Megalapozó tanulmány a Vajdaság Autonóm Tartományban végbement fejlesztésekről Joint Urban and Agglomeration Network projekt

     

Megalapozó tanulmány a Vajdaság Autonóm Tartományban végbement fejlesztésekről         Joint Urban and Agglomeration Network projekt 

    2012    A kutatás  a HUSRB/1002/213/096 számú projekt keretében a Hungary‐Serbia  IPA Cross‐border Co‐operation Programme finanszirozásával készült.                   

                                       

2

   A Joint Urban and Agglomeration (JUAN) projekt ötletgazdája és megvalósítója    a Kistérségek Fejlesztéséért Tudományos Egyesület                   

  Projektvezető: Schwertner János  Szakmai vezető: Tóth Róbert    Szerbiai projekt partner: Agencija za ravnomerni regionalni razvoj AP Vojvodine   Igazgató:Valentina Ivanić                     

    A tanulmány készítője:       

Agencija za ravnomerni regionalni razvoj AP Vojvodine                This publication has been produced with the assistance of the European Union. The contents of this publication are the sole responsibility of the Agency for Balanced Regional Development of the Autonomous Province of Vojvodina and canin no way be taken to reflect the views of the European Union.

  A dokumentum tartalmáért teljes mértékben a Kistérségek Fejlesztéséért Tudományos Egyesület vállalja a felelősséget, az semmilyen körülmények között nem tekinthető az Európai Unió, vagy az Irányító Hatóság állásfoglalását tükröző tartalomnak.

Tartalom 1. A tervezés jelentősége (a stratégiai tervezés és a területrendezés megtervezésének kapcsolata) .................................................................................................................................4 2.TERVEZÉS EU TÁVLATOKBAN .......................................................................................7 2.1 Szerbiai felhasználók rendelkezésére álló Európai Uniós források .................................9 3.Szerbia területfejlesztési terve (2007-2013-2020) ................................................................11 3.1 A területfejlesztés lényege és módszertana...................................................................11 3.2 Stratégiai területfejleztés a Vajdaságban........................................................................12 3.3 A vajdasági községek terültfejlesztési stratégiái............................................................13 4.Szerbia regionális politikája és annak intézményrendszere..................................................14 4.1 NUTS régiók Szerbiában és azok fejlettségi mutatóik...................................................14 4.2 Regionális egyenlőtlenségek és a fejletlen vidékek definiálása.....................................15 4.3 Szerbia regionális politikájának intézményrendszere ....................................................15 5. A tervezés jogi és intézményi távlatai Vajdaságban az EU felé való közeledés fényében..18 5.1 A Vajdaság – versenyképes és területileg kiegyensúlyozott térség ...............................18 5.2 Vajdaság – nyitott és kapcsolatképes térség ..................................................................19 5.3 Vajdaság specifikus és egyedi térség .............................................................................22 5.4 Vajdaság – fenntartható, tiszta térség.............................................................................23 5.5 Vajdaság - multikulturális és humánus térség................................................................24 6. Településhálózat és funkcionális lakott térségek.................................................................26 6.1 A Vajdaság Autonóm Tartomány településhálózatának általános jellemzői .................28 6.1.1 A településhálózat nagysága és sűrűsége ................................................................28 6.1.2 A települések nagysága és megoszlása....................................................................29 6.1.3 A települések fekvését, és geo-fizikai adottságait jellemző típusok .......................30 6.1.4 A térség szeizmológiai jellegzetességei, és a települések elhelyezkedése ..............31 6.1.5 A települések funkcionális besorolása.....................................................................31 6.2 Az eddigi fejlődés tapasztalatai, és a települések problémái .........................................33 6.2.1 A lakott települések problémái ................................................................................35 6.2.2 A Vajdaság Autonóm Tartomány területén levő falvak alapjellegzetességei .........35 6.2.3 Falufejlesztési problémák ........................................................................................36 7. Városfejlesztés .....................................................................................................................37 8. SWOT elemzés ....................................................................................................................41 9. A vajdasági községek stratégiáinak módszertana ................................................................43 9.1 A Stratégiai Gazdaságkutatási Központ „Vojvodina – CESS” által kidolgozott községi stratégiák módszertana .........................................................................................................43 9.2 A községi stratégiai fejlesztési tervek kidolgozásának szakaszai ..................................44 9.3 Vajdaság községeinek fejlesztési stratégiái....................................................................45

                                       

4

1. A tervezés jelentősége (a stratégiai tervezés és a területrendezés megtervezésének kapcsolata) A területrendezés terve egyfajta tevékenységet, hatáskört és az állami szektornak azon felelősségét foglalja magába, hogy népszerűsítse a teendők sorrendjét, valamint a területen megteremtett kapcsolatok fontosságát, mégpedig a területfejlesztés hosszú és középtávú céljai elérésének érdekében. A területrendezési tervek kulcs eszközei: - egy bizonyos térség hosszú távú szociális, gazdasági és fizikai (ökológiai) fejlődése kerettervének meghatározásakor, és - az ágazati politikák koordinálásának, valamint harmonizálása, azokkal a kérdésekkel kapcsolatosan, amelyek a területfejlesztésre vonatkoznak (a koordináció kiterjed az állami, a regionális és a helyi önkormányzati szervek tevékenységére is). A területrendezési tervek meghozatala abból a megfontolásból történik, hogy feltételeket teremtsenek: - a társég versenyképességének és vonzerejének javítására, - növeljék a társéghez való hozzáférés lehetőségét, - erősítsék a térségen belüli kohéziót, - kialakítsák a térség területi identitását, - elindítsák a szélesebb körű területi integráció folyamatát (határon átívelő, inter regionális, transz – nacionális kapcsolatok), - a fenntartható befektetésekhez szükséges szilárd, kiszámítható feltételeket biztosítsanak, - lehetőséget teremtsenek az erőforrások, az épített történelmi jelentőségű közeg, az élő környezet, az emberek és a javak védelmére, valamint a rendelkezésre álló energia célszerű továbbá takarékos kihasználásra. Vajdaság Autonóm Tartomány területfejlesztése annak az eljárásnak a keretein belül folyik, amely huzamos időn át tart. A célok megvalósításának érdekében együttműködés jött létre a szűkebb és a szélesebb értemben vett társadalmi közösség szervei között, amelyeknek közös feladata fenntartható módon kihasználni a terület nyújtotta erőforrásokat. A Vajdaság Autonóm Tartomány területfejlesztésében tapasztalható problémák megoldása: a vajdasági régió és a Szerb Köztársaság szintjén történik. Az Európai Unióhoz való közeledés ütemétől függően, kilátás van arra is, hogy a területfejlesztés céljaira felhasználják az unió strukturális alapjainak pénzeszközeit is. Ezért van szükség arra, hogy mind a három tényező között vertikális koordináció jöjjön létre. A Vajdaság Autonóm Tartomány regionális területfejlesztései terve, amely a megvalósításra váró célokról, a védelemre szoruló létesítményekről, valamint a terület felhasználásáról létre jött egyesség eredményeként kelt életre, tartós alapul szolgál a tartomány folyamatosan teljesítendő, a feladatok megvalósítását összehangoltan irányított területfejlesztéséhez. További célja, a versenyképesség növelése, az ipar teljesítőképességének növelése, a szociális igazságosság elvének érvényesítése, a biztonság növelése, a lakosság életszínvonalának fellendítése, a természetvédelem, a természeti közegben végrehajtandó –

                                       

5

mindenki számára elfogadható – beavatkozások engedélyeztetése. Mindehhez tiszteletben kell tartani a vonatkozó törvényeket, a térség kulturális identitását, a sajátosságokat, valamint az itt élő polgárok életminőség növeléséhez kapcsolódó érdekeit. A Vajdaság Autonóm Tartomány területén végrehajtandó óvintézkedéseknek, védelmi feladatoknak, területrendezési teendőknek és az építkezéseknek összhangban kell állniuk a stratégiai fejlesztéseket megalapozó Regionális területfejlesztési terv kidolgozásával és elfogadásával. A felvetett kérdéseket kezelő első tervet, amely Vajdaság területére vonatkozott, Vajdaság területfejlesztési terveként ismeri a közvélemény. Az alapdokumentumot 1978-ban fogadták el. A tervben fogalt feladatok teljesítésének határideje 2000. esztendő volt. Kétezer kilencben, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza határozatot hozott a Vajdaság AT Regionális területfejlesztési tervének kidolgozásáról, amelynek kimunkálásával a Vajdasági Urbanisztikai Intézetet bízták meg. A munkához szakmai segítséget nyújtottak az Újvidéki Egyetem munkatársai is, minek eredményeként a tervet 2011-ben el is fogadták. A területfejlesztési terv megvalósítását a 1978 – 2011 közötti időszakban a következő szakaszok jellemezték: -

-

az 1978 – 1990. közötti időszakban: Vajdaság AT Területfejlesztési tervének céljait teljes egészében megvalósították, az 1990 – 2000. közötti időszakban: a Szerbiában, és a volt Jugoszlávia térségében lejátszódott dramatikus események, nagyban megnehezítették, vagy teljes egészében leállították a Vajdaság AT Területfejlesztési tervében foglaltak megvalósítását. Időközben, vagyis 1996-ban meghozták a Szerb Köztársaság Területfejlesztési tervét. Ennek következtében, vagyis a vertikális hierarchia miatt, a Vajdasági AT Területfejlesztési tervének bizonyos részei hatályon kívül kerültek, illetve csak azok a részek maradtak alkalmazásban, amelyek nem álltak ellentétben a köztársasági terv rendelkezéseivel, a 2000 – 2011. közötti időszakot a társadalmi átalakulás folyamata jellemezte, ekkor számos reformintézkedés született, megkezdődött a makro – gazdasági szilárdság megteremtésére szervezett mozgalom, a szerkezetváltás és a magánosítás, az uniós felzárkózás folyamata, amely a társadalom és a gazdaság egészére érvényes ütemes törvénymódosítási folyamatot eredményezett. Kétezer háromtól Vajdaság területrendezését kizárólagosan a Tervezési – építkezési törvény, valamint a Szerb Köztársaság területrendezési törvényének rendeletei szerint bonyolították le.

A fejlesztési igényekkel kapcsolatos kérdésekre megadott „területfejlesztési jellegű” válaszoknak hosszú távú szinergiai jelentősége is van, amit az új Vajdasági regionális területfejlesztési tervben világosan ki is mondtak. Ezt a dokumentumot 2011. decemberében fogadták el. A területvédelemmel, elrendezéssel, építkezéssel, valamint a rendelkezésre álló terület felhasználásával kapcsolatos tevékenységek újraértékelésére nem csak az országban, és a szomszédos államokban végbement változások miatt került sor, hanem a térségre jellemző, de szélesebb értelemben vett, globális változtatások miatt is (ezeknek tárgya a politika, a gazdaság, a klímaváltozás, az energetika stb.). A kevésbé fejlett országok nagyobb mértékben vannak kitéve a globalizáció kiváltotta közvetlen változtatásoknak, mint a fejlett államok. Ebből eredően a hatóságokra sokkal több

                                       

6

kötelezettség és nagyobb felelősség hárul a külső hatások elhárítását, illetve azok hatásának semlegesítését illetően. A Vajdasági területfejlesztési terv kidolgozásakor külön jelentőséget tanúsítottak annak a ténynek, hogy a Stabilizációról és a csatlakozásról szóló egyezmény aláírásával, Szerbia szerződéses viszonyt teremtett az Európai Unióval. Ennek eredményeként az ország arra kötelezte magát, hogy törvényeit összhangba hozza az Unió vonatkozó előírásaival, tehát azokkal a törvényes rendelkezésekkel is, amelyek a területfejlesztést szabályozzák. A fenntartható gazdasági fejlődés, a szociális kohézió megteremtése és a természetvédelem mellett, Vajdaság regionális területfejlesztési tervének elkészítésekor, az alkotók szembesültek olyan kihívásokkal is, mint például a területi kohézió, valamint a regionális önazonosság megszilárdítása, továbbá a terület nyújtotta fejlesztési lehetőségek célszerűbb kihasználása. A Vajdaság regionális területfejlesztési terve meghatározza azokat a prioritásokat, feltételeket és intézkedéseket, amelyek a végrehajtás folyamatát szabályozzák, és lehetővé teszik az európai strukturális alapokhoz való hozzáférést is. A törvény kimondja, hogy a regionális fejlesztési terv olyan dokumentum, amely – a sajátos, területhez kötődő szükségletek tiszteletben tartása mellett – taglalja a területrendezés céljait, a terület hasznosításának tárgykörét – mégpedig figyelembe véve a szomszédos régiók és községek igényeit, valamint szükségleteit is. Abból a megfontolásból, hogy megfogalmazzák a területi fejlesztések vízióját, valamint megvalósítsák a kitűzött célokat, az alkotók javaslatot tettek egy általános vajdasági területfejlesztési koncepció létrehozására, amelyeknek a Vajdasági regionális területfejlesztési terv kell, hogy meghatározza a hosszú távú stratégiai fejlesztési irányvonalát, de ugyan akkor a vajdaság Autonóm Tartománynak a szélesebb értelemben vett régióban betöltött helyét és szerepét is. Vajdaság Autonóm Tartomány, amely a Szerb Köztársaságon belül nem csak tervezési – statisztikai, illetve adminisztratív körzet, hanem fekvésének, erőforrásainak, javainak, intézményeinek és káderkapacitásainak köszönhetően kiemelt jelentőségű térség is. Ez a vidék, olyan erőforrások birtokában van, amelyek távlatot nyitnak fejődése előtt.

                                       

7

2.TERVEZÉS EU TÁVLATOKBAN   Az EU számos dokumentumában, amelyek az európai térség és az európai régiók fejlesztésére vonatkoznak, a városközi és a régiók közötti együttműködésnek rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak, hiszen ez jelenti a kulcsfontosságú célok, vagyis a térségek közötti vonzerő növelése, valamint a kiegyensúlyozott policentrikus térségfejlesztés megvalósításának leghatásosabb eszközét. Ugyanis, az EU minden projektjének és programjának gerincét, a közös területfejlesztési stratégia kijelölése jelenti, amely sikeresen szembeállítható a mind kifejezettebb regionális fejlesztési egyenlőtlenségekkel, azért mert a stratégiai útmutatás, és a stratégiát támogató politika teszi lehetővé a kontinens egyenletes fejlesztését, a fenntarthatóság elvének tiszteletben tartását, valamint az egyetemes természeti és kulturális hagyaték megőrzését. A hangoztatott kezdeményezéseket tartalmazó dokumentumok a figyelmet, elsősorban, a városok és a nagyvárosi régiók fejlesztésére, valamint azoknak funkcionális, komplementáris urbánus rendszerekbe való tömörítésére, továbbá a vidékkel fenntartott kapcsolatuk erősítésére irányítják. Kiemelt figyelmet érdemel a Lisszaboni Deklaráció, amelyet a CEMAT 1 sorrendben 14. értekezletén fogadtak el. Ennek a dokumentumnak a jelentősége abban rejlik, hogy népszerűsíti a területi együttműködést és az egész európai térségben hozzáférhetőséget biztosít azokhoz a szervezetekhez, amelyek a fejlesztés témakörével foglalkoznak. Mindennek az a célja, hogy erősítse az európai kontinensen fellelhető régiók versenyképességét a világ hasonló területi szervezési egységeivel szemben. A hangsúlyt a tudásra, az innovációra, a humán tőke optimális kihasználására helyezi, azzal a szándékkal, hogy serkentse a gazdasági növekedést, a termelékenységet, valamint a szociális kohézió erősödését. Jelen deklaráció három alappillérre támaszkodik, ezek a:  gazdasági a  szociális és az  ökológiai pillér. A század eleji számottevő változásokat követően (amelyek elsősorban a 2008-ban beállt világgazdasági válság miatt keletkeztek), kérdésessé vált számos uniós ágazati, és integrációs célokat szolgáló politika érvényesítése. Időközben sor került a Lisszaboni Deklaráció módosítására is, minek következtében – az alkalmazási határidő leteltével, 2010. – felcserélték az okos, fenntartható és az inkluzív növekedés célkitűzéseivel, vagyis az „Európa 2020 Stratégiával”. Ennek a stratégiának, az EU-ban a tudásra, a környezet megóvására, a belterjes foglalkoztatásra, a termelékenységre és a szociális kohézióra alapozott gazdasági fejlesztése a célja. A területrendezési dokumentumok kidolgozásának folyamatában, tiszteletben tartották azokat az alapelveket, amelyeket az európai stratégiák jelöltek meg. Ezeket – minden szinten beleépítették a területfejlesztési tervekbe, kezdve a Szerb Köztársaság Területfejlesztési Tervétől, a Vajdaság AT Regionális Területfejlesztési Tervén keresztül egészen a községi területfejlesztési tervekig.

                                                             1

A CEMAT a terület és régiófejlesztési kérdésekben illetékes miniszterek európai értekezlete, amelyet az Európa Tanács védnöksége alatt rendeznek meg.

                                       

8

A tervezés alapelvei alatt értjük az európai kontinens fenntartható területfejlesztésének hangsúlyos elveit, amelyeket a regionális/területfejlesztési kérdésekben illetékes miniszterek, sorrendben 12. értekezletén fogadtak el (CEMAT), Hannoverben, 2000-ben. A kiemelt elvek mellett, a Szerb Köztársaság területfejlesztésében fontos orientációt képez a Ljubljanai Deklaráció is, amelyet a fenntartható fejlődés területi dimenzióiról fogalmaztak meg (CEMAT, 2003.), alkalmazkodván a Szerb Köztársaság területfejlesztési igényeihez. A Szerb Köztársaság uniós csatlakozási folyamatában, számunkra fontosak a következő dokumentumok is: az Európai Unió Területi Napirendje – a Versenyképes, fenntartható sokszínű európai régiókról (2007.), amely magába foglalja a Lisszaboni és a Göteborgi stratégiát, valamint a Lipcsei kiáltvány (2008.), továbbá az Európai Unió Kohéziós politikája és egyebek. A területfejlesztés jövőképe meghatározásának kiindulópontjául, a területfejlesztés kulcstényezőinek állapota, valamint a Szerb Köztársaság fejlesztési erőforrásainak aktiválása szolgált. Ebben a folyamatban különös jelentőséggel bír majd a fenntarthatóság, az önazonosság, a versenyképesség és a kohézió erősítése, valamint a Szerb Köztársaság területrendezésére vonatkozó irányítási tevékenység fellendítése, mivel a Szerb Köztársaságban - a területfejlesztés tervezésekor – az alapelvek még mindig nem jutottak kellőképpen kifejezésre. A Szerb Köztársaság Területrendezési Tervében (2010.) a területfejlesztés következő elveit fogalmazták meg, melyek közül a legjelentősebbeket a Köztársaságnak, valamint a területi egységeknek, a területfejlesztésében elért eredmények megméretésének mércéjeként is alkalmazzák: - a fenntarthatóságot, amelyet olyan vezető elvként értelmeznek, amelynek a Szerb Köztársaságban, jelen kell lennie minden, a térségfejlesztéssel kapcsolatos tevékenység kibontakoztatásakor; - a decentralizációt, amely olyan kulcsfontosságú elvet képvisel, amelytől – a helyi és a regionális szinteken – a területi tőke, az erőforrások aktiválásának mértéke függ; - a dekoncentrációt, amelynek az a lényege, hogy a nagyobb urbánus központokat tehermentesítse az intézmények, a szakkáderek, és az anyagi eszközök felhalmozásától, illetve kihelyezze őket a Szerb Köztársaság különböző pontjaira; - a területi kohéziót, amely a kiegyensúlyozott szociális - gazdasági regionális fejlesztés eredményeként nyilvánul meg; - a versenyképesség növelését, ami magába foglalja a nagyvárosi térségek fejlesztését, de ugyanakkor a kevésbé fejlett térségek funkcionális arculatának kialakítását is gondolván mindenekelőtt a vidéki és a gazdasági régiókra; - a területfejlesztési politika aktív alkalmazását, és a közvéleménynek a feladat megvalósításában való részvételét; - a policentrikus területi fejlesztést, a városok és a városi települések kiemelt szerepét (gazdasági régiók, területek), valamint a város – falu kapcsolatának erősítését; - a funkcionális szakosítást, miközben tiszteletben kell tartani a regionális területi egységek fejlesztési potenciáljait; - a város és településhálózat létrehozását, a meglevők bővítését (klaszterek megalakítását), amelyek lehetővé tehetik a komplementáris funkciók fejlesztését is; - az elektronikus kommunikáció útján történő tudás és információ – hozzáférhetőséget, a kommunikációs hálózatnak ki kell terjednie az egész térségre, vagy az egész régióra/országra; - a közlekedési elérhetőség növelését, amely a területi erőforrások és a kiegyensúlyozott fejlesztések domináns tényezője; - a kulturális önazonosság, és a területi jellegzetességek felismerhetőségének növelését; - a polgárok és az adminisztráció folyamatos képzését;

                                       

-

9

a szubszidiaritást, amely lehetővé teszi bizonyos problémák több döntéshozatali szinten történő megoldását, illetve azon a szinten történő rendezését, amely a leghatásosabb megoldást eredményezheti; a közérdek, a közjavak és a köztérségek védelmét; a természeti és a kulturális javak védelmét, előreléptetését, valamint az erőforrások fejlesztését; a természetes környezetre gyakorolt káros hatások csökkentését; a társadalmi és a magánszektor partneri kapcsolatát; a területfejlesztési döntések jobb áttekinthetőségét; a regionális és a helyi területi egységek határon átnyúló, régióközi, államközi funkcionális kapcsolatteremtését.

2.1 Szerbiai felhasználók rendelkezésére álló Európai Uniós források A rendelkezésre álló uniós eszközök felhasználásával, lehetőség nyílik a községek ütemes, jelentős mértékű fejlesztésére. Azoknak az eszközöknek a hasznosításáról van szó, amelyeket az éves, nemzeti programok keretein belül irányoztak elő a Szerb Köztársaságnak. A tervezett tevékenységektől függően, a programok megvalósítására az előcsatlakozási támogatási eszközök szolgálnak (Instrument for Pre-Accession Assistance - IPA). Szerbia, jelenleg az IPA program két komponensének eszközeit veheti igénybe (A tranzícióhoz és az intézményépítéshez kapcsolódó segély, valamint a határon átívelő együttműködés támogatására szolgáló segély). Az IPA III. IV. és V. komponensek felhasználásának alapfeltétele a tagjelölt státus megszerzése, valamint az eszközökkel való rendelkezést szavatoló decentralizált rendszer meglétének igazolása. A III. és az IV. IPA komponens használásának előkészületei nem csak az alapok eszközeinek felhasználásával állnak kapcsolatban, hanem elsődleges céljuk felkészíteni Szerbiát – az EU jövőbeni tagállamát – a Strukturális alapok, és a Kohéziós alap nyújtotta lehetőségek kihasználásának tervezésére, igazgatására – miután azok, a csatlakozást követően, elérhetővé válnak Szerbiának. Jelenleg négy határon átívelő együttműködési program, és két transznacionális, régióközi együttműködési program fut, amelyekben a Vajdaság területén levő felhasználók: Magyarországgal, Romániával, Bosznia és Hercegovinával, Horvátországgal működhetnek együtt, illetve részt vehetnek az Adriai programban, és a „Dél – kelet Európa” elnevezésű programban. A helyi és a regionális programokban való részvétellel, hosszú távú személyes kapcsolatok jönnek létre a határ mindkét oldalán élő emberek és közösségek között, ami a további közös munka és fejlesztések alapját képezheti. Továbbá, a projekt megismerésének folyamatában, az előirányzott összegek megszerzésére irányuló tevékenység során, valamint a projekt megvalósításakor, a szerbiai partnerek hasznos tapasztalatokat szerezhetnek az Európai Unió alapjainak felhasználását illetően, hiszen már jelenleg is, a pályázati kiírások, a projekt tervezetek elbírálása az EU külső támogatási eszközökre vonatkozó szabályzatok szerint történik.

                                       

10

A támogatásban részesülő projektek között szerepelnek a határon átívelő kisebb anyagi volumenű közműfejlesztések, a gazdasági együttműködési vállalkozások, valamint a környezetvédelemmel, az idegenforgalommal, a kulturális tevékenységekkel, a mezőgazdaság fellendítésével, az oktató munkával, a kutató munkával és fejlesztésekkel, a foglalkoztatással, az intézmények közötti együttműködéssel, és a fejlesztési dokumentumok kidolgozásával kapcsolatos projektek, stb. A Uniós programok olyan integrált intézkedéseket tartalmaznak, amelyek az EU tagországok közötti együttműködést erősítik. Ezek a programok - a meghatározott határidejű - európai politikák érvényesítésére vonatkoznak. A Uniós programokat az Európai Unió közös költségvetéséből pénzelik, tehát azokból az eszközökből, amelyeket a kiemelt ágazatok, pl. a természetvédelem, az energetika, a fuvarozás, a vállalkozásfejlesztés, és a versenyképesség növelésére irányoztak elő. Az 1997. esztendőig, a közösségi programokat kizárólag az EU tagországok használhatták fel. Kétezer háromban azonban, az Európa Tanács Szalonikiben megtartott értekezletén – a szóban forgó programokat – egy az új felhasználóknak megfelelő modell szerint – elérhetővé tették a tagjelölt, Nyugat- balkáni államoknak is. Az EU tagországokból származó felhasználóknak nem kell önerőt biztosítani, hiszen számukra a költségvetés szavatolja a részvételi díjat, viszont a tagjelölt és a leendő tagjelölt államokból való felhasználóknak kötelezően tanúbizonyságot kell tenniük az önerő meglétéről. Az önerőnek egy bizonyos részét, amelyet a Szerb Köztársaság az Uniós programokban való részvételért fizet, fedezni lehet az előcsatlakozási (IPA) eszközökből is. A Szerb Köztársaság, jelenleg az EU következő programjainak megvalósításában vesz részt: - A kutatások, a műszaki fejlesztések és a kísérleti tevékenységek hetedik keretprogramja (Seventh Framework Programme for Research, Technological Development and Demonstration Activities -FP 7); - Kultúra 2007. (Culture) - Versenyképességi és innovatív program, valamint vállalkozási és innovációs alprogram (The Competitiveness and Innovation Framework Programme – CIP EIP); - Versenyképességi és innovatív program, az tájékoztatási, távközlési technológiákkal kapcsolatos politika támogatásánakalprogramja (The Competitiveness and Innovation Framework Programme); - Fiskális program (Fiscalis); - Vám program (Customs); - Haladási program (Progress); - Az egész életre vonatkozó tanulási program (Life Long Learning Programme);  - Internet biztonsági program (Safer Internet Programme). Megjegyzésként elmondjuk, hogy megkezdődött az eljárás még két programban való részvétel érdekében, ezek az: Egészség, és az Európa a polgárokért program.

                                       

11

3.Szerbia területfejlesztési terve (2007-2013-2020) Szerbia területének komoly fejlettségbeli különbségei mutattak rá arra, hogy Szerbiának olyan fejlesztési dokumentumokra van szüksége, amelyek támogatásul és útmutatóul szolgálnak a kiegyensúlyozott területi fejl ődés eléréséhez. E tekintetben készült el a 20072012 időszakot felölel ő Szerbia Köztársaság Regionális Fejlesztésének Stratégiája, ami Szerbiában az els ő regionális fejl ődést körvonalazó stratégiai dokumentum, amely konzisztes módon és teljességel definiálja a köztársaság területi fejl ő désének alapprioritásait. Szerbia regionális szerkezeténekdefiniálását hosszú el őkészületek, viták és egyeztetések el őzték meg, számos térszerkezet-változat született, ennek ellenére a 2009 nyarán elfogadott Regionális fejlesztésről szóló törvény definiálta Szerbia statisztikaifunkcionális régiókból álló (regionális) szerkezetét, annak intézményrendszerét" beleépítve a 2009 júniusában napvilágot látott Szerbia területfejlesztési stratégiája újrafogalmazott és az EU-s követelményekhez rugalmasan alkalmazkodó dokumentumtervezet irányelveit. Szerbia fejlesztési régióinak (gazdasági/statisztikai régiók) fejleszteniük kell saját innovációs kapacitásaikat, csökkenteni az eddigi pazarló gazdálkodást, valamint erősíteni az együttműködést a régiók egymás közti és nemzetközi versenyképessé- gének növelése érdekében. Hogy ez a célkit űzés vonzóbb legyen, a regionális fej- lesztési programoknak a regionális fejl ődés alapvető eszközeivé kell válniuk, me- lyek által létrejöhet Szerbia átfogó funkcionális integrációja. Ez Szerbia terület fejlesztésének alapvető stratégiai irányzata. A Szerb Köztársaság Területfejlesztési Stratégiáját (a továbbiakban: Stratégia) annak a Szerb Köztársaságra vonatkozó Területfejlesztési Stratégia kidolgozásáról szóló határozatnak, (a továbbiakban: Határozat) az alapján hozták meg, amelyet a kormány, sorrendben 41-ik ülésén fogadott el, 2008-ban (a határozat száma: 05 110-5659/2008, a határozat meghozatalának dátuma: december 19, a dokumentum rövidített megnevezése: SPRS_2020). A Stratégia, Szerbia hosszú távú, fenntartható területfejlesztési koncepcióját, valamint a minden területre és szektorra érvényes integrált fejlesztés hosszú távú stratégiai céljait tartalmazza. Mindezt teszi annak érdekében, hogy feltételeket teremtsen a terepen fellelhető erőforrások és komparatív előnyök minél jobb kihasználására, és lehetővé tegye Szerbiának az európai térségbe való területi, valamint funkcionális beilleszkedését.

3.1 A területfejlesztés lényege és módszertana Szerbia és Montenegró államközösségének megszűnését követően (2006. júniusa), valamint a megjelölt évben meghozott alkotmány értelmében, a Szerb Köztársaság – nyolc évtizedes függőség után – az újonnan megteremtett geo-politikai térségben, visszaállította nemzetközi jogi alanyiságát (szubjektivitását). Az ezt megelőző időszakban, mindenekelőtt a XX. század utolsó évtizedében, olyan történelmi események játszódtak le, amelyek teljes egészében megváltoztatták Európa geo-politikai térképét, és amelyek hatással voltak a Szerb Köztársaság fejlődésére nézve is. Az a tény, hogy Szerbia 1999-ben a NATO bombázások célpontjává vált, Koszovó és Metóhia AT területén – az ENSZ 1244. határozatának értelmében - nemzetközi közigazgatást vezettek be, számos kérdést nyitott meg, amelyek kivétel nélkül manapság is meghatározó jelentőségűek a Szerb Köztársaság tervezési

                                       

12

gyakorlatára, valamint a területfejlesztés irányítására nézve. A 2000. esztendőt követően Szerbiában gyökeres politikai, társadalmi és gazdasági – rendszerbeli változások történtek, de módosult a szomszédos országokkal fenntartott viszony is. Ennek eredményeként az előzőektől eltérő alapokról és feltételezésekből kellett kiindulni a területfejlesztés, valamint a köztársaság területvédelmi témakörében felmerülő problémák megoldásakor is. A Szerbiában történt változtatásokat követően, Dél – kelet Európában (a Nyugat Balkánon) is módosultak a geo-politikai viszonyok, amelyek új fejlesztési politika, illetve területfejlesztési stratégia kimunkálását tették szükségessé - a tervezés miden szintjére vonatkozóan. Nem vitás, hogy a közös célokat, szükségleteket és lehetőségeket, amelyek a területfejlesztési politika stratégiájának alapfeltételei, újra kell értékelni, szem előtt tartván az Európában végbemenő integrációs folyamatokat. Elsősorban az Unió 2005-ben történt bővítésére gondolunk, továbbá Bulgária és Románia 2007-ben történt csatlakozására. A Stratégiának, Szerbia jövőbeni területfejlesztését illetően, megkülönböztetett jelentősége van. A Stratégia kiindulópontját a hosszú távú fejlesztés jövőképének megfogalmazása, a rendelkezésre álló anyagi eszközök felosztása, az hazai alapok, valamint a külföldi beruházások számbavétele, továbbá a lehetséges területi erőforrások hossztávú kiaknázási lehetőségének felmérése képezi. A feladat végrehajtásakor, figyelembe kell venni, hogy Szerbia területfejlesztése nagyban függ a rendelkezésre álló, korlátozott volumenű magánberuházásoktól, állami, valamint a költségvetésből származó támogatási eszközöktől, továbbá a szélesebb térségben esedékes beruházási folyamattól. Ugyanakkor, az új hozzáférhetőségek, módszerek megismerése mellett, módosítani kell az intézményrendszert is, hogy a tervezés megfeleljen a jövőbeli területfejlesztés követelményeinek, és a világválság ellenére, megtaláljuk az optimális megoldás lehetőségeit. A versenyképesség, a hatékonyság növelése, a területi erőforrások aktiválása, valamint a társadalmi – gazdasági fejlődés céljainak megfelelő területi kohézió erősítése – ami a régiók és az egész ország előrehaladását eredményezheti - a kiemelt feladatok sorába tartozik. Emellett, nem szabad szem elől téveszteni a nap, mint nap lejátszódó folyamatokat: a világban végbemenő gyorsuló technológiai változásokat, a globalizációt, az integrációs folyamatokat, azokat a kihívásokat, amelyek azokból a társadalmakból erednek, amelyek fejlődésüket a tudásra és az információáramlásra, stb. alapozzák. A Stratégia újszerű hozzáállást követel: (1) a természeti erőforrások kiaknázásakor és védelmének megszervezésekor (földterületek: építészeti telkek, termőföld, erdők, egyebek , az energetikai erőforrások és az ásványi nyersanyagok kezelésekor); a gazdasági rendszerek és a városhálózatok, továbbá a regionális fejlesztések szervezeti felépítésének meghatározásakor, és azoknak irányításakor; a közműhálózat megtervezésekor, üzemeltetésekor (közlekedés, vízgazdálkodás, távközlés, energetikai infrastruktúra irányításakor); (4) a közszolgálati hálózat kialakításakor (egészségügyi, szociális – népjóléti intézmények, iskolák, tudományos tevékenységek, sport, stb.); (5) a természeti és a kulturális örökség felhasználásakor; (6) a természetes közeg védelmének megszervezésekor, különös tekintettel a határ menti, és a határon átívelő térségekre.

3.2 Stratégiai területfejlesztés a Vajdaságban Szerbiában, de Vajdaságban is mind több olyan város és község létezik, ahol jó életfeltételek, megfelelő gazdálkodási és beruházási lehetőségek vannak. A szóban forgó önkormányzatokban – a gazdasági válság ellenére – az elöljáróság megtalálta a módját annak, hogy alternatív forrásokból, pénzt biztosítson a közműberuházásokhoz, a köztársasági átlag alá süllyessze a munkanélküliek számát, gondot visel a természetes környezetről, a legveszélyeztetettebb szociális kategóriába tartozó polgárok ellátásáról, a nemzetiségi viszonyokról, a foglalkoztatottak között pedig, a nők megfelelő számban való alkalmazásáról.

                                       

13

Vajdaságban, a községi stratégiai tervek kidolgozását megelőzően, elkészült a Vajdaság Autonóm Tartomány Gazdaságfejlesztési Programja (2006.), amelyhez csatlakoztattak számos szakterületi - fejlesztési dokumentumot is, mint amilyen: Vajdasági Autonóm Tartomány 2011 – 2015-ig érvényes Kivitel - Fejlesztési Stratégiája, és a Gazdasági Inkubátorok Fejlesztésének Stratégiája a Vajdaság Autonóm Tartományban. Vajdaság AT Gazdaságfejlesztési Programját, amely a 2006. évszámot viseli, egy évvel később, 2007. márciusában fogadta el a képviselőház. Ez a közdokumentum stratégiai középtávú tervet fémjelez, amely a régió fejlesztési prioritásait irányozta elő. Rendelkezik Vajdaság gazdaságának ex post elemzésével is, amelynek célja meghatározni a fejődés irányvonalát, megjelölni a problémákat és a korlátokat, valamint a fenntarthatóság elemeit. Vajdaság AT 2011-2015. között érvényes Kivitel - Fejlesztési Stratégiájának kidolgozásában részt vettek a Ljubljanai Egyetem Társadalmi – Tudományi Karának, a Bécsi Nemzetközi Közigazgatási Tanulmányok Intézetének, valamint számos hazai szakmai intézménynek a munkatársai is. A Gazdasági Inkubátorok Fejlesztésének Stratégiája a Vajdaság Autonóm tartományban. A stratégiának az a célja, hogy – egyebek között – létrehozza a gazdasági inkubátorok rendszerét, amely Vajdaság AT regionális gazdaság-fejlesztésének, továbbá a gazdasági versenyképesség szolgálatában áll majd.

3.3 A vajdasági községek területfejlesztési stratégiái Az elmúlt esztendőkben, a tényleges tranzíció folyamatának megkezdése, valamint a 2006. keltezett Vajdaság AT Gazdaságfejlesztési Program elfogadása előtt, számos vajdasági községben elkészítették a stratégiai fejlesztési terveket. Mindez történt abból a megfontolásból, hogy növeljék a helyi önkormányzatok tervezési kapacitásait, olyan tervezési eszközökkel vértezzék fel őket, amelyek lehetővé teszik számukra az uniós pályázati kiírásokon való részvételt és a felkínált támogatási eszközök fogadását. A mozgalom céljai között szerepelt az is, hogy növeljék a helyi hatóságok projekt irányultságát. A Stratégiai Gazdasági Kutatási Központ („Vojvodina CESS”) a már meghatározott módszertan, de azoknak a szomszédos országoknak a módszertan - vizsgálata alapján, amelyek már túl vannak az előcsatlakozási folyamaton, elkészítette Zenta, Begaszentgyörgy, Temerin, Sid és Magyarcsernye községek stratégiáját. A szóban forgó községek fejlesztési tervei a fellelhető állapotok szociális – gazdasági, valamint SWOT elemzését, a stratégiai és a kiemelt fejlesztési célokat, továbbá a megvalósításra váró programok életre keltésének módszereit tartalmazzák. A kijelölt stratégiai fejlesztési irányvonal összhangban van a Vajdaság AT Gazdaságfejlesztési Programjának legfontosabb célkitűzéseivel.

                                       

14

4.Szerbia regionális politikája és annak intézményrendszere Szerbia regionális politikájának intézményesülésének első lépései 2007-ben kezdődtek meg. Szerbia Köztársaság Regionális Fejlesztési Stratégiája 2007-2012 az első regionális fejlesztésekkel kapcsolatos dokumentum, amely az ország regionális fejlesztési prioritásait határozza meg. A regionális fejlesztések ágazatpolitikai jogi hátterét a Regionális Fejlesztési Törvény teremti meg 2009-ben, majd a régiók kialakítása Kormányrendelet formájában történik szintén 2009, illetve 2010-ben. Az intézményi koordinációért felelős szerv a Gazdasági és Regionális Fejlesztési Minisztérium lesz, 2008-tól. A regionális politika intézményrendszerének felállítása (Nemzeti Regionális Fejlesztési Ügynökség, regionális fejlesztési ügynökségek, regionális fejlesztési tanácsok) 2010-ben kezdődött meg, még nem tekinthető bejezettnek (Takács-Nagy, 2012).

4.1 NUTS régiók Szerbiában és azok fejlettségi mutatóik A NUTS rendszer (Nomenclature d’unités territoriales statistiques – Nomenclature of Territorial Units for Statistics) közösségi statisztikai és tervezési célokat szolgál. Az Európai Parlament és a Tanács 2003-as rendelete alapján, háromfokozatú statisztikai rendszer, a Statisztikai Területi Egységek Nómenklatúrája (NUTS) lépett életbe (Horváth 2003, Faragó 2005). A NUTS legfőbb jellegzetességei: statisztikai, tervezési célra készült, működő intézményi beosztáson alapul, hierarchikus szintenként lefedi az adott ország teljes területét (Horváth 2003). A régiók kialakítása a szerb politikai közéletben jelentős vitákat képviselt 2007 óta. A szerb regionális fejlesztési stratégia három változatot kínált fel a döntéshozó politikai elit számára. Ez alapján Szerbiát 4, 5, illetve 9 régióra osztották volna, azonban a 2009-ben elfogadott Regionális fejlesztési törvény 7 régiót határozott meg, amelyet Kormányrendeletben is megerősítettek. Újabb vitákat követően – és a kiforratlan regionális fejlesztési koncepció hiányának eredményeként – 2010-ben törvénymódosítás és kormányrendelet módosítás következett, melynek következtében Szerbia területén 5 régiót jelöltek meg. A régiók kialakítása során Szerbiában a meglévő területi – közigazgatási elrendezés (körzet-okrug) egységesítésére került sok, és 5 NUTS 2, valamint 30 NUTS 3 régió jött létre. Az ország területi integritásának kételyeit eloszlatni szándékozó fejlesztési dokumentumok egyértelműen elvetik a gazdasági és adminisztratív (politikai) régiók kialakítási lehetőségeit Szerbiában, helyettük tervezés-statisztikai illetve statisztikai-fejlesztési régiókat neveznek meg. Kétségek nélkül állítható, hogy Szerbiának valós regionalizációra lenne szüksége, ahol a régiók (és intézményeik) feladatkörei által megvalósulhat: - komplex gazdaságfejlesztés, - társadalmi-etnikai (nemzeti) integráció, - nemzetközi integráció, - területi kohézió és - a kétségbeejtő regionális egyenlőtlenségek csökkentése/felszámolása.

                                       

15

4.2 Regionális egyenlőtlenségek és a fejletlen vidékek definiálása A regionális aránytalanságok összefüggésben állnak a kiegyensúlyozatlan népességi struktúrákkal, a sz űkös anyagi keretekkel és a strukturális hiányosságokkal, amelyek az évek során halmozódtak fel. Ehhez természetesen hozzáadandók a Jugoszlávia szétesésével járó és Szerbiát is érint ő politikai-gazdasági események a 20. század utolsó évtizedében, melynek következtében a gazdaság hanyatlása elkerülhetetlen volt, s ami az életszínvonal csökkenését idézte el ő, és amit még a Szerbiát érő vándorlások is súlyosbítottak (Miletic 2006). Szerbia Köztársaság Regionális Fejlesztési Stratégiája 2007-2012 (2007) (a továbbiakban: Stratégia) a fejlettségi szint megállapítására a fejlődést gátló mutatókat (IRU), mint komplex mutatót (indexet) alkalmaz, amely a szerbiai körzetek öt fejlesztési területét (gazdaság, demográfia, oktatás-képzettség, infrastruktúra, környezetállapot) 13 indikátor számtani középértékének standardizált értékei alapján reprezentálja. Az indikátorok nagy része a gazdasági mutatókon alapul. Két-két indikátor a demográfiára, oktatás-képzettségre és az infrastruktúrára vonatkozik, egy mu- tató pedig a környezet min őségére. A módszertan alkalmazása alapján a megállapított eredmények jelent ős fejlettségbeli különbségekre utalnak. A körzetek szintjén ez az arány 1:6,8, miszerint a Jablanicai körzet fejlettsége tekintetében 6,8-szor korlátozottabb (az index 134%), mint Belgrád város, melynek IRU-ja a legalacsonyabb (19,8%). Ha az indikátorok értékét vesszük figyelembe (IIt ől 113-ig) a körzetek fejlettség tekintetében két fej- lettségi pólus közé sorolhatók. A Stratégia szerint Belgrád 8 mutató esetében (II, 12, 15, 16, 17, 18, Ilo, 113) maximális értéket valósít meg (ez 1000-et tesz ki), ezzel szemben viszont a Jablanicai Körzet esetében 9 mutatónál (11,12,13,14,15,16,17,112, Ii3) csak a jellemzett állapot minimális értéke (0,0000,100) található. A községek fejlettségi szintjének elemzése szerint Szerbiában 37 község tartozik a fejletlen területek kategóriájába, ami Közép-Szerbia és a Vajdaság 12,4%-át teszi ki (Koszovó-Metohiáról nincsenek adatok). Ezen kategórián belül a gazdaságilag fejletlen vidék és a különleges fejlesztési problémákkal küzd ő vidék típus differenciálható. A községek fejlettségi fokának megállapításához az 1 főre jutó nemzeti jövedelem (a 20022004 évek átlaga), valamint a munkanélküliek aránya (2004-2005) és járulékos kritériumként a népességcsökkenés lett felhasználva (1971-2000). Az egy főre jutó nemzeti jövedelem (2002-2004 átlaga) 29 községben volt alacsonyabb, mint Szerbia 50%-os átlaga. Ezek a községek már évtizedek óta gazdaságilag fejletlen vidékeknek számítanak. Ez főleg DélSzerbia községeire vonatkozik, valamint az ősi Rka területének községeire (Tutin, Sjenica, Novi Pazar, Prijepolje és Priboj községek), melyekre az átmeneti szegénységi állapot jellemző , felgyülemlett gazdasági problémákkal. A 29 község közül hét nem éri el az egy főre jutó nemzeti jövedelem harmadrészét sem, habár ezekben a térségekben két nagyipari központ is van (Bor és Majdanpek).

4.3 Szerbia regionális politikájának intézményrendszere Szerbiában a meglévő adminisztratív-területi tagoltság regionális „adaptálásához” – egy hasonló, hierarchikus, központi irányítású új intézményi infrastruktúra kapcsolódik a Regionális fejlesztési törvény értelmében. A 2010. májusában bekövetkezett törvénymódosítás lényegi változása a legalsó (körzeti) szintre tervezett Térségi

                                       

16

Társulások(ok) eltörlésében, valamint a NUTS 2 régiók területén kialakítandó, Regionális Fejlesztési Ügynökségek számának növelésében összegezhető. 1.

ábra: Szerbia statisztikai területi egységei

Forrás: Uredba o nomenklaturi statističkih teritorijalnih jedinica = Službeni Glasnik RS. Br. 109/09., 46/10. 2010.

-

-

A Nemzeti Regionális Fejlesztési Ügynökség NRFÜ (Nacionalna agencija za regionalni razvoj) (2010) – az állam új koordinációs intézménye, a regionális politika operatív hordozója. A következő törvényes feladatok ellátásában jár el: a fejlesztési dokumentumok elkészítését irányítja, a regionális fejlesztések megvalósítását ellenőrzi, a regionális fejlesztési ügynökségeket akkreditálja, nyilvántartásukról számot vezet, munkájukat irányítja, szakmai támogatásukat végzi. További feladatokat lát el a KKV-k és vállalkozások instruktorainak kitaníttatásával, EU-s pénzforrásokhoz és egyéb forrásokhoz rendel megfelelő projekteket, nemzetközi és régióközi együttműködéseket kezdeményez, egységes információs rendszert alakít ki, kiadói feladatokat lát el stb. Munkája a minisztérium ellenőrzési köre alá esik. Regionális Fejlesztési Tanács – RFT (Regionalni razvojni savet): A kormány minden régióban (5 régió) regionális fejlesztési tanácsokat hoz létre. Egy régióban csak egy RFT hozható létre. 2 Feladatai: véleményezi a regionális fejlesztési stratégiát, finanszírozási programot, egyéb fejlesztési dokumentumokat, munkacsoportokat hoz létre stb., munkájáról a Kormánynak és NRFT-nek számol be, évi jelentés formájában.

                                                             2

A RFT-nek elnöke és az alapítói okmányban előlátott számú tagja van, mandátumuk 5 évre szól. A tanács helyi önkormányzatok képviselőit, civil szervezetek valamint a közszféra képviselőit, továbbá kormányképviselőket tömörít. A községi illetve városi tanácsok javaslatára történik az önkormányzatok képviselőinek legális delegálása a tanácsba (Regionális fejlesztési törvény 2009). 

                                       

-

17

Regionális Fejlesztési Ügynökség(ek) – RFÜ (Regionalna razvojna agencija): alapításukat a kormány végzi. A RFÜ gazdasági társulás vagy egyesület (privredno društvo, udruženje), amely regionális fejlesztési feladatok lát el. A kiegyensúlyozott regionális fejlődés biztosítása érdekében a törvény régiónként meghatározott (minimum) számú ügynökség létrehozását, akkreditálását látja elő: - Vajdasági Régió – 3 RFÜ - Belgrádi Régió – 1 RFÜ - Sumadia és Nyugat-szerbiai Régió – 4 RFÜ - Dél-és Kelet-szerbiai Régió – 3 RFÜ - Koszovó és Metóhia Régió – 1 RFÜ

Feladatai 3 : részt vesz a fejlesztési dokumentumok előkészítésében, és számot vezet a megvalósításukról, fejlesztési projektumokat valósít meg a régió szintjén, biztosítja az EU-s forrásokhoz való hozzáférés lehetőségét, szakmai továbbképzéseket biztosít, nemzetközi és régióközi együttműködéseket kezdeményez, regionális információs rendszert alakít ki, stb. Felügyeletet a minisztérium gyakorol a RFÜ felett. Munkájáról éves beszámolót készít az alapítóknak (önkormányzatok) és a NRFÜ-nek, az NRFÜ évi értékelést készít a RFÜ munkájáról. Szerbia új, regionális politikája intézményrendszerének fejlődését, valamint az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat szem előtt tartván, mindenekelőtt Vajdaság Autonóm Tartomány szerepét kell kiemelni, hiszen olyan példaértékű tevékenységről van szó, amely az országban végbemenő regionalizáció folyamatának megkerülhetetlen jellegzetessége. A régiófejlesztéssel megbízott állami intézmények, intézményrendszerek összehasonlításakor arra a következtetésre jutunk, hogy Vajdaság a régiófejlesztés legjobb intézményhálózatával rendelkezik, amelyeknek hatáskörébe a megjelölt tevékenységek koordinálása tartozik. Miután bővült a tartománynak a gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos hatásköre, olyan intézmények jöttek létre, amelyek az állam szintjén sem léteztek (A Vajdasági Fejlesztési Bank) Mivel a mezőgazdaság a tartomány legfontosabb gazdasági ágazata, előrelépését ugyancsak egy sikeres, regionális intézmény, a Tartományi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap támogatja. Az állami – régiófejlesztési intézményekkel való összehasonlításkor fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a tartomány nem rendelkezik adóbeszedési autonómiával. Ennek következtében a tartománynak – a régiófejlesztés céljaira – korlátozott anyagi eszközök állnak rendelkezésére, mivel csökkentették a köztársasági költségvetésből kiutalt céleszközöket. A régiófejlesztés további akadályát maga a rosszul megtervezett költségvetés, valamint – a belgrádihoz képest – gyenge és sebezhető regionális politikai elit képezi. A régiófejlesztési ügynökségek hálózata (a NUTS 2), a nemzetgazdaság szintjén, nem képes megvalósítani a gazdaságfejlesztési integráció céljait úgy, ahogyan az Vajdaság regionális gazdaságfejlesztési folyamatában már gyakorlattá vált.

                                                             3

Feladatai végrehajtásához és a működéséhez szükséges eszközöket a következő forrásokból biztosít: ügyvitelből származó bevételek, önkormányzati költségvetések (a RFÜ-t alapító önkormányzatok), hazai és külföldi fizikai és jogi személyek donációja és támogatásai, egyéb források, a törvénnyel összhangban.

                                       

18

5. A tervezés jogi és intézményi távlatai Vajdaságban az EU felé való közeledés fényében A regionális területfejlesztési terv alapgondolata, a benne megfogalmazott elképzelésekkel és célokkal együtt a következőket javasolja:

5.1 A Vajdaság – versenyképes és területileg kiegyensúlyozott térség А Vajdaság Autonóm Tartomány területfejlesztési koncepciója az egyenletes területi fejlesztést részesíti előnyben, amelynek megvalósítási felületeként Vajdaság adminisztratív korlátok közötti térségét jelölte meg. Ebben a szerteágazó tevékenységben kulcsjelentőségűek a dinamikusan fejlődő – központi szerepet játszó – városok, amelyek funkcionális kapcsolatban állnak az őket körülvevő területekkel. Ezeknek a kapcsolatoknak a révén, valójában a policentrikus városfejlesztés elve dominál. Az integrált, és fenntartható gazdasági, szociális, valamint ökológiai fejlesztéseknek Újvidék a makro – regionális központja, Szabadkával, Zomborral, Sremska Mitrovicával, Nagybecskerekkel, Pancsovával és Verseccel együtt, amelyek kistérségi központokként szerepelnek. A fent említett városok, kivétel nélkül, Vajdaság AT fejlődésének mozgatóerejét képezik, hasznosítván azokat az erőforrásokat, amelyek a gazdasági és a szociális, valamint a háttérterületek irányába kiterjedő funkcionális kapcsolatok fejlesztéséhez szükségesek. 2.

Ábra: Vajdaság – versenyképes és területileg kiegyensúlyozott térség

                                       

19

A kiegyensúlyozott területfejlesztésnek és a területi kohézió erősítésének megkülönböztetett figyelmet szentelnek majd a regionális tervezéskor, valamint a regionális területfejlesztési tervek kidolgozásakor, amelyeknek célja egy funkcionális városhálózat kialakítása. A Vajdasági AT területén levő urbánus központok kapcsolatrendszere létrehozásának célja a versenyképesség növelése, a fejlesztés, valamint a városok funkcionális vonzáskörébe tartozó települések kapcsolatának erősítése, minek eredményekén arra számítunk, hogy közös erővel a mostaninál sokkal jobban kihasználják majd a térségben rendelkezésre álló erőforrásokat. A hatáskörök, a jogok és a kötelezettségek pontos meghatározásával a városok 4 (Újvidék, Zombor, Szabadka, Pancsova, Nagybecskerek, Szremska Mitrovica), valamint a városi rangú települések, Nagykikinda és Versec, amelyek kivétel nélkül a sikeres regionális fejlesztések hajtóerejét képezik, elősegítik majd a „városi tűzfészkek”, valamint a „várostengelyek” létrehozását (az E 75-ös autópálya, megfelelő regionális jelentőségű úthálózat, I osztályú főutak, pl. 21. és 24. kiépítésével.) Szerbiának és a Vajdaságnak a nemzetközi folyamtokba való újbóli bekapcsolódásával, a vajdasági városok, illetve a vonzáskörzetükbe tartozó települések, ismét szerepet vállalhatnak a nemzetközi együttműködésben, ami egyik alapfeltétele a fejlődésnek és az enyészet folyamata megállításának. Vajdaság fejlesztésének fontos mozgatóereje, a metropolisok, Belgrád és Újvidék funkcionális kapcsolatának létrehozása. Ennek a kapcsolatnak rendkívüli jelentősége lehet természeti adottságaik kihasználásakor, hiszen mindkét város a X-es, illetve a VII-as. európai korridor mentén helyezkedik el. Ez a tény a mostaninál sokkal jobb pozíciót biztosít számukra az európai metropolisok között is. Gazdasági tőkét jelentenek a specifikus termelési hagyományok, pl. az intenzív és korszerű mezőgazdasági termeléshez, a szőlészethez, a kiviteli irányultságú feldolgozóiparhoz, a közlekedésfejlesztéshez, valamint az idegenforgalmi iparághoz szükséges erőforrásokkal való rendelkezés. A gyorsabb ütemű városfejlesztéssel kapcsolatosan, azok a projektek és programok élveznek majd előnyt a Vajdaság területfejlesztési tervében, amelyek képesek lesznek gyors gazdasági eredményt garantálni, hatással lesznek a gazdasági folyamatok elindítására, közülük is – első sorban – a termelő ágazatok gyors kibontakozására, emellett pedig, növelik a térség versenyképességét, akadályozzák a negatív jelenségek terjedését. A térség fejlesztésében tapasztalható kiegyensúlyozatlanságot a decentralizáció és a policentrizmus beindításával kívánjuk elhárítani. A nagyobb városok és városi rangú települések köré - amelyek a vonzáskörzet központi részét képezik - csoportosulnak majd a kisebb községek, fejlesztési régiókat alkotván, amelyekkel befedik az egész Vajaság területét. Újvidéknek, mint fejlesztési központnak, külön szerep jut, hiszen a X. és a VII. közlekedési korridor nyomtávján helyezkedik el.

5.2 Vajdaság – nyitott és kapcsolatképes térség A Vajdaság AT és annak vonzáskörzete helyzetének meghatározását a tervben a következőkre alapozták: -

a határokon túli térségekkel való kapcsolat megteremtésére,

                                                             4

A területszervezési törvény szerint

                                       

-

20

nemzetközi és régiók közötti kapcsolatok létrehozására, valamint a funkcionális kapcsolatban levő érdekövezetek egymásra gyakorolt hatásának erősítésére, olyan projektvonalak beindítására, amelyek pénzelésében számíthatunk az európai előcsatlakozási alapok támogatására, a köztársaságban levő városok, valamint régiók hálózatával való kapcsolatteremtésre.

A Vajdaság AT fejlesztésében a Magyarországgal, Romániával és Horvátországgal fenntartott regionális, határokon átívelő kapcsolat különleges jelentőséggel bír. A Vajdaság AT régiója, ahol hagyományszerűen ápolják az európai értékeket, szorosan együttműködik a szomszédos országok megfelelő területi egységeivel. Ennek a közös tevékenységnek a kereteit a Szerb Köztársaság külpolitikája szabja meg. A szomszédos országokkal való együttműködés elsősorban az infrastruktúra fejlesztésben, a vízfolyamok karbantartásában és megóvásában, a kulturális együttműködésben, valamint a fenntartható fejlődés tárgykörében jut kifejezésre. 3.

Ábra: A DKMT kereteiben megvalósuló nemzetközi együttműködés

                                       

4.

21

Ábra: Az IPA keretein belül megvalósuló határon átívelő együttműködés

A 2013. évig várható határon átívelő és nemzetek közötti együttműködés mindenekelőtt az EU területi együttműködési programjának (INTERREG IV.), vagyis a magyarországi és szerbiai régiók, meg községek közötti úgynevezett IPA CBC program keretein belül jut kifejezésre (az együttműködés tárgykörébe tartozik az infrastruktúra, a természetes környezet, a gazdaság, az oktatás és a kultúra). A Szerbia és Románia közötti kapcsolatok tárgyát a gazdasági, a társadalmi fejlesztési, a természetvédelmi, valamint a rendkívüli helyzetekben való együttműködés képezi. A makro struktúrák, mint amilyenek a Duna, a Tisza folyó, a DTD csatornahálózat, a védett természeti övezetek, stb. amelyek a Vajdaság AT országos és a szélesebb európai térségbe való integrációjának tárgyát képezik, aktív szerepet játszhatnak abban a területi együttműködésben, amelyben Vajdaság célja a határon túli, államközi (a Duna folyó révén), inter – regionális európai támogatottságú, integratív jellegű projektekbe való bekapcsolódás. Különösképpen oda kell figyelni az EU legújabb dokumentumaira (A Lipcsei kiáltvány, Lisszaboni deklaráció, Európa 2020. programokra, amelyek Szerbia számára elérhetőek.) A közlekedési – földrajzi fekvés, valamint az tervezett infrastrukturális rendszerek megépítése, elősegítheti a szomszédos országokkal való jobb funkcionális integráltságot. Mindez megmutatkozik majd a regionális és kistérségi fejlesztésekben (Duna, Tisza, autópálya, regionális jelentőségű úthálózat…), de hatással lesz egyes városi és gazdasági központokra, idegenforgalmi régiókra és más területekre nézve is.

                                       

22

5.3 Vajdaság specifikus és egyedi térség A Vajdasági AT területén fellelhető tőke, valamint az erőforrások zónázása abból a megfontolásból történt, hogy erősítse a regionális és a kistérségi identitás erősítését. Az önazonosság megállapításakor csoportosítani és keresztezni kell olyan tényezőket, mint a kultúra, kulturális hagyaték, a természet és a természeti hagyaték, a gazdaság és a gazdasági márkanévjegyek. A Vajdasági AT területén számos ilyen jellegű tényező van jelen, viszont eddig nem csoportosították és keresztezték őket, azzal a szándékkel, hogy meghatározzák a térség helyét és szerepét, valamint erősítsék a regionális és a szubregionális versenyképességét. A felvetett kérdéssel kapcsolatosan megkülönböztetett figyelmet szentelnek majd Bánátnak és a Tisza mentének, valamint dél-nyugat Bácskának, hogy erősítsék a régióban elfoglalt pozíciójukat. A Vajdaság területfejlesztését illetően, kiemelkedő jelentőséggel bírnak a jellegzetes korridorok, térségek és a regionális identitást megjelenítő pontok. Azokról a lokációkról van szó, amelyek alapján a térség jellegzetességeit felismerik, azonosítják a régióban, nemzeti, vagy nemzetközi szinten. Kiemelkedő jelentősége van: - a városoknak és a városi településeknek, ugyanis ezek számottevő befolyást gyakorolnak a régiók fejlesztését illetően. Az előrelépés serkentésére a helyi előnyök szolgálnak, minek következtében nem csak a nagyvárosok és vonzás környezetük, hanem a regionális korridorokon elhelyezkedő kisvárosok, mezővárosok is (pl. a Duna – Tisza – Duna csatorna partján elterülő Kula, Verbász, a Tisza mentén levő Zenta, Óbecse, Törökbecse…), valamint a határ menti városok (Törökkanizsa, Magyarkanizsa, Sid, Bácspalánka…) is meghatározó szerephez juthat; - a mezővárosok, amelyek Vajdaságban, a Pannon síkságra jellemző városszerkezet szerint jöttek létre, ugyancsak a védelem és a fejlesztés tárgyát képezik. A mezővárosok és a falvak mellett, meg kell őrizni a tanyákat is, amelyek a vajdasági térség jellegzetes építészeti hagyatékának részét képezik; - A kulturális és a természeti örökség részét képező hagyaték, amely nemzetközi (UNESCO, Ramsar konvenció stb.) vagy a nemzeti szabványok szerinti védelmet élvez, továbbá azok, amelyek védelmére most van folyamatban az eljárás, hamarosan a gyakorlati felhasználás tárgyát képezhetik. Ugyanis, ezek az értékek a kulturális hagyatékot felsorakoztató városok, térségek, pl. Karlóca, a Fruska Gora hegység, Szirmium – Zasavica római romváros, valamint a Duna mentén levő várak, vagy a bánáti és a bácskai kastélyok, továbbá a történelmi jelentőségű ipari létesítmények, az idegenforgalmi látványosságok részét képezik; - a nemzeti és regionális jelentőségű szociális infrastruktúra létesítményei (egészségügy: Vajdasági klinikai központ, a Kamanci Intézet, a regionális kórházak; a felsőoktatási intézmények: Újvidéki egyetem, a regionális központokban levő felsőoktatási intézmények, kulturális intézmények: Szerb Matica; sportlétesítmények); - a regionális identitás referenciaértékeit azok a pontok képezik, amelyeken keresztül a makró egységeket azonosítják, és amelyek a regionális értékek azonosításának támaszai. A mostaninál jobb közlekedési, energetikai és távközlési infrastruktúrával, növekszik bizonyos makro régiók elérhetősége. E téren jelentős szerepet játszanak a transzverzális kapcsolatok, amelyek lehetővé teszik az

                                       

-

23

elérhetőség javítását Vajdaság keleti és nyugati vidékei között. Ez a kapcsolat eredményezheti a teljes közműhálózat felújítását is; „vörös pontok” a korridorok kereszteződésének helyét nevezzük vörös pontoknak, pl. a VII. és a X. korridor kereszteződésén fekszik Újvidék és Beska.

A szóban forgó vörös pontok jelentőségét szem előtt tartva, a kereszteződéseket különös tekintettel kezelik majd a Vajdaság AT regionális területrendezési tervévben. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a kiegészítési eljárás is, vagyis azoknak a funkcióknak az erősítése, amelyek komplementárisan járulhatnak hozzá egyes községek fejlesztéséhez, illetve a regionális alközpontok előrehaladásához. Ez elsősorban az idegenforgalomra és a rekreációra vonatkozik (spa és wellnes központok), amelyeket a túlnyomórészt mezőgazdasági tevékenységet gyakorló térségekben hoznak létre. Ide sorolhatjuk még az energetikai erőforrásokkal rendelkező területeken létrehozandó ipari parkokat, az erdészeti fejlesztéseket – amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a természetvédelemmel, valamint az idegenforgalomal és a hasznos időtöltés intézményeinek fejllendítésével is.

5.4 Vajdaság – fenntartható, tiszta térség Az endogén területi erőforrások maximalizálása, vagyis a területi tőke és erőforrások fenntartható módon történő aktiválása, Vajdaság AT helyzetének kedvezményesebb megítélését eredményezheti nem csak nemzeti, a Szerb Köztársaság szintjén, hanem Európában is. A tartomány jelentős erőforrásokkal rendelkezik, amelyek közül egyeseket nem használnak ki eléggé, illetve megfelelő módon. Ezek az elfekvő erőforrások (mezőgazdasági földterületek, kőolaj, földgáz, termálvizek, a csatornahálózat, a nagy folyamok stb.) előnyt jelenthet a fejlesztések során. A területi gyengeségeknek a minimumra való csökkentése - a tartomány egész területére, valamint a regionális kistérségekre vonatkoztatva - kiemelt feladat. A problémák közé sorolhatjuk: a természeti egységek (pl. a Tisza vízügyi rendszerének a Palicsi tóval és Szabadkával fenntartott kapcsolatát. A felső Duna mente ökológiai és műszaki kapacitásait, az elhanyagolt és hasznosításon kívül álló csatornahálózatot, a demográfiai problémákat, amelyek a tartomány határ menti vidékein kifejezettek, a vízellátás és a szennyvizek kezelését, a gazdasági kapcsolatok hiányát, a műszaki infrastruktúra területén megnyilvánuló gyengeségeket, a kulturális és a természeti hagyaték nem megfelelő hasznosítását stb.). Amikor az úgynevezett puha tényezők szerepéről és jelentőségéről beszélünk a Vajdaság AT egyetemes fejlődésének tárgykörében, - mindenek előtt - a természeti és a kulturális hagyatékra, a tájjellegű térségekre gondolunk. Ezek a tényezők a mostaninál sokkal nagyobb figyelmet érdemelnek regionális és kistérségi szinten is, hiszen erősíthetik a tartomány, valamint a kistérségek identitását. Emellett – gazdasági szemszögből - hosszú távú komparatív előnyt jelentenek (amikor a puha tényezőket a területfejlesztés erőforrásaiként kezeljük). Vajdaság újbóli iparosításának folyamatában, megkülönböztetett jelentősége van a mezőgazdaság és az ipar, a turizmus és a közszolgálatok (a regionális, többnemzetiségű, valamint kistérségi típusjellegű kultúráról van szó), a közlekedési iparág és a gazdaság (RTC logisztikai központok, kombinált teherszállítás), az ipar és az építőipar, az energetika, valamint a vízgazdálkodás kapcsolatteremtésének.

                                       

24

Az élettér minősége számít a Vajdaság kiegyensúlyozott és fenntartható fejlesztése egyik alapfeltételének. A hulladékkezeléssel kapcsolatos fenntartható rendszer létrehozása eredményezheti a természetes környezet szennyezettségének csökkentését és a térség további romlásának megakadályozását.

5.5 Vajdaság - multikulturális és humánus térség Vajdaság Autonóm Tartomány jelentős humán és kulturális tőkével rendelkezik, amely a demográfiai és a szociális erőforrásokon keresztül jut kifejezésre. Sajnos a negatív előjelű demográfiai folyamatok, megbolygatták a lakosság kor szerinti összetételét. A negatív demográfiai folyamatok hatásának enyhítése a Vajdaság AT további fejlődésének egyik alapfeltétele. Vajdaság rendkívül összetett etnikai térképe kulturális és területi sajátosságokat rejt. Vajdaság hagyományosan olyan térségnek tekinthető, amelyre a betelepülés a jellemző. Ennek megfelelően, az idő múlásával a városokban, de a kistelepüléseken is sajátos nemzeti konglomerátumok alakultak ki Az egymástól való, kölcsönös, funkcionális függőség erősítésével, valamint a komplementáris gazdasági és társadalmi funkciók, meg tevékenységek vonatkozásában megteremtett szinergia, a multikulturális és a humánus tőke növeléséhez vezet. A kritikus massza megteremtésére szolgáló erő összevonás, ami elsősorban a nagyobb városközpontok (8 város) köré csoportosuló községi hálózat kialakítását szolgálja – gazdasági, funkcionális egységek létrehozásának céljából – arra ösztönzi majd a községeket, hogy kezdeményezzék a gazdasági meg a szociális fejlesztéseket, az ökológiai kérdések megoldását, a város és a funkcionális környezetben levő falvak kapcsolatának erősítést stb. Ezen a községi hálón keresztül tervezhetők meg azok a pénzügyi konstrukciók is, amelyek a nagy fejlesztési projektek megvalósításához elengedhetetlenek. Beruházások nélkül viszont, az emberközpontú Vajdaság sem léphet a fejlődés útjára. 5.

Ábra: A községek és városközpontok hálózatrendszere

                                       

25

A területi tőke felhasználásának koncepciója a gazdaság és a terület fejlesztésének irányába mozdíthatja elő a társadalmat. Stratégiai megfontolásból, arra kell törekedni, hogy kihasználjuk azt a lehetőséget, amelyet a VII. és a X. közlekedési korridorhoz való közelség jelent – a tartomány területének jelentős része ugyanis, a szárazföldi és a vízi út nyomtávján helyezkedik el. A két közlekedési folyosó kombinált, optimális mértékű kihasználásnak érdekében, a Duna menti térség teljes rehabilitációjára van szükség (vagyis, a közlekedési, a gazdasági, a turisztikai, az ökológiai problémák megoldására…) Az egyenletes területfejlesztés érdekében, szükség mutatkozik a városközpontok és a vidéki térségek közötti egyensúly helyreállítására. Jelenleg ugyanis, kifejezett polarizáció tapasztalható az Újvidék – Belgrád tengelyen, ahol folyamatosan növekszik a lakosság és a gazdasági létesítmények koncentrációja - persze mindez a kistérségek kárára történik. A helyreállítási koncepció a középnagyságú városok kedvező területi elhelyezkedésére alapul, amelyek – megfelelő területfejlesztési politikával – átvállalhatják a városi, vagy kistérségi központoknak a fejlődés folyamatában betöltött vezető szerepét. Vajdaság területfejlesztési koncepcióját tekintve, külön jelentőséggel bír: - Vajdaságnak az európai térségbe való integrációja, vagyis Szerbia – egyenlő feltételek mellett történő - uniós csatlakozása; - A policentrikus városhálózati rendszer fejlesztése, a regionális területfejlesztés, valamint a funkcionális szerepet betöltő lakott térségek harmonikus fejlesztése; - A szállítás és a városhálózat integrációja és a fejlesztés harmonizációja, amelyek egyik mozgatóerejét a közműfejlesztés, építés jelenti; - A vidék attraktivitásának és életképességének aktiválása; - Az értékes természeti és kulturális javakban gazdag térségek jellegzetességeinek felismerése; - A sajátos szükségletekkel és problémákkal küszködő vidékek (a fejletlen, a kihaló és a határ menti térségek) területfejlesztési programjainak meghatározása. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a vajdasági határ menti városok és falvak területfejlesztésének, amivel megalapozható a szóban forgó régiók versenyképessége is. A tervezett fejlesztéseket, mindenekelőtt, a közműhálózat megépítésével, az elérhetőség növelésével, a városok és a falvak hálózati rendszerbe való tömörítésével, gazdasági zónák, ipari parkok létesítésével, valamint az idegenforgalom fejlesztésével lehet életre kelteni.

                                       

26

6. Településhálózat és funkcionális lakott térségek A településhálózat alatt értjük a Vajdaság Autonóm Tartomány területén fellehető településeket, és azoknak egymásközti viszonyát. A településhálózat meglevő állapotának elemzése a Vajdaság AT területén megnyilvánuló jelenségek és kibontakozási formák (amelyek szoros kapcsolatban állnak a településhálózattal) nyilvántartását, és értékelését foglalja magába. Ennek a kutatásnak az a célja, hogy reális alapul szolgáljon a jövőbeni fejlesztések céljainak meghatározásakor. A települések közötti kapcsolatok a viszonyok széles spektrumát foglalják magukba. Vajdaság AT Regionális Területfejlesztési Tervében az egymásközti viszonyokat a települések térségbeli demográfiai, természeti és társadalmi – gazdasági jellegzetességeinek megnyilvánulásaiként elemzik. A Vajdaság AT településhálózata jelenlegi állapotának elemzése nem képzelhető el azok történelmi múltjának vizsgálata nélkül. A települések fejlődése meghatározó szerepet játszott a morfológiai struktúra, és a település - tipológia kialakításában. Vajdaság AT településeinek szerepe és előrehaladása, legnagyobbrészt a területi felosztástól (központi, periférikus), a település funkciójától (közigazgatási – adminisztratív, katonai, kereskedelmi stb.), valamint a környezetre gyakorolt hatásától függött. A Vajdaság Autonóm Tartomány településhálózata aránylag egyenletes kiterjedésű, annak köszönhetően, hogy a XVIII. században, a településrendszert tervszerűen újították fel. Ekkor határozták meg a lakosság területi megosztásának alapelveit is. Ezzel megalapozták a településhálózat mai kinézetét is. Vajdaság Autonóm Tartomány településeinek jellegzetessége a tervszerű, egyenes vonalú geometriai kompozíció. Amikor, a Szerbia Területfejlesztési Tervének elfogadását követő (1996.) több mint egy évtized elteltével, a Vajdaság Autonóm Tartomány - a mai határok közötti - területét vesszük szemügyre, olyan települések jelennek meg, amelyek a regionális fejlesztési sémában, sajátos városközpontokká léptek elő. Vajdaság Autonóm Tartomány térsége, morfológiai szempontból, kellőképpen fedett városhálózattal, amely közül az újvidéki dominál - a 200-500 ezer lakosú városok kategóriájába tartozik. A 100-200 ezres kategóriába soroható Pancsova, Nagybecskerek, Szabadka, az 50-100 ezer lakost számláló városok közül pedig Zombor, Nagykikinda, Versec, Ópazova és Szremska Mitrovica emelkedik ki. A többi városi jellegű település a 10-50 ezer lakosú kategóriába sorolható. A falusi települések Vajdaság Autonóm Tartomány területén ugyancsak egyenletesen, arányosan helyezkednek el. Nagyságukat tekintve, az 1000-3000 lakost számláló települések a leggyakoriabbak. Funkciójukat szemlélve, a falusi települések többségében mezőgazdasági tevékenység folyik. A falvakra a négyszögletű alaprajz a jellemző, az utcák hosszúak és derékszögben kereszteződnek. Az elmúlt esztendőkben tapasztalható kifejezett műszaki fejlődés a falvak lakossága életszínvonalának növekedését eredményezte. A falvak mellett további, kisebb mezei lakóház együttesek is léteznek, az úgynevezett tanyák. A XX. század elején több tízezer tanya létezett (csak Szabadka környékén kb. 11.000 tanyát

                                       

27

tartottak nyilván). Ott, ahol egymás mellett több tanya épült, tanyasi település jött létre. A kisebb tanyák egy részét mára már ledöntötték, vagy jelenleg idegenforgalmi célokat szolgálnak. A nagybirtokok tanyáinak helyén mezőgazdasági vállalkozások jöttek létre, amelyek köré szépen elrendezett települések épültek. A lakosság megoszlása Tartományban: A lakosság nagyságrendje 1000-ig 1001-3000 3001-5000 500-10000 10001-20000 20001-50000 50001-100000 >100000 ÖSSZESEN:

2002-ben,

a

nagyságrendet

A települések száma

A lakosság száma

133 186 67 47 20 9 4 1 467

62.764 331.259 251.992 313.709 295.001 277.550 308.312 191.405 2.031.992

illetően

Vajdaság

VAT összlakosságához viszonyított % aránya 3,09 16,30 12,40 15,44 14,52 13,66 15,17 9,42 100,00

Autonóm

A települések átlagos nagysága 472 1781 3761 6675 14750 30839 77078 191405 4351

Gondok: - Szélesebb, illetve országos szemléletben, arra a következtetésre jutunk, hogy Belgrád dominál. Ott él ugyanis Szerbia lakosságának 14,9%, vagyis a városi lakosság 29,0% (Koszovo és Metóhia Autonóm Tartományt nem számítva). A vezető, és a többi város közötti aránytalanság arról tanúskodik, hogy Szerbia nem rendelkezik szabályos és egyformán fejlett városhálózattal, hiszen az urbanizáció folyamatát nem terelték kellő irányba. - Nem határozták meg világosan a makro – régiók és a regionális központok területi, valamint funkcionális hatáskörét sem. - Vajdaság Autonóm Tartomány városhálózatára az a jellemző, hogy különbségek tapasztalhatók a központi és az egyéb elhelyezkedésű települések fejlődésében. A különbség különösképpen hangsúlyos a következő területi relációk szemléletében: makro – regionális központ – a tartomány egyéb települései, regionális központok – az azok vonzásában levő kistérségi központok, és a helyi (községi) központok – azok az egyéb települések, amelyek az előzőek „komplex funkcionális területéhez tartoznak”, vagyis a községi térségek. - A nem eléggé fejlett határ menti városok, és a peremvárosok lakossága arra kényszerült, hogy a tartomány fejlettebb vidékeire, vagy a szomszédos országokba költözzön. - Vajdaság Autonóm Tartomány egyes városainak tőszomszédságában, elsősorban Újvidék környékén, külvárosi települések jöttek létre. Ez is egy olyan probléma, amelyről nem szabad megfeledkezni. - A vidéki lakott területek problémája a mezőgazdaságban jelentkező strukturális változások, a munkalehetőség hiánya, a munkanélküliség, a meglevő erőforrások kihasználatlansága, az elenyésző számú befektetések, a lakosság elvándorlása, rossz képzettségi struktúrája és előrehaladott életkora, az elégtelen közmű ellátottság formájában stb. bontakozott ki. - Általában véve, Vajdaság Autonóm Tartomány városi és falusi településeinek gondjai – az említetteken kívül – még a következőkben nyilvánulnak meg: jogszerűtlen építkezés, illegális szemétlerakók, a föld termékenységének folyamatos romlása, a folyamok és a forrásvizek szennyezettsége, a kulturális – történelmi örökség

                                       

-

28

lerombolása, az építészeti örökség karbantartásának elmaradásából adódó problémák, a mezőgazdasági földterületek ellenőrizetlen építészeti területekké való átalakítása, a termőföld helyén jelentkező parlag elhatalmasodása stb. Az igényeket nem kielégítő mennyiségű és minőségű közműhálózati rendszer. A szomszédos városokkal, településekkel fenntartott silány gazdasági kapcsolatok, a szolgáltatások kölcsönös cseréjének, valamint a közös aktivitások szervezésének hiánya.

Az eddigiek során, a települések területi és funkcionális fejlesztése szoros kapcsolatban állt a helységnek azzal a szerepével, amelyet a Vajdaság Autonóm Tartomány település hálózatában, és a vonzáskörnyezetben töltött be. A változásokat jelentős mértékben befolyásolták azok a módosítások is, amelyek a történelmi fejlődés során jelentkeztek és hatással voltak a vajdasági települések küllemének kialakítására. Annak ellenére, hogy a Vajdaság Autonóm Tartomány a Szerb Köztársaság legegyenletesebben urbanizált része, a településhálózat meglevő állapota, és a fent említett problémák alapján, arra következtethetünk, hogy az 1996-ban elfogadott Köztársasági szintű területfejlesztési tervnek az a része, amely az urbanizáció decentralizációjának szemléletére alapul, és regionális szempontból egy dinamikus, policentrikus urbánus rendszer kialakítását tűzte ki célul, nem valósult meg következetesen.

6.1 A Vajdaság Autonóm Tartomány településhálózatának általános jellemzői 6.1.1 A településhálózat nagysága és sűrűsége A Szerb Köztársaság jelenlegi városi hálózatába, a Köztársasági Statisztikai Hivatal mérési módszere szerint, 194 városi rangú település tartozik, amelyek közül 52 Vajdaságban van. Vajdaság Autonóm Tartomány lakosságának több mint a fele a városokban él. A Vajdasági AT település hálózatának sűrűsége, községenként – a települések száma 100 km2.

                                       

29

A tartományban, a 45 községben összesen 467 települést tartanak számon. A Vajdaság Autonóm Tartomány területén kialakított településhálózatra nem a túl sűrűség a jellemző, hiszen 100 km2-re átlagosan 2,16 település jut, ami jelentős mértékben elmarad a köztársasági átlagtól, amely szerint 100 km2-re 7,0 település jut. A történelmi eseményeket szemlélve arra a megállapításra jutunk, hogy a Vajdaság Autonóm Tartományra – egészen napjainkig – a folyamatos migráció a jellemző. A lakosság vándorlásának okai különbözőek, a legtöbben azért kelnek útra, hogy megélhetést biztosítsanak magunknak és családjuknak. A lakosság területenkénti elhelyezkedésében, ebből eredően a népesség sűrűségében jelentkező különbségek, a hálózat egyik fő jellegzetességét képezik. Körzetek

Dél - bácskai Dél - bánáti Észak - bácskai Észak - bánáti Közép - bánáti Szerémségi Nyugat - bácskai VAJDASÁG

3. Táblázat: A népesség sűrűsége Vajdaság körzeteiben 1991. 2002. A lakosság száma A népesség A lakosság száma sűrűsége Lakos/km 543.878 135,5 593.666 315.633 74,3 313.937 202.493 113,5 200.140 177.542 76,3 165.881 216.574 66,6 208.456 303.216 87,0 335.901 210.679 87,1 214.011 1.970.015 91,6 2.031.992

A népesség sűrűsége Lakos/km 147,9 73,9 112,2 71,3 64,1 96,4 88,5 94,5

Az előző táblázatból az világlik ki, hogy a vajdasági körzetek többségében csökken a lakosság száma. Kivételt csupán a Dél – bácskai és a Szerémségi körzet képez. Ez annak köszönhető, hogy az újvidéki vonzású városok (ez vonatkozik a Dél – bácskai körzetre), amelyek a tízes közlekedési korridor, vagyis az Újvidék – belgrádi autópálya közelében helyezkednek el (pl. Indjija, Ópazova és Újpazova) ütemes gazdasági fejlődésnek indultak. A Szerémségi körzet estében a lakosság lélekszám növekedésének egyik kiváltó oka a főváros, Belgrád közelsége. A Vajdaság Autonóm Tartomány területén levő 467 település közül, 282-ben csökkent a lakosok száma, 184-ben népességnövekedés tapasztalható. Az 1991. és a 2002. népszámlálás adatainak összehasonlítása azt mutatja, hogy csupán egy település népessége nem változott. A legnagyobb gondot az okozza, hogy bizonyos községekben az összes település, illetve a települések többségének lakossági mutatószáma csökkenő irányzatot mutat (ez vonatkozik a begaszentgyörgyi község településeire, valamint Ada, Magyarcsernye, Törökbecse és Antalfalva városokra is). Léteznek viszont, olyan községek, ahol a települések többségének lakossága folyamatosan növekszik. Ide sorolhatjuk Ópazovát, Rumát, Indjiját, Temerint, és Újvidék városát. Ebből az a következtetés, hogy Vajdaság fejletlen vidékeiről a fejlettek irányába indult el a migráció.

6.1.2 A települések nagysága és megoszlása A Vajdasági településeket nyolc nagyságrendi kategóriába soroltuk.

                                       

30

2.

A lakosok számára alapuló nagyságrendi kategória 1000-től 1001-3000 3001-5000 5000-10000 10001-20000 20001-50000 50001-100000 100000 felett ÖSSZESEN

Táblázat: Vajdaság településeinek nagyságrendi besorolása 3. A települések A lakosság száma Vajdaság száma összlakosságához mért % aránya 133 186 67 47 20 9 4 1 467

62.764 331.259 251.992 313.709 295.001 277.550 308.312 191.405 2.031.992

A település átlagos nagysága

3,09 16,30 12,40 15,44 14,52 13,66 15,17 9,42 100,00

472 1781 3761 6675 14750 30839 77078 191405 4351

Az előző táblázat arról tanúskodik, hogy a lakosság koncentrációja, a települések nagyságát illetően, aránylag egyenletes. Kivételt csupán azok a kistelepülések képeznek, amelyeknek lakossága nem éri el az ezret. Ezekben a településekben él a Vajdasági Autonóm Tartomány lakosságának 3,09%. A legtöbben azokon a településeken tartózkodnak, amelyek az 10013000 kategóriába sorolhatók - Vajdaság összlakosságának 16,30%. A százezer lakost meghaladó kategóriában csak egy város neve, Újvidéké szerepel, ahol a tartomány összlakosságának 9,42% él. Mivel a tartományi székváros továbbra is ütemesen fejlődik, arra lehet számítani, hogy ezután is nő az ott letelepedett polgárok száma, ami miatt jelentős mértékben változik majd a város külleme.

6.1.3 A települések fekvését, és geo-fizikai adottságait jellemző típusok A Vajdaság Autonóm tartomány területén levő települések geo-fizikai, illetve földrajzi fekvését illetően, több sajátos típusegység van jelen. A geo-morfológiai adottságokat szem előtt tartván, Vajdaság területén különbséget kell tenni a következő, különböző geo-morfológiai egységek felszínén létre jött települések között: 1. Azok a települések, amelyek az alluviális síkságokon jöttek létre (ahol a tengerszínt feletti magasság 68-88 méter, a talaj összetételében pedig a homok, és a lerakódott lősz dominál) 2. Azok a települések, amelyek a lősz teraszokon alakultak ki (a tengerszint feletti magasság 82-90 méter, a talajt pedig, a különböző besorolású és minőségű lősz alkotja) 3. Azok a települések, amelyek a lősz fennsíkokon, a homok pusztákon jöttek létre (a tengerszínt feletti magasság 90-134 méter, a talaj geológiai képében pedig a lősz, és a homok van túlsúlyban) 4. Azok a települések, amelyek a hegységek lankáin jöttek létre (a tengerszínt feletti magasság 539-641 méter, a talaj geológiai összetételét pedig, a kristálypala, a homokkő, és a mészkő képezi) 5. Azok a települések, amelyek a geo-morfológiai egységek (lemezek) csatlakozásánál jöttek létre. A települések legnagyobb része az alluviális síkság és a lősz teraszok, a legkevesebb része pedig, a lősz teraszok és a hegységek érintkezésénél helyezkedik el.

                                       

31

A települések legnagyobb része a lősz teraszokon, továbbá a lősz fennsíkokon és a hegységek lejtőin alakult ki. A legkevesebb település az alluviális síkságokon van. Ennek múltbeli okát az árvizektől való félelemmel magyarázhatjuk. A vajdasági települések túlnyomó többségének morfológiáját egy ugyanaz elemek képezik, a kivételt csupán a hegyoldalakon levő települések jelentik, amelyek sajátos módon alkalmazkodnak a terepi viszonyokhoz.

6.1.4 A térség szeizmológiai jellegzetességei, és a települések elhelyezkedése A térség szeizmológiai adottságai nagyban befolyásolják az épületek stabilitását, és ezzel egyidejűleg meghatározzák az építkezés gazdaságosságának feltételeit, illetve kihatással vannak a település küllemére is. Tekintettel a térségben várható szeizmológiai intenzitás, a vajdasági településeket a következő csoportokba sorolhatjuk: 6.

5° A települések száma

Táblázat: Szeizmológiai intenzitáskénti települések a Vajdaságban 7. A várható legerősebb szeizmológiai aktivitás az MCS szerint érintkezés érintkezés érintkezés 6° 7°

3 -

6

425

11

8° 22

-

Megjegyzés: Az „érintkezés” kategóriába azoknak a településeknek a számát jelöltük meg, amelyek az érintkezési pontokon helyezkednek el, és ahol különböző intenzitású szeizmikus tevékenységre van kilátás. A táblázat adataiból és a grafikai kimutatásból, arra a következtetésre jutunk, hogy a települések legnagyobb része azon a helyen jött létre, ahol az MSC szerint nem volt 7°-nál intenzívebb szeizmológiai aktivitás. Ez vonatkozik a vajdasági települések többségére, illetve a tartomány legnagyobb részére.

6.1.5 A települések funkcionális besorolása Tiszteletben tartva a települések nagyságrendjét, a lakosság összetételét, a különböző városi funkciók fejlettségét, a település – hálózatban elfoglalt helyüket és jelentőségüket, a vajdasági városokat és falvakat a következő képen kategorizálhatjuk: 1. Városok – a makro regionális, és az egyéb regionális központok 2. Városi települések – kistérségi és kisebb központok 3. Falusi települések A települések funkcionális besorolása, még egy ugyanaz csoporthoz tartozó települések estében is aránylag különbözik. A lakosság számát, és a gazdasági tevékenységeket szem előtt tartva, a vajdasági településeket a következő funkcionális típusegységekbe sorolhatjuk:

                                       

32

6.

Táblázat: A települések funkcionális típusegységei

Funkcionális típusegység Mezőgazdasági - szolgáltatóipari Mezőgazdasági - gazdasági Mezőgazdasági Ipari-szolgáltatóipari Ipari - mezőgazdasági Ipari Szolgáltatóipari - ipari Szolgáltatóipari - mezőgazdasági Szolgáltatóipari Vajdaságban összesen

A települések száma 82 73 164 39 13 1 62 23 10 467

Az aktív lakosság száma 65.867 61.545 64.882 76.678 14.034 2.117 293.294 21.626 101.069 701.112

Vajdaság összlakosságában kitett arányszám % 3,24 3,03 3,19 3,77 0,69 0,10 14,43 1,06 4,97 34,48

Vajdaság Autonóm tartomány összes lakosságának száma a 2002. népszámlálás alkalmával megállapított adatok szerint: 2.031.992. 8.

Ábra: A települések funkcionális típusegységei

A települések funkcionális besorolását illetően, a tartományban legtöbb a mezőgazdasági település. Közülük csupán egyben folyik kizárólag gazdasági tevékenység, míg a többiben, a besorolásban megjelenített minden kategória szerepel. A lakossság legnagyobb része azokban a városokban és falvakban él, ahol egyaránt folyik szolgáltatóipari és ipari tevékenység. A lakosok számát figyelembe véve, arra a következtetésre jutunk, hogy egyenlő arányban oszlik meg az agrár és az ipari jellegzetességekkel rendelkező településeken élők száma. A 2002-ben megtartott népszámlálás adatai szerint, Vajdaság Autonóm Tartomány területén 701.112 munkaviszonyban levő, hivatást gyakorló lakost tartottak számon.

                                       

33

6.2 Az eddigi fejlődés tapasztalatai, és a települések problémái Amikor a települések területi rendjét vesszük szemügyre, arra a következtetésre jutunk, hogy a Vajdaság Autonóm Tartományban a városok, a vonzásközpontok elhelyezkedése aránylag kedvező. A Vajdaság Autonóm Tartomány területét a városok hálózata kellő képen fedi le. A városok sorában Újvidék emelkedik ki, amely a 200-500 ezer lakost számláló kategóriába tartozik. A következő, 100-200 ezer lakosú városok között kapott helyet Pancsova, Nagybecskerek, Szabadka, az 50-100 ezres kategóriába sorolhatjuk Zombort, Nagykikindát, Versecet, Ópazovát és Szremska Mitrovicát, az összes többi városi település lakosainak száma nem haladja meg 10-50 ezret. 7.

Táblázat: Város kategóriák a lakosok számához viszonyítva

Városközpontok Újvidék Pancsova, Nagybecskerek, Szabadka Zombor, Nagykikinda, Versec, Ópazova, Ruma, Szremska Mitrovica 4. 10.000 – 50.000 A Vajdaság területén fellelhető összes többi város Megjegyzés: A lakosok száma alatt a város és a szűkebb külterületek - a város közigazgatási fennhatósága alatti települések lélekszámát értjük. sorszám 1. 2. 3.

Kategória (a lakosok száma) 200.000 -500.000 100.000 - 200.000 50.000 – 100.000

A Vajdaság Autonóm Tartomány területén levő városok, és városjellegű települések fő jellemzői: A XIV. század végén, a mai Vajdaság Autonóm Tartomány területén, a kereskedők és az iparosok különböző településeket hoztak lére, amelyekből a későbbiek során kialakultak a városok. Ez a folyamat a XVIII. század elején volt a legkifejezettebb. Ennek oka, hogy ebben az időszakban szűnt meg az oszmán uralom, illetve ért véget egy domináns civilizáció, amelyet az osztrák fennhatóság követett. Az osztrák állam terjeszkedésének – a következő időszakban – rendkívüli jelentősége volt a városhálózat kialakítására nézve, hiszen ekkor jött létre az a településrend, amely máig fennmaradt. Az osztrák hatóságok intézkedéseinek lényege abban nyilvánult meg, hogy ezen a területen, egy nagyrészt uniformizált terv szerint hozták létre a településeket. A települések alaprajzában jól felismerhetőek a mértani, geometriai szabályszerűségek. A második világháborúig terjedő időszakban, a Vajdasági városok – kevés kivétellel – egy ugyanaz jellegzetességekkel rendelkeztek: központjukban egyemeletes épületek helyezkedtek el, amelyeknek földszintjén kereskedelmi létesítmények és iparos műhelyek voltak. Ugyanott építették meg – a közép Európára jellemző stílusban – a középületeket, míg a város perifériája inkább falura hasonlított. A városok többsége nem rendelkezett vízvezeték hálózattal és szennyvízelvezető csatornarendszerrel. Az utóbbi évtizedekben a városok ütemes fejlődésen mentek keresztül, megépítették az összes szükséges közműrendszert, az utcákat leaszfaltozták, a peremrészeken korszerű lakónegyedek és ipari létesítmények épültek.

                                       

34

1) Újvidék - Vajdaság politikai, gazdasági és kulturális központja. A péterváradi védősáncból alakult ki, illetve abból a kis településből, amelyet 1694-ben hoztak létre a Duna bal partján. Ott azok az emberek teremtettek maguknak otthont, akik a péterváradi vár kaszárnyáiban dolgoztak. Újvidéket 1748-ban léptették elő szabad királyi várossá, és ekkor kapta meg mostani elnevezését is. A második világháború kezdetéig Újvidék kereskedelmi – ipari központ volt. A világégést követően fejlődött ipari, oktatási - egyetemi és kulturális központtá, amelynek kiterjedt kereskedelme, vendéglátóipara, valamint fejlett közlekedési hálózata van. A 2002-ben megtartott népszámlálás adatai szerint, Újvidéknek 191.405 lakosa volt, a vonzáskörzethez tartozó településekkel együtt pedig, a lakosság száma elérte a 299.294-et. 2) Szabadka – Bácska északi részében elhelyezkedő, a magyar határhoz közel eső város, amely a XVIII. szádban jött létre, és 1779-ben emelkedett a szabad királyi városok rangjára. Szabadka és Budapest között még 1869-ben megépítették a vasutat, a XIX. század végén pedig, már saját villanyáram fejlesztővel rendelkezett, de volt villamosa is. Szabadka manapság, erős ipari és oktatási – kulturális, valamint a vidék sport központja. A 2002. népszámlálás adatai szerint összesen 99.981 lakosa volt, a külterületekkel együtt pedig a lakosok száma elérte a 148.401-et. 3) Pancsova – Belgrád közelségének köszönhetően, az utóbbi évtizedekben erős ipari központtá nőtte ki magát (kőolaj-finomító, petrokémia, üveggyár stb.). A település már a római korban is létezett. A Temes folyó partján terül el, nem messze annak dunai torkolatától. A már említett 2002. népszámláláskor Pancsovának 77.087 lakosa volt, a vonzáskörzettel együtt viszont, a lakosok száma meghaladta a 127.162. 4) Nagybecskerek – Bánát egyik Bega – menti városa. A település a XIV. század közepén jött létre. A számottevő agrárhagyományoknak köszönhetően, fejlett élelmiszeriparral rendelkezik. Emellett Nagybecskerek oktatási, kulturális és sportközpont is. A népszámlálási adatok szerint 2002-ben a városnak 79.773 lakosa volt, a peremvárosokkal együtt viszont ez a szám elérte a 132.051-et. 5) Zombor – Bácska észak – nyugati részében helyezkedik el. Már a török időkben Zombor oktatási központnak számított, ezt a jellegzetességét máig megtartotta. Zomborban ugyancsak fejlett kulturális tevékenység folyik. A város ipara a mezőgazdasági alapanyagok feldolgozására szakosodott. A 2002. népszámláláskor Zombor 51.471 lakost számlált, a vonzáskörzethez tartozó településekkel együtt viszont, a lakosság száma meghaladta a 97.263-at. 6) Szremska Mitrovica – Szerémség legnagyobb városa, amely a Száva folyó partján terül el. A mostani város helyén, Sirmium (Szirmium), a közismert római város állt. Manapság Szremska Mitrovica ipari központ és a vidék fejlődésének egyik jelentős erőforrása. A 2002. népszámláláskor Szremska Mitrovicán 39.084 lakos élt, a környező települések lakóival együtt pedig, a vonzáskörzet népessége elérte a 85.902. 7) Nagykikinda – a Szerb Köztársaság Területi Szerveződését szabályzó törvény értelmében (a Szerb Köztársaság hivatalos közlönye, 129/2007. szám) nem rendelkezik városi ranggal, ennek ellenére az észak – bánáti adminisztratív körzet központja. Nagykikindát, az első írásos emlékek 1423-ban említik, mostani külalakját 1752-ben nyerte el. Nagykikinda 1774. és 1876. között is adminisztratív központ volt. Ma a város a kőolaj és a földgáz kiaknázásáról (a Mokrini rét) ismert, de a városban fejlett az építőanyag ipar is (tégla és cserépgyár, csempegyár stb.). A lakosok száma 2002-ben nem volt több 41.935-nél, a peremvárosi települések lakóit is beleszámítva viszont, a lakosság száma elérte a 67.002.

                                       

35

6.2.1 A lakott települések problémái A Vajdaság Autonóm Tartomány területén levő városok fejlődése, az eddigiek során, nagyban függött azoknak földrajzi fekvésétől (például: Nagykikinda és Zombor periférikus elhelyezkedése, az utóbbi években tapasztalható pangás egyik fő oka), funkciójától, adminisztratív szerepkörétől stb. Ennek megfelelően, a Vajdaság Autonóm Tartományban létrejött a lakott települések hálózata. Ennek központjában egy makro – regionális központ helyezkedik el. Továbbá, a hálózat alkotóelemei a regionális központok, illetve a körzetközpontok, valamint a kisebb városok, amelyek valójában a legnagyobb halmazt alkotják. Általában véve, a fő problémák, amelyekkel a Vajdaság Autonóm Tartomány területén levő városi ranggal rendelkező települések szembesülnek, és amelyeknek közvetlen hatása van a területfejlesztésre, valamint a külalakra a következők: - A lakóterületek ellenőrizetlen növekedése - a rendkívül értékes termőföld kárára - Nem létezik minőséges közlekedési és kommunális infrastruktúra, amely összekötné a lakott településközpontokat. - Az engedély nélküli építkezés, a szabványok és a területrendezési tervek be nem tartása. - A városok belterületén és a peremrészeken megjelenő, minden higiéniai követelményt mellőző, települések kialakulása. - A kisebb városi települések munkaképes lakosságának a nagy és túl népes nagyvárosi központokba való betelepülése, aminek elsősorban egzisztenciális okai vannak, hiszen az emberek a jobb megélhetés lehetőségét kutatják. - A városok és falvak természetes, egészséges állagának folyamatos romlása, amelyet az ipari szennyeződés, a közlekedés, a gazdaság, valamint az illegális szemétlerakók idéznek elő. - A védett természeti és a kulturális javak leépülése, pusztulása. - A városok és falvak építészeti örökségének felszámolása.

6.2.2 A Vajdaság Autonóm Tartomány területén levő falvak alapjellegzetességei Vajdaság Autonóm Tartomány területén, az állami adminisztráció intézkedés sorozatának következményeként jöttek létre az úgynevezett „falusorok”, ami azt jelenti, hogy – központi utasításra – széles és egyenes utcákat terveztek, ahol a házak egymás mellett, rendezett sorban helyezkedtek el. Ezzel az építési módszerrel határozták meg, hogy miként épüljön a ház, és milyen irányban fejlődjön a háztáji tevékenység. A települések helyzetének, küllemének kialakításakor, szem előtt tartották a terep nyújtotta lehetőségeket, a felszíni és a talajvizek szintjét, de a többi természetes tényezőt is. A vajdasági falvak nagy része az újratelepítés során alkalmazott típustervek szerint jött létre. Eszerint, a település négyszög, vagy téglalakú lehetett, amelyet derékszögben szeltek át az utcák. A tervben előirányzott külalaktól csak abban az esetben tértek el, ha azt a terepi, vagy hidrológiai feltételek megkövetelték. Ennek az elvnek a tiszteletben tartása azt eredményezte, hogy a vajdasági falvak egy negyede négyszögletű, felében pedig, az utcák derékszögben szelik egymást. A II. világháborút követően a vajdasági falvakban jelentős változtatások történtek. A fiatalok faluról a városba költöztek, vagy nap, mint nap a városba utaztak, hiszen ott teremtettek

                                       

36

maguknak munkalehetőséget. Időközben a falvakban is létrejöttek kisebb ipari létesítmények, amelyek a foglalkoztatottság növelését szolgálták. Ezeket, a volt Jugoszlávia térségében történt háborús eseményeket követően, vagy felszámolták, vagy csődeljárás tárgyát képezik jelenleg is. Változások történtek a falvak küllemében is. Az utcák többsége aszfalt burkolatú utakat kapott, megépítették a közműhálózatot, az oktatást, a művelődést szolgáló kultúrházak, könyvtárak alakultak, minek következtében csökkent az életszínt különbség a falusi és a városi lakosság között.

6.2.3 Falufejlesztési problémák Amikor a Szerb Köztársaságban is megkezdődött az átalakulás folyamata, illetve amikor kezdetét vette a piacgazdálkodás rendszerének visszaállítása, a vele járó rossz gazdasági helyzet, valamint az utóbbi két évtizedben tapasztalt egyéb súlyosbító körülmények, negatív hatással voltak a falusi települések területfejlesztési, továbbá társadalmi – gazdasági fejlődésére nézve is. A falu problémái, nagyobbára megegyeznek azokkal a gondokkal, amelyekkel a városok küszködnek. A faluval kapcsolatos legkifejezettebb problémák a következőek: -

a minőséges közlekedési és kommunális infrastruktúra hiánya; a munkaképes lakosságnak a faluról a városba való áttelepülése; a jogszerűtlen építkezés; a mezőgazdasági földterületek építkezési telkekké való folyamatos átminősítése, az ezzel kapcsolatos visszaélések; a természetes életközeg minőségének romlása; a természeti és a kulturális javak rombolása; az építészeti hagyaték megsemmisülése.

6.2.4 A tanyák A falvak mellett, léteznek kisebb épületegyüttesek, amelyeket tanyáknak nevezünk. Ezekből, a XX. század elején több tízezer volt (közülük a legtöbb Bácskában és Bánátban). A tanyák – bizonyos értelemben – egyedi építészeti és urbanisztikai egységet alkotnak, amelyek több évszázadon keresztül fennmaradtak. A Vajdaságban, a tanyák specifikus társadalmi jelleggel is bírnak, hiszen olyan életformát őriztek meg, amely kihalófélben van. A tanyák alapfunkciója a mezőgazdasági termeléshez kötődött. Számos kisebb tanyát – az utóbbi időben – ledöntöttek, a nagyobb tanyák helyébe pedig a mezőgazdasági birtokok léptek, amelyek szépen rendezett településeket hoztak létre, mint például a Topolya melletti Duboka. Meg kell említeni azt is, hogy egyes tanyák átélték a válságot, mégpedig úgy, hogy változtattak alapfunkciójukon. Manapság se szeri se száma azoknak a tanyáknak, amelyek pihenésre, szórakozásra szolgálnak, vagy a hétvégi házak funkcióját töltik be. A forgalmasabb utak mentén elhelyezkedő tanyák jelentős része idegenforgalmi attrakcióvá vált, vagyis üzemeltetői vendéglátó - ipari tevékenységet folytatnak.

                                       

37

7. Városfejlesztés Vajdaságban, amely fejlett városhálózattal rendelkezik, Újvidék dominál (a 200.000 – 500.000 lakosú kategóriába sorolható), amelynek vonzáskörzeti határán a főváros Belgrád helyezkedik el. Újvidéknek közvetlen hatása van még két fejlett gazdasági városra, Indjijára és Ópazovára is. Újvidék mellett még három – a 100.000 – 200.000 kategóriába tartozó város – Pancsova, Nagybecskerek és Szabadka – emelkedik ki. Pancsova, Belgrád rendkívől erős funkcionális hatása alatt áll, Nagybecskerek és Szabadka viszont, amelyek Bácska és Bánát régióközi térségében helyezkednek el, vezető szerepet töltenek be saját vonzási körzetükben. Vajdaságban létezik még néhány város, amelyeket az 50.000 – 100.000 kategóriába sorolhatunk, és amelyek községi szinten is kiemelkedő teljesítményre képesek, ezek a következők: Zombor, Nagykikinda, Versec, valamint azok a községek, amely Újvidék és Belgrád vonzáskörének határán vannak. Ópazováról, Rumáról és Szremska Mitrovicáról van szó. A térség többi részét azok a községek töltik ki, amelyek a 10.000 - 50.000 lakossági kategóriába tartoznak. A legerősebb központok abban a félkörrel határolt térségben vannak, amelynek átlója Belgrádtól számítva száz kilométert tesz ki. Ezen túl csak három olyan város van, amelyeknek lakossága meghaladja az ötven ezret (Nagykikinda, Zombor és Szabadka). Manapság joggal tehetjük fel a kérdést: Érvényesek- e még azok a célok, amelyeket az 1996ban elfogadott Szerbiai Területfejlesztési Terv határozott meg? Ezzel kapcsolatosan azt mondhatjuk, hogy csupán az egyik stratégiai alapcél létjogosultságához nem fér kétség napjainkban sem, ez pedig, annak igényét fogalmazta meg, hogy az egész térséget funkcionális szempontból az integráció magasabb szintjére kell emelni. Ez vonatkozik a régión belüli és a régión kívüli kapcsolatokra is. Tény, hogy az eltelt időszakban ez a cél nem valósult meg, elsősorban azért, mert a vidék nem rendelkezett megfelelő közműhálózattal elsősorban korszerű úthálózattal. Nem koronázta siker azokat a törekvéseket sem, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki a régión belüli és az azon kívüli térségek között. Sajnos, azt kell mondanunk, hogy ilyen szempontból a tranziciós reformok nem hozták meg a várt eredményt, hiszen e téren a folyamatok a kitűzött céltól ellentétes irányba mozdultak el, vagyis tovább mélyült az űr a fejlettek és a fejletlenek között. Ennek ellenére nem vitás, hogy a Vajdaságnak fejlett falusi települései és városai vannak, amelyek fizikai elrendezése és a lakosság komfortja megfelelő életmódot biztosít az ott lakóknak. Ezek a városok és falvak kifejezett önazonossággal rendelkeznek, amely a természeti és a kulturális értékek érvényesítésén alapul. Nem mellékes az sem, hogy a szóban forgó javak megőrzéséből és fejlesztéséből a lakosság is kivette a részét, mégpedig a tervezéstől egészen a végrehajtás összetett feladatáig. Ennek köszönhetően a községi rangú központi települések (Szabadka, Zombor, Nagykikinda, Nagybecskerek, Versec, Bácspalánka, Pancsova, Szremska Mitrovica, Ruma, Újvidék, Indjija stb.), amelyek a gazdasági tevékenység letéteményesei is egyben, aránylag egyenletes fejlődést éltek meg. Az erős gazdasági központok vozáskörzetükben az általános fejlődést szolgálták (szociális – gazdasági, adminisztratív, kulturális), de vonzerejük a települések közötti kapcsolatokon is javított. Viszont, azok az országban tapasztalható változások, amelyeket a két évtizedes lemaradás és stagnáció, továbbá a tranzíció feltette kérdésekre adott nem megfelelő válaszok okoztak, nagymértékben hátráltatták a városok és a települések fejlődését, visszafogták

                                       

38

azokat a kezdeményezéseket, amelyek az életszínvonal növekedésére irányultak. Ennek következtében Vajdaság városai és falvai nem kerülhették el a fejlődésben tapasztalható megtorpanást. Manapság azt állapíthatjuk meg, hogy a Vajdaság területén levő települések a gyorsított átalakulás szakaszában vannak, amelynek jellegzetességei a polarizáció, az urbánus „tűzfészkek“ kialakulása, amelyeket az jellemzi, hogy a falusi lakosság ellepi a városokat (ez elsősorban Újvidékre, de Indjijára, Ópazovára és Rumára is vonatkozik), ami miatt megbillent a városi és a falusi lakosság közötti egyensúly. Valójában kereszteződnek a jellegzetes falusi és városi tevékenységek, aminek az a következménye, hogy módosul a falu és a városkép - a művelhető földterületeken lakó és gazdasági létesítmények sorjáznak. Az effajta szub-urbanizáció, oda vezetett, hogy létrejöttek azok a se falu se város lakott települések, amelyeken párhuzamosan folyik az egyik és a másik közegre is jellemző tevékenység (pl. Szremska Mitrovicán). Az urbanizáció „átmeneti szakaszában“, amikor nem világos, hogy falusi, vagy városi közegről van- e szó, a városi jellemvonások fejlesztését kell támogatni, ami elsősorban a megfelelő közműhálózat kiépítésével érhető el. Konfliktust okozó tényezőnek számít a térség mezőgazdasági, művelés alatt álló területeinek kisajátítása, hiszen olyan termőföldről van szó, amely minőségében kiemelkedik. Ezen a földön emelnek lakóépületeket, vagy kisebb – nagyobb gazdasági létesítményeket, pl. gyárakat, üzemeket, raktárakat, de ipari parkokat is. A szóban forgó építkezés nagyobbára törvényszerűtlenül folyt (folyik), ellentétben a vonatkozó előírásokkal és területfejlesztési tervekkel. A problémát csak súlyosbítja, hogy a jogtalan épületek egy része a védett természeti övezetekben (a Fruska gorai Nemzeti Parkban, a Duna partján, a Császár tó környékén, vagy a Zasavica nevű nemzeti parkban) helyezkedik el. Nem egy esetben, az építkezéssel, a természetes közeget fertőzik akkor, amikor a meglevő ipari létesítmények jelentős része üzemen kívül van, magyarán: rázárták a kaput. Mivel a városfejlesztés közvetlen kapcsolatban áll a gazdaság fellendítésével, a foglalkoztatottság növelésével, a társadalmi és a kulturális tevékenységek kibontakoztatásával - miközben tudomásul vesszük azt, hogy az ország két évtizedes lemaradása milyen károkat okozott – nem kell elcsodálkoznunk a városokban tapasztalható hatalmas népességnövekedésen (Újvidék, Pancsova, Nagybecskerek). Ezzel párhuzamosan kialakult egy ellentétes folyamat is, amely számos város lakosságának csökkenéséhez vezetett (pl. Zombor). Manapság arra van szükség, hogy támogassuk, fejlesszük a kistelepüléseket, növeljük hatáskörüket, bővítsük funkcióikat (vértezzük fel őket központi funkciókkal). Ezzel egyidejűleg, szükség van a napi migrációk támogatására (amit a falu revitalizációjával érhetünk el). A városokon és a lakott településeken belül, sérülnek a mindenki számára nyitott zöld övezetek, a gyermek játszóterek, sportpályák, a védett kulturális javak stb. Az urbanizáció előretörésével, az ellenőrizhetetlen építkezések, valamint a hanyag ellenőrzés miatt, mérhetetlen kár keletkezik a természeti és a kulturális javakban. Az a kár, amelyet a vandál építkezők okoznak az említett javakban végleges és pótolhatatlan. A veszélyeztetett közjavak tárgyát nem csak az államilag, törvénnyel védett értékek képezik, hanem, az ambientális egységek, épületegyüttesek, valamint a hagyományos építkezésmód és hasonlóak is.

                                       

39

Eluralkodott egy nézet miszerint, ezeket az épületeket újonnan emelt lakótömbökkel lehet, és kell pótolni. A helyzet rendezésére, úgy látszik, nem voltak elegendőek a városépítési tervek, hanem szigorú büntetőintézkedések bevezetésére van szükség, amihez elsősorban nemzeti szintű politikai akarat kell. Mindez arról tanúskodik, hogy nem tartják tiszteletben a törvénybe foglalt „közérdeket“, hanem „a befektetési-piaci tervezés“ politikáját részesítik előnyben. A helyi hatóságok támogató döntéseikben az utóbbiak szellemében történő, valójában visszaéléseket, a „terület kihasználásának ésszerűsítésével“, vagy „a rendelkezésre álló erőforrások kiaknázásával“ magyarázzák. Mindezzel csökken a települések lakosságának életminősége, de kárt szenved a térség ökológiai állaga is. Az egészséges város fenntarthatóságának koncepciója, amelyet a nemzetközi szervezetek népszerűsítenek, Szerbia pedig, kötelezettséget vállalt, hogy mindezt tiszteletben tartsa és magvalósítsa, merőben ellentétes azokkal a jelenségekkel, valamint folyamatokkal, amelyek manapság az országban tapasztalhatók. A tervszerűtlen, illegális építkezés miatt a közlekedési infrastruktúra sem felelhet meg az igényeknek, emellett nem valósulhat meg a tervekbe foglalt építkezési rend sem. A városok, elsősorban Újvidék, nap mint nap, szembesül a gépkocsiforgalom okozta szennyeződés következményeivel, emellett nincs elegendő helye parkolók építésére sem. A terület és városfejlesztés – de ez vonatkozik a kisebb településekre is - egyik hatalmas hiányossága a minden higiéniai előírást mellőző lakórészek elszaporodása. Ezek azokon a helyeken jöttek létre, amelyekről már „kiköltözött“ a város, tehát az elhagyott, elhanyagolt telkeken. A szóban forgó városrészeken nincs megfelelő szintű közműszolgáltatás, a vadon épült lakóházakat nem kapcsolhatják fel sem a víz, sem pedig a csatornahálózatra, hogy a többi közmű elérhetőségéről ne is beszéljünk. Ugyanott, hatalmas problémát jelent a szemétlerakás és a szemétkezelés is. Mindez a természetes közeget veszélyezteti, és ökológiai problémákat okoz, amit csak tetéz a természetvédelem fontosságának tudathiánya. Vajdaság településeiben komoly károkat okoznak az árvizek és a földcsuszamlások. A védőgátak elhanyagoltak, nem újították őket, újakat pedig, nem építettek. A földcsuszamlások esetében az a gond, hogy nem tartják tiszteletben a megelőző, és a tiltó intézkedéseket. Különös gondot jelent a határ menti vidékek elnéptelenedése. Ezeken a helyeken nem maradhat el a revitalizáció. Vajdaságban a városiasodás sokkal kifejezettebb, mint Szerbia más vidékein, viszont messze elmarad a fejlett Európa szintjétől. Általános következtetésként vonhatjuk le, hogy a vajdasági települések urbanizációjának alapvető előnye a városok optimális hierarchiájában jut kifejezésre, amely összhangban van az európai városokra alkalmazott méreti szabványokkal, valamint időszerű tendenciákkal. A problémák közé sorolhatjuk az alacsony szintű urbanizációt, a falusi települések elnéptelenedését, valamint azt a jelenséget, miszerint folytatódik a fejletlen vidékekről a fejlettek irányába történő migráció. Az utóbbiakban folyamatosan növekszik a lakosság koncentrációja.

                                       

40

Vajdaság lakosságának 52,5% a városokban él. Vajdaság területén manapság 45 község van, hat város (Zombor, Szremska Mitrovica, Szabadka, Újvidék, Pancsova és Nagybecskerek), ahol összesen 538.801 lakos él. A városokban, és a többi városi rangú településen (a községi központokban) összesen 1.066.757 lakos él, ami Vajdaság lakosságának 52,5% teszi ki. Vajdaság épp úgy, mint Szerbia más városai és települései, számos problémával küszködik. Azoknak a gondoknak a megoldása, amelyek a természetes és a kulturális örökségvédelemmel, a településbővítéssel, a lakosság ugrásszerű növekedésével, a jogszerűtlen építkezéssel stb. állnak kapcsolatban, messze meghaladja a helyi hatóságok illetékességét. Ezekben az esetekben az államnak kell lépnie, mégpedig a félreérthetetlen politikai akaratban gyökerező törvények és rendelkezések erejével. Másrészről, szükség mutatkozik a decentralizációra is. A városokat ugyanis, képessé kell tenni arra, hogy kihasználják saját erőforrásaikat, önállóan tervezzenek és a fejlődés irányításának feladatát is saját maguk lássák el - minden nagyobb állami beavatkozás nélkül (mint pl. Indjija önkormányzata). A városok (Zombor, Szabadka, Újvidék, Pancsova, Nagybecskerek, Szremska Mitrovica), valamint a városi rangú települések pl. Nagykikinda és Versec illetékességének, jogainak és kötelezettségeinek egyértelmű meghatározásával – hiszen ezek a konglomerátumok jelentik a regionális fejlesztések motorját - lendületet vehet a decentralizáció is, amellyel megakadályozhatjuk Újvidék monopol helyzetének további erősödését, az „urbán tűzfészkek“ kialakulását, de ugyanakkor megfelelő minőségű regionális jelentőségű úthálózat kiépítésével (a meglevő E-75 autópálya korszerűsítésével, I. kategóriájú utak, valamint a 21. és 14. útvonal létrehozásával) erősebb „együttműködési tengely“ teremtődhet a városok és falvak között. Szerbiának a nemzetközi életbe való újbóli bekapcsolódását követően, a köztársaság városai (azon belül a vajdasági városok is), valamint a funkcionális vonzáskörbe tartozó települések, részévé váltak a globalizáció kiváltotta nemzetközi folyamatoknak. Ezzel lehetőséget kaptak arra, hogy előterjesszék igényüket az őket megillető nemzetközi tőkére, ami a sikeres fejlődés, és a sokéves lemaradás leküzdésének egyik alapfeltétele. A tőkeáramlás, a befektetések, no meg az egyének szinte korlátlan mozgási lehetősége, a nemzeti korlátokat gyengítette és a városokat jutatta előnyös helyzetbe, gazdálkodást vezető intézményekké léptette őket elő. A városok, tehát abba a helyzetbe kerültek, hogy saját maguk tervezik és irányítják fejlődésüket. Az erre vonatkozó kezdeményezéseknek, az állam szintjéről – hiszen még nem is olyan régen az irányította a helyi területfejlesztést – át kell szállnia a városokra, amelyeknek önállóan kell rendelkezniük fejlesztési stratégiájukról, nekik kell meghatározni melyik piacokat veszik célba (a regionális, vagy a globális piacokat), valamint azt a szintet, amelyet a globális hierarchiában kívánnak teljesíteni.

                                       

41

8. SWOT elemzés -

-

-

ERŐSSÉGEK Azoknak a közepes nagyságú településeknek a kedvező területfejlesztési lehetőségei, amelyek átvállalhatják a település csoport feladatát Az elhanyagolt (elhagyott) építészeti fundus megújításának belső – helyi jellegű lehetőségei Szabad építészeti telkek A településközponti körzetek (tervbe foglalt) kialakítása, amely alapul szolgálhat a fenntarthatóság elve szerinti építkezésekhez Helyi kezdeményezések A fenntarthatóság filozófiája LEHETŐSÉGEK A településhálózat policentrikus jellege A városközpontok népességcsökkentése A szabványok bevezetése a minden témakörre vonatkozó tervezésben A térség pusztulásának (a tapasztalható visszaéléseknek) a megakadályozása A közérdekek és a közterületek fontosságának felismerése A városszerkezet alapos megtervezése, a vonatkozó szabványok érvényesítése Hozzáférhetőség

-

-

GYENGESÉGEK A közérdek (védelmének), az állami, a privát és az egyedi érdek felismerése a városok és falvak tervezésének, valamint építésének folyamatában A városok és települések méretei, kapacitásaik kiterjedése (mindenekelőtt a közműkapacitások) A „beruházási urbanizmus“ megjelenése

FENYEGETÉSEK VAGY VESZÉLYEK - A „belgrádizáció“ után ne következzen be az „újvidékizáció“ - A helyi önkormányzatok korlátozott pénzügyi lehetőségei - A nem eléggé hatékony községi igazgatás, szövevényes bürokrácia - Nem eléggé hatékony, lassú és összetett bürokratikus apparátus, inercia, passzivitás - A saját előnyök, a reálisan meglevő erőforrások, és fejlődési lehetőségek fel nem ismerése

Záradék A SWOT elemzésben elhangzottak elemzése: 1. A városok és a települések számos problémával szembesülnek, amelyek kivétel nélkül késleltetik fejlődésüket és akadályokat gördítenek a minőséges, fenntartható előrelépés elé. 2. Vajdaság városainak és településeinek többsége még mindig rendelkezik azokkal a szükséges kapacitásokkal, amelyek a városfejlesztés alapjául szolgálhatnak, illetve minőséges fejlesztési erőforrásként működhetnek. A nagyobb városok és települések, természetesen jobb képességekkel rendelkeznek, de ugyanakkor nagyobb és szövevényesebb problémákkal küszködnek.

                                       

42

3. A tervezés és a megvalósítás folyamatában, maradéktalanul fel kell ismerni és különbséget tenni az állami, a privát és az egyéni érdek között. 4. A terület a legjelentősebb tőke, amellyel a városok rendelkeznek, elsősorban az építészeti lehetőségekre gondolunk (új telkek – övezetek, vagy a meglevők átminősítése, illetve brownfilds befektetések – a meglevő, de használatban már nem levő munkaterület). 5. Helyi kezdeményezések, a saját lehetőségek és előnyök felismerése. 6. A városfejlesztéssel kapcsolatos új témák felismerése (pl. a nemzeti kisebbségek témája, a fogyatékosok foglalkoztatásának témaköre stb.).

                                       

43

9. A vajdasági községek stratégiáinak módszertana 9.1 A Stratégiai Gazdaságkutatási Központ „Vojvodina – CESS” által kidolgozott községi stratégiák módszertana A szóban forgó községek fejlesztési tervei magukba foglalják az adminisztratív térség szociális – gazdasági és SWOT elemzését, a stratégiai és a kiemelt projektek jegyzékét, a megvalósításhoz szükséges intézkedéseket, valamint a megfogalmazottak életre keltésének operatív programjait. A meghatározott fejlesztési irányvonalak összhangban vannak Vajdaság AT Gazdaságfejlesztési Programjának kiemeléseivel. A helyi fejlesztések fő kezdeményezői és végrehajtói a közigazgatási hatóságok voltak, viszont a stratégiai jellegű dokumentumok kidolgozásában részt vett a magánszektor és a kormányon kívüli intézmények is. Mivel a községekben számos olyan fejlődési lehetőséget tártak fel, amelyek a gazdasági előrelépést és a versenyképesség növelését szolgálhatják, a stratégiákban a hangsúlyt a gazdaság versenyképességére, a befektetési tőke vonzására, a közműhálózatok, valamint a humán források fejlesztésére helyezték. A stratégiai célok megfogalmazásakor szem előtt tartották a helyi jellegzetességeket, minek eredményeként minden község saját prioritásait és stratégiai feladatait, ezeknek a kiemeléseknek a szellemében határozta meg. A temerini község prioritásai pl. a külföldi működő tőke vonzását, a gazdasági vállalkozások terebélyesítését, a mezőgazdasági termelés fejlesztését, a hatékony közműhálózat kiépítését, a helyi önkormányzat, valamint a gazdaságon kívüli ágazatok tevékenységének fellendítését jelölték meg. Šid község esetében, a stratégiában kiemelésben részesült: a befektetés-támogatás, a kis és középvállalkozások fejlesztése, a mezőgazdasági földterületek kihasználásának ésszerűsítése, a természeti és a kulturális erőforrások idegenforgalmi hasznosítása, a hatékony infrastruktúra kiépítése, a szolgáltatások minőségének javítása – a társadalmi tevékenységekre vonatkoztatván. A stratégiai tervek kimunkálásában részt vállalt a helyi lakosság, az Újvidéki és a Belgrádi Egyetem szakemberei, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. A munka az előre meghatározott módszertan alapján folyt, amely a következő szakaszokból tevődött össze: 1. a stratégiai tervezési - eljárás megszervezése, valamint a végrehajtáshoz szükséges operatív szerkezet létrehozása (munkacsoportok, községi fórumok…); 2. a lokális közösség elemzése, valamint a komparatív előnyök meghatározása (szociális – gazdaság, továbbá SWOT elemzés); 3. a stratégiai célok megfogalmazása, a fő stratégiai cél kijelölése (jövőkép, stratégiai és kiemelt célok, a támogatások megjelölése); 4. a prioritások jegyzékének összeállítása, amely a Cselekvési terv kidolgozásának alapjául szolgált; 5. a tervezett feladatok megvalósítása; 6. az elvégzettek ellenőrzése, értékelése. A stratégia kimunkálásához munkacsoportokat hoztak létre, amelyeket az erre vonatkozó községi határozat alapján állítottak fel. A munkacsoportokat a magán, a civil és a kormányon

                                       

44

kívüli szervezetek tagjai – a konkrét témához értő szakemberek alkották. Az említett határozat értelmében a következő munkacsoportok jöttek létre: - földrajzi jellegzetességek és humán erőforrás - gazdaság és kis, meg közepes vállalkozáskor - agrárkomplexum - infrastruktúra - idegenforgalom - társadalmi tevékenységek (egészségügy, szociális védelem, oktatás, kultúra, sport, a polgárok társulásai).

9.2 A községi stratégiai fejlesztési tervek kidolgozásának szakaszai A községi stratégiai fejlesztési tervek két részből tevődnek össze: 1. Analitikai rész (helyzet és SWOT elemzés) A helyzet elemzés tárgyát, amely a SWOT elemzés, valamint a stratégia meghatározásának analitikai kiindulópontját, azok a helyi jellegzetességek képezték, amelyek a lakosságra, az infrastruktúrára, a gazdaságra, az agrokomplexumra, az idegenforgalmi erőforrásokra stb. vonatkoztak. A helyzetelemzés az úgynevezett „szilárd”, vagyis a statisztikai adatok vizsgálatának alapján történt, amely részben a „puha” adatokat, vagyis a lakosságnak a helyi társadalmi közeg számára fontos tényezőkről alkotott véleményét is magába foglalta. Az analízishez szükséges adatok begyűjtésére a községben közvélemény-kutatást szerveztek a lakosság körében. Ennek eredményeként a kutatók olyan adatok birtokába jutottak, amelyek hűen tükrözték a község lakosságának véleményét a társadalmi közegben megnyilvánuló előnyökről, de problémákról, hiányosságokról is. A „szilárd” adatokat a kutatók a hivatalos publikációkból, valamint a községi adatbázisból gyűjtötték össze. A helyzetelemzésből begyűjtött legértékesebb adatokat a SWOT elemzés segítségével rendszerezték, értékelték és minősítették a kutatók (az erősségek, gyengeségek, lehetőségek, veszélyek elemzése). Ennek alapján határozták meg a helyi fejlesztések stratégiáját. 2. Stratégiai rész, amely magába foglalja a stratégiai és a kiemelt célokat, a megvalósítás eszközeit, valamint a község fejlesztési jövőképét. A SWOT elemzés alapján teremtődött meg a község víziója, valamint azok a kiemelések, stratégiai célok, amelyeket részletesen kifejtettek, megindokoltak az alkotók. Így születtek meg azok az intézkedések is, amelyek a kiemelt projektekben fogalmazódtak meg. A célok és intézkedések konkrét megvalósításának sorrendjét a cselekvési terv tartalmazza. A stratégiai fejlesztési tervekben, az említettek mellett, megtalálhatjuk azt a dokumentációt is, amely a kielemzett szakmai területekkel kapcsolatos bővített táblázatokat, grafikonokat, valamint prognózisokat tartalmazza. Az adatokat a résztvevőktől és a külső szakemberektől gyűjtötték be a kutatók.

                                       

45

9.3 Vajdaság községeinek fejlesztési stratégiái Az elmúlt időszakban végbement fejlesztések átfogó elemzése érdekében, A JUAN projekt keretében, szükségszerűnek láttuk egy olyan véleménykutatás elvégzését, amely tükrözné a helyzetet Vajdaság területén. A véleménykutatás kérdőíves megkérdezés formájában történt, és a 45 megkérdezett község közül 35-ből érkezett (teljes vagy részleges) válasz. Ezt szabadon tekinthetjük reprezentatív mintának. A kérdőív elemzését tartalmazó adatokba való betekintés eredményeként az a megállapítás fogalmazódót meg, hogy minden község rendelkezik fejlesztési stratégiával, közülük 15,2% teljes egészében, 45,5% pedig részben alkalmazkodott az Európai Unió területfejlesztési elveihez. Hasonló arányszámban érvényesítették a stratégia tartalmazta fenntartható fejlődés elveit (teljes egészében 14,7%, részben pedig 41,2%). A kérdőívre adott válaszok szerint a fejlesztési stratégia 8 községben „rendkívül kifejezetten” befolyásolta valamelyik projekt végrehajtását, 22 községben viszont úgy vélik, hogy ez a befolyás „kifejezett”. A községek 85%-a rendelkezik Operatív programmal, ami a nemzetközi és a hazai pályázatokon való részvétel reális alapjául szolgál. Amikor a vajdasági községek stratégiájának elsődleges céljait vesszük górcső alá, arra a következtetésre jutunk, hogy bizonyos községekben a stratégiai célok fogalmát igen tágan értelmezik, minek megfelelően azokat a kívánságokat értik alatta, amelyeket meg kellene valósítani. Egyes községeknél a stratégiai célok meghatározása rövid, általános formában történt, míg más községeknél világosan meghatározták, hogy a társadalmi közeg szempontjából melyek a kulcsjelentőségű - specifikus stratégiai célok. Hasonló a helyet a prioritások meghatározásakor is: túlzottan általános kiemeléseket fogalmaztak meg, miszerint mindent fejleszteni kell (ép úgy, mint a nyolcvanas évek végén meghozott területfejlesztési tervekben), amit egy középtávú fejlesztési időszakban képtelenség megvalósítani. A szóban forgó prioritások között szerepel pl.: a gazdaság és a mezőgazdaság intenzív fejlesztése, a község urbanisztikai, kommunális és közműfejlesztése, amelyhez társul a falufejlesztés, a természetes környezet megóvása, a humán erőforrások kibontakoztatása, a népszaporulat serkentése, az életszínvonal növelése, valamint a község, a régió, a tartomány, a köztársaság és az államok közötti együttműködés fellendítése. Egyes községekben a prioritásokat a stratégiai céloktól is általánosabb formában fogalmazták meg: Az ökológiai szempontból elfogadható személy és teherszállítás serkentése, a szállítási szükségletek korlátozása, az új közlekedési infrastruktúra kialakítására szánt területek ellenőrzött igénybevétele. Az idegenforgalom fejlesztésére a következő prioritásokat jelölték ki:a Turisztikai szervezetek létrehozását, a háztáji gazdálkodás kategorizálását, a turisztikai infrastruktúra kialakítását, az idegenforgalmi látványosságok, létesítmények rendezését, a lakosság idegenforgalmi szempontból történő képzését. Annak ellenére, hogy a stratégiában a prioritásokat nem megfelelően fogalmazták meg, azoknak gyakorlati megvalósítását mindenütt pontosan megjelölték. Ami a stratégiai fejlesztések megvalósítására vonatkozó tevékenység koordinálását illeti, a feladattal rendszerint a polgármestert, vagy egy olyan szakmai csoportot bíztak meg,

                                       

46

amelynek munkáját a polgármester ellenőrzi. Ritkábban történt meg, hogy ezt a tisztséget a Fejlesztési bizottságra, vagy a Gazdasági fejlesztési irodára, illetve hasonló szervezetekre ruházták. Tényszerű a megállapítás, miszerint a lakosság a városokban összpontosul, de ahhoz sem fér kétség, hogy a város és településhálózat (nagy, közepes és kis városok, települések) nincs eléggé kihasználva, és ilyen körülmények között nem képezheti a területfejlesztés alappillérét, nem járulhat hozzá megfelelő mértékben a belső erőforrások, lehetőségek kiaknázásához sem. Az urbanizáció folyamatát a városi lakossság növekedése jellemzi (a falusi lakosság a városokba és a környező településekre költözik), de ezzel nem jár együtt a minőségi városfejlesztés, aminek – pozitív értelemben - meg kellene mutatkoznia regionális és országos szinten is. A lakosság koncentrálódására irányuló kérdésekre 33 község válaszolt, közülük 24, vagyis 72,7% úgy vélte, hogy a lakosságnak a városokban való koncentrálódása kifejezett, illetve rendívül kifejezett, minek következtében a városhálózat lehetőségeit nem használják ki kellő képen. A községek meglátása szerint az elnéptelenedés problémája kifejezett, aminek egyik következménye, hogy mind kevesebb fiatal képzett szakember él a kevésbé attraktív településeken (a fiatalok tanulni mennek a nagyobb városokba, a tanulmányok befejezése után pedig nem térnek vissza a kisebb városokba és a falvakba). Számos városban és településen - közülük nem csak azokban, amelyek a kevésbé fejlettek közé tartoznak, illetve a határ mentén helyezkednek el (ami a múltra volt jellemző) lemaradás, pangás tapasztalható. Gondjaik, elsősorban fejlesztési jellegűek, emellett azonban ki vannak téve azoknak a problémáknak is, amelyek egész Szerbiát sújtják. Ide sorolhatók az elhanyagolt közművek, a hulladékkezelési gondok, a természeti és a kulturális közeg romlása, a földterületek irracionális felhasználása stb. Ezt csak tetézi a helyi döntéshozók, valamint a helyi közigazgatás passzivitása, ugyanis önállóan nem képesek hasznosítani saját erőforrásaikat és lehetőségeiket, ezért külső (első sorban felülről jövő) jelzésekre, ösztönzésekre várnak. A válaszadó községek 71%, azt vallja, hogy a fejlődésükben tapasztalható pangás, illetve lemaradás a negatív előjelű regionális jelenségek következménye. A jelenségekkel kapcsolatos válaszaik a „rendkívül kifejezett’ és „kifejezett” megfogalmazásban bontakoztak ki (a helyi kezdeményezések hiánya, a felső utasításra történő megoldáskeresés…). A megkérdezett helyi önkormányzatok felének az a véleménye, hogy a község fejlesztési stratégiája befolyásolta a Községi területfejlesztés tervébe foglalt megoldásokat (a 34 válaszadó közül 18, illetve a megkérdezettek 52,9% azt válaszolta, hogy a befolyás „rendkívül kifejezett”, vagy „kifejezett” volt). A községekkel fenntartott együttműködésben a jövőben ennek az arányszámnak a növelésére kell törekedni, hiszen nem szabad megfeledkezni arról, hogy a válaszadók közül 16 község (47%) úgy értékeli, hogy a fejlesztési stratégia kevésbé fontos a területfejlesztési tervek szempontjából, ezért a kölcsönös kapcsolat mértéke is jelentéktelen. Egyes községekben a területfejlesztési tervet, a stratégia kidolgozása előtt már elfogadták, és ennek tulajdonítható, hogy a két fontos alapdokumentum között eltérések vannak.

                                       

47

70 60 50 40 30 20 10 0 rendkívül kifejezett

kifejezett

jelentéktelen

kevésbé kifejezett

A községeknek valamivel több, mint a fele (a 32-ből 17) elégedett a területfejlesztési tervvel. Úgy véljük: magas azoknak a községeknek a száma 46,9% (a 32-ből 15), amelyek csak részben elégedettek saját területfejlesztési tervükkel, hiszen olyan stratégiai jelentőségű végrehajtási dokumentumról van szó, amely a következő 20 évre határozza meg a helyi önkormányzatok fejlesztésének irányvonalát. A válaszadó községek közül (20), területfejlesztési tervében nagyobb jelentőséget tanúsítana: a stratégiai dokumentumok összehangolásának, a mezőgazdaság fejlesztését a mostaninál jelentősebb mértékben támogatná, és ugyanez vonatkozik a fenntartható energiaforrásokra és az ipari parkokra is.