Meghívó az Egyesület 2013 áprilisi Konferenciájára MAGYAR ŐSTÖRTÉNET MUNKAKÖZÖSSÉG EGYESÜLET. Tisztelettel meghívjuk

31.szám

1 / 259

Beköszöntő Meghívó az Egyesület 2013 áprilisi Konferenciájára MAGYAR ŐSTÖRTÉNET MUNKAKÖZÖSSÉG EGYESÜLET Somogyi Andrea, Gyarmati Imre, Szekeres István, Darkó Jenő és Bodroghy Csutak Attila tanulmányai

MAGYAR ŐSTÖRTÉNET MUNKAKÖZÖSSÉG EGYESÜLET

Tisztelettel meghívjuk Az Egyesület 2013 áprilisi Konferenciájára

Időpont: 2013. április 19. 12-15 óra Hely: ELTE BTK 1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8. alatti épülete, II.emelet 252. terem

A konferencia napirendje:

1. Somogyi Andrea: Prágai Cosmas krónikája 2. Gyarmati Imre: A bölcső és török háttere

3. Szekeres István: Történeti összehasonlító jeltörténet, betűjelek rekonstrukciója piktogrammokra.

4. Darkó Jenő: Szkíták, szarmaták és szittyák Werbőczynél, reflexió Székely György előadására

5. Bodroghy Csutak Attila: Csiki székely krónika (2. rész).

Három művészeti tárgyú meghívó Nagy Lajos Irodalmi Társaság, Gyimesi László - Szabó László Tibor emlékest és könyvbemutató, - irodalmi teadélután Baranyi Ferenccel, - Dániel Mária festőművész kiállítása, - besélgetés Radnai István író, költővel

2 / 259

MEGHÍVÓ

A Hungarovox Kiadó, a Z-Füzetek Kiadó, valamint a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság tisztelettel meghívja Önt és barátait

Szabó László Tibor író tiszteletére, 2013. november 12-én (kedd) 18 órai kezdettel a Kossuth Klubban (Budapest, VIII. Múzeum utca 7.) tartandó

EMLÉKEST és KÖNYVBEMUTATÓ c. rendezvényre.

Az est során bemutatásra kerülnek a közelmúltban elhunyt író

INGYENKONCERT (Hungarovox Kiadó) és A HATALOM (Z-Füzetek Kiadó) c. kötetei.

Moderátor Kaiser László a Hungarovox Kiadó igazgatója, a megjelent könyveket bemutatja Szepes Erika irodalomtörténész, kritikus, író, szerkesztő

A most megjelent könyvek, valamint a szerző korábbi könyvei a helyszínen, kedvezményes áron megvásárolhatók.

***

MEGHÍVÓ

a Napkelet Egyesület IRODALMI TEADÉLUTÁNJÁRA

A rendezvény vendége: BARANYI FERENC Kossuth-díjas költő

Moderátor: Kaiser László író, költő, a házigazda Botz Domonkos író, újságíró.

A rendezvény helye: Mechwart pince, 1024 Budapest, Keleti Károly u. 4.,

3 / 259

ideje: november 14., csütrtök, 18 óra

***

IRODALMI CSILLAGDÉLUTÁN az Óbudai Kulturális Központ CSILLAGHEGYI KÖZÖSSÉGI HÁZBAN (1039 Budapest, Mátyás király útja 11-15.)

november 13-án, szerdán.

17.30 Dániel Mária festőművész kiállítása A kiállítás ingyenesen megtekinthető november 27-ig.

18.00 Radnai István író, költő Sikeres pályája több évtizedes kihagyás után az elmúlt években jutott újra csúcsára. A magyar avantgarde hagyományai, a konzervatív és korszerű formák együttes érvényesítése jellemzi munkáit.

A vendégekkel Gyimesi László író, költő beszélget. Közreműködnek a Magyar Versmondó Egyesület tagjai.

A belépés díjtalan.

A HÉT VERSE - Márciusi dal Juhász Gyula "Hadd jöjjön már a szép idus!"

Juhász Gyula: Márciusi dal

Mint ahogy az költőhöz illik, Hadd énekellek, március, A február szomorú hónap, Melyet az ember még kihúz, De március, az a szabadság, A tavasz és a szerelem,

4 / 259

Bár nincsen átmenetim nékem, Sem ősz-tavaszi köpenyem, Bár nincs virág a gomblyukamban, Cipóm lukas csak március, Tele tüdővel üdvözöllek, Hadd jöjjön már a szép idus! Bár pozitív öröm kevés van, A negatív is megteszi: Eddig nem volt mivel, de eztán Nem is kell többé fűteni!

KELET-UKRAJNA ÜGYÉBEN MEGINT VALAMI BONYOLULT, ÁTLÁTHATATLAN JÁTSZMA KEZDŐDIK Orosz nyelvű weboldalakról "Hallgattassék meg a másik fél is."

KELET-UKRAJNA ÜGYÉBEN MEGINT VALAMI BONYOLULT, ÁTLÁTHATATLAN JÁTSZMA KEZDŐDIK Vlagyimir Putyin ma azt javasolta az orosz parlament felsőházának: érvénytelenítse a ház március 1-i határozatát, amely felhatalmazta az államfőt orosz csapatok bevetésére Ukrajna területén. A Ház várhatóan holnap már teljesíti is a kérést. Putyin azzal indokolta a kérést, hogy háromoldalú tárgyalások kezdődnek a polgárháborús konfliktus békés rendezéséről. (Ennek résztvevői egyelőre nem ismertek.) Tegnap, 23-án váratlan 'konzultációra' került sor Donyeckben. Ezen részt vett, a kijevi rezsim vezetőjének megbízottjaként Leonyid Kucsma korábbi elnök, a kijevi orosz nagykövet, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képviselője - illetve a Donyecki Népköztársaság miniszterelnöke, több más személyiség (elmondásuk szerint Luganszkot is képviselve), valamint Oleg Carjov, a bátor antifasiszta kiállásairól ismert parlamenti képviselő, aki az általa létrehozott Népfront nevében volt jelen (e Népfont tömöríti a két kelet-ukrajnai régió antifasisztáit). Ezen a konzultáción Donyeck bejelentette: készek szintén fegyverszünetet elrendelni - a junta által megadott időpontig, vagyis 27-én (helyi idő szerint) 10.00 óráig. Ennek feltétele, hogy a másik fél is betartsa a fegyverszünetet - ellenkező esetben az ellenállók sem fogják azt betartani. (FIGYELEMRE MÉLTÓ, HOGY a népfelkelők eddig nem voltak hajlandók elismerni a tűzszünet. ANNÁL IS INKÁBB, MERT A JUNTA TÁMADÁSAI - legalábbis tegnap délutánig - FOLYTATÓDTAK. Így megint lőtték Szlavjanszkot - Luganszk megye keleti részén pedig egy, az orosz határ közelében lévő kisváros ellen kezdődött tüzérségi akció.) Az említett megbeszélésen Oleg Carjov megismételte az ellenállóknak általa hét pontban összefoglalt követeléseit. Ezek lényegesebb pontjai: a juntának le kell állítania hadműveleteit, KI KELL VONNIA REGULÁRIS ÉS IRREGULÁRIS EGYSÉGEIT A KÉT MEGYE TERÜLETÉRŐL; KÖZVETLEN TÁRGYALÓPARTNEREKNEK KELL ELFOGADNIA A KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁG VEZETŐIT; amnesztiában kell részesítenie az ellenállási mozgalom minden résztvevőjét - AZOKAT IS, AKIK KORÁBBAN MÁR A JUNTA KEZÉRE KERÜLTEK, BEBÖRTÖNÖZTÉK, NETÁN MÁR EL IS ÍTÉLTÉK ŐKET; a juntának anyagi kárpótlásban kell részesítenie a konfliktus áldozatainak hozzátartozóit, mindazon állampolgárokat, akik otthonait lerombolták, értékeit elpusztították, mindazon települések önkormányzatait, amelyek közmű tulajdonát megrongálták, elpusztították, mindazon vállalkozókat, akik üzemeiben kárt tettek, vagy lerombolták azokat; ALKOTMÁNYBA KELL FOGLALNI A TERÜLET JOGAIT SZAVATOLANDÓ MEGHOZANDÓ JOGI ÉS EGYÉB INTÉZKEDÉSEIT. Egészen mostanáig a donyecki ellenállók meggyőződése volt: a POROSENKO 'ÁLLAMFŐ' ÁLTAL KEZDEMÉNYEZETT TŰZSZÜNET VALÓDI CÉLJA: IDŐT NYERNI A CSAPATOK ÉS HADITECHNIKA OLYAN MÉRTÉKŰ ÖSSZEVONÁSÁRA ÉS FELVONULTATÁSÁRA, AMIT KÖVETŐEN - június 27-én 10.00 óra után - A JUNTA KONCENTRÁLT, TOTÁLIS TÁMADÁST INDÍT A DONYECK-MEDENDCEI ELLENÁLLÁS VALAMENNYI KÖZPONTJA ELLEN. Magától értetődik, hogy az ellenállás letörése után megtorló hadjárat indul nem csupán a népfelkelők, de az egész lakosság ellen. NEM TUDNI EZEK UTÁN, MI OLYAT TUDHAT PUTYIN ELNÖK, AMI ARRA KÉSZTETTE, HOGY LEMONDJON A NÉPFELKELŐKNEK NYÚJTANDÓ MINDEN TOVÁBBI SEGÍTSÉGNYÚJTÁSRÓL. Az Állami Duma felsőházának holnap meghozandó döntésével megszűnik a jogi lehetősége az orosz beavatkozásnak. Okkal feltételezhetjük, hogy azok a csapatok sem fegyverzetek sem érkeznek meg ezek után az ukrán határhoz, amelyekről pár napja szóltak a hírek. Forrás: Путин предложил Совету Федерации отменить постановление от об использовании армии на Украине www.interfax.ru

В ДНР и ЛНР огорчены решением возможного отзыва разрешения на использование ВС России на украинской территории http://voicesevas.ru/news/yugo-vostok/2093-v-dnr-i-lnr-ogorcheny-resheniem-vozmozhnogo-otzyva-razresheniya-na-ispolzovanie-vs-rossiina-ukrainskoy-territorii.html

5 / 259

Filozófia Virtualitás és valóság Ropolyi László Az utóbbi évtizedekben a társadalmi lét újratermelésében dominánssá váló reprezentációs technikák kiterjedt használata miatt valóságfelfogásunk átalakul. A valóság átértelmezésében meghatározó szerepet játszik a virtualitás fogalma: virtualitás az, ami nem a valóság, de olyan "mintha" az lenne. A virtualitás terminusa új keletű, de tartalma nem: egy történeti áttekintésben felidézzük, hogy a filozófiai gondolkodásban a valóság természetének és jellemzőinek vizsgálata során a virtualitás premodern, modern és posztmodern változatainak számos karakterisztikumára fény derült.

Virtualitás és valóság

Ropolyi László ELTE Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék 1518 Budapest Pf. 32 [email protected]

Megjelent: Többlet, II/1 (IV), 5-49, 2010

Kivonat

Az utóbbi évtizedekben a társadalmi lét újratermelésében dominánssá váló reprezentációs technikák kiterjedt használata miatt valóságfelfogásunk átalakul. A valóság átértelmezésében meghatározó szerepet játszik a virtualitás fogalma: virtualitás az, ami nem a valóság, de olyan "mintha" az lenne. A virtualitás terminusa új keletű, de tartalma nem: egy történeti áttekintésben felidézzük, hogy a filozófiai gondolkodásban a valóság természetének és jellemzőinek vizsgálata során a virtualitás premodern, modern és posztmodern változatainak számos karakterisztikumára fény derült. A virtualitás és a virtuális valóság konstrukcióját részletesebben jellemezve igénybe vesszük a jelenlét, a világszerűség és a pluralitás nélkülözhetetlen fogalmait. Arra a következtetésre jutunk, hogy az arisztotelészi duális ontológiai rendszert ki kell bővíteni, s a valóság és lehetőség szerinti lét mellett be kell vezetni a virtualitást is, mint a lét ama harmadik szféráját, amelyben aktualitás és potencialitás elválaszthatatlansága nyilvánul meg. Virtualitás a nem abszolút mértékkel rendelkező valóság, a valóság, amelynek nem eleve adott abszolút jellege van, hanem viszonylagos és változó mértéke. A reprezentációs technikákkal előállított létezők eredendően virtuálisak.

Kulcsszavak. virtualitás, valóság, virtuális valóság, nyitottság, reprezentációs technikák, információ, jelenlét, világszerűség, pluralitás, aktualitás, potencialitás

***

Abstract

Extended use of representation technologies becomes the dominant factor in the reproduction of the social existence in the last decades and this shift creates changes on our concept of reality. The concept of virtuality has a central role in the reformulation of reality concept: virtuality is not the reality, but just “as if” reality. The term virtuality is new, but its content is not: in a historical overview it is shown that during the history of philosophical thinking, considering the nature and features of reality, many fundamental characteristics of the (premodern, modern and postmodern) virtuality have been disclosed. Characterizing the details of the construction of virtuality and virtual reality the absolute necessary role of presence, worldliness, and plurality is demonstrated. Applying these ideas it is concluded that it is necessary to supply the Aristotelian dualistic ontological system with an additional sphere, and besides the actual- and potential forms of being to bring into being the prurality as well, as a third form of being in which the actuality and potentiality coexist in an inseparable unit. Virtuality is a reality with a (non-absolute) measure, a reality which has no pre-given and absolute character, but which has a relative and undergoing measure. All beings produced by representation technologies are virtual by origin.

Keywords: virtuality, reality, virtual reality, openness, representation technologies, information, presence, worldliness, plurality, actuality, potentiality

6 / 259

***

Az utóbbi évtizedek egyik legfontosabb fejleménye, hogy a társadalmi lét újraelőállításának hagyományos ipari formája elveszítette évszázadokig fennálló dominanciáját, s a társadalmi lét termelésének új formái váltak meghatározóvá. A változások gyorsak és határozottak, az elemzések lassúak és bizonytalanok voltak. Egyes gondolkodók egyszerűen posztindusztriális, mások tudásalapú, információs, vagy hálózati társadalomként írták le az új 1

társadalmi rendszert. Az elemzések legtöbbje beszámol róla, hogy a meghatározó termelési folyamatokban az anyagi viszonyokat manipuláló hagyományos technikák háttérbe szorulnak, s előtérbe kerülnek a mentális vagy materiális reprezentációkkal dolgozó (kognitív, kommunikációs, kulturális, illetve információs) technikák. Ennek nyomán talán azt is állíthatjuk, hogy az utóbbi évtizedekben a társadalmi viszonyok újraelőállításában már ezek a technikák tekinthetők meghatározó eljárásoknak. Röviden szólva: az energetika helyére a hermeneutika lépett. Természetesen nem a semmiből lépett elő, és az is világos, hogy nem szüntette meg, nem függesztette fel az anyagi viszonyokat formáló energetikai alapú technikák működését sem. Nyilvánvaló, hogy „csupán” hangsúlyeltolódásról van szó: a reprezentációs technikák – az anyagi technikákhoz hasonlóan – valójában egyidősek az emberrel. Továbbá azt is könnyű észrevenni, hogy a kétféle technika nem is független egymástól, sőt összefonódó működésmódjuk akár tipikusnak is mondható. Így például a termelési folyamatban átalakított anyagi viszonyok új értékeket is reprezentálnak, illetve újonnan kialakított reprezentációs termékeinket anyagi hordozókba is beledolgozzuk. A társadalmi lét újraelőállításának átalakulási folyamatát talán úgy is jellemezhetjük, hogy az emberiség történetének utóbbi néhány évtizedében bonyolult módon megváltozott az anyagi és reprezentációs technikák egymáshoz való viszonya. A változások tényével és jellegével, valamint feltérképezésük szerteágazó feladataival való foglalatosság talán korunk legjelentősebb filozófiai kihívása. Ebben a helyzetben válik érthetővé, hogy manapság a (tradicionális) filozófiai gondolkodás válságának, illetve a világkép radikális átalakulásának a tüneteit tapasztalhatjuk, mondhatnánk: „minden folyik”, s mai viszonyaink megértésére törekedve évszázados előfeltevéseinket, legalapvetőbb fogalmainkat kell újragondolnunk. Ebbe a folyamatba illeszkedik jelen törekvésünk is: virtualitás és valóság természetét és egymáshoz való viszonyát szeretnénk vizsgálni az anyagi és reprezentációs technikák megváltozott viszonyait követve. A reprezentáció társadalmi gyakorlatának megváltozása ugyanis feltétlenül megoldandó feladatként jelöli meg a valóság újraértelmezését. Mindazonáltal a mai filozófia intellektuális közegében a valóságról való közvetlen beszédmód szokatlan és talán még hiteltelen is – ráadásul ez minden korban meglehetősen nehéz is. Sokan beszélnek azonban közvetett módon a valóságról: a virtuális valóságról, virtuális világokról, vagy a virtualitásról. Gondolatmenetünk ehhez a trendhez igazodik, s elemzésünk centrumába mi is a virtualitás témáját helyezzük. Ezzel együtt arra törekszünk majd, hogy valamennyire világossá tegyük a virtualitás és valóság közötti közvetlen összefüggéseket is. Virtuális világok, virtuális valóságok, illetve a virtualitás valamilyen változata szükségképpen jelen van minden mentális vagy anyagi reprezentációs eljárásban, így elemzésükhöz egyformán jó terepet szolgáltatnának a kognitív, a kommunikációs, a kulturális, vagy az információs technikákkal előállított létszférák. Leírásukhoz és elemzésükhöz korábbi filozófiai rendszerek hagyományos ismeretelméleti gondolatmenetei, vagy a kultúra egészére, illetve egyes szegmenseire vonatkozó nézetek, sőt diszciplínák sokasága (pl. antropológia, megismeréstudomány, kommunikációtudomány, információelmélet, kultúraelmélet, stb.) áll rendelkezésünkre – ámbár mondanivalójuk megfogalmazásához a virtualitás kifejezést általában nem veszik 2

igénybe. A virtualitás terminus csak az információs technikák 20. századi robbanásszerű elterjedésének értelmezései nyomán vált elfogadottá. Mindazonáltal az információs technikák elemzése során kialakított jelentésének az információs, kognitív, kulturális és kommunikációs reprezentáció technikáinak lényegi hasonlóságán alapuló általánosabb érvényessége van, s értelmezési tartománya kiterjed a reprezentációs szférák egészére: az ismeretek, a tudás, a kommunikáció, a kultúra tartományaira is. Másként mondva: a virtualitás terminus tartalma a gondolkodás története során különféle fogalmakban és eltérő formákban fejeződött ki. Ebben a dolgozatban megpróbálunk a terminológiai különbségek helyett a közös tartalmakra figyelni, s számos korábban más fogalmakkal megragadott összefüggést is a virtualitás – némileg változó tartalmú – fogalma segítségével értelmezünk majd. 3

A történetileg és fogalmilag rendkívül kiterjedt témakör rövid tárgyalásával próbálkozunk. A dolog természetéből adódóan a virtualitással való foglalkozás egyúttal a (lehetőség és) valóság természetével való foglalkozás is, így mindenekelőtt a valóság természetéhez hozzászóló filozófiai gondolatmenetekre lesz szükség. Ennek során először a virtualitás történeti aspektusaival foglalkozunk, s megpróbáljuk jellemezni premodern, modern és posztmodern változatait. Majd a jelenlét, a világszerűség és a pluralitás fogalmainak igénybe vételével filozófiai általánosságban értelmezzük a virtualitás és nyitottság kategóriáit. Végül az ilyenformán kialakított kategóriák használatát egy jellegzetes információs technológiai szituáció, az ún. "virtuális valóság" jellemzésében mutatjuk be.

1. A virtualitás történeti változatai

A virtualitás (és mint látni fogjuk, az ahhoz szorosan kapcsolódó nyitottság) egyaránt olyan kategóriáknak látszanak, amelyeket az utóbbi néhány évtized fejleményei állítottak előtérbe. A virtualitás az információs technológiák térhódításával, a nyitottság pedig a rendszerelmélet kidolgozásával és széleskörű alkalmazásával vált világunk értelmezésének fontos tényezőjévé. Emiatt úgy tűnhet, hogy vadonatúj kategóriákról van szó, amelyeknek lényegében nincsenek történeti változatai. Ez azonban csak látszat. Megmutatjuk, hogy a virtualitás (és a nyitottság is) a valóság bizonyos aspektusainak azonosítását és leírását teszi lehetővé; a valóság olyan összefüggéseire irányítja a figyelmünket, amelyekkel korábbi korok emberei is szembesültek és kialakították értelmezésük sajátos változatait. Ezeknek a történeti változatoknak a tanulmányozása sokat segíthet a késő modern virtualitás és nyitottság specifikumainak megértésében. Arisztotelész említi egyik művében, hogy gyerekes dolog volna a valóság fogalmát valami másra visszavezetni, hiszen ez esetben valami nyilvánvalót 4

akarnánk valami kevésbé nyilvánvalóval magyarázni. Ha elfogadjuk a nagy görög metodológiai álláspontját, akkor már "csak" arra a kérdésre kellene válaszolnunk, hogy vajon mennyire nyilvánvaló a nyilvánvaló maga? Mi számít nyilvánvalónak egy adott korban, egy adott összefüggésben, egy adott kultúrában? A válasz korántsem nyilvánvaló. A nyilvánvalóság (vagy evidencia) értelmezése a különféle világnézeti rendszerekben nagyon is eltérő lehet, sokszor ilyen kérdésekben való állásfoglalások állnak a legélesebb világnézeti viták hátterében. Ami tehát kétségtelenül nyilvánvaló, az annyi, hogy a valóság értelmezése világnézeti kérdés. Ilyenformán kiindulhatunk például a valóság egy olyan naiv fogalmából, mely szerint a valóság az összes létező, illetve a létezők összessége. Ez esetben a valóság értelmezéséhez a létezők és az összesség (totalitás) fogalmainak, valamint kapcsolatuknak a különféle világnézeti rendszerek által elfogadott változatait kell tanulmányoznunk. Azokra a kérdésekre kell felelnünk, hogy vajon melyek a nyilvánvalóan létező dolgok, folyamatok és relációk; hogy vajon az evidencia egyenlő mértékben érvényes-e minden létezőre, vagy vannak eltérések, azaz egyáltalán lehetséges-e a nyilvánvalóság

7 / 259

különféle mértékeiről beszélni; továbbá, hogy az efféle evidenciák vajon állandóan és szükségszerűen megilletik-e a létezőket, vagy időleges és esetleges változatuk is van? Hasznosnak tűnő feltételezés, hogy a valóság értelmezésében meghatározó szerepe van ugyan az evidenciáknak, ám az evidenciák azonosításában és előállításában a mindennapi élettapasztalatok a legfontosabbak, valamint az is, hogy mindenekelőtt a mindennapi élet valóságfelfogását hasznosítjuk a valóság társadalmi konstrukciója során. (Berger - Luckmann 1998) Az evidenciák társadalmi konstrukcióját elfogadva egyaránt eleget tehetünk Arisztotelész és a tudásszociológia legfontosabb követelményeinek. Ennek a törekvésnek a jegyében, a fenti előfeltevések figyelembe vételével a filozófiai gondolkodás történetében számtalan - különféle társadalmi értékeket kifejező - valóságkonstrukcióval találkozhatunk. Jellegzetes változataik felidézése talán nem haszontalan. Látni fogjuk, hogy némileg körülményesen lehet ezekről a dolgokról beszélni. Egyrészt azért, mert ontológiai problémákról gondolkodni - a dolog természete miatt - mindig sokkal nehezebb, mint bármilyen más filozófiai témakörről, másrészt azért, mert gyakran hiányoznak azok a fogalmak is, amelyekkel világosan kifejezhetők ontológiai vélekedések. Emiatt azután például gyakran kénytelen-kelletlen ugyanazzal a "valóság" szóval jelöljük az egymástól valamennyire eltérő valóságfogalmakat is; amint az, mondjuk, a minden létezőt magába foglaló teljes valóság, és a virtuális valóság esetében megfigyelhető. Ilyen esetekben talán segítene a fogalmak indexelése és a használt verziók definícióinak megadása, és így elkülöníthető lenne a valóság1, valóság2, … valóságn fogalmainak használata. Mindazonáltal ez az eljárás se lenne kevésbé körülményes a fogalomverziók egyszerű körülírásánál, így inkább maradunk az utóbbi gyakorlat mellett. Igyekszünk következetesek maradni és a valóság jelzők nélküli fogalmát olyan esetekben használjuk majd, amikor a virtualitást, mint részét, vagy tulajdonságát is beleértjük, és tényleges valóságról beszélünk akkor, ha arra a valóságra gondolunk, amelyik a virtualitás valamiféle ellentétének tekinthető. A társadalmi konstrukciós folyamatban előállított valóság változékony természetével való szembesülés vezet el azokhoz a problémákhoz, amelyek a virtualitás és nyitottság kategóriáiban is megfogalmazódnak. Előzetesen talán úgy fogalmazhatnánk, hogy virtuális az, ami nem valós, de "mintha" az lenne (Heim 1998, 220), akár az egyes létezőkről, akár a "valóságról, mint olyanról" van szó. A virtualitás az, ami nem a valóság, de olyan "mintha" az lenne. Egyszerűen szólva: a virtualitás valamiféle részleges, látszólagos, álhatatlan, vagy nem-teljes valóság, illetve a valóság részlegessége, látszólagossága, álhatatlansága, nem-teljes volta. A nyitottság (és a zártság) is a létezők és a valóság adottsága. A létezők nyitottsága a más létezőkkel való együttlétezés, a valóság nyitottsága pedig a változás lehetősége segítségével közelíthető meg. A mindennapi tapasztalatok, a rájuk épülő evidenciák, és az evidenciákat igénybe vevő valóságfelfogások szempontjából egyaránt fontos történeti határkőnek tekinthető a modern társadalmi viszonyok kialakulása. Így indokoltnak tűnik a valóság és a virtualitás premodern, modern és posztmodern fogalmainak megkülönböztetése is.

1.1 Premodern virtualitás

A modernitás előtti időszak a realitás és virtualitás viszonyának értelmezésében számos változatot produkált. Ezúttal a három - talán legfontosabb megközelítést, a mágikus, az antik görög, és az európai középkori felfogást próbáljuk áttekinteni. A mágikus világképben alig-alig tesznek különbséget valóságos és virtuális között. A mágikus valóság konstruktőre ugyanis az akarat: a kor embere számára a megfigyelt jelenségek felismerésének, valamint a jelenségek, ill. a megtapasztalt helyzetek közötti összefüggések "bármi áron" való észrevételének és felállításának van meghatározó jelentősége, és nem a jelenségek, illetve a megállapított összefüggések kritikus elemzésének. Ebben a világfelfogásban az összefüggések jellegét valójában nem is vizsgálják, így lényegében minden összefüggés egyenértékű - efféle különbségek csak a későbbi korok mitologikus világképeiben válnak fontosakká. A mágikus világképben a lehetséges és tényleges valóság, a lehetőségek és a valóság nem különülnek el élesen: ami lehetséges, az valóságos is. A valóságnak nincsenek határozott körvonalai. Úgy is kifejezhetjük magunkat, hogy valóság és virtualitás nem válik el egymástól, hanem a mágia világának megkülönböztethetetlen aspektusai. Vagy fordítva: a mágikus világképnek éppen az a jellegzetessége, hogy valóság és virtualitás ebben a világfelfogásban megkülönböztethetetlenek. Minden, ami valóságos, az egyúttal olyan is "mintha" valóságos volna, minden, ami valóságosnak látszik, az valóságos is. A mágikus virtualitás: a virtualitás mint realitás, vagy a realitás mint virtualitás. Illusztrációként gondolhatunk például az ősi korok sámánjainak a tevékenységére. Érdekes, hogy a kibertér bizonyos művészeinek tevékenysége kísértetiesen emlékeztet a sámánok gyakorlatára. (Jones 2000) A filozófiának a mitologikus világképből való kialakulásával az egyes megfigyelt jelenségek azonosítása, valamint a megfigyelések és tapasztalatok közötti összefüggések különbségeinek tanulmányozása alapvetően fontossá vált. Emellett az első filozófusok hozzáfogtak az emberi tapasztalatok szerkezetének az elemzéséhez, a létezők összetettségének, a lét szintjeinek és hierarchiájának, a megismerés működésmódjának a feltárásához is. A filozófiai reflexió fejlődése elvezetett a (lényegük szerint eltérő, és esetenként a lét különféle szintjein egzisztáló) különböző létezők által benépesített plurális világ, illetve az (alapvetően különböző létezők által benépesített) világok pluralitásának az elképzeléseihez. Filozófiai viták témája lett az eltérő létmódok lehetősége és esetleges jellemzésük, a valóság eltérő fajtái, vagy szintjei közötti különbségek felkutatása. Alapvető kérdéssé vált, hogy vajon milyen módon tudnánk azonosítani, vagy megkonstruálni tapasztalataink, illetve tudásunk ama részeit, amelyek megkérdőjelezhetetlenek, kétségtelenül bizonyosak, és így teljes mértékben valóságosak? Tudásunknak ez a része a valóságnak egy olyan magját képezi, amelyet a valóság kevésbé értékes szférái vesznek körül. A kevéssé értékes szférákat is a valósághoz tartozónak gondolhatja valaki, ha nem eléggé tanult, vagy nem eléggé kritikus megfigyelő és/vagy gondolkodó. De a filozófus számára ezek valósága puszta látszat, amit gondos megfigyelésére és helyes érvelésére alapozva állít. A valóság ama szférája, amely a filozófiai elemzések fényében elveszíti valóságosságát: ez - mai kifejezéssel - a virtualitás szférája. Az antik realitás örök és teljes realitás, az antik virtualitás, az a fajta realitás, amelyik képes elveszíteni realitásának teljességét. (Az efemer jelleg, a múlékonyság nagy jelentőséggel rendelkezik a "virtuális valóság" különféle mai változataiban is.) Tapasztalataink elemzése és kritikája, valamint a bizonyossághoz, és a teljes értékű valósághoz vezető utak feltérképezése tárgyában már az antik görög filozófia kezdeti fázisában kialakult két eltérő tradíció, nevezetesen az ión "naiv materialista" gondolkodók, és az eleai Parmenidész által képviselt tradíciók. Az ión filozófusok szerint valóság az, amit érzékszerveink közvetítenek számunkra. Ebben a tradícióban az a fő probléma, hogy hogyan értékeljük és harmonizáljuk a különböző érzékszerveink által szolgáltatott - esetenként egymásnak ellent is mondó - érzéki benyomásokat. Olyan antik szerzők, mint Hérakleitosz, Arisztotelész, vagy Theophrasztosz gyakran foglalkoznak efféle nehéz kérdésekkel. Ahogyan Feyerabend is gyakran hangsúlyozta, a "naiv materialista" tradícióhoz képest radikálisan eltérő álláspontot jelentett Parmenidész pozíciója, aki az érzéki benyomások ellentmondásossága, múlékonysága és az érzéki illúziók gyakori fellépése miatt elfogadhatatlannak tartotta a valóság érzéki alapokon nyugvó azonosítását, és ezt a feladatot a helyes (ellentmondásmentes) gondolkodásra bízta. Parmenidész érzéki benyomásainkat a látszatok közé sorolta, szerinte a tulajdonképpeni valóság konstrukciója a gondolkodásban megy végbe. Álláspontjának jelentőségét nehéz volna túlbecsülni, hiszen a nyugati kultúrában azóta is ez a kettős tendencia érvényesül: a valóság konstrukciójában valamilyen módon vagy az érzéki úton szerzett benyomásaink összevetésével dolgozó "materialista-empirista" tradíció, vagy a helyes gondolkodás követelményét érvényesítő "idealista-racionalista" tradíció ajánlásait követjük. Nyilvánvaló, hogy a két tradícióban a tényleges valóság és a virtualitás szférái különbözőek lesznek. Illusztrációként talán érdemes felidézni az antik természetfilozófia néhány problémáját - például a mozgás, az üresség, vagy az atomok különféle értelmezéseit. A parmenidészi hagyományt követő eleai Zénon a mozgás valóságos létezésének feltevéséből egymásnak ellentmondó állítások egyidejű fellépésére következtetett. De a parmenidészi ontológiai elv alapján - csak az valóságos, ami ellentmondásmentesen elgondolható - a mozgásokat

8 / 259

ellentmondásosságuk miatt nem valóságosnak, hanem látszólagosnak tekintette. Mivel Zénon bebizonyított álláspontja nyilvánvaló ellentétben áll mindennapi érzéki tapasztalatainkkal, paradoxonként szoktunk hivatkozni rá. Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy a parmenidészi tradícióban a paradoxonok a valóságon elhelyezett feltűnő virtualitás-jelek. Ezúttal nyilván nem tudjuk részletesen tárgyalni Platón és Arisztotelész nagy jelentőségű álláspontját, pusztán legfontosabb elveik megemlítésére szorítkozunk. Platón két világa (a tökéletlen érzéki világ és az ideák tökéletes világa) tökéletes formában állítják elénk az antik virtuális és tényleges valóság szféráit. Az érzéki valóság a változások és változékonyság birodalma; világszerűen teljes, de világa alacsonyabb értékű a teljesen valóságos ideák világához viszonyítva. A világszerű "platóni virtualitás" a múlékony és esetleges valóság, az igazi valóság tökéletlen másolata. Az érzéki világbeli megismerés is korlátozott: ezen az úton legfeljebb a virtualitásra vonatkozó helyes véleményeket alakíthatunk ki, de a valóságot magát tartalmazó örök igazságok elérhetetlenek maradnak a számunkra. Virtualitás és valóság kérdésében Arisztotelész legfontosabb gondolata valószínűleg a lét két jól elkülöníthető szintjére, nevezetesen a valóság szerinti és a lehetőség szerinti létre vonatkozó tanítása volt. A valóság szerinti lét teljes, a lehetőség szerinti lét azonban híján van a teljességnek (éppen megvalósulása révén teljesedne be). Véleményünk szerint a valóság és lehetőség arisztotelészi fogalmai alapvetőek mind a virtualitás, mind a nyitottság megértésében. Mint látni fogjuk, a nyitottságot a tényleges valóság adottságaként lehet értelmezni, mégpedig úgy, hogy a valóságot lehetőségeivel együtt vesszük figyelembe. A virtualitást a lehetőségek adottságaként lehet értelmezni, mégpedig úgy, hogy a lehetőségeket "valóságukkal" együtt vesszük figyelembe. Nagy jelentősége van, hogy az arisztotelészi felfogásban a lehetőség szerinti és valóság szerinti lét világunk minden létezőjét megilleti, azaz tényleges valóság és virtualitás jól "el van osztva" a létezőkben, ill. a létezők között és nem koncentrálódik egymástól elválasztott külön világokba. Ilyenformán az "arisztotelészi virtualitás" a konkrét létezők - lehetőség szerinti létén alapuló - individuális adottsága. Arisztotelész a valóság és lehetőség kategóriáinak alkalmazásával értelmezi a mozgást: a mozgás a lehetőség megvalósulása. Lehetőség és valóság egymásba való kölcsönös átmeneteivel értelmezhetjük a tényleges valóság és a virtualitás dinamizmusát: az arisztotelészi értelemben vett virtualitás és valóság egyaránt változékony természetű. A középkorban a premodern virtualitás újabb változatait állították elő. Amíg az antik időkben a valóság és virtualitás előállításában az érzékek működése és a helyes gondolkodás volt a meghatározó, addig a középkorban az érzelmek - elsősorban a vallásos hit - konstrukciós tevékenysége dominált; az érzékelés valamint a gondolkodás egyaránt alárendelt szerepet játszott: az érzékelés például tipikusan az illúziók előállításában jeleskedett. Istennek, mint legtökéletesebb valóságnak valójában nem lehettek érzékelhető vonásai (ámbár a Szentháromságra vonatkozó tanítások ez ügyben megengednek másféle interpretációkat is), hozzá leginkább érzelmi erőfeszítésekkel lehetett közelíteni. A világ a tökéletesség különböző szintjeit képviselő és hierarchikus rendbe illesztett teremtmények által benépesített birodalom. A középkori ember élete a világ árnyékos oldalán, valóságos siralomvölgyben zajlik. A virtualitás középkori változatai ilyenformán eléggé hasonlóak a platóni változathoz, talán annyi eltéréssel, hogy a tökéletesség fokozatainak hierarchiájában elrendezett struktúrájuk komplexebb a platóni változatnál. Az egész földi élet a virtualitás birodalmában zajlik, vagyis minden létező valamilyen mértékben virtuális - Istent kivéve. Talán érdekes, hogy a csodáknak (az antik paradoxonokhoz hasonlóan) különleges ontológiai státusza van: Isten akaratának közvetlen megjelenítőiként a teljes realitást képviselik a virtualitás birodalmában. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a virtualitás különféle premodern változatai a premodern ontológiai elképzelések szerves részét képezték. A tipikus premodern ontológiák világok együttlétező sokaságát, vagy egy plurális világot állítanak elénk. A valóság mindkét esetben olyan megszerkesztett konstrukció, amelynek elemei a bizonyosság, tökéletesség, esetlegesség, állandóság és értékesség különböző mértékével bírnak. Premodern virtualitásnak a valóság azon elemét, részét vagy változatát tekinthetjük, amelyik vagy nem rendelkezik a társadalmilag adott valóságmeghatározó tényezők maximális mértékével, vagy képes elveszíteni ezt a maximális mértéket. A premodern virtualitás egyfajta valóság, nevezetesen a bizonytalan, tökéletlen, esetleges, vagy változékony valóság. A premodern valóság nyitott, számos különböző világot konstruálhatunk a valóság összetevőinek virtualizálása révén.

1.2 Modern virtualitás

A modern ideológia és világkép felemelkedése az ontológiai gondolkodás számára is radikálisan új helyzetet teremtett. A modernitás kora mindenekelőtt a modern individuum, az autonóm személyiség kialakulásának kora. A folyamat sajátos történeti feltételei következtében a modern individuum alapvető törekvésévé a saját világa feletti uralom megszerzése, alapvető karakterisztikumává az önzés vált. (Fromm 1993) Ez a fejlődés Isten és az ő világa közötti középkori reláció individualizált formáját tette általánossá: Isten és a világ viszonya reprodukálódott az egyes individuumok és az ő saját világuk esetében is. A modern individuum Isten és a középkori hűbérurak környezetükhöz való viszonyának modelljét követve saját világának alkotója, ura és parancsolója. A feudális hatalmi struktúra "pluralizálódott" és "demokratizálódott": immár minden modern polgár számára elérhetőnek tetszett. A modern individuum tényleges valóság feletti uralmát egy olyan hatalom biztosíthatta, amelyik valóságos, megkérdőjelezhetetlen, bizonyos, és hatékonyan működik. Ezeknek a céloknak a következtében a modernitásban csakis a hatalmi szituáció szerkezeti elemeit (magát az individuumot, működésben lévő hatalmát és a hatalomgyakorlásának alávetett egyes objektumokat, azaz a természetet, a másik individuumot, a tulajdont, stb) tekinthetik ténylegesen valóságosnak. A létezők világának egyéb elemei, összetevői, vagy aspektusai számára alacsonyabb valóság-mértéket biztosítanak, ezek a dolgok a modern virtualitás kiterjedt szféráját képezik "a vágy titokzatos tárgya" körül.

5

A modernitás kifejlődése során vált jelentőssé az objektív és szubjektív valóság közötti különbség. Ennek a különbségnek a lehetősége, azaz az érzéki benyomásokat elszenvedő ember "belső" vagy "külső" világának, mint tényleges valóságnak a deklarációja a nyugati ontológiai tradíció második nagy szakadásához vezetett, és a modern materializmus és a szubjektív idealizmus egymásnak ellentmondó filozófiai rendszereiben öltött konkrét formát. (Első szakadásnak az antik naiv materialista jellegű és a parmenidészi "idealista" tradíciók szétválását tekinthetjük.) Jelenlegi elemzésünk szempontjából a modern materializmus és a szubjektív idealizmus közötti legfontosabb különbség a modern hatalmi struktúra aktív, meghatározó elemének kiválasztásában áll. A materialista tradícióban az ember számára "külső" világ objektumai (a természet, a társadalom, a test, a hatalomnak alávetett tárgyak, stb) képezik a szituáció meghatározó ágenseit, míg a szubjektív idealista tradícióban a "belső" világ, az individuális képességek (érzékelés, intencionalitás, gondolkodás, akarat, stb) játsszák a meghatározó szerepet. Mindazonáltal a hatalmi struktúra elemei közötti közvetítő tényező - a működő hatalom - közös a két tradícióban. Eléggé nyilvánvaló, hogy a modernitás alapszerkezetének aktív, meghatározó összetevőit ténylegesen valóságosnak tekintik, következésképpen a materialista és szubjektív idealista tradíció valóságképe radikálisan eltérő. Az is kétségtelen, hogy az aktív hatalmi összetevők kreatúráinak (egyrészről az ember mentális világának, másrészről pedig a "külső" világ elemeinek) esetleges a természetük, ilyenformán egy esetleges valóságot képviselnek, vagyis a modern virtualitás szférájához tartozóak. Továbbá, mivel a modernista, aktív valóság csakis működésében nyilváníthatja ki magát, a hatalmi struktúra meghatározó ágensei mellett a működésben lévő hatalom, azaz a hatalom gyakorlása is a valóság meghatározott része.

6

A modern személyiség plurális természetű. A materialista tradíció szerint ez a pluralitás a virtualitás birodalmába tartozik, és látszólag individuális ideológiákkal, hitekkel, célokkal, és élettörténetekkel reprezentálódik az egyedül valóságos világban. Ez egy plurális belső virtualitás ami az egyetlen külső valóságba illeszkedik be. Mind a belső virtualitás, mind a külső valóság tudományos igényű tapasztalatok és racionális gondolkodás segítségével

9 / 259

készül. A virtualitás és valóság szféráit létrehozó hatalmi metodológia, a modernista tudomány technológiai jellegű metodológiája, egy olyan metodológia, amelyet joggal nevezhetünk önzőnek. (Ropolyi 1999; Ropolyi 2000b) A mindennapi élet, a művészetek, a vallások nem-tudományos alapú metodológiái nem képesek tényleges valóság, hanem csak virtualitás előállítására (gondoljunk például a természeti folyamatokról kialakított naiv elképzelésekre, műalkotásokra, vagy a vallási gyakorlat meghatározó elemeire), így ezek az emberi tevékenységformák a modern társadalomban erősen alulértékeltek. Illusztrációként a XVIII. századi francia filozófia jeles képviselőire hivatkozhatunk. (Nagyon hasonló ideológia mentén értékeli a mai technológiai eszközökkel előállított "virtuális valóságot" a Heim által elemzett "Unabomber" naiv realizmusa. (Heim 1998, 2. fejezet)) A szubjektív idealista tradícióban az individuumok pluralitása látszólag egy plurális valósághoz vezetne, de a nézetrendszer következetes változatában, a szolipszizmusban eljutunk más individuumok virtualitásának elfogadásáig, vagyis végül ismét a pluralitás virtualitásánál kötünk ki. Ez egy plurális külső virtualitás, az egyetlen belső valóságba illesztve. A konstrukció mechanizmusa gyakorlatilag megegyezik a materialista tradíciónál említett metodológiával, ámbár ezúttal egy "lágy", kevéssé ismert és alig tanulmányozott praxisban működtetjük. Ez valójában a kognitív tudomány napjainkban kiépülő birodalma. Talán az individuumokat titokzatos módon megjelenítő leibnizi monadológia, vagy Berkeley filozófiája illusztrálhatná jól a modernista ontológiai tradíció eme változatát. (Érdekes és talán természetes is, hogy a "virtuális valóság" értelmezésével ebben a tradícióban is próbálkoznak. Heim fentebb idézett könyvében idealista értelmezésként ír róluk.) A modern virtualitásra vonatkozó nézeteket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a modern korban egyetlen teljes értékű valóságról beszélhetünk, ez az ember számára "külső" vagy "belső" világot képviseli, és a valóság objektív és szubjektív változatait jelenti. A személyiségekbe beépített virtuális világok a személyiség plurális és individuális karakterének fontos forrásai. A valóság korábbi megkülönböztető jegyei (tökéletesség, bizonyosság, stb) mellé fel kell vennünk a hatalmat, mint aktív teremtő erőt is. A modern valóság képes létrehozni és kontrollálni magát, és fejleszteni saját szerkezetét önszerveződési folyamatok során. A modern virtualitás az a valóság, amelyik teremtett, amelyiknek nincs abszolút hatalma, vagy amelyik képes elveszíteni azt, az a valóság, amely nem uralkodik, hanem amely felett uralkodnak. A modern valóság és virtualitás individualizált világai együtt biztosítják az individuális létezők környezetük feletti feltétlen uralmát.

1.3 Posztmodern virtualitás

A posztmodern ideológia a modernista ambíciók - mindenekelőtt persze a hatalmi ambíciók - kudarcának kritikai reflexiója. A modernista hatalmi struktúra párszáz éves működtetése után világosabbá váltak elkerülhetetlenül megnyilvánuló hátrányai és leküzdhetetlen korlátai. A modernizmus válságának diagnosztizálását követően a posztmodern gondolkodók lényegében kétféle stratégiát ajánlanak. Sokan képviselik a hatalomgyakorlás mindenféle változatairól való lemondás stratégiáját, esetleg az önuralom lehetőségének a fenntartása mellett. Mások szerint inkább azzal lehetne megszabadulni a modernista hatalmi ambícióktól, ha úgy teszünk, "mintha" a modernista célok már megvalósultak volna, s ilyenformán már nem az általuk kijelölt célokat követve kell élnünk. Az elsőként említett változat a hatalomgyakorlás elutasításának, a második változat a céljaink megvalósítását behatároló korlátok elvetésének a stratégiája. Mindazonáltal a valóság és virtualitás kérdésében mindkét stratégia képviselői eléggé hasonló pozíciókat foglalnak el. A legfontosabb posztmodern eszméket az ún. központ nélküli ontológia álláspontjáról lehet megfogalmazni. A központ nélküliség jelzője arra utal, hogy míg a legtöbb tradicionális ontológiai rendszerben központi helyet biztosítanak valamiféle tényleges valóság számára, s a többi, valamilyen mértékben valóságosnak tekintett létezők szféráit ekörül a központ körül rendezik el, addig a posztmodern gondolkodásban a tényleges valóság és a valóság egyéb területei (azaz a virtualitás) közötti határvonal elmosódott, vagy deklaráltan nem is létezik. Valóság és virtualitás szétválaszthatatlanul szétterül az egész posztmodern univerzumban. Tulajdonképpen egyetlen valóságról, vagy valóságról általában nem is beszélhetünk, helyesebb helyette a hiperrealitás fogalmát használni. (Baudrillard 1994; Nunes 1995) A hipervalóság világában a valós és nem-valós közötti különbség teljesen elhomályosul. Ebben a világban a képek és jelek, a szimulációk és szimulakrumok már nem referálnak semmire, önmagukat jelentik, saját valóságuk van. A posztmodern képzetek nem a valóság elleplezését szolgálják, hiszen ilyen valóság nincs, hanem a valóság hiányának az elleplezésére, a valóság helyettesítésére vállalkoznak. Természetesen semmi értelme sincs materialista vagy idealista konstrukciókról, az ember belső, vagy külső világáról beszélni, csakis maga a konstrukció az érdekes, ez képviseli a tulajdonképpeni intellektuális aktivitást. A hipervalóság világában a hagyományos értékek legtöbbje átértékelődik, így például a hely, a test, a megkülönböztethető anyagi és szellemi entitások jelentősége elvész, és inkább összefüggéseikre és hálózataikra tevődik a hangsúly. A posztmodern konstrukció folyamatában a modern individuumok lehetőség szerinti sokfélesége teljesen legitimizálódik és posztmodern világképek sokaságának természetes és kizárólagos bázisaként funkcionál. A modernista projekt elvetélt, vagy sikerre vezetett, ki hogyan érti, mindenesetre kétségtelenül az én élményeim, az én képzeteim, az én életem, az én valóságom, az én világom, sőt az én, én, én, én, és az én a központ nélküli lét központja. Ilyenformán a posztmodern világ individuális és plurális természetű. Végeredményben azt is mondhatjuk, hogy a virtualitás és valóság viszonyának posztmodern felfogása pluralizált, individuális formában szimulálja a mágikus világkép elgondolásait. Mindemellett azt is megtehetjük, hogy a posztmodern világképnek egy kevésbé radikális változatát fogadjuk el. Eszerint a gondolkodásmód szerint a modern világ és kritikai alternatívái együtt alkotják a posztmodern világot. Ebben a felfogásban a modernitás képes megőrizni konzisztenciáját, csak domináns pozícióját veszíti el, s úgy tekinthetünk rá, mint a sok alternatív értékrend egyikére. A posztmodern efféle felfogása sem gondolkodik azonban valóság és virtualitás viszonyáról lényegesen másként, mint radikálisabb testvérei, legfeljebb azt vehetjük észre, hogy ez a nézetrendszer nem annyira a mágikus, hanem inkább a mitologikus valóság-virtualitás viszonyt szimulálja. Valószínűleg azt is joggal állíthatjuk, hogy a posztmodern valóságot/virtualitást (hipervalóságot) a képzelet segítségével állítjuk elő. A képzeletnek, mint az érzékelés, akarat és ész sajátos és konkrét keverékének a természete erősen individuális és plurális. A posztmodern világ nyitott mindennek a befogadására és (a) semminek a kizárására. A posztmodern személyiség a személyiség inflálódásának folyamatában születik, amelyben "világméretűvé" válik ugyan, de nem válik súlyosabbá. A posztmodern álláspontot röviden összegezve azt mondhatjuk, hogy a posztmodern virtualitás maga a posztmodern realitás. Ez a helyzet úgy alakul ki, hogy egyrészt a valóság radikálisan pluralizálódik, másrészt a valóság és virtualitás közötti éles határ megszűnik, vagy éppenséggel az egész világot átfogó méretűre terjeszkedik. Így tulajdonképpen értelmét is veszíti valóság és virtualitás megkülönböztetése, s az új konglomerátum jelölésére új fogalmat kellene keresni, talán éppen a Baudrillard-féle hipervalóság fogalmát. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a posztmodern személyiség számára a valóság és virtualitás helyett inkább ezek konstrukciójának van jelentősége.

2. A virtualitás konstrukciója és a virtuális valóság

10 / 259

Az ontológia történetének fentebb előadott rövid és célzatos áttekintésétől azt reméljük, hogy némileg megvilágítja a virtualitás fogalmának ideológiai alapjait és konstrukciójának általános kereteit. A most következő gondolatmeneteknek az lesz a célja, hogy felhívja a figyelmet a konstrukciós folyamat technológiájának specifikus feltételeire és eljárásaira. A virtualitás konstrukciójának technológiája jól tanulmányozható minden kommunikációs, kulturális, kognitív vagy információs technológiai szituációban. Ezúttal az ún. "virtuális valóság" (rövidítve: vv) előállítása és alkalmazásai során láthatóvá váló összefüggésekre építjük fel mondanivalónkat. Egyrészt azért, mert a vv nagyon jól reprezentálja a virtualitással kapcsolatba hozható és más technikák (például az Internethasználat) esetében is megfigyelhető összefüggéseket, másrészt azért, mert jelentős intellektuális kihívásként elemzők sokaságát vonzza, és így jelentős számú érdekes tanulmány segít a dolog megértésében. (Haraway 1991; Heim 1993; Turkle 1995; Kramarae 1995; Nunes 1995; Lauria 1997; Haraway 1997; Heim 1998; O'Donnell 1998; Hayles 1999; Wertheim 1999) Mindemellett az is fontos, hogy a "virtuális valóság" ténylegesen és kifejezetten valamiféle valóság technikai előállítására vállalkozik, s ilyen értelemben akár a valóság és virtualitás konstrukciójáról szóló gondolatmenetek gyakorlati megerősítését, vagy cáfolatát is szolgálhatja. A vv összetevőinek, felépítésének, működésének, használatának, jelentőségének és perspektíváinak részletesebb bemutatásától eltekintünk, az érdeklődő olvasó sok más forrásból is tájékozódhat. (Rheingold 1991; Durlach - Mavor 1994; Yahoo! Computers and Internet 2010; On The Net Resources 2010; Laval Virtual Reality 2010; Isdale 2010) Jelenlegi céljaink szempontjából elegendő, ha felidézzük Heim definícióját: "A virtuális valóság egy olyan technika, amelyik, azáltal, hogy alapvető érzéki benyomásokat valamilyen számítógép által előállított és szolgáltatott adatokkal helyettesít, elhiteti az emberrel, hogy valójában egy másik helyen tartózkodik ... A virtualitás 'mintha' minősége gyakorlati valósággá válik amint a virtuális világ a tevékenység terepévé válik, a felhasználó azonosul a virtuális testtel, valamint értelmesnek érzi egy virtuális közösséghez való tartozását. A vv definíciója három kulcsfontosságú tényezőt tartalmaz: a belemerülést, az interaktivitást és az információs intenzitást." (Heim 1998, 221) A következőkben mindezeket a problémaköröket a jelenlétnek, a világszerűségnek, és a pluralitásnak a virtualitás konstrukciójában játszott szerepét tárgyalva fogjuk bemutatni.

2.1 Jelenlét és virtualitás

Általánosan elfogadott vélemény szerint a virtuális valóság létezésének a jelenlét a meghatározó jelentőségű tényezője. (Lombard - Ditton 1997; Lauria 1997; Stanney - Mourant - Kennedy 1998; Schuemie et al 2001) A jelenlét vizsgálata az utóbbi néhány évben került előtérbe elsősorban éppen a vv jelentőségének növekedése miatt. A multidiszciplináris jellegű kutatásokhoz leginkább pszichológusok, kommunikáció- és médiakutatók, valamint mérnökök szakértelmére van szükség. A jelenlétet egyszerűen úgy jellemezhetjük, "mint az ember szubjektív tapasztalatát arról, hogy egy bizonyos helyen, vagy környezetben van, még akkor is, ha fizikailag másutt helyezkedik el". (Witmer - Singer 1998) A vv technológiája által előállított virtuális (néha szintetikusnak is mondják) környezet képes létrehozni ezt a tapasztalatot az adott környezetbe belemerülő személyben. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a jelenlét problematikussága nem új jelenség, sőt az efféle kutatásoknak van némi hagyománya is. Kézenfekvő példaként hivatkozhatunk a műalkotások befogadásával kapcsolatos "szubjektív tapasztalatokra" s a befogadói magatartás esztétikai és művészetpszichológiai elemzéseire. De sokféle ősi és modern vallási szertartás is alkalmazza a jelenlét szabályozásának technikáit. A pszichológia különféle területein gyakran eltérő fogalmakkal és módszerekkel közelítenek a problémához. Így például a személyiségelméletben időnként találkozhatunk az ún. "borderline" személyiségtípus jellemzésével, mely szerint egyes emberek számára a tényleges valóságban való jelenlét problematikus lehet. (Virilio összekapcsolódó esztétikai és pszichológiai gondolatmenetekből egész esztétikai elméletet épít az ilyen személyiségtípus tulajdonságaira. (Virilio 1992)) Az álmok elemzése, az emlékezet, és bizonyos módosult tudatállapotok kutatása, valamint számos mentális zavar és betegség értelmezése során is alkalmaznak valamiféle jelenlétfogalmakat. Az új keletű jelenlét-kutatás azonban legalább két szempontból eltér a korábbiaktól: önállóságában és egzaktságában. Jelenleg úgy tűnik, hogy a jelenlét-kutatás egy gyorsan fejlődő és erőteljesen multidiszciplináris jellegű pszichológiai szub-diszciplinaként önállósul, amelyben a fogalmi tisztázásra éppúgy nagy hangsúlyt fektetnek, mint a jelenlét egzakt mérésére alkalmas kísérleti technikák kidolgozására.

7

A jelenlét fogalmának elemzésében Lombard és Ditton a jelenlétre vonatkozó elképzelések jelentős számú változatát figyelembe véve a következő megállapításra jut: a jelenlét "a közvetlenség perceptuális illúziója. A 'perceptuális' kifejezés arra utal, hogy ez a jelenség magába foglalja az ember érzékelési, kognitív és affektiv feldolgozó rendszereinek - a személy környezetében lévő objektumok és entitások által kiváltott - folytonos (valós idejű) válaszait. A 'közvetlenség illúziója' akkor lép fel, amikor egy személy elmulasztja a kommunikációs környezetében lévő médium jelenlétének észlelését vagy felismerését, és úgy válaszol, mintha a médium ott se volna." Ebben a definícióban a szerzők a jelenlét pszichológiai vonatkozásait hangsúlyozzák, de tudatában vannak a társadalmi aspektusok jelentőségének is. A jelenlét összetett jelenségkörén belül elkülöníthetjük a személyes és a társadalmi, a teljes és részleges jelenlétet, és számos további változatot is. (Schuemie et al 2001) Mindazonáltal a jelenlét értelmezésében nyilvánvalóan a pszichológiai tényezők dominálnak. (Egy erre utaló megfogalmazás szerint "a pszichológia a vv fizikája". (Lauria 1997)) Minden jelenlétnek szükségszerű feltétele a belevontság (az a pszichés állapot, amely ingerek egy koherens halmazára, vagy értelmesen összekapcsolódó eseményekre és tevékenységekre fókuszált energiánk és figyelmünk következtében áll elő) és a belemerülés (az a pszichés állapot, amelyben az ember azt észleli, hogy körülveszi, magába foglalja és kölcsönhat vele egy ingerek és élmények folytonos áramlását nyújtó környezet). (Witmer - Singer 1998; Lombard - Ditton 1997) A belevontság és belemerülés különböző környezetek esetében és különböző személyek esetében eltérő lehet. Az eltérések kísérleti (például a kísérleti személyek által kitöltött kérdőívek kiértékelésén alapuló) meghatározása a jelenlét szignifikánsan különböző mértékeit rendeli az egyes személyekhez és szituációkhoz. A vv Heim-féle definíciójában említett interaktivitás és információs intenzitás egyrészt hozzájárul a belevontság és a belemerülés állapotához, másrészt a jelenlét további meghatározottságait jelentik. (Lombard - Ditton 1997) Illusztrációként megemlítjük, hogy Heim a virtuális valóság létviszonyainak leírására az "erotikus ontológia" kifejezést használja. (Heim 1993; Heim 2000) Ezt a szóhasználatot az teszi lehetővé számára, hogy a valóságos életben átélt erotikus élmények és a szintetikus környezetben tapasztalt virtuális élmények egyaránt a jelenlét magas mértékét követelik meg. A jelenlét persze nem csupán a vv létezését teszi lehetővé, hanem fontos szerepe van a valóság és a virtualitás konstrukciójának folyamatában is. A vv működése a jelenlét mértékén áll vagy bukik, de a jelenlét mértékének és változásainak felhasználásával jellemezhetők a virtualitás és a valóság konstrukciójának, és a virtualitás és valóság közötti átmeneteknek egyes lépései is. A jelenlétnek a vv kialakításában játszott szerepéből világosan látható, hogy a jelenlét mesterségesen alakítható, transzformálható, és akár egy mesterséges környezetben is létrehozható. A jelenlét maga is konstruált, és modellje, vagy alapja lehet további konstrukcióknak. Egyrészt: a jelenlét konstrukciójában aktív érzékelési, érzelmi és kognitív rendszereink hasonlóan aktív szerepet játszanak evidenciáink konstrukciójában is. Másrészt: az evidenciák a mindennapi tapasztalatokra épülnek, de a jelenlét maga egy alapvető mindennapi tapasztalat, így evidenciák kialakulásához - más tapasztalatok mellett - a jelenlét is hozzájárul. A jelenlét, vagy a jelenlétre hagyatkozó evidencia általában még nem elég a valóság konstrukciójához, de nagyon fontos eleme a konstrukciónak. Talán megkockáztathatunk egy konstrukciós szabályt is: bár sok tényező vesz részt mind a jelenlét, mind a valóság előállításában, mégis feltételezhető valamiféle szorosabb összefüggés a jelenlét kialakításában domináns szerepet játszó emberi feldolgozórendszer típusa és a valóság előállításában

11 / 259

résztvevő emberi teremtő erő típusa között. Eszerint a valóság észlelésen alapuló konstrukciója korrelál a jelenlétnek egy olyan előállításával, amelyik az ember érzékelési feldolgozó rendszerét veszi igénybe. Hasonló kapcsolatot azonosíthatunk a kognitív képességekkel előállított jelenlét valamint a gondolkodás és észhasználat segítségével konstruált valóság között, vagy az ösztönökre épített jelenlét és az akarat által konstruált valóság viszonyában. (A konstrukciós szabály az említett képességek kombinációit igénybe vevő ember esetében válik igazán érdekessé.) Eszerint a szabály szerint a jelenlét konstrukciójának és a valóság (és persze a virtualitás) konstrukciójának a folyamata összekapcsolódhat és közös pályán haladhat. A szabály azon az összefüggésen alapul, hogy mindkét konstrukciós folyamat ugyanabban a társadalmi-kulturális közegben megy végbe, és ennek az értékrendjét követi, de az egyik folyamatban inkább a közeg pszichológiai tényezői állnak előtérben, a másik folyamatban pedig inkább a közeg kulturális és politikai tényezői az aktívak. Jelenlét és valóság tehát hasonló konstrukciós folyamatok eredménye, de a jelenlét inkább mentális, a valóság pedig inkább társadalmi konstrukció. Megfelelő megszorítások mellett talán azt is mondhatjuk, hogy a jelenlét a személyes konkrét valósággal, illetve, hogy a valóság a személytelen, absztrakt jelenléttel rokonítható. A jelenléttel kapcsolatos problémák további csoportjához jutunk, ha feltesszük a kérdést: tulajdonképpen kinek a jelenlétéről is van szó? A jelenlét fenti értelmezése alapján azt mondhatjuk, hogy a jelenlét szükségképpen testhez és szubjektumhoz kötődik, vagyis valamilyen egyén vagy emberi közösség jelenlétéről lehet szó. Meghatározatlan egyéni és közösségi jelenléttel legegyszerűbben elvont egyéni és közösségi valóságok hozhatók kapcsolatba. Realisztikusabb eredményre vezet, ha a személyiségelmélet, vagy a szociálpszichológia által jellemzett személyiségek és csoportok jelenlétének és valóságának a viszonyát próbáljuk ábrázolni. Ez ügyben csak jelezni szeretnénk néhány megoldandó problémát. Hogyan értelmezhető és mérhető társadalmi csoportok jelenléte? Úgy tűnik, hogy a fogalom ilyen általánosítása szükséges és lehetséges is, ha például vallási szertartásoknak és egyes művészi műfajoknak ebben a fogalmi rendszerben való értelmezését meg akarjuk oldani. Történeti áttekintésünk alapján az kétségtelennek látszik, hogy társadalmi csoportok létrehozhatnak sajátos valóságkonstrukciókat, és ha a vv előállításának tanulságaival tekintünk vissza ezekre a szituációkra, természetesen adódik, hogy közösségek valamiféle jelenlétével hozzuk kapcsolatba e konstrukciókat. Egy ilyen törekvés csak látszólag vezetne messzire az információs technológiák problémáitól, hiszen valójában sok, nagyon hasonló jelenséggel szembesülünk ezen a területen is - gondoljunk például az online közösségek működésének problémáira. (Preece 2000) Valószínűleg közelebb jutunk a csoportok jelenlétének megértéséhez, ha összekapcsoljuk a problémát egy másikkal, azzal a kérdéssel, hogy vajon hogyan értelmezhetjük csoportok materializált, testi megnyilvánulásait? A csoportokat létesítő értékek, érdekek, szándékok és célok gyakran társadalmi intézményekben testesülnek meg. (Berger Luckmann 1998) Társadalmi intézmények adott környezetben való jelenlétéről és valóságkonstrukcióikról sok tapasztalatunk van; tanulmányozásuk a szociológia és szociálpszichológia fontos feladatait képezi. A vallási és művészeti intézményrendszer mellett illusztrációként bízvást hivatkozhatunk a politikai intézmények kiterjedt szférájára. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy társadalmi intézmények alkalmas "szubjektumok" lehetnek társadalmi csoportok jelenlétének értelmezéséhez, sőt a jelenlét mértékének mérése is elképzelhető velük kapcsolatban. Látszólag könnyebb helyzetben vagyunk, ha a jelenlét szubjektumai személyek. Ebben az esetben a jelenléttel kapcsolatos tapasztalatok egyszerűbben elérhetők, hiszen csak ki kell kérdeznünk a kísérletekben résztvevőket; továbbá személyek testi megnyilvánulásai is természetes módon értelmezhetők. Jobban megfontolva a dolgot persze kiderül, hogy a személyek és testek sem nyilvánvalóan adottak, legfeljebb annak látszanak. Antropológiai, filozófiai és szociológiai elemzésekből kitűnik, hogy különféle kultúrákban és korokban az emberi test értelmezése eltérő, és különféle értékeket hordozhat. (Featherstone - Hepworth - Turner 1997) Mindez különös jelentőségre tesz szert napjainkban, az információs technológiákkal kapcsolatba kerülő ember esetében. Elemzések sokasága próbálja leírni a biológiai, technikai és társadalmi összetevőinek humanizált együttlétezéseként jellemezhető kiborg identitását. (Haraway 1991; Heim 1993; Haraway 1997; Hayles 1999; Biocca 2000; Haraway 2005) A testet alkotó többféle tényezőt egységbe szervező hatások már nem tekinthetők pusztán természeti erőknek, a test szükségképpen kiegészül technikai és társadalmi dimenziókkal is. Maga a test is különféle értékeket testesít meg. Továbbá számos személyiségelmélet alapján jól ismert a személyiség természeti, társadalmi és kulturális meghatározottságainak, értéktartalmainak összetettsége is. Ilyenformán a személyes testhez kötődő személyes jelenlétet joggal tekinthetjük társadalmilag-kulturálisan meghatározottnak. Érdekes kérdés, hogy vajon lehet-e a jelenléttel kapcsolatos történeti kutatásokat folytatni? Vajon miféle jelenléttel lehetne kapcsolatba hozni például az efemer, esetleges, bizonytalan, tökéletlen és változékony valóságként jellemzett premodern virtualitást? Mivel semmiféle mérési eljárás nem jöhet szóba, a korabeli virtualitás- és valóságkonstrukciókból való "visszakövetkeztetés" lehet a "történeti jelenlétkutatás" kvalitatív metodológiája. Platón gondolatvilága például alkalmas egy ilyen gondolatkísérlet véghezvitelére. Evidensnek tűnik: egyrészt a platóni barlanghasonlat emberének jelenléte (a barlang falára vetődő elmosódott és változékony árnyképek mozdulatlan szemlélője) a platóni virtualitásra vezet, másrészt a léleknek a formák világában gyűjtött tapasztalataira való visszaemlékezése képviseli a valósághoz való eljutást lehetővé tevő magasabb mértékű jelenlétet. Természetesen nem csak a platóni valóságkonstrukcióban érvényes, hogy csak a maximális mértékű jelenlét vezet valósághoz, s minden alacsonyabb mértékű jelenlét a virtualitás előállításában hasznosul. A jelenlét fogalma mellett számos egyéb, hasonló tartalmú fogalom jött létre a filozófiában, az esztétikában, és más kulturális szférákban is, amelyek szintúgy használhatók a virtualitás és valóság viszonyának értelmezésében. Mindenekelőtt az arisztotelészi lehetőség és valóság fogalmai érdekesek, de a középkori filozófiai nominalizmus és realizmus fogalmai és magyarázatai is relevánsak, vagy számos esztétikai kategória, a beszédaktus elmélet egyes kategóriái, és így tovább. Az egyik leglényegesebb fogalomalkotás a heideggeri Dasein (magyarra ittlétnek, sőt jelenvalólétnek is fordítják), amelyet egyszerűen szólva a humanitás, a jelenlét, a valóság, a virtualitás és más egyéb összetevők sajátos keverékének tekinthetünk. Itt most nem tudunk a fogalom értelmezésével foglalkozni, de az érdeklődő olvasó másutt könnyen tájékozódhat. (Dreyfus 1991; Fehér 1992; Heim 1993) Az itt felsorolt fogalmak természetesen szintén hozzájárulhatnának a jelenlét további jellemzéséhez, de a további elemzésre ezúttal nem vállalkozunk. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy valamiféle jelenlét minden valóság és virtualitás konstrukciójában szerepet játszik. A jelenlét mértéke egyenesen arányos a valóságosság mértékével. A vv a közvetlenség perceptuális illúzióját technikai eszközökkel valósítja meg, s így állítja elő a mesterséges környezetben való jelenlétet.

2.2 Világszerűség és virtualitás

A vv tanulmányozásából látható, hogy a jelenlét lehet valóságkonstrukció alapja. Kérdés, hogy a jelenlét mellett még milyen egyéb hatás, vagy szervező erő tud hozzájárulni a valóság vagy a virtualitás előállításához? A közvetlenség perceptuális illúzióját erősíthetik és gyengíthetik egyéb szinkron vagy diakron tapasztalataink, élményeink, értékeink, elvárásaink, törekvéseink vagy céljaink. Továbbá, nyilvánvalóan gyengítő vagy erősítő szerepe van a jelenlétet befogadó és befoglaló környezetnek. Vegyük észre, hogy a jelenlétet erősítő, vagy gyengítő tényezők maguk is jelen vannak, csak másként, más szinten: az éppen vizsgált jelenlét feltételeiként. A jelenlét mindig más jelenlétek hatására válik jelenlétté. Adott jelenlét feltételeinek rendszere, a jelenlét "kontextusa" egyaránt tartalmaz a jelenlét szubjektumához kötött elemeket és olyanokat is, amelyek inkább a jelenlét környezetéhez kapcsolhatók. A jelenlét más jelenlétekből álló feltételrendszere akkor hatékony, ha - legalább elvben - kimeríthetetlenül gazdag és teljes, más szóval, ha a feltételek összessége világot képez a jelenlét számára. A jelenlét feltételeinek "világszerűsége" a valóságkonstrukció alapja. Ha a jelenlét világban-való-lét, akkor lehet szó a valóság konstrukciójáról. A valóság világban való jelenlét. A valóság a jelenlét és a világ kölcsönhatásában jön létre, mint a jelenlét és a világ kölcsönös ismeretsége. A valóság a jelenlevő világ. Egyszerűen szólva: a valóság a világ emberi "modellje", a jelenlét az ember "világbeli helye". A világszerűség részleges megvalósulása, időlegessége, végessége, inkomplett jellege a valóság

12 / 259

konstrukciója helyett virtualitás konstrukciójára vezet. Természetesen egyáltalán nem egyszerű a világszerűség kritériumait megtalálni, és beszélni róluk. Három megközelítést mégis megemlítünk. Heidegger nézetei a világ világszerűségéről, valamint a világszerűség olyan meghatározó komponenseiről, mint a világ, a Dasein, a felfedés, vagy a "világban-való-lét" fogalma számtalan elemzés tárgya manapság. (Dreyfus 1991; Fehér 1992) Heim megpróbálta hasznosítani a heideggeri fogalmi apparátus néhány elemét, illetve motívumát a vv magyarázatában is. (Heim 1993) A világszerűség egészen más megközelítését javasolja Goodman. Szerinte a világformáló metodológia a következő tevékenységekből áll: kompozíció és dekompozíció, súlyozás, rendezés, kihagyás és kiegészítés, valamint deformálás. (Goodman 1978) Cooper érdekesen alkalmazta a Goodman-féle világ-alkotó kritériumokat a MUD világok értelmezésében. (Cooper 2000) Ezek mellett - különösen a vv értelmezésében - hasznosnak tűnik a világszerűség Lukács György esztétikájában található változatát is felidézni. A vv és a művészetek kapcsolata nem túlságosan újszerű gondolat. Valójában a virtuális valóság elnevezés is egy ilyen kapcsolatra utal: Artaud használta színházelméletében az 1930-as években. (Kömlődi 1999, 34) A vv és a színház analógiái manapság is használatban vannak, (Wong 1996) de ezek mellett filmelméleteket, általános esztétikai elméleteket, és a művészi tevékenység egyéb értelmezéseit is előszeretettel alkalmazzák a vv értelmezése során. (Heim 1998; Jones 2000) Lukács esztétikájában a művészet világszerűsége az egyik központi fogalom. (Lukács 1965) Lukács a világszerűség fogalmának igénybevételével magyarázza a műalkotások "hatalmát", amelynek révén a műalkotások "uralkodnak" a befogadó ember érzékein. A műalkotások befogadásának folyamatában a világszerűség teszi lehetővé, hogy a befogadó mindennapi világát átmenetileg elhagyva, egy attól eltérő világba, a műalkotás saját világába, merüljön bele. A műalkotások "értenek hozzá", mivel úgy vannak megszerkesztve, hogy konstruált világuk realitásáról meggyőzzék a befogadókat. Minden valódi műalkotás rendelkezik valamiféle saját világgal, ami teljes és zárt - legalábbis abban az értelemben, hogy kimeríthetetlenül 8

gazdag. A műalkotások világa más értelemben viszont nyitott: nyitottak a különféle befogadók számára. A műalkotások világszerűségét a műalkotásokat hordozó homogén közegek (ritmus, forma, színek, stb) használata is támogatja, amennyiben a művészek értenek hozzá, hogy az emberi világ végtelen gazdagságát valamilyen egynemű közegben megjelenítsék. A Lukács-féle fogalmi struktúra hasznos és hatékony eszköz a vv világszerűségének értelmezésében. A műalkotásokkal való hasonlóság alapján azt mondhatjuk, hogy megfelelő technikai környezet működtetésével a "vv szituáció" hatalmat szerez a felhasználó érzékei fölött, s ennek révén biztosítja a valóság tökéletes illúzióját a számára. A vv homogén közege a vv technikai környezete által előállított és kezelt információ, a vv létrehozásának technológiája pedig párhuzamba állítható a hagyományos művészi technikákkal. Ám, amíg a műalkotások az emberi világ olyan megjelenítésére vállalkoznak, amelyben a világunkat alkotó lényegi meghatározottságokat és összefüggéseket próbálják a hétköznapi életet élő ember számára is láthatóvá és átélhetővé tenni, addig a vv - a művészi reprodukciós technikák mintájára, de - az emberek hétköznapi tapasztalatait reprezentálja. Elképzelhető persze az is, hogy művészek veszik kézbe a virtuális valóságot, és saját műveik médiumaként, művészi közegként alkalmazzák. Ez némileg emlékeztetne arra a posztmodern művészi gyakorlatra, amelyben a művész a már egyszer megformált művészi közeget használja fel saját céljaira. Vannak ilyen kísérletek, egyelőre azonban a hagyományos művészi technikák verhetetlennek látszanak. Ha arra gondolunk, hogy a technika milyen mértékben fontos a vv előállításában, vagy ha felidézzük a kibertér és a kiborg-lét sajátosságait, arra következtethetünk, hogy a vv világszerűsége talán nem is emberi, hanem inkább technikai világszerűség, vagyis technikai elvek szerint szerveződő egész. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy nem erről van szó. Ehelyett inkább azt mondhatjuk, hogy embereknek és technikai eszközöknek egy technikai környezetben való együttlétezése a technika, a technikai termékek és a technikai tér antropomorfizációját eredményezi. A vv világa valójában nem egy emberi világ, és nem is egy természetadta objektív világ, hanem az együttlétező ember és technika viszonylatában kialakuló mesterséges képződmény, valamiféle "ember-gép komplexum" világa. Legalábbis közvetlenül. Ugyanis, ha figyelembe vesszük a gépek és az egész technikai szféra által megtestesített értéktartalmakat is, rájövünk, hogy valójában az "ember-gép komplexum" világában is főként individuumok egymás közötti, individuumok és közösségeik közötti, s más hasonló - tehát nagyon is emberi - relációk öltenek testet. A technikai közeg antropomorfizációja abban áll, hogy eszközeinknek éppen ezen adottságait használjuk. Jelenlét és világszerűség tehát egyaránt nélkülözhetetlen a valóság és virtualitás konstrukciójának folyamatában. A premodern és modern virtualitás előállításában a művészetek, a vallások, a filozófia, a politika különféle világszerű képződményeket (műalkotásokat, más-világokat, világképeket, saját világokat, stb) vettek igénybe konstrukcióikhoz. A vv világszerűségének specifikuma a technika, az érzékek és a képzelet kooperációja a világszerűség fenntartásában.

2.3 Virtualitás, nyitottság és pluralitás

A világban való jelenlét és a jelenlevő világ, mint valóság - a jelenlét mértékének és a világ teljességének függvényében - virtualitást és tényleges valóságot is jelenthet. A virtualitás jellemzésében továbbhaladva, most az így értelmezett virtualitás és valóság viszonyát szeretnénk szemügyre venni. Korábban különbséget tettünk teljes és tényleges valóság között. Követve az ontológiai tradíciót teljes valóságon a létezők összességét átfogó egyetlen entitást értettük, tényleges valóságon pedig a teljes valóság ama részét, amelyik például tökéletesnek, változatlannak, szükségszerűnek, vagy hatalomnak tekinthető - vagyis ami nem virtualitás. Egyszerűen szólva: teljes valóság (vagy egyszerűen csak valóság) egyenlő tényleges valóság plusz virtualitás. A szóhasználat azonban ezúttal sem követi pontosan az ontológiai realitást. Tényleges valóság és virtualitás különválasztható ugyan a megnevezés erejéig, de valóságos tartalmaik csak egymásra vonatkoztatva értelmezhetők. Tényleges valóság és virtualitás megkülönböztetése csak akkor lehetséges, ha a valóságot nyitottnak gondoljuk el. Ennek a tézisnek a magyarázatához értelmeznünk kell a valóság nyitottságát. A nyitottság fogalma az utóbbi évtizedekben leginkább a rendszerelmélet egyes változataiban szerepel, és két (strukturális és dinamikai) szempontból jellemzi a szóban forgó rendszereket. Strukturális szempontból a rendszer "egésze" és "részei" közötti viszony vizsgálandó. Nyílt rendszerek azok, amelyek egésze nem csupán részeinek összessége, és a részek nem pusztán az egész részei, hanem maguk is komplex struktúrájúak lehetnek - vagyis sem a részek nem határozzák meg teljesen az egészet, sem az egész nem határozza meg teljesen a részeket. Leírásukhoz igénybe vehetjük a hierarchia több szintjét és többféle holisztikus és redukcionista szempontot is alkalmazhatunk a rendszeren belül. (Simon 1969) Zárt rendszerek esetén az egész részei fölötti dominanciája érvényesül. Dinamikai szempontból a rendszer és környezete közötti relációkat vizsgálják. Nyílt rendszerek azok, amelyeknek van környezetük, és környezetükkel való kölcsönhatásuk révén maradnak fenn és változnak meg. (Bertalanffy 1968) Zárt rendszerek elszigeteltek környezetüktől, környezetük dinamikai értelemben nincs is. A tudományok rendszer fogalma és a filozófia világ fogalma hasonló szerepet játszanak: a létezők teljességének azonosítása szándékával használjuk ezeket a fogalmainkat. Így azok a rendszerekre jellemző karakterisztikumok amelyeket a rendszerelmélet tudományos szemléletmóddal kezel, a filozófiákban gyakran úgy jelennek meg, mint a világ fogalmának filozófiai jellegzetességei. (Ropolyi 2000b) Ilyenformán a rendszerek zártságával és nyitottságával rokon értelmezéseket találhatunk filozófiai értekezésekben a világ zártságával és nyitottságával kapcsolatban. (Genetikusan persze arról van szó, hogy a rendszerelmélet strukturális és dinamikai szempontjai a filozófiai gondolkodásnak a világ és a különféle létezők zártságáról és

13 / 259

nyitottságáról szóló elképzeléseiben gyökereznek.) A filozófiai hagyományban ezek a szempontok úgy jelentek meg, mint az egy és sok, valamint a nyugalom és változás közötti viszony nehezen érthető problémái. Már az eleai tradíció világossá tette a dilemmákat: vajon létezik-e a sok(féleség), vagy csak az egy létezik, illetve, hogy vajon létezik-e a mozgás, vagy csak a nyugalom létezik? A sok létezése és a mozgás létezése mellett való 9

döntés a világ nyitottsága mellett való döntés. Ez a döntés engedi be világunkba a sokféleséget (pluralitást) és ez a döntés teszi a valóságot állhatatlanná, s a változások megengedésével lehetővé teszi a virtualitást is. A pluralitás és virtualitás mai megértéséhez az antik 'sok' és 'mozgás' tanulmányozása segíthet hozzá. (Kirk - Raven - Schofield 1998) A parmenidészi világban az egyetlen, homogén, örök és változatlan a ténylegesen valóságos. A világ két részre van osztva: a bizonytalan, esetleges, tünékeny látszatok világára és a bizonyosság, az örök és változatlan igazságok világára. Ezekben a világokban a jelenlét konstrukciója eltér: egyikben az érzéki tapasztalat, másikban a helyes gondolkodás a (jelen)lét alkotója. Az érzéki világot érzéki élmények létesítik a gondolkodás világát örökkön érvényes eszmék töltik ki. Az érzéki élmények tapasztalatai által konstruálható valóság nem egységes, nem homogén, nem örök és nem változatlan. Ez a sokféleség és változékonyság valósága, vagyis a virtualitás. Másként mondva: ez a valóság (strukturálisan és dinamikailag is) nyitott - azaz sokféle, egymás számára környezetet létesítő, és változó létezőből áll. A gondolkodás által konstruált eszményi valóság egységes, homogén, örök és változatlan. Egyetlen és örök valóság, azaz a tényleges valóság. Másként mondva: ez a valóság (strukturálisan és dinamikailag is) zárt - azaz nincsenek különböző részei, nincsen környezete és nem változik. A parmenidészi konstrukció alapján nagyon is világos: csak a sokféleség és a változékonyság "megengedésével" beszélhetünk olyasmiről, amit ma nyitottságnak nevezünk, tehát a nyílt valóság is szükségképpen plurális és változó, vagyis olyan, amit virtualitásnak is mondunk. A parmenidészi elgondolások az európai kultúra megkerülhetetlen részévé váltak - mai világfelfogásunkban is meghatározóan jelen vannak. Ennek az evidenciának a felidézésével talán elfogadhatóvá válik, ha nyitottság és pluralitás viszonyának további elemzését ezúttal mellőzzük, és egyszerűen kijelentjük, hogy a pluralitás és virtualitás összefüggését deklaráló parmenidészi felfogást ma is érvényesnek tekintjük. Azt mindenesetre jónak látjuk világosan kijelenteni, hogy a (plurális és változó) nyílt valóság részként tartalmazhat zárt valóságo(ka)t, tehát a nyílt valóság abban az értelemben is strukturált lehet, hogy (zárt) tényleges valóság és virtualitás uniójaként tekinthetjük, de egy zárt valóságon belül efféle lényegi különbségeknek nyilvánvalóan nincs helye. Akár a fenti gondolatmenet, akár a virtualitás történeti változatainak korábbi áttekintése nyomán felmerülhet a kérdés: vajon miért alkalmazzuk időnként a plurális, változó, nyitott valóság és a virtualitás fogalmát is ugyanannak a dolognak a megnevezésére, vajon miért nem elégszünk meg az egyik névvel, vajon mi célt szolgál ez a kétféle elnevezés? Valóban: a "nyílt valóság" és a "virtualitás" kifejezések használata során ugyanarról beszélünk, de más "nyelven". A "nyelvi" és az ebből adódó kontextuális különbségek megvilágításához az arisztotelészi valóság és lehetőség kategóriáit fogjuk igénybe venni. A valóság és lehetőség fogalmainak - némileg leegyszerűsített - használatával a nyitottság és virtualitás a következőképpen értelmezhető: lényegét tekintve a nyitottság a lehetőségeivel együtt figyelembe vett valóság, a nyitottság tehát inkább a valóság attribútuma. A virtualitás a valóságával együtt figyelembe vett lehetőség, a virtualitás tehát inkább a lehetőségek attribútuma. A nyitottság nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy a valóságot strukturáltnak (megvalósult és meg-nem-valósult lehetőségek együttesének) tekintem, továbbá számítok a változásaira is, hiszen a változások - lehetőségek megvalósulásaként - a valóság természetes attribútumai. A lehetőségek nem valamiféle járulékos részei a nyitott valóságnak, hanem azt teljesen átható, integráns összetevői. A virtualitás azt is jelenti, hogy a lehetőségek valamilyen valóság lehetőségei, abban az értelemben is, hogy adott valósághoz tartozó, és abban az értelemben is, hogy valamilyen valósághoz vezető lehetőségekről van szó. A virtualitáshoz ilyen módon ugyancsak strukturált és változó valóság illeszkedik. Nyitottság és virtualitás tehát valóság és lehetőségek együttlétezését leíró fogalmak, különbségük "mindössze" abban áll, hogy a valóságot tekintjük-e a lehetőségekkel együttlétezőnek, vagy vice verza - és persze ugyanúgy a létezők és a világ strukturáltságának és változékonyságának a kifejezésére szolgáló fogalmak. Ha most ennek az együttlétezésnek a folyamatára irányítjuk a figyelmünket, azaz a lehetőség és valóság egymásba való kölcsönös átmeneteire tekintünk, értelmezhetővé válik a mozgásban lévő valóság és virtualitás, azaz azok a folyamatok, amelyekben egyes lehetőségek megvalósulnak, azaz a valóság változik, és amelyekben valami elveszíti valóságosságát, azaz virtualizálódik. A vv persze nyitott és virtuális is: ebben a szituációban egy nyitott valóság lehetőségeinek megvalósulása zajlik. A valóság virtualizálódásának folyamatára próbál reflektálni a posztmodern szimulakrum fogalma. A virtualizálódó valóság nyitottá és plurálissá lesz.

2.4 A virtuális valóság aspektusai

Az talán már az eddigiekből is kiderült, hogy a vv elnevezés egy meglehetősen komplikált jelenségkört takar. Korábbi gondolatmeneteink alapján a vv három aspektusát különböztethetjük meg: i) a vv, mint vv; ii) a vv, mint a mindennapok művészete; és iii) a vv, mint a társadalmi válság tünete. Amennyiben a virtuális valóságot a tudomány szemszögéből vizsgáljuk, és olyan területnek tekintjük, ahol a szintetikus környezetben való jelenlét problémáit lehet tanulmányozni, számos érdekes pszichológiai, megismeréstudományi, társadalmi és technikai kérdés megválaszolása lesz a feladatunk. (Chenault 1998; Sempsey 1998; Stanney - Mourant - Kennedy 1998; Levine 2000; Preece 2000; Utz 2000; Ahuna 2001; Schuemie et al 2001; Suler 2001) Ebben a viszonylatban a felmerülő problémák (például a jelenlét tulajdonságainak és mértékének egzakt leírása) a tradicionális tudományos problémákhoz eléggé hasonlóan tárgyalhatók. Az efféle vizsgálatok tárgyává tett vv jellemzésében elsősorban a virtualitás modern fogalmát alkalmazzák. Amennyiben a virtuális valóságot a művészetek szemszögéből vizsgáljuk, és olyan területnek tekintjük ahol a világszerűség problémái állnak előtérben, a mindennapok művészetének kérdéskörével foglalkozhatunk. A mindennapok művészete abban tér el a tradicionális művészi praxistól, hogy a művészi konstrukció elemeinek felhasználásával előállított "termékeiben" nem az emberi lét általános és lényegi összefüggéseit, hanem az emberek hétköznapi tapasztalatait fejezi ki. A vv is igénybe veszi a "művészi technológia" számos összetevőjét, de teljesen közönséges tartalmak kifejezésére hasznosítja azokat. A virtuális valóságba való belemerülés során katarzis nyilvánvalóan nincs, legfeljebb csodálkozásban, vagy meglepődésben lehet részünk, mindazonáltal ez egy nagyon is "demokratikus" praxis: a vv működtetéséhez, a vv "termékeinek" előállításához nincsen szükség semmiféle szakértelemre, bárki képes az "alkotásra". A művész és a műélvező klasszikus szétválása eltűnik, a "szakértelmet" a vv technológiai háttere mindenki számára egyaránt biztosítja. A vv ilyen adottságainak működését megfigyelhetjük a szövegalapú MUD világok (Fleissner 1999; Cooper 2000; Utz 2000), vagy a mozgatható ikonok által reprezentált ún. avatar-ok világa (O'Donnell 1998) esetében, vagy teljes általánosságban is. (Heim 1998) Ebben a szemléletmódban a vv leginkább a premodern virtualitással jellemezhető. Amennyiben a virtuális valóságot a filozófia szemszögéből vizsgáljuk, és olyan területnek tekintjük ahol a valóság pluralizálódásának jelenségei állnak előtérben, a vv által megjelenített társadalmi válság tüneteivel foglalkozhatunk. A valóság posztmodern pluralizálódása, a plurális valóság stabil és kétségbevonhatatlannak tűnő fennállása társadalmi-kulturális válságtünet. (Ropolyi 1992; Ropolyi 1994; Ropolyi 2000a) Válsághelyzetben a korábban jól funkcionáló valóság széttöredezik és széthullik, s az emberek nem tudnak kialakítani egy elfogadható új egységet. A társadalmi válság természetesen számos területen és formában kifejeződik - ezek között a vv jelentősége esetleg minimális lehet. Jelentősége inkább annak van, ha más hasonló virtualizáló és pluralizáló praxisokkal együtt fordul elő. Ebből a szempontból manapság jelentős a kémiai és zenei technikák kiterjedt igénybevétele is: a droghasználat és sajátos populáris zenei stílusok elterjedése. (Kömlődi 1999) A drog és a zene együttes felhasználása a beat

14 / 259

mozgalom modern realitás elleni virtuális forradalmában vált elfogadott "fegyverré". A beat mozgalom egy virtuális forradalom volt, hiszen céljaiban és végrehajtásában plurális és nyitott volt, ám éppen ezért meg kellett elégednie a modern valóság elutasításával és virtuális valóságokkal való kibővítésével, és nélkülöznie kellett a valóság-átalakítás radikális és gyors sikereit. Fontos még az is, hogy a kultúra "játék elemei"-nek (Huizinga 1990), és mindenféle virtuálisan és valóságosan gyakorolt játéknak a szerepe manapság egyre nő. (Messinger – Stroulia – Lyons 2008, Heider 2009) A virtuális valóság kétségtelenül a Homo ludens birodalma. A vv filozófiai aspektusainak tanulmányozásában a posztmodern virtualitás használata a gyümölcsöző. Napjaink kiborg életformájában a technika humanizálása és az emberi képességek technicizálása párhuzamos, összefonódó folyamatban zajlik. A vv működésének az a célja, hogy mesterséges környezetet építsen ki valóságos személyek számára. Ezzel szemben a mesterséges intelligencia előállításának az a célja, hogy mesterséges személyiséget konstruáljon valóságos környezetek számára. A posztmodern személyiség pluralizálódik és virtualizálódik, abban a reményben, hogy új típusú magánszféra, identitás, és intimitás jöhet létre a háló világában. (Turkle 1995; Unsworth 1995; Munro 2001) A kibertérben a társadalmi viszonyok is átalakulnak: helyek világa helyett a hálózattársadalom válik valóságossá. Bár az új kiberlétformák ideológiája még egyáltalán nem világos, a vv talán ebben is segítségünkre lesz, hiszen ahogy Lauria megállapította: a vv valóságos metafizikai kísérleti eszköz. (Lauria 1997)

3. Összegzés

Arisztotelész felfogása szerint a valóság szerinti lét és a lehetőség szerinti lét, az aktualitás és potencialitás világosan elválik egymástól, jól megkülönböztethető szférái a létnek – még akkor is, ha a konkrét létezőkben egyszerre és egymást áthatva jelennek meg. Ezzel kapcsolatos elgondolásainak fontosabb részleteit főként a Metafizika Kilencedik (Θ) könyvében (1045b 28- 1052a11) találhatjuk meg. (Aristotle 1995; Aristoteles 1992). Nagy hatású elgondolása hosszú ideig jó alapot szolgáltatott a létezők jellege, szerkezete és változásai értelmezéséhez. A társadalmi lét újraelőállítási technikáiban az utóbbi évtizedekben egyre határozottabban megmutatkozó változások azonban világossá tették az arisztotelészi ontológiai feltevések korlátait. A közvetlen, anyagi lét helyett a közvetített, reprezentációs létformák váltak világunkat meghatározó tényezőkké. A (mindenekelőtt a kognitív, kommunikatív, információs és kulturális szférákban megnyilvánuló) reprezentációs létformák esetében az aktualitás és potencialitás azonban egymástól mindig elválaszthatatlanul van jelen, sőt, eme létformák éppen ezzel az elválaszthatatlansággal 10

jellemezhetők. Adekvát leírásukhoz az arisztotelészi duális ontológia helyett egy komplikáltabb ontológiai rendszert kell kialakítanunk, amelyben az aktualitás és potencialitás jól azonosítható entitásai mellett számolnunk kell a szükségszerű elválaszthatatlanságuk következményeként felismerhető 11

harmadik létszférával, a virtualitás szférájával. A virtualitás létszférája úgy képzelhető el, mint egy olyan szakasz, amely az aktualitás és potencialitás, mint e szakasz két végpontja között elterülő tartomány: a valóság és a lehetőség inkább pontokkal reprezentálhatók, a virtualitás (és a nyitottság) az e pontokat összekötő vonallal. Virtualitás és nyitottság úgy viszonyul egymáshoz, mint az aktualitás és potencialitás által határolt két (balról, illetve jobbról) nyílt intervallum a matematikában. Virtualitás a (nem abszolút) mértékkel rendelkező valóság, a valóság, amelynek nem eleve adott abszolút jellege van, hanem alakítható és megismerhető, viszonylagos és változó mértéke. A reprezentációs létforma létezői valamennyien virtuálisak: valóságosságuk mértéke az emberi reprezentációs praxisok működtetése során intenzíven változik. Vegyük észre, hogy az ontológiai rendszer újraértelmezésének eme feladata nagyon hasonlít a véletlen létezésének és értelmezésének 17. századi feladatához. Az akkori társadalmi és kulturális változások előtérbe állították a bizonyosság és bizonyítottság újraértelmezését és a valószínűség fogalmának bevezetésére serkentették a Port Royal logikusait, Leibniz-t, Huygens-t és kortársaikat. (Hacking 1975) A bizonyosság és bizonyítottság mértékének mérésére Leibniz az abszolút bizonyosság és az abszolút „nem-bizonyosság” tartományának a 0 és 1 közötti intervallumra való leképzését javasolta, s ezzel végképp létezővé és értelmezhetővé vált a dolgok és állítások meghatározottságára és bizonyosságára vonatkozó évszázados duális struktúra meghaladása. Az ennek nyomán létrejöhetett statisztikus világkép szemléletmódja mai világfelfogásunk nélkülözhetetlen komponense. Hasonló fejleményekre számíthatunk a virtualitás létezésének és értelmezésének napjainkban zajló folyamatai nyomán. Bizonyára hamarosan kialakulnak a valóságosság mértékének mérésére szolgáló széles körben elfogadott eljárások, s a virtualitás ontológiai és ismeretelméleti tárgyalása világfelfogásunk nélkülözhetetlen komponensévé válik. A statisztikai szemléletmód működésben van és kifejeződik a mai tudományos gyakorlatnak a kvantumfizikától, az evolúcióelméleten át a szociológiáig terjedő széles spektrumában. A virtualitás természetének megnyilvánulásai meghatározóan vannak jelen a mai ember reprezentációs praxisában, figyelembe vételük döntő fontosságú az információ, a kommunikáció, a kultúra, a kogníció működésének és karakterisztikumaiknak a megértésében. Ma még felmérhetetlen jelentősége van annak is, hogy az utóbbi harminc évben kifejlődött egy új emberi reprezentációs közeg, az Internet, ahol a tradicionálisan elkülönülten zajló reprezentációs praxisok egy új egységbe fonódnak össze. Az Internet a késő modern ember konstrukciója, a természeti és a társadalmi létformákat követő, azokra ráépülő, harmadik emberi létforma közege, a virtualitás birodalma.

Irodalom

Aristoteles (1992): Metafizika. Fordította: Halasy-Nagy József. Budapest: Hatágú Síp Alapítvány.

Aristotle (1995): The Complete Works of Aristotle. The Revised Oxford Translation. Vols I-II. Ed.: Barnes, Jonathan. Princeton: Princeton University Press.

Ahuna, Cindy (2001): Online Game communities are social in nature. Switch 7(1): http://switch.sjsu.edu/v7n1/articles/cindy02.html (2001 június 28).

Baudrillard, Jean (1994): Simulacra and Simulation. Ann Arbor: University of Michigan Press.

15 / 259

Berger, Peter L. - Luckmann, Thomas (1998): A valóság társadalmi felépítése. Tudásszociológiai értekezés. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó.

Bertalanffy, Ludwig von (1968): General System Theory. London: Allen.

Biocca, Frank (2000): A kiborg dilemmája. Progresszív megtestesülés a virtuális környezetekben. Replika, 39: 179-195.

Castells, Manuel (2005): Az információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra. I. kötet. A hálózati társadalom kialakulása. Budapest: Gondolat – Infonia.

Castells, Manuel (2006): Az információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra. II. kötet. Az identitás hatalma. Budapest: Gondolat – Infonia.

Castells, Manuel (2007): Az információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra. III. kötet. Az évezred vége. Budapest: Gondolat – Infonia.

Chenault, Brittney G. (1998): Developing Personal and Emotional Relationships Via Computer-Mediated Communication. CMC Magazine May 1998: http:// www.december.com/cmc/mag/1998/may/chenault.html (2001 február 7).

Cooper, Wesley (2000): MUDs, Metaphysics, and Virtual Reality. The Journal of Virtual Environments 5(1): http://www.brandeis.edu/pubs/jove /HTML/v5/ cooper.htm (2001 június 28).

Dreyfus, Hubert L. (1991): Being-in-the-World. A Commentary on Heidegger's Being and Time, Division I. Cambridge, Mass.: The MIT Press.

Durlach, N. I. és Mavor, A. S. (eds.) (1994): Virtual Reality: Scientific and Technological Challenges. Washington: National Academy Press.

Eco, Umberto (1998): Nyitott mű. Budapest: Európa.

Eco, Umberto (1999): Kant és a kacsacsőrű emlős. Budapest: Európa.

Featherstone, Mike - Hepworth, Mike - Turner, Bryan S. (1997): A test. Társadalmi fejlődés és kulturális teória. Budapest: Jószöveg Műhely.

Fehér, M. István (1992): Martin Heidegger. Egy XX. századi gondolkodó életútja. Budapest: Göncöl.

Fleissner, Peter (1999): Multi-user dungeons, 91-103, in: Fleissner, P. és Nyíri, J. C. (eds.): Philosophy of Culture and the Politics of Electronic Networking. Volume 2 Cyberspace: A New Battlefield for Human Interests. Innsbruck-Wien: StudienVerlag & Budapest: Áron Kiadó.

Fromm, Erich (1993): Menekülés a szabadság elől. Budapest: Akadémiai.

Goodman, Nelson (1978): Ways of Worldmaking. Indianapolis: Hackett P.C.

Hacking, Ian (1975): The Emergence of Probability. A Philosophical Study of Early Ideas about Probability, Induction and Statistical Inference. Cambridge: Cambridge University Press.

Haraway, Donna J. (1991): Simians, Cyborgs, and Women. The Reinvention of Nature. New York: Routledge.

Haraway, Donna J. (1997): Modest_Witness@Second_Millennium. FemaleMan©_Meets_OncoMouse™. Feminism and Technoscience. New York, London: Routledge

16 / 259

Haraway, Donna J. (2005): Kiborg kiáltvány: tudomány, technika és szocialista feminizmus az 1980-as években. Replika, 51–52: 107–139.

Hayles, N. Katherine (1999): How We Became Posthuman: Virtual Bodies in Cybernetics, Literature and Informatics. Chicago and London: The University of Chicago Press.

Heider, Don (ed.) (2009): Living Vitually. Researching New Worlds. New York: Peter Lang.

Heim, Michael (1993): The Metaphysics of Virtual Reality. New York & Oxford: Oxford University Press.

Heim, Michael (1998): Virtual Realism. New York & Oxford: Oxford University Press.

Heim, Michael (2000): A kibertér erotikus ontológiája. Replika, 39: 197-213.

Horkheimer, Max - Adorno, Theodor W. (1990): A felvilágosodás dialektikája. Filozófiai töredékek. Budapest: Gondolat - Atlantisz - Medvetánc.

Huizinga, Johan (1990): Homo ludens. Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározására. Szeged: Universum Kiadó.

Isdale, Jerry (2010): What Is Virtual Reality? http://vr.isdale.com/WhatIsVR.html (2010 október 19).

Jones, Stephen (2000): Towards a Philosophy of Virtual Reality: Issues Implicit in “Consciousness Reframed”. Leonardo, 33(2): 125–132.

Kirk G. S., Raven J. E., Schofield M. (1998): A preszókratikus filozófusok. Budapest: Atlantisz

Kömlődi, Ferenc (1999): Fénykatedrális. Technokultúra 2001. Budapest: Kávé Kiadó.

Kramarae, Cheris C. (1995): A Backstage Critique of Virtual Reality. 36-56, in: Jones, S. G. (ed.) (1995): Cybersociety. Computer-Mediated Communication and Community. Thousand Oaks, London, New Delhi: Sage.

Lauria, R. (1997): Virtual Reality: An Empirical-Metaphysical Testbed. Journal of Computer-Mediated Communication, 3(2): http://www.ascusc.org /jcmc/vol3/issue2/lauria.html (2001 június 28).

Laval Virtual Reality (2010): http://www.lvrc.eu/ (2010 október 19).

Levine, Deb (2000): Virtual Attraction: What Rocks Your Boat. CyberPsychology & Behavior 3(4): 565-573.

Lombard, Matthew - Ditton, Theresa (1997): At the Heart of It All: The Concept of Presence. Journal of Computer-Mediated Communication 3(2): http://www.ascusc.org/ jcmc/vol3/issue2/lombard.html (2001 június 28).

Lukács, György (1965): Az esztétikum sajátossága. Budapest: Magvető.

Messinger, Paul – Stroulia, Eleni – Lyons, Kelly (2008): A Typology of Virtual Worlds: Historical Overview and Future Directions. Journal of Virtual Worlds Research, 1(1): 1-18.

Munro, Iain (2001): Informated Identities and The Spread of the Word Virus. ephemera 1(2): 149-162. és http://www.ephemeraweb.org (2001 május 20).

17 / 259

Nunes, M. (1995): Baudrillard in Cyberspace: Internet, Virtuality and Postmodernity. Style 29: 314-327. és http://www.dc.peachnet.edu/~mnunes /jbnet.html (2001 június 28).

O'Donnell, James J. (1998): Avatars of the Word: from Papyrus to Cyberspace. Cambridge, Mass.: Harvard University Press.

On The Net Resources in Virtual Reality (2010): http://www.hitl.washington. edu/projects/knowledge_base/onthenet.html (2010 október 19).

Preece, Jenny (2000): Online Communities. New York: John Wiley & Sons Inc.

Rheingold, Howard (1991): Virtual Reality. New York: Summit Books.

Ropolyi, László (1992): A válság filozófiája és a válság tudománya. 61-66, in: Érdi P. - Tóth J. (szerk.): Elmélet, Modell, Hagyomány. Budapest: MTA KFKI.

Ropolyi, László (1994): Tudomány egy posztmodern társadalomban. Replika, 13-14: 37-42.

Ropolyi, László (1999): Against the Selfish Theory. 307-314, in: Fehér, M. - Kiss, O. - Ropolyi, L. (eds.): Hermeneutics and Science. Proceedings of the First Conference of the International Society for Hermeneutics and Science. Dordrecht, Boston and London: Kluwer.

Ropolyi, László (2000a): On the World Views of Crisis. Revue Roumanie de Philosophie, 44: 411-424.

Ropolyi, László (2000b): Towards an Open World Hermeneutics. (Heidegger, Bertalanffy, and Quantum Physics). 33-50, in: Wallner, F. G., Fleck, G. & Edlinger, K. (eds.): Science, Humanities, and Mysticism. Complementary Perspectives. Wien: Braumüller.

Ropolyi, László (2001): Virtuality and Plurality. 167-187, in: A. Riegler, M. F. Peschl, K. Edlinger, G. Fleck, W. Feigl (eds.): Virtual Reality. Cognitive Foundations, Technological Issues & Philosophical Implications. Frankfurt am Main: Peter Lang.

Ropolyi, László (2004): A virtuális valóság természetéről. 30-55, in: Pléh Cs., Kampis Gy., Csányi V (szerk.): Az észleléstől a nyelvig. Budapest: Gondolat.

Ropolyi, László (2006): Az Internet természete. Internetfilozófiai értekezés. Budapest: Typotex.

Schuemie, M. J. & van der Straaten, P. & Krijn, M. & van der Mast C. A. P. G. (2001) Research on Presence in Virtual Reality: A Survey. CyberPsychology & Behavior 4(2): 183-202.

Sempsey, J. (1998): The Therapeutic Potentials Of Text-Based Virtual Reality. The Journal of Virtual Environments 3: http://www.brandeis.edu /pubs/jove/ HTML/v3/sempsey.html (2001 június 28).

Simon, Herbert A. (1969): The Sciences of the Artificial. Cambridge: MIT Press.

Skagestad, Peter (1998): Peirce, Virtuality, and Semiotic. http://www.bu.edu/wcp/Papers/ Cogn/CognSkag.htm (2010. október 19)

Stanney, K. M. - Mourant, R. R. & Kennedy, R. S. (1998): Human Factors Issues in Virtual Environments: A Review of the Literature. Presence 7(4): 327-351. és http://mitpress.mit.edu/journal-home.tcl?issn=10547460 (2001 január 26).

Suler, John (2001): The Psychology of Cyberspace. http://www.rider.edu/users/ suler/psycyber/psycyber.html (2001 június 28).

18 / 259

Tóth, Imre - Staar, Gyula (1990): Matematika és szabadság (interjú). 81-116, in: Staar Gy. (szerk.): A megélt matematika. Budapest: Gondolat.

Turkle, Sherry (1995): Life on the Screen. Identity in the Age of the Internet. New York: Simon & Schuster.

Unsworth, John (1995): Living Inside the (Operating) System: Community in Virtual Reality (Draft). http://pmc.iath.virginia.edu /Virtual.Community.html (2010 október 19).

Utz, Sonja (2000): Social information processing in MUDs: The development of friendships in virtual worlds. Journal of Online Behavior 1(1): http://www. behavior.net/job/v1n1/utz.html (2001 február 15).

Yahoo! Computers and Internet > Virtual Reality (2010) http://dir.yahoo.com/Computers_and _Internet/Virtual_Reality/. (2010 október 19).

Virilio, Paul (1992): Az eltűnés esztétikája. Budapest: Balassi - BAE Tartóshullám.

Wertheim, Margaret (1999): The Pearly Gates of Cyberspace: A History of Space from Dante to the Internet. New York & London: W. W. Norton.

Witmer, Bob G. - Singer, Michael J. (1998): Measuring Presence in Virtual Environments: A Presence Questionnaire. Presence, 7(3): 225-240.

Wong, G. (1996): The Philosophy of Virtual Reality. Surprise 96, http://www.doc.ic.ac.uk/~nd/surprise_96/journal/vol1/kcgw/article1.html (2001 június 28).

*** (bio)

Ropolyi László (1949) fizikát, majd filozófiát tanult Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Biofizikai témából doktorált, majd az ELTE Természettudományi Kar Filozófia Tanszékének (jelenleg Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék) oktatója lett. Az utóbbi évtizedekben húsz-harminc filozófiai, tudománytörténeti és tudományfilozófiai tárgyat tanított. Rendszeresen meghirdetett órái közé tartozik egy három-négy féléven keresztül zajló Filozófiatörténet kurzus, illetve a Bevezetés a tudományfilozófiába, az Internetfilozófia, a Filozófiai problémák József Attila verseiben, a Posztmodern gondolkodás, valamint a másokkal közösen tartott A tudományos gondolkodás története, A természetfilozófiai története, Filozófia filmekben, Tudományos fantasztikus világnézetek, és A fizika filozófiai problémái című kurzusok. Általános filozófiai érdeklődése mellett tudománytörténeti, természetfilozófia, tudomány- és technikafilozófiai, megismeréstudományi, az utóbbi években pedig elsősorban internetfilozófiai kutatásokat folytat. Magyarországi és nemzetközi konferenciák gyakori látogatója, előadója és szervezője. Az International Society for Hermeneutics and Science alapítója, Budapest Centerének és rendszeres konferenciáinak egyik szervezője. Sok cikke jelent meg főként magyar és angol nyelven, sőt, három dolgozata állítólag farszi nyelven is kiadásra került. Számos gyűjteményes kötetet szerkesztett s adott ki, valamint a közelmúltban jelent meg Az Internet természete. Internetfilozófiai értekezés című könyve. Honlapjának címe: http://ropolyi.web.elte.hu/

1 A terjedelmes irodalomból ezúttal csak Manuel Castells: Az információ kora című monumentális művére utalnánk. (Castells 2005, 2006, 2007) 2 A történet néhány momentumáról tájékozódhatunk pl. (Skagestad 1998) segítségével. 3 Ennek során felhasználjuk és némileg továbbgondolt formában reprodukáljuk két korábban publikált tanulmányunk (Ropolyi 2001, 2004) szövegeit is. A témakör eltérő kontextusba helyezett tárgyalásával Az Internet természete című könyvben kísérleteztünk. (Ropolyi 2006) 4 Botcsinálta Heideggerként talán azt is mondhatnánk, hogy ami nyilvánvaló, az nyilván való. 5 Igazán elragadóan mesél ezekről az összefüggésekről Luis Buñuel. 6 A hatalmi szerkezet ezen összetevőjének dominanciája figyelhető meg például a fasizmus rendszerében. Horkheimer és Adorno szavaival ebben a rendszerben "az uralom véres céljának a teremtmény csak anyagául szolgál ... A természet szart se ér. Joga kizárólag a rafinált erőnek van, mely képes a túlélésre. Ez az erő maga is ismét csak természet; a modern ipari társadalom egész kiagyalt gépezete puszta természet, mely önmagát tépi szét. Nincs már olyan közeg, mely kifejezésre juttathatná ezt az ellentmondást ... Az emberek oly radikálisan elidegenedtek egymástól és a természettől, hogy már csak azt tudják, hogy mire használják egymást, és mivel ártsanak egymásnak." (Horkheimer - Adorno 1990, 294) 7 A diszciplinarizálódás szokásos jeleként konferenciasorozatok, folyóiratok, kutatóhelyek kialakulását figyelhetjük meg. Az aktuális fejlemények áttekintéséhez az International Society for Presence Research honlapját javasoljuk: http://sct.temple.edu/blogs/ispr/, ahol figyelemre méltó bibliográfiát is találunk. Az 1992-ben alapított Presence c. folyóirat (http://presence.cs.ucl.ac.uk/presenceconnect/index.html) mellett számos hagyományos és online folyóirat (CyberPsychology & Behavior, The Journal of Virtual Environments; Journal of Online Behavior, Journal of Virtual Worlds Research, stb) is publikál témába vágó cikkeket. 8 Sok szempontból hasonló Eco szemléletmódja is. (Eco 1998, 1999)

19 / 259

9 Tóth Imrétől tudjuk, hogy ezekben a döntésekben az ember szabadsága nyilvánul meg. (Tóth - Staar 1990) 10 Megpróbáljuk világosan megkülönböztetni az egymástól jól elkülöníthető aktualitás és potencialitás adott létezőben való együttlétezését (ez Arisztotelész számára nagyon fontos a létezők változásainak értelmezéséhez), attól a helyzettől, amikor aktualitás és potencialitás úgy létezik, mint egymástól elválaszthatatlan meghatározottságok (ennek a helyzetnek az elemzése a mi feladatunk).

11 Talán érdemes megjegyezni, hogy ezzel a döntéssel egyúttal lényegében elbúcsúzunk az arisztotelészi ontológia megmaradt platonista komponenseitől is.

ЛЕВ НИКОЛАЕВ&# tД. Якоч A szerző a marxista dialektikus módszer alkalmazását mutatja be Lenin Tolsztoj-elemzésében

ЛЕВ НИКОЛАЕВИЧ ТОЛСТОЙ В ОЦЕНКЕ ЛЕНИНА Д. Якоч

Не подлежит сомнению, что из богатейшего и многостороннего теоретического наследия Ленина его гносеология то есть , его теория отражения самое существенное для марксистской эстетики и науки о литературе. Но совсем не легко из разработанной Лениным теории познания делать верные для эстетики и литературоведения выводы. До сегодняшнего дня существует такое понимание теории отражения, согласно которому независимо от особенностей жанров от писателей требуется зеркально верное изображение действительности в литературе. При таком подходе к вопросу фотографически верное изображение, возможно более адекватное и точное воспроизведение действительности или некоторых элементов действительности, считается критерием реализма в литературе. Мы совсем не отрицаем правомерности и даже необходимости воспроизведения и изображения некоторых (но не всех) сторон (качеств) и взаимосвязей объективного мира в определённых жанрах литературы, но нам кажется неправильным видеть в требовании верного изображения действительности сущность применения в эстетике ленинской гносеологии. В этом отношении необходимо принимать во внимание положение Ленина, по которому „сознание человека не только отражает объективный мир, но и творит его.'1 Нам кажется, что способность человеческого сознания творить мир имеет особенно большое значение в художественной литературе и искусстве. Кроме этого, даже те литературные произведения, которые не изображают никаких сторон, качеств или отношений существующего независимо от нас мира, но выражают мысли, переживания, настроения общественного человека данной эпохи должны рассматриваться нами как отражение объективного мира. (В данном случае надо отличать изображение от отражения). При применении ленинской гносеологии в эстетике нельзя забывать о том, что по мнению Ленина „диалектика и есть теория познания (Гегеля и) марксизма.'2 Следовательно применение ленинской теории познания в эстетике и литературоведении и есть применение диалектики как метода исследования художественных произведений. С этой точки зрения очень поучительно проследить, как применял Ленин диалектику как метод исследования при анализе творчества Льва Толстого. Это вопрос метода научного анализа литературных явлений. Но параллельно с этим, необходимо рассмотреть и вопрос о том, в каком смысле и почему сама художественная литература, (в данном случае творчество Толстого) рас-

1 Ленин, В. И., Полное собрание сочинений, т. 29, стр. 194. 2 Ленин, В. И., Полное собрание сочинений, т. 29, стр. 321.

сматривается Лениным как отражение объективного мира. Следовательно, нужно рассматривать статьи Ленина о Л. Толстом в двух аспектах: а) Как применял Ленин диалектику как метод исследования при анализе творчества Л. Толстого. б) Почему можно считать художественное творчество (в данном случае творчество Толстого) отражением действительности. Наиболее целесообразно выбрать предметом рассмотрения статьи Ленина о Толстом и потому, что они написаны между 1908 и 1911 годами, т.е. после „Материализма и эмпириокритицизма' и до „Философских тетрадей.' При анализе статей о Толстом нам кажется очень поучительным проследить конкретное применение элементов диалектики, сформулированных Лениным в „Философских тетрадях'. В современной философской литературе уже доказано, что Ленин в своих конкретных работах применял большинство из 16-и элементов диалектики до их систематизации в „Философских тетрадях.'3 В современном советском литературоведении уже стал предметом исследования вопрос о том, как надо применять в их единстве 16 элементов диалектики, сформулированных в „Философских тетрадях' при изучении историко-литературного процесса.4 Но по известным нам библиографическим сведениям до сих пор не изучено, как применял Ленин элементы диалектики при анализе творчества Л. Толстого. До сих пор почти не разработан вопрос применения 16-и элементов диалектики при исследовании творческого пути писателей или при анализе конкретных художественных произведений. Специалисты-литературоведы до сих пор односторонне исходили из „Материализма и эмпириокритицизма' без должного учета „Философских тетрадей', хотя уже Луначарский указал на то, что при разработке теоретических вопросов литературы необходимо учитывать обе философские работы.5 Выбор статей о Толстом оправдывается и тем, что из всех писателей Ленин больше всего любил и ценил и знал Толстого.6 Ленин в своем первом исследовании о Толстом („Лев Толстой как зеркало русской революции') исходил из

20 / 259

некоторых основных свойств творчества писателя. Ленин занимается не вопросом, что, о чём и как надо было писать Толстому, а исследованием характерных черт Толстого. И открытые таким путём существенные свойства творчества писателя определяют дальнейший ход исследования. Этот способ соответствует тому требованию, которое было определено Лениным как „объективность рассмотрения' и является первым элементом диалектики.7 По существу мы можем рассматривать и следующую мысль, как развернутое определение 1-ого элемента, (которое непосредственно примыкает к 16-и элементам диалектики): „..Метод познания объективной истины ...берёт определённое из самого своего предмета, так как этот метод сам есть его имманентный принцип и душа.'8 Следовательно метод анализа является „имманентным принципом' предмета исследования. Уже Луначарский заметил, — в вышеуказанной статье, — что Ленин здесь

3

Ленин об элементах диалектики. Москва, Наука, 1965.

4 Купреянова, Е. Н., Ленин о диалектике и понятие историко-литературного процесса. В кн. Наследие Ленина и наука о литературе. Ленинград, Наука, 1969, стр. 133—177. 5 Луначарский, А. В., Ленин и литературоведение. В кн. А. В. Луначарский, Собрание сочинений, т. 8, Москва, Гослитиздат, 1967. 6 Ленин В.И. Полное собрание сочинений, т. 55, стр. 347 7 Ленин В.И., Полное собрание сочинений т. 29, стр. 202 8 Ленин В.И. Полное собрание сочинений т. 29 стр. 201

начинает исследование с анализа самого творчества писателя, но Луначарский не подчеркнул методологического значения этого факта. Если принять во внимание, что Ленин в своих работах, касающихся общественных вопросов России уже с 1894-ого года сознательно и последовательно применял этот принцип, то огромное методологическое значение этого принципа становится несомненным. Г.В. Плеханов тоже придавал огромное значение этому принципу диалектики и считал его одним из центральных требований диалектического метода: „...Для того, чтобы понять во всей её полноте материалистическую природу диалектического метода, нужно выяснить себе, что его сила заключается в сознании того, что ход идей определяется ходом вещей и что поэтому субъективная логика мыслителя должна следовать за объективной логикой исследуемого явления'9 (Курсив наш. Д. Я.) В связи с этим нам кажется не безынтересным заметить, что с методологической точки зрения стремление некоторых современных литературоведов исходить из самого художественного произведения при его анализе вполне соответствует 1-ому элементу ленинской диалектики. Совсем другой вопрос, насколько способно современное литературоведение правильно и успешно применять этот принцип. Данный принцип является только частью ленинского диалектического метода. В ходе изучения „вещи самой в себе', в данном случае в ходе изучения творчества Толстого, Ленин открывает внутренне противоречивые тенденции и стороны творчества писателя, разбирает его отдельные части, потом суммирует эти противоречивые тенденции и в конечном счёте рассматривает творчество Толстого как совокупность, как сумму и единство противоположностей. Ленин пишет об этом следующее: „Толстой оригинален, ибо совокупность его взглядов, взятых как целое, выражает как раз особенности нашей революции, как крестьянской буржуазной революции.'10 Следовательно Ленин берёт совокупность противоречивых тенденций Толстого как целое, как единство противоположностей. В этом случае Ленин конкретно применял 4-ый,5-ый, и 7-ый элементы диалектики. В советском литературоведении отмечается, что при изучении Толстого Ленин применял 5-ый элемент диалектики („ядро диалектики').11 Но Ленин не останавливается на расскрытии внутренне противоречивых тенденций творчества писателя, рассматривает явление не только в самом себе, но объясняет и причины особенностей творчества Толстого. Общеизвестно, что в произведениях Толстого Ленин увидел настроения и чаяния русского патриархального крестьянства. (В этом отношении Ленин осуществил то, что и Плеханов считал одним из важнейших требований марксистской критики и назвал „определением социологического эквивалента'.) Ленин объясняет настроения и взгляды крестьянства развитием русских общественных отношений. ,,Но противоречия во взглядах и учениях Толстого не случайность, а выражение тех противоречивых условий, в которые поставлена была русская жизнь последней трети XIX века.'12 Следовательно Ленин исходя из конкретного анализа творчества Толстого через настроения и взгляды 9 Плеханов, Г. В., Избранные философские произведения, т. IV, стр. 269. Москва, Изд. социально-экономической литературы. 1958. 10 Ленин, В. И., Полное собрание сочинений, т. 17, стр. 210. 11 Белчиков, Н. Ф., Пути и навыки литературоведческого труда. Москва, Наука, 1965, стр.

.

260

12 Ленин, В. И., Полное собрание сочинений, т. 17, стр. 210. русского патриархального крестьянства, дошёл до конкретных противоречий общественных отношений в России. Здесь, с одной стороны, применяется Лениным 11-ый элемент диалектики, который определяется им как „бесконечный процесс углубления познания человеком вещи, явлений... от явлений к сущности и от менее глубокой к более глубокой сущности.'13 С другой стороны, тот факт, что творчество писателя рассматривается в отношении к сущности взглядов, настроений и поведения определённого класса, является применением 2-ого элемента диалектики. („Вся совокупность многоразличных отношений этой вещи к другим.'14) 2-ой элемент диалектики применяется Лениным и тогда, когда он сопоставляет Льва Толстого с народниками (в статье „Л.Н.Толстой и его эпоха') или когда он находит в толстовщине, выходя за пределы России, идеологию „восточного строя, азиатского строя.'15

21 / 259

В то же время эта сторона ленинского анализа имеет и в другом отношении очень важное значение. Творчество Толстого является отражением русской революции 1905-ого года не потому, что Толстой верно изображал события или конкретных участников революции, ведь великий писатель „явно не понял' революции, „от неё он явно отстранился.' Творчество Л. Толстого отражало русскую революцию, потому что писатель в своем творчестве выражал психологию, противоречия, диалектику психологии того класса, который определял особенность русской революции „как крестьянской буржуазной революции.' Творчество Толстого является отражением действительности потому, что оно отражает диалектику действительности, несмотря на то, что писатель не изображал верно события революции. Ленин даже в ошибках Толстого увидел отражение действительности. И ошибки обусловлены исторически. И только потому, что Толстой выражал существенные противоречия своей эпохи на очень высоком уровне, Ленин мог характеризовать эпоху с 1861 г. по 1905 г. именно с помощью толстовской характеристики из романа „Анна Каренина'. Лучший роман Толстого помог Ленину лучше, точнее, адекватнее показать особенность целой исторической эпохи. Именно поэтому Ленин цитировал следующие строки романа: „.. .Но у нас теперь, когда все это переворотилось и только укладывается, вопрос о том, как уложатся эти условия, есть единственный важный вопрос в России...'16 Ленин видел основу развития писателя именно в том, что в России „всё переворотилось и только укладывается'. „Острая ломка всех старых устоев деревенской России обострила его внимание, углубила его интерес к происходящему вокруг него, привела к перелому всего его миросозерцания.'17 — пишет Ленин в статье „Л. Н. Толстой и современное рабочее движение.' Следовательно Ленин, хотя в самых общих чертах, видит Толстого в развитии. Это применение 3-его элемента диалектики. В то же время Ленин в статье „Л. Н. Толстой и его эпоха' констатирует наличие некоторых постоянных свойств в творчестве писателя, т. е. „повторение в высшей стадии известных черт, свойств...низшей.,.'18 Это является 13-ым элементом диалектики в „Философских тетрадях.' Толстой и изменялся и, изменяясь, сохранял некоторые особенности творчества. Ленин, конечно, не дал развернутого анализа развития существенных сторон творчества писателя, да и не мог сделать этого в этих коротких статьях. Но это в данном случае не имеет для нас особого значения, так как нас интересует теперь методологическая сторона вопроса.

13 Ленин, В. И., ПСС, т. 29,стр. 203. 14 Ленин, В. И.,ПСС, т., 29, стр. 202. 15 Ленин, В. И., ПСС, т.20, стр. 102. 16 Ленин, В. И., ПСС, т. 20, стр. 100. 17 Ленин, В. И., ПСС, т. 20, стр. 39. 18 Ленин, В. И., ПСС, т. 29, стр. 203.

В связи с этим мы считаем нужным коснуться вопросов анализа конкретного литературного произведения. Мы только в том случае можем признать анализ литературного произведения методологически правильным, если литературовед рассматривает данное художественное произведение не только в самом себе, но во „всей совокупности многоразличных отношений' этого произведения к другим общественным явлениям. Стремление некоторых современных литературоведов изучать художественное произведение и его структуру изолированно от других художественных произведений и от других общественных явлений, мы считаем в научном отношении более, чем сомнительным. Изолированное изучение литературного произведения не может углублять наши знания даже об изучаемом произведении. Значение, роль, функция отдельных свойств, характерных черт данного произведения проявляются только в его взаимоотношениях с другими явлениями общественной жизни. Изучение литературного произведения во всей совокупности многообразных отношений этого произведения к другим является необходимым и по той причине, что не только части данного произведения составляют взаимосвязанную, единую структуру, но само художественное произведение может быть, да и является частью сложнейшей структуры историко-литературного процесса. Луначарский писал об анализе Толстого Лениным следующее: „Здесь Ленин начинает с гениального анализа структуры самого творчества Толстого...'13 Как мы видели, Луначарский рассматривал в данном случае творчество Толстого как структуру и по его мнению, Ленин начинал анализ этой структуры. Мнение Луначарского становится ещё более обоснованным, если принять во внимание, что 11-ый элемент диалектики (т.е. „бесконечный процесс углубления познания человеком вещи, явлений, процессов и т.д. от явлений к сущности, от менее глубокой к более глубокой сущности'20), уже сам по себе предполагает многоярусный характер явлений и их взаимоотношений. Проблемой, связанной с 11-ым элементом диалектики, Ленин особенно подробно занимался уже в работе „Материализм и эмпириокритицизм'. Поэтому нельзя считать случайным применение 11-ого элемента диалектики в данном случае. К этому вопросу относится то положение Плеханова, по которому история литературы есть история литературных произведений. В свете проблем современного литературоведения было бы очень полезным продумать это положение Плеханова. Из детально представленных 16-и элементов диалектики можно было (установить) открыть применение 8-и элементов. Может быть, с помощью более тщательного анализа удалось бы доказать применение и других элементов диалектики. Но, как всегда, и теперь было не совсем правильно доказывать во что бы то ни стало такие положения, которые можно доказать только с большими оговорками. Ленин в этих 16-и элементах диалектики характеризовал диалектику как метод познания, и мы именно поэтому выбрали предметом нашего анализа применение этих элементов диалектики при анализе творчества Толстого. Для нас являются важными и интересными конкретные выводы Ленина о Толстом,

но мы считаем, особенно в современных условиях, намного более важным способ, методологию исследования Ленина.

22 / 259

Перед развернутым изложением диалектического метода в 16-и элементах, Ленин сформулировал три основных элемента диалектики. 16 элементов диалектики являются детальным описанием, дальнейшим развитием этих трёх основных элементов. Конкретно рассмотрев элементы диалектики, применённые в статьях о Толстом, мы видим, что Ленин применил все три основных элемента, но не одинаково подробно. Первый основной элемент диалектики был применён Лениным всесторонне, детально, во всех отношениях (...Определение понятия самого из себя, сама вещь в её отношениях и в её развитии должна быть рассматриваема.')20 Интересно, что и Плеханов в своих статьях и работах, касающихся теории познания, особое внимание обращал именно на этот элемент диалектики. Второй основной элемент был применён в его самом существенном отношении. („Противоречивость в самой вещи ...противоречивые силы и тенденции во всяком явлении.')21 Третий основной элемент был применён детальнее, подробнее второго, но тоже, не во всех отношениях („Соединение анализа и синтеза.'`)23 Всё это свидетельствует о том, что Ленин эти основные элементы диалектики применял как единый, целостный метод познания до систематизации и детального изложения этих элементов в „Философских тетрадях.' До сих пор шла речь прежде всего о методе анализа Лениным Толстого, но теперь, хотя бы в самых общих чертах надо возвратиться к некоторым вопросам конкретного содержания статей. Нам кажется нужным подчеркнуть, что, как устанавливает Ленин, Толстой не только показал психологию патриархального крестьянства, но после перелома он перешёл на крестьянскую точку зрения. В наши дни может казаться странным, что Ленин в своих статьях о Толстом очень много занимался ошибками, отрицательными сторонами писателя. Эта особенность статей Ленина объясняется историческими условиями того времени. Ведь не случайно, что и Ленин и Плеханов с 1907 г. до 1911 г. написали серию статей о Толстом. После поражения революции 1905ого года и в каком-то отношении в результате этого поражения „толстовщина', отрицательные стороны мировоззрения Толстого проникли в русское рабочее движение. В ситуации, возникшей после поражения революции, борьба с отрицательной политической программой Толстого стала особенно важной. Основной причиной возникновения статей Ленина о Толстом были идейно политические споры, развернувшиеся после поражения революции в русском рабочем движении. Эти идейно-политические споры побудили и Ленина и Плеханова интенсивно заниматься гносеологическими проблемами. В результате этих идейно-политических споров возникли „Материализм и эмпириокритицизм'. „Философские тетради' и статьи Ленина можно понять до конца только на фоне политических и теоретических споров, возникших после революции 1905-ого года. Данное положение подтверждается и тем фактом, что творчество, взгляды Толстого находились в центре идеологической борьбы и вне рабочего движения. И споры шли в первую очередь и почти исключительно о мировоззрении и об общественно-политических последствиях,

21 Ленин, В.И., Полное собрание сочинений, т.29, стр. 202 22 Ленин, В.И., Полное собрание сочинений, т.29, стр. 23 Ленин, В.И., Полное собрание сочинений, т.29, стр. 202

вытекающих из творчества Толстого, а не о художественных особенностях произведений писателя. Каждое политическое направление хотело использовать Толстого в своих политических целях. Если сопоставить статьи Ленина с работами других авторов того времени, то становится ясно, что, в отличие от других авторов, Ленин принимал во внимание и художественные особенности творчества писателя. Здесь следует напомнить, что по мнению Ленина в критике Толстого было новым не содержание, а форма проявления, способ и сила выражения этой критики. В то же время вполне понятно, что Ленин писал и вынужден был писать прежде всего о вопросах, находившихся в центре идеологической борьбы и внутри и вне рабочего движения. Нам статьи Ленина помогают раскрыть связи мировоззрения писателя с его художественными произведениями. last but поt lеаst, значение статей Ленина о Толстом заключается в том, что на основе этих статей мы имеем возможность непосредственно изучать, как применял Ленин свою теорию отражения в области литературы. В этом отношении очень интересно, что Ленин нигде не говорит об изображении, о воспроизведении событий революции и не требует этого, хотя и это было возможно, так как Толстой создал эпические и драматические произведения. Но Ленин подошёл к вопросу на более высоком уровне. Ленин считал, что произведения писателя являются отражением объективной действительности потому, что противоречия выраженной в произведениях Толстого общественной психологии отражают противоречия общественных отношений в России. Диалектика творчества Толстого — отражение диалектики русского общества. Применение диалектики к теории отражения отличает Ленина от метафизических материалистов.

23 / 259

Hétköznapjaink A lemnoszi szőlő Dr. Jakócs Dániel részlet A Krater Full of Good Cheer címen megjent angol nyelvű tudományos kiadványból az eredeti újgörög nyelven jent meg

A lemnoszi szőlő

részlet A Krater Full of Good Cheer címen megjent angol nyelvű tudományos kiadványból az eredeti újgörög nyelven jent meg

Lemnosz, Hephaitosz kedvelt szent szigete a tűz istenének műhelyét a Föld gyomrának mélyében lelakatolva tartotta. Mivel a szőlők vulkánikus talajon virulnak és teremnek kitűnő minőségű borokat adó gyümölcsöt a szigeten sok szőlőskertnek kellett lennie, már a homéroszi eposzok idejében írták, hogy a sziget tengeri kereskedelmet folytatott. „ Nagyon sok hajó volt ott, amelyek, Lemnoszról bort hoztak és az achájok bronzra , vasra, ökörbőrre, egész szarvasmarhára sőt rabszolgákra cserélték azt.” ( Iliász V.472.) Ez a részlet az Iliászból volt az első információ a borkereskedelem útvonalairól. Mi volt a tényleges neve a szigeten akkor termesztett szőlőfajtának? Ez ismeretlen számunkra, és talán nem is volt neve. Még amikor az attikai szőlőművelők a Lemnoszról hozott dugványokat ültették el, lemnoszi szőlőnek nevezték azokat. Ezt az elnevezést találjuk Arisztophanész Béke című drámájában, az attikai parasztok kórusának énekében, akik egy athéni polgárnak Trygaiosznak az esküvőjére készülnek. Trygaiosz neve közvetlenül a szőlőszürettel a trygosszal van kapcsolatban. Trygaiosz feleségül veszi Oporát( a friss szőlőbogyót), akit kiszabadít a Békével együtt a föld mélyéből, ahová őt a Háború zárta be. A kórus örvendezik, mert Trygaiosz „ megszabadult a sisaktól, a sajttól, és a hagymától, mivel nem szereti a csatákat.” A békés létezés sok örömet nyújt neki, köztük nézni az érlelődő szőlőt: „ És amikor a kabócák édes dallamukat éneklik örömmel szemlélem lemnoszi szőlőmet, hogy lássam érik-e már. Ez igazán korai szőlő…”( Arisztophanész : Béke, 1159)

Az alábbi kép magyarázata az eredeti könyvben: Négy kereskedelmi hajóval díszített kylix ( ivóedény)belseje, a hajók bort és olajat szállítanak az ismert világ határaihoz. A medálionban egy mulatozó férfit

24 / 259

látunk amforával. Amikor az edényt tele öntötték borral azt a benyomást keltette, hogy a hajók Homérosz „ bor színű tengerén” vitorláznak . i. e. 510-500 London, British Museum.

Arisztophanész sorai a Béke című drámában három fontos információt nyújtanak nekünk: Először, hogy lemnoszi szőlőfajtát már i.e. 421 előtt Attikában már termeltek, mert a Békét ekkor mutatták be. Aztán, hogy ez korai fajta volt, mert összehasonlítva a többi Attikában termelt szőlővel nyáron ért, amikor a kabócák énekelnek. Harmadszor, hogy a szőlőtermelők úgy vizsgálták a szőlőt, amint azt ma is teszik, hogy tapasztalati úton győződjenek meg arról, elérkezett-e a szüret ideje. Ritkán adott az ókori irodalom ennyi fontos információt a szőlőművelésről. Hogyan jutott el a lemnoszi fajta Attika szőlőskertjeibe? A történelmi adatok szerint Miltiádesz i.e. 500 körül meghódította Lemnoszt, és területét felosztotta athéni telepesek között. Pheidiasz híres bronzszobrát az Akropoliszon, a Lemnoszi Athénét athéni telepesek szentelték fel. Ezért is természetes volt a telepesek számára, hogy vissza vigyék a szigetre és termesszék azt a szőlőfajtát, amely oly kitűnő bort adott a hazai talajon. Annál inkább mivel ez volt az a borfajta, amivel az achájok szomjukat oltották Trója falai alatt. Évekkel később a lemnoszi szőlőskertek ismét fontos szerepet játszottak, akkor amikor Leszbosz, mint Thaszosz már oliva-olajtermelő lett, és mivel Lemnosz közel volt Konstantinápolyhoz újra bort kezdett termelni, mint korábban a homéroszi időkben csinálta a trójai partok közelsége miatt. A lemnoszi szőlőfajta pedig, amelyet a Chalkidiki-félszigeten az i.e. 5. századtól kezdve napjainkig termelnek, elterjedt az Áthosz hegyen, Thrákiában, az északi Szporádokon, Pelionban és sok más helyen, amikor a lemnosziakat arra kényszerítették, hogy a szomszédos félszigetre költözzenek, és ezeken a helyeken ma is megtaláljuk ezt a fajtát lemnoszi néven. A minőségükről híres Áthosz-hegyi borokat, mint például a monoxülitészt a Moni Dionisziu szőlőskertből a lemnoszi szőlőből szelektálták ki, és ma is

25 / 259

termelik. A Démétriesz testvérek által csodált szkopeloszi vörös borok, amelyeket éppen ezért magasztalt Szkopelitész Agioreitész szerzetes és a költő Kaiszairosz Dapontesz a „ Greko kertjében”, szintén ugyanebből a lemnoszi fajtából származnak, és az antikvitás óta termelnek a szigeten, amikor Szkopeloszt még Peparéthosz néven ismerték. Sok görög bort Polüdeukész által az Onomasztikoban említett lemnia ampeloszból állítanak elő.

26 / 259

Hírek A JELENLEGI HELYZET KELET-UKRAJNÁBAN - ZAVAROS ... Bedő János szerkesztésében Hallgattassék meg a másik fél is!

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

A JELENLEGI HELYZET KELET-UKRAJNÁBAN - ZAVAROS ...

Az elmúlt két-három nap az ellentmondásos események, illetve álhírek ideje volt. 1. Ami a legfontosabb: a junta közvetlen katonai célja: A két szomszédos megyének - Donyeck és Luganszk - gyakorlatilag már csak a székvárosai, illetve környéke áll a népfelkelők ellenőrzése alatt. EZ A KÉT TERÜLET AZONBAN PILLANATNYILAG MÉG EGY EGYSÉGES TERÜLETET ALKOT. A junta közvetlen célja: elvágni egymástól a két területet - ami teljessé tenné mind a két székváros, Donyeck és Luganszk, bekerítését. Ezt a célt szolgálják a Gorlovka és környéke (Sahtyorszk, Torez városa) elleni hadműveletek. EBBE A (HADMŰVELETI) ZÓNÁBA TARTOZIK A MALÁJ UTASSZÁLLÍTÓ LEZUHANÁSÁNAK SZÍNHELYE IS. Gorlovka körül csaknem bezárul az ostromgyűrű. A harcok most elővárosáért, Sahtyorszkért folynak. Sahtyorszkot a junta egyszer már elfoglalta - de a luganszki néphadseregnek sikerült kiverni őket onnan. Ám az ostrom folytatódik. A junta ismét Sahtyorszk elővárosában van, a városban utcai harcok kezdődtek. (Sahtyorszk elfoglalása bezárná az ostromgyűrűt Gorlovka körül.) A junta észak felől nyomul Donyeck felé - sikerült több, stratégiai fontosságú települést elfoglalniuk. Ha tervül sikerül, elvágják egymástól Donyeck és Luganszk megyét (az utóbbi keletre terül el Donyeck megyétől). A harcok - mint már megszokhattuk - az ostromlott települések, azok civil infrastruktúrájának, kíméletlen lövetésével folyik. Gorlovka - és Donyeck környékén TALÁLAT ÉRT VEGYI ÜZEMEKET, AMELYEK ÉGNEK, ÉS AMELYEK SÚLYOS KÖRNYEZETI KATASZTRÓFÁVAL FENYEGETNEK. Immár Donyecket is bombázták foszforbombákkal. (Ennek képeit még a magyar televízió is mutatta - csak éppen nem említették: mik azok a fehér színű, az égboltról alászálló képződmények, amelyekről mi már tudjuk: a milliós nagyvárosra hulló foszforbombák füstcsíkjai.) 2. A (TALÁN) ÁLHÍREK EGYIKE: A JUNTA RÖVID (mintegy 80 km-es) HATÓTÁVOLSÁGÚ BALLISZTIKUS RAKÉTÁKAT LŐTT KI. Mint kiderült: Sznyezsnoje városra. E rakéták robbanófejei egyenként 453 kg. robbanóanyagot - repeszbombákat - tartalmaznak, amelyek becsapódásuk körzetében egyidejűleg több tucat ember elpusztítására, nagy határ körzetben pedig az infrastruktúra letarolására képesek. AMI A KÜLÖNÖS: A HÍRT A CNN KÖZÖLTE, AMERIKAI FORRÁSOKRA HIVATKOZVA. E források szerint műholdas megfigyelő állomásaik látták e ballisztikus rakéták kilövését. MAGYARÁN: FELTÁRTAK OLYASMIT, AMIT - AZ UTASSZLLÍTÓVAL KAPCSOLATBAN - MÉG TAGADTAK. HOGY T.I. LÁTTÁK AZT A (Z UKRÁN) LÉGVÉDELMI RAKÉTÁT, AMELY LELŐHETTE A GÉPET. És látták azt a két ukrán vadászgépet, amelyeknek (amelyek egyikének) szintén köze lehetett az utasszállító szerencsétlenségéhez. De erről majd kicsit később. A junta részéről - magától értetődik - ezt tagadják. De nincs mit tenni: amerikai megfigyelő állások látták a rakétát. A KÉRDÉS INKÁBB ITT AZ: HA AZ AMERIKAI TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS (IS) TAGADJA, HOGY JÚLIUS 17-ÉN ÉSZLELTÉK AZ UTASSZÁLLÍTÓ FELÉ FELLŐTT (UKRÁN) RAKÉTÁT - AKKOR MIÉRT LEPLEZTÉK LE MOST A BALLISZTIKUS RAKÉTÁT? (Amivel, egyebek mellett, újabb bizonyságát adták: AZ UTASSZÁLLÍTÓT AZ UKRÁN HADSEREG LŐTTE LE. MAGYARÁN: A KIJEVI JUNTÁNAK KELL FELELNIE az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által HÁBORÚS BŰNTETTNEK MINŐSÍTETT CSELEKMÉNYÉRT: az utasszállító lelövéséért. A valószínű válasz: ROSSZUL ÁLL A SZÉNÁJUK. NEM LEHET MÁR SOKÁ TITKOLNI A JUNTA HÁBORÚS BŰNTETTÉT. AMIVEL A KIJEVI VEZETÉS - elvileg - ILLEGITIMMÉ VÁLIK, ÉS AMELYNEK VEZETŐIRE VÁR A HÁGAI TÖRVÉNYSZÉK. (És amivel kapcsolatban azok is megégetik magukat - közöttük a Nobel-békedíj 2010. évi kitüntetettje - akik, az emberi jogok világcsendőreiként, szárnyaik alá vették a tömeggyilkos, fasiszta hóhérokat akik aljas céljaik érdekében nem csak saját, de más országok állampolgárainak életét sem kímélik.) A furcsa - valószínűleg ál- - hírek egyike: a Wahrheit für Deuschland c. német lapnak azon két ukrán vadászgép egyikének pilótája, amelyeket szintén az utasszállító nyomában láttak, feltárta: Ő LŐTTE LE AZ UTASSZÁLLÍTÓT. Ez ugyan kevéssé tűnik valószínűnek, viszont ANNAK BEISMERÉSÉT JELENTI: AZ UKRÁN HADSEREG LŐTTE LE AZ UTASSZÁLLÍTÓT. Tartsuk mindezt emlékezetünkben arra az esetre, ha a vizsgálat mégis Oroszországot, vagy 'az általa támogatott felkelőket' hozná ki bűnösökként! Erre megvan az esély: Hollandiában megütközéssel fogadták, és rosszallásuknak adtak hangot annak kapcsán, hogy az ukrán kormány - még a vizsgálatok lezárulta (sőt elkezdése) előtt (!) - a vizsgálóbizottságra hivatkozva azt kürtölte világgá: az utasszállítót rakéta lőtte le. Joggal kérdezték: KI ADTA KI AZ ADATOKAT AZ UKRÁNOKNAK. (Tartok tőle, hogy mi megmondhatjuk: az angolok. Azok, akik - sajnálatos módon - a malájoktól megkapták a fekete dobozokat. Azok az angolok, akik éveken át - az ellenük 240 éve fellázadt 'franciabarát szeparatisták és terroristák' kései utódaival egyetemben - teljes egyetértésben hazudoztak a világnak 'az iraki tömegpusztító fegyverekről'. Holott, például, Putyin orosz elnök kifejezetten ragaszkodott /volna/ ahhoz, hogy a vizsgálatot a Nemzetközi Polgári Légügyi Szervezet, az ICAO, hozzáértő és pártatlan szakértői végezzék el.) A fentiekben ismertetett célkitűzéseik mellett a juntának van még egy célja: KATONAI ERŐVEL ELFOGLALNI A GÉP LEZUHANÁSÁNAK SZÍNHELYÉT. (Nem nehéz elképzelni, mi történne ebben az esetben: azonnal megsemmisítenének minden lehetséges, esetleg még megmaradt tárgyi bizonyítékot. Ezt a célt szolgálta, egyebek mellett, a Sznyezsnoje város elleni, állítólagos, ballisztikus rakétatámadás is. Az illető város, ugyanis, 15 km-re található az utasszállító lezuhanásának színterétől.)

27 / 259

A Donyecki Népköztársaság hatóságai arról számoltak be: AZ EBESZ (EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERVEZET) HELYSZÍNEN DOLGOZÓ SZAKÉRTŐI, MINDEN LEHETSÉGES MÓDON, SEGÍTIK A JUNTA CSAPATAINAK OFFENZÍVÁJÁT. (A néphadsereg helyszínen tartózkodó egységeinek parancsnoka - aki elmondta: egyik feladatuk a helyszín lezárása és biztosítása - arról számolt be, hogy egységét bekerítés, megsemmisítés fenyegeti. A donyecki hatóságok ezért úgy döntöttek: BESZÜNTETIK EGYÜTTMŰKÖDÉSÜKET AZ EBESZ-SZEL a vizsgálatokban - bár a hírt utóbb cáfolták. Hollandia már felszólította Porosenko (saját nevén Valcman) bábelnököt: (korábbi ígéretéhez híven) azonnali hatállyal szüntesse be a hadműveleteket a repülőgép-szerencsétlenség színhelyén. 3. Ellentmondásos a hadihelyzet, illetve annak értékelése is. A kíméletlen ágyúzás, belövések miatt az ostromlott települések lakossága részben ösztönösen menekül, részben a donyecki és luganszki hatóságok maguk látnak hozzá a kitelepítéshez. Az elmúlt 24 órában a tüzérségi tűznek Donyeck megyében 19, Lugansz megyében egy ember esett áldozatául. De nagyon sok a sebesült. A (fasiszta rohamosztagosokból álló) nemzeti gárda az egyik település környékén csapdát állított és tűz alá vett egy, menekülteket szállító autóbuszt. Egy hároméves kisgyermek meghalt. Minthogy tendenciává vált, hogy a junta seregei az eszközökben, módszerekben nem válogatva, a lakóépületeket lövik (és emiatt egyre nagyobb arányban esnek áldozatul civilek), 29-ÉN MIND LUGANSZK, MIND DONYECK VEZETÉSE - immár harmadszor - OROSZORSZÁG AZONNALI BEAVATKOZÁSÁT, OROSZ BÉKEFENNTARTÓ MISSZIÓ KIKÜLDÉSÉT KÉRTE, tekintettel a helyzet tarthatatlanságára. Igor Sztrelkov, a donyecki néphadsereg vezetője kertelés nélkül, drámaian tárta fel a helyzetet: a néphadsereg soraiban a szükségesnél sokkal kevesebben harcolnak. ÁM AZOKNAK SEM TUDNAK MINDIG FEGYVERT ADNI, AKIK BEÁLLNAK ÖNKÉNTESNEK: NINCS BELŐLÜK ELEGENDŐ. A juntának nemcsak létszámban, de, kiváltképpen, haditechnikai felszereltségben, nyomasztó a fölénye. Sztrelkov figyelmeztetett: a junta semmitől sem fog visszariadni, hogy a két székvárost térdre kényszerítse. Értékelése szerint: LEGALÁBB 80 EZER, JÓL KIKÉPZETT ÉS FÖLFEGYVERZETT HARCOSRA LENNE AHHOZ SZÜKSÉG, HOGY A JUNTA CSAPATAINAK OFFENZÍVÁJÁT FELTARTÓZTASSÁK, ILLETVE ELLENTÁMADÁSBA MEHESSENEK ÁT. 4. A helyzet, a jelek szerint, valódi drámai végkifejlet felé közeledik. A JUNTA NYOMASZTÓ FÖLÉNYŰ OFFENZÍVÁJA MÖGÖTT a számára is közelgő összeomlás rejtőzik. Anyagi-technikai eszközeik kimerülőben vannak (a 'pénzügyminiszter' szerint augusztus 1-től elfogy a pénz a büntető terrorhadjárat finanszírozására). A junta, a jelek szerint, gyakorlatilag sorsára hagyta a határtérségben bekerített csapataik, amelyek immár elviselhetetlen életfeltételek közepette kénytelenek védekezni. Emiatt - illetve a megtorló hadjárat céljainak meg nem értése miatt, tömegessé vált a dezertálás. A népfelkelők szerint a hadjárat kezdete óta a junta több mint 1300 katonát veszített, ötezren dezertáltak. Pótlásukra, illetve a most indult (döntőnek szánt) offenzíva céljaira kezdődött el a harmadik, módszereiben brutális mozgósítás - ami újabb dezertálásokhoz, illetve a mozgósítás elleni megmozdulásokhoz vezet az ország egész területén. A határtérségben bekerített ukrán csapatok legénysége közül mind többen próbálnak orosz területre menekülni. Folytatódik az ukrán fél azon pofátlansága is, hogy sebesültjeit az orosz határőrség nyakába varrja. Legutóbb már a nemzeti gárda is volt olyan pimasz, hogy sebesültjeinek ellátását az orosz hatóságoktól kérte (amit azok - a legnemesebb humanizmus szellemében - még teljesítettek is). Annak ellenére, hogy köztudott: a kényszerrel besorozott ukrán katonákkal szemben kik is azok a nemzeti gárdisták. Ugyanazok, akik tüzet nyitottak a menekülők előbb említett autóbuszára. Ugyanazok, akik nem sokkal később (újra) tüzet nyitottak egy másik orosz határállomásra. Ugyanazok, akik Ukrajna belsejében pokollá teszik az oroszok, az Oroszországgal való jó kapcsolatok híveinek életét. Akik jelszava: 'Muszkákat a bitóra!' A szankciókkal, az oroszellenes rágalmak és koholmányok világgá kürtölésével egy időben John Kerry amerikai külügyminiszter hirtelen arról kezdett beszélni (ő, és nem az illetékes!), hogy Kijev kész lenne a párbeszédre, a békés megoldásra Oroszországgal. Végig kell olvasni az émelyítő hazugságot és ömlengést ahhoz, hogy az utolsó sorban rábukkanjon az ember a döntő feltételre: 'Porosenko béketerve alapján'. (Ami már bemutatkozott július elején.)

Новости НТВ

http://www.ntv.ru/novosti/1169296/

KELET-UKRAJNA DE MOST MÁR NYUGAT- IS Bedő János szerkesztésében Hallgattassék meg a másik fél is!

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA – DE MOST MÁR NYUGAT- IS

1. A HADIHELYZET RENDKÍVÜL SÚLYOSRA FORDULT. A junta általános támadásba ment át. Heves harcok folynak mindkét székváros elővárosaiban, azok környékén. Egy Gyebalcevo nevű előváros elfoglalásávan a junta jelentős lépést tett a felé, hogy elvágja egymástól a két népköztársaság (még megmaradt, ám egyelőre összefüggő) területeit. Az államhatár mentén is sikerült visszafoglalniuk fontos településeket. Nagy erőkkel nyomulnak az un. 'déli katlan' felé, ahol a junta ötezer katonája van bekerítve. (Ennek az egységnek a felszámolásától remélte a népfelkelők hadvezetés a fordulópont kierőszakolását a hadműveletekben. A néphadseregek helyi jelentőségű csatározásokban érzékeny csapásokat tudnak mérni emberekre és haditechnikára - de mindkettővel összefüggésben a veszteségek pótolhatók a junta számára. A mozgósítások révén immár 70 ezer katona harcol a kb, 20 ezer népfelkelő ellen - akik a haditechnikát tekintve nyomasztó hátrányban vannak.

28 / 259

Igor Sztrelkov OSTROMÁLLAPOTOT HIRDETETT DONYECKBEN, amelyeknek a külterületein folynak a harcok. Az ukrán vezérkari főnök pedig bejelentette: VÉLEMÉNYÜK SZERINT SZEPTEMBER ELEJÉRE A HARCOKAT BE TUDJÁK FEJEZNI. (Ami, persze, a juntának is sürgős - fogytán a pénz, illetve a hátországban nő az elégedetlenség a nem ritkán erőszakos mozgósítások miatt.) Folyamatosan lövik ágyúkkal, rakétákkal a két székvárost. Luganszkban humanitárius katasztrófa fenyeget, miután a város nagy része víz és villany nélkül maradt. A junta nem tartja magát a polgári lakosság számára létesítendő humanitárius folyosók kérdésében sem. Egy, a városból menekülőket szállító autóbuszt a nemzeti gárdisták csapdába csaltak, majd tüzet nyitottak rá: nagyon sok volt a halott és a sebesült. (Ezek ugyanattól a testülettől vannak, amelynek sebesültjeit, a gárda rémes híreinek dacára az orosz határőrség (megható nagylelkűséggel) gyógykezelésre fogadott. (Hogy azután, felépülve sebesüléseikből, tovább folytathassák harcukat, gyilkolászásukat a helyi orosz, illetve orosz ajkú lakossággal szemben.) A Nyugat immár követhetetlenül hozza az újabb és újabb szankciókat. Moszkva, válaszul, még mindig reménykedik a békés megoldásban, az USA, illetve (Nyugat-) Európa, továbbá Ukrajna hamarosan bekövetkező gazdasági összeomlásában - illetve abban, hogy az emiatt elégedetlenkedő lakosság önfeláldozó, forradalmi harcra kél a junta ellen. (Lehetővé téve úgymond, hogy az egész világ meggyőződhessen Oroszország jó szándékairól. A teljes információs blokádnak pedig vége lesz.) Az amerikai vezérkari főnök - saját kezdeményezésére - telefonbeszélgetést kezdeményezett orosz partnerével. Az utóbbi óva intette Amerikát, hogy folytassa csapatainak növelését a térségben.

2. A HUNTA VESZÉLYES PROVOKÁCIÓ KÉSZÜL! Mivel a jenki-junta kettős a közel 300 áldozat sérelmére elkövetett provokációjával felsült - most újabb 'adu ászt' húztak elő a tarsolyukból. Igor Sztrelkov, a donyecki néphadsereg főparancsnoka rendkívüli sajtótájékoztatóján föltárta: új, kettős célú provokáció készül. 'Olyan szörnyű, hogy magam sem akarom elhinni' - tette hozzá. A junta által négy hete elfoglalt Kramatorszk város melletti repülőtérre különleges, titkos szállítmány érkezett. Három, minden eddiginél pusztítóbb, rombolóbb, több tucat kilométeres hatótávolságú rakéta. Ezeket a Donyeck környéki vegyiüzemek, szennyvíz-tisztítók lerombolására tervezik kilőni. A kiszabaduló klórgáz, egyéb vegyszerek több tízezer ember halálát okozhatják, egy csapásra. A tervbe vett szörnyűségnek kettős célja van: - (Mint rendesen) a polgári lakosság pusztítása; - Azzal vádolni meg a néphadsereget, hogy hadicélj ai érdekében maga intézett gyilkos támadást a békés lakosság ellen. AMI MIATT HÁBORÚS BŰNTETTEL LEHETNE MEGVÁDOLNI A NÉPHADSEREGET - ILLETVE A 'TERRORISTÁK' ELLEN BE LEHETNE VETNI A NATO ERŐIT. (Ami az utasszállító gép lelövésének is az egyik célja volt.)

Экстренное заявление Антюфеева и Стрелкова Экстренное заявление Стрелкова и Антюфеева. COLONELCASSAD.LIVEJOURNAL.COM

3. LÁZADÁS KÁRPÁTALJÁN - A MOZGÓSÍTÁSOK MIATT! Kárpártaljáról érkezett hírek szerint a kárpátaljai ruszinok fegyveres lázadást robbantottak ki. Elsődlegesen a mozgósítások ellen tiltakoznak - de követelik az 1991-ben megígért autonómiát is. A megmozdulások központja: Munkács. Szemtanúk beszámolója szerint fegyveresek foglaltak el stratégiai létesítményeket, lezártak országutakat, és ellenőrzőpontokat állítottak fel. Korlátozzák a vasúti forgalmat is. http://news-mail.by/2014/08/01/v-zakarpate-nachalos-narodnoe-vosstanie-protiv-rezhima-poroshenko-ukraina-zakarpate-novorossiya/

A mozgósítások ellen tüntetések kezdődtek a magyarlakta településeken is - közöttük, például, Beregszászon és Nagyszőllősön is. A tüntetők, magyar és ukrán nyelvű transzparenseket tartanak a kezükben: 'Ez nem a mi háborúnk!' Fényképbeszámoló a magyar települések megmozdulásairól: http://rusvesna.su/news/1406987749

A kárpátaljaiak azt követelik, hogy a ruszin-magyar autonómia kérdését tereljék politikai síkra

http://getsko-p.livejournal.com/542274.html

KELET-UKRAJNÁBAN A JUNTA MA MÁR MINDENT

29 / 259

MEGENGED MAGÁNAK Bedő János szerkesztésében Hallgattassék meg a másik fél is!

„Hallgattassék meg a másik fél is!” KELET-UKRAJNÁBAN A JUNTA MA MÁR MINDENT MEGENGED MAGÁNAK

Az utóbbi napokban megritkultak a hadijelentések Ukrajnából. 1. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem történik semmi. A népi forradalom két székvárosát (Donyec, Luganszk) a junta csapatai blokád alá vették közülük a félmilliós Luganszk helyzete kiváltképpen kétségbeejtő: a városban megszűnt a létfontosságú közműszolgáltatás (nincs víz, áram, gáz). Az üzletek kiürültek: nincs élelmiszer és gyógyszerutánpótlás. Elapadt a pénzforgalom: utánpótlás híján nincs miből fizetni a béreket, nyugdíjakat. (ÉS BÁR A DONYEC-MEDENCE VÉDELMÉNEK VEZETŐJE, IGOR SZTRELKOV, ZSOLDOT ÍGÉRT A NÉPHADSEREGBE BELÉPŐ ÖNKÉNTESEKNEK, kénytelen volt elismerni: nincs miből fizetni az önkénteseket. SOKAN PEDIG AZÉRT NEM CSATLAKOZNAK ÖNKÉNTESEKNEK, MERT CSALÁDJUK AKKOR JÖVEDELEM NÉLKÜL MARAD. Ami folytán, viszont, a junta csapatainak létszáma legalább a két-, háromszorosa a néphadseregének. A hadfelszerelés, fegyverzet nyomasztó fölényéről most nem is beszélve.) Pável Gubarjov, a Donyec-medence ellenállásának emblematikus, végtelen szerénységének ellenére karizmatikus fiatal vezetője videóüzenetben fordult az orosz (oroszországi) közvéleményhez: ERKÖLCSI támogatást kérve tőlük. A NÉPI VEZETŐ VILÁGOSSÁ TETTE: MÁR NEM SZÁMÍTANAK KÖZVETLEN OROSZ SEGÍTSÉGRE. 'EZT A HARCOT NEKÜNK KELL MEGVÍVNUNK' - mondta. (Miközben Putyin elnök kritikátlan csodálói - nem ok nélkül, persze - a donyeckieket korholják gyávaságukért, lustaságukért, ami miatt nem áramlanak a néphadsereg önkéntesei közé - mi azért, kívülállókként, föltehetjük a kérdést: és hol vannak 'az egységes orosz földek', az annyit magasztalt és mitifikált és misztifikált 'szláv világ' tömeges szolidaritási akciói a Donyec-medence népének harcával? Hol vannak a tüntetőknek azok a több százezres, milliós tömegei, amelyek legalább lélektani segítséget nyújthatnának orosz és oroszajkú honfitársaik millióinak élethalál harcához? Hiszen az oroszországi oroszoknak még csak saját életüket sem kell kockáztatniuk. Nem kell feladniuk amúgy is szerény egzisztenciájukat csak azért, hogy családjukat odahagyva a néphadsereg önkénteseihez csatlakozzanak. Mely oroszországi oroszok KÖRÉBEN CSÖKKENT ANNAK HÍVEI SZÁMA ÉS ARÁNYA, AKIK SZERINT OROSZORSZÁGNAK (végre valahára!) KÖZVETLEN KATONAI AKCIÓVAL KELLENE BEAVATKOZNIA VÉGVESZÉLYBE JUTOTT 8 MILLIÓ HONFITÁRSUK MEGMENTÉSE ÉRDEKÉBEN. És - legalább - vissza kellene csapniuk az immár az orosz területeket is lövő junta tüzérségi állásaira, repülési tilalmat elrendelni abban a közvetlenül határos térségben, ahol - az orosz vezetés számára is immár bizonyítottan - tömeges háborús bűntettekre kerül sor, és ami, a nemzetközi jog szempontjából, bőven elegendő indok ahhoz, hogy megtiltsák a tömeggyilkos ukrán légierő, a rakétaegységeknek a kizárólag a polgári lakosság elleni akcióit, korlátozzák a hadmozdulatokat legalább a határ térségében. Ami máris óriási segítség lenne a donyecki néphadseregnek, hogy végre likvidálja a határ térségében bekerített ukrán egységeket, MEGSZEREZZE TŐLÜK AMA KORSZERŰ FEGYVEREKET, AMINEK BIRTOKÁBAN ELLENCSAPÁST MÉRHETNE A KÉT SZÉKVÁROST GYÖTRŐ UKRÁN RAKÉTAEGYSÉGEKRE. ÉS NEM DÉDELGETNI A JUNTA SEBESÜLT KATONÁIT: GYÓGYÍTGATNI ŐKET AZ OROSZ ÁLLAM KÖLTSÉGÉN - MAJD VISSZAENGEDNI ŐKET UKRAJNÁBA, HOGY - akármennyire is ellenzik a háborút a jól tartott ukrán katonák - ÚJRA A DONYEC-MEDENCEI NÉP ELLENI HARCRA KÉNYSZERÍTSÉK ŐKET - megfosztva a népi erőket annak reményétől is, hogy legalább a létszámot tekintve, egyenrangú helyzetbe kerüljenek a junta martalócaival. A helyzet ma az: A JUNTA PIMASZUL AZ EGYÉBKÉNT KIIRTANDÓ ELLENSÉGNEK TARTOTT OROSZORSZÁGRA TUKMÁLJA RÁ SEBESÜLTJEIT (közöttük a fasiszta gyilkos nemzeti gárdistákat, 'jobb szektorosokat' is). OROSZORSZÁG PEDIG MÉG ARRA SEM HAJLANDÓ, HOGY LEGALÁBB INTERNÁLJA ŐKET - kivonva őket ilymódon a forgalomból. Más kérdés, hogy az orosz területről visszatérő katonákat 'saját' nemzetbiztonsági szolgálatuk forgatja meg alaposan - fenyegetésekkel arra kényszerítve őket, hogy másodszor is induljanak harcba, saját honfitársaik további gyilkolása céljából. Márpedig a junta nem ismer irgalmat: ISZONYATOSAN PUSZTÍTÓ EREJŰ, TÖMEGGYILKOS RAKÉTAFEGYVEREKET VON MINDKÉT SZÉKVÁROS KÖRÉ, LŐVE LAKOSSÁGUKAT MOST MÁR ÉJT NAPPALLÁ TÉVE. Olyan sorozatvető rakétakilövő állásokat állítanak fel, amelyek TŰZEREJÉNÉL MÁR CSAK CSAK A NUKLEÁRIS ROBBANÓTÖLTETEK LEHETNÉNEK PUSZTÍTÓBBAK. (A minap egy ilyen rakéta csapódott be egy családiház kertjébe: TÍZ MÉTER ÁTMÉRŐJŰ, TÖBB MÉTER MÉLY GÖDRÖT VÁJT A HÁZ KERTJÉBE!) A tömeggyilkos, vérszomjas görény Valcman bábelnök már meg is ígérte: OLYAN ESZKÖZÖK SEGÍTSÉGÉVEL FOGJÁK TÉRDRE KÉNYSZERÍTENI A NÉPI FORRADALOM KÉT SZÉKVÁROSÁT, AMI A POTENCIÁLIS ÁLDOZATOKNAK ESZÜKBE SEM JUTNA.

2. Ebben a helyzetben voltaképpen versenyfutás kezdődött a két szembenálló fél között. MINDKETTŐJÜK ELLENTMONDÁSOS HELYZETBEN VAN. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT MELYIKÜK BÍRJA TOVÁBB?

A.) Meddig bírják még a két nagyváros, a népfelkelők által még ellenőrzött néhány település lakói, hogy étlen-szomjan, sötétben, megfosztva a XXI. században joggal elvárható elemi civilizációs kellékeitől, éjjel-nappal kénytelenek tűrni a mind pusztítóbb és rombolóbb tüzérségi belövéseket. Melyeknek se végük, se hosszuk. ÉS IMMÁR TISZTÁBAN LÉVE AZZAL, HOGY AZ ANNYIT EMLEGETETT 'OROSZ VILÁG' annyira csodált és magasztalt VEZETŐJÉTŐL - reálisan nézve - SEMMIFÉLE VÉDELMET, SEGÍTSÉGET IMMÁR NEM VÁRHATNAK. (Mely világ vezetője, szemmel láthatóan, ma is abban az illúzióban ringatja magát, hogy az USA gazdasága maholnap összeomlik, az USA és európai szövetségesei már holnap összeugranak egymással , a kijevi junta pedig kártyavárként omlik össze pillanatakon belül, miután az állig fölfegyverzett, rémuralmat meghonosított juntát a megszorítások és a mozgósítások miatt haragra gerjedt nép puszta kézzel elsöpri (még akkor is, ha a junta, és annak fasiszta céljai élvezik a lakosság aktív, és elsöprő többségében passzív támogatását). TEHÁT: OROSZORSZÁGNAK NINCS MÁS DOLGA, MINT MINDEZT KIVÁRNI - és akkor Moszkva békével, háború nélkül elérheti - egyébként jogos - geopolitikai céljait. Miközben az orosz határon átengedik, meggyógyítják, feltöltik az egyébként kiéhezett, lerongyolódott ukrán katonákat, majd visszaengedik őket Ukrajnába - hogy amazok legnagyobb része, ezért, vagy azért, de újult erővel folytathassa a donyeckiek gyilkolását. Miközben az orosz határállomásokra engedik a nyugati megfigyelőket. Akiknek ugyan szavuk sincs ahhoz, hogy ukrán területről immár rendszeresen átlőve, orosz falvakat rombolnak, orosz állampolgárokat sebesítenek meg és gyilkolnak saját földjükön. Ám akik, ugyanakkor, árgus szemekkel figyelnek arra - és

30 / 259

patáliát is fognak csapni -, nehogy egyetlen orosz katona, egyetlen pisztoly is a donyeckiekhez átjusson. PONT AKKOR, AMIKOR AZOKNAK A LEGNAGYOBB SZÜKSÉGÜK LENNE - ha nem is a közvetlen orosz beavatkozásta, de minimum azokra a fegyverekre, amelyekkel legalább némi eséllyel szállhatnának szembe a városaikat-falvaikat pusztító ukrán rakétatüzérséggel. Nota bene: ez az agyament ötlet még akkor született egyes moszkvai bürokraták fejében, amikor még június végén Valcman bábelnök fegyverszünetet hirdetett. Putyin (Lavrov külügyminiszter) akkor felajálotta: jöjjenek - egyoldalú gesztusként! - a nyugati megfigyelők az orosz határállomásokra. Akkor még feltétel volt: ez csak a tűzszünet állandósulására érvényes. A tűzszünetnek öt hete vége - ám a megfigyelőket mégis meghívták az orosz határállomásra. Hogy körmére nézhessenek azoknak, akik netán mégis úgy gondolják: nem szabadna hagyni vérbefojtani a határon túli nemzettestvérek felkelését. AZ ELLENTMONDÁS - ami a népfelkelőket illeti - ABBAN VAN: HŐSIESEN, HALÁLT MEGVETŐ BÁTORSÁGGAL HARCOLNAK SZÜLŐFÖLDJÜKÉRT. Az orosz határ mentén továbbra is bekerítve tartják a junta több ezer katonáját - akik likvidálását legalább egy hónapja próbálják keresztülvinni. Kétségtelen időleges sikerek dacára, egyre kevesebb sikerrel. Pedig ezek révén olyan korszerű fegyvereket (is) zsákmányolhatnának, amelyek a népi erőknek nincsenek. (És fegyver is jutna azon önkénteseknek, akik a mostaninál talán nagyobb számban jönnének - de akiknek, Sztrelkov főparancsnok bevallása szerint - gyakran most sem tudnak fegyvert adni.) A junta pedig támad. Bármikor áttörheti a bekerített egységei körüli ostromgyűrűt. Ez már sikerült neki a két székváros melletti repülőtéren bekerített egységeinek esetében.

B.) A JUNTA ESETÉBEN A DILEMMA A KÖVETKEZŐ: a Donyec-medencében harcoló egységeinek harci szelleme katasztrofális. A katonák nem akarnak harcolni békés állampolgárok ellen. Ellátásuk több mint siralmas: a katonák formálisan éheznek - még sokszor az egyéni védőfelszereléseket is velük vetetik meg. (És most nem is a bekerített egységekről van szó, melyek a hadvezetés abszolút tökéletlen irányítása, hozzá nem értése miatt kerültek ebbe a helyzetbe. Ami miatt ma már némely fasiszta főhiéna - például a vérben fürdő, milliárdos Kolomojszkij oligarcha, illetve a buzeráns és pedofil fasiszta Oleg Ljasko főhóhér, akiben egy szadista gestapós vallatótiszt veszett el, és aki parlamenti képviselő létére büntető különítményének élén vezet megtorló akciókat a visszafoglalt településeken helyi népi vezetők ellen - képes lenne egymás torkának ugrani.) Bármennyire is titkolja a junta: emberveszteségei (legalábbis aránylag) nagyon súlyosak: egyes adatok szerint már többezer (ötezernél is több) katona esett el a harcokban, és ugyancsak több ezerre teszik a dezertáltak számát. A népfelkelők propagandája elégedetten nyugtázza: immár több száz katona szökött át orosz területre. Ez azonban - mint a fentiekben is szó volt róla - távolról sem feltétlenül pozitív fejlemény. A határnál bekerített, súlyos élelmiszer-, ivóvíz és lőszer hiánnyal küzdő katonák számára ez mutatkozik a kiútnak. MÁRA MINDINKÁBB SZEMBETŰNŐ: AZ OROSZ TERÜLETRE VALÓ ÁTSZÖKÉSSEL BÚJNAK KI A JUNTA KATONÁI A BEKERÍTÉSBŐL. (És ahogy már szó volt róla: az orosz hatóságok bárgyú jószívűséggel visszaengedik őket Ukrajnába, hogy tovább harcolhassanak. Azzal a felkiáltással, hogy Oroszország - mely nem részese a konfliktusnak - nem internálhatja őket. HOLOTT DEHOGYNEM! A történelemben számos példa van arra, hogy semleges országok internálták a hadviselő feleknek, ilyen-olyan okokból, a területükre lépő harcosait. Érzékeny veszteségek érték a juntát haditechnikai eszközökben is (egyes értékelések szerint elvesztették már a konfliktus előtti légierejük egyharmadát, páncélosaik, tankjaik jelentős részét). A HELYZET AZONBAN AZ, HOGY JELENTŐS VESZTESÉGEIK DACÁRA, A JUNTA MINDIG PÓTOLNI TUDTA ÉS TUDJA ELVESZETT SZEMÉLYI ÁLLOMÁNYÁT ÉS HADITECHNIKAI ESZKÖZEIT. Bármennyire is sokan dezertálnak, bármennyire is helyenként sikerrel lehet csökkenteni a mozgósításokba bevontak körét - A JUNTA TÖBB TÍZEZER EMBERT MOZGÓSÍTOTT ÉS VEZÉNYELT - elsősorban a két ostromlott székváros köré. Túlerejük fölényes és nyomasztó - a néphadseregeknek pedig egyre kevesebb erejük van legalább arra is, hogy ellenlökésekkel távolabbra szorítsák vissza a városoktól a junta erőit. A Donyeck-medencében harcoló egységes tehát a káosz és széthullás jeleit mutatják. Nem átütő erővel bár, de terjed a háborúellenes akció Ukrajnaszerte. Még a junta által szilárdan ellenőrzött régiókban is mind több hozzátartozó tiltakozik a harmadik kényszermozgósítási kampány ellen (ami - az előző kettővel ellentétben - brutálisan folyik, főleg a junta által visszafoglalt településeken, de az ország minden részén is).

3. Ezért van az a dilemma, hogy ki bírja tovább. Bírja-e, elsősorban, a blokádban éhező, a folyamatos belövésektől szenvedő polgári lakosság. Bírja-e, győzi-e kivárni a városokat védelmező néphadsereg azt, hogy valamilyen fordulat álljon be a hadiszerencsében, kifulladjon a junta folyamatos offenzívája, kitörjön valamilyen olyan válság, történjen valamiféle olyan fejlemény Ukrajnán belül, ami a juntát a forradalmi központok ostromának föladására kényszerítené - netán a néphadseregnek sikerül végre likvidálnia a határ közelében több helyen is bekerített egységeket, megszerezve egyben korszerű, nagy tűzerejű fegyvereiket.

СКР получил доказательства применения запрещеного оружия против мирного населения на Украине RUSSIAN.RT.COM

***

Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága augusztus elején közzétette az ukrajnai emberi jogi helyzetről szóló jelentését. Ezt az egyik orosz tévécsatornájának portálja ismertette.

AZ ENSZ BESZÁMOLÓJA AZ UKRÁN HADSEREG ÉS NEMZETI GÁRDA BŰNTETTEIRŐL TANÚSKODIK

Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága – a július eleji állapotokat elemezve, illetve kiegészítve azt egyes későbbi történésekkel, közzétette Ukrajnáról készített beszámolóját. Sok tömegtájékoztatási eszköz – főként ukránok – írtak arról, hogy az ENSZ beszámolója erősen bírálta az ukrajnai népfelkelők cselekedeteit. Ezt európai és ukrán újságírók máris világgá kürtölték. Mindazokat azonban, akik veszik maguknak a fáradságot, és elolvassák teljes egészében magát a beszámolót, azokat Ukrajna számára rendkívül kellemetlen hírek várják.

31 / 259

Az ENSZ beszámolójában az áll, hogy a békés polgári lakosság leginkább a tüzérségi belövéseknek esik áldozatául ¬– nem pedig puskagolyóknak, miként azt az ukrán fél állítja. A jelentés itt mindjárt le is szögezi, hogy AZ UKRÁN HATÓSÁGOK NEM FOGLALKOZNAK AZON INCIDENSEK KIVIZSGÁLÁSÁVAL, amelyek következtében emberek sérültek meg, illetve estek áldozatul (a jelentés 4. oldala – innentől a hivatkozást a jelentés megállapításaira annak oldalszámai szerint hivatkozunk). A legszerényebb becslések szerint is JÚLIUS ELEJÉIG KELET-UKRAJNÁBAN TÖBB MINT EZER EMBER ESETT A KONFLIKTUS ÁLDOZATÁUL. AZ UTÓBBI KÉT HÉTBEN ÚJABB TÖBB TUCAT VOLT A HALÁLOS ÁLDOZATOK SZÁMA. Többségük a lakott települések tüzérségi lövetésének „mellékhatásaként” esett áldozatul. (8) Ami az emberrablásokat illeti, az ENSZ beszámolója megemlíti: azokat az adatokat, miszerint hány embert fogtak el a népfelkelők, AZ UKRÁN KORMÁNY ÁLTAL MONDOTTAK SZERINT állapították meg (9). Ezzel kapcsolatban az ENSZ-nek VANNAK ADATAI ARRÓL, HOGY A „JOBB SZEKTOR” embereket fogott le (10), és EZEKET AZ EMBEREKET MEGKÍNOZTÁK (12). AZ UKRÁN REGULÁRIS HADERŐK UGYANÍGY JÁRNAK EL (16). Amellett az ENSZ-hez olyan értesülések futottak be, hogy A NEMZETI GÁRDA RÉSZÉRŐL KRAMATORSZKBAN SZEXUÁLIS ERŐSZAKRA KERÜLT SOR (11). Az ENSZ-nek tudomása van oroszbarát aktivisták törvénytelen őrizetbe vételeiről Dnyepropetrovszkban, Ogyesszában és Harkovban. Mindezek mellett a jelentés bíráló éllel említi az un. „önkéntes hadosztályok” létét, melyek akár részlegesen nem állnak Kijev ellenőrzése alatt, vagy azokat Kijev egyáltalán nem ellenőrzi (15). Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy – jóllehet a helyzet magán Ukrajnán belül is katasztrofális – az ENSZ szükségesnek látta azért bírálni Ukrajnát, hogy nem nyújt elég támogatást és segítséget a Szíriából érkező menekülteknek (20). Az ENSZ-ben felhívják a figyelmet arra, hogy a Majdanon történt eseményeket – mely események megosztották a (z ukrán) társadalmat, radikalizálva azt – a rendfenntartó szervek továbbra sem vizsgálják ki kellőképpen. Nincsenek listák a gyanúsítottakról, és teljes értékű nyomozás sem folyik. Ennek okai között találhatjuk a korrupciót, iratok elvesztését a „forradalmi” Kijev zűrzavarának közepette, valamint azt is, hogy az érintettek nem akarják megzavarni a köznyugalmat: hiszen a gyanúsíthatók egy része részt vesz az ország keleti részében folyó hadműveletekben, sőt irányítója azoknak (21). Vagyis, a dokumentum alapján, AZ ENSZ-BEN LEHETSÉGESNEK TARTJÁK, HOGY AZ ÚJ KIJEVI HATALOMNAK VAN KÖZE AHHOZ, HOGY KIJEVBEN TÜZET NYITOTTAK az un. „mennyei századokra”, illetve a rendőri egységekre. („Mennyei százaknak” a kijevi zavargások – így a február 20-i provokatív vérfürdő – során életüket vesztett fasiszta rohamosztagosokat nevezik cinkosaik – a ford. megjegyzése) Figyelemre méltó, hogy a mostani – Kijev központjában mindmáig 12 épületet megszállva tartó - „majdanisták” között említi a dokumentum az „Önvédelmi osztagok”, a „Jobb Szektor” illetve a „Szociál-nacionalista Gyűlés” képviselőit (22). Azaz, szemben a hivatalos Kijev állításaival, nem valamiféle „hajléktalanokról”, megvásárolható „csőcselékről” van szó. Hanem, igenis, pontosan azokról az emberekről, akik részesei voltak a tömeges zavargásoknak, és akik támogatói voltak a 2014. január-februárjában végbement államcsínynek. Ebből egyedül az következhet: NEM A MAJDANON TANYÁZÓK ÖSSZETÉTELE VÁLTOZOTT MEG, HANEM AZ UKRÁN POLITIKUSOK ÉS AZ IRÁNTUK LOJÁLIS SAJTÓ RETORIKÁJA. Ami Ogyesszát illeti: az ENSZ képviselői csalódottan állapították meg, hogy A VÁROS ÉS A MEGYE VEZETŐI (továbbra is) ELTITKOLJÁK A MÁJUS 2-ÁN TÖRTÉNTEKKEL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓT (22). Mindeddig nem történt semmiféle előzetes értékelés a történtekről – mi több, AZ EZZEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN FELELŐS INTÉZMÉNYEK MÉG AZT SEM HOZTÁK NYILVÁNOSSÁGRA: MI OKOZTA A TRAGÉDIA ÁLDOZATAINAK HALÁLÁT (23). Hogy ez mit takar, azt mindenki eldöntheti maga. Mariupol esetében minden egyértelmű: „9 ember esett áldozatul akkor, amikor az ukrán fegyveres erők tüzet nyitottak a fegyvertelen tiltakozókra – illetve amikor korábban, még ugyanazon a napon, az ukrán fegyveres erők megostromolták a fölfegyverkezett tiltakozók által elfoglalt rendőrőrsöt” (26). (A fordító megjegyzése: a junta erői, egy korábbi rajtaütésük alkalmával, elfoglalták a rendőrkapitányságot, élére egy, a juntához hű tisztet állítottak – majd elhagyták a várost. Május 9-én ez a rendőrkapitány parancsot adott a Győzelem Napi felvonulás szétverésére,¬ akár annak árán is, hogy tüzet nyitnak a tömegre. Ezt a parancsot a beosztottak megtagadták. Az áruló kapitány akkor szobájába zárkózott és rádióján segítségül hívta a juntának a környéken állomásozó alakulatait. Az újra bevonuló csapatok tüzet nyitottak a rendőrkapitányság épületére, amelyben az ellenszegülő rendőrök, illetve a segítségükre siető civilek tartózkodtak. A tankágyúkból leadott lövések miatt az épület súlyosan károsodott, a keletkezett tűz miatt pedig húsz, az épületbe szorult rendőr, illetve a segítségükre érkezett civil bennégett. /A kapitányság épülete teljesen romba dőlt, kiégett./ A junta katonái a város utcáin is lövöldözésbe, vérengzésbe kezdtek: berontottak például egy, az utcán fölállított sörsátorba, és az ott békésen, gyanútlanul iszogató vendégeket halomra lőtték. Majd gyáván eliszkoltak, amikor a lövések hangjára feldühödött járókelők sokasága kezdett gyülekezni a rémtett színhelye körül.) AMI A POLITIKAI SZABADSÁGJOGOK UKRAJNAI HELYZETÉT ILLETI, az ENSZ jelentése utalt a kölcsönösen fennálló gyűlöletre, illetve a hatóságokhoz intézett ama felhívásokra, hogy tiltsák be a szembenálló politikai erők által végzett tevékenységet (29. oldal). Az ENSZ figyelmét nem kerülte el a kommunista párt betiltása sem. A növekvő russzofóbiával, az orosz sajtó ukrajnai betiltásával pedig egy egész fejezet foglalkozik (30.-33. oldal). Az ENSZ jelentése megemlíti, hogy Kijevben június 22-én agresszív polgárok baseball ütőkkel fölfegyverkezve támadtak rá hivatalos orosz képviseletek épületére (32). A továbbiakban az ENSZ jelentésének szerzői felháborodva emlékeznek meg arról, hogy Donyeckben és Kijevben melegek klubjait érte támadás (35. oldal). Ez utóbbi tény láthatóan lejáratta az „ukránbarát” erőket a nemzetközi megfigyelők szemében. Így a jelentés megállapítja: a kijevi kormány semmit sem tesz a társadalom radikalizálódásával szembeni harc érdekében. Az ENSZ jelentésében gazdasági adatok is szerepelnek. Így Ukrajnában az infláció jelenleg 16 százalékos (33). Ezzel párhuzamosan, a szociális juttatásokat és béreket még 2013 decemberében befagyasztották. Más szóval: az ukrán lakosság fél év leforgása alatt 16 %-kal lett szegényebb. Ennek során a háborúskodásra fordított kiadások kiürítették az államkasszát, a hadműveletek pedig az ország iparilag legfejlettebb körzeteit érintették – aminek súlyos következményei lesznek majd az ukrán gazdaság számára (34). Bármit is írjon tehát a Kijevhez hű sajtó, az ENSZ jelentéséből megítélhetően egy ilyen politika mellett Ukrajnára nagyon sötét távlatok vár.

Meghívó a HUMANITÁRIUS TRAGÉDIA KELET-UKRAJNÁBAN A Magyar Antifasiszta Liga és Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége című fotókiállítás megnyitójára

MEGHÍVÓ

A Magyar Antifasiszta Liga és Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége tisztelettel meghívja Önt a

32 / 259

HUMANITÁRIUS TRAGÉDIA KELET-UKRAJNÁBAN című fotókiállítás megnyitójára.

Helyszín: Kossuth Klub, Budapest, VIII. ker. Múzeum u. 7. Időpont: 2014. augusztus 14. csütörtök, 16 óra A KIÁLLÍTÁS MEGTEKINTHETŐ AUGUSZTUS 28-IG MINDEN NAP 9-TŐL 18 ÓRÁIG Hétvégén: 10-14 óráig).

KELET-UKRAJNA: A HELYZET AUGUSZTUS 8-ÁN ÉS 9-ÉN Bedő János szerkesztésében "Hallgattassék meg a másik fél is!"

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A HELYZET AUGUSZTUS 8-ÁN ÉS 9-ÉN

1. A hadihelyzet váltakozó sikereket hoz - de (sajnos) a junta pozíciói, egészében véve, javulnak. Az un. 'déli zsákot' (az orosz határ közelében) a népfelkelőknek sikerült felszámolniuk. Sok foglyot ejtettek, és több tucat harceszközt - közöttük még 'Grad' ('Jégeső' - nagy tűzerejű) rakéta sorozatvetőket is sikerült zsákmányolniuk. A részsiker másik pozitívuma, hogy az ott harcoló alakulatokat át lehet csoportosítani más frontszakaszokra. EGÉSZÉBEN AZONBAN A HADIHELYZET A JUNTÁNAK KEDVEZ. Több, stratégiailag fontos települést sikerült elfoglalniuk. Súlyos csapás Donyeck számára Krasznij Lucs előváros mai eleste. A VÁROS ELFOGLALÁSA AZ EGYIK FELTÉTELE VOLT ANNAK, HOGY A JUNTA ELVÁGJA EGYMÁSTÓL DONYECK ÉS LUGANSZK - eddig még összefüggően a népfelkelők kezén lévő TERÜLETEIT. LUGANSZK UTÁN DONYECK BLOKÁDJA IS TELJESSÉ VÁLT, A MILLIÓS NAGYVÁROST ELVÁGTÁK UTOLSÓ UTÁNPÓTLÁSI ÚTVONALÁTÓL, LUGANSZKTÓL ÉS OROSZORSZÁGTÓL IS. (Mindezt azzal együtt, hogy a néphadsereg újabb részsikereket ért el az orosz határ mentén - visszafoglalva, például, Dolzsanszk határátkelőt.) SAJÁT SIKEREITŐL FELBUZDULVA A JUNTA MINDEN EDDIGINÉL PUSZTÍTÓBB TÜZÉRSÉGI TÜZET ZÚDÍT GORLOVKA TELEPÜLÉSRE (amelynek, illetve a település elővárosának, Sahtyorszknak az elfoglalása megnyitná az utat a Donyeck elleni közvetlen roham előtt). Gorlovkát a legpusztítóbb rakéta sorozatvetőkkel lövik - ezek közül is az egyik legpusztítóbb a 'Szmercsnek' - 'Tornádónak' - nevezett rakétakilövő. Rakétái nagy területet borítanak be aknaszilánkokkal: a rombolás mellett emberek tucatjait sebesítve meg egy-egy sortűz alkalmával. A sebesültek között sok a halott, a legutóbbi áldozatok között egy hatéves kislány is. Gorlovkában porig égett egy pravoszláv, műemlék fatemplom. Luganszk központjában súlyosan károsodott egy pravoszláv székesegyház. A székváros teljes humanitárius katasztrófát él át, helyzete egyre inkább hasonlít nemcsak Szlavjanszkéhoz - de a blokád alá vont Leningrádéhoz is. A NEMZETKÖZI TILTAKOZÁS DACÁRA A JUNTA HOL LEÁLLÍTJA, HOL ÚJRAINDÍTJA A MALÁJ REPÜLŐGÉP-SZERENCSÉTLENSÉG HELYSZÍNÉNEK LÖVETÉSÉT. Most éppen megint támadják a területet. Magáról a repülőgép-szerencsétlenségről egyre újabb és újabb verziók látnak napvilágot. Ezek közül a legelterjedtebb: az utasszállítót az ukrán légierő vadászgépe(i) lőtték le, levegő-levegő rakétával. MINTHOGY A JENKI-JUNTA HAZUGSÁGPÁROS MAGYARÁZATAI EZER SEBBŐL VÉREZNEK - ENNEK MEGFELELŐEN A NYUGAT, A KÜLVILÁG, MÁRA SZINTE TELJESEN ELVESZTETTE ÉRDEKLŐDÉSÉT AZ ÜGY IRÁNT. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa - mely, az 50-es évekhez hasonlóan, újra az USA szavazógépévé változott - elbuktatta azt az orosz határozat-tervezetet, mely követelte a tűzszüne betartását a repülőgép lelövésének helyszínén. Az orosz ENSZ-képviselő név szerint vádolta meg a kelet-ukrajnai vérfürdő támogatásával és ösztönzésével - az Egyesült Államok mellett - Ausztráliát és Litvániát is. Harkovban leszállt a kanadai légierő egy óriás szállítógépe, amely, 4,5 milliárd dollár értékben hozott a junta csapatai számára - egyelőre 'nem halálosnak' nevezett - hadfelszereléseket. EZZEL VOLTAKÉPPEN A NATO NYILVÁNOSSÁ TETTE A JUNTÁNAK NYÚJTOTT KATONAI SEGÍTSÉGÉT. (A következtetés levonása az orosz kormány dolga - lenne.) A következtetés levonása azonban továbbra is késik. Semmit sem tudunk, például, Putyin elnök augusztus 7-én estére beharangozott tévébeszédéről. Egyes Putyin-hívek - most már elmondhatjuk - előzőleg számmisztikával próbálták lelkesíteni az orosz elnökben, annak szándékaiban mindinkább kétkedő és csalódó külső megfigyelőket: közeledik, úgymond, augusztus 8, 08.08.08 - amikor Oroszország legázolta az agresszor Grúziát. Augusztus 8 elmúlt - a kijevi juntát senki sem gázolta le. Még légtérzárlatot sem vezettek be - hogy megmentsék az immár légierővel is bombázott Donyecket. Mindezt annak ellenére, hogy a Nyugat ellenséges szándékai, a szinte osztatlan oroszellenes nemzetközi egységfront iránt immár semmilyen kétség sem lehet. (Ezen még az Európa számára húsbavágó, öngyilkos szankciók okozta súlyos károk sem tudnak segíteni.) Oroszországot pedig akkor is

33 / 259

agresszornak fogják tekinteni, a 2010. évi Nobel-békedíj birtokosa akkor is két- háromnaponta rendeli el - Európa számára is - az újabb és újabb szankciókat, ha Oroszország semmit sem csinál, és még eddigi (rejtett) támogatását is megvonja az élethalálharcukat vívó donyeckiektől. 2. Erre a legújabb bizonyíték. Oroszország a hét elején nemzetközi humanitárius akciót próbált kezdeményezni - A NEMZETKÖZI VÖRÖSKERESZT ÉGISZE ALATT - a kétségbeejtő helyzetbe jutott polgári lakosság megsegítésére. (Nota bene: a Vöröskereszt felkarolta - volna - az akciót.) AZ ENSZ BIZTONSÁGI TANÁCSA AZONBAN EZT AZ OROSZ KEZDEMÉNYEZÉST IS ELVETETTE!!! A JENKIK ÉS CSAHOSAIK - MIND PÉLDÁUL AZ ANGOLOK (a bábrezsimről már nem is beszélve) AZZAL VÁDOLTÁK MEG OROSZORSZÁGOT, HOGY A HUMANITÁRIUS KONVOJ LEPLE ALATT AKAR BETÖRNI UKRAJNÁBA. (Az ember, mindezek után, végképp nem érti: milyen bizonyíték kell még a moszkvai vezetés számára a Nyugat valós szándékait illetően. Miközben már brit szakértők is háborús bűntettekről beszélnek azzal kapcsolatban, hogy a junta tiltott fegyvereket, ballisztikus rakétákat vet be a polgári lakosság ellen. HA EGY HADVISELŐ FÉL TÖMEGÉVEL KÖVET EL HÁBORÚS BŰNTETTEKET, AZ - ha valaki nem tudná- BÁRHOL OK ÉS INDOK A KÜLSŐ FEGYVERES BEAVATKOZÁSRA. Többek között az ENSZ Alapokmánya értelmében is. (De hát ki emlékszik már arra?!) (Bizony-bizony, milyen messzire kerültünk attól, amikor a Nyugat teljes egyetértésben rikácsolt és sivalkodott Janukovicsnak még csak attól a puszta tervétől is, hogy katonaságot vet be az amúgy fegyveresen fellázadt, immár három hónapja dúló-pusztító, gyilkoló fasiszta bandák ellen!) 3. Miközben Európa döbbenten hebeg-habog és dadog az orosz ellenlépések láttán ('nahát, ki gondolta volna?') Jacenyuk un. 'miniszterelnök' tegnap fenomenális ötlettel rukkolt elő. Bejelentette: ő is szankciókat vezet be Oroszország ellen. A SZANKCIÓK EGYIKEKÉNT a szigorú tanár bácsi kinézetű, önmagát a bölcsek bölcsének hivő, Nyugat-darlingja-tisztségviselő bejelentette: UKRAJNA BETILTJA AZ OROSZ FÖLDGÁZNAK A TERÜLETÉN TÖRTÉNŐ TRANZITSZÁLLÍTÁSÁT. No, ezt tessenek kikapni! Főleg azoknak, akik minden lehetséges módon gáncsolják a Déli Áramlatot. Válasz? Nincs válasz? Az is válasz! PS: Várom Bajnai, Gyurcsány & Co. tüntetését az ukrán nagykövetség előtt. Ez okból is. Успешная боевая операция казаков в Красном Луче с 6 на 7 августа: трофейная техника и пленные... rusvesna.su Всю ночь с 6-го на 7-е августа и практически весь день Казачья Национальная Гвардия проводила мероприятия по...

Успешная боевая операция казаков в Красном Луче с 6 на 7 августа: трофейная техника и пленные... Всю ночь с 6-го на 7-е августа и практически весь день Казачья...

KELET-UKRAJNA - RÖVIDEN A HADIHELYZETRŐL Bedő János szerkesztésében Hallgattassék meg a másik fél is!

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA - RÖVIDEN A HADIHELYZETRŐL

1. Augusztus 9-én a donyecki néphadsereg ellentámadásba kezdett, és visszafoglalta Krasznij Lucs városát. A város környékén heves harcok dúltak, a junta megpróbálta visszavenni de 10-én estéig sikerült megakadályozni a város ismételt bevételét. A junta vereséget szenvedett csapatait jelentős ember- és haditechnikai veszteségek érték.

EZZEL - egyelőre legalábbis - MEGHIÚSULT AZ ELLENSÉG TERVE DONYECK TELJES BEKERÍTÉSÉRE (a legalább 24 órás késésben lévő magyar televízió mai híradójában jelentette be a város teljes körbezárását). A harcok, persze, nyilván újra ki fognak újulni.

Felszabadult újra Sahtyorszk, Gorlovka elővárosa is. A junta Donyeck mellett Gorlovka bekerítésére is törekszik.

E városok a Donyecket Luganszkkal összekötő országút mellett vannak - Krasznij Lucs éppen a megyehatáron, félúton. Elfoglalásukkal elvágnák egymástól, illetve Oroszország területétől a donyecki és a luganszki néphadsereget.

A 'déli katlant' a junta erőinek támadásával sikerült felszabadítaniuk. A junta öröme azonban csekély lehet. Az egykor ötezres seregből, a népfelkelők több hete tartó ostromgyűrűje, rendszeres tüzérségi támadásai következtében alig ezer ember maradt. Annyira siettek távozni, hogy hátrahagyott fegyvereiket sem tudták megsemmisíteni.

34 / 259

A DONYECKI NÉPHADSEREG JELENTŐS MENNYISÉGŰ HADITECHNIKAI ESZKÖZT ZSÁKMÁNYOLT. A legjelentősebb: 18, 'GRAD' TÍPUSÚ RAKÉTA SOROZATVETŐ A NÉPHADSEREG KEZÉRE JUTOTT. A baj az, hogy megrongálódtak - javításukhoz kb. egy hét szükséges. Ha addig más frontokon a néphadseregnek sikerül tartania magát, a zsákmányolt haditechnika bevetésével JELENTŐSEN JAVUL AZ EGYENSÚLY A NÉPHADSEREG JAVÁRA. Amelynek egyes haditechnikai eszközei - a mostani zsákmánnyal - duplájukra nőttek.

A két székváros helyzete azonban továbbra is kritikus. Luganszk után már Donyeckben is humanitárius katasztrófa fenyeget. Donyeckben néhány kerületben, igaz, sikerült helyreállítani - legalábbis egyelőre - az áramellátást. Ezeket a junta módszeresen rombolja: az egyik előváros körüli harcokban a junta tankjai kifejezetten azért nyomultak előre, hogy szétrombolják az áramelosztó állomásokat. Amikor ez sikerült nekik, gyorsan visszahúzódtak.

Folytatódik a csapatok, fegyverzetek összevonása a két nagyváros - kiváltképpen pedig a forradalom fővárosa, Donyeck körül. A mellékelt képen látható fegyver, a 220 mm-es átmérőjű rakéta sorozatvető, az 'Uragan' ('Orkán') - a maga nemében szinte a legpusztítóbb. Ez a tüzérségi egység ma érkezett Donyeck alá. Bevetésével szinte leradíroznák a térképről a milliós nagyvárost. (Meglehet, éppen ez lesz a Valcman bábelnök által Donyeck védői számára kilátásbe helyezett 'kellemetlen meglepetés'.)

A VERSENYFUTÁS TEHÁT EZÚTTAL: SIKERÜL-E A NÉPHADSEREGNEK MEGJAVÍTANIA ÉS HADRENDBE ÁLLÍTANI ADDIG A ZSÁKMÁNYOLT, IMMÁR NAGY TŰZEREJŰ TÜZÉRSÉGI FEGYVEREKET, ÉS IDŐBEN ODAÉRNI VELÜK AZ OSTROMLOTT DONYECK ALÁ.

Ha igen, akkor talán megkezdődhet a már hetek óta jósolt kedvező fordulat a hadihelyzetben.

2. Oroszország próbálta elnyerni a Nemzetközi Vöröskereszt, a nemzetközi közösség támogatását. Az utóbbi hajlana is erre - az ENSZ Biztonsági Tanácsa azonban, mint mindig, ezt a határozatot is leszavazta (megszavazva viszont egy másik, Oroszországot újfent elítélő határozatot).

Az amerikai ENSZ-képviselő asszony egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: tűrhetetlen és megengedhetetlen, hogy Oroszország humanitárius segélyszállítmány bejuttatásával próbálkozik. Ami - amerikai felfogás szerint - az orosz katonai beavatkozást próbálná leplezni.

Lavrov külügyminiszter most ukrán kollégájának egyetértését próbálja elérni. (Ami eléggé életszerűtlen egy olyan fasiszta rezsim esetében, amely még soha, egyetlen megállapodást sem tartott be, és amelyik esetében - immár a végső győzelem küszöbén érezve magát - erősen kétséges, hogy egy ilyen gesztusra hajlana-e.)

Miközben Lavrov, a diplomáciai illem szabályai szerint tárgyalgatna (a jó ég tudja, meddig), aközben Ramzan Kadirov csecsen elnök már lépett is: eljuttatta Csecsenföld segélyküldeményét a rászorulóknak. (Persze, lehet ez a hivatalos Oroszország és a nemzetközi szempontból nem hivatalos politikus közötti munkamegosztás is.)

Alekszandr Zaharcsenko új donyecki miniszterelnök is próbált békülékeny gesztust tenni (kétséges, hogy egy ilyesmi, EBBEN A HELYZETBEN, helyénvaló-e - miután orosz szakértők is úgy értékelik: a harc az egyik fél teljes vereségéig, kapitulációjáig folyik immár. Közbülső megoldás már nem lehet - főleg, hogy a junta elszánt a végső győzelem kivívására, amelyet immár a kezében érez.). Felajánlotta, Donyeck kész tárgyalni a fegyvernyugvásról. Erről a magyar tévé is hírt adott - az ukrán válaszról azonban már nem: ilyen tárgyalásokra kizárólag a felkelők teljes fegyverletétele után kerülhet sor. Ebben az álláspontban, egyébként, semmi új nincs.

3. Nemrégiben 438 ukrán katona szökött át a bekerítésből orosz területre. Oroszország időközben már lehetővé is tette hazatérésüket. Nem kevés katona most bánhatja, hogy a hazatérés mellett döntött: a junta több mint 170 katona ellen büntetőeljárást indít, dezertálás miatt.

A 438 mellett még több száz katona is orosz területre menekült. Ebből az összlétszámból 150 katona úgy döntött, hogy a népfelkelők oldalára áll át.

4. Nyugat-Európában nő az elégedetlenség a kiprovokált orosz válaszlépések okozta károk miatt. Az orosz sajtó arról ír: Merkel kancellár asszony alaposan megégette magát az ügyben. AMIKOR UGYANIS OBAMA A SZANKCIÓKHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSRÓL GYŐZKÖDTE A KANCELLÁR ASSZONYT, LETETTE NEKI A NAGYESKÜT, HOGY PUTYIN NEM FOG VÁLASZOLNI AZ ÚJABB SZANKCIÓKRA. Állítólag a rászedett politikus azonnal hívta Washingtont - ám ott közölték vele: az elnök most éppen szabadságon van.

A lóvá tett kancellár asszony most majd magyarázkodhat azok előtt, akiket ő maga győzködött. Az európai országok - még a leginkább oroszellenes lengyelek és baltiak is - máris kárpótlásért ostromolják Brüsszelt súlyos veszteségeikért. A magyar híradó is említett valami 500 millió eurós rendkívüli alapot - ez még a huszadát sem éri el annak a mintegy 12 milliárd eurós kárnak, ami Európa pénzbüntetése azért, mert szolgalelkűen alávetette magát a jenkik utasításának.

35 / 259

Orosz értékelő szerint Putyin zseniálisan időzített: kivárta, hogy beérjen a legtöbb helyen jó termés - és a betakarításkor, az után csapott oda.

5. Az amerikai kormányzat iránt erősen kritikus amerikai katonai szakértő most újra megszellőztette azt, ami már korábban is fölvetődött: AZ UKRÁN HADSEREG VALÓJÁBAN PUTYIN KÜLÖNGÉPÉT AKARTA LELŐNI.

Július 17-én Putyin saját különgépén érkezett éppen vissza latin-amerikai körútjáról. A gép típusa, nagysága hasonlított a malajziai légitársaság gépéhez. A MALÁJ GÉPRE ráadásul, szerencsétlenségére, az orosz nemzeti színek - a fehér alapszín mellett piros és kék vonalak - voltak festve. A MALÁJ GÉP TEHÁT ÖSSZETÉVESZHETŐ VOLT PUTYIN KÜLÖNGÉPÉVEL, AMELYNEK KÖRÜLBELÜL AKKORTÁJT (valamivel később) KELLETT ARRAFELÉ ÉRKEZNIE. A hasonlóság melletti eltérést az a két ukrán vadászgép sem vette észre, amelyik az utasszállító nyomába eredt. A két gép feladata egyrészt az akció figyelemmel kísérése - illetve az volt, HOGY HA A RAKÉTA NETÁN CÉLT TÉVESZTENE, AKKOR ŐK LŐJÉK LE A GÉPET. (Amiről azt hitték: Putyin gépe.) E változat mellett szól az, hogy nem kevesek állítása szerint az utasszállítót nem a légvédelmi rakéta, hanem a vadászgépekről kilőtt levegő-levegő rakéta - netán a gépek fedélzeti géppuskájából leadott sorozat - lőtte le.

Ez a változat is - mint a többi - még szakértői megerősítést igényelne. Hírek szerint a fekete doboz adatai nem szolgáltattak elegendő információt. A szakértők, minden esetre hazatértek - azzal a homályos ígérettel, hogy MAJD visszatérnek. Valcman bábelnök pedig csak erőteljes nyomásra, és többszöri felszólítás után hagyatta abba a helyszín tüzérségi lövetését. És alig várja, hogy a tűzcsapásokat ismét felújítsa - annál is inkább, mert az utasszállító szerencsétlenségének színhelye beleesik a Donyeck ellen indítandó általános támadás hadműveleti zónájába. (És egyben el lehet tüntetni, meg lehet semmisíteni az esetleg még meglévő bűnjeleket.)

Abban, minden esetre, biztosak lehetünk: ha nem lesz szakértői vélemény - az egyértelműen a junta bűnösségének lesz a hallgatólagos beismerése. Amiben egyébként sincs okunk immár kételkedni.

Mindenképpen tény - és ezt már nem lehet visszaszívni -, hogy több ukrán vezető nyilvánosan is Putyin 'eltakarítására' szólított fel. Közöttük a véreskezű oligarcha, Igor Kolomojszkij is, aki, a jelek szerint, vastagon benne van az utasszállító lelövésében (is).

Valószínűsíthetjük, hogy nemcsak fasisztákkal, háborús bűnösökkel, tömeggyilkosokkal - DE KIFEJEZETTEN TERRORISTÁKKAL van dolgunk. Terroristák nemzetközi bűnszövetségével, amelynek egyik résztvevői: a törvényes uralkodó ellen annak idején pártot ütő, 1776-os 'franciabarát szeparatisták és terroristák' mostani, kései utódai.

Дивизион УРАГАНов для стирания Донецка с лица земли прибыл.

Meanwhile near #Donetsk the #Ukraine regime moves 220mm MLRS 'Uragan' launchers to the city via

SO EVERYONE IN CANADA OR USA KNOWS this is what #Harper supports in #Ukraine.'Hurricane' being used against cities & civ

https://www.youtube.com/watch?v=lqSoxxCo_o4&feature=youtu.be

Humanitárius tragédia Kelet-Ukrajnában --A Kossuth klubban lév? fotó kiállítás megnyitója (VIDEO).

Humanitárius tragédia Kelet-Ukrajnában

36 / 259

A Kossuth klubban lév? fotó kiállítás megnyitója-

KELET-UKRAJNA: A HELYZET AUGUSZTUS 16., SZOMBAT DÉLIG Bed? János szerkesztésében ?Hallgattassék meg a másik fél is!?

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A HELYZET AUGUSZTUS 16., SZOMBAT DÉLIG

1. A két nagyváros helyzete továbbra is kritikus. Óvatos optimizmusra ad azonban okot, hogy a donyecki és luganszki néphadsereg láthatóan, fokozatosan erőre kap. Augusztus 14-15-re sikerült visszafoglalni két falut az orosz határon: Marinovkát és Sztyepanovkát. Ezzel befejeződött a korábbi 'déli katlan' felszámolása. A korábban bekerített mintegy ötezres egységből életben maradt mintegy ezer főnek ugyan sikerült kitörnie - jelentős haditechnikát viszont maguk mögött hagytak. A NÉPFELKELŐK KEZÉRE KERÜLTEK - tankok, páncélosok mellett - 'GRAD' RAKÉTA SOROZATVETŐK, SŐT EGY ANNÁL SOKKAL PUSZTÍTÓBB EREJŰ, 'URAGAN' RAKÉTAVETŐ. (Az utóbbi akár 35 km-ről is tud lőni - ezért érik olyan pusztító támadások a junta által ostromlott városok - mindenek előtt Donyeck és Luganszk - polgári lakosságát. Marinovka határközség visszafoglalása alkalmából a településre érkezett a donyecki ellenállás legendássá lett vezetője, Pavel Gubarjov, aki bejelentette: mostantól a donyecki néphadsereg törzsét a határfaluba költöztetik át. A határ közelében folyó harcok eseményei közé tartozik, hogy a néphadsereg egységei csapást mértek egy tüzérségi ütegre, amely eddig rendszeresen lőtte az ugyancsak Donyeck nevű orosz határtelepülést. SIKERÜLT MEGTISZTÍTANI A DONYECKET ÉS LUGANSZKOT ÖSSZEKÖTŐ ORSZÁGUTAT. A junta erői dühödten próbálják visszafoglalni a környék stratégiai fontosságú városait - de eddig egyetlen próbálkozásuk sem járt sikerrel. Egyetlen, amit tehetnek - azt teszik is -, hogy bombázzák, rakétákkal árasztják el a bevenni próbált városokat. Az egyre kegyetlenebb támadások mind több emberáldozattal járnak. Donyeck mellett más településeket is támadtak foszforbombákkal. Rendkívül veszedelmesek a vegyiüzemek elleni módszeres támadások. A sikerek között említhető, hogy sikerült valamelyest lazítani a Donyeck körüli ostromgyűrűn. A néphadseregnek Luganszk környékén sikerült elfoglalni, illetve megsemmisítő csapást mérni tüzérségi és rakéta aknavető ütegekre - valamelyest enyhítve a teljesen körbezárt Luganszk helyzetén. A szombati nap jelentős sikere volt, hogy a néphadsereg a luganszki repülőtérnél szétverte az általa vont ostromgyűrűből kitörni próbáló egyik kijevi lövészzászlóaljat - amelyik megpróbálta ellenőrzése alá vonni a Luganszkot az orosz határral összekötő országutat. A donyecki vezetés most azt közölte: a legfontosabb feladatok között van a Luganszk körüli, pillanatnyilag még teljes blokád áttörése, felszámolása illetve a Luganszkba várt orosz segélykonvoj számára az út megtisztítása és biztosítása. 2. AZ OROSZ SEGÉLYKONVOJ TOVÁBBRA IS A HATÁRON VESZTEGEL. A junta láthatóan minden eszközzel húzza az időt: a.) meghosszabbítandó a segélyt várva-váró lakosság szenvedéseit; b.) arra számítva, hátha sikerül kiprovokálni az orosz fél türelmének elvesztését, és fegyveres beavatkozását. A huzavona láttán a helyszínre érkezett a Nemzetközi Vöröskereszt moszkvai irodájának vezetője, aki elmondta: készek védnökséget vállalni a szállítmány fölött, és kamiononként egy kísérőt adni. Hozzátette azonban: garanciát várnak a konfliktusban érintett felektől, hogy a szállítmány atrocitásoktól mentesen érkezik meg rendeltetési helyére. Utóbb konkretizálta kijelentését: AZT VÁRJA, HOGY A MOSZKVAI ÉS A KIJEVI VEZETÉS ÁLLAPODJON MEG EGYMÁSSAL A SEGÉLYSZÁLLÍTMÁNNYAL KAPCSOLATBAN. (Ami, sajnos, eléggé bizonytalannak - hogy ne mondjam: életszerűtlennek - tűnik a jelen helyzetben, illetve annak ismeretében, hogy a kijevi junta még soha, egyetlen esetben sem tartotta be szavát.)

37 / 259

Valcman bábelnök, mint mindig, most is kerülő utakkal próbálkozik. A.) Bejelentette: Kijev is küld, mintegy 80 teherautónyi szállítmányt. A magyar tévé pénteki híradója ebből a 80-ból három megérkezéséről adott hírt egyelőre a junta által ellenőrzött, illetve visszafoglalt városokba. (Fölvetődik a kérdés: vajon nem éppen ő készül-e arra, amivel Oroszországot vádolja: vagyis hogy a segélyszállítmányt trójai falóként próbálja majd bejuttatni az elfoglalni kívánt városokba. Hiszen éppen ő ígérte meg, hogy 'a terroristák számára kellemetlen meglepetéssel fogja visszafoglalni a városokat'.) B.) A minap világgá röppent a hír: orosz tankoszlopok nyomultak be ukrán területre. (Akik figyelmesen követik az eseményeket, azok emlékezhetnek: a kacsát az ukrán határ közelében lévő orosz területen tartózkodó nyugati tudósítók röppentették fel.) Valcman bábelnök ezzel egyrészt telekürtölte az egész világot. (Meg kell mondani: a teljes Nyugat 'ugrott' a hírre - a sajtóról már nem is beszélve). Hazugságát fokozandó, a bábelnök még azt is diadallal tudatta: az ukrán hadsereg szétverte a benyomulókat - megsemmisítve legalább 70 orosz tankot. Azóta mindenki azt találgatja: hol vannak a képek erről a kétségtelenül fényes győzelemről. MÍGNEM MA MAGA A PENTAGON VOLT KÉNYTELEN KÖZÖLNI: NINCSENEK BIZONYÍTÉKAIK A BÁBELNÖK ÁLTAL SZÉTVERT OROSZ HADOSZLOP LÉTÉRŐL. Nos, Bajnai & Co., hölgyeim és uraim, tisztelt Európai Bizottság és Tanács: ennyit ér a maguk drágalátos védencének szava! C.) A Luganszki Népköztársaság elhárító szerveinek (már van ilyen!) pénteken sikerült lefülelni egy diverzáns csoportot. Mára virradóra pedig egy újabbat. Az elfogottak kihallgatása nyomán kiderült: A KIJEVI NEMZETBIZTONSÁGI TANÁCS (szbu) ÖSSZESEN NYOLC DIVERZÁNS CSOPORTOT KÜLDÖTT A TÉRSÉGBE, AZZAL A CÉLLAL, HOGY TERRORTÁMADÁSSAL HIÚSÍTSÁK MEG A SEGÉLYSZÁLLÍTMÁNY CÉLBA JUTTATÁSÁT. A nyolcból három csoportot már elfogtak - a többit még keresik. Az először elfogott csoport arra készült, hogy aláaknázza az utat, illetve lesből tüzetnyit a konvojra. A mára virradóra elfogott másik csoport négy tagja egy gépkocsiban ült. A biztonsági erők a terroristák feltartóztatásakor orosz katonai egyenruhákat, kézi aknavetőket és lőfegyvereket találtak. A csoport egyik tagja elismerte: az volt a feladatuk, hogy OROSZ EGYENRUHÁBA ÖLTÖZVE MEGTÁMADJÁK A KONVOJ ELSŐ KAMIONJÁT, MEGSEMMISÍTVE A VÖRÖSKERESZTNEK A SZÁLLÍTMÁNYT KÍSÉRŐ MUNKATÁRSÁT (munkatársait). A csoport egyik tagjának az lett volna a feladata, hogy videóra vegye a támadást - mely felvételek bejárták volna a világsajtót. NOS HÁT, ILYEN ALJAS, NEMTELEN MÓDSZEREKKEL HARCOL A NYUGAT, BENNE BAJNAI & CO., KIJEVI VÉDENCE. A saját népe ellen. 3. És ezzel a bűnszövetkezettel még mindig tárgyalnak. Augusztus 17-én, vasárnap, Berlinben folytat megbeszéléseket egymással a békés rendezésről (?) Német-, Francia- és Oroszország, valamint Ukrajna külügyminisztere. Az utóbbi kettő nyilván tárgyal majd a segélyszállítmány célba érésének garanciáiról is.

Украинские военные массово переходят на сторону ДНР | Русская весна 'Один из командиров 25-ой аэромобильной бригады взял с собой БМП, перешел на нашу сторону. С сегодняшнего дня принял командование ротой. И такие...

RUSVESNA.SU

KELET-UKRAJNA: A HADIHELYZET AUGUSZTUS 19-ÉN, DÉLIG Bed? János szerkesztésében ?Hallgattassék meg a másik fél is!?

Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A HADIHELYZET AUGUSZTUS 19-ÉN, DÉLIG

1. Folytatódik a népfelkelők és a junta csapatai közötti lassú, de biztos kiegyenlítődés. Nem kis részben a zsákmányolt haditechnika következtében a donyecki és luganszki néphadsereg egyre pusztítóbb csapásokat mér a junta csapataira. Ez utóbbiak is kénytelen voltak megismerkedni azzal, ami eddig csak a civil lakosságnak jutott osztályrészül: a rakéta sorozatvetőkből rájuk zúduló tűzzel. A „Gradok” („Jégeső”) mellett a népfelkelők birtokába jutott a legpusztítóbb sorozatvető fegyverek egyikének, az „Uragannak” („Orkán”) egy példánya is. Még a magyar televízió híradója is rosszalló éllel jegyezte meg, hogy szegény ukrán katonákat milyen pusztító fegyverrel ritkítják. Elfeledkezvén, egyrészt, arról az ősi mondásról, miszerint „ki kardot ránt, kard által vész el” – ugyanez a magyar televízió egyszer sem tartotta szükségesnek bemutatni, hogy a védtelen civil lakosságból hány százan estek már e barbár fegyverek áldozatául (a foszfor- és fürtös bombákról most nem is beszélve – az előbbieket már majdnem egy tucat Donyec-medencei város és község ellen bevetették). Már a francia elnök is „visszafogottabb magatartásra” szólította fel Valcman bábelnököt a büntető terrorhadjárat kivitelezésében. Az új, nagy tűzerejű fegyverek birtokában a népfelkelők mind súlyosabb csapásokat mérnek a junta erőire. Amelyek, ha eddig egy-egy akcióban többnyire pár katonát vesztettek csupán, az egyre hevesebb összecsapásokban halottak és sebesültek tucatjait – nem ritkán száznál is jóval többet – veszítenek. Egy minapi hír szerint Harkovba nyolc hűtővagon érkezett, a junta elesett katonáinak tetemeivel. (Ugyanoda, ugyanígy szállították kb. három hete a lelőtt maláj utasszállító áldozatait is.) Augusztus 15-i állapot szerint az ukrán hadsereg veszteségei – halottakban és sebesültekben – 23498, foglyokban 158 főt tettek ki. 8972 fő pedig

38 / 259

eltűnt, vagy dezertált. A veszteségeket és a rotációt is figyelembe véve, a juntának jelenleg 48-52 ezer katona és nemzeti gárdista, mintegy 550-600 egységből álló haditechnika, 270 tüzérségi fegyver és rakétavető, maximum 15 repülőgép és 5-10 helikopter áll rendelkezésére. A NÉPHADSEREGNEK, ezzel szemben kb. 19-23 ezer harcosa, mintegy 130 páncélosa, és kb. 50 tüzérségi rendszere, illetve rakétavetője van. (Igaz, ehhez még hozzájönnek majd a Sztyepanovkánál zsákmányolt harceszközök is, amelyek nagy része ma még javításon van. Ha ezek harcrendbe állnak, a néphadseregeknek már mintegy 200 harceszközük lesz – amelyeket a fontossági sorrendnek, a harci feladatnak megfelelően osztanak majd szét az egyes egységek között. A junta korábban nyomasztó fölénye így csökkenőben van (egyedül a messze hordó tüzérségi eszközöket tekintve nyomasztó még a fölény, illetve a néphadseregnek, továbbra is, és egyáltalán, nincs légiereje). Az erőviszonyok még mindig nem teszik lehetővé fordulat kierőszakolását a hadműveletekben – de arra már elegendőek, hogy a néphadsereg szívósan, kitartóan védelmezhesse a kezén lévő, vagy az általa visszafoglalt települések többségét. Egy-egy települést a juntának sikerül ugyan elfoglalnia – másokat viszont a néphadsereg foglal el. BÁRHOGY IS HAZUDJON A JUNTA PROPAGANDÁJA (merthogy az ám hazudik – jószerével semmi sem igaz az állításaikból!), LUGANSZK, ÉS KIVÁLTKÉPP DONYECK KÖRÜL A BLOKÁD MÉG NEM TELJES. Szilárdan a néphadsereg kezén van – főleg a luganszki szakaszon – az államhatár jelentős része, többek között a Luganszk és az országhatár közötti út is, amit (terrorista bandákat leszámítva) a néphadsereg nagyjából ellenőrzése alatt tart – és amely készen áll arra, hogy fogadja a még mindig a határon veszteglő orosz segélyszállítmányt. A legaggasztóbb hír az volt, hogy Luganszk város egyes kerületeibe betörtek a junta egységei, és a harcok már a város központjában folynak. Ezzel (a magyar televízióban is diadalmasan közölt) hírrel kapcsolatban azonban hamarosan kiderült: a junta csapatainak sikerült ugyan elfoglalniuk a sorozóközpont épületét és az egyik autóbusz pályaudvart (az előbbire már az ukrán zászlót is kitűzték) – ám a luganszki néphadsereg már ki is verte őket onnan (a zászlót is eltávolították). A junta egységei ugyan benn maradtak a külső kerületek egy részében, de a népfelkelők szerint ezzel magukat hozták nehéz helyzetbe: a városi utcákon folyó harcokban a junta nem tudja érvényesíteni haditechnikai fölényét, a közelharcokból pedig szinte mindig a népfelkelők kerülnek ki győztesen. Luganszk helyzete változatlanul igen súlyos, főleg ami a humanitárius helyzetet illeti. A város blokádja nem teljes (csak majdnem). A majdani ellentámadás egyik első és legfontosabb feladata lesz: a város felszabadítása a blokád alól. Súlyos a helyzet Donyeck körül is – amelyet, mint emlékezetes, a junta az augusztus 24-i nemzeti ünnepig be akar venni. Erre egyre kevesebb az esélye. A nagy igyekezetnek (és az átgondolatlan hadvezetésnek) köszönhetően a junta erői gyakran manőverezik magukat súlyos (sőt végzetes) helyzetekbe: erőiket feldarabolják, bekerítik, felmorzsolják. A Donyeck elővárosaiban /-ért folyó harcokban újabb ukrán egységeket kerítettek be. Általában sikerült a csapatok egy részét arrébb vetni a várostól. Véres kudarccal járt a junta kísérlete a stratégiailag fontos Ilovajszk város visszafoglalására: a harcokban súlyosan megsebesült az egyik ismert fasiszta parancsnok (Szemjon Szemencsenko), a „Donbassz” zászlóalj parancsnoka is (aki, egyebek mellett, dicstelen szerepet játszott abban a nemzetközi szervkereskedő hálózatban is, amelynek tevékenységét kb. két hónapja leplezte le a hazafias ukrán internetes sajtó. Ez a vérszomjas görény aktívan szervezte a maga posztján a létfontosságú szervek kioperálását frissen elesett, vagy éppen súlyosan sebesült, de még élő bajtársaiból, elfogott ellenállókból – és a szervek megrendelés szerinti eljuttatását Németországba, illetve Izraelbe.) Mivel az augusztus 24-i céldátum gyorsan közeleg és erősen szorít, ezért a város bombázása, lövetése egyre kíméletlenebbül folyik. A foszforbombákkal való minapi támadás után a junta egységei most kifejezetten oktatási és egészségügyi intézményeket és, egyre inkább VEGYI ÜZEMEKET TÁMADNAK – magában Donyeckben és annak ipari elővárosaiban is. Ha ezeket találat éli, kigyulladnak, akkor emberek százezreinek élete, egész vidékek, sőt környező régiók környezete kerül életveszélybe az elszabaduló mérgező anyagok, gázok miatt. 2. A napokban nagy port vert föl a menekülők autóbusza ellen intézett súlyos támadás ügye. VALÓSZÍNŰLEG ITT A JUNTÁNAK EGY OLYAN PROVOKÁCIÓJÁRÓL VAN SZÓ, AMELY – SAJNOS – SIKERREL JÁRT. A luganszki hatóságok kezdetben tagadták, hogy a menekülteket szállító autóbuszra a néphadsereg lőtte volna ki azokat a pusztító lövegeket, amelyek a támadás nyomán kigyulladtak, és a buszban ülők mind bennégtek. Egyéb, hihető források híján elképzelhető, hogy ezúttal a népfelkelők véletlen támadásáról van szó. A körülményekhez azonban hozzá tartozik: előzőleg a junta csapatai (miután pusztító tüzérségi csapásokat mértek Hrjascsevatoe városkára), elfoglalták a települést, majd SAJÁT KATONAI TEHERAUTÓIKRA ÜLTETVE HELYI LAKOSOK EGY CSOPORTJÁT – azzal a felkiáltással, hogy kimenekítik őket a harcok színhelyéről – ÚTNAK INDÍTOTTÁK A SZERENCSÉTLEN EMBEREKET. Bár a junta propagandája azt állítja, hogy fehér zászlók voltak a teherautókon – esetükben az ember sohasem veheti készpénznek, amit mondanak: vagy volt fehér zászló, vagy mégsem. És ha nem volt (ami valószínű), a népfelkelők nyugodtan nézhették a teherautó oszlopot katonai konvojnak, amelyre megsemmisítő csapást mértek. 3. Az orosz állam segélykonvoja továbbra is ott vesztegel a határ orosz oldalán – szemben a luganszki néphadsereg ellenőrzése alatt álló Izvarino községgel, ahonnan egyenes út vezet a legsúlyosabb humanitárius katasztrófát elszenvedő Luganszk felé. AZ UKRÁN HATÓSÁGOK SZEMMEL LÁTHATÓAN HÚZZÁK AZ IDŐT. A 287 kamiont a Vöröskereszt szakértői, illetve AZ UKRÁN VÁMOSOK vizsgálják ki. (Hírek szerint a Vöröskereszt már megbizonyosodott, hogy a rakomány valóban segélyszállítmányokból áll, az ukrán hatóságok azonban mind újabb és újabb formai kifogásokat találnak a dokumentumok körül.) A CÉL NYILVÁNVALÓ: KIRPROVOKÁLNI, HOGY AZ OROSZ FÉL ELVESZÍTSE TÜRELMÉT. Szemben a főleg a junta propagandája által állítottakkal, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) helyi képviselői kijelentették: semmilyen formában sem kívánnak részt venni a rakomány átvizsgálásában, minthogy az nem az ő illetékességük. Miközben a kijevi hatóságok továbbra sem hajlandók megadni a garanciát a szállítmány biztonságos célba érésének szavatolására – aközben ők támasztanak egyre újabb és újabb feltételeket. A legújabb ezek közül: a kamionok nem mozoghatnak egyszerre: legföljebb harminc-harmincas csoportokban. Az első 16 kamion, amelynek átvizsgálását már befejezték, felvonult a határ közvetlen közelébe, és már csak a pozitív kijevi válaszra várnak, hogy útnak indulhassanak. (Meglehet – az előbbi indok mellett – a junta arra is számít: hátha sikerül időközben bevenniük Luganszkot, és akkor a segélyszállítmány már az ő uralmuk idején érkezne meg a városba.) Minden esetre, a juntának a nagy garral beharangozott 80 teherautónyi segélyéről nem tudni semmi újabbat. Egyes hírek szerint a lengyel kormány is segélyszállítmányt indított útnak Kelet-Ukrajna felé. NYILVÁN A JUNTÁNAK AZ LENNE AZ ÉRDEKE, HOGY EZEK A SEGÉLYEK ELŐBB ÉRJENEK – az addig térdre kényszerítendő – LUGANSZKBA, MINT OROSZORSZÁG SZÁLLÍTMÁNYA. Ugyanakkor más szállítmányok már eljutnak a nélkülözőkhöz. A luganszki hatóságok nemrégiben fogadták EGY OROSZORSZÁGI TÁRSADALMI SZERVEZET – a moszkvai „Donyec-medenceiek közösségének” – HÁROM TEHERAUTÓNYI SZÁLLÍTMÁNYÁT. KÖZBEN CSÚFOSAN MEGBUKOTT A JUNTA EGY MÁSIK PROVOKÁCIÓJA. A határ térségében tanyázó egyes nyugati (angol és amerikai) újságírók felröppentett kacsája nyomán VALCMAN BÁBELNÖK TELESZIRÉNÁZTA AZ EGÉSZ VILÁGOT (David Cameron brit miniszterelnökkel kezdte, aki, mint többi nyugati politikus társa is, azonnal és készségesen készpénznek vette a dezinformációt), HOGY OROSZ

39 / 259

TANKOSZLOPOK NYOMULTAK UKRÁN TERÜLETRE, AMIT AZ UKRÁN HADSEREG SZÉTVERT. Miután erre vonatkozóan semmiféle bizonyítékkal nem tudott szolgálni, a minap MAGA AZ AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTÉRIUM VOLT KÉNYTELEN FELTÁRNI: SEMMIFÉLE, ERRE VONATKOZÓ BIZONYÍTÉKUK NINCS. Majd a határ orosz oldalán állomásozó EBESZ-megfigyelők is elismerték: semmiféle ilyen harcoszlopnak ők színét sem látták. (Ezt a cáfolatot, persze, már hamarabb is megtehették volna, nem várva vele közel egy hetet.) 4. Sokan megjegyzik: gyanúsan nagy lett a csend a lelőtt malajziai utasszállító gép ügye körül. (Ezzel kapcsolatban csak annyit: ha csak a legcsekélyebb mértékben is sikerült volna „bizonyítani” Oroszország, vagy a népfelkelők „bűnösségét”, a világajtó már kénköves tüzet okádna ennek kapcsán. A hallgatás, ezzel szemben, az egyetértés jele – mármint azzal, hogy a gépet az ukrán légierő lőtte le.) A napvilágot látó, egyre újabb variációk MÁR SZINTE KIZÁRJÁK, HOGY AZ UTASSZÁLLÍTÓT ANNAK A BIZONYOS „BUK” LÉGVÉDELMI RENDSZERNEK A FÖLD-LEVEGŐ RAKÉTÁJA LŐTTE VOLNA LE, AMELY KÖRÜL ANNAK IDEJÉN A HISZTÉRIA KELETKEZETT. Mind több szakértő véli úgy: AZ UTASSZÁLLÍTÓT A NYOMÁBA EREDT KÉT VADÁSZGÉP EGYIKE (vagy mind a kettő) LŐTTE LE – levegő-levegő rakétával, illetve („besegítendő”) fedélzeti gépágyúk segítségével. Minthogy a gép lelövése óta pontosan egy hónap telt el – és e határidőn belül az ENSZ-nek kötelessége jelentést tenni a gép ügyéről (pontosabban az ezzel kapcsolatos Biztonsági Tanács-i határozat végrehajtásáról) – Oroszország ENSZ-képviselője most felszólította a testületet: terjessze a Biztonsági Tanács ülése elé ezt a bizonyos jelentést. 5. Mint várható volt, a négy külügyminiszter (orosz, francia, német és ukrán) vasárnapi berlini találkozóján nem történt érdemi áttörés. (A találkozó azt nevezte meg céljaként, hogy előkészítse a négy államfőnek azt a találkozóját, amin elfogadnák a helyzet békés, tárgyalásos rendezésének módozatait.) Bár Lavrov külügyminiszter szerint azt még az ukrán külügyminiszter is megértette és elfogadta, hogy a békés rendezés egyik előfeltétele a MINDENFÉLE ELŐFELTÉTEL NÉLKÜLI azonnali tűzszünet, illetve – az egyenlő felek részvételével folytatandó tárgyalások haladéktalan megkezdése –, az ukrán külügyminiszter, rögtön a tárgyalások után megismételte korábbi álláspontjukat: a tárgyalások ELŐFELTÉTELE: a népfelkelők fegyverletétele, illetve az ukrán kormány maradéktalan ellenőrzésének helyreállítása az orosz-ukrán határ teljes hosszában. Lavrov megismételte – a Putyin által is a minap hangoztatott – álláspontot: Oroszország a hadműveletek azonnali leállításában, a tárgyalások megkezdésében érdekelt (sőt, mint ő maga is elismerte: ebben egyedül láthatóan csak Oroszország érdekelt). Kénytelen volt azonban néven nevezni azt az országot, mely a legtöbbet teszi a békés megállapodás meghiúsításában: ez az Egyesült Államok, mely a hadműveletek folytatására, sőt fokozására ösztökéli Kijevet. Putyin elnök az elmúlt időszakban is több nyugati kollégájával tárgyalt az ukrán helyzet békés rendezéséről: így Barrosoval, az Európai Bizottság elnökével, illetve a francia elnökkel. Az utóbbi felajánlotta: kész helyszínül biztosítani Párizst a négy államfő találkozójához. Szombaton, az ukrán nemzeti ünnep előestéjén, Angela Merkel (aki viszont Porosenkoval folytatott több megbeszélést is az utóbbi időben) Kijevbe látogat.

свежая карта http://ic.pics.livejournal.com/parol6342190/36790408/17447/17447_original.png

KELET-UKRAJNA: MOST MÁR TÉNYLEG JÓ HÍR! Bed? János szerkesztésében ?Hallgattassék meg a másik fél is!?

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: MOST MÁR TÉNYLEG JÓ HÍR!

Ma reggel elindult a 287 kamionnyi orosz segélyszállítmányból az első hatvan. Augusztus 21-én az ukrán fél egész nap húzta az időt. Nem átallották azt hazudni, hogy nem tudják, mi van a szállítmányban. Holott a Vöröskereszt megerősítette: mindent - a kocsipapírokat, a szállítás tervezett útvonalát is - rendben találtak. Még a junta gazdája, a Pentagon is korábban bejelentette: nincsenek arról információik, hogy a szállítmányban a humanitárius segélyen kívül más (pl. fegyverek) lennének. Az orosz külügyminisztérium (MID) emlékeztetett: korábban nemcsak a Vöröskereszttel, de az ukrán féllel is letárgyaltak minden, a szállítmánnyal kapcsolatos kérdést - így azt is, hogy a kamionokban semmi más nincs. 22-én reggelre azután Oroszország megelégelte a MID nyilatkozata szerint is nyilvánvaló és minden törvényes alapot nélkülöző huzavonát - és a szállítmány elindítása mellett döntöttek. A 287 kamionból útnak indult az első 60. HÍREK SZERINT AZ ELSŐ KAMIONOK MÁR MEG IS ÉRKEZTEK A SOKAT SZENVEDETT LUGANSZKBA. Erről az orosz közszolgálati egyes csatornának a külföld számára tudósító Russia Today hírcsatornájának angol állampolgárságú szabadúszó riportere, Graham Phillips számolt be a helyszínről. (Graham Phillips, a bátor és lelkiismeretes angol újságíró már kétszer is a junta fogságába esett - másodszor három évre kiutasították Ukrajnából. Mégis visszatért. Mint mondta, hogy segítsen megbontani a hazugságokkal és rágalmakkal átszőtt nemzetközi médiablokádot a Donyecmedence valós történései körül.) Az ukrán fél napközben is próbált akadékoskodni. A Nemzetbiztonsági Szolgálat (amerikai állampolgárságú) vezetője, Valerij Nalivajcsenko ismét

40 / 259

megpróbált előhozakodni szokásos rágalmaikkal és fenyegetéseikkel: UKRAJNA ELLENI AGRESSZIÓNAK TEKINTIK, HA A SEGÉLYSZÁLLÍTMÁNY ÁTLÉPI A HATÁRT. Valószínűleg senkit - még a legmegátalkodottabb nyugati héjákat - sem sikerült (ezúttal) lenyűgöznie, így kénytelen volt hátrébb húzni az agarakat: két órával később ugyanő jelentette be: NEM FOGJÁK BOMBÁZNI a segélyszállítmányt. (Amit érthetünk úgy is: bombázni ugyan nem fogják - de majd próbálkoznak mással). Amire Moszkva válasza sem késett: ÓVA INTENEK BÁRKIT IS ATTÓL, HOGY VALAMIVEL IS PRÓBÁLKOZZANAK AZ ABSZOLÚT TÖRVÉNYESEN, AZ ÉRINTETT FELEK SZÁMÁRA ÁTLÁHATÓ MÓDON ELŐKÉSZÍTETT ÉS LEEGYEZTETETT SEGÉLYAKCIÓ MEGHIÚSÍTÁSÁVAL. Ukrajna, 'természetesen' továbbra sem adott garanciát arra, hogy a szállítmány biztonsággal eljut rendeltetési helyére. Ezért a Vöröskereszt - amely korábban bejárta a tervezett útvonalat, és mindent rendben talált - most mégis úgy döntött: az eredeti megállapodás dacára nem adja munkatársait a szállítmány kíséretéül. Mindezek tudatában döntött úgy Oroszország, hogy nem vár tovább, és a segélyszállítmányt akkor is útjára bocsátja. Méghozzá egyszerre hatvan kamiont indítva el. Az eredeti megállapodás nem engedélyezte, hogy Oroszország képviselői, orosz személyzet kísérhesse a gépkocsit. Az egyes kaminokban ketten ülhettek (volna): a gépkocsivezető és a Vöröskereszt munkatársa. Az ukrán fél ahhoz ragaszkodott, hogy egyszerre nem haladhat együtt harmincnál több kamion. Ha minden a korábbi tervek szerint haladt volna, augusztus 20-án elsőnek 16 kamion indulhatott volna el. Ebből négyről terjedt el a hír, hogy már átléphették a határt - de az ukránok újabb akadékoskodása miatt közvetlenül a határ vonalától kénytelenek voltak visszafordulni. Az ok: az ukrán vámosok még nem vizsgálták át a szállítmányt (holott Kijevnek is tudomása volt a rakomány tartalmáról, és a Vöröskereszt is már visszaigazolta, hogy mindent rendben talált). A vámos urak 21-én déltájban kerültek elő - noha a szükséget szenvedő, szerencsétlen emberek tízezreinek már tényleg minden perc számított és számít. Oroszország ENSZ-képviselője 21-én jelezte: kérni fogják az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását, amely dönteni lenne hivatott a segélyakció idejére meghirdetendő fegyverszünetről. Erről eddig nincsenek információk. https://www.facebook.com/photo.php fbid=1476259362625100&set=a.1462661363984900.1073741827.100007231518627&type=1&fref=nf

AZ UKRAJNAI DEMOKRÁCIA AMERIKAI ÁBRÁZATA Valentyin Nalivajcsenko, az ukrán Nemzetbiztonsági Tanács (titkosszolgálati és elhárító állami hivatal) vezetője: amerikai állampolgár. A képen: amerikai útlevele. Azt, ezek után, ugye mondani sem kell: Nalivajcsenko a CIA beszervezett ügynöke (ami révén, ugyanis, kiérdemelte ezt az amerikai állampolgárságot.) Ahogy egyébként Valcman - feleségének leánykori nevén: Porosenko - bábelnök is az. A Nemzetbiztonsági Tanács kijevi épületében (melynek pincéje börtön, vallatószobákkal és kínzókamrákkal) egy teljes emelet a CIA embereié. Oda bennszülötteknek tilos a bemenet. A szolgálat épületén - az ukrán mellett - az amerikai zászló is ki van tűzve. Az amerikai állampolgárságú fő verőlegény, másodállásban, a nemzetközi szervkereskedelmi hálózat (pontosabban: az ukrán 'exportőrök') legfőbb ügyintézője. Alina Elina fényképe: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=272775052916705&set=gm.324081001103581&type=1&relevant_count=1

KELET-UKRAJNA: A JELENLEGI KATONAI ER?VISZONYOK Bed? János szerkesztésében ?Hallgattassék meg a másik fél is!?

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A JELENLEGI KATONAI ERŐVISZONYOK A JUNTA VESZTESÉGEI

I.) Augusztus 18-án, a rendfenntartó szervek képviselőivel való találkozóján Porosenko bábelnök a harci taktika megváltozásáról beszélt.

Elemzők szerint annak, hogy a junta kénytelen immár felülvizsgálni a Donyeck megyei népfelkelés leverésének katonai stratégiáját és harci taktikáját, annak leginkább két oka van:

41 / 259

1. A kitűzött dátumig, augusztus 24-ig már biztosan nem tudják bevenni a két székvárost. Az elfoglalásukat célul kitűző offenzíva, a jelek szerint megfeneklett – a harcok pedig, általában véve is elhúzódnak (ami a két népköztársaság fegyveres erőinek kedvez). Az ukrán hadügyminisztériumban beismerték: a két nagyváros elfoglalására indított offenzíva elakadt. Nem váltak be azok a remények sem, hogy a messzehordó tüzérségnek az elő- és külvárosok elleni lövetésére, rombolására való tömeges bevetésével a junta csapatai hídfőállásokat tudnak kiépíteni maguknak a végső rohamhoz.

2. A junta egyre súlyosabb veszteségeket szenved. Nemcsak élőerőben (a jelentések immár napi több tucat, esetenként száznál is több halottról és sebesültről szólnak). Hanem fegyverzetben, haditechnikában is. Mostanra, ugyanis, kiderült, hogy a kimeríthetetlennek tűnő készletek nagyon is kimeríthetők.

A hadügyminisztérium illetékesének bevallása szerint az utóbbi három hét során a népfelkelőknek sikerült kiiktatniuk a hadsereg hagyományos és reaktív tüzérségének több mint a felét. Egész pontosan, TÖBB MINT 200 LÖVEGET, ÁGYÚT – TOVÁBBÁ A „GRAD” („JÉGESŐ”) ÉS „URAGAN” („ORKÁN”) TÍPUSÚ REAKTÍV TÜZÉRSÉGI ESZKÖZT („Katyusa” típusú rakéta sorozatvetőt). EZEK MINTEGY HARMADA A NÉPFELKELŐK KEZÉBE KERÜLT. (Általában úgy, hogy ezeket a gyakran fejvesztve menekülő katonák hátrahagyják.)

A hadsereg mintegy 500 páncélost (tankokat, páncélozott járműveket) is veszített. Mindez olyan súlyos veszteség, hogy a hadsereg immár kénytelen elővenni a raktárakban 30-40 éve porosodó, már leselejtezett páncélosait – melyek jelentős része időközben üzemképtelen, nincsenek hozzájuk alkatrészek (csak Oroszországból tudnák őket beszerezni).

(Ehhez hozzátehetjük: egy szakértő, aki családjának sokadik nemzedékeként dolgozott egy egykor Szovjetunió-szerte élvonalbeli hadiüzemben, hosszú írásban elemezte, hogy az 1991 utáni, többé-kevésbé oroszellenes kormányok hogyan építették le tudatosan az egykor élvonalbeli ukrán hadiipart, módszeresen rombolva szét hagyományos tervezői, gyártói és kereskedelmi kapcsolataikat a posztszovjet térség hasonló profilú vállalataival. Az esetek egy jelentős részében ez nyugati nyomásra is történt, akiknek nem kellett az ukrán konkurencia. Ami most megbosszulta magát.)

(Nehezen hihető, de igaz): a Donyec-medencében folyó KATONAI TERRORHADJÁRAT LÉNYEGÉBEN KIVÉREZTETTE AZ UKRÁN LÉGIERŐT. A JUNTA HADSEREGE 32 REPÜLŐGÉPET ÉS HELIKOPTERT VESZÍTETT – AMIVEL SZINTE TELJESEN MEGSEMMISÜLT A LÉGIERŐ BEVETHETŐ ÁLLAPOTBAN LÉVŐ GÉPPARKJA. Amely géppark, persze, messze nagyobb – ám különböző meghibásodások miatt javításra szorulnak. Amihez viszont se pénz, se alkatrészek (az utóbbiak megint csak egyedül Oroszországból lennének beszerezhetők). Nincsenek meg továbbá a szükséges szakemberek sem. ÍGY IMMÁR A JUNTA IS ABBA A HELYZETBE KERÜLT, AMIBEN KEZDETTŐL FOGVA A NÉPFELKELŐK MINDIG IS VOLTAK: A CSAPATOK, úgyszólván, LÉGI TÁMOGATÁS NÉLKÜL MARADTAK. Minek folytán az egyes szárazföldi műveletek mind gyakrabban végződnek véres kudarccal, egyre nagyobb vérveszteségekkel. Ami – a junta totális agymosó kampányának és szemenszedett hazugságainak dacára – kezd egyre inkább elterjedni a köztudatban. Mind több katona számol be mobilján otthon maradt hozzátartozóinak a frontokon uralkodó valódi helyzetről, a hivatalos adatokat legalább tízszeresen meghaladó tényleges veszteségekről, az éhínségről, ellátatlanságról, a hatalom nemtörődömségéről, a katonák cserbenhagyásáról (saját tisztjei, illetve a kormány által). Felháborodott hozzátartozók mind nagyobb tömegei tesznek föl egyre dühösebb kérdéseket a katonai parancsnokságok, helyi hatalmi szervek képviselőinek.

Egyes – meg nem erősített – hírek szerint a junta már a Donyec-medence feladását fontolgatja. A hadsereg állítólag hosszú – hónapokig tartó (hírek szerint kezdik kiosztani a téli egyenruhákat) – harcokra készül annak érdekében, hogy legalább a junta ellenőrzése alatt álló többi területet meg tudják tartani. Ezek között a legfontosabb: a Donyec-medencével északról határos Harkov megye, az ország második legnagyobb városával – mely területre, támaszpontok céljából, már szemet vetett az Egyesült Államok és a NATO.

Prosenko bábelnök – miért, miért nem – meghívást kapott a Vámunió (Oroszország, Belarusz, Kazahsztán) államfőinek augusztus 26-án Minszkben megrendezendő csúcstalálkozójára, ahol a bábelnök feltehetően találkozik Putyinnal is. Porosenko kíséretében ott lesz az Európai Unió, az Európai Bizottság számos magas rangú képviselője is.

Porosenko valamiféle ”béketervvel” érkezik Minszkbe. Nem tudni persze, miféle „béketerve” lehet annak a nyakig véres hóhérnak, népe tömeggyilkosának, aki eddig még soha, egyetlen egy esetben sem tartotta be a szavát. Aki béketervének zengedezése közben tovább löveti majd a Donyec-medence városait és falvait.

II.) Miközben a teljes Nyugat árgus szemekkel vizslatja: nem csempésztek-e be a fránya oroszok pár fegyvert és katonát a segélyszállítmányba rejtve AKÖZBEN A NATO - AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK - EGY HATVAN EGYSÉGBŐL ÁLLÓ KONVOJT INDÍTOTT ÚTNAK (vélhetően a harkovi repülőtérről) A HADMŰVELETI TÉRSÉG FELÉ.

A KONVOJBAN, PÁNCÉLOSOK ÉS TANKOK MELLETT, KORSZERŰ, AMERIKAI GYÁRTMÁNYÚ, NAGY TŰZEREJŰ ÖNJÁRÓ LÖVEGEK, RAKÉTA SOROZATVETŐK IS VOLTAK. A Regnum orosz hírügynökség a szállítmányról még augusztus 21-én hírt adott bizonytalannak nevezve a hírt. Tegnap azonban a Harkov megyei Izjum városban - mely Donyeck megye határán terül el - lakosok látták - és mobiljaikra fel is vették - a településen átvonuló hadoszlopot. Az óriási konvoj - rendőrségi felvezetés mellett – több, mint öt percen keresztül, megszakítás nélkül, vonult el.

HÁT ENNYIT A NYUGAT HISZTÉRIKUS SIVALKODÁSÁRÓL. Erről majd egy másik posztban

42 / 259

Война на Украине: США поставляют оружие и несут потери молчаливо: REGNUM Не секрет, что Украина представляет особый интерес для США, а наличие полностью... WWW.REGNUM.RU

KELET-UKRAJNAI HELYZET AUGUSZTUS 22-ÉN - 2. Bedő János szerkesztésében "Hallgattassék meg a másik fél is!"

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNAI HELYZET AUGUSZTUS 22-ÉN

1. Augusztus 22-én összesen mintegy 230 kamion (más jelentések szerint a teljes, 287 kamionból álló konvoj) eljutott Luganszkba, ahol azonnal hozzá is láttak a szállítmány kirakodásához. A tervek szerint a kamionok a kirakodást követően, amilyen gyorsan csak lehet, visszatérnek orosz területre. (Ezt az ENSZ-ben nyugati küldöttségek azonmód kétségbe is vonták.)

Az útvonal nem volt veszélytelen. Luganszk csupán 55 km-re van a határtól – de a veszélyes helyzet miatt a konvoj csupán nagy kerülővel, mintegy 170 km megtétele után érkezhetett meg a városba. (Az 55 km-es útból csupán a határ közelében lévő, 16 km-es szakasz áll szilárdan a néphadsereg ellenőrzése alatt – a többi a junta kezén van. Tartozunk az igazságnak annyival, hogy a konvoj a junta ellenőrzése alatt álló szakaszokon is baj nélkül áthaladt.

Igaz, előzőleg a határtól nem messze lévő Krasznodon város környéki erdőkben a néphadsereg egységei rajtaütöttek egy ötfős diverzáns bandán, és még időben ártalmatlanná tették azt. UGYANAKKOR A SZÁLLÍTMÁNY MEGÉRKEZÉSEKOR, A KIRAKODÁS IDEJE ALATT SEM SZÜNETELT LUGANSZK ÁGYÚZÁSA: az egyik gránát 200 méterre robbant attól a raktártól, ahová a szállítmányt berakodták. (Az ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat e bandái közül ez már a negyedik volt: az összesen hét diverzáns csoport feladata a segélyakció minden áron való meghiúsítása volt.)

A konvoj visszaútja sem lesz azonban veszélytelen.

Közben Nyugaton óriási patáliát csaptak amiatt, hogy a konvoj – úgymond – az ukrán kormány engedélye nélkül lépett ukrán területre. Emiatt Ukrajna ENSZ-küldöttsége a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte, amely Ukrajna panaszát zárt ülésen tárgyalta. Ugyanakkor Angela Merkel német kancellár az ügyben rátelefonált Putyin elnökre, majd Obamával is egyeztetett. (Vele nyilván szombati kijevi látogatásáról is előzetes megbeszélést is folytatott.)

Még az ülés kezdete előtt Vitalij Csurkin orosz ENSZ-képviselő sajtókonferenciát hívott össze. Ezen mindjárt két dolgot is a Nyugat fejére olvasott. Az egyik: AUGUSZTUS 12-ÉN AZ OROSZ KORMÁNY JEGYZÉKBEN FORDULT AZ UKRÁN KORMÁNYHOZ, AMELYBEN HOZZÁJÁRULÁSÁT KÉRTE A SEGÉLYSZÁLLÍTMÁNY ELJUTTATÁSÁHOZ. AZ UKRÁN KORMÁNY pedig, VÁLASZJEGYZÉKÉBEN, MEG IS ADTA EZT A HOZZÁJÁRULÁSÁT. Ezt a tényt annak ellenére elfelejtette mindenki, hogy az eseményeket figyelemmel követő megfigyelők jól emlékeznek erre az epizódra.

A másik, amit Csurkin Oroszország bírálói – így az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó és nem állandó tagjainak a fejére olvasott: AZ ENSZ BIZTONSÁGI TANÁCSA, NEM IS NAGYON RÉGEN, A SZÍRIAI KORMÁNY BELEEGYEZÉSE NÉLKÜL DÖNTÖTT ARRÓL, HOGY HUMANITÁRIUS SEGÉLYSZÁLLÍTMÁNYT KÜLD AZ ORSZÁGBA.

AZZAL A VÁDDAL KAPCSOLATBAN, HOGY UKRAJNA, úgymond, MÁIG SEM KAPOTT TÁJÉKOZTATÁST A RAKOMÁNY TARTALMÁRÓL, Csurkin emlékeztetett: már az első jegyzékben is TÉTELESEN KÖZÖLTÉK AZ UKRÁN KORMÁNNYAL A SZÁLLÍTMÁNYBAN KÜLDENDŐ ÁRUK LISTÁJÁT. A szállítmányról rendszeres egyeztetések folytak Moszkva, Kijev és a Nemzetközi Vöröskereszt között – az előkészületek is átlátható módon folytak. MOSZKVA ELÉBE MENT KIJEV MINDEN KÍVÁNSÁGÁNAK – így annak is, hogy a szállítmány a junta által ellenőrzött területen lévő határállomáson lépjen át, a Kijev által kijelölt – amúgy jókora kerülő – úton haladjon, a rakományt akár rakodják át ukrán teherautókra, akár a kamionokra szereljenek ukrán rendszámtáblákat – és a szállítmányt az ukrán kormány megbízottai kísérhessék. Mégis, amikor a konvoj az előre megbeszélt határállomásra ért, AZ UKRÁN KORMÁNY NEM VOLT HAJLANDÓ FOGADNI, UKRÁN TERÜLETRE BELÉPTETNI A SZÁLLÍTMÁNYT, a határállomást a szállítmány elől bezárta. A konvoj így délnek fordult, és arra a Donyeck nevű orosz határállomásra ért, az amellyel szemközti ukrán határállomás, Izvarino, a népfelkelők kezén volt.

Augusztus 14-től a rakomány egy teljes hétig ott vesztegelt, a tűző napon, 40 fokos melegben. Már az első naptól 59 UKRÁN VÁMTISZTVISELŐ IS AZ OROSZ HATÁRÁLLOMÁSRA ÉRKEZETT – akik azonban, noha nézelődtek, a tényleges vámvizsgálathoz nem kezdtek hozzá. Csurkin emlékeztetett: A VÖRÖSKERESZT GONDOSAN ÁTVIZSGÁLTA A RAKOMÁNYT, ÉS MEGÁLLAPÍTOTTA, HOGY ABBAN KIZÁRÓLAG A MOSZKVA ÁLTAL ELŐZETESEN LISTÁN MEGKÜLDÖTT ÁRUCIKKEK TALÁLHATÓK. A határállomásra nagy számban érkeztek külföldi (nyugati) újságírók. Ők is lehetőséget kaptak arra, hogy egy általuk, tetszés szerint kiválasztott kamionban meglévő kartondobozok bármelyikét

43 / 259

felnyittathassák, ellenőrizhessék. (Ezt a nyugati újságírók azzal „hálálták” meg, hogy felröppentették a kacsát az ukrán területre átlépett orosz katonai konvojról. Mely kacsa alapján VALCMAN BÁBELNÖK KÖRBESZIRÉNÁZTA A TELJES NYUGATI VILÁGOT,amely készséggel magáévá is tette az orosz tankok megsemmisítésének legendájával kiegészített rémtörténetet.) EGY HÉT ALATT AZ UKRÁN VÁMOSOK LÉNYEGÉBEN HOZZÁ SEM KEZDTEK A RAKOMÁNY ÁTVIZSGÁLÁSÁHOZ (noha azt, más szempontok szerint bár, de a Vöröskereszt már átvizsgálta – és az orosz vámszervek is elvégezték a szállítmány vizsgálatát, egyeztetését az előzetes listákkal). Csurkin arra is emlékeztetett: AZ UKRÁN KORMÁNY SZINTÉN RENDBEN LÉVŐNEK TALÁLTA, SEGÉLYKÜLDEMÉNYKÉNT ISMERTE EL A SZÁLLÍTMÁNYT. Különböző, teljesen érthetetlen kifogásokkal azonban újra és újra halogatta az átlépési engedély kiadását.

Nemcsak Csurkin, de az orosz külügyminisztérium nyilatkozata is hangsúlyozta: noha már semmilyen indoka erre nem maradt, AZ UKRÁN FÉL LÁTHATÓAN SZÁNDÉKOSAN HALOGATJA A SZÁLLÍTMÁNY BEENGEDÉSÉT. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT A RAKOMÁNY ELINDÍTÁSÁNAK TOVÁBBI HALOGATÁSA MEGENGEDHETETLEN. Nemcsak a szenvedők tízezrei miatt: a szállítmányban romlandó árucikkek (például gyermektápszerek) is voltak. MINDEZEKET AZ ÉRVEKET PUTYIN ELNÖK IS ELMONDTA a rátelefonáló kancellár asszonynak. A jelek szerint mondandója falra hányt borsó maradt.

Minden lepörgött a saját oroszellenes gyűlöletükbe beleháborodott nyugati politikusokról. Az egyetlen apró pozitívum: az ENSZ BT zárt ülésén – a hírek szerint – nem volt teljes az egység Oroszország elítélésének tartalmát és formáját illetően.

Bár a Vöröskereszt – arra hivatkozva, hogy nincs garantálva a szállítmány biztonsága – az utolsó pillanatban mégsem adta kíséretnek munkatársait, CSURKIN FELAJÁNLOTTA: A VÖRÖSKERESZT RÉSZT VEHET A SZÁLLÍTMÁNY ELOSZTÁSÁBAN. (A szállítmány kíséretét így az Orosz Vöröskereszt munkatársai vállalták – jóllehet, amúgy, Kijev nem kívánt oroszokat a területére engedni.)

2. Miközben a segélyszállítmány körül tart az össznépi rikácsolás (dacára annak, hogy mostanra nyilvánvalóvá válhatott: nincsenek benne eldugva fegyverek) – KÖZBEN A MÁSIK OLDAL NAGYON IS KÜLDI (NEM IS LEPLEZVE) FEGYVEREIT. MINT MÁR SZÓ VOLT RÓLA, A HARKOV ÉS ROSZTOV KÖZÖTTI ORSZÁGÚTON MINTEGY 60, TANKOKBÓL, NEHÉZLÖVEGEKBŐL ÁLLÓ, „NATO” FELIRATÚ HADOSZLOP TART A HADMŰVELETI TERÜLETEK FELÉ. A korszerű amerikai fegyverek között olyan, gyorstüzelésű nehézlövegek is vannak, amelyek akár 40 km-re is meglehetősen nagy pontossággal lőnek.

Az említett országút vezet az orosz határ felé, amelynek térségében heves harcok dúlnak a junta és a népfelkelők között (az előbbi célja: elvágni az Oroszország felől érkező esetleges utánpótlás útját, illetve keletről keríteni be a két nagyvárost.) Az említett országúttól nem messze van a junta által másfél hónapja elfoglalt Szlavjanszk városa, illetve a másik, iparváros, Kramatorszk, amelynek katonai repülőterén állomásozik az a három rövid hatótávolságú ballisztikus rakétaüteg, amely folyamatosan lövi a Donyec-medence ostromlott városait.

Még nem tudhatjuk, pontosan merre tart az amerikai fegyverszállítmány: a határtérség felé-e, – ahol a néphadsereg sorsdöntő csatákat vív a határ fölötti ellenőrzésért, illetve a Szaur Mogila kurgán teljes birtoklásáért, ahonnan az egész terület ellenőrizhető és belőhető – vagy az említett kramatorszki repülőtér felé-e, ahonnan a junta folyamatosan ágyúzza (rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákkal is) a két székvárost, illetve a környékükön elterülő, stratégiailag fontos elővárosokat.

A néphadsereg előtt változatlanul két fő feladat áll: teljesen birtokba venni a Szaur Mogila kurgánt, bekeríteni és megsemmisíteni az ott állomásozó, illetve az azt bekeríteni igyekvő fasiszta hordákat – illetve fölmenteni a két székvárost, és olyan messze űzni el az őket ostromló csapatokat, hogy azok többé már ne lőhessék a két nagyvárost, illetve sokat szenvedett elővárosaikat.

Mindkét feladat végrehajtásában a néphadseregek (a donyecki és a luganszki) ért el részsikereket. Mindkét nagyváros környékén – de főleg Donyeck esetében – sikerült több elővárost visszafoglalni. Donyeck esetében kulcsfontosságú Ilovajszk elővárosa, amely körül változatlanul elkeseredett küzdelmek dúlnak. A város nagy részét a néphadseregnek már sikerült elfoglalnia és megtisztítania, de egyes részeiben még tartják magukat a junta csapatai, amelyek onnan folytatják Donyeck, illetve a stratégiailag fontos elővárosok lövetését, napról napra egyre több ártatlan civil polgár életét oltva ki ezzel. Folyamatosan lövik a vegyi üzemeket (ami iszonyatos környezeti katasztrófával fenyeget), illetve villanytelepeket, létfontosságú közműveket. (A folyamatos tüzérség tűz miatt igen nehéz – többnyire lehetetlen – a lerombolt közművek legalább részleges helyreállítása is.)

A kegyetlen harcmodor esetenként bumerángként üt vissza magára a mostohaanya országra is. Mivel Ukrajna az áram, de főleg a szén nagy részét eddig a Donyec-medencéből kapta – az ottani termelés módszeres pusztításával immár maga Ukrajna is szükséget lát villamos energiában, az energia előállításához szükséges szénben. Kijevben például, legalábbis a fűtési szezon kezdetéig, leállt a melegvíz szolgáltatás, és áramkimaradások is vannak, a lakosságot pedig máris a legszigorúbb energiatakarékosságra szólítják fel. Az energia, energiahordozók utánpótlásának akadozása pedig az ukrán termelőüzemeket is érinti.

Az elszenvedett vereségek, láthatóan, bőszítik a junta csapatait, amelyek harcmodora (annak kegyetlensége) immár a Wehrmacht, a Waffen SS kegyetlenkedéseit idézi. A Szaur Mogila környékén, egy időlegesen elfoglalt faluban, valamennyi, a településen talált férfit agyonlőttek, a lányokat, asszonyokat mind megerőszakolták. (Más kérdés, hogy a hamarosan visszatérő népfelkelők rettenetes – de abszolút jogos – bosszút álltak a bűnösökön.) Az egyik faluban egy 82 éves apóka kétcsövű vadászpuskájával lőtt agyon két banditát, akik fiatalkorú dédunokalányát próbálták megerőszakolni. A gazemberek egyike egy a Majdannak egy amolyan parancsnokféléje volt. Az ukrán náci hordák bosszúból felgyújtották az illető házát. A világhálót bejárta az a fénykép, amit fasiszta banditák készítettek egy elfogott népfelkelőről, annak tarkón lövése előtt.

Novoszvetlovszk városában lengyel zsoldosok akasztottak fel nyilvánosan egy elfogott népfelkelőt. A város birtoklásáért vívott harc hevében a junta

44 / 259

martalócai ÖSSZETERELTÉK A FALU LAKOSSÁGÁT, ÉS BEZÁRTÁK ŐKET A TEMPLOM ÉPÜLETÉBE, AMIT ALÁAKNÁZTAK. A gaztettről értesült a néphadsereg is, amelynek utóbb mégis sikerült kimenekítenie az embereket az aláaknázott templomból. Novoszvetlovszk birtoklásáért (mely falu a Luganszk és az országhatár közötti országút mentén terül el) változatlanul elkeseredett harcok dúlnak – a junta kíméletlenül lövi a falut. Egy másik településen a kényszermunkára kirendelt helyi lakosok közül halomra lőtték mindazokat, akik megtagadták, hogy a juntának védőárkokat, sáncokat ássanak.

Arról most nem is szólunk, ami már „megszokott”: Donyeck, Luganszk és elővárosaik rendszeres lövetését. E városok ellen, újra és újra, bevetik a legpusztítóbb reaktív rakétafegyvereket, a foszforbombákat, sőt, a minap, valamilyen ismeretlen eredetű, valamilyen másik vegyi fegyvert (vélhetően kénbombát) is. Az orosz határ közelében lévő Sznyezsnoje városka határában a néphadsereg által felállított ellenőrző pont ellen a junta „Tocska-U” elnevezésű ballisztikus rakétát vetett be, melynek robbanófejében kazettás (fürtös) bombák tucatjai lapulnak. E fürtös bombák szörnyű, roncsolásos, csonkolásos sebeket okoznak, melyek áldozatai pillanatok alatt elvéreznek. Ilyeneket vetettek be Luganszban, június 2-án, amikor éppen arra járó, mit sem sejtő, békés polgárok közé csapódott be egy ilyen rakéta a megyei közigazgatás (most kormányépület) előtti járdán, illetve a szemközti parkban. Ilyenek okozzák békés járókelők halálát az utcán, amikor az áldozatok holttestei mellett emberi maradványokat (leszakított végtagokat, kilyukadt koponyákat és azok kiszakított darabjait, részben megégett emberi testeket, az utcán kiömlött vér mellett szétfröccsent agyvelőt is lehet látni). Ilyeneknek esett áldozatul nemrég Zugresz városka mintegy két tucat lakosa is. Mindezek méltó folytatásai a május 2-i ogyesszai, illetve a május 9-i mariupoli vérengzésnek.

A Donyecki Népköztársaság illetékesei is szóvá teszik a junta harcmodorának kegyetlenségét. Pedig, végsősoron, a fasiszta martalócok nem tesznek mást, mint amit AZ AMERIKAI RAND CORPORATION BIZTONSÁGPOLITIKAI INTÉZET ÉS ALAPÍTVÁNY AJÁNLOTT – MÉG JÚNIUSBAN – AZ UKRÁN KORMÁNYNAK azzal kapcsolatban, hogyan kell elfoglalni egy-egy települést. Ebben négy fázis van: 1. A helyi lakosságot távozásra kell felszólítani. 2. TÜZÉRSÉGGEL PORRÁ KELL LŐNI A TELEPÜLÉST. 3. Ismételten távozásra szólítani fel azokat, akik ezt elsőre nem tették meg. 4. IRGALMATLANUL SZÉTLŐNI A TELEPÜLÉST, AZOKKAL EGYÜTT, AKIK KÉTSZERRE SEM TETTEK ELEGET A TÁVOZÁSRA KIADOTT PARANCSNAK. (Közbevetőleg: Amerikában ezt nevezik a büntető hadjárat „meglehetősen méltányos, mindenféle túlzásoktól mentes” végrehajtásának! Aminek nyomán százezrek csődülnek át az orosz határon, hogy – AZ AMERIKAI KÜLÜGYI SZÓVIVŐ SZÓHASZNÁLATÁVAL ÉLVE – „felkeressék ott a régen látott nagymamát”.) Ma már ENSZ-források is átlag napi hetvenre teszik a civil áldozatok számát – A TERRORHADJÁRATNAK PEDIG, ANNAK KEZDETE ÓTA, IMMÁR TÖBB MINT KÉTEZER CIVIL ÁLDOZATA VAN. A harcoktól sújtott településeken, ENSZ adatok szerint, a civil építmények és létesítmények átlag 60 százaléka károsodott valamilyen mértékben – egy sor település azonban mára teljesen elpusztult.

Amikor az orosz ENSZ-küldöttség szóba hozta a humanitárius segítség ügyét (amin egyáltalán nem csupán orosz segélyszállítmányokat, hanem, sokkal inkább, nemzetközi összefogást értettek), AZ AMERIKAI KÜLDÖTTSÉG VOLT AZ, AMELYIK LEGINKÁBB KARDOSKODOTT A MELLETT: AZ ÉRINTETT TERÜLETEKNEK NINCS SZÜKSÉGÜK HUMANITÁRIUS SEGÍTSÉGRE; mindez csupán, úgymond, az orosz diplomácia azon hazug próbálkozása, hogy a segélyszállítmányok ürügyén az orosz csapatok behatolhassanak ukrán területre.

Sorry to return to bad news. A volunteer medic tells me in Lugansk: 'A rocket hit here, there was a 7-year old girl. It blew one of her legs off. I picked it up.' Fénykép: Sorry to return to bad news. A volunteer medic tells me in Lugansk: 'A rocket hit here, there was a 7-year old girl. It blew one of her legs off. I picked it up.'

KELET-UKRAJNA: A "HADIFOGLYOK" MAI "MEGALÁZTATÁSÁRÓL" Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A 'HADIFOGLYOK' MAI 'MEGALÁZTATÁSÁRÓL'

Augusztus 24: ez a nap: 1. Ukrajna függetlenségének napja (1991); 2. az a nap, amikorra el kellett volna foglalni Donyecket, vérbe kellett volna fojtani a Donbassz népfelkelését. Ez utóbbi, bizony, nem jött össze. (Sőt, úgy tűnik, a néphadsereg ellentámadásba ment át.) Augusztus 24-én az említett kettős dátumról megemlékezett viszont a Donyecki Népköztársaság. Donyeck főbb útvonalain végigvezették a junta ármádiája elfogott katonáinak egy csoportját - a sokat szenvedett lakosság szidalmaitól kísérve. Leginkább azt kiabálták: 'Fasiszták!' Locsolókocsik utána szimbólikusan felmosták az utcát.

45 / 259

1944-ben is - Moszkvában, Kijevben, más szovjet városokban - végigvezették a német hadifoglyokat. Utánuk is fellocsolták az utcát. A Nyugat degenerált kórusa máris feljajdult: jaj, istenkém, micsoda embertelenség! És hát a genfi konvenció ... Nem hallottam, hogy ugyanez a degenerált kórus feljajdult volna azon a képen, amikor egy elfogott népfelkelőt lefényképeztek, mielőtt tarkón lőtték volna. Nem hallottam, hogy feljajdultak volna, amikor lengyel zsoldosok Novoszvetlovszk városában nyilvánosan akasztották fel a néphadsereg egy másik elfogott harcosát. Nem hallottam jajgatni a genfi konvencióról arra a hírre, hogy ugyanebben a városban lakosokat betereltek egy templomba, amit aláknáztak. (Utoljára ilyesmi a cseh Lidicében, a belorusz Hatinban, illetve a franciaországi Oradourban történt.) Szerencsére a néphadsereg időben értesült erről, és harc közben sikerült sértetlenül kihozni a túszokat - megmentve, egyben, a templom épületét is. Nem hallottam, hogy a degenerált kórusnak egy szava is lett volna a frontvonalakon foglyul ejtett, megkínzott, elhurcolt, a fronton munkájuk végzése közben tüzérségi tűzzel meggyilkolt orosz (és más külföldi) újságírókról, holott azok - is - védelmet élveznek AMA BIZONYOS GENFI KONVENCIÓK ÉRTELMÉBEN. (A legutóbb, immár közel három hete eltűnt orosz újságírót azóta sem találják: a junta először azt hazudta, hogy ők tartóztatták le - de azután ezt visszavonták. Állítólag az ő szénné égett holttestét találták meg azután egy gépkocsiban, de ez még nem bizonyított.) Nem hallottam emlegetni, egy szóval sem a genfi konvenciót arra a közel négy hónapja tartó híráradatra, hogy városok, falvak százait lövik ágyúkkal, aknavetőkkel - utóbb már reaktív rakéta sorozatvetőkkel, ballisztikus rakétákkal, foszforbombákkal és egyéb mérgező vegyszereket tartalmazó robbanófejekkel. Nem hallottam tiltakozni, amikor a luganszki megyeházára kilőtt rakéta - benne kazettás (fürtös) - bombákkal gyanútlanul arra járó, vagy a szemközti parkban sétáló embereket nem egyszerűen eltalálta, de leszakította fejüket, végtagjaikat. És ez csak a kezdet volt - az ilyen eseteknek azóta se szeri, se száma. Nem hallottam tiltakozni iskolák, kórházak óvodák, családi házak, majd többemeletes lakótelepi épületek szándékos és módszeres rombolása miatt. ENSZ adatok szerint is a polgári áldozatok száma már meghaladta a 2 - 2 és fél ezret. Nem hallottam, hogy bárki is szót emelt volna az ostromlott települések közműveinek, üzemeinek, bányáinak módszeres rombolásáról, ami miatt emberek százezrei hetek óta étlen-szomjan tengődnek, víz, villany, gáz nélkül - okozva azt a szörnyű humanitárius katasztrófát, amivel összefüggésben a 'civilizált', 'demokratikus' Nyugat azon Oroszország ellen ugat, fenyegetőzik, amelyik - tíz napi türelmes, várakozás, a diplomáciai korrektség minden szabályának betartásáért cserébe csak a fasiszta junta gonosz, aljas, megalázó és provokatív packázását, a korábbi megállapodások teljes felrúgását kapta cserébe - és amiért elfogyott a türelme, és lépett. Pedig hát, ugye, a genfi egyezményekben az is benne vagyon ám, hogy a hadviselés során maximálisan kímélni kell a polgári lakosságot - illetve a bevetett harceszközöknek, az alkalmazott harcmodornak arányosnak kell lennie a másik fél által bevetett harceszközökkel és harcmodorral. És mit láttunk mostanáig? A junta már április végén, május elején tüzérséggel (egyre nagyobb hatóerejű, egyre pusztítóbb tüzérséggel), légitámadásokkal rontott neki az akkor még teljesen fegyvertelen, védtelen lakosságnak. Amely lakosság, válaszul, kénytelen volt önvédelmi osztagokat szervezni - de ezek az osztagok kezdetben szinte teljesen fegyverek nélkül, puszta kézzel próbálták védeni szülőföldjüket, városaikat, családjukat - önmagukat. Fegyverük csak utólag lett, hónapok elteltével, rengeteg ártatlan áldozat után. Mégpedig a legtöbb esetben úgy, hogy az ellenségtől zsákmányoltak. ÉS AZT TETSZENEK-E TUDNI, HOGY JOGI SZEMPONTBÓL MI IS ZAJLIK MOST A DONYEC-MEDENCÉBEN? TALÁN HÁBORÚ? KI ÉS KIK KÖZÖTT? Igen, a Nemzetközi Vöröskereszt nemrégiben polgárháborúnak minősítette a térségben zajló vérontást (hogy, a hadviselő felek egyikeként, segítséget nyújthasson a békés polgári lakosságnak, amelynek szenvedéseit jobb érzésű nyugatiak sem tudták már tovább tétlenül elnézni). És rajta kívül ki tartja még ezt polgárháborúnak? AZT TETSZENEK-E TUDNI, HOGY MINEK NEVEZI AZ UKRÁN KORMÁNY A MOSTANI HADMŰVELETEKET? ÚGY NEVEZI: 'TERRORELLENES KAMPÁNY'. Ez háború? Nem, ez jogi szempontból nem háború - ezt egy fegyveres, megfélemlítő terror- és bosszúhadjárat. Azok letörésére, megfélemlítésére, ELPUSZTÍTÁSÁRA, akik nem értenek egyet azzal, hogy az országban ALKOTMÁNYELLENES, FEGYVERES PUCCSAL EGY FASISZTA HORDA JUTOTT HATALOMRA - egy olyan, amelyet már magának a nemzetközi közösségnek kellett volna, fegyveres erőszakkal, eltakarítani az ország éléről. Nem édelegni vele, támogatni minden módon, pénzelni, FEGYVEREK, SZAKÉRTŐK, ZSOLDOSOK - SŐT, MOST MÁR HIVATÁSOS KATONAI SZAKÉRTŐK KÜLDÉSÉVEL SEGÍTENI. Mely zsoldosok, szakértők maguk is részt vesznek a terrorhadjáratok megtervezésében, kivitelezésében. HÁBORÚ FOLYIK A DONYEC-MEDENCÉBEN? NEM, JOGI SZEMPONTBÓL EZ NEM HÁBORÚ! Hiszen, hogy mást ne mondjunk: A BÁBELNÖK MINDMÁIG NEM MER HADIÁLLAPOTOT HIRDETNI. (A kényszersorozások immár harmadik hulláma miatt egyre erőteljesebben tüntető hozzátartozók mind hangosabban firtatják is: milyen alapon hirdet a rezsim totális mozgósításokat? Ha egyszer, úgymond, nincs háború.) Persze attól, hogy ez jogi szempontból nem háború, hanem 'csupán' egy megtorló, pacifikáló, büntetőhadjárat - attól még a népirtás, az emberiség elleni, illetve háborús bűntettek még elkövettettek, és, mint ilyen, nemzetközi büntető törvényszék eljárása, méltóan kemény büntetése után kiáltanak. MÁRPEDIG HA AZ NEM HÁBORÚ, AMI A DONYEC-MEDENCÉBEN FOLYIK (hanem egy merőben belpolitikai jellegű, megtorló, büntető fegyveres akció), AKKOR NINCSENEK HADVISELŐ FELEK SEM! (Nem tudom, tetszettek-e hallani az ukrán parlamentben erről folyó vitáról. Ahol a politikai szélsőség követeli a hadiállapot bevezetését - az 'államfő' viszont RENDRE VISSZAUTASÍTJA. Miért? Nem is titkolja: 1. HA HADIÁLLAPOTOT HIRDETNE, EZZEL HADVISELŐ FÉLNEK ISMERNÉ EL A NÉPFELKELŐKET, akiket ezek után, többé nem lehetne megbüntetendő, egyszerűen kiirtandó terroristáknak nevezni (MÁS SZÓVAL, AKKOR VONATKOZNÁNAK RÁJUK A GENFI EGYEZMÉNYEK amit a junta nagyon nem akar); 2. HA A REZSIM HADIÁLLAPOTOT HIRDETNE, AKKOR A NEMZETKÖZI VALUTAALAP AUTOMATIKUSAN MEGTAGADNÁ ÚJABB HITELEK FOLYÓSÍTÁSÁT. (Igaz, az IMF szab egy másik feltételt is: ADDIG NINCS HITEL, AMÍG A JUNTA VÉRBE NEM FOJTJA A DONYEC-MEDENCEI NÉPFELKELÉST.) Nos tehát fogadjuk el, amit maga az érintett mond: UKRAJNÁBAN NINCS HÁBORÚ. De akkor, könyörgöm, mi a baj a körül, hogy valakiket végigvezetnek az utcán. Ha nincs háború - HA AZ ELFOGOTTAK AZON KATONAI-RENDŐRI ERŐK TAGJAI, AKIK AZÉRT ÉRKEZTEK, HOGY FEGYVERES, VÉRES ERŐSZAKKAL LESZÁMOLJANAK AZ ENGEDETLEN POLGÁRI LAKOSSÁGGAL (amelyik, amúgy, éppen rémtetteik miatt, népszavazáson tett hitet a mellett, hogy egyszer s mindenkorra kivonják magukat a fasiszta junta rémuralma alól) - AKKOR ŐK, BIZONY, EBBELI MINŐSÉGÜKBEN NEM KATONÁK. Hanem terroristák, gyilkosok, akik minden lehetséges módon módszeresen gyötrik, kínozzák, gyilkolják, pusztítják ártatlan emberek százereit. HA EGYSZER NEM HÁBORÚ FOLYIK, HANEM EGY BELSŐ TERRORHADJÁRAT, AKKOR ANNAK RÉSZTVEVŐI NEM ESNEK A GENFI KONVENCIÓ RENDELKEZÉSEINEK HATÁSKÖRÉBE. MI AKKOR ABBAN A GOND, HOGY EGY PÁR TUCAT BŰNÖZŐT, TERRORISTÁT, TÖMEGGYILKOST - szemléltetésül, és, igen, a többi cinkos elrettentéséül - és, igen, az elszenvedett pokoljárás miatti némi elégtételként - végigvezetnek a város utcáin? Majd elsüllyedtek szégyenükben, megalázták őket? Nagyon helyes - én például karóba húzatnám őket. De ez nem lesz a sorsuk. Rettegtek? Nagyon helyes - miért nem akkor rettegtek, amikor fegyvert emeltek ártatlan, békés civilekre? Én végigvezetném őket minden elpusztított házon, lakótelepen, településen. Bezárnám egy moziterembe, ahol székhez kötözve kellene nézniük, napokon át, azokat a videófelvéleket, amelyek az általuk okozott rombolásokról, pusztításról, gyilkosságokról szólnak. Hogy zokogva, félőrülten, idegösszeomlásban kerüljenek elő onnan. Hogy hátralévő életükben folyton e szörnyűségek rémlátomásai gyötörjék őket. Őket is - meg nyugati megrendelőiket is, Obamástul, Bidenestül, MacCaine-estül, Barrosostul, Rompeyestül, Ashtonostul, Merkelestül, Cameronustól, Hollandeostul, a többi gazemberestül. Összehasonlításként akkor szíves figyelmükbe ajánlok egy másik videót. Lvovban készült, valamikor március elején, a fasiszta puccs győzelme miatti diadal napjaiban. Kijevből visszaérkeztek azok a készenléti rendőrök, akiket a városból vezényeltek az akkor még törvényes hatalom védelmére. A puccsista rezsim első dolga volt, hogy feloszlatta és hazazavarta a készenléti rendőröket. Az akkor már forrongó Szevasztopol hősként ünnepelte

46 / 259

hazatérő rendőreit (akiket ez láthatóan meghatott - ott mindjárt fel is esküdtek a nép hűségére). A fasiszta Lvov azonban őrjöngő gyűlölettel, lincshangulatban fogadta az addig is annyi szenvedésen, megaláztatáson keresztülment rendőreit. Akik most a Donyeck utcáin végigvezetett fasiszta horda miatt hullatnak krokodilkönnyeket - figyelmükbe ajánlom ezt a másik videót. A szülő(?)városukba visszatért rendőröket tetemre hívják, kiállítják egy színpadra. A magukból kivetkezettek kórusa ordítja: 'térdre, kutyák! térdre!' Egyéb módon is szidalmazzák, fenyegetik őket. Kényszerítik, hogy a csőcselék üvöltése után mondják a mára már mindenki számára kötelező fasiszta köszöntést ('Dicsőség Ukrajnának! A hősöknek dicsőség!') Látva a lincshangulatot, a rendőrök, kénytelen-kelletlen, megalázkodnak: sorra ereszkednek térdre, ismétlik megtörten a fasiszta jelszavakat, köszöntést ('Dicsőség a nemzetnek! Halál az ellenségre!'). Láthatunk egy fiatal rendőrt. Ő azt hajtogatja: márpedig én nem térdelek le. Többen próbálják jobb belátásra bírni - de ő nem enged. Ezután elvezetik a színpadról. EGY IDŐ MÚLVA ÉRKEZETT A HÍR: A LETÉRDELÉST, MEGALÁZKODÁST MEGTAGADÓ (végülis) KÉT LVOVI RENDŐRT másnap ELEVENEN MEGÉGETTÉK. Alul láthatók a donyecki menet képei. A másik link - a lvovi videó hivatkozása. (Kimásolva egy lapra, láthatóvá válik.): https://www.facebook.com/photo.php?fbid=678228278934281&set=pcb.678228342267608&type=1 https://www.youtube.com/watch?v=9BqBa2HtZAU#t=61

MEGHÍVÓ - NEVEINK VILÁGA c. konferenciára A Magyar Nyelvtudományi Társaság és az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor In - HAJDÚ MIHÁLY EMLÉKÉRE

MEGHÍVÓ

A Magyar Nyelvtudományi Társaság és az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete

Neveink világa A magyar névkutatás helyzete és feladatai Hajdú Mihály emlékére

címmel konferenciát szervez 2014. szeptember 29-én, hétfőn az ELTE BTK Kari TanácstermÉBEN (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A, földszint)

A konferencia célja a tulajdonnevek állományát, történetét, jellemzőit, kulturális és társadalmi jelentőségét vizsgáló magyar névtani kutatások szakmai körülményeinek és eredményeinek, illetve jövőbeli feladatainak áttekintése. A konferencia egyúttal tisztelgés a magyar névkutatás közelmúltban elhunyt meghatározó alakjának, Hajdú Mihály professzornak az emléke előtt.

A konferencia programja

10.00–10.15

Megnyitók – Dezső Tamás és Kiss Jenő

10.15–11.55

Névkutatás határokon innen és túl

10.15–10.35

A névtan és a társtudományok – Hoffmann István

10.35–10.55

A magyar névkutatás tudományos és társadalmi jelenléte – Juhász Dezső

10.55–11.15

A nemzetközi névkutatás és a magyar névtan – Farkas Tamás

47 / 259

11.15–11.35

Magyar névkutatás a határokon túl – Bauko János

11.35–11.55

Vita, hozzászólások

11.55–13.30

Ebédszünet

13.30–14.50

A magyar névtan kutatási területei 1.

13.30–13.50

Általános névtani kérdések – Slíz Mariann

13.50–14.10

A történeti személynevek – N. Fodor János

14.10–14.30

A mai személynevek – Vörös Ferenc

14.30–14.50

Vita, hozzászólások

14.50–15.10

Kávészünet

15.10–16.50

A magyar névtan kutatási területei 2.

15.10–15.30

A történeti helynevek – Tóth Valéria

15.30–15.50

A mai helynevek – Hegedűs Attila

15.50–16.10

Egyéb névtani kérdések – Laczkó Krisztina és T. Somogyi Magda

16.10–16.30

Hasznos névtudomány – Raátz Judit

16.30–16.50

Vita, hozzászólások

16.50–17.10

Kávészünet

17.10–18.10

Emlékezés Hajdú Mihályra

17.10–17.25

A tudós kutató és tudományszervező – Bárth M. János

17.25–17.40

A tudománynépszerűsítő tanár – Balázs Géza

17.40–17.55

A lokálpatrióta – Szabó Ferenc

17.55–18.10

Zárszó – Szathmári István

A konferencia nyitott, minden érdeklődőt szeretettel várunk.

A rendezvény a Nemzeti Kulturális Alap (www.nka.hu) támogatásával valósul meg.

KELET-UKRAJNA: POROSENKO "BÉKETERVE" Bedő János szerkesztésében "Hallgattassék meg a másik fél is!”

Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: POROSENKO 'BÉKETERVE' Holnap az ukrán bábelnök Minszkbe, a vámunió tagállamainak államfői csúcstalálkozójára utazik. Valamifajta 'béketervvel'. E terv lényegéről sok mindent meg lehet tudni az orosz nyelvű tudósítás alján lévő fényképről: új páncélosok vonulnak Ukrajna augusztus 24-i nemzeti ünnepének díszszemléjén, a Krescsatikon. Amelyek, a juntavezér szerint, onnan rögtön indulnak a Donyec-medencébe.

48 / 259

Béketervének jegyében a bábelnök bejelentette: sok milliárd grivnyát (kb.egymilliárd dollárt) költenek új, korszerű tankok, páncélosok, repülőgépek vásárlására. A kérdés csak az, hogy miből: az államkincstár teljesen kiürült: A SZAKÉRTŐK LEGNAGYOBB RÉSZE EGY-MÁSFÉL HÓNAPON BELÜLRE VÁRJA UKRAJNA TELJES GAZDASÁGI ÖSSZEOMLÁSÁNAK, ÁLLAMCSŐDJÉNEK BEKÖVETKEZÉSÉT. Az Unióval megkötött társulási megállapodás egyik első 'gyümölcseként' tönkrement és leállt Zaporozsjéban a Zaporozsec autógyár. Az amúgy is megtépázott ukrán iparvállalatok pedig egyre nagyobb számban kénytelenek leállni: elapadtak az eddig a Donyec-medencéből érkezett szénszállítmányok és villamos energia. A JUNTA, UGYANIS, LEVÁGTA AZ ÁGAT SAJÁT MAGA ALATT: NEMCSAK A DONYEC-MEDENCE BÁNYÁIT, ERŐMŰVEIT ROMBOLJA - DE SZÉTROMBOLTA AZT A VASÚTI INFRASTRUKTÚRÁT IS, AMIN EDDIG A DONYECKI SZENET KAPTA. A kijevieknek télen már nemcsak az orosz gáz, de a Donyec-medence szene és árama is hiányozni fog. Gratulálunk! Jó fagyoskodást a télen! Amúgy tettestársa, Turcsinov parlamenti elnök (aki Porosenko június 7-i hivatalba lépéséig az ügyvezető államfő tisztét is ellátta) kijelentette: Ő NEM LÁT SEMMIFÉLE ESÉLYT A KONFLIKTUS TÁRGYALÁSOS, DIPLOMÁCIAI RENDEZÉSÉRE. Azt hiszem, nincs egyedül. Пётр Порошенко: Мы потратим миллиарды гривен на вооружённые силы Украины. Читать далее: http://russian.rt.com/article/46755 #RT #Порошенко #Украина #вооружение RT на русском Пётр Порошенко: Мы потратим миллиарды гривен на вооружённые силы Украины. Читать далее: http://russian.rt.com/article/46755 #RT #Порошенко #Украина #вооружение

KELET-UKRAJNA: FORDULAT JELEI A HADISZERENCSÉBEN (Augusztus 23.-24. eseményei) Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

FORDULAT JELEI A HADISZERENCSÉBEN (Augusztus 23.-24. eseményei)

1. Augusztus 23-án – az április második fele óta tartó hadműveletek során először – a néphadsereg offenzívát indított. (Már nem csupán helyi jelentőségű ellenlökést, hanem valóban támadó hadműveletet.)

MEGHIÚSULT A JUNTA NAGY GARRAL BEHARANGOZOTT ÍGÉRETE, HOGY AUGUSZTUS 24-IG – AZ UKRÁN NEMZETI ÜNNEPIG – BEVESZIK A DONYEC-MEDENCEI NÉPFELKELÉS KÖZPONTJÁT, DONYECKET – ÉS A MÁSODIK SZÉKVÁROST, LUGANSZKOT IS.

A kibontakozó fordulatnak több oka van.

A). A junta terrorhadjárata kifulladóban van, csapataik óriási veszteségeket szenvednek. Nagy veszteségek érik a junta haditechnikáját.

B.) A népfelkelők valódi hadsereggé kezdenek szerveződni, amely egyre inkább egyenrangú ellenfelei a junta ármádiájának. Javult a hadműveletek koordináltsága, a csapatok fegyelme. Miközben az ellenség harci morálja egyre csökken, hadvezetése elképesztő, a junta csapatai számára nem egyszer végzetes baklövéseket követnek el. Az immár néphadseregnek nevezhető népfelkelő osztagok harci taktikája viszont egyre javul: a jelek szerint az esetek többségében nem csupán ki tudják védeni a junta seregének csapásait, de már előre is tudnak számolni. Sőt, építeni tudnak az ellenség hibáira: kelepcébe csalják, ostromgyűrűbe zárják őket. A néphadsereg mobillá, mozgékonnyá vált, akciói gyorsak, váratlanok.

NAPIRENDRE KERÜLT A KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁG – A DONYECKI ÉS A LUGANSZKI – FEGYVERES ERŐINEK EGYESÍTÉSE IS. A hírek szerint ezen dolgozik a mára legendássá lett donyecki főparancsnok, Igor Sztrelkov (valódi családnevén: Girkin), aki jó ideje eltűnt a nyilvánosság szeme elől.

A juntának a minap sikerült elfognia Sztrelkov személyes testőrét. Őt várhatóan kivallatják arról, hogy hol van a főparancsnok, mik a tervei ¬– illetve mi volt a szerepe annak idején, április közepén, amikor Szlavjanszkban kitört a népfelkelés, és – több kísérlet után – sikerült elfoglalni előbb a város rendőrkapitányságát, majd a Nemzetbiztonsági Szolgálat városi kirendeltségének épületét is. (Emlékeztetőül: Igor Sztrelkov (Girkin) a Krímből

49 / 259

érkezett, orosz önkéntesként részt vett több helyi konfliktusban – többek között a csecsen háborúkban, majd Boszniában is.)

C. Érzékelhetővé vált a néphadsereg hadfelszerelésének javulása: ma már vannak az ellenségéhez fogható, nagy tűzerejű lövegei, páncélosai. Ezekkel egyre pusztítóbb csapásokat tud mérni az ellenségre – amelynek ember- és anyagi veszteségei egyre súlyosabbak. (Ami hatással van harci moráljukra is.) A zsákmányolt nagyszámú haditechnikának köszönhetően megjelentek Novorosszija néphadseregének szakosított egységei is: lövészegységek, harckocsizók, páncélosok, tüzérek, rakétaegységek. Sikeresen működnek saját felderítő, diverzáns egységeik. A néphadsereghez mind újabb önkéntesek csatlakoznak – például bányászok. LÉTREJÖTT EGY EZRED AZOKBÓL AZ UKRÁN KATONÁKBÓL, AKIK ÁTÁLLTAK A NÉPFELKELŐK OLDALÁRA, és hajlandók voltak az ő oldalukon harcolni. ADATOK SZERINT A MINTEGY 20 EZRES NÉPHADSEREG TÖBB MINT 80 SZÁZALÉKA HELYI LAKOS. Az önkéntesek mára sok országból érkeznek: Oroszország és Szerbia mellett nemrégiben néhány spanyol és francia önkéntes is érkezett. (Harci feladatának teljesítése közben a napokban a junta fogságába esett egy ukrán származású, de francia állampolgárságú önkéntes: Jurij Jurcsenko színész.)

A legfrissebb felmérés szerint május 2. és augusztus 20. között a junta több mint húszezer katonát vesztett halottakban és sebesültekben. Tízezerre becsülhető a dezertáltak, illetve azok száma, akik a bekerítés elől orosz területre menekülnek – és akiket az orosz hadvezetés hazaküld. Az ilyen katonáknak csak egészen kis része tér vissza a frontra (illetve kényszeríthető, hogy visszatérjen).

Folyamatosan áll a néphadsereg szolgálatába az a mintegy 200 haditechnikai eszköz, amelyet augusztus elején, egy bekerített egység felszámolásakor sikerült zsákmányul ejteni. A JUNTA MÁRA SZINTE TELJESEN ELVESZÍTETTE MEGLÉVŐ LÉGIEREJÉNEK EDDIG HASZNÁLATÓ VOLT RÉSZÉT. A legutóbbi napokban lelőttek egy lengyel SZU-25-ös vadászgépet és két horvát helikoptert is.

2. Augusztus 23-án a néphadsereg két irányban is támadást indított: Donyecktől északra, illetve délkeletre. A két irányban is megindított offenzíva célja: mindkét helyen bekeríteni, ostromgyűrűbe fogni ¬– majd a továbbiakban felszámolni az ellenséges csapatokat, lehetőleg megszerezve tőlük, vagy legalábbis minél jobban ritkítani haditechnikájukat. Donyecktől északra kulcsfontosságú Gyebalcevo városa, melynek birtoklása a két székvárost összekötő út ellenőrzése, illetve a miatt fontos, hogy bekeríthessék, Donyecktől minél távolabb szoríthassák a várost folyamatosan tüzérségi tűz alatt tartó ütegeket. Az egységek bekerítése megkezdődött – egyelőre azonban nem sikerült csökkenteni a Donyeckre nehezedő tüzérségi nyomást – aminek naponta több civil esik áldozatául. Gyebalcevo birtoklása, a térség fölötti teljes tüzérségi ellenőrzés megszerzése miatt is fontos lenne, hogy a néphadsereg helyreállíthassa részben elvesztett pozícióit a Szaur Mogila kurgánon és környékén.

Az igazán nagyszabású, látványos támadás Donyecktől délre indult el (annak ellenére, hogy még mindig nem sikerülte teljes mértékben birtokba venni a Donyecktől 35 km-re lévő, Ilovajszk városát. Stratégiai jelentőségét az adja, hogy a város vasúti csomópont – és ha a juntának sikerül újra ellenőrzése alá vonni a várost, vasúton gördülékenyebbé teheti saját maga számára az utánpótlás biztosítását. A város azért is fontos egyben, mert birtoklásával lezárható, illetve szabaddá tehető a Donyecket az országhatárral összekötő út. A most megindult offenzíva révén, több egyéb település mellett, sikerült visszafoglalni Uszpenka határállomást is.

A déli irányban megindult váratlan támadás célja: kijutni az Azovi tengerhez; elfoglalni a tenger partján fekvő, egyben közúti határátkelőt, Novoazovszkot. Ezzel sikerülne teljesen megnyitni a Donyec megye, illetve Oroszország között húzódó határszakaszt. Cél továbbá az Azovi-tenger partján húzódó, nagy kikötő- és iparváros felszabadítása, mely, a város lakói hősies harcának, ellenállásának dacára, június közepén került a junta kezére. A város birtoklása tengeri kijáratot is biztosítana a Donyecki Népköztársaságnak, amellett hatalmas ostromgyűrűbe lehetne fogni a tengerpart, illetve Ilovajszk közötti területet ma még birtokló kijevi csapatokat. Az offenzíva kezdete óta három un. „katlan” jött létre, amelyekbe, együttvéve, mintegy hat-hétezer ukrán katona került.

23–24-én makacs harcok kezdődtek Novoazovszkért, amelyek még mostanáig is folynak. Egy sor települést azonban a néphadseregnek sikerült elfoglalnia. 25-én REGGEL, MARIUPOL LAKÓINAK ÉSZLELÉSE SZERINT, MEGKEZDŐDÖTT A NEMZETI GÁRDA SIETŐS KIVONÁSA A VÁROSBÓL. A 400 ezres, sokat szenvedett város felszabadítása jelentős fegyvertény lenne.

UGYANAKKOR az ellenség nem egy könnyen adja meg magát. Donyeck és Luganszk kíméletlen ágyúzása folytatódik. Találat ért egy kórházat, amelynek két épülete károsodott. Súlyosan megrongálódott a város híres labdarúgó csapatának stadionja (ahol két éve, a Lengyelország és Ukrajna által közösen rendezett labdarúgó Európa-bajnokság számos mérkőzését játszották – akkorra bővítették ki a most a junta csapatai által uralt repülőteret is, amely jelentősen megrongálódott). A tüzérségi lövedékek áldozatául esett egy helytörténeti múzeum is: pótolhatatlan kiállítási tárgyaik nagy része megsemmisült, maga az épület pedig annyira megrongálódott, hogy már lehetetlen helyreállítani. DONYECK EGYIK ELŐVÁROSÁBAN PEDIG EGY LÖVEDÉK ÉPPEN A VECSERNYE IDEJÉN CSAPÓDOTT A TEMPLOMBA. Hárman meghaltak – közöttük a templom egyik szolgája – több tucat a sebesült, és súlyos károkat szenvedett maga a templom is.

A városban két nap alatt mintegy újabb tucatnyi polgár esett a belövések áldozatául.

Hétfőn találat érte Donyeck egyik elővárosát a legpusztítóbb, „Tocska-U” elnevezésű rakétából. E rakéta a levegőben robban fel, a robbanófejében található kazettás bombák szerterobbanó szilánkjai képesek voltak arra, hogy jókora lyukat ütve az eltalált családi ház tetejébe, teljesen áttörjék azt. Egy ilyen rakétát néhány napja egy másik városban is bevetettek.

Az augusztus 24-i kijevi díszszemle után, az ott felvonultatott, meglehetősen korszerű haditechnikát máris továbbküldik a Donyeck-medencébe. A hírek szerint a junta jelentős létszámú, friss csapatokat is bevetni készül a hadműveleti övezetben.

50 / 259

A napokban szó volt róla, hogy Harkov lakói amerikai messzehordó lövegekből, tankokból, harckocsikból, rakétákból álló szállítóoszlopot láttak átvonulni a városon. NOS, A SZÁLLÍTMÁNY CÉLBA ÉRT. Afféle kísérleti jelleggel két ilyen rakétát lőttek ki Donyeckre, és egy környékbeli településre. Utászok elmondták, milyen ez a rakéta, amely kilőhető az ukrán „Grad” típusú rakétarendszerből. Robbanófeje ismeretlen, mérgező vegyülettel van töltve. Emellett apró, hegyes tűk sokaságát is elrejtették bennük. A rakétában található BOMBÁK ÓRÁKON KERESZTÜL ROBBANNAK, HATALMAS TERÜLETET BETERÍTVE A SZERTERÖPPENŐ SZILÁNKOKKAL. Mindez együtt halálos eszközzé változtatja a rendszert. A RAKÉTA MÉG AMERIKÁBAN IS KÍSÉRLETI DARABNAK SZÁMÍT – VAGYIS A DONYEC-MEDENCE NÉPÉN (Donyeck és egy Szvetloje nevű település lakóin) PRÓBÁLJÁK KI AZ ÚJ FEGYVER HATÉKONYSÁGÁT.

MIKÖZBEN TEHÁT DÚLT A HISZTÉRIA AZ OROSZ SEGÉLYSZÁLLÍTMÁNY (az abba állítólag elrejtett orosz fegyverek miatt, AMERIKA MINDENFÉLE LELKIFURDALÁS NÉLKÜL KÜLDI A FEGYVERT. Nem Ukrajnának – hanem a hatalmat törvénytelenül, erőszakkal, hazaáruló módon megragadó juntának.

2. Augusztus 22-én – megelégelve a kijevi hatalom packázásait – Oroszország úgy döntött: nem vár – mert nem várhat – tovább a szállítmánnyal. Az orosz külügyminisztérium szóvivője, egyebek mellett, megállapította: még soha annyi hazugságot nem tapasztalt, mint amivel a junta próbálta akadályozni a segélyszállítmány célba juttatását. JÓLLEHET, A JUNTA AUGUSZTUS 12-ÉN JEGYZÉKBEN ADTA HOZZÁJÁRULÁSÁT A SEGÉLYSZÁLLÍTMÁNYHOZ, AZ EZT KÉRŐ OROSZ JEGYZÉK PEDIG TARTALMAZTA A SZÁLLÍTMÁNY LISTÁJÁT – amit a hercehurca közepette a Nemzetközi Vöröskereszt is több alkalommal visszaigazolt – A JUNTA, ÉS A MÖGÉJE TELJES LÉTSZÁMBAN FELSORAKOZOTT NYUGATI VAZALLUS HAD NEM ÁTALLJA MÉG MOST IS AZT HAZUDNI: A SZÁLLÍTMÁNYT UKRAJNA ENGEDÉLYE NÉLKÜL JUTTATTÁK EL LUGANSZKBA. Bár a konvoj már régen visszatért orosz területre, a szállítmány elosztása megkezdődött a rászorulók között, és az is kiderült, hogy a szállítmánnyal semmilyen fegyver, egyetlen orosz katona sem érkezett – a hisztéria változatlan erővel folyik.

Augusztus 24-én Lavrov külügyminiszter bejelentette: újabb szállítmányt készülnek indítani – ezúttal a szintén sokat szenvedő, közel milliós Donyeck (és környékének) lakossága számára. Az erre vonatkozó jegyzéket már meg is küldték Kijevnek, az újabb szállítmány küldését még ezen a héten megszervezik.

3. Augusztus 26-án Minszkbe várják Porosenko bábelnököt is. Minszkben ugyan a Vámunió tagországainak államfői találkoznak, ám oda, valamilyen okból meghívták az ukrán bábelnököt is. Aki a „rivális” integrációs szervezet csúcstalálkozójára, magával viszi az EU-nak a külügyekért, a gazdaságért, illetve az energetikáért felelős főbiztosát is. (Biztos, ami biztos – hátha szellemi képességei és pozíciói nem teszik lehetővé, hogy önmaga is boldoguljon az ukrán-orosz kapcsolatok aktuális problémáinak áttekintése során. Végül is, nem tesz egyebet, mint bármelyik, nagyrészt döntésképtelen bábelnök.)

Putyin elnök külön találkozót bonyolít a bábelnökkel. Akit ¬– nem kis részben Obama ösztökélése nyomán – UKRAJNA TÖRVÉNYES ÁLLAMFŐJÉNEK ISMERT EL (?!) (Három hónappal ezelőtt az orosz vezetés álláspontja még az volt: semmilyen kapcsolatra nem hajlandók a puccsista juntával – maximum halaszthatatlan napi ügyekben fognak velük kontaktálni.)

Hogy mennyire lehet számítani a Nyugat korrektségére és jóindulatára, azt bizonyítja a segélyszállítmány, illetve az ukrán hadifoglyok felvonultatása körül felkorbácsolt hisztéria, az ellenséges diplomáciai és sajtókampány. Valamint az a tény, hogy a hatvan év után mára ismét jenki szavazógépezetté züllött ENSZ és annak Biztonsági Tanácsa kivétel nélkül elgáncsol minden orosz kezdeményezést.

A találkozó napirendjén a kétoldalú kapcsolatok kérdései – egyebek mellett az orosz-ukrán kapcsolatok helyzetének áttekintése – szerepel annak fényében, hogy Ukrajna június 27-én aláírta az Unióval való társulási megállapodást. Ami minőségileg új helyzetet teremtett a két ország kapcsolataiban, kiváltképpen a gazdasági kapcsolatokban.

A megbeszélések témái között szerepel a Donyec-medencei konfliktus békés, tárgyalásos úton szereplő rendezése (amit a donyeckiek elutasítanak), illetve humanitárius kérdések is.

Erről maga Alekszandr Turcsinov, a „parlament” „elnöke”, is azt nyilatkozta: nem hisz a tárgyalásos rendezés lehetőségében – ő inkább továbbra is a Jobb Szektor martalócainak rendteremtésében hisz. De még Merkel kancellár asszony is azt nyilatkozta: nem hiszi, hogy áttörést lehetne elérni a tárgyalásokon.

A tárgyalásos rendezés, egyfelől, csakugyan azonnali fegyvernyugvást (legalábbis annak reményét) hozná.

Kérdéses azonban, hogy azt a bábelnök – aki mindeddig egyetlen ígéretét, egyetlen megállapodást soha nem tartott még be – most csakugyan tartaná-e szavát (mert miért is tenné?). Másfelől, erősen kérdéses annak célszerűsége, hogy most megakasszanak egy sikerrel kecsegtető offenzívát, mely utat nyithatna az előtt, hogy az agresszort kisöpörjék a két népköztársaság területéről. Miközben a másik fél bizonyosan arra használná fel a fegyvernyugvást, hogy ráncba szedje megtépázott haderejét, emberekkel, haditechnikával feltöltse hadseregét, és a Nyugat időközben beérkező, nyilván tekintélyes támogatásának birtokában, egy alkalmas pillanatban, a siker nagyobb reményével indítsa újra agresszióját a Donyec-medencei népfelkelés térdre kényszerítése céljából. Miközben az USA, a NATO, és megbízható vazallusuk, az Európai Unió, konszolidálná akcióit, és mindent bedobna kijevi védenceik megmentése, győzelmük elősegítése érdekben.

51 / 259

Erre mondta azt egyszer a népfelkelők egyik vezetője: már nem kérjük Oroszországtól, hogy támogassanak. Csupán azt kérjük: ne zavarjanak minket.

Комментарий по ситуации в Новороссии от блогера Кассада: http://rusvesna.su/news/1409051414

ISTEN NEM VER BOTTAL

A néphadsereg által ostromlott Amvroszijevka városban a lakosság az óvóhelyekre menekült a tűzpárbaj elől. Így tettek öregek is az egyik családi házban.

Ám akkor a pincébe berontott 14 martalóc a junta seregéből. Az öregeket kikergették az óvóhelyről, és maguk bújtak oda

Ámde ...

Alighogy a szerencsétlen öregek kénytelenek voltak feljönni az óvóhelyről az udvarra, egy lövedék az óvóhelybe csapódott. Ott döglött meg mind a 14 haramia.

Boldogult édesapám erre szokta volt mondani: a selejt bosszúja...

https://www.facebook.com/groups/russouz/

Elhunyt Valeri Petrov Szerkesztőség Gyászhír és emlékezés

2014. augusztus 25-én elhunyt Valeri Petrov, a bolgár irodalom nagy alakja.

Egy lángész, akit szeretni lehetett és lehet Alig telt el négy hónap és pár nap, hogy szeretett írónkat Valeri Petrovot 94-ik születésnapja alkalmából az alábbi köszöntéssel üdvözöltük Valeri Petrov április 22-én volt 94-éves. Születésnapján technikai okokból nem tudtuk honlapunkon köszönteni. Most kicsit megkésve kívánunk neki jó egészséget, boldogságot, további hosszú életet és alkotói sikereket. A Világszabadság szerkesztősége. На 22. април Валери Петров навърши 94 години, поради технически причини не успяхме да го поздравим на нашата уебстраница. С малко закъснение му пожелаваме здраве, щастие и още дълги години с творчески успехи!!! Редакцията на «Вилагсабадшаг» Лет до ста расти нам без старости Год от года расти

52 / 259

нашей бодрости. Augusztus 25-én világgá röppent a hír, hogy végleg távozott közülünk. Távozott, de csak testileg. Az a mód, ahogyan halálhírét egész Európa fogadta, bizonyította, hogy már jóval testi távozása előtt műveiben kifejezett gondolat- és érzelemvilága, az egész európai kultúra kincse lett. Valeri Petrov nagyon sokoldalú író volt. Lírai alkotásai lettek a legismertebbek és legnépszerűbbek, de írt elbeszéléseket, drámákat, útleírást. Külön ki kell emelni forgatókönyveit, mert nagyon helyesen a szépirodalom új műnemének tartotta és nem a filmművészet egy másodfokú tartozékának. Dráma is a szépirodalom része. Most részletesen műfaji kérdésekre nem térünk ki, annyit azonban meg kell említeni, hogy célszerű lenne olyan filmszínházakat lértehozni, ahol a mai közönség is megnézhetné Valeri Petrov és a többi jelentős bolgár író forgatókönyvei alapján alkotott filmeket. A bolgár olvasók számára nagy jelentősége van hatalmas műfordítói munkájának is, de számunkra éppen eredeti művei a fontosak, amit nekünk kell majd nyelvünkre lefordítani. Több klasszikus magyar verset is lefordított, ezért külön hálásak vagyunk neki. A Világszabadságon igyekeztünk verseit publikálni magyar fordításban és párhuzamosan eredetiben is, valamit önálló tanulmányokban ismertetni műveit szintén két nyelven. A „számítógép ördöge” többször eltüntette hol az egyik, hol a másik változatot. Ezeket igyekszünk pótólni. Életművének művészi sajátosságaira későbbi számokban térünk vissza. Most csak két sajátosságot emelünk ki, amelyek nemcsak a művészt, hanem a személyiségét is jellemzik. 1.) Egyforma színvonalon tudott személyes kapcsolatot kialakítani minden korosztállyal, a legkisebb gyerekektől az egészen idősekig és ennek megfelelően számukra érdekes , vonzó műveket alkotni. 2.) Már egész fiatal korában még az egyetemen végleg elkötelezte magát az igazság, a nép és a szabadság szolgálatára, és ezért szinte egész életében valamilyen mértékben mindig ellenzékben volt a politikai hatalommal. Ez pedig gyakran nem volt veszélytelen. Eredeti szakmaként az egyik leghumanistább foglalkozást választotta, orvos lett. Korai irodalmi sikerei nem hagytak elég időt az orvosi gyakorlat folytatására és végül kénytelen volt csak az irodalomnak szentelni idejét. Eszméit és eszményeit igyekszünk megőrizni és átadni az utánunk jövő nemzedéknek. A Világszabadság szerkesztősége

На 25-и август светът научи новината, че Валери Петров ни напусна завинаги. Напусна ни, но само физически. Начинът, по който цяла Европа посрещна вестта за неговата кончина, доказва, че мислите и чувствата, изразени в творбите му, стават част от съкровищницата на цялата европейска култура много преди той да напусне този свят. Валери Петров бе творвц с многостранни изяви. Макар че на най-голяма популярност се радват поетичните му творби, той пише също разкази, драми, пътеписи. Специално внимание заслужабат сценариите, които той много правилно смята за нов художествен жанр, а не за второстепенен елемент на филмовото изкуство. Драмата съшо е част от художествената литература. Сега няма да се спираме на жанрови проблеми, само ще споменем, че би било целесъобразно да се създадат филмови театри, където българската публика би могла да види филмите, изготвени по сценарии на Валери Петров и на други значими български писатели.

Összeállítás a Világszabadságon megjelent művekből Поезия на мъката и надеждата Преди всичко трябва да започна с няколко думи за човека и политика Валери Петров, иначе много неща в развитието му като писател биха останали неразбрани. Разбира се, Валери Петров никога не е бил политик в съвременния смисъл на думата. В наши дни, когато мислим за политика, се сещаме за дребни интриги, взаимни обвинения, борба за кокала, страстна омраза и манипулации. Валери Петров е политик в първоначалното значение на думата. Под политика древните гърци са разбирали ангажираност с въпросите на обществото. От най-ранна възраст В. Петров живо се интересува от големите въпроси на обществото и човечеството и при решаването им винаги заема страната на народа, тоест на демокрацията и правдата. Още в края на 30-те и началото на 40-те години на ХХ век той се обвързва за цял живот с идеите на свободата, социализма и демокрацията, взети заедно, защото в нашата историческа епоха тези три неща могат да бъдат постигнати само в единство. Ако някои от тях да бъде отречено или отхвърлено от обществото, другите две също престават да действат. Валери Петров става привърженик на споменатите идеи във време, когато последователите им са жестоко предследвани. Бил е член на Българския общ народен студентски съюз (БОНСС). Двама от членовете на групата, към която непосредствено е принадлежал, са убити от фашистката полиция. В ония години са били нужни безкористност и безумна смелост, за да прегърнеш идеите на социализма и демокрацията. (Да не забравяме, че тогава думите “демокрация” и “социализъм” действително са означавали демокрация и социализъм, а не собствените си антиподи.) Валери Петров е привлечен в лагера на социализма не от бедност и лични обиди, а от обичта към правдата и симпатията към угнетените. Майка му е била учителка в средно училище, а баща му – признат адвокат; в детските и младежките си години поетът е имал възможност да живее и учи при добри материални условия. Ала той никога не е преценявал историята само от гледна точка на своето собствено преуспяване и личните си интереси, а винаги от позициите на целия народ, на цялото утрудено човечество. Накратко това се съдържа и в девиза на БОНСС “Където народът, там и ние”, чийто активен член е В. Петров. Творческият му път започва като член на тази малочислена, но органично свързана с народа група интелектуалци, и до ден днешен където и да се намира, каквото и да прави, той остава верен на идеалите си и на себе си. Това кратко представяне е достатъчно да разберем, защо Валери Петров от самото начало досега винаги е бил в някаква степен опозиционен писател. Може би само няколкото години между септември 1944 и началото на 1949 г. правят изключение. До освобождението през септември 1944 г. той се бори срещу капитализма и фашизма. И след 1949 г. не става привърженик на капитализма. От близо познава не само неразвития български, но и развития западноевропейски капитализъм. В същото време деформациите на социалистическото развитие в България и въобще в Централна и Източна Европа го принуждават все повече да мине в опозиция с ясното осъзнание, че изходът от положението не е във възстановяването на капитализма, респективно, че възстановяването на капитализма не е изход от ситуацията. Със засилването на деформациите още повече се поставя под въпрос и се подкопава характерът на социалистическото развитие. Поради липса на място, тук ще спомена само за трагичната съдба на българските турци. Тези, които сега гръмко хулят времето преди 1989 г. и се представят за яростни опозиционери, тогава в най-добрия случай запазиха дълбоко мълчание, да не говорим, че мнозинството от тях открито одобряваха или покорно следваха официалната политика. Малцина се осмеляваха открито да критикуват, да изразят противоположно мнение. Валери Петров винаги е бил тих, кротък, скромен човек, но в атмосферата на всеобщо спотайване и кариеристично раболепие, неговият спокоен, безметежен, но категоричен глас проехтява и отеква надалеч. Смелостта и простичкият факт, че казва истината, придават тежест на думите му. През 80-те години В. Петров е един от най-популярните духовни водачи на българската демократична опозиция. Историята недвусмислено показа кои са истинските привърженици на демокрацията и кои си служеха с демократичните лозунги, за да прикрият намеренията си за възстановяване на личното богатство и изгубената през 1944 г. власт. Реално те никога не са се стремили към демокрация, а само към общество, в което да се облагодетелстват за сметка на другите. Излязоха наяве и онези обидени кариеристи, които никога не са се

53 / 259

интересували нито от социализъм, нито от демокрация, а сега мечтаят от неуспели службогонци да се превърнат в преуспяващи кариеристи. Ето защо днес толкова много хора се опитват да извлекат дивиденти от “накърнените си права” в миналото. В такава обстановка на Валери Петров едва ли му остава друго, освен отново да бъде в опозиция, и то не на едно или друго правителство, а на псевдодемократичните отношения. Още в първите месеци след смяната на системата, огромна част от българския народ изпада в безкрайна мизерия, докато една много малка прослойка започва да се замогва с удивителна бързина. Зорките наблюдатели успяха да видят още в самото начало, че това, което набира скорост, няма нищо общо с истинската демокрация. Но при поета става дума не просто за по-голяма проницателност. Той не може да остане безразличен към страданията и мизерията, обхванали мнозинството от народа. Съзнавайки трагичната ситуация, В. Петров простенва: Смяна на караула Тез бляскави – сред общата беда – коктейли, шератони, боже мили! И как държат се тези господа, като че ли за тях са се родили! Отгде се пръкна тоъи нов елит, тоз нов хайлайф, таз нова висша сфера? От черната кола с разсеян вид излиза асистентчето от вчера. А пък жена му – явно си личи – от някого обидена е люто, и светка още в детските очи студената искра на парвенюто. Неща не нови. Знаех отнапред, чр тъй ще е, но то тъй в миг изригна... На нас ни триабваха 45, на тях една-единствена им стигна!

От 1939 г. досега кариерата на Валери Петров се развива успешно с изключение на един кратък период на застой. Неговото сложно, многопластово творчество неведнъж е било в центъра на оживени дискусии. Те рядко са обективни; обикновено са продиктувани от служебна злонамереност или лична завист, макар че по време на дебатите се чуват и безпристрастни оценки. С позитивните страни в тях бих искал да ви запозная накратко, без претенции за изчерпателност. Валери Петров започва творческия си път като хуморист. Хуморът до ден днешен е негова характерна черта. Валери Петров е преди всичко поет, но пише и поеми, драми, сценарии и пътеписи. Огромно е неговото преводаческо дело. Най-голямото му постижение като преводач е пресътворяването на български език на цялото Шекспирово творчество. От унгарската литература е превел най-вече стиховете на Радноти. Макар да не знае унгарски, е бил пленен от музикалността в поезията на Радноти. Срещата му с творбите на унгарския поет е много интересна, защото Валери Петров първо е бил запленен от изразената в стиховете музикалност на унгарския език и чак след това от съдържанието и другите елементи на формата. Преводачът се опитва да пресъздаде на български не отделните музикални елементи в текста – това междувпрочем е невъзможно поради различната специфика на двата езика –, а цялостното звучене и въздействие на творбите. “... Радноти ми звучеше като шуртенето на потока, като шумоленето на гората.” – пише в стихотворението си “Миклош Радноти”, посветено на унгарския поет. Струва ми се, че в преводите си Валери Петров успява да предаде музикалното въздействие на оригиналните творби, защото и на авторските му стихове е присъща повишена музикалност. Валери Петров е автор и на много поеми, драми и поетични произведения за деца. Известно е, колко трудно се пише за деца, но на него му се удава. Читателската му аудитория включва от тийнейджъри до пенсионери. В творчеството му естетичните категории образуват сложна система: красивото често се преплита с грозното, трагичното с комичното и сатиричното, иронията с патоса. Авторът подлага на съмнение всичко и всички, дори и онези, които е обичал. В същото време проявява разбиране, донякъде и съчувствие, дори към отрицателните си герои; толерантен и снизходителен е спрямо човешкото несъвършенство. Старае се да разбере всичко, но тъкмо по тази причина наблюдава всяко нещо, дори самия себе си, от разстояние. Дистанцираността дълбоко пронизва повечето му творби. В някои от тях се срещат различни стилистични пластове – чрез сблъсъка между тях поетът постига желаното въздействие. Установява връзка и зависимост между картини, смятани в миналото за твърде отдалечени една от друга. Общоизвестен е фактът, че речниковото му богатство е огромно. Това се усеща най-вече от чужденците, когато трябва да се справят с богатството на неговия език. Тук бих искал да добавя още нещо. Не става дума само за това, че Валери Петров употребява голям брой думи. В текстовете му думите се проявяват с много повече нюанси от обикновено. Той умело се възползва от възможностите, скрити в полисемията на думите. Това обуславя точността на изказа му. На съответното място винаги се появява най-подходящата дума с необходимото за конкретния случай значение. Литературната общественост определя Валери Петров като урбанистичен поет, но в България влагат в това понятие по-различен смисъл, отколкото при нас, в Унгария. Там не се набюдава специфично унгарското противоречие между урбанистичен и народен, което при нас продължава да е е налице; българският убранистичен поет никога не прекъсва връзката си с провинцията и природата. София прерастна в милионен град, но пак е в сърцето на природата – на север е обгърната от Витоша, а на юг – от Стара планина, чиито върхове много често са заснежени дори и през май. В творбите на поета градският пейзаж и природата вървят ръка за ръка, присъстват едновременно. Фактът, че една трета от живота на Валери Петров преминава в орбитата на киното, дава отражение и върху поезията му. В значителна част от стиховете му картините се сменят като филмови кадри. За съжаление не съм гледал филмите му, затова за тях мога да кажа само това, което самият поет сподели през 90-те години. Поради недостиг на финанси, филмовите дейци в България – естествено сред тях и той –

54 / 259

никога не са имали възможност напълно да осъществят замислите си, но въпреки това успяват да създадат немалко значителни произведения. Сам по себе си заслужава внимание и фактът, че филмът формира поетичен картинен свят на Валери Петров. Картините му са конкретни. Бидейки постоянно в опозиция, той често е принуден да предаде основното си послание скрито между редовете, да го изрази във вид на тънък намек. Художествената специфика на драмите му – поне според критиката – рязко се отличава от останалите му съчинения. И все пак между драматичните и другите му произведения със сигурност откриваме нещо общо: сценичните му творби също са изпълнени с алюзии. Според критиците прозаичните стихотворения на Валери Петров прерастват в драми, които те определят като “лирични драми”. Нямам намерение да се спирам на разрешаването на тези противоречия, но бих искал да подчертая, че те по всяка вероятност са само привидни. Героите в творбите на Валери Петров изпадат от една илюзия в друга, също като човека на ХХ век, тоест те непрестанно се мятат между илюзиите, измамната външност и разочарованията. Прочитът на цялостното му творчество ни запознава с хрониката на духовния живот в нашата историческа епоха; хроника, която е дълбоко пропита от една съвсем тиха тъга, изразена в миньорен тон. В историята на българското общество през ХХ век – също както в другите централноевропейски страни – най-голямата илюзия бе смяната на системата, ето защо тъкмо това предизвика най-много горчивина и разочарование, разбира се предимно у тези, които най-силно вярваха или искаха да вярват, че промените ще са в положителна посока, че няма да се развие едно дълбоко несправедливо общество, в което малцина ще забогатеят, а огромното мнозинство съвсем ще обеднее и ще изпадне в нищета. В годините непосредствено преди промените Валери Петров също живее с известни илюзии, за което свидетелства стихотворението му “Московската телевизия”. В неговия случай обаче илюзия се оказва не вярата в т. нар. западна демокрация и в ощастливяващата същност на капитализма – той, както вече споменахме, винаги е имал реална представа за капитализма – а надеждата, че социализмът ще поеме по пътя на демократичното развитие. Негов идеал е “една поумняла и хуманна социалистическа структура”. Но когато става ясно, че промените водят до реставрация на капитализма – а той търде скоро разбира това -, окончателно се разделя с илюзиите. За разлика от мнозина други, В. Петров не се самозалъгва с глупости като тая, че “вече се вижда светлина в края на тунела”, когато с всеки изминат ден стотици хиляди остават без работа, икономиката се разпада, неимоверна мизерия връхлита страната, а в същото време някои забогатяват до неузнаваемост. Валери Петров осъзнава, че всичко, което се случва, е логическо следствие от пътя, по който се осъществяват промените. “Това е нашето ужасно време” – казва поетът в разговор с един литературен критик за годините след смяната на системата. Времето наистина е ужасно и едва ли може да му се даде по-проста и по-точна характеристика. На свой ред можем само да добавим, че е едновременно трагично, комично и гротескно. Спокойният, обективен, лишен от всякакви лъжи подход позволява на поета вярно, но не апатично, да отразява в поезията си всички промени, които протичат в душата на днешните хора. Смяната на системата бележи нов етап в поетичното творчество на В. Петров – етапа на пресъздаване на гротескната трагедия, породена от реставрацията на капитализма. Валери Петров винаги е бил суверенна личност, винаги е писал само това, което му е диктувало вътрешното убеждение. Днес моралната стойност на такава позиция нараства още повече. В бившите социалистически страни нивото на морала спада драстично, а наред с него и моралното чувство у много писатели. В България също се срещат такива, които без да им мигне окото, драпат за власт и по аналогичен начин раболепничат, като пишат, че “никога не сме били по-добре, само да не се провалим”. Това пагубно лицемерие е донякъде разбираемо от човешка гледна точка, но от морална е неприемливо. Част от писателите се чувстват уморени от мисията, отредена им от историята, да бъдат непрекъснато в опозиция, и желаят най-после да заживеят безгрижно и за пожънат лаври още приживе. Бъдещето обаче – ако изобщо има бъдеще – надали ще принадлежи на тях, а по-скоро на поети, като Валери Петров, които не изневеряват на опозиционното си поведение. “Подлезът” е една от най-покъртителните творби на поета. Картините са реалистични, напълно съответстват на действителността, сякаш наблюдаваме кадри от неореалистичен италиански филм. Всеки, който през последните години се е разхождал по софийските улици през зимата, ежедневно е изпитвал това, което предлага преминаването под подлеза. Стихотворението би могло да послужи като основа на документален филм. Поредицата от картини стартира горе, на широкия модерен булевард, а под него се намира подлезът, през който пешеходците могат да преминат от другата страна. Бурният поток от светещи коли напомня ако не за рая, то за някакъв приказно богат и могъщ свят Така още по-силно се усеща контрастът: И éто, след дéсет мръ́сни стъпалá студъ́т пробóжда ти сърцéто като стомáнена иглá. Всичко, което се разгръща в следващите пет строфи, е реално съществуващият, а не просто злокобният земен ад от отвъдното, който не се намира на космическо разстояние от света на благоденствието и властта, а само дебелината на уличното платно и височината на десетте стълби го делят от него. Поетът не се впуска в подробности, а насочва вниманието на читателя само към основните предмети, които предават атмосферата в целия подлез. В подлеза няма гъмжене, освен със самия поет, се срещаме само със седналия на бетона свирач и въпреки това имаме чувството, че животът в подлеза е съдба на мнозина. Това внушение поетът постига с един езиков похват. Само в първата строфа пише за себе си в 1 л. ед.ч. След това местоимението аз е заменено от ти, изпълняващо ролята на обобщен подлог, а изтръгнатите от музиканта акорди стенат вместо нас. Изключително правдивата картина в подлеза ведно с преминаващия над него булевард се превръщат в символ на обществото от края на миналия и началото на новия век, при това не само на българското общество. Стихотворението “Море срещу заплащане” също започва с конкретно събитие, пресъздава реална, почерпана от живота картина: За пъ́рви пъ́т съглéдал плáжа със тéл бодли́ва оградéн, такá ми и́деше да кáжа на млáдия пазáч пред мéн:

Черно море съпътства поета през целия му живот, още от най-ранна възраст са неразделни приятели, почти всяко лято прекарва на морския бряг и това неминуемо се отразява в поезията му. Досега нищо не му е пречило, не го е възпирало да ходи на море, затова са разбираеми настоящото му изумление и възмущение. Възмущението поражда у автора поредица от страстни мисли и картини, които се наслагват, като самото море: - Каквó? Еднá табéлка смéшна да се опи́тва мéн да спрé? Да плáщам вхóд, за да се срéщна

55 / 259

със ли́чно мóето морé? ... Да смé се глéдали през мрéжи катó на сви́ждане в затвóр?

Между човека и морето застава всепоглъщащата частна собственост, представена под формата на бодлива тел. Необятното море, което винаги е символизирало свободата, е затворено зад бодливата тел, затова неслучайно в стихотворението се появява образът на затвора. Ала безпределното море не може да бъде оградено, единствено човекът може да бъде изолиран от него: така на практика се ограничава човекът и неговата свобода, човекът попада в затвор. Абсолютната свобода на частната собственост, всеобхватната и́ власт превръщат в роби всички, които са безимотни или разполагат с недостатъчно имущество, а цялото общество преобразяват в огромен затвор. Лев Толстой и Анатол Франс също сравняват модерното капиталистическо общество със затвор и Валери Петров вероятно е знаел това. Със сигурност обаче можем да твърдим, че му е известна прочутата фраза на Хамлет, в която Дания, т.е. под формата на намек Англия, е обявена за затвор, тъй като той е превел на български цялото творчество на Шекспир. Съдбата на тези, които яростно се опълчват срещу всевластието на частната собстеност, можем да проследим назад във времето чак до пророците Амос и Исаия. “Горко на ония – пише Исаия -, които прибавят къща на къщата, и събират нива с нива, докато не остане място, и вие си направите да живеете сами всред земята!” (Исаия 5:8) На свой ред можем тъжно да добавим, че след Исаия през изминалите близо 2700 години в повечето случаи горко бе не на ония, които събираха нива с нива, а на онези, които останаха без никакво местенце на земята, и въпреки всичко, или тъкмо заради това, истинският писател не би могъл да стори нищо по-различно от Исаия, т. е. от това да протестира и да изразява протеста на милиони. Макар че основният мотив в стихотворението е ограденото с бодлива тел море, съдържанието му е много по-обхватно и дълбоко: разкрива цялостната личност, специфичния начин, по който Валери Петров възприема природата и своето място в нея. “От детските години лазурът му във мен трепти” – пише поетът за морето, за онова море, което не само в неговите творби, но и в цялата европейска поезия е поетичен образ на необятната природа, ала щом се гмурне във вълните, става “атом и природа”. Българските литературни критици отдавна забелязват, че в поезията на Валери Петров човекът не е център на вселената. Това обаче е само едната страна на въпроса. В тази поезия природата е част от човека, а човекът е продължение на природата, но има нещо много по-важно: макар човекът да не е центърът на света, в поезията на Валери Петров човекът е центърът, свързаните с човешката съдба явления са описани от гледна точка на човешкия интегритет, т.е. в творбите му оживява светът на човека. Произведенията на Валери Петров са част от световната литература, независимо от това, доколко авторът е известен извън пределите на своята родина. По смисъла на Дьорд Лукач, Валери Петров, подобно на истинските таланти, прозря и обрисува деформацията на човешката същност през последното десетилетие на ХХ век, представи отговорите на личността, изправила се лице в лице с въпросите на епохата, показа как при отговора на тези въпроси човек или загубва истинската си човечност, или успява да я съхрани. В поезията му борбата за запазване на човешкия интегритет присъства и по отношение на други нации. За Валери Петров последното десетилетие на ХХ век означава и навлизане в годините на старостта, затова е разбираемо, че мисълта за преходното е източник на няколко затрогващи стихотворения. Какви чувства поражда старостта у един поет-материалист? За това би могло да се напише отделно есе, но сега само бегло ще посоча някои особености. Поетът отдава по-голяма важност на красотата в заобикалящата ни природа: впечатляват го великолепието на цъфналото през пролетта сливово дърво (“Бял смях”), дъхът на летния дъжд (“Летен дъжд”), цетовете на есента. Отнася се с по-голямо разбиране към глупавите изстъпления на юношеската възраст, вдъхновява го написаното на стената любовно признание на някое улично дете, та дори и със смъртта се помирява, когато се боричка с внучката си (“Лято”). Изминалото десетилетие е период на равносметка, на ретроспективен поглед към изминатия житейски път и извършената литературна дейност. В стихотворението до приятеля си (“Под дъжда”) поетът с чиста съвест признава, че – макар да не са били пощадени от живота, и въпреки, че светът се е променил – те са устояли и са останали верни на себе си и на истината. Като поетично и човешко верую звучи стихотворението “Кройморският балкон”. В творбата се появяват две морета: реалното Черно море, което блести и се вълнува пред балкона, и морето от картината на П. Брьогел “Падането на Икар”. Тук всъщност се срещаме с един своеобразен начин на цитиране. Поетът не се позовава на друга литературна творба, а на картина. Интересното в случая е, че падането на Икар в морето е представено на втори план, а на преден план, където първоначално се насочва вниманието ни, виждаме един трудещ се орач. Валери Петров се отъждествява и с Икар, и с орача, тъй като връзката между тримата е творческият, съзидателен труд. През 1997 г. българският критик и литературен историк Иван Сарандев изготвя “интервю” от 225 страници с Валери Петров. Критикът само задава въпроси, но трябва да признаем, че го прави умело и почтено, без да изтъква себе си. Така отговорите на поета се превръщат в творческа автобиография и самоанализ. С присъщите си обективност и дистанцираност Валери Петров е в състояние да наблюдава отстрани – често с хумор или ирония – дори собствения си творчески път. Книгата на Ив. Сарандев е не само твърде увлекателно четиво, но много по-достоверно и по-точно описва житейския път на поета и особеностите на твобрите му от всеки друг критичен материал или студия. (На житейския път на Валери Петров е посветена и отделна монография, от която научаваме много неща, включително и това, колко ерудиран е авторът й, но за спецификата в творчеството на В. Петров получаваме доста оскъдна информация.) Интервюто на Сарандев, което обхваща целия житейски път на поета, представлява най-голям интерес с това, че се явява документ на една епоха: от него разбираме, как един интелектуалец с широк кръгозор преживява страданията и борбите на историята от 1930 г. до началото на 1990 г. В заключение няколко думи за мястото, което заема творческото дело на Валери Петров в европейската култура като цяло. В общи линии е ясно, че през ХХ век европейската литература и изкуство подчертано следват хуманистичното и марксисткото течение. Днес е твърде рано да кажем нещо повече по въпроса. Тъй като е българин, при това с лява ориентация, Валери Петров неведнъж е сравняван с един или друг съветски-руски поет. Аз познавам тези руски поети в оригинал, затова подобни паралели ми се струват безпочвени. Разбира се, Валери Петров се е учил много, и то съзнателно, от изкуството на цялата европейска левица, но това, което е заимствал от другите, успява така да го пресътви, че е много трудно да се долови връзката с източника. И без друго не е редно този въпрос да се сведе само до поезията. Възможно е графиките на Георг Грос и съратниците му или италиантският неореалистичен филм да са оказали не по-малко влияние върху начина на изграждане на картините при Валери Петров, отколкото творбите на други поети. Спокойно можем да заявим, че Валери Петров е оригинален поет; неговата самобитност не произтича нито от предшествениците му, нито от поколението му, нито от чуждестранните му съвременници, в същото време редица невидими нишки свързват поезията му с цялата европейска култура. Творческият път на Валери Петров не е приключил. Като истински хуманист, той и днес активно участва в обществените борби. Съзнава, че пътят, по който се развива днешното човечество, лесно може да доведе до унищожаването на живота и на цялото общество, но – както самият той казва – “не вярва в апокалипсиса и продължава да се надява, че човечеството ще се вразуми.” Подранил Къде съм гледал, где съм бил, часовникът ли ме измами? –

56 / 259

С цял час за кини подранил, стоя пред сжетлите рклами и гледам булеварда. Да, по-ярък той е станал днеска, но тези нови господа, но тази бизнесменска треска! И тези просяци! И тез познати с вид неузнаваем! Печалба, сметка, интерес, надвихте, трябва да признаем! Но сигурни ли сме? Дали в двлвчно или близко време туй, дето днес се провали, друг образ няма да приеме? Да, може би мечтата в нас, най-скъпата от всички скъпи, и тя избързала е с час, но той, часът и, ще настъпи?... В кристално якакво стъкло сълза глупашка се оглежда: Да би било!...Да би могло!... Живей в сърцата ни, надежда!

С този изпълнен с надежда цитат бих искал да завърша краткото представяне на Валери Петров. Добре би било в зловещо тъмните, беззвездни нощи да се прокрадне поне едничък лъч на надежда.

MOPE СРЕЩУ ЗАПЛАЩАНЕ Поезията нa Валери Петров като послание към външния свят Daniel Jakócs Sea for payment (Valery Petrov's poetry)

Балканът и морето... B хода на изложението на основната тема на доклада аз смятам за нужно да предпоставя някои принципи па анализа, използвани в моята работа. Моят стремеж е предизвикан от xaoca, koйтo сега цари в теорията нa литературата. Ha първо място,. един oт основните принципи за мене е обективността на разглеждането на проблема. Под обективност аз разбирам нe само съзнателния стремеж нa критика да не изкривява литературното произведение, a такъв подход, при който равглеждаме литературното произведение 'в себе cu”. Длъжни cмe да строим своите изводи въpxy анализа на самото произведеиие. Всяко художествено произведение е продукт на съзнателното творчество на художника или писателя, но след вьзникването си вече съществува независимо or автора. Всяkо, или в последна сметка, добро литературно произвдение е многостепенно и многопосочно явлeнue. Неговите елементи са свързани помежду сu и составят система и поради това те трябва и да cе разглеждат като система. Елементи oт едно произведение cе срещат и в други и поради това художествените произведеиия сами no себе сu определят своuтe външни връзки. Доколкото литературното произведение cе cъcтou от образи, създадени с помоща на думите u другите съставини части на езика, то най-общият свързващ елемент между литературните произведенuя е самото слово и, следователно,и образът,скрит зад него. Например образът на морето свързва в една верига всички произведения , в които той се срещта . Словото и образът

57 / 259

на мopeто внасят във всички произведения това значение, по-точно тези значения, с което е наситена в дадения език думата ’море ’. Според тълковните речници на английския, българския, yнrapckия и руския език в тези езици море има две основни значения: 1) водната повърхност на земното кълбо или определена нейна част; 2) в преносен смисъл: нещо обширно, безпределно или безкрайно в пространствен и количествен смисъл. Удивително е кoлкo близки са осовните значения нa думата 'море' в тeзи езици, още повече, че носителите на унгарския eзик в миналото в повечето случаи не са виждали море. Може би причината зa това се намира в древногръцката и римската литература. Oт европейската литература знаем, че 6езкрайността, безграничностга на мopeтo често се асоциира със свободата; морето е конкретен, осезаем израз на представите за свободата. Във всяко произведение, в което се изобразява или споменава море, тези основни значения на морето присъстват (при това независимо от волята на автора). B зависимост от контекста ту едното, ту другото значение нa дмата излизаза на преден план, нo целия комплекс нa нюанситсе на значението 6ива извикан приглушено у читателя uлu у зрителя, ако имаме работа с живописта. По отношение нa литературните произведения думата и преди всичко предизвиканите от нея образи са тези елементи, които свързват даденото литературно произведение с множество други, тъй кaтo едно конкретно произведение винаги cе състои от няколко образа. Поради това връзките, в едно, даже кpaткo произведение, създават такива, макар и нe безкрайни, но отворени валенции, към kouтo безкрайно могат да cе присъединяват нoви и нови звена. Aкo литературното произведение е хубаво, то неговите eлементu, части създават такава система, която caмa пo ceбе e взаuмосвързанa, цялостна и затворена, но която, чрез своите елементи има множество връзки с другите явления на света Поради това анализът на худажествените произведения, това число и литературните, е длъжен да разкрива всичките елементи и техните вътрешни и външни връзки. Ходът и похватите нa анализа фактически cе определят от самата структура на литературното произведение. Доколкото даже краткото лирическо произведение има няколко степени и множество външни връзки, то напълно завършен комплексен анализ не само, че не е възможен, но и фактически не е нужен. Ние можем да анализираме само произволно ниво, само една определена страна на литературното произведениe. В този случай ние можем да стигнем до изводи, които са верни само в определени рамки. И така ние можем да имаме достатъчно много отличаващи се удин от друг, но взаимно допълващи се един друг анализи едно и също произведение. Ние обаче не можем да смятаме за еднакво верни два анализа, които взаимно се изключват един друг, както смятат някои ' теоретици на литературата' в наше време. В зависимост от нашите практически цели ние можем да синтазираме резултатите на взаимно допълващи се анализи. В определена степен такъв синтез е желателен, защото само така ние можем да изключим скритите грешки, вътрешните взаимно изключващи се едно друго противоречия. Поради това, че опосредствените връзки и взаимоотношения на всяко произведение по принцип могат да бъдат безкрайни, съвершено пълен и комплексен анализ, не е възможен, но практически такъв анализ не и нужен, защото твърде отдалечените връзки само незначителна степен допълнят нашите знания за произведението, което анализираме. Образът на морето се повтаря в няколко стихотворения на Валери Петров. Ограниченото време, в което трябва да се прочете един доклад не позволява да се разгледат тези стихотворения. Аз избрах само три: 'Лято', 'Крайморският балкон' и 'Море срещу заплащане', в които са писани в последните години и които са свързани помежду си от дълбоко, сложно и характерно за автора настроение. В тези три стихотворения не само се появява образът на морето, но и този образ е един от основните, към който авторът има дълбоко, лично отношение. Любовта на автора към морето възниква още в детството и това, разбира се, е отразено и в други произведения. В образа на морето се разкрива отношението на поета към основни въпроси на живота и човешкото съществувание. Присъствието на морето, образът на което включва в себе си момента на безкрайността на света, примирява автора със сьъртта, но в това примирение - както се вижда от следващите редовес мисълта за смъртта се съчетава утвърждаването за отново растащия живот: А какво по-прекрасно като място намерено и време избрано от това,да те стигне последният миг пред морето със чайки , във утрото ранно, сред детското ухание и гъдел и вик ! ( ' Лято ') Стихотворението 'Крайморският балкон' съдържа в себе си един необичаен 'цитат', цитат не от другото литервтурното произведение, а от живописта. Вадери Петров строи това стихотворение върху сраввнението на реалното Черно море с морето от картината на Питър Брьогел Старши (1525-1569) 'Падането на Икар' (1569). Благодарение на описанието на Валери Петров на картината на Брьогел в стихотворението присъстват две морета:реалното Черно море и морето, създадено от художественото въображение на Брьогел. Темата на картината - смелата и трагична постъпка на Икар-изпраща далеч назад в епохата на античната митология. За отбелязване е, че герой на дадената картина не е само Икар, но и селянинът -орач, изпълняващ своя съзидателен творчески труд. Валери Петров се отъждестява с тях - и не без основание; и в дейността на земеделеца, и в митологическия мечтател, и в поета има една обща основа на основите-творческия труд. И така, Валери Петров обединява в едно античноста, епохата на Възраждането и нашата епоха. Във връзка с това не може да не припомним определението за изкуството, дадено от Лев Толстой. Според Толстой 'изкуството е средство за общуване между хората'. Струва ми се, че можем да се съгласим с това определение, само че даденото определение не указва на всички основни елементи на изкуството, а разглежда изкуството само от една страна, от страната на обществената му функция. Това определение не изключва, а обратно, предполага други определения на изкуството,които го дпълват. На нас обаче сега ни е нужно именно това толстоевско определение, понеже то само по себе си утвърждава, че художественото произведение, в това число и литературното, носи в себе си такова съдържание, което адресирано към дригите хора, т.е.изкуството е своеобразно послание към другите хора и поколения. Всичко това не изключва този несъмнен факт, че литературното произведение, особено лирическото, е израз на човешката личност. Изразяването на личността с особена сила и интензивност се проявява в стихотворението на Валери Петров 'Море срещу заплащане', в което подобно на морски вълни едни след други следват емоционално обагрени образи. Причина за силните преживявания на автора е факт, който на пръв поглед е прост, ежедневен: морският бряг е ограден с бодлива тел, та по такъв начин се заставят хората да си купят билет. Морето е станало частна собственост, свободният достъп до него е прекратен. След това следват бурни протестиращи мисли и образи. Поетът спори с пазача, представител на новия ред, но, както узнаваме в края на стихотворението, той не произнася думите гласно. Всичко се случва в душата на автора и значението на бодливата тел, заграждаща пътя към морето се разширява, задълбочава, преосмисля: Какво? Една табелка смешна да се опитва мен да спре Да плащам вход , за да се срещна със лично моето море ?

58 / 259

....................................... Да сме се гледали през мрежи като на свиждане в затвор? И пред очите изниква картината на огромен затвор, в който са заключили морето, или не морето, а човека, тъй като морето е безкрайно, него не можеш да пъхнеш в затвора. По този начин бодливата тел се оказва затвор за човека. Личният протест на автора против конкретните ограничения прераства в протест против тези ограничения на личността, които възникват върху почвата на абсолютното господство на ' свещената частна собственост'. Абсолютното, тотално господство на частната собственост на едни хора лишава от свобода нямащите. При такива условия повечето хора се чувстват като в затвор. Именно поради тези идеи и настроения стихотворението на Валери Петров излезе извън пределите на неговата родина. Духът на поезията му е съзвучен с това, което чувстват милиони хора в цяала Европа - и на Запад , и на Изток. Неговите схотворения, написани през последните години, изразяават мъката и страданието на голямата част от българския народ и именно поради това те предизвикват съчувствие и състрадание у всички хора, които не могат да се отнасят равнодушно към съдбата на другия човек. Поезията на Валери Петров от последните години е сълзи, предизвикани от трагичната съдба на България и заедно с това- исторически документ за преживяванията на хората, отправен към други народи и други поколения. Разбира се, и образите, и изразените чрез тях настроения, и световъзприатието в поезията на Валери Петров имат своите исторически корени в развитието на световна култура. Сравняването на обществото със затвор се среща при Анатол Франс, при Толстой и преди всичко при Шекспир. Мисля, че някои шекспировски мотиви не случайно се появяват в творчеството на поета след като той преведе всички произведения на Шекспир на български език. Преводачът в някаква степен винаги попада под влияние на превеждания поет, но такова влияние довежда до практически резултати само тогава, когато е подкрепено от съвременния живот.Така стоят нещата със стихотворението на Валери Петров. Ако разгледаме не само формата на проява на протеста, но и неговото глъбинно съдържание, т. е. осъждането на обществената несправедливост, прекомерното обогатяване на едни и- по същия начин-обедняване на други, то в този случай намираме много стари корени в книгите на такива древноеврейски пророци-писатели като Амос, Исай и още други. Амос и Исай живеят преди 27 века ( осми век пр.н.е.).В повечето случаи ние четем тези древни текстове в превод, но и така чувстваме силата на техния език и твърдостта на убежденията им. Поради липса на място ще приведа само една строфа от книгата на Исай: 'Тежко на вас, - пише той - добиващи къща след къща, така че за другите не остава място, като че ли едни вие живеете на земята'. (Исай,5:8) От това време протестът на Исай като лайтмотив се повтаря през столетията в епропейската култура. Може ли да поставим стихотворението 'Море срещу заплащане' в този ред произведения? Да, може, но стихотворението на Валери Петров в никакъв случай не е само повторение, и това,което се повтаря в него, в контекста на другите мотиви звучи оригинално.Като цяло това стихотворение съобщава на външния свят това, че в последна степен мнозинството български хора са проникнати от стремеж към свобода и справедливост и те са убедени в това, че без свобода няма истинска справедливост, а без справедливост няма истинска свобода. Тук завършвам своя анализ. Искам да кажа оше няколко думи за това можем ли да анализираме стихотворения, написани не на нашия роден език. Не подлежи на съмнение това, че носителите на езика имат много преимущества пред чужденците, но има една област, където преимуществото е на страната на представителите на други национални култури. Това е виждането какви произведения могат да бъдат интересни извън пределите на дадена национална култура, т.е. определянето на това какви произведения и кои автори излизат извън рамките на дадената национална култура и имат по -широко, общочовешко значение.

Превод от руски: Стилиян Стоянов First published in: Balkan and Sea, messages to time and generations Blagoevgrad University , 1999

Bulgária nagy öreg embere „Az első látogató, első vendég, az elsó bolgár, félig álomban még reggel az ágyban, első jóbarát, aki bedugta képét a szobámba, nem is az ajtón: az ablakon át és mosolyával máris indulásra keltett, másfél nap fáradt utasát: egy vén begy volt, a begyek óriása, a Vitosa!'

Illyés Gyula fenti sorai jutottak az eszembe, amikor mentem Valeri Petrovhoz felköszönteni őt abból az alkalomból, hogy neki ítélték a legnagyobb francia művészeti és irodalmi kormánykitüntetést ('az irodalom és művészet lovagja'), amit korábban Illyés Gyula is megkapott. Arra gondoltam, talán Illyés is ebből a szögből látta a Vitosát. Kétszintes kertes ház a Lozenec nevű kerületben, még a háború előtt épült. Lozenec valamikor Szófia „Rózsadombja' volt, napjainkban is félig-meddig kertváros. Amikor a ház épült, a kerület még a város szélén volt, ma már a centrumban van, de most is viszonylag csendes, nyugodt hely. A házat még Valeri Petrov apja építtette, ma egy átlagos kétszintes épület. Néhány év kivételével ehhez a házhoz kapcsolódik Valeri Petrov egész élete, az emeleten lévő dolgozószobában írta műveinek és fordításainak nagyobb részét. Tipikusan szófiai költő, tipikus fővárosi, de ez Bulgáriában nem egészen azt

59 / 259

jelenti, amit nálunk. Valeri Petrov fővárosi létére sem szakadt el a természettől, és ez teljesen érthető, hiszen Szófiának is alig van olyan pontja, ahol az ablakot kinyitva ne látnánk felettünk magasodni a Vitosa vagy a Balkán hegység erdeit, szikláit. A dolgozószoba kis asztalánál - a szokásos kávé mellett ülve - próbálom meg elmondani gratulációmat, de ő nem hagy érvényesülni, így az úton jól átgondolt üdvözlő szöveg töredékében marad. Az interjút megelőző beszélgetés közben fél szemmel végignéztem a polcokon lévő könyveket. Önmagában még semmi különös nincs abban, hogy egy nagy író könyvtárában megtalálhatók az európai irodalom klasszikusai. Az, hogy Dosztojevszkij vagy Tolsztoj eredetiben van meg, már eltér attól, amit Magyarországon megszokottnak lehet tartani, de itt Szófiában ez még természetes. Kissé szokatlanabb, hogy az orosz irodalom olyan vonulatai es írói is jelen vannak, akiket Oroszországon kívül nem nagyon ismernek. A könyvespolc üvege mögött két kép: az egyik Shakespeare-é, a másik Radnóti Miklós fényképe, közvetlenül mellettem Szántó Piroska egy rajza. Shakespeare képe mellett egy magyar író fényképe, és mindez nem udvarias formalitás. Valeri Petrovnak köszönhetjük Radnóti legjobb verseinek bolgár fordítását, de Petőfi és Juhász Gyula több szép versét is lefordította. Valeri Petrov látókörében csonkítatlanul ott van egész Európa, és mi, magyarok sem maradtunk ki belőle. Valeri Petrov hazájában igen népszerű. Műveinek olvasottsága az évekkel arányosan nőtt. Hatalmas életmű áll mögötte. Saját művek és fordítások egyaránt. Shakespeare drámáinak lefordítása után, most szonettjeinek átültetését tette az asztalra. Eredeti művei és műfordításai között egységet teremt Valeri Petrov költői nyelve. A műfordításai is azért annyira népszerűek, mert az ő rendkívülien gördülékeny költői nyelvén szólaltak meg bolgárul Nyelvének legfőbb ereje a szó. A bolgár nyelv évszázadok alatt felhalmozódott gazdag szókincséből mindig sikeresen választja ki a stilisztikailag legmegfelelőbbet. Költői szemléletét az objektivitás jellemzi. Műveiből kirajzolódik koncok emberévelt bonyolultsága, ellentmondásossága. Látjuk, bogy a XX. század embere szenved, de azt is látjuk, hogy ugyanez az ember egyben okozója is kortársai szenvedéseinek; látjuk, hogy nagy eszményekért lelkesedik, és azt is, hogy sokszor a nagy eszményeket hangoztatva akarja kicsinyes, önző, alantas céljait megvalósítani. Valeri Petrov együtt érez kortársaival, de mindig bizonyos távolságból szemléli őket. Valami hasonlót valósít meg a lírában, mint amit Brecht az ún. ,epikus színházzal' ért el. A távolságtartás eszköze köl-tészetében az irónia es a szatíra. Az együttérzés és az irónia nála nem csökkenti, hanem árnyalja, és -- lehet, hogy ez furcsának tűnik - fokozza is bizonyos esetekben a líraiságot, a nagy lélek líraiságát, amely egész életművén átsugárzik. Sokoldalú író. Komoly eredményeket és nagy elismerést ért el a drámában és a filmművészetben is. A forgatókönyvei alapján készült filmek több hazai és külföldi művészeti díjat nyertek el. Valeri Petrov korábbi műveiből már régebben is kapott ízelítőt a magyar olvasó. A bolgár költők antológiájában, amely 1966-ban jelent meg, két versét is publikálták. A bolgár irodalom kistükre c. kötetben, amely 1969-ben hagyta e1 a nyomdát, megjelent egy fiatalkori verse és egy részlet A rózsa, ha táncol c. drámából. A művei elé Juhász Péter írt ásfél oldalnyi bevezetést. 1982-ben Enyhe ősz címen külön kis kötet jelent meg verseiből az Európa Kiadónál a Napjaink költészete sorozatban. A kötet utószavában Karig Sára ismertette Valeri Petrov életét és költészetét. Ebből a könyvből a magyar olvasó az 1960-as évek végéig követheti az író költői útját. 1984-ben a szófiai 199 Színház Budapesten és Kecskeméten bemutatta a Szerelmem színház c. drámáját. A bemutatót a kritika nagy elismeréssel fogadta. Valeri Petrov irodalmi tevékenysége során többször került összeütközésbe a hatalommal, és érte komoly sérelem. Ennek ismertetését azonban a költő határozott utasításárakihagytam. Ma Bulgáriában is sokan vannak olyanok, akik értékes művészi alkotások helyett .sérelmeikkel' akarnak érvényesülni, mondotta az író. JAKÓCS DÁNIEL: Kezdjük hagyományosan, bevezetésként néhány életrajzi adattal. VALERI PETROV: 1920. április 22-én születtem Szófiában. Apám ügyvéd volt, egyetemi tanulmányait Svájc francia nyelvű részében végezte. Jól nyelvérzéke volt, szívesen tanult idegen nyelveket, jól tudott franciául, németül és oroszul. Baloldali meggyőződésű jogász volt, könyvet írt a rasszizmus ellen. Anyám szintén Svájcban tanult, francia nyelv és irodalom szakos bölcsész hallgató volt, a francián kívül szabadon olvasott oroszul is, de beszélni már rosszabbul tudott. Szüleim még Svájcban ismerkedtek meg egymással. Ötéves koromban beadtak a szófiai olasz nyelvű óvodába, ahol anyanyelvű óvónők vezették a foglalkozásokat. Ezután az olasz tannyelvű iskola, majd gimnázium következett. A legtöbb tantárgyat, a latint is, olasz tanárok tanították, természetesen a német, az orosz és a bolgár nyelv kivételével. Az orosz nyelvet egy közismert és nagy tekintélyű bolgár származású latin szakos tanár tanította. Mit köszönhet az olasz gimnáziumnak? · Nagyon sokat. Nem tudok megfelelő szavakat találni hálám kifejezésére. Kitűnőek voltak az olasz tanáraim, de nagyon sokat köszönhetek a bolgár irodalom tanárnőjének s egnémet tanáromnak, aki Németországban végezte az egyetemet, és később a Szófiai Egyetemen professzor lett. Még a gimnázium nyolc éve alatt az olaszon kívül - többé-kevésbé jól megtanultam franciául, latinul, németül, oroszul. Angolul jóval később kezdtem tanulni. Érettségi után az orvostudományi kar következett. Az orvosi diploma megszerzése után két évig a Rilai Kolostor orvosa voltam. Akkor a Rilai Kolostor nem pusztán egyházi központ volt, hanem mezőgazdasági nagyüzem, ahol nagyon sok munkás és pásztor dolgozott. Mint fiatal orvos, abban reménykedtem, hogy ott nyugodt körülmények között irhatom verseimet, ténylegesen azonban szünet nélkül arra kényszerültem, hogy olyan sérüléseket gyógyítsak, amelyek sebészeti beavatkozást követeltek, és erre én egyáltalán nem voltam felkészítve. ·

Végül teljesen eltávolodott az orvostsulománytól. Adott-e valamit az orvostudomány és az orvosi gyakorlat az író számára?

Azóta nagyon sokat fejlődött az orvostudomány, ma már legfeljebb aszpirint. tudnék felírni, de az egyetemi évek és az orvosi gyakorlat mégsem múltel hiába. Az orvosi kar megtanított szerves egységben látni a világot, rendszerben gondolkodni, meglátni a belső logikai összefüggéseket, és pontosan, felesleges szavak nélkül fogalmazni. Nagyon sokat jelentett az is, hogy közvetlen kapcsolatba kerültem a falusi szegényekkel. Mikor járt először Magyarországon? · 1945-ben tavasszal, amikor Bulgária is csatlakozott az antifasiszta szövetséges hatalmakhoz. A bolgár hadsereg haditudósítójaként dolgoztam. Tulajdonképpen nem érzékeltem közvetlenül a háborút. Emlékszem, hogy voltam Szigetváron, Kaposváron es Nagykanizsán. A magyarokkal jól megértettük egymást A háború vége Ausztriában ért mindnyájan nagyon boldogok voltunk, a béke számunkra egyben a fasizmus alóli végső felszabadulás nagy napja volt. Mikor kezdett írni? - A gimnáziumi évek végén és az egyetemen. 1938-túl 1943-ig elsősorban az „Izkusztvo i Kritika' c. folyóiratban publikáltam, itt csoportosultak a demokratikus meggyőződésű írók. Ekkor a hosszú formát kedveltem, több elbeszélő költeményt írtam. Korai műveim közt különösen soknak önéletrajzi indíttatása van. · Akkor még egy kicsit térjünk vissza az önéletrajzhoz A rövid orvosi gyakorlat után, mielőtt végleg az irodalomnak szentelte volna idejét, mivel foglalkozott még? · Sajtóattasé voltam Rómában. 1947-től 1950-ig. Itt ismerkedtem meg egy kongresszuson Tolnai Gáborral. Először ő hívta fel a figyelmem Radnóti Miklós költészetőre. Karig Sára is igyekezett rábírni arra, hogy Radnóti verseit fordítsam bolgárra. Később megismerkedtem Vas Istvánnal is,

60 / 259

nála egyszer voltam vendégségben. Tolnai Gábor és Karig Sára kitartóak voltak. Végül a nyersfordítások is meggyőztek arról, hogy nagy költővel állok szemben. Amikor mind jobban megismerkedtem Radnótival, egyre jobban megértettem, hogy az en szemléletem mennyire hasonlít az övéhez. Így vállalkoztam arra, hogy magyar nyelvtudás nélkül, nyersfordítások alapján fordítsam Radnótit. · Míg Rómában sajtóattasé volt, jelentős negatív politikai fordulat kővetkezett be otthon, elég csak Traicso Kosztov perére utalni. Milyen hatással volt ez költészetére? - 1949-ben jelent meg elsó gyűjteményes kötetem 'Költemények' címen, Ennek otthon borzasztó volt a fogadtatása. Kritikai össztüzet zúdítottak rám, formalizmussal, individualizmussal, dekadenciával, erkölcstelenséggel stb. vádoltak. Először csak a részletekben vettem észre a kritika hibák. Mivel mindenhol mindenki csak bírált, magam is kezdtem azt hinni, hogy a támadásokban van igazság. Ennek következményeként kezdtem eltávolodni magamtól. Két kőtetem esett áldozatul a kritika pszichikai kényszerének. Csak lassan tértem magamhoz. Mikor sikerült megtalálni saját hangját? Először a filmhez ős a színházhoz fordultam. A lírai költészetben a klasszikus, letisztult forma híve vagyok, de a normális színházat nem szeretem. A színpadon a művészetek szintézisét törekszem megvalósítani. Amikor a rózsák táncolnak e. drámát Magyarországon is bemutatták. (Itt szeretném megjegyezni, hogy mindig jó kapcsolatban voltam a szófiai Magyar Kulturális Intézettel.) Elég sokat beszélnek az én színházi munkámról, és szinte semmit arról, hogy mit alkottam a filmművészetben. Azok a forgatókönyvek, amelyeket a filmek számára írtam, mind azt fejezik ki, hogy a film nagy szerelmese vagyok. Ez a film iránti szerelem ma is él bennem. A költészetben a Meleg ősszel c. elbeszélő költeményemben tépem vissza önmagamhoz. Írói fejlődésemben három alapvető korszakot látok: a kezdetet, a .hideg éveket', és az utolsót, amikor felszabadultam a „hideg évek' nyomása alól. Végül arról szeretném kérdezni, hogyan dolgozik, nagyon örülnék, ha elárulna néhány .műhelytitkot'. Rendszeresen és nagyon sokat dolgozom, de arra törekszem, hogy ne vegyék észre a munkát ott, ahol nagyon sok munka van, hogy a szöveg teljesen természetesnek, könnyednek látszódjék. Az ihlet pillanatában nem lehet jól, megfelelő színvonalon kifejezni mindazt, amit akkor az ember érez. A mű megformálásának hosszú folyamata követi az ihletet: keresni kell a legmegfelelőbb kifejezőeszközöket. Munka közben ismét átélem azt, amit az ihlet pillanatában éreztem, de most már pontosabban látom azt, anti korábban homályos volt. Ezt nevezem második ihletnek, amikor épp a minél pontosabb, árnyaltabb kifejezésre való törekvés eredményeként maga a tartalom is gazdagabbá, mélyebbé válik, a forma tökéletesíti a tartalmat. Nálam rendszerint az. ihlet csírája valamilyen konkrét eset, és ez a konkrét eset kap aztán az alkotó munka során mélyebb, általánosabb jelentést. A művészet bizonyos vonatkozásban mesterség is. Én - amint már mondtam -a letisztult klasszikus forma híve vagyok a költészetben. Ezért is érzem magamhoz nagyon közelinek Radnótit, ő is a legmodernebb tartalmat klasszikus formában fejezte ki. Én leggyakrabban négysoros versszakokból álló költeményeket írok. Olvasóim jellemzőnek tartják rám a humoros szójátékokat. Ez korai korszakomban tényleg így volt, természetesen humor nélkül ma sem tudok írni, de a szójátékok utolsó korszakomban állandóan ritkulnak. Arra törekszem, hogy minél kevesebb szóval, mined lakonikusabban fejezzem ki magam, helyet hagyva az olvasónak is. Röviden: a modern tartalom és a klasszikus forma híve vagyok.

Részlet Valeri Petrov Enyhe ősz című művéből Откъс от поемата на Валери Петров „В меката есен” ...О, знам го, знам! В това не съм се лъгал: зад този същи ъгъл аз, дочул в дъжда да чатка нощният патрул, придърпах я към себе си и ние прегърнахме се, той да не открие изписаната с тебешир стена, и нейната девича топлина, разтупкана под мократа и дрешка, и моята неопитност младежка се смесиха с фашисткия терор, със явките на БОНСС-а, с оня спор за Хераклит и Дарвин и със оня звук, чаткащ от подковите на коня -

минаващ, минал! – с лозунга зад нас,

чиято вяра в утринния час сред бедни къщи щесе да засвети за скъпите ни хорица с каскети. И ето че с трептяща чистота докоснаха се нашите уста, до таз дъждовна нощ със всички сили привличането си жзаимно скрили.

61 / 259

Целужка първа, помня те до днес и няма да те смеся със онез, които после пръснах във безреда. Към твоя ъгъл споменът ми гледа, когато стане дума за любов. Сега на него има надпис нов с големи букви: „Надка Памукчийска”. Да, ти да остарееш не поиска, остана си до края млада ти край ъгъла на нашите мечти, преди снегът да падне по косите. Жандармерийски шмайзер покоси те и те превърна в уличка добра с най-много двайсетина номера, като живота твой тъй също кратка. Децата я наричат просто „Надка” и шом по нея ми се случи път, аз чувам ги как весело крещят: -

На „Надка” да отидем да играем!

-

На „Надка” дават колела под наем! –

И пак на „Надка”, гледам, младежта повтаря всеизвестните неща: Той все така да си върви решава, а все остава и се утешава, че щом като я няма още там, то, значи, шансът става по-голям. И прав е: иде тя по тротоара, той, цял сияещ, дълго и се кара, тя дава обяснения безброй и, вижте го, капитулира той и тръгват си... О, влюбени, вървете по уличката с цъфнали дървета, наречени на името на таз, която даде своето на вас! Остава празен ъгълът. Едничък, аз чакам под табелката самичък, дошъл из тез отдавнашни места на среща безнадеждна с младостта.

ТРИ СТИХОТВОРЕНИЯ НА ВАЛЕРИ ПЕТРОВ VALERI PETROV HÁROM VERSE Превел на унгарски Ласло Гьимеши

Gyimesi László fordításában

Szeretettel és örömmel köszöntjük Valery Petrovot abból az alkalomból, hogy legújabb kötete megjelent. Valery Petrov 92. évében jár, de mégis fiatal. Fiatal, mert alkotó kedve töretlen, fiatal, mert új, fontos és igaz mondanivalója van nekünk. Az alábbiakban három versét közöljük Gyimesi László fordításában. E három műből olvasóink többet tudnak meg arról, hogy milyen volt korunk emberének sorsa és lelkiállapota, mint nagyon okos kutatók

62 / 259

vaskos köteteiből. Ezzel elmondtunk mindent, amit akartunk, a többit elmondják a versek. Olvassák terjesszék!!!

Валери Петров: НЕВЕСЕЛ АНЕКДОТ Предутверждавам отсега читателите, че с тъга, а не за да извиквам смях, споделям този случай с тях, и казвам го, понеже сам усетих му вкуса едвам когато го измислих днес. И тъй: на някакъв конгресс Йордан Босилков, наш поет, се запознал с коллега, швед. Тез близости най – често са нетраен спомен след часа на чашка в бар, но в унисон тъй с този Гунар Густавсон оказали се те, че щом се върнал всеки в своя дом, афенитетът им сродил далечно Малмьо с Кюстендил. - Но – ще речете – отдалеч, по пощата, без жива реч, угаснал е навярно сам епистоларният им плам? Пък той гаснел и дори по – буйно почнал да гори, когато нашият узнал по някакъв ТВ канал, че Гунар като бил мним и че под шведски псевдоним бил писал Якоб Голщайн, от нескандинавски произход… Вий мислете, че туй, нали, нали, би трябвало да намали приятелството им понедельник от нашата страна, но не, тъй станало, че наш Йордан при тази вест бил обладан от ново чувство, тъй като ( и казано във скоби, то се криело и по - напред във техния аффинитет )

63 / 259

… та казвам, тъй като итой, Йордан, подобно оня свой далечен шведски адресат, бил таен Буко Бенбасат… Да, много смешно, и дотук, със лек антисемитски звук, завършва веселият стих, но, както ви предизвестих, той ражда не един въпрос, първият от тях е тоз: - В пак двамината дали да публикуват са могли, ако останел всеки горд със името си по паспорт? Защото, ако не, то те не са за присмех въобще. Но те могли са. И все пак духът им бил немного драг на този – онзи. А защо е тъй от векове, като света е той обогатил със своя тъжно – весел стил, помогал им да хвърлят мост след всеки мини – холокост към следния?... Стил, в който аз и тук използвах в таз историйка за имена, с надежда мъничка една: преминал някак си отвъд хумористичното, смехът да е във нея прозвучал не без печал, не без печал… 2011

SZOMORKÁS TÖRTÉNET

Intem minden olvasómat, Ne gondolja ezt humornak, Míg megosztom az esetet, Inkább a bánatnak engedek.

64 / 259

Engem is a bú töltött el, Ahogy ízét megéreztem, És most gyorsan versbe mentem.

Költőkongresszus, messze külföld – Jordán Boszilkov lett a küldött, Egy svéd költővel futott össze, Valahogy rögtön megkedvelte. Múló emlék, néhány pohár… A bárban töltött est után, Költőnk és Gunar Gusztavson Megegyezett, ne eddig tartson, Ha otthonukba, visszatérnek Kapcsolatuk maradjon épnek. Vonzalmukkal rokonná teszik Malmö s Küsztendil népeit.

Nos, hihetnétek, messziről A posta-kapcsolat kihűl, Élőszó nélkül langy a láng, Holt szóból nem ért a barát.

De a láng nem csendesedett, Sőt a tüze hevesebb lett, Amikor költőnk megtudta, Mondta egy tévé csatorna, Nem is igazi svéd Gunár, Felvett név alatt írdogál, Nem svéd, nem is skandináv, Jákob Golstein, ki publikált.

Gondolnátok, ettől gyengébbre Fakult a barátság fénye, Mondjuk a részünkről, de nem, A hírtől új érzés fogta el Jordánunkat, mivel titkon (És csak zárójelben mondom, Bízva, rejtve marad tovább), Bíz a bolgár költő barát Sem született Boszilkovnak, Buko Benbaszát volt tegnap… Vidám mesém itt ér véget, Könnyed zsidózásba téved, Véget ér a derűs versem,

65 / 259

De mint előre sejttettem, Történetem több kérdést rejt, Nézzünk közülük most egyet: Mindketten írók lettek volna, Gondoltak volna a tollra, Ha az anyakönyvben bejegyzett Igaz névvel büszkélkednek? Mert ha nem, úgy akkor ők Gúnnyal nem illethetők. Így publikálhattak. Mégis Szellemük – vajon miért is? – Ennek, annak ritkán tetszett, Így van ez, századok peregnek, Gazdagíthatják a világot, Adnak bánatot, vidámságot, Tudják, hidat hogy verjenek Egy mini holokauszt felett Elérni az új rettenetet…

E könnyed stíl, amellyel A nevekről szóló történettel Előálltam, reményt hordoz: Eljutok vele a humorhoz, Derűt adnék, ez nem kevés. De vigyázok, a nevetés Ne önfeledt öröm legyen, Ne önfeledt öröm legyen…

«Малкият» език Често с болка си казвам: -какво можеш да сториш ти, стихотворецо български, с твоя малък език!И вий, автори, англо-или франкоговорещи, бих желал да вслушате в моя горестен вик.

Струни без резонатор, уви, ето какво сме ний, като звън на комарчета слаб е нашият глас, а – сами полУглоти – като омагьосани – слухтим, жадни да чуем как се пише по вас.

А какво от това, че бил малък езика ни, ний си знаем как хубав е и как гъвкав, нали? Но, каквито свидетелства и да бъдат извиквани, хубост мъчно доказва се, от което боли.

66 / 259

И боли, че тез жалби са всуе и те, и се чудя как стана, пред вас ги излях, като тяхната болка , явно, няма да чуете, ни… ръката на автора ще почувсвате в тях. 2011

A „kis’’ nyelv Fájó szívvel gyakran mondom magamnak: mit tehetnél, Bolgár költő, ezzel a kicsike, furcsa nyelveddel! És ti szerzők, a magatok angol vagy francia nyelvén, Szeretném, ha visszhangoznátok, amit búsan megértettem.

Rezonátor nélküli húrok, ó, jaj, ezek vagyunk mi, Mint szúnyogzümmögés, olyan gyengécske a hangunk, Félnyelvűek, nem poliglottok lettünk, kár varázsra várni, Mohón figyeljük, hogy alakul nyelveteken a rangunk.

No, de mi van akkor, ha nyelvünk kicsi, elhagyatott? Mi mindig tudtuk, milyen hajlékony, mily szép, ha zenél! Sorolnánk bús érveinket, nézitek, ki makog ott, Szépsége csak titkos nyelvünkön ragyog, csak befele él.

Fáj, hogy e panaszaink végérvényest hiábavalóak, Csodálkozom is, miért öntöm ki most elétek újra, Nem érthetitek ezt a fájdalmat, se ma, se holnap, S azt sem: szegénységetekre mutat a poéta ujja…

2011

ЕСЕН Сред мокрите клони вятър облаци гони, хладно е, влажно е, а от всичко най-важно е, че при мисълта туй, как е могла тази същата есен, сега в дъжд и мъгла, да започне с чудесен пъстроцветен разкош, да, при тази ми мисъл и паралел един лош ми иде наум: яркоцветна такава на промените наши бе и бурната слава, а какво се получи? Сред мокрите клони вятър облаци клони.

67 / 259

2011

ŐSZ Ázott ágak közül a szél felhőket űz, a lég nyirkos, hideg, gyötörj, emlékezet, gondold meg ezt miként is lehetett, eső szemerkélt, köd permetezett… ugyanilyen ősz volt, pompás színekben játszott. Keserű párhuzam tolul tűnődő eszembe, dicsőségünk viharos, rendszerváltó kedve csillogott bele az őszbe, és mi lett , mi lett belőle? Ázott ágak közül a szél felhőket űz. 2011.

GYÁSZJELENTÉS PATAKI MIHÁLY ELHUNYTÁRÓL A MET elnöksége Tevékenységéből a mélyről jövő emberség sugárzott.

GYÁSZJELENTÉS PATAKI MIHÁLY ELHUNYTÁRÓL

Tegnap, 2014. augusztus 19-én, 81 éves korában súlyos betegség után elhunyt Pataki Mihály elvtárs, a Május Elseje Társaság alelnöke, alapító, örökös tagja. Misi ott volt társaságunk kezdeményezői között. Szervezőmunkájával, sokoldalú mozgalmi kapcsolataival beírta nevét társaságunk történetébe. Tiszteltük elvi szilárdságát, képességét arra, hogy felfogja és számunkra feltárja a világban végbemenő változások lényegét. Gondolkodásából, felszólalásaiból, tevékenységéből a mélyről jövő emberség sugárzott. Ma még nem is fogjuk fel igazán, kit vesztettünk halálával. Emlékét kegyelettel őrizzük!

Búcsúztatásáról a család később intézkedik.

a MET elnöksége

KELET-UKRAJNA: A HELYZET AUGUSZTUS 29 – 30-ÁN Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

68 / 259

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A HELYZET AUGUSZTUS 29 – 30-ÁN

1. Az augusztus 23-án megindult offenzíva alapvető célja, hogy a néphadsereg a juntának a Donyecktől délre található „Déli Frontját” feldarabolja, egységeit részenként bekerítse, felszámolja, haditechnikáját pedig megszerezze. A junta ezt igyekszik megakadályozni – de az egyes helyszíneken aratott részsikerei ellenére ezt nem tudja megakadályozni. A junta hadserege abbeli mohóságában került rendkívül súlyos helyzetbe, hogy augusztus 24-ig mindenképpen el akarta foglalni (de legalábbis szoros ostromgyűrűbe fogni) Donyecket és Luganszkot. A keletkezett réseket kihasználva, a néphadsereg ellentámadásba lendült, bekerítve mintegy 5 ezer katonát – majd a gyűrű egyre szorosabbra húzásával megfosztani a bekerített egységeket élelmiszer- és hadianyag utánpótlásuktól. BEKERÍTETT EGYSÉGEIK FÖLMENTÉSE CÉLJÁBÓL A JUNTA MÁR AZOKBÓL AZ EGYSÉGEKBŐL IS KÉNYTELEN VOLT ÁTCSOPORTOSÍTANI, MELY EGYSÉGEKET – A KRÍM MEGTÁMADÁSA CÉLJÁBÓL – MÁR FELVONULTATTAK A FÉLSZIGETRE VALÓ BEJÁRÓ KÖZELÉBEN. (Mert a junta – súlyossá vált katonai helyzete dacára – sem hagyott fel a Krím erőszakos visszaszerzésének tervével. Ami arra utal, hogy: 1. KRÍMI HADJÁRATÁBAN A NYUGAT KÖZVETLEN BEAVATKOZÁSÁRA SZÁMÍT; 2. A NYUGATNAK AZT A TERVÉT VALÓSÍTJA MEG, HOGY OROSZORSZÁGOT MINDENKÉPPEN HÁBORÚBA RÁNTSÁK BE – MELY HÁBORÚ A NYUGAT ÉS OROSZORSZÁG KÖZÖTTI KÖZVETLEN ÖSSZECSAPÁSSÁ – netán a harmadik világháborúvá – FAJULHAT!) Ha a néphadsereg tervei megvalósulnának, ebben az esetben a junta fölénye emberállományban másfélszeresére, haditechnikájában a kétszeresére csökkenne – ami, különös tekintettel a junta seregének rendkívül alacsony harci moráljára – már nem bizonyulna döntőnek. Emlékeztetőül: a három nagyobb, és több kisebb katlanba a junta mintegy 7 ezer katonája, és tucatnyi páncélosa, tankja, lövegje került. Az egyik ilyen katlan likvidálásakor a néphadseregnek sikerült két – rendkívül nagy tűzerejű ¬– „Tocska-U” rakétarendszert zsákmányul ejtenie. Ezek még javításra szorulnak, de ha sikerül őket hadrendbe állítani, a néphadseregnek rendkívül hatékony haditechnikai eszköze lesz. (Amely birtokában – nagy távolságról – akár csapást mérhetnek a junta serege által változatlanul birtokolt donyecki és luganszki repülőterén állomásozó, a két nagyvárost változatlanul, folyamatosan lövő aknavető ütegeire.) Luganszkban a néphadsereg még gyengébben áll. Az offenzíva ott is megindult, de még nem hozott átütő eredményt: a juntának sikerül egyelőre nagyrészt meghiúsítania az ottani néphadsereg terveit. Szsasztyje városánál sikerült egy ukrán egységet bekeríteni – de egyelőre még nem sikerült ennek hatását érvényesíteni. A Luganszk és a határ közeli Krasznodon közötti országút alapjában véve a néphadsereg ellenőrzése alatt áll, de a junta egységei még képesek belőni az út egyes szakaszait. (Ezt láthattuk az orosz segélyszállítmány Luganszkba való eljuttatásakor: bár a város csupán 55 km-re van a határtól, a konvojnak, a kényszerű kitérők miatt, 170 km utat kellett megtennie.) Donyeck megyében a front közeledik Mariupol városhoz. Tekintettel azonban korlátozott erőire, a néphadsereg nem siet a város közvetlen ostromára, ahová a junta nagy erőket koncentrált. Harcok folynak a város egy másik kikötővárossal, Bergyanszkkal (a junta fontos bázisával) összekötő út környékén. Egy szakaszon pedig a néphadsereg kijutott a szomszédos Zaporozsje megye határára, egyes szakaszokon át is lépte azt. Ezzel függ össze az a hír, hogy Dnyepropetrovszk véreskezű ura, a milliárdos oligarcha Igor Kolomojszkij augusztus 28-án Zaporozsje megye székhelyére érkezett, ahol válságtanácskozásra hívta össze a megye vezetését. E tanácskozáson, egyrészt, KOLOMOJSZKIJ ÁTVETTE A MEGYE (ÉS MARIUPOL) VÁROSA VÉDELMÉNEK IRÁNYÍTÁSÁT. (Kolomojszkij már régen szemet vetett Mariupol kikötőjére, amit mindenáron meg akar szerezni.) MÁSRÉSZT EZEN A TANÁCSKOZÁSON JELENTETTE KI: amennyiben a néphadsereg elfoglalná Zaporozsjét, FELROBBANTJA A DNYEPROGESZ VÍZIERŐMŰVET, VÍZZEL ÁRASZTVA EL NAGY HATÁR KÖRNYÉKET. Számot vetve reális erőivel, a néphadsereg (egyelőre) eltekintett Mariupol ostromától, és a várost észak felől megkerülve, félgyűrűbe zárta azt. Az mindenképpen tény: a város birtoklásával a Donyecki Népköztársaságnak kijárata lenne az Azovi-tengerhez – és az oroszországi segítség onnan – a tenger felől – is érkezhetne. Novoazovszk határváros és –átkelő azonban mindenképpen az övé már: a segítség így Rosztov felől közvetlenül is érkezhet(ne). A Donyecktől 35 km-re lévő Ilovajszk város környékén (mely város – a donyecki hatóságok jelentései szerint a néphadsereg kezén van) változatlanul elkeseredett harcok dúlnak, a junta jelentős számú egysége került ostromgyűrűbe. Putyin elnök arra szólította fel a népfelkelőket, hogy nyissanak humanitárius folyosót az ott bekerített egységek szabad elvonulásához. A súlyos sebesülteket, és a harcokban elesett ukrán katonák holttesteit ki is vitték – ám a humanitárius folyosó megléte ellenére a junta erői megpróbáltak kitörni az ostromgyűrűből. 28 főnek ez sikerült is. A néphadsereg beleegyezett Putyin javaslatába, ám a szabad elvonulás feltételül szabta, hogy a junta katonáinak harceszközeiket sértetlenül, üzemképes állapotban át kell adniuk, ellenkező esetben a katonákat megsemmisítik. Mégis azok, akiknek sikerült kitörniük, illetve megadták magukat, harceszközeiket előzőleg megsemmisítették. Ilovajszk a Donyeck felé vezető vasútvonal mentén terül el. Birtoklása így azért is fontos, mivel az orosz fél által kilátásba helyezett második – ezúttal Donyecknek szánt – segélyszállítmányt vasúton kívánják eljuttatni a székvárosba. Különböző részletekben, több száz ukrán katona adta meg magát (egyedül Ilovajszknál két-háromszáz). A térségből – teljes fegyverzettel, anélkül, hogy harcba szálltak volna – elvonult a 400 fős „Prikarpatyje” zászlóalj, félresöpörve útjukból mindazon (ukrán) szerveket, melyek elvonulásukat megpróbálták volna akadályozni. Ugyanakkor a két székváros lövetése tovább folytatódik: kigyulladt a donyecki pályaudvar. Az egyik település családi házának kertjébe becsapódott a „Tocska-U” rakétarendszer egy rakétája. Ez (a rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákhoz tartozó) legpusztítóbb rakétafajta, ami az ukrán hadsereg birtokában van. 2. Az ukrán junta által gerjesztett – világszerte máris kész ténynek vett – hisztéria közepette Tomas Greminger, az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) Állandó Tanácsának elnöke a német Deutschlandradio Kultur rádióállomásnak nyilatkozva kijelentette: „jelen pillanatban NINCSENEK ARRA VONATKOZÓAN BIZONYÍTÉKAINK, HOGY OROSZ CSAPATOK TARTÓZKODNÁNAK UKRAJNÁBAN”. Egy orosz űrkutatási szaklap főszerkesztője egy interjúban kifejtette: az amerikai fél által közzétett (állítólagos) „bizonyító erejű űrfotókról” számos olyan fontos adat hiányzik, mint amely adatok szerepeltek a maláj utasszállító lelövésével kapcsolatban készített űrfotókon, mint például a felvétel készítésének dátuma és időpontja, a felvételen rögzített helyszín koordinátái. Hozzátette: bár az amerikai űrkutatási hivatal űrfotói a legjobbak a világon, AZ AMERIKAI FÉL SOHASEM HOZZA NYILVÁNOSSÁGRA ŰRFOTÓIT – NEHOGY EZEKBŐL A FOTÓKBÓL KÍVÜLÁLLÓK NETÁN ADATOKRA KÖVETKEZTETHESSENEK A FELVÉTELT KÉSZÍTŐ MŰHOLDRÓL, ANNAK ÉPPEN ESEDÉKES KÜLDETÉSÉRŐL. Az amerikai szervek, éppen ezért, mindenkor EGY DIGITAL GLOBE NEVŰ, MŰHOLDFELVÉTELEKET KÉSZÍTŐ MAGÁN KERESKEDELMI CÉG ŰRFOTÓIT TESZIK KÖZZÉ, melyek minősége viszont megkérdőjelezhető. (Megjegyezzük: ugyanez volt a helyzet, amikor az USA űrfotókat köröztetett a maláj gépet állítólag lelövő, „orosz” rakétakilövő rendszerekről – mely képeken jószerivel semmit sem lehetett látni. MINT AKKOR IS,

69 / 259

MOST IS AZ USA – ÉS A NYOMÁBAN LIHEGŐ NYUGATI VEZETŐK – „LEGDÖNTŐBB ÉRVE”: a Digital Globe kétes minőségű űrfelvételei. MIKÖZBEN OROSZORSZÁG – MÁR SOKADSZORRA – HIÁBA KÖVETELI AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKTÓL: hozza nyilvánosságra a maláj utasszállító lelövésében, illetve a csapatok küldésében való orosz vétkességről szóló bizonyítékait. Egyik legutóbbi írásában a német Die Zeit is úgy értékelte: az Ukrajnába küldött orosz csapatok jelenlétéről az amerikaiak által bemutatott űrfotók, enyhén szólva, egyáltalán nem meggyőzők. PEDIG, MINT EMLÉKEZETES, EME KÉTES HITELESSÉGŰ ŰRFOTÓK MIATT RÁNTOTTÁK ÖSSZE AZ EU, RÁNTJÁK ÖSSZE A NATO CSÚCSÉRTEKEZLETÉT, KEMÉNYKEDIK SZÁMOS, KIVÁLTKÉPPEN AGRESSZÍV NYUGATI ÉS KELET-EURÓPAI (lengyel, baltikumi) VEZETŐ. És hozzák az újabb és újabb, az európai országokat csaknem annyira károsító szankciókat, illetve követeli a NATO az európai tagországok katonai kiadásainak drasztikus emelését. 3. Az ENSZ-nek a humanitárius jog nemzetközi betartását figyelemmel követő bizottsága kelet-ukrajnai helyszíni vizsgálóbizottsága elkészítette soron következő jelentését a Donyec-medence humanitárius és emberi jogi helyzetéről. A JELENTÉS, MINDENEKELŐTT LESZÖGEZI: KELET-UKRAJNÁBAN HÁBORÚ FOLYIK. Következtetései mindazok számára tanulmányozásra érdemesek (Bajnai & Co., vagy legutóbb Szelényi Zsuzsanna), AKIK SZÁMÁRA HÁBORÚS BŰNTETT HÁROM TUCAT AGRESSZOR SZÉGYEN-FELVONULTATÁSA – DE NEM HÁBORÚS BŰNTETT VÁROSOK FALVAK LAKÓÉPÜLETEINEK, CIVIL INFRASTRUKTÚRÁJÁNAK KIFEJEZETT ÉS MÓDSZERES PUSZTÍTÁSA, ROMBOLÁSA, MINDENNEK PEDIG 2600-NÁL TÖBB CIVIL ÁLDOZATA. A jelentés a július 16. és augusztus 17. közötti időszakot tekinti át. Augusztus 17-i állapot szerint a hadműveleteknek összesen 2200 ember esett áldozatul (közöttük minimum 23 gyermek). A sebesültek száma 5956 volt, közöttük legkevesebb 38 gyermek. CSUPÁN AZ EMLÍTETT EGY HÓNAP ALATT A HALÁLOS ÁLDOZATOK SZÁMA 1200, A SEBESÜLTEKÉ LEGKEVESEBB 3250 VOLT (ami a harcok elvadulásáról, illetve arról tanúskodik, hogy az említett egy hónapban a junta még kíméletlenebb hadviselésre, még pusztítóbb tüzérségi eszközök bevetésére tért át. Amit az is mutat, hogy az augusztus 17-i állapot szerinti 2200 halálos áldozat száma mára már 2600 fölé emelkedett.). A jelentés hozzáteszi: az erőszak, a harcok folytán elképzelhető, hogy az áldozatok tényleges száma ennél jóval magasabb A jelentés, majd az ENSZ főtitkárának az emberi jogi kérdéseket felügyelő helyettese, augusztus 29-i nyilatkozatában – most először – súlyos kifogásokat fogalmaz meg a junta hadseregének, közelebbről az ilyen-olyan „önkéntes brigádok”, illetve egyéb, belügyi terroralakulatok tevékenységével szemben. Az ENSZ adatai szerint a büntető különítmények eddig mintegy ezer embert vettek őrizetbe a népfelkelők tevékenységének támogatásával összefüggésben – közülük mintegy 460 fő ma is őrizetben van. A jelentés és a nyilatkozat is megemlíti: EZEKKEL A FOGLYOKKAL SZEMBEN TÖMEGES A KEGYETLEN, MEGALÁZÓ BÁNÁSMÓD, GYAKORIAK A KÍNVALLATÁSOK. (Ezt a néphadsereg is tapasztalatból tudja: miközben ők emberségesen bánnak foglyaikkal – gyakran el is engedik őket – fogolycserék alkalmával a szabaduló népfelkelők közül sokan számolnak be megkínzásukról, a velük való embertelen bánásmódról; volt, hogy a szabadon engedettek között olyan, félholtra kínzottakat is találtak, akiknek láthatóan már nem volt esélyük az életben maradásra.) 4. Augusztus 30-i hír szerint merényletet kíséreltek meg Alekszandr Zaharcsenko donyecki miniszterelnök kezdett. A gépkocsijára nyitott tüzet a vezető sértetlenül úszta meg, sofőrje azonban megsebesült. Пленные из карательных батальонов 'Азов', 'Кривбасс' и 'Донбасс' под Иловайском (видео) |... rusvesna.su Несмотря на появившиеся в украинских СМИ сообщения о расстреле карателей из 'добровольческих' батальонов,... Пленные из карательных батальонов 'Азов', 'Кривбасс' и 'Донбасс' под Иловайском (видео) |... RUSVESNA.SU

Meghívó Mór Tamás festőművész kiállítására CSILLAGHEGYI KÖZÖSSÉGI HÁZ Vendégünk: Baranyi Ferenc

ÓBUDAI

CSILLAGHEGYI KÖZÖSSÉGI HÁZ

KULTURÁLIS

1039 Budapest Mátyás király útja 11-15.

KÖZPONT

telefon: 06 1 240 0752

Szeptember 10. szerda 17.30 Mór Tamás festőművész, körvezető tanár kiállítása A kiállítás szeptember 22-ig ingyenesen megtekinthető közösségi házunk nyitvatartási idejében. Vendégünk: Baranyi Ferenc Kossuth– és József Attila-díjas költő, író, műfordító, az operaművészet és az olasz líra kiemelkedő népszerűsítője, sok más mellett Dante kiváló tolmácsolója, az autonóm, képviseleti költészet közismert személyisége. Közreműködők:

70 / 259

Kassai Franciska előadóművész és a Veres Péter Gimnázium színjátszói.

A belépés ingyenes

KELET-UKRAJNA: A HELYZET AUGUSZTUS 31-ÉN ÉS SZEPTEMBER 1-ÉN Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A HELYZET AUGUSZTUS 31-ÉN ÉS SZEPTEMBER 1-ÉN

1. A hétvégén folytatódott a donyecki és luganszki néphadsereg látványos offenzívája. Mariupol ipar- és kikötővárost a donyecki néphadsereg, a szárazföld felől, teljesen bekerítette. Elvágták a juntának a városban rekedt erői minden szárazföldi összeköttetését. A város jelenlegi katonai irányítói készülnek a védelemre, a lakosság (nem tudni, önként-e, vagy parancsra) védműveket épít Mariupol határában. A lakossági szemtanúk szerint a várost már elhagyta a juntához hű közigazgatás, a Kijev által kinevezett megyei közigazgatás (amely előzőleg Donyeckből költözött át Mariupolba), illetve a hadsereg, a nemzeti gárda fő erői is. A városban már csak a védelemmel közvetlenül megbízott csapategységek tartózkodnak. A HÍREK SZERINT AZ OSTROMGYŰRŰBE FOGOTT TELEPÜLÉSEN REKEDT A NATO 5-6 TISZTJE IS. Pontos hollétüket azonban eddig nem sikerült kideríteni. A néphadsereg egységei azonban egyelőre nem sietnek az ostrom megindításával. Helyette igyekeznek elvágni minden lehetséges utánpótlástól a város védőit. A felszabadító katonák a környező települések elfoglalására törekednek. Közöttük (az ugyancsak a tenger partján elterülő, kikötővel is rendelkező) Bergyanszkéra, amely Mariupol júniusi birtokba vétele előtt a junta legfontosabb bázisa volt a környéken – és amely máig a város legfontosabb utánpótlási városa. A néphadseregnek mostanra sikerült teljesen elvágnia a Donyeck és Mariupol között vezető országutat is (ezzel is akadályozva a városban rekedt erők utánpótlását). A mintegy 450 ezer lakosú ipari és kikötőváros Donyeck megye második legnagyobb városa. Elfoglalásával a népköztársaság széles tengerparti sávhoz jutna. Amellett reménytelenné válna a Donyecktől délre, négy gyűrűbe fogott, összesen mintegy hétezer katona helyzete is. E katlanok felszámolásával a néphadsereg újabb, jelentős haditechnikához jutna (az ottani csapategységek felszámolásából eredő emberveszteségeket nem számolva). Amellett föl lehetne számolni a Donyecket dél felől ágyúzó nehéztüzérség, illetve sorozatvető rakétarendszerek állásait is. Új, örvendetes hír, hogy áttörés következett be a két nagyváros eddig a junta által ellenőrzött repülőterének birtoklásában is. Katonai megfigyelők ezzel összefüggésben emlékeztetnek: A NÉPHADSEREG OFFENZÍVÁJA LEVETTE A NAPIRENDRŐL A KÉT NAGYVÁROS KÖZVETLEN OSTROMÁT. Így a repülőterekre, mint a támadás hídfőállásaira sincs már szükség, miközben védelmük súlyos áldozatokat követel a junta hadseregétől. A luganszki repülőteret az ottani néphadsereg már teljesen birtokba vette. A donyecki repülőtér nagy része is már a néphadsereg kezére került – csupán egyes részein folynak még harcok. A repülőteret eddig őrző katonák jó része – fegyvereik átadása fejében – szabadon elvonulhatott. Az egyik bunkert védő idegen – főként lengyel és litván – zsoldosok sorsa végképp megpecsételődött: hamarosan őket is föl lehet venni a junta – másfelől pedig az idegen zsoldosok – veszteséglistájára. Miközben a hivatalos Budapest azon örvendezik, hogy az Európai Bizottság élére lengyel politikus – az 1944-ben az SS-ben szolgált Józef Tusk unokája, Donald Tusk – kerül, megjegyzendő: SZEMÉLYÉBEN ANNAK AZ ORSZÁGNAK A MINISZTERELNÖKE VESZI ÁT AZ EURÓPAI UNIÓ IRÁNYÍTÁSÁT, AMELYNEK A LEGTÖBB ZSOLDOSA HARCOL A KIJEVI FASISZTA JUNTA OLDALÁN (még az amerikaiaknál is többen vannak). Vélhetően Donald Tusk lesz az Európai Bizottság első olyan elnöke, akinek országából zsoldosok harcolnak (és esnek el) egy másik – európai – ország elleni agresszióban. Ahogy a junta oldalán elesett külföldi zsoldosok származási országai közül is Lengyelország áll az élen: eddig mintegy 200 állampolgáruk harapott a fűbe egy másik nép leigázása érdekében; szuzerenjük, az Egyesült Államok is „csupán” mintegy 180 állampolgárt vesztett a Donyec-medencében. IGAZ, CIA ÉS FBI ÜGYNÖKÖKET IS. (Ennyit az orosz titkosszolgálatoknak a kelet-ukrajnai eseményeket irányító szerepéről.) Az elmúlt hétvégén a junta 770 katonája esett a néphadsereg fogságába. (Meglepő módon ezt a junta Nemzetbiztonsági és Katonai Tanácsa jelentette be. Nyilván azért, mert mára lehetetlenné vált a veszteségek további eltitkolása. Egyes adatok szerint a junta, halottakban és sebesültekben, több mint 14 ezer katonáját és nemzeti gárdistáját veszítette el a terrorhadjárat négy hónapja alatt. Ilovajszk alatt, a jelek szerint, végképp sikerült felszámolni az ott bekerített egységek maradványait. Putyin elnök felhívása nyomán a néphadsereg humanitárius folyosót nyitott az Ilovajszknák bekerített egységek magukat megadni kész katonái számára. Alighanem kár volt ezt megtenni: a kínált lehetőséggel alig két tucat katona élt (de élt – miközben a világsajtó arról károgott, hogy a néphadsereg nem nyitott ilyen folyosót). A néphadsereg vezetői szerint, ellenben, az orosz elnök jóságát a junta arra használta fel, hogy a humanitárius folyosó megnyitása alatti tűzszünet közben átcsoportosítsa erőit, és újabb haditechnikát vonultasson fel a néphadsereg ellen. A többi, több mint 130 katona és nemzeti gárdista a kitörési kísérlet közben esett fogságba. „Jutalmul” ők nem haza mennek – (most először) kivezénylik majd őket a lerombolt városok, közművek, infrastruktúra újjáépítésére. A hét végén a donyecki és luganszki néphadsereg tíz települést foglalt el. E települések birtokba vétele a junta csapatai köré vont ostromgyűrűk szorosabbra fogását célozza. Kedvező elmozdulás állt be Luganszk megyében is, ahol szintén érzékelhetővé vált a néphadsereg ellentámadása. Sikerült szabaddá tenni a két fővárost összekötő utat. A repülőterek, a városok környéke településeinek elfoglalásával kezdetét veszi az a folyamat, amit a donyecki vezetés humanitárius offenzívának nevez: a junta erőit olyan távolságra szorítják a nagyvárosoktól, hogy hagyományos és reaktív tüzérségük többé már ne lőhesse azokat. Alekszandr Zaharcsenko donyecki miniszterelnök ígérete szerint október végéig biztonságossá teszik Donyecket.

71 / 259

A junta hadserege rendkívül súlyos veszteségeket szenved. Ezek nyomán létszámbeli fölénye másfél-kétszeresére olvadt a korábbi nyolc-tízszeresről. A haditechnikával való ellátottság terén a junta mára alig áll jobban, mint a néphadsereg – holott egy-másfél hónapja fölénye még nyomasztó volt. A használható légierő mára jóformán megsemmisült – így immár a junta csapatainak is szembe kell nézniük a légi támogatás hiányának következményeivel. A mind gyakoribb pánikszerű menekülés mellett a junta haditechnikájából sok azért is jut a népfelkelőknek, mert a juntának elfogyott a hadianyaga (illetve a blokád alá vont csapatok élelmiszer-, lőszer-, és üzemanyag utánpótlása megszűnik). Egyre korszerűbb tüzérségével pedig a néphadsereg mind többet semmisít meg a másik fél technikájából. A néphadsereg eddig több mint kétszáz egységnyi tankot, páncélost, tüzérségi eszközt, sőt rakéta sorozatvetőket is zsákmányolt. Nemrég sikerült megszerezni a legpusztítóbb – a tulajdonképpen már a rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták közé tartozó – „Tocska-U” rakétarendszer egy példányát, ez azonban, sajnos, egyelőre még nincs használható állapotban. Egyelőre azonban még folytatódnak a juntának a nagyvárosok, a stratégiai fontosságú települések elleni nehéztüzérségi támadásai. AUGUSZTUS 31-ÉN JELENTŐS FORDULÓPONTHOZ ÉRKEZETT A FELSZABADÍTÓ HARC: A DONYECKI NÉPKÖZTÁRSASÁG CSAPATAI ÁTLÉPTÉK A MEGYE- (ORSZÁG-) HATÁRT: elfoglaltak több (kilenc) települést a szomszédos Zaporozsje megyében. Nyugtalanság támadt a még távolabbi Dnyepropetrovszk megyében, Igor Kolomojszkij véreskezű nábob fellegvárában is: Kijevben immár számot vetnek azzal, hogy ez a város is eleshet számukra. Már szó volt róla, hogy Kolomojszkij a Dnyeprogesz vízerőmű felrobbantásával fenyegetőzik arra az esetre, ha a népfelkelők ostrom alá vennék a várost. A harcok miatt azonban egy másik környezeti katasztrófa is fenyeget: Tobias Münchmayer, a Greenpeace képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy ha tüzérségi lövedék, vagy rakéta csapódna be a zaporozsjei atomerőműbe, az akár az erőmű védőburkolatának megsérüléséhez, a rajta kiáramló nukleáris anyagok pedig a csernobilihez hasonló környezeti katasztrófát okozhatnának. 2. Szeptember 1-én KONZULTÁCIÓK (nem tárgyalások!) kezdődtek az un. Kontakt Csoport (Oroszország, Ukrajna, és az EU – valamint a két népköztársaság) képviselőinek bevonásával. A konzultáció-sorozat célja a konfliktus békés rendezéséről, illetve a térség jövőjéről folytatandó tárgyalások előkészítése. A felek e konzultációkon ismertetik nyitó, kezdeti álláspontjukat. A megbeszélés sorozatra annak nyomán került sor, hogy az orosz és az ukrán államfő – Putyin elmondása szerint – megállapodott a konfliktus békés rendezéséről, és ebből a célból átfogó megbeszélés megkezdéséről A KIJEVI HATALOM, ILLETVE A KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁG VEZETÉSE KÖZÖTT. Putyin még Minszkben leszögezte: Oroszország nem részese a konfliktusnak, az ukrán belső ügy – ÍGY KIJEVNEK KÖZVETLENÜL KELL TÁRGYALNIA DONYECK ÉS LUGANSZK KÉPVISELŐIVEL. (Emlékeztetőül: Kijev erre nem hajlandó, és e célból mindig Moszkvával próbál tárgyalásokat kezdeni. Vélhetően ezért – is – vádolja Oroszországot azzal, hogy a felkelőknek juttatott támogatásával részesévé vált a konfliktusnak.) A minszki konzultációkat megelőző napon Putyin emlékeztetett: tárgyalásos úton kell rendezni a Donyec-medence jövőbeni státuszát – UKRAJNA TERÜLETI EGYSÉGÉNEK MEGSÉRTÉSE NÉLKÜL. A Minszkbe készülő Andrej Purgin donyecki első miniszterelnök-helyettes, a DNK tárgyalója, még elutazása előtt, arról beszélt: Donyeck számára immár elfogadhatatlan az Ukrajna keretei között maradás, bármilyen formában is történjen az. Minszkben azonban valami történhetett, mert mind Donyeck, mind Luganszk képviselője már azt közölte: bizonyos feltételek mellett hajlandók megfontolni azt, hogy a két népköztársaság megmaradjon Ukrajna keretében. E feltételek között a legfontosabbak: – Azonnali tűzszünet (erre most már az ENSZ is felszólít, méghozzá mindenféle feltétel szabása nélkül) – Általános amnesztia, valamennyi hadi- és politikai fogoly szabadon bocsátása – Önálló törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalom biztosítása Novorosszija népköztársaságainak – Önálló ügyészség – Az orosz, mint államnyelv státusza Novorosszijában – Hivatalos státusz biztosítása a novorosszijai fegyveres erőknek a népköztársaságok területén Alekszandr Zaharcsenko donyecki miniszterelnök, a hírek hallatán kijelentette: mindez az ukrán sajtószervek kacsája: Donyeck kevesebbről már nem hajlandó tárgyalni, mint teljes függetlenségének maradéktalan elismerése. Emlékeztetett: senkinek sincs joga a saját maga nevében nyilatkozatokat tenni. (Emlékeztetőül: Zaharcsenko ellen – sikertelenül – merényletet próbáltak elkövetni.) Andrej Purgin mindazonáltal bejelentette: a konzultációk 5-én tovább folytatódnak. A következő találkozó témája már a tűzszünet konkrét módozatainak kidolgozása, illetve a fogolycsere kérdései lesznek (ez utóbbival Donyeck álláspontja: „mindenkiért – mindenkit”). Elmondta: Porosenkonak egy sor javaslata volt – amelyek áttanulmányozására idő kell. Ám miközben Putyin elnök a Porosenko és a két népköztársaság vezetői közötti közvetlen megbeszélés mellett kardoskodik, a két népköztársaság vezetői pedig a bábelnök valamiféle javaslatait fogják tanulmányozni – maga az érdekelt arról beszélt egy, Kijevbe látogató amerikai szenátornak: szeptember második felében, Washingtonban teendő látogatásakor AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK SEGÍTSÉGÉT ABBAN, HOGY (mégiscsak) TERRORISTA SZERVEZETNEK ISMERJÉK EL A KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁGOT. Ami után fölmerül a kérdés: 1. Ez hogyan egyeztethető össze a tárgyalások szellemével? 2. Ha tárgyalópartnereit – törekvésének megfelelően – terrorista szervezeteknek fogják elismerni, akkor ő maga hogyan akar majd velük tárgyalni? Vajon megbízható tárgyalópartner-e az olyan, aki egyszerre tesz egymásnak homlokegyenest ellentmondó lépéseket?

ИА REGNUM

Ополчение ДНР отказывается обстреливать окруженный Мариуполь http://www.regnum.ru/news/polit/1842488.html 'Мы — не каратели. Обстреливать мирные города мы не собираемся, поэтому будем действовать без артподготовки, когда подойдет достаточно сил подкрепления, чтобы сделать аккуратную зачистку Мариуполя штурмовыми группами'

72 / 259

AZ UKRAJNÁBAN MEGHIRDETETT TŰZSZÜNET KÉRDÉSE Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

AZ UKRAJNÁBAN MEGHIRDETETT TŰZSZÜNET KÉRDÉSE

1. Szeptember 3-án telefonbeszélgetésre került sor Vlagyimir Putyin és Petro Porosenko között. Ezt követően a bábelnök váratlanul bejelentette: „az orosz államfővel állandó tűzszünetről állapodtak meg” a Donyec-medencében. Az orosz államfő sajtótitkára nyomban pontosított: a tűzszünetről nem állapodhattak meg, minthogy Oroszország nem részese a konfliktusnak. Megállapodtak, ellenben, a politikai rendezés módozatairól. Mindazonáltal az orosz államfő (mint mondta, az Ulánbátor felé tartó repülőgépén) összeállította hétpontos béketervét: 1. A Donyec-medenceiek fegyveres erői, mindenféle fegyveres alakulata AZONNAL ABBAHAGYJA OFFENZÍVÁJÁT (?!) mindkét megyében; 2. Az ukrán fegyveres erőket visszavonják olyan távolságra, ami lehetetlenné teszi lakott települések lövetését tüzérséggel, reaktív tüzérséggel. 3. Megfontolandó, hogy a fegyverszünet feltételei betartásának, az így kialakult helyzet megfigyelésének céljából hozzanak létre egy teljes értékű, objektív ellenőrző rendszert; 4. A konfliktusövezetben kizárandó légierő alkalmazása békés állampolgárok és települések ellen. 5. A „mindenkit mindenkire” elv alapján pedig meg kell szervezni az erőszakkal fogvatartott személyek cseréjét; 6. A menekültek mozgása, a Donyeck és Luganszk megye településeinek szánt humanitárius szállítmányok eljuttatása érdekében humanitárius folyosókat kell nyitni; 7. Lehetővé kell tenni, hogy a Donyec-medencének a hadműveletek miatt kárt szenvedett településeire építőbrigádok érkezhessenek, akik hozzálátnának a lerombolt lakóépületek, szociális létesítmények, a normális életműködéshez szükséges infrastruktúra helyreállításához. Elképzeléseit ismertetve Putyin hozzátette: véleménye szerint a kontaktcsoport szeptember 5-i ülésén a kijevi hatóságok, illetve a Donyec-medencei néphatalmi szervek képviselői már meg is köthetnék, illetve rögzíthetnék is az ezt célzó megállapodást. Porosenko bábelnök – aki meghívást kapott a NATO állam- és kormányfőinek csúcstalálkozójára – szeptember 4-én Walesben bejelentette: ha ez a megállapodás a szeptember 5-i megbeszélésen létrejön, úgy KÉSZ TELJES KÖRŰ FEGYVERSZÜNETET HIRDETNI SZEPTEMBER 5-ÉN (helyi idő szerint) 15.00 órától. Rasmussen főtitkár – most először ¬– elismeréssel nyilatkozott Putyin béketervéről. (Ami a megfigyelőben azt a félelmet kelti: 1. a néphadsereg egyre lendületesebb offenzívája megakad, kiharcolt pozícióit elveszíti; 2. a junta, élén annak főkolomposával – amely, és aki még soha egyetlen megállapodást nem hajtott végre, soha egyetlen ígéretét sem teljesítette – a fegyvernyugvást, mint mindig, ezúttal is haderőinek fegyverzetének feltöltésére, csapatainak átcsoportosítására, az ellentámadás megszervezésére és előkészítésére használja fel. Míg a Nyugat expressz tempóban szereli föl az alaposan megtépázott hadsereget; 3. a lendületét veszteni fogó néphadsereget váratlanul és készületlenül éri majd a junta – bizonyosan elsöprő erejű – támadása. A GYAKORLAT PEDIG IMÁR IGAZOLTA: OROSZORSZÁG SEMMI SZÍN ALATT NEM LESZ HAJLANDÓ KÖZVETLEN SEGÍTSÉGET NYÚJTANI – MÉG AKKOR SEM, HA A NÉPHADSEREG VÉGVESZÉLYBE KERÜL. Látható vált, hogy a moszkvai vezetésben igen komoly, befolyásos erők dolgoznak a Donyec-medencei oligarcha-ellenes, népi forradalom elveszejtésén. Ne legyen igazunk!) Nem tudni, ki számolt azzal a közismert ténnyel: a bábelnök „nem hajlandó terroristákkal tárgyalni” – csak az egyébként „agresszor” Oroszország vezetőivel. Nem tudni, felfigyelt-e valaki arra a hírre: a hónap második felében esedékes washingtoni látogatásakor a bábelnök ismét megpróbálkozik majd azzal, hogy nemzetközileg terrorista szervezetnek nyilváníttassa a két népköztársaságot – ÉS EHHEZ KÉRNI FOGJA AZ USA TÁMOGATÁSÁT (amit nyilván meg is kap majd). Pedig ennek első kísérletét még az Európai Unió sem támogatta. A donyeckiek első reagálása az elutasítás volt. Azt, minden esetre leszögezték, ami azóta is a népi kormányok alapállása: A DNK RÉSZÉRŐL A TŰZSZÜNET FELTÉTELE: A TERRORHADJÁRAT LEÁLLÍTÁSA, A KIJEVI CSAPATOK KIVONÁSA A KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁG EGÉSZ TERÜLETÉRŐL. Felhívták a figyelmet: a juntavezér erről előzetesen nem egyeztetett velük. Elutasító volt kezdetben a kijevi fél is: a hadügyminiszter tanácsadója szerint nem a donyeckiekkel, hanem az orosz féllel kell tárgyalni, mint „tényleges agresszorral”. Ismét felborzolta a kedélyeket, amikor Putyin szóba hozta: tisztázni kell a donyecki fél területi státuszát. KIJEV álláspontját nem kell kommentálni. Az OROSZ álláspont is nagyjából ismert: A KÉT MEGYÉNEK UKRAJNA KERETEIN BELÜL KELL MARADNIA, VALAMIFAJTA KÜLÖNLEGES STÁTUSSZAL, SZÉLESKÖRŰ AUTONÓM JOGOKKAL. Eltérés mutatkozott viszont a donyecki vezetés, illetve küldöttségének Minszkben képviselt álláspontja között. Zaharcsenko miniszterelnök kezdeti álláspontja az volt: SEMMILYEN FORMÁBAN SEM ELKÉPZELHETŐ, HOGY DONYEC ÉS LUGANSZK UKRAJNA RÉSZE MARADJON – tárgyalni csak a kiválás módjáról lehet. A Minszkben tárgyaló küldöttség viszont szinte az orosz álláspontot képviselte. AZUTÁN A POZÍCIÓK MÓDOSULTAK, Donyeck, illetve a minszki küldöttség között szinkronba kerültek. AZ ÚJABB ÁLLÁSPONT SZERINT DONYECK ÉS LUGANSZK – EGY IDEIG MÉG – UKRAJNA RÉSZEI MARADNÁNAK, de a legszélesebb jogokkal: önálló fegyveres erők, a gazdasági külkapcsolatok alakításának önálló joga, a bírák, ügyészek kinevezésének szabad joga, az orosz államnyelvként való elismerése a két megyében, stb. VISSZATÉRŐEN LESZÖGEZIK: A POROSENKO ÁLTAL AJÁNLOTT VÉGLEGES FEGYVERSZÜNETET CSAK AKKOR TÁMOGATJÁK, HA A JUNTA ERŐI TELJESEN KIVONULTAK A KÉT RÉGIÓ TERÜLETÉRŐL.

73 / 259

Minden esetre donyecki katonai vezetők szeptember 3-án azt észlelték: az ukrán csapatok jelentős számban kezdtek kivonulni a térségből. Ezt úgy értékelték: ez a junta manővere csapatainak átcsoportosítására, illetve bekerítésük megelőzésére.

POKANA-MEGHÍVÓ Bolgár Kulturális Intézet Georgi Goszpodinov: Balladák és bomlások

BOLGÁR KULTURÁLIS INTÉZET [email protected]

POKANA-MEGHÍVÓ

Tisztelt Hölgyem! Tisztelt Uram! Tájékoztatjuk, hogy 2014. szeptember 11-én (csütörtökön) 18.00 órai kezdettel a Bolgár Kulturális Intézet (1061 Budapest Andrássy út 14.) irodalmi estet rendez Georgi Goszpodinov kortárs bolgár író Balladák és bomlások című könyvének bemutatójáról, amelyre tisztelettel meghívjuk. Tisztelettel: A Bolgár Kulturális Intézet

Уважаема Госпожо, Уважаеми Господине,

Информираме Ви, че на 11-ти септември (четвъртък) 2014 г. от 18.00 часа Българският културен институт (1061 Будапеща, бул. “Андраши” 14) организира литратурна вечер – представяне на книгата “Балади и разпади” от съвременния български писател Георги Господинов, на която учтиво Ви каним.

С уважение:

Българският културен институт

KELET-UKRAJNA: MÁR AZ ELSŐ NAPOKBAN MEGSÉRTETTÉK A TŰZSZÜNETET Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: MÁR AZ ELSŐ NAPOKBAN MEGSÉRTETTÉK A TŰZSZÜNETET A SZEPTEMBER 6–7-I ESEMÉNYEK

1. Alekszandr Zaharcsenko donyecki miniszterelnök bejelentette: szeptember 8-án tartja következő ülését a Kontakt Csoport. Az ülés donyecki és luganszki delegáltjai ismertek. Attól függően, hogy Kijev hajlandó lesz-e delegálni az elnöki hivataltól valakit, dönti el ő maga is, hogy részt vesz-e az ülésen, vagy sem. (A korábbi tervek szerint videokonferenciáról volt szó.) Zaharcsenko szerint a megbeszélés témája lesz a leendő megállapodás. Közölte: luganszki kollégájával együtt a KÉT TERÜLETE FÜGGETLENSÉGÉNEK TELJES ELISMERTETÉSÉT KÍVÁNJÁK BEVETETNI A LEENDŐ MEGÁLLAPODÁSBA. Arszen Avakov belügyminiszter máris bejelentette: országa nem lesz hajlandó elismerni a két terület függetlenségét. Egy korábbi nyilatkozatában Porosenko – általában véve vett széleskörű autonóm jogok mellett gazdasági önállóságot, illetve „bármely nyelv” államnyelvként történő elismerését ígérte a két területen.

74 / 259

Avakov szerint annak idején (áprilisban, a népmozgalmak kibontakozásakor) fel kellett volna robbantani a donyecki megyei közigazgatás épületét, a benn tartózkodókkal együtt. 2. 6-án, szombaton a donyeckiek a csöndet élvezték: hosszú idő óta most először nem volt ágyúzás. Örömük azonban csak estig tarthatott: az ágyúzások kiújultak. Először páncélozott járművekből, majd – újra – „Grad” típusú rakéta sorozatvetőkből lőtték a várost. Az egyik kerületben, az ágyúzás következtében, négy ház leégett. A nehéztüzérség ütegeinek egy jó része továbbra is a várostól északnyugatra lévő repülőtéren találhatók (amely – a korábbi hírekkel ellentétben – továbbra is a junta kezén van. A péntek este „kitört” tűzszünet folytán a néphadseregnek a repülőtér elfoglalására indított akciója megakadt. A másik fél nem volt ennyire finnyás: a repülőtérről lőtték a néphadsereg állásait is, nyolc harcos megsebesült. A repülőtérről, Donyeck mellett, annak számos elővárosát is lövik. Száz fő megpróbált ki is törni a bekerítésből a repülőtérről, de, veszteségeket szenvedve, kénytelenek voltak visszavonulni. Felhasználva a tűzszünet kínálta lehetőségeket, a junta egyik egysége előrenyomult, és egy szakaszon behatolt Donyecknek a városhatáron belüli térségeibe. A tűzszünet megsértését Donyecknél szombaton mindkét fél elismerte. A vasárnapi tüzérségi akciók – a tűzszünet közepette – már szinte semmiben sem maradtak el a korábban „megszokottaktól”: a tűzszüneti lövetésnek négy halálos és tucatnyi sebesült áldozata volt a városban. A tűzszünetnek hála, elakadt Mariupol ostroma. Ellenben a juntának a városban tartózkodó erői erősítést kaptak. Pedig, a helyzetet értékelők szerint, kulcsfontosságú lehetne (lehetett volna) a város bevétele – amihez, ha nincs a tűzszünet, már nem sok hiányzott volna. Az eddig lendületesen előrenyomuló néphadsereg – hála a tűzszünetnek, illetve annak, hogy a junta lélegzetvételhez jutott és módot kapott csapatainak átcsoportosítására, a csapatok feltöltésére katonákkal és fegyverzettel – számos helyen védekezni kényszerül. A Donyecktől északra lévő, stratégiai fontosságú Gyebalcevo városa felé a junta óriási, két km. hosszú páncélos oszlopa vonul, összesen mintegy félezer egységnyi tüzérséggel, 32 tankkal, több tucat, különböző osztályokba tartozó rakéta aknavetővel, és hét darab „Tocska-U” típusú rövid hatótávolságú ballisztikus rakétaállással. az alaposan megritkított rakéta aknavetők helyett azok pótlásával. A hadoszlop a sokat szenvedett Gorlovka felé előváros felé nyomul – amely, a néphadsereg eddigi offenzívájának köszönhetően már-már megmenekülni látszott a harcoktól, a folyamatos ágyútűztől. A néphadseregnek védelemre kell berendezkednie a Donyeck megtartása szempontjából is stratégiai jelentőségű Gorlovkára. Pusztító ágyútűz zúdul erre a városra is, miként a másik, szintén nagyon sokat szenvedett elővárosra, Makejevkára is. (Csak emlékeztetőül: a „tűzszünet” előtt a donyecki vezetés még azt tudta ígérni a lakosságnak, hogy egy-két héten belül TELJESEN MENTESÍTENI FOGJA DONYECKET A KÖRNYEZŐ TELEPÜLÉSEKRŐL, ILLETVE A REPÜLŐTÉRRŐL FOLYÓ ÁGYÚZÁSTÓL. A tűzszünet által kisiklatott offenzíva egyik célja éppen a junta csapatainak a várostól való minél távolabb űzése volt.) Ha már a „tűzszünetnél” tartunk: A JUNTA VÉDELMI ÉS NEMZETBIZTONSÁGI BIZOTTSÁGÁNAK TITKÁRA EGY TÉVÉMŰSORBAN NEM IS TITKOLTA: A TŰZSZÜNET RÉVÉN LEHETŐSÉGET KAPTAK LÉLEGZETVÉTELRE, CSAPATAIK, ERŐIK ÖSSZEGYŰJTÉSÉRE, ILLETVE ÁTCSOPORTOSÍTÁSÁRA, ÚJABB TÁMADÁSOK INDÍTÁSÁRA. 3. Putyin 7 pontos béketervével kapcsolatban – melynek értelmében A DONYEC-MEDENCE UKRAJNA KEBELÉBEN MARADNA – Pavel Gubarjov, Donyeck elismert népi vezetője finoman megjegyezte: „Egyetértünk Putyin béketervével – az 1. pont kivételével, amelynek értelmében le kellene állítanunk a Donyecki Néphadsereg előrenyomulását.” Facebook-oldalán már ennél drasztikusabb véleményt fogalmaz meg: „Ami a Minszkben aláírt megállapodásokat illeti, miért ijedtetek meg annyira egy, AZ OLIGARCHÁK ÁLTAL RÁNK TUKMÁLT PAPÍROSTÓL? Köpünk mi erre a „békére”.

KELET-UKRAJNA: A HELYZET SZEPTEMBER 8–10-ÉN Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A HELYZET SZEPTEMBER 8–9-ÉN

1. Porosenko „elnök” szeptember 8-án az ostromlott Mariupol városába látogatott. Kijelentette: nem nyitnak vitát Ukrajna területi épségéről és szuverenitásáról. Azt üzente (Oroszországnak): vonják ki az országból az idegen csapatokat, zárják le a határokat. És akkor egy héten belül megszületik a KOMPROMISSZUM (?). Meglátása szerint A BÉKEKEZDEMÉNYEZÉS ÉPPEN EGY ILYEN EREDMÉNY IRÁNYÁBAN VISZ. (Fogalmazzunk magyarul: az ukrán elnök a népfelkelőknek nyújtott támogatás megszüntetését, illetve a határ fölötti ellenőrzésnek a junta kezébe való visszaadását követeli. Aminek révén: 1. megszűnne mindenféle – egyebek mellett humanitárius – utánpótlás szállításának lehetősége; 2. kelet – a határ – felől is harapófogóba lehetne szorítani a néphadsereget, teljessé téve annak bekerítését, és majdani likvidálását. VAGYIS, A BÉKEKEZDEMÉNYEZÉS ÉPPEN EZT CÉLOZZA.) Jurij Lucenko, az „államfő” tanácsadója ezzel egybecsengően értékelte a minszki megállapodást: A DONYEC-MEDENCÉNEK NYÚJTANDÓ KÜLÖNLEGES STÁTUSZ CSUPÁN A TERÜLET AZON EGYHARMADÁNAK JÁR, AMELYIK (még) A NÉPFELKELŐK KEZÉN VAN. (Putyin zseniális béketervének értelmében a különleges státusz a Donyec medence EGÉSZÉNEK járna. Ezt követeli a két népköztársaság vezetése is. Látható, mennyi realitással.) A Donyecki Népköztársaság vezetése minden esetre nyomban reagált: A KÜLÖNLEGES STÁTUSZ, adott esetben, AZ EGÉSZ DONYECMEDENCÉNEK JÁR. Szeptember 8-án az új államban ünnepségekkel, koszorúzásokkal emlékeztek meg arról, hogy a Vörös Hadsereg 1943. szeptember 8-án fejezte be a Donyec-medence felszabadítását a német megszállás alól. Ez alkalomból Alekszandr Zaharcsenko ismét egyenrangú státuszt követelt a két terület, illetve Kijev párbeszédében. Egyben nem hagyott kétséget, a végső cél: a két terület teljes függetlensége. (Azokat a korábbi híreket, miszerint Donyeck és Luganszk beleegyezne az Ukrajnán belüli maradásra, a nyugati mellett EGYES OROSZ (liberális)

75 / 259

SAJTÓTERMÉKEK KOHOLMÁNYÁNAK minősítette.) Luganszk miniszterelnöke pedig leszögezte: Oroszországgal közös határunkat, márpedig, nem adjuk. (Mint emlékezetes: Putyin 7 pontos béketervének értelmében A DONYEC-MEDENCE – lakosságának határozott akarata ellenére – UKRAJNA (méghozzá a mostani, a fasiszta junta által irányított Ukrajna) RÉSZE MARAD. Legföljebb A TELJES RÉGIÓ kapna majd valamiféle autonómiát attól az „államfőtől”, aki eddig még egyetlen ígéretét soha nem teljesítette, egyetlen általa aláírt nemzetközi szerződést sem tartott még be. LÁTHATÓAN EZT SE.) A Putyin és külügyminisztere által kiharcolt „FEGYVERSZÜNET” egyik tragikus eseménye volt, hogy egy Zujevka nevű településnél a junta tüzérsége az ünneplő, utcabálozó helyi lakosok közé lőtt: AZ AKCIÓ TÖBB HALOTT ÉS SEBESÜLT ÁLDOZATOT KÖVETELT az ünneplők közül. Hogy a junta milyen komolysággal készül a Donyec-medencével folytatandó tárgyalásokra, mi sem „bizonyítja” jobban, mint amit Vitalij Jarema főügyész jelentett ki az Amnesty International Kijevben tárgyaló főtitkárának: a nemzetközi közösségnek TERRORISTA SZERVEZETEKKÉNT KELLENE ELISMERNIE A DONYECKI, ILLETVE LUGANSZKI NÉPKÖZTÁRSASÁGOT (vagyis olyannak, mint amilyen az Irak és Szíria megszállt területein kialakított iszlám állam). Már korábbról ismert: a hónap második felében Washingtonba látogató Porosenko bábelnök egyik célja ugyanez: ELNYERNI AZ AMERIKAI FÉL TÁMOGATÁSÁT (amúgy) TÁRGYALÓPARTNEREINEK TERRORISTA SZERVEZETTÉ VALÓ NYILVÁNÍTÁSÁHOZ. (Költői kérdés: hogyan fog ő tárgyalni „terrorista szervezetekkel” – miként azt Putyin és külügyminiszterének zseniális elképzelése tartalmazza.) Az egyik donyecki labdarúgó csapat stadionjának raktárában donyecki elhárító egységek TÖBB SZÁZ TONNA ÉLELMISZERRE bukkantak. (Miközben a város éhezik, a junta pedig – „tűzszünet” ide, vagy oda – továbbra is blokkolja a város felé irányuló humanitárius szállítmányokat.) Amellett, hogy A STADION RINAT AHMETOV OLIGARCHA TULAJDONA, a junta által május 11 óta megszállt KRASZNOARMEJSZK VÁROSÁBAN ÁLLOMÁSOZÓ NEMZETI GÁRDISTÁKNAK SZÁNT KÜLDEMÉNY zsákjain AZ OLIGARCHA ALAPÍTVÁNYÁNAK a neve van feltüntetve. Az erről szóló tudósítás megjegyzi: a Donyeck városa elleni általános tüzérségi támadások közepette a stadion és környéke, figyelemre méltó módon, épségben maradt. RINAT AHMETOV OLIGARCHA – akinek közismerten jó üzleti és baráti kapcsolatai voltak (és vannak) a Putyin elnököt körülvevő oligarcha körökkel – ZAPOROZSJE VÁROSÁBAN ÚJ, a donyecki néphatalom ellen harcoló TERRORZÁSZLÓALJAT ÁLLÍTOTT FEL. (Vagyis míg egyesek az ő visszatérését készítik elő Moszkvában, AZ „OROSZBARÁT” OLIGARCHA IMMÁR FEGYVERES ÉS ANYAGI SEGÍTSÉGET NYÚJT A FASISZTA JUNTÁNAK A DONYECKI NÉPHATALOM MEGDÖNTÉSÉHEZ. Miután egyes ottani árulókkal közösen szőtt összeesküvése meghiúsult. Úgy látszik: hozzátehetjük: A „TŰZSZÜNET” EBBŐL A SZEMPONTBÓL IS MEGBUKOTT, lévén, hogy az oligarcha álarca lehullott.) Vontatottan halad a fogolycsere is. Porosenko Mariupolban már arról számolt be, hogy több mint 1200 foglyot a néphadsereg már elengedett, és még 863 szabadon engedése a héten várható. A junta foglyainak elengedése azonban késik – a néphadsereg szerint számuk: 311. Bár a „tűzszünet” értelmében a feleknek azonos számú foglyot kellene elengedniük („mindenkit mindenkiért”) – három ukrán katona ellenében sikerült csak elérni annak az ukrán nemzetiségű, de francia állampolgárságú önkéntesnek a szabadon bocsátását, aki Ilovajszknál egy humanitárius célú küldetés során esett fogságba. 2. A „TŰZSZÜNET” HADIJELENTÉSEI MOST MÁR RENDSZERESEN annak a közismertté vált ténynek a megállapításával kezdőnek, hogy A JUNTA ERŐINEK ÁTCSOPORTOSÍTÁSÁRA, MEGTÉPÁZOTT CSAPATAINAK LECSERÉLÉSÉRE, ILLETVE FELTÖLTÉSÉRE HASZNÁLJA FEL A FEGYVERNYUGVÁST. Amihez KONKRÉT NYUGATI SEGÍTSÉGET KAPNAK. Olaszország 90 páncélos szállítását ajánlotta fel. A „fegyverszünet” eseményei közé tartozik az is, hogy a harkovi repülőtéren leszállt két amerikai teherszállító gép spanyol és román gyártmányú sorozatvető rakéta indítórendszereket hozott a junta számára. Mariupolnál a néphadsereg olyan rakétaindítókat semmisített meg, amelyet a junta rögtön az augusztus 24-i kijevi díszszemle után a térségbe küldött. Még maga Lavrov külügyminiszter is „nyugtalanságának adott hangot” a miatt, hogy (a Donyecktől északra lévő) Gyebalcevo térségében a junta óriási mennyiségű nehézfegyverzetet és nagy létszámú csapategységeket von össze. Igaz, a rá jellemző sajátos logikával mindjárt hozzá is tette: ezzel együtt is „A TŰZSZÜNET ELŐÍRÁSAIT, ALAPVETŐEN, BETARTJÁK”. Noha, mint mondta, „vannak még incidensek”, amelyek elkövetésével a két fél kölcsönösen vádolja egymást. Ennél többet tett az a harkovi partizánalakulat, amely az egyik vasútállomáson felrobbantotta a vasút villamos felsővezetékét, hogy ezzel is próbálja akadályozni a junta csapatszállításait. (A harkovi földalatti ellenállóknak már nem ez volt az első harci tettük – egy másik alkalommal, egy zsákmányolt rakéta sorozatvető segítségével nagy pusztítást végeztek egy ukrán hadoszlopban.) „Az alapvetően betartott tűzszünet” közepette a városok lövetése már csaknem elérte azt a szintet, mint ami szeptember 5. előtt volt. A békének egy napig örvendhetett Donyeck ágyúzása ismét rendszeressé vált – főleg a repülőtér környékén. Folyamatosan heves tűz éri a stratégiai fontosságú elővárosokat (Makejevka, Jenakijevo). Egyedül Luganszk körül támadt – végre – csend (az is nyilván azért, mert – MIELŐTT A „TŰZSZÜNET” MEGAKASZTOTTA VOLNA a néphadsereg kibontakozó offenzíváját – SIKERÜLT TÖBB TUCAT OLYAN TELEPÜLÉST FELSZABADÍTANI, AMINEK FOLYTÁN A VÁROSTÓL TÁVOLABBRA LEHETETT ŰZNI A JUNTA TÜZÉRSÉGÉT. EZ /VOLT/ A CÉL DONYECK ESETÉBEN IS.) „Az alapvetően betartott tűzszünet” közepette tehát a junta átcsoportosítja erőit és fegyverzeteit. Tanultak a néphadseregtől. Most ők adnak fel stratégiailag kevésbé fontos településeket – miközben három nagy „katlant”tartogatnak a népi erők számára Mariupol, Luganszk és Donyeck körül. Szeptember 9-én a néphadsereg visszaverte a junta erőinek Krasznij Lucs, illetve Sztahanov település elleni támadását (az előbbi esetben a junta erői kénytelenek voltak a saját maguk által telepített aknamezőn keresztül menekülni). Ugyancsak Luganszk megyében egy településnél a junta nehéztüzérséget és „Grad” típusú „katyusákat” is bevetett. Donyeck elővárosaiban azonban két helyen is előfordult, hogy lakóövezetekben „Tocska-U” típusú (rendkívül pusztító) rövid hatótávolságú ballisztikus rakéta landolt. (A ”fegyverszünet” értelmében a nehéztüzérséget, a rakéta sorozatvetőket azonnal ki kellett volna vonni – ennek dacára az ilyen fegyverzetek sorozatban érkeznek a junta csapatai számára). Mariupol közelében a junta robbantással megrongált egy víztározót, a város felé vezető egyik hidat pedig felrobbantotta. (Mint emlékezetes, a csapatoknak azon a ponton kellett volna maradniuk, ahol a fegyverszünet kihirdetésének pillanatában tartózkodtak.) Kanada (amelynek területén utoljára 1756 és 1763 között folyt háború, két gyarmatosító – az angolok és a franciák ¬– között) azzal fenyegetőzött: „a tűzszünet megsértése esetén” újabb szankciókat hoznak Oroszország ellen.

76 / 259

A SZEPTEMBER 10-I HELYZET

1. MOSTANRA UKRÁN VEZETŐK MÁR NEM IS TITKOLJÁK: a szeptember 5-én Minszkben aláírt – Putyin és külügyminisztere által szorgalmazott – TŰZSZÜNETI MEGÁLLAPODÁS NEKIK KIZÁRÓLAG ARRA VOLTAK JÓK, HOGY RENDBE RAKJÁK a szeptember 5-i megállapodásig lendületesen támadó NÉPHADSEREG ÁLTAL MEGTÉPÁZOTT ERŐIKET: LECSERÉLJÉK A KIMERÜLT, LÉTSZÁMUKBAN MEGFOGYATKOZOTT EGYSÉGEIKET ÚJAKKAL, FRISSEKKEL; PÓTOLJÁK A JELENTŐSEN MEGCSAPPANT HADITECHNIKÁT (immár Nyugatról is kapott, az eddigieknél korszerűbbekkel); illetve ÁTCSOPORTOSÍTSÁK CSAPATAIKAT. Mint korábban is szó volt róla: a junta tanult saját hibáiból, tanult a néphadseregtől – és immár maga is csak a stratégiailag legfontosabb területek birtoklására koncentrál – lehetőleg úgy, hogy bekerítse, harcokban felőrölje az ellenséges egységeket. A TŰZSZÜNET TULAJDONKÉPPEN MÁR MOST SEM ÉRVÉNYESÜL. Formailag azonban (a junta) még nem mondja föl: AZ Ő BIRTOKÁBAN VAN AZ A LEHETŐSÉG, HOGY – a konkrét körülményektől függetlenül – Ő VÁDOLHASSA A NÉPHADSEREGET (ÉS VELE EGYÜTT OROSZORSZÁGOT) A TŰZSZÜNET MEGSÉRTÉSÉVEL. Amellett – bár a junta lényegében már nem zavartatja magát a tűzszünet előírásaitól (amelyek már egyébként sem érvényesülnek) – A NÉPHADSEREG MÉG MINDIG VISSZAFOGJA MAGÁT, NEHOGY ŐT LEHESSEN VÁDOLNI A TŰZSZÜNET MEGSÉRTÉSÉVEL. (Pontosabban: nehogy Moszkva őket vádolhassa ezzel.) Így a junta egyre erőteljesebb támadó műveleteire a legtöbb esetben csak korlátozott a néphadsereg válasza. E TÉREN A KEZDEMÉNYEZÉS ISMÉT A JUNTA KEZÉBE MENT ÁT. Így annak meghatározása is, hogy mikor mondja fel végképp a tűzszünetet. AMIT MEGTESZ MAJD, HA ÉRDEKE ÚGY KÍVÁNJA. És nem fog sietni vele: zsarolhatja, önmaga fékezésére – a továbbiakban pedig visszavonulásra – kényszerítheti a másik felet. Kritikusabb orosz elemzők is úgy értékelik immár: A TŰZSZÜNET NEMCSAK A VÉGSŐ ÖSSZEOMLÁSTÓL MENTETTE MEG AZ UKRÁN HADSEREGET, de az, lélegzetvételhez jutva, LEHETŐSÉGET KAPOTT ÖNMAGA KONSZOLIDÁLÁSÁRA, A – minden bizonnyal elsöprő erejű ELLENTÁMADÁS ELŐKÉSZÍTÉSÉRE, KIBONTAKOZTATÁSÁRA. Ma már az ukrán külügyminisztérium is odáig ment, hogy tagadja: ŐK VOLTAKÉPPEN NEM IS TÁRGYALTAK A DONYECKIEKKEL – ők, úgymond, csak azokkal tárgyaltak, akik, befolyásuk révén, hatni tudnak a donyeckiekkel (vagyis Oroszországgal). Észbe kaptak a donyecki vezetők is (bár, úgy lehet, már elkésve): KÁR VOLT ENGEDNIÜK az orosz diplomácia nyomásának, amely – PUTYIN HÉTPONTOS BÉKETERVE MEGVALÓSULÁSÁNAK ÉRDEKÉBEN – LÉNYEGÉBEN AZ ÖNÁLLÓ ÁLLAMISÁGRÓL VALÓ LEMONDÁSRA KÉNYSZERÍTETTE ŐKET. A donyecki Legfelsőbb Tanács kimondta: A KÉT KÖZTÁRSASÁG SOHA NEM EGYEZIK BELE FÜGGETLENSÉGÉNEK FELADÁSÁBA, nem fogad el semmiféle un. „különleges státuszt” Ukrajna területén. AZ ÚJ KÖZTÁRSASÁG VEZETŐI SZÁMÁRA ELŐÍRTÁK: A JÖVŐBEN KIZÁRÓLAG A KÉT ORSZÁG ÁLTAL TETT FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATBÓL, mint alapkövetelményből INDULHATNAK KI a majdani tárgyalások során. Pavel Gubarjov, Donyeck elismert népi vezetője, a „Novorosszija” elnevezésű társadalmi-politikai mozgalom irányítója – a Zvezda orosz tévécsatornának nyilatkozva – ismét árulónak, olyan papírdarabnak minősítette a minszki megállapodást, amely esetében borítékolható, hogy Kijev semmit sem fog abból betartani. A Putyint óvatosabban bírálók szerint is A TŰZSZÜNETET NEM A NATO-CSÚCSHOZ IGAZÍTVA, HANEM MARIUPOL, A KÉT KÖZTÁRSASÁG ÉSZAKI RÉSZÉNEK AZ ELFOGLALÁSA UTÁN KELLETT VOLNA ALÁÍRNI. (Értékelők szerint Putyin a NATO-csúcson jó színben akart feltűnni a tűzszünettel; láttuk azonban, hogy fölöslegesen törte magát: a Nyugat nem méltányolta – most sem méltányolta – erőfeszítéseit, gesztusait. Sőt, annál agresszívebbek lettek.) 2. Immár a hadijelentések is azzal kezdődnek: a néphadsereg készül A JUNTA ERŐINEK MASSZÍV OFFENZÍVÁJÁRA. (Meglehet: akkor fogják nyíltan is felrúgni a fegyverszünetet, amikor ez az elsöprő erejűnek szánt támadás megindítására elérkezettnek látják az időt.) A máris megindult támadó műveletek, összecsapások célja (egyelőre), hogy a junta erői kedvezőbb harcálláspontokat foglalhassanak el a megindítandó offenzívához – illetve ezt a néphadsereg megpróbálja megakadályozni. A másik cél (szintén tanulva a donyeckiektől) feldarabolni az egységes hadműveleti zónát, külön-külön bekeríteni és harcokban felőrölni a néphadsereg egységeit. A nap egyik híre volt, hogy Volnovaha város alól elvonult a junta „Cserkasszi” nevű, mintegy 450 fős zászlóalja, amely nem kívánt harcolni a helyszínen megismert célokért. Sajnos, ugyanezen a napon az említett város elesett. A város pár nappal ezelőtt történt felszabadítása megnyitotta az utat Mariupol felé. Most fordított helyzet alakul ki: a nagy kikötőváros alatt álló népi erők elszakadhatnak a többi résztől – illetve (újra) megnyílik az út Donyeck felé. Mariupolnál, a jelek szerint immár a junta alkalmazza a néphadsereg eddigi taktikáját: a néphadseregnek a várost bekerítő egységei köré külső gyűrűt vonnak a junta frissen feltöltött egységei. Az eddig lendületesen haladó (ám a „fegyverszünet” által megtört lendületű) offenzíva már azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy egy-két héten belül sikerül a székvárosról olyan messzire űzni a junta erőit, ahonnan már nem tudja majd lőni a várost. A helyzet – sajnos – megfordult: északnyugat felől újra növekszik a nyomás a városra. Ismét fenyegetve érezheti magát a korábbi súlyos harcok, tüzérségi támadások miatt sokat szenvedett Gorlovka előváros, amely már-már kezdhetett volna fellélegezni: a város felé nagy, frissen feltöltött, nagy tűzerejű lövegeket felvonultató hadoszlop nyomul. A „tűzszünet” előtt már csak kevés hiányzott, hogy a néphadsereg – leküzdve az ott magukat beásó kijevi egységek ellenállását – végleg és teljesen elfoglalja a város repülőterét, felszámolva azokat a tüzérségi állásokat, amelyek jelentős részben éppen a repülőtér felől lövik a várost, annak a közelben lévő kerületeit, lakótelepeit. A repülőtér gyors bevétele helyett ismét a harcok hevessége erősödik. Romlik a helyzet Luganszkban is. Az eddig talán legtöbbet szenvedett város pár napja fellélegezhetett. Ám ebben a megyében is megindult a junta ellentámadása: a harcok egyes, pár napja felszabadított városok megtartásáért folynak.

http://rt.com/news/186576-ukraine-battalion-war-crimes/ http://www.pravda.ru/news/world/formerussr/ukraine/10-09-2014/1225717-kiev-0/

77 / 259

KELET-UKRAJNA: A HÉTVÉGE FEJLEMÉNYEI Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A HÉTVÉGE FEJLEMÉNYEI

1. Tűzszünet ide, tűzszünet oda – a hétvége annak jegyében telt el, hogy A JUNTA ÖSSZPONTOSÍTJA ERŐIT A MINDEN BIZONNYAL NAPOKON BELÜL MEGINDÍTANDÓ ELLENTÁMADÁSÁHOZ. A novorosszijai néphadsereg pedig igyekszik felkészülni erre. A hamarosan várható offenzíva jele, hogy a junta egységei harci felderítésben próbálják kipuhatolni: merre tudnának legkönnyebben (ismét) utat törni maguknak Donyeck felé, illetve újra elvágni egymástól a két székvárost. Másik törekvésük: elvágni a felvonulási utakat Donyeck és Mariupol között, hogy a néphadsereg ott tartózkodó egységeit elvágják a többiektől, bekerítsék és felszámolják. Mariupolnál helyi jelentőségű csatározások folynak a város határánál. Magát a várost a junta erői megerősítették, egyes hírek szerint stratégiai, illetve létfontosságú létesítményeit, középületeit alá is aknázták: a néphadsereg benyomulásának esetére ezeket fel is robbantják. Donyeck környékére – főleg északi kül- és elővárosaiban – a „tűzszünet” visszahozta a háborút. Az ágyúzás, rombolás mértéke már semmiben sem marad el a szeptember 5-i tűszünet előttitől – legföljebb a néphadsereg pozíciói romlottak a félbemaradt offenzíva, illetve a junta feltöltődött erőinek előrenyomulása következtében. Ismét harc folyik a Donyeck és Gorlovka közötti – szeptember 5. előtt már felszabadított – országútért. Újra a front híreibe kerülnek vissza az egy ideje már onnan kikerült településnevek: Jaszinovataja, Gorlovka, Makejevka, amelyeket ismét hevesen támadnak nehéztüzérséggel, sorozatvető rakéta-indítórendszerekkel. Donyeck mai ágyúzása halálos áldozatokat is követelt. Az ágyúzás egy része a még mindig a junta kezén lévő donyecki repülőtér felől történik. A tüzérségi párbaj itt különösen heves: a néphadsereg igyekszik megakadályozni, hogy a junta ott bekerített erői kitörhessenek onnan – míg a junta a néphadsereg előrenyomulását akadályozza, egyelőre sikerrel. OROSZ ÚJSÁGÍRÓK SZERINT A REPÜLŐTÉR KÖRÜLI HARCOKAT FOGJA A JUNTA ÜRÜGYKÉNT FELHASZNÁLNI ARRA, HOGY HIVATALOSAN IS VÉGET VESSEN az igazából eddig sem betartott TŰZSZÜNETNEK. Jaszinovataja heves ágyúzása azzal is összefügg, hogy a junta mindenképpen el akarja foglalni a várost, amely utat nyitna a Donyeck ellen északnyugat felől indítandó támadáshoz. Szombat délben heves ágyútűz zúdult a néphadseregnek a város határában lévő állásai ellen. Pozitívum ugyanakkor, hogy immár a junta is kénytelen volt elismerni: A DONYECKI NÉPHADSEREG AZ UKRÁN-OROSZ HATÁRT TELJES EGÉSZÉBEN ELLENŐRZI. (Mint ismeretes: A BÁBELNÖK A TŰZSZÜNETI MEGÁLLAPODÁS EGYIK FELTÉTELEKÉNT ÍRJA ELŐ, HOGY A JUNTA A TELJES SZAKASZON ELLENŐRIZHESSE AZ ÁLLAMHATÁRT.) A „tűzszünet” híreihez tartozik még, hogy Harkov felől egy hosszú szerelvény tartott a harci övezet felé. A szerelvényhez tartozott négy, reaktív üzemanyagot tartalmazó tartálykocsi is, amelyek egy kisebb állomásnál kigyulladtak. Egyesek partizánakciónak tudták be az esetet. A hivatalos források szerint azonban a rendőrség, a vasútőrséggel együtt, vizsgálják a tűz okait. A négy tartálykocsi tartalmának kiégése azonban nyilvánvalóan érzékeny veszteség lesz azon reaktív tüzérség részére, mely a városok kiújuló rombolására készül. Szintén a „fegyverszünet” híre, hogy eltűnt 34 német „Leopárd” típusú tank, mely elvileg a hét elején, Lvov környékén kezdődő közös NATO-ukrán hadgyakorlatra érkezett. Helyi lakosok beszámolója szerint a tankokat szállító szerelvény, miért, miért nem, Lvov után tovább robogott kelet felé: utoljára a Lvovtól jóval keletebbre lévő Ternopol városánál látták. Ottani helyi bloggerek szerint pedig a szerelvény tovább ment, kelet felé. (Ez az eset, ha beigazolódik, a megfigyelőben fölveti a gyanút: VAJON NEM AZ-E A HADGYAKORLAT EGYIK CÉLJA, HOGY ÍGY CSEMPÉSSZEN KORSZERŰ FEGYVEREKET A JUNTA HADSEREGÉNEK KEZÉBE? (Amúgy a német hatóságok éppen mostanában szögezték le: Németország nem kíván tankokat eladni Ukrajnának.) 2. A „tűzszünet” jószerével ma már egyetlen jele, hogy – ha lassan, akadozva is – de folyik a két fél közötti hadifogoly-csere. Bár a tűzszüneti megállapodás a „mindenkit mindenkire” elvet (azaz azonos számú hadifogoly elengedését) írja elő, a néphadsereg eddig is már jóval több ukrán hadifoglyot engedett el, mint a másik fél. (A legkirívóbb eset az volt, amikor 20 ukrán katonáért cserébe mindössze két foglyot adott vissza a hadsereg.) Annak, hogy a csere vontatottan, ilyen egyenlőtlenségekkel folyik, egyik oka: A FOGLYOKKAL SZEMBENI BÁNÁSMÓD. A minap a két fél megállapodott 36-36 fogoly cseréjében. Az eljárást az ukrán fél napról napra halogatta. Amikor azután a 36 ukrán katonáért visszaadtak 30 népfelkelőt, kiderült az ok. A néphadsereg jól bánt foglyaival – amit messze nem lehet elmondani a junta ármádiájáról. A 30 fogoly elgyötörten, súlyos sérülésekkel került vissza övéihez: elmondták, hogy FOGSÁGUK IDEJÉN ÜTÖTTÉK-VERTÉK, KÍNOZTÁK, HOSSZÚ NAPOKIG ÉHEZTETTÉK ŐKET. Némelyikük olyan, a bántalmazások okozta, illetve az elfogás óta ellátatlan sebekkel érkezett, hogy hordágyon kellett őket elszállítani. ANNAK A HATNAK AZ ESETÉBEN, AKIK ÁTADÁSÁT MOSTANÁIG HALOGATJÁK AZ UKRÁNOK, KIDERÜLT: EGYIKÜK IDŐKÖZBEN MEGHALT. A másik ötről, ezek után, jó okkal feltételezhető: NYILVÁN ÚGY MEGKÍNOZTÁK ŐKET, HOGY NINCSENEK SZÁLLÍTHATÓ ÁLLAPOTBAN – VAGY LEGALÁBBIS A JUNTA ÁRMÁDIÁJA NEM AKARJA, HOGY BAJTÁRSAIK ŐKET A MOSTANI ÁLLAPOTUKBAN LÁSSÁK. (Vajon megérjük-e, hogy Szelényi Zsuzsanna úrasszony netán az ő emberi jogaikért is aggódni kezd; hogy ezt a szörnyű bánásmódot szintén háborús bűntettnek tekinti? Aligha!) 3. A hétvége pozitív eseménye volt: a kb. egy hónapja Lavrov külügyminiszter által beharangozott MÁSODIK OROSZ SEGÉLYSZÁLLÍTMÁNY MA, EZÚTTAL MINDEN AKADÁLY NÉLKÜL, MEGÉRKEZETT LUGANSZKBA. Az ezúttal is több mint kétezer tonna szállítmányt a hét elején szét is osztják a leginkább rászorulók között. A kamionok, a gyors kirakodást követően, már vissza is értek orosz területre. 4. Szeptember 10-én az UNIAN hivatalos állami ukrán hírügynökség jelentette: Igor Prokopiv, a gázszállításokért felelős állami cég, az „UKRTRANSZGAZ” vezetője elmondta: KÉNYTELENEK VISSZAFOGNI A VISSZAÁRAMOLTATOTT (reverse) GÁZ VÁSÁRLÁSÁT MAGYARORSZÁGTÓL. Prokopiv elmondta: (nyilván a tőlük vásárolt földgáznak az Ukrajna felé történő visszaáramoltatásának büntetéseként) A GAZPROM 400 DOLLÁRRA EMELTE A MAGYARORSZÁGNAK SZÁLLÍTOTT FÖLDGÁZ 1000 köbméterenkénti árát.

78 / 259

ENNYIÉRT PEDIG UKRAJNÁNAK MÁR NEM ÉRI MEG A „REVERSE” GÁZT ÁTVENNI MAGYARORSZÁGTÓL. Az eddigi napi 16 millió köbméter Magyarországtól vett mennyisége 3-5 millió köbméterre csökkent. A hírforrás linkje: http://economics.unian.net/energetics/961582-gazprom-sdelal-vengerskiy-revers-nevyigodnyim-dlya-ukrainyi.html (oroszul). A rezsicsökkentés tehát a mostantól büntetésül drágábban vásárolt orosz földgázt érinti majd… Viszont szolidarizáltunk egyet a fasiszta juntával. Lengyelországot a GAZPROM azzal „fegyelmezte meg”, hogy jelentősen – 20-25 százalékkal – csökkentette a szállított gáz mennyiségét. (Ezt, mármint a kevesebb érkező gázt Lengyelország – és a magyar tévéhíradó is – cáfolta.) Viszont mától Lengyelország ismét megkezdte az orosz földgáz visszaáramoltatását Ukrajnának.

Az önjelölt Donyecki Népköztársaság (DNK) nem kíván politikai szövetségre lépni Ukrajnával. HUNGARIAN.RUVR.RU

http://balrad.wordpress.com/2014/09/11/es-a-kozakok-elindultak-donbasszba/

MEGHVÓ a VILÁGÁRNYÉK c. antológia bemutatójára A TIT Stúdió Egyesület és a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság ... és BARLAI LÁSZLÓ festőművész új kiállítására

MEGHÍVÓ

A TIT Stúdió Egyesület és a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság tisztelettel meghívja Önt és kedves barátait

2014. szeptember 30-án, kedden 17.00 órakor

a TIT Stúdió Egyesület klubjába (1113 Budapest, Zsombolyai u. 6. Honlap: www.tit.hu. e-mail: [email protected]).

a Nagy Lajos Társaság 2014. évi

VILÁGÁRNYÉK

című antológiájának ünnepélyes bemutatójára.

A kötetet bemutatja SZEPES ERIKA, a Társaság elnöke.

Közreműködik MERÉNYI JUDIT előadóművész és KOVÁCS ISTVÁN színművész.

79 / 259

A könyvbemutató keretében megnyitjuk BARLAI LÁSZLÓ festőművész új kiállítását.

A rendezvényen az antológia a Hét Krajcár kiadótól kedvezményes áron megvásárolható.

KELET-UKRAJNA: A HÉTVÉGE TÖRTÉNÉSEI Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A HÉTVÉGE TÖRTÉNÉSEI

A szeptember 13–14-i hétvége annak jegyében telt, hogy mindkét fél készül az immár mindenki által ideiglenesnek tekintett, igazából soha be nem tartott tűzszünet végére. Hivatalosan A TŰZSZÜNET AZZAL ÉS AKKOR ÉR MAJD VÉGET, AMIKOR A JUNTA MEGINDÍTJA ÁLTALÁNOSNAK SZÁNT OFFENZÍVÁJÁT. EZ BÁRMELYIK NAP BEKÖVETKEZHET. Annál is inkább, mivel a néphadsereg vezetésében, szakértők körében egységes a vélemény: A JUNTA – élve a „tűzszünet” adta lehetőséggel – BEFEJEZTE FELKÉSZÜLÉSÉT AZ OFFENZÍVÁRA.

A junta tehát aktívan készül erre. Ezért átcsoportosítja, feltölti friss személyi állománnyal, fegyverekkel – felvonultatja erőit támadásra kiszemelt célpontjai felé. A rezsim végső célja Donyeck elfoglalása – illetve az Azovi-tenger legnagyobb kikötőjének, Mariupolnak a megtartása. Mindkét település körül heves harcok folynak kedvező harcálláspontok szerzéséért, illetve megtartásáért. Ugyanakkor a junta részéről ezek, egyelőre, még csupán tapogató, felderítő jellegű hadmozdulatok: igyekeznek kitapogatni az ellenfél gyenge pontjait, illetve felmérni a majdani támadás optimális irányát. A NÉPHADSEREG – EGÉSZÉBEN VÉVE KEDVEZŐTLENEBB HELYZETBE KERÜLVÉN A „TŰZSZÜNET” MIATT – kénytelen helyenként védekezésbe menni át: ma újra harcok folynak egyes olyan településekért, illetve körül, amelyeket augusztus végére, szeptember elejére egyszer már sikerült birtokba venni (és amelyek – a „tűzszünet” által megkímélni hirdetett – lakossága már-már fellélegezhetett, de amely lakosság most újra kénytelen elviselni a közelbe visszatért ukrán hadsereg kíméletlen ágyúzásait és rakétatámadásait).

Az ostromlott, illetve ostromolni készült települések irgalmatlan lövetése tehát mára már legalább olyan hevességgel folyik a hivatalosan még érvényben lévő „tűzszünet” közepette, mint annak előtte. A JUNTÁNAK MÉG EGY MOTIVÁCIÓJA TÁMADT AZ EDDIGIEKEN KÍVÜL: A KÍMÉLETLEN ÁGYÚZÁSSAL KI AKARJA PROVOKÁLNI A NÉPHADSEREG ELLENCSAPÁSAIT, AMIRE AZUTÁN HIVATKOZHAT A TŰZSZÜNETNEK EGYÉBKÉNT EGYÉRTELMŰEN AZ Ő RÉSZÉRŐL VÁRHATÓ FELRÚGÁSAKOR. Ki is használja ezt: DONYECK LÖVETÉSE TÚLMENT MINDEN EDDIGIEKEN. A SZOMBATI NAP FOLYAMÁN A VÁROST 38 ESETBEN ÉRTE TÜZÉRSÉGI ÉS RAKÉTATÁMADÁS.

Fegyverszünet ide, vagy oda, a milliós nagyvárost újból lőtték „Grad” típusú rakéta sorozatvetőkkel. A kíméletlen ágyúzásnak egyetlen nap leforgása alatt több mint 20 ember esett áldozatául: becsapódások értek egy piacot, és a környező családi házakat, lakótelepeket. Tüzérségi tűzbe került a városban az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) öt megfigyelője, illetve egy ismert orosz újságíró (egyben az államfő körüli Emberi Jogi Tanács tagja) is, aki a helyszínen kívánt meggyőződni a tűzszünet betartásának állásáról.

A Donyeck életét pokollá tévő ütegek egy jó része a várostól északnyugatra lévő repülőtéren állomásoznak. A néphadsereg a repülőtéren állomásozó mintegy ezer fős alakulat bekerítésére és majdani felszámolására törekszik (a”tűzszünetnek” hála, kisebb akciók eredményeként a juntának sikerült mintegy háromszorosára növelni az ott állomásozó alakulatok – közöttük nem kevés külföldi, főként lengyel, zsoldos létszámát). A szeptember 5-i „tűzszünet” a néphadseregnek éppen azt a műveletét szakította félbe, amelyet – jó eséllyel – a repülőtér körüli ostromgyűrű bezárása, szorosabbra vonása, majd a továbbiakban az ott állomásozó ellenséges alakulatok felmorzsolása, az ágyúk és aknavetők végleges elhallgattatása érdekében bontakoztatott ki. A „tűzszünet” nem teszi lehetővé, hogy a néphadsereg: 1. erélyes csapásokat mérjen a várost gyötrő (egyben a néphadsereg állásait is romboló) ütegekre; 2. nagy, átütő erőkkel meginduljon a repülőtér elfoglalására. A kisebb csetepaték viszont a néphadsereg számára is jelentős veszteségeket okoznak. Ugyanakkor nehezíti ellenhadműveletek tervezését is olyankor, amikor a junta egyik legfőbb célja: nagy erőkkel támadva szétzúzni a néphadseregnek a repülőtér köré vont ostromgyűrűjét.

Mintegy 50-60 ezer ukrán fegyveres, illetve kevesebb, mint 30 ezer népfelkelő néz egymással farkasszemet. A hírek szerint az első arcvonalba nagy számban vezényelnek külföldi zsoldosokat – közöttük jelentős számban lengyeleket –, akik kiváltképpen hírhedtek irgalmatlan harcmodorukról, kegyetlenkedéseikről.

A hétvégén viszont a néphadsereghez csatlakozott egy zászlóaljnyi, Bukarestből érkezett önkéntes. A némileg meglepő hírt jelentősen árnyalja, ami

80 / 259

később kiderült: ROMÁNIÁBAN ÉLŐ, az ország állampolgárságát már elnyert OROSZ (vagy oroszajkú) FIATALOKRÓL, FÉRFIAKRÓL VAN SZÓ. A zászlóalj már le is tette a katonai esküt.

Ma már a „tűzszünet” egyik legfőbb szorgalmazója, és kivitelezője, Szergej Lavrov külügyminiszter is kénytelen elismerni a (közismertté vált) tényt: mesterműve főként a juntának kedvezett, (amely lélegzethez jutott az elkerülhetetlenné vált vereség előtt), és amely csapatainak átcsoportosítására használta fel az időt. A külügyminiszter azzal vigasztalta magát, hogy 1. a tűzszünet alatt lehetővé vált, hogy a közművek dolgozói hozzákezdjenek a szétrombolt közműhálózat legalább részleges helyreállításához, ami „javítja az ostrom alá vett városok pozícióit”. (Ami részben igaz is – habár a „tűzszünet” idején is sűrűn előfordul, hogy a szakemberek, a folyamatos és heves tüzérségi tűz miatt, nem tudták elvégezni feladatukat). 2. A „tűzszünet” alatt lehetővé vált, hogy – mint fogalmazott – a humanitárius szállítmányok „és a humanitárius szállítmányok” biztonsággal elérjék céljukat. (Az utóbbi figyelemre méltó beismerő célzás: talán ő is észrevette már, hogy nincs értelme már tovább játszadozni: Oroszország, a Nyugat szemében, ha megfeszül is, akkor is megbüntetendő, kiközösítendő „agresszor” marad.)

Való igaz: szombaton Luganszkba érkezett az orosz kormány újabb segélyszállítmánya. Ezúttal a humanitárius akció gyorsan, gördülékenyen, Kijev packázása nélkül ment végbe. A segélyszállítmány azért is gyorsan céljához érhetett, mert – szemben az augusztus közepi állapottal – a Luganszk és az országhatár közötti 55 km-es országút szakasz immár teljesen a néphadsereg ellenőrzése alatt áll, így nem kellett, mint a múltkor, 170 kilométeres kerülőt tenni, úttalan utakon. A kamionok gond nélkül célba értek, lepakoltak – másnapra pedig már vissza is értek orosz területre. (A szállítmány osztása hétfőn indult.)

A sokat szenvedett Luganszk a hét végén – végre ünnepelhetett: megemlékezhettek a város napjáról, ennek keretében pedig a tüzérségi belövéseknek áldozatául esett 344 civil polgárról. Kisebb tüzérségi akció próbálta ezt megzavarni, de eredménytelenül. Az augusztus végén lendületesen megindult offenzíva áttörte a város köré addig vont szoros blokádot, több tucat település felszabadításával pedig arrébb űzték a várost addig kíméletlenül romboló ellenséges tüzérséget. Luganszkban sikerült felszabadítani a repülőteret (amely addig szintén, mint Donyeckben, a junta egyik legfontosabb tüzérségi állása is volt). Így csaknem teljesen megszűnt a város ágyúzása. A repülőtér azonban romokban hever, teljes újjáépítésére lesz szükség. A junta még a kifutópályákat is tönkretette, lerombolta.

Nem szűnt azonban meg annak a veszélye, hogy a junta megpróbálja ismét elvágni egymástól, egyrészt a két székvárost, másrészt pedig a két népköztársaságot az orosz határtól. Alighanem ez lesz a junta várható offenzívájának egyik legfőbb célkitűzése.

Ezt a segélyszállítmányt Lavrov még egy hónapja bejelentette. A szombaton Luganszkba ért kamionoszlop a több mint 2000 tonnás küldeménynek csak egy része. A tervek szerint a többi vasúton érkezik majd – és Donyeckbe. Így az országhatárt Donyeckkel összekötő vasútért is harcok folynak. A vasúti szállítás sikerét veszélyeztetheti, hogy a pálya jelentős szakaszokon megrongálódott. Még mindig súlyos harcok folynak Ilovajszk térségében, a város alatt bekerített ukrán egységek felszámolásáért. Ezt a hadműveletet is megakasztotta a „fegyverszünet” – ráadásul annak leple alatt a juntának sikerült részlegesen felmentenie a körbezárt egységeket, újabb csapategységeket, fegyverzeteket küldve oda. Ilovajszk a Donyeck felé vezető vasútvonal mellett terül el, a junta egységei, visszavonulásuk előtt, jelentős szakaszon aláaknázták azt.

Mindenképpen pozitívum, hogy – a jelek szerint – a néphadsereg az államhatár szinte teljes hossza fölött megszerezte az ellenőrzést, Novoazovszknál pedig még az Azovi-tengerhez is kijutva. (Nem véletlenül szabja Porosenko bábelnök a béke-megállapodás feltételéül a junta teljes ellenőrzésének visszaállítását a határ fölött.) A határállomásokon ledöntötték-lerombolták az „Ukrajna” feliratokat, és a népköztársaságok neveit függesztették ki a határállomások épületeire. A napokban sikerült ismét birtokba venni több, határ menti települést, újból nagy veszteségeket okozva az ellenségnek. E falvakat – Marinovka, Sztyepenovka – nemrég egyszer már felszabadították, de most ismét vissza kellett őket vívni.

Mariupolt a néphadsereg – katonai szakértők szerint helyesen – egyelőre nem kívánja megostromolni. Részben erői is kevesek ehhez – főleg pedig a város majdani megtartásához. Részben taktikailag is ez most célszerűtlen lenne. Ezzel együtt is, a junta mindenütt aláaknázta és aknázza a város stratégiai fontosságú létesítményeit. Készülnek az ostromra – a junta közhivatalai, és a csapatok egy része is már elhagyta a várost. Az utóbbiak helyére elszánt, kíméletlenségükről ismert egységeket (közöttük külföldi zsoldosokat) vezényelnek. A harcok itt a város körüli, stratégiailag fontos, kisebb települések, illetve a városba vezető útvonalak birtoklásáért folynak.

2. A tűzszünet áldásaiból mára jóformán csak a fogolycsere lehetősége maradt meg. Itt sem érvényesül azonban az alapelv: „mindenkit, mindenkiért”. Míg a néphadseregnek meglehetősen pontos listái vannak, mind az ellenség hadifoglyairól, mind pedig saját, az ellenség fogságába került harcosaikról – addig a juntának (jóllehet adminisztratív lehetőségeik összehasonlíthatatlanul jobbak lennének), állítása szerint, ilyen listái nincsenek. Csak annyit tudnak: még mintegy 600 katonájuk van fogságban. A néphadsereg mintegy ezer emberéről tud.

Ez okból a fogolycsere vontatottan, jelentős késésekkel történik. (Volt eset, hogy a néphadsereg még nappal átadta foglyait, de az övéire jóval sötétedés utánig várnia kellett.) A késlekedések egyik oka – a junta minden mellébeszélése dacára – az, hogy a többnyire megkínzott népfelkelők egy része olyan állapotban van, hogy vagy nem szállítható, vagy nem akarózik megmutatni a szörnyű igazságot. MÁS ESETEKBEN PEDIG KIFEJEZETTEN ARRÓL VAN SZÓ, HOGY a néphadsereg által nyilvántartott, fogságba esett harcosokat ténylegesen is kivégezték. Miként ez történt a minap egy, a junta által időlegesen elfoglalt faluban, ahol a néphadsereg elfogott felderítőit ott helyben agyonlőtték, és hevenyészve kaparták el az általuk sebtében felrobbantott Lenin-szobor romjai alá.

A JUNTA, TEHÁT, EBBEN AZ ESETBEN SEM ÁLLJA SZAVÁT, TARTJA BE AZ ÁLTALA ALÁÍRT ÍRÁSOS MEGÁLLAPODÁST.

3. A hét végéhez közeledve az Európai Unió ismét szankciókat fogadott el Oroszországgal szemben. Mégpedig a beszámíthatóságát illetően

81 / 259

megkérdőjelezhető Rasmussen NATO-főtitkár szellemében, aki pontosan azokban a napokban ágált az „agresszor”, a „helyzetet egyre csak élező” Oroszország ellen, amikor annak államfője és külügyminisztere éppen gőzerővel dolgozott a minszki találkozó érdekében. (A Nyugaton tetőfokára hágó agybaj egészen odáig terjedt, hogy Obama jóformán „betiltotta” a hét végén Oroszországban megtartott helyhatósági választásokat, már azt is valamiféle agressziónak nevezve. Egy szempontból talán tényleg „agresszió” volt: a választást már a Krímben is megtartották. Habár Obama elnök szavaiból az nem derült ki, hogy történetesen ez utóbbi ténnyel lenne baja.)

Ez a fejlemény láthatóan még Putyin elnököt is megrendítette. Kénytelen volt kijelenteni: ezek után már nem tudja, hogy mire gondoljon. De azután elmondta, mire gondol: 1. AZ ÚJABB SZANKCIÓK ALÁÁSHATJÁK A BÉKÉS RENDEZÉST UKRAJNÁBAN; 2. A NYUGATOT, SZANKCIÓS POLITIKÁJA NYOMÁN, VALÓJÁBAN NEM UKRAJNA VEZÉRLI, az csak ürügy – ENNÉL SOKKA FONTOSABB, HÁTSÓ CÉLKITŰZÉSEI VANNAK.

Csak remélhetjük, hogy – ha ezt eddig még nem tette volna meg – talán ráébred a keserű igazságra: A NYUGAT ELHÚZÓDÓ KONFLIKTUST (lehetőleg elhúzódó háborút) AKAR OROSZORSZÁG TŐSZOMSZÉDSÉGÁBAN. És – ők tudják miért, és miért most – kenyértörésre akarják vinni a dolgot Oroszországgal, egészen egy moszkvai „Majdanig”. Amin, adott esetben nem segítenek még sem a legravaszabb „zseniális tervek”, sem a leginkább szemkápráztató diplomáciai trükkök, sakkhúzások és bűvészmutatványok. Elborult agyú kocsmai verekedőkkel szemben nem sokat ér az úriember kifinomultsága és eleganciája. Főleg, ha másoknak is felelősséggel tartozik, nemcsak önmagának. Azoknak, akiknek ő, az úriember, az utolsó reménységük nagy bajukban.

Az elhúzódó háborúnak van realitása: mindkét fél mostanság már a télre (a téli hadviselésre, netán a téli szünet utáni tavaszi újrakezdésre) készül.

Párizsban az ukrajnai témakörben tárgyalnak Párizsban háromoldalú találkozót rendeztek az orosz, német és francia külügyminiszter részvételével – jelenti a&nb HUNGARIAN.RUVR.RU

KELET-UKRAJNA: VALAMIK FOLYNAK A HÁTTÉRBEN Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: VALAMIK FOLYNAK A HÁTTÉRBEN …

1. Szeptember 16-án az ukrán parlament törvényt alkotott – a Porosenko által előző nap javasoltak alapján – Donyeck és Luganszk különleges státuszáról. A törvény pontos elnevezése a következő: „Különleges státusz biztosítása Donyeck és Luganszk megye EGYES TÉRSÉGEINEK” Bár a törvényt mindenki a béke felé tett fontos lépésként ünnepli, néhány ponton az nem kevés kérdőjelet vet föl. Először is, csupán három évre kötik. (Miért csak – és miért éppen – három évre?) Másodszor is, „a helyi önigazgatás különleges rendjéről” szóló törvény DONYECK ÉS LUGANSZK MEGYE CSUPÁN EGYES KÖRZETEIRE terjed ki. A homályos megfogalmazás dacára annyit már az előzetes vitákból, visszhangokból is meg lehetett tudni, hogy „az önkormányzat különleges rendje” CSUPÁN A KÉT MEGYÉNEK A NÉPI ERŐK ÁLTAL ELLENŐRZÖTT RÉSZÉRE TERJED KI. Ami a két megye területének kb. egyharmada. A két népköztársaság vezetője hiába tiltakozott eddig, követelve, hogy a TÖRVÉNY HATÁLYA A KÉT MEGYE EGÉSZ TERÜLETÉRE VONATKOZZÉK. A törvény megalkotói már előzetesen értésre adták: a rendelkezések AZ ADOTT STATUS QUOBÓL INDULNAK KI. Egy törvényről azt gondolná az ember, hogy véglegesen rendez valamit – és nem egy ideiglenes, éppen meglévő helyzetből indul ki. Ami, mint tudjuk, változhat. Márpedig ha valami valamilyen ideiglenességből indul ki, az aligha lesz tartós. Harmadszor: a gondosabb elemző figyelmét nyilván nem kerüli el, hogy az amnesztia nem vonatkozik azokra, akik súlyos bűncselekményeket követtek el. Ez önmagában még normális és helyeselhető feltételnek tűnne, ha nem tudná az ember, hogy egy krónikusan szerződés- és szószegő, hazudós politikai oldal esetében erősen fennáll a szubjektivizmus veszélye. Vagyis, hogy netán ŐK FOGJÁK ELDÖNTENI, HOGY MI A SÚLYOS BŰNCSELEKMÉNY. Ha a junta uralma visszaáll e területek fölött – MÁRPEDIG E FALS AKTUSSAL A JUNTA CÉLJA,HOGY VISSZAÁLLÍTSA ELLENŐRZÉSÉT A KÉT MEGYE FÖLÖTT – ki a megmondhatója annak, hogy ha ma nem is, de egy-két hónap múlva (amikor hatalmukat megszilárdították) nem kezdenek-e sorozatban pereket, például a népi vezetők ellen. Akiket majd megvádolnak a mostani, legsúlyosabbnak számító bűntettekkel: terrorizmus, fegyveres szeparatizmus, az ország területi egysége elleni támadás. Aki csak egyszer hallotta, hogyan vallatta, alázta; hogyan fenyegette meg e demagóg vádjaival 20-25 évi börtönnel az elfogott magasabb rangú népi kádereket az ukrán parlament szadizmusáról ismert, szélsőségesen fasiszta és demagóg képviselője, Oleg Ljasko – az képet alkothat a junta felfogásáról, észjárásáról. Vajon a megállapodás ünneplői közül hányan figyeltek fel a népi erők számára meghirdetett amnesztia feltételei közül a következőkre: az amnesztia

82 / 259

feltétele, hogy ÖNKÉNT ADJÁK LE FEGYVEREIKET, HAGYJÁK EL AZ ÁLTALUK MEGSZÁLLVA TARTOTT KÖZÉPÜLETEKET, ILLETVE NE BLOKKOLJÁK AZ ÁLLAMIGAZGATÁSI SZERVEK MUNKÁJÁT. Ez utóbbival kapcsolatban mindjárt meg kell kérdeznünk: azután MIFÉLE ÁLLAMIGAZGATÁSI SZERVEK munkáját ne blokkolják? Netán a saját magukéit? (Ezt miért tennék?). Vagy pedig AZON ÁLLAMIGAZGATÁSI SZERVEK MUNKÁJÁT NE BLOKKOLJÁK, melyek a junta szolgálatában, a népforradalmak előtti állapot szerint, a fasiszta junta által kinevezett helyi közigazgatási vezetők irányításával végzik – amúgy a forradalmi, néphatalmi szervek megalakulásával illegitimmé vált tevékenységüket? Fordítsuk le magyarra. A MEGÁLLAPODÁS ÉRTELMÉBEN DONYECK VÁROSÁBA VISSZATÉR AZ A VÁROSI, AZ A MEGYEI KÖZIGAZGATÁS, amelyet a népi forradalom űzött el a városból. Donyeck népi vezetőinek pedig – ha nem akarnak kikerülni az amnesztia hatálya alól – kutya kötelességük lesz eltűrni a megdöntött, régi adminisztráció ténykedését. Mellyel, egyebek között, sorra számolják majd fel a népi, a forradalmi adminisztráció által hozott intézkedéseket. Innen már csak egy lépés, hogy többé nem Alekszandr Zaharcsenko lesz A DONYECKI NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERELNÖKE, hanem ismét, mint azelőtt SZERGEJ TARUTA OLIGARCHA LESZ az „egy és oszthatatlan Ukrajna” DONYECK MEGYÉJÉNEK KORMÁNYZÓJA. Úgy, ahogy őt erre a posztra a junta kinevezte, még valamikor március elején. (Ha valaki elfelejtette volna, a népi tiltakozó akció kirobbanásának egyik oka az volt, hogy az emberek sérelmezték: az addig legalább választott megyei kormányzó tisztébe A JUNTA ÖNHATALMÚLAG, A HELYIEK MEGKÉRDEZÉSE NÉLKÜL NEVEZETT KI ÚJ KORMÁNYZÓT.) Ez lenne hát akkor a különleges formájú helyi önigazgatás? Mert ha netán nem ez lenne a terv, akkor ugyan vajon MIÉRT KELLENE A NÉPI VEZETŐKNEK KIÜRÍTENIÜK AZ ÁLTALUK ELFOGLALT ÉPÜLETEKET – HA AZOKBAN MOST, A NÉP ÁLTAL KÖZFELKIÁLTÁSSAL VÁLASZTOTTAN, jog szerint ŐK DOLGOZNAK? Nem tudom, emlékszik-e még valaki arra a bizonyos február 21-i megállapodásra. Amely három európai uniós külügyminiszter, illetve az orosz elnök megbízottjának felügyeletével, az előbbi háromnak az ellenjegyzésével köttetett Janukovics akkori – akármit is gondoljunk róla, de törvényesen regnáló államfő – illetve három ellenzéki politikus között? VAJON EMLÉKSZIK-E VALAKI ANNAK A MEGÁLLAPODÁSNAK ARRA A PONTJÁRA, amely a négy hónapja az utcákon tomboló fasiszta csőcselék számára ELŐÍRTA A KÖZTERÜLETEK, A KÖZÉPÜLETEK KIÜRÍTÉSÉT? Ama három úr közül az egyik mindmáig Ukrajna miniszterelnöke (a hírek szerint a háborús lobbi egyik vezéralakja). VAJON VÉGREHAJTOTTÁK-E AZT A MEGÁLLAPODÁST? KIÜRÍTETTÉK-E KIJEV FŐTERÉT, A VÁROSHÁZÁT, A SZAKSZERVEZETEK SZÉKHÁZÁT, az elfoglalt igazságügyi minisztériumot? Visszavonták-e a blokádot a kormány épületétől, a parlamenttől? NEM AKADÁLYOZTÁK-E AZ ÁLLAMI SZERVEK MUNKÁJÁT? LEADTÁK-E FEGYVEREIKET? (Mert, bizony, ezek mind részei voltak a február 21-i megállapodásnak!) NEM, EZEK AZ URAK SEMMIT SEM TETTEK – HOZZÁ SEM LÁTTAK A MEGÁLLAPODÁS VÉGREHAJTÁSÁHOZ! Helyette – az előző nap tudatosan és előre megfontoltan megszervezett véres provokációtól felheccelt tömeg – lincshangulatot teremtett, aminek folytán az államfő, életét mentve, menekülni kényszerült. Ami tényt kihasználva másnap – felrúgva minden vonatkozó alkotmányos cikkelyt és törvényt – megfosztották államfői tisztétől, és A HATALMAT egy háromtagú JUNTA, illetve a kényelmetlen politikai erőket képviselő honatyákat kiűző, csonka parlament KEZÉBE ADTÁK ÁT. Most ugyanez a junta UGYANAZT KÖVETELI A NÉPI VEZETŐKTŐL, AMIT Ő MAGA, EZELŐTT HÉT HÓNAPPAL, NEM HAJTOTT VÉGRE! És milyen erkölcsi alapon? Csak azért mert folyamatos terrorral bebetonozták magukat a hatalomba? Most arról már nem is beszélek, hogy az amnesztiáért cserébe TELJES FEGYVERLETÉTELT KÖVETELNEK! Nem ezen mesterkedett és mesterkedik-e már négy hónapja, az az alávaló cégéres gazember és bitang szószegő, aki háromszor szegte már meg a tűzszünetre tett ígéretét? Aki ha az egyik napon még békéről dürögött, másnap minden addiginál rettenetesebb katonai erővel, terrorral rontott saját népére (mely most már nem a saját népe, miután többé nem hajlandó e gazember rémuralma alatt élni.) Aki tárgyalópartnereit ma is terroristáknak nevezi, és a béke feltételének nevezi a határ teljes lezárását (miniszterelnöke pedig már hozzá is látott FAL FELHÚZÁSÁHOZ AZ OROSZ HATÁR MENTÉN). Foglaljuk tehát össze. A népi vezetők azonnal leteszik a fegyvert, kiürítik az épületeket. Dacára annak, hogy a törvény (csak) december 7-re ír ki helyi választásokat erre a csonka területre. ÉS MI LESZ AZ ADDIG HÁTRALÉVŐ KÖZEL HÁROM HÓNAPBAN? Addig ki, és hol, honnan fogja irányítani a területet? Ha netán az eddigi népi vezetők – akkor honnan? Az utcáról? És ha a fegyvereket már most le kell tenni, akkor ki fog vigyázni e vezetők biztonságára? És mi lesz addig a kiürítendő középületekkel, ki fog oda beköltözni? Csak nem a régi adminisztráció? Ki költözik be a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálat korábbi – most a néphadsereg ellenőrzése alatt álló – épületébe? Csak nem a junta belügyi, titkosszolgálati szervei orozzák majd vissza korábbi létesítményeiket – hogy majd ott berendezkedve mérhessenek végső csapást a néphatalomra? NEM A KEZDETI IDŐSZAKOK LOPAKODÓ HELYI PUCCSAI ISMÉTLŐDNEK-E MAJD MEG? Ahogyan az történt a tavasszal fellázadt 16 megye közül 14-ben? NEM A JUNTA HATALMÁNAK LOPAKODÓ HELYREÁLLÍTÁSÁRÓL VAN-E SZÓ? Ravasz csellel visszavenni azt, amit fegyverrel, annyi szenvedés, rombolás, vér árán nem sikerült? Andrej Purgin, Donyeck első miniszterelnök-helyettese (aki a minszki megbeszélésen is képviselte Donyecket) lényegében már vissza is utasította a törvényt. Először is – mondta – EZ MÁR EGY MÁSIK ÁLLAM TÖRVÉNYE, ami Donyeckre nem vonatkozott. Hallani sem akarnak immár sem föderációról, sem a mostani status quo rögzítéséről – semmiféle politikai jellegű kapcsolatokról Ukrajnával. Megerősítette: semmiképpen sem fogadják el, hogy a két megyének csupán egy részére korlátozzák a törvény hatályát. Oleg Carjov, a két népköztársaság parlamentjéből létrehozott novorosszijai parlament elnöke, ezzel szemben „a béke felé tett fontos lépésként” értékelte a törvényt. (Mint emlékezetes: Putyin elnök hétpontos béketervének értelmében A DONYEC-MEDENCE UKRAJNA RÉSZE MARAD. Ebből a tételből logikusan következik a mostani – erősen vitatható – törvény. Ebbe, adott esetben belefér a lopakodó restauráció, a hatalom visszalopása a régi rend híveinek kezébe.) Ami pedig a területi kérdéseket, a szeparatizmust illeti: Rinat Ahmetov oligarcha, Donyeck hajdani tényleges ura Mariupolban megpendítette: a nagy kikötővárosnak KI KELLENE VÁLNIA DONYECK MEGYÉBŐL. Ennek érdekében támogatni fogja helyi népszavazás kiírását ennek érdekében, illetve egy új, „Azov-mente” elnevezésű megye létrehozását. Ahmetovnak komoly érdekeltségei vannak a mintegy félmilliós város üzemeiben, kikötőjében. 2. Mindezekkel párhuzamosan, ugyancsak szeptember 16-án Oroszország, Kijev és az Európai Unió megállapodott arról, hogy elnapolják az Ukrajna és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi övezet létrehozását. Az „Orosz Hírek” c. internetes portál értékelése szerint a kelet-ukrán megyék, azaz a „Donbassz” elengedésének ez lesz az ára. Ami megmarad Ukrajnából, mehet az EU-ba, de a kelet-ukrajnai térség független lesz. Ezáltal Ukrajna megkapja az áhított orosz földgázt is télire. Ez is ára „Novorosszija” függetlenségének. És Moszkva fizetni fog. Ez is egy megoldási lehetőség. Vagy az is, hogy az ancien régime visszaállításába való orosz beleegyezés fejében a kijevi junta (ideig-óráig) elnapolja uniós integrációját. 3. Pedig szeptember 16-án még egy jelentős fejlemény történt: aláírták azt a dokumentumot, mellyel egységes irányítás alá lehet vonni a két

83 / 259

néphadsereget, EGYSÉGES NOVOROSSZIJAI HADSEREGET ALAKÍTVA BELŐLÜK. Mely összehangoltabban, szervezettebben végzi tovább tevékenységét.(És amely hadseregen belül immár gyorsreagálású egység is létrejött.) Most először az új hadsereg új főparancsnok-helyettese elismerte: a néphadsereg részéről is történtek túlkapások, rablások, fosztogatások, a lakosság megfélemlítése, sőt, gyilkosságok is. Az új katonai vezető ezeknek a leghatározottabb felszámolását ígérte. A fogolycserék, ha vontatottan is, de folytatódnak. Zaharcsenko donyecki miniszterelnök – nyilvánosságra került tények alapján – feltárta: a kijevi junta hadserege, különösen pedig a fasiszta terrorbrigádok, rendkívül kegyetlenül bántak foglyaikkal. Ütötték-verték, kínozták, hetekig éheztették őket. A fogságból szabadulók rendkívül rossz állapotban kerültek vissza övéihez: volt, aki már járni sem tudott, illetve azonnal infúzióra kellett kötni. Mindez kiáltó ellentétben áll azzal, ahogyan a néphadsereg bánt a junta elfogott katonáival, akiket jól tartva, egészségesen (kivéve a harcban megsérülteket) adtak át. Az egyik frissen felszabadított település lakói elmondták: a junta katonáinak sikerült a néphadsereg hét felderítőjét elfognia. A foglyokat órákon keresztül kínozták, majd agyonlőtték, az egyiknek még a fejét is levágták. Pedig a hét harcos szerepelt azok között, akik átadását a néphadsereg név szerint követelte a kijevi csapatoktól. Az ukrán parlament közzétette az LNK és DNK külön státuszáról szóló törvényjavaslatot Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa közzétette a Doneck és Luhanszk megye egyes járásai külön státuszáról, ill. a nevezett területe HUNGARIAN.RUVR.RU

Az ukrán parlament közzétette az LNK és DNK külön státuszáról szóló törvényjavaslatot Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa közzétette a Doneck és Luhanszk megye egyes járásai külön státuszáról, ill. a nevezett területe HUNGARIAN.RUVR.RU

FOLTATÓDIK AZ „INTENZÍV” FEGYVERSZÜNET Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

FOLYTATÓDIK AZ „INTENZÍV” FEGYVERSZÜNET (Helyzetjelentés szeptember 16–18-án)

1. Katonai elemzők szerint is a kijevi rezsimnek két fő okból van szüksége erre a (látszat-) fegyverszünetre: a hadsereg át kívánja csoportosítani erőit – míg a politikusoknak (az október 26-i parlamenti választások előtt) ki kell tudni mutatniuk, hogy a fegyverszünet megsértéséért a népi erők a felelősek.

Az „államfő” különmegbízottja egy sajtótájékoztatón bejelentette: a rezsim eddig 63 milliárd grivnyát (mintegy 5 milliárd dollárt) költött a katonai terrorhadjáratra. (Ez csak a hadjárat költsége – ebben nincsenek benne a rombolások, pusztítások okozta károk!)

ÖSSZESÍTÉS SZERINT A JUNTA MINTEGY 8000 EGYSÉGNYI HADITECHNIKAI ESZKÖZT VESZÍTETT EDDIG, A TERRORHADJÁRAT EGÉSZ IDŐSZAKA ALATT. Lényegében megsemmisült a légierő. A junta ma már arra kényszerül, hogy régen leírt, kiselejtezett hadieszközöket, harcjárműveket vegyen elő, és próbáljon üzemképes állapotba hozni. (Lám-lám, nem is olyan régen még a népfelkelők emelték le az emlékműként álló tankokat és hozták őket üzemképes helyzetbe. Változnak az idők!) A haditechnika nagy része megsemmisül, egy része (mind nagyobb része) pedig a néphadsereg birtokába kerül. És, bizony, nagyok sok pusztító erejű löveg, páncélos, harcjármű, tank – sőt immár rakéta-sorozatvetők is –, melyek tegnap még a polgári lakosságot irtották, mára, bizony, tegnapi gazdáikat aprítják derekasan. Már nemcsak falvakat, lakótelepeket látunk romokban, ártatlan civileket heverni az utcákon – AZ ÉGŐ POKOL MOSTANRA RÁSZABADULT A GYILKOSOKRA IS. Akik most mind bővebben kapnak maguk is ízelítőt abból, amit nemrég még maguk műveltek ártatlanok tíz- és százezreivel szemben. Miáltal gyorsuló ütemben fogyatkozik, pusztul a junta haditechnikája is.

A néphadsereg hadműveleteinek egyik, nem is titkolt célja: minél több haditechnikai eszköz, lőszer, alkatrész, stb. zsákmányolása. Amire van esély: a bekerítésből fejvesztve menekülni próbálók nem kevés ilyen eszközt hagynak hátra. Nemrégiben a szomszédos Zaporozsje megye fegyveres ellenállói adták át az általuk zsákmányolt eszközöket a néphadseregnek.

Ugyanakkor A JUNTA egyre avuló eszközei mellett MIND GYAKRABBAN LÁTNI NÁLUK KORSZERŰ, KÜLFÖLDI GYÁRTMÁNYÚ HADITECHNIKAI ESZKÖZÖKET IS.

Ennek fényében több mint szerény eredménnyel járt a bábelnök észak-amerikai körútja. Sikerült ugyan elsóznia (méghozzá a jelek szerint másodszor is) ugyanazt a hazug koholmányt az egész Kelet-Európa lerohanására készülő Putyinról – ám egyetlen célját sem sikerült elérnie. Az USA nem volt hajlandó deklarálni országát Amerika legfontosabb NATO-n kívüli szövetségesének – és fegyvereket sem adott. A bábelnök kapott némi borravalót, 46

84 / 259

millió dollár mértékben, ezt is csak azért, hogy mégse távozzon üres kézzel. Szemleírók megállapítása szerint az USA már elérte Ukrajnában – és Ukrajnával – azt a célt, amit akart, így egyelőre nincs miért szórni a pénzt. Főleg, hogy ott van fejfájásnak a másik háború: az iszlám állam ellen.

2. Katonai szemleírók szerint a junta nem érte el legfőbb célkitűzéseit a „fegyverszünettel” kapcsolatban: nem sikerült fölénybe kerülnie. Szívós ellenállással, a néphadseregnek alapjában véve sikerült megakadályoznia a haderők felvonultatását. Mi több, a junta erői újabb „katlanokba” kerültek az északi Gyebalcevónál, Gorlovkánál (Donyeck ipari elővárosánál). Ezzel sikerült elhárítani annak a veszélyét, hogy nagy erőkkel áttörjenek a donyecki repülőtér felé, fölmentve a junta ott körbezárt alakulatait – illetve betörjenek magába Donyeck városába. Mi több, Donyecktől északra a néphadseregnek sikerült kivernie az ellenséget több fontos településből.

Továbbra is makacsul tartja magát azonban a repülőtéren bekerített mintegy ezer fős alakulat (közöttük nagyon sok külföldi – főként lengyel – zsoldossal). A szemben álló felek intenzív tűzpárbajt vívnak, heves harcok is állandósultak. A néphadseregnek sikerült meghiúsítani a bekerített egységek kitörési kísérleteit, de az ő támadásai sem hoznak számottevő eredményt. Az idők során kiderült, hogy még a szovjet időkben a repülőteret alaposan megerősítették, atom biztos bunkerek is épültek – melyek (sajnos) most jó búvóhelyül szolgálnak a junta martalócainak. Kiderült az is: még március elején (amikor a városban még csak megkezdődtek a junta elleni tömeges tüntetések), a város akkori, a juntát mindenben kiszolgáló polgármesterének aktív közreműködésével, már jó előre, rengeteg élelmiszert, hadianyagot raktároztak el. Korábban a néphadsereg több kísérletet is tett a repülőtér elfoglalására – ám a junta mindannyiszor olyan nagy erőkkel vonult fel, és foglalta vissza a létesítményt, hogy ezzel egyben újabb, még nagyobb tűzerejű tüzérségi eszközöket tudtak bejuttatni a repülőtér területére. AMELY EZÉRT A VÁROST TÁMADÓ TÜZÉRSÉGI ERŐK EGYIK LEGFONTOSABB HARCÁLLÁSPONTJÁVÁ VÁLT. A „tűzszünet” meghirdetése itt is félbevágta a repülőtér elfoglalására tervezett katonai műveleteket.

A néphadsereg előtt ezért két fő feladat áll most: 1. szorosra húzni a Donyecktől északra, illetve délre létrejött új „katlanok” körüli ostromgyűrűt, és felszámolni az ott bekerített ukrán alakulatokat (ezzel összefüggésben folynak a helyi jellegű összecsapások) – illetve 2. elfoglalni a donyecki repülőteret, és Donyeck közeléből mind távolabbra űzni a junta csapatait, tüzérségi állásait.

Addig azonban, megszakításokkal bár, de továbbra is folyamatos a város, illetve elővárosainak lövetése a repülőtér területéről. A hét elején egy városi autóbuszba csapott be, menet közben egy lövedék: egy asszony meghalt. Többen estek áldozatul a város egyik utcáját ért tüzérségi támadásnak, melytől sorra dőltek romba az utca házai.

A másik megye, Luganszk, sokat szenvedett székvárosában viszont most már napok óta nyugalom van. A „tűzszünetet” megelőzően ott sikerült arrébb kergetni a junta csapatait a várostól. Felszabadult a repülőtér is, ahonnan korábban nagyon sokat lőtték ezt a várost is. A béke egyik első jeleként a minap a városban helyreállt a mobil- és telefonszolgáltatás, amit a város lakói már hónapok óta nélkülözni voltak kénytelenek.

Luganszk megye egyes települései körül azonban heves harcok dúlnak. Leginkább az eddig is sokat szenvedett Szcsasztyje városáért folyik a heves harc. Az ott állomásozó ukrán csapatok már korábban is fenyegetőztek annak a hőerőműnek felrobbantásával, amely, egyebek mellett, magát a megyeszékhelyet is ellátja árammal. Az erőművet alá is aknázták. Rombolnia viszont úgy sikerült a juntának, hogy a harcok közepette egy lövedék belecsapott az erőmű transzformátorházába, amitől az kigyulladt. EGYMILLIÓ EMBER MARADT ÁRAM NÉLKÜL a megye északi területein; üzemek sora állt le, bányászok százai rekedtek a föld alatt – míg, áram híján, más bányákban a vízszivattyúk, a metángáz-elszívók álltak le. Az áramszolgáltatást egyes helyeken, részlegesen azóta sikerült helyreállítani.

A néphadsereg információi szerint a junta még nem tett le arról, hogy újabb, nagyarányú támadással ismét megpróbálja elvágni egymástól a két megyét, illetve kettészakítani a két megyében harcoló – immár Novorosszija hadseregének nevezett – katonai alakulatokat.

3. A héten ismertté vált, hogy AZ OROSZ KORMÁNY ELINDÍT EGY HARMADIK HUMANITÁRIUS SEGÉLYSZÁLLÍTMÁNYT IS A DONYEC-MEDENCÉBE, megint csak mintegy kétezer tonnányi rakománnyal. A szállítmány akár már a hét végén is eljuthat a címzetthez.

Mint emlékezetes, a második szállítmányra az előző hétvégén került sor. Ezzel a szállítmánnyal kapcsolatban AZ EURÓPAI UNIÓ ISMÉT „UKRAJNA SZUVERENITÁSÁNAK, TERÜLETI INTEGRITÁSÁNAK”, A NEMZETKÖZI HUMANITÁRIUS JOGNAK A MEGSÉRTÉSÉVEL” VÁDOLTA MEG MOSZKVÁT.

A Nemzetközi Vöröskereszt sajtótitkára pedig bejelentette: mivel Oroszország az előző két esetben sem tárgyalta át az ukrán kormánnyal a szállítmány technikai részleteit, így a Nemzetközi Vöröskereszt által adandó kíséret kérdéseit (MEGJEGYZÉS: ami nem igaz!), EZÉRT A SZERVEZET NEM VESZ RÉSZT AZ OROSZ SEGÉLYSZÁLLÍTMÁNY CÉLHOZ JUTTATÁSÁBAN.

Az Orosz Vöröskereszt elnök asszonya elmondta: A SEGÉLYSZÁLLÍTMÁNYOK ÜGYÉBEN AZ UKRÁN VÖRÖSKERESZT NEM HAJLANDÓ EGYÜTTMŰKÖDNI VELÜK.

4. Az ősz, a tél közeledte mindinkább fölveti egy eddig kevésbé számon tartott, ám fenyegető humanitárius katasztrófa kérdését: 1. hogyan vészelik majd át a telet a rommá lőtt települések lakói (kiváltképpen lerombolt létfontosságú közműveikkel); 2. a harcok sújtotta területeken JÓRÉSZT ELMARADTAK AZ ESEDÉKES NYÁRI MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁK: a termés sok helyen betakarítatlan maradt, tönkrement. Azokról a területekről, amelyeket a junta már korábban, vagy a legutóbbi harcokban birtokba vett, ELSZÁLLÍTOTTÁK A (netén) BETAKARÍTOTT TERMÉST.

85 / 259

AZ 1,8 MILLIÓ TONNA BEGYŰJTÖTT GABONÁBÓL MINDÖSSZE 400 EZER TONNA MARADT A NÉPKÖZTÁRSASÁGOK BIRTOKÁBAN.

Sok reményt fűzött a két népi kormány ahhoz a nagy mennyiségű gabonakészlethez, amit a junta a mariupoli kikötőben tárolt, exportra szánva azt. Mivel a „tűzszünet” folytán a város elfoglalása lekerült a napirendről, a juntának így volt ideje arra, hogy intézkedjen a gabona továbbszállításáról. Így azok a készletek már elvesztek a néphatalom számára, még akkor is, ha a várost rövid időn belül sikerülne felszabadítani.

Borisz Litvinov, a donyecki Legfelsőbb Tanács elnöke azonban arról számolt be: látva az országrész kritikus helyzetét, AZ OROSZ PARTNER MEGÍGÉRTE: NEMCSAK ÉLELMISZERREL, DE AGROTECHNIKÁVAL IS SEGÍTSÉGÉRE SIETNEK A DONYEC-MEDENCÉNEK.

Ukrajna majdnem 5 milliárd USA-dollárt költött a délkelet-ukrajnai különakcióra Ukrajna kiadásai az ország keleti részén beindított „különakcióra” mintegy 5 milliárd USA-dollrát tettek ki – k&oum HUNGARIAN.RUVR.RU

KELET-UKRAJNA: A MINSZKI MEMORANDUMRÓL Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A MINSZKI MEMORANDUMRÓL

Szeptember 19-én az un. Kontakt Csoport újabb találkozó tartott Minszkben. (Mint emlékezetes ennek tagjai: az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) (finn nemzetiségű) különmegbízottja; Leonyid Kucsma korábbi ukrán elnök (a mostani államfő megbízottjaként); a kijevi orosz nagykövet – illetve (az EBESZ által mintegy pártfogoltan) a Donyecki, illetve a Luganszki Népköztársaság miniszterelnöke – ez, tulajdonképpen azt jelenti, hogy mégsem számítanak teljesen önálló tárgyalópartnernek.)

Ennek a találkozónak az előkészületeiről nemigen lehetett hallani, így a megbeszélés tényéről csak aznap értesülhetett a nagyközönség.

A szívósnak mondott tárgyalások áthúzódtak a következő nap (20-a) reggeléig. A tárgyalások eredményeként ALÁÍRTAK EGY MEMORANDUMOT.

EZZEL a (formailag) szeptember 5. óta tartó IDEIGLENES TŰZSZÜNETET – a dokumentum kidolgozóinak szándékai szerint – ÁLLANDÓ FEGYVERSZÜNET VÁLTJA FEL.

A most aláírt, 9 pontos memorandum a szeptember 5-én aláírt (12 pontból álló) tűzszüneti jegyzőkönyv első – a fegyvernyugvásról szóló – pontját, annak gyakorlati végrehajtását szabályozza. Oly módon, hogy VÉGET VESSEN A FEGYVERES ÖSSZECSAPÁSOKNAK a két fél között.

A lényegesebb pontok, megállapítások:

1. Általános jelleggel, BE KELL SZÜNTETNI A FEGYVEREK ALKALMAZÁSÁT.

2. A szemben álló csapatoknak, egységeknek azon a ponton meg kell állniuk, ahol szeptember 19-i állapot szerint tartózkodtak.

3. Tilos mostantól mindenféle fegyverfajtát használni, illetve támadó hadműveleteket indítani.

4. A 100 mm-nél nagyobb kaliberű tűzfegyvereket – általános szabály szerint – a feleknek 15-15 km távolságra vissza kell vonni. Ez a pont konkrétan felsorolja azonban azokat a tüzérségi és rakétaeszközöket is, amelyekre ettől eltérő szabályok vonatkoznak.

86 / 259

Két felsorolt ágyú, illetve aknavető esetében ez a távolság kisebb (8, illetve 9 km). A felsorolt két tarackágyú esetében ez már 16, illetve 33 km. A („Katyusa” típusú) rakéta sorozatvetők esetében ez 20 és 40 km között mozog (kalibertől, illetve tűzerőtől függően). E sorozatvetők nagyobb kaliberű, pusztítóbb típusait már 70-120 km távolságra el kell távolítani. A RÖVID HATÓTÁVOLSÁGÚ BALLISZTIKUS RAKÉTÁKAT UGYANCSAK 120-120 km-re el kell vonni egymástól. (A megadott távolságok azt jelenti, hogy mindkét félnek annyival kell hátrébb vonnia lövegeit – így a távolságok valójában megkétszerezendők.)

(Ezekből az adatokból is képet alkothatunk magunknak, hogy micsoda pusztítást végeztek ezek az eszközök azokban a településekben, melyek határában, vagy közvetlen közelében telepítették őket. EZ A JUNTA HARCMODORÁNAK KÉPEZTE SZERVES RÉSZÉT – a néphadsereg katonai doktrínája maximálisan kerülendőnek rendelte a polgári lakosságot és létesítményeit veszélyeztető műveleteket.)

Az 5. pont megnevez négy települést. Az általuk határolt térségben – az EBESZ által felügyelten – tilos lesz mindenféle nehézfegyverzet használata.

6. A biztonsági zónán belül tilos lesz újabb robbanó, illetve aknazárakat telepíteni, a régieket pedig le kell bontani.

7. A Memorandum elfogadását követően, a két felet minimum 30 km szélességben elválasztó fegyverszüneti vonal teljes hosszában TILOS KATONAI GÉPEK, ILLETVE KÜLFÖLDI GYÁRTMÁNYÚ DRÓNOK REPÜLÉSE (kivéve azokat a drónokat, amelyeket az EBESZ megfigyelő missziói alkalmaznak, munkájuk során).

8. A Memorandum elfogadását követően, 24 órán belül, a szervezet megfigyelő csoportjaiból LÉTRE KELL HOZNI AZ EBESZ MEGFIGYELŐ MISSZIÓJÁT. A misszió felállítása során meg kell állapodni a szektorok számáról, és azok határáról.

9. Az EBESZ ellenőrzése mellett UKRAJNA TERÜLETÉRŐL KI KELL VONNI MINDENFÉLE KÜLFÖLDI FEGYVERES ALAKULATOT, HADITECHNIKÁT, FEGYVEREST, ZSOLDOST.

Bár a tárgyalások 20-án reggel zárultak le, és a felek akkor is írták alá a Memorandumot, a dokumentumot szeptember 19-ével datálják.

***

A tárgyalások befejeztével az orosz nagykövet elismerte: zsoldosok mindkét részről voltak.

Igor Plotnyickij luganszki miniszterelnök kifejezte reményét, hogy ezzel megnyílt az út a teljes fegyvernyugvás előtt.

A donyecki Legfelsőbb Tanács szeptember 20-án már el is fogadta a dokumentumot. ***

A szeptember 5-én aláírt tűzszüneti megállapodást – a kijevi hatóságok adatai szerint – 480 esetben sértették meg.

KELET-UKRAJNA: A HELYZET A FEGYVERSZÜNETI MEGÁLLAPODÁS KÜSZÖBÉN Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A HELYZET A FEGYVERSZÜNETI MEGÁLLAPODÁS KÜSZÖBÉN (szeptember 18.–20.) A „FEGYVERSZÜNET” ELSŐ NAPJA

1. 1918. október 17-én drámai pillanat következett be a magyar Országgyűlés – egész Magyarország – életében. Gróf Tisza István, „m. kir.

87 / 259

ministerelnök” a parlament szószékéről zúdított jeges vizet a képviselőkre: „Uraim, ezt a háborút elvesztettük!”

Valami hasonlót élt át a minap az ukrán Legfelsőbb Rada (parlament). A magas testület zárt ülésre gyűlt össze. Eredetileg azért, hogy újra megvitassa a Donyec-medencének szánt, időben és területileg is igencsak korlátozott autonómiáról szóló törvénytervezetet. A radikális szélsőjobboldalnak még ettől a megengedhetetlenül korlátozott autonómiától is föláll a szőr a hátán, és Porosenko bábelnököt éles támadások érik miatta a farkasok kórusának módjára üvöltő politikai héják (közöttük például „miniszterelnöke”) részéről.

Ám ekkor felállt a szószékre Viktor Muzsenko, a hadsereg főparancsnoka, aki (most első alkalommal) tájékoztatót tartott a kelet-ukrajnai büntető hadjárat VALÓS adatairól. Ez valósággal sokkolta a képviselőket.

Nem kisebb meglepetésre azután fölállt maga az „államfő” – és megerősítette: bizony, például, A TELJES (HASZNÁLHATÓ) HADITECHNIKA 58 %-A ODALETT a büntető hadjáratban. Porosenko adatokat sorolt a valós veszteségekről: a halottak, sebesültek, fogságba esettek, dezertáltak számáról. (Közbevetőleg: sokan eddig azt találgatták, hogy az ukrán sajtó azért hazudta le égbekiáltó módon az áldozatok valódi számát, nehogy az elnöknek tudomására jusson a valós veszteségek mértéke. Nos, tudomására jutott.)

Porosenko felszólította a képviselőket: hallgassanak rá, vessenek véget a háborúnak – és szavazzák meg „a Donyec-medence bizonyos körzeteinek sajátos jogállásáról” szóló törvényt. Ha ezt nem teszik – figyelmeztetett –, akkor Ukrajnának akár a fele is elveszhet.

Az „államfőnek” a „békés rendezésért” felelős különmegbízottja a minap nyilvánosságra hozta: A KATONAI TERRORHADJÁRAT EDDIG 63 MILLIÁRD GRIVNYÁT (KÖZEL 5 MILLIÁRD DOLLÁRT) EMÉSZTETT FEL. (EZ AZ ÖSSZEG ÉPPEN A HÁROMSZOROSA A NEMZETKÖZI VALUTAALAP által kínnal-keservvel, hozzáfűzött feltételek és követelmények sokaságával fűszerezve csöpögtetett HITELÉNEK.)

Mára már kevesen emlékeznek arra: a pénzügyminiszter már júliusban bejelentette, hogy augusztus 1-től nincs pénz a hadjárat folytatására. (Aztán valahogy mégiscsak lett – például különadókból, illetve MINDEN EGYES HÁZTARTÁSRA KIVETETT HADIADÓBÓL.) Nemrég még a hadsereg vezetése bejelentette a fegyvergyártást koordináló állami vállalatnak: FELVÁSÁROLJÁK A HADIÜZEMEK TELJES TERMELÉSÉT (magyarán: állítsák le a fegyverexportot). Nos, mára erről is kiderült: A HADSEREGNEK NINCS PÉNZE ÚJ, KORSZERŰ HARCESZKÖZÖKRE. Régen, 30-40 éve leselejtezett és raktáron heverő fegyverkészleteket próbálnak meg, ehelyett, üzemképessé tenni, felújítani (vonatkozott ez, például, a tankokra is – amelyekből esetenként második világháborús modelleket húztak elő). A hadügyminiszter tanácsadója, Facebook-oldalán megírta: a hadsereg eddig 12 ezer régi, elavult harceszközt újíttatott fel.

(Közbevetőleg: szalmalángnak bizonyult a minapi walesi NATO-csúcs lelkesedése: alig néhány ország bizonyult késznek arra, hogy a nagy ígéretekből valamit teljesítsen is. (Ha hinni lehet a mostani fegyverszüneti megállapodásnak, akkor immár hiába: a külföldi harceszközöket ugyanis ki kell vonni a hadműveleti térségből.)

Nem más, mint Ukrajna ENSZ-képviselője jelentette be: a (480 alkalommal megsértett) „tűzszünet” két hete alatt az ukrán hadsereg 100 katonája vesztette életét, és 138-an sebesültek meg.

Megfigyelők szerint a vesztésre álló hadjárat mellett az (összeomlás szélén álló) ukrán gazdaság kritikus helyzete, illetve a bő egy hónap múlva esedékes parlamenti választások késztették arra a bábelnököt, hogy próbálja meg TÁRGYALÁSOS ÚTON ELÉRNI CÉLJAIT. (Szándékosan fejeztem ki magam ilyen körülményesen, hiszen A JUNTA TÖBB MINT FÉLÉVES TÖRTÉNETÉBŐL TELJESEN VILÁGOS ÉS EGYÉRTELMŰ: ŐK NEM BÉKÉT, HANEM A DONYEC-MEDENCE KAPITULÁCIÓJÁT AKARJÁK. Ha fegyverrel ez nem megy, hát akkor ravaszkodással, tárgyalások útján. A különbség legföljebb annyi: a junta héjái el sem tudnak képzelni más megoldást, mint a katonait.)

2. Azt látni kell: A MOSTANI FEGYVERSZÜNET ÚJRA A KIBONTAKOZÁS KÜSZÖBÉN AKASZTOTTA MEG A NÉPHADSEREG SIKERREL KECSEGTETŐ OFFENZÍVÁJÁT. Amely néhány héten belül egyszer s mindenkorra megoldotta volna azt, amit a mostani – igencsak kétes kimenetellel fenyegető – fegyverszünet megoldani ígér.

A néphadseregnek – a Donyeck és Mariupol közötti térségben bekerített ukrán egységek felszámolása mellett – két fő célja volt: a Donyeck északnyugati határában elterülő repülőtéren bekerített egységek likvidálása, illetve a várostól északra lévő, stratégiailag fontos Gyebalcevónál bekerített mintegy ötezres katonai egység felszámolása. Ez utóbbi megvalósulása – mely mostanáig jó úton haladt – észak felől is elhárította volna a Donyecket fenyegető veszélyt. MEGVALÓSULHATOTT VOLNA A LEGFŐBB CÉL: A SZÉKVÁROST FOLYAMATOSAN ÁGYÚZÓ UKRÁN EGYSÉGEK OLYAN TÁVOLRA SZORÍTÁSA, HOGY TÜZÉRSÉGÜK TÖBBÉ NE LŐHESSE A VÁROST. Végleges megnyugvást hozva ezzel a sokat szenvedett Donyeck lakosságának.

A FEGYVERSZÜNET, AZONBAN, A MOSTANI ÁLLAPOTOKAT KONZERVÁLJA. Az ötezer fős bekerített ukrán egység lélegzethez jut. Donyeck repülőtere pedig továbbra is az ellenség kezén marad – annak minden, a városra leselkedő veszedelmével együtt.

Azt is látni kell, hogy a majdan a területek státuszáról, kiterjedéséről, stb. folyó tárgyalások alapjául a mostani (szeptember 19-i) status quo szerepel

88 / 259

majd. Így Donyecknek (már ha egyáltalán megmarad) alighanem le kell majd mondania, például a létfontosságú Mariupol iparvárosról, az Azovitenger legnagyobb kikötőjéről, mely összekötő kapocs lehetett volna Oroszországgal, a külvilággal.

A fegyverszünet pozitívumai:

– Abbamaradnak (talán) a harcok, a lerombolt települések hozzáláthatnak ahhoz, hogy felkészülhessenek a közelgő télre: helyreállítsák a lerombolt közműveket, megjavíthassák az addig megjavítható épületeket, lakásokat. – A humanitárius segélyszállítmányok gördülékenyebben, akadálytalanul eljuthatnak rendeltetési helyükre – Újra beindulhat a termelés, (ipari, mezőgazdasági, illetve bányászat); megkezdődhetnek a gazdaság helyreállítását célzó programok. – A mostani fegyverszünet konkrétabb gátakat szab a hadműveletek kiújulásának útjába, több konkrét garanciát tartalmaz a provokációk elkerülhetőségére; konkrét nemzetközi ellenőrzést ír elő. – A megállapodást sikerült egy olyan időpontban tető alá hozni, amikor az USA vezetése máshol (a Közel-Keleten) van lekötve – így (talán) sikerült némileg kész helyzet elé állítani.

A fegyverszünet negatívumai:

– Megakasztotta azt az offenzívát, mely rövid időn belül elvezethetett volna a Donyecki és Luganszki Népköztársaság teljes felszabadulásához; – Megmentette a kijevi juntát a teljes katonai vereségtől (mely esetleg elvezethetett volna bukásához, de legalábbis olyan belső válságához, amelynek során nem lett volna ideje, módja és pénze a hadjárat folytatásához); – FELEMÁS, OLYAN HELYZETET KONZERVÁL, MELLYEL EGYIK FÉL SEM ELÉGEDETT, ezért – EBESZ-ellenőrzés ide, vagy oda – előbb-utóbb a harci cselekmények kiújulásához vezethet. (A nemzetközi gyakorlat már nagyon sokszor igazolta: A FÉLBEMARADT, FELEMÁSAN MEGOLDOTT KONFLIKTUSOK (mint ahogy most ez is) szinte mindig ANNAK ELHÚZÓDÁSÁHOZ, ÚJABB ÉS ÚJABB FELLOBBANÁSAIHOZ VEZETNEK. És csak ritkán sikerül A KONFLIKTUSOK ELODÁZÁSÁVAL elérni azok megszűnését. – További lépés egy olyan (szemmel láthatóan kibontakozó) végleges rendezési terv irányában, mely, az eddigiekből ítélhetően, megfosztani készül a Donyec-medence népét rengeteg áldozattal kivívott sikereinek legfontosabb eredményeitől.

Mint emlékezetes, Putyin 7 pontos béketerve értelmében a Donyec-medence – népének akarata ellenére – Ukrajna része marad.

Porosenko elképzelése az „egyes körzetek különleges státuszáról” pedig valójában először kettős hatalmat teremt a felszabadult vidékeken, mely fokozatosan, mintegy észrevétlenül vezet majd át a junta uralmának teljes helyreállításához a Donyecki és Luganszki Népköztársaság területén. (Nota bene: az ”államfő” már ki is nevezte Luganszk leendő kormányzóját.) Ez még akkor is reális veszély, hogy ha a mostani fegyverszüneti memorandum a szeptember 5-i tűzszüneti jegyzőkönyv csupán 1. pontjának részletes és konkrét kibontása – és a 12 pont többi részéről még (nyilván) szívós, kitartó és kemény tárgyalások kezdődnek majd. Beleértve a jövőbeni hatalom jellegét, a területek státuszát, illetve ELSZAKADÁSUK ESETLEGES ELISMERÉSÉT. MELY UTÓBBIT – IMMÁR TUDJUK – MOSZKVA SEM AKARJA.)

ÍGY HIGYJÜNK NEKIK!

(A magyar sajtó figyelmébe):

SZEPTEMBER 21-ÉN, VASÁRNAP, Moszkvában 'Békemenetre' került sor. A néhány ezer résztvevő, ezen a címen, az ukrán junta mellett tüntetett.

Az ukrán sajtó már SZEPTEMBER 20-ÁN, SZOMBATON HÍRT ADOTT A RENDEZVÉNYRŐL. Украинские СМИ уже показали репортаж с завтрашнего 'Марша предателей'. Видео Украинские средства массовой информации не дремлют: сегодня еще 20 сентября, а на аккаунте украинского аккаунта в YouTube Urraine Today уже... PRAVDA.RU

89 / 259

CSAK HOGY FOGALMUNK LEGYEN ARRÓL: MILYEN IS VOLT AZ, AMIKOR ILYENEKBŐL BÉKÉS ÁLLAMPOLGÁROK OTTHONAIT, HÁZAIT - LAKÓTELEPEKET, IPARI LÉTESÍTMÉNYEKET LŐTTEK.

Csakhogy mindez most visszaüt a gyilkosok fejére: immár őket lövik. A különbség az, hogy míg amazok békés célpontokat támadtak, a néphadsereg a junta ármádiáját szórja meg.

Hiába: ki kardot ránt, kard által vész el.

https://www.youtube.com/watch?v=LAH34IVRFAk Трофейные ГРАДы возвращают долги хунте . Источник : канал 'Graham Phillips' 'Novorossiya Grads Hit Ukraine Positions'https://www.youtube.com/watch?v=DfEc5tgQh1sStakhanov area, Lugansk region, afte... YOUTUBE.COM

EGY ANGOL ÚJSÁGÍRÓ TANÁCSAI: HOGYAN LEHETNE BÉKÉT TEREMTENI UKRAJNÁBAN

Érdemes lenne megfogadni. Brüsszelben még csak szótár sem kell(ene) az üzenet megértéséhez:

'I know there have been stories of my artillery footage, saying it `shows the `pro-Russia` side breaking the ceasefire` and all.

It again shows media outlets either totally out of touch, or simply blatant pro-Kiev bias.

There was never a ceasefire here. Both sides fire on each other. But also, the Novorossiya side do have very negative feelings towards the Ukraine military. They see them as invaders, fascists who have come to their land, killed innocent civilians.

If Poroshenko wants a real ceasefire, then withdraw Ukrainian troops. Determine the territory of Novorossiya, because Ukrainian troops are still in Novorossiya. How can you call a ceasefire and leave your military in opposition territory?

Could Poroshenko even withdraw the extremist National Guard, Aidar etc if he wanted to?' Британский журналист опубликовал съемки атаки боевиков на украинскую армию Британский журналист Грэм Филипс, высланный ранее СБУ из Украины за сотрудничество с террористами, опубликовал... NVUA.NET

A moszkvai un. 'Békemenet' kiváltotta a lakosság nagy részének ellenszenvét. A városban (más helyütt) ellentüntetésre került sor.

A szervezők szerint 10-20 ezer, a rendőrök szerint kb. ötezer ember vonult fel, jórészt ukrán zászlók alatt. (Még jó, hogy a 'Jobb Szektor' piros-fekete

90 / 259

zászlajának lobogtatásától azért tartózkodtak.)

Amerre elhaladt az ukrán fasiszta junta mellett tüntető liberális csőcselék, sok házra, lakások ablakaiba, erkélyekre a lakosok kitűzték a Donyecki és Luganszki Népköztársaság, illetve föderatív államuk: Novorosszija zászlaját. A járda mentén is álltak moszkvaiak, a donyeckieket éltető transzparensekkel. A tüntetés és ellentüntetés alapjában békésen zajlott, de néhány un. 'ellenzéki' politikusnak kijutott a tojásokból, paradicsomokból, műanyag palackokból. Részesült az áldásból a 90-es évek két volt hírhedt miniszterelnöke, Borisz Nyemcov és Kaszjanov is.

A 'Békemenethez' hasonló megmozdulásra más városokban is sor került, ám azok az esetek egy részében már percek alatt végetértek. Volt, ahol maguk a helybeli lakosok zavarták szét. Rosztovban az ottani kórházakban gyógykezelésen lévő sebesült népfelkelők határozták el: kicsit 'szétnéznek': a liberális csürhe hamar szétszaladt.

A moszkvai ellentüntetők transzparenst tartottak a kezükben: 'Bocsásd meg nekünk, Donbassz, az árulók menetét!'

Azt követően, hogy a hazátlan csürhe elvonult, locsolókocsik mosták fel az úttestet, 'a ráragadt, fertőző ragálytól és piszoktól'. Defend Novorossiya - Difendiamo La Novorossia fényképe. Defend Novorossiya - Difendiamo La Novorossia fényképe. Defend Novorossiya - Difendiamo La Novorossia fényképe. Defend Novorossiya - Difendiamo La Novorossia fényképe. Defend Novorossiya - Difendiamo La Novorossia hozzáadott 6 új fényképet.

Moscow 21/09/2014

After the march of the '5th column' in Moscow (liberals, anarchist, perverts, trotskyist, pro-western, ukrainian, pro-oligarchy) the patriotic...

A „FEGYVERSZÜNET” ELSŐ NAPJA

1. A „fegyverszünet” első napján a néphadsereg 11 alkalommal észlelte annak megsértését. A junta lövette Donyecket, illetve azon településeket, amelyek a néphadsereg ellenőrzése alá kerültek. Lövették a néphadsereg állásait is.

Folynak a harcok a Donyecktől északra lévő, stratégiailag fontos Gyebalcevó település, illetve Mariupol környékén is (utóbbi helyen a junta tüzérsége a néphadsereg által már elfoglalt településeket ágyúzza). Kudarcait a junta Donyeck lövetésével torolja meg.

A néphadsereg megfigyelései szerint A JUNTA CSAPATAI HOZZÁ SEM KEZDTEK A TÜZÉRSÉGI ESZKÖZÖK VISSZAVONÁSÁHOZ – noha azt a 20-án reggel aláírt fegyverszüneti megállapodás előírja. A donyecki repülőtéren tanyázó szélsőséges fegyveresek és külföldi zsoldosok sem sietnek élni a fegyverszüneti megállapodás kínálta elvonulási lehetőséggel. Ellenkezőleg: élve a „fegyverszünet” kínálta lehetőséggel, mintegy tucatnyi tank utat tört magának a körbezárt repülőtérbe – tovább erősítve a junta ott állomásozó alakulatait. A VÁROS PEDIG TOVÁBB SZENVED A TÜZÉRSÉGI TŰZTŐL. Ide illeszkedik az a szombati hír, miszerint az egyik legpusztítóbb erejű rakéta sorozatvető fegyverből („Tocska-U”) kilőtt két rakéta is becsapódott a város egyik, hadianyagok alapanyagait gyártó vegyi üzemébe. 12 tonna vegyi anyag robbant fel, illetve vegyi anyagok kerültek a város levegőjébe is. Egyes értékelések szerint a donyecki vegyiüzem elleni rakétatámadás egyben kísérlet is volt. Hírek szerint, ugyanis, a „Tocska-U” rakétákkal a junta „PISZKOS BOMBÁKAT” KÍVÁN CÉLBE JUTTATNI: ezt gyakorolták most. (Emlékeztetőül: a „piszkos bombák” a nukleáris fegyverek egy primitívebb válfaja. Oroszország háborúra való provokálása érdekében ilyen piszkos bombákkal az ukrán határtól nem messze lévő oroszországi nagyvárosokat – Belgorod, Rosztov – lövetnének.)

Bár a tűzszüneti megállapodás értelmében az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) megfigyelői missziójának haladéktalanul föl kellene állnia, erről sincsenek hírek. Annyi ismert csupán, hogy a szervezet 80-ról 500-ra kívánja emelni a térségben állomásozó megfigyelőinek létszámát.

A „fegyverszünet” leple alatt (éppen úgy, mint az eddigi „tűzszünet” leple alatt) TOVÁBB FOLYIK A JUNTA ERŐINEK ÁTCSOPORTOSÍTÁSA, KEDVEDZŐBB STRATÉGIAI POZÍCIÓK ELFOGLALÁSA, AZ ELFOGLALT ÁLLÁSOK KIÉPÍTÉSE. (Minek folytán – mi mást tehet? – a néphadsereg igyekszik megtenni ugyanezt.) A junta – pozícióit javítandó – egy sor település feladása mellett döntött. E kényszerű lépés pozitívuma, hogy a feladott településekről lövettek számos, már felszabadult környező települést.

91 / 259

A harcoló alakulatok parancsnokai szinte kivétel nélkül elutasítóan nyilatkoztak a szombat reggel aláírt fegyverszüneti megállapodásról. A legkevesebb, amit erről elmondtak: A MEGÁLLAPODÁS ISMÉT MEGAKASZTJA A NÉPHADSEREG MEGINDULT OFFENZÍVÁJÁT, kitolva ezzel a polgári lakosság szenvedéseit. Az egyik parancsnok elmondta: A FEGYVERSZÜNETNEK „KÖSZÖNHETŐEN” NAPI VESZTESÉGEIK A TÖBBSZÖRÖSÜKRE NŐNEK A „NORMÁL” HADIÁLLAPOTHOZ KÉPEST. A megkérdezettek jó része ezért ÁRULÁSNAK TEKINTI A MEGÁLLAPODÁST, annak aláírását.

A „fegyverszünet” mellett érvelő egyik – helyenként cinikus – vélemény szerint viszont a lakosság lélegzetvételhez jut, a néphadsereg módot kap erőinek konszolidálására, átcsoportosítására. Különben is – mondja a cikkíró – A HADMŰVELETEKET FEGYVERSZÜNET IDEJÉN IS LEHET FOLYTATNI. Ami igaz is: A JELEK SZERINT A SZOMBATON ALÁÍRT FEGYVERSZÜNETET A FELEK ÉPPEN ÚGY NEM TARTJÁK BE, MINT AZ EDDIGI „TŰZSZÜNETET”. (Fölmerül a kérdés: akkor hát minek kötötték meg? Ha egyszer csak arra jó, hogy a néphadseregnek vigyáznia kell ellencsapásai közben: nehogy átlépjen egy határt, amin túl ő lesz vádolható a fegyverszünet megsértésével. Ami óhatatlanul műveleti terveinek nem kívánatos visszafogásához, hadműveleteinek alacsonyabb hatékonyságához, a hadjárat, a lakosság szenvedéseinek elhúzódásához vezet.)

Eközben Porosenko bábelnök ismét pontosította minapi közlését. ESZERINT: AZ UKRÁN HADSEREG HARCI ESZKÖZEINEK 60-65 SZÁZALÉKA VESZETT ODA AZ ÖT HÓNAPJA TARTÓ KATONAI TERRORHADJÁRAT SORÁN.

Kénytelen volt ezért még gazdáinak is csípős szemrehányást tenni (amiért még Amerika sem igen kíván fegyvereket szállítani bábjainak): az ukrán hadseregnek, úgymond, fegyverekre és nem párnákra van szüksége. Ugyanakkor azt ma már a néphadsereg vezetése is nyíltan szóvá tette: AZ EGYKORI VARSÓI SZERZŐDÉS SZOVJET EREDETŰ HARCI ESZKÖZEI MÁRA A JUNTÁNÁL LANDOLNAK. (Ezzel összefüggésben MAGYARORSZÁG IS MEGNEVEZTETETT: hazánk, az általuk közölt adatok szerint, 58 tankot szállított a juntának.)

A bábelnök bejelentette: körútra indul egy un. nemzetközi donor konferencia érdekében. Ennek lényege: a bábelnök kilincselni megy annak érdekében, hogy egy nemzetközi konferencián, az azon részt vevő államok, különböző összegű felajánlásokat tegyenek egy, a Donyec-medence újjáépítésének céljából létrehozandó nemzetközi pénzügyi alap javára.

Egyszerűbben szólva: a nemzetközi közösségnek – közöttük hazánknak is, ha elég ostoba lesz, (márpedig lesz!) – kellene összeadnia azt az egyes adatok szerint 5, más adatok szerint tucatnyi milliárd dollárt, amibe a térség újjáépítése kerül. Melynek gazdaságát, mint tudjuk, nem természeti csapás tette tönkre. Hanem a junta tüzérségének módszeres rombolásai, pusztításai, melyek nyomán lakóházak ezrei, települések egész sora károsodott, dőlt romba félig vagy teljesen. Mely ágyúzások miatt az iparvállalatok többsége mára leállni volt kénytelen. Részben a dolgozók életét veszélyeztető folyamatos ágyúzás, részben pedig a miatt, hogy a közművek – gáz- és villanyvezetékek, a csatornahálózat – lerombolásával lehetetlenné vált a termelés. Köztudott például, hogy a szénbányák kényszerű leállását, a vasúti hálózat módszeres rombolását maga az ukrán gazdaság is megszenvedte: az ottani vállalatokhoz, a lakosságnak nem jut elég szén, villamos áram. AMI MIATT UKRAJNÁNAK MA, DRÁGA PÉNZÉRT, A VILÁG TÚLSÓ VÉGÉRŐL KELL SZENET IMPORTÁLNIA.) Nota bene: a junta nem csupán a lakosság gyötrésének szándékával rombolt és pusztított: SZÁMOT VETETTEK UGYANIS AZZAL, HOGY ESETLEG LE KELL MONDANIUK A DONYEC-MEDENCÉRŐL. Akkor pedig csak hadd pusztuljon!

És bár a bábelnök negédesen ömleng arról, mennyire szívén viseli a teljes Donyec-medence lakosságának jólétét, békés jövőjét – azért nem mulasztotta el hozzátenni: a majdan összetarhálandó újjáépítési alapból elsősorban „A TÖRVÉNYESEN MEGVÁLASZTOTT” helyi önkormányzatok részesülnek majd. (Ennyit a bábelnök világmegváltó ötletéről: a „Donyec-medence egyes régióinak különleges irányításáról” szóló törvény értelméről, valós tartalmáról.)

Ha valaki odafigyelt, akkor emlékezhet a bábelnök beiktatási beszédére: a lovagias ukrán harcmodor tiltja, hogy fegyverrel rontsanak rá békés civilekre. Ám alighogy eme bódítóan illatos szóvirágok elhangzottak, szinte másnaptól kezdve hullani kezdtek a Donyec-medence településeire, békés polgáraira a bombák, tüzérségi és aknavető lövedékek, kazettás és foszforbombák, a különböző kaliberű Katyusák lövedékei (melyek közül a legnagyobbak a 200 mm-t is meghaladják), a végén pedig a ballisztikus rakéták is. A „lovagias ukrán harcmodor” jegyében. Melyek azt az 5 – mások szerint tucatnyi – milliárd dollár kárt okozták, amelyeket most a nemzetközi közösségnek kell majd összeadnia. Közöttük a magyar adófizetőknek is. 2. A fegyverszünetet a junta a terror fokozására használja fel. A megszállók, ha lehet, még vadabb dühvel terrorizálják, rabolják, fosztogatják a kezükön lévő települések lakosságát, erőszakoskodnak velük.

A terror átlépte a harcban álló két megye határát. A szomszédos Zaporozsje megyének a Donyeck megye határának (így Mariupol városának) közelében lévő településein tisztogató hadművelet indult. A junta közlése szerint ennek során sikerült négy „szeparatistát” kézre keríteniük, akiket ismeretlen irányba szállítottak el.

A folytatódó fogolycserék nyomán a szabaduló antifasiszták, népfelkelők újabb és újabb megrázó részletekkel szolgálnak a junta kegyetlenkedéseiről. Többségüket először szintén „ismeretlen helyre vitték”, ahol a valamikori SS módszerein is nem ritkán túltevő kínzásokon kellett keresztülmenniük. Miközben a népfelkelők jól tartott, sebesüléseikben ellátott ukrán foglyokat adnak vissza – a végletekig elgyötört, nem ritkán félholt, járóképtelen harcosaikat, aktivistáikat kapják vissza cserében. Sok esetben az ukrán fél azért is késlekedik a foglyok átadásával, mert: 1. nincsenek róluk kimutatásaik; 2. a foglyok egy része már nem is él illetve titokban végeztek vele, vagy legalábbis a csere időpontjában nincs szállítható állapotban. Volt olyan fogoly, akit a hetek óta tartó éheztetés miatt már infúzióra kellett kötni: így aztán – hogy a létszám meglegyen – az infúzióról vették le gyorsan, és adták át.

Ugyanakkor a néphadsereg furcsaságokat is tapasztal: az ukrán foglyok harmada-fele nem is akar visszatérni. Van, aki a „gyávasága” miatt otthon várható megtorlástól, hatósági vegzálástól, a frontra való visszaküldésétől tart. Másoknak pedig egyszerűen azért nem akaródzik elmenni, mert a

92 / 259

szolgálat éhkoppos hónapjai után a fogságban jutott, hosszú idő után, először normális meleg ételhez, emberi ellátáshoz.

Зону безопасности в Донбассе разделят на пять секторов - Телеканал «Звезда» tvzvezda.ru

Зону безопасности в Донбассе разделят на пять секторов - Зона безопасности на востоке Украины будет разделена на пять секторов, за ними будут наблюдать около 350...

A HÉT ELEJÉNEK UKRAJNAI HÍREI Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

A HÉT ELEJÉNEK UKRAJNAI HÍREI

Szeptember 22-én Oroszország állandó képviselője az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnél (EBESZ) bejelentette: a szervezet öt megfigyelői szektorra osztja a hadban álló Donyec-medencét. Ezek központjai Donyeck és Luganszk (egyenként 90-100 megfigyelővel – illetve Kramatorszk, Mariupol, továbbá a Luganszk megyei Antracit városka. (Az utóbbi helyeken 50-50 főt telepítenek.)

A megfigyelő missziók kitelepülése – szavai szerint – 24 órán belül megkezdődik. A missziók feladata lesz a fegyverszünet betartásának ellenőrzése.

A felsorolt városok körül mindenütt heves harcok folytak – illetve Mariupolnál folynak is. A junta által – hosszú, heves, kegyetlen ostrom után július elején elfoglalt – Kramatorszk környékén van egy katonai repülőtér, mely két okból is elhíresült: 1. Donyeck ostromára készülve oda telepítették azokat a rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákat, melyekkel a légvonalban mintegy 80 km-re lévő székvárost kívánták lövetni; 2. A junta rabságából szabadult foglyok elmondták: nagy részüket elfogásuk után először erre a repülőtérre vitték, ahol borzalmas körülmények között – gödrökben, egymáshoz láncolva, állandó kínzások közepette, étlen-szomjan – tartották őket. Mígnem a nemzetbiztonsági szolgálat valamelyik központjába (főként Harkov és Dnyepropetrovszk) szállították őket, további kihallgatások, vallatások céljából.

A nemzetbiztonsági szolgálat elemző központjának szóvivője hétfőn délután arról számolt be: mindkét részről megkezdték a 100 mm kaliberűnél nagyobb tüzérségi eszközök, páncélosok visszavonását a 15-15 km szélességű ütközőzóna határain kívülre.

A fegyverszünet okán, illetve annak lehetőségeit kihasználva a junta hadserege több, kevésbé fontos települést feladott (részben azért is, hogy elkerüljék a bekerítést), illetve a katonák tagadják meg a további parancsok teljesítését, és elvonulnak. Az egyik településen összetűzés robbant ki a hadsereg egységei, illetve a nyomukban járó nemzeti gárdisták között (akik – mint hajdan nálunk a tábori csendőrség – igyekeznek „körmére nézni” az első vonalban harcoló katonáknak). A tűzharcban még „Grad”-ok (katyusák) bevetésére is sor került. Másutt a „rendes” hadsereget terrorizáló fasiszta rohamosztagosok már az ukrán hadsereg katonáit sem kímélik: nem engedik békével elvonulni, illetve tárgyalni a megadásról: közéjük lövetnek (tüzérséggel is). Volt már eset arra is, hogy katonákat, tiszteket a nemzeti gárdisták letartóztattak, illetve agyonlőttek.

Mariupol elővárosaiban a nemzeti gárda egy gaztettet hajtott végre: két arra kerékpározó fiúra rálőttek. Az egyik a helyszínen meghalt, a másikat életveszélyes sebesüléseivel ápolják a város egyik kórházának intenzív osztályán. A rohamosztagosok, állításuk szerint a néphadsereg afféle kémeinek vélték a két fiatalembert.

Ettől függetlenül, tovább folytatódnak (főleg a junta részéről) a heves harcok, tüzérségi eszközök, csapatok felvonultatása, átcsoportosítása, kedvező harcálláspontok elfoglalása, azok kiépítése, megerősítése. Kiváltképpen igaz ez a néphadsereg által körbekerített Mariupol esetében, ahol többszörös védvonalakat épít ki a junta.

Folytatódik Donyeck, illetve az aktuális hadszíntér környékén, a népi erők kezén lévő települések ágyúzása: nem múlik el nap halálos, sebesült áldozatok nélkül. Donyecknek a néphadsereg által bekerített repülőre, sajnos, naponta, rendszeres utánpótlást kap, így a junta ütegei tovább lőhetik a városnak a repülőtérhez közeli kerületeit és elővárosait.

Katonai szakértők ezt azzal magyarázzák: a nagyvárosban, illetve elővárosaikban számos út vezet a repülőtér felé. Így a junta, „a kertek alatt” biztosítani tudja az egyébként körülzárt egység utánpótlását. Ráadásul a várostól északra lévő területeken (konkrétan egy Avgyejevka nevű elővárosnál)

93 / 259

állomásozó ellenséges ütegek „szemmel tudják tartani”, be tudják lőni ezeket az utakat. A néphadseregnek tehát nem elég elfoglalni ezeket az útvonalakat: előbb el kell(ene) foglalni ezeket a területeket (konkrétan pedig Avgyejevka városát). Csak ez után tudná ellenőrzése alá vonni ezeket az egérutakat, teljességgel elvágva a repülőtéren bekerített egységeket az utánpótlástól. A jól megerősített repülőtér elfoglalása így mindenképpen nagyon nehéz dió lesz: itt még a Katyusák sem oldják meg egyedül ezt a problémát. MÁRPEDIG A REPÜLŐTÉR ELFOGLALÁSA LÉTKÉRDÉS: ELŐFELTÉTELE ANNAK, HOGY EGYSZER S MINDENKORRA MEGSZŰNJÉK DONYECK ÁGYÚZÁSA – illetve olyan távolságra lehessen szorítani az ellenséges egységeket, ahonnan már nem tudják lőni a városokat. (NOTA BENE: a fegyverszünet e szempontból is inkább akadály, semmint segítség. Lévén, hogy a juntának esze ágában sincs sem tüzérségét, sem csapatait visszavonni a forradalom székvárosától.)

A hétvégén a felek ismét 28-28 foglyot cseréltek. A néphadsereg mind gyakrabban tapasztalja, hogy a junta a korábban általa elfogott népfelkelők helyett egyszerű, békés civileket ad át, akiket – nyilván ilyen céllal – pár nappal a tervezett fogolycsere előtt vesznek őrizetbe. Így mindjárt érthető: miért van az, hogy a junta hadseregének krónikusan „nincsenek listái” az őrizetükben lévő foglyokról. (Nyilván ő helyettük is küldik az utcán lefogott, ártatlan civileket – hogy meglegyen a létszám.)

Egyre csak érkeznek az újabb és újabb megrázó történetek a junta, kiváltképpen pedig a szélsőséges martalócok kegyetlenkedéseiről – illetve az egyes települések felszabadításakor a harcosok maguk is szemtanúi lesznek a kegyetlenkedések nyomainak. Beszámolt szörnyű megpróbáltatásairól, többek között, egy mentőorvos. Mentőautójuk éppen sebesültekért ment, amikor egy beton útakadály mögül nemzeti gárdisták váratlanul tüzelni kezdtek rájuk, így kényszerítve őket megállásra. A mentőautó teljes személyzetét – közöttük nőket is – elfogták, elhurcolták. A kiszabadult mentőorvos másfél hónapot töltött a junta fogságában, állandó ütlegelések, kínzások közepette. Ő mondta el, hogy amikor a junta értesül az újabb küszöbönálló fogolycseréről, gyorsan próbálják a megkínzottakról eltüntetni a bántalmazások nyomait, a nem ritkán forró vassal a testükre égetett megbélyegző szavakat. És volt rá eset, hogy valakit azért nem bocsátottak útjára, mert még nem sikerült kellőképpen eltüntetni róla a külsérelmi nyomokat.

Az egyik felszabadított település, Nyizsnyaja Krinka bányaüzemének területén a junta mintegy 6 és félezer katonája – főként nemzeti gárdisták, a Jobb Szektor martalócai – valóságos főhadiszállást rendeztek be, és egy teljes hónapig garázdálkodtak ott. Onnan lőtték a környék településeit, oda hurcolták áldozataikat a környező falvakból, akiket megkínoztak majd agyonlőttek (a környéken sok, nyomtalanul eltűnt embert tartanak nyilván). Az áldozatok között fiatal nők holttesteit is megtalálták. Ezek nagy valószínűséggel a gárdisták által a szomszédos településekről elrabolt lányok és asszonyok, akiket tivornyáikra hurcoltak, megerőszakoltak, megkínoztak majd agyonlőttek.

A település határában a néphadsereg harcosai – helyi lakosok útmutatása alapján – hevenyészve megásott sírokat találtak. Az egyikben négy agyonlőtt civil (közöttük három nő), a másikban öt kivégzett népfelkelő holttestét találták meg (volt, akinek előzőleg levágták a fejét).

Ezt a szörnyűséget még Alekszej Puskov, az orosz Állami Duma külügyi bizottságának az elnöke is nyilvánosan szóvá tette. Kijelentette: a háborús bűntetteket elkövető kijevi vezetés bizonyítottan képtelen kivizsgálni az ilyen eseteket, ezért Oroszország hivatalosan is követelni fogja, hogy nemzetközi szervezetek – Európa Parlament, annak Parlamenti Közgyűlése, illetve az EBESZ – vizsgálják ki a háborús bűntetteket. Ha ezt nem teszik – mondta a politikus –, ezzel bűnrészességet vállalnak ezekben a cselekményekben. Emlékezetett továbbá: teljesen abbamaradt a nemzetközi közösség vizsgálódása a május 2-i ogyesszai rémtett ügyében.

A junta háborús bűntetteit – közöttük az orosz területek elleni támadásokat – kivizsgáló orosz Legfőbb Nyomozati Bizottság máris bejelentette: bekapcsolódik az ügy kivizsgálásába. Vizsgálatot ígért a Donyecki Népköztársaság nemrégiben kinevezett legfőbb ügyésze is.

2. Hosszú idő után a junta is észbe kapott: tíz teherautónyi segélyszállítmányt küldött (a hadserege által eddig módszeresen pusztított) Luganszkba.

A szállítmányt elkísérték a Nemzetközi Vöröskereszt munkatársai is. Ugyanannak a Nemzetközi Vöröskeresztnek a munkatársai, amelyek immár második alkalommal tagadták meg az orosz segélyszállítmány elkísérését.

A junta martalócai a sajátjaikat sem tisztelik: az éhező lakosságnak szánt rakomány egy részét (húskonzerveket) megdézsmálták. (Emlékeztetőül: az orosz segélyszállítmányok – dacára annak, hogy A NEMZETKÖZI VÖRÖSKERESZT, mondvacsinált ürüggyel, MEGTAGADTA E SZÁLLÍMÁNYOK KÍSÉRÉSÉT, A CÉLBA JUTTATÁSUKBAN VALÓ KÖZREMŰKÖDÉSÉT – rendben megérkeztek rendeltetési helyükre. A szállítmányok védelmét a néphadsereg vállalta magára.)

3. A „fegyverszünet” hírei közé tartozik még, hogy az ukrán kormány határozatot hozott: adott esetben a lakosság – a háborús időknek megfelelő, a honvédelem céljait szolgáló – munkaszolgálatra kötelezhető.

Több jel utal arra, hogy a junta (is) készül az esetleg még a télen is folytatódó hadműveletekre. A csapatoknak már korábban megkezdték a téli ruhák kiküldését.

Ukrainian positions are as close as this horizon in Pervomaisk, around 3km away. It was where they shelled the town, civilian positions, from for weeks, but their artillery was successively wiped out. Down to seemingly no artillery now, they now sit in the fores, firing off shots when the mood takes them.

94 / 259

Graham Phillips és Marcin Baruch https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1493323517585351&set=a.1462661363984900.1073741827.100007231518627&type=1

С` ÉST MALHEUR ...

... of the Financial Times Minden üzletemberek és neoliberálisok bálványa, a Financial Times nagyon igyekezett bemutatni: mennyire lázong Moszkva a gonosz Putyin ellen. Annyira igyekezett, hogy az un. 'Békemenet' helyett az orosz áruló ötödik hadoszlop zavargása ELLEN tüntetőket mutatta be szemléltetésként. Az élvonalban azzal a szenvedélyes fiatalemberrel, aki A MELLÉN GYÖRGY-SZALAGOT VISEL, és aki A DONYECKI NÉPKÖZTÁRSASÁG ZÁSZLAJÁT LOBOGTATJA. Csak nem azért 'tévedtek' tán, mert a hazafiak - első látásra is - legalább háromszor-négyszer annyian voltak, mint a degenerált hazaárulók? Mely utóbbiak nem átallottak a fasiszta junta kék-sárga rongyai alatt menetelni? (Mely junta katonái már orosz területeket is lőttek - saját országának területén gyilkolva meg egy orosz állampolgárt, többeket pedig megsebesítve.) Vagy csak nem azért tán, mert a kék-sárga rongyok között feltűnt a tömeggyilkos, fasiszta háborús bűnös Sztepan Bandera fegyveres brigantijainak piros-fekete zászlaja? Mely a mai tömeggyilkos, fasiszta fegyveres brigantiknak is a zászlaja - és amely ott lobog az ukrán parlament előtt, az állami lobogó mellett? (Melyet nem illik mutogatni egy magát hoch-liberálisnak tartó lapnak - már ha egyáltalán tudnák, mi is az a piros-fekete zászló.) Ilyen tájékozottságot, azt hiszem, föl sem tételezhetünk a népnyomorító bankárok napi szellemi táplálékától. Ó, nem! ÍGY TUDNAK ŐK! ENNYIRE TÁJÉKOZOTTAK ŐK AZ ÁLTALUK SZIPOLYOZOTT TÉRSÉG ÉLETÉRŐL, PROBLÉMÁIRÓL! ÍGY ÍRNAK - ÍGY HAZUDNAK - ŐK! Nice choice of photo, comrades! FT is on the right direction! Who`s next? https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1493323517585351&set=a.1462661363984900.1073741827.100007231518627&type=1

M E G H Í V Ó MARX AKTUALITÁSA KORUNKBAN c. konferenciára MARX KÁROLY TÁRSASÁG 25 ÉVES A MARX KÁROLY TÁRSASÁG

MEGHÍVÓ

MARX AKTUALITÁSA KORUNKBAN

25 ÉVES A MARX KÁROLY TÁRSASÁG

Jubileumi konferencia

Időpont: 2014. október 4-én, szombaton 9.00-től kb. 14.30-ig.

95 / 259

Helyszín: Bp. VIII. ker. Magdolna u. 5-7. fsz. 19. (A József körúttól a Baross utcán kifelé egy megálló a 9-es busszal, vagy a 83-as trolival.)

Előadások:

9.15. Harsányi Iván: Új korszak, új feladatok: a Marx Károly Társaság megalakulása.

9.30. Kende János: A marxizmus adaptációja Magyarországon a kezdetekben.

9.45. Tenner György: A körülmények hatalma. Gondolatok a bukás okairól.

10. 00. Kérdések.

10.15. Wirth Ádám: „Neve és műve élni fog századokon át”.

10. 30. Sántha János: Néhány gondolat a marxi életműhöz – idézetekkel.

10.45. Gedő András: A marxista filozófia a mai szellemi szituációban.

11.00 Kérdések, szünet.

11. 30. Krausz Tamás: A marxizmus aktualitása.

11. 45. Wiener György: Marx és mai kapitalizmus. (Írásos hozzászólás.)

12. 00. Szigeti Péter: Marx aktualitása a globális kapitalizmusban.

12.15. Farkas Péter: Marx és Engels kapitalizmuskoncepciója globális.

12.30. Kérdések, szünet.

13. 00. Juhász András: Kínai és észak-koreai fejlődés. (Nem végleges cím.)

13.15. Simor András: Latin-Amerika lázadása.

13.30. Lugosi Győző: Létezik-e (még) marxista baloldal a Közel-Keleten?

13.45. Kérdések.

13.45. Aggod József: A mozgalmi élet dialektikájáról néhány mai vetületben.

14.00. Mihály Albert: Néhány gondolat egy aktuális marxista program bevezetőjéhez.

96 / 259

14.15. Kérdések, zárszó.

Minden baloldali érdeklődőt szívesen látunk!

Az MKT vezetősége

MEGHIVÓ Két tűz között: Ukrajna címmel sorra kerülő vitára. A Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság Elnöksége Ikdőszerű érdések

MEGHÍVÓ

A Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság Elnöksége

tisztelettel meghívja

a 2014. október 6-án (hétfőn) 17.00 órai kezdettel

Két tűz között: Ukrajna

címmel sorra kerülő vitára.

A vita résztvevői: Krausz Tamás és Sz. Bíró Zoltán történészek.

Vitavezető: Gyóni Gábor, a Társaság Elnökségének tagja.

Helyszín: ELTE Bölcsészettudományi Kar

(1088 Budapest, Múzeum körút 6-8. főépület, földszint 11. számú terem)

Budapest, 2014. szeptember 22.

97 / 259

KELET-UKRAJNA: A „FEGYVERSZÜNET” HAZAI ÉS NEMZETKÖZI KÖRNYEZETE Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A „FEGYVERSZÜNET” HAZAI ÉS NEMZETKÖZI KÖRNYEZETE

A „fegyverszünet” perspektívái szempontjából nem érdektelen fölfigyelni egy-két háttéreseményre.

1. Obama elnök az ENSZ Közgyűlésének általános vitáján megnevezte a világot fenyegető három legnagyobb veszedelmet: 1. az Ebola-járvány; 2. Oroszország agresszivitása, ukrajnai ténykedése, mely fenyegeti Európa biztonságát; 3. a nemzetközi terrorizmus, az iszlám szélsőséges állam a KözelKeleten.

„OROSZORSZÁG LEGUTÓBBI CSELEKEDETEI UKRAJNÁBAN FENYEGETIK A VILÁGRENDET” – mondta az amerikai elnök. Nekünk viszont ezzel kapcsolatban több szempontból is el kell gondolkodnunk.

El kell gondolkodnunk, mindenekelőtt azon: miféle világlátása van a világ legerősebb állama vezetőjének, ha A VILÁG RENDJÉT FENYEGETŐ CSELEKMÉNYEKNEK NEVEZI Oroszországnak az ukrajnai békére irányuló LEGUTÓBBI CSELEKEDETEIT. Azt, hogy a világ vezetőivel, közöttük az általa pár hónapja, egy törvénytelen junta fejeként még elutasított ukrán „elnökkel” – folyamatosan tárgyal, egyeztet, tető alá hozta előbb a sokat vitatott szeptember 5-i tűzszünetet, majd rá két hétre a nem kevésbé vitatott fegyverszünetet. Drasztikusan fogalmazok: EGYÁLTALÁN, ESZÜKNÉL VANNAK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ELNÖKE, illetve a körülötte vijjogó héják? Hogy, uramisten, miféle megszállottak, miféle eszelősök, miféle piromániás elmeháborodottak kezében van ma a világ sorsa!

El kell gondolkodnunk azon, miért van az, hogy miközben Moszkva, az orosz diplomácia a lelkét is kiteszi, hogy bizonyítsa jó szándékát a világ közösségének, VÁLASZUL CSAK ESZELŐS, AGYAMENT RIKÁCSOLÁST, DÜHÖDT CSAPKODÁST KAP. Még olyanok részéről is (jelesül Angela Merkel kancellár), akikről eddig azt gondoltuk, hogy van józan esze, van mértéktartó politikája. El kell nagyon komolyan gondolkodnunk: MI A KIVÁLTÓJA – MI A CÉLJA – ENNEK A KOLLEKTÍV AGYBAJNAK. Aesopus híres meséje jut az eszünkbe a farkasról, AKI ELHATÁROZTA, HOGY HA TÖRIK, HA SZAKAD, Ő NEKIRONT A BÁRÁNYNAK. És ahhoz, hogy ehhez ürügyet keressen, a végén már azzal vádolta meg a folyó folyásánál nála lejjebb iszogató bárányt, hogy lefetyelésével zavarja az ő vizét. (És neki is rontott, fel is falta.)

El kell tehát gondolkodnunk: AMERIKA VALÓBAN, MINDEN ÁRON HÁBORÚT AKAR? MERT MINDEN AGYHÚGYKÖVES RIKÁCSOLÁSA, CSAPKODÁSA ERRE A FÖLTETT SZÁNDÉKRA VALL.

És el kell tehát azon gondolkodnunk: a gonosz elvetemültséggel, megátalkodottsággal szemben vajon mindig célravezető-e a békülékenység, a túlhajtott korrektség? Hiszen a gyakorlatból tudjuk: a hisztériába esett, tomboló ember esetében is (mint amilyen most Washington és Brüsszel, a csicskása) éppenséggel egy jól irányzott, kellő időben lekevert pofon az, ami észhez téríti. 2. A „tűzszünet” perspektívái szempontjából sokat mondó, hogy a bábelnök éppen most írta alá azt az elnöki rendeletet, amely „Az Ukrajna megvédését célzó haladéktalan intézkedésekről, illetve az ország védelmi képességének a fokozásáról” címet viseli. A Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács által kidolgozott dokumentum 15 pontból és számos alpontból áll, melyek egy része titkos. Az elnöki rendelet alapjaiban határozza meg az ország leendő külpolitikáját, honvédelmét.

A rendelet az ukrán külpolitika még ez évi, illetve jövőbeni feladataként írja elő a nyugati intézményekkel – EU, NATO – illetve az Egyesült Államokkal már korábban aláírt partnerségi együttműködési megállapodások gyakorlati végrehajtását, elmélyítését. A kormány feladatul kapta ama törvény tervezetének kidolgozását, amely által UKRAJNA LEMOND A TÖMBÖN KÍVÜLISÉG POLITIKÁJÁRÓL. Az elnöki rendelet előirányozza továbbá AZ OROSZ-UKRÁN HATÁR IDŐLEGES LEZÁRÁSÁT MINDENFÉLE – közúti, tengeri, illetve gyalogos – FORGALOM ELŐL. A kormány feladatul kapta továbbá, hogy – EGYOLDALÚAN – lásson hozzá a két ország közötti államhatár kijelöléséhez. (MEGJEGYZÉS: a két ország közötti államhatárt kijelölését mindeddig nem végezték el. A munkához azonban államközi szerződést kell kötni, A HATÁR KIJELÖLÉSÉT pedig A KÉT érintett FÉL EGYÜTTMŰKÖDÉSÉBEN KELL ELVÉGEZNI.)

A Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács feladatul kapta, hogy két hónapon belül terjessze elő a védelmi doktrína új, módosított változatát. Az elnöki rendelet a katonai kiadások, illetve fegyverzetek, haditechnika beszerzésére fordítható kiadások növelését irányozza elő. (Miközben, mint az széles körben ismert, az ország az államcsőd szélén áll, aminek bekövetkeztét a megfigyelők ez év végéig várják.)

98 / 259

Ahhoz képest, hogy az orosz diplomácia (nem kis részben a donyeckiek bőrére alkudozva) mesterinek szánt húzásaival éppen azt akarta elérni, hogy Ukrajna ne adja fel semlegességét, ne közeledjen a NATO-hoz és késleltesse az Unióval való társulási megállapodás életbe lépését – ez, bizony, elég konkrét, elég lehangoló fejlemény lehet(ne) Moszkva számára. Merthogy PUTYIN 7 PONTOS BÉKETERVE ÉPPEN AZ EMLÍTETTEK REMÉNYÉBEN TARTALMAZZA AZT, HOGY A DONYEC-MEDENCE – népének kifejezett akarata ellenére – UKRAJNA RÉSZE MARADJON.

(És még ezek után vádolja Washington Oroszországot agresszív, a világrendet fenyegető lépésekkel! Miközben a donyecki fegyveres alakulatok, azok vezetői, egyre hangosabban emlegetnek árulást nem csupán a két népköztársaságnak a megállapodásokat aláíró vezetőivel, de, többé-kevésbé burkoltan, a moszkvai vezetéssel, legalábbis annak bizonyos köreivel összefüggésben is.)

3. Legfrissebb fejlemény: mai kijevi sajtótájékoztatóján Porosenko bábelnök pontosított. Kijelentette: nem a Donyec-medence kap különleges státuszt Ukrajnán belül, hanem a régió „egyes körzeteiben” (értsd: a – pillanatnyilag még a népi erők által ellenőrzött –körzetekben – a helyi önkormányzás „sajátos rendjének” a bevezetéséről. (Ami igaz, az igaz: a szeptember 5-i, 12 pontos tűzszüneti megállapodás vonatkozó pontjában csakugyan ez áll.)

POROSENKO KIZÁRTA, HOGY A KÉT MEGYE KIVÁLJON UKRAJNÁBÓL. Nem lehet szó arról sem (bár a tűzszüneti megállapodásban ez szerepel), hogy maguk válasszanak maguknak ügyészeket, bírákat, tisztségviselőket. A rendfenntartó „népi milíciáknak” pedig az ukrán törvényeknek kell majd engedelmeskedniük. A hatalom decentralizálása pedig nem ott, hanem a teljes országban elkezdődik majd – mondta. (Ami burkoltan azt jelenti, hogy a decentralizálás mindenütt egyformán, egyforma tartalommal és kritériumokkal folyik majd. Többek között Donyeck és Luganszk megye azon körzeteiben is, amelyek a junta megszállása alatt vannak, és amelyeket a Kijev által jóváhagyott helyi vezetők irányítanak.)

Emlékeztetőül: a „különleges” (azaz, a pillanatnyilag a népi erők által irányított) körzetekben szabad lesz az orosz nyelv használata (is). Saját rendfenntartó egységeket alakíthatnak (amelyekkel kapcsolatban az „államfő” most emlékeztetett: Kijevnek lesznek alárendelve). Továbbá december 7-én ezekben a „különleges” körzetekben helyi választásokat tartanak. (Ez utóbbi pont veti föl a kérdést: ha, ezek szerint, a mostani népi vezetők december 7-ig a helyükön maradhatnak, akkor miért kell már most, haladéktalanul kiüríteniük azokat a középületeket, ahol jelenleg is dolgoznak – miként azt a szeptember 5-i tűzszüneti megállapodás egy másik pontja előírja?)

Aligha tévedünk, ha azt feltételezzük: a két népi vezető kizárólag AZ OROSZ DIPLOMÁCIA (méghozzá nyilván erőteljes) NYOMÁSÁRA ÍRTA ALÁ AZT A MEGÁLLAPODÁST, (szeptember 5-én, majd 20-án is), AMELYEKKEL TALÁN MAGUK SEM ÉRTETTEK EGYET. A katonai parancsnokok egyre hallhatóbban zúgolódnak is emiatt. (Nota bene: noha MOSZKVA A NYUGATNAK AZT A KÖVETELÉSÉT IS TELJESÍTETTE, HOGY HASSON MÉRSÉKLŐEN A DONYECKI NÉPI VEZETÉSRE – a „köszönetet” megkapták az újabb oroszellenes lépéseket meghozó walesi NATO-csúcstól, az újabb szankciókat meghozó Brüsszeltől éppen úgy, mint Obamától most az ENSZ-ben.)

Az enyhén szólva érthetetlen, értelmetlen, és ezért kétes értékű minszki dokumentumokat aláíró népi vezetők is ma már, a gyakorlatban, elhatárolódnak tettüktől. (Hogy miért értelmetlenek a minszki dokumentumok. Például azért, mert – túl azon, hogy maga a tűzszünet, illetve most a fegyverszünet sem érvényesül – nem ad választ arra: és mi van akkor, ha tűz- és fegyverszünet megvalósulatlansága folytán szeptember 5 (és 20) után az egyik fél területhez jut. Örvendetes módon ez a fél: a néphadsereg, amely egy sor települést szabadított fel időközben, felvonva tanácsházaikon a népköztársaságok, illetve Novorosszija szövegségi állam lobogóját. Ezekben melyik közigazgatás fog érvényesülni? Talán bizony föl kell adni őket? Például azt a minap felszabadított Nyizsnyaja Krinkát, ahol egyre újabb és újabb tömegsírokat tárnak fel, a junta áldozataival?)

Nos, a népi vezetők is – legalábbis saját fővárosaikban, és mindaddig, amíg az orosz diplomácia meggyőződésük feladására nem kényszeríti őket – hitet tesznek a területek teljes elszakadása mellett. A DONYEC-MEDENCE SZERINT A TARTÓS BÉKÉNEK KÉT FELTÉTELE VAN: 1. A JUNTA SEREGEI VONULJANAK KI DONYECK ÉS LUGANSZK MEGYE TELJES TERÜLETÉRŐL; 2. KIJEV ISMERJE EL A KÉT TERÜLET ÖNÁLLÓSÁGÁT.

A két népköztársaság már válaszolt is a maga módján: 1. az október 26-i ukrán parlamenti választást bojkottálják; 2. NOVEMBER 2-ÁN SAJÁT VÁLASZTÁSOKAT TARTANAK. Порошенко: Никакого закона об особом статусе Донбасса не существует На большой пресс-конференции в Киеве украинский президент заявил, что ДНР и ЛНР не получат особый статус и, тем более, независимость. LIFENEWS.RU

KELET-UKRAJNA: A SZEPTEMBER 26-I ÁLLAPOT Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

99 / 259

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A SZEPTEMBER 26-I ÁLLAPOT

1. A harci helyzetben kedvezőtlen fejlemények történtek. Az éjszaka folyamán jelentős számú ellenséges egységnek sikerült utat törnie magának a repülőtér felé, erősítve így létszámában az ottani egységet. Ellentmondásos hírek voltak arról, hogy sikerült-e tankokat is bevinniük. Nem először lát napvilágot a hír: a néphadseregnek nincsenek elegendő erői ahhoz, hogy szorosra zárja az ostromgyűrűt a repülőtér körül. (Ami azért lehangoló, mert a nyáron még olyan hírek voltak, hogy a körbezárt ellenséges alakulatok szabály szerint éheznek – a városi hatóságok pedig kikapcsolták a repülőteret a víz- és szennyvíz-elvezetés szolgáltatásból.

Ugyanazon a napon viszont megjelent egy videó is, aminek tanúsága szerint a néphadsereg egy előőrsének sikerült benyomulnia a repülőtér területére, és beljebb szorítani a junta ott állomásozó alakulatait.

Donyeck ágyúzása erősödött: a lövedékek most már a városközpontot is elérik.

Fokozódott a tüzérségi tűz a néphadsereg kezén, a hadszíntér közelében lévő városok ellen is.

Az utóbbi időszakban békés időket megélt Luganszk felé is nagy létszámú ellenséges hadoszlop vonul.

Helyi lakosok egymás után két hadoszlop vonulását is látták Mariupol irányában.

Ugyanakkor a néphadsereg – a fegyverszüneti megállapodás értelmében – folytatja nehéztüzérségének hátrébb vonását, noha az ellenség részéről nem tapasztal válaszlépéseket.

2. Léket kapott a szeptember 5-i tűzszünet egy másik rendelkezése is. Többszöri halasztás után most maga a néphadsereg vezetése mondta fel az éppen esedékes fogolycserét. Az ok: az ukrán fél, egyrészt, nem tud (nem akar?) listákat átadni a fogságában lévő népfelkelőkről. Másrészt kiderült: az eddig az ukrán fél által szabadon engedett 174 fogoly közül csupán 30 volt ténylegesen a néphadsereg harcosa, a többi ismeretlen civil. Akiket, a jelek szerint, a junta csupán azért vett őrizetbe, hogy azután kicserélhesse a fogságban lévő ukrán katonákra.

Maga Purgin donyecki miniszterelnök-helyettes jelentette be: addig egyelőre nem folytatják a fogolycserét, amíg az ukrán fél rendelkezésre nem bocsátja az őrizetében lévő hadifoglyok listáját.

A szabadon engedettek változatlanul a junta katonáinak vadállati kegyetlenségéről számolnak be. Volt, akinek mindössze négy nap fogság alatt is összetörték a csontjait, a bordáit, agyrázkódással szabadult. Ám, mint kiderült, a verések a kínzásoknak még az enyhébb formái közé tartoztak. A gyötrelmesebbek közé tartoztak az elektromos sokkolók, illetve hogy tüzes vassal horogkereszteket, vagy éppen a szovjet időszak jelképeit, sértéseket, vagy „Én szeparatista vagyok” feliratokat égettek a bőrébe (az így keletkezett égési sérüléseket pedig ellátatlanul hagyták). Másoknak valami ismeretlen anyagokat fecskendeztek a vénájukba. Arra is volt példa, hogy a foglyot lábánál fogva kötözték a helikopterhez, úgy szállították. Vannak, akiknek a bántalmazások életük végéig tartó nyomokat, sérüléseket okozott.

Mindezen kínzásokon átment egy kisváros pópája is. Akit a szeparatisták támogatásának vádjával vettek őrizetbe, és hónapokat töltött a junta börtönében. Elmondta: megkínzásában részt vett az a Nagyezsda Szavcsenko ukrán pilótanő is, akinek gépét a népfelkelők lelőtték, és mivel orosz részről körözés volt kiadva ellene, kiadtak az orosz hatóságoknak. Az elvetemült nőszemély most Voronyezs vizsgálati fogdájában várja, hogy megkezdődjék ellene a büntetőper. A vád: orosz újságírók meggyilkolásában való közreműködés. (Felderítő repüléseikor megadta az újságírók felülről észrevett tartózkodási koordinátáit, akiket így célzott tüzérségi tűzzel öltek meg. Ehhez tudni kell, hogy – miként az kiderült – a junta valósággal vadászott az orosz újságírókra. Akik a világon egyedül tájékoztattak a büntető hadjárat valóságáról.) A pópa elmondta: a perre maga is Voronyezsbe utazik majd, hogy tanúskodjon e fúria viselt dolgairól. A pilótanő hangosan uszította társait a jelen lévő foglyok – közöttük az egyházfi – ütlegelésére, kínzására.

3. Mindeközben Szergej Lavrov rendületlenül folytatja tárgyalásait a békés rendezésről – így a német, és az amerikai külügyminiszterrel is. (Erről egyre több donyecki katonai vezető mondja azt, hogy árulás. Lévén, hogy az un. „békés rendezés”, a különböző „fegyver- és tűzszünetek” a másik félnek csak arra jók, hogy leplük alatt feltöltse csapatait, fegyver utánpótlásukat, felvonultassa őket a megfelelő pozíciókba, felkészüljön a döntőnek szánt ellencsapásra. Miközben jelentős részben megkötik a néphadsereg kezét. Többek között a donyecki repülőtér visszafoglalásának a dolgában, mellyel a forradalom székvárosa is mentesülhetne végre-valahára az állandó, egyre erősödő és kíméletlenebb ágyúzástól.)

Porosenko bábelnök is bejelentette már: két-három héten belül újra leül tárgyalni Vlagyimir Putyinnal. hungarian.ruvr.ru

100 / 259

HUNGARIAN.RUVR.RU

KELET-UKRAJNA: A „FEGYVERSZÜNET” HÍREI. EGYÉB ESEMÉNYEK A HÉT MÁSOD Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A „FEGYVERSZÜNET” HÍREI. EGYÉB ESEMÉNYEK A HÉT MÁSODIK FELÉBEN

1. A „fegyverszünet” alaphangját megadta Barack Obama amerikai elnök a hét végén, amikor – régi szokás szerint – az amerikai néphez fordult rádióüzenetében. A világ urától megszokott szerénységgel közölte: AMERIKA AZ, AMELY A TÖRTÉNELEM JÓ OLDALÁN ÁLL. A VILÁG NEMZETEINEK PEDIG (ugyancsak „a jó oldalra” állva) TÁMOGATNIUK KELL AMERIKA ERŐFESZÍTÉSEIT AZ OROSZ AGRESSZIÓ ELLENI HARCBAN. Szövetségeseinkkel együtt támogatni fogjuk az ukrán népet a gazdaság és A DEMOKRÁCIA FEJLESZTÉSÉBEN – mondta.

(A fejlesztés alatt álló ukrajnai demokrácia egyik markáns jeléről, a tömegsírokról, lásd később.)

Ha tehát valaki még mindig Jenkiland korrektségében, a tárgyalásos rendezés elérhetőségében bizakodik, annak el kellene gondolkodnia a világ ura és parancsolója által mondottak értelmén és tartalmán. Ha már egyszer március 18-án elhangzott: vége az egypólusú világnak, és ezentúl mi is az amerikaiak játékszabályai szerint játszunk… (Úgy látszik, valamiért mégsem.)

A „fegyverszünet” tartalmáról sokat elárul a hét utolsó napjaiban, Donyeckben megtartott tanácskozás. Szeptember 26-ra, találkozóra hívta a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság vezetése Ukrajna, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képviselőit, illetve az EBESZ délkeletukrajnai missziója mellé akkreditált orosz képviseletet. A TALÁLKOZÓRA CSAK EZ UTÓBBI JÖTT EL.

(Alekszandr Zaharcsenko donyecki miniszterelnök így némileg túlzott optimizmussal értékelte úgy, hogy a szeptember 5-i tűzszüneti megállapodással, a Donyec-medencének adandó sajátos státusszal Kijev lényegében elismerte a kiválni akaró két megye önállóságát. Ebben tárgyi tévedésben is van: a tűzszüneti megállapodás szövegében „a két megye egyes körzetei önkormányzatiságának sajátos formáiról” van szó – amire Porosenko bábelnök a minap sietett is újra felhívni a figyelmet. Nyomatékosítva: szó sem lehet a két megye valamiféle sajátos státuszáról – és végképp nem önállósodásukról.)

EZZEL EGYÜTT IS, SZÓ VAN EGY ÚJABB MINSZKI TALÁLKOZÓRÓL. Mely a tűzszüneti megállapodás konkrét formába öntésére hivatott. Dacára annak, hogy ez idő szerint LÉNYEGÉBEN NEM ÉRVÉNYESÜLNEK SEM A SZEPTEMBER 5-I TŰZSZÜNETI MEMORANDUM, SEM A SZEPTEMBER 20-I FEGYVERSZÜNETI MEGÁLLAPODÁS ELŐÍRÁSAI.

Egyes helyeken a néphadsereg folytatja (?) tüzérségének a két szembenálló fél érintkezési vonalától történő hátrébb vonását (amit nem látnak az ukrán fél részéről). Zaharcsenko miniszterelnök erről azt mondja: az ukrán reguláris alakulatok többé-kevésbé betartják a fegyverszünetet. A terrorbrigádok (közöttük az un. „területi önvédelmi alakulatok”), illetve a magánhadseregek egységei azok, amelyek nem tartják be a fegyverszünetet. A helyszínen harcoló alakulatok, illetve parancsnokaik megfigyelései szerint azonban a reguláris alakulatok sem tartják be azt: fegyverzetüket – nehéztüzérségüket sem – nem vonják hátrébb; folytatódik az egységek feltöltése, átcsoportosítása, kedvezőbb védelmi vonalak kialakítása, és azok kiépítése, megerősítése.

A junta közben pimaszodik: a katonai és nemzetvédelmi tanács elemző-kutató központjának egyik vezetője „késlekedésnek” nevezte, hogy Kijev nem vonja vissza nehéztüzérségét (amint azt a „fegyverszünet” előírja). MAJD HA 24 ÓRÁIG TELJES CSEND LESZ, AKKOR LÁTUNK HOZZÁ A HARCESZKÖZÖK KIVONÁSÁHOZ – mondta. (Amúgy a fegyverzetek visszavonásának azonnal – és mindenféle előfeltétel nélkül – meg kellett volna kezdődnie.)

Miközben a néphadsereg részéről sorozatosan jelentenek olyan eseteket: alakulataikra nem ritkán azért nyit tüzet az ellenség, hogy kiprovokálják válaszcsapásukat. (És nem egyszer ez a tűzcsapás olyan, hogy nem lehet nem reagálni rá. És máris kész az ürügy, hogy a junta részéről miért ne teljesítsék a fegyverszünet előírásait.)

A „fegyverszünet” eklatáns példája, hogy A DONYECK ELLEN északnyugat és északkelet (nem délnyugat, mint arról a múltkor szó volt) felől INDÍTANDÓ TÁMADÁSHOZ A JUNTA MINTEGY 14 EZER KATONÁJA VONULT FEL. Élve a fegyverszünet adta lehetőséggel, az eddig a többnyire a nemzeti gárda által ellenőrzés alatt álló repülőtérre mintegy 850 (más források szerint 2000-2500) fegyveres tört utat magának (közöttük

101 / 259

deszantosok is).

A belövések megszűnésén éppen csak megkönnyebbült Luganszk felé is (újra) ellenséges hadoszlop tart.

Csak emlékeztetőül: A SZEPTEMBER 5-I ÉS 20-I MEGÁLLAPODÁS ÉRTELMÉBEN IS A CSAPATOKNAK OTT MEG KELL(ett volna) ÁLLNIUK, AHOL A MEGÁLLAPODÁSOK ALÁÍRÁSÁNAK PILLANATÁBAN TARTÓZKODTAK. Ami igaz, az igaz, ezt a pontot – alapjában véve – a néphadsereg sem tartja be. Mégis, AZZAL, HOGY JOBBAN TARTJÁK MAGUKAT A FEGYVERSZÜNETHEZ, A NÉPHADSEREG SZÁMOS AKCIÓJA ÁLLT LE, VAGY KEZDŐDÖTT JELENTŐS ÖNKORLÁTOZÁSOKKAL, esetenként nem kevés késéssel, ami időt hagyott a juntának a felkészülésre. Ennek legeklatánsabb példája: Mariupol ostromának elmaradása. A várost, amelyet a hónap elején maximum néhány napos akcióval, aránylag még könnyen be lehetett volna venni – mára a junta alaposan megerősítette: többezer katona, nagyszámú haditechnika érkezett és érkezik még most is; immár háromszoros védvonalat építettek ki. A VÁROS OSTROMA EMIATT SOKKAL TÖBB VÉRÁLDOZATTAL, NAGYOBB ROMBOLÁSOKKAL VALÓSULHAT CSAK MAJD MEG. (Mert azért a néphadsereg még nem tett le az Azovi-tenger legnagyobb kikötővárosának megszerzésétől.)

Kijevben bejelentették páncélozott járművek, teherautók – továbbá MELEG TÉLI HOLMI – küldését (állítólag a határőrség megerősítésére). A konvoj AZ OROSZ HATÁR FELÉ TART. A nyikolajevi, harci páncélosokat gyártó üzemből jelentős számú páncélos érkezett a junta csapatainak rendelkezésére. Ezeket nemcsak felújították – lényegesen korszerűsítették is. (Kerül, amibe kerül – a magyar kormánynak ezt sem – a terrorhadjáratra eddig fordított 5milliárd dollárt sem –ártana mérlegelnie, amikor megnyitja bukszáját a könyöradományokért jajveszékelő junta megsegítésére.)

A néphadsereg lelőtt egy MI-8-as helikoptert, mely a népi erők ellenőrzése alatt álló településeket bombázott. (A fegyverszünet a légi tevékenység beszüntetését írta elő.) A helikopteren nem volt feltüntetve, hogy az harci jármű lenne, azonosító jelei sem voltak. Egy másik helyen pedig a népfelkelők FRANCIA GYÁRTMÁNYÚ GÉPPISZTOLYT zsákmányoltak.

Két települést is lőtt a junta tüzérsége „Grad” típusú rakéta sorozatvetőkből (melyeket, ugyebár, lőtávolságon kívülre kellett volna vonni). Két ember meghalt, öt ház leégett.

Mind hevesebb tüzérségi támadások érik Donyecket is. Erre való tekintettel – azt követően, hogy meghiúsították az ellenség körbezárt erőinek kitörési kísérletét – a néphadsereg támadásra szánta el magát. Egyelőre csak azért, hogy hátrébb szorítsa a várost lövő ellenséges tüzérséget.

(Amellett, hogy maga is lövi a repülőtéren lévő egységeket. A VÁLASZCSAPÁSOK HEVESSÉGÉT ILLETŐEN IS, AZONBAN, KÖTI A NÉPHADSEREG KEZÉT A FEGYVERSZÜNET. Ami tovább nehezíti a repülőtér immár életbe vágóan fontossá vált elfoglalását.)

A néphadsereg egy egysége vasárnap benyomult a repülőtérre. Sikerült kiszorítaniuk az ellenséget az új terminálról, illetve a teheráru terminálról. A repülőtér elfoglalásakor azonban a népi erők újabb és újabb nehézségekkel kerülnek szembe. Mint kiderült, még a szovjet időkben a repülőteret rendkívül megerősítették: öt emelet mély, atombiztos bunkert építettek, amelyet két méter vastag betonfödém véd. A néphadsereg vezetői szerint többször annyi harcerőre, haditechnikára lenne szükség – egy arctámadás pedig rengeteg véráldozattal járna. (A bevethető haditechnikát pedig, ugyebár, az amúgy senki – főleg nem a junta – által igazából be nem tartott fegyverszünet korlátozza.) A junta csapatainak minapi sikeres betörése révén pedig immár komollyá vált létszámú egység – immár több ezer fős alakulat – áll szemben a némileg korlátozott létszámú néphadsereg egységeivel szemben. A jelek szerint azonban a népi erők eldöntötték: minden áron visszafoglalják a repülőteret. A harcok tehát folytatódnak, egyre erősödnek.

Folytatódnak a harcok a várostól északra lévő, azon települések birtoklásáért is, ahonnan ugyancsak lövik Donyecket – illetve amelyek (Avgyejevka, Gyebalcevó) azért fontosak, hogy elvághassák a repülőtéren tanyázó ellenség utánpótlását, így kényszerítve őket megadásra, vagy legalábbis távozásra. A harcok váltakozó sikerűek: egy Nyikisino nevű falut sikerült felszabadítani – míg a junta visszafoglalta Krasznogorka települést, ahol, a hírek szerint, máris megindult a lakossággal szembeni megtorlás.

2. Ha a minap még „csupán” három tömegsírról szóltak a hírek, negyven halottal – úgy az utóbbi napokban TUCATJÁVAL BUKKANNAK A NÉPHADSEREG HARCOSAI ÚJABB ÉS ÚJABB TÖMEGSÍROKRA. AZ ÁLDOZATOK SZÁMÁT MÁR SZÁZAKBAN LEHET MÉRNI. Az eddig talált egyik legnagyobb tömegsírban harminc áldozat földi maradványait találták. Ilyen tömegsírokra immár több más – a néphadsereg által nemrégiben felszabadított – településen találtak (nem ritkán maguk a lakosok mutatták meg, hol találhatók ezek). A kegyetlenkedések áldozatai többnyire békés lakosok: idősebb férfiak, nők (közöttük terhesek is). Mindenhol közös, hogy a hátrakötött kezű áldozatokat közvetlen közelről leadott lövésekkel végezték ki – miután nagy részüket előzőleg még meg is kínozták. Néhány áldozatot pedig le is fejeztek. A helyi lakosok elmondása szerint e rémtettekre nem egyszer részeg tivornyák részeként került sor.

Emlékeztetőül: az ENSZ mintegy 3,5 ezer civil áldozatról tud (legutóbb közéjük számolva a lelőtt utasszállító 298 utasát is). Nos, ezek fényében ez a szám hamarosan akár a többszörösére is nőhet majd. (Egyébként is nehéz elképzelni, hogy ha A JUNTA HADSEREGE EDDIG IMMÁR 10-12 EZER EMBERT VESZTETT, akkor a polgári lakosok száma „csak” 3,5 ezer lenne.)

Tény, hogy a tömegsírok létét maga az EBESZ is kénytelen volt elismerni. EURÓPA AZONBAN TOVÁBBRA SEM HAJLANDÓ TUDOMÁST VENNI E SZÖRNYŰ GAZTETTRŐL, még az EBESZ jelentése ellenére sem – kifogásolta egy ismert olasz baloldali újságíró, Giulietto Chiesa.

102 / 259

Véleménye szerint EZT A RÉMTETTET UGYANÚGY EL FOGJÁK HALLGATNI, AHOGY SÜKET CSEND HONOL AZ OGYESSZAI VÉRENGZÉSRŐL IS AZ EURÓPAI SAJTÓBAN.

Az ENSZ-ben elmondott felszólalásában Szergej Lavrov orosz külügyminiszter figyelmeztetett: aligha lesz elvárható nemzeti megbékélés Ukrajnában, ha e gaztettek bűnösei el nem nyerik méltó büntetésüket. Sürgette a nemzetközi közösséget, szervezeteket: induljon vizsgálat az erőszakos és véres kijevi zavargások, az Ogyesszában történtek, illetve a tömegsírok ügyében.

3. AHOGY A „TŰZSZÜNET”, A „FEGYVERSZÜNET” MINDEN MÁS RENDELKEZÉSE SEM, ÚGY NEM TELJESÜLNEK A FOGOLYCSERÉVEL KAPCSOLATOS ELŐÍRÁSOK SEM. (Amelynek egyik alapelve, mint emlékezetes, a „mindenkit, mindenkire” – vagyis a felek fogságában lévő minden személyt el kell engedni, egyforma létszámú részletekben.)

A JUNTA TRÜKKÖZÉSE MÁRA MINDENNAPOSSÁ LETT: A FOGSÁGÁBA KERÜLT NÉPFELKELŐK HELYETT DIREKT E CÉLBÓL LEFOGOTT, VÉTLEN CIVILEKET ADNAK ÁT – miközben a néphadsereg lelkiismeretesen, gondosan összeállított és a másik félhez előzőleg eljuttatott listák szerint adja át foglyait. (Hogy melyik fél milyen állapotban adja át a másik fél embereit, arról már volt szó.)

Az okok világosak: 1. a junta nem vezetett (és nem vezet) listát a fogságába kerülőkről; 2. a foglyok egy részét (jó részét) megölik (amiért, persze, nem tudnak elszámolni velük); 3. a foglyok, az elszenvedett kínzások folytán, olyan állapotban vannak, hogy vagy nem szállíthatók, vagy a junta nem akarja, hogy a másik fél lássa bajba jutott bajtársainak szörnyű állapotát. (Nem mintha a néphadsereg nem lenne ezzel tisztában: a szabaduló foglyok vallomásaiból borzalmas kép rajzolódik ki abból, ami a juntánál történik. MA MÁR TUDOTT DOLOG, HOGY A JUNTA VADÁLLATI KEGYETLENSÉGE SEMMIVEL SEM MARAD EL A NÉMET MEGSZÁLLÓK BŰNTETTEITŐL.)

Amikor a néphadseregnek átadott 174 ember közül mindössze harmincan bizonyultak elfogott népfelkelőknek, a donyecki fél bejelentette: felfüggeszti a fogolycseréket – ezt a kérdést pedig majd újra megtárgyalják A KÖVETKEZŐ MINSZKI TALÁLKOZÓN. Azután mégis történt egy újabb kísérlet: 63-63 fő cseréjében állapodta meg előzőleg. Az első csoportban átadott 30 fő közül azonban mindössze négyen voltak népfelkelők. Ezek után a néphadsereg felfüggesztette a cserét: a másik 30 fő majd akkor nyeri vissza szabadságát, ha a junta, pontos lista alapján 30 valóban népfelkelőt ad át.

4. Szeptember 27. a hazafiság napja volt. Moszkvában – az előzőleg bejelentett háromezer résztvevővel szemben 17 ezren jöttek el a Poklonnaja Gorara, hogy megemlékezzenek a tömegsírok áldozatairól.

Több ukrajnai városban – Harkovban, Ogyesszában, Dnyepropetrovszkban, Herszonban és Nyikolajevben – „Békemenet” néven tüntettek e Donyecmedencében folyó háború ellen. Felvonulás volt még Kijev központjában is. A junta embereinek terrorjától leginkább sújtott Ogyesszában és Dnyepropetrovszkban is 1500, illetve 1300 fő tüntetett.

Harkov főterén 700-an vonultak fel, noha a városi hatóságok nem adtak engedélyt. A rendőrség példát mutatott abból, mit nem tettek meg a télen Kijevben a fasiszta hőbörgőkkel szemben: szétkergették a tüntetést (alaposan besegítettek nekik az antifasiszták tüntetéseit újabban már rendszeresen szétverő szélsőjobboldali huligánok). Amit a kijevi hatóságok annak idején nem tettek meg az erőszakos zavargókkal szemben – megtették most a harkovi hatóságok a békés tüntetőkkel szemben: páncélosokat küldtek az utcákra. Mintegy két tucat embert le is tartóztattak (igaz, nem sokkal később szabadon is engedték őket).

A zömben orosz ajkú, mintegy másfél milliós nagyvárost most uraló és terrorizáló egy-két ezer ukrán fasiszta másnap törlesztett: „egységmenetet” szerveztek, illetve LEDÖNTÖTTÉK A VÁROS FŐTERÉN ÁLLÓ LENIN-SZOBROT (amit eddig az antifasisztáknak sikerült megvédeniük).

A Donyecki Népköztársaságban új tömegsírra bukkantak A Donyecki Népköztársaságban található Nyizsnyjaja Krinka falu közelében, ahol két héttel ezelőtt állomásozott az ukr& HUNGARIAN.RUVR.RU

Ezt most az kapja, akit illet. Ám eddig békés civilek otthonaira, lakótelepeire hullott (és hullik még most is) az áldás.

Hogy érthetőbb legyen, fordítsuk le 'magyarországira'. Képzeljék el, hogy ellenség zárta körül Budapesten és elővárosait. Képzeljék el, hogy az

103 / 259

ellenség ilyenekkel lövi, mondjuk Törökbálintról, Tárnokról Kelenföldet, a Gazdagréti lakótelepet, Budafokot; a Ferihegyi repülőtérről, Alsónémediről: a Rákoskeresztúri, a Havanna lakótelepet, vagy Kispestet; Piliscsabáról Békásmegyert, Budakalászt és Szentendrét; Vác környékéről Újpestet, Új- és Rákospalotát, Dunakeszit; Százhalombattáról Csepelt és Kelenföldet; Pécelről, Isaszegről és Gödöllőről a Fehér úti lakótelepet, és a kertvárosi XVI. kerületet, Zuglót. Cegléd környékére telepített rövid hatótávolságú rakétákkal belőnék egész Budapestet. Ugye, elképzelhetetlen? Mert ez ma Donyeckben, a medence más településein mindennapi realitás.

https://www.youtube.com/watch?v=L0rSFXahud4 Град обстерливает ВСУ/Rus Grad shelling

KELET-UKRAJNA: A „FEGYVERSZÜNET” HÍREI SZEPTEMBER VÉGÉN Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A „FEGYVERSZÜNET” HÍREI SZEPTEMBER VÉGÉN

1. Egy újabb – ezúttal a „Poltavscsina” nevű – hadosztály indul a harcban (akarom mondani: „intenzív fegyverszünetben”) álló Donyec-medence felé. (A hadosztály Poltava megye „önkénteseiből” – értsd: meggyőződéses fasisztáiból – áll.) Videón láthattunk egy hosszú teherautó-konvojt is, amely tankokat szállított a „front” felé.

Miközben a frontjelentésekben újra és újra olvashatjuk: a néphadsereg folytatja nehéztüzérségének visszavonását a felek közötti harci érintkezési vonalakról.

Megéri?

Andrej Liszenko, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács képviselője a nyilvánosság előtt sem titkolta: a Nemzeti Gárda NEMHOGY NEM VONJA VISSZA ERŐIT A FEGYVERSZÜNET KIHIRDETÉSÉNEK PILLANATÁBAN ELFOGLALT ÁLLÁSAIKRA, DE ÁT IS CSOPORTOSÍTJA, ILLETVE MEGERŐSÍTI EGYSÉGEIT.

Alekszandr Zaharcsenko miniszterelnök elismerte: 24 óra alatt véget lehetne vetni a repülőtér felszabadítása körüli nyűglődésnek. CSAKHOGY AHHOZ VÉGET KELLENE VETNI A FEGYVERSZÜNETNEK.

Erre pedig nagyon nehezen szánná rá magát. Főleg, hogy – most már tudjuk – Moszkva ezt nem engedné. A szemkápráztató diplomáciai piruettek és trükkök eltervezői és végrehajtói számára ez nagy csapás lenne.

Megéri?

Az Európai Unió – az eddigiek szerint – nem készül az Oroszországgal szembeni szankciók feloldására, sőt, enyhítésére sem. Az ok: nem teljesülnek a fegyverszüneti megállapodás előírásai. De hogy ezt ne firtathassuk, VVP (Putyin) kedvenc diplomáciai partnere, Angela Merkel kijelentette: a szankciókat majd akkor oldják fel, ha: 1. Kelet-Ukrajnában „szabad és demokratikus választások” lesznek; 2. Oroszország kivonja csapatait a Donyecmedencéből. (Azokat a bizonyos csapatokat, amelyek jelenlétére még eddig senki sem tudott konkrét bizonyítékokkal szolgálni. Illetve amelyekről az egyik NATO illetékes pár napja még azt állította: már kivonták őket – de ugyanezen illetékes szerint most mégis ott vannak még, Ukrajna területén.)

Az osztrák külügyminiszter „gazdagította” az érveket: majd ha az orosz csapatokat kivonják a Krímből. (Erre szokták azt mondani: a kevesebb érv több lett volna.)

Magyarán szólva: ha a donyeckiek térdet-fejet hajtanak a junta előtt, feloszlatják néphadseregüket – és engedelmesen megválasztják helyi vezetőknek azokat, akiket amúgy a junta, saját hatáskörben, már kinevezett. (Donyeck „kormányzója”, Szergej Taruta most a junta megszállása alatt álló

104 / 259

Mariupolban üzemelteti önkormányzatát –hacsak azóta már el nem pucolt onnan is, amiről voltak hírek. Luganszk „kormányzóját” most nevezte ki a bábelnök. Amaz nem teketóriázott: „szélnek eresztette” mindazon települések önkormányzatait és azok vezetőit, amelyek a népi erők által ellenőrzött területeken lévő településeket irányítják. Luganszkban, adott esetben ennek fényében zajlanának az Angela Merkel féle „szabad és demokratikus választások”.

Érdemes-e tehát ragaszkodni a már senki által be nem tartott fegyverszünethez? Amelynek egyetlen előírása sem teljesül. Se a fegyvereket és a csapatokat nem vonták vissza (legföljebb Mariupol gyors sikerrel kecsegtető ostroma hiúsult meg). Se a fogolycsere nem működik, mivel a junta az elfogott népfelkelők helyett direkt a fogolycsere céljaira lefogott egyszerű járókelőket csempész oda a néphadseregnek. Se a népi erők által ellenőrzött területeknek nem lesz különleges státuszuk. De nem lesznek „különleges formái” a népi erők által ellenőrzött területeken működő önkormányzatoknak sem (ha már az új luganszki „kormányzó” jó előre elcsapta őket – meg sem várva a junta által a helyi hatóságoknak a december 7-re kiírt megválasztását.)

A káprázatos diplomáciai piruettek moszkvai eltervezői és kivitelezői pedig a szankciók eltörlését várnák – cserébe a donyeckiek kiszolgáltatásáért. Sorozatos jóindulatú gesztusaik, a Nyugat tetszésének elnyerésére irányuló erőfeszítéseik jutalmaként azonban mindig megkapják az újabb és újabb szankciókat. Érdemes-e tehát? Érdemes-e tehát Moszkva hatalmi szavával holmi, senki által be nem tartott (legföljebb a donyeckiek által betartott) „fegyverszünet” rájuk erőszakolásával megbénítani Donyeck népi erőinek erőfeszítéseit önnön felszabadításuk érdekében? Hogy is mondta Churchill München után? „A háború és a szégyen között kellett választaniuk. A szégyent választották – és ezért nem kerülhetik el a háborút.”

2. A donyecki vezetés is a jelek szerint kezd ráébredni: a repülőtér körüli helyzet hovatovább tarthatatlan. Még mindig haboznak – még mindig „fegyverszüneteznek”. Még mindig nem tudják rászánni magukat arra, hogy ennek a szinte földalatti erődrendszerré kiépített stratégiai létesítménynek a gyors bevétele maximális erőbedobást – kiváltképpen pedig az erődrendszer könyörtelen szétveretését igényli.

Mert addig maradnak az áldatlan állapotok. Donyecket egyre gyakoribb, egyre pusztítóbb belövések érik – nemcsak tankokból, ágyúkból, de a legnagyobb tűzerejű légvédelmi tüzérségi eszközökből is. Melyek belövik nemcsak a város nyugati kerületeit – el egészen a pályaudvar környékéig –, de a környező településeket is (akadályozva egyben a néphadseregnek a város fölmentésére sietni akaró alakulatainak mozgását).

A folyamatos tüzérségi tüzet már nem lehetett tovább válasz nélkül hagyni (fegyverszünet ide, vagy oda). Immáron még akkor sem, ha kétségtelen: a folyamatos ágyúzás egy újabb célja: a néphadsereg válaszcsapásainak kiprovokálása – aminek eredményeként a népi erőket lehet majd vádolni a fegyverszünet megsértésével. (Amit a Nyugat meg is tesz majd. De erre lehet azt felelni a fentiek fényében: hát aztán? Legföljebb füstbe mennek a csodaszép diplomáciai piruettek.) A néphadsereg támadásba lendült. Egységei betörtek a repülőtér területére, elfoglalták az új terminált, a teheráru terminált. Keddre birtokba vettek még számos egyéb létesítményt is. Az ellenség makacsul tartja magát azonban a régi terminál épületében, a föld alatti bunkerekben – és folytatja a város lövetését mindaddig, amíg végleg ki nem füstölik onnan. (Nota bene: Donyeck városa számára MAJD AKKOR JÖN EL A VALÓDI FEGYVERNYUGVÁS. Majd akkor mehetnek, például, újra iskolába a gyermekek. A tanévet – késéssel – október 1-én akarták kezdeni. Az állandó ágyú- és rakétatűz alatt álló kerületekben azonban ez lehetetlen.)

3. Az egyre feltárt, újabb és újabb tömegsírokban immár 400 áldozat földi maradványait találták meg – közülük 350-en civilek. A tömegsírokat megtekintették az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettől (EBESZ) érkezett brit, francia, bolgár és litván megfigyelők is, akik megrendülten nyilatkoztak a látottakról. Helyi lakosok elmondták: a junta fejvadászai 12-14 éves kislányokat is megerőszakoltak.

Az orosz külügyminisztérium az ügyben megkereséssel fordult az Európa Tanácshoz, kérve, hogy a szervezet ukrajnai megfigyelői missziója, illetve az ugyancsak a szervezet égisze alatt működő, az ukrajnai jogsértéseket vizsgáló különleges csoport bekapcsolódhatna a tömeggyilkosságok ügyének kivizsgálásába. Az Európa Tanács (ET) főtitkárának szóvivője szerint azonban ez az említett missziók feladatába nem tartozik bele, AZ ILYEN ESETEKET A NEMZETI HATÓSÁGOKNAK KELL KIVIZSGÁLNIUK. Mint mondta: az ET csupán a nemzeti vizsgálódások mindenkori állását követheti nyomon.

Az orosz Állami Nyomozati Bizottság, minden esetre, bejelentette: bűnvádi feljelentést tesz, az oroszajkú lakosság sérelmére elkövetett háborús bűntettek ügyében. Ide sorolta, egyebek mellett, a lakott települések ellen nehéztüzérséggel, pusztító erejű rakéta sorozatvetőkkel indított támadásokat, melyek célpontjai lakóépületek, illetve a lakosság élete szempontjából létfontosságú közművek voltak. E támadások célja a lakosság pusztítása, illetve lakóhelyének elhagyására való kényszerítése. (Mint emlékezetes, már közel egymillió ukrajnai lakos menekült orosz területre, míg további 200 ezer, Ukrajna határain belül maradva bár, afféle belső menekültként volt kénytelen elhagyni lakhelyét.)

4. Egy tévéműsorban Arszen Avakov „belügyminiszter” feltárta: a kelet-ukrajnai megtorló katonai műveletben 34 terrorzászlóalj (egyenként mintegy 600 fővel) vesz részt. E zászlóaljak egy részét oligarchák állították és szerelték föl (melyek így nem a kormánynak, hanem saját uruknak engedelmeskednek). Mások a „Jobb Szektor” szélsőségeseiből, illetve a Majdan „önvédelmi osztagainak” rohamosztagosainak köréből kerülnek ki. (Az utóbbiakból, illetve a junta szolgálatára kész rendőrségi egységekből szervezték meg a Nemzeti Gárdát).

AMERIKAI TANÁCSADÓK VÉLEMÉNYE SZERINT IS BIZONYOS TISZTOGATÓ, RENDFENNTARTÓ MŰVELETEK ELVÉGZÉSÉT AZ ILYEN ALAKULATOKRA – ÉS NEM A MEGBÍZHATATLANNAK TEKINTETT HADSEREGRE KELL BÍZNI. EZEK AZ AMERIKAI TANÁCSADÓK EZÉRT NYOMATÉKOSAN TANÁCSOLTÁK AZ ILYEN ALAKULATOK FELÁLLÍTÁSÁT. A Nemzeti Gárda kiemelt figyelmet kap a junta részéről: megkezdték páncélosokkal, tüzérséggel való ellátásukat. Határozat született arra, hogy a létfontosságú létesítmények – például a dnyepropetrovszki vízi, illetve a zaporozsjei atomerőmű őrzésével is őket kell megbízni. (A szélsőséges fegyveresek már fenyegetőztek is azzal, hogy a

105 / 259

donyecki néphadsereg offenzívája esetében felrobbantják ezeket az erőműveket.

A JUNTA URALMA ALATT ÁLLÓ VÁROSOKBAN – a szintén gyakran megbízhatatlannak tartott rendőrség helyett – EZEKRE A (szélsőséges fegyveresekből álló) ZÁSZLÓALJAKRA BÍZZÁK A RENDFENNTARTÁST. Ugyanezen amerikai tanácsadók útmutatásai alapján, ezek a szélsőséges fegyveres osztagok EGÉSZ UKRAJNÁBAN HOZZÁLÁTNAK AZ UN. „ANTITERRORISTA MŰVELETHEZ” (hivatalosan így nevezik a Donyec-medence lakossága elleni megtorló hadműveletet).

Harkovban a Lenin-szobor ledöntését kezdeményező szélsőséges csoportok élén az (a belügyminisztériumhoz tartozónak tekintett) „Azov” hadosztály harcosai álltak. A szobor ledöntése miatt kibontakozóban lévő tiltakozó mozgalom letörését is e szélsőséges fegyveres csoportok vállalták fel. HARKOV UTCÁIN – elrettentésül – A NEMZETI GÁRDA PÁNCÉLOSAI CIRKÁLNAK. A másfél milliós nagyvárosban kibontakozóban van a szélsőséges fegyveresek terrorja: a tiltakozókat véresre verik, a városban letartóztatások kezdődtek. Keddre virradóra pedig a főtér közelében lévő egyik templom kerítésére akasztva találtak egy 25 éves fiatalembert – a vizsgálat eddigi eredményei szerint ő is a szobordöntés elleni tiltakozásáért fizetett életével. Ukrajna ígéri, hogy megvizsgálja minden tömegsírral kapcsolatos esetet Az ukrán hatóságok minden tömegsírral kapcsolatos esetet meg fogják vizsgálni, amint hozzáférhetővé válnak a tömegsirok HUNGARIAN.RUVR.RU

Ő UKRAJNA OKTATÁSI MINISZTER ASSZONYA

Irina Farion.

Oleg Tyagnyibok fasiszta „Szabadság” pártjának parlamenti képviselője egyben.

Ő volt az, aki már korábban kijelentette: az oroszokat már 1648-ban ki kellett volna irtani. (Abban az évben verte ki a lengyel hódítókat a Dnyeper bal partjáról Bogdan Hmelnyickij, aki pár évvel később – a hódítók elleni védekezésként – aláírta az Oroszországgal való egyesülésről szóló szerződést.)

Ez a botrányos némber most egy újabb terrorzászlóalj újonnan sorozott katonáihoz szólt. Meg kell bosszulni a Donyeckben elesetteket – mondta. (Számuk nem kevés: 10-12 ezer.) Mindenkinek katonának kell lennie: a gyermektől a felnőttig – jelentette ki, emlékeztetve: amikor Sztepan Bandera (tömeggyilkos hóhér) 1933-ban (???) 10-12 éves gyerekeket látogatott meg egy iskolában, szólt hozzájuk, a MEGSZÁLLÓK ELLENI HARCRA BUZDÍTOTTA ŐKET. És valóban: e gyermekek közül sokan néhány év múlva az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) harcosaivá váltak. (Övék volt a ma a Jobb Szektor által használt piros-fekete zászló. Ők voltak az 1941. június 30-i szörnyű lvovi zsidópogrom végrehajtói, illetve ők gyilkoltak le 1943-44-ben, borzalmas kegyetlenséggel, 80 ezer lengyel kisebbségit.)

(Itt csak egy kérdés: milyen „megszállók” ellen szólt Bandera 1933-ban? Szovjet-Ukrajnában ugyan ki engedte volna meg neki, hogy egy iskolában a szovjetek ellen uszítson? Vagy netalán az akkor lengyel uralom alatt álló Nyugat-Ukrajnában beszélt? A lengyeleket nevezte „megszállóknak”?)

Azért, és csakis azért kell a Donyec-medencébe menni – szította a hárpia a harci morált –, hogy SZÁMON TARTHASSÁTOK: HÁNY ELLENSÉGET ÖLTETEK MÁR MEG.

Emlékeztetőül – az egyik fasiszta köszöntés ma így hangzik Ukrajnában: „DICSŐSÉG A NEMZETNEK! / HALÁL AZ ELLENSÉGRE!” Lásd még az „angyali ukrán lánykákról” készült rövid videót: a kést és egy húsbárdot egymáshoz köszörülő leányka szájából ugyanez a mondat hangzik el:https://www.youtube.com/watch?v=7H8eWna3qxA Известный украинский политик Ирина Фарион заявила, что украинцы должны стать нацией милитаристов и убивать своих врагов http://www.pravda.ru/news/world/formerussr/ukraine/01-10-2014/1229117-farion-0/ Правда.Ру új fényképet töltött fel.

Известный украинский политик Ирина Фарион заявила, что украинцы должны стать нацией милитаристов и убивать своих врагов http://www.pravda.ru/…/formerussr/ukraine/01-10-2014/12291…/

VAN, AHOL MÁR BEISMERIK Még szeptember 18-án az ARD tévécsatorna nézőinek egy része azzal vádolta meg a legnagyobb német tévécsatornát, hogy egyoldalúan tálalja az ukrajnai eseményeket.

106 / 259

A nézőktől beérkezett panaszok nyomán a csatorna felügyelőbizottsága megvizsgálta az Ukrajnával kapcsolatos tájékoztatást, ÉS AZT EGYOLDALÚNAK, HIÁNYOSNAK ÉS ELFOGULTNAK NEVEZTE. Kai Griffke, a csatorna hírműsorainak szerkesztője blokkjában lehetségesnek nevezte, hogy túlságosan hagyták magukat befolyásoltatni az Ukrajnával kapcsolatos „MAINSTREAM” TÁJÉKOZTATÁSPOLITIKÁTÓL. Elismerte: már hamarabb jelezniük kellett volna a nézők felé az Ukrajnán belüli szélsőjobboldali csoportosulások meglétét, keveset szóltak Oroszországnak a kérdéssel összefüggő érdekeiről – illetve lehettek volna kritikusabbak is a NATO álláspontjával kapcsolatban. Mindazonáltal nem tartotta szükségesnek, hogy mindezekért elnézést kérjen a nézőktől. ÁM HA MINDEZT EGYBEVETJÜK A MAGYAR TELEVÍZIÓVAL, MÁR EZ SEM KEVÉS. http://vz.ru/news/2014/9/30/708237.html

Немецкий канал признал необъективность освещения ситуации на Украине

***

EGY ÖTÖSRE MEGÍRT ISKOLAI DOLGOZATBÓL

„Boldog vagyok, hogy én, a papa, a mama és a nővérkém életben maradtunk. Sohasem felejtem el azt a napot – június 2-át –, amikor a háború elkezdődött a városunkban. És a nyári vakációból számomra ez a nap marad meg, mint a legemlékezetesebb.”

***

Luganszk volt az „a város, ahol a háború elkezdődött”. Megmaradt a videófelvétel. A tér egyik oldalán áll a korábban megyeháza, most a népi kormány épülete. Vele átellenben park. Emberek járnak-kelnek, mit sem sejtve. A távoli felvételen egyszer csak egy hatalmas füstfelhő (hang nem hallatszik). Majd a park szélén parkoló autók sietve kikanyarodnak és gyorsan elhajtanak.

Emberek fekszenek a kormányépület előtti járdán, de a parkban is. Sokan sebesülten, jó páran holtan. A halottakon, de az életben maradottakon is szörnyű, roncsolásos, sőt, csonkolásos sérülések. A holtakon levágott végtagokat, olyan fejeket látunk, hogy hiányzik a koponya egy darabja…

Aki látta ezt a videót, soha nem felejti annak a középkorúnál valamivel idősebb férfinek a fájdalomtól félőrült ordítását, átkozódását. Aki nem egyszerűen holtan látta asszonyát heverni a járdán – hanem milyen állapotban látta! Roncsoltan, csonkoltan, elvérezve. A parkban egy fiatal lány feküdt – egyik lába hiányzott, egy fiatalember ordított mentőkért.

Amikorra a háború megérkezett Luganszkba, és a hasonló nevű megyébe, azzal kezdődött, hogy a junta előrenyomuló egységei az országúton agyonlőtték négy, szerencsétlenségére éppen arra haladó autó gépkocsivezetőit. Csak úgy, miheztartás végett.

Aztán eljött 2014. június 2. A még mit sem sejtő nagyváros fölé két szuperszonikus vadászgép repült. (Ukrán természetesen – hiszen a népfelkelőknek mostanáig sincs repülőgépük). Szakszerű magyarázat szerint az egyik leírt egy kört, célra fordult, és kilőtt egy rakétát. Aztán még egyet. Az egész olyan pillanatok alatt történt, hogy nem lehetett látni semmit: csak a becsapódás nyomait.

Un. irányítatlan rakéták voltak. FÜRTÖS, MÁS NÉVEN KAZETTÁS BOMBÁK. A tucatjával becsapódó bombák, a belőlük szerterepülő robbanó töltetek jól látható károkat okoztak a kormányépületben – illetve sebesítették meg súlyosan, vagy halálosan az épület előtt dolgukra siető, vagy a parkban gyanútlanul sétáló embereket (az utóbbiakat még a fák, a bokrok sem védték meg).

A FÜRTÖS, KAZETTÁS BOMBÁKAT A DEMOKRÁCIA VILÁGMÉRETŰ BAJNOKA ÉS CSENDŐRE MÁR JUGOSZLÁVIÁBAN IS BEVETETTE, JÓLLEHET – éppen kegyetlenül pusztító hatása miatt – MÁR AKKOR IS TILTOTT FEGYVER VOLT.

Az orvtámadásnak a kormányépületen belül is voltak áldozatai. Közöttük a Luganszki Népköztársaság nemrégiben kinevezett első egészségügyi miniszter asszonya, aki éppen azon munkálkodott, hogy megszervezze a város, a megye humanitárius ellátását.

Kis híján áldozatul esett maga Valerij Bolotov miniszterelnök is. Aki, isteni szerencséjére, pár pillanattal az előtt lépett ki szobájából, hogy oda

107 / 259

becsapódott az egyik robbanófej.

Akkor talán még csak kevesen (vagy senki) sem sejtették, hogy akkor, június 2-án, olyan megpróbáltatások kezdődnek a városban, amit sokan a blokád alá vont Leningrád sorsáéhoz hasonlítottak.

A szegény kisfiú „vakációja folytatódott”. Július 18-án Luganszkot első ízben lőtték légvédelmi rakétákkal, sorozatvetőkkel. Aznap közel húsz gyanútlan ember maradt holtan egy útkereszteződésben, annak környékén – miközben súlyos találatok érték az egyik piac környékén lévő lakótelepet. A vérengzés hírére a városba látogatott az EBESZ megfigyelője, aki a látottaktól maga is láthatóan megrendülvén, elfogadhatatlannak nevezte lakóépületek, iskolák, óvodák ágyúzását. MEGERŐSÍTETTE: A TÁMADÁS KIZÁRÓLAG CIVIL LÉTESÍTMÉNYEKET, LAKÓHÁZAKAT ÉRT – FEGYVERES ERŐKNEK, AZOK ÁLLÁSAINAK MÉG CSAK NYOMA SINCS A KÖRNYÉKEN. (Sajnos, a szervezet későbbi tevékenységein, állásfoglalásaiban nemigen volt nyomuk eme felismeréseknek.)

Egy videó arról, hogy mit látott a diplomata a tüzérségi támadást átélt lakótelepen. A zokogó, vagy átkozódó asszonyok oltalomért könyörögtek, vagy az életüket, gyermekeik életét fenyegető veszélyekre panaszkodtak.

https://www.youtube.com/watch?v=N9-4PMWy9zk

A kisfiú vakációja hosszúra nyúlt: a tanítást talán csak majd október 1-én tudják elkezdeni a valamennyire épen maradt iskolákban. A kisfiúnak is meg kellett tapasztalnia mindazt, amit a felnőtteknek: éhséget, szomjúságot, a XXI. századi civilizáció hiányát (lévén hogy hetekig, olykor két hónapig is, nem volt sem víz, sem gáz, sem áram – az élelmiszer-szállítmányokat pedig a juntának a várost ostromgyűrűbe fogó martalócai nem engedték be a városba. Ahogy nem biztosítottak menekülési útvonalat azoknak sem, akik az állandó belövések, a nélkülözések elől el kívánta volna hagyni a várost. És az is előfordult, hogy a menekülőket szállító autóbuszokat lőtték, tüzérségi eszközökkel, légvédelmi rakétákkal. Ennek a véres vakációnak – eddigi becslés szerint – mintegy 400 civil áldozata volt a városban.

KELET-UKRAJNA: A DONYECKI REPÜLŐTÉR – A FIGYELEM KÖZÉPPONTJÁBAN Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A DONYECKI REPÜLŐTÉR – A FIGYELEM KÖZÉPPONTJÁBAN

1. Október 1-én szinte a teljes figyelem a repülőtérre koncentrálódott, jóllehet a felszabadítására a napokban megindult támadás szerdán nem hozott új eseményeket.

Október 1. viszont a pusztító tüzérségi csapások napja volt, amelyet a junta martalócai a repülőtérről mértek a városra. Egy forgalmas főutcán lévő autóbusz megállóba az egyik legnagyobb romboló erejű rakéta sorozatvet-UKő lövedéke csapódott be – éppen abban a pillanatban, amikor a megállóba érkezett egy iránytaxiként üzemelő kisbusz.

A „Szmercs” („Tornádó”) típusú rakéta a hírekben leggyakrabban szereplő „Grad” („Jégeső”) Katyusa típusú sorozatvetőjénél jóval rombolóbb erejű rakéta, melynek fejében kazettás bombák találhatók. A becsapódó hatalmas rakéta – amellett hogy felrobbant – mélyen befúródott az úttestbe. A kisbusz utasai közül négyen, a megállóban várakozók közül ketten maradtak holtan a helyszínen. (Az áldozatok egyike látható az alábbi videón. A kisbusz – a helyszínre siető tűzoltók erőfeszítései ellenére – teljesen kiégett.

https://www.youtube.com/watch?v=h3vZHr6Ju_Q

Tragikus lett az évnyitója a város 57 sz. iskolájának is. A becsapódó lövedékeknek ott négyen estek áldozatul. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az áldozatok mind felnőttek: a meginduló ágyúzás elől a pedagógusok, a felnőttek gyorsan a pincébe menekítették a gyermekeket.

A tanévnyitók az egykori Szovjetunióban, és mostani utódállamaiban is – a mi gyakorlatunktól eltérően – majdhogynem ünnepnek számítanak (szeptember 1.: a Tudás Napja). A harcok, bombázások miatt – no meg azért, mert a város iskoláinak jelentős része komoly károsodásokat szenvedett (nem kevés iskolaépület használhatatlanná vált), a két népköztársaság vezetője arra kényszerült, hogy későbbre (mára) halassza a tanévnyitókat.

108 / 259

Nyilván tudták ezt a junta katonái is (akiknek a mimóza lelkét annyira a szívén viseli a liberális Szelényi Zsuzsanna – vajon sajnálja-e a megriasztott, életveszélybe került, ma szörnyű élményt megélt gyermekeket is?). És mégis…

Az orosz külügyminisztérium még ma közleményt adott ki, amelyben kiváltképpen cinikus, elvetemült akciónak nevezte az iskola elleni tüzérségi támadást – éppen a mai napon.

Donyeck egyik elővárosában ugyancsak lövedék csapódott be egy buszmegállóba: ott is voltak áldozatok.

A mai nap borús híre volt az is, hogy – MINTEGY KÉT HETI FEGYVERNYUGVÁS ÉS VISZONYLAGOS BÉKE UTÁN (mely nem a „fegyverszünetnek” volt köszönhető: ellenkezőleg, annak, hogy e nagyvárostól arrébb szorították a junta tüzérségét) az annyit szenvedett LUGANSZKOT MA ISMÉT TÜZÉRSÉGI BELÖVÉSEK ÉRTÉK. A harcok intenzitása Luganszk megyében is erősödött. (Ráadásul – betartandó a fegyverszüneti előírásokat – a néphadsereg folytatja harceszközeinek hátrébb húzását az ellenséggel való érintkezési vonalaktól!)

Ez a laikus megfigyelőnek is azt sugallja: HÁLA A MOSZKVA ÁLTAL SZORGALMAZOTT ÉS ERŐLTETETT „FEGYVERSZÜNETNEK”, AZ ERŐSEN MEGTÉPÁZOTT JUNTA RENDEZTE SORAIT: átcsoportosította erőit; feltöltötte a súlyos vérveszteségeket szenvedett alakulatait, illetve friss erőkkel váltotta fel őket; összpontosította, felvonultatta egységeit a majdani támadási célpontok irányában, a maga számára kedvező harcálláspontokat foglalt el, és megkezdte azok megerősítését, kivédését. A MAI NAP SÚLYOS ESEMÉNYEI AZT JELEZHETIK: KÜSZÖBÖN ÁLL A JUNTA ÚJ, ELSÖPRŐ EREJŰNEK SZÁNT OFFENZÍVÁJA. Miközben a „fegyvernyugvás” ennél jóval kevesebb esélyt kínált a néphadseregnek ahhoz, hogy maga is rendezze sorait. A „FEGYVERSZÜNET” MEGAKADÁLYOZTA A STRATÉGIAI FONTOSSÁGÚ KIKÖTŐVÁROS, MARIUPOL ELFOGLALÁSÁT, ILLETVE A JUNTA ALAKULATAINAK KIFÜSTÖLÉSÉT A DONYECKI REPÜLŐTÉRRŐL.

2. Egy hozzáértő katonai elemző írása némi magyarázatul szolgál a donyecki repülőtér körüli furcsaságokra.

A FURCSA ÁLLAPOTOK MÖGÖTT – az elemző szerint – MOSZKVA AZON TÖREKVÉSE ÁLL, HOGY (a donyeckiek bőrét vivén vásárra) AZ UKRAJNAI KONFLIKTUST A TÉL BEÁLLTA ELŐTT LEÁLLÍTSA, TAVASZIG ELNAPOLJA.

Már volt szó róla, de nem árt elismételni: azzal, hogy Moszkva a télre be akarja fagyasztani a konfliktust (vele pedig a kialakult status quo-t) az alábbiakra számít: 1. A nehéznek ígérkező tél folyamán bekövetkezik az ukrán államcsőd, ami radikalizálhatja a néptömegeket, és tavaszra bukhat a junta; 2. Moszkva időt nyer ahhoz, hogy megfúrja az ellene hozott szankciókat; 3. (részben a szankciók miatt is) összeugrik egymással az egyre elégedetlenebb Európa és Amerika, az előbbiek fellázadnak; 4. Amerika belesüpped az iszlám állam elleni (kényszerű) harc mocsarába, így csökkenő erői netán nem bizonyulnak elegendőeknek az Ukrajnában követendő eredeti cél – Oroszország kiszorításának – eléréséhez; 5. Amerika maga is nyakig úszik az adósságban (igaz, az orosz gazdaság helyzete sem éppen rózsás). Ebben bízva reméli Moszkva torkon ragadni és kipenderíteni a mohóságukban immár magukról megfeledkezett jenkiket a térségből.

Ez a szemkápráztató diplomáciai piruett parádé és szuperravasz elgondolás csak eggyel nem számol: a Donyec-medence sokat szenvedett népe tűrőképességének határán van: a szörnyű pusztítások következményeivel párosuló esetleges kemény telet már nem biztos, hogy el tudják viselni. Főleg úgy, hogy minden bizonytalanságban marad.

Ha a helyzet „befagy”, akkor a repülőtér a junta kezén marad, és egész télen lövetheti a nagyvárost – vagy legalábbis ott marad fenyegető árnynak. Meglehet, annyi átélt szenvedés után az egyszerű emberek már nem fogják bírni a bizonytalanságot. És megalkudnak: jöjjenek inkább vissza Janukovics (és az orosz oligarchák) oligarchái, legyen minden úgy, mint régen – csak már érjen valahogy véget ez az egész rémálom.

Mert a két népköztársaság igen nehéz helyzetben van: óriási a rombolás a civil infrastruktúrában, a bányák, üzemek zöme leállt, a termelés szétzilálódott, a térség szinte élelmiszer nélkül marad, hiszen a harcok, a mezők elaknásítása miatt nem lehetett (és nem lehet) elvégezni az esedékes mezőgazdasági munkákat. Kijev már régen beszüntette pénzügyi átutalásait – így az emberek bérek, nyugdíjak nélkül vannak már hónapok óta (igaz, a két megye is leállította adóinak átutalását Kijevnek). Objektíve tehát kedvező a helyzet Moszkva még egy esetleges céljának eléréséhez is: az oligarcha-kapitalista orosz állam számára is elképzeléseivel nem kívánatos precedenst teremtő népi vezetés megbuktatásához. Ami az orosz vezetés által preferált (és erőltetett) „békés megoldást” is segítené. MÁRA EGYÉRTELMŰVÉ VÁLT: AZ OROSZ VEZETÉS A NÉPI VEZETŐK ELLEN DOLGOZIK, és csupán annyi segítséget hajlandó nyújtani, amivel elkerülhető a két népköztársaság gyors veresége, összeomlása. (Putyin propagandistái ezt úgy adták mindenki tudtára: Putyinnak nem a Donyec-medence kell. Putyinnak egész Ukrajna kell. És ennek a tervnek a része VVP hétpontos rendezési terve – mely azzal számol, hogy A DONYEC-MEDENCE UKRAJNA RÉSZE KELL, HOGY MARADJON.

Céljai elérése érdekében pedig MOSZKVA IMMÁR, A KÍVÜLÁLLÓ SZÁMÁRA IS NYILVÁNVALÓ NYOMÁST GYAKOROL A KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁGRA. Annak megakadályozására, hogy a népi erők győzelmet arassanak a junta fölött (és kikiálthassák az oligarchák vagyonát államosítani tervező, két népköztársaságot).

A katonai elemző értékelése szerint A JUNTA AZÉRT RAGASZKODIK FOGGAL-KÖRÖMMEL A REPÜLŐTÉRHEZ, HOGY (a Moszkva közreműködésével kierőszakolt, illetve a továbbiakban kierőszakolandó újabb kapituláns megállapodások révén) KIKÖTHESSE: A NÉPHADSEREG VONJA VISSZA 15 KM-RE AZ ERŐIT. Márpedig ez azt jelentené, hogy A NÉPHADSEREGNEK KI KELLENE VONULNIA VAGY EGÉSZ DONYECKBŐL, vagy legalábbis nagy részéből. A junta már nem is titkolja szándékát: az így megkaparítandó VÁROSBAN, vagy városrészekben

109 / 259

nyomban HELYREÁLLÍTJA AZ UKRÁN KÖZIGAZGATÁST. (Magyarán: HARC NÉLKÜL BEVESZI DONYECKET. Porosenko bábelnök pedig többször is ígéretet tett arra: harc nélkül fogja bevenni a várost.)

A katonai elemző szerint lehet egy másik megoldás is. Szergej Taruta oligarcha, a népfelkelés előtt Donyeck ura javasolta: cserében a repülőtér visszaadásáért, a népi kormány mondjon le egy később meghatározandó listán majdan szereplő területekről. Miután a súlyos harcok közepette is folynak valamiféle tárgyalások – egyebek mellett a két megyének a junta, illetve a népi erők ellenőrzése alatt álló területek határainak megvonásáról, a korábbi harcok miatt jelentősen összezsugorodott DONYECKNEK KI TUDJA, MEKKORA TERÜLETEKRŐL KELLENE LEMONDANIA.

A Moszkva által a donyecki vezetésre erőltetett „fegyverszünet” a döntő pillanatban megfosztotta a népi erőket a repülőtér gyors visszaszerzésének lehetőségétől. Közben a juntának AKKORA ERŐKET SIKERÜLT (mégiscsak) BECSEMPÉSZNIE A REPÜLŐTÉRRE, – nemcsak fegyvereseket, de átütő erejű tüzérségi eszközöket, tankokat, páncélosokat is, AMI AZ ERŐKET MAJDHOGYNEM KIEGYENLÍTETTÉ, A REPÜLŐTÉR BEVÉTELÉT PEDIG KEGYETLENÜL NEHÉZZÉ (majdhogynem lehetetlenné) tette.

A harcok, Donyeck lövetése tehát folytatódik. De már készülőben van az újabb (a népi erők számára akár öngyilkossággal is végződhető) tárgyalási forduló Minszkben. Amit a harcban álló népfelkelők és parancsnokaik egyre nagyobb keserűséggel figyelnek.

Ha ez az újabb tárgyalási forduló, az újabb engedmények és visszavonulás akkor kezdődik majd, amikor a repülőtér elfoglalása mégiscsak elérhető közelségbe kerül – akkor, sajnos, igazam van. Tüzérségi találat ért egy iskolát és egy buszt Donyeckben Rakéta-sorozatvetővel eltaláltak szerdán egy általános iskolát és egy buszt Donyeck városában, ami miatt összesen tíz civil vesztette életét - közölte a... NAPI.HU

KELET-UKRAJNA: A DONYECKI REPÜLŐTÉR KÖRÜLI JÁTSZMA Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A DONYECKI REPÜLŐTÉR KÖRÜLI JÁTSZMA

(Nota bene: a donyeckiek bőrére megy a dolog!)

Ugye, szó volt róla a minap, hogy Porosenko bábelnök – nyilván nyugati ihletésre, nyugati parancsra – zseniális tervvel rukkolt elő:a végsőkig védeni a donyecki repülőteret, majd (a diplomáciai piruettek moszkvai bajnokaival közösen kiötölve) egy újabb „fegyverszünettel” arra kényszeríteni a donyecki néphadsereget, hogy 15 km-rel vonja vissza csapatait a repülőtérről. AMI GYAKORLATILAG DONYECK VÁROSÁNAK – LEGALÁBBIS A VÁROS NAGY RÉSZÉNEK A FELADÁSÁVAL LETT VOLNA EGYENLŐ (tetszik kapizsgálni, Lavrov úr?). MOST MÁR TUDJUK: EZ VOLT POROSENKO ELNÖK ZSENIÁLIS TERVE ARRA, HOGY HARC NÉLKÜL BEVEGYE DONYECKET.

Tegnap megszületett az erre vonatkozó bizonyíték (türelmetlenek az urak: idő előtt ledobják álarcukat!). Az Európai Unió (ismét) megfenyegette Oroszországot: AMENNYIBEN A NÉPI ERŐK BEVESZIK A DONYECKI REPÜLŐTERET, VAGY ELFOGLALJÁK MARIUPOLT, AZ EU ÚJABB SZANKCIÓKAT LÉPTET ÉLETBE OROSZORSZÁG ELLEN.

Remélem, ezek után minden világos.

Nos, egyelőre bukni látszik a nagy összeesküvés: az utóbbi két nap heves harcainak eredményeként a néphadsereg szinte teljes egészében birtokba vette a repülőteret. Október 2-án, déltájban, a néphadsereg stábja bejelentette: a juntának a repülőtéren bekerített egysége gyakorlatilag minden haditechnikai eszközét elvesztette: azok megsemmisültek, vagy a néphadsereg zsákmányává váltak.

110 / 259

A repülőtéren már csak utóvédharcok folynak: az öt emelet mély földalatti bunkerbe befészkelődött (vélhetően külföldi zsoldosok), illetve a repülőtér irányítótornyában tartózkodók tartották még magukat. És HACSAK A POROSENKO-PUTYIN-MERKEL-LAVROV NÉGYES NEM TUKMÁL RÁ A NÉPHADSEREGRE EGY ÚJABB „FEGYVERSZÜNETET”, JÓ ESÉLY VAN ARRA, HOGY A REPÜLŐTERET VÉGRE SIKERÜL TELJESEN MEGTISZTÍTANI – ÉS LEGALÁBB MÁR ONNAN NEM LÖVIK TOVÁBB DONYECKET.

Merthogy eddig az „égi áldás” leginkább a repülőtér felől érkezett. Megfigyelők úgy vélik, hogy az október 1-i, kiváltképpen heves tüzérségi csapások a junta megtorlása volt a néphadseregnek a repülőtér elfoglalásában elért sikereiért. A véres október 1-jének húsz donyecki civil esett áldozatul: négyen az 57. sz. iskolában, hatan a Kijevszkij proszpekt buszmegállójában. A támadásnak – amelyet a legpusztítóbb, „Uragan” („Orkán”) típusú rakéta sorozatvetővel hajtottak végre – áldozatául esett a Nemzetközi Vöröskereszt donyecki irodájának, 38 éves, svájci állampolgárságú, irodavezetőhelyettese is.

Október 2-án újabb belövések érték Donyecket – kiváltképpen annak három kerületét (amelyek eddig is a legtöbbet szerepeltek a rombolás krónikájában). Részben vagy teljesen romba dőlt hét lakóház, újabb kilenc ember esett áldozatul. Újabb találat érte – és megint kigyulladt – a város híres üzeme, a „Tocsmas” (mely, nevének megfelelően, precíziós gépeket gyártott. Eddig legalábbis.)

(Vélhetően erre volt az amerikai külügyminisztérium reakciója, amely – lássanak csodát! ¬– felszólította az ukrán hadsereget: tanúsítson önmérsékletet, és ne vessen be nehéztüzérséget sűrűn lakott polgári célpontok ellen. Ez nem semmi. Ahhoz képest, hogy ugyanez az állami intézmény pár hónapja még „teljesen ésszerűnek és elfogadható mértékűnek” nevezte a junta által a Donyec-medence polgári lakossága ellen, az un. „antiterrorista művelet” /ATO/ során alkalmazott erőszakot – közöttük rakéta sorozatvetők, foszfor- és fürtös bombák, rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták bevetését.)

Az Európai Unió – mint Jenkiland hű csatlósa – azonban ezúttal sem tagadta meg önmagát. A SZERVEZET AGGODALMÁT FEJEZTE KI AMIATT, HOGY A NÉPHADSEREG TÜZÉRSÉGE LÖVETI A DONYECKI REPÜLŐTERET, AMINEK – figyelem! – UKRÁN KATONÁK ESNEK ÁLDOZATÁUL. (Közbevetőleg: egyszer sem hallottuk, hogy a mi drágalátos szuper-, és szuperdemokratikus szervezetünk, akárcsak egyszer is, aggodalmát fejezte volna ki a tömeggyilkosságok, véres leszámolások (lásd: Ogyessza), illetve a miatt, hogy békés civilek esnek tudatos, népirtó hadműveletek áldozatául! Miközben, sajnos, ha már egyszer háború, polgárháború zajlik valahol – és a polgárháború tényét már számos szervezet: a Nemzetközi Szervezet, és az EBESZ is elismerte – akkor ott, bizony, a harcban KATONÁK ESNEK EL (miközben a hadműveletek során civileknek, lehetőség szerint, nem kellene áldozatul esniük. De hát mit is mondok: amikor Luganszkban, július közepén, lelőttek egy KATONAI repülőgépet, fedélzetén 76 KATONÁVAL, akkor olyan sírás-rívás és fogaknak csikorgatása támadt Európa-szerte, mintha egy POLGÁRI utasszállítót lőttek volna le, ártatlan civilekkel.) Nem tagadta meg önmagát az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) sem: MINDKÉT FELET A HARCI CSELEKMÉNYEK BESZÜNTÉSÉRE SZÓLÍTOTTA FEL. (Ez nagyjából olyan, mintha a moszkvai csata idején – 1942 elején – valaki a megtámadott Szovjetuniót és az agresszor Németországot is a harci cselekmények beszüntetésére szólította volna föl. Különös tekintettel arra, hogy, a háború kitörése óta először, a megtámadott Szovjetunió hadserege lendületes ellentámadásban volt.) Az EBESZ soros elnöke, SVÁJC ÁLLAMFŐJE SZERINT A TŰZSZÜNETI MEGÁLLAPODÁS REÁLIS ESÉLY A KONFLIKTUS DE-ESZKALÁLÁSÁRA – EZÉRT AZT VESZÉLYEZTETNI FELELŐTLENSÉG. (Főleg, hogy mint látjuk, egyetlen előírása sem teljesül. CSAK A DONYECKI NÉPHADSEREGET AKADÁLYOZZA ABBAN, HOGY – ha már a békés megoldás nyilvánvalóan, és előre megjósolhatóan nem megy – KATONAI ERŐVEL ÁLLÍTSA HELYRE A TÉRSÉG BÉKÉJÉT ÉS BIZTONSÁGÁT.) Az ukrán vezérkari főnök helyettese, ellenben, újabb hazugsággal örvendeztetett meg minket: sem ők, sem a népfelkelők – hanem valamiféle „harmadik”, a felek ellenőrzésén kívül álló erők lőttek. (Vélhetnénk: marslakók).

Annak a bizonyos „fegyverszünetnek” a keretében, amely a svájci államfő szerint „esélyt kínál a békés megoldásra – Luganszk megye területén 200 KÜLFÖLDI ZSOLDOS TANYÁJÁRA BUKKANTAK. Ha a svájci elnök esetleg nem lenne tájékozott annak a fegyverszünetnek az előírásairól, amely afféle csodaszere a békés rendezésnek, akkor emlékeztetnénk: A FEGYVERSZÜNET A KÜLFÖLDI ZSOLDOSOK KIVONÁSÁRÓL RENDELKEZIK A HARCI ÖVEZETBŐL. MÁRPEDIG A 200 ZSOLDOS A FEGYVERSZÜNET ÓTA TELEPÜLT LUGANSZK MEGYÉBE. A néphadsereg, minden esetre, ezt jelentette az EBESZ-nek. (Várjuk a folytatást, a szervezet reagálását és szankcióit a fegyverszünet e durva megsértőivel szemben.)

2. Miután szeptember végére nyilvánvalóvá lett, hogy a junta sorozatosan megsérti a tűzszünetet, Donyeck ágyúzása elviselhetetlenné vált, a néphadsereg – végre-valahára – erélyes akcióra szánta rá magát. E hét elején megindította támadását a repülőtér ellen (végre elvonatkoztatva magát az őt áruló módon megkötő, indokolatlan korlátozásoktól). Amit „fegyverszünet” nélkül már régen meg lehetett volna valósítani, most sokkal súlyosabb harcok, véráldozatok árán kell elérni – miközben a junta is sok-sok napot nyert Donyeck ágyúzásának folytatására.

Válaszul a tüzérségi belövések erősödésére, szaporodására, a néphadsereg benyomult a repülőtér területére, hozzálátva annak megtisztításához az ellenségtől (főképpen pedig annak tüzérségétől). Október 1 – 2-án heves harcok folytak a repülőtér területén. A néphadseregnek is voltak áldozatai. (Szelényi Zsuzsanna figyelmébe, akinek, úgy látszik, fogalma sincs arról, hogy MI IS AZ A HÁBORÚS BŰNTETT valójában): A JUNTA KATONÁI, A NÉPHADSEREG ELESETT TANKISTÁINAK HOLTTESTEIT LÁBUKNÁL FOGVA, TANKOK UTÁN KÖTÖZTÉK, ÉS VÉGIG VONATTÁK A REPÜLŐTÉR EGÉSZ TERÜLETÉN. Utólag kiderült: A TANKISTÁK KÖZÖTT VOLT, AKI EKKOR MÉG ÉLT.

De ők is megjárták: a régi terminál ostromakor, a néphadsereg tüzérségének ágyúzása közben, leszakadt a második emelet födémje, és ráomlott a junta ott tartózkodó katonáira. Sokan közülük maradtak ott, a romok alatt. (Szelényi Zsuzsanna: lehet kezdeni hisztizni és szirénázni!)

Október 2-án estére a néphadsereg bejelentette: többé-kevésbé ellenőrzése alatt tartja immár a repülőtér egész területét. A junta ellenállásának gócai: a

111 / 259

repülőtér irányítótornya, illetve azok az öt emelet mély bunkerek, amelyekről korábban már szó volt. Ugyancsak a néphadsereg közlése szerint: október 2-án délutánra a junta haditechnikája gyakorlatilag teljesen megsemmisült: a néphadsereg tüzérsége szétlőtte őket, illetve egy részük mostantól jó ügyet szolgál majd.

A NÉPHADSEREG BEJELENTETTE: A REPÜLŐTÉR FELSZABADÍTÁSÁT AKKOR TEKINTI MAJD VÉGLEGESNEK, HA A JUNTA ERŐIT LEGALÁBB 15 KM-RE SIKERÜL TÁVOLABB SZORÍTANI ONNAN. (Ami egyben azt is jelenti majd: meghiúsult a korábbiakban ismertetett terv, hogy a 15 km-es fegyverszüneti zóna révén a junta – harc nélkül – gyakorlatilag elfoglalja Donyecket. Az e miatti düh okán tombol az újabb szankciós agybaj.)

A néphadsereg következő tervei szerint: visszafoglalják azokat a településeket is (Avgyejevka, Peszki), ahonnan az ellenséges tüzérség továbbra is lövi Donyecket – és észak felé haladva, kiszorítják a junta erőit a Donyecki Népköztársaság területéről.

Kívánjuk: ha a moszkvai „diplomáciai lobbi” megint újabb, a néphadsereg számára halálos „fegyverszüneteket” dolgozna ki – a népi erők többé ne dőljenek be az ellenség és az orosz vezetésen belüli, a juntával és az ukrán oligarchákkal együttműködő árulók trükkjeinek és nyomásának! Hanem vigyék végig a terület teljes felszabadítását. Az lesz az igazi, a végleges és megbízható fegyvernyugvás!

3. Oroszország jelezte: az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének október 3-i ülésén – melynek témája az ukrajnai helyzetnek az európai biztonságra gyakorolt hatása lesz – föl fogja vetni a legfontosabb fejleményekkel kapcsolatos kérdéseit: a Donyeck alatti tömegsírok ügyét, Donyeck kíméletlen ágyúzását, az ogyesszai tömegmészárlással kapcsolatban a nyugati intézmények által adott értelmezhetetlen reagálások ügyét – illetve, általában véve azon tömeges emberi jogsértések kérdését, aminek Kelet-Ukrajna civil lakosságából eddig legkevesebb 3,5 ezer ember esett áldozatul.

Donyeck megye halottas házaiban eddig legalább 400 olyan civil polgár holtteste található, akik a junta augusztus közepéig tartó offenzívájának, az akkor elfoglalt településeken kibontakozott terrornak estek áldozatul. A helyzet még az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának figyelmét is fölkeltette. A szervezet részéről jelezték: mindezek az újabb tények feltétlenül bekerülnek majd az ukrajnai emberi jogi helyzetből október 3-án előterjesztendő jelentésbe.

Már szó volt róla: a junta eddig 10-12 ezer halottat vesztett az „antiterrorista kampánynak” nevezett megtorló katonai hadjáratban. (Amelyet egyre több nyugati szervezet minősít genocídiumnak, azaz népirtásnak. Amiért felelni kellene – és kell is – az egész fasiszta juntának, élén a bábelnökkel! )

Továbbá a közvetlen végrehajtóknak is. Az orosz Nyomozati Szolgálat, nem kis erőfeszítésekkel, máris egész listát – konkrétan, nevek felsorolásával – állított össze a háborús bűnösökről, „kicsiktől” kezdve a legfelsőbb szintig. A szolgálat – jelentős részben a népi hatóságok közreműködésével – vizsgálatokat folytat a térségben.

Nem véletlenül hördültek fel azok, akik találva érzik magukat. Jennifer Psaki, az amerikai külügyminisztérium botrányos, nemzetközileg is elhíresült szóvivője máris sietett figyelmeztetni: az említett jogsértések kivizsgálása kizárólag az ukrán hatóságok, illetve „független nemzetközi szervezetek” hatáskörébe tartozik. (Valahogy úgy, mintha a náci koncentrációs táborokban történtekkel kapcsolatos kivizsgálásokat a hitlerista hatóságokra, illetve a nácikkal rokonszenvező egyes civil szervezetekre bízták volna.)

Vizsgálni pedig bőven lenne mit. A junta által megszállva tartott területeken (nota bene: most éppen Harkovban tomboló) terrort, a Lenin-szobrok, megfélemlítést célzó, sorozatos ledöntését, vagy azt az esetet, amikor Lozovoje településen – hírül véve, hogy ott egy második világháborús veterán lakik – egy fasiszta csürhe rátört a védtelen idős emberre, és – őt megalázandó – erőszakkal elvitte emlékérmeit. Amikor az idős ember nem volt hajlandó szépszerével odaadni kitüntetéseit, a fasiszta horda megverte őt, feldúlta lakását, kiverték a ház összes ablakát.

(Szelényi Zsuzsanna, figyelem!) Luganszk megye egyik településén a junta hadserege 70 elfogott népfelkelőt tart őrizetében. A foglyokat rendszeresen kínozzák, közülük 30 kivégzését pedig – listák alapján – a hét végén tervezik. (Nocsak-nocsak: eszerint mégis csak vannak listáik! Amiket az un. „fegyverszünet” keretében végrehajtandó fogolycserék keretében nem hajlandók a másik félnek átadni. És a halálra szánt 70 fogoly helyett az utcán e célból lefogott civileket adnak át a néphadseregnek. Nota bene: így teljesül a „fegyverszüneti” megállapodásnak a fogolycserére vonatkozó része! Van még kérdés ezzel kapcsolatban?) Az ENSZ-főtitkár békére szólította fel Ukrajnát Az ukrajnai teljes értékű harci cselekmények felújítása nemcsak az országban, hanem a régióban, sőt azon túl is katasztró HUNGARIAN.RUVR.RU

KELET-UKRAJNA: OKTÓBER 3 – 4-I FEJLEMÉNYEK

112 / 259

Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: OKTÓBER 3 – 4-I FEJLEMÉNYEK

1. No, mit mondtam a minap? Hogy HA A REPÜLŐTÉR FELSZABADÍTÁSA ELÉRHETŐ KÖZELSÉGBE KERÜL, FELTÉTLENÜL KI FOG TÖRNI AZ ÚJABB „FEGYVERSZÜNET”. Újabb fegyverszünet ugyan nem tört ki, de csaknem hasonló jelentőségű fejlemények történtek a hét közepén (amelyek csak egy-két nappal később derültek ki). (Hiába, nem véletlenül fenyegette meg újabb szankciókkal az Európai Unió Oroszországot, ha a donyecki néphadsereg beveszi a repülőteret.) Előzőleg, még 2-án, az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) keretein belül működő un. Kontakt Csoport (az EBESZ, Oroszország és Ukrajna képviselői – a donyeckieket nem hívták meg) újabb találkozóra jött össze. Ezúttal valamiért nem Minszkben, hanem Kijevben. Sajátos következetességgel, a résztvevők egyfelől konstatálták A HELYZET DE-ESZKALÁLÓDÁSA TERÉN ELÉRT JELENTŐS HALADÁST – másfelől viszont AGGODALOMMAL SZÓLTAK A SZEPTEMBER 19-I FEGYVERSZÜNETI MEGÁLLAPODÁS FOLYAMATOS MEGSÉRTÉSEI miatt. Itt ismerje ki magát az ember: ha ugyanis állandóan megsértik a fegyverszünetet (ami olyannyira tény, mintha fegyverszünet nem is lenne) – akkor hogy a csodában de-eszkalálódik a feszültség? Főleg a szerdai és csütörtöki nap után, amikor Donyecket immár „Uragan” („Orkán”) típusú rakétákkal lőtték, ami sokkal pusztítóbb, mint a legtöbbet emlegetett „Grad”. (Az „Uragan” rakétája a levegőben felrobban, a fejéből kirepülő sok-sok kis robbanólöveg pedig nagy területen szóródik szanaszét, különösen nagy pusztítást végezve ott, ahol sok ember gyűlt össze.) Nos, szóval a „feszültség de-eszkalálódásának” jegyében szerdán 26-an haltak meg Donyeckben – másnap pedig a Nemzetközi Vöröskereszt helyi irodájának vezető-helyettese, egy svájci állampolgár, esett áldozatul. Aminek nyomán a szervezet szombaton már fel is függesztette ukrajnai tevékenységét. A három konspirátor ott, Kijevben, mindenesetre kifőzte: hozzálátnak ama határvonal megvonásának, amelytől 15-15 km-re vissza kell vonni a nehézfegyverzeteket. (Most már csak az a kérdés, hogy hol lesz ez a határvonal. Visszajátsszák-e például a junta kezére az annyi nehézséggel, véráldozattal és rombolás árán nagyrészt felszabadított donyecki repülőteret.) A kijevi trió, ugyancsak csütörtökön, üdvözölte, hogy GYEBALCEVÓ településen MÁR MEG IS KEZDTE A MUNKÁJÁT AZ AZ EGYESÍTETT KÖZPONT, amely feladata lesz a fegyverszünettel, a helyzet stabilizálásával összefüggő ügyekben az ellenőrzés és a koordináció. (Csak emlékeztetőül – ez az a stratégiai fontosságú település Donyeck közelében, attól északra, ahonnan eddig /szintén/ lőtték a nagyvárost, és amelynek elfoglalásáért a néphadsereg megkezdte a harcot. Eddig tüzérségi párbaj folyik a felek között, illetve a junta lövi Donyecket. És hát még megérteném, ha a kijevi trió arról szólt volna, hogy ez a bizonyos Központ még a felállítás stádiumában van. De nem – a felek ÜDVÖZÖLTÉK, HOGY A KÖZPONT MÁR MEG IS KEZDTE A MUNKÁJÁT. Érvényesül tehát a tűz- és fegyverszünetek és egyéb csalafintaságok szokásos logikája: a junta fegyverszünet-sértései valahogy mindig elsikkadnak – VISZONT, elvileg legalábbis, A NÉPHADSEREGET (megint csak) MEGFOSZTOTTÁK ANNAK A LEHETŐSÉGÉTŐL, HOGY HOZZÁKEZDJEN GYEBALCEVÓ OSTROMÁHOZ. (Ami rövid időn belül esedékes lett volna.) Miközben a Központ árnyékából a junta tovább lövetheti Donyecket – netán még a hadakat is felvonultathatja a város ellen. Anélkül, hogy ezt a Központ, érdemben, észrevételezte volna. Amúgy a néphadsereg is végez megfigyeléseket: betartja-e az ellenség a fegyverszünetet. És azt tapasztalja, hogy miközben a donyecki fél folytatja fegyvereinek visszavonását – a junta hadserege ezt legföljebb másodlagos fontosságú helyeken teszi meg, vagy éppenséggel csak mímeli azt. Más helyeken pedig a csapatok felvonulása látható – némelyek már nyugati típusú téli öltözettel fölszerelkezve. Fegyverszüneti Központ ide, vagy oda, a megfigyelések szerint CSAPATÖSSZEVONÁS FOLYIK GYEBALCEVÓNÁL IS (ezek szerint a megfigyelők orra előtt – akik, ugyebár, már nemcsak berendezkedtek, hanem – állítólag, illetve a kijevi hármak nagy megelégedésére – MÁR HOZZÁ IS LÁTTAK A MUNKÁHOZ. A történtek fényében akkor kénytelen vagyok megkérdezni: milyen munkához?). A „fegyverszüneti” előkészületeket jelzi az is, hogy Ukrajna új, nagy pontosságú fegyvereket szerez be. Zsitomirban járva pedig a bábelnök előírta az ottani, páncélosokat gyártó üzem igazgatójának: vezessék be a harmadik műszakot is: kell a fegyver! (Úgy látszik, mégiscsak van pénz – hadi célokra legalábbis. Elkezdődött például ANNAK A FALNAK A MEGÉPÍTÉSE, AMELLYEL – az izraelipalesztin határ mintájára – UKRAJNA TELJESEN LEZÁRJA OROSZORSZÁGGAL VALÓ KÖZÖS HATÁRÁT. A fal költségei – a korábban becsült 200 millió euróval szemben – 4 MILLIÁRD DOLLÁRT TESZNEK KI. Kéretik tehát, hogy a magyar kormány ezt is vegye figyelembe, amikor legfrissebb demokráciánk telesírja, végigkilincseli alamizsnáért egész Európát, közöttük minket is – netán gazdái, az USA, az EU parancsolnak majd rá mindenkire önkéntes adakozás érdekében. Ahogy – mint magától Joe Biden alelnöktől kiderült – A LEGUTÓBBI EU-S SZANKCIÓ IS, FINOMAN SZÓLVA, AMERIKAI RÁHATÁSRA SZÜLETETT.) A „fegyverszünet” eseménye volt az is, hogy szombaton – hosszú idő után először – ÚJRA MEGJELENT AZ ÉGEN A JUNTA LÉGIEREJE, amely bombázta Kirovszkoje várost. (Amúgy: mintha a fegyverszünet előírta volna a légierő aktivitásának teljes beszüntetését…) Az ágyútűz olyan heves, hogy az egyik népfelkelő meg is jegyezte: „ma olyan intenzív volt a fegyverszünet, hogy hovatovább visszasírjuk azokat az időket, amikor az még nem volt”. Miután október 3-án estéig a néphadsereg nagyjából elfoglalta a repülőtér földfelszíni részét, az ellenség heves ágyúzásba kezdett a számára elvesztett repülőtér ellen. A tüzérségi lövetés most már a Donyecktől északra lévő két előváros – Avgyejevka és Peszki – felől folyik. EZÉRT IS MONDTA A NÉPHADSEREG VEZETÉSE: A REPÜLŐTÉR FELSZABADÍTÁSA IGAZÁBÓL AKKOR LESZ BEFEJEZETTNEK TEKINTHETŐ, HA SIKERÜL ONNAN LEGALÁBB 15 KM-ES TÁVOLSÁGRA SZORÍTANI AZ ELLENSÉGES ERŐKET. (Amely feladat végrehajtását – megint csak – keresztülhúzhatja a már régen megbukott fegyverszünet újabb, mesterkélt és erőltetett fölmelegítése.) Ugyancsak a „fegyverszünet” eseménye, hogy szombat este a junta erői FOSZFORBOMBÁKKAL LŐTTÉK A NÉPHADSEREGNEK A REPÜLŐTÉREN ELFOGLALT ÁLLÁSAIT. Amely fegyver alkalmazását – annak barbár és kegyetlen hatása miatt – nemzetközi egyezmény tiltja. A 800 fokra felhevülő vegyi anyag tüze, ugyanis, gyakorlatilag olthatatlan. Aki pedig belélegzi mérges, és halálos, gőzét, az egy idő után, gyakorlatilag kiköpi a tüdejét. Amellett Donyecket ma új irányból – délnyugat felől is – tűzcsapás érte: a mintegy 30-35 km-re lévő Marjinka vagy Novomihajlovka település felől

113 / 259

lőtték a várost az említett „Uragan” rakétákkal. (Amúgy, a fegyverszüneti megállapodás értelmében ezeket 36 km-es távolságba már vissza kellett volna vonni.) KIJEV BE IS JELENTETTE: ADDIG NEM KEZDI MEG HADERŐINEK 15 KM-RE TÖRTÉNŐ VISSZAVONÁSÁT, AMÍG A NÉPHADSEREG RÉSZÉRŐL NEM LESZ TELJES FEGYVERNYUGVÁS. ÁM ÉPPEN MAGA A JUNTA GONDOSKODIK ARRÓL, HOGY EZ NE TÖRTÉNHESSEN MEG: ágyúzásának közvetlen célja éppen a néphadsereg válaszcsapásának kiprovokálása. Amit, a heves ellenséges ágyúzás miatt, nem is lehet elkerülni. Szóval, így működik az a fegyverszünet a gyakorlatban, aminek felügyeletét mostanában kezdik majd meg. És ¬– borítékolhatóan – az egyik félnek a körmére néznek majd, a másiknak viszont nem.

A Vöröskereszt leállította a tevékenységét Ukrajnában HUNGARIAN.RUVR.RU

KELET-UKRAJNA: VIHAR ELŐTTI, HÁBORGÓ FEGYVERSZÜNET Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: VIHAR ELŐTTI, HÁBORGÓ FEGYVERSZÜNET

1. Igor Sztrelkov, a donyecki néphadsereg korábbi főparancsnokának értesülései szerint OKTÓBER 6-ÁN A JUNTA HADSEREGE MEGINDÍTJA OFFENZÍVÁJÁT. A néphadsereg felderítése, szerzett adatok alapján, ugyancsak arra a következtetésre jutott: A TÁMADÁS OKTÓBER 7-ÉN MEGINDUL. Így, vagy úgy, tehát vége … Mármint a „fegyverszünetnek”. Csókoltatjuk! Úgy látszik, ez alatt a junta összeszedte magát, rendezte sorait, elegendő friss katonai erőt szedett össze és vonultatott föl. A támadó csapatok elfoglalták harcálláspontjaikat, kiépítették, megerősítették védelmi vonalaikat. Porosenko bábelnök is a minap arról beszélt: csapatai 80 százalékban már kiépítették második és harmadik védvonalukat. Mariupol is, időközben, jól megerősített erőddé vált. Melynek bevétele – időben és emberáldozatokban – a sokszorosa lesz annak, mint lett volna az Obama-Merkel-Porosenko-Lavrov (és Putyin?) kvartett (kvintett) kavarása (akarom mondani: diplomáciai piruettjei) nélkül. Készült, persze, a néphadsereg is. Nem mondhatni, hogy számukra nem hozott semmit a „fegyverszünet”. Putyin-párti politológusok állítják: a kijevi csapatok a „fegyverszünet” alatt legalább annyi területet veszítettek, mint a néphadsereg ezt megelőző offenzívája során. Mégis, a fegyverszünet annak kedvezett aki – hadseregének lesújtó állapota, a béka ülepe alatti harci morálja és tehetségtelennek mondott vezetése dacára – bőséges embertartalékokkal rendelkezik, és lehetősége van legális módon is beszerezni, pótolni az elvesztett haditechnikát. A néphadsereg szinte minden szempontból fölöttük áll (a haditechnikai ellátottságot kivéve). Egy dolognak van híján, de nagyon: tartalékoknak. A mindössze valamivel több mint húszezer harcos közül nem sokan élvezhették a fegyverszünetet: akkor is szinte mind harcban voltak kénytelenek állni. És nekik kell majd szembeszállniuk a nagy számú, friss erőkkel támadó juntával szemben, visszaverni az újabb offenzívát, és folytatni a két népköztársaság területének megtisztítását a megszállóktól. (E területek nagyobb fele, immár fél éve, a junta kezén van.) Az offenzíva kimenetele, ha megindul, sorsdöntő lesz a junta számára. Ha most is kudarcot vallanak, a vereség beismerése elkerülhetetlen lesz. Ezért mindent be fognak vetni, ellenfeleik számára pedig nem lesz irgalom (nem mintha eddig ez sokkal másabban lett volna). A jelek szerint a Nyugat is kész megtenni a következő lépést a NYÍLT KATONAI INTERVENCIÓ irányában. A német Bild újság feltárta: NÉMETORSZÁG KÉSZ KÉTSZÁZ KATONÁT UKRAJNÁBA VEZÉNYELNI. Egyelőre békefenntartóként: 150-en a drónokat működtetnék, míg további 50 katona, úgymond, az EBESZ megfigyelőinek őrzés-védelmét látnák el. Első látásra nagyon üdvözlendőnek tűnik a dolog. Valójában azonban EZ PRECEDENST TEREMT ARRA, HOGY MÁSOK IS, IMMÁR NYÍLTAN IS, BEAVATKOZZANAK A JUNTA OLDALÁN, a Donyeck népfelkelésének leverésére. Teszi ezt az ajánlatot éppen az a Németország, amely 1. hetven évvel ezelőtt mégiscsak rosszemlékű megszálló volt azon a vidéken; 2. amelynek – eddig úgy tűnt – Nyugaton a legszívélyesebb a viszonya Oroszországgal. És amellyel egymás kölcsönösen kiemelt partnerei: Putyin egyetlen más állammal sem kontaktál-egyeztet annyit, mint Berlinnel. 3. De amelyről az eseményeket követő észreveheti: a kancellár asszony, Putyinnal való valamennyi fontosabb tárgyalása előtt, vagy után egyeztet / beszámol Obamának is. Durvábban szólva: Washington szócsöve, annak utasításai szerint bomlaszt Moszkvában, és fúrja a két népköztársaságot. (Egyszer a nemzetközi kapcsolatok történetének kutatói feltárhatnák majd: mitől volt ez a példátlanul szilárd egységfront Nyugaton, Oroszország ellenében. Mely egységet igazából még a – most már tudjuk, kifejezetten Washington nyomására, újra és újra elfogadott – oroszellenes szankciók miatti

114 / 259

berzenkedés sem tudta igazából kikezdeni. Mivel „fogta meg” Washington a máskor rakoncátlankodó, önállóskodó nyugati vezetőket is, legalábbis ebben a kérdésben.) 2. A közelgő offenzíva jele lehet, hogy – miközben a hétvégén alig voltak harci cselekmények – Donyeck, a népi erők kezén lévő számos más település tüzérségi lövetése korábban nem látott hevességű volt. Donyeck, a népi erők által nagyrészt birtokba vett repülőtér ellen immár a legnagyobb tűzerejű, legpusztítóbb tüzérségi eszközöket vetik be. Már rendszeresen bevetik a legpusztítóbb reaktív eszközt: az „Uragan” rakétákat. Pusztító erejéről a korábbiakban már szó volt. Még csak annyit: a rakéták kalibere 220 mm (22 centi!): Lőtávolsága 8 és 35 km (!) között van. Ezért is írná elő a fegyverszünet minimum 36 km-rel történő hátrébb vonásukat. Ez nem történt meg: azt az „Uragan” rakétát, amely az iskolába, illetve a buszmegállóba csapódott (egy helyen mintegy fél méterrel átütve még az úttest aszfaltját is!) Donyecktől mintegy 30 km-re, délnyugatra lévő települések egyikéből lőtték ki. (Vajon mikor kerültek oda ezek a fegyverek? Csak nem a „fegyverszünet” alatt, amikor – úgy látszik – csak a néphadseregnek volt tilos mozgatnia csapatait, fegyverzeteit?) Vasárnap újra lőtték ilyennel Donyecket, két ház teljesen leégett. A tüzérségi belövések következtében, a szombatról vasárnapra virradó éjszaka, a civil lakosok közül, hárman haltak meg, hatan megsebesültek. A tüzérségi tűz most Donyeck két északi elővárosa – Avgyejevka és Peszki felől érkezik, ahonnan most már a repülőteret is lövik. Dacára annak, hogy még a föld felszíni épületeknek egy része is a junta csapatainak kezén van. (A néphadsereg vezetésében ezért az a vélemény: ilyen körülmények között nem hatékony az ostrom további folytatása, hanem előbb a két említett települést kell elfoglalni. Lőtávolságon kívül szorítandó az ellenséges tüzérséget, illetve végleg elvágva a repülőtér föld alatti bunkereiben, vezetékcsatornáiban rejtőző fegyveresek utánpótlását.) A szintén rendszeresen ágyúzott Jaszinovataja településen, egy becsapódó lövedék szabály szerint darabokra szakított három fiatalt, akik az egyik ház bejáratánál lévő kispadon ülve cigarettáztak éppen. A hadműveletek újabb, sajátos formája, hogy IMMÁR A MEGSZÁLLÓK KÜLÖNBÖZŐ CSAPATAI IS HARCBA KEVEREDNEK EGYMÁSSAL. Általában azok (a reguláris hadsereg egységei), akik tárgyalni szeretnének a szabad elvonulásról és megadásról – illetve azok (a szélsőséges radikálisokból álló, vagy a nemzeti gárdához tartozó) alakulatok között, mely utóbbiak (mint nálunk tették azt hajdan a tábori csendőrök) a megbízhatatlannak vélt alakulatokat ellenőrzik, vagy próbálják elvonulásukat, fegyverletételüket vagy dezertálásukat megakadályozni, megtorolni. Volnovaha településnél a hadsereg egy ilyen alakulata kénytelen körkörös védelemre berendezkedni, „sajátjai” ellenében. Újabb, szörnyű bűntettekre derül fény, illetve követnek el ilyeneket a junta fegyveresei. Akik a repülőtérnél tűz alá vették a néphadsereg két páncélosát, amely a sebesülteket szállította el. (Május végén éppen a repülőtéren került sor a junta az egyik legelső, harctéren elkövetett háborús bűntettére. Akkor a népfelkelőknek – egy napra – sikerült elfoglalniuk a repülőteret. Amit a junta másnap, véres harcok után, visszafoglalt. Amikor a sebesült népfelkelőket elszállító teherautók a bevezető úton haladtak, az út széli bokrokban rejtőzködő fegyveresek megtámadták a teherautókat, és a rajtuk lévő sebesülteket lemészárolták: az agyonvert, agyonszurkált áldozatok egy részét meg is csonkították.) Ilyen szörnyű leletre bukkant a minap a néphadsereg az említett Peszki település határában is: egy tömegsírból előkerült áldozatokat, meggyilkolásuk előtt, a vadállatok megkínozták, megcsonkították, a szemüket is kiszúrták. Az egyik, a junta serege által korábban megszállva tartott település határában öt férfi hevenyészve elkapart holttestére bukkantak. Helyi lakosok elmondták: a település ellenőrző pontja felé haladó személyautóra a fegyveresek tüzet nyitottak, majd utasait lelőtték. Donyeckben egy elfogott diverzáns csapatnál a néphadsereg nyomozói kézifegyverek olyan töltényeit találták, amelyek köpenyét szándékosan felsértették. Szakértők szerint az ilyen lövedék – mely használatát nemzetközi egyezmények ugyancsak tiltják – nem egyszerűen sebet ejt áldozatán, hanem annak testébe jutva felrobban, szörnyű roncsolásos és csonkolásos sebeket ejtve rajta. Várnám mindazok véleményét mindezekkel kapcsolatban, akik szerint csupán a junta mimózalelkű katonáinak vannak emberi jogaik.

Graham Phillips 2 új fényképet osztott meg. This is as close as Novorossiya militia will let me get to terminal, as commander tells me 'I've just taken out the bodies of 2 of my men.' Even on the limits of airport territory in Donetsk, devastation.

KELET-UKRAJNA: A VÁRAKOZÁS JEGYÉBEN Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A VÁRAKOZÁS JEGYÉBEN

Különböző önkéntesek rendszeresen tudósítanak annak a körzetnek a harci helyzetéről, ahol tartózkodnak. Az egyik ilyen önkéntes elmondta: nagyon

115 / 259

ingatagnak tartják a „fegyverszünetet” – az ellenség támadása bármelyik pillanatban várható. Addig is, EGYSÉGÜK SZIGORÚAN PARANCSBA KAPTA: NE LŐJENEK AZ ELLENSÉG ÁLLÁSAIRA.

Andrej Liszenko, a junta Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácsának szóvivője ugyanakkor elmondta: KIJEV ARRA HASZNÁLJA FEL A FEGYVERSZÜNETET, HOGY ÁTCSOPORTOSÍTSA ERŐIT, OPTIMALIZÁLJÁK A HADIÜZEMEK MUNKÁJÁT ÉS BEFEJEZZÉK A HARMADIK MOZGÓSÍTÁSI HULLÁMOT. (Közben, a hírek szerint elindult már a mozgósítás negyedik hulláma is.) Beható felderítő munkát végeztek, és gyarapították információikat is ellenfeleikről.

A várostól dél- és északnyugatra lévő településeken nagy létszámú erőket vonultattak fel, több rétegben, TÁMADÓ ALAKZATOT felvéve.

TÁMADÁS KÉSZÜL DONYECK ELLEN, észak- és délnyugatról (közöttük azon térség felől is, ahonnan október 1-én és 2-án, az ismert veszteségeket okozva, „Uragan” („Orkán”) rakétákkal lőtték a várost. A junta mintegy 10-15 ezer főt, 90 egységből álló tüzérséget (közöttük a legnagyobb tűzerejű sorozatvetőket) vonultatták fel. A néphadsereg megelőző tűzcsapásokat mér rájuk – aminek eredményeként sikerült megsemmisíteni vagy megrongálni 20 tankot, öt „Uragan” rakétakilövőt. Több tucat ellenséges katona is otthagyta a fogát.

Folytatódik Donyeck – és immár a repülőtér –, valamint több környékbeli település ágyúzása. Két településről egy-egy halottról, illetve három sebesültről érkeztek jelentések. Folyamatosan lövik a repülőteret és a környező lakótelepeket, ahol sok a sebesült.

Maga Porosenko bábelnök tárta fel lvovi látogatásakor: a Donyec-medence ipari kapacitásának 42 százaléka, az infrastruktúra fele elpusztult. A bányákat elöntötte a víz, sok vegyiüzem és kokszoló is leállt. Az „államfő” elmondta, a harcok befejeztével, a térség helyreállításához az ukrán kormány – egy külön létesítendő alapból – 1 milliárd dollárt ad, és külföldi útjain ugyanekkora befektetéseket próbál majd kijárni.

Az „intenzív fegyverszünet” folytán nem tudja megkezdeni tevékenységét az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) szeptember 26-án felállított megfigyelő missziója sem. (A misszióban az EBESZ mellett Oroszország és Ukrajna képviselői kapnak helyet, a két népköztársaságéi nem.) Bár még önmaguk megszervezésénél tartanak csupán, a szervezet máris bejelentette: munkatársaik biztonsága érdekében csökkentik megfigyelői útjaik számát. Zaharcsenko donyecki miniszterelnök hiába kérte október 4-én, hogy a misszió lásson végre aktív munkához, aminek a célja a fegyvernyugvás feltételeinek biztosítása lenne. 2. Bár egyelőre csupán egy epizód jellegéig: új jelenség figyelhető meg az agresszor hadseregében. Mely a bomlás jeleit mutatja. Még ha szervezeti, katonai szempontból nem is, erkölcsileg mindenképpen. Dezertálások, tömeges megadások, a különböző egységek (főként a reguláris alakulatok és a szélsőséges terrorbrigádok alakulatai) közötti összetűzések eddig is előfordultak. De…

Az előző összefoglalóban szó volt arról, hogy Volnovaha város térségében összetűzésre került sor a junta különböző alakulatai között, méghozzá komoly fegyveres összecsapás formájában. Nos, kiderült: GYAKORLATILAG KATONAI LÁZADÁSRA KERÜLT SOR. A nemzeti gárdisták két zászlóalja – a zsitomiri és a cserkasszi – kitörni készült. De nem a megadás szándékával, mint eddig, hanem ABBÓL A CÉLBÓL, HOGY ÁTÁLLJANAK A NÉPHADSEREGHEZ. A súlyos összecsapásban mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett. A néphadsereg helyszínen lévő egységeinek parancsnokai értesültek a szándékokról. Így a két zászlóalj segítségére siettek: a kitörést megakadályozni igyekvő egységekre mért tűzcsapásokkal utat nyitottak számukra.

Már korábban is előfordult, hogy egy-egy katona, vagy tiszt átállt. MOST ELŐSZÖR FORDULT ELŐ azonban, HOGY EGY TELJES ALAKULAT ÁTÁLLJON A NÉPHADSEREG SORAIBA.

3. Összenő, ami összetartozik. Erősödik a szolidaritás és az együttműködés a Közel-Kelet iszlám szélsőségesei, illetve a kijevi fasiszta junta és fejvadászai között. Az előbbiek már szemet vetettek a Kaukázus térségére, az utóbbiak pedig (a Donyec-medencében végrehajtandó „rendcsinálást” követően) tevékenységüket kiterjeszteni tervezik a szomszédos dél-orosz területekre, az (Észak-Kaukázussal határos) Kubany vidékére.

Az ukrán fasiszta hordák főkolomposai előzőleg megjárták már a törvényes szíriai kormány ellen harcoló szélsőséges terroristák táborait. Míg A KORÁBBI CSECSEN TERRORISTÁK DÁNIÁBAN MENEDÉKET TALÁLT VEZÉRE most azon fáradozik, hogy Európában tanyázó csecsen és iszlám szélsőségesekből csapatokat verbuváljon a donyecki néphatalom (és a továbbiakban: Oroszország) elleni harcra. Soraikat bővítik a Krímben korábban tanyázó, ám annak az Oroszországgal való egyesülése után onnan távozni kényszerült szélsőséges iszlám szervezet, a Hizb-ut Tahrir fegyveresei (zömben krími tatárok). (A Hizb-ut Tahrir egyébként közép-keleti terrorszervezet, mely a volt közép-ázsiai szovjetköztársaságok, illetve Kína északnyugati, muzulmán ujgurok lakta tartományában követnek el terrorakciókat. Ukrajna befogadta és megtűrte a szervezetet – előbb a még általa uralt Krímben, most pedig saját területén. Amint a mindenkori ukrán nacionalista kormányok – Janukovicsé is! – megtűrte és támogatta az oroszellenes, szélsőséges krími tatár un. Medzsliszt is, mely párhuzamos, aknamunkát folytató szervezetként kívánt ténykedni az orosz Krímben is – és mely Medzslisz együttműködött a Hizb-ut Tahrirral. Utóbbi tevékenységét Oroszországban betiltották, a Medzslisznek pedig a krími hatóságok nemrégiben kitették a szűrét, székházát elkobozták.

3. Újabb részletek láttak nyilvánosságot az Ukrajnába küldendő kétszáz német katonáról. Mint kiderült, erről Angela Merkel kancellár asszony és Francois Hollande francia elnök állapodott meg egymással (? – és még kivel?). A kétszázból 150 azzal foglalkozik majd, hogy, drónok segítségével, ellenőrzi majd a fegyverszünet betartását. Ötvenen azonban FEGYVERES KÍSÉRETET adnak majd az EBESZ megfigyelőinek. Katonai szakértők megjegyzik: EDDIG NEM VOLT SZOKÁS, HOGY AZ EBESZ MEGFIGYELŐI MELLÉ EGY ÁLLAM FEGYVERES KÍSÉRETET ADJON.

116 / 259

Arról, hogy ez veszélyes precedens egy külföldi (NATO), nyílt katonai intervencióhoz, már korábban szó volt.

Ez, egyelőre, még elképzelés – habár a kétszáz katona már meg is kezdte a felkészülést Alsó-Szászország egyik katonai bázisán. A missziót még jóvá kell hagynia a Bundestagnak is. Éles viták lesznek, de az ottani erőviszonyok ismeretében, a döntés aligha kétséges.

Vajon amikor a „Freundschaft – Dhuschpa (mármint: druzsba)” jegyében VVP oly szívélyesen tárgyalgat kedvenc partnerével, figyelembe veszi-e azt, hogy Merkel asszony az amerikai parancsok (na jó, kívánságok) első számú közvetítője, ellenőre és végrehajtója, az amerikai törekvések legfőbb úttörője Európában? Aki minden lényeges lépésében egyeztet Obamával, illetve rendszeresen beszámol közösen kidolgozott terveik végrehajtásának állásáról. Folytatódik Donyeck lövetése Az úgynevezett Nemzeti Gárda fegyveresei és az ukrán reguláris hadsereg folytatja Donyeck lövetését. A polgári lakosság ellen az Ak HUNGARIAN.RUVR.RU

A DEMOKRÁCIA ARCA OGYESSZÁBAN

Mihail Majman az ogyesszai zsidó közösség tagja elmondta: a Jobb Szektor szélsőségesei az utóbbi hónapban – egyedül Ogyesszában – 20 zsidót vertek össze. A megyében további 36 olyan eset fordult elő, amikor zsidókat támadtak meg és fosztottak ki.

Megvertek és szemetes tartályba tuszkoltak több, zsidó származású képviselőt, városi tanácsnokot. (A szélsőjobboldal legújabb harci módszere ellenfeleivel szemben, hogy politikusaikat, képviselőiket szemetes tartályba tuszkolják, megforgatják benne – vagy szemetes tartályt húznak a fejükre.)

Még áprilisban történt, hogy meggyalázták az egyik ogyesszai temető zsidó sírjait – valamint a HOLOKAUSZT EMLÉKMŰVET is. Amely azon a helyen áll, ahol a német (és román) megszállók, 1941. október 19-én, pár nappal a városba történt bevonulás után, több tízezer ogyesszai lakost – közöttük nagy számban zsidókat – mészároltak le.

Még az egyik kerületi rendőrkapitányságon is elítélték a történteket. Úgy tűnik, a Jobb Szektor hadat üzent a zsidóságnak. Márpedig az agresszív, harcias antiszemitizmus nagyon veszélyes jelenség – mondták.

Még Avakov „belügyminiszter” is rosszallását fejezte ki: az ilyen szélsőséges akciók ellenünk fordíthatják Európát, az USA-t aggodalmaskodott.

Maga a zsidó közösség a Zsidó Világkongresszushoz, illetve Porosenkóhoz fordult, indítványozva a Jobb Szektor fegyveres osztagainak feloszlatását.

Emlékeztetőül: a város tényleges ura, Igor Kolomojszkij milliárdos oligarcha, aki nem csupán a rá bízott Dnyepropetrovszkban gyakorol véres rémuralmat, de – az általa eltervezett és finanszírozott május 2-i vérengzés nyomán, a város vezetői székébe ültetett embere, és annak apparátusa révén – gyakorlatilag kezébe kaparintotta az Ogyessza fölötti uralmat is. Eddig hasztalanul követelték sokan, hogy Kolomojszkijt – aki ALAPÍTÓ TAGJA ÉS EGYIK SZPONZORA A FASISZTA JOBB SZEKTORNAK – zárják ki az Európai Zsidó Parlamentből.

A fasiszta puccs februári győzelme után a Jobb Szektor párttá alakult. A választási bizottság nemrégiben bejegyezte az október 26-i parlamenti választáson induló 29 párt között a Jobb Szektort is. «Правый сектор» объявил войну евреям в Одессе Радикалы осквернили свастикой могилы на Таировском кладбище и памятник жертвам Холокоста IZVESTIA.RU

KELET-UKRAJNA: A DONYEC-MEDENCE ELVESZEJTŐI MOST A STATUS QUO BEFAGYASZTÁSÁN DOL

117 / 259

Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A DONYEC-MEDENCE ELVESZEJTŐI MOST A STATUS QUO BEFAGYASZTÁSÁN DOLGOZNAK

1. A diplomáciai boszorkánykonyhán, a jelek szerint, új főzet készül: A MOSTANI ÁLLAPOTOK SZERINT BEFAGYASZTANI A FRONTVONALAKAT, AMELYEK AKÁR ÁLLAMHATÁROKKÁ IS VÁLHATNAK.

A minszki alkudozások során már körvonalazódott a „konfliktus békés rendezésének” az a pontja, amely mostani állapotukban befagyasztaná a frontvonalakat – azzal, hogy azok utóbb akár államhatárokká is válhatnak (a junta számára legrosszabb esetben).

Az alapvetés ebből a szempontból is Putyin 7 pontos béketervének az a pontja, mely szerint Donyeck és Luganszk megyének – lakosságuk kifejezett akarata ellenére – Ukrajna részének kell maradnia. Ennek alapján rendelkezett a szeptember 5-i tűzszüneti megállapodás – majd azt részletesebben kibontva , a fegyverszünetről szeptember 20-án aláírt jegyzőkönyv is – hogy MEG KELL VONNI A HATÁRVONALAT AZON A PONTON, AHOL A SZEMBENÁLLÓ ERŐK AZ ADOTT PILLANATBAN ÁLLTAK. És az erről rendelkező pontból kitetszik: a későbbi tárgyalások egyik pontja az lesz, hogy A DONYEC-MEDENCE MILYEN HATÁROK KÖZÖTT KAPJON KÜLÖNLEGES STÁTUSZT UKRAJNÁN BELÜL (vagy, ha minden part szakad, mik legyenek az Ukrajnából kiszakadó két korábbi megye – a leendő népköztársaságok – államhatárai).

A minszki megállapodást a két népköztársaság vezetője is aláírta (bár, ebbeli hitükkel ellentétben, korántsem önálló vezetőkként, hanem az EBESZ afféle védnöksége alatt álló függelékeikként. Amire bizonyíték a szerződés szövegének vonatkozó kitétele, illetve az is, hogy a két politikus neve alatt nem szerepelt semmiféle titulus. Vagyis, hogy például ők a Donyecki, illetve Luganszki Népköztársaság miniszterelnöke, illetve parlamenti elnöke lennének.) NEM TUDNI, MAGUKTÓL NEM VETTÉK-E ÉSZRE AZ EZZEL KAPCSOLATOS CSAPDÁT – VAGY A MOSZKVAI DIPLOMÁCIA ERŐLTETTE RÁJUK A MAJDHOGYNEM KAPITULÁNS OKMÁNYNAK AZ ALÁÍRÁSÁT. Hazaérkezve, természetesen, próbáltak korrigálni, és erősködni, hogy márpedig ők a két korábbi megye TELJES TERÜLETÉHEZ RAGASZKODNAK. (Pável Gubarjov, a donyecki népi forradalom legendás vezetője ennél tovább ment: minapi ünnepi beszédében kifejtette: az ő álma „Nagy-Novorosszija” létrejötte, amiből nem is enged.)

Márpedig „Nagy-Novorossziján” az értendő, hogy egy, Novorosszija néven létesülő államban egyesül Kelet- és Dél-Ukrajna MIND A NYOLC AZON MEGYÉJE, melyek lakosságának többségét oroszok, vagy oroszajkú ukránok alkotják. Ez a „Nagy-Novorosszija” Harkovtól Ogyesszáig húzódna. (Ezek: Donyecken és Luganszkon kívül, a következők lennének: Harkov, Zaporozsje, Herszon, Nyikolajev, Dnyepropetrovszk és Ogyessza. Ezzel Ukrajna megfosztódna a Fekete-tengertől, iparvidékeinek túlnyomó többségétől. Oroszország pedig – közvetve – kijutna a régi szovjet határokhoz, (újra) határossá válna a NATO-tag Romániával, az annak annexiójától fenyegetett Moldáviával, és a mára két ádáz ellenség közé szorult és teljesen elszigetelődött Dnyeszter-melléki Moldáv Köztársasággal (ez a Dnyeszter-mellék néven ismert, szakadárnak nevezett terület hivatalos elnevezése).

Egyelőre azonban ott tartunk, hogy a két korábbi megyének alig egyharmada (de mindenképpen kisebbik fele) áll csupán a népi erők ellenőrzése alatt. Ez a helyzet igazából csak a donyeckieknek elfogadhatatlan (még ha vezetőik alá is írták az ezzel ellentétes, „kapitulációs” okmányt).

Oroszország, az orosz diplomácia szemmel láthatóan ARRA JÁTSZIK, HOGY MOSTANI ÁLLAPOTÁBAN BEFAGYASSZA, ELNAPOLJA A KONFLIKTUST. Legalábbis a tél végéig. Moszkva abban bízik (reménykedik), hogy az előttünk álló (vélhetően kemény tél) alatt Ukrajnában tényleg bekövetkezik az államcsőd, a fagyoskodások, az életszínvonal emiatti drasztikus zuhanása miatt az ukrán néptömegek fellázadnak, és mire kitavaszodik, maguk kergetik el a juntát. És akkor Ukrajna érett gyümölcsként, békés úton, orosz beavatkozás nélkül hullik Moszkva ölébe. Miközben – a jenkik által rájuk erőltetett szankciók, a belőle eredő óriási veszteségekre ráébredő, netán a gázhiánytól szenvedő – Európa pedig összerúgja a port Amerikával. Erre mondják Putyin-apologéta politológusok: „Moszkvának nem a Donyec-medence – Moszkvának egész Ukrajna kell.”

Porosenko bábelnök pedig – bár nagyon reménykedik a teljes Donyec-medence visszaszerzésében – alighanem számot vetett azzal is, hogy esetleg le kell mondania a terület egy részéről (arról a részéről, amelyet katonai erővel sehogy sem tud már visszaszerezni). Erről tanúskodik a nemrégiben elfogadott törvény, amely „bizonyos” körzetekben elismerné az önkormányzat „sajátos formáját”. Nem is titkolja: ezek a „bizonyos körzetek” a népi erők uralta körzetek lennének. (Próbálva persze úgy intézni a dolgokat, hogy a régi hatalom embereinek fokozatos visszacsempészésével buktassa meg a népi vezetőket.)

Nos, ezzel kapcsolatban az ukrán parlament ma megszavazta az államfő kezdeményezését „a Luganszk megyén belüli egyes közigazgatási határok átszabásáról”. Ennek lényege néhány olyan települést, amelyek alapjában véve a népi erők kezén lévő járásokhoz tartoznak, de jelenleg a junta csapatainak megszállása alatt vannak, átcsatoljanak olyan járásokhoz, melyeket a junta ellenőriz. E települések közül számos olyan van, amelyekért heves harc folyik, és amelyeket a néphadsereg, jó eséllyel, már a közeljövőben felszabadít (hacsak egy újabb „megállapodás” ezt megint meg nem akadályozza). Az így átszabandó közigazgatási határok szolgálnának az esetleges új államhatárokról szóló tárgyalások alapjául. A sietséget a junta képviselője, álnokul, azzal magyarázta, hogy a helyzet mielőbbi rendezése módot ad az eddig a harcok miatt elmaradt szociális juttatások kifizetése a lakosságnak.

118 / 259

Közben az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) megfigyelői missziói is hozzálátnak azon határvonalak kijelöléséhez, amelyek elválasztanák a szembenálló feleket. (E határvonalak kijelölésekor fordulhat elő, hogy nem kevés – a szeptember 20-i „fegyverszünet” „kitörése” előtti pillanat szerinti állapotba próbálnák visszakényszeríteni a csapatokat – MI ÁLTAL ELVESZNE A NÉPHADSEREG ÁLTAL SZEPTEMBER 20. ÓTA ELFOGLALT NEM KEVÉS TERÜLET ÉS TELEPÜLÉS (többek között a donyecki repülőtér is).

Nemrégiben a német kormány mintegy 100 kamionnyi segélyszállítmányt indított útnak Kelet-Ukrajnába. (Bár a konvoj már néhány napja átlépte a lengyel-ukrán határt, még mindig csak a határhoz közel lévő Voliny megye területén tartózkodik – öt kamion pedig egymásba is szaladt az úton.) A szállítmány értéke mintegy 10 millió euró – vannak benne építőanyagok, melegítő berendezések, áramfejlesztő berendezések, takarók.

A Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács szóvivője ma bejelentette: a humanitárius segélyszállítmányból kizárólag a junta ellenőrzése alatt álló területek kapnak. Ehhez hozzá kell tenni: a harcokban leginkább a népi erők ellenőrizte területek szenvedtek károkat. Míg a junta, az ellenőrzése alatt álló területek nagy részét váratlan rajtaütésekkel, többnyire harc nélkül, vagy minimális összecsapásokkal szerezte meg – tehát ezek a területek nem szenvedtek károsodást (a termelés, a mezőgazdasági munkák nyugodtan folyhattak. Károkat szenvedett települések csak a junta által július elején elfoglalt észak-donyecki körzetekben vannak: Szlavjanszk, Kramatorszk városát, a környező településeket, hónapokig tartó kíméletlen lövetésével, éppen a junta hadserege rombolta le. Az általa felsorolt öt város közül egyedül Szlavjanszk károsodott súlyosan, Mariupol körül folynak a harcok (bár a ”tűzszünet” miatt ezek intenzitása alaposan lecsökkent). A három másik várost a harcok nem érintették – nem is a harcban álló két megye területén vannak).

Franciaország és Németország közös monitoringja Ukrajnában Franciaország és Németország azt tervezi, hogy közösen ellenőrzi a fegyverszünet betartását Kelet-Ukrajnában.

HUNGARIAN.RUVR.RU

EZREDVÉG – EST Baranyi Ferenc A Vasas - Ezredvég estek folytatása

EZREDVÉG – EST

Örömmel értesítjük kedves Barátainkat, Olvasóinkat, hogy

2014. október 15-én 17.00 órai kezdettel

EZREDVÉG – EST-et

tartunk a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárában.

Cím: Budapest, II. kerület, Keleti Károly u. 5.

119 / 259

Fellépnek:

Baranyi Ferenc

Cserje Zsuzsa

Hegyvári Franciska

Kassai Franciska

Simor András

Simor Ágnes

Szepes Erika

Szerdahelyi István

Mindenkit szeretettel várunk!

KELET-UKRAJNA: HÁROM AZ OROSZ IGAZSÁG (IS). Bedő János szerkesztésében „Halllgattassék meg a másik fél is!”

„Halllgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: HÁROM AZ OROSZ IGAZSÁG (IS). (RÁADÁS VALÓSZÍNŰLEG PEDIG MÁR NEM IS KELL)

Ha valakinek még lettek volna kétségei, hogy Oroszország és Ukrajna vezetői (Merkel asszony buzgó közreműködéseivel) valamit forralnak a Donyecmedence népe ellen, az a hét végén elképedve és döbbenten volt kénytelen erre ráébredni.

Már valamit jeleztek a kósza hírek arról, hogy – némi területcsere formájában – a MOSTANI FRONTVONALAKAT (AMELYEK – egyelőre még – HATÁROK IS) A FELEK BEFAGYASZTANI KÉSZÜLNEK. (Pontosabban szólva: a donyecki vezetés, a moszkvai diplomácia nyomására, befagyasztani készül. A novorosszijai néphadsereg mindinkább növekvő felháborodása mellett, ahol egyre nyíltabban emlegetnek árulást, a „Moszkva által hatalomba ültetett politikusok” által.)

Szinte másnap, vagy harmadnap az után, hogy Zaharcsenko miniszterelnök egy orosz újságírónőnek adott hosszú – nem kevés személyes momentummal tarkított – interjúban öntötte ki lelkét (többek között arról is, hogy külső erők árulásra próbálják kényszeríteni), ugyanő bejelentette: TERÜLETCSERÉBEN ÁLLAPODTAK MEG KIJEVVEL. Igaz, hogy ennek alapján Kijev átadna két olyan települést, ahonnan a leginkább lövik Donyecket (Peszki elővárost, illetve az a mintegy 30 km-re lévő Marjinka települést, ahonnan október 1-én kilőtték azt az „Uragan” rakétát, amely egy tanévnyitón három, egy közeli buszmegállóban pedig további hat áldozatot követelt). A harmadik – a legtöbbet emlegetett Avgyejevka (ahová kivezetnek a repülőtér alatti titkos, föld alatti alagutak) nem szerepek közöttük. CSERÉBEN A JUNTA KEZÉN MARAD MARIUPOL, továbbá a sokat szenvedett, két hős város, Szlavjanszk és Kramatorszk, amelyek július elején kerültek a junta kezére (és amely lakóinak a népfelkelők üzenetben fogadkoztak: visszatérünk. Eszerint tehát – ha igaz – már SOHA TÖBBÉ NEM TÉRNEK VISSZA. Az ott lakók pedig úgy érezhetik: áldozatuk, szenvedéseik hiábavalók voltak.)

Az árulás – ezek szerint – mégis megtörtént. Tetézve egy másikkal: ugyanez a Zaharcsenko SZOMBATTÓL TELJES FEGYVERSZÜNETET

120 / 259

HIRDETETT, azzal, hogy öt nappal később MEGKEZDIK A TÜZÉRSÉG, A NEHÉZFEGYVERZET VISSZAVONÁSÁT IS.

Magyarán: Donyeck védelem nélkül marad – illetve leállnak a harcok azokért az elővárosokért, ahonnan a nagyvárost lövik, és amelyek felszabadítása, a junta tüzérségének arrébb kergetése nélkül elképzelhetetlen a város végleges nyugalma.

DONYECK HONVÉDELMI MINISZTERE nyilatkozatban reagált a miniszterelnök bejelentésére: SZÓ SEM LEHET ADDIG BÁRMIFÉLE VISSZAVONULÁSRÓL, AMÍG AZ ELLENSÉG NEM TESZ ELEGET VÁLLALÁSAINAK.

A junta ugyancsak máris bejelentette: készek ugyan ők is hátrébb vonni tüzérségüket, fegyverzetüket (az ilyesfajta ígéreteknek már jól ismerjük az árát) – DE SZÓ SEM LEHET ÁLTALUK ELFOGLALT TERÜLETEK KIÜRÍTÉSÉRŐL.

És akkor váratlanul előállt Putyin a tromffal: ELRENDELTE, HOGY (az Ukrajnával szomszédos Rosztov megye területén nyáron tartott hadgyakorlaton részt vett) 17600 KATONÁT IRÁNYÍTSÁK VISSZA ÁLLANDÓ KÖRLETEIKBE.

Putyin ezzel éppen harmadszor fosztja meg a segítség reményétől a donyeckieket! Éppen harmadszor hárítja el a junta feje fölül Damoklész kardját.

Pedig, tulajdonképpen, már nem is erről van szó. Abba már mindenki, aki egy kicsit is odafigyel a történésekre, beletörődött, hogy közvetlen katonai segítség Oroszországtól – ha a fene fenét eszik is – akkor sem várható. Ám MINDANNYIAN EMLÉKSZÜNK (áprilisban ezt kétszer is átéltük): MIHELYST OROSZORSZÁG VISSZAVONTA ERŐIT AZ UKRÁN HATÁR KÖZELÉBŐL, A JUNTA AZONNAL TÁMADOTT. (Ismerve az alávaló, hitvány, jellemtelen és szószegő bábelnök ígéreteinek értékét, ezt most is nyugodtan borítékolhatjuk.)

Minthogy már sokan és régóta számolnak az újabb offenzíva eshetőségével, immár nincs okunk kételkedni: A JUNTA – PUTYIN RENDELETE NYOMÁN – NAPOKON BELÜL MEGINDÍTJA AZ OFFENZÍVÁT. (De, netán, legkésőbb november elején, közepén – a választások elmúltával.)

Csak annyit kérdeznék mindezek után: uraim, EZ MI???!!! Mi folyik itt???!!!

2. Porosenko bábelnök köszöni Putyin ajándékát, közreműködését – és élni is kíván vele.

Október 10-én Minszkben került sor a Független Államok Közösségének (FÁK) államfői csúcstalálkozójára. Habár a bábelnök fogadkozott, hogy kilép a szervezetből, nemrégiben valamiért úgy döntött: egyelőre mégis marad (habár ez immár nehezen összeegyeztethető az Európai Unióval aláírt társult státusszal. Még ha nemrégiben arról is született döntés: gazdasági-kereskedelmi része végrehajtásának megkezdését 2016. január 1-re halasztják.)

Nos, miközben az ÁLLAMFŐK Minszkben értekeztek, UKRAJNÁT AZ ORSZÁG MINSZKI NAGYKÖVETE KÉPVISELTE. És bár a megjelentek többsége emiatt háborgott (mondván: még nem is volt szerencséjük az új ukrán államfőhöz), az orosz elnök azonban (a megfigyelők körében is meglepődést keltve) meglehetősen higgadtan vette tudomásul a diplomáciai bunkóságot. (Igaz, ezzel egyidejűleg kiosztotta az egyébként russzofóbiájáról hírhedt moldáv elnököt. Akinek országa az ukránokkal és a grúzokkal együtt írta alá június 27-én a társulási megállapodást – ám aki ezzel együtt is kifogásolta, hogy őket megfosztották az eddig nekik is járó kereskedelmi kedvezményektől.)

Porosenko bábelnöknek fontosabb programja volt aznap a csúcstalálkozónál: a frontvonalat szemlézte. Ellátogatott egy, Donyecktől alig 30 km-re (a junta kezén) lévő községbe is, ahol több fontos ügyben is rendelkezett.

Elrendelte, először is, hogy a junta kezén lévő területek köré építsenek ki két-, háromszoros védvonalat. (Nyilván a leendő, DE FACTO HATÁR mentén.) Elrendelte, hogy LUGANSZK MEGYE AMA RÉSZÉNEK, MELY A JUNTA KEZÉN VAN, A MEGSZÁLLT SZEVERODONYECK VÁROS LEGYEN A SZÉKHELYE. A nemrég kinevezett új kormányzót pedig „felkérte”: fogadja be a városba a junta különleges (a rendcsinálással, illetve az élet megszervezésével foglalkozó) alakulatait.

Leváltotta Donyeck megye kormányzójának tisztségéből azt a Szergej Taruta milliárdos oligarchát, akinek megbízatását pedig ő maga erősítette meg még március elején. (Az addig is gyűlölt kormányzó újbóli kinevezése volt akkor az utolsó csepp a pohárban a donyeckiek számára, és robbantotta ki február végétől a junta uralmát utóbb megdöntő tüntetés-sorozatot. Ami a krímiekkel való szolidaritási tüntetésekkel indult.) Az indok: Taruta levélben köszöntötte (?!) Putyin elnököt, annak 62. születésnapja alkalmából. Helyébe egy katonaembert, a Donyeck megyében belső karhatalmista tapasztalatokkal is rendelkező Alekszandr Kihtyenkót nevezte ki – aki első beszédében össze kívánta kötni a katonai erőt a civil társadalommal. Az új kormányzó feladatul kapta: keressen helyet a megyének a juntához hű közigazgatása számára.

121 / 259

(Ilyen hely eddig volt: a június közepén elfoglalt Mariupolban – ahonnan egyébként a juntához hű közigazgatás már elmenekült, amikor küszöbön állt a néphadsereg ostroma. Az új hely azonban nem emiatt kell: Porosenko elhatározta, hogy, Mariupol székhellyel, egy új megyét hoz létre. ÍGY IS MEGAKADÁLYOZANDÓ, HOGY AZ AZOVI-TENGER LEGNAGYOBB KIKÖTŐVÁROSÁT A DONYECKI NÉPHATALOM VALAHA IS VISSZASZEREZHESSE. E terveket megakadályozhatta volna a város gyors bevétele, amire a szeptember 5-i „tűzszünet” előtt jó esély volt.)

MEGÁLLAPÍTHATJUK TEHÁT: MINDKÉT FÉL HOZZÁLÁTOTT A MOSTANI HELYZET BEFAGYASZTÁSÁHOZ. KÖLCSÖNÖSEN ELÉBE MENVE A MÁSIK KÍVÁNSÁGAINAK. Putyin apologétáinak vérszegény érvelése szerint a megállapodás aláássa Porosenko pozícióit az „árulásáért” őt bíráló szélsőjobboldallal szemben.

Három az orosz igazság (is). És egy a ráadás (?).

Graham Phillips 3 új fényképet osztott meg.

**Breaking** There`s a new ceasefire, it`s Sunday. But Ukrainian shelling strikes several homes in residential Donetsk area today.

KELET-UKRAJNA: TÁJKÉP „FEGYVERNYUGVÁS” UTÁN Csikós Sándor „Halllgattassék meg a másik fél is!”

„Halllgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: TÁJKÉP „FEGYVERNYUGVÁS” UTÁN

Publikálva : 2014. október 14. (http://www.amiidonk.hu/hirek/kulfold-2/tajkep-fegyvernyugvas-utan/)

1. Hétfőn merényletet kíséreltek meg Pável Gubarjov, Donyeck elismert, emblematikus népi vezetője ellen. Az előzményekhez tartozik: november 2-án a két népköztársaság területén parlamenti és elnökválasztást is tartanak. Donyeckben elsőként Alekszandr Zaharcsenko miniszterelnöknek sikerült összegyűjtenie a szükséges mennyiségű aláírást, és bejelentenie indulási szándékát az államfői posztért. (A jelöltek száma eddig, összesen, hat.)

A hét végén hírek terjedtek el, hogy a szintén indulni kívánó Pavel Gubarjov jelentkezését a központi választási bizottság – formai okokra hivatkozva – elutasította. Nem sokkal később Gubarjov nyilvánosan cáfolta ezt: egyszerűen arról van szó – mondta -, hogy még nem adta be a jelentkezéshez szükséges dokumentumokat. Ezt majd hétfőn megteszi – tette hozzá.

Hétfőn, vidéki útja közben, az országúton váratlanul egy terepjáró vette üldözőbe a politikus szolgálati gépkocsiját. Utasai tüzet nyitottak a gépkocsira. Nem egészen tisztázott körülmények között annak vezetője elvesztette uralmát a jármű fölött, amely az út menti árokba csúszott, és nekicsapódott egy villanyvezeték beton tartópillérének. A gépkocsi utasai közül egyedül Gubarjov sérült meg – ő viszont súlyosan: a rosztovi kórház intenzív osztályán ápolják, koponyaalapi sérüléssel. Ellentmondásos hírek vannak arról, hogy magához tért-e már. (Nem tudni, vidéki útja előtt leadta-e jelentkezési okmányait.)

Október 4-én emlékezett meg Donyeck arról, hogy hat hónapja nyilvánította ki önállóságát Ukrajnától. Az ebből az alkalomból mondott ünnepi beszédében Gubarjov, egyebek mellett, kifejtette: az ő álma – „Nagy-Novorosszija” megteremtése.( Ami, valljuk be, nemigen egyeztethető össze AZOKKAL A ZAVAROS DIPLOMÁCIAI MANŐVEREKKEL, AMELYEK SORÁN MIND KIJEV, MIND MOSZKVA A MOSTANI STATUS QUO BEFAGYASZTÁSÁN DOLGOZIK. A jelek szerint egyetértésben). Gubarjov elszánt híve annak is, hogy a régiót, egyszer s mindenkorra, megszabadítsák az oligarchák uralmától. Aminek érdekében elengedhetetlennek tartja az oligarchák vagyonának államosítását (ami – a tervek szerint – az újonnan felálló népi parlament egyik legfontosabb feladata lesz.)

A merénylettel a junta egy különleges alakulatát gyanúsítják. Fölvetődött azonban, hogy a tetteseket esetleg nem az ellenséges diverzánsok között kell keresni.

122 / 259

2. Hétfőn ellentmondásos jelentések érkeztek Donyeck helyzetéről. A városi tanács nyugalomról, míg a néphadsereg egységei további heves ágyúzásról számoltak be. Az ágyúzás főként a Peszki nevű elővárosból történik, ahol az ellenség jelentős mennyiségben koncentrált tüzérséget. (Peszki egyike azon településeknek, amely. a minap felajánlott területcsere eredményeként átkerülne a népi erők birtokába – a nagyobb településekért cserébe (mint Mariupol, Kramatorszk és Szlavjanszk – mely utóbbi kettővel Donyeck megye gyakorlatilag teljes északi része a kijevi rezsim uralma alá kerülne).

Folynak a heves harcok a repülőtéren is. Délelőtt a néphadsereg próbálkozott egy újabb épület elfoglalásával – sikertelenül. Estefelé a junta tankjai, páncélosai próbáltak meg előrenyomulni, hogy ismét betörjenek a repülőtér területére (kimentve onnan bajtársaikat). A támadást azonban a néphadsereg egységei visszaverték.

Az este VEGYIFEGYVER BEVETÉSÉRE KERÜLT SOR. Az egyik lövés után ködszerű lepel borította be a környéket; a levegőben szálló maró anyagtól a környékbeli lakosok torkában kaparó érzés keletkezett, és könnyeztek is. (Szelényi Zsuzsanna, figyelem: VEGYIFEGYVER BEVETÉSE POLGÁRI LAKOSSÁG ELLEN IS HÁBORÚS BŰNTETT!)

3. A botrányos kijelentéseiről elhíresült, majd posztjáról lemondani kényszerült Valerij Geletej HADÜGYMINISZTER HELYÉBE a parlament – az „államfő” javaslatára – Sztyepan Poltorakot, A NEMZETI GÁRDA EDDIGI PARANCSNOKÁT NEVEZTE KI.

A kegyetlenkedéseiről elhíresült Nemzeti Gárdáról tudni kell, hogy SZEMÉLYI ÁLLOMÁNYÁNAK MINTEGY 70 SZÁZALÉKA SEMMILYEN LISTÁBAN NEM SZEREPEL. A lényegében megbízhatatlanná vált reguláris hadsereg helyett a JUNTA EGYRE INKÁBB ÉPÍT A NEMZETI GÁRDÁRA, amely az utóbbi időben egy sor, státuszához képest korszerű fegyvert kapott. Poltorak korábban maga is részt vett terrorcselekményben, etnikai tisztogatásokban. És noha a bábelnök békés szándékait hangoztatja (amiben, a jelek szerint, az orosz diplomácián kívül senki sem hisz), a megfigyelők többsége szerint AZ ÚJ HADÜGYMINISZTER A HÁBORÚ FOLYTATÁSÁNAK EMBERE. MELY HÁBORÚ MINDEN BIZONNYAL FOLYTATÓDNI FOG, legkésőbb AZ OKTÓBER 26-I PARLAMENTI VÁLASZTÁS UTÁN.

Mint emlékezetes, a Nemzeti Gárdát a február 22-i puccs győzelme után, alapvetően a Majdan szélsőséges fegyvereseiből hozták létre. (Utóbb már sorozni is kezdtek oda. Érdekes fejleményként, a minap a Gárdának a frontról visszaérkezett, sorozott tagjai Kijevben tüntettek leszerelésük érdekében. Hiába.)

Vajon tisztában vannak-e ezzel azok, akik minden áron (a Donyec-medence népének rovására alkudozván) be akarják fagyasztani (netán véglegessé akarják tenni) a mostani állapotokat, status quo-t? Hogy „ravasz tervüket” az ellenfél kontrázni fogja. HOGY VELÜK SZEMBEN ALÁVALÓ GAZEMBEREK ÁLLNAK, AKIK EDDIG MÉG EGYETLEN ÍGÉRETÜKET, EGYETLEN MEGÁLLAPODÁST SEM TARTOTTAK BE. És lehet utána panaszkodni a másik fél szószegésén – de már késő lesz.

Vajon amikor Harcsenko miniszterelnök úgy rendelkezett, hogy szombattól teljes fegyvernyugvást rendel el – amit követően 5 nappal később MEGKEZDIK A FEGYVERZETEK VISSZAVONÁSÁT A FRONTVONALAKTÓL – tisztában volt-e azzal, hogy lényegében harakirire kényszeríti saját fegyveres erőit, kiszolgáltatja őket annak az ellenségnek, amelynek – megmondták pedig! – eszük ágában sincs viszonozni a gesztust (legföljebb a néphadsereg teljes kapitulációja esetén).

Erről tanúskodnak, a már említetteken kívül, a hétvége fejleményei is. A tüzérségi tűznek a hétvégén 16 ember esett áldozatul, közöttük 6 nő, egy gyerek – másfelől pedig a néphadsereg négy harcosa. Donyeck ágyúzása folytatódott szombat után is – nem kevésbé, mint szombat előtt, amikor „csak” a tűzszünet, illetve a „fegyverszünet” volt érvényben.

Nem győzhetjük eleget hangsúlyozni: a junta nemcsak a lakosság terrorizálása miatt ágyúz, hanem hogy válaszágyúzásra kényszerítse a néphadsereget. Amely időnként csakugyan visszacsap – ám nem egy esetben távolról sem annyira, amivel végleg elhallgattathatnák az ellenséges tüzérséget (KÖTIK EBBEN, UGYANIS A TŰZ- ÉS FEGYVERSZÜNET MELLETT A MINISZTERELNÖK ÚJABB TILALMAI IS (teljes fegyvernyugvás). Aztán ha majd csütörtöktől megkezdik a fegyverzetek visszavonását (amit a junta borítékolhatóan nem fog viszonozni), akkor a tömeggyilkos haramiák előtt megnyílik az út a még erőszakosabb és támadóbb fellépéshez. Aminek az amúgy (állítólag) megkímélni kívánt lakosság issza meg majd, még inkább, a levét.

A junta – egyelőre, konkrétan – nem csinál különösebb ügyet abból, hogy a donyeckiek visszalőnek. ÜGYET AKKOR FOGNAK CSINÁLNI MINDEBBŐL, HA MAJD ÜRÜGYET KERESNEK a „tűzszünet”, „fegyverszünet”, „teljes csend”, stb. FELRÚGÁSÁRA.

Amíg a donyecki vezetés – „felsőbb utasításra” – igyekszik korrektül a gyilkosok kedvében járni, az alatt FOLYTATÓDNAK A NYUGATI FEGYVERSZÁLLÍTÁSOK A REZSIMNEK. Legalábbis egyre kevesebb a jele annak, hogy mindeddig a junta hadserege a harcokban ELVESZTETTE AZ EREDETILEG RENDELKEZÉSÉRE ÁLLÓ HADITECHNIKA 70 SZÁZALÉKÁT. (Például nemrégiben úgy tudtuk, hogy az ukrán légierő – legalábbis momentán hadra fogható része – gyakorlatilag megsemmisült. Az utóbbi időben ismét légitámadásokról érkeznek hírek.)

Ezek a Nyugat által szállított fegyverek, egyelőre a Varsói Szerződés korábbi országaiból érkeznek. (A helyi hírportálok MAGYARORSZÁGOT IS A FEGYVERSZÁLLÍTÓK KÖZÖTT EMLEGETIK.) A már leselejtezett korábbi szovjet haditechnikáról van szó. Orosz források szerint, például, az USA alkut ajánlott a horvátoknak: annak fejében, hogy kiszuperált, szovjet eredetű gépeiket átadják az ukránoknak, cserében az USA ellátja őket immár korszerűbb, amerikai gépekkel.

123 / 259

EZEK AZ ÜGYLETEK NEM ÁLLAMI SZINTEN, HANEM MAGÁNCÉGEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL ZAJLANAK. (Emlékezzünk csak a magyar T-72-eseket felvásárló cseh magáncég esetére!) Az érintett államok, természetesen mossák (mert, sajnos, konkrét bizonyítékok hiányában moshatják!) kezeiket. Ám attól a fegyverek még érkeznek. A harci övezetekben már fel is tűntek a T-72-esek. (És ember legyen a talpán, aki be tudná bizonyítani róluk: ezek azok a tankok, amelyeket a szemtanúk a nyíregyházai pályaudvaron láttak. T-72-esei, végülis, másoknak is voltak, nemcsak nekünk. A magánkereskedelem pedig, ugyebár, szent és sérthetetlen. Azokat az eseteket kivéve, amikor mégsem az.)

MINDEZT MOSZKVÁBAN IS TUDJÁK (hallhattuk is a botrányt). Mégis, A DONYECKIEKET ARRA SZORÍTJÁK, HOGY ÖNGYILKOS ÖNKORLÁTOZÁSOKAT VÁLLALJANAK FEL! PONT A HADJÁRAT LEGKRITIKUSABB PILLANATAIBAN, amikor minden eldőlhet. Többek között az új államok életének és halálának kérdése is!

Hogy mi a valóságos jövője a főként Moszkva által erőltetett „fegyvernyugvásnak” mutatja az is: a közelmúltban (ismét) Kijevbe látogató Victoria Nuland külügyminiszter-helyettes és a bábelnök közötti megbeszélésekről kiadott kommüniké szerint: „a békés rendezés folytatásának kulcsfontosságú eleme az ellenőrzés teljes helyreállítása az orosz-ukrán határ fölött.” Minthogy ez a határ, szinte teljes hosszában, ma már a népi erők kezén van, ebből nem nehéz következtetni: AMERIKA ÚJABB TÁMADÓ HADMŰVELETRE SARKALLJA KIJEVI BÁBJAIT A HATÁR FÖLÖTTI ELLENŐRZÉS HELYREÁLLÍTÁSÁNAK ÉRDEKÉBEN. Ez pedig csak egy újabb – győztes – hadművelet eredményeként lehetséges. (Hacsak az az utasítás nem érkezik Moszkvából Donyeckbe, hogy adják vissza a határt is a juntának. Ehhez kedvező feltételt biztosít az orosz erők, immár harmadik, visszavonása az ukrán határ mellől – amiről a múltkor már szó volt.)

4. A TÖMEGSÍROK kérdésében megjött a Nyugat elutasítása. Bár nemrégiben még az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának illetékese is megígérte, hogy az ügyet feltétlenül megemlítik az ukrajnai emberi jogi helyzetről eredetileg október 3-án közzéteendő (majd pár napos késéssel közzé is tett) hatodik jelentésükben – ERRE MÉGSEM KERÜLT SOR.

A tömegsírokat szeptember utolsó harmadában (23-án) tárták fel. A jelentés által tárgyalt időszak viszont az augusztus 18. és szeptember 16. közötti időszakot ölelte fel. Ha az ENSZ illetékesei arra hivatkoztak volna, hogy a feltárt tömegsírok ügye már kívül esett a tárgyalt időszakon, még valamennyire el is lehetett volna fogadni. (Ámbár egy ilyen horderejű ügy esetében megérdemelt lett volna a kiemelt figyelem és elbánás – többek között az időbeni korlát figyelmen kívül hagyása is.)

Az ENSZ illetékese azonban nem erről beszélt. Hanem arról, hogy, úgymond, NEM VOLT BIZTOSÍTVA, HOGY BIZTONSÁGGAL ELJUTHASSANAK A HELYSZÍNRE. Pedig a néphadsereg az érintett területnek még a környékéről is elűzte a junta erőit, így NYUGODTAN VIZSGÁLÓDHATOTT (VOLNA) AZ, AKI VIZSGÁLÓDNI AKART. Vagy ahogy boldogult édesapám mondta: nem akarásnak nyögés a vége.

És hát, úgy látszik, nem akarták. (Ha már az illetékesek határozott ígéretének dacára mintegy 400 ember legyilkolásának ügye még sem bírt bekerülni abba a jelentésbe.) Hát igen – mert hogyan is nézett volna ki, hogy a kelet-európai demokrácia eme legújabb diadalmában megkínoznak – nők esetében még meg is erőszakolnak – embereket, majd hátrakötözött kézzel egy gödörben tarkón lövik, és elkaparják őket, mint a kutyát. Mert mit is szólt volna a nyugati közvélemény, ha kiderül: mintademokráciáik szuperdemokratikus kormányai fasiszta fenevadakat takargatnak, tömnek pénzzel és fegyverekkel (a saját népük elleni fegyverekkel népirtó harcban).

5. Hackerek a közelmúltban megszerezték Igor Zorin, az ukrán szárazföldi csapatok légvédelme parancsnokának egy szigorúan titkos feljegyzését. Ebben a főtiszt védelmébe próbálja venni a lelőtt maláj utasszállító ügyében IMMÁR KÉT HÓNAPJA VÁD ALATT ÁLLÓ BEOSZTOTTAIT. A parancsnok említést tett a gép lelövésének körülményeiről is. A jelentésből kiderül: a parancsnok IMMÁR KÉT HÓNAPJA TUDTA, MIVEL VÁDOLJÁK ALÁRENDELTJEIT.

A nyilvánosságra hozott jelentés így két dologról árulkodik: 1. Az utasszállítót “Buk” légvédelmi rakétával lőtték le, DE OLYANNAL, AMIT AZ OROSZ LÉGIERŐKNÉL MÁR A 90-ES ÉVEKBEN KIVONTAK A FORGALOMBÓL – ám az MINDMÁIG RENDSZERESÍTVE VAN AZ UKRÁN LÉGIERŐKNÉL (lévén, hogy a 80-as években kerültek oda az akkori Szovjet-Ukrajna területén lévő kijevi, ogyesszai és Kárpát-melléki katonai körzetbe); 2. VALAKIK MÁR LEGALÁBB KÉT HÓNAPJA, FOLYAMATOSAN TÁJÉKOZTATJÁK AZ UKRÁN HADSEREGET A GÉP LELÖVÉSÉRŐL KÉSZÜLŐBEN LÉVŐ JELENTÉS ÚJABB ÉS ÚJABB RÉSZLETEIRŐL.

Miközben nem csak a világközvélemény, de még az illetékes nemzetközi szervezetek előtt is, továbbra is, és folyamatosan titkolják a tényeket.

Nem árt emlékezni: ha ezt a provokációt sikerül elsütni – ezzel nemcsak a népfelkelőket lehetett volna terroristáknak megbélyegezni (jogi szempontból is), de OROSZORSZÁGOT IS A TERRORIZMUST TÁMOGATÓ, AMÚGY PEDIG HADVISELŐ FÉLNEK LEHETETT VOLNA NYILVÁNÍTANI. A HÁBORÚS BŰNTETTET ELKÖVETŐ TERRORISTÁKKAL SZEMBEN PEDIG „a nemzetközi közösségnek” (értsd: az Egyesült Államoknak és európai csatlósaiknak – NATO, Európai Unió) nemcsak joguk, de az ENSZ ALAPOKMÁNYÁBÓL EREDŐ KÖTELESSÉGÜK LETT VOLNA A FEGYVERES BEAVATKOZÁS.

Minthogy ezzel felsültek – és pontosan a juntát, élén a bábelnökkel, lehetett volna a vádlottak padjára ültetni (Szelényi Zsuzsanna, figyelem: HÁBORÚS BŰNTETT ELKÖVETÉSÉNEK VÁDJÁVAL) –, kellett jönnie az új variációnak: kétszáz német katona Ukrajnába vezénylésének. Hogy, úgymond, őrizzék és védjék az EBESZ missziójának biztonságát.

124 / 259

Csikós Sándor

KELET-UKRAJNA: A DEMOKRÁCIA ARCA UKRAJNÁBAN Bedő János szerkesztésében „Halllgattassék meg a másik fél is!”

„Halllgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A DEMOKRÁCIA ARCA UKRAJNÁBAN

Ma Kijevben és Ukrajna több más városában (a youtube-on: Harkov, az ország , zömben oroszok, illetve oroszajkúak lakta, második legnagyobb városa) fasiszta felvonulásokkal emlékeztek meg a 'dicsőség napjáról'.

Mi volt ez a dicsőség? Sztepan Bandera, az ukrán nácik vezére 1942. október 14-én alapította meg tömeggyilkos, terrorista fegyveres hordáit, az 'Ukrán Felkelő Hadsereget' (UPA). (69 évi tetszhalál után a februárban győztes fasiszta junta feltámasztotta hamvaiból.)

Kijevben a fasiszta horda a parlament előtt követelte: a gyilkos haramiákat nyilvánítsák Ukrajna hőseivé. Követelésük nyomatékosításaként megpróbálták megostromolni a parlamentet: utcakövekkel, füstgránátokkal, Molotov-koktélokkal dobálták meg az épületet. A rendőrökkel való összetűzésük során 15 rendőr megsérült.

A parlament ezt - egyelőre még - nem szavazta meg. Porosenko („Poros Jankó”) bábelnök azonban rendeletet hozott. EZENTÚL A HADSEREG NAPJA nem február 23-án lesz (mint a szovjet időkben) - HANEM OKTÓBER 14-ÉN.

A tüntetők azt a fasiszta köszöntést skandálják, amely a tömeggyilkos haramiáknál volt szokásban - és amely mára ismét kötelező lett Ukrajnában: 'Dicsőség Ukrajnának! A hősöknek dicsőség!'

A tüntetők oroszellenes, antiszemita jelszavakat skandálják, illetve Ukrajna hőseiként éltetik a háborús évek két legvéresebb kezű hóhérját: Banderát és Suskevicset (utóbbi, például, a Galíciában élő 80 ezer lengyel kisebbségi gyilkosa).

Az UPA elődje - 'az ukrán rendőrség' - hajtotta végre 1941. június 30. és július 2. között a szörnyű lvovi pogromot, melynek 5 ezer ember esett áldozatul. Ők mészároltak le a Kijev környéki Babij Jarban 30 ezer zsidót és az 'új rend' számára egyéb 'nem kívánatos személyeket' 1941. szeptember 29-30-án. Ők törölték le a föld színéről a kis belorusz falut, Hatinyt (nem tévesztendő össze a Szmolenszk környéki Katyn faluval), amelynek lakóit a partizánokkal való együttműködéssel vádolták. A falu lakosait, egytől egyik, beterelték a templomba,majd rájuk gyújtották azt - aki menekülni próbált, az agyonlőtték, agyonverték. Rémtettüket 71 évvel később megismételték az ogyesszai szakszervezeti székházban, amelyet a népnyelv azonnal 'ogyesszai Hatinynak' nevezett el.

No igen, ne feledjük: az UPA későbbi harcosai MÉSZÁROLTÁK LE 1941 AUGUSZTUSÁBAN, KAMENYEC-PODOLSZK KÖRNYÉKÉN A MAGYARORSZÁGRÓL KONCUL NEKIK ODAVETETT 16-18 EZER HONFITÁRSUNKAT IS.

Úgy tartja egy orosz szólás: ISMERD MEG, HAZÁM, HŐSEIDET!

NOS, EZEK A SZÖRNYETEGEK A MAI UKRAJNA HŐSEI (egyben a magyar liberálisok elvtársai, oroszellenes harcostársai). Mindkettőjük gazdája pedig: az Egyesült Államok. Amely veszi magának a pimaszságot másokon kérni számon az emberi jogokat!

https://www.youtube.com/watch?v=bAi9nhU5IgA

125 / 259

Meghívás - Rendszerváltás – ezt akartuk? A Mi Időnk Beszélgetéssorozat havonta egyszer

Rendszerváltás – ezt akartuk? A fejletlen szocializmusból a széthulló kapitalizmusba!

A Mi Időnk internetes újság. Publikálva: 2014. október 13.

Beszélgetéssorozat havonta egyszer, szombaton 10.30-kor a Bányászszakszervezet székházában (Budapest VI. ker., Városligeti fasor 46-48.)

A rendszerváltás alapvetően nyugati beavatkozással történt, és jaj a legyőzötteknek! Irreális volt elvárni a sebtiben formálódott, átállt és meggyőzött politikai többségtől, hogy előre lássa, milyen körülmények között fog végbemenni a rendszerváltás. Az volt az elvárás , hogy rövid időn belül olyan jólét lesz Magyarországon, mint a szomszédos Ausztriában. Ezért a beígért célért Magyarország lakosságának többsége vállalta, hogy új politikai és gazdasági berendezkedés alakuljon ki az országban. Vállalta, de az árát, a veszélyeit nem ismerte. Huszonöt év elteltével érdemes a dolgok mélyére ásni. Kérdéseket kell feltennünk. A szocializmus gazdaságilag vagy politikailag lehetetlenült el? A sokak által várt nyugati beavatkozás megfelelt-e a széles rétegek elvárásainak? A kapitalizmus sokkal hatékonyabb gazdasági rendszer, mint a szocializmus? Az újonnan választott politikai elit – a kormányoldal és ellenzék – egyetértett abban, hogy jól jár az egész ország, ha minél teljesebben és gyorsabban hagyjuk a kapitalizmus dinamikus erőit szabadon kibontakozni.

Ha már így döntöttünk, menjünk végig az olykor fájdalmas úton, szólt a kórus, miközben a bajok okát nem a döntéseikben, hanem a múltban keresték. Privatizálódott az ipar – az energiaipar is – a mezőgazdaság, a legsikeresebb kollektív tulajdonban lévő ágazatokkal együtt. De mi lett és mi lesz a többségében még mindig állami kézben lévő közegészségüggyel, tömegközlekedéssel, közoktatással, a közigazgatással, a szociális ellátórendszerekkel és a megélhetést nyújtó öregséginyugdíj-rendszerrel? Feltesszük a kérdést: megalapozottak vagy megalapozatlanok félelmeink, mikor a Magyarországhoz képest vitathatatlanul jól működő nyugati országokban is teret hódít az a neoliberális gazdaságfelfogás, amely szerint az állam minél kisebb, annál jobb.

A rendezvénysorozattal az a célunk, hogy visszavegyük a baloldal térfelére a politika tematizálását, hogy a szociális jólétet, a teljes foglalkoztatást, a munkafeltételeket, a társadalmi egyenlőtlenség mértékét, a progresszív jövedelemadót ne a mai torz formában vitassuk meg.

1) – A sorozat első eseményén Kik álltak a rendszerváltás mögött? témát fogjuk kibontani, október 18-án! (kezdés 10h30 – cím: Budapest VI. ker., Városligeti fasor 46-48.)

előadóink:

Szöllősi Ica: KIK akarták a rendszerváltást? Hajdú János: Rendszerváltoztatás – belülről, kívülről? Bassa Zoltán: Ki lehet-e törni a félperifériából?

az előadások után közös beszélgetés lesz, majd hozok-megosztom alapon pikniket rendezünk.

2) – a második nyilvános beszélgetést november 22-ére szervezzük. címe: Mennyi energiára van szükségünk és azt honnan szerezzük be? – atom, fosszilis, alternatív-energia, energiaracionalitás?

Januártól pedig a mezőgazdaság, az ipar, az egészségügy, az oktatás, az állam gazdasági felelőssége, a had- és rendvédelmi rendszer és más fontos témákról fogunk majd beszélgetni.

126 / 259

KELET-UKRAJNA - NE HÁBORGASSUK FOLYTON KERRY URAT A TÖMEGSÍROK ÜGYÉVEL!” Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA NE HÁBORGASSUK FOLYTON KERRY URAT A TÖMEGSÍROK ÜGYÉVEL!”

1. Október 14-én Párizsban találkozó jött létre Szergej Lavrov orosz és John Kerry amerikai külügyminiszter között. Ezen a felek konstatálták, hogy bár a felek közötti nézeteltérések továbbra is megmaradnak, ám – mint Lavrov mondta – Oroszországnak és az Egyesült Államoknak különleges szerepe van azon globális erőfeszítésekben, amelyek a minden országot érintő problémák megoldását szolgálják. (Mondta ezt akkor, amikor minden arról tanúskodik: hogyan próbálják, amerikai vezérlettel, kiközösíteni Oroszországot a nemzetközi közösségből.) Kerry elengedhetetlennek tartotta a szeptember 5-i minszki tűzszüneti megállapodás MIND A 12 PONTJÁNAK MARADÉKTALAN BETARTÁSÁT (vélhetően itt csupán Oroszország kötelességire gondolt, a magukéra nem). Jó előre bejelentette: „AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS A NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG” nem fogja elismerni a november 2-i Donyec-medencei választásokat. (Tehát ő már eleve megmondta: például a magyar kormány sem fogja elismerni a Donyec-medence népének választását. Még mielőtt ebben a kérdésben a magyar kormányhivatalok döntöttek volna. Noha egy pillanatig sem kétséges: hogyan.) Sajtókonferenciáján Lavrov fölvetette: a nemzetközi szervezeteknek nagyobb felelősséget kellene felvállalniuk abban a tekintetben, hogy végigvigyék az Ukrajnában elkövetett háborús bűntettek kivizsgálásának ügyét. Ám hozzátette: a szeptember végén feltárt TÖMEGSÍROK ÜGYÉT EZ ALKALOMMAL NEM ÉRINTETTÉK az amerikai partnerével folytatott tárgyalásokon. Mint fogalmazott: „NINCS ARRA SZÜKSÉG, HOGY A KERRY ÚRRAL VALÓ MINDEN EGYES MEGBESZÉLÉSÜNKÖN SORRA VEGYÜK AZ UKRAJNAI TRAGÉDIA MINDEN EGYES EPIZÓDJÁT.” (A jelek szerint egy nagyhatalom sokat látott és tapasztalt külügyminisztereként sem sikerült észrevennie, hogy, de bizony, a másik fél minden egyes megbeszélésén „végigzongorázza” éppen esedékes aktuális témáit. Hogy már megint szétkergetett az orosz rendőrség egy ellenzéki tüntetést; hogy Hodorkovszkij ügyén, a Pussy Riots ügyön addig „lovagoltak” a nyugati partnerek, míg az orosz hatóságok szabadon nem engedték a hívőket az éppen zajló istentiszteletet félbeszakítva megbotránkoztató négy Putyin-ellenes hisztérikát, vagy a nem is titkoltan felforgató szándékokat tápláló, amúgy az orosz államot dollármilliárdokkal megkárosító oligarchát. Akik szabadulásuk után ott folytatták ahol abbahagyták. Hodorkovszkij, például, megmaradt milliárdjaiból maga is fölszerelt egy, a Donyec-medence népét terrorizáló és öldöklő büntető különítményt.) Önmagáért beszél, ha mindezek után Lavrov orosz külügyminiszter NÉGYSZÁZ EMBER BORZALMAS LEGYILKOLÁSÁT OLYAN „EPIZÓDNAK” TARTJA, AMELYET NEM KELL FOLYTON AZON ORSZÁG KÜLÜGYEI FELELŐSÉNEK ÚJRA ÉS ÚJRA AZ ORRA ALÁ DÖRGÖLNI, AMELY ORSZÁG ELSŐSORBAN VÉTKES EGY ILYEN TÖMEGGYILKOS, HÁBORÚS BŰNTETTEK SOROZATÁT ELKÖVETŐ, FASISZTA REZSIM HATALOMRA SEGÍTÉSÉBEN ÉS ÉLETBEN TARTÁSÁBAN. Nincs szükség folyamatos nyomásgyakorlásra arra az országra, amely elsősorban felelős mindezért. Nincs szükség arra, hogy folyamatosan ne hagyjanak nyugtot a teljes Nyugatnak, amíg csak az nem szembesül szörnyű bűntettének következményeivel, illetve arra kényszerítsék őket, hogy levonják a szükséges következtetést, és soha többé ne támogassák se a kijevi fasiszta juntát, se a hozzá hasonló szörnyetegeket. Úgy látszik, nem múlt el nyomtalanul, hogy saját édes lánya évekig élt abban az országban, mely Oroszország elveszejtésén dolgozik. Úgy látszik nem alaptalan az a gyanúnk, hogy Lavrov külügyminiszter egyik szereplője (ha nem éppen a főszereplője) annak a lobbinak, amely a Donyec-medence népe által vívott nemzeti felszabadító forradalom elveszejtésén – vérbe fojtatásán – dolgozik. És így már érthetőbbé válnak a két új népköztársaság belpolitikai életében egyre nagyobb számban jelentkező furcsa, és aggodalomra okot adó jelenségek. Egyebek mellett AZ EGYRE TÖBBEK ÁLTAL ÁRULÁSSAL VÁDOLT HELYI KORMÁNYOK, ILLETVE A FRONTOKON A BŐRÜKET NAPONTA VÁSÁRRA VIVŐ NÉPHADSEREG VEZETÉSE ÉS ÁLLOMÁNYA KÖZÖTT ÉRLELŐDŐ KONFLIKTUS. Amely a minap már odáig fajult, hogy egy luganszki kormányhivatal őrei fegyverüket használták egy meghallgatásra jelentkező, elismert katonai vezető és kísérői ellen: a parancsnokot lábon lőtték. Az illető uraknak mindenképpen rossz hír, hogy egy merényletben súlyosan megsebesült népi vezető, Pavel Gubarjov műtéte sikerült, a politikus magához tért, egyre jobban van. És megígérte, hogy hamarosan megteszi azt a fontos bejelentését, amit hétfőn tervezett megtenni, de amiben az ellene elkövetett merénylet meggátolta. (A fontos bejelentés vélhetően arra vonatkozik, hogy ő is elindul a november 2-i államfőválasztáson.) Erre szoktam azt mondani: (KELET-) UKRAJNÁBAN, ANNAK KAPCSÁN MINDENKIRŐL LEHULLT AZ ÁLARC. A nyugati politikusok mellett PUTYINRÓL ÉS KÖRÉRŐL IS. Miként az „orosz világ”, az „egységes szlávság” nagyorosz, pánszláv, „keresztény-nemzeti” mitológiájáról és demagógiájáról – a putyini oligarchikus államkapitalizmus „nemzetegyesítő” elméleti, ideológiai alapjairól – is. (Megint csak érvényesült a marxi tétel: az osztályérdekek minden esetben felülírják a nemzeti érdekeket. Esetünkben még a nagyorosz sovinizmust, a pánszlávizmust is. Amely egyfelől „az orosz földek egyesítéséről” ábrándozik – ám még arra sem képes/hajlandó, hogy, elébe menve a helyi lakosság akaratának és elszántságának, kiszabadítsa azt a két ukrajnai megyét a junta rémuralmának etnikai tisztogatásai alól.) Mindezek fényében célszerű értékelnünk az amerikai-francia-német-ukrán-lavrovi együttműködésben kikotyvasztott „tűzszünetek”, „fegyverszünetek”, „fegyvernyugvások”, stb., a körülöttük zajló álarcosbál történéseit is. Melyek célja: a néphadsereg offenzívája lendületének megtörése, leállítása; a junta rövid időn belüli (katonai) összeomlásának megakadályozása – végsősoron pedig olyan kompromisszum kikényszerítése mind Donyeckben, mind pedig Kijevben, mely visszaadná (a most regnáló orosz oligarcha érdekcsoportokkal szoros viszonyban álló) Donyec-medencei oligarchák eddig is megszokott teljhatalmát. És, természetesen, az orosz oligarchák húsbavágó érdekeit sértő nyugati szankciók feloldását. MINDEN ÁRON!

США не признают результаты референдумов в Донецке и Луганске

127 / 259

На митингах в начале апреля не признавшие легитимность февральского госпереворота жители Донецкой и Луганской областей провозгласили... RIA.RU США не признают результаты референдумов в Донецке и Луганске На митингах в начале апреля не признавшие легитимность февральского госпереворота жители Донецкой и Луганской областей провозгласили... RIA.RU

EGYÉB FEJLEMÉNYEK A HÉT ELEJÉN 1. Október 14-én Alekszandr Turcsinov, a parlament „elnöke” aláírta azt a nemrég elfogadott törvényt, amelynek tárgya: „A helyi önigazgatás sajátos rendje a Donyec-medence egyes térségeiben”. A törvényt azonmód továbbította is az államfő aláírására. A törvényt sokan felületesen úgy nevezik – és értelmezik is –, mintha ezek az „egyes régiók” (a népi erők által ellenőrzött térségekről van szó) sajátos státuszt kaptak volna a jövőben decentralizálni ígért Ukrajna keretein belül. Andrej Purgin, a donyeckiek első miniszterelnök-helyettese ekként is ÜDVÖZÖLTE(?) a törvény megszületését. Mondván: a Donyeck-medence lakossága mostantól nem számít majd szeparatistának és terroristának Kijev szemében. Persze, hogy a törvény mennyit ér, azt majd megmutatja az idő – tette hozzá. Pedig az idő már eddig is megmutatott sok mindent abból, mennyit is ér (miről is szól) ez a törvény valójában. A TÖRVÉNY, mindenekelőtt, JOGI KERETBE ÖNTI A MOSTANÁIG KIALAKULT STATUS QUO-T, annak befagyasztását. A TÖRVÉNY NYOMÁN AZ „ÁLLAMFŐ” LÉNYEGÉBEN KETTÉOSZTOTTA A KÉT MEGYÉT: a Kijev, illetve a népi erők ellenőrzése alatt álló körzetekre. A Kijev kezén lévő megyerészekbe az „államfő” új megyei kormányzókat nevezett ki. Kijelölte Luganszk megyének a junta ellenőrzése előtt álló része új székhelyét (Szeverodonyeck városát). Egyszersmind előre jelezte: a Donyec-medence újjáépítésére külföldről érkező segélyekből KIZÁRÓLAG A KIJEV ÁLTAL ELLENŐRZÖTT TERÜLETEK RÉSZESÜLNEK MAJD. Átszabták a két megyét is: olyan járásoktól, amelyek alapvetően a népi erők kezén vannak, a kijevi csapatok által mostanra elfoglalt településeket átcsatolják azokhoz a járásokhoz, amelyeket a junta ural. (Szó van például, ugyanakkor, a Donyeck megyéhez tartozó, a kijevi csapatok által július elején birtokba vett Szlavjanszk és Kramatorszk város átcsatolásáról Harkov megyéhez.) Mivel „a békés rendezési terv” kidolgozásának és végrehajtásának egyik következő szakasza lesz A JUNTA, ILLETVE A NÉPI ERŐK ELLENŐRIZTE TERÜLETEK HATÁRÁNAK MEGVONÁSA (azok befagyasztása céljából), A MOST HATÁLYBA LÉPŐ TÖRVÉNY A MAJDANI TERÜLETI ALKUDOZÁSOKAT IGYEKSZIK MEGKÖNNYÍTENI A JUNTA SZÁMÁRA. (A népi erők pillanatnyilag a két megye együttes területének mintegy harmadát ellenőrzik.) Bizonyosra vehető, hogy mindkét fél, addig is, megpróbál újabb területeket megszerezni a maga számára. (EBBEN A TŰZ- ÉS FEGYVERSZÜNET, ILLETVE FEGYVERNYUGVÁS INKÁBB A JUNTA SZÁMÁRA KEDVEZ. Amely felkészülhet az alighanem az október 26-i kijevi parlamenti választások után megindítandó offenzívájára. Amelynek minimális célja újabb területek megszerzése – maximális célja viszont a két forradalmi főváros bevétele, a népfelkelés leverése lesz.) A törvény úgy rendelkezik, hogy december 7-én „a különleges elbírálású” (magyarán a népi erők által ellenőrzött) körzetekben választásokat kell tartani. Melynek keretében a helyi lakosság megválaszthatja saját ÖNKORMÁNYZATI vezetőit. (Kijev reményei szerint, lehetőleg minél nagyobb számban, a junta embereit. Ez is a népfelkelés leverésének egyik formája lehet.) Erre válaszul döntött a két népköztársaság vezetése úgy, hogy már november 2-án saját választásokat tartanak. Melynek keretében megválasztják a két államfőt, illetve a parlamentek képviselőit. (Ez a választás is, persze, a mostani status quo befagyasztását eredményezi majd: a választást kizárólag a népi erők által ellenőrzött területeken tartják meg.) Lavrov külügyminiszterrel tárgyalva John Kerry amerikai külügyminiszter sietett is leszögezni: „Az Egyesült Államok ÉS A NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG” nem fogja elismerni ezt a választást. Kevesen figyeltek fel rá, pedig tény: A MOST ELFOGADOTT TÖRVÉNY – az általános gyakorlathoz képest meglehetősen szokatlanul – (csupán) HÁROM ÉVRE SZÓL. (Vélhetően e három év leteltéig a junta mindenképpen meg akarja majd szüntetni ezt az ideiglenes állapotot.) 2. A térségből érkező hadijelentések szerint nagyarányú csapatösszevonás történik Donyeck, Luganszk, illetve (a kijeviek által ellenőrzött) Mariupol irányában. Az utóbbi környékén heves harcok robbantak ki. A junta tüzérsége lőtte a város környékén (a népi erők kezén) lévő településeket. Az egyikben hét ember meghalt. Az egyik település ellen pedig LÉGITÁMADÁST INTÉZTEK. (Holott: 1. a junta mostanáig gyakorlatilag teljes hadra fogható légierejét elvesztette – tehát, eszerint, utánpótlást kapott; 2. a különböző tűz- és fegyverszünetek, illetve fegyvernyugvások a légi tevékenység leállításáról rendelkeztek.) A keddi nap folyamán a junta KÉT TÁMADÁSSAL IS PRÓBÁLKOZOTT A DONYECKI REPÜLŐTÉR (vagy legalább egy részének) VISSZAFOGLALÁSA ÉRDEKÉBEN. A támadásokat a néphadseregnek sikerült visszavernie – az első támadás idején jelentős veszteségeket okozva a támadó harckocsikban. A junta 12 katonája is odaveszett. Ugyanakkor még több erősítés, utánpótlás érkezik az ellenség kezén lévő elővárosokba. Környékbeli lakosok állítják: mióta „tűz- és fegyverszünet” van, a tüzérségi támadások még hevesebbekké váltak. 3. „A tűz- és fegyverszünet”, illetve „fegyvernyugvás” egy másik tragikus „eredménye”: SZEPTEMBER FOLYAMÁN DONYECKBEN 16 IDŐS EMBER ÉHENHALT. Az ok: a folyamatos, heves ágyúzás közepette ezek a magányos, idős emberek nem mertek kimozdulni az utcára – és nem volt senki, aki élelmet hozott volna nekik. A hírtől megrendült helyi hatóságok megígérték, hogy ezentúl jobban odafigyelnek az ilyen idős emberekre, megpróbálják megszervezni ellátásukat. Глава Верховной Рады Украины Александр Турчинов подписал закон об особом статусе отдельных районов Донбасса:http://ria.ru/world /20141014/1028282703.html РИА Новости Глава Верховной Рады Украины Александр Турчинов подписал закон об особом статусе отдельных районов Донбасса: htt Глава Верховной Рады Украины Александр Турчинов подписал закон об особом статусе отдельных районов Донбасса: http://ria.ru/world

128 / 259

/20141014/1028282703.html РИА Новости

Глава Верховной Рады Украины Александр Турчинов подписал закон об особом статусе отдельных районов Донбасса:http://ria.ru/world /20141014/1028282703.html

KELET-UKRAJNA: NEM TÖRTÉNT ÁTTÖRÉS Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: NEM TÖRTÉNT ÁTTÖRÉS

Így értékelte Merkel kancellár asszony is azt a munkareggelit, amelyen – kifejezetten Ukrajna ügyében – rendeztek a milánói Ázsia-Európa csúcstalálkozó (ASEM) 50 résztvevője közül kiválasztottak részvételével. (Ezek: Oroszország, Ukrajna, Németország, Francia- és Olaszország, illetve Nagy-Britannia állam- és kormányfői, továbbá az Európai Unió két legmagasabb rangú képviselője.

Míg Putyin elnök nagyon jónak tartotta a találkozót. Ukrán (most már mondhatjuk így: kollégája – lévén hogy magával immár egyenrangúnak fogadta el azt a puccsista összeesküvő bábpolitikust, akivel még hét hónapja szóba sem hajlandó állni); szóval ukrán kollégája már jóval kevésbé volt lelkes. Hogy miért nem volt feldobódva, nem igazán érthető. HISZEN NEM VÁLTOZOTT SEMMI, minden maradt a régiben. (Igaz, az az áttörés sem következett még be, hogy megtörténjen a régen várt és szorgalmazott kapituláció a donyeckiek részéről.)

Pedig Putyin elnök szavaiból is kiderült – mondhatni még egyértelműbbé vált –, hogy nem változott semmi. Az orosz elnök sajtótájékoztatóján elmondottaknak három fő pontban elmondható a lényege: 1. UKRAJNÁNAK EGYBEN KELL MARADNIA (hiába nem tudja a Donyec-medence lakossága elképzelni további együttélését az őt gyilkoló, népirtó „mostoha-anyácskával”); 2. A MINSZKI MEGÁLLAPODÁS JÓ, A BÉKÉS RENDEZÉS CSAK ANNAK ALAPJÁN ELKÉPZELHETŐ (illetve általában is: CSAK A BÉKÉS, TÁRGYALÁSOS MEGOLDÁS KÉPZELHETŐ EL. Aminek éppen annyi a realitása, mintha Sztálin, a győztes moszkvai ellentámadás helyett megpróbált volna leülni Hitlerrel békésen rendezni a két ország fél évvel korábban „keletkezett konfliktusát”). És 3. PUTYIN CÁFOLTA, HOGY MOSZKVA A KONFLIKTUS BEFAGYASZTÁSÁRA TÖREKEDNE. Dacára annak, hogy minden éppen ennek érdekében történik: az elválasztó vonalakról (egyszerűbben szólva: a demarkációs vonalakról) folytatandó tárgyalások éppúgy, mint a bábelnök által éppen most aláírt önkormányzati törvény.

Amivel kapcsolatban mind a donyecki, mind a luganszki népi vezetés, most az egyszer, sarkára állt. Kijelentve: blöffnek tartják, nem tekintik érvényesnek a törvényt. Már csak azért sem, mert AZT EGY MÁSIK ORSZÁG ÁLLAMFŐJE HOZTA MEG A SAJÁT ORSZÁGA SZÁMÁRA. (No-no, fiúk, baj lesz! Apátok éppen most szögezte le sokadjára: Ukrajnának egyben kell maradnia!) És azért is elfogadhatatlan számukra, mert, mint mondták: a törvény által A HELYI HATALMI SZERVEK ÚJRA ENGEDELMESKEDNI LESZNEK KÉNYTELENEK A KIJEVI HATÓSÁGOKNAK.

Milánóban a vendéglátó olasz miniszterelnök támogatta Hollande francia elnök elgondolását: vegye át egy nemzetközi ellenőrző csapat (francia, német, olasz) az orosz-ukrán határ felügyeletét. (Mit sem szeretne jobban a kijevi junta, amelynek teljesen kicsúszott a kezéből az államhatár a két népköztársaság területén! Meglehet, nagy békevágyában még Putyin elnök is belemegy a népi erők számára, megvalósulása esetén végzetes elképzelésbe!)

Igaz, Putyin a minszki megállapodásokkal kapcsolatban árulkodott is. A népfelkelők sem tartják be – mondta, másodiknak hozzátéve: és a kijevi hatóságok sem. Amivel kapcsolatban a néphadsereg hadijelentései már leplezetlenül ironizálnak, gúnyolódnak: „ma igen heves volt a tűzszünet”; „A fegyverszünetet ma nem sértették meg a felek, ám XY település környékén azért fegyverszüneteztek egyet rakétákkal, sorozatvetőkkel”; „a felek ma alaposan odafegyvernyugodtak egymásnak, aminek eredményeként X számú épület megsérült, Y számú békés civil lakos áldozatul esett, vagy megsebesült”. Cáfolva apjukat, a katonai parancsnokok el szokták mondani: parancsuk van rá, azt be is tartják, HOGY SOHA NE LŐJENEK ELSŐNEK. Lőni tehát mindig csak akkor lőnek, ha előzőleg őket, vagy – főképpen pedig – az általuk oltalmazni törekedett településeket, városokat – Donyecket, a forradalom székvárosát – lövik. Egyre kegyetlenebbül, egyre pusztítóbb tüzérségi eszközökkel. Putyin apánk biztosan nem hallotta annak az asszonynak a szavait, aki szerint „mióta tűzszünet van, azóta sokkal jobban lőnek”. És mennek, és mennek a hadoszlopok, csapatok, fegyverek Donyeck, Luganszk és Mariupol felé. És már újra bombáz a junta légiereje – holott a fegyver- és tűzszünetek tiltják, például, a légierő bevetését. Amint a nehéztüzérséget is már régen hátrébb kellett volna vonni. Mennek az újabb és újabb csapatok Peszki és Avgyejevka felé is, hogy ott, a földalatti alagutakon keresztül hatolva, benyomuljanak kétségkívül bajban lévő bajtársaik segítségére, felváltsák, kiegészítsék őket. Fegyverszünet ide, tűzszünet oda, most már naponta támadják a junta páncélosai és rohambrigádjai is a visszafoglalni akart donyecki repülőteret.

Miközben David Cameron Milánóban követelte „az orosz csapatok kivonását”, Harkovban mintegy kétszáz újabb amerikai zsoldos szállt le. Már meg sem próbálják titkolni kilétüket: feketebőrűekből álló terrorkülönítményről van szó.

129 / 259

Ugyanakkor a városba érkezett 400 TÖRÖK ZSOLDOS IS.

2. A „fegyverszünet” tehát tovább tart. Donyeckben csütörtökön két ember meghalt, négyen repeszszilánkoktól sérültek meg. Találat érte a város hajdan híres finommechanikai üzemének egyik üzemcsarnokát, egy vegyianyag raktárt. Ugyancsak tüzérségi lövedék érte a város 1. sz. kórházát is, amelynek épülete megsérült.

Mariupol környékén a junta tüzérsége lőtte az egyik, a népi erők kezén lévő települést. Az egyik rakéta egy (ott élő görögökből álló) temetési menetbe csapódott. Hatan meghaltak. Tüzérségi tűzben vesztette életét a városban lévő görög konzulátus konzulja is.

De hogy legyen valami jó hír is: a junta tüzérsége saját bajtársaik egy századát lőtte szét a donyecki repülőtéren: szinte hírmondó sem maradt az alakulatból. (Mindjárt fegyvernyugvást is hirdettek.)

Luganszk megyében felmérték a károkat. A harcok, belövések miatt 1470 épület részben, 1125 teljesen elpusztult. A teljesen rommá lőtt luganszki repülőtér helyett újat kell majd építeni (vélhetően ez a sors vár a donyeckire is). Milánóban a munkareggelin fontos előrelépés történt Matteo Renzi olasz külügyminiszter kijelentette, hogy meg van elégedve a milánói ASEM csúcs keretében rendezett munkareggeli eredményeivel, amelyen HUNGARIAN.RUVR.RU

A DEMOKRÁCIA ARCA UKRAJNÁBAN

Liberálisok, szocialisták - Magyarországon is - figyelem! Itt az önök ukrajnai elvtársainak egyik választási plakátja.

Jövő vasárnap Ukrajnában parlamenti választások lesznek. A képen látható plakát Jurij Levcsenkót, a 'Szvoboda' párt képviselőjelöltjét ajánlja a választók figyelmébe.

A 'Szvoboda' párt vezetője - mint az széles körben ismert - az a bizonyos Oleg Tyagnyibok, akiről két éve még az volt az Unió véleménye, hogy ezzel a személlyel senki sem tarthat kapcsolatot. Két éve Oleg Tyagnyibokot még az ötödik legádázabb antiszemitaként tartották nyilván Európában. De hát, istenkém, változnak az idők, változnak emberek megítélései. Néha ehhez egy élet sem elegendő - máskor azonban egy villámgyors, alkotmányellenes fordulat is elég. Mondjuk, egy puccs egy törvényesen megválasztott, ám Brüsszelben és Washingtonban nagyhirtelen kegyvesztetté vált államfő ellen.

A halálra ítélt nyugati túsz (liberálisok, ismét figyelem!) narancssárga pólójára a 'Muszka' felirat van applikálva. (Tehát, figyelem! Ez azt is jelenti, hogy a nyugatiak úgyanúgy kiirtandók, mint a muszkák /ruszkik/.)

A plakát felirata szerint: 'MINDENKI AZT KAPJA, AMI JÁR NEKI!' Ezt úgy kell értsük: ez a képviselő fiatalúr programja. Egyebek mellett Ukrajna mostani, a gazdasági összeomlás szélén álló helyzetében (is). (Nyiszáld inkább a ruszkik torkát, semmint a hazai és külföldi nábobok mesés vagyonát.)

'Szvoboda' - azt jelenti: 'szabadság'. Ez - ez a plakát, ez a program - most a szabadság Ukrajnában. És a demokrácia.

Hölgyeim és uraim! További jó együttlétet kívánok elvbarátaikkal, szövetségeseikkel! Merthogy, mint tudjuk: összenő, ami összetartozik! Украина - скоро выборы в Верховную Раду. Предвыборный плакат. Viktor Saruhanov

Украина - скоро выборы в Верховную Раду. Предвыборный плакат.

KELET-UKRAJNA: SÜVÍTŐ AKNÁK KÖZÖTT IS FOLYIK A 130 / 259

TOJÁSTÁNC Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: SÜVÍTŐ AKNÁK KÖZÖTT IS FOLYIK A TOJÁSTÁNC

1. Az elhíresült ukrán önkormányzati törvényt aláírta Porosenko bábelnök is. (Még szép: az ő ötlete volt.)

A törvényt „a helyes irányban tett lépésnek” nevezte Putyin elnök Milánóban. Neki is, és mindazoknak, akik ilyen vagy olyan okból követik (vagy kénytelenek követni) őt, meggyőződésük: EZ MEGTEREMTI AZ ALAPOKAT A TOVÁBBI TÁRGYALÁSOK FOLYTATÁSÁHOZ (többek között a majdani elválasztó határ kijelöléséhez is a junta, illetve a népi erők közötti tárgyalásokhoz is).

Tudva, hogy a harcban álló Donyec-medencében is – enyhén szólva – nem volt egyértelmű a törvény (illetve orosz értékelésének) fogadtatása, az orosz 1-es közszolgálati tévécsatorna riportere rövid interjút készített Andrej Purgin donyecki első miniszterelnök-helyettessel (aki mindkét legutóbbi minszki tárgyalási forduló egyik résztvevője is volt).

(Egyik kérdésében a műsorvezető elszólta magát. Eszerint: a nyugati hatalmak az oroszellenes szankciók feloldása egyik feltételének nevezték, hogy a két népköztársaság elfogadja a most aláírt kijevi törvényt. Nem ezekkel a szavakkal mondta, hanem úgy: A SZANKCIÓK FELOLDÁSÁNAK EGYIK FELTÉTELE, HOGY A KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁG IS EGYEZZEN BELE A JÖVŐ VASÁRNAPI UKRÁN PARLAMENTI VÁLASZTÁS MEGTARTÁSÁBA A SAJÁT TERÜLETÉN. Amiből logikusan következik: okafogyottá válna az egy héttel későbbi helyi választás megtartása, a helyi népképviseleti szervekbe. Vagyis – mit mondtam? – a TÖRVÉNY CÉLJA, igenis, A KIALAKULT HELYZET (status quo) – első lépésként – BEFAGYASZTÁSA. Hogy abból kiindulva azután folytatni lehessen a két népköztársaság önálló államiságának erodálását, végső soron pedig visszaolvasztását Ukrajnába. Más szóval: a Nyugat Moszkva kezével kívánja likvidálni a két forradalmi államot. Éppen úgy, ahogy februárban Moszkva kezével döfték a kegyelemdöfést Janukovics hátába – vagyis amikor PUTYIN FOSZTOTTA MEG A TÖRVÉNYES UKRÁN ELNÖKÖT AZ ÖNVÉDELEM UTOLSÓ LEHETŐSÉGÉTŐL, és a kritikus pillanatban visszaküldette vele a rendőrséget a laktanyába. Ahelyett, hogy leverette volna a már nyilvánvaló fegyveres lázadást.)

Mind az interjúkészítő, mind pedig alanya érezte a helyzet fonákságát. Purgin ugyan teljes támogatásáról biztosította az orosz elnök szavait, és ismét csak úgy értékelte: az önkormányzati törvénnyel Kijev elismerte (?) a két népköztársaság önállóságát. Ám mindjárt sietett is hozzátenni: szó sem lehet semmiféle politikai szövetségről Ukrajnával mindaddig, amíg véget nem ér a háború. Az október 26-i ukrán választást semmiképpen sem, az egy héttel későbbi saját választást viszont mindenképpen megtartják. Amit követően, mondta, a két népköztársaság állami vezetése legitim lesz.

A műsorvezető kérdezett rá, és a politikus volt kénytelen elismerni: az ukrán fél által ajánlgatott területcserékkel nagyon sok olyan település, ahonnan a néphadsereg harcosai származnak, ukrán kézbe kerülne (vagy ott maradna, végleg) – ami ezeknek a harcosoknak elfogadhatatlan. Purgin feltárta: a készülő határ-megállapodás által érintett területek, illetve frontvonalak háromnegyedében már sikerült megállapodni (ott ténylegesen fegyvernyugvás van). Egynegyed körül folynak a harcok. Ezek egy része OLYAN TELEPÜLÉSEKÉRT (települések körül) FOLYIK, AMELYEKET A JUNTA BIRTOKOL, ÉS AMELYEK MÉLYEN A NÉPKÖZTÁRSASÁG MAJDANI TERÜLETÉNEK MÉLYÉBE ÉKELŐDNEK. A junta arra törekszik, hogy az e bekerített települések körüli területeket is „magával vigye”.

(Persze, mint láthatjuk majd, a harcok nemcsak ott, hanem – mindenekelőtt – a donyecki repülőtér körül folynak. A MAJDANI HATÁRMEGÁLLAPODÁS ELŐTT – amely előkészítése, a jelek szerint nagy ütemben folyik. A repülőtér visszaszerzése három okból is fontos a juntának: 1. Megfosztani a milliós nagyvárost saját repülőterétől; 2. Ott is újra lőtávolba kerülni Donyeckhez, mely fölött Damoklész kardjaként függene az ágyúzás felújítása a repülőtér felől is; 3. A repülőtér megszerzésével – biztonsági zóna címén – hátrébb lehetne vonatni a népi erőket, olyan távolságra /10-15 km/, aminek révén DONYECK, vagy legalábbis annak nagy része, DE FACTO, KIJEV FENNHATÓSÁGA ALÁ KERÜLNE.)

2. A néphadsereg által kiadott hadijelentésekben immár visszatérő a hír: a junta jelentős fegyverzeteket, csapatokat vonultat fel különböző irányokban. Általában Donyecket, Luganszkot és Mariupolt szokták megnevezni a célirányok között (az első kettőt elfoglalni, a harmadikat megvédeni kívánják.)

Így egyre súlyosabb a repülőtér körüli helyzet is – egyre érkeznek az újabb és újabb alakulatok, fegyverzetek. Érzékelhető a nyomás erősödése – és a néphadsereg immár védekezni kényszerül, semmint hogy támadna. Hírek szerint a junta csapatai visszafoglalták a régi terminál irányítótornyát. A repülőteret védő alakulatok parancsnoka ma Zsirinovszkij segítségét kérte nehéz tankok, illetve páncélos járművek küldésében. Melyek ahhoz kellenek, hogy kimenekítsék sebesült bajtársaikat. (Elismerve, egyszersmind, hogy immár a néphadseregnek is jelentős veszteségei vannak.)

Az a tény, hogy a szélsőséges politikushoz tartotta szükségesnek fordulni, jelzi egyben: AZ OROSZ ÁLLAM SEGÍTSÉGÉRE NEM SZÁMÍTHAT. (Már korábban is szó volt róla: az eddig csordogáló segítség mostanra elapadt. Moszkva legföljebb akkor segít majd, ha a néphadsereg az összeomlás szélére jut.)

131 / 259

Az eddigieknél is intenzívebbé vált a város, annak polgári létesítményei és lakóépületeinek ágyúzása. A junta bevetette immár a legnagyobb tűzerejű és hatótávolságú reaktív fegyvert, a 40 km-re is elhordó „Tocska-U” rakétát is. Amitől kigyulladt egy elektromos alállomás és egy vegyi üzem is.

A szeptember 5-én derékba tört, amúgy lendületes offenzívával nemcsak a repülőtérről lehetett volna kifüstölni az ott megbújt terroristákat. Nemcsak lőtávolságon kívülre lehetett volna űzni őket Donyeckre. De olyan messzire is lehetett volna űzni e martalócokat, hogy még a „Tocska-U” rakéták se érhessék el Donyecket.

Donyeckben pénteken 15, szombaton újabb négy civil lakos esett a belövések áldozatául.

Maga Putyin is elismerte, hogy a tűzszünetet (fegyverszünetet, stb.) mindkét fél megsérti. A felek felsorolásakor ELSŐKÉNT A NÉPHADSEREGET EMLÍTETTE MEG. ÉS CSAK UTÁNA A TULAJDONKÉPPENI AGRESSZORT. Azt, akinek orvtámadásait a néphadsereg sem tudja válasz nélkül hagyni – illetve, rosszabb esetben, kénytelen ezek ellen megelőző csapásokkal védekezni.

Merthogy a jeles fórumokon már szó sem esik a junta csapatainak kivonásáról – holott a donyeckiek ezt tekintenék, igazából, a békekötés legfontosabb feltételének.

Szombaton Moszkvában tüntetők követelték – egyebek mellett – a két népköztársaság elismerését. (Ami, immár tudjuk, nem vág egybe azzal a legfelsőbb szintű akarattal, mely a két népköztársaságot, lakosságának akarata ellenére, Ukrajna keretében kívánja tartani. Egyebek mellett azért is, hogy Kijevnek, és ne Moszkvának, kelljen fizetnie a helyreállítás horribilis költségeit.)

3. A remény hal meg utoljára. Zaharcsenko miniszterelnök három fontos bejelentést is tett: 1. Nem ismerik el a kijevi önkormányzati törvényt („Porosenko olyan törvényt hoz, amilyet akar. Mármint a saját országában, mert ez már nem Ukrajna” – mondta.) 2. DONYECK MEGKEZDI SAJÁT IGAZOLVÁNYAINAK, ÚTIOKMÁNYAINAK KIADÁSÁT. 3. Államosítják a legfontosabb üzemeket. A három legnagyobbat – közöttük kettő a korábban leggazdagabb Rinat Ahmetov oligarcha tulajdona volt – egyelőre ideiglenesen már ellenőrzés alá is vonták. Bevezetik egyben hatóságilag ellenőrzött árakat. A lakossági hitelek törlesztését pedig, a hadműveletek idejére, felfüggesztik.

Az orosz Állami Duma kommunista frakciója már be is jelentette: megfigyelőkkel fogják képviseltetni magukat a november 2-i választásokon. (E választásokat, John Kerry amerikai külügyminisztertől már most tudhatjuk: mi magyarok sem fogjuk eleve elismerni.)

Liveuamap on Twitter: '#Kyiv, St. Sophia square. Newbies of Azov going to Donbass... #Kyiv, St. Sophia square. Newbies of Azov going to Donbasshttp://liveuamap.com/en/2014/19-october-kyiv-st-sophia-square-newbies-of-azovgoing-to … pic.twitter.com/t8vYsmm9y8 via @Dbnmjr TWITTER.COM|FORRÁS: LIVEUAMAP

KELET-UKRAJNA: A HÉTVÉGE ESEMÉNYEI Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A HÉTVÉGE ESEMÉNYEI

1. Hétfőn reggel minden eddiginél hevesebb tűzcsapás érte Donyecket. Annak jeleként, hogy a „tűzszünet” közepette MINŐSÉGILEG ÚJ SZAKASZ KEZDŐDÖTT a békés polgári lakosság elleni hadviselésben.

A repülőtértől nem messze lévő, bányagyutacsokat is gyártó üzembe (Donyeck bányászváros: bányák, meddőhányók és üzemek – közöttük kokszoló üzemek – között terül el a városnak legalábbis a külső része) „TOCSKA-U” TÍPUSÚ, KIS HATÓTÁVOLSÁGÚ BALLISZTIKUS RAKÉTA CSAPÓDOTT BE. (Nesze neked – csak a néphadseregre kötelező – „tűzszünet”). A néphadsereg felderítése megállapította: a rakétákat A VÁROSTÓL 70 KM-RE LÉVŐ, Szvetlodarszk nevű település mellől indították el. (Több rakétát is kilőttek – az egyik csapódott az üzembe). (A „Tocska-U” 80 km-re is elhord.

Szakértők szerint A BECSAPÓDÁS AKKORA ENERGIÁT SZABADÍTOTT FEL, MINTHA EGY KISEBB NUKLEÁRIS CSAPÁS ÉRTE VOLNA

132 / 259

A VÁROST. Az egész milliós nagyváros beleremegett, a lökéshullámok 50 km sugarú körben hatottak. Nagyon sok – még az üzemtől távol álló épületben is betörtek nemcsak az ablakok, de néhol még az ablakkeret is kirepült. Az égő vegyi anyag szagát pedig még sok kilométerre is érezni lehetett.

https://www.youtube.com/watch?v=qT4RhTig_oM

A robbanás a város központjában álló kormányépülettől mintegy 20 km-re következett be. De, mint az a következő videón is látható, és hallható, egy éppen zajló tanácskozást kellett félbeszakítani, mert teljesen úgy hallatszott, mintha az épület mellett robbant volna valami, méghozzá igen nagy erővel:

https://www.youtube.com/watch?v=iPGwOIy0kCE

Az első értékelések szerint az ukrán hadsereg NEM EGYSZERŰEN BALLISZTIKUS RAKÉTÁT LŐTT KI EGY BÉKÉS VÁROSRA – de annak valami újfajta, nagy találati pontosságú változatát próbálták ki. (Ez a fegyver látható volt az augusztus 24-i kijevi, nemzeti ünnepi díszszemlén):

(Csókoltatjuk azt a fegyverszünetet, amelynek keretében ilyen „légi bálnát” is ki lehet lőni békés, polgári célpontokra. Képzeljék el, ha, mondjuk, Székesfehérvár felől repülne be egy ilyen, teszem azt, Nagytéténybe, vagy a Gazdagréti lakótelepre.)

Ismét csak érdekelne továbbá Szelényi Zsuzsanna véleménye erről az aktusról – mint esetleges háborús bűntettről. Persze, nem kevésbé lenne érdekes a nyugati nemzetközi szervezetek véleménye sem arról, hogy egy állítólagos fegyverszünet közepette BALLISZTIKUS RAKÉTÁKKAL LŐNEK LAKOTT TELEPÜLÉSEKET. (Miközben a junta mindmáig érvényes megnevezése szerint a Donyec-medencében ANTITERRORISTA MŰVELET (magyarán, egy rendőri akciónál valamivel keményebb akció) van folyamatban. (Ahol, úgy látszik, a verébre nemcsak lehet, de kell is ágyúval lőni.)

Egy helyi parancsnok szerint ez a fegyverszünet végét jelenti. A nap folyamán több ukrajnai, de orosz hírportál is közölte, miszerint Alekszandr Zaharcsenko miniszterelnök, a rakétatámadást úgy értékelte, hogy ezzel véget ért a fegyverszünet. (Maga az érintett, valamivel később, azonban cáfolta, hogy ő ilyen nyilatkozatot adott volna.)

Meglehet egyébként, hogy éppen ennek a provokatív álhírnek a bedobása volt ennek a példátlan tüzérségi csapásnak a valódi oka.

Akár így, akár úgy: NAGYON ÉRIK A JUNTA OFFENZÍVÁJA. (És kíváncsi lennék, hogy a junta offenzíváját is félbe tudnák-e szakítani holmi újabb tárgyalásokkal. Amiként a junta martalócainak júliusi nagyarányú előrenyomulása idején senkinek – még Lavrovnak sem – jutott eszébe nagy hirtelen fegyverszüneti tárgyalásokat összehívni. Vagy, mondjuk, akkor leállítani a hadműveleteket, amikor a haramia-hadsereg véres harcokban éppen bevenni készült a 84 napig hősiesen küzdő és ellenálló Szlavjanszkot. Ja, hogy azt az amerikai, a francia elnök, a kancellár asszony nem engedte volna …?

Érik, tehát, az offenzíva. Aminek előkészítéseként az ellenség a másik féllel mondatná fel a fegyverszünetet – illetve hozzákezd a lélektani puhításhoz, a másik fél gyengéinek kitapogatásához.

Mert a donyecki repülőtérért továbbra is elkeseredett küzdelem folyik.

Mellesleg, a bábelnök szélsőséges ellenfelei éppen hogy egy offenzívával akarhatják, netán, megakadályozni a vasárnapi választásokat. Amelynek legnagyobb esélyese éppen a bábelnök. És aki egyedül (persze nyugati gyámjainak biztatásával) ragaszkodott a parlamenti választások idő előtti megtartásához.

Новороссия: Угроза уничтожения Сегодня получилось связаться с человеком из МО Украины, который поддерживает нашу борьбу. Был долгий разговор. ЕдиноУкраина планирует продолжить боевые действия сразу же после выборов в Верховную Раду Украины VIII созыва 26 октября. Уже сформировано три бронетанковых кулака, направленных на Донецк. Два из них: Авдеевка-Пески, Дебальцево. Удар будет нанесён только по Донецку. Цель Киева - захватить значительную часть Донецка стремительным ударом по трём направлениям. Чтобы Россия не успела отреагировать и помочь Новороссии. Такой удар большим количеством бронетехники рассеет и ликвидирует разрозненные отряды Ополчения в течение 2-3 суток. Киев сделал ставку на внезапность. И на подлость - в одностороннем порядке прекратив 'перемирие'. Сегодняшние жестокие артиллерийские обстрелы Донецка, а также работа диверсионных групп противника тому подтверждение. Без Донецка существование Новороссии невозможно. И Армия Новороссии никогда и ни при каких условиях не будет обстреливать жилые кварталы Донецка, как это делают карательные войска единоУкраины. Тем самым у наших бойцов будет ограничен набор средств уничтожения единоукраинских карателей, если те закрепятся в жилых кварталах Донецка. Потому если единоукраинским войскам удастся войти в Донецк, у Новороссии останется крайне мало шансов выжить. Ситуация тяжёлая, скрывать не буду. Дмитрий Дзыговбродский

Новороссия: Угроза уничтожения

133 / 259

Сегодня получилось связаться с человеком из МО Украины, который поддерживает нашу борьбу. Был долгий разговор.

ЕдиноУкраина планирует продолжить боевые действия сразу же после выборов в Верховную Раду Украины VIII созыва 26 октября.

Уже сформировано три бронетанковых кулака, направленных на Донецк. Два из них: Авдеевка-Пески, Дебальцево. Удар будет нанесён только по Донецку. Цель Киева - захватить значительную часть Донецка стремительным ударом по трём направлениям. Чтобы Россия не успела отреагировать и помочь Новороссии. Такой удар большим количеством бронетехники рассеет и ликвидирует разрозненные отряды Ополчения в течение 2-3 суток.

Киев сделал ставку на внезапность. И на подлость - в одностороннем порядке прекратив 'перемирие'. Сегодняшние жестокие артиллерийские обстрелы Донецка, а также работа диверсионных групп противника тому подтверждение.

Без Донецка существование Новороссии невозможно. И Армия Новороссии никогда и ни при каких условиях не будет обстреливать жилые кварталы Донецка, как это делают карательные войска единоУкраины. Тем самым у наших бойцов будет ограничен набор средств уничтожения единоукраинских карателей, если те закрепятся в жилых кварталах Донецка.

Потому если единоукраинским войскам удастся войти в Донецк, у Новороссии останется крайне мало шансов выжить.

Ситуация тяжёлая, скрывать не буду.

KELET-UKRAJNA: FESZÜLT VÁRAKOZÁSBAN … Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: FESZÜLT VÁRAKOZÁSBAN …

1. A hétvégén – még Milánóból – Porosenko bábelnök újabb fegyvernyugvást rendelt el. Kellő cinizmussal, ismerve a tisztségviselő észjárását, bízvást elmondhatjuk: ez a készülő offenzíva csalhatatlan jele. Többek között azért is, mert – ahogy azt a néphadseregnek a frontvonalon tartózkodó politikusai, tapasztalataikból is tudják és jelzik – az ilyesfajta „fegyvernyugvások” leple alatt a junta rendezi sorait, feltölti, felvonultatja személyi állományát és haditechnikai eszközparkját, kedvező állásokat foglal el, épít ki, erősít meg. Az ellenséges offenzíva megindítása mellett szól az is: A KIJEVI REZSIMNEK MINDENKÉPPEN ÉRDEKE, HOGY LEHETŐSÉG SZERINT MEGHIÚSÍTSA A JÖVŐ VASÁRNAPI (november 2.) DONYECKI ÉS LUGANSZKI VÁLASZTÁSOKAT. A mostanáig működő népi szervek – a formális jog szempontjából – nem legitimek: nem választotta őket senki. A NOVEMBER 2-I VÁLASZTÁSOK NYOMÁN azonban LEGITIM, a nép által választott ÁLLAMFŐJE ÉS PARLAMENTJE LEHET A KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁGNAK. Amelyeket így már egy fokkal nehezebb lesz beállítani úgy, mintha a szeparatisták terrorista államában valamiféle fegyveres csoportok ragadták kezükbe a hatalmat (az önmagát törvényesnek kikiáltó kijevi központi hatalom ellenében). A junta mellett – félő – az orosz diplomácia is azon dolgozik, hogy a donyeckiek szabad választását fölcserélje a Kijev által szorgalmazott helyi önkormányzati választásokkal. E cél érdekében Porosenko még arra is kész, hogy az általa javasolt és jóváhagyott önkormányzati törvényben említett december 7-ét más, a helyiek számára is (esetleg) elfogadhatóbb dátumra módosítsa. Mert most viszont már szinte mindenki arra számít, arra vár, hogy jövő hétfőn (legkésőbb pedig a keddre virradó éjszaka) a junta hadigépezete beindul. „Hála” a néphadsereg offenzíváját megtörő „fegyverszüneteknek”, a junta megmenekült a katonai katasztrófától, rendezhette sorait ő maga és nyugati gazdái is. Mint a Luganszkban harcoló népi erők parancsnoka elmondta: fegyverszünet ide, vagy oda, az ellenség nemhogy nem vonta vissza a frontvonalakról a nehéztüzérséget, de újabbakat is felvonultatott. Így – „hála” a „tűzszünetnek” – AZ ERŐVISZONYOK (HADITECHNIKÁBAN ÉS EMBERÁLLOMÁNYBAN) MA ISMÉT OLYAN KEDVEZŐTLENEK A NÉPHADSEREG SZÁMÁRA, MINT VOLTAK A NYÁRON (amikor július elején – ugyancsak egy „tűzszünet” után, a junta nagyarányú offenzívát indított. Amelyet sikerült megállítani, nagyarányú veszteségeket okozni az ellenségnek mind személyi állományban, mind haditechnikában – ám a népköztársaságok jelentős területi veszteségeket szenvedtek el.) A szeptemberi első „tűzszünetig” a néphadsereg sokat ledolgozott hátrányából – ám ez az előny mostanra jórészt elveszett. Alekszandr Mozgovoj feltárta: önkéntesek még csak jelentkeznének, immár kellő számban – ám nincs számukra elegendő fegyver. A készülő ellenséges offenzívára tekintettel is, a hadseregnek nagy szüksége lenne tankokra. De minden másra is – hogy, főként a fegyverzeteket tekintve, az erőviszonyok legalábbis összehasonlíthatóvá váljanak a népi erők számára. (Mára már nyílt titokká vált, hogy a donyeckiek számára kritikussá vált helyzetben Moszkva, titokban, a hónuk alá nyúlt, és megtámogatta őket annyi fegyverzettel, ami által elkerülhetővé vált a néphadsereg AZONNALI veresége, és meg tudták fordítani a kedvezőtlen tendenciát. Amit viszont félbeszakított a szeptember 5-i minszki tűzszüneti megállapodás.)

134 / 259

A néphadsereg más vezetői is kegyetlen, kíméletlen harcokra számítanak. Olyannyira, hogy mindkét, a donyecki repülőtér védelmét a helyszínen irányító parancsnok, némileg patetikusan üzent a külvilágnak: ha ők ki is esnének a küzdelemből, mindig lesznek olyanok, akik a helyükre állnak és folytatják ügyüket. Az offenzíva célja lehet Donyeck ismételt blokád alá vonása (vagy éppen benyomulás a város határain belülre – méghozzá három irányból is). Elképzelhető, hogy a junta megpróbálkozik ismét július hadicéljaival: a két népköztársaság egymástól való elszigetelésével, az államhatár fölötti ellenőrzés ismételt visszaszerzésével. (Ez olyan fontos cél, hogy a legújabban Oroszország előtt meglobogtatott újabb szankcióktól való eltekintés egyik előfeltételének az Unió azt nevezte meg, hogy visszaálljon az „államhatár megbízható ellenőrzése” (értsd: visszajátszása a junta kezére – abból a célból, hogy a népi forradalmat elvágják utánpótlási forrásától, és megfojtsák.) A kulcskérdés mindenképpen Donyeck lesz. Maximális célként a város elfoglalása (és ezzel végső vereség mérése a népi forradalomra). Minimális célként pedig a város blokád alá vonása, amely eredményeként egész télen lehetne lőni, így törve meg a lakosság lelkierejét, ellenállását tavaszig. Amely cél, ha nem sikerül, a hadműveletek tavaszi kiújulásáig, a junta döntő vereségéig vezethet. Akárhogy is van, akármennyire viszonylag mindkét fél betartja a „tűzszünet” néhány fontos pontját – a néphadseregre való nyomás máris érzékelhetően erősödik. Ami a pozíciók, nem számottevő, de érzékelhető romlásához vezetett. Erősödik az ellenséges tüzérség tevékenysége – Donyeck, és annak repülőtere mellett – számos egyéb, a népi erők kezén lévő, stratégiailag fontos település ellen is. Donyeckben ismét erősödött az ellenség felderítő, diverziós tevékenysége. A hétvégén az elhárító szervek a diverziós erők hatalmas, titkos fegyverraktárára bukkantak a város határában. A junta ismét támad, lő olyan településeket, amelyek körül az utóbbi hetekben viszonylagos nyugalom volt. Érzékelhető, hogy máris megindult a hadművelet a Donyeck védelme szempontjából stratégiailag fontos Gorlovka előváros újabb bekerítése érdekében. A nyár végi kitartó, szívós harcok eredményeként sikerült felszámolni a Gorlovka körüli ostromgyűrűt, és lőtávolságon kívülre űzni a junta csapatait. Mára azonban az ellenség ismét olyan közel tudott férkőzni a sokat szenvedett városhoz, hogy újra megkezdődött annak lövetése. A néphadsereg adatai szerint csak az utolsó tíz napban mintegy kétszáz (!) áldozata volt a harci cselekményeknek. Csak Donyeckben kedden 12, szerdán újabb egy halálos áldozata volt a tüzérségi támadásoknak. A Donyecki Népköztársaság vezetése – a ballisztikus rakétával elkövetett hétfői támadásra hivatkozva – ÚJABB UTASÍTÁSIG FÉLBESZAKÍTOTTA A TANÍTÁST A DONYECKI ISKOLÁKBAN. A legutóbbi tüzérségi támadásokban a város 15 iskolája szenvedett el kisebb-nagyobb pusztításokat. A Human Rights Watch elnevezésű nemzetközi jogvédő szervezet – a helyszínen járt tényfeltáró küldöttségének tapasztalatai nyomán közölte: 12 településen tapasztalták annak nyomát, hogy a kijevi hadsereg kazettás (fürtös) bombákat vetett be lakott települések ellen. 2. Folytatódik a terror a junta uralma alatt álló területeken. Valerij Nalivajcsenko, a Nemzetbiztonsági Szolgálat vezetője a minap bejelentette: immár 153 ukrán állampolgárt ítéltek el a „szeparatistákkal való kapcsolattartás vádjával, további 354 esetében pedig folyamatban van az ítélethozatal. Ogyesszában a nemzetbiztonsági szolgálat helyi kirendeltsége lefogta a jóformán egyedül megmaradt ellenzéki egyik hírportál vezetőjét. Az egyik – a junta kezén lévő – település lakói arról számoltak be, hogy egy ellenőrző pontnál az ukrán katonák feltartóztatták egy autó három utasát, akiket ismeretlen irányban elhurcolták, autójukat pedig felgyújtották. (Gyakoribb azonban, hogy a megvádolt emberek kocsiját elkobozzák – mint ahogy nagy számban tulajdonítanak el más gépkocsikat is. Egy Kijev környéki használtautó piacon már tűntek föl a Donyeckből „elszármazott” személygépkocsik.) A hét elején a Facebook-ra fölkerült egy olyan videó, amit népfelkelők találtak a junta katonáinak egyik autójában. Ezen az látható, amint, éjnek idején, egy elhagyatott területen az egyik terrorbrigád tagjai egy gödör felé vonszolnak három civil személyt, belelökik őket, majd kisvártatva hallatszanak a kivégzésük céljából rájuk leadott pisztolylövések. A nemrég feltárt tömegsírokhoz ellátogatott az Amnesty International tényfeltáró küldöttsége. A nemzetközi szervezet ugyan tanúsította a tömegsírok létét – ám mindjárt hozzátette jelentésében: arra, úgymond, nincs bizonyíték, hogy tömeggyilkosságokra került volna sor – háborús bűntetteknek pusztán „egyedi eseteiről” lehet szó. A jelentés, egyszersmind, a népfelkelőket is a juntához hasonló bűntettekkel (emberek eltüntetése, bíróság ítélet nélküli kivégzése) vádolta meg. A jelentés megemlíti a népfelkelők két (állítólagos) áldozatának nevét, ám egyet sem tud (vagy akar) megemlíteni a terrorbrigádok áldozatainak nevei közül. (Holott ezek kiderítésében mind az elhurcolt lányok, fiatalasszonyok hozzátartozói, mind a kivégzett népfelkelők családtagjai, bajtársai segítségükre lettek volna.) 3. Apró, de szimbolikus jelként a Luganszki Népköztársaság vezetése elrendelte: az új állam mostantól átáll a moszkvai idő használatára. (Eddig egy óra volt az időzónák közötti különbség. ) Donyeck vezetése is nemrégiben kilátásba helyezte ugyanezt. A 2015-ös Újévet már a moszkvai idő szerint köszöntjük majd – mondta a miniszterelnök.

Правозащитная организация Human Rights Watch засвидетельствовала, что артиллерия украинских войск использует кассетные боеприпасы против мирных густонаселенных районов Донецкой области http://lifenews.ru/news/143211 Lifenews.ru

KELET-UKRAJNA: 71 ÉV SZÜNET UTÁN ISMÉT NÉMET TANKOT LŐTTEK KI A DONYEC-MEDENCÉB Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

135 / 259

KELET-UKRAJNA: 71 ÉV SZÜNET UTÁN ISMÉT NÉMET TANKOT LŐTTEK KI A DONYEC-MEDENCÉBEN

Miközben Washingtontól Varsóig és Bukarestig kórusban óbégatnak a donyeckieknek szállított orosz fegyverek miatt, azért a másik fél - szép stikában - sem tétlenkedik. Noha állítólag még fegyverszünet van. (Tudjuk, már csak a hétfőre virradó éjszakáig - de még van.) Luganszk megye egyik faluja, Bahmutka körül napok óta folynak a fegyveres harcok. Az egyik összetűzés során a néphadsereg KILŐTT EGY NÉMET GYÁRTMÁNYÚ, 'LEOPARD' TANKOT. Úgy bizony! Ennek a Leopardnak története van. Még szeptember végén a NATO hadgyakorlatot tartott Nyugat-Ukrajnában. Helyi lakosok akkor felfigyeltek arra és a néphadsereg is tőlük értesült arról -, hogy Leopard-tankok megállás nélkül haladnak tovább, kelet felé. VAGYIS, KIJÁTSZOTTÁK A TILALMAT: hadgyakorlat ürügyével bevitték Ukrajnába, majd ott RÖGTÖN TOVÁBBADTÁK a Donyec-medencében harcoló alakulatoknak. A Leopardok tehát megérkeztek. Éppen úgy, mint azok a lengyel páncélozott járművek, amelyeket a néphadsereg a junta fegyverrendjében talált, ugyanott. Bár a jenkik a kelet-európaiakat szólították fel a még meglévő szovjet eredetű fegyvereik (ingyenes, vagy legalábbis jutányos árú átadására az ukránoknak), azért a kiselejtezett nyugati technika is mehet. A kilőtt Leopard típusa 1980 és 2010 között volt a Bundeswehr fegyverzetében. http://rusvesna.su/news/1414110241

Hogy képet alkothassunk magunknak, milyen háború is folyik a Donyec-medencében, segít eligazodni ez a videófelvétel.

A jó 5 perces videó elején a néphadsereg tisztje térkép előtt magyarázza az október 23-i hadihelyzetet. Ez is megerősíti: A JUNTA TÁMADNI KÉSZÜL. A tiszt mutatja a térképen, SZINTE MINDENÜTT A FASISZTA HORDA KÉSZÜLŐDIK: csapatokat, haditechnikát vonnak össze, harcálláspontokat foglalnak el, építik ki.

(MÁR ISMERT: A VASÁRNAPI VÁLASZTÁSOK UTÁN KÖVETKEZŐ NAPON (hétfőn) MEGINDUL AZ OFFENZÍVA. Nyilvánvaló, hogy a jövő vasárnapig (november 2.) dülőre akarják vinni a kérdést. Jövő vasárnap választja meg ugyanis a két népköztársaság a saját államfőjét, illetve parlamentjét.)

A videó kb. 2.25 percétől egy klip mutatja be a háború képeit.

https://www.youtube.com/watch... Specnaz DNR preduprezhdaet YOUTUBE.COM

https://www.youtube.com/watch...

IGOR SZTRELKOV FIGYELMEZTETÉSE A JUNTA KÉSZÜLŐ TÁMADÁSÁRA

Igor Sztrelkov, Donyeck korábbi hadügyminisztere – aki a posztjáról augusztusban történt kényszerű távozása óta Moszkvában él – október 21-én sürgős nyilatkozatot tett a Donyec-medencei forradalmat fenyegető katonai támadásról.

A Donyeckben mindmáig rendkívül népszerű, elismert stratégának számító katonapolitikus mostani „száműzetésében” is rendszeresen figyeli a fejleményeket.

A katonai vezető figyelmeztet: saját megfigyelései, értesülései – továbbá más katonai szakemberek véleménye alapján is RÖVIDESEN (alighanem rögtön a vasárnapi kijevi parlamenti választás után) VÁRHATÓ A JUNTA OFFENZÍVÁJA. Ennek előjelei: a néphadsereg állásai, a polgári lakosság, a civil létesítmények ellen megszaporodott, egyre pusztítóbb, egyre nagyobb tűzerejű tüzérségi eszközökkel, reaktív aknavetőkkel – sőt most már messzehordó taktikai rakétafegyverekkel intézett támadások (mint amilyenre hétfő reggel, azzal a bizonyos „Tocska-U”, lényegében rövid hatósugarú ballisztikus rakétával került sor. Kijev óriási erőket vonultatott fel már eddig is – csapatokat, nehéztüzérséget, légvédelmi rakétarendszereket (amelyekkel földi célpontokat támadnak). Aktivizálódtak az ellenség diverziós csoportjai is.

136 / 259

Az un. „fegyverszünet” óta TÖBB POLGÁRI LAKOS ESETT A BELÖVÉSEK ÁLDOZATÁUL, MINT A KORÁBBI IDŐSZAKOKBAN, a harcok idején.

Donyecktől északnyugatra, illetve délnyugatra két támadó csapategységet telepítettek – mely egységek JÓL LÁTHATÓAN TÁMADÓ ALAKZATOT VETTEK FÖL. Egy harmadik csapategység pedig Gyebalcevó térségébe települt (amit a tűzszünettől korlátozott néphadsereg nem tudott elfoglalni – holott korábban az ottani egységeket a néphadsereg már bekerítette). Ebből következik: Donyecket északnyugatról és délnyugatról éri támadás – míg a harmadik hadseregcsoport feladata lesz, hogy utat törjön az államhatár felé, újra lezárva azt – megfosztva ezzel a két népköztársaság fegyveres erőit a (lehetséges) utánpótlástól.

A hadvezető figyelmeztet: AKKORA HADERŐKRŐL VAN SZÓ, HOGY – TÉNYLEGES OROSZ SEGÍTSÉG NÉLKÜL – a létszámában kicsiny, minden eddigi erőfeszítés dacára szétszórtan, koordinálatlanul tevékenykedő (és haditechnikával is lényegesen rosszabbul ellátott) NÉPI FEGYVERES ERŐK NEM FOGJÁK TUDNI FELTARTÓZTATNI AZ ÁRADATOT, VERESÉGRE VANNAK ÍTÉLVE.

A junta terve egyszerű: VILLÁMGYORS CSAPÁSSAL BEVENNI DONYECKET (vagy annak legalább egy részét). (Méghozzá nyilvánvaló: még a november 2-re kitűzött helyi választások előtt). HA SIKERÜL ELFOGLALNI A VÁROST, VAGY ANNAK LEGALÁBB EGY RÉSZÉT, a Donyecmedence népi forradalma lényegében elbukik.

Ugyanakkor a junta számára is ez szinte ez utolsó esély. A HADMŰVELET CSAK AKKOR LESZ SIKERES, HA VILLÁMGYORSAN VÉGREHAJTJÁK – MIELŐTT MÉG MOSZKVÁBAN ÉSZBE KAPNÁNAK. Donyeck elfoglalása után a junta AZONNAL ÚJRA FEGYVERSZÜNETET FOG HIRDETNI (aminek feltételeit, természetesen, már ő fogja diktálni). Két okból is: 1. nyugati gazdái előtt azzal fog tetszelegni (akik ezt készséggel fel is karolják majd a világ előtt), hogy ő a békés megoldáson dolgozik; 2. az újabb fegyverszünettel megakadályozza Moszkva (esetleges) közbelépését.

Sztrelkov figyelmeztet: AZOK AZ ERŐK, amelyek a moszkvai vezetésen belül A SZEPTEMBERI „TŰZSZÜNET” KIKÉNYSZERÍTÉSÉVEL LEÁLLÍTOTTÁK A NÉPHADSEREG OFFENZÍVÁJÁT (többek között megakadályozva Mariupol bevételét, holott a kérdéses időpontban az ukrán fő erők már el is hagyták a várost), AZOK MOST IS MINDENT MEG FOGNAK TENNI, HOGY A MOSZKVAI DÖNTÉST KÉSLELTESSÉK.

MÁRPEDIG, HA NOVOROSSZIJA MOST ELBUKIK, ENNEK BELÁTHATATLAN KÖVETKEZMÉNYEI LESZNEK MAGÁRA OROSZORSZÁGRA, AZ OROSZ BELPOLITIKÁRA IS – figyelmeztet a katonai parancsnok.

**

Igor Sztrelkov (valódi nevén: Girkin) orosz állampolgár, korábban a hadseregben, a különleges belügyi alakulatokban szolgált. Önkéntesként harcolt a csecsen háborúban – és a délszláv háború idején is. A Donyec-medencébe a Krímből érkezett. Április végén érkezett a forradalom akkori központjának számító Szlavjanszkba, ahol a semmiből megszervezte a kezdetben még teljesen fegyvertelen népfelkelő egységeket. Élükre állva hosszú ideig sikerrel verte vissza az általa irányított népsereg a város elleni újabb és újabb rohamokat. Már június vége felé azonban előre látta: a város sokáig már nem lesz tartható. Drámai videóüzenetben fordult ezért Oroszországhoz, személy szerint Putyinhoz. Segélykérése azonban nem talált válaszra – és a junta július elején (akkor is egy fegyverszünet után!) megindított, elsöprő erejű offenzívájával a város tarthatatlanná vált. Már csak annyit tudott tenni, hogy ügyes manőverrel kimenekítette az immár teljesen bekerített városból egységét, mielőtt a döntő támadás megindult.

Csapataival Donyeckben termett – és elmondása szerint meghiúsította az ott folyó áruló összeesküvést, mellyel a helyi oligarchák által befolyásolt egyes helyi politikusok a város feladására készültek. Sztrelkov rendet tett az addig szétszórtan, fegyelmezetlenül, koordinálatlanul harcoló egységek között is, amelyeket összehangolt, fegyelmezett, hatékony sereggé formált rövid idő alatt (ami meg is látszott a népi erők augusztus utolsó harmadában kibontakozó ellentámadásában – amivel meg is hiúsították a junta offenzíváját, súlyos emberi és haditechnikai veszteségeket okozva neki. Az összeomlás szélén álló kijevi erőket a szeptember 5-ével kierőszakolt „tűzszünet” mentette meg a teljes vereségtől.)

Máig sem tisztázott, belső intrikák folytán azonban augusztus közepén Sztrelkov lemondani kényszerült a honvédelmi miniszter posztjáról, amire pedig alig egy hónappal korábban nevezték ki. (Szakértők szerint ezzel meg is akadt az a kedvező folyamat, amivel a fegyvertelen, tapasztalatlan népfelkelőkből már-már igazi, fegyelmezett, szakszerű hadsereg vált. A hírek szerint a donyecki hatóságok nem is engedik vissza Sztrelkovot Oroszországból.)

Sztrelkov azóta is változatlanul hangoztatja lojalitását Putyin államfő iránt – de, mint korábban is, élesen bírálja a moszkvai vezetésen belül megbúvó azon erőket, amelyek szemmel láthatóan Novorosszija elgáncsolásán dolgoznak.

Graham Phillips 5 új fényképet osztott meg (SHED SEVEN SPEAKEASY): https://www.facebook.com/grahamwilliamphillips

137 / 259

Élnek rom, a pincékben, a félelem az életük. Áram nélkül, munka nélkül, vagy pénzt. A hőmérséklet fejest a fagyasztás, és a civil élet a Donyeck frontvonalak komor valóban.

Meghívó koszorúzásra Szerkesztőség https://www.youtube.com/watch?v=LMHfZbxmJ78

Meghívó koszorúzásra vasárnap 11 órakor

Koszorú elhelyezése a halálba kergetett munkásnő sírján

A Magyar Szociális Fórum koszorút helyez el Stiaszni Éva sírján, halálának harmadik évfordulóján. Az eseményen jelen lesz Éva édesanyja is. A devizahiteles metróvezetőt 2011. októberében kergették halálba a banki végrehajtók: rendőri asszisztálással rátörték óbudai lakásának ajtaját, ő pedig kivetette magát a kilencedik emeletről. S. Éva életéről és sorsáról az mszfszk.hu oldalon tudhatnak meg többet. Az MSZF arra kéri mindazokat, akik le akarják róni kegyeletüket a rendszer áldozatának emléke előtt, hogy hozzanak magukkal egy szál virágot, vagy mécsest.

Óbudai köztemető 43/1 parcella. A temetőhöz a Batthyány térről lehet eljutni a 60-as buszokkal. 2014. október 26. 11.00 óra

Videóösszeállítás Éva temetéséről 2011. október 26-án:

https://www.youtube.com/watch?v=LMHfZbxmJ78

KELET-UKRAJNA: DONYECK KÉSZÜL AZ OSTROMRA Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: DONYECK KÉSZÜL AZ OSTROMRA

1. Igor Sztrelkov figyelmeztetése mellett a donyecki felderítés is már korábban értesült a kijevi rezsim által indítandó offenzíváról. ÍGY MA MÁR SENKINEK SINCSENEK KÉTSÉGEI AFELŐL, HOGY AZ ÁLTALÁNOS TÁMADÁSRA A LEGKÖZELEBBI NAPOKBAN SOR FOG KERÜLNI. Méghozzá a jövő héten: a támadás egyik célja a november 2-i választás meghiúsítása. (Ami, ugyanis, közjogi szempontból legalizálná a két népköztársaság egyelőre ideiglenes államhatalmi és államigazgatási szerveit.)

A másik szempont: a rezsimnek valamit föl kell tudni mutatnia még az előtt, hogy az igen keservesnek ígérkező tél megkezdődnék. (Amikor is: 1. alapvető gondok lehetnek majd nem csupán a fűtéssel, de általában véve az ellátással is; 2. bekövetkezhet a régóta jósolt teljes államcsőd – annak minden katasztrofális következményével együtt a már eddig is nagymértékben elszegényedett lakosság számára; 3. a közvéleményre mindinkább demoralizáló hatással van az ország délkeleti részén dúló, elhúzódó háború, az abban elszenvedett véráldozatok és vereségek.)

A nagyarányú katonai előkészületek, óriási csapategységek, haditechnika felvonultatása világossá teszi: A JUNTA MINDENT ERRE AZ OFFENZÍVÁRA TESZ FEL. Aminek gyors sikere Donyeck, vagy legalábbis annak egy részének a bevételét eredményezné, súlyos (ha nem megsemmisítő) csapást mérne a térség forradalmára. Míg a kudarc az immár közel háromnegyed éve tartó KATONAI TERRORHADJÁRAT bukását jelentené, annak minden súlyos következményével a rezsim – mindenekelőtt pedig Porosenko és köre számára, akiket a rendszer szélsőjobboldali ellenzéke mind erőteljesebben presszionál.

Porosenko és köre részben habozik, és netán hajlana bizonyos kompromisszumokra a békés rendezés érdekében. Általános tapasztalat szerint azonban AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK A KATONAI MEGOLDÁST ERŐLTETI. Október elején ismét Kijevben termett Victoria Nuland amerikai külügyminiszter-helyettes asszony, aki – nem függetlenül a küszöbönálló választásoktól – A HÁBORÚ FOLYTATÁSA ÉRDEKÉBEN GYAKOROLT NYOMÁST POROSENKORA. Nuland arra is bizonyosságot igyekezett szerezni a bábelnöknél, hogy Arszenyij Jacenyuk (aki egyrészt az USA

138 / 259

kegyeltje, másrészt közismerten „a háborús párt” vezéralakja Kijevben) a választások után is, minden körülmények között miniszterelnök maradhat.

Washington egyben újból megpróbált nyomást gyakorolni Oroszországra is. Ezúttal annak érdekében: Moszkva hasson oda, hogy Donyeck, Luganszk – sőt a Krím (!) – lakossága is vegyen részt az október 26-i ukrán parlamenti választáson.

ÍGY A TÁMADÁS NAGYARÁNYÚ, ELSÖPRŐ EREJŰ LESZ. Annak érdekében is, hogy – miként azt Sztrelkov korábbi honvédelmi miniszter jelezte – gyors siker kicsikarásával megakadályozza, hogy Moszkva (esetleg) válaszlépéseket tudjon hozni.

Tisztában vannak ezzel Donyeckben is. Mint ahogy annak is tudatában vannak, hogy a junta – eddig szokásos harcmodorával szemben – ezúttal kész harcot vívni a város határain belül is. (Eddigi gyáva és aljas harcmodoruk azzal is összefüggött: rettegtek a közelharctól, amelyben leginkább csak vesztesek lehettek. Ezért inkább szétbombázták az elfoglalni kívánt települést.)

Természetesen megpróbálnak valamiféle ürügyet keresni az agresszióhoz. A junta fáradhatatlan hazugsággyára (melynek szellemi termékeiből nem csupán a világ-, benne a magyar, sajtó, de a világ felelős döntéshozói is táplálkoznak, például felröppentette, hogy: 1. újabb orosz csapatok nyomultak ukrán területre (ezt maguk az EBESZ megfigyelői cáfolták); 2. a Szlavjanszk melletti Karacsun hegy közelében olyan tömegsírokra találtak, amelyben a népfelkelők által AUGUSZTUSBAN (!!!) agyonlőtt ukrán hadifoglyokat földelték el. Úgy látszik, még maguk sincsenek tisztában azzal, hogy SZLAVJANSZKOT ÉS KÖRNYÉKÉT A JUNTA CSAPATAI MÉG JÚLIUS 7-ÉN ELFOGLALTÁK (az említett Karacsun hegy pedig már április végén – sajnos, végleg – az akkor éppen Szlavjanszkot ostromló kijevi csapatok kezére került.)

(Liberális sajtó, figyelem! Így tessenek hinni egyetlen hírforrásuknak! Habár miről beszélek: az RTL-II híradója MÉG KÖZEL KÉT HÉTTEL A HADISZERENCSE FORDULTA UTÁN IS ÚGY TUDTA, hogy a donyecki repülőtér a junta kezén van. Honnan tudta így? Onnan, hogy a junta propagandája makacsul ezt hajtogatja. Miáltal a magyar közvélemény ugyanolyan elhülyítetté válik, mint az ukrán.)

A donyecki néphadsereg pénteken ezért a város egyik forgalmas utcáján AZ UTCAI HARC fogásait gyakorolta. Jelentős nagyságú páncélos erőket, illetve tüzérséget vont össze a város határain belül (annak ellenére, hogy a néphadsereg, hadműveleteinek megtervezésekor és kivitelezésekor – ellentétben a juntával – amennyire csak lehet, igyekszik megkímélni a polgári lakosságot. Mely szabályt most, a körülményekre való tekintettel, részben legalábbis, kénytelenek lesznek áthágni). Két irányból számolnak az ellenség páncélos ékeinek benyomulásával a városba: északnyugat, illetve délnyugat felől. (Ahol az ellenség legnagyobb felvonulása is tapasztalható: Peszki, Avgyejevka donyecki elővárosok, illetve Marjinka település felől: ezeken a helyeken már hetek óta hosszú menetoszlopok vonulása figyelhető meg – csókoltatjuk Lavrov nagymester tűz- és fegyverszüneteit.) Mivel az offenzíva egyik közvetlen célja lesz a város északnyugati részén lévő repülőtér visszafoglalása, a néphadsereg jelentős erőket küld a repülőtér védőinek megerősítésére – ennek érdekében még más frontokról is a támadástól fenyegetett fővárosba irányítanak át erőket.

A történtekből még Alekszandr Zaharcsenko miniszterelnök is levonta (kénytelen volt levonni) a következtetést (meglehet, ezzel kegyvesztetté válván a szemkápráztató diplomáciai piruettek értelmi szerzőinek és művelőinek szemében): A BÉKÉS RENDEZÉSRŐL FOLYTATOTT TÁRGYALÁSOK – mondta – ELVESZTETTÉK POLITIKAI TARTALMUKAT. Lefordítva köznapi nyelvre: SEMMIFÉLE TÁRGYALÁSOKAT NEM LEHET FOLYTATNI AZ UN. „BÉKÉS RENDEZÉSRŐL” OLYANOKKAL, AKIK NEM TARTJÁK BE A FEGYVERSZÜNETET (és, tegyük hozzá, olyan megátalkodott, becstelen és aljas szószegőkkel, akik még soha, egyetlen vállalásukat, soha egyetlen szavukat, soha a saját maguk által aláírt megállapodásokat még nem tartották be.)

A donyecki hatóságok utóbb cáfolták azokat a híreszteléseket, amelyek szerint evakuálni kívánták volna a külső kerületek lakosságát. (A junta igyekezett távozásra bírni a hadműveletek által alighanem majd érintett kerületek lakosságát. ÚGY, AHOGY AZT AZ AMERIKAI RAND CORPORATION ÁLTAL – még júniusban, az ukrán kormány számára készített – ELŐTERJESZTÉS TARTALMAZZA).

2. Az orosz külügyminisztérium nyilatkozatban ítélte el kazettás (fürtös) bombák minapi újabb bevetését polgári célpontok ellen. Egyben felszólította a nyugati humanitárius szervezeteket, hogy vizsgálják ki a kirívó háborús bűntetteknek minősülő cselekedeteket (a kazettás és foszforbombák bevetése mellett a feltárt tömegsírok ügyét, a junta vérengzéseit Ogyesszában és Mariupolban, stb.).

A tények makacs dolgok. Még az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) jelentése is kénytelen volt elismerni: A „TŰZSZÜNETET” A LEGTÖBB ESETBEN A KIJEVI REZSIM HADSEREGE SÉRTETTE MEG (15 BIZONYÍTOTT ESETBŐL 13-SZOR). Az ENSZ főtitkárának az emberi jogokért felelős helyettese pedig ugyancsak kénytelen volt elismerni és kijelenteni: „AMENNYIBEN BEBIZONYOSODIK, HOGY A JUNTA FÜRTÖSBOMBÁKAT VETETT BE A POLGÁRI LAKOSSÁG ELLEN (Szelényi Zsuzsanna, figyelem!), AZ, BIZONY, HÁBORÚS BŰNTETT. (Én kívülálló civilként is segítek, súgok: elegendő a junta repülőgépe által június 2-án, illetve július 18-án Luganszkra kilőtt rakétát, annak pusztítását elemezni. De tessék kielemezni a Donyeckre október 1-én és 2-án kilőtt „Uragan” rakéta hatását: 1-én az 57. sz. iskola tanévnyitóján hárman, a közeli főút buszmegállójában pedig további hatan estek áldozatául a rakéta fejében elhelyezett „kazettáknak”. Míg, ugyanezen okokból, másnap életét vesztette a Nemzetközi Vöröskereszt donyecki irodájának svájci állampolgárságú munkatársa. Az iroda egyébként egy lakóházban volt.)

„Amennyiben bebizonyosodik”… Elegendő lenne a tisztelt (vagy nem tisztelt) ENSZ tisztségviselőnek áttanulmányoznia az említett eseményekről készített videófelvételeket. Mely szörnyűségeknek ha csak a töredéke történik MÁS EURÓPAI városokban, az ENSZ-től kezdve az Európai Unióig már régen bosszút esküdtek volna.

139 / 259

3. Az ENSZ-ben éles vita alakult ki a Emberi Jogi Tanács által az ukrajnai emberi jogi helyzetről készített vita kapcsán. Vitalij Csurkin orosz ENSZ-képviselő (jogos) kifogások egész sorát hozta fel az általa egészében egyoldalúnak és elfogultnak minősített jelentéssel kapcsolatban.

A vita során Csurkin felhívta a figyelmet, egyebek mellett, arra is: október 13-án, amikor egy holland szakértői bizottság pótlólag vizsgálódni próbált a lelőtt maláj utasszállító gép katasztrófájának helyszínén, A KIJEVI REZSIM HADSEREGE, éppen a kérdéses időpontban, FOLYAMATOSAN LŐTTE A HELYSZÍNT. Tegyük hozzá: már sokadszorra. Nyáron például, a bizonyítékok gyűjtése szempontjából kritikus időszakban, a nyugatról érkezett szakértői delegációknak HÁROMSZOR IS VISSZA KELLETT FORDULNIUK DONYECKI BÁZISUKRA, MIVEL A HELYSZÍN HEVES TÜZÉRSÉGI TÁMADÁSA MIATT KÉPTELENEK VOLTAK A HELYSZÍNRE UTAZNI ÉS HOZZÁLÁTNI VIZSGÁLÓDÁSAIKHOZ. És ki tudja: az azóta eltelt három hónap, illetve az ismétlődő tüzérségi tűz miatt hány fontos tárgyi bizonyíték semmisült meg.

Emlékeztetőül: a vizsgálóbizottság valamikor jövő nyárra ígéri a végleges jelentés elkészítését a tragédiáról (holott a Nemzetközi Légügyi Szervezet, az ICAO szabályai szerint az ilyen rendkívüli esetekről szóló jelentéseket LEGKÉSŐBB EGY HÓNAPON BELÜL EL KELL KÉSZÍTENI). Megint csak meg kell kérdeznem, apellálva az olvasók elemi logikájára: VAJON HA csak a legcsekélyebb mértékben is BIZONYÍTHATÓ LENNE OROSZORSZÁG, VAGY „AZ ÁLTALA TÁMOGATOTT SZEPARATISTÁK” VÉTKESSÉGE, VAJON VÁRNÁNAK-E A BIZONYÍTÉKOK FELTÁRÁSÁVAL ILYEN SOKÁIG? Nem tárnák-e a lehető leghamarabb a bizonyítékokat ország-világ elé? (Ahogy kezdetben, már órákkal a szerencsétlenség után, biztosan tudni vélték, hogy az oroszok – vagy a szeparatisták – lőtték le az utasszállítót).

Úgy látszik azonban, ezzel komoly gondok vannak. Jövő nyárig viszont a világközvélemény nagy valószínűséggel elfelejti a történteket. Amellett addig még száz újabb variáció merül föl – ami még inkább alkalmasabb lesz a történtek feledtetésére, a nyomok összezavarására. Mert ha kiderülne az igazság, HÁBORÚS BŰNTETT ELŐRE MEGFONTOLT KITERVELÉSÉÉRT ÉS ELKÖVETÉSÉÉRT nemcsak a junta mehetne a vádlottak padjára teljes létszámban, de az amerikai legfelső vezetés is – a Nobel-békedíjas Obamával, helyetteseivel, az elmeháborodott John McCain szenátorral, illetve mindazokkal együtt, akik ezt a gyalázatos provokációt kitervelték. Mert ne feledjük: maga az ENSZ sorolta a gép 298 utasát a közé AZ IMMÁR KÖZEL NÉGYEZER CIVIL ÁLDOZAT közé, akik áldozatául estek a Nyugat (közöttük a magyar kormány, de még inkább a szociálliberális álellenzék) által egységesen támogatott tömeggyilkos, fasiszta junta HÁBORÚS BŰNTETTEINEK (ugye, kedves Szelényi Zsuzsanna?).

Graham Phillips 4 új fényképet osztott meg. https://www.youtube.com/watch?v=tXaD7aHl2zA https://www.youtube.com/watch?v=I5WljQnGCRc#t=10 https://www.youtube.com/watch?v=8l4mvWzO1dE#t=21 https://www.youtube.com/watch?v=3_9mWV88sJc

When it`s all over, the cost to demolish Donetsk airport, now beyond all salvage, will be millions. To rebuild an airport of this stature, another billon.

All on a battlefield where some 5000 have been killed.

***

'A TITOK MÁR BENNED ÉL' - Részlet a 'Táncolj, Budapest parádé' c. dalból. Az amerikai külügyminisztérium figyelmeztette Oroszországban tartózkodó állampolgárait: EZEKBEN A NAPOKBAN KERÜLJÉK AZ UKRAJNÁVAL HATÁROS OROSZ MEGYÉKET (a továbbiakban következik az öt megye, plusz a krasznodari határterület felsorolása). Mivelhogy hevesebb szakaszba léphetnek a 'felkelők' és az ukrán kormánykatonák közötti összetűzések. Ezek valamit tudnak... De idézzünk egy másik dalrészletet is. Egy operából: 'Oszkár tudja - de nem mondja...'

Александр Роджерс Госдеп США просит граждан США воздержаться от посещения приграничных областей РФ — Ростовской, Брянской Курской, Белгородской, Воронежской областей и Краснодарского края. По словам представителей госдепартамента, война на Украине может разгореться с новой силой. «Госдепартамент предупреждает граждан США, находящихся в России, о сохраняющейся напряженности на границе с Украиной и потенциальной возможности столкновений между пророссийскими группировками и украинскими военными», — говорится в сообщении департамента.

Госдеп в курсе. Это же их марионетки в Куеве разжигают эту войну

140 / 259

KELET-UKRAJNA: A TÁMADÁS A JÖVŐ HÉT KÖZEPÉRE VÁRHATÓ Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A TÁMADÁS A JÖVŐ HÉT KÖZEPÉRE VÁRHATÓ

A donyecki felderítés legújabb adatai szerint a junta offenzívája az október 28. és 30. közötti időszakra várható. A késedelemnek (már ha lesz ilyen) két oka lehet: 1. Október 29-re ígérik a vasárnapi választás előzetes eredményeinek közzétételét. Nyilván nem akarják elvonni erről az eseményről a figyelmet a hadijelentésekkel. 2. A viszonylag későn induló támadással biztosítható lesz, hogy a november 2-re előirányzott helyi választásokat már semmiképpen se lehessen megtartani. (Ezek szerint valószínűleg azoknak a katonaembereknek lesz igazuk, akik eleve nem tartották jó ötletnek választások megrendezését egy tulajdonképpen harcban álló országban.) A felderítés tudomására jutott újabb értesülések szerint a támadás két fő iránya Donyeck, illetve Mariupol lesz. Donyecket igyekeznek majd bekeríteni, majd több irányból is betörni a városba. A város egyes részeinek elfoglalásával ellehetetleníteni az életet egész Donyeckben. A harcok ismét visszatérnek a nyár végi hosszú harcokban szinte teljesen rommá lőtt Ilovajszk városához, ahol az ostromgyűrűnek be kell majd zárulnia. (Emlékeztetőül: Ilovajszk fontos vasúti csomópont is. Újbóli elfoglalásával Donyeck ismét megközelíthetetlenné válna vasúton.) Egy Gyebalcevó felől támadó hadseregcsoportnak (újra) el kellene vágnia a Donyeck, illetve Luganszk megyében harcoló csapatokat. Másrészt a néphadsereg által mindmáig sikertelenül ostromlott Szscsasztyje város felé megindulva (e városban van a Luganszk megye nagy részét árammal ellátó hőerőmű), a junta csapatainak a tervek szerint előre kellene nyomulnia az államhatárig, és azt ellenőrzés alá vonva, el kellene vágnia az esetleges orosz segítségtől, illetve utánpótlási forrásoktól. A Gyebalcevóból kiinduló egyik másik egységnek előre kell nyomulnia Gorlovka városához, és azt birtokba venni. Ez a terv már most folyamatban van: jelentős erők vonultak és vonulnak a város alá – és a jelek szerint máris megindult a harc a város birtoklásáért. A sokat szenvedett várost, pár hét megkönnyebbültség után, ma ismét egyre gyakoribb és hevesebb tüzérségi támadások érik – halálos áldozat is van már.

Változatlanul folyik Donyeck – különösen az északnyugati, nyugati kerületek lövetése. Bár ezek intenzitása az utóbbi néhány napban valamelyest csökkent, a mai napnak is volt két halálos áldozata. Az egyik – egy százesztendős néni, aki két világháborút túlélt, ezt a mostanit azonban már nem sikerült megúsznia. 23-án este ismét gyújtólövedékekkel támadták a várost, ami miatt sok helyen tűz keletkezett. A junta folyamatosan támadja a repülőteret is. Emellett az elhárításnak két helyen is sikerült megakadályoznia, hogy az ellenség diverzánsai beszivárogjanak a városba. Sajnos, a hadihírekben újra feltűnnek olyan településnevek, amelyekről pár hete (szerencsére) már nem hallottunk. Ezeken a helyeken, egyelőre, még „csak” tüzérségi aktivitásról érkeznek hírek. Vonatkozik ez Luganszk megyére is, ahol pedig jobban, mint Donyeckben, sikerült távolabb űzni a székvárostól az ellenséges alakulatokat. Apróbb siker: hosszú harcok után sikerült bevenni Szmeloje települést. A néphadsereg is készül a döntőnek ígérkező összecsapásra. Azon kisebb harcok egy része, amelyek most is folyamatban vannak, azon települések körül zajlanak, amelyek valószínűleg az ellenséges offenzíva kiindulási pontjai is lesznek (például Avgyejevka, vagy Gyebalcevó). Azon kevés pontok egyike, amelyeket a tűz- és fegyverszünetből a junta betartott, a légi tevékenységtől való tartózkodás volt. (Nyilván azért is, mert a nyár elején hadra fogható volt szinte teljes légierő szeptember elejére megsemmisült. A felderítés értesülései szerint azonban egy sor katonai repülőtérre nagy mennyiségű üzemanyag érkezik, ami azt jelenti, hogy a juntának sikerült pótolnia elpusztult légierejét – így ismét heves légicsapások is várhatók majd. Ugyanez vonatkozik a tankokra is. A harc eddigi szakaszában az ellenség elveszítette tankjainak, páncélosainak mintegy felét (és a mostani összecsapásokban is időnként tekintélyes mennyiségű harci járművet veszít). Az ukrán harckocsi és fegyvergyárak azonban az elmúlt időszakban gőzerővel dolgoztak (három műszakra tértek át, és – sajnos – nagy mennyiségben ontják az új, felújított, illetve megjavított harckocsikat. Hírek szerint egyre nagyobb számban érkezik külföldi haditechnika is. A FEGYVEREXPORT TILALMÁT A NYUGAT ÚGY JÁTSZOTTA KI, HOGY A SZEPTEMBERI, NYUGAT-UKRAJNAI NATO-HADGYAKORLATRA FELVONULTATOTT HARCI JÁRMŰVEIKET SZÁNDÉKOSAN UKRAJNÁBAN „FELEJTETTÉK”. (Meglehet, ez is volt a hadgyakorlat egyik valódi célja.) Luganszk megyében, egy összecsapás során, a néphadseregnek sikerült kilőnie egy német gyártmányú Leopard tankot. Ez a típus 1980 és 2010 között volt hadrendben a Bundeswehrnél – más (nyilván kelet-európai) országok azonban most is rendelkeznek ilyen tankokkal. 3. Közben újabb kegyetlenkedésekről érkeznek hírek. Az egyik községnél – ahol katonák az elvonulásról akartak volna tárgyalni – társaik heves tüzérségi tüzet zúdítottak rájuk. (A néphadsereg próbálta válaszcsapásokkal elhallgattatni a saját katonáikat lövő ellenséges üteget.) Novoszvetlovka község felszabadításakor a junta újabb rémtettére derült fény. A község megszállásakor egy a településről menekülni próbáló autót állítottak meg az ellenőrző ponton álló katonák. A gépkocsihoz odalépő egyik mesterlövész nő az autó vezetőjében felismerni vélte a néphadsereg egyik harcosát, akit mesterlövész puskájának látcsövén keresztül látott. A fiatalembert kiszállították, odakötözték két, ellenkező irányba elinduló

141 / 259

páncélautóhoz, amelyek kettészakították őt. A szerencsétlen áldozat fejével ezután a jelenlévő egyik harckocsi legénysége labdázott. Az áldozatnak a faluba visszatérő népfelkelők adták meg a végtisztességet. Egy másik helyen népfelkelők a junta egyik martalóca által mobiltelefonon készített felvételt találtak. A videón az látszik, hogy éjnek idején, egy elhagyatott helyen autók állnak meg. Az autókból férfiakat – összesen hármat – vonszoltak egy előre megásott gödörhöz (vagy bombatölcsérhez), belelökték őket, majd valaki pisztolylövésekkel egyenként végzett az áldozatokkal. Mindezt az összegyűlt autók fényszórói által megvilágított, sötét helyen végezték. Egy, már régóta a junta kezén lévő településen a martalócok éjnek idején betörtek az egyik házba, ahol a házigazdát előbb kegyetlenül összeverték, majd levagdosták az ujjait. Feleségének a fülét vágták le. A házat ezután kifosztották. (Az áldozatnak magyarosan hangzó családneve volt: Ferenc …)

Vasiliy Tyerkin Ополченец Маша из Зугреса, 17 лет. 'Мы все ляжем, но укроп тут не пройдёт'. 'Мы слишком много прошли, чтобы идти назад' Аэропорт Донецк с Передовой Сегодня

http://www.youtube.com/watch?v=I5WljQnGCRc#t=321

25 éves a Marx Károly Társaság --2014. október 4-én, szombaton, a Vasas Szakszervezet székházában Budapesten a Marx Károly Társaság (MKT) MARX AKTUALITÁSA KORUNKBAN címmel jubileumi konferenciát rendezett. A 25 éves MKT tanácskozásának I. részében Farkas Péter elnök moderálásában előadások hangzottak

25 éves a Marx Károly Társaság

2014. október 4-én, szombaton, a Vasas Szakszervezet székházában Budapesten a Marx Károly Társaság (MKT) MARX AKTUALITÁSA KORUNKBAN címmel jubileumi konferenciát rendezett. A 25 éves MKT tanácskozásának I. részében Farkas Péter elnök moderálásában előadások hangzottak el.

KELET-UKRAJNA: ÍGY HAZUDNAK ŐK... Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: ÍGY HAZUDNAK ŐK...

142 / 259

1. Nemrégiben kisebb diplomáciai botrányt kavart a lengyel külügyminiszter bejelentése: Putyin, illetve Donald Tusk egy 2008-as találkozójukon, állítólag, Putyin felajánlotta a lengyeleknek, hogy osszák fel maguk között Ukrajnát. Ügyetlenségből-e, vagy ez már Donald Tusknak (aki hamarosan az Európai Bizottság elnöke lesz) is sok volt - minden esetre az érintett személyesen cáfolta meg, hogy ilyesmi elhangzott volna. Mire Sikorski külügyminiszter kénytelen volt bevallani: OTT SEM VOLT A KÉRDÉSES TALÁLKOZÓN. Csókol anyád, Lajos! 2. Igor Kolomojszkij tömeggyilkos oligarcha '1 + 1' elnevezésű tévécsatornájának választási műsorából kiderült: Ukrajnában SZINTE MINDENÜTT 99,9 SZÁZALÉKOS VOLT A VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL. Ezt még a magyar liberális tévécsatornák sem vették be ... 3. A junta hazugságyárának még külföldön is vannak bedolgozói. Bármilyen furcsa és szomorú: még Oroszországból is. Van például egy Jelena Vasziljeva nevű - enyhén szólva kétséges ideg- és elmeállapotú - hölgyemény. Ez néha valóságos dolgokból csinál álhíreket, még gyakrabban azonban maga gyártja azokat. Most például, már ki tudja, hanyadszor, újra bedobta: ismét 39 orosz deszantos esett el Ukrajnában. Fölsorolta a neveket is. (A legutóbbi agyréme - bár, természetesen kellő ideig és módon bajt kavart, és még David Cameron brit miniszterelnök is ráharapott - végülis megbukott). A mostani agyrémével sem volt szerencséje. Egy élelmes ukrán újságíró hamar rájött: A NEVEK EGY 15 ÉVE ÍRT REGÉNY KATONAI BÚVÁR HŐSEI, akik valamilyen harcban csakugyan elestek. Annyit azért megtett a hölgyemény, hogy NEVEIKBEN NÉHÁNY BETŰT FELCSERÉLT. Hölgyek és urak, kedves liberális újságírók. Ha lehetne, egy kicsit több elővigyázatosságot - és egy picivel kevesebb elfogultságot és részrehajlást az ukrajnai hírek átvételekor! Nem kell minden baromságot átvenni a preferált fél koholmányaiból! Mert lám, milyenek is vannak közöttük.

Csada Attila Ukrajnában a helyi TV-műsorok szerint a részvételi arány 99,9%... A Krím is szavaz ...? Várj csak, mi? Mivel a két kelet-ukrajnai régió ( Donetsk és Lugansk ) küzd az autonómiáért, ezért ők bojkottálták a parlamenti választásokat. Ennek ellenére a nemzeti TV-csatorna szerint a részvételi arány az egész országban 99,9%.

https://www.youtube.com/watch?v=VD6qVJ2tfw4

Ukraine elex: Local TV shows turnout 99.9%, Crimea also votes...wait, what? Since the two Eastern regions in Ukraine - Donetsk... YOUTUBE.COM

Сергей Иванов No 99,9%. 100%!

KELET-UKRAJNA: AZ UKRÁN VÁLASZTÁSOKRÓL Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: AZ UKRÁN VÁLASZTÁSOKRÓL

A hétvége a kijevi parlamenti választás jegyében telt el. Nyilván a választások miatt – no meg, az offenzívára való készülődés jegyében – aránylag csöndben telt a hétvége.

UKRAJNÁBAN AZ EURÓPA-PÁRTI ERŐK GYŐZTEK – lelkendezett a liberális RTL-II híradója. Ehhez egyelőre csak annyit: AZ ÚJ ÖSSZETÉTELŰ LEGFELSŐBB RADA (parlament) KORELNÖKE: JURIJ SUHEVICS. Annak a bizonyos Suhevicsnek a fia, akit UKRAJNA 2. SZ. HÁBORÚS BŰNÖSEKÉNT A SZOVJET NÉPBÍRÓSÁG HALÁLRA ÍTÉLT ÉS KIVÉGZETT. Suhevics papa kezéhez százezrek vére tapadt: oroszoké, kommunistáké, a náci rendszerrel szembeszálló ukránoké. ZSIDÓKÉ (talán még a mi azon 16-18 ezer honfitársunké is, akiket 1941 augusztusában a megszállt Nyugat-Ukrajnába deportáltak, likvidálás céljából). ÉS SUHEVICS PAPA VOLT AZ ÉRTELMI SZERZŐJE ÉS

143 / 259

KIVITELEZŐJE MINTEGY 80 EZER VOLHÍNIAI LENGYEL BORZALMAS LEMÉSZÁRLÁSÁNAK 1943-44-BEN.

A fiúk nem felelnek apáik tettéért – mondhatnánk. Igaz! De vajon mindig igaz-e? Nézzük az időközben elaggott Suhevics-fiút (tessék figyelni a kép hátterét!):

Az RTL-II lelkendezésével kapcsolatban máris megtehetjük az első megjegyzést: AZ UKRÁN PARLAMENT KORELNÖKE EGY OLYAN NÁCI IVADÉK, AKI MINDENBEN KÖVETI HÁBORÚS BŰNÖS ATYJÁT.

A kivénhedt náci csemete, mint EURÓPA-PÁRTI POLITIKUS ??!! ILYEN BARÁTAI VANNAK UKRAJNÁBAN EURÓPÁNAK??!! ILLETVE EURÓPÁNAK UKRAJNÁBAN??!! (De hát miért is méltatlankodom? Nem ott állt-e Európa – nem ott álltak-e a 80 ezer lemészárolt ártatlan lengyel mai honfitársai – a náci tömeggyilkosok szellemi örököseinek, unokáinak az oldalán a Majdanon? Nem az ukrán nácik által lemészárolt lengyelek mai honfitársai harcolnak-e a legnagyobb létszámban egykori honfitársaik gyilkosainak oldalán – a kegyetlenkedéseikről hírhedtté vált lengyel zsoldosok közül eddig már TÖBB MINT KÉTSZÁZAN HARAPTAK A FŰBE?)

De nézzük tovább, miféle EURÓPA-PÁRTI TÖBBSÉG diadalmaskodott az ukrán parlamentben.

Bár 29 párt – és rengeteg egyéni jelölt – indult a választáson, AZ UKRÁN PARLAMENTBŐL SZINTE TELJESEN KISZORULT A FASISZTA REZSIM ELLENZÉKE. A februári puccs óta eddig sem nagyon hallathatták a hangjukat: azt a néhány képviselőt, aki mégis szót merészelt emelni a kialakult állapotok ellen, eddig is – SZÓ SZERINT! – kipofozták, kiütlegelték-rugdosták az ülésteremből (sokszor egyenesen a szószékről ráncigálva le őket). A FASISZTA JUNTA SZABÁLYSZERŰEN ÜLDÖZTE Janukovics Régiók Pártjának, illetve a Kommunista Pártnak a képviselőit. Az utóbbiak esetében olyan törvény született, amelynek alapján úgy lehetett módosítani a házszabályt, hogy, például, A KOMMUNISTA FRAKCIÓT FELOSZLATTÁK (mondom, ezt még jóval a mostani választás előtt)! Egyébként a hivatalosságok megígérték: a választások után teljesen betiltják majd a Kommunista Pártot (ehhez most „csont nélkül” meglesz a többségük).

IGEN, MOST AZ „EURÓPA-PÁRTI KÉPVISELŐK” VANNAK (ELSÖPRŐ) TÖBBSÉGBEN. Ujjong ezen az a liberális média (benne az RTL-II), mely pedig nem győz lamentálni azon, hogy nálunk, a mostani kormánynak megmaradt a kétharmados többsége. (Ami nem jó – de hát, végsősoron, nálunk senkit sem pofoztak ki az Országgyűlés ülésterméből.)

Azt már elfelejtették mondani, hogy a mostani rezsimmel valamennyire is szemben álló politikai erők már a májusi elnökválasztáson sem indulhattak: az általános terror közepette, jelöltjeik sorozatos inzultálásai, megfélemlítései után JOBBNAK LÁTTÁK már akkor is VISSZALÉPNI. MOST PEDIG SOKAN EL SEM INDULTAK. Hiába volt tehát 29 párt – IGAZI VÁLASZTÉK NEM VOLT KÖZÖTTÜK: MIND – TÖBBÉ VAGY KEVÉSBÉ – DE A JUNTÁT TÁMOGATÓ POLITIKAI ERŐK KÖZÜL KERÜLTEK KI. Egyetlen kivétel talán a Régiók Pártjának megmaradt néhány képviselője által létrehozott un. „Ellenzéki Blokk”. Ez többséget szerzett az egyetlen (igaz, a polgárháború sújtotta Donyec-medence tőszomszédságában lévő) Zaporozsje megyében (ahol a kormányzó jobbnak látta, ha lemond). Az előzetes eredmények hirdetése közben a pártszövetség még nyerésre állt két másik megyében is: Harkovban és – a véreskezű oligarcha, Igor Kolomojszkij rémuralmát nyögő – Dnyepropetrovszkban is (az ottani végeredmény nem ismert).

A TÖBBI HELYEN GYŐZTEK AZ „EURÓPA-PÁRTI” ERŐK: a fasiszták ilyen-olyan csoportjai. Pártlistákon, és az egyéni körzetekben is. Az Európa barátai fasiszták nagyon sok helyen az egyéni körzetekben győztek: így a Jobb Szektor feje, Dmitrij Jaros (akinek mozgalmát, bár pártnak ismerték el kevéssel a puccs győzelme után, a parlamentbe nem került be). A terroralakulatok jó néhány parancsnoka jutott most be, egyéni körzetekben, az ukrán parlamentbe. Például az a Szemjon Szemencsenko, akinek halálbrigádja nemcsak vérengzéseiről hírhedt, de arról is, hogy parancsnokuk, Szemencsenko, OSZLOPOS TAGJA A BELÜGYMINISZTER ÉS A NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLAT – amúgy amerikai kém és amerikai állampolgárságú – VEZETŐJE ÁLTAL IRÁNYÍTOTT ÉS MŰKÖDTETETT SZERVKERESKEDŐI HÁLÓZATNAK. Európának ezek a barátai nemcsak az elfogott antifasisztákból operálták ki, és adták el Nyugatra létfontosságú szerveiket – de nem kegyelmeztek saját, súlyosan sebesült (de sokszor a „műtét” idején még élő) bajtársaiknak sem. EZ A DÍSZES TÁRSASÁG MOST UGYANCSAK „AZ EURÓPA-BARÁT PARLAMENTI TÖBBSÉG” SORAIT GAZDAGÍTJA.

Bekerült viszont a szadista homoszexuális gestapós vallatótiszt, Oleg Ljasko Radikális Pártja is. Azé a Ljaskoé, aki eddig is ott volt a parlamentben – habár képviselőként fő foglalatossága eddig is az volt, hogy terroralakulatainak élén járta (a már hódoltatott) településeket, vadászott a népi hatalom helyi vezetőire, aktivistáira – kézre kerítésük után pedig szadista kéjjel vallatta, lelkileg gyötörte, fenyegette, alázta őket. Ha éppen nem ezzel töltötte idejét, akkor pedig az ocsmány szenvedélyeinek kielégítésére kirendelt kiskatonákkal fajtalankodott, erőszakoskodott. AZ ÚJ PARLAMENT ERŐVISZONYAI KÖZÖTT EZ A SZADISTA VADÁLLAT LETT UKRAJNA FŐFASISZTÁJA. Oleg Ljasko is, ugyebár, „az Európa-barát parlamenti többség” tagja. Oleg Ljasko tehát Európa barátja… Nos hát, madarat tolláról, embert barátjáról … Remélem, az Európai Unió régi és majdani vezetői majd vendégül látják eme barátjukat – de azért kamasz-, vagy legénykorú fiaikat, ha tanácsolhatnám, idejében rejtsék el előle.

Európa barátja az ukrajnai fasizmus központjának, Lvovnak a polgármestere, aki nemrégiben, az említett tömeggyilkos hóhér, Igor Kolomojszkij közreműködésével, „Kölcsönös Segítség” néven pártot gründolt, és amely párt rögtön a harmadik helyet foglalta el most a parlamentben.

A választásokon fej-fej mellett végzett az államfő „Petro Porosenko Blokkja”, illetve Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök „Népi Front” elnevezésű pártja (az utóbbi pár tized százalékkal megelőzte az államfő pártját).

144 / 259

Kettejük, jobb híján koalícióra lesz kénytelen lépni egymással. Pedig eddig sem szívelhették egymást. JACENYUK, ELVILEG, NEM „EURÓPA BARÁTJA” (legföljebb a felületes liberális sajtó szemében): RÓLA SOKAN TUDJÁK, HOGY NEM EURÓPA, HANEM AMERIKA EMBERE (szemben a bábelnökkel, aki Brüsszel dédelgetett kedvence). Kettejük viszonyában a miniszterelnök némileg alárendelt szerepet játszott: részben az erőviszonyok, részben pedig annak folytán, hogy Ukrajna – formailag még – elnöki köztársaság maradt.

Az orosz diplomácia aktív közreműködésével tető alá hozott február 21-i megállapodás még arról rendelkezett, hogy vissza kell állítani az alkotmány 2004-es módosítását megelőző állapotokat (2004-ben lett az ország elnöki rendszerű). Ám az alkotmány módosítása helyett – ami UTÁN kellett volna megtartani a választásokat – jött a puccs. És a mostani választást is az alkotmányos rendezés ELŐTT tartották meg.

Egy szó, mint száz, a két rivális politikus közötti erőviszonyok most kiegyenlítődtek. És mostantól jöhet a civakodás az alkotmányos hatáskörök körül – újabb elemet adva az államfő és a nála is szélsőségesebb többség között.

A szembenállást számos egyéb tényező is fokozza: 1. Porosenko az „európaiak” míg Jacenyuk az amerikaiak emberének számít. (Az orosz diplomácia, ezzel összefüggésben, arra számít, hogy ez is élezi az USA és az EU közötti – állítólagos – ellentéteket. Noha a mindennapok során az EU inkább bizonyult az USA csatlósának, semmint olyan politikai erőközpontnak, amelynek vannak önálló, az amerikaiakétól eltérő célkitűzései is). 2. Jacenyuk a háború embere, míg Porosenko – netán a konfliktus mérséklésére (nem túl vehemensen) törekvő – EU kegyeltje.

Másfelől: politológusok egyöntetű véleménye szerint a kialakult új erőviszony fő nyertese Ukrajna első számú közellensége, a vérszomjas, milliárdos terror-oligarcha, Dnyepropetrovszk kormányzója, (a magát zsidóbanderistának nevező) Igor Kolomojszkij.

JACENYUK MOST MEGERŐSÖDÖTT HELYZETE AZ AMERIKAI, A HÁBORÚS PÁRTI POZÍCIÓK ERŐSÖDÉSÉT JELENTI. JACENYUK VISZONYLAGOS GYŐZELME CSAK NÖVELI AZ ESÉLYÉT ANNAK, HOGY A JUNTA (várhatóan már a közeli napokban) ÁTFOGÓ OFFENZÍVÁT INDÍT. (Még akkor is, ha ezt egyesek Donyeckben – újabban – kétségbe vonják. Sajnos. Nagyon rosszul teszik!)

Az ukrán választásokról általában elmondható, hogy LEGITIMIZÁLTA A JUNTÁT, MEGERŐSÍTETTE AZ EDDIGI AGRESSZÍV POLITIKÁT. Ha Moszkva arra számított, hogy a nép netán nemet mond a mostani kurzusra – alaposan csalódnia kellett. ÉS RÉGEN ROSSZ, HA ERRE ÉPÍTETTE FÖL EGÉSZ STRATÉGIÁJÁT. Aminek, sajnos, vannak jelei.

A JUNTA TEHÁT – DACÁRA A TÉL KÖZELEDTÉNEK, a hadsereg továbbra is rossz ellátásának – MINDENT EGY LAPRA TETT FÖL. A POZÍCIÓIBAN MEGERŐSÖDÖTT „HÁBORÚS” (v.ö.: amerikai) PÁRT A HÁBORÚ FOLYTATÁSA MELLETT DÖNT MAJD. Lehet, hogy ezt az európaiak már nemigen akarták volna – de a helyzet ez. Ha ők talán nem is annyira, ÁM AZ USA MINDENÁRON HÁBORÚT, A TERRORHADJÁRAT FOLYTATÁSÁT AKARJA.

Яценюк отказался от коалиции с «Блоком Петра Порошенко» http://lenta.ru/news/2014/10/29/yatsenyuk/ Премьер-министр Украины Арсений Яценюк выступил против коалиционного соглашения, которое ранее предложил «Блок Петра Порошенко». В ответ...

KELET-UKRAJNA: BÁRMIKOR BEKÖVETKEZHET… Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: BÁRMIKOR BEKÖVETKEZHET…

1. Október 31. van. Két nap maradt az immár Novorosszija néven emlegetett két volt ukrajnai megyében – a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságban – tartandó általános választásig. Amikor is megválasztják a két új állam elnökét, illetve parlamentjeik képviselőit.

Akiket, ha megválasztanak, JOG SZERINT immár hivatalosan, legitim módon képviselhetik új államaikat a nemzetközi színtéren, illetve, közelebbről az ilyen-olyan (például minszki) tárgyalásokon.

145 / 259

És akik országát, adott esetben, EL LEHET ISMERNI. (Egyelőre csak Dél-Oszétia, de már elismerte. És Oroszországon belül is erősödik a követelés: Moszkva ismerje el a két népköztársaság függetlenségét.)

AMI NAGYON NEM ÁLL ÉRDEKÉBEN A KIJEVI JUNTÁNAK és nyugati gazdáinak. Utóbbiak eleve kijelentették: nem fogják elismerni a választásokat. (John Kerry: „a nemzetközi közösség nem fogja elismerni a választásokat.” Ezzel a világ mostani urai: 1. már eleve kinyilvánították ellenséges szándékaikat; 2. A MI NEVÜNKBEN IS SZÓLTAK, AMIKOR A „NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG NEVÉBEN” NYILATKOZTAK. Noha a hivatalos Budapest még nem döntött e kérdésben. Döntése ugyan nem kétséges, no de, azért, mégis … Legalább a látszatra ügyelnének, uraim! De már arra sem ügyelnek! És ez nagy baj! Nagyon nagy baj!)

2. Ezzel összefüggésben is érdemes megismertetni a minderről mit sem tudó magyar (és, gyanítom, nemcsak a magyar) közvéleményt egy eseménnyel. Ami jó hete történt, Szocsiban. Október 22. és 24. között ott összegyűlt egy „Valdaj Vitafórum” elnevezésű nemzetközi konferencia (vagy ahogy, újabban ezt NATO-ul mondják: „think tank” – az ötletek tankja /tárháza/. ) Ez egy nemzetközi rendezvény, már 11.-szer (!) gyűlt össze. 25 országból érkeztek politikusok, politológusok. Az egyik fő szervező és házigazda Wolfgang Schüssel, korábbi osztrák kancellár volt. (Vajha nem kellene-é nekünk is legalább odadugni az orrunkat az ilyesfajta rendezvényekre? Hátha okosodnánk a Brüsszel által számunkra is előcsócsált ideológiai posztulátumokon túlmenően is? Habár, értem én: ez roppant veszélyes! Megismerve, ugyanis, a másik fél érveit, gondolatmenetét, logikáját NETÁN ÖNÁLLÓ GONDOLATAINK IS TÁMADNÁNAK.)

Nos, Putyin elnök (a Nyugat ügyeletes mumusa) is megjelent. És mondott egy közel háromnegyed órás beszédet. Noha sokak szerint ez rendkívül kemény beszéd volt (ő maga, VVP is erre figyelmeztetett) – igazából EZ A BESZÉD, minden határozottsága mellett is JÓVAL MÉRSÉKELTEBB ÉS BÉKÜLÉKENYEBB, A KOMPROMISSZUMOKRA INKÁBB TÖREKVŐ VOLT, mint például amilyen a Krím csatlakozási szerződésének aláírásakor, március 18-án mondott beszéd. Mindazonáltal ez jelentős nyilvános megszólalásainak egyike lesz (lett), amely érdemes a részletesebb ismertetésre, tanulmányozásra. Az orosz államfő, egyebek mellett, ízekre szedte az Egyesült Államoknak a hidegháborús győzelme után követett magatartását, az ennek nyomán kialakult világrendet. „NEM KÖVETTE BÉKEKÖTÉS A HIDEGHÁBORÚT” – összegezte az azóta eltelt negyedszázad általános tapasztalatát. Az USA tarolt, a maga szája íze szerint rendezte át a nemzetközi kapcsolatok rendszerét. Felborította mind a második világháború után, mind a négy évtizede, a „helsinki folyamatban” nagy nehezen, rengeteg munkával, kompromisszumok árán kidolgozott nemzetközi rendet. És ebben az újonnan kialakult rendszerben nincs már helye a JOG – benne a nemzetközi jog – TISZTELETÉNEK, A MAGASABB ERKÖLCSI SZEMPONTOKNAK. Jelentéktelenné, majdhogynem fölöslegessé váltak a második világháborút követően létrehozott legfontosabb nemzetközi szervezetek. A hidegháború magát abszolút győztesnek tartó nyertese ott és akkor folyamodik fegyveres akciókhoz, amikor éppen kedve szottyan – és ehhez már az ENSZ Biztonsági Tanácsának a hozzájárulását sem tartja szükségesnek. Lépten-nyomon beavatkozik más országok belügyeibe, a maga modelljét, felfogását – többek között saját gazdasági, politikai modelljét, erkölcsi, civilizációs felfogását – erőlteti rá mindenki másra a világban, mint ami az egyedüli helyes és demokratikus. EBBEN AZ ÚJ VILÁGBAN AZ ÁLLAMOK, A NÉPEK MÁR NEM ÉREZHETIK MAGUKAT KOMFORTOSAN, BIZTONSÁGBAN: AZ EGYPÓLUSÚ VILÁGBAN A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA NEMHOGY NEM LETT EGYSZERŰBB, DE SOKKAL NEHEZEBB LETT, eluralkodott benne a káosz: az erősebb győzedelmeskedik a gyengébb fölött. Amerika megpróbál mindenkit legázolni, aki az útjában – világuralmának útjában – van. Ellenségei közül Kínának a gazdasági ereje, Oroszországnak pedig a nukleáris potenciálja zavarja – ezért most hozzálátott ellenségeinek eltakarításához. MOST OROSZORSZÁG VAN SORON – DE HA VELE VÉGEZ, MÁS ORSZÁGOK, PÉLDÁUL KÍNA KERÜL MAJD SORRA. Ebből a szempontból is kell vizsgálni az ukrajnai fejleményeket – mondta.

A SZANKCIÓK MINDENKINEK ÁRTANAK – emlékeztetett, már ki tudja, hányadszor. FŐKÉNT AZONBAN A NYUGATNAK. Az orosz elnök már sokadszorra hívta fel a figyelmet: a szankciók, természetesen, Oroszországnak is ártanak, gátolják gazdasági fejlődését. De nem tudják megakadályozni. ÉS MÉGIS: OROSZORSZÁG AZÉRT SEM FORDÍT HÁTAT A VILÁGPOLITIKÁNAK, A VILÁGGAZDASÁGNAK, nem fog nemzetközi elszigeteltségbe, autarkiába zárkózni. BÁRMIKOR KÉSZ ARRA, HOGY – ha erre a partnerek is hajlandók lesznek – újrakezdje a kapcsolatépítést, folytassa a párbeszéden, a kölcsönös kompromisszumokon alapuló nemzetközi politizálást. OROSZORSZÁG NEM FENYEGETI SENKI BIZTONSÁGÁT, NINCSENEK AGRESSZÍV SZÁNDÉKAI SZOMSZÉDAIVAL SZEMBEN SEM. Tiszteletben tartja mindenki érdekeit – DE ELVÁRJA, HOGY AZ Ő ÉRDEKEIT IS UGYANÚGY TISZTELETBEN TARTSÁK MÁSOK.

Márciusi beszédével ellentétben az orosz elnök most nem említette, hogy ezentúl Oroszország is a másik fél (az amerikaiak) játékszabályai szerint fog játszani a jövőben.

2. Putyin szocsi beszéde pár nappal az előtt hangzott el, hogy október 28-án az EU csúcstalálkozója A SZANKCIÓK VÁLTOZATLAN FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FENNTARTÁSÁRÓL DÖNTÖTT. AZ OROSZ ÁLLAMFŐ HATÁROZOTT, DE BÉKÜLÉKENY SZAVAI ÉPPEN ÚGY SÜKET FÜLEKRE TALÁLTAK BRÜSSZELBEN, mint az ukrán válság kirobbanása óta eltelt immár közel egy esztendő során mindig is, kivétel nélkül. Voltaképpen ki is lepődne meg ezen? Ha már egyszer még annak is tanúi voltunk, hogy A MINSZKI TÁRGYALÁSOK idején az EU azzal hozta meg újabb szankcióit, hogy OROSZORSZÁG EGY JOTTÁNYIT SEM TESZ A KONFLIKTUS ENYHÍTÉSE ÉRDEKÉBEN (??!!) És hány ilyen eset volt? (A legújabb: most döntötték el, ugye, hogy VÁLTOZATLAN formában meghagyják a szankciókat – de már elhangzott az újabb fenyegetés is: amennyiben Oroszország el meri ismerni a vasárnapi Donyec-medencei választások eredményét, az Unió ÚJABB SZANKCIÓKAT FOGAD EL.)

Koalíciók mostanában NEM VALAMIÉRT, HANEM VALAMI ELLEN KÖTŐDNEK – összegezte Putyin elnök.

Ennek nyomán, most már az államfő politikáját szinte fenntartás nélkül támogató politikai elemzők is kezdenek arra következtetni: OROSZORSZÁG ÉRDEKEINEK, ERŐFESZÍTÉSEINEK ILYEN KIRÍVÓ ÉS KIHÍVÓ nyugati SEMMIBEVÉTELE NEM MARADHAT KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜL.

Most már elemzők nyíltan is feltárják, ami eddig csak a kritikusok suba alatti morgásának tárgya volt: a minszki tárgyalások érdekében, IGEN,

146 / 259

OROSZORSZÁG ÁLLÍTTATTA LE A DONYECKI NÉPHADSEREG SIKERES ELŐRENYOMULÁSÁT, akadályozta meg annak a Mariupol városnak a bevételét, amelyet pedig az ukrán főerők már el is hagytak, és AZ AZOVI-TENGER LEGNAGYOBB KIKÖTŐVÁROSA legkésőbb KÉT-HÁROM NAPPAL KÉSŐBB A NÉPI ERŐK KEZÉN LETT VOLNA. (Nem mellékesen: EZZEL MEGNYÍLT VOLNA AZ ÚT A KRÍM ÉS OROSZORSZÁG KÖZÖTTI SZÁRAZFÖLDI ÖSSZEKÖTTETÉS MEGTEREMTÉSÉHEZ – a félsziget mostani elszigetelt földrajzi helyzete rengeteg hétköznapi probléma forrása: ukrán részről, például, leállították a víz és az elektromos energia szolgáltatását a félsziget számára – a szállítási gondokról már nem is beszélve.)

Igen, Oroszország kényszerítette ki a szinte csak Kijevnek kedvező „tűzszünetet”, „fegyverszünetet” és „fegyvernyugvásokat” – többek között azzal is, hogy leállította az eddig „stikában” dugdosott fegyverszállítmányokat. AMI – amint arról már máskor is szó volt – MÓDOT ADOTT AZ ERŐSEN MEGTÉPÁZOTT, MÁR-MÁR AZ ÖSSZEOMLÁS SZÉLÉRE JUTOTT KIJEVI HADSEREGNEK, HOGY LÉLEGZETHEZ JUSSON, ÖSSZESZEDJE MAGÁT, rendezze szétzilált sorait, feltöltse a hadsereg személyi állományát, pótolja a harcokban elveszített haditechnikát (Kijevnek, például, közel két hónap után, ismét vannak repülőgépei, és a Nyugat is szállít immár haditechnikát, esetenként rakétafegyvereket, tüzérségi eszközöket is.) AMINT AZT MOST MÁR NYÍLTAN ELISMERIK KIJEVBEN: A FEGYVERSZÜNET CSAK AZÉRT KELLETT NEKIK, HOGY ÁTCSOPORTOSÍTSÁK CSAPATAIKAT ÉS FEGYVERZETEIKET A KISZEMELT CÉLPONTOK IRÁNYÁBAN, az immár bármelyik nap várható támadásukhoz. (Nem kizárt, hogy arra éppen a hétvégén kerül majd sor – MEGAKADÁLYOZANDÓ A NOVEMBER 2-I VÁLASZTÁST.)

ÉS MINDERRE NESZE, ITT A LEGÚJABB (a korábbiakkal megegyező) VÁLASZ BRÜSSZELBŐL. Valószínűleg a Kremlben is (előbb-utóbb) kénytelenek lesznek föltenni a kérdést: érdemes-e a diplomácia, a fair play szabályai szerint játszani hétpróbás, alávaló, szóban és írásban tett vállalásaikat sorozatosan felrúgó gazemberekkel, az őket leplezetlenül a háttérből irányítókkal. Putyin e mostani beszédében konstatálta: A NYUGAT TÁRGYALÓKÉPTELEN: Oroszországgal egyedül annak teljes kapitulációjáról hajlandók tárgyalni.

E felismerés első lépése: miközben pár napja még minden erővel igyekeztek lebeszélni a donyecki vezetőket a november 2-i választásról – most Moszkvában HIVATALOSAN BEJELENTETTÉK: EL FOGJÁK ISMERNI A VÁLASZTÁSOKAT. (Ami, persze, egy okkal több arra, hogy a junta – más eszköze már nem lévén – ELSÖPRŐ OFFENZÍVÁJÁVAL TEGYE LEHETETLENNÉ A VÁLASZTÁSOK MEGTARTÁSÁT. Ami, persze, fölveti azt a kérdést: Moszkva eltűrné-e ezt.) Az orosz külügyminisztérium október 29-én válaszolt az ENSZ, az Európai Unió követelésére: ne ismerjék el a választásokat. Éppen ellenkezőleg, ezek a választások nyitják meg az utat a békés rendezéshez – replikázott az orosz külügyminisztérium (amúgy homlokegyenest az ellenkezőjét mondva annak, amit még nem is olyan régen mondtak). És utaltak arra: KIJEV VISSZAVONTA ALÁÍRÁSÁT ARRÓL A MEGÁLLAPODÁSRÓL, amelyet a minszki (sokak által szégyenteljesen áruló) megállapodásnak az alapján írtak alá a feleket elválasztó tűszüneti vonalak meghúzásáról (valaha ezeket demarkációs vonalaknak hívták).

(Márpedig ha Kijev visszavonta aláírását, EZ CSALHATATLAN JELE A HAMAROSAN MEGINDULÓ OFFENZÍVÁNAK. Más szóval, a tűzszünet végének.)

Ám szakértők még egy dolgot emlegetnek. Az un. „B” tervet. Eddig Moszkva, valami érthetetlen csökönyösséggel, ragaszkodott Ukrajna területi egységéhez. Ez volt az „A” terv – amit Putyin apologétái úgy is emlegettek: „Putyinnak nem a Donyec-medence – Putyinnak (egész) Ukrajna kell.” Dacára a május 11-i népszavazáson kifejezésre juttatott népakaratnak. Dacára annak, amit – ha valaki nap mint nap követte az eseményeket, az naponta hallhatta a nép egyszerű gyermekeinek szavát: például a szomszédok, a közeli rokonok pusztulásán siránkozó hozzátartozók, utcabeliek szavait, a porig rombolt házát, otthonát zokogva sirató öregasszony szavait: hogy ezekkel? … egy államban …? Hogy akik aknavetőkkel, rakétákkal rontottak ránk, módszeresen rombolnak, minket gyilkolnak, holott a népfelkelőknek még a közelben sincsenek állásai …? NOS, PUTYIN ÉS KÖRE EDDIG NEM LÁTSZOTT MEGHALLANI EZEKET A VÉLEMÉNYEKET. ÁM EZ IS VÁLTOZÓBAN VAN. Ha nem megy az „A” terv (márpedig nem megy: a „föderatív Ukrajna” gondolatán réges rég túllépett az idő), ha a Nyugattal sehogy sem lehet zöldágra vergődni Ukrajna területi egységének békés úton való megmentése ügyében – AKKOR JÖHET A „B” TERV: A DONYEC-MEDENCEI KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁG, A FORMÁLÓDÓ NOVOROSSZIJA ELISMERÉSE.

És akkor már késő lesz siratni Ukrajna területi egységét (amit ma már mindenki csupán fikciónak tekint: AZ EGYSÉGES UKRAJNA VALÓJÁBAN MÁR MÁJUS 2-ÁN MEGSZŰNT LÉTEZNI. Az ogyesszai szakszervezeti székház lépcsőházában, szobáiban történt borzalmakkal. (És ezt csak megerősítették: a Donyec-medence településeinek módszeres rombolása, a szisztematikus népirtás, közel négyezer civil áldozattal, a Mariupolban április közepén, majd május 9-én történt vérengzések.) Moszkva ezek fölött sokáig szemet hunyt. MÓDSZERES KITASZÍTOTTSÁGA, A SOKSZOROSAN BEBIZONYOSODOTT ELLENSÉGES SZÁNDÉK azonban ELŐREVETÍTI A „B” TERVET. AKKOR HÁT – NOVOROSSZIJA (a nyolc megye, a formailag még meglévő Ukrajna mostani területének közel fele, Harkovtól Ogyesszáig).

HA VALÓBAN MEGINDUL A JUNTA ÚJABB – NYILVÁN MINDEN EDDIGIN TÚLTEVŐ BARBÁR ÉS KEGYETLEN – OFFENZÍVÁJA, AZ AZTÁN VÉGKÉPP „BETESZI A KAPUT”.

3. A Kijevből (és tőle nyugatról) érkező vad csaholásra fittyet hányva, Oroszország eljuttatta újabb, immár negyedik segélyszállítmányát a meggyötört országrésznek. A száz kamion fele Donyeckbe, fele pedig Luganszkba vitt segélyt: élelmiszereket, ivóvizet, meleg ruhákat, gyógyszereket – és (a helyiek kérésére) építőanyagokat is. A rommá lőtt településeknek igen nagy szükségük van, például, téglára, ablaküvegre.

4. De nézzük egy más aspektusból is a kérdést. A kijevi választásokon két nagy párt végzett az élen (nagyjából fej-fej mellett: Jacenyuk miniszterelnök „Népi Frontja” néhány tized százalékkal megelőzte „Petro Porosenko Blokkját”.) Ám most jött sokak számára a hideg zuhany: az amerikaiak embere, Jacenyuk NEM HAJLANDÓ KOALÍCIÓRA LÉPNI a Brüsszel emberének tartott POROSENKÓVAL. AMERIKA KEDVENCE ehelyett tárgyalásokat kezd AZ ÖSSZES FASISZTA KISPÁRTTAL (van belőlük szép számmal, bár néhány százaléknál egyik se kapott többet – együtt azonban …). Ha, teszem azt, Jacenyuk eme másik koalíciója alakulna meg, úgy egy táborban lesz, mondjuk Igor Kolomojszkij és Oleg Ljasko. Az a két, egymást engesztelhetetlenül gyűlölő fasiszta, akik már többször is megígérték, hogy felkoncolják a másikat, kitapossák annak a belét, megfojtják egy kanál vízben, stb. De még a kegyetlenül levitézlett boszorka, Julia Timosenko is szerepet kap (akinek „Batykivscsina” pártja pedig éppen hogy

147 / 259

csak bejutott) – és aki ugyancsak bosszút esküdött már jó néhány most leendő partnerével szemben. Mondhatom, gyönyörű, amolyan igazi „Európabarát” koalíció lesz!

A magyar liberális sajtó (is) rögtön sietett lelkendezni: a kijevi választásokon AZ EURÓPA-BARÁT ERŐK GYŐZTEK. Nos, mindenki megfontolására ajánlom: mitől „Európa-barát” a jenki-bérenc Jacenyuk, aki zsidó létére, hét évtizeddel a Holocaust után fasiszta pártokkal és politikusokkal, azok szellemi örököseivel szűri össze a levet, akik térdig gázoltak az ukrajnai zsidóság (és egyéb kisebbségek) vérében. Aki annyira „Európa-barát”, hogy FIGYELEM! az oroszellenes szankciókról elfogadott törvényében lehetővé teszi, adott esetben, AZ UKRAJNÁN KERESZTÜL SZÁLLÍTOTT OROSZ GÁZ FELTARTÓZTATÁSÁT IS (!!!) Bár ettől az elmebajos ötlettől még a juntában is némelyek szemöldöke felszaladt, az agyhúgyköves törvényt utóbb mégiscsak elfogadta az ukrán parlament. (No, liberálisok, most tessék örvendezni!)

És ha netán Brüsszelben már kezdene is derengeni valami: talán mégiscsak abba kellene már hagyni az öldöklést – A JENKI-BÉRENC JACENYUKKAL „A HÁBORÚS PÁRT” GYŐZÖTT. Ha Brüsszel pattogott is eddig, most már nem játszhatja meg tovább az „önálló politikai erőközpont” bazári majmát. Tetszettek volna akkor önálló erőközpont lenni, amíg még lehetett; amikor, éppen ellenkezőleg, a pszichiátriai kezelésre szoruló, elmeháborodott, ön- és közveszélyes washingtoni brancs talpát tetszettek nyalni. Késő bánat, eb gondolat!

5. Valamit azért Brüsszelben is megéreztek. Október 29-én került sorra a háromoldalú gáztárgyalásokra Oroszország, Ukrajna és az EU között. A tárgyalások még másnap reggel is folytak. A Gazprom képviselője fenyegetőzött: ha nem történik valami, föláll és elutazik haza. FELTÉTELÜL SZABTÁK, HOGY AZ UNIÓ ÉS UKRAJNA ÁLLAPODJANAK MEG EGYMÁSSAL: KI FIZETI KI AZ UKRÁN ADÓSSÁGOT. (Ez, végülis, megvalósult.)

Az előbb említett Jacenyuk megint domborított egyet (pedig olyan szigorú professzor-ábrázata van!) Kijelentette – már nem először (és a jelek szerint egyvégtében ezen lovagolt is) – Ukrajna kifizeti az idén törlesztendő 3,1 milliárd dollárt (mely, a csoda-miniszterelnök szerint már együtt van, letétben egy bankban) – amennyiben Oroszország visszaállítja az egy évvel ezelőtti 268 dolláros árat. (Erre mondta azt Osztap Bender a „12 székben”: és a lakásom kulcsait ne adjam oda?)

Ezt azonban már Brüsszel sem vette be (hát, hogyne – itt már nem mások, hanem Európa szenvedéséről van szó, és az mindjárt más!) Gyors tárgyalások kezdődtek Ukrajna és az Unió között. És estére megállapodtak: Ukrajna október végéig (vagyis azonnal) letesz 1,4 milliárd dollárt. 1,7 milliárdot kifizet az év végéig. A tartozás többi részét pedig majd jövőre.

Oroszország cserében vállalta a gáz szállítását jövő március végéig.

Ukrajna négy forrásból juthat ehhez az összeghez: 1. az IMF olyan programjaiból, melyek az ország azonnali szükségleteit hivatottak fedezni; 2. egy külön, erre a célra létesítendő alapítványból, amelyben a szükséges 3,1 milliárdot majd tárolják; a „Naftogaz” állami cég bevételeiből; 4. uniós pénzügyi segítségből.

(Egy másik lehetséges forrás szóba sem jött, pedig, isten bizony, rengeteget lehetne rajta spórolni: A DONYEC-MEDENCEI NÉPIRTÓ HÁBORÚ AZONNALI LEÁLLÍTÁSA. MELY EDDIG TÖBB MINT 5 MILLIÁRD DOLLÁRBA KERÜLT – NAGYJÁBÓL ANNYIBA, MINT A TELJES UKRÁN GÁZADÓSSÁG.) Magyar sajtó, figyelem: Ukrajna gázadóssága nem 3,1, hanem 5,3 milliárd dollár. A 3,1 milliárd az az összeg, amit még ez év végéig ki kell(ene) fizetniük. A többit, jövőre. Oroszország nem fogja bevonni magát a konfrontációba, készek vagyunk egyenrangú párbeszédet... HUNGARIAN.RUVR.RU

KELET-UKRAJNA: ÍGY HAZUDNAK ŐK! (MÉGHOZZÁ, A HUMAN RIGHTS WATCH (HRW) IS!) Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: ÍGY HAZUDNAK ŐK! (MÉGHOZZÁ, A HUMAN RIGHTS WATCH (HRW) IS!)

https://www.facebook.com/TruthfromUkraine/photos/a.1462094710680543.1073741828.1452285018328179/1566519726904707/?type=1&fref=nf& pnref=story

148 / 259

Ugyanaz a síró nő - két képen. Az első - a HRW cégjelzéses papírján lévő - képen a nő Putyin elnyomó politikája ellen tiltakozik, zokogva.

A második képet a Reuters tette közzé. MÉG MÁJUS 4-ÉN. A (valódi) kép tanúsága szerint a síró asszony AZ OGYESSZAI SZAKSZERVEZETI SZÉKHÁZBAN (május 2-án) ÁTÉLT BORZALMAS ÉLMÉNYEIT MESÉLI EL.

A Donyec-medencében dolgozó angol újságíró, Graham Phillips maga hívja fel a figyelmet (aki tud oroszul, nézze csak meg figyelmesen): a rendőr zubbonyán, UKRÁNUL, a 'Milicija' szó olvasható. (Segítek: az a fajta, a mi ' I ' betűnkkel megegyező betű az egyébként szintén cirill betűkkel író ukrán nyelvben megvan - az oroszban viszont ilyen ' I ' betű nincs! Vagy netán ukrán nyelvű zubbonyokat hordanak az orosz rendőrök? Amely testületet, egyébként, Oroszországban 'POLICIJA'-nak, Ukrajnában viszont 'MILICIJA'-nak neveznek.)

Azt, hogy a sajtó és a belőlük lódító politikusok hazudnak, mint a vízfolyás - már megszokhattuk. No de hogy a Human Rights Watch is ... A szervezet neve magyarul: 'AZ EMBERI JOGOK FIGYELEMMEL KÍSÉRÉSE'. A szervezet szívesen nevezi magát 'human rights watchdog'-nak, vagyis az emberi jogok házőrző kutyájának.

Tartok tőle, ez a házőrző vagy már öregecske, lustácska - süket, vagy az isiásztól már mozdulni sem tud, mikor ugrania kellene. Mondjuk akkor, vagy azokra, amikor VALÓDI emberi jogok VALÓBAN sérülnek. Csak nehogy derék házőrzőnk a veszettség betegségében szenvedjen! Mert azt még mi is elkaphatjuk!

Mintha úgy tudnám: az emberi jogok közé tartozik az objektív, hiteles tájékoztatáshoz való jog is ... Ugye, Human Rights Watch? Meg a hírforrás, az állami szervek pártatlansága is. (Hát még a civil szervezeteké - akiket, ugye, senki sem fizethet le, nem félemlíthet meg.)

AMÚGY NEM EMLÉKSZEM, MIT IS NYILATKOZOTT A HUMAN RIGHTS WATCH AZ OGYESSZAI BORZALMAK UTÁN? Próbált-e közben járni az áldozatok, a nemzetközi, pártatlan vizsgálatok haladéktalan megkezdése, a bűnösök megbüntetése érdekében? Lenne pedig dolga bőven: a tragédiát éppen most készülnek végképp eltussolni. The hypocritical liars of HRW using photo from 4nd May in Odessa ( two days after brutal massacre) as photo from Russia. These stupids didn`t try to hide Ukrainian insignia from policemen. Extremely disgusting that HRW used a photo from the brutal massacre of Odessa antifascists by fascists. It is a crime they did not try to disclose, HRW hide the truth and use other people`s grief for their purposes. Since HRW serves the interests of the EU, the US, the victim of May 2 in Odessa are indirect victims of HRW. This organization supported the fascist coup in Kiev and hides a significant part of the Kiev junta crimes. And now they used a photo of distraught with grief Odessian mother. HRW staff deserve the harsh treatment as accomplices of the fascists and terrorists. Site of HRW petition to John Kerry, which using this photo http://secure.hrw.org/site/c.nlIWIgN2JwE/b.9210131/k.9DF /2014_Fall_Advocacy_Glass_Curtain_TEG/apps/ka/ct/contactus.asp ------------------------------------------------------------------- In order to help people to understand 'МIЛIЦIЯ' it is 'Police' by Ukrainian language. This Ukrainian word have origin from Russian word 'Милиция'. This word mean armed people, it was name of Soviet police, which really worked for interest of people By Konstantin Truth about situation in Ukraine

The hypocritical liars of HRW using photo from 4nd May in Odessa ( two days after brutal massacre) as photo from Russia. These stupids didn`t try to …

Ez Irina Farion, Ukrajna oktatási minisztere. https://www.youtube.com/watch?v=kI-EWbhKTr4

Most éppen óvodásokat okít. Arra, hogy orosz nevüket cseréljék át ukránra. (Valahogy úgy, ahogy - főleg Ceausescu idején - az erdélyi magyar családok gyermekei nevüknek csak a román változatát használhatták.)

A videón van angol felirat. De az okítás lényege a következő. Először egy Misa nevű kisfiút próbál arra rábírni, hogy nevezze magát, ukránosan, Mihajlonak (mint kiderült, több Misa is volt a csoportban). Majd felsorolja, hogy a Mihail (Mihály) nevet mindenütt az adott ország nyelvén nevezik kézenfekvő tehát, hogy a gyermek (még ha történetesen orosz is), az ukrán nyelvű, tehát Mihajlo nevet használja. Ám a gyermekek még harmadszorra sem fogják fel, továbbra is minden Misa nevű kisfiú Misának mondja magát...

Ezt még valahogy kénytelen volt lenyelni a miniszter asszony. Ám amikor a következő, Aljona (orosz nevű) kislány sem az ukrán Olnyenkának mutatta be magát, elfogyott a türelme. Negédes mosollyal ugyan, de erélyesen szólt: HA TE ALJONA VAGY, AKKOR FOGD A HOLMIDAT, IRÁNY A PÁLYAUDVAR, ONNAN PEDIG TOVÁBB, OROSZORSZÁG.

(A Szovjetunió szétesése után minden nem orosz köztársaságban az oroszoknak címzett szállóigévé lett: 'Bőrönd, pályaudvar, Oroszország.' Olyan oroszok is megkapták ezt, akik már évtizedek óta ott éltek, netán már ott is születtek az adott köztársaságban, a hazájuknak érezve azt.)

149 / 259

NOS, A MINISZTER ASSZONY ÉS PÁRTJA IS EGYIKE AMA BIZONYOS 'EURÓPA-PÁRTI ERŐKNEK', AMELYEK - hála istennek! GYŐZTEK A PARLAMENTI VÁLASZTÁSON. Ugye, mily boldogság?

Farion asszony annak a 'Szvoboda' pártnak a politikusa, melynek vezetője Oleg Tyagnyibok. Akinek pártja 2012-ben bejutott a parlamentbe. Akiről két éve még az EU azt mondta: ez az ember fasiszta, Európa ötödik legádázabb antiszemitája - ezért senkinek sem tanácsoltatik kapcsolatba lépni vele.

Egy évvel később ugyanezek az uniós politikusok már kart karba öltve álltak a Majdan színpadán a fasisztával, a többi fasisztával - az ordító, fasiszta csőcselék örömére. Child abuse by member of Ukrainian Parliament Farion Irina Farion, a member of the Ukrainian parliament and a nationalist party Svoboda, urges 3-4 year old children to use their names in a 'Ukrainian' manner du...

KELET-UKRAJNA: A DONYECKI VÁLASZTÁSOK ELŐTT Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A DONYECKI VÁLASZTÁSOK ELŐTT

(Az összefoglaló még az előtt készült, hogy november 2-án a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság – összefoglalóan: „donyecki” – népe megválasztotta volna a két népi állam államfőjét, illetve parlamentjeinek tagjait. A megfigyelőnek menet közben volt alkalma némi betekintést nyerni: MINDEN NEHÉZSÉG, MINDEN FENYEGETÉS DACÁRA AZ EMBEREK TÖMÖTT SOROKBAN MENTEK VÁLASZTANI (és nem a rájuk irányított fegyverek kényszerére!). AZ EMBEREK MÁR MOST IS SZAVAZTAK: A FÉLELEM NÉLKÜLI ÉLETRE, A BÉKÉRE, A FASIZMUS NÉLKÜLI VILÁGRA.

1. A választásokat a junta – illetve nyugati, washingtoni és brüsszeli gazdái – eleve nem ismerik el. Az EU szerint a donyecki választások nem felelnek meg a válság rendezéséről Minszkben kötött megállapodásoknak. (A fegyverszállítások – többek között Nyugatról –, a csapatok és haditechnika támadó célból való felvonultatása, bezzeg, megfelelt, ugyebár. Ahogy megfeleltek a junta sorozatos provokációi, többek között a donyecki repülőtér és környékének – kertvárosok, egy női kolostor, sőt, még egy temetőnek (!!!) – is a lövetése gyújtóaknákkal.)

http://rusvesna.su/news/1414937259

Az orosz külügyminisztérium szerint viszont: A MINSZKI SZERZŐDÉSEK MESTERKÉLT INTERPRETÁCIÓJA AKADÁLYOZZA A BÉKE HELYREÁLLÍTÁSÁT UKRAJNÁBAN. És dacolva az újabb szankciós fenyegetésekkel, orosz részről leszögezték: ők, bizony, el fogják ismerni a választások eredményét.

Nincsenek egyedül ezzel a véleményükkel: Nyugatról érkezett megfigyelők egy csoportja – elítélve az egyoldalú nyugati álláspontot – bejelentette: a továbbiakban az Ázsiai Biztonsági és Együttműködési Szervezet megfigyelőiként folytatják munkájukat.

2. VALAMI AZONBAN TÖRTÉNT! Helyi idő szerint késő délutánig az emberek leszavazhattak! Nem indult meg sem a junta joggal várt offenzívája, sem az amerikai ügynök és állampolgár által irányított ukrán nemzetbiztonsági szolgálat provokációira nem került sor.

MI TÖRTÉNHETETT? A MEGFIGYELŐ GYANÚJA SZERINT ALKU SZÜLETHETETT: az érthetetlennek tűnő NAGYVONALÚ OROSZ GÁZÁR-ENGEDMÉNY FEJÉBEN A JUNTA (nyilván, természetesen, fogcsikorgatva) VÁLLALTA: CSERÉBEN ELTŰRI A DONYECKI (NOVOROSSZIJAI) VÁLASZTÁSOKAT.

Egyfelől teljesült a pimasz és pofátlan Jacenyuk követelése: Ukrajna 100 dollárral olcsóbban kapja – IGAZ, CSAK MÁRCIUSIG! – a gáz (ezer köbméterét). UKRAJNA (ÉS EURÓPA) EZZEL MEGMENEKÜLT: a télre lesz gáz (hacsak az elpimaszodott, unintelligens junta nem függeszti fel még e kedvezményes ár kifizetését is. Amire – ismerve a junta, személy szerint pedig a szigorú professzor ábrázatú Jacenyuk tényleges unintelligenciáját ismerve, sajnos, bőven van esély!).

150 / 259

Másfelől viszont: a mostani (már most is érvényes) választások révén (hiszen a választók több mint fele már délutánig leadta voksát – így, még ha azon nyomban megkezdődnek is a Donyeck, a felszabadított területek elleni kíméletlen tüzérségi és rakétatámadások is, A MAI SZAVAZÁS IMMÁR ÉRVÉNYES! Ami azt jelenti, hogy A KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁGNAK MOSTANTÓL LEGITIM, a nép által megválasztott ÁLLAMFŐJE ÉS PARLAMENTJE LESZ (mely legitim parlament egyszersmind LEGITIM KORMÁNYT iktat be). Lehet el nem ismerni ezeket az államhatalmi szerveket – attól azok DE FACTO A KÉT (FÜGGETLEN) NÉPKÖZTÁRSASÁG LEGITIM ÁLLAMHATALMI SZERVEZETEI LESZNEK. (A Romániával egyesülni kívánó Moldáviából kivált Dnyeszter-mellék – két népszavazáson is megerősített – függetlenségét ugyan senki sem ismeri el (még Oroszország sem), ám ettől még, ha korlátozott mértékben is, A DNYESZTER-MELLÉK ÁLLAMHATALMI ÉS ÁLLAMIGAZGATÁSI SZERVEI NEMZETKÖZI ALANNYÁ VÁLTAK. Például TELJES JOGÚ résztvevőivé a Dnyeszter-mellékről 5+2-es formátumban folyó NEMZETKÖZI TÁRGYALÁSOKNAK ( az 5: Oroszország, Ukrajna, EBESZ – és a két megfigyelő: az USA és az EU; a 2: a dnyeszter-melléki konfliktus két alanya, Moldávia, és a belőle de facto már kivált Dnyeszter-mellék, amit ők DNYESZTER-MELLÉKI MOLDÁV KÖZTÁRSASÁGNAK (PMR) NEVEZNEK, Tiraszpol fővárossal. Tiraszpolnak pedig már megvan az önálló államiság minden ismérve: saját államfője, Legfelsőbb Tanácsa (vagyis parlamentje), miniszterelnök vezette kormánya; saját zászlaja és állami jelképei, himnusza; saját pénze.

Mindez a közeli jövőtől meglesz a Novorosszijai Föderatív Köztársaságnak is (amelynek – egyelőre – két szubjektuma: a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság. Melyeknek, mostantól, máris lesz saját államfőjük, parlamentjük (amely majd kinevezi a – miniszterelnök vezette – kormányokat. Zászlajuk és címerük is van már – ám SAJÁT PÉNZÜK, egyelőre, MÉG NINCS: az ukrán hrivnyát használják. Aminek kiutalását a junta viszont már régen megtagadta. Mely okból kifolyólag, a hatóságok már hónapok óta nem tudják folyósítani a fizetéseket, a nyugdíjakat, az embereknek már fizikailag sincs pénzük a vásárlásokra, stb.).

3. A népi erők, mindazonáltal, készültek a provokációkra. Donyeckbe a legjobb csapatokat – nagy létszámban és nagy fegyverzettel – vonták össze. A kijevi Nemzetbiztonsági Szolgálat előzetesen terrorfenyegetésekkel próbálta akadályozni a felszabadulóban lévő nép véleménynyilvánítását. Büntetőjogi felelősségre vonás kilátásba helyezésével próbálták eltántorítani munkájuktól a választások előkészítésével és lebonyolításával foglalkozó aktivistákat. Kicsinyes bosszúként pedig MEGTILTOTTÁK AZ OROSZ RENDSZÁMOT VISELŐ, KRÍMI SZEMÉLYGÉPKOCSIK BEHAJTÁSÁT UKRAJNÁBA.

(Május 11. után ez, egyébként, nem újság. Akik figyelték az eseményeket, láthatták: a junta akkor (is) nagyarányú támadást indított, sok települést azon a napon foglaltak el, ahol rögtön kíméletlen hajtóvadászat indult a választási aktivisták után. Emlékszünk a Kramatorszkban történtekre: kora délután a junta fegyveresei – aljas módon pénzszállító furgonokba rejtőzve – egyenesen a városháza elé hajtattak, ahol a kocsikból kiugrálva tüzet nyitottak a szavazásra várakozó emberekre. Berontottak a városházára is – a választási bizottság tagjainak azonban addigra sikerült a szavazóurnák jó részét kimenekíteni a fegyveres terroristák elől. Így a szavazás, az orvtámadás dacára is érvényes volt. MOST IS EZT TERVEZTÉK. Tudniillik azok az „Európa-barát erők”, amelyek – a hazai liberális tábor örömére – most győztek a kijevi választásokon.)

Okulva a május 11-i népszavazás hellyel-közzel tragikus tapasztalataiból, most mindenütt fegyveres népfelkelők őrködtek a szavazók biztonságára. A terrorveszély elhárítására DONYECKBEN pedig MEGALAKULT A BELSŐ KARHATALOM is.

Alekszandr Zaharcsenko miniszterelnök, a junta fenyegetőzéseire válaszul bejelentette: BŰNVÁDI ELJÁRÁS INDUL A HÁBORÚS BŰNTETTEKET ELKÖVETŐKKEL SZEMBEN. VAN IS MIÉRT! Éppen az említett május 11 óta a junta megszállása alatt lévő Krasznoarmejszk környékén, tömegsírokban, 286 FIATAL LÁNY ÉS ASSZONY HOLTTESTÉRE BUKKANTAK (a májusban megszállt város az egyik terrorkülönítmény bázisa lett). A környező településekről folyamatosan eltűnt, 18 és 25 év közötti nők sorsa a korábban feltárt tömegsírokban talált áldozatokéhoz hasonló volt: megerőszakolták, megkínozták, majd összekötözött kezekkel a gödörbe lökve, tarkón lőtték őket. (Kedves Szelényi Zsuzsanna – erről IS várnám a véleményét! Gondolom, teljesen hiába.)

3. Az ENSZ legfrissebb jelentése szerint október végéig NÉGYEZER FÖLÉ NŐTT A TERRORHADJÁRAT CIVIL ÁLDOZATAINAK SZÁMA. (Az újabb szörnyű lelet még nem szerepel ebben a számban.) A világszervezet is a minszki békefolyamatot veszélyeztető akciónak tartotta a felszabaduló nép szabad akaratnyilvánítását. Miközben semmi kivetnivalót nem talált az október 26-i kijevi választásokban. Melynek eredményeként – mint arról már szó volt – szinte teljesen eltűnt a junta ellenzéke a törvényhozásból, miközben listán, különösen pedig egyéni jelöltekként, szinte az összes odiózus fasiszta, terrorlegény és különítményes parancsnok bekerült oda.

Az orosz diplomáciának minderre bőven vannak ellenérvei. Az illetékes ENSZ főbizottság ülésén az orosz képviselő egyre csak sorolta a világszervezet adósságait: nem indult vizsgálat sem a február 20-i véres kijevi provokáció (mely a két nappal későbbi puccshoz vezetett), sem az ogyesszai tömegmészárlás, sem a lelőtt maláj utasszállító, sem pedig a nemrégiben föltárt tömegsírok ügyében. Az ukrán demagógiára válaszul pedig leszögezte: a kijevi rezsim mindent megtesz azért, hogy sértse az ország – főleg pedig Ukrajna délkeleti része lakosságának – legalapvetőbb emberi és polgári szabadságjogait. FURCSA IS LENNE – mondta, hogy AZOK, AKIKNEK NEMCSAK AZ ANYANYELV HASZNÁLATÁT KORLÁTOZZÁK, DE ÜLDÖZIK, SŐT FIZIKAILAG IS IRTJÁK ŐKET, MINDEZEK UTÁN NEM FOGNÁNAK FEGYVERT AZÉRT, HOGY ÖNMAGUKAT, CSALÁDJUKAT, SZÜLŐFÖLDJÜKET MEGVÉDJÉK.

Graham Phillips 4 új fényképet osztott meg. https://www.facebook.com/grahamwilliamphillips?pnref=story

In the city`s central Lenin Square, a concert and a chance to meet Donetsk people, and they are wonderful!!

151 / 259

KELET-UKRAJNA: A DONYEC-MEDENCEI VÁLASZTÁSOKRÓL Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A DONYEC-MEDENCEI VÁLASZTÁSOKRÓL

1. November 2-án rendben, rendzavarások, provokációk nélkül megtartották a Donyec-medence két népköztársaságában a választásokat. A választópolgárok megválasztották a két új ország államfőjét, illetve a parlamenteket. Pedig az elhárítás még előző este is 70 százalékos bizonyosságú információkkal rendelkezett arról, hogy a junta másnap megindítja az offenzívát – így hiúsítva meg a választást. Ám ahogy már a múltkor is szó volt: VALAMI az utolsó pillanatban TÖRTÉNHETETT. A JUNTA VALAKITŐL KAPHATOTT EGY valamilyen – mint mondani szokták – „OLYAN AJÁNLATOT, AMIT EGYSZERŰEN NEM LEHETETT VISSZAUTASÍTANI”. Így, fogcsikorgatva bár, de kénytelen volt tudomásul venni, hogy a Donyec-medencei választásokat megtartották – amivel A LAKOSSÁG SZENTESÍTETTE A DONYECMEDENCE DE FACTO KIVÁLÁSÁT – lévén, hogy jogilag teljes értékű államfőt, parlamentet választott. Még ha a határokon túl ezt nem is ismeri el senki – még Oroszország sem –, a két új államnak mára van már de facto szuverenitása, és AZ UKRÁN TÖRVÉNYEK IMMÁR NEM VONATKOZNAK RÁJUK. Így értékelte ezt a lakosság is, ez vezette arra, hogy a helyenként nem is kis kockázatot is vállalva, hosszú, tömött sorokban járuljon a szavazóurnák elé. A föntebb jelzett „ellenállhatatlan ajánlat” lehetett a gáz árának csökkentéséről nagy hirtelen létrejött alku éppen úgy, mint valami egész más. (Az előbbivel kapcsolatban PUTYIN – a „Valdaj-klub” konferenciáján elmondott beszédében NEM IS TITKOLTA: NYOMÁST GYAKOROLT A GAZPROMRA AZ UKRAJNÁNAK SZÁLLÍTANDÓ GÁZ ÁRÁNAK KÉRDÉSÉBEN.) Először is tehát megjelent egy furcsa nyilatkozat, aminek lényege: Kijev „MAJD HÁROM-NÉGY ÉV MÚLVA” (?) visszatér a Donyec-medencei „fegyveres rendcsinálás” kérdéséhez. Majd hamarosan egy szakértő nyilatkozott úgy: POROSENKO ALIGHA VEZETI BE TAVASZNÁL HAMARABB A DONYEC-MEDENCÉBEN A HADIÁLLAPOTOT. Porosenko nem akar háborút – mondja a szakértő –, ezért csak akkor fogja bevezetni a hadiállapotot, ha nem marad más választása. Ilyen casus belli lehet, például, a Mariupol körüli harctevékenység kiújulása. (Ezekben a napokban – a harci intenzitás nagyfokú csökkenése közepette – az ARÁNYLAG leghevesebb harctevékenységre éppen Mariupol körül került sor. A néphadsereg közelebb nyomult a városhoz: a hadihírek szerint a népi alakulatok már ellátnak a városig. AHOL NEM LÁTNAK MÁR JELENTŐSEBB UKRÁN KATONAI EGYSÉGEKET. Magyarán: a várost, kis nehézségek, áldozatok árán, el lehetne foglalni.) Az említett ukrán szakértő szerint SEM OROSZORSZÁG, SEM UKRAJNA NEM KÉSZ A HÁBORÚ TÉLI FOLYTATÁSÁHOZ. Főleg az utóbbi nem. ÍGY A BÉKÉN HAGYOTT VÁLASZTÁS IS RÉSZÉVÉ VÁLHATOTT ANNAK AZ ALKUNAK, AMI A HÁBORÚSKODÁSNAK TAVASZIG VALÓ ELNAPOLÁSÁRA IRÁNYUL. (Emlékeztetőül: orosz értékelés szerint a télen sok minden történhet – sok olyasmi, aminek eredményeként tavasszal Kijev „érett gyümölcsként” hullik Moszkva ölébe. Egyszersmind Oroszország is összeszedheti magát – míg a Nyugaton kibontakozó válságfolyamatok, egyebek mellett az USA és az Európai Unió közötti ellentétek, kibontakozhatnak, kiéleződhetnek. Még ha ez utóbbiaknak nem sok jelét láthatjuk, legalábbis egyelőre.) 2. A VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL Donyeckben megközelítette a 80 százalékot, míg Luganszkban 68,7 százalékos volt. Annak dacára, hogy a szavazáson való részvétel nem volt teljesen veszélytelen: bármikor lehetett tartani provokációktól, az ágyúzás kiújulásától. A részvétel még nagyobb lehetett volna, ha a frontvonal közelében lévő települések lakóit nem fenyegette volna közvetlen veszély. Az ilyen települések esetében a választás rendezői megszervezték, hogy a szavazni kívánókat távolabbi, biztonságosabb településekre vitték szavazni. De amint már szó volt: A LAKOSSÁG ÜNNEPÉLYES KOMOLYSÁGGAL VISZONYULT AZ ESEMÉNYHEZ – AZT ÉLETÜKBEN SORSFORDULÓNAK TARTJÁK. Mint sokan elmondták: mindenekelőtt a szabadságra, a békére, a félelem – és fasizmus – nélküli életre szavaztak. (Nem véletlen, hogy a választási estén boldogan mosolygó arcú emberek töltötték meg a főtereket, ahol koncertekkel ünnepelték meg az eseményt.) Újdonság volt még, hogy A VÁLASZTÁSI KORHATÁRT 16 ÉVRE SZÁLLÍTOTTÁK LE. Mindkét helyen az eddigi miniszterelnök győzött, akik mostantól államfők lesznek: DONYECKBEN ALEKSZANDR ZAHARCSENKO, LUGANSZKBAN pedig IGOR PLOTNYICKIJ. Az előbbi a szavazatok több mint 68, az utóbbi a 63 százalékát kapta. Nemrégiben alapított pártjaik szavazataránya is hasonló volt: Donyeckben az új államfő „Donyecki Köztársaság” Pártja a szavazatok bő kétharmadát, míg a „Békét Luganszkföldnek!” Párt közel 69,5 százalékot kapott. Az új donyecki államfő jóval népszerűbb pártjánál, Luganszk esetében azonban a párt népszerűsége meghaladja a pártelnök-államfőét. A két, mérsékeltnek tekintett politikus magabiztos győzelmével, vélhetően, nem változik az új országok Moszkvához fűződő eddigi viszonya. EZ IS A KONFLIKTUST TAVASZIG ELNAPOLNI KÍVÁNÓ OROSZ TÖREKVÉSNEK KEDVEZ – MELY TÖREKVÉS, A JELEK SZERINT, EGYELŐRE SIKERREL JÁRT. A választásra több tucat külföldi megfigyelő érkezett – Oroszország mellett többek között olyan országokból is, melyek kormányai a leginkább ellenségesen viszonyulnak a népi rendszerekhez: USA, Németország, Franciaország, Olaszország, Lengyelország, vagy a Baltikum országai. (Igaz, ezek a megfigyelők kormányuk álláspontjával szemben kritikus politikusok közül kerültek ki – a francia, például, az Európai Parlament képviselője.) Magyarországot – mint mindig – most is (csak) a Jobbik képviseli: Gyöngyösi Márton személyében a párt vezető külpolitikai szakértőjével. Az ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat máris bejelentette: mindezeket a politikusokat – még ha a kijevi rezsimmel baráti vizsonyt ápoló országból érkeztek is – persona non gratának fogják tekinteni. A külföldi megfigyelők értékelése szerint a választások tisztán, átlátható módon, a nemzetközi követelményekkel összhangban – mindenképpen olyan jelentősebb szabálytalanságok nélkül zajlottak le, amelyek érdemi módon befolyásolták volna azok kimenetelét. Láthatóan sokat javult az infrastruktúra: míg májusban még fénymásolták a szavazólapokat, most már rendesen, nyomdákban készített szavazólapokkal lehetett voksolni. (A magyar fanyalgóknak figyelmébe ajánlom továbbá: noha a nyugati választási szakemberek már évek óta szorgalmazzák, hogy a szavazóurnák falai

152 / 259

mindenütt átláthatók legyenek, ezt nálunk még nem sikerült feltalálni. A KÉT „SZAKADÁR”, „TERRORISTA”, stb. állam viszont MÁR ENNEK A KÖVETELMÉNYNEK IS MEG TUDOTT FELELNI: az ottani választók papír kartondobozok helyett átlátszó falú, műanyag urnákba dobhatták szavazataikat.) Luganszkban a német és az amerikai megfigyelő is kiemelte a lakosság lelkes részvételét, noha – tárta föl az előbbi – a junta már napokkal előbb hozzálátott a lakosság ijesztgetéséhez, és röplapoztak is a választási részvétel ellen. A donyecki megfigyelők azt emelték ki, hogy a háborús helyzet ellenére is a választási bizottságok mindent megtettek annak érdekében, hogy a szavazás rendben, fegyelmezetten, átlátható módon történjen. A kevés kifogás egyik volt, hogy a jelölő szervezetek nem küldtek választási megfigyelőket. Az orosz külügyminisztérium megismételte: elismerik a donyeckiek szabad véleménynyilvánításának eredményeit – és felszólítottak: fokozni kell azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel tartóssá lehet tenni a központi ukrán hatalom és a Donyec-medence képviselői közötti párbeszédet.

https://www.youtube.com/watch?v=OcmfGSUV1zg 'No One's in the Mood for Ukraine Anymore' (Eng subs) Donetsk election, November 2nd.

YOUTUBE.COM

KELET-UKRAJNA: A KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁG NYILATKOZATA Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁG NYILATKOZATA

1. A választások után a két népköztársaság – Alekszandr Purgin donyecki első miniszterelnök-helyettes, illetve Alekszandr Karjakin, a luganszki Legfelsőbb Tanács elnökének aláírásával – nyilatkozatot adott ki.

A nyilatkozat rámutat: A NOVEMBER 2-I VÁLASZTÁSOKRA A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSSAL ÖSSZHANGBAN KERÜLT SOR. A választás időpontja és rendje – a Nyilatkozat szerint – EGYEZTETVE LETT AZ OROSZ ÉS AZ UKRÁN KORMÁNNYAL.

A dokumentum szerint KIJEV ELFERDÍTETTE A DONBASSZ KÜLÖNLEGES STÁTUSZÁRÓL MEGHOZANDÓ TÖRVÉNYNEK A FELEK ÁLTAL EGYEZTETETT TARTALMÁT. A Kijevben időközben elfogadott törvény, egyebek mellett, nem határozta meg, hogy hatálya A RÉGIÓ MELY JÁRÁSAIRA TERJED KI. A jogszabály ezért nem lépett életbe – ÍGY JOGI SZEMPONTBÓL NEM IS ÉRVÉNYES. A törvényt ezért vagy át kell dolgozni, vagy HATÁLYON KÍVÜL KELL HELYEZNI.

Kijev minden jogi trükközésének dacára a választásokra sor került: A NÉP SAJÁT MAGA RUHÁZTA FEL ÖNMAGÁT A KÜLÖNLEGES STÁTUSSZAL. Mostantól ezért semmiféle olyan kijevi törvény, amelyet a két népköztársaság vezetése nélkül hoztak meg, a Donyec-medence területén nem lesz érvényes.

A Donbassz továbbra is nyitott a párbeszédre – ám annak EGYENRANGÚ FELEK KÖZÖTT KELL ZAJLANIA.

A Nyilatkozat emlékeztet: a Donbassz szeptember 1-én átadta a konfliktus békés rendezésével kapcsolatos tárgyalási pozícióit a többi tárgyaló félnek. EZT A DOKUMENTUMOT UKRAJNA AKKOR ELFOGADTA. A tárgyalási pozíciók (a dokumentum 7. és 8. pontja), egyebek mellett tartalmazták:

– Annak a követelését, hogy Ukrajna ismerje el a népi erők által ellenőrzött területek különleges státuszát – A FÜGGETLEN NÉPI ÖNKORMÁNYZAT ELVEI ALAPJÁN szabad választások keretében kell megválasztani a két népköztársaság vezetőjét és népképviselőit. – UKRAJNÁNAK MEG KELL TEREMTENIE A FELTÉTELEKET E SZABAD VÁLASZTÁSOK MEGTARTÁSÁHOZ. Mindenek előtt LE KELL ÁLLÍTANIA AZ UN. „ANTITERRORISTA MŰVELETET” (ATO).

153 / 259

Tárgyalási pozícióiban a donyecki fél kilátásba helyezte: cserében mindent megtesz a béke, UKRAJNA, ILLETVE (mint a dokumentum fogalmazott) „AZ OROSZ-UKRÁN CIVILIZÁCIÓ SZFÉRÁJA” EGYSÉGES GAZDASÁGI, KULTURÁLIS ÉS POLITIKAI TÉRSÉGE FENNTARTÁSÁNAK ÉRDEKÉBEN. A dokumentum emlékeztet rá: UKRAJNA VÁLLALTA EZEKET A FELTÉTELEKET. Akkor pedig most teljesítenie kell.

A Nyilatkozat ezután elítélte a fegyverszünet sorozatos megsértését, a békés lakosság, a civil infrastruktúra folytatódó pusztítását, rombolását. Felrótta, hogy Kijev nem utalja át a területen élőknek járó fizetéseket és nyugdíjakat. (Megjegyzés: a képhez hozzá tartozik, hogy a Donyec-medence, az ellene tavasszal megindított fegyveres támadásra válaszul, akkor leállította a központi költségvetésbe való befizetéseit.)

Tartva magát ehhez a bizonyos 7. és 8. ponthoz, a Donyec-medence MEGVÁLASZTOTT VEZETÉSE kész a kapcsolatok teljes mértékű helyreállítására Ukrajna régióival. Kész például ismét szenet szállítani Ukrajnának (megjegyzés: az ukrán energetikai miniszter már ki is fejezte érdeklődését ez iránt) – és igényli ugyanakkor a központi hatóságok közreműködését a régió exporttermékeinek eljuttatásában a külföldi partnerekhez.

2. Porosenko bábelnök, mindezekkel szemben, azzal vádolta meg a két népköztársaságot, hogy a választásokkal FELRÚGTÁK A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOKAT. Első nyilatkozatában kijelentette: a Katonai és Nemzetbiztonsági Tanács (?) november 4-i ülésén kezdeményezni fogja az október 18-án általa aláírt törvény visszavonatását a parlament által. Kijelentette: a hatalom (általa megígért) decentralizálására a későbbiekben majd visszatér – ám akkor már csupán a „törvényes” helyhatóságokkal kíván együtt dolgozni. (Megjegyzés: ez eddig sem volt másként. A tavasszal, a megyei önkormányzatokkal nagy garral megindított párbeszédet, a két megye esetében, a korábban általa kinevezett – ám de facto hatalmukat vesztett – donyecki és luganszki kormányzóval folytatta. A most megválasztott népi vezetőket mindig is közönséges banditáknak nevezte, akikkel nem hajlandó tárgyalni.)

A kijevi hatóságok elrendelték továbbá a gáz- és energiaszállítások leállítását a két lázadó megyének. Megjegyzés: a villamos energiát – a szénnel együtt – korábban éppenséggel a két megye szállította az ország többi részének. Oroszország pedig a donyeckiekkel már külön megállapodott földgáz szállításáról. Orosz szakemberek pedig napokon belül befejezik az oroszországi Rosztov és Luganszk közötti villamos távvezeték kiépítését – amivel egész Luganszk megye számára biztosítva lesz az energiaellátás. (Ez az ellátás most bizonytalan, tekintettel arra, hogy az áram jelentős részét mostanáig biztosító hőerőmű az ellenség által megszállt Szcsasztyje városában van, amely város körül heves harcok folynak.)

Graham Phillips https://www.facebook.com/grahamwilliamphillips/posts/1508919242692445 People in Novorossiya want one thing - peace. Those with any soul support one thing - removal of Ukrainian military. Peace for people here.

NÁCI GYERMEKEK UKRAJNÁBAN

https://www.youtube.com/watch?v=YF7zcZCEIeg A videó a tíz 'első helyezettet' mutatja be.

E bájos gyermekek általában a ma használatos - egyébként mindenkire kötelező - fasiszta köszöntéseket ismételgetik: 'Dicsőség Ukrajnának - A hősöknek dicsőség!'; 'Dicsőség a nemzetnek - Halál az ellenségre!'; 'Putyin f@szfej - la-la-la!' (ezt még egy három-négy éves forma leányka is mondja); 'Muszkákat a bitóra!', stb. (erről van is egy külön, szörnyűséges videóm: egy rendőr (muszka?) haláltusája a fán, amire a szemünk láttára akasztotta fel a fasiszta Jobb Szektor két hóhéra.

https://www.youtube.com/watch?v=YF7zcZCEIeg

Sokan nem értik, miért nincs immár maradásuk Ukrajnában a donyeckieknek. Hát, többek között, ezért!

UKRAJNA MÁJUS 2-ÁN MEGSZŰNT LÉTEZNI! - mondják mindazok, akik látták az ogyesszai szakszervezeti székházban történt borzalmakról készített fényképeket és videókat. Itt, ezekben az elvadított gyerkőcökben kezdődnek a jövő borzalmai! Top 10 'Patriotic' Ukrainian NAZI-children

Top 10 'Patriotic' Ukrainian children... Total poisoning with NAZI Propaganda

154 / 259

KELET-UKRAJNA: HÁT MEGKEZDŐDÖTT… Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: HÁT MEGKEZDŐDÖTT…

Megkezdődött az, amire kezdettől fogva lehetett számítani. Hogy sokadik be nem váltott ígéretéhez, a sokadik aláírt, de soha be nem tartott megállapodáshoz hasonlóan a junta a minszki megállapodásokat sem fogja betartani. Pedig hányan figyelmeztettek arra, ami egyébként avatatlan szemnek is nyilvánvaló volt: a junta a béke-megállapodásokat kizárólag erőinek átcsoportosítására, feltöltésére, az ellentámadás előkészítésére kívánja felhasználni! (Ez sikerült is neki.) November 21-én Kijevbe várják ismét JOE BIDEN AMERIKAI ALELNÖKÖT. Azt a bizonyost, AKI ÁPRILISBAN (a kormányfő tanácskozó termében, a miniszterelnök helyére telepedvén) MEGPARANCSOLTA AZ AKKOR MÉG VONAKODÓ JUNTÁNAK A DONYEC-MEDENCE ELLENI KATONAI BÜNTETŐHADJÁRAT MEGINDÍTÁSÁT. Az engedelmes szolga ezúttal nem várja meg a gazda parancsát: magától hozzálát annak teljesítéséhez. Érthető: BIDEN ALELNÖK SZEMÉLYESEN IS ÉRDEKELT A DONBASSZ FORRADALMÁNAK VÉRBE FOJTÁSÁBAN. Fia ugyanis igazgatótanácsi tagja annak az egyik amerikai cégnek, amely koncesszióba kapta a Donyec-medence palagáz tartalékainak kitermelését. NOVEMBER 6-ÁN (Kijevnek a német megszállás alóli felszabadítása 71. évfordulóján) MEGINDULT A JUNTA HADIGÉPEZETE: nagy erőkkel vonultak Donyeck elővárosa, Jaszinovataja felé, hogy azt elfoglalva hozzálássanak Donyeck újbóli bekerítéséhez, majd pedig elfoglalásához. Riasztó hírek érkeztek a nap folyamán arról, hogy az ellenség tankoszlopai benyomultak már a városba is. Ez, utóbb, nem bizonyult igaznak – és az is tény, hogy a néphadsereg megállította, visszaverte a támadást, nem kevés veszteséget okozva az ellenségnek. A siker egyelőre részsiker: a megszállt területek lakosai sorozatosan küldik az értesítéseket: óriási hadoszlopok – nem is egy – tartanak Donyeck felé, tankok, páncélosok tucatjaival, messzehordó lövegekkel és rakéta sorozatvetőkkel, rengeteg katonával. Még Alekszandr Purgin, Donyeck első miniszterelnök-helyettese is kénytelen volt elismerni: JASZINOVATAJA MEGTÁMADÁSÁVAL A FEGYVERSZÜNETNEK HIVATALOSAN IS VÉGE, kiújultak a teljes értékű hadműveletek. (Ezt már csak legföljebb az EBESZ – Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet – helyi képviselete nem hajlandó tudomásul venni, amely makacsul úgy tesz, mintha még mindig a fegyverszünet betartását kellene felügyelnie.) Sajnos, a hadijelentésekbe visszakerül rengeteg olyan település neve, amelyek (örömünkre) már hetek óta kikerültek onnan. Ilyen a Donyecktől 10 km-re lévő Jaszinovataja is, amely a nyári harcok során többször is gazdát cserélt, és amelyet szívós, kitartó, az ellenség folyamatos tüzérségi tüze közepette sikerült csak felszabadítani. (Végleg, tenném hozzá, ha a lendületes offenzívát meg nem akasztja a szeptember 5-i és 19-i, a harcosok körében mindig is árulásnak tekintett fegyverszünet.) A város jelentőségét fokozza, hogy – VASÚTI CSOMÓPONT lévén – szinte minden arrafelé haladó vonat érinti a települést. Más helyütt újra lőnek olyan településeket, melyeknek az utóbbi néhány hétben már nyugtuk volt. A Luganszk megyei északi frontnak számító Szeverszkij Donyec folyón ugyan jórészt sikerült megakadályozni az ellenség nagyarányú átkelését – ám a junta martalócai már újra feltűntek Luganszk elővárosaiban. Nyilván már csak idő kérdése, hogy újra megkezdődjön a nyáron annyit szenvedett, az utóbbi két hónapban viszont már viszonylagos békében élő város lövetése. A junta csapatainak sikerült a Mariupol városától arrébb szorítaniuk a néphadsereg egységeit. Tűzcsapások érik a szeptember elején gyorsan, kevés rombolással elfoglalt Novoazovszk városát, amely azóta viszonylagos békében élt. (A nyilvánosságra került tervek szerint az ellenség fő csapásainak egyike éppen arra irányul majd, hogy visszafoglalja ezt a városkát – amely egyszerre határtelepülés, illetve a szárazföld felől közeledve, az első település az Azovi-tenger partján. Ugyancsak Mariupol közelében megkezdődött egy légvédelmi rakétarendszer fegyverzetének lecserélése korszerűbb típusúakra. Mindezt meg lehetett volna takarítani, ha a szeptember 5-i tűzszünet meg nem állítja a nagyvárost már-már elfoglaló néphadsereget. Ahogy arrébb, lőtávolságon kívülre lehetett volna kergetni a Donyeck közelében állomásozó ellenséges ütegeket is. Amelyek – hála az állítólag a lakosság érdekében a harcoló néphadseregre ráerőltetett FEGYVERSZÜNETnek – az eltelt két hónap alatt UGYANÚGY LŐTTÉK A VÁROST, MINT ANNAK ELŐTTE. A repülőteret is olyan kényszerű egyensúlyozások közepette, a szükségesnél többször annyi idő, és jóval több áldozattal sikerült csupán – csak nagyrészt, nem teljesen – felszabadítani. Így legalább a repülőtérről már nem lőhették többet a várost. De a létszámában, a fegyverszünet kötöttségeitől korlátozott néphadseregnek nem maradt sem módja, sem ereje, hogy a kérdéses, északi elővárosok (Avgyejevka, Peszki) elfoglalásával egyszer s mindenkorra megszabadítsa a várost az állandó ágyúzástól. A nagyrészt kényszerűen békén hagyott ellenséges ármádia viszont most újult erővel támad. Ezeket a repülőteret védő néphadsereg harcosai ugyan visszaverik, ám nem sikerült megakadályozni, hogy a repülőtér korábban már elfoglalt épületeinek egy részét – részben, vagy teljesen – az ellenség ismét birtokba vegye. AZ ELLENSÉGNEK FELTETT SZÁNDÉKA (az offenzívának is ez lesz az egyik célja), HOGY A DONYECKI REPÜLŐTERET, TELJES EGÉSZÉBEN VISSZASZEREZZE. A város kíméletlen lövetésének is ez az egyik oka. Céljuk érdekében semmitől sem fognak visszariadni. BALLISZTIKUS RAKÉTÁK BEVETÉSÉTŐL SEM – amint azt az emlékezetes október 23-i támadás is megmutatta. A támadás első napjának szomorú mérlege: legalább 15 polgári halott. Közöttük a két iskolásfiú. Időközben kiderült: az iskolát – SZÁNDÉKOSAN!– több kilométerre is elhordó tarackágyúval célozták meg, és nem is egy, hanem két, repeszgránátokat tartalmazó lövedék is hullott a repülőtér környékén lévő iskolára. Az első lövedék robbanására a sportpályán gyanútlanul focizó fiatalok egy része még el tudott szaladni. A becsapódó másodiktól azonban nem volt menekvés: egy 14 és egy 17 éves fiú a helyszínen életét vesztette, négy másik, ugyancsak 17 éves fiút kórházba kellett szállítani (ahol az orvosi beavatkozásnak sikerült megmentenie az életveszélyesen megsérült másik fiú életét). Az iskola elleni támadást – lássanak csodát! – még az Egyesült Államok is elítélte, igaz gondosan elkerülve a felelős megnevezését. Donyeckben két napos gyász volt a terrortámadás miatt, a templomokban misét mondtak a két ártatlan fiatal emlékére. Ettől függetlenül azóta újabb terrorbombázások értek – lakóépületek mellett – kulturális és szociális létesítményeket, közöttük egy óvodát és EGY MÁSIK ISKOLÁT IS. A lakótelepek közötti tereken több helyen is láthatók a becsapódó lövedékek által vájt mély bombatölcsérek. A KÁRVALLOTT LAKOSSÁG MINDMÁIG NEM TUDJA FELFOGNI: MIÉRT TÁMADJÁK ŐKET, AMIKOR KÖZEL-TÁVOL SEHOL NINCS A

155 / 259

NÉPHADSEREGNEK BÁRMILYEN HARCÁLLÁSPONTJA. Az első (nehéz) nap éjszakáján ismét gyújtólövegek hullottak a békés városra. A juntának ismét van légiereje (miután azt a nyár végére szinte teljesen elvesztette). Vannak drónjaik is – a néphadsereg állásainak kikémlelésére. 2. Bizonyos jelek azt látszanak mutatni, hogy végre a moszkvai diplomáciai boszorkánykonyha kotyvasztói is kezdik végre kapizsgálni: voltaképpen mi újság. A posztszovjet térség egyetlen katonai szervezetének, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének a főtitkára bejelentette: a szervezet felfüggeszti az együttműködést a NATO-val. Nem sokkal az offenzíva megindítása előtt a jenkik kijevi embere, Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök fölvetette: a „konfliktus békés rendezéséről” szóló tárgyalásokat a minszki helyett a „genfi formátumban” kellene folytatni. Az előbbi „formátum”: Ukrajna, az EU, Oroszország ÉS A DONYECMEDENCE képviselői – az utóbbié: Oroszország, Ukrajna, az USA és az EU. (Oroszország már akkor belement, hogy Genfbe ne hívják meg a Kijev által mindmáig el nem ismert Donyec-medencei vezetőket.) Ez a bizonyos „genfi formátum”: az április 17-én Genfben megtartott tanácskozás résztvevőit jelentette. Ott született egy nyilatkozat, amit Oroszország annak ellenére elfogadott, hogy a nyilatkozat már említést sem tett az ukrajnai válság békés rendezését célzó, február 21-én Kijevben, a hatalom és az akkori ellenzék között aláírt megállapodásról (amit már másnap, a puccs nyomán sutba vágtak). Most az a junta hozakodik elő a genfi megállapodással, amelyik AZT A MEGÁLLAPODÁST IS NAPOKON BELÜL FELRÚGVA, KEVESEBB MINT TÍZ NAPPAL KÉSŐBB arról döntött (közvetlen amerikai nyomásra – akik szintén aláírói voltak a genfi megállapodásnak /!!!/), hogy MEGINDÍTJA KATONAI BÜNTETŐ HADJÁRATÁT A DONYECK-MEDENCE TILTAKOZÓ MOZGALMÁNAK LETÖRÉSÉRE. (Moszkva pedig készségesen a kezükre játszott azzal, hogy április 29-én visszavonta az ukrán határ közelében összevont, több ezres, jól felszerelt csapatait. Megszabadulván ettől a Damoklész-kardtól, május 2-án a junta teljes erővel megindíthatta a polgári lakosság elleni háborúját. ÉS CSAK E HÁBORÚ MEGINDULTÁVAL KEZDTE MEGSZERVEZNI A HELYI LAKOSSÁG SAJÁT ÖNVÉDELMI OSZTAGAIT, amelyekkel szembeszállt az őt ért agresszióval. Kezdetben úgyszólván puszta kézzel.) Most mintha Moszkvában is – végre – sarkukra álltak volna. Az orosz külügyminisztérium nyilatkozatban közölte: TEKINTETTEL A KIJEVI VEZETÉS SOROZATOS SZÓSZEGÉSEIRE, ÉS ARRA, HOGY SEMMIT SEM TETT A KONFLIKTUS OLDÁSA ÉRDEKÉBEN, Oroszország NEM TARTJA CÉLSZERŰNEK egy „genfi formátumú” tárgyalás megindítását. Az iskola elleni támadás miatt Donyeck felfüggesztette a szén szállításáról Kijevvel elkezdett tárgyalásait. (E tárgyalások annak a békülékeny gesztusnak a nyomán kezdődtek, amit a két népköztársaság kormányának minapi nyilatkozata tartalmazott.) 3. Az offenzíva első napjának egyetlen pozitív híre: Hollandia megállapodást kötött a Donyecki Népköztársasággal a július 17-én lelőtt maláj utasszállító gép roncsainak elszállításáról. Az öt tehervagont – az EBESZ képviselői mellett – Harkovig elkíséri a donyecki fél egy képviselője is (ami számára egyáltalán nem veszélytelen feladat). Hírek szerint a helyszínen találtak még holttesteket.

Игорь Стрелков: Атака на Ясиноватую отражена с большими потерями для ВСУ | Русская весна http://rusvesna.su/news/1415292660

В районе Счастья тоже все спокойно, нигде противник не продвинулся.

RUSVESNA.SU

KELET-UKRAJNA: A FEGYVERSZÜNET, MINT KIDERÜLT, MÉG MINDIG TART Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A FEGYVERSZÜNET, MINT KIDERÜLT, MÉG MINDIG TART

1. November 6-án – amikor egy egész páncélos oszlop nyomult Donyeck elővárosáig, Jaszinovatajáig – mindenki okkal gondolhatta: a „fegyverszünetnek” vége. Ebben a hitben volt Alekszandr Purgin első miniszterelnök-helyettes, aki a támadás hírére kijelentette: a fegyverszünetnek ezzel vége. Noha abból jószerivel semmi sem teljesült – legföljebb a néphadsereg katonai akcióit korlátozták. Miközben a junta szép lassan, de céltudatosan készült az offenzívára. Amit viszont továbbra is „offenzívaként” emlegetnek. Minden esetre – a népköztársaságok hivatalos adatai szerint – az un. „fegyverszünet” két hónapja alatt 400 békés állampolgár esett a junta tüzérségi támadásainak áldozatául. Ám a hadijelentések továbbra is számon tartják: ki hányszor sértette meg aznap a „fegyverszünetet”. Az orosz külügyminisztérium „pontosította” minapi kijelentését. A félreértések elkerülése végett leszögeztetett: Moszkva „tiszteletben tartja” a

156 / 259

donyecki nép választását, de semmi esetben sem ismeri el azt. (Helyesebben annak alapüzenetét: a két nép már nem akar Ukrajnában élni.) Ahogy nem akar az a Kirovszk elővárosában élő idősebb férfi, akinek házát ripittyára verte szét a becsapódó löveg, megölve 53 éves feleségét és 10 éves kisunokáját. (A löveg annyira hirtelen jött, hogy már nem volt idejük elérni a hevenyészett óvóhelyig.) Ez a fájdalmában félőrülten ordító bányász – aki nyugodtabb pillanataiban személyes bosszút esküdött, mindenekelőtt a fő-fő gyilkos, Porosenko ellen – már egészen biztosan nem fog akarni vele egy államban élni. De hát, hiába – minden megy tovább, mint eddig. Moszkva még mindig a minszki tárgyalásoknál tart, amelyeket feltétlenül folytatni kell. (?) 2. A háború pedig folytatódik. A hadijelentések megszokott fordulatává lett, hogy tovább folyik a harc a repülőtérért, és a junta ugyanarról a két településről lövi állandóan a repülőteret, illetve a közelében lévő kertvárosokat, lakótelepeket. (Az előbbit gyújtóbombákkal is támadták). Minthogy, eszerint, még mindig „fegyverszünet” van, ennek megfelelően a néphadsereg is kénytelen visszafogni magát. Így nem is megy semmire. Folyik a heves ágyúzás (mi tagadás, mindkét részről), de egyik fél sem tud a másik fölé kerekedni. Ettől függetlenül a junta újabb és újabb hadoszlopai, egyre félelmetesebb haditechnikája egyre csak jön, csak jön. Luganszk megyében már olyan „Scud” rakétát is láttak, amely minden eddiginél pusztítóbb erejű. (Holott, ha valóban fegyverszünet lenne, már mennie kellene. És mivel erre volt már két hónapja, már hetedhét határon túl kellene lennie.) És csak egyre lövik a frontzónába eső (visszaeső) településeket, ahol mások is úgy járnak, mint az a szerencsétlen bányász. Annyi, minden esetre, történt, hogy a donyecki néphadsereg meglehetősen nagy erőket vezényelt a főváros védelmére. Valószínűleg el is kell majd a plusz segítség. Minden fegyverszünetnél többet segítettek azok a harkovi és kramatorszki ellenállók, akik a minap felrobbantották a páncélosok és tüzérségi lövegek működtetéséhez szükséges üzemanyag-raktárt, illetve a junta aktivistáinak azt a raktárát, amelyben meleg téli ruhákat és felszereléseket tároltak a gyilkos ármádia részére. Üde színfolt a mostanában elég lehangoló hadihírek közepette, hogy hellyel-közzel a junta különböző egységei egymásnak is esnek: többnyire a katonák és az őket strázsáló fasiszta rohamosztagosok (v.ö.: tábori csendőrök) összetűzéseiről van szó. Újabb kegyetlenkedésekről is érkeznek hírek. Az ellenség által megszállva tartott egyik faluban egy férfit éjnek idején elhurcoltak, majd a településtől távolabb elevenen felgyújtották. A két hónap nem bizonyult elegendőnek a „fegyverszüneti” megállapodás által előírt fogolycserére sem. Mintegy ötszáz ukrán katona van fogságban – és mintegy 400 népfelkelő. Ami azért is figyelemre méltó, mert nagyon sok esetben a junta a tényleges harcosok helyett külön e célból az utcán lefogott ártatlan civileket sózott rá a másik fél nyakára. 3. November 7-én újabb álhír (koholmány) borzolta fel a kedélyeket világszerte. Ezúttal azt a NATO röppentette azt világgá – mint kiderült, némileg még fel is tupírozva az eredeti álhírt. Az eredeti álhír szerint Oroszország nagyarányú csapatösszevonást hajt végre az ukrán határ közelében. Mire ez Brüsszelig jutott, már ukrán területen vonuló óriási orosz hadoszlop lett belőle, orosz katonákkal, természetesen. A szokásoktól eltérően most nem a brit miniszterelnök, hanem a német kancellár asszony bizonyult a legjobb médiumnak. Dacára annak, hogy az ENSZ, és utóbb még az USA, sőt, a NATO is kénytelen volt elismerni: nincsenek bizonyítékaik erre vonatkozólag. Az orosz honvédelmi minisztérium, cáfolva a rémhírt, finom iróniával nyilatkozott a rút kiskacsa eredetéről: „a hír egyetlen, bár nem ukrán forrásból, noha egy ukrajnai közintézményből” ered. Aki csak egy kicsit is követte, követi az ukrán eseményeket, az tudja: AZ UKRÁN NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLAT KIJEVI KÖZPONTJÁRÓL VAN SZÓ. AMELYNEK: 1. az ukrán-amerikai kettős állampolgár Valerij Nalivajcsenko a vezetője; 2. A SOKEMELETES ÉPÜLET EGYIK SZINTJÉT TELJES EGÉSZÉBEN AZ AMERIKAI TITKOSSZOLGÁLATOK RENDELKEZÉSÉRE BOCSÁJTOTTÁK (oda bennszülötteknek tilos a bemenet). Hogy mi szükség volt erre? A junta – mint már annyiszor – megint lőtt egy csúnya, pancser öngólt az iskola lövetésével. Erre már a külvilág is felkapta a fejét. Számos nemzetközi szervezet ítélte el a történteket és követelt vizsgálatot. Még az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) is megszólalt: a rakéták északnyugati irányból – tehát a repülőtéren túli, a junta által megszállva tartott települések felől érkezett (onnan, ahonnan a repülőteret és a környező lakónegyedeket is rendszeresen lövik). Aztán az EBESZ hamar meg is bánta merészségét: gyorsan közölték: ők nem fognak vizsgálódni az ügyben. Nos hát, hogy ilyen csúnyán sült el az ügy, kellett valami, amivel el lehet terelni a figyelmet. Erre jó volt az ugyan mindig bukta rémhír, amely azonban ideig-óráig talán alkalmas arra, hogy feledtesse e csúnya malőrt. Elég hatásos fegyver, máskor is bevált. Augusztusban például a brit miniszterelnök még akkor is mondta a magáét az akkor személyesen Porosenko által feltupírozott és erősen kiszínezett rémhír nyomán, amikor arról mér régen kiderült, hogy álhír (akkor is az oroszok bevonulásáról volt szó). Visszatérve még egyszer a tüzelésekre: 7-én nagy részvéttel temették el a két iskolásfiút. Ez alkalomból a néphadsereg illetékesei, majd személyesen Zaharcsenko államfő tárta fel: TISZTEKTŐL AZ EGYSZERŰ KATONÁKIG TUDJÁK MINDAZOK NEVÉT, AKIK LÖVIK A BÉKÉS TELEPÜLÉSEKET. Tudják – és a felelősségre vonás nem fog elmaradni. Merthogy a donyecki hírszerzés és felderítése sem alszik. 4. Fegyverszünet ide, vagy oda, az Egyesült Államok nem tétlenkedik. Az amerikai kormány felajánlott három drónt, valamivel több, mint három millió dollárért. Az USA vállalta továbbá, hogy katonai szakértői, egy nyugat-ukrajnai támaszponton, még ez év vége előtt FELKÉSZÍTIK AZ UKRÁN HADSEREG KATONÁIT A TÉLI HADVISELÉSRE. (Érdekes, miről fognak akkor tárgyalni Minszkben – illetve, Jacenyuk miniszterelnök szorgalmazásában, miért kellett volna bevonni az Egyesült Államokat is a rendezésről szóló tárgyalásokba?) Porosenko bábelnök bejelentette: mintegy 400 km. hosszan elkészült a védvonal a hadműveletektől érintett területek körül – és hozzálátnak egy második vonal kiépítéséhez is. 5. Közben Kijevben a demokrácia dúl, a maga teljes pompájában. A központi választási befejezte az október 26-i választáson leadott valamennyi szavazat összeszámolását. Listán Jacenyuk miniszterelnök „Népi Frontja” csaknem egy teljes százalékkal megelőzte „Petro Porosenko Blokkját”. Julia Timosenko „Batykivscsina” pártja alaposan leszerepelt: éppen hogy csak bejutott a parlamentbe. (Igaz, eredeti tagjai közül sokan elpártoltak tőle) Az egyéni körzetek eredményei azonban alaposan módosítottak a végeredményen: az államfő pártja így jóval több mandátumot kapott vetélytársainál. És bár a választások utáni első hírek még arról szóltak, hogy Jacenyuk hallani sem akar az államfő pártjával való koalícióról – mára gyakorlatilag A PARLAMENTBE BEKERÜLT MIND AZ ÖT FASISZTA PÁRT KOALÍCIÓ LÉTREHOZÁSÁRÓL TÁRGYAL. (Aminek nemigen látszik értelme: valamivel több, mint 6 százalékkal egyedül az un. „Ellenzéki Blokk” alkot ellenzéket. A nem tetsző ellenvélemények elfojtásának már régi hagyományai vannak az ukrán parlamentben – de kiváltképpen a február 22-én győztes puccs óta. Egymást is halálosan gyűlölő fasiszta politikusok abszolút fölösleges koalíciója lesz – de valahol (Ukrajna határain kívül) valakik nagyon így akarhatták. Jóllehet legfontosabb résztvevői közismerten megfojtanák egymást egy kanál vízben.

157 / 259

Közben furcsa dolgok is történnek – aligha elvonatkoztathatóan az államfő, illetve Dnyepropetrovszk rettegett ura, Igor Kolomojszkij közötti mélységes személyes ellentétektől. A Kolomojszkij által létrehozott és működtetett (kegyetlenkedéseiről méltán hírhedt) „Ajdar” különítményes zászlóaljra mostanában rájár a rúd. Kijev város ügyésze azon aggodalmának adott hangot, hogy az „Ajdar” fegyveres puccsot készít elő. A főügyészség pedig erőszakoskodásokkal (már-már háborús bűntettekkel) vádolta meg ugyanezt az alakulatot. Míg a nevezett különítmény csakugyan államcsínnyel fenyegette meg, többször is, a túlságosan puhánynak tartott államfőt. 6. Az orosz Rendkívüli Helyzetek Minisztériuma bejelentette: hamarosan hozzálátnak a sorrendben hetedik segélyszállítmány összeállításához. Augusztus 23. és október 4. között Oroszország 7 ezer tonna segélyszállítmányt juttatott el a harcban álló Donyec-medencébe.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1510920519158984&set=pcb.1510920775825625&type=1&theater

KELET-UKRAJNA: A HÉTVÉGE FEJLEMÉNYEI Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A HÉTVÉGE FEJLEMÉNYEI

A hétvége viszonylag kevesebb hadművelet, ám annál hevesebb tüzérségi tevékenység jegyében telt el.

A szombatra virradó éjszakán szinte elszabadult a pokol Donyeckben. A várost egész éjjel lőtték, mindenféle létező fegyverfajtával (gyújtólövegekkel is). Aggasztó, hogy EZÚTTAL MÁR A VÁROS MINDEN RÉSZÉT ÁGYÚZTÁK – ettől eddig leginkább „csak” a várostól északnyugatra lévő repülőtérrel szomszédos kerületek, kert- és elővárosok szenvedtek.

Rövid időn belül másodszor fordult elő, hogy a várost éjjel lőtték, reggelre az ágyúzás elült, majd déltől újra kezdték. A vasárnap déltől kora délutánig eltelt három óra alatt az ellenséges tüzérség hat alkalommal lőtt lakónegyedeket, ipari létesítményeket.

Vasárnap délelőtt ellátogatott a repülőtérre Zaharcsenkó államfő, hogy megszemlélje az ostromra való felkészülés állását. A látogatást azonban valaki tudatta az ukránokkal, így, kétszer egymás után pusztító erejű tüzérségi tűz zúdult a néphadsereg állásaira. (A juntának azonban nem volt szerencséje: az államfő sértetlenül úszta meg a támadást – bár a kibontakozó harcokba még kísérete tagjainak is be kellett szállniuk.) A szokásos fegyvereken – közöttük a „Grad” típusú rakétavetőkön, gyújtólövegeken, több kilométerre is elhordó tarackbombákon kívül – a repülőtér védelmét irányító parancsnok megfigyelése szerint – olyan különösen pusztító rakétákat is bevetettek, amelyek hatótávolsága: 37 kilométer. (EZ MEGINT CSAK AZT TANÚSÍTJA, HOGY A JUNTA A FEGYVERSZÜNETI MEGÁLLAPODÁS EGYETLEN LÉNYEGES PONTJÁT SEM TELJESÍTETTE.)

A nap folyamán az ellenség három tankkal megpróbált benyomulni a repülőtér területére – ám a néphadsereg ezt a támadást is elhárította, a tankok közül pedig kettőt kilőtt.

Vasárnap két irányból is megérkeztek Donyeckbe a fegyver- és katonai utánpótlást szállító konvojok, jelentős számú gyalogsággal. (Az EBESZ – Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet – megfigyelői ezidőtájt arról jelentettek, hogy ismeretlen eredetű katonai menetoszlopok tartanak Donyeck felé.) Magában a városban is folyik már az ostromra való felkészülés. Amelynek kimenetele ¬– ha sor kerül rá – eldöntheti a junta terrorhadjáratának sikerét, vagy kudarcát.

(Feltéve, persze, hogy egy újabb „fegyverszünet” már megint nem akasztja majd meg az esetleg győzelmes ellentámadásba lendülő néphadsereg előrenyomulását, s vele együtt a város felmentését az állandó tüzérségi tűztől. Ez utóbbinak a veszélye fennáll, hiszen már megint emlegetik az újabb találkozót – továbbá Putyin és Obama között is, a tervek szerint, megbeszélésre kerül sor Pekingben. Lévén, hogy a „nekünk egész Ukrajna kell” c. cinikus hazárdjáték annak ellenére is folytatódik, hogy mind több orosz szakértő is kezdi kapizsgálni: Moszkvát már eddig is, többször is, csúnyán rászedték, az ellenfél nem szavatartó – Porosenko pedig egyenesen tárgyalásképtelen. Ha pedig addig még meg is buktatják a késeiket már rá fenő szélsőséges fasiszta cinkostársai, akkor aztán tényleg kár volt az egész tojástáncért.)

Az ellenséges haderő arzenáljában ismét feltűntek a vadászgépek – új fegyverekként pedig a drónok is.

Rendkívül pusztító tüzérségi támadások érték a Luganszk város közelében lévő több települést, amelyek jó ideje szerepelnek már a hadijelentésekben. Ezeken a településeken – a néphadsereg harcosai – a tüzérségi tűz civil áldozatainak napi számát már két számjeggyel lehet leírni. Különösen sokat szenved Kirovszk városa, amely ellen, a jelek szerint, a szárazföldi haderő is megindult.

158 / 259

Megint csak súlyosan aggasztó fejlemény, hogy – hosszabb szünet után (és amint attól tartani lehetett) – ISMÉT BELÖVÉSEK ÉRTÉK A NYÁRON OLY SOKAT SZENVEDETT LUGANSZK VÁROSÁT.

Mindez arra utal, hogy – élvén a moszkvai és kijevi diplomácia közreműködésével kidolgozott „fegyverszünet” áldásos lehetőségeivel – a junta csapatai, szép csendesen (olykor pedig nem is csendesen) MÁR ODASZIVÁROGTAK A MEGOSTROMOLNI KÍVÁNT TELEPÜLÉSEK közelébe. (Erre utal, hogy ma újra tűzcsapások érnek olyan településeket, amelyektől pedig – a szeptember 5-i „tűzszünet” kezdetéig – sikerült lőtávolságon kívülre szorítani a junta csapatait.) És már csak a parancsra várnak, hogy megindítsák a támadást. Rossz nyelvek szerint ez a parancs csak azért késik, mert máris megindult a marakodás a kijevi fasiszta, még létre sem jött, koalíción belül. Aminek az is jele, hogy a sokadik határidő-módosítás után sem sikerült még összesíteni az október 26-i választás végeredményét.

Az ugyancsak Luganszk megyében lévő, a junta által megszállt Liszicsanszk városában – fegyverszünet, óh! – egy olyan menetoszlop vonult át, amelyben A NATO ORSZÁGAIBAN GYÁRTOTT FEGYVEREK VOLTAK LÁTHATÓK: rakéta kilövőállások, nagy célpontosságú fegyverekkel fölszerelt Hammer járművek, stb.

Jellemző incidens történt az egyik településen. Az ellenség rendkívül heves, pusztító tüzérségi tüzet zúdított az adott településre – olyat, amit nem lehetett válaszcsapás nélkül hagyni. Már mintegy két órája tartott a tüzérségi párbaj, és A HELYZET MÁR A FELÉ KÖZELÍTETT, HOGY A NÉPHADSEREGNEK SIKERÜL MEGSEMMISÍTENIE AZ ADOTT ÜTEGET, amikor, honnan, honnan nem, hirtelen ott termett az EBESZ egy ideje már Luganszkban is bóklászó MEGFIGYELŐ CSOPORTJA. Amely csoportokból ugyan eddig sem volt túl sok haszon, de amely jelen misszió most AZONNAL LEÁLLÍTTATTA A VÁLASZCSAPÁST. (Ugyanez az EBESZ szállított, például, vizet és élelmiszert a junta egyik ostromlott ellenőrző pontjának katonái részére.)

Az utóbbi nap kevés reménykeltő hírének egyike viszont, hogy a néphadsereg egységeinek, úgy tűnik, sikerült bekeríteniük Avgyejevka elővárost. Ahol nagyszámú ellenséges haderő koncentrálódik, és ahonnan a leginkább lövik mind Donyecket, mind pedig repülőterét. A városkát már el is hagyta a junta helyi közigazgatása.

Akárhogy is van: a szárazföldi támadás megindítása bármelyik nap várható. De legkésőbb november 21. után. Amikor Kijevbe érkezik Ukrajna valódi ura, Joe Biden, amerikai alelnök, aki majd – ahogy azt áprilisban is tette – kiadja majd a parancsot a támadásra.

És bár dacára annak, hogy már megint felsültek a minapi újabb pancser rémtörténettel, Andrej Liszenko meseíró, (másodállásban a Katonai és Nemzetvédelmi Tanács információs és elemző központjának szóvivője) máris előrukkolt a legújabb agyszüleménnyel: orosz csapatok támadásokat, terrorakciókat fognak végrehajtani ukrán területen, hogy így provokálják ki OROSZ BÉKEFENNTARTÓK UKRAJNÁBA KÜLDÉSÉT.

Ez utóbbiból is látszik: nem ismeri a moszkvai boszorkánykonyha titkait…

Graham Phillips 2 új fényképet osztott meg. Ukrainian shelling hits the Kievsky region of Donetsk again, causing more damage, death, injury. 2 opolchen killed, 5 civilians seriously wounded.

KELET-UKRAJNA: HÁBORÚ FEGYVERSZÜNETTEL – VAGY FEGYVERSZÜNET HÁBORÚVAL Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: HÁBORÚ FEGYVERSZÜNETTEL – VAGY FEGYVERSZÜNET HÁBORÚVAL (ahogy tetszik)

1. A szembenálló felek változatlanul számolgatják, hogy ki hányszor sértette meg aznap a fegyverszünetet. Kedden például a néphadsereg a fegyverszünet 16 alkalommal való megsértését regisztrálta. Időről időre hallat magáról egy valamifajta, „a fegyverszünet ellenőrzését tervező” vagy

159 / 259

micsoda, oly bonyolult elnevezésű háromoldalú csoport (orosz, ukrán, EBESZ), ami jóformán lefordíthatatlan. (Többször megpróbáltam, de feladtam.) No igen, és ide-oda cikáznak az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) megfigyelő csoportjai. És általában mindig akkor bukkannak fel (néha egészen váratlanul), amikor a néphadsereg, megelégelve az állítólagos fegyverszünet egyáltalán nem állítólagos megsértésének sorozatos eseteit, éppen vissza készülnének lőni (azokra az ellenséges ütegekre, amelyek pár órával előbb barbár tüzérség, akna, vagy éppen rakétatüzet zúdítottak egyik-másik településre, városra). A mi EBESZ-ünk készségesen visz enni-innivalót szegény bekerített junta-huszároknak (igaz, ennek fordítottját még nem hallottuk). Ott terem, amikor a néphadsereg válaszul éppen oda akarna pörkölni. Legutóbb pedig addig-addig bóklásztak egy ugyancsak ellenséges ellenőrző posztnál, amíg lehetetlenné tették, hogy a néphadsereg odalőjön. De hát a hála – Pozsgay Imrétől tudjuk – nem politikai kategória. A kijevi junta cserében megdorgálta szegény jó EBESZ-ünket, hogy, úgymond, kiszivárogtatja az ellennek az ukrán csapatok tartózkodási helyét. Szóval, mindebből arra vagyunk kénytelenek következtetni, hogy a (nyilvánvaló) látszat, és donyecki politikusok helyzetértékeléseinek, no meg egy város tankoszloppal való megtámadásának dacára a fegyverszünet él és virul. Mi több, most már bizonyos: már megint lesz minszki tárgyalási forduló (szegény donyeckiek!). Ez onnan tudható, hogy Alekszandr Zaharcsenko újdonsült donyecki államfő bejelentette: AZ ÚJABB MINSZKI FORDULÓIG felfüggesztik (már megint) a fogolycserét. Minthogy a szembenálló fél a néphadsereg elfogott harcosai helyett az utcáról e céllal összefogdosott ártatlan civilekért cserébe szerzi vissza saját elfogott katonáit. (Zaharcsenko szerint a következő minszki forduló egyik témája: a hadifogolycserék lebonyolítási rendjének újraszabályozása lesz. Szóval: köszöni szépen, a fegyverszünet megvan, él és virul. Hála neki, újabb és újabb hosszú hadoszlopok tartanak a harcok színhelye felé. Noha inkább elfelé kellene, hogy vonuljanak. Azt már említeni sem érdemes, hogy a messzehordó nehéztüzérséget a junta azóta sem vonta hátrébb. Aggódóan ráncolódnak a nyugati homlokok a néphadsereg Donyeckbe tartó katonai konvojainak láttán – de ugyanezek a homlokok igen kisimultak maradtak akkor, amikor a helyi lakosok közül többen szóltak: a szeptember elején, Lvov környékén megtartott hadgyakorlatra érkezett tankok közül több tovább tart kelet felé. (Azóta meg is érkeztek – mint arról a minap a néphadsereg által kilőtt egyik Leopard típusú tank tanúskodik.) A hétfői viszonylagos nyugalom után kedden ismét heves tüzérségi támadások érték Donyecket. Az ellenség ismét bevetett gyújtó- és foszforbombákat – például a repülőtér, a tőle nem messze lévő női kolostor, illetve a környező kertvárosok ellen. A repülőteret ismét lőtték „Grad” típusú rakéta sorozatvetőkből, holott e fegyvertípus alkalmazását is tiltja a fegyverszünet. Kézi fegyverekkel is sor került összecsapásra az új terminál épületénél. A gyújtó- és foszforbombák alkalmazását a Human Rights Watch is rögzíti abban a jelentésében, amit a hagyományos fegyverzetekről szóló genfi ENSZ-értekezlet elé kívánnak terjeszteni kedden. A nyilvánvaló tények dacára azonban ez a nemzetközi civil szervezet is kerüli a tettes megnevezését. A néphadsereg mostanra körbezárta Avgyejevka elővárost, elvágta az ellenség utánpótlási útvonalait. Új fejlemény, hogy ezért most már a városka lakóinak is kijut az ellenség tüzérségi támadásaiból. A junta serege a városban vízért sorban álló emberek közé lövetett: négy halott, sok sebesült. A „fegyverszünetet” mutatja, hogy – a néphadsereg adata szerint – NOVEMBER 1. ÉS 8. KÖZÖTT CSAK DONYECKBEN 38-AN ESTEK ÁLDOZATÁUL A TÜZÉRSÉGI BELÖVÉSEKNEK, közöttük, a két iskolásfiún kívül, még egy serdülőkorú fiatal. Mindezek dacára a néphadsereg álláspontja az: amennyire csak lehet, továbbra is betartják a fegyverszünetet és a minszki megállapodásokat. És, bár egy offenzíva megindításához lenne elegendő erejük, ADDIG NEM KEZDENEK TÁMADÓ MŰVELETBE, AMÍG A MÁSIK FÉL IS TARTJA MAGÁT A FEGYVERSZÜNETHEZ (bár hogy mennyire tartja, láthatjuk). 2. Keddi hír szerint szerdára összehívták az ENSZ BIZTONSÁGI TANÁCSÁNAK RENDKÍVÜLI ÜLÉSÉT az ukrajnai helyzetről, így a sorozatos ágyúzások ügyéről. Az ülésen az ENSZ Titkárságának képviselője terjeszti elő a kérdéssel kapcsolatos jelentését. A KEZDEMÉNYEZÉS – bár ez lenne logikus – NEM AZ OROSZ KÜLDÖTTSÉGTŐL SZÁRMAZIK. Abból ítélve, hogy egy ausztrál diplomata jelentette be, bizonyosra vehető, hogy nyugati akcióról van szó. Ismerve a testületen belüli erőviszonyokat, az eddigi gyakorlatot, szemernyi kétségünk sem lehet a dokumentum fő mondanivalóját illetően. Ez „kellő” érzelmi-hangulati előkészítése a G-20 országcsoportnak a hét végén, az ausztráliai Brisbane-ben kezdődő csúcstalálkozójának. Bár e fórum elsősorban a világgazdaság, másodsorban pedig a világpolitika legfőbb aktuális kérdéseinek megvitatására hivatott, az Egyesült Államok mögött egységfrontban felsorakozott Nyugat bizonyosan ezt az alkalmat sem hagyja ki egy újabb oroszellenes, hidegháborús hangulatkeltésre. Különösen ha visszagondolunk Oroszország tavaszi kiközösítésére a Nyolcakból: akkoriban többen fölvetették, hogy Oroszországot a Húszak közül is ki kellene zárni. Az ausztrál miniszterelnök pedig komolyan fontolgatta, hogy Putyint nem hívja meg a csúcstalálkozóra (végülis meghívta – sőt a két politikus Pekingben rövid megbeszélést folytatott egymással). 3. Államisága erősítésének és kiépítésének egyik újabb jeleként november 10-én DONYECK ÉLETRE HÍVTA SAJÁT RENDŐRSÉGÉT. A rendőrség – az Ukrajnában használatos, eredetileg szovjet eredetű „milícia” helyett az Oroszországban ma már használatos „polícia” elnevezést fogja használni. EZZEL FORMAILAG IS MEGSZŰNT AZ UKRÁN BELÜGYMINISZTÉRIUM FELÜGYELETÉNEK LEHETŐSÉGE A HELYI RENDŐRI ERŐK FÖLÖTT. Kijev kénytelen volt konstatálni, hogy a korábbi rendőrség ötezer tagja állt át a népi erők oldalára – közülük 1500-at el is bocsájtották az ukrán rendőrség kötelékéből. Annak idején pedig a Jobb Szektor tagjai hajtottak végre megtorló akciókat a népi erők oldalára átállt, vagy legalábbis a „terroristák” ellen nem kellő buzgalommal fellépő rendőrök ellen. Akcióikról – a rendfenntartó erők elrettentésére – szörnyű videó-felvételeket tettek közzé a világhálón. Az egyiken egy elfogott rendőrt egy erdőben akasztanak fel éppen – míg egy másik, még borzalmasabb felvételen egy donyecki rendőrőrs vezetőjének vágják el a torkát, saját lakásában, felesége jelenlétében. A testület átnevezése alkalmat ad arra, hogy a rendőrség tagjait átszűrjék, új, a népi hatalomhoz feltétlenül hű káderekkel egészítsék ki – egyben fegyelmezett, szakszerű testületet hozzanak létre. Az új rendőrség szakmai ünnepe – akárcsak Oroszországban – november 10-én lesz. 4. Keddre, 11-ére volt tervezve, hogy Hollandia hivatalosan is átveszi a Donyecki Népköztársaságtól a július közepén lelőtt maláj utasszállító gép roncsait. AZ ÁTADÁSI CEREMÓNIÁT azonban, AZ UTOLSÓ PILLANATBAN, LE KELLETT FÚJNI, MIUTÁN KIDERÜLT: A HOLLAND FÉL EGYOLDALÚ, UTÓLAGOS VÁLTOZTATÁSOKAT HAJTOTT VÉGRE AZ ÁTADÁSI JEGYZŐKÖNYV SZÖVEGÉBEN. Az átadásra a szerencsétlenség helyszínén került volna sor – az eltervezett kegyeleti aktusból azonban így egyszerű helyszíni szemle lett, amin, ennek megfelelően, a donyecki vezetés már nem is képviseltette magát. (Az eredeti elképzelések szerint a donyecki hatóságok képviselői Harkovig elkísérték volna a roncsokat elszállító szerelvényt.)

http://www.sputniknews.com/analysis/20141111/1014596714.html New US Congress to Pursue Lethal Military Aid to Ukraine / Sputnik international SPUTNIKNEWS.COM

160 / 259

KELET-UKRAJNA: A NYUGAT, HA AKAR, TUD VILLÁMGYORS IS LENNI Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A NYUGAT, HA AKAR, TUD VILLÁMGYORS IS LENNI

1. Így volt ez, például, a Donyeck (és a környező települések) védelmére felvonuló haditechnikával és fegyverzettel. Az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) tüstént riadót fújt: a népfelkelők megsértik a minszki megállapodásokat, a tűzszünetet!

A NATO-hoz ez már úgy jutott el, hogy (már megint) orosz invázió van, hosszú tömött sorokban vonul az orosz hadsereg és fegyverzet Ukrajna lerohanására.

Legott összerántották az ENSZ Biztonsági Tanács rendkívüli ülését. (Volt eset – amikor ezt Oroszország kérte – messze nem volt ennyire sietős, vagy éppen össze sem hívták az ülést. Pedig legalább annyira fontos lett volna, mint most. Vagy még fontosabb.)

Itt mindenki előadta a maga verzióját az egyébként egységesen értelmezett ügyről. Az amerikai ENSZ-nagykövet asszony, például, a miatt is tiltakozott, hogy Oroszország, úgymond, drónokat szállít a donyeckieknek. Holott éppen az ő országa ajánlott fel három drónt a juntának, valamivel több, mint 3 millió dollárért.

Azzal kapcsolatban viszont, hogy ki is sértette meg a minszki megállapodást, az Oroszország nevében felszólaló ENSZ-diplomata osztotta ki a díszes társaságot. Kezdte az ukrán képviselővel, akinek a fejére olvasta: legalább három magas állású politikusuk (közöttük, például az államfő szóvivője) hencegett nyíltan a nyilvánosság előtt: a „fegyverszünet NEKIK CSAK ARRA VOLT JÓ, HOGY FELTÖLTSÉK, ÁTCSOPORTOSÍTSÁK ERŐIKET A KÉSZÜLŐ TÁMADÁSHOZ. Majd az orosz diplomata folytatta a többiekkel: az EBESZ például egyszer sem észrevételezte az ukrán csapatok hadmozdulatait. Folytatta az alkalomra összetákolt ENSZ titkársági jelentéssel. Amiből csak olyan dolgok maradtak ki, mint a polgári lakosság módszeres gyötrése a rendszeres ágyúzással, a lakóépületek, civil infrastruktúra rombolása, pusztító erejű nehéztüzérség, rakétafegyverek felvonultatása a donyecki települések körül, tiltott fegyverek (gyújtólövegek, foszfor- és kazettás bombák) bevetése (megint csak a védtelen polgári lakosság ellen, aminek – a két iskolásfiú minapi tragédiája mellett – áldozatul esett a Nemzetközi Vöröskereszt donyecki irodájának svájci állampolgárságú vezető-helyettese is. Holott, például, az ilyen tüzérségi eszközöket éppenséggel el kellett volna távolítani a lakott települések közeléből.

(Mi több, ukrán részről most bejelentették: a nukleáris leszerelés miatt raktárba került egyik rakétarendszerüket most elővették: folyamatban van olyan fajta átalakítása, hogy nukleáris töltet helyett hagyományos töltetet szállíthasson. A „Pion” nevezetű önjáró rakétakilövő hatótávolsága csaknem 50 (47) km, 100 kilónyi robbanótöltetet tud célba juttatni, percenként akár háromszori sortűzzel is.)

Az orosz ENSZ diplomata emlékeztetett: országa tiszteletben tartja a november 2-i Donyec-medencei választások eredményében kifejeződő népakaratot. Így azt is, hogy a nép immár felelős politikusokat választott az ország képviseletére nemzetközi fórumokon – így a minszki tanácskozáson is.

Az persze kétségtelen: azáltal, hogy a népi erők is csapatok, fegyverzetek átcsoportosítására vetemedtek, kétségtelenül megnehezítik (netán lehetetlenné is teszik) a Nyugat kedvenceinek olyannyira, és általuk nem is leplezetten várt győzelmét. Ahogy az EBESZ megfigyelőinek sem igen sikerül leplezniük, melyik fél javára részrehajlóak. Éppen a múltkor volt például szó arról, hogy a megfigyelő csoportok mindig akkor tűnnek fel a helyszínen, amikor a néphadsereg indítana valamilyen hadműveletet. Az EBESZ ilyenfajta buzgalmát méltón honorálta is a donyecki vezetés: hivatkozva az ilyenfajta missziók tagjainak a személyi biztonságára, mostantól korlátozzák mozgásukat. MISSZIÓKAT PEDIG EZENTÚL CSAK A NÉPKÖZTÁRSASÁG HONVÉDELMI MINISZTÉRIUMÁNAK KÜLÖN ENGEDÉLYÉVEL VÉGEZHETNEK.

2. A nyugati „objektivitás” példaképe volt a repülőgéproncsok átadásának ügye is. A pontosított információk szerint az ezek átadásáról szóló jegyzőkönyv aláírása azon egyszerű okból maradt el, hogy A HOLLAND KORMÁNY NEM HAJLANDÓ SEMMIFÉLE DOKUMENTUMOT ALÁÍRNI AZ EL NEM ISMERT ÁLLAM HATÓSÁGAIVAL (még egy olyan merőben technikai jellegű ügyben sem, mint amilyen a roncsok átadása).

161 / 259

Az átadási szertartás helyett a holland küldöttség így egyszerű vizsgálatot végzett a helyszínen, amelyre, SAJÁT ÚJSÁGÍRÓIKON KÍVÜL SEMMILYEN EGYÉB SAJTÓSZERV MUNKATÁRSAIT NEM ENGEDTÉK A KÖZELBE. A donyecki fél biztosította a rendőri kíséretet, adott emelődarut a roncsok fölemeléséhez (amelyek alatt újabb áldozatok földi maradványaira bukkantak) – ám a hivatalos szervek (nyilván a történtekre tekintettel) nem képviseltették magukat az eseményen.

Történetesen a helyszínen végzett oknyomozó vizsgálódást a moszkvai Komszomolszkaja Pravda egyik (az ilyen jellegű ügyekben láthatóan jártas) tudósítója. Aki, alaposan szemügyre véve a roncsokat, a valamifajta lövedék okozta roncsolásokat, lyukakat a gép törzsén, arra a következtetésre jutott: A GÉPET (mégiscsak) „LEVEGŐ-LEVEGŐ” RAKÉTÁVAL LŐTTÉK LE. Erre utalnak a gép törzsén a golyónyomok, illetve a repeszdarabok által ejtett roncsolások, vágások. Egy föld-föld rakéta legkésőbb a céltól 30 méterre robban – ezek a repeszdarabok viszont közvetlen közel (úgy egy méterre a törzstől) robbantak. Ami olyan „levegő-levegő” rakéta becsapódására utal, mely rakétát EGY VADÁSZGÉP LŐHETTE KI. (Amije, ugyebár, a donyecki néphadseregnek mindmáig sincs.)

3. A harci cselekmények, az ismert körülményekhez képest, aránylag visszafogottan folynak. (Egyesek úgy értékelik, hogy a G-20-as országcsoport hétvégi, ausztráliai csúcsértekezlete előtt a junta már nem támad. Az is elképzelhető, hogy a támadással megvárják Joe Biden alelnök 21-i látogatását, aki majd várhatóan kiadja a tűzparancsot – ahogyan tette azt áprilisban is, a terrorhadjárat megindítására.)

Tűzszünet, óh! A repülőteret ismét gyújtóbombákkal lőtték. Az ellenség újra tankokkal próbált benyomulni a repülőtér területére, de a néphadsereg ismét visszaverte a támadást, az ellenség megint vesztett tankokat, páncélosokat. (Már nem először) a néphadsereg bejelentette: SIKERÜLT ELLENŐRZÉSE ALÁ VONNIA A REPÜLŐTÉR TELJES TERÜLETÉT, az ellenség a föld alatti járatokba, vezetékcsatornákba húzódott vissza. A hírt – mármint a repülőtér elvesztését – azonban, ezúttal, a Jobb Szektor is megerősítette.

Tovább folynak a harcok Avgyejevka előváros bekerítéséért. Az ellenség ezzel együtt is, azonban innen is folytatja Donyeck, a repülőtér, az elővárosok, sőt a közeli bányaváros, Gorlovka ágyúzását is – szerepét azonban egyre inkább átveszi (kénytelen átvenni) az ellenséges tüzérség másik központja: Peszki település (a harcok ott is megindultak).

Heves harcok folynak Luganszk megyében is, a székváros közelében. Luganszk egyes elővárosait már lövik. A harcok során az ellenség bevetette a kb. 35 km hordtávolságú „Uragan” („Orkán”) típusú rakéta aknavetőket. A „fegyverszünet” e kirívó megsértését azonban az EBESZ-nek nem sikerült észrevennie, közbe sem léptek annak érdekében, hogy e pusztító fegyverrel ne romboljanak békés településeket. (Ennyit a pártatlanságról, illetve arról: jogosan kezdi-e korlátozni a donyecki vezetés, a saját területén e nyilvánvalóan ellenségesen elfogult testület aknamunkáját.) Akárhogy is van, A PUSZTÍTÓ ÁGYÚZÁSNAK EGYETLEN HÉT LEFORGÁSA ALATT 50 HALÁLOS ÁLDOZATA VOLT A KÖRNYÉKEN (a junta tehát bevadult).

A junta tehát bevadult… Újabb szörnyű tanúvallomások hangzanak el a junta kegyetlenkedéseiről. A néphadsereg egyik harcosa – akinek sikerült megszöknie a fogságból – elmondta: a vallatások azzal kezdődnek, hogy a foglyoknak levágják a mutatóujját. Egy elfogott tüzérnek a lakosság szeme láttára vágták le mindkét kezét. Egy másik harcost, miután megkínozták, lábánál fogva egy tankhoz kötötték és vonszolták keresztül több településen. A holttestet egy útszéli árokba lökték, fagallyakkal fedték el. Ő maga, az élményeiről beszámoló harcos elmondta: a kínzások negyedik napján már azért könyörgött, hogy inkább lőjék agyon. „Túl könnyű és gyors vég lenne neked” – röhögtek hóhérai, a bestialitásukról ismert „Ajdar” terrorkülönítmény keretlegényei. (A néphadsereg által indított heves tüzérségi tűz okozta kavarodásban sikerült azután megszöknie.) Egy 19 éves lányt (akinek az volt a bűne, hogy a néphadsereg harcosainak főzött) két álló napon keresztül erőszakoltak, mielőtt végeztek volna vele.

4. Ilyen ellenséggel jóságoskodik az orosz fél. Az előzmény: maga az ukrán energetikai miniszter jelentette be: az ország szénkészletei nem lesznek elegendőek arra, hogy a télen egyrészt fűtsenek vele, másrészt a hőerőművek termelhessék a villamos energiát. Ukrajna először dacból a világ túlsó végéből kezdett szenet importálni, például Dél-Afrikából. Lett is botrány belőle, mikor kiderült: a szén több mint háromszor annyiba került, mintha a Donyec-medencéből, vagy Oroszországból importálták volna (a szállítási költségeket nem számolva).

Ez a miniszter még arra is hajlott volna, hogy a donyeckiekkel kezdjen tárgyalásokat szén szállításáról. Donyeck először hajlott is erre – ám azután mind a két fél elállt a gondolattól. A kezdeti bizonytalankodás után Donyeck feltételül szabta: szén szállításáról csak akkor lehet szó, ha Kijev abbahagyja a Donbassz településeinek ágyúzását. Utána a junta is bemondta az unalmast: terroristákkal nem tárgyalnak

Orosz partnerének azonban megesett rajtuk a szíve. „Semmiféle korlát nem létezik abban”, hogy orosz bányatársaságok szenet adjanak el Ukrajnában. Ezzel is tanúbizonyságot téve arról: noha nyolc hónappal ezelőtt Putyin még azt ígérte, hogy Moszkva mostantól az amerikaiak szabályai szerint játszik majd – ám az oroszok, mint afféle szlávok, a jó lelkükről ismertek. És most sem lesz másként. Mert bár a putyini diplomácia arra játszik, hogy az elnyomorodástól, az életkörülmények rohamos romlásától elgyötört és feldühödött ukrán tömegek tavaszig maguktól kergetik el a juntát – az mégsem járja, hogy szegény ukránokat még a hideggel és sötétséggel is gyötörjük. Hadd nézzék csak továbbra is, jól fűtött és megvilágított otthonaikban az ukrán televízióból áradó hazugság- és gyűlöletkampányt, az oroszokkal való leszámolásra való uszítást. Jól fűtött és megvilágított irodáikban hadd tervezgethessék, hadd irányítsák továbbra is a junta stratégái a Donyec-medence pusztítását, lakosságának irtását.

Az orosz, mint szláv nép, igen jószívű. A világért sem követné az amerikaiak játékszabályait, hiába ígérte ezt meg istenített elnökük nyolc hónappal ezelőtt. Mert egy amerikai, mint tudjuk, hasonló helyzetben elzárna mindenféle energia utánpótlást, és addig zsarolná, addig fojtogatná az ukrán vezetést, míg az fülét-farkát behúzva nem kullogna oda a tárgyalóasztalhoz. Aláírni a katonai vereséggel is alátámasztott kapitulációs okmányt: kivonulnak a Donyec-medencéből, elismerik a két nép immár két országos rendezvényen is kinyilvánított akaratát a Kijevtől való teljes függetlenségre – egyben szerződésben köteleznék magukat, hogy soha, sehonnan, semmilyen formában nem támadják meg többé a két új államot, és államszövetségüket: Novorossziját.

162 / 259

Így viszont maradnak AZ IMMÁR BIZONYÍTOTTAN SOHA, SENKI ÁLTAL SEM MÉLTÁNYOLT JÓINDULATÚ GESZTUSOK. Minden marad a régiben: a náci Németország lakóinak módjára elhülyített ukránok tízmilliói továbbra is engedelmesen meghúzzák magukat, a junta tovább támad – Novorosszija népe pedig továbbra is tűrheti a népirtó ágyúzást, a rommá lőtt otthonok (vagy azok hűlt helyének) téli hidegét, temetheti egyre gyorsabban növekvő számú halottait. A moszkvai diplomáciai szalonokban pedig továbbra is könnyekig ellágyulhatnak: milyen derék, milyen humánus országunk és elnökünk is van minekünk.

MINKET A KORRUPCIÓVAL SZÍVATNAK. MINDEKÖZBEN …

Petro Porosenko („Poros Jankó”), Ukrajna puccs útján megválasztott elnöke gáláns ajándékot tett az EBESZ-nek (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet). 10 db., egyenként 160 és 250 ezer dollár értékű, páncélozott terepjárót ajándékozott a szervezetnek, azaz összesen cirka 2 MILLIÓ DOLLÁR értékben. Ugyan, mire fel? Mióta szokása egy államfőnek, csak úgy, értékes ajándékokkal elhalmozni egy nemzetközi szervezetet. Amely, elvileg, csak a dolgát teszi. Azért fizetik (mellesleg, a tagállamok tagdíjaiból). Emlékeztetőül: az EBESZ megfigyelőinek az (az lenne) a dolguk, hogy segítsék elő a háborús helyzet békés lezárását Kelet-Ukrajnában. És ha már egyszer ott fegyverszünetet hirdettek, akkor KUTYA KÖTELESSÉGÜK (LENNE), HOGY - SZIGORÚAN ELFOGULATLANUL, PÁRTATLANUL! - BETARTASSÁK A FELEKKEL ANNAK ELŐÍRÁSAIT. Ha Poros Jankó ajándékot adott nekik, akkor: 1. meg van elégedve a szervezet színvonalas, amúgy PÁRTATLAN ÉS ELFOGULATLAN munkájával. 2. azért csak mégis többet várna a szervezettől; 3. rossz fát tett a tűzre (például, rendszeresen megsérti a tűzszünetet, nehéztüzérséggel, rakétákkal, gyújtó- és foszfrobombákkal lövet lakónegyedeket, településeket és azok civil infrastruktúráját; ahelyett, hogy hátrébb vonatná e szörnyű fegyvereket, egyre többet irányít a lakott települések közelébe; ostromra készül és felvonultatja hadait, mind félelmetesebb haditechnikáját a kiszemelt célpontokhoz). Ezért MEGKENI az elvileg pártatlan (gyakorlatilag mellette elfogult) nemzetközi szervezetet, hogy hunynának már szemet a csínytevései fölött. Nem is eredménytelenül: az EBESZ MEGFIGYELŐITŐL MÉG EGYETLEN KIFOGÁST SEM HALLOTTUNK a fentebb leírt jelenségek kapcsán. (Sőt, a hírek szerint, azok be sem kerülnek a jelentésekbe.) Akkor pedig a tíz méregdrága terepjáró, ugyebár ... UGYE, EZT HÍVJÁK KORRUPCIÓNAK? Ha jól sejtem... Ugye, az Egyesült Államok is tagja az EBESZ-nek. Tehát, ha korrupció ténye merül föl és MINDENKOR EGYENLŐ MÉRCÉVEL MÉRÜNK, akkor, ugyebár ... Várom tehát, hogy Vida Ildikóhoz és az öt másik, makacsul és kitartóan meg nem nevezett magyar kormányzati tisztségviselőhöz hasonlóan Petro Porosenko ukrán elnök, háborús környezete, továbbá az EBESZ LEKORRUMPÁLT VEZETÉSE és az érintett ukrajnai megfigyelők UGYANÚGY BEUTAZÁSI TILALMAT KAPJANAK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBA. Ja, és Vida Ildikó és társai MAGYAR TÖRVÉNYEKET sértettek (ha sértettek), TEHÁT A MAGYAR HATÓSÁGOK DOLGA AZT KIVIZSGÁLNI(és nem az amerikai hatóságoké). AZ EBESZ PÁRTATLANSÁGA EGY POLGÁRHÁBORÚS ÖVEZETBEN AZONBAN NEMZETKÖZI TÖRVÉNY, ELŐÍRÁS. Amúgy. A gyilkosság - háborús bűntett - NEMZETKÖZI TILALOM ALÁ ESIK. Mégis, a napokban, - nem turistaként, hanem a félig már megháborodott John McCain szenátor meghívására - HÁROM TÖMEGGYILKOS UKRÁN TERRORVEZÉR LÁTOGATOTT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBA (már meg is érkeztek). Érdekes lenne megtudni André Goodfriend véleményét, mi számít nagyobb bűntettnek az Egyesült Államokban: a korrupció, vagy az irreguláris terrorbandák által, saját népük ellen sorozatosan elkövetett tömeggyilkosságok, háborús bűntettek. A három úr: terrorkülönítmények parancsnokai, közülük az egyik - a Szemjon Szemencsenko álnevű - BIZONYÍTOTTAN RÉSZE AZ ILLEGÁLIS NEMZETKÖZI SZERVKERESKEDELMI HÁLÓZATNAK. Amely megölt, harcokban elesett, vagy súlyosan sebesült emberek - elfogott ellenállók, de kormánykatonák is - kioperált szerveivel kereskedett és kereskedik. EZ SEM OLYAN BŰNTETT, AMI KIZÁRNÁ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBA VALÓ BEUTAZÁST?

KELET-UKRAJNA: AZ INTENZÍV ÁGYÚZÁS VALAMIT JELEZ… Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: AZ INTENZÍV ÁGYÚZÁS VALAMIT JELEZ…

Tűzszünet ide, tűzszünet oda, Kijev készülődik. AZ UTÓBBI NAPOKBAN AZ OROSZ CSAPATOK UKRAJNAI BETÖRÉSÉRŐL SZÓLÓ, NEMZETKÖZIVÉ TETT HISZTÉRIA, ÉPPEN EZT HIVATOTT LEPLEZNI. A HISZTÉRIÁT KIVÁLTÓ RÉMHÍR FORRÁSA – mint az már az ELFOGULATLAN megfigyelő számára igen hamar világossá vált – ISMÉT CSAK AZ UKRÁN NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLAT (melynek vezetője, emlékeztetőül, a sok évvel ezelőtt CIA-ügynöknek beszervezett,

163 / 259

szolgálatai jutalmául pedig az amerikai állampolgárságot is elnyert Valerij Nalivajcsenko) által felröppentett „értesülés”. A junta csapatai körében már kering egy másik „biztos értesülés” is: a „szeparatisták” már vasárnap támadnak. Ami magyarra lefordítva azt jelentheti: A JUNTA VASÁRNAP TÁMAD. (Ez csak azért tűnik kétségesnek, mert Biden amerikai alelnököt csak jövő péntekre, 21-ére várják Kijevbe. MÁRPEDIG AZ AZ Ő HATÁSKÖRE, HOGY UKRAJNA NEVÉBEN HADMŰVELETEKET INDÍTSON – ahogy az pontosan hét hónappal korábban is történt. Persze, egyáltalán nem lehetetlen, hogy a parancsot már jó előre kiadta, csak ezúttal bizalmas csatornákon keresztül.) (Ezzel összefüggésben érdemes emlékeztetni: A MAGYAR SAJTÓ – KÜLÖNÖSEN ANNAK LIBERÁLIS, vagyis Amerikát lobbizó RÉSZE – NAPI HÍRADÓIBAN A FASISZTA JUNTA NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATÁNAK /v.ö.: Gestapo, vagy SD – Sicherheitsdienst/ ÁLHÍREIT TERJESZTI NAGY LELKESEN AMA LAKOSSÁG KÖRÉBEN, mely elől, egyébként, GONDOSAN ELTITKOLJÁK AZ UKRAJNAI TÖRTÉNÉSEKET, ÉS LEGFŐKÉPPEN PEDIG AZOK LÉNYEGÉT.) Több tény is megerősíti: Kijev a békés rendezéstől szóló tárgyalások minszki formátumának (Oroszország-Ukrajna-EBESZ+ népköztársaságok) felszámolására, az un. genfi formátum (Oroszország, Ukrajna, EU, USA) helyreállítására törekszik. (Ez utóbbi formátum kizárja a donyeckieket, akikkel Kijev nem hajlandó tárgyalni – bevonja viszont a folyamatba, az Egyesült Államokat, amely védőszárnyai alá a gyáva és hazaáruló junta nem csupán a fegyveres harcokban, de még a diplomáciai tárgyalások során is menekülni akar. MELY USA EDDIG IS MINDENT MEGTETT ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY A KELET-UKRAJNAI KONFLIKTUST NE LEHESSEN BÉKÉSEN RENDEZNI, hanem a kijevi fasiszta junta FEGYVERES ERŐVEL FOJTSA VÉRBE A DONYECKIEK ÖNRENDELKEZÉSI VÁGYAIT.) Donyeckben azt érzékelik: Kijev egyre csak húzza a minszki tárgyalások következő időpontjának kitűzését. Ezért a minap nyilatkozatban követelték a minszki „kontakt csoport” soron következő ülésének összehívását. Kijev viszont, láthatóan, nyeregben érzi magát: visszavonták a Donyec-medencének (a népi erők által ellenőrizte) részének különleges önkormányzati irányításáról szóló döntést. Bejelentették ugyanakkor: december 1-től felfüggesztenek mindenféle szociális célú kifizetést a „kormány által nem ellenőrzött körzetekben”. (A népi erők próbálnak most valamit tenni a szociálisan rászoruló, ám teljesen ellátás nélkül maradt rétegek számára.) MINDEZ CSALHATATLANUL AZT JELZI, KIJEV KÉSZÜL… Nem téve meg a szívességet azoknak, akik zseniális elképzelései szerint a harcok a télre abbamaradnak, a nélkülöző ukrán nép pedig még a tavasz beállta előtt magától elűzi a fasiszta juntát – kikaparva a gesztenyét azoknak, akik káprázatos diplomáciai piruettekkel, fehér kesztyűben, a szalonok süppedős foteljeiből akarják kimenteni a Donyec-medence 8 milliós lakosságát a tömeggyilkos, vérszomjas junta uralma alól. 2. A junta csapatösszevonásairól meglehetősen pontos adatok közölt az állandó orosz EBESZ-képviselő, Andrej Kurin. Eszerint november 6. és 9. között hét nagy menetoszlop érkezését észlelték a Donyeck-medence felé. Nagy harckocsioszlop közeledik Donyeck Jaszinovataja nevű elővárosához, 32 tankból álló oszlop vonul az alighanem megostromolni készült Gorlovka városához. A junta ellenőrzése alatt álló, afféle tranzit bázisként szolgáló Artyomovszk városába – konvojban – 13 tank, 15, „Silka” típusú önjáró légvédelmi rakétarendszer, 7 db. „Tocska-U” taktikai rakétarendszer, 6 db. „Grad” és „Szmercs” rakéta sorozatvető érkezett. Luganszknál „Grádokat” vonnak össze. Zaharcsenko donyecki államfő pedig a nyilvánosság előtt is közölte: az ellenség egy sor tiltott fegyvert vonultat fel Donyeck határában. Túl az eddig ismerteken is: foszfor-, illetve kazettás (fürtös) bombák. Az ukrán hadügyminiszter a minap nyíltan is feltárta: külföldről PÁNCÉLOSOK is érkeznek az országba: ezek jobbak, mint a hazai gyártmányúak. Ukrajna nemrégiben egymilliárd hrivnya (mostani árfolyamon mintegy 50 millió dollár) értékben kötött szerződést külföldi cégekkel haditechnika vásárlásáról. A napokban a repülőtéren a népfelkelők kilőttek egy, az eddig ismerteknél korszerűbb típusú tankot. A „fegyverszünet” híre továbbá: az ukrán államfő bejelentette, hogy elkészül a teljes Donyec-medence köré kiépítendő első védvonal (ilyenből hármat terveznek – plusz FAL FELHÚZÁSÁT AZ OROSZ HATÁR MENTÉN). Mindezek következtében ugrásszerűen növekszik az áldozatok száma a civil lakosság körében. Luganszk megye két kiváltképpen támadott településén az áldozatok száma, néhány nap alatt, a helyiek szerint a százat is elérhette. Donyeck egyik kerületét egy eddig ismeretlen, a korábbiaknál is pusztítóbb tüzérségi eszközből érte belövés: házak dőltek romba, tűzvész támadt a környéken. Az egyik települések beomlott egy lakóház több emelete, áldozatul esett egy egész család. Két másik alkalommal – egy idős asszony, illetve egy gyermek esetében – a becsapódó lövedék levitte az áldozatok fejét. A junta offenzívája még nem indul meg – de a jelek arra mutatnak: az előzetes támadások egybevágnak a korábban ismertetett célkitűzésekkel. Napirendre került a Donyeck környéki bányaváros, az eddig is mérhetetlenül sokat szenvedett Gorlovka ostroma (amelyik pedig éppen most kezdett volna végre magához térni a korábbi harcok okozta pusztításokból). Ugyancsak támadás indítása észlelhető az utóbbi időben hevesen ágyúzott Kirovszkoje, Luganszk megyében pedig Pervomajszk ellen. Ezek mind beleillenek a várható „nagy offenzíva” terveibe. Ezek, emlékeztetőül: Donyeck és Luganszk bekerítése, az előbbi céljából Gorlovka elfoglalása, a két népköztársaság egymástól való újabb elvágása (a nyár végén súlyos harcok árán sikerült csak helyreállítani a kettejük közötti területi összeköttetést), offenzíva a határ irányába, abból a célból, hogy Kijev ismét ellenőrzése alá vonhassa az ukrán-orosz határt, elvágva a népfelkelőket minden utánpótlástól. Az orosz humanitárius segélyszállítmányoktól is. Melyek közül a hetedik éppen most indult el Moszkva alól. Mely segélyszállítmányok ellen mindannyiszor hisztérikus rikácsolást hallhatunk nemcsak Kijevből, de KIVÉTEL NÉLKÜL VALAMENNYI NYUGATI FŐVÁROSBÓL IS. Nem győzzük eleget hangsúlyozni: a népi erők számára bekövetkezett e kedvezőtlen fordulat éppen a minszki megállapodásoknak köszönhető. Melyek lehetőségeiből Kijev mindent, a népi erők részben valamit kihasználtak a maguk javára. KIJEV – a diplomáciai piruettek bajnokainak, tudatos, vagy akaratlan, közreműködésével – mindent elért, amit akart. KIJEVNEK ÍGY TEHÁT MÁR NINCS SZÜKSÉGE A MINSZKI „FEGYVERSZÜNETEKRE” (nem tudni, akkor miért ragaszkodnak hozzá Donyeckben?). Lehet támadni! A kérdés már csak az, mikor. Rögtön a világ húsz legfejlettebb országának (G-20) hétvégi ausztráliai csúcsértekezlete után-e? Vagy megvárják, hogy Joe Biden amerikai alelnök november 21-én (jövő pénteken) Kijevben kiadja a támadási parancsot? (A G-20 csúcsértekezlete, minden esetre, alkalmat ad arra is, hogy Obama egyeztessen Amerika legfontosabb európai csatlósaival. És akár felhatalmazásukkal, akár a nélkül hirdessen újból hadat Biden Kijevből.) 3. Fontos érzelmi töltetként ismét előkerült a júliusban lelőtt maláj utasszállító gép ügye. Utasainak nagyobb fele holland volt, a többi maláj, de nem kevés egyéb – például ausztrál, brit, német, stb. – állampolgár is. És bár Hollandia jövő nyárra halasztotta a szerencsétlenségről készült szakértői jelentés közzétételét (hátha addigra a világközvélemény elfelejti a legfontosabb tényeket) – az utóbbi időben ismét nagy harci zaj támadt az ügy körül. PÁROSÍTVA „AZ UKRAJNAI OROSZ INVÁZIÓ” KI TUDJA HÁNYADIK VÁLTOZATÚ RÉMTÖRTÉNETÉVEL, PUTYIN A G-20 CSÚCS ELŐTT ISMÉT „FEKETE BÁRÁNY” LETT: a brit miniszterelnök szerint Oroszország egyenesen a náci Németország lett, az ausztrál miniszterelnök, kicsit korábban, megígérte: Putyint a mellényén megragadva és jól megrázva fogja őt kivallatni a gép lelövéséről, az ausztrál nép előtti bocsánatkérésre szólítva föl őt. Bár időközben találkoztak, a rángatásból pedig nem lett semmi, a hisztéria folytatódott. Ha ez egy valamennyire is beszámítható publikum lenne, akkor a legújabb leleplezések (amelyek alighanem abból a célból kerültek most elő, hogy Putyinnak is legyenek kártyái) alaposan lehűtenék a kedélyeket. Az oroszországi mérnökök szakmai szövetsége – megtámogatva egy (KIVÉTELESEN TISZTESSÉGES) amerikai légi szakértő véleményétől, bizonyítékot terjesztettek elő. MÉGPEDIG ARRÓL, HOGY AZ UTASSZÁLLÍTÓT EGY UKRÁN MÍG-29-ES GÉP LŐTTE LE. Előbb gépágyúval nyitott rá tüzet, majd (LEVEGŐ-LEVEGŐ) rakétákat lőtt ki rá: a pilótafülkére, illetve a jobboldali szárnyra, a jobboldali turbinára. Amit több, a roncsokat a helyszínen újra megvizsgáló szakértő is tanúsított. (Amúgy, a kérdéses időpontban a rosztovi légiirányítási központ radarjai észlelték egy repülőgép jelenlétét az utasszállító közelében. Megint csak emlékeztetőül: az utasszállító már közeledett az orosz határhoz – 15-20 percen belül irányítását át kellett volna vennie a rosztovi központnak, ahol már várták is a gépet, és előre figyelték.)

164 / 259

Emlékeztetőül néhány részinformáció: 1. Az utasszállítót AZ UKRÁN LÉGIIRÁNYÍTÁS CSALTA MEGSZOKOTT ÚTVONALÁTÓL LEGALÁBB 50 KM-RE ÉSZAKABBRA, A HARCOKTÓL ÉRINTETT ÖVEZET FÖLÉ. 2. A gép ugyan a népfelkelők által ellenőrzött területen zuhant le – ÁM A TERÜLET KÖRNYÉKE, NÉHÁNY KILOMÉTERRE ARRÉBB, MÁR A JUNTA KEZÉN VOLT (és van ma is) Nota bene: a napokban holland küldöttség érkezett a területre, a roncsok átvétele céljából. Ám az érkezésük utáni első nap ki sem tudtak menni, a junta tüzérségének heves ágyúzása miatt. Mely ágyúzás célja mindenkor – a szakértők távol tartása mellett – A BIZONYÍTÉKOK LEHETŐSÉG SZERINTI MEGRONGÁLÁSA, MEGSEMMISÍTÉSE VOLT. 3. A NÉPFELKELŐKNEK NEM VOLTAK SEM FÖLD-LEVEGŐ RAKÉTÁI, DE FŐKÉNT NEM VOLTAK (ma sincsenek) REPÜLŐGÉPEI, amelyek gépágyúkkal, levegő-levegő rakétákkal lelőhették volna a gépet. Ha valakiknek, hát az ausztráloknak tudniuk kellene: a BUMERÁNG éppenséggel az ő (nagyrészt már kiirtott, de idegenforgalmi folklórprogramok kellékeiként részben megőrzött) bennszülötteik találmánya. Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy repülőgép-ügyben az előzetes hisztériát és rikácsolást síri csend váltja föl a csúcstalálkozón, akkor tudhatjuk majd: Putyin kártyái ütősebbeknek bizonyultak. (Ha viszont volt valaki olyan ostoba, hogy tovább „szívózzon”, akkor folytatódhat a durchmars. Aminek törvényszerű következménye kellene, hogy legyen új cellák előkészítése a hágai Nemzetközi Büntető Törvényszéken a teljes kijevi junta, és azon cinkos és tettestárs amerikai legfőbb kormányzati tisztségviselők részére, akik (háborús) bűnösök 298 ártatlan civil előre megfontolt, gondosan és aljas indokból kitervelt, bűnszervezetben elkövetett meggyilkolásában.) 4. Egy érdekesség: a Gyebalcevó környéki harcokban a néphadsereg egy mesterlövésze kilőtt EGY NEMZETKÖZI HÍRŰ TERRORISTA NŐT. Az angol állampolgárságú „Fehér Özvegy” iszlám terrorista férje a 2005-ös londoni metrómerényletben vesztette életét. Maga a „Fehér Özvegy” is 2009 óta Kelet-Afrikában bujkált. És noha nemzetközi körözés volt ellene érvényben, mégis eljutott Kelet-Ukrajnába, ahol beállt a „Donbassz”, majd az „Ajdar” nevű terrorzászlóaljba. KIJEV MOST EGYMILLIÓ DOLLÁRT ÍGÉRT ANNAK, AKI KIADJA A NÉPHADSEREGNEK A TERRORISTANŐT LETERÍTŐ MESTERLÖVÉSZÉT. Így nő össze az, ami összetartozik. Lehet szörnyülködni a sorsán – ugye, kedves Szelényi Zsuzsanna? http://politikus.ru/events/35611-za-mgnoveniya-do-krusheniya-boinga-pod-doneckom.html

Szép napot és csodás hetet kívánok mindenkinek!!!!! Ne felejtsetek el mosolyogn Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!”

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A G-20 CSÚCSÉRTEKEZLETÉRŐL – KICSIT MÁSKÉNT - Putyin a nyugati elitnek: Vége a játéknak

Szombat-vasárnap az ausztráliai Brisbane-ben került sor a 20 legfejlettebb ország (G-20: „a 20-ak csoportja”) állam- és kormányfőinek csúcstalálkozójára. Az államcsoportban jelen van a Nyugat teljes vezérkara: USA – és leghívebb csatlósai. De ott vannak a BRICS-országok is (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-afrika). Bár a szervezők letették a nagyesküt, hogy Ukrajna nem lesz a megtárgyalandó témák között (és a plenáris üléseken nem is lett) – az egész rendezvényre rányomta sötét árnyékát az USA által vezényelt Nyugat, illetve Oroszország közötti hidegháborús légkör. A csúcstalálkozó szervezői tetemrehívást akartak. Még emlékszünk: Oroszországot kizárták a másik (szűkebb) fórumról (Nyolcak – G-8). Ez valóban a Nyugat szervezete (ahová egykor Oroszországot csak utólag vették föl). Az idei G-20 csúcstalálkozó házigazdája, Ausztrália még a tavasszal (a Krím visszatérése után) jelezte: BOJKOTTÁLJA OROSZORSZÁGOT, ÉS NEM HÍVJA MEG PUTYINT. (Akkor nyilván szóltak neki: ne izéljen már. Még remélték: hátha Putyin megtörik, behajol ukrán ügyben. Egyre inkább úgy tűnik, nem alaptalanul remélték: Oroszország addig, majd azóta is – enyhén szólva – félreérthető gesztusok sorozatát teszi az ügyben.) AMIRŐL MOST ISMÉTELTEN, ÉS MINDEN EDDIGINÉL GOROMBÁBB MÓDON BEBIZONYOSODOTT: TELJESEN FÖLÖSLEGESEN. Putyint tehát meghívták. Ám külsődleges, protokolláris jelzések, a BUNKÓSÁGIG UDVARIATLAN, MEGALÁZÓ(NAK SZÁNT) GESZTUSOK egész sorával értésére adták: OROSZORSZÁG A NEMZETEK KÖZÖSSÉGÉNEK FEKETE BÁRÁNYA, KITASZÍTOTTJA. (Ha még ebből sem értett Putyin – és a diplomáciai piruettek buzgó művelője…) Az amerikai, a kínai elnök elé maga az ország főkormányzója járult a repülőtérre. PUTYINT A HADÜGYMINISZTER EGYIK SEGÉDTISZTJE várta a repülőtéren (szemtanúk szerint pedig még hátat is fordított, amikor az orosz elnök megjelent a repülőgép ajtajában). Putyin, a kanadai miniszterelnökkel találkozva, elsőnek nyújtott kezet. Mire amaz: „Rendben van, KÉNYTELEN VAGYOK kezet fogni magával. De csak annyit mondhatok: tűnjenek el Ukrajnából.” Az ausztrál miniszterelnök (noha vele is négyszemközt találkozott Putyin, még Pekingben), újra csak előhozakodott: kérjen bocsánatot az ausztrál néptől a lelőtt maláj repülőgépen utazó 38 ausztrál áldozat miatt. Obama hű maradt önmagához. Ausztrál egyetemi hallgatók előtt újfent előadta: Amerikának különleges felelőssége van a világ előtt – és ezt örömmel vállalja. Amerika felelősséget vállal a NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG HARCÁBAN az Ebola, a szélsőséges iszlám állam, illetve az Ukrajnát ért orosz agresszió elleni harcban. Mely agresszió egyik legeklatánsabb példája volt a maláj utasszállító gép lelövése – harciaskodott a pekingi idegen közeg után ismét saját köreiben sütkérező amerikai elnök. Legfőbb famulusa, a brit miniszterelnök pedig kontrázott neki: megengedhetetlen, hogy nagy országok kisebb országokat fenyegessenek.

165 / 259

Putyin, persze, minden, általa előre eltervezett programját lebonyolította: találkozott mindazon vezetőkkel, akikkel találkozni akart. Nem tudni, miről beszéltek – nyilván nem ilyen harcias hangnemben. De a légkör fagyos maradt: a nyilvánosság előtt minden nyugati vezető kerülte, hogy Putyin társaságában mutatkozzék (aki így, valóban, időnként eléggé egyedülállónak – KIKÖZÖSÍTETTNEK – tűnt). Az ausztrál vendéglátók által szervezett „családi fotón” pedig az orosz államfő, noha az első sorba, de annak a leges legszélére került. Orosz újságíróknak az ausztráliai orosz nagykövetség munkatársai elmondták: vért izzadtak az államfő látogatásának előkészítésekor: szinte minden felvetésüket, kérésüket elutasították, vagy legalábbis ellenségesen fogadták. Ausztrália vezető napilapja azzal a barátságtalan fejléccel fogadta, amely a „BOCSÁNAT!” szó kimondását követelte Putyintól (mármint a maláj utasszállító lelövéséért, amin 38 ausztrál is utazott). De hogyan értékelte maga az ausztrál miniszterelnök? „Mindezzel együtt is Putyin elnök a G-20-ak egyik tagállamának vezetője, és ÖRÖMÖMRE SZOLGÁLT, HOGY ITT AUSZTRÁLIÁBAN UDVARIASSÁGUNKAT, TISZTELETÜNKET TEHETTÜK NEKI.” (Lásd az elején írottakat.) Gondolom, az orosz államfő aligha felejti el egyhamar ezt a példátlanul barátságtalan fogadtatást. De hogy lesz-e foganatja? Méltatói szerint az orosz elnök nem felejt – és akkor vág majd vissza, amikor a másik fél a legkevésbé számít rá, a visszacsapás pedig a legfájóbb lesz. Ám Putyin már korábban megmondta: a szankciókra nem érzelemből fog reagálni. Higgadtan, megfontoltan – ám ha lép, akkor az majd ütős lesz. Ahogyan az történt, például, az amerikai és uniós agrártermékekkel. Maga az orosz elnök jegyezte meg, arcán talányos közönnyel: a szankciók és az orosz válaszlépések eddig 5 MILLIÁRD EURÓJÁBA kerültek az uniós tagállamoknak. (Ám azok nem tanulnak belőle. Még a magyar elnök sem – aki egy újabb antikommunista örömévfordulón tartotta szükségesnek megerősíteni a NATO és az EU iránti töretlen magyar hűséget. Szankciós ügyekben is. Éppenséggel megtehette volna, hogy nem mond semmit…) II. Putyin az első nap végeztével otthagyta a díszes gyülekezetet. Magyarázatai ugyan eléggé átlátszóak voltak: fáradt, közel 24 órás repülőút vár rá, hétfőn reggel pedig már megy munkába, mert DOLGA VAN. Már nem is merjük remélni, hogy seregnyi dolga között netán újraértékelne bizonyos felfogásokat. Olyanokat például, amiről úgy tartja a magyar közmondás: nem érdemes szaladni olyan szekér után, amire úgysem vesznek föl. És végre erélyesebb lépésre szánja rá magát a junta minden bizonnyal elsöprő erejű offenzívájától fenyegetett Donyec-medence megtámogatására. Mert ne legyen kétségünk. Hogy Putyin – bírálói szerint nem túl elegánsan – mintegy „megfutamodott” , annak azért méltányolható okai voltak. A csúcstalálkozó másnapján részben elhanyagolható protokolláris rendezvények voltak. Részben pedig a nyugatiak külön tanácskozásra gyűltek össze uruk és vezérük irányításával. Ne legyen kétségünk: e külön tanácskozáson (újra) szóba kerül Ukrajna. Immár a saját szájuk íze szerint. Egyeztetnek. A döntést alighanem Joe Biden alelnök viszi pénteken Kijevbe. Az a Biden, aki fiának nagyon kellenének már a kelet-ukrajnai palagázmezők (melyek most a népi erők kezén vannak). Az a Biden, aki hajszálpontosan hét hónapja KIADTA A JUNTÁNAK AZ UTASÍTÁST: TÁMADÁS! (Az ő április 21-i látogatását követően fogadta el az ukrán parlament – második nekifutásra! – azt a törvényt, AMELY A DONYEC-MEDENCEI NÉPMOZGALMAK KATONAI ERŐVEL TÖRTÉNŐ ELFOJTÁSÁT ÍRTA ELŐ.) Putyin azonban még mindig próbálkozik. Próbálkozott előtte is (az ARD német televíziójának adott nyilatkozatában üzent nyugati kollégáinak. Láthattuk, milyen eredménnyel). És próbálkozik azóta is, hogy eljött a csúcstalálkozóról. PUTYIN MOST IS BÉKÜLÉKENY HÚROKAT PENGET. Mindenekelőtt újra leszögezte: MOSZKVA UKRAJNA TERÜLETI EGYSÉGÉNEK MEGŐRZÉSÉT AKARJA. (Mindazok után, ami történt! Mindazok után, hogy egy népszavazással, majd önálló államfő és önálló parlament megválasztásával a Donyec-medence népe kétszer is kinyilvánította: nem hajlandó tovább egy államban élni egy fasiszta juntával, a békés lakosságot irtó, településeit tönkre bombázó veszett dúvadak sokmilliós gyülekezetével.) Az orosz elnök még a csúcs előtt bejelentette: OROSZORSZÁG NEM AKARJA NEHÉZ HELYZETBE HOZNI AZ UKRÁN GAZDASÁGOT (ugyan, miért nem?), és NEM FOGJA IDŐ ELŐTT VISSZAKÖVETELNI A 3 MILLIÁRD DOLLÁRNYI UKRÁN ADÓSSÁGOT. Újra elmondta – senkit sem hat meg vele –, hogy Oroszország már 25 milliárd dollárral segítette meg Ukrajnát (új barátai ennek az összegnek eddig jó, ha a tizedét adták; természetesen ehhez nem számítjuk sem a Janukovics-rendszer megdöntésére költött 5 milliárd, sem a Majdan üzemeltetésére fordított heti 20 millió dollárt). Várjuk, hogy javul a helyzet Ukrajnában, helyreáll együttműködésünk a Nyugattal – mondta az orosz elnök a német televíziónak. (Ugyan, mitől javulna?) Az a tény, hogy a kijevi vezetés teljes gazdasági szankciót fogadott el a Donyec-medence ellen, nagy hiba volt – ám EGÉSZÉBEN VÉVE JÓ KILÁTÁSAI VANNAK AZ UKRAJNAI HELYZET RENDEZÉSÉNEK (?) – mondta az orosz elnök, már a tanácskozáson. Az államfő elmondta: Ukrajna témája a plenáris üléseken egyáltalán nem szerepelt – a kétoldalú találkozókon azonban kiemelt kérdéskör volt. Partnereim világosan feltárták, ami őket Ukrajnában aggasztja. „Ez nagy segítségünkre lesz” – mondta az orosz elnök, aki kifejezte reményét: a partnerekkel együttműködésben – ide értve Kijevet is, amely nélkül lehetetlen bármiféle megoldás kidolgozása – végső soron sikerül majd megoldani ezt a konfliktust. UKRAJNÁBAN, MINDENEKELŐTT, AZ EMBEREK ÉRDEKÉBEN CSELEKSZÜNK, az ő érdekeiket tartjuk tiszteletben – szögezte le az orosz államfő. (Lásd még az „egységes Ukrajnával” kapcsolatban mondottakat. Meg azt a zavaros játszmát, ami nyolcadik hónapja folyik, aminek eddig már több mint négyezer polgári áldozata van – nem számítva azokat a további ezreket, akik a junta eddig még föl nem tárt tömegsírjaiban nyugszanak. Amely junta a háború elhúzódásának minden egyes napjával emberek legalább tucatjait küldi halálba. És amely juntának az együttműködésére számít az orosz elnök. Mintha valaki Hitler közreműködésével akart volna véget vetni a háborúnak, megállítani a vérontást, többek között zsidók millióinak kiirtását.) Há-áá-át… Nem is tudom… Putyin március 18-i beszédében még azt mondta: Oroszország ezentúl Amerika játékszabályai szerint fog játszani. Ezek szerint, még most sem fog – noha, minden jel szerint, a ház már ég. Ennél még Lavrov, a piruett bajnok is keményebb volt. Az NTV orosz tévécsatornának nyilatkozva kiosztotta Amerikát, amely a maga képére akarja formálni a világot, és leszámol mindenkivel, aki nem hajlandó neki engedelmeskedni. Megerősítette: Oroszország nem fog kunyerálni a szankciók eltörléséért, és NEM FOG SENKIVEL SEM EGYEZETETNI A SZANKCIÓK ELTÖRLÉSÉNEK FELTÉTELEIT ILLETŐEN (amelyek között, például, a népfelkelők leszerelése, teljes kapitulációra való rábírása is szerepel). Lavrov az interjúban az alábbi, megszívlelendő szavakat is mondta: „AZ USA ÚGY VÉLI, JOGÁBAN ÁLL ORSZÁGOKAT MEGBÜNTETNI, HA EGYIK-MÁSIK KÉRDÉSBEN NEM WASHINGTON ELVÁRÁSAINAK MEGFELELŐEN CSELEKEDNEK – illetve jogában áll együttműködést követelni tőlük az USA és szövetségeseik számára létfontosságúnak tartott kérdésekben.” A paksi és a temelini erőmű felújításában való amerikai részvétel is, ha úgy tetszik, Amerika LÉTFONTOSSÁGÚ érdeke… Főleg az Oroszország ellen

166 / 259

vívott kíméletlen geopolitikai hidegháború fényében. Melynek fagyos szele átjárta a kora nyári (42 fokos) hőhullámtól ájuldozó Ausztráliát.

http://hungarian.ruvr.ru/news/2014_11_16/Obama-tovabbi-elszigetelessel-fenyegette-meg-Oroszorszagot-az-Ukrajna-koruli-helyzet-miatt-6259/

...

Putyin a nyugati elitnek: Vége a játéknak (2014. november 6. csütörtök, komlomedia)

Az angolul beszélő világ nagy része valószínűleg kimaradt Putyin Szocsiban elhangzott legújabb beszédéből, illetve, akik értesültek is róla sem biztos, hogy első hallásra felfogták annak jelentőségét. A nyugati média mindenesetre mindent megtett, hogy ne vegyen róla tudomást, vagy kiforgatva tálalja annak tartalmát. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol Putyinról (a Nap és a Hold sem a mi véleményünk kedvéért létezik), valószínűleg Churchill 1946. március 5-én elhangzott „Vasfüggöny” beszéde óta a legjelentősebb politikai beszéd hangzott el Szocsiban. Putyin kijelentette, hogy a játékszabályok mostantól megváltoznak. Mostanáig a nemzetközi politikát a következő szabályok szerint játszották: A politikusok nyilvános kijelentéseket tettek, hogy ezekkel fenntartsák a nemzeti szuverenitás kellemes látszatát, ami kizárólag propaganda célokat szolgált, hiszen nem valós szuverenitásról beszélünk, hanem olyasmiről, aminek semmi köze a nemzetközi politika lényegéhez. Eközben titkos vagy zárt ajtós tárgyalásokon meghozták a valós döntéseket és megtárgyalták a követendő irányokat. Korábban Putyin is ezen szabályok szerint játszott, cserébe csupán annyit várt, hogy Oroszországot egyenrangú félként kezeljék. Mivel ilyen irányú reményei szertefoszlottak, bejelentette, hogy a játéknak vége, ezzel végeredményben megszegve a nyugat által felállított tabut, nyíltan, az elit klánok és politikai vezetők feje felett szólva az emberekhez. Egy orosz blogger, Chipstone, a következők szerint foglalta össze Putyin beszédét: 1. Oroszország nem játssza tovább ezeket a játékokat és nem folytat titkos, zárt ajtós tárgyalásokat apró-cseprő ügyekben. Oroszország ezzel szemben készen áll a komoly párbeszédre és megállapodásokra, amennyiben azok a kollektív biztonságot szolgálják, igazságosak és mindkét fél érdekeit figyelembe veszik. 2. A globális kollektív biztonság valamennyi rendszere romokban hever. Nincsenek többé nemzetközi biztonsági garanciák, az ezeket elpusztító entitást pedig Egyesült Államoknak hívják. 3. Az Új Világrend építői elbuktak. Homokvárat építettek. Az Új Világrend felépülésének kérdése nem csupán Oroszországon múlik, de a döntés nem születhet meg Oroszország nélkül. 4. A társadalmi rend újításait Oroszország konzervatív megközelítésből kívánja vizsgálni, de nem zárkózik el az ilyen újítások vizsgálatától, hogy kiderüljön, bevezetésük indokolt-e. 5. Oroszország nem szándékozik az Egyesült Államok folyamatosan terjeszkedő „káosz birodalma” által létrehozott zavaros vizekben halászni és új birodalmat sem akar alapítani (ez szükségtelen, Oroszországnak már meglévő területeit kell fejlesztenie). Továbbá Oroszország nem kíván a világ megváltójának szerepébe lépni, ahogyan ezt a múltban tette. 6. Oroszország nem kívánja a saját képére átformálni a világot, de azt sem fogja hagyni, hogy mások az ő képükre próbálják átformálni Oroszországot. Oroszország nem fogja elzárni magát a világtól, aki azonban megpróbálja elszigetelni Oroszországot a világtól, az forgószelet arat. 7. Oroszország nem kívánja a káosz terjedését, nem akar, és nem is szándékozik kirobbantani semmilyen háborút, ugyanakkor úgy látja, hogy egy globális háború kirobbanása ma már szinte elkerülhetetlen, így erre fel van készülve és a készülődést folytatja. Oroszország nem akar háborút, de nem is fél tőle. 8. Oroszország nem kíván aktív szerepet vállalni azok feltartóztatásában, akik még mindig az Új Világrendjüket építik, amíg ezek az erőfeszítések nem sértik Oroszország kulcsfontosságú érdekeit. Oroszország inkább a partvonalról szemléli, amint ezek újabb és újabb sebeket szereznek igyekezetükben, amennyiben azonban bárki megkísérli Oroszországot is belerángatni ebbe a folyamatba, figyelmen kívül hagyva annak érdekeit, az meg fogja tanulni, hogy mit jelent a fájdalom. 9. Külső, de még inkább belső politikájában, Oroszország ereje nem az eliten és annak zárt ajtós tárgyalásain, hanem a népen fog nyugodni. A fenti pontokhoz a következőt muszáj még hozzátenni: 10. Még mindig fennáll a lehetőség egy olyan új világrend felállítása előtt, ami megakadályozhatja a világháború kirobbanását. Ennek az új világrendnek az Egyesült Államok is elkerülhetetlen része lenne, de kizárólag mindenki mással egyező feltételek mellett: a nemzetközi jog és nemzetközi szerződések alapján, mindenféle egyoldalú kezdeményezés nélkül, más nemzetek szuverenitásának abszolút tiszteletben tartása mellett. Összegezve: Vége a játéknak gyerekek. Szépen tegyétek el a játékaitokat. Eljött a felnőtt döntések ideje. Oroszország készen áll. Vajon a világ többi országa is? Forrás: www.idokjelei.hu / zerohedge.com Putyin beszéde az ukrán konfliktusról (Valdai Klub, Szocsi, 2014. október 24.)

167 / 259

Kapcsolódó híreink: 2014.10.18. Leminősítette Oroszországot a Moody’s 2014.10.16. Gorbacsov a szankciós politika feladását sürgeti 2014.10.13. Oroszország létrehozza a SWIFT alternatíváját 2014.10.06. Kína figyelmeztette Európát 2014.09.28. Rubel és jüan a dollár helyett

Oszd meg ismerőseiddel!

http://www.profession.hu/cikk/20140917/onkepzes-igy-tanuljunk-online-angolul/4620„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A G-20 CSÚCSÉRTEKEZLETÉRŐL – KICSIT MÁSKÉNT - Putyin a nyugati elitnek: Vége a játéknak

Szombat-vasárnap az ausztráliai Brisbane-ben került sor a 20 legfejlettebb ország (G-20: „a 20-ak csoportja”) állam- és kormányfőinek csúcstalálkozójára. Az államcsoportban jelen van a Nyugat teljes vezérkara: USA – és leghívebb csatlósai. De ott vannak a BRICS-országok is (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-afrika). Bár a szervezők letették a nagyesküt, hogy Ukrajna nem lesz a megtárgyalandó témák között (és a plenáris üléseken nem is lett) – az egész rendezvényre rányomta sötét árnyékát az USA által vezényelt Nyugat, illetve Oroszország közötti hidegháborús légkör. A csúcstalálkozó szervezői tetemrehívást akartak. Még emlékszünk: Oroszországot kizárták a másik (szűkebb) fórumról (Nyolcak – G-8). Ez valóban a Nyugat szervezete (ahová egykor Oroszországot csak utólag vették föl). Az idei G-20 csúcstalálkozó házigazdája, Ausztrália még a tavasszal (a Krím visszatérése után) jelezte: BOJKOTTÁLJA OROSZORSZÁGOT, ÉS NEM HÍVJA MEG PUTYINT. (Akkor nyilván szóltak neki: ne izéljen már. Még remélték: hátha Putyin megtörik, behajol ukrán ügyben. Egyre inkább úgy tűnik, nem alaptalanul remélték: Oroszország addig, majd azóta is – enyhén szólva – félreérthető gesztusok sorozatát teszi az ügyben.) AMIRŐL MOST ISMÉTELTEN, ÉS MINDEN EDDIGINÉL GOROMBÁBB MÓDON BEBIZONYOSODOTT: TELJESEN FÖLÖSLEGESEN. Putyint tehát meghívták. Ám külsődleges, protokolláris jelzések, a BUNKÓSÁGIG UDVARIATLAN, MEGALÁZÓ(NAK SZÁNT) GESZTUSOK egész sorával értésére adták: OROSZORSZÁG A NEMZETEK KÖZÖSSÉGÉNEK FEKETE BÁRÁNYA, KITASZÍTOTTJA. (Ha még ebből sem értett Putyin – és a diplomáciai piruettek buzgó művelője…) Az amerikai, a kínai elnök elé maga az ország főkormányzója járult a repülőtérre. PUTYINT A HADÜGYMINISZTER EGYIK SEGÉDTISZTJE várta a repülőtéren (szemtanúk szerint pedig még hátat is fordított, amikor az orosz elnök megjelent a repülőgép ajtajában). Putyin, a kanadai miniszterelnökkel találkozva, elsőnek nyújtott kezet. Mire amaz: „Rendben van, KÉNYTELEN VAGYOK kezet fogni magával. De csak annyit mondhatok: tűnjenek el Ukrajnából.” Az ausztrál miniszterelnök (noha vele is négyszemközt találkozott Putyin, még Pekingben), újra csak előhozakodott: kérjen bocsánatot az ausztrál néptől a lelőtt maláj repülőgépen utazó 38 ausztrál áldozat miatt. Obama hű maradt önmagához. Ausztrál egyetemi hallgatók előtt újfent előadta: Amerikának különleges felelőssége van a világ előtt – és ezt örömmel vállalja. Amerika felelősséget vállal a NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG HARCÁBAN az Ebola, a szélsőséges iszlám állam, illetve az Ukrajnát ért orosz agresszió elleni harcban. Mely agresszió egyik legeklatánsabb példája volt a maláj utasszállító gép lelövése – harciaskodott a pekingi idegen közeg után ismét saját köreiben sütkérező amerikai elnök. Legfőbb famulusa, a brit miniszterelnök pedig kontrázott neki: megengedhetetlen, hogy nagy országok kisebb országokat fenyegessenek. Putyin, persze, minden, általa előre eltervezett programját lebonyolította: találkozott mindazon vezetőkkel, akikkel találkozni akart. Nem tudni, miről beszéltek – nyilván nem ilyen harcias hangnemben. De a légkör fagyos maradt: a nyilvánosság előtt minden nyugati vezető kerülte, hogy Putyin társaságában mutatkozzék (aki így, valóban, időnként eléggé egyedülállónak – KIKÖZÖSÍTETTNEK – tűnt). Az ausztrál vendéglátók által szervezett „családi fotón” pedig az orosz államfő, noha az első sorba, de annak a leges legszélére került. Orosz újságíróknak az ausztráliai orosz nagykövetség munkatársai elmondták: vért izzadtak az államfő látogatásának előkészítésekor: szinte minden felvetésüket, kérésüket elutasították, vagy legalábbis ellenségesen fogadták. Ausztrália vezető napilapja azzal a barátságtalan fejléccel fogadta, amely a „BOCSÁNAT!” szó kimondását követelte Putyintól (mármint a maláj utasszállító lelövéséért, amin 38 ausztrál is utazott).

168 / 259

De hogyan értékelte maga az ausztrál miniszterelnök? „Mindezzel együtt is Putyin elnök a G-20-ak egyik tagállamának vezetője, és ÖRÖMÖMRE SZOLGÁLT, HOGY ITT AUSZTRÁLIÁBAN UDVARIASSÁGUNKAT, TISZTELETÜNKET TEHETTÜK NEKI.” (Lásd az elején írottakat.) Gondolom, az orosz államfő aligha felejti el egyhamar ezt a példátlanul barátságtalan fogadtatást. De hogy lesz-e foganatja? Méltatói szerint az orosz elnök nem felejt – és akkor vág majd vissza, amikor a másik fél a legkevésbé számít rá, a visszacsapás pedig a legfájóbb lesz. Ám Putyin már korábban megmondta: a szankciókra nem érzelemből fog reagálni. Higgadtan, megfontoltan – ám ha lép, akkor az majd ütős lesz. Ahogyan az történt, például, az amerikai és uniós agrártermékekkel. Maga az orosz elnök jegyezte meg, arcán talányos közönnyel: a szankciók és az orosz válaszlépések eddig 5 MILLIÁRD EURÓJÁBA kerültek az uniós tagállamoknak. (Ám azok nem tanulnak belőle. Még a magyar elnök sem – aki egy újabb antikommunista örömévfordulón tartotta szükségesnek megerősíteni a NATO és az EU iránti töretlen magyar hűséget. Szankciós ügyekben is. Éppenséggel megtehette volna, hogy nem mond semmit…) II. Putyin az első nap végeztével otthagyta a díszes gyülekezetet. Magyarázatai ugyan eléggé átlátszóak voltak: fáradt, közel 24 órás repülőút vár rá, hétfőn reggel pedig már megy munkába, mert DOLGA VAN. Már nem is merjük remélni, hogy seregnyi dolga között netán újraértékelne bizonyos felfogásokat. Olyanokat például, amiről úgy tartja a magyar közmondás: nem érdemes szaladni olyan szekér után, amire úgysem vesznek föl. És végre erélyesebb lépésre szánja rá magát a junta minden bizonnyal elsöprő erejű offenzívájától fenyegetett Donyec-medence megtámogatására. Mert ne legyen kétségünk. Hogy Putyin – bírálói szerint nem túl elegánsan – mintegy „megfutamodott” , annak azért méltányolható okai voltak. A csúcstalálkozó másnapján részben elhanyagolható protokolláris rendezvények voltak. Részben pedig a nyugatiak külön tanácskozásra gyűltek össze uruk és vezérük irányításával. Ne legyen kétségünk: e külön tanácskozáson (újra) szóba kerül Ukrajna. Immár a saját szájuk íze szerint. Egyeztetnek. A döntést alighanem Joe Biden alelnök viszi pénteken Kijevbe. Az a Biden, aki fiának nagyon kellenének már a kelet-ukrajnai palagázmezők (melyek most a népi erők kezén vannak). Az a Biden, aki hajszálpontosan hét hónapja KIADTA A JUNTÁNAK AZ UTASÍTÁST: TÁMADÁS! (Az ő április 21-i látogatását követően fogadta el az ukrán parlament – második nekifutásra! – azt a törvényt, AMELY A DONYEC-MEDENCEI NÉPMOZGALMAK KATONAI ERŐVEL TÖRTÉNŐ ELFOJTÁSÁT ÍRTA ELŐ.) Putyin azonban még mindig próbálkozik. Próbálkozott előtte is (az ARD német televíziójának adott nyilatkozatában üzent nyugati kollégáinak. Láthattuk, milyen eredménnyel). És próbálkozik azóta is, hogy eljött a csúcstalálkozóról. PUTYIN MOST IS BÉKÜLÉKENY HÚROKAT PENGET. Mindenekelőtt újra leszögezte: MOSZKVA UKRAJNA TERÜLETI EGYSÉGÉNEK MEGŐRZÉSÉT AKARJA. (Mindazok után, ami történt! Mindazok után, hogy egy népszavazással, majd önálló államfő és önálló parlament megválasztásával a Donyec-medence népe kétszer is kinyilvánította: nem hajlandó tovább egy államban élni egy fasiszta juntával, a békés lakosságot irtó, településeit tönkre bombázó veszett dúvadak sokmilliós gyülekezetével.) Az orosz elnök még a csúcs előtt bejelentette: OROSZORSZÁG NEM AKARJA NEHÉZ HELYZETBE HOZNI AZ UKRÁN GAZDASÁGOT (ugyan, miért nem?), és NEM FOGJA IDŐ ELŐTT VISSZAKÖVETELNI A 3 MILLIÁRD DOLLÁRNYI UKRÁN ADÓSSÁGOT. Újra elmondta – senkit sem hat meg vele –, hogy Oroszország már 25 milliárd dollárral segítette meg Ukrajnát (új barátai ennek az összegnek eddig jó, ha a tizedét adták; természetesen ehhez nem számítjuk sem a Janukovics-rendszer megdöntésére költött 5 milliárd, sem a Majdan üzemeltetésére fordított heti 20 millió dollárt). Várjuk, hogy javul a helyzet Ukrajnában, helyreáll együttműködésünk a Nyugattal – mondta az orosz elnök a német televíziónak. (Ugyan, mitől javulna?) Az a tény, hogy a kijevi vezetés teljes gazdasági szankciót fogadott el a Donyec-medence ellen, nagy hiba volt – ám EGÉSZÉBEN VÉVE JÓ KILÁTÁSAI VANNAK AZ UKRAJNAI HELYZET RENDEZÉSÉNEK (?) – mondta az orosz elnök, már a tanácskozáson. Az államfő elmondta: Ukrajna témája a plenáris üléseken egyáltalán nem szerepelt – a kétoldalú találkozókon azonban kiemelt kérdéskör volt. Partnereim világosan feltárták, ami őket Ukrajnában aggasztja. „Ez nagy segítségünkre lesz” – mondta az orosz elnök, aki kifejezte reményét: a partnerekkel együttműködésben – ide értve Kijevet is, amely nélkül lehetetlen bármiféle megoldás kidolgozása – végső soron sikerül majd megoldani ezt a konfliktust. UKRAJNÁBAN, MINDENEKELŐTT, AZ EMBEREK ÉRDEKÉBEN CSELEKSZÜNK, az ő érdekeiket tartjuk tiszteletben – szögezte le az orosz államfő. (Lásd még az „egységes Ukrajnával” kapcsolatban mondottakat. Meg azt a zavaros játszmát, ami nyolcadik hónapja folyik, aminek eddig már több mint négyezer polgári áldozata van – nem számítva azokat a további ezreket, akik a junta eddig még föl nem tárt tömegsírjaiban nyugszanak. Amely junta a háború elhúzódásának minden egyes napjával emberek legalább tucatjait küldi halálba. És amely juntának az együttműködésére számít az orosz elnök. Mintha valaki Hitler közreműködésével akart volna véget vetni a háborúnak, megállítani a vérontást, többek között zsidók millióinak kiirtását.) Há-áá-át… Nem is tudom… Putyin március 18-i beszédében még azt mondta: Oroszország ezentúl Amerika játékszabályai szerint fog játszani. Ezek szerint, még most sem fog – noha, minden jel szerint, a ház már ég. Ennél még Lavrov, a piruett bajnok is keményebb volt. Az NTV orosz tévécsatornának nyilatkozva kiosztotta Amerikát, amely a maga képére akarja formálni a világot, és leszámol mindenkivel, aki nem hajlandó neki engedelmeskedni. Megerősítette: Oroszország nem fog kunyerálni a szankciók eltörléséért, és NEM FOG SENKIVEL SEM EGYEZETETNI A SZANKCIÓK ELTÖRLÉSÉNEK FELTÉTELEIT ILLETŐEN (amelyek között, például, a népfelkelők leszerelése, teljes kapitulációra való rábírása is szerepel). Lavrov az interjúban az alábbi, megszívlelendő szavakat is mondta: „AZ USA ÚGY VÉLI, JOGÁBAN ÁLL ORSZÁGOKAT MEGBÜNTETNI, HA EGYIK-MÁSIK KÉRDÉSBEN NEM WASHINGTON ELVÁRÁSAINAK MEGFELELŐEN CSELEKEDNEK – illetve jogában áll együttműködést követelni tőlük az USA és szövetségeseik számára létfontosságúnak tartott kérdésekben.” A paksi és a temelini erőmű felújításában való amerikai részvétel is, ha úgy tetszik, Amerika LÉTFONTOSSÁGÚ érdeke… Főleg az Oroszország ellen vívott kíméletlen geopolitikai hidegháború fényében. Melynek fagyos szele átjárta a kora nyári (42 fokos) hőhullámtól ájuldozó Ausztráliát.

http://hungarian.ruvr.ru/news/2014_11_16/Obama-tovabbi-elszigetelessel-fenyegette-meg-Oroszorszagot-az-Ukrajna-koruli-helyzet-miatt-6259/

...

169 / 259

Putyin a nyugati elitnek: Vége a játéknak (2014. november 6. csütörtök, komlomedia)

Az angolul beszélő világ nagy része valószínűleg kimaradt Putyin Szocsiban elhangzott legújabb beszédéből, illetve, akik értesültek is róla sem biztos, hogy első hallásra felfogták annak jelentőségét. A nyugati média mindenesetre mindent megtett, hogy ne vegyen róla tudomást, vagy kiforgatva tálalja annak tartalmát. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol Putyinról (a Nap és a Hold sem a mi véleményünk kedvéért létezik), valószínűleg Churchill 1946. március 5-én elhangzott „Vasfüggöny” beszéde óta a legjelentősebb politikai beszéd hangzott el Szocsiban. Putyin kijelentette, hogy a játékszabályok mostantól megváltoznak. Mostanáig a nemzetközi politikát a következő szabályok szerint játszották: A politikusok nyilvános kijelentéseket tettek, hogy ezekkel fenntartsák a nemzeti szuverenitás kellemes látszatát, ami kizárólag propaganda célokat szolgált, hiszen nem valós szuverenitásról beszélünk, hanem olyasmiről, aminek semmi köze a nemzetközi politika lényegéhez. Eközben titkos vagy zárt ajtós tárgyalásokon meghozták a valós döntéseket és megtárgyalták a követendő irányokat. Korábban Putyin is ezen szabályok szerint játszott, cserébe csupán annyit várt, hogy Oroszországot egyenrangú félként kezeljék. Mivel ilyen irányú reményei szertefoszlottak, bejelentette, hogy a játéknak vége, ezzel végeredményben megszegve a nyugat által felállított tabut, nyíltan, az elit klánok és politikai vezetők feje felett szólva az emberekhez. Egy orosz blogger, Chipstone, a következők szerint foglalta össze Putyin beszédét: 1. Oroszország nem játssza tovább ezeket a játékokat és nem folytat titkos, zárt ajtós tárgyalásokat apró-cseprő ügyekben. Oroszország ezzel szemben készen áll a komoly párbeszédre és megállapodásokra, amennyiben azok a kollektív biztonságot szolgálják, igazságosak és mindkét fél érdekeit figyelembe veszik. 2. A globális kollektív biztonság valamennyi rendszere romokban hever. Nincsenek többé nemzetközi biztonsági garanciák, az ezeket elpusztító entitást pedig Egyesült Államoknak hívják. 3. Az Új Világrend építői elbuktak. Homokvárat építettek. Az Új Világrend felépülésének kérdése nem csupán Oroszországon múlik, de a döntés nem születhet meg Oroszország nélkül. 4. A társadalmi rend újításait Oroszország konzervatív megközelítésből kívánja vizsgálni, de nem zárkózik el az ilyen újítások vizsgálatától, hogy kiderüljön, bevezetésük indokolt-e. 5. Oroszország nem szándékozik az Egyesült Államok folyamatosan terjeszkedő „káosz birodalma” által létrehozott zavaros vizekben halászni és új birodalmat sem akar alapítani (ez szükségtelen, Oroszországnak már meglévő területeit kell fejlesztenie). Továbbá Oroszország nem kíván a világ megváltójának szerepébe lépni, ahogyan ezt a múltban tette. 6. Oroszország nem kívánja a saját képére átformálni a világot, de azt sem fogja hagyni, hogy mások az ő képükre próbálják átformálni Oroszországot. Oroszország nem fogja elzárni magát a világtól, aki azonban megpróbálja elszigetelni Oroszországot a világtól, az forgószelet arat. 7. Oroszország nem kívánja a káosz terjedését, nem akar, és nem is szándékozik kirobbantani semmilyen háborút, ugyanakkor úgy látja, hogy egy globális háború kirobbanása ma már szinte elkerülhetetlen, így erre fel van készülve és a készülődést folytatja. Oroszország nem akar háborút, de nem is fél tőle. 8. Oroszország nem kíván aktív szerepet vállalni azok feltartóztatásában, akik még mindig az Új Világrendjüket építik, amíg ezek az erőfeszítések nem sértik Oroszország kulcsfontosságú érdekeit. Oroszország inkább a partvonalról szemléli, amint ezek újabb és újabb sebeket szereznek igyekezetükben, amennyiben azonban bárki megkísérli Oroszországot is belerángatni ebbe a folyamatba, figyelmen kívül hagyva annak érdekeit, az meg fogja tanulni, hogy mit jelent a fájdalom. 9. Külső, de még inkább belső politikájában, Oroszország ereje nem az eliten és annak zárt ajtós tárgyalásain, hanem a népen fog nyugodni. A fenti pontokhoz a következőt muszáj még hozzátenni: 10. Még mindig fennáll a lehetőség egy olyan új világrend felállítása előtt, ami megakadályozhatja a világháború kirobbanását. Ennek az új világrendnek az Egyesült Államok is elkerülhetetlen része lenne, de kizárólag mindenki mással egyező feltételek mellett: a nemzetközi jog és nemzetközi szerződések alapján, mindenféle egyoldalú kezdeményezés nélkül, más nemzetek szuverenitásának abszolút tiszteletben tartása mellett. Összegezve: Vége a játéknak gyerekek. Szépen tegyétek el a játékaitokat. Eljött a felnőtt döntések ideje. Oroszország készen áll. Vajon a világ többi országa is? Forrás: www.idokjelei.hu / zerohedge.com Putyin beszéde az ukrán konfliktusról (Valdai Klub, Szocsi, 2014. október 24.)

Kapcsolódó híreink: 2014.10.18. Leminősítette Oroszországot a Moody’s 2014.10.16. Gorbacsov a szankciós politika feladását sürgeti 2014.10.13. Oroszország létrehozza a SWIFT alternatíváját 2014.10.06. Kína figyelmeztette Európát

170 / 259

2014.09.28. Rubel és jüan a dollár helyett

Oszd meg ismerőseiddel!

http://www.profession.hu/cikk/20140917/onkepzes-igy-tanuljunk-online-angolul/4620

Szép napot és csodás hetet kívánok mindenkinek!!!!! Ne felejtsetek el mosolyogn Bedő János szerkesztésében „Hallgattassék meg a másik fél is!” PUBLIKÁLVA

„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A G-20 CSÚCSÉRTEKEZLETÉRŐL – KICSIT MÁSKÉNT - Putyin a nyugati elitnek: Vége a játéknak

Szombat-vasárnap az ausztráliai Brisbane-ben került sor a 20 legfejlettebb ország (G-20: „a 20-ak csoportja”) állam- és kormányfőinek csúcstalálkozójára. Az államcsoportban jelen van a Nyugat teljes vezérkara: USA – és leghívebb csatlósai. De ott vannak a BRICS-országok is (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-afrika). Bár a szervezők letették a nagyesküt, hogy Ukrajna nem lesz a megtárgyalandó témák között (és a plenáris üléseken nem is lett) – az egész rendezvényre rányomta sötét árnyékát az USA által vezényelt Nyugat, illetve Oroszország közötti hidegháborús légkör. A csúcstalálkozó szervezői tetemrehívást akartak. Még emlékszünk: Oroszországot kizárták a másik (szűkebb) fórumról (Nyolcak – G-8). Ez valóban a Nyugat szervezete (ahová egykor Oroszországot csak utólag vették föl). Az idei G-20 csúcstalálkozó házigazdája, Ausztrália még a tavasszal (a Krím visszatérése után) jelezte: BOJKOTTÁLJA OROSZORSZÁGOT, ÉS NEM HÍVJA MEG PUTYINT. (Akkor nyilván szóltak neki: ne izéljen már. Még remélték: hátha Putyin megtörik, behajol ukrán ügyben. Egyre inkább úgy tűnik, nem alaptalanul remélték: Oroszország addig, majd azóta is – enyhén szólva – félreérthető gesztusok sorozatát teszi az ügyben.) AMIRŐL MOST ISMÉTELTEN, ÉS MINDEN EDDIGINÉL GOROMBÁBB MÓDON BEBIZONYOSODOTT: TELJESEN FÖLÖSLEGESEN. Putyint tehát meghívták. Ám külsődleges, protokolláris jelzések, a BUNKÓSÁGIG UDVARIATLAN, MEGALÁZÓ(NAK SZÁNT) GESZTUSOK egész sorával értésére adták: OROSZORSZÁG A NEMZETEK KÖZÖSSÉGÉNEK FEKETE BÁRÁNYA, KITASZÍTOTTJA. (Ha még ebből sem értett Putyin – és a diplomáciai piruettek buzgó művelője…) Az amerikai, a kínai elnök elé maga az ország főkormányzója járult a repülőtérre. PUTYINT A HADÜGYMINISZTER EGYIK SEGÉDTISZTJE várta a repülőtéren (szemtanúk szerint pedig még hátat is fordított, amikor az orosz elnök megjelent a repülőgép ajtajában). Putyin, a kanadai miniszterelnökkel találkozva, elsőnek nyújtott kezet. Mire amaz: „Rendben van, KÉNYTELEN VAGYOK kezet fogni magával. De csak annyit mondhatok: tűnjenek el Ukrajnából.” Az ausztrál miniszterelnök (noha vele is négyszemközt találkozott Putyin, még Pekingben), újra csak előhozakodott: kérjen bocsánatot az ausztrál néptől a lelőtt maláj repülőgépen utazó 38 ausztrál áldozat miatt. Obama hű maradt önmagához. Ausztrál egyetemi hallgatók előtt újfent előadta: Amerikának különleges felelőssége van a világ előtt – és ezt örömmel vállalja. Amerika felelősséget vállal a NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG HARCÁBAN az Ebola, a szélsőséges iszlám állam, illetve az Ukrajnát ért orosz agresszió elleni harcban. Mely agresszió egyik legeklatánsabb példája volt a maláj utasszállító gép lelövése – harciaskodott a pekingi idegen közeg után ismét saját köreiben sütkérező amerikai elnök. Legfőbb famulusa, a brit miniszterelnök pedig kontrázott neki: megengedhetetlen, hogy nagy országok kisebb országokat fenyegessenek. Putyin, persze, minden, általa előre eltervezett programját lebonyolította: találkozott mindazon vezetőkkel, akikkel találkozni akart. Nem tudni, miről beszéltek – nyilván nem ilyen harcias hangnemben. De a légkör fagyos maradt: a nyilvánosság előtt minden nyugati vezető kerülte, hogy Putyin társaságában mutatkozzék (aki így, valóban, időnként eléggé egyedülállónak – KIKÖZÖSÍTETTNEK – tűnt). Az ausztrál vendéglátók által szervezett „családi fotón” pedig az orosz államfő, noha az első sorba, de annak a leges legszélére került. Orosz újságíróknak az ausztráliai orosz nagykövetség munkatársai elmondták: vért izzadtak az államfő látogatásának előkészítésekor: szinte minden

171 / 259

felvetésüket, kérésüket elutasították, vagy legalábbis ellenségesen fogadták. Ausztrália vezető napilapja azzal a barátságtalan fejléccel fogadta, amely a „BOCSÁNAT!” szó kimondását követelte Putyintól (mármint a maláj utasszállító lelövéséért, amin 38 ausztrál is utazott). De hogyan értékelte maga az ausztrál miniszterelnök? „Mindezzel együtt is Putyin elnök a G-20-ak egyik tagállamának vezetője, és ÖRÖMÖMRE SZOLGÁLT, HOGY ITT AUSZTRÁLIÁBAN UDVARIASSÁGUNKAT, TISZTELETÜNKET TEHETTÜK NEKI.” (Lásd az elején írottakat.) Gondolom, az orosz államfő aligha felejti el egyhamar ezt a példátlanul barátságtalan fogadtatást. De hogy lesz-e foganatja? Méltatói szerint az orosz elnök nem felejt – és akkor vág majd vissza, amikor a másik fél a legkevésbé számít rá, a visszacsapás pedig a legfájóbb lesz. Ám Putyin már korábban megmondta: a szankciókra nem érzelemből fog reagálni. Higgadtan, megfontoltan – ám ha lép, akkor az majd ütős lesz. Ahogyan az történt, például, az amerikai és uniós agrártermékekkel. Maga az orosz elnök jegyezte meg, arcán talányos közönnyel: a szankciók és az orosz válaszlépések eddig 5 MILLIÁRD EURÓJÁBA kerültek az uniós tagállamoknak. (Ám azok nem tanulnak belőle. Még a magyar elnök sem – aki egy újabb antikommunista örömévfordulón tartotta szükségesnek megerősíteni a NATO és az EU iránti töretlen magyar hűséget. Szankciós ügyekben is. Éppenséggel megtehette volna, hogy nem mond semmit…) II. Putyin az első nap végeztével otthagyta a díszes gyülekezetet. Magyarázatai ugyan eléggé átlátszóak voltak: fáradt, közel 24 órás repülőút vár rá, hétfőn reggel pedig már megy munkába, mert DOLGA VAN. Már nem is merjük remélni, hogy seregnyi dolga között netán újraértékelne bizonyos felfogásokat. Olyanokat például, amiről úgy tartja a magyar közmondás: nem érdemes szaladni olyan szekér után, amire úgysem vesznek föl. És végre erélyesebb lépésre szánja rá magát a junta minden bizonnyal elsöprő erejű offenzívájától fenyegetett Donyec-medence megtámogatására. Mert ne legyen kétségünk. Hogy Putyin – bírálói szerint nem túl elegánsan – mintegy „megfutamodott” , annak azért méltányolható okai voltak. A csúcstalálkozó másnapján részben elhanyagolható protokolláris rendezvények voltak. Részben pedig a nyugatiak külön tanácskozásra gyűltek össze uruk és vezérük irányításával. Ne legyen kétségünk: e külön tanácskozáson (újra) szóba kerül Ukrajna. Immár a saját szájuk íze szerint. Egyeztetnek. A döntést alighanem Joe Biden alelnök viszi pénteken Kijevbe. Az a Biden, aki fiának nagyon kellenének már a kelet-ukrajnai palagázmezők (melyek most a népi erők kezén vannak). Az a Biden, aki hajszálpontosan hét hónapja KIADTA A JUNTÁNAK AZ UTASÍTÁST: TÁMADÁS! (Az ő április 21-i látogatását követően fogadta el az ukrán parlament – második nekifutásra! – azt a törvényt, AMELY A DONYEC-MEDENCEI NÉPMOZGALMAK KATONAI ERŐVEL TÖRTÉNŐ ELFOJTÁSÁT ÍRTA ELŐ.) Putyin azonban még mindig próbálkozik. Próbálkozott előtte is (az ARD német televíziójának adott nyilatkozatában üzent nyugati kollégáinak. Láthattuk, milyen eredménnyel). És próbálkozik azóta is, hogy eljött a csúcstalálkozóról. PUTYIN MOST IS BÉKÜLÉKENY HÚROKAT PENGET. Mindenekelőtt újra leszögezte: MOSZKVA UKRAJNA TERÜLETI EGYSÉGÉNEK MEGŐRZÉSÉT AKARJA. (Mindazok után, ami történt! Mindazok után, hogy egy népszavazással, majd önálló államfő és önálló parlament megválasztásával a Donyec-medence népe kétszer is kinyilvánította: nem hajlandó tovább egy államban élni egy fasiszta juntával, a békés lakosságot irtó, településeit tönkre bombázó veszett dúvadak sokmilliós gyülekezetével.) Az orosz elnök még a csúcs előtt bejelentette: OROSZORSZÁG NEM AKARJA NEHÉZ HELYZETBE HOZNI AZ UKRÁN GAZDASÁGOT (ugyan, miért nem?), és NEM FOGJA IDŐ ELŐTT VISSZAKÖVETELNI A 3 MILLIÁRD DOLLÁRNYI UKRÁN ADÓSSÁGOT. Újra elmondta – senkit sem hat meg vele –, hogy Oroszország már 25 milliárd dollárral segítette meg Ukrajnát (új barátai ennek az összegnek eddig jó, ha a tizedét adták; természetesen ehhez nem számítjuk sem a Janukovics-rendszer megdöntésére költött 5 milliárd, sem a Majdan üzemeltetésére fordított heti 20 millió dollárt). Várjuk, hogy javul a helyzet Ukrajnában, helyreáll együttműködésünk a Nyugattal – mondta az orosz elnök a német televíziónak. (Ugyan, mitől javulna?) Az a tény, hogy a kijevi vezetés teljes gazdasági szankciót fogadott el a Donyec-medence ellen, nagy hiba volt – ám EGÉSZÉBEN VÉVE JÓ KILÁTÁSAI VANNAK AZ UKRAJNAI HELYZET RENDEZÉSÉNEK (?) – mondta az orosz elnök, már a tanácskozáson. Az államfő elmondta: Ukrajna témája a plenáris üléseken egyáltalán nem szerepelt – a kétoldalú találkozókon azonban kiemelt kérdéskör volt. Partnereim világosan feltárták, ami őket Ukrajnában aggasztja. „Ez nagy segítségünkre lesz” – mondta az orosz elnök, aki kifejezte reményét: a partnerekkel együttműködésben – ide értve Kijevet is, amely nélkül lehetetlen bármiféle megoldás kidolgozása – végső soron sikerül majd megoldani ezt a konfliktust. UKRAJNÁBAN, MINDENEKELŐTT, AZ EMBEREK ÉRDEKÉBEN CSELEKSZÜNK, az ő érdekeiket tartjuk tiszteletben – szögezte le az orosz államfő. (Lásd még az „egységes Ukrajnával” kapcsolatban mondottakat. Meg azt a zavaros játszmát, ami nyolcadik hónapja folyik, aminek eddig már több mint négyezer polgári áldozata van – nem számítva azokat a további ezreket, akik a junta eddig még föl nem tárt tömegsírjaiban nyugszanak. Amely junta a háború elhúzódásának minden egyes napjával emberek legalább tucatjait küldi halálba. És amely juntának az együttműködésére számít az orosz elnök. Mintha valaki Hitler közreműködésével akart volna véget vetni a háborúnak, megállítani a vérontást, többek között zsidók millióinak kiirtását.) Há-áá-át… Nem is tudom… Putyin március 18-i beszédében még azt mondta: Oroszország ezentúl Amerika játékszabályai szerint fog játszani. Ezek szerint, még most sem fog – noha, minden jel szerint, a ház már ég. Ennél még Lavrov, a piruett bajnok is keményebb volt. Az NTV orosz tévécsatornának nyilatkozva kiosztotta Amerikát, amely a maga képére akarja formálni a világot, és leszámol mindenkivel, aki nem hajlandó neki engedelmeskedni. Megerősítette: Oroszország nem fog kunyerálni a szankciók eltörléséért, és NEM FOG SENKIVEL SEM EGYEZETETNI A SZANKCIÓK ELTÖRLÉSÉNEK FELTÉTELEIT ILLETŐEN (amelyek között, például, a népfelkelők leszerelése, teljes kapitulációra való rábírása is szerepel). Lavrov az interjúban az alábbi, megszívlelendő szavakat is mondta: „AZ USA ÚGY VÉLI, JOGÁBAN ÁLL ORSZÁGOKAT MEGBÜNTETNI, HA EGYIK-MÁSIK KÉRDÉSBEN NEM WASHINGTON ELVÁRÁSAINAK MEGFELELŐEN CSELEKEDNEK – illetve jogában áll együttműködést követelni tőlük az USA és szövetségeseik számára létfontosságúnak tartott kérdésekben.” A paksi és a temelini erőmű felújításában való amerikai részvétel is, ha úgy tetszik, Amerika LÉTFONTOSSÁGÚ érdeke… Főleg az Oroszország ellen vívott kíméletlen geopolitikai hidegháború fényében. Melynek fagyos szele átjárta a kora nyári (42 fokos) hőhullámtól ájuldozó Ausztráliát.

http://hungarian.ruvr.ru/news/2014_11_16/Obama-tovabbi-elszigetelessel-fenyegette-meg-Oroszorszagot-az-Ukrajna-koruli-helyzet-miatt-6259/

172 / 259

...

Putyin a nyugati elitnek: Vége a játéknak (2014. november 6. csütörtök, komlomedia)

Az angolul beszélő világ nagy része valószínűleg kimaradt Putyin Szocsiban elhangzott legújabb beszédéből, illetve, akik értesültek is róla sem biztos, hogy első hallásra felfogták annak jelentőségét. A nyugati média mindenesetre mindent megtett, hogy ne vegyen róla tudomást, vagy kiforgatva tálalja annak tartalmát. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol Putyinról (a Nap és a Hold sem a mi véleményünk kedvéért létezik), valószínűleg Churchill 1946. március 5-én elhangzott „Vasfüggöny” beszéde óta a legjelentősebb politikai beszéd hangzott el Szocsiban. Putyin kijelentette, hogy a játékszabályok mostantól megváltoznak. Mostanáig a nemzetközi politikát a következő szabályok szerint játszották: A politikusok nyilvános kijelentéseket tettek, hogy ezekkel fenntartsák a nemzeti szuverenitás kellemes látszatát, ami kizárólag propaganda célokat szolgált, hiszen nem valós szuverenitásról beszélünk, hanem olyasmiről, aminek semmi köze a nemzetközi politika lényegéhez. Eközben titkos vagy zárt ajtós tárgyalásokon meghozták a valós döntéseket és megtárgyalták a követendő irányokat. Korábban Putyin is ezen szabályok szerint játszott, cserébe csupán annyit várt, hogy Oroszországot egyenrangú félként kezeljék. Mivel ilyen irányú reményei szertefoszlottak, bejelentette, hogy a játéknak vége, ezzel végeredményben megszegve a nyugat által felállított tabut, nyíltan, az elit klánok és politikai vezetők feje felett szólva az emberekhez. Egy orosz blogger, Chipstone, a következők szerint foglalta össze Putyin beszédét: 1. Oroszország nem játssza tovább ezeket a játékokat és nem folytat titkos, zárt ajtós tárgyalásokat apró-cseprő ügyekben. Oroszország ezzel szemben készen áll a komoly párbeszédre és megállapodásokra, amennyiben azok a kollektív biztonságot szolgálják, igazságosak és mindkét fél érdekeit figyelembe veszik. 2. A globális kollektív biztonság valamennyi rendszere romokban hever. Nincsenek többé nemzetközi biztonsági garanciák, az ezeket elpusztító entitást pedig Egyesült Államoknak hívják. 3. Az Új Világrend építői elbuktak. Homokvárat építettek. Az Új Világrend felépülésének kérdése nem csupán Oroszországon múlik, de a döntés nem születhet meg Oroszország nélkül. 4. A társadalmi rend újításait Oroszország konzervatív megközelítésből kívánja vizsgálni, de nem zárkózik el az ilyen újítások vizsgálatától, hogy kiderüljön, bevezetésük indokolt-e. 5. Oroszország nem szándékozik az Egyesült Államok folyamatosan terjeszkedő „káosz birodalma” által létrehozott zavaros vizekben halászni és új birodalmat sem akar alapítani (ez szükségtelen, Oroszországnak már meglévő területeit kell fejlesztenie). Továbbá Oroszország nem kíván a világ megváltójának szerepébe lépni, ahogyan ezt a múltban tette. 6. Oroszország nem kívánja a saját képére átformálni a világot, de azt sem fogja hagyni, hogy mások az ő képükre próbálják átformálni Oroszországot. Oroszország nem fogja elzárni magát a világtól, aki azonban megpróbálja elszigetelni Oroszországot a világtól, az forgószelet arat. 7. Oroszország nem kívánja a káosz terjedését, nem akar, és nem is szándékozik kirobbantani semmilyen háborút, ugyanakkor úgy látja, hogy egy globális háború kirobbanása ma már szinte elkerülhetetlen, így erre fel van készülve és a készülődést folytatja. Oroszország nem akar háborút, de nem is fél tőle. 8. Oroszország nem kíván aktív szerepet vállalni azok feltartóztatásában, akik még mindig az Új Világrendjüket építik, amíg ezek az erőfeszítések nem sértik Oroszország kulcsfontosságú érdekeit. Oroszország inkább a partvonalról szemléli, amint ezek újabb és újabb sebeket szereznek igyekezetükben, amennyiben azonban bárki megkísérli Oroszországot is belerángatni ebbe a folyamatba, figyelmen kívül hagyva annak érdekeit, az meg fogja tanulni, hogy mit jelent a fájdalom. 9. Külső, de még inkább belső politikájában, Oroszország ereje nem az eliten és annak zárt ajtós tárgyalásain, hanem a népen fog nyugodni. A fenti pontokhoz a következőt muszáj még hozzátenni: 10. Még mindig fennáll a lehetőség egy olyan új világrend felállítása előtt, ami megakadályozhatja a világháború kirobbanását. Ennek az új világrendnek az Egyesült Államok is elkerülhetetlen része lenne, de kizárólag mindenki mással egyező feltételek mellett: a nemzetközi jog és nemzetközi szerződések alapján, mindenféle egyoldalú kezdeményezés nélkül, más nemzetek szuverenitásának abszolút tiszteletben tartása mellett. Összegezve: Vége a játéknak gyerekek. Szépen tegyétek el a játékaitokat. Eljött a felnőtt döntések ideje. Oroszország készen áll. Vajon a világ többi országa is? Forrás: www.idokjelei.hu / zerohedge.com Putyin beszéde az ukrán konfliktusról (Valdai Klub, Szocsi, 2014. október 24.)

Kapcsolódó híreink: 2014.10.18. Leminősítette Oroszországot a Moody’s 2014.10.16. Gorbacsov a szankciós politika feladását sürgeti

173 / 259

2014.10.13. Oroszország létrehozza a SWIFT alternatíváját 2014.10.06. Kína figyelmeztette Európát 2014.09.28. Rubel és jüan a dollár helyett

Oszd meg ismerőseiddel!

http://www.profession.hu/cikk/20140917/onkepzes-igy-tanuljunk-online-angolul/4620„Hallgattassék meg a másik fél is!”

KELET-UKRAJNA: A G-20 CSÚCSÉRTEKEZLETÉRŐL – KICSIT MÁSKÉNT - Putyin a nyugati elitnek: Vége a játéknak

Szombat-vasárnap az ausztráliai Brisbane-ben került sor a 20 legfejlettebb ország (G-20: „a 20-ak csoportja”) állam- és kormányfőinek csúcstalálkozójára. Az államcsoportban jelen van a Nyugat teljes vezérkara: USA – és leghívebb csatlósai. De ott vannak a BRICS-országok is (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-afrika). Bár a szervezők letették a nagyesküt, hogy Ukrajna nem lesz a megtárgyalandó témák között (és a plenáris üléseken nem is lett) – az egész rendezvényre rányomta sötét árnyékát az USA által vezényelt Nyugat, illetve Oroszország közötti hidegháborús légkör. A csúcstalálkozó szervezői tetemrehívást akartak. Még emlékszünk: Oroszországot kizárták a másik (szűkebb) fórumról (Nyolcak – G-8). Ez valóban a Nyugat szervezete (ahová egykor Oroszországot csak utólag vették föl). Az idei G-20 csúcstalálkozó házigazdája, Ausztrália még a tavasszal (a Krím visszatérése után) jelezte: BOJKOTTÁLJA OROSZORSZÁGOT, ÉS NEM HÍVJA MEG PUTYINT. (Akkor nyilván szóltak neki: ne izéljen már. Még remélték: hátha Putyin megtörik, behajol ukrán ügyben. Egyre inkább úgy tűnik, nem alaptalanul remélték: Oroszország addig, majd azóta is – enyhén szólva – félreérthető gesztusok sorozatát teszi az ügyben.) AMIRŐL MOST ISMÉTELTEN, ÉS MINDEN EDDIGINÉL GOROMBÁBB MÓDON BEBIZONYOSODOTT: TELJESEN FÖLÖSLEGESEN. Putyint tehát meghívták. Ám külsődleges, protokolláris jelzések, a BUNKÓSÁGIG UDVARIATLAN, MEGALÁZÓ(NAK SZÁNT) GESZTUSOK egész sorával értésére adták: OROSZORSZÁG A NEMZETEK KÖZÖSSÉGÉNEK FEKETE BÁRÁNYA, KITASZÍTOTTJA. (Ha még ebből sem értett Putyin – és a diplomáciai piruettek buzgó művelője…) Az amerikai, a kínai elnök elé maga az ország főkormányzója járult a repülőtérre. PUTYINT A HADÜGYMINISZTER EGYIK SEGÉDTISZTJE várta a repülőtéren (szemtanúk szerint pedig még hátat is fordított, amikor az orosz elnök megjelent a repülőgép ajtajában). Putyin, a kanadai miniszterelnökkel találkozva, elsőnek nyújtott kezet. Mire amaz: „Rendben van, KÉNYTELEN VAGYOK kezet fogni magával. De csak annyit mondhatok: tűnjenek el Ukrajnából.” Az ausztrál miniszterelnök (noha vele is négyszemközt találkozott Putyin, még Pekingben), újra csak előhozakodott: kérjen bocsánatot az ausztrál néptől a lelőtt maláj repülőgépen utazó 38 ausztrál áldozat miatt. Obama hű maradt önmagához. Ausztrál egyetemi hallgatók előtt újfent előadta: Amerikának különleges felelőssége van a világ előtt – és ezt örömmel vállalja. Amerika felelősséget vállal a NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG HARCÁBAN az Ebola, a szélsőséges iszlám állam, illetve az Ukrajnát ért orosz agresszió elleni harcban. Mely agresszió egyik legeklatánsabb példája volt a maláj utasszállító gép lelövése – harciaskodott a pekingi idegen közeg után ismét saját köreiben sütkérező amerikai elnök. Legfőbb famulusa, a brit miniszterelnök pedig kontrázott neki: megengedhetetlen, hogy nagy országok kisebb országokat fenyegessenek. Putyin, persze, minden, általa előre eltervezett programját lebonyolította: találkozott mindazon vezetőkkel, akikkel találkozni akart. Nem tudni, miről beszéltek – nyilván nem ilyen harcias hangnemben. De a légkör fagyos maradt: a nyilvánosság előtt minden nyugati vezető kerülte, hogy Putyin társaságában mutatkozzék (aki így, valóban, időnként eléggé egyedülállónak – KIKÖZÖSÍTETTNEK – tűnt). Az ausztrál vendéglátók által szervezett „családi fotón” pedig az orosz államfő, noha az első sorba, de annak a leges legszélére került. Orosz újságíróknak az ausztráliai orosz nagykövetség munkatársai elmondták: vért izzadtak az államfő látogatásának előkészítésekor: szinte minden felvetésüket, kérésüket elutasították, vagy legalábbis ellenségesen fogadták. Ausztrália vezető napilapja azzal a barátságtalan fejléccel fogadta, amely a „BOCSÁNAT!” szó kimondását követelte Putyintól (mármint a maláj utasszállító lelövéséért, amin 38 ausztrál is utazott). De hogyan értékelte maga az ausztrál miniszterelnök? „Mindezzel együtt is Putyin elnök a G-20-ak egyik tagállamának vezetője, és ÖRÖMÖMRE SZOLGÁLT, HOGY ITT AUSZTRÁLIÁBAN UDVARIASSÁGUNKAT, TISZTELETÜNKET TEHETTÜK NEKI.” (Lásd az elején írottakat.) Gondolom, az orosz államfő aligha felejti el egyhamar ezt a példátlanul barátságtalan fogadtatást. De hogy lesz-e foganatja? Méltatói szerint az orosz elnök nem felejt – és akkor vág majd vissza, amikor a másik fél a legkevésbé számít rá, a visszacsapás pedig a legfájóbb lesz. Ám Putyin már korábban megmondta: a szankciókra nem érzelemből fog reagálni. Higgadtan, megfontoltan – ám ha lép, akkor az majd ütős lesz. Ahogyan az történt, például, az

174 / 259

amerikai és uniós agrártermékekkel. Maga az orosz elnök jegyezte meg, arcán talányos közönnyel: a szankciók és az orosz válaszlépések eddig 5 MILLIÁRD EURÓJÁBA kerültek az uniós tagállamoknak. (Ám azok nem tanulnak belőle. Még a magyar elnök sem – aki egy újabb antikommunista örömévfordulón tartotta szükségesnek megerősíteni a NATO és az EU iránti töretlen magyar hűséget. Szankciós ügyekben is. Éppenséggel megtehette volna, hogy nem mond semmit…) II. Putyin az első nap végeztével otthagyta a díszes gyülekezetet. Magyarázatai ugyan eléggé átlátszóak voltak: fáradt, közel 24 órás repülőút vár rá, hétfőn reggel pedig már megy munkába, mert DOLGA VAN. Már nem is merjük remélni, hogy seregnyi dolga között netán újraértékelne bizonyos felfogásokat. Olyanokat például, amiről úgy tartja a magyar közmondás: nem érdemes szaladni olyan szekér után, amire úgysem vesznek föl. És végre erélyesebb lépésre szánja rá magát a junta minden bizonnyal elsöprő erejű offenzívájától fenyegetett Donyec-medence megtámogatására. Mert ne legyen kétségünk. Hogy Putyin – bírálói szerint nem túl elegánsan – mintegy „megfutamodott” , annak azért méltányolható okai voltak. A csúcstalálkozó másnapján részben elhanyagolható protokolláris rendezvények voltak. Részben pedig a nyugatiak külön tanácskozásra gyűltek össze uruk és vezérük irányításával. Ne legyen kétségünk: e külön tanácskozáson (újra) szóba kerül Ukrajna. Immár a saját szájuk íze szerint. Egyeztetnek. A döntést alighanem Joe Biden alelnök viszi pénteken Kijevbe. Az a Biden, aki fiának nagyon kellenének már a kelet-ukrajnai palagázmezők (melyek most a népi erők kezén vannak). Az a Biden, aki hajszálpontosan hét hónapja KIADTA A JUNTÁNAK AZ UTASÍTÁST: TÁMADÁS! (Az ő április 21-i látogatását követően fogadta el az ukrán parlament – második nekifutásra! – azt a törvényt, AMELY A DONYEC-MEDENCEI NÉPMOZGALMAK KATONAI ERŐVEL TÖRTÉNŐ ELFOJTÁSÁT ÍRTA ELŐ.) Putyin azonban még mindig próbálkozik. Próbálkozott előtte is (az ARD német televíziójának adott nyilatkozatában üzent nyugati kollégáinak. Láthattuk, milyen eredménnyel). És próbálkozik azóta is, hogy eljött a csúcstalálkozóról. PUTYIN MOST IS BÉKÜLÉKENY HÚROKAT PENGET. Mindenekelőtt újra leszögezte: MOSZKVA UKRAJNA TERÜLETI EGYSÉGÉNEK MEGŐRZÉSÉT AKARJA. (Mindazok után, ami történt! Mindazok után, hogy egy népszavazással, majd önálló államfő és önálló parlament megválasztásával a Donyec-medence népe kétszer is kinyilvánította: nem hajlandó tovább egy államban élni egy fasiszta juntával, a békés lakosságot irtó, településeit tönkre bombázó veszett dúvadak sokmilliós gyülekezetével.) Az orosz elnök még a csúcs előtt bejelentette: OROSZORSZÁG NEM AKARJA NEHÉZ HELYZETBE HOZNI AZ UKRÁN GAZDASÁGOT (ugyan, miért nem?), és NEM FOGJA IDŐ ELŐTT VISSZAKÖVETELNI A 3 MILLIÁRD DOLLÁRNYI UKRÁN ADÓSSÁGOT. Újra elmondta – senkit sem hat meg vele –, hogy Oroszország már 25 milliárd dollárral segítette meg Ukrajnát (új barátai ennek az összegnek eddig jó, ha a tizedét adták; természetesen ehhez nem számítjuk sem a Janukovics-rendszer megdöntésére költött 5 milliárd, sem a Majdan üzemeltetésére fordított heti 20 millió dollárt). Várjuk, hogy javul a helyzet Ukrajnában, helyreáll együttműködésünk a Nyugattal – mondta az orosz elnök a német televíziónak. (Ugyan, mitől javulna?) Az a tény, hogy a kijevi vezetés teljes gazdasági szankciót fogadott el a Donyec-medence ellen, nagy hiba volt – ám EGÉSZÉBEN VÉVE JÓ KILÁTÁSAI VANNAK AZ UKRAJNAI HELYZET RENDEZÉSÉNEK (?) – mondta az orosz elnök, már a tanácskozáson. Az államfő elmondta: Ukrajna témája a plenáris üléseken egyáltalán nem szerepelt – a kétoldalú találkozókon azonban kiemelt kérdéskör volt. Partnereim világosan feltárták, ami őket Ukrajnában aggasztja. „Ez nagy segítségünkre lesz” – mondta az orosz elnök, aki kifejezte reményét: a partnerekkel együttműködésben – ide értve Kijevet is, amely nélkül lehetetlen bármiféle megoldás kidolgozása – végső soron sikerül majd megoldani ezt a konfliktust. UKRAJNÁBAN, MINDENEKELŐTT, AZ EMBEREK ÉRDEKÉBEN CSELEKSZÜNK, az ő érdekeiket tartjuk tiszteletben – szögezte le az orosz államfő. (Lásd még az „egységes Ukrajnával” kapcsolatban mondottakat. Meg azt a zavaros játszmát, ami nyolcadik hónapja folyik, aminek eddig már több mint négyezer polgári áldozata van – nem számítva azokat a további ezreket, akik a junta eddig még föl nem tárt tömegsírjaiban nyugszanak. Amely junta a háború elhúzódásának minden egyes napjával emberek legalább tucatjait küldi halálba. És amely juntának az együttműködésére számít az orosz elnök. Mintha valaki Hitler közreműködésével akart volna véget vetni a háborúnak, megállítani a vérontást, többek között zsidók millióinak kiirtását.) Há-áá-át… Nem is tudom… Putyin március 18-i beszédében még azt mondta: Oroszország ezentúl Amerika játékszabályai szerint fog játszani. Ezek szerint, még most sem fog – noha, minden jel szerint, a ház már ég. Ennél még Lavrov, a piruett bajnok is keményebb volt. Az NTV orosz tévécsatornának nyilatkozva kiosztotta Amerikát, amely a maga képére akarja formálni a világot, és leszámol mindenkivel, aki nem hajlandó neki engedelmeskedni. Megerősítette: Oroszország nem fog kunyerálni a szankciók eltörléséért, és NEM FOG SENKIVEL SEM EGYEZETETNI A SZANKCIÓK ELTÖRLÉSÉNEK FELTÉTELEIT ILLETŐEN (amelyek között, például, a népfelkelők leszerelése, teljes kapitulációra való rábírása is szerepel). Lavrov az interjúban az alábbi, megszívlelendő szavakat is mondta: „AZ USA ÚGY VÉLI, JOGÁBAN ÁLL ORSZÁGOKAT MEGBÜNTETNI, HA EGYIK-MÁSIK KÉRDÉSBEN NEM WASHINGTON ELVÁRÁSAINAK MEGFELELŐEN CSELEKEDNEK – illetve jogában áll együttműködést követelni tőlük az USA és szövetségeseik számára létfontosságúnak tartott kérdésekben.” A paksi és a temelini erőmű felújításában való amerikai részvétel is, ha úgy tetszik, Amerika LÉTFONTOSSÁGÚ érdeke… Főleg az Oroszország ellen vívott kíméletlen geopolitikai hidegháború fényében. Melynek fagyos szele átjárta a kora nyári (42 fokos) hőhullámtól ájuldozó Ausztráliát.

http://hungarian.ruvr.ru/news/2014_11_16/Obama-tovabbi-elszigetelessel-fenyegette-meg-Oroszorszagot-az-Ukrajna-koruli-helyzet-miatt-6259/

...

Putyin a nyugati elitnek: Vége a játéknak (2014. november 6. csütörtök, komlomedia)

175 / 259

Az angolul beszélő világ nagy része valószínűleg kimaradt Putyin Szocsiban elhangzott legújabb beszédéből, illetve, akik értesültek is róla sem biztos, hogy első hallásra felfogták annak jelentőségét. A nyugati média mindenesetre mindent megtett, hogy ne vegyen róla tudomást, vagy kiforgatva tálalja annak tartalmát. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol Putyinról (a Nap és a Hold sem a mi véleményünk kedvéért létezik), valószínűleg Churchill 1946. március 5-én elhangzott „Vasfüggöny” beszéde óta a legjelentősebb politikai beszéd hangzott el Szocsiban. Putyin kijelentette, hogy a játékszabályok mostantól megváltoznak. Mostanáig a nemzetközi politikát a következő szabályok szerint játszották: A politikusok nyilvános kijelentéseket tettek, hogy ezekkel fenntartsák a nemzeti szuverenitás kellemes látszatát, ami kizárólag propaganda célokat szolgált, hiszen nem valós szuverenitásról beszélünk, hanem olyasmiről, aminek semmi köze a nemzetközi politika lényegéhez. Eközben titkos vagy zárt ajtós tárgyalásokon meghozták a valós döntéseket és megtárgyalták a követendő irányokat. Korábban Putyin is ezen szabályok szerint játszott, cserébe csupán annyit várt, hogy Oroszországot egyenrangú félként kezeljék. Mivel ilyen irányú reményei szertefoszlottak, bejelentette, hogy a játéknak vége, ezzel végeredményben megszegve a nyugat által felállított tabut, nyíltan, az elit klánok és politikai vezetők feje felett szólva az emberekhez. Egy orosz blogger, Chipstone, a következők szerint foglalta össze Putyin beszédét: 1. Oroszország nem játssza tovább ezeket a játékokat és nem folytat titkos, zárt ajtós tárgyalásokat apró-cseprő ügyekben. Oroszország ezzel szemben készen áll a komoly párbeszédre és megállapodásokra, amennyiben azok a kollektív biztonságot szolgálják, igazságosak és mindkét fél érdekeit figyelembe veszik. 2. A globális kollektív biztonság valamennyi rendszere romokban hever. Nincsenek többé nemzetközi biztonsági garanciák, az ezeket elpusztító entitást pedig Egyesült Államoknak hívják. 3. Az Új Világrend építői elbuktak. Homokvárat építettek. Az Új Világrend felépülésének kérdése nem csupán Oroszországon múlik, de a döntés nem születhet meg Oroszország nélkül. 4. A társadalmi rend újításait Oroszország konzervatív megközelítésből kívánja vizsgálni, de nem zárkózik el az ilyen újítások vizsgálatától, hogy kiderüljön, bevezetésük indokolt-e. 5. Oroszország nem szándékozik az Egyesült Államok folyamatosan terjeszkedő „káosz birodalma” által létrehozott zavaros vizekben halászni és új birodalmat sem akar alapítani (ez szükségtelen, Oroszországnak már meglévő területeit kell fejlesztenie). Továbbá Oroszország nem kíván a világ megváltójának szerepébe lépni, ahogyan ezt a múltban tette. 6. Oroszország nem kívánja a saját képére átformálni a világot, de azt sem fogja hagyni, hogy mások az ő képükre próbálják átformálni Oroszországot. Oroszország nem fogja elzárni magát a világtól, aki azonban megpróbálja elszigetelni Oroszországot a világtól, az forgószelet arat. 7. Oroszország nem kívánja a káosz terjedését, nem akar, és nem is szándékozik kirobbantani semmilyen háborút, ugyanakkor úgy látja, hogy egy globális háború kirobbanása ma már szinte elkerülhetetlen, így erre fel van készülve és a készülődést folytatja. Oroszország nem akar háborút, de nem is fél tőle. 8. Oroszország nem kíván aktív szerepet vállalni azok feltartóztatásában, akik még mindig az Új Világrendjüket építik, amíg ezek az erőfeszítések nem sértik Oroszország kulcsfontosságú érdekeit. Oroszország inkább a partvonalról szemléli, amint ezek újabb és újabb sebeket szereznek igyekezetükben, amennyiben azonban bárki megkísérli Oroszországot is belerángatni ebbe a folyamatba, figyelmen kívül hagyva annak érdekeit, az meg fogja tanulni, hogy mit jelent a fájdalom. 9. Külső, de még inkább belső politikájában, Oroszország ereje nem az eliten és annak zárt ajtós tárgyalásain, hanem a népen fog nyugodni. A fenti pontokhoz a következőt muszáj még hozzátenni: 10. Még mindig fennáll a lehetőség egy olyan új világrend felállítása előtt, ami megakadályozhatja a világháború kirobbanását. Ennek az új világrendnek az Egyesült Államok is elkerülhetetlen része lenne, de kizárólag mindenki mással egyező feltételek mellett: a nemzetközi jog és nemzetközi szerződések alapján, mindenféle egyoldalú kezdeményezés nélkül, más nemzetek szuverenitásának abszolút tiszteletben tartása mellett. Összegezve: Vége a játéknak gyerekek. Szépen tegyétek el a játékaitokat. Eljött a felnőtt döntések ideje. Oroszország készen áll. Vajon a világ többi országa is? Forrás: www.idokjelei.hu / zerohedge.com Putyin beszéde az ukrán konfliktusról (Valdai Klub, Szocsi, 2014. október 24.)

Kapcsolódó híreink: 2014.10.18. Leminősítette Oroszországot a Moody’s 2014.10.16. Gorbacsov a szankciós politika feladását sürgeti 2014.10.13. Oroszország létrehozza a SWIFT alternatíváját 2014.10.06. Kína figyelmeztette Európát 2014.09.28. Rubel és jüan a dollár helyett

Oszd meg ismerőseiddel!

176 / 259

http://www.profession.hu/cikk/20140917/onkepzes-igy-tanuljunk-online-angolul/4620

177 / 259

Művészet Megyeri bácsi Szász Benjamin ... vasutas volt és méhész.

Szász Benjamin: Megyeri bácsi Nyolcadik részlet Kortársam története II. kötet I. fejezet. Kisiskolás kor Megyeri bácsi apám barátja volt. Mikor és hogyan lettek barátok, pontosan nem tudom, mert amióta emlékszem magamra, kb. azóta emlékszem rá is. 1936 előtt azonban nem ismerhették egymást, mert szüleim akkor költöztek Isaszegre, ahol Megyeri bácsi is lakott. Így barátságuk 1936 és 1940 között keletkezett. Megyeri bácsi is a vasútnál dolgozott. Ő — apámtól eltérően — „igazi' vasutas volt, egyenruhában járt, és munkaideje is ennek megfelelően alakult. 24 órás szolgálat után 48 óra szabad idő következett. Megyeri bácsinak sok volt a szabad ideje, s ennek legnagyobb részét kedvenc foglalkozásának, szenvedélyének, második szakmájának, a méhészetnek szentelte. Apámnak minden reggel korán be kellett utaznia a MÁV kőbányai járműjavító üzemébe, és csak késő délután ért haza. Így neki hétköznapokon csak 3-4 óra szabad ideje maradt, és természetesen szabad volt a vasárnap is. Látszólag csak a méhészkedés kötötte össze Őket. Méhésztársuk azonban sok volt, esetenként meg is látogatták Őket, és megbeszélték a közös problémákat, de szoros együttműködés csupán kettőjük között alakult ki. A méhészek többsége „egyéni gazda' volt, egyedül méhészkedett mindig. Ezen nem sokat változtatott az a tény sem, hogy még a felszabadulás előtt volt valamilyen laza értékesítési szövetkezetük. Apám és Megyeri bácsi viszont szinte együtt dolgoztak. Amikor a méhek otthon voltak Isaszegen, akkor természetesen Megyeri bácsi is, apám is saját kertjében tartotta a kaptárait, de rendszeresen megvizsgálták egymás méheit, és minden részletkérdést alaposan megbeszéltek egymással. Az év nagy részében azonban elvitték méheiket az ország más tájára, mindig oda, ahol sok mézelő virág volt, azaz vándoroltak. A vándorláshoz - másokhoz viszonyítva — előnyös helyzetben voltak. Vasutasok lévén, szinte ingyen utaztak, a méheket is nagyon olcsón szállíthatták vasúton bárhová. Tervszerűen és alaposan dolgoztak, az országot felosztották egymás között, az egyik részbe apám utazott el megnézni a méhlegelőt, a másikba Megyeri bácsi. Egy-egy út után összeültek, és megbeszélték a tapasztalatokat. Mikor befejezték a szemlét, együtt eldöntötték, hová viszik a méheket, utána közösen felkerekedtek; felkerekedtünk, mert gyakran engem is elvittek magukkal. Minden munkát közösen végeztek. Ilyen jó együttműködést nem sokat láttam életemben. Mindenben segítettek egymásnak, de semmiben sem korlátozták egymás szabadságát. Sokat vitatkoztak, de sohasem veszekedtek. Apám havonta egyszer-kétszer meglátogatta Megyeri bácsit, legtöbbször én is vele mentem. Bár Ő is gyakran megfordult nálunk, általában mi mentünk hozzájuk. Náluk sokkal jobbak voltak a feltételek a nyugodt beszélgetéshez, kisebb testvéreim hancúrozása nem zavarta Őket. 1943— 44-ben akadt egy másik ok is. Megyeri bácsinak volt egy kis rádiója, azzal pedig fogni lehetett a moszkvai rádió magyar nyelvű adásait. Általában vasárnap délután látogattunk el hozzájuk. ők közel laktak a vasúthoz, de nem annyira, hogy a vonatok zaja komolyan zavarta volna a család nyugalmát. A sínek túlsó oldalán egy vizenyős rét közepén folyt csendesen a Rákospatak. Akkor még szabadon, szabályozatlanul; gödrös medrében tényleg nagyon sok rák volt. A Megyeri-család háza egy átlagos 300 négyszögöles kertben állt, szép, ápolt otthon volt. Nem volt nagy, csak egy kamra, egy tágas konyha és egy nagy szoba volt benne. A házba egy fedett, viszonylag terebélyes teraszról lehetett bejutni. A kút és a WC a kertben volt. A konyhában, a szobában jó állapotban lévő városi bútorok, a padlón szőnyeg. Az akkori fogalmak szerint Megyeri bácsi kényelmesen elfért a feleségével és egyetlen fiával szerény otthonában. Bármikor érkeztünk, mindig teljes tisztaságot, rendet találtunk a házban is, a kertben is. Megyeri néni, mint a legtöbb munkásfeleség, „nem dolgozott', azaz csak otthon dolgozott, főzött, mosott, takarított. Így teljes erejét a lakás tisztaságára, férje, fia gondozására fordította. Női önérzete nem engedte volna meg, hogy a lakása ne legyen mindig a lehető legnagyobb rendben, hogy férje vagy fia ne járjon mindig tiszta ruhában, hogy a család az ebédet ne terített asztalnál fogyassza el. Megyeri néni nem volt kivétel. A szakképzett munkások feleségei általában ilyenek voltak. A magasabb műveltség meg-szerzése, az önképzés el volt zárva előlük, ezért egyéniségüket csak egyoldalúan bontakoztathatták ki, a lakás, a családi élet szűk területén. Körükben a lakás rendjének, tisztaságának értelmetlenül túlzott kultusza alakult ki. Amikor megjelentünk náluk, a kölcsönös üdvözlés után, ha jó idő volt, a teraszon foglaltunk helyet. A kert, amely körülvett bennünket, ugyanolyan rendes és tiszta volt, mint bent a lakás. A kicsi füves udvar után a kerti út két oldalán mértani pontossággal elrendezett ágyások futottak. Gyom a kertben sose volt, a vetemények a legforróbb nyárban is zöldelltek. Megyeri bácsinak volt elég ideje és gondja arra, hogy öntözze őket. Megyeri néni természetesen mindig megkínált bennünket. Akkor még a szakmunkások között nem terjedt el a kávé, és a negyvenes évek első felében az országban kávé sem volt, szeszes italt pedig sem apám, sem Megyeri bácsi nem fogyasztott. Ezért a „menü” elég egyhangú volt. Minden alkalommal mézes kenyér került az asztalra, egy üveg szódavíz kíséretében. Ha épp volt a kertben érett, akkor azt is tettek elénk. Mi mindezt teljesen rendjén valónak találtuk. Apám is, Megyeri bácsi is meg voltak győződve arról, hogy nincs jobb a világon, mint a méz. Ez az elfogultság az ö esetében érthető volt, nekem pedig a koromból következett, hogy a nézetüket osztottam. Akkor az üzletekben csokoládé sem volt, a kemény, rossz minőségű cukorkákat pedig össze sem lehetett hasonlítani a mézzel. Miután Megyeri néni megkínált bennünket, visszament munkáját végezni a konyhába, és szavát sem lehetett hallani. Tévedne bárki, aki ennek alapján azt gondolná, hogy Megyeri néni a családban el volt nyomva. Egyszerűen nem érdekelték a férfiak hosszú beszélgetései a méhészkedés részletkérdéseiről, és a politikai viták sem voltak számára érdekesek. Neki elég volt, hogy férje a fizetésén túl évente 2-3 mázsa mézet hozott a konyhára. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a mai értelemben egyenjogú volt, de a neki kijáró tiszteletet és megbecsülést férjétől is és környezetétől is megkapta. Ha ott a teraszon hármunkat valaki megfestett volna, eléggé humoros kép kerekedett volna rólunk. Megyeri bácsi 180 centinél is magasabb volt, mindene nagy volt, a feje, a homloka, a válla, a keze. Apám a barátjának a válláig sem ért, szeles mellű, szeles vállú, magas homlokú, kopasz és erős kötésű férfi volt, én pedig nagyon vézna kisgyerek voltam. A beszélgetés először a mézről folyt. Aki csak néhanapján eszik mézet, annak minden méz egyszerűen csak nagyon édes. Nekik minden méz más ízű volt. Csak inkább kóstolgatták a mézet, mint ettek, persze így is elfogyasztottak a maguk adagját. Ebben az esetben azonban az egész csaknem üres szertartás volt, hiszen a méheik mindig egy helyről gyűjtötték a mézet, kettejük méze között semmilyen különbség nem akadt. Kifinomult mézkóstolók voltak, „l'art pour l'art' ízlelgették a nektárt. Akkor meg nem figyeltem fel különlegesen fejlett ízlelő képességükre. Nagyon csodáltam azonban azt a hidegvért, amivel a méhszúrásokat elviseltek. Ha nem láttam volna sokszor, hogy a szemük se rebben, amikor néhány másodperc alatt 20-30 méh szúrta meg őket, magam sem hittem volna el. Mindketten szinte hihetetlen nyugalommal tudták elviselni a szenvedést. Erre pedig Megyeri bácsinak néhányszor politikai okból is szüksége volt. Utólag megítélve a dolgot, elég óvatos es ügyes lehetett, de a csendőrség mégis gyanakodni kezdett, valahogy megsejtette, hogy Megyeri bácsi kommunista. Néhányszor elvitték es összepofozták. Tőle egy szót sem hallhattak, és szerencsére másoktól sem tudtak meg semmi lényegest róla. Így soha nem bukott le. Én ezt természetesen nem fogtam fel, csak azt éreztem, hogy egész környezetem, szinte mindenki, akit szerettem, mélységesen utálja a csendőröket és a rendszer összes hivatalnokát. A beszélgetések a méhészetről szinte észrevétlenül siklottak át politizálásba. Ezekből eleinte semmit sem értettem. 1943-tól, amikor iskolás lettem,

178 / 259

egyre többet és egyre gyakrabban politizáltak, s egy bizonyos órában bevonultak a konyhába, és csendesre állítva a készüléket, hallgatták a moszkvai rádió magyar nyelvű adásait. Megyeri bácsitól, de apámtól is, mind gyakrabban hallottam olyan szavakat, amelyeket nem ismertem, és máshol sem hallottam, olyan szavakat, mint a szocializmus, kapitalizmus, munkáshatalom. Ezeket először szokatlan voltuk miatt jegyeztem meg, és nem is kértem tőlük magyarázatot. Azt azonban hamar észrevettem, hogy az iskolában mást tanítanak bizonyos dolgokról, mint amit ők mondanak. Az egész országban a hivatalos propaganda a németek és a magyar hadsereg győzelmeiről beszélt. Ők már akkor múlt időbe téve az igét, azt mondták, hogy a németek elveszítették a háborút. Beszélgetéseikből egyre világosabban megértettem, hogy minden hónapban közelebb ér hozzánk a front, hogy a kert csendje, kiegyensúlyozott nyugalma, a döngicsélő méhes békéje törékeny látszat csupán. Közben háború folyik. Azt is hamar megéreztem, hogy tiszta szívből örülnek a szovjet hadsereg sikereinek, és türelmetlenül várják a fasiszta németek és a horthysta magyar hadsereg vereségét. Nem egészen értettem az okát. (Később tudtam meg, amikor a hadifogságból hazajött emberekkel beszélgettem, hogy a frontra hurcolt katonáink többsége sem akarta a győzelmet.) Végül megkérdeztem őket. Megyeri bácsi is, apám is mindig barátian bántak velem, egyetlen kérdésemre sem válaszolták azt, hogy „ezt nem érted még', igyekeztek számomra érthető válaszokat adni. Most azonban, legnagyobb meglepetésemre, kérdésem vitát váltott ki köztük arról, hogy ezt meg lehet-e magyarázni nekem. Végül Megyeri bácsi bizonyult optimistábbnak, megpróbált válaszolni. „Tudod, öregem — mondta nekünk nem az oroszok, az orosz dolgozók az ellenségeink, hanem a magyar urak, akik lenézik a magyar népet, a magyar munkást és parasztot. Ha az oroszok győznek, munkáshatalom lesz Magyarországon is. A munkások maguk választják meg a gyárakban, a munkahelyeken a vezetőket. Ahol munkáshatalom lesz, nem lesznek határok az országok között, csak egy oszlop lesz, mint most Rákoscsaba és Pécel között. Akkor, ha vonatra rakjuk a méheinket, nem Kabáig vagy Püspökladányig megyünk, hanem egészen az ukrajnai hajdinamezőkig.' Utólag nehezen tudnám megállapítani, mennyit értettem meg ebből a magyarázatból. A válaszra azonban máig emlékszem, hiszen sokszor eszembe jutott később ez az ábrándos elképzelés. 1957-től gyakran léptem át Csapnál a magyar—szovjet határt, amelyik mára magyar—ukrán határ lett. Egy ideig számoltam a határátlépéseket, aztán a húszadik után abbahagytam. Elégszer láttam hát a kétszeres drótkerítéssel, műszaki zárral, fegyveres katonákkal őrzött határt. Ilyenkor mindig eszembe jutott Megyeri bácsi ábrándja, és felmerült bennem a kérdés, vajon nem lett volna mégis biztonságosabb egy kerítés és őrök nélküli határ? 1989 után már más is eszembe jut. Vajon bele lehetett volna csalni a magyar népet ebbe a „rendszerváltás'-nak nevezett tragikomédiába, ha megvalósul az a másik, az az igazi, az a munkásdemokrácia. Aligha. De térjünk vissza a tárgyhoz. 1944 lett. Felgyorsult a történelem. Márciustól már szinte mindenre pontosan emlékszem. Azon a tragikus és mégis reményteli őszön csodálatosan szép vénasszonyok nyara volt, de ki figyelt — a gyerekeket kivéve — a szép időre. Egyre gyakrabban mentünk Megyeri bácsihoz, és egyre gyakrabban bújtunk a konyhába a rádió mellé. Míg mi ott a rádiót hallgattuk, fent a padláson három üldözött zsidó férfi rejtőzködött, és szorongva várta a híreket. Ezt én akkor természetesen nem tudtam, apám mondta el a felszabadulás után. Aki emlékszik az akkori viszonyokra, tudja, hogy Megyeri bácsi nemcsak a saját életét, hanem a családjáét is kockáztatta ezzel. De nem csak a kockázat volt nagy. A front közeledtével egyre fogyott az élelem. Komoly anyagi áldozat, nehéz feladat volt három felnőtt férfit több hónapon át etetni. Az állandó szorongás, a napi gondok ellenére volt erejük általános politikai kérdésekről beszélgetni. Egy mondat maradt meg élesen az emlékezetemben, éppen azért, mert ennek a mondatnak a magyarázatát kategorikusan megtagadták. Így hangzott: „Akié a gazdasági hatalom, azé a politikai hatalom is.' Megyeri bácsi azzal vigasztalt, hogy nem baj, ha most nem értem, még bőven van időm, majd megnövök és elég sok megértenivaló akad ezen kívül is. Ma valami mást nem értek egészen. Hogyan lehet az, hogy amit Megyeri bácsi érettségi nélkül megtanult, megértett és tudott, azt képtelen felfogni sok olyan értelmiségi, professzorokig bezárólag, akik nagyon okosnak tartják magukat. Itt csak olyan emberekre gondolok, akiknek érdeke lenne ezt megérteni. Ma Megyeri bácsit jobban tisztelem, mint azelőtt. Végül szerencsésen túléltük a frontot. A német hátvédek gyors kivonulása után a román hadsereg alakulatai jöttek községünkbe. Még kemény tél volt. Az éhes román katonák kibontották apám kaptárait, és megették a mézet. A méhek mind megfagytak. 1945 tavaszára apámnak egyetlen méhcsaládja sem maradt. Megyeri bácsinak négy családja vészelte túl a viszontagságokat. Amikor március elején megkereste apámat, hogy kezdjék újra együtt a méhészkedést, s megtudta, mi történt, négy kaptárból kettőt apámnak ajándékozott. Apám ki akarta fizetni a méhek árát, de ajánlatát visszautasította. „Tudod, öregem — felelte apámnak - hasonló helyzetben Te is ugyanígy cselekednél.' Ezzel a dolog el volt intézve, es elkezdték elölről a méhészkedést. Aki azt hiszi, hogy 1945 után Megyeri bácsi nagy politikai karriert futott be, téved. A koalíciós időkben még tevékenyen reszt vett a község politikai életében, utána azonban fokozatosan visszavonult a magánéletbe. Nem „emelték ki', nem lett belőle sehol igazgató, pártbizottsági tag vagy tanácselnök. Pedig hány olyan ember került magas tisztségbe, akinek semmivel sem volt magasabb végzettsége, mint neki. Sohasem akart vezető lenni, sohase akart magas funkcióba kerülni. 1945 után is maradt a régi helyén, onnan ment nyugdíjba, és ezt nem érezte sértésnek. Nem akart többet, mint hogy szocializmusban élhessen, es hogy minden embert a munkája alapján becsüljenek meg.

Apámmal még körülbelül tíz évig együtt méhészkedtek. 50 eves koruk körül kezdtek elmaradozni egymástól. Nem vesztek össze soha, nem haragudtak meg egymásra. Nem tudok jobb szót használni, mint hogy elfáradtak. A kis családi házhoz ő is, apám is hozzáépített még egy szobát, fürdőszobát, tulajdonkeppen összkomfortossá tették az otthonukat, majd nyugdíjba mentek, es kertjeiket műveltek. Talán a történelem sem adott nekik másra lehet6seget. Mindketten nyolcvan év fölött haltak meg. Aki ismeri 1945 utáni történelmünket, tudja, hogy Megyeri bácsi eszményeiből nagyon sok nem valósult meg a „létező szocializmus' idején. Természetesen ezek az eszmények nemcsak Megyeri bácsi eszményei voltak, hanem egy párté is, amelyhez ő már 1945 előtt tartozott. S ha a történelem nem is úgy alakult, ahogyan ő és barátai szerettek volna, igaz az is, hogy hatottak az eseményekre, hogy nélkülük minden sokkal rosszabb lett volna, és ezért elmondhatjuk, hogy nem éltek hiába.

Viktor Hunn Viktor Hunn - Gyimesi László fordítása A megölt orosz-ukrán költő emlékére

Viktor Hunn orosz-ukrán költő emlékére, aki május 2-án a felgyújtott odesszai Szakszervezetek Házában vesztette életét Viktor Hunn Oroszország: fiad vagyok. Ukrajna: neked szintén.

179 / 259

Mondd meg nekem, istenem, Sül-e még közös kenyér?

Rokonaim itt is, ott is. Oroszbarát minden emlék. Dnyeper-apám, Volga-anyám, Ne hagyd, hogy sorsom széjjelszedjék.

Szeretem Vladimir keresztjeit, Rjazányban a költő házát, Kifordult agyú, lelketlen kagylók Ezeket örökre elzárnák?

Pihenj most lélek, mosakodj meg, Orosz trojka, fogd vissza lovaid. Az ország széttépett szelleme Könyvvé változni kényszerít.

Nem siratóéneket hallasz, Állítom, még nincsen este, Az ország új születésnapja ez, Egy a földünk, ahogy Isten teremtette. (Gyimesi László fordítása)

Виктор Гунн Россия, я твой сын. И Украины сын я тоже. Скажи, ответь мне, Боже, Как спечь нам общий братский блин? Моя родня и тут и там. Я ностальгически прарусский. Отец мой Днепр, а Волга мать. Вам не дано меня разъять, Бездушные моллюски. Люблю твои кресты, Владимир. Рязань — поэта дом. Неужто — тех — мозги на выверт: Пустить Отечество под слом. Уймись, душа, дай передышку. Русь-тройка не гони коней. Настанет день — я стану книжкой Души растерзанной твоей. Не погребальным плачем встречу Твоё рождение, страна. И я твержу:'Ещё не вечер!' От Бога русичам одна.

Két új vers Koosán Ildikó - Tempora mutantur et nos mutamur in illi - Fohász

180 / 259

Koosán Ildikó: Tempora mutantur et nos mutamur in illis Változnak az idők és mi változunk velük

Mennyire fontos látni, hogyan indul, S múlhat el rendje szerint ez a lét is; Miként a világnak tengelye fordul Tartva a sokszínű égi parancsot, Váltakozással a köznapi létben Tűri szelíd megadással az évek Rengeteg terhét, úgy araszolgat a Lét is, rég kivetített sorsa felé.

Mennyire más, látni, a sors is; Csöndből a nyílt csatatérre kilépve Engedi át magán lázadó századok Útkeresését, messzire hagyva a Boldog időket, fennen a lüktetés Ünnepi tógáját öltve magára, tettre Serkenti mind, aki szorgos, s mind Aki gyáván vonzza magára a véget.

Mennyire esendő, látni, az ember; Létét az idők léptéhez kényszerűn Igazítva, hajóját tengeri hullámVerésnek kitenni képes, csak hogy A flotta irányán révbe hajózzon, Csak hogy az orkán vad viharát is Épen megússza, nem lemaradva, Átnavigáljon hűen az aznapi trendbe.

Mennyire más lett az emberi lét is; Térben, időben, függ a világtól, S függ a világ is, mit lop az emberi Elme belőle, parttalan kedvét mint Tömi állig, mint pazarolja a kincset, Bárha az irányt most önmaga felé Kellene venni, élni a perc gyönyörét, Lenni a tiszta, a bölcs, mint aki rég. 2014. február 10.

Fohász Adj erőt Uram viselni sorsom

181 / 259

ahogy a füvet, fákat élteted fényszegény létük időszakában a tél csonthéja, ha mindent befed, s álmot takar rájuk az álhalál;

Ha konc lennék a véletlen kezén, s bizonytalan, utam merre vezet , ne lakozzék bennem álremény, ne várjon parádés főszerep, de erősíts, ha dolgos lesz a nyár.

Szombathely, 2014. április 7.

A HÉT VERSE - Minden csak volt Ady Endre "Vártam jó emberesebbet, Szebbet"

Ady Endre: MINDEN CSAK VOLT

Minden csak volt: ma nincs semmi. Lenni? Kell az ördögnek ma: lenni. Minden csak volt, ma nincs semmi. Bilincselten, rabon, zártan, Vártam S bús vagyok a mártírságban: Nem ezt vártam rabon, zártan. Vártam jó emberesebbet, Szebbet S hû életem mindig messzebb, Hogy kapjon emberesebbet. (Világ, 1916. augusztus 15.)

KÉT ÚJ VERS Koosán Ildikó "fegyvereim hordozom magammal: szavakat kifenve szócsatára, táskám tele tettre kész haraggal"

KÉT ÚJ VERS Koosán Ildikó keze alól

Selfie

182 / 259

Szavak közt ösvényt kutatok, magam felé terel az út, verssorok mentén kaptatok;

Hangulatkép, illúzió, napos rétek meg árnyasok; forrásra lelni volna jó, mélyére látni ki vagyok… 2014. július 6. ***

Jelenkor

összegurulnak, tócsákba gyűlnek a keserű cseppek, zajlik a szenny is; kár lenne benne aranyhalak után kutatni;

orvhalászok nyilvános máglyahalála sem váltja meg varázsütésre a holnapi sorsot.

* nem baj, ha csak néha nézek hátra? fegyvereim hordozom magammal: szavakat kifenve szócsatára, táskám tele tettre kész haraggal;

tudnom kell este kihalt városrészen lámpától lámpáig navigálni, félsötéten is túljutva merészen, ép bőrrel hazatalálni;

bejutni aztán sértetlenül a házba,

183 / 259

mintha zár, fal erős bástya lenne; ketyeghet a pulzus szokott modorába, koccinthatok a győzelemre.

* dombhajlatok árnyékán, szikes földek szorításában daccal birkózó akácok szívóssága juttatja eszembe a keresztre feszítés misztériumát;

nekem az akác, idegen akarattal kihalásra kárhoztatott nemzeti töviskorona - jelkép.

2014. március 30.

A HÉT VERSE : Az Isten harsonája Ady Endr - a próféták szavával

Ady Endre: AZ ISTEN HARSONÁJA

Mikor az elnyomottak, a senkik, Jajdulva, fegyverkezve jönnek, Az Isten jön és millió árnya Méhébe halt erőnek és örömnek. Jajdulva, fegyverkezve jönnek.

Akik erőt és örömet ölnek, Nem lesz majd kegyelem azoknak. Néhány ezer évig tűr az Isten, De azután jaj a gyilkosoknak, Nem lesz majd kegyelem azoknak.

Mert Isten: az Élet igazsága,

184 / 259

Parancsa ez: mindenki éljen. Parancsa ez: mindenki örüljön. Parancsa ez: öröm-gyilkos féljen. Parancsa ez: mindenki éljen.

Jönni fog az Isten, az ős Élet S e földön szól majd harsonája: »Halottak, élők és eljövendők, Ím, igazságot teszek én máma.« S e földön szól majd harsonája.

Aki csak élt mások könnye árán, Rettenetes, rút véggel pusztul. Sírban, mában, ágyékban, ki zsarnok, Dögként fog elhullni, csapatostul: Rettenetes, rút véggel pusztul.

A HÉT VERSE : Havasok és Riviéra Ady Endre ... mintha ma irták volna.

Ady Endre: Havasok és Riviéra

Havas üstökünket jégsapkás Vihar-kölykök hada cibálja S lábunk alatt Tavasz kacag, Nyíló kaktusz, áloe, pálma. Az Alpokon vagyunk a Végek, Minden kis szél-ficsúr bolondja S lent a Nap a szent sugarat S őrült kékjét a tenger ontja.

Mi csak szögeljük büszke kínban Fejünket a hideg egeknek S lábunk alatt finom urak S parfümös asszonyok nevetnek.

Mi védjük őket, mi: a Végek. Gémberedett, nagy testünk óvja S végzi, hogy másoknak legyen Sok-sok, boldog, tavaszi óra.

Meghalna, ha egyszer lerogynánk,

185 / 259

Az a Tavasz, ott lent a parton, Meghalna pálma s a mosoly Finom, együgyű, úri ajkon.

Ha mi egyszer egy dörgedelmes, Rettenetes, nagy példát adnánk: Hegy-bajtársak, egy szép napon Mi lenne, ha lelátogatnánk?

Anyám véget vet a karácsonyi ajándékozás misztifikációjának Szász Benjámin 9. részlet Kortársam története II. kötet

I.fejezet

Szász Benjámin Anyám véget vet a karácsonyi ajándékozás misztifikációjának

9. részlet Kortársam története II. kötet

I.fejezet

Aranyos tanító nénink valamelyik decemberi reggelen azzal kezdte a tanítási napot, hogy közeledik a Karácsony és mondjátok el, milyen ajándékot szeretnétek kapni a Jézuskától.

Osztálytársaim többségének felcsillant a szeme, jobb kezük pedig a magasba lendült. A különben hallgatag gyerekek is szenvedélyesen el akarták mondani, hogy mit szeretnének látni ajándékként a karácsonyfa alatt. A tanító néni pedig mindenkit hagyott annyit beszélni, amennyit akart. A tanító néni számára ez a beszélgetés felért egy felméréssel. Nemcsak tanítványai beszédkészségét, fantáziáját ismerte meg, hanem nagyon sokat megtudott anyagi helyzetüktől, problémáikról, a szülők gondolkodásáról is. Csak néhányan voltunk, akik hallgattunk, de a felélénkült hangulatban észrevétlenek maradtunk. Én az ilyen személyes kérdésekben elég zárkózott voltam és rendszerint hallgattam. Még néhány osztálytársam hallgatott de a felélénkült hangulatban ezt senki sem vette észre. Közben a tanító néni ügyesen arról kezdett beszélni, hogy az ajándékot meg is kell érdemelni és az a gyerek kap több és szebb ajándékot, aki azt jobban meg is érdemli. Ezért engedelmeskedni kell szüleinknek, nem szabad rosszalkodni, verekedni és természetesen jól, szorgalmasan kell tanulni, ez a legfontosabb mert, nekünk gyerekeknek ez a legfőbb dolgunk. Természetesen otthon segíteni kell szüleinknek a házi munkában amennyire tudunk, de az első helyen a tanulás áll, azt semmi sem helyettesíti, a leckét jól meg kell tanulni a házi feladatot rendese megcsinálni. Jézuska mindent figyel és a rendes, szorgalmas tanuló jobb ajándékot kap, mint a rendetlen, lusta. A fentiekből mindenki könnyen láthatja, hogy a tanító néni a karácsonyi ajándékozás egyházi eredetű szokását anyagi ösztönzésként használta fel a jó tanulás érdekében a Jézuska számlájára. Természetesen nagyon jól tudta, hogy a számlát a szülők fizetik és így a gazdagabb szülők gyermekei az ajándékok tükrében rendesebb és jobb tanulóknak fognak látszani, mint a szegény szülők szorgalmas és okos gyermekei, de a következő megfontolással menthette eljárását. Az ajándékok reményében a szegény gyerekek is jobban fognak tanulni és a jobb tudás akkor is hasznukra válik, ha a Jézuska igazságtalan ajándékozása jobban „jutalmazta” a gazdag szülők gyermekeit. Másodszor azt is tudta tanítványinak szülei szinte mind ipari szakmunkások voltak és a legtöbb családban 1-2 gyermek volt. Így a családok egy főre jutó jövedelme nem nagyon különbözött egymástól. Igazán gazdag szülő nem volt az osztályban nagyon szegény család kettő-három. Így nagy méltánytalanság szinte senkit nem érhetett, a szociális igazságosság megteremtése pedig különben sem a „Jézuska” feladata. Decemberre valószínűleg a tanító néni is elfelejtkezett arról az osztálytársunkról, aki október végén, amikor befejeződött a viszonylag meleg vénasszonyok nyara, bejelentette az egész osztály előtt, hogy a tavaszi meleg napokig nem tud iskolába jönni, mert ez az egyetlen ruhája mai rajta van. Melegebb ruhája csak az idősebb lánytestvérének van, ő télen is tud majd iskolába járni. Ha majd a nővére kinövi a ruhát, akkor ő kapja meg és be tudja fejezni az osztályt. A „kislány” két-három évvel volt idősebb nálunk, lehetett hat-hét testvére. Szülei valamelyik Isaszeghez tartozó majorban voltak uradalmi cselédek. Nem is tudom minek kellett volna azt a ruhaneműt, ami rajta volt. Hálóingnél több volt, igazi ruhának nem volt nevezhető. Az osztályban mivel a legmagasabb volt az utolsó padban ült. Mindig figyelmesen hallgatott, de a szünetekben sem beszélt senkivel. Míg az idő engedte soha nem hiányzott. A következő évet már nem velünk járta, érthető, hogy évet kellett ismételnie. Az is biztos, hogy 1943 karácsonyán a Jézuska nem hozott neki semmilyen ajándékot. Az 1944-45 ös tanévben karácsony táján és utána azonban a „Jézuska” a lehető legnagyobb ajándékot hozta neki és a többi majorsági gyereknek, szülei mint uradalmi cselédek a majorsági területből földet kaptak. Vége lett a cselédlétnek. Volt osztálytársunk egy osztállyal utánunk már rendes ütemben, rendes ruhában fejezte be az általános iskolát. Majorsági gyerekek nélkül nem maradtunk a következő 1944-45-ös tanévben. A felsőbb osztályból két tanuló lépett a helyébe, ők fiúk voltak és ők már további évismétlés nélkül fejezhették be az általános iskolát. Bár volt osztálytársam további sorsáról semmit nem tudok, biztos vagyok abban, hogy neki sem kellett többet évet ismételnie, lett rendes ruhája és maga dönthette el, hogy mit akar az általános iskola befejezése után csinálni. Ezt a többi majorsági gyerek sorsának alakulása alapján tudom. Ez volt a legnagyobb ajándék, amit „Jézuska” dolgozó ember gyermekének valaha is hozott. Most azonban nagyon előre futottam,

186 / 259

1945 tavaszán még nagyon sok víz folyt le nemcsak a Dunán, hanem a Rákos patakon is, és sok örömteli, de sok tragikus esemény is történt a Rákos mentében a dolgozó emberek életében. Most azonban térjünk vissza 1943 karácsonyára. Anyámat egyáltalán nem örvendeztette meg, hogy tanító nénink a „Jézuska” számlájára szép ajándékokat ígért nekünk karácsonyra. Ez három-négy nap múlva derült ki amikor Anyám maga kezdett a tanító néni karácsony előtti órájáról velem beszélgetni. Már mindent tudott, nagyon tájékozott volt. Tőlem semmit sem tudhatott meg mert én az egész beszélgetésről otthon egy szót sem szóltam. Röviden felvázolta nekem, hogy a tanító néni Jézus nevében tett ígéreteiből az következik, hogy a gazdagabb szülők gyermekei a jobb magatartású és jobban tanuló gyerekek, mert az ajándékokat a szülők veszik és nem a „Jézuska” hozza. A gazdagabb szülő pedig jobb, szebb ajándékot tud venni gyermekeinek. Majd hozzátette, hogy mindezt azért mondja el, mert jól tudja hogy én a legszerényebb ajándékot fogom kapni karácsonyra, mert neki és apámnak többre nincs pénze. Ezzel azonban én ne törődjek, ő is nagyon jól tudja, hogy én vagyok az osztály egyik legszorgalmasabb és legjobb tanulója. A szerény ajándék miatt pedig ne szomorkodjak mert a megszerzett tudás a fontos és nem az ajándék. Ők apámmal örömmel vennének több és szebb ajándékot, de nincs többre pénz. Mi négyen vagyunk testvérek és érthető, hogy ezért számomra kevesebb pénz jut ajándékokra, mint azokba a családokban, ahol egy gyerek van vagy kettő. Az élet pedig egyre nehezebb, az árak emelkednek. Az osztályban minden családban vagy csak egy gyerek volt, vagy legfeljebb kettő. Három gyermek egy családban sem volt, mi pedig már akkor négyen voltunk. Ugyanakkor a legtöbb családban mégis volt legalább két gyermek. Ezután anyám még részletesebben megmagyarázta az élet nehézségeit. Aki már élt akkor és tudta mi történik az országban és a világban értette, hogy miért nem akarnak a bérből és fizetésből élő dolgozók két gyermeknél többet, Anyámnak sikerült engem megnyugtatnia, mert nem az elismerésért vagy a az ajándékért tanultam, hanem azért, mert szerettem tanulni. Különben jogosan lehetett büszke eredményeimre, mert nagyrészt az ő érdeme volt. Minden nap, amikor másnapra készültem végig ott ült mellettem. Mielőtt elkezdtem a feladatot megbeszéltük mit és hogyan kell csinálni. Amikor készen voltam a tanulással ellenőrizte, hogy tényleg a lehető legjobban oldottam-e meg a feladatot vagy tanultam meg a leckét. Csak a teljesen jó munkát fogadta el. Megtanított tanulni. Akkor még nem tudhattam, ma már tudom, hogy érvényesítette a következő lutheri alaplevet: „Mindenki a maga dolgát Jól tanulja, jól végezze.”

Ezt a követelményt csak a győri evangélikus iskolában sajátíthatta el, ahol az elemi iskolát végezte. A második félévre már könnyebb dolga volt, nem kellett végig mellettem ülni és mindenre figyelni, elég volt konyhai munkája mellett szemmel tartani, hogy mit csinálok. Mégis ez az első félév nagy hőstette volt, feltehetően napi két órát vett igénybe és neki el kellett látni többi testvéremet is. Valószínűleg alvása rovására is ment. Már korábban írtam, hogy milyen nehéz volt akkoriban a háziasszonyok dolga a mai háztartási gépek, vízvezeték, villany, gáz nélkül.

Így szakított anyám annak érdekében, hogy ne szomorkodjak egy világos igazságtalanság miatt, egy olyan misztifikációval, amelyet az egész társadalom felnőtt része gondosan alakított ki a gyerekek megörvendeztetésére, de amely mégiscsak hazugság volt, és az igazságtalanság igazolását szolgálta. Anyám felvilágosítása nem rendített meg és karácsony előestéjén örömmel segítettem neki a házilag készített szaloncukrot selyempapírba csomagolni.

Gyászhír és emlékezés Szerkesztőség Elhunyt Valeri Petrov

2014. augusztus 25-én elhunyt Valeri Petrov, a bolgár irodalom nagy alakja.

Egy lángész, akit szeretni lehetett és lehet Alig telt el négy hónap és pár nap, hogy szeretett írónkat Valeri Petrovot 94-ik születésnapja alkalmából az alábbi köszöntéssel üdvözöltük Valeri Petrov április 22-én volt 94-éves. Születésnapján technikai okokból nem tudtuk honlapunkon köszönteni. Most kicsit megkésve kívánunk neki jó egészséget, boldogságot, további hosszú életet és alkotói sikereket. A Világszabadság szerkesztősége. На 22. април Валери Петров навърши 94 години, поради технически причини не успяхме да го поздравим на нашата уебстраница. С малко закъснение му пожелаваме здраве, щастие и още дълги години с творчески успехи!!! Редакцията на «Вилагсабадшаг» Лет до ста расти нам без старости Год от года расти нашей бодрости. Augusztus 25-én világgá röppent a hír, hogy végleg távozott közülünk. Távozott, de csak testileg. Az a mód, ahogyan halálhírét egész Európa fogadta, bizonyította, hogy már jóval testi távozása előtt műveiben kifejezett gondolat- és érzelemvilága, az egész európai kultúra kincse lett. Valeri Petrov nagyon sokoldalú író volt. Lírai alkotásai lettek a legismertebbek és legnépszerűbbek, de írt elbeszéléseket, drámákat, útleírást. Külön ki kell emelni forgatókönyveit, mert nagyon helyesen a szépirodalom új műnemének tartotta és nem a filmművészet egy másodfokú tartozékának. Dráma is a szépirodalom része. Most részletesen műfaji kérdésekre nem térünk ki, annyit azonban meg kell említeni, hogy célszerű lenne olyan

187 / 259

filmszínházakat lértehozni, ahol a mai közönség is megnézhetné Valeri Petrov és a többi jelentős bolgár író forgatókönyvei alapján alkotott filmeket. A bolgár olvasók számára nagy jelentősége van hatalmas műfordítói munkájának is, de számunkra éppen eredeti művei a fontosak, amit nekünk kell majd nyelvünkre lefordítani. Több klasszikus magyar verset is lefordított, ezért külön hálásak vagyunk neki. A Világszabadságon igyekeztünk verseit publikálni magyar fordításban és párhuzamosan eredetiben is, valamit önálló tanulmányokban ismertetni műveit szintén két nyelven. A „számítógép ördöge” többször eltüntette hol az egyik, hol a másik változatot. Ezeket igyekszünk pótólni. Életművének művészi sajátosságaira későbbi számokban térünk vissza. Most csak két sajátosságot emelünk ki, amelyek nemcsak a művészt, hanem a személyiségét is jellemzik. 1.) Egyforma színvonalon tudott személyes kapcsolatot kialakítani minden korosztállyal, a legkisebb gyerekektől az egészen idősekig és ennek megfelelően számukra érdekes , vonzó műveket alkotni. 2.) Már egész fiatal korában még az egyetemen végleg elkötelezte magát az igazság, a nép és a szabadság szolgálatára, és ezért szinte egész életében valamilyen mértékben mindig ellenzékben volt a politikai hatalommal. Ez pedig gyakran nem volt veszélytelen. Eredeti szakmaként az egyik leghumanistább foglalkozást választotta, orvos lett. Korai irodalmi sikerei nem hagytak elég időt az orvosi gyakorlat folytatására és végül kénytelen volt csak az irodalomnak szentelni idejét. Eszméit és eszményeit igyekszünk megőrizni és átadni az utánunk jövő nemzedéknek. A Világszabadság szerkesztősége

На 25-и август светът научи новината, че Валери Петров ни напусна завинаги. Напусна ни, но само физически. Начинът, по който цяла Европа посрещна вестта за неговата кончина, доказва, че мислите и чувствата, изразени в творбите му, стават част от съкровищницата на цялата европейска култура много преди той да напусне този свят. Валери Петров бе творвц с многостранни изяви. Макар че на най-голяма популярност се радват поетичните му творби, той пише също разкази, драми, пътеписи. Специално внимание заслужабат сценариите, които той много правилно смята за нов художествен жанр, а не за второстепенен елемент на филмовото изкуство. Драмата съшо е част от художествената литература. Сега няма да се спираме на жанрови проблеми, само ще споменем, че би било целесъобразно да се създадат филмови театри, където българската публика би могла да види филмите, изготвени по сценарии на Валери Петров и на други значими български писатели.

Összeállítás a Világszabadságon megjelent művekből Поезия на мъката и надеждата Преди всичко трябва да започна с няколко думи за човека и политика Валери Петров, иначе много неща в развитието му като писател биха останали неразбрани. Разбира се, Валери Петров никога не е бил политик в съвременния смисъл на думата. В наши дни, когато мислим за политика, се сещаме за дребни интриги, взаимни обвинения, борба за кокала, страстна омраза и манипулации. Валери Петров е политик в първоначалното значение на думата. Под политика древните гърци са разбирали ангажираност с въпросите на обществото. От най-ранна възраст В. Петров живо се интересува от големите въпроси на обществото и човечеството и при решаването им винаги заема страната на народа, тоест на демокрацията и правдата. Още в края на 30-те и началото на 40-те години на ХХ век той се обвързва за цял живот с идеите на свободата, социализма и демокрацията, взети заедно, защото в нашата историческа епоха тези три неща могат да бъдат постигнати само в единство. Ако някои от тях да бъде отречено или отхвърлено от обществото, другите две също престават да действат. Валери Петров става привърженик на споменатите идеи във време, когато последователите им са жестоко предследвани. Бил е член на Българския общ народен студентски съюз (БОНСС). Двама от членовете на групата, към която непосредствено е принадлежал, са убити от фашистката полиция. В ония години са били нужни безкористност и безумна смелост, за да прегърнеш идеите на социализма и демокрацията. (Да не забравяме, че тогава думите “демокрация” и “социализъм” действително са означавали демокрация и социализъм, а не собствените си антиподи.) Валери Петров е привлечен в лагера на социализма не от бедност и лични обиди, а от обичта към правдата и симпатията към угнетените. Майка му е била учителка в средно училище, а баща му – признат адвокат; в детските и младежките си години поетът е имал възможност да живее и учи при добри материални условия. Ала той никога не е преценявал историята само от гледна точка на своето собствено преуспяване и личните си интереси, а винаги от позициите на целия народ, на цялото утрудено човечество. Накратко това се съдържа и в девиза на БОНСС “Където народът, там и ние”, чийто активен член е В. Петров. Творческият му път започва като член на тази малочислена, но органично свързана с народа група интелектуалци, и до ден днешен където и да се намира, каквото и да прави, той остава верен на идеалите си и на себе си. Това кратко представяне е достатъчно да разберем, защо Валери Петров от самото начало досега винаги е бил в някаква степен опозиционен писател. Може би само няколкото години между септември 1944 и началото на 1949 г. правят изключение. До освобождението през септември 1944 г. той се бори срещу капитализма и фашизма. И след 1949 г. не става привърженик на капитализма. От близо познава не само неразвития български, но и развития западноевропейски капитализъм. В същото време деформациите на социалистическото развитие в България и въобще в Централна и Източна Европа го принуждават все повече да мине в опозиция с ясното осъзнание, че изходът от положението не е във възстановяването на капитализма, респективно, че възстановяването на капитализма не е изход от ситуацията. Със засилването на деформациите още повече се поставя под въпрос и се подкопава характерът на социалистическото развитие. Поради липса на място, тук ще спомена само за трагичната съдба на българските турци. Тези, които сега гръмко хулят времето преди 1989 г. и се представят за яростни опозиционери, тогава в най-добрия случай запазиха дълбоко мълчание, да не говорим, че мнозинството от тях открито одобряваха или покорно следваха официалната политика. Малцина се осмеляваха открито да критикуват, да изразят противоположно мнение. Валери Петров винаги е бил тих, кротък, скромен човек, но в атмосферата на всеобщо спотайване и кариеристично раболепие, неговият спокоен, безметежен, но категоричен глас проехтява и отеква надалеч. Смелостта и простичкият факт, че казва истината, придават тежест на думите му. През 80-те години В. Петров е един от най-популярните духовни водачи на българската демократична опозиция. Историята недвусмислено показа кои са истинските привърженици на демокрацията и кои си служеха с демократичните лозунги, за да прикрият намеренията си за възстановяване на личното богатство и изгубената през 1944 г. власт. Реално те никога не са се стремили към демокрация, а само към общество, в което да се облагодетелстват за сметка на другите. Излязоха наяве и онези обидени кариеристи, които никога не са се интересували нито от социализъм, нито от демокрация, а сега мечтаят от неуспели службогонци да се превърнат в преуспяващи кариеристи. Ето защо днес толкова много хора се опитват да извлекат дивиденти от “накърнените си права” в миналото. В такава обстановка на Валери Петров едва ли му остава друго, освен отново да бъде в опозиция, и то не на едно или друго правителство, а на псевдодемократичните отношения. Още в първите месеци след смяната на системата, огромна част от българския народ изпада в безкрайна мизерия, докато една много малка прослойка започва да се замогва с удивителна бързина. Зорките наблюдатели успяха да видят още в самото начало, че това, което набира

188 / 259

скорост, няма нищо общо с истинската демокрация. Но при поета става дума не просто за по-голяма проницателност. Той не може да остане безразличен към страданията и мизерията, обхванали мнозинството от народа. Съзнавайки трагичната ситуация, В. Петров простенва: Смяна на караула Тез бляскави – сред общата беда – коктейли, шератони, боже мили! И как държат се тези господа, като че ли за тях са се родили! Отгде се пръкна тоъи нов елит, тоз нов хайлайф, таз нова висша сфера? От черната кола с разсеян вид излиза асистентчето от вчера. А пък жена му – явно си личи – от някого обидена е люто, и светка още в детските очи студената искра на парвенюто. Неща не нови. Знаех отнапред, чр тъй ще е, но то тъй в миг изригна... На нас ни триабваха 45, на тях една-единствена им стигна!

От 1939 г. досега кариерата на Валери Петров се развива успешно с изключение на един кратък период на застой. Неговото сложно, многопластово творчество неведнъж е било в центъра на оживени дискусии. Те рядко са обективни; обикновено са продиктувани от служебна злонамереност или лична завист, макар че по време на дебатите се чуват и безпристрастни оценки. С позитивните страни в тях бих искал да ви запозная накратко, без претенции за изчерпателност. Валери Петров започва творческия си път като хуморист. Хуморът до ден днешен е негова характерна черта. Валери Петров е преди всичко поет, но пише и поеми, драми, сценарии и пътеписи. Огромно е неговото преводаческо дело. Най-голямото му постижение като преводач е пресътворяването на български език на цялото Шекспирово творчество. От унгарската литература е превел най-вече стиховете на Радноти. Макар да не знае унгарски, е бил пленен от музикалността в поезията на Радноти. Срещата му с творбите на унгарския поет е много интересна, защото Валери Петров първо е бил запленен от изразената в стиховете музикалност на унгарския език и чак след това от съдържанието и другите елементи на формата. Преводачът се опитва да пресъздаде на български не отделните музикални елементи в текста – това междувпрочем е невъзможно поради различната специфика на двата езика –, а цялостното звучене и въздействие на творбите. “... Радноти ми звучеше като шуртенето на потока, като шумоленето на гората.” – пише в стихотворението си “Миклош Радноти”, посветено на унгарския поет. Струва ми се, че в преводите си Валери Петров успява да предаде музикалното въздействие на оригиналните творби, защото и на авторските му стихове е присъща повишена музикалност. Валери Петров е автор и на много поеми, драми и поетични произведения за деца. Известно е, колко трудно се пише за деца, но на него му се удава. Читателската му аудитория включва от тийнейджъри до пенсионери. В творчеството му естетичните категории образуват сложна система: красивото често се преплита с грозното, трагичното с комичното и сатиричното, иронията с патоса. Авторът подлага на съмнение всичко и всички, дори и онези, които е обичал. В същото време проявява разбиране, донякъде и съчувствие, дори към отрицателните си герои; толерантен и снизходителен е спрямо човешкото несъвършенство. Старае се да разбере всичко, но тъкмо по тази причина наблюдава всяко нещо, дори самия себе си, от разстояние. Дистанцираността дълбоко пронизва повечето му творби. В някои от тях се срещат различни стилистични пластове – чрез сблъсъка между тях поетът постига желаното въздействие. Установява връзка и зависимост между картини, смятани в миналото за твърде отдалечени една от друга. Общоизвестен е фактът, че речниковото му богатство е огромно. Това се усеща най-вече от чужденците, когато трябва да се справят с богатството на неговия език. Тук бих искал да добавя още нещо. Не става дума само за това, че Валери Петров употребява голям брой думи. В текстовете му думите се проявяват с много повече нюанси от обикновено. Той умело се възползва от възможностите, скрити в полисемията на думите. Това обуславя точността на изказа му. На съответното място винаги се появява най-подходящата дума с необходимото за конкретния случай значение. Литературната общественост определя Валери Петров като урбанистичен поет, но в България влагат в това понятие по-различен смисъл, отколкото при нас, в Унгария. Там не се набюдава специфично унгарското противоречие между урбанистичен и народен, което при нас продължава да е е налице; българският убранистичен поет никога не прекъсва връзката си с провинцията и природата. София прерастна в милионен град, но пак е в сърцето на природата – на север е обгърната от Витоша, а на юг – от Стара планина, чиито върхове много често са заснежени дори и през май. В творбите на поета градският пейзаж и природата вървят ръка за ръка, присъстват едновременно. Фактът, че една трета от живота на Валери Петров преминава в орбитата на киното, дава отражение и върху поезията му. В значителна част от стиховете му картините се сменят като филмови кадри. За съжаление не съм гледал филмите му, затова за тях мога да кажа само това, което самият поет сподели през 90-те години. Поради недостиг на финанси, филмовите дейци в България – естествено сред тях и той – никога не са имали възможност напълно да осъществят замислите си, но въпреки това успяват да създадат немалко значителни произведения. Сам по себе си заслужава внимание и фактът, че филмът формира поетичен картинен свят на Валери Петров. Картините му са конкретни. Бидейки постоянно в опозиция, той често е принуден да предаде основното си послание скрито между редовете, да го изрази във вид на тънък намек. Художествената специфика на драмите му – поне според критиката – рязко се отличава от останалите му съчинения. И все пак между драматичните и другите му произведения със сигурност откриваме нещо общо: сценичните му творби също са изпълнени с алюзии. Според критиците прозаичните стихотворения на Валери Петров прерастват в драми, които те определят като “лирични драми”. Нямам намерение да се спирам на разрешаването на тези противоречия, но бих искал да подчертая, че те по всяка вероятност са само привидни.

189 / 259

Героите в творбите на Валери Петров изпадат от една илюзия в друга, също като човека на ХХ век, тоест те непрестанно се мятат между илюзиите, измамната външност и разочарованията. Прочитът на цялостното му творчество ни запознава с хрониката на духовния живот в нашата историческа епоха; хроника, която е дълбоко пропита от една съвсем тиха тъга, изразена в миньорен тон. В историята на българското общество през ХХ век – също както в другите централноевропейски страни – най-голямата илюзия бе смяната на системата, ето защо тъкмо това предизвика най-много горчивина и разочарование, разбира се предимно у тези, които най-силно вярваха или искаха да вярват, че промените ще са в положителна посока, че няма да се развие едно дълбоко несправедливо общество, в което малцина ще забогатеят, а огромното мнозинство съвсем ще обеднее и ще изпадне в нищета. В годините непосредствено преди промените Валери Петров също живее с известни илюзии, за което свидетелства стихотворението му “Московската телевизия”. В неговия случай обаче илюзия се оказва не вярата в т. нар. западна демокрация и в ощастливяващата същност на капитализма – той, както вече споменахме, винаги е имал реална представа за капитализма – а надеждата, че социализмът ще поеме по пътя на демократичното развитие. Негов идеал е “една поумняла и хуманна социалистическа структура”. Но когато става ясно, че промените водят до реставрация на капитализма – а той търде скоро разбира това -, окончателно се разделя с илюзиите. За разлика от мнозина други, В. Петров не се самозалъгва с глупости като тая, че “вече се вижда светлина в края на тунела”, когато с всеки изминат ден стотици хиляди остават без работа, икономиката се разпада, неимоверна мизерия връхлита страната, а в същото време някои забогатяват до неузнаваемост. Валери Петров осъзнава, че всичко, което се случва, е логическо следствие от пътя, по който се осъществяват промените. “Това е нашето ужасно време” – казва поетът в разговор с един литературен критик за годините след смяната на системата. Времето наистина е ужасно и едва ли може да му се даде по-проста и по-точна характеристика. На свой ред можем само да добавим, че е едновременно трагично, комично и гротескно. Спокойният, обективен, лишен от всякакви лъжи подход позволява на поета вярно, но не апатично, да отразява в поезията си всички промени, които протичат в душата на днешните хора. Смяната на системата бележи нов етап в поетичното творчество на В. Петров – етапа на пресъздаване на гротескната трагедия, породена от реставрацията на капитализма. Валери Петров винаги е бил суверенна личност, винаги е писал само това, което му е диктувало вътрешното убеждение. Днес моралната стойност на такава позиция нараства още повече. В бившите социалистически страни нивото на морала спада драстично, а наред с него и моралното чувство у много писатели. В България също се срещат такива, които без да им мигне окото, драпат за власт и по аналогичен начин раболепничат, като пишат, че “никога не сме били по-добре, само да не се провалим”. Това пагубно лицемерие е донякъде разбираемо от човешка гледна точка, но от морална е неприемливо. Част от писателите се чувстват уморени от мисията, отредена им от историята, да бъдат непрекъснато в опозиция, и желаят най-после да заживеят безгрижно и за пожънат лаври още приживе. Бъдещето обаче – ако изобщо има бъдеще – надали ще принадлежи на тях, а по-скоро на поети, като Валери Петров, които не изневеряват на опозиционното си поведение. “Подлезът” е една от най-покъртителните творби на поета. Картините са реалистични, напълно съответстват на действителността, сякаш наблюдаваме кадри от неореалистичен италиански филм. Всеки, който през последните години се е разхождал по софийските улици през зимата, ежедневно е изпитвал това, което предлага преминаването под подлеза. Стихотворението би могло да послужи като основа на документален филм. Поредицата от картини стартира горе, на широкия модерен булевард, а под него се намира подлезът, през който пешеходците могат да преминат от другата страна. Бурният поток от светещи коли напомня ако не за рая, то за някакъв приказно богат и могъщ свят Така още по-силно се усеща контрастът: И éто, след дéсет мръ́сни стъпалá студъ́т пробóжда ти сърцéто като стомáнена иглá. Всичко, което се разгръща в следващите пет строфи, е реално съществуващият, а не просто злокобният земен ад от отвъдното, който не се намира на космическо разстояние от света на благоденствието и властта, а само дебелината на уличното платно и височината на десетте стълби го делят от него. Поетът не се впуска в подробности, а насочва вниманието на читателя само към основните предмети, които предават атмосферата в целия подлез. В подлеза няма гъмжене, освен със самия поет, се срещаме само със седналия на бетона свирач и въпреки това имаме чувството, че животът в подлеза е съдба на мнозина. Това внушение поетът постига с един езиков похват. Само в първата строфа пише за себе си в 1 л. ед.ч. След това местоимението аз е заменено от ти, изпълняващо ролята на обобщен подлог, а изтръгнатите от музиканта акорди стенат вместо нас. Изключително правдивата картина в подлеза ведно с преминаващия над него булевард се превръщат в символ на обществото от края на миналия и началото на новия век, при това не само на българското общество. Стихотворението “Море срещу заплащане” също започва с конкретно събитие, пресъздава реална, почерпана от живота картина: За пъ́рви пъ́т съглéдал плáжа със тéл бодли́ва оградéн, такá ми и́деше да кáжа на млáдия пазáч пред мéн:

Черно море съпътства поета през целия му живот, още от най-ранна възраст са неразделни приятели, почти всяко лято прекарва на морския бряг и това неминуемо се отразява в поезията му. Досега нищо не му е пречило, не го е възпирало да ходи на море, затова са разбираеми настоящото му изумление и възмущение. Възмущението поражда у автора поредица от страстни мисли и картини, които се наслагват, като самото море: - Каквó? Еднá табéлка смéшна да се опи́тва мéн да спрé? Да плáщам вхóд, за да се срéщна със ли́чно мóето морé? ... Да смé се глéдали през мрéжи катó на сви́ждане в затвóр?

190 / 259

Между човека и морето застава всепоглъщащата частна собственост, представена под формата на бодлива тел. Необятното море, което винаги е символизирало свободата, е затворено зад бодливата тел, затова неслучайно в стихотворението се появява образът на затвора. Ала безпределното море не може да бъде оградено, единствено човекът може да бъде изолиран от него: така на практика се ограничава човекът и неговата свобода, човекът попада в затвор. Абсолютната свобода на частната собственост, всеобхватната и́ власт превръщат в роби всички, които са безимотни или разполагат с недостатъчно имущество, а цялото общество преобразяват в огромен затвор. Лев Толстой и Анатол Франс също сравняват модерното капиталистическо общество със затвор и Валери Петров вероятно е знаел това. Със сигурност обаче можем да твърдим, че му е известна прочутата фраза на Хамлет, в която Дания, т.е. под формата на намек Англия, е обявена за затвор, тъй като той е превел на български цялото творчество на Шекспир. Съдбата на тези, които яростно се опълчват срещу всевластието на частната собстеност, можем да проследим назад във времето чак до пророците Амос и Исаия. “Горко на ония – пише Исаия -, които прибавят къща на къщата, и събират нива с нива, докато не остане място, и вие си направите да живеете сами всред земята!” (Исаия 5:8) На свой ред можем тъжно да добавим, че след Исаия през изминалите близо 2700 години в повечето случаи горко бе не на ония, които събираха нива с нива, а на онези, които останаха без никакво местенце на земята, и въпреки всичко, или тъкмо заради това, истинският писател не би могъл да стори нищо по-различно от Исаия, т. е. от това да протестира и да изразява протеста на милиони. Макар че основният мотив в стихотворението е ограденото с бодлива тел море, съдържанието му е много по-обхватно и дълбоко: разкрива цялостната личност, специфичния начин, по който Валери Петров възприема природата и своето място в нея. “От детските години лазурът му във мен трепти” – пише поетът за морето, за онова море, което не само в неговите творби, но и в цялата европейска поезия е поетичен образ на необятната природа, ала щом се гмурне във вълните, става “атом и природа”. Българските литературни критици отдавна забелязват, че в поезията на Валери Петров човекът не е център на вселената. Това обаче е само едната страна на въпроса. В тази поезия природата е част от човека, а човекът е продължение на природата, но има нещо много по-важно: макар човекът да не е центърът на света, в поезията на Валери Петров човекът е центърът, свързаните с човешката съдба явления са описани от гледна точка на човешкия интегритет, т.е. в творбите му оживява светът на човека. Произведенията на Валери Петров са част от световната литература, независимо от това, доколко авторът е известен извън пределите на своята родина. По смисъла на Дьорд Лукач, Валери Петров, подобно на истинските таланти, прозря и обрисува деформацията на човешката същност през последното десетилетие на ХХ век, представи отговорите на личността, изправила се лице в лице с въпросите на епохата, показа как при отговора на тези въпроси човек или загубва истинската си човечност, или успява да я съхрани. В поезията му борбата за запазване на човешкия интегритет присъства и по отношение на други нации. За Валери Петров последното десетилетие на ХХ век означава и навлизане в годините на старостта, затова е разбираемо, че мисълта за преходното е източник на няколко затрогващи стихотворения. Какви чувства поражда старостта у един поет-материалист? За това би могло да се напише отделно есе, но сега само бегло ще посоча някои особености. Поетът отдава по-голяма важност на красотата в заобикалящата ни природа: впечатляват го великолепието на цъфналото през пролетта сливово дърво (“Бял смях”), дъхът на летния дъжд (“Летен дъжд”), цетовете на есента. Отнася се с по-голямо разбиране към глупавите изстъпления на юношеската възраст, вдъхновява го написаното на стената любовно признание на някое улично дете, та дори и със смъртта се помирява, когато се боричка с внучката си (“Лято”). Изминалото десетилетие е период на равносметка, на ретроспективен поглед към изминатия житейски път и извършената литературна дейност. В стихотворението до приятеля си (“Под дъжда”) поетът с чиста съвест признава, че – макар да не са били пощадени от живота, и въпреки, че светът се е променил – те са устояли и са останали верни на себе си и на истината. Като поетично и човешко верую звучи стихотворението “Кройморският балкон”. В творбата се появяват две морета: реалното Черно море, което блести и се вълнува пред балкона, и морето от картината на П. Брьогел “Падането на Икар”. Тук всъщност се срещаме с един своеобразен начин на цитиране. Поетът не се позовава на друга литературна творба, а на картина. Интересното в случая е, че падането на Икар в морето е представено на втори план, а на преден план, където първоначално се насочва вниманието ни, виждаме един трудещ се орач. Валери Петров се отъждествява и с Икар, и с орача, тъй като връзката между тримата е творческият, съзидателен труд. През 1997 г. българският критик и литературен историк Иван Сарандев изготвя “интервю” от 225 страници с Валери Петров. Критикът само задава въпроси, но трябва да признаем, че го прави умело и почтено, без да изтъква себе си. Така отговорите на поета се превръщат в творческа автобиография и самоанализ. С присъщите си обективност и дистанцираност Валери Петров е в състояние да наблюдава отстрани – често с хумор или ирония – дори собствения си творчески път. Книгата на Ив. Сарандев е не само твърде увлекателно четиво, но много по-достоверно и по-точно описва житейския път на поета и особеностите на твобрите му от всеки друг критичен материал или студия. (На житейския път на Валери Петров е посветена и отделна монография, от която научаваме много неща, включително и това, колко ерудиран е авторът й, но за спецификата в творчеството на В. Петров получаваме доста оскъдна информация.) Интервюто на Сарандев, което обхваща целия житейски път на поета, представлява най-голям интерес с това, че се явява документ на една епоха: от него разбираме, как един интелектуалец с широк кръгозор преживява страданията и борбите на историята от 1930 г. до началото на 1990 г. В заключение няколко думи за мястото, което заема творческото дело на Валери Петров в европейската култура като цяло. В общи линии е ясно, че през ХХ век европейската литература и изкуство подчертано следват хуманистичното и марксисткото течение. Днес е твърде рано да кажем нещо повече по въпроса. Тъй като е българин, при това с лява ориентация, Валери Петров неведнъж е сравняван с един или друг съветски-руски поет. Аз познавам тези руски поети в оригинал, затова подобни паралели ми се струват безпочвени. Разбира се, Валери Петров се е учил много, и то съзнателно, от изкуството на цялата европейска левица, но това, което е заимствал от другите, успява така да го пресътви, че е много трудно да се долови връзката с източника. И без друго не е редно този въпрос да се сведе само до поезията. Възможно е графиките на Георг Грос и съратниците му или италиантският неореалистичен филм да са оказали не по-малко влияние върху начина на изграждане на картините при Валери Петров, отколкото творбите на други поети. Спокойно можем да заявим, че Валери Петров е оригинален поет; неговата самобитност не произтича нито от предшествениците му, нито от поколението му, нито от чуждестранните му съвременници, в същото време редица невидими нишки свързват поезията му с цялата европейска култура. Творческият път на Валери Петров не е приключил. Като истински хуманист, той и днес активно участва в обществените борби. Съзнава, че пътят, по който се развива днешното човечество, лесно може да доведе до унищожаването на живота и на цялото общество, но – както самият той казва – “не вярва в апокалипсиса и продължава да се надява, че човечеството ще се вразуми.” Подранил Къде съм гледал, где съм бил, часовникът ли ме измами? – С цял час за кини подранил, стоя пред сжетлите рклами и гледам булеварда. Да, по-ярък той е станал днеска,

191 / 259

но тези нови господа, но тази бизнесменска треска! И тези просяци! И тез познати с вид неузнаваем! Печалба, сметка, интерес, надвихте, трябва да признаем! Но сигурни ли сме? Дали в двлвчно или близко време туй, дето днес се провали, друг образ няма да приеме? Да, може би мечтата в нас, най-скъпата от всички скъпи, и тя избързала е с час, но той, часът и, ще настъпи?... В кристално якакво стъкло сълза глупашка се оглежда: Да би било!...Да би могло!... Живей в сърцата ни, надежда!

С този изпълнен с надежда цитат бих искал да завърша краткото представяне на Валери Петров. Добре би било в зловещо тъмните, беззвездни нощи да се прокрадне поне едничък лъч на надежда.

MOPE СРЕЩУ ЗАПЛАЩАНЕ Поезията нa Валери Петров като послание към външния свят Daniel Jakócs Sea for payment (Valery Petrov`s poetry)

Балканът и морето... B хода на изложението на основната тема на доклада аз смятам за нужно да предпоставя някои принципи па анализа, използвани в моята работа. Моят стремеж е предизвикан от xaoca, koйтo сега цари в теорията нa литературата. Ha първо място,. един oт основните принципи за мене е обективността на разглеждането на проблема. Под обективност аз разбирам нe само съзнателния стремеж нa критика да не изкривява литературното произведение, a такъв подход, при който равглеждаме литературното произведение `в себе cu”. Длъжни cмe да строим своите изводи въpxy анализа на самото произведеиие. Всяко художествено произведение е продукт на съзнателното творчество на художника или писателя, но след вьзникването си вече съществува независимо or автора. Всяkо, или в последна сметка, добро литературно произвдение е многостепенно и многопосочно явлeнue. Неговите елементи са свързани помежду сu и составят система и поради това те трябва и да cе разглеждат като система. Елементи oт едно произведение cе срещат и в други и поради това художествените произведеиия сами no себе сu определят своuтe външни връзки. Доколкото литературното произведение cе cъcтou от образи, създадени с помоща на думите u другите съставини части на езика, то най-общият свързващ елемент между литературните произведенuя е самото слово и, следователно,и образът,скрит зад него. Например образът на морето свързва в една верига всички произведения , в които той се срещта . Словото и образът на мopeто внасят във всички произведения това значение, по-точно тези значения, с което е наситена в дадения език думата ’море ’. Според тълковните речници на английския, българския, yнrapckия и руския език в тези езици море има две основни значения: 1) водната повърхност на земното кълбо или определена нейна част; 2) в преносен смисъл: нещо обширно, безпределно или безкрайно в пространствен и количествен смисъл. Удивително е кoлкo близки са осовните значения нa думата `море` в тeзи езици, още повече, че носителите на унгарския eзик в миналото в повечето случаи не са виждали море. Може би причината зa това се намира в древногръцката и римската литература. Oт европейската литература знаем, че 6езкрайността, безграничностга на мopeтo често се асоциира със свободата; морето е конкретен, осезаем израз на представите за свободата. Във всяко

192 / 259

произведение, в което се изобразява или споменава море, тези основни значения на морето присъстват (при това независимо от волята на автора). B зависимост от контекста ту едното, ту другото значение нa дмата излизаза на преден план, нo целия комплекс нa нюанситсе на значението 6ива извикан приглушено у читателя uлu у зрителя, ако имаме работа с живописта. По отношение нa литературните произведения думата и преди всичко предизвиканите от нея образи са тези елементи, които свързват даденото литературно произведение с множество други, тъй кaтo едно конкретно произведение винаги cе състои от няколко образа. Поради това връзките, в едно, даже кpaткo произведение, създават такива, макар и нe безкрайни, но отворени валенции, към kouтo безкрайно могат да cе присъединяват нoви и нови звена. Aкo литературното произведение е хубаво, то неговите eлементu, части създават такава система, която caмa пo ceбе e взаuмосвързанa, цялостна и затворена, но която, чрез своите елементи има множество връзки с другите явления на света Поради това анализът на худажествените произведения, това число и литературните, е длъжен да разкрива всичките елементи и техните вътрешни и външни връзки. Ходът и похватите нa анализа фактически cе определят от самата структура на литературното произведение. Доколкото даже краткото лирическо произведение има няколко степени и множество външни връзки, то напълно завършен комплексен анализ не само, че не е възможен, но и фактически не е нужен. Ние можем да анализираме само произволно ниво, само една определена страна на литературното произведениe. В този случай ние можем да стигнем до изводи, които са верни само в определени рамки. И така ние можем да имаме достатъчно много отличаващи се удин от друг, но взаимно допълващи се един друг анализи едно и също произведение. Ние обаче не можем да смятаме за еднакво верни два анализа, които взаимно се изключват един друг, както смятат някои ` теоретици на литературата` в наше време. В зависимост от нашите практически цели ние можем да синтазираме резултатите на взаимно допълващи се анализи. В определена степен такъв синтез е желателен, защото само така ние можем да изключим скритите грешки, вътрешните взаимно изключващи се едно друго противоречия. Поради това, че опосредствените връзки и взаимоотношения на всяко произведение по принцип могат да бъдат безкрайни, съвершено пълен и комплексен анализ, не е възможен, но практически такъв анализ не и нужен, защото твърде отдалечените връзки само незначителна степен допълнят нашите знания за произведението, което анализираме. Образът на морето се повтаря в няколко стихотворения на Валери Петров. Ограниченото време, в което трябва да се прочете един доклад не позволява да се разгледат тези стихотворения. Аз избрах само три: `Лято`, `Крайморският балкон` и `Море срещу заплащане`, в които са писани в последните години и които са свързани помежду си от дълбоко, сложно и характерно за автора настроение. В тези три стихотворения не само се появява образът на морето, но и този образ е един от основните, към който авторът има дълбоко, лично отношение. Любовта на автора към морето възниква още в детството и това, разбира се, е отразено и в други произведения. В образа на морето се разкрива отношението на поета към основни въпроси на живота и човешкото съществувание. Присъствието на морето, образът на което включва в себе си момента на безкрайността на света, примирява автора със сьъртта, но в това примирение - както се вижда от следващите редовес мисълта за смъртта се съчетава утвърждаването за отново растащия живот: А какво по-прекрасно като място намерено и време избрано от това,да те стигне последният миг пред морето със чайки , във утрото ранно, сред детското ухание и гъдел и вик ! ( ` Лято `) Стихотворението `Крайморският балкон` съдържа в себе си един необичаен `цитат`, цитат не от другото литервтурното произведение, а от живописта. Вадери Петров строи това стихотворение върху сраввнението на реалното Черно море с морето от картината на Питър Брьогел Старши (1525-1569) `Падането на Икар` (1569). Благодарение на описанието на Валери Петров на картината на Брьогел в стихотворението присъстват две морета:реалното Черно море и морето, създадено от художественото въображение на Брьогел. Темата на картината - смелата и трагична постъпка на Икар-изпраща далеч назад в епохата на античната митология. За отбелязване е, че герой на дадената картина не е само Икар, но и селянинът -орач, изпълняващ своя съзидателен творчески труд. Валери Петров се отъждестява с тях - и не без основание; и в дейността на земеделеца, и в митологическия мечтател, и в поета има една обща основа на основите-творческия труд. И така, Валери Петров обединява в едно античноста, епохата на Възраждането и нашата епоха. Във връзка с това не може да не припомним определението за изкуството, дадено от Лев Толстой. Според Толстой `изкуството е средство за общуване между хората`. Струва ми се, че можем да се съгласим с това определение, само че даденото определение не указва на всички основни елементи на изкуството, а разглежда изкуството само от една страна, от страната на обществената му функция. Това определение не изключва, а обратно, предполага други определения на изкуството,които го дпълват. На нас обаче сега ни е нужно именно това толстоевско определение, понеже то само по себе си утвърждава, че художественото произведение, в това число и литературното, носи в себе си такова съдържание, което адресирано към дригите хора, т.е.изкуството е своеобразно послание към другите хора и поколения. Всичко това не изключва този несъмнен факт, че литературното произведение, особено лирическото, е израз на човешката личност. Изразяването на личността с особена сила и интензивност се проявява в стихотворението на Валери Петров `Море срещу заплащане`, в което подобно на морски вълни едни след други следват емоционално обагрени образи. Причина за силните преживявания на автора е факт, който на пръв поглед е прост, ежедневен: морският бряг е ограден с бодлива тел, та по такъв начин се заставят хората да си купят билет. Морето е станало частна собственост, свободният достъп до него е прекратен. След това следват бурни протестиращи мисли и образи. Поетът спори с пазача, представител на новия ред, но, както узнаваме в края на стихотворението, той не произнася думите гласно. Всичко се случва в душата на автора и значението на бодливата тел, заграждаща пътя към морето се разширява, задълбочава, преосмисля: Какво? Една табелка смешна да се опитва мен да спре Да плащам вход , за да се срещна със лично моето море ? ....................................... Да сме се гледали през мрежи като на свиждане в затвор? И пред очите изниква картината на огромен затвор, в който са заключили морето, или не морето, а човека, тъй като морето е безкрайно, него не можеш да пъхнеш в затвора. По този начин бодливата тел се оказва затвор за човека. Личният протест на автора против конкретните

193 / 259

ограничения прераства в протест против тези ограничения на личността, които възникват върху почвата на абсолютното господство на ` свещената частна собственост`. Абсолютното, тотално господство на частната собственост на едни хора лишава от свобода нямащите. При такива условия повечето хора се чувстват като в затвор. Именно поради тези идеи и настроения стихотворението на Валери Петров излезе извън пределите на неговата родина. Духът на поезията му е съзвучен с това, което чувстват милиони хора в цяала Европа - и на Запад , и на Изток. Неговите схотворения, написани през последните години, изразяават мъката и страданието на голямата част от българския народ и именно поради това те предизвикват съчувствие и състрадание у всички хора, които не могат да се отнасят равнодушно към съдбата на другия човек. Поезията на Валери Петров от последните години е сълзи, предизвикани от трагичната съдба на България и заедно с това- исторически документ за преживяванията на хората, отправен към други народи и други поколения. Разбира се, и образите, и изразените чрез тях настроения, и световъзприатието в поезията на Валери Петров имат своите исторически корени в развитието на световна култура. Сравняването на обществото със затвор се среща при Анатол Франс, при Толстой и преди всичко при Шекспир. Мисля, че някои шекспировски мотиви не случайно се появяват в творчеството на поета след като той преведе всички произведения на Шекспир на български език. Преводачът в някаква степен винаги попада под влияние на превеждания поет, но такова влияние довежда до практически резултати само тогава, когато е подкрепено от съвременния живот.Така стоят нещата със стихотворението на Валери Петров. Ако разгледаме не само формата на проява на протеста, но и неговото глъбинно съдържание, т. е. осъждането на обществената несправедливост, прекомерното обогатяване на едни и- по същия начин-обедняване на други, то в този случай намираме много стари корени в книгите на такива древноеврейски пророци-писатели като Амос, Исай и още други. Амос и Исай живеят преди 27 века ( осми век пр.н.е.).В повечето случаи ние четем тези древни текстове в превод, но и така чувстваме силата на техния език и твърдостта на убежденията им. Поради липса на място ще приведа само една строфа от книгата на Исай: `Тежко на вас, - пише той - добиващи къща след къща, така че за другите не остава място, като че ли едни вие живеете на земята`. (Исай,5:8) От това време протестът на Исай като лайтмотив се повтаря през столетията в епропейската култура. Може ли да поставим стихотворението `Море срещу заплащане` в този ред произведения? Да, може, но стихотворението на Валери Петров в никакъв случай не е само повторение, и това,което се повтаря в него, в контекста на другите мотиви звучи оригинално.Като цяло това стихотворение съобщава на външния свят това, че в последна степен мнозинството български хора са проникнати от стремеж към свобода и справедливост и те са убедени в това, че без свобода няма истинска справедливост, а без справедливост няма истинска свобода. Тук завършвам своя анализ. Искам да кажа оше няколко думи за това можем ли да анализираме стихотворения, написани не на нашия роден език. Не подлежи на съмнение това, че носителите на езика имат много преимущества пред чужденците, но има една област, където преимуществото е на страната на представителите на други национални култури. Това е виждането какви произведения могат да бъдат интересни извън пределите на дадена национална култура, т.е. определянето на това какви произведения и кои автори излизат извън рамките на дадената национална култура и имат по -широко, общочовешко значение.

Превод от руски: Стилиян Стоянов First published in: Balkan and Sea, messages to time and generations Blagoevgrad University , 1999

Bulgária nagy öreg embere „Az első látogató, első vendég, az elsó bolgár, félig álomban még reggel az ágyban, első jóbarát, aki bedugta képét a szobámba, nem is az ajtón: az ablakon át és mosolyával máris indulásra keltett, másfél nap fáradt utasát: egy vén begy volt, a begyek óriása, a Vitosa!`

Illyés Gyula fenti sorai jutottak az eszembe, amikor mentem Valeri Petrovhoz felköszönteni őt abból az alkalomból, hogy neki ítélték a legnagyobb francia művészeti és irodalmi kormánykitüntetést (`az irodalom és művészet lovagja`), amit korábban Illyés Gyula is megkapott. Arra gondoltam, talán Illyés is ebből a szögből látta a Vitosát. Kétszintes kertes ház a Lozenec nevű kerületben, még a háború előtt épült. Lozenec valamikor Szófia „Rózsadombja` volt, napjainkban is féligmeddig kertváros. Amikor a ház épült, a kerület még a város szélén volt, ma már a centrumban van, de most is viszonylag csendes, nyugodt hely. A házat még Valeri Petrov apja építtette, ma egy átlagos kétszintes épület. Néhány év kivételével ehhez a házhoz kapcsolódik Valeri Petrov egész élete, az emeleten lévő dolgozószobában írta műveinek és fordításainak nagyobb részét. Tipikusan szófiai költő, tipikus fővárosi, de ez Bulgáriában nem egészen azt jelenti, amit nálunk. Valeri Petrov fővárosi létére sem szakadt el a természettől, és ez teljesen érthető, hiszen Szófiának is alig van olyan pontja, ahol az ablakot kinyitva ne látnánk felettünk magasodni a Vitosa vagy a Balkán hegység erdeit, szikláit. A dolgozószoba kis asztalánál - a szokásos kávé mellett ülve - próbálom meg elmondani gratulációmat, de ő nem hagy érvényesülni, így az úton jól átgondolt üdvözlő szöveg töredékében marad. Az interjút megelőző beszélgetés közben fél szemmel végignéztem a polcokon lévő könyveket. Önmagában még semmi különös nincs abban, hogy egy nagy író könyvtárában megtalálhatók az európai irodalom klasszikusai. Az, hogy Dosztojevszkij vagy Tolsztoj eredetiben van meg, már eltér attól, amit Magyarországon megszokottnak lehet tartani, de itt Szófiában ez még természetes. Kissé szokatlanabb, hogy az orosz irodalom olyan vonulatai es írói is jelen vannak, akiket Oroszországon kívül nem nagyon ismernek. A

194 / 259

könyvespolc üvege mögött két kép: az egyik Shakespeare-é, a másik Radnóti Miklós fényképe, közvetlenül mellettem Szántó Piroska egy rajza. Shakespeare képe mellett egy magyar író fényképe, és mindez nem udvarias formalitás. Valeri Petrovnak köszönhetjük Radnóti legjobb verseinek bolgár fordítását, de Petőfi és Juhász Gyula több szép versét is lefordította. Valeri Petrov látókörében csonkítatlanul ott van egész Európa, és mi, magyarok sem maradtunk ki belőle. Valeri Petrov hazájában igen népszerű. Műveinek olvasottsága az évekkel arányosan nőtt. Hatalmas életmű áll mögötte. Saját művek és fordítások egyaránt. Shakespeare drámáinak lefordítása után, most szonettjeinek átültetését tette az asztalra. Eredeti művei és műfordításai között egységet teremt Valeri Petrov költői nyelve. A műfordításai is azért annyira népszerűek, mert az ő rendkívülien gördülékeny költői nyelvén szólaltak meg bolgárul Nyelvének legfőbb ereje a szó. A bolgár nyelv évszázadok alatt felhalmozódott gazdag szókincséből mindig sikeresen választja ki a stilisztikailag legmegfelelőbbet. Költői szemléletét az objektivitás jellemzi. Műveiből kirajzolódik koncok emberévelt bonyolultsága, ellentmondásossága. Látjuk, bogy a XX. század embere szenved, de azt is látjuk, hogy ugyanez az ember egyben okozója is kortársai szenvedéseinek; látjuk, hogy nagy eszményekért lelkesedik, és azt is, hogy sokszor a nagy eszményeket hangoztatva akarja kicsinyes, önző, alantas céljait megvalósítani. Valeri Petrov együtt érez kortársaival, de mindig bizonyos távolságból szemléli őket. Valami hasonlót valósít meg a lírában, mint amit Brecht az ún. ,epikus színházzal` ért el. A távolságtartás eszköze köl-tészetében az irónia es a szatíra. Az együttérzés és az irónia nála nem csökkenti, hanem árnyalja, és -- lehet, hogy ez furcsának tűnik - fokozza is bizonyos esetekben a líraiságot, a nagy lélek líraiságát, amely egész életművén átsugárzik. Sokoldalú író. Komoly eredményeket és nagy elismerést ért el a drámában és a filmművészetben is. A forgatókönyvei alapján készült filmek több hazai és külföldi művészeti díjat nyertek el. Valeri Petrov korábbi műveiből már régebben is kapott ízelítőt a magyar olvasó. A bolgár költők antológiájában, amely 1966-ban jelent meg, két versét is publikálták. A bolgár irodalom kistükre c. kötetben, amely 1969-ben hagyta e1 a nyomdát, megjelent egy fiatalkori verse és egy részlet A rózsa, ha táncol c. drámából. A művei elé Juhász Péter írt ásfél oldalnyi bevezetést. 1982-ben Enyhe ősz címen külön kis kötet jelent meg verseiből az Európa Kiadónál a Napjaink költészete sorozatban. A kötet utószavában Karig Sára ismertette Valeri Petrov életét és költészetét. Ebből a könyvből a magyar olvasó az 1960-as évek végéig követheti az író költői útját. 1984-ben a szófiai 199 Színház Budapesten és Kecskeméten bemutatta a Szerelmem színház c. drámáját. A bemutatót a kritika nagy elismeréssel fogadta. Valeri Petrov irodalmi tevékenysége során többször került összeütközésbe a hatalommal, és érte komoly sérelem. Ennek ismertetését azonban a költő határozott utasításárakihagytam. Ma Bulgáriában is sokan vannak olyanok, akik értékes művészi alkotások helyett .sérelmeikkel` akarnak érvényesülni, mondotta az író. JAKÓCS DÁNIEL: Kezdjük hagyományosan, bevezetésként néhány életrajzi adattal. VALERI PETROV: 1920. április 22-én születtem Szófiában. Apám ügyvéd volt, egyetemi tanulmányait Svájc francia nyelvű részében végezte. Jól nyelvérzéke volt, szívesen tanult idegen nyelveket, jól tudott franciául, németül és oroszul. Baloldali meggyőződésű jogász volt, könyvet írt a rasszizmus ellen. Anyám szintén Svájcban tanult, francia nyelv és irodalom szakos bölcsész hallgató volt, a francián kívül szabadon olvasott oroszul is, de beszélni már rosszabbul tudott. Szüleim még Svájcban ismerkedtek meg egymással. Ötéves koromban beadtak a szófiai olasz nyelvű óvodába, ahol anyanyelvű óvónők vezették a foglalkozásokat. Ezután az olasz tannyelvű iskola, majd gimnázium következett. A legtöbb tantárgyat, a latint is, olasz tanárok tanították, természetesen a német, az orosz és a bolgár nyelv kivételével. Az orosz nyelvet egy közismert és nagy tekintélyű bolgár származású latin szakos tanár tanította. Mit köszönhet az olasz gimnáziumnak? · Nagyon sokat. Nem tudok megfelelő szavakat találni hálám kifejezésére. Kitűnőek voltak az olasz tanáraim, de nagyon sokat köszönhetek a bolgár irodalom tanárnőjének s egnémet tanáromnak, aki Németországban végezte az egyetemet, és később a Szófiai Egyetemen professzor lett. Még a gimnázium nyolc éve alatt az olaszon kívül - többé-kevésbé jól megtanultam franciául, latinul, németül, oroszul. Angolul jóval később kezdtem tanulni. Érettségi után az orvostudományi kar következett. Az orvosi diploma megszerzése után két évig a Rilai Kolostor orvosa voltam. Akkor a Rilai Kolostor nem pusztán egyházi központ volt, hanem mezőgazdasági nagyüzem, ahol nagyon sok munkás és pásztor dolgozott. Mint fiatal orvos, abban reménykedtem, hogy ott nyugodt körülmények között irhatom verseimet, ténylegesen azonban szünet nélkül arra kényszerültem, hogy olyan sérüléseket gyógyítsak, amelyek sebészeti beavatkozást követeltek, és erre én egyáltalán nem voltam felkészítve. ·

Végül teljesen eltávolodott az orvostsulománytól. Adott-e valamit az orvostudomány és az orvosi gyakorlat az író számára?

Azóta nagyon sokat fejlődött az orvostudomány, ma már legfeljebb aszpirint. tudnék felírni, de az egyetemi évek és az orvosi gyakorlat mégsem múltel hiába. Az orvosi kar megtanított szerves egységben látni a világot, rendszerben gondolkodni, meglátni a belső logikai összefüggéseket, és pontosan, felesleges szavak nélkül fogalmazni. Nagyon sokat jelentett az is, hogy közvetlen kapcsolatba kerültem a falusi szegényekkel. Mikor járt először Magyarországon? · 1945-ben tavasszal, amikor Bulgária is csatlakozott az antifasiszta szövetséges hatalmakhoz. A bolgár hadsereg haditudósítójaként dolgoztam. Tulajdonképpen nem érzékeltem közvetlenül a háborút. Emlékszem, hogy voltam Szigetváron, Kaposváron es Nagykanizsán. A magyarokkal jól megértettük egymást A háború vége Ausztriában ért mindnyájan nagyon boldogok voltunk, a béke számunkra egyben a fasizmus alóli végső felszabadulás nagy napja volt. Mikor kezdett írni? - A gimnáziumi évek végén és az egyetemen. 1938-túl 1943-ig elsősorban az „Izkusztvo i Kritika` c. folyóiratban publikáltam, itt csoportosultak a demokratikus meggyőződésű írók. Ekkor a hosszú formát kedveltem, több elbeszélő költeményt írtam. Korai műveim közt különösen soknak önéletrajzi indíttatása van. · Akkor még egy kicsit térjünk vissza az önéletrajzhoz A rövid orvosi gyakorlat után, mielőtt végleg az irodalomnak szentelte volna idejét, mivel foglalkozott még? · Sajtóattasé voltam Rómában. 1947-től 1950-ig. Itt ismerkedtem meg egy kongresszuson Tolnai Gáborral. Először ő hívta fel a figyelmem Radnóti Miklós költészetőre. Karig Sára is igyekezett rábírni arra, hogy Radnóti verseit fordítsam bolgárra. Később megismerkedtem Vas Istvánnal is, nála egyszer voltam vendégségben. Tolnai Gábor és Karig Sára kitartóak voltak. Végül a nyersfordítások is meggyőztek arról, hogy nagy költővel állok szemben. Amikor mind jobban megismerkedtem Radnótival, egyre jobban megértettem, hogy az en szemléletem mennyire hasonlít az övéhez. Így vállalkoztam arra, hogy magyar nyelvtudás nélkül, nyersfordítások alapján fordítsam Radnótit. · Míg Rómában sajtóattasé volt, jelentős negatív politikai fordulat kővetkezett be otthon, elég csak Traicso Kosztov perére utalni. Milyen hatással volt ez költészetére? - 1949-ben jelent meg elsó gyűjteményes kötetem `Költemények` címen, Ennek otthon borzasztó volt a fogadtatása. Kritikai össztüzet zúdítottak rám,

195 / 259

formalizmussal, individualizmussal, dekadenciával, erkölcstelenséggel stb. vádoltak. Először csak a részletekben vettem észre a kritika hibák. Mivel mindenhol mindenki csak bírált, magam is kezdtem azt hinni, hogy a támadásokban van igazság. Ennek következményeként kezdtem eltávolodni magamtól. Két kőtetem esett áldozatul a kritika pszichikai kényszerének. Csak lassan tértem magamhoz. Mikor sikerült megtalálni saját hangját? Először a filmhez ős a színházhoz fordultam. A lírai költészetben a klasszikus, letisztult forma híve vagyok, de a normális színházat nem szeretem. A színpadon a művészetek szintézisét törekszem megvalósítani. Amikor a rózsák táncolnak e. drámát Magyarországon is bemutatták. (Itt szeretném megjegyezni, hogy mindig jó kapcsolatban voltam a szófiai Magyar Kulturális Intézettel.) Elég sokat beszélnek az én színházi munkámról, és szinte semmit arról, hogy mit alkottam a filmművészetben. Azok a forgatókönyvek, amelyeket a filmek számára írtam, mind azt fejezik ki, hogy a film nagy szerelmese vagyok. Ez a film iránti szerelem ma is él bennem. A költészetben a Meleg ősszel c. elbeszélő költeményemben tépem vissza önmagamhoz. Írói fejlődésemben három alapvető korszakot látok: a kezdetet, a .hideg éveket`, és az utolsót, amikor felszabadultam a „hideg évek` nyomása alól. Végül arról szeretném kérdezni, hogyan dolgozik, nagyon örülnék, ha elárulna néhány .műhelytitkot`. Rendszeresen és nagyon sokat dolgozom, de arra törekszem, hogy ne vegyék észre a munkát ott, ahol nagyon sok munka van, hogy a szöveg teljesen természetesnek, könnyednek látszódjék. Az ihlet pillanatában nem lehet jól, megfelelő színvonalon kifejezni mindazt, amit akkor az ember érez. A mű megformálásának hosszú folyamata követi az ihletet: keresni kell a legmegfelelőbb kifejezőeszközöket. Munka közben ismét átélem azt, amit az ihlet pillanatában éreztem, de most már pontosabban látom azt, anti korábban homályos volt. Ezt nevezem második ihletnek, amikor épp a minél pontosabb, árnyaltabb kifejezésre való törekvés eredményeként maga a tartalom is gazdagabbá, mélyebbé válik, a forma tökéletesíti a tartalmat. Nálam rendszerint az. ihlet csírája valamilyen konkrét eset, és ez a konkrét eset kap aztán az alkotó munka során mélyebb, általánosabb jelentést. A művészet bizonyos vonatkozásban mesterség is. Én - amint már mondtam -a letisztult klasszikus forma híve vagyok a költészetben. Ezért is érzem magamhoz nagyon közelinek Radnótit, ő is a legmodernebb tartalmat klasszikus formában fejezte ki. Én leggyakrabban négysoros versszakokból álló költeményeket írok. Olvasóim jellemzőnek tartják rám a humoros szójátékokat. Ez korai korszakomban tényleg így volt, természetesen humor nélkül ma sem tudok írni, de a szójátékok utolsó korszakomban állandóan ritkulnak. Arra törekszem, hogy minél kevesebb szóval, mined lakonikusabban fejezzem ki magam, helyet hagyva az olvasónak is. Röviden: a modern tartalom és a klasszikus forma híve vagyok.

Részlet Valeri Petrov Enyhe ősz című művéből Откъс от поемата на Валери Петров „В меката есен” ...О, знам го, знам! В това не съм се лъгал: зад този същи ъгъл аз, дочул в дъжда да чатка нощният патрул, придърпах я към себе си и ние прегърнахме се, той да не открие изписаната с тебешир стена, и нейната девича топлина, разтупкана под мократа и дрешка, и моята неопитност младежка се смесиха с фашисткия терор, със явките на БОНСС-а, с оня спор за Хераклит и Дарвин и със оня звук, чаткащ от подковите на коня -

минаващ, минал! – с лозунга зад нас,

чиято вяра в утринния час сред бедни къщи щесе да засвети за скъпите ни хорица с каскети. И ето че с трептяща чистота докоснаха се нашите уста, до таз дъждовна нощ със всички сили привличането си жзаимно скрили. Целужка първа, помня те до днес и няма да те смеся със онез, които после пръснах във безреда. Към твоя ъгъл споменът ми гледа,

196 / 259

когато стане дума за любов. Сега на него има надпис нов с големи букви: „Надка Памукчийска”. Да, ти да остарееш не поиска, остана си до края млада ти край ъгъла на нашите мечти, преди снегът да падне по косите. Жандармерийски шмайзер покоси те и те превърна в уличка добра с най-много двайсетина номера, като живота твой тъй също кратка. Децата я наричат просто „Надка” и шом по нея ми се случи път, аз чувам ги как весело крещят: -

На „Надка” да отидем да играем!

-

На „Надка” дават колела под наем! –

И пак на „Надка”, гледам, младежта повтаря всеизвестните неща: Той все така да си върви решава, а все остава и се утешава, че щом като я няма още там, то, значи, шансът става по-голям. И прав е: иде тя по тротоара, той, цял сияещ, дълго и се кара, тя дава обяснения безброй и, вижте го, капитулира той и тръгват си... О, влюбени, вървете по уличката с цъфнали дървета, наречени на името на таз, която даде своето на вас! Остава празен ъгълът. Едничък, аз чакам под табелката самичък, дошъл из тез отдавнашни места на среща безнадеждна с младостта.

ТРИ СТИХОТВОРЕНИЯ НА ВАЛЕРИ ПЕТРОВ VALERI PETROV HÁROM VERSE Превел на унгарски Ласло Гьимеши

Gyimesi László fordításában

Szeretettel és örömmel köszöntjük Valery Petrovot abból az alkalomból, hogy legújabb kötete megjelent. Valery Petrov 92. évében jár, de mégis fiatal. Fiatal, mert alkotó kedve töretlen, fiatal, mert új, fontos és igaz mondanivalója van nekünk. Az alábbiakban három versét közöljük Gyimesi László fordításában. E három műből olvasóink többet tudnak meg arról, hogy milyen volt korunk emberének sorsa és lelkiállapota, mint nagyon okos kutatók vaskos köteteiből. Ezzel elmondtunk mindent, amit akartunk, a többit elmondják a versek. Olvassák terjesszék!!!

Валери Петров: НЕВЕСЕЛ АНЕКДОТ

197 / 259

Предутверждавам отсега читателите, че с тъга, а не за да извиквам смях, споделям този случай с тях, и казвам го, понеже сам усетих му вкуса едвам когато го измислих днес. И тъй: на някакъв конгресс Йордан Босилков, наш поет, се запознал с коллега, швед. Тез близости най – често са нетраен спомен след часа на чашка в бар, но в унисон тъй с този Гунар Густавсон оказали се те, че щом се върнал всеки в своя дом, афенитетът им сродил далечно Малмьо с Кюстендил. - Но – ще речете – отдалеч, по пощата, без жива реч, угаснал е навярно сам епистоларният им плам? Пък той гаснел и дори по – буйно почнал да гори, когато нашият узнал по някакъв ТВ канал, че Гунар като бил мним и че под шведски псевдоним бил писал Якоб Голщайн, от нескандинавски произход… Вий мислете, че туй, нали, нали, би трябвало да намали приятелството им понедельник от нашата страна, но не, тъй станало, че наш Йордан при тази вест бил обладан от ново чувство, тъй като ( и казано във скоби, то се криело и по - напред във техния аффинитет ) … та казвам, тъй като итой, Йордан, подобно оня свой далечен шведски адресат, бил таен Буко Бенбасат…

198 / 259

Да, много смешно, и дотук, със лек антисемитски звук, завършва веселият стих, но, както ви предизвестих, той ражда не един въпрос, първият от тях е тоз: - В пак двамината дали да публикуват са могли, ако останел всеки горд със името си по паспорт? Защото, ако не, то те не са за присмех въобще. Но те могли са. И все пак духът им бил немного драг на този – онзи. А защо е тъй от векове, като света е той обогатил със своя тъжно – весел стил, помогал им да хвърлят мост след всеки мини – холокост към следния?... Стил, в който аз и тук използвах в таз историйка за имена, с надежда мъничка една: преминал някак си отвъд хумористичното, смехът да е във нея прозвучал не без печал, не без печал… 2011

SZOMORKÁS TÖRTÉNET

Intem minden olvasómat, Ne gondolja ezt humornak, Míg megosztom az esetet, Inkább a bánatnak engedek. Engem is a bú töltött el, Ahogy ízét megéreztem, És most gyorsan versbe mentem.

199 / 259

Költőkongresszus, messze külföld – Jordán Boszilkov lett a küldött, Egy svéd költővel futott össze, Valahogy rögtön megkedvelte. Múló emlék, néhány pohár… A bárban töltött est után, Költőnk és Gunar Gusztavson Megegyezett, ne eddig tartson, Ha otthonukba, visszatérnek Kapcsolatuk maradjon épnek. Vonzalmukkal rokonná teszik Malmö s Küsztendil népeit.

Nos, hihetnétek, messziről A posta-kapcsolat kihűl, Élőszó nélkül langy a láng, Holt szóból nem ért a barát.

De a láng nem csendesedett, Sőt a tüze hevesebb lett, Amikor költőnk megtudta, Mondta egy tévé csatorna, Nem is igazi svéd Gunár, Felvett név alatt írdogál, Nem svéd, nem is skandináv, Jákob Golstein, ki publikált.

Gondolnátok, ettől gyengébbre Fakult a barátság fénye, Mondjuk a részünkről, de nem, A hírtől új érzés fogta el Jordánunkat, mivel titkon (És csak zárójelben mondom, Bízva, rejtve marad tovább), Bíz a bolgár költő barát Sem született Boszilkovnak, Buko Benbaszát volt tegnap… Vidám mesém itt ér véget, Könnyed zsidózásba téved, Véget ér a derűs versem, De mint előre sejttettem, Történetem több kérdést rejt, Nézzünk közülük most egyet: Mindketten írók lettek volna,

200 / 259

Gondoltak volna a tollra, Ha az anyakönyvben bejegyzett Igaz névvel büszkélkednek? Mert ha nem, úgy akkor ők Gúnnyal nem illethetők. Így publikálhattak. Mégis Szellemük – vajon miért is? – Ennek, annak ritkán tetszett, Így van ez, századok peregnek, Gazdagíthatják a világot, Adnak bánatot, vidámságot, Tudják, hidat hogy verjenek Egy mini holokauszt felett Elérni az új rettenetet…

E könnyed stíl, amellyel A nevekről szóló történettel Előálltam, reményt hordoz: Eljutok vele a humorhoz, Derűt adnék, ez nem kevés. De vigyázok, a nevetés Ne önfeledt öröm legyen, Ne önfeledt öröm legyen…

«Малкият» език Често с болка си казвам: -какво можеш да сториш ти, стихотворецо български, с твоя малък език!И вий, автори, англо-или франкоговорещи, бих желал да вслушате в моя горестен вик.

Струни без резонатор, уви, ето какво сме ний, като звън на комарчета слаб е нашият глас, а – сами полУглоти – като омагьосани – слухтим, жадни да чуем как се пише по вас.

А какво от това, че бил малък езика ни, ний си знаем как хубав е и как гъвкав, нали? Но, каквито свидетелства и да бъдат извиквани, хубост мъчно доказва се, от което боли.

И боли, че тез жалби са всуе и те, и се чудя как стана, пред вас ги излях, като тяхната болка , явно, няма да чуете,

201 / 259

ни… ръката на автора ще почувсвате в тях. 2011

A „kis’’ nyelv Fájó szívvel gyakran mondom magamnak: mit tehetnél, Bolgár költő, ezzel a kicsike, furcsa nyelveddel! És ti szerzők, a magatok angol vagy francia nyelvén, Szeretném, ha visszhangoznátok, amit búsan megértettem.

Rezonátor nélküli húrok, ó, jaj, ezek vagyunk mi, Mint szúnyogzümmögés, olyan gyengécske a hangunk, Félnyelvűek, nem poliglottok lettünk, kár varázsra várni, Mohón figyeljük, hogy alakul nyelveteken a rangunk.

No, de mi van akkor, ha nyelvünk kicsi, elhagyatott? Mi mindig tudtuk, milyen hajlékony, mily szép, ha zenél! Sorolnánk bús érveinket, nézitek, ki makog ott, Szépsége csak titkos nyelvünkön ragyog, csak befele él.

Fáj, hogy e panaszaink végérvényest hiábavalóak, Csodálkozom is, miért öntöm ki most elétek újra, Nem érthetitek ezt a fájdalmat, se ma, se holnap, S azt sem: szegénységetekre mutat a poéta ujja…

2011

ЕСЕН Сред мокрите клони вятър облаци гони, хладно е, влажно е, а от всичко най-важно е, че при мисълта туй, как е могла тази същата есен, сега в дъжд и мъгла, да започне с чудесен пъстроцветен разкош, да, при тази ми мисъл и паралел един лош ми иде наум: яркоцветна такава на промените наши бе и бурната слава, а какво се получи? Сред мокрите клони вятър облаци клони. 2011

ŐSZ Ázott ágak közül

202 / 259

a szél felhőket űz, a lég nyirkos, hideg, gyötörj, emlékezet, gondold meg ezt miként is lehetett, eső szemerkélt, köd permetezett… ugyanilyen ősz volt, pompás színekben játszott. Keserű párhuzam tolul tűnődő eszembe, dicsőségünk viharos, rendszerváltó kedve csillogott bele az őszbe, és mi lett , mi lett belőle? Ázott ágak közül a szél felhőket űz. 2011.

GYÁSZHÍR ÉS EMLÉKEZÉS: VALERI PETROV (Folyt.) Jakócs Dániel "... mindig a nép, azaz a demokrácia és az igazság oldalán állt."

Az alábbi cikket öt-hat évvel ezelőtt írtam, abban a naiv hitben, hogy az Ezredvég folyóirat közölni fogja. Tévedtem, annak ellenére, hogy a szerkesztőséggel előzőleg megbeszéltem a legfontosabb kérdéseket. Ma sem tudom pontosan, miért. Ezután felajánlottam egy másik baloldali elméleti folyóiratnak. Ott elfogadták volna, de csak a cikkhez kapcsolódó versek nélkül, mert szépirodalmi szövegeket ők nem közölnek. Ez érthető indok volt, de számomra elfogadhatatlan. Végül beszéltem még egy másik baloldali folyóirat szerkesztőjével. Tőle halvány ígéretet kaptam, de addigra elvesztettem minden reményt arra, hogy egy ilyen cikk, amelynek szerzője egyáltalán nem számol a hivatalos elvárásokkal és tabukkal, valamint a klikkek valós vagy vélt érdekeivel, egyáltalán megjelenhet Magyarországon. Valeri Petrov életműve még nem zárult le, az azóta alkotott műveiről egy későbbi cikkben fogok beszámolni.

Jakócs Dániel

Valeri Petrov A bánat és remény költészete

Mindenekelőtt néhány szót papírra kell vetni Valeri Petrovról, az emberről és a politikusról is, mert e nélkül sok minden érthetetlen maradna írói fejlődésében. Valeri Petrov természetesen soha nem volt mai értelemben vett politikus. Napjainkban, ha az emberek politikára gondolnak, akkor kicsinyes intrikák, kölcsönös vádaskodás, koncon való marakodás, szenvedélyes gyűlölködés és manipuláció jut az eszükbe. Ő a szó görög eredeti értelmében véve volt politikus. Az antik görögöknél a politika a társadalom kérdéseivel való foglalkozást jelentette. Egészen fiatal korától kezdve szenvedélyesen érdekelték őt a társadalom és az emberiség nagy kérdései, és ezekben a kérdésekben mindig a nép, azaz a demokrácia és az igazság oldalán állt. Még az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején kötelezte el magát egy életre a szabadság, a szocializmus és a demokrácia eszményei mellett, így együtt, mert a mi történelmi korunkban ez a három csak így együtt valósulhat meg. Bármelyiket is tagadják meg vagy átkozzák ki a társadalomból, a másik kettőt is megszüntetik. Valeri Petrov akkor vált a fenti eszmények hívévé, amikor ezen eszmények követőit kegyetlenül üldözték. Tagja volt a Bolgár Általános Népi Egyetemista Szövetségnek (bolgár rövidítése BONSzSz). Annak a csoportnak két tagját, amelyhez közvetlenül tartozott, megölte a fasiszta rendőrség. Akkor önzetlenség és halált megvető bátorság kellett a szocializmus és a demokrácia eszményeinek vállalásához. (Ne felejtsük el, akkor még ezek a szavak, hogy „demokrácia” és „szocializmus” tényleg demokráciát és szocializmust jelentettek, és nem

203 / 259

saját ellentétüket.) Valeri Petrovot nem a szegénység és nem egyéni sérelmek vitték a szocializmus táborába, hanem az igazság szeretete, az elnyomottak iránti rokonszenv. Anyja középiskolai tanárnő, apja elismert ügyvéd volt, a költő gyermek- és ifjúkorában rendezett anyagi körülmények között élt és tanulhatott. Ő azonban sose csak a saját boldogulására, egyéni érdekei alapján, hanem az egész nép, az egész dolgozó emberiség szempontjából nézte, ítélte meg a történelmet. A BONSzSz-nak a jelmondata, amelynek aktív tagja volt, is ezt fogalmazta meg röviden: „Ahol a nép, ott vagyunk mi is.” Ennek a kis létszámú, de a néppel szervesen összeforrt értelmiségi csoportnak a tagjaként indult el írói útján, és bárhol volt és bármit csinált, mind a mai napig hű maradt eszményeihez és önmagához. A fenti rövid ismertetés is elég ahhoz, hogy megértsük, miért volt Valeri Petrov az indulásától kezdve napjainkig valamilyen mértékben mindig ellenzéki író. Talán csak az 1944 szeptemberétől 1949 elejéig terjedő néhány évet tekinthetjük kivételnek. Ellenzékiségének jellege azonban történelmi korszakonként változott. Az 1944 szeptemberében bekövetkezett felszabadulásig harcos antikapitalista és antifasiszta volt. 1949 után sem vált a kapitalizmus hívévé. Életközelből ismerte nem csak a fejletlen bolgár, hanem a fejlett nyugat-európai kapitalizmust is. Ugyanakkor egyre inkább ellenzéki pozícióba kényszerítették a szocialista fejlődés bulgáriai és általában közép- és kelet-európai torzulásai, de ő mindig világosan látta, hogy ebből a kiút nem a kapitalizmus helyreállítása, illetve a kapitalizmus helyreállítása nem kiút. A torzulások fokozódása egyre inkább megkérdőjelezte, aláásta a fejlődés szocialista jellegét is. Itt hely hiányában csak a bulgáriai törökök tragikus sorsára utalok. Azok, akik ma oly hangosan szidják az 1989 előtti korszakot és utólag harcos ellenzékinek tüntetik fel magukat, legjobb esetben mélyen hallgattak, többségük azonban hangosan helyeselt vagy pedig az akkori politika engedelmes végrehajtója volt. Csak nagyon kevesen voltak olyanok, akik nyíltan bírálni mertek, akik mertek ellenvéleményt mondani, Valeri Petrov mindig csendes, halk szavú, szerény ember volt, de az általános sunyítás és karrierista törleszkedés légkörében halk, nyugodt, de határozott hangja messzire hallatszott és visszhangra talált. Szavának súlyt adott bátorsága és az az egyszerű tény, hogy igaza volt. Az 1980-as évek alatt Valeri Petrov a bolgár demokratikus ellenzék egyik legnépszerűbb szellemi vezetője lett. Azóta a történelem megmutatta, hogy ezek közül kik akartak tényleg demokráciát, és kik voltak azok, akik a demokratikus jelszavakat csak fátyolként használták arra, hogy az 1944-ben elvesztett hatalmukat és gazdagságukat visszaszerezzék, akik ténylegesen soha sem akartak demokráciát, hanem egy olyan társadalmat, amelyben ők mások rovására meggazdagodhatnak. És végezetül nyilvánvalóvá tette azt is, kik voltak azok a sértődött karrieristák, akiket soha nem érdekelt és ma sem érdekel sem szocializmus, sem demokrácia, és akik sikertelen karrieristákból most sikeres karrieristák szeretnének lenni. Ez a magyarázata annak, hogy ma nagyon sokan igyekeznek múltbéli „sérelmeikből” érdemeket kovácsolni. Ilyen körülmények között Valeri Petrov ismét csak ellenzéki lehetett, éspedig nem csak az egyik vagy másik kormánnyal szemben, hanem az áldemokratikus viszonyokkal szemben is. Rögtön a rendszerváltás első hónapjaiban mérhetetlen nyomor szakadt a bolgár nép többségére, eközben egy nagyon szűk réteg tüneményes gyorsasággal gazdagodni kezdett. Az éles szemű megfigyelők már az elején láthatták, hogy ami kibontakozik, nem igazi demokrácia, de a költő esetében nem pusztán az átlagosnál nagyobb éleslátásról van szó. Ő nem nézte és nem is nézhette szenvtelenül azt a szenvedést és nyomort, ami rászakadt a nép többségére. A tragikus helyzetet látva Valeri Petrov feljajdult: „Fogadás, szónoklat, koktél és szálloda az általános nyomor közepén! Az új high life úgy forog hol ide, hol oda, mint aki mindig fényűzésben élt. … E dolgok nem újak, tudtam jó előre. Node, hogy így robbanjon ki elénk … Amire nekünk 45 év kellett, arra nekik egyetlen egy elég!”

( Смяна на караула, Őrségváltás, Szász Benjámin fordítása)

Valeri Petrov pályája 1938-tól mostanig egy kisebb megtorpanástól eltekintve felfelé ível. Bonyolult, sokrétű életműve többször állt a viták központjában. Ezek a viták ritkán voltak tárgyilagosak, sokszor irányította őket hivatalos rosszindulat vagy személyes irigység, de elhangzott tárgyilagos elemzés is a viták során. Ennek a pozitív hozadékát szeretném a teljesség igénye nélkül, röviden ismertetni. Pályafutását humoristaként kezdte. A humor mindmáig sajátossága maradt. Elsősorban lírai költő, de több elbeszélő költeményt, drámát, forgatókönyvet és útleírást is írt. Sokat fordított. Legnagyobb fordítói teljesítménye Shakespeare teljes életművének bolgár nyelvű újraalkotása volt. A magyar irodalomból leginkább Radnóti verseit fordította. A magyar nyelv ismerete nélkül is megragadta őt Radnóti költeményeinek zenéje. Valeri Petrov találkozása Radnóti költészetével nagyon érdekes, mert ebben az esetben a vers mint a nyelv zenéje hatott és győzött, és csak utána következtek a forma többi elemei és a tartalom. Valeri Petrov nem a szöveg egyes zenei elemeit igyekezett újrateremteni bolgárul - ez különben sem lehetséges a két nyelv eltérő sajátosságai miatt -, hanem az egyes költemények zenei összhatását. „… Radnóti úgy hangzott nekem, mint a patak csobogása, mint az erdő susogása” – írta a Radnótinak szentelt költeményében („Radnóti Miklós”). Úgy érzem, a zenei összhatás újrateremtése sikerült neki. Ennek az alapja az, hogy Valeri Petrov eredeti verseit is a fokozott zeneiség jellemzi. A gyermekek számára több elbeszélő költeményt, drámát, lírai verset írt. Nagyon jól tudjuk, hogy mennyire nehéz jól írni a gyermekeknek, neki ez is sikerült. Olvasótábora a tízévesektől a nyugdíjasokig terjed. Műveiben az esztétikai kategóriák bonyolult kapcsolatrendszert alkotnak. Nála gyakran összefonódik a szép és a rút, a tragédia és a komikum, a szatíra, az irónia és a pátosz. Mindenben és mindenkiben kételkedik, még azokban is, akiket szeret, ugyanakkor még negatív hőseit is megérti és sajnálja bizonyos fokig, nagyon türelmes és megbocsátó az emberi gyarlóság iránt. Mindent igyekszik megérteni, de épp ezért mindent bizonyos távolságból szemlél, még önmagát is. A távolságtartás legtöbb alkotásának mélyén meghúzódik. Egyes művein belül különböző stílusrétegek találkoznak, és éppen ezeknek az ütköztetésével éri el a költő a kívánt hatást. Olyan képek között tár fel kapcsolatot, összefüggéseket, amelyeket régebben egymástól nagyon távolinak véltek. Hatalmas szókincse van, ez közismert tény. Ezt a külföldi olvasó érzi különösen, amikor Valeri Petrov gazdag nyelvével kell megbirkóznia. Ehhez azonban még a következőt szeretném hozzátenni. Nem pusztán arról van szó, hogy sok szót használ. Az ő szövegein belül az átlagosnál sokkal nagyobb mértékben érvényesülnek a szavak jelentésárnyalatai. Valeri Petrov ki tudja aknázni azokat a lehetőségeket, amelyek a szavak több jelentésében rejlenek. Ez az alapja pontosságának is. A megfelelő helyen mindig a legmegfelelőbb szó jelenik meg azzal a jelentésével, amelyre épp ott van szükség.

204 / 259

Az irodalmi közélet Valeri Petrovot urbánus költőként tartja számon, ez azonban Bulgáriában mást jelent, mint nálunk. Ott nem volt meg a sajátosan magyar urbánus-népi ellentét, amely nálunk szinte máig hatott és a bolgár urbánus költő sose szakadt el a vidéktől és a természettől. Szófia mára milliós várossá nőtt fel, de ma is szinte körülölelik Északról a Vitosa, Délről a balkán hegység sokszor még májusban is havas csúcsai. A város képei, színei és a természet együtt jelennek meg, együtt élnek műveiben. Az a tény, hogy életének egyharmada a film vonzáskörében telt el, nem maradt hatástalan költészetére sem. Verseinek jelentős részében a képek úgy váltják egymást, mint a filmen. Sajnos filmjeit nem láttam, így csak azt mondhatom róluk, amit ő maga mondott már a 90-es években. A bolgár filmesek – és természetesen köztük ő – pénzszűke miatt soha sem tudták teljesen megvalósítani elképzeléseiket, de még így is sikerült több jelentős alkotást létrehozni. Már önmagában azt is fontos ténynek kell tartanunk, hogy a film formálta, alakította költői képalkotását. Képei konkrétak. A folyamatos ellenzékiség gyakran arra kényszerítette, hogy legfontosabb mondanivalóját a sorok közé rejtve, finom célzások formájában közölje. Drámáinak művészi sajátosságai – legalábbis a kritika szerint – élesen eltérnek többi műveitől. Egy közös vonást azonban biztosan találunk drámái és a többi műve között: színpadi művei is rejtett célzások sorát tartalmazzák. Drámái a kritika szerint is elbeszélő költeményeiből nőttek ki, mégis mint „lírai drámákat” határozták meg őket. Ezeket az ellentmondásokat most nem is szándékozom feloldani, csupán azt szeretném megjegyezni, hogy valószínűleg csak látszólagosak. Műveinek hősei illúziókból illúziókba esnek, mint a XX. század embere általában, ami azt jelenti, hogy állandóan illúziók, csalóka látszatok és kiábrándulások között vergődnek. Egész életművét olvasva történelmi korunk lelki életének krónikáját ismerjük meg, amelyet mélyen áthat egy nagyon csendes, moll hangnemben kifejezett bánat. A bolgár társadalom XX. századi történelmében is – mint a legtöbb közép-európai országban – a legnagyobb illúzió a rendszerváltás volt, és éppen ezért ez is okozta a legkeserűbb kiábrándulást, természetesen a legnagyobbat azokban, akik legerősebben hittek vagy akartak hinni abban, hogy a változások pozitív irányba vezetnek, hogy nem egy mélységesen igazságtalan társadalom bontakozik ki, ahol egy nagyon szűk kisebbség meggazdagszik, a nagy többség pedig véglegesen elszegényedik és elnyomorodik. A nagy változásokat közvetlenül megelőző időkben Valeri Petrovban is éltek bizonyos illúziók, amint ezt a „Moszkvai televízió” (Московската телевизия) című verse bizonyítja. Az ő esetében azonban nem az u.n. nyugati demokráciába és a kapitalizmus boldogító voltába vetett hit bizonyult illúziónak, - neki, mint már említettük, mindig reális fogalmai voltak a kapitalizmusról, - hanem az a remény, hogy a szocializmus a demokratikus fejlődés irányában indul el. Az ő eszménye egy „megokosodott és humánus szocialista struktúra” volt. Amikor azonban világossá vált, hogy a változások kapitalista restaurációhoz vezetnek, - és ez számára nagyon hamar világossá vált, - többé már nem voltak illúziói. Ő nem áltatta magát, mint sokan mások, olyan ostobaságokkal, hogy „már látszik a fény az alagút végén”, amikor egyik napról a másikra százezrek váltak munkanélkülivé, a gazdaság összeomlott, mérhetetlen nyomor szakadt az országra és ezzel párhuzamosan egyesek tüneményesen meggazdagodtak. Valeri Petrov tisztán látta, hogy mindez logikus következménye annak az útnak, amelyen a változások elindultak.„Ez a mi borzasztó időnk”, mondta egy kritikussal folytatott irodalmi beszélgetésben a rendszerváltást követő évekről. Igen, borzasztó idő, azt hiszem, egyszerűbben és jobban nehéz lenne korunkat jellemezni. A magunk részéről hozzátehetjük, hogy egyszerre tragikus, komikus és groteszk. Nyugodt, tárgyilagos, minden hazugságtól mentes szemlélete tette lehetővé, hogy költészetében hűen, de nem szenvtelenül tükrözze mindazon változásokat, amelyek korunk emberének lelkében lezajlottak. A rendszerváltás Valeri Petrov költészetében új korszakot nyitott, a kapitalista restauráció okozta groteszk tragédia kifejezésének korszakát. Ő mindig szuverén egyéniség volt, mindig csak azt írta, amit legbensőbb meggyőződése követelt. Ma ennek az erkölcsi értéke jelentősen megnőtt. A volt szocialista országokban nagyon mélyre süllyedt az erkölcsi színvonal és ezzel együtt nagyon sok író erkölcsi érzéke. Bulgáriában is akadnak olyanok, akik arcuk pirulása nélkül törleszkednek a hatalomhoz, és - ha nem is szó szerint -, de tartalmilag leírtak valami hasonló hízelgést ahhoz, mint nálunk, hogy „ilyen jól még sohase álltunk, csak most el ne rontsuk”. Ezt a behódoló hízelgést emberileg talán még meg is lehetne érteni, de erkölcsileg mégsem lehet elfogadni. Az írók egy része elfáradt abban az örökös ellenzékiségben, amire a történelem ítélte őket, és szeretnének végre gondtalanul élni és babérokat kapni még életükben. A jövő azonban nem az övék lesz, - ha lesz egyáltalán jövő -, hanem az olyan költőké, mint Valeri Petrov, akik továbbra is vállalták az ellenzéki magatartást. „Az aluljáró” (Подлезът) című vers a költő egyik legmegrázóbb alkotása. Képei realisták, teljesen megfelelnek a valóságnak, mintha az olasz neorealista filmek kockáit idéznék. Mindenki, aki az utóbbi években járt Szófia utcáin télen, naponta átélhette azt az élményt, amit az aluljárókon való átkelés nyújtott. Ez a költemény akár egy dokumentumfilm vezérfonala is lehetne. A képsort a költő fent, a széles, modern sugárúton indítja, amely alatt épp azért húzódik az aluljáró, hogy a gyalogosok is átmehessenek a túlsó oldalra. A csillogó autók zúgó áradata, ha nem is a mennyországot juttatja eszünkbe, de egy mesebelien gazdag és erős világ képének látszik, hogy aztán annál erősebben érezzük az ellentétet.

„Menjünk alá! Tíz ronda lépcső az aluljáró. Nincs veszély, csak bűz, hideg, valami végső lepusztulás … De ne beszélj! …” (Rigó Béla fordítása)

Mindaz, ami ezután öt versszakon át bontakozik ki, maga a reális, a létező, nem pusztán túlvilági fenyegetésként ígért, földi pokol, és ezt a poklot a jólét és hatalom világától térben nem az égbolt messzesége, hanem az úttest vastagsága és tíz lépcsőnyi magasság választja el. A költő nem részletez, csak a fontos, az egész aluljáró hangulatát meghatározó tárgyakra irányítja a figyelmet. Az aluljáróban nincs nyüzsgés, magán a költőn kívül csak az aluljáró kövén ülő zenésszel találkozunk, és mégis érezzük, hogy a többség sorsa az aluljárói lét, ezt a hatást egy nyelvi fogással éri el. Csak az első versszakban ír magáról egyes szám első személyben. Utána az én-t az általános alanyként szereplő te váltja fel, a muzsikus feltörő akkordjai pedig helyettünk zokognak. Az aluljáró dokumentumszerű, teljesen élethű képe a felette elhaladó sugárúttal együtt az ezredforduló társadalmának és nemcsak bolgár társadalmának jelképe lett. A Jegyes tenger (Море срещу заплащане) című verse is konkrét eseményből indul, konkrét, az életből vett képet teremt újjá:

„Bekerítették már a tengert. Szögesdrót mögött várt a part. A kapunál őrszem kerengett… Belépti díjat is akart.”

205 / 259

(Rigó Béla fordítása)

A Fekete tenger a költőt egész életén keresztül végigkísérte, már egész kisgyermekként állandó barátságban volt vele, életének szinte minden nyarát a partján töltötte el, és természetesen ez egész költészetében tükröződik. Eddig mindig minden akadály, tilalom nélkül mehetett le a tengerhez, ezért érthető, hogy most megdöbbent, felháborodott. A felháborodás szenvedélytől fűtött gondolatok, képek sorát indítja el a költőben, amelyek úgy hullámoznak, mint maga a tenger.

„Mi az, hogy egy pökhendi tábla csak úgy megállít! Itt? Na nem! Fizessek? Én? Hisz engem vár ma Az én jó régi tengerem. … Mért rácson át nézzük csak egymást? Tán beszélőre jöttem el?”

(Rigó Béla fordítása) Az ember és a tenger közé szögesdrót formájában belépett a mindent kisajátító magántulajdon. A végtelen tengert, amely mindig a szabadság jelképe volt, szögesdrót mögé zárták, ezért nem véletlenül jelenik meg a költeményben a börtön képe. Csakhogy a végtelen tengert nem lehet bekeríteni, csak az embert lehet elzárni tőle, így ténylegesen az ember, az ember szabadsága lett korlátozva, az ember került börtönbe. A magántulajdon abszolút szabadsága, mindenre kiterjedő uralma rabbá tett mindenkit, akinek nincs, vagy nincs elég magántulajdona, az egész társadalmat pedig egy hatalmas börtönné alakította. A modern tőkés társadalmat Lev Tolsztoj és Anatole France is börtönhöz hasonlította, erről Valeri Petrov valószínűleg tudott. Hamlet közismert mondását, amelyben Dániát, azaz célzás formájában Angliát börtönnek nyilvánította, biztosan ismerte, hiszen bolgárra fordította Shakespeare minden szavát. Azok sorát pedig, akik a magántulajdon teljes uralma ellen szenvedélyesen tiltakoztak, Ámos és Ézsaiás prófétákig kísérhetjük vissza. „Jaj azoknak – írja Ézsaiás - , akik a házhoz házat ragasztanak, és mezőt foglalnak mezőkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön.” (Ézsaiás 5:8). A magunk részéről ehhez szomorúan csak azt fűzhetjük hozzá, hogy az Ézsaiás óta eltelt kb. 2700 év alatt legtöbbször nem azoknak volt jaj, akik mezőt foglaltak mezőkhöz, hanem azoknak, akiknek egy helyecskéje sem maradt a földön, és mégis, vagy éppen ezért, az igazi író ma sem tehet mást, mint amit Ézsaiás tett: tiltakozik és kifejezi milliók tiltakozását. A vers alapmotívuma ugyan a szögesdróttal elkerített tenger, tartalma azonban ennél sokkal szélesebb, mélyebb, kifejezi a teljes embert, azt a sajátos szemléletet, ahogyan Valeri Petrov látja a természetet és benne magát. „Mióta megszülettem, bennem hullámzik, él, dagad” – írja a tengerről, arról a tengerről, amely nem csak nála, hanem az egész európai költészetben a természet végtelenségének költői képe lett, amikor pedig belemerül a hullámokba, „atommá, természetté válik”. A bolgár irodalomkritikusok már régen észrevették, hogy Valeri Petrov költészetében az ember nem központja a világegyetemnek. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala. Ebben a költészetben a természet benne van az emberben és az ember folytatódik a természetben, de még ennél is fontosabb a következő: bár az ember nem központja a világnak, Valeri Petrov költészetében az ember a központ, az emberi integritás szempontjából ítéli meg az emberi sorssal összefüggő jelenségeket, azaz költészetéből az embert ismerjük meg a maga világában. Valeri Petrov művei a világirodalomhoz tartoznak – függetlenül attól, hogy jelenleg mennyire ismerik hazáján kívül – abban a Lukács György-i értelemben, hogy ő, mint az igazi tehetségek általában, meglátta és ábrázolta azt, hogy a XX: század utolsó évtizede miképp torzítja el az ember emberi mivoltát, hogy a századvég embere milyen válaszokra volt képes, amikor szembesült a kor problémáival, és e válaszok során hogyan vesztette el vagy őrizte meg valódi emberségét. Ez a küzdelem az emberi integritás megőrzéséért költészetében más nemzetek számára is érthető módon jelenik meg. A XX. század utolsó évtizede egyben az öregkort is jelenti Valeri Petrov számára, érthető tehát, hogy az elmúlás gondolata több megrázó költemény forrása lett. Milyen érzelmeket váltott ki az öregedés ténye egy materialista költőnél? Erről külön esszét kellene írni, most csak futólag lehet utalni néhány sajátosságra. Fontosabb lett a környező természetből minden, ami szép, jobban felfigyel a tavaszi pompában virágzó szilvafára (Бял смях, Fehér nevetés), a nyári eső illatára (Летен дъжд, Nyári eső), az ősz virágaira. Megértőbb lett a kamaszkor buta kilengései iránt, versre készteti az utcagyerek falra mázolt szerelmi vallomása, és még az elmúlással is megbékél, amikor unokájával hancúrozik (Лято, Nyár). Az elmúlt évtized egyben az összefoglalás, a megtett életútra és irodalmi tevékenységre való visszatekintés korszaka is volt. Barátjához írt versében (Под дъжда, Esőben) nyugodt lelkiismerettel vallhatja, hogy – bár az élet nem kímélte őket és a világ is megváltozott – jól tartották maguk, hűek maradtak önmagukhoz és az igazsághoz. Sajátos költői és emberi hitvallásnak tekinthetjük a Tengerparti balkon (Крайморският балкон) című versét. Ebben a költeményben két tenger jelenik meg, a reális Fekete-tenger, amely ott fénylik és morajlik a balkon előtt, és az id. Pieter Brueghel Ikarusz bukása című képének a tengere. Itt tulajdonképpen egy érdekes idézettel találkozunk. A költő nem egy másik irodalmi művet idéz, hanem egy festményt. Az idézett kép érdekessége, hogy Ikaruszt csak a háttérben látjuk, amint beleesik a tengerbe, az előtérben, ahová figyelmünk elsősorban irányul, egy szántó-vető végzi alkotó-teremtő munkáját. Valeri Petrov azonosul Ikarusszal is, a szántó-vetővel is, mert mindhármukat összekapcsolja az újat alkotó, teremtő munka. 1997-ben Iván Szarandev bolgár kritikus és irodalomtörténész egy 225 oldalas „interjút” készített Valeri Petrovval. A kritikus csak kérdezett, de el kell ismerni, hogy jól és becsületesen kérdezett, nem állította magát előtérbe, és így a válaszokból kibontakozott egy írói önéletrajz és önjellemzés. Valeri Petrov tárgyilagosságára és távolságtartására jellemző, hogy képes volt saját írói útját is kívülállóként - gyakran humorral vagy öniróniával – szemlélni. Ez a könyv amellett, hogy nagyon érdekes olvasmány, hitelesebben, pontosabban írja le a költő műveinek sajátosságait és életútját, mint bármely eddigi kritika vagy tanulmány. (Életművéről már egy monográfia is megjelent, ebből sok mindent megtudunk, többek között azt, hogy milyen művelt a monográfia szerzője, csak az író műveinek sajátosságairól kapunk nagyon kevés információt.) Ezenkívül ez az interjú, amely az egész életutat öleli fel, talán mint kordokumentum a legérdekesebb, azt ismerjük meg belőle, hogy egy nagyon széles látókörű értelmiségi hogyan élte át, szenvedte és küzdötte végig a történelmet az 1930-as évektől az 1990-es évek elejéig. Végül néhány szót arról, hogy hol a helye ennek az életműnek az európai kultúra egészében. Nagy vonalakban világos: a XX. századi európai irodalom és művészet humanista és egyértelműen marxista vonulatához tartozik. Ma még korán van ennél többet mondani. Mivel bolgár és baloldali, divat volt őt is ehhez vagy ahhoz a szovjet-orosz költőhöz hasonlítani. Én ezeket a költőket orosz eredetiben ismerem, épp ezért nem hiszek az ilyen összehasonlítások megalapozottságában. Természetesen Valeri Petrov sokat és tudatosan tanult az egész európai baloldal művészetéből, de az, amit átvett másoktól, annyira átalakult a tolla alatt, hogy nagyon nehéz észrevenni az átvételt. Különben sem szabad ezt a kérdést a költészetre korlátozni. Lehet, hogy Georg Grossnak és társainak a grafikája vagy az olasz neorealista film nem játszottak kisebb szerepet Valeri Petrov képalkotásának fejlődésében, mint más költők művei. Egyet állíthatunk nyugodtan: Valeri Petrov eredeti költő, nem lehet egyszerűen levezetni sem előzményeiből, sem

206 / 259

nemzedékéből, sem külföldi kortársaiból és ugyanakkor költészete sok-sok láthatatlan szállal kapcsolódik az egész európai kultúrához. Művészi útja nem zárult le. Mint igazi humanista ma is aktívan részt vesz korunk társadalmi küzdelmeiben. Látja, hogy az a fejlődési út, amelyen ma az emberiség halad, könnyen az élet, az egész társadalom pusztulásához vezethet, de saját szavait idézve „nem hisz az apokalipszisben, még reménykedik abban, hogy az emberiség megokosodik”. Ezt a reményt fejezik ki következő sorai is: „ ... Profit, számítás és az érdek! El kell fogadnom: győztetek! De biztosak vagyunk-e abban, hogy ami itt s most megbukott, egy távolabbi s más időben nem ölt fel vonzóbb alakot? ... Hogy így legyen, hogy így lehessen, él a szívünkben a remény.”

(Korábban érkezett, Подранил, Szász Benjámin fordítása)

E reményt sugárzó idézettel szeretném befejezni a fenti rövid ismertetést. A mi koromsötét, csillagtalan éjszakánkban jó lenne, ha felcsillanna legalább egy halvány reménysugár.

Valeri Petrov

NYÁR

Anna Hadzsiminseva kisasszonynak1

S ím a tengerre nyíló teraszon, ihlet közben az egyik unokája szerzőnk nyakába röppen, és máris dúl a harc, kemény, de csodás kis rugdosás, kis csiklandozás meg indián üvöltés ... Közben nevetve fáj a bolondozástól az ember minden kis porcikája. És hozzá mennyi illat! Fogpaszta, könnyű álom és kacagás ... hogy végül mégis szíven találjon áttörve burkon és falon a józan fájdalom. S már emlékszem, hogy félek, fel is mondom a leckét: egy hirtelen mozdulattól ... váratlan izgalomtól ... akár egy pillanat alatt ... de már bizsereg bennem egy másik gondolat ... Ő közben: „Mondjad, legyőztél!” Én erre: „Azért se győztél!” és harcolok tovább ádázul, boldogan, mondhat akármit a kardiogram,

207 / 259

nekem ez a veszély csak gyönyörű szeszély. Mert ha megválaszthatnám a helyet és időt a végső pillanathoz, szebb mi lehetne más, mint itt és most: sirályos fénylő tenger előtt ... és közben csiklandó friss gyerekkacagás ...

Fordította: Rigó Béla

Валери Петров

ЛЯТО На г-ца Анна Хаджимишева

И в миг на тераската, към морето открита, една внучка на автора върху него връхлита и започва едно боричкане, едно ритане, едно гъделичкане, един смях сред летящи петички и плешки, един вик индиански, един вихър лудешки с дъх на паста за зъби и сънища леки … И в таз утринна битка, позната на всеки, в миг сърцето ми резва една болчица трезва и ми спомня съветите, които гласят, че във сърдечния мускул едно мъничко съдче при по-рязко движение, при по-силно вълнение … Но една нова мисъл се заражда във мен. Тя: – Кажи „Победен съм”! Аз: - Не съм победен! – И ний се боричкаме двамата напук на кардиограмата. Било много опасно, а какво по-прекрасно – като място намерено и време избрано – от това, да те стигне последният миг пред морето със чайки, във yтрото ранно, сред детско ухание и гъдел, и вик!

JEGYESTENGER

Bekerítették már a tengert.

208 / 259

Szögesdrót mögött várt a part. A kapunál őrszem kerengett ... Belépti díjat is akart.

- Mi az? Hogy egy pökhendi tábla Csak úgy megállít? Itt? Na, nem! Fizessek? Én? Hisz engem vár ma Az én jó régi tengerem.

Hát azt hiszed, hogy ott a vállad mögött csak széltől zúg az ár? Rámismert a roppant vadállat. Hallod? Most hozzám trombitál.

Habzó dühét nem értheted. Lásd, hátát nekem pupozza fel! Mért rácson át nézzük csak egymást? Tán beszélőre jöttem el?

Hát nem! Mióta megszülettem, bennem hullámzik, él, dagad. Rózsás kagylói önfeledten ropognak a talpam alatt.

Hallok sirályt, sikoltva ébreszt, csapzott hajamnak szél örül. Testem a mélyzöld tengeré lesz ... Borzongó víz ölel körül.

S táncolnak körben a hínárok, propeller zümmög lágy zenét ... Hát azt hiszed, békésen várok, míg mindent elveszítenék?

Nézd meg! Mert már övé az arcom. Csupa barázda. Vén vagyok. Ő nem öreg. Örök. De harcon Szerzett sok ránca mind ragyog.

S ha arcom az arcába rejtem, ami idáig kergetett, lebegve lassan elfelejtem a kulturális életet,

209 / 259

atommá, természetté válok – mormolják bennem a habok. De széllel szembe nem vitázok Régóta már, csak hallgatok.

Ahogy kell, a jegyet megvettem. Fürödtem is. Fütyült a szél valamit. Ezt már nem értettem. Tengerem zúg. De nem beszél.

МОРЕСРЕЩУЗАПЛАЩАНЕ

За първи път съгледал плажа със тел бодлива ограден, така ми идеше да кажа на младия пазач пред мен:

- Какво? Една табелка смешна да се опитва мен да спре? Да плащам вход, за да се срещна със лично моето море?

Как мислиш, че тоз шум е само вода и вятър може би, когато то зад твойто рамо ме е видяло и тръби,

и сякаш вързано, се ежи на този наш ненужен спор? Да сме се гледали през мрежи като на свиждане в затвор?

Как не! От детските години лазурът му във мен трепти и миди розови и сини хрущят под моите пети,

и чувам гларус да ме буди, и ветрове да ме зоват, и течните му изумруди обтичат детската ми гръд,

танцуват неми водорасли, звънти в ушите витлов звук ...

210 / 259

Та нас ли ще разделиш един от друг?

Със него сме във бръчки двама, но аз – понеже съм старик, а в неговите старост няма, подвижни те са всеки миг,

и щом в играта им се гмурна, остават да шумят далеч и препирня литературна, и глупости, и злобна реч,

и ставам атом и природна, вселена, вечност, синева … – Така си мислех, но защо да хабя на вятъра слова!

Послушно купих си билетче и ей ме пак с морето слят … Но где са? Нямаше ги вече ни оня дъх, ни оня цвят! ...

AZALULJÁRÓ

Megint egy kép, egy pillanatnyi rögzített érzelem vezet valahová, mert abbahagyni nem bírja az emlékezet.

A sugárút partjára lökve néztem a zúgó árba, és csillámló autók hömpölyögtek – közöttük nincsen átkelés ...

Menjünk alá! Tíz ronda lépcső az aluljáró. Nincs veszély, csak bűz, hideg, valami végső lepusztulás ... De ne beszélj!

Mögötted a sötétben, érzed, valaki les rád vagy követ! Lidércnyomás. Lehet, hogy végzet. Ellopták a neoncsövet.

211 / 259

Szúrós homály. Huzat. A nyirkos plakátrongy lábadra ragad. mocskos szavak, halálig gyilkos indája köt, míg elszakad.

Már kuporogva vár a földön a muzsikás, és megszokott három hamis akkordja föltör sípjából. Helyettünk zokog.

Infláció van és a bankó, mit odavetsz, az is hamis. Kalapjában, hallod, halandó, zörögsz már gyűrve magad is.

A hála nyúlik még utánad: - Uram ...” – ezek is korjelek. De át kell menni, hogyha várnak ... Talán ... és másképp nem lehet.

ПОДЛЕЗЪТ

Уж кратко чувство, уж случаен момент от градския трафик, а ей го, в паметта ми траен, макар и траял само миг:

По магистралата голяма луксозните коли сноват и никаква възможност няма за преминаване отвъд

освен през подлеза. И ето, след десет мръсин стъпала студът пробожда ти сърцето като стоманена игла.

Каква е тази пустош ледна? В кошмар си хлътнал може би?

Окрадени са до последна

212 / 259

A HÉT VERSE - Az ismeretlen katona Juhász Gyula Főhajtással azok előtt, akik napjaink imperialista háborúiban vesztik életüket

Juhász Gyula: Az ismeretlen katona Én nem ünneplem őt, én gyászolom Fekete posztós dob nélkül, magamban, De milliók nevében, akik élnek És föltámadnak majd egy szép napon A sírból, mit ma országnak neveznek. Én nem ünneplem őt, én átkozom Vezéreit, kik vérmezőre vitték Fiatal testét, ifjú álmait, Szabad jövőjét, boldog büszkeségét Idegen célért, idegen pokolba. Én nem ünneplem őt, én siratom A vértanút, ki mások vakhitéért Az Antikrisztus lovasát követve Az embertelen, gyilkos kötelesség Parancsszavára az árokba fordult. Én nem ünneplem őt, én jól tudom, Hogy mily barlangban főzték azt a mákonyt, Melytől bódultan tántorgott a nép És innen és túl vér a vérre támadt És innen és túl a halál tanyázott. Én nem ünneplem őt, Johann Kovács, Schmidt, Shmith, Forgeron és Forgiarini S a többi mind, elnémult ajkaikkal Az égbe és szívünkbe azt kiáltják: Elég legyen a meddő pusztulásból És vesszenek a rombolásra bujtók!

Én nem ünneplem őt, a sírokon, Melyek a földet dúsabban borítják, Mint a vetés, nem taposok gazul, Halálukért hirdetve új halált, De vallom és hiszem, hogy szent az élet, Szent, szent, százszor szent. Ámen. Úgy legyen!

Bolgár mesteremnek! Rigó Béla "köszönöm, hogy visszaadtad Bulgáriát!"

Rigó Béla

Bolgár mesteremnek!

(Itt most egy óda kéne köszöntőnek.) No, Mester, ihol egy új budapesti sosem látott tanítvány, aki vagy másfél tucatnyi versed megírta újra,

213 / 259

magyarul, hogy hadd emésszék mifelénk is vérrel írott (s ezt tintának, grafitnak álcázott) mély, szemérmes, igazi férfi lírád! Akik olvasták, köszönték. Akik csak beleolvastak, elkezdtek gyanakodni, ki ez a Valeri Petrov? Ha ez ekkora költő, mért nem hallani róla?

(Persze ki tud ma bolgár, macedón, albán, görög, szerb (csupa balkáni!) poétát mondani úgy kapásból? Észt, lett, litván de lengyel költő sem jut eszünkbe. Az oroszokat felejtjük… A nagy nyugati példák nem jönnek be helyettük. Minek a vers? Miért kell magunkkal szembenéznünk igazmondó tükörben.)

Mint erre kompetensnek kinevezett személy, megköszönöm, hogy visszaadtad Bulgáriát! Ahol sok barátom élt, de egyszer történt, hogy Zsivkov elvtárs így szólt: visszafogadjuk törökké kényszerített bolgár testvéreinket! Felujjongott a nemzet: egymillió új bolgár! Csak pár fafejű morgott, amikor karhatalommal eltörölték a múltját: új nevet kapott, éljen bolgárként, vagy szaladjon egyenest Törökországba! (Az ilyet pontosan értik, ahol reszlovakizáltak.)

214 / 259

Hát ellensége lettem barátainak, mert ők szerettek volna együtt velem örülni ennek a nagy megújulásnak. Szakítottak azonnal velem – megelőlegezve a magyar mostani módit. Azóta nincs helyem, nincs senkim Bulgáriában.

Nem kérdeztelek erről. csak megtudtam, zsidó vagy (mikor egy műsoros estet terveztünk műveidből a Bolgár Kultúrában), és a versedben játszó unokád neve török név. Van okod empátiára. De a lényeg a versben lakozik: vállalhatatlan mondatot te nem írsz le, csak utánozhatatlant. Drága Valeri Petrov! Neked azt is bevallom, Hogy én sosem szerettem azt az asszonynyomorító népséget Haszkovóban. De áldozattá váltak, ki kellett állni értük. Mert bennünk ez a törvény. Jól tudom, Valeri,,,?

3 + 2 – vers és műfordítás Koosán Ildikó "elért az ősz, a sár, ma köd szitál ..."

Koosán Ildikó: 3 + 2 – vers és műfordítás

Reménytelenül

215 / 259

messzi útról tér meg így a gyermek akit a gondok végül hazavernek tán jut kenyér neki ott, fél adag és beszélhet a máskor hallgatag nevesincs szegény

aki agonizál már a lét peremén többre vinni tudja nincs remény akit mint oszlopot földbe vernek akinek világnyi dolgok mennek át eres kezén

asztala, széke otthon, meg ágya nyithatna ajtót a tisztaszobába álmában, mikor az Édes tűnik elé cipót szel mint régen hatfelé bár nincs kinek

álmodozhat, az albérletsarok magányát hogy megossza ott s képzeletben úgy szökik haza mint kit cinkosa, a zajgó éjszaka lop a palánkon át

Szombathely, 2014. szeptember 18.

Szeptember

elért az ősz, a sár, ma köd szitál, kabát kell; mi mást tehet, elkopott nyári szlengeket kínál hitelbe még a szél; cseppfolyós szürke hangulat

mint bogáncs ragad belénk; mélyrepülés; nyarunk nyakába állt a kés így vérzik el, szétfröcskölt foltjait világnak, léleknek télig viselni kell.

216 / 259

Szombathely, 2014. szeptember 1.

Kortárs festmény /név, s cím nélkül/ Art Szalon Budapest Keleti Károly 22

fény mögül ernyedten kibukó félhomály, csipkésre tört síküveglapok rapszodikus egymásutánja, fekete térbe lapuló visítózöld törmelékkupac, üszkös fatörzsek ágbogos összevisszasága elmázolt királykékkel esztétikus színorgiába, néhol egyegy szűk résbe kent ecsetnyi citromsárga pajkosan a hűsölő napfényt imitálja, miközben a látogatóban tó fölé hajló fűzágak illúziója ébred, de nekem, ha jól végiggondolom, kora-tavaszi hóbortos lombzsongás nyitókoncertjét idézi... 2014. június 3.

Tudor Arghezi: Miez de noapte Éjfél

Akiről álmodoztam, most az vagyok, Kerestem, akartam, hogy megihlessen, Gyarlóságomból emeljen ki engem Az éles, tiszta fény, ami átragyog. Akit megérint, sár ahhoz nem tapad, Egek felé törhet magának utat, Erős lesz, mint a vas, végig az marad, Rozsda nem váj rajta sem foltot, sem lyukat. Törekszik arra, legyen márvány, ha kell, Magányaiból, ott fent, cseppkövek, Mert neki e század nem élhető közeg, S innen, mert szárnyai vannak, folyton útra kel. Tudok hallgatni majd, ha elvetél egy álom, Magasztos percekből csend szobrai lesznek Az úton, mit be kell majd járnom, Ha én leszek a vesztes.

217 / 259

Koosán Ildikó fordítása Szombathely, 2012. június 1.

Cincinat Pavelescu: Még kell a dal

Erdőm, szent bölcső, lomb, avar, te fürdettél versekben engem gyermekből amíg ifjú lettem, add vissza tüzem, add hamar! Még kell a dal! Legyek ki voltam, ne vén, ily hamar... daltól fiatal lesz a lelkem, az öröm dallal visszhangzik bennem, égtől a földig zivatar. Még kell a dal! Feledjem, hazug a szó, badar, és minden álom ábránd, látomás, életünk, a hervadó virág egy sírból nő ki, ami majd takar. Még kell a dal! Még kell a dal! Koosán Ildikó fordítása 2013

A HÉT VERSE - DAL A BOLDOGTALANSÁGRÓL Ady Endre "Ma minden odavan ..."

Ady Endre

DAL A BOLDOGTALANSÁGRÓL

Minden, amiben hittünk, Odavan, odavan, odavan És szerencsés És boldog, ki csak önmagáért Boldogtalan.

Mert minden odavan, Minden, amiben hittünk, Zászlók, kiket ormokra vittünk, Ma minden odavan S boldog, aki boldogtalan.

218 / 259

Boldog, aki boldogtalan, Mert minden odavan,

Odavan, odavan, odavan.

Megszállt bennünket a náci német hadsereg Szász Benjámin 10.részlet Kortársam története II. kötet Első fejezet

Szász Benjamin Megszállt bennünket a náci német hadsereg 10.részlet Kortársam története II. kötet Első fejezet

Kellemes, langyos márciusi nap volt, már tavasziasan öltözve mentünk hazafelé Sz-i bácsi udvarának drótkerítése mellett. Hogy ne kelljen kerülnünk, Sz-i bácsi és szomszédja kertjét elválasztó barázdában örvényt tapostunk ki magunknak, és a velünk párhuzamos utcából ezen jártunk haza. Mivel senkinek nem okozott kárt ez a szokásunk, egyikszomszéd sem tiltakozott. Én már az iskolából mentem haza és velem volt még Anyám és véletlen útitársként két-három felnőtt. A kerítésen belül az udvaron szokatlan látvány fogadott bennünket. Bent minden rend nélkül néhány ágyú vagy valamilyen más tüzérségi fegyver volt elhelyezve. Pontosan soha nem igazodtam el a tüzérségi fegyverek között, akkor pedig még nekem nem is kellett volna. Mindenestre kerekük volt és vastag csövük és ebből látszott, hogy egyik helyről a másikra saját kerekükön kellett odahúzni. Most is néhány katona a kerekek karbantartásával, tisztogatásával, olajozásával foglalkozott. Látszott, hogy fontosnak tartották, hogy bármikor útra kerekedhessenek. Az is lehet, hogy két nappal előtte ők sem sejtették, hogy ezen a napon Sz-i bácsi udvarán találják magukat. Köztük két bajtársuk konyhaszékekre tett lavórban hideg vízben derékig levetkőzve mosakodott. Társaságunk nőtagjai ezt látva csak annyit mondtak, hogy brrr. Nálunk akkor még nem nagyon volt szokásban teljesen hideg vízben mosakodni. A gondoskodó feleségek vagy anyák mindig megmelegítették a vizet. Ezeket a katonákat nem zavarta, hogy hideg vízben kell mosakodni, vidáman locsolták magukra a vizet és egyenesen élvezték, hogy megmosakodhatnak. Különben is, hol lehettek azok a gondoskodó anyák. A nők miután kifejezték csodálkozásukat a hideg víz miatt, jobban megnézték a mosakodó fiúkat és ez teljesen érthető. Hamarosan egyikük csodálkozva felkiáltott: „Te jó ég, hiszen ezek még gyerekek, szakálluk sincs nem lehetnek több 16-18 évesnél!”A társaság tagjai hamarosan arra a következtetésre jutottak, hogy rosszul állhat a németek dolga, ha ezt a korosztályt is be kellet hívni. A magyar lakosság jelentős része még mindig nem érzékelte eléggé, hogy a háború bennünket is nagyon érint pedig egyre több család kapott értesítést arról, hogy a családapa vagy a fiuk” hősi halált halt.”Ezzel az álszent frázissal akarták leplezni, hogy egy újabb áldozata lett annak az értelmetlen háborúnak, amelyet magyar uralkodó osztályok folytattak, hogy hatalmukat néhány hónappal meghosszabbítsák. Ekkor már a nép abszolút többsége tudta, hogy a németek elveszítették a háborút. Így kívülállóként harmadik személyben beszéltek a háborúról. Sajnos még nem sejtettük, hogy milyen szenvedések várnak ránk a következő hónapokban. Véletlenül összeverődött társaságunk egyetlen férfi tagja odament a kerítéshez és hangosan azt mondta a fegyvereket karban tartó német katonáknak, hogy „Sztálingrád, Sztálingrád”. Nem lehetett pontosan tudni mit akart a német katonáknak ezzel mondani. Mert egy szót sem tudott németül. Mivel a katonák pedig egy szót sem tudtak magyarul, egy kényszeredett mosollyal válaszoltak és folytatták munkájukat. Beszélgetés nem alakulhatott ki. Én mint koravén gyerek Apám és Megyeri bácsi beszélgetéseiből pontosan tudtam, hogy a náci német hadsereg döntő vereséget szenvedett Sztálingrádnál és azóta kénytelen folyamatosan visszavonulni, valamint azt is, hogy közeledik a szovjet hadsereg végső győzelme. Nekem pedig megmagyarázták, hogy ezt idegen embereknek nem szabad mondani, mert az ország urainak ez nem tetszik és csak árthatunk maguknak. Hallgatni kell, mert akármit mondunk a szovjet hadsereg fog győzni, a győzelem nem tőlünk függ , várjunk türelmesen. Én ennek megfelelően hallgattam. Az természetesen érthető volt nekem, hogy Sztálingrád emlegetését nem tekinthetjük udvarias tettnek, de ezen túl sok mindent jelenthetett. Jelenthette azt a kérdést is, hogy Sztálingrádtól vonultak-e vissza ezekkel az ágyúkkal. Ez a kérdés azonban csak téves ismereteken alapulhatott volna, mert a német hadsereg még bent volt Romániában és ellenőrzése alatt tartotta még a bolgár határt is. Kelet felől tehát még nem kellett neki a szovjet hadsereg elől menekülni. Sztálingrád neve persze jelenthette azt is, hogy már Sztálingrádnál eldőltek régen a dolgok. Ezért fiúk nincs értelme tovább harcolni, hagyjátok abba az egészet és harc nélkül menjetek haza. A magyar dolgozó emberek akkori észjárása szerint ez lett volna a természetes és útitársunk valószínűleg ezt akarta megbeszélni a német katonákkal, csak éppen fogalma sem volt a náci német hadsereg belső szeleméről. Ott vitatkozni azon, amit Hitler megparancsolt elképzelhetetlen volt, arról már nem is beszélve, amit Sz-i bácsi és bajtársai csináltak, hogy egyáltalán nem lőttek a szovjet repülőgépekre, azok pedig viszonzásként nem bombázták őket. Tovább találgatni azonban, hogy mit beszéltek volna meg, teljesen fölösleges lenne, egyik fél sem tudta a másik nyelvét, társalgásról szó sem lehetett. Egyetlenszemély beszélgethetett volna a német katonákkal mégpedig akcentus nélkül, folyékonyan, anyanyelvi szinten, bár tájszólással: Anyám: Ő azonban nem tárta fel német nyelvtudását, mert nem akart sem a német náci hadsereg, sem a helyi magyar urak ingyen tolmácsa lenni, egyik felet sem szerette. Ha tolmács kell neki hozzanak magukkal. Nép-és emberellenes erőket nem akart szolgálni. A helyi magyar uraknak, a jegyzőnek, a csendőröknek a kegyetlenkedéseit jól ismerte, a náci német hadsereg európai tevékenységeiről is jó ismeretei voltak, ezért jobbnak látta hallgatni. A fiatal német katonák kézzel-lábbal megmagyarázták, mit szeretnének illetve mit kérnek, már amennyire lehetett, és igyekeztek nagyon illemtudóak és udvariasak lenni. Örültek, hogy tiszta szobában, vetett ágyban alhattak, hogy személyük biztonságban van, nem robban fel a kert kapuja, amikor kinyitják, a ház sarka mögül nem lőnek rájuk partizánok. Azt valószínűleg sejtették, hogy megjelenésüknek nem nagyon örülnek, de nem éreztek személyük ellen ellenséges viszonyt. Hogy kaptak-e belső eligazítást arról, hogy hogyan viselkedjenek, és ha kaptak milyent, ne tudhattuk, de nem győztes hódítóként, nem a világ leendő uraiként viselkedtek, ahogyan őket a II. világháborúról készült filmekben ábrázolták. Ez persze annyi vereség után önmagában is érthető lett volna. Tudniuk kellett, hogy hány kilométerre van tőlünk a német határ. Mindenesetre csendesek, szerények és illemtudóak voltak, és szorgalmasan tisztogatták az ágyúkat. A magyar lakosság női fele pedig aprólékosan figyelte, mondhatjuk tanulmányozta minden apró tettüket, szokásaikat. Érthető, mert ennyi idegen férfit korábban nem láthattak. Mindez csak néhány napig tartott és ágyúikkal együtt parancsnokságuk elvezényelte őket valahová a közelbe. Valahol megfelelő laktanyát alakítottak ki számukra. Helyük Sz.-i néninél nem sokáig maradt üresen, egy jómódú budapesti család albérletbe költözött ki hozzá, hogy a várható bombázásokat Isaszegen

219 / 259

élje túl. A családapa vadász öltönyben járt, de öltözetét nem annak megfelelő vadászfegyver és látcső, hanem csak színházi kukker egészítette ki. Hogy honnan volt annyi jövedelmük, hogy minden munka nélkül mind a hárman--férj, feleség és már felnőtt lányuk-- az erdőben és a faluban szépen felöltözve sétálgathassanak, nem tudom. Kellően tájékozottak is lehettek, mert még a bombázások előtt néhány nappal kiköltöztek. Mai ismereteim alapján feltételezem, hogy angol nyelvű nyugati rádióadásokat hallgattak. Az első nagyon szomorú és tragikuskövetkezménye a német megszállásnak a magyar zsidók életében következet be. Már két hét múlva a megszállás után március 31.-én a zsidók számára elrendelték a sárga csillag viselését. Ezt közvetlenül nem a német hadsereg csinálta, végrehajtásában nem vett részt. A megszállásnak csak annyi szerepe volt ebben, hogy a magyar uralkodó osztályokon belül a szélsőségesebb antiszemita erőknek sikerült a közvetlen kormányzásban nagyobb szerephez jutniuk a megszállók árnyékában. Papíron a csendőrség nyilvántartásában már minden zsidó származású állampolgár az 1939-es zsidótörvény végrehajtása során sokkal korábban regisztrálva volt. A csendőrség a törvény végrehajtása során a teljes nyilvántartásban szükséges minden okmányt az összes állampolgárral beszereztette. Én még mindig őrzöm azokat a keresztleveleket és anyakönyvi kivonatokat, amelyeket Apám gyűjtött össze a családtagjairól Magyarországon és Romániában. Akkor még élt anyai nagyanyám, így számára is meg kellett szerezni nagyszülei keresztlevelét. Mivel anyai ágon az egész család győri volt az iratok beszerzése viszonylag könnyen ment. Apám estében azonban már nehézségeket kellett leküzdeni. Apám ugyan Erdély visszacsatolt részében született, de szülei nem, ők és a további teljes rokonság aranyosegerbegyiek voltak. Aranyosegerbegy pedig a határrendezés során Romániához került. Így az íratok egy részét onnan kellett beszerezni. Ez az egész ország vonatkozásában százezreket érintett, és így a csendőrségnek illetve a belügyi szerveknek éveken át nagy munkát kellett elvégezniük. A sárga csillag viselésének elrendelése csak annyit jelentett, hogy az állami nyilvántartásban régen meglevő láthatatlan hátrányos megkülönböztetés a ruhákra felkerülve láthatóvá vált. Célja pedig csak egy lehetett: megkönnyíteni az államhatalmi szerveknek bármikor kiemelni a zsidónak nyilvántartott személyeket az állampolgárok tömegéből. A konkrét esetben a csendőrség munkáját könnyítették meg, de a törvényt nem a csendőrség hozta, és a végrehajtási utasítást sem. A rendelet végzetes következményei hamarosan világossá váltak, de nem folytatom, visszatérek a helyi eseményekre.

Hamarosan kiderült, hogy Sz-i néni pesti albérlői milyenfontos információkkal rendelkeztek. 1944. április 3.-án elkezdődött Budapest angol-amerikai bombázása. Isaszeg felett pedig V-alakú kötelékekben megjelentek az angol vagy amerikai bombázók. Sz- néni teraszáról a diófa hatalmas koronájának árnyékában ülve szabad szemmel is jól láthattuk a fejünk felett elhúzó repülőgépeket. A pesti vendégek a nagyobb elegancia kedvéért színházi távcsővel figyelték és próbálták megszámolni őket. Ekkor vált érthetővé, hogy milyen ágyúk a karbantartásával foglakoztak a német katonák. Légvédelmi ágyúk voltak és kb. 15-20 km-re tőlünk nyugatra már működésbe is lettek hozva. Nem tudjuk ma sem, hogy milyen hatásfokkal dolgoztak ezek az ágyúk, hányat találtak el a repülőgépek közül, de egyet biztosan tudtunk. Az alapvetőcélt nem érték el, megakadályozni a bombázást nem tudták, sőt még elrettenteni sem tudták a támadókat. Ahhoz nagyobb találati arányra lett volna szükség. Szerencsénkre minket a bombázók figyelemre sem méltattak, nyugodtan néztük őket a fa alól, és nem mentünk le a nyári konyha alatt húzódó pincébe, ahova pedig kötelesek lettünk volna lemenni. A repülőgépek megjelenését még időben szirénák sivítása adta tudtunkra. A pesti albérlők annyira nem törődtek az esteleges légiriadókkal, amelyek ránk is kötelezőek voltak, hogy továbbra is folytatták erdei sétáikat. Az egyik légiriadó után, amelyet mi a teraszon a diófa alatt töltöttünk el, a pesti albérlők hazaérve az erdőből azzal a javaslattal álltak elő, hogy együtt menjünk fel az Öreghegyre és onnan színházi távcsővel nézzük meg, hogyan ég a Rákosi pályaudvar, amelyet az amerikai gépek lebombáztak. Beleegyeztünk. Távcsővel tényleg láthattunk egy nem túl magas légoszlopot és felette jóval magasabb gomolygó füstoszlopot. Hogy mi égett nem lehetett tudni. Maga az állomás kicsi volt. A pályaudvaron teherszerelvények sokáig nem tartózkodtak, gyorsan továbbküldték őket az előírt irányba. Raktáron legfeljebb talpfák lehettek, valószínűleg azok éghettek. A pályaudvar lényege a vágányok és váltók hatalmas hálózata volt. Ez pedig nem ég. Teljesen szétzilálni csak az összes vágány megrongálásával lehetett volna. Ezek a légitámadások csak zavarhatták a forgalmat, de megakadályozni nem tudták, és természetesen állandó rettegésben tartották a vasutasokat. Érdekes, hogy társaságunkban a felnőttek sem beszéltek arról, hogy ezek a bombázások mennyi kárt okoztak a magyarállamnak. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy 1944 április 3.-án a háború elért bennünket attól függetlenül, hogy még mindig a diófa árnyékából vagy a hegytetejéről a távolból szinte csak nézőként figyeltük az eseményeket. A bizonyítványunkban azonban nyoma maradt az eseményeknek. 1944 április 1-i dátummal, valószínűleg csak néhány nappal később, az iskolavezetése lezárta a tanévet. A tanítás azonban tovább folytatódott. Minden bizonnyal a kiszámíthatatlan körülményekre való tekintettel két forgatókönyvet dolgoztak ki. Erre azonban már senki nem emlékezik.

A hullahegyre dobott fiú balladája Hódos Mátyás Halál és elmúlás

Hódos Mátyás:

A hullahegyre dobott fiú balladája

Felhőkből hó és bomba hull, ha reggel van, ha alkonyul. Hol tegnap üres volt a járda halottakból rakott domb áll ma. Egymásra hányva fekszenek női és gyermek tetemek. Köztük ősz hajú öregek viaszfehérek, merevek. Az ember-domb legtetején egy széttárt karú kislegény,

220 / 259

aki nemrég vigyázzban állva áldást kért vérző hazájára.

Lesz áldás, avagy elmarad, elvágta egy vad pillanat, a kereszt mögül előmásztak a géppisztolyos halál-árnyak. Nem is tudhatta meg soha, mivé lett, hozzá mostoha, az elárvult, a vérző ország, melyhez odafűzte sorsát. Most hályog van halott szemén, fagyott, merev a kislegény, aki nemrég vigyázzban állva áldást kért szegény hazájára.

Évtizedre új évtized, ki nem látta, nem érti meg. A napi gondok elfedik a romlás véres képeit. Mossák a le nem moshatót buzgó szerecsenmosdatók. Fújják az égő parazsat, vérszagra gyűl az éji vad. Az új sárkányfog vetemény elhazudja a kislegényt, aki akkor vigyázzban állva áldást kért árva hazájára.

Ajánlás: Tudd, nem lesz sem áldás , sem remény, ha elfeledjük a kislegényt, ki egykor, a zászló előtt állva, áldást kért magyar hazájára!

2004. március 5.

A HÉT VERSE - Kettős vállalkozás Illyés Gyula Tizenkét nap Bulgáriában Prózai útinapló versben

Illyés Gyula:

221 / 259

Kettős vállalkozás

Prózában kezdtem. Nem akaródzott. Oly sok prózát írtam! Az első soroktól meghőkölve szinte tollam maga áll meg velem, mint kényes paripa s tekint rám hátra: megint ez az únt, „szabad”, gebéknek szabad! lapos út? Már soha többé átvágás, merész árok-ugrás, ugratás! szökelés, egy táncos lépés? Magyarázhatom, arra nem ez a tárgy az alkalom: száraz pontosságot, megbízható adatot kér itt műfaj s olvasó, olyat, mi versbe tán bele se fér, oly vaskos, nehéz… Hát éppen azért! felelt ő, feleltem én is vele. Hisz a könnyűt, azt úntad eleve! Ha költészet lesz csak egy sor adat, száz vastag könyvnél szebb és – igazabb! Jó! Vállalkozás minden utazás: legyen ebből még egy vállalkozás.

A HÉT VERSE - NÉHÁNY ADAT Illyés Gyula Tizenkét nap Bulgáriában Prózai útinapló versben

Néhány adat Bulgáriának lakossága hét millió lélek… Földmívelő nép csaknem egészen – ez vonzott ide. A területe, a területe négyzetkilóméterben – no, most költő! – egyszáztízezernyolcszáznegyvenkettő. Főfolyói: a Marica, Sztruma és persze vén barátunk, a Duna. Hegye: a Balkán, a Rhodop… de csukom ezzel be máris Kogutovitzom, nem másolom, nem plagizálom én, csak amit isten könyve tár elém. S nem is hegy-völgyet, nem folyót, nem tengert jöttem én látni: – jól sejtitek – embert.

IllyésGyula: Tizenkét nap Bulgáriában

222 / 259

Prózai útinapló versben

A HÉT VERSE - Első jel Illyés Gyula Tizenkét nap Bulgáriában Prózai útinapló versben

Első jel

Küldött elém ízt Belgrádig az ország, mihelyt a bolgár vonatot betolták. Másodosztályon mentünk – (hogy helyet kapjunk, ha éjjel aludni lehet). Az első s másodosztályú szakasz nem külön kocsiban volt, ahogy az nálunk szokás (hogy ne csak kényelem, hanem distance is, külön lég legyen). Nos, itt a háromféle fülke népe föl-alájárva, dudolva, beszélve egy kocsiban nyüzsgött, egy folyosón, megannyi szegény s módosabb rokon, kit elválaszthat rang, hatalom, pénz, de boldogan vegyül s parolázik össze. Testvérként olvadt talán még a hagyma illata is a kényes hubigantba.

223 / 259

Olvasnivaló Az I. Világháború --Az I. Világháború kitörésének százéves évfordulója alkalmából ajánljuk angolul tanuló olvasóinknak az Angol Szocialista Párt történelmi összeállítását a világháború kulcs fontosságú eseményeiről. Kevés szótárazással jelentősen bővíthetik nyelvtudásukat és rendszerezhetik történelmi ismereteiket. Továbbá két kapcsolódó verset is ajánlunk.

Az I. Világháború kitörésének százéves évfordulója alkalmából ajánljuk angolul tanuló olvasóinknak az Angol Szocialista Párt történelmi összeállítását a világháború kulcs fontosságú eseményeiről. Kevés szótárazással jelentősen bővíthetik nyelvtudásukat és rendszerezhetik történelmi ismereteiket. Továbbá két kapcsolódó verset is ajánlunk.

Forrás: http://socialismtoday.org/180/slaughter.html

224 / 259

225 / 259

226 / 259

Ady Endre -

227 / 259

Emlékezés egy nyár-éjszakára Az Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomoru Földre, Legalább száz ifjú bomolt, Legalább száz csillag lehullott, Legalább száz párta omolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Kigyúladt öreg méhesünk, Legszebb csikónk a lábát törte, Álmomban élő volt a holt, Jó kutyánk, Burkus, elveszett S Mári szolgálónk, a néma, Hirtelen hars nótákat dalolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Csörtettek bátran a senkik És meglapult az igaz ember S a kényes rabló is rabolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Tudtuk, hogy az ember esendő S nagyon adós a szeretettel: Hiába, mégis furcsa volt Fordulása élt s volt világnak. Csúfolódóbb sohse volt a Hold: Sohse volt még kisebb az ember, Mint azon az éjszaka volt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Az iszonyuság a lelkekre Kaján örömmel ráhajolt, Minden emberbe beköltözött Minden ősének titkos sorsa, Véres, szörnyű lakodalomba Részegen indult a Gondolat, Az Ember büszke legénye, Ki, íme, senki béna volt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Azt hittem, akkor azt hittem, Valamely elhanyagolt Isten Életre kap s halálba visz S, íme, mindmostanig itt élek Akként, amaz éjszaka kivé tett S Isten-várón emlékezem Egy világot elsüllyesztő, Rettenetes éjszakára: Különös, Különös nyár-éjszaka volt.

Gyóni Géza: Csak egy éjszakára... Csak egy éjszakára küldjétek el őket; A pártoskodókat, a vitézkedőket. Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk; Mikor láthatatlan magja kél a ködnek, S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek, Csak egy éjszakára küldjétek el őket; Gerendatöréskor szálka-keresőket. Csak egy éjszakára: Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák, Robbanó golyónak mikor fénye támad S véres vize kicsap a vén Visztulának. Csak egy éjszakára küldjétek el őket. Az uzsoragarast fogukhoz verőket. Csak egy éjszakára: Mikor gránát-vulkán izzó közepén

228 / 259

Ugy forog a férfi, mint a falevél; S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, – Szép piros vitézből csak fekete csontváz. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A hitetleneket s az üzérkedőket. Csak egy éjszakára: Mikor a pokolnak égő torka tárul, S vér csurog a földön, vér csurog a fáról Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem… Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket. Csak egy éjszakára: Vakitó csillagnak mikor támad fénye, Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe, Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget, Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet. Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára. Csak egy éjszakára: Hogy bujnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még! Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak! Hogy esküdne mind-mind, S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert, Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent: Magyar vérem ellen soha-soha többet! - - Csak egy éjszakára küldjétek el őket. (Przemysl, november.)

Szíves kalauz Illyés Gyula olvasnivaló-ajánlás

Kedves Olvasó ! Illyés Gyula művészetét nem kell bemutatni, sem méltatn. Minden bizonnyal érdekes, elgondolkodtató, esetleg vitára ingerlő olvasmányban lesz része. Jakócs Dániel http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/ILLYES/illyes02193_kv.html

229 / 259

Olvasói vélemények Egy nyugdíjas morgolódásai Pali bácsi Legeslegújabb morgolódás

Egy nyugdíjas morgolódásai Legeslegújabb morgolódás Az egymást követő választások kampányai során a megszaporodott politikusok a korábbinál is több téves állítást, féligazságot dobtak be a köztudatba, mert azt hitték jó érvként szolgálnak megválasztásuk érdekében, pedig ügyük szempontjából ezekre a téves érvekre szükség sem volt. Gyakran használják érvként tévesen az európaiság fogalmát, és már elég régen különös vehemenciával használják ezt a fogalmat félművelt politikusok és zsurnaliszták. Például Gy. úr azzal érvelt Ukrajna európai-uniós tagsága mellett, hogy Ukrajnának azért kell az Európai Uniót választania Oroszországgal szemben, mert Ukrajna Európához tartozik, míg Oroszország nem. Most Gy. úr politikai céljai mellékesek a kérdés szempontjából, ezért azokra nem térek ki. Egyelőre csak az a fontos,hogy Gy. úr azt állította, hogy Oroszország nem része Európának annak ellenére, hogy De Gaulle a maga idejében megmagyarázta földrajzban járatlan honfitársainak, hogy Európa az Urálig terjed. Úgy látszik Gy. úr tanulmányaiból ez a lecke kimaradt, és nemcsak ez. Kimaradt az is, hogy nemcsak földrajzilag terjed Európa az Urálig, hanem kulturálisan is, hogy Mengyelejev vagy Tyimirjázev aztán Csajkovszkij, Turgenyev, Dosztojevszkij, Csehov stb. nem sorolom tovább, velük együtt az egész orosz kultúra az európai kultúra része. A művelt európaiak ismerik is Keleten is Nyugaton is. Mi több, az orosz lakosság a 17. században elterjedt Szibéria déli részén, és ott a 19. században többségbe került, és ezért velük együtt az európai kultúra határai ma egészen a Csendes- óceán partjaiig terjednek. A Gy.-úrhoz hasonlóan tájékozott személyek részére meglepetés lehet, hogy az orosz és az ukrán nyelv és kultúra egy tőről fakadt, fejlődésük első századaiban csak egy óorosz nyelv és kultúra létezett. Csak lassan indultak külön fejlődésnek, ma is nagyon hasonlítanak egymásra. Ráadásul mindkét kultúra ebben a kezdeti szakaszban erősen kapcsolódott az antik görög kultúrához. ( Innen folytatom a következő morgolódást.) Pali bácsi K. Pál nyugdíjas tanár

A következő morgolódás K. Pál nyugdíjas tanár "most vigasztalásul küldöm az alábbi részletet"

A következő morgolódás kicsit későbbre marad, most vigasztalásul küldöm az alábbi részletet Engelstől azoknak ,akik elkeserednek a számtalan történelem hamisítást olvasva napjainkban, mert máskor sem volt sokkal jobb. Most pedig az idézet: „ A burzsoázia mindent áruvá tesz, tehát a történetírást is. Hozzátartozik a lényéhez, a létfeltételeihez, hogy minden árut meghamisítson: meghamisította a történetírást. És azt a történetírást fizetik a legjobban, melyet leginkább a burzsoázia szellemében hamisítottak meg”. ( MEM 16. kötet,462 old. ) Még az is vigasztalhat bennünket, ha gyermekünk rossz osztályzatot hozott történelemből, hogy nem baj, mert úgyis meghamisított történelmet tanult.

Pali bácsi K. Pál nyugdíjas tanár

Vitatkozzunk 2 H.M. Néhány gondolat a NATO tagságunkról. A szerkesztőség megjegyzése: Mint minden jelenség megítélésénél úgy itt is figyelembe kell venni két általánosan elfogadott nézetet: Minden változik. Minden relatív. A NATO ma nem egészen az , ami volt, és senkit sem akar megvédeni, csak az USA HATALMÁT KITERJESZTENI AZ EGÉSZ Világra, azaz „szövetségeseire” is.

A szerkesztőség megjegyzése: Mint minden jelenség megítélésénél úgy itt is figyelembe kell venni két általánosan elfogadott nézetet: Minden változik. Minden relatív. A NATO ma nem egészen az , ami volt, és senkit sem akar megvédeni, csak az USA HATALMÁT KITERJESZTENI AZ EGÉSZ Világra, azaz „szövetségeseire” is.

Vitatkozzunk 2

230 / 259

Csendes, napsütéses novemberi délelőtt. A padokon idős emberek üldögélnek, az aszfaltos járdán apró gyerekek cikáznak műanyag, kerekes járgányaikon. Valóban idillikus kép. Ekkor hirtelen, soha nem hallott erejű férfihang bődül el. Mond valamit, de csak a „figyelem” szó érthető, a többit elnyeli az erősítő torzítása. Néhány másodperc és felüvöltenek a szirénák, majd pár másodperc múlva megszűnik a rettenetes hang. A békés hangulatnak vége. Visszazuhanunk a második világháborús pokol bugyraiba: minden szombaton 13 órakor sziréna-próba, majd 1944-től elkezdődtek a bombázások. Hol tartunk most? Kik fognak minket bombázni és mivel? Van választék! Talán még nem késő visszavonni a magyar honvédséget a NATO fegyveres erőiből, mint ezt tette anno Franciaország, de természetesen a NATO politikai és tanácsadó szervezetében bent maradt. Nekünk is így kellene eljárnunk. A NATO-ba való belépéssel kapcsolatos népszavazás hazánkban érvénytelen volt az alacsony részvétel miatt. Ennek ellenére beleerőszakoskodtak minket. Ezt a gyalázatot senki sem mossa le rólunk.

H.M.

Vitatkozzunk Benyik Mátyás "... visszavonni a magyar honvédséget a NATO fegyveres erőiből,"

Mint minden jelenség megítélésénél úgy itt is figyelembe kell venni két általánosan elfogadott nézetet: Minden változik. Minden relatív. A szerk.

Vitatkozzunk Csendes, napsütéses novemberi délelőtt. A padokon idős emberek üldögélnek, az aszfaltos járdán apró gyerekek cikáznak műanyag, kerekes járgányaikon. Valóban idillikus kép. Ekkor hirtelen, soha nem hallott erejű férfihang bődül el. Mond valamit, de csak a „figyelem” szó érthető, a többit elnyeli az erősítő torzítása. Néhány másodperc és felüvöltenek a szirénák, majd pár másodperc múlva megszűnik a rettenetes hang. A békés hangulatnak vége. Visszazuhanunk a második világháborús pokol bugyraiba: minden szombaton 13 órakor sziréna-próba, majd 1944-től elkezdődtek a bombázások. Hol tartunk most? Kik fognak minket bombázni és mivel? Van választék! Talán még nem késő visszavonni a magyar honvédséget a NATO fegyveres erőiből, mint ezt tette anno Franciaország, de természetesen a NATO politikai és tanácsadó szervezetében bent maradt. Nekünk is így kellene eljárnunk. A NATO-ba való belépéssel kapcsolatos népszavazás hazánkban érvénytelen volt az alacsony részvétel miatt. Ennek ellenére beleerőszakoskodtak minket. Ezt a gyalázatot senki sem mossa le rólunk..

Benyik Mátyás

231 / 259

Politika A Krím félsziget 1960 előtt nem tartozott Ukrajnához szerk. Egy kiegészítő információ az Ukrán helyzet megértéséhez

Az 1937 -es kiadású 'Pesti Hírlap Lexikona' Oroszország címszavánál található térkép szerint ekkor a Krím félsziget még az Orosz tagköztársasághoz tartozott. Később Hruscsov javaslatára került át az Ukrán tagköztársasághoz.

Stabilizálódott a nemzeti-konzervatív Magyarország dominanciája a parlamenti vál Eszmélet Az Eszmélet folyóirat választási értékelése

A Világszabadság szerkesztősége minden lényeges megállapításával egyetért az Eszmélet folyóirat értékelésével.

Stabilizálódott a nemzeti-konzervatív Magyarország dominanciája a parlamenti választásokon

A rendszerváltás óta Magyarországon és a kelet-közép-európai régióban elkerülhetetlen az új tekintélyuralmi rendszer kialakulása. Ugyanis ez az újkapitalizmus a Nyugaton megismert ún. polgári demokratikus intézmény- és eszközrendszerrel nem stabilizálható itt a világrendszer félperifériáján. Ennek okai ismertek: a tömeges elszegényedés, a munkabérek tartós leszorítása, a munkanélküliség magas szintű fenntartása, emberek milliónak feláldozása az új uralkodó osztályok felülről való létrehozásának tekintélyuralmat követel meg. A kapitalizmus magyarországi második kiadásának történelmi gyökerei elválaszthatatlanok a Horthy-rendszer „hagyományaitól”. Az új uralkodó osztály részben még eredetében is visszamegy a dzsentri „családfájához”, ezáltal is demonstrálva – mutatis mutandis – a Horthy-rendszer második kiadását. A mai Magyarország társadalmi szerkezete ugyanolyan „kasztos”, mint a Horthy-rendszeré. Orbán Viktor és a Fidesz célja az új nemzeti burzsoázia, s ez által egy stabil szavazóbázis létrehozása. Ez részben már sikerült is nekik, sőt az adófizetők pénzéből feltőkésített új elit már fel is vásárolta az országot, függő helyzetbe hozta az intézményeket és az állampolgárokat. Közvetve vagy közvetlenül tömegek sorsa, egzisztenciája függ az új uraktól: ha nem nyer a Fidesz, akkor elveszíted a közmunkáért adott negyvenhétezer forintodat is, vagy nem fog a busz kimenni a lakótelepig. Az utolsó napszámos is arra gondol, most még kapja a napi ötszáz forintot az új földesúrtól; mi lesz, ha változik a hatalom? Ő mit tehet azzal, hogy néhány oligarcha kezében van a birtok, néhány oligarcha kezében összpontosul az állami javak szétosztásának joga. A 2014-es választások eredménye tehát nem a választási kampányoktól, pártprogramoktól és vitáktól függtek. Kimondhatjuk, hogy ezeknek (már amennyiben egyáltalán voltak ilyenek) szinte semmilyen befolyása nem volt a választások kimenetelére. A választások eredménye az elmúlt négy év kormánypolitikájának egyenes következménye. Nem meglepő tehát, hogy Magyarországon a politikai erőviszonyok még inkább jobbra tolódtak el: a Fidesz hasonló arányban birtokolja majd a parlamenti mandátumokat, mint a választások előtt, és a Jobbik is erősebb lett. Ez nem jelenti azt, hogy többen szavaztak volna a jobboldalra, mint négy évvel ezelőtt. A Fidesz több mint 7 százalékponttal, azaz kb. 600 ezer szavazóval kevesebbet szerzett, mint 2010-ben. A Fidesz 44,61 százalékkal a parlamenti helyek 66,83 százalékát (éppen 2/3-os többséget) szerzi meg, míg 2010-ben 52,73 százalékos eredménnyel a helyek 67,88 százalékát szerezték meg. A balliberális ellenzék nagyjából annyi szavazatot, a Jobbik pedig mintegy 120 ezerrel többet kapott, mint négy évvel ezelőtt. Mindez mutatja, hogy az emberek érzékelik, milyen borzalmasan kormányzott a Fidesz, de egyfelől az említett függőség és az ezzel járó félelem, másrészt az ellenzék alternatíva nélkülisége, végül pedig új választási rendszer nem hozhatott más eredményt. Most látható, hogy a Fidesz a saját politikai érdekeiknek megfelelően alakította át a választási rendszert és a választási körzeteket. Az azonban a választási

232 / 259

rendszertől független tény, hogy a Jobbik egyértelműen erősebb lett, hiszen nem csak több szavazatot szerzett, hanem a 106 egyéni választókörzetből 42-ben a Fidesz után a második erővé vált, vidéken, számos helyen alaposan megverte a balliberális összefogást. Vagyis a választójogukkal élő állampolgárok egyértelműen elutasították a balliberális alternatívanélküliséget. Ha Budapesten nem szerepelt volna ilyen jól az ellenzék, akkor a Jobbik országosan is egyértelműen a második erővé válhatott volna. Ugyanakkor sem a Fidesz, sem a Jobbik eredményére nem volt különös befolyással az LMP parlamentbe jutása. Nyilvánvalóvá vált, hogy a neoliberális dogmatizmusba belesüllyedt (ál)baloldal történelmi méretű vereséget szenvedett, le is kell tűnniük a történelem színpadáról, mert minden baloldali politikát és értéket meggyaláztak. Tehetségtelen karrierizmusuk és korruptságuk mellett súlyosabb probléma volt, hogy teljesen belesimultak a rendszerbe, úgy politizáltak, mintha Magyarországon még demokrácia lett volna. A Fideszes tekintélyuralmi rendszer a maga nacionalista retorikájával a liberalizmusra és a baloldalra immár másodszor mért megsemmisítő vereséget. Újra kiderült, hogy a magyar nép nem kér a liberális és globális utópiákból, amely ellentmond egész kultúrájának. Mivel a Fideszes tekintélyuralmi rendszer a liberálisok segítségével balra lezárta a politikai tájékozódás szinte minden lehetőségét, érthető, hogy az emberek nagy tömegei is az erő mögé állnak. Ugyanakkor nagyon sokan érzékelték a rendszer ellentmondásait, példátlan, hogy csupán a jogosultak 60,2 %-a ment el szavazni. A balliberális ellenzék pedig a maga antikommunista és liberális retorikájával eltaszította magától az egyszerű baloldali érzelmű embereket. A balliberális összefogás prominensei (Mesterházy Attila, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon) két körülményt emelnek ki kudarcuk magyarázataként: 1. A kormányzó pártok által konszenzus nélkül alkotott, számukra kedvező, többségi, aránytalan, vegyes választási rendszer megoldásait; 2. A négy év óta tartó folyamatos anyagi-erőforrásbeli és információs fölényt, amellyel a kormányzó pártok rendelkeztek, s amely antipluralisztikus tendenciákkal és súlyos médiabeli esélyegyenlőtlenségekkel terhelt. Mindez kétségtelenül igaz, mégis súlyos horizontvesztés, ha ezt az eredményt nem nézzük átfogóbb tendenciák szempontjából. Miért tudott a keresztény-nemzeti, autoriter, továbbá gazdaság- és erkölcsfilozófiájában neokonzervatív rezsim stabilizálódni? Miért most volt a legalacsonyabb részvétel 1990 óta a választásokon? Másként, miért van egyfelől széles tömegeknek elegük a parlamenti pártok elit-harcaiból, illetve másfelől, miért lehet sikeresen mozgósítani a 21. századi Magyarországon a nacionalizmus ideológiájával a magát nemzeti kormánynak nevező Orbán kurzusnak? „ … a nacionalizmus arra jó mindenek felett, hogy a vele megmámorosított tömeg ne vegye észre, mi hiányzik neki s mihez van joga. […] halálra butították az országot a nemzeti kurjantások” – idézhetjük Ady Endrét a mára vonatkoztatva, a globalizáció és EU ellen hangoló mozgósítás eredményességének magyarázataként. Látni kell, hogy a népesség elszegényedett 40%-nak a jobboldal ennyit, legalább valamennyit ad: identitást, nemzethez tartozást, amit az ellenzék demokráciát és jogállamot visszaállítani kívánó céljai nem ellensúlyozhattak. De térjünk át az átfogóbb magyarázó dimenziókhoz: Magyarországon a nemzeti-konzervatív és a liberális politikai erők 25 éven keresztül, közösen és szisztematikusan periferizálták a baloldali, rendszerkritikus gondolkodást a szellemi életből és ezzel a társadalmi egyenlőség és szolidaritás értékeit. A magát balközép pártnak tekintő szociáldemokrácia (MSZP) szociálliberálissá válásával pedig megszűnt 3. pólus lenni. Haladunk a két világháború közötti Magyarország politikai tagoltságának új kiadása felé: a nemzeti és a polgári erők küzdelme mellett nincs valós baloldali ellensúly. Ezen domináns szellemi- és politikai tendenciákkal szemben a szociális kérdést kellene visszaszereznie és a népi Magyarországot reorganizálnia egy újjászerveződő, kapitalizmus-kritikus baloldalnak. Ehhez a társadalmi önvédelem kibontakoztatása és politikai akciók eszköztárára volna szükség, amelynek nem látszanak tudatos és szervezeti erői. Az uralkodó ideológiák és ideológiai államapparátusok – írott sajtó, egyház, iskolarendszer, média – más húrokat pengetnek. Így néz ki a rendszerváltás utáni félperifériás, oligarchikus kapitalizmusunk politikai rezsimje. Az Eszmélet szerkesztősége

Nyilatkozat Az Eszmélet folyóirat szerkesztősége "Az igazi tét ugyanis geopolitikai: geopolitikai pozíciószerzés ..."

A Világszabadság szerkesztősége teljes mértékben egyetért az Eszmélet folyóirat szerkesztőségének az alábbi nyilatkozatban kifejtett álláspontjával. Nyilatkozat A demokratikus Nyugat oldalán álló Ukrajna és a keleti despotizmust képviselő putyini Oroszország hamis sémájára felfűzött magyarázatokkal szemben annyit bízvást leszögezhetünk: a látszatok ezúttal is csalnak. Olyan imperialista hatalmak közötti marakodásról van szó, amelyben nemcsak Ukrajna, az EU és Oroszország, hanem az Egyesült Államok és a NATO is szerepet játszik. Az igazi tét ugyanis geopolitikai: geopolitikai pozíciószerzés a hosszú távú tét. Miután kiderült, hogy a rendszerváltásban porig rombolódó Ukrajna Janukovics-féle vezetése nem kíván „örökös” (á lá Törökország) társulási megállapodást kötni az EU-val, Ukrajna elindult a megosztottság és a destabilizálódás útján. Az EU és az USA, különböző megfontolásokból, de rögvest a Majdan pártjára állt, - nem zavarta őket az ország destabilizálódása és a neonáci „pravij szektor” ebben betöltött szerepe. A polgári liberális EU az ukrán fasizmus mellett?! - mégiscsak különös kombináció. Putyin a Krím-félszigeten és a Kelet-Ukrajnában élő orosz lakosság támogatását kihasználva népszavazással csatoltatta vissza a számára stratégiailag kulcsfontosságú Krímet Oroszországhoz. E játszma eddigi történéseinek fő és egyben stratégiai nyertese az Egyesült Államok. Az EU további anyagi terhek vállalására kényszerül, miközben energiaválsága az USA energiapiacát teremti meg az új észak-amerikai szénhidrogén-lelőhelyek tulajdonosai számára. Az ukrán kártya kijátszása a hosszú távú amerikai geopolitikai céloknak kedvez azért is, mert a bizonytalan jövőbe tolta ki az EU és Oroszország közötti kölcsönösen előnyös stratégiai szövetség lehetőségét, amellyel az amerikai világgazdasági dominancia potenciálisan ellensúlyozhatóvá vált volna. Az Unió vezetésének – az első mondatban megfogalmazott csőlátása következtében – sikerült újfent elszenvednie egy olyan vereséget, amelyet elkerülhetett volna. Válsággócok kirobbantása vagy fenntartása egy adott térségben mindig azoknak kedvez, akik ebben csak kívülről érintettek. Az igazi vesztes pedig az ukrán társadalom azon többsége, amelyet a mérhetetlen szegénység és gazdasági válság mellett most már polgárháború is fenyeget.

az Eszmélet

233 / 259

társadalomkritikai és kulturális folyóirat szerkesztősége

Nyílt levél a donyecki és luganszki népköztársaságok védőihez Az Alternativy internetes folyóirat szerkesztőbizottsága tagjai A kelet-ukrajnai helyzet igazi baloldali értékelése

Nyílt levél a donyecki és luganszki népköztársaságok védőihez

Kedves Elvtársak!

Azért szólítunk meg éppen így Titeket, mert Veletek együtt éljük át mindazokat a tragikus eseményeket, amelyeket a sors rátok kiszabott. Elvtársak vagyunk, mint Oroszország tudományos kutatóintézeteinek munkatársai és egyetemeinek oktatói, akik 20 éve az „Alternativy” folyóirat szerkesztőbizottságának a tagjaiként dolgozunk, s a kezdetektől fogva mindmáig fellépünk a népeknek azért a jogáért, hogy maguk dönthessék el sorsukat, védelmezve becsületüket, méltóságukat, életüket. Amint az utóbbi hónapok tapasztalata mutatja, ugyanezeket az elveket vallja többségetek is, eszmei álláspontotok sokfélesége ellenére. Országunkban most nincs háború, de Oroszország állampolgárainak múltja sem egyszerű. Elvtársaink százai és százai vesztették életüket 1993 őszén, amikor szembeszegültek a tankokkal, amelyek az első oroszországi parlamentben agyonlőtték azokat, akik néphatalmat követeltek vagy letartóztatták őket, mivel nem akartak Jelcinnel együtt a „terápia nélküli sokk” politikáját folytató Nemzetközi Valutaalap dudájára táncolni! Támaszkodhatunk tapasztalatainkra, és elemezhetjük együttműködésünk, szolidaritásunk tanulságait azokkal az ezrekkel és milliókkal, akik hozzánk hasonlóan szembeszegültek a fasizálódó „liberálisok” tankjaival, repülőgépeivel, ágyúival Ázsiában, Latin-Amerikában, Kelet-Európában és Ázsiában. Erre a tudásra, elemzésre és tapasztalatra támaszkodva a következőket kívánjuk Nektek mondani: Hőstettetek mára történelem lett. Önszerveződésetek, köztársaságaitok polgárai emberi méltóságának, becsületének, életének hősies védelme, az általatok alapított államok létrehozása és alapjainak megvédése már önmaga bizonyította az egész világnak: a posztszovjet térségben voltak, vannak és tevékenykedni fognak olyan emberek, akik képesek nem pénzért, nem kicsinyes egyéni érdekekért, nem hivatalnokok utasítására, nem csak rokonaik, barátaik, hanem távoli embertársaik érdekeinek nevében életüket sem sajnálva tevékenykedni, dolgozva harcolni. Nemcsak az ukrajnai oligarchák és az újdonsült hatalmasok, nemcsak a fasizálódó fiatal pribékek és Ukrajna tömegtájékoztatási eszközeinek bértollnok, hazug munkatársai szálltak hadba ellenetek, hanem az ún. „civilizált emberiség” jelentős része is, amely hajlandó saját monopóliumainak profitjáért és globális nómenklatúrájának geopolitikai ambícióiért lábbal taposni bármilyen emberi jogot és szabadságot, támogatni és igazolni zsarnokokat és fasisztákat, a bármelyik szinten és bármilyen színben fellépő pinocheteket. Tudjuk, hogy köztársaságaitok vezetői és védelmezői nagyon különböző emberek. Különböző nézeteik vannak, és mi – a néphatalom és az internacionalizmus hívei - nem mindenben értünk egyet velük és nekünk is van miről vitatkozni néhánnyal vezetőitek közül. De most nem ez a legfontosabb. Most a legfontosabb új társadalmi szervezeteitek megvédése és fejlesztése. Most az a legfőbb eredmény, hogy abban a vonatkozásban tudtatok győzni, hogy győzelmetek eredményeit ne használják fel pont olyan oligarchák és bürokraták, mint a janukovicsok és porosenkók, csak oroszbarát orientációjúak. Nektek is, nekünk is drága Oroszország történelme és jövője. De Ti is, mi is tudjuk, hogy messzemenően nem mindenki, akinek gazdasági és politikai hatalma van az Orosz Föderációban, kész tettekkel és szavakkal támogatni harcotok, és reális segítséget nyújtani nektek. Az oroszországi oligarchák és hatalomban lévő képviselőik tartanak harcotok oligarchaellenes irányultságától. Ugyanakkor Oroszország népének túlnyomó többsége Veletek van! Mi is határozottan támogatjuk törekvéseteket, hogy magatok döntsétek el sorsotokat, hogy a nagytőkét ellenőrzésetek alá vonjátok, hogy váltsátok le a hivatalnokokat, és hogy alulról alakítsátok az államhatalmat, de nem osztjuk a köztetek is előforduló birodalombarát nosztalgiát és a „jó orosz cárba” vetett reményt. De megismételjük, hogy ezeknek a különbségeknek nem szabad bennünket zavarni abban, hogy együtt harcoljunk! Mi már régen nem vagyunk fiatalok és nem valószínű, hogy hasznosak lehetünk a frontokon, de az elmúlt hónapokban erőnkhöz viszonyítva a lehető legnagyobb mértékben információs harcot folytattunk támogatásotokra itthon és külföldön is, kezdeményezve és támogatva a rendszeres információs közleményeket a világ különböző nyelvein. Közöltük Európa, az USA és más országok ellenzéki és társadalmi szervezetei vezetőinek nyilatkozatait. Az összes szörnyű nehézség ellenére már győzni kezdtetek. Győzelmetek eredménye már nem csak városaitok és falvaitok megvédése volt a többszörös túlerővel szemben. Az is győzelemmel felérő eredmény, hogy precedenst teremtettetek az élet új, alulról létrehozott, a szolidaritáson, a kölcsönös segítségen és az önigazgatáson alapuló formáira. Tettekkel bizonyítottátok, hogy véditek az Ember jogát az életre, a méltóságra, az önigazgatásra. Még Nyugaton is elkezdődött a közvélemény változása, ott mind több és több ember foglal állást Mellettetek vagy legalább keményen fellép a NATO tevékenysége ellen. Annál fontosabb most a határozott előrelépés! Ma egyre inkább láthatóvá válik, az önvédelem összes nehéz problémája mellett, hogy köztársaságaitok jövője nemcsak a frontokon dől el. Ti ezt nálunk is jobban tudjátok. Pozitív tapasztalataitok a gazdasági, politikai és szellemi élet megszervezése és rendbe szedése területén az összes ellentmondás mellett felbecsülhetetlen. Ez a tapasztalat már ismételhető, a társadalmi önszerveződés történelmének része lett.

234 / 259

De ahogyan nagyon jól tudjátok, ez csak a kezdet. A legfontosabb, a legnehezebb még hátra van. Éppen ezért akarjuk megosztani Veletek azoknak a hatalmas eredményeknek, nehéz problémáknak és hatalmas hibáknak a tapasztalatát, amelyet elődeitek halmoztak fel! Ezzel együtt világosan látjuk egyrészt annak a korlátait, hogy Nektek tanácsot adjunk, másrészt azt a felelősséget, amelyet ezzel magunkra vállalunk. De az embereknek tudni kell, hogy milyennek akarjátok látni köztársaságaitok gazdaságát, hogy milyen garanciákat adtok a munkának, a jövedelmeknek és a tulajdonnak? Kik nyernek és kik veszítenek (és ilyenek biztosan lesznek) végső győzelmetek esetén? Kié lesz a tényleges gazdasági és politikai hatalom? Milyenek lesznek társadalmatok eszmei alapjai? Lesz-e társadalmatokban helye a nacionalizmusnak? (Ukránnak-e? Orosznak-e?) Lényeges vonásaiban miként fog különbözni gazdaságilag, politikailag, elveiben attól, amit a janukovicsok, juscsenkók, porosenkók csináltak? Ezekben a kérdésekben már hoztatok bizonyos döntéseket, de vannak problémák is. Tudjuk, hogy a donyecki és lugánszki népköztársaságok vezetői között nem kevés nézeteltérés van ezekben a kérdésekben. Annál fontosabb megtalálni azokat a pontokat, amelyekben egyetértés van, és végletes pontossággal kinyilvánítani azokat! Minél körvonalazottabb és világosabb lesz az életben megvalósított, tevékenységgel is megerősített, alátámasztott álláspontotok, annál jobb! Minél tovább megmarad a határozatlanság, annál gyorsabban fog olvadni harcotok alulról jövő, népi támogatottsága. Ez sajnos, minden ilyen mozgalomnak a történelem által is megerősített törvényszerűsége. Mik lehetnek egy ilyen álláspont sarokpontjai? 1. Minden alulról létrehozott hatalom kulcskérdése a gazdasági kérdés Már megértettétek, hogy most a legfontosabb és legbonyolultabb feladat: a városok, a települések, a vállalatok stb. összes oktatási, egészségügyi, gazdasági tevékenységét saját ellenőrzésetek alá vonni! Ehhez nem feltétlenül van szükség államosításra és kisajátításra (bár kívánatos) – elegendőek olyan eszközök, mint a tömegek által következetesen megvalósított nyilvántartás és ellenőrzés a vállalatoknál, a kommunális szolgáltatásoknál, és a szociális szférában. A dolgozók által megvalósított nyilvántartást megszervezni nem egyszerű, de nem is nehezebb, mint hónapokon keresztül visszaszorítani ellenségeitek nyomását. Az első lépéseket már megtettétek ennek megszervezésében, különösen nehéz, háborús körülmények között. Annál fontosabb felhasználni elődeitek már általánosított tapasztalatát! Ez a tapasztalat megmutatta, hogy a népi ellenőrzés fontos eszközzé válhat a vállalatok munkájának rendbe szedésében szabotázs esetén, hatékony fegyver lehet arra, hogy átadjátok a gazdaság, a kommunális feladatok és a pénzügyek ellenőrzését a Kijev-barát „szakemberek” kezéből köztársaságaitok állampolgárainak hatáskörébe! Támogatjuk első lépéseiteket a helyi oligarchák hatalmának korlátozásában és a további nyílt, következetes valamint fokozódó nyomásgyakorlást azokra a tőketulajdonosokra (főleg a nagyokra), akik nem támogatják köztársaságaitok gazdasági és nemzeti törekvéseit. Itt fontos, hogy ne álljatok meg az elért eredményeknél, tegyétek meg a következő lépéseket, szélesítsétek ki azt, amit már elkezdtetek, azaz a tőkések tulajdonában levő vállalatok jövedelmének hasznosítását a köztársaság céljaira. Ennek a feladatnak a megoldása pedig csak akkor válik lehetővé, ha megvalósítjátok az ellenőrzést a vállalatoknál, az új pénzügyi és adórendszer megszervezésével együtt. Teljesen egyetértünk azzal a törekvésetekkel, hogy nyílt és átlátható gazdaságpolitikát folytassatok az állampolgárok érdekében. Ezért a köztársaságaitok számára fontos, hogy továbbfejlesszétek tevékenységetek átlátható és nyílt jellegét! Végül alapvetően fontos a pénzügyi rendszer ellenőrzésének megteremtése, többek között a bankok és intézmények kijevi vezetést kiszolgáló iránytóinak lecserélése számotokra megbízható személyekre, valamint a pénzforgalom népi ellenőrzése. Ez feltétlenül megköveteli a magánbankok államosítását: sem a betéttulajdonosok, sem a bankok tulajdonosai nem károsodnak ezektől az intézkedésektől, kivéve a köztársaságok egyenes ellenségeit, akik a lakosság elleni gyilkosságokat és népellenes cselekedeteket pénzelték. 2.

A politika területén

A háborús körülmények között a néphatalom kialakításának összes nehézsége ellenére Nektek már sikerült létrehozni azt a mechanizmust, amely biztosítja az állampolgárok közvetlen részvételét a legfontosabb politikai kérdések megoldásában. Ez a Ti hatalmas győzelmetek. Ugyanakkor a történelmi fejlődés itt is segíthet Nektek megerősíteni keletkező államaitokat. Az út ehhez olyan államhatalmi szervek létrehozása, amelyeket a dolgozó állampolgárok, a lakosság alulról, közvetlen akaratnyilvánítás alapján választanak. Ezt a formát harcos elődeitek már több mint 100 éve felfedezték. Ezen az úton is a hatalomba kerülhetnek nem odavaló emberek, de ez nem túl valószínű és az sem, hogy rosszabbak lesznek a kijevi kreatúráknál. Ti ilyen úton már létrehoztatok katonai egységeket, az államhatalmi polgári szervezeteket sem lesz nehezebb megszervezni! Tehát ez is sikerülni fog Nektek. 3. Az ideológia területén Kétségtelen, hogy a Donyecki és Luganszki Népköztársaságok vezetői nagyon különböző nézeteket vallanak, amelyek közt oroszbarát, etatista, sőt, birodalmi eszmék is uralkodnak. Mi egyértelműen szükségesnek látjuk kimondani: ezeket a nézeteket nem osztjuk. Ugyanakkor jól látjuk napjaink harcainak paradoxonát: a demokrácia és az emberi jogok védelmét hirdető nyugati vezetők és kijevi bábfiguráik a valóságban fasisztoid, nacionalista politikát folytatnak, az etatista érdekekért fellépő és az esetek legnagyobb részében az orosz nacionalizmus nézeteit elfogadó felkelők a valóságban az állampolgárok életét és érdekeit védik, és az önszerveződés alapjain tevékenykednek, internacionalistaként. Ezen szélsőségesen ellentmondásos feltételek között abszolút utópia felépíteni valamilyen egységes ideológiát, és mi teljes mértékben támogatjuk azt a törekvéseteket, hogy ne hangsúlyozzátok az eszmei nézeteltéréseket! Mi több, szolidárisak vagyunk antifasiszta platformotokkal. Antifasiszta nézeteitekkel egyetértenek elvtársaink ezrei Európában, az Egyesült Államokban, Latin-Amerikában és a világ más régióiban. De amint tovább haladunk az időben, ez már kevés lesz! Mi nyílt felhívással fordulunk Felétek, hogy minden módon hangsúlyozzátok, propagáljátok, terjesszétek kulcsfontosságú eszméiteket, amelyek egy sor esetben köztársaságaitok zászlójává lettek, állítsátok szembe a kijevi hatalmak fasizmusával, expanzionizmusával, militarizmusával a népek önrendelkezési jogának védelmét, többek között az állami önrendelkezés területén is. Továbbá védjétek és terjesszétek Ukrajna és Oroszország összes népének jogát az internacionalizmusra, a népek közötti egyenlőségre és barátságra; minden nyelv, kultúra és nemzeti hagyomány tiszteletét, szembeállítva ezeket az oroszellenességgel, az ukránellenességgel, az antiszemitizmussal és az agresszív nacionalizmus minden más megnyilvánulásával, továbbá legyen államnyelvként elismerve nemcsak az orosz, de az ukrán nyelv is, állami támogatásban részesüljenek az ukrán kulturális és nemzeti hagyományok – szemben az orosz nyelv és kultúra elnyomásával Ukrajna nyugati és központi területein, továbbá biztosítsátok, hogy köztársaságaitok állampolgárai véleményük kifejezésére hozzáférjenek a különböző tömegtájékoztatási eszközökhöz, szembeállítva a kijevi hatalmak információs blokádjával, amellyel elzárnak minden reális információt. Ez utóbbi tényező rendkívül fontos: a „negyedik hatalom” megszerzése nélkül, de legalább az információáramlás paritása nélkül köztársaságaitok nem győzhetnek, ezt Ti is tudjátok. Itt a kijevi „news makerek” leváltása a vezető helyekről, és a hozzátok eszmeileg közelálló újságírók támogatása elvi szinten is nagyon fontos. A népi kezdeményezések története a különböző kontinenseken bizonyítja: ha a jogaikért küzdő állampolgárok megállnak félúton, ha nem erősítik meg a hatalom megszerzését új, reális gazdasági, társadalmi-politikai bázissal, akkor a harcoló nép eredményeit népellenes erők sajátítják ki, és azt saját céljaikra használják fel: legyenek azok iszlám fundamentalisták, vagy nagyhatalmi soviniszták, vagy helyi nacionalisták vagy globalizátorok.

235 / 259

xxx Nagyon jól tudjuk, hogy távolról könnyű tanácsot adni, de a gyakorlatban megvalósítani elképzelhetetlenül nehéz azt. De a nehézségek leküzdhetők! Ti már megvalósítottátok azt, amit a „szakemberek” lehetetlennek tartottak. Ha márciusban valaki azt mondja, hogy Donyeck és Luganszk önkéntesei a maguk erejéből, az Orosz Föderáció állami segítsége nélkül képesek ellenállni hivatásos katonai alakulatoknak, amelyek légierőt, tankokat és tüzérséget használtak ellenük, senki sem hitte volna el. Ti naponta bizonyítjátok, hogy lehetséges. Mi biztosak vagyunk abban, hogy az új társadalmi és gazdasági viszonyok megteremtésében is a „lehetetlenre” vagytok képesek! Mi nem kívülálló szemlélők vagyunk. Szolidaritást vállalunk harcotokkal, és készek vagyunk erőnkhöz mérten segíteni. Ezért kérünk Benneteket: kormányaitok és vezetőitek nyílt felhívással forduljanak Oroszország polgáraihoz és a világ országaihoz (vagy ha ez nem lehetséges, akkor befolyásos társadalmi szervezeteitek útján), kezdeményezzétek a harcotok melletti szolidaritás gyakorlati megszervezését, köztársaságaitok alapelveinek és létrehozásuk céljainak lehető legpontosabb megfogalmazásával, valamint konkrét javaslatokkal. Már régen megérett az idő erre. Mi - elvtársaink százaival együtt - kötelezettséget vállalunk arra, hogy maximálisan mindent megteszünk ezen felhívás terjesztésének és népszerűsítésének érdekében. Alekszandr Buzgalin a közgazdasági tudományok doktora, egyetemi tanár, az Alternativy folyóirat főszerkesztője

Ljudmila Bulavka a filozófiai tudományok doktora, az Alternativy folyóirat szerkesztőségének tagja

Andrej Kolganov a közgazdasági tudományok doktora, egyetemi tanár, az Alternativy folyóirat szerkesztőségének tagja

Emil Rudik a közgazdasági tudományok doktora, egyetemi tanár, az Alternativy folyóirat szerkesztőségének a tagja

Borisz Szlavin a filozófiai tudományok doktora, egyetemi tanár, az Alternativy folyóirat szerkesztőségének a tagja

Andrej Szorokin a közgazdasági tudományok kandidátusa, egyetemi docens , az Alternativy folyóirat szerkesztőségének felelős titkára

Mi, "a Kreml hídfőállásai"? Kérdések a Népszabadsághoz Krausz Tamás ... Vajon az oroszellenes network egy amerikaiak által finanszírozott nemzetközi összeesküvés része?

Mi, 'a Kreml hídfőállásai'? Kérdések a Népszabadsághoz

236 / 259

A nol.hu 2014. augusztus 28-i számában Nyusztay Máté tollából megjelent egy, a Political Capital „kutatását” átvevő írás Lebukott a Kreml újabb hazai hídfőállása címmel. Ennek „hálózati térképén” – egyebek mellett – szerepel a Magyar - Orosz Művelődési Társaság, az oroszvilag.hu és a Minden, ami orosz című Facebook-oldal. Mint az érintett orgánumok, illetve oldalak képviselői ennek kapcsán a következő kérdéseket kérjük megválaszolni:

1. A piros körökben elhelyezett előbb felsorolt oldalak a Political Capital „kutatásainak” kritikátlan átvétele vagy a Népszabadság saját „kutatásai” alapján kerültek fel az összeesküvés elméleti térképére (a cikk vége az utóbbi verziót is megengedi), illetve milyen konkrétumok támasztják alá, hogy nevezett formátumok „a Kreml hídfőállásai” lennének?

2. A Népszabadság szerint létezik-e olyan független médium, amely nincs kapcsolatban a szélsőjobboldallal vagy Putyin elnökkel?

3. Vajon szélsőjobboldali összeesküvésben vétkes-e az a weboldal, amelyen az ukrajnai banderista újfasizmust fasizmusnak nevezik?

4. Vajon a Népszabadság szerint szabad-e beszámolni arról, hogy az ukrán „demokraták” megsemmisítik a nagy honvédő háború antifasiszta emlékműveit, a szovjet korszak kulturális emlékeit?

5. Vajon az ukrán kormány által felfegyverzett újfasiszta katonai egységek cselekedeteiről adható-e hír?

6. Szabad-e írni arról, hogy ezen katonai egységek a hadsereggel egyetemben felelősek több ezer ártatlan civil kelet-ukrajnai állampolgár rakétákkal való lemészárlásáért ?

7. Szabad-e megírni, hogy nem a kelet-ukrán népfelkelők bombázzák és lövik saját nagyvárosaik lakótelepeit (iskolákat, kórházakat)?

237 / 259

8. Vajon a Népszabadság (amennyiben a szóban forgó cikkhez hasonlóakat közöl) és minden más, az ukrajnai kormányt támogató orgánum és szervezet az USA vagy az EU pénzügyi támogatását élvezi?

9. Vajon az oroszellenes network egy amerikaiak által finanszírozott nemzetközi összeesküvés része?

10. Elismeri-e a Népszabadság az ideológiai-politikai pluralizmus lehetőségét a kapitalizmusban vagy csak és kizárólag egy értelmezése számít legitimnek?

11. Vajon ez a kis dilettáns és hamis összefüggéseket megmutató szöveg nem része-e annak az információs háborúnak, amely a kelet-ukrajnai eseményeket övezi?

12. Vajon mindazon egyének és források, amelyek hírt közölnek az ukrán fasiszta-banderista erők tömegmészárlásairól (mint például az odesszai emberégetésről május 2-án), mind a szélsőjobboldal és Putyin elnök eszközei?

13. Vajon a magyar szélsőjobboldallal áll-e kapcsolatban vagy netán Putyin ügynöke az a szervezet vagy portál, amely hírt ad arról, hogy az ukrán fegyveres erők oldalán az európai (norvég, finn, svéd, litván, lengyel stb.) szélsőjobboldal náci önkéntesei is részt vesznek a kelet-ukrajnai harcokban az ukrán kormány védelmében?

14. Vajon mindenki orosz zsoldban áll, aki az ukrán - kelet-ukrán konfliktus kirobbanása kapcsán nemcsak az EU és USA érdekek legitimitásáról beszél, hanem reális orosz szempontokat is bemutat (alkalmasint kritikusan viszonyulva minden érintett szereplő tetteihez)?

15. Orosz zsoldba áll majd maga a Népszabadság is, ha még Nyusztay Máté „nagy leleplezése” után is közli e sorok aláíróinak cikkeit a hasábjain?

POLITIKAI ALKU KÉSZÜL KELET-UKRAJNA SORSÁRÓL Bedő János szerkesztésében A "szláv világról" szóló pánszláv, nagyorosz mitológiát és érzelgős szólamokat ismét felülírták a hideg, cinikus számítások.

POLITIKAI ALKU KÉSZÜL KELET-UKRAJNA SORSÁRÓL

ELSŐ LÁTÁSRA JÓ HÍR: PUTYIN TÁRGYALÁSOKAT JAVASOL A DONYEC-MEDENCE JÖVŐBENI STÁTUSZÁRÓL Csakhogy: Már jó ideje, és nem először, olvasni híreket arról, hogy valami (piszkos) alku készül a háttérben - méghozzá Putyin és Merkel együttműködésében. Ennek értelmében: 1. A tárgyalások Ukrajna - és a Donyec-medence - státuszáról, az utóbbi esetben azok között folyik majd, akit 'Putyin erre kijelöl'. (És az nem feltétlenül a mostani nemzeti felszabadító és népi mozgalom képviselője lesz.) A TÁRGYALÁSOK CÉLJA ANNAK KIMÓDOLÁSA LESZ, HOGY MIKÉPPEN TERELJÉK VISSZA A DONYEC-MEDENCÉT UKRAJNA KEBELÉBE, lakosságának népszavazáson is kinyilvánított akarata, a szabadságért meghozott tengernyi áldozatának ellenére. (Cserében széleskörű autonómiát kap, és elismerik az orosz nyelv státuszát is - legalábbis abban a térségben.) UKRÁN RÉSZRŐL A TÁRGYALÓPARTNER POROSENKÓ, vagy annak KÉPVISELŐJE LESZ. Az a Porosenkó, aki eddig még minden megállapodást, minden ígéretet megszegett - ám akit Putyin A MINSZKI TALÁLKOZÓ ELŐTT UKRAJNA TÖRVÉNYES ÁLLAMFŐJÉNEK ISMERT EL. 2. FEGYVERSZÜNET JÖN LÉTRE. CSERÉBEN POROSENKÓNAK VÁLLALNIA KELL: UKRAJNA NEM CSATLAKOZIK A NATO-HOZ, semleges marad. OROSZORSZÁG PEDIG NEM AKADÉKOSKODIK TOVÁBB UKRAJNA EU-INTEGRÁCIÓJA ELLEN. 3. Mindezekért cserébe, az EU eltörli az Oroszország elleni szankciókat. A Donyec-medence urai pedig ismét a gyűlölt, de az orosz oligarchák számára oly kedves helyi oligarchák - Rinat Ahmetov, Szergej Taruta - lesznek. Nyilván az ő jövőbeni helyzetüket lesznek hivatva lerendezni a 'Donyec-medence státuszáról' rendezendő tárgyalások. KOMPROMISSZUMOT KELL KÖTNI AZ 'OROSZBARÁT' DONYECKI OLIGARCHA-CSOPORT, ILLETVE A KIJEVBEN HATALOMRA KERÜLT, VELÜK SZEMBEN ELLENSÉGES MÁSIK OLIGARCHA-CSOPORT KÖZÖTT. (A területnek megadandó széleskörű autonómia pedig még kifejezetten jól is jön majd a leendő helyi kiskirályoknak.) A Putyin-hívek mindeddig folyamatosan a Putyinnak valamiféle rejtélyes, 'zseniális tervét' emlegették. Főként április közepe, vége óta, amikor az orosz diplomácia rendkívül furcsa, hétköznapi, józan logikával megmagyarázhatatlan lépések sorozatába kezdett bele. Akkortól támadt a megfigyelőnek az a furcsa és rossz érzése: Putyin, az orosz diplomácia a Donbassz elveszejtésére játszik. Valamilyen érdekekből - nem tudni, milyenekből. MI ÁLLHAT AZ EGÉSZ MÖGÖTT?

238 / 259

a.) Oroszország már jó ideje gazdasági nehézségekkel küszködik. Az olaj ára (bármilyen furcsa is az iraki fejlemények fényében), esik. Ami tovább rontja az orosz gazdaság esélyeit. b.) A szankciók - az orosz propaganda minden hetvenkedő érvelésének dacára - súlyos következményekkel jártak és járnak. (Nem véletlen, hogy az USA - és európai vazallusai - eszelős megszállottsággal hozták az újabb és újabb szankciókat. Eszerint: sikerrel - megint ők győztek!) c.) Az orosz oligarchák számára - akiknek, minden ellenkező látszat dacára, Putyin a (jó) emberük) - már nagyon terhes az elhúzódó konfliktus. Ami húsbavágóan érinti elsősorban az éppen ő gazdasági érdekeiket. d.) Az orosz oligarcháknak nagyon is megfelelt a Janukovics megbuktatásáig fennállt helyzet: remek üzleteket csináltak az Ukrajnát - esetünkben pedig a Donyec-medencét - nyomorba döntő oligarchákkal. ÉS AMELY (OROSZ) OLIGARCHA KÖRÖKNEK NAGYON NINCS (NEM VOLT) ÍNYÜKRE, HOGY A FORRONGÓ DONYECK NÉPI VEZETŐI ÁLLAMOSÍTOTTÁK AZ OLIGARCHÁK ÜZEMEIT, és megígérték: a leendő, független donyecki népköztársaságban véget vetnek az oligarchák uralmának. No hát, szóval. Annak idején a Szent Szövetséget konkrétan Franciaország ellen hozták létre (valójában a jövő forradalmainak megakadályozására). A francia trónra visszatért Bourbonok érdekeit, persze, sértették a Franciaország elleni intézkedések - a Szent Szövetséghez idomulva azonban ezzel együtt is részt vettek a forradalmak elfojtásában Európa-szerte. Nem valami ilyesmivel állunk-e szemben most is? (Nota bene: Putyin Oroszországa, bizonyos szovjet külsőségek dacára, nem a Szovjetunió. Egy Marx nevű - ma száműzött - német filozófus és közgazdász is megmondta már: az osztályérdekek mindig a nemzeti érdekek fölé kerülnek. A 'szláv világról' szóló pánszláv, nagyorosz mitológiát és érzelgős szólamokat ismét felülírták a hideg, cinikus számítások.) Ennek fényében kell értelmeznünk a Putyin-hívek állításait: Putyinnak nem a Donyec-medence, hanem Ukrajna kell. És ennek fényében is értékelhetjük a Donyecki Népköztársaság miniszterelnöke, Alekszandr Zaharcsenko ellen minap elkövetett merénylet-kísérletet. Az Oroszország (az orosz állam!) által érdemben nem támogatott népi forradalomnak, ezek szerint, csupán az a feladata, hogy sikereikkel megpuhítsák, engedményre kényszerítség Poros Jankót és bűnbandáját (amely a hivatalos Moszkva számára, eszerint, többé már nem megdöntendő, fasiszta junta).

Putyinnak a Janukovics kori status quo visszaállítása kell - a levitézlett Janukovics nélkül.

OROSZ NÁCIK Csikós Sándor "... a 90-es évek orosz nemzeti megaláztatásának talaján jöttek létre"

Csikós Sándor: OROSZ NÁCIK

Csikós Sándor írása napjaink útvesztőiben keres megoldást és érthetően ez egy embernek egy fogalmazványban lehetetlen. Nincs most lehetőség, hogy minden kérdést megvizsgáljunk, ezért ezt a cikket vitaindító műnek tarthatjuk. Ugyanakkor valószínű , az összes új fejlemény ezt bizonyítja , hogy az USA vezető körei gátlástalanul világuralomra törnek és ezért ma nincs veszélyesebb ellensége a világ szabadságának és ezt meg kell akadályozni az emberiségnek. Hazánk számára ez különösen veszélyes. Ma úgy látszik,hogy Csikós Sándor cikkének végső következtetése helyes. A neoliberalizmussal mint a szabadságjogok elleni támadással külön kell még foglalkozni. A Világszabadság főszerkesztője : Jakócs Dániel

Orosz nácik csakugyan vannak. E nácik a 90-es évek orosz nemzeti megaláztatásának talaján jöttek létre - úgy, ahogy ez a húszas évek porig alázott, kifosztott Németországában is történt.

A mai - putyini - Oroszország ideológiailag rendkívül zavaros. A sértett nemzeti hiúság talaján – mi több, a nyugati fenyegetettség hatására – megjelent egyfajta zavaros ideológiai katyvasz, amelynek gerince: a (megbántott) nagyorosz nemzeti büszkeség, mely sovinizmusba csap át. PUTYIN IDEOLÓGIÁJÁT ÉN A KERESZTÉNY-NEMZETI KURZUS AFFÉLE OROSZ VÁLTOZATÁNAK TARTOM. Jellemzői: a feketeszázasságba átcsapó nagyorosz nacionalizmus és sovinizmus, pán-orosz, pánszláv misztika, vallási révület, miszticizmus. Ez a fajta zavaros „nemzeti” ideológia hősöket keres magának – és egyszerre találja meg Sztálinban, illetve a cári rendszerben, a polgárháború amúgy tömeggyilkos fehérgárdista tábornokaiban (Gyenyikin, Kolcsak). Pár éve a Népszabadság megírta: (a hajdan SZKP-tag) Putyin, (becsületére legyen mondva, a saját költségén – nem állami költségen, mint nálunk) helyreállította a Novogyevicsi temetőben a tömeggyilkos Gyenyikin tábornok sírját. Azét a Gyenyikinét, akinek Párizsban pár éve elhunyt lánya Le Pen pártjának híve volt.

Ahogy nálunk is a keresztény-nemzeti kurzus – a Horthy-korszakban és napjainkban is – táptalaja a szélsőjobboldali, fasiszta eszméknek is, ugyanígy táptalaja a putyini „keresztény-nemzeti kurzus” az ottani szélsőséges, kifejezetten fasiszta eszméknek. Az orosz náci fiatalokat láthatóan egy csöppet sem zavarja, hogy annak idején, a horogkereszt jegyében, tömegével irtották nagyapáikat, dédapáikat és –anyáikat. Az orosz nácik ideológiájának alapja – (megint csak) ellenhatásaként az orosz nemzetet sárba tipró (nyugati liberális) nézeteknek – az orosz nemzet (faj) felsőbbrendűsége mindazokkal szemben, akik bántják az orosz nemzetet. Az orosz nácik gyűlölik a zsidókat, a kaukázusiakat, a közép-ázsiaiakat – de a nyugatiakat is. (És mivel a liberálisok – akik nem kevés része zsidó értelmiségi – a nyugati, amerikai „értékek” felé nem csak tájékozódnak, de tevőlegesen harcolnak is a putyini Oroszország ellen, a liberális-ellenesség nemzeti-faji köntöst kap.)

239 / 259

Mindennek ellenhatása: A LIBERÁLISOK – OROSZORSZÁGON BELÜL IS (ahogy nálunk is) – AMERIKÁBAN, AZ AMERIKAI BEFOLYÁSBAN KERESIK A DEMOKRÁCIA VÉDELMÉT. ÉS EZ ALAPVETŐ, VÉGZETES TÉVEDÉSÜK.

A LIBERALIZMUS mára olyannyira túlhajtja az individualizmust (ami eredeti értelmében az egyén szabadságának védelmét jelenti), hogy MÁRA AZ INDIVIDUALIZMUS ÖNMAGA ELLENTÉTÉVÉ VÁLT: nemhogy nem védelmezi többé az egyén ÉRTELMES SZABADSÁGÁT, de éppen ellenkezőleg, eltiporja azt. A MAI INDIVIDUALIZMUS – ÉS IDEOLÓGIÁJA: A LIBERALIZMUS – MÁRA AZ EMBER, ANNAK ÖNÁLLÓ EGYÉNISÉGE ELLEN FORDULT – AZ EMBERT KISZOLGÁLTATOTT ZOMBIVÁ, IDOMÍTOTT CIRKUSZI, ILLETVE HÁZIÁLLATTÁ TESZI, amely zokszó nélkül fogyaszt, elviselve cserében a totálissá, nemzetek fölöttivé vált kapitalizmus igáját. ENNEK A MAI, ÖNMAGÁBÓL KIFORDULT LIBERALIZMUSNAK A VEZÉRE NAPJAINKBAN: AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK. Mely az országok, nemzetek, népek után legázolja immár az egyszerű embereket is.

EZ A FAJTA RENDSZER – ÉS VEZETŐJE, FŐ ZSANDÁRA – MÁRA AZ EMBERISÉG, ANNAK A JÖVŐJÉT, PUSZTA FENNMARADÁSÁT FENYEGETŐ LEGNAGYOBB VESZÉLYÉVÉ VÁLT. ÉS KORUNK LEGNAGYOBB TRAGÁDIÁJA, HOGY – valódi baloldal híján – ELMARADOTT, REAKCIÓS ORSZÁGOK, NÉZETEK, IDEOLÓGIÁK DOBNAK KESZTYŰT AZ EMBERISÉG LÉTÉT FENYEGETŐ IDEOLÓGIÁNAK, ORSZÁGNAK, ORSZÁGCSOPORTNAK. Amerikával szemben ma a tekintélyuralmi Kína, a tekintélyuralmi, retrográd ideológiájú Oroszország, az iszlám fundamentalizmus, szocialisztikus nézeteket valló, ugyancsak tekintélyuralmi latin-amerikai országok állnak szemben.

Ez, bizony, nem valami lelkesítő perspektíva. De ez a valóság. Ez van – ebből kell kiindulni. ÉS, MINDENEK ELŐTT, MÉRLEGELNI KELL, MELYIK A VESZÉLYESEBB.

A Nyugat-ellenes tábor mellett ma három nagy érv szól:

1. Ellentétben a liberális-amerikai táborral, ŐK ÖNVÉDELEMBEN VANNAK – és nézeteiket nem próbálják másokra tukmálni, csak saját országaikon belül védelmezik azokat

2. AZ IDENTITÁSÉRT (és ezen már nem csupán országok, népek, nemzetek – de az ember egyéni identitása is értendő) FOLYÓ VILÁGMÉRETŰ KÜZDELEMBEN A NYUGAT-ELLENES TÁBOR – objektíve – A NORMALITÁS, AZ EGYÉN VALÓDI SZABADSÁGÁNAK, AZ EMBERISÉG FENNMARADÁSÁNAK VÉDELMÉBEN KÜZD. Hiszen nemcsak vallási kitétel: MAGA A TERMÉSZET IS ÚGY RENDELKEZETT, HOGY VANNAK HÍM (férfi) ÉS VANNAK NŐI EGYEDEK – ÉS EZEKNEK VAN IDENTITÁSUK. (Nem véletlen, hogy év tízezrek óta a megszületett kisfiúkat férfiaknak, a kislányokat nőknek nevelik – mert utódok csakis kettejük egyesüléséből születhetnek. És a két egyed génjeinek egyesüléséből jön létre az új, egyesített génalap – ami elengedhetetlen feltétele az emberiség fennmaradásának, továbbfejlődésének. Nem véletlen, hogy nem csupán a vallások tiltották a közeli rokonok közötti nemi kapcsolatokat, házasságokat. ÉS AKI EZT MEGKÉRDŐJELEZI – MÁRPEDIG A SZÉLSŐSÉGESSÉ, ÖNMAGA ELLENTÉTÉBE ÁTCSAPOTT LIBERALIZMUS, INDIVIDUALIZMUS MÁR EZT IS MEGKÉRDŐJELEZI.)

Nem véletlenül tettem ezt a hosszú biológiai kitérőt: A HARC MÁR EZEN A TÉREN IS FOLYIK. A HARC MÁR AZ EMBERISÉG PUSZTA FENNMARADÁSÁÉRT FOLYIK. Azért, amiről már József Attila is megírta (kb. ezekkel a szavakkal): harcolunk, hogy a férfi férfi, a nő pedig maradjon. A HARC AZ IDENTITÁSÉRT FOLYIK. És ez lecsapódik a politikában is. Így válik, például, politikai kérdéssé a szexuális kisebbségek jogai, a melegparádék, az egyneműek házasságának kérdése. Így kap – sajnálatos módon – új értelmet a konzervativizmus, a keresztény-nemzeti kurzus kérdése. Ezért imponáló a magyar társadalom nagyobb része számára is Orbán avítt konzervativizmusa, a Jobbik fellépései a liberalizmus szélsőséges túlhajtásai. MA NINCSENEK UGYANIS KORSZERŰ, VALÓBAN BALOLDALI VÁLASZOK A SZÉLSŐSÉGES, EMBERELLENESSÉ FORDULT LIBERALIZMUS, AZ ERRE ALAPOZÓ POLITIKAI-IDEOLÓGIAI RENDSZEREK KIHÍVÁSAIRA.

Ettől van az, hogy AZ OROSZ TÁRSADALOM DÖNTŐ TÖBBSÉGE LIBERÁLIS-ELLENES ÉS EGYEMBERKÉNT SORAKOZIK FEL PUTYIN ÉS KERESZTÉNY-NEMZETI KURZUSA MÖGÉ (amelynek alapján tenyésznek a szélsőséges, újfasiszta, orosznáci nézetek is). Ezért van az, hogy a magyarországi jobb-, sőt szélsőjobboldal színleli az oroszbarátságot (sőt, ez lehet őszinte is részükről – holott negyedszázada még ezek az erők: keresztény kurzus, újnyilasok, harcoltak a legjobban minden ellen, ami orosz.) Ezért van a furcsa barátság Putyin és a fasisztoid Berlusconi között. Ezért védelmezi Európában a leginkább a fasiszta Le Pen fasiszta lánya Oroszországot, a vele ápolandó kapcsolatokat, a Donyec-medence népfelkelőit.

Miközben a „szocialisták”, a liberálisok mára Oroszország legádázabb ellenségeivé, AZ AMERIKAI VILÁGURALMI TÖREKVÉSEK LEGFŐBB ÉLHARCOSAIVÁ, SZÓSZÓLÓIVÁ VÁLTAK.

3. És hát, igen, a klasszikus érv: az USA A NEMZETKÖZI – NEMZETEK FÖLÖTTIVÉ VÁLT – IMPERIALIZMUS ÉLLOVASA, VILÁGCSENDŐRE, VILÁGZSARNOKA. Amit „globalizációnak” szokás nevezni – az valójában a nemzetek fölöttivé vált, és egyre személytelenebbé váló tőke világuralmát, a népek, országok, nemzetek fölötti zsarnokságát jelenti. Bármennyire is kuszává, kibogozhatatlanná váltak mára a tőkeviszonyok (mindenki mindenütt birtokol, ma már az isten se tudná megmondani, hogy egy nemzetközivé/nemzetek fölöttivé vált nemzetközi óriáscégnek voltaképpen ki a tulajdonosa), A MOSTANRA LÉTREJÖTT VISZONYOK ELSŐSORBAN ÉS MINDENEK ELŐTT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKNAK KEDVEZNEK. Még akkor is, ha a nemzetek fölötti cégbirodalmak, tőkéscsoportok ma már esetenként az amerikai kormánynak is diktálnak. Ezt az áldozatot azonban az amerikai kormány szívesen meghozza, hiszen ez a helyzet neki kedvez leginkább. A liberalizmus – amely a nemzetek fölöttivé vált nagytőke érdekeit képviseli – az, amelyik szorgalmazza, védelmezi a nemzetközi méretűvé vált káoszt. A liberalizmus fejezi ki leginkább azok érdekeit, akik elsősorban profitálnak a megélhetési kényszer miatti tömeges, modernkori népvándorlásból. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a harmadik világ Nyugat-Európát elárasztó gazdasági menekültjei leszorítják a béreket. Ez azt is jelenti, hogy az idegen civilizációkból érkezők aláássák az adott ország hagyományos értékrendjét (annak pozitívumait is – sőt talán azokat leginkább), állandó feszültséget,

240 / 259

etnikai villongásokat, eleve elkerülhető, sőt álproblémák tömegeit teremtik, elterelve a figyelmet arról, hogy ki a dolgozó tömegek valódi ellensége. MIKÖZBEN A TŐKE LÉNYEGÉBEN MÁR LÉTREHOZTA SAJÁT „INTERNACIONÁLÉJÁT”, A DOLGOZÓ EMBEREK KÜLÖNBÖZŐ CSOPORTJA EGYMÁST MARJÁK – elleplezve valódi érdekeiket, valódi azonosságtudatukat.

MINDEZEKÉRT – és sok másért is – MÁRA NINCS VESZEDELMESEBB ELLENSÉGE AZ EMBERISÉGNEK, MINT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK, AZ ÁLTALA URALT VILÁG ELITJEINEK POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS SZELLEMI-IDEOLÓGIAI URALMA.

Más politikai erő híján ezért ma mindenki, aki félti az emberiség jövőjét, ABBAN KELL HOGY ÉRDEKELT LEGYEN, HOGY AZ AMERIKAI, A NEMZETEK FÖLÖTTIVÉ VÁLT IMPERIALIZMUS CÉLKITŰZÉSEI NE SIKERÜLJENEK. Ez vonatkozik „az emberi jogok védelmében” folyó nemzetközi intervenciós háborúkra, az izraeli-arab konfliktusra – vagy legfrissebben, a Donyec-medencében folyó polgárháborúra is. Ahol az amerikai, a nemzetek fölöttivé vált imperializmus által hatalomba emelt, és minden eszközzel védelmezett fasiszta junta próbálja vérbe fojtani az ottani lakosság függetlenség- és szabadságvágyát (illetve, egyben, az oligarchák uralma elleni népfelkelését).

Bármennyire is elítéljük ezért az orosz nácik horogkeresztes vonulását, NEM TÉVESZTHETJÜK SZEM ELŐL A LEGFŐBB CÉLT: HOGY AZ IMPERIALISTA, LIBERÁLFASISZTA JUNTA VERESÉGET SZENVEDJEN – LEHETŐLEG MEG IS BUKJON.

Oroszország esetében ezért szét kell választani az orosz nácikat, a tekintélyuralmi, keresztény-nemzeti kurzusos, oligarchikus kapitalista rendszer létét az országban – illetve azt, hogy – világuralma érdekében – A MÁSIK TÁBOR EL AKARJA SÖPÖRNI MAGÁT OROSZORSZÁGOT IS. A Donyecmedencében a harc e körül is folyik.

Amikor Mussolini fasiszta diktátor 1940. november végén rátámadt Görögországra, az éppen egy másik fasisztoid diktátor, Metaxas uralmát nyögte. Bárki bármit is gondolt azonban akkor Metaxas diktatúrájáról – a diktátor (ritka kivételként) szembeszállt az agresszorral, népe pedig hősies harcával ebben támogatta őt. OTT MÁR TÖBBÉ NEM METAXAS DIKTATÚRÁJÁRÓL VOLT SZÓ, HANEM GÖRÖGORSZÁG FÜGGETLENSÉGÉRŐL.

Az orosz nácikat el kell ítélni. Ám ők a saját országukban randalíroznak. Míg az ukrán nácik – akik az oroszellenes „demokraták” aktív közreműködésével jutottak hatalomra – egy tőlük szabadulni igyekvő országrészben gyilkolják az embereket, követik el háborús bűntettek tömegét. Egy olyan országrészt terrorizálnak, melynek lakossága több mint 90 százalékban a tőlük való elszakadás mellett döntött, és amely soha többé már nem lesz képes együtt élni velük.

Amerika az emberi jogoknak az a világcsendőre, amelyik pontosan az általa állítólag védelmezett emberi jogokat tagadja meg minden más országtól, néptől, nemzettől. Mindenekelőtt a legfontosabb emberi jogot: az országok, nemzetek és népek önrendelkezésének, saját útválasztásának a jogát. Amit pedig a legelső cikkelyeikben rögzítenek a legfontosabb nemzetközi emberi jogi alapokmányok.

Donyeckben az „oroszbarát szeparatisták és terroristák” ellen éppen azok szervezik a kíméletlen leszámolást, akik harcát – 1776 és 1783 – között, a mai szóhasználattal „franciabarát szeparatisták és terroristák” lázadásának lehetne nevezni. Amerika 30 évig háborúzott az ellen a Vietnam ellen, amely 1945. szeptember 2-án elfogadott Függetlenségi Nyilatkozatának kezdő sorai pedig szinte szó szerint megegyeztek az 1776. július 4-én világgá kiáltott iromány soraival.

AMERIKA MÁRA A GONOSZ BIRODALMA, AZ EMBERI NEM LEGFŐBB VESZEDELME. MINDENKI ALAPVETŐ ÉRDEKE, HOGY A GONOSZNAK EZ AZ ÖN- ÉS KÖZVESZÉLYES BIRODALMA SOHA, SEHOL NE GYŐZHESSEN.

UKRÁN ELLENZÉKI KÉPVISELŐ FELHÍVÁSA Jelena Bondarenko Ukrajnában bűnös harc folyik az ellenzék ellen, minden lehetséges módon elfojtják a szólásszabadság alkotmányos jogát.

JELENA BONDARENKO, UKRÁN ELLENZÉKI KÉPVISELŐ FELHÍVÁSA

„ Én, Jelena Bondarenko, a jelenlegi ukrajnai hatalommal szemben ellenzékben lévő Régiók Pártjának népképviseleti küldöttje nyilatkozni kívánok a következőkről. A jelenlegi hatalom odáig süllyedt, hogy egyenesen az ellenzéki politikusok nyílt fizikai eltávolításával, illetve azzal fenyegetőzik, hogy a parlamenti és az azon kívüli ellenzéket megfosztja a szólásszabadság jogától. A hatalom részesévé vált nem csupán az ellenzéki politikusokkal, de a gyermekeikkel szemben elkövetett bűncselekményeknek is.

241 / 259

Napjainkban, Ukrajnában, az ellenzéki képviselők mindennapi életének részévé váltak az ellenük irányuló állandó fenyegetőzések, hallgatólagos kitiltásuk a legtöbb tévécsatorna adásaiból. Manapság, ha valaki Ukrajnában szót emel a békéért, a hatalom éppen úgy azonmód a nép ellenségévé nyilvánítja, mint ahogy az az előző évszázad 30-as, 40-es éveiben Németországban, illetve a maccarthyizmus idejében Amerikában történt.

A minap Arszen Avakov ukrán belügyminiszter – aki elszánt híve az un. „háborús pártnak”, a következőket mondotta: „Valahányszor Jelena Bondarenko fölmegy a parlamenti szószékre, a kezem már magától nyúl a pisztolytáska felé.” Hangsúlyozom, mindezt az az ember mondta, akit az állam a legfőbb rendőr hatáskörével ruházott föl. Pontosan egy héttel ezelőtt pedig Alekszandr Turcsinov, a parlament elnöke megvonta tőlem, mint az ellenzéki Régiók Pártja képviselőjétől a szót. Tette ezt egyedül azért, mert én akkor, ott, kijelentettem: „az a hatalom, amely hadsereget küld békés városok bombázására, az egy bűnös hatalom.” Mindezek után a parlament elnöke jóindulatúan lehetővé tette, hogy a parlamenten belüli radikálisok felhívásukban követeljék az ellenzék szétlövését.

Figyelembe véve, hogy még a múlt év végén, amikor Kijevben már szabadon garázdálkodhattak a szélsőségesek, valakik rálőttek az autómra (mely tényt én be is jelentettem a rendfenntartó szerveknek) – az ellenem irányuló ilyesfajta fenyegetéseket én a legnagyobb komolysággal kezelem.

Tájékoztatom továbbá mindazokat, akik erről nem tudnak, hogy a jelenlegi hatalom fedezi mindazokat a bűnözőket, akik kezet merészeltek emelni egy másik ellenzéki politikus, Vlagyimir Olejnyik fiára, Ruszlan Olejnyikre. Ruszlan Olejnyikot, aki járási ügyész, a saját munkahelyén verték össze, ami által veszélybe került élete és egészsége. A hatalom azonban elbocsátotta állásából Ruszlan Olejnyiket – ahelyett, hogy kivizsgáltatta volna ezt a tényt, vagyis azt, hogy hivatali kötelességeinek ellátása közben ért támadás egy ügyészt, illetve hogy szörnyűséges módon gyakoroltak nyomást egy ellenzékire és annak családjára. Kollégáitól hetente hallok olyan esetekről, amikor Olejnyik munkatársait összeverik, híveinek vállalatainál házkutatások zajlanak, híveit, munkatársait megfenyegetik, életükre, egészségükre, vagyonukra törnek.

Az ukrán tömegtájékoztatásból csaknem teljességgel kigyomlálták az ilyesfajta híreket. Az egyszerű állampolgárok nem is sejtik, hogy Ukrajnában bűnös harc folyik az ellenzék ellen, hogy minden lehetséges módon elfojtják a szólásszabadság alkotmányos jogát. Azon szerkesztőségek ellen, amelyek félelmüket leküzdve becsületesen végzik munkájukat, a nacionalista csoportok támadásokat intéznek. A szerkesztőségek ellen intézett pogromok szervezőit és résztvevőit pedig annak ellenére sem vonják felelősségre, hogy kilétük jól látható a videó, illetve fényképfelvételeken. (A fordító megjegyzése: a hatóságok éppen most vették őrizetbe a hatalommal szemben kritikus „Vesztyi” c. lap főszerkesztőjét.)

Felhívom tehát azokat a nemzetközi szervezeteket, amelyek kinyilvánították a demokratikus elvek melletti elkötelezettségüket, hogy ne csupán fordítsanak minderre figyelmet, de csatlakozzanak ahhoz a küzdelemhez, amely az ukrán állampolgárok demokratikus jogainak és szabadságjogainak védelmében, tiszteletben tartása érdekében folyik.

Az ukrajnai juntának azon módszereinek, amivel az a hatalomért – pontosabban az ukrajnai diktatúra kiépítéséért – küzd, semmi közük a „demokrácia” fogalmához. Az a tétlenség, amivel a nemzetközi közösség viszonyul a kirívó tényekhez, úgy lesz értelmezhető, hogy ez a közösség cinkosságot vállal, hallgatólagosan jóváhagyja mindazokat a bűntetteket, amelyek ma Ukrajnában zajlanak.

A szabad világ még egy harcálláspontját – Ukrajnát – veszíti el. Mindazok, akik nem csak szavakban, de tettekben is küzdenek a demokráciáért, az emberi jogokért és szabadságjogokért, együttesen sokat tehetnek. Hiszen csak közös erővel állíthatjuk le a juntát, vethetünk véget az Ukrajnában folyó testvérgyilkos háborúnak!

Tisztelettel: Jelena BONDARENKO Ukrajna népképviselője

SZERKESZTŐSÉGI NYILATKOZAT A Világszabadság szerkesztősége "... a problémák jelentős része nemcsak az egyes kormányok tevékenységéből, hanem az egész társadalom jellegéből következik."

SZERKESZTŐSÉGI NYILATKOZAT

A közelgő önkormányzati választások ismét a figyelem előterébe helyezték a mai problémák mellett magát a rendszerváltást ,illetve annak a társadalomnak az alapelveit, amely a rendszerváltás következtében keletkezett. Ez érthető hiszen a problémák jelentős része nemcsak az egyes kormányok tevékenységéből, hanem az egész társadalom jellegéből következik. Tapasztalataink, megfigyeléseink azt bizonyítják, hogy a számunkra fontos társadalmi rétegek, a bérből és fizetésből élő szellemi és fizikai dolgozók különböző csoportjai, valamint a saját munkájukból élő kisvállalkozók ( gyakran kényszervállalkozók) véglegesen kiábrándultak a rendszerváltásból. Hozzájuk számítjuk a közülük kikerült nyugdíjasokat is, valamint ezeknek a rétegeknek még tanuló korban lévő fiataljait. Kiábrándulásuk oka az elmúlt 25 év teljes történelme, helyzetük különböző mértékben, de állandóan romlott és romlik. Az országos politika szintjén, a parlamentben és a szellemi élet legfontosabb területein nincs egyetlen parlamenti párt sem, amely mindennapi és távlati érdekeiket ténylegesen képviselné. Hangjuk és véleményük a felszínen alig érzékelhető, ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs véleményük. Ez a vélemény a teljes és

242 / 259

végleges kiábrándulás, a jelenlegi parlamenti pártok és politikusaik tevékenységének teljes tagadása. Az egész úgy rossz, ahogy van. Már a rendszerváltás első éveiben elkezdődött ez a kiábrándulási folyamat, és akkor még enyhe pesszimizmusban nyilvánult meg. Az általános kiábrándultságon belül azonban különböző rétegek és változatok vannak: a ) Kezdjük a legkisebb létszámú csoporttal. Az 1945 előtti privilégizált rétegekre, de nem a tőkésekre és földbirtokosokra gondolunk, hanem a rendszer kedvezményezettjeire, az alkalmazottakra, a hivatalnokokra , az úgy nevezett úri emberekre. Ők azt várták, hogy a rendszerváltás visszaadja kiváltságaikat. Hamarosan azonban szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy az új rendszer kiváltságosai részben nem ők lettek , részben pedig az új rendszernek nem volt szüksége annyi kiváltságos személyre, ahányan ők voltak. Ezek a hoppon maradt kiváltságosak ma a szegény dolgozó nép részét képezik. b) Olyan kispolgári rétegek, amelyek a rendszerváltástól üzleti sikereket, meggazdagodást vártak, és ez – túlnyomó többségük számára - érthetően nem következett be. c) Végül a legnagyobb csoport azokból a dolgozókból áll, akiket a csodálatosnak kikiáltott jóléti állam ábrándjával hitegettek illetve csaptak be. Valamikor részleteiben is meg kell nézni ezt a legendát, mert hatása ma is érződik, most csak arra kell utalni, hogy a magát demokratikusnak nevező jelenlegi ellenzék jól működő piacgazdaság megteremtésének propagandájával ígér jólétet. Az egész nem több üres retorikánál, mert ezeknek a magukat demokratának nevező uraknak is tudniuk kellene, hogy piacgazdasághoz legalább vásárlóképes piac kell. Az egész retorikájuk nem más mint kampányfogás. A mai úgy nevezett liberális és demokratikus ellenzék a rendszerváltás kezdetén már kormányon volt , és tevékenységük eredménye a dolgozó emberek számára siralmas volt. Nincs szükség újabb négy év ahhoz, amit már 20 évvel ezelőtt is megtudtunk, hogy politikájuk nem alkalmas a nép problémáinak a megoldására. A gondolkodás szabadságának a hangoztatásával is csak azt leplezik, hogy szélsőséges antimarxisták és semmi több. Mihelyt nézeteiktől lényegesen eltérő koncepcióval találkoznak rögtön nem türelmesek mások nézetei iránt. Esetleges sikereiktől a dolgozó emberek nem várhatnak semmit. Gyors demokratikus változásra most nincs esély. Jelenleg egyet tehetünk: ismét lerakjuk egy tényleg népi, azaz demokratikus , antikapitalista és hatékony mozgalom és szervezet alapjait .

A Világszabadság szerkesztősége

A Nemzetközi Munkásszövetség alapító üzenete Karl Marx Reményt kelt bennünk ez az alapító üzenet arra, hogy a világ szellemi és fizikai dogozói összefogva egy új Internacionálé alapításával válaszolnak a mai reménytelen helyzetre.

Néhány ajánló sor a Nemzetközi Munkásszövetség alapító üzenetéhez

Pár napja, 2014 szeptember 28-án volt 150 éve annak, hogy Londonban megalakult a Nemzetközi Munkásszövetség későbbi közismert nevén az I. Internacionálé. Ebből az alkalomból tesszük közé az alapító üzenetet, amelynek végleges szövegét Marx fogalmazta meg. Az ideiglenes szervezeti szabályzattal együtt ez 11 oldal. Nincs értelme ismertetni, remélem mindenki elolvassa. Csak utalni akarok arra, hogy mennyire hasonlít a mai kapitalizmus a 150 év előttire. Két példát említek a szövegből. „ A gazdaság és hatalom e szédítő növekedése teljesen a vagyonos osztályokra korlátozódik„ – vagy — „1863-ban háromezer személy annyi jövedelmet osztott fel egymás között, amennyi Anglia és Wales összes mezőgazdasági munkásának teljes évi keresete volt.

Az I. Internacionálé akkor alakult, amikor a brit és az európai munkásmozgalom a chartista mozgalom bukása miatt a mélyponton volt. Most Európában és nálunk is hasonló a helyzet, éppen ezért kelt bennünk reményt ez az alapító üzenet arra, hogy a világ szellemi és fizikai dogozói összefogva egy új Internacionálé alapításával válaszolnak a mai reménytelen helyzetre. (A szövegben előforduló kiemelések a szerkesztőség munkája.)

A Világszabadság szerkesztősége

Budapest, 2014 szeptember- október.

[Karl Marx]

A Nemzetközi Munkásszövetség alapító üzenete

A Szövetség alapíttatott 1864. szeptember 28-án, a St. Martin’s Hallban (Long Acre, London) tartott nyilvános gyűlésen.(1)

243 / 259

Munkások!

Vitathatatlan tény, hogy a munkástömegek nyomora 1848 és 1864 között nem csökkent, holott ez az időszak az ipar fejlődése és a kereskedelem növekedése tekintetében egyedülálló. l850-ben a brit középosztálynak egy igen jól tájékozott, mérsékelt irányzatú lapja azt jósolta, hogy ha Anglia kivitele és behozatala 50 százalékkal emelkednék, az angol pauperizmus nullára süllyedne. De jaj! 1864. április 7-én a pénzügyminiszter azzal a kijelentéssel örvendeztette meg parlamenti hallgatóságát, hogy Anglia teljes behozatala és kivitele l863-ban 443 955 000 font sterlingre növekedett, „amely bámulatos összeg mintegy háromszorosa a viszonylag nem messzi l843-as időszak kereskedelmének”! Mindazonáltal ékes szavakat mondott a ,,szegénységről'. „Gondoljanak azokra' - kiáltott fel -, ,,akik a nyomor határán vannak', a ,,bérekre ... amelyek nem emelkedtek', az „emberi életre ... amely tíz eset közül kilencben csupán a létért való küzdelem!'2 Nem beszélt Írország népéről, amelyet fokozatosan kiszorítanak északon a gépek, délen a juhlegelők, bár ebben a szerencsétlen országban még a juhok is megfogyatkoznak, igaz, nem oly rohamos ütemben, mint az emberek. Nem ismételte el azt, amit a felső tízezer legfőbb képviselői éppen akkor árultak el hirtelen támadt rémületükben. A garrotte3 keltette pánik csúcspontján ugyanis a Lordok Háza egy bizottságot küldött ki a deportálás- és fegyházügy megvizsgálására. A bizottság jelentése nyilvánosságra került az l863. évi testes Kékkönyvben4, és hivatalos adatokkal és számokkal bizonyítja, hogy az elítélt gonosztevők legalja, Anglia és Skócia fegyencei, sokkal kevesebbet robotolnak és sokkal jobban táplálkoznak, mint Anglia és Skócia mezőgazdasági munkásai. De ez még nem volt minden. Mikor az amerikai polgárháború következtében Lancashire és Cheshire munkásai az utcára kerültek, ugyancsak a Lordok Háza egy orvost küldött ki az iparvidékekre azzal a megbízással, vizsgálja meg, mi az a lehető legkisebb mennyiségű szén és nitrogén, a legolcsóbb és legegyszerűbb alakban, amely átlagosan éppen még elégséges lehet az ,,éhségbetegségek elhárítására'. Dr. Smith, az orvos megbízott megállapította, hogy 28000 grain szén és 1330 grain nitrogén az a heti fejadag, amely egy átlagos felnőttet… éppen még az éhségbetegségek szintje fölött tartana, továbbá azt tapasztalta, hogy ez a mennyiség meglehetősen közel jár ahhoz a szűkös táplálkozáshoz, amelyre a végső ínség nyomása a pamutipari munkásokat valóban rászorította.1 De most figyeljetek! Ugyanezt a tudós doktort később ismét kiküldte a Titkos Államtanács orvostisztviselője, hogy vizsgálja meg a munkásosztály szegényebb rétegeinek a táplálkozását. Kutatásainak eredményeit a ,,Hatodik közegészségügyi jelentés'5 foglalja magában, amelyet a parlament rendeletére az idén közzétettek. Mit fedezett fel a doktor? Azt, hogy a selyemszövők, varrónők, kesztyűsök, harisnyakötő munkások és így tovább, átlagban2 még a pamutipari munkások ínséges adagját sem kapják meg, még azt a szén- és nitrogén mennyiséget sem, amely „éppen még elégséges az éhségbetegségek elhárítására'.

,,Mi több' - a jelentést idézzük -, „a mezőgazdasági népességből megvizsgált családokra vonatkozóan kitűnt, hogy több mint egyötödük kevesebb széntartalmú táplálékkal és több mint egyharmaduk kevesebb nitrogéntartalmú táplálékkal él a megállapított minimumnál, és hogy három grófságban (Berkshire, Oxfordshire és Somersetshire) a nitrogéntartalmú táplálék elégtelensége jellemzi az átlagos helyi étrendet.' ,,Emlékeztetnünk kell arra' teszi hozzá a hivatalos jelentés, „hogy a tápláléktól való megfosztást igen rosszul tűri az ember, és hogy a nagyon szűkös étrend rendszerint csak akkor következik be, mikor már más nélkülözések megelőzték. . . Még a tisztaság is költségessé vagy nehezen megvalósíthatóvá válik, s ha még vannak önérzetes törekvések a fenntartására, minden ilyen törekvés csak tetézi az éhség gyötrelmeit.' ,,Fájdalmas gondolatok ezek, kivált ha emlékezetünkbe idézzük, hogy a szegénység, amelyre utalnak, nem a restség megérdemelt szegénysége; valamennyi esetben dolgozó népesség szegénysége ez. Sőt, az a munka, amellyel a szűkös adag táplálékot megszerzik, többnyire rendkívül hosszúra nyújtott.' A jelentés rámutat arra a különös és eléggé váratlan tényre, „hogy az Egyesült Királyság részei' - Anglia, Wales, Skócia és Írország - „közül Anglia' - a leggazdagabb rész – „mezőgazdasági népessége a legeslegrosszabbul táplált'; de hogy még Berkshire, Oxfordshire és Somersetshire mezőgazdasági munkásai is sokkal jobban táplálkoznak, mint London keleti részének számos tanult otthonmunkása.

Ilyenek azok a hivatalos megállapítások, amelyeket a parlament rendeletére közzétettek 1864-ben, a szabad kereskedelem ezeréves birodalma6 idején, olyan időben, amikor a pénzügyminiszter az alsóháznak kijelentette, hogy „a brit munkás átlagos helyzete oly mértékben javult, hogy az tudomásunk szerint rendkívüli és példátlan bármely ország vagy bármely kor történelmében'. E hivatalos szerencsekívánatok között disszonáns hang a hivatalos közegészségügyi jelentés száraz megjegyzése: „Egy ország közegészsége tömegeinek egészségét jelenti, a tömegek pedig aligha lesznek egészségesek, ha nincsenek - a legalsóbb rétegekig - legalább mérsékelt jólétben.'

A pénzügyminiszter, elkápráztatva a ,,nemzet haladását' kimutató statisztikáktól, melyek a szeme előtt táncolnak, vad eksztázisban így kiált fel: „1842-től l852-ig az ország megadóztatható jövedelme hat százalékkal növekedett; az l953-tól l86l-ig eltelt nyolc év alatt, ha 1853-at vesszük alapnak, húsz százalékkal növekedett! A tény olyan bámulatos, hogy szinte hihetetlen!… A gazdagság és hatalom e szédítő növekedése' - teszi hozzá Gladstone úr - ,,teljesen a vagyonos osztályokra korlátozódik!'7

Ha tudni akarjátok, hogy a dolgozó osztályok a megtört egészség, megfertőzött erkölcsök és szellemi romlás milyen feltételei között termelték és termelik „a gazdagság és hatalom e szédítő növekedését, amely teljesen a vagyonos osztályokra korlátozódik”, tekintsetek arra a képre, amelyet a legutóbbi „Közegészségügyi jelentés” a szabók, nyomdászok és varrónők műhelyeiről rajzol! Vessétek össze a „Gyermekek foglalkoztatását vizsgáló bizottság” l863-as jelentésével8, amely megállapítja például, hogy „a fazekasok mint osztály, férfiak és nők egyaránt, testileg és szellemileg igen elkorcsosult népesség”, hogy „a beteg gyermekből majdan beteg szülő lesz', hogy „a faj további romlása elkerülhetetlen”, és hogy „Staffordshire népességének elkorcsosulása még nagyobb volna a szomszédos vidékről való állandó rekrutálódás és egészségesebb fajokkal való összeházasodás nélkül”. Vessetek egy pillantást Tremenheere úrnak a „Péklegények panaszairól” szóló Kékkönyvére!9 És ki ne borzadna meg a gyárfelügyelőknek a legfőbb anyakönyvvezető által alátámasztott ama paradox megállapításától, hogy a lancashire-i munkások egészsége - jóllehet az ínséges táplálékadagon tengődtek – valójában megjavult, mert a gyapotínség miatt egy időre kizárták őket a pamutgyárakból, és hogy a gyermekek halandósága csökkent, mert az anyáknak most végre módjuk volt arra, hogy Godfrey „cordial”-ja(10) helyett saját keblüket nyújtsák nekik.

Nézzük meg újra az érem másik oldalát! Az l864. július 20-án az alsóház elé terjesztett jövedelem- és vagyonadó-kimutatások azt tanúsítják, hogy azoknak a személyeknek a száma, akiknek évi jövedelmét az adószedő 50 millió font sterlingre vagy többre becsüli, 1862. április 5-től 1863. április 5-ig, egyetlen év alatt tizenhárommal emelkedett, 67-ről 80-ra. Ugyanezek a kimutatások feltárják azt a tényt is, hogy mintegy 3000 személy 25 millió font sterling évi jövedelmet oszt fel egymás között, ami több mint Anglia és Wales összes mezőgazdasági munkásainak teljes évi keresete. Nézzük meg az 186l-es népszámlálás adatait, és látni fogjuk, hogy Anglia és Wales földtulajdonos férfiainak száma, amely 1851-ben16934 volt, 1861-ig l5066-ra apadt, úgyhogy a föld koncentrációja tíz év alatt 11 százalékkal fokozódott. Ha az ország földjének kevesek kezében való koncentrációja ugyanilyen arányban folytatódik, a földkérdés olyan rendkívüli módon leegyszerűsödik, mint a római birodalomban abban az időben, amikor Nero elvigyorodott azon a felfedezésen, hogy Africa provincia fele hat gentleman tulajdonában van.

244 / 259

Azért időztünk ilyen hosszan ezeknél az „olyan bámulatos, hogy szinte hihetetlen tényeknél', mert Anglia a kereskedelmi és ipari Európa élén halad3. Emlékszünk arra, hogy néhány hónappal ezelőtt Lajos Fülöp egyik száműzött fia nyilvánosan szerencse kívánatait fejezte ki az angol mezőgazdasági munkásoknak, mert sorsuk kedvezőbb, mint a Csatorna másik oldalán élő kevésbé szerencsés társaiké. Valóban, az angliai tények más couleur locale-lal4 és némileg korlátoltabb mértékben a kontinens minden ipari és haladó országában ismétlődnek. 1848 óta mindegyikben soha nem látott ipari fejlődés és a behozatal és kivitel soha nem álmodott kiterjedése tapasztalható. Mindegyikben igazán „szédítő' volt a „gazdagság és hatalom növekedése, amely teljesen a vagyonos osztályokra korlátozódik'. Mindegyikben, akárcsak Angliában, a munkásosztály egy kisebbségének némileg emelkedett a reálbére5; a legtöbb esetben azonban a bérek pénzbeli emelkedése éppúgy nem jelentette a jóiét valóságos növekedését, mint ahogy például a londoni szegényház vagy árvaház lakójának igen kevés haszna volt abból, hogy elemi létfenntartási eszközei 1861-ben 9 font sterling l5 shilling 8 pennybe kerültek az 1852-es 7 font sterling 7 shilling 4 pennyvel szemben. A munkásosztály nagy tömege mindenütt mélyebbre süllyedt, legalább olyan arányban, mint amilyenben a fölötte állók szociális szintje emelkedett. Ma Európa minden országában nyilvánvaló igazság ez minden előítélettől mentes elme számára, és csak akiknek érdekük, hogy mások a balgák paradicsomában maradjanak, csak azok tagadják, hogy sem a gépi berendezés tökéletesítése,6 sem a tudomány alkalmazása a termelésben, sem közlekedési találmányok, sem új gyarmatok, sem kivándorlás, sem piacok megnyitása, sem szabad kereskedelem, sem mindezek együttvéve nem szüntetik meg a dolgozó tömegek nyomorát; sőt, hogy a mostani fonák alapon a munka termelőerőinek minden új fejlődése el kell hogy mélyítse a társadalmi ellentéteket és ki kell hogy élezze a társadalmi antagonizmusokat. A gazdasági haladás e szédítő korszakában az éhhalál a brit birodalom fővárosában már-már intézményessé vált. A világ évkönyveiben ezt a korszakot a kereskedelmi és ipari válságnak nevezett társadalmi dögvész egyre gyorsuló visszatérte, egyre nagyobb kiterjedése, egyre halálosabb hatása jellemzi. Az 1848-as forradalmak kudarca után a kontinensen a munkásosztály valamennyi pártszervezetét és pártlapját szétzúzta az erőszak vasökle, a munka leghaladottabb fiai kétségbeesetten menekültek az óceánon túli köztársaságba és a felszabadulás rövidéletű álmai szétfoszlottak az ipari láz, erkölcsi rothadás és politikai reakció korszakának beálltával. A kontinens munkásosztályának veresége, amely részben az angol kormány diplomáciájának tulajdonítható - ez a kormány, akkor éppúgy, mint most, testvéri szövetségben működött együtt a szentpétervári kabinettel -, csakhamar éreztette fertőző hatását a Csatorna innenső oldalán is. Európai testvéreinek elbukása az angol munkásosztályt elbátortalanította, és megtörte a saját ügyébe vetett hitét; a föld és a pénz urainak ellenben visszaadta némileg megrendült önbizalmukat. Arcátlanul visszavontak már bejelentett engedményeket. Új aranyföldek felfedezése óriási arányú kivándorlást indított meg, ami pótolhatatlan űrt hagyott a brit proletariátus soraiban. Korábban tevékeny tagjai közül mások a több munka és több bér átmeneti megvesztegető hatása alá kerültek, és „politikai sztrájktörőkké” lettek. A chartista mozgalom fenntartására vagy újjáalakítására tett minden erőfeszítés teljes kudarcot vallott; a munkásosztály sajtószervei sorjában kimúltak a tömegek fásultsága következtében, és valóban úgy látszott, hogy az angol munkásosztály annyira beletörődött a politikai semmisség állapotába, mint soha azelőtt. Ha abban az időben nem is volt akcióegység, a brit és a kontinentális munkásosztály között, vereségükben mindenesetre egyek voltak.

Mindamellett az 1848-as forradalmak óta eltelt időszaknak volt jó oldala is. Itt csak két nagy tényre mutatunk rá.

Harmincéves, csodálatos kitartással vívott küzdelem után az angol munkásosztálynak, kihasználva a föld és a pénz urai közti pillanatnyi viszályt, sikerült keresztülvinnie a tízórás törvényt11. Az e törvényből a gyári munkásokra származó mérhetetlen testi, erkölcsi és szellemi előnyöket, amelyekről a gyárfelügyelők jelentései félévenként beszámolnak, ma már mindenütt elismerik. A kontinens legtöbb kormányának az angol gyári törvényt át kellett vennie többé vagy kevésbé módosított formában, és az angol parlament maga évről évre kénytelen kiterjeszteni a törvény hatáskörét. De gyakorlati jelentőségén kívül még valami fokozta a munkások e rendszabályának csodálatos sikerét. A középosztály a maga legismertebb tudományos szócsövei, dr. Ure, Senior professzor, és más hasonló vágású bölcsek útján megjövendölte és szíve szerint be is bizonyította, hogy a munkaidő minden törvényes korlátozása elkerülhetetlenül megkondítja a brit ipar halálharangját, hiszen ez az ipar, mint valami vámpír, csak akkor élhet, ha vért szív, méghozzá gyermekvért is. Az ősidőkben a gyermekgyilkosság Moloch vallásának titokzatos szertartása volt, de csak néhány igen ünnepélyes alkalommal gyakorolták, talán egyszer egy évben, és akkoriban Molochnak nem kizárólag a szegények gyermekeire volt étvágya. Ez a munkaidő törvényes korlátozásáért vívott harc még ádázabbul dühöng, mióta - a megrémült fösvénységtől eltekintve - valójában arról a nagy küzdelemről van szó, amely a kínálat és a kereslet törvényeinek vak uralma, azaz a középosztály politikai gazdaságtana és a társadalmi előrelátás által ellenőrzött társadalmi termelés, azaz a munkásosztály politikai gazdaságtana között folyik. A tízórás törvény ezért nem csupán nagy gyakorlati siker volt, hanem egy elv győzelme; ez volt az első eset, hogy a középosztály politikai gazdaságtana fényes nappal alulmaradt a munkásosztály politikai gazdaságtanával szemben.

De hátra volt a munka politikai gazdaságtanának egy még nagyobb győzelme a tulajdon7 politikai gazdaságtana fölött. A szövetkezeti mozgalomról beszélünk, kiváltképpen azokról a szövetkezeti gyárakról, amelyek néhány merész „kéz' [„hands”8] senkitől nem támogatott erőfeszítése folytán jöttek létre. E nagy társadalmi kísérletek értéként nem lehet túlbecsülni. Érvek helyett tettekkel bizonyították be, hogy a nagyarányú és a modern tudomány követelményeivel összhangban levő termelés megvalósítható a kezek osztályát alkalmazó munkáltatók osztályának létezése nélkül; hogy a munkaeszközök gyümölcsözők akkor is, ha nem monopolizálják őket magának a dolgozónak az elnyomására és kizsákmányolására szolgáló eszközként; és hogy éppúgy, mint a rabszolgamunka, éppúgy, mint a jobbágymunka, a bérmunka is csak átmeneti, alacsonyrendű forma9, melynek az a sorsa, hogy eltűnjék a társult munka előtt, amely feladatát készséges kézzel, tiszta fej|el, vidám szívvel fogja végezni. Angliában a szövetkezeti rendszer magvait Robert Owen hintette el; a munkásoknak a kontinensen végzett kísérletei valójában gyakorlati eredményei voltak az 1848-ban nem felfedezett, de hangosan meghirdetett elméleteknek.

Ugyanakkor az 1848-tól 1864-ig terjedő időszak tapasztalatai kétségkívül bebizonyították10, hogy bármily kiváló is elvben és bármily hasznos is a gyakorlatban a szövetkezeti munka, ha elszigetelt munkások alkalmi erőfeszítéseinek szűk körére korlátozódik, soha nem lesz képes arra, hogy feltartóztassa a monopólium mértani haladványban folyó növekedését, hogy felszabadítsa a tömegeket, sőt, még arra sem, hogy érezhetően könnyítsen nyomoruk terhén. Talán éppen ezért történt, hogy az ilyen szerepben tetszelgő arisztokraták, emberbarát középosztálybeli fecsegők, sőt szenvtelen közgazdászok egyszerre émelyítő bókokkal fordultak ugyanazon szövetkezeti munkarendszer felé, amelyet hiába próbáltak csírájában elfojtani azzal, hogy az álmodozók utópiájának csúfolták vagy a szocialisták szentségtörésének bélyegezték. A szövetkezeti munkát ahhoz, hogy a dolgozó tömegeket megmenthesse, nemzeti méretűvé kell fejleszteni, következésképpen nemzeti eszközökkel kell elősegíteni. Ámde a föld és a tőke urai mindig fel fogják használni politikai kiváltságaikat gazdasági monopóliumaik megvédésére és megörökítésére. Nemcsak hogy nem segítik elő a munka felszabadítását, hanem továbbra is minden lehetséges módon akadályt fognak gördíteni útjába. Emlékezzünk arra a gúnyra, amellyel Lord Palmerston az alsóház legutóbbi ülésszakán ledorongolta az ír bérlőjogokról szóló törvényjavaslat védelmezőit. ,,Az alsóház” - kiáltotta – „a földtulajdonosok háza”.12

Ezért a politikai hatalom meghódítása a munkásosztály nagy kötelessége. Úgy látszik, hogy a munkásosztály megértette ezt, mert Angliában, Németországban, Olaszországban és Franciaországban egyidejűleg mutatkoztak az újjáéledés jelei, és egyidejűleg tettek erőfeszítéseket a munkáspárt

245 / 259

politikai újjászervezésére. A siker egy eleme birtokukban van - a számuk; a szám azonban csak akkor nyom a latban, ha szövetkezés egyesíti és tudás vezeti. A múlt tapasztalata megmutatta, hogy ha a munkások semmibe veszik azt a testvéri köteléket, amelynek fenn kell állnia a különböző országok munkásai között és ösztönöznie kell őket arra, hogy szilárdan kitartsanak egymás mellett a felszabadulásért vívott minden küzdelmükben, akkor összhang nélküli erőfeszítéseik közös kudarcával bűnhődnek. Ez a felismerés indította arra különböző országok munkásait, akik l864. szeptember 28-án nyilvános gyűlésen gyűltek össze a St. Martin`s Hallban, hogy megalapítsák a Nemzetközi Szövetséget.

Még egy meggyőződés hatotta át ezt a gyűlést.

Ha a különböző országok munkásosztályainak felszabadulásához testvéri együttműködésük szükséges, hogyan tölthetik be e nagy küldetésüket, amíg egy bűnös célokat követő külpolitika nemzeti előítéleteket játszik ki egymás ellen és kalóz háborúkban herdálja el a nép vérét és vagyonát? Nem az uralkodó osztályok bölcsessége, hanem Anglia munkásosztályának bűnös esztelenségükkel szemben tanúsított hősies ellenállása mentette meg NyugatEurópát attól, hogy hanyatt-homlok belevesse magát egy becstelen keresztes hadjáratba, amelynek célja a rabszolgaság megörökítése és terjesztése lett volna az Atlanti-óceán túlsó oldalán.13 Az az arcátlan helyeslés, hazug részvét vagy ostoba közöny, amellyel Európa felsőbb osztályai végignézték, hogyan ejti zsákmányul Oroszország a Kaukázus hegyi erődjét, hogyan gyilkolja le a hős Lengyelországot; a hallatlan és ellenállás nélkül tűrt túlkapásai ennek a barbár hatalomnak, amelynek feje Szentpétervárott van, keze pedig ott van Európa valamennyi kabinetjében - mindez megtanította a munkásosztályokat arra a kötelességükre, hogy behatoljanak a nemzetközi politika misztériumaiba; hogy szemmel tartsák kormányuk diplomáciai tevékenységét; hogy szükség esetén azt minden hatalmukban álló eszközzel meghiúsítsák; ha nem tudják elejét venni ennek a tevékenységnek, egyesüljenek egyidejű leleplezésére és szálljanak síkra azért, hogy az erkölcs és igazság egyszerű törvényei, amelyeknek a magánemberek közötti viszonyt kormányozniok kellene, a nemzetek közötti érintkezésnek is legfőbb szabályai legyenek.

Az ilyen külpolitikáért vívott harc része a munkásosztály felszabadításáért folyó általános küzdelemnek.

Világ proletárjai, egyesüljetek!

Address of the Working Men`s International Association A megírás ideje: 1864. október 2l. és 27. között A megjelenés helye: külön brosúrában, London l864. november; németül: „Der Sozialdemokrat”, l864. december 2l ., 30. (2., 3.) sz. Eredeti nyelve: angol Aláírás nélkül

[Karl Marx]

A Nemzetközi Munkásszövetség ideiglenes szervezeti szabályzata (14)

Tekintettel arra,

hogy a munkásosztály felszabadítását magának a munkásosztálynak kell kivívnia; hogy a munkásosztály felszabadításáért folyó harc nem osztálykiváltságokért és monopóliumokért, hanem egyenlő jogokért és kötelességekért, minden osztályuralom megszüntetéséért vívott harcot jelent;

hogy a szolgaság minden formájának, minden társadalmi nyomorúságnak, szellemi elkorcsosodásnak és politikai függésnek alapja a munkás gazdasági alávetettsége azoknak, akik monopolizálják a munkaeszközöket, azaz az élet forrásait;

hogy ezért a munkásosztály gazdasági felszabadítása a nagy cél, amelynek minden politikai mozgalmat mint eszközt alá kell rendelni;

hogy az összes erőfeszítések, amelyek e nagy célra irányultak, azért hiúsultak meg eddig, mert hiányzott az összetartás minden egyes országban a sokfajta munkaág között, és mert nem volt testvéri szövetség a különböző országok munkásosztályai között;

hogy a munka felszabadítása nem helyi vagy nemzeti, hanem társadalmi kérdés, amely valamennyi országra kiterjed, ahol modern társadalom áll fenn és amelynek megoldása a leghaladottabb országok – gyakorlati és elméleti – együttműködésétől függ ;

246 / 259

hogy a munkásosztály mostani újjáéledése Európa haladott ipari országaiban, bár új reményt kelt, egyszersmind ünnepélyes figyelmeztetés is, hogy ne essenek vissza a régi hibákba, s azt követeli, hogy múlhatatlanul egyesítsék a még mindig össze nem hangolt mozgalmakat;

ezekből az okokból az 1864. szeptember 28-án a londoni St. Martin`s Hallban tartott nyilvános gyűlés határozata áltaI meghatalmazott bizottság alulírott tagjai megtették a szükséges lépéseket a Nemzetközi Munkásszövetség megalapítására.

Kijelentik, hogy ez a Nemzetközi Szövetség és a hozzá csatlakozó valamennyi egyesület és egyén az igazságot, az igazságosságot és az erkölcsöt ismeri el az egymás és minden ember iránti magatartás alapjául, tekintet nélkül színre, vallásra vagy nemzetiségre.

Az ember kötelességének tekintik, hogy követelje az emberi és polgári jogokat, nemcsak a maga számára, hanem mindenki számára, aki teljesíti kötelességét. Nincs jog kötelesség nélkül és nincs kötelesség jog nélkül.15

Ebben a szellemben állították össze a Nemzetközi Szövetség itt következő ideiglenes szervezeti szabályzatát: 1. A szövetség azért alakult, hogy a különböző országokban fennálló és ugyanarra a célra, tudniillik a munkásosztály védelmére, haladására és teljes felszabadítására törekvő munkásegyesületek érintkezésének és együttműködésének központi szerve legyen. 2. A társaság neve „Nemzetközi Munkásszövetség”. 3. 1865-ben Belgiumban összeül egy általános munkáskongresszus, amely a Nemzetközi Szövetséghez addig csatlakozó munkásegyesületek képviselőiből áll majd. A kongresszus hivatott kinyilvánítani Európa színe előtt a munkásosztály közös törekvéseit, dönteni a Nemzetközi Szövetség végleges szervezeti szabályzatáról, fontolóra venni a sikeres működéshez szükséges eszközöket és kinevezni a Szövetség Központi Tanácsát.16 Az általános kongresszusnak évenként egyszer kell összeülnie. 4. A Központi Tanács Londonban székel és a Nemzetközi Szövetségben képviselt különböző országok munkásaiból áll. A Központi Tanács a saját tagjai közül megválasztja az ügyek viteléhez szükséges tisztségviselőket, mégpedig: elnököt, pénztárnokot, főtitkárt, a különböző országok ügyeivel megbízott titkárokat stb. 5. Az általános kongresszus évenkénti ülésein nyilvános beszámolót kap a Központi Tanács előző évi tevékenységéről. A kongresszus által évenként kinevezett Központi Tanácsnak joga van új tagokkal kiegészíteni magát. Sürgősség esetén a Központi Tanács a rendes évi időpontnál előbb is összehívhatja az általános kongresszust. 6, A Központi Tanács nemzetközi ügyvivőséget alkot a különböző együttműködő szövetségek között, úgy, hogy egy-egy ország munkásai állandóan tájékozva legyenek osztályuknak valamennyi többi országban folyó mozgalmairól; hogy a különböző európai országok társadalmi állapotáról egyidejűleg és közös irányítással folyjék vizsgálat; hogy a valamely tagegyesületben felmerült, általános érdeklődésre számot tartó kérdéseket valamennyi tagegyesület megtárgyalja, és hogy ha azonnali gyakorlati lépésekre van szükség, például nemzetközi viszályok esetén, a Szövetség tagegyesületei egyidejűleg és egységesen cselekedjenek, A Központi Tanács, valahányszor ez időszerűnek látszik, vállalja a különböző nemzeti vagy helyi egyesületek elé terjesztendő javaslatok kezdeményezését. 7. Minthogy a munkásmozgalom sikere minden egyes országban csak az egyesülés és szervezettség erejével biztosítható, másrészt pedig a Nemzetközi Központi Tanács hasznossága jelentékeny mértékben attól függ, hogy munkásszövetségek kevés nemzeti központjával vagy kis és elszigetelt helyi egyesületek sokaságával van-e dolga, ezért a Nemzetközi Szövetség tagjainak - mindegyiknek a maga országában - minden erejüket latba kell vetniök, hogy az elszigetelt munkásegyesületeket nemzeti központi szervek által képviselt nemzeti szervezetekbe egyesítsék. Magától értetődik azonban, hogy e szabály alkalmazása az egyes országok sajátos törvényeitől függ, és, a törvényes akadályoktól eltekintve, egyetlen független helyi szervezetnek sincs megtiltva, hogy közvetlenül levelezzen a londoni Központi Tanáccsal. 8. Az első kongresszus összeüléséig az 1864. szeptember 28-án megválasztott bizottság működik Ideiglenes Központi Tanácsként, igyekszik kapcsolatot teremteni a különböző nemzeti munkásszövetségek között, tagokat toborozni az Egyesült Királyságban, megtenni az előkészületeket az általános kongresszus összehívására és megvitatni a nemzeti és helyi egyesületekkel a kongresszus elé terjesztendő fő kérdéseket. 9. A Nemzetközi Szövetség minden egyes tagja, aki egyik országból másik országba költözik, a Szövetségbe szervezett munkások testvéri támogatásában részesül. l0. A Nemzetközi Szövetséghez csatlakozó munkásegyesületek, habár a testvéri együttműködés örök szövetségében egyesülnek, sértetlenül megőrzik fennálló szervezetüket.

Provisional Rules of` the Working Men`s International Association A megírás ideje: 1864. október 2l. és 27. között A megjelenés helye: külön brosúrában, London 1864. november. Eredeti nyelve: angol Aláírás nélkül

247 / 259

Jegyzetek

1864. szept.26-án a londoni St. Martin`s Hallban nagy nemzetközi munkásgyűlést tartottak, amelyet a londoni trade-unionok vezetői és a párizsi munkások egy proudhonista csoportja készített elő. Angol és francia munkásokon kívül részt vettek ezen a Londonban élő német, olasz és más munkások képviselői, valamint az európai kispolgári és forradalmi demokrata emigráció vezető egyéniségei. A gyűlés határozatot hozott a Nemzetközi Munkásszövetség (I. Internacionálé) megalakításáról, és ideiglenes bizottságot választott. Marxot mint a német munkások képviselőjét beválasztották a bizottságba, ennek első, okt. 5-i ülésén pedig a Szövetség program okmányait kidolgozó albizottságba. Az albizottság első ülésein, amelyeken Marx betegsége miatt nem vehetett részt, elkészült egy okmány, amely a következőkből állt: bevezető nyilatkozatból, melyet az owenista Weston fogalmazott és a francia kispolgári demokrata Le Lubez szerkesztett meg, valamint az olasz munkásegyletek Mazzini kidolgozta szervezeti szabályzatából, amelyet Luigi Wolf angolra fordított. (V.ö. 475.,481. old.) Marx az ideiglenes bizottság okt. 18-i ülésén értesült az okmány tartalmáról és alaposan megbírálta. Az okmányt végleges szerkesztésre visszaadták az albizottságnak, mely okt. 20-án Marxot bízta meg ezzel a munkával. Okt. 27-én az albizottság jóváhagyta a Marx által teljesen újonnan megfogalmazott két okmányt, „A Nemzetközi Munkásszövetség Alapító Üzeneté”-nek nevezett kiáltványt és a Szövetség „Ideiglenes Szervezeti Szabályzatá”-t. 1864. nov. l-én az ideiglenes bizottság, mely a Szövetség vezető szerveként Központi Tanáccsá alakult (1866 végétől Főtanács a neve), egyhangúlag elfogadta az Üzenetet és a Szervezeti Szabályzatot. – Az Alapító Üzenetet első ízben a „Bee-Hive Newspaper”1864. nov. 5-i, 160. számában közölték, majd ugyanebben a hónapban a Szervezeti Szabályzattal együtt kiadták az „Address and Provisional Rules of the Working Men`s International Association, established September 28, l864, at a public meeting held at St. Martin`s Hall, Long Acre, London” c. brosúrában. A német fordítás, melyet Marx készített 1864. novemberének első felében, a ,,Sozialdemokrat' (v. ö. 31. jegyz.) 1864. dec. 21-i és 30-i, 2. és 3. számában jelent meg. Franciára 1866-ban fordították le az Üzenetet. Az első orosz fordítás 1871-ben jelent meg Genfben. Fennmaradt az Üzenet két kézírásos másolata; az egyiket Marx felesége, a másikat Jenny nevű lánya készítette.

2 Gladstone pénzügyminiszter l864. ápr. 7-i beszédét Marx a ,,Times' l864. ápr. 8-i száma alapján idézi.

3 A garrotterek (fojtogatók) angliai rablók, akiknek az volt a módszerük, hogy áldozataik torkának estek. A 60-as évek elején Londonban rablótámadásaik olyan gyakoriakká váltak, hogy 1863-ban a parlament foglalkozott az üggyel és megszigorította a büntetőtörvényeket.

4 Kékkönyvek (Blue Books) -Az angol parlament időszakos dokumentumközlő kiadványai. E kék borítólapjukról elnevezett könyveket Angliában a XVII. század óta adták ki. A szóbanforgó Kékkönyv: „Report of the Commissioners appointed to inquire into the Operation of the Acts relating to Transportation and Penal Servitude', London 1863.

5 „Public Health. Sixth Report of the Medical Ofíicer of the Privy Council. With Appendix. 1863', London l864.

6 Ezeréves birodalom - misztikus vallási hiedelem, amely a Biblia különböző helyeire hivatkozva (v. ö. pl. János Jel. 20, 4.) azt hirdeti, hogy Jézus vissza fog térni és ezer évig uralkodni fog a földön. Ez az „ezeréves birodalom” lesz az igazságosság, az általános egyenlőség és jólét megvalósulása.

7 Ezzel a Gladstone l863. ápr. l6-i beszédéből vett idézettel kapcsolatban Lujo Brentano német közgazdász a hetvenes években névtelenül rágalomhadjáratot indított Marx ellen. A vonatkozó mondatot ugyanis ápr. l7-én csaknem valamennyi londoni lap közölte, a parlamenti viták Hansard-féle félhivatalos kiadásából azonban - melynek szövegét a szónokok utólag módosíthatták - kihagyták. Brentano azzal vádolta meg Marxot, aki az újságok alapján idézett, hogy hamisított. Marx a „Volksstaat” c. lap szerkesztőségének írott két levélben (1872. máj. 23. és júl. 28.) válaszolt e rágalomra. Marx halála után Taylor angol közgazdász l883. novemberében megismételte Brentano állításait; Eleanor Marx a „To-Day” c. folyóirathoz intézett két levelében, később pedig Engels a „Tőke” negyedik német kiadásához írott előszavában (l890) és „Brentano contra Marx etc.” c. brosúrájában (l891) cáfolta meg a rágalmat.

8 „Children`s Employment Commission. First Report of the Comnrissioners, With Appendix”, London l863.

9 „Report addressed to Her Majesty`s Principal Secretary of State for the Home Department, relative to the grievances complained of by the journeymen bakers”, London 1862. Összeállította Hugh Seymour Tremenheere.

10 Godfrey`s cordial – ópiumpreparátumokból, főleg laudanumból készült „szíverősítő” folyadék, amelyet dolgozó nők adtak gyermekeiknek, hogy csendben maradjanak; számos halálesetet okozott.

11 A harc a munkanap törvényes korlátozásáért a XIX. század eleién indult meg. A proletariátus egy sor részleges törvényhozási intézkedést vívott ki, ezeket azonban a gyárosok minden lehető és lehetetlen módon kijátszották. Az l802-es törvény néhány iparágban 12 órára korlátozta a fiatal személyek munkanapját és eltiltotta éjszakai munkán való foglalkoztatásukat. A törvény betartásának ellenőrzését nem biztosították. Az l8l9-es törvény egyes iparágakban megtiltotta 9 éven aluli gyermekek foglalkoztatását és a 16 éven aluliak éjszakai munkáját; a munkanapot ugyanezekben az iparágakban 12 órára korlátozták, amibe nem számítottak bele az étkezési szünetek. Az étkezési idők önkényes kijelölésével a tőkések megakadályozták az ellenőrzést, és a munkanapot ténylegesen 14 és még több órára nyújtották. Az 1825-ös törvény szabályozta az étkezési szüneteket és kimondta, hogy a munkanap szünetekkel együtt sem haladhatja meg a 13½ órát. Gyárfelügyelői ellenőrzést ez a törvény sem biztosított. A harmincas évektől a munkanap korlátozásáért vívott harc a proletariátus széles rétegeit ragadta magával. 1833-ban és l844-ben új parlamenti törvényeket hoztak, de ezek nem jelentettek lényeges változást a fennálló gyakorlathoz képest. A negyvenes években a proletariátus a munkanap korlátozásáért vívott harcában fel tudta használni a burzsoázia és az arisztokrácia között a gabonatörvények kérdésében kiéleződött ellentétet; 1847. jún. 8-án a parlament - bizonyos

248 / 259

megszorításokkal - tásokkal - elfogadta a tízórás törvényt (Ten Hours` Bill), amely a fiatal személyek és a nők munkanapját tíz órára korlátozta.

12 Palmerston miniszterelnök ezt 1863. jún. 23-án mondta, amikor a parlament azt az ír képviselők által beterjesztett törvényjavaslatot tárgyalta, amely a bérlők védelmében korlátozni kívánta a landlordok önkényét; Palmerston a követeléseket „kommunista doktrínáknak” nevezte, amelyek „a társadalmi rend minden alapelvének aláásására” törekszenek.

13 Az angol munkások 1861 végén és 1862 elején, az amerikai polgárháború idején, tiltakoztak az ellen, hogy az angol kormány a rabszolgatartó déli államok oldalán beavatkozzék a háborúba. A munkások harca különösen kiéleződött a „Trent” incidens idején. Az északiak átkutatták a „Trent” angol postagőzöst és letartóztatták a déliek követeit, akik ezen a hajón Angliába igyekeztek. Az angol burzsoázia ezt ürügyül használta fel arra. hogy háborút készítsen elő az északi államok ellen. Az angol munkások energikusan kiálltak az északiak mellett, számos gyűlésen követelték, hogy az angol burzsoázia szüntesse be a háborús előkészületeket; tömegmozgalmuk megakadályozta az intervenciót.

14 Marx a Nemzetközi Munkásszövetség Ideiglenes Szervezeti Szabályzatát az Alapító Üzenettel egyidejűleg készítette el. Teljesen átírta az ideiglenes bizottság 1864. okt. 18-i ülése elé terjesztett okmány bevezető részét,40-ről 10-re csökkentette a cikkek számát, és a szervezeti elven is változtatott, csak néhány formai szempontot véve át (a szervezet nevét, az 1865-ös brüsszeli kongresszus egybehívására vonatkozó részt, a más országokba költöző tagok segítését stb.). - Az albizottság 1864. okt. 27-én jóváhagyta az Ideiglenes Szervezeti Szabályzat marxi szövegét, nov. 1-én pedig az ideiglenes bizottság egyhangúlag elfogadta. A Szervezeti Szabályzat angol nyelvű kiadásban az Alapító Üzenettel együtt jelent meg. - A Szervezeti Szabályzat franciára fordítása során, 1864 végén, a párizsi szekció proudhonista vezetőségének kezdeményezésére a szöveget több helyütt elferdítették; bizonyos elemek e torzításokat később felhasználták a Főtanács elleni harcukban (v. ö. 377-378., 405-406, old,). Charles Longuet Marx irányításával 1866-ban új, javított francia fordítást készített, mely Brüsszelben jelent meg a „Manifeste de 1`Association Internationale des Travailleurs suivi du réglement provisoire' c. brosúrában. Az első német fordítást a ,,Vorbote' 1866 évi 4., áprilisi és 5., májusi száma közölte. A genfi kongresszus 1866. szept. 5-i ülésén jóváhagyta a Szervezeti Szabályzat szövegét és Ügyviteli Szabályzattal egészítette ki, amelyet a szept. 8-i ülésen fogadtak el.

15 Ezt és a megelőző, ugyancsak deklaratív jellegű bekezdést Marx, miként erről 1864. nov. 4-én Engelsnek írott levelében beszámol, az albizottság többi tagjának unszolására vette fel a Szervezeti Szabályzat bevezetésébe.

16 A Nemzetközi Munkásszövetség első kongresszusa az eredeti tervtől eltérően nem 1865-ben Brüsszelben, hanem 1866. szept. 3-tóI 8-ig Genfben ülésezett. Az Internacionálé szekciói l865-ben sem ideológiai, sem szervezeti tekintetben nem voltak még eléggé szilárdak, ezért a Központi Tanács Marx javaslatára elhatározta, hogy a kongresszus helyett zártkörű előzetes konferenciát hív egybe Londonba (v. ő.471-472. old.).

Forrás: Marx Engels Művei 16. k. 3-14. old.

A reformáció ész öszirózsás forradalom évfordulójára szerkesztőség A reformáció 497-edik és az őszirózsás forradalom 96-odik évfordulója alkalmából szeretettel köszöntünk minden dolgozó embert, minden demokratát.

A reformáció ész öszirózsás forradalom évfordulójára

2014 október 31, a reformáció 497-edik és az őszirózsás forradalom 96-odik évfordulója alkalmából szeretettel köszöntünk minden dolgozó embert, minden demokratát.

Mindkét esemény a nyagobb szabadság és bnagyobb jólét irányába mutatott.

Juhász Gyula Az októberi forradalomhoz Fáradtan és csalódva százszor S száműzve bús fiatalon A szabad élet asztalától, Köszöntelek Forradalom! Síromban véltelek megérni S alig mert halkuló dalom Mint éji szellemet idézni, Föligézni Forradalom! Megáldom rózsás lobogódat

249 / 259

Mint messiást bús Simeon, A vérem tán színébe olvad, De láttalak Forradalom! Tán holnap otthagysz eltiportan, Mint láncfüvet domboldalon, És láttalak robogni, jól van, Győző szekér, Forradalom!

Kapcsolodó korábbi cikkeink: A reformáció emlékére HUSZITA HATÁS A MAGYAR ÉS SZLOVÁK NYELVRE, KULTÚRÁRA Lev Tolsztoj és Luther Márton A reformáció a történelmi Magyarországon és Erdélyben Luther Márton bibliafordítása Az erdélyi reformáció szerepe a bolgár kultúrában A reformáció szerepe a román kultúra fejlődésében

KUNCE Krausz Tamás "... szűk, de annál inkább leszerepelt társadalmi csoport képviselője."

Kuncze

Alig hogy befejeződött a november 17-i tömegtüntetés – nem is az első - az orbáni tekintélyuralmi rendszer ellen a Kossuth téren, az ATV-n feltűntek az első liberális kommentátorok, jól ismert „hatalmi tényezők” vagy értelmiségiek. Köztük is a legelső, Kuncze Gábor, az SZDSZ egykori elnöke. Ám sokak meglepetésére az idősödő elnök bizony nem örült. Még hogy nem örvendezett, egyenesen megsértődött, ki volt borulva, meg volt bántva,

250 / 259

„kikérte magának”, hogy a fiatal „balos szónokok” válogatás nélkül az elmúlt 25 év teljes hatalmi elitjét elküldték melegebb éghajlatra. Szegény elnök úr csak annyit értett az egészből, hogy bizony ő is úgy került be a fiatalok, az új generáció emlékezetébe, mint egy szűk, de annál inkább leszerepelt társadalmi csoport képviselője. Társadalmi értelemben ő is bukott ember… Az önmagába szerelmes, narcisztikus magyar „értelmiségi” még ma sem érti, hogy az elmúlt 25 év gazdasági és kulturális hanyatlásáért felelősséggel tartozik. Ellentétben a fiatalokkal, Kuncze sem érti, hogy Magyarország egész Kelet-Európában a rendszerváltás egyik legsikertelenebb országa, talán csak Ukrajna, Lettország és Bulgária vetekedhet vele. Nem olvasta, hogy több mint hárommillió ember került hazánkban a szegénységi küszöb alá? Nem vette észre, hogy a szociál-liberális kormánykoalíció tizenkét éves uralkodása nyomán, alapjában a rendszerváltás 2o éve alatt létrehozott társadalmi és politikai, mentális és kulturális feltételrendszer megágyazott az először 1998 és 2002 között ránk telepedő, de 2010 óta már folyamatosan rajtunk uralkodó neohorthysta tekintélyelvű rendszernek? Ebben éppen neki nem lenne személyes történelmi felelőssége? Kuncze azt sem vette észre, hogy 2010-ben (és 2014-ben) szinte nullára leszavazták a liberálisokat, hogy komolyan vehető politikai erőként megszűnt Magyarországon a liberalizmus? A fiatalok emlékezetébe úgy került be ez a hatalmi elit – Kuncze Gáborral egyetemben! –, mint amely a privatizációnak nevezett „eredeti felhalmozás” révén hihetetlen társadalmi egyenlőtlenségeket létrehozva saját magának és egy szűk felső csoportnak teremtett új privilegizált társadalmi helyzetet, kialakítva az új gazdagok, az oligarchák uralmát a gazdaságban, a politikában és a kultúrában egyaránt. Ha Kuncze úr nem tudná, a fiatalok tudják, ez a 25 év vezetett oda, hogy egy újabb neofasiszta, antiszemita és cigánygyűlölő politikai erő emelkedhetett fel Magyarországon, legálisan berendezkedve a parlamentben Kuncze és Gyurcsány úrék kormányzása idején. Itt tartunk 2014 végén, s Kuncze úrék még mindig magukat ünnepelnék mint a rendszerváltás hőseit… Szegény Kuncze úr. Mit szegény Kuncze úr? Szegény magyar nép.

Krausz Tamás

251 / 259

Tudomány Néhány gondolat a Paksi Atomerőmű bővítéséről Dr. Szász Gábor Ez év elején gyakran lehetett hallani arról, hogy legyen népszavazás az atomerőmű bővítéséről. Szakmailag bonyolult fejlesztési javaslatról ügydöntő népszavazást követelni áldemokratikus akció. De véleményező népszavazást tartani, vagy közvélemény-kutatást végezni célszerű. Természetesen a politikai indíttatású manipuláció eltérítheti a véleményeket. Pl. az ellenzéki médiában elhangzó oroszellenes riogatások azért ellenszenvesek, mert a lakosság egyes köreiben meglévő fóbiát igyekszik kihasználni, miközben az ilyesmit rendszerint elítéli. Ugyanakkor az Orbán-kormány politikájától általában viszolygók is elfogadhatják szakmailag a bővítésre vonatkozó előszerződést és a beruházási hitelfelvételt.

A dokumentum (nyomtatható) pdf formában letölthető ha ide kattint.

252 / 259

253 / 259

254 / 259

255 / 259

256 / 259

257 / 259

258 / 259

259 / 259