Meghívásotok szabadságra szól A folyamatos képzés a Kisebb Testvérek Rendjében
Vázlatok a feldolgozáshoz
A Kisebb Testvérek Rendjének Generális Kúriája, Nevelési és Tanulmányi Általános Titkárság Róma, 2008
Bevezetés Az itt közölt vázlatok ahhoz szeretnének segítséget nyújtani, hogy a testvérek olvassák el a dokumentumot, és mélyítsék azt el egyénileg és közösségileg. Elıször ahhoz a négy fejezethez adunk vázlatokat, amely a folyamatos képzés alapvetı témáit mutatja be (1-9.). A 10-13. vázlat tárgya a folyamatos képzés és a liturgikus év. Szerepeltettük az ún. Emmausz-módszert is, amelyet a 2006-os Rendkívüli Nagykáptalan erıteljesen szorgalmazott. A 14-15. vázlat két életszakaszra, az ünnepélyes fogadalom utáni elsı évek és az idıskor specifikumaira vonatkozik. Végül a 16. vázlat a gvardiánok képzésérıl szól. Új dolog, hogy egy ilyen dokumentum vázlatokat is tartalmaz. A folyamatos képzés moderátorainak II. nemzetközi kongresszusa kifejezetten kérte ezt, mint eszközt a dokumentum gyakorlati feldolgozására, az olvasás és a megértés elısegítésére. Reméljük, hogy ezzel is több lesz a világosság a testvérek és a közösségek életében és képzésben. A személyes felhasználás mellett a vázlatok hasznosak lehetnek a különféle találkozók során is: házikáptalanok, folyamatos képzési összejövetelek a provinciai szinten vagy provinciák között stb. Ahogy a 2006-os Rendkívüli Nagykáptalan emlékeztetett minket, minden provinciának meg vannak a maga programjai és rendezvényei. Az itt javasolt vázlatokat illetıen tehát jól át kell gondolni, hogyan használhatók a konkrét körülmények között, hogyan alakítsuk azokat az egyes helyzetekhez és lehetıségekhez. Tudjuk, hogy a Rend sokszínősége miatt a kisebb testvéri identitás az adott kultúrában ölt konkrét formát, és ez magával vonja, hogy a vázlatokat alkalmazni kell a körülményekhez. Nem új programokat és ezzel új terheket akarunk a testvérek vállára rakni, hanem csupán javaslatokat teszünk az elırelépéshez. Az itt közölt anyag tehát bátorítás arra, hogy az egyes provinciák maguk is dolgozzák ki a maguk vázlatait, és a dokumentumot az adott kulturális összefüggések között mélyíthessék el, és elevenen tartsák a folyamatos képzésre tett elkötelezettséget mint a megtérés útján való szüntelen elırehaladás szándékát minden kisebb testvér és minden közösség életében. A Nevelési és Tanulmányi Általános Titkárság
2
I . r é s z – I . f e j e z e t : A s z e mé l y , ka p c s o l a t a i b a n n é z v e (1) Meghívásotok szabadságra szól A) Egyénileg Elmélkedjük át az ember teremtésének történetét a Teremtés Könyvének 1,26-31 és 2,4b-7 szakaszai alapján, különösen odafigyelve az istenfiúságra szóló meghívás és a szabadság üzenetére. B) Közösségileg Osszuk meg egymással, milyen visszhangot keltett bennünk a két szentírási szakasz. Osszuk meg egymással, hogy a dokumentum 2. pontjának melyik gondolata ragadott meg leginkább minket. Ki-ki mondja el, mit gondol arról, hogy az ember szabadnak teremtetett, Isten képmására. A szövegnek melyik része okoz nehézséget? Ki-ki mondjon el valamit az életébıl, amikor átélte, hogy mit jelent felnıtt és szabad módon ragaszkodni a ferences hivatás adományához.
(2) A "megsebzett" szabadság A) Egyénileg Elmélkedjük át az ember teremtésének történetét a Teremtés Könyvének 3. fejezete alapján, különösen odafigyelve a hívı emberben zajló küzdelemre a "test szelleme" és "Isten Lelkének szelleme" között. Olvassuk el és elmélkedjük át Szent Ferenc 11. és 12. Intelmét a "testrıl" (az ember bőntıl sebzett énjérıl) és az Úr Lelkének mőködésérıl. B) Közösségileg Osszuk meg egymással, milyen visszhangot keltett bennünk a szentírási szakasz és Szent Ferenc Intelmei. Osszuk meg egymással, melyik gondolat ragadott meg leginkább minket. Ki-ki mondja el, hogy mit gondol a saját tapasztalatai alapján az ember "megsebzett" szabadságáról. Ki-ki mondjon el valamit az életébıl, amikor esetleg már átélte, mit jelent azért küzdeni, hogy képes legyek megnyílni az Úr Lelke elıtt.
3
(3) A növekedés útján Olvassuk el egyénileg a dokumentum 4-7. pontjait, és ezek egyikének fényében gondoljuk át ferences életünk alakulásának valamelyik szakaszát. −
− − −
−
A 4. pontot olvasva milyen visszhangot keltenek benned ezek a szavak: "Krisztustól fogadják be a szabadság adományát, és az az Úr Lelkének rejtett, de hathatós mőködése folytán szüntelenül fejlıdik minden életszakaszban, a maga korlátaival és feltételeivel együtt"? Hálát? Bizakodást? Belsı örömet? Vigasztalást? Nehézséget? Csalódást? Elbátortalanodást? Hogyan segítenek ezek a pontok abban, hogy hivatásod fejlıdését jobban tudd értelmezni? Az 5-6. pontok fényénél gondold át, hogyan élted át a növekedés folyamatát hivatásod történetének valamelyik szakaszában? Belépés elıtt – a kezdeti években – fiatal felnıttként – érett korban – idıs korban... Osszuk meg egymással egy közös beszélgetés során, ki mit gondol a 7. pontnak ezekrıl a szavairól: "a képzés már nem pusztán a fogadalmakra felkészítı tanulási idıszak, hanem a megszentelt élet felfogásának teológiai jellegét jelenti, azaz soha véget nem érı képzésrıl van szó" (Újraindulás Krisztustól, 15.) ?
4
I . r é s z – I I . f e j e z e t : A t e s t v é r i kö z ö s s é g mi n t ö r ö mh í r (4) A megkülönböztetés adománya: lelki bölcsesség Néhány irányelv arra, hogyan éljük hitünkben azt a meghívást, hogy "az Úrral legyünk": Egészen Istennel élni − −
Magát az életünket tekintsük úgy, mint istenkapcsolatot. Ne szakítsuk el egymástól az imát és a cselekvést, aszerint hogy mi vonz és mi taszít minket.
Két szinten élni Az Istennel való kapcsolatban vannak egyrészt a mi gondjaink, érzelmeink, az elméleti sík, amely az imában sokszor dominál. Másrészt, mélyebb szinten, ott vannak a teológiai erények, amelyeket hőségesen ápolnunk kell (bizakodás, hálaadás, ráhagyatkozás Istenre...) − Ezt a két szintet nem elszakítani kell egymástól, hanem azt kell megtanulni, hogy tudjuk az egyiket a másik fényében értelmezni, ügyelve a személy egységére, amely a maga egészében nyílik meg Isten jelenléte és cselekvése elıtt. −
Hőség az imában A mindennapi, Istennel minket szemtıl szembe helyezı imádság nélkül a Vele való kapcsolat ködbe vész és eltávolodik. Ha az imádságunk nem afelé vezet, hogy folytonosan Vele éljünk, akkor terméketlenül magunk körül forgunk. − A Zsoltárok imádkozása, ami végigkísérni mindennapi liturgiánkat, felidézi számunkra, hogy az imádságnak több fajtája van, a szerint a helyzet szerint, amit egyénileg és közösségileg átélünk. Az Istennel való beszélgetésben minden helyet kap és minden megvilágosodik, amit átélünk... és ez az imádság pedig beilleszkedik abba a nagyobb imádságba, amelyet Isten zarándok Népe végez a világban, amikor összegyőlik az Ige hallgatására és a Magasságbeli dicséretére. −
5
(5) Irgalomban élni Egyénileg, majd közösségileg is olvassuk el a Regula non Bullata 5. fejezetét és a Miniszterhez írt levelet, illetve az Általános Konstitúciók 43. és 251. cikkelyét a kiengesztelıdésrıl. Vessük össze ezeket a dokumentum 12. pontjával. Milyen a kapcsolat a Regulában és a Miniszterhez írt levélben írottak, illetve a Te személyes élményeid között? Pozitív és negatív értelemben mit tár fel ez az összehasonlítás? − Egyénileg és közösségileg hogyan éljük azt, ami az ÁK 43. és 251. cikkelyben, illetve a dokumentum 12. pontjában áll? −
Ha egymással szemben is úgy tudunk viselkedni, mint kisebb testvérek, akkor ezáltal képessé válhatunk arra, hogy befogadjuk a másik emberben megmutatkozó Istent (vö. a dokumentum 11. pontját): A megbocsátás és egymás elfogadása különösképpen valóra váltja azt, hogy egymással szemben is kisebb testvérek vagyunk. − Mit jelentenek számomra Szent Ferenc szavai a 11. Intelemben, miszerint ne legyen bennünk "harag és felindulás" a testvér bőne miatt, hogy ezáltal ne sajátítsunk ki magunknak semmit a másikkal szemben? Próbáljunk példát hozni a kiengesztelıdésre a közösségi tapasztalatunkból. − Különösen oda kell figyelnie a kisebb testvéri hozzáállásra annak, aki a "lábmosás" feladatát kapta mint miniszter vagy gvardián: hogyan tudjuk ezeket a szolgálatokat evangéliumi szellemben végezni? − Nézzük át, hogyan sikerül kialakítani a provincia és a rendház szintjén annak kultúráját, hogy a testvért támogassuk, feddésben részesítsük, megbocsássunk neki és kiengesztelıdjünk vele. Milyen alkalmat tudunk erre teremteni? −
Saját valóságunk. Melyek közösségünk erıs és gyönge oldalai ezen a téren?
6
I . r é s z – I I I . f e j e z e t : A t e s t v é r i kö z ö s s é g mi n t a b o l d o g s á g o k me g h i r d e t é s e (6) Békeszerzık A minoritas – közöttünk. Közösségünk az elsı hely, ahol kisebb testvérként kell élnünk. Itt kell megtanulnunk elfogadni és tisztelni egymást. Ez a különbözı vidékeken mást és mást jelenthet. Felsoroljuk néhány jelét annak, hogy "fölébe" helyezzük magunkat a másiknak, és ez konfliktust idézhet elı: − elsietett és gúnyos ítéleteket mondok testvéreimrıl − úgy fogalmazok meg elvárásokat velük szemben, mintha jogot formálnék valamire − türelmetlen vagyok velük − csökönyösen ragaszkodom a magam elképzeléséhez − a velük való kommunikációmban agresszió érvényesül − leszólom ıket mint csoportot és mint egyéneket − másokat javaslatait mereven ellenzem Saját önismereted és közösségi tapasztalatod alapján mivel tudnád kiegészíteni ezt a listát? A minoritas – másokkal szemben. Tüzetesen vizsgáljuk át: hogyan lehetünk kisebb testvérek az adott társadalmi és kulturális közegben? Olvassuk el ehhez a Regula non Bullata 9. fejezetét és az Általános Konstitúciók 64-71. cikkelyeit. − Mélyítsük el egyénileg és közösségileg, mit jelent a minoritas életünkben és a ránk bízott küldetésben, elsısorban ahhoz a kulturális és társadalmi közeghez viszonyítva, amelyben élünk. Milyen konkrét elhatározásokat tudunk tenni? − Az igazságosság, béke és a teremtés megırzése olyan feladat, amelynek konkrét követelményeit a saját körülményeink között kell felismernünk. Hogyan tesszük? − Hogyan vagyunk érintkezésben a szegények és az "utolsó helyet elfoglalók" életkörülményeivel? Ezzel együtt, hogyan éljük és váltjuk valóra a "munka kegyelmét"? Milyen konkrét elhatározásokat tudunk tenni? A minoritas – más kultúrákkal szemben. Gondoljuk át: hogyan nézzük a miénktıl különbözı kultúrákat a rendi közösségen belül? Hogyan viszonyulunk a nemzetközi testvéri közösséghez? − Egyénileg és közösségileg elevenítsünk föl egy tapasztalatot a kultúrák ütközésérıl a Renden belül. Gondoljuk át a pozitív és negatív tanulságokat. − Gondoljuk át, mennyire ismerjük és becsüljük a más kultúrákhoz tartozókat, pl. akik hozzánk bevándorlóként érkeznek? Hogyan viszonyulunk hozzájuk? − Elmélkedjük át a misszió feladatát mint a másik emberhez végzett zarándoklatot, az ı elfogadását sajátos kultúrájával együtt. Saját valóságunk. Melyek közösségünk erıs és gyönge oldalai ezen a téren?
7
(7) A közösség kovászai A dokumentum 18. pontja arra szólít fel minket, hogy próbáljunk elıbbre lépni a szolidaritás, a javak kezelése és a közösségi gazdálkodás terén a Renden belül és kívül. Mennyire vagyunk naprakészek az Egyház társadalmi tanításáról a javak kezelésének szolidáris jellegét illetıen? − Gondoljuk végig a közösségben, mit jelenthetne konkrétan a mi esetünkben, hogy a szegényeknek "visszaadjuk" a ránk bízott javakat? Helyiségek, pénz, idı, források. − Vizsgáljuk meg élethelyzetünket és közös elhatározásainkat a Vita Consecrata 89. pontjának fényében. Mik a fények és árnyak? Mit lehetne tenni? −
A dokumentum 18. pontja felveti a munka szerepét is kisebb testvéri életünkben, a Regula kifejezett szándéka szerint: "Azok a testvérek, akiknek az Úr megadta a munka kegyelmét, dolgozzanak hőségesen és odaadással" (RB 5,1), és Szent Ferenc tanúságtétele alapján: "És én két kezemmel dolgoztam és akarok tovább dolgozni. És határozottan kívánom, hogy a többi testvér is dolgozzon, ahogy a tisztesség megkívánja." (Végrendelet, 20.). −
Vizsgáljuk meg a munka különbözı szempontjait: + kegyelem: Isten ingyenes ajándéka + "hőségesen": az engedelmesség keretében + odaadással": úgy végezve, mint az istentisztelet egy formáját
−
A folyamatos képzésben hogyan sikerül ápolni magunkat a "munka kegyelmét", számot vetve életkörülményeinkkel?
−
A munkák megválasztásában milyen szempontok vezetnek? Hogyan érvényesül a minoritas? Hogyan érvényesülnek a testvéri élet követelményei? Saját valóságunk. Melyek közösségünk erıs és gyönge oldalai ezen a téren?
8
I. rész – IV. fejezet: A t e s t v é r i kö z ö s s é g mi n t I s t e n O r s z á g á n a k ma g v e t é s e (8) A testvéri közösség: az evangelizáció otthona és iskolája
Olvassuk el a Regula non bullata 16. fejezetét, úgy tekintve a missziót, mint a másik emberhez végzett zarándoklatot: a leprás megcsókolása, a találkozás a szultánnal, irgalom a bőnösök iránt, szeretet a megvetettek iránt. A dokumentum 22. pontjának fényében milyen felfogás él bennünk az evangelizációról, a magunk kultúrájának keretében és az idegen kultúrákkal való találkozásban? − Korszakváltást élünk át, körülöttünk nagyon gyorsan változik minden. Gondolkodjunk el azon, mennyire vagyunk tudatában ennek? - Reakciónk ezekre a változásokra: pozitív: örömujjongás, nyitottság, elszántság a kockáztatásra... negatív: félelem, bezárkózás, düh, nosztalgia, menekülés... - Jézus arra küld minket, hogy hirdessük az evangéliumot minden teremtménynek. Az erre a hívásra adott válaszunkat mi jellemzi? pozitíve: elszántság az elkötelezıdésre, tenniakarás, bizakodás... negatíve: belenyugvás, elrejtızés, másokra hárítás... −
Olvassuk el egyénileg és közösen az Általános Konstitúciók 83-88. cikkelyeit a dokumentum 11. és 12. pontjának fényében: Az evangelizáció elsı formája a testvéri élet: aki örömmel éli a saját hivatását, annak öröme másokra is átragad és mozgásba hoz bennük sok mindent. Testvéri életünknek milyen a kisugárzása? − A kisebb testvérek nyitottan és bizakodóan viszonyuljanak a világ és az ember iránt, és az evangélium hirdetését nyíltság, udvariasság és mindenki iránti tisztelet jellemezze. Vizsgáljuk meg lelkipásztorkodásunk és igehirdetésünk stílusát. −
Saját valóságunk. Melyek közösségünk erıs és gyönge oldalai ezen a téren?
9
(9) Párbeszédben Olvassuk el az Általános Konstitúciók 95. cikkelyét és a dokumentum 23. pontját, majd gondoljuk át egyénileg és közösségileg: Hogyan viszonyulunk a találkozáshoz és párbeszédhez a más keresztény felekezetek vagy más vallások tagjaival? − A Rendben sok testvérünknek olyan helyzetben adatott élni, ahol komoly feszültség van vallások között. Hogyan tudnánk melléjük állni? Mit követelne tılünk a ferences minoritas ? Hogyan tudnánk elısegíteni, hogy egyre több testvér tudatára ébredjen a vallásközi párbeszéd kihívásának, fıleg a béke elımozdítása érdekében? −
Saját valóságunk. Melyek közösségünk erıs és gyönge oldalai ezen a téren?
10
I I . r é s z – I . f e j e z e t : A mi n d e n n a p i é l e t (10) Az "emmauszi módszer"
És bárhol tartózkodnak, vagy találkoznak a testvérek, mutassák meg, hogy egy családból valók. És egyik a másiknak bizalommal tárja fel baját... (RB 6,7-8)
A 2006-os Rendkívüli Nagykáptalan záródokumentumából: "A káptalanon kikristályosodó legfontosabb elem az emmauszi út mint módszer. A közös beszélgetésnek és közös keresésnek ezt a folyamatát elsırangúan fontosnak tartjuk. Ennek el kell érnie mind emberi életünket, mind hitéletünket, mert mindkettıt megosztjuk egymással Krisztus követésében. Ez a módszer arra irányul, hogy segítsen legyızni az individualizmust és elszigetelıdést, ami sokszor jellemzi életünket és munkánkat. Még fontosabb azonban, hogy célja lelki életünk ismételt belehelyezése az imádság, élet és munka közös tapasztalatába. Az élet különféle területein alkalmazhatjuk: a kezdeti és a folyamatos nevelésben, a testvéri életben minden szinten, munkatársainkkal és a világi hívekkel. A mögötte rejlı lelki tartalmat és folyamatot az "Utunkon mellettünk az Úr, és beszél hozzánk" c. dokumentum megfelelıen kifejti. Kérjük, hogy ezt az „emmauszi módszert” minden provincia tartsa fontosnak testvéri életünk javításában, és gyakorolja szorgalmasan." (49,1) "Ez a folyamat egyszerő, mint minden lényeges dolog: találkozunk; elmeséljük, ami történt velük; megosztjuk egymással az evangélium üzenetét, újraolvasva a regulát; imádkozunk az Úrhoz és dicsérjük ıt minden ajándékáért; ünnepeljük a testvéri közösséget; visszatérünk testvéreinkhez a közösségekben, az egész világon, azzal az örömhírrel, ami életünket átalakította." (45.) "Azáltal próbáljuk megosztani egymással a testvéri élet örömeit és küzdelmeit, és azzal próbálunk reflektálni személyes hivatásunkra, hogy a helyi és a provinciai közösségben és a konferencia keretében is igénybe vesszük az „emmauszi módszert” vagy más eszközöket, amelyek elmélyítik összetartozásunkat Krisztus követésében és hitünkben. Ennek a módszernek az alkalmazása elısegítheti, hogy összejöveteleink a testvéri beszélgetés iskolái, az imádság és a megtérés iskolái legyenek Isten Igéjével párbeszédben, az eukarisztia ünneplésében, emberi kapcsolatainkban, életgyakorlatunkban. A miniszterek és a gvardiánok szerepe nagyon fontos ebben. Az ilyen „emmauszi” jellegő beszélgetések részévé kellene, hogy váljanak ferences identitásunknak. Alkalmat jelenthet erre: − a kezdeti és a folyamatos nevelés során − ha új testvér érkezik egy közösségbe − a házikáptalanokon rendszeresen is − jubiláns testvéreink köszöntésekor − provinciai káptalanokon − világi munkatársakkal való összejövetelek alkalmával
11
zarándoklatokon, a számunkra fontos helyeken amikor a minket körülvevı kulturális és társadalmi helyzet fényében kiértékeljük munkáinkat és vállalásainkat − a konferenciák ülésein, konferenciák közti találkozókon − testvéri összejöveteleken, amelyeket a 2009-es évfordulóra készülve rendezünk − a helyi közösségekben a kiengesztelıdés és gyógyulás folyamatában (51.). − −
(11) Isten Igéjének imádságos olvasása közösségben
Röviden összefoglaljuk, hogyan végezzük Isten Igéjének imádságos olvasását ferences szellemben, a közösség összejövetelein. Tartsuk szem elıtt azt is, amit a 2006os Rendkívüli Nagykáptalan mondott: "Ez a folyamat egyszerő, mint minden lényeges dolog: találkozunk; elmeséljük, ami történt velük; megosztjuk egymással az evangélium üzenetét, újraolvasva a regulát; imádkozunk az Úrhoz és dicsérjük ıt minden ajándékáért; ünnepeljük a testvéri közösséget; visszatérünk testvéreinkhez a közösségekben, az egész világon, azzal az örömhírrel, ami életünket átalakította." (45.) Elıkészület A lectio elsı mozzanata a szív elıkészülete az Ige hallgatására. Rövid idıre csöndesedjünk el, mialatt: − olyan testhelyzetet veszünk fel, amely megkönnyíti az összeszedettséget és a figyelmes hallgatást; − elménket és szívünket elfordítjuk a gondoktól és a szórakozástól; − közösen és elmélyülten kérjük a Szentlélek ajándékát, mert egyedül ı tudja szívünket megtisztítani, megvilágosítani és lángra lobbantani, és ı vezeti bennünk az evangélium hallgatását mint az élı, velünk beszélgetı Jézus hallgatását. Isten Igéjének olvasása és meghallgatása A második mozzanat az, hogy egyszerően és tisztán elolvassuk a szöveget. − Befogadjuk a hallott Ige átfogó jelentését; − Különbözı segédeszközökkel elmélyítjük a megértését. Isten Igéjének belsı feldolgozása Egy harmadik mozzanatban érdemes megjegyeznünk a minket legjobban megragadó sort. Ezt magunkkal visszük napunk során, vagy az elmélyedés idején, hogy gyökeret verjen bennünk. − Alkalmas ideig csöndben elmélkedünk a minket megragadó üzenetrıl, és összevetjük életünkkel. Milyen ellenállást érzünk magunkban az Igével szemben? Mire indít minket? − A ferences hagyományból vett valamilyen anyaggal gazdagíthatjuk az elmélkedést, kapcsolódási pontot keresve életünkhöz, karizmánkhoz. −
12
Visszaadni az Úrnak a jót, amit tıle kaptunk Végül úgy szép, ha "visszaadjuk az Úrnak" a Lélek által tıle kapott Igét: − dicsıítı imával, hálaadással, áldással, könyörgéssel… − konkrét elhatározással életünkre, viselkedésünkre nézve. Miután azzal a kérdéssel a szívünkben hallgattuk az Igét, hogy "Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjek?", tetteinkkel akarjuk visszaadni az Úrnak, amit kaptunk tıle. Mindehhez jól használható fr. José Rodríguez Carballo miniszter generális 2008 pünkösdjére írt, "Igéddel vezess és világosíts meg minket!" címő levele.
(12) A folyamatos képzés és a liturgikus év
A liturgikus évet úgy is tekinthetjük, mint egy képzési útvonalat, amely mindenki számára elérhetı az élet rendes körülményei között. Egyénileg és közösségileg is átélhetjük, hogy idınk a Krisztus-esemény körül kristályosodik ki, bontakozik ki. A megtestesült Ige szenvedett és meghalt értünk, feltámadása után pedig az Atya jobbján ülve árasztja az egész emberiségre Lelkét és ajándékait. − Az idı ritmusa, amely a liturgikus évben lüktet, valami fontosat elmond a folyamatos képzésrıl: ez nem egy olyan eljárás, amit ki-ki magának talál ki, vagy az intézmény tervezi el a számára, hanem a mennyei Atya terve, hiszen ı az "idık forrása és Ura", és feltárja nekünk szeretetének misztériumát. A folyamatos képzés tehát nem egy improvizált, ötletszerő folyamat, és nem is csupán a mi erıfeszítésünk eredménye, hanem az Atya ingyenes és minket megelızı kegyelmi kezdeményezése. + Ennek alapján egyénileg és közösségileg gondoljuk át hozzáállásunkat a folyamatos képzéshez és annak konkrét javaslataihoz a provinciában. + A liturgikus év ritmusa hogyan táplálhatja a folyamatos képzés elevenebb és hatékonyabb elırevitelét? −
A liturgikus évnek nevelı hatása van: hozzásegít, hogy az idıt Krisztus misztériumán belül szemléljük, és életének misztériumait ünnepelve az idı ritmusában elmélyítsük azokat. Egy olyan korban, amikor az idı szinte felgyorsul, ez a nevelı hatású ritmus nagy érték. + Ennek alapján egyénileg és közösségileg gondoljuk át, hogyan ünnepeljük a liturgikus évet: rendezvények naptára "mások számára"? Az ünneplés ideje, amely Isten Népével együtt minket is vezet és nevel?
−
Az eukarisztia ünneplése – az Úr Húsvétjának emlékezete, hálaadás és önmagunk felajánlása az Atyának Krisztussal a Szentlélekben – az Egyház életének középpontja. Szent Ferenc felhívja testvéreinek figyelmét arra a kegyelemre, hogy közösségben ünnepelhetik az eukarisztiát, és evangéliumi életünk középpontjaként vallhatják meg azt.
13
+ Ennek alapján egyénileg és közösségileg gondoljuk át a közösen ünnepelt eukarisztia idejét, módját és gyakoriságát. Részt tud-e venni minden testvér? A közös imádság alapvetı pillanata és az egység jele-e számunkra? + Egyénileg és közösségileg gondolkodjunk el azon, hogyan nyerhetné vissza életünkben fontos szerepét a szentségimádás, helyet adva benne Isten Igéje és a ferences források hallgatásának, a hosszantartó csöndes imádásnak, a dicsıítésnek és a hálaadásnak. −
A bőnbánat szentségének ünneplése – gyakran, egyénileg és közösségileg – bevezeti a testvéreket a kiengesztelıdésbe az Úrral, önmagukkal, a közösséggel, az emberekkel (vö. ÁK 33,1), és táplálja a megtérés szüntelen szándékát és a kiengesztelıdésre irányuló küldetésünket. + Egyénileg vizsgáljuk meg, milyen helyet foglal el hitéletünkben, Krisztuskövetésünkben a kiengesztelıdés szentsége, amelyet Isten Igéjének fényében és az Atya irgalmába vetett teljes bizalommal ünneplünk. + Közösségileg nézzük meg, van-e konkrét lehetıség arra, hogy közösen vagy Isten Népével együtt ünnepeljük ezt a szentséget (vö. ÁK 33,3) ? Saját valóságunk. Melyek közösségünk erıs és gyönge oldalai ezen a téren?
(13) A folyamatos képzés és az Imaórák Liturgiája
Az Imaórák Liturgiája különösen szép ritmusban kíséri végig és szervezi az idıt, kiemelve az egyes napszakok jelentıségét. Összekapcsolja az idı misztériumát keresztény életünkkel, és mindezt a középpontban álló húsvéti misztériumra vonatkoztatja. Gondoljuk át: «A keresztény imádság a hit számára legfontosabb esemény, Krisztus húsvéti misztériuma mélyén születik, abból táplálkozik, akörül fejlıdik. Így reggel és este, napkeltekor és napnyugtakor a Húsvétot idézzük fel, az Út átmenetelét a halálból az életre. Krisztusnak, a "világ világosságának" szimbóluma jelenik meg a lámpás képében a vesperás imájában, amelyet ezért lucernarium-nak is neveztek. A napközi imaórák felidézik az Úr kínszenvedésének jeleneteit, a tercia hora pedig a Szentlélek eljövetelét is Pünkösd napján. Az éjszakai imaóra pedig eszkatologikus jellegő, mert felidézi Jézus figyelmeztetését, hogy virrasztva várjuk újbóli eljövetelét. Mindez a maga összességében jelenti a zsoltárok imádkozásának természetes környezetét » (II. János Pál pápa beszéde a 2001. április 4-i általános kihallgatás alkalmával: "A zsoltárok a napok keresztény ritmusában"). −
Az Imaórák Liturgiáját az egész Egyház nevében végezzük, és nem a magunk érdeklıdése alapján. Általa az élet eseményei között elkísér minket az Atya Lelke, megvilágosítja elméket és szívünket, és ezáltal mások szenvedését is az Úr elé tudjuk vinni.
14
−
A Regula szerint az Imaórák Liturgiájának napi ritmusa jelenti a folyamatos képzés szüntelen lélegzését, amely az Istennel való bensıséges életre akar elvezetni, tartást akar adni napjainknak, és elevenen tartja bennünk a hiteles egyházi érzéket. + Vizsgáljuk meg egyénileg és közösen, hogyan ünnepeljük az Imaórák Liturgiáját? Kreativitás, idık? Néppel együtt? Hogyan válik saját imánkká? + Vizsgáljuk meg egyénileg és közösen, van-e igény és alkalom arra, hogy hosszabb idıket szenteljünk az imádságnak és Isten Igéje hallgatásának, akár a néppel együtt, összhangba hozva a lectio divina hagyományos módszerét azzal a szeretettel, amellyel Szent Ferenc Atyánk viseltetett "az Úr illatos igéi" iránt. Ebben segíthet: Az imádság és áhítat szelleme - a Nevelési és Tanulmányi általános titkárság dokumentuma, 1996. okt. 4.; Isten Igéjének imádságos olvasása a ferences életben. Szórólap (Curia, Róma, 2001); "Igéddel vezess és világosíts meg minket!", José Rodríguez Carballo miniszter generális 2008 pünkösdjére írt levele. Saját valóságunk. Melyek közösségünk erıs és gyönge oldalai ezen a téren?
15
I I . r é s z – I I I . f e j e z e t : " S z e r e t t e ı ke t mi n d v é g i g " ( Jn 13,1) (14) Az ünnepélyes fogadalom utáni elsı évek
E szakasz jellemzıi A kisebb testvér személyisége általában a következı jellemzı vonásokat mutatja fel ebben a szakaszban: − Erısen irányul arra, hogy önmagát megvalósítsa, a személyes identitását tisztázza, és a közösségben megszerezzen magának egy meghatározott helyet; − Igénye, hogy megérezze személyes képességeit Isten Országának építésében mint kisebb testvér, elsısorban azáltal, hogy teljes mértékben bekapcsolódik a provinciai közösség életébe egy apostoli feladat által, teljes és hatékony felelısséggel (vö. Vita Consecrata 70.). − Az elért célok mentén fokozatosan erısödik pozitív önképe, és érlelıdik a provincia életében való részvétel által, az elsı felelıs beosztások által a testvéri, egyházi, szakmai életben. Vannak bizonyos kockázati elemek is: Az elsı évek elmúltával jelentkezhet "a csekély eredmények láttán a kiábrándulás kísértése" (VC 70.). Olykor a belsı lendület megcsappan, félrevisz, elıfordulhat bizonyos hajlam az elkényelmesedésre, a középszerőség elfogadására, a nem kiegyensúlyozott aktivizmusra, vagy a kettıs élet egyes formáira. − Ebben a idıszakban a testvér (ahogy minden más ember is) érzi annak igényét, hogy önmagát érvényesítse, hogy letegye a névjegyét. Ha ebben kudarcot vall, akkor ez válságot okozhat benne különbözı szinteken: hivatási, érzelmi, szakmai, közösségi, sıt egzisztenciális értelemben. A válság azzal a veszéllyel jár, hogy sérül identitása, és a személy különbözı kompenzációkhoz folyamodik: alkohol, erıs dohányzás, a tömegkommunikációs eszközök öncélú használata, autonómiára törekvés a szabadidı és a pénz használatában, érzelmi rendellenességek, a tekintélyhez való viszony megromlása stb. − Még akkor is, ha az önállítás sikeres volt, a testvérben jelentkezhet érzelmi válság, vagy mélyebb szinteket érintı válság, amely megkérdıjelezi mindannak értelmét, amit addig mővelt vagy létrehozott. Ilyenkor fontos, hogy segítséget tudjon találni. Ha ilyenkor van, aki melléje álljon, akkor a válság olyan fordulatot vehet, hogy a testvér egy mélyebb szinten ad ismét válasz a Krisztus-követésre szóló meghívásra, mégpedig egy döntı és nehéz életkorban. −
Fontos, hogy a testvér kapcsolatba kerüljön olyan más testvérekkel, akik a számára viszonyítási pontot jelentenek, mert életük emberi, keresztény és ferences szempontból tartalmas. İk sarkallhatják és bátoríthatják a hivatásbeli elırehaladás útján.
16
A provincia szintjén különbözı csoportokban (definitórium, nevelési tanács, frissen örökfogadalmas testvérek) szembesítsük nézeteinket a fent leírtakkal, és vessük össze azt tapasztalatainkkal. − Vizsgáljuk meg, mennyire vagyunk tudatában ennek az idıszaknak a pozitív vonásaival és korlátaival. −
A folyamatos képzés ebben a szakaszban Az emberi szint A kisebb testvér személyisége afelé halad, hogy teljes mértékben és konkrét módon magára vegye döntésének következményeit, és egyre inkább kialakítsa a saját emberi és kapcsolati profilját. − Az érzelmi szférában ilyenkor átmeneti és érési idıszakok vannak, olykor stagnálás vagy akár visszalépés. Mindez elıhozhat olyan területeket, amelyeket a testvér a kezdeti képzés során kevésbé ismert meg és a személyiségébe még kevéssé integrált. A válságos idıszakokat fogadjuk úgy, mint kegyelmeket. Ebben segíthet, ha a testvér fel tudja tárni egy másik, idısebb testvérnek mindazt, ami a szívében végbemegy. − Fokozott figyelmet igényel az egyensúly kialakítása és fenntartása az egyéni és közösségi oldal között, fıleg abból a szempontból, hogy a testvér képes legyen csapatban is dolgozni, ne csak egyéni vállalkozóként. Próbáljunk találni konkrét formákat arra, hogyan segíthetnénk ezen a téren az utóbbi 10 évben ünnepélyes fogadalmat tett testvéreket. −
A keresztény szint Amikor a testvér nagy erıbevetéssel dolgozik szakmai területen, akkor fontos, hogy ugyanilyen odaadással mélyítse el a Jézus Krisztusnak való alapvetı ragaszkodását is, elsısorban az evangélium egyéni és közösségi meghallgatása által, hiszen ez a kisebb testvérek élete és regulája. − Az Egyház küldetésébe való beilleszkedés azt követeli meg, hogy az illetı vállalja, hogy vele együtt érez és cselekszik (comunione affettiva ed effettiva), egységben a pásztorokkal, a világiakkal, a többi szerzetessel, nyitottan az egyetemes egyház és a többi helyi egyház felé. Ez fıleg ma fontos, amikor a megelevenedı missziós evangelizáció korát éljük. − A formális tanulmányok végeztével elıáll a követelmény, hogy a testvér kialakítsa magában az egyéni tanulmányok személyes fegyelmét, elmélyítve az adódó témákat, tudatosan tervezve az olvasást és kutatást. Mindez ne csupán az éppen végzett munkákhoz igazodjon, hanem mélyebb érdeklıdést is bontakoztasson ki, többek között a történelem és a más kultúrák jobb megismerésére. Próbáljunk találni konkrét formákat arra, hogyan segíthetnénk ezen a téren az utóbbi 10 évben ünnepélyes fogadalmat tett testvéreket. −
17
A ferences karizma szintje A kisebb testvér ebben az idıszakban igyekezzen egyfajta bölcsességi tudásként megfogalmazni a maga számára, melyek az alapvetı pontok az evangéliumi élet iránti, egyre megújuló hőségében. − Próbálja meg figyelemmel követni a Rend egészének útját, nyitottan annak egyetemes és missziós távlataira, és olvassa el a dokumentumokat és segédleteket. − Mélyítse el az Általános Konstitúciók IV. fejezetének témáit: munka, szolidaritás, környezetvédelem, viszonyunk a szegényekhez stb. −
Ebben az idıszakban érdemes beiktatni az alábbiakat: + Külön idıszakokat és alkalmakat, amikor a testvér elmélyítheti a ferences források ismeretét, a ferences hagyomány teológiai és lelki örökségét, ezzel együtt a saját térségének ferences hagyományait; + Szüneteket, hogy a testvér megálljon és visszanyerhesse az egyéni és közös imádság ritmusát. Lelkigyakorlatokat, visszavonult idıszakokat. Próbáljunk találni konkrét formákat arra, hogyan segíthetnénk ezen a téren az utóbbi 10 évben ünnepélyes fogadalmat tett testvéreket.
−
A képzés mint kísérés ebben a szakaszban A felelısök részérıl különleges figyelmet igényel ez az idıszak, hogy az ünnepélyes fogadalom utáni elsı 10 évben érezzék a testvérek közelségét, legyen kihez fordulniuk, és aki tud szólni nekik. Az Egyház és a Rend hivatalos útmutatásai szerint oda kell figyelni a munkába és a testvéri életbe való beilleszkedésnek erre a kritikus szakaszára. Nincsenek kötelezı eljárások ezen a téren, de egyértelmő, hogy minden provinciának ki kell dolgoznia az alábbiakat: − Éves tervek, amelyek rendszeres találkozókat kínálnak fel a testvéreknek, amikor megoszthatják egymással ennek a idıszaknak az örömeit és kínjait, átélhetik a testvéri együttlétet, hasznos tematikus anyagokat kapnak a testvéri élet és a saját szakterület témáiban. − A kísérés személyre szabott útvonalai. Ez nagy kihívás, és lényeges feladat, hogy a folyamatos képzés ezáltal valóban húsba vágó és kézzelfogható legyen. − Bevezetés az egyes szolgálatokba az evangelizáció terén, hogy a teljes felelısséggel történı munkába állásban valaki figyelemmel kísérje a testvért, fıleg mert a formális tanulmányok esetleg nem adnak a kezébe minden eszközt a küldetés végzéséhez. Vizsgáljuk meg, hogy tartalom és forma tekintetében mit kínálunk fel az utóbbi 10 évben ünnepélyes fogadalmat tett testvéreknek? Ki vannak-e jelölve a megfelelı testvérek a kísérésre, és milyen segítséget kapnak?
18
(15) Elırehaladottabb korban
E szakasz jellemzıi −
−
−
− −
Az utóbbi évtizedekben a legtöbb országban emelkedett az átlagéletkor és javult az életszínvonal. Ez a testvérek életére is kihat, ha nem is mindig ugyanúgy és nem problémamentesen. Az öregkor manapság igen hosszú idıszak lehet, a különbözı térségekben eltérı módon. Általában a testvér még továbbra is tevékeny, de veszít erejébıl, és bizonyos dolgokat egyre inkább "átad". A tapasztalati gazdagság és a lényeglátás öröme pozitív vonásait lehetnek ennek az idıszaknak. A testi és pszichikai állapot változó lehet: olykor ez magával hozza, hogy az illetı bizonyos módon önmaga felé fordul, bezárkózik mások elıtt. Akinek a számára a nagy aktivitás erısen meghatározta az identitást, annak nagyon nehéz lehet, olykor a depresszió formáit is elıidézheti, ha önmagát "haszontalannak" és "félretoltnak" érzi. Másfelıl viszont átélheti annak örömét, hogy idejét jobban maga osztja be és ı választja meg elfoglaltságait. Elızı életszakaszaira visszatekintve meghatározó lehet az elégedett nyugalom érzése, de az sem ritka, hogy a testvér elégedetlenné válik. Az elıbbi esetben új termékenységgel éli Istennek szenteltségét, az utóbbiban fennáll a veszély, hogy görcsössé válik a keserőség és a kritika hozzáállásában.
A képzés mint adomány és mint feladat Az emberi szint Afelé kell vezetni a testvért, hogy ezt az életszakaszt úgy fogadja el, mint ajándékot, önmaga és a közösség számára. Úgy értelmezze, mint beteljesedést és új megnyílást, ezáltal új erıforrások szabadulhatnak fel benne. − Ilyen értelemben ösztönözni kell az életszakaszra jellemzı pozitív vonásokat, megfelelı olvasmányok, esetleg ilyen korúakra méretezett kurzusok révén. Fontos az egyéni ápoltság fenntartása, a megfelelı életritmus tiszteletben tartása: táplálkozás, pihenés és testmozgás, az idı szervezése önmaga számára és mások szolgálatában, a saját adományok kifejlesztése, a kommunikáció képessége. − Fontos, hogy a testvérek átéljék: van, aki mellettük áll jóban és rosszban: testi és pszichikai betegségben, lelki szárazságban, gyászban, a személyközi kapcsolatok nehézségeiben, erıs kísértésekben, a hit és az identitás válságaiban, amikor magukat jelentéktelennek érzik, vagy hasonló esetekben. − Az is fontos, hogy a nemzedékek között legyenek kapcsolatok, az idıseket ne szigeteljük el, a fiatalokat és felnıtt korban lévıket ne fosszuk meg az idıs testvérek tapasztalt és bölcs világától. Ezek az érintkezések kihozzák a korlátokat is, és a fiatalabbak életszerő kapcsolatba kerülhetnek az élet törékenységével, a betegség és a halál kérdésével. −
19
Próbáljunk találni konkrét formákat arra, hogyan segíthetnénk mindezekben az idısebb korú testvéreket. A keresztény szint A folyamatos képzés ebben az életkorban arra irányul, hogy a testvér megízlelhesse a keresztény élet szépségét, ahogy az kiteljesedik. Ha eleven benne Krisztus követésének és az Atya iránti hőségnek az emlékezete, akkor támasza lehet abban a kísértésben, hogy pesszimista legyen önmaga, a többiek vagy a saját életmőve iránt. Ha ki tud engesztelıdni saját élettörténetével és sebeivel, és még inkább meg tud nyílni az irgalom iránt, akkor része lehet a Lélek legszebb ajándékaiban: öröm, jóindulat, szelídség. − Az életnek meg vannak az örömei és sikerei, de a csalódásai és nehézségei is: testi és pszichológiai próbatételek, gyöngeség, kedvetlenség, kudarcok. Mindez arra hív, hogy meghaljunk a több életért. Aki a mindennapi eseményekben megtapasztalja, mit jelent teljesen Istenre hagyatkozni, az a testi halált is el tudja majd fogadni. Ezeket a helyzeteket nemcsak mint a gyász pszichológiai helyzeteit, hanem mint vallási helyzeteket kell értelmeznünk, mert ezek által van jelen Isten minden nap az életünkben, és ebben tárul fel a Kereszt hatalma. Próbáljunk találni konkrét formákat arra, hogyan segíthetnénk mindezekben az idısebb korú testvéreket. −
A ferences karizma szintje Érdemes azon fáradozni, hogy a testvér mindinkább megnyissa szívét és szellemét a mai világ felé: pl. más szerzetesekkel való tapasztalatcserében, vagy tanúságot téve a derő, öröm és bizakodás hozzáállásáról a saját közösségében, a fiatalok elıtt. Szorgalmazni lehet a jellegzetesen ferences apostolkodást: az imádságot, a jelenlétet, a jó példát, a részvétet mások iránt (fıleg a testvérek, a szegények, az idısek iránt), és az örömet. − Ebben a korban többször jelentkezhet a betegség, elıre jelezve a találkozást a "halál nıvérrel". A beteg Szent Ferenc példájára a testvér úgy fogadja el a szenvedést és a kényelmetlenségeket, hogy megpróbál egyre inkább az Atya gondviselésére hagyatkozni, és mindent dicsıítı énekké alakítani. Próbáljunk találni konkrét formákat arra, hogyan segíthetnénk mindezekben az idısebb korú testvéreket. −
A képzés mint kísérés ebben a szakaszban A képzés ebben a szakaszban fıleg abban nyilvánul meg, hogy tiszteljük és értékeljük az idısebb testvéreket, akik a hőség eleven tanúi és a közösség emlékezetének ırzıi. − Kínáljuk fel nekik a találkozás lehetıségeit, fıleg ünnepek és jubileumok alkalmával, amikor lehetıség adódhat a hittapasztalat megosztására és a hiteles emberség megmutatására. Nagy nevelı hatása van a fiatalokkal való találkozásnak. Ebben mindenki kap a másiktól: a fiatalok a hőség örökségét és az emlékezet kincseit, az idısek pedig a ferences élet továbbmenetelének és elevenségének érzését.
20
A közösségben különösen ügyeljünk a magányosság helyzeteire, legyen aki ilyenkor melléjük áll és segít nekik felfedezni, hogyan tudnának új módon hasznosak és jelentısek lenni. − Az infirmáriumok vagy más házak, ahol idıs és beteg testvérek nagyobb arányban vannak, annak a szeretetnek a kifejezıdései, amellyel a közösség gondoskodni akar idıs tagjairól. Ezekben a képzés vonatkozását is át kell gondolni és meg kell szervezni. − Egészen különös gondot kell fordítani az "áthaladás", a személyes tranzitus pillanatára, amikor a testvér találkozik a halál nıvérrel. Istennek szentelt élete teljesedik be, amikor egészen az Atya kezébe helyezi magát. Igyekezzünk elkerülni azt a mai kultúrára jellemzı magatartást, amely a halálról nem akar tudomást venni és elrejti azt. −
21
I I . r é s z – I V . : E n g e d e l me s ke d j e n e k e g y má s n a k (RnB 5,14) (16) A gvardiánok képzése
A dokumentum a gvardiánok szolgálatát úgy határozza meg, hogy az a "lábmosás" (vö. 48. pont). A folyamatos képzés egyik fı célja, hogy támogassa az ilyen szolgálatot betöltı testvéreket, hogy azt hittel töltsék be, és megszerezzék a szükséges készségeket. Az a cél, hogy a gvardián jó kísérıje legyen a helyi közösségnek, segítse elı a kapcsolatokat és a párbeszédet, a készséget az együttmőködésre és életünk megosztására egymással, a küldetés vállalását, és mindezt idırıl idıre tekintse át a közösséggel a konkrét valóság összefüggésében. Éppen mivel a gvardián nem a közösség "fölött" van, hanem annak tagjai sorában, ezért képzésében elı kell segíteni a "meghallgatás, elfogadás, mások bevonása" hozzáállását, a minoritas e konkrét formáját, mert a mindennapi életben a lelkiségünket közvetítı eszközök csak így mőködhetnek.
A gvardiánok folyamatos képzésének területei Az emberi kapcsolatok terén elsajátítandó készségek: Az emberi kapcsolatok terén a gvardiánok folyamatos képzése az alábbi készségek fejlesztésére irányuljon: − A testvérek figyelmes meghallgatása, a feszültségek bölcs kezelése. − Álljon állandó kommunikációban a testvérekkel, és próbálja elımozdítani, hogy ık is így legyenek egymással. − Ismerje fel és kísérje figyelemmel a "nehéz" testvérek eseteit az emberi érettség szempontjából. − Ápolja az egyensúlyt a közösség és az egyéniség között. − A testvérek kísérésében legyen tekintettel életkorukra. − Különös figyelmet igényelnek a nemzetközi vagy több kultúrát összefogó házak. A testvéri élet területei A testvéri élet terén, a közösségi élet fokozatos javítása érdekében hasznos, ha a gvardiánok folyamatos képzése az alábbi készségek fejlesztését célozza: − Ápolja a helyi közösség folyamatos képzését az alábbiak révén: + Ápolja az imádság és áhítat szellemét, próbálja elkerülni a rutin és a szürkeség veszélyét a közös imádságban és a képzésben. + A mindennapi életet úgy szervezze, hogy az nevelı hatású legyen (imaélet, munka, rekreációk, házikáptalanok...) + Szervezze meg a formális és informális találkozásokat (közös ima, káptalan, lelkigyakorlat, illetve étkezések, rekreációk, kirándulások stb.).
22
−
A házikáptalan szervezésében törekedjék az alábbiakra: + Legyen az olyan alkalom, amikor a testvérek megosztják egymással a számukra fontos dolgokat. Ezt segíti a közös munka a testvéri élet tervén. + Legyen az a testvéri kommunikáció alkalma, nem kizárva a testvéri feddést sem. + Segítse elı, hogy minden testvér kivegye a részét a felelısségbıl a szolgálatok, a küldetés, a gazdasági kérdések terén.
−
A közösség tagjait kísérje el hivatásuk sajátos útján: + Figyeljen az egyéni érzékenységre, igényekre, élethelyzetekre. + Próbálja rávenni a testvéreket, hogy hitéletükben vegyék igénybe az egyéni életterv módszerének segítségét. + Igyekezzék a testvérek között vidám légkört teremteni, ne veszítse el humorérzékét és lelkesedését.
−
Segítse elı a ferences karizma megosztását a Ferences Család más ágaival, akik körülöttük élnek.
Kérdezzük meg magunktól egyénileg −
− − −
− −
−
Milyen a hozzáállásom azokhoz a testvérekhez, akikre a tekintély szolgálatát bízták? Együttmőködök velük? Folyamatos-e velük a párbeszédem? Közöny van bennem velük szemben? Állandó ellenállást érzek velük szemben, kimondva vagy kimondatlanul? Honnan erednek ezek az érzések? Szent Ferenc "szeretetbıl fakadó engedelmességrıl" beszél a 3. Intelemben. Mit jelent ez a számomra, és milyen értelmet nyer az én életemben? A testvérekkel való kommunikációban melyek a legnagyobb nehézségeim? A kommunikáció több szinten zajlik: a felszínen, hogy nyitva maradjanak a csatornák (pl. amikor a sportról vagy az idıjárásról beszélünk), a mélyben (értékeinkrıl, meggyızıdéseinkrıl), a belsı síkon (saját tapasztalataink és érzéseink megosztása másokkal). A testvérekkel való kommunikációmban melyik hogyan érvényesül? (Akire jelenleg a tekintély szolgálatát bízták:) hogyan bánok a rám bízott testvérekkel? Hogyan ápolom a folyamatos képzést ezen a téren? Hogyan bánok a nehézségekkel, a meg-nem-értéssel: Hallgatok? Visszahúzódom? A közösségen kívül keresek megértést? Próbálok párbeszédet kezdeményezni a miniszterrel és a testvérekkel? Hogyan élem át házikáptalanjainkat: a meghallgatás és párbeszéd lelkületével? Szeretném-e építeni a közösséget, mint Krisztusban egybegyőlt családot? Neheztelés van bennem? Kiábrándultság? Túlzott elvárások? Keresem az ütközést? Mit teszek azért, hogy a megfelelı hozzáállás legyen bennem?
Kérdezzük meg magunktól közösségileg − − − −
Hogyan készítjük fel a testvéreket vezetıi szolgálat ellátására? Milyen kritériumok szerint válogatjuk ki ıket? A többi testvér hogyan segíti a tekintélyviselıket? Hogyan próbáljuk közösen viselni a felelısséget?
23
Elolvasásra: Testvéri élet közösségben, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának dokumentuma, 1994. II. János Pál pápa Vita Consecrata kezdető szinodus utáni apostoli buzdítása, 1996. Il servizio dell’autorità e l’obbedienza, Istruzione della Congregazione per gli Istituti di Vita Consacrata e le Società di Vita Apostolica, 2008. Voi siete tutti Fratelli, terza parte: Animazione della Fraternità Francescana, Segretariato generale per la Formazione e gli Studi OFM, Roma 2002.
24
