Megalakult az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség

Ára: 120 forint

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

2011/10.

Megalakult az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség

Magyarországon nem lesz Nápoly-szindróma A termekdijinfo.hu és a Viva Média Holding „A 2012. évi új termékdíjas szabályozásról a gyakorlatban” címmel rendezett konferenciát, amelyen Vámosi Oszkár, az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség ügyvezetője az új szervezet szerepéről és feladatairól, a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény új elemeiről, a szabályozás megalkotásának indokairól tartott előadást, amelyet rövidítve ismertetünk. Az új szabályok 2012. évi hatálybalépéséhez szükség volt az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökségre vonatkozó szabályozás korábbi, 2011. szeptember 1-jei hatálybalépésére. Az új szabályok érvénybelépése előtt számos előkészítő munkát kell elvégezni, így az ügynökség megalapítását, szeptember 15-ig az Országos Gyűjtési és Hasznosítási Tervet, amely ma már a miniszteri jóváhagyás fázisában van.

A tudás hatalom A Magyar Vámügyi Szövetség mostani októberi konferenciáján a 2011. évi ellenőrzések tapasztalatai, a magyar EU-elnökség munkája, a Duna menti forgalom sajátosságai, a Vám, a Környezetvédelmi Főosztály tevékenysége, a Reptéri Főigazgatóság tapasztalatai szerepeltek a többi között a napirenden, a Vám Műhelyen pedig módjuk volt a részvevőknek a legaktuálisabb kérdéseket megvitatni. A tavalyi konferencián sokan attól tartottak, hogy a NAV létrejöttével bonyolultabbá válnak az eljárások. Az eltelt idõ tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az összevonást megelőző bejelentések, a hatósági információk reálisak és tárgyszerűek voltak – mondja Tüske Péter, az MVSZ elnöke. Nálunk is két szervezeti kultúrát kellett összeolvasztani. A félelem jogos volt, de a vámolási folyamatok, nem lassultak, az átállás szinte zökkenőmentes volt.

Vámmentes vámeljárások Az Európai Unió tagországain kívüli országokból – mint harmadik országból – behozni kívánt árukat a közösségben történő felhasználásuk érdekében szabad forgalomba kell bocsátani, általános esetben vám- és áfafizetési kötelezettség teljesítésével egyidejűleg. Az Európai Unió tagországai számára ellenben kívánatos, hogy azon meghatározott körülmények között, amikor az árubehozatal különleges feltételei nem követelik meg a gazdaságvédelmi intézkedéseket, olyan intézkedéseket lehessen alkalmazni, melyek következtében az áruk a rendes körülmények között kivethető behozatali vámok alól mentességet élvezzenek. Ezeket a mentességeket szabályozhatják például olyan többoldalú nemzetközi egyezmények, melyeknek minden tagállam vagy egyes tagállamok a szerződő felei.

www.termekdijinfo.hu Megalakult az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség

A környezettudatosság növelése

Magyarországon nem lesz Nápoly-szindróma

A jelenlegi rendszerben különösen problematikus a környezettudatosság megjelenítése. A mai eszközrendszerből hiányoznak azok a motivációs tényezők, illetve azok az állam részéről a társadalmat képviselő érdekérvényesítő eszközök, amelyek biztosíthatnák, hogy valóban egy környezettudatos, és a társadalmi érdekeknek megfelelő rendszer működjön. Ehhez, úgy gondoljuk, több lépésen keresztül lehet eljutni. Az első és a legfontosabb, hogy új szervezeti sémát kell kialakítani, olyan szervezeti struktúrát létrehozni, amely világosan mutatja és biztosítja azokat a részfeladatköröket, amelyeket meg kell valósítanunk ahhoz, hogy a fő célunk teljesüljön. Továbbá a díjfizetési rendszeren is változtatni kellett. A jelenlegi szabályozás áttekintése során nagyon sok olyan elemet azonosítottunk, amely a díj meg nem fizetéséhez kapcsolódik, ugyanakkor nagyon kevés olyan elemet találtunk, amelyek a tényleges díj megfizetését szolgálják. Szerettük volna, ha ebben érdemi változás történik, mert nem fogjuk tudni az új rendszert megvalósítani, ha nincs hozzá elegendő forrás, márpedig az európai uniós és a hazai kötelezettségeinket teljesítenünk kell. Különös jelentőséget tulajdonítunk a társadalmi tudatformálásnak, mint a környezettudatosság erősítésének egyik legerősebb eszközének. Öt százalék jelenleg a törvénybe, illetve a rendeletekbe beépített költséghányad, amit ma a hasznosítást koordináló szervezeteknek társadalmi tudatformálásra kell költeniük, amelyet az új szabályozás az OHÜ esetében megemelt hét százalékra. Ez a ráfordítható hányadban 40 százalékos relatív növekedés a termékdíjbevétel jelentős emelkedésével abszolút értékben a rendelkezésre álló forrás többszöröződését jelenti. Tény, hogy más uniós országokban a termékdíjbevételek sokkal magasabb részét, 20-30, sőt van olyan ország, ahol 50 százalékát költik a társadalmi tudatformálásra, de kezdetnek ennyit látott a környezetügy vállalhatónak. Jelenleg kb. hatmillió ember számára elérhető a szelektív hulladékgyűjtés, de ebből a hatmillió emberből alig vesz részt aktívan a szelektív hulladékgyűjtésben egymillió! Nagyon alacsony azok száma, akik önszántukból gyűjtik szelektíven a hulladékot, mert az emberek környezettudatossága még nem elég fejlett. Ez a tudatosság fejleszthető, több módon is. Egyrészről tájékoztatással, meggyőzéssel, vagyis tudatformálással, másrészről azzal, hogy pénzügyileg is érdekeltté tesszük a szelektíven hulladékot gyűjtőket. Mindkét eszközt aktívan alkalmaznunk kell!

A termekdijinfo.hu és a Viva Média Holding „A 2012. évi új termékdíjas szabályozásról a gyakorlatban” címmel rendezett konferenciát, amelyen Vámosi Oszkár, az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség ügyvezetője az új szervezet szerepéről és feladatairól, a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény új elemeiről, a szabályozás megalkotásának indokairól tartott előadást, amelyet rövidítve ismertetünk.

Változtatni kell a díjfizetési rendszeren

2

A törvényalkotás logikája, illetve a törvény végrehajthatósága azt követeli meg, hogy évközben ne változtassunk fontos, jelentős jogszabályokon. A kormányzat érzékelte ezt a nyomást a termékdíjas szabályozás esetében is. Amikor 2010-ben elindult a jogalkotási munka, azt a célkitűzést határozta meg a környezetvédelemért felelős államtitkárság, hogy 2012. január 1-jével lépjen hatályba az új szabályozás. Mindezt figyelembe véve az új szabályok 2012. évi hatálybalépéséhez szükség volt az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökségre vonatkozó szabályozás korábbi, 2011. szeptember 1-jei hatálybalépésére. Az új szabályok érvénybelépése előtt számos előkészítő munkát kell elvégezni, így az ügynökség megalapítását, szeptember 15-ig az Országos Gyűjtési és Hasznosítási Tervet, amely ma már a miniszteri jóváhagyás fázisában van. Meg kell indítani továbbá a 2012. évi hulladékhasznosításra vonatkozó közbeszerzési eljárásokat, és a pályázatokat november 30-ig el kell bírálni, és a szerződéseket még az idén meg kell kötni a nyertesekkel. Ezek nagyon szűk határidők, melyek tartása az ügynökség létrehozása során különös jelentőségű, a jövő évi zökkenőmentes átmenetnek fontos feltétele. Vannak, akik úgy gondolják, hogy január 1-jétől bekövetkezik Magyarországon egy Nápoly-szindróma, de ez teljességgel kizárt. Elég jól látható, hogy azok a fajta közszolgálati feladatok, amelyeket január 1-jétől az új rendszerben kell majd megvalósítani, hogyan fognak létrejönni, amelyek a jelenleg működő rendszer továbbgondolását, fejlesztését jelentik. Ezeknek a feladatoknak az ellátása vélhetően semmiféle csúszást nem fog szenvedni, a hulladék nem fog az utcán heverni, el fogja azt vinni a közszolgáltató, működni fog a szelektív gyűjtés, hiszen a közszolgáltatók feladata alapvetően nem változik, nem csökken, éppen hogy bővül idővel. Az ipar által produkált hulladék kicsit más helyzetben van. Ebben a szegmensben a hulladék, koncentráltsága folytán, jelentős piaci értéket képvisel, a piaci verseny fokozottan érvényesül. Mindazonáltal kellő önmérséklettel, az állam és a versenyszereplők együttműködésével ezen a piacon is létrehozhatók a szerződések 2011 folyamán.


A cél: az adminisztráció csökkentése és a bevételek növelése Nem titkolt cél, hogy növekedjen a bevétel, amit az új rendszer meg is fog valósítani. 2008-ban, amikor a vámhatóság vette át az adóztatási feladatokat, majd 29 milliárd volt a termékdíjbevétel. Tavaly nem sikerült 17 milliárdot sem elérni, idén már talán ennyit se, és jövőre talán még kevesebb lenne, ha a jelenlegi rendszer maradna fenn. A mostani rendszer egy lefelé szálló tendenciát mutat a bevételeket illetően, ami elfogadhatatlan, hiszen a termékdíjbevételnek legalább egy minimumszinten kell

www.termekdijinfo.hu maradnia ahhoz, hogy az elvégzendő feladatokra forrást teremtsen. A feladatok ráadásul kétféle módon jelentkeznek. Egyrészt közvetlenül, a keletkező hulladék kezelésén keresztül, másrészt közvetetten, a termék létrehozása és használata során keletkező szennyezés által. Utóbbi költségről gyakran megfeledkezünk, holott a termékdíj egy részének éppen ezt kellene kompenzálnia. Hogy mire is kell gondolni, egy konkrét példán keresztül érthetjük meg. A gumiabroncsról tudjuk jól, hogy kb. 8-12 százaléka elkopik az úton. Az apró részeket, amelyek az aszfalton lekopnak, a szél elfújja, majd pedig a levegővel belélegezzük. A gumiabroncsban több száz, akár több ezer anyagkomponens van, tehát előre megmondhatatlan hatásai lesznek annak a morzsaléknak, ami keletkezett, és bekerül az ember szervezetébe. Az ilyen hatások következményeképpen megbetegedhetünk. Arra sincs módunk, hogy hirtelen megszabaduljunk ezektől a hatásoktól, hiszen nem mondhatjuk azt, hogy ne használjanak gumiabroncsot az emberek, mert akkor leállna a közlekedés. Tehát ezt a fajta külső hatást tűrnünk kell, miközben az általa okozottak költséget jelentenek a társadalomnak. Az ilyen típusú (a vételárban meg nem fizetett) költséget nevezzük externális költségnek. Ahol ilyen felmerül, ott azt a társadalomnak valahogyan kompenzálnia kell, tehát valamilyen módon forrást kell biztosítania arra, hogy az ilyen típusú szennyezések, és az abból következő károkozások valamilyen módon ellentételezve legyenek. Azon lehet vitatkozni, hogy jó módja-e ennek a költségnek a termékdíjba történő beépítése, vagy van-e ennél jobb módszer, de mindenképpen ez egy járható út. Az előkésztés során elemeztük a jelenlegi szabályozást, azt a 15 éves organikus fejlődéssel kialakult joganyagot, ami szeptemberig hatályban volt. Az elemzés eredményeként megállapítottuk, hogy sok olyan eleme van a jelenlegi szabályozásnak, amit meg kell tartani, amelyekre szükség van, amelyek úgy helyesek, ahogy kialakításra kerültek. Gondolok itt a különféle jogtechnikákra, a visszaigénylés és a befizetés módjára, az átvállalásra, melyekről alapvetően kimondható, hogy szükséges, hasznos elemei a törvénynek. Viszont megállapítottuk azt is, hogy ezek között az elemek között nagyon sok olyan is van, amelyek nem életszerűek, meghaladta az idő azokat. Tehát bizonyos részleteikben változtatásra érettek még ezek a megmaradó elemek is.

A tárgyi hatály bővítésére a jövőben kerül sor A termékdíjtörvény tárgyi hatálya alatt számos termék volt, amelyek az idők folyamán lecsökkentek a mai hat termékkörre. A módosítások irányának éppen az ellenkezőjének kell lennie a jövőben, vagyis szélesíteni kell a termékdíjköteles termékek körét. Új termékeket kell bevonni, amelyek még nincsenek a szabályozás hatálya alatt, vagy régebben alatta voltak, de valamiért kikerültek alóla. A kötelezetti kör esetében fontos annak folyamatos vizsgálata és értékelése, hogy megfelelő helyre lett-e telepítve a díjfizetés. Ennek szellemében került felülvizsgálatra a jelenlegi gyakorlat, amely az Európai Unió direktívájához kényelmes csatlakozást biztosítva a csomagolás kibocsátójára terheli a díjfizetés feladatát. Ennek a megol-

dásnak a nehézsége, hogy a kötelezettek száma százezres nagyságrendű, hiszen kötelezetté válik a sarki virágárus is. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a NAV három év megfeszített munkájával 50 ezer kötelezettet tudott beterelni a rendszerbe, miközben ennél több maradt kívül. Az új szabályozás következtében megváltozik a kötelezetti kör, a díjfizetést átterelődik a csomagolószer gyártójára. Heves viták folytak az előkészítés során ezzel kapcsolatban, mert a csomagolószerek azonosítása, adóztatása sok kérdést vet fel. A csomagolószer ugyanis nem minden esetben válik csomagolássá végül. A rendszer ilyen logikával történő felépítését még az is nehezíti, hogy az EU elvárása csomagolásra vonatkozik, nem pedig csomagolószerre, ezért az államnak az ilyen rendszerű díjfizetés mellett extra adminisztrációs feladata keletkezik. A csomagolás mellett szóló érvek elsősorban tehát kényelmi jellegűek. Könnyebben megfelelünk az európai uniós adatszolgáltatási és adminisztrációs feladatainknak ebben az esetben. Másfelől a csomagolásra terhelt termékdíj szétdelegálja a felelősséget, hiszen nagyon sok, százezres nagyságrendű azoknak a kötelezetteknek a száma, akik a csomagolás termékkörben érintettek lehetnek. Ezt rendkívül nehéz nyomon követni, kontrollálni, a díjfizetés megtörténtét minden esetben biztosítani. A jelenlegi gazdasági helyzetben az így elvesző bevétel pedig különösen fájdalmas. Egyes becslések szerint ez a veszteség elérheti a beérkezett bevételnek akár a 10-15 százalékát is. A 2011-es évben nagyjából 13 milliárd forint jut a hulladékgazdálkodásra a licencdíjakon keresztül. Hogy ebből mennyi jut valójában a hulladékgazdálkodási piacra, arról nincsenek pontos adataink. Ha a bevételből levonjuk a koordinátorok kötelező kommunikációra költött öt százalékát és a többi működési költséget, körülbelül tízmilliárd forint lehet az az összeg, ami a hulladékhasznosításra jut. Ezenfelül 15 milliárd forint termékdíj kerül befizetésre, így együtt 25 milliárd forint a termékdíjas bevétel ma. Ezek mellett a becslések szerint 45-50 milliárd forint az adminisztrációs költség, tehát duplája az adminisztrációs költség annak, mint amennyi bevétel keletkezik, és majd ötszöröse annak, mint amennyi valójában a működésre fordítódik. Olyan rosszak az arányok, hogy egyértelműen kimondható, hogy ezen változtatnunk kell. A változtatás egyik legfontosabb eszköze az, hogy a csomagolás területén a csomagolószer válik termékdíjköteles termékké, mert így kikerül százezer kötelezett az adminisztrációs teher alól, és sokkal kevesebb, legfeljebb pár ezer kötelezettre marad a fizetési kötelezettség, és az ezzel járó adminisztrációs teher. Egyes becslések szerint ez mindössze 10 milliárd Ft-os tehercsökkenést okoz az adminisztráció területén, más becslések szerint 15-20 milliárd Ft a várható nyereség.

Csökken az adminisztrációs teher

A gyártói felelősség elve Megtartotta az új szabályozás a gyártói felelősség elvét. A hulladék keretirányelv egy olyan eszköztár a környezetvédelem és a gazdaság kezében, amelyet a tagországok az abban meghatározott célok elérése érdekében alkalmazhatnak. A gyártói felelősség elve egy fontos eszköz amellett, hogy jól érzékelhető a gyengesége is. A gyártói feleA Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

3

www.termekdijinfo.hu lősségnek a tisztán, egyszerű módon történő alkalmazása ugyanis problémákat fog generálni a piacon, mivel szegregálja a hulladékpiacot: az, aki könnyen, egyszerűen, jó feltételek mellett tudja alkalmazni a gyártói felelősség elvét, és nagy mennyiségű hulladékot tud saját körben feldolgozni, az ennek az előnyét fogja érezni. A tevékenységének az eredménye az lesz, hogy az így egyénileg kezelt hulladék nem a közös rendszer részeként kerül feldolgozásra. Ebből az következik, hogy azok a hulladékok maradnak a közösben az államnak, a közszolgáltatóknak, amelyek kevésbé értékesek. Ez nem baj, de hosszabb távon, hogyha ezt a logikát követjük, akkor felborulhat a piac, hiszen a közszolgáltatóknál, valamint azoknak, akiknél nehezebben értékesíthető hulladékok vannak, olyan feladatok jutnak, amelyek önmagukban veszteséggel, nagy támogatással láthatók csak el. Törekedni kell tehát az egyensúlyra a gyártói felelősség elvének érvényesítése és alkalmazása tekintetében.

Megszűnő szabályozási elemek

Megszűnik a számlazáradék

A legfontosabb megszűnő elemek: a mentesség, a levonás, a kedvezmény jogintézményei. Valójában az új szabályozásban is van mentesség, sőt a mentesség most került igazán a helyére azzal, hogy a felső hasznosítási arány teljesítése a mentesség feltétele. Tehát aki elérte azt a begyűjtési, hasznosítási arányt, amelyet az Európai Unióban konszenzussal a tagállamok felső hasznosítási aránynak elfogadtak, annak nincs további kötelezettsége, és ezért a termékdíj-fizetési kötelezettsége is lecsökken egy alacsonyabb mértékre, a rendszer-felügyeleti díj értékére. Tehát a mentesség valójában megmaradt, és most került összhangba a hulladék keretirányelvvel. Megszűnik a kötelezően alkalmazandó számlazáradék is az új szabályozás szerint.

Az új szervezeti struktúra Új szervezeti sémát valósít meg a Termékdíj Bizottság és az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért kellett két szervezetet létrehozni? Azért, mert a Termékdíj Bizottság a feladatoknak az előkészítője, a piacot szabályozó alapinformációk meghatározója, az ehhez szükséges döntések meghozatalában előkészítő a miniszter számára, míg az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség a miniszteri döntések végrehajtó szervezete. Világosan szétválasztásra került egymástól a tervezési és a végrehajtási szint és feladat. A Termékdíj Bizottság teremti meg a kapcsolatot az ipar és az állami irányítás között.

Termékdíj Bizottság A Bizottság létrehozásának alapvető célja hiteles és autentikus fórum teremtése, ahol az ipar szereplői és az állam kicserélheti véleményét, ütköztetheti álláspontját, ahol érdemi munka alakulhat ki a termékdíjas szabályozás és a termékdíjköteles termékekből képződött hulladékok hasznosításának sarkalatos kérdéseivel kapcsolatosan. A Bizottság négy állami delegáltból, négy ipari delegáltból, 4


valamint egy kilencedik független szakértőből áll, utóbbit a civil szférából vagy a tudomány területéről delegál a miniszter. A Bizottság tanácsadó szervezete a miniszternek, alapvető funkciója a döntés-előkészítés. A végső döntés minden esetben a minisztert illeti. Ennek oka, hogy a kötelezettséget Magyarország az EU-tól kapta, melynek teljesítése kötelezettség, ezért pedig végső soron a környezetvédelemért felelős miniszter a felelős. Cél a Bizottság transzparens működése, lehetőség szerint olyan döntési mechanizmus kialakítása, amely biztosítja, világosan láthatóvá teszi a döntések szakmai megalapozottságát. Megjegyzendő, hogy a 2012-es évre nincs feladata a Bizottságnak, mert ezek a kezdeti feladatok beépültek az új törvény szövegébe. Viszont a következő években az előkészítő munkát már a Bizottságnak kell elvégeznie. A Bizottságnak albizottságai lesznek az egyes anyagáramok csoportjainak megfelelően: csomagolási albizottság, elektromos és elektronikai berendezésekkel foglalkozó albizottság, gépjárművekkel kapcsolatos termékekkel és hulladékokkal kapcsolatos albizottság, különleges anyagáramok albizottsága és egy iparfejlesztési albizottság. Utóbbi feladata az országos jelentőségű fejlesztési célok és feladatok tárgyalása, értékelése.

Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Az ügynökség száz százalékban állami tulajdonban áll, nonprofit jellegű. A jelenlegi koordinátorok egy részénél a kötelezettekből kialakított tulajdonosi szerkezet óhatatlanul azt eredményezi, hogy a koordinátor érdekelt a gyűjtési és hasznosítási költségek minden határon túl történő csökkentésében. Ez árspirálhoz vezetett, mely mára kezelhetetlenül alacsony díjakat eredményezett a piacon egyes hulladékrészáramokban. Az OHÜ a miniszter által jóváhagyott, a Termékdíj Bizottság által meghatározott célok és feladatok végrehajtását végzi. Fontos feladata, hogy együttműködjön a hatóságokkal. A végrehajtás során közvetít, nyomon követ, megrendel, támogat, tehát a hulladékgazdálkodás irányítását tartja kézben. Az OHÜ nem veszi át a hulladékgazdálkodás gyakorlati végrehajtási feladatait, tehát nem fogja a szemetet begyűjteni és elszállítani, se hasznosítani, hanem mindezt a tevékenységet irányítani és koordinálni fogja. Az OHÜ három fő szervezeti egységből és igazgatói kabinetből áll. Az operatív szervezeti egység kapcsolatban áll az ipari szereplőkkel, elsősorban a szolgáltatókkal, ellenőrzi azokat, szerződést köt, javaslatokat készít elő, adminisztrál, dokumentál. A gazdasági szervezet biztosítja a működőképességet, az informatikai struktúrát, a bérszámfejtést stb. A koordinációs szervezet előkészíti és kivitelezi a jogszabály-változtatásokat, valamint felel a kommunikációért. Összesen mintegy 120-150 fős létszámmal fog teljes kiépítettségében működni az ügynökség. Ez évben 50 fő felvétele fog megtörténni. Kezdetben 40, később 80 főre emelkedne azoknak a száma, akik megfelelő képzésben és felkészítésben részesülnek ahhoz, hogy szervezetten és megfelelő hatékonysággal hajtsák végre az ellenőrzési feladatokat. A jelenlegi 24 koordináló szervezetnél úgy számoljuk, hogy 90-100 főállású alkalmazottja van, és ebből

www.termekdijinfo.hu a létszámból összesen két fő az, aki eddig főállásban részt vett az ellenőrzésekben. Érezhetően nagyon szűk volt az a létszám, és az az erőforrás, amely az ellenőrzésre fordítható volt. Részben ennek tudjuk be azt, hogy évek óta stagnálás van a piacon, nem növekszik a hulladékbegyűjtés és a hasznosítás mértéke. Azzal együtt, hogy a koordináló szervezetek tették a dolgukat, működtek, amennyire csak tudtak, de nem volt megfelelő eszközrendszerük, nem tudták a szükséges ellenőrzési feladatokat kellő hatékonysággal végrehajtani, igaz az is, hogy nem is kényszerítette őket erre senki. Mindezek következményeként a piacon szabálytalanságok alakultak ki.

Több helyszíni vizsgálat Az OHÜ-nek az ellenőrzési tevékenysége keretében szélesíteni, bővíteni kell a vizsgálati helyszínek számát, valamint a vizsgálati gyakoriságot. Azok a gyűjtött hulladékok mennyiségére és összetételére vonatkozó országos, átlagos értékek, amelyekből ki lehet indulni a kibocsátási, gyűjtési és hasznosítási becslések során, jelenleg ugyanis nagyon szűkös, nagyon hiányos, ráadásul jobbára ellentmondó adatokon alapulnak. Nagyon kevés olyan hiteles mérés történik ma Magyarországon, ami alapján pontosan meg lehetne mondani a legfontosabb számítási, becslési alapadatokat, mint például azt, hogy mennyi csomagolópapír, azon belül mennyi italkarton van a települési szilárd hulladékban, vagy annak papír frakciójában stb. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a jövőben olyan rendszert építsünk fel, amely az ilyen kérdésekre is megnyugtató, naprakész és pontos választ ad. Ez elemi érdekünk, hiszen amíg ezek a feladatok nincsenek megnyugtatóan megoldva, addig egy helyben fogunk topogni.

Ne legyünk álszentek Vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy semmi értelme szigorúbban ellenőrizni, mert a piacon mindenki elvégzi a saját munkáját, a törvényben kirótt vagy a szolgáltatás -megrendelés útján tőle megrendelt feladatokat. Aki nem végezte el, azt majd a NAV felderíti, és szankcionálni fogja. Ez azonban nem ilyen egyszerű feladat. Tudjuk jól, hogy a hulladékgazdálkodás egy tipikus inverz piac. Tehát a hulladékgazdálkodásban ne legyünk álszentek, és ismerjük el, hogy rendszerint az jár jól, aki nem szabályosan jár el. Általában a nem, vagy kevésbé környezettudatos, a nem szabályos eljárás előnyösebb. A lakos szintjén is olcsóbb és egyszerűbb kidobni a szemetet az út szélére, ha azért sokat kell fizetni, vagy nincs szemétszállítás, szemétgyűjtés. Az emberek jelentős része ezt meg is teszi. Ugyanezt fel kell tételeznünk sajnos az iparon belül is. Csak abban az esetben fog a rendszer jól működni, ha tudomásul vesszük ezt az alapvetést, hogy az inverz piac szabályai érvényesülnek. Az állami szerepvállalásra szükség van emiatt is, a jó működés érdekében. Az ellenőrzésnek a legfontosabb és legalapvetőbb oka ez a dolgok természeténél fogva jelen lévő nehézség. Az ellenőrzés célja, a szabályos működés biztosítása mellett, az állam számára megbízható adatbázis kialakítása és feltöltése, amelyből hitelesebb, pontosabb prognózisokat, becslése-

ket, számításokat készíthet, a bevételek és kiadások pontosabban megtervezhetőbbé válnak. Szintén erre az adatbázisra építhetők a környezetpolitika jelentős döntései, mint például az, hogy milyen típusú hasznosítási rendszereket lenne célszerű Magyarországon létesíteni, hol kellene azokat elhelyezni, milyen kapacitással rendelkezzenek stb.

Nélkülözhetetlen ismeretek A mai viszonyok között jól kiépült statikus ellenőrzési rendszer van Magyarországon, tehát a bizonylat-ellenőrzés, az utóellenőrzés, a pénzügyi ellenőrzés, az ehhez tartozó részletes eljárások rendelkezésre állnak, működnek. Ezek szükséges feltételei annak, hogy a társadalom, illetve az állam által megfogalmazott elvárásoknak megfeleljen a rendszer. Ezeket a statikus ellenőrzéseket továbbra is végre kell hajtani. De ezek mellett új ellenőrzési módszertant is be kell vezetni, mégpedig olyan ellenőrzési rendszert, amely a folyamatok ellenőrzését a folyamatok zajlása közben hajtja végre. Ezeket a dinamikus ellenőrzéseket a helyszínen kell végrehajtani, megfelelő gyakorisággal, ha kell, folyamatosan. Ennek részeként szisztematikus adatgyűjtést kell végezni, és az így nyert adatbázist ki kell értékelni. Fontos felismernünk, hogy egy olyan összetett tevékenység, mint a hasznosítás ellenőrzése, nem egysíkú feladat. Az eredményes ellenőrzéshez ismeretekkel kell rendelkezni az államigazgatás szempontjából, megfelelő jártassággal kell rendelkeznünk jogi kérdésekben, vagy például az adó- és vámhatóság szemszögéből is. Mindezek mellett az infrastruktúrával, fizikával, kémiával kapcsolatos ismeretekkel is rendelkezni kell, sőt informatikai, dokumentációkezelési ismeretekkel is, továbbá a rendszerszervezési és a technológiai ismereteket sem lehet nélkülözni. Mindezek együttes ismerete és alkalmazása teremtheti meg a megfelelő alapot a hatékony ellenőrzési rendszer kiépítéséhez.

Statikus ellenőrzések

Közös célért Mindebből az következik, hogy nincs olyan szervezet, amely minden szükséges ismerettel magas szinten rendelkezne. Csapatot kell tehát alkotni, olyan struktúrát kell felépíteni, amely ezekre a kihívásokra választ ad. Ezért az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökségnek és a zöldhatóságnak, továbbá a NAV-nak az feladata és kötelessége, hogy a működőképesség és fenti sokrétű feladatok ellátása érdekében együttműködjenek egymással. Ez egy jelentős rendszerépítési feladat, amit meg kell valósítani a közeljövőben. El kell határoljuk világosan az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség, a NAV, továbbá a környezetvédelmi hatóság feladatait. Ehhez az OHÜ ellenőrzési módszertant dolgoz ki. A különféle eseteket, az okokat és a szabályostól eltérő mintázatokat feltérképezi, valamint megállapítja, hogy milyen módon jöhetnek létre szabálytalanságok, és ezeket a szabálytalanságokat hogyan lehet azonosítani, kezelni. Az OHÜ a szolgáltatókat ellenőrzi, míg a termékdíjjal kapcsolatos ellenőrzéseket a vámhatóság végzi, míg a zöldhatóság feladata a környezetvédelmi engedélyeknek megfelelő működés biztosítása. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

5

www.termekdijinfo.hu – Vám Megváltoznak a díjtételek is

Környezetpolitikai célok

Alapvetően – a 2010 óta tömegalapon meghatározott – termékdíj-befizetések és licencdíjak összesített mértékéhez igazodnak az új díjtételek is, mely díjakat be kell fizetni az állam számára. Kereskedelmi csomagolások esetén a jelenlegi termékdíjtételek mértékéhez képest egy elfogadható és valóban vállalható díjszabást határoz meg a törvény. A díjszabás kialakítása során a környezetvédelmi célok mellett a gazdasági szempontok figyelembevétele is szükséges volt. A fokozatosság elvének érvényesítése miatt egyes termékek esetén azonban környezetvédelmi szempontból nem elfogadható díjszabás alakult ki. Nem reális az 56 forint/kilogrammos műanyag termékdíjtétel, mivel magára a begyűjtési és hasznosítási költségek fedezetére sem elegendő ez az összeg. Ugyanez igaz hatványozottan az üvegre. Az üveg esetén a 7 forintos díjtétel messze alatta van annak a szintnek, amelyik szükséges lenne ahhoz, hogy megfelelő mennyiséget gyűjtsünk és hasznosítsunk, miközben tudjuk, hogy 2012-ben 60 százalékra kell emelnünk a gyűjtési arányunkat. A műanyag táskák esetén az 1300 forintos díjtétel egy környezetpolitikai cél volt, amellyel nem bevételt kíván fokozni a jogalkotó, hanem alapvetően vissza kívánja szorítani a műanyag reklámszatyrok használatát. Az a cél, hogy az évi 4500 tonna reklámszatyor-kibocsátás helyett ne legyen több, mint évi 2500 tonna.

Új ösztönző elemek Csökken a rétegzett italos kartonok díjtétele, kifejezetten környezetpolitikai célok miatt, mivel a rétegzett italos karton az elemzések alapján az egyik legkedvezőbb csomagolóeszköz. Az üveg egyutas csomagolás a legkedvezőtlenebb csomagolóeszköz, tehát itt egy lényegesen magasabb díj lenne a helyénvaló, amely a visszaváltás irányába

terelné a piacot. Ez sajnos most nem teljesült, de mihamarabbi elérése fontos cél. Az elektromos és elektronikai berendezések esetében átlagosan 30 forintos díjtétel került megállapításra. A számítások azt mutatják, hogy ez éppen elegendő a költségek fedezetére. Környezetpolitikai cél volt a szórakoztatóelektronikai cikkek díjának magasabb szinten való megállapítása. Történt ez elsősorban azért, mert ezek a termékek inkább tekinthetők luxuscikkeknek, mint a mindennapi élet elengedhetetlen kellékeinek. Ezzel a háztartási kis- és nagygépek, játékok, sporteszközök stb. díjmértékét lehetett valamelyest alacsonyabb szinten tartani. A gépjárművel kapcsolatos hulladékáramoknál, mint az akkumulátor, a gumiabroncs és az egyéb kőolajtermék esetén a változtatás különféle elvek szerint történt. A gumiabroncs esetén a növekmény ellenére olyan pénzügyi helyzet állt elő, hogy ebben a hulladékáramban fedezetlen kiadásai lesznek 2012-ben az OHÜ-nek. A megállapított 32 forintból nem teljesíthető a feladat. Az akkumulátorok és a kenőolaj esetében kisebb növekedés lett meghatározva. Végül, de nem utolsósorban egy fontos környezetpolitikai célról, az újrahasználat adómentessé tételéről ejtsünk pár szót. Környezetvédelmi szempontból a feladat egyszerű, világos. Az a környezettudatos cég, amely újrahasználatot valósít meg, ezzel erőforrásokat takarít meg, és másokat is arra ösztönöz, hogy környezetvédelmi szempontból a lehető legelőnyösebb megoldásokat alkalmazzon, helyes, ha alacsonyabb díjat fizet, kevesebb a rá nehezedő adminisztrációs teher. Ennek megvalósítása azonban különösen nehéz feladat, mivel a díj- és adminisztrációmentesítés óhatatlanul azokat is ennek a lehetőségnek a kihasználására csábítja, akik nem kívánják az újrahasználat egyébként magasabb költségeit állni. Rendkívüli figyelmet kívánt ennek az egyszerűnek tűnő elemnek a beépítése a rendszerbe.

Magyar Vámügyi Szövetség

Együttműködésre törekszünk

A tudás hatalom

– Az elmúlt háromnegyed év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az összevonást megelőző bejelentések, a hatósági információk reálisak és tárgyszerűek voltak – mondja Tüske Péter, az MVSZ elnöke. Sokak félelmüket arra alapozták, hogy több olyan országban, ahol hasonló módon összevonták a vám- és adóhatóságot, hosszú évekig „döcögött” az ügyintézés, nehezen alakult ki az új apparátus. Nálunk is két szervezeti kultúrát kellett összeolvasztani, egy egyenruhás rendészeti típusú szervezetet egy tipikusan hivatalnoki jellegű szervezettel úgy, hogy az átjárhatóság biztosítva legyen. A szervezet jelentősen átalakult, több mint ötszázan, nagy gyakorlatú szakemberek éltek a kedvezményes szolgálati nyugdíj lehetőségével, így zömében fiatalok maradtak, különböző szakmai felkészültséggel. Így a félelem jogos volt, de kijelenthetem, hogy a vámolási folyamatok, amelyek már korábban is a számítástechnikára „épültek”, nem lassultak, az átállás szinte zökkenőmentes volt. A NAV létrejöttét követően tárgyalásokat folytattunk az elnök asszonnyal, aki elfogadta javaslatainkat, és együttműködési megállapodást kötöttünk. A magyaros tempera-

A Magyar Vámügyi Szövetség mostani októberi konferenciáján a 2011. évi ellenőrzések tapasztalatai, a magyar EU-elnökség munkája, a Duna menti forgalom sajátosságai, a Vám, a Környezetvédelmi Főosztály tevékenysége, a Reptéri Főigazgatóság tapasztalatai szerepeltek a többi között a napirenden, a Vám Műhelyen pedig módjuk volt a részvevőknek a legaktuálisabb kérdéseket megvitatni.

– Az egy évvel ezelőtti konferencián sok résztvevő még attól tartott, hogy a vám- és pénzügyőrség és az APEH egyesülésével, a NAV létrejöttével lelassulnak a vámkezelések, bonyolultabbá válnak az eljárások. 6


Vám mentumból adódó „ki a kardom” állásponttal nem értünk egyet, hiszen a hatóság és a mi céljaink azonosak: az ügyek jól menjenek, és a jövőben még jobban tudjunk együtt dolgozni. A kialakult helyzet ránk is nagyobb felelősséget hárít, joggal várják el, hogy a vámmal foglalkozó ügyfelek a korábbinál jóval felkészültebbek legyenek. A bonyolult, összetett gazdasági vámeljárásoknál a kedvezményes típusú termeléstámogató eljárásoknál, amelyek valóban összetettek, még tapasztalunk gondokat. Az ilyen engedélyekhez való jutás, ezeknek a használata, illetve az elszámolások okoznak gondot, sokszor több hónapos csúszásokkal kell számolni, de ez nem a hatóságok jóindulatán, hanem a legtöbbször a szakmai tapasztalatok hiányán múlik.

Sokszínű tevékenység • Milyen kérdésekkel foglalkozik most a Magyar Vámügyi Szövetség? – Mi ez elmúlt 17 évben mindig arra törekedtünk, hogy lehetőleg ne egyedi ügyeket tartsunk napirenden, hanem gyűjtsük össze a különböző ügycsoportokat, s ezeket rendezzük különböző szakmai fórumokon. Elsősorban azokat a kérdéseket tartjuk napirenden, ahol a jogszabályokban rejlő anomáliák vagy nehezen megoldható helyzetek akadályozzák a folyamatos munkát, és élünk a jogszabálymódosítási javaslatokkal. Először mindig a vámszervekhez küldjük el a javaslatainkat, és csak egyeztetés után fordulunk a jogalkotókhoz. A hazai együttműködésen túl az Európai Unió bizottságaival és a Vám Világszervezet különböző részlegeivel is szakmai kapcsolatot tartunk. • Melyek azok a kérdések amelyeket meg kellene oldani? – Mi ezt a szakmát egységesen kezeljük, hiszen rendkívül sokszínű tevékenységről van szó. A különböző termelői, importőri, logisztikai szolgáltatói szervezetek érdekeit közösen képviseljük, hiszen közös érdek, hogy vonzóvá tegyük a vámkezelési szolgáltatói környezetet. Így a komplex logisztikai szolgáltatócsomagon belül is az a célunk, hogy minél többen éljenek vele olyanok, akik az Európai Unióba való árubehozatalnál a hazai szolgáltatásokat veszik igénybe. Amivel feltétlenül ezt indokolni tudjuk, hogy a mi eljárásaink gyorsak. A külföldi, például holland, németországi és más példák azt igazolják, hogy nemcsak a vámnak, hanem az adónak is nagy szerepe van a gyors szabad forgalomba helyezésnél. Ezzel ma már minden fórumon egyetértenek, a „hogyan” meghatározása most a fő feladat. Azzal egyetértünk mi is, hogy a gyorsaság mellett a biztonság meghatározó kérdés. Itt felül kell vizsgálni a vám és az adóbiztosítékok kérdését, mert a száz százalékban biztosított környezet nem tartható fenn. Ezt olyan gazdasági eljárásoknál is megkövetelik, ahol a folyamat végén a vámtartozást nem kell rendezni. – Jogszabályi korrekciók lennének szükségesek az utóellenőrzésnél és a vámbírságolásoknál is. Évek óta sokat és sokan vitatkoznak azon, hogy ha Brüsszelben döntenek az alapvető kérdésekben, meghatározó a közösségi vámkódex, akkor lehet-e magyar nemzeti vámpolitikát alkotni. Magyarországon van végrehajtási törvény, különböző minisztériumi rendeletek szerint dolgozunk, tehát igazod-

va a vámkódexhez, figyelembe lehet és kell venni a hazai sajátosságokat. Ezt a gyakorlatot alkalmazza egyébként sok sikeresen gazdálkodó európai uniós tagállam is. Így állítom, hogy a nemzeti vámpolitikának és nemzeti adópolitikának nagy szerepe van, és ez még sok lehetőséget rejt magában. Az eljárásokat nagymértékben egyszerűsíti, ha minél többen csatlakoznak az AEO-hoz, ami minősítést, folyamatos ellenőrzést jelent, ugyanakkor nagymértékben megkönnyíti a nemzetközi kereskedelmi forgalmat.

A cél közös • Milyen fórumokon van alkalom a javaslatok megvitatására? – Sokcsatornásnak mondhatjuk ma már ezt a rendszert, és az esetek döntő többségében a viták eredménnyel zárulnak, hiszen mindkét félnek van valami reális, értelmes válasza a felvetett kérdésekre. Állandó kapcsolatunk van a NAV Vám Főosztályával, írásos javaslatainkra választ kapunk, és a vám kapcsolattartó üléseken módunk van álláspontunk kifejtésére, és azt tapasztaljuk, hogy javaslatainkat az esetek többségében megfogadják. A Jövedéki Főosztály rendszeresen szervez nyílt napokat, és a Környezetgazdálkodási Főosztály is igényt tart a rendszeres eszmecserékre. • A szövetségen belül milyen fórumrendszerek vannak? – Különböző sikeresen működő tagozataink vannak. Az egyikben a termelő, exportőr vállatok – közel hatvan cég – a magyar külkereskedelmi forgalmat meghatározó szereplők, és többiben a logisztikai szolgáltatók, vámudvarok, külön tagozatban az expressz integrált szolgáltatók, mint például a DHL és a TNT, a tanácsadók tagozatában vámszakértők mellett bankok, szoftverházak képviselői tevékenykednek. A legfiatalabb tagozatunk a környezetgazdálkodási, ahol elsősorban a termékdíjas kérdések kerülnek napirendre. Nagy az érdeklődés a Vám Műhely iránt, ahol a szakma legkiválóbb képviselői tartanak előadásokat, és alkalmuk van a résztvevőknek a legfontosabb kérdések megvitatására.

A biztonság meghatározó kérdés

Ismét megalakul a Vámtanács • A hírek szerint újraéled a Vámtanács. – Ez valóban így van, és ezért is nagy jelentősége van annak, hogy több szervezettel egyeztetjük az elképzeléseket. Így a Szállítmányozók és a Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetségével, és más szakmai szervezetekkel. Integráló szerepet töltünk be. A logisztikai egyeztető fórumon belül, amelynek most az elnöki tisztjét is betöltjük, mostanra már sikerült elfogadtatnunk a logisztikai szakma tudományos képviselőivel is, hogy a vám szerves része a logisztikai tevékenységnek. Két tanulmányt is kidolgoztunk, a többi között annak bemutatására, hogy mennyivel egyszerűsödnének az eljárások, ha a nagy áruérkeztető, -elosztó pontok vámszabad területként működnének. A logisztikával foglalkozó szervezetek a közeljövőben a Nemzeti Fejlesztési, a Nemzetgazdasági és a mezőgazdaságot irányító minisztériummal is stratégiai együttműködési megállapodást kötnek. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

7

Vám Új képzési formák

OKJ-s „jogosítványok”

• „A tudás a vámszakértelem záloga”. Ez a Vám Világszövetség idei szlogenje. Önök mit tesznek azért, hogy a szlogen ne maradjon szlogen? – Alaptézis, hogy egy vámkezelés még mindig az ügyfél indítványára indul. Ha az ügyféloldal felkészült és képzett, egyszerűbbé, gyorsabbá válik az ügyintézés. Éppen ezért meghatározóan fontosnak tartjuk a tájékoztatást és a képzést. Lehetővé tettük három szakmai területen is, hogy sokan OKJ-s „jogosítványhoz” jussanak, valamennyi, szakmánkkal kapcsolatos képzés alapja ugyanaz a hat szaktantárgy, például az egyik a vámtarifa, így a speciális oktatást csak a szakmai irányú szinten tartó képzésnél kell pluszként biztosítani. A továbbképzések megkezdődtek, és ez lehetővé teszi, hogy azok is, akiknek korábban már volt gyakorlatuk, megismerkedjenek a többi között az európai uniós jogi kör-

EBEJ A helyi egyszerűsített eljárásban a szállítmány kijelölt helyre történő érkezéséről szóló értesítések, valamint az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásban benyújtott, hiányos adattartalmú vámáru-nyilatkozat elektronikus úton történő benyújtása a tervek szerint 2011. október 1-jétől PILOT eljárásban megvalósul. Ez azt jelenti egyelőre, hogy az AIS és AES eljárások bevezetésénél alkalmazott és ismert gyakorlat szerint csak kijelölt gazdálkodók és igazgatóságok vonatkozásában kerül az eljárás bevezetésre. Ez esetben két gazdálkodó és két igazgatóság közreműködésével kerül sor az EBEJ PILOT eljárására. A PILOT eljárás eredményes lezárása esetén 2012. január 1-jétől már országos szinten is alkalmazásra kerülhet az EBEJ.

Bizottsági rendelet

Mielőtt azonban az elektronikus alkalmazás részleteibe belemennénk, nézzük meg, hogy milyen jogi és más egyéb körülmények okán került megvalósításra az említett fejlesztés. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/ EGK tanácsi rendelet végrehajtására kiadott 2454/93/EGK bizottsági rendelet (továbbiakban: Bizottsági rendelet) módosítására vonatkozó – 2008. november 17-én kihirdetett – 1192/2008/EK rendelet jelentős mértékben megváltoztatta az egyszerűsített eljárások engedélyezési feltételeire, illetve az egyszerűsített eljárások végrehajtására vonatkozó szabályokat. Ilyen többek között a 253a. cikk kiegészítése, mely szerint:

Alkalmazási feltétel „Az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárás alkalmazásának feltétele, hogy a vámáru-nyilatkozatokat és az értesítéseket elektronikus formában nyújtsák be.” 8


nyezettel is. Van elegendő kitűnő szakemberünk, hogy az oktatást segítsük, és az egyes terülteken, pl. a termékdíjügyintézőknél a vizsgabiztosokat is mi adjuk. A csatlakozás óta rendszeresen szervezünk előadásokat a továbbképzések feltételének megteremtésére. Az ügyintézőképzést teljesen új alapokra helyezzük, két féléven át oktatjuk majd. Olyan képző intézettel működünk együtt, amelynek akkreditációja van. Jövőre megkezdjük a vámmenedzseri képzést is, folyamatosan gondoskodunk arról, hogy szövetségünk tagjai naprakészen informálódjanak az új jogszabályokról, utasításokról, rendelkezésekről, mert ma már valóban a tudás hatalom, és csak jól felkészült szakemberek tudnak helytállni az egyre élesedő versenyben. A következő hónapokban a Vám-Zollban fórumot biztosítunk az MVSZ vámszakértőinek, vállalati vámszakembereinek, hogy kifejthessék szakmai véleményüket. m Ennek értelmében az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy helyi vámkezelési eljárás engedélyese csak úgy gyakorolhatja e jogát, ha az egyszerűsített eljárásban keletkező vámáru-nyilatkozatait és a Bizottsági rendelet 266. cikk (1) bekezdésében meghatározott értesítéseket elektronikus formában nyújtja be. Ennek megvalósítása természetesen kétoldalú, mivel egyrészről az engedélyesnek olyan informatikai háttérrel kell rendelkeznie, mellyel elektronikus formában tudja benyújtani a vámáru-nyilatkozatokat, illetve értesítéseket, másrészről a vámhatóság informatikai rendszerének is képesnek kell lennie ezen ügyféli üzenetek elektronikus fogadására. A Bizottság – tudva azt, hogy sok tagállam még nem alakította ki az elektronikus vámáru-nyilatkozat, illetve értesítés fogadását, feldolgozását – a hivatkozott jogi norma alkalmazására irányuló felkészülésre átmeneti időt biztosított, melynek értelmében 2011. január 1-jétől vált volna kötelezővé az elektronikus feldolgozás alkalmazása. A magyar vámigazgatás már 2008-ra megteremtette az elektronikus import és export vámáru-nyilatkozatok elektronikus benyújtásának lehetőségét. 2009-től pedig lehetővé tette az egyszerűsített importeljárásban keletkező kiegészítő vámáru-nyilatkozat elektronikus formában történő benyújtását. Ez viszont még nem jelentette azt, hogy az egyszerűsített eljárásban jelentkező értesítési kötelezettségnek, illetve az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásban a hiányos adattartalmú vámáru-nyilatkozat benyújtásának is elektronikus úton eleget tudjon tenni az engedélyes. Azonban ennek kialakításához már az alapfeltételek fennálltak azzal, hogy az elektronikus vámáru-nyilatkozat benyújtásának lehetősége már megvalósult, mivel az ügyféli kommunikációs csatorna (KKK2.0) már rendelkezésre állt, és az elektronikus feldolgozás eljárási technológiája és rendje is elkészült. A Bizottság 2010. év eleji felmérése szerint még mindig sok tagállamban nem került kialakításra az elektronikus vámáru-nyilatkozat és értesítés benyújtásának lehetősége. Ezért a Bizottsági rendelet módosításáról szóló 430/2010/EU rendelet ismételten kiegészítette a 253a. cikket a következő szabállyal: „Abban az esetben azonban, ha nem áll a vámhatóságok vagy a gazdasági szereplők rendelkezésére az egysze-

Vám rűsített vámáru-nyilatkozatok vagy a helyi vámkezelési eljáráshoz kapcsolódó értesítések benyújtására vagy fogadására szolgáló, adatfeldolgozási technikát alkalmazó számítógépes rendszer, a vámhatóságok az általuk meghatározott egyéb formában benyújtott nyilatkozatokat és értesítéseket is elfogadhatják, feltéve, hogy az alapján hathatós kockázatelemzés végezhető.” Vagyis nem kötelező az elektronikus vámáru-nyilatkozat és értesítés benyújtása az egyszerűsített eljárásokban sem, ha más módon is biztosítani tudja a vámhatóság a hathatós kockázatelemzés végrehajtását. Meg kell azonban jegyezni, hogy a már kihirdetett Modernizált Vámkódex csak az elektronikus vámáru-nyilatkozat és értesítés beküldését fogadja el az egyszerűsített eljárásokban. Az új Vámkódex alkalmazásának időpontja azonban még továbbra is kérdéses.

1. ábra

Nem kötelező, de célszerű Fentiek alapján tehát – a jogi alapokat tekintve – még mindig csak ott tartunk, hogy nem kötelező az elektronikus alkalmazás bevezetése az egyszerűsített eljárásokban. Mégis, akkor miért kerül megvalósításra a magyar vámigazgatás részéről ez a fejlesztés? A döntő ok, hogy 2009 májusában az Európai Számvevőszék helyszíni vizsgálat keretében ellenőrizte a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó egyszerűsített eljárásokat. Az egyik alap megállapítás az volt az EU Számvevőszék részéről, hogy a hatékony kockázatelemzés érdekében legalább az importengedélyezési kötelezettség és megfigyelési eljárás alá tartozó árukra kötelezően elő kell írni a szállítmány kijelölt helyre történő érkezéséről szóló értesítés benyújtását. Annak érdekében, hogy az érintett egyszerűsített engedélyesek részére ne okozzon a változás különösen nagy hátrányt, a magyar vámigazgatás az értesítési kötelezettség előzőek szerinti kötelező alkalmazását az elektronikus benyújtás lehetőségének bevezetéséhez igazította. Ez azért is fontos, mert a Bizottsági rendelet 266 cikk (1) bekezdése értelmében az értesítés célja, hogy a vámhatóság dönteni tudjon az áru kiadhatóságáról. Vagyis az áru csak akkor használható fel, ha a benyújtott értesítés alapján a vámhatóság az áru kiadhatóságáról dönt. Ezen folyamat manuális lebonyolítása esetén a feldolgozási folyamat időtartama kiszámíthatatlan lenne, illetve általában hosszú időtartamot venne igénybe. Elektronikus alkalmazás esetén viszont ez az idő kiszámíthatóvá válik, és jelentős mértékben lerövidül, mint ahogy azt már elektronikus import vámáru-nyilatkozatok (AIS) feldolgozásánál tapasztalhatták a felhasználók. A bevezetés után akkor lássuk, hogy milyen módon kerül megvalósításra az elektronikus értesítési bejelentés (a fejlesztők által kreált rövidítés szerint: EBEJ) (1. ábra).

2. ábra

Megvalósítás Elektronikus értesítés bejelentése (helyi vámkezelési bejelentés) (2. ábra) Az ügyfelek a KKK 2.0 rendszerbe a megadott vám- és pénzügyőri igazgatóságnak címezve (VH. kód 8 karakteren adható meg, csak a megadott vámhivatali kódra lehet A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

9

Vám helyi EBEJ-t benyújtani) küldik az elektronikus értesítést tartalmazó üzenetet. Az értesítés adásának és a fogadásnak formai szabályai megegyeznek az EV benyújtás/fogadás szabályaival. Kiadásra kerül a CDPS XSD új verziója (CDPS/EV/2.8), mely alkalmas az EV, az „Egyszerűsített árunyilatkozat” és a „Helyi vámkezelési bejelentés” elektronikus üzeneteinek benyújtására. Az új verzió már a beküldéskor megkülönbözteti az említett három típust az alábbiak szerint: • ’N’: EV benyújtása (normál vagy kiegészítő árunyilatkozat, bejelentes2 = ’A’, ’X’, ’Y’, ’Z’) • ’H’: helyi vámkezelési bejelentés (bejelentes2 nincs) • ’E’: egyszerűsített nyilatkozat (hiányos EV vagy helyettesítő okmány, bejelentes2 = ’B’, ’C’)

KKK 2.0

Formai szabályok

A KKK 2.0-tól CDPS-be érkezett xml üzenetet először az XML séma alapján kell ellenőrizni. Hiba esetén: Válaszüzenet kerül visszaküldésre a beküldőnek a visszaadásról. Ezt az ellenőrzést alapvetően a KKK2 rendszer végzi. Mivel az EBEJ XML séma tartalmi felépítését gyakorlatilag az EVkitöltésre vonatkozó szabályok (2454/93/EGK Bizottsági rendelet 30A melléklet 7. táblázat) határozzák meg, így az alap szempontot az EV egyes rovatai (továbbiakban EBEJ rovatok) jelentik. XSD-ellenőrzés során az egyes EBEJrovatok típus, hossz és kötelezőség ellenőrzése valósul meg. A sémaszabályok módosulásai verziókövetéssel valósulnak meg, így történetileg nyomon követhetők (1. táblázat). Hibátlan sémaellenőrzést követően az xml-ben beadott EBEJ adatai betöltésre kerülnek az adatbázisba. Ezzel egyidejűleg megvalósul az EBEJ átvétele, melyhez letárolódik az „átvétel” vámigazgatási cselekmény az adatbázisban. Ellenőrzésre kerül az EBEJ-en szereplő ügyfél (az EBEJben feltüntetett nyilatkozattevő EORI azonosítója szerint), hogy rendelkezik-e EÜC-azonosítóval, valamint azonos-e a beküldővel, vagyis az adott EBEJ a továbbiakban elektronikusan feldolgozható-e? Hiba esetén: az átvételről és a visszaadásról (a hiba megjelölésével) válaszüzenet kerül visszaküldésre a beküldőnek. Hibátlan automatizált folyamatellenőrzés esetén kerül lefuttatásra a kitöltöttség-ellenőrzés (rovat kötelezőség/ tilos vizsgálat), a szintaktikai ellenőrzés, összefüggés-vizsgálat, valamint a TARIC-feltétel-vizsgálat. EBEJ-adattartalom Rovat 1. Nyilatkozat 2. Tételek száma 3. Egyedi szállítmányhivatkozási szám 4. Fuvarokmány száma 6. Címzett 7. Nyilatkozattevő/képviselő 8. Nyilatkozattevő/képviselő jogállásának kódja 9. A pénznem kódja 12. Árumegnevezés

10


Hiányos Kötelező Kötelező

Értesítés Tilos Kötelező

Kötelező

Kötelező

Kötelező Kötelező Kötelező

Kötelező Kötelező Kötelező

Kötelező

Kötelező

Kötelező Kötelező

Kötelező Kötelező

Rovat 13. A csomagok típusa (kód) 14. A csomagok száma 15. Fuvarozási jelzések 16/1. Kereskedelmi elszámoló mennyiség 16/2. Kereskedelmi elszámoló mennyiségi egység 17/1. Berendezés azonosító száma, amennyiben konténerben van 17/2. Konténerjelzés 17. Az árutétel sorszáma 18/1. Vámtarifaszám 18/2. TARIC kiegészítő kód 1 18/3. TARIC kiegészítő kód 2 18/4. Nemzeti kiegészítőkód 19/a Származási ország kód 19/b Tartomány kód 20. Bruttó tömeg (kg) 21. Eljárás 22. Nettó tömeg (kg) 23. Tételsor összege 24. Hivatkozási szám az egyszerűsített eljárásokhoz 25. Az engedély száma 26. Különleges megjegyzések 27. A nyilatkozat dátuma 28. Aláírás/hitelesítés

Hiányos Kötelező Kötelező Kötelező

Értesítés Kötelező Kötelező Kötelező

Kötelező

Kötelező

Kötelező

Kötelező

Lehet

Lehet

Lehet Kötelező Kötelező Lehet Lehet Kötelező Kötelező Lehet Kötelező Kötelező Lehet Kötelező

Lehet Kötelező Kötelező Lehet Lehet Kötelező Kötelező Lehet Kötelező Kötelező Lehet Kötelező

Lehet

Lehet

Kötelező Lehet Kötelező Kötelező

Kötelező Lehet Kötelező Kötelező

TARIC-kód A feldolgozás során a megadott TARIC-kód, preferenciakód (100), dátum és származási ország alapján a TARIC átadja a kapcsolódó intézkedéseket, és ezeket értékeli a CDPS_I a feldolgozás során az alábbiak szerint: Intézkedés feltételvizsgálat (a szabad forgalomba bocsátás vámeljárás, valamint D típusú vámraktár esetén) lefolytatásához szükséges feltételek meglétének vizsgálata: 1. amennyiben az intézkedéshez feltétel (okmány) tartozik, akkor az alábbi eredmények lehetnek: • az okmány szerepel a mellékletek között -> a feldolgozás elvégezhető, az elektronikus feldolgozást nem állítja meg • az okmány nem szerepel a mellékletek között -> feldolgozás feltételes elfogadás után elvégezhető, az elektronikus feldolgozást megállítja 2. amennyiben a korlátozó intézkedéshez nem tartozik feltétel a feldolgozás feltételes elfogadás után elvégezhető, az elektronikus feldolgozást azonban megállítja. Az EBEJ kialakításával párhuzamosan fejlesztett ÁRUREG-CDPS automatikus kivezetés kapcsolat megvalósítása eredményeként a program vizsgálja, hogy a Mellékletek között feltüntetett MRN: • Valós • Kivezetetlen • A vám elé állítás hivatalkódja megtalálható-e az ETRben a vonatkozó engedélyhez tartozó – „területi hatály”-ként rögzített – hivatalkódok között

Vám Sikeres ellenőrzés után a feldolgozás az MRN kivezetése nélkül folytatódik. Hiba esetén: az átvételről és a viszszaadásról (a hiba megjelölésével) válaszüzenet kerül viszszaküldésre a beküldőnek.

3. ábra

Pénzügyi kockázatelemzés A sikeres adat- és keresztellenőrzéseket követően valósul meg – az EBEJ szempontjából legfontosabb mozzanat – a benyújtott adatok pénzügyi kockázatelemzése. A kockázatkezelésnek három kimenete lehet: – Okmányellenőrzés (parkolópályára terelés) – Áruvizsgálat (parkolópályára terelés) – Nem kockázatos, a feldolgozás tovább folytatható. A parkolópályára terelés esetén a kockázatkezelés kimenetéről értesítést kerül kiküldésre a beküldőnek. A címzett vám- és pénzügyőri igazgatóság nyitvatartási idején belül van vámhatósági közreműködés (vámhivatallal kapcsolatfelvétel, okmánybenyújtás, áruvizsgálat). Amennyiben az okmányellenőrzés vagy az áruvizsgálat nem állapít meg eltérést, biztosítani kell, hogy az elektronikus folyamat a pénzügyőr döntése alapján folytatódjon. Az eljáró pénzügyőr ügyféli kapcsolatfelvétel nélkül is tovább engedheti a folyamatot, melyről értesítés nem készül. Amennyiben a vámhivatal zárva van, akkor az AISszabályoknak megfelelően az országos ügyfélteamhez kell továbbítani a tételt. A nem kockázatos ágon egy időzítő beiktatása lehetőséget biztosít a pénzügyőr számára, hogy az elektronikus folyamatot megállítsa és okmányellenőrzést vagy áruvizsgálatot előírjon. Nyitvatartási időben 10 perc, nyitvatartási időn túl 30 perc múlva kapja meg az engedélyes az értesítést az áru kiadásáról. Amennyiben a hivatali/ ügyfélteam revizor nem jelöli ki okmány- vagy áruvizsgálatra a tételt, az időzítő leteltével a feldolgozás folytatódik. Okmány/áruvizsgálat, valamint TARIC feltétel/KOCKA találat esetén kizárólag felhasználói beavatkozást követően folytatódhat a feldolgozás.

Jóváhagyás Az előzőekben említett időzítő lejártát követően automatikusan vagy a vizsgálati eredmények rögzítését követően a pénzügyőri döntés hatására megtörténik az EBEJ „jóváhagyása” (megvalósul az EBEJ „elfogadása” és a hozzá kapcsolódó vámigazgatási cselekmény adatbázisban való tárolása). A „jóváhagyás” alapjául szolgáló ellenőrzések az átvételt követően történnek, ezért az ellenőrzéskor aktuális ellenőrzési szempontok, szűrők (mint pl. TARIC-ellenőrzés) az átvétel időpontjához kapcsolódnak. Ennek megfelelően, ha az EBEJ az elvégzett ellenőrzések alapján hibátlan és így „jóváhagyásra” kerül, az átvétel dátuma meg fog egyezni az EBEJ „jóváhagyás” cselekmény dátumával. Az ügyfélnek értesítés kerül kiküldésre az átvételről és „jóváhagyásról”. Amenynyiben a folyamat manuális ágon fejeződik be, akkor az ügyfél értesítése a vám- és pénzügyőri igazgatóság feladata, melyet a rendszer „értesítés” nyomtathatóságával támogat.

Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásban benyújtott (hiányos) árunyilatkozat benyújtása Az egyszerűsített (adat hiányos) árunyilatkozat feldolgozási folyamat alapvetően megegyezik a helyi vámkezelési eljárás bejelentés jóváhagyási folyamatával (3. ábra). Eltérés az értesítéskezelés tartalmában van: automatikusan, vagy a vizsgálati eredmények rögzítését követően a pénzügyőri döntés hatására megtörténik az árukiadás, melyről az ügyfél számára üzenet kerül kiküldésre, melyben az áru kiadásáról kap értesítést a beküldő.

EBEJ „jóváhagyása”

Üzemszünet Ügyféli üzemszünet, hiba, egyéb akadály esetére biztosított, hogy a papíron/xml-ben benyújtott egyszerűsített nyilatkozatot, értesítést a hivatali felhasználó fel tudja dolgozni. Ugyancsak megoldott, hogy a CDPS_I rendszer „Nyilvántartási szám előzetes kiadása” menüpontjában EBEJ CDPS_ID számokat előre ki lehet adni „Egyszerűsített bejelentés/Helyi vámkezelés” opció kiválasztással, darabszám kitöltéssel. Buzási Tibor A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

11

Vám

Vámmentes vámeljárások során alkalmazható fontosabb jogcímek Az Európai Unió tagországain kívüli országokból – mint harmadik országból – behozni kívánt árukat a közösségben történő felhasználásuk érdekében szabad forgalomba kell bocsátani, általános esetben vám- és áfafizetési kötelezettség teljesítésével egyidejűleg.

Az Európai Unió tagországai számára ellenben kívánatos, hogy azon meghatározott körülmények között, amikor az árubehozatal különleges feltételei nem követelik meg a gazdaságvédelmi intézkedéseket, olyan intézkedéseket lehessen alkalmazni, melyek következtében az áruk a rendes körülmények között kivethető behozatali vámok alól mentességet élvezzenek. Ezeket a mentességeket szabályozhatják például olyan többoldalú nemzetközi egyezmények, melyeknek minden tagállam vagy egyes tagállamok a szerződő felei. Ezekben az esetekben a tagországoknak egyöntetűen kell alkalmazniuk az ilyen egyezményeket, hogy kiküszöböljék a bennük foglalt mentességek alkalmazásában mutatkozó különbségeket és az érintettek számára lehetővé váljon, hogy ugyanazokat az előnyöket élvezzék az Európai Unió minden tagországában. Mivel ezeket az egyezményeket minden tagállamnak alkalmaznia kellett, ez előre feltételezte a vámunió követelményeivel összhangban bevezetendő uniós szabályokat a tervezett vámok alóli mentességre vonatkozóan.

Személyes vagyontárgyak

Közösségi rendszerek A vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 1186/2009/EK tanácsi rendelet (továbbiakban: vámmentességi rendelet) – amelyet 2010. január 1-jétől kell alkalmazni közvetlenül és kötelező jelleggel valamennyi tagállamban – bizonyos esetekben lehetőséget ad a vámmentes behozatalra, és jelen cikkünkben ezeket a kedvező lehetőségeket, valamint jogcímeket kívánjuk megismertetni a kedves olvasókkal – a teljesség igénye nélkül.

I. Szokásos lakóhelyüket harmadik országból a közösségbe áthelyező természetes személyekhez tartozó személyes vagyontárgyak A szokásos lakóhelyüket harmadik országból az Európai Unió vámterületére áthelyező természetes személyekhez tartozó személyes vagyontárgyak vámmentes behozatalát a vámmentességi rendelet I. fejezetének 3–11. cikkei szabályozzák. 12


Fenti cikkek alapján általánosságban elmondható, hogy vámmentesen vámkezelhetők azok a személyes vagyontárgyak, amelyeket azok a természetes személyek hoznak be, akik az állandó tartózkodási helyüket az Európai Unión kívüli, harmadik országból a Magyar Köztársaság területére helyezik át, feltéve, ha azok az áruk • a körülmények által indokolt különleges eseteket kivéve, az érintett személy birtokában vannak, továbbá nem fogyasztható áruk esetén, amit az érintett személy a korábbi szokásos lakóhelyén legalább hat hónapig használt azt az időpontot megelőzően, hogy a harmadik országban megszűnt a szokásos lakóhelye, valamint • ugyanazt a célt szolgálja az új szokásos lakóhelyén, mint az előző lakhelyén. A „személyes vagyontárgy” bármely, az érintettek személyes használatára szánt, vagy háztartási szükségleteiket kielégítő tulajdont jelenti. Ebbe a körbe tartoznak: • a háztartási célú ingóságok, amelyek az érintett(ek) személyes használatára vagy háztartási igényei(k) kielégítésére szánt személyes ingóságot, ruhaneműt, lakberendezést és felszereléseket jelentik. • a kerékpárok és motorkerékpárok, magángépjárművek és azok pótkocsijai, kemping-lakóautók, kedvtelési célú hajók és magánrepülőgépek. A „személyes vagyontárgyak” körébe tartoznak továbbá a rendes családi szükségleteknek megfelelő háztartási célú élelmiszerek, háziállatok és nyerges állatok, valamint az iparművészeti vagy szellemi szabadfoglalkozási tevékenységhez használt hordozható eszközök, melyek az érintett személy foglalkozásának vagy hivatásának a folytatásához szükségesek. Nem tekinthetők és tüntethetők fel személyes vagyontárgynak azonban az olyan árucikkek, melyek jellegüknél vagy mennyiségüknél fogva kereskedelmi célt szolgálnak. A vámmentesség további feltétele, hogy csak olyan személy(ek) áruinak vámkezelése során alkalmazható, aki(k)nek a szokásos lakóhelye folyamatosan legalább 12 hónapos időtartamig az Európai Unió területén kívül volt. Azonban a fenti feltételtől a hatóságok eltekinthetnek abban az esetben, ha az érintett személynek egyértelműen az volt a szándéka, hogy folyamatosan legalább 12 hónapos időtartamig az Európai Unió vámterületén kívül lakjon. Nem vonhatók vámmentes vámeljárás alá: • az alkoholtartalmú termékek; • a dohány- és dohánytermékek; • a kereskedelmi szállítóeszközök; • foglalkozás vagy hivatás gyakorlásához használt cikkek, kivéve az iparművészeti vagy szellemi szabadfoglalkozási tevékenységhez használt hordozható eszközöket, melyek az érintett hivatásának gyakorlásához szükségesek. Főszabályként csak a letelepedéstől számított 12 hónapon belül az Európai Unió vámterületén szabad forgalomba bocsátott személyes vagyontárgyak vonatkozásában adható meg a kedvezmény. A személyes vagyontárgyak behozatala a fent említett határidőn belül több „részletben” is történhet, amennyi-

Vám ben azok megfelelnek az általános követelményeknek. A vámmentes vámeljárás alá vont személyes vagyontárgyak, a vámeljárás lefolytatásától számított egy éven belül csak úgy adhatóak kölcsönbe, zálogba, bérbe és ruházhatóak át akár ingyen, akár ellenszolgáltatás mellett, amenynyiben a vagyontárgy átruházásának napján alkalmazandó vámtétel és ugyancsak ezen a napon az illetékes hatóságok által megállapított vagy elfogadott vámérték megfizetésre kerül.

Letelepedés hat hónapon belül A vámmentes vámeljárás alá vonásra lehetőség van az előtt is, mielőtt az érintett személy az állandó tartózkodási helyét áthelyezné a Magyar Köztársaság területére. Ilyen esetben fontos, hogy hat hónapon belül ténylegesen megtörténjen a magyarországi állandó tartózkodási helyen történő letelepedés. Ekkor az előírt – 6 hónapos használatra vonatkozó – időszakot attól a naptól kell számítani, amikor a személyi tulajdont behozták Magyarország vámterületére. Az ilyen eljárás során vámbiztosítékot kell nyújtani, melynek formáját és összegét a vámhatóság állapítja meg, figyelemmel a vám és a nem közösségi adók és díjak mindenkor hatályos mértékére. Amennyiben a fentiek alapján lehetőség van a vámmentes vámeljárás lefolytatására, az egyúttal áfafizetési kötelezettségtől mentes eljárást is feltételez. Az állandó tartózkodási helyüket harmadik országból az Európai Unió vámterületére áthelyező természetes személyek részére szabad forgalomba bocsátás vámeljárás lefolytatására a lakóhely (tartózkodási hely) szerint illetékes megyei vám- és pénzügyőri igazgatóság, Budapesten az Észak-budapesti Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság az illetékes. Személygépkocsi, lakóautó, valamint motorkerékpár behozatala esetén az általános feltételek megléte mellett vámot és általános forgalmi adót nem kell ugyan fizetni, de regisztrációsadó-fizetési kötelezettség keletkezik.

II. Házasságkötés alkalmából behozott árucikkek A vámmentességi rendelet II. fejezetének 12–16. cikkei lehetőséget adnak a házasságkötés alkalmából behozott árucikkek vámmentes vámeljárás alá vonására. A házasságkötés alkalmából a szokásos lakóhelyét harmadik országból az Európai Unió vámterületére áthelyező személy új vagy használt, saját tulajdonú kelengyéje és háztartási célú ingóságai – az érintettek személyes használatára vagy háztartási igényeik kielégítésére szánt személyes ingóság, ruhanemű, lakberendezés és felszerelések – behozatali vámoktól mentesen hozhatók be. A vámmenteség ebben az esetben is egyidejű áfamentességet is biztosít. Fenti meghatározásból adódik, hogy kerékpárok és motorkerékpárok, magángépjárművek és azok pótkocsijai, kemping-lakóautók, kedvtelési célú hajók és magánrepülőgépek nem tartoznak a háztartási célú ingóságok körébe, tehát nem élveznek azon jogcím alatt sem vám-, sem pedig nemzeti adómentességet, mint házasság alkalmából

lakóhelyüket a közösség vámterületére áthelyezők ingóságai. Nem adható továbbá vámmentesség ezen jogcím alatt az alkoholtartalmú termékekre, dohányra és dohánytermékekre sem. A szabad forgalomba bocsátás vámeljárás továbbá csak annak a személynek folytatható le vámmentesen: • akinek a szokásos lakóhelye folyamatosan legalább 12 hónapig a közösség vámterületén kívül volt. Mindazonáltal e szabály alól eltérési lehetőség adható, feltéve, hogy az érintett személynek egyértelműen szándékában állt folyamatosan legalább 12 hónapig a közösség vámterületén kívül lakni; továbbá • aki bemutatja házasságkötésének bizonyítékát. A fenti feltételek mellett vámmentes vámeljárás alá vonhatók továbbá a házasságkötés alkalmából kapott szokásos ajándékok, melyeket olyan személy kap, aki házasságkötése alkalmából harmadik országból költözik a közösség vámterületére, és azokat olyan személy küldi be, vagy hozza magával, akinek szokásos lakóhelye harmadik országban van.

Az értékhatár ezer euró Fontos tudni, hogy az így, vámmentesen behozható egyes ajándékok értéke nem haladhatja meg az 1000 EUR-t (2011-ben ez az összeg 276 000 HUF). Kivételes körülményektől eltekintve a mentesség csak olyan árucikkekre vonatkozóan adható meg, amelyeket • a házasságkötés kitűzött időpontjánál két hónappal nem korábban (ebben az esetben a vám és a nemzeti adók erejéig vámbiztosítékot kell nyújtani, melyet a vámhatóság akkor szabadít fel, ha az érintett a házasságkötés tényét igazolja), valamint • négy hónapnál nem később bocsátanak szabad forgalomba. A szabad forgalomba bocsátás vámeljárásra a fent említett időszakon belül több alkalommal, több elkülönített szállítmányban is sor kerülhet. A vámmentesen szabad forgalomba bocsátott áruk a vámeljárás lefolytatásának időpontjától számított 12 hónapon belül nem adhatók kölcsönbe, zálogba, bérbe, nem ruházhatók át, sem visszterhesen, sem ingyenesen a vámhatóság előzetes értesítése nélkül. Amennyiben az említett 12 hónapon belül sor kerül elidegenítésre, bármilyen kölcsönbe-, zálogba-, bérbeadásra vagy átruházásra, úgy a vámot és a nemzeti adókat az elidegenítési tilalom feloldására kezdeményezett vámigazgatási eljárás időpontjában hatályos rendelkezések szerint alkalmazandó vámtétellel és az abban az időpontban megállapított vagy elfogadott vámérték figyelembevételével kell megfizetni.

A regisztrációs adót meg kell fizetni

III. Öröklés Az öröklés útján szerzett személyes vagyontárgyak vámmentes behozatalát a vámmentességi rendelet III. fejezetének 17–20. cikkei szabályozzák, melynek értelmében az Európai Unió vámterületén lakóhellyel rendelkező természetes személy által öröklés útján szerzett személyes A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

13

Vám vagyontárgy behozatala behozatali vámoktól mentesen lehetséges. A „személyes vagyontárgy”, amely az elhalálozott vagyonát képezi, lehet bármely, az érintett személyes használatára szánt, vagy háztartási szükségleteiket kielégítő tulajdon, melybe beletartoznak az alábbiak: • a háztartási célú ingóságok, amelyek az érintett(ek) személyes használatára vagy háztartási igényei(k) kielégítésére szánt személyes ingóságot, ruhaneműt, lakberendezést és felszereléseket jelentik. • a kerékpárok és motorkerékpárok, magángépjárművek és azok pótkocsijai, kemping-lakóautók, kedvtelési célú hajók és magánrepülőgépek. A „személyes vagyontárgyak” körébe tartoznak továbbá a rendes családi szükségleteknek megfelelő háztartási célú élelmiszerek, háziállatok és nyerges állatok, valamint az iparművészeti vagy szellemi szabadfoglalkozási tevékenységhez használt hordozható eszközök, melyek az érintett személy foglalkozásának vagy hivatásának a folytatásához szükségesek. Nem tekinthetők és tüntethetők fel személyes vagyontárgynak azonban az olyan árucikkek, melyek jellegüknél vagy mennyiségüknél fogva kereskedelmi célt szolgálnak.

Nem megengedett

Kedvezmények az oktatáshoz

14

A vámmentességi rendelet ezen jogcím alatt is felsorol bizonyos termékeket, amelyek behozatalakor a vámmentes vámeljárás alá vonás nem megengedett. Nem adható mentesség • alkoholtartalmú termékekre; • dohány és dohánytermékekre; • kereskedelmi szállítóeszközökre; • foglalkozás vagy hivatás gyakorlásához használható cikkekre, kivéve az iparművészeti vagy szellemi szabadfoglalkozási tevékenységhez használt hordozható eszközöket, amelyek az elhalálozott foglalkozása vagy hivatása gyakorlásához voltak szükségesek; • nyersanyagokra, kész vagy félkész termékek készletére; • a szokásos családi szükségletet meghaladó állatállomány és mezőgazdasági termékek készletére. A vámmentes vámeljárás alá vonás csak arra a személyes vagyontárgyra kezdeményezhető, amelyet a hagyaték megszerzésének napjától számított legfeljebb két éven belül bocsátanak szabad forgalomba. A hagyaték megszerzésének napja az öröklés végleges rendezésének a napját jelenti. Különleges indokok alapján azonban az illetékes vámhatóság eltekinthet ettől a korlátozástól, és a határidőt meghosszabbíthatja. Az említett időszakon belül a személyes vagyontárgyak több elkülönített szállítmányban is behozhatóak, és így a vámmentes szabad forgalomba bocsátás vámeljárásra több alkalommal, szállítmányonként is sor kerülhet. Mindezek a kedvezmények értelemszerűen alkalmazandóak az olyan jogi személy által öröklés útján megszerzett személyes vagyontárgyakra is, amely nonprofit tevékenységet folytat, és amely a közösség vámterületén letelepedett.


Öröklés útján szerzett személygépkocsi, lakóautó, valamint motorkerékpár behozatala esetén is igaz, hogy az általános feltételek megléte mellett vámot és általános forgalmi adót nem kell fizetni, ellenben regisztrációsadófizetési kötelezettség keletkezik.

IV. Iskolai ruházatok, oktatási anyagok, valamint iskolai tanulóknak vagy felsőoktatási intézmény hallgatóinak háztartási célú ingóságai A vámmentességi rendelet IV. fejezetének 21. és 22. cikkei rendelkeznek a tanulók háztartási célú, valamint az általuk használt oktatási anyagok vámmentes behozataláról. Ezen cikk értelmében azok az iskolai ruházatok, oktatási anyagok és háztartási célú ingóságok, amelyek a tanuló szobájának szokásos berendezéséhez és a tanulmányi időszak alatt a személyes használatához szükségesek, és amelyeket azok az iskolai tanulók, illetve felsőoktatási intézmény hallgatói hoznak be, akik az Európai Unió vámterületére tanulmányaik folytatására érkeznek, vámmentes szabad forgalomba bocsátás vámeljárás alá vonhatóak. Fontos tudni, hogy a mentességet iskolai tanévenként legalább egyszer meg kell adni. A rendelet pontos meghatározást ad az „iskolai tanuló”, illetve a „felsőoktatási intézmény hallgatója”, továbbá az „iskolai ruházat”, valamint az „oktatási anyagok” fogalmára. A vámmentességi rendelet értelmében tehát „iskolai tanuló vagy felsőoktatási intézmény hallgatója”: bármely olyan személy lehet, aki annak érdekében iratkozott be egy oktatási intézménybe, hogy az abban folyó nappali tagozatos képzésben részt vegyen. Az „iskolai ruházat” fogalma egyaránt magában foglalja az új vagy használt fehérneműket, a ruhaneműket, továbbá a háztartási textilneműket is. Az „oktatási anyagok”-at azok a tárgyak és eszközök jelentik, amelyeket az iskolai tanuló vagy felsőoktatási intézmény hallgatója rendes körülmények között a tanulmányai céljára használ. Az oktatási anyagok közé tartoznak a számológépek, továbbá az írógépek is. Ezen jogcím alkalmazásakor is igaz, hogy a vámmentesség egyben áfamentességet is jelent, azonban a jogalkotók egyetlen kivételt tettek: nem mentes az áfafizetési kötelezettség alól a számítógép, illetőleg annak a rendeltetésszerű használatához szükséges tartozék behozatala.

V. Elhanyagolható értékű küldemények A vámmentességi rendelet V. fejezetének 23–24. cikkei adnak lehetőséget arra, hogy az Európai Unió területén vámmentesen szabad forgalomba bocsáthatóak legyenek olyan küldemények, amelyeket például interneten vagy más egyéb módon rendelünk meg, illetve kapunk valamely harmadik országból. Ezeket a jogszabály „elhanyagolható értékű küldeményeknek” nevezi. Ennek értelmében vámmentesen helyezhető szabad forgalomba az a harmadik országban feladott küldemény, melyet közvetlenül az Európai Unió vámterületén belüli címzett részére adtak fel és a tényleges belső értéke küldeményenként a 150 EUR-t (2011. évben ez 41 000 HUF) nem haladja meg.

Vám A jogszabály ebben a jogcímben is nevesít olyan termékeket, amelyekre a mentesség nem alkalmazható. Ezek a következők: • alkoholtartalmú termékek; • parfümök és kölnivizek; • dohány vagy dohánytermékek. E jogcím alkalmazása esetén fontos tudni, hogy a vámmentesség nem jelent egyben áfamentességet is, így 22 EUR-t (2011. évben 6000 HUF) meghaladó és 150 EUR-nál (2011. évben 41 000 HUF) alacsonyabb értékű küldemény esetén az általános forgalmi adót meg kell fizetni. Végezetül fontos tudni, hogy amennyiben úgy érezzük, hogy várt csomagküldeményünk késik, illetve nem érkezik meg, úgy a csomagok éppen aktuális állapotáról minden esetben a Magyar Posta Zrt.-nél kell érdeklődni.

VI. Magánszemély által küldött küldemények A postai szolgáltatásoknál maradva, előfordulhat, hogy magánszemélytől érkezik részünkre valamilyen küldemény. A vámmentességi rendelet VI. fejezetének 25–27. cikkei ezeket az eseteket szabályozzák. Ennek tükrében vámmentesen bocsáthatók szabad forgalomba azok az áruk, amelyeket küldeményekben harmadik országban élő magánszemély küld egy másik, az Európai Unió vámterületén élő magánszemélynek. Fontos, hogy ebben az esetben a behozatal nem minősülhet kereskedelmi jellegűnek, és a küldemény összértéke a 45 EUR-t nem haladhatja meg (2011. évben ez 12 000 forint). A behozatal akkor nem minősül kereskedelmi célúnak, ha a magánszemély által magánszemély részére csomagküldemény formájában küldött áru esetében a küldemény alkalmi jellegű – tehát ésszerű időn belül nem egy sorozat részeként valósul meg –, kizárólag a címzett, illetve annak háztartásában élő családja által felhasználható árukat tartalmaz, és az áruk jellegüknél és mennyiségüknél fogva nem adnak okot annak feltevésére, hogy behozataluk kereskedelmi céllal történik. További kitételként szerepel, hogy a feladó semmilyen pénzbeli ellenszolgáltatást nem kap a csomagküldeményben szereplő árukért a címzettől.

Mentesség A vámmentesség az alábbiakban felsorolt termékek esetében a hozzá rendelt mennyiségi határokig alkalmazható: a. dohánytermék: • 50 darab cigaretta, • 25 darab szivarka (darabonként maximum 3 gramm súlyú szivar), • 10 szivar, • 50 gramm fogyasztási dohány, vagy • a fenti termékekből vegyesen összeállított arányos mennyiségek; b. alkohol és alkoholtartalmú italok: • a 22 térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú égetett szeszes italok és szeszek; 80 térfogatszázalékos vagy azt meghaladó alkoholtartalmú denaturálatlan etil-alkohol: egy liter, vagy

• égetett szeszes italok és szeszek, bor vagy egyéb alkoholalapú aperitifek, tafia, szaké vagy ezekhez hasonló italok, amelyeknek alkoholtartalma a 22 térfogatszázalékot nem haladja meg; habzóborok, likőrborok: egy liter, vagy több tétel esetében részarányosan megfelelő mennyiség, és • csendes borok: két liter; c. parfüm: 50 gramm, vagy kölnivíz: 0,25 liter. A vámmentesség egyidejűleg áfamentességet is biztosít, de ha a küldeményben kávé vagy tea, illetve ezek kivonata, esszenciája található, akkor az áfafizetési kötelezettség alól csak 500 gramm kávé vagy 200 gramm kávékivonat és esszencia, illetve 100 gramm tea vagy 40 gramm teakivonat és esszencia mentesül. A vámmentességi rendelet jogcímei természetesen nemcsak a magánszemélyek számára biztosítanak kedvezményeket, de a különféle termelési eszközök, berendezések, illetve a mezőgazdasági termékek, valamint a mezőgazdasági termelők által behozott bizonyos termékek harmadik országból történő behozatala is vámmentességet élvez.

VII. Ipari és mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó vámmentességek 1. A vámmentességi rendelet VII. fejezete rendelkezik a „tevékenységeknek harmadik országból a közösségbe való áthelyezésekor behozott termelési eszközök és egyéb berendezések” vámmentességéről. Ennek értelmében azok a termelési eszközök és egyéb berendezések, amelyek tevékenységüket harmadik országban végérvényesen megszüntető és a közösség vámterületére hasonló tevékenység folytatása céljából költöző vállalkozások tulajdonába tartoznak, behozatali vámoktól mentesen hozhatók be. Természetesen a mentesség itt sem teljes körű, és a jogszabály – egyéb feltételek mellett – elidegenítési tilalmat is kapcsol a jogcímhez. Ennek értelmében a mentesség csupán olyan tárgyi eszközökre és egyéb berendezésekre korlátozódik, amelyeket ténylegesen legalább tizenkét hónapig használtak a vállalkozásban annak harmadik országban történő megszűnését megelőzően, továbbá a vállalkozás Európai Unióba történő áthelyezése után a termékeket ugyanarra a felhasználási célra szánják, és nem utolsósorban a behozott termékeknek meg kell felelniük a kérdéses vállalkozás jellegének és méretének. Fontos tudni, hogy a mentesség csak azokra a termelési eszközökre és egyéb berendezésekre adható meg, amelyeket a szabad forgalomba attól az időponttól bocsátottak, amikor a vállalkozás megszüntette tevékenységét a harmadik országban, továbbá a vámmentesen szabad forgalomba bocsátott áruk a vámeljárás lefolytatásának időpontjától számított 12 hónapon belül nem adhatók kölcsönbe, zálogba, bérbe, nem ruházhatók át, sem visszterhesen, sem ingyenesen a vámhatóság előzetes értesítése nélkül.

Termelési eszközök

Az elidegenítésről Amennyiben az említett 12 hónapon belül sor kerül elidegenítésre, bármilyen kölcsönbe, zálogba, bérbeadásra vagy A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

15

Vám

Bérbeadás, átruházás

átruházásra, úgy a vámot és a nemzeti adókat az elidegenítési tilalom feloldására kezdeményezett vámigazgatási eljárás időpontjában hatályos rendelkezések szerint alkalmazandó vámtétellel és az abban az időpontban megállapított vagy elfogadott vámérték figyelembevételével kell megfizetni. Ellenben nem adható mentesség azoknak a vállalkozásoknak, amelyeknek az Európai Unió vámterületére történő áthelyezése az Európai Unió vámterületén letelepedett vállalkozással létrejövő egyesülés vagy az abba történő beolvadás következményeként, vagy e célból, új tevékenység létrehozása nélkül történik. A jogszabály itt is kizár bizonyos termékeket a vámmentesség alól. Nem adható mentesség olyan közlekedési eszközökre, amelyek nem termelő- vagy szolgáltatóipari eszköz jellegűek, továbbá emberi fogyasztásra vagy állati táplálékra szánt ellátmányokra, üzemanyagok, nyersanyagok készletére, továbbá a kereskedők tulajdonát képező állatállományra. 2. A vámmentességi rendelet VIII. fejezete rendelkezik a „harmadik országban található ingatlanon, közösségi mezőgazdasági termelők által megszerzett termékek” vámmentességéről. Ezen fejezet alapján behozatali vámoktól mentesen hozhatók be azok a mezőgazdasági, állattenyésztési, méhészeti, kertészeti és erdészeti termékek, amelyek az Európai Unió vámterületével szomszédos harmadik országban található ingatlanokról származnak, és amelyeket az említett vámterületen belül lévő, és az érintett harmadik országgal szomszédos területen elhelyezkedő fő vállalkozással rendelkező mezőgazdasági termelők üze-

A Vám Világszervezet A Nemzeti Adó- és Vámhivatal nemzetközi kapcsolatai rendkívül szerteágazóak. Számos nemzetközi szervezettel, valamint külföldi társhatósággal, egyéb szervezettel tart fenn testületünk sokrétű két- és többoldalú kapcsolatokat. A vám szakterület nemzetközi viszonyai tekintetében, az Európai Unióval és annak különböző intézményeivel történő szoros együttműködésen túl elmondható, hogy már csak a nemzetközi szervezet jellegénél fogva is, talán a legintenzívebb kapcsolatokat a Vám Világszervezettel (World Customs Organization) ápolja a NAV.

A VVSz története

16

Január 26-át a Vám Világszervezet elnevezést felvevő Vámegyüttműködési Tanács 1953. január 26-án tartott alakuló ülésének tiszteletére nyilvánították nemzetközi vámnappá. Egyébiránt hazánkban a pénzügyőrök számára ez a nap 1993 óta munkaszüneti nap. A Vám Világszervezet olyan független kormányközi nemzetközi szervezet, amelynek fő célkitűzése a tagállamok vámrendszerei közti legmagasabb fokú összhang és egység megteremtése, a vámügyi módszerek és ezekkel kapcsolatos vámjogszabályok fejlesztéséből és javításából


meltetnek. Ellenben a kedvezmény igénybevételéhez szükséges, hogy az állattenyésztési termékek olyan állatokból legyenek kinyerve, amelyek az Európai Unió vámterületéről származnak, vagy amelyeket korábban ott szabad forgalomba bocsátottak, továbbá a mentesség csak azokra a termékekre korlátozódik, amelyeket egyéb módon nem kezeltek, mint ami azok betakarítását vagy termelését rendes körülmények között követi, illetve amelyeket olyan személy hozott be az unió vámterületére, aki mezőgazdasági termelő, vagy annak érdekében jár el. 3. A vámmentességi rendelet a IX. fejezete a „harmadik országbeli mezőgazdasági termelők által az ezekkel az országokkal szomszédos ingatlanokon való felhasználásra behozott vetőmagok, műtrágya, valamint a talaj és a termés kezeléséhez szükséges termékek” vámmentességéről rendelkezik. Ennek alapján vámmentesen hozhatók be azok a vetőmagok, műtrágya, valamint a talaj és a termés kezeléséhez szükséges termékek, amelyeket az unió vámterületén belül elterülő, harmadik országgal közvetlenül szomszédos olyan ingatlanon való felhasználásra szántak, amelyet az említett harmadik országon belül és az unió vámterületével szomszédos fő vállalkozással rendelkező mezőgazdasági termelők üzemeltetnek. A mentesség kizárólag a vetőmagok, műtrágya vagy egyéb termékek azon mennyiségére korlátozódik, amely az ingatlan üzemeltetéséhez szükséges és csak a mezőgazdasági termelő vagy az ő érdekében eljáró által közvetlenül az unió vámterületére behozott vetőmagokra, műtrágyára vagy egyéb termékekre adható meg. (folytatjuk) Szilágyi Rita eredő kérdések tanulmányozása, valamint a vámhatóságok hatékonyságának fokozása, mivel a vámügyekben történő együttműködés előmozdítása egyúttal természetszerűleg a nemzetközi kereskedelem érdekeit is szolgálja. A brüsszeli székhelyű szervezet története 1947-re nyúlik vissza, amikor az Európai Gazdasági Együttműködési Bizottság 13 tagállama elhatározta, hogy munkacsoportot állít fel a GATT alapelvein alapuló egy vagy több, az európai országok közötti vámunió létrehozása lehetőségének tanulmányozására. E munkacsoport 1948-ban két bizottságot hozott létre, az egyik a Gazdasági Bizottság, a másik a Vám Bizottság volt. Az előbbiből alakult ki később az OECD, azaz a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az utóbbiból pedig létrejött a Vámegyüttműködési Tanács (Customs Co-operation Council), amelyet hivatalosan az 1950. december 15-én aláírt, de csak 1952. november 4-én hatályba lépett egyezmény hozott létre. A tanács alakuló ülését, mint azt már fentebb említettem, 1953. január 26-án tartották Brüsszelben a 17 európai alapító ország részvételével. A szervezet tagságának bővülésével 1994-ben a tanács úgy döntött, hogy a szervezet felveszi a Vám Világszervezet nevet, amely megfelelően tükrözi, hogy az immáron teljes mértékben globális kormányközi intézménnyé vált. Napjainkban a VVSz hat régióra osztottan, 177, a gazdasági fejlettség különböző fokán álló tagállami vámigazgatást tömörít a világ minden tájáról. A szervezet tagországai mára a világkereskedelem több mint 98 százalékát bonyolítják.

Vám Egyezmények a világkereskedelem elősegítésére Közel hat évtizedes fennállása során, a szervezet égisze alatt számos, a vámegyüttműködés, és a világkereskedelem terén kiemelkedő jelentőséggel bíró egyezmény született. Ezek közé tartozik az 1974-ben hatályba lépett Kiotói Egyezmény, valamint az 1999-ben elfogadott felülvizsgált Kiotói Egyezmény, amely a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szól, szintúgy az 1980ban elfogadott Nairobi Egyezmény, amely a vámügyi tárgyú jogsértések megelőzése, kivizsgálása, illetve visszaszorításuk terén történő kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról rendelkezik. Jelentős lépést jelentett az 1988-ban hatályba lépett, a „harmonizált rendszerként” ismert, az áruk tarifális besorolását meghatározó, a harmonizált áruleíró és kódrendszerről szóló egyezmény is, amelynek azóta jóváhagyták a 2007-es változatát is. A vám területén történő nemzetközi korrupcióellenes fellépés kereteit pedig az 1993-ban elfogadott, és 2003-ban felülvizsgált Arusha Nyilatkozat határozza meg. Említést érdemel még a 2003-as Johannesburgi Egyezmény, amely a kölcsönös vámügyi adminisztratív segítségnyújtást szabályozza, valamint a globális kereskedelem megkönnyítését és biztonságát szolgáló 2005. évben elkészített Keretrendszer is. További mérföldkövet jelentett a nemzetközi szervezet életében a 2006-ban elindított Columbus Program, amely a világon a legnagyobb volumenű, a globális kereskedelem megkönnyítését és biztonságát szolgáló keretrendszer, a különböző vámügyi tárgyú egyezmények, továbbá legjobb gyakorlat alkalmazását célzó intézményfejlesztési kezdeményezés.

Szervezeti struktúra A Vám Világszervezet hatékony működéséhez elengedhetetlen a megfelelő szervezeti struktúra. A szervezet kormányzó testülete a tanács, amely mint legfőbb döntéshozó szerv, irányítja a szervezet működését, tevékenységét. A tanács elnökét és alelnökeit évente a tagállamok küldöttei közül választják meg. A tanácsba minden tagország egy-egy küldöttet és egy vagy több helyettest delegálhat, akiknek munkáját tanácsadók segíthetik. Minden egyes tag egy szavazattal rendelkezik, azzal a kivétellel, hogy nincs szavazata a tagnak a rá nem alkalmazandó egyezmények alkalmazására, értelmezésére, illetve módosítására vonatkozó kérdésekben. A tanács határozatainak nagy részét a jelen lévő és szavazásra jogosult tagok kétharmados többségével hozza meg. A tagsággal nem rendelkező kormányok és nemzetközi szervezetek megfigyelői státuszban való részvételre kaphatnak meghívást a tanács üléseire. Bár a Vám-együttműködési Tanácsot létrehozó egyezmény alapján a testület évente legalább kétszer kell hogy ülésezzen, ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy 1966 óta a két ülést egyidejűleg tartják, általában minden év júniusában, valamennyi tagállam részvételével. A háromnapos tanácskozáson két nap szolgál a formális ügyek, egy nap pedig az aktuális vámügyi tárgyú kérdések megvitatására. Az idei tanácsülést június 23. és 25. között tartották Brüsszelben, amelyen az ír Josephine Feehily

asszonyt választották a szervezet elnökévé. A tanács feladatai közé tartozik többek között, hogy jóváhagyja a VVSz technikai testületei által kidolgozott intézkedéseket, illetve azok módosításait, a stratégiai terv tükrében áttekinti a szervezet által az elmúlt évben elért eredményeket, továbbá irányt szab a jövőbeni tevékenységnek, megvitatja az elé terjesztett problémás kérdéseket, fórumot biztosít a magas szintű információcseréhez, értelmezi az alapító egyezmény rendelkezéseit, költségvetési és pénzügyi döntéseket hoz, továbbá megválasztja a tanács elnökét és alelnökeit, a Politikai Bizottság tagjait, valamint a Pénzügyi Bizottság elnökét, alelnökét és tagjait. Ezen túlmenően kinevezi a szervezet főtitkárát, annak helyettesét, továbbá jelöli a főtitkár által kinevezendő igazgatókat.

Politikai Bizottság A tanács munkáját segíti a 24 tagú Politikai Bizottság, amelynek elnöke a tanács elnöke, tagjai pedig a VVSz hat régióját képviselő alelnökök, továbbá a regionális alapon kétéves időtartamra megválasztott 17 tag. A tagállamokat kivételes esetektől eltekintve a vámigazgatások vezetői képviselik a testületben. A bizottság pénzügyi kérdésekben a 17 tagú Pénzügyi Bizottságra támaszkodik. A Politikai Bizottság olyan tanácsadó, döntés-előkészítő testület, amely ajánlásokat fogalmaz meg a tanács, illetve az aktuálisan érintett bizottság részére, valamint tanácsadást nyújt, illetve instrukciókat ad a főtitkár számára. Döntéseit a gyakorlatban konszenzus útján hozza meg. Bár a Politikai Bizottság szűkebb körű testület, ennek ellenére az elé terjesztendő munkaanyagokat tájékoztatásul meg szokták köröztetni a VVSz valamennyi tagja körében. A testület évente kétszer tartja három-négy napos ülését, az egyiket a pénzügyi év derekán, általában decemberben, a másikat pedig szokás szerint júniusban, közvetlenül a tanács éves ülését megelőzően.

A Kiotói Egyezmény

Nélkülözhetetlen párbeszéd A szervezeten belül további számos bizottság, úgy mint a Harmonizált Rendszer Bizottság, az Állandó Technikai Bizottság, a Vámérték Technikai Bizottság, a Származási Szabályok Technikai Bizottság, a Rendészeti Bizottság, az Intézményfejlesztési Bizottság, valamint a Biztonsági Munkacsoport biztosít platformot a vámügyi tárgyú intézkedések, eszközök és legjobb gyakorlat kidolgozására. A tanács tevékenységének ellátása, hatásköreinek gyakorlása során nélkülözhetetlen szerepet tölt be a szervezet napi ügyviteli feladatait végző Titkárság, amely a számos technikai és tanácsadó bizottsággal karöltve megvalósítja a tanács éves stratégiai tervében meghatározott kulcsfeladatokat. A Titkárság élén a VVSz tagsága által ötéves időszakra megválasztott főtitkár áll. E tisztséget 2009. január 1-je óta a japán Kunio Mikuriya úr tölti be. A Titkárságon több mint százfős nemzetközi tisztviselői kar, technikai szakértő és nemzetközi támogató személyzet tevékenykedik. A nemzeti vámtisztviselők közti párbeszéd és tapasztalatcsere lehetővé tétele érdekében a VVSz akár közvetlenül a Titkárság által, akár annak közreműködésével jelentős számú nemzetközi egyezményt és más nemzetközi A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

17

Vám eszközt, valamint technikai segítségnyújtást biztosít, továbbá képzést nyújt a tagországok részére. A Titkárság aktívan támogatja a tagokat a nemzeti vámigazgatások modernizációjára, illetve intézményfejlesztésére irányuló törekvéseikben is.

Magyarország csatlakozása

Jogok és kötelezettségek

Magyarország a szervezethez eredetileg a Vámegyüttműködési Tanács létrehozásáról szóló nemzetközi egyezményt kihirdető 1969. évi 2. törvényerejű rendelettel csatlakozott, amelyet a vonatkozó egyezmény szövegét jelenleg kihirdető 2008. évi LXXXVIII. törvény helyezett hatályon kívül. Az egyezmény egyébként nemzetközi jogilag 1968. szeptember 16-án lépett hatályba a Magyar Köztársaság vonatkozásában. Hazánk már a kezdetektől fogva aktívan részt vesz a szervezet munkájában, közös akcióiban, programjaiban, számos szakmai bizottságba delegál tagokat. A magyar vámhatóság VVSz-hez fűződő aktív partnerségét tükrözi, hogy 2001-ben a szervezet Budapesten nyitotta meg első Regionális Oktatási Központját, többször delegálhatott tagot a Politikai Bizottságba, és 2005 és 2007 között a magyar vámigazgatás vezetője töltötte be a szervezet európai régiójának alelnöki posztját. 2007-ben a szervezet Európai Regionális Konferenciáját Budapesten tartották. Az idei év jelentős eseménye volt a 2011. február 21-én a VVSz budapesti Regionális Oktatási Központja fennállásának 10. évfordulója alkalmából rendezett magas szintű ünnepség, melyet 2011. február 22–23. között regionális szeminárium követett „Harc a csempészet ellen – a védelem két vonala” címmel, a határellenőrzés és mélységi ellenőrző csoportok témájában, a VVSz érintett tagországaiból érkező szakértők, kollégák részvételével.

Együttműködés az Európai Unióval A VVSz számos nemzetközi szervezettel tart fenn kapcsolatokat, ezek közül kiemelendő az Európai Unióval fennálló viszonya. A VVSz tanácsa 2007. június 30-i határozatával hagyta jóvá az EU azon kérelmét, hogy 2007. július 1-jei hatállyal csatlakozhasson a szervezethez. A határozat ideiglenes intézkedésként az unió számára hasonló jogokat és kötelezettségeket biztosít, mint amelyeket a VVSz tagjai élveznek. Az ideiglenes intézkedésre azért volt szükség, mert a teljes jogú tagság elnyerése az EU számára akkor válik lehetővé, amikor a VVSz valamennyi tagállama ratifikálja a Vámegyüttműködési Tanácsot létrehozó nemzetközi egyezmény azon módosítását, amely lehetővé teszi a gazdasági és vámuniók részére a szervezethez való csatlakozást. A VVSz tagság hangsúlyossá teszi és megerősíti az EU-nak a vámügyek nemzetközi megvitatásában és a vámügyi reformok terén játszott központi szerepét és kompetenciáit, ezáltal fokozva a nemzetközi vámegyüttműködést, továbbá hozzájárul ahhoz, hogy az EU hatékonyabban el tudja érni a modern vámpolitika végrehajtását, amely az unió külső határain történő megfelelő szintű ellenőrzést a kereskedelmi könnyítésekkel és fejlesztésekkel kombinálja. Az EU számos VVSz-egyezmény részese, és aktívan részt vesz az ezen egyezményeket menedzselő testületek munkájában is. 18


Információáramlás Végül, de nem utolsósorban utalni kívánok a VVSz hosszú távú célkitűzéseire, amelyek a szervezet alapvető céljához igazodva továbbra is a vámhatóságok elsődleges feladataira összpontosítanak, így a bevételek realizálására, a közösség védelmére, a nemzetközi kereskedelem könnyítésére és biztonságára, valamint a kereskedelmi adatok gyűjtésére. A szervezet hatályos, 2011/2012-2013/2014. évi stratégiai terve alapján a VVSz stratégiai célkitűzései közé tartozik a nemzetközi együttműködés és az információáramlás megerősítése a tagállamok, nemzetközi szervezetek és gazdasági szereplők között, a vámeljárásokra vonatkozó nemzetközi standardok továbbfejlesztése, az intézményfejlesztés, a közegészség, a biztonság és a közösség védelme, a nemzetközi kereskedelem és ellátási lánc könnyítésének (egyszerűsítésének), ugyanakkor biztonságának megteremtése, a bevételek realizálása, a VVSz profiljának megismertetése promóció és marketing útján, a kutatás és elemzés, a legjobb kormányzás kialakítása, továbbá a rendelkezésre álló erőforrások leghatékonyabb felhasználása. Összefoglalva tehát elmondható, hogy jelenleg a VVSz az egyetlen olyan kormányközi szervezet, amely a világ vámközösségének szószólójaként kizárólag a vámügyekre fókuszál. A szervezet kiemelkedő munkát végez és eredményeket ér el a globális standardok kidolgozása, a vámeljárások egyszerűsítése és harmonizálása, a kereskedelmi ellátási lánc biztonsága, a nemzetközi kereskedelmi könnyítések, a vámügyi rendészeti tevékenység és jogkövetés megerősítése, a hamisítás, továbbá a szerzői jogbitorlás elleni fellépést célzó kezdeményezések, valamint a köz- és magánszféra közti partnerség, továbbá a fenntartható globális intézményfejlesztési programok terén. Ezen túlmenően a VVSz tartja fenn a nemzetközi harmonizált áruosztályozási rendszert, valamint kezeli a VVSz vámérték és származási tárgyú megállapodásainak technikai aspektusait. A VVSz-nek a legális nemzetközi kereskedelem bővülésének ösztönzésében játszott alapvető szerepe mellett nemzetközileg is elismert érdemei vannak a csalárd magatartások elleni fellépés érdekében tett erőfeszítések terén. Az, hogy a szervezet lándzsát tört a partnerségi megközelítés mellett, kulcsfontosságú volt a vámhatóságok és partnereik közti kapcsolatok kiépítésében. Azzal, hogy a VVSz szorgalmazza egy tisztességes, megbízható, átlátható és kiszámítható vámügyi környezet kialakítását, közvetlenül hozzájárul tagállamainak gazdasági és társadalmi jólétéhez. Dr. Rédei Alexandra

Csúcstalálkozó A visegrádi négyek államfői október első hétvégéjén Magyarországon tartották csúcstalálkozójukat. Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára az euroatlanti integrációt nevezte a húsz éve tartó együttműködés legnagyobb sikerének. Schmitt Pál köztársasági elnök kétoldalú megbeszéléseket is folytatott Vaclav Klaus cseh, Bronisław Komorowski lengyel és Ivan Gasparovic szlovák államfővel.

Vám

A felügyeleti ellenőrzések gyakorlati tapasztalatai az utólagos ellenőrzések tükrében Cikkem a vámellenőrzési szakterületen végrehajtott felügyeleti ellenőrzés jogintézményéről, 2011. évi gyakorlati tapasztalatairól ad általános képet. Először elméleti síkon röviden bemutatom a felügyeleti ellenőrzés fogalmi körét, majd tekintettel arra, hogy a gyakorlatban – sajnos szakemberek körében is – keveredik a felügyeleti ellenőrzés és a felülellenőrzés fogalma, elhatárolom a két jogintézményt egymástól, érintem a felügyeleti ellenőrzések elrendelését és lefolytatását, és végül kitérek az azok során tapasztaltakra, a felmerült problémákra és a megoldásokra. Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy a felügyeleti ellenőrzés fogalmát írásomban a NAV Központi Hivatala (irányító szerv) és a regionális és megyei igazgatóságok kapcsolatrendszerében (alá-fölérendeltség), és nem a hatóság és ügyfél viszonyában kell értelmezni.

Az irányítás általános jogosítványa

A szakmai szempontok érvényesítése

A közigazgatás-tudományban általánosan elfogadott, hogy az ellenőrzés az irányítás általános jogosítványa, melynek lényege az, hogy az irányító szerv információkat gyűjt az irányított szerv működéséről, arról, hogy társadalmi rendeltetését és feladatait milyen mértékben valósítja meg. Az ellenőrzésnek különböző formái lehetnek (például átfogó, téma, cél), eredménye a tények megállapítása, melyek alapján az irányító szerv további intézkedéseket tehet. Az ellenőrzési jog általában korlátlan, kiterjed a szerv teljes tevékenységére. A felügyeleti ellenőrzés célja, hogy a jogi normák (jogszabályok és egyéb irányító eszközök) és az irányító által meghatározott szakmai szempontok egységes érvényesülését biztosítsa a szerv működésének és tevékenységének megismerése által. A felügyeleti ellenőrzés jogosítványai a szabályozások alkalmazásának, végrehajtásának ellenőrzése beszámoltatás, jelentéskérés, adatszolgáltatás-kérés, helyszíni ellenőrzés alkalmazásával a fogyatékosság megszüntetésére való felhívás, jogszabálysértések orvoslásának kezdeményezése, egyes esetekben cselekedet-felülvizsgálat, súlyosabb esetekben a felelősségre vonás kezdeményezése.

A felügyeleti ellenőrzés és a felülellenőrzés elhatárolása Az elméleti bevezetőben foglaltakat értelmezve megállapítható, hogy lényegét tekintve a felügyeleti ellenőrzés a

szervezeti belső ellenőrzés egyik fajtája. Ismételten hangsúlyozom, hogy az ellenőrzést végző központi szerv nem kerül kapcsolatba ügyféllel, hanem csak az általa közvetve vagy közvetlenül irányított szervvel. Ezzel szemben a felülellenőrzés a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet (továbbiakban Közösségi Vámkódex) 13. cikke szerinti vám utólagos ellenőrzések minőségbiztosításának egyik eszköze, amelynek jogszabályi alapját a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. tv. (továbbiakban Vtv.) 7/C. § (1) bekezdésének d) pontja és 7/D. §-a adja. A felülellenőrzés, mint az ismételt ellenőrzés egy fajtája, mindig egy korábban lefolytatott utólagos ellenőrzéshez kapcsolódik. Ebben az esetben a felülellenőrzést végzők a gazdálkodó ellenőrzését végzik el. A két ellenőrzésfajta között lehet kapcsolat, mert ha például a felügyeleti ellenőrzés szakmai kontrollja során megállapítja, hogy az utólagos ellenőrzést végzők nem megfelelően folytatták le az utólagos ellenőrzést, akkor javaslatot tehetnek felülellenőrzés lefolytatására. Összefoglalásként a felügyeleti ellenőrzés a vámszervezeten belüli belső ellenőrzés, míg a felülellenőrzés a vámszervezeten kívüli ellenőrzés.

Terv és elrendelés Felügyeleti ellenőrzésre általában felügyeleti ellenőrzési terv alapján kerül sor, amelyben időszakokra (hónapokra) lebontva meg van határozva, hogy melyik vámszervnél milyen témakörben kerül sor a szakmai kontrollra. Az ellenőrzést végzők részére Ellenőrzési megbízás kerül kiállításra, ami feljogosítja őket a vizsgálat lefolytatására, és tartalmazza az ellenőrzési megbízás számát, az ellenőrzés célját („Annak megállapítása a vizsgálati programban foglaltak alapján, hogy a NAV … a vám utólagos ellenőrzésekhez kapcsolódóan a jogszabályoknak és belső rendelkezéseknek megfelelően végzi-e a tevékenységét”), tárgyát („A NAV … Vámtörvény 1. § (3) bekezdés 7. pontja szerinti vám utólagos ellenőrzésekhez kapcsolódó tevékenységének felügyeleti ellenőrzése”), típusát (cél- vagy témavizsgálat), érvényességét, az ellenőrzés alá vont időszakot, az ellenőrzött szervezeti egység megnevezését. Az Ellenőrzési megbízás mellékletét képezi az Ellenőrzési Program, amelyben – többek között – megtalálhatóak az ellenőrzés végrehajtásának módszerei (helyszíni ellenőrzés, szóbeli beszámoltatás, okmányellenőrzés, informatikai rendszerek ellenőrzése), az ellenőrzési szempontok, az ellenőrzési jegyzőkönyv elkészítésének határideje, felelőse. Miután az ellenőrzést végzők az Ellenőrzési megbízásban foglaltak szerint lefolytatták a vizsgálatot, a tapasztalatokat jegyzőkönyvben rögzítik, amelyben javaslatokat fogalmaznak meg, feladatokat írnak elő, és amelyre az ellenőrzött szerv észrevételt tehet. Jelen fejezetben a NAV Központi Hivatala Vám Főosztálya által 2011 első félévében a megyei vám- és pénzügyőri igazgatóságainál lefolytatott vám utólagos ellenőrzési szakterületen végrehajtott felügyeleti ellenőrzéseinek tapasztalatait ismertetem. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

19

Vám Általánosságban megállapítható, hogy a vám utólagos ellenőrzési tevékenység színvonala megfelelő, ugyanakkor a jogszabályokban és a belső rendelkezésekben foglaltak néhány esetben nem kerültek maradéktalanul betartásra. Ezeket az alábbiakban részletesen írom le, abból a célból, hogy a jövőben lefolytatandó ellenőrzések során a vizsgálók kerüljék el a hibás gyakorlatot.

Az előzőekben ismertetett problémák kiküszöbölhetők úgy, hogy az értesítő és megbízólevelek elkészítése előtt át kell tekinteni a hatályos jogszabályokat, amelyek a kormányzati portálon (http://www.magyarorszag.hu), illetve a testületi intranetes portálon (http://jogtar.vpop.hu) megtalálhatók.

Dokumentumok, okmányok bevonása Előkészítés

Összesítik a kockázatokat

Az utólagos ellenőrzések „tényleges” (értve ez alatt az okmányvizsgálatot, egyéb eljárási cselekményeket, például szemle) lefolytatása előtt nagyon fontos a vizsgálatok előkészítése, figyelemmel arra, hogy a jó előkészítés az alapja az utólagos ellenőrzések hatékony lefolytatásának. Ennek érdekében a központi kockázatelemzés figyelembevételével helyi kockázatelemzés alá kell vonni az ellenőrzésre kijelölt gazdálkodó vámeljárásait, amelyeknek eredményét vizsgálati programban kell rögzíteni. A felügyeleti ellenőrzések a fentiekkel kapcsolatban feltárták, hogy nem minden esetben történik meg az előzőekben említett program elkészítése, pedig az abban foglaltak összesítik a kockázatokat, meghatározzák az ellenőrzés irányát, így az ellenőrzést végzőknek segítséget nyújtanak.

A Vtv. 7/F. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy az ügyfél vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenységével kapcsolatos bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat, adathordozókat, más tárgyi bizonyítékokat átvételi elismervény ellenében a vámhatóság bevonhatja. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat, adathordozókat részletezni kell. A felügyeleti ellenőrzést lefolytató pénzügyőrök feltárták, hogy az ellenőrzést végzők az ügyfél vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenységével kapcsolatos bizonyítékokat – hivatali helyiségben való tanulmányozás céljából – nem minden esetben vonták be részletes átvételi elismervény ellenében, egy alkalommal a tételes átadás-átvétel nem valósult meg, így nincsen bizonyíték arra, hogy visszaadásra kerültek a bevont dokumentumok.

Ügyféli jogosultságok

A vizsgálat kiterjesztése

A Vtv. 7/E. § (1) bekezdése az ellenőrzés alá vont részére biztosítja azon jogosultságot – egyben a vámszerv kötelezettségévé teszi annak biztosítását –, hogy a vizsgálat megkezdéséig legalább 15 napos felkészülési határidő álljon a rendelkezésére. Ez alól kivételt jelent, ha a vámszervnek olyan információ jut a birtokába, hogy a vizsgálat alá kerülő bizonylatokat, könyvviteli és egyéb nyilvántartásokat, iratokat megsemmisítik, meghamisítják. Ezzel kapcsolatban a felügyeleti ellenőrzést végzők megállapították, hogy a már megkezdett vizsgálatok egy részénél a vámszerv nem biztosította a felkészülési határidőt. Ez súlyos eljárásjogi normasértés.

A jelenleg is hatályos, a vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenységek utólagos jellegű ellenőrzéseivel összefüggő feladatok ellátásáról szóló 2053/2010. (IV. 20.) szakmai országos parancsnokhelyettesi intézkedés (4.3.1.2. pont) előírja, ha valamely kockázat a sokaságot reprezentáló minta/annak egy része tekintetében beigazolódott, akkor a hasonlóan kockázatos vámeljárásokat is felül kell vizsgálni az értesítőlevél kiterjesztésével, amelyről a piaci szereplőt értesíteni kell. A felügyeleti ellenőrzés során az ellenőrzést végző pénzügyőrök megállapították, hogy egy gazdálkodó esetében a beazonosított kockázat a vizsgálati időszakon kívül is fennáll, azonban nem történt meg a vizsgálati időszak kiterjesztése, így a kockázatos vámeljárások megfelelő felülvizsgálata nem valósult meg teljes körűen. Ezen eljárás nemcsak a belső normával ellentétes, hanem az utólagos jellegű ellenőrzések célját (költségvetési bevételek biztosítása, prevenció) is veszélyezteti.

Az értesítő- és a megbízólevelekkel kapcsolatban feltárt hiányosságok A Vtv. 7/E. § (3) bekezdése imperatív szabályként („kell”) meghatározza az értesítőlevél kötelező elemeit, így – többek között – azokat a jogszabályokat, amelyeken az ellenőrzés alapul. A felügyeleti ellenőrzések során megállapításra került, hogy egyrészről hatályon kívül helyezett jogszabályra történik hivatkozás (például a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény), másrészről pedig nem tartalmazza a hatályos jogszabályokat [például a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről szóló 273/2010. (XII. 9.) kormányrendelet 44.§ (1)–(3) bekezdései], illetve nem jelölték meg a §-okat. Ugyanúgy, mint az értesítőlevél esetén, a Vtv.7/E. § (5) bekezdése is kötelező elemeket ír elő a megbízólevél tartalmával kapcsolatban. A felügyeleti ellenőrzések szintén a jogszabályi elemek hiányosságát állapították meg. 20


Teljességi nyilatkozat A Vtv.7/O. § (1) bekezdése értelmében: „Az utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött ügyfél köteles a vámhatóság kérésére a szolgáltatott adatok és a rendelkezésre bocsátott dokumentációk teljességéről nyilatkozatot tenni.” Az utólagos ellenőrzés során egyes igazgatóság az ellenőrzött ügyfelektől a vizsgálatok megkezdésekor kéri a teljességi nyilatkozatot a szolgáltatott adatok és a rendelkezésre bocsátott dokumentációk teljességéről. Igaz, hogy a jogszabály ezen nyilatkozat bekérésének időpontjáról csak annyit ír, hogy az „utólagos ellenőrzés

Vám

Kiküszöbölhetők a hibák

során”, azonban célszerű a vizsgálati szakasz végén, a vizsgálati jegyzőkönyv elkészítését/kézbesítését megelőzően kérni, mert az az eljárás egésze során szolgáltatott adatok, dokumentációk, okmányok teljes körűségére vonatkozik. Előfordulhat azonban az ellenőrzés során adott kérdéskörre vonatkozó teljességi nyilatkozat, mert ezáltal az egyes részkérdések/vizsgálati célok tekintetében született ellenőri döntések is a teljes körű informáltság tudatában hozhatók.

Csökken a gagyik iránti érdeklődés Miközben szinte minden termékfajtában egyre tökéletesebb hamisítványok kerülnek piacra, és a szűk pénztárcák akár kedvezhetnek is a másolatok forgalmazóinak, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) idei felmérése arra utal, hogy a korábbinál kevesebben vesznek illegális utánzatokat. A csökkenés az illatszerek és az adathordozók területén a leglátványosabb. Legalább is a megkérdezettek válaszaiból ez derül ki.

A fentiekkel kapcsolatban szubjektív véleményem, hogy az ismertetett hibák megfelelő odafigyeléssel, jobb szakmai felkészültséggel kiküszöbölhetők. Összességében a fent írtakból látható, hogy a felügyeleti ellenőrzés nagyon fontos funkciót tölt be a vámellenőrzési szakterületen is, hiszen ez a jogintézmény garantálja a helytelen gyakorlat, a problémás eljárások feltárásával az egységes, helyes jogalkalmazást. Rusznák Zoltán Amíg a fiatalok 42 százaléka, addig az időseknek alig egyötöde vásárolna hamis terméket. Az elmúlt évben a lakosság 13 százaléka vett legalább egyszer hamisítványt, 8 százaléka többször is, míg 5 százaléka csak egyszer. A többször hamis terméket vásárlók körében túlsúlyban vannak a Közép-magyarországi régióban élők, a fiatalok, a községben élők és a szakmunkás végzettségűek. A konkrét vásárlásra vonatkozó adatokból úgy tűnik, hogy az emberek jelentős része nem is tekinti hamisítványnak a nem eredeti ruházati termékeket. A második legnépszerűbbnek a hamis illatszer bizonyult. A legkevésbé népszerűek a komoly egészségügyi kockázatot rejtő, bizonytalan forrásból származó élelmiszer- és gyógyszerkészítmények.

Illegális letöltések

Az idősek elutasítóbbak

Idén a Nemzeti Adó- és Vámhivatal egymilliárd 620 millió forint értékre elkövetett áru hamis megjelölése bűncselekményt derített fel és a több mint négyszáz esetben egymilliárd 300 millió forint értékű árut foglalt le. A HENT 2009 és 2010 után 2011-ben is ezerfős reprezentatív, a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt. által végzett közvélemény-kutatással vizsgálta, hogy hogyan vélekednek az emberek a hamisítványokról. A kutatás legfontosabb tanulsága, hogy csökkent a hamis termékeket gondolkodás nélkül megvásárlók aránya. Kiderült az is, hogy szinte minden termékcsoport esetében csökkent a hamis termékeket vásárlók aránya. Különösen jelentős a csökkenés az illatszerek és a CD-k, DVD-k esetében.

A kutatás szerint az internetezők körében közkedvelt a zenei tartalmak és a filmek illegális forrásból való letöltése. Zenét majdnem egyötödük, míg filmet 17 százalékuk töltött le legalább egyszer. Szoftver esetében ez az arány 8, míg a könyv esetében 7 százalék. A letöltők többsége nem csak egyszer választotta ezt a formáját a beszerzésnek, hiszen zenét a megkérdezettek 16 százaléka, míg filmet a megkérdezettek 14 százaléka töltött le többször is. Az illegális forrásból történő letöltés leginkább a fiatalokra jellemző. Tíz internetet használó fiatalból három rendszeresen szokott illegális forrásból származó zenei tartalmat letölteni. Minden negyedik 30 év alatti fiatal többször is szerzett be filmet nem legális forrásból.

Hamis ruhákat vásárolnak leginkább

A hamisítványok gyengébb minőségűek

A magyarok közel egyharmada csak bizonyos körülmények között, míg 3 százaléka bármikor nyitott lenne hamis termék megvásárlására. A hamis ruházati termékek iránt a legnagyobb a kereslet, hiszen minden hatodik magyar bármikor venne ilyet, míg 39 százalékuk elgondolkodna, költsön-e az eredetire csak hasonlító ruhadarabra. A megkérdezettek a bizonytalan forrásból származó gyógyszerekkel szemben a legóvatosabbak, ilyen készítményt a magyarok egy százaléka venne gondolkodás nélkül, azonban figyelmeztetõ jel, hogy hat százalékuk nem zárja ki a vásárlást.

Csak minden ötödik magyarnak fontos, hogy márkás legyen a ruhája vagy a cipője. Közel egyharmadánál nem szempont, hogy az a márkás termék, amit visel, eredeti legyen. A válaszadók több mint fele szerint ugyanakkor a hamis termék gyengébb minőségű, mint az eredeti. A megkérdezettek háromnegyede szerint hosszú távon jobban megéri eredeti terméket vásárolni. A kutatás arra is rámutat, hogy a magyarok döntő többsége nem büszkélkedik, hanem inkább eltitkolja, ha hamis terméket vásárolt. Mindössze minden tizedik vásárló dicsekedne el ismerőseinek, hogy milyen jó üzletet csinált, amikor az eredeti termék helyett egy hamisítványt választott.

A fiatalok a legnyitottabbak A hamis termékek iránti nyitottságot erősen befolyásolja a kor. A 30 év alattiak és a fiatal középkorúak (30-45 évesek) az átlagosnál jóval nyitottabbak, míg az idős középkorúak (46-65 évesek) és az idősek (65 év felettiek) elutasítóbbak.

A gazdasági válság szerepéről A magyarok háromnegyede szerint a válság miatt többen kényszerülnek arra, hogy hamis vagy bizonytalan eredetű A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

21

Vám – Jövedék

Szigorúbb büntetést!

terméket vásároljanak. Ezzel az állítással csupán a megkérdezettek 7 százaléka nem ért egyet. Majdnem kétharmaduk tisztában van azzal, hogy a hamisítás miatt a költségvetés komoly bevételektől esik el. A válaszadók közel fele emellett azt gondolja, hogy a hamisítás miatt munkahelyek szűnnek meg. A tavalyihoz képest jelentősen csökkent azoknak az aránya, akik szerint a hamisítványok a fogyasztók egészségét is veszélyeztetik. Míg tavaly a válaszadók 76 százaléka vélekedett így, mostanra ez az arány 67 százalékra csökkent. Az emberek 55 százaléka úgy gondolja, aki hamisítványt árul, bűncselekményt követ el.

Integráció, együttműködés

Az idén 873 milliárd forint bevételt kell „hoznia” a jövedéki területnek Szeptember második felében a Béla király úti oktatóközpontban a NAV KH Jövedéki Főosztálya regionális jövedéki osztályvezetői értekezletet tartott. A régiók képviselőin kívül a meghívott társfőosztályok is képviseltették magukat. A második munkanapon ott voltak és részletes tájékoztatást nyújtottak az Ellenőrzési, a Kockázatkezelési, a Törvényességi és felügyeleti Főosztály, valamint az Integrált Informatikai, a Szakértői Intézet és a Rendőrtiszti Főiskola vám- és pénzügyőri tanszékének vezetői is. Bevezetésként dr. Esküdt Gábor ezredes, a jövedéki főosztály vezetője tájékoztatta a résztvevőket az idei év eredményeiről és a hátralévő hónapok aktuális tennivalóiról.

Gyakoribb mintavételek

Néhány nappal az ország gazdasági helyzetének parlamenti értékelése után szinte természetes volt, hogy a NAV jövedéki főosztályvezetője a bevételi eredmények ismertetésével nyitotta meg az értekezletet. Mint mondta, az idei évre 881,13 milliárd forintos bevételi tervet írtak elő a szakterületnek, augusztus végéig ebből mintegy 545 milliárd forint folyt be a költségvetésbe, ami az éves előirányzat 62 százaléka. Az ország általános gazdasági helyzetétől aligha lehet függetleníteni a jövedéki bevételek alakulását, meglehetősen kevés a mozgósítható tartalék. Dr. Esküdt Gábor ezredes a következő hónapok feladataira kitérve két prioritást nevezett meg: egyrészt az üzemanyagokból, másrészt a dohánytermékekből származó bevételek növelését célzó ellenőrzéseket, az illegális forgalmazásuk visszaszorítását.

Csalók kezén a „bázisolajok”? Ami az üzemanyagokat illeti, számolni kell az áremelkedésből adódó fogyasztáscsökkenéssel és azzal is, hogy az ügyeskedők igyekeznek majd mindent megtenni az adóelkerülés érdekében. 22


Ugyanennyien vannak, akik szigorúbb büntetést szeretnének a hamisítóknak és a hamisítványok terjesztőinek. A válaszadók 53 százaléka szerint a hamisítványok megvásárlásával a szervezett bűnözés bevételeit növeljük. Megoszlanak a vélemények a hamis termékek vásárlóinak felelősségre vonásáról. Olaszországban pénzbírságot köteles fizetni az a vásárló, akit az olasz hatóságok hamis termék vásárlásán érnek. Magyarországon egy hasonló jogszabállyal az emberek 22 százaléka értene egyet. aa Ennek már korábban is voltak jelei, teret nyert az egyéb olaj kategóriába tartozó, úgynevezett bázisolajokkal való visszaélés. A helyzet kezd hasonlítani az elhíresült „olajszőkítési” időszakhoz: a nem adóköteles kenőolaj-alapanyagok, illetve más magas viszkozitású olajok ugyanis nagyon hasonló tulajdonsággal bírnak, mint a gázolaj, azok könnyen, „észrevétlenül” szállíthatók, a jelenlegi szigorú jövedéki engedélyezési, biztosítási, nyomon követési rendszer nem vonatkozik rájuk. A jövedéki ellenőrzések tapasztalata, hogy ezek az adózás nélkül külföldről behozott anyagok megjelentek már egyes töltőállomások tartályaiban is. Ugyanígy a benzinnel is tapasztaltak visszaéléseket, olcsóbb E85-tel kevert 95-ös oktánszámú benzint is találtak az ellenőrök egy töltőállomás tartályában. A főosztályvezető úgy látja, szigorítani, fokozni kell a gyors, de hatékony ellenőrzéseket a kockázatosnak ítélt kutaknál, felhasználóknál, ezért gyakoribb mintavételre kell felkészülni, s ebben a Szakértői Intézet vegyvizsgáló szakembereinek igen hathatós támogatására is számít. A célzott ellenőrzésektől eredményeket vár, amihez azután természetesen szükség lesz a sajtó segítségére is: ha nyilvánosságot kapnak a leleplezések és a nyomukban kiszabott tetemes bírságok, lesz, akiket ez már önmagában is elrettent az ügyeskedéstől. Mint mondta, a Visegrádi Négyek már aláírtak egy deklarációt, amelyben kérik az Európai Uniót, vegyék fel a 27101999 tarifaszám alá tartozó ásványolajtermékeket is az ellenőrzött termékek sorába.

Üzemanyag-csempészet a zöldhatáron Az üzemanyagok árának emelkedése – erre számos korábbi tapasztalat utal – fellendíti az „üzemanyag-turizmust”. Ennek a jövő évtől bizonyos jogszabályi változtatásokkal lehetne elejét venni, hiszen amíg jelenleg akár naponta át lehet járni a határ túloldalára tankolni, érdemes volna ezt a lehetőséget heti egy alkalomra korlátozni. Az ország keleti része, elsősorban az Észak-Alföldi Régió térsége a leginkább kitett ennek a jelenségnek, ott tapasztalható legszembetűnőbben a legális üzemanyagforgalom visszaesése. Dr. Esküdt Gábor elismerő szavakkal szólt a térségben dolgozó munkatársak erőfeszítéseiről, de hozzátette: amennyiben a hivatalos határátkelőkön csökken majd a behozható olcsó üzemanyag mennyisége, jobban kell figyelni a zöldhatárra, illetve a gázolajat helyettesítő „bázisolaj”-szállítmányokra. Az illegális, olcsó üzemanyag iránt tovább nő majd a kereslet, és ezt az igényt

Jövedék alighanem megpróbálják kielégíteni a csempészek, orgazdák, bűnözők. A másik kiemelten kezelt jövedéki termék a dohányáru. A főosztályvezető az adóbevétel tervezhetősége szempontjából is „érdekesnek” nevezte az elmúlt esztendőt, ugyanis a hivatalos piaci szereplők között árháború jeleit lehetett felfedezni, ami az olcsóbb adójegyek iránti igények növekedéséből, illetve a kereskedelemből visszaszállított cigaretták nagyobb mennyiségű megsemmisítéséből markánsan látható volt. Ez a folyamat a tavasz végére, a nyár elejére egyelőre megszűnt. A cigaretta feketepiacának alakulásáról már évek óta a GFK szakmai tanulmányai adják a legmegbízhatóbb képet, az idei tendenciákat is ennek alapján ismertette az ezredes. Míg 2005-ben még mintegy 26-27 százalékos volt a piacon az illegális dohánytermékek aránya, a következetes intézkedések és ellenőrzések hatására 2007-ben már csak 11 százalék körül mozgott, 2010-ben pedig a mérések szerint mintegy 5,5-6 százalékra esett vissza. Ez különösen jó eredmény, ha hozzátesszük, hogy az unió átlagában még mindig 9-10 százalékkal számolnak. „Amikor bezárul egy kiskapu, megpróbálnak kinyitni egy másikat” – mondta a jövedéki főosztályvezető, és ezzel egy új jelenségre hívta fel a jelen lévő szakemberek figyelmét. Amíg korábban a különböző fondorlatos csempészmódszerekre kellett figyelni, most megjelent egy új elkövetési mód, miszerint ha nem tudnak külföldről behozni „vámmentesen” értékesíthető füstölnivalót, megpróbálják azt idehaza, illegálisan előállítani. A bűnügyi szakterület munkatársainak közreműködésével máris leleplezték az első hazai illegális „dohánygyárat”, ahol kis teljesítményű gyártósorokon, sufniműhelyekben, vásárolt alapanyagból próbáltak cigarettát készíteni, hamisítani.

Házi pálinka kocsmába nem való! Az alkoholtermékek forgalmazásának tapasztalatairól is szó esett. Tavaly szeptembertől a házilag elkészített párlatok bizonyos mennyiségére adómentességet adott a kormány. Az ellenőrzéseknek nem az volt faladatuk, hogy a családokat otthonukban zaklassák, arra kellett figyelniük, vajon a házilag, adómentesen lefőzött párlat „beszivárog-e” a kereskedelmi forgalomba is, mert az az adóbevételek kiesését eredményezné. Az ellenőrzéseknek a célja a visszaélések felderítése, illetve a prevenció volt. Az őszi hónapokra tervezett jövedékiadó-emelések természetesen az alkoholtermékeket is érinteni fogják, lesznek olyanok, ahol csak 5 százalék, más esetben akár 50 százalék is lehet az adómérték növekedése. A helyzetre a hatóságoknak is fel kell készülniük, noha erre meglehetősen kevés idő áll rendelkezésre.

Elsőként a repülőtéren javításkor, biztonsági mintavételkor leeresztett, repülési célra már nem használható üzemanyagok adójogi megítélését említette. Meglátása szerint jelenleg a tároló adóraktárak és a bejegyzett kereskedők garanciakövetési szabályai is visszaélésekre adnak lehetőséget, amit ez idáig felfedett több száz millió forintos visszaélések is igazolnak. A megoldást a jövedéki biztosíték szabályainak célzott szigorításában látná. Pontosítani kellene a kereskedelmi gázolaj jogi fogalmát is, hiszen a jogszabály nem kezeli egyértelműen a telephelyi és a hivatalos üzemanyagtöltő állomásokon történt tankolásokat. Mint mondta, élő probléma, hogy a cseppfolyós PB-gáznak is már kialakult az illegális piaca, ahhoz, hogy ne öltsenek nagyobb méreteket a visszaélések, módosítani kellene a szankciókon. Korábban viszonylag kevés szó esett a sörök jövedéki adójáról. Néhány példával illusztrálta, mennyire bonyolult az adó megállapításának jelenlegi rendszere, célszerű volna tehát bizonyos egyszerűsítéseket bevezetni. Át kellene térni az alkoholtartalom szerinti adómértékek kiszabására. A kisüzemi sörfőzők mintegy 50 százalékos adókedvezményt szeretnének elérni, hogy termékeik versenyképesek lehessenek a nagyobb piaci szereplőkével. Ez a változás azonban nagyon gondos előkészítést kívánna a jogalkotótól, hogy a visszaéléseket ki lehessen szűrni ebben az esetben is.

Együttműködési megállapodások készülnek Dr. Esküdt Gábor úgy látja, a felügyelete alá tartozó területen a visszaélések megelőzésében sokat segíthetnek a szakmai szervezetekkel kötött együttműködési megállapodások. Első helyen mindjárt a Dohányipari Szövetséggel kötött megállapodást említette, amelynek már sokéves, kedvező tapasztalatai is vannak. A jelenleg érvényben lévő kontraktus sokoldalúbb információcserét ír elő mindkét fél számára. Már dolgoznak a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetséggel az érvényben lévő megállapodás módosításán, így reményei szerint növekedne a szövetség „materiális” hozzájárulása az illegális ásványolaj felderítéséhez. Háromoldalú megállapodást készítenek elő a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával és a Mezőgazdasági és Szakigazgatási Hivatallal is, amely többek között információcserét, közös ellenőrzések lefolytatását írná elő. Mint kifejtette, ezek a megállapodások hozzájárulhatnak a szakmai szabályozások előkészítéséhez, s lehetőséget teremthetnek régiós szinten is bizonyos együttműködésekre. Somfai Péter

Lyukak a jogszabályok hálóján

Emelik és új termékekre is kivetik a „chipsadót”

Dr. Esküdt Gábor ezredes a későbbiekben azokról a kívánatosnak vélt jogszabályi változtatásokról is szólt, amelyeket munkatársaival együtt fontosnak tartana elfogadtatni a jogalkotóval. Noha előadásában ezekről részletesen is szólt, itt csupán a legfontosabbak felsorolására szorítkozhatunk.

A kormány jelenlegi tervei szerint a korábban húszmilliárdra becsült népegészségügyi termékadóból 2012-ben harmincmilliárd forintos bevételt vár. Bővítik az adóköteles termékek körét. A tervek szerint adókötelesek lennének az alkoholos üdítők, az ízesített sörök és a kávé is.

„Árháború”


23

Jövedék

A jövedéki szabályozás rendszere II.

Egyértelmű jogalkalmazás

24

A Jöt. 7. § 37/C. pontja alapján tiszta növényi olaj: a 1507-1518 vámtarifaszám alá tartozó növényi olaj, amennyiben üzemanyagkénti vagy tüzelő-, fűtőanyagkénti felhasználásra vagy üzemanyagba való közvetlen bekeverés céljára állítják elő. A fogalommeghatározás alapján a Jöt. szerint a tiszta növényi olaj mint jövedéki termék tágabb értelmű, mint a 343/2010. (XII.28.) Korm. rendeletben definiált tiszta növényi olaj fogalom (beletartozik a tüzelésre, fűtésre előállított növényi olaj is, valamint műszaki paramétertől függetlenül minden üzemanyagcélra gyártott). Amennyiben a fogalommeghatározásban leírt cél nem valósul meg, akkor a tiszta növényi olaj előállításához adóraktári engedéllyel nem kell rendelkezni. A Jöt. 7. § 37/D. pontja alapján biogáz: a külön jogszabály szerinti biomasszából vagy más megújuló energiából előállított gáznemű, nem sűrítettgáz-halmazállapotú termék. A biogáz fogalom meghatározása a Jöt. szerinti adóraktár-engedélykötelezettséghez kapcsolódik. Ebben az esetben, figyelemmel a Jöt. 52. § (1) bekezdés g) pontjában foglaltakra, előállításához adóraktári engedéllyel nem kell rendelkezni. Amennyiben az előállítás során sűrítettgázhalmazállapotúvá alakítják át a terméket, mint bioüzemanyag, az üzemanyagcélú előállításához a Jöt. 58. § (1) bekezdés g) pontja szerinti bioüzemanyag-adóraktári engedély szükséges. A Jöt. 7. § 37/E. pontja alapján olajtermék: a Jöt. 52. § (2) bekezdés d) pontja alá tartozó ásványolaj, a biogáz kivételével. Az olajtermék fogalom meghatározása az egyébásványolaj-gyártó adóraktár [Jöt. 58. § (1) bekezdés i) pont] jogintézményéhez kapcsolódik, mivel olajterméket ezen adóraktártípusban lehet előállítani. A fogalommeghatározással biztosított az egyértelmű jogszabály-alkalmazás, azaz a Jöt. szempontjából mely terméket kell olajterméknek tekinteni az adóraktár-engedélykötelezettség szempontjából. A biogáz kivételként történő meghatározása a Jöt. 7. § 37/D. pontjához tartozó magyarázattal függ össze, mivel az olajtermék hulladékból kerül előállításra, és a kivétel meghatározása hiányában a biogáz előállítása adóraktárengedélyköteles tevékenységnek minősülne.

égésű motorban való felhasználás kizárólagos célja villamos energia előállítása, illetve a beszerzés, importálás, kínálás és értékesítés ilyen felhasználás céljára történik. Az utóbb említett esetet tüzelő-, fűtőanyagkénti felhasználásnak, illetve ilyen célra történő beszerzésnek, importálásnak, kínálásnak és értékesítésnek kell tekinteni. A fogalom az egyértelmű jogalkalmazás érdekében meghatározza, hogy mit kell az üzemanyagkénti beszerzés, importálás, kínálás, értékesítés, felhasználás fogalma alatt érteni, vagyis olyan eseteknek, amikor az ásványolajok adóját a termék rendeltetése alapján fel kell számítani. A fogalommeghatározásnál – különösen a tevékenységek adójogi besorolása esetén – arra kell figyelemmel lenni, hogy a helyhez kötött belső égésű motorokban villamosenergia-előállítás céljából történő értékesítés, felhasználás nem üzemanyagcélúnak, hanem tüzelő-, fűtőanyagkénti értékesítésnek, felhasználásnak minősül. A Jöt. 7. § 38. pontja alapján üzemanyagtartály: a jármű gyártója által a járműbe szilárdan beépített azon tartály(ok), amely(ek) az üzemanyagnak közvetlenül a gépjármű motorjában való felhasználását teszi(k) lehetővé a jármű haladásához, illetve a jármű hűtő- és klímaberendezésének működését biztosítják. Üzemanyagtartály, továbbá a járművek azon szilárdan beépített gáztartálya is, amely közvetlenül a gázzal való üzemelést teszi lehetővé, valamint az egyéb berendezések tartályai, amelyekkel adott esetben a gépjárművet felszerelik. A fogalommeghatározás egyértelművé teszi jogszabály-alkalmazási szempontból, hogy a Jöt. szerint mit lehet üzemanyagtartálynak tekinteni. A Jöt. 7. § 39. pontja alapján kiegészítő üzemanyagtartály: a jármű gyártója által a konténerbe szilárdan beépített olyan tartály, amely a hűtőberendezések vagy a speciális konténerek egyéb berendezéseinek szállítás közbeni működéséhez az üzemanyag közvetlen felhasználását biztosítja. A fogalommeghatározás egyértelművé teszi jogszabály-alkalmazási szempontból, hogy a Jöt. szerint mit lehet kiegészítő üzemanyagtartálynak tekinteni. A Jöt. 7. § 40. pontja alapján speciális konténer: minden olyan tartály megfelelő berendezésekkel ellátva, amelyek speciálisan a hűtő-, oxigénellátó, hőszigetelő rendszerekhez vagy más rendszerekhez szükségesek. A fogalommeghatározás egyértelművé teszi jogszabály-alkalmazási szempontból, hogy a Jöt. szerint mit lehet speciális konténernek tekinteni, figyelemmel arra, hogy kiegészítő üzemanyagtartály fogalma tartalmazza ezt a kifejezést.

Üzemanyag, üzemanyagtartály

Speciális konténer, gázolaj

A Jöt. 7. § 37/F. pontja alapján üzemanyagkénti beszerzés, importálás, kínálás, értékesítés, felhasználás: bármely termék belső égésű motorban való felhasználása, illetve a termék ilyen felhasználás céljára történő beszerzése, importálása, kínálása és értékesítése, kivéve azt az esetet, ha a helyhez kötött belső

A Jöt. 7. § 41. pontja alapján jelölt gázolaj: az Európai Bizottságnak a gázolaj és a kerozin közös adóügyi jelölőanyagának létrehozásáról szóló 2006/428/EK határozata szerinti jelölőanyaggal megjelölt, a 2710 19 41, 2710 19 45 és 2710 19 49 vámtarifaszám alá tartozó gázolaj.


Jövedék A fogalomhoz kapcsolódóan jelölőanyagként a Solvent Yellow 124 elnevezésű terméket kell használni azzal, hogy a gázolajban a jelölőanyag jelölési mennyisége literenként legalább 6 és legfeljebb 9 milligramm lehet. A Jöt. 7. § 42. pontja alapján ömlesztett szállítás: ásványolajtermék közúti tankautóban, vasúti tartálykocsiban, tartályhajóban, tankkonténerben vagy 210 liternél nagyobb űrtartalmú kiszerelésben való szállítása; A fogalom alapján ömlesztett szállításnak az minősül, ha az ásványolajokat tankkonténerben (más néven ISO tartályban) vagy 210 liternél nagyobb űrtartalmú kiszerelésben szállítják.

Pénzügyi biztosíték A Jöt. 7. § 43. pontja alapján pénzügyi biztosíték: az Európai Unió tagállamában, illetőleg az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban székhellyel rendelkező hitelintézet által nyújtott bankgarancia és a biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény; A fogalom a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2006/48/EK irányelvvel való összhang megteremtését biztosítja, valamint a pénzügyi szolgáltatások szabadsága alapelvének való megfelelés érdekében tartalmazza a jövedéki biztosítékként elfogadható bankgarancia meghatározását. Ez alapján bármely uniós tagállam vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam hitelintézete által nyújtott bankgarancia is elfogadható jövedéki biztosítékként. A Jöt. 7. § 44. pontja alapján háztartás: az egy lakásban életvitelszerűen együtt élő, ott bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező természetes személyek közössége; A fogalommeghatározás a magánfőzés keretében előállított párlat adómentes megítéléséhez, illetve a bérfőzés keretében előállított bérfőzött párlat kedvezményes adómértékkel történő adóztatásához, valamint az adómentes szőlőbor meghatározásához kapcsolódik.

Csomagátvizsgáló berendezés A Jöt. 7. § 45. pontja alapján csomagátvizsgáló berendezés: olyan eszköz, amely a csomag felbontása nélkül a csomagban lévő tárgy körvonalait, formáját, méretét teszi láthatóvá; A fogalom meghatározza a csomagküldemények jövedéki ellenőrzésénél a csomagok átvizsgálásához használható ún. csomagátvizsgáló berendezést. Eszerint a vámhatóság csak olyan technikai eszközt használhat az előzetesen „gyanúsként” kiválasztott csomagok esetében az átvilágításra, amely a csomagban lévő tárgyakról más információt, mint azok körvonala, formája, mérete, nem ad. A Jöt. 7. § 46. pontja alapján teljes megsemmisülés vagy helyrehozhatatlan károsodás: a jövedéki termék tulajdonságaiból adódó vagy előre nem látható körülmények – kivéve lopás – vagy vis major miatt bekövetkezett olyan megsemmisülés vagy károsodás, amely

a jövedéki termékként történő felhasználásra való alkalmatlanságot eredményezi; A Jöt. vonatkozó rendelkezései alapján a jövedéki termék teljes megsemmisülésének vagy helyrehozhatatlan károsodásának igazolása esetén, a közösségi adófelfüggesztési eljáráshoz kapcsolódóan keletkezett hiány [21. § (1) bekezdés d) pont] a jövedéki adófizetési kötelezettség alól véglegesen mentesül. Továbbá a szabad forgalomba bocsátott jövedéki terméknek más tagállamból való beszerzése esetén, belföldön nem keletkezik adófizetési kötelezettség, és az adott tagállamban megfizetett adó visszaigényelhető [Jöt. 27. § (6) bekezdés]. Ezzel összefüggésben szükséges az egységes jogszabály-alkalmazás érdekében a teljes megsemmisülés vagy helyrehozhatatlan károsodás pontos meghatározása. A Jöt. 7. § 47. pontja alapján magánszemély: jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet nem folytató természetes személy; A Jöt. vonatkozó rendelkezése alapján általános szabály, hogy a más tagállamban szabad forgalomba bocsátott jövedéki termék kereskedelmi céllal belföldön történő birtokolása esetén adófizetési kötelezettség keletkezik [Jöt. 27. § (1) bekezdés]. Kereskedelmi célú birtokolásnak a jövedéki termék nem magánszemély általi birtokolása vagy a magánszemély által nem a Jöt. 29. §-a szerinti adómentes jövedéki termék birtokolása minősül [Jöt. 27. § (2) bekezdés]. Ezzel összefüggésben szükséges az egységes jogszabály-alkalmazás érdekében a magánszemély fogalmának meghatározása.

Termelői borkimérés

Megsemmisülés vagy károsodás

A Jöt. 7. § 48. pontja alapján termelői borkimérés: az egyszerűsített adóraktárban a saját termelésű szőlőbornak elvitelre vagy borkóstolás céljából helyben fogyasztásra, nem a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 2. § 30. pontja szerinti vendéglátás keretében történő értékesítése; A Kertv. 2. § 30. pontja alapján vendéglátásnak minősül, a kész- vagy helyben készített ételek, italok jellemzően helyben fogyasztás céljából történő forgalmazása, ideértve az azzal összefüggő szórakoztató és egyéb szolgáltató tevékenységet is. A Jöt. vonatkozó rendelkezéseiben a termelői borkiméréssel kapcsolatban meghatározott rendelkezések egységes gyakorlati alkalmazása érdekében szükséges a fogalom meghatározása. A Jöt. 7. § 49. pontja alapján fenntarthatósági bizonyítvány: a bioüzemanyagok fenntartható előállításának szabályairól szóló jogszabályban foglaltak szerint kiállított, a bioüzemanyag fenntartható módon történt előállítását igazoló okmány; Az E85 üzemanyag kedvezményes adómértékkel történő adóztatásának az is feltétele, hogy a biomassza, a köztes termékek és a bioüzemanyag a 343/2010. (XII.28.) Korm. rendeletben meghatározottak szerint fenntartható módon előállítottnak minősüljön. Továbbá a bányászati tevékenységnél bányaterületen, valamint a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

25

Jövedék szerinti közfeladat ellátása során felhasznált biodízel esetén érvényesíthető adó-visszaigénylés feltétele, hogy a biodízel fenntartható módon való előállítását fenntarthatósági bizonyítvánnyal igazolják. Ezzel összefüggésben egységes gyakorlati alkalmazása érdekében szükséges a fogalom meghatározása. A Jöt. 7. § 50. pontja alapján motorfejlesztés: a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról (általános csoportmentességi rendelet) szóló 800/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 214/3., 2008. 8. 9.) (a továbbiakban: csoportmentességi rendelet) 30. cikk 4. pontja szerinti kísérleti fejlesztés keretében a környezetet jobban kímélő motorokkal kapcsolatos technológiai fejlesztés; A Szerződés I. fejezet 2. szakaszában az állami támogatások részben, a 87. és 88. cikke alapján – ha Szerződések másként nem rendelkeznek –, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

A belső piaccal összeegyeztethető

Biodízel adó-visszaigénylés

– a magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatás, feltéve hogy azt a termék származásán alapuló megkülönböztetés nélkül nyújtják; – a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás; – a Németországi Szövetségi Köztársaság Németország felosztása által érintett egyes területei gazdaságának nyújtott támogatás, amennyiben a támogatásra a felosztásból eredő gazdasági hátrányok ellensúlyozásához szükség van.

A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető – az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság, valamint a 349. cikkben említett térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ezek strukturális, gazdasági és társadalmi helyzetére tekintettel; – valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására vagy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás; – az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben; – a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás, ha az az unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben; – a támogatás olyan egyéb fajtái, amelyeket a tanács a bizottság javaslata alapján hozott határozatával határoz meg. 26


Az eljárás menete Természetesen a bizottság a tagállamokkal együttműködve folyamatosan vizsgálja a tagállamokban létező támogatási programokat. A bizottság javaslatot tesz a tagállamoknak a belső piac fokozatos fejlődése vagy működése által megkövetelt megfelelő intézkedések meghozatalára. Amennyiben a bizottság – azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére – megállapítja, hogy egy állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás nem egyeztethető össze a belső piaccal, vagy hogy az ilyen támogatást visszaélés-szerűen használják fel, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást megszüntetni vagy módosítani. Abban az esetben, ha az érintett állam a kitűzött határidőn belül nem tesz eleget ennek a határozatnak, a bizottság vagy bármely érdekelt állam közvetlenül az Európai Unió bíróságához fordulhat. Hangsúlyozandó az is, hogy valamely tagállam kérelmére a tanács egyhangúlag úgy határozhat, hogy a tagállam által nyújtott vagy nyújtani kívánt támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, ha az ilyen határozatot rendkívüli körülmények indokolják. Ha a bizottság e támogatást illetően már megindította a belső piaccal történő összeegyeztethetetlenséghez kapcsolódó eljárását, a kérelem tagállam általi benyújtása a tanácshoz, a tanács álláspontjának kinyilvánításáig az eljárás felfüggesztését eredményezi. Amennyiben a tanács a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül nem nyilatkozik, az ügyben, akkor a bizottság határoz. A bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. Ha a bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a szándék nem egyeztethető össze a belső piaccal, haladéktalanul megindítja a támogatás megszüntetésével vagy módosításával kapcsolatos eljárást. Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre.

Kísérleti fejlesztés A csoportmentességi rendelet 30. cikk 4. pontja alapján „kísérleti fejlesztés”: a meglévő tudományos, technológiai, üzleti és egyéb, vonatkozó ismeretek és szakértelem megszerzése, összesítése, megosztása és felhasználása új, módosított vagy javított termékek, eljárások vagy szolgáltatások terveinek és szabályainak létrehozása vagy megtervezése céljából. Ide tartozhatnak például az új termékek, eljárások és szolgáltatások fogalmi meghatározását, megtervezését és dokumentálását célzó egyéb tevékenységek is. A tevékenységek magukban foglalhatják tervezetek, tervrajzok, tervek és egyéb dokumentációk előállítását is, feltéve, hogy azokat nem kereskedelmi felhasználásra szánják. A kereskedelmileg felhasználható prototípusok és kísérleti projektek kifejlesztése szintén ide tartozik abban az esetben, ha a prototípus szükségszerűen maga a keres-

Jövedék kedelmi végtermék, és előállítása túlságosan költséges ahhoz, hogy az kizárólag demonstrációs és hitelesítési céllal történjen. A demonstrációs, illetve kísérleti projektek későbbi kereskedelmi felhasználása esetében az ilyen használatból származó bármely jövedelmet le kell vonni az elszámolható költségekből. Termékek, eljárások és szolgáltatások kísérleti gyártása és tesztelése szintén támogatható, feltéve, hogy azokat nem lehet felhasználni vagy átalakítani úgy, hogy azok ipari alkalmazásokban vagy kereskedelmileg hasznosíthatók legyenek. A kísérleti fejlesztésbe még akkor sem tartoznak bele azok a szokásos vagy időszakos változtatások, amelyeket termékeken, gyártósorokon, előállítási eljárásokon, létező szolgáltatásokon és egyéb folyamatban lévő műveleteken végeznek, ha e változtatások fejlesztésnek minősülnek. A Jöt. 57/A. §-ban foglaltak alapján a motorfejlesztést végző személy jövedékiadó-visszaigénylést érvényesíthet. Ezzel összefüggésben szükséges meghatározni, hogy pontosan mi minősül motorfejlesztésnek. A Jöt. 7. § 51. pontja alapján kereskedelmi gázolaj: a Jöt. 52. § (1) bekezdés d) pontja alá tartozó gázolaj, amelyet a) ellenszolgáltatás fejében vagy saját költségre kizárólag közúti árufuvarozásra szolgáló, legalább 7,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű gépjárművel vagy nyerges járműszerelvénnyel (nyerges vontatóval) végzett közúti árufuvarozáshoz, vagy b) akár menetrendszerű, akár nem menetrendszerű forgalomban, a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott M21 vagy M32 kategóriába tartozó gépjárművel végzett személyszállításhoz használnak fel. A Jöt. 57/C. §-ban foglaltak alapján a kereskedelmi gázolaj esetében jövedéki adó visszaigénylés érvényesíthető. A kereskedelmi gázolaj fogalmán belül gázolaj alatt, a 2710 19 41 vámtarifaszám alatti, üzemanyag célú gázolajat kell érteni. Ezzel összefüggésben a jövedéki adó visszaigényelhetőségét érintően szükséges meghatározni, hogy pontosan mi minősül kereskedelmi gázolajnak. Ugyanis nem elegendő, hogy gázolajat használjanak fel, mivel a visszaigénylésre jogosultak körébe, kizárólag azon közúti árufuvarozási, személyszállítási tevékenységet végző személyek tartozhatnak, akiknek tevékenysége megfelel a Jöt. 7. § 51. pontja szerinti kereskedelmi gázolaj fogalmának.

Esetpéldák • Amennyiben a közúti árufuvarozási tevékenységhez használt gépjárműnek vagy nyerges járműszerelvénynek a megengedett legnagyobb össztömege nem éri el a 7,5 tonnát vagy a személyszállítási tevékenységet nem autóbusszal végzik, akkor jövedékiadó-visszaigénylés nem érvényesíthető. Ezzel összefüggésben a megengedett legnagyobb össztömeg meghatározásánál a jármű jellegének a forgalmi engedélyből történő megállapításánál – azaz 1 2

Legfeljebb 5 t megengedett legnagyobb össztömegű autóbuszok. Több mint 5 t megengedett legnagyobb össztömegű autóbuszok.

hogy a gépjármű nyerges vontatónak, vagy egyéb gépjárműnek minősül-e – az alábbiakra kell figyelemmel lenni. A forgalmi engedélyek adattartalmát a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 13. melléklete – mely három forgalmiengedély-típust (A, B, C) különböztet meg – szabályozza: – Az A pont szerinti, 1998. december 31-ig kiadott forgalmi engedély esetében a nyerges vontató járműjelleg megállapítása a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet (a továbbiakban: ER.) 1. számú melléklete szerinti a Nemzeti Közlekedési Hatóság által kiállított műszaki adatlap adatai alapján lehetséges, amennyiben a nyeregterhelés rovat kitöltésre (0-nál nagyobb) kerül. – A B pont szerinti, 1999. január 1-jétől bevezetett forgalmi engedély esetében, ha a H.3 pont (nyeregterhelés) adatot (0-nál nagyobb) tartalmaz, nyerges vontatónak tekintendő, más esetben egyéb gépjármű. – A C pont szerinti, a járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló 1999/37/EK irányelv figyelembevételével kiadásra kerülő forgalmi engedély esetében, ha a Nyeregterhelés (3) rovat adatot (0-nál nagyobb) tartalmaz, nyerges vontatónak tekintendő, más esetben egyéb gépjármű. A nyerges járműszerelvény (nyerges vontató) esetében, a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV.12.) KÖHÉM rendelet 20. § (1) bekezdése alapján a terhelhetőség a megengedett legnagyobb össztömeg és a saját tömeg különbségeként határozható meg. Ennek alapján a megengedett legnagyobb össztömeget: – Az A pont szerinti, 1998. december 31-ig kiadott forgalmi engedély esetében a legnagyobb össztömeget a Törzslap (belül a második oldal) 11. pont saját tömeg, valamint 14. pont vontatásra vonatkozó adatok összege határozza meg. – A B pont szerinti, 1999. január 1-jétől bevezetett forgalmi engedély esetében a Műszaki lap első oldal G pont Saját tömeg, valamint H.2 pont Átmenőfékes össztömegű vontatmányadatok összege határozza meg. – A C pont szerinti, a járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló 1999/37/EK irányelv figyelembevételével kiadásra kerülő forgalmi engedély esetében az első oldal G pont a saját tömeg, valamint O pont vontatási adatok összege határozza meg. Figyelemmel a fenti rendelkezésekre, a legnagyobb össztömeget egyéb gépjárművek esetében az alábbiak szerint kell meghatározni: – Az A pont szerinti, 1998. december 31-ig kiadott forgalmi engedély esetében a legnagyobb össztömeget a Törzslap (belül a második oldal) 12. pont Össztömeg rovatának adata határozza meg. – A B pont szerinti, 1999. január 1-jétől bevezetett forgalmi engedély esetében a legnagyobb össztömeget a Műszaki lap első oldal F pont Megengedett legnagyobb össztömeg rovatának adata határozza meg.

Kategória és támogatás


27

Jövedék – Információ – A C pont szerinti, a járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló 1999/37/EK irányelv figyelembevételével kiadásra kerülő forgalmi engedély esetében a legnagyobb össztömeget az első oldal F.1 pont Együttes tömeg rovatának adata határozza meg. • Amennyiben a közúti árfuvarozást teherautóból és utánfutóból álló járműszerelvénnyel végzik, azaz nem nyerges járműszerelvénnyel, és a teherautó (gépjármű) megengedett legnagyobb össztömege nem éri el a 7,5 tonnát, akkor jövedékiadó-visszaigénylés nem érvényesíthető. • Amennyiben elsősorban daruzásra szolgáló, de árufuvarozási engedéllyel rendelkező, vontatásra is alkalmas autódaruval végeznek közúti árufuvarozási tevékenységet, mivel a kereskedelmi gázolaj fogalmához kapcsolódóan a „kizárólag közúti árufuvarozásra szolgáló gépjármű” feltétel nem teljesül, ezért jövedékiadó-visszaigénylés nem érvényesíthető. • Amennyiben a kizárólag közúti árufuvarozásra szolgáló gépjármű az áru ki- és berakodását könnyítő (például

daru, emelő stb.) berendezéssel van ellátva, akkor jövedékiadó-visszaigénylés érvényesíthető. • Amennyiben a közúti árufuvarozáshoz használt és az egyéb, a fuvarozás tényéhez szorosan köthető célra szolgáló segédberendezések (például hűtőberendezés) üzemeltetésére – közvetlenül vagy szorosan – használták fel a gázolajat, akkor jövedékiadó-visszaigénylés érvényesíthető. • Amennyiben saját költségre3 történik a közúti árufuvarozási tevékenység végzése, azaz, ha egy cég saját terméket (például élelmiszertermék) értékesít, a termék ára tartalmazza a szállítási költséget, a járművek össztömege a 7,5 tonnát meghaladja – függetlenül attól, hogy a cég közúti árufuvarozási engedéllyel nem rendelkezik (vonatkozó részletszabályt a nyilvántartásba vétel fejezeten belül ismertetem) –, akkor jövedékiadó-visszaigénylés érvényesíthető. Boros Sándor

Évi kétszázhatvanhatmillióval lehet bekerülni a top százba

nem egy 36 oldalas kimutatást kell benyújtani, hanem egy 12 oldalast. Lehetővé tették azt is, hogy a személyijövedelemadó-bevallást interneten juttassák el a NAV-nak. Az elmúlt évi jövedelmek után 4,5 millió magánszemély nyújtott be bevallást, vagy számolt el munkáltatójával, 22 ezerrel többen, mint egy évvel korábban. Az egyszerűsített bevallás lehetőségével 53 ezerrel többen éltek, de a szakemberek azzal számolnak, hogy az egykulcsos feldolgozás a jövőben további egyszerűsítéseket tesz lehetővé. Az összevont jövedelmeknél 1,4 százalékos növekedést regisztráltak, az inflációt is figyelembe véve ez rendkívül szerény. A kormányváltásoknál a végkielégítésekre fordított összegek nagymértékben emelkedni szoktak, most az intézkedések hatására az előző évhez képest negyven százalékkal csökkentek. A másfél millió és hatmillió közötti éves jövedelműek jártak jobban, az átlagos adóterhelés korábbi 17,9-del szemben 16,2 százalék volt. Az ország különböző részei között nagy a jövedelemeltérés, a fővárosban 217 ezer forint a havi átlag, a legalacsonyabb Szabolcsban, 126 ezer forint. A munkaviszonyból származó legmagasabb jövedelem 1,4 milliárd forint volt tavaly, a legnagyobb forrásadó-jövedelem pedig 1,7 milliárd. Ahhoz, hogy valaki bekerüljön a munkaviszonyban lévőkénél a top százba, évi legalább 266 millió forintot kellett keresnie. Egyébként az első száz átlagosan 519 milliós jövedelemhez jutott. Tavaly 278 ezer egyéni vállalkozót tartottak nyilván, ebből 252 ezren a tételes elszámolást választották. Az eva változatlanul népszerű, jelenleg közel 96 ezren veszik igénybe, és a 2010. adóév után közel 180 milliárdot fizettek a költségvetésbe. Az a tapasztalat, hogy az evát elsősorban azok választják, akiknek a költséghányada alacsony, és az egyszerűbb adminisztratív forma mellett döntenek. Az 1+1 százalékos felajánlás lehetőségével 1 927 000en éltek, és összesen 15,4 milliárd forinttal járultak hozzá a különböző alapítványok tevékenységéhez. A civil szervezetek 8,9 milliárddal, az egyházak 4,9 milliárddal részesültek ebből az összegből.

„Saját költség” esetén

A múlt évi – 2010-es – társasági adó, az szja és az eva bevallási tapasztalatairól tájékoztatta az újságírókat dr. Varga Árpád, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökhelyettese.

Bevallás interneten is

28

Az elmúlt év során rendkívül sok adóváltozást kellett érvényesíteni. Nehezítette a személyi jövedelemadó bevallását, adminisztrációját a szuperbruttósítás. A tapasztalatok szerint sok cégnél nem értették ennek lényegét. A vállalkozások száma mintegy húszezerrel nőtt az elmúlt évben, de részben a jogszabályváltozások miatt – ötszázmillió forintig tíz százalékra csökkent tizenkilencről a nyereségadó – a bevételek hatvankétmilliárd forinttal csökkentek. A nettó árbevételek 3,9 százalékkal növekedtek, az export ennél jóval nagyobb, 22,7 százalékos felfutást mutat. A feldolgozóipar, a mezőgazdaság árbevételei a vártnál gyorsabban emelkednek. Az építőiparra viszont a mélyzuhanás jellemző. A nyereséges cégek száma három százalékkal nőtt, ennek az is magyarázata lehet, hogy aki nem nyereséges, annak meghatározott szabályok szerint kell adót fizetnie, így az ellenőrzések és a szankció elkerülése érdekében eredmény produkálására törekednek. A nyereségadó ötven százalékát a nagyobb vállalatok fizetik be. A számítások szerint a kedvezőbb adókulcs következtében ötvenmilliárd maradt a gazdaságban, amit remélhetőleg fejlesztésekre használnak fel. A személyi jövedelemadó befizetésénél egy sor újdonságot vezettek be, elsősorban az adminisztráció, a bürokrácia csökkentése érdekében. Ilyen volta az úgynevezett csökkentett adattartalmú bevallás, aminek lényege, hogy


3

A „saját költségre” kifejezés tekintetében a 4/2000. (II.16.) KHVM rendelet 2. §-ban foglalt saját számlás fogalom meghatározást kell irányadónak tekinteni.

Bűnügy A Bűnügyi Sajtóiroda jelenti

Mezőgazdasági manipulációk Az elmúlt hónapban több olyan adócsalásra is fény derült, amely a mezőgazdasági szektorban történt. Felvásárlók egy része úgy vett árut a termelőktől, mintha az unió országaiban értékesítené azt. Mivel az ilyen ügyletben a vásárlónak nem kell a magyar eladó számára általános forgalmi adót fizetni, a termelők nettó áron adták terméküket. Utóbb azonban kiderült, valójában belföldi értékesítés történt bruttó áron, így a kétes felvásárló a beszerzés és eladás közötti áfakülönbözetet egyszerűen zsebre tette. A pénzügyi nyomozók azonban több esetben is kiderítették a csalást.

lították, ott értékesítették. Ez ugyanis azt a látszatot keltette, hogy az eladáskor nem folyt be áfa, amit be kellett volna vallani és befizetni az adóhatóságnak. Tehát a beszerzéskor és az eladáskor is csaltak az áfával. Ezzel az elmúlt 8 hónap leforgása alatt egymilliárd forint kárt okoztak a költségvetésnek. A jogosulatlanul visszaigényelt pénzt ráadásul tisztára akarták mosni, ezért más gazdasági tevékenységbe beforgatták, így próbálták leplezni a vagyon bűnös eredetét. Ugyanakkor nem tudtak ellenállni a csábításnak: luxusautókat, aranyat, értékes ingatlanokat vásároltak, fényűzően éltek. Száz pénzügyi nyomozó, illetve adóellenőr dolgozott azon, hogy a bűnszervezetet minél gyorsabban leleplezzék, és így legyen esély az okozott kár megtérülésére. A rekordgyorsaságú akció eredményeként több mint másfél milliárd forintot érő vagyont, drágaköveket, ékszereket, bankszámlán tartott pénzt foglaltak le a pénzügyi nyomozók, akik egyúttal négy főt őrizetbe vettek. A bűncselekmények elkövetői halmazati büntetésként akár húsz év börtönre is számíthatnak.

Százmilliós adócsalók Különböző termelőktől vásárolt nagy mennyiségben kukoricát, repcét, búzát egy szlovák cég nevében az a két férfi, akiket most különösen nagy értéket meghaladó adócsalással gyanúsítanak a NAV pénzügyi nyomozói. Az áru ugyanis az Európai Unió helyett mindössze Pécsig, onnan pedig belföldi vásárlókig jutott el. Az uniós ügyletnek álcázott beszerzéskor a termelőknek nem fizettek áfát, eladáskor azonban bruttó értéken számoltak. A jelentős forgalom dacára a felszámolt áfát a cég vezetői nem vallották be, a nyomozás eddigi adatai szerint ezzel mintegy 110 milliós adóhiányt halmoztak fel. A cég két vezetője előzetes letartóztatásban van. Az elcsalt adó és az ahhoz kapcsolódó bírságok megfizetése mellett akár 8 év börtönbüntetésre is számítaniuk kell az elkövetőknek. A nyomozás további szakaszában derül ki, hány termelő érintett az ügyletekben, és pontosan mekkora kárt okozott a cég az állam költségvetésének.

Akcióban a pénzügyi nyomozók Többlépcsõs beszerzések

Az utóbbi idők csúcsértékű adócsalását is az elmúlt hónapban leplezték le a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) pénzügyi nyomozói. A költségvetés kára egymilliárd forint, ami az elkövetők vagyonának lefoglalásával teljes egészében megtérült. A szövevényes áfamanipulációt egy ukrán– magyar bűnszervezet sertésfelvásárlás és húsforgalmazás közben követte el fiktív számlák és hamis fuvarlevelek révén. A sertések Hollandiából áfamentesen érkeztek Magyarországra, és két közbülső álvevőn keresztül kerültek a tényleges megrendelőhöz. A többlépcsős beszerzés az uniós származást leplezte, fiktív számlákkal pedig azt a látszatot keltették, hogy az állatok magyar eladótól valók. Ezeknek a számláknak az áfatartalmát – mint kiderült, jogosulatlanul – a cég visszaigényelte az adóhatóságtól. A sertések feldolgozása után hűtött, illetve fagyasztott hústermékekkel folytatódott a feketekereskedelem. Hamis fuvarlevelekkel igazolták, hogy a húst uniós piacokra szál-

Fiktív számlák Csongrád megyében Élő állatok nagykereskedelmével foglalkozó cég 84 millió forintos adócsalását leplezték le a pénzügyi nyomozók Csongrád megyében. Az ügyben a NAV Dél-alföldi Regionális Bűnügyi Igazgatósága vádemelést javasol a Csongrád Megyei Főügyészségnek. A társaság vizsgálatát a NAV Dél-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága indította el, amellyel párhuzamosan büntetőeljárás is indult. A cég a szarvasmarha beszerzésének költségeit fiktív számlákkal igazolta, és ezzel fizetendő adóját összesen 84 millió forinttal csökkentette. A nyomozók a fiktív marhabeszerzésről száznál is több valótlan tartalmú számlát találtak. A bűncselekmény elkövetésében három személy vett részt, esetükben a törvény kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé.

Felszámolás csalással Hitelezői és a felszámoló elől akarta elrejteni vagyonát egy több milliárdos tartozást felhalmozó cég vezetője. A NAV Dél-alföldi Regionális Bűnügyi Igazgatósága kiemelkedő méretű felszámolási eljárás kapcsán feltárt csődbűncselekmény megalapozott gyanúja miatt nyomozott az ügyben, amit végül vádemelési javaslattal zártak le és adtak át a Kecskeméti Városi Ügyészségnek. A Bács-Kiskun megyei gyümölcs- és zöldséglégyártó cég ellen egymilliárd 300 millió forint összegű tartozás miatt indult felszámolási eljárás, majd a hitelezők összesen kétmilliárd 400 millió forintnyi igényt jelentettek be. A felszámolási eljárás során több mint félmilliárd forint összegű vagyon ugyan átadásra került a felszámolónak, ugyanakkor a pénzügyi nyomozók kiderítették, hogy a cég képviselője a jelek szerint összesen 80 millió forint értékű vagyont mentett ki. A csődbűncselekmény, számvitel rendjének megsértése, valamint közokirat-hamisítás megalapozott gyanúja miatt folytatott nyomozás befejeződött, a nyomozók biztosítási intézkedésként lefoglalták a cégvezető ingatlanját. aa A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

29

www.termekdijinfo.hu

Kérdések és válaszok a környezetvédelmi termékdíj konferencia fórumán

Kell-e áfát fizetni?

30

A környezetvédelmi termékdíj konferencián a hagyományokhoz híven a délutáni fórumon szabadon kérdezhetett valamennyi résztvevő, vagyis minden érdeklődőnek megadatott az a lehetőség, hogy szakmai kérdéseit megfogalmazza, persze abban a reményben, hogy a mindennapi termékdíjas tevékenységében felmerült problémáira választ kap. A kérdésekre Bangóné Korbász Katalin őrnagy, a NAV Központi Hivatal Környezetvédelmi és Környezetgazdálkodási Főosztály főosztályvezető-helyettese, Kelemen István, a Green Tax Consulting Kft. vezető tanácsadója és Debreczeni László őrnagy, a NAV Jász-NagykunSzolnok Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság igazgatója adott választ. A kérdések zömében a csomagolás kontra csomagolóeszköz-csomagolószer köré csoportosultak, de akadtak adójogi, számviteli és a hulladékkezeléssel kapcsolatos kérdések is. Ilyenek például: 1. Csomagolt termék külföldről történő behozatala estében ki lesz a termékdíjra kötelezett személy, ha a csomagolás (dobozból kiveszik a terméket, fóliát leveszik a termékről stb.) lebontásra kerül? Erre a válasz az, hogy külföldi előállítású és külföldről behozott becsomagolt termék esetében a csomagolószer saját célú felhasználásának minősül a csomagolás elválasztása a terméktől. Természetesen itt kell megjegyezni azt is, hogy csomagolószernek az a csomagolóeszköz, csomagolóanyag és csomagolási segédanyag minősül, amit vagy amelyet csomagolás létrehozásához összetevőként használnak fel. 2. A termékdíj után minden esetben kell-e áfát fizetni? Erre a válasz az, hogy a hatályos áfatörvény 70. § (1) bekezdése értelmében a „Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak: a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót; b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.” Vagyis a termékdíjat közvetlenül az általános forgalmi adó felszámítását megelőzően kell a termék nettó árába beszámítani. 3. Külföldről csomagolással ellátott terméket hoznak be, majd belföldön értékesítik, lehet-e összevonni a számlákat és egy számlára felírni a számlán feltüntetendő szöveget? Erre a jelenlegi szabályok szerint nincs lehetőség, a 2012. évre vonatkozóan pedig nagy bátorság lenne a végrehajtási rendelet nélkül választ adni, mivel a jövő évben a


termékdíj számlán való megjelenítését lényegesen átalakítják, illetve a megszüntetésén gondolkodnak, csökkentve ezzel az adminisztrációs terhet. 4. Az elektromos és elektronikai termékkör megváltozik 2012-ben. Mi ennek a változtatásnak az oka? Válasz: a környezetvédelmi termékdíjról szóló eddigi szabályokban és az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről szóló 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendeletben meghatározott termékekben eltérések voltak, melyekből szakmai problémák adódtak, tekintettel a kibocsátási és a „visszavételi oldal” eltérő tárgyi hatályára. Éppen ezért fontos célként fogalmazódott meg az, hogy a két „pillér”-jogszabály hasonló termékekre fókuszáljon. 5. A külföldről behozott majd később visszaszállított raklap, vödör problémaköre hogyan kerül megoldásra a jogszabályokban? Milyen kötelezettséget kell teljesíteni az ebben érintett vállalkozásnak? Válasz: A külföldről behozott csomagolásként használt újrahasználható csomagolószer után nem keletkezik termékdíj-kötelezettség, azonban nyilvántartással, illetve bizonylattal/bizonylatokkal igazolni kell azt, hogy a behozataltól számított egy éven belül azt/azokat külföldre visszaszállították. Fontos tudni, hogy a kötelezettnek a korábbi szabályoktól eltérően sem bejelenteni, sem bevallani nem kell az újrahasználható csomagolószert. Persze, ha mégis előfordul olyan eset, hogy egy éven túl kerül kiszállításra a kérdéses újrahasználható csomagolószer, akkor a kötelezettnek a keletkezés időpontjának szabályai szerint kell megfizetni a termékdíjat. 6. Több szállítólevél kiállításához elegendő-e egy számlát kiállítani? Válasz: folyamatos teljesítés esetében lehet az egy hónapra eső teljesítéseket egy számlán feltüntetni. 7. Csomagolással ellátott terméket az eredeti csomagolásában kéri vissza a kereskedő, ha valamilyen szavatossági-jótállási probléma merül fel. Hogy lehet így begyűjtést teljesíteni? Kötelező-e a vásárlóra nézve az, hogy a különféle csomagolásokkal ellátott terméket szállítsa el a forgalmazás helyéről? Válasz: ez elsősorban a gyártórakereskedőre, illetve a fogyasztóvédelemre tartozó kérdéskör. Egyéb tekintetben a hatályos csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése alapján „A felhasználó kérheti a forgalmazótól, hogy részére a terméket szállítási (harmadlagos), illetve gyűjtő (másodlagos) csomagolás nélkül adja át, illetőleg azt a forgalmazónál hagyhatja. A felhasználó ilyen kérése csak abban az esetben utasítható el, ha a) annak teljesítése veszélyeztetné a termék biztonságos üzembe helyezését, b) annak teljesítése veszélyeztetné a termék használatának biztonságosságát, c) a termék a csomagolás nélkül biztonságosan nem szállítható, vagy d) annak teljesítését jogszabály kizárja.” 8. A termékdíj-kötelezettség átvállalása estében az átvállaló lehet-e egyéni hulladékkezelő? Válasz: A tervezett koncepció szerint a termékdíj-kötelezettség átvállalása esetén az átvállaló (is) lehet egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezett. Debreczeni László

Információ Január 1-jétől

Új katasztrófavédelmi törvény

az Alaptörvénnyel összhangban

Január 1-jén lép hatályba az új katasztrófavédelmi törvény, amelynek előkészítése a szakmai szervezetek részéről több mint egy évig tartott. A katasztrófavédelem nemzeti ügy, és a társadalom által elvárt szerepének betöltése megköveteli a különböző természeti és egyéb változásokhoz igazodó korrekciók elvégzését, az állami szerepvállalás növelését és az igényelt fejlesztések megvalósítását. A jogszabályi környezet átfogó módosításával, az állam szerepvállalásának növelésével fokozható a Magyarország területén élő lakosság életének, vagyonának biztonsága, valamint biztosítható az ország működőképességének folyamatos fenntartása. A törvény az Alaptörvénnyel összhangban a minősített időszakok rendszerének megújításával, illetve bekövetkezett katasztrófa esetén irányadó rendkívüli intézkedések megteremtésével garantálja a Magyarország területén élő lakosság életének, vagyonának biztonságát, valamint biztosítja az ország működőképességének folyamatos fenntartását. A szükségállapot és a veszélyhelyzet fogalmának az Alaptörvényben történő megjelenítésével párhuzamosan szükség volt a katasztrófavédelmi törvény olyan mértékű módosítására, amellyel biztosított a bekövetkezett katasztrófa vagy az azt közvetlenül megelőző katasztrófaveszély esetén a katasztrófavédelmi rendszer megfelelő aktivizálása, illetve a szükséges intézkedések bevezetése. Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai is bizonyították, hogy nélkülözhetetlen a védelmi igazgatás területi és helyi szintjén az irányítási jogosítványok megújítása annak érdekében, hogy a szükséges megelőző intézkedések meghozatala a korábbiaknál szervezettebben kerüljön végrehajtásra. Az Alaptörvényben a honvédelmi kötelezettség mellett megjelent a polgári védelmi kötelezettség a „katasztrófavédelmi feladatok” ellátása, így mindezzel párhuzamosan a katasztrófavédelmi törvénybe kerültek e kötelezettség részletszabályai, a személyesen teljesítendő és a vagyoni szolgáltatás.

A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védelem erősítése Egyes üzemek olyan ipari, biológiai (mezőgazdasági – műtrágya- és növényvédőszer-raktározás), kémiai tevékenységet végeznek, amelyek ellenőrizhetetlenné válása esetén azok hatása tömeges méretekben veszélyezteti, illetve károsítja az emberi egészséget, a környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot. Az ezekben az üzemekben bekövetkező balesetek – ahogyan azt legutóbb a Kolontárnál bekövetkezett vörösiszap-katasztrófa is igazolta – komoly környezeti katasztrófát okozhatnak. A bal-

esetek bekövetkezési valószínűségének csökkentése az állami szerepvállalás fokozásával, a hatósági engedélyezési és ellenőrzési tevékenység kiterjesztésével és racionalizálásával érhető el.

Engedélyezési eljárások kiterjesztése A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemekkel kapcsolatban a katasztrófavédelmi hatóságnak különböző hatósági jogosítványai vannak. Ezek azt a célt szolgálják, hogy a társaság működése az ott dolgozókat és a környezetet ne veszélyeztesse. E jogszabályok azonban a hatóságot akkor illetik csak meg, ha az üzemben található veszélyes anyagok mennyisége a jogszabály által meghatározott módon számított szintet – az ún. alsó küszöbértéket – eléri. E számítási mód a nemzetközi előírásoknak (Seveso II. Irányelv) megfelel. Az elmúlt időszakban több baleset következett be az alsó küszöbérték alatti üzemeknél, ezek főként veszélyes anyagokkal kapcsolatosan bekövetkezett ipari balesetek döntő többségében ilyen, a szabályozás hatálya alá nem tartozó üzemekben történtek. Az említett balesetek többnyire veszélyeshulladék-feldolgozó üzemekben, húsipari üzemek területén, klórt felhasználó gazdálkodó szervezeteknél és pirotechnikai üzemekben következtek be. Ilyen jelentős súlyú és következményű események például a Budapest XV. kerületi veszélyeshulladék-tároló telephelyen történt tűz és robbanás 2004-ben, a törökbálinti pirotechnikai raktárban történt robbanás szintén 2004-ben, a balatonfűzfői veszélyes hulladéklerakóban keletkezett tűz 2010. év során. Ismert a 2010. év október 4-én Kolontár település külterületén bekövetkezett tároló sérülésével kapcsolatos ipari szerencsétlenség is. Amennyiben ezekre az üzemekre az Irányelv szerinti hatósági tevékenység kiterjedt volna, e balesetek bekövetkezésének valószínűsége csökkenthető lett volna. Indokolt ezért a hatósági jogosítványokat az alsó küszöbérték negyedét elérő veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemekre is kiterjeszteni. A katasztrófavédelmi és súlyos ipari balesetek elleni szabályozás alkalmazásának gyakorlati tapasztalati alapján legalább ilyen mennyiségben jelen lévő mennyiségű veszélyes anyag okozhat katasztrófavédelmi mértékű súlyos ipari balesetet vagy rendkívüli eseményt. Ez a körülmény teszi szükségessé a katasztrófavédelmi jogintézmények (védelmi tervezés és hatósági ellenőrzés) alkalmazását. A szigorúbb szabályozás az EU normáival nem ellentétes. Így például Hollandiában minden, veszélyes anyagot előállító, tároló és forgalmazó üzem és tevékenység (szállítási ágazatok, üzemanyag-töltő állomások, teherpályaudvarok, kikötők stb.) biztonsági jelentéshez hasonló dokumentáció készítésének kötelezettsége alá esik, Nagy-Britanniában a csővezetékes szállításra vonatkoznak szigorúbb előírások, míg Franciaországban külön szabályozás alá kerültek a vasúti rendező pályaudvarok, melynek során kockázatelemzést kell benyújtani a Seveso hatóság részére. A törvény az ellenőrzések kiterjesztéséhez szükséges törvényi szintű szabályozást tartalmazza. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

31

Információ Katasztrófavédelmi bírság

Veszélyes anyagok szállítása

A katasztrófavédelmi törvény hatálya alá tartozó veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek feletti hatósági felügyelet hatékonyabbá tétele érdekében szükséges a kisebb súlyú jogsértéseket (például belső védelmi terv elkészítésének és gyakoroltatásának, az üzem bejelentkezésének, a biztonsági irányítási rendszer felülvizsgálatának elmaradása) szankcionáló katasztrófavédelmi bírság bevezetése. A szankcionálandó szabálytalanságok száma a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek tekintetében az eddigi tapasztalatok alapján évente megközelíti a 100 esetet. Jelenleg az üzemek feletti szankciórendszer nem megfelelő és csupán három esetre korlátozódik, így a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem bezárására, a veszélyes tevékenység folytatásának felfüggesztésére, a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemben, veszélyes létesítményben található veszélyes anyagok, eszközök elszállítására és megsemmisítésére. A bírság bevezetése a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek esetében javítja az üzemeltetői kötelezettségek teljesítését és ezzel együtt a hatósági jogalkalmazás minőségét. Szintén fontos az illegálisan (engedély nélkül) működő üzem megfelelő szankcionálása is. A törvény alapján a katasztrófavédelmi bírság legalacsonyabb összege háromszázezer, legmagasabb összege hárommillió forint. A törvény meghatározza a katasztrófavédelmi bírság kiszabásának eseteit is, így katasztrófavédelmi bírság kiszabására lehetőség van – katasztrófavédelmi engedély nélkül végzett engedélyköteles tevékenység esetén; – jogszabályban vagy hatósági kötelezésben foglalt előírások elmulasztásakor vagy – a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesettel vagy üzemzavarral összefüggésben megelőző, elhárító és helyreállító intézkedésekre vonatkozó kötelezettség be nem tartása esetén.

A hatósági tevékenység egyszerűsítése Az elmúlt évben több ipari érdekképviseleti javaslat született annak érdekében, hogy az eljárási rendben az adminisztráció és az ügyintézés gördülékenyebb, rugalmasabb legyen. Ennek keretében az olaj- és gázipari, a vegyipari és a gyógyszeripari üzemek, valamint az üzemeltetői érdekképviseleti szervezetek is támogatták azt az elképzelést, hogy a Seveso II. Irányelv hatálya alá tartozó üzemek engedélyezési és hatósági tevékenységét szakhatósági közreműködés nélkül kizárólag a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve lássa el, hatékonyabbá téve így az ügyintézést. A mintegy tízéves, az ipari ágazat és az

EU által is elismert baleset-megelőzési felkészítéssel, jogalkalmazási és szakmai gyakorlattal, személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szervénél mint hatóságnál rendelkezésre áll minden olyan (személyi és tárgyi) feltétel, amely az eddig a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által végzett szakhatósági feladat ellátásához szükséges. A törvény az ehhez szükséges törvényi módosításokat tartalmazza. A törvény – az ágazati hatóságok hatáskörének megtartása mellett – megteremti annak lehetőségét is, hogy a katasztrófavédelmi hatóság a veszélyes áruk légi, vízi és vasúti szállítását is ellenőrizhesse, egyidejűleg felhatalmazást ad a részletszabályok (így különösen az egyes jogsértések esetén kiszabható bírságösszegek) kormányrendeletben történő kidolgozására. A veszélyesáru-szállítás szabályainak megszegése esetén kiszabott bírságösszegek és az alkalmazott bírsághatárok igazodnak az egyes közlekedési alágazatokban végzett szállítási tevékenység általi veszélyeztetés mértékéhez.

Iparbiztonsági hatóság létrehozása A potenciálisan veszélyes tevékenységek környezetében élő lakosság védelme érdekében, a veszélyeztetés mértékében azonosított tevékenységek katasztrófavédelmi felügyeletét egységes iparbiztonsági hatósági szervezet képes hatékonyan ellátni. A hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve bázisán működő hivatásos katasztrófavédelmi hatósági szervezet rendeltetése a nemzetgazdaságot, a lakosság életét, egészségét és anyagi javait kiemelten veszélyeztető üzemekben (létesítményekben) esetlegesen bekövetkező ipari katasztrófák, súlyos balesetek, jelentős tűzesetek és káresetek megelőzése, felkészülés azok koordinált elhárítására és következményeinek csökkentésére. Az iparbiztonsági tevékenységet végző szervezet - katasztrófavédelmi hatósági engedélyezési és ellenőrzési rendszert működtet a legveszélyesebb üzemek (létesítmények) és tevékenységek esetében, - biztosítja a védelmi tervezési és irányítási rendszer felügyeletét a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemekben és létesítményekben a balesetek (káresemények) megelőzésére, következményeinek elhárítására és hatásainak csökkentésére, - valamint – az ágazati hatósági engedélyezési és ellenőrzési hatáskörök elvonása nélkül – koordinálja az ágazati biztonsági feladatokat ellátó szervezetek iparbiztonsági ellenőrzéseit. A törvény ismertetését novemberi számunkban folytatjuk. pi

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal megbízásából kiadja a ViVA Média Holding 1135 Budapest, Szegedi út 37–39. • Telefon: 288-7700 • Felelõs kiadó: Moldován Tamás • Szerkeszti a szerkesztõbizottság • Elnöke: Dr. Vida Ildikó, a NAV elnöke • Vezetője: Szabó Zsolt dandártábornok, szakfőigazgató • Nyomdai elõkészítés: ViVA PrePress • Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletága (1008 Bp., Orczy tér 1.). Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõknél, faxon: 303-3440, e-mailen: [email protected]. További információ: 06-80 444-444 • ISSN 1215-2013

32


Megalakult az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség

Recommend Documents