi adagolással lehet vele kétoldalas nyomatot készíteni. Az ára azonban csupán a fele, és a monokróm szövegoldal nyomtatási költsége is alacsonyabb. A Lexmark nyomtatók igen előnyös tulajdonsága még, hogy a szabványos 355 mm helyett 432 mm hosszú lapot is tudnak nyomtani. Ezáltal levehető fül (színes védőborító) is készíthető velük könyvekhez. (A Z45 típusú nyomtató Windows 98 és Windows XP között bármely operációs rendszerhez illeszthető.) Telepítő programja magyar nyelvű, sőt női hangon tájékoztat bennünket a munka elindulásról és végeztéről. Grafikus kijelzést is kapunk a két tintapatron állapotáról. A nyomtatás négy sebességgel történhet az igényelt minőségtől függően. A kiadványszerkesztők számára nagyon fontos adottsága, hogy tükörkép nyomtatására is alkalmas. Főleg a nagyfelhasználóknak előnyös az alacsony nyomtatási költség. Fekete-fehér nyomatnál az 1 oldalra eső festékköltség 8 Ft, míg színes nyomatnál 15 Ft. (Más cégekkel ellentétben itt a színes nyomatra megadott oldalmennyiség 15%-os fedettségre vonatkozik.) Lapra osztható nagyméretű poszter is nyomtatható vele 4 és 9 vagy 16 darabban. (Ezeket azután montírozással kell összeilleszteni.) Bruttó ára 35 ezer forint.
08)
Ha takarékoskodni akarunk a színes patronokkal a kép fekete-fehérben is kiprintelhető. Egyébként minden fekete-fehér nyomtatóval megjeleníthetők a színes szövegoldalak is, de ez esetben egyes színek (pl. a sárga) olvashatatlanul halványak lesznek. Ezt a hiányosságot szünteti meg ez a funkció. (Aki nem rendelkezik ilyen nyomtatóval, a Word-ben is elérheti ezt a funkciót. Az Eszközök menü lenyitása után adjuk ki a Beállítások parancsot, majd aktiváljuk a Kompatibilitás fület. A feltáruló tábla Beállítások listájában adjuk ki a Nem színes nyomtatón a színek feketék utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot.) Egy új meghajtóprogram http://www.lexmark.co.hu. honlapról való letöltésével lehetőség van rá, hogy a Z45 és Z55-ös printer felbontását duplájára, azaz 4800 dpi-re növeljük. Azzal azonban számoljunk, hogy a felbontás növelése jelentősen lecsökkenti a nyomtatási sebességet, és növeli a festékfelhasználást. Ez esetben a Z55 típust célszerű választani. 8-10 ezer forinttal drágább ugyan, de háromszor olyan gyors, mint a Z45. A Z55se típusú készülék már el van látva az imént említett kiegészítő szoftverrel is, melynek része a „kilövő” program. Ez oly módon rendezi el az A/4-es oldalakra nyomtatott A/5-ös oldalakat, hogy a kész dokumentumot csak félbe kell hajtani, és máris összefűzhető. A papírtakarékosság jegyében 2,3,4 és 8 oldalt is nyomtathatunk vele egy lapra.
09)
Akinél a gyorsaság, a nyomtató sebessége a legfontosabb, annak a Z65N típus ajánlható. Ez a 4800 × 1200 dpi felbontású tintasugaras printer 15 színes lapot tud kinyomtatni percenként, ami a lézerprinterek sebességével is felveszi a versenyt. A havi terhelhetősége sem kevés: 5000 lap. Nagy teljesítménye alkalmassá teszi hálózati nyomtatóként való alkalmazást is. Ez ehhez szükséges adapter már bele van építve. A magyar nyelvű keretprogram kijelzi a patronok töltöttségi szintjét, és a papírfelismerő szenzor segítségével kalibrálja magát. A papír begyűrődése ellen a megbízható AccuFeed technológiát használja a nyomtató. Ennek megfelelően az ára is magasabb, másfélszer annyiba kerül, mint a Z45. A Lexmark printerek nálunk nem túl ismertek, ezért szervizekben csak ritkán lelhetők fel. A gyártótól azonban beszerezhetők: Lexmark Ceemark Hungary Kft. 1139. Budapest, Váci út 95. Tel: 239 6626 és 288 0095.
10)
Sajnos a Lexmark nyomtatóknak a színes nyomtatás nem erősségük. Laboratóriumi teszteredmények alapján a fekete-fehér szövegoldalakat szépen és gyorsan nyomtatják, a színes nyomatok színeloszlása azonban gyenge. A kép sárga részei narancsba hajlanak, fotó üzemmódban pedig a színek kissé beszürkülnek. Az oldalankénti festékköltségük azonban igen alacsony. Aki gyakran nyomtat színes képeket, az a Canon S750 típusú printerrel jár legjobban. 285
Ez is rendkívül gyors, és közönséges fénymásoló papírra is kiváló, élénk színű nyomatokat produkál. Mindhárom színhez külön tintapatronja van, és a fekete-fehér patronnak is kivételes a kapacitása. Felbontása: 2400 × 1200 dpi. Az installálása gyors és komplikációktól mentes. Megjelenése nagyon elegáns. A fekete-fehér oldal nyomtatási költsége 19 Ft, míg a színesé 31 Ft (5%-os fedettség mellett). Ez közepes árszintnek felel meg. Hátránya viszont, hogy kétszer annyiba kerül, mint a Lexmark nyomtatók. (56 ezer forintos nettó ára már erősen közelít a lézerprinterekhez.) 11)
Aki ezt a készüléket túl drágának találja, válassza az S300-as típust. Maximális felbontása ennek is 2400 × 1100, sebessége pedig alig valamivel kisebb: 11 lap/perc. Az üzemeltetése ugyancsak közepes árszintű. Emellett takarékos üzemű, nem pazarolja a festéket. Tekintettel a kis űrtartalomra az induló patronjai is tele vannak töltve, nem úgy mint más cégek új nyomtatóinál. Számolni kell azonban az időnkénti fejcserével, mivel a Canon és az Epson nyomtatóknál külön van a nyomtatófej, és külön a festékpatron. Bármennyire is jó minőségű a központi fej, egy idő után ez is elkopik, és cserélni kell. (A piezoelektromos vezérlésű festékadagolás kevésbé rongálja a festékkivezető nyílásokat, ezért az Epson nyomtatók feje tartósabb, mint a többi gyártó festékmelegítésen alapuló nyomtatófeje.) Az alacsonyabb üzemeltetési költséghez tehát számoljuk hozzá a fejcsere költségeit is. Az S300-as típus bruttó ára az Aqua Computer Kft.-nél 26 700 Ft. Címük: 1074. Budapest, Dohány u. 36. Tel: 343 4544. Borítónyomtatáshoz az S330-as típust válasszuk. Ennek a printernek a mechanikája a kartonpapírral is megbirkózik 270 gramm/m2-ig, és szegély nélkül is képes nyomtatni. Lapokra osztott nagyméretű posztert is printelhetünk vele. Meghajtóprogramja magyar nyelvű, rengeteg extra funkcióval. Pl. kérhetünk szürkeárnyalatos nyomatot, kézi kétoldalas nyomtatást, vagy bélyegző és háttér automatikus elhelyezést. A képet élőbbé tevő képoptimalizáló funkciók és különleges hatások is rendelkezésre állnak. A nyomtatási minőség három fokozatban állítható. Adobe Photoshop Elements képszerkesztő is jár a készülékhez. Ennek a típusnak a bruttó ára 33 ezer forint. Mindhárom készülék beszerzésénél vegyük figyelembe, hogy a Canon legújabb nyomtatói csak USB csatlakozón keresztül üzemeltethetők.
12)
Összegzésként megállapítható, hogy a különböző gyártmányú tintasugaras nyomtatók különkülön kategóriát alkotnak. Ez az elkülönülés piaci szempontokra vezethető vissza. A hardverfejlesztés irányát az szabta meg, hogy a felhasználók megnyerése érdekében a gyártó mit tartott fontosnak. Így most mindenki megtalálhatja az igényeinek leginkább megfelelő nyomtatót. Kezdetben, amikor még a Hewlett-Packard uralta a tintasugaras nyomtatók piacát sok felhasználónak gondot okozott a festékpatronok magas ára, ami főként annak tudható be, hogy ezek a patronok egyben nyomtatófejek is. Mivel a festék kifogyása esetén a patron többnyire eldobjuk, a fej ára is elvész vele. Nagy előnye viszont ennek a megoldásnak, hogy minden egyes feltöltésnél új fejjel nyomtathatunk, ami a készülék használtsági fokától, élettartamától függetlenül mindig kifogástalan nyomatot produkál. Miután itt nincs központi nyomató fej, nem lépett fel beszáradás sem. A HP-gyártmányú printert tehát szinte soha nem kellett szervizbe vinni, amihez persze hozzájárult a kiváló mechanikája is. Nem véletlen, hogy elmúlt évtizedek alatt legendák alakultak ki a Hewlett-Packard nyomtatók megbízhatósága, és magas színvonala körül. Ennek tudható be, hogy még most is ők birtokolják a tintasugaras nyomtatók piacának 60%-át. 1984 és 1999 között 100 millió tintasugaras nyomtatót adtak el szerte a világon. A lézerprinterek térhódítása ellenére ez a szám évről évre töretlenül emelkedik. A színes lézerprinterek ára ugyanis még mindig fényévnyi távolságra van az otthoni használatra gyártott tintasugaras printerek árától.)
13)
Nyomtatófejjel kombinált tintapatront használnak a Lexmark nyomtatók is, bár itt a magas ár nagyobb űrtartalommal párosul. Ez jelentősen csökkentette az egy lapra eső nyomtatási költséget. A Z45 típusú printer fekete nyomtató patrona pl. 1100 lap előállításához elegendő festéket tartalmaz, ami szinte a lézerprinter szintjére nyomja le a lapköltséget. Ennek a patronnak a bruttó ára azonban 9000 Ft, amit az alkalmilag nyomtató kisfelhasználók nem szívesen fizetnek meg. Nincs is értelme ilyen kapacitású printert vásárolni annak, aki hetente csupán 286
néhány levelet, képet nyomtat. Mire elfogy ez a rengeteg festék, beszárad a patron. A magas festékköltséggel kapcsolatos panaszok miatt a többi printergyártó külön választotta a nyomtatófejet a festéktartálytól, ami lényegese olcsóbbá tette a nyomtatást, mivel a nyomtatófej huzamosabb időn át használható. Ezt követően ismét kettévált a mezőny. Az Epson cég megtartotta a viszonylag nagy űrtartalmú, és közepes árfekvésű tartályait. A Canon cég azonban az otthoni felhasználók kiszolgálására szakosodott, ezért radikális árcsökkentést hajtott végre a patronok terén. Ezt oly módon érték el, hogy max. 130 oldal kinyomtatására alkalmas patronnal látták el a készülékeiket. Ezáltal a színes tintapatronjuk felébe, a fekete pedig negyedébe kerül annak, amennyit a konkurens cégek kérnek festéktartályaikért. 14)
Az olcsóbb printerek nagy előnye még, hogy a legújabb fejlesztésűek is feltelepíthetők Windows 98-ra, míg a drága nyomtatók már csak az XP-vel hajlandóak kommunikálni. Aki részletesen szeretné megismerni a színes tintasugaras nyomtatók képalkotási módját, olvassa el a CHIP folyóirat 2000. májusi számának Készül a kép című cikkét (101-102. oldalak). Itt megtudhatjuk, hogy az Epson nyomtatóknál alkalmazott optikai színkeveredésénél az alapszínek tintacseppjei közvetlenül egymás mellé kerülnek. Csupán azért látunk kevert színeket, mert szemünk felbontóképessége korlátozott. A sok apró pontot egybemosódva látjuk. A HP nyomtatóknál alkalmazott eljárásnál a különböző színű tintacseppek pontosan egymásra kerülnek, és összekeveredve valódi színt adnak a papíron. Érdemes elolvasni a Csőre töltve című cikket is, amiből megtudhatjuk, hogy új az nyomtatót hogyan helyezhetjük üzembe, mit kell tenni a feltelepítése előtt.
15)
Lézerprintereknél a lapok átfordítására úgynevezett duplex rekesz szolgál. Ezek a megoldások azonban meglehetősen drágák. Szükség esetén ez a feladat megoldható úgy is, hogy először a páratlan oldalakat printeljük ki, majd visszarakjuk a lapokat a papíradagolóba, és a páros oldalakat a hátuljára nyomtatjuk. (Előtte a lapokat egyenként rakosgassuk át, hogy a legalsó kerüljön felülre, mivel a gumigörgők felülről lefelé haladva húzzák be a lapokat. Tintasugaras printereknél a lapok üres oldala lefelé nézzen, ellenkező esetben a túloldalra szánt szöveg a már megnyomott oldalra fog kerülni. Mielőtt elindítanánk a printert, vessünk egy pillantást a behelyezett lapok látható szövegoldalára. Ahhoz hogy a túloldalon ne álljanak fejtetőre a betűk, a lapok tetejének kell az etetőnyílás felé néznie. Fekvő elrendezésű lapoknál arra ügyeljünk, hogy az oldalszámok a készüléknek annál a szélénél legyenek, ahol a kiemelés előtt voltak, különben a hátsó oldalon ez esetben is fejjel lefelé fog állni a szövegmező. Lézerprintereknél felül kell lennie az üres oldalnak, mert itt a befűzésnél nem fordul át a lap.) A gyárak és a szervizek szakemberei egyébként nem örülnek ennek a használati módnak, mert a hátsó oldalról leváló festékszemcsék következtében hamarabb elkoszolódik a nyomtató. Az igen stabil mechanikájú HP- tintasugaras printereknél azonban ez a használati mód nem szokott problémát okozni. A gumigörgőket viszont nem árt időnként propilalkohollal lemosni. A karbantartást célszerű szakemberrel végezetni. Lézerprintereknél gumihengerek továbbítják a papírt, amelyek az egyoldalasan megnyomott lap teljes keresztmetszetével érintkeznek, ezért itt gyakrabban van szükség tisztításra.
16)
Arra is mód van, hogy a printer elindítása előtt teljes terjedelmében megtekintsük a nyomtatandó oldalt. Ehhez kattintsunk a Szokásos eszköztár Nyomtatási kép ikonjára. (A nyomtatót szimbolizáló ikon mellett található meg.) A Fájl menüből megnyitható ablak Nyomtatási kép parancsára kattintva is megnézhetjük, hogy mi kerül a papírra. (Az A/4-es lapot csak két részletben lehet teljes részletgazdagságában tanulmányozni. Ehhez a nagyítás mértékét felülírással állítsuk 60 %-ra. Utána már csak a Page Down billentyűt kell nyomogatni, és az oldalak folyamatosan ellenőrizhetők.) Amennyiben az oldalszámok és egyéb felfrissítendő adatok helyén mezőbejegyzések láthatók, az Eszközök menügombbal ! Beállítások paranccsal ! és Nyomtatás füllel megnyitható táblán érvénytelenítsük a Mezőkódok utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A nyomtatási kép az újonnan képződött eszköztár Bezárás gombjával küldhető vissza. Ebből a megjelenítési módból a Fájl menü Nyomtatási kép parancsára történő ismételt rákattintással is kiléphetünk. 287
17)
Ellenőrzés közben előfordul, hogy kisebb hibákat fedezünk fel. Ilyenkor nem kell kilépni ebből az üzemmódból, mert itt is belejavíthatunk a szövegbe. Ha a bal egérgombbal rákattintunk az eszköztár Nagyító gombjára (bal oldalon, a nyomtató ikonja mellett található) akkor a nagyítást szimbolizáló kurzor visszaalakul szövegszerkesztő pálcává, és a javítás a szokásos módon végrehajtható. Komolyabb javítások, szövegátalakítások azonban itt nem végezhetők, mert Nyomtatási kép üzemmódban nem érhetők el a Szokásos- és a Formázó eszköztár gombjai. (A Bezárás gomb megnyomása előtt jegyezzük fel, hogy hányadik oldalon járunk, mert szövegszerkesztő üzemmódba visszatérve a program rááll az első oldalra, illetve oda, ahol az átváltás előtt állt.) A printelést ne indítsuk a Nyomtatási kép eszköztárából. A Nyomtatás gomb ugyanis a teljes anyagot a printerre küldi anélkül, hogy előtte látnánk a beállításokat. A Szokásos eszköztár Nyomtatás gombjához hasonlóan ez a gomb sem ad lehetőséget a nyomtatás módjának ellenőrzésére.
18)
A nyomtatás leállítását, törlését azonban nem innen kell kezdeményezni. Ehhez kattintsunk kétszer a Tálca jobb oldalára, az óra mellett látható Nyomtató ikonra. A megjelenő ablak tájékoztatást ad a nyomtatott anyag tulajdonságairól (nevéről, terjedelméről, készítőjéről, a nyomtatás kezdetének időpontjáról). Nekünk azonban nem erre van szükségünk, hanem a nyomtatás leállítására. Ehhez kattintsunk az ablak eszköztárának Nyomtató gombjára. Az újonnan nyíló ablakban a Nyomtatás szüneteltetése paranccsal állíthatjuk le a printelést, a Nyomtatandók törlése paranccsal pedig törölhetjük a memóriába töltött oldalakat. Ha a nyomtatót újra akarjuk indítani, kattintsunk még egyszer a Nyomtatás szüneteltelése parancsra. Sajnos a leállító parancs tárolódik, így ha a későbbiek során ismét nyomtatni akarunk, nem fog menni. Ha látszólag minden rendben van, a nyomtató mégsem indul, akkor ne gondoljunk rosszra. Nyissuk meg a nyomtatóvezérlő ablakot, és rákattintással tüntessük el a Nyomtatás szüneteltetése parancs elől a kis pipát. A kitörölt memória nem állítható helyre, újra kell kezdeni a töltést. Amennyiben nem dolgozunk a számítógépen, akkor a leállító ablakot célszerű lenyitva a monitoron tartani, így szükség esetén azonnal beavatkozhatunk. (Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 12. ábra). Különösen fontos ennek az ablaknak az előhívása, ha egyszerre többen használnak egy nyomtatót. A címsorok alatt részletes tájékoztatást kapunk arról, hogy éppen ki, milyen dokumentumot nyomtat rajta, miért foglalt a printer. Az Állapotsoron azt is látni fogjuk, hogy a mi korábban elküldött anyagunk várólistán van. Ez a tájékoztató ablak a Start menügombbal ! Beállítások paranccsal ! Nyomtatók utasítással előhívható ablakban is előhívható. Kattintsunk kétszer az alkalmazott nyomtató ikonjára. (Word 2002-ben a Nyomtatók ablak a Nyomtatók és faxok parancs kiadásával érhető el közvetlenül a Start menüben.)
19)
Ha mindent beállítottunk, akkor már nyugodtan használhatjuk a Szokásos eszköztárban levő nyomtató ikont is a printelés elindítására. (Innen mindig az utolsó beállításnak megfelelően fog dolgozni.) Arról azonban ne feledkezzünk el, hogy ez a gyorsindító gomb a teljes dokumentumot kinyomtatja. Amennyiben csak a monitoron levő oldalt kívánjuk kiprintelni, akkor továbbra is a Fájl menügombbal és a Nyomtatás paranccsal megnyitható indító ablakot kell használni. Ezen azonban könnyen változtathatunk, ha lecseréljük a Nyomtatás ikont. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Testreszabás parancsot, majd aktiváljuk a Parancsok fület. Utána a Kategóriák szektorban érvényesítsük a Fájl utasítást, és a Menüparancsok szektorban keressük meg a nyomtatás ikonokat. Húzzuk rá a Szokásos eszköztárban levőt, majd húzzuk a helyére a felül levő Nyomtatás ikont. (Ezt az ikont az különbözteti meg az alatta levő általános változattól, hogy három pont áll utána.) Ezt követően rákattintva nem indul be a nyomtatás, hanem a Nyomtatás beállító ablak jelenik meg. Egyébként a Nyomtatás beállító ablak a Ctrl + P billentyűkombinációval is előhívható.
20)
A papíron mindig az jelenik meg, ami a monitoron, Nyomtatási kép üzemmódban látható. Mezőket (Tartalomjegyzék és Tárgymutató oldalszámokat, objektumokat, naprakész dátumokat) tartalmazó anyagnál azonban nem biztos, hogy a legfrissebb változatot kapjuk. Ilyenkor nyomtatás előtt a mezőket fel kell frissíteni. Mentesülünk ettől a feladattól, ha az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban kiadjuk a Beállítások parancsot, és aktiváljuk a Nyomtatás 288
fület. A feltáruló tábla Nyomtatási beállítások szektorában érvényesítsük a Mezők felfrissítése utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően a felfrissítést a program végzi a printelés megindítása előtt. Amennyiben a kinyomtatott szöveg formajegyek nélkül jelenne meg a papíron, a Nyomtatás tábla Nyomtatási beállítások szektorában érvénytelenítsük a Formázás nélkül utasítást. Előfordulhat, hogy a grafika sem jelenik meg. Ekkor a Dokumentummal együtt szektorban adjuk ki a Grafikus objektumok utasítást. Ha továbbra sem jelenik meg, aktiváljuk a Megjelenítés fület, és helyezzük érvényen kívül a Kép helye utasítást. A dokumentumba rejtett szöveggel kétféleképpen járhatunk el. Amennyiben nyomtatásban sem szeretnénk nyilvánosság elé tárni, a Nyomtatás tábla Dokumentummal együtt szektorában érvénytelenítsük a Rejtett szövegrészek utasítást. Aktiválása esetén a rejtett szövegrészek megjelennek az eredeti helyükön, pontvonallal aláhúzva. A képernyőn azonban továbbra is láthatatlanok maradnak. (Ahhoz hogy ismét láthatók legyenek, a Formátum menügombbal lenyitható ablakban ki kell adni a Betűtípus parancsot, és a Betűtípus tábla Különlegességek szektorában érvényteleníteni kell a Rejtett utasítást.) 21)
A nyomtatóra küldött szövegállománynak nem muszáj egybefüggőnek lenni. Egymástól távol eső oldalak is kiprintelhetők. Nincs szükség arra, hogy egyenként nyomtassuk ki őket. Adjuk ki az Aktuális oldal utasítást a Nyomtatási szektorban, majd a kijelölő sávba írjuk be a kinyomtatandó oldalak számát. Az oldalszámokat vesszővel válasszuk el egymástól. Egymás melletti és egymástól távol eső oldalakat is kiprintelhetünk egyszerre. Az 5-ik, a 14-ik, a 27-től 41-ig terjedő, valamint az 57-ik oldal nyomtatását pl. így kell kijelölni: 5,14,27-41,57 Lehetőség van részletek kiprintelésre is. Ha csak egy szakaszt szeretnénk kinyomtatni valamelyik oldalról, jelöljük ki, majd a Nyomtatás ablakban aktiváljuk a Kijelölt szöveg választókapcsolót. (A szövegrész ne az eredeti helyén fog megjelenni, hanem a lap tetején.) Ha sok apró dokumentumot kell egyszerre kinyomtatni, nem muszáj egymás után kijelölni, és egyenként elindítani a nyomtatót. Nyissuk meg a meghajtó ablakát, vagy a mappát, amelyben találhatók a fájlok, és jelöljük ki mindegyiket az egérkurzorral a Shift, vagy a Ctrl billentyű lenyomás mellett. Utána a jobb egérgombbal kattintsunk az egyik kijelölt fájlra, és adjuk ki a Nyomtatás parancsot. Ezt követően a Windows az összes kijelölt dokumentumot sorban egymás után kinyomtatja. Különböző fájltípusokat is kijelölhetünk egyszerre.
22)
A nyomtatónak nincs szüksége saját betűtípus-választékra ahhoz, hogy a betáplált szövegállományt kiprintelje. Ennek ellenére sok nyomtató tartalmaz betűtáblákat. Ennek oka, hogy régebben, amikor még nem voltak korszerű szövegszerkesztő programok, a DOS-t használták erre a célra. A DOS azonban nem tartalmaz betűtáblákat, így a beírt szöveget csak úgy lehetett igényesen kinyomtatni, hogy a printereket látták el a szükséges betűtípusokkal. Az első nyomtatóknál erre a célra még kívülről cserélhető modulokat használtak, amelyek általában 2-3 betűtípust, és azok különféle változatait tartalmazták. A beléjük töltött egyenszöveg csak a betűk méretét, vastagságát tartalmazta; a formát a printer alakította ki, a betűkészletére támaszkodva. Ma már semmi szükség sincs erre a megoldásra, ennek ellenére sok cég továbbra is ellátja a nyomatóit betűkészlettel.
23)
A korszerű printerekbe azonban már nem kell külön megvásárolható modulokat dugdosni, mert a betűtáblákat betáplálják a memóriájukba. Némelyikben közel 200 betűtípus is található. Ezt azért teszik, mert sokan használnak olyan (főleg Internetről letölthető ingyenes) szövegszerkesztő programokat, amelyek nem tartalmaznak betűtáblákat. A velük készített szöveget csak ily módon lehet kinyomtatni, ezért piaci szempontból továbbra is alkalmazzák ezt a kialakítást. (A korszerű programok használói számára ez ma már nem jelent külön kiadást, mert a betűtáblák memóriába töltése nem okoz többletköltséget.) Az Office és más fejlett szövegszerkesztő programok először a kiadványban szereplő fontokat (betűtípusokat) küldik el a nyomtatónak, és csak utána a betűk kódját, helyzetét, fokozatát. Ennek ellenére ezek a programok is hasznát látják a printer saját betűkészletének. Amennyiben érzékelik, hogy a szövegállomány betűtípusai megtalálhatók a nyomtató memóriájában, nem küldik el. Ezáltal gyorsabbá válik a printelés.
289
24)
A szkennerekhez hasonlóan a nyomtatókat sem kell maximális felbontással üzemeltetni. Az 1200 dpi-s nyomtatók esetében a Tulajdonságok gomb megnyomása után megjelenő ablakban 600 dpi-re és 300 dpi-re is beállíthatjuk a felbontást. Ezeknél a nyomtatóknál a színmélység is állítható, ami fekete-fehér nyomatoknál a festékfelhordás növekedésében nyilvánul meg. Nagy felbontás alkalmazása esetén sok festék fogy, és lelassul a printer. Fekete-fehér szövegoldalak nyomtatáshoz tökéletesen megfelel a 600 dpi raszterezettség is, semmi szükség sincs ennél nagyobb felbontásra. A nyomatók beállító ablakában nem mindig adnak meg számszerű felbontást. A Vázlat jelölés többnyire 300 dpi felbontást jelent, míg a Normál minőség 600 dpire utal.
25)
A Word különleges szolgáltatása a Fájlba nyomtatás. Ez a Nyomtatás ablak Nyomtatás fájlba utasításának érvényesítésével valósítható meg. Ekkor a Word a Név kijelölősávba beállított nyomtató számára érthető formában menti a fájlt. Ezt követően bármilyen számítógépen kinyomtatható az anyag akkor is, ha a Word nincs rátelepítve. (Nyomtató fájl készítésekor nem történik nyomtatás, hanem egy új fájl jön létre.) Ez önmagában nem értelmezhető. Megnyitva több oldalnyi keskeny utasításoszlopok láthatók benne. Újbóli értelmezhetővé tételéhez szükség van a SwiftView nevű programra. Ez a fájl az elektronikus online-dokumentumok és -grafikák megtekintésére szolgál. Az Internetről tölthető le. Honlap: http://www.swiftview.com. (A SwiftView, Standalone-Windows 95/98/NT/2K/ME/XP verziót kell letölteni. Terjedelme csupán 1,15 MB, így egy flopin is elfér.) A feltelepített programmal a .prn kiterjesztésű fájlok tartalma most már akadálytalanul megtekinthető, és kinyomtatható bármilyen nyomtatón.
26)
Word dokumentum nyomtatása esetén számolnunk kell a Fattyú- és árvasorok utasítás által keltett hézagokkal a lapok alján. Ha ez zavar bennünket, akkor két részletben nyomtassuk ki az anyagot. Kattintsunk a Fájl menügombbal lenyitható ablak Oldalbeállítás parancsára. A megjelenő ablakban aktiváljuk az Elrendezés fület, és az átalakuló ablak Függőleges igazítás kijelölősávját állítsuk át Kiegyenlített utasításra. Ekkor a program kismértékben megnöveli a sortávolságokat, így a sorhiányos oldalak alja is nagyjából az alsó margónál fog végződni. Ebben a beállításban printeljük ki az egyes fejezeteket, az utolsó oldalak kivételével. Utána állítsuk vissza az oldalak Függőleges igazítását Felülre, majd nyomtassuk ki az egyes fejezetek utolsó oldalát is. (Azért nem lehet az utolsó oldalakat is a fenti szerkesztési módban kinyomtatni, mert a kiegyenlítés fél oldalak esetén is működésbe lép, és ami azt eredményezi, hogy a program ezeket az oldalakat is széthúzza, több centiméternyi hézagokat hoz létre az egyes szakaszok között.) A PageMaker és egyéb kiadványszerkesztő programok esetén ilyen trükkökre nincs szükség, mert ezeknél a sorok rögzítve vannak.
27)
A Windows XP nyomtatóvezérlőjének van két különleges szolgáltatása is. Az egyik, hogy egy lapra több oldalt is lehet nyomtatni. Ennek tervezetek, kísérleti megoldások megtekintése esetén van előnye. Ha csak referenciapéldányra van szükségünk az elkészült anyagból, akkor sincs értelme teljes méretben kinyomtatni. Csökkentett méretben is olvasható és bizonyítható, hogy elkészültünk vele. Így kevesebb papír fogy. Az egymásra nyomott oldalak számát a Nyomtatás ablak Több oldal egy lapon kijelölősávjában állíthatjuk be a jobb szélső nyílra kattintva. A 2 oldal tételt választva A/5-ös méretben kerülnek az oldalak egymás mellé az A/4es lapra. 4 oldalnál többet nem érdemes kijelölni a legördülő listából, mert akkor a betűméret annyira lecsökken, hogy a szöveg már olvashatatlanná válik. Egyébként a legújabb printerek (pl. Lexmark Z55se) már önmagukban, operációs rendszer nélkül is képesek erre az üzemmódra. A Windows XP megteremtette a Nagyítás/kicsinyítés lehetőségét is, de csak szabványos papírméretre. A jobb oldalán látható nyíllal nyissuk le a Nyomtatás ablak Adott papírméretre kijelölősávját, és a legördülő listában jelöljük ki, hogy milyen méretű papírra kívánunk nyomtatni. (Tetszőleges méretű nagyításra, kicsinyítésre azonban továbbra sincs lehetőség. Nem lehet A/4-es lapra kicsinyített ábrát, szövegmezőt nyomtatni, mint PageMakerben. Az operációs rendszer csak akkor hajtja végre a kívánt méretváltoztatást, ha a jelölt méretű papír van a nyomtatóban)
290
28)
Több száz oldalas dokumentumok esetén meglehetősen sokáig tart az egyes oldalak nyomtatóra küldése. Amennyiben várható, hogy a dokumentumot a közeljövőben többször is ki kell nyomtatni, őrizzük meg a nyomtatási állományát. A Nyomtatók párbeszédablakban kattintsunk a Tulajdonságok gombra. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Speciális fület. A feltáruló táblán érvényesítsük a Nyomtatott dokumentumok megtartása utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően a megőrzött fájlból pillanatok alatt elindul az újranyomtatás. A már szükségtelen nyomtatási állományoktól úgy szabadulhatunk meg, hogy a jobb egérgombbal rákattintunk, és a helyi menüben kiadjuk a Törlés gombot. (Nem mindegyik nyomtató támogatja ezt a funkciót.)
29)
PageMaker programban nagyjából ugyanúgy kell nyomtatni, mint Word-ben. A hasonlóság arra vezethető vissza, hogy a PageMaker a Windows operációs rendszerre települ rá, és számos funkciójában használja azt. Sok tekintetben azonban többet tud nála. Pl. PageMaker-ben történő nyomtatásnál Windows 98-ban is lehetőség van a szövegmező, illetve az ábra kicsinyített illetve nagyított kiprintelésére. A nyomtatás itt csak a File menüből indítható. A Print parancsra kattintva megjelenik a nyomtatásbeállító Print Documentum ablak. A lapelrendezést ez esetben is a Windows erre a célra szolgáló ablakában kell beállítani a Setup gomb megnyomása után. A lap álló vagy fekvő helyzetét azonban a PageMaker ablak Orientation mezejében is be kell állítani. A PM6-os nyomtatásbeállító ablakon nincs Aktuális oldal utasítás. Ezért ha csak egy oldalt akarunk kinyomtatni, aktiváljuk a Ranges választókapcsolót, és a beviteli mezőbe írjuk be az oldalszámgördítő szalag által mutatott értéket, vagy a kívánt tartományt (pl. 152-158).
30)
Amennyiben felmerül a kicsinyítés vagy nagyítás igénye (pl. A/4-es oldalakról A/5-ös méretű könyvet akarunk készíteni, illetve az A/5-ös könyvoldalakról könnyen összefűzhető, A/4 lapokból álló jegyzetet szeretnénk csinálni), nyomjuk meg az Options gombot. A megjelenő ablak Scale mezejében a kicsinyítés mértéke 1 és 100% között állítható, 1%-os lépésekben. A nagyítás mértéke több száz százalék is lehet, ugyancsak 1%-os lépésekben. Ha azért akarunk kicsinyíteni, mert a monitoron kiszerkesztett ábra nem fér el a normál A/4-es lapon, akkor nem kell egy csomó papírt elpocsékolni, hogy próbálgatással megkeressük azt a kicsinyítési arányt, amelynél az ábránk kitölti az oldalt. Ez esetben aktiváljuk a Reduce to fit parancsot, és a program automatikusan lekicsinyíti az ábrát akkorára, hogy kitöltse a nyomtatóba helyezett papírt. (Ennek méretét természetesen nekünk kell megadni, mert ezt printer nem tudja megállapítani. A Print options ablakból a Document gomb megnyomásával tudunk visszatérni a nyomtatásbeállító ablakhoz.)
31)
A PM6 program és a nyomtató nagyfokú együttműködése jelentősen elősegíti a tervezést is. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy a nagy gonddal megtervezett oldalt nem kell több változatban is elkészíteni, hogy lássuk melyik mutat legjobban nyomtatásban. Rakjunk rá minden elemet, majd az egyik változatot jelöljük ki rajzoló üzemmódban, és az Element menü Nonprinting parancsával tegyük láthatatlanná a nyomtató számára. Kiprintelés után alakítsuk ismét láthatóvá az eltüntetett elemeket, majd a másik változatát tüntessük el. A nyomtatás elkezdése előtt meg is tekinthetjük az egyes változatokat a monitoron. Ehhez a Layout menüben a Display Non-Printing Items parancsot kell kiadni. Az ideiglenesen láthatóvá tett elemek onnan ismerhetők fel, hogy a kijelölő vonalaik fogópontjai kék színűek.
32)
A PageMaker program professzionális kivitele arra is lehetőséget ad, hogy a kétoldalasan kiszerkesztett anyagot oldalanként nyomjuk ki. Az oldalakra bontás elvégezhető ugyan az anyag File menüjében is úgy, hogy a Document Setup paranccsal megnyitott ablakban a Facing pages utasítást érvénytelenítjük (kikattintjuk az előtte levő kijelölőnégyzetből a pipát). A kiszerkesztett anyag egyszeri nyomtatás céljából történő szétszedésére azonban semmi szükség sincs, mert ezt a feladatot a printervezérlő is el tudja végezni anélkül, hogy belenyúlna a szövegállományba. Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint a nyomtatásbeállító ablakban a Reader's spreats utasítást érvényteleníteni. Az egyes oldalak szólóban történő kinyomtatásá291
nál érdemes az álló formátumot választani, mert így nem csak oldalt, hanem alul-felül is széles margó lesz a szövegmező körül. (Az átállítást a Word és a PageMaker program nyomtatásbeállító ablakaiban egyaránt el kell végezni, a Tájolás, illetve Orientation mezőben.) Ha a printer megkívánja a saját formátumállítást, akkor ott is tegyük meg. Ez a nyomtatási mód főleg lektori példány készítésénél hasznos, mivel a szövegmező körös-körül javítható. Az oldalakra bontás azt is lehetővé teszi, hogy az apró betűs könyvünket elolvasni nem tudó barátunkat megörvendeztessük egy felnagyított példánnyal. Nem kell a könyvet eredeti méretben kiprintelni, aztán elvinni egy fénymásolóba, hogy nagyítsák fel kétszeresére, mert a PageMaker program ezt egy lépésben elintézi. 33)
A nyomtatás során néha előfordulnak érthetetlen megnyilvánulások is. Ha a könyvünk nem a saját gépünkön készült, hanem előtte egy szövegszerkesztő dolgozott rajta, akkor a mi gépünkön áttördelődik az anyag. Ez a kisebbik baj, mert még időben észrevesszük és igyekszünk kijavítani a sorvégi elválasztási hibákat. Sokkal nagyobb baj, hogy a printer memóriája is át fogja szerkeszteni az egész szövegállományt. Az egyes sorok tömörítése és széthúzása következtében 30-40 oldal után már féloldalas eltolódások is előfordulhatnak, ami tönkreteszi a tördelést, és árva, s fattyúsorok tömegét hozza létre a szövegmezőben. Ez főként akkor fordul elő, ha a kapott anyag Win 95-ös programmal készült. A fejlettebb programok elfogadják ugyan az előző változatokon készült anyagot, de ilyen meglepetések előfordulhatnak. Szinte biztos az áttördelés Win 98 esetén is, ha az előző gépen más nyomtatótípus volt megadva, mint amit mi használunk. Ez a kellemetlen helyzet PageMaker-es anyag esetén is fellép, mivel ez a program a Windows-ra feltelepülve dolgozik. Az sem oldja meg ezt a problémát, ha visszavisszük az anyagot a korábbi szövegszerkesztőhöz, kiprintelés céljából. Ez esetben ugyanez a jelenség lép fel, de most azért, mert mi dolgoztunk bele az ő anyagába. Ezen a problémán csak úgy tudunk úrrá lenni, hogy egyenként nyomtatjuk ki az oldalakat illetve lapokat. PageMaker-es anyagban az aktuális oldal nyomtatásánál is be kell írni a Ranges kijelölősávba az oldalszámot. (Ennek elmulasztása esetén elkezdi betölteni a nyomtató memóriájába az összes oldalt. Ezt a töltésjelző sáv melletti Cancel gomb megnyomásával állíthatjuk le.)
34)
Mellesleg könyvünk előéletétől akkor sem tudunk megszabadulni, ha a PageMaker-es szövegállományt átkonvertáljuk Word-be. Amennyiben a PM6-os anyag Win 95-re támaszkodott, és mi Win 98-at használunk, akkor a Word-ös változat sorai is eltolódnak, a szövegállomány megnyúlik. Ez ellen elvileg lehetne védekezni úgy, hogy átkonvertáljuk az anyagot Win 95-re. A Win 95 és 98 programok együttes feltelepítése esetén azonban a számítógép a fejlettebb változatot, a ’98-ast fogja használni, a ’95-öst teljesen háttérbe szorítja. Szerencsére ilyen bonyolult helyzetek ritkán adódnak. Sokkal gyakoribb probléma, hogy a nyomtató is képes átszerkeszteni az anyagot. Ha a printer paraméterei nem felelnek meg a kiszerkesztett formátumnak, akkor a memóriájába töltött oldalakat átalakítja a saját adottságainak megfelelően. Ez ellen azonban lehet védekezni. A dokumentum eredeti elrendezésének és oldaltöréseinek megőrzésére érdekében nyissuk le az Eszközök menü ablakát, és a Beállítások paranccsal előhívható ablakban aktiváljuk a Kompatibilitás fület. Utána a Beállítások listájából töröljük A nyomtató szélességtáblájának használata utasítást. Végül nyomjuk meg az OK gombot.
35)
Bár nem tartozik szorosan a szövegszerkesztéshez, szólni kell még a nyomtatás gyakori módjáról, az e-mail posta papírra való rögzítéséről, mert ily módon is érkezhet hozzánk feldolgozandó anyag. A leggyakrabban használt Freemail posta esetén ez egy meglehetősen bonyolult folyamat, és ha nem ismerjük, előfordulhat, hogy három nyomtatott lapot is kapunk. A levelünk mellett az operációs rendszer külön kiprinteli nekünk az eszközsávot, és a kapocssávot is. Ezért bármilyen levél kinyomtatása előtt kattintsunk a Nagyít ikonra. Ha több levél is van a beérkezett, elküldött vagy a kukába dobott küldemények között, ez önmagásban még nem elegendő. Jelöljük ki a kívánt levelet is, különben nem azt fogja kiprintelni a program, ami a képernyőn látható, hanem a teljes listát, a postafiók tartalmát. A lista megjelenése után kétszer rákattintva nyissuk meg a levelet, és utána indítsuk a nyomtatót. A Nagyít üzemmódból a Vissza ikonra kattintva léphetünk ki. Amennyiben az egész képernyő tartalmát rögzíteni 292
szeretnénk, ne az eszköztár Nyomtatás ikonjával indítsuk a printelést, hanem a Fájl menüt lenyitva adjuk ki a Nyomtatás parancsot, majd a megjelenő Nyomtatás ablakban aktiváljuk a Beállítások fület. Utána érvényesítsük az Ahogy a képernyőn megjelenik utasítást, és nyomjuk meg a Nyomtatás gombot. Ez esetben azonban csak annyi jelenik meg a levélből, amennyi látszik a monitoron.
293
II. FEJEZET ÚTMUTATÓ A PAGEMAKER 6.0 PROGRAM HASZNÁLATÁHOZ A legtöbb kiadványszerkesztő (nyomdai kifejezéssel tördelő) programhoz hasonlóan a PageMaker is elfogad Word-ben készült anyagot. Ezért érdemes a könyvünket Word-ben felgépelni. A PageMaker-nek van ugyan beíró programja, de nincs hozzá helyesírás-ellenőrzés. (Pontosabban van, de csak angol nyelvű. A Ctrl + L billentyűkombinációval előhívható Spelling ablak magyar szavak ellenőrzésére alkalmatlan.) A PageMaker szövegszerkesztő használata is nehézkesebb, mert egyes funkciókat (pl. a szimbólumtáblákat) Word-ből kell átvenni. Egyszerűbb tehát Word-ben elkészíteni az ömlesztett anyagot, és hibamentesen betölteni a PageMaker programba. Ehhez létre kell hozni egy új dokumentumot, és el kell végezni rajta a szükséges beállításokat. Ennek azonban meg kell teremteni az alapfeltételeit.
Eszköztárak előhívása a)
A Word és az Excel programokhoz hasonlóan a PageMaker-t is csak a saját ikonjával lehet elindítani. Ezt a programtelepítés során célszerű kitenni az Asztalra. (Az első dokumentum elkészítése után az indítóikonok szerepe csökken, mivel a fájlok a meghajtókról is megnyithatók, és a megnyitott dokumentum Fájl menüje lehetőséget ad új dokumentumok létrehozására is.) A program elindítása után megjelenik a PageMaker bejelentkező ablaka, amely tájékoztatást ad a program típusáról, és arról, hogy ki a tulajdonosa. Feltünteti az eladásnál bejegyzett regisztrációs számot is. Utána láthatóvá válik a munkalap, amely az induláskor teljesen üres. A menügombokon valamint a méretváltó és bezáró _ !"" gombokon kívül semmi sincs rajta. A munkavégzéshez szükséges eszköztárakat nekünk kell létrehoznunk.
b)
Kezdjük a legfontosabb eszköztárral a Toolbox-al. Ezzel lehet meghatározni a munka jellegét, és innen lehet elővenni a rajzoláshoz szükséges kellékeket. Az ábrák mozgatásához valamint a szövegszerkesztéshez szükséges funkciók a Control Palette-en keresztül érhetők el. Mindkét eszköztár a Window menügomb aktiválásával hívható elő. A megjelenő ablakban adjuk ki a Toolbox és a Control Palette parancsokat. A pontos munkához vízszintes és függőleges vonalzókra is szükség van. Ezek a Layout menügombbal lenyitható ablakban hívhatók elő, a Guides and Rulers parancs kiadásával. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Show Rulers utasítást. Miután a lapozáshoz elengedhetetlen az oldalszámgördítő szalag, ugyanitt aktiváljuk a Show Scroll Bars utasítást is. (A minél szélesebb körű tájékoztatás érdekében egyúttal léptessük életbe a Show Guides, a Snap to Guides és a Guides in Front utasításokat. PM 6.5-ben a Guides and Rulers parancs megszűnt. A hozzá tartozó utasításokat a View menüben keressük. Ugyancsak itt található az oldalszámgördítő szalagot előhívó utasítás, Hide Scroll Bars néven. A Show Rulers utasítás is Hide Rulers-ra változott.) Új dokumentum nyitásakor az üres munkalapon megjelennek az előbbiekben életre hívott eszköztárak. A program olyan helyre rakja őket, ahol a legkevésbé vannak útba, de ha ez nekünk nem felel meg, akkor a Word-nél megismert módon átrendezhetjük őket. (Lásd az Ablakok formázása című rovatban.)
294
c)
A Toolbox alapvető szerepe a szerkesztési mód meghatározása. Ezen túlmenően elősegíti különböző alakzatok rajzolását. A derékszögű idommal jelölt gomb vízszintes, és függőleges vonalak húzására szolgál. Megnyomás után az egérkurzor átalakul célkeresztté. A vonal ott fog kezdődni, ahová a kereszttel kattintunk, és addig tart, amíg az egeret el nem engedjük. Ekkor a vonal kijelölődik. Ezt követően két dolgot tehetünk vele. Ha mellé kattintunk, véglegesítjük a megrajzolt állapotában. Amennyiben nem felel meg nekünk a vastagsága vagy a formája, az Element menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Line parancsot. A tovább nyíló ablakban kattintással kiválaszthatjuk a nekünk tetsző vonaltípust. Előfordulhat, hogy nem jó helyre húztuk a vonalat. Ekkor nyomjuk meg a rajzolást lehetővé tevő , gombot, és a nyíllá alakult egérkurzor hegyével kattintsunk rá. Utána ragadjuk meg a kijelölődött vonalat, és a nyilaskeresztté alakult kurzorral vigyük a megfelelő helyre. Most is a bal egérgombbal mellé kattintva véglegesíthetjük. A nemkívánatos vonalat jelöljük ki, és a Delete billentyűvel törölhetjük. Ferde vonalakat a mellette levő gomb megnyomása után húzhatunk.
d)
Az ötszöget szimbolizáló gomb megnyomásával pillanatok alatt szabályos sokszöget rajzolhatunk. Ehhez az Element menügombbal lenyitható ablakban a Polygon settings parancsot kell kiadni. A tovább nyíló ablakban a sokszög oldalainak száma 3-tól 100-ig állítható. Az alatta levő átalakító szervvel a sokszögű idomból egy pillanat alatt különböző teltségű csillagot formálhatunk. Az OK gomb megnyomása után a Toolbox a beállított idomot fogja szolgáltatni. Rajzolása ott fog kezdődni, ahová a szálkeresztté átalakult egérkurzort kattintjuk. Előre húzva nagyobbodik, oldalirányba húzva szélesedik az idom. Amennyiben szabályos (minden irányban azonos mértékben növekvő) idomot akarunk rajzolni, akkor nyomjuk le előtte a Shift billentyűt. Így nem kell a vonalzókat figyelni, a szimmetriát a program biztosítja. A megfelelő méret kialakítása után a Line paranccsal megváltoztatható a vonalvastagsága is. Most nem elég átállni rajzoló üzemmódra, és rákattintani az idomra. Kétdimenziós objektumot úgy kell kijelölni, hogy föléje kattintunk, és szaggatott vonallal körbekeretezzük. A négyzet alakú gomb táblázatok gyors keretezésére ad lehetőséget. Arra is mód van, hogy a négyszög sarkait lekerekítsük. Ehhez az Element menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Rounded corners parancsot, és kattintsunk a megfelelő piktogramra, majd nyomjuk meg az OK gombot. A kör alakú nyomógomb segítségével tetszőleges méretű körök és ellipszisek rajzolhatók.
e)
A különféle idomok rácsozattal is kitölthetők. Ezek választéka ugyancsak az Element menügombbal lenyitható ablakban tekinthető meg a Fill parancs kiadása után. (PM 6.5-ös programban ez a parancs Stroke-ra változott.) A kattintással kiválasztott mintázat fog megjelenni a kijelölt idomban. Eltüntetésekor a Paper utasítást kell aktiválni. A Solid utasítás kiadásával az ábrák belseje kitöltődik (tömör idomok jönnek létre). A Fill and Line parancs aktiválása után megjelenő ablakban a rajzoló és kitöltő vonalak színe, és árnyalata is megváltoztatható. (A vonalak színtelítettsége változik meg, halványabbá válnak. PM 6.5-ös programban ez a parancs Fill and Stroke lett.) A Toolbox rombusz szimbólummal jelölt Levágás gombja képek, ábrák körülvágására szolgál. A kijelölt kép valamelyik fogópontjára kattintva a rombusz alakú vágóikon előbb homokórává, majd kettős nyíllá alakul, és megmutatja, hogy milyen irányban dolgozhatunk vele. A keretbe foglalt kép levágott szélei nem tűnnek el, csak láthatatlanná válnak. Bármikor visszahozhatjuk őket a fogópontra történő kattintással, és az egérkurzor kifelé húzásával. Ha a képre kattintunk, a kurzor kézzé alakul, amellyel odébb húzhatjuk, helyére illeszthetjük a kész képet.
f)
Az objektumok nagyfokú elforgatásához szükséges utasítás is a Toolbox-ban adható ki. Ebben az üzemmódban nem kell kis lépésekben végezni az elfordítást. Csupán az ábra középére kell kattintani, majd oldalirányba kihúzni egy elfordító kart. Amilyen irányba mozdítjuk a kart, arra fog elfordulni az objektum. (Táblázatot forgatásánál előfordulhat, hogy az egymást keresztező négyzetrácsok következtében az elválasztó vonalak torzulnak. Ilyenkor jelöljük ki újra, és forgassuk néhány fokkal felfelé-lefelé, amíg kisimulnak. Ha a tartalmával együtt kívánjuk elforgatni a táblázatot, akkor az Edit menügomb ! Select All paranccsal jelöljük ki.) A pontos beállításhoz használjuk a Control Palette-en található finomszabályzó szerveket. 295
Amennyiben képként nem jelölődik ki az objektum, akkor körbekeretezve jelöljük ki. Az ábrákat az egyik fogópontból kiindulva forgathatjuk el. Nem csak képek ábrák, táblázatok forgathatók el, hanem szövegblokkok is. Ennek igénye esetén rajzoló üzemmódban jelöljük ki az oldalt, szövegrészt, és a fentiek szerint tetszőleges irányban elfordíthatjuk. A szimmetrikus forgatás érdekében nem kell keresgélni az ábrák, illetve a szövegmező középpontját, mert a Ctrl billentyű lenyomásával magától kijelölődik. A Shift billentyű lenyomásakor a forgatás mértéke vízszintes, függőleges vagy 45o-os lesz. g)
A Control Palette egy rendkívül összetett, sokoldalúan használható eszköztár. Szövegszerkesztő üzemmódban a Word-ből már jól ismert szövegformáló funkciók gombjai találhatók rajta. Itt nem kell különböző ablakokat lenyitogatni ahhoz, hogy hozzáférjünk az alsó- és felső index gombjaihoz, vagy a betűközöket megváltoztató programhoz. A szokásos betűformáló gombok között megtalálhatók különleges effektust kiváltók is. Az egyik a c betűvel jelölt kiskapitális. Aktiválva csupa nagybetűket írhatunk a kisbetűk magasságában. Ezt a kiemelési módot a betűméret csökkentésével is meg tudnánk tenni, de a betűmagassággal együtt csökken a betűszélesség is, így ezek a karakterek nem illeszkednének bele harmonikusan a sorba. A Wordben is van kiskapitális, de ott előbb ki kell húzni a Formázó eszköztárba. (A Formátum kategóriából történő áthúzási módját lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban. Ez a funkció paranccsal megjeleníthető ablakban is kiváltható. A Kiskapitális utasítás a Betűtípus fül aktiválása után a Különlegességek szektorban található. Ennél egyszerűbb kiváltási mód a Ctrl + Shift + K billentyűkombináció alkalmazása.) A másik érdekes gomb láthatatlanságot eredményez. Ha átmenetileg ki akarunk törölni egy szövegrészt, jelöljük ki, majd kattintsunk az R betűvel jelölt gombra. Erre mind a monitoron, mind a nyomtatott papíron láthatatlanná válik. Újbóli láthatóvá tétele érdekében jelöljük ki a hiányzó szövegrészt, és kattintsunk ismét az R gombra. Ezen a módon egész oldalakat is eltüntethetünk. Word-ben ez a funkció az előbbi tábla Különlegességek szektorának Rejtett utasításával váltható ki. Itt az eltüntetett szövegrész helye is megszűnik, az előtte és utána álló szakasz összezáródik.
h)
A leggyakrabban használt betűméreteket tartalmazó lista a kijelölősáv jobb oldalán látható nyíllal gördíthető le. A bal oldalán levő lefelé és felfelé mutató nyilakkal ezek értéke 0,1 pontonként változtatható. Nagyobb betűméreteknél a közbülső értékek felülírással állíthatók be. (Jelöljük ki a kijelölősávban látható betűméretet, és írjuk rá a kívánt értéket, majd nyomjuk meg az Enter billentyűt.) PageMaker-ben 4 és 650 pont méretű között bármilyen fokozatú betűt használhatunk, tized pontos léptékben beállítva. Ezzel a lehetőséggel azonban csak a vektorgrafikus módszerrel készített True Type, illetve Type1 betűtípusnál élhetünk, mert a pontokból összetevődő, pixelgrafikus betűk erős nagyítás esetén raszteressé válnak, és a szélük csipkézett lesz. (Több százszorosára nagyítva a vektorgrafikus betűk széle is enyhén fűrészeltnek tűnik. Ez azonban csak a látszat, ami annak tudható be, hogy a monitor is képpontokból tevődik össze, ezért a nagyon finom rajzolatokat nem képes követni. Legalább 600 dpi képpontsűrűségű printerrel kinyomtatva a betűk széle teljesen egyenletessé válik. A képernyő felbontása csupán 80-100 dpi, míg a nyomtatóké 300 dpi-nél kezdődik.)
i)
Egyébként a vektorgrafikus ábráknak van egy sajátos tulajdonságuk. Minél jobban felnagyítjuk őket, annál egyenletesebb lesz a szélük, annál jobban mutatnak. Itt célszerű megemlíteni azt is, hogy a pont (eredeti angol nevén: pica point) nem millimétert jelent, hanem egy arányszám. Még a nyomtatás során lerakott festékpontokra sem utal, mivel ezek száma a pontérték 120%-a. A 10 pontos betűméret tehát 12 festékpontból alakul ki. (A festékpont nem azonos a tintasugaras nyomtatók által kilövellt festékszemcsék számával. A korszerű nyomtatók ugyanis ma már egy festékpontra több száz festékszemcsét fröcskölnek.)
j)
A betűközök meghatározott léptékben való ritkítása, sűrítése a Track kijelölősávban állítható be. Ha finomabb szabályozásra van szükség, akkor a Control Palette jobb felső szélén található kijelölősáv előre- hátra mutató léptető nyilait kell használni. Ezen a módon 0.01 pontos léptékben változtatható a betűtávolság. Ebben a programban lehetőség van a sortávolság szakaszon belüli változtatására is. A Control Palette jobb alsó szélén levő kijelölősáv 1 mm-es 296
elmozdításokat tesz lehetővé. Ha ez túl soknak bizonyulna, a felülírásával 0,01 mm-es értékek is beállíthatók. A precíz tördelés érdekében a PageMaker program szövegformáló eszköztára kiegészül egy karakterszélesség-módosító funkcióval. Az alapérték 100%. Ez alatt fokozatosan elkeskenyednek, felette pedig kiszélesednek a betűk. A betűszélesség 5 és 250% között állítható, 1%-os lépésekben. Az AAA-val jelölt kijelölősáv jobb szélén látható kis nyíllal lenyitható a leggyakrabban használt értékek (70 és 130% közötti) listája is. (Ezzel a funkcióval a szövegszerkesztő programok nem rendelkeznek. Ennek ellenére más programokban pl. Wordben nem okoz zavart az alkalmazása. A visszatöltött anyagban ugyanis nem jelennek meg a karakterszélesség-módosítások.) A Control Palette alaphelyzetben a szövegállomány előzőleg beállított jellemzőit mutatja. Az egyedi eltérések csak akkor jelennek meg rajta, ha az érintett szövegrészt kijelöljük. (Az is elegendő, ha a kurzort valamelyik szavába állítjuk.) Amennyiben a kijelölt szakaszban többféle betűtípus, betűméret és eltérő trackelésű sorok találhatók, akkor a rájuk vonatkozó kijelölősávok itt is üresen maradnak. k)
Az alapfunkciók az A betűvel jelölt ikon aktiválásával válnak elérhetővé. Az alatta levő "# ikonra kattintva átalakul a Control Palette, és a margókhoz zárás, középre állítás, valamint a különféle szövegbehúzások s szakaszeltolások funkciógombjai jelennek meg. Az elmozdítások mértéke a kijelölősávban látható értékek felülírásával módosítható. Az új érték az Enter billentyű lenyomásával érvényesíthető. Ezeket a behúzó gombokat akkor kell használni, ha egyegy szakaszon akarunk a szövegállomány egészétől eltérő beállítást érvényesíteni. A különböző szövegformáló stílusokat is itt lehet közvetlenül alkalmazni. (Ha éppen a karakterformáló palettával dolgozunk, nem kell átváltani, mert a stílusok a Ctrl + Y (angol klaviatúrán a Ctrl + Z) billentyűkombinációval is előhívhatók. (PM 6.5-ben ez a billentyűparancs Ctrl + B-re változott.)
l)
Rajzoló üzemmódban ismét átalakul a Control Palette. Az objektum kijelölése (egérkurzorral történő körbekeretezése) után vízszintes és függőleges irányú eltolást, valamint elforgatást, és megdöntést lehetővé tevő kezelő szervek jelennek meg rajta. (Az elferdítés mértéke –85o és +85o között állítható.) A kijelölősávokban látható értékeket most is a mellettük levő, kis nyilakkal jelölt léptető gombokkal lehet szabályozni. Alaphelyzetben az elforgatás, illetve elferdítés mértéke 0,1o-os léptékben zajlik. Ha ezt túl lassúnak találjuk, nyomjuk le előtte a Ctrl billentyűt. Ez esetben a változás léptéke 1o-os lesz. Amennyiben nem vagyunk megelégedve az eredménnyel, nem kell mindent visszaforgatni. Az Arrange menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Remove transformation parancsot, mire az objektum visszaáll eredeti helyzetébe. (PM 6.5-ben az Arrange menü megszűnt. Ez az utasítás az Element menü alján található.)
m)
A szélesség- és magasságállító gombok lehetőséget adnak az objektum méretének megváltoztatására is. A módosítás iránya a négyzetrácsot szimbolizáló ikon oldalaira kattintva jelölhető ki. (A referenciapont meghatározására szolgáló négyzet aktivált fogópontja megnagyobbodik. A sarokpontokra kattintva mindkét irány kezelő szervei működésbe lépnek. A négyzetrács közepén levő fogópontot aktiválva felfelé-lefelé, és jobbra-balra egyszerre változik a méret.) A mellettük levő kijelölősávok milliméterben mutatják a nyújtás, illetve a zsugorítás mértékét. A kijelölt ábra méretét egyszerre csak egy irányban lehet változtatni. A felfelé-lefelé majd oldalirányba történő méretváltoztatásoknál azonban könnyen elfordulhat, hogy torzul az ábra. Ez elkerülhető, ha a százalékos méretváltoztatási lehetőséget használjuk. Mind a szélesség-, mind a hosszúságállító kijelölősávba állítsuk be ugyanazt az arányt. (Jelöljük ki őket egyenként, és írjuk felül az új értékkel.) Enter billentyűvel történő nyugtázásuk után az ábra arányosan kisebb vagy nagyobb lesz, nem torzul.
n)
A Control Palette jobb szélén található gombok az objektumok tükrözésére, vízszintes illetve függőleges tengelyük mentén történő átforgatásukra szolgálnak. Azt hogy mely tengely mentén történjen a forgás, a kijelölőnégyzet fogópontjainak aktiválásával állíthatjuk be. A középső fogópontra kattintva az objektum, vagy a szövegmező a helyén marad, csak tükörképére fordul, 297
illetve fejtetőre áll. PageMaker-ben a határoló vonalak közötti szövegrészt szövegdoboznak, a befoglaló négyszög által határolt képet, ábrát pedig elemnek nevezik. Az egymás felett elhelyezkedő ábrák esetén mindig a legfelső jelölődik ki. Ha az alatta levőre van szükségünk, kattintsunk a kilógó részére, vagy a Ctrl billentyű lenyomása mellett kattintsunk rá. Így minden kattintással egy réteggel lejjebb jutunk. A Shift billentyű lenyomásával másik elemet is kiválaszthatunk, így párhuzamosan mindkettőn dolgozhatunk. Ha a két elem közel van egymáshoz úgy is kijelölhetjük őket, hogy egy kijelölő keretbe foglaljuk.
Menüablakok beállítása a)
Az eszköztárak előhívása és megismerése után nyissunk egy új dokumentumot. A Fájl menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a New parancsot. (Ez esetben nem jelenik meg azonnal a munkalap. Előzőleg meg kell határozni a szerkesztési alapfeltételeket, hogy a program a kívánt formában dolgozhassa fel az anyagot. Enélkül csak hosszadalmas utánállításokkal kapnánk meg a kívánt eredményt.) A dokumentum formáját meghatározó beállításokat itt is a lapméret meghatározásával kezdjük. Erre az időközben megjelent Document Setup ablak szolgál. Ha magánkiadásban, kis példányszámban kívánjuk kiadni a könyvünket, akkor válasszuk az A/4-es lapra nyomtatható kétoldalas A/5-ös kivitelt. Ehhez állítsuk a Page size kijelölősávot A/5-ösre. Az Orientation szektorban a Tall utasításra kattintsunk. Az Options szektorban adjuk ki a Double sided, és a Facing pages utasításokat. A Numbers of pages kijelölősávban felülírással tüntessük fel könyvünk várható maximális oldalszámát. Amennyiben semmilyen melléklet nem lesz előtte, a Start Page kijelölősávban, kezdő sorszámként tartsuk meg az 1-es számot. Mellesleg a PM6-os program 999 oldalt képes kezelni, és 9999-et oldalszámozni. Ezért a több ezer oldalas könyvet fejezetenként kell elkészíteni, és egymáshoz illeszteni.
b)
Mivel kis példányszámban, házilagos kivitelben csak tűzéssel lehet a lapokat egy tömbbe rögzíteni, a gerincoldali margóknál kb. 5 milliméteres becsípődésre kell számítani. Ennek megfelelően a Margins szektor Inside kijelölősávjába 20 mm-t állítsunk be. Annak érdekében, hogy a nyomdai első példányt bármilyen nyomtatóval ki lehessen printelni, a külső margó az Outside kijelölősávban 17 mm legyen. Az alsó margót a Bottom kijelölősávban 16 mm-re állítsuk, hogy elférjenek alatta az oldalszámok. A felső margónál csak arra kell tekintettel lennünk, hogy arányos legyen a többi margóval, és biztosítsa a sorok egyenletességét a szövegmezőben. Ezért a Top kijelölősávot állítsuk 15 mm-re. Mivel ebben a programban nyomdai felhasználásra szolgáló tördelt anyagot készítünk, adjuk meg a tördeléshez szükséges paramétereket is. Az oldalszámjelölő karakterek típusát szintén ebben az ablakban kell kiválasztani. Ha nem felel meg az arab számozás, nyomjuk meg a Numbers gombot, és kattintással jelöljük ki a nekünk tetsző oldalszámjelölést. Végül nyomjuk meg az OK gombot. (Amennyiben már meglévő dokumentumon kívánunk változtatni, akkor a Fájl menüben a Document Setup parancsra kattintsunk, és ott végezzük el a fenti beállításokat).
c)
Ezután a Fájl menü ablakában adjuk ki a Preferences parancsot is. A tovább nyíló ablakban tartsuk meg a program által felkínált beállításokat (lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 14. ábra). Csupán a Save option szektorban adjuk ki a Smaller utasítást. (Faster vagyis gyorsmentés esetén minden egyes alkalommal „hízik” az anyag, egyre több helyet foglal el a hordozón.) Tovább haladva a beállításban nyomjuk meg a More gombot, és a Text szektorban aktiváljuk a Turn pages when autoflowing utasítást is. A többi beállítást hagyjuk meg (lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 15. ábra). Végül mindkét ablakban nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően kattintsunk a Layout menügombra, és a Display Master Items, valamint a Display Non-Printing Items mellett adjuk ki az Autoflow parancsot is. (PM 6.5ben a Display Master Items, és a Display Non-Printing Items parancsok a View menüben találhatók.) 298
d)
Utána a Type menügombbal lenyitható ablakban kattintsunk a Type Specs parancsra. (PM 6.5-ben ez a parancs Character-re változott.) A tovább nyíló ablakban állítsuk be a betűtípust, a betűnagyságot, és a sortávolságot. Szépen kirajzolt formájára, és kitűnő olvashatóságára tekintettel érdemes a TimesProfi betűtípust választani. Egyébként a TimesProfi betűtípussal megegyező formájú a legtöbb hazai fontlemezen megtalálható H_Times betűkészlet is. Nagy előnye ennek a betűcsaládnak, hogy az ő és ű betűi Word-ben is megjelennek. (A Normál változata letölthető a mellékelt Betűtáblák tömörített fájlból is.) A régebbi PageMaker programokból származó TimesProfi még szebb, korszerűbb változata a TimesEuropa. Ezt a betűfajtát azonban külön kell megvásárolni, mert nem tartalmazza egyik Adobe program sem.
e)
Annak érdekében, hogy minél kevesebb papírt használjunk, minél olcsóbban elő tudjuk állítani a művünket, alkalmazzunk 10-es betűméretet. Ez még jól olvasható, és kb. 15%-kal kevesebb papírt igényel, mint a 12-es betűméret. A sortávolságot is célszerű lecsökkenteni 12ről 11,5-re. Ez a félpontos csökkentés nem hat zavaróan, a lefelé s felfelé nyúló betűszárak még nem érnek egymásba, és ezzel is elérhetünk 5% megtakarítást. A Font, a Size és a Leading kijelölősávok átállítása után nyomjuk meg az OK gombot. A többi beállításhoz most se nyúljunk (lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 16. ábra). Amennyiben stílusokat is fogunk használni, ezeket a beállításokat még a stílusjegyek kialakítása előtt el kell végezni, mivel a Type Specifications ablak tartalma kihat a stílusokra is. (PM 6.5-ben ez az ablak Character Specifications-ra változott.) Jellemzőinek megváltoztatása módosítja a stílus betűit. Visszafelé azonban nem hat. A stílusok kialakításánál alkalmazva a Type Specifications ablak beállításai nem befolyásolják a normál szövegállományt.
f)
Továbbra is a Type ablaknál maradva adjuk ki a Paragraph parancsot. Itt is tartsuk meg a program által kínált beállításokat. (Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 17. ábra). Csupán a First kijelölősávba kell 5 mm-t beállítani. Egy profi módon szerkesztett könyvben ugyanis elengedhetetlen a szakaszkezdetek behúzása. Mellesleg ezzel a szakaszelkülönítő módszerrel is sok papírt takaríthatunk meg, mert nem kell sorkihagyásokat alkalmazni. Utána nyomjuk meg a Spacing gombot, és állítsuk be a szó- és betűtávolságokat. Ebben az esetben nagyon körültekintően kell eljárni, mert ezen múlik, hogy mennyire lesz egyenletes a tördelt szövegmező. Kellően feszes beállítás esetén homogén (árkoktól mentes) szövegmezőt kapunk, és ezáltal is csökken a papírszükséglet. Ennek érdekében a Word space szektor Minimum kijelölősávjába 80%-ot, a Maximum kijelölősávba pedig 125%-ot állítsunk be. A Letter space szektor Minimum és Maximum kitöltő sávjaiba –5% és 25% legyen. (Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 18. ábra). A módosításokat érvényesítsük az OK gombbal.
g)
Ezen a táblán lehet kiadni a Pair kerning (Betűpárok alávágása) utasítást is. Az alávágás nem más, mint betűközök kiegyenlítése. Enélkül pl. a V és az A betű közötti hézagot nagyobbnak látjuk, mint a két I betű közöttit, pedig a V teteje és az A alja között ugyanakkora a távolság, mint két I között. A betűk formájából adódó látszólagos távolságeltérések egymásba csúsztatással szüntethetők meg, amelyet a program automatikusan elvégez. Nekünk csak ki kell adnunk a rá vonatkozó utasítást, és a mellette álló Auto above kijelölősávban be kell állítani, hogy milyen betűméret felett érvényesüljön ez a funkció. A szövegmező egyenletessége érdekében érdemes a legkisebb betűméretre is kiterjeszteni. (Ez Word-ben 8 pontos, PageMaker-ben 4 pontos betűt jelent.) Ezt követően mindkét ablakon nyomjuk meg az OK gombot. Egyébként a latin betűs ábécében 9 olyan betűpárosítás van, ahol szükség van az optikai betűtávolság beállítására. A Type menü Expert kerning parancsával előhívható ablakban beállíthatjuk az alávágás intenzitását is. Erre erősen felnagyított címeknél, feliratoknál lehet szükség.
h)
Maradjunk még a Type ablaknál, és kattintsunk a Hyphenation parancsra. A megjelenő elválasztási ablakban nem tudunk magyar nyelvű elválasztási szótárt választani, mert a PageMaker 6.0, illetve 6.5 program nem rendelkezik ezzel. Helyette az angol nyelvű szótárt ajánlja fel, ami meglepően jól választja el a magyar szavakat is. Ennek ellenére nem érdemes 299
alkalmazni. Helyette aktiváljuk a Manual plus algorithm utasítást. Itt sem rosszabb a hibaarány, és ebben az üzemmódban gyakrabban próbálkozik a program az elválasztással. Így ritkábban kell belenyúlni a szövegbe, kevesebbszer van szükség sortömörítésre. Ennek érdekében csökkentsük le az elválasztási zóna értékét is minimumra. (Felülírással módosítsuk a Hyphenation zone kijelölősávban található értéket 7, 5 mm-re. Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 19. ábra.) Most se feledkezzünk el róla, hogy ezek a beállítások is csak akkor maradnak meg, ha az OK gombbal elmentjük őket. Bármit változtatunk a beállító ablakokon, utána menteni kell. Ha a változtatásokat megnyitott dokumentum végezzük, utána a fájlt is el kell menteni. i)
Arra is legyünk tekintettel, hogy a beállítások jelentős része csak kijelölés után érvényesül a szövegállományban. Ez azért van így, hogy az egyes szövegrészeken eltérő szerkesztési elveket is érvényesíthessünk. Ezért az átállítás, módosítás megkezdése előtt célszerű az egész anyagot kijelölni. Miután ez az eljárás meglehetősen bonyolult, ajánlatos előtte az anyagot legalább két helyre elmenteni, hogy legyen hová visszatérni, ha elrontottuk. A Word-el ellentétben a PM6-os program nem viszi tovább az egyedi beállításokat. Új dokumentum nyitásakor ismét az alapbeállítások jelennek meg. Az egyedi beállításokat minden egyes esetben el kell végezni, ha azt akarjuk, hogy érvényesüljenek. Ennek elkerülése végett sokan azt csinálják, hogy új dokumentum készítésénél kitörlik a korábbi, jól bevált dokumentum tartalmát, és ezt a sablont használják tovább.
j)
Miután a PM6-os programot nyomtatott oldalak előállítására fogjuk használni, a Type menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Alignment parancsot is, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Justify utasítást. Így a betöltött anyagot nem kell sorkizárttá alakítani, mert ezt a program a szövegtükörbe történő áthelyezés során automatikusan megteszi. Végül nyissuk le a Window menügomb ablakát is, ahol a kiegészítő programok hívhatók elő. A Tile parancsot kiadva egyszerre két dokumentum helyezhető a monitorra. Ezáltal könnyen összehasonlíthatjuk őket. A Word-el ellentétben itt nem egymás alatt, hanem egymás mellett vannak az ablakok. Az egymás mellé helyezett dokumentumokban lapozhatunk is, sőt szükség esetén felnagyíthatjuk a szövegtükröt. Bele is javíthatunk, és egyikből a másik szövegrészeket is átemelhetünk. Mindkét anyag ugyanúgy használható, mintha egyedül állna a képernyőn. Az eszköztárakat, és a menügombokat itt is közösen használják. Úgy lehet áttérni egyikről a másikra, hogy rákattintunk a szövegmezejére. A kijelölések, illetve a gördítősáv megmozdításakor azonban ez önműködően bekövetkezik. A munkalap Tálcáján tárolt másik dokumentum ez esetben is csak akkor jelenik meg a megnyitott dokumentum mellett, ha felküldjük, rámásoljuk az előzőre. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a Window ablak alján a nevére kattintunk. Ebből az üzemmódból a Cascade parancs kiadásával jöhetünk ki.
k)
A Colors parancs kiadására akkor van szükség, ha színes betűket kívánunk használni. A kijelölt szövegrészek színét a megjelenő színtábla segítségével állíthatjuk be. Ha más színárnyalatot szeretnénk, az Element menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Define Colors parancsot. (PM 6.5-ös programban ez a parancs átkerült az Utilities menübe.) A tovább nyíló ablakban jelöljük ki a módosítani kívánt színt, majd nyomjuk meg az Edit gombot. Az újonnan megnyíló ablakban külön-külön szabályozhatjuk a színösszetevőket, százalékos lépésekben. A beállítást háromféle szabvány szerint végezhetjük el. Ezekről nem árt tudni, hogy a nyomdatechnikában nem a számítógép-monitorok és televíziók színkeverési elvét, az RGB (Red-Green-Blue) modellt használják, hanem a CMY (Cyan-Magenta-Yellow) rendszert. Ehhez jön negyedik színként a fekete (angol szaknyelven: Key) amelyek együtt alkotják a CMYK szabványt. Ennek megfelelően a nyomdatechnikában a háromszínnyomás valójában csak két szín keverését jelenti. A valódi színes képet négyszínnyomással állítják elő. Mellesleg a zöld és a narancs bevonásával létezik már hatszínnyomásos nyomdai eljárás is, amellyel a színek élethűbbek és telítettebbek lesznek. A Hexacrome rendszer azonban nem nagyon terjed, mert drága.
300
l)
A Type kijelölősáv beállításával halványíthatjuk is a színeket. A színtáblán feltüntetett Registration nem más mint fekete, amely úgy jön létre, hogy minden színt a papírra nyomnak. Ennek az az értelme, hogy az ily módon jelölt feliratok, cégjelzések minden színkivonaton megjelennek. Így kisebb az elkeveredés, az elveszés veszélye. A None nem színnélküliséget jelent, hanem azt, hogy minden alatta elhelyezkedő szín átlátszik rajta. A Paper itt is azt jelenti, hogy nem kerül festék a papírra, de most egyben mindent eltakar, ami mögötte van. Egyébként a szakemberek nem ránézésre állítják be a színeket, mert nem mindig az jelenik meg nyomtatásban, ami a képernyőn látható. Erre a célra a festékgyárak által forgalmazott színskálát használják, ahol megfelelő számértékek segítik a pontos beállítást. Ez a megadási mód azért is előnyös, mert az azonos kód használata mindig azonos színt eredményez, ami nem csak az utógyártást teszi biztonságossá, hanem a hatékony reklámot is segíti. A cégek logójához hozzátartoznak a színek is, (pl. IBM-kék) ami nem lehet minden kiadványban eltérő árnyalatú. Végül a Window menüben van még egy fontos beállító ablak, amely a Master pages parancs kiadásával hívható elő. Ez az oldalszámok és a lábjegyzetek kialakítására, egyes oldalakra történő érvényesítésére szolgál. Erre a szövegszerkesztés befejezése után, a szövegtükör-szerkesztés elkezdésekor lesz csak szükség.
Szövegszerkesztés PageMaker programban a)
A dokumentum-készítés módjának meghatározása után elkezdhetjük felgépelni az anyagot. Erre nem alkalmas az új dokumentum nyitásakor megjelenő szövegtükör. Ha ebbe próbálunk beírni, akkor csak az első sor végéig jutunk. A túlcsordult szavak nem mennek át a következő sorba, hanem összetömörödnek, olvashatatlan sormintává alakulnak. Ennek oka, hogy a szövegtükör nem szövegbevitelre szolgál. Utólag bele lehet ugyan toldani kiegészítéseket, sőt javítani is lehet benne, de nem lehet itt elkezdeni a dokumentum-készítést. Layout editor (szövegtükör-szerkesztő) üzemmódban a kész szövegállomány formázása, nyomtatásra történő előkészítése folyik. Az anyagot a Story editor (szövegszerkesztő) munkalapra kell felgépelni, és ott kell az alapvető szerkesztési műveleteket elvégezni. Onnan kell aztán áttölteni a szövegtükörbe, a tördelés elvégzése céljából.
b)
A szövegszerkesztő munkalapra az Edit menügombbal lenyitható ablak Edit Story parancsára kattintva juthatunk el. Az első oldal elején álló kurzor villogva jelzi a készenléti állapotot. A továbbiakban már csak a kéziratra, és a pontos, lehetőleg hibamentes munkavégzésre kell koncentrálnunk. (Erre itt fokozottan szükség van, mert a PM6-os program nem rendelkezik magyar nyelvű helyesírás-ellenőrző funkcióval.) A szavak, mondatok szakaszok formázása, a különféle szakkifejezések kialakítása lényegében ugyanúgy történik, mint Wordben. Különbség csupán az eszköztárak használati módjában van. Ezért a szövegszerkesztést a Felgépelés Word programban című rovat lépéseit követve végezzük. Az alcímeket, térelválasztó csillagokat és egyéb szimbólumokat azonban ne itt állítsuk középre, hanem a szövegtükörben. Ellenkező esetben pl. a középre állított címsor után a szöveg nem sorkizárt, hanem szintén középre állított lesz, sőt még meg is vastagodhat.
c)
Amikor elkészültünk az anyaggal, töltsük át a szövegtükörbe. Nyissuk le ismét az Edit menügomb ablakát, és adjuk ki az Edit Layout parancsot. Erre nem fog az áttöltés magától végbemenni, mert a program nem tudja, hogy hol kezdje el. Az első oldal a címoldal, oda nyilván nem rakhatja. Az utána következő oldal többnyire üresen marad. Ennélfogva nekünk kell kijelölni, hogy hol kezdje el az áttöltést. (Később, a betoldásoknál már automatikusan végbemegy az átkonvertálás.) Mivel a feladat végrehajtása döntést igényel, az első betöltésnél az egérkurzor átalakul szövegmezőt szimbolizáló jellé, amit kattintással annak az oldalnak a bal felső sarkába kell lerakni, ahol a szövegállománynak kezdődnie kell. Ezt követően megindul a szöveg görgetése, és az oldalszámgördítő szalag megáll azon az oldalon, ahol a töltés befejeződött. A szövegtükörbe tördelés a Type Specifications ablakban megadott betűtípussal, 301
betűmérettel és sortávolsággal történik. (PM 6.5-ben ez az ablak Character Specifications-ra változott.) Ha szeretnénk ellenőrizni valamelyik oldal eredeti formáját, menjünk vissza az Edit Story-ba. (Előtte helyezzük a kurzort az oldal szövegtükrére, különben új, üres munkalap fog megjelenni.) d)
A már kiszerkesztett anyag bővítésekor érthetetlen hibák is felléphetnek. Ez főleg akkor fordul elő, ha mások által tördelt szövegen dolgozunk. A sok fejtörést okozó hibák egyike, hogy a szövegállományba betoldott szakasz nem kapcsolódik folyamatosan a sor végéhez. Vagy lefelé, vagy felfelé lépcsősen csatlakozik hozzá. Ilyenkor hiába próbáljuk átállítani a sortávolságokat, az eredmény még rosszabb lesz. Végül az egyetlen megoldásnak az kívánkozik, hogy a betoldást kézzel beírjuk. Ez azonban nem szerencsés eljárás, mivel magyar nyelvű helyesírásellenőrzés hiányában hibák kerülhetnek bele. Ezt az illeszkedési zavart az okozza, hogy a rovatcímnél vagy valamelyik sorban soreltolást alkalmaztak. Jelöljük ki az egész szövegrészt, _ A jelű kijelölősávjára. Ha ebben és pillantsunk rá a Control Palette jobb alsó sarkában levő A nem 0 mm áll, akkor ez a hiba oka. Írjuk be a 0-át, nyomjuk meg az Enter billentyűt, és a rend helyreáll. (Amennyiben szükség van soreltolásra, utána ismét hozzuk létre, állítsuk vissza a kijelölősávban szereplő értéket.)
Tördelés PageMaker programban a)
A szövegállomány oldalakra tördelése után elkezdődhet a szövegtükör tökéletesítése, hogy eleget tegyen a nyomdai követelményeknek. A végeredmény azonban kétes lesz, mert az ily módon elkészített könyv nagy valószínűséggel sok helyesírási, és stílushibát fog tartalmazni. Ez csak úgy lehet kiküszöbölni, hogy az előzőekben leírtak szerint átkonvertáljuk az anyagot Word-be, majd a hibák kijavítása után visszakonvertáljuk. Ennél sokkal egyszerűbb eljárás, hogy Word-ben gépeljük fel, és helyesírás-ellenőrzés után betöltjük PageMaker-be. Ezt az utat járva jelöljük ki a Word-ben készre szerkesztett szövegállományt, és a Ctrl + C billentyűkombinációval másoljuk Vágólapra. Nyissuk meg az előzőleg beállított PM6 dokumentum szövegszerkesztő munkalapját, és a Ctrl + V billentyűkombinációval illesszük az anyagot az elejére.
b)
Ha sorkizárt anyagot töltünk át, előtte jelöljük ki a teljes dokumentumot, és szüntessük meg benne a betűsűrítéseket. Erre azért van szükség, mert a tördelés során, a sorok tömörítésénél gyakran csökkentik a betűtávolságot, és ha ezt nem szüntetjük meg, átkerül a PM-es változatba. (Formátum menügomb ! Betűtípus parancs ! Térköz és pozíció fül ! Betűköz kijelölősáv ! Normál utasítás ! OK gomb.) Az elválasztási problémák elkerülése érdekében áttöltés előtt szüntessük meg az összes látható és feltételes elválasztójelet is az anyagban. Jelöljük ki az egész szövegállományt, majd tegyük balra zárttá. Utána szüntessük meg benne az elválasztásokat. (Nyissuk le az Eszközök menüt, és adjuk ki a Nyelv majd az Elválasztás parancsokat. A tovább nyíló ablakban érvénytelenítsük az Automatikus elválasztás utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. A korábbról származó láthatatlan elválasztójelek megszüntetése sem tart sokáig. Kattintsunk a Word Szokásos eszköztárának Mindent mutat ikonjára, majd hívjuk elő a Csere ablakot. Nyomjuk meg rajta az Egyebek, majd a Speciális gombot, és a lenyíló listában adjuk ki a Feltételes elválasztójel utasítást. Erre a Mit keres beviteli mezőben megjelenik a jele. A Mire cseréli beviteli mezőbe ne írjunk semmit. Indítsuk el a programot a Következő gombbal. Amint megtalálta az első feltételes elválasztójelet, nyomjuk meg a Csere gombot. Eltűnése után kattintsunk a Mindet gombra. A művelet végén a program kiírja, hogy hány láthatatlan elválasztójelet talált benne. Az ily módon megtisztított szövegállomány már nem fog elválasztási problémákat okozni a kiadványszerkesztés során. Jellemző ennek a problémának a súlyosságára, hogy egy éveken át javított, bővített 200-300 oldalas sorkizárt dokumentumban több mint ezer feltételes elválasztójel található. Ha ezek 302
belekerülnek az átöltött szövegállományba, szinte lehetetlenné teszik a másik programban való tördelést. (Ebben a könyvben másfél év alatt 4650 feltételes elválasztójel halmozódott fel.) c)
Ezt követően jelöljük ki az egész szövegállományt (az Edit menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Select All parancsot) majd a Control Palette segítségével változtassuk át a betűtípust TimesProfi-ra, a betűméretet 10-esre, a sortávolságot pedig 11,5-re. Utána váltsuk át a Control Palette-t szakaszformázó üzemmódba, és nyomjuk meg a Sorkizárás gombot. Vigyázzunk, hogy ne a jobb szélén álló Force Justify (erőltetett sorkizárás) gombot aktiváljuk, mert akkor az utolsó rövid sor is sorkizárttá válik. (Az utolsó szót jobbra zárja, és ettől megritkul.) Néha Word-dokumentumban is előfordul erőltetett sorkizárás. Ez rossz felgépelés következménye, vagy a HTML átkódolásnál fellépő rendellenesség, ami főleg Internetről történő letöltés esetén fordul elő. Ez esetben az egyes szakaszok végén található széthúzott sorokat úgy szüntethetjük meg, hogy a következő szakasz elejét a Backspace billentyűvel mellézárjuk. Az Enter billentyű megnyomása, vagyis az új bekezdés visszaállítása után rendeződnek a sorok, helyreáll a rend. Ha nem új bekezdés következik utána, akkor az Enter helyett a szóköz billentyűt nyomjuk le, majd a Ctrl + Szóköz billentyűkombinációval tördeljük a szétcsúszott sorokat.
d)
PageMaker-ben az előbbi szövegformáló átalakításra azért van szükség, mert a program csak az Edit Story-ba közvetlenül beírt szöveget alakítja át a Type Specifications (PM 6.5-ben Character Specifications) ablakban előírt utasításoknak megfelelően. (Importált anyag esetén ezt nem teszi meg, mert lehet, hogy a könyvoldalakon azzal a betűtípussal és betűmérettel szeretnénk a betoldást megjeleníteni, amelyben készítettük.) Hiába dolgozik az Edit Story ugyanazzal a betűtípussal, betűmérettel, és sortávolsággal amelyben rátöltöttük az anyagot, mégsem konvertálja át a szövegtükörbe. Idegen szöveg betöltésekor nekünk kell gondoskodnunk a kívánt forma kialakításáról. Olyan szövegállománynál, amely tele van más betűtípussal szerkesztett szavakkal, különleges szimbólumokkal, nem lehet ezt a módszert alkalmazni, mert ezek visszajavítása rengeteg időt venne igénybe. Ilyenkor a Ctrl + H billentyűkombinációval hívjuk elő a Csere ablakot. És bízzuk a programra a betűtípusváltást. Nyomjuk meg rajta a Type Attributes gombot, majd a megnyíló ablak Find What szektorának Font kijelölősávjába állítsuk be a Word-ben használt betűtípust. Ezt követően a Change to szektor Font kijelölősávjába állítsuk be a PageMaker-ben használandó betűtípust, és kattintsunk az OK gombra. Indítsuk el a Csere programot a Find gombbal. Amennyiben az elvárásoknak megfelelően dolgozik, nyomjuk meg az ablakon a Change all gombot. Erre egy pillanat alatt végbemegy a szelektív betűtípusváltás. (Mivel ez a művelet meglehetősen bonyolult, előtte mentsük el az áttöltött anyagot, hogy ne kelljen mindent elölről kezdeni, ha elrontjuk. A művelet végén ne felejtsük el a Csere ablak, illetve a Change Type Attributes tábla Font kijelölősávjait visszaállítani Any-re, különben legközelebb nem tudjuk használni a kereső programot.)
e)
Ezek az átváltoztatások elkerülhetőek lennének, ha a felgépelés mindjárt TimesProfi-ban, 10-es betűmagassággal, 11,5 sortávolsággal, és sorkizárt formában történne. A Word azonban nem képes maradéktalanul használni ezt a betűtípust. Sok más (főleg PFL) betűtáblával együtt a nem tudja megjeleníteni a TimesProfi ő és ű betűit. A helyükre kis téglalapokat rak. (Amennyiben borító- vagy táblázatkészítésnél szükségünk van ezekre a betűtípusokra, akkor hívjuk elő más karaktertáblákból a hiányzó betűket, vagy vegyük fel a kapcsolatot a ScanDer Kft-vel. Ennek módját lásd a Szimbólum- és karaktertáblák használata című rovatban.) A betűtípus átváltoztatása miatt tehát mindenképpen ki kell jelölni az egész szövegállományt. Ezt követően már mindegy, hogy hány átalakítást végzünk el rajta. Nincs értelme a Word alapbeállításait megváltoztatni, ha áttöltés után is szükség van átalakításra.
f)
Mellesleg ugyanezt kell tenni a későbbi betoldások, javítások során is. Ha az ömlesztett internetes anyagba rakjuk a betoldást, és onnan visszük át az A/4-es formátumra kiszerkesztett sorkizárt változatra, akkor a kiegészített szakasz balra zárttá fog válni. Sorkizárttá való visszaalakításakor nem szükséges az egész szakaszt kijelölni. Elég csak azt a mondatot 303
kijelölni, amelyet tovább akarunk vinni a PageMaker-es változatba. Ennek átformálása során a szakasz többi mondata is sorkizárttá alakul. Utána már csak a Ctrl + C billentyűket kell lenyomni, és sorkizárt kivitelben vihetjük tovább a betoldást a PM6-os változatba. A betoldott anyag tördelt szövegmezőhöz idomítása a szövegtükörben is elvégezhető. Ennek módszernek az a hátránya, hogy az átalakítás csak részletekben, oldalanként végezhető el. Amennyiben többoldalas anyagot akarunk ily módon átalakítani, mindig az utolsó oldalnál kezdjük, mert a konvertálás során a szövegmező zsugorodik. Ha az elején kezdjük, kétszer kell végigmenni rajta, hogy ne maradjon ki egy sor sem. Ezért a betoldásokat is célszerűbb az Edit Story-ban átalakítani, és készen továbbküldeni a szövegtükörbe. g)
Mivel a szövegszerkesztő munkalapra kész anyag került, további szerkesztésre nincs szükség. Csupán a kezdő idézőjeleket kell kijavítani. A nyomdai idézőjel ugyanis nem megy át PageMaker-be. Helyette az előzőekben már említett kificamodott változat jelenik meg. Ezt a Ctrl + H billentyűkombinációval előhívható ablakkal cserélhetjük le a leggyorsabban. A Find what kijelölősávba a fejtetőre állt idézőjelet írjuk be a Ctrl + 0147 billentyűkombinációval. Change to kijelölősávba a Ctrl + 0132 billentyűkombinációval létrehozható helyes idézőjel kerüljön. Utána Find nyomógombbal indítsuk el a keresést, és amint a program megáll az első hibás idézőjelnél, nyomjuk meg a Change all gombot. (A különleges szimbólumok szintén nem mennek át, de ezeket majd a szövegtükörben javítsuk, mert egy részüket a szövegszerkesztő munkalap sem fogadja el. Szintén a szövegtükörben célszerű végrehajtani a betűméret-változtatásokat. Szövegszerkesztő üzemmódban ugyanis a Control Palette C-jelű kisbetű-nagybetű, és c-jelű kiskapitális gombjai nem működnek. Az átalakítás végbemegy ugyan, de ezen a munkalapon nem látszik. Ugyancsak nem látszanak a balra zárás, jobbra zárás, középre zárás és sorkizárás műveletei.)
h)
Ezt követően töltsük át az anyagot a szövegtükörbe, és végezzük el a könyvoldalakká alakítását. A lapok teljessé tétele érdekében először fejezzük be a másolást. Töltsük át a Wordös változatból az aláírást, és a rosszul átmásolódott szimbólumokat. Ezek ugyanis nem mennek át a szövegállománnyal együtt, egyenként kijelölve kell átvinni őket. Ugyancsak nem töltődnek át a fejezeteket aláhúzó vonalak. Arra is ügyeljünk, hogy a névaláírásokat, az egyszerűbb grafikus elemeket ne rajzoló, hanem szövegszerkesztő üzemmódban helyezzük be a szövegbe. (Ha nem hagyja magát szövegként kijelölni, rajzoló üzemmódban helyezzük a Vágólapra, és onnan szövegszerkesztő üzemmódban másoljuk be.) Az önálló egységként letett elem ugyanis mozdíthatatlanná válik (címoldalra ez kell). A szövegmezőbe azonban „úszó kép”-re van szükség, ami áttördelés esetén a sorokkal együtt vándorol. Végül illesszük be a képeket, ábrákat. PageMaker-ben ugyanis külön kell átmásolni a szövegállományt, és külön a grafikát. Amennyiben vegyes állományt töltünk be, minden egyes kép több tucat oldalnyi kódsorrá alakul. Ezeket nem lehet kitörölni, mert ebbe belezavarodik a program, és lefagy. A szétválogatás úgy oldható meg, hogy a Word-os anyagot átváltjuk Normál nézetre. Ekkor a képek, grafikák háttérbe szorulnak, így a szövegállomány könnyen kijelölhető. Ezt követően egyenként másoljuk át a képeket, ábrákat a megfelelő helyre. Ezeket mindig a szövegtükörbe helyezzük, mert a szövegszerkesztő munkalap nem tudja kezelni az objektumokat. Az egyszerű grafikus elemeket azonban nem érdemes átmásolni. Könnyebb újrarajzolni őket.
i)
A szabályos könyvoldalak kialakítását a címsorok középre állításával, és formázásával kezdjük. A fejezetcímeket változtassuk 18-as, az alfejezetek címeit pedig 14-es betűméretre, és egyúttal minden címet kövérítsünk. Utána a gondolatelválasztó csillagokat is állítsuk középre, és a méretét növeljük 12 pontosra. (Ezeket a méretváltoztatásokat akkor is végre kell hajtani, ha a felgépelésük megfelelő méretben történt. A 12 pontos betűméret 10-esre történő átállítása során ugyanis minden karakter mérete megváltozik, az összes 10 pontos lesz.) Ezt követően ellenőrizzük, hogy minden cím és csillag középen áll-e. Rendellenesség esetén a Tördelés Word programban című rovatban leírtak szerint járjunk el. Stílusok alkalmazásával ezek az átalakítások lényegesen egyszerűbben elvégezhetők, sőt a leggyakrabban használt címsor esetén kijelölésre sincs szükség, mert a begépelés után automatikusan megtörténik a formaváltás. Ha 304
valamilyen oknál fogva nem fejezetenként, hanem egyben töltöttük be az anyagot, akkor a páros oldalra került fejezetcímeket át kell tolni a következő, páratlan oldalra. (Ennek módja a Szövegrészek áthelyezése című rovatban található.) A könyvkészítés során ugyanis alapvető követelmény, hogy minden elkülönülő szövegállománynak (Előszónak, Fejezeteknek, Utóiratnak, Tartalomjegyzéknek, Mellékletnek, Függeléknek stb.) páratlan oldalon kell kezdődnie. Egy valamirevaló nyomda nem fogad el olyan levonatokat, amely nem tesz eleget a könyvszakma alapkövetelményeinek, nem járatja le magát dilettáns módon kidolgozott kiadványokkal. j)
A Tartalomjegyzék formai kialakításra is nagy gondot kell fordítani. Amennyiben a szövegállomány a Felgépelés Word programban című rovat javaslatai alapján készült, akkor fejezetcímeket már csak ki kell tölteni rugalmas (terjedelmükhöz igazodva nyúló, zsugorodó) pontsorral. Ezt ebben az esetben is a tabulátorral, illetve a tartalomjegyzék-készítő programmal lehet megtenni. Mivel a 10-es betűméretre való átállás itt is éreztette hatását, az alfejezetcímek betűmagasságát növeljük meg 12 pontosra. Utána jelöljük ki az alattuk levő dőlt betűs tárgymutatót, majd a Type menügombbal előhívható ablakban adjuk ki a Paragraph parancsot. A tovább nyíló ablak Indents szektorában állítsuk a Rights kijelölősávot 6 mm-re, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Ez a behúzási érték három számjegyű, tehát 100 oldalt meghaladó könyvre vonatkozik. Ezt a kialakítási módot a Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 15. ábráján tekinthetjük meg.) A későbbi bővítések során már nem érdemes ezt a procedúrát végigcsinálni. Egy egész alfejezet betoldása esetén jelöljük ki a Tartalomjegyzékből egy hasonló terjedelmű szakaszt, és másoljuk oda, ahol a bővítés történt. Utána jelöljük ki a címsorát, az oldalszámát, majd a tárgymutatóját, és írjuk felül az új alfejezetnek megfelelően. (Stílussal készült tartalomjegyzéknél tekintettel kell lenni az automatikus oldalszámfelfrissítésre is, ezért a Tartalomjegyzék készítése PageMaker programban című rovatban leírtak szerint kell eljárni.)
k)
Ha túl vastag a könyvünk, és a nyomdaköltség mérséklése érdekében szeretnénk a papírfelhasználást tovább csökkenteni, akkor a tördelés elkezdése előtt tömöríteni kell a szövegmezőt. A hézagos sorok feltöltögetése viszont sok időt vesz igénybe. Egy szövegformázó trükkel azonban elvégeztethetjük ezt a munkát a számítógéppel is. Az Edit menügomb Select All parancsára kattintva jelöljük ki a teljes szövegállományt. (Előtte kattintsunk a szövegtükörre, különben a program nem hajtja végre a kijelölést. Ennek oka, hogy nem tudja hogyan jelölje ki, képként vagy szövegállományként.) Utána a Control Palette Track funkciójával tömörítsük (kattintsunk a Tight parancsra). Ezt követően állítsuk vissza a szövegmezőt normál betűtávolságra (kattintsunk a No Track parancsra). A korábbi helyzet nem fog visszaállni. Csak a túl tömör sorok nyúlnak meg, a többi marad. A hézagok eltűnnek, a szövegmező egyenletes, feszes lesz. Az ebből eredő megtakarítás több oldalt is elérhet. Ez esetben azonban számítsunk arra, hogy az árva- és fattyúsorok eltávolítása többnyire csak az egyes szakaszok tágításával (Loose parancsra kattintással) érhető el. Előfordulhat, hogy az egész anyag, illetve egy-egy fejezet kijelölése esetén a szövegállomány nem zsugorodik. Ez esetben oldalanként, illetve szakaszonként kell alkalmazni ezt a módszert.
l)
A tipográfiai munkálatok (a témához illeszkedő betűfajták kiválasztása, szedés, formátum kialakítása) után elkezdődhet a tulajdonképpeni tördelés. Ennek során először ellenőrizni kell, hogy a sorvégi elválasztásokat, helyesen hajtotta-e végre a program. Erre PageMaker-ben különösen szükség van, mivel nem rendelkezik magyar nyelvű elválasztási programmal. Az elválasztási hibák kijavítását, a hézagos sorok feltöltögetését itt is feltételes elválasztójellel kell végezni, ami a sorvégről való eltolódás esetén automatikusan megszűnik. PageMaker 6,0 programban ez a Ctrl és az ü billentyű együttes lenyomásával hozható létre. Ha a feltöltendő sor már nem fogad el további szótagokat, a beütött feltételes elválasztójelet a Backspace billentyűvel törölni kell. Ezzel a billentyűkombinációval rendezni is lehet a sorvégeket. Ha pl. az előző sor vége nem csak rosszul van elválasztva, hanem maga a sor is ritka, akkor állítsuk a kurzort az elválasztott szótag elé, és nyomjuk le a Ctrl + Ü (angol klaviatúrán a Ctrl + -) billentyűket. Erre a szó utótagja átmegy az előző sorba, mely által megszűnik az elválasztási 305
hiba is. Ha túl hosszú a szó előfordulhat, hogy az előző sor nem fogadja el, hanem az egész szót átküldi a következő sorba. Ekkor az Edit menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Undo parancsot, amitől helyreáll a korábbi állapot. Ezt követően a szó végéről kezdve szótagonként küldjünk át az előző sorba a Ctrl + Ü billentyűkombinációval úgy, hogy az elválasztás helyes legyen. (PM 6.5-ben ez a parancs Ctrl + Shift + Ü-re változott.) m)
Amennyiben az Undo paranccsal nem állítjuk helyre azonnal az eredeti állapotot, megtörténhet, hogy később már nem lesz rá lehetőségünk, a jól elválasztott szó első fele nem megy vissza a korábbi helyére. Ekkor már csak azt tudjuk tenni, hogy valódi kötőjelet ütünk bele, mert ettől kettéválik a szó, és ez esetben az előző sor már elfogadja az előtagját. Gyakori eset, hogy előző sor nem fogadja el az elválasztott szó első felét, mert 1-2 betűvel hosszabb a kelleténél. Ekkor hagyjuk benne a feltételes elválasztójelet, és Control Palette Track kijelölősávjával tömörítsük össze az előző sort. (Jelöljük ki és kattintsunk a Track kijelölősáv lenyitott listájának Tight sorára). Ezt követően már elfogadja az elválasztott szó előtagját. Ezután kattintsunk az összetömörített sor egyes szavaira, és állítsuk vissza őket No Track formátumra. Ez esetben a szövegben nem látszik semmi, csupán a szóközök zsugorodnak kissé össze. Ha a visszaalakítások során a sor nem visel el további tágítást, és az utolsó szót elválasztva a következő sorba küldi, kattintsunk a Tight utasításra, mire visszamegy. Ekkor az utoljára kijelölt szó már tömörített marad. (A Track funkció által kiváltott szövegváltozásokat nem lehet az Edit menü Undo parancsával visszaállítani. A korábbi állapot csak a No Track utasítás kiadásával állítható helyre. Ezt a szövegmező-normalizáló módszert egyébként Wordben is lehet alkalmazni, habár ott ilyen finomságokra nem adnak.)
n)
Ha a kijelölt szótag nem akar átmenni az előző sorba, pedig bőven elférne, ez nem a program hibája. Valószínűleg egy korábbi tördelés következtében feltételes elválasztójel maradt a szövegben. Ezért kattintsunk a szó elé, és a Backspace billentyűvel töröljük ki a láthatatlan karaktert. (A biztonság kedvéért ellenőrizzük, hogy erről volt-e szó, nem törlődött-e ki egy látható karakter emiatt.) Ezt követően már nem lesz akadálya a szótagoló művelet végrehajtásának. Mellesleg ha az eredménytelen szótagátvivő próbálkozásunk után nem töröljük a műveletet a Backspace billentyűvel, akkor a szövegmező tele lesz ilyen láthatatlan „aknákkal”, amely a későbbi betoldásoknál, a szövegmező átrendezésekor fogja megbosszulni magát. (A sikertelen elválasztási próbálkozásokat a Word-ben szintén törölni kell, mert ezek ott is benne maradnak a szövegben, és feltételes kötőjelek garmadát eredményezik.)
o)
Amennyiben a sor végén oda nem illő kötőjel áll, amit nem tudunk sem a Delete, sem a Backspace billentyűkkel eltávolítani, akkor nyomjuk meg a Betűköz billentyűt. Ez esetben az történt, hogy a sor végén álló szó egybeíródott az utána állóval, és mivel nem fért el a sorban, a program elválasztotta. Az ily módon megjelent kötőjel nem valóságos, hanem feltételes elválasztójel, ezért nem törölhető. Ritkán de néha az is előfordul, hogy az elválasztások során valamely szó eleje megkettőződik (pl. bi-biztosít). Ekkor a jobb egérgombbal váltsuk át a szövegtükröt kis méretről nagyra, vagy nagy méretről kicsire, majd váltsuk vissza. A szövegmező újrarendezése törli a korábbi állapotból visszamaradt karaktereket. (Ugyanezt kell tenni a szövegátrendezéseknél, az ábrák áthelyezésénél visszamaradt részletekkel, szórványokkal.) A képernyőfrissítés lehetősége egyébként a Windows-ban is megvan. Kattintsunk a jobb egérgombbal egy semleges területre, és a megnyíló ablakban adjuk ki a Frissítés parancsot. Ábránál, táblázatnál lapozzunk át a következő oldalra (vegyük le az eltorzult objektumot a képernyőről). Visszalapozva már helyesen fog kirajzolódni.
p)
Borítótervezésnél, fülszöveg készítésekor előfordul, hogy a kiválasztott betűtípus sorvégi elválasztójelei meglehetősen hosszúak, úgy néznek ki, mintha gondolatjelek lennének. Néha el is tolódnak, nincsenek az utolsó betű középvonalában. (Ez nem a program hibája, hanem a felhasznált betűtípus jellegzetessége. A különleges betűfajtákban meglehetősen extrém kinézetű írásjelek találhatók.) Ilyenkor ne tördeléssel válasszuk a szavakat, hanem üssünk be egy-egy kötőjelet. Végül jelöljük ki őket, és állítsuk át Times New Roman betűtípusra. Ha a program választotta el a szavakat, állítsuk a kurzort az elválasztójel elé, és nyomjuk a kötőjel billentyűt. 306
Ezt követően már ki tudjuk jelölni. A Times New Roman betűtípus szabályos, alig észrevehető kötőjelet tartalmaz, így nincs vele semmi gond. q)
Miután a PageMaker 6.0-ban nincs magyar helyesírás-ellenőrző program (külön lehet hozzá vásárolni) előfordulhat, hogy a tördelésnél egy szót rossz helyen választunk el, és erre csak később jövünk rá. Ekkor két megoldás között választhatunk. A rosszabbik, hogy egyenként átnézzük minden egyes oldal minden sorának a végét, hogy hol található meg a keresett szó. Egy 500 oldalas könyvnél ez legalább egynapi munka, és az eredmény sem megnyugtató. Könnyen megeshet, hogy egy-két hibás elválasztás felett átsiklunk, nem vesszük észre. Ez nem fordulhat elő, ha a hibás szavak megtalálását rábízzuk a kereső programra. Ez esetben csupán az okoz gondot, hogy a kereső program csak az Edit Story-ban működik, ahol a feltételes elválasztójelek nem láthatók, és nem is lehet őket láthatóvá tenni, mint a Word-ben. Át kell tehát váltani a szövegtükörre, hogy ellenőrizhessük vajon a sor végére esik-e a keresett szó. Ha a hibásan elválasztott szó 20-30 helyen is előfordul, meglehetősen hosszadalmas keresgélni, hogy mely szakaszban, és pontosan hol van.
r)
Erre nincs is szükség, ha a szó megtalálása után nem zárjuk be a kereső ablakot, hanem mindjárt átváltunk szövegtükörre. Ilyenkor a feketített kijelölés megjelenik a kiszerkesztett szövegmezőben is, és egy pillanat alatt megállapítható, hogy a szó a sor végén áll-e. Ha nem, már mehetünk is tovább. Csak arra ügyeljünk, hogy közben ne nyúljunk se a Delete, se a Backspace billentyűkhöz, mert akkor kitörlődik. Nagy előnye ennek az eljárásnak, hogy a program mindig ott folytatja a keresést, ahol abbahagyta. Nem kell azon gondolkodni, hogy a kurzorelhelyezéstől függő következő kijelölést ellenőriztük-e vagy sem. Így nem keveredünk bele, Akár ott is hagyhatjuk a gépet, mert a kijelölés megtartása esetén visszatérésünk után azonnal látjuk, hol hagytuk abba a munkát. (Ha rajtunk kívül más is tartózkodik a helyiségben, akkor a biztonság kedvéért végezzünk előtte egy gyorsmentést a Ctrl + S billentyűkkel.) Arra sincs szükség, hogy folyton lenyitogassuk az Edit menügombot, hogy hozzáférjünk az Edit Story, illetve az Edit Layout parancshoz. A szövegszerkesztő- és a szövegtükör-szerkesztő üzemmód közötti odavissza váltás a Ctrl + E billentyűkombinációval is megoldható.
s)
Bár a magyar nyelv helyesírási szabályai lehetőséget adnak rá, ne engedjük, hogy egy betű álljon a sor végén, vagy a végéről egy betű átmenjen a következő sor elejére (pl. u-tóbb vagy lehet-e). Egy igényes szövegben ilyen szóelválasztás nem fordulhat elő. Egyes szavak elválasztása (pl. nálunk a szarvas) sem ajánlott. Ugyancsak nem szabad elválasztani a tartományjelölő sorszámokat (pl. 1-5 tételek). A mennyiségnek és a mértékegységnek is egyben kell maradnia (pl. 1 kg). Ez a követelmény a Ctrl + Shift + H billentyűkombinációval kiváltható nem törő szóköz alkalmazásával oldható meg. (PM 6.5-ben ez a billentyűkombináció Ctrl + Alt + szóköz-re változott.) A kötőjellel és a perjellel kialakított szóösszetételek között is sok olyan van, amelyet nem lehet elválasztani. Ilyenkor a Ctrl + Shift + Ü (angol klaviatúrán Ctrl + Shift + -) billentyűkombinációval létrehozható nem törő kötőjelet, illetve a Ctrl + Shift + - (angol klaviatúrán Ctrl + Shift + /) billentyűkombinációval előhívható nem törő per jelet kell alkalmazni. (PM 6.5-ben ezek a billentyűparancsok Ctrl + Alt + Ü-re, és Ctrl + Alt + --re módosultak. Az angol klaviatúrás változatuk Ctrl + Alt + - és Ctrl + Alt + /.)
t)
Sajnos a felgépelés során gyakran előfordul, hogy nem ügyelnek a gondolatjelekre. A rohanás, a pénzhajsza nem kedvez az aprólékos, időrabló munkának. Ezért a szótagolásnál ma már sokan csak az elválasztójelet használják, mert ezt lehet a legkönnyebben kiváltani. Így a nem megfelelő helyen levő kötőjelek gondolatjelekre való lecserélése is a szövegszerkesztőre vár. Ezt azonban nem kell a szimbólumtáblákban keresgélni, mert a Ctrl + Ó (angol klaviatúrán Ctrl + =) billentyűkombinációval is kiváltható. Néha szükség van hosszú- vagy nagykötőjelre is. Ez a Ctrl + Shift + Ó (angol klaviatúrán Ctrl + Shift + =) billentyűkombinációval hívható elő. (PM 6.5-ben ezek a billentyűparancsok Alt + Ü-ra, és Alt + Shift + Ü-ra módosultak. Az
307
angol klaviatúrás változatuk Alt + - és Alt + Shift + -.) A különféle billentyűkombinációk jóval áttekinthetőbb formában, táblázatba kigyűjtve is megtalálhatók a Kellékek mappában. u)
A mondatkezdő „A” betű sor végén hagyása nem szerencsés dolog, de még rondább, ha több sor kezdetén „A” betűk sorakoznak egymás alatt. Meglehetősen ronda a szakaszok egy szótaggal történő befejezése is. Amennyiben csak egy szótag áll az utolsó sorban, tömörítéssel húzzuk át az előzőbe. Ha nem megy, ritkítással küldjünk mellé még egy szótagot. A címek kialakításnak is megvannak a szabályai. Elsősorban a szerző feladata arról gondoskodni, hogy a cím lényegre törő, figyelemfelkeltő legyen. Ne legyen agyonragozva, és lehetőleg férjen el egy sorban. Ha ez nem oldható meg, kerüljük a benne szereplő szavak elválasztását, és névelőket, kötőszavakat ne hagyjunk a sor végén. Címeknél ne alkalmazzunk sorkizárást, sokkal szebb lesz, ha középre állítjuk. Cím után csak felkiáltó- vagy kérdőjel állhat. A pontot el kell hagyni a végéről.
v)
A szövegmező egyenletessé, és hibátlanná tétele után következhet a fattyú- és árvasorok megszüntetése. Amerikában ebből nem csinálnak nagy ügyet, de Európa több mint fél évezredes könyvkiadási hagyományai megkövetelik a „levegőben lógó” sorok eltüntetését. Ebben a tevékenységben fokozott szerep hárul a Track funkcióra. Először is lapozzunk előre az oldalakon, és nézzük meg, hogy a lap alján árválkodó sor eltüntetésére, melyik megoldás lenne előnyösebb: átküldeni a következő oldalra, vagy onnan áthozni még egy sort melléje. Amennyiben a következő 15-20 oldalban több fattyúsor is található, akkor egyértelmű, hogy a soráthozatal az előnyösebb, mert ezáltal eltűnnek az utána következő fattyúsorok. Több árvasor esetén azonban az átküldés az előnyösebb, mert ekkor a többi árvasor is megszűnik. Utána nézzük végig a fattyú-illetve árvasor előtti szakaszokat, hogy melyik lenne alkalmasabb a sornyerésre, illetve sorszaporításra. Nyilvánvaló, hogy azokat a szakaszokat lehet a legkönnyebben összetömöríteni, amelyeknek a végén csak egy-két szótag áll, és azokat lehet egy sorral megnövelni, amelyeknél az utolsó sor majdnem végigér. Ezeknél elég csak az utolsó egy-két sort tömöríteni vagy tágítani a Tight, illetve a Loose funkcióval. (Utána itt is igyekezzünk annyi szót visszaállítani No Track állapotba, amennyit csak lehet, mert ezáltal egyenletesebbé válik a szövegmező, és problémamentessé válik a másolása.) A Very Tight és a Very Loose utasításokat ebben az esetben se használjuk, mert ezek már észrevehető módon eltorzítják a szövegmezőt, ami zavaróan hat.
w)
A fattyú- és árvasorok rendezését ne bízzuk a programra. Ebben az esetben ugyanis sok olyan oldal lesz a kiadványban, amelynek az alján üres sorok állnak. A program ugyanis nem sűríti vagy tágítja a sorokat, hanem azt csinálja, amit a Word. Ha csak egy sor árválkodik a lap alján, átviszi a következő oldalra. Ugyanezt teszi a fattyúsoroknál. Az előző oldalból elvesz egy-két sort, hogy ne árválkodjon magában. Ez a hanyagság azonban nem engedhető meg. Egy színvonalas kiadványban minden oldalt meg kell tölteni, a szövegmezőnek egészen az utolsó oldalig le kell húzódni a lap aljáig. Ezért ne engedjük ezeket a funkciókat érvényre jutni. Nyissuk le a Type menüt, és a Paragraph Specifications ablakban helyezzük érvényen kívül a Widow control és az Orphan control utasításokat. Az utánuk álló beviteli mező sávjait pedig állítsuk 0 lines-ra, majd nyomjuk meg az OK gombot
x)
Ezt követően ellenőrizzük, hogy az alfejezetek címei nem kerültek-e a lap aljára. Ezeket át kell küldeni a következő oldal tetejére. A legnagyobb nehézséget az ily módon keletkező hézagok eltüntetése okozza, mivel a címek előtt és után is van egy sorkihagyás. Emiatt nem egy vagy két sort kell megszüntetni, mint a fattyú- és árvasoroknál, hanem legalább hármat. Ha nem boldogulunk vele, jusson eszünkbe, hogy nekünk van egy határtalanul nagy előnyünk más szövegszerkesztőkkel szemben. A szerző bármikor belenyúlhat a szövegbe, míg az idegen szöveget feldolgozók számára ez szigorúan tilos. Ha tehát valahol nem tudjuk se szűkítéssel, se nyújtással kiegyenlíteni a szövegmezőt, akkor éljünk a helyzeti előnyünkkel. Írjunk hozzá néhány szót vagy egy mondatot, illetve távolítsuk el belőle a felesleges szavakat. A tördelés befejezése után végezzük el a lapok sorszámozását. Ezt a Nyomdai előkészítés című rovatban 308
leírt lépések szerint hajtsuk végre. A különbség csupán annyi, hogy itt a bal oldalra helyezett oldalszámozó piktogram LM jelzéssel jelenik meg. Ennél a formátumnál se felejtsük el a címlapról törölni az oldalszámot. Ehhez a mesterlap None utasítását használjuk. (Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 18. és 21. ábra). A kiadványszerkesztésben járatlanok is vállalkozhatnak a házilagos könyvgyártáshoz szükséges tőpéldányok előállítására, mert a mellékelt Kellékek mappában megtalálhatók a kétoldalas A/5-ös és A/6-os sablon 999 oldalig számozott változata, az összes szükséges beállítással együtt. Ebbe már csak be kell tölteni a Word-be felgépelt anyagot, és el kell végezni a tördelését, valamint a címszavak stílussal történő kialakítását. Ez az utóbbi művelet egyben lehetőséget ad az automatikus tartalomjegyzék-készítésre is. y)
Végül készítsük el a kolofont. Ebben a könyv végén álló, középre zárt szövegmezőben fel kell tüntetni a szerző-, a lektor-, a borítókészítő nevét, a kiadó nevét és címét, valamint az esetleges jogfenntartást. Ezzel a lehetőséggel azonban nem érdemes élni, mert ha megtiltjuk más szerzőknek, hogy a művünkből idézzenek, akkor nem fogják megtenni. Így elveszítünk egy jelentős reklámozási lehetőséget, ami ráadásul ingyen van. Ne azt tiltsuk meg, hogy idézzenek a könyvünkből, hanem azt, hogy ezt a forrás feltüntetése nélkül tegyék. Amennyiben nem megrendelésre dolgoztunk, akkor egyben tulajdonosa is vagyunk a műnek. Erre a nevünk elé tett © (Copyright) szimbólummal hívhatjuk fel a figyelmet. (A nyomda is fog készíteni egy stáblistát a saját adataikkal, de ők ezt az impresszumnak nevezett blokkot a könyv elejére szokták helyezni). Ha további információkra lenne szükségünk a kiadványszerkesztés módjáról, emeljünk le néhány kötetet a könyvespolcunkról, és nézzük meg, hogy a profi kiadók hogyan csinálták. A tördelésre és a tipográfiára, vagyis a szövegformálás művészetére azért is érdemes nagy gondot fordítani, mert a kutatások szerint az ember olvasás közben nem az egyes betűket ismeri fel és rakja össze értelmes szóvá, hanem a szó egészét, a szóképet olvassa. Az olvasás sebessége, folyamatossága tehát attól függ, hogy mennyire felismerhetők a szóképek. Ha gondos munkát végeztünk, akkor az olvasó figyelmét nem köti le a szavak olvashatósága, így a tartalomra fog koncentrálni.
z)
Kétoldalas kiszerkesztés esetén gondot okoz a szövegtükör nehézkes kezelése. Mind tördelésnél, mind lektorálásnál rendkívüli mértékben lassítja a folyamatos olvasást az egyes oldalak jobbra-balra, le-feltologatása. A két A/5-ös oldalból álló A/4-es lap ugyanis normál méretben olvashatatlan, felnagyított állapotban pedig nem fér el a képernyőn. Ezért csak részletekben, féloldalanként tekinthető át a szövegmező. Jóval egyszerűbbé válik az egyik fél oldalról a másikra való átállás, ha nem a gördítősávok csúszkájának tologatásával próbáljuk a szövegmezőt a képernyő közepére állítani, hanem két rövid kattintással. Ehhez állítsuk az oldalakat középre az alábbi módon: A jobb egérgombot megnyomva nagyítsuk fel a lapot, majd a vízszintes gördítősáv csúszkájának megragadásával toljuk el úgy, hogy a jobb- vagy a bal oldala a monitor közepére kerüljön. Ezután a függőleges gördítősáv csúszkáját toljuk el olyan irányba, hogy az egyes oldalak felső vagy alsó fele legyen olvasható. Ezt követően semmi mást nem kell tenni, mint a csúszkák és az elmozdulásuk irányát jelző nyilak közötti sávokra kattintani. Megfelelő sorrendben kattintgatva egymás után jelenik meg az első oldal felső és alsó fele, majd a második oldal felső és alsó fele. Ezt a beállítást csak egyszer kell elvégezni. Az anyag elmentése során megőrződik, és újbóli megnyitásakor utólagos igazítás nélkül használható.
Nagyítás a)
Amíg Word-ben a legnagyobb papírméret 558 × 558 mm lehet, PageMaker-ben 1066 × 1066 mm-es oldalon is dolgozhatunk. Ez a nagy munkalap nem csak ara jó, hogy akár plakátot is készíthessünk rajta. Normál méretű oldalaknál lehetőséget ad a mellérakodásra. Képeket, ábrákat, szövegrészeket tehetünk mellé, és húzhatunk ki a szövegtükörből. Ott dolgozhatunk 309
rajta, és amikor megfelelő, behúzhatjuk a szövegtükörbe. Ha egy ábrát át szeretnénk helyezni egyik fejezetből a másikba, akkor nem kell kijelölni, másolni, majd beszúrni. Rajzoló üzemmódban kattintsunk rá, és húzzuk ki a munkalapra. Utána lapozzunk a másik fejezet megfelelő oldalára, és húzzuk be az új helyére. Ez esetben a legcsekélyebb mértékű torzulással, minőségromlással sem kell számolnunk az áthelyezés során. Egyébként ebből az asztalról berakodó használati módból ered a kiadványszerkesztő programok Desk Top Publisher (DTP) elnevezése is. A szövegszerkesztő programoknál ezt nem lehet megtenni, mert ezeknél a teljes képernyőt kitölti a munkalap, illetve az eszköztárak. b)
PageMaker programban a munkalap teljes mérete a Layout menüben, a View parancs és az Entire Pasteboard utasítás kiadása után tekinthető meg. (PM 6.5-ben ez az utasítás a View menüben található.) Innen úgy térhetünk vissza a szövegtükör normál méretére, hogy a jobb egérgombbal kétszer rákattintunk a munkalapra. Ilyen óriási munkalap a legnagyobb monitoron sem fér el. Ekkora papírt csak úgy lehet teletölteni, hogy munka közben le-fel tologatjuk. PageMaker-ben erre a célra szolgál a függőleges gördítősáv. Ha hol ide, hol oda kell pillantanunk, (pl. a bal felső sarokban levő részletet kell összehasonlítanunk a jobb alsóval) akkor meglehetősen nehézkes a függőleges és vízszintes gördítősávok csúszkáit húzogatni. Ebben az esetben nyomjuk le az Alt billentyűt, és a „Fogd és vidd” módszerrel bárhová elmozdíthatjuk a szövegtükröt.
c)
A lapméret növekedésével relatíve kisebbé válnak a betűk. Ahhoz hogy jól lássuk, kisebbnagyobb mértékben fel kell nagyítani a szövegtükröt. Szövegszerkesztő üzemmódban nincs ilyen gond, mivel itt a munkalap mérete nem változik. A felgépelt szöveg minden esetben a beállított betűmérettel jelenik meg. A nagyméretű szövegtükör azonban csak lekicsinyítve fér el a monitoron, ami azt eredményezi, hogy egy bizonyos határon túl már olvashatatlanul összezsugorodik a tartalma. Ilyenkor fel kell nagyítani az oldalakat. PM6-os programban a Nagyító a Layout menügombbal lenyitható ablak View parancsára kattintva érhető el. Ez esetben a nagyítás mértéke 25% és 400% között változtatható. Normál körülmények között csak a képernyőn levő oldal nagyítódik fel. Ha ezt az állapotot ki akarjuk terjeszteni az összes oldalra, a nagyítás mértékének megadása előtt, nyomjuk le a Ctrl + Alt billentyűkombinációt. (PM 6.5ben a nagyítás mértéke tábla a View menüben található.)
d)
Mivel egy professzionális szövegszerkesztő programban a nagyítás igénye lépten-nyomon fennáll, létrehoztak egy szó szoros értelemben kézenfekvő nagyítási lehetőséget is. Ha munka közben a jobb egérgombra kattintunk, akkor a szövegtükör 100%-ra nagyítódik fel. Újabb kattintásra visszamegy alapméretre, vagyis arra a méretre, amikor éppen kitölti a képernyőt. Ez a nagyítási érték nem nagy, de éppen elegendő ahhoz, hogy a részletek is láthatóvá váljanak, miközben megmarad a szövegkörnyezet. Amennyiben kevésnek bizonyulna, előtte nyomjuk le a Shift billentyűt. Ekkor a nagyítási arány 200%-os lesz. Alapesetben az oldalak Actual Size, azaz 100%-os méretben jelennek meg. Mivel a szerkesztés alatt álló anyag lapmérete általában akkora, hogy egy az egyben megjelenítve lelóg a képernyőről, a lapozás során állandóan rá kell kattintani a jobb egérgombbal, hogy kisebbé váljon. Ez a bosszúság könnyen elkerülhető, ha lenyomjuk a Ctrl + Alt billentyűkombinációt, és a Layout menügombbal, valamint a View paranccsal lenyitható ablakban kiadjuk a Fit in window utasítást. Ekkor a képernyőt kitöltő méret válik alapméretté, minden oldal ebben a méretben jelenik meg. (Lektorálás után is célszerű ezt az utasítást kiadni. Így az olvasás során felnagyított oldalakat nem kell egyenként visszaállítgatni. PM 6.5-ben ezek az utasítások a View menüben találhatók.)
e)
Ebben a programban lehetőség van a helyi nagyításra is. Ha a szövegtükörnek csak egy részletét szeretnénk felnagyítani, kattintsunk a Toolbox nagyítót szimbolizáló Zoom gombjára. Utána tegyük az egérkurzort a felnagyítandó részlet fölé, kattintsunk rá, és a bal egérgombot nyomva tartva keretezzük körbe a vizsgálandó tartományt. Amennyiben a nagyítás mértéke nem elegendő, ismételjük meg a műveletet. A Zoom gombbal elérhető maximális nagyítási érték: 595%. Ezzel az eszközzel kicsinyíteni is lehet. Ehhez nyomjuk le a Ctrl billentyűt. Ekkor
310
a nagyító piktogrammá alakult kurzor + jele – ra vált. A nagyítás és kicsinyítés addig folytatható, amíg a piktogram ki nem ürül. A + illetve – jel eltűnése azt jelzi, hogy a Zoom elérte lehetősége határait. Ha közben az egész szövegtükröt szeretnénk felnagyítani, kattintsunk rá egyszer a bal egérgombbal: Erre felnagyítódik 75%-ra. Újbóli kattintás után 100%-os lesz a mérete. Ismételt kattintásra 200%-ra, majd a következő után 400%-ra nagyítódik. Zoom üzemmódban megoldható a szövegtükör, illetve a különféle ábrák, képek tetszőleges mértékben történő felnagyítása is. A finombeállítás során kattintsunk a szövegmező bal felső sarka fölé, és húzzuk az egeret a jobb alsó sarka alá. Ekkor a körbekeretezett terület fogja kitölteni a monitort. (Néha előfordul, hogy leszalad a kurzor, és a képernyőről kitolódik a szövegtükör. Ilyenkor a jobb egérgombbal kattintsunk kétszer a munkalapra, és kezdjük elölről a beállítást.) Az alapméretre történő visszatérés ugyancsak a jobb egérgomb lenyomásával lehetséges. f)
Az állandó nagyítás megszüntetéséhez sem kell ismét lenyitni a Layout menü ablakát, és a View paranccsal tovább nyitható ablakban kiadni az Actual size vagy a Fit in window utasítást. Csupán egyszer, illetve kétszer rá kell kattintani a jobb egérgombbal a munkalapra. (A 100%-os méret úgy is elérhető, hogy a bal egérgombbal kétszer a Zoom gombra kattintunk. Ha alapméretre akarunk visszatérni, vagyis arra a méretre, amikor a szövegtükör éppen kitölti a munkalapot, nyomjuk le előtte az Alt billentyűt. A 100%-os méretre, vagy a képernyőt kitöltő méretre történő visszaállás a Ctrl + 1 és a Ctrl + 0 billentyűkombinációkkal egyszerűbben is elérhető.) A Toolbox Zoom funkciója a szövegszerkesztő vagy a rajzoló üzemmód gombjaira kattintva tehető inaktívvá. A nagyításokkal kapcsolatban nem árt még tudni, hogy a dokumentum újbóli megnyitásakor minden egyes oldal abban a nagyítási arányban fog megjelenni, amilyenben a bezáráskor volt.
Lapozás PageMaker-ben a lapozás módja is igazodik a kétféle üzemmódhoz. A szövegszerkesztés során ugyanúgy kell pörgetni az anyagot, mint Word-ben. Layout editor, (szövegtükör-szerkesztő) üzemmódban azonban a jobb oldali gördítősáv más feladatot lát el. Nem lapoz az oldalak között, hanem a szövegtükröt mozgatja a Desk Top-nak nevezett munkafelületen. Itt lapozásra a munkalap alján található oldalszámgördítő szalag szolgál. A megfelelő számú oldalra kattintva megjelenik a monitoron a szövegtükre. Ha gyorsabban akarunk lapozni a szövegben, akkor kattintsunk az oldalszámgördítő szalag két végén található nyilakra. Több száz oldalas anyagnál még így is lassan haladunk. Ebben az esetben a Layout menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Go to page parancsot, majd a megjelenő ablakba írjuk be, hogy hányadik oldalra szeretnénk eljutni. Nyomjuk meg az OK gombot, és már ott is vagyunk.
Szövegrészek áthelyezése Amennyiben a szövegállomány egyszerre lett felgépelve, és az egyes fejezetek között nem alkalmaztak Oldaltörést, akkor a fejezetcímek nem kerülnek új oldalra. Ebben az esetben ne az Enter gomb nyomogatásával küldjük át a fejezetcímet a következő oldalra, mert ezek a sorozatos újbekezdés-jelek rákerülnek a szövegszerkesztő munkalapra, és a későbbi betoldások során ismét eltolódásokat okoznak. A szövegtükör szerkesztése azonban nem hat vissza a felgépelt anyagra, így ezt a problémát ezen a munkalapon kell megoldani. 1. A Toolbox ! gombját aktiválva álljunk át szövegszerkesztő üzemmódra. 2. Jelöljük ki azt az oldalt, ahol a két fejezet találkozik. (Kattintsunk a szövegmezejére.) Megjelennek az alsó és felső szöveghatároló vonalak. Mindegyiknek a középen egy-egy kis keresztet tartalmazó gumó látható, ami azt jelzi, hogy előtte, és utána is van szöveg. 311
3. A bal egérgombbal rákattintva ragadjuk meg az alsó szöveghatároló vonal gumóját, és toljuk az áthelyezni kívánt fejezet címe fölé. (Ha nem látjuk jól, nagyítsuk fel a szövegmezőt). Az egér elengedésével a szöveghatároló vonal alatti szakasz átmegy a következő oldal tetejére. Pontatlan illesztés esetén toljuk még egy kicsit lejjebb vagy feljebb az alsó szöveghatároló vonalat. (Általában egy halvány, szaggatott vonal jelzi, hogy meddig kell még lehúzni.) Amennyiben a Word-ben történt felgépelésnél alkalmaztak Oldaltörést, ennek hatása a PM6-os programban is érvényesül. Az viszont előfordulhat, hogy az új fejezet páros oldalon kezdődik. Ebben az esetben az alsó szöveghatároló vonalat toljuk fel teljesen a felsőre. Ekkor az egész oldal tartalma áttolódik a következő (páratlan) oldalra. a)
Helytelen bemásolás esetén sok gondot okoz a szövegrészek elkülönülése. Ez abban nyilvánul meg, hogy az előző szakasz bővítése során az utána következő szakasz nem gördül odébb. Emiatt az előző szakasz ráhúzódik az alatta levőre, amitől befeketedik, olvashatatlanná válik az oldal. (Szerencsére ez a folyamat csak addig tart, amíg a szakasz leér az oldal alsó széléig. Ott megáll, és feltorlódik.) A Toolbox ! gombjával kijelölve az alsó szakasz kihúzható ugyan a felső alól, sőt a helyére igazítható, illetve a szöveghatároló vonalak összezárásával átküldhető a következő oldalra, de újabb betoldáskor, bővítéskor ugyanez a helyzet áll elő. A probléma csak a két szövegállomány összekapcsolásával szüntethető meg. A folytonosság azonban most nem teremthető meg a szöveghatároló vonalak fel- lehúzogatásával, mert ez csak eltolódásokat okoz. Ilyenkor szövegszerkesztő üzemmódban jelöljük ki az előzőleg rosszul beillesztett, többitől elkülönült szakaszt, és Kivágással–Másolással illesszük az előző szakasz végéhez. (Helyezzük a kurzort az előző szakasz végére. Ha új bekezdésben kell folytatódnia, akkor nyomjuk le az Enter billentyűt is. Utána az Edit menü Cut parancsával vágjuk ki a második szakaszt, és a Paste paranccsal illesszük be.) Ezt követően megszűnik az elkülönülés, a két szakasz folytonossá válik.
b)
Ennek a helyzetnek az ellenkezője is gyakran okoz gondot, amikor az egész anyag egyetlen szövegfolyamot alkot. Ez a kiadványszerkesztésben sok bosszúságot eredményez, mert itt minden fejezetnek új oldalon, sőt páratlan oldalon kell kezdődnie. Az egy tömbben történt betöltés miatt azonban már egyetlen mondat beszúrásakor az összes utána következő fejezet eltolódik. Ennélfogva minden egyes javításnál, módosításnál végig kell ellenőrizni a fejezetek kezdetét, és a címsorokat vissza kell igazgatni a lap felső szélére. (Mint már szó volt róla ennek legegyszerűbb módja, hogy az előző fejezet utolsó oldalát kijelöljük a Toolbox ! gombjával, majd az alsó szöveghatároló vonalat addig húzzuk lefelé, amíg a következő oldalon a fejezetcím a helyére kerül.) Ez a nem éppen ideális állapot szövegelkülönítéssel szüntethető meg. Ennek kézenfekvő módja, hogy szövegszerkesztő üzemmódban kivágjuk az utána álló fejezetet, és szövegtükörre átállva a következő üres oldal tetejére rakjuk. Ezt követően az előzőek szerint végiggördíthetjük a szövegállományt az oldalakon. Az ily módon visszamásolt fejezet már nem tolódik el. Ha bővítjük az előző fejezetet, annak vége feltorlódik az utolsó oldalon.
c)
Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy a szövegtorlódást nekünk kell megszüntetni. (Új oldalakat kérni, és rájuk rakosgatgatni a szövegoldalakat.) Ennél is nagyobb probléma, hogy megszűnik a kivágott oldalak trackelése, ezért kezdhetjük elölről a tördelést. A fejezetenként való bemásolást Word-ből történő áttöltés esetén célszerű alkalmazni, mert ily módon a szövegáradás minden folyamatát kézben tarthatjuk. Gondoskodhatunk a fejezetkezdetek páratlan oldalra helyezéséről, a képek, ábrák, táblázatok megfelelő oldalon tartásáról. Utólag oldaltörést célszerűbb alkalmazni. A szövegtorlódások elkerülése érdekében menjünk az utolsó fejezet elejére, és jelöljük ki a fejezetcímet. (Aztán nyissuk le a Type menüt, adjuk ki a Paragraph parancsot, és a megjelenő Paragraph Specifications ablakban érvényesítsük a Page break before utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően a fejezetcím új oldalra ugrik, és a hozzá tartozó szövegállomány áttördelés nélkül alá rendeződik. (Ha a fejezet kezdete szabályosan, új oldalon áll, a Toolbox ! gombjával jelöljük ki az előző fejezet utolsó oldalát, 312
majd húzzuk le az alsó szöveghatároló vonalat a lap aljára, hogy a következő fejezet eleje alá záródjon.) Ezután végrehajtva az oldaltörést, a fejezet eleje visszamegy oda, ahol volt. Így a fejezetcím alatti aláhúzó vonal nem tolódik el. d)
Utána menjünk az előző fejezetekre, és mindenütt végezzük el az oldaltörést. Ennek a szövegelkülönítési módnak az az előnye, hogy betoldás esetén a fejezetvégek nem torlódnak fel a következő fejezet elején, hanem tovább gördítik a teljes szövegállományt. Azt csinálják, mint eddig, de most ügyelnek arra, hogy a fejezetkezdetek új oldalra kerüljenek. Arról azonban nekünk kell gondoskodni, hogy páratlan oldalon legyenek. Ezt viszont ráérünk megtenni a mű lezárása, a lektorálás elkezdése előtt. Addig még sok minden kerülhet bele, ezért nem érdemes a fejezetkezdetek tologatásával, valamint a fattyú- és árvasorok eltüntetésével foglalkozni. Az oldaltörés alkalmazásának hátránya, hogy a grafikai elemek, így a fejezetek aláhúzó vonala sem vándorol tovább a szövegmezővel. Maradnak ott ahol voltak. Ezeket utólag, kézzel kell átrakosgatni. Fejezetenkénti betöltésnél ez a jelenség nem lép fel, mert új oldalak kérésénél, a lapok teljes tartalma hátrább húzódik.
e)
Van azonban egy módszer amellyel megoldható ez a probléma. Jelöljük ki az aláhúzó vonalat grafikai elemként, majd másoljuk vissza szövegelemként. (Kattintsunk a Toolbox ! gombjára, jelöljük ki a vonalat, és az Edit menü Cut parancsával küldjük Vágólapra. Utána a Toolbox T gombjára kattintva váltsunk át szövegszerkesztő üzemmódra, és a Paste parancsot kiadva másoljuk be a korábbi helyére. Ha nem látható, lapozzunk az előző vagy a következő oldalra, és álljunk vissza Ekkor meg fog jelenni. Eltolódás esetén rajzoló üzemmódban jelöljük ki, és húzzuk a helyére.) Ugyanezt megtehetjük a grafikai elemekkel is. Kivágás és szövegelemként való visszaillesztés után ezek is a szövegmezővel együtt fognak úszni. Táblázatoknál, oszlopokba rendezett hasáboknál azonban célszerű hasábtörést alkalmazni, hogy a lap aljára érve ne váljanak ketté. Ez esetben a Column break before utasítást kell érvényesíteni a Paragraph Specifications ablakban. (Most is ügyeljünk arra, hogy csak a címszót, illetve az első sort jelöljük ki, különben minden egyes sor új oldalra kerül.) Ily módon csak teljesen kész, tökéletesen kialakított grafikai elemet célszerű átmásolni, mert ezt követően már nem módosítható az alakja. Még odébb húzni sem lehet. Visszamásolás után oda kerül, ahová a kurzort rakjuk, és abban a pozícióban amelyben volt. Stabilan beágyazódik a szövegmezőbe. Jobbra-balra, le-fel tolni már csak szövegelemként tudjuk. (A Control Palette szövegformáló üzemmódjának beviteli mezőit, és az Enter, valamint a Backspace billentyűket használjuk erre a célra.) Rajzoló üzemmódban kijelölve a grafikai elemnek már csak a szélességét és a magasságát változtathatjuk meg, illetve szükség esetén elforgathatjuk vagy megdönthetjük. (Ebben a kijelölési formában utólag is módosítható az aláhúzó vonal hossza.)
f)
A nyers szövegállomány szövegtükörbe töltésénél gyakori hiba még, hogy a szövegmező alja nem megy le a lap aljáig. Ilyenkor csípjük meg az alsó szöveghatároló vonal kis gumóját, és húzzuk rá a szövegmezőt körbefogó keret alsó határoló vonalára. Ekkor annyi sor jön át a következő oldalról, hogy betöltse a szövegmezőt. PageMaker-ben a szövegállomány nem töltődik be automatikusan. Az első oldal megtelte után a töltés leáll. Ekkor az alsó szöveghatároló vonal gumójában a kereszt piros színű nyíllá válik. Így jelzi, hogy jelentős mennyiségű szöveg torlódott össze a lap alján, amit alaphelyzetben nekünk kell oldalról oldalra tovább rakosgatni. Ennek módja, hogy a piros nyílra kattintunk. Erre az egérkurzor átalakul szövegmezőt szimbolizáló jellé, amit kattintással a következő oldal bal felső sarkába kell rakni. Előtte azonban lapozni kell. (Kattintsunk az egérkurzorral az oldalszámgördítő szalag megfelelő szegmensére. Eközben a kurzor átmenetileg visszaalakul nyíllá.) A piktogram lerakása után betöltődik a következő oldal.
g)
Szerencsére ezt az eljárást nem kell több száz oldalon keresztül folytatni. Ha a Layout menügombbal lenyitható ablakban előzőleg kiadtuk az Autoflow parancsot, akkor az egérkurzor kacskaringós nyíllá alakul, és magától végiggördül a tartalma az oldalakon. Az első oldal betöltése után azonban itt is megáll a program, mert lehet, hogy nincs utána elegendő mennyiségű üres oldal. (Ez a helyzet betoldásoknál szokott előfordulni.) Ekkor kérnünk kell annyi ol313
dalt a monitoron levő oldal után, amennyire a betölteni kívánt szövegállomány elfér. Ezután kattintsunk a piros nyilat tartalmazó gumóra, és a kacskaringós nyíllá alakult piktogramot rakjuk a következő oldal elejére. Ezt követően a szöveggörgetés már automatikussá válik. Az utolsó oldalon az alsó szöveghatároló vonal gumójának kiüresedése jelzi, hogy nincs több szöveg mögötte. A két betöltési mód között átmenetet képez a félautomatikus szövegáradás. A Shift billentyű lenyomásakor a kacskaringós nyíl szaggatottá válik, és megáll minden egyes felkínált üres oldal előtt. Így ha valamelyik szövegoldal után egy képet, táblázatot szándékozunk beszúrni, átugorhatjuk, és a következő oldalon folytathatjuk a lerakást. (A félautomatikus lerakást az különbözteti meg a kézi betöltéstől, hogy itt nem kell az előző oldal aljára kattintani a szöveg folytatásáért, mert az egész ott van az egérkurzor hegyén. Csak rakosgatni kell.) h)
A felső szöveghatároló gumónak is megvan a szerepe. Ha rákattintunk, akkor az alatta levő oldal bárhová áthelyezhető. A helyére az utána következő oldal fog beúszni. Ha az alsó szöveghatároló vonal gumójára kattintunk, akkor a következő oldal helyeződik át. Ezekkel az ide-oda rakosgatásokkal azonban csínján kell bánni, mert nagyon nagy kavarodást lehet velük előidézni. Könnyen megeshet, hogy a kurzort egy olyan oldalra rakjuk, ahol már van szöveg, és két oldal másolódik egymásra. Ekkor a Toolbox ! gombjával jelöljük ki a befeketedett oldalt, majd toljuk rá az alsó szöveghatároló vonalat a felsőre. Erre a rámásolódott oldal visszamegy a korábbi helyére. Az egyes szövegrészek tehát nem vesznek el, csak egy idő után nem fogjuk tudni, hol vannak. Ezért előtte legalább két helyre mentsük el az anyagot, hogy szükség esetén legyen mihez visszatérni.
i)
Néha előfordul, hogy egy szövegoldalt kell átmásolni egy másik dokumentumba. Kattintsunk Toolbox ! gombra, és jelöljük ki a szövegoldalt. (Ha nem tölti ki a teljes oldalt, akkor is húzzuk le az egérkurzort egészen az aljáig, különben a másik dokumentum szövegállománya alája húzódik.) Az Edit menüben adjuk ki a Copy parancsot, majd állítsuk az egérkurzort a másik dokumentum üres oldalának abba a sorába, amelyben az átmásolt szövegoldal kezdődött. Végül adjuk ki a Paste parancsot. Ha a másik dokumentum szakaszkezdeteinél Első sor behúzást alkalmaztunk, az első sor itt is beljebb húzódik. Ennek az indokolatlan változásnak a megszüntetése érdekében jelöljük ki, és Control Palette szakaszformázó üzemmódra való átváltása után írjuk át a behúzási értéket 0 mm-re. Az Enter billentyű lenyomása után megszűnik a hiba. Ha az utolsó sor nagyon laza volt, nem fog kimenni a jobb margóig. Ezen betűritkítással segíthetünk. Jelöljük ki az egész sort, és a Control Palette jobb felső sarkában található kijelölősávba állítsunk be 0,01 mm ritkítást. (Az előtte álló nyilak közül a jobb oldalit nyomjuk meg.) Ha ez az érték túl nagynak bizonyulna (az utolsó sor átszalad a következő sorba) a sornak csak egy részét jelöljük ki.
Kivágás-Másolás-Beillesztés PageMaker programban a)
PageMaker-ben bonyolultabb a másolás, beillesztés, mint Word-ben. Itt a kép és szöveg másolása különválik. Szöveget ugyanúgy kell másolni, mint Word-ben, de nagyobb figyelemmel. Mivel a PageMaker nincs annyi automatizmussal, kényelmi funkcióval ellátva, mint a Word, ügyeljünk a kijelölésre. Betoldáskor a Vágólapra másolt szakasz utáni láthatatlan szóköz karaktert is jelöljük ki. Ugyanezt tegyük a felülírandó szakasszal is. Ha nincs semmi a sorban (pl. tartalomjegyzéknél, oszlopos listáknál) jelöljük ki az üres sort, egészen a jobb margóig. Ellenkező esetben új bekezdés keletkezik a betoldás után, amit kézzel kell visszaállítani. Mivel a PM6-os program eszköztára lényegesen kevesebb gombot tartalmaz, mint a Word, a másolás végrehajtásához le kell nyitni az Edit menügombot. A szövegtartomány kijelölése után tehát kattintsunk az Edit gombra, és adjuk ki a Copy parancsot. Tegyük az egérkurzort a szövegrész új helyének kezdetére, és kattintsunk rá, majd adjuk ki a Paste parancsot. (Előtte az Edit
314
menügombot újra le kell nyitni.) Kivágással történő szövegáthelyezés esetén a Copy helyett a Cut parancsot kell kiadni. b)
Mind másolásnál, mind áthelyezésnél a Toolbox-nak szövegszerkesztő üzemmódban kell lennie, azaz előtte aktiválni kell a T betűvel jelölt gombot. Ha egy szövegrészt többször egymás után be akarunk másolni, nem kell a Paste parancsot sorozatosan kiadni. Kattintsunk a Multiple Paste parancsra, majd a tovább nyíló ablak Paste kijelölősávjában tüntessük fel, hogy hányszor ismételje meg a beszúrást. (PM 6.5-ben ez a parancs Paste Multiple-re változott.) Az OK gomb megnyomása utána a sorozatos beillesztés végbemegy. Tördelt szöveg betöltésekor előfordulhat, hogy egyes sorok kijelölődnek, szürke csík látható mögöttük. Ez azt jelenti, hogy előzőleg sortömörítés vagy sortágítás történt. Eltüntetése érdekében nyissuk le a File menüt, adjuk ki a Preferences parancsot, és a megjelenő ablak Layout Problems szektorában érvénytelenítsük a Show loose/tight utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Feltétlenül távolítsuk el, mert nyomtatásban is megjelenik.)
a)
Képek, ábrák változatlan kialakításban történő másolása csak rajzoló üzemmódban lehetséges. Ezért kattintsunk a Toolbox ! jelű gombjára. Utána kattintsunk az átmásolandó, kivágandó képre. (A kijelölést alul és felül egy-egy határoló vonal jelzi.) A másolást az előbbiekkel megegyező módon kell végezni. Ebben az üzemmódban nem lehet kijelölni a lerakás helyét, mert ez mindig az aktuális oldalra történik. (Előtte arra az oldalra kell állni, ahová a másolást kérjük.) Ezen a módon teljes szövegoldalakat is másolhatunk, illetve áthelyezhetünk. Kétoldalas anyagnál a páros oldalról másolt anyag szintén páros oldalra, és a páratlan oldalról másolt páratlanra kerül. Ha ez nem felel meg nekünk, kérjünk előtte vagy utána egy új oldalt, majd a szöveges oldal odébb tolódása után a felesleges üres oldalt távolítsuk el.
b)
A másik eljárás a szövegként történő másolás. Ez esetben állítsuk át a Toolbox-ot szövegszerkesztő üzemmódra (kattintsunk a T betűvel jelölt gombjára) majd a kurzorral jelöljük ki a teljes oldalt (kattintsunk a szövegmező bal felső sarkára, és húzzuk le az egeret a jobb alsó sarkáig). Ezt követően előbbiek szerint másoljuk át az oldalt. Itt arra az oldalra történik a másolás, amelynek a bal felső sarkába a kurzort helyezzük. Ez az eljárás egyszerűbb ugyan, de fennáll annak a veszélye, hogy a szövegszerkesztő program átszerkeszti az oldalt. Képként történő másolásnál viszont minden betű oda kerül, ahol volt. A program többnyire nem képes az átmásolt objektumot pontosan a helyére rakni. Ezért a Toolbox rajzoló üzemmódjában rá kell kattintani a közepére, és a helyére kell húzni. Különösen képmásolásnál van szükség igazításra. Pontos beállítás után kattintsunk a Toolbox T gombjára. A rajzoló üzemmódból kilépve minden kép, oldal helye rögzül.
c)
Ennél bonyolultabb a táblázatok másolása. A táblázat egy összetett objektum. Részben mozaikképszerű adatállományból, részben képszerű formátumból áll. Ezért tulajdonképpen két részletben kellene átmásolni. Először rajzoló üzemmódban kijelölve a tartalmát kellene átvinni az új helyére, és ott az oldal mellé lerakni. Utána ugyancsak rajzoló üzemmódban ki kellene jelölni a rácsozatot, és az új oldalra másolni. (Itt most nem elég rákattintani. Formátummásolásnál a kijelölés úgy történik, hogy a rácsozat bal felső sarka fölé kattintva lehúzzuk az egeret a jobb alsó sarka alá. A szaggatott vonalas „bekeretezéssel” történő kijelölés akkor eredményes, ha a keret és a rácsvonalak találkozásánál kis fogópontok keletkeznek.) Az új helyén aztán a kijelölt adatállományt rá kellene húzni a rácsozatra. (A táblázat helyére igazításánál nem mindegy hol fogjuk meg a rácsot. Amennyiben a belső elválasztó vonalak egyikét ragadjuk meg, kimozdítjuk a helyéről. Ha a keret valamelyik fogópontjára kattintunk, ugyanez történik. A két fogópont közötti keretet kell megragadni, és akkor gond nélkül helyére húzható a rácsozat.) Mindez egy meglehetősen hosszadalmas folyamat.
d)
Szerencsére nincs rá szükség. A szöveggel megtűzdelt ábra átmásolásának van egy igen gyors, és precíz módja is. Állítsuk az átmásolandó oldalt a monitor közepére, majd rajzoló üzemmódban nyissuk le az Edit menügombot. Adjuk ki az All Select parancsot. Ekkor mind a kép, mind a szöveg egyszerre kijelölődik. Ha most végezzük el a másolást, áthelyezést, akkor 315
még az elforgatott táblázat is hibátlanul fog megjelenni az új helyén. A bal egérgombbal megragadva teljes terjedelmében mozgatható, egy mozdulattal a helyére húzható. Ezzel a módszerrel a képpel ellátott címlap is pillanatok alatt átmásolható. Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 18. ábra. (Amennyiben a feliratok „trackelve” voltak, ez megszűnhet, és normál állapotra válthat. Emiatt az érintett sorokat újra tömöríteni kell, vagy szét kell húzni). Kétoldalas anyagnál mind a két oldal kijelölődik, és átmásolódik, ezért a másik oldalnak is helyet kell csinálni. (Kérni kell egy üres lapot mellé.) Utána a felesleges oldal törölhető. Az összetett objektumok elfordításánál is hasonló módon kell eljárni. Előbb az All Select paranccsal ki kell jelölni minden részüket, és ezt követően kell elkezdeni a forgatásukat. Ezt a kijelölési módot kell használni akkor is, ha az átmásolt ábra, táblázat, valamelyik margóhoz tapad, oldalirányban nem mozdítható el.
Dokumentumok összeillesztése a)
A fejezetcímek eltolódásának elkerülése érdekében PageMaker-ben részletekben célszerű elkészíteni az anyagot. Az egyes fejezetek egymáshoz kapcsolásánál, illetve más fájlokból történő szövegáthelyezésnél ne használjuk a Kivágás-Másolás módszert, mert ez szövegmezőeltolódásokat okozhat. Erre a célra a fájlimportáló program szolgál. Az I. fejezet elkészülte után mentsük el az anyagot legalább két helyre, majd álljunk arra az oldalra, amelyen a II. fejezetnek kell kezdődnie. Utána a Fájl menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Place utasítást. A tovább nyíló ablak Hely kijelölősávjában válasszuk azt a hordozót, ahol a keresett fájl található. (Ezen a módon flopiról is vihetünk be anyagot.) Ha megtaláltuk jelöljük ki. Amint feltűnik a neve a Fájlnév kijelölősávban, nyomjuk meg a Megnyitás gombot. Erre megjelenik a tartalma. Kattintsunk az átmásolandó, jelen esetben a II. fejezetre, és nyomjuk meg az OK gombot. (Szükség esetén az egész fájlt, vagyis a két dokumentumot a Select All gombbal illeszthetjük egymáshoz.) Erre a program kiemeli a jelölt anyagot, és az egérkurzor nyila átalakul kacskaringós szövegszimbólummá.
b)
A bemásolt anyag ott fog kezdődni, ahová ezt a szimbólumot egy kattintással lerakjuk. (Amennyiben elfelejtettünk ráállni következő fejezet első oldalára, nyugodtan kattintsunk az alsó jelölősávon a keresett oldalszámra. A szöveg közben nem fog elveszni. Ha valamilyen oknál fogva meggondoltuk magunkat, akkor kattintsunk a Toolbox T gombjára. Ekkor megszabadulunk a piktogramtól. Ezt követően újra kezdhetjük az eljárást.) Ezzel az áthelyezési módszerrel az anyag ugyanúgy fog felmásolódni az új oldalakra, ahogy volt. Egyetlen sor, szó vagy betű sem tolódik el. Előtte azonban ne felejtsünk el annyi üres oldalt kérni az I. fejezet után, amennyin elfér a II. fejezet. Megfelelő beállítás esetén két oldal is elég a lerakáshoz, a többit a program automatikusan megcsinálja magának. A formátumhű átvitel oka, hogy ebben az esetben a másolás nem a Vágólapon keresztül zajlik. A kijelölt fejezetet a PageMaker program emeli ki, és változatlan formában átrakja az új helyre. (Természetes a régi helyén nem szünteti meg.) Ha a Windows Vágólapját használjuk erre a célra, akkor a korábban kiszerkesztett anyag „trackelt” (tömörített, széthúzott) sorai nem fognak változatlanul átmásolódni. Ezek a sorok normál betűtávolsággal jelennek meg az új helyen, ami azt jelenti, hogy a megváltozott oldalakat újra kell tördelni. Ha emiatt valamelyik szakasz utolsó sora túlcsordul, akkor fattyú és árvasorokra is számíthatunk. Ezeket az egész szövegállományból el kell távolítani, vagyis teljesen át kell fésülni a nyomdai változatot. A PageMaker program dokumentum-klónozójának használatával azonban mindez elkerülhető.
c)
Amikor könyvünk PageMaker változatát szerkesztjük, tördeljük, kezdettől fogva ügyeljünk arra, hogy a tömörített, illetve széthúzott sorok ne legyenek egyértelműek a program számára. A Track funkció használata után lépjünk vissza a megváltozott betűtávolságú sorba, jelöljük ki azokat a szavakat, szótagokat, ahol legfeltűnőbb a tömörítés, illetve széthúzás, és állítsuk vissza őket No Track állapotra. Ilyenkor a szóközök fognak rövidülni, illetve hosszabbodni, ami jóval 316
kevésbé zavaró, mint az egymásra torlódó vagy foghíjas betűk. (Ezt a műveletet a tördelésnél már leírt módon addig végezzük, amíg a sor engedi. Ha az utolsó szótag átmegy a következő sorba, akkor a Tight, illetve a Loose parancsra kattintva hozzuk vissza, és hagyjuk abba a kozmetikázást.) Ennek a műveletnek két előnye is van. Az ily módon szépítgetett szövegmezőben egyáltalán nem látszanak a tömörítések, illetve széthúzások. A másik nagy előnye, hogy a PageMaker program ezeket a normál betűtávolságú szavakkal megtűzdelt sorokat Track nélkülinek tekinti, és változatlanul átmásolja. Az ily módon készített szövegállomány biztosan úgy megy át, hogy egy betűhellyel sem mozdul odébb. Nagy terjedelmű fájlok (pl színes képek) esetén is érdemes ezt a beillesztési módot alkalmazni.
Keresés és Csere PageMaker programban c)
PageMaker-ben a Keresés és Csere programok lényegében úgy működnek, mint a Wordben. Itt azonban a kereső ablakot nem lehet a szöveg bármely tartományába állítani, mint a Word-ben. PageMaker-ben a kereső program mindig elölről kezdi el keresni a szót. Így ha félig leellenőriztük a szöveget, és másnap ott szeretnénk folytatni, ahol abbahagytuk, ezt csak úgy tudjuk megtenni, hogy feljegyzünk néhány ritkán előforduló szót a szövegkörnyezetből. Másnap írjuk be ezeket az egymást követő szavakat az előhívott ablak Find what kijelölősávjába, és a kívánt oldalra eljutva töröljük ki, majd írjuk be helyette azt a szót vagy írásjelet, amely javításra szorul. Ekkor a program tovább folytatja a munkát, nem ugrik a szövegállomány elejére. Ha a Csere programot használjuk, nem szükséges a Keresés ablakot előhívni, mert a Csere ablakkal is lehet kerestetni. Ilyenkor Change to kijelölősávba nem kell semmit beírni. A Keresés ablak a Ctrl + F, a Csere ablak pedig a Ctrl + H billentyűkombinációval hívható elő.
d)
Alaphelyzetben a PM6-os program kereső programja csak abban a fejezetben működik, amelyben előhívtuk. Ha az egész szövegállományra ki akarjuk terjeszteni a működését, aktiváljuk rajta az All publications utasítást. Amennyiben az egész könyvben ki kell javítani, cserélni egy-egy szót, mondatot, ne használjuk ezt az utasítást. A keresést és a javítást a Current publication beállítás használatával, fejezetenként végezzük. Az előbbi üzemmódban ugyanis a program elölről kezdi a keresést. Minden egyes javítás után a dokumentum elejére ugrik, és hosszú percekig tart, amíg a Find next gomb nyomogatásával az éppen aktuálishoz érünk.
e)
A keresett szót itt is megjelenik minden szóösszetételben. Amennyiben csak a toldalékok nélküli egész szavas alakra van szükségünk, aktiváljuk a Whole word kijelölőnégyzetet. Az előtaggal ellátott változatokat sem jelzi. (Pl. a szög szó keresésekor nem áll meg a háromszög kifejezésnél. Kizárólag a beírt összetételű és formájú szót veszi figyelembe.) A Match case választókapcsoló aktiválása után a program csak az azonos alakú változatokat keresi meg. Pl. a Paint Shop kifejezésnek sem a Paint shop, sem a PAINT SHOP alakját nem fogja jelezni. A bizonytalan vagy ismeretlen betűket itt nem elég kérdőjellel helyettesíteni. A kérdőjel elé be kell ütni egy nyomdai beszúrásjelet is. A ^? szimbólum egyszerre több betű helyettesítésénél is alkalmazható. (A ^ jel az AltGr + 3 billentyűkombinációval hozható létre. Amennyiben nem jelenik meg, nyomjuk le utána a szóköz billentyűt, de az utána beütött kérdőjel is előhozza.)
f)
Ebben a programban is lehetőség van egyes szövegrészek betűtípusainak automatikus cseréjére. Ezt ugyanúgy kell végezni, mint Word-ben. Itt annyival egyszerűbb a helyzet, hogy a Type attributes gomb megnyomása után megjelenő ablakban a Find what és a Change to beviteli mezők beállítása egyszerre elvégezhető. A betűcsere végrehajtása után ne felejtsük el a Change Types Attributes ablak kijelölősávjait Any-re visszaállítani. Stílusjegy alapján történő keresésnél a kijelölősávot itt is üresen kell hagyni. A PageMaker program Csere ablakával a címszavak, szakaszok stílusa is megváltoztatható. Ehhez a Para attributes gombot kell megnyomni. Utána a Change Paragraph Attributes kijelölősávjait is vissza kell állítani Any-re. 317
Üres oldalak beszúrása 1. Álljunk arra az oldalra (oldalakra) ahová a plusz oldalt (oldalakat) kérjük. 2. Kattintsunk a menüsor Layout gombjára. 3. A megnyíló ablakban adjuk ki az Insert Pages parancsot. 4. A tovább nyíló ablak Insert beviteli mezejébe írjuk be, hogy hány oldalt akarunk, a mellette levő beviteli mezőbe pedig azt, hogy hová kérjük (after = a megjelenített oldal után, before = a megjelenített oldal elé, between = a két oldal közé). Ha azt szeretnénk, hogy ezeken az oldalakon is ugyanazok a szerkesztési elvek érvényesüljenek, mint a többin, akkor az alattuk levő Master page kijelölősávba állítsuk be a Document Master utasítást. Amennyiben más módon kívánjuk szerkeszteni a betoldott oldalakat, akkor a None utasítást állítsuk be. Ebben az esetben ezekre az oldalakra új mesterlapot kell készíteni a Window menügomb Master Pages parancsát kiadva. Kétoldalas lapok esetén, ha a bal és jobb oldal eltérő mesterlapokkal lett kialakítva, érvényesíteni kell a Set left and rights pages separately utasítást is. A megjelenő Left master page és a Right master page kijelölősávokba állítsuk be az alkalmazott mesterlapok nevét, hogy a kapott oldalak ugyanolyanok legyenek. 5. Végül nyomjuk meg az Insert gombot. A kívánt helyen megjelennek az üres oldalak. Kétoldalas kivitelnél after utasítás esetén a jobb oldal után, míg before utasításnál a bal oldal elé rakja az üres oldalakat. A between utasítás csak kétoldalas lapoknál jelenik meg. Ilyenkor a két üres oldal ezek közé kerül. Ha a kétoldalas kivitelnél csak egy oldalt kérünk, ez a before és az after utasítás esetén is a bal oldal helyén jelenik meg. Ekkor az ott levő szövegállomány áttolódik a jobb oldalra. Ha jobb oldalra szeretnénk tenni az üres oldalt, akkor a between utasítást adjuk ki. Utána a következő lapra került üres oldalt töröljük. Betoldásoknál mentesülünk az üres lapok kérésétől, ha előzőleg a Oldaltörés című rovatban leírt módon oldaltörést alkalmazunk. Oldaltörés használata esetén fejezetenként átmásolt anyagban sem kell üres lapot kérni a páratlan oldalra küldéshez. Csupán a fejezetcím elé kell állítani a kurzort, és az Enter billentyű lenyomásával az egész oldal átmegy a következő lapra. (A fejezetcímet aláhúzó vonalat most is szöveggel együtt úszóvá kell tenni.)
Oldalak megszüntetése A szövegszerkesztés során nem csak bővül az anyag, hanem időnként csökkenhet is. PageMakerben a szükségtelen oldalak kiselejtezéséhez nem elegendő a tartalmukat kitörölni. Ettől még tovább léteznek a szövegtükörben, üres oldalakként. Végleges eltávolításuk ugyanabban az ablakban történik, ahol az új oldalak kérése. 1. Kattintsunk a menüsor Layout gombjára. 2. A megnyíló ablakban adjuk ki az Remove Pages parancsot. 3. A tovább nyíló ablak Remove page(s) beviteli mezejébe írjuk be az eltávolítandó oldal számát. Az alatta levő through beviteli mezőbe ugyanazt az oldalszámot tüntessük fel. Ha több oldalt kívánunk eltávolítani, akkor az első oldal számát a felső, az utolsóét az alsó beviteli mezőbe írjuk. 4. Nyomjuk meg az OK gombot. A kijelölt oldalak megszüntetése után újrarendeződnek az oldalszámok, a program gondoskodik a folyamatosságról. 318
A fattyú- és árvasorok kiegyenlítése A kiadványszerkesztés során zavaróan hat a fattyú- és árvasorokat megszüntető program. Egy profi módon kiszerkesztett szövegoldalon ugyanis nem maradhat üres sor a lap alján azért, hogy a következő oldal elején ne alakuljon ki fattyúsor. Az árvasorok eltüntetésének sem az az ideális módja, hogy a programmal átvitetjük a következő sorba, mivel ez esetben már két üres sor lesz a lap alján. A kiadványszerkesztésben a fattyú- és árvasorok kialakulást a sorok tömörítésével, vagy széthúzásával kell megoldani. Addig kell tömöríteni az egyes szakaszokat, amíg az árvasorhoz átjön még egy sor a következő oldalról. Ha ez nem megy, akkor addig kell tágítani, amíg az árvasor átkerül a következő oldalra. Egy kellő alapossággal tördelt könyvben minden oldalnak a lap alján kell végződni. Ha ezt nem tudjuk megtenni, mert a program nem engedi le a szövegmezőt a lap aljára, akkor a Type menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Paragraph parancsot. A tovább nyíló ablakban érvénytelenítsük a Keep with next utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Akkor is írjunk bele egy 0-át, ha nem áll benne semmi, mert az üres mező arra utal, hogy a szövegtükör valamelyik oldalán érvényesül a fattyúsorokat megszüntető utasítás.)
Sorrendiség (előrehozás, hátraküldés) A PM6-os program összetettsége, a rajzoló és szövegszerkesztő üzemmód különválása néha váratlan nehézségeket okoz a szövegállomány kezelésében. Ha pl. a fejezetek címét aláhúzó vonalat odébb akarjuk tolni, ezt csak rajzoló üzemmódban tudjuk megtenni. Ezért rákattintunk a Toolbox ! gombjára. Az aláhúzó vonalat azonban továbbra sem tudjuk kijelölni. Ennek oka, hogy korábban az oldal szövegmezején dolgoztunk, így az jelölődik ki. Ahhoz, hogy hozzáférjünk a grafikus elemekhez, háttérbe kell szorítani a szöveget. Ehhez kattintsunk az Arrange menügombra, és a megjelenő ablakban adjuk ki a Send to Back parancsot. Ekkor a szövegmező háttérbe húzódik, és hozzáférhetővé válik az aláhúzó vonal, illetve az egyéb grafikus elemek. Jelöljük ki, és végezzük el rajta a szükséges módosításokat. Utána adjuk ki a Bring to Front parancsot, hogy ismét előtérbe kerüljön a szövegmező. (Ha rossz a szemmértékünk, húzzunk be szerkesztővonalakat az aláhúzó vonal kezdetére, végére, és az új helyére a függőleges és vízszintes vonalzókról.) A grafikus elemek háttérbe szorítása azért is előnyős, mert így védve vannak. Véletlen kijelölés esetén nem áll fenn a kitörlés veszélye. Gyakran szükség van az Arrange ablak használatára címlapoknál is, ahol szöveg és kép vegyesen található. Ez a funkció teszi lehetővé a képrétegek készítését, a rétegkezelését. (PM 6.5-ben az Arrange menü megszűnt. Ezek a parancsok utasításként érvényesíthetők el az Element menü Arrange parancsára kattintva.)
Tabulátor használata PageMaker programban a)
PageMaker-ben nem sokban tér el a tabulátor kezelése a Word-től. Ebben a programban csak a szövegtükörben lehet tabulált táblázatot készíteni, Edit Story-ban nem. Itt a tabulátor beállító ablaka saját vonalzóval rendelkezik, amelyen két széles nyíl mutatja a szövegmező bal és jobb szélét. Ezért a beállító ablakot célszerű ráállítani a szövegoldalra, közvetlenül a begépelt táblázat fölé. Így segédvonalak nélkül is könnyen beállíthatók az oszloptávolságok. (Egyoldalas dokumentumoknál és a kétoldalasak jobb oldalán magától rááll a program a szövegmezőre.) Nagyméretű szövegoldalaknál, széles táblázatok készítése során a vonalzó nyújtható. A két végén található gördítő gombok segítségével igen széles határok között dolgozhatunk rajta. (Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 20. ábra.) Az előző szakaszból itt is az Enter billentyű
319
lenyomásával kell kilépni, majd a sorváltásnál sortörést kell alkalmazni. Az Első sor behúzás sortöréssel vagy a vonalzó bal felső szélén látható nyíl kihúzásával szüntethető meg. b)
Az oszlopok begépelése után hívjuk elő a tabulátorbeállító program párbeszédablakát a Type menüből az Indents/Tabs parancsra kattintva. Alaphelyzetben a program által felkínált, egymástól 12,5 mm-re levő tabulátorjelek láthatók rajta. (Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 20. ábra). Mivel ez az elrendezés nagy valószínűséggel nem felel meg nekünk, most is szükség van formázásra. Először döntsük el, hogy milyen igazítást kívánunk alkalmazni, majd jelöljük ki az ezt szimbolizáló ikont. Utána kattintsunk a vonalzón oda, ahol az oszlopokat látni szeretnénk, majd nyomjuk meg az Apply gombot. Egysoros táblázat esetén az egyes tételek a tabulátorjelek alá igazodnak. (Többsoros oszlopoknál előzőleg az egész táblázatot ki kell jelölni, hogy az igazodás megtörténjen.) Ha további igazításra van szükség, a bal egérgombbal megragadva húzzuk a tabulátorjeleket a kívánt helyre, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ezzel véglegesítettük az oszlopok helyét, elkészült a táblázat. Amennyiben nem vagyunk megelégedve az eredménnyel, nyomjuk meg a Reset majd az OK gombot, és kezdjük elölről az egészet. (A táblázatot most is ki kell előtte jelölni, különben csak az utolsó sor tabulátorjelei törlődnek.)
c)
Ez a program is lehetőséget ad az oszloptávolságok számérték szerinti beállítására. Itt a távolságokat nem centiméterben, hanem milliméterben kell megadni. Először jelöljük ki az elhelyezés módját az Igazítás szimbólumok segítségével, majd írjuk be a kijelölősávba az első oszloptávolságot. Utána nyomjuk meg a Position gombot, és a lenyíló listában adjuk ki az Add tab utasítást. Ezt követően állítsuk be a többi oszloptávolságot is, majd nyomjuk meg az OK gombot. (A következő oszlop távolságát az előző kijelölésével és felülírásával vihetjük be. Ha valamelyik értéket rosszul írtuk be, jelöljük ki a hozzá tartozó tabulátorjelet, és a Delete tab utasítás kiadásával töröljük.) Azonos oszloptávolságok esetén nem kell minden egyes értéket külön-külön beállítani. Írjuk be az elsőt, majd kattintsunk a Repeat tab utasításra. Ennél a beállítási módnál is lehetőség van a tabulátorjelek helyzetének megváltoztatására. Jelöljük ki az odébb helyezendő tabulátorjelet, és írjuk felül a kijelölősávban megjelenő távolságát, majd adjuk ki a Move tab utasítást. Az Apply gomb megnyomásával a beállítás alatt is megtekinthetjük az oszlopok helyzetét. (Ennél a beállítási módnál se felejtsük el a táblázatot előzőleg kijelölni. A Word tabuláló programja hajlandó kijelölés nélkül is dolgozni, a PageMaker-é azonban nem.)
d)
Ebből a programból sem hiányzik a kitöltési funkció. Ennek módját a Leader gomb megnyomása után lehet megadni. Ez esetben bármilyen karakterrel végezhetjük a kitöltést. A Custom utasítás kiadása után írjuk be a kívánt karaktert a kijelölősávba. A program a Karaktertáblákból is elfogad szimbólumokat. Az OK gomb megnyomása után a két tétel közötti távolság kitöltődik a feltüntetett karakterrel. A felhasználó igénye szerint készített kitöltő sor max. két karakterből, illetve szimbólumból állhat. Tartalomjegyzék készítésénél ez esetben is pontsort célszerű alkalmazni. Itt a szaggatott vonalas kitöltő sor folyamatos vonalként jelenik meg. Utólag csak úgy lehet kitöltést adni egy táblázatnak, hogy a korábbi tabulátorjelzéseket megszüntetjük, és újratabuláljuk a tételeket. (Ennek módját lásd a Tartalomjegyzék készítése PageMaker programban című rovat végén.) A táblázatból való kilépés során, a normál szöveg folytatásakor az Első sor behúzást újra be kell állítani.
Stílusok használata PageMaker programban a)
PageMaker-ben valamivel egyszerűbb a stílusok beállítása, mint Word-ben. A stílusokat az Edit Story-ban, és a szövegtükörben egyaránt kialakíthatjuk. Ezt itt kétféleképpen lehet megtenni. A munkát most is takarítással kezdjük. A korábbról visszamaradt, vagy mások által készített stílusokat töröljük ki. A Type menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Define Styles parancsot, majd a tovább nyíló ablak Style szektorában jelöljük ki a [Selection] tétel alatti 320
stílusnevet. Nyomjuk meg a Remove gombot. Miután kitörlődött, a program továbblép a következő stílusnévre. Ismét nyomjuk meg a Remove gombot. Ezt mindaddig folytassuk, amíg az összes stílus megszűnik. (Itt minden stílus törölhető.) Ezáltal megsemmisülnek a program által biztosított angol stílusnevek. Ez azonban nem baj, mert így magyar stílusneveket használhatunk. b)
Ennek során kezdjük el felgépelni a szöveget, és először adjunk stílusnevet a normál szövegtestnek. Ha a törzsszöveg beállítását már korábban elvégeztük, jelöljünk ki egy olyan szakaszt a szövegállományban, ami semmilyen különleges formajeggyel nem rendelkezik. Utána a Type menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Define Styles parancsot. Megjelenik a Define Styles ablak, melynek Style szektorában egyetlen stílusnév sem található. Alatta a normál szöveg jellemzői olvashatók (pl: No style + face: TimesProfi + size: 10 + leading: 11,5 + flush left + first indent: 5 + hyphenation). Nyomjuk meg a New gombot. Megjelenik az Edit Style ablak. A Name kijelölősávjába írjuk be az alapstílus nevét. (Használjuk a szabványos Normál elnevezést.) Végül mindkét ablakon kattintsunk az OK gombra. Létrejött az első testreszabott stílusunk.
c)
Folytassuk a gépelést. Amint egy címhez, vagy egy újabb stílus alapjául szolgáló egyéb szövegrészhez érünk, a szokásos szövegformázó eszközökkel alakítsuk ki a nekünk tetsző formátumot. (Ezek a Control Palette karakter- és szakaszformázó üzemmódjában érhetők el a legkönnyebben.) Amikor minden tekintetben megfelel nekünk, jelöljük ki az egészet, majd ismét hívjuk elő a Define Styles ablakot. Most a kijelölt szövegrész jellemzői olvashatók a Style szektor alatt. Nyomjuk meg a New gombot, és az Edit Style ablak Name kijelölősávjába írjuk be az új stílusnevet (pl: Címszó 1). A Based on kijelölősávot állítsuk No style-ra. Erre azért van szükség, hogy a Normál, vagy egyéb stílusok beállításai (pl. az Első sor behúzás) ne jelenjenek meg az új stílusban. Az alatta levő Next Style kijelölősávba a Normál stílusnevet állítsuk be. Ennek elmulasztása esetén a címsorból Enter-el kilépve a szöveg ugyanolyan stílusban fog folytatódni. (Amennyiben ez a cél, a Next Style kijelölősávot állítsuk Same style-ra.) Az OK gombokra kattintva nyugtázzuk ezt a beállítást is. Tovább folytatva a gépelést ezen a módon vetessük fel a programmal az összes alkalmazni kívánt formát. Ha közben olyan szövegrészhez érünk, amelynek már van stílusa, alkalmazzuk. Jelöljük ki, majd váltsuk át a Control Palette-t szakaszformázó üzemmódra, és nyissuk le a stíluslistát a kijelölősávja jobb szélén található nyíllal. Kattintsunk a használni kívánt stílusra. Erre a kijelölt szövegrész felveszi a beállított stílusjegyeket.
d)
Ha az újonnan létrehozandó stílus csak kismértékben tér egy meglevőtől, nem kell elölről kezdeni a beállítást. Jelöljük ki a Define Styles ablakban azt a stílust, amely leginkább hasonlít rá. Nyomjuk meg a New gombot, és a Name kijelölősávba írjuk be az új stílusnevet (pl: Címszó 2). Kattintsunk az OK gombra. Erre a Define Styles ablakban megjelenik az új stílus neve. Most nyomjuk meg az Edit gombot, és végezzük el a módosítást. Ha a betűk formáját kívánjuk megváltoztatni, kattintsunk a Type gombra, és a megjelenő Type Specifications ablakban módosítsuk a nem megfelelő paramétert. (PM 6.5-ben ez az ablak Character Specifications-ra változott.) Ezt követően kattintsunk az OK gombra. Amennyiben a szövegmezőben való elhelyezkedését kívánjuk megváltoztatni, a Para gombot nyomjuk meg. A megjelenő Paragraph Specifications ablakban a behúzásokat, és a margókhoz zárás módját állíthatjuk át. Mivel a stílusokkal nagy valószínűséggel Tartalomjegyzéket is fogunk készíteni, érvényesítsük az Include in table of contents utasítást. (Ez esetben nem kell külön tartalomjegyzék bejegyzéseket készíteni a címszavakról, elég a stílusjelölés.) Utána itt se feledkezzünk el az OK gomb megnyomásáról. Ha oszlopos elrendezést kívánunk kialakítani, kattintsunk a Tabs gombra, és az Indents/Tabs ablak segítségével állítsuk be ennek formajegyeit, majd nyomjuk meg az OK gombot. Többsoros címszavak esetén meg kell nyomnunk a Hyph gombot is, és a megjelenő elválasztó táblában állítsuk a Hyphenation választókapcsolót Off-ra, majd kattintsunk az OK gombra. (Erre azért van szükség, mert a címszavakat nem szabad elválasztani.) Végül a Next style kijelölősávban tüntessük fel, hogy a címsorból kilépve 321
milyen stílusban kívánjuk folytatni a gépelést, majd a két stílusbeállító ablakon is nyomjuk meg az OK gombot. (Word-ben a kilépés után aktiválandó stílus megadására nincs szükség, mert ott az Enter billentyű lenyomása után a program visszatér Normál stílusra.) e)
Az új stílus létrehozásának másik módja a stílusmódosítás. A meglevő stílusok közül válasszuk ki a szövegrészhez leginkább illőt. A Define Styles ablak Style listájában kattintsunk a nevére. Vizsgáljuk meg az alatta megjelenő jellemzőket, és a nem megfelelő paramétereket módosítsuk. Nyomjuk meg az Edit gombot, és a fentiek szerint hívjuk elő az ehhez szükséges beállító ablakokat. Annak érdekében, hogy más stílusok ne zavarjanak, a Based on kijelölősávot most is állítsuk No style-ra. A Next Style kijelölősávba a Normál stílus kerüljön. (Ha nem hoztunk létre a szövegtestre stílust, akkor a No Style stílusnevet állítsuk be. Előtte azonban tegyük a kurzort a normál szövegbe, mert a No style stílus mindig annak a szövegállománynak a formajegyeit veszi fel, amelyben a kurzor áll.) Az átállítások elvégzése után mindkét stílusablakon kattintsunk az OK gombra.
f)
Ezt az eljárást kövessük a többi stílusnév kiválasztása esetén is. Ha valamelyik stílus nevét meg szeretnénk változtatni, nem kell törölni a listából, és új név alatt ismét létrehozni. Felülírással módosítsuk a stílusnevet a Name kijelölősávban, majd az OK gombok megnyomásával nyugtázzuk a változtatást. Ily módon a már meglevő stílusokat is módosíthatjuk. Itt sem kell a stílusjegyek megváltoztatása után a címsorokat egyenként átalakítani, mert ezt a program mindenütt automatikusan megteszi. A beállítások elvégzése után jelöljük ki a formázni kívánt szövegrészt, és alkalmazzuk az új stílusokat. Stílust a Type menü lenyitásával is választhatunk. A megjelenő ablakban kattintsunk a Style parancsra, és a tovább nyíló ablakban jelöljük ki a használni kívánt stílus nevét. Itt a gépelés során nem lépnek automatikusan működésbe a stílusok. Ennek oka, hogy a tördelés sok szövegalakítással jár, és eközben nem lenne szerencsés kéretlen stílusok visszaküldözgetésével nehezíteni a munkát.
g)
PageMaker-ben is lehetőség van a kialakított stílusok egyik dokumentumról másikra történő átvitelére. Mivel itt nincs sablon, ez most jóval egyszerűbben lebonyolítható. A Style menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Define styles parancsot. A megjelenő Define Style ablakon nyomjuk meg a Copy gombot. A tovább nyíló Copy Styles ablakban keressük ki azt a dokumentumot, amelynek a stílusait át akarjuk venni. Kattintsunk rá egyszer, mire a neve feltűnik a Fájlnév kijelölősávban. Nyomjuk meg a Megnyitás gombot. Erre a stílusai megjelennek a megnyitott dokumentum stílusválasztékában. Ezt követően akadálytalanul használhatjuk az új dokumentumban. Ha valamelyikre nincs szükségünk, jelöljük ki, és a Remove gombra kattintva távolítsuk el. Amennyiben az áthozott stílus az új dokumentumban is létezik, megjelenik egy kis ablak, amely megkérdezi: Copy over existing styles? (Felül kívánjuk írni a létező stílusokat?) Ha igen, nyomjuk meg az OK gombot. Ekkor a régi stílusjegyek megszűnnek és a korábbi stílusnevek új tartalommal töltődnek fel. (Ez az ablak akkor is megjelenik, ha a két stílus tartalma azonos.) Amennyiben valamelyik stílust szeretnénk megtartani, a Name kijelölősávban írjunk a neve után egy P betűt. Már az is elég, ha valamelyik betűjét átírjuk nagyra, vagy a kezdőbetűjét kicsire. Csak a minden karakterükben megegyező stílusnevek frissülnek fel. Végül az OK gombra kattintva zárjuk be a Define Styles ablakot.
h)
A Word-ben alkalmazott stílusokat a PageMaker túlnyomórészt átveszi, és tovább működteti. (Csupán a karakteren alapuló stílust utasítja vissza.) A szöveg átkonvertálásakor megjelennek a stílusai is. Sőt még a szabályos elnevezésüket is megtartja. (Ha a program nincs magyarosítva a Címsor 1-2-3... elnevezést átírja Heading 1-2-3...-ra.) Megkülönböztetésül azonban a nevük után illeszt egy kis csillagot (*). A saját stílusait azonban nem engedi felülírni. Amennyiben a PageMaker dokumentumban már létezik a Word-ből átküldött stílusnév, a program nem fogadja el. A szövegállományt megjeleníti ugyan a korábbi stílusokkal, de ezeket a stílusokat nem engedi rá a sajátjaira. (Az át nem vett stílusokkal készített szövegrészeket kijelölve a No style stílusnév jelenik meg.) Ha az átkonvertált anyaghoz továbbra is a régi stílusokat szeretnénk használni, két dolgot tehetünk. Töröljük a PageMaker dokumentum stíluslistáját, és akkor 322
akadálytalanul megjelennek benne a Word stílusai. Amennyiben szükségünk van a PM6 dokumentumban kialakított stílusokra is, akkor nevezzük át őket. (Írjunk a nevük után egy P betűt, vagy a nevük kezdőbetűjét alakítsuk át kisbetűssé.) Ekkor mindkét stílusállomány megmarad. i)
Ha a stílusnév mellett kis keresztet látunk, ez arra utal, hogy a későbbiek során módosítva lett. Amennyiben a kijelölt szövegrész nem No Style stílusú, és alkalmazzuk rá valamelyik stílust, megjelenik a stílusnév mögött egy + jel. Ez azt jelenti, hogy a kijelölt szó, mondat, szövegrész már rendelkezett valamilyen formázással. Ehhez adódtak hozzá az új formajegyek. Ebből sokszor érthetetlen megnyilvánulások adódhatnak, ezért ajánlatos elkerülni. A formajegyek ütközésének tipikus megnyilvánulása, amikor az alkalmazott stílus betűvastagítást is tartalmaz, és a szövegrész betűi eleve félkövérek, vagyis nem stílus nélküliek. Ekkor a stílus alkalmazása után a betűk normál vastagságúvá válnak. A betűkövérítő funkció kétszeri alkalmazása ugyanis normál vastagságú betűket eredményez. A stílusok használata során tehát ügyelni kell arra, hogy az alapanyag, vagyis a szövegrész ne rendelkezzen semmilyen stílusjeggyel. (Word-ben ez a probléma nem merül fel. Ezt a programot nem érdekli, hogy milyen volt előtte a szövegrész. olyan formátumúvá teszi, amilyen az alkalmazott stílusban elő van írva. Előtte megnézi, hogy milyen, és ha a betűk már meg vannak vastagítva, nem nyúl hozzájuk. Csupán a többi stílusjegyet módosítja. Így elkerüli a PageMaker stílusok buktatóját.) Akkor is megjelenik a + jel a stílusnév mögött, ha utólag módosítjuk szövegrészt. (Pl. a címsor nem fér el egy sorba, ezért tömörítjük a betűit.) Word-ben az utólagos stílusmódosítást nem jelöli a program.
Tartalomjegyzék készítése PageMaker programban a)
PageMaker-ben a címsorok stílusokkal történő jelölése nem előfeltétele az automatikus tartalomjegyzék-készítésnek. Anélkül is igénybe lehet venni ezt a szolgáltatást, bár a stílusjelölés nagymértékben lerövidíti a műveletet. Ha a szövegszerkesztés során a címsorokat stílussal alakítottuk ki, nem kell mást tenni, mint közölni a programmal, hogy mely stílusokat vegye figyelembe. (Ennek előfeltétele, hogy a stílusok kialakítása során a Paragraph Specifications ablak tartalomjegyzék-készítésre vonatkozó utasítása érvényesítve legyen.) Ha ezt korábban elmulasztottuk, a Type menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Define Styles parancsot. A tovább nyíló ablak Style szektorának listájában jelöljük ki a címsorok kialakításánál használt stílust. Utána nyomjuk meg az Edit gombot, majd az újonnan nyíló Edit Style ablakban kattintsunk a Para... gombra. Megjelenik a Paragraph Specifications ablak. Ennek Options szektorában adjuk ki az Include in table of contents utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Az Edit Style ablakon is nyugtázzuk a beállítást az OK gomb megnyomásával. Amennyiben több stílust is használtunk a címszavaknál, ezeket is vetessük fel a programmal a fenti módon. Végül a Define Styles ablakon is nyomjuk meg az OK gombot.
b)
Ezt követően az Utilities menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Create TOC parancsot. Az újonnan nyíló Create Table of Contents ablak Format választókapcsolóival határozzuk meg, hogy hová kérjük az oldalszámokat. Ha a címszavak után, akkor adjuk ki a Page Number after entry utasítást. A Between entry and page number kijelölősávban a tabulátor ^t jele látható. Változatlanul hagyva a program pontsort rak a címsorok és a jobbra zárt oldalszámok közé. Kitörölve, az oldalszámokat szorosan a címsorok mellé rakja. Ha néhány szóközjelet ütünk be a kijelölősávba, annyival távolabb helyezi a sorszámokat. Arra is mód van, hogy különleges karakterekkel, szimbólumokkal válasszuk el egymástól a címsorokat és az oldalszámokat. Az ^8 jelet beírva egy kövér pont kerül közéjük. Kitöltésként több szimbólumot is alkalmazhatunk egyszerre. A kitöltő karakterek száma max. 7 lehet. Végül nyomjuk meg az OK gombot. Erre a program végiglapozza az oldalakat, és begyűjti az általunk 323
megadott stílussal állátott címsorokat. Utána az elkészült tartalomjegyzéket egy kacskaringós nyíl formájában ráteszi az egérkurzorra, amit kattintással bárhová lehelyezhetünk. (Amennyiben előzőleg nem csináltunk neki helyet, nyugodtan lapozzunk a megfelelő oldalra. Ha két szövegrész közé kívánjuk illeszteni, kérjünk megfelelő számú üres oldalt. Eközben a nyíllá visszaalakuló kurzor tartalma nem vész el.) c)
A PageMaker-ben készült tartalomjegyzék mintaszerű lesz, szinte semmit sem kell változtatni rajta. Kisebb zavar csak akkor keletkezik, ha a címsor túl hosszú, és nem fér el egy sorban. Ilyenkor csökkentsük a betűméretét, majd tegyük a kurzort az áttolódott szó elé, és a Backspace billentyű nyomogatásával zárjuk az előző sorhoz. A nagy betűméretű fejezetcímeket is célszerű kisebbre változtatni, hogy ne legyen túl nagy eltérés a címsorok között. Ha valamelyik címsor sorköz nélkül kapcsolódik az alatta levő szövegállományhoz, nagy valószínűséggel középre zártan jelenik meg a tartalomjegyzékben Ekkor tegyük elé a kurzort, és a Backspace billentyűvel léptessük a bal margóhoz. A különleges betűtípusok itt sem jelennek meg a tartalomjegyzékben. A Word-höz hasonlóan a program itt is a Times New Roman betűtípust használja erre a célra.
d)
A kitöltés módjának utólagos megváltoztatása csak a tabuláló program közreműködésével lehetséges. A megszokott pontsor helyett kötőjelekből álló sort, vagy egyenes vonalat használhatunk. A Toolbox T-állásában jelöljük ki a teljes tartalomjegyzéket, majd a Type menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Indents/Tab parancsot. A megjelenő tabulátorbeállító ablakon nyomjuk meg a Reset gombot. Utána kattintsunk valahol a tabulátor vonalzójára, és a megjelenő tabuláló jelet húzzuk ki a jobb margóra. (Ha nem a jobbra záró tabuláló jel tűnik fel, váltsuk át a formátumát.) Nyomjuk meg a Position gombot, és adjuk ki az Add tab utasítást. (Előfordulhat, hogy megjelenik egy ablak ezzel a felirattal: Cannot use the input position. Tab position is outside the limits. Ekkor nyomjuk meg a Continue gombot, és állítsuk 1-2 mmel beljebb a tabuláló jelet. Ismételjük meg az Add tab utasítást, majd nyomjuk meg Leader gombot, és kattintsunk a kötőjelre, vagy az aláhúzó vonalra. Nyomjuk meg az Apply gombot, és ha a kívánt változás megtörtént, húzzuk ki a tabuláló jelet egészen a jobb margóra. Végül nyomjuk meg az OK gombot, és szüntessük meg a tartalomjegyzék kijelölését.
e)
Amennyiben a címsorok nincsenek stílussal ellátva, és nincs gyakorlatunk a stílusok kialakításában, használatában, vetessük fel a programmal mezőként a tartalomjegyzékben szerepeltetni kívánt címsorokat. Menjünk a szövegállomány elejére, jelöljük ki az elsőt, majd a Type menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Paragraph parancsot. A tovább nyíló ablak Options szektorában aktiváljuk az Include in table of contents utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. Ezt a műveletsort csináljuk végig minden egyes címsoron. (A Paragraph ablakot nem kell folyton a menüsorról megnyitni, mert a Ctrl + M billentyűkombinációval is előhívható.) Utána a fentiek szerint hívjuk elő a Create Table of Contents ablakot, és készítessük el vele a Tartalomjegyzéket. Végül egészítsük ki, zárójelbe rakva írjuk az egyes tételek alá a Tárgymutatót. Itt nem kell címszóval ellátni a kész jegyzéket, mert ezt a program magától megteszi. (A nem magyarosított program angolul írja ki a címszót. Ezért jelöljük ki, és a Contents kifejezést írjuk át T A R T A L O M-ra.)
f)
Sajnos ebben a programban a bővítés során nem frissülnek fel automatikusan az oldalszámok. Ezért a szövegállomány kiegészítése után újra el kell indítani a tartalomjegyzék-készítő programot, hogy a segítségével aktualizálhassuk a korábbi jegyzéket. Annak érdekében, hogy az új tartalomjegyzék ne törölje ki a tárgymutatóval kiegészített részletes jegyzéket, a Create Table of Contents ablakban érvénytelenítsük a Replace existing table of contents utasítást. Az új jegyzéket tegyük a régi mögé, majd másoljuk be róla az utólag beírt címszavakat, és írjuk felül a megváltozott oldalszámokat. Annak érdekében, hogy az oldalakat ne kelljen le-fel tologatni, célszerű az új tartalomjegyzéket az anyag másik drájvon elmentett változatán elkészíteni. Utána helyezzük a két dokumentumot egymás mellé, és másoljuk át a változásokat. (A képernyőmegosztás módját lásd a Menüablakok beállítása című rovatban.) Utána a másik 324
drájvon levő dokumentumot mentés nélkül zárjuk be, majd mentsük rá a felfrissített, kiegészített tartalomjegyzékű változatot. Ebben a programban a Tartalomjegyzék oldalszámára sem érdemes kattintani, mert nem nyílik meg az anyag az adott címszónál. A PM6-os program további hiányossága, hogy Word-ből átvett anyagból nem képes tartalomjegyzéket készíteni. Ezért ezt célszerű Word-ben megcsinálni, és az anyagot tartalomjegyzékkel együtt átkonvertálni. Ez különösebb hátránnyal nem jár, mivel a PageMaker 6.0 nem képes a tartalomjegyzékét felfrissíteni, az oldalszámokat aktualizálni. Az utólagos bővítéseket így is, úgy is kézzel javítgatva kell bevinni. Ha ragaszkodunk a PM6 által készített tartalomjegyzékhez, akkor az egyes címszavakat vetessük fel a programmal a fentiek szerint. (Type menügomb ! Paragraph ablak ! Include in table of contents utasítás.)
Tárgymutató készítése PageMaker programban a)
Professzionális kivitelű Tárgymutatót csak kiadványszerkesztő programokkal lehet készíteni. A PageMaker tárgymutató-készítő programjának sokrétűsége és precizitása jóval felülmúlja a Word-ét, de emiatt a kezelése is bonyolultabb. Itt a beállító ablakok háromszintesek, ami azt jelenti, hogy nem csak egy, hanem két albejegyzés készíthető velük alapkiépítésben. A tárgyszavak kijelölése szövegszerkesztő és szövegtükör-szerkesztő üzemmódban egyaránt végezhető. A szövegszerkesztő üzemmód használata azért előnyösebb, mert itt láthatók a kijelölő indexek is, így ellenőrizhetjük a tárgyszó listába történt felvételét. Azt is látjuk, hogy egy kifejezés hányszor lett kijelölve. Ahány összetételben, bejegyzésben szerepel, annyi kijelölőszimbólum áll előtte. Ezek számából az is kiderül, ha egy kulcsszót véletlenül kétszer jelöltünk ki. Ez a Utilities menü Show Index parancsával megnyitható bejegyzéslistában ellenőrizhető. A dupla kijelölés nem jelenik meg kétszer a Tárgymutatóban, de a zavarok elkerülése érdekében célszerű az egyiket törölni. Ennek módja a következő: Az Index section kijelölősávba állítsuk be a keresett tárgyszó kezdőbetűjét, (Ábécébe nem sorolható kulcsszónál a Symbols tételre kattintsunk.) Kevés bejegyzés esetén egyszerűbb a Next section gombbal keresni. A megjelenő listában jelöljük ki a felesleges tételt, és nyomjuk meg a Remove gombot. Végül az OK gombra kattintva nyugtázzuk a változtatást. Ha több helyen törlünk, vagy más műveleteket is végzünk ezen az ablakon, az Accept gombot használjuk nyugtázásra. Ez esetben a Show Index ablak nem tűnik el, és az Index section ablak nem áll vissza az ábécé elejére, nem kell újra beállítani.
b)
A tárgyszólista ellenőrzése során előfordulhat, hogy ugyanazt a bejegyzést kétféle alakban, nagy- és kis kezdőbetűvel is megtaláljuk. Ennek oka, hogy egyszer a mondaton belül, egyszer pedig mondatkezdő szóként vettük fel. A Tárgymutató könnyebb kezelhetősége érdekében ezt a terjengősséget is meg kell szüntetni. Először jelöljük ki a megváltoztatni kívánt bejegyzést, és nyomjuk meg a Capitalize gombot. (Ha Capitalize gomb nem aktiválható, a Show Index ablak előhívása alatt tartsuk lenyomva a Ctrl billentyűt. A bejegyzési listák ily módon való aktívvá tételére más műveleteknél is szükség lehet.) A megjelenő ablakban háromféleképpen járhatunk el. Amennyiben csak a kijelölt bejegyzés kezdőbetűjét akarjuk kicsiről nagyra, vagy nagyról kicsire változtatni, a This selected topic választókapcsolót aktiváljuk. Amennyiben az első szinten minden azonos kifejezés kezdőbetűjét egységesíteni szeretnénk, az All Level 1 entries választókapcsolót aktiváljuk. Ekkor minden bejegyzés olyan lesz, mint amit kijelöltünk. (Ha minden bejegyzést nagy kezdőbetűvel szeretnénk látni a jegyzékben, válasszunk egy nagybetűs változatot.) Az All entries választókapcsolót aktiválva a tárgymutató albejegyzéseiben is nagy kezdőbetűvel fog megjelenni a kijelölt kulcsszó. Végül mindkét ablakon nyomjuk meg az OK gombot. A kezdőbetűk egységesítése után megszűnnek a különálló bejegyzések. A program összevonja a kis- és nagy kezdőbetűs alakokat, és az előbbi példa esetén nagy kezdőbetűs kivitelben csupán egyszer tünteti fel a Tárgymutatóban, majd utána rakja az oldalszámokat, ahol megtalálhatók. Az Edit gombra kattintva arra is lehetőségünk van, hogy a többszintes 325
bejegyzéseket átszerkesszük, sőt az Add x-ref gombot megnyomva a bejegyzéseket kereszthivatkozással láthatjuk el. c)
Ebben a programban a kulcsszavak tárgyszóként való felvételének két módja van. Először jelöljük ki a főbejegyzésként szerepeltetni kívánt kifejezést a szövegállományban. Utána a Utilities menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Index Entry parancsot. Megjelenik az Add Index Entry ablak, melynek Topic szektorában láthatóvá válik a bejegyzés. A mellette álló Sort szektor a főbejegyzés átirányítására szolgál. Ha a tárgyszót nem a kezdőbetűje szerinti besorolásban, hanem egy másik blokkban szeretnénk látni, írjuk bele annak a tartománynak a kezdőbetűjét. Erre az átirányításra különleges karakterekkel, szimbólumokkal kezdődő tárgyszavak esetén lehet szükség. Értelmezhetetlen kezdőbetűk esetén a program létrehoz egy Symbols blokkot, amit a Tárgymutató elejére rak. Az olvasó azonban nem ott fogja keresi, hanem az utána következő karakter, vagy a kifejezés második tagjának kezdőbetűje szerint. Ilyenkor ezzel a módszerrel lehet átirányítani a bejegyzést oda, ahol a nagy valószínűséggel megtalálják.
d)
Néha egy blokkon belül is szükség van átirányításra. Pl. földrajzi neveknél a Saint előnevet és az St. rövidítést célszerű egy helyre rakni. Sok S betűvel kezdődő bejegyzés esetén a rövidítés átkerülhet a következő oldalra is, ami az olvasó számára szinte megtalálhatatlanná teszi az ily módon jelölt városneveket. Ilyenkor a két kifejezést írjuk egymás mellé az első bejegyzési szinten. Hívjuk elő a Show index ablakot, majd az előzőekben leírt módon keressük és jelöljük ki azt a bejegyzést, amit a másik mellé szeretnénk helyezni. (A fenti példánál maradva az St. rövidítést kell a Saint tárgyszó mellé helyezni, ezért most az St. bejegyzést jelöljük ki.) Kattintsunk az Edit gombra. Megjelenik az Edit Index Entry ablak, melynek Topic szektorába kerül az áthelyezendő kifejezés. A Sort szektorba írjuk mellé azt a kifejezést, amellyel társítani kívánjuk az előbb kijelölt szót (jelen esetben a Saint kifejezést). Végül mindkét ablakon nyomjuk meg az OK gombot, és a Create index ablakkal frissítsük fel a Tárgymutatót. (Az egymás mellé rendelt kifejezések ábécérendben követik egymást. Itt a Saint lesz felül, és az St. kerül alája.)
e)
Amennyiben albejegyzésekkel ellátott többszintes Tárgymutatót akarunk készíteni, töltsük ki a főbejegyzés alatti második és harmadik szintet is. Eközben könnyen előfordulhat, hogy egy olyan kifejezés jut eszünkbe, amely jobban megfelelne főbejegyzésnek, és a főbejegyzésként felvett szót inkább albejegyzésként alkalmaznánk. Ilyenkor nem kell a korábbi kijelölést megszüntetni, és elölről kezdeni az eljárást. Kattintsunk a körkörös nyíllal jelölt Promote/Demote gombra, ami a bejegyzésszinteket eggyel lejjebb lépteti. Többször rákattintva tetszés szerint cserélgethetők a szintek. Az egyes bejegyzéseket felülírással is módosíthatjuk. Szövegszerkesztő üzemmódban a bejegyzések bárhová áthelyezhetők. Jelöljük ki (kattintsunk a tárgyszóra kétszer) majd az Edit menü Cut és Paste parancsaival helyezzük át a kívánt helyre. Ettől a bejegyzés információtartalma nem változik meg, és frissítés után az oldalszáma az új helyhez igazodik.
f)
A tárgyszavak listába történő felvételének másik módja a billentyűkombinációval való bejegyzés. Jelöljük ki a kiválasztott kifejezést, majd nyomjuk le a Ctrl + Shift + É (angol klaviatúrán a Ctrl + Shift + ;) billentyűkombinációt. Idegen szöveg szerkesztése során gondot okoz a tulajdonnevek címszóvá alakítása. Miután a legtöbb nyugati nyelvben a keresztnév megelőzi a családnevet, a tárgymutatóban meg kell fordítani ezt a fajta főbejegyzést, hogy a személynevek kereshetővé váljanak. PageMaker-ben nincs szükség szövegszerkesztési módszerek alkalmazásra. Ilyen esetekben a Ctrl + Shift + Z (angol klaviatúrán a Ctrl + Shift + Y) billentyűkombinációt alkalmazzuk. (PM 6.5-ben ez a két billentyűkombináció Ctrl + Shift + Y-ra, és Ctrl + Alt + Y-ra változott. Az angol klaviatúrás változatuk Ctrl + Shift + Z és Ctrl + Alt + Z.) Ennél a bejegyzési módnál a kéttagú tárgyszó második sora kerül elölre, így a családnév lesz ábécérendbe állítva. Amennyiben a név háromtagú, vagy rangra, származásra, foglalkozásra utaló előnevet is tartalmaz, el kell döntenünk, hogy ez a jelzés a családnév előtt legyen, és eszerint rakja sorba a program az illető nevét, vagy a keresztnév után álljon. A 326
járulékos név kereszt- vagy családnévhez rögzítését nem törhető szóközzel oldhatjuk meg. Ha az első és második keresztnév közötti szóközt a Ctrl + Shift + H billentyűkombinációval egymáshoz kapcsoljuk, a háromtagú név kéttagúvá válik a program számára. (PM 6.5-ben ez a billentyűparancs Ctrl + Alt + szóköz-re változott.) g)
PageMaker-ben a kereszthivatkozások készítésére is több lehetőség áll rendelkezésünkre. Itt nem létező tárgyszavakhoz is lehet hivatkozást csatolni. (Erre pl. akkor van szükség, ha egy kétkötetes műnél valamelyik témát csak az egyik könyvben tárgyaljuk. Miután a másikban nem térünk ki rá, így bejegyzésként használható tárgyszó sem keletkezik benne. Az olvasó azonban nem tudja, hogy a keresett téma melyik kötetben található, ezért a másik kötet Tárgymutatójában felhívhatjuk a figyelmét arra, hogy ne itt keresse, lapozza fel a másik kötetet.) Ennek megvalósíthatósága érdekében a program lehetőséget ad a kijelölés nélküli tárgyszókészítésre. Hívjuk elő ismét az Add Index Entry ablakot, és aktiváljuk a Cross-reference választókapcsolót. Erre az ablak átalakul az új használati módnak megfelelőre. Most írjuk be a Topic szektorba a nem létező tárgyszót. (Többszintes bejegyzést is készíthetünk, sőt az előzőekben leírt módon átirányíthatjuk egy másik blokkba, más kezdőbetűs bejegyzések közé is.) Utána nyomjuk meg az X-ref gombot. Megjelenik a Select Cross-Reference Topic ablak. Írjuk be az első szintjére a kereszthivatkozást, utalást (pl. lásd az első kötet II. fejezetében). Itt is csak egy szinten lehet hivatkozást elhelyezni, ami többszintes bejegyzés esetén az utolsó szintre kerül. Ettől függetlenül kitölthetjük mind a három szintet. (Ez esetben az egyes bejegyzéseket ne az OK, hanem az Add gombbal fogadtassuk el.) Ennek a műveletnek azonban nem sok értelme van, mert mindhárom utalás az utolsó szinten jelenik meg, egymástól kettőspontokkal elválasztva. Végül mindkét ablakon nyomjuk meg az OK gombot.
h)
A másik, gyakoribb eljárás, amikor létező tárgyszavak mellé rendelünk kereszthivatkozást az oldalszám helyébe. Ha a bejegyzés felvétele közben akarjuk az utalást csatolni, akkor az előzőek szerint jelöljük ki a tárgyszót, hívjuk elő az Add Index Entry ablakot, aktiváljuk a Page reference választókapcsolót, majd többszintes bejegyzés esetén töltsük ki a második illetve harmadik szintet is. Utána aktiváljuk a Cross-reference választókapcsolót, és kattintsunk az X-ref gombra. A már ismert módon töltsük ki a Select Cross-Reference Topic ablakot, majd mindkét ablakon nyomjuk meg az OK gombot. Már létező főbejegyzésekhez is fűzhetünk kereszthivatkozást. Ekkor a Show Index ablakot jelenítsük meg, és keressük, majd jelöljük ki azt a főbejegyzést, amelyet utalással kívánunk ellátni. Ezt követően nyomjuk meg az Add X-ref gombot. Ha a bejegyzést nem akarjuk albejegyzésekkel kiegészíteni, akkor a megjelent Add Index Entry ablakon kattintsunk az X-ref gombra. A Select Cross-Reference Topic ablak kitöltését az előzőek szerint végezzük. A három beállító ablak nyugtázása után itt is frissítsük fel a Tárgymutatót. Az utólag készített kereszthivatkozás esetén a tárgyszó mellett megmarad a korábban kapott oldalszám is. Ezt úgy tudjuk eltüntetni, hogy Show Index ablakban töröljük az oldalszámos bejegyzést, és csak a hivatkozással ellátottat tartjuk meg.
i)
Ebben a programban a kereszthivatkozások megjelenési módját is megadhatjuk. Az Add Index Entry párbeszédablak alaphelyzetében a Page Range szektor See [also] választókapcsolója aktiválódik. Ekkor a program maga dönti el, hogy miként vezesse be a hivatkozást. Új bejegyzés készítésekor, tehát amikor még nincs mellette oldalszám, a See (lásd) szót teszi elé. A hivatkozás utólagos beillesztése esetén nem törli ki önkényesen az oldalszámot, hanem a See also (lásd még) előtagot helyezi elé. Erre a bevezetési módra közvetlenül is utasíthatjuk a programot a See vagy a See also választókapcsolók aktiválásával. Ugyanezt teszik a See herein (lásd ebben) és a See also herein (lásd még ebben) választókapcsolók is. (A különbség megértése, a használati lehetőség érzékeltetése érdekében hívjuk elő a Help menüben a Denoted By utasítás használati módját a Contents ! Indexes, Contents and Pagination ! Indexing a publication ! Creating a Cross-reference útvonalon. (Lásd a 7. pont alatt.) Az Xref override szektor Bold, Italic és Underline utasításaival a kereszthivatkozások kövér, dőlt betűs és aláhúzott formában jelentethetők meg.
327
j)
A kiadványszerkesztő programok precizitásából eredően PageMaker-ben nem elég egyszer kijelölni a tárgyszót, mert a program nem keresi meg automatikusan az összes előfordulását, és nem írja mellé az oldalszámukat. Ez azzal az előnnyel jár, hogy utána nem kell megvizsgálni minden egyes bejegyzést, hogy szükség van-e rá. Itt is végig kell menni az anyagon, mert az összefüggéseiben fontosnak tartott tárgyszavakat egyenként kell felvenni a bejegyzéslistába. Ez azonban nem jár sokkal több munkával, mint az automatikusan készült lista átnézése. Ebben a programban ugyanis a tárgyszavak keresését végző ablak egyben elvégzi a bejegyzést is. Ehhez a Csere ablakot kell előhívni. A Find What beviteli mezőbe írjuk be a tárgyszó ragozatlan alakját, vagyis a tőszót, majd a Change to beviteli mezőbe üssük be ^; jeleket. (Egy nyomdai beszúrásjelet, és szorosan melléje egy pontosvesszőt. Ha nem jelenik meg a beszúrásjel, ne törődjünk vele, a következő karakter előhozza.) Ezt követően semmi mást nem kell tenni, mint a kulcsszó minden fontos előfordulásánál megnyomni a Change gombot. Ebben az esetben nem történik szócsere a szövegben. Csupán a kijelölt szó kap egy jelölő indexet, és bekerül a bejegyzéslistába. Idegen eredetű, vagyis felcserélést igénylő tulajdonnevek felvételénél a pontosvessző helyett z betűt, vagyis a ^z szimbólumot alkalmazzunk. Ennél a jelölési módnál ne használjuk a Change all gombot, mert adódhatnak kivételek, speciális szóalakok, amelyek egyedi elbírálást igényelnek. Ennek a kijelölés módnak nagy előnye, hogy itt a tárgyszavak ragozott alakjai is megadhatók azonos kulcsszó alatt. Nem kell melléjük láthatatlan bejegyzésként beírni a kifejezés ragozatlan alakját, mint Word-ben.
k)
Ebben a programban is lehetőség van témához kötött Tárgymutató készítésére. A tárgymutató-szerkesztésnek ez a legegyszerűbb, de egyben a legnehezebb módja. A megfelelő kifejezés kitalálásához ugyanis a téma átfogó ismerete, és nagyfokú elvonatkoztató képesség szükséges. Ilyen tárgymutatót csak a szerző képes írni, mivel ő ismeri legjobban a művet. Ennek során menjünk végig az egyes rovatokon, és szúrjunk be tartalmuknak megfelelő bejegyzéseket a szövegbe. A betűstílus kialakításával foglakozó rovatba pl. a Tipográfiai tervezés tárgyszót célszerű használni. Nem baj, ha ez a kifejezés nem szerepel a szövegben, mert itt nem történik kijelölés. Állítsuk a kurzort a rovat legmegfelelőbbnek ítélt pontjára, majd a Utilities menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Index Entry parancsot. A megjelenő Add Index Entry ablak Type szektorában aktiváljuk a Page reference választókapcsolót, majd a Topic szektor első szintjére írjuk be a témára utaló kifejezést. (Ez a fajta bejegyzés max. 30 karakter terjedelmű lehet.) Természetesen itt is létrehozhatunk albejegyzéseket és kereszthivatkozásokat. Most se felejtsük el az OK gombokkal nyugtázni a beállításokat.
l)
Végül készítsük el a Tárgymutatót. A Utilities menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Create index parancsot. A Remove unreferenced topics utasítás kiadásával az indexjel és hivatkozás nélküli bejegyzések nem kerülnek be a listába. A többi utasítás használatáról később lesz szó. (PageMaker 6.5 és 7.0-ban a választási lehetőség kiegészül az Intrudes entries on hidden layers utasítással is. Ezt akkor kell aktiválni, ha a hátérben levő rétegekről is Tárgymutatót kívánunk készíteni.) A megjelenő ablakon kattintsunk az OK gombra, és a szövegmezővé átalakult kurzort kattintsuk oda, ahol a nyomtatható listának kezdődnie kell. A gyakori tárgyszavaknál előfordulhatnak torlódások az egymást követő oldalszámokban. Ekkor tegyük a kurzort az összezsúfolódott sorba, és az Enter billentyűvel alakítsuk át többsorossá.
m)
A tárgymutató-készítés meglehetősen fáradságos és időrabló munkáját nem kell egyszerre elvégezni. A PageMaker program ugyanis lehetőséget ad a felgépelés alatti tárgyszókijelölésre. Ha a beírás során úgy gondoljuk, hogy valamelyik kifejezés jó lenne főbejegyzésnek, az előbbiekben ismertetett módokon jelöljük ki, és vetessük fel a programmal a tárgyszólistába. Előtte azonban az Add Index Entry ablak Page range szektorában adjuk ki a Suppress page range utasítást. Amennyiben egy frappáns kifejezés jut eszünkbe a téma szerinti tárgymutatószerkesztéshez, ne egy darab papírra írjuk, hanem a Topic list-ben tároljuk. Ebben az esetben a program csupán bejegyzési listát készít, amit később lát el oldalszámokkal. A Tárgymutatót ki is szerkeszthetjük, tetszés szerint formálhatjuk, mert a kulcsszavai nincsenek oldalakhoz kötve. A háttérben meghúzódó bejegyzések a Show Index ablak előhívásával aktiválhatók. Ez a lista 328
annyiban különbözik a véglegestől, hogy a bejegyzésekhez tartozó oldalszámok zárójelben vannak feltüntetve. Láthatóvá tételük érdekében jelöljük ki őket, majd kattintsunk az Edit gombra. A megjelenő Edit Index Entry ablakban a Page Range szektor választókapcsolóit állítsuk át Current Page-re, majd nyomjuk meg az OK gombot. Végül a Show Index ablakon is kattintsunk az OK gombra, majd a Create Index ablakkal végezzük el a frissítést, jelentessük meg az aktivált oldalszámokat is. n)
A bejegyzések elkészülte után célszerű benézni a Select Topic listába, és ellenőrizni, hogy a tárgyszavak nem szerepelnek-e benne kétféle alakban. Ez nem csak a kis- és nagy kezdőbetűk miatt fordulhat elő, hanem a ragozás, a toldalékok következtében is. Könnyen lehet, hogy többes számban is felvettük ugyanazt a kulcsszót a listába. Ekkor a ragozott alakot vagy albejegyzéssé kell alakítani, vagy a toldalékok törlésével főbejegyzést kell belőle csinálni. A listába felvett fő- és albejegyzések utólag is bármikor átszerkeszthetők, sőt feleslegessé válásuk esetén törölhetők is. Ezt a Show Index ablakban lehet megtenni. A Remove gomb megnyomásával azonban a kijelölt tárgyszó csupán a mellette álló oldalszám szerinti helyen szűnik meg. Ha több helyen is előfordul ugyanaz a tárgyszó, a törlésük során nem kell őket egyenként kijelölni. A Remove gomb lenyomása után a kijelölősáv átugrik az alatta levő szintre, így csupán az eltávolító gombot kell nyomogatni, amíg az utolsó bejegyzésig érünk. (Vigyázzunk a végénél, nehogy túlszaladjunk rajta, mert a kitörölt bejegyzéseket nem lehet visszahozni. Újra fel kell venni őket a listába. A másik megoldás, hogy a Cancel gombbal visszaküldjük a Show Index ablakot, és újból előhívva elölről kezdjük a törlést.
o)
Amennyiben minden felelhető helyen törölni szeretnénk, vagy az egész tárgymutatót meg akarjuk szüntetni az összes bejegyzésével együtt, ezt legkönnyebben billentyűkombinációkkal társítva tudjuk megtenni. Ezek felsorolása a Help menüben található, a Contents ! Indexes, Contents and Pagination ! Indexing a publication ! Shortcuts for deleting and restoring index entries útvonalon megnyitható listában. A beállító ablakokon végzett módosítások nem jelennek meg automatikusan a Tárgymutatóban. A változások csak a Create index parancs kiadása, vagyis a Tárgymutató felfrissítése után kerülnek át a felhasználói listába. PageMakerben a program minden fajta bejegyzésre létrehoz egy stílust. Ezek a többi stílushoz hasonlóan szabadon szerkeszthetők. Így ha tovább akarjuk alakítani a Tárgymutatót (pl. a lépcsős elrendezésű albejegyzések behúzási értékét növelni szeretnénk, ezt a Define Styles ablakban megtehetjük. Ily módon az alkalmazott betűk stílusát is egységesen megváltoztathatjuk. (Ennek módját lásd a Stílusok használata PageMaker programban című rovatban.)
p)
Az Add Index Entry ablak Page range szektora lehetőséget ad a keresett téma stílusok szerinti megadására is. (Részletes ismertetésüket lásd a Help (Súgó) Understanding index entries táblájának About page ranges rovatában.) A bejegyzések megjelenési módja a Create Index ablakkal állítható be. A Format gombot megnyomva előjön az Index Format ablak. A Format szektor Nested választókapcsolóját aktiválva az albejegyzések a szokásos lépcsős elrendezésben jelennek meg. A Run-in választókapcsolóra kattintva az albejegyzések egy sorban helyezkednek el a főbejegyzéssel, és kettőspontok választják el őket. (A könnyebb áttekinthetőség érdekében célszerűbb az első megoldást választani.) Az Include index section headings utasítás érvénytelenítésével az alfabetikus blokkok elől eltűnnek a kezdőbetűkre utaló iniciálék (A-B-C-D…). Helyette egy sorkihagyás jön létre közöttük. Az Include empty index section utasítás kiadása után a bejegyzést nem tartalmazó blokkokban a következő megjegyzés kerül az iniciálé alá: no entrie.
q)
Alaphelyzetben az oldalszám szorosan a bejegyzések mögött áll. Mód van azonban arra, hogy különböző karakterekkel elválasszuk a bejegyzéstől. Ekkor a Following topic kijelölősávba üssük be azt a karaktert, amit elválasztójelként használni szeretnénk. (Ha csak el akarjuk távolítani, egy betűnyi hézagot akarunk közé rakni, a szóköz billentyűt nyomjuk le. Az alatta levő Example szektorban rögtön láthatjuk, hogy ez hogyan fog megjelenni a Tárgymutatóban.) Billentyűkombinációkkal itt nem lehet különleges karaktereket beírni. A gondolatjelet pl. csak a Page range szektorban feltüntetett karakterekkel tudjuk előidézni. A többi kijelölősáv a tabulá329
lójel, az M-szóköz stb. kiváltási módját tünteti fel. A speciális karakterek hatására megjelenő hézagok nem törő szóközök, ami azért fontos, mert oszlopos elrendezésnél a program az oldalszámot nem tudja átküldeni a következő sorba. (Részletes ismertetésüket lásd a Help (Súgó) Formatting and index tábláján.) A beállítások érvényesítése érdekében végül mindkét ablakon nyomjuk meg az OK gombot. r)
Ha a jobb helykihasználás érdekébe többoszlopos tárgymutatót szeretnénk készíteni, utólag szerkesszük át. Írjuk a T Á R G Y M U T A T Ó címszót a megfelelő oldal tetejére, majd a Layout menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Column Guides parancsot. A tovább nyíló ablak Number of Columns kijelölősávjába írjuk be az oszlopok számát, a Space beetwen columns kijelölősávjába pedig a köztük levő hézagot, majd nyomjuk meg az OK gombot. Utána kattintsuk a kurzort az átszerkesztendő listára, és váltsunk át szövegszerkesztő üzemmódra. Jelöljük ki az egyoszlopos nyers tárgymutatót az Edit menü Copy parancsával, majd váltsunk vissza szövegtükör-szerkesztő üzemmódra, és a Paste paranccsal helyezzük a címszó alá. Az első oszlopban felhalmozódott szövegállományt a már ismert módon töltsük át a többibe, majd ellenőrizzük a sorvégi elválasztások helyességét.
s)
A precíz kivitelből eredő automatizmusok hiányában PageMaker-ben még több munkával jár a Tárgymutató szerkesztése, mint Word-ben. Ezért ezt a műveletet itt is célszerű a végére hagyni, a szövegállomány lezárása után elkészíteni. Azért is ajánlatos így eljárni, mert ebben a programban nincs lehetőség az oldalszámok vezérlőgombbal való felfrissítésre, és az anyag újbóli megnyitása során sem aktualizálódnak az oldalszámok. Ezt csak a Create index ablak ismételt elindításával történik meg. Ez esetben azonban elvesznek az utólagos szerkesztések, szövegalakítások. A végleges Tárgymutató könnyen áthelyezhető. Nem kell kijelölni, és a Vágólappal átmásolni. Az OK gomb megnyomása előtt a Create Index ablakban érvénytelenítsük a Replace Existing Index utasítást. A szövegmezőt szimbolizáló kurzort kattintsuk a Tárgymutató új helyére, a régi helyén pedig töröljük.
t)
Ha ugyanarról a témáról még egy könyvet írunk, vagy elkészítjük művünk második kötetét, nem szükséges a tárgymutató címjegyzékét újból összeállítani. Mivel PageMaker-ben a címszavak a Topic list-ben egybegyűjtve is megtalálhatók, csak importálni kell ezt a listát. Nyissuk meg azt a dokumentumot, amelybe át akarjuk másolni a tárgyszójegyzéket. A Utilities menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Book parancsot. A Book Publication List ablak Files/Directories szektorában jelöljük ki azt a dokumentumot, amelynek a könyvbejegyzés listáját át akarjuk venni. Nyomjuk meg az Insert gombot. A Book list szektorban megjelenik a két fájl egymás alatt. (A Move up, és a Move down gombokkal átrendezhetjük a sorrendjüket, illetve a Remove gombbal törölhetjük őket.) Az OK gombra kattintva az átmásolás megtörténik. (Átvett listát nem lehet továbbadni. Book list csak onnan importálható, ahol készült.) Az importált lista nem adódik hozzá automatikusan az új dokumentum saját bejegyzéseihez. Ehhez a Utilities menügombbal ! Index Entry paranccsal ! Topic gombbal elő kell hívni a Select Topic ablakot, és meg kell nyomni rajta az Import gombot.
u)
A Book list átvétele után nézzük át a listát, és a felesleges tárgyszavakat töröljük ki. (Ez a művelet a Show Index ablakban végezhető el.) Ezt követően az Edit majd a Topic gombok megnyomásával előhívott Select topic ablak már csak a megmaradt, nyomtatásban megjelenő bejegyzéseket mutatja. Az átvett bejegyzések felhasználása során az előzőek szerint járjunk el. (A bejegyzésekkel együtt átjött oldalszámokat nem lehet törölni. Ezektől úgy szabadulhatunk meg, hogy az új bejegyzések átkészülte után a Show Index ablakban átnézzük a bejegyzéslistát, és az importált bejegyzéseket az oldalszámukkal együtt töröljük. Az alapmű tárgyszavainak bővítése során nincs szükség arra, hogy az utólagos bejegyzéseket egyenként átküldjük a rá épülő műbe. Ezek ugyanis automatikusan megjelennek a könyvbejegyzés listájában. Átvett bejegyzések esetén a Tárgymutató kétféleképpen készíthető el. A Create Index ablak Include book publications utasításának kiadásával minden bejegyzés szerepelni fog benne. Érvénytelenítésével csak azok kerülnek bele, amelyeket ott hoztunk létre. (Ha előtte látni 330
szeretnénk, hogy milyen bejegyzések készültek a példa szerinti második kötetben, akkor ne a Show Index ablakból, hanem az előbbi útvonalon nyissuk meg a Select Topic ablakot.) v)
Sajnos a PageMaker tárgymutató-készítő programja az angol ábécé szerint működik, így a Word-el ellentétben nem képes kezelni a magyar ékezetes betűkkel kezdődő szavakat. Az Á betűs kifejezéseket berakja az A-val, az É-betűsöket az E-vel, az Í-betűsöket az I-vel, az Ö- és Ő-betűsöket az O-val, az Ú-, Ü- és Ű-betűsöket az U-val kezdődő szavak közé. A kettős betűvel kezdődő szavainknak pedig csak az első betűjét veszi figyelembe. Ezenkívül a kereszthivatkozások elején álló utalások is angolul jelennek meg. Ezek ugyan lecserélhetők a magyar nyelvű megfelelőikre, de az utólagos szerkesztések, felfrissítések során elvesznek. Az Adobe legújabb kiadványszerkesztő programja, az InDesign 2.0 CE azonban már képes magyar ábécés tárgymutatót is készíteni. (Nagy vetélytársa a QuarkXPress 5.0 is kiegészült végre Tartalomjegyzék- és Tárgymutató-készítő programmal.)
Házilagos könyvgyártás a)
A tördelés befejezése után lapozzuk át az anyagot, és ha mindent rendben találtunk, legalább két helyre mentsük el. Utána elkezdődhet a sokszorosítás. A házilagos könyvgyártásban a legnagyobb nehézséget nem a lapok nyomtatása okozza, hanem a körülvágásuk. A szövegoldalak sokszorosítása ugyanis fénymásoló géppel is elvégezhető, de papírvágó gép hiányában az egymásra hordott könyvoldalakat nem tudjuk körbevágni. Egy hidraulikus vágógép több százezer forintba kerül, így jobb híján egyenként kellene a lapokat fémvonalzó mellett tapétavágó késsel körbemetélni. Ezzel a módszerrel a leggondosabb mérés, kijelölés esetén sem tudunk egyforma lapokat készíteni, az egymásba hordott oldalak széle lépcsős lesz. Arról nem is szólva, hogy egy 500 oldalas könyv 4 oldalát 2000-szer kell körbevágni. Ha csak 100 darab könyvet gyártunk, ez 200 ezer vágás, amibe biztosan tönkremenne a kezünk. A/5-ös méretű szövegmezőt választva azonban az oldalak A/4 lapra nyomtathatók, így már csak ketté kell vágni őket. Utána ütögetéssel egymáshoz igazítjuk a külső, valamint az alsó és felső oldalukat, és olyan lesz a könyvtest, mintha nyomdában vágták volna készre. Az A/4-es lapok ugyanis egyformák, mivel csomagolás előtt, a papírgyárban méretre vágták őket. A belső oldaluk ugyan lépcsős, de ide kerül majd a borító gerince, így nem fog látszani. Ennek a lehetőségnek a kihasználásához azonban nem elég a lapok kétoldalas kiszerkesztése, át is kell rendezni az oldalakat, ami a korszerű kiadványszerkesztő programok számára nem jelent megoldhatatlan feladatot. (Erre a legújabb nyomtatók némelyike is képes.)
b)
Jelen esetben a minimális vágást igénylő gyors könyvgyártást a PageMaker Build Booklet segédprogramja teszi lehetővé, amely nem része az alapprogramnak. Szükség esetén a Bővítmények (Plug-ins)-ből hívható elő, és telepíthető fel. A Build Booklet nem más, mint ívszerkesztő. Az íves kiosztást a nyomdaiparban „kilövésnek” nevezik, és hajtogatott lapoknál alkalmazzák. Ennek lényege, hogy két oldalt nyomnak egymás mellé, majd a kettéhajtott lapokat egymásba rakják. Utána a gerincük mentén erős műselyemcérnával összevarrják őket. Ezeket a kis füzeteket nevezik ívnek. Egy nyomdai ív 16 oldalból áll. Ezekből lesz a keménytáblás fűzött könyv úgy, hogy az íveket egymáshoz fűzik, és egy vászoncsíkra ragasztják. Jellegzetessége ennek a nyomtatási módnak, hogy az 1-es oldal mellett nem a 2-es áll, hanem a 16-os. A lap túlsó felén az 1-es oldal mögött a 2-es van, mellette a 15-ös. Ha ezt a lapot kettéhajtjuk, megvan az ív külső lapja. Befelé haladva következik a 14-3 és a 4-13 kiosztású lap, és így tovább. Az ív lehet 8 oldalas, és 4 oldalas is. Ezeket a nyomdaipar nem használja, mert túl sok cérna kellene az összefűzésükhöz.
c)
Nekünk azonban nagyon jól jön az utóbbi. Ennél a kilövési módnál bal oldalon áll a 4-es oldal, jobb oldalon az 1-es. A lap túlsó felén az 1-es oldal mögött van a 2-es, és mellette a 3-as. Ha ezt a lapot kettéhajtjuk, kis négyoldalas füzetté alakul, ahol az oldalak a lapozásnak 331
megfelelősen követik egymást. Amennyiben a következő lapot úgy készítjük el, hogy az egyik oldalra a 8-5, a túlsóra pedig a 6-7 oldalak kerüljenek, akkor összehajtva és az előző mellé rakva már nyolc oldalas füzeteket kapunk. Tovább folytatva ezt az eljárást a kis füzetek több száz oldalas könyvet fognak alkotni. Ez teszi lehetővé a házilagos könyvgyártást. Természetesen mi nem fogjuk egymáshoz fűzni az íveket, mert ez túlságosan munkaigényes lenne (ezt a nyomdában is fűzőgépek végzik). Összeragasztani sem fogjuk a gerincüknél fogva, mert könnyen széteshetnek, hanem kettévágjuk a lapokat, és egymáshoz rendezve összetűzzük őket. Így bármilyen nyúzást kibírnak, ez a könyv sohasem fog lapjaira hullani. d)
Szerencsére nem nekünk kell kiszámolni, hogy melyikkel oldallal szemben melyik következzen. Ezt a kilövő segédprogram automatikusan megcsinálja. Nekünk semmi más dolgunk sincs, mint a Pages per group kitöltő mezőben megadni, hogy hány oldalból álljon az ív. (Jelen esetben 4-ből.) A Spread size rubrikában fel kell tüntetni a nyomtatáshoz használt lap méretét, az A/4-esnek megfelelő 210,0 × 297,0 mm-et. A program elindításának előfeltétele még, hogy a könyv terjedelme 4-el osztható legyen. Ha az oldalak száma kevesebb, egészítsük ki üres oldalakkal. Az oldalközbe ne kérjünk segédvonalat, mert a lapok elcsúszása miatt úgy sem fog középre esni, és ha ennek mentén vágjuk el, a két A/5-ös lap nem lesz szimmetrikus. Az egymáshoz rakás miatti szövegmező-elcsúszásokra sem kell tekintettel lenni, mivel itt nem egymásba, hanem egymásra rakjuk a lapokat. Ennek megfelelően ne adjuk ki a Use creap utasítást, és az alatta levő kitöltő sávokban hagyjuk meg a 0,0 mm-t. Az OK gomb megnyomása után megindul az oldalak átcserélése, a kilövés. Ezt követően már semmilyen soreltoló javítást nem végezhetünk a lapokon, mert a szöveg mindig a mellette levő oldalra árad. (Itt pl. a 4-es oldal az 1-es oldalba folyik bele.) Lapozzuk végig az átrendezett oldalakat is, és ha nem találtunk bennük rendellenességet, mentsük el. A mentést a Save As paranccsal, más néven végezzük, hogy ne írja felül a normál változatot. Bővíteni, tovább vinni ugyanis csak a kiindulási anyagot lehet.
e)
Ezt követően elkezdhetjük a sokszorosításra alkalmas első példányok kiprintelését. A fénymásolásra, illetve nyomdai sokszorosításra szolgáló tőpéldányokat soha sem szabad kétoldalasan kiprintelni, mert a túloldali szöveg átüt a papíron, és beszürkíti a sorkihagyásokat, s egyéb hézagokat. Ez a másolatokon is meg fog jelenni, ami rendkívüli mértékben rontja a könyv esztétikai értékét, és az olvashatóságát. A nyomtatást a Nyomtató beszerzése, Nyomtató telepítése, Nyomtató használata című rovatokban leírtak alapján végezzük. Utána nem árt még egyszer lektorálni az anyagot, átolvasni a nyomatokat, hogy nincs-e rajtuk hiba. A kisebb hibákat ha nehezen is, de most még ki lehet javítani. A kész könyvön azonban már egy betűt sem lehet változtatni.
f)
A munkát a biztonságos sokszorosítás feltételeinek megteremtésével folytassuk. Először is rakjuk össze a nyomatokat, hogy a fénymásoló gép lapbehúzójába rakva automatikus legyen a lapadagolás. Ez nem annyira egyszerű, mint gondolnánk. Nem csak az összevissza ugráló oldalszámokat kell figyelemmel kísérnünk, hanem azt is, hogy a másolás során felcserélődik a jobb és a bal oldal. Álló lapok esetén ez nem okoz gondot. Mi azonban fekvő lapra rendeztük el az oldalakat, ami azt eredményezi, hogy a túloldalára másolt oldalak fejtetőre fognak állni. Ennek elkerülése érdekében minden második lapot fejjel lefelé kell berakni a tömbbe. Az ily módon összehordott nyomatok már gond nélkül másolhatók egészen addig, amíg valamelyik lap el nem akad a gépben. Ekkor a fénymásoló gép kezelője kiszedi az elakadt lapot, majd leveszi a tárgylemezről a tőpéldányt, és visszarakja a lapadagolóba. Könnyen előfordulhat azonban, hogy rosszul illeszti vissza, és összekeverednek a lapok. Az is előfordulhat, hogy kicsúszik a kezéből, és miután nincs biztosítva az oldalak egyértelmű sorba rakás lehetősége, ettől kezdve hibásan másolódnak az oldalak a papírra. Ennek következtében dobhatjuk el az egészet. Mindezen bajok elkerülése érdekében lássuk el sorszámmal az összerendezett lapokat. Előtte az egyik sarkánál fogva ellenőrizzük, hogy jól raktuk-e össze a tömböt.
332
g)
Válasszuk azt, amelyen a 4. oldalt jelölő szám látható. Az alatta levő lap sarkán nincs oldalszám. A következő lapon a 8. oldal látható. Alatta megint semmi. A következő lap sarkán a 12-es szám található, és így tovább. Minden második lap oldalszámának 4-el nagyobbnak kell lennie, mint az előző. A sorszámozást vékony hegyű (fine line) rosttollal végezzük, kb. 4 mm magas karakterekkel. (A 4-1 oldalakat tartalmazó lapra írjuk az 1-es, a 2-3 oldalakra a 2-es, a 85 oldalalakra a 3-as, a 6-7 oldalakra pedig a 4-es sorszámot. És így tovább. Ha ronda, olvashatatlan az írásunk, használjunk csőtollat, és betűsablont.) A számokat a lapok gerincvonalába, felülre, közvetlenül a szélére írjuk. Miután a fénymásoló gép a lap szélétől 10 mm távolságig nem képes másolni, ezek a számok nem fognak látszani a könyvoldalakon. A lapok emelkedő sorrendben történő sorszámozása után rakjuk össze a tömböt, és a biztonság kedvéért újból ellenőrizzük le a lapok nyomtatott oldalszámát. Most válasszuk a tömbnek azt a sarkát, ahol a második lapon a 2-es oldalszám áll. Alatta itt sem látható oldalszám. Ez alatt a 6-os oldalnak kell lenni. És így tovább a 10 - 14 - 18 stb. oldalak következnek. Ha a kétlaponkénti oldalszámozás nem követi egymást szabályosan, akkor vagy a lapok sorszámozását rontottuk el, vagy rosszul raktuk össze a tömböt.
h)
A dupla ellenőrzés nagyon fontos, mert ha rossz pozícióban raktuk sorba a lapokat, akkor a fénymásoló gép hibásan fogja előállítani a könyvoldalakat. Ennek következtében több tucatnyi könyv nyersanyaga válik használhatatlanná. A megfelelő módon sorszámozott lapok kezelése rendkívül egyszerű. A kézbe vett köteget szinte egy ujjal végig lehet pörgetni, és az egymás felett elhelyezkedő sorszámokat figyelve pillanatok alatt meg lehet állapítani, hogy minden lap a helyén van-e? Ez a módszer egyébként különösen előnyösen alkalmazható az ívenként (16 oldalanként) kinyomott könyveknél. Ez esetben ugyanis az összekeveredett lapokat csak egy szakember tudja egymásra hordani, sok vesződséggel. Amennyiben a fénymásolóban rendelkeznek papírvágó géppel, használjuk ki az alkalmat, és vágassuk ketté a kétoldalasan másolt lapokat. A hidraulikus papírvágógép ugyanis több száz oldalas könyveket is képes egyszerre méretre nyesni, nem kell nekünk otthon tízlaponként metélnünk.
i)
A könyvgyártásnak ez a módja bárki számára elérhető ugyan, de ez a legdrágább. Az ily módon előállított könyv még önköltségi áron forgalmazva is nagyon sokba kerül. (Ez az eljárás csak arra jó, hogy a rokonainkat, barátainkat megajándékozzuk egy-egy tiszteletpéldánnyal, illetve a nyomdai megjelentetés reményében elküldjünk a témában érdekelt könyvkiadóknak.) Miután a fénymásolatok árának felét a munkadíj, és a forgalmi adó teszi ki, radikálisan csökkenthetjük a költséget, ha mi magunk végezzük a sokszorosítást. Ehhez nincs szükség túl nagy beruházásra. Egy 6-8 éves felújított fénymásoló gép már az új ár 20%-áért megkapható, és nagyon jól használható. A későbbi szerkesztések, adatgyűjtések során is jelentősen megkönnyíti a munkánkat. Arra azonban ügyeljünk, hogy az automatikus lapadagolón kívül kétoldalas másolást lehetővé tevő duplex rekesszel is el legyen látva. Ez az egység gondoskodik az egyik oldalán megnyomott lap megfordításról, és újbóli fényhengerre küldéséről. Ennek hiányában kézzel kellene forgatni a lapokat, ami nagyon fárasztó, és sok tévedésre ad lehetőséget. Arról nem is szólva, hogy az egyoldalas másolásra gyártott gépek nem bírják a nagy példányszámú kétoldalas másolást, hamar elszennyeződnek.
j)
A megvásárolt gép kipróbálása és megismerése után szerezzük be hozzá a szükséges kellékeket, nyersanyagot, s kezdjük el a házilagos fénymásolást. Az elkészült lapokat vizsgáljuk át, hogy minden oldal a helyén van-e, és a szövegmező nincs-e elferdülve. Nem árt a példányszámot is ellenőrizni. Elakadás esetén a duplex rekeszbe leküldött lapok visszanyerése érdekében a másolást kézi rakosgatással kell folytatni. Nyissuk fel a gépet, és vegyük ki a lapfordító rekeszben levő lapokat. Számoljuk meg, majd helyezzük őket az ürespapír-adagolóba úgy, hogy a nyomatlan oldaluk felfelé nézzen. Vegyük ki a tömbből az ide illő oldalakat tartalmazó lapot, és a tárgylemezre helyezve másoljuk a félben maradt lapok hátára. (Először csak 1 darabot készítsünk próbaként, mert lehet, hogy fejjel lefelé fognak állni rajta az oldalak. Ha a Start gomb megnyomás előtt a másolt és a rámásolandó oldalak egy irányba néznek, ez
333
nem fog előfordulni.) Utána vegyük ki a túlsó oldalakat tartalmazó lapot is a tömbből, és a duplex rekesz segítségével másoljunk még hozzá annyit, hogy elérje a kívánt példányszámot. k)
A rendellenesség felszámolása után folytassuk az automatikus másolást. A másolandó tömb lapbehúzóba helyezése során nagyon fontos még, hogy a soron következő lap növekvő sorszámú legyen. Ellenkező esetben pl. a 40–37. oldalak hátára nem az előtte levő 38–39. oldalak fognak kerülni, hanem az utána következő 44–41. oldalak. Ez így fog folytatódni végig, ami selejtessé teszi a hátralevő anyagot. Amennyiben nincs lehetőségünk a lapok könyvenként, egy tömbben való kettévágatására, akkor nekünk kell elvágni egy keskeny tapétametsző késsel, fémvonalzó mellett. Tíz lapnál többet ne fogjunk össze egyszerre, mert szétcsúsznak. A kettévágást többrétegű újságpapírral letakart deszkalapon célszerű végezni. A lapos fémvonalzó nem alkalmas erre a célra, mert a késpenge nyomásától elcsúszik. Vegyünk a legközelebbi színesfémszaküzletben egy kb. 40 cm hosszú és min. 5 cm széles L-alakú alumínium vagy réz idomot, és ezt szorítsuk a lapokra úgy, hogy a két éle párhuzamos csíkban feküdjön a papíron. Végül rendezzük össze a lapokat, és egyenként ellenőrizzük, hogy minden oldal megvan-e.
l)
Most következik a tűzés, vagy nyomdai szakkifejezéssel oldalsó átütés. Ezt a nyomdákban nagyteljesítményű tűzőgépekkel végzik. 300 oldalnál többet azonban ily módon nem lehet összeerősíteni. Ennélfogva 25 mm-nél nagyobb szárhosszúságú kapcsot nem is gyártanak. Ilyen teljesítményű, hosszú nyelű tűzőgépet a papír-nagykereskedőktől is be lehet szerezni, a hozzávaló kapcsokkal együtt. Nem érdemes azonban megvenni őket, mert sokba kerülnek, nehéz a használatuk, és fennáll a tömb szétcsúszásnak veszélye. Sokkal precízebb és olcsóbb kapcsolási eljárás a fúrás. Ezzel a módszerrel 600 oldalas könyvek is gond nélkül összeerősíthetők. Nem kell hozzá más, mint egy majd minden háztartásban fellelhető pisztolyfúró, és egy barkácsolásra gyártott fúróállvány. Ez már elfogadható áron beszerezhető. Ne a hipermarketekben olcsón árusított távol-keleti típust válaszuk, mert ennek a nyomókarja akadozik, a fúrót rögzítő bilincs pedig ide-oda táncol, nem lehet vele pontos munkát végezni. A szaküzletek által forgalmazott márkás fúróállványok nem kerülnek sokkal többe, és egy életen át használhatjuk más célokra is. Az otthoni fúrás-faragás során megóv bennünket a balesetektől. Nem kell egyik kezünkkel a munkadarabot fogva, a másikban pedig a nehéz pisztolyfúrót tartva egyensúlyozni fúrás közben. Nem csúszik el a fúró hegye, nem roncsolódik szét az ujjunk. Ráadásul a furat mindig merőleges lesz, ami ez esetben nagyon fontos. (Ne vásároljunk ipari fúróállványt, mert ez nagyon drága, és semmi szükség nincs rá.)
m)
A lapok szétcsúszása ellen sablonnal lehet védekezni. Ezt fából tudjuk a legkönnyebben elkészíteni. Vegyünk egy 5-6 mm vastag farostlemezt, és 4 db keskeny parkettalécet. Ezekből kettőt vágjunk 211 mm hosszúra. A másik kettő hossza 149 mm plusz a parkettléc-vastagság kétszerese legyen. (Azért kell 1 mm-el nagyobbra vágni a léceket, mert a papírméretek szórnak, ±1 mm-es eltérés bármikor előfordulhat.) Ha nem géppel daraboljuk a lécet, akkor még 1 mm -el hosszabbra vágjuk, hogy méretre csiszolhassuk. Ezután faragasztóval ragasszuk az élükre állított léceket a farostlemezre. (Előtte a lemezt is méretre kell vágni, hogy a széle ne lógjon ki a lécek alól.) Ellenőrizzük a sablon belméretét, hogy pontosan 149 × 211 mm-e, és töröljük ki belőle a kitüremkedett ragasztót. A méréshez ne műanyag vonalzót használjunk, mert ezek pontatlanok. Pontosan mérni csak fémvonalzóval lehet. Amikor megszáradt a ragasztó, fordítsuk meg a sablont, és apró szegekkel erősítsük a farostlemezt stabilan a kerethez. Végül egy-két nagyobb szeggel a keretlécek végeit is rögzítsük egymáshoz, hogy a behelyezett papírköteg ne tudja szétfeszíteni. (Vékony szeget használjunk hozzá, és a hegyét kalapáccsal zömítsük, mert a keményfa könnyen szétreped.)
n)
Még mielőtt az összerendezett lapokat a sablonba helyeznénk, jelöljük ki a furatok helyét. Vékony hegyű ceruzával húzzunk a könyv bal szélétől 5 mm-re egy vonalat a címlapot takaró üres lapra, majd jelöljünk ki rajta egy-egy pontot a két végétől 40 mm-re. (Az üres lap másik felét a könyv végére, a kolofon után rakjuk.) A kapcsok másik szárának furata ettől 13 mm-re (kézzel hajlított kapocs esetén 16 mm-re) legyen. Tegyünk a tokmányba egy 1,2 mm átmérőjű 334
csigafúrót, rakjuk alá a sablont, és a bejelölt pontokon fúrjuk át papírköteget. Előtte azonban ütögessük a sablon jobb oldalát és a tetejét az asztalhoz, hogy a lapok rendeződjenek, megszűnjön a lépcsőzöttségük. (Tegyünk rá kétrétegű újságpapírt, hogy ne sérüljön meg a felülete.) A fúró hosszát úgy állítsuk be, hogy a hegye belemenjen a farostlemezbe. Az egyik oldali furatok elkészülte után nyomjuk bele a kapcsot, és ezt követően fúrjuk ki a másik kapocs helyét. Végül borítsuk ki a belívet a sablonból, és hajlítsuk rá a kapcsok kiálló végeit. Még egyszer ütögessük az asztalhoz a könyv alsó, felső és külső oldalát, majd kalapáccsal verjük rá a kapocsvégeket, hogy stabilan rögzítse a lapokat. (Ezt a lapvágáshoz használt deszkalapon túloldalán csináljuk, mert tönkreteszi az asztal felületét.) o)
300 oldalnál nagyobb terjedelmű könyv esetén már az írószer-nagykereskedőktől sem tudunk megfelelő hosszú kapcsot venni, ezért nekünk kell gyártani. Ehhez vasboltban vagy kerítésfonat-szaküzletben vásároljunk néhány méter hosszú, Ø 0,8 mm vastagságú horganyzott, lágy acélhuzalt. Vágjuk akkora darabokra, hogy kb. 5 mm-rel túllógjon a könyv gerincvastagságán. Mielőtt alakúra hajlítanánk, kalapáccsal egyengessük ki egy lapos acélidomon, az ujjaink alatt pörgetve. Erre azért is szükség van, mert a csípőfogó szétlapítja a drótdarabok végét, és zömítés nélkül nem lehetne a furatokba dugni. Nyissunk szét egy kézi tűzőgépet, és egyenként fektessük a drótdarabokat a kapocstartó nyelvére úgy, hogy a végei szimmetrikusan helyezkedjenek el. Hüvelykujjunkkal szorítsuk rá a közepét, majd hajlítsuk le a két szárát. Ehhez a kapocshoz 1 mm átmérőjű csigafúrót használjunk. (Legalább féltucatnyit vegyünk belőle, mert könnyen törnek.) Egyébként ez a vékonyabb kapocs nem csak olcsóbb, hanem jobb is, mivel nem dudorodik ki annyira a borító alól.
p)
A könyvtest elkészülte után ráragaszthatjuk a gerincére a borítót. Ezt azonban először meg kell tervezni, és ki kell nyomtatni. Ennek során feltétlenül színes borítót készítsünk, mert fekete-fehér borítóval eladhatatlanná válik a könyvünk. A boltok tele vannak rikító színekben tobzódó, attraktív borítójú könyvekkel. Az olvasók ehhez vannak szokva, így kézbe sem veszik a szerény borítójú köteteket. De a mi szimpla kinézetű könyvünk nem is kerül a polcra, mert a kereskedők szégyenlik kitenni, és eldugják egy sarokba, ahol senki sem talál rá. Sajnos a mi világunkban fontosabb a külső, mint a tartalom. Ha nem vagyunk hajlandóak alkalmazkodni ehhez a helyzethez, akkor esélyünk sincs nevünk megismertetésére. Az olyan könyv, amely nem jut el az olvasókhoz, nem arathat sikert. Eladhatatlannak nyilvánítják, és a saját költségünkre visszaszállíttatják.
q)
A tervezést végezhetjük PageMaker programmal is. A nyomtatáshoz színes tintasugaras printert használjunk. Sajnos ezekkel az olcsó asztali printerekkel csak A/4-es méretű kartont lehet nyomtatni, de ezt is csak úgy, hogy a két szélétől 15 mm széles sávra nem kerül festék. A printer holt sávja ellen úgy tudunk védekezni, hogy mind az előlapra, mind a hátlapra, mind a gerincre rajzolunk egy keretet, és ezt töltjük ki színes betűkkel, ábrákkal. (Ennek kialakítási módját lásd a Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 16-17, valamint a 19. és 20. ábráján.) Amennyibe a nyomtatást pasztellszínű kartonra végezzük, a szélek színhiánya nem fog feltűnni. Az A/4-es lap gerincfelirat miatti hosszirányú megnyúlása ne jelent gondot, mert a tintasugaras printerek 356 mm hosszig hajlandóak nyomtatni.
r)
Alapanyagként legalább 160 gramm/m2 vastag kartont használjunk. Ezt papír-nagykereskedésekben célszerű beszerezni. Nálunk a nyomdászokat ellátó Budapest Papír Kft-nél lehet a legolcsóbban színes kartont vásárolni. Címük: 1131. Budapest, Fiastyúk u. 4-8. Tel/fax: 349 0911. (A minták megtekintése során ne csak az árával törődjünk. Legyünk tekintettel a karton felületi érdességére is. Minél simább, fényesebb, annál kevésbé fut szét rajta a tinta.) A mellettük levő grafikai szaküzletben kedvező áron vehetünk hozzá hidegfóliát. Erre az átlátszó öntapadó fóliára azért van szükség, hogy a borító ne koszolódjon el, ne látszódjanak meg az ujjlenyomatok rajta. Melegfóliát ne használjunk erre a célra. Olcsóbb ugyan, mint a hidegfólia, de megpöndörödik tőle a karton. Ez ellen csak úgy lehet védekezni, hogy a túloldalát is befóliázzuk. Ez esetben azonban már nem olcsóbb. Ráadásul az intenzív hőhatástól zsugorodik 335
a karton, ami méretre vágott borító esetén kínos helyzetet teremthet. A kartont nem ajánlatos tekercsben szállítani, mert megvetemedik, és könnyen megtörhet a széle. A helyszínen méretre vágva és egymásra rakva egy diplomatatáskában is elfér, és nem sérül meg. (A felvágáshoz vigyünk magunkkal ollót, vonalzót és ceruzát. 0,5 – 1 cm-rel nagyobbra daraboljuk, és otthon vágjuk pontos méretre.) s)
Ha a printer 210 mm-nél szélesebb kartont nem hajlandó bevenni, akkor a szélességét már nyomtatás előtt méretre kell vágni. Mérjük le a belív magasságát, és erre a méretre vágjuk. (Mint már szó volt róla a fénymásolópapír nem mindig szabványméretű. ±1 mm-es tűrés előfordulhat, ezért kell lemérni.) A végeit még ne vágjuk méretre, mert ennek hosszát több minden befolyásolja. Nyomtatás után következik a fóliázás. Először vágjuk a hidegfóliát 1 cmel szélesebbre, mint a borító, majd az egyik végét válasszuk le a hordozópapírról kb. 2 cm szélességben. Hajlítsuk ki, majd ragasszuk a borító egyik végére úgy, hogy a többi része nagyjából párhuzamosan haladjon végig a kartonon. Utána egy darab ronggyal le-fel simogatva fokozatosan nyomkodjuk a fóliát a borítóra. (Ha lehúznánk róla, és ráfektetnénk, levegő szorulna alája, és hólyagossá válna.) Fóliázás után a gerincfelirat közepét jelöljük át az előoldalról a hátoldalra, majd mérjük le a könyvtest gerincvastagságát, és szimmetrikusan rajzoljuk rá a középvonalra. A gerincvastagságot jelölő vonalak két szélétől 10-10 mm-re húzzunk két újabb vonalat. Fektessünk egy fémvonalzót a gerincvonalakra, és törjük meg a kartont legalább 90o-os szögben. Aztán tegyük a vonalzót a 10 mm-re levő vonalakra is, és itt szintén hajlítsuk vissza a kartont. (Ez utóbbira azért van szükség, hogy a könyv kinyitásakor visszahajoljon a fedlap, ne feszüljön le a gerincről. Ennek érdekében fordítsuk meg a kartont, és a külső törésvonalak mentén kifelé is törjük meg a fedlapot.)
t)
A kész borítót ragasszuk a könyvtestre. Ehhez ne enyvet használjunk, mert nehezen szárad, és magas víztartalma következtében meghullámosodik tőle a papír. Legalkalmasabb erre a célra a Henkel cég Fa-ragasztója. Ez faanyag ragasztására szolgál ugyan, de a cellulóz alapanyagú papírt is kiválóan ragasztja. (Bármelyik háztartási vegyszerboltban vagy festékszaküzletben beszerezhető. Lehet ugyan kapni a nagykereskedőknél kifejezetten erre a célra szolgáló ragasztót is, de ezeket nyomdászoknak készítik, min. 5 kg-os kiszerelésben.) Ha jelzőszalagot is akarunk tenni a könyvbe, előtte vásároljunk max. 8 mm széles fehér műselyemszalagot a legközelebbi rövidáruboltban. Vágjuk 5-6 cm-el hosszabbra (jelen esetben 27 cm-re) és gyorsan száradó műanyagragasztóval (pl. Technokol rapid-dal) ragasszuk az egyik végét 2 cm hosszan a könyv gerincéhez. Erre jön a borító úgy, hogy előbb egy hegyes késsel kenjük a tejszínszerű folyadékot a könyv gerincére, valamint az elő- és hátlapra 9 mm széles sávban, hogy mindenütt egyenletes, filmszerű réteget képezzen. (A kapcsokra is kerüljön belőle.) Illesszük a borítót a gerincre, és nyomkodjuk a ragasztott felülethez. Kettesével helyezzük az elkészült könyveket egymásra oly módon, hogy a gerincük összeérjen, majd a vágódeszkát ráfektetve, és súlyokat (néhány tucat könyvet) rárakva préseljük le. Hagyjuk másnapig száradni. Végül ceruzával jelöljük meg, hogy mennyivel lóg túl a borító két vége a belíven, és vágjuk le. (A belív jobb széle mentén húzzuk végig a ceruzát a kartonon, majd nyissuk ki a könyvet, fektessük a fémvonalzót a vonalakra, és tapétavágó pengével metéljük le az elő- és hátlap túllógó széleit. Ezzel elkészült a könyvünk. Ha nagyon gondosak akarunk lenni, fektessük a fémvonalzót az elő- és hátlap törésvonalára, s 8-10 könyvoldallal együtt hajlítsuk vissza. Így még könnyebbé válik a kötet kinyitása.
u)
Ez az eljárás jól alkalmazható kis zsebkönyv méretű művek (pl. verseskötetetek) előállításnál is. A B/6-os (148 × 105 mm) méretű oldalakat úgy kell elhelyezni az A/4-es lapon, mintha keresztben ketté lenne vágva. Tehát itt most az A/5-ös méretű lapokkal kell azt csinálni, amit az előbbiekben az A/4-esekkel. A ketté, illetve most négyfelé vágás azonban csak másolás után fog megtörténni. Mellesleg ily módon szinopszist (rövid tartalmi vázlatot) is készíthetünk a könyveinkről. Ha ennek terjedelme meghaladja a 4 oldalt, a kilövést 8 vagy 12 oldalra állítsuk. (A Use creap utasítást itt sem érdemes kiadni, mert 4 lap egymásba rakásánál még nem keletkezik számottevő kitüremkedés.) A borítót színes fénymásolópapírra printeljük. A lapokat 336
most ne vágjuk el, hanem kettéhajtva rakjuk egymásba, és tűző kapoccsal rögzítsük. Ennek legegyszerűbb módja, hogy vastag kartondobozból kivágunk egy darabot, ráfektetjük a kihajtott lapokat, és egy szétnyitható tűzőgéppel kívülről belenyomjuk a két kapcsot. (Ha a hullámpapír nem elég vastag, használjuk két rétegben.) Utána fordítsuk meg, és belül hajlítsuk vissza a kapcsok két szárát. (A kapcsok vége ne kívül legyen, mert felsértheti az olvasó ujját, vagy beleakadhat a ruhájába.) A szinopszisszerkesztés egy lehetséges módja a Kellékek mappában megtekinthető. Mint látható a Prospektus-Minta borítója Word-ben is elkészíthető. A borító külső és belső oldalán annak a könyvesbolthálózatnak az üzleteit célszerű feltüntetni, amellyel értékesíttetni kívánjuk a könyveinket. A szövegállomány csak PageMaker programban készíthető el 1-8, 2-7, 6-3, 4-5, illetve 12-1, 2-11, 10-3, 4-9, 8-5, 6-7 oldalakra kilőve. v)
A könyvünk iránti érdeklődés fokozódásával át kell térnünk más gyártási módszerre. Egyrészt azért, mert több száz darab könyvet már nem lehet kézzel előállítani, másrészt ne is érdemes. Amennyiben az igény eléri a 300 darabot, a sokszorosítást Risograph-al végezzük. A Risograph nem más, mint egy modernizált stencilgép. Az általa készített másolatok minősége nem éri el ugyan az ofszet nyomás színvonalát, de nem rosszabb a fénymásolatnál. (Feltéve, ha a nyomdász nem spórolja ki belőle a festéket.) Ez a fénymásoló gép méretű gyorsmásoló nem fém-, hanem műanyag nyomólemezzel működik. Ennélfogva jóval hamarabb tönkremegy. 300 oldalnál többet nem lehet vele minőségromlás nélkül kinyomni. A műanyag nyomólemez ára azonban csupán töredéke az alumínium klisének, ezért ez a technológia relatíve igen olcsó. (A Risograph-al készített nyomat ára kb. fele a saját fénymásoló géppel végzett másolatnak.) 1000 darabnál nagyobb példányszámnál azonban már nem érdemes alkalmazni. A példányszám növelésével az ofszetnyomásnál használt alumínium klisé egy könyvre vetített ára egyre kevesebb lesz, és 1000 darab felett már olcsóbb, mint a műanyag klisé.
w)
Risograph-al történő sokszorosítás esetén a borítókészítést is célszerű vállalkozókra bízni. Több olyan technológia létezik (pl digitális gyorsnyomtató) amellyel kis példányszámban is lehet elfogadható áron színes nyomatokat előállítani. Ez a megoldás azért is jobb, mert végleges színes borítót készíttethetünk a könyvünkhöz. Később, a példányszám további emelkedésével ezt már csak le kell világíttatni, és vihetjük a színre bontott filmeket a nyomdába. A Risographot üzemeltető nyomdászok többsége többnyire vállalja a könyv kötését is. Ez általában ragasztásos eljárással történik, ami nem éppen tökéletes módszer, de a forgalomban levő könyvek túlnyomó része úgynevezett „paperback” kötet. (Az egyszeri olvasásra szolgáló műveket (pl. ponyvaregényeket) nem érdemes keménytáblával ellátni, és a lapjait hajtogatva összefűzni, mert a legtöbbjük vagy a szemétkosárban, vagy a könyvespolcok mélyén végzi. Ezt a kötési módot erre találták ki.) Nagy előnye azonban, hogy olcsó, és ezáltal az előállítási költség alacsonyan tartható.
x)
Ha ez a színvonal nem elégít ki bennünket, elvihetjük a nyomatokat egy könyvkötőhöz is, aki összefűzi, és műbőr bevonatú keménytáblával, s aranyozott vésetnyomással látja el. Ez esetben a kilövést 16 oldalra kell végezni, és a belső lapok fokozatos kitüremkedése miatt aktiválni kell az Use creep utasítást is. Az alatta levő kitöltő sávokat az alkalmazott papír vastagságának megfelelő mértékre állítsuk. (Célszerű egy ívnyi papírt összehajtani, és lemérni a kitüremkedéseket.) Arra azonban számítsunk, hogy ennek a fajta kötésnek a költsége több mint duplája lesz a lapok előállítási árának. Ez azért hátrányos, mert rendkívüli mértékben megnöveli a kötet árát. A terjesztők jelenleg 45% jutalékot kérnek az eladott könyvek árából. Ezt azonban a fogyasztói árból kalkulálják vissza, ami azt jelenti, hogy a művünk az átadási ár majdnem duplájáért kerül a boltokba. Tehát minden többletköltség kétszeresen fog megjelenni a fogyasztói árban, ami könnyen eredményezhet csillagászati összeget. Az egyre nehezedő gazdasági helyzetben mind kevesebb pénz jut kultúrára, az emberek kétszer is meggondolják, hogy könyvet vásároljanak. Ilyen körülmények között a drága kötetek szinte eladhatatlanná válnak. Bármennyire is szüksége lenne valakinek a könyvünkre, ha nem tudja megfizetni, fájó szívvel visszarakja a polcra.
337
Nyomdai előkészítés 01)
Egy jól megírt regény, vagy hasznos információkat tartalmazó szakkönyv előbb-utóbb sikert arat. A fokozatosan növekvő érdeklődés és a vele járó haszon egy idő után lehetővé teszi a nagy példányszámú előállítást. Az is lehet, hogy sikerül találnunk egy szponzort, aki hajlandó támogatni bennünket művünk széles nyilvánosság elé tárásában. Ebben az esetben már nem érdemes házilagos módszerekkel folytatni az előállítását. Egyrészt azért, mert ez az eljárás drága, másrészt oly sok munkával jár, oly nagy megterhelést róna ránk, amelynek nem tudnánk eleget tenni. A tömeggyártáshoz nyomdagépek kellenek. A nyomdai előállítás azonban speciális előkészítést igényel. Amennyiben a PageMaker-ben elkészült könyvünket nagy példányszámban akarjuk kinyomtatni, akkor a nyomdai első példányt fokozott gonddal kell elkészíteni, mert erről készülnek az alumínium lemezre maratott klisék, amelyek sokba kerülnek. Ebben az esetben a könyv minden egyes oldalát külön lapra kell nyomtatni. Célszerű a printelést pauszpapírra, és negatívan (a szöveg tükörképét nyomtatva) végezni. Ez esetben nem kell az egyes oldalakról negatív filmet készíteni. A klisélemezek közvetlenül a pausznegatívról készülnek. Ezzel a megoldással a nyomdai előkészítési költség tizedére csökkenthető.
02)
Nagy előnye még ennek a megoldásnak, hogy kontúrosabbak lesznek a könyvnyomat betűi. A filmnek ugyanis van egy bizonyos vastagsága, ezért levilágításnál a fénysugár nem csak felülről jut az emulziós rétegre, hanem oldalról is. Ennélfogva a betűk keskenyebbé válnak, és elvesztik jellegzetes rajzolatukat. Enyhén elmosódott szövegmező benyomását keltik. Pausznegatív használatakor azonban csak egyszer történik levilágítás, közvetlenül a fényérzékeny réteggel bevont klisélemezre, és a negatív leképezés folytán a szövegtükör szorosan hozzásimul a lemezhez, így a betűk kontúrja kevésbé sérül. (Erre a célra csak speciális, hőálló pauszt lehet használni. A műszaki rajzokhoz gyártott normál pauszpapír a lézerprinterek min. 110 oC-os beégetési hőmérsékletétől összezsugorodik. A/4-es méret esetén ennek mértéke a 3-4 millimétert is elérheti.) Arra is ügyeljünk, hogy a szélénél fogjuk meg, mert az ujjainktól elzsírosodott felületről lepereg a festék. Hőálló pausz számítógépeket forgalmazó nagykereskedőktől szerezhető be. Ha a diafilmvetítéssel egybekötött előadást akarunk tartani, tintasugaras printerrel nyomtatható írásvetítő fóliát is itt kaphatunk hozzá. (Ennek elkészítési módját lásd a Fájl menügombbal és a Küldés, valamint Microsoft PowerPoint parancsokkal előhívható ablakban.) A papírboltokban forgalmazott pauszpapír csak műszaki rajzok készítésére alkalmas. Ez a fajta pausz tintasugaras printerhez sem használható, mert a levegő páratartalmától is függ a mérete. Esős, nedves időben az A/4-es pausz hossza 2-3 mm-t is nyúlhat.)
03)
Könyvnyomtatásnál alapvető fontosságú, hogy az egyes lapokon az első és hátoldal sorai tökéletesen fedjék egymást. Különben a hátoldali sorok a papíron átütnek, láthatóvá válnak az elülső oldalon is. Ez oly módon nyilvánul meg, hogy beszürkülnek a sorok közti hézagok, ami nagyon megnehezíti a szöveg olvasását. Ennek elkerülésére a PageMaker szövegszerkesztő program megadja a technikai lehetőséget. A Word-el ellentétben itt a szövegmező keretbe van foglalva, és minden egyes sor helye rögzítve van Amíg Word-ben egy-egy sor megvastagítása, vagy más betűtípus használata, illetve alsó és felső index alkalmazása során a sorok le vagy felhúzódnak, össze-vissza csúszkálnak, itt ez nem fordulhat elő. Emiatt a Word szövegszerkesztő program inkább csak levélírásra, illetve nagyobb terjedelmű szövegek beírására, helyesírás-vizsgálatára alkalmas. A PageMaker viszont kifejezetten kiadványszerkesztő program. Az elő- és hátoldal tökéletes fedése azonban csak úgy valósul meg a nyomtatott lapokon is, ha a pausznegatívot vágóélekkel látjuk el. Ezek segítségével a nyomdászok úgy helyezik fel a klisélemezeket a nyomdahengerre, hogy a két oldal fedje egymást. (Könnyebb a vágóéleket vagy más néven vágókereszteket egymásra illeszteni, mint a sorokat. A szövegmezőt körbevevő kerettel nem lehet az illesztést elvégezni, mert ez nyomtatásban nem látszik.) A vágóéleknek a kötésnél is szerepük van, mivel ezek segítségével fogják egymáshoz illeszteni, 338
és méretre vágni a kész lapokat. Mivel a vágóélek nem látszódhatnak a nyomtatott lapon, a laphatároló kereten kívül kell elhelyezni őket. 04)
Ennek megfelelően először nyissunk egy új dokumentumot a PageMaker programban. A Document Setup ablakban állítsuk be a nyomtatott könyv lapjainak pontos méretét, és a margókat. A margó ne legyen 15 mm-nél keskenyebb, mert a nyomdai munkálatoknál előfordulhat, hogy a könyv valamelyik széléből többet kell levágni, és ekkor „leesik” a szövegmező a lapról. Ha a könyvet olcsó ragasztásos eljárással fogják kötni, akkor a belső margónál itt is 20 mm távolságot állítsunk be. Ezt a fajta könyvet ugyanis nem lehet teljesen kinyitni, ezért a belső margóból kb. 5 mm-nyi „becsípődik”. Ilyenkor két mesterlapot kell készíteni, egyet a páratlan és egyet a páros oldalakra, mivel az előbbinél a bal oldali, az utóbbinál a jobb oldali margó kerül a gerincbe. Ebben az esetben célszerű az oldalszámokat a külső sarokba helyezni, hogy könnyebben lehessen leolvasni. (Mivel a könyvet általában középen fogják meg, így az ujjak nem takarják el az oldalak számozását.) További előnye még ennek a megoldásnak, hogy az alsó margóra hosszabb lábjegyzetet írhatunk. Emiatt fűzött könyvek esetén is gyakran alkalmazzák ezt a számozási módot.
05)
A fő méretek beállítása után hozzuk létre a vágóéleket. Annak érdekében, hogy ezek minden oldalon megjelenjenek, a műveletet a mesterlapon végezzük. Ehhez kattintsunk az oldalszámgördítő szalag bal szélén található R gombra. (Vele együtt megjelenik a Master Pages ablak is. Erre egyelőre nincs szükség, ha zavar bennünket küldjük vissza.) A mesterlapon a vágóéleket a Toolbox ! gombjával és a derékszögű vonallal jelölt vonalhúzó gombjával hozzuk létre. Előtte azonban a File menü Document Setup ablakában még egyszer ellenőrizzük, hogy a könyvoldalak kialakítása (külső méret, szövegmező mérete, margótávolságok, oldalszámozás módja stb.) megfelel-e az igényeinknek. Ha minden méret megfelelő, akkor a Document Setup ablakban növeljük meg a lapméretet 40 mm-el, mindkét irányban. Egyúttal növeljük meg a négy margótávolságot is 20 mm-el. Utána kattintsunk a Toolbox ! gombjára, majd a „Fogd és vidd módszerrel” húzzunk be a vonalzókról két-két segédvonalat a lapszél és a szövegmezőjelölő keretek közé úgy, hogy zöld színű harmadik keret oldalai a külső keret oldalaitól 20-20 mm-re legyenek.
06)
Ha nem látjuk pontosan, hogy a jobb oldali és az alsó keretvonal hány milliméteren áll, mutassunk rá az egérkurzor nyilával. Ekkor ezek a vonalak meghosszabbodnak, és a vonalzón áthaladva lehetővé teszik a távolság pontos leolvasását. (A munkálatok megkezdése előtt célszerű a mesterlapot felnagyítani, mert vele együtt a skála is megnyúlik.) Amennyiben így sem tudjuk leolvasni a pontos értéket, kattintsunk a munkalap bal felső sarkába, a két vonalzó között található origó ikonra, és húzzuk be a célkeresztet a keret jobb alsó sarkára. Ekkor a vonalzók nulla pontja áthelyeződik a keret jobb oldali és alsó határoló vonalaira. (Ez a pozíció a célkereszt ismételt kihúzásával szüntethető meg. Az eredeti helyére úgy állíthatjuk vissza, hogy kétszer rákattintunk az origó ikonra.) Egyébként a segédvonalak pontos helyzetét a Control Palette koordinátajelző sávjai is mutatják. (Előtte kattintsunk kétszer az origó ikonra, hogy a vonalzók nulla pontjai ráálljanak a szövegtükör szélére. Kétoldalas szövegtükör esetén a vízszintes vonalzó nulla pontja a felező vonalra fog állni. Ekkor az X irányú koordinátajelző a tőle balra eső távolságokat negatív értékként mutatja.) Ha jó munkát végeztünk, akkor a segédvonalak által létrehozott keret mindegyik sarkában keletkezik egy kis négyzet, amelyből nyomtatásban csak a vágóélek fognak látszani. (Lásd Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 14. ábra).
07)
Ehhez azonban véglegesíteni kell az egymást keresztező szerkesztő vonalak végeit, az általuk alkotott kereten túllógó nyúlványait. Kattintsunk a Toolbox merőleges vonalakkal jelölt vonalhúzó gombjára, fektessük a kurzor végén megjelenő keresztet a külső keretre, és befelé húzva rajzoljuk át feketére a négyzet belső oldalait. Mivel a vágóélek nem érhetnek össze, csak addig húzzuk a vonalakat, amíg a kurzorkereszt vízszintes, illetve függőleges szárának vége el nem éri a segédvonalak által alkotott keret sarkát. Sajnos a program 1 mm széles vonalakat húz, 339
az illesztés céljáró is szolgáló vágóéleknek viszont minél vékonyabbnak kell lenniük. Ezért a vonalak megrajzolása után kattintsunk az Element menügombbal előhívható ablak Line parancsára, és változtassuk át a vonalvastagságot 0,5 mm-re. (Előfordul, hogy többször is rá kell kattintani a kurzor nyilával a vágóélre, mire sikerül kijelölni.) Ha a húzott vonalak nem látszanak, ne törődjünk vele. A segédvonalak visszatolása után meg fognak jelenni. (Ha nem, kicsinyítsük le, illetve nagyítsuk fel az ábrát.) 08)
A végén nem árt egy méretellenőrzést végezni. A segédvonalak segítségével mérjük meg a párhuzamos vágóélek közötti távolságot. Ennek éppen a régi keret, vagyis a nyomtatandó lap méretét kell kiadnia. Mellékesen megjegyezve a segédvonalakat más célokra (pl. táblázatkészítésnél) is célszerű alkalmazni. A segédvonal mentén húzott vonal ugyanis pontosan oda kerül, ahová szántuk. Ha közben letérünk a segédvonalról, a végleges vonal akkor is annak nyomvonalán fog folytatódni. Az ily módon húzott vonalat lehetetlen elrontani. A segédvonalak szövegszerkesztő üzemmódban is használhatók. Ez esetben a pálcikaalakú kurzor vízszintes pozícióját az egyharmadánál látható keresztirányú vonal mutatja a bal oldali vonalzón. Egyébként egy munkalapra akár 120 segédvonal is húzható. A munka végeztével ezeket nem kell egyenként visszahúzkodni. Egyszerre mind megszűntethető, ha Layout menügombbal és a Guides and Rulers paranccsal megjeleníthető ablakban kiadjuk a Clear Ruler Guides utasítást. A segédvonalak rajta is hagyhatók a szövegmezőn vagy az ábrán, mert nyomtatásban nem jelennek meg. A sok segédvonal alatt azonban nehezen látni az ábrát. Ezen úgy segíthetünk, hogy átmenetileg láthatatlanná tesszük őket. Ennek módja, hogy az előbbi ablakban érvénytelenítjük a Show guides utasítást. Egy rendkívül fontos beállításnál úgy akadályozhatjuk meg a segédvonalak véletlenszerű odébb mozdítását, hogy aktiváljuk a Lock guides utasítást. A szerkesztés, a vonalzók osztásainak vonzásával is könnyíthető. Amennyiben elegendő milliméteres pontossággal dolgozni, adjuk ki a Snap to Rulers utasítást. Ez esetben a segédvonalakkal sem kell hajszálpontosan eltalálni a vonalzó osztásait. Ha néhány tized milliméterrel mellé húzzuk, bekattan a legközelebbi jelölt értékre. Csak akkor kell kikapcsolni ezt a funkciót, ha tized milliméteres távolságokat akarunk beállítani. (Ilyenkor erősen fel kell nagyítani a szövegtükröt. PM 6.5-ben a Guides and Rulers parancs megszűnt. A hozzá tartozó utasításokat a View menüben keressük.)
09)
Annak érdekében, hogy az illesztő keresztek kialakítását ne kelljen a páros oldalak mesterlapján is elvégezni, készítsünk a vágóélekkel ellátott Document Master mesterlapról másolatot. Ehhez kattintsunk a Master Pages ablak Name felirata melletti kis nyílra. A továbbnyíló ablakban adjuk ki a Duplicate parancsot, és nevezzük el az új mesterlapot mondjuk DOCU-nak. A Duplicate gomb megnyomásával a Master Pages ablakban megjelenik a páros oldalak érvényesítésére szolgáló mesterlap. Most már csak az oldalszámozás van hátra. Ha a mesterlapon a szélesebb margó bal oldalon van, ebből lesznek a páratlan oldalak. Ennek megfelelően itt az oldalszámot a jobb sarokra helyezzük. Ehhez először aktiváljuk a Toolbox T gombját, majd kattintsunk a lap szövegmezejének aljára. A Ctrl + Shift + 3 billentyűk egyidejű lenyomásával hozzuk létre az oldalszámjelző RM piktogramot. (PM 6.5-ben ez a billentyűkombináció Ctrl + Alt + P-re változott.) Miután biztosan nincs a helyén, jelöljük ki, és a Control Palette szakaszformáló gombjaink segítségével küldjük a jobb sarokba, és állítsuk megfelelő méretre. (Az oldalszámokat általában ugyanakkorára szokták állítani, mint a szövegben használt betűméret.) A számok típusát (arab-római) a Document Setup ablakon keresztül állíthatjuk be a Numbers gomb megnyomásával. Ezután jelöljük ki a piktogramot, és a sorok lefelé való elmozdítására szolgáló nyíllal toljuk le egészen a szövegmező alsó határoló vonalára, majd tovább tolva léptessük ki a szövegmezőből. (Ez a gomb a Control Palette szövegformáló eszközei között található, a jobb alsó sarokban.) Ennek során jegyezzük fel, hogy az alsó határoló vonaltól hányat léptünk lefelé. (Erre azért van szükség, hogy az oldalszám a bal oldalon is ugyanolyan távolságra kerüljön.)
340
10)
Az oldalszám ne legyen nagyon fent, mert akkor rámászik a szövegmezőre. Általában 5-6 milliméterrel szokták a szöveg alá helyezni. Nagyon lent se legyen, mivel a printerek oldalirányú vaksávja a lap szélétől min. 10 mm, így könnyen előfordulhat, hogy a nyomtatásnál csak a fele jelenik meg a papíron. Ugyanez vonatkozik a fénymásoló gépre is, azzal a különbséggel, hogy ha a másolandó lapot rosszul rakják a tárgylemezre (2-3 milliméterrel feljebb csúszik) akkor egyáltalán nem lesz oldalszám a másolaton. A beállításnál megtévesztő lehet, hogy itt a szövegmező alja nem a keretnél ér véget, hanem fél sorral feljebb. (Az utolsó sor kettéosztja a sortávolságot, és a felét maga alatt tartja. Ha ezt nem engedjük meg neki, akkor átmegy a következő oldal tetejére.) Ha látni szeretnénk az utolsó sor és az oldalszám közötti valódi távolságot, tüntessük el a szövegmező körül a keretet a Ctrl + J billentyűkombinációval. (A keret a két billentyű újbóli lenyomásával állítható vissza. PM 6.5-ben ez a billentyűkombináció Ctrl + É -re változott.)
11)
Miután beállítottuk a jobb oldali oldalszámot, ez végig minden oldalon meg fog jelenni. A páros oldalon is jobb oldalon lesz, pedig ott az átforduló lap miatt bal oldalra kellene kerülnie. Ráadásul a szélesebb margó is marad a bal oldalon, ami azt jelenti, hogy a nyomtatott lapok hátoldalán nem a gerinc felöli oldalra esik. Ezeknek a hibáknak a megszüntetésére a páros oldalakra készíteni kell egy új mesterlapot, illetve az erre a célra létrehozott DOCU mesterlapot át kell alakítani. Ehhez aktiváljuk a Master Pages ablak DOCU tételét, majd kattintsunk a Name felirat melletti kis nyílra. A tovább nyíló ablakban adjuk ki a Setup utasítást, és állítsuk át a margókat úgy, hogy most a jobb oldalon legyen a nagyobb távolság.
12)
Az OK gomb megnyomásával módosult a páros oldalak mesterlapja, de még nincs neki oldalszámozása. Ezt az előzőek szerint alakítsuk ki. Kattintsunk újból az oldalszámgördítő szalag melletti R mesterlap gombra, majd a mesterlap ablakon ismét jelöljük ki a DOCU tételt. Most a megjelenő oldalszámjelölő RM piktogramot tegyük balra zárttá, és pontosan annyi lépéssel toljuk a szövegmező alá, amennyivel a jobb oldalon tettük. (Ha nem simul hozzá a bal oldali kerethez, jelöljük ki, majd váltsuk át a Control Palette-t szövegformáló eszközökre, és szüntessük meg az Első sor (First) kijelölősávban látható behúzó értékét. (Írjuk át nullára. A mértékegységet nem kell utána írni, ezt a program magától megteszi.) Az Enter billentyű lenyomása után a szoros illeszkedés létrejön. Itt is ügyeljünk a betűnagyságra, és az azonos betűtípusra. Ha elrontottuk, jelöljük ki a szövegmező alsó sarkát (azt a helyet, ahonnan kiindultunk) és a sorcsúsztató nyíllal vigyük vissza az oldalszám beállító RM jelölést a szövegmezőbe. (A margón nem hagyja magát az oldalszám se kijelölni, se javítani.)
13)
Most már csak az új mesterlap páros oldalakra történő érvényesítése van hátra. Ehhez kattintsunk először a 2. oldalra. Aztán kattintsunk a Master Pages ablak DOCU tételére. Erre megjelenik egy újabb ablak, amely megkérdezi, hogy az előző mesterlap által már beszámozott oldalt át akarjuk-e alakítani az új mesterlapnak megfelelően. Nyomjuk meg az Igen gombot. Ezt a műveletsort végezzük el az összes páros oldalon. Több száz oldalas könyv esetén ez meglehetősen fárasztó tevékenység. Nincs is rá szükség, mert a PageMaker a páros oldalakat is képes automatikusan megformálni. Ehhez a funkcióhoz azonban csak kétoldalas lapok esetén lehet hozzáférni. Ez a probléma viszont áthidalható úgy, hogy átmenetileg egyesítjük a különálló oldalakat. A Fájl menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Document Setup parancsot. A tovább nyíló ablak Options szektorában érvényesítsük a Double-sided utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A két oldal egyesülése után a Window menüből hívjuk elő a Master Pages ablakot, és kattintsunk a Name felirat melletti kis nyílra. A tovább nyíló ablakban adjuk ki az Apply parancsot, és az újonnan feltűnő ablakban érvényesítsük az All, valamint Set left and rights pages separately utasítást. A megjelenő Left master page és a Right master page kijelölősávokba állítsuk be az alkalmazott mesterlapok nevét, és nyomjuk meg az Apply gombot. Erre a páros oldalakon mindenütt bal oldalra kerül az oldalszám. Ezt követően nincs más hátra mind elválasztani az oldalakat. Ismét hívjuk elő a Document Setup ablakot, és érvénytelenítsük a Double-sided utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot.
341
14)
Mivel a címoldalon nem lehet oldalszám, létre kell hoznunk egy harmadik mesterlapot is. Ezt ugyanúgy csináljuk, mint a másodikat. Az új mesterlapot nevezzük Címlap-nak. Amikor elkészültünk vele és megjelent a Master Pages ablakban, kattintsunk rá. Utána hívjuk elő a munkalapját az oldalszámgördítő szalag bal oldalán levő R gombra kattintva. Ott jelöljük ki az egérkurzorral az oldalszámjelölő RM piktogramot. (Ezt most is csak úgy tudjuk megtenni, ha föléje kattintunk, oda ahonnan leküldtük.) Előtte álljunk át szövegszerkesztő üzemmódra. A Control Palette segítségével léptessük vissza az RM feliratot a szövegmező aljába, és töröljük ki. Végül álljunk az 1-es oldalra, és aktiváljuk a Címlap mesterlapot a Master Pages ablakban. Az érvényesítés megerősítését kérő ablakban nyomjuk meg az Igen gombot, mire az első oldalról el fog tűnni az oldalszám. Mellesleg egy normál dokumentumban, ahol nincsenek vágóélek, ez a művelet sokkal egyszerűbben elvégezhető. Ez esetben csupán ki kell jelölni a Master Pages ablakban a None feliratot, és érvényesíteni kell az első oldalra.
15)
Amennyiben a könyvünk cérnafűzött kivitelű lesz, akkor belül nincs szükség nagyobb margótávolságra, mivel a hajtogatott lapokból készülő fűzött könyv teljesen szétnyitható. Ha a jobb és bal oldali margószélesség megegyezik az oldalszámot középre is állíthatjuk. Ez esetben megszabadulunk az új mesterlap létrehozásával járó fáradságos munkától. Ha a külső sarokban levő oldalszámos változatból akarunk áttérni középen levő oldalszámosra, előbb mentsük ki lemezre, mert a későbbiek során még szükségünk lehet erre a sok munkával elkészített sablonra. (Tartalmát kitörölve a tömörített keret nagyon kevés helyet foglal el a lemezen.) Az átalakítás során először a Window menügombbal hívjuk elő a Master Pages ablakot, majd aktiváljuk a Document Master mesterlapot. (Kattintsunk a feliratára, vagy lépjünk valamelyik páratlan oldalra.) Utána jelenítsük meg a munkavégzésre szolgáló részletes mesterlapot. (Kattintsunk az oldalszámgördítő szalag bal oldalán levő R gombra.) Az egér kurzorával jelöljük ki a szövegmező alján azt a helyet, ahonnan az oldalszámjelölő RM piktogramot leküldtük az alsó margóra. A Control Palette középre záró funkciójával állítsuk a piktogramot az oldal közepére. (Nézzük meg a Type menügomb Paragraph parancsával megnyitható ablakban, hogy van-e behúzás az első sor kijelölősávban. Ha igen töröljük ki, hogy valóban középre kerüljön az oldalszámozás.) Ezt követően minden páratlan oldal számozása középen lesz.
16)
Ez esetben nem kell az új oldalszámozást egyenként érvényesíteni a páros oldalakra is. A Master Pages ablak Name felirata melletti kis nyíllal nyissuk meg a műveleti ablakot, és kattintsunk az Apply parancsra. Ott írjuk be a Page range kijelölősávba, hogy a középre tett oldalszámot a 2. oldaltól a maximális oldalszámig kívánjuk érvényesíteni. Az Apply gomb megnyomásával a beállítás automatikusan meg fog jelenni az összes lapon. Az átalakítás után a DOCU mesterlapra már nincs szükség, így ki is törölhetjük. Először aktiváljuk a Master Pages ablakban (kattintsunk rá a DOCU feliratra) majd hívjuk elő ismét a műveleti ablakot a Name felirat melletti kis nyíllal. Ott kattintsunk a Delete parancsra. A Delete gomb valamint a szándékunk megerősítését kérő ablak OK gombjának a megnyomásával megtörténik a törlés.
17)
A könnyebb kezelhetőségen kívül a középre helyezett oldalszámozás nagy előnye még, hogy itt nincs szükség előre elkészített üres oldalakra. Ez esetben a program automatikusan készít magának új oldalszámozott lapokat a szöveg kiegészítésekor. Nem kell számolgatnunk, hogy vajon hány oldalt tesz ki a betoldandó anyag. Az oldalak szabályos görgetését a szövegszerkesztő program magától elvégzi. Miután az első oldalt betöltöttük, és a szövegmező megállt a lap alján, kérjünk utána egy üres oldalt. Kattintsunk az előző oldal alján összetorlódott szövegmező piros nyíllal jelölt gumójára, és a kacskaringós nyilat ábrázoló piktogramot tegyük az üres oldal bal felső sarkába. Ezt követően az oldalgörgetés már akadálytalanul végbemegy. Arra sincs szükség, hogy a könyv terjedelmét behatároló oldalszámot előzőleg megnöveljük. Ezért nyissuk meg a Document Setup ablakot is, és csökkentsük le a maximális oldalszámot arra az értékre, amelyet a könyvünk jelen pillanatban igényel. (Ezt azért érdemes megtenni, mert így az anyag kevesebb helyet foglal a winchesteren, illetve kimentés esetén a flopin.)
342
18)
Amennyiben az anyagot nem egyben, hanem fejezetenként szerkesztettük ki, illetve másoltuk át, akkor itt is elkerülhetetlen a kellő számú üres oldal kérése. Ha ezt ne teszzük, akkor az I. fejezetbe történő betoldáskor a következő fejezet elejét elérve nem áll meg a szöveggörgetés. A program a szöveg maradékát a második fejezet végére rakja. Ha ott nem talál elég helyet, betölti a harmadik, negyedik stb. fejezetek végére, és ami marad azt a Tartalomjegyzék után, a könyv végére rakja. Ezekről a helyekről kell aztán új, üres lapok betoldásával visszaráncigálnunk. (Amennyiben előállna ez a helyzet, szúrjunk be az I. fejezet utolsó oldala után annyi üres oldalt, amennyi a többi fejezet végére került, majd a Tool-box , gombjának aktiválásával jelöljük ki az utolsó jó helyen álló oldalt. Ezt követően kattintsunk a szövegmező alját határoló vonal fekete keresztet tartalmazó gumójára, és a szövegjelölő piktogramot rakjuk le a következő üres oldal bal felső sarkába. Ezt a rakosgatást oldalról oldalra mindaddig végezzük, amíg a túlcsordult szöveg elfogy. Ily módon a fejezetek végére tolódott oldalak veszteség nélkül visszahozhatók.) Mindez nem fordul elő, ha az egész szövegállományt egyben töltjük át, és az egyes fejezetek elején oldaltörést alkalmazunk.
19)
A teljesség kedvéért megemlíthető még, hogy a mesterlapokról készített másolattal többletinformációt (pl. lábjegyzetet) is megjeleníthetünk. A Duplicate paranccsal másolt mesterlapon minden rajta lesz, ami az eredetin volt, plusz rákerül a többletinformáció. Ezt az oldalszámgördítő szalag melletti R gombbal előhívható részletes mesterlapra kell ráírni. Utána már csak érvényesíteni kell a kívánt oldalra, illetve oldalakra. A mesterlapról történő másolatkészítésnek az az előnye, hogy az anyag bővítésekor a lábjegyzetet vagy egyéb jeleket nem kell beírni az új oldalra, a régi helyén pedig törölni, hanem csak meg kell meg változtatni a hatályát a helyzetnek megfelelően. A régi helyen levő többletinformációt az eredeti mesterlap érvényesítésével szüntethetjük meg. A szövegállomány ugyanis nem viszi magával a szövegmezőt jelölő kereten kívüli, margókon levő jeleket, információkat. Ennek áthelyezéséről nekünk kell gondoskodnunk. Ezt a műveletet könnyíti meg a mesterlapról készített másolat. Arra sincs szükség, hogy egy speciálisan kidolgozott oldalt újra megszerkesszünk. Amennyiben a rajta levő különleges elemeket más oldalakra is szeretnénk átvinni, nyilvánítsuk mesteroldallá. Álljunk rá, és a Master Pages ablak Name felirata melletti kis nyíllal lenyitható ablakban adjuk ki a Save Page as parancsot. Adjunk neki egy megkülönböztető nevet, majd nyomjuk meg az Save gombot. Ettől kezdve a kiválasztott oldal tartalmát bármelyik oldalra érvényesíthetjük. (Szabályos fejléc és lábléc készítéshez hívjuk elő a Plug-ins-ből a Running Headers & Footers segédprogramot.)
20)
Ha készen van a nyomdai keret, töltsük bele a korábban kétoldalas formátumba kiszerkesztett anyagot. Annak érdekében, hogy ennek szerkesztési módja megegyezzen a régivel, állítsuk be a dokumentum paramétereit ugyanolyanra. A betöltés csak akkor fog rendben zajlani, ha a nyomdai lapokon a szövegmezőt határoló keret ugyanakkora, mint az előző változatban volt. Ha tehát nem akarjuk a tördelést, a fattyú- és árvasorok eltüntetését elölről kezdeni, a kétoldalas kivitel beállításait vigyük át az egyoldalas lapokra. Ez esetben a program nem tördeli át az anyagot. Csupán annyi történik, hogy a továbbiakban az anyag szövegtükre egyoldalas lesz. A szövegállomány betöltését ne a szokásos módszerrel (Select All ! Copy ! Paste utasításokkal) végezzük, mert akkor a „trackelt” sorok nem fognak változatlan formában átmenni. A másolóprogram átszerkeszti a szövegmezőt, és kezdhetjük elölről a tördelést.) Helyette dokumentumillesztést használjunk (lásd a Dokumentumok összehasonlítása című rovatban). A File menügomb Paste parancsával átmásolt oldalak rendszerint érintetlenek maradnak. A könyvet ne egyben másoljuk át, hanem fejezetenként. Ellenkező esetben az egyes fejezetek egymásra torlódhatnak, a fejlécek lejjebb tolódnak, és tologathatjuk át őket a következő oldalakra. A képekkel, ábrákkal vegyes oldalakból ily módon is csak a szövegállomány másolódik át. Ezért a címoldalt és az egész oldalas ábrákat egyenként, Select All utasítással kijelölve, rajzoló üzemmódban kell átmásolni. (A Select All utasítás a Ctrl + A billentyűkombinációval is kiadható.)
343
21)
Betöltés után vessük össze az egyes fejezetek szövegmezejét, hogy történt-e sorelcsúszás. Amennyiben az utolsó oldalalak kezdete és vége megegyezik, akkor valószínűleg a többi oldalon sincs elmozdulás. A biztonság kedvéért lapozzunk át az oldalakat, és ha minden rendben van elkezdhetjük a printelést. A nyomdai első példány printelését itt is a Nyomtató beszerzése, a Nyomtató telepítése, és a Nyomtató használata című rovatokban közölt szempontok alapján végezzük. A pausznegatív készítéséhez szükség van tüköríró programra is, amellyel sajnos a PageMaker nem rendelkezik. Ez csak a CorelDRAW-ban található meg. A printerek között azonban akad néhány, amelybe gyárilag beépítették ezt az átalakító programot (pl. Lexmark Z45, HP DeskJet 3820). Bérmunkában történő kinyomtatása kockázatos, mert ha a nyomda nem ugyanazokkal a programokkal van ellátva, amelyekkel mi a felgépelést és a tördelést végeztük, akkor könnyen előfordulhat, hogy áttördelve fogja kinyomtatni az oldalakat. Szinte elkerülhetetlen az áttördelés akkor, ha a nyomda által használt printer típusa nem egyezik meg a miénkkel. Sok gondot okozhat az eltérő fonthasználat is.
22)
Megfelelő megoldás híján a szövegtükör átforgatása a Control Palette-vel is megoldható. Rajzoló üzemmódban jelöljük ki az egyes oldalakat, majd a Control Palette kijelölőnégyzetén aktiváljuk a belső fogópontot. Utána a jobb felső szélén kattintsunk a függőleges tengely menti átforgató gombra. Mivel most az átforgatás a szimmetria tengely mentén megy végbe, így tulajdonképpen a szövegmező tükörképe jelenik meg a szövegtükörben. Sajnos az oldalszámok nem fordulnak át. Ezt a mesterlapokon kell megtenni, az RM piktogram rajzoló üzemmódban történő kijelölése után. A vágóélekkel ellátott változatnál a piktogramot a szövegtükör alján, a kiindulási helyén kell kijelölni. Amennyiben az átforgatás után eltolódnának, az egyiket forgassuk vissza, és szövegszerkesztő üzemmódban toljuk odébb. (Befelé léptetni könnyebb, mint kifelé, így ha másként nem megy, a másikat toljuk beljebb. A lényeg az, hogy a jobb és bal oldali oldalszám szimmetrikus legyen. Egyébként rajzoló üzemmódban kijelölve odébb is tolhatjuk.) Mivel a tükörképükre forgatott számok nehezen olvashatók, a nyomtatásnál az oldalszámgördítő szalag szegmensei által mutatott értéket írjuk be. A tükörírás kiprintelése a normál nyomtatóknak sem okoz semmilyen nehézséget, mivel a korszerű printerek nem karaktereket, hanem szövegrajzolatot nyomtatnak. (Az átalakítások előtt mentsük el az anyagot, mert kibővíteni, továbbvinni csak a normál változatot lehet.)
23)
Aki túl bonyolultnak tartja a külső oldalszámú oldalak mesterlapokkal való előállítását, felhasználhatja a mellékelt Kellékek mappában található kész könyvsablonokat is. Ezek 999 oldalig állnak rendelkezésre, A/5-ös, B/5-ös és B/6-os méretben, normál és tükrözött oldalszámmal. Ez utóbbiban az anyag betöltése után már csak a szövegtükröt kell átfogatni. A ragasztott (nyomdai szakkifejezéssel laminált) kötésmóddal készülő A/5-ös méretű könyvekhez a szélesebb margótávolságú sablonokat használjuk. Az A/5-ös és B/6-os sablonokhoz ajánlott betűméret 10 pontos, a sortávolság 11,5 pontos. A B/5-ös sablonokban a 12-es betűméret alkalmazható optimálisan, 13,5-ös sortávolsággal. Egyébként az oldalszám tükörírással való átalakítása a TimesMirror betűtípussal is megoldható. Ez a betűtípus a mellékelt Betűtáblák mappából emelhető ki.
24)
Ha változtatni akarunk a margótávolságon, ezt itt csak a mesterlapokon tehetjük meg. Álljunk valamelyik páratlan oldalra, majd nyissuk le a Window menüt, és adjuk ki a Master Pages parancsot. A megjelenő ablakban kattintsunk a Name felirat melletti kis nyílra, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Setup utasítást. Az újra nyíló ablak Margins szektorában elvégezhetjük a módosítást. Utána állítsuk át a páros oldalak, és a sorszám nélküli címoldal mesterlapjait is. (A címlapot csak az első oldalra állva lehet beállítani.) Az alsó és a felső margók távolságát úgy határozzuk meg, hogy az utolsó sor alatt fél sortávolságnyi hézag maradjon. Végül a sorszámokat is feljebb kell léptetni a két mesterlapon az előzőekben leírt módon. Amennyiben oldalirányban is szűkítettük a szövegmezőt, rajzoló üzemmódban jelöljük ki az RM piktogramokat, és a szakaszhatárolók közötti mezőt megragadva a bal egérgombbal húzzuk a kívánt pozícióba. (A kijelölésénél ne a piktogramra, hanem a kiindulás helyére kattintsunk.) 344
25)
Mivel most nagy a tét, sok pénz forog kockán, mindenképpen tanácsos még egyszer lektorálni az anyagot, átolvasni a levonatokat, hogy nincs-e rajtuk hiba. (Pausznegatív készítésekor a tükörírás miatt ezt csak úgy tudjuk megtenni, hogy megfordítjuk, és a hátoldalát olvassuk. A lapokat ne kézben tartsuk, hanem fektessük az asztalra, mert az ujjainktól átnedvesedik a pauszpapír, és megvetemedik. Tegyünk alá egy fehér papírt, úgy jobban látszanak a betűk.) A kisebb hibákat ennél a nyomtatási módnál is ki lehet javítani. (Természetesen előtte a javítandó oldal szövegmezejét vissza kell forgatni.) Kisebb javítások, pl. egy-egy karakter odébb tolása visszaforgatás nélkül is megoldható. Tükörírásban azonban az ehhez szükséges billentyűk fordítva működnek. A Backspace billentyű nem balra tolja a karaktereket, hanem jobbra. A betűk balra tolása itt a szóköz billentyűvel oldható meg. Arra is ügyeljünk, hogy eközben a kurzort nem a karakter elé, hanem mögé kell helyezni. Ha a javítás nem okoz soreltolódást, akkor most is csak a hibás oldalakat kell újraprintelni.
26)
A borító nyomdai előállítása színre bontott filmekről készült nyomólemezekkel történik, mivel ofszet eljárásnál a színes nyomat a színösszetevők egymásra nyomásával alakul ki. A nyomtatáshoz szükséges színek arányát a képalkotó programok határozzák meg, és fekete-fehér képként, (színkivonatként) szolgáltatják. A filmeken a színenként más-más szögben elhelyezkedő rácsvonalak sűrűsége határozza meg, hogy a színkeveréshez használt alapszínek milyen arányban kerüljenek a papírra. A színre bontott filmek levilágítással hozhatók létre. Bár a PageMaker program alkalmas erre a műveletre, nem érdemes ebbe belebonyolódni, mert a színre bontás nagy szakértelmet, és a nyomdával történő egyeztetést igényel. Érdemesebb egy erre a szakterületre specializálódott vállalkozót keresni, aki készen szállítja nekünk a színre bontott filmeket.
27)
Egyébként a levilágítás nem drága művelet. Sokkal többe kerül a borítótervezés. Ennek oka, hogy profi borítót csak drága grafikus programokkal, (pl. CorelDRAW, Illustrator) lehet készíteni. Színvonalas borító tervezésére a bittérképes grafikájú Photoshop program is alkalmas, de ez még drágább, mint a vektorgrafikus CorelDRAW vagy az Illustrator. Magas áruk miatt ezeket a programokat elsősorban könyvkiadók, újságszerkesztőségek és reklámstúdiók vásárolják. A profi kiadványszerkesztő programokkal már könnyen retusálhatók az archibák, a karcok, de nem képesek arra, hogy egy képbe lépett személyt eltüntessenek. Egy zsúfolt nagyváros műemlékeinek fényképezése során nem küldhetők el a járókelők az épületek elől. Ilyenkor a klasszikus megoldás a klónozó ecset használata, amely a képbe belépett személy környezetéből vett színmintával képpontról képpontra retusálja ki az eltüntetendő képrészletet. Ez egy meglehetősen időrabló eljárás, és nem is mindig tökéletes. Ezt gyorsítja fel az Alien Skin Image Doctor segédprogram. Ez a bedolgozóprogram-csomag a Photoshop Plug-ins-eként szerezhető be. Ennek megfelelően az ára is meglehetősen borsos: 45 ezer forint. A Smart Fill modul azonban gyorsan és nyomtalanul tünteti el az oda nem illő foltokat, személyeket, tárgyakat. A Spot Lifter modul kozmetikázásra, a szem alatti árnyékok, a bőrhorzsolások, szeplők, májfoltok eltüntetésére szolgál. A JPEG Repair modul a JPG-ben tömörített képek gyakori hibáját, a kockásodást szünteti meg. Honlap: www.alienskin.com/idoc/.
28)
Ha nincs gyakorlatunk a képszerkesztés terén, ajánlatos ezt a műveletet is egy kellő tapasztalatokkal rendelkező szakemberre bízni, mert a jól megírt könyvhöz nagy műgonddal tervezett borító illik. Neves tervező irodák is foglakoznak borítótervezéssel, de nem érdemes megbízni őket, mert a magas rezsiköltség miatt nagyon drágán dolgoznak. Amennyiben nem tudjuk megfizetni az árát, a PageMaker programmal mi is tervezhetünk elfogadható minőségű nyomdai borítót. Az oldalszám alapján számítsuk ki könyvünk várható gerincvastagságát, majd készítsük el a borító elő- és hátlapját, valamint a gerincfeliratát. (A leggyakrabban alkalmazott formát lásd a Kellékek mappa ! Képernyőfotók fájl 16, 17, 19 és 20. ábráin. Ha 80 gramm/m2-es papírt használunk a belívhez, ebből 100 oldal 5 mm vastag lesz.) Keménytáblás, fűzött könyv esetén legyünk tekintettel arra, hogy ennek fedele alul-felül és jobb oldalt 2 mm-el túllóg a belíven. Ezen túlmenően a gerinc borítása is min. 2 mm többletet igényel. A kemény tábla vastagsága szintén megnöveli 2-2 mm-rel a borító hosszúságát. (A legjobb módszer a 345
méretezésre, hogy leemelünk a polcunkról egy hasonló vastagságú keménytáblás könyvet, és lemérjük a könyvtestet, majd a borítót.) Ehhez arányítsuk a saját könyvünk borítóméretét. Keménytáblás kivitelnél a visszahajtás, túloldalra ragasztás miatt a színes alapot körös-körül 810 mm-el nagyobbra tervezzük. (Puhafedelű könyveknél is célszerű a borítót 4-5 mm-el nagyobbra készíteni, mert a nyomdában nem tudják pontosan méretre vágni. Pár milliméter elcsúszás bármelyik szélén előfordulhat, és ha a színes alap nem lóg túl ezen a tűréssávon, akkor ott egy fehér csík fog keletkezni. 29)
Ezután már csak egy szép, színes fotót kell szerezni, beszkennelni, méretre nyújtani, majd rámásolni a borítófeliratokat. Ha még nincs szkennerünk, a legújabb típusok közül válasszunk. Ezek ugyanis karakterfelismerő programmal is el vannak látva, ami lehetővé teszi, hogy a korábbi, írógépen készült anyagot elektronizáljuk. A kimásolt újságcikket sem kell begépelnünk, mert percek alatt végbemegy a digitalizálásuk. Ma már az olcsó szkennerek között is találhatók igen jók. Ezek egyike a HP ScanJet 2300c típusú készülék. Könnyen kezelhető, magyar nyelvű kezelőfelülete egyértelmű, technikai szakkifejezésektől mentes. Az OCR programja ugyancsak magyar nyelvű, ami ékezethelyes karakterfelismerést biztosít. A beolvasott szöveget, képet PDF, RTF és DOC állományba képes menteni. Az automatikus TWAIN modulja egyenesbe állítja a képet, és képes az expozíció korrigálására is.
30)
48 bites színmélységet is elérhetünk vele. A 48 bites színmélység arra szolgál, hogy képszerkesztésnél, többszöri másolásnál ne romoljon a képsűrűség. Normál beolvasásnál nem érdemes alkalmazni, mivel a 24 bites színmélység is 16 millió színkombinációt eredményez. Monitoron nem látszik a különbség, a tárolt kép helyigénye viszont kétszeresére nő.) Moaré-eltávolító funkciója „mintamentesíti” a magazinokból beszkennelt képet. (A nyomdai eljárással készült sajtótermékek fotói speciális rácsmintázattal vannak kirakva, amelyek sokszor interferálnak a lapolvasó által alkalmazott felbontással. Ez a kép „összetöréséhez” elmosódásához vezet, amit a descreen funkció szüntet meg.) A moarémentesítés nem csak a képet normalizálja, hanem megkíméli a winchestert is az olvasófej gyors ide-oda ugrálása, begerjedése okozta tönkremeneteltől. Természetesen nagyítani és kicsinyíteni is tud, és a beolvasott oldal számítógép nélkül is nyomtatóra küldhető. Így jó minőségű másolatok készíthetők fénymásoló nélkül is. További előnye ennek a szkennernek, hogy a fedele leemelhető, ami lehetővé teszi vastag könyvek behelyezését. Bruttó ára 21 ezer forint. 600 × 1200 dpi felbontása a kiadványszerkesztéshez szükséges kép- és szövegbevitelt tökéletesen kielégíti. Fotó minőségű képbevitelhez válasszuk a HP ScanJet 3500c típust. Ennek felbontása 1200 × 1200 dpi. Bruttó ára nem sokkal magasabb, kb. 25 ezer forint. További információ a Hewlett-Packard vevőszolgálattól szerezhető be. Telephelyük és postacímük: 1117. Budapest, Neumann János u. 1. Tel: 382 1111. Honlap: http://www.hpshop.hu.
31)
A 2400 illetve 4800 dpi felbontású szkennerek otthoni használatának nem sok értelme van. Egyrészt azért, mert ezek többszörösére növelik a képfájl tárolóhelyigényét a hordozón. Másrészt jócskán megnő a szkennelési idő. Egyébként is csak valódi képek (festmények, fotográfiák, diafilmek) esetén van értelme a nagy felbontású digitalizálásnak. Az esetek többségében csak feleslegesen terheljük a gépünket, a nagyobb felbontás beállítása nem vezet jobb eredményre. Ennek oka a látszólagos képpontnövekedés. A max. 600 dpi felbontású újságfotók beszkennelésekor folyamatos, összefüggő alapanyag hiányában működésbe lép az interpoláló áramkör, amely matematikai módszerekkel kiszámítja az egyes képpontok közötti hiányzó pixelek értékét. Ezek az átmeneti képpontok azonban nem valódiak, ezért nem növelik a kép információtartalmát. Sőt sok esetben lerontják a képminőséget, elmosódottá teszik a kontúrokat, csökkentik a képélességet. A nagy felbontásnak gyakorlatilag csak a nyomdák látják hasznát, ahol ezzel a módszerrel valódi képeket többszörösére tudnak nagyítani. Otthon azonban ritkán készítünk posztereket, óriásplakátokat, így nem sok értelem van a nagy felbontású szkennerekkel járó többletkiadást vállalni. A diafilmek, írásvetítőkben használt transzparens fóliák feldolgozásánál, digitális adathordozóra való rögzítéséhez azonban szükség van rájuk, de ez egy speciális felhasználási terület. Erre az igényre való tekintettel a nagy 346
felbontású szkennerek többsége fel van szerelve diaképkezelő adapterrel is, ami tovább növeli az árukat. 32)
A legújabb szkennerek már mind USB 2.0 vagy 2.1 típusú illesztő áramkörrel vannak ellátva. Ettől függetlenül csatlakoztathatók a korábbi gépek USB aljzatához is. A néhány évvel ezelőtt készült számítógépeket még USB 1.1 szabványú csatlakozóval szerelték, amely 1,5 Mbit/s átviteli sebességet biztosított. Ez lényegesen nagyobb adatáramlást tett lehetővé, mint a párhuzamos porton keresztül történő adatcsere, ezért nagy haladást jelentett a hardverek gyorsításában. Ezt követte az SCI-2 csatlakozó. Ennek átviteli sebessége 10 Mbit/s, de kissé nehézkes a használata. Ezért létrehozták az 50 Mbit/s sebességet elérő Fire Wire szabványt. Jelenleg minden új számítógép erre a kapura épülő USB 2.0 csatlakozóval van ellátva. Ráadásul egyszerre 4 db található rajtuk, mivel már minden korszerű hardver egység ilyen csatlakozót igényel. A nagy sebességű, drága gépeken 60 Mbit/s átviteli sebességet biztosító Hi-Speed USB csatlakozót alkalmaznak. Ezek hiánya azonban nem jelent akadályt a legújabb hardverek használatában. A modern szkennerek, nyomtatók régi USB aljzatra csatlakoztatva is működnek, csak lassabban. Nagy felbontású szkennerek használata esetén azonban már érdemes beszerezni egy USB 2.0 kaput tartalmazó PCI kártyát. (Ne vegyük meg előre, mert sok gyártó mellékeli a terméke maximális kihasználásához szükséges illesztő kártyát.)
33)
Egyébként még kevésbé van jelentősége az USB port típusának nyomtatásnál. A legrégebbi és a legújabb USB kapuk közötti frekvenciakülönbség ugyan negyvenszeres, de ez sebességben csupán két-háromszoros eltérést okoz. Ez is csak néhány percig hátráltat bennünket. A nyomtatónak ugyanis saját memóriája van. Amíg egy 300 oldalas könyv USB1.1 csatlakozón keresztül történő betöltéséhez 4-5 perc kell, USB 2.0 kapun át ez 1-2 perc alatt végbemegy. Utána a printer már a saját memóriájából nyomtat, a saját tempójában. Az USB csatlakozónak nincs további szerepe a folyamatban, nem hátráltatja a munkavégzés teljes folyamatát.
34)
Visszatérve a borítókészítéshez a beszkennelt képet a Select All utasítással jelöljük ki, és rajzoló üzemmódban történt átmásolása után a koordináta szabályozó gombokkal csúsztassuk a helyére. Ha feliratokat már elkészítettük, húzzuk rá a színes alapot. Nyújtsuk méretre, majd jelöljük ki, és az Arrange menü Send to Back parancsával küldjük a feliratok alá. (PM 6.5-ben az Arrange menü az Element menüben található almenüként.) A Window menü Colors parancsával megváltoztathatjuk a szöveghatároló keret és a feliratok színét is. A Colors tábla színkitöltő piktogramjának aktiválásával a feliratok alatti mező színét is megváltoztathatjuk. A fehér alap a Paper utasítással érhető el. (A bal szélső piktogramra kattintva csak a keret, a középsőt aktiválva a kitöltése, a jobb szélső kijelölésekor pedig mindkettő színe változik. Mivel ez a műveletsorozat kissé bonyolult, minden jó lépés után mentsünk, hogy ha elrontottuk ne kelljen az egészet elölről kezdeni. Ha a kitöltő színek beragadnak, az ábra vagy a háttérszín nem vált át a megfelelőre, nagyítsuk fel az ábrát a jobb egérgombbal, majd váltsuk vissza eredeti méretre. A képméretváltás rendezi a színváltást is.) CD-lemezekről nem tudunk színes képeket letölteni, mert a CD-n árult lexikonok, tudományos és művészeti kiadványok másolásvédelemmel vannak ellátva. Ügyeljünk a szerzői jogokra is. Csak 70 évnél régebben készült festmények másolhatók szabadon. A kortárs művészek képeinek felhasználásához, illetve művészi fotók alkalmazásához szükség van készítőjének engedélyére is. A nagyobb könyvtárakban és az Interneten azonban találhatók illusztrációs célra szolgáló képgyűjtemények. Ezek többsége szabadon felhasználható. Mindenesetre nem árt elolvasni az esetleges jogfenntartást.
347
35)
A legtöbb ingyen is hozzáférhető kép a http://www.webshots.com honlapról tölthető le. Jelenleg 10 millió fénykép található az adatbázisban, és a számuk naponta több tucattal bővül. A kiegészítéséről a lelkes amatőr fotósok gondoskodnak, akik a legjobban sikerült képeiket itt teszik közkinccsé. (Emiatt sok a családi, és egyéb számunkra érdektelen kép köztük. Ez jelentősen növeli a böngészési időt. Így olyan gépet keressünk, ahol ingyen internetezhetünk. A letöltésük nem okoz gondot, mert mindegyik JPG formátumban van tömörítve, így 60-80 KBnál több helyet nem foglalnak.) A legtöbb kép a Community fül alatt található. A színes fotók felbontása igen jó, általában 800 × 600 pixel, de gyakori közöttük a 1600 × 1200 képpontsűrűségű is. A gyűjtemény saját mentő programja meglehetősen nehézkes, és 2 kép elmentése után regisztráltatni akar bennünket. Ezt a nehézséget úgy tudjuk áthidalni, hogy nem a webshot programjával, hanem a Windows-al mentünk. Kijelölve nagyítsuk fel a képet, majd kattintsunk rá a jobb egérgombbal. A megjelenő helyi menüben adjuk ki a Másolás parancsot, és a Szokásos eszköztár Beillesztés gombjával helyezzük be a képeket egy erre a célra nyitott dokumentumba. A Windows XP-vel rendelkezők önálló fájlként is elmenthetik az egyes képeket. Ez esetben a Kép mentése más néven parancsot kell kiadni a helyi menüben. A tovább nyíló ablakban ne változtassunk a fájlnéven, hanem csak nyomjuk meg a Mentés gombot. Ez kinyerési mód főleg nyilvántartásnál előnyös, mivel ebben a gyűjteményben minden képnek saját sorszáma van. Így ha valami probléma akad vele, utólag könnyebb megtalálni.
36)
Sajnos a kész borító kimentése nem könnyű, mert 2-4 MB-nyi terjedelménél fogva flopi lemezre nem fér rá. Csak CD-lemezre másolva tudjuk elvinni levilágításra. Végszükség esetén azonban a nagy terjedelmű fájl fel is darabolható flopi terjedelmű részekre. Erre a célra legalkalmasabb a Windows Commander állománykezelő program. Előtte ne tömörítsük a fájlt. Így ugyan kevesebb helyet foglal, de összerakása után a tömörítő program már nem tudja megnyitni. (Szükség esetén a feldarabolt fájlrészeket tömörítsük. Ennek legegyszerűbb módja, hogy mindegyiket kijelöljük, és egyszerre behúzzuk a tömörítő ablakba.) Mivel Windows Commander, illetve Total Commander programmal minden komolyabb szakember rendelkezik, nem jelent különösebb gondot a flopilemezeken kapott fájlrészletek összerakása. A darabolás során a képfájl semmilyen sérülést sem szenved. (A fájldaraboló program használati módját lásd az I. fejezet elején. Ha időközben módosítottuk a borítót, az újbóli darabolás előtt töröljük az előző részfájlokat, mert ez a program nem tudja felfrissíteni őket. Az újakat ugyanolyan néven a régiek mellé rakja, ami lehetetlenné teszi a megkülönböztetésüket. Egyébként a Windows Commander nem a Microsoft programja. Ezért alkotója a legújabb 5.5-ös változatát átkeresztelte Total Commanderre. Ez a rendkívül sokoldalú fájlrendező program már RTF állományokat is képes megjeleníteni, sőt félig betöltött ZIP fájlokba is belenézhetünk vele. Magyar nyelvben is kommunikációképes, és az összes ismert tömörített formátumot kezeli.)
37)
Képek esetén ez fajta tömörítés nem segít, mivel a sűrűn egymás mellett elhelyezkedő pixelek nem engedik a képet összenyomni. A szövegtömörítésre szolgáló WinZip program csak minimális mértékben képes a képállományokat tömöríteni. Léteznek ugyan képtömörítésre is képes speciális programok, amelyek úgy működnek, hogy megvizsgálják a szomszédos képpontokat, és amelyik egyezik, azt kihagyják. (Ilyenkor egy bittérképet hoznak létre, hogy a kicsomagolásnál helyre tudják állítani az eredeti állapotot, pótolni tudják a kihagyott képpontokat.) Ezeknek a programoknak azonban az a hátrányuk, hogy alkalmazásuk bitvesztéssel jár. Minél nagyobb mértékű tömörítést adunk meg, annál több részlet veszik el a képből, annál kevesebb színárnyalat jelenik meg újra. A képtömörítő programok közül leghatékonyabb a JPG formátum. A tömörítési tényező növelésével az állomány nagymértékben zsugorítható, ami viszont jelentős minőségromlást eredményez. (Egytizedére történő csökkentésig a hiba szemmel még alig látható.) Egyébként a JPG vagy teljes nevén JPEG formátum max. 16,7 millió színárnyalatot képes ábrázolni, ami megfelel a fotók képminőségének. Minőségromlás nélkül tömörít a GIF formátum, de csak 256 színárnyalatot képes megjeleníteni. Mentesülünk ettől a problémától, ha nem szkennelt, hanem CD-lemezen forgalmazott gyűjteményekből 348
származó vektorgrafikus képet használunk. Ugyanaz a kép bittérképes formában 40-szer akkora helyet foglal, mint vektorgrafikus rendszerben kidolgozva. Ráadásul a vektorgrafikus képek tovább tömöríthetők. A képernyőábrákhoz hasonlóan kb. felére össze lehet zsugorítani őket. A hatékony tömörítés másik útja, hogy a bittérképes képeket vektorizáljuk. PageMaker-ben dolgozva erre legalkalmasabb az Adobe cég Streamline programja. 38)
A képszerzés legegyszerűbb módja, az Internetről való letöltés. A gyűjteményeken kívül számtalan weblapon találhatunk meglepően színvonalas képeket. Jellemző a választékra, hogy a számítógépes világhálón jelenleg min. 250 millió regisztrált képfájl található. Letöltésük legegyszerűbb módja, hogy a jobb egérgombbal rákattintunk, és a helyi menüben kiadjuk a Kép mentése utasítást. A tovább nyíló ablakba írjuk be, vagy jelöljük ki az erre a célra létrehozott mappa nevét, és nyomjuk meg az OK gombot. Ily módon a weblapok szinte valamennyi képe megszerezhető. Ha a képelemek helyén csak egy piros X-et látunk, akkor a képek háttérbe lettek szorítva. Ekkor az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Internet beállítások parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Speciális fület, és a megjelenő listában keressük meg a Multimédia szektort. Itt érvényesítsük a Képek megjelenítése utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A Windows XP-t használók számára létezik a képmentésnek egy könnyebb módja is. Ebben az operációs rendszerben a Mentés másként ablak rendelkezik egy Képek utasítással is. Ezt aktiválva a weblapnak csak a képei, ábrái tárolódnak. A szöveg és az eszköztárak ne jelennek meg az elmentett fájlban. Nincs szükség képkijelölésre, a program érzékeli a képformátumot, és csak azt a fájlrészletet emeli ki. (Ha több kép is van a webhelyen, kurzorral kijelölve szűkítsük le arra a cikkre, amelyre a kép vonatkozik. Ellenkező esetben a program az egész weblapot elmenti, amelyen a képek háttérbe kerülnek, és a helyüket piros keresztek jelölik.)
39)
Speciális igények esetén érdemes erre a célra készített programot használni. Az ingyenes „képlopó” programok közül meglepően nagy tudású az MWSnap 3.0.0.66 Beta program. Segítségével teljes munkaasztal, aktív ablak, aktív menü, illetve egy fix vagy szabadon megjelölt téglalap alakú rész emelhető ki a képből. A kiemelni kívánt téglalap lehet előre paraméterezett, vagy menet közben kézzel rajzolt. Az utóbbi esetben nagyító segíti a munkát, automatikusan felnagyítva a kurzor körüli területet. A nagyító mellett sárga vonalzó is segíti a tevékenységünket. Ezzel vízszintesen vagy függőlegesen a képernyő objektumait méregethetjük képpontokban. A program szabadon konfigurálható, billentyűkombinációkkal is vezérelhető. A teljesség kedvéért egyszerű képfeldolgozó eszközöket is találunk benne. Közülük legjelentősebb a tükrözés és a képszerkesztés. A végeredményt BMP, JPG, TIFF, PNG és GIF formátumban menthetjük el tetszés szerinti színmélységben és minőségben. A program Win 95től XP-ig minden Microsoft operációs rendszer alatt működik. Magyarosított változata a Honosító Műhely honlapjáról tölthető le: http://www.honositomuhely.hu/kateg4l.html.
40)
Sajnos az Interneten található képek túl ismertek. Lépten-nyomom találkozhatunk velük, így a figyelemfelkeltő hatásuk nem túl nagy. Az új képekre vágyók csak fizetés ellenében tudnak megfelelő színvonalú kollekcióhoz jutni. Ezek egyike a kanadai Hemera Technologies gyűjteménye. A Big Box of Art összesen 350 ezer képet tartalmaz 23 db CD-lemezen. Ebből 180 ezer vektorgrafikus, 30 ezer pixelgrafikus, és 103 ezer webes. Emellett 20 ezer színes és 10 ezer fekete-fehér fotót is tartalmaz. Ehhez járul még 2500 textúra, és 500 GIF formátumú animáció. A nagy felbontású, körbevágott, háttérmentes képek mérete 3-4 cm-től kb. B/5 méretig terjed, és többnyire TIFF formátumban nyílnak meg. Ugyancsak nagy terjedelmű a Premium Image Collection gyűjteményük. A válogatások el vannak látva megfelelő keresőés böngésző programmal is, ami lehetővé teszi a típus és kategóriák szerinti kutatást. Erre azért van szükség, mert ha csak 1 percet venne igénybe egy kép megtalálása, és szemügyre vétele, akkor ennek a hatalmas gyűjteménynek az áttekintése napi 10 órás szünetmentes munkával 2 évig tartana. Mindkét sorozat nálunk is kapható a Codra Kereskedelmi és Szolgáltató Kft-nél. Címük: 1119. Budapest, Vahot u. 6. Tel: 481 2160. Honlapjuk: www.codra.hu. A The Big Box of Art nettó ára 30 ezer, míg az 50 ezer fotóalbumot tartalmazó Premium Image Collektion 349
lemezeké 32 ezer forint. Erre rájön ugyan a 25% ÁFA, de még így is kb. 10 fillérbe kerül egy színes kép, ami az internetes keresgélés telefondíjánál is jóval alacsonyabb. A gyártó cég honlapja: www.hemera.com. (Itt megtalálható a Big Box of Art legújabb változata is, amely már 615 ezer képet tartalmaz.) 41)
Pixelgrafikus, illetve szkennelt képeknél nem segít a JPG formátumban való mentés. Kétségtelen, hogy a JPG formátum igen hatékonyan képes a képek, fotók helyigényét csökkenteni, de csak önmagában tárolva, illetve csatolt fájlként felhasználva. A dokumentumba már kicsomagoltan ágyazódik be, ami azt jelenti, hogy kb. tízszeresére nő a helyigénye. Ezt követően a szokásos tömörítő programokkal alig zsugorítható. A Word dokumentumba illesztett pixelgrafikus képet a WinZip program max. 10%-kal képes összenyomni. PageMaker-ben jobb a helyzet. Itt a szövegszerkesztésben használt tömörítő programok már egynegyedére is össze tudják nyomni a dokumentumba illesztett bittérképes képet. Ez is amellett szól, hogy könyvek szerkesztésnél mindenképpen kerülni kell a Word-ben történő elkészítést.
42)
Internetre történő felhelyezés esetén nincs szükség kiadványszerkesztő programra, de itt is gondoskodni kell a képek helyigényének minimumra csökkentéséről, különben olyan nagy terjedelmű lesz az anyag, hogy flopi lemezre nem tudják letölteni. Ez esetben áthidaló megoldásként kínálkozik a képernyőfotózás. Nyissuk meg a felhasználni kívánt képet egy új dokumentumban. A Nézet menü ! Eszközök parancs ! Kép utasítás kiadásával megjelenő eszköztár segítségével végezzük el rajta a szüksége átalakításokat, majd a Print Screen billentyű lenyomásával fényképezzük le. (Ha nem látható teljes terjedelmében, a fotózás időtartamára a Nézet menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Teljes képernyő parancsot.) Utána a Szokásos eszköztár Beillesztés gombjával szúrjuk be a dokumentumba, majd hívjuk elő ismét a Kép eszköztárat, és a Levágás gombbal tüntessük el a széleit. Ez a kép ugyanolyan minőségű, mint a szerkesztett. De már nem bittérképes, hanem a Windows képernyőfényképező segédprogramjának köszönhetően vektorgrafikus. Ezért a helyigénye egyhatodára csökken. Ez az eljárás PageMaker-ben is alkalmazható. Itt a terjedelemcsökkenés látszólag kevesebb, kb. 50%. Tömörítésnél viszont megfordul az arány. Amíg a Word-dokumentum monitorábrájából kimentett kép max. 10%-kal tömöríthető, addig a PM-es változat legkevesebb egytizedére zsugorodik.
43)
A komoly szerkesztést igénylő műveletek is csak drága képszerkesztő programokkal oldhatók meg. Ezek azonban meglehetősen drágák. Amennyiben elkerülhetetlen a használatuk, vegyük igénybe itt is a monitorfényképezés lehetőségét. Használjuk a képszerkesztő programok ingyen megszerezhető, és korlátlan ideig használható Tryout változatait. Ezek közvetlenül nem teszik lehetővé az elkészített kép kimentését. Amíg a szövegszerkesztő programok próbaváltozatából az egyes oldalak a Vágólapon keresztül, billentyűkombinációkkal kimásolhatók, a képszerkesztő programokkal erre sincs lehetőség. Ezeken mindenfajta mentési mód le van tiltva. Ennek ellenére mégis hozzájuthatunk a munkánkhoz, a Print Screen és a Beillesztés billentyűkkel továbbvihetjük bármilyen dokumentumba. Ez esetben se várjunk terjedelemcsökkenést, mert a speciális képszerkesztő programok monitorról kinyert képfájljai nem tömöríthetők jelentős mértékben. A különböző képformátumok közül a legjobb minőséget a TIFF (rövidebb nevén TIF) formátum biztosítja. Monokróm (fekete-fehér) képekhez is ez a legjobb, mert a szürkeárnyalatokat is tökéletesen megjeleníti.
44)
Az elkészült borítót elvihetjük levilágításra, de a színre bontott filmek még nem alkalmasak sokszorosításra. Egy nagyon fontos dolog hiányzik róluk: a vonalkód. Ma már a könyvesboltok nem ragasztgatnak árcédulákat a könyvekre, mindenütt vonalkód-leolvasót alkalmaznak a pénztárnál. Éppen ezért a nagy- és kiskereskedők ma már át sem vesznek olyan árut, amely nem rendelkezik termékazonosító címkével. Az ETK (Egységes Termékazonosító Kód) nem egy találomra szerkeszthető címke, hanem egy szigorú bürokratikus rendszerben kiadott és nyilvántartott bélyeg. Erre azért van szükség, mert ennek alapján állapítják meg a termék árát, a származási országát és a gyártó nevét. Az alkalmazása is nagyon kritikus, mert a kapott címke nem bírja a szkennelést, az elektronikus szerkesztést, a nagyítást, kicsinyítést. Ha a sűrűn 350
egymás mellett levő vonalak vastagsága, távolsága a legcsekélyebb mértékben megváltozik, vagy a vonalak kontúrja elmosódik, a leolvasó berendezések nem tudják azonosítani az árut. 45)
Ezért csak egyet lehet vele csinálni, ráragasztani a színre bontott filmekre. Közülük is a Key filmre, mert a vonalkódnak feketén ajánlatos megjelenni. (A vonalkód-leolvasók vörös színű lézerfényt alkalmaznak, ezért a vörös és sárga jeleket egyáltalán nem érzékelik, és a többi színnel is nehezen boldogulnak. A vonalkód nyomdai megjelenítéséhez nem használhatunk kevert színeket sem.) A legbiztonságosabb a fekete szín alkalmazása, ezért a nyomdai CMYK színszabvány fekete színt biztosító filmjén van az ideális helye. Természetesen a címke alatt a borító nem lehet fekete, és cián, azaz kék színből is max. 5%-ot tartalmaz. Ha ezek a feltételek nem teljesíthetők, a címke alatt ablakot kell nyitni, amit „Paper”, azaz fehér színűre kell változtatni. Fontos az elhelyezés módja is. Ne ültessük rá szorosan a fülszövegre, vagy annak keretére, és a borító szélétől is legalább 5-10 milliméterre legyen. A borítót tehát úgy kell tervezni, hogy a hátoldalán kényelmesen elférjen a vonalkód. Ha kevés a hely, konzultáljunk a vonalkód előállítójával. A címke ugyanis különféle méretben rendelhető meg, így egészen keskenyet is kérhetünk. Célszerű a borító aljára vagy tetejére ragasztani, mert a keskeny vonalak vastagsága a nyomtatási iránnyal megegyezően haladva torzulnak a legkevésbé. Az oldalirányú elhelyezés azért sem célszerű, mert akkor a pénztárosnak el kell fordítani a könyvet, hogy a vonalkód-érzékelő le tudja olvasni a címkét.
46)
A vonalkódot, vagyis a termékazonosító címkét több cég is gyárt. Közülük legismertebb és legolcsóbb az EAN Magyarország Kht. A neves könyvkiadók legtöbbje velük dolgoztat. Címük: 1137. Budapest, Radnóti Miklós u. 22/a. Tel: 339 8851. Előtte azonban be kell szerezni egy ISBN számot. Ez a könyvek nemzetközi azonosító száma biztosítja a kiadni kívánt művünk hatósági nyilvántartásba vételét, és azt, hogy a számunkra biztosított kódon más könyv, vagy nyomtatvány nem fog megjelenni. Így művünk bárhová kerül az országban, sőt a nagyvilágban, nem fogják összetéveszteni más hasonló termékkel. Az International Standard Book Number tehát egy regisztrációs szám, amelyet az ISBN Iroda ad ki. Címük: Országos Széchenyi Könyvtár, Budapest, Budavári Palota, F-épület. Tel: 224 3753.
47)
A kapott számmal kell felkeresni a vonalkódgyártót, aki ebből egyedi címkét generál. A megrendelt vonalkód-eredetit fényszedőn levilágított pozitív filmen adják át. A filmhez olyan ellenőrző jelcsoportot is mellékelnek, melynek segítségével nyomtatás közben is folyamatosan ellenőrizhető a szabvány előírásainak megfelelő sokszorosítás. (A film alján három négyzet található, függőlegesen egymás alatt elhelyezve. Az alsó csoportban a vonalak akkor kezdenek összeérni, ha a nyomtatás során a megengedett mérettűrés felét kihasználtuk; a felső csoportban csak akkor, ha az egész tűrést kihasználtuk. A középső csoport mindig teli fekete, hogy az összehasonlítást megkönnyítse.) Ezeket a jelcsoportokat a nyomat végterméken nem látható, vagy leeső területére kell helyezni, így nyomás közben is könnyen ellenőrizhető a készülő vonalkódok minősége. (Könyveknél célszerű a borító színes alapja alá ragasztani. Így a túloldalra visszahajtott szélén sem lesz látható. Puha fedelű könyvek esetén pedig levágják a szélét.)
48)
A vonalkód ára 2000 Ft + 25 ÁFA. Ehhez járul a filmlevilágítás 500 Ft-os költsége, A/4-es oldalanként. Egy A/4-es filmre 6-12 termék vonalkódját tudják elhelyezni. Ezért érdemes több címkét rendelni. Ha van még néhány könyvünk, készíttessük el egyszerre az összes a vonalkódját, mert így olcsóbb lesz. 10 kiadvány felett, már a vonalkód-generálás ára is 1750 Ftra csökken darabonként. (A lefoglalt ISBN számok és az elkészített vonalkódok örökre a miénk maradnak, évek múlva is felhasználhatók.) A nyomdai előkészítés zavartalansága érdekében minden kiadványhoz 2-4 egyforma példányban készítenek vonalkódot. Ez arra is lehetőséget ad, hogy művünk következő kiadását más borítóval jelentessük meg. Nem kell elölről kezdeni a vonalkód-igénylési procedúrát. Csupán fel kell használni a tartalék címkéket. Erről az eljárásról bővebb információ a http://www.tramontana.co.hu/vonalkod.html honlapon található. A kiadó hivataloknak érdemes átállni a saját vonalkódgyártásra. Ezt a magyar fejlesztésű KódMester 351
2.6 program teszi lehetővé. Megrendelhető a http://www.bigisoft.hu/km_megrend.htm honlapon. Bruttó ára: 11 250 Ft. Demonstrációs változata a Honosító Műhelyben érhető el, de a PC Magazin 2003. augusztusi számának CD/honosito/uzleti/egyeb/kmdemo26.zip mellékletéről is letölthető. A magazin 73. oldalán részletes tájékoztatót olvashatunk róla. 49)
Ha minden megvan, leadhatjuk a nyomdába a sokszorosításra alkalmas első példányt, és a vonalkóddal ellátott színre bontott filmeket. Előtte azonban célszerű néhány árajánlatot beszerezni, mert jelentős ár- és minőségi különbség van az egyes nyomdák között. Ha semmi ismerettel nem rendelkezünk ezen a téren, menjünk be egy nagyobb könyvesboltba, lapozzunk át pár tucat könyvet, és a számunkra megfelelők kolofonjából írjuk ki a nyomda nevét, címét. A beérkezett ajánlatok mérlegelése után szükség lehet személyes tárgyalásra is a részletek, és a szállítási mód tisztázása végett. Magánkiadás esetén arra is gondolnunk kell, hogy hol fogjuk tárolni az elkészült könyveket. Egy átlagos terjedelmű könyvből kb. 1500-2000 darab tesz ki egy raklapnyit, vagyis kb. 1 m3-t. 20 ezer darab könyv legalább 10 m3 lesz. Arról nem is szólva, hogy a raklapok mozgatáshoz targoncára van szükség. Mivel mi nagy valószínűséggel nem rendelkezünk a raktározáshoz szükséges feltételekkel, a bértárolás pedig nagyon drága, nem árt előtte terjesztőt keresni, aki hajlandó forgalmazni a művünket. A terjesztők azonban nem szeretnek több ezer könyvet átvenni, még bizományosi alapon sem, mert a raktározás nekik is pénzbe kerül. Ezért több terjesztővel is tárgyalni kell, és a legyártott mennyiséget szét kell osztani közöttük.
50)
Egyébként a leggazdaságosabban ofszet nyomdatechnikával lehet könyvet előállítani. Ahhoz azonban hogy kellően olcsó legyen, min. 5000 darabot kell rendelni belőle. Az alumíniumlemezekből készülő klisé ugyanis nagyon drága, amit ráterhelnek a könyvekre. Így 100 darabnál az ár túlnyomó részét a kliségyártás költsége teszi ki; a papír, a nyomdafesték és a munkadíj csupán töredéke lesz a leszámlázott árnak. Nem is szólva a borítókészítésről, ami négyszínnyomásos kivitelben szintén tetemes költség. Az egy példányra eső kliséköltség 20 ezer darabnál csökken minimumra. Ennél nagyobb példányszámban a sikerkönyveket sem érdemes megrendelni, mivel a további árcsökkenés igen csekély. Sokkal jobban járunk, ha a bankban hagyjuk a pénzünket, mert a kamat nagyobb lesz, mint amennyi árengedményt kapunk a magasabb példányszám esetén. Amennyiben elfogy a szállítmány, rendeljünk újra. Mellesleg egy kliségarnitúrával max. 50 ezer darab könyvet lehet legyártani minőségromlás nélkül. Mielőtt új kliséket készíttetünk célszerű az anyagot kibővíteni, esetleg kijavítani, egy új kiadást megjelentetni. Ez esetben a régi pausznegatívok helyett újat kell nyomtatnunk.
51)
Ha a továbbiakban a külső sarkos oldalszámozású nyomdai változattal kívánunk dolgozni, ezt akarjuk továbbírni, kibővíteni, akkor ügyeljünk arra, hogy csak páros számú pótlapokat kérhetünk. (Amennyiben csak egy új lapot kérünk, a beszúrt laptól kezdve átfordul az oldalszámozás. A páratlan oldalszámok balra, a párosak jobbra kerülnek. Eltérő jobb és bal oldali margótávolságok esetén a gerincoldal is át fog fordulni.) Ez a megkötés azonban itt nem okoz gondot, sőt nyomdatechnikai okokból még hasznos is. Ha pl. az I. fejezetbe be akarunk tölteni fél oldalt, és a fejezet vége páratlan oldalra esett, akkor ott áll mögötte egy páros oldal üresen, így a szövegmező gond nélkül tud terjeszkedni. Amennyiben páros oldalon ért véget a fejezet, akkor át fog nyúlni a következő páratlan oldalra. A II. fejezetnek azonban szintén páratlan oldalon kell kezdődnie, így mindenképpen két új oldalt kell kérnünk, amelyből az egyik most üresen marad. Arra is ügyeljünk, hogy ha mondjuk öt oldalt akarunk betoldani valamelyik fejezetbe, akkor a kért hat üres oldal számozása azonos helyre kerül. Ha páros oldal előtt vagy után kértük, akkor bal oldalon, ha páratlan oldal előtt vagy után szúrtuk be, akkor jobb oldalon lesz. Ezért a mesterlapok érvényesítésével a betoldott oldalak számozását helyükre kell rakni.
52)
Mellesleg a nyomdákban nem méretre vágott lapokra történik a nyomtatás, hanem 125-150 cm széles, és több mázsa súlyú papírtekercsekre. Ezért ne mindegy, hogy milyen méretű nyomólemezeket használnak hozzá. Különleges méretű könyveknél nem tudják optimálisan elhelyezni az oldalakat, a tekercs széléről leesik egy széles csík. Ez meglehetősen gazdaság352
talanná teszi a gyártást. Szerencsére az A/5-ös méret a gazdaságosan gyártható, favorizált könyvek közé tartozik. A körülvágás azonban lecsökkenti a 148 × 210 mm-es szabványméretet. Hajtogatott lapoknál a veszteség minimális, mert csak 1-2 millimétert vágnak le a külső szélekből. Körülvágás után a belív mérete 147 × 207 mm lesz. Ragasztott könyveknél azonban rosszabb a helyzet. Ezekből többet vágnak le, és mind a négy oldalán. A ragasztott A/5-ös könyv mérete 142 × 197 mm lesz. (Ennél a kivitelnél –2 mm-es tűrés is megengedett.) Ennélfogva a paperback kivitelre történő átálláskor vagy belenyugszunk a 15-17 mm-es külső margó 9-14 mm-re csökkenésébe, vagy meg kell változtatni a szövegmezőt, és át kell tördelni az anyagot. A nyomdák által kedvelt méretű könyvek közé tartozik a B/5-ös is. Ennek szabványmérete: 176 × 250 mm, ami hajtogatott kivitelnél 173 × 248 mm-re, ragasztottnál 168 × 238 mm-re csökken. Mellesleg ezek a méretek a papírgyártásnál készített szabványos ívek hajtogatásával alakulnak ki. Ennek megfelelően az A/4-es méretű lap 210 × 297 mm-es mérete úgy jön létre, hogy az 1189 × 841 mm méretű ívet négyfelé hajtják. A B sorozatnál az ívméret: 1414 × 1000 mm, míg a C sorozatnál: 1297 × 917 mm. A tört (0,5 mm-es) értékeknél lefelé kerekítve képezik a kisebb méreteket. 53)
A fentiek alapján sokan gondolhatnák, hogy ilyen széles papírtekercset használva bármilyen méretű könyv szélveszteség nélkül gyártható. Ha hosszában nem helyezhetők el a lapok gazdaságosan, rakják fel keresztben a nyomóhengerre, így keskenyebb csík esik le róla. A nyomdászoknak azonban tekintettel kell lenniük a papír szálirányára is. Főleg hajtogatott lapokból készített könyveknél elengedhetetlen, hogy a szálirány a gerinccel párhuzamos legyen, mert így a papír könnyebben hajlítható. Ha a papír száliránya merőleges a gerincre, a kinyitott könyv lapjai nem fekszenek ki, a lapok mereven felállnak. A könyv belseje ropog, és a könyvkötésnél használt ragasztó nedvességtartalmától meg is hullámosodhat. Nedves levegőjű lakásban ez a hullámosodás egy idő után magától is végbemegy. Ragasztott könyveknél sem mindegy a szálirány. A szálirányra merőlegesen kivágott lapok ugyanis gyűrődnek, hullámosodnak, és nem nyílnak rendesen. Száliránynak a papírgyártó gép futási irányát nevezik. A futószalagon gyártott papírban ebbe az irányba áll be a legtöbb rost. Ezt azt eredményezi, hogy szálirányban könnyebben hajlítható, keresztirányban pedig nehezebben szakítható a papír. Ez annyira fontos tulajdonsága, hogy papírívek rendelésénél a kért szálirányt is meg kell adni.
54)
Jelöletlen papír esetén a szálirány oly módon állapítható meg, hogy a széle alá rakjuk a mutatóujjunkat, és végighúzzuk rajta a hüvelykujjunk körmét. Ha egyenletes sávot hagy maga után, akkor szálirányban szántottuk végig. Amennyiben a körmünk alatt meghullámosodik a papír széle, akkor keresztirányban történt a vizsgálat. Ennél is egyszerűbb módszer, hogy a papírlapot beszakítjuk. Szálirányban húzva viszonylag egyenes vonal mentén, és könnyen hasad. Keresztirányban nehezebb hasítani, és cikkcakkosan szakad. Sajnos a házilagos könyvgyártásnál nem lehet tekintettel lenni erre. Kis mennyiség esetén az egyedi megrendelés meglehetősen sokba kerül. Egyébként a boltokban forgalmazott A/4-es papír száliránya általában hosszában fut, ami az A/5-ös méretnél nem előnyös, de A/6-os hajtogatott lapoknál lényegesen egyszerűsíti a fűzést.
353
III. FEJEZET ÚTMUTATÓ TOVÁBBI PROGRAMOK HASZNÁLATÁHOZ Ebben a fejezetben áttekintjük az előzőekben megismert szövegszerkesztő és kiadványszerkesztő programok továbbfejlesztett változatait, és a helyettesítésükre alkalmas kiváltó programokat. Emellett kitérünk az eredményes munkavégzéshez szükséges járulékos szoftverek ismertetésére, beszerzésük módjára. A legújabb programok használata esetén az előzőekben megszerzett ismeretek nem válnak használhatatlanná, az Office XP és a PageMaker 6.5 kezelése csak kismértékben tér el az előző változatoktól. A különbség főleg többletfunkciókban nyilvánul meg.
A PageMaker 6.5-ös program használata a)
A programok továbbfejlesztésénél általános szokás, hogy a nagy változások, a jelentős bővítések új sorszámot, és .0 változatszámot kapnak. Az új program azonban még kiérleletlen, számos javítanivaló akad rajta, amit aztán .1 vagy .2 illetve .5 változatszámmal jelentetnek meg. Éppen ezért a profik nem vásárolnak nullával végződő programot. Várnak egy évet, és a javított változatot veszik meg. Sok cég a .0 változatszámú új programokat beta jelzéssel látja el, és kipróbálás céljára ingyen a felhasználók rendelkezésre bocsátja. A próbaidő lejárta után összegyűlt tapasztalatokat aztán beépítik a javított kiadásba, és .1 vagy .5 változatszámmal elkezdik árusítani. Ezt a sorszámozású rendszert alkalmazza az Adobe cég is. Ezért a PageMaker 6.5 lényegében nem különbözik a 6.0-tól. Eszköztárai, használati módja ugyanolyan. Működése azonban precízebb. Funkcióit is igyekeztek könnyebben elérhetővé tenni a programfejlesztők.
b)
Ennek legszembetűnőbb megnyilvánulása, hogy 6.5-ös programban jobb egérgombbal a szövegtükörre kattintva az oldal nem nagyítódik fel azonnal Actual size méretre. Itt egy kis ablak jelenik meg, amelyen kiválaszthatjuk a nagyítás mértékét. Ez látszólag előnyös megoldás, mert nem kell lenyitni a Layout menüt, és kiadni a View parancsot, majd rákattintani az Actual size utasításra. A munka során azonban a legtöbbször erre a nagyítási értékre van szükség, ami a 6.0-ás változatban egyetlen kattintással elérhető volt. Most kettőt kell kattintani, két különböző gombbal ahhoz, hogy ez megvalósuljon. Ez a funkció tehát maradhatott volna úgy, ahogy volt. (A felhasználók egyöntetű véleménye szerint sokkal jobb volt a korábbi megoldás.) A jobb egérgombbal előhívható ablakban kiadhatók a Kivágáshoz, Másoláshoz, Beillesztéshez szükséges utasítások is. Ez már valóban gyorsítja a munkát, mert a Vágólap használatakor nem kell folyton lenyitni az Edit menüt.
c)
Jelentős mértékben megváltoztak a billentyűkombinációk is. A tördelésnél használt feltételes elválasztójel Ctrl + Ü billentyűkombináció PM 6.5-ben Ctrl + Shift + Ü (angol klaviatúrán Ctrl + Shift + -) re módosult. A nem törő kötőjel Ctrl + Shift + Ü billentyűkombinációja Ctrl + Alt + Ü (angol klaviatúrán Ctrl + Alt + -) re változott. A nem törő per jel Ctrl + Shift +
-
billentyűkombinációja Ctrl + Alt + - (angol klaviatúrán Ctrl + Alt + /) re módosult. A nem törő szóköz billentyűkombinációja is megváltozott Ctrl + Shift + H-ról Ctrl + Alt + szóköz-re. Módosult a gondolatjel billentyűkombinációja is Ctrl + Ó-ról Alt + Ü-re (angol klaviatúrán Alt + -) re. A hosszú- vagy nagykötőjelet kiváltó billentyűkombináció pedig Ctrl + Shift + Ó-ról Alt + Shift + Ü (angol klaviatúrán Alt + Shift + -) lett. PM 6.5-ben a szövegmezőt határoló keretet nem a Ctrl + J, hanem a Ctrl + É (angol nyelvű klaviatúrán: Ctrl + ;) 354
billentyűkombinációval lehet eltüntetni, illetve visszahozni. Tárgymutató-készítésnél a tárgyszó kijelölése nem a Ctrl + Shift + É (angol nyelvű klaviatúrán: Ctrl + Shift + ;) hanem a Ctrl + Shift + Y (angol nyelvű klaviatúrán: Ctrl + Shift + Z) billentyűkombinációval történik. Az idegen eredetű tulajdonneveket megfordító Ctrl + Shift + Z billentyűkombináció is Ctrl + Alt + Y-ra (angol nyelvű klaviatúrán: Ctrl + Alt + Z-re) módosult. Az oldalszám mesterlapon való kialakításához szükséges Ctrl + Shift + 3 billentyűkombináció Ctrl + Alt + P lett. Az új, racionalizált és sok esetben leegyszerűsített billentyűparancsok a Help (Súgó) Shortcuts rovatában üzemmódokra lebontva megtalálhatók. d)
A PM 6.5 menüsora szintén jelentősen megváltozott. Az Utilities gomb átkerült az Element és az újonnan létrehozott View gombok közé. Egyúttal megszűnt az Arrange gomb. Ennek funkciói nagyrészt az Element menübe kerültek. A részletes tájékozódás érdekében vegyük sorra a menügombokat. A Fájl menüben a Create Adobe PDF parancs az Export parancs utasításává vált. PM 6.5-ben az Export parancsra kattintva nem jelenik meg azonnal az Export Document ablak. Itt tovább nyílik a Fájl menü, és előbb meg kell határozni a továbbküldés formátumát. Szöveges dokumentum esetén a Text, ábráknál, képeknél a Graphic utasítást kell kiadni. Amennyiben Internetre küldjük az anyagot az Adobe PDF és a HTML formátumok között választhatunk. (PM 6.0-ban ehhez előbb be kell tölteni a Plug-ins-ből a HTML konvertert.) Más, jelentős változás itt nem történt. Csupán a Links parancs, valamint az általa előhívható ablak neve változott Links Manager-re. A többi parancs némileg átrendezve megmaradt. (Az Export és Print parancsok lejjebb kerültek.)
e)
A PM 6.5 Edit menüjében a Multiple Paste parancs került lejjebb, és Paste Multiple lett a neve, a Select All parancs mellett pedig megjelent a Deselected All parancs. (Ezt valószínűleg senki sem használja, mert a kijelölések megszüntetése az ábra mellé kattintva egyszerűbben megoldható.) A Layout menüben a View parancs önálló gombbá válásával, és a Column Guides parancs lejjebb helyezésével szintén jelentős átrendeződés történt. A Guides and Rulers parancs megszűnt, pontosabban átkerült az újonnan létrehozott View menübe. A könnyebb használhatóság érdekében azonban nem a parancsot tették bele, hanem a hozzá tartozó utasításlistát. Így nem kell többé lenyitni ezt a gyakran használt parancsot, az eszköztárához közvetlenül hozzáférhetünk. Ugyancsak átkerültek a View menübe a Display Master Items, és a Display Non-Printing Items parancsok. Az áttelepítések kiegyenlítésére viszont kapott két új parancsot Layout menü. A Go Forward-re kattintva egy oldallal előbbre áll a program, a Go Back parancsot kiadva pedig egy oldallal visszalép. Így helyszűke esetén oldalszámjelölő szalag nélkül is lehet haladni az anyagban.
f)
A PM 6.5 Type menüjében a Set With parancs került lejjebb, és Horizontal Scale lett belőle. Mellesleg akár meg is szüntethették volna. Ez a beállító tábla ugyanis a Control Palette betűszélesség-állító gombjára kattintva is megjelenik. Ebben ugyan nem található meg az Other utasítás, de nincs is rá szükség. Amennyiben eltérő értéket akarunk használni, írjuk felül a kijelölősávban levő arányszámot. A Type Specs parancs is átesett egy átkeresztelésen. PM 6.5-ben Charakter paranccsá vált. Ezzel együtt a hozzá tartozó Type Specifications ablak neve is a sokkal kifejezőbb Charakter Specifications-ra változott.
g)
Az Element ablak nem csak megváltozott, hanem jelentős mértékben ki is bővült. Sajnos a változtatás ez esetben nem vált előnyére. A más programokban általánosan használt vonalvastagság-jelölő Line parancs itt Stroke-ra változott. Ennek megfelelően a Fill and Line parancsból is Fill and Stroke lett. A sorrendjük is megváltozott. Alattuk egy új parancs található, a Frame. PM 6.5-ben a programozók felhozták a Plug-ins-ből a keretező programot, és ezzel a paranccsal közvetlenül elérhetővé tették. Ez alá kerültek a megszűnt Arrange menü előtérbe hozó, és háttérbe szorító utasításai Arrange parancsnév alatt. Az Element menü többi parancsa lejjebb csúszott, és részben helyet cserélt. A Define Colours parancs pedig átkerült az Utilities menübe. A helyén a Remove Transformation parancs van, a megszűnt Arrange menüből. Ebbe a menübe kerültek az Arrange menü Align Objects, Group, Ungroup, Lock position és Unlock parancsai is. 355
h)
A Utilities menü másik változása, hogy a Trapping options parancs megszűnt. PM 6.5-ös programban a hozzá tartozó szabályozó ablakok a File menü Preferences parancsával hívhatók elő, a Trapping utasításra kattintva. Egyébként a Trapping options párbeszédablakkal, valamint az Ink setup nyomógombbal tovább nyitható Ink Neutral Density Values ablakkal az alátöltést lehet beállítani. Ha két éles határú spotszín kerül egymás mellé, akkor hibás nyomdai pozícionálás esetén fehér, festékmentes csík maradhat közöttük. A trapping az alátöltési paramétereket határozza meg, pl. hogy a zöld hány tized milliméterrel nyúljon túl a kék, vagy más szín alá. Így ha a nyomdában elcsúsznak a festéknyomó lemezek, akkor sem keletkezik közöttük fehér csík.) A PM 6.5 újonnan létrehozott View menüjében a nagyítási értékek nem érhetők el közvetlenül. A 25%-tól 400%-ig terjedő tábla a Zoom To parancsra kattintva nyílik meg. Az újonnan létrehozott Zoom In és Zoom Out parancsokkal menüből is el lehet indítani a nagyítót. A Layout menüből áthozott Guides and Rulers parancs utasításai is átalakultak kissé. A Show előtag mindenütt Hide-ra változott, a Guides in Front és a Guides in Back parancsokat pedig Send Guides to Back név alatt összevonták.
i)
A Window menüben a Toolbox és Control Palette utasítások Hide Tools és Hide Control Palette-ra változtak. A Styles, a Colors, a Master Pages parancsok kaptak egy Show előtagot. A Library és a Scripts parancsok az újonnan létrehozott Plug-in Palettes parancs utasításaivá váltak. Mivel a PageMaker 6.5-ös programmal már többrétegű képek is szerkeszthetők, és hiperhivatkozások készítésére is alkalmas, a Window menü kiegészült még a Show Layers, és a Show Hyperlinks parancsokkal. Mellesleg a Show Layers és a Show Master Pages parancsok kiadása után ugyanaz az ablak jelenik meg. A két üzemmód a megfelelő fül aktiválásával választható ki. A Help (Súgó) ablaka is megváltozott. Parancsai lecsökkentek, racionalizálódtak. A tartalma azonban nem lett kevesebb, sőt jelentősen bővült a PM 6.5 többletszolgáltatásaival. A kivitele is szebb lett, ami nagymértékben javította az olvashatóságát. Ez egyébként az egész programra elmondható. A PM 6.5 ablakai, eszköztárai jóval szebbek, kidolgozottabbak, mint a PM 6-é.
j)
Annak jegyében, hogy a PageMaker programok eszköztára jobban hasonlítson az MSOffice-ra a PM 6.5 menüsorának elejére beraktak egy új gombot. Erre kattintva a Word-höz hasonlóan utasításokkal is váltogathatjuk a dokumentumablak méretét, illetve bezárhatjuk a fájlt. Ezt azonban a jobb felső sarokban található méretváltó gombokkal mind itt, mind Word-ben sokkal könnyebben megtehetjük. Ugyancsak az MS-Office-hoz való közeledésnek tudható be a helyi menü bevezetése. Mint már szó volt róla, PM 6.5-ben a jobb egérgombra kattintva előjön egy ablak, amelyben az Edit, a Style, az Utilities, és a View menü leggyakrabban használt parancsai találhatók. A helyi menü szövegszerkesztő üzemmódban is előhívható. (Itt a parancsok száma a lehetőségekhez igazodva korlátozott.)
k)
Jelentősen bővült és némileg átrendeződött a Toolbox is. Az alakzatrajzoló gombok mellett megjelentek azok tömör változatai. Egy új szerszámmal is kiegészült a doboz. Más programokhoz hasonlóan a kéz szimbólum itt is a hiperhivatkozások, URL címek aktiválására szolgál. (URL címre mutatva a kéz pontvonalas lesz, és egy W betű jelenik meg benne a world wide web-re utalva.) A legnagyobb változás azonban az, hogy a PM 6.5-ös program kiegészült 4700 db profi vektorrajzzal, 300 db high fotóval, és több száz sablonnal. (Ezek megtalálását a Picture palette és a Template browser segíti.) A Microsoft dokumentumokkal való még szorosabb együttműködést szolgálja a Microsoft Publisher 97-98 konvertáló. Más Adobe programok használatát a mellékelt Acrobat Distiller 4.0, és az Adobe Photoshop 5.0 LE segítik elő. A PageMaker 6.5 már webszerkesztésre is alkalmas. Bármely Internetre feltett lapunkat behúzhatjuk szerkesztésre, vagy újakat készíthetünk. Nem tud ugyan annyit, mint egy erre a célra készített speciális program, de jól használható. A rétegkezelés itt is kitűnően működik, ami a többnyelvű kiadványok szerkesztését is megkönnyíti. (Ezeknél a képek, ábrák változatlanok maradnak, csupán a kísérő szöveget tartalmazó réteget kell lecserélni, honosítani.) Online dokumentumok készítése során megőrzi a hiperhivatkozásokat, a képeket
356
pedig automatikusan JPEG és GIF formátumba konvertálja. Ennél a változatnál kijavították a PageMaker 6.0 apró programhibáit is.
Általános programhasználat a)
A számítógépet működető programokat szoftvernek nevezik, és flopi- vagy CD-lemezen forgalmazzák. Az első személyi számítógépet, vagy ahogy akkor hívták mikroszámítógépet az Apple cég fejlesztette ki 1979-ben. Ezt követte még ugyanebben az évben a Radio Shack és a Commodore saját mikroszámítógépe. (Jellemző a Commodore sikerére, hogy minden korábbi rekordot megdöntött. 1982-től 1993-ig tartó pályafutása során 22 millió darabot adtak el belőle.) A számítógépipar óriása, az IBM csak 1981-ben lépett be erre a piacra, de már az első tevékenységük mérföldkőnek számított, mivel ők hozták létre a személyi számítógépet. Rá egy évre a később lovaggá ütött angol feltaláló, Cleve Sinclair megjelentette a ZX Spectrum személyi számítógépet, amely rendkívül alacsony ára következtében széles néprétegekhez jutott el, és nagyban hozzájárult a számítógépek jelenlegi népszerűségéhez. (Eddig 1 millárd PC-t gyártottak a világ országaiban. Ebből 81,5% asztali gép, 16,4% notebook, és 2,1% szerver volt. 75%-uk az üzleti szférába került. Ezek fele azonban időközben elavult, leselejtezésre került. Így jelenleg kb. 500 millió személyi számítógépet használnak világszerte, és ebből min. 200 millió van rákötve az Internetre. A számítógépek 80%-a IBM kompatibilis. A maradék 20%-on osztozik az Apple Macintosh programja, a Unix, a Linux és a többi.) A következő mérföldkövet az Apple rakta azzal, hogy 1983-ban megalkotta a grafikus felületű személyi számítógépet. Ennél a ma már általánosan használt megoldásnál nem alkalmaztak szöveges utasításokat, hanem egy újonnan létrehozott eszközzel, az egérrel mutattak rá a képernyőn megjelenő szimbólumokra, ablakokba foglalt utasításokra. Ezt a rendszert vette át a Microsoft is, és ebből hozta létre a Windows-nak nevezett grafikus kezelőfelületét.
b)
Ezután már csak a finomítások, a tökéletesítés volt hátra. Az elmúlt két évtized alatt olyan intenzív fejlődés ment végbe ezen a téren, hogy a jelenlegi személyi számítógépek jóval többet tudnak, mint a termeket megtöltő, csillagászati összegekbe került elődeik. Aki a modern számítógép felépítését, működésének matematikai lapjait, a programozás módját szeretné megismerni, számtalan kiadványból válogathat. A magyar nyelven is megjelent szakkönyvek közül nagy népszerűségnek örvend Daniel Hillis: Üzenet a kövön – Hogyan működik a számítógép című műve. A szerző – aki egyébként a világ leggyorsabb számítógépének tervezője – könnyed stílusban, és új megközelítésben tárja elénk ennek a meglehetősen bonyolult szerkezetnek a működési mechanizmusát. Elsősorban azoknak ajánlott, akik már rendelkeznek némi alapismerettel a számítógépről. (Vince Kiadó Kft. 1999.)
c)
A számítógép használatának elősegítésére több százezer működtető programot dolgoztak ki. Ezek kis része ismertté vált, nagy részük azonban feledésbe merült. A sikeres programok közül néhányat ingyen terjesztenek, de a legjobbakért komoly összegeket kérnek. Az eddig forgalomba került programoknak csupán a felsorolása több kötetet tenne ki, ezért lehetetlenség mindegyiket megismerni. Ennek nincs is értelme, mivel minden program célorientált, egy bizonyos probléma megoldására szolgál. Csak azok számára érdekes, akik a program által lefedett szakterületen dolgoznak. A korszerű programok annyira speciálisak, hogy sehol máshol nem használhatók. Az átlag számítógép-tulajdonos akkor sem tudna velük mit kezdeni, ha ingyen hozzájuk jutna. Az alapvető programokat, működtető rendszereket azonban mindenkinek illik ismerni. A számítógép agyát, a mikroprocesszort a BIOS irányítja. A BIOS teszi lehetővé, hogy a CPU (Central Processor Unit) vezérelje a számítógép egységeit, valamint a perifériákat (monitort, billentyűzetet, egeret, nyomtatót stb). A BIOS nem áramkör, hanem egy utasításkészlet, amelyet a mikroprocesszor ROM-jába (memóriájába) égetnek bele. (Az égetés a félvezető alapú ROM-ok adatbeviteli módja, amely utólag nem módosítható.) A kikapcsolás után is a BIOS tartja életben a mikroprocesszort. (Gondoskodik róla, hogy az óra tovább járjon, 357
a naptár időben váltson, a karbantartó programok időzítése ne álljon le stb.) A számítógép elindítása is a BIOS feladata. Bekapcsolása után a BIOS-nak köszönhető, hogy a konzolban levő alkatrészek számítógépként viselkednek. d)
Ez azonban még nem teszi lehetővé a használatát. Szükség van egy operációs rendszerre is, amely kapcsolatot létesít a gép és a felhasználó között. Közvetítő szoftver nélkül nem tudjuk a gépet utasítani arra, hogy mit csináljon. Az IBM kompatibilis gépeken ezt a feladatot a DOS látja el. Ez az első személyi számítógépre írt operációs rendszer, amely a továbbfejlesztések során már a hatodik változatánál tart. Ennek ellenére szinte semmire sem alkalmas. csupán arra képes, hogy működtesse a számítógépet, vezérelje a komolyabb feladatok elvégzését lehetővé tevő programokat. Ezek egyike a Windows operációs rendszer. A számítógép guruk viccesen azt szokták mondani, hogy a Windows a DOS hiányosságainak palástolására szolgál. Mindkét programot a Microsoft fejlesztette ki. A DOS tulajdonképpen mindent tud, amit egy eperációs rendszernek tudnia kell, de csak alapfokon. Szövegszerkesztésre is alkalmas. Ez a tudománya azonban csupán annyiból áll, hogy a képernyőre lehet pötyögtetni vele a betűket és a számokat. A beírt szöveget nem lehet formázni, alakítani. Még arra sem képes, hogy a sor végén magától új sort váltson. Ehhez le kell nyomni az Enter billentyűt. Van azonban amit jobban tud. Lemezformázásra még mindig a DOS a legalkalmasabb program. (A Windows 98 is ezt használja, amikor lemezt formáz.)
e)
Összességében azonban a DOS egy meglehetősen nehézkes és primitív program. Nem véletlen, hogy több próbálkozás is történt a leváltására. Ezek egyike a Microsoft és az IBM cég közös fejlesztése, az OS/2 operációs rendszer kidolgozása volt 1987-ben. Az első változat nem bizonyult tökéletesnek, ezért nem vásárolták. A második változat pedig azért maradt a boltok polcain, mert az 1990-es évek elején a Microsoft piacra dobta a Windows 3.0-át, majd ennek tökéletesített változatát a 3.1-es operációs rendszert. Innentől kezdve a Microsoft operációs rendszerek szinte egyeduralkodóvá váltak a szoftverpiacon, és 2-3 évente új, továbbfejlesztett változatok jelennek meg. Mivel a Windows-nak már a legelső változata is nagyságrendekkel többet tudott, mint a DOS, abbamaradtak a továbbfejlesztésére irányuló próbálkozások. Legutolsó változatát megtartották számítógép-működtető operációs rendszernek, és a továbbiakban speciális programokat kezdtek el írni, mint pl. a Word, az Excel, vagy a különböző kiadványszerkesztő programok. A programozók belátták, hogy nem lehet univerzális szoftvert készíteni. A programokkal szemben támasztott követelmények annyira megnövekedtek, hogy csak egy-egy részterületet lehet eredményesen megcélozni. 2001-ben aztán kimúlt a DOS is. A Microsoft legújabb operációs rendszere, az XP már nem tartalmazza ezt a segédprogramot. (Egyes funkciói azonban beépültek az operációs rendszerbe, ezért a régi DOS alapú programok is futtathatók vele.)
f)
Az általános hiedelemmel ellentétben a DOS nem a számítógép tartozéka. Nem töltik bele gyárilag. Ezt külön meg kell vásárolni. Az ára kb. harmada a Windows 98 operációs rendszernek. A forgalmazók azonban többnyire rátelepítik a gépeikre. Ezt a saját érdekükben teszik, mert e nélkül nem tudnák bekapcsolni sem. Nem lennének képesek bizonyítani a működőképességét. A Windows 98 feltelepítése esetén nem kell külön megvásárolni a DOS-t, mert a Microsoft operációs rendszere tartalmazza ezt az alapprogramot. A Windows 2000 és a Windows XP feltelepítéséhez pedig nincs szükség DOS-ra, mivel ezek önálló operációs rendszerek. A számítástechnikai szaküzletekben bemutatott számítógépeken gyakran látható a Windows operációs rendszer monitorábrája is. Ennek ne örüljünk nagyon, mert csak a demonstrációs változatát töltik be. Ez ingyen van, és reklámcélokra szolgál. Dolgozni nem lehet vele. A teljes változatot csak akkor telepítik rá, ha külön megfizetjük az árát.
g)
A programfejlesztő cégek ugyanis nem jótékonysági intézmények. Ma már annyira bonyolultak a programok, hogy egy új változat kifejlesztéséhez sok száz szakértő több éves munkájára van szükség. Jelenleg az informatikusokat fizetik a legjobban, úgy hogy egy új program piacra juttatása óriási összegeket emészt fel. Nem is szólva a reklámköltségekről. A Microsoft az elmúlt 18 év alatt a Windows programoknak csupán a népszerűsítésére 1,2 358
milliárd dollárt költött. Természetes hogy a programfejlesztők a befektetett összeget vissza akarják kapni, sőt még némi nyereségre is szeretnének szert tenni. Ezért is haragszanak annyira a szoftverhamisítókra, az illegális használókra. Hogy legyen némi fogalmunk a programfejlesztés költségeiről, a Nokia cégnél a mobiltelefonokat működtető szoftvereket egy ezerfős stáb fejleszti, évi 200 millió dolláros keretből. Pedig egy mobiltelefon bonyolultsága össze sem hasonlítható az asztali számítógépekkel. A programok legalizálása a gazdaságra is jó hatást gyakorolna. Az IDC (International Data Corporation) piackutató cég, valamint a BSA (Business Software Alliance) közös tanulmánya szerint: „Amennyiben a szoftverkalózkodást világviszonylatban 10%-al csökkenteni lehetne, ez 1,5 millió új munkahelyet, és 400 milliárd dollár többletbevételt eredményezne a számítástechnikai iparban.” Jelenleg a közforgalomban levő szoftverek 40%-át illegálisan használják. h)
A szoftver árát jelentős mértékben befolyásolja az iránta megmutatkozó kereslet. A drága programok nem azért kerülnek olyan sokba, mert költséges a kifejlesztésük. A magas ár oka, hogy speciális felhasználási területük folytán kevesen vásárolják őket. Így a fejlesztési költséget kénytelenek a kevés eladott példányszámra terhelni. A speciális programok egyike sem bonyolultabb a Windows operációs rendszernél. A Windows 98-at eddig több száz millió példányban adták el szerte a világon, ami lehetővé tette az eladási ár leszorítást. A Windows 98 tehát nem azért olyan olcsó, mert csak annyit ér, és a drágább programok pedig nem érnek tízszer annyit. A piac, a kereslet-kínálat törvénye is befolyásolja a szoftver árát. Ennek tudható be, hogy nagyon sok jó programot nem lehet eladni, mivel a felhasználók idegenkednek tőle. Vagy azért mert túlságosan eltérnek a megszokottól, vagy túl bonyolult a használatuk. Vannak ingyen megszerezhető programok is, mint pl. az Internetről letölthető Linux. Ezt az operációs rendszert informatikusok hozták létre hobbiból, és jelenleg is fejlesztik, tökéletesítik. Ennek tudható be, hogy rendkívül biztonságos, szinte lehetetlen lefagyasztani. Ha ez megtörténne, lehetőséget ad az utoljára végzett munka kimentésére. Egyéb területeken is sokat tud, de nagy hátránya, hogy szöveges utasításokkal működik. Így csak azok tudják használni, akik programozási ismeretekkel rendelkeznek. Emiatt hiába szorgalmazzák sokan az elterjedését, hogy megtörjék vele a Microsoft monopol helyzetét. Az átlagember képtelen a bonyolult utasításrendszer elsajátítására.
i)
Erre csak olyan kezdeményezéseknek van esélyük, mint a Magyar Office. Ez a magyar fejlesztésű szövegszerkesztő program a StarOffice továbbfejlesztett változata. Kidolgozásának alapjául szolgált még az Internetről ingyen letölthető szabad hozzáférésű program, az OpenOffice. Eszköztárának elrendezése inkább hasonlít a Linux-ra, mint az MS Office-ra, de hamar meg lehet szokni. Minden tekintetben kompatibilis a napjainkra szinte ipari szabvánnyá vált Microsoft programokkal. (A Magyar Office oly annyira alkalmazkodik a Microsofthoz, hogy a Word dokumentumnak még a tartalomjegyzékét is tökéletes szöveghűséggel veszi át.) Nem csak az Office 97-ben, hanem a ’2000-ben és az ’XP-ben készült dokumentumokat is képes megnyitni. Ezen túlmenően Linux operációs rendszer alatt is fut. Magyar nyelvű helyesírásellenőrző programja a Windows 98-nál is fejlettebb. Ezt a MorphoLogic-féle híres Helyes-e? helyesírás-ellenőrző, és a Helyesebb magyar elválasztó programok továbbfejlesztett változatainak beépítése tette lehetővé. A Magyar Office Írógépnek nevezett szövegszerkesztő programjában megtalálható az Egyenletszerkesztő is.
j)
Az Office 97-t meghaladó többletszolgáltatásokkal is rendelkezik. Így pl. egy szövegen belül egyszerre több össze nem függő részt is ki lehet jelölni. A másik sajátos szolgáltatása, a szavak automatikus befejezése. Ha egy szó kezdete megegyezik a korábban leírttal, felkínálja a teljes szót. Amennyiben elfogadjuk, nem kell végigírni. Ezen túlmenően nyomon lehet követni a dokumentumokon végzett módosításokat. Erre színes kiemelés, vagy a módosított szövegrész melletti függőleges vonal hívja fel a figyelmünket. A vonalra mutatva megjelenik a módosítást végző neve, és a módosítás dátuma is. A fődokumentum aldokumentumokra bontható. Ezáltal egyszerre többen is dolgozhatnak rajta, miközben a teljes dokumentum egységes marad. Szakértők által végzett teszteredmények szerint a Microsoft Office utánzatok között a Magyar 359
Office szinte tökéletes. Itt nem kell olyan bosszantó hibákkal, hiányosságokkal számolni, mint az OpenOffice-ben, az AbiOffice-ben, az Ability Office-ben, a StarOffice-ben, a 602 Pro PC Suite 2001-ben vagy az EasyOffice-ben. k)
A Magyar Office MS Excel 97, ’2000 és ’2002 formátumával kompatibilis táblázatkészítő programja a Számolótábla. PowerPoint szolgáltatásai is elérik az MS Office 97, a ’2000 és az ’XP szintjét. Az üzleti életben és az oktatásban tevékenykedők jól használható sablonokat találhatnak benne termékbemutatók, üzleti beszámolók, cégismertetők, pénzügyi jelentések, oktatási szemináriumok összeállításhoz. A rajzoló programja profi színvonalú. Sokkal többet tud, mint az MS Office rajzolója. Rétegeket kezel, és bármilyen objektumot átlátszóvá tesz. Az átlátszóság mértéke szabályozható. A megvilágítás, a felületi rajzolat-és a geometria finomsága is változtatható. Grafikákat és 3D-s objektumokat is készíthetünk vele. Bár nem arra szolgál, de a Magyar Office netböngészőnek is alkalmas. Mindemellett a Súgója nem csak tanácsokat ad, hanem teljes körű tanfolyamot tartalmaz. A segítségével alapszintről sajátítható el a program használatának minden fortélya. Még azokra is gondoltak egy gyorstalpaló tanfolyam erejéig, akik soha nem ültek számítógép előtt. Ráadásul mindezt az Office 97 árának az egynegyedéért kínálják. A Magyar Office irodai programcsomag jelenlegi nettó ára 24 ezer forint. Forgalmazó: MultiRáció Kft. Tel: 470 0143.
l)
A Magyar Office 1.0 bemutató változata a Chip folyóirat 2002. áprilisi számának CD mellékletén található meg. A demo lemez nem tartalmazza a helyesírás-ellenőrző és elválasztó programokat, s nincsenek hozzá sablonok sem. Mentési korlátja 50 KB (kb. 5 sűrűn teleírt A/4es oldal). Korlátozott képességei ellenére kipróbálásra alkalmas. A teljes értékű változathoz regisztrálással lehet hozzájutni. Valamennyi összetevőjét feltelepítve a programcsomag min. 110 MB-nyi helyet foglal el. 2002. őszén megjelent a Magyar Office professzionális változata, ami multifunkciós alkalmazásokat is tartalmaz. Ebben található az adatbáziskezelő, és egy térképkezelő. Ezen túlmenően lehetőséget ad a titkosításra, és az elektronikus aláírásra. Angol és német nyelvű ellenőrző programok is vannak benne. Ennek ellenére az ára csupán 29 ezer forint + ÁFA. Bővebb információ az alábbi honlapon található: www.magyaroffice.hu.
Kiváltó programok, járulékos szoftverek 01)
A Microsoft cég Windows 98 operációs rendszere bármely számítógép-szaküzletben, illetve -szervizben beszerezhető. (Érdemesebb nagykereskedőktől megvenni, mert olcsóbban adják, mint a kiskereskedők.) Az SE-jelű második kiadást ajánlatos megvásárolni. Ennek a továbbfejlesztett, kiérlelt változatnak a működése stabilabb. Emellett gyorsabb, és jobb a hardverfelismerő képessége. Ennél tökéletesebb programot már csak az operációs rendszer alapos átdolgozásával lehet létrehozni, ami viszont bonyolítja a kezelését. Ez történt a milleniumi kiadással. A Windows ME átalakított grafikus felületet kapott, és sok felesleges (egyesek szerint kifejezetten bosszantó) tulajdonsággal bővült. Ennek következtében instabil lett. A sikertelenség láttán a Microsoft újraírta a DOS nélküli, önálló operációs rendszerként ismert Windows NT-t. Az eredmény a Windows 2000 lett, melynek bonyolultsága meghaladja minden eddigi változatét. Oly sok funkcióval rendelkezik, hogy otthoni használatra nem is ajánlják. Többnyire vállalati könyvelésekben, statisztikai hivatalokban alkalmazzák. Túlkomplikált kialakítása folytán sokkal több helyet foglal a merevlemezen, mint a Windows 98. Emellett ez sem mentes a lefagyásoktól, ami felhasználói területéből kifolyólag nagyarányú adatvesztéssel jár. Emellett a hozzá kapcsolódó Office 2000 programcsomag másfélszer annyiba kerül, mint az Office 97.
02)
Mindebből okulva Bill Gates csapata nekilátott egy teljesen új, DOS nélküli operációs rendszer kifejlesztésének. Ez lett a Windows XP, ami 2001 őszén jelent meg. Az XP jelölés az angol eXPerience (élmény) szóból származik. Ez már stabilan működik, de szintén nagyon bonyolult, és a Windows 2000-hez hasonlóan drágább, mint a Windows 98. Így a Windows 98 SE 360
tulajdonosai nem igyekeznek lecserélni a jól bevált operációs rendszerüket. (Ennek tudható be, hogy a statisztikai felmérések szerint a felhasználók 60%-a 5 évvel ezelőtti programokkal dolgozik.) A Microsoft cég az XP kiadása után is megtartotta programválasztékában ezt a változatot. A Windows 95-öt már évekkel ezelőtt törölte a listából, de a ’98-ast még most is forgalmazza. A Windows elmúlt években kiadott ’ME, ’NT és ’2000-es változatai nem tudták a ’98-as változat vezető szerepét megingatni. A hardvergyártók sem kívánnak elszakadni a Windows 98-tól. Az újonnan kifejlesztett olcsóbb kategóriájú printerek, szkennerek és egyéb kiszolgáló egységek mindegyike működtethető ezzel az operációs rendszerrel is. A szakértők szerint a Windows 98-at a Windows XP Home Edition fogja majd leváltani. Terjedését azonban nehezíti, hogy a hozzá tartozó Office XP programcsomag Professional változata az Office 2000 Professional bonyolultságát is meghaladja. Magánszemélyek ezt már nem is tudják kihasználni, mert tele van speciális irodai alkalmazásokkal. A sok funkció és beállítási lehetőség szinte áttekinthetetlenné teszi a használatát. 03)
A Windows 98 operációs rendszer a Microsoft által ingyenesen mellékelt Explorer internetes keresőprogrammal együtt kb. 250 MB helyet foglal. Az Office 97 Professional programcsomag a Médiatárral min. 190 MB helyet igényel. Ezért csak olyan számítógépre lehet ezt a rendszert felrakni, amelynek a merevlemez-kapacitása minimum 2 GB. (A programok zavartalan és gyors működéséhez ugyanis kellő mozgástérre van szükség, nem is szólva az általunk készített dokumentumok, valamint a különféle segédprogramok által elfoglalt helyről.) Ehhez a programcsomaghoz a minimálisan előírt RAM-kapacitás 32 MB. Az Office programok minden helyzetben zökkenőmentes működése azonban csak 64 MB-os memória mellett biztosítható. A kis memóriakapacitás nem csak a programok indítását lassítja, hanem a dokumentumkészítést is gátolja. Sok egymást követő, tárolást igénylő lépés után a program megtagadja a bonyolultabb műveletek végrehajtását arra hivatkozva, hogy nincs elegendő memóriakapacitás hozzá. Végül már a dokumentum visszamentését sem engedi meg. Csupán RESCUE.DOC fájlként hajlandó elmenteni a C-drájvra. A Csökkentett módban történő üzemelés dokumentumkészítésnél abban nyilvánul meg, hogy az üzenettáblák felnagyítódnak, és a Tálcán a fájl lekicsinyített ablakának felirata fekete színűvé válik. (Ebből a helyzetből úgy tudunk kijutni, hogy újraindítjuk a számítógépet, és miután a ScanDisk megszűntette a hibát, megnyitjuk a RESCUE.DOC fájlt. Ezt követően már nincs akadálya annak, hogy a korábbi nevét visszaírva, a Mentés másként ablakkal az eredeti helyére juttassuk.)
04)
A Microsoft programcsomag viszonylag nagy terjedelme jórészt a járulékos programoknak tudható be. Legtöbb helyet az Microsoft saját fejlesztésű internetes böngésző programja foglalja el. Ehhez járul a FrontPage Express honlapkészítő program, ami az informatikai képzettséggel nem rendelkezők számára is lehetővé teszi az Interneten saját webhely kialakítását. Sablonjaival jelentősen megkönnyíti a bonyolult formázást igénylő HTML programnyelvű látvány tervezését, és többféle aktív, valamint interaktív effektus beépítését. Szintén sok helyet foglal a PowerPoint bemutatókészítő program. Álló képes és animált bemutatókat, jegyzetekkel ellátott anyagokat állítanak elő vele. A bemutatót vagy előadást multimédiás effektusok (szöveg, grafika, diafilm, mozgókép, hang) kísérik. A kész anyag nyomtatott formában, kivetítve vagy Internetes-konferencián is használható. Hasonlóan sokrétű az Outlook Express kommunikációs, és határidőnapló-készítő program. Az elektronikus levélforgalom bonyolítását, a levélállomány mellékleteinek kezelését, postafiókok, partnerek címeinek nyilvántartását, feladatok időrendi tárolását és emlékezetbe idézését, értekezletek beosztását, valamint a programjuk kialakítását teszi lehetővé egységes felületen. Az Outlook kiegészítője az Iratgyűjtő program. A jelentős helyfoglalók közül megemlíthető még az Access relációs adatbáziskezelő program, amely az egymáshoz kapcsolódó vagy egymást befolyásoló adatok nyilvántartására, változások követésére szolgál. A Windows 98 SE jelenlegi nettó ára kb. 24 ezer forint. (A Windows XP Home ára ennek duplája.)
361
05)
Az ugyancsak amerikai Adobe Systems Inc. által kifejlesztett PageMaker kiadványszerkesztő program legújabb, 7.0-s változatának nettó ára jelenleg 156 ezer forint. (Adatforrás: http://www.kimsoft.hu. ) Az alapprogram terjedelme: kb. 175 MB. (A Bővítményekkel együtt 200 MB.) A két program együttes feltelepítéséhez min. 2 GB-os winchesterre van szükség. A PageMaker 7.0 program 30 napig ingyen használható teljes verziója a CHIP folyóirat 2003. februári számának CD-mellékletéről tölthető le. Magyarországon az Adobe cég programjait a Trans-Europe Kft. forgalmazza. Címük: 1026. Budapest, Volkmann u. 2, I. em. 2. Tel: 392 0700 és 392 0713, fax: 392 0719. E-mail cím:
[email protected]. Honlap: http://www.trans-europe.hu. A weblapjuk /index.php?menuid= 53 oldaláról érdemes letölteni a viszonteladók jegyzékét, és körbetelefonálni őket. Némelyik a listaárnál 10-20%-kal olcsóbban árusítja az Adobe programokat. A mérsékelt árakat alkalmazók egyike a KimSoft ’99 Szoftverkereskedelmi Kft. Címük: 1118. Budapest, Hegyalja út 70. fsz. 2. Tel: 319 8973, fax: 319 9760.
06)
Ha ábrákkal teli színes könyvet akarunk készíteni, elkerülhetetlen egy jó képszerkesztő program, pl. a CorelDRAW megvásárlása. Ennek ára kb. négyszerese a Windows 98 operációs rendszernek. Ezzel azonban már színes borítót is tudunk tervezni a könyveinkhez. Erre a PageMaker is képes, de CorelDRAW-ban sokkal nagyobbak a képformálási lehetőségek. Ezen kívül lehet kapni hozzá egy kolosszális méretű képgyűjteményt. Az 1,3 millió fotót tartalmazó CorelGALERY CD-sorozat nettó ára csupán 35 ezer forint. A CorelDRAW vektorgrafikus program ugyan, de pixelgrafikus képek is szerkeszthetők vele. Ehhez a beépített konverterrel át kell kódolni vektorgrafikussá. Nagy előnye még ennek a segédprogramnak, hogy a segítségével megoldható az alacsony felbontású pontmátrixos képek nagyítása is. Ha az kis felbontás miatt egy pixelgrafikus kép nem nagyítható, raszteressé válik, kódoljuk át vektorgrafikussá. Ezt követően már nem jelent gondot a minőségromlás nélküli nagyítása. Akkor is segít ez a konverter, ha a pixelgrafikus ábra túl sok helyet foglal. Kódoljuk át vektorgrafikussá, és mindjárt töredékére csökken a terjedelme. Ráadásul a vektorgrafikus ábra a szokásos tömörítő programokkal (Zip, ARJ, RAR) is tovább tömöríthető. A Corel DRAW 12 program 30 napig ingyen használható teljes verziója a CHIP folyóirat 2002. novemberi számának CD-mellékletéről tölthető le.
07)
Nem véletlen, hogy a kanadai CorelDraw cég a képszerkesztő szoftverek piacának 85%-át birtokolja. Ezt a programot kifejezetten képalkotásra dolgozták ki, bár van szövegszerkesztő, tördelő része is. A legújabb változat ezt a tevékenységet azzal is segíti, hogy tartalmazza a ScanSoft OmniPage SE karakterfelismerő programot. (Aki önmagában szeretné használni ezt a világszerte nagy sikert aratott karakterfelismerő programot, a 30 napig ingyen használható teljes verzióját letöltheti a CHIP folyóirat 2003. februári számának CD-mellékletéről.) Nem szükséges azonban a legújabb programokat megvenni. A nettó áron kb. 150 ezer forintért forgalmazott CorelDRAW Graphics Suite 11, illetve a 100 ezer forint alatti CorelDRAW 10 „magyar” Special helyett megfelel az olcsóbb 9-es is. PageMaker-ben pedig a korábbi 6.0-s is jól használható. Azért sem érdemes a legújabb változatot megvásárolni, mert ezekből is hiányoznak a magyar helyesírás- és nyelvhelyesség-ellenőrző modulok.
08)
Sajnos az Adobe cég programjainak csak a legújabb változatát forgalmazza. Az 1995-ben kifejlesztett PageMaker 6.0 -s, és az 1998-ban készült 6.5-ös programokhoz kizárólag hirdetés útján lehet hozzájutni. (A szövegszerkesztők általában megvásárolják a legfrissebb programokat, a korábbiakat pedig eladják. A szoftverszaküzletekben nem érdemes keresni, mert ők igyekszenek a raktárkészlettől megszabadulni, ezért az utolsó darabokat leértékelve eladják.) Az Adobe 2001-ben jött ki a 7.0-ás változattal. Sajnos a közép-európai CE verzió továbbra is várat magára. Egyébként a 7.0-ás program főleg a többrétegű képszerkesztés és a színes kiadványok készítése, valamint az internetes felhasználások elősegítése terén tartalmaz többletfunkciókat. Ebbe a változatba közvetlenül beilleszthetők a Photoshop 5.0 és 6.0 valamint az Illustrator 9.0 programokban készült PDF fájlok. Az áthelyezés menüből és egérrel áthúzva is történhet. Képes megnyitni a QuarkXPress 3.3. és 4.1 állományokat, valamint a MS Publisher 95-2000 programokkal készített kiadványokat. Itt már nincs szükség a billentyűkombinációval
362
vagy objektumként való állományáthelyezésre, mert a 7.0-s változat közvetlenül átvesz anyagot a Microsoft programokból, és gond nélkül exportál szöveget, képet ezekbe a felhasználásokba. 09)
Egyébként az Adobe tördelő programjai közül FrameMaker 7.0 tud a legtöbbet. A teljes kiadványszerkesztés elvégezhető vele a szövegszerkesztéstől a képi elrendezésen át a kiadvány összeállításáig és elektronikus terjesztésig. Itt már nem jelent gondot a tartalomjegyzék, a tárgymutató, az illusztrációk, grafikák és lábjegyzetek oldalszámainak automatikus frissítése. A színkönyvtára is rendkívül gazdag. A többcsatornás nyomtatás is megoldható vele. Ezért ezt a programot főleg reklámstúdiók, kiadók, műszaki tervezőirodák vásárolják. Az árát is csak a komolyabb vállalkozások engedhetik meg maguknak, mert jóval többe kerül, mint a PageMaker 7.0 program. (Bruttó ára 300 ezer forint.) Ennél is többe kerül az SGML platform és alkalmazásfüggetlen nyelvvel kiegészített FrameMaker program. Ezzel megnyithatók az érvénytelen szintaxisú dokumentumok is. A FrameMaker+SGML7.0 nettó ára már megközelíti a 800 ezer forintot.
10)
Fekete-fehér könyvek előállítása esetén azonban a PageMaker 6.0 is kielégíti az igényeket. Ennek használata is könnyebb, és kevesebb helyet foglal a winchesteren. (Az alapprogram csupán 50 MB-nyi.) Színes borítót is lehet tervezni vele, de a színre bontást nem tudja elvégezni. Ehhez színes kiadványok szerkesztésére szolgáló speciális programra van szükség. Akkor sem kell lemondanunk a professzionális képszerkesztés lehetőségéről, ha az erre a célra ajánlott legismertebb programokat nem tudjuk megfizetni. A Jasc cég Paint Shop Pro 7.04 programja ugyanis ugyanannyit tud, mint a Photoshop, csak ebben a szövegkiegészítések újraszerkesztése kissé körülményesebb. Ezzel szemben olyan pluszszolgáltatásokkal rendelkezik, mint a fotóretusáló funkció, amely megszünteti a „piros szem” effektust, és javítja a bőrszín élethűségét. Ezen túlmenően vektorgrafikus eszközöket is tartalmaz. Mindemellett az ára csupán egytizede a Photoshop 7.0 CE árának. (Nálunk a Paint Shop Pro 7 Special jelenleg 27 ezer forint + ÁFA-ba kerül. A Paint Shop Pro korábbi, 7 EV változata megtalálható a PC World folyóirat 2000. novemberi számának CD-mellékletében. A sok béta kiadás után ez már teljes változat, ami a True Type betűtípusokat is képes kezelni.) 2003-ban megjelent a továbbfejlesztett változata is. A Paint Shop Pro 8 program próbaváltozata a PC Magazin 2003. júniusi számának CD-mellékletéről tölthető le. Ez a 60 MB-os program mindent tud, amit a megvásárolható változat, de csak 30 napig használható ingyen. Fantasztikus képszerkesztési lehetőségeket kínál, és stabilabb, mint az elődei. Az eszköztára is jelentősen megváltozott, kibővült. Nettó ára: 41 750 Ft. (Kim Soft Kft.) Érdemes megvásárolni, mert ezért a pénzért ennél jobbat nem kapunk.
11)
A kiadványszerkesztő programok között is vannak olcsók. Közülük legismertebb a Microsoft Publisher 2002, melynek nettó ára kb. 40 ezer forint. A Publisher 97 használatához szükséges indulási ismeretek a Computer Panoráma folyóirat 2002. júniusi számában olvashatók Segítőkész szerkesztő címmel (97-100. oldalak). A Publisher 2000 használati módja a PC World folyóirat 2000. áprilisi számának 126-131. oldalain található. A Publisher legújabb tagja a 2002 már nem tartozik a Professional programcsomaghoz, mint az előző változatai. Külön kell megvásárolni. Létezik a DeLuxe változata is, amely tartalmazza a Picture It! Photo 2000 képszerkesztőt, valamint egy képgyűjtemény CD-t, amellyel a felhasználható képek száma a duplájára (50 ezerre) nőtt. Mint a legtöbb kiadványszerkesztő program, a Publisher sem tud annyit, mint a Word. Jóval kevesebb szövegszerkesztő funkcióval rendelkezik. Itt pl. egyszerre csak egy dokumentumot lehet megnyitni, ami nagyon megnehezíti az egyik dokumentumból másikba való másolást. Ennél is több bosszúságot okoz, hogy Publisher-ben csak az utolsó műveletet vonhatjuk vissza. Az Office Vágólapot sem tudja használni, a Windows Vágólap pedig csak egyrekeszes. Ezért a felgépelést itt is Word-ben célszerű végezni. A betöltött anyag tördelése sem lesz olyan hatékony, mint Quark-ban, vagy InDesign-ban. Aki még nem dolgozott szövegdobozos kiadványszerkesztő programmal, annak szokatlan lesz ez a szövegkezelési mód. Színlebontásra azonban ez a program is képes.
363
Lényegesen hosszabb kiadványok készíthető vele, mint a Word-el, bár a PageMaker 10 ezer oldalas képességével nem tud versenyezni. 12)
Ingyen nem lehet jó kiadványszerkesztő programhoz jutni, de olcsón igen. A PagePlus és a PowerPublisher programok az MS Publisher-nél is olcsóbbak, és többet tudnak. (A PagePlus fejlesztője a Serif, a Power Publisher-é a GSP.) Ha az Internetre is rá szeretnénk kapcsolódni, vagy gyakran veszünk át másoktól anyagot lemezen, szükség lesz egy jó vírusölő programra is. Ezek közül a McAfee cég Virus Scan Pro 6 programja a leghatékonyabb. A világon jelenleg ismert összes vírus azonosítására képes. 268 460 608 féle vírust és trójai programot talál meg. A PC minden zegét-zugát átnézi. Más adatvédő opciókkal is rendelkezik. Így nem olcsó, nettó 14 ezer forintba kerül. Az ára is mutatja, hogy ez egy komoly program, csak a feltelepítése másfél óráig tart. Aki ezt nem tudja megfizetni, az Internetről ingyen is letölthet naprakész vírusölő programokat. A számítástechnikai szakfolyóiratok mellékletében levő CD-lemezeken szintén találhatók korszerű vírusölő programok, és bejutásukat megakadályozó tűzfalak.
13)
Ezek közül igen népszerű a Windows alatt futtatható AntiVir Personal Edition vírusölő program, és a Tiny Personal Firewall tűzfal. Internetre kapcsolódás esetén a tűzfal azt is megakadályozza, hogy egyes weboldalakba épített kémprogramok gépünk legrejtettebb zugaiban kutassanak. Azt sem engedi, hogy különböző programok személyes információkat szolgáltassanak rólunk, illetve olyan adatokat továbbítsanak a számítógépünkből, amelyekre nem adtunk engedélyt. Legújabb 2.015-ös változata a Computer Panoráma folyóirat 2002. júniusi számának CD-mellékletéről is feltelepíthető. Időközben megjelent a 3.0-s változata, amely már Windows XP alatt is futtatható. Ennek tudása is nagyobb, amelyre egyértelműen utal a telepítő készlet 7,4 MB-os terjedelme. Az előbbi, Windows 98 és ME-hez használható 2.0 változat terjedelme csupán 1,4 MB. A Magic Utilities 2003. 2.30 program arra is képes, hogy kimutassa milyen programok indulnak el a Windows betöltődésekor. Nyomon követhetők vele az éppen futó programok. Így könnyedén kiszűrhetjük a különféle trójai és krémprogramokat. Ennek a 30 dolláros programnak ingyen kipróbálható változata a PC World folyóirat 2002. júniusi számának CD-mellékletén is megtalálható. (Ismertető a 139. oldalon.)
14)
Az illetéktelen behatolást megakadályozó tűzfalak között is léteznek professzionális kivitelűek. Az otthoni felhasználásra szántak közül legkedveltebb a Norton Personal Firewall 2002. Magyar nyelvű változatának nettó ára kb. 9 ezer forint. Szintén erős védelmet nyújt a ZoneAlarm 3.1 tűzfal. Az 50 dollárba kerülő Professional változatával letilthatók a weboldalakon megjelenő hirdetések, reklámok is. Kiszűri és törli a cookie-kat. A „privacy” funkciói kényelmesebbé és biztonságosabbá teszik a szörfözést az Interneten. Felfedezi a kémprogramokat, és ellenőrzi a ki- és bejövő adatforgalmat. Magánszemélyek és nonprofit szervezetek ingyen használhatják. Ez a változat azonban nem rendelkezik a webcímek és cookie-k kiszűrési, illetve a támadó nyomon követési lehetőségével. Ennek ellenére így is jól használható. Az ingyenes változat Computer Panoráma folyóirat 2002. decemberi számának CD-mellékletéről telepíthető fel a legegyszerűbben.
15)
Igen sokan használják a Norton vírusölő programot is. A korábbi Norton Antivirus 8.0 Multiplatform változat nettó ára kb. 18 ezer forint. (A vírusölő programokat és tűzfalakat folyamatosan karban kell tartani, hogy a legújabb kártevők ellen is védelmet nyújtsanak. Ez azonban nem jelent gondot, mert az Interneten hetente jelennek meg a frissítéseik, amelyek ingyen letölthetők.) Léteznek már kombinált védelmet biztosító programok is. A Norton Internet Security 2002 programcsomag a vírusirtáson kívül ellátja a tűzfal feladatát is. Ellenőrzi a kimenő és bejövő leveleket, és a legtöbb vírust úgy semlegesíti, hogy észre sem vesszük. Védi a személyes adatainkat (pl. a hitelkártyaszámunkat) is. Rossz szándékú partnerek chatelés közben sem tudnak adataink között kutatni. Ezzel a programmal tiltó listát is készíthetünk, amely megóvja kiskorú gyermekeinket a számukra ártalmas oldalak megtekintésétől, és jogosultsági szinteket állíthatunk be PC-nk minden használója számára. A részprogramok beállítása ugyan sokáig tart, de ez a változat már teljesen Windows XP kompatibilis. Nettó ára kb. 16 ezer forint. A Norton Antivírus 2002 külön is kapható. Ez ÁFA nélkül 12 ezer forintba kerül. 364
16)
2002. végén a Symantec cég megjelentette a Norton AntiVirus 2003 vírusvédelmi programját. A beépített Worm Blocking eljárás felderíti a legújabb férgeket is, és megakadályozza, hogy azok a kimenő levelekkel tovább terjedjenek. A scriptekre épülő vírusok ellen is védelmet nyújt. A Professional Edition az informatikusok és a kisvállalkozók számára készült adat-helyreállító, és adat-letakarító funkciókat is tartalmaz. A hackerek és a digitális magánéletet sértők ellen a Norton Personal Firewall 2003 kínál védelmet. Teljes tűzfalat, széles körű bizalmi információ védelmet, reklámkizárást, és teljes körű behatolásérzékelő rendszert tartalmaz egyetlen termékben. A Norton SystemWork 2003 az AntiVirus 2003-at is magában foglalja. A Professional Edition kiegészül a Norton Ghost 2003, a Process Viewer és az új Performance Test eszközökkel is.
17)
A vírusölő programok tehát nagyfokú biztonságot teremtenek számunkra. Van azonban egy hátrányuk is. Tevékenységük közben lassítják a gépet. Egyébként a Windows XP operációs rendszer már tartalmaz beépített tűzfalat, vírusirtót azonban nem. A Microsoft most tárgyal az McAffe-vel, hogy beépíthessék a programjukat. Addig azonban nekünk kell gondoskodnunk az elektronikus kórokozók távol tartásától. Azoknak sem kell nélkülözniük a vírusvédelmet, akik nem képesek a kezelésére, beállítására. Az ingyen használható AVG 6.0 Anti-Virus System program egyetlen gombnyomásra átvizsgálja a meghajtónkat, és eltávolítja a kórokozókat. Felfrissítése a http://www.girosoft.com. honlapról lehetséges. A választék tehát igen nagy, és sok esetben fizetni sem kell a biztonságért. Ne legyünk restek, mert könnyen ráfizethetünk az elővigyázatlanságunkra. A felmérések szerint különösen kedvelik a hackerek a szélessávú ADSL vagy a kábeltévés internetkapcsolattal rendelkező gépeket.
18)
Érdemes letölteni az Ashampoo takarító programokat is. Az Uninstaller 99 Deluxe és a WinOptimizer 99 időnkénti alkalmazásával sok felesleges fájltól, átmeneti állománytól, nem használt ikonoktól és egyéb szeméttől szabadulhatunk meg. Ily módon akár 100 megabájtnyi szabad helyhez is hozzájuthatunk a merevlemezen. A szabad hozzáférésű programok megtalálhatók a Computer Panoráma folyóirat Arany Válogatás 2001/2002 című kiadványában is. Erről a lemezről érdemes még letölteni a Scriptum Rt. Angol-magyar számítástechnikai szótárát. Ez egy rendkívül precízen és sokoldalúan szerkesztett szakszótár, amely szakmailag sok nyomtatásban megjelent változatot felülmúl. Időközben megjelent az Ashampoo takarító program legújabb, teljes verziójú változata is. A WinOptimizer 2000 a Computer Panoráma 2003. márciusi számának CD-mellékletéről telepíthető fel. Az Interneten történő regisztrálás után ez a program is ingyen használható.
19)
Az Arany Válogatás 2001/2002 másik CD-lemeze az IBM cég Lotus programjait tartalmazza. A Lotus SmartSuite ME programcsomag rendkívül magas szakmai színvonalon kidolgozott szövegszerkesztőt, táblázatkezelőt, adatbázis-kezelőt, szervezőt (határidőnaplót), grafikus szerkesztőt, digitális kép- és hangrögzítőt és internetes honlapkészítőt tartalmaz. A Macintosh-al ellentétben a Lotus nem egy elszigetelt program. A Word Pro szövegszerkesztő és az 1-2-3 táblázatkezelő programok teljes mértékben kompatibilisek a Microsoft Office-al. A Lotus-ban készült dokumentum és táblázat gond nélkül beilleszthető a Word, az Excel és a PageMaker programokba, és ezekből minden nehézség nélkül átvesz anyagot. A sokak által használt Word Pro professzionális szövegszerkesztő program figyelemre méltó képessége még, hogy oldalkilövő (Booklet print) funkcióval is rendelkezik. Ez a programcsomag ugyan angol nyelvű, de a lemezén megtalálható a Smartsuite HUN upgrade frissítés a magyar beállítások használatához. A Lotus programcsomag fizetésköteles, de erről a lemezről letöltve magánszemélyek korlátlan ideig ingyen használhatják. Jó hír, hogy 2003-ban az IBM megjelenteti a SmartSuite irodai programcsomag magyar nyelvű változatát. Ezzel a közszférában is komolyabb részesedést szeretnének elérni. Egyébként a világ országaiban a regisztrált Lotus felhasználók száma megközelíti a 100 milliót.
365
20)
Ezen a lemezen még ugyancsak angol nyelvű, de magyar betűkészlettel ellátott a szabad forráskódú OpenOffice program. A hasonló kategóriájú AbiWord pedig nem csak CE változatban, hanem már magyar menürendszerrel és magyar nyelvű helyesírás-ellenőrző programmal is el van látva. Akinek nincs szüksége táblázatkezelőre, grafikus és képszerkesztő funkciókra, annak kifejezetten előnyös ennek a programnak a használata. Levélírásra, jegyzetkészítésre kiválóan alkalmas. Csupán az a szokatlan ebben a programban, hogy új dokumentum nyitásakor az eszköztárak is újra nyílnak, és lekicsinyítéskor nem a programablak aljára mennek le, hanem a Tálcára. Az Ablak menüt lenyitva azonban mindegyik könnyen hozzáférhető. Mellesleg a Word 97 újabb változata, a Word 2002 is így működik. (Más programokban készült több száz oldalas anyagot ne küldjünk az AbiWord-re, mert ezzel nem tud megbirkózni. Különösen a stílussal készített tartalomjegyzék és a tárgymutató átvétele okoz neki nehézséget. A nagy terjedelmű, szimbólumokkal, stílusokkal és ábrákkal teli szövegállományt csak részletekben lehet betölteni.)
21)
Mindkét program kezelése rendkívül egyszerű. Korlátozott képességeik ellenére állományformátum-ismeretük kiemelkedő. Az AbiWord még a Palm gépek PDF formátumát is ismeri. Teljes mértékben kompatibilis az MS Word-del, a két szövegállomány gond nélkül áttölthető egymásba. Az AbiWord-ben és az OpenOffice-ben készült anyag PageMaker-ben is megjeleníthető, de a PM-ben szerkesztett szövegállományt nem képesek átvenni. Közös hátrányuk, hogy nincsenek készen. Jelenleg is folyik a fejlesztésük. Emiatt a korábbi változatokon egyes funkcióik nem használhatók, illetve nincsenek magyarra lefordítva. A Computer Panoráma folyóirat Arany Válogatás 2001/2002 lemezén található AbiWord 0.9.0 helyesírás-ellenőrző modulja is angol nyelvű. A PC World folyóirat 2002. decemberi számának CD-mellékletéről letölthető 1.0.3 változat azonban már magyar nyelvű helyesírás-ellenőrzésre is képes. (Az erre a célra szolgáló modult a mellékelt Zip fájlból ki kell csomagolni az AbiWord alatti dictionary mappába.)
22)
Jó hír, hogy a kitartó fejlesztő és honosító munkának köszönhetően időközben elkészült az OpenOffice legújabb változata. Az MS Office-hez viszonyítva különösen figyelemre méltó a DRAW programja. Bármely rajzba be tud hívni egy másikat, és képes térhatású (3D-s) feliratok előállítására is. Az OpenOffice 1.0.2 magyar változata a Computer Panoráma folyóirat 2003. márciusi számának CD-lemezén, a tovább tökéletesített 1.0.3 verzió pedig a 2003. októberi számuk CD-korongján található. Mindkét változat Windows és Linux alá is telepíthető. Időközben megjelent a Windows, a Linux és a BeOS alá egyaránt telepíthető AbiWord 1.0 A Computer Panoráma folyóirat 2002. decemberi számának CD-mellékletéről is feltelepíthető program felületének nyelve beállítható. Mindkét program szabadon, időhatárok és díjfizetési kötelezettség nélkül használható, immáron magyarul is. Érdemes megszerezni és tanulmányozni, mert a közintézmények (pl. a könyvtárak) egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a szűkös költségvetési keretük miatt. Ennélfogva gyakran fogunk vele találkozni.
23)
Az Interneten is hozzáférhető, és teljes terjedelmükben letölthető irodai programcsomagok közül kiemelkedő az angol fejlesztésű Ability Office, és a Sun által továbbfejlesztett által kifejlesztett StarOffice. Mint minden Office programcsomagban ezekben is megtalálható a táblázatkezelő, de nem hiányzik belőlük az adatbáziskezelő sem. Ebben bármilyen módon készített dokumentum megnyitható, lehetőségei teljes mértékben kiaknázhatók. Komoly rajzoló és képszerkesztő programokkal is rendelkeznek. A StarOffice-ben kiváló egyenletszerkesztő is található. Az Ability Office minden tekintetben magyarosítva van. (Magyar nyelvű változata a Computer Panoráma folyóirat 2001. októberi, illetve a CHIP folyóirat 2002. szeptemberi számának, CD-mellékletéről is feltelepíthető: \honsite\üzleti\ab2002.exe Ha más lehetőségünk nincs, könyvtárakból is kikölcsönözhetjük. Ez egy korlátozott ideig használható próbaverzió. Véglegesítése esetén meg kell vásárolni.)
366
24)
Az StarOffice menürendszere angol nyelvű ugyan, de képes a magyar ékezetes betűk kezelésére. A StarOffice saját CE fontkészlettel rendelkezik, így feltelepítése gyarapítja a Windows operációs rendszer betűkészletét. Ebben a programban a karakterformázás egyszerűbben, egyetlen ablakban elvégezhető. Itt a matematikai képletszerkesztő szerves része a programnak. Mód van sablonfájlok készítésére is. Csupán az e-mail kezelő Outlook program hiányzik belőle. Sokan nem tudják, hogy az OpenOffice és a StarOffice valójában ugyanaz a program. Az OpenOffice programot eredetileg a német StarDivision dolgozta ki. Ez lett a StarOffice. Ezt még pénzért árulták, nem túl nagy érdeklődés mellett. 1999-ben aztán amerikai Sun Microsystems felvásárolta a céget, és nagy meglepetésre a programjukat azonnal szabad forgalmazású nyilvánították. A StarOffice 5.2 változatát 5 millióan töltötték le a http://www.staroffice.com honlapról. (Mellesleg már létezik a magyar nyelvű .hu webhely is.) Ingyenessé tételét üzleti szempontok motiválták. Szakértők szerint ezzel a húzással a Sun 100 millió dollár értékű reklámhoz jutott. Utána az amerikai számítógép- és szoftvergyártó cég nyilvánossá tette a program forráskódját is, ami azt jelenti, hogy bárki bekapcsolódhat a fejlesztésébe. Ennek eredménye lett az OpenOffice. A http://www.openoffice.org portálon keresztül történő fejlesztés mind a mai napig töretlenül zajlik, egyre tökéletesebbé téve ezt a programcsomagot. Most folyik az OpenOffice 1.1 Beta változatának tesztelése. Számos újdonságot tartalmaz. Pl. az elkészített dokumentumot PDF formátumban is el lehet vele menteni, így nem kell megvenni a meglehetősen drága Acrobat programot. (Egyébként az eddigi változatokat eddig 10 millióan töltötték le.)
25)
A szabad forráskódúvá nyilvánítás sem volt teljesen önzetlen cselekedet, mert az általa keletkezett eredményeket a Sun időnként összegyűjti, és CD-lemezen kiadja. A korábbival ellentétben a legújabb 6.0-s változatot már pénzért forgalmazza. A Computer Panoráma folyóirat Arany Válogatás 2001/2002 lemezén található StarOffice 6.0 beta program is csak 90 napig használható ingyenesen. (A béta jelölés azt jelenti, hogy a program még kiérleletlen, próbaváltozat.) Erre való tekintettel ezt még nem érdemes megvásárolni. Érvényességi idejének lejárta után célszerűbb kivárni a javított kiadást. A számítógép guruk is jó véleménnyel vannak erről az egyre tökéletesebbé váló programcsomagról. Azt mondják, hogy lomha és nagy terjedelmű, de sokat tud. Minden részletében alaposan kidolgozott. (Meglátszik rajta a német precizitás.) Túl nagy forgalomra azonban nem számíthat vele a Sun, mert az ingyen letölthető OpenOffice lényegében ugyanazt tudja, mint a 70 dollárért árult változat.
26)
Miután az OpenOffice tökéletesítésébe magyar fejlesztők is bekapcsolódtak, időközben magyar nyelvű eszköztárral is megjelent ez a programcsomag. Kiépítésében és tudásában az OpenOffice komoly vetélytársa a szövegszerkesztő piac több mint 90%-át birtokló MS Officenek. Ez a programcsomag már most is többet tud, mint amire egy átlagos felhasználónak szüksége van. A Writer nevű szövegszerkesztője kissé másként működik, mint a Word, de hamar meg lehet szokni. A dokumentum összes stílusválasztási lehetősége egy úszó panelben található. Ebben olyan extra funkciók is helyet kaptak, mint az automatikus szókiegészítés. Ez a segédprogram az összes félreütést automatikusan javítja. A szabad forráskódú OpenOffice nemcsak a felhasználók számára ingyenes, hanem a szoftverfejlesztők is engedély nélkül birtokba vehetik. Ezt a programcsomagot használta fel a MultiRáció Kft. is a Magyar Office kidolgozásánál. Erről azt alapról történt a továbbfejlesztés.
27)
Ezekkel a programcsomagokkal párhuzamosan fejlődik az Ability Office. Képességei már professzionálisnak tekinthetők, de szolgáltatásaik sokrétűségét illetően nem érik el az Office 97 szintjét, és jócskán elmaradnak az Office 2000 Professional, valamint az Office XP Professional mögött. Az Ability Office-nek egyelőre nincsenek sablonjai, és a Varázsló programok is hiányoznak belőle. Más szövegszerkesztőkkel való együttműködésben sem jeleskedik. MSWord-ből és PageMaker-ből a Vágólapon keresztül, billentyűkombinációkkal elfogad ugyan anyagot, és tovább tudja szerkeszteni, de PageMaker-be nem képes szövegállományt importálni. Az Ability Office-ből átkonvertált szövegmező objektumként jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy nem lehet tovább szerkeszteni, méretre alakítani, tördelni. Az MS-Word és az 367
AbiWord azonban gond nélkül fogad az Ability Office-ből anyagot. Így az Ability Office-ben készített fájljainkat kerülő úton el tudjuk juttatni a PageMaker fájlokba is. Az MS Office-vel azonban teljes mértékben kompatibilis. Az Ability Write-ban, illetve Spreadsheet-ben készült anyag a Mentés másként ablakkal bármelyik MS-Word és Excel formátumba elmenthető. Így a korábbi Microsoft programokkal rendelkezők is minden nehézség nélkül megnyithatják, és továbbszerkeszthetik az Ability Office által készített dokumentumot. Az Ability Office különlegessége viszont, hogy a HTML mellett Acrobat Reader-rel olvasható PDF formátumban is képes menteni, ami az elkészült anyag Internetre történő felhelyezése során igen hasznos. Magyar helyesírás-ellenőrző programmal is rendelkezik, de nem a MorphoLogic, hanem a régebbi változat, a Lektor (NyelvÉsz) van beleépítve. 28)
Az Ability Database az MDB adatbázisokkal is elboldogul. Relációk, lekérdezések, űrlapok és jelentések egyaránt rendelkezésünkre állnak. Az átlagosnál jobb a Photo Paint Studio képszerkesztő programja. Olvassa és írja a legelterjedtebb formátumokat, kezeli a rétegeket, az intelligens kijelölési módokat és a mintázattal történő kifestést. A kijelölt képrészleteket 92 beépített szűrővel módosíthatjuk. A képekre rajzelemeket is illeszthetünk. Az Ability Photopoint Studio még az Adobe Photoshop 7 PSD állományformátumát is kezeli. Megbirkózik a rétegekkel, és az effekt-gyűjteménye is sokoldalú. Található benne egy vektoros rajzoló program is. Az Ability Office 2002 különleges újdonsága a FülElek nevű beszédfelismerő program, amivel az Ability Wright-ot vezérelhetjük. A fájlkezelésre, alapvető szerkesztési és formázási műveletekre vonatkozó parancsokat magyarul ismeri. Használatához csak egy jó mikrofon szükséges. Ha nem ért valamit, visszakérdez. Természetesen magyarul. Dobozos változata bruttó 38 ezer forintba kerül. Megrendelhető: Ability Office Kft. Címük: 1054. Budapest, Zoltán u. 11. Tel: 472 4085. Fax: 332 9923. Honlap: http://www.ability.hu. Feltelepítés után a programválasztás legegyszerűbb módja, hogy a C-drájv ! Program files mappa ! Ability Office 2002 mappa útvonalon elérhető Ability.exe fájlról parancsikont készítünk, és kihúzzuk az Asztalra. Erre kétszer rákattintva megjelenik az Ability Launcher ablak, a programválasztékot jelképező ikonsorral.
29)
Mellesleg az AbiWord és az Ability Office eszköztár- és ablakkialakítása szinte megszólalásig hasonlít az MS Office-re. Így aki ismeri a Microsoft programjait, annak semmilyen gondot nem okoz ezeknek változatoknak a használata. Kezdőknek, tanulás céljára is kifejezetten alkalmas ez a két program, mert kezelésüket elsajátítva később könnyen átállhatnak a többet tudó MS Office-ra, illetve a teleházakban, könyvtárakban vagy a munkahelyen nem jelent gondot az általánosan alkalmazott Microsoft programok használata. Ezeknek az ingyenes, illetve olcsó programoknak a feltelepítéséhez szakértőre sincs szükség. Nem kell regisztrációs kódokkal bajlódni. Egy kezdő is percek alatt installálhatja őket a programlemez által megjelenített párbeszédablakok segítségével. Egyszerűsége folytán az AbiWord terjedelme jelenleg 9 MB. A teljes kiépítésű Ability Office helyigénye már több mint 30 MB. Legtöbb funkcióval az StarOffice rendelkezik. Ennek terjedelme min. 240 MB, és a memóriaigénye 64 MB. Már az íróprogram is 46 MB-nyi helyet igényel, és ehhez járul még 68 MB-nyi komponens.
30)
Az egyes programmappák terjedelmét úgy tudhatjuk meg, hogy kijelöljük, majd a Fájl menüben kiadjuk a Tulajdonság parancsot. Egész programcsoportok terjedelmét is kimutathatjuk. Jelöljük ki az összes mappát, és utána adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A programlemezeken levő mappák és fájlok mérete nem mérvadó. A flopin forgalmazott programok tömörítve kerülnek a lemezre. Ennél is bizonytalanabb a CD-lemezen forgalmazott programok terjedelme. Egy részük feltelepítés után kicsomagolja magát (pl. az Ability Office 20 MB-nyi terjedelme 30 MB-ra nő a winchesteren.) Az operációs rendszerek terjedelme viszont jelentősen csökken. A Windows 98 telepítő lemezén pl. 136 MB-nyi helyet foglalnak el a telepítő fájlok. Ezek nem kerülnek a merevlemezre. Új hardver telepítésekor szükség van ugyan rájuk, de ekkor elég a CD-ROM-ba tenni a telepítő lemezt. Nem kell a telepítő fájlokat a winchesteren tárolni. Ha a gépünk nem tesz eleget a program által megkívánt minimális követelményeknek, akkor nem 368
települ rá. Részletekben ráerőszakolva pedig nem nyílik meg, illetve nem tudjuk letelepíteni. Ezeknél a nagy terjedelmű programoknál arra is ügyeljünk, hogy ne szakítsuk félre a telepítést. Ha már egyszer elindítottuk a telepítő programot, hagyjuk hogy végigfusson. A már fent levő fájlok leszedegetése során ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a telepítő lemez más programfájlokat is letöröl, kiüríti a Program Files mappát. Ezt követően telepíthetjük újra a Microsoft és egyéb programjainkat. 31)
Az imént felsoroltakon kívül még sok más szövegszerkesztő program létezik. Ezeket azonban nem célszerű használni, mert vagy teljesen eltérő a kezelési módjuk (pl. Linux), vagy nem lehet velük tökéletes munkát végezni (pl. EasyOffice). Azért sem célszerű mindegyiket kipróbálni, mert a Windows „halála” a programok gyakori fel- és letelepítése. A Windows XP operációs rendszer már meglehetősen stabil, saját programjával használva a legbonyolultabb művelet sem okoz sérülést benne, de más programok sűrű cserélgetése itt is hibát okozhat. Hiányosságaikkal szemben ezeknek a programoknak van egy hallatlanul nagy előnyük, hogy olcsók, sőt némelyik ingyen használható. A Windows operációs rendszer ugyanis nem tartalmazza az Office programcsomagot. Ezt külön meg kell venni hozzá. Ennek nettó ára Office 97 esetén 90100 ezer, Office 2000-nél és Office XP-nél pedig 120-130 ezer forint. Ráadásul a fejlettebb változatok megjelenésével a Microsoft is fokozatosan kivonja a régebbi programjait. Az Office 2000 kihozatala után eltűnt a boltokból az Office 97. Most az Office 2000 árusítását fogják megszüntetni. A Windows 98 SE operációs rendszer azonban megmaradt, és az ára sem nőtt. Így egy ingyenes vagy olcsó Office programcsomaggal párosítva bárki számára könnyen elérhetővé válik a szövegszerkesztés.
32)
A Windows operációs rendszert azonban nem tudjuk nélkülözni, mert e nélkül a szövegszerkesztő programok nem működnek. Minden komolyabb szövegszerkesztő illetve kiadványszerkesztő program alá fel kell telepíteni egy grafikus felületű operációs rendszert, ami működteti. Még a régi játékprogramokat is csak a DOS-ra lehetett rátelepíteni. A DOS-ért viszont szintén fizetni kell, és ez a kezdetleges operációs rendszer keveset tud, nem teszi lehetővé a programok teljes körű használatát. Ezért ma már a játékprogramokat is Windows-ra telepítik. Ráadásul a Windows-al internetezhetünk is. Az olcsó szövegszerkesztő programok azonban rendszerint nem tartalmaznak betűtáblákat, ezért a Windows meglehetősen szegényes betűkészletét ki kell egészíteni. Szép betűtípusokhoz ingyen is hozzá lehet jutni A könyvtárak CD-ROM kölcsönző részlegén sok ezer szabad felhasználású betűtípus kölcsönözhető, CE változatban is. Ezeket többnyire grafikai stúdiók bocsátják a nagyközönség rendelkezésre, önmaguk reklámozása céljából.
33)
Ha eldöntöttük, hogy melyik programot választjuk, ne siessünk azonnal megvenni. A vásárlás előtt érdemes még néhány lehetőséget figyelembe venni. Aki új számítógépet vesz, annak nem célszerű teljes árú programot beszerezni. Ez esetben a programfejlesztők árengedményt adnak. Ezek a programok OEM jelzéssel kerülnek forgalomba, és az árcsökkentés mértéke 1040%. Ez esetben a számítógépet is abban a szaküzletben illetve szervizben kell megvenni, ahol a programot. Kívánságunkra ott helyben fel is telepítik. Ennek költsége nem túl magas, néhány ezer forint. Jó hír, hogy az OEM változatú programokat előállító cégek tavaly tettek egy olyan engedményt, hogy rendszerbővítés esetén is igénybe vehető ez a kedvezmény. Ha tehát valaki vesz egy nagyobb kapacitású winchestert a meglevő mellé, akkor is megkaphatja a sokszor több tízezer forintos árengedményt. Vannak szervizek, ahol már egy billentyűzet vagy egy egér vásárlását is bővítésnek tekintik, és kiadják mellé az OEM programot.
34)
A magyarországi szervizek azért is szeretik jobban az OEM változatot árusítani, mert ehhez nem jár szoftvertámogatás, tehát nem kell a vevőket tanácsokkal ellátni. A kezébe nyomják a nejlonzacskóba zárt programlemezt, és boldoguljon vele, ahogyan tud. Kérjen szaktanácsot az ismerőseitől. A hivatalos szaktanácsadás feladatát nálunk a Microsoft magyarországi képviselete látja el. Ők azonban kizárólag regisztrált vevőkkel állnak szóba, és csak a dobozosnak nevezett változatot megvásárló felhasználókat támogatják. Az OEM változattal rendelkezőknek nem állnak rendelkezésre. Az oktatási intézmények számára jelentős árengedményekkel juttatott 369
programok használóival sem foglakoznak. Akik ezeknek a licenszengedélyeknek a keretén belül jutottak hozzá a programokhoz, azokat átirányítják az Oktatásügyi Minisztérium illetékes osztályához. Sajnos felhasználói kézikönyv sem jár ehhez a változathoz, így az OEM vásárlók csak a magyar nyelvű Súgóra támaszkodhatnak. (Túl sokat nem veszítenek vele, mert ez a kézikönyv csupán füzetnyi terjedelmű. Ebből nem lehet elsajátítani a programkezelés részleteit. A Microsoft Tanácsadó Szolgálat postacíme: 1242. Budapest, Pf. 493. Tel: 267 4636. Fax: 351 5342. (Levelünk először a nyilvántartóba kerül, és ha nem szerepelünk a számítógépes nyilvántartásban, nem regisztráltattuk a megvásárolt programot, nem továbbítják a tanácsadó szolgálatnak, illetve a mérnököknek. Az utólagos regisztráció lehetőségét azonban felajánlják, és ehhez űrlapot is küldenek.) 35)
A Microsoft tanácsadó szolgálat munkanapokon „forródróton” is elérhető az alábbi számon: 267 7846. E-mail címük:
[email protected]. Túl nehéz kérdéseket ne tegyünk fel, mert itt csak a mindennapi gyakorlatban előforduló gondokra kapunk választ. Speciális, hardverproblémákkal is kapcsolódó kérdéseinkkel forduljunk a számítástechnikai folyóiratok szakértőihez. Arra azonban ügyeljünk, hogy e-mail postán vegyük fel velük a kapcsolatot, mert a „csiga” postát használókat lenézik. Egyszerű, mindennapi problémákkal nem forduljunk ilyen helyekhez, mivel zöldfülűekkel nem foglakoznak. Először mindig a számítógép-kezelésben nagyobb gyakorlattal rendelkező ismerőseinknél érdeklődjünk, és csak akkor vegyük igénybe a specialisták közreműködését, ha senki sem tud segíteni nekünk. Mivel a szerkesztőségek tagjai meglehetősen túlterheltek, nem mindig vállalkoznak ezeknek a leveleknek a megválaszolására. E-mail levélben feltett kérdéseinkre választ jobbára csak a PC World folyóirat munkatársaitól várhatunk. Külön erre a célra létrehozott tanácsadó szakszolgálatuknak két e-mail címe is van. A kevésbé túlterhelt:
[email protected]. Tel: 06-70-334 6634. Fajsúlyos és sok olvasót érintő kérdésekre a CHIP folyóirattól is várhatunk személyes választ. Itt minden munkatársnak külön e-mail címe van. Az impresszumból keressük ki azt, akinek a szakterülete profilba vág, és közvetlenül neki küldjük a levelünket. A többi szakfolyóirat esetében csak a lap olvasói rovatában remélhetünk választ, amennyiben közérdekű kérdést tettünk fel. Ezen a téren legaktívabb a PC Magazin.
36)
Az Interneten is találhatunk olyan fórumot, ahol megoldást találhatunk a problémánkra. A legátfogóbb és legmélyebb ismeretekhez a Microsoft internetes tudásbázisában juthatunk hozzá: http://support.microsoft.com/support. (Magyar nyelven is elérhető.) Mellesleg a Microsoft kifejlesztett egy olyan programot, amellyel a segítséget adó rákapcsolódhat a gépünkre, láthatja a képernyőnket a saját PC-jén, sőt átveheti az irányítást felette. Így online párbeszéddel meg is szüntetheti a bajt. A távirányítással történő hibaelhárító program az új operációs rendszerekbe már be van építve. A Microsoft programok részletes működési leírása könyvesboltokban is beszerezhető. Ne lepődjünk meg a terjedelmén és az árán. Csak az Office B/5-ös terjedelmű, háromkötetes mű, kötetenként min. 1300 oldallal. Ennek ellenére ebben sincs benne minden, amit a program tud. Az Office tele van olyan eszközökkel, funkciókkal, amelyekről a felhasználó zöme mit sem tud, és a szakírók sem ismerik mindegyiket. Egy programot csak a fejlesztői ismernek teljes mértékben, de ők meg nem érnek rá használati utasítást írni hozzá. Ennélfogva a működésüket hatékonyabbá tevő részleteket különböző forrásokból kell összeszednünk.
37)
Az Original Equipment Manufacturer elnevezésből eredő OEM rövidítéssel nyomtatók, számítógépek és egyéb részegységek esetén is találkozhatunk. Ez esetben az OEM azt jelenti, hogy valamely gyártó más cég készülékét a saját neve alatt hozza forgalomba, vagy más gyártók által előállított részegységekből készíti a termékeit. Az OEM termék minősége nem rosszabb, mint az eredeti, viszont jóval olcsóbb. Azoknak sem kell teljes árat fizetni, akik valamelyik korábbi programváltozatot használják. Nekik szánták az Upgrade változatot, ami 30-50%-kal olcsóbb, mint a teljes árú program. Aki tehát még mindig a 10 évvel ezelőtti Windows 3.1-es programot használja, jóval olcsóbban megveheti akár a Windows XP Professional-t is. (Az Upgrade nem felfrissítés. Előtte a régi programot le kell törölni, és a 370
formázott merevlemezre kell az újat feltelepíteni.) Az OEM és az VUP rövidítéssel jelölt Upgrade változatok a legcsekélyebb mértékben sem térnek el a teljes árútól. Az Upgrade változattal járó engedménnyel már vissza lehet élni, de ha nem tudjuk felmutatni a korábbi, lecserélt program tulajdonlapját, bajba kerülhetünk. (A Windows XP-t fel sem lehet telepíteni az előző programlemez megmutatása nélkül. Ha letöröltük a winchesterről, az operációs rendszer akkor is felszólít bennünket, hogy helyezzük a CD-ROM-ba, mert látni, azonosítani akarja.) 38)
További árcsökkenést érhetünk el a fejlesztés mértékének figyelembevételével is. A Standard jelzés a program alapváltozatát jelöli. Magánszemélyek igényeit ez is kielégíti. A drágább Professional változat többnyire irodai felhasználásra szolgál. Oly sok funkciót, speciális alkalmazási módot tartalmaz, amire egy magánfelhasználónak soha, semmikor nem lesz szüksége. Jelenlétük csak bonyolítja a programot, és zavarólag hat a kezelésénél. Ennél is idegesítőbb a rengeteg opció (beállítási lehetőség, és az erre szolgáló tömérdek ablak) amikor rendszerint csak az alapbeállítást használjuk. Egyes szakértők szerint létrehozásuk célja az volt, hogy bizonyítsák a programfejlesztők zsenialitását.
39)
A Professional változat ellentéte a Workstation kivitel. Ez nem más, mint egy lebutított Word program. Rendkívül olcsó, de nem tud többet, mint az ingyenes szövegszerkesztő programok. Levélírásra, jegyzetkészítésre alkalmas ugyan, de képszerkesztésre már nem. Számos funkciója nem működik. Komoly munkát nem lehet vele végezni. Létezik még egy olcsó változat, a Small Business Edition (SBE), amely csupán annyiban különbözik a Professional változattól, hogy nem tartalmazza az Access adatbáziskezelő és a Powerpoint programokat. Miután kisvállalatoknál, egyszemélyes vállalkozásoknál nem folyik kartotékkezelés, és nem tartanak diafilmvetítéssel egybekötött előadásokat sem, nincs értelme ezeket a programot megvenni. Az árkülönbség nem sok, kb. 10%.
40)
A shareware programok használatának feltételei a programcsomag License.txt fájljában találhatók. (Ha olvashatatlanul hosszú sorokat tartalmaz, nyissuk le a Szerkesztés menüt, és adjuk ki a Hosszú sorok tördelése parancsot.) Szükségtelen minden feltelepített program ikonját kirakni az Asztalra. A tűzfal és a vírusellenőrző program a számítógép bekapcsolásakor automatikusan működésbe lép, nem kell őket elindítani. Amennyiben munka közben van rájuk vagy valamely más programra szükségünk, nyissuk le a Start menüt, és adjuk ki a Programok parancsot. A tovább nyíló ablakban megtaláljuk a gépünkre telepítette összes programot. Kijelölésükkel elérhetővé válnak a fájljaink is; nem kell a Windows, a Common files, a Programok és egyéb mappákban keresgélni őket. (Vigyázzunk nehogy az Uninstall ikonra kattintsunk, mert ezzel letelepítjük a programot.) Az innen történő indításnak nagy előnye még, hogy a programok a D-drájvra is feltelepíthetők. Így nem terhelik az alapprogramokkal zsúfolt Cdrájvot. A Start menü megkeresi a programot bárhol van is, és elindítja.
41)
Ha nem találjuk meg a Start menüben, helyezzük bele. Ennek két módja van. Az első eljárásnál a Start menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások, majd a Tálca és Start menü parancsot. A megjelenő Tálca tulajdonságai ablakban aktiváljuk a Start menü programjai fület, majd A Start menü testreszabása szektorban nyomjuk meg a Hozzáadás gombot. A tovább nyíló Parancsikon létrehozása ablak Parancssor beviteli mezejébe írjuk be a Start menüvel futtatni kívánt program nevét. (Mivel nagy valószínűséggel nem emlékszünk rá pontosan, kattintsunk a Tallózás gombra, és a Program Files mappa megnyitásával keressük meg.) Addig nyomogassuk a Megnyitás gombot, amíg megtaláljuk. Amikor megjelenik a Parancsikon létrehozása ablak parancssorában, kattintsunk a Tovább gombra. Feltűnik a Programmappa kiválasztása ablak. Válasszuk ki azt, amelyikbe be szeretnénk tenni a programot. (Ha külön akarjuk szerepeltetni, a Programok ikonra kattintsunk, majd nyomjuk meg a Tovább gombot. Megjelenik egy beviteli mező, amellyel átírhatjuk a program nevét könnyebben megjegyezhetőre. Utána ismét kattintsunk a Tovább gombra. (Indító ikonnal nem rendelkező programok esetén feltűnik még egy ablak. Kijelöléssel rendeljünk hozzá egy nekünk tetsző ikont, majd nyomjuk meg a Befejezés gombot.) Végül az OK gombra kattintva a Tálca 371
tulajdonságai ablakon is nyugtázzuk a beállítást. Amikor nincs szükségünk valamelyik programra, az előbbi Start menü programjai táblán az Eltávolítás gombot nyomjuk meg. Megjelenik a Parancsikon/Mappa eltávolítása ablak. Jelöljük ki a listából a felesleges programot, majd kattintsunk az Eltávolítás, majd a Bezárás gombra. Végül itt is nyomjuk meg az OK gombot Tálca tulajdonságai ablakon. (Csak a Start menüben szűnik meg a program, az eredeti helyén nem.) 42)
A másik, egyszerűbb felhelyezési módszer szerint kattintsunk a jobb egérgombbal a Start menügombra, és a lenyíló ablakban adjuk ki az Intéző parancsot. A megjelenő ablak bal oldali Minden mappa listájában fastruktúra szerint felépülő elrendezésben megtalálható minden program, ami a gépünkön van. Keressük meg azt, amelyikhez gyorsan hozzá szeretnénk férni, és a bal egérgombbal rákattintva húzzuk a Start gombra. Ha rögtön elengedjük, a Start menü fő menülapján fog megjelenni. Célszerű azonban a helyére tenni. Ezért a megnyíló Start menüben vigyük az egérkurzort a Programok parancssorra, majd a tovább nyíló ablakban keressük meg a helyét az ábécé sorrendben felsorakozó programok között. (A keresést egy fekete vonal segíti. Az egérgombot elengedve a program neve a vonal fölé fog kerülni.) A felesleges program törlésének is van egy egyszerűbb módja. A jobb egérgombbal kattintsunk a nevére, és adjuk ki a Törlés utasítást. Windows XP-ben nem kell rendezgetni a programneveket, mert ezt megteszi egy segédprogram. A jobb egérgombbal kattintsunk a programlistára, és adjuk ki a Név szerinti elrendezés utasítást. Erre a programok nevei ábécé sorrendbe rendeződnek. Így lényegesen könnyebbé válik a megtalálásuk. (Amennyiben a programok vízszintes határoló vonallal el vannak különítve egymástól, a rendezést csoportonként kell elvégezni.) Egyébként ez az eljárás már a Windows 98 SE változatában is alkalmazható.
43)
Windows XP-ben a Start menü teljesen át lett alakítva. A programfejlesztők azzal indokolták a változtatást, hogy így könnyebben elérhetők a gyakran használt mappák és kiszolgáló programok. Nagy hátránya azonban ennek a megoldásnak, hogy az elkészült dokumentumok nem jelennek meg együtt. Szanaszét vannak szórva a Dokumentumok-, a Képek-, a Zene- és a Legutóbbi dokumentumok mappában. A feldolgozó programok sem a szokásos helyen vannak. Csak hosszas keresgélés után, az ablak legalján látható Minden parancs-ra kattintva tűnnek fel. Sokszor gondot okoz az új Start menü ablakának rögzített felülete is. Ha túl sok programot helyezünk bele, a programnevek kilógnak a képernyőre. Ekkor nem tehetünk mást, mint gördíthetővé alakítjuk a rögzített méretű ablakot. Kattintsunk a jobb egérgombbal a Tálca egy üres területén, majd a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Start menü fület. A feltáruló táblán kattintsunk a Testreszabás gombra. Az újra nyíló ablakban aktiváljuk a Speciális fület, és a feltáruló tábla A Start menü elemei szektorában adjuk ki a Programok görgetése utasítást, majd mindkét ablakban nyomjuk meg az OK gombot. Ha Start menü speciális beállításai szektorban érvényesítjük az Áthúzási műveletek engedélyezése utasítást is, akkor a programneveket tetszés szerint átrendezhetjük. A korábbi módon egérkurzorral kimozdíthatjuk, és bárhová átvonszolhatjuk.
44)
A másik megoldás, hogy visszaalakítjuk a Start menü ablakát a korábbi kivitelre, melynek felülete bővítéskor automatikusan tágul. A megszokott elrendezés visszaállítása szerencsére nem ütközik akadályokba. Adjuk ki a Vezérlőpult parancsot, és a tovább nyíló ablak bal oldalán jelöljük ki a Váltás a klasszikus nézetre utasítást. Utána kattintsunk kétszer a Tálca és Start menü ikonra, majd aktiváljuk a Start menü fület. A feltáruló táblán érvényesítsük a Klasszikus Start menü utasítást. Az OK gomb megnyomása és a Vezérlőpult ablakának bezárása után ismét otthonosan mozoghatunk a Start menüben. Amennyiben később szeretnénk visszaállni az XP-s elrendezésre, jelenítsük meg újra a Vezérlőpultot. (Beállítások parancs ! Vezérlőpult utasítás) és ismét hívjuk elő a Tálca és Start menü-t. A Start menü fül aktiválása után most a Start menü utasítást érvényesítsük, majd nyomjuk meg az OK gombot.
45)
Sokaknak az sem tetszik az új Start menüben, hogy megkülönböztetett színnel jelöli az utólag feltelepített programokat. Ezt könnyen megszüntethetjük a helyi menüben. Kattintsunk a jobb egérgombbal a Start gombra, és a legördülő menüben adjuk ki a Tulajdonságok 372
parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Start menü fület. A feltáruló táblán nyomjuk meg a Testre szabás gombot. Az újonnan nyíló ablakban aktiváljuk a Speciális fület. A feltáruló tábla A Start menü beállításai szektorában érvénytelenítsük az Újonnan telepített programok kiemelése utasítást, majd az OK gombra kattintva nyugtázzuk a beállításokat. 46)
Ne sajnáljuk a pénzt a kiadványszerkesztő programokra se, mert az általuk szerzett tudás sok helyen hasznosítható. (A kiadványszerkesztő programok kezelési módja nem egyezik meg a szövegszerkesztőkével. A kiadványszerkesztés nem szövegszerkesztés, hanem nyomdai tördelés. A számítógépek megjelenésével, az ólombetűk nyugdíjazásával a nyomdai szedők munkáját a kiadványszerkesztők vették át. A professzionális tördelőprogramok szövegszerkesztő képessége nem haladja meg a Word-ét, sőt sok esetben el sem éri.) Arra is mód van, hogy a megvásárlása előtt kipróbáljuk ezeket a programokat. Erre a célra a programfejlesztők ingyenes próbaverziókat bocsátanak ki, amelyek tőlük igényelhetők.
47)
Legtöbbjük a Computer Panoráma folyóirat alábbi számainak CD-mellékletében is megtalálható. CorelDRAW 9 és Corel Photo Point 9 ! 2000. január. Adobe Photoshop 6.0 és Adobe Illustrator 9 ! 2001. február. Adobe Illustrator 10 ! PC World folyóirat 2002. március. (A szerkesztőségekben évekre visszamenően megvásárolhatók a régebbi számok. Azért célszerű a CD-lemezhez ragaszkodni, mert egy nagy terjedelmű program Internetről való letöltése még ISDN vonal mellett is órákig tarthat. Eközben előfordul, hogy megszakad a vonal, és kezdhetjük elölről az egészet.) A Page Maker 6.5 próbaverziója a JOKER folyóirat 1999. augusztusi számának CD mellékletében jelent meg PC Grafika címmel. (Kiadó: Com-Ware Kft.) A tesztlemezekkel a program minden funkciója kipróbálható. Csupán a korábbi fájlok megnyitására és az újonnan készített fájl mentésére nem alkalmasak. A kinyomtatásukra azonban lehetőség van, így papíron is megtekinthetjük, hogy mire képes a program.
48)
A fentiekben ajánlott programok csupán töredékét képezik a teljes választéknak. Aki szeretné megismerni az ingyenes és shareware programok széles választékát, keresse fel az Origo internetes szolgáltató SzoftverBázisát. Itt a 11 legjelentősebb szoftverfejlesztő cég 10 millió önálló és kiegészítő programja található. A tárgykör a Windows XP-től kezdve a vírusvédelmen át a különféle játékprogramokig terjed. Kedvünkre válogathatunk a sokféle változat között. Itt még a CD- illetve DVD-írók közkedvelt telepítő programja a Nero, és annak magyar kiegészítése is megtalálható Minden programból a legfrissebb változatot kínálják, ingyen. (A shareware programokat természetes ez esetben is meg kell vásárolni, a próbaidő lejárta után.) Honlap: http://www.origo.hu. Ha nem találunk valamit, e-mail levélben megírhatjuk a szolgáltatónak, akik beszerzik a hiányzó illesztő programot.
Programok letelepítése a)
A felesleges programok eltávolításának szakszerűtlen, barbár módja, hogy a Program files mappában kijelöljük a hozzá tartozó alkalmazás mappát, és a jobb egérgombbal rákattintva kiadjuk a Törlés parancsot. Ez esetben ugyanis csak a programmappa könyvtára szűnik meg. A bejegyzései, indító és egyéb mappákba beépült fájljai mind megmaradnak. Az Uninstall fájl megsemmisülése következtében ezeket később már sehogy sem tudjuk eltávolítani. Keresgethetjük a Registry-ben a bejegyzéseit, a Windows Start mappában az indító ikonját, és még számtalan helyen a segédfájljait. Amennyiben az indító ikonját kitettük az Asztalra, onnan is manuálisan kell eltávolítani. Ha elkövettük ezt a ballépést, a programmaradványokat a Start menü kereső programjával tudjuk a legegyszerűbben felkutatni. A programmaradványok, feleslegessé vált bejegyzések megtalálásának legtökéletesebb módja azonban a takarító programok alkalmazása. Közülük a legkönnyebben feltelepíthető, és a legegyszerűbben használható a ToniArts cég EasyCleaner 1.5 programja, amely a Computer Panoráma folyóirat Arany Válogatás 2001/2002 CD-lemezéről tölthető le. Az ily módon történő letelepítés egy hosszadalmas folyamat, de a 373
kézzel végzett tisztogatás jóval biztonságosabb, mintha rábízzuk magunkat a bizonytalan eredetű és működésű Uninstall segédprogramokra. b)
A programokba épített Uninstall segédprogramok szerepe a feltelepített program szakszerű és gyors eltávolítása. Ennek a követelménynek azonban nem mindegyik tesz eleget. Az ily módon történő letelepítés során sokszor csak annyi történik, hogy a Start menüből törlődik a program neve, és megszűnik az exe fájl. A programmappa és a járulékos fájlok továbbra is megmaradnak a merevlemezen. Ezt követően már a Windows letelepítő programja sem képes a törlést elvégezni. Az is előfordulhat, hogy a letelepítés során törölt fájlok magukkal viszik más programok fájljait is. Ezzel működésképtelenné tehetik a Word-öt, az Excel-t és más Microsoft programokat.
c)
A szoftverek automatikus eltávolításának legkevésbé veszélyes módja, hogy a Start menü Beállítások parancsával a Vezérlőpultra megyünk, és ott rákattintunk a Programok hozzáadása ikonra. A tovább nyíló Programok hozzáadása tulajdonságai ablak alsó szektorában jelöljük ki az eltávolítandó programot, és nyomjuk meg a Telepítés/Eltávolítás gombot. Megjelenik egy újabb ablak, amely megerősítést kér a szándékunkról. Nyomjuk meg az Igen gombot. Ezt követően párbeszédablakok fognak vezetni bennünket a letelepítendő fájlok kiválogatásban. Ily módon csak a C-drájvon levő programokat lehet eltávolítani. Ha előzőleg helyhiány miatt átraktuk a programmappát a D-drájvra, húzzuk vissza.
d)
Az Uninstall fájl a programmaradványokat sem képes maradéktalanul eltávolítani. A Registry-ben is ott marad a nyomuk, gazdátlan bejegyzések formájában. Ezáltal hízik a rendszerleíró adatbázis, ami lassítja a gépet. Ennek megszüntetése érdekében egy idő után célszerű takarítást rendezni a Registry-ben. Nyissuk meg a Start menüt, és adjuk ki a Futtatás parancsot. A megjelenő ablakba írjuk be a regedit utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Megjelenik a Rendszerleíróadatbázis-szerkesztő ablaka. A Sajátgép adatbázisában nyissuk meg a HKEY_LOCAL_MACHINE csoportot. (Kattintsunk az előtte álló + jelre.) A Registry faágszerűen épül fel. Amikor rákattintunk egy főágra, további ágak, alcsoportok nyílnak meg. Ezekben kell tovább haladni, amíg a keresett kulcsig eljutunk. Ennek megfelelően nyissuk tovább a Software\Microsoft\Windows\CurrentVersion\Uninstall ágakat. Az Uninstall regiszterben megtalálható minden feltelepített program, a működtetésükhöz szükséges bejegyzésekkel együtt. Ezek jegyzéke az egyes programok kijelölése után az ablak jobb oldalán látható. Ha a jobb egérgombbal az eltávolítandó program mappájára kattintunk, és a megjelenő ablakban kiadjuk a Törlés utasítást, a letelepítő regiszterben megszűnik az összes bejegyzése. A tévedés elkerülése érdekében megjelenik még egy ablak, amely megkérdezi, hogy biztosan törölni szeretnénk-e a kulcsot? Erre az óvatosságra azért van szükség, mert a Registry törlése során a megsemmisített bejegyzések nem kerülnek a Lomtárba.
e)
A programmappák kézzel történő eltávolítása esetén más regiszterekben is megmarad a bejegyzésük. Ezért ilyenkor a HKEY_CLASSES_ROOT gyökérregiszterben, valamint a HKEY_CURRENT_USERS\SOFTWARE felhasználói- és a HKEY_LOCAL_MACHINE\ Software helyi gép regiszterben is semmisítsük meg a bejegyzéseiket. Ezeket csak a Rendszerleíróadatbázis-szerkesztő keresőjével találhatjuk meg. A Szerkesztés menü lenyitása után adjuk ki a Keresés parancsot, és a megjelenő ablak Mit keres? beviteli mezejébe írjuk be az eltávolítandó program rövid nevét, majd nyomjuk meg a Továbbkeresés gombot. (Ügyeljünk rá, hogy a Keresés típusa szektorban a Kulcs, az Azonosító és az Érték utasítások egyaránt érvényesítve legyenek.) Azonosító vagy Érték keresése esetén a hozzá tartozó kulcs nem mindig jelölődik ki. Ez esetben a jobb oldali kijelöléshez a bal oldali ablak legalján látható kulcs tartozik. Ehhez a művelethez nagy szakértelem kell, mert egy rossz törléssel könnyen működésképtelenné tehetjük a többi programunkat is.
f)
Mellékesen megjegyezve a legújabb vírusok már a Registry-be is befészkelik magukat, hogy a Windows operációs rendszerrel rendszeresen elindítassák magukat. Ezek a vírusok a HKEY_ LOCAL_MACHINE\Software\Microsoft\Windows\CurrentVersion\RunServices kulcs alatt 374
találhatók. (Többnyire a C:\Windows 98\System\inet.exe indítófájlt támadják meg.) A regisztrációs adatbázisnak is nevezett rendszerleíró adatbázisban még a programmappáknál szokottnál is óvatosabban kell eljárni, mert ha itt hibát követünk el, súlyosan károsíthatjuk operációs rendszerünket is. Ennek megelőzése, illetve az elkövetett hiba helyrehozása érdekében még a beavatkozás előtt célszerű a Registry-ről biztonsági mentést készíteni. (Megosztott winchester esetén tegyük a D-drájvra, hogy ne zavarja az eredetit.) Ez ugyancsak a Start menüben indítható, a Futtatás parancs és a regedit utasítás kiadása után előhívható Rendszerleíróadatbázis-szerkesztő ablakban. Nyissuk meg a Rendszerleíró adatbázis menüt, majd adjuk ki a Rendszerleíró adatbázis exportálása utasítást. Egyúttal jelöljük ki az Exportálási tartomány szektorban az Összes ág választókapcsolót. Adjunk egy nevet a biztonsági fájlnak, és nyomjuk meg a Mentés gombot. Ezután a rendszer sérülése esetén csak ki kell adni a Rendszerleíró adatbázis importálása utasítást, és megnyitni az előzőleg mentett fájlt. g)
A Registry optimalizálásával megszüntethetjük a rossz programindításból eredő hibákat, hibás működéseket is. A Registry tulajdonképpen nem más, mint a programok előhívási sorrendjének forgatókönyve, amelyet a Windows a feltelepítése után tárol. Így ha a használat során zavar támad a programindításban, normalizálni kell a rendszert, és az eredeti állapot helyreáll. A Start menü lenyitása után adjuk ki a Futtatás parancsot. A tovább nyíló ablak Megnyitás beviteli mezejébe írjuk be a scanregw utasítást. Az Enter billentyű lenyomása után elindul a Rendszerleíró adatbázis ellenőrzése, és a hibák kijavítása. Az eredményt az OK gombbal nyugtázzuk. A Registry DOS-al való optimalizálásától tartózkodjunk, mert könnyen tönkreteheti a Windows System mappa fájljait. Mivel a javítási kísérletek általában csődöt mondanak, elkerülhetetlenné válik az operációs rendszer újratelepítése.
h)
A fájlszemét kitakarításának, illetve a telepítő fájlok maradéktalan összegyűjtésének van egy kényelmesebb és gyorsabb módja is, a telepítő programok használata. Ezek között szintén találhatók freeware, és shareware változatok. Az ingyen használható programok közül igen kedvelt a Total Uninstall. Ez a CHIP folyóirat 2002. augusztusi CD-mellékletén található program naplózza a telepítés folyamatát, azaz feljegyez minden változást a regisztrációs kulcsok és értékek, valamint az új fájlok és könyvtárak létrejötte, megváltozása s törlése terén. Ezen túlmenően számlálja a megosztott DLL fájlok hozzárendeléseit, így könnyen kiszűrhetjük azokat, amelyek feleslegesek. Aki sűrűn telepít fel és távolít el programokat, annak nagyon hasznos ez a segédprogram. Letöltési helye: 2.20:CXXVI.CD, \SAC\UTILFILE\TUN220.ZIP.
i)
Azért is célszerű ezt a programot alkalmazni, mert a freeware és shareware programok némelyikéből teljesen hiányzik a törlő rutin, vagy ha van is rajta, rosszul működik. Emiatt gyakran visszamaradnak a .ddl kiterjesztésű (Dynamic Link Libraries) fájlok is, amelyek más fájlok hívásait is tartalmazzák. Ezeket nem lehet megkülönböztetni a többi programfájltól, így szemrevételezés útján nem találhatók meg. Arról nem is szólva, hogy egyes programok sajátjaikra cserélnek ki néhányat a Windows fájljaiból, ami törlés után azt eredményezheti, hogy az operációs rendszerünk sem fog működni. Deinstalláló program használatakor azonban a backup fájl elmenti a törölt fájlokat. Így hiba esetén visszavonhatjuk az eltávolítást. Ha minden rendben van, néhány hét után a backup-ból is törölhetjük ezeket a fájlokat, hogy ne terheljék a merevlemezt.
j)
Haladó felhasználóknak leginkább az Ashampoo Uninstaller 2000, és a W.O.R.C. 1.01 használatát ajánlja a szakirodalom. Ezek a programok az Interneten való szörfözés nyomait is eltüntetik. A Computer Panoráma folyóirat 2003. februári számának CD-mellékletéről feltelepíthető Ashampoo takarító program nagyon precíz, nagyon alapos, de a felhasználót is intenzíven bevonja a takarítás folyamatába, ami némi szakértelmet, és sok időt igényel. Vigyáz a Windows számára szükséges kicserélt fájlokra is, ezeket nem engedi törölni. A német fejlesztésű W.O.R.C. 0.01 tevékenysége viszont csupán egyetlen funkcióra korlátozódik. A program telepítése előtt lementi a rendszerállapotot, majd a telepítést követően ismét végrehajt egy rendszerellenőrzést. A különbséget jegyzőkönyvezi, majd belegyezésünkkel eltávolítja az 375
alkalmazást. A W.O.R.C. azok számára ideális, akik csak ki szeretnének próbálni egy programot, majd rögtön törölni akarják. Erről a programról további információ a http://www.anbra.de honlapon található. k)
Aki az Interneten történt kalandozásai nyomát szeretné eltüntetni, annak inkább a 12 GhostCleandisk 6.03 program ajánlható. Ez a mindössze 200 kB-os program hihetetlen alapossággal töröl minden feljegyzést, adatot. Eltünteti a Windows Start menü/Futtatás ablakának beírásait, a Keresés/Fájlok és mappák ablak kijelölősávjában tárolt bejegyzéseket, törli az átmeneti tárolásra szolgáló Temp mappát, és kitakarítja a teljes Lomtárat. Ezen túlmenően eltávolítja a Media player-ben, a WordPad-ben és a Paint-ben megnyitott állományok listáját. Lehetőségként felkínálja, hogy az ACDSee, a WinZip és a CuteFTP esetében is megteszi mindezt. Az internetes bolyongásaink nyomán keletkezett címek listáját, az átmenetileg tárolt internetes fájlokat, az előzmények listát, a cookie-kat és az automata kiegészítés bejegyzéseit is törölhetjük a gépről. Lehetőséget kapunk az egyes alkalmazások által el nem takarított állományok manuális törlésére is. A program Windows 95-től XP-ig bármelyik rendszer alatt futtatható. Legkönnyebben a Computer Panoráma folyóirat 2002. decemberi számának CDmellékletéről tölthető le.
A programok alkalmazásának technikai feltételei a)
A szövegszerkesztő programok nem támasztanak túl nagy követelményt a számítógéppel szemben. Fekete-fehér könyvek készítéséhez megfelel az Pentium I-es (166-233 MHz-es) konfiguráció is 32 MB-os RAM-al, és 2,1-4,3 GB-os winchesterrel. Mivel a kifutóban levő típusok ára meredeken zuhan, ma már 15-20 ezer forintért hozzá lehet jutni ilyen gépekhez. Amennyiben jelentős mennyiségű képet is tartalmaz a kiadvány, akkor a winchester-kapacitást arányosan növelni kell, mert a képek tárolásához nagyságrendekkel több helyre van szükség, mint a szöveghez. Különösen vonatkozik ez a színes kiadványokra. Ez esetben már a sebességet is növelni kell, különben a képanyag nagyon lassan másolódik fel a monitorra. Képek feldolgozására a min. 600 MHz-es Pentium III-as típus javasolt, 128 MB-os RAM-al. Szükség esetén a Pentium II.-es gép is alkalmassá tehető ere a célra, ha az átmeneti tárolóját 128 MB -ra növeljük. A számítógép sebessége ugyanis sokkal inkább függ a RAM-kapacitástól, mint a mikroprocesszor órajelfrekvenciájától.
b)
A jövőre nézve sem érdemes ennél kisebb memóriájú gépet vásárolni, mert a korszerű szövegszerkesztő programok is egyre nagyobb RAM-kapacitást igényelnek. A Windows XP Professional pl. 128 MB-nál kisebb memóriájú gépre fel sem telepíthető, és csak 256 MB memória esetén éri el azt a futási sebességet, amit Windows 98-nál megszoktunk. A RAM utólag is bővíthető, de fontos, hogy az ehhez szükséges hely meglegyen benne. Megfelelő mennyiségű foglalatok hiányában csak nagyobb kapacitású RAM-al érhetjük el a kívánt memóriaterjedelmet. Ez az út azonban nem járható. Ha két kisebb memóriamodult egy nagyobbra cserélünk, a memóriavezérlő nem tud hozzáférni az egymás utáni memóriahelyekhez. Ezáltal nemhogy felgyorsulna, hanem éppen ellenkezőleg, lelassul a PC. (Legyünk tekintettel a RAM órajelfrekvenciájára is. A régebbi SDRAM-ok még 66-, illetve 100 MHzesek voltak, ami pár éve 133 MHz-re nőtt. Csak azonos típussal történhet a bővítés. Szükség esetén a 66 MHz-es mellé berakható a 100 MHz-es, de fordítva nem párosítható, mert ettől lelassul, és tönkremehet a túl nagy sebességre kényszerített RAM.)
c)
Egyébként az alaplap leírásában részletes információt kaphatunk a hozzá használható memóriatípusról. Ha nincs meg a gépkönyv, a memóriagyártók weblapjáról is pontos információt kaphatunk. (A két legjelentősebb gyártó ! Kingston Technology: http://www.kingston.com és Crucial Technology: http://www.crucial.com. ) Adjuk meg a számítógép gyártóját, típusát és máris megjelenik a benne levő RAM típusa, s jelenlegi ára. Akár meg is rendelhetjük a 376
bővítéshez szükséges példányokat. A régi gépekhez azonban nem érdemes új memóriát rendelni, mert nagyon drága. Az alacsony darabszám miatti magas gyártási költség miatt megfizethetetlen. Jobban járunk, ha a számítógépbontókban használt RAM-ot vásárolunk. Túl nagy kockázattal nem jár a beszerzése, mert ez az alkatrész vagy működik, vagy nem. Mozgó alkatrészt nem tartalmaz, így nincs ami elromoljon benne. Mindenesetre az aranyozott csatlakozóit ne fogdossuk össze, mert az integrált áramkörökben levő CMOS tranzisztorok nem szeretik a sztatikus feltöltődést. Arra is ügyeljünk, hogy Pentium I-es gépekben csak párosával bővíthető a RAM. Tehát a 32 MB-os RAM-hoz vagy 1 darabot, vagy 3-at vegyünk. Így 64 MHz-es, illetve 128 MB-os lesz az átmeneti tároló. Pentium II. felett a bővítés már egyesével is végezhető. Mielőtt felnyitnánk a számítógép fedelét, ez esetében is tanácsos a testünkben felhalmozódott sztatikus töltés leföldelése. A RAM-bővítés képekkel illusztrált módja a PC World folyóirat 1999. októberi számában található (122-125. oldalak). d)
A CPU órajelfrekvenciájának növelésével azért sem nő a számítógép sebessége, mert a memóriák továbbra is viszonylag alacsony frekvencián kommunikálnak egymással. Nem is szólva a bővítőkártyák sebességéről. Hiába veszünk tehát méregdrágán egy Pentium 4-es gépet, az nem sokkal lesz gyorsabb, mint egy Pentium II-es. A 42 millió tranzisztort tartalmazó P4-es processzor és a környezete között ugyanis több mint húszszoros különbség van órajelfrekvenciában. Így hiába a gyors központi egység, a kiszolgáló egységek nem képesek követni. Erre egyébként már a gyártók is rájöttek, és a CPU további tuningolása helyett elkezdték fejleszteni a perifériaáramköröket. Ennek a tevékenységnek az eredménye a DDR RAM. Az SD RAM-ok 133 MHz-es sebességét felemelték 266, illetve 333 MHz-re. Ez már jelentős javulást eredményezett a gépek sebességében. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a gyors RAM-ok többe kerülnek, mint a korábbi változat. (A kisebb teljesítményű gépekbe ne keressünk gyors RAM-ot, mert a legkisebb kapacitású 128 MB-os.)
e)
A Pentium II-es (legalább 300 MHz-es processzorral rendelkező) gépre már a Microsoft legújabb programjai is gond nélkül feltelepíthetők. Ehhez célszerű legalább 10 GB-os merevlemezt párosítani, mivel a Windows XP Home Edition teljes terjedelmű feltelepítésben kb. 450 MB-nyi helyet foglal a merevlemezen. Ehhez jön az Office XP terjedelme. Ezen túlmenően a Windows XP legalább 1,5 GB szabad helyet igényel a meghajtón. Ha ezt nem biztosítjuk neki, nem hajlandó feltelepülni. Ne feledkezzünk el az általunk készített fájlok, és egyéb feltelepített programok helyszükségletéről se. Képek, fotók készítése, szerkesztése esetén nagyon hamar kevésnek bizonyul a 10 GB-os merevlemez is.
f)
A későbbi bővítésnél vegyük figyelembe, hogy az 1999 előtt gyártott gépek BIOS-a nem képes 32 GB-nál nagyobb kapacitású winchesterek kezelésére. (Ha már megvettük a nagyobb befogadóképességű merevlemezt, forduljunk szervizhez, ugyanis a legtöbb meghajtón van egy jumper, melynek áthidalásával 32 GB-osnak látszanak a BIOS számára. Ennek megtalálása azonban szakértelmet igényel.) Ahhoz hogy a teljes merevlemezt használatba vehessük, szükség van a BIOS felfrissítésére is. Ez a program a winchestergyártó honlapjáról tölthető le. Ha nem boldogulunk a beállítással, használjuk a Disk Manager 2000 programot. Ez a telepítő program nagykapacitású merevlemezek illesztésére is testreszabott telepítési útmutatót kínál. (Letöltési helyét és használati módját lásd a Computer Panoráma folyóirat 2002. augusztusi számának 63-64. oldalain.)
g)
A régi operációs rendszerek által engedélyezett max. 32 GB-os winchesterkapacitás igénybevételének a nem megfelelő telepítés is akadálya lehet. Ezen csak az operációs rendszer újratelepítésével lehet segíteni. Ennek során ügyeljünk arra, hogy a FAT 32-es partíciók támogatását válasszuk. A régi FAT 16-os partíció csak 2 GB-nyi terület használatát teszi lehetővé a merevlemezen. Az első sorozatú Pentium I-es alaplapok csupán 8,5 GB-ig képesek kezelni a merevlemezeket, a Pentium II-es és III-as alaplapok között pedig vannak olyanok, amelyek csak 32 GB-ig látják a meghajtót. Ezeknél a jumperelés, illetve az operációs rendszer felújítása sem segít. 32 GB-nál nagyobb kapacitású merevlemez egyébként csak Windows 2000 illetve -XP operációs rendszert használó számítógépekre telepíthető. Aki szeretné részleteiben 377
is megismerni a merevlemezek felépítését és működését, jól érthető leírást talál róla a PC World folyóirat 1999. márciusi számában (65-68. oldalak), és a 2002. szeptemberi számában (74-78. oldalak). Ez utóbbiból azt is megtudhatjuk, hogy a winchester elnevezést az IBM által készített első merevlemezről kapta, amelynek mechanizmusa úgy működött, mint a híres Winchester ismétlőpuska. A FAT16 rendszert használó régi gépek tulajdonosai jó hasznát veszik a CHIP folyóirat 1999. szeptemberi számában megjelent Háttértudás című cikknek (92-95. oldalak). Aki a merevlemezek fejlődésének menetére, a különböző szabványok kialakulásának okára; a cilinderek, fejek, szektorok összefüggésére kíváncsi, bőséges információt kaphat a Computer Panoráma folyóirat Nem kell mindig Caviar című cikkéből (1998. május, 45-53. oldalak). h)
Az Office XP Professional helyigénye médiatárral együtt feltelepítve több mint 800 MB. Ehhez járul még a legalább ekkora mozgástér, és a munkába vett dokumentumok, képfájlok helyszükséglete. (Az előző programcsomagokkal ellentétben az XP rendszernél nem lehet válogatni, hogy mit telepítek fel, és mit nem. Az XP vagy minden kellékprogramot feltelepít, vagy semmit sem.) A Windows XP Professional terjedelmét nincs értelme megadni, mert ezt az operációs rendszert vállalatok használják hálózati rendszerekben. Helyigénye attól függ, hogy mennyi funkciót telepítenek fel belőle. Az XP rendszer használatának nem csak a megnövekedett hardverigény lehet az akadálya. Mielőtt az átállás mellett döntenénk, vizsgáljuk meg, hogy a jelenlegi programjaink alkalmasak-e a Windows XP alatti futtatásra. A korábbi programok nincsenek erre felkészítve, így kénytelenek leszünk az újabb, frissített változataikat beszerezni. (A vírusirtókat és a rendszerközeli programokat szinte biztosan fel kell újítanunk.)
i)
Ennél is nagyobb veszteséget okozhat, hogy a régebbi hardveregységek sem hajlandóak együttműködni a DOS nélküli XP operációs rendszerrel. Ezeknek az illesztő programjai ugyanis Windows 98-ra készültek, így általában nem lehet őket XP alatt telepíteni. A bizonytalanság eloszlatásában sokat segít, ha a www.microsoft.com/hcl honlapon megtekintjük a Microsoft hardver-kompatibilitási listáját. A Hardware Compability List-ben naprakészen és rovatokba rendezve megtalálhatók azok a készülékek, amelyek a cég tesztjei alapján gond nélkül illeszthetők az XP rendszerhez. Menjünk a weblap aljáig, és kattintsunk a Continue to original HCL utasításra. A tovább nyíló ablak In: kijelölősávjába állítsuk be a lenyitható listában kikeresett terméket. Annak érdekében, hogy ne kelljen az összes nyomtatót végignézni, a Search for: beviteli mezőbe írjuk be a típust, majd nyomjuk meg a Search Now gombot. Sajnos 2002. év végétől már csak a Windows ME, a Windows 2000 és a Windows XP kompabilitás található meg benne. A Windows 98 megfelelés listát törölték belőle. A hardvergyártók honlapján azonban megtaláljuk termékeik teljes kompabilitását is. Webhelyük általában megegyezik a nevükkel (pl: http://www.lexmark.com ). A nagy világcégeknek magyar nyelvű honlapjuk is van. Ezeknél a .hu kiterjesztést használjuk (pl: http://www.canon.hu ).
j)
Mindebből leszűrhető, hogy az XP programcsomagot csak új, korszerű gépre érdemes telepíteni, amelyhez ugyancsak új kiszolgáló egységeket kell beszerezni. Ha ezt anyagilag nem engedhetjük meg magunknak, vagy nem tudjuk kihasználni az új rendszer nyújtotta széleskörű lehetőségeket, akkor nincs értelme váltani. Az átlagos igényeket a Windows 98 SE is képes kielégíteni, amelyhez a jelenlegi összes program és hardver problémamentesen illeszthető. A hardverigénye is szerény, ráadásul a kezelése is könnyebb. Azért sem célszerű elsietni az átállást, mert mint minden új operációs rendszernek, a Windows XP-nek is számos „gyermekbetegsége” van. Sorozatosan derülnek ki a hibái, amelyekre a cég szinte hetente jelentet meg javító fájlokat. Ezeket összegyűjtve 2002 végén megjelent a Service Pack 1 felfrissítő csomag. Mivel a javítgatások tovább folytatódnak, a Windows XP-re is az vár, ami a Windows 98-ra, a végleges változat Second Edition-ként fog megjelenni. Ezt támasztja alá a Microsoft bejelentése, mely szerint a Windows XP-SE megjelenése 2003. év végén várható. Ez már minden bizonnyal egy jól használható, tökéletes operációs rendszer lesz. Ráadásul számos újdonsággal kiegészül, főleg a netes alkalmazások terén.
378
k)
A szoftverszakértők szerint a Windows-nak csak két használható változata van, a Windows 98, és a Windows XP. Ez utóbbi még gyermekbetegségekkel küzd, így a legkevesebb probléma a Windows 98 SE (Second Edition)-vel van. Egyébként már készül az XP továbbfejlesztett változata, a Longhorn, amely 2005. elején jelenik meg. A legjelentősebb és legtöbbet vitatott újítása a Palladium lesz. Ez a program teljesen biztonságos futási környezetet biztosít a Windows-nak. A Microsoft az Intel segítségével beépíti a hatóságok által évek óta szorgalmazott Digitális Jog Menedzsment megoldást ebbe a rendszerbe. A TCPA (Trusted Computer Platform Allience)-t tartalmazó biztonsági chip kezdetben az alaplapon lesz elhelyezve, később beleintegrálják a CPU-ba. A végeredmény egy kulcsrendszerrel ellátott PC lesz, amelyről a védett fájlokat nem lehet lemásolni. Felhasználói oldalról titkosítással és digitális tanúsítványokkal zárja ki a számítástechnika eddigi összes rákfenéjét. Azt ígéri, hogy örökre megszabadulnak a spamtől, a vírusoktól, a trójai falovaktól, az e-mail levelek eltérítésétől, a Microtosoftot pedig az illegális szoftverhasználattól. Cserébe teljesen ki kell szolgáltatnunk önmagunkat, személyes adatainkat. A személyiségi jogok harcos védelmezői annyit azonban elértek, hogy a Palladium csak opcióként fog szerepelni a rendszerben, tehát nem lesz kötelező a használata. Külsőleg is megváltozik a Longhorn. Az XP háromdimenziós hatást keltő ablakai itt már áttetszők. A Start menü ismét megváltozik, minden eddigitől különböző lesz. Így az XPre átálltak kezdhetik elölről megtanulni és megszokni az operációs rendszer kezelését.
l)
Nincs szükség új számítógépre sem, mert a használt ugyanolyan jó, és féláron megkapható. Nem árt azonban egy szakemberrel megnézetni. (Nálunk használt számítógépeket kínáló hirdetések legnagyobb számban a Magyar Bazár-ban találhatók. Ebben a hirdetőújságban kötelező feltűntetni a kért árat is.) Ha módunkban áll, vásároljunk márkás készüléket. Az ismert világcégek számítógépei jóval ritkábban hibásodnak meg. A beépített CD-ROM olvasó ma már minden számítógépnél alapkövetelmény. E nélkül feltelepíteni sem lehet a programokat. Amennyiben rászánjuk magunkat CD-író vásárlására, akkor erre nincs szükség, mert ez a hardver egység olvasásra is képes. Egyébként a CD-író telepítése nem igényel különösebb szakismeretet. Szükségtelen szervizbe vinni a számítógépet. A Computer Panoráma folyóirat 2000. márciusi számának 68-70. és 2001. júniusi számának 48-49. oldalán közölt utasítások alapján mi is el tudjuk végezni a beszerelését. A külső és belső CD-írók telepítési módjáról hasznos tanácsokat kaphatunk a PC World folyóirat 1999. januári számában is (70-71. oldalak). Ezekben a tájékoztatókban az EIDE és az SCSI interfészek illesztése egyaránt megtalálható. A korszerű CD-írókat ma már DVD-olvasóval is ellátják. Ezek a kombónak is nevezett öszvér készülékek nem kerülnek sokkal többe, mint a CD-írók. (Megvásárlásuk előtt legyünk tekintettel arra, hogy a DVD-lemez lejátszáshoz min. 400-500 MHz-es processzor, azaz legalább Pentium II-es gép kell.)
m)
Aki korábban vásárolt CD-írót, annak utólag kell beszerelnie a DVD olvasót. Ennek semmilyen technikai akadálya sincs, mert minden számítógépen minimum két nyílás található az 5,25 colos meghajtók beszerelésére, és csatlakoztatására. Ennek módja a Computer Panoráma folyóirat 2002. decemberi számának 128. oldalán található. A CD-író beszerzésnél ne a sebesség legyen a döntő, hanem a megbízhatóság, a minél kisebb adatvesztés. A nagy forgatási sebesség ugyanis könnyen helyrehozhatatlan rongálódáshoz vezethet. A tapasztalatok alapján 40-szeres sebességhatár felett gyakori a lemeztörés. Egy 52-szeres meghajtóban a lemez szélei már 415 km/h-ás sebességgel száguldanak, ami a szétszakadását eredményezheti. A felrobbant CD dobhártyaszaggató hangok kíséretében pozdorjává zúzza a lézerfejet, összetöri a mechanikát, és sokszor az elektronika is tönkremegy. Ezt az őrül sebességet csak a kevlárszállal erősített korongok bírják ki, ami viszont jelentősen drágítja az előállításukat.
n)
Monitorból azonban csak a legkorszerűbb felel meg. Főleg képszerkesztésnél elengedhetetlen a 17 colos képcsőátló. Azért is ragaszkodjunk a korszerű típushoz, mert ezek sugárzásvédő maszkkal vannak ellátva. (Hogy az általunk használt monitorba be van-e építve EMF-sugárzás ellen védő maszk, ezt a rajta levő feliratból, illetve a készülék gépkönyvéből tudhatjuk meg. A másodlagos röntgensugárzás ellen a képcső üvegburájába kevert ólom véd.) A szöveg379
szerkesztés rendkívül időigényes munka. Aki ezzel foglalkozik, szinte reggeltől estig a gép előtt ül. Nem érdemes szemünk épségét kockáztatni a kisméretű, elavult típusokkal. Az NI (Non interlaced) és LR (Low radiation) monitorok remegésmentes és alacsony kisugárzású képet szolgáltatnak. o)
Szövegszerkesztéshez megfelel az 1 MB-os videokártya is, de színes képfeldolgozás esetén a 17 colos monitor High-color színválasztékát csak 2 MB-os videokártya tudja biztosítani 1024 × 768 pontos felbontásban. A True-color színválaszték ennél nagyobb, 4 MB-os videokártyát igényel. Látásunk megőrzése érdekében is célszerű nagyobb kapacitású videokártyát választani. A szemkárosodás elkerüléséhez min. 75 Hz-es képváltási frekvenciára van szükség, amelyet csak 2 MB-os memóriával rendelkező videokártya képes biztosítani. Használt monitor vásárlása esetén nem árt szakembert magunkkal vinni, mert ránézésre nem állapítható meg hogy hány éves. A káváját kívülről tisztára lehet mosni, belülről pedig ki lehet takarítani. Mindenesetre sokat elárul a monitor használtságáról, hogy mennyi idő alatt fűt fel a képcső, és milyen gyorsan élesedik a kép. Nem jó jel, ha bekapcsolás után néhány pillanatra szín- és fényerővagy kontraszttúltengés lép fel. Ez is arra utal, hogy a katódsugárcső kimerülőben van. 5 évnél régebbi monitort ne vegyünk meg, mert rendszeres használat esetén sugárágyúinak katódja elöregedik. A lerakódások következtében kb. 5 év után felére csökken a fényerő. Ezt követően még 3 évünk van a teljes beszürkülésig. 8-10 év után már akkor is ki kell dobni a katódsugárcsöves monitort, ha nem romlott el, mert használhatatlanná válik.
p)
A új számítógépre vágyóknak érdemes alaposan körülnézniük. A márkás készülékek mindenütt sokba kerülnek. A legszélesebb áruválaszték és a legrészletesebb tájékoztatás a gyártók magyarországi képviseleténél, márkaszervizénél található. Jóval olcsóbbak a szaküzletek által előállított „no name” gépek. Megbízhatóságukat tekintve ezek sem rosszak, mivel többnyire márkás alkatrészekből építik össze őket. Egy-egy akció esetén hihetetlenül olcsón hozzájuthatunk színvonalas konfigurációkhoz is. Azok sincsenek nehéz helyzetben, akik saját elképzelésük szerinti, egyedi összeállítást szeretnének. Az erre vállalkozó szaküzletek közül olcsó és megbízható a FEFO Kft. Címük: 1073. Budapest, Barcsay u. 6. Tel: 352 8870. Fax: 352 1620. Honlap: http://www.fefo.hu. E-mail:
[email protected]. A hardveregységeket, alkatrészeket vásárlók is jól teszik, ha előbb tájékozódnak. Az árak ugyanis ezen a téren is erős szórást mutatnak. A Computer Panoráma folyóirat újságírói által végzett „boltkóstolók” szerint igen alacsony árak, és széles áruválaszték található a Bluefish Computers Kft. szaküzletben. Egyes termékek akár 50%-kal olcsóbbak, mint máshol. Címük: 1123. Budapest, Nagyenyed u. 6. Tel: 214 4587. E-mail:
[email protected].
q)
A magas színvonalú kiszolgálást, széles áruválasztékot, márkás alkatrészeket, kitűnő szakszervizt igénylők nem fognak csalódni a közel két évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező Qwerty Computers Kft. munkatársaiban. A profizmusnak azonban ára van. Áraik átlagban 10%-kal magasabbak, mint máshol. Címük: 1111. Budapest, Bartók Béla út 14. Tel: 466 9377. Fax: 385 2687. E-mail:
[email protected]. Lehetőség van az online vásárlásra is. A legnagyobb választék azonban a Mistral Computerword hatalmas méretű üzleteiben található. Közülük is a legnagyobb a Budapest XIII., Váci út 60-62 alatti egységük. Este 21h-ig, sőt vasárnap is nyitva tartanak. Tel: 236 0000. Fax: 350 4577. Az áraik meglehetősen alacsonyak. Ennek tudható be a nagy forgalom. Azt is lehetne mondani, hogy a vevők egymásnak adják a „kilincset”. Kilincs azonban nincs, mert itt még az ajtók is fotocellásak. A belső tér pedig légkondicionált. Ebben a bolthálózatban minden kapható, minden olcsó, és minden árucikk mögött helyben igénybe vehető szervizszolgáltatás áll. Személyre szabott tanácsot, minden részletre kiterjedő magyarázatot azonban ne várjunk, ezt a sorban álló vevők, a futószalagszerű kiszolgálás nem teszi lehetővé. Honlap: http://www.mistral.hu. A számítástechnikai szaküzletek áraival és szolgáltatásaival kapcsolatban részletes információhoz juthatunk a Computer Panoráma honlapján: http:/www.computerpanorama.hu. Az itt található árlista alapján azonnal kiderül, hogy a keresett típusú alkatrész, hardveregység hol a legolcsóbb.
380
r)
Noteszgép vásárlása esetén ügyeljünk arra, hogy legyen rajta A-meghajtó. Mostanában ugyanis az újgazdagok, akiknek már a CD-író sem jó, hanem DVD-írót szereltetnek a számítógépükbe, kihagyják belőle az A-drájvot. Arra hivatkoznak, hogy a flopi korszerűtlen, elavult. Az egyszer írható CD-lemez ára csak duplája a flopinak, mégis négyszázszor több adat fér el rajta. Ez igaz, de ennek a divatnak az elindítói nem gondoltak arra, hogy a meghajtót is meg kell venni hozzá. A szegényeknek erre nincs pénzük, így továbbra is flopit használnak adatmentésre. Amennyiben hajlékony lemezen érkezik az anyag, nem tudjuk megnyitni. Azok is óvakodjanak ezeknek a csonkolt gépeknek a megvásárlásától, akiknek nincs Internet-összeköttetésük. Ez esetben csak közösségi gépekről tudnak fájlokat, dokumentumokat letölteni a világhálóról. A könyvtári gépeken azonban nincs CD-író. A szűkös költségvetési keret csupán CD-ROM beépítését teszi lehetővé. Így képtelenek leszünk flopit használni. Az A-drájv nélküli gépek tulajdonosai nagy bajban lesznek akkor is, ha összeomlik az operációs rendszerük. A winchester formálása után ugyanis a Windows újratelepítése csak indítólemezzel lehetséges. Indítólemezt pedig csak A-meghajtóról fogad el a gép. Hiába másoljuk CD-lemezre, operációs rendszer hiányában az optikai meghajtók nem tudnak elindulni. (A flopi teremti meg a CDROM elindításának, a programlemez bemásolásának lehetőségét.) Az operációs rendszer újratelepítése megoldható ugyan frissítéssel is, de ebben az esetben nem szabadulunk meg a sok fájlszeméttől, ami felgyülemlett a winchesteren.
A számítógép megreformálása A számítógép nagyszerű találmány, de sajnos még nem tökéletes. Ettől függetlenül rendkívüli mértékben megkönnyíti az életünket. A komputerek közreműködése nélkül ma már sem a gazdaság, sem az oktatás, sem a kultúra nem lenne képes kielégíteni a megnövekedett igényeket. Különösen nagy szerepet játszik a számítógép a tudományban. Az Internet és a korszerű levelezés iránti igény következtében a komputer személyi számítógép formájában megjelent a háztartásban is. Hatékony alkalmazását azonban akadályozzák a múltjából eredő hiányosságok. A jelenlegi nagy sebességű és olcsó személyi számítógépek elterjedéséhez hosszú, és göröngyös út vezetett. Ez önmagában véve nem akadályozza meg a végeredmény tökéletessé válását, hiszen a számtalan nehézség felbukkanása minden jelentős találmány létrejöttének természetes kísérőjelensége. A számítógépiparnak azonban nem sikerült megszabadulnia a múltjából eredő fogyatékosságoktól. Ezek egyike a bekapcsolás utáni kerregés, tönkremenetelre utaló zajok keltése. Ennek oka, hogy a számítógép először az A-meghajtón kezdi el keresni a feléledéséhez szükséges DOS operációs rendszert, és csak utána tér át a jelenlegi telepítési helyére, a C-drájvra. Ez azért van, mert az első számítógépek még nem tartalmaztak merevlemezt. Ezért a DOS-t és egyéb programokat kívülről, flopiról kellett betáplálni. Most már minden program a merevlemezre van telepítve, de a konstruktőrök képtelenek ezt a helyzetet tudomásul venni, és nem hajlandóak a programfelállítás korábbi módján változtatni. A felhasználó oly módon sem tud ezen segíteni, hogy berak egy lemezt az A-meghajtóba. Ekkor megszűnik ugyan a kerregés, de nem indul el a számítógép. Bootolás közben kiírja, hogy: Non-System disk or disk error, és mindaddig nem hajlandó tovább menni, amíg a flopit ki nem vesszük a meghajtóból, és le nem nyomjuk valamelyik kurzormozgató billentyűt. A meghajtók bootolási sorrendje megváltoztatható ugyan a BIOS átállításával, de ez szakértelmet igényel. Ráadásul a típusától függően más-más módon kell eljárni. Ezt a lehetőséget azon kevesek számára kellene biztosítani, akik továbbra is az A-drájv-ról akarják a programot feltelepíteni. Bonyolítja ennek a problémának a megoldását, hogy az operációs rendszer újratelepítése csak indítólemezzel lehetséges, és ezt az előzőleg kimentett fájlt flopira kell másolni. Ekkor azoknak is vissza kell állítaniuk az A-drájv prioritását, akik időközben átállították a BIOS-t C-drájv-ról történő indításra.
381
Speciális programok használatánál is szükség van az A-drájv-ról való indíthatóságra, mert nincs minden program a gépre telepítve. Vannak olyan kiegészítő programok, amelyeket csak akkor használunk, ha szükségünk van rá. Ezeket flopiról vagy CD-lemezről kell betáplálni. A számítógépet felélesztő BIOS-nak azonban először a C-drájvon kellene keresgélni a programokat, és csak akkor kellene megmozgatni a külső meghajtókat, ha ott nem találja. Valószínűleg reklámcélokat szolgál az a megoldás, hogy a felhasználó csak egy pillanatra látja az indításkor megjelenő rendszerüzenetek, és utána hosszú percekig bámulhatja a Windows logót. Pedig sokkal hasznosabb lenne, ha figyelemmel kísérhetné a számítógép belső és külső egységeinek ellenőrzését. Meghibásodás esetén a szervizelést is megkönnyítené, ha részletesen tanulmányozni lehetne, hogy hol akadt el a programtelepítés. Ez sokat elárulna a hiba eredetéről. (Szükség esetén van egy eljárás a BIOS üzeneteinek megtekintésére, de ez megállítja a bootolást. A számítógép bekapcsolása után a kívánt monitorábra megjelenésekor nyomjuk le a Pause billentyűt. Ekkor a képernyő kimerevedik és tetszés szerinti ideig tanulmányozhatjuk a tartalmát. A bootolás az Esc billentyű lenyomása után folytatódik. Amennyiben a közölt adatokból szükségünk van valamire, írjuk ki belőle. A monitorábrát most nem lehet Vágólapra másolni, és kinyomtatni, mert amíg a Windows nem települt fel, a Print Screen billentyű nem működik.)
* A programok működésén is lenne mit javítani. Word-ben pl. ha kijelölünk egy hordozót, a program elindul, és az ábécé sorrendbe rendezett fájlok közül megnyitja, illetve a Megnyitás ablakban megmutatja az elsőt. Honnan gondolta a programozó, hogy a felhasználó először mindig az első fájllal kíván dolgozni? Ha meg nem, akkor minek megmutatni, mi értelme van elindítani a Nézőke segédprogramot. Nem dolgozik a winchester éppen eleget? Egyébként a kéretlen megjelenés az egész operációs rendszerre jellemző. A számítógép bekapcsolása utána a Windows elkezdi betölteni magát a RAM-ba. Hiába szeretnénk egy másik programmal, pl. a DOS-al dolgozni. Ez csak a Windows betöltődése és leépítése után lehetséges. Ezt követően nem lehet a számítógépet lekapcsolni. A DOS-ból kilépve kéretlenül visszatelepül a Windows operációs rendszer, és csak ezután állíthatjuk le a gépet. DOS-ban nem jelenik meg egy ablak, amely felkínálná a Leállítás, az Újraindítás DOS-ban, és az Újraindítás Windows-ban lehetőségét. A Windows képességeire is sokan panaszkodnak. Annak ellenére, hogy a Microsoft programjai a legkidolgozattabbak, a legtöbbet tudnak, sokan elégedetlenek velük. Régen az volt a baj, hogy keveset tudnak, most meg az, hogy túl sokat. A szolgáltatásmániás fejlesztőmérnökök buzgalma következtében a kezdők már egyáltalán nem tudnak megbirkózni a riasztó mennyiségű menütétellel, eszköztárral és billentyűkombinációval. A bőség sokszor a haladók esetében is akadályozza munkát. Ennek legszembetűnőbb megnyilvánulása az intelligens címkék bevezetése. A legtöbben a Windows 98 SE-vel, illetve ennek továbbfejlesztett változatával a Windows ME-vel voltak megelégedve. Ezeknek az operációs rendszereknek az olajozottsága, kiforrottsága, mindenféle hardverrel való zavartalan együttműködése még most is sokakat visszatart a váltástól, a Windows XP-re való áttéréstől. Ugyanakkor sajnálják, hogy az XP egyes megoldásai, automatizmusai ne állnak rendelkezésükre. Irigylik az XP biztonságos működését, lefagyásmentességét is. Ugyanakkor nem kérnek a hiányosságaiból, a továbbfejlesztés során beépített túlzásokból. Sokak számára az lenne a legjobb megoldás, ha a Microsoft kihozná a Windows 98 harmadik (illetve ha a Windows ME-t is figyelembe vesszük a negyedik) kiadását, a Windows 2005-öt. Ez az operációs rendszer megtartaná a ’98 első kiadása által biztosított nagyfokú szabadságot, mozgáslehetőséget. Ebben az operációs rendszerben szinte nem volt olyan program, amelybe ne lehetett volna belenézni, beleírni, rendezgetni. Ez a helyzet később egyre romlott. A Windows XP kialakítási módja már annyira zárt, hogy szinte lehetetlen hozzáférni az ablakhoz. A programmappák elérhetősége is erősen korlátozott. Tele van rejtett fájlokkal, mappákkal. A Windows XP minden fontos programmappát elrejt, hozzáférhetetlenné tesz. Sőt alapállásban már a fájlok kiterjesztését sem mutatja meg. A program testreszabásának, átalakításának lehetősége a nullához közelít. Ez a rendszer egyáltalán nem segíti elő a professzionális programhasználatot. Az
382
Windows XP azoknak kedvez, akik nem rendelkeznek számítástechnikai ismeretekkel, és akik nem akarnak többet kihozni a programjaikból, mint ami a gyári beállítások, sablonok kínálnak. Már csak azt szabad, amit a Microsoft megenged, és egyre kevesebbet enged meg. Pedig ennek éppen az ellenkezőjét kellene tenni. A ZX Spectrum-hoz és az Amiga-hoz írt kezdeti programokhoz még teljes körű hozzáférést engedélyeztek a fejlesztők. Nem véletlen, hogy ma is használják őket. Világszerte több tízezerre tehetők ezeknek a programoknak a hívei. Alkalmazni ugyan semmire sem lehet őket, viszont a könnyű hozzáférés következtében javíthatók, továbbfejleszthetők. Így sokan játszanak vele, vagy tanulnak általa. Eközben megszeretik, a szívükhöz nő. A Microsoft viszont nem akarja, hogy felhasználók megszeressék a programjaikat. Mindent megtiltó, elzárkózó stratégiájukkal egyre jobban elidegenednek a felhasználóktól. Ez a politika üzleti szempontból sem szerencsés. A széleskörű felhasználás érdekében teljes hozzáférést kellene biztosítani a programmappákhoz, hogy a felhasználók maximális mértékben kihasználhassák a bennük rejlő lehetőségeket. A megnyitásukhoz nincs szükség külön ablakokra fülekkel, nyomógombokkal, választókapcsolókkal, kijelölősávokkal, beviteli mezőkkel, mint pl. a Kivételszótárak használatánál. Egyszerűbb a Program Files mappát megnyitni, a javítandó szótárt megkeresni, és a beírást, törlést kézzel elvégezni. Elég egy tájékoztató a Súgóban, hogy melyik fájl mire való. Utána biztosítani kellene, hogy az egyes fájlok (pl. az angol- vagy a magyar helyesírási szótár) olvasható formában jelenjen meg. (Jelenleg Windows XP-ben a szótárfájlok meg sem nyílnak, Windows 98-ban pedig a WordPad-be töltődnek be olvashatatlan karakterek formájában.) Pedig néha szükség lenne a javításukra. Ugyanis a helyesírási szótárak sem tökéletesek. Ezen túlmenően mint minden, a nyelv is fejlődik. Az új szavakat, kifejezéseket csak utólag lehet beírni a szótárba. A hivatalos változatra évtizedekig kell várni, mert az Akadémia 15-20 évenként ad ki új, átdolgozott helyesírási szótárt. Addig miért kínlódjunk a régivel? Ráadásul a hivatalos helyesírási szótár meglehetősen szűkszavú. Kidolgozóinak nem az volt a fontos, hogy minél több szóösszetétel szerepeljen benne, hanem hogy minél kevesebb papírra és nyomdafestékre legyen szükség az előállításához. Még abban az esetben sem egészítették is az egyes szócikkeket alapvetően fontos ragozott alakokkal, ha ez elfért volna az utolsó sorban, vagyis nem járt volna terjedelemnövekedéssel. Arról a bosszúságról már nem is érdemes beszélni, hogy egy szóösszetétel csak egyszer fordul elő ebben a hivatalos szótárban. Ha valaki az előtag szerint keres egy összetett szót, és az az utótag szerint már fel van feltüntetve, akkor lapozzon oda. Keresse meg, nyomozza ki hogy hol van, ha kell neki. (Ebből is látszik, hogy a bürokrata szemléletű embereknek sohasem az alkotásuk használhatósága a fontos, hanem a saját fontosságuk, szakértelmük fitogtatása. Még szerencse, hogy a magánvállalkozásokra nem jellemző az a vaskalapos szemlélet. Így az Akadémia hasonló stílusban szerkesztett szinonimaszótára után megszületett a magyar Szókincstár, ami kétszer olyan vastag, és végre használható. Egyelőre csak remélni lehet, hogy az Akadémia berkein kívül rekedt nyelvészek között majd akad egy vállalkozó, aki az előbbi példa alapján időt, pénzt és energiát nem kímélve készít végre egy jól használható helyesírási szótárt. Addig azonban nekünk kell javítani, toldozni-foldozni a jelenlegit. Illetve csak kellene, ha a Microsoft ez lehetővé tenné.) Sajnos a világ vezető szoftverfejlesztő cégénél ennek az elvárásnak éppen az ellenkezője ment végbe. A használhatóság kiszélesítéséhez alapvetően fontos programmappák helyett ránk szabadítottak egy csomó szolgáltatást, amelyre semmi szükség sincs. Az Office XP programcsomag használata közben olyan automatizmusok aktiválódnak, amelyek senkinek sem kellenek. Akinek szüksége van a felkínált átalakításokra, 2-3 billentyű leütésével, vagy 1-2 egérkattintással létre tudja hozni. A nem kívánt szolgáltatás felhasználókra erőltetése főleg a kezdőket zavarja, mert a sok ablak, parancs, utasítás, üzenettábla és bonyolult menürendszer közepette azt sem tudják, hogyan hárítsák el, utasítsák vissza a kéretlen segédprogramok ügyködését. Ha a fejlesztők mindenáron ragaszkodnak a beépítésükhöz, alapállásban nem kellene élesíteni őket. Elég ha felhívják rájuk a figyelmet, hogy ha valaki igényli ezeket a szolgáltatásokat, a megfelelő ablakokban aktiválhassa őket. A Súgóban nem azt kell megadni, hogy miként lehet ezeket a segédprogramokat kiiktatni, hanem azt, hogyan kell aktiválni őket.
383
Paradox módon a Microsoft szoftverfejlesztői nem csak bonyolították az XP programcsomag használatát, hanem egyszerűsítették is. Word-ben és Excel-ben jóval könnyebbé vált az eszköztárak használata. Valamelyik szimbólumra kattintva a lenyíló ablakban már nem jelenik meg a teljes menü. Csak a leggyakrabban használt parancsok láthatók az ablakban, az alján pedig egy lefelé mutató nyíl található. Erre kattintva nyílik meg a teljes menü, és láthatóvá válnak a kevésbé használt parancssorok. Így a hosszú menüablakok nem lógnak rá minden esetben a munkafelületre, nem akadályozzák a munkát. Ráadásul ez a kialakítás intelligens. Kitapasztalja a felhasználó szokásait, és a leggyakrabban használt parancsokat beépíti az azonnal lenyíló rövid menübe. Legközelebb már nem kell az ablakok alját nyitogatnunk. A cég mérnökei tehát tökéletesen tisztában vannak azzal, hogyan kell a programok használatát egyszerűsíteni, de sok esetben ellenkező irányban kamatoztatták a képességeiket. A párbeszédablakoknál a maximumot, a teljes választékot tárják fel, nem törődne azzal, hogy a sok és nagy ablak teljesen lefedi a munkafelületet, nem lehet tőlük dolgozni. Nem volt szerencsés megoldás az sem, hogy az úszó, bárhová szabadon elhelyezhető menüablakok egy részét szervesen beépítették a programablak jobb vagy bal sarkába. Ezáltal 8-10 centiméterrel lekeskenyedik a munkafelület, nem lehet látni a dokumentum sorainak végét vagy elejét. Ezeket az ablakokat ki lehet ugyan rángatni a helyükről, és az úszóablakként áthelyezhetők, de ezt minden esetben meg kell tenni. Célszerű lett volna meghagyni a régi, jól bevált megoldást, és az ablak alján létrehozni egy parancsot, amelyre kattintva épülne csak be a menüablak a munkafelületbe. Azért is idegesítő ez a megoldás, mert ezek a menüablakok munka közben kéretlenül is megjelennek, és a legváratlanabb időpontban a legrosszabb helyen szűkítik be a munkalapot (pl. tördelés közben). A meghajtók ablakaihoz hasonlóan az úszó menüablakot is „emlékezővé” kell tenni, hogy legközelebb ott jelenjenek meg, ahová a felhasználó legutoljára állította. Így mindenki oda telepíti a menü- és a párbeszédablakokat, ahol a legkevésbé vannak útban. A jelenlegi megoldás a lehető legszerencsétlenebb, mert a munkalap oldalába beépülve mindenkinek útban van. Mindebből az a tanulság vonható le, hogy egy program továbbfejlesztésénél nem ártana megkérdezni a felhasználókat, hogy mire van szükségük. Ekkor hamar kiderülne, hogy nem felesleges többletszolgáltatásokra, hanem jól működő, egyszerűen használható programokra vágynak. A Microsoft Word programjának még mindig számos hiányossága van. Egyes segédprogramok nem kielégítően funkcionálnak, sőt olyan is van közöttük, amely egyáltalán nem működik, pedig nagy szükség lenne rá. Ezeket a hibákat kellene inkább kijavítani, és nem feltupírozni, egyre kezelhetetlenebbé tenni a korábbi programokat. Csak olyan segédprogramokat szabad beépíteni, amelyekre valóban szükség van. Így az Office 2005 változatot ki kellene egészíteni az Office XP hasznos szolgáltatásaival, pl. a 24 memóriarekeszes Vágólappal. Ezen kívül bele kellene tenni minden olyan kiegészítő programot, ami megkönnyíti a szövegszerkesztést. A legtöbben ugyanis erre a célra használják a számítógépüket, és csak kevesen végeznek rajta kép- és hangfeldolgozást. Az Internetezés is egyre komlikáltabbá válik, ezért a későbbiek során tovább kell bonyolítani az operációs rendszereket. Ez még több segédprogrammal, menüvel, eszköztárral jár, melynek láttán már a profik sem fogják kiismerni magukat a rendszerben. A felhasználók tehát azt várják el az Office megreformált változatától, hogy olyan könnyen tudják kezelni, mint az Office 97-et, és olyan sokat tudjon, mint az Office XP, illetve a nemsokára megjelenő Office 2003. Egyébként a specializálódásnak már mutatkoznak az előjelei. A hírek szerint a temérdek új programmal bővített Office 2003 már 6 különböző változatban kerül forgalomba. Az egyszerűsítés, a kezelés könnyítése azonban egyelőre még várat magára. Erre utal, hogy a Microsoft az Office 2003 béta változatát 15 (!) CD-lemezen juttatja el a tesztelőknek. Ez a kb. 10 GB-nyi terjedelem nem sok jót ígér a könnyű kezelhetőségre, a letisztult programhasználatra vágyóknak. Még akkor sem, ha ebből a gigantoszauruszból 6 különálló programcsomag lesz. A kezelhetőség leegyszerűsítése terén a Microsoft példát vehetne a WinRAR program fejlesztőjétől. Az elmúlt évek során ez a tömörítő program is egyre bonyolultabb, egyre sokoldalúbb lett. Jelenleg oly sok funkciója van, melynek 80%-át soha, semmikor, senki nem fogja használni. Ezt belátva a fejlesztője úgy állította be a menüablakokat, hogy aki egyáltalán nem dolgozott még 384
tömörítő programmal, az is pillanatok alatt tömöríteni tudja a számítógépén található bármely fájlt. Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint az OK gombokat nyomogatni. Csak annak kell előhívni a menüablakokat, és átállítani az utasításokat, akinek különleges igényei vannak. Ezzel szemben az Office programok a lehető legbonyolultabb változatban jelennek meg. (Szinte kérkednek azzal, hogy mi mindent tudnak.) Így miután kigyönyörködte magát a felhasználó, sűrű szitkozódások közepette elkezdi letakarítani a felesleges menüablakokat, és letiltja a nem használt funkciókat. 10 perc is eltelik, mire eljut az alapváltozathoz, amelyben nem kell a sok kiegészítő szolgáltatás között keresgélni azokat a funkciókat, amelyekre mindenkinek szüksége van. Ideje lenne a programvezérlő operációs rendszert is kettéválasztani. Ennek során két elfogadható méretű programlemez kerülne forgalomba. Az egyik a szövegszerkesztők igényeit elégíteni ki teljes mértékben, és a kép- s hangfeldolgozásoz csak annyi lehetőséget biztosítana, ami a szövegszerkesztéshez, kiadványszerkesztéshez szükséges. (Miután egyetlen újságban, könyvben sem található mozgókép, vagy hanganyag, ez nem sok.) A másik programlemez a multimédiás felhasználást, a videofelvételek feldolgozását, a különböző formátumú hangfelvételek készítését, a 3D-s játékprogramok futtatását és egyéb járulékos szakterületeket támogatná erősen. A szövegszerkesztés terén megmaradna a WordPad, illetve a Jegyzettömb szintjén, amelyeket akár bele is lehetne építeni a rendszerbe. Minek az olyan felhasználó kezébe a Windows XP operációs rendszer, aki csak néhány levelet akar megírni a számítógépén, vagy egy-egy e-mail levelet szeretne elküldeni. Soha életében nem vett a kezébe digitális kamerát, és nagy valószínűséggel nem is fog. Fogalma sincs arról, hogy mi az MP3, zenét a HIFI tornyán hallgat. A mozgóképek megrögzött készítői, szerkesztői, az Internetről zenei fájlokat letöltők, vagy a reggeltől estig játékprogramokat pöcögtetők pedig szinte biztos, hogy nem fognak könyvet szerkeszteni. Ha meg igen, akkor sem az Office programcsomagot használják hozzá, hanem vesznek egy honosított kiadványszerkesztő programot, ami szövegszerkesztésre is alkalmas. Ha csak egy-két levelet akarnak megírni, ehhez biztosan nem fogják megvenni az Office XP Professional programcsomagot, hanem letöltenek az Internetről egy ingyenes szövegszerkesztő programot. Akkor meg minek nekik egy olyan operációs rendszer, amely kiadványszerkesztő programokat is képes kiszolgálni (pl. PageMaker). A filmkészítés és a zenefeldolgozás, valamint a kiadványszerkesztés két különböző szakma. Mindegyik annyira bonyolult, hogy a legritkább estben fordul elő, hogy valaki mindkettőt művelné. A Windows XP 450 MB-ot, az Office XP Professional teljes médiatárral feltelepítve pedig már 800 MB-nyi helyet foglal a merevlemezen. Félő, hogy a következő változat, a Longhorn, és a hozzá illeszkedő Office programcsomag 2 GB-nál is több helyet igényel majd. De minek? A felhasználók zöme a bennük rejlő lehetőségek egyharmadát sem használja. Igaz, hogy a rohamosan növekvő winchesterkapacitás nem állja útját a programok méretnövekedésének, de a nagyobb terjedelem hosszabb bootolási idővel jár. Bonyolultságuk fokozódásával a programok működése is lelassul. A Windows XP csak 256 MB kapacitású memória esetén képes olyan gyorsan dolgozni, mint a Windows 98 operációs rendszer 32 MB-os RAM-al. A nagyobb merevlemez- és RAM-kapacitás biztosítása nem csak többe kerül, hanem növeli a számítógép szerkezeti meghibásodásának valószínűségét is. Ennél is nagyobb beruházást igényel az Office programcsomag továbbfejlesztett változata. A jelenleg tesztelés alatt álló Office 2003 már annyira bonyolult, hogy csak 3D gyorsító kártyával lehet használni. A videokártya besegítése nélkül csak vánszorogna. Ezen túlmenően minél bonyolultabb egy program, annál több zavar léphet fel a kezelése során, melyek elhárításához lassan informatikusi képesítésre lesz szükség. (Elég belelapozni a számítástechnikai szakfolyóiratok legújabb számaiba. Az olvasói kérdések, tanácskérések 70-80%-a multimédiás problémákkal kapcsolatos.) Nem lehet az egész társadalmat mérnökké átképezni. A számítógéppiac lassan telítődik. Új felhasználókat csak a laikusok megnyerésével lehet szerezni. Ehhez azonban szakképesítés nélkül is kezelhető programokra van szükség A programfejlesztés terén jelenleg uralkodó tendencia nem vonzza, hanem elriasztja az embereket a számítógép használatától.
385
Ideje lenne tehát az operációs rendszereket is specializálni. Mint ahogy ma már nincs olyan univerzális program, ami mindenre jó lenne, a programműködtető rendszereket is le kellene bontani felhasználási területekre. Ekkor talán a kezdőknek is lenne esélyük arra, hogy használni tudják. Valószínűleg az áruk is csökkenne, ami növelné a szoftvervásárlási kedvet. A szolidabb kivitellel a programok karbantartása is egyszerűsödne. Újból egy helyen lenne a Temporary Files és a Recent mappa. Nem kellene különböző helyeken keresgetni, mint a Windows XP-ben. A programtisztítással, a felesleges fájlok gyors kiselejtezésével együtt leegyszerűsödne a víruskeresés, a kémprogramokkal szembeni védekezés is. Arról nem is szólva, hogy a számtalan felhasználási terület miatt ezernyi rés keletkezik az operációs rendszeren, amelyen át a hackerek betörhetnek a számítógépünkbe. A szövegszerkesztőknek készített leegyszerűsített operációs rendszernek fejlettségi szintjére utaló hagyományos nevet kellene adni: pl. Windows 2005. A hibás programok okozta rendszerösszeomlások helyrehozására ezt a rendszert feltétlenül ki kellene egészíteni a System restore segédprogrammal, és át kell venni a Windows XP-ből a kritikus rendszerállományok védelmét is. Ennek a kivitelnek az elkészítése nem járna sok munkával, mivel a Windows XP most is futtatható a korábbi változatokban, így Windows 98-ban is. Ehhez kattintsunk a jobb egérgombbal a korábbi operációs rendszerben futtatni kívánt program indító ikonjára, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Tulajdonság parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Kompabilitás fület, és a feltáruló tábla Kompabilitási üzemmód kijelölősávjába állítsuk be a használni kívánt operációs rendszert. (Kattintsunk a jobb oldalán levő nyílra, és a lenyíló listában jelöljük ki.) Az OK gomb megnyomása után a program a korábbi módon fog futni. Ez lehetőség azonban kizárólag az idegen programoknál áll fenn. Legújabb programjait a Microsoft csak Windows XP-vel engedi futtatni. Egyébként a szakosodás gondolata nem idegen a redmondi szakemberektől sem. A Microsoft nemrég bejelentette, hogy a Longhorntól kezdve a Windows következő verziói már modulárisan fognak felépülni, és mindig az éppen aktuális piaci felhasználó- és hardverkövetelményeknek megfelelően lehet majd változtatni az operációs rendszer összetevőit.
* A megreformált Office programcsomagot sem ártana egy újfajta, az Interneten is használatos témakereső programmal ellátni. Jelenleg ugyanis csak arra van mód, hogy beírjuk a keresett szót, és utána végigvizsgáljuk a több tucatnyi előfordulást, hogy megtaláljuk a bennünket érdeklőt. Jelentős mértékben megkönnyítené a szövegszerkesztők munkáját, ha itt is be lehetne írni egyszerre kéthárom szót, és azokat ÉS kapcsolatba hozva utasítani a programot, hogy csak azokat az oldalakat mutassa meg, amelyeken mindhárom kifejezés megtalálható. A VAGY kapcsolat létrehozása pedig azzal az előnnyel járna, hogy két-három egymástól független szó keresése esetén nem kellene a programot többször elindítani. Egy menetben kimutatná az összes keresett szót. Igen hasznos lenne, ha itt is elő lehetne írni, hogy, mely szókapcsolatokat ne mutasson ki. Ez ugyancsak jelentős mértékben lerövidítené a keresés, válogatás folyamatát. A File menü Megnyitás parancsával létrehozható párbeszédablakban lehetőség van ugyan ÉS/VAGY kapcsolatba hozott tartalom szerinti keresésre is, de ez az irányított keresés csak a merevlemezen található fájlok között működőképes. Annak eldöntésére szolgál, hogy melyik dokumentumot érdemes megnyitni. A megnyitott dokumentumban már nem tud keresni. Lényegében ugyanúgy működik, mint a Windows kereső ablak a Keresendő szöveg beviteli mező kitöltése esetén. Egyébként már a jelenlegi Word-ös kereső program is rendelkezik némi intelligenciával. Ha munka közben felfedezzük a következő keresett szót, és kijavítjuk a hibáját, a program ezt, vagy ezeket a szavakat nem jelöli ki, hanem átugorja. A PageMaker kereső ablaka is így működik. Mellesleg a PM program jelenlegi kereső ablakán is lenne mit javítani. Itt az alapfunkció működése is erősen gátolt, mivel a szövegben történő belejavítás során a kereső ablak eltűnik, és újra elő kell hívni. Ez egy több száz oldalas jegyzék javítása során meglehetősen idegesítő tud lenni, nem is szólva a vele járó időveszteségről.
386
* A szövegszerkesztő programok továbbfejlesztése során célszerű lenne egy újítást bevezetni. A tördelésnél nagy szükség lenne a Feltételes új bekezdés funkcióra. Az oldalak szerkesztése során ugyanis gyakran előfordul, hogy egy fejezetcím a lap aljára kerül. Mivel utána van egy üres sor, az árvasorokat megszüntető funkció nem küldi át a túloldalra. Így nekünk kell egy Enter-el a következő oldalra átrakni. A szövegállomány bővítésekor azonban az előző szakasz is átmegy a túloldalra, és marad közöttük egy sornyi hézag. Ezt a problémát a Feltételes új bekezdés funkció létrehozásával lehetne megszüntetni. Az AltGr + Enter billentyűkombinációval kialakítható új bekezdés során a program figyelné az előző szakasz végét, és ha az egy oldalra kerül a következő oldalra küldött szakasz elejével, a két szakasz ismét összezáródna, vagyis nem keletkezne közöttük hézag. Így nem kellene minden egyes javítás, kiegészítés után átsilabizálni a szövegállományt a szövegeltolódások megszüntetése érdekében. Egyidejűleg az Oldaltörés funkciót is korrigálni kellene. Jelenlegi kialakításában ugyanis a láthatatlan karakterek is működésbe hozzák. Az új oldal általában fő címmel vagy alcímmel kezdődik. Ezért a cím előtt sorkihagyás van. Amennyiben az előző oldalon hagyott sorkihagyás leér az aljáig, kiadja az utasítást az oldalváltására. Az előző oldal látható szövegének vége azonban még nem került át a következő oldalra. Így a szövegállományban keletkezik egy üres oldal. Ezt csak úgy tudjuk megszüntetni, ha a tördelés végén Oldalkép (Nyomtatási) nézetben végigellenőrizzük a teljes anyagot, és az átcsúszott oldalakat a Backspace billentyűvel visszavisszük. Ekkor azonban törlődik az Oldaltörés utasítás, és lehet elölről kezdeni a beállítását. Ennek a meglehetősen időrabló tevékenységnek az elkerülése érdekében célszerű lenne ezt a segédprogramot továbbfejleszteni, hogy csak a látható karakterek váltsanak ki az oldalváltást.
* A számítógép megreformálása során kívánatos lenne a flopi lemez méretének megváltoztatása is. A tárolási igények növekedése megszülte ugyan a 120 MB-os LS-floppy-t, de ez a rendkívül magas ára miatt nem terjedt el. Jelenleg a 3,5 colos átmérőjű mini flopit használjuk, és végleg abbamaradt az 5,25 colos lemezek gyártása. Ennek oka, hogy az 5,25 colos hajlékony flopik meglehetősen sérülékenyek voltak. A lemezméret-csökkenést azonban nem követte az A-meghajtó méretének csökkenése. Ennek következtében most egy akkora a meghajtó kezeli a mini flopit, amelybe egy 5,25 colos lemez is elférne. Ez egy ésszerűtlen megoldás, mert nem használja ki a rendelkezésre álló lehetőségeket. Felületi arányai folytán az 5,25 colos lemezen 3,2 MB-nyi anyag is elférne, amely a legtöbb felhasználónak igen jól jönne. Főleg a színes képek kimentéséhez, továbbadáshoz lenne szükség nagyobb kapacitású lemezre, mivel utólag feltelepített állománykezelő programok nélkül a képet, grafikát nem lehet kettévágni, és két lemezen tárolni. A programfejlesztésnek is gátja a jelenlegi flopikapacitás. Sok kis programot (pl, a WinZip-et, WinRAR-t) azért nem tudnak továbbfejleszteni, sokoldalúbbá tenni, mert akkor nem lehetne flopin továbbítani. Ha átlépnék a jelenlegi 1,38 MB-os határt, csak azoknak adhatnák el a programjukat, csak azok tudnák letölteni a próbapéldányt az Internetről, akik CD-íróval, vagy flash memóriával is rendelkeznek. Ennek az áthidaló megoldásnak a gyártásba vételénél új mágneses adathordozó kifejlesztésére sem lenne szükség. Csupán a jelenlegi lemezhez használt nyersanyagot kellene nagyobbra vágni. A hajlékony lemez félmerev tokba szerelése, a jelenlegi miniház megnagyobbítása sem jelentene semmilyen technológiai nehézséget. (Mellesleg a kazettás flopi lemez magyar találmány. Első változatát Jánosi Marcell dolgozta ki. A nálunk uralkodó vaskalapos szemlélet miatt azonban ötletéből sem ő, sem az ország nem profitálhatott. Mint a legtöbb magyar találmánynak, ennek is a külföld látta hasznát, illetve más, életképesebb országban újra fel kellett találni az eljárását.) A maxi flopit valószínűleg a SuperDisk meghajtóval rendelkezők is szívesen vásárolnák. A legújabb LS-240-es típus már 240 MB-os lemezekkel dolgozik, de képes a 120 MB-os szuper diszk, az 1,44 MB-os mini diszk, valamint a 720 KB-os 5,25 collos hajlékony flopi kezelésére is. Ennélfogva a maxi flopi meghajtása sem okozna neki gondot. Némi átalakítással ennek fogadásra is képessé tehető. Miután a mini diszket 32 MB-osra is meg tudja formázni, a maxi diszk 387
tárolókapacitását kb. 70 MB-ra növelné. Sajnos a továbbfejlesztés során ez a tárolási mód nem vált olcsóbbá. Az új SuperDisk meghajtó 190 dollárba, az LS-240 lemezek pedig (háromdarabos csomagolásban) 27 dollárba kerülnek. A nagy adatsűrűségű drága alapanyag miatt a jelenlegi mini diszk méretű szuperflopi maxi diszk méretben történő gyártásának viszont nem sok értelme lenne. A tárolókapacitása kb. 485 MB-ra növekedne ugyan, de az ára is min. a duplájára emelkedne. Adatsűrűségben sem tudná felvenni a versenyt az írható CD-lemezekkel, mivel a japánok nemrég megjelentették a mindkét oldalán írható CD-lemezt, melynek kapacitása: 1,3 GB. Ennek ellenére az ára a 2 dollárt sem éri el. Flopinál méretnövelésnek csak a hagyományos alapanyag esetén van értelme, mert ez igen olcsó, és a meghajtó ára is csupán töredéke a SuperDisk driver-nak, valamint a CD írónak. Egy komplett számítógép összeállításánál döntő szerepe van a perifériák árának. Erre az alapárra épül rá minden felár, ami annál magasabb végösszeget eredményez, minél drágább egységekből épül fel. Az átlagfogyasztók zöme sem engedheti meg magának a drága információhordozók vásárlását, így semmilyen újdonságnak nincs esélye a széleskörű elterjedésre, amelynek ára meghaladja a jelenlegi flopi és egyszer írható CD-lemez árát. Amennyiben a maxi flopi csak annyival kerülne többe, amennyivel több információ fér el rajta, igen nagy piacra számíthatna, széleskörű érdeklődés mutatkozna iránta. Emellett meg lehetne tartani a mini flopit is. Az 5,25 colos meghajtó gyártása sem okozna nehézséget, mivel két évtizede készen van. Csupán le kellene „porolni” és újra gyártásba venni. Utána visszakerülne a régi helyére, a jelenleg üresen álló rekeszbe. A szoftverek átírására sincs szükség, mivel minden operációs rendszer képes a B-meghajtó kezelésére. Ezen a lemezen tömörítetlenül is elférne egy 500 oldalas könyv, tömörítve pedig egy lexikonkötetnyi ismeretanyagot is rá lehetne helyezni anélkül, hogy fel kellene darabolni. A postai továbbítása is leegyszerűsödne. Nem kellene három egymásra rakott mini lemezt dobozba csomagolni. A megnövelt változat borítékban is feladható lenne. A hordozhatósága sem kerülne veszélybe, mert a megreformált flopi lemez éppen akkora lenne, mint egy CD-lemez. A későbbiek során a B-meghajtót alkalmassá lehetne tenni a kis flopi kezelésre is. Így az új számítógépekbe csak ezt a kombinált meghajtót kellene beletenni, ami ismét A-drájvként szerepelne.
* A kezdeti programok hiányosságaiból eredő kényszermegoldások, valamint a hibás kiindulási alap máig érződő hatása leginkább a számítógép billentyűzetén figyelhető meg. A billentyűzet vagy idegen eredetű kifejezéssel klaviatúra, illetve tasztatúra a számítógép legfontosabb kezelő szerve, ezért tökéletlenségének minden megnyilvánulása fokozottan kihat a vele végzett munkára. Jelenleg a számítógépeken is QWERTY kiosztású klaviatúrát használjuk. Ez egy „lebutított” billentyűzet, amelyet a mechanikus írógép feltalálása után azért hoztak létre, mert a gépírónők túl gyorsan tudtak gépelni, melynek következtében folyton összeakadtak a betűket működtető kalapácsok. A leggyakrabban használt betűket egymás mellé rakó eredeti billentyűzetet tehát el kellett rontani, hogy nehezebben lehessen írni vele. Ma viszont már nem használnak írógépet, a számítógépek klaviatúráján pedig nem áll fenn a betűtorlódás veszélye. Ennek ellenére maradt a régi rendszer mondván, hogy a világban több száz millió ember így tanult meg gépelni, és nehéz lenne őket átállítani a gyorsabb, hatékonyabb betűkiosztásos rendszerre. Ez az indoklás azonban csak részben állja meg a helyét. Valóban nehéz valakit egy begyakorolt rendszerről átállítani az újra, de semmilyen gondot nem okoz az új eljárás elsajátítása azoknak, akik még nem tudnak gépelni. Az iskolába járó fiataloknak is mindegy, hogy melyik rendszert tanulják meg, így nyugodtan létre lehetne hozni a hatékonyabb billentyűzetet, és a kettőt egymás mellett lehetne árusítani. A számítógép számára közömbös, hogy helyileg honnan kapja a vezérlő impulzust, mindkét klaviatúra ugyanúgy működtetné a programokat. Többletköltséget sem járna a két különböző billentyűzet gyártása, mivel csupán a végszerelésnél kellene a nyomógombokra húzandó sapkákat felcserélni. Mellesleg a XIX. század végén egy cseh feltaláló, August Dvořak készített egy olyan írógép-mechanizmust, amivel sokkal gyorsabban lehetett írni, de nem terjedt el. Ennek feltehetően az volt az oka, hogy a leggyakrabban használt betűket a jobb kéz alá rendezte. Ezáltal az egyik kezet túlterhelte, míg a másik alig csinált valamit. Kétségtelen hogy jobb kezünkkel 388
ügyesebben tudjuk nyomkodni a billentyűket, de ha egész nap tornáztatjuk, hamar kifárad. Száz ével később a Microsoft megpróbálta ugyan felkarolni ezt a rendszert, mert a Windows 3.1-től készített rá egy szoftvert, de a hardvergyártók nem igyekeztek elárasztani a piacot a DSK (Dvorak Simplified Keyboard)-dal. Ők is tartottak a felhasználók viszolygásától, a féloldalas kézmegterhelésből adódó aggályoktól. A nehézkesen kezelhető billentyűelrendezés azonban csak az egyik hiányossága az asztali számítógépek tasztatúrájának. A kezdeti programok fejletlensége következtében a régi klaviatúrán az egyes karakterek (pl. a számok) kétszer találhatók meg, és vannak rajta olyan billentyűk is, amelyek ezeknek a programoknak a futtatásához kellettek. Ma viszont már nincs rájuk szükség. Túlélésük oka, hogy éveken át meghagyták őket abból a megfontolásból, hogy a forgalomban levő billentyűzet a korábbi számítógépekhez is alkalmazható legyen. Az új szabvány kialakításánál tehát gondoskodni kellene ennek a terjengősségnek a megszüntetéséről is. Akinek régi gépe van, az használja hozzá a hagyományos billentyűzetet, amit mindaddig gyártani fognak, amíg van rá kereslet. Az újakon viszont nincs értelme olyan nyersanyag- és energiapazarló megoldásokat meghagyni, amelyekre semmi szükség sincs. Idővel aztán a régi rendszer elhalna, és fennmaradna az új, racionális megoldás. A billentyűzet megreformálása során nem ártana a csatlakozódugóját is átalakítani. Jelenleg ugyanis felcserélhető az egér dugójával. Nem szükséges új dugót és csatlakozóaljzatot konstruálni hozzá. Elegendő az érintkező csapokat átrendezni, hogy ne lehessen egymás aljzatába dugni őket. Érthetetlen, hogy a számítástechnika minden új dologra fogékony szakértői miért nem látják be ezeknek a változtatásnak a szükségességét. A gyártók között egyre élesedő verseny ellenére miért nem akad valaki, aki szorgalmazná egy új, életképesebb szabvány bevezetését, és elterjesztését.
Különleges billentyűk a)
Egy új racionális szabvány kidolgozásával meg lehetne szüntetni az asztali számítógépek billentyűinek zsúfoltságát is. A felesleges billentyűk kiiktatásával a vezérlő- és funkcióbillentyűk távolabb kerülhetnének a betű- és számbillentyűktől, így kisebb lenne a téves leütések valószínűsége. Bizonyos esetekben egyes vezérlőbillentyűk kettős kialakítása is zavarólag hat. A bal- és jobb oldali vezérlőbillentyűk létrehozását az indokolta, hogy így gyorsabban lehet felgépelni a szöveget. Véletlenszerű használatukkal azonban olyan helyzet áll elő, amelynek megszüntetése felemészti az időnyereséget. Különösen a kezdőket érinti hátrányosan ez a kialakítás. Számukra nem a sebesség a fontos, hanem a biztonság. Aki lassan gépel, és gyakran üt mellé, annak kifejezetten hátrányos a vezérlőbillentyűk megkettőzése, mivel így duplájára nő a tévesztés lehetősége. Helyzetüket nehezíti a gyakorlatlanságuk, melynek következtében nehezen tudják visszaállítani a funkcióbillentyűk által megváltoztatott szövegmezőt. Ennek a problémának a megoldása érdekében ki kellene egészíteni a billentyűzetvezérlő programot egy újabb beállító ablakkal, amelyben a nem használt billentyűket ki lehetne iktatni.
b)
Mivel sokan nincsenek tisztában a vezérlő- és funkcióbillentyűk szerepével, tekintsük át az általuk kiváltott hatást. A tasztatúra felső sorában található billentyűk nem okoznak zavart, mert el vannak különítve a többitől. Az éppen futó programok leállítására szolgáló Esc billentyűre, valamint az F1-től F12-ig terjedő funkcióbillentyűkre időnként mindenkinek szüksége van. (Kilépésnél addig kell nyomni az Esc billentyűt, amíg a kurzor nem kezd el ismét villogni.) A bal oldali vezérlőbillentyűk közül a legfelül található Tabulátorbillentyű téves használata nem okoz különösebb bajt. Lenyomásakor néhány betűhellyel beljebb húzódik a leírt sor. Még arra sincs szükség, hogy a távolabb került szavakat visszaléptessük az eredeti helyükre, mert a tabulátorbillentyű hatása a Backspace billentyű lenyomásával megszüntethető. A tabulátorbillentyű alatt helyezkedik el a Caps Lock billentyű. Ennek véletlenszerű lenyomása már lényegesen több bosszúságot okoz. Ez a billentyű ugyanis a megérintése után reteszelődik, és minden leírt karaktert nagybetűként jelenít meg. Így ha nem nézünk a monitorra, több mondatot 389
is begépelhetünk rossz betűformával. Létezik ugyan egy funkció, amely a szóköz billentyű lenyomása után átforgatja a betűket, de ez nem mindig működik. Az Automatikus javítás ablakban kiadható Véletlenül bekapcsolt cAPS LOCK billentyű hatásának kijavítása utasítás csak akkor lép működésbe, ha a Caps Lock billentyű megérintése után lenyomjuk a Shift billentyűt is. Ha nem a mondat elején követjük el ez hibát, hanem az első szó leírása után, akkor ez az automatizmus nem lép működésbe. Ez ugyanis lehetetlené tenné a nagybetűkkel történő írást. Szerencsére a helytelenül begépelt szövegrészt nem kell újraírni, mert egy segédprogram segítségével a nagybetűk kisbetűkre válthatók, de ez is időveszteséggel jár. (Az átalakítás módját lásd a Kisbetű-nagybetű váltás című rovatban.) Normál szövegben csak a mondatok kezdőbetűjét kell nagybetűvel írni, ami az alatta levő Shift billentyűvel is megoldható. Ezért a Caps Lock billentyűre tulajdonképpen nincs szükség. c)
Legalul látható az egyik Ctrl billentyű. Téves leütése rengeteg bajt okozhat, mivel ez az egyik leggyakrabban használt vezérlőbillentyű, ezért számtalan funkció kapcsolódik hozzá. Ha indokolatlanul használjuk, akkor a tapasztalt szövegszerkesztőket is zavarba ejtő helyzetek alakulhatnak ki. Ez a billentyű ugyanis nem csak az ismert billentyűkombinációk esetén lép működésbe, hanem más betű- és számkarakterekkel is változásokat idézhet elő a szövegmezőben. Ilyenkor aztán hosszasan töprenghetünk, hogy mi történt. A Ctrl billentyű és egyes betűk együttes lenyomása esetén megjelenő beállító ablakok még nem okoznak problémát, mert könnyen bezárhatók. A 2-es vagy az 5-ös számmal történő lenyomása esetén azonban a szövegállomány sortávolsága duplájára nő. A Ctrl + T billentyűkombináció tabulátorhatást vált ki a sorszámozott szövegben. Igazán nagy káosz a K billentyűvel való együttes lenyomáskor keletkezik. Ilyenkor a hiperhivatkozások újraaktiválódnak. Ha ilyen bejegyzések nem találhatók a szövegállományban, ennek csak a negatív hatása nyilvánul meg: A sorkizárt szövegmező balra zárttá válik, és az egyes szakaszok között megszűnnek az elválasztó sorok. Zavarba ejtő lehet a Ctrl + N billentyűkombináció véletlenszerű létrehozása is. Ekkor a Szokásos eszköztár Visszavonás gombja sem segít, mert egy új oldal keletkezik, ami rámásolódik a munkalapra. Ezt követően egy darabig gondolkodhatunk azon, hogy mi történt. Elszállt az egész szövegállomány mentés nélkül?
d)
A bal oldali Alt gomb mellett egy újonnan létrehozott gomb található, Microsoft emblémával ellátva. Megnyomásával semmi más nem történik, mint megnyílik a Start menü. Ez azonban a Tálca bal oldalán levő Start menügomb aktiválásával is elérhető, ugyanolyan könnyen. Alkalmazása tehát értelmetlen. Ráadásul egyszerre kettő van belőle, a másik a jobb oldalon. Speciális esetekben billentyűkombinációkban is használják ezt a gombot, de ezek olyan különleges alkalmazási módok, amelyekről a kezdőknek sejtelmük sincs. A szóköz vagy angol nevén a „space” billentyű bal oldalán az Alt, a jobb oldalán pedig az AltGr billentyű helyezkedik el. Mindkettő nagyon fontos vezérlőbillentyű, használatuk nélkülözhetetlen. Mivel az Alt billentyű is számos funkciót lát el, más billentyűkkel történő együttes megnyomása szintén okozhat meglepetéseket. Pl. ha az 1-es, a 2-es vagy a 3-as számokat nyomjuk mellé, akkor a feldolgozás alatt álló szakasz más betűtípusra és betűnagyságra vált át. Ez esetben is számos beállító ablak jön elő. Az AltGr az egyes billentyűk harmadik karakterét hívja elő. (Lásd Szimbólum- és karaktertáblák használata című rovatban.) Véletlenszerű megérintése csak apró bosszúsággal jár, el kell tüntetni a nem kívánatos karaktert, illetve beállító ablakot.
e)
A jobb oldali Microsoft billentyű mellett áll egy különös billentyű. A rajta látható szimbólum semmit sem árul el róla. Megnyomásával előjön a helyi menü, ami a jobb egérgombbal is elhívható. Ennélfogva erre a billentyűre sincs semmi szükség. Egyébként ez az ablak is csak olyan parancsokat tartalmaz, amelyek az eszköztár gombjaival is kiválthatók, úgy hogy a jobb egérgomb szövegszerkesztés közbeni használatának sincs sok értelme. Az alsó sort a második Ctrl billentyű zárja a felgépelésre használt tartományban. Felette a jobb oldali Shift billentyű látható. Végezetül szólni kell a legtöbb bosszúságot okozó billentyűről, az Insertről, ami a Delete billentyű felett található. Lenyomásakor a szövegszerkesztő program átvált átírásos üzemmódra, és elkezdi „megenni” a már leírt betűket. Mire felnézünk a klaviatúráról a 390
monitorra, lesz egy új szöveg a régi helyén. A Szokásos eszköztár Visszavonás gombjára kattintva előjön ugyan a régi, de ekkor meg az új tűnik el. Más használati módban az is előfordul, hogy megnyomásakor betölti a szövegbe a Vágólap tartalmát. Ez a meglepetésszerű megnyilvánulás nagy káoszt tud okozni, mert a legtöbb felhasználónak sejtelme sincs arról, hogy mi történt. f)
Ennél is több baj van a laptopok, notebookok billentyűzetével. Ezekből a zsugorított méretű készülékekből már kihagyták a numerikus tasztatúrát, így számbillentyűkből is csak egy-egy van rajtuk. Ezáltal eltűnt belőle a Num Lock billentyű is. A miniatürizálásnak azonban néhány magyar ékezetes betű is áldozatul esett. A noteszgépek többsége angol ábécés klaviatúrával rendelkezik. A honosított változatokból is hiányzik az í és Í betű. (Az í karaktert az AltGr + J, az Í-t pedig az AltGr + I billentyűkombinációval lehet csak létrehozni.) Ezzel szemben mindegyik tasztatúrán megtalálható a Caps Lock billentyű. Csak azt nem tudni, hogy minek. Az asztali gépek billentyűzetén sincs rá szükség. Használata több bosszúsággal jár, mint haszonnal. Aki csak néhány nagybetűt akar leütni, annak nem jelent gondot ez alatt nyomva tartani a Shift billentyűt. Aki pedig csupa nagybetűvel akar írni, annak semmilyen billentyűt nem kell lenyomni. A Caps Lock-ot sem. Írja be a szöveget csupa kisbetűvel. Azután jelölje ki az egészet, és kattintson a Formázó eszköztár Kisbetű-nagybetű ikonjára. Erre az egész nagybetűsre vált. (Ha nincs kihúzva az eszköztárba ez az ikon, a Formátum menü Betűtípus ablakában adjuk ki a Nagybetűs utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot.) A Caps Lock billentyű helyére célszerűbb lett volna berakni az í, illetve Í betűket, illetve más népeknél az általuk gyakran használ különleges karaktert. (Pl. német nyelvterületen az ä és Ä-t.)
Billentyűkiiktatás a)
A fentiekben felsorolt veszélyes billentyűk letiltására egyelőre nincs lehetőség, de mechanikus úton kiiktathatjuk őket. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint néhány centiméternyi PVC szigetelőcsőre, amely bármely villamossági szaküzletben beszerezhető. Az átmérője a billentyűzet típusától függ. Egy vastag pengéjű, hegyes késsel feszítsük fel valamelyik billentyű kupakját, és mérjük le a kapacitív érzékelőt működtető műanyag nyúlvány átmérőjét. Ollóval vágjunk le a PVC csőből egy kb. 4 mm széles darabot, és húzzuk a műanyag kupak nyakára. Pattintsuk vissza. A kialakítás akkor megfelelő, ha a reteszelt billentyű nem emelkedik ki a többi szintjéből, és nem lehet lenyomni. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek csökkentsük, vagy növeljük a szigetelő gyűrű szélességét. Utána daraboljuk fel a PVC csövet, és pattintsuk le a Caps Lock, a bal oldali Ctrl, az Insert, a jobb oldali Shift, az alatta levő Parancs, valamint mindkét Microsoft billentyű kupakját, majd végezzük el a reteszelésüket a fenti módon. Különösen ajánlatos ezt az eljárást alkalmazni azoknál a billentyűzeteknél, ahol a Power gomb a kurzorvezérlő billentyűk felett van elhelyezve. Ennél a szerencsétlen kialakításnál a kezelő gyakran kikapcsolja a számítógépet a kurzormozgató vagy a Delete, illetve a Page Down billentyűk használata során. Mivel ezt a gombot sem lehet elektronikusan kiiktatni, sokan úgy szabadulnak meg tőle, hogy eltávolítják a kupakot róla. Ez viszont nagyon elcsúfítja a klaviatúrát. (A PageMaker 6.5 programot használók a bal oldali Ctrl billentyűt ne iktassák ki. Ebben a programban ugyanis a Ctrl + Shift billentyűkombinációról áttértek a Ctrl + Alt-ra, és ennek alkalmazásához két egymáshoz közeli billentyűre van szükség.)
b)
Ezen átalakítások után lényegesen lecsökken a melléütésekből eredő időveszteség, és az adatsérülés veszélye. A gyermekek játszadozásából eredő károkat is képes csökkenteni ez a módszer. A kisgyerekek szüleiket utánozva előszeretettel csapkodják a felügyelet nélkül hagyott klaviatúrát. Ha közben a Microsoft billentyűt is lenyomják, ez olyan változásokat idéz elő a programban, amelyek a Visszavonás gombbal sem állíthatók helyre. A kiiktatott billentyűk könnyen kiválthatók az ellenkező oldali párjukkal, illetve nélkülözhetők. A Microsoft billentyűre csak akkor van elengedhetetlenül szükség, ha az egér tönkremegy. Ilyenkor ezzel 391
lehet a Start menüt előhívni, és a nyíllal jelölt kurzormozgató billentyűkkel, valamint az Enter billentyűvel kell a leállításához szükséges utasítást kiadni. Amennyiben ez előfordulna, késsel alányúlva pattintsuk le az egyik Microsoft billentyű kupakját, és ceruzánk végével működésbe hozhatjuk az alatta levő nyomógombot. Tulajdonképpen ekkor sincs szükség a Windows billentyűre, mert a Start menü a Ctrl + Esc billentyűkombinációval is előhívható.
Karbantartás, állagmegőrzés a)
Mint minden mozgó alkatrészt tartalmazó készülék, a számítógép is karbantartásra szorul. Ez azonban csak a perifériákra terjed ki. A számítógép belső mechanikus egységei (winchestere, A-meghajtója, CD-ROM-ja) ugyanis oly módon vannak konstruálva, hogy a kihordási idejük alatt nem igényelnek karbantartást. Nem kell őket tisztítani, olajozni. Erkölcsi elavulásuk, korszerűtlenné válásuk hamarabb bekövetkezik, mint a mechanikai tönkremenetelük. A klón gépeknél (olcsó távol-keleti másolatoknál) a „no name” (márkajelzés nélküli, csak fantázianévvel ellátott) készülékeknél előfordulhat ugyan idő előtt elhasználódás, de ma már ez is ritka. A számítógépek fő egységeit ugyanis csupán féltucatnyi cég gyártja a világon, és a kis összeszerelő üzemek is tőlük szerzik be. Ennek oka, hogy a korszerű számítástechnikai alkatrészek tervezése, felszerszámozása nagyon sokba kerül, és a jelenlegi nyomott árak miatt csak akkor kifizetődő, ha milliós tételekben gyártják. Erre csak a nagy, tőkeerős cégek képesek, a kisüzemek kiszorulnak a piacról. A nagy darabszámból eredő kockázat szükségessé teszi a fokozott minőségellenőrzést, ami megteremti a minőség egyenletességét. Nagyon kevés olyan cég van (pl. az IBM) amely maga készíti az alkatrészeket a számítógépeihez. Az IBM kompatibilis gépeket előállító neves, márkás cégek is úgy vásárolják az alkatrészeket erre specializálódott gyártóktól.
b)
A karbantartást igénylő periférikus egységek egyike az egér. Ha akadozva működik, vagy a tologatása során nem mozog a golyója, akkor elkoszolódott. Emiatt nem kell szervizbe vinni, mert a tisztítása házilag is elvégezhető. Fordítsuk a hátára, és vegyük ki belőle a golyót. Ennek módja, hogy a golyótartó lemezt a nyíllal jelölt irányba feltoljuk vagy elfordítjuk. Utána 96o-os alkoholba mártott ronggyal mossuk le a golyót, majd töröljük tisztára az X–Y irányú elmozdulást érzékelő optikai szenzorok működtető görgőit. Végül rakjuk vissza a rögzítőlemezt. Jelentős mértékben csökkenthetjük az elkoszolódás veszélyét, ha az egeret nem az asztalon görgetjük. Az asztal felületéről ugyanis nem csak a rárakódott porréteget és hajszálakat szedi fel, hanem lekopó lakk-, illetve politúrszemcséket is. Ettől nagyon hamar használhatatlanná válik. Az egér görgetését egérpadon kell végezni. Ez a bármely számítástechnikai szaküzletben beszerezhető olcsó tartozék nem más, mint egy vastag habgumi lemez, amelynek érdes, tapadós a felülete. Ennélfogva nem csúszkál rajta a golyó. Néhány tized milliméteres elmozdulást is lehetővé tesz. Különböző színben és mintázattal árulják. Időnként nem árt az egéralátétet is megtisztítani. Ehhez nincs szükség alkoholra, megteszi a meleg mosószeres víz is. Utána töröljük meg, és hagyjuk megszáradni. Ugyanígy kell tisztítani az egér zsinórját is. Egy tiszta szivacsot mártsunk meleg mosószeres vízbe, és alaposan kinyomkodva húzzuk végig néhányszor a zsinóron. Ha nem jön le róla a kosz, szórjunk rá kevés súroló port. Utána tisztára mosott szivaccsal töröljük le róla a mosószermaradványokat. (A mosogatáshoz használt szivacs nem alkalmas erre a célra, mert a benne levő zsírmaradványok összekenik a készülék felületét.)
c)
A klaviatúra nem igényel karbantartást. Ennek előfeltétele azonban az állagmegóvás. Ha a billentyűk alá nem jut be a por, és nem ömlik bele semmilyen folyadék, az alattuk levő kapcsolók nem mennek tönkre. A billentyűmozgást ugyanis kapacitív érzékelők figyelik, amelyek légmentesen el vannak zárva a külvilágtól. Baj csak akkor van, ha a rárakódó por, a belehulló cigarettahamu, vagy egy szilárd tárgy, illetve beleömlő ragacsos folyadék megakadályozza a billentyűk mozgását. Ennek elkerülésére használjunk porvédő fedelet. Ez az átlátszó műanyagból préselt fedél szorosan illeszkedik a tasztatúra gombjaihoz, és körös-körül 392
pormentesen lezárja őket. Megvédi a ráömlött kávétól, kólától, gyümölcslétől, a lecsöpögő ketchuptól és a kenyérmorzsától is. Ezért ne csak a munkaidő végén helyezzük rá, hanem étkezési szünetekben is. Ráadásul tisztán tartja. A rárakódó por nagyon nehezen távolítható el a billentyűzetről, melynek következtében egy idő után virít a kosz rajta. Ez nem éppen esztétikus látvány, és különféle fertőzés forrása, baktériumok melegágya lehet. A műanyag zárólap tisztításának legegyszerűbb módja, hogy egy puha ecsettel időnként leporoljuk. Ha már nagyon koszos, meleg mosószeres vízbe mártott szivaccsal mossuk le. Utána egy puha ronggyal törljük át, mert csepegtetéses módszerrel szárítva vízköves foltok keletkeznek rajta. d)
Amennyiben szükséges a billentyűzet és a spirális csatlakozó vezeték tömény alkoholba mártott ronggyal tisztítható. Ugyanígy tudjuk eltávolítani a konzolról és a motorházról is a szennyeződést. (A gyógyszertárakban árusított alkohol nem alkalmas erre a célra, mert a sebtisztításra szolgáló alkoholba, benzinbe fertőtlenítő port kevernek. Ettől a tisztítandó eszköz, vagy textília „kivirágzik”, a folt szélei kifehérednek. Ha nem hajlandóak fertőtlenítőszer nélkül kiadni, vegyszerboltban szerezzük be. A szupermarketekben is árulnak 96%-os alkoholt likőrkészítés céljára, bár itt a legkisebb kiszerelés 0,5 liter.) Időnként nem árt alkohollal áttörölni a billentyűzetet még akkor is, ha nem látszik rajta a kosz. Az Arizonai Egyetem kutatói 7000 dolgozószobából és teleházból vett minta alapján megállapították, hogy bár a legtöbb baktérium továbbra is a telefonokra rakódik le, a számítógépek klaviatúrája is meglehetősen fertőzött. 400-szor annyi baktériumot találtak rajta, mint amennyi a WC-ülőkén van.
e)
Képernyőtisztításra nem alkalmas az alkohol, mivel szivárványszínű foltokat hagy maga után. Erre a célra a számítógép-szaküzletekben beszerezhető speciális spray szolgál. Ezt ne a monitorra fújjuk, hanem egy puha pamutrongyra, és azzal töröljük át az üveget. Ha mosószeres vizet használunk, alaposan nyomkodjuk ki a rongyot, nehogy a víz belefolyjon a készülékbe. Egy-két piszokpötty miatt nem érdemes lemosni az egész képernyőt. Leheljünk rá, és egy tiszta papírzsebkendővel dörzsöljük meg. A golyóstoll nyomai legkönnyebben benzollal távolíthatók el. A legolcsóbban festékboltokban juthatunk hozzá, aromás festékhígítóként. Alkohollal is próbálkozhatunk, de ez lassabban megy, és a régi beszáradt foltokat nem tudja maradéktalanul leszedni. Acetont (körömlakklemosót) azonban ne használjunk, mert ez oldja a műanyag készülékházat. Természetesen mindenfajta tisztítást a számítógép kikapcsolt állapotában szabad csak végezni.
f)
Aki sokat gépel, annak érdemes venni egy csuklóalátétet is. Ez a műanyag pad a billentyűzet elé illeszthető, és arra szolgál, hogy megtámasszuk rajta a tenyerünket. A jelenleg általánosan használt klaviatúra egyébként ergonómiailag nem felel meg a követelményeknek. A szorosan egymás mellé rendezett billentyűk nem teszik lehetővé a természetes kéz- és könyöktartást. Ebből erednek a gyakori csuklóproblémák, az ínhüvelygyulladás és izomláz. Ezeket a hátrányokat kiküszöböli ki az ergonómiai billentyűzet, melynek kialakításánál messzemenően figyelembe vették az emberi kéz és kar jellemzőit. A klaviatúrát kettéosztva legyezőszerűen szétnyitották, így jobban igazodik a természetes kéztartáshoz. Ennek ellenére ez az új termék nem aratott elsöprő sikert. A programozók, a gyakori makróírók sem használják a két kéz alá rendezett kifordított billentyűzetet, mivel a megnövekedett távolságok miatt a bonyolultabb billentyűkombinációk nehezen alkalmazhatók rajta. Emiatt csak kis darabszámban állítják elő, ami az árán is megmutatkozik. Kb. kétszer annyiba kerül, mint a normál billentyűzet. Csak nagyobb szaküzletekben, és számítógép-szervizekben szerezhető be. Ügyeljünk arra, hogy magyar ábécés legyen. Ellenkező esetben az ékezetes betűket csak billentyűkombinációkkal tudjuk előállítani, ami rendkívüli mértékben lelassítja a munkát. Mellesleg létezik már balkezeknek gyártott klaviatúra is. Ennél a kurzormozgató billentyűk bal oldalon vannak.
g)
Végül szólni kell a külső adattárolók karbantartásáról. A CD-író, -olvasó, valamint az A-, Bmeghajtók zavartalan működése, hosszú élettartama csak akkor biztosítható, ha a beléjük helyezett lemez tiszta és pormentes. A CD-lemezek adathordozó felületét soha ne érintsük meg ujjal, mert a rátapadó zsírréteg jelentős adatvesztést eredményezhet. A szélénél fogva emeljük 393
ki a tokjából, és helyezzük a behúzó mechanizmusba. A szánszerkezetet ne kézzel toljuk be, hanem nyomjuk meg a behúzó gombot. (Az újabb típusoknál a kioldásra és a behúzásra ugyanaz a gomb szolgál.) A flopi lemezek adathordozó mágneses korongját sem szabad ujjal megérinteni. A por elleni védelmük legegyszerűbb módja, hogy dobozban tároljuk őket. Erre a célra a különböző méretű, rekeszekre osztott műanyag dobozokat gyártanak. Ezek legtöbbje kulccsal zárható, ami meggátolja az illetéktelen hozzájutást. Végül ügyeljünk arra is, hogy a lemezeinket ne tároljuk mágneses tér közelében. Nem csak a permanens mágnesek okozhatnak adatvesztést, sőt néha teljes letörlődést, hanem az erős elektromágneses sugárforrások (pl. transzformátor, hangszóró) is. Ezért ne rakjuk őket tápegységek mellé, a rádió, a televízió vagy a monitor tetejére. A rádiótelefon, valamint a mikrohullámú sütő környéke sem a legalkalmasabb hely lemezeink tárolására.
Az egér beállítása a)
Az egér a grafikus felületű operációs rendszerek elengedhetetlen kezelő szerve. Rendkívüli mértékben megkönnyíti a szövegszerkesztést is. Ehhez azonban optimalizálni kell a működését, hogy minél hatékonyabban használhassuk. A Start menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, és a tovább nyíló ablakban kattintsunk a Vezérlőpult utasításra. Az újonnan megjelenő ablakban jelöljük ki az Egér szimbólumát. Előjön az Egér tulajdonságai ablak. Kattintsunk a Gombok fülre. A feltáruló tábla Gombbeállítás szektorában átállíthatjuk az egér kezelési módját jobbkezesről balkezesre. A Balkezes utasítás kiadása után az egér két szélső billentyűjének funkciója felcserélődik. A Dupla kattintás sebessége szektorban a kijelöléshez szükséges két kattintás közötti időt állíthatjuk be. Ha túl lassúra állítjuk, előfordulhat, hogy a gyors egymás utáni kattintásokat egy billentyűlenyomásként érzékeli. Ennél nagyobb bajt okoz, ha túl gyorsra állítjuk. Maximális sebesség esetén nem tudjuk elég szaporán nyomkodni a billentyűt, ami azt eredményezi, hogy az egérrel képtelenek leszünk kijelölni. Ennélfogva az is előfordulhat, hogy az egér sebességét sem tudjuk visszaállítani, mert a beállító ablak újbóli előhívásához dupla kattintásra van szükség. Az optimális üzemmódot a sebességszabályozó csúszkájának középre állításával érhetjük el. Az egyes szektorok beállításait az Alkalmaz gomb megnyomásával érvényesíthetjük.
b)
Utána kattintsunk a Mozgás fülre. A feltáruló tábla Mutató sebessége szektorában a kurzor mozgásának sebességét állíthatjuk be. Itt is a sebességszabályzó középre állítása eredményez ideális üzemmódot. A jó reflexszel rendelkező fiatalok azonban szeretik maximumra állítani, mert így gyorsabban száguldhatnak a képernyőn. Aprólékos, tized milliméteres elmozdításokat igénylő munkánál (pl grafikus elemek rajzolásnál) célszerű a kurzor mozgását lelassítani, átmenetileg minimumra állítani. Windows XP-ben érdemes kiadni A rámutatás pontosságának javítása utasítást is. Ekkor a kurzor precízebben követi az egér lassulását, megállását. A gyengén látóknak és a kezdőknek gyakran gondot okoz, hogy nem találják a kurzort. Őket segíti a kurzor nyomvonalának nyílsorozattal történő jelölése, amely a Mutatási út szektorban állítható be. Az egérkurzor által hátrahagyott „kondenzcsík” hosszúságát itt is egy lineáris potenciométerrel szabályozhatjuk. Utána adjuk ki a Mutassa a mutató útját utasítást, majd nyomjuk meg az Alkalmaz gombot. Ez a mozgásmód csak a nyíl alakú kurzorra van hatással. A beállítások elvégzése után kattintsunk az OK gombra.
c)
Az egérkurzor nem csak nyíl alakú lehet. Az elvégzendő feladattól függően sokféle formát vehet fel. A különböző alakzatok a Mutatók fül aktiválása után feltáruló táblán megtekinthetők. Amennyiben nem vagyunk megelégedve a formájukkal, nyissuk le a Séma szektor listáját, és válasszunk magunknak megfelelőt. Ha valamelyik nagyon nem tetszik, a Törlés gombra kattintva végleg eltávolíthatjuk a listából. A Mentés Másként gombot megnyomva el is menthetjük. A Tallózás gomb megnyomásával feltárul a teljes választék, így egymáshoz viszonyítva is tanulmányozhatjuk az egyes jeltípusokat. Az összehasonlítás másik módja, hogy 394
az egyes kurzorformák kijelölése után az Alapértelmezés használata gombra kattintunk. Ekkor az ikon visszaalakul formatervezés nélkülivé, átmenetileg felveszi a (Nincs) tétel stílusát. (Egyébként ez megegyezik az Áthelyezés, valamint a normál méretű Windows szabvány jelekkel. A gyakorlati használatban ezek váltak be leginkább.) A kiválasztásokat az OK gomb megnyomásával nyugtázhatjuk. d)
Windows XP-ben mód van a gördítőkerék lapozási tempójának állítására is. Ehhez a Kerék fület aktiváljuk, és a feltáruló táblán beállíthatjuk, hogy egy fokozatnyi elmozdítás hatására hány sort ugorjon a szövegmező. Az Egy képernyőnyit utasítást kiadva egész oldalakat lapozhatunk vele. A beállítást az OK gomb megnyomásával nyugtázzuk. Sokszor előfordul, hogy nem találjuk az egérkurzort. Ebben a rendszerben ez nem okoz többé bosszúságot, ha Az egérmutató beállításai fül aktiválása után feltáruló tábla Láthatóság szektorában érvényesítjük A mutató helyének megjelenése a CTRL megnyomásakor utasítást. A beállítás OK gombbal történő nyugtázása után semmi mást nem kell tennünk, mint lenyomni a Ctrl billentyűt, és fokozottan szűkülő körök (animált vízfodrozódás) mutatja az elbújt egérkurzor helyét. Sokan nem tudják, hogy a Ctrl billentyű lenyomása esetén az egér görgető hengerével a weblapok betűméretét átállíthatjuk. Ha precízebb beállításra vágyunk, nyissuk le a Nézet menüt, és adjuk ki az Eszköztárak majd a Testre szabás parancsokat. A tovább nyíló ablak Rendelkezésre álló gombok listájában aktiváljuk a Méret gombot, majd kattintsunk a Hozzáadás és a Bezárás gombokra. Ezt követően ha szükség van betűmódosításra, kattintsunk az eszköztárak újonnan létrehozott ikonjára, és a legördülő menüben válasszuk ki az öt fokozat közül a nekünk megfelelőt. (Nem mindegyik webhely támogatja ezt a szolgáltatást.)
e)
Az izzadós tenyerűek már ventillátoros egeret is vásárolhatnak. A japán ClickNJoy cég JWM 7000 típusú egerébe beépítettek egy mini ventillátort, amely a tenyér alatt kialakított rácsozaton át levegőt fúj ki magából. Így hűvösen tartja a kezünket. Az ára sem sokkal nagyobb, mint a közönséges társaié. „Auto sleep” funkcióval is ellátták, ezért a ventilátor csak akkor működik, ha mozgatjuk az egeret. Az egér különleges kivitelű változata a trackball, vagy ismertebb nevén a „hanyatt” egér. Ennek a hátára fordított egérnek a golyóját. ujjal kell mozgatni. Hasonló módon kell használni, mint a laptap-ok és notebook-ok egerét. Előnye, hogy kis helyen elfér, és nem kell hozzá egérpad. Hátránya, hogy robosztus külseje folytán jóval többe kerül, mint a normál változat.
A billentyűzet beállítása a)
A billentyűzet a szövegszerkesztés legfőbb eszköze. A körülményekhez igazítása nagymértékben gyorsítja a munkánkat. A Start menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, és a tovább nyíló ablakban kattintsunk a Vezérlőpult utasításra. Az újonnan megjelenő ablakban jelöljük ki a Billentyűzet szimbólumát. Előjön a Billentyűzet tulajdonságai ablak. Kattintsunk a Sebesség fülre. A feltáruló tábla Karakterismétlés szektorában a két billentyűleütés közötti várakozási időt, valamint a tartósan lenyomott billentyűk által kiváltott karakterismétlés szaporaságát állíthatjuk be. Ha az Ismétlések közti várakozást túl rövidre állítjuk, akkor a billentyűzet rendkívül érzékennyé válik. Ennek előnye, hogy bármilyen gyorsan gépelhetünk rajta. A félig leütött billentyűt is érzékeli. Hátránya, hogy ha véletlenül hozzáérünk a szomszédos billentyűkhöz, azok karakterei is megjelennek a szövegállományban, vagyis a klaviatúra zavarérzékeny lesz. Az sem jó, ha túl hosszúra állítjuk, mert ekkor meg lustává válik. Csak a teljesen lenyomott billentyűket fogadja el. Az optimális érték itt is középen van. Beállítása után nyomjuk meg az Alkalmaz gombot.
b)
A Karakterismétlés sebessége szabályozó pontos beállítására egy beépített vizuális segédeszköz áll rendelkezésünkre. Ha az egérkurzort a szabályozó potenciométer alatti kijelölősávba helyezzük, és lenyomunk egy karaktert, láthatóvá válik az ismétlődés szaporasága. Túl 395
nagy sebesség esetén a karaktersor könnyen túlszalad a kívánt határon, míg túl alacsony sebesség esetén nem győzzük kivárni, amíg odavánszorog. Itt a megfelelő értéket a munka jellegéhez és reflexeinkhez igazodva állítsuk be. Ezután nyomjuk meg az Alkalmaz gombot. Legalul található a Kurzorvillogás sebességét szabályozó szektor. Itt sem kell vaktában állítgatnunk a lineáris potenciométert, mert mellette megjelenik a kurzor szövegszerkesztésben használt formája, így szemmel látható az eredmény. Ez esetben a Gyors érték az ideális, ezért toljuk a szabályzó potenciométer csúszkáját maximumra. Utána itt is nyomjuk meg az Alkalmaz gombot. c)
Ezt követően aktiváljuk a Nyelv fület. A feltáruló tábla Telepített billentyűkiosztások szektorában az alkalmazott nyelvnek megfelelő billentyűkiosztást állíthatjuk be. Erre azért van szükség, mert a billentyűk lenyomása nem ugyanazt a karaktert váltja ki minden nyelvben. Főleg az írásjeleknél sok eltérés van. Ezért a billentyűzetkiosztást a használt nyelvhez kell igazítani. Ez jelen esetben a magyar, ezért a Nyelv kijelölősávban kattintsunk rá. Arra is mód van, hogy a magyar mellett más nyelveken is dolgozzunk. Ez esetben nyomjuk meg a Hozzáadás gombot, és válasszuk ki a kívánt nyelvet, pl. Angol (amerikai) és Német. A Nyelv hozzáadása ablak OK gombjára kattintva megjelenik mindkét nyelv a Nyelv kijelölősávban. Ezt követően, ha angol nyelven akarunk gépelni, amerikai szlenggel, akkor ehhez nem kell beszereznünk egy angol klaviatúrás billentyűzetet. Jelöljük ki az Angol (amerikai) tételt a Nyelv listában, és a magyar klaviatúra átalakul angol ábécésre. Ebben az elrendezésben a T betű melletti billentyűt lenyomva nem a Z betű fog megjelenni, hanem az Y. A Német nyelv kiválasztása esetén nem okoz gondot a ß betű megjelenítése.
d)
Utána be kell állítani a nyelvi sajátosságokat is. A nyelvek többségének írásmódja ugyanis nem egységes. A területenkénti eltéréseken kívül még az ábécé-használat is eltérhet. A bolgár és a szerb nyelvben pl. egyaránt használatos a cirill és a latin betű. Ezek beállítására nyomjuk meg a Tulajdonságok gombot, és a megjelenő Nyelvi tulajdonságok ablak Billentyűkiosztás kijelölősávjába állítsuk be a nyelvjárást. Aztán nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően állítsuk be az alapnyelvet. A Nyelv listában jelöljük ki a magyart, és kattintsunk az Alapértelmezett gombra. Annak érdekében, hogy ne kelljen ezt a beállító ablakot minden esetben megnyitni, és az átállítást az Alkalmazás gombbal érvényesíteni, a Nyelvek közti váltás szektorban válasszunk egy billentyűkombinációt. Ennek használata esetén egy pillanat alatt végbemegy a nyelvváltás. Ha kiadjuk a Kijelző engedélyezése a Tálcán utasítást, az éppen használt nyelv láthatóvá válik az óra mellett. Amennyiben valamelyik nyelvet nem kívánjuk tovább használni, jelöljük ki, és nyomjuk meg az Eltávolítás gombot. Végül kattintsunk az OK gombra. (Tulajdonképpen nincs is szükség billentyűkombinációra a nyelvváltáshoz. Elég ha rákattintunk az óra melletti nyelvmutató ikonra. Erre megjelenik egy kis ablak, amelyből kiválaszthatjuk a használni kívánt nyelvet.) Windows XP-ben a billentyűkiosztás megválasztása a ! Start menü! Vezérlőpult ! Területi és nyelvi beállítások ! Nyelvek fül ! Részletek gomb útvonalon megnyitható táblán érhető el. A Hozzáadás gombbal egy lista jeleníthető meg, amelyről kiválasztható a még nem telepített kiosztás. A Billentyűbeállítások gombbal az egyes kiosztások között válthatunk, illetve az egyes kiosztásokhoz külön billentyűparancsokat rendelhetünk.
e)
Sajnos ezzel még nem ért véget a beállítás. Nálunk ugyanis a Windows 98 operációs rendszer feltelepítése esetén csak a magyar és az angol (amerikai) nyelvet teszik hozzáférhetővé. (Windows XP-ben már a német nyelv is megtalálható.) Ha más nyelvet akarunk használni, azt nekünk kell feltelepíteni. Ennek kijelölése, majd az OK és az Alkalmazás gombok megnyomása után megjelenik egy ablak, amely felkér bennünket, hogy helyezzük be a Windows 98 CD-ROM-ot a meghajtóba, és kattintsunk az OK gombra. Ezt követően párbeszédablakok sora fog végigvezetni bennünket a telepítés folyamatán. Ezután a billentyűkombinációval történő nyelvváltás a pótlólag felvett nyelvre is kiterjed. A beállítások lezárásaként zárjuk be a Vezérlőpult ablakot. A Windows latin betűs változata cirill betűk megjelenítésére is alkalmas. Az arab, kínai, japán és egyéb hieroglifákkal azonban nem képes 396
dolgozni. Ezekre a nyelvekre külön programot kell vásárolni. A különféle nyelvek átfogó, legszélesebb körű feltelepítésére legalkalmasabb a Microsoft Proofing Tools program. Ez a programcsomag 36 nyelven tartalmaz helyesírás-ellenőrző, nyelvhelyesség-ellenőrző, elválasztó és szinonimaszótárokat. A világnyelvekhez olyan segédprogram is rendelkezésünkre áll, amely lehetővé teszi a kifejezés ragozott alakjainak keresését is. (Pl. az angol nyelvben a go szó feltüntetése esetén annak múlt idejű alakját, a went szót is kijelzi.) Emellett a lemezen néhány speciális karakterkészlet is található (pl. arab, héber). Ezen túlmenően átalakítókat tartalmaz a különleges dokumentumformákhoz (japán, koreai, kínai). f)
A 105 gombos magyar klaviatúra szinte minden latin betűs nyelvhez használható. Csupán az eltérő billentyűket kell átnevezni. Ennek legegyszerűbb módja, hogy öntapadó papírdarabkákat ragasztunk rá. Erre ráírjuk a billentyűk megváltozott karakterét, majd a munka végén eltávolítjuk őket. (Tartós használat esetén nyúljunk egy hegyes késsel a kupakok alá, pattintsunk le, majd cseréljük át őket.) Mellesleg nekünk semmi szükségünk sincs erre az egészre. A 36 betűs magyar klaviatúrával ugyanis nyugodtan gépelhetünk angol, német és egyéb nyelvű szöveget. A szövegszerkesztő programot nem érdekli, hogy az Y betűt honnan kapja, a T melletti, vagy az X melletti billentyűről. A klaviatúra-átállítás csak azok számára fontos, akik az illető országban használatos billentyűkiosztáshoz vannak szokva.
A monitor beállítása a)
A monitor a számítógép legfontosabb perifériája. Ezen jelenik meg a munkánk, a képernyő segítségével tudjuk ellenőrzés alatt tartani a számítógépet. Miután a monitor képminősége az egészségünkre, szemünk épségére is kihat, fordítsunk fokozott figyelmet a beállítására. A Start menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, és a tovább nyíló ablakban kattintsunk a Vezérlőpult utasításra. Az újonnan megjelenő ablakban jelöljük ki a Képernyő szimbólumát. Előjön a Képernyő tulajdonságai ablak. Kattintsunk a Beállítások fülre. A feltáruló táblán állíthatjuk be a monitor optimális üzemmódját, amit a készülék típusa, képcsőátlója és a videokártya teljesítménye szab meg. Az együttes eredmény a kép felbontásában, színgazdagságában és színmélységében mutatkozik meg. A számítógép-monitorok felbontása sokkal jobb, mint a szokványos tévéképcsöveké. Itt azonban sok múlik a méreten is. A 14 colos monitort 800 × 600 képpontnál finomabb beállításban nem lehet használni. A 15 colos monitornál már alkalmazhatjuk 1024 × 768-as felbontást is. Csak ezt szabad használni 17 colos monitornál. Ennél nagyobb felbontás elmosódásmentesen csak a 19- illetve 21 colos monitoroknál alkalmazható. (A 21 colos monitorokra grafikus alkalmazásokhoz van szükség. A programozók számára is elengedhetetlen a minél nagyobb képernyőfelület, hogy legyen hely a lenyitott ablakok számára. A jelenleg gyártott legnagyobb méretű monitor 25 colos. Főleg multimédiás programokhoz használják, mivel itt fontos a „mozihatás” az eseményekben való részvétel illúziójának keltése.)
b)
Ennek alapján a feltáruló tábla Képernyőterület szektorában állítsuk a lineáris szabályozót a monitorméretünknek megfelelő felbontásra. Utána állítsunk be a Színek szektor kijelölősávjába annyi színt, amennyit a videokártya megenged a felbontás leromlása nélkül. A Speciális gomb megnyomása után megjelenő ablakban különleges igényeket elégíthetünk ki (pl. megváltoztathatjuk a képernyő betűit, vagy megjeleníthetjük a képernyő beállításait a Tálcán. Ezek a beállítások az Általános fül aktiválása után feltáruló táblán végezhetők el. A Kompatibilitás szektorban célszerű a színbeállítás módját is megadni. A minél kevesebb komplikáció érdekében Az új színbeállítások alkalmazása újraindítás nélkül utasítást ajánlatos kiadni. Utána nyomjuk meg az Alkalmaz gombot, majd aktiváljuk a Képernyő fület. Az itt feltáruló táblán adjuk ki a Plug & Play (Magától működő) monitor automatikus érzékelése, valamint a Megjelenítés visszaállítása felfüggesztés/folytatás esetén utasításokat. Amennyiben új, korszerű monitorral rendelkezünk, amely megfelel az Energy Star előírásainak, az erre 397
vonatkozó beállítást is jelöljük ki. Ezt követően kattintsunk a Teljesítmény fülre. A feltáruló tábla Grafika szektorában állítsuk a Hardveres gyorsítás-t Teljes-re. c)
A Csatoló fülre kattintva ellenőrizhetjük a videokártyánk típusát, paramétereit. Itt állítható be a képfrissítési frekvencia is. A monitorhasználat nagyon fontos jellemzője a képváltás gyakorisága. Normál tévékészülékeken ez általában 50 Hz. Ezért közelről nézve érzékelhető a képernyő villogása, ami rongálja a szemet, és fárasztja az agy látóidegeit. Ennek elkerülésére a számítógép-monitorok képváltási frekvenciáját min. 60 Hz-ben határozták meg. Ez azonban még mindig fárasztó, ezért tovább növelték. Ma már a 120 Hz-es készülék sem ritka. A jelenleg általánosan használt 75 Hz-es képváltás azonban már megszünteti a panaszokat. Ehhez viszont nem csak korszerű monitorra van szükség, hanem megfelelő terjedelmű memóriával rendelkező videokártyára is. A 2 MB-nál kisebb kapacitású videokártyák nem képesek egyszerre nagy felbontást, nagy képfrissítési frekvenciát és sok színt biztosítani. A szöveg- és képszerkesztési gyakorlatban már jól használható 1024 × 768 pontos felbontáshoz, a 75 Hz-es frekvenciához és a High Color 16 bites színválasztékhoz min. 2 MB-os videokártya szükséges.
d)
A 4 MB-os videokártya lehetőséget ad a True Color 32 bites üzemmód megvalósításra is. Egyébként a High Color (16 bit) 65536 színt jelenít meg, a True Color (24 bit) pedig 16 milliót. A True Color (32 bit) sem képes ennél több színt megjeleníteni. A további bitek az átlátszóság mértékét szabják meg. Ennek képszerkesztő programoknál van jelentősége, ahol képrétegek alkalmazása esetén több szín rétegeződik egymásra. A felbontás és a színmélység csak egymás rovására szabályozhatók, ezért nekünk kell beállítanunk az optimális arányt közöttük. A képváltási frekvencia a Frissítés gyakorisága kijelölősávban állítható be. Ha akkora értéket választunk, amelyet a videokártya nem képes biztosítani, az operációs rendszer visszaállítja az eredeti beállítást. (A frekvencia növelésével zsugorodik a kép. Ezért szükség van a képméret nyújtására, a képcső újbóli beállítására. Ennek módja a rovat végén található.)
e)
A képváltási frekvencia beállításával, és az Alkalmaz majd az OK gombok megnyomásával ismét visszajutottunk a Képernyő tulajdonságai ablakhoz. Aktiváljuk a Hatások fület. A feltáruló tábla Vizuális hatások szektorában adjuk ki az összes utasítást, és nyomjuk meg az Alkalmazás gombot. A Megjelenés fülre kattintva a különféle képernyőelemek stílusát változtathatjuk meg. A választék a Séma kijelölősáv listájának lenyitásával tekinthető meg. Ha nem tetszik nekünk a Windows szabvány, válasszunk magunknak szimpatikusabb színűt. Amelyik szín egyáltalán nem tetszik, a Törlés gombbal végleg eltávolíthatjuk a listából. A Mentés Másként gombot megnyomva el is menthetjük. Az Elem kijelölősávban tovább díszíthetjük az ablakainkat. A 3D objektumok tétel kijelölése háromdimenziós hatást kölcsönös a képernyőelemeknek. Itt állíthatjuk át a Szöveges gombok méretét; a vízszintes és függőleges Ikontávolságokat; a Görgetősáv szélességét; az Asztal és az Alkalmazás hátterének színét; az Ablakok, az Aktív ablakszegélyek, az Aktív címsorok, a Gombfeliratok, az Ikonok, az Inaktív ablakszegélyek, az Inaktív címsorok, a Kijelölt elemek, a Menük, a Palettafeliratok és az Üzenetpanelek méretét, színét, valamint felirataik betűtípusát s betűstílusát. Arra is mód van, hogy az ablakok címsorainak jobb és bal felét eltérő színűre állítsuk. A módosítások a fenti ablakmintákon azonnal ellenőrizhetők. Az átállításokat az Alkalmaz gomb megnyomásával érvényesíthetjük.
f)
Ezt a táblát nem csak a grafikus kezelőfelület módosítására lehet használni. Itt lehet kijavítani azokat a hibákat is, amelyek különféle programok fel- és letelepítése közben keletkeznek. Az alapprogramok beállításának megváltozása különféle torzulásokat okozhat a képernyőn történő megjelenítésben. Leggyakoribb rendellenesség az ikonok méretének, feliratainak megváltozása. Az eredeti állapotot az Ikon utasítás kiadása után állíthatjuk vissza. Az ablakokban megjelenő címek, adatok betűformája is ebben az üzemmódban módosítható. Az ablakok és a Tálca címsora az Inaktív címsor utasítás aktiválását követően hozható rendbe. A címsor elszíneződése esetén a Szín1 és Szín2 kijelölősávokat is állítsuk vissza sötétszürke színűre. A benne levő felirat színe fehér legyen. Előfordul, hogy az aktív címsor színe is 398
megváltozik, vagy a két vége eltérő színárnyalatúvá válik. Ilyenkor az Aktív címsor utasítást helyezzük érvénybe, és a Szín1 és Szín2 kijelölősávokat állítsuk sötétkékre. Az eredeti beállítás szerint a feliratok itt is fehérek, és álló, kövér stílusúak. A betűméret a betűtípustól függ. A könnyen olvasható Arial betűtípushoz a 9 pontos illik. g)
Néha a kék alapú címsor szélessége is elállítódik. Ez onnan vehető észre, hogy a jobb sarkában levő _ !"" gombok mérete megváltozik. Ekkor a Méret kijelölősávban látható értéket állítsuk vissza minimumra. Ha kicsinyíteni szeretnénk, ezt csak a Szöveges gomb utasítás érvényesítése után tehetjük meg. Az ideális méret a 20 pontos, ami függ a címsorban levő feliratok méretétől is. Arial betűtípus esetén 9 pontosnál nagyobbra nem célszerű állítani a betűméretet. A megnyitott dokumentum _ !"" gombjainak méretváltozása esetén a Menü utasítást kell kiadni. Ezeket a gombokat érdemes két fokozattal nagyobbra állítani, hogy kezelés közben ne tévesszük össze a program felette levő gombjaival. Itt lehet megváltoztatni az eszköztárak és lebegő ablakok feliratainak betűméretét is. Túl nagy betűt ne alkalmazzunk, mert akkor az ikonok nem férnek el a számukra kijelölt sorban. (Túlcsordulásukat a sor bal szélén megjelenő, kifelé mutató kettős nyíl jelzi.)
h)
A kijelölő szín a Kijelölt elemek utasítás aktiválása után állítható vissza a szokásos kékre. A Palettafelirat utasítás kiadásakor a programablakok megnyitása után megjelenő táblák gombjainak, kijelölősávjainak feliratait módosíthatjuk. A Gombfelirat utasítás érvényesítését követően azoknak a kis magyarázó, tájékoztató ablakoknak az alapszíne és betűmérete változtatható meg, amelyek az egyes ikonokra való rámutatáskor jelennek meg. Ez a beállítás kihat az ablakok Állapotsorának betűformáira is. Az Üzenetpanel utasítás kijelölése után a program működése közben megjelenő tájékoztatások szövegformáját módosíthatjuk. A Start menü ikonjainak megváltozásakor a korrekciót nem itt kell végrehajtani. Nyissuk meg a Start menüt, és adjuk ki a Beállítások, majd a Tálca és Start menü parancsot. Az újra nyíló ablakban kattintsunk a Tálca beállításai fülre, és aktiváljuk, illetve helyezzük hatályon kívül a Kis ikonok használata a Start menüben utasítást. (Itt lehet kérni az óra megjelenítését is a Tálcán.) Végül nyomjuk meg az OK gombot.
i)
Ezek a beállítások elsősorban a Windows operációs rendszerre, és a Microsoft programokra hatnak. A Windows-ra támaszkodó idegen programok sérülése esetén hatástalanok. Sok idegen program fel- illetve letelepítése esetén ugyanis a Windows 98 könnyen megzavarodik. Ez abban mutatkozik meg, hogy a társprogramok (pl. a PageMaker üzenettábláin) olvashatatlanul lecsökken a betűméret. A rekonstruálás azonban ebben az esetben is megoldható. A Képernyő tulajdonságai ablakon aktiváljuk a Beállítások fület. Ezt követően nyomjuk meg az előbb említett Speciális gombot, és aktiváljuk az Általános fület. A feltáruló tábla Képernyő szektorának Betűméret kijelölősávjába adjuk ki az Egyéb utasítást. A tovább nyíló ablak Egyéni betűméret ablakában állítsuk át a betűméretet az adott értékről egy fokozattal nagyobbra. Pl. 125%-ról 150%-ra, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ez az átállítás kiterjed a monitoron megjelenő összes feliratra. Az Asztal indító ikonjaitól kezdve a meghajtók fájlnevein keresztül a programok eszköztárig minden felirat mérete megváltozik. Még a dokumentumok betűmérete is megnő.
j)
Ennélfogva ez a beállítás nem maradhat fenn tartósan. Most sem ez a cél, ezért a Windows újraindítása után állítsuk vissza az eredeti értéket. A Windows ismételt újraindításával helyreáll a rend. Nem csak a Microsoft programok betűmérete áll vissza, hanem a társprogramok eredeti betűmérete is. Megszűnik a zavar, a járulékos programok ablakai üzenettáblái ismét az eredeti formában jelennek meg. Ha korábban a Microsoft programok betűtípusát átállítottuk sokkal jobban olvasható Ariel betűtípusra, ez most a társprogramok (pl. a tömörítők) ablakain is érvényesülni fog. Egyébként nem véletlenül használják ezt a betűtáblát a műszaki rajzolók is. Az összes csőtollakhoz forgalmazott betűsablon erre a betűtípusra épül. Ezt lehet a legkönnyebben és a leggyorsabban felismerni. Itt a legkisebb a tévedés, félreolvasás valószínűsége. Ezért használják a számokkal dolgozó Excel és Eccess programok is ezt a betűfajtát. 399
Akkor is ezt az eljárást kell alkalmazni, ha a PageMaker program Find és Change ablakai „elfelejtenek” magyarul. Ilyenkor a keresendő, illetve a cserélendő szó hosszú ékezetes betűi helyett különleges karakterek jelennek meg a Find what beviteli mezőben. Ez általában nem akadályozza meg a programot abban, hogy megtalálja az ékezetes betűkkel írt magyar szavakat, de bennünket bizonytalanságban tart, hogy az ó helyett nem írtunk-e véletlenül ő vagy ű betűt. Ne tanuljuk meg, hogy ezeknek a betűknek a helyén milyen karakterek vannak az angol klaviatúrán. Hajtsunk végre egy betűméret-változtatást, és visszatérnek a magyar ékezetes karakterek. Ez a „helyrerázó” funkció más, megmagyarázhatatlan szoftverhibák esetén is eredményes lehet. k)
Visszatérve a Képernyő tulajdonságai ablak további beállításaihoz a Képernyőkímélő fülre kattintva különféle képernyőkímélő ábrákat jelölhetünk ki munkaszünet idejére. A választék a Képernyőkímélő szektor listájának lenyitásával tekinthető meg. A felette levő kicsinyített monitoron mindjárt meg is tekinthetjük a kiválasztott ábrát. A Villámnézet gombra kattintva néhány másodpercre megjelenik a teljes képernyőn is. A Várakozás kijelölősávba az aktiválódási időt állíthatjuk be, vagyis azt, hogy hány perc üresjárat után jelenjen meg a képernyőn. (Az egér megmozdításával vagy valamelyik kurzormozgató billentyű lenyomásával eltűnik, és a munka folytatható.) A mozgó ábrák az állóképek által okozott képpontbesülést, egyes képpontok idő előtti kimerülését akadályozzák meg. A Villámnézet gomb melletti Beállítások gomb megnyomása után megjelenő ablakban módosítható az álló és mozgó képek alakja, mérete, színe háttere, mozgási sebessége stb.
l)
A Jelszavas védelem utasítás kiadásával jelszóval védhetjük az Asztal ikonjait, és ezzel megakadályozhatjuk a számítógépünk illetéktelen használatát. Erre a Módosítás gomb megnyomása után megjelenő ablak szolgál. (Ez a védelem azt a célt szolgálja, hogy távollétünk alatt illetéktelenek ne tudjanak belenyúlni a gépünkbe, ne indíthassák el az egyes programokat, ne tölthessék le a fájljainkat.) A beállítások végén itt is nyomjuk meg az Alkalmaz gombot. A képernyőkímélő ábrák látványosak ugyan, mégsem célszerű őket alkalmazni. A képernyőt ugyanis úgy lehet a leghatékonyabban védeni a korai elhasználódástól, színeinek kifakulásától, a fényerővesztésből eredő elszürküléstől, hogy lekapcsoljuk. Ezt az Üres képernyő utasítás kiadásával is megtehetjük, de célszerűbb az Energiagazdálkodás tulajdonságai ablakot előhívni, mert ennek beállításával nem csak a monitor, hanem a winchester meghajtó motorja is lekapcsol. (Lásd a Gépkímélés és energiatakarékosság című rovatban.) A lenti Beállítások gombra kattintva ez a beállító ablak innen is előhívható.
m)
A Háttér fül aktiválása után feltáruló táblán a monitor zöld háttere változtatható meg. A különféle anyagminták, geometriai alakzatok, természeti képek és gyári logók a Tapéta szektorban választhatók ki. A Mintázat gomb megnyomása után a kiválasztott ábra körüli terület mintázható is. A Megjelenítés kijelölősáv átállításával a középen megjelenő ábra mozaikszerűen megsokszorozódik, illetve megnyúlva betölti az egész képernyőt. Az Asztal felülete az Alkalmaz gomb megnyomása után alakul át. Ha egyik ábra sem nyerte el a tetszésünket, kívülről importált képet is használhatunk háttérként. A tapasztalatok alapján azonban a Microsoft által ajánlott világoszöld alapszín a legideálisabb, mert nem vonja el a figyelmünket a munkánkról, és kisebb a tévesztés, mellényúlás valószínűsége. A Web fül aktiválása után az Asztal weblapként történő megjelenítést állíthatjuk be. A szükséges beállítások elvégzése után az OK gombra kattintva zárhatjuk be a Képernyő tulajdonságai ablakot.
n)
A monitor üzemmódjának beállítása után még nem biztos, hogy tökéletes képet kapunk. Ehhez a képcsövet is be kell állítani. A régebbi monitorokon ezt a színösszetevők behangolásával kellett kezdeni. Erre három potenciométer szolgált, melyek a piros, a kék és a zöld színek arányát szabályozták. A jelenlegi korszerű készülékeken erre nincs szükség, mert a színösszetevők optimális arányát, és a színtelítettséget gyárilag állítják be. A felhasználóra csupán a fényerő és a kontraszt beállítása hárul. Ma már ez sem potenciométerek tekergetésével történik. A modern monitorok OSD áramkörrel vannak ellátva, ami azt jelenti, hogy a beállítás szenzoros kijelöléssel, elektronikusan zajlik. A kezelőszervek is átkerültek a készülék 400
homlokfelületére. A legegyszerűbb kivitelnél négy nyomógomb szolgál a beállításra. Közülük kettő végzi a szabályzó programok felfelé illetve lefelé léptetését, a + és – jellel ellátott gombok pedig a lineáris potenciométerek állítását. (Olyan monitorok is vannak, ahol egy központi, elforgatható gomb szolgál az egyes funkciók kiváltására, és két oldalirányba mutató nyilat szimbolizáló nyomógomb a képjellemzők állítására.) o)
A négygombos változatnál maradva nyomjuk meg a felfelé mutató nyilat jelképező programváltó gombot. Ekkor megjelenik a MAIN MENU – BASIC ADJUSTMENTS ablaka (a szabályozási lehetőségek tárháza). A listában a legfelső funkció, többnyire a CONTRAST jelölődik ki először. Ennek értéke a + gombbal növelhető, a – gombbal pedig csökkenthető. A szabályzó gombok megnyomásával megjelenik egy vonaldiagram, amely a pontos értéket mutatja. 90%-nál nagyobb értékre ne állítsuk a kontrasztot, mert a túl éles kép bántja a szemet, és rongálja a képpontokat. A kontraszt beállítása után a lefelé mutató nyilat formázó programváltó gombbal lépjünk egy tétellel lejjebb. Ez többnyire a BRIGHTNESS (fényerő) szabályozó. A képcső élettartamának növelése érdekében a fényerőt sem célszerű 90%-nál nagyobb értékre állítani.
p)
A képminőség beállítása után következik a monitoron megjelenő kép helyzetének szabályozása, szimmetrizálása. (Ezt ne az Asztalon végezzük, mert ez az alapkép nem pontos. Nyissunk meg a leggyakrabban használt dokumentumot, és ezt használjuk a beállításhoz.) A helyzet-szabályozó funkciók ugyancsak a programváltó gombokkal érhetők el. A beállítást a kép szimmetrizálásával kezdjük. Jelöljük ki a HORIZONTAL CENTERING, majd a VERTICAL CENTERING tételeket, és a szabályzó gombokkal állítsuk a képet vízszintesen és függőlegesen középre. Utána a WIDTH és a HEIGH funkciókkal széltében és hosszában nyújtsuk meg annyira, hogy kitöltse a képernyőt. (A szabályozás elvégzése után nem kell a programot bezárni, mert pár másodperc múlva magától eltűnnek a beállító ablakok.)
q)
Amennyiben a kép hordó, homokóra, trapéz, vagy paralelogramma alakú, illetve el van fordulva, akkor a helyzetbeállítást ne itt végezzük. Léptessük a funkcióváltót a főmenüre, vagyis a TO MAIN MENU tételre. Nyomjuk meg a + szabályozó gombot. A MAIN MENU ablakban a programváltó gombokkal lépjünk a GEOMETRY tételre. Nyomjuk meg újra a + szabályozó gombot. A megjelenő ablakban a megfelelő funkció kijelölésével korrigálhatjuk a képtorzulást. Ezt követően ugyanitt beállíthatjuk a képszimmetriát, és a kitöltést. A 17 colos monitorok BASIC ADJUSTMENTS ablakában található egy DEGAUSSING nevű gomb is. Ezt akkor kell használni, ha a monitor erős elektromágneses sugárforrás mellett üzemel, és emiatt elszíneződik a képernyő. A DEGAUSSING utasítás aktiválása (programgombbal való kijelölése, és a + szabályozó gomb megnyomása) meglehetős sokkot okoz a monitorban, amelyet élénk hanghatás és képimbolygás kísér. A 21 és 25 colos monitoroknál már egy Hallelem érzékeli a mágneses erővonalváltozást, és ilyenkor automatikusan bekapcsolja a vastartalmú alkatrészeket lemágnesező áramkört. A föld mágneses erővonalai és a földkéreg mágneses anomáliái is okozhatnak ilyen problémát. A monitor áttelepítése vagy elfordítása esetén is felléphet szivárványszerű elszíneződés. A külön gombbal, illetve erővonal-érzékelővel nem rendelkező olcsóbb készülékek sem válnak használhatatlanná a felmágneseződés következtében, mert a bekapcsolás után is működésbe lép a lemágnesező áramkör. A sztatikus feltöltődés ellen is védve vannak a monitorok. A műanyag alkatrészekben feldúsult elektronok kisütése a monitor bekapcsolásakor történik meg.
r)
A központi menügombbal indítható monitorok egy részénél csak két gomb szolgál a szabályozásra. Alaphelyzetben a + és – gombok funkcióváltást végeznek. A mellettük levő üzemmódváltó gomb megnyomása után a kék piktogramok piros színű lineáris potenciométerré alakulnak. Ekkor a + és – gombok a kiválasztott funkció paramétereit szabályozzák. Itt a központi menügomb ismételt megnyomásával lehet kilépni a beállító üzemmódból. Egyes nagyképernyős, drága monitorokon a konvergencia képernyőn látható alsó és felső eltérését, és a sarkok színtisztaságát is állítani lehet. A profi készülékek moire (moáré) szűrővel is el vannak 401
látva. Ennek állításánál kiküszöbölhetjük a képernyő és a megjelenített kép eltérő rácssűrűségéből eredő hullámzást, vibrálást. Ez a hatás főleg a kis betűméretű szövegben érzékelhető. Egyes képernyők a fókuszállítást is lehetővé teszik. Mint minden elektronikus készülék, a monitor is elromolhat. Ez esetben vigyük szervizbe. Ne próbálkozzunk a házilagos javításával, mert a burkolat leemelése életveszélyes. A színes katódsugárcsöves monitorok gerjesztése 25 000 V-tal történik. Ez a feszültség 1-2 cm távolságról is áthúz, így elég egy rossz mozdulat, és akkor is agyonüt bennünket az áram, ha semmihez sem értünk hozzá. A fentiek alapján látható, hogy az évtizedek óta gyártott katódsugárcsöves monitorokból igen széles a választék. A különféle típusú készülékek azonban nem csak árban, méretben, beállítási módban és külső megjelenésben térnek el egymástól. Műszaki paramétereik, képmegjelenítési képességük is különböző. A monitorfejlesztés legszembeötlőbb változása a képpontsűrűség növekedésében nyilvánult meg. A számítógépekhez gyártott első színes képernyő a VGA monitor volt. Ezekhez a 10 évvel ezelőtt gyártott 640 × 480 képpontsűrűségű készülékekhez ma már használtan sem lehet hozzájutni. A 800 × 600 képpontfelbontásra képes SVGA képernyők szintén kifutóban vannak. Az 5 évvel ezelőtt készített monitorok legtöbbje ilyen. Játékprogramokhoz, multimédiás megjelenítésre nem alkalmas, de szövegszerkesztésre megfelel. Jó minőségű képet azonban csak a jelenleg gyártott XGA (1024 × 768 képpontfelbontásra képes) monitorok szolgáltatnak. Ennek a szabványnak a megemelt szintje az 1152 × 864 pixeles képminőség. A legújabb SXGA monitorok már könnyedén megbirkóznak az 1280 × 1024 felbontással is. A nagyobb képcsőátlójú monitoroknak az emelt szintű 1600 × 1200 képpontsűrűség biztosítása sem okoz gondot, mivel a TFT monitorok sem tudnak versenyezni. A folyadékkristályok mérete ugyanis egy bizonyos határon túl nem csökkenthető, mert ez már vezérlési problémát okoz. A tranzisztorok számának radikális növelése is az egekbe emelné az előállítási költséget. A felbontás növelésével azonban arányosan csökken a képfelfrissítési frekvencia. Amíg az SVGA felbontásra beállított monitor 150 Hz-es képváltásra is képes, az 1600 × 1200 felbontásban elérhető felfrissítési frekvencia max. 75 Hz. A nagy felbontás kellemetlen következménye még, hogy egyre jobban összezsugorodnak a képernyőn a grafikák, a betűk és az eszköztárak ikonjai. Ez utóbbinak megvan az az előnye, hogy több funkciót zsúfolhatunk az eszköztárakba, de a miniatűr indító ikonok következtében fennáll a mellékattintás veszélye. A bolhányi méretű piktogramok keresése rongálja a szemünket is, és fejfájást okoz. Ne tévesszen meg bennünket a gyártó által megadott maximális felbontás. Minden új monitor beállítható nagy képpontsűrűségre, de gyenge elektronikával ellátott típusok képe SXGA felbontásban már remeg, villog és hirtelen fényerőváltozásra méretváltozással reagál. A választásnál fontos szempont a képpontsűrűség is. 0,27 mm-nél nagyobb képponttávolságú készüléket ne vegyünk meg. Döntésünk meghozatala előtt a képalkotás módját is figyelembe kell vennünk. 1999-ben megjelent a Sony cég Trinitron képcsöves monitorja, amely szakítva a hagyományokkal nem lyukmaszkot, hanem rácsmaszkot alkalmazott. Ezt az áljárást később több gyártó is átvette. Ennek lényege, hogy a kép nem sűrűn egymás mellett levő pontokon, hanem szorosan egymás mellé helyezett csíkokon rajzolódik ki. A folyamatos függőleges csíkok nagy előnye, hogy a megjelenített kép függőleges felbontása korlátlan lehet, csak a vezérlőáramkörön múlik, hogy milyen sűrűn helyezkednek el egymás alatt a képpontok. Emiatt a rácsmaszkos monitor képe élesebb, kontrasztosabb, és megszűnik a vízszintes képtorzulás. A megvilágított felület növekedése következtében nő a fényerő is. A helyzet azonban nem annyira rózsás, mert ennek a technológiának vannak szó szoros értelembe vett árnyoldalai is. A rácsmaszkos képernyő hátránya, hogy közelről jól láthatók a rácsszerkezetet egyben tartó feszültségmentesítő szálak. Annak érdekében, hogy ütés, rázkódás hatására ne mozduljanak el a hosszú, keskeny fémcsíkok, a képernyő egyharmadánál és kétharmadánál egy-egy vékony acélhuzal köti össze őket. Ezek óhatatlanul áthaladnak az útjukba eső képpontokon is, mely által láthatóvá válnak. Látványuk idővel erősödhet is, a lemágnesezések 402
során. Jelenlétük főleg világos képernyőnél zavaró. Ezen egyes gyártók úgy segítenek, hogy nem vízszintes, hanem függőleges vezérszálakat alkalmaznak, és a sorokat hármasával eltolják egymás mellett. Ez a megoldás viszont sokban különbözik a lyukmaszkostól. A változás csak annyi, hogy itt nem lyukak, hanem kis téglalapok jelenítik meg a képet. (Mellesleg a vezérlőszálak itt is láthatók rövid kis vízszintes vonalkák formájában, mert a vezérlőszál ez esetben is áthalad a képpontokon.) A vezérlőszálak a fényerő és a kontraszt növelésével elhalványodnak ugyan, de ez az eljárás csökkenti a monitor élettartamát. Valószínűleg a nagyobb fényerőnek tudható be az a tapasztalat is, hogy SXGA felbontásban a Trinitron technológián alapuló képernyő már fárasztja a szemet. Ráadásul a rácsmaszkos képernyő 10-15%-kal drágább, mint a lyukmaszkos, és 17 colos méret alatt nem is gyártják. Mindezeket figyelembe véve nekünk kell eldönteni, hogy melyik technológiával készült monitort választjuk. Aki szinte világító fényerejű tűéles képet szeretne látni, vásároljon rácsmaszkos monitort. Aki viszont a természetes, plasztikus képet szereti, maradjon a hagyományos lyukmaszkos megoldásnál. Ez a pénztárcáját is kevésbé fogja megterhelni. Még plasztikusabb lesz a kép, ha a lyukmaszkos készülékek közül FLATRON képcsöves monitort választunk. Az LG által kidolgozott technológiával készült képcső nem csak szupersarkított, hanem teljesen sík. Ezáltal geometriailag torzításmentes, és minimális a fényvisszaverődés mértéke. Erről a hatrétegű W-ARAS borítás gondoskodik a képernyő belső felületén. Az LG monitorok maszkján a lyuktávolság 0,24 mm, mely által a kép legapróbb részlete is pontosan, precízen jelenik meg. Az LGE cég jelenleg legjobb monitorja a 700B, illetve a professzionális felhasználóknak szánt 700P már 115 Hz képváltási frekvencián is működtethető 1024 × 768 pontos felbontás mellett. Ez a monitor 1600 × 1200 pontos felbontást használva is biztosítja a 75 Hz-es, azaz a villódzásmentes képváltást. Elektromágneses kisugárzása is igen alacsony, és emellett környezetbarát. Egyébként a Magyar Optikus Ipartestület is ezt a monitort ajánlja a huzamosan gép előtt ülőknek. Az LG gyártmányú monitorokból nyugodtan megvehetjük az olcsóbb kivitelűt is, mert mindegyikben ugyanaz a képcső van. Az árkülönbség a vezérlőáramkörök bonyolultságától és beszerzési forrásától függ. Az extra modellek „Light Frame” funkcióval is rendelkeznek. A megnövelt fényerő akkor lép működésbe, ha böngészés közben megvilágítandó fotó- és videoablakokra bukkannunk. Manuálisan is megvilágíthatjuk az egész képernyőt vagy annak egy részletét. Az extra fényerő előidézése nem igényel más vezérlőkábelt. Ez a típus is a szokásos VGA kábellel csatlakoztatható a számítógéphez. A Light Frame 2 technológia legfőbb szorgalmazói a Philips és a Samsung cég. Ezeknek a készülékeknek az ára is meglehetősen alacsony, ami annak tudható be, hogy itt gyártják nálunk. Így nem terheli őket se vám, se szállítási költség. Amennyiben nincs határozott elképzelésünk jól tesszük, ha vásárlás előtt fellapozzuk a számítástechnikai szakfolyóiratokat (PC World, CHIP folyóirat, Computer Panoráma, Magyar PC Magazin, PCFormat, PC Guru) és tanulmányozzuk a legújabb monitortesztek eredményeit. Ezekből sok hasznos tanács leszűrhető. Így nem kell utólag mérgelődnünk a rossz választásunk miatt. Ne a kereskedőktől kérjünk tanácsot, mert nekik az az érdekük, hogy megszabaduljanak a raktárkészlettől. A CRT monitor működési módja közismert, hiszen a tévékészülékekbe évtizedek óta ezt a fajta képernyőt szerelik. A műszakilag kevésbé képzettek részletes tájékoztatást találnak róla a PC World folyóirat 1999. júniusi számának Adjunk a látszatra című cikkében (92-98. oldalak). Itt tájékoztatást kapunk a grafikus kártyák működési módjáról és fejlődéséről is. A fentiekben ismertetett rendszerű monitorokkal nem merült ki választási lehetőségünk, sőt az Érdekes hírek című rovatban közölt információk alapján a képernyőpaletta jelentősen ki fog szélesedni. Az utóbbi években nemcsak a számítógépek, hanem a kijelzésre, megjelenítésre szolgáló monitorok is nagy fejlődésen mentek át. A katódsugárcsöves (CRT) monitorok mellett megjelentek a folyadékkristályos (LCD) monitorok. A legszembetűnőbb eltérés a katódsugárcsöves és a folyadékkristályos képernyő között a helyigény. Míg az előbbi nagyjából kocka alakú, vagyis a mélysége nagyjából akkora, mint a szélessége, a folyadékkristályos monitor a készülékházzal együtt 403
sem vastagabb 8 cm-nél. Léteznek azonban néhány centiméter vastagságú, falra akasztható példányok is. A képernyő elvékonyítása technikailag nem okoz gondot, mert maga az LCD (Liquid Crystal Display) csupán 1-2 mm vastag. Ez tette lehetővé a laptopokban, notebookokban való használatát. Később talpat szereltek alá, és asztali számítógépekhez is ajánlották olyan felhasználóknak, akik kevés hellyel rendelkeztek (pl. teleházak, internetes kávéházak). A lapos képernyő eleinte csak drága hóbort volt, a gyártástechnológia finomodásával, a darabszám növekedésével azonban egyre jobb minőségű, és egyre olcsóbb lett. Ezt a folyadékkristályos kijelző újfajta előállítási módja, a TFT (Thin Film Transistor) tette lehetővé. A „vékonyfilm tranzisztoros” kijelzési mód már nem azonos a hagyományos, feszültséggel vezérelt folyadékkristályos megoldással, bár a végeredmény ugyanaz. A TFT tehát az LCD monitorok egy fajtája, ami a képpontok képzésének technológiájára utal. A kiváló minőség és a bonyolult, de jobban kézben tartható, kevesebb selejtet eredményező gyártástechnológia következtében jelenleg ez a legelterjedtebb LCD képernyőtípus. A korábbi olcsóbb technológiát ma már csak egyszerű kijelzőknél, pl. órákhoz használják. Ennek alapján megállapítható, hogy minden TFT LCD, de nem minden LCD TFT. Az LCD megjelenítők működési mechanizmusa két fizikai jelenségen alapul. Az egyik, hogy külső sztatikus elektromos térrel megváltoztatható az üveglapok közé töltött folyadékkristály-molekulák rendezettségének iránya. Ez önmagában csak a kijelölésüket oldja meg, lehetőséget ad a megjeleníteni kívánt kép kirajzolódására. A vezérelt molekulák azáltal lesznek láthatók, hogy a folyadékkristályok elforgatják a rajtuk áthaladó polarizált fény irányát. (Az egymásra merőleges polárszűrőket az üveglapokra helyezik rá.) Ezáltal a vezérléstől függően vagy áteresztik magukon a fényt, vagy elzárják az útját. Így a vezérelt molekulák élesen elkülönülnek a környezetüktől, jól láthatók lesznek. A vezérlőfeszültség csökkentésével féligáteresztővé válnak, vagyis különböző szürkeárnyalatot is képesek létrehozni. A fény kristálymolekulákon való átjuttatásának két módja van: A hátulról történő megvilágítás, és a beeső fény visszatükrözése. Az előbbi megoldás hátránya, hogy sok áramot fogyaszt. Az utóbbi a környezeti fényt hasznosítja, ezért kicsi a fényereje. Speciális tükörrendszerrel azonban a visszavert fény kontrasztja 1 : 10-re, a látószög pedig 40o-ra növelhető. Ezek a típusú kijelzők sötétben láthatatlanná válnak. Ilyenkor egy kis LED-el oldalirányból megvilágítják őket. A félvezető alapú fényforrás kevés áramot fogyaszt, így a karórákban, mobiltelefonokban ez a megoldás terjedt el. A képpontok méretének csökkentésével egyre jobb felbontású képet lehetett megjeleníteni az LCD kijelzőn. A képpontok vezérlését a passzív mátrix teszi lehetővé, amely sorokra és oszlopokra osztja a megjelenítőt. A sorok és oszlopok kereszteződése egy-egy képpontnak fele meg. Ezek a passzív mátrixos kijelzők egyszerűen és olcsón előállíthatók ugyan, de lassúak. A viszonylag nagy szivárgó áramok, és a képpontok közötti jelentős kapacitás miatt nem alkalmasak mozgókép megjelenítésére. Ezt az akadályt az aktív mátrix használatbavétele oldotta fel. Ennél minden képponthoz tartozik egy kapcsolótranzisztor. Az alkalmazott FET-ek (térvezérlésű tranzisztorok) szivárgási árama gyakorlatilag nulla, és a kapacitásuk is egy nagyságrenddel kisebb, mint az LCD celláké. A tranzisztorokat a cellában alakították ki, és hogy ne rontsák a kép minőségét, átlátszóvá tették. (Erre utal a Thin Film Transistor elnevezés.) A színes LCD-kben RGB szabványnak megfelelő vörös, zöld és kék szűrőt illesztenek a cellák elé, és három cella szolgáltatja a képpontot ugyanúgy, mint a katódsugárcsövekben. A hátulról megvilágított TFT képernyő sem kontrasztban, sem fényerőben nem marad el a katódsugárcsövestől. Csupán akkor van vele gond, ha rásüt a nap, vagy ha nem szemből nézzük. Egyébként a CRT (Cathode Ray Tube) sem szereti a rávetődő fényt. Elölről érkező erős fény hatására elszürkül, jelentősen romlik a láthatósága. A TFT oldalirányú nézhetősége sem éri el a katódsugárcsöves monitorét, habár a látószög az újabb és újabb technológiáknak köszönhetően egyre szélesedik. Jelenleg kb. 150o-nál tartanak. (Oldalról nézve az LCD monitort nem csak a fényerő csökken, hanem elszíneződik a képernyő.) Egyelőre a színmélységben sem éri el a katódsugárcsöves képcsövet. Az árnyalatgazdagsága sem olyan nagy, mint az SXGA felbontású monitoroké. A CRT az optimálisnál kisebb felbontású képek megjelenítésben is jobb. Az alacsony
404
felbontás a TFT monitoron meglehetősen rossz, szemcsés képet eredményez. A digitális kamerák és szkennerek fejlődésével, azonban ezzel a problémával egyre ritkábban találkozunk. Ma már a TFT képernyők ára sem vészes. Jelenleg kétszer annyiba kerülnek, mint a hagyományos katódsugárcsöves monitorok. Nagy előnyük azonban, hogy a vastag üvegballon elmaradása miatt körös-körül nincs holt sávjuk. Ezáltal a 15 colos TFT képernyő hasznos felülete csaknem eléri a 17 colos katódsugárcsövesét. A legkedvezőbb tulajdonságuk azonban az, hogy nem vibrálnak. Képváltás ugyan itt is van, de ezt úgy oldották meg, hogy a kép teljes letapogatása az utolsó sor betöltése után történik meg, egy pillanat alatt. Ezért a TFT képernyő a legcsekélyebb mértékben sem rongálja a szemet. A háttérvilágításról gondoskodó fénycsöveket 60 kHz- es váltóárammal táplálják, így ez sem villog. A káros kisugárzása is minimális. Másodlagos röntgensugárzása egyáltalán nincs, az elektromágneses kisugárzása pedig a katódsugaras képcsőnek csupán a fele. Emellett az energiafogyasztása is csekély. A folyadékkristályos kijelző háttérvilágítását is figyelembe véve áramfelvétele csupán negyede-fele a CRT monitornak. (A fényerőt biztosító háttérvilágító fénycsövek egy idő után tönkremennek. Ezeket 2-3 évenként cserélni kell.) Mivel itt a képpontok gerjesztése nem elektronsugárral történik, a TFT képernyő torzításmentes. Elferdülni sem tud az eltérítő tekercsek elfordulása következtében, mint a CRT képernyő. A javítása viszont drágább. A tisztítása sem könnyű, mert a folyadékkristályos kijelző igen érzékeny a nyomásra, megérinteni sem célszerű. Nyomás hatására könnyen tönkremennek a pixelek alatta. Egyes gyártók ez ellen úgy védekeznek, hogy kemény műanyag lapot, vagy vékony üveglemezt helyeznek a képfelületre. Ez azonban növeli a tükröződést. Az ily módon szerelt monitorokat középületekben, infoterminálként alkalmazzák, ahol gyakran előfordul, hogy a látogatók némelyike megtapogatja az ábrázolt képet. Hibás pixelek egyébként az új képernyőn is elfordulhatnak. A szabvány az első osztályú képernyőnél is 3 pixelhibát engedélyez. A bedöglött pixeleket azonban nem kellemes nézegetni. Ezért soha ne vásároljunk dobozból TFT monitort. Bontassuk ki, kapcsoltassuk rá az eladóval a számítógépre, és tesztábra segítségével alaposan vegyük szemügyre. Ha ezt otthon tesszük meg, hiába visszük vissza a hibás monitort, a kereskedő az orrunk elé dörgöli a gyári leírást, mely szerint ez még elfogadható hibamennyiség. Vannak azonban teljesen hibátlan képernyők is, csak meg kell vizsgálni, ki kell választani. (A hibás pixel torzítja a képet, monokróm háttér esetén pedig elszíneződést mutat.) Legyünk tekintettel a felhasználási területére is. Mivel itt a kép csak teljes letapogatás után változik, a TFT képernyő kissé lassú, meglehetősen lusta. A lassúság azonban nagyrészt annak tudható be, hogy az LCD monitorok képpontjainak be- és kikapcsolási ideje tízszerese a CRT monitorok képpontjainál fellépő kialvási időnek. Emiatt akciójátékokhoz és szimulátorokhoz nem alkalmas. Filmet azonban nézhetünk rajta. Egyébként a legtöbb kritika a gyors mozgások megjelenítésénél éri a TFT monitort. Egy profi videós így nyilatkozott róla a szaklapokban: „Az LCD képernyők még mindig nem tökéletesek. Időnként borzasztó színeltolódások tapasztalhatók rajta. Bizonyos részleteket egyszerűen elmosnak, tucatnyi effektnek (pl. bump mapping) nyoma sincs a képen. Barátaim gyakran kérdik, hogy mikor váltok már. Egyelőre nem váltok. Nem látom be, hogy miért kellene nekem hozzászokni egy másodrangú képhez?” Az igényes felhasználók tehát egyelőre nem hódolnak be a lapos képernyő divatnak. Megmaradnak a robosztus, de tökéletes, ráadásul féláron beszerezhető CRT monitoroknál. A katódsugárcsöves képcső nélkülönözhetetlen a professzionális grafikai tervezésben, az animációban, és minden olyan területen, ahol különösen fontos a színhűség, a színtisztaság, az árnyalatgazdagság és a fényerő egyenletessége. Az LCD monitoroknál motion blur (mozgásból eredő elmosódás) effektus és pixelesedés is nehezíti az akciójátékok és a videofelvételek zavartalan élvezetét. A képlátószög is kisebb, mint a katódsugárcsöves monitoroknál. Sok területen azonban megállja a helyét a TFT képernyő. A legideálisabb szövegszerkesztéshez, irodai munkához, mivel itt lassan változik a kép, és miután naponta 8-10 órát ülünk előtte, nem rongálja a szemünket. Az LCD monitorokból akkor hozhatjuk ki a legtöbbet, ha digitális úton vezéreljük őket. Ehhez mind a grafikus kártyán, mind a megjelenítőn DVI csatlakozóra van szükség.
405
A labortesztek alapján összességében megállapítható, hogy a TFT képernyő képélességben, fényerőben, kontrasztban, villódzásmentességben, geometriai pontosságban, képtartásban, valamint helytakarékosságban kisebb-nagyobb mértékben felülmúlja a CRT monitort. Dinamikában, színvilágban, minőségben és árban azonban egyelőre verhetetlen a hagyományos katódsugárcsöves képernyő. A „brightness” képcsövek fényerőben sem rosszabbak, mint a legjobb TFT monitor. Ennélfogva a TFT képernyő elsősorban azoknak ajánlott, akiknek kevés a helyük az elhelyezésére, vagy teljesen villódzásmentes képre vágynak. Az eladási statisztika javulása, a TFT monitorok számának rohamos növekedése ellenére még egyáltalán nem dőlt el a küzdelem a két rendszer között. A hagyományos CRT monitorok gyártói ugyanis intenzív fejlesztésekbe kezdtek. A tökéletesítés következtében folyamatosan nő a katódsugárcsöves képernyők fényereje, élettartama, és a csökken a súlyuk. Ezt a katódok, a lencsék, a vezérlőrácsok, a fénypor, a fényszűrő és a mágnesjármok továbbfejlesztésével érik el. Ennek a tevékenységnek az eredménye a Samsung cég MagicBright technológiája, vagy a NEC-Mitsubishi SuperBright elektronágyúja, amely már 300 kandela fényerősséget biztosít. (A technikai részletek a Computer Panoráma folyóirat 2003. júniusi számának 98-100. oldalain olvashatók.) Mivel a TFT monitor házában alig van valami, a konstruktőrök beleépítették két hangfalat. Ezek a monitorok tehát szinte minden esetben hangfalakkal együtt kerülnek értékesítésre, így a számítógépünkhöz nem kell külön megvenni ezeket a tartozékokat. A lapos készülékház azonban nem teszi lehetővé komolyabb hangsugárzók alkalmazását. Ezért a hangminőség némi kívánnivalót hagy maga után. A vájt fülű audiofilek biztosan nem fogják zenehallgatásra használni. Különösen a mély hang hiánya, és az alacsony dinamika zavaró. Ezen a téren azonban javulás várható, mert a japán Panasonic cég kifejlesztett egy olyan kis helyigényű lapos hangszórót, amely méretéhez képest igen jó hangminőséget biztosít. Az új mágneskör-technológián alapuló szögletes hangszóró nem csak szokatlanul vékony, hanem a mágneses sugárzása is nagyon alacsony. Ezért a beépítés során nincs szükség mágneses árnyékolásra. A Sound Slim hangszóróban alkalmazott mágneskör két függőlegesen elhelyezett, azonos pólusú párhuzamos mágnesek segítségével vízszintes mágneses fluxust hoz létre a taszító hatású mágneses térben. Ennek eredményeként a Sound Slim vastagsága az eddig használt hangszóróknak csupán a háromnegyede, a szélessége pedig a fele, ami további miniatürizálást tesz lehetővé. A kis méret ellenére az újfajta hangszóró kiváló hangminőséget produkál. Frekvenciagörbéje a füllel hallható hang teljes tartományában lapos. Ez többek között annak tudható be, hogy a nagy szilárdságú membrán és a lapos, hosszúkás lengőtekercs elnyomják a membrán saját rezgését. A jelenlegi „csipogókat” sem muszáj használni, mert mindegyik monitoron található egy-egy Jack-dugós aljzat, amelyhez fülhallgató vagy külső hangfalak csatlakoztathatók. Végül az sem mindegy, hogy hová állítjuk a monitort, illetve a számítógépünket. Ha módunkban áll, ne költözzünk be a számítógépünkkel egy sarokba, ne üljünk szembe a fallal. Tegyük a monitort az ablak elé. (Ne közvetlenül rá, mert akkor nem tudjuk kinyitni.) Az ablak előtt ülve azáltal is kíméljük a szemünket, hogy nappal nem kell mesterséges fényt alkalmaznunk a szövegbeíráshoz. A képernyő háttal álljon az ablaknak, hogy a napfény ne vetődjön rá. Az így elhelyezett monitor előtt dolgozva nem kell állandóan a képernyőt vagy a falat bámulnunk. Időnként kitekinthetünk az ablakon, szemmel kísérhetjük a külvilág eseményeit. Ezek sokszor csupán néhány tized másodpercnyi félretekintések, oldalra pillantások megóvják szemünket a merev nézés okozta fáradékonyságtól, a szemgolyó kiszáradásától. Arra is jók, hogy idővel rádöbbentsen bennünket arra, hogy a számítógépeken kívül más világ is létezik.
406
Az óra beállítása a)
A dokumentumkészítés, az archiválás során elengedhetetlen a pontos dátum ismerete, rögzítése. Erről nem nekünk kell gondoskodnunk, mert minden operációs rendszer tartalmaz óra és percmutatót, és dátumkijelzőt. Nekünk csak be kell állítani a pontos időt és dátumot. Utána több dolgunk nem lesz vele. Még az energiatakarékosságból bevezetett tavasz-őszi óraátállítással sem kell foglalkoznunk, mert a program ezt is elvégzi helyettünk. A Start menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, és a tovább nyíló ablakban kattintsunk a Vezérlőpult utasításra. Az újonnan megjelenő ablakban jelöljük ki a Dátum és idő szimbólumát. Előjön a Dátum és idő tulajdonságai ablak. Kattintsunk a Dátum és idő fülre. A feltáruló táblán megjelenik egy részletes naptár analóg és digitális kijelzésű órával. A Dátum szektorban állítsuk be az aktuális hónapot, évet, a naptárban pedig kattintsunk a mai napra. Ezt követően az Idő szektor digitális óráján dupla kattintással írjuk felül az órát, percet és másodpercet.
b)
A pontos idő beállítása után nyomjuk meg az Alkalmaz gombot, majd aktiváljuk az Időzóna fület. A feltáruló táblán állítsuk be a lakóhelyünk szerinti zónaidőt. Nem kell tudnunk, hogy hány órával tér el a helyi idő a greenwichitől. Elég, ha az alattunk és felettünk levő országok nagyvárosait ismerjük. Ennek megfelelően nálunk a legördülő időzónalistában a GMT+01:00 időzónát, vagyis a Belgrád, Budapest, Ljubljana, Pozsony, Prága tételt kell kijelölni. Végül adjuk ki az Automatikus átállás nyári időszámításra utasítást, és ismét nyomjuk meg az Alkalmaz gombot. A beállító ablakot az OK gombra kattintva küldjük vissza. Ha az órajelgenerátor kvarckristálya nem elég pontos, előfordulhat, hogy hetente 1-2 percet siet vagy késik az óránk. Ilyenkor a percmutatót utána kell állítani. (Windows XP-ben erre nincs szükség, mert a program az Interneten keresztül meghatározott időközönként rákapcsolódik egy központi atomórára, és pontosítja önmagát.) Mivel a korábbi Windows operációs rendszerek, így a ’98-as is meglehetősen instabil, egy bonyolultabb művelet során előfordulhat, hogy nem csak a gép fagy le, hanem az óra is megáll. Ilyenkor hívjuk elő a beállító ablakot, és kattintsunk az OK gombra. Erre újra megindul, és a pontos időt mutatja. Az órát működtető számláló egység a számítógép lekapcsolása után is működik. Táplálásáról egy lítium gombelem gondoskodik, melynek élettartama 10 év.
Rendszerelemek tulajdonságai a)
Az átlagos felhasználó nem ismeri számítógépe működési elvét, nem tudja, hogy milyen típusú alkatrészeket, perifériás egységeket használ. Ez nem válik előnyére, de erre azt szokták mondani: „Nem kell ahhoz villamosmérnöki diplomát szerezni, hogy valaki tévét nézzen”. Néha azonban elengedhetetlen egy-egy egység ismerete. Ha elromlik a számítógépünk, és érdeklődünk a szervizben a javítás módjáról, költségeiről, az első kérdésük az lesz, hogy: Milyen típusú a számítógép, mi a tönkrement alkatrész típusszáma? Ezekre a zavarba ejtő kérdésekre könnyen válaszolhatunk, ha előtte körülnézünk a számítógépünkben. Nincs szükség arra, hogy szétszedjük alkatrészekre és megvizsgáljuk, mert a számítógép nagyon jól tudja, hogy milyen egységeket használ. Csak meg kell kérdezni tőle. Erre szolgál a rendszerfelügyelő program. A Start menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, és a tovább nyíló ablakban kattintsunk a Vezérlőpult utasításra. A tovább nyíló ablakban jelöljük ki a Rendszer ikont. Megjelenik az Rendszer tulajdonságai ablak.
b)
Kattintsunk az Általános fülre. A feltáruló táblán megjelenik az irányító operációs rendszer típusa, és telepítési időpontja. Alatta a program regisztrációs száma és tulajdonosának neve szerepel. Legalul található számítógépünk lényege, a mikroprocesszor típusa. Az Eszközkezelő fület aktiválva feltűnnek számítógépünk főbb egységei. Adjuk ki az Eszközök megjelenítése 407
típus szerint utasítást, majd kattintsunk kétszer a bennünket érdeklő egység ikonjára. Erre tételesen megjelennek alatta a jellemzői. Ha túl hosszú a tulajdonságok és összetevők listája, egy külön ablakban kerülnek feltüntetésre. Több eszközből álló egység esetén jelöljük ki ezeket is, így átfogóbb tájékoztatást kapunk. Az eszközök tulajdonságai a tovább nyíló ablakban jelennek meg. Amennyiben több táblából áll az ablak, az egyes füleket aktiválva mindegyiket tekintsük meg. Az egyes eszközök ablakait bezárva visszajutunk a Rendszer tulajdonságai ablakhoz. Ha ennél is részletesebb tájékoztatásra van szükségünk, adjuk ki az Eszközök megjelenítése kapcsolódás szerint utasítást. Itt az is kiderül, hogy mi mihez kapcsolódik, ami könnyebbé teszi a hiba behatárolását. c)
Amennyiben ez az egész érthetetlen számunkra, akkor printeljük ki, és adjuk oda a rendszergazdának, vagy a szervizszakembereknek. A Nyomtatás gombra kattintva megjelenik a printer beállító ablaka, amelyben dönthetünk, hogy csak az általunk kiválasztott egység tulajdonságai jelenjenek meg papíron, vagy az egész rendszeré. Helyzetünk bizonytalan megítélése esetén adjuk ki a Minden eszköz és a rendszer áttekintése utasítást, és kattintsunk az OK gombra. Ez esetben számítógépünk minden jellemzője kinyomtatásra kerül. Ha több nyomtató van a gépünkre telepítve, előtte nyomjuk meg a Beállítás gombot is, és válasszuk ki azt, amelyiket használni szeretnénk. Itt kell megadni a papír méretét és pozícióját is.)
d)
Amennyiben magunk is boldogulunk, további információszerzés végett aktiváljuk a Teljesítmény fület. A feltáruló tábla Teljesítményállapot szektorában számítógépünk képességei és kihasználtsága látható. Ellenőrizhetjük rajta a RAM-kapacitást, az erőforrások leterheltségét stb. Utána a Speciális beállítások szektorban nyomjuk meg a Fájlrendszer gombot. Az újonnan nyíló ablakban a fájlok tárolási módjáról, a tárolóeszközök állapotáról kapunk tájékoztatást. A Grafika és a Virtuális memória gombok megnyomása után megjelenő ablakon a grafikus hardver és a virtuális memória képességei befolyásolhatók. Ezek a műveletek azonban nagy szakértelmet igényelnek, ezért csak rendszergazdák számára megengedett.
e)
Ha csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire van leterhelve a gépünk, azt egyszerűbben is megtudhatjuk. Nyissuk le a Start menüt, adjuk ki a Programok ! Kellékek ! Rendszereszközök ! Erőforrás-kijelző parancsot. Erre megjelenik egy üzenettábla, amely arról tájékoztat, hogy mit csinál ez a segédprogram. Nyomjuk meg az OK gombot. Erre az Erőforráskijelző ikonja megjelenik a Tálcán, az óra mellett. Kétszer rákattintva vonaldiagramok formájában megmutatja nekünk, hogy a Rendszererőforrás, valamint a Felhasználói erőforrás hány százaléka szabad, és hogy mennyi tartalék van a GDI erőforrásban (grafikus eszköztárinterfészben). Az ablak az OK gombra kattintva küldhető vissza. Ha már nincs szükségünk erre az ellenőrző lehetőségre, kattintsunk a jobb egérgombbal az ikonjára, és adjuk ki Kilépés utasítást. Erre eltűnik a Tálcáról.
f)
A programok feltelepítése (újratelepítése) után az erőforráskijelző 95-98%-ot mutat. A Registry telítődésével, a fel- és letelepített társprogramok által hátrahagyott gazdátlan fájlok számának növekedésével ez az érték fokozatosan csökken. 40% alá azonban ne engedjük menni, mert akkor már nagyon lelassul a gépünk. Ilyenkor megérett a merevlemezünk a formázásra, a leggyakrabban használt programok újratelepítésére. (Előtte készítsünk vagy készíttessünk a winchesterről egy biztonsági másolatot, mert sosem lehet tudni, hogy utólag mire lesz szükségünk a merevlemez korábbi adatállományából.) A programok és az adatállomány felfrissítése után ismét fürgén és hibamentesen működik a számítógépünk. Amennyiben ezt nem tesszük, 10%-nál a Windows utolsó erejével figyelmeztető üzenetet küld nekünk. Ha ezzel sem törődünk, bármelyik pillanatban bekövetkezhet a rendszerösszeomlás. Ennél a határértéknél már ne próbálkozzunk a felesleges programok letelepítésével, mert ez önmagában 0%-ra veti vissza a szabad erőforrásokat. Haladéktalanul mentsük ki a pótolhatatlan dokumentumokat, és hagyjuk veszni a programokat. Újratelepítésük így is, úgy is elkerülhetetlen.
408
g)
Az Office programok, a PageMaker, egy képkezelő- és néhány segédprogram egyidejű alkalmazása kb. 70%-ra terheli le az erőforrásainkat. Ekkor még fürgén futnak a programok. 40% alatt azonban számíthatunk rá, hogy valamelyik program munka közben meg fog állni. Ezért az erőforráskijelző indító ikonját célszerű tartósan kint hagyni a Tálcán. Így néha eszünkbe jut, hogy ellenőrizzük a szabad kapacitásunkat. Egyébként jelentős erőforrást szabadít fel a rendszeres lemeztöredezettség-mentesítés, ezért érdemes ezt a művelet hetente egyszer elvégeztetni az operációs rendszerrel. (Windows XP-ben ez a kijelző nem található meg. Ennek az operációs rendszernek a feltelepítése ugyanis nagy kapacitású merevlemezt és átmeneti tárolót igényel, így nincs szükség ilyen kihasználtságjelző, túlterhelésre figyelmeztető funkcióra.)
Érdekes hírek Kevesen tudják, hogy a számítógép nemzetközileg ismert neve, a computer akkor született, amikor még nem volt elektronikus számítógép. A II. világháború alatt igen sok kárt okozott a szövetségeseknek a nácik hírhedt rejtjelező készüléke, az Enigma. (Az Enigma görög eredetű szó, jelentése: rejtély.) Hengereinek mozgatásával 1 054 560 kiindulópontot lehetett elérni, ezért a vele sifrírozott üzenetek sokáig megfejthetetlennek bizonyultak. 1942-ben azonban egy fiatal brit matematikus, Alan Turning rájött, hogy ebben a rejtjelező rendszerben egyetlen betű sem azonos önmagával. A kódtörő tudós szerkesztett egy ellengépet, amellyel néhány perc alatt megfejtette a németek éteri üzeneteit. Masináját computernek nevezte el, és a későbbi számítógépek hasonló használati módja miatt ez a kifejezés tovább öröklődött. Egyébként az első számítógép szintén elektromechanikus volt. A MARK-I-et az IBM cég készítette a Harward Egyetemmel együttműködve. 16 méter hosszú, és 35 tonna tömegű volt. Ez a monstrum 400 ezer akkori dollárba került, ami most kb. 4 millió dollárnak felel meg. Az első igazi elektronikus számítógép a 167 m2 alapterületű ENIAC volt. 1946-ban készült szintén az Egyesült Államokban. 17 468 elektroncsövet tartalmazott. Programozása a régi telefonközpontokhoz hasonló dugaszolással történt, hibajelzőként pedig kisméretű izzólámpák szolgáltak. Az adatok be- és kivitelét lyukkártyákkal oldották meg, ami egészen az 1970-es évek végéig megmaradt a tranzisztoros, majd az első integrált áramkörös számítógépeknél is. 3 tonnás tömegét tekintve az ENIAC sem volt könnyű, de ezerszer gyorsabb volt a MARK-I-nél. 150 kW villamos energiát fogyasztott, ezért nagy gondot okozott a hűtése. A túlmelegedés következtében gyakran kellett benne cserélni az elektroncsöveket. Azért hogy a javítás ne okozzon fennakadást a működtetésben, minden alkatrészből két darabot építettek bele. Ez volt a hőskor. Azóta rengeteg fejlődtek a számítógépek. A tudomány és a technikai egyetlen területén sem ment végbe olyan intenzív fejlődés, mint a számítástechnikában. A mikroprocesszoros technikának köszönhetően a méretük 50 év alatt ötvened részére zsugorodott, az energiaszükségletük pedig az ezredrészére csökkent. Nem is szólva a tárolókapacitásukról. Ma már egy kisteljesítményű személyi számítógépnek is 12 000-szer nagyobb memóriája van, mint az ENIAKnak, a sebességük pedig tízmilliárdszorosára nőtt. A korszerű személyi számítógépek sebessége már eléri a 3 GHz-et, a winchester-kapacitása pedig a 180 GB-ot. (Ez a tároló terület többtárcsás merevlemez érhető el. A japán Fujitsu cég új merevlemez-technológiájával azonban már egy 2,5 colos tányérra is 170 GB információ írható fel.) A legnagyobb változás azonban az árakban történt. Jelenleg egy közepes teljesítményű személyi számítógép ára 1000 dollár körül van, de a legkorszerűbbeket is meg lehet kapni 2000 dollárért. Az ENIAK-nál nagyságrendekkel gyorsabb és többet tudó zsebszámológépek (kalkulátorok) ára pedig csupán néhány dollár. A fejlődés azonban nem áll meg. A jövő a párhuzamos rendszerű számítógépeké. Gyorsaságukra jellemző, hogy az IBM hyperszámítógépe a Blue Gen másodpercenként 12,3 trillió lebegőpontos műveletet hajt végre. 409
1 sec alatt annyi műveletet végez el, mint egy zsebszámológép 10 millió év alatt. Gyorsaságát növeli a 6 TB-os memóriakapacitása. A jelenlegi leggyorsabb szuperszámítógép Japánban található. Teljesítménye 40 teraflops. (1 flops = floating point operations per second: 1 lebegőpontos művelet másodpercenként.) Aki részletesebb képet szeretne kapni a számítástechnika i.e. 3000-től napjainkig tartó fejlődéséről, olvassa el a PC World folyóirat 2000. februári számában található enciklopédiát (75-78. oldalak). Részletes tájékoztatást kaphatunk a számítógépek fejlődéséről a Computer Panoráma folyóirat 1997. júniusi számában is. (A cikk címe: A számolást segítő eszközök története, 31-36. oldalak.) Az óriási fejlődés ellenére a számítógép teljesítménye mind gyorsaságban, mind intelligenciában elmarad az emberi agytól. A mesterségesintelligencia-kutatás szakemberei kiszámították, hogy az IBM korábbi szuperszámítógépe, a Deep Blue teljesítménye egy gyík képességeinek felel meg. A számítógép gyors ugyan, de nem képes figyelni a környezetére. Egyes részfeladatokat, egy emberöltőnyi időt igénylő bonyolult számításokat másodpercek alatt elvégez, de képtelen holisztikus szemléletre. Nem tudja felügyelni a rendszer egészét, nem áll dinamikus kapcsolatban a környezetével. Vagyis ne képes gondolkodni, nincs intelligenciája. Erre áramkörileg sem alkalmas. A jelenlegi soros üzemmódban rengeteg időt vesz igénybe a lehetőségek számbavétele, elemzése. Az emberi agy párhuzamos rendszerű, vagyis egyszerre kezd el gondolkodni az összes lehetőségeken, majd kiválasztja a legcélravezetőbb megoldást. Eközben több ezer olyan lehetőséget vet el, amelynek megvalósítására nincs esély. A számítógép erre nem képes. Neki minden egyes lehetőséget végig kell járni, ki kell elemezni, és csak utána tud dönteni. Az elektronikus agynak nincs tapasztalata, nem rendelkezik bölcsességgel, ezért soha nem fogja elérni az emberi agy képességeit. A gépnek nincs lelke, így nincs ami több ezer előző élet tapasztalatait egybe sűrítve irányítsa. Meg lehet ugyan tanítani gyors gondolkodásra, egyes feladatok intelligens megoldására, de bölcsességre, vagyis egyetemes tudásra nem. Ez a lélek sajátja, amit géppel nem lehet utánozni. Csak arra van mód, hogy az emberi bölcsesség eredményeit betáplálva imitálja az emberei agy gondolkodását. Ezen az elven működnek a sakkautomaták is. Ezekbe a programokba oly sok játszmát, lépési lehetőséget tápláltak be, hogy az IBM szuperszámítógépe 1997-ben legyőzte Gary Kaszparov világbajnokot. Ezt azonban nem az intelligenciájával érte el, hanem a gyorsaságával. Másodpercenként 200 millió lépést tudott végigpróbálni. Minden lépés előtt több millió lehetőséget vett számításba, és ezekből választotta ki a játszma állásához illeszkedő legmegfelelőbbet. A világ azonban jóval bonyolultabb, mint egy sakkjátszma. Az emberi agynak életünk minden percében döntések ezreit kell meghoznia, hogy fennmaradjunk. Ezekben a döntéseknek a 99%-a nem tudatosul bennünk, csupán néhány fontosabb jut el a bal agyféltekébe. Erre a rendkívül bonyolult üzemmódra a párhuzamos rendszerű számítógép is képtelen, mivel a megfelelő megoldás megtalálásához, az eleve reménytelen lehetőségek kizárásához, a bonyolult valószínűség számítások rövidre zárásához élettapasztalatokra van szükség. Ezeket ugyan bele lehet táplálni a számítógépbe, de a minden lehetőséget számba vevő unintelligens gondolkodásmód következtében egyre tovább kellene várni az eredményre. Minél több képességgel ruháznánk fel a számítógépet, annál lassúbbá válna, végül lebénulna. Egyelőre tárolókapacitás terén sem tudnak a számítógépek az emberi aggyal versenyre kelni. A legújabb kutatások szerint agyunk tárolókapacitása 1 trillió (1018 bit. Ez 125 millió gigabájtnak felel meg, ami egymilliószor meghaladja a legmodernebb személyi számítógép winhesterkapacitását. Nem kell tehát attól tartani, hogy a gépek átveszik a hatalmat felettünk. A sci-fi szerzők ijesztgetései ellenére a számítógép sohasem lesz egyenrangú velünk, és még kevésbé kerekedik fölénk. Csupán a társunk lesz. Az emberi agy hiányosságait fogja kiküszöbölni, hasznos eszköz lesz képességeink kiteljesítésében.
*
410
Egyelőre azonban ennek ellenkezője figyelhető meg. A nem megfelelő alkalmazás következtében nemhogy kiteljesedne, hanem éppen ellenkezőleg, beszűkülnek a képességeink. Ennek legmeghökkentőbb bizonyítéka, hogy a kalkulátorok megjelenése után az emberek elfelejtettek számolni. Miután már az általános iskolákban is engedélyezték a zsebszámológépek használatát, mint több diák akad, aki nem tud papíron, ceruzával összeadni, kivonni, szorozni, osztani. A legújabb megfigyelés szerint az emberek lassan írni is elfelejtenek. A számítógéppel rendelkezők más csak olvasni tudnak. Először Kínában figyeltek fel rá, hogy amikor papírra kellett valamit írni, sokan zavarba jöttek, mert elfelejtették az írásjeleket. A művelt elit korábban büszke volt rá, hogy mind a 6000 írásjelet ismeri. A számítógép használata során azonban szinte egyáltalán nincs szükség a kézírás gyakorlására, ezért nem tudnak írni. Lehet ez a jövő vár a latin betűs ábécét használókra is? A beszédkészségünk már bizonyíthatóan csökkent. Egy amerikai felmérés szerint az átlagpolgár korábban 25 ezer szót használt a mindennapi kommunikációban. Amióta egész nap a számítógép előtt ül, a szókincse 10 ezer szóra csökkent. Ennél is nagyobb veszély, hogy egy olyan nemzedék nő fel a számítógép előtt, amely nem ismeri a társas élet legelemibb szabályait sem. Így nem csak írni és beszélni nem tudnak, hanem viselkedni sem.
* Az Internet térhódításának, a számítógép nyakló nélküli használatának nem csak a fiatalok látják kárát, hanem a feleségek is. A londoni The Times Nagy-Britannia legnagyobb házassági tanácsadó szervezetével, a Relate-vel készített riportot. Az interjúból kiderült, hogy az Internet túlzott használata gyakran okoz feszültséget a házasságban is. Sok feleség (sőt újabban már férjek is) panaszkodnak amiatt, hogy „internetözvegyekké” váltak. Párjuk egész nap ügyet sem vet rájuk. A csevegő csatornákon hosszú órákon át társalognak ismeretlenekkel, vagy e-mail leveleket küldözgetnek. Sokan ezen az úton élesztik újjá korábbi románcaikat, vagy egész nap zeneszámokat, illetve játékprogramokat töltenek le. A házastársak meghitt kapcsolatát a gyakran felkeresett pornográf oldalak veszélyeztetik leginkább. A kiberszexbe való belekóstolás előbb-utóbb megszünteti a partnerek nemi életét. A Relate évente 90 ezer házaspárnak ad tanácsot, és 10%-uk az Internetet okolja kapcsolatuk megromlásért. Ez az arány rohamosan nő. Emellett gyakoriak az egészségügyi problémák. Az állandó számítógépezésből eredő gondok (mozgáshiány, látászavar) közismertek. A megrögzött internetezőket azonban már az éhhalál is fenyegeti, mert nem érnek rá enni. A párjuk által elkészített ételhez órákon át hozzá sem nyúlnak. Az ebből eredő anyagcserezavaraikat tovább fokozza, hogy a szükségleteiket sem hajlandóak kellő időközönként elvégezni. Ennek következtében mind gyakoribb náluk a húgykőképződés és a krónikus székrekedés. Az általános emberi kapcsolatoknak sem használ az internetfüggőség. A The American Psichologist-ban megjelent tanulmány szerint minél több időt tölt valaki szörfözéssel a világhálón, annál magányosabbnak érzi magát. Ennek a szenvedélybetegségnek gyakori következménye még a stressz, ami idővel depresszióvá alakul.
* A Brunel Egyetem „Design” szakának egy végzős hallgatója megörvendeztette a világot az Internetre kapcsolt WC-vel. Andrew Cubitt szerint ezáltal „az egyszerű toalett egy csapásra hightech információs központtá válik”. Most már csak az a kérdés, hogy a „szorult helyzetben” levő felhasználót ez mennyire fogja érdekelni. Mindenesetre a találmány kialakítása nagyon praktikusan történt. Az LCD kijelzővel egybeépített speciális víz- és páraálló vezérlőpanelt a WC-kagylóval szemben, a falon kell elhelyezni, amelyen másodpercenként frissülő hírek, lottószámok és tőzsdehírek jelennek meg. És most jön a java! Ha szükségletünk végzése közben valami fontos információt látunk, rögtön ki is nyomtathatjuk. Hogy hová? Természetesen WC-papírra, miután az van kéznél. (Ha netalántán nem bizonyulna hasznosnak a rajta levő információ, még mindig használhatjuk eredeti rendeltetésének megfelelően.) A kijelző mögötti vezérlőegység nem számítógép, hanem egy műanyagba ágyazott panel, néhány mikrochippel. Akinek elég napfényes a WC-je, napenergiával működő készüléket is használhat. A luxus változat szolár cellája követi a napfényt, 411
nehogy áramhiány miatt lemaradjuk valamiről. Egyelőre ne rohanjunk a szaküzletekbe, mert a webWC-nek még csak a prototípusa készült el. A gyártó megtalálása valószínűleg nem okoz nehézséget, mert a találmány Londonban, a 2003. évi Earls Court Exhibition Centerben nagy sikert aratott.
* Azoknak sem kell már aggódniuk a higiénia miatt, akiknek annyi idejük sincs, hogy kimenjenek a fürdőszobába, fogat mosni. Kedvenc számítógépük közelében is megtehetik ezt. A japánok ugyanis feltalálták a számítógépről üzemeltethető elektromos fogkefét. A Rainbow fantázianévre hallgató újdonság Japánban már kapható. A tápkábel végét a számítógép USB portjára kell csatlakoztatni. Hogy mi értelem van ennek a találmánynak? Ki tudja. Talán a fejlesztők ezzel akarták megakadályozni, hogy az akkumulátoros fogkefék lemerülése miatt a megszállott internetezők lemaradjanak az esti fogmosásról. Ha így haladunk tovább, hamarosan várható a számítógépről üzemeltethető villanyborotva is. A tükröt természetesen nem a monitor elé teszik, hanem fölé, hogy fél szemmel figyelhessék a világháló híreit. A tévétől sem kell már elszakadnunk a fogmosás, illetve a borotválkozás időtartamára. A Philips cég 2003 nyarán bemutatott Mirror készüléke 17 és 23, valamint 30 colos LCD képernyővel rendelkezik. Kialakításánál olyan polarizált tükörtechnikát alkalmaztak, amely a fénynek közel 100%-át visszaveri. Így tükörként is használható. Fürdőszobába beépítve nem lehet megkülönböztetni a pipereszekrény tükörajtajától. A kávé sem fog többé kihűlni munka közben, mert már kapható az USB csatlakozós kávé- illetve teamelegítő. Ennek a tenyérnyi méretű fűtőlapnak a csatlakozóját csak be kell dugni az USB portba, és már melegíti is a rárakott csészét.
* Lassan megszokottá válik, hogy a számítástechnikában tizenéves diákok tartják lázban az internetes világot. A hackerek vagy kódfeltörők többsége is ebből a korosztályból kerül ki. Legutóbb egy norvég ifjú megfejtette a DVD-lemezek feltörhetetlennek mondott kódolását. Azóta a rendőrség vendégszeretetét élvezi. A legújabb zsenit azonban nem keresi a rendőrség, sőt a számítástechnikai sajtó jeles képviselői egymásnak adják nála a kilincset. A 16 éves Adnan Osmani Írországban él, és arról nevezetes, hogy megalkotta a világ leggyorsabb és legsokoldalúbb böngésző programját. Műve eredetileg egy tanulmányi versenyre szánt pályamunka volt. Az Xwebs-nek nevezett böngésző az összes ismertebb internetes keresőgép mellett médialejátszókat, webszerkesztőket és más segédprogramokat is integrál. Olyan gyorsan dolgozik, hogy elvileg képes akár a hatszorosára is megnövelni az internetes keresés eddigi sebességét. Nem blöffről van szó. A csodaprogramot ugyanis a dublini University College kutatói letesztelték, és átlagosan 100- és 500% közötti gyorsítást tapasztaltak. A meglehetősen hosszúnak számító 780 ezer soros programot 18 hónap alatt írta meg. A rendkívüli sebesség egy speciális, általa kifejlesztett algoritmusnak köszönhető. Mint tudjuk a jelenleg legnépszerűbb keresőnek számító Google is egy újszerű algoritmusra épülve söpörte le a pályáról a vetélytársakat. Az új program lefordítja az olvasó számára érthetetlen tartalmakat is. (Ezt egyelőre csak angolra képes megtenni.) A vakokat és gyengén látókat a „felolvasógép” ismerteti meg szóban a keresett anyaggal. Az autodidakta programozó az Xwebs böngészővel megnyerte az írországi ifjú tudósok versenyét, s ő fogja képviseli a szigetországot a seregszemle európai döntőjén, amelyet 2003-ban Budapesten rendeznek meg. Adnan Osmani a Harvardon kíván továbbtanulni. Komputermérnök szeretne lenni. Emellett bizonyára nem lesznek anyagi gondjai sem, mert máris 5-6 világcég érdeklődött nála a szabadalmazás alatt álló program licensze iránt.
*
412
A statisztikai adatok szerint rohamosan nő a TFT monitorok eladási aránya. Könnyen lehet azonban, hogy a gyártók öröme korainak bizonyult. A katódsugárcsöves monitorok előállítói ugyanis nem adják meg magukat olyan könnyen. Az IBM szakemberei nemrég kifejlesztettek egy új típusú katódsugárcsövet. A cég Glasgow-i laboratóriumában kidolgozott monitor két ponton is érzékeny csapást mért a TFT képernyőre. Ugyanolyan lapos, és még a TFT monitornál is kisebb az elektromágneses kisugárzása. Ezt a fajta képernyőt nem sugáreltérítő tekercsekkel körbevett elektronágyúkkal, hanem mechanikus úton, pontosan összeillesztett rétegekből állítják elő. A lapos katódsugárcső tulajdonképpen egy hermetikusan zárt négyszögletes doboz, melynek hátoldalán egy katódlemez, előlapján pedig egy enyhén ívelt üveglap helyezkedik el. Az üveget vörös, zöld és kék színű foszforpöttyökkel vonták be ugyanúgy, mint a hagyományos CRT monitorokban. Itt azonban a katód és az üveg közé egy nagyméretű permanens mágneslemezt iktattak, amelyen apró lyukak találhatók. A mágnes mögött elhelyezett, elektromos töltéssel gerjesztett vezérlőrács az elektronokat a katódról a lyukakon át az anódba irányítja. A nyílásokban uralkodó intenzív mágneses mező gyors forgásra készteti az elektronokat, és szorosan összefogja őket. A mágneslap perforációit elhagyó összenyalábolt elektronsugarak az üveg felé vezető útjukon elhaladnak az adott nyílás mellett mindkét oldalon kialakított anódok előtt, és ezek segítségével a sugár a megfelelő képpontra kerül. Amennyiben a nyílás mindkét anódjára színjel érkezik, a sugár frontálisan felgyorsul, és a képernyő zöld foltjába csapódik. Ha viszont valamelyik oldali anód az adott pillanatban éppen kikapcsolt, a sugár kissé eltérítve a vörös vagy a kék foltban landol. A vezérlőrácson a töltésviszonyokat egy folyamatos videojel irányítja. Alaphelyzetben a mágneslemezen áthaladó elektronok kellőképpen árnyalt monokromatikus képet hoznak létre az üvegen. Ha viszont az anódokra a kép színeit hordozó jelek érkeznek, a képernyőn színes kép keletkezik. Mivel ennél az eljárásnál szivárgó elektromágneses tekercs helyett permanens mágnes végzi az elektronsugarak eltérítését, ezt a fajta monitort lehallgatni, a TEMPEST nevű elektromágneses érzékelővel letapogatni sem lehet. Az alattunk, felettünk, mellettünk levő helyiségben, vagy a házunk előtt parkoló gépkocsiban folytatott kémkedés nem vezet eredményre. Az eljárás már kellően kiérlelt, és gyártásra kész. A munkabér és ezáltal a fogyasztói ár tovább csökkentése érdekében az IBM távol-keleti elektronikai cégekkel tárgyal a nagybani előállítás beindításáról. Most már csak az a kérdés, hogy az új katódsugárcsöves képernyő mennyibe fog kerülni. Ha igaz a hír, hogy a jelenleginél is jóval olcsóbb lesz, akkor a TFT valószínűleg visszaszorul a notebookokba és a mobiltelefonokba. A villogásmentes kép ugyanis katódsugárcsöves monitoroknál is megvalósítható. A képváltási frekvencia 100 Hz-re emelésével a CRT képernyő sem fárasztja a szemet. Igen nagy a valószínűsége, hogy ez a technológia betör a tévékészülék-gyártásába is. Ennek következtében hamarosan megjelennek majd a kis helyet foglaló, falra akasztható tévék, amelyek még az eddiginél is olcsóbbak lesznek. Az új CRT monitor mellett sorra tűnnek fel eredendően új képmegjelenítési technikák. Tévéképernyőként évek óta ismert és használt megoldás a plazma monitor. Működési mechanizmusát tekintve leginkább a gázkisülési csövekhez hasonlít. Neon és xenon gázt két üveglap közé zárnak, és a gázatomok elektronjait elektromosan gerjesztik. Az alapállapotba visszatérő elektronok ultraibolya sugárzást keltenek, ami a képernyőre felvitt foszforrétegnek ütközve fényt gerjeszt. A foszforpont összetételétől függően a három alapszín valamelyike jelenik meg. Reakcióidejük a CRT-hez hasonlóan rövid, ezért kiválóan alkalmasak mozgóképek megjelenítésére. Felépítésük folytán ezek a monitorok is laposak, és könnyűek. Mivel a plazmaképernyő is emissziós, a TFT-vel ellentétben oldalról is jól látható. A felbontása azonban egyelőre nem túl jó, ezért csak távolról nézve ad élvezhető képet. Ennek tudható be, hogy eddig falra akasztható tévéképernyőként használták. Az ára is meglehetősen magas, ráadásul sok áramot fogyaszt. Látványos árcsökkenés később sem várható, mert a plazmaképcső vezérlése meglehetősen bonyolult. Annak érdekében, hogy piacképessé tegyék, nagy méretben gyártják, és házimoziként ajánlják. A PDP (Plasma Display Panel) fejlesztésében a technológia egyik úttörője, a Philips játszik vezető szerepet.
413
Egyelőre nem számíthat széles piacra az OLED (Organic Light Emitting Diode) technológiával előállított monitor sem. Az OLED-ek szén alapú (szerves) anyagokra épülő megjelenítők, amelyek elektromos áram hatására fényt bocsátnak ki magukból. Ez az aktív mátrixos LCD-kkel ellentétben feleslegessé teszik a háttérvilágítást, és a megjelenített kép jól látható bármilyen szögből. A TFThez hasonlóan a szerves LED is vékony, könnyű, és csekély az energiafelvétele. Az OLED alapanyaga akár tintasugaras technológiával is felvihető a kijelző felületre, ami ez esetben hajlékony műanyag lemez is lehet. A hajlított üvegfelület is tökéletesen megfelel erre a célra, pl. egy gépkocsi szélvédője, vagy egy vadászrepülőgép műszerfala. Ezért gyakran használják természetes képre rávetített képi megjelenítőként, vagy kettős képernyő megvalósítására. Legalább 50 cég foglakozik a fejlesztésével világszerte, de eddig csak mobiltelefonokban, illetve autórádiókban terjedt el. A nagy képernyő gyártása előtt még számos műszaki problémát meg kell oldani. A Toshiba cégnek sikerült ugyan egy 17 colos prototípust előállítani, de ennek ára most még 2 millió dollár. A képminősége azonban káprázatos. A képernyőfejlesztő cégek némelyike évek óta azon fáradozik, hogy a nyomtatott papírhoz hasonló, vékony és jól látható megjelenítőt hozzon létre. Két amerikai cég, a Xerox PARC és az E Ink ért el ezen a téren jelentős eredményeket. Az általuk kifejlesztett festékanyag mikroszkopikus méretű kapszulákból áll, és minden egyes kapszula színe elektromos úton vezérelhető. Az e-tintával bevont hordozó nem vastagabb, mint a fotózáshoz használt film, ráadásul ugyanúgy hajlítható. Plakátméretben is előállítható. Ezért elektronikus újságként, illetve könyvként is alkalmazható. Az e-tintát 40-70 mikron átmérőjű kapszulák formájában viszik fel a vékony műanyag lemezre. Miután minden egyes kapszulának saját vezérlőjele van, a képernyő felbontása igen nagy. Ezért közelről szemlélve sem különbözik a nyomtatott betűktől, illetve képtől. A fekete-fehér megjelenítőnél minden egyes kapszulában fehér és fekete pigment van, és a vezérléstől függően egyik vagy másik válik láthatóvá. Az eredmény: a nyomtatott lapokhoz kísértetiesen hasonló, kiváló minőségű, 10:1es kontrasztú, és minden irányból jól olvasható megjelenítő lap. Az e-tintával nyomot lap egy gombnyomással törölhető, és bármilyen digitális forrásból újraírható. Más megjelenítőkkel ellentétben igen előnyös tulajdonsága még, hogy a teleírt lap tartalmának megőrzése nem igényel energiát. A vezérlő áramkörről leválasztva is megmarad rajta az információ. Ennélfogva az elektronikus újság vagy könyv a hagyományoshoz hasonlóan bárhol olvasható, bárhová elvihető. Amikor meguntuk a tartalmát, a számítógépre kapcsolva egy pillanat alatt törölhető, és felfrissíthető. Sokan a jövő újságjának tekintik ezt a megjelenítőt, mert több millió hektárnyi erdő menthető meg vele. Néhány évtized múlva már nem a kézbesítő hordja ki a postaládánkba az újságot, hanem kábelen érkezik az otthonunkba. Nekünk csak rá kell tölteni a számítógépünkkel az aktuális híreket az e-tintával bevont lapokra, és máris olvashatjuk. A könyveket sem kell többé papírra nyomni. Csak fel kell venni a kapcsolatot a kiadóval, és hitelkártyánk számának megadása után már meg is érkezik kábelen. Ráadásul ez a könyv harmadába kerül, mint a papíralapú, mivel a nyomdaköltség elmarad. A használata sem lesz helyhez kötött. Nem kell napokig a képernyő előtt gubbasztani, mint a jelenlegi elektronikus kiadványok olvasásánál. Néhány másodperc alatt rátöltjük a vékony fólialapokból álló elektronikus könyvre, és már vihetjük is ki a strandra, vagy a kedvenc nyugágyunkban lapozgathatjuk. Az esti, lefekvés előtti olvasásnak sem lesz akadálya. Ezzel a technológiával könnyen készíthető kis helyigényű, feltekerhető és szekrénybe rakható tévé monitor is. Az első színes e-tinta alapú megjelenítők 2004re várhatók. Már forgalomba kerültek a nagyképernyős monitorokat helyettesítő szemközeli megjelenítők. Az Eye-Trek típusú Olympos megjelenítő leginkább egy motoros szemüveghez hasonlít. Felrakva teljesen kitölti a látómezőnket. Nagy előnye még a szemüvegképernyőnek, hogy rajtunk kívül senki sem látja, hogy min dolgozunk, milyen filmet nézünk. Az ára azonban meglehetősen magas: 1200 dollár. Évekkel ezelőtt az Albacomp Rt. is felkarolt egy hasonló magyar találmányt, és három évi 414
munkával tökéletesítették. Ez a szemüvegre erősíthető monitor mindössze 3 dg súlyú optikai vetítő, amely egy 10,5 × 14 mm-es folyadékkristályos kijelző képét fókuszálja tükrökkel a használó szemébe. Aki a szemüvegére erősíti ezt az eszközt, egy „levegőben lebegő” 1,5-2 méter látszólagos távolságú, 180 ezer képpont felbontású kontrasztos képet lát, függetlenül attól, hogy a fejét merre forgatja. A Personal monitornak nevezett nagy fényerejű optikai rendszert 25 országban szabadalmaztatták. Más hasonló szemüvegekkel ellentétben nagy előnye ennek a megoldásnak, hogy nem tölti ki az egész látóteret. Az emberi szem 230o os látóteréből mindössze 5%-ot foglal el, így a tekintet átfókuszálásával a környezetben zajló események is figyelemmel kísérhetők. Ezáltal alkalmazója egyidejűleg két dologgal is foglalkozhat. Ennek főleg az operációt végző orvosok látnák hasznát, mivel egyszerre figyelhetnék a száloptikás kamera által közvetített képet, és a műtés alatt álló szervet. A pilóták is érdeklődnek utána, mert a látást gyakorlatilag nem akadályozza, és navigálás közben térképeket, műszeradatokat vetíthet a szemük elé. Nem kell félrenézni, hogy ellenőrizzék a körös-körül elhelyezkedő műszereket, mert bármelyik képe a szemük elé kerül. Már körvonalazódik a jövő monitortípusa is. Ez természetesen nem más, mint a háromdimenziós képernyő. Több fajtájával is kísérleteznek a kutatók. A legígéretesebbnek egy új-zélandi cég fejlesztése látszik. A Deep Video Imaging 3D-s monitorja két síkfelület között jeleníti meg a képet a moáré interferencia segítségével. Mint tudjuk ez a jelenség eddig inkább bosszúságot okozott nekünk a hagyományos képernyőkön való megjelenésével, vagy a sajtófotók beszkennelése során. Két egymás mögé helyezett LCD kijelző között azonban ez a szivárványeffektus háromdimenziós hatást kelt, ami lehetőséget adott egy kisméretű és természethű képet biztosító 3D-s monitor megvalósítására. A végleges változatnál több LCD réteget helyeztek egymás mögé. Ezáltal jelentősen nőtt a képek mélységi ábrázolása. A látvány hasonló ahhoz, amit a többrétegű panoráma fotókon évtizedek óta alkalmaznak, csak itt tökéletesebb. 3D-s tévé és mozi is létezik már régóta, de ennek nézéséhez különleges szemüvegre van szükség. Ehhez a monitorhoz azonban nem kell szemüveg. Ugyanúgy használható, mint a jelenlegi TFT képernyő. Az ára azonban valószínűleg többszöröse lesz, így egyelőre nem válik tömegtermékké. Az új monitortípus asztali számítógépekhez szánt első példányai 2003-ra készülnek el.
* A videomagnó-gyártók sem tudnak belenyugodni abba, hogy a DVD-írók kiszorítják őket a piacról. A DVD fronton jelenleg meglehetősen zavaros a helyzet a három különböző szabvány miatt. Ezt a helyzete kihasználva a japán JVC cég kifejlesztette a digitális videomagnót. A D-VHS készülék ugyanúgy néz ki, mint az analóg társa, sőt a velük készített korábbi kazettákat is le lehet rajtuk játszani. Digitális felvételt azonban a régi szabványú szalagra nem lehet rögzíteni. Ehhez speciális kazetta kell, amely 4 órányi felvételt képes készíteni, igen jó (a DVD-nél is jobb) minőségben. A D-VHS ugyanis nem alkalmaz tömörítést, így semmi sem vész el a képtartalomból. Ez a felvételi mód egyébként megakadályozza az egyszerű másolhatóságot is. Hátránya viszont, hogy a szalag könnyen szakad és gyűrődik. Széleskörű elterjedésének azonban nem ez az akadálya, hanem a magas (jelenleg 2000 dolláros) ára. Lehet hogy a digitális képmagnó is úgy jár, mint az elődje, a digitális magnetofon. Létezik ugyan, de kevesen használják, mert drága. Aki meg tudná fizetni sem képes használni, mivel nincsenek hozzá műsoros kazetták. A zenei kiadók számára nem éri meg kis példányszámú digitális hangfelvételeket előállítani. (Mellesleg ez okozta a kvadrofon – valódi térhatást keltő négycsatornás – magnó és -erősítő halálát is. A helyette elterjedt surround technika csak imitálja a kvadrofon hangot. A kétcsatornás sztereo hangból különböző digitális manipulációkkal négycsatornás jelet állítanak elő, ami csak megközelíti, de nem éri el a valódi térbeli hanghatást. A különbség főleg komolyzenei felvételeknél érzékelhető.) A digitális képmagnó helyzete annyival jobb, hogy ezzel otthon, tévéműsorokat is lehet rögzíteni. Sok értelme azonban nincs, mert a tévéadások felbontása és hangminősége a jobb analóg VHS magnók képességeit sem érik el. Ezek pedig tizedannyiért kaphatók, és a kazetta is jóval olcsóbb hozzájuk.
415
Jóval nagyobb sikerre számíthat a winchestervideo. Szerkezetileg hasonlít a DVD-íróhoz, de 80 videokazetta anyaga, azaz kb. 160 órányi tévéműsor is felvehető rá. Amíg egy DVD lemezre jó, ha egy film felfér, a készülékbe épített 120-240 GB kapacitású winchesterre akár egy teljes heti tévéműsort is felvehetünk. Amelyik megtetszik, azt a beépített DVD-íróval lemezre másolhatjuk. (Ez itt csupán 3-4 percet vesz igénybe.) A visszamaradt műsoranyag pillanatok alatt törölhető. Már olyan típus is van, amely 364 órányi műsort képes rögzíteni. A DVD-re rögzített filmmel ellentétben a winchesterre másolt képanyag könnyen szerkeszthető, sőt felvétel közben már vissza is nézhető a pár perccel korábban rögzített anyag. Egyidejűleg 2 tévécsatorna műsora vehető fel. Könnyen átjátszható a készülékbe a videokamerákból származó anyag, és a digitális fényképezőgépekből is átvehetők képek. Ehhez csupán be kell illeszteni a fényképezőgép flash lemezét a winchestervideo kártyaleolvasó nyílásába. Nagy előnye még ennek a képrögzítő készüléknek, hogy nem igényel semmiféle szerelést, programozást (pl. a videokép tömörítési verziójának kiválasztása, bitráta beállítása, stb.) Mérete sem nagyobb a videomagnónál, illetve a DVD-felvevőnél. Használata is egyszerű. A szalagos videomagnókhoz hasonlóan csak hozzá kell kapcsolni a tévéhez, illetve az antennakábelhez, és távirányítóval lehet válogatni a menüből. Természetesen itt is előre beállítható a felvenni kívánt film időpontja. Ha időközben megváltozna a műsor, távollétünkben a mobiltelefonnal is átállíthatjuk a merevlemezes videót. A videoszalaggal ellentétben a felvétel DVDminőségű, és időálló. Nem fenyeget az elöregedéssel járó színfakulás, hangtorzulás, szalagszakadás. Mindezek ellenére a készülék ára nem olyan magas, mint a digitális videomagnóké. Jelenleg 700800 dollárba kerül, ami Nyugaton a havi átlagbér kb. egyharmada.
* A jól ismert ROM-okkal ellentétben (pl. az újraírható CD- és DVD-lemez, winchester-merevlemez) a RAM-ok nem őrzik meg a beléjük töltött információt. Ezért a számítógépünkben levő RAM egység is mindent elfelejt a számítógép kikapcsolása után. Ez főleg több program együttes használata esetén hátrányos, mert hosszú percekig kell várni, amíg az operációs rendszer különböző adattárolókból előkeresi, és ismét betölti nekünk a korábban használt programokat, dokumentumokat az operatív memóriába. A Windows XP használói valamivel könnyebb helyzetben vannak, mert ebben az operációs rendszerben rendelkezésre áll egy funkció, amely a gépünket ugyanolyan állapotba hozza, amilyenben az elzáráskor volt. Az ezzel járó időveszteségtől azonban ez a program sem képes mentesíteni bennünket. Az igazi megoldás az lenne, ha a RAM a beleírt adatokat törlésig tárolná. A hírek szerint a Motorola cég nemrég kifejlesztett egy új 1 megabit tárolókapacitású magnetorezisztív RAM tárolót, amely a memórialapkába beírt adatokat az áramellátás megszűnése után is megőrzi. Így a számítógép bekapcsolása után a munkánkat ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. A gyártó szerint az első tesztpéldányok 2003-ban jelennek meg, a sorozatgyártás pedig 2004-ben indul.
* A szuperflopi lemezek magas árából eredő érdektelenség miatt a Matsushita cég úgy próbálja elterjeszteni ezt a technikát, hogy kifejlesztett egy meghajtót a hagyományos flopilemezekhez. A Superdrive meghajtóval az 1,44 MB-os flopira 32 MB-nyi adat rögzíthető. Míg a normál flopi 80 sávot tartalmaz, az új technológia segítségével akár 777 track is lehet rajta. Különleges mágneses érzékelő rétegre nincs szükség, így a már meglevő lemezek is formázhatók az új meghajtóval. A Matsushita FD32MB technológiája úgy éri el a jóval nagyobb kapacitást, hogy amíg a normál flopinál a sávok szélessége 87,5 mikron, Superdrive lemezeknél 18,8 mikron. Japánban már kapható az újfajta meghajtó. Az ára: 85 dollár. Terjedésének, a világ más országaiban való forgalmazásának egyetlen akadálya, hogy az utóbbi hónapokban oly mértékben lecsökkent a CDírók ára, hogy ezért a pénzért már kombót (DVD-lejátszóval ellátott CD-írót) is lehet kapni. Az újraírható CD-lemez ugyan tízszer annyiba kerül, mint a flopi, de hússzor annyi adat fér rá, mint a kis flopi felturbózott változatára.
*
416
Sokan a flopi utódjának tekintik a mostanában megjelent flash memóriás adatrögzítő eszközt. Ez az apró kis készülék nem más, mint egy félvezetős tároló. Nagyon hasonlít a számítógép RAM egységéhez. Nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, az adatokat a mikrochipbe integrált fémoxid-vezérlésű tranzisztorok (MOSFET-ek) milliói végzik. Használata rendkívül egyszerű nem kell hozzá külön meghajtó, író-olvasó egység. Ezt a számítógép végzi, a készülék USB porthoz csatlakoztatása után. (Mint minden új hardver egységet, előtte ezt is telepíteni kell, amihez szükség van az operációs rendszer programlemezére is.) A flash memóriát a szuperflopi kiváltására szánták. Mind árban, mind memóriakapacitásban azonos súlycsoportba tartoznak. A CD-íróval azonban egyelőre nem képes felvenni a versenyt, bár a hírek szerint már létezik 1 GB-os flash memória is. (Egyébként ekkora területen már 18 órányi digitális zene, vagy 30 db nagy felbontású, kiváló minőségű fénykép, illetve 45 percnyi AVI formátumú 640 × 480 képpontos videofelvétel is elfér.) A jelenleg széles körben forgalmazott készülékek 32 és 64, illetve 128 MB kapacitásúak. (Pontosabban 31-62124 MB-nyi adat fér el rajtuk, mivel a szektorcímzés itt is elvesz néhány százalékot a memóriatartományból.) Az átlagos vételáruk 11 és 22, illetve 33 ezer forint. Ezért a hagyományos 3,5 colos flopilemezzel nem képesek versenyre kelni, mivel az azonos kapacitású 25 és 50, illetve 100 darab mágneslemez ára csupán egynegyede a flash memóriának. Ennélfogva széleskörű elterjedésre ez az adatrögzítő eljárás sem számíthat. Nagy előnye viszont a flash memóriának a gyorsaság. Amíg egy flopi teleírása illetve kiolvasása 1 percet is igénybe vehet, ugyanekkora adatmennyiség 3-6 másodperc alatt írható a flash memóriába, és 1-4 másodperc alatt olvasható ki. Van még egy előnye az eddigi megoldásokkal szemben, ami bizonyos esetekben igen vonzóvá teheti az alkalmazását. Ez a biztonságos adtarögzítés. Egyes típusok jelszavas védelemmel vannak ellátva. Ennek ismerete nélkül csak betölteni lehet adatokat, kiolvasni nem. A dokumentumokat a Word is képes jelszóval ellátni, de ennek hátránya, hogy ezt minden egyes fájlnál el kell végezni. Ennél is nagyobb gond, hogy a jelszóval ellátott anyag helyigénye többszörösére növekedik. A flash memóriában azonban a jelszó kezelését egy külön áramkör végzi, ami a tárolóegység kapacitására nincs kihatással. Tovább növeli az adatbiztonságot, hogy a flash memória egymilliószor törölhető, újraindítható, és 10 évig képes megőrizni az adatokat. Az ütés sem árt neki, akár 1000 g rázkódást is könnyen elvisel. Nem érzékeny a mágneses kisugárzásra sem. Míg a közönséges flopi már egy metróvonalnyi utaztatástól is megsérülhet, vagy más erős mágneses teret keltő berendezés közelében jelentős adatvesztés állhat elő, a flash memóriára nem hatnak a mágneses erővonalak. (Sokan úgy védekeznek a mágneses erővonalak ellen, hogy acéldobozban szállítják a flopit. Ez valóban védelmet nyújt a mágneses sugárzás ellen, de nem véd meg a felmágneseződéstől. Ha egy rosszakarónk patkómágnessel „megsimogatja” a vasdobozt, az felmágneseződik, és a belsejében uralkodó erőtér legerjeszti a lemezeket.) Visszatérve a flash memóriákra a bennük levő memóriaáramkör –35 oC, illetve +65 oC-on is üzemképes, és a készülék bármilyen magasságba felvihető. A méretük és a súlyuk sem okoz raktározási, elhelyezési gondot. Legtöbbjük nem sokkal nagyobb egy gyufásdoboznál, és a tömegük 1-2 dg. A jelenleg kapható készülékek közül a THL Thumbdrive Secure 32 MB típus rendelkezik adatbiztonsággal. Kiskereskedelmi ára kb. 21 000 Ft. Akinek nincs szüksége adatvédelemre, jobban jár a PenDrive 64 MB típusjelű modellel. Ennek fogyasztói ára 27 500 Ft, viszont dupla tárolókapacitással rendelkezik. Ne tévesszük össze a flash memóriát a régóta használt flash kártyákkal. Ezeket a lapos, hitelkártyához hasonló memóriákat a számítógépeken kívül a szórakoztatóelektronikai készülékekben, a digitális fényképezőgépekben és a mobiltelefonokban is használnak. A számítógéphez nem lehet közvetlenül csatlakoztatni őket. Az illesztéshez szükség van egy kártyaolvasó készülékre, ami viszont nem csak az USB-hez, hanem bármilyen porthoz csatlakoztatható. Itt a kártya csak a memóriaáramkört tartalmazza; a vezérlést, a címzést, az olvasást és az írást a készülék végzi. Léteznek belső olvasók is, amelyek kiegészítő merevlemezként szolgálnak az operációs rendszer számára. Ezáltal a rendszerszoftver frissítése, cseréje lényegesen leegyszerűsíthető. A flash kártyák mérete, típusa és szabványa igen eltérő. (Még rúd alakú is található köztük.) A számítógépekhez használt flash kártyák min. 64 MB-osak. Az általánosan használtak 128 MB kapacitásúak, amelyből a formázott terjedelem 122 MB. Jelenlegi áruk 20 ezer forint körül van. Legnagyobb 417
tárolókapacitásuk szintén 1 GB, de már készülnek a 2 GB, sőt 4 GB-os típusok is. Aki részleteiben is szeretné megismerni ezt a kártyatípust, olvassa el a CHIP folyóirat 2002. augusztusi számában a Tár-ászok című cikket (72-73. oldalak). A legújabb fejlesztési eredményekről a 2003. júniusi számuk tájékoztat (138-141. oldalak). A különféle típusú memóriakártyák és kártyaolvasók közötti tájékozódást jelentősen megkönnyíti a Computer Panoráma folyóirat 2003. augusztusi számában található ismertető is (76-83. oldalak). Mivel a flash kártyát sok helyen alkalmazzák, számtalan olvasókészülék található hozzá. A kártyák csatlakozója akár 10 millió eltávolítást is kibír. Ugyanez nem mondható el a befogadó készülékek tokozására, érintkező sorára és kilökő mechanikájára. Ezért a vásárlásánál érdemes márkás típust választani. Az olcsó készülékkel sok pénzt lehet megtakarítani, de ezt a kártya élettartama és adatbiztonsága sínyli meg. Az USB-drájverek telepítése nagyon egyszerű. A Windows 2000 és az ’XP alapkiépítésben tartalmazza azokat a programokat, amelyek a flash memóriák, -lemezek kezeléséhez szükségesek. Windows 98-nál szükség van a dobozban található telepítő lemezre. Ebben az operációs rendszerbe az adatforgalom gyorsításra a cache szolgál. Ezért az USB-drájv eltávolítása előtt tudatni kell a Windows 98-cal a szándékunkat. (Ezt a Tálca jobb szélén található ikonnal tehetjük meg.) Az eszközt kiválasztva, és az Eszköz beállítása gombra kattintva az operációs rendszer kiüríti a cache-t, és a művelet végén egy üzenetben értesít minket arról, hogy most már eltávolíthatjuk. Az USB-drájvnak kártyaolvasó egyébként nem túl drága. Még a legdrágább beszerzési költsége sem haladja meg egy darab flash kártya árát. A flopi meghajtókkal azonban ezek sem versenyezhetnek, mert a flash kártya író-olvasó készülék háromszor-négyszer annyiba kerül, mint egy flopi drájver. A flash kártyák és -memóriák tehát még sokáig nem tudják kiszorítani a flopit a számítógépekből, bármennyire is reklámozzák őket. Ahhoz hogy erre sor kerüljön, radikális árcsökkentésre lenne szükség, amit a flash memóriák költséges előállítási technológiája nem tesz lehetővé. A nagyobb tartományokat sem képes meghódítani, mert 500-600 MB körül már CD-íróval együtt is olcsóbb a többször írható CD-korong, mint a flash memória. Ugyanez a helyzet a gigabájtos tartományban, ahol viszont a DVD-lemezek használata előnyösebb. Nagy jövő vár azonban a flash lemezekre a digitális fényképezőgépekben, és a videokamerákban, ahonnan teljes mértékben ki fogják szorítani a videoszalagot. A szórakoztatóelektronikában is jelentős szerepet fognak betölteni a zeneszámok számítógéppel való tömörített rögzítésénél. A tömörítéssel járó adatvesztés folytán az MP3 lejátszók által biztosított hangminőség nem tekinthető ugyan „high end” szintnek, de kis méretük és mozgó alkatrész nélküli szerkezetük ellensúlyozza ezt a hiányosságukat. (Valamivel jobb hangminőséget eredményez a bevezetés előtt álló Ogg Vorbis tömörítő eljárás. Ez az ügyes program kevésbé vágja le a magas hangokat, ráadásul 38%-kal kisebb hardverkapacitást igényel. Kifejlesztője egy Massachusetts állambeli egyetemista, Christopher Montgomery. Bővebb információ: http://www.vorbis.com.) Nagy előnye még a flash lemezzel történő zenehallgatásnak, hogy igen alacsony a tápenergia-igénye. Miután a készülék nem tartalmaz meghajtómotort, a legtöbb MP3 lejátszó egyetlen 1,5 V-os ceruzaelemmel több mint 10 órán át hallgatható. A letölthető zeneszámok mennyisége is jelentősen megnő, mivel az MP3-technika tizedére csökkenti a memóriaigényt. Néhány évvel ezelőtt a diskman kiszorította a walkman-t a hordozható lejátszók piacáról. Most ugyanezt teszi az MP3 lejátszó a diskman-al. (Ezekbe a készülékekbe nem a számítógépeknél szokásos 120 milliméteres, hanem 80 mm átmérőjű CD-korongot használtak.) Az MP3 lejátszókban jelenleg alkalmazott memóriateljesítmény 64, illetve 128 KB. Ennek oka, hogy egy CD-korong tartalma letömörítve nem igényel ennél nagyobb tárolókapacitást. Mozgó alkatrész hiányában az MP3 lejátszók zsugoríthatósága szinte nem ismer határt. A jelenlegi legkisebb készülék mérete alig valamivel nagyobb egy pénzérménél. A dél-koreai Station Z és EraTech által kifejlesztett lejátszó átmérője 42 mm, vastagsága pedig 10 mm. A tömege 15 gramm. 128 MB-os memóriával rendelkezik.
418
Határozott előnyei ellenére a flash memóriás MP3 lejátszó győzelme még nem dőlt el. A diskman-gyártók nem adják meg magukat olyan könnyen. A diskman legfőbb hátrányát, a felvételi lehetőség hiányát oly módon próbálják leküzdeni, hogy újabban nem CD-ROM meghajtót, hanem cserélhető merevlemezt építenek a készülékeikbe. Így nem csak gyárilag készített zenei korongokat lehet rajtuk lejátszani, hanem számítógép közbeiktatásával különféle válogatások is rátölthetők. Érdekes hogy az újfajta diskman-ek tulajdonosai nem használják ki a nagyságrendekkel (esetenként 20 GB-ra) megnövelt tárterület előnyeit, és továbbra is MP3 tömörítésű, alacsony hangminőségű összeállításokat töltenek le az Internetről. (Ekkora tárterületen már 5000 MP3 tömörítésű számot lehet tárolni, ami 333 órányi muzsikálást tesz lehetővé egyfolytában.) Mivel a noteszgépekből átvett 2,5 colos merevlemez átmérője már a 8 centiméteres mini disk korongnál is kisebb, a diskman-ek mérete is csökkent. További méretcsökkenést eredményezett a Toshiba cég 1,8 colos merevlemezének alkalmazása. Nem szűnt meg azonban a rázkódásokra való érzékenységük. Nem csökkent a fogyasztásuk sem, és a bonyolult szerkezetük következtében még a korábbi diskman-nél is drágábbak. Tovább növelte az árát, hogy a flash memóriás készülékek üzemidejének megközelítése érdekében méregdrága lítium-ion akkumulátort építettek bele. Így jobbára csak azok vásárolják, akik kuriózumra vágynak, akik nem tudnak betelni a szórakoztatóelektronikai ipar szakadatlanul ontott technikai csodáival. A folyamatos méretcsökkentés eredményeként a winchesteres változatban is megszületet a világ legkisebb MP3 lejátszója. A Toshiba cég Gigabeat G20 jelű készülékének mérete 9 × 7,7 cm és 1,3 cm vastag. A tömege mindössze 138 gramm.
A Windows operációs rendszer optimális használata A szövegszerkesztés hatékonyságának növelése érdekében gyakran szükség van az irodai programcsomagokat kezelő Windows operációs rendszer működésének optimalizálására, testre szabására. Ezért végül lássunk néhány receptet, hogyan tehetjük gördülékenyebbé a működését.
* Ha gyakran használunk egy programot, meglehetősen nehézkes a zsúfolt Start menüben megkeresni, és elindítani. Főleg akkor fáradságos a megtalálása, ha az indító ikonja valamelyik program almenüjében van. Ilyenkor jó néhány ablakot le kell nyitni, mire hozzájutunk. A sokszor használt program indító ikonja elhelyezhető ugyan az Asztalon, de ezt meg letakarják a megnyitott meghajtók és a futó programok ablakai. Mindezen nehézségek elkerülése érdekében helyezzük a programunk indító fájlját a Start menü jobb egérgombbal megnyitható helyi menüjébe. Ezt követően csak rá kell kattintani a program nevére, és máris elindul. A Start menü helyi menüjének bővítése a Registry-ben lehetséges. Nyissuk le a Start menüt, és adjuk ki a Futtatás parancsot. A megjelenő ablak Megnyitás beviteli mezejébe írjuk be a regedit utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A Rendszerleíróadatbázis-szerkesztő megjelenő ablakában keressük meg a HKEY_CLASSES_ROOT\Directory\ shell kulcsot a Programok letelepítése című rovatban leírt módon. A jobb egérgombbal kattintsunk a shell mappára, és készítsünk hozzá egy új kulcsot. A helyi menüben adjuk ki az Új, majd Kulcs parancsot. A megjelenő új kulcs villogó kék mezejébe írjuk be azt a nevet, amit a helyi menüben látni szeretnénk (pl. Total Commander). Mellékattintva véglegesítsük az elnevezést. Utána kattintsunk a jobb egérgombbal az új kulcsra, és az előbbi módon hozzunk létre hozzá egy alkulcsot. Ennek a villogó kék mezejébe írjuk be a command szót. Végül jelöljük ki a command kulcsot, majd kattintsunk kétszer a szerkesztő ablak jobb oldalán megjelenő azonosító névre (Alapértelmezett). A megnyíló Karakterlánc szerkesztése (Windows XP-ben Duplaszó szerkesztése) ablak Érték beviteli mezejében tüntessük fel a használni kívánt program (Total Commander) elérési útvonalát, majd írjuk mellé a megnyitó fájljának nevét, és nyomjuk meg az OK gombot. (A program elérési útvonalát és nevét ne kézzel írjuk be, mert fennáll a tévesztés lehetősége. Keressük meg a parancsikonját a megfelelő meghajtón, majd kattintsunk rá a jobb egérgombbal. A megjelenő helyi menüben adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A tovább nyíló 419
ablakban aktiváljuk a Parancsikon fület. Erre a feltáruló tábla Cél kijelölősávjában látható válik a pontos elérési útvonal és név. Ki is van jelölve. Nekünk semmi mást nem kell tenni, mint a Ctrl + C billentyűkombinációval Vágólapra másolni. Utána zárjuk be a programablakokat, és a Ctrl + V billentyűkombinációval másoljuk be az Érték beviteli mezőbe.) Az adatbázis-szerkesztő ablak bezárásával az új parancs meg fog jelenni a Start menü helyi menüjében, és a hozzá tartozó program közvetlenül indítható lesz.
* Minden fájl, így a dokumentumok is abban a programban nyílnak meg, amelyben készülnek. A nagy terjedelmű kiadványszerkesztő programok viszont meglehetősen lassan töltődnek be. Ha csak azt szeretnénk megtudni, hogy mi van benne, nincs értelme eredeti formátumban megnyitni a fájlt. A tartalmi ellenőrzéshez megfelel a Jegyzettömb is. Ez a kis terjedelmű, gyorsan megnyíló program azonban Társítással sem nyitható meg, mert ez a parancs a helyi menüben csak akkor jelenik meg, ha a rendszer nem ismeri fel a fájl típusát. Ennek ellenére megoldható bármilyen fájl Jegyzettömbben való megnyitása. (Még a PageMaker dokumentumok is megnyithatók vele, de az eltérő szövegfeldolgozási rendszer miatt értelmezhetetlen karakterek halmaza jelenik meg bennük.) Ehhez bele kell helyezni a Jegyzettömb, illetve bármely más program indító parancsát a jobb egérgombbal megnyitható helyi menübe. Ezt követően csak rá kell kattintani a közvetlenül használni kívánt program nevére, kiadni a Jegyzettömb parancsot, és máris megnyílik benne. A fájlmegnyitó helyi menü bővítése szintén a Registry-ben végezhető el. Nyissuk le a Start menüt, és adjuk ki a Futtatás parancsot. A megjelenő ablak Megnyitás beviteli mezejébe írjuk be a regedit utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A Rendszerleíróadatbázis-szerkesztő megjelenő ablakában keressük meg a HKEY_CLASSES_ROOT ágat a Programok letelepítése című rovatban leírt módon. Nyissuk meg az előtte látható + jelre kattintva, és keressük meg a shell kulcsot. Ha nem találjuk, hozzuk létre. Kattintsunk a jobb egérgombbal a *-gal jelzett kulcsra, és a helyi menüben adjuk ki az Új, majd Kulcs parancsot. A megjelenő új kulcs villogó kék mezejébe írjuk be a shell nevet. Mellékattintva véglegesítsük az elnevezést. Utána ugyancsak a jobb egérgombbal kattintsunk a shell kulcsra, és az előbbi módon hozzunk létre hozzá egy kulcsot. Ennek a villogó kék mezejébe írjuk be a Jegyzettömb kifejezést. Erre is kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és készítsünk hozzá egy alkulcsot command névvel az előzőekben leírt módon. Végül jelöljük ki a command kulcsot, majd kattintsunk kétszer a szerkesztő ablak jobb oldalán megjelenő azonosító névre (Alapértelmezett). A megnyíló Karakterlánc szerkesztése (Windows XP-ben Duplaszó szerkesztése) ablak Érték beviteli mezejében tüntessük fel a használni kívánt program (NOTEPAD) indító ikonjának elérési útvonalát, majd írjuk mellé a megnyitó fájljának nevét. (A karakterlánc bevitelét most is a Vágólap segítségével célszerű végezni, az előzőekben leírt módon.) Amint megjelent a karakterlánc a beviteli mezőben, nyomjuk le a szóköz billentyűt, és írjuk utána a %1 bejegyzést, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Erre a bejegyzésre azért van szükség, mert nélküle csak a Jegyzettömb program nyílna meg, nem nyitná meg automatikusan a kijelölt fájlt.) Az adatbázis-szerkesztő ablak bezárásával az új parancs meg fog jelenni a fájlok megnyitására szolgáló helyi menüben, és a hozzá tartozó program közvetlenül indítható lesz. Aki túl bonyolultnak találná ezt a módszert, a Küldés parancs almenüjében is létrehozhatja a Jegyzettömb, illetve más programokban való indítást lehetővé tevő parancsot. Erre a célra a Registry tartalmaz egy ablakot, amibe csak bele kell húzni a közvetlenül használni kívánt program indító ikonját. Nem kell új kulcsokat létrehozni, és azokat különféle nevekkel, értékekkel ellátni. (Az eljárás leírását lásd a Másolás és áthelyezés egyik meghajtóról a másikra című rovat végén.) Érdemes ezt a közvetlen megnyitási módot létrehozni, mert jelentősen felgyorsítja a munkánkat. Vírusgyanús dokumentumok esetén is hasznos a Jegyzettömbben való megtekintés. A Jegyzettömbnek ugyanis nincs Normal.dot sablonja, így nem tudja a makrókat továbbadni. Igen nagy hasznát vesszük ennek a megnyitási lehetőségnek akkor is, amikor egy programfájl tartalmát szeretnénk megtekinteni. Normál körülmények között rákattintva megjelenik egy tábla ezzel az üzenettel: „Hiba történt a megadott fájl betöltése közben, mialatt a Kisegítő lehetőségek Varázsló 420
futott.” Jobb egérgombbal rákattintva, és a Jegyzettömb parancsot kiadva azonban meg fog nyílni bármilyen szöveges fájl. Ez a megnyitási mód akkor is működik, amikor ez áll az üzenettáblán: „Microsoft exe program nem található.” Ne próbáljuk megkeresni a Helymeghatározás gombra kattintva, mert nincs ilyen. Helyette küldjük a Jegyzettömbbe. Végül meg kell még említeni, hogy a Jegyzettömb csak 64 KB terjedelemig tudja megnyitni a fájlokat. Ha ennél nagyobb a dokumentum, átadja helyét a WordPad-nek.
* Új parancsikon létrehozásakor a Windows az indító ikon nevéhez hozzáfűzi a Parancsikon kifejezést is, amire semmi szükség. Ez a terjengősség zavarja a tájékozódást a képernyőn. A Registry apró módosításával megszabadulhatunk ettől a felesleges sallangtól. Nyissuk le a Start menüt, és adjuk ki a Futtatás parancsot. A megjelenő ablak Megnyitás beviteli mezejébe írjuk be a regedit utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A Rendszerleíróadatbázis-szerkesztő megjelenő ablakában keressük meg a HKEY_CURRENT_USER\SOFTWARE\Microsoft\ Windows\Current Version\Explorer kulcsot. Jelöljük ki, majd az ablak jobb oldalán megjelenő karakterláncok között keressük meg a link bejegyzést, és írjuk át az értékét. (Ha a link karakterlánc nem található meg, hozzunk létre egy újat az előzőekben leírt módon.) Kattintsunk kétszer a link névre, és a megjelenő Bináris érték szerkesztése ablakban írjuk át a 01 számot 00-ra. Ha az OK gomb megnyomása után a link karakterlánc értéke 00 00 00 00 -ra módosul, többé nem jelenik meg a Parancsikon szó az indító ikonok nevében. Ezt követően a Start menübe húzott programok nevei sem Parancsikon előnévvel jelennek meg, ami a sok azonos előnév miatt meglehetősen idegesítő tud lenni. Ez a módosítás nem érinti a korábban létrehozott indító ikonokat. Ha zavar bennünket a megjelenési módjuk, kattintsunk a bal egérgombbal a nevükre. Várjunk 1-2 másodpercet, és kattintsunk rá még egyszer, majd a villogó kék mezőben törljük a Parancsikon kifejezést. Bizonyos esetekben (pl. a meghajtók nevében) azonban érdemes megtartani őket. Ha eltávolítjuk a Parancsikon szót, semmi más nem marad az ikon alatt jelölésként, mint egy (D) betű.
* Ha nem iktattuk ki a Caps Lock billentyűt az előzőek szerint, sok kellemetlenséget okozhat nekünk szövegfelgépelés közben. A Windows operációs rendszer azonban lehetőséget ad az utólagos javítások elkerülésére. Megfelelő beállítás esetén a billentyű lenyomásakor hangjelzés figyelmeztet bennünket a bekapcsolt állapotra. Ehhez nyissuk le a Start menüt, és adjuk ki a Beállítások ! Vezérlőpult parancsokat, majd kattintsunk kétszer a Kisegítő lehetőségek ikonra. A megnyíló ablak Kapcsológomb szektorában aktiváljuk a Kapcsológomb használata utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően a Caps Lock, a Num Lock és a Scroll Lock billentyűk lenyomása után hangjelzés figyelmeztet bennünket a klaviatúra megváltozott üzemállapotára. Windows XP-ben az Állapotjelző hangok szektor Állapotjelző hangok használata utasítását kell aktiválni.
* Sokan nem használják a Windows szövegrögzítő szolgáltatását, a Jegyzettömböt; pedig könnyebben kezelhető, mint a Word. Nem lépnek fel benne betűtípus-eltérésből eredő megjelentetési problémák sem, így nyugodtan beletölthetünk más programokkal készült szövegállományt. Megkönnyíti a szövegállományok feldolgozását, ha feltüntetjük utánuk a készítés dátumát. Ezt nem kell kézzel beírni. Állítsuk a kurzort a szöveg végére vagy alá, és nyomjuk meg az F5 vezérlőbillentyűt. Erre feljegyzésünk végén megjelenik az aktuális év, hónap, nap, óra és perc. Arra is mód van, hogy naplózzuk a feljegyzéseinkhez való hozzáférés időpontját. Ha egy fontos szövegállományt rögzítettünk a Jegyzettömbbe, és szeretnénk megtudni, hogy hányszor nyitottuk meg, mikor közöltük másokkal a tartalmát, lássuk el naplózó fájllal. Írjuk a szövegmező elejére a .LOG bejegyzést, és új bekezdésében kezdjük el beírni a később többször is megtekinteni kívánt szöveget. Ha a dokumentum ezzel a bejegyzéssel kezdődik, minden egyes megnyitásakor a végére kerül a hozzáférés dátuma.
* 421
Akik korábban más operációs rendszert, programokat használtak, azoknak furcsa, hogy a Windows-ban dupla kattintással kell elindítani a parancsikonokat, megnyitni a fájlokat. Egy kattintásra csak kijelölődnek. A Windows azonban lehetőséget ad a más rendszerekben szokásos eljárásra, az egyszeres kattintással történő indításra. Ez esetben a kijelölés rámutatással történik. Az átállításhoz kattintsunk kétszer a Sajátgép ikonra az Asztalon. A megjelenő ablakban nyissuk le a Nézet menüt, és adjuk ki a Mappa beállításai parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk az Általános fület. A feltáruló táblán érvényesítsük az Egyéni, a kiválasztott beállítások szerint utasítást, majd nyomjuk meg a Beállítások gombot. Az újra nyíló tábla Kattintás az elemre szektorában adjuk ki az Egyszeres kattintás az elem megnyitásához (rámutatás a kiválasztáshoz) utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot, és zárjuk be a megnyitott ablakokat. Ezt követően az indítást a weblapoknál, URL címeknél megszokott módon történik. Rámutatáskor az egérkurzor átalakul kéz szimbólummá. Arra is mód van, hogy a kijelölés az elem nevének aláhúzásával történjen, ami jelentősen könnyíti az eligazodást a fájlrengetegben, és csökkenti a téves indítás valószínűségét. Ez esetben a Kattintás az elemre szektorban érvényesítsük Az ikonok nevének aláhúzása csak rámutatáskor utasítást is, és ismét nyomjuk meg az OK gombot. Ezt azért is célszerű megtenni, mert enélkül minden elemnév aláhúzásra kerül, ami meglehetősen zavaró. A gyakran internetezők is jobban kedvelik az egy kattintással történő indítást. A dupla kattintásnak azonban megvan az az előnye, hogy kisebb a téves indítás valószínűsége, ami egy hosszú, terjedelmes dokumentum, vagy egy bittérképes képfájlok esetén jelentős időveszteséggel jár.
* A Windows lehetőséget ad az ikoncserére is. Ha nem vagyunk megelégedve valamelyik fájltípus ikonjával (pl. a WinZip 8.1 program által használt ikonnál jobban tetszett a régi változat) kattintsunk a kétszer a Sajátgép parancsikonra az Asztalon. A Nézet menüben adjuk ki a Mappa beállításai parancsot. A megjelenő ablakban aktiváljuk a Fájltípusok fület, majd a Bejegyzett fájltípusok listában keressük meg a WinZip File-t. Utána nyomjuk meg a Szerkesztés gombot. A tovább nyíló ablakban kattintsunk az Ikoncsere gombra. A megjelenő Ikoncsere ablakban jelöljük ki a régi típusú ikont, és nyomjuk meg az OK gombot. Végül a Fájltípus szerkesztése ablakban kattintsunk a Bezárás gombra, majd zárjuk be a többi ablakot is. Ha más típusú, teljesen új ikont kívánunk használni, akkor a Mappa beállításai ablakban az Új Típus gombra kattintsunk. Az Új fájltípus hozzáadása ablak Ikoncsere gombját megnyomva a System mappa Shell32.dll fájljába jutunk, ahol 80 különféle ikon található. Jelöljük ki a nekünk tetszőt, és nyomjuk meg az OK gombot. A legtöbben az Asztal parancsikonjait cserélik le. Kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Parancsikon fület, és a feltáruló táblán nyomjuk meg az Ikoncsere gombot. Az újonnan nyíló ablak szintén a System mappa Shell32.dll fájljába vezet bennünket. Ha találunk köztük megfelelőt, jelöljük ki, és nyomjuk meg az OK gombot. Amennyiben egyik sem nyerte el a tetszésünket, kattintsunk a Tallózás gombra. Innen a programmappák bármelyikéhez eljuthatunk, de először nézzünk körül a System mappában. Főleg akkor érdemes ezt megtenni, amikor az indító ikon megfelel nekünk, csak egy kicsit szeretnénk rajta változtatni. A .ddl kiterjesztésű fájlok az egyes programok és segédprogramok indító fájljait tartalmazzák. Némelyikben több ikonváltozat is található. A ScanDisc Shell.dll fájljában pl. az alkalmazott ikon három másik változata is fellehető. Ha teljesen új ikonra vágyunk, kattintsunk ismét a Tallózás gombra, és keressük meg a Pifmgr.dll fájlt, majd nyissuk meg. Itt 38 különleges ikon közül választhatunk. Amennyiben ez a kollekció sem nyerte el tetszésünket, nyomjuk meg újra a Tallózás gombot, és keressük meg a Windows mappát a C-drájvon. Ott jelöljük ki, és nyissuk meg a Moricons.dll fájlt. Ebben 106 szokványostól eltérő ikon közül választhatunk. (Ezek az gyűjtemények a fájltípusok ikonjainak lecseréléséhez is használhatók az előző szakaszban leírt módon.)
422
Windows XP-ben lényegében ugyanígy történik az ikoncsere, csak itt nagyobbak a lehetőségek. Ez esetben is a jobb egérgombbal kell rákattintani a megváltoztatni kívánt ikonra. A megjelenő helyi menüben adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk Testreszabás fület. A feltáruló tábla Mappaikonok szektorában nyomjuk meg az Ikoncsere gombot. A tovább nyíló ablakban nagyobb a felkínált ikonok száma, mint a Windows 98-ban, és a kivitelük is szebb. (Itt 134 ikont tartalmaz a Shell32.dll mappa.) Ebben a rendszerben a mappák ikonjai is megváltoztathatók. A nekünk tesző változat kijelölése után az OK gombokra kattintva nyugtázzuk az ikoncserét. A Testreszabás tábla Mappák képei szektora arra is lehetőséget ad, hogy saját képet rendeljünk a mappánkhoz, fájljunkhoz. A Kép kiválasztása gomb megnyomása keressük meg és jelöljük ki a azt a képet, amelyre a megunt ikont le kívánjuk cserélni. Ebben az operációs rendszerben ikonszerkesztővel saját ikont is szerkeszthetünk. Arra is mód van, hogy az Internetről töltsünk le ikonokat. Programok indítóikonjának cseréje esetén a Tulajdonságok paranccsal megnyitott ablakban a Parancsikon fület kell aktiválni, és a felkínált ikonváltozatok közül választhatunk. (Ezek száma is nagyobb, mint Windows 98-ban.) Windows XP-ben nem csak a klasszikus módon cserélhetjük le az ikonokat. Több alkalmazás ablakában is megtalálható az Ikoncsere gomb. Ezek is a programok által felkínált ikonváltozatokhoz, illetve a System mappába vezetnek.
* A Lomtár ürítése című rovatból ismerjük az átmeneti fájlok leggyakoribb felhalmozódási helyeinek kitakarítási módját. Ilyen haszontalan, csak egyszer alkalmazott fájlok azonban nem csak a Recent és a Temp mappában képződhetnek. A különböző programok fel- és letelepítése során számos más mappában is keletkeznek olyan fájlok, amelyekre a későbbiek során semmi szükség sincs, csak feleslegesen terhelik a gépet. Ezeket az „ott felejtett” fájlokat a kiterjesztésük alapján találhatjuk meg. Egyenkénti felkutatásuk és törlésük meglehetősen bonyolult és időigényes lenne. Bízzuk ezt a munkát a kereső programra. Összegyűjtve már könnyen megsemmisíthetjük őket. Nyissuk le a Start menüt, és adjuk ki a Keresés, majd a Fájlok és mappák parancsot. A megjelenő Keresés ablakot nagyítsuk fel, és a Név beviteli mezőbe írjuk be a *.tmp, *.bak, *.old, *.syd, *.cln, *.001, s~y, ~*., *.??~, _*.*, *.??_, Mscreate.dir kiterjesztéseket. A Hely kijelölősávba a Sajátgép utasítást állítsuk be, és nyomjuk meg a Keresés gombot. Annak érdekében, hogy ne kelljen ezt a hosszú címet minden egyes alaklommal beírni, nyissuk le a Fájl menüt, és adjuk ki a Keresés mentése utasítást. Ekkor egy indító ikon jön létre az Asztalon, amelyre kétszer rákattintva bármikor újraindítható a takarítás. A megtalált fájlokat vizsgáljuk végig, és ha mindegyik fenti kiterjesztésű, a Ctrl + A billentyűkombinációval jelöljük ki, majd a Delete billentyűvel egyszerre töröljük őket. Amennyiben rendszerfájlok is keveredtek közéjük, a Shift billentyű lenyomása után tartományonként kell kijelölni és elvégezni a törlést. A Windows XP-ben minden géphasználónak saját Temp mappája van. A legegyszerűbben a fájlkereső programmal találhatjuk meg a saját mappánkat. A Start menü lenyitása után adjuk ki a Keresés parancsot. A megjelenő ablakot nagyítsuk fel, és érvényesítsük a Fájlt vagy mappát utasítást. A tovább nyíló ablak A fájlnév egésze vagy része beviteli mezejébe írjuk be a C:\Dokuments and Settings\Felhasználónév\Local Settings\Temp fájlnevet. (A felhasználónévhez értelemszerűen a saját nevünket vagy megjelölésünket írjuk, pl. User1). Mielőtt a Keresés gombra kattintunk a Cím kijelölősávba állítsuk be a Sajátgép utasítást, és indítsuk el a keresést. (A Local Settings rejtett mappa, ezért csak akkor látszik, ha a Mappa beállításánál bekapcsoljuk a rejtett állományok láthatóvá tételét. Nézet menü ! Mappa testreszabása parancs ! Általános fül ! Attribútomok választókapcsoló ! OK gomb.)
* Speciális feladatok megoldásához ritkán használt fájlokra van szükség. Ezek pontos helyét többnyire nem tudjuk, sőt sokszor a mappa nevére sem emlékszünk, amelyben található. Ilyenkor nem használ a Windows kereső ablaka sem, mert nem tudjuk mit írjunk bele. Ebben az esetben nem marad más lehetőség, mint a böngészés. Egyenként átnézzük az egyes meghajtók faágszerű struktúráját, és amelyik gyanúsnak tűnik, azt megnyitjuk. Ezt legegyszerűbben a Windows Intézőben tehetjük meg. Itt azonban csak a főkönyvtárak láthatók. Az alkönyvtárakat egyenként le kell 423
nyitni, ami sok időt vesz igénybe. Az almappák feltárása azonban egyetlen művelettel is elérhető. Kattintsunk a Sajátgép mappára, és a numerikus billentyűzeten nyomjuk le a * gombot. Erre A Windows Intéző végigböngészi az egész merevlemezt, és a számítógéphez tartozó összes almappát feltárja. Nekünk semmi mást nem kell tenni, mint az ablak jobb oldalán gördítősávval áttekinteni a listát. (Ez a folyamat néhány másodpercig is eltarthat, és a hozzáférést igénylő helyeken a rendszer jelszót kérhet.)
* A túlfejlesztés tipikus példája a Windows ikonná kicsinyítő funkciója. Gyakran megesik, hogy el szeretnénk indítani egy programot, de nem férünk hozzá az Asztalon, mert a megnyitott meghajtók-, mappák ablakai teljesen befedik. Ilyenkor ikonná kicsinyítve le kell küldeni őket a Tálcára. Ha egy kiselejtezendő fájl vonszolása közben végezzük észre, hogy nem találjuk a Lomtár ikont, már kellemetlenebb a helyzet, mert ezt nem engedhetjük el akárhol. Vissza kell vinni a helyére. Windows XP-ben mindez nem okoz gondot. Ha nem találjuk a keresett ikont, vonszoljuk le a fájlt a Tálca egy üres részére. (Addig húzzuk, amíg az egérkurzor át nem alakul stoptáblaszerű piktogrammá.) Időzzünk ott el fél másodpercet, mire az Asztalt beborító ablakok ikonná kicsinyítve lemennek a Tálcára. Felszabadul az Asztal, valamennyi indító ikon, sőt a Lomtár is hozzáférhetővé válik. Sokra azonban nem megyünk vele, mert ez a segédprogram az összes ablakot ikonná kicsinyíti, így az indítás vagy a vonszolás után egyenként küldhetjük őket vissza. Ezek a többletfunkciók és „kényelmi szolgáltatások” csupán arra jók, hogy foglalják a helyet a winchesteren, értékes tárterületet vonjanak el a merevlemez-kapacitásból.
* A szövegszerkesztők gyakran panaszkodnak, hogy az idegeikre megy a Windows XP agyoncsicsázása. Ablakok repkednek; listák, gombok, feliratok úsznak; mindennek árnyéka van; sőt néhány dolog még átlátszó is. Ráadásul mindez súlyos terhet ró a processzorra. Szerencsére ezektől az effektusoktól meg lehet szabadulni, és normálissá lehet tenni az operációs rendszer működését. Kattintsunk a jobb egérgombbal a Sajátgép ikonra, és adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Speciális fület. A feltáruló tábla Teljesítmény szektorában nyomjuk meg a Beállítások gombot. Az újra nyíló ablakban aktiváljuk a Vizuális hatások fület. A feltáruló táblán választhatunk, hogy mi a fontosabb nekünk, a csillogó-villogó megjelenés, vagy a mellőzésükkel nyerhető teljesítménynövekedés. A választókapcsolók alatti lista inaktiválása arra is lehetőséget ad, hogy egyenként kapcsoljuk ki az egyes effektusokat. Végül nyomjuk meg az OK gombot.
* Munka közben gyakran előfordul, hogy a sok megnyitott ablak teljesen letakarja az Asztalt, ezért nem tudunk hozzájutni az indító ikonokhoz. Ennek a problémának a megoldására létezik egy rendkívül egyszerű eljárás, ami a Windows minden változatában használható. Ennél az eljárásnál nem kell az ablakokhoz nyúlni, mert az Asztal jön eléjük. Nyissuk meg a Start menüt, adjuk ki a Futtatás parancsot, és a megjelenő ablak Megnyitás beviteli mezejébe üssünk be egy pontot. Utána nyomjuk meg az OK gombot, vagy az Enter billentyűt. Erre az operációs rendszer összegyűjti az Asztal indító ikonjait egy ablakba, és a megnyitott ablakok fölé helyezi. (A Sajátgép és a Lomtár ikonja nem kerül bele.) Nekünk semmi mást nem kell tenni, mint elindítani a használni kívánt programot, majd bezáró " gombjával visszaküldeni az ablakot. (Ha más indító ikonokra is szükségünk lesz, ne zárjuk be, hanem küldjük le a Tálcára.) Az agyonbonyolított Windows XP ennek az egyszerű funkciónak az ellátásban sem tagadta meg önmagát. Itt előbb egy felhasználóhoz kötött ablak jelenik meg, benne a leggyakrabban alkalmazott mappákkal. Ezek között van az Asztal ikonjait tartalmazó mappa. Kattintsunk rá kétszer, és akkor itt is hozzáférhetővé válnak a meghajtó és programindító ikonok. Mivel gyakran fogjuk használni ezt az ablakot, célszerű megfelelő formára igazítani. (A bal egérgombbal megragadva húzzuk ki a keretét olyan méretűre, hogy minden ikon elférjen benne, ne kelljen a gördítősáv csúszkájának tologatásával keresgélni. Utána a
424
Nézet menüben adjuk ki az Ikonok elrendezése parancsot, és az almenü különböző lehetőségei közül válasszuk azt, ami nekünk a legmegfelelőbb.) Ezt követően mindig így fognak megjelenni. Az Asztal ikonjaihoz való akadálymentes hozzáférés másik módja, hogy a Tálcán létrehozzuk a Gyorsindító eszköztárat. Kattintsunk a jobb egérgombbal a Tálca egy szabad felületére, majd a megjelenő helyi menüben adjuk ki az Eszköztárak parancsot. Az oldalra kinyíló menüben érvényesítsük a Gyorsindítás utasítást, és a bal egérgombbal vonszoljuk rá az Asztal ikonjait a Tálcára. (Egy függőleges fekete vonal jelzi, hogy pontosan hová fog kerülni.) Windows XP-ben a Gyorsindító eszköztár a Start menüvel hozható létre. Lenyitása után adjuk ki a Vezérlőpult utasítást. A feltáruló táblán kattintsunk kétszer a Tálca és start menü ikonra. A tovább nyíló ablakában aktiváljuk a Tálca fület. A feltáruló tábla A Tálca megjelenése szektorában adjuk ki A gyorsindítás megjelenítése utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Az indító ikonokat, illetve azok másolatait itt is a Tálcára húzással kell a Gyorsindító eszköztárba helyezni. Ebben a rendszerben az ikonok számának növelésével nem tágul a rendelkezésre álló hely. Ehhez kattintsunk a jobb egérgombbal a Tálca szabad felületére, és a helyi menüben szüntessük meg A Tálca zárolása utasítás érvényességét. Utána a bal egérgombbal ragadjuk meg a gyorsindító ikonokat határoló párhuzamos pontvonalat, és húzzuk odébb, hogy az összes ikon láthatóvá váljon. Ezt követően célszerű újra zárolni a Tálcát, mert a párhuzamos határoló vonalak eltüntetésével több hely marad a Tálcán. A Gyorsindító eszköztár alkalmazásának hátránya, hogy lecsökkenti a Tálcát, a futó programok ikonjainak nem marad hely rajta. Emiatt az operációs rendszer kénytelen mappába gyűjteni őket. Ezt követően csak úgy tudjuk futtatni, ha kihámozzuk belőle. Ez főleg akkor tud idegesítő lenni, ha két dokumentumra felváltva van szükségünk. Ilyenkor minden egyes esetben meg kell nyitni a gyűjtőmappát, ki kell keresni belőle a másik dokumentumot, és csak utána tudjuk képernyőre küldeni. Ráadásul a Windows XP hajlamos mindent mappába gyűjteni. Nem csökkenti le az ikonok szélességét, mint a Windows 98. Ha nem férnek el a használt programok, dokumentumok lekicsinyített ikonjai eredeti szélességükben a Tálcán, mindjárt mappába rakja őket. Így egy idő után semmit sem találunk. Mappaikonok sorakoznak a Tálcán, és hosszasan keresgethetjük bennük a használni kívánt ikont.
* Nem tartozik ugyan ez a szolgáltatás sem a nélkülözhetetlen funkciók közé, de néha jól jöhet. Amennyiben tele van az Asztalunk programindító ikonokkal, és ráküldtük a gyakran használt fájljaink indító ikonjait is, árulkodó lehet a megnevezésük. Ha nem akarjuk, hogy a látogatónk lássa az „arzenálunkat” rejtsük el a szeme elől. Kattintsunk a jobb egérgombbal az Asztal egy szabad felületére, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki az Ikonrendezés szempontja parancsot. A tovább nyíló ablakban érvénytelenítsük az Asztali ikonok megjelenítése utasítást. A „vészhelyzet” elmúltával aktiváljuk újra ezt az utasítást, és visszatérnek az ikonjaink az Asztalra. (Néhány másodpercet várni kell az ikonok láthatatlanná, és láthatóvá válására.)
* A gyakran használt fájlnevekről nem csak az indító ikonjaink árulkodnak. Az utoljára megnyitott dokumentumok nevei megtalálhatók a Start menüben is. Elég egy kattintás a Tálcán a Start gombra, majd a Dokumentumok parancsra, máris ott áll időrendi sorrendben az utoljára használt 15 (Windows XP-ben 30) fájlunk neve. Ezt a gyorsan végrehajtható kutakodást úgy tudjuk eredménytelenné tenni, hogy a géptől való eltávolodásunk előtt megnyitjuk a Start menüt, kiadjuk a Beállítások, majd a Tálca és Start menü parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Start menü programjai (Start menü) fület, és a feltáruló tábla Dokumentumok menü (Dokumentumok) szektorában kattintsunk a Tartalom törlése (Törlés) gombra. (Windows XP-ben előbb meg kell nyomni a Testreszabás gombot, és a Törlés gomb a Menüelemek szektorban található.) Az OK gombra (gombokra) kattintva kiürül a megnyitott fájlokat naplózó tár, de nem törlődnek a használt dokumentumok. A Törlés nem állítja le ezt a funkciót, csupán lenullázza a tár tartalmát. 425
További fájlok megnyitása esetén a naplózás folytatódik. Így szükség esetén meg kell ismételni ezt a műveletet.
* A Start menü Kereső ablakát nem csak fájlok, dokumentumok keresésére használhatjuk. Az Internet kereső programjaihoz hasonlóan a számítógépünkben is lehetőség van a tartalom szerinti keresésre. Több könyv, újságcikk vagy egyéb dokumentum tárolása esetén gyakran előfordul, hogy nem emlékszünk sem a könyv címére, sem az anyagot tároló mappa, fájl nevére. Csupán egyetlen kifejezés, címszó, név, számérték, utalás jut eszünkbe. Ilyenkor kattintsunk a Start gombra, és a tovább nyíló ablakokban adjuk ki a Keresés, majd a Fájlok vagy mappák parancsot. Az újra nyíló ablakban aktiváljuk a Név és hely fület. A feltáruló tábla Keresendő szöveg beviteli mezejébe írjuk be azt a szót (nevet, címet vagy kifejezést) amire emlékszünk, majd adjuk ki Az almappákban is utasítást. Végül a Hely kijelölősávba állítsuk be a Sajátgép utasítást, majd a Keresés gombbal indítsuk el a programot. Ezt követően a Windows átkutatja az összes dokumentumot, és megkeresi nekünk a kifejezést, adatot, bárhol van is. Más programok által készített dokumentumokba is belelát, de a tömörített anyagot nem tudja feltárni. A megtalált dokumentumot a kereső ablakban is megnyithatjuk, ha kétszer rákattintunk a nevére. Amennyiben több dokumentumban is létezik a kifejezés, nem kell mindegyiket megnyitni a saját programjában. Kattintsunk a jobb egérgombbal a nevére, majd a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Nézőke parancsot. A tovább nyíló ablakban betekinthetünk a tartalmukba, és eldönthetjük, hogy melyikre van szükségünk. (Windows-ban a Nézőke meglehetősen lassan működik. Amennyiben több dokumentumot is meg szeretnénk tekinteni, hívjuk elő a fájlkezelő Total Commander programot. A fájl kijelölése után nyomjuk le az F3 billentyűt. Egy pillanat alatt láthatóvá válik a tartalma.) Windows XP-ben jóval bonyolultabb a dokumentumkeresés. Itt a Keresés eredménye párbeszédablak Mit keres? szektorában adjuk ki a Dokumentumok(szöveges, táblázat stb.) utasítást. Utána kattintsunk a Speciális keresési beállítások használata utasításra. A tovább nyíló ablak Egy szó vagy kifejezés a dokumentumban beviteli mezőbe írjuk be azt a szót, amire emlékszünk belőle. Az alatta levő Keresés helye kijelölősávba most is a Sajátgép tárhelyet célszerű beállítani, mert akkor a program az egész számítógépet átkutatja. Ezt követően aktiváljuk a További beállítások utasítást, és a További beállítások szektorban érvényesítsük a Keresés almappákban tételt. Most végre itt is megnyomhatjuk a Keresés gombot. Az eredmény ugyanaz lesz. Pontosabb kevesebb, mert itt nincs lehetőség arra, hogy megnyitás nélkül betekintsünk a megtalált dokumentumokba. A két kezelési eljárás híven tükrözi a Windows 98 és a Windows XP közötti különbséget. Jól szemlélteti, hogy miként lehet egy viszonylag egyszerű műveletet, egy dokumentum megkeresését annyira elbonyolítani, hogy az már szinte használhatatlan. Amihez Windows 98-ban elegendő volt egyetlen kisméretű ablak, ahhoz Windows XP-ben négy ablak megnyitása, és két gördítősáv mozgatása szükséges. A sok csillogó, villogó menüablaktól olyan a képernyő, mint egy kivilágított fenyőerdő, ahol a rengeteg feldíszített karácsonyfa alatt nem találjuk a keresett ajándékot.
* Mivel nálunk a forint a törvényes fizetőeszköz, pénzügyi számításoknál automatikusan a Ft jel kerül az összegek után. Az Uniós tagságunk után azonban mi is átállunk majd az euróra, így mindent ebben a pénznemben kell számolnunk. Így meg kell változtatni a magyar nyelvű Windows alapbeállítását is. Ehhez nyissuk meg a Start menüt, és adjuk ki a Beállítások, majd a Vezérlőpult parancsot. A tovább nyíló ablakban kattintsunk kétszer a Területi beállítások ikonra. Az újra nyíló ablakban aktiváljuk a Pénznem fület, és a feltáruló tábla Pénznem jele kijelölősávjában írjuk át a Ft egységet €-ra. (Jelöljük ki, majd nyomjuk le az AltGr + U billentyűkombinációt.) Végül kattintsunk az OK gombra. Az € jelet természetesen mi is beírhatjuk a szövegbe. Az AltGr + U billentyűkombinációval előhívható euró jel azonban egyelőre csak Times New Roman, Courier és Ariel betűtípusban jelenik meg. 426
* Ha használt gépet vásárolunk előfordul, hogy megkapjuk vele együtt az operáció rendszert is. Ez nagyon szerencsés vétel, mivel a számítógépet és a programokat működtető szoftverre már nem kell költenünk. A gond csak az, hogy a mi gépünk is a korábbi tulajdonos nevét tünteti fel az egyes alkalmazásokon. Ezen azonban könnyen segíthetünk programlemez nélkül is. Nem kell mást tennünk, mint a Rendszerleíró adatbázisban megváltoztatni a RegisteredOwner alatti nevet. Ez a Registry faágszerűen felépülő állományában található meg a HKEY_ LOCAL_MACHINE\ Software\Microsoft\Windows\CurrentVersion kulcs alatt. Kattintsunk rá, és a jobb oldali mezőben keressük meg a RegisteredOwner bejegyzést. Egyszerűbb azonban rábízni a megtalálását a Registry keresőjére. Nyissuk le a Start menüt, és adjuk ki a Futtatás parancsot. A megjelenő ablak Megnyitás beviteli mezejébe írjuk be a regedit utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A tovább nyíló Rendszerleíróadatbázis-szerkesztő ablakában nyissuk le a Szerkesztés menüt, és aktiváljuk a Keresés utasítást. Az újonnan megnyíló ablak Mit keres beviteli mezejébe írjuk be a RegisteredOwner kifejezést, és kattintsunk a Továbbkeresés gombra. (Egy darabig várni kell, amíg megtalálja.) Kattintsunk kétszer a RegisteredOwner bejegyzés ikonjára, és a megjelenő Karakterlánc szerkesztése (Windows XP-ben Duplaszó szerkesztése) ablak Érték beviteli mezejébe írjuk be a saját nevünket, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ha a cégnevet akarjuk megváltozatni, a felette levő RegisteredOrganisation kulcs bejegyzését írjuk át a fentiek szerint. A tulajdonnév más programokban is fel van tüntetve. Amennyiben ezeket is át akarjuk írni, a Szerkesztés menüben adjuk ki a Továbbkeresés utasítást. A program sorra kikeresi nekünk a gépünkön levő szoftverek összes tulajdonosi bejegyzését. Egyes programok UserName bejegyzés alatt tartják nyilván a tulajdonos nevét. Így érdemes ezt is kerestetni. Még több találatot érünk el, ha a korábbi tulajdonos nevét írjuk be a kereső ablakba. Ezt kell tenni akkor is, ha több éves használat, nyúzás után az operációs rendszer megsérül, és a betöltés során tulajdonnévvel kapcsolatos zavart jelez. Ilyesmi a különböző programok fel- és letelepítése során is előfordulhat. Egyes vírusok is átírják a tulajdonos nevét, hogy indítási zavart keltsenek. (Természetesen ekkor már a saját nevünket kell beírni.) Végül a jobb felső " bezáró gombra kattintva lépjünk ki a Rendszerleíróadatbázis-szerkesztőből.
* Az operációs rendszer és a programok feltelepítése után, illetve installált számítógép vásárlása esetén még a használatbavétel előtt célszerű a Windows-ról egy indítólemezt készíteni. Különféle programok utólagos telepítése és eltávolítása esetén ugyanis a fájlok bármikor megsérülhetnek, és ilyenkor újra kell telepíteni az operációs rendszert. Szerencsés esetben csökkentett módban még elindul a rendszer, de ebben az üzemmódban nem mindig lehet kijavítani a hibát. A hibás fájlok cseréjéhez ugyanis szükség lenne a telepítőlemezre. Csökkentett módban azonban a CD-ROM nem indul el, nem használható. Ha nincs telepítőlemezünk, frissíteni sem tudjuk az operációs rendszert, mert törlése után már csak a telepítőlemezről indítható el a számítógép. A telepítőlemezhez azonban szükség van a Windows programlemezre, ami csökkentett módban nem olvasható. Így meghibásodás esetén hiába próbáljuk pótolni a mulasztásunkat. Ekkor már nem marad más, mint szervizbe vinni a számítógépünket, vagy kihívni a szerelőt, és fizetni a kiszállási díjjal valamint adóval megfejelt borsos számlát. A telepítőlemez-készítéshez szükség van egy üres vagy formázással törölt flopira. Nyissuk le a Start menüt, majd adjuk ki a Beállítások és a Vezérlőpult parancsokat. A tovább nyíló ablakban kattintsunk kétszer a Programok hozzáadása ikonra. Az újonnan nyíló ablakban aktiváljuk az Indítólemez fület. A feltáruló táblán nyomjuk meg a Lemez létrehozása gombot. Végül kattintsunk az OK gombra. Amennyiben a gépünkön másolt operációs rendszer van, nem történik meg az indítólemez-készítés. Ebben az esetben megjelenik egy üzenettábla, amely felszólít bennünket a Windows CD-ROM-ba helyezésére. A Windows operációs rendszerek újratelepítésével kapcsolatban hasznos útmutatást találunk a PC World folyóirat 2000. novemberi számának 120126. oldalain Eltávolítás és telepítés címmel. 427
* Az operációs rendszer huzamos használata esetén előfordul, hogy egy állomány megsérül, felülíródik. Ilyenkor futassuk a rendszerfájl-ellenőrző segédprogramot, amely a jelenlegi rendszerállományokat összehasonlítja az előzővel, és szükség esetén elvégzi a helyreállítást. Nyissuk le a Start menüt és adjuk ki a Programok ! Kellékek ! Rendszereszközök ! Rendszerinformáció parancsokat. A megjelenő Microsoft Rendszerinformáció ablakban nyissuk le az Eszközök menüt, és érvényesítsük a Rendszerfájl-ellenőrző utasítást. A tovább nyíló ablak Mit szeretne tenni szektorában adjuk ki a Megváltozott fájlokat keresni utasítást, majd nyomjuk meg a Beállítások gombot. Az újra nyíló ablakban aktiváljuk a Beállítások fület, és a feltáruló táblán érvényesítsük a Megváltozott fájlok figyelése, valamint a Törölt fájlok keresése utasításokat. A biztonság kedvéért a Visszaállítás előtt készüljön biztonsági másolat a fájlokról szektorban aktiváljuk a Kérdezzen rá választókapcsolót. Az OK majd az Indítás gombra kattintva elkezdődik az ellenőrzés. A program a Megváltozott fájl ablakban sorra kijelzi nekünk a változásokat. A Mit kíván tenni szektorban határozhatunk a hibás fájl sorsáról. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, válasszuk a Figyelmen kívül hagyni utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. Nagy előnye ennek az eljárásnak, hogy nem kell a sérült operációs rendszert újratelepíteni. A javító program megkeresi a hibás fájl eredeti, ép változatát a programlemezen, és csak azt másolja át. Egyébként érdemes körülnézni a Microsoft Rendszerinformáció faágszerűen felépülő mappáiban, mert ezekben minden adatot megtalálunk a gépünkről. Amennyiben tudomásunk van valamelyik fájl dérülésről, vagy egy program figyelmeztet bennünket egy fájl hiányára, részletes ellenőrzés nélkül is bemásolhatjuk az operációs rendszerünkbe. A Start menü lenyitása után adjuk ki a Futtatás parancsot, és a beviteli mezőbe írjuk be az sfc.exe utasítást, majd kattintsunk az OK gombra. Ekkor megjelenik a Rendszerfájl-ellenőrző párbeszédpanelje. Aktiváljuk rajta az Egy fájlt kicsomagolni a telepítő lemezről utasítást, és a beviteli mezőbe írjuk be a hiányzó fájl nevét. Az Indítás gombot megnyomva megjelenik a Fájl kibontása ablak. A Helyreállítás innen kijelölősávban tüntessük fel a Windows CD-meghajtó nevét, pl. E:\ (Egyszerűbb, ha Tallózás gombot megnyomva kikeressük, rákattintunk, és megnyomjuk az OK gombot.) A Fájl kibontása ablak OK gombjára kattintva a segédprogram visszatelepíti a fájlt a megfelelő helyre. Windows XP-ben a sérült vagy megsemmisült rendszerállomány visszaállítására létezik egy gyorsabb és egyszerűbb és módszer is. Itt a hiányzó fájlok másolata megtalálható a C:\Windows\Sysbackup mappában is. Nem kell mást tenni, mint átmásolni a System mappába.
* Az előzőekben láttuk, hogy az XP programcsomag nem aratott osztatlan elismerést a felhasználók körében. Túl sok funkciót tartalmaz, ugyanakkor nem lehet olyan jól használni, mint az előző változatokat. Jelentősen megnehezült a programmappákhoz, a párbeszédablakokhoz való hozzáférés is. A Microsoft egyre kevésbé támogatja a programjaiban rejlő lehetőség maximális kihasználását. Ennek legnyilvánvalóbb jele az új Súgó kialakítása. A Windows XP és az Office XP Súgója igen attraktív, de szinte használhatatlan. Bonyolult a kezelése, és jelentősen megkurtították. Jóval kevesebb tanácsot tartalmaz, mint a 98-as változat. Ahelyett hogy bővítették volna ezt a segédanyagot, mindent kivettek belőle, ami lényeges volt. A programok mélyére ásó részleteket törölték, csupán a semmitmondó általánosságok maradtak benne. Ráadásul azt a keveset sem lehet megtalálni. Sherlock Holmes-i képességekkel és nagy türelemmel kell rendelkeznie annak, aki az XP programcsomagban a menüablakok tengerén át megtalálja a Súgó tárgymutatóját. Javulás később sem várható. Sőt ezen a téren a helyzet tovább romlik. A béta tesztelés alatt álló Office 2003 úgy próbálja a menü- és ablakerdőben való eligazodást megkönnyíteni, hogy a menük és párbeszédablakok tételeit feltünteti a Súgóban. Így nem kis munka és idő árán kideríthető, hogy az éppen előugrott ablakon mit jelentenek az egyes parancsok, utasítások. Ezzel a megoldással az a baj, hogy ha következetesen véghezviszik, a Súgó eldzsungelesedik. Megszűnik a használati útmutató jellege. Tárgymutatóba zsúfolt értelmező szótár lesz belőle. Nem tárgymutatót kell készíteni a menük és a párbeszédablakok minden egyes tételéhez, hanem egy jó használati utasítást, 428
amely pontosan, precízen leírja a mögöttük álló funkciók alkalmazási módját. Hiába írják be a tárgymutatóba, hogy egy-egy utasítás mire való, ha nem írják oda, hogy miként kell alkalmazni, és mit fog eredményezni a használata. Ezen hiányosságok miatt az XP rendszert használók sem kívánnak megválni a korábbi programjaiktól. Kihasználva a modern gépek nagy tárolókapacitását, a Windows XP mellé feltelepítik a Windows 98-as operációs rendszert is. Nem zavarják egymást, és külön-külön is bootolhatók. Ennek előfeltétele azonban a merevelemez megosztása. A két operációs rendszernek külön partícióra kell kerülnie. Mivel a Windows 98 csak FAT 32 alapra telepíthető, a Windows XP-t is erre állítsuk be. Így nem tud ugyan olyan sokat, mint NTFS állományrendszerre telepítve, de a fő alkalmazások elérhetők rajta. (Az NTFS a hosszú állománynevek alkalmazását, a teljes biztonsági hozzáférést, az állományrendszer helyreállítását, a különösen nagyméretű adathordozók kezelését és az állományok objektumként való kezelését segíti elő.) Nagyon fontos még, hogy először a Windows 98-at telepítsük, mert a korábbi programok nem ismerik fel az utánuk következőket, míg az újabbak fel vannak készítve a régebbiekhez való alkalmazkodásra. Sokan a Linux operációs rendszert is feltelepítik a merevlemezre, egy harmadik partícióba. Így aztán nincs olyan program, amit ne tudnának futatni a számítógépükön. Ennek a lehetőségnek a kihasználásához azonban már informatikusi ismeretekre van szükség. Lehetőségeink megnövekedésének viszont hátrányai is vannak. Előfordulhat, hogy egyes programok nem a megszokott rendszerben, illetve új programok telepítése esetén szöveges- és képfájljaink nem a régi programban nyílnak meg. Ha az új programok beállításaiban nincs állománytípusokra vonatkozó panel, akkor nem tudjuk kikapcsolni azokat amelyeket nem akarunk a hatókörébe vonni. Ilyenkor a Start menü Windows Intézőjében kattintsunk kétszer a Mappa beállításai ikonra, majd a megnyíló ablakban aktiváljuk a Fájltípusok fület. A feltáruló tábla Bejegyzett fájltípusok listájában jelöljük ki a kívánt fájltípust. A Módosítás gomb megnyomása után kiválaszthatjuk, hogy a telepített programok közül melyikkel szeretnénk a későbbiekben megnyitni az adott állományt. A Speciális gombra kattintva a megnyitáson kívül további műveleteket is definiálhatunk. Végül nyomjuk meg az OK gombot, és zárjuk be az intéző ablakát. Ez a művelet Windows 98-ban is elvégezhető. Ez esetben a Mappa beállításai ablak a Start menü ! Beállítások ! Mappa beállításai parancs útvonalon érhető el. A Fájltípusok fül aktiválása után feltáruló táblán itt a Szerkesztés gombra kell kattintani. Ehhez a művelethez némi szakértelemre is szükség van. Ha a programozás terén nem rendelkezünk kellő gyakorlattal, gondunk megoldásához kérjük egy szakértő segítségét.
* A Windows és az Office programcsomag korábbi változatainak feltelepítése során több lehetőség közül választhatunk. A legördülő menüben kijelölhetjük az (1) a komponens a gépünkön fog futni megoldást. Ez esetben minden program feltelepül. A (2) kiszolgálónál fog futni lehetőség a központi gépre való csatlakozásra szolgál. A (3) nem települ föl megoldásnál a kihagyott programok nem lesznek hozzáférhetők számunkra. Ha takarékoskodni szeretnénk a hellyel, és nem akarjuk korlátozni a lehetőségeinket, akkor válasszuk a (4) használatának első alkalmával telepítődik. Ez esetben a programok tömörítve, bejegyzések és indítófájlok elhelyezése nélkül kerülnek a merevlemezre. Amennyiben szükségünk van rájuk, csak el kell indítani őket, és használható állapotba hozzák magukat. Ha kicsi a winchesterkapacitásunk, ne indítsuk el őket kíváncsiságból. Erre ugyanis kicsomagolják magukat, és indítófájlok, bejegyzések, segédfájlok tucatjait helyezik el a megfelelő helyekre. Ez jelentős többletterhelést rá a merevlemezre. Az Outlook Express program pl. becsomagolva nem nagyobb 5 MB-nál. Kibontva viszont 50 MB-nyi helyen terpeszkedik el. Amennyiben az üzenettáblán az Igen gombra kattintunk, már nem tudjuk megakadályozni a kibontakozást. A folyamat az Esc billentyű lenyomásával sem állítható le. Arra sincs lehetőség, hogy utólag eltávolítsuk. A különböző deinstalláló programok csak a néhány megabájtos alapfájlt távolítsuk el, a rengeteg alkalmazási bejegyzéssel nem tudnak mit kezdeni. Ezektől csak a merevlemez formázásával, és a programok újratelepítésével szabadulhatunk meg.
429
A Windows XP-nél és az Office XP-nél már nincs semmilyen választási lehetőségünk. Ez a programcsomag teljes terjedelmében feltelepíti önmagát. Csupán a médiatárat hagyhatjuk le róla. Ezért az XP változat telepítésére 10 GB-nál kisebb winchesterkapacitás alatt ne vállalkozzunk. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy minden program rendelkezésünkre fog állni. Hátránya viszont, hogy az operációs rendszer nehezen talál utat a program- és fájlrengetegben. A korábbi, kisebb terjedelmű programok lényegesen gyorsabbak, fürgébbek, mint az XP. Hiába a nagy működési frekvenciájú, nagy memóriakapacitású számítógép, a rendszer lomha marad. Ez a jelenség a kis ingyenes programok használata után válik igazán érzékelhetővé. Pl. a 9 MB-os AbiWord szövegszerkesztő futtatása után a 450 MB-os MS Office kifejezetten „göthösnek” tűnik. Az AbiWord frissessége, pattogó, villámgyors paracsvégrehajtásai után az Office 2002 olyan lomha, mint egy reumás öregúr. Félő, hogy ez a helyzet a későbbi programváltozatoknál csak romlani fog. A továbbfejlesztések következtében a Microsoft programjai még bonyolultabbak, és ezáltal még lassúbbak lesznek.
* Aki gyakran telepít fel különféle programokat, vagy nincs túl nagy gyakorlata a különböző szövegszerkesztési manőverekben, annak igen hasznos lehet a GoBack program. Sokan tapasztalták már, hogy milyen következményei vannak annak, amikor egy rosszul feltelepített program összekuszálja a Windows operációs rendszert. Órákig tart a rendbe tétele, és már soha nem lesz tökéletes. A legjobb lenne újratelepíteni, de akkor meg elvesznek a későbbi beállítások. Ilyenkor mit nem adnánk azért, ha fél órával visszaforgathatnánk az idő kerekét, és minden visszaállna az eredeti állapotába. Nos ezt az óhajt teremti meg a GoBack program. Feltelepítése után árgus szemmel figyeli minden mozdulatunkat, feljegyzi a gép összes megnyilvánulását. Ha tévedésből kitörlünk egy fájlt, nem kell mást tenni, mint megnyitni a Windows Intézőt, és a jobb egérgombbal rákattintani a mappára, amelyben az elveszett dokumentum volt, majd a megjelenő ablak Fájl menüjében kiadni a Show Revision utasítást. Erre a GoBack megjeleníti a törölt fájl előző állapotait, egészen a törlésig. Keressük ki az időpontot, amikor még biztosan jó volt a dokumentum, nem írtuk felül, nem töröltük ki tévesen. Rákattintva egy pillanat alatt megnyílik az elveszett anyag. A program automatikusan dolgozik. Hasonló módon működik, mint a Word vagy az Excel Visszavonás ikonja. It azonban nem csak egy dokumentum korábbi változatai hozhatók vissza, hanem az egész számítógépé (legalábbis ami a merevlemezen nyomot hagy). Erre a célra ajánlatos létrehozni egy virtuális meghajtót. Erről akár a teljes fizikai merevlemezt is visszaállíthatjuk. (A kockázatos programtelepítés lezajlása után célszerű ezt a virtuális merevlemezt törölni, mert fenntartása meglehetősen idő- és tárigényes.) A GoBack akkor is segít, ha az operációs rendszer olyan súlyosan megsérült, hogy elindulni sem tud. Ehhez egy indítórendszert hoz létre, amely beékelődik a Windows elé. Használatához nincs szükség külön rendszerlemezre. A számítógép bekacsolása után először a GoBack indítórendszerének nyitóképernyője jelenik meg a monitoron. Ha nincs semmi baj és nem nyúlunk hozzá, néhány másodperc múlva elindul a Windows, és végbemegy a normál bootolás. Zavar esetén nyomjuk le a Szóköz billentyűjét. Ekkor bejutunk a GoBack indítómenüjébe, ahol visszaállíthatják a merevlemezt abba az állapotba, amikor a Windows még hibátlanul működött. Mivel a merevlemez adatváltozásainak nyomon követéséhez komoly tárterületre van szükség, a winchester kapacitásától függ, hogy milyen messze tudunk visszanyúlni az időben. Alapértelmezésben a program a merevlemez 10 %-át foglalja le erre a célra. (Ezen utólag már nem lehet változtatni. Ha növelni akarjuk, újra kell telepíteni.) A GoBack által használt tárterület átmeneti tárolóként működik, így semmi szükség időnkénti takarításra. Ez a program tehát nem alkalmas biztonsági másolat készítésére. Feladata a katasztrófa-elhárítás. A GoBack 2.2 programot az Axico Informatikai Kft. forgalmazza. Címük: 1074. Budapest, Dohány u. 67. Tel: 342 3255. Fax: 351 2576.
* Sajnos a számítógép egy idő után meghibásodhat. Ilyenkor nem lehet elindítani sem. A Windows operációs rendszer azonban lehetőséget ad a hiba kijavítására, a hálózati- és hardverhibák kiküszöbölésre. Ebben az esetben Csökkentett módban kell elindítani a számítógépet. Mielőtt 430
bekapcsolnánk, nyomjuk le az F5-ös vezérlőbillentyűt (az XP operációs rendszernél az F8-ast), majd elengedve hagyjuk a BIOS-t dolgozni. A bootmenüben megjelenő üzemmódok közül válasszuk a Csökkentett mód-ot. Ennek megfelelően üssük be a 3-as számot a villogó kurzor helyére, majd nyomjuk le az Enter billentyűt. Ezután a Windows feltelepíti a javításhoz szükséges programokat, minimális hozzáférhetőséggel. (Ha nem boldogulunk, érdemes belenézni a Súgó: Hibajavítások fejezetébe is.) A zavar elhárítása után állítsuk le, majd indítsuk el újra a számítógépet, most már normál üzemmódban.
* A legtöbb szoftver telepítése után újra kell indítani a számítógépet. Ilyenkor sajnos meg kell várni, amíg a BIOS végigellenőrzi az össze alkatrészt, perifériát, és csak ezt követően áll neki az operációs rendszer indításának. Ez az időrabló tevékenység felgyorsítható, ha a PC újraindítására vonatkozó kérdésre Nem-el válaszolunk. Utána nyissuk le a Start menüt, és a Windows leállítása ablakban adjuk ki az Újraindítás parancsot. Ezt követően nyomjuk le a Shift billentyűt, és kattintsunk az OK gombra. A Shift billentyű nyomva tartása esetén csak a Windows operációs rendszer indul újra.
* Sokan körülményesnek tartják, hogy a Windows leállításához elő kell hívni a Start menüt, és egy ablakban különféle kapcsolókat és gombokat kell nyomogatni. Egy erre a célra létrehozott ikonnal azonban az Asztalról is elvégezhető ez a művelet. Kattintsunk a jobb egérgombbal az Asztal egy szabad pontjára. A megjelenő helyi menüben adjuk ki az Új, majd a Parancsikon utasítást. A megjelenő Parancsikon létrehozása ablak Parancssor beviteli mezejébe írjuk be a következő parancsot: c:\windows\rundll32.exe user,ExitWindows majd nyomjuk meg a Tovább gombot. Az újonnan nyíló Programnév választása ablakba írjuk be a Kikapcsolás szót, majd kattintsunk a Befejezés gombra. Ezt követően már csak kétszer rá kell kattintani a megfelelő helyre húzott ikonra, és megindul a Windows leállítása. (Csak az exe és az user kifejezések között van szóköz.)
* Bizonyos típusú gépeknél előfordul, hogy a Windows XP leállítása után nem kapcsolja ki a számítógépet. A kilépést követően megjelenik egy tábla ezzel az üzenettel: Most már kikapcsolhatja a számítógépet. Ezt nekünk kell kézzel megtenni. Más lehetőség híján tartsuk a Bekapcsoló gombot 5-6 másodpercig benyomva. Erre azonban nincs szükség, mert az Eszközkezelő beállításával ez az operációs rendszer is képes lekapcsolni a gépet. A Start menü ! Vezérlőpult ! Rendszer ikon ! Hardver fül útvonalon feltárható tábla Eszközkezelő szektorában nyomjuk meg az Eszközkezelő gombot. A tovább nyíló Eszközkezelő ablak Nézet menüjében adjuk ki a Rejtett eszközök megjelenítése parancsot. Erre megjelenik egy eszköz, amely le van tiltva. Engedélyezése után az automatikus lekapcsolás végbe fog menni. Ha ez az eszköz nem található, a lekapcsolás elősegítése érdekében módosítsuk a Registry-t. A Rendszerleíróadatbázis-szerkesztő megjelenő ablakában nyissuk meg a HKEY_CURRENT_USER\Control Panel\Desktop kulcsot a Programok letelepítése című rovatban leírt módon. Kattintsunk rá, és az ablak jobb oldalán megjelenő PowerOffActive azonosító értékét állítsuk át 0-ról 1-re, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Kattintsunk kétszer az azonosító névre, és a megjelenő Duplaszó szerkesztése ablakban írjuk át az értéket.) A Windows XP többféle módon történő leállítására, és a számítógép kikapcsolására több segédprogram is létezik. Az operációs rendszer tssuthdn.exe fájlja ugyanis csak a kijelentkezést teszi lehetővé. A shutdown.exe már az operációs rendszert is leállítja, de nem kapcsolja ki a gépet. Adrej Budja azonban írt egy ingyenes leállító programot, amely XP rendszerben is megoldja ezt a problémát. A program a http://www.aumha.org honlapról tölthető le, de megtalálható a PC World folyóirat 2003. júniusi számának CD-mellékletén is. Feltelepítése után többféle lehetőség közül választhatunk: a kijelentkezést, a készenléti módra váltást, a hibernációt és a kikapcsolást. Beállíthatjuk a késleltetési időt, valamint a leállítás kikényszerítését is. (Ilyenkor a felhasználói programok nem késleltethetik a folyamatot bármeddig.) Ezzel a lehetőséggel azonban óvatosan 431
bánjunk, mert elveszíthetjük az el nem mentett munkánkat. A program használatakor adjuk meg a teljes elérési útvonalat, nehogy a hasonló nevű, de szerényebb képességű Microsoft változat fusson. A késleltetett leállítás megvalósítására számos más programot is találhatunk az Interneten. Közülük jól bevált, és sokak által használt még a http://www.webattack.com/get/ampwinoff.shtml honlapról letölthető program. Ez szintén freeware program. Az előbbihez hasonlóan Windows 98-hoz, és Windows 2000-hez is használható. Léteznek nagyobb tudású lekapcsoló programok is, pl. a több díjat is elnyert, 25 dollárba kerülő Aye Shutdown 5.28. Itt az időzítve futtatható alkalmazások után megadhatjuk, hogy mi történjen a számítógéppel (kikapcsolás, újraindítás, a felhasználó kiléptetése, a gép zárolása, készenléti üzem, hibernálás). Emellett kérhetjük programok futtatását, zene lejátszást, megadott webhely letöltését. Honlap: http://www.ayesoftware.com.. A program 30 napig ingyen használható változata a PC Magazin 2003. szeptemberi számának CD-mellékletén is megtalálható CD:\SAC\UTILTASK\ASD.ZIP.
* Windows XP-ben arra is mód van, hogy a távollétünkben zároljuk a számítógépet. Ennek előfeltétele, hogy jelszóval védjük a felhasználói fiókunkat. (Ezt a Start menü ! Vezérlőpult ! Felhasználói fiókok útvonalon megnyitható ablakban tehetjük meg.) Ezt követően munkánk félbeszakításának, mások számára hozzáférhetetlenné tételének szokványos módja a hibernálás. Ez azonban sokáig tart, és rengeteg helyet foglal a merevlemezen. Ennél egyszerűbb módon is zárolhatjuk a fiókunkat a Windows + L billentyűkombinációval. A zárolás megtörténtéről a képernyő törlődése és egy üzenetpanel tájékoztat bennünket. (Ha érvényesítve van a gyors felhasználóváltás, a Windows XP bejelentkező képernyője jelenik meg.) Amennyiben a Windows billentyűt reteszeltük, vagy nincs is a klaviatúrán, célszerű egy indító ikont létrehozni erre a funkcióra. Ezt betehetjük a Gyorsindító eszköztárba, de kirakhatjuk az Asztalra is. Az előbbit azért célszerű választani, mert akkor nem kell a programablakokat leküldeni a Tálcára, hogy hozzáférjünk az Asztalhoz. Windows XP-ben nehezen lehet a Gyorsindító mappát elérni, mert rejtett mappákon át vezet az út hozzá. Ezért előbb a Start menüből hívjuk elő a Vezérlőpultot, és kattintsunk kétszer a Mappa beállításai ikonra. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Nézet fület, a Speciális beállítások szektorban keressük meg a Rejtett fájlok és mappák tételt, és aktiváljuk a megjelenítése utasítást, majd nyomjuk meg az Alkalmaz valamint az OK gombokat. Ezt követően a C-drájv ! Documents and Settings ! User(saját nevünk vagy számunk) ! Application Data ! Microsoft ! Internet Explorer ! Quick Launch útvonalon elérhető mappához társítsunk egy parancsikont. Jelöljük ki a Quick Launch ikont, nyissuk le a Fájl menüt, és adjuk ki az Új, majd a Parancsikon utasításokat. A megjelenő Parancsikon létrehozása ablak Parancssor beviteli mezejébe írjuk be a következő címet: %windir%\System32\rundll32.exe user32.dll,LockWorkStation majd nyomjuk meg a Tovább gombot. (Csak az exe és az user között van szóköz.) Az újonnan nyíló Programnév választása ablakba írjuk be a Zárolás kifejezést, majd kattintsunk a Befejezés gombra. Végül jelenítsük meg a Gyorsindító eszköztárat. Kattintsunk a jobb egérgombbal a Tálca üres területén, és adjuk ki az Eszköztárak majd a Gyorsindítás parancsokat. Utána az elkészített Zárolás parancsikont ragadjuk meg a bal egérgombbal, és húzzuk le a Gyorsindító eszköztárba. Amennyiben az Asztalra szeretnénk rakni, kicsinyítsük le az Internet Explorer ablakot, és húzzuk ki belőle. (Ha nem teszik az ikonja, az előbbiekben leírt módon cseréljük le.) Amennyiben a Zárolás ikont eleve az Asztalra kívánjuk helyezni, lényegesen könnyebb dolgunk van. Kattintsunk a jobb egérgombbal az Asztal egy szabad pontjára. A megjelenő helyi menüben adjuk ki az Új, majd a Parancsikon utasítást. A megjelenő Parancsikon létrehozása ablak Parancssor beviteli mezejébe írjuk be a fenti címet. Az ikon neve itt is Zárolás legyen. A Befejezés gomb megnyomása után megjelenő ikont már csak a helyére kell húzni. Kétszer rákattintva megtörténik fiókunk zárolása. Visszatérésünk után jelszavunk megadásával nyithatjuk meg.
* 432
A számítógép bekapcsolása utána a Windows operációs rendszer megjelenteti a jelszókérő ablakot. Ha nem adtunk meg jelszót, akkor is kéri. Ez esetben a bezáró " gombbal könnyen el lehet küldeni az ablakot, de ez időveszteséggel jár. Windows 98-ban könnyen megszabadulhatunk ettől a kellemetlenségtől. A Start menüben adjuk ki a Beállítások, majd Vezérlőpult parancsot, és a tovább nyíló ablakban kattintsunk kétszer a Jelszó ikonra. Az újonnan nyíló ablakban aktiváljuk A PC minden felhasználója ugyanazokat a jellemzőket és asztalbeállításokat használja utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ennek megfelelően az operációs rendszer következő indításakor már nem jelenik meg a jelszókérő ablak. (Amennyiben korábban több felhasználó is használta a gépet, az egyedi beállítások, asztalikonok eltűnnek, és az eredeti beállítás jelenik meg. Ezek a Windows mappába kerülnek. Ott a fájlok között, a Profiles mappában találhatók.) Ha előzőleg használtunk jelszót, már nem szabadulunk meg tőle ilyen könnyen. Ehhez egy kis trükkre van szükség. A Vezérlőpulton kattintsunk kétszer a Jelszó ikonra. Adjuk ki a Jelszó megváltoztatása utasítást. A tovább nyíló ablakban kattintsunk a Windows jelszó módosítása utasításra. Az újra nyíló ablak első sorába írjuk be aktuális jelszavunkat. A következő két sort hagyjuk üresen. Az OK gomb megnyomása után az operációs rendszer nem kér többé jelszót, mert nincs megadva. Windows XP-ben már bonyolultabb a helyzet, mert ez eleve egy többfelhasználós operációs rendszer. Nem lehet egyfelhasználóssá, vagy közös felhasználósúvá tenni, mint az elődjét. Ezért itt a Start menüben adjuk ki a Vezérlőpult parancsot. A tovább nyíló ablakban kattintsunk kétszer a Felügyeleti eszközök ikonra. Az újonnan nyíló ablakban aktiváljuk a Helyi biztonsági házirend ikont. Az újonnan nyíló ablak faágszerű struktúrájában nyissuk meg a Fiókházirend mappát. Utána kattintsunk a Jelszóházirend almappára. A jobb oldali listában keressük meg a Legrövidebb jelszó tételt, és kattintsunk rá a jobb egérgombbal. A megjelenő helyi menüben adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A tovább nyíló ablakban állítsuk a Jelszó minimális hosszá-t 0-ra, és nyomjuk meg az OK gombot.
* Ha már minden hibát kijavítottunk a dokumentumban, a lektorálás meglehetősen eseménytelen tevékenység. Csupán a Page Up és Page Down lapozó billentyűket kell nyomkodni, vagy a jobb oldali gördítősáv csúszkája alá kattintgatni. Ez nem nagyon terheli le az Office-t, még kevésbé a Windows-t. Ezért kössük össze egy másik tevékenységgel, végezzünk közben lemeztöredezettségmentesítést. Aki sokat dolgozik a számítógépén, soha nem ér rá elindítani ezt a fontos karbantartó funkciót. Most azonban nyugodtan futtathatjuk ezt a sokszor órákig tartó műveletet. (Ha lektorálás közben komolyabb munkavégzésre van szükség, szüneteltessük a lemeztöredezettség-mentesítést. A Folytatás gombra kattintva a művelet ott folytatódik, ahol abbamaradt.) Annak ellenére, hogy a szövegszerkesztő program ablaka letakarja a lemeztöredezettség-mentesítő ablakát, könnyen tájékozódhatunk a folyamat állásáról. A töredezettség-mentesítő program Tálcán levő ikonján százalékos formában látható a folyamatossá tett lemezterület mindenkori értéke. Az előírás szerint előbb be kell ugyan zárni minden dokumentumot, de erre most nincs szükség. Miután biztonsági okokból a Dokumentumok mappát már korábban áthelyeztük a D-meghajtóra, és mi a sokkal leterheltebb C-meghajtót rendezzük, nem kell számolnunk adatvesztéssel. Utána mentsük el a dokumentumot mindkét korábban kialakított helyére, majd nyissuk meg a Cmeghajtón levő tartalékváltozatát. Ezen továbbdolgozva elvégezhetjük a D-meghajtó töredezettségmentesítését is. Mivel lektorálás közben nem végzünk semmilyen komolyabb tevékenységet, így nem lép fel túlterhelődés sem. Az operációs rendszer ugyanis egyszerre több műveletet is képes végezni. Amikor elmentünk egy anyagot, közben nyugodtan elkezdhetünk dolgozni egy másik programmal. A párhuzamos munka egyetlen következménye, hogy kis RAM-kapacitás, illetve alacsony processzorfrekvencia esetén lelassul a számítógép. Ha olyan műveletet kívánunk végezni, amelyet a Windows nem képes az előző mellett működtetni, akkor nem indul meg. Ebben az esetben meg kell várni, a folyamat befejeződését. Az e-mail posta kezelése során sem kell megvárni, amíg a szerver betölti a postaládánkat, vagy elvégzi a kért levél letöltését. Közben nyugodtan megnyithatjuk a másik postafiókunkat, és intézhetjük az 433
ügyeinket. Itt érdemes megemlíteni egy érdekes fejlesztési eredményt. A Macintosh gépeket használók jól ismerik az OS operációs rendszert. Ennek továbbfejlesztett változata a BeOS, amely olyan tökéletes, hogy a homokóra is hiányzik belőle. Viszonylag kis terjedelménél fogva annyira gyors, hogy a legtöbb egyszerű műveletet (pl. a megnyitást, mentést) pillanatok alatt végrehajtja. Ezért kifejezetten alkalmas párhuzamos műveletek végzésére. Nyugodtan indíthatunk vele egyszerre több művelet is. Szakértők szerint a BeOS egyetlen hibája, hogy túl későn, a Windows térhódítása után született. Különben most ez az operációs rendszer lenne a favorit. Úgy járt, mint a WinRAR tömörítő program. Hiába ez a legjobb, az emberek a WinZip használatát szokták meg, így most világszerte ezt használják. Nem akarnak átállni a jobbra, mert akkor meg kellene tanulni a használatát. Sokakat a pénzhiány tart vissza attól, hogy beszerezzék és alkalmazzák a jobb programokat. Így ők is maradnak a rosszabb mellett.
* Mint már szó volt róla, a számítógépet a BIOS éleszti fel. Ahhoz hogy ne felejtse el a benne tárolt utasításokat, állandó tápáramra van szüksége. A belső órához hasonlóan a számítógép kikapcsolása után is működnie kell. Erről egy lítium gombelem gondoskodik, amely az alaplapon található. A lítiumelem tartóssága elvileg 10 év, így nem szokott gondot okozni a lemerülése. A számítógép hamarabb tönkremegy, illetve elavul. Nagy melegben vagy szélsőséges körülmények között üzemeltett készüléknél azonban előfordulhat, hogy idő előtt tönkremegy. Erről akkor értesülünk, ha bekapcsolás után hibaüzenettel fogad bennünket a számítógépünk. Hiába rakjuk rendbe a beállításokat, az üzenet a gép újraindításakor is megjelenik. Ha a BIOS elfelejtett mindent, nem kell mindjárt szervizre gondolni. Vegyük le a gép tetejét, és csavarhúzóval szabadítsuk ki a gombelemet a helyéről. (Néha egy kártyát is ki kell húzni, hogy hozzáférjünk.) Amennyiben rendelkezünk feszültségmérővel, mérjük meg a kapocsfeszültségét. (Erre a célra legalkalmasabb a régi, mutatós Deprèz műszer, mert ennek belső ellenállása leterheli az elemet, így nem üresjárati feszültséget mérünk. Nagy belső ellenállású, térvezérlésű tranzisztoros bemenettel rendelkező multiméterek esetén terheljük le az elem kapcsait egy néhány száz kiloohmos ellenállással. Amennyiben a kapocsfeszültség lényegesen kisebb a névleges 3 V-nál, ez az elem lemerülésére utal. Ekkor írjuk fel a típusszámát, és vegyünk egy újat. Az első szám (CR 2032) a típust jelöli, az utána következő a vastagságot. A legjobb azonban, ha magunkkal visszük mintaként. Új lítium elem a számítástechnikai szaküzletekben, és a szervizekben szerezhető be. Csak felbontatlan csomagolásút fogadjunk el, és nézzük meg a szavatossági időt is rajta. A gombelemet ki- és beszerelni csak feszültségmentesítés, a számítógép konnektorból való kihúzása után szabad. Mikroprocesszorunk védelme érdekében nem árt a testünkben felhalmozódott sztatikus feszültséget is leföldelni. (Fogjuk meg mindkét kezünkkel a vízcsap fém szerelvényét.) Ügyeljünk az új elem pólushelyes behelyezésére. (A + jelű fémháza legyen felül). Ha késedelem nélkül berakjuk az új gombelemet, a BIOS újraéled. A szűrőkondenzátorokban van annyi energia, hogy rövid ideig működtessék az áramköreit. Amennyiben a kivétele után kezdjük el kicsomagolni az új elemet a dobozából, és több percnyi késéssel rakjuk a helyére, újra kell programozni. Szerencsére a merevlemez rögzíti a BIOS legutóbbi beállításait, így semmi mást nem kell tenni, mint a rendszer indításakor belépni a BIOS-ba, és kiadni az Auto Detect Hard Disks utasítást. A régebbi számítógépekből hiányzik ez a funkció. Ezeknél meg kell adni a winchester típusát, hogy a BIOS felismerje, és el tudja indítani. A BIOS-ba úgy juthatunk el, hogy a gép indításakor lenyomva tartjuk a Delete billentyűt. (A régebbi gépeknél más gombot, illetve billentyűkombinációt kell használni. (A Compaq-nál az F10et, a Toshibá-nál az Esc-t, a DELL-nél az Ctrl + Alt + Enter-t, a Gateway-nél pedig az F1-et.) A Windows XP-t használók a BIOS megnyitása után egy bonyolult menürendszerbe jutnak. Itt először álljunk a billentyűkurzorokkal a Standard CMOS Features parancsra, és nyomjuk le az Enter billentyűt. Jelöljük ki a Primary Master parancsot, majd ismét nyomjuk le az Enter billentyűt. A tovább nyíló ablakban álljunk rá az Auto-Detection parancsra, aktiváljuk a Press Enter utasítást, és ismét nyomjuk le az Enter billentyűt. Ezt követően megtörténik a BIOS betöltése. A BIOS-ból a
434
Ctrl + Shift + Del billentyűkombinációval léphetünk ki. Ezt követően automatikusan elindul a bootolás. A BIOS beállítási módjai, valamint tartalmának és működési mechanizmusának részletes ismertetése a CHIP folyóirat 1999. novemberi számában található (123-126. oldalak). A bűvös BIOS című cikkből azt is megtudhatjuk, hogy a korszerű számítógépek alaplapjain a BIOS már nem ROM (Read Only Memory) áramkörként található, hanem utólag is felfrissíthető flash memória szolgál erre a célra. Ezért a benne levő adatok bármikor átírhatók, ami lehetőséget ad a számítógép korszerűsítésére, a fejlettebb hardver egységek illesztésére, használatára. A BIOS frissítő programja az alaplap gyártójától szerezhető be. Kívánságra e-mail postán mellékletként elküldik, de a honlapjukról is letölthető. (Nézzük meg a BIOS bootoláskor kiíródó dátumát és verziószámot, és hasonlítsuk össze a weblapon található frissítéssel.) Az új változatot megtekintve eldönthetjük, hogy szükségünk van-e felújításra. Ebből a DOS program segítségével készíteni kell egy bootolható fájlt, amely flopival tölthető be a BIOS-ba. (Ezt a frissítő program rendszerint automatikusan elvégzi.) Hibás írás esetén fontos, hogy ne indítsuk újra a Reset gombbal a gépet, mert többé nem lehet elindítani. Az írást addig kell ismételni, amíg sikeres lesz. Ha nem megy, töltsük vissza a BIOS korábbi tartalmát, és vegyük fel a kapcsolatot a márkaszervizzel.
* A Windows nem csak a szövegszerkesztő programok működését teszi lehetővé. Az operációs rendszer biztosítja az adatbáziskezelő, a multimédiás alkalmazások, az Internet, az e-mail posta és még sok más szolgáltatatás használatát. Ezeket a lehetőségeket azonban a számítógép-tulajdonosoknak csak a 40%-a veszi igénybe. Pedig a külső kapcsolat megteremtésével, a nagyvilág által kínált óriási információhalmaz kiaknázásával a szövegszerkesztő munka is egyszerűbbé és tartalmasabbá tehető. De nem csak szakmailag, hanem az élet más területén is nagyságrendekkel nő a tájékozottságunk. Olyan tudásra tehetünk szét, amely normál úton (rádió, tévé, nyomtatott sajtó) soha sem jutna el hozzánk. Sokan azért nem használják az internetes információvadászatot, mert azt hiszik, hogy a megtalált anyag telefonvonalon át történő letöltése túl sokba kerül. Az Internetet azonban ne hasonlítsuk az interurbán telefon költségeihez. A számítógépes világhálón nincs jelentősége annak, hogy a bennünket érdeklő szöveges fájlt, képet, programot belföldi vagy külföldi honlapról töltjük le. Voltak ugyan kísérletek az övezetenkénti díjtételek bevezetésére, de akkora volt a felháborodás a felhasználók részéről, hogy a telefontársaságok meghátráltak. Így az internetezés távolságfüggetlen lett. Költsége csak az összekötetés sebességétől, és a szolgáltatás minőségétől függ. Internetezni azonban szolgáltató nélkül is lehet, modemmel (digitál/analóg konverterrel). Ez a leglassúbb eljárás, de egyáltalán nem drága. Sőt a havi kiadást tekintve ez a legolcsóbb. (Feltéve, ha nem internetezünk túl sokat.) A modemek 42-56 Kbps sebességgel töltik le az információt az Internetről. Ha ezt elosztjuk 8-al, azt kapjuk, hogy 5-7 KB-nyi anyag jön át másodpercenként. Ez percenként 300-420 KB, ami azt jelenti, hogy egy WinZip-el tömörített, A/4-es formátumú, 400 oldalas könyvet 3-4 perc (ha egy-két képet is tartalmaz, 4-5 perc) alatt tudunk letölteni. Mivel az internetezés helyi telefontarifával történik (ami a MATÁV esetén jelenleg kb. 5 Ft percenként) ez a művelet nem kerül többe 20-25 Ft-nál. Ilyen is állománynál arra sem kell számítanunk, hogy megszakad a vonal, és kezdhetjük elölről a letöltést. Az ADSL vagy az ISDN vonalaknál, illetve kábeltévés hálózatok koaxkábelére csatlakozva a letöltési idő tovább csökken. A tévécsatornák mellett továbbított digitális adatcsere sebessége elérheti a 10 Gbps-ot is, de ebből személyenként csak 300 Kbps-ot biztosítanak. A Chello-nak nevezett szolgáltatás időben és letöltési adatmennyiségben nincs korlátozva, és egy ingyenes e-mail postafiók is jár hozzá. Havi bérleti díja jelenleg 10 900 Ft, amit a tárgyhó elején kell fizetni. Honlap: http://www.chello.hu. A hagyományos telefonkábelekre épülő ADSL rendszer letöltési sebessége 384 Kbps, ami csak csúcsidőben, a szerverek túlterhelődése esetén csökkenhet maximum a felére. A feltöltési sebessége 64 Kbps. A szolgáltatás jelenleg 12 900 Ft-ba kerül, de ez a vonal telefonálásra is használható. Igénybevétele esetén megszűnik a kapcsolási díj. Az Internethasználat 435
ebben a rendszerben sincs korlátozva. Ehhez a szolgáltatáshoz 4 db ingyenes e-mail cím jár. A MATÁV http://www.matavnet.hu. honlapján meg lehet tekinteni, hogy az ország mely részein vehető igénybe. (A rossz állapotban levő rézkábeleken ugyanis nem lehet gyorsított adatcserét folytatni. Ehhez előbb fel kell újítani a meglevő vonalakat.) Egyébként a hagyományos rézvezetékeken történő internetezést a frekvenciamegosztás teszi lehetővé. A beszédforgalom csak a 4 kHz alatti sávot használja. E felett dolgozik az ISDN 80 kHz-ig. Az ADSL rendszer szintén a hagyományos rézkábeleket használja. Itt a digitális jelek továbbítása a 134 kHz és 1,4 MHz közötti sávban történik. A különböző jelek szétválasztása frekvenciaszűrőkkel történik. Az ADSL esetében lakhelyünk és a központ között nem lehet nagyobb a távolság 3-5 kilométernél. A harmadik megoldás az éteren át zajló internetezés, mobiltelefon segítségével. Ezt a szolgáltatást jelenleg csak a Pannon GSM kínálja, korlátlan időtartamban. Az ára is rendkívül kedvező, kb. fele az előbbieknek. A letöltési sebessége nem túl nagy, de akik használják meg vannak vele elégedve. Ha mi is ezt megoldást választjuk, helyezzük a rádiótelefont minél messzebb magunktól, hogy ne terheljük tovább a szervezetüket az amúgyis egyre elviselhetetlenebb mértékű elektroszmoggal. A koaxiális kábelekre épülő ISDN telefonvonalat jelenleg csak a vállalatok használják internetezésre. Ennek oka, hogy mind a kábel-összeköttetés kiépítése, mind a bérelt vonal fenntartása nagyon sokba kerül. Az átviteli sebesség is a fizetett összegtől függ. A szolgáltatás maximális mértékű igénybevétele esetén a havi bérleti díj elérheti a 100 ezer forintot is. Ezért a pénzért azonban a bérlő fix IP címet kap, és saját domain nevet. Ennek a szolgáltatásnak az igénybevételét semmikor, semmilyen korlátozás nem lassítja. Ideális megoldás a gyors kapcsolatépítésre. Éjjel-nappal maximális forgalmat bonyolíthatunk rajta, és az Internet minden lehetősége teljes egészében kiaknázható vele. Ezért sok magánfelhasználó számára is vonzó, akik csak arra várnak, hogy csökkenjenek a díjtételek. (Ez a rendszer is a meglevő rézvezetékeket használja, és az épületekbe is hagyományos érpáron történik a becsatlakozás. A gerincvezetékek felújítása azonban elengedhetetlen, mert itt jelentős bővítést is végre kell hajtani.) Az ISDN vonal ugyanis valójában két 64 Kbps sebességű vonal, és egy harmadik, amely az adatfolyam vezérlésére szolgál. A használatához be kell szerezni egy ISDN illesztő kártyát, amit a számítógépben kell elhelyezni. Ráköthető ugyan analóg modem is, de ezzel elveszíti a nagy sávszélességből eredő előnyeit. Nagy előnye még az ISDN vonalnak, hogy egyszerre 25 felhasználót is ki tud szolgálni. Ha nem vállaljuk a korlátlan internetezés min. 6000 Ft-os havi díját sem, és alkalmanként, a szolgáltató telefonszámának tárcsázása útján kívánunk rákapcsolódni a világhálóra, külső modemet vásároljunk. Ezek megbízhatóbbak, mint a belső modemek, és az illesztésükhöz nem kell megbontani a számítógépet. Ez esetben úgy használhatjuk az Internetet, mint a telefont. A központ csak addig számláz, amíg tartjuk a vonalat. Este 10 és reggel 7 óra között jelentős díjkedvezményt is kapunk. Az éjszakai internetezés járulékos előnye még, hogy napközben nem válik foglalttá a telefonvonalunk, így a sürgős hívások megérkeznek hozzánk. A nagy sebességű hagyományos rézkábel-kapcsolatnál, az ADSL-nél ez nem jelent gondot, mert a telefonhívások internetezés közben is zavartalanul bonyolíthatók. Ügyeljünk azonban az ISDN vonalra. Ez a többnyire multinacionális vállalatok, kormányhivatalok által használt kábelkapcsolat egyszerre csak egy műveletet enged. Vagy internetezünk rajta, vagy telefonálunk. (Ez náluk nem okoz gondot, mert a nagyobb cégek legalább egy tucat telefonvonalat bérelnek, így marad belőle telefonálásra is.) Egyébként a jövő útja az üvegszálas kábel-összeköttetés. Ez a vonal 100 Mbps sebességet biztosít. Amerikában már a kisvállalatok, sőt magánszemélyek is használják. A bérleti díja azonban meglehetősen magas. Jelenleg 1000 dollár havonta. Nagy tömegű videó- és hangadat továbbítására is képes, és a hálózat bővülésével az árak is csökkennek. Már 40 ezer vállalkozás rendelkezik üvegszálas kapcsolattal. Mivel az Egyesült Államokban 200 millió rézvezetékes telefonvonalat tartnak nyilván, a növekedésnek egyelőre nincsenek határai. Optimista jóslatok szerint az üvegszálas kábelhálózat néhány év múlva átrajzolja az Internet arculatát, és alaposan megváltoztatja kommunikációs szokásainkat. Nálunk egyelőre nem ilyen jó a helyzet. Az Internetre kapcsolódás jelenlegi lehetőségei közül igényeink, körülményeink és anyagi helyzetünk alapján kell eldönteni, hogy számunkra melyik a legmegfelelőbb. A kedvező döntés meghozása érdekében olvassuk el a 436
Computer Panoráma folyóirat 2003. júniusi számában megjelent Variációk széles sávra, és Hálóra fel című cikkeket (34-41. oldalak). Az internetezés költségeiről és a különféle szolgáltatások tarifáiról részletes információk találhatók még a PC World folyóirat 2003. októberi számának 110-113. oldalain. Itt összehasonlíthatjuk a jelenleg kínált összes programcsomagot, és igénybevételük költségét.
437
UTÓIRAT Manapság igen kelendőek az informatikusok, és a munkáltatók két kézzel kapnak az olyan szakemberek után, akik értenek a különleges programok használatához. Az Office programcsomag ismerete, önálló kezelése ma már minden munkahelyen alapkövetelmény, így az átlagosnál jobb állást nem szerezhetünk vele. A ritkán használt programok ismeretével azonban már eredményesen pályázhatunk a jól fizető állásokra is. Kiemelkedő pozícióba kerülve néhány hónap alatt megtérül a korábban befektetett összeg. Ha továbbra is könyvírással kívánunk foglalkozni, akkor is jól járunk, mert a szövegszerkesztés sokba kerül. Hatalmas összeget tudunk megspórolni azáltal, hogy ezt a munkát magunk végezzük. Amennyiben a műveink kiadása során nyereségre is szert teszünk, idővel átalakíthatjuk az irodánkat és a gépparkunkat mini könyvkiadóvá. Így a kiadói árrés nem mások zsebébe vándorol, hanem megmarad nekünk. Ez esetben már alkalmazottakat is foglalkoztathatunk, és ezután kizárólag az alkotó munkának szentelhetjük az időnket. Ha idővel elszáll az ihlet, akkor is biztosítva lesz a megélhetésünk. Sok neves könyvkiadó kezdte így a pályáját, és ma már más szerzők műveinek kiadásával érnek el sikereket. A könyvkiadással hivatásszerűen foglakozni kívánók figyelmébe ajánlom Énekes Ferenc: A kiadványszerkesztés című művét. Ez a háromkötetes mű a szerző kéziratának átvételétől kezdve a könyvnyomtatás gyártástechnológiájának részletes ismertetésén keresztül a szerzői jogvédelemig minden teendőre kitér. Budapest, 2003. május 31.
KUN Ákos
438
MELLÉKLET MÁS TÉMÁJÚ KÖNYVEIM ÁTFOGÓ ISMERTETÉSE Ön is nap mint nap tapasztalja, hogy civilizációnk egyre mélyülő válságban van. A fokozódó környezetszennyezés emberek millióit betegíti meg, és nem sok hiányzik ahhoz, hogy a természet végleg elpusztuljon. Ezzel egyidejűleg rohamosan csökken az életszínvonal; nem csak nálunk, hanem már a nyugati országokban is mind több ember él nyomorszinten. Ehhez járul még az emberi meg nem értésből, a tudati fejlődés alacsony szintjéből eredő békétlenség, ami az erőszak megállíthatatlan terjedéséhez, a világ mind több pontján fellángoló háborús tűzfészkek és különféle merényletek kialakulásához vezet. Ebből a helyzetből azonban van kiút.
* Az ezoterikus kutatások általam összefoglalt legújabb eredményei, valamint a saját ötleteim lehetővé tennék a kilábalást a jelenlegi bajainkból. Az elmúlt évek során erőfeszítéseim eredményeként négy olyan könyvem is született, amelyek széles nyilvánosság elé kerülve képesek lennének kimozdítani a világot reménytelennek látszó helyzetéből. Az „Ezoterikus körkép” című könyvem fő profilja a természetgyógyászati módszerek ismertetése. Ennek során részletesen bemutatásra kerül az Agykontroll, az akupunktúra, az elektrostimuláció, különféle kiegészítő természetgyógyászati módszerek, valamint egy általam kidolgozott új gyógyító eljárás, a magnetopresszúra. Nagy előnye ennek a módszernek, hogy nem kell hozzá más, csak egy mágnesrúd. Ezáltal a betegek gyógyítási költsége úgyszólván nullára csökken, sőt az akupunktúra szabályainak elsajátítása után bárki otthon is alkalmazhatja ezt az eljárást. A növekvő szegénység, és a rohamosan dráguló gyógyszerek következtében ennek a módszernek az elterjedése sokat javíthatna ezen a mind szélesebb népréteget érintő helyzeten. Ez a mű átfogó tanácsokat ad az egészséges táplálkozással kapcsolatban is, sőt foglalkozik a lélek gyógyításával, és kitér a hit szerepére a modern társadalomban. Ennek kapcsán megismerhetjük Jézus ma is érvényes tanításait, és azok kihatásait társadalmunk fejlődésére. Ezáltal érthetőbbé válnak a túlhaladott társadalmak pusztulásának okai. Összefoglalja a karmaelmélet lényegét, és felhívja a figyelmünket az ok-okozati törvény egyéni és közösségi kihatásaira. Beszél a Jó és a Rossz küzdelméről, valamint a szabad akarat érvényesüléséről, s megtudhatjuk a fejlődésünket szabályozó ellenerő mértékét. Egy átfogó aforizma- és közmondásgyűjtemény rávilágít a fejlődésünket segítő, illetve hátráltató erők lényegére. Közbevetőleg hasznos tanácsokhoz juthatunk a jótékonykodás legcélszerűbb módjáról is. Részletes képet kaphatunk a világegyetemet működtető lények hierarchiájáról, a mennyország csodálatos világáról. Fény derül az univerzum születésének és szükségszerű pusztulásának rejtélyére, valamint az idő lényegére, s kialakulásának okára. Rendkívül érdekes a múlt, a jelen és a jövő egymásba fonódása, és egyidejű zajlása. Ezeket a fogalmakat csak a fizikai világ idődimenziója különítette el egymástól. A valóságban folyamatosan kihatnak egymásra, állandóan átalakítják egymást. A formálásukban kivétel nélkül minden ember részt vesz, de nekünk csak a jelen és a jövő befolyásolására van lehetőségünk. Megtudhatjuk ebből a műből, hogy mi az élet határköve, és mi az élettelen anyag élővé válásának kritériuma. Feltárja a Fülöp-szigeteki gyógyítók által alkalmazott sebészeti eljárás fizikai alapjait, valamint azt, hogy mi teszi lehetővé a parapszichológiai jelenségek előidézését. Alapos ismereteket nyújt a földsugárzásokról, valamint a különböző tárgyakból kiáramló formasugárzásokról, és ismerteti a velük szembeni védekezés módjait. A szubatomi energiasugárzás fizikai jellemzőinek boncolása során minden bizonnyal felkelti figyelmünket az a sok mindent megmagyarázó feltételezés, hogy a gravitációs kisugárzás és az éteri sugárzás áramlási sebessége közel 13 nagyságrenddel meghaladja a fénysebességet. Ennek alapján érthetővé válik, hogy a több ezer fényévnyire lévő csillagok miért képesek befolyásolni a sorsunkat, és arra is magyarázatot kapunk, hogy a SETI programban tevékenykedő kutatók miért nem találnak rádióhullámokat a 439
világűrben. Az éter mozgástörvényeinek ismertetése világossá teszi számunkra az égitestek, valamint az atomi részecskék viselkedésének alapvető azonosságát. Ezen túlmenően sok olyan érdekességet tartalmaz, amely segít megérteni az élet célját, a bennünket körülvevő világ bonyolultságát. Mindezen hatások összegzéseként életünk szinte minden szférájára kiterjedően megismerhetjük a várható jövőnket. Mivel ezek a dolgok csak összefüggéseikben vizsgálhatók, az egyes fejezetek végén kitértem az ezotéria egyéb területeire is. Ennek során olyan fizikai felfedezésekre jutottam, amelyekkel felszámolhatnánk az egyre súlyosabbá váló környezetvédelmi és egzisztenciális gondjainkat. Ezt az teszi lehetővé, hogy sikerült közös alapra hoznom a jelenleg ismert parapszichológiai jelenségek mindegyikét. A szubatomi energia hasznosítási módjain kívül szó van még ebben a műben a rák legyőzésének, valamint a vírusok és baktériumok fizikai úton történő elpusztításának feltehetően egyetlen lehetséges eljárásáról, az antigravitációs erőgép kivitelezési módjáról, a külső áramforrást nem igénylő villanymotorok működési elvéről, valamint az UFO-építés szabályairól. Az általam ismertetett új fizikai törvények lehetővé teszik, hogy villamos áramot nyerjünk ki az anyagból anélkül, hogy primér energiát fektetnénk be. Ezeknek a szubatomi alapon álló készülékeknek a gyártásba vételével végtelen mennyiségű ingyen energiához jutunk, ami nem csak olcsóbbá teszi az ipari termelést és a közlekedést, hanem megszünteti a környezetszennyezést is. Az antigravitációs hajtómű teljesen új alapokra helyezi a légi közlekedést, és lehetővé teszi a nagy távolságú űrutazásokat. A könyv végén, a világot működtető rejtett erők feltárásának kiteljesítéseként be fogjuk látni, hogy a fizikusok által tagadott éter nagyon is létezik. Sőt nem csak létezik, hanem szabályozza a világegyetem működését. Stabilizálja az égitestek haladásának irányát, sebességét; létrehozza a tehetetlenségi erőt, sőt még a rovarok repülését is lehetővé teszi. Az éternek köszönhető, hogy az univerzum nem omlik össze, és hogy az összehúzódása ugyanannyi ideig fog tartani, mint a tágulása. Ezek a felismerések jelentős változást fognak előidézni az élet minden területén, sőt megváltoztatják a gondolkodásunkat, és elindítják az emberiség fejlődését egy magasabb rendű civilizációhoz vezető úton.
* Az „Egészségkímélő ételek ínyenceknek” című könyvem a reformtáplálkozás jegyében készült, és azt kívánja bizonyítani, hogy hús nélkül is változatosan lehet táplálkozni anélkül, hogy a korábban megszokott ízekről a legcsekélyebb mértékben le kellene mondanunk. Ezt az teszi lehetővé, hogy kikísérleteztem egy fűszerkeveréket, ami olyan ízt ad a szójának, hogy senki sem tudja megkülönböztetni a hústól. A magas fokon kidolgozott szójás ételeken kívül megtalálhatók benne, a hagyományos ételek egészségkímélő változatai, valamint számos ételkülönlegesség. A házilagos tartósítással foglalkozó rész pl. a trópusi gyümölcsöktől kezdve a mezei gyümölcsökig igen sok dzsem és lekvár elkészítési módját tartalmazza. Ezenkívül fellelhető benne a fűszerpaprika házilagos gyártásának eljárása, a különféle zöldségek természetes savanyításának részletes módja, minden egyes tejtermék házi készítési leírása, a száraztészta, a rétestészta és a tésztahús előállításának tudnivalói, valamint az is, hogyan lehet otthon féláron finomabb és egészségesebb kenyeret sütni, mint ami a boltokban kapható. Ráadásul a kb. 400 recept olyan részletességgel van leírva, hogy a kezdők is könnyen boldogulhatnak vele. Ezen túlmenően megismerhetjük belőle az egzotikus gyümölcsök széles választékát, és a vegán táplálkozási módot követők is találhatnak benne színvonalas recepteket. Sok hasznos tanácsot tartalmaz ez a könyv a nyersanyagok vásárlásával, tárolásával és feldolgozásával kapcsolatban is. Jelentősen növeli ennek a rendhagyó szakácskönyvnek az értékét, hogy a IV. fejezete részletes és átfogó tanácsokat ad a jelenleg ismert összes háztartási eszköz, valamint készülék célszerű beszerzéséről, s szakszerű használatáról. A V. fejezetéből megtudhatjuk, hogy milyen jövő vár ránk táplálkozás terén, és megismerhetjük a legújabb ételkészítési s tartósítási eljárásokat. Emellett olvashatunk még a régi gyümölcs- és zöldségfajták újbóli termesztésbe vételéről, és a bioszupermarketek térnyeréséről. Ezt követően az is kiderül belőle, hogy miért nem terjed nálunk a korpás kenyér fogyasztása. Végül megoldást találhatunk a magyar mezőgazdaság értékesítési problémáira. 440
* „Az ezotéria kiteljesedése” című könyvem tulajdonképpen az „Ezoterikus körkép” folytatása. Ebben a műben a korábbi témák még részletesebben vannak kifejtve, hogy könnyebbé váljon a gyakorlati megvalósításuk. Ezen túlmenően olyan működési alapelveket is tartalmaz, amelyek kutatók ezrei számára teszik lehetővé, hogy elinduljanak ezen az úton, és végre hathatós eredményeket érjenek el. Megtudhatjuk belőle azt is, hogy a világ különböző országaiban élő kutatók, és fejlesztők milyen készülékekkel próbálják a szabadenergiát kinyerni, s ezek közül számunkra melyek a legperspektívikusabbak. Mivel a legegyszerűbb, a legveszélytelenebb, és emellett a legjobb hatásfokú energiatermelő készülék a Tesla-konverter, részletekbe menően is tájékozódhatunk létrejöttének körülményeiről, és felhasználási területeiről. Ezek egyike az adóállomás nélküli hang-és képvétel, továbbá a kozmikus kapcsolatteremtés. A rádió- és tévéműsorszórás, valamint a mobil telefonálás is forradalmi változás előtt áll. Nem lesz szükség reléállomásokra, műholdakra, mert a központi adóállomás által kisugárzott jelek a földgolyón is átjutva behálózzák az egész világot. A Tesla-konverter rekonstruálásának elősegítése érdekében magyarázatot kapunk legkritikusabb alkatrészének, a csatoló diódának működési módjáról. Megismerhetjük a földönkívüliek által használt energiatermelő eljárást, a 115ös rendszámú elem gerjesztését. Felvilágosítást kaphatunk a három leggyakoribb UFO-hajtómű, a higanycirkulációs motor, a gyűrűs reaktor és a kristályos hajtómű működési mechanizmusáról. Ezzel kapcsolatban tisztázódnak a korábbi UFO-balesetek okai, és fény derül a Tunguzka meteorit rejtélyére, valamint a St. Pière városkát elpusztító tűzfelhő eredetére. Átfogó lépet kapunk a náci Németország UFO-programjáról, Hitler csodafegyverként emlegette csészealjairól. Nyomon követhetjük az elrabolt német kutatók sorsát, és megtudhatjuk, hogy miért siklott félre a győztes hatalmak rakétakutatása. Kiderül ebből a könyvből az is, hogy miként tehető az anyag átláthatóvá és láthatatlanná. Nem titok többé, hogy atlantiszi elődeink természetes kristályból kinyert szubatomi energiasugárzással tették a nehéz tárgyakat súlytalanná, és ezáltal könnyen mozgathatóvá. A földönkívüliek mesterségesen előállított kristályt használnak erre a célra, ami erősebb változatban sugárfegyverként is alkalmazható. A kis intenzitású sugarakat kibocsátó kristályokkal gyógyítanak, és sebhelymentes operációkat végeznek. Emellett megismerkedhetünk olyan misztikus készülékekkel, mint az időgép, a bűncselekmények leleplezésére is alkalmas kronovizor, vagy a földönkívüliek felderítő szondája. Megtudhatjuk hogyan működött a bibliai frigyláda, és mi volt az az eszköz, amely a gyémántot is úgy vágta, mint a kés a vajat. Tájékozódhatunk a szubatomi energiarészecskék méretéről, ami jelentős mértékben elősegíti az ezoterikus jelenségek megértését. Ötleteket kaphatunk az energiakeltés legegyszerűbb módjának, a szolitonos gerjesztésnek, illetve az éteri részecskék nagy hatásfokú elektromágnesekkel való mozgatásának kivitelezésére. Ez már most lehetőséget ad arra, hogy a nagy áramfelvételű készülékek (izzólámpák, villanytűzhelyek, villanykályhák, bojlerek) fogyasztását a töredékére csökkentsük. Megérthetjük ebből a műből a többdimenziós világ fizikai alapjait, és azt is, hogy mi miért nem vagyunk képesek érzékelni sem a párhuzamos univerzumokat, sem a túlvilági lényeket. Ennek a könyvnek azonban nem az ezotériában elért műszaki eredmények ismertetése a fő feladata, hanem a tudati felvilágosítás elősegítése, amely lehetőséget kínál pusztuló világunk megmentésére. Helyzetünk tarthatatlanságának bizonyítására részletes tájékoztatást kaphatunk környezetromboló tevékenységünk kihatásairól. Kiderül ebből a könyvből, hogy milyen jövő vár ránk, ha nem teszünk semmit a természet megmentése érdekében, hogyan fog elpusztulni a civilizációnk. Az apokalipszis elkerülésére azonban megvan a lehetőségünk, és ez a mű a kiút megtalálásáról, az előremenekülés lehetséges módjairól is szól. Életmódunk megváltoztatása érdekében feltárja mindazokat a visszásságokat, amelyek civilizációs fejlődésünk eddigi legmélyebb pontjára taszított bennünket. A társadalmi és politikai rendellenességeken kívül tájékoztatást kapunk a boldogságunkat akadályozó jelenségekről, pl. az új kormányok szociális érzéketlenségéről, a növekvő munkanélküliségről, az elszegényedésről, az infláció felpörgetéséről, a statisztikai adatokkal való manipulálásról, a sorsunkat leginkább befolyásoló problémák elhallga441
tásáról, az ország kiárusításáról, a kereskedelemben tapasztalható szélhámosságokról, és önpusztító magatartásunkról. Helyzetünket súlyosbítja az önismeret hiánya, az elidegenedés, a közöny, az erkölcsi normák fellazulása, a gazdagok és szegények közötti ellentét fokozódása, a karvalytőke megjelenése, a bűnözés elharapózása, valamint a fegyverkezési hajsza. Nem kis zavart okoz a nők emancipálódásából eredő identitászavar, a háború a nemek között, a párkapcsolatok elanyagiasodása, a generációs bomba, a korán kezdett nemi élet veszélyei, a televízió hatása a gyerekekre, a gyermekkori bűnözés, a szeretethiány, a kultúra elsekélyesedése, a rekláminvázió, a szekták tevékenysége, és a túlélési technikák feledésbe merülése. Járulékos információként megtudhatjuk ebből a műből azt is, hogy a fizikai test a magunkkal hozott asztráltestbe nő bele. Magyarázatot kaphatunk arra, hogy mi a részleges teleportáció, miként vállalhatjuk át mások karmikus adósságterhét, mikor költözik be a lélek az újszülött testébe, az értékes lelkek miért nem akarnak rendezetlen párkapcsolatban élők gyermekeként megszületni, és milyen veszélyei vannak a parapszichológiai képességek idő előtti kifejlesztésének. Nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy az őszinte megbánás képes elhárítani fejünk fölül a bajt, és hogy az öngyilkosság a legértelmetlenebb cselekedet a világon, mert semmit nem old meg, sőt súlyosbítja a problémát. Megismerhetjük a halottak lelkének irányítási módját, a klinikai halálból visszatértek értékrendjének megváltozását, a munka valódi szerepét az életünkben, és rá fogunk jönni arra, hogy sem a sorsunk, sem a jövőnk nincs előre megírva. Értesülhetünk arról, hogy a mennyországban is van szex, és hogy ott sem érzi jól magát mindenki. Kiderül ebből a műből az is, hogy miért nem célravezető a bosszúállás, Isten miért hagyja, hogy háborúzzunk, és hogy miért nem emlékszünk előző életeinkre. Sokak számára döbbenetes lesz az a megállapítás, hogy nincs nagyobb csapás a gazdagságnál, a szegénység sok mindenre megtanítja az embert, és hogy az élet legmélyebb értelme a szenvedés. Azt is kevesen tudják, hogy a szerencsejátékok a Sátán fennhatósága alá tartoznak. Részletes képet kaphatunk a démoni erők világunkban folytatott manipulációiról, de azt is megtudhatjuk, hogy miként védekezhetünk ellene. Ennek a könyvnek az elolvasása után világossá válik számunkra, hogy mi a sorscsapások értelme, és hogy az állhatatosság a siker záloga. Arra is fény derül, hogy mi a valódi oka a gazdasági menekültekkel szembeni ellenszenvnek, és hogy miként számolhatnánk fel a gazdagok és szegények közötti ellentétet. Aki arra kíváncsi, hogy miért élünk egyre rosszabbul, miért nem használjuk ki a lehetőségeinket, megtudhatja ezt is, ha elolvassa a találmányokról, az alkotó emberekhez való viszonyunkról szóló részt. Az „Ezoterikus körkép”-hez hasonlóan itt is szó esik a jótékonykodás módjairól, és további kiegészítő természetgyógyászati módszerekről (pl. Gerson-diéta, Simonton-módszer, Reiki, NLP, Alexander-módszer, TM-meditáció). Számtalan régészeti lelet felsorakoztatása próbálja az olvasót meggyőzni arról, hogy előttünk is léteztek civilizációk a Földön. Itt is megerősítésre kerül, hogy a bajainkból való kivezető út: a szubatomi energia hasznosítása. Egyúttal magyarázatot ad arra is, hogy eddig miért nem történt semmilyen előrelépés ezen a téren. A legnagyobb akadály az éter létezésének tagadása, és a felsőfokú oktatás egyirányú, túlspecializált képzési módja. Ez a helyzet azonban nem gátolja a szubatomi energiarészecskék birtokbavételét, mert annak idején a villamos áramot is úgy kezdtük el használni, hogy nem értettük az elméleti alapjait. Érdekességként megtudhatjuk, hogy mi a véleményük a földönkívülieknek rólunk, milyen következményekkel járt a vízözön, és hogy hol vannak olyan dombok, amelyeken felfelé könnyebb menni, mint lefelé, valamint azt, hogy mi a Raps. Végül átfogó képet kaphatunk a túlvilági szférák rétegeződéséről, és az emberiség fejlettségi szintjéről. Tájékoztatást kapunk arról is, hogy mi jellemzi a különféle szférákból jötteket, és hogy milyen számarányban élnek a Földön. Érdekes megállapítást olvashatunk a nagy elődökről, valamint a másod- és harmadvonalbeliekről. Az mindenesetre bíztató hír, hogy a jelek szerint a Mindenható megkegyelmezett nekünk, így további sorsunk kizárólag rajtunk múlik.
*
442
„Az ezotéria kivitelezése”című könyvem fő feladata a gyakorlati tanácsadás. Különféle ötletekkel, javaslatokkal megpróbál segíteni a jelenlegi bajainkon. Ezek közül legjelentősebb a készpénz megszüntetése, egy új monetáris rendszer bevezetése lenne. Ugyancsak a bűnözés visszaszorítását szolgálja a törvény ellen vétők sajátos büntetési módja: a közmegvetés. Megtudhatjuk azt is, hogy az utakon tapasztalható áldatlan állapotok, a rohamosan növekvő gépkocsiforgalom visszaszorításának leghatékonyabb eljárása: a luxusadó bevezetése. A munkaerő-használati adó az idősebb korosztály foglalkoztatási gondjait, a gyermektelenségi adó pedig a népességcsökkenés problémáját oldhatná meg. A gyárbezárásoktól, a még alacsonyabb munkabérű országokba való továbbköltözéstől a védővámok vehetnék el a multinacionális vállalatok kedvét. Az egészségellátási rendszer megreformálására legalkalmasabb a kínai módszer. „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek folytatásaként további tájékoztatást kaphatunk a magasabb szférabeliek jellegzetes vonásairól, és a velük való kapcsolatteremtés hátrányairól. Ebben a tárgykörben kiderül az is, hogy az alacsony szinten álló lélek nem képes elviselni a nála fejlettebb lelkeket. Tovább olvasva ezt a kötetet világossá válik számunkra, hogy korunk legütőképesebb fegyvere a média. Az előzőekhez hasonlóan ez a mű is hírt ad a legújabb természetgyógyászati módszerekről. A gyógyítással kapcsolatban megtudhatjuk még, hogy Amerikában már tudományos bizonyítéka is van az imádság hatásosságának. Arra is fény derül, hogy az USA második legnagyobb kórházában engedélyezték a kézrátételes gyógyítást. Mindemellett találhatunk benne egy érdekes beszámolót arról, hogy mi a véleménye a keresztény egyháznak a new age mozgalomról. Utána átfogó képet kapunk a megújuló erőforrásokról, és az egyes eljárások hátrányairól. A technikai rovat bemutatja a lappiramist, és ismerteti az űrhajókban létrehozható mesterséges gravitáció legegyszerűbb módját. Ez a könyv is kitér a szponzorálás szükségességére, és további szempontokra hívja fel a figyelmet. A „Kiegészítések” rovatban újabb adalékokat találunk az előző kötetekben érintett témákról. A hivatalos tudomány és a kívülállók, magányos feltalálók közötti ellentétre pl. az a felvilágosítás szolgál, hogy: „Isten nem személyválogató”. Egy másik bibliai idézet arra ad magyarázatot, hogy egyéni és össztársadalmi törekvéseink miért nem mindig az elvárásaink szerint alakulnak: „Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a kiválasztottak”. Sokak számára meglepő lesz az a megállapítás, hogy fejlett informatikai eszközeink ellenünk fordultak, és elősegítik a pusztulásunkat. Jelentős mértékben növelné túlélési esélyeinket, ha az emberekben tudatosulna, hogy világunk romlásba döntésében a sátáni erők legfőbb fegyvere: a rejtőzködő magatartás. Nem teszi könnyebbé a helyzetünket, hogy a velünk szemben ellenséges magatartást tanúsító Földön kívüli civilizációk is az „ő malmukra hajtják a vizet”. Végül az is világossá válik számunkra, hogyan ebrudaljuk ki magunkat a saját hazánkból. A II. fejezet rámutat arra, hogy célszerű lenne visszaállítani a nagycsaládok rendszerét, és a gyerekek nevelését az idősebb korosztályra kellene bízni. Itt olvashatunk arról, hogy az emancipációs törekvések túlhajtása következtében a nők rosszabbá váltak a férfiaknál is. Nem zárható ki, hogy a nők túlkapásai az újkori matriarchátus bukását fogják eredményezni. Civilizációnk genetikai állományának fokozatos romlása főleg szakmai körökben okozott aggodalmat. Ez a probléma azonban egy csapásra megoldódott, mivel az emberi genom feltérképezésével az orvostudomány megalkotta a modern Taigetosz intézményét. Egy élménybeszámoló alapján értesülhetünk arról, hogyan sodornak bennünket a sarlatánok a démonvilág hálójába, és megismerhetjük a szabadulás leghatékonyabb módját. Mindezek alapján elhangzik még, hogy ideje lenne megtisztítani a new age eszméit az okkultizmustól, és a mágia káros befolyásától. Ez azonban nem könnyű, mert a fekete mágia már az iskolai tananyagba is beszivárgott. Új keletű probléma, hogy az információrobbanás mellékterméke a technostressz már az átlagembert is érinti. A továbbiakban progresszív hipnózis útján szerzett élménybeszámolók alapján bepillantást nyerhetünk a várható jövőnkbe, és megismerhetjük az ördögűzés rejtelmeit. Ebben a kötetben is figyelemmel kísérhetjük a környezeti ártalmak alakulását. Ezen a téren az egyetlen biztató hír, hogy most már a politikusok és a meteorológusok sem tagadják a globális felmelegedés tényét. Itt tudhatjuk meg, hogy a saját lehetőségeinkkel hogyan lassíthatjuk az ökológiai katasztrófa bekövetkeztét. Ez a fejezet nyújt tájékoztatást arról, hogy az ezoterikus kutatások megindulása után milyen feladatok 443
várnak a tudósainkra. Eközben fény derül arra is, hogy valójában mi a gravitáció. Ezen túlmenően elárulja nekünk az aranycsinálás legmodernebb módját, és az emberi sejtekkel folytatott klónozási kísérletek várható végkifejletét. Minden bizonnyal nagy érdeklődést fog kiváltani az elektroplan megvalósításával kapcsolatos javaslat is. Ennek lényege, hogy a villanymotoros meghajtású repülőgép táplálására nem a tüzelőanyag-cella a legalkalmasabb, hanem a Tesla-konverter. A gyakorlati kivitelezés elősegítésére megtalálhatjuk benne a Tesla-konverter rekonstruálásának egy könnyen járható útját. Határtalan lehetőséget kínál az a műszaki információ, hogy a nagyvárosainkat behálózó térellenőrző kamerarendszernél van egy jóval tökéletesebb és olcsóbb megoldás is: rá kell kapcsolódni a Magasabb Intelligencia mindenre kiterjedő megfigyelő rendszerére. Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint elkezdeni a kronovizor sorozatgyártását, és engedélyezni a hatósági felügyelet melletti használatát. Végül magyarázatot kapunk arra kérdésre, hogy az ezredfordulóra miért csökkent le radikálisan az UFO-megfigyelések száma. Meglehetősen nyugtalanító az a felismerés, hogy a természet ellenünk fordult. Miután nem voltunk hajlandóak feladni a határtalan gazdasági növekedés elvét, nem álltunk át a fenntartható fejlődésre, a maga eszközeivel lerombolja a gazdaságunkat, lelassítja környeztünk kizsarolását. Elpusztítja azokat, akik a Földet pusztítják, így szabadulva meg a rá nehezedő tehertől. A III. fejezet rámutat arra, hogy jelenlegi viselkedésünk nem más, mint egy groteszk haláltánc. Ebből a helyzetből úgy juthatnánk ki, ha társadalmunk kiemelkedő személyiségei példát mutatnának helyes életvitelből, és önkorlátozásból. Ennek bekövetkezésére azonban kevés remény van, mivel a világtörténelemben még nem fordult elő, hogy az erőforrások felett korlátlan uralmat gyakorló elit önként lemondjon előjogairól, vagy azokat megkurtítsa. A természetgyógyászattal foglalkozó részt egy terjedelmes rovat egészíti ki, amely az eddig elért Agykontrollsikerekről számol be. A meghökkentő eredmények remélhetőleg meghozzák a kedvet ennek a módszernek a tömeges elsajátításához, és alkalmazásához. A munkanélküliség csökkentésére, a társadalmi átalakulás áldozatainak felkarolására nálunk is célszerű lenne bevezetni a „Szívesség bank”rendszert. Bajaink gyökerének kutatása során sok közgazdász vallja, hogy gazdaságunk megrontója, a természet kizsarolásának fő oka a bankok által alkalmazott kamatos kamat rendszer. A továbbiakban elállatiasodásunk újabb állomásiról olvashatunk. Mind több helyről érkeznek hozzánk figyelmeztető jelek, hogy közeleg Isten büntető bolygója, a Nibiru. Ennek lehetséges következményeiről, és a védekezés módjáról is részletes tájékoztatást kapunk. Bibliai idézetek alapján még a hittelenek számára is kétségtelenné válik az Apokalipszis és a halálbolygó közötti kapcsolat. Ebben a fejezetben megismerhetjük az antigravitációs hajtóművek legegyszerűbb, és legolcsóbb változatának működési elvét. A három imbolygó kúpból és két mágneskorongból álló szerkezet az ellenirányú gerjesztés tipikus példája. A kaszkádba kapcsolt elemek oly mértékű energiasokszorozódást váltanak ki ebből a földönkívüliek által megmutatott szerkezetből, amely több tonnás járművek magasba emelésére is képes. Csekély önsúlya tovább szélesíti a felhasználási területét. Miután semmi olyan tartozéka nincs, amit ne tudnánk előállítani, bármikor elkezdhetjük a sorozatgyártását. A mikrogravitáció alkalmazásba vételére azonban nem az idegenek, hanem a természet tanított meg bennünket. Végül érdekes történetet olvashatunk a földből kiáramló antigravitációs energia újkori használatáról. A IV. fejezetben világossá válik számunkra, hogy elindult a katasztrófa előtti válogatás. Mindenki megmérettetik, hogy könnyebb legyen szétválasztani az „ocsút a búzától”. Most választódnak ki a megmentésre érdemesek. Nem Isten selejtez ki bennünket, hanem mi saját magunkat. Itt esik szó arról is, hogy az ember klónozhatósága kettéválasztotta a tudós társadalmat, és a politikusok nem megfelelő mederbe terelték az eseményeket. A tudomány és az űrkutatás fejlődésével kapcsolatban talányos üzenetet kaptunk a Magyarországra érkezett földönkívüliektől. Ez a fejezet rávilágít arra is, hogy a mind gyakoribb balesetek, tragédiák oka, hogy az űrkutatás elindítása után fél évszázaddal még mindig ágyúgolyóként lőjük ki asztronautáinkat a kozmoszba. A helyüket, életcéljukat nem találó emancipált nők szemét a Könyvajánló című rovat nyithatja fel. Előtte az általános értékválság legújabb megjelenési formája, a márkasvindli, a márkás termékek színvonalának módszeres lesilányítása kerül terítékre. Sokan tudnak róla, mégis kevesen nehezményezik, hogy a felelős 444
posztokat nem megfelelő emberek töltik be a világban. Felbecsülhetetlen kárt okoz civilizációnknak, hogy rokoni-, baráti szálak, vagy faji-, etnikai- és vallási összefonódások, valamint a korrupció határozzák meg, hogy ki hová kerül az életben. A természetgyógyászattal foglakozó rovat megemlíti, hogy nálunk is vannak pozitív energiahullámokat kibocsátó helyek, amelyek híres gyógyközpontokká váltak. Ezek közül legismertebb az Attila domb. Ezzel a témával kapcsolatban kitérünk arra is, hogyan kell a parafenoméneket bevonni a gyógyításba. Végül ismét szóba kerül, hogy továbbra sem tartunk igényt saját találmányainkra, sőt újabban már az újságokban sem kapnak teret az új, előremutató gondolatok.
* A „Szövegszerkesztési ismeretek” című könyvem az Office 97, az Office XP és a PageMaker 6.0 illetve 6.5 programok kezelési szabályait ismerteti kezdők számára is érthető módon. Ez a mű nem tankönyv, hanem útmutató; célorientált módszerek gyűjteménye. A benne szereplő ötleteket, javaslatokat főként azok hasznosíthatják, akik egy számítógépkezelési tanfolyamon legalább alapfokú szövegszerkesztési ismeretekre tettek szert. Sajnos ezek a tanfolyamok, meglehetősen elnagyoltan foglakoznak ezzel a témával, nem térnek ki a speciális alkalmazásokra. A számítástechnikai szakkönyvek legtöbbje pedig érthetetlen, általában szakértők írják szakmabelieknek. A kezdőknek szánt tájékoztatókat sem tudja mindenki használni. A szakírók ugyanis hajlamosak megfeledkezni arról, hogy valamikor ők is voltak kezdők. Ennélfogva gyakran átsiklanak olyan részletek felett, amelyek szerintük magától értetődőek. A gyakorlattal nem rendelkezők számára azonban nélkülözhetetlenek az elhallgatott közbülső lépések, és ezek hiányában sokan nem boldogulnak ezekkel a szakkönyvekkel. Ez a mű viszont rendkívül aprólékosan, pontról pontra írja le a teendőket, így a kezdők is gond nélkül használhatják. Nem általánosságokat tartalmaz, hanem konkrét szabályokat, mélyreható útmutatásokat, és sok szakirodalmi utalást. Emellett részletesen tárgyalja a házilagos könyvgyártás módjait. Végül hasznos tanácsokat ad a számítógép-, a kiszolgáló egységek-, és a különféle programok beszerzésével kapcsolatban.
* Sajnos a fokozódó munkanélküliség, az infláció okozta anyagi ellehetetlenülés következtében egyre kevesebb ember engedheti meg magának, hogy könyveket vásároljon. Ezekre az ismeretekre azonban mindenkinek szüksége van, ezért kérem, hogy kiolvasás után adják kölcsön műveimet a barátaiknak, ismerőseiknek, hogy számukra is megnyíljon az öngyógyítás és lelki önsegélyezés útja, s ne legyenek kirekesztve világunk megújulásának folyamatából. Akik az előző kiadásokat is megvették, és az új könyvek birtokában ezekre már nincs szükségük, ajándékozzák oda azoknak, akik a korábbi változatokat sem olvasták.
445
Könyveim az Interneten is megtalálhatók az alábbi címen: 2003. június 30-án a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapját lezárták, és az új könyvek, valamint a korábbi művek frissített változatai átkerültek az Országos Széchenyi Könyvtár portáljára. Ezért könyveim újabb változatai a következő URL címen érhetők el: http://mek.oszk.hu. Ebben a rendszerben téma szerinti osztályozásban lehet megtalálni a könyveket. Mivel ez meglehetősen hosszadalmas, egyszerűbb beírni a nevemet a kereső ablakba: kun akos, és a programmal megkerestetni a műveimet. Ezt követően már csak rá kell kattintani a letölteni kívánt könyvre. Ebben a könyvtárban nem csak DOC és RTF formátumban, hanem HTML, valamint PDF változatban is hozzáférhető az állomány. Ezen túlmenően az egyes művek teljes terjedelemben, és WinZip-el tömörítve is letölthetők. A kiválasztott könyveknél megnyíló weblapok lehetőséget adnak az olvasói vélemények kifejtésére. A letöltési statisztika szintén erről a portálról nyitható meg. A letöltések számát átmenetileg befolyásolhatják ugyan a divathullámok, de az egyenletes növekedés biztos jele a maradandó értéknek, a tartalmas mondanivalónak. Az igazán jó könyvnek nem az a jellemzője, hogy egyszerre sokan elolvassák, hanem az, hogy évtizedek múlva is olvassák. 2003. őszén lehetőségem nyílt egy saját elektronikus könyvtár létrehozására. Így aki a legújabb változatokra is kíváncsi, műveimet a Kun Elektronikus Könyvtárból töltse le. Ezek a rendszeresen frissített, tördelt változatok az anyag kinyomtatására, jegyzet minőségben való előállítására is alkalmasak. URL cím: http://www.tar.hu/kunakos Sajnos ez az ingyenes honlap csak belföldön érhető el. Ezért a külföldi magyarok kérjék meg egy magyarországi ismerősüket, hogy a letöltött fájlokat küldjék el e-mail postán, mellékletként. (Előtte ne felejtsünk el elegendő tároló helyről gondoskodni a postafiókunkban, ellenkező esetben a küldemény visszamegy. A 7 tömörített fájl együtt kb. 10 MB-nyi helyet igényel.) Ha meg akarjuk tudni, hogy történt-e frissítés, nem kell mindegyik könyvet megnyitni, és ellenőrizni az utolsó mentés időpontját. A http://www.tar.hu/kunakos/frissites.zip címen előhívható táblázatban minden fájl felhelyezésének dátuma megtalálható. (A fokozott vírusvédelem érdekében az összes állomány tömörítve van.)
446
© Kun Ákos Budapest, 2003. E-mail:
[email protected]
447
