Még többet TÜKÖR ÁLTAL. Keresztény képmeditáció 2. Szász Ilma

Még többet TÜKÖR ÁLTAL Keresztény képmeditáció 2. Szász Ilma

1

Fra Angelico: Jézus megkeresztelkedése a Jordánban

A borítón Fra Angelico: Feltámadás című képe látható

2

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS.................................................................................................................................................4 I. LEGYEN VILÁGOSSÁG, AMI A SÖTÉTSÉGBEN VILÁGÍT...............................................................6 Teremtés és bűneset...................................................................................................................................6 II. KATAKLIZMÁK ÉS MEGHIÚSULT TERVEK...................................................................................11 Az Özönvíz és a bábeli nyelvzavar.........................................................................................................11 III. ÁBRAHÁM, A HÍVŐK ATYJA, ISTEN BARÁTJA...........................................................................16 IV. JÁKÓB LAJTORJÁJA ÉS HARCA AZ ANGYALLAL.....................................................................21 V. AZ ÉGŐ CSIPKEBOKOR ÉS A TÖRVÉNY KŐTÁBLÁI: MÓZES...................................................26 VI. MEDDIG SÁNTIKÁLTOK MÉG KÉTFELÉ?.....................................................................................32 Illés próféta missziója..............................................................................................................................32 VII. ISTEN TRÓNSZEKERE ÉS ISTEN VÁROSÁNAK TEMPLOMA..................................................38 Ezékiel próféta látomásai........................................................................................................................38 VIII. DÁNIEL, A KEDVELT FÉRFIÚ, AKINEK MEGJELENIK AZ EMBERFIA.................................45 IX. VIGYÁZÓ MIT MONDASZ AZ ÉJSZAKÁRÓL?..............................................................................51 Ézsaiás, Jeremiás és a kispróféták élményei és jóslatai..........................................................................51 Nekünk szóló prófétai üzenetek..............................................................................................................58 X. AZ ÚR ÉNNÉKEM ŐRIZŐ PÁSZTOROM..........................................................................................62 A zsoltáros Dávid....................................................................................................................................62 XI. CSENDES ÉJ, SZENTSÉGES ÉJ.........................................................................................................69 XII. KERESZTÚTON - A GYŐZEDELMES.............................................................................................75 XIII. PÜNKÖSDÖLŐ..................................................................................................................................83 XIV. ISTEN ORSZÁGÁNAK CSODATÜKRE: A HEGYIBESZÉD........................................................89 XV. URAM, HOGY LÁSSAK!...................................................................................................................95 Bartímeus meggyógyítása........................................................................................................................95 XVI. ÉS Ő FOKRÓL-FOKRA ÁTALAKÍT MINKET AZ Ő DICSŐSÉGES TESTÉNEK HASONLATOSSÁGÁRA...........................................................................................................................99 A Megdicsőülés hegyén..........................................................................................................................99 XVII. LÁTOM JÉZUS PÉLDÁJÁBÓL, MI LEHET A HOLTAK PORÁBÓL?!....................................104 A feltámadás..........................................................................................................................................104 XVIII. LEHULLANAK A PECSÉTEK.....................................................................................................108 A Jelenések Könyve..............................................................................................................................108 FÜGGELÉK...............................................................................................................................................119 A képek ismert alkotóiról......................................................................................................................119

3

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS TÜKÖR ÁLTAL című könyvecském előtanulmányában részletesen ismertetem az imaginációs meditáció, s ezenbelül a keresztény képmeditáció jellegzetességeit, hasznát, korlátait, végrehajtásának technikáját. Itt csak a konkrét gyakorlati utasításokat ismétlem meg: Olvassuk el a megfelelő bibliai részt! Imában kérjünk segítséget a meditációhoz! Megfelelő zene mellett testünket lazítsuk el! Nézzük meg a kép minden részletét, amíg behunyt szemmel jól fel tudjuk idézni! Majd engedjük, hogy a kép megelevenedjék, változzék, alakuljanak ki benne történések! Pergessük az eseményeket belső látásunk előtt, mint egy filmet! Majd mi magunk is lépjünk be a kép színterébe, eseménysorába, esetleg úgy, hogy azonosulunk a kép egyik szereplőjével! Párbeszédekbe is bonyolódhatunk. Ha Krisztus jelen van a képen összpontosítsunk rá, próbáljuk felfogni az Ő valóságát, milyenségét, erejét, szeretetét. Tíz-húsz percig maradjunk ebben az állapotban, ha valami nagyon megragadott, akkor tovább is. Majd nyissuk ki a szemünket, tekintsük át, foglaljuk össze főbb élményeinket és mondjunk köszönetet az üzenetekért. Az elmélyült meditálók meditációs naplóikban örökítik meg élményeiket, sugallataikat, megőrzik, gazdag ajándékaik tárházát. Ezzel további meditációik elmélyülését is elősegítik. Meditációs naplók készítésére ösztönzünk minden fejezet végén néhány - a teljesség igénye nélkül - felvetett szemponttal. Reméljük, lesznek, akikben kiegészülnek a szempontok, s megelevenednek a válaszok. A TÜKÖR ÁLTAL c. könyvecskére kapott kedvező visszajelzések hatására indíttatást éreztem, hogy a Biblia "csúcsjeleneteit" ("csillagóráit, vezérfényeit") végigkövessem ezzel a módszerrel, hogy ráláthassunk: az Írások hogyan készítik elő a Kegyelem korát és hogyan mutatják azt be. Ha a jelen meditációsort kiegészítjük az előző könyvecskében közöltekkel (Ábrahám Istenélménye Mamré-tölgyesében, Mária találkozása Erzsébettel, Miatyánk meditáció flüei Miklós mandalája segítségével, a kenyérszaporítás és vízenjárás csodái, Lázár feltámasztása, a találkozások közül a szamáriai asszony jelenete, a példabeszédek közül pedig a Tékozló fiú hazatérése), akkor nagyon átfogó bibliaismerethez juthatunk. Jelen kötetkében ugyanis az Őstörténetből érintjük a Teremtést-és-Bűnesetet, a Vízözönt-és-Bábelt, a nagy Istenélményeket (Ábrahámét, Jákóbét, Mózesét, Illését, Ezékielét, Dánielét, Ézsaiás és Jeremiás elhívását), kitérünk a történelmi és messiási próféciákra (Dániel, Ézsaiás) és végül zsoltármeditációkkal zárjuk ószövetségi elmélkedéseinket. Az Újszövetség átélését a 3 nagy keresztény ünneppel: Karácsony, Húsvét, Pünkösddel kezdjük. Jézus tanításait a Hegyibeszéd meditációjával igyekszünk összegezni. Meditálunk Jézus egy gyógyító csodáján, a vak Bartímeus látóvá tételén is. Dicsőségét Transzfigurációjának és Feltámadásának átelmélkedése révén közelítjük meg. A Feltámadás számunkra is nyújtott ígéretét kiegészítjük a Mennybemenetelével, az Apokalipszis Mennyei Jeruzsálemének megélésével. Az Apokalipszis megelevenítésével a Világteremtéssel kezdődő hatalmas ciklus lezárására is kísérletet teszünk. Nem bátorkod4

BEVEZETÉS tam hozzányúlni az Énekek éneke gyönyörű szerelmi költeményéhez, az ugyanis a misztikusok nagy, tudatváltó élményében nyer szakrális értelmezést. (pl. Aquinói Tamás, Keresztes Szent János halálakor). Sajnos nem vagyok méltó, hogy ezt a témát érinthessem. A démonűzés komoly témájával sem foglalkoztam, nehogy véletlenül úgy járjunk, mint Szkéva fiai (lásd ApCsel 19: 13-16)! A végső, abszolút Istenség minősége pedig nem igazán bibliai téma. Megjelenik az üveg- vagy kristálytengerben, az "Isten minden mindenben" kifejezésben, az élményben, hogy "benne élünk, mozgunk és vagyunk", de e forma- és személyfölöttivel való identifikációhoz nem vezet el a Szentírás. Az a minőség az evilági élettel már nehezen összeegyeztethető, úgyhogy a Biblia csak az Istennel való egység megdicsőült formavilágához vezeti el olvasói széles táborát. Isten azután, akit akar belemerít a végső állapotba. Erről a misztikusok (többek között Eckhart mester, Folignoi Angéla, Angelus Silesius) írásai tanítanak minket1. Mivel a végső eredetben eltűnik a forma és kép, ez a minőség meg is haladja könyvünk témakörét. A témábavágó bő lehetőségek közül viszont a Biblia közismert történelmi eseményei helyett a hangsúlyt inkább a spirituális üzenetekre helyeztem. A könyvecske elsősorban a személyes elmélyülés céljait szolgálja. Felnőtt hittan-, vagy lelkigyakorlatos segédkönyvnek is tekinthető ez a próbálkozás. Kívánom, hogy sokaknak okozzon annyi vagy még több megelevenítő élményt e gyakorlatsor, mint amennyit elkészítése közben nekem okozott. Hálásan köszönök minden inspirációt, amelyet ezirányban mások által, vagy bensőmön keresztül kaptam.

1 Eckhart mester legjellemzőbb tanításai erről a témakörről megtalálhatók Az Élő Fény Árnyéka című könyvem 42-43. oldalán.

5

I. LEGYEN VILÁGOSSÁG, AMI A SÖTÉTSÉGBEN VILÁGÍT

I. LEGYEN VILÁGOSSÁG, AMI A SÖTÉTSÉGBEN VILÁGÍT Teremtés és bűneset 1Móz 1-3

Jn 1: 5

Péld 8: 22-32

Nincsen értéktelen, nincs mi elveszhetne, Istenben Istenként van minden teremtve. Játszik az Istenség, önmagával játszva, Akarata teremt, a Lét: festővászna. A teremtett világ csak Istenben egész, Mert bár széthullik is, Őbenne el nem vész. /Angelus Silesius/ Sötétség honol a mélység vizein, de felettem a Lélek lebeg. Szólnod kell, hogy visszhangod legyek, Érintened kell, hogy képmásod legyek, Törvényedre van szükségem, hogy fényed lényem beragyogja, Legyen este és reggel, az első nap, újra. /Visky András után: Mit adhatnék?/ A lélek odajut, ahol otthon van, A mennyet pokollá, mennyé a poklot, Maga teszi magának. /Milton: Az elveszett Paradicsom/ Hallom, ahogy lelkemben lépked, S az ő bús "Ádám,hol vagy?" - ára Felelnek hangos szívverések.. /Ady: "Ádám, hol vagy?"/

6

I. LEGYEN VILÁGOSSÁG, AMI A SÖTÉTSÉGBEN VILÁGÍT

Bingeni Hildegard: Teremtés

Bingeni Hildegard: Ádám bukása

7

I. LEGYEN VILÁGOSSÁG, AMI A SÖTÉTSÉGBEN VILÁGÍT A "rajnai szibilla", a "teuton prófétanő" két nagy látomása segít megértenünk a bibliai őstörténet tömör közléseit. Hildegard Teremtés látomása átíveli, egybefogja az Ószövetség és Újszövetség üzeneteit. A kép tanúsága szerint a hat nap indulásakor már volt sötétség, amiben arany és fehér csillagok is megjelentek. Hildegard értelmezi is a látomását: Lucifer ősbukása hozta létre ezt az állapotot, aki be akarta népesíteni azt a sötétséget (= alacsony tudatszintet, az ősanyagot), amit Isten csak háttérként akart megtartani. E bukott lény ott akarta trónját felállítani, "az Örökkévalóval szemben". Erre válaszként a szentháromságos Egyisten fehér, atyai minősége, fenséges áttetszősége, mintegy teremtő ujj, behatol a sötétségbe és átrendezi azt, hogy visszavezető utat alakítson ki. Az első "napon" az Ő világosságát viszi a sötétségbe, nemcsak, mint elvont szellemi tudatosságot, hanem - a kis, kerek kép tanusága szerint - személyes, tiszta angyali lényekként is. És látta, hogy ez jó. Az első és második nap között azonban ismét baj történik: e lények egyrészét a sötét közeg befolyásolja. Ezért a felsőbb és alsóbb minőségeket szét kell válassza az Úr. "Lőn második nap". Az egyetlen, ami után nem hangzik el, hogy: Látta az Úr, hogy jó. Ez csak kényszerlépés volt, hogy a további "napok" jó eshetőségeit lehetővé tegye. És a harmadik napon megteremti a – növények által jelképezett - Életet. Negyedik napon a mi Naprendszerünket, ötödik napon a tengeri és levegőbeli élőlényeket, hatodik napon pedig a szárazföldi állatokat, és – vörös agyagból- az embert! Azt is megláthatjuk, hogy eredetileg az embert nem itt a földön teremtette meg, hanem égi emberként a sötétség szintje felett, ahol egy "ártatlan" fehér liliom közvetítésével érezhette Isten édes illatát. (Az arkangyali minőség csendje, nyugalma, hatalmas életereje szokott megjelenni Hildegardnak növény szimbólumként). Az égi ember azért került a vörös agyag tömlöcébe, mert belezuhant, beletántorgott a nagy feketeségbe. Itt az összeaszás és megöregedés, sőt – mint a kör alján láthatjuk - a halál lesz osztályrészévé. De újabb kegyelmi mozzanat jön: a sötétségmentes közegből, Mária méhéből, - ami a kép alsó felénél feltűnik - kiemelkedik a Megváltó, és szellemi, aranyló kiáradásaival felfogja a mélybezuhanó Ádámot, a fizikai testet öltött emberiséget. Hildegard Ádám bukása c. látomásában az előbbi látomás jobboldali részletét, az égi ember bűnbeesését fejti ki jobban. Eredetileg a levegő– és a csillagos-ég fölötti "harmadik menny" fényességében volt a lakása. Tevékeny, férfi-jellegű részéhez egy olyan befogadó női része csatlakozik, ami a hildegardi szimbológia kagylóalakját, a Szentlelket mintázza. Ebben a részében ragyogó szellemi minőségeket: "csillagokat" fog fel és épít magába. Mint a másik képen láthattuk a mellette levő virágok: arkangyalok közvetítésével magára az Istenre is ráhangolódhatna. De ő a sötétség kísértő kígyója felé fordul és lezuhan a tüzes-sötét mélységbe. Ő akarta eldönteni, hogy mi számára a jó, és ily módon a dualitás, a szétszakadás, az ellentétek Istentől elszakadt, kínzó világát választotta. Az égi ember, az első Ádám teremtése még nem oldotta meg a visszarendeződést, azt majd csak a második Ádám önkéntes alászállása hozza létre. A teremtés történetének hagyományát írásba csak a babiloni fogság után fog8

I. LEGYEN VILÁGOSSÁG, AMI A SÖTÉTSÉGBEN VILÁGÍT lalták a zsidó szent iratok szerzői. A visszatértek közt ekkor már rendíthetetlenül élt az Egyistenhit, sőt a messiási váradalom is. Így nem csodálkozhatunk, hogy bár a hatnapos teremtés történet követi a mezopotámiai mítoszokat, annak a teremtés drámájában résztvevő alsóbb istenei nem jelennek meg a színen. Csak a héber tohu, tehom, tehomot szavak emlékeztetnek Tiámátra, a mezopotámiai mítoszok sötét ősanyjára, akinek testét szabdalta világokká Marduk, a főisten fia. Utóbbi egyben az értelem ura, aki az embert - nem saját lehelletéből - hanem a Hold véréből (=elfolyó energiáiból) és agyagból (=fizikai anyagból) teremtette meg. A bibliai leírásban közvetlenül a bűneset után rögtön megjelenik az ősevangélium, Isten megváltó ígérete, üdvterve, miszerint az Asszony utódja a kígyó utódjának fejét eltapossa, bárhogy fogja is az a sarkát mardosni. Ezzel Mózes I. könyve azonnal hozzákapcsolódik a Biblia összes további közlendőjéhez, hogy végül az utolsó, a Jelenések könyvében kerüljön látványos kifejtésre a kibontakozás. E közlés külön érdekessége Mária jelentőségének hangsúlyozása, ui. nem egyszerűen az ember, vagy a férfi utódja, magva a Megváltó, hanem az asszonynak szól a vigasztalás. A megváltás ígérete nagyobb jelentőségű, mint a demítizált mítosz következetes monoteizmusa. Egyébként a bibliai teremtéstörténet az Istent gyakran antropomorf módon írja le. Mint a nagy zsidó filozófus, Philo írja, ez csak "spirituális allegória", emelkedjünk ezen felül. Szerinte Isten képére és hasonlatosságára való teremtetésünk is úgy értendő, hogy intellektusunk hasonlít az övére, és ezáltal fel tudjuk Őt ismerni. (Ugyanakkor viszont értsük meg azt is, hogy a majd testetöltendő Emberfia rendelkezik adottságaink legmagasabb szintjeivel, ilyen értelemben gondolhatunk szájára, kezére, lehelletére). Az ún. progresszív kreacionizmus (=folyamatos teremtés) irányzata a mai tudomány időszemléletével igyekszik a teremtés napjait egyeztetni. 1. nap: a Nagy Bumm, 15 milliárd éve. 2.nap: A Világegyetem tágulása, szubatomikus, majd atomikus részecskék kialakulása. 3. nap: Galaxisképződés. 4.nap: A mi Naprendszerünk kialakulása, 5 millárd éve. 5.nap: Az élet kialakulása az óceánban 1 milliárd éve, majd vízi és szárnyas élőlények kifejlődése. 6.nap: Szárazföldi állatok kialakulása, 1 millió éve, és az ember kialakulása 1/4 millió éve. Minderre azt mondanám: az ilyen elméletek elménk kíváncsiságának kielégítésére szolgálnak. Lehet, hogy a "Nagy Bumm" teóriát majd felváltja egy másik, sőt lehet,- az első látomás alapján hogy a Nagy bumm már csak az ősbukást jelzi. Arra a kérdésre, hogy mi volt a Teremtés előtt annak tér és időfölöttségében, Luther Mártonnal együtt azt felelném: értelmetlen lenne, ha az emberi elme megpróbálna választ adni. Azt viszont jó lenne tudatosítanunk, hogy minden Istenből ered, hogy végül majd Isten lesz minden mindenben, s hogy addig is benne élünk, mozgunk és vagyunk, valamint hogy Jézus kijelentette: "Az én Atyám mind a mai napig munkálkodik, és én is munkálkodom". Minden pillanatban megtörténik a teremtés csodája, próbáljunk erre ráhangolódni! Végső eredetünk felfogása a misztikus élmény egyik fő útja. (A másik a szívünkből induló "tüzes szekéren" történő visszaemelkedés Istenhez, amire majd visszatérünk Illés próféta kapcsán). Közelít9

I. LEGYEN VILÁGOSSÁG, AMI A SÖTÉTSÉGBEN VILÁGÍT sük meg minél gyakrabban - felemelkedésben és visszaszállásban - a Mi Atyánkat, aki egyszerre van fent a 3. mennyekben és bent a szívünk legmélyének rejtekén!

Szempontok a meditációs naplóhoz •

A Sophia (Bölcsesség)-misztika szentírási alapja a Péld. 8: 22-32, a Bölcsesség dícsérete: "Az ÚR útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőben formált engem, kezdetben… Még amikor a mélység (tehomot) nem létezett (ain), akkor fogantam meg. Amikor megteremtette a mennyországot, jelen voltam. Mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam,…. Színe előtt játszadoztam…. Boldogok, akik megőrzik útjaimat!…"1 Béky Gellért atya figyelmeztet rá, hogy Jézus, amikor a gyermekek játékát felidézi, mindjárt utal az Emberfia bölcsességére is (Mt 11: 16-18) El tudom fogadni ezeket a szavakat, mint az őseredeti teremtés "bölcs játék" mivoltának jellemzőit?

•

Hiszem-e, hogy a történelem nem véletlenek halmaza, hanem üdvtörténet?

•

Üzen valamit számomra, hogy a Világ teremtése Elohim, az égi ember teremtése Jahve nevéhez fűzödik a bibliai teremtéstörténetben?

•

Fel tudom-e fogni, hogy ha Krisztus az Emberfia, az Egyetemes Ember, akkor Atyja az összes (a Naprendszerünk, a Tejút, a többi, mintegy 75 millió galaxis és ami még efölött van) személyes szellemi lényének teremtője, s ugyanakkor egy a Krisztussal?

•

Tudatában vagyok-e "magas" eredetemnek?

•

Érzékelem-e a Messiás "tohu-va-bohu"-ból, a sötét ürességből kiemelő erejét?

•

Felfogom azt, hogy Isten nemcsak teremtette a világot, hanem benne is van minden részében, hogy semmi nem létezik nélküle?

•

Melyik alábbi mondás áll közelebb hozzám? 1. Csak egy tökéletes lehet. Ez az eredet: Isten. A megvalósulásba szükségszerűen vegyül tökéletlenség, ezért a Világ tökéletlen. 2. Isten tökéletes, Ő tökéletes világot teremtett. Mi tettük tökéletlenné. (Már most átláthatnánk tökéletességét).

•

Hallom szívemben Isten "Ádám, hol vagy"-át? Hol vagyok???

1 Vesd össze: Sír. 24:3 "Kiléptem a Legmagasztosabb szájából, fenn a magasban felvertem sátrama, a mennyországot körbejártam, eljutottam a mélységekig is."

10

II. KATAKLIZMÁK ÉS MEGHIÚSULT TERVEK

II. KATAKLIZMÁK ÉS MEGHIÚSULT TERVEK Az Özönvíz és a bábeli nyelvzavar 1Móz 4:16 - 9: 17

1Móz 11: 1-9

Mint galamb, ki Noé bárkájából repült, Nagy vízözön miatt meg bárkára került... Szintén úgy most lelkem ő nagy ínségében Rád szállott hitében. /Balassi Bálint: Segéll meg engem édes Istenem/ Ó, jaj az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát S köztünk a roppant, jeges űr lakik. /Tóth Árpád: Lélektől lélekig/

11

II. KATAKLIZMÁK ÉS MEGHIÚSULT TERVEK

Tom DuBois: Ígéret

Id. Pieter Brueghel: Bábel tornya

12

II. KATAKLIZMÁK ÉS MEGHIÚSULT TERVEK A Noé bárkája kép első pillantásra egy szűk területre összezsúfolt, nyüzsgő állatkertnek tűnik. Nem csoda, hiszen – a történet szerint - minden állatból kell legyen rajta egy pár, a tisztákból esetleg hét pár is. Mindehhez nyolc ember társul, Noé szűk családja:felesége, 3 fia és 3 menye. Szétszóródva látjuk őket az állatsereglet között. S belerémülünk, ha meggondoljuk, hogy ez az állapot megközelítőleg egy évig tartott a történet szerint. Bizony egy kataklizmából még megmenekülni sem kéjmámor! Noé alakja a középpontban áll. Örömhírt közöl a többiekkel. Mindenki figyel, még az elefánt is nagy vidáman emeli meg ormányát, talán trombitál is. Mert visszatérőben van a galamb egy olajággal a csőrében. Zöldell már odakinn növény, ez az ág és levél hirdeti, hogy az élet örök, most is tovább folytatódik. És feltisztultak a felhők, sőt megjelent az Úr emberiséggel kötött szövetségének jele: a szivárvány. Az emberiség mintegy 200 özönvíz mondája közül csak Noé történetében jelenik meg a szivárvány, mint a szövetség jele. Mélyüljünk hát el e szimbólum jelentésrétegeiben! Keletkezési ideje szempontjából szivárvány akkor jön létre, amikor a Nap visszatér, újra kisüt, a sötétséget áttöri fényével. A színeinek hetes száma sokrétű érzésvilágot jelez, a zöld központi helyzete az életre, a reményre biztat. Az ív, vagy híd alak kapcsolatot jelképez ég és föld, Isten és Világ között. A látóhatár átölelése mindent átfogó voltát jelzi, azt, hogy ez a szövetség az egész élővilágra és az emberiségre kiterjed. Ha alakját képzeletben teljes körré egészítjük ki, akkor átérezzük, hogy a láthatatlan világgal együtt az isteni tökéletesség üzenetét közvetíti a mi felfogóképességünk számára. A Biblia egyik specifikuma a vallások között a bűnbeesés és a bűnösség erős tudatosítása (vagyis az aktív ember akaratának szembeállítása az Istanével). Mivel Jézus azt mondja, hogy a következő világkatasztrófa előtt is minden úgy lesz, mint Noé napjaiban volt (Mt 24: 37), a népek egyetemes ítéletének az Özönvíz csak előképe, ízelítője. Érdemes hát megfontolnunk, hogy mi jellemezte Káin nemzetségének eluralkodóvá váló életvezetését, ami a büntető Özönvízhez, pusztulásukhoz vezetett. Erich Sauer nyomán ezt a következőképpen összegezhetnénk: Isten Káint arra ítélte, hogy vándorló és bujdosó legyen, de ő szembeszegült ezzel a vezekléssel, és állandó települést, várost alapított. Jellemző ennek az emberalkotta városnak a neve is: "Hánok" (=felavatás), vagyis új kezdet, minden eddigi újjáalkotása, fejlődés Isten tervének keresztezésével. A kainizmus tehát az Istentől való elidegenedés, a mennytől való elszakadás, a hazug látszat-vallásosság, a gőg és lázadás szelleme, a felebarát elleni agresszió. Különösképpen a kaini kultúrvilág rejti magában a kritikus végidők világhelyzetének csíraszerű mintaképét. Mik is történtek Kain nemzetségében? Először is gyors előmenetel a technika és művészetek terén. Káin elindította a városépítést, Jábál a nomádkultúrát. Tubálkain, a kovács, a fémművesség atyja lett, Jubál, a "hullámzó" a zene megteremtője. Ez utóbbi a hetedik utód Lámek fia volt. Létrehozták tehát a mesterségek gyakorlóit, a harcosokat és a szellemi munkásokat. A termelők az élet anyagi oldalához, a harcosok az élet durva oldalához kapcsolódtak. És a művészet? Már maga Lámek szerzett diadaléneket a kard felta13

II. KATAKLIZMÁK ÉS MEGHIÚSULT TERVEK lálása alkalmából (1Móz 4: 23-24). A kainiták története gyilkossággal kezdődött és gyilkossági énekbe torkollott: "Meggyilkoltam megsebzőmet, gyermeket is, ha megüt, Ha hétszeres a bosszú Káinért, Hetvenhétszeres az Lámekért" További sajátosság a népesség erős szaporodása. (Káin öregkorában már várost tud alapítani.) Káin nemzetségi táblázata három asszony nevét említi, visszafogottabb testvérének, Sétnek a nemzetségi listája egyetlen egyet sem. Milyenek voltak ezek a jelentős, említésre méltó kainíta asszonyok? Háda (neve ékszer vagy szépség), Cilla /az "árnyékos", talán gazdag, őt beárnyékoló hajzata miatt) és Nahama (a vonzó). Nyilván a külső szépséget és az érzéki adottságot becsülték bennük. Lámek maga a többnejűség első képviselője lett. Isten küldötteit viszont visszautasították, nem hittek sem Énoknak, sem a sétita Lámeknek, sem Noénak. A hetedik generációban a zene, társaság, bőség és pompa túlharsogott mindent. A magányosság átka városi életté, az állhatatlanság átka utazási, vándorlási szenvedéllyé változott, a haragos indulat kiélését hősi bátorságnak nevezték el. Végül a teljességet jelző tizedik generációban az isteni türelem elfogyott. Vajon mi a hányadik generációnál tartunk? Egyébként az i.e. 9-10 000 év nagy vízszintemelkedésekor, amikor a jégkorszak végén az olvadó jég a tengerszintet erősen megemelte (s amihez esetleg még vulkánkitörés és meteoritbecsapódás okozta tengerár is társult) a süllyedő Atlantióceáni szigetekről az emberek valóban hajókkal menekültek. Az i.e. 4000 körül Mezopotámia 40 000 km2–én a Perzsa-öböl felől érkező tengerár és a Tigris-Eufratesz nagy árvizei okozta pusztításban pedig csak a magas hegyen épült, komoly téglafallal körülvett települések lakói menekültek meg, mintegy "bárkában". Ezek az emlékek megjelennek a sumir-akkád Gilgamesz-eposz Noéjának, Utnapistimnek a történetében is, az egymással vitázó politeista istenvilág önkényeként. A bibliai történet viszont az egyes ember, a népek és az egész emberiség történelmében munkálkodó Úristent jeleníti meg. A bűnt büntető, a bánkódó-bűnösön könyörülő, rettenetes és jóságos, élő Úristent, aki végül igazi bárkát küld majd a Megváltóban.

A mezopotámiai özönvizek tapasztalatai arra sarkallták az ottani uralkodókat, hogy magas tornyokat, zikkuratokat építsenek menedékhelyül, - s egyben az elemek fölötti uralom jeleként. Brueghel 16. században készült képén a két sötét felhő 2001. szeptember 11. után menthetetlenül aktuális asszociációkat ébreszt! A képen ferde is ez a torony, dűlőfélben van, s egy része mintha nem is a stabilis szárazföldre, hanem a tengerre épülne. Méreteihez képest az emberi alakok egészen eltörpülnek. A szerpentinszerűen emelkedő épületszinteket elől és valószínűleg hátul is létrán lehet megközelíteni. A tetőn azonban már látszik, hogy összedől, ezt a tor14

II. KATAKLIZMÁK ÉS MEGHIÚSULT TERVEK nyot nem fogják befejezni a létrán közlekedők. Az ég haragját jelző sötét felhők már tornyosulnak körülötte. Mezopotámián mindig újabb és újabb népvándorlási hullámok sodortak át. Az esetleg sémita őslakókat váltották a sumérok, őket megint több, különböző nyelvű semita invázió követte, s megtelepedtek a jáfetida hettiták is. Fennmaradt olyan felirat, amelyet 17 nyelven írtak. A Babilonba hurcolt zsidóság a sok őslakó és a sok odahurcolt hadifogoly között valóban megtapasztalhatta a bábeli nyelvzavart. Bábel tornyának legendája szerint, aki feljebb állt, kérte a téglát, vagy habarcsot, aki lejjebb, az nem értette a kérést, tévedésből mást küldött fel. A fentiek dühükben ledobták a nemkívánt küldeményt, ami viszont lesodorta az emberteket az építményekről. Hullottak bizony az emberek ott is jócskán! És egyetértés nélkül nem lehet magas tornyot építeni! A zsidók babiloni fogságát követően Babilon központi tornyát is hamar rombolni kezdték a perzsák és médek. Nagy Sándor már csak a helyreállításán elmélkedhetett, de azt is feladta. Az egész zikkurat-építészet összeomlott. De a történetben nem a zikkuratok pusztulása és Mezopotámia soknyelvűsége az üzenet, hanem az, hogy az emberiség elfelejtette Isten nyelvét, elfelejtette, hogy hogyan kell egymás gondolatait, érzéseit megérteni, ezen teljesen felülkerekedett egy-egy szűk csoport önérvényesítése, hatalmaskodása. Az Őstörténet nagy időket átfogó élettartamait az emberek már régen elfelejtették, a Vízözön után már csak a földi születéstől a halálig terjedő életre figyeltek. Aztán egyre inkább csak a sajátjukra és szűk csoportjukra. Az ily módon motivált tevékenységeken azonban nincs Isten áldása, eredményei nem lehetnek tartósak, nem maradhatnak fenn. Önmagában a technikai fejlődés nem tudja megváltoztatni ezt a folyamatot. Csak a Szentlélek befogadása, nyelveken szólásának és nyelveken értésének adománya, Isten beszédének újbóli felfogása gyógyíthatja meg ezt az állapotot, úgy ahogy azt a pünkösdi történés 3000 emberrel be is bizonyította.


Hogyan vélekedem korunk szelleméről és perspektíváiról?

•

Van-e véleményem az egyéni és tömegkatasztrófák áldozatainak életértelméről?

•

Mennyire értem az embereket, s ők mennyire értenek engem?

•

Tapasztaltam-e már szabadulást összeomló intézményből, társulásból?

15

III. ÁBRAHÁM, A HÍVŐK ATYJA, ISTEN BARÁTJA

III. ÁBRAHÁM, A HÍVŐK ATYJA, ISTEN BARÁTJA 1Móz 12-25. Te rended ez így: legyen áldott, Parancsod, Uram: kit egy éj gyönyörén megöltem már, másodszor is én öljem meg, e gyermek Izsákot. Parancsod, Uram szentség nekem… /de/ nyílik a mennyek boltja, éledez, örvend, zeng a szívem! Gödölyét küldtél a bokorra: minket fölemelni és áldozatul értünk ártatlan gödölye hull vergődve, a vérbe, pokolba. /Weöres Sándor: Ábrahám áldozása/

16

III. ÁBRAHÁM, A HÍVŐK ATYJA, ISTEN BARÁTJA

Ábrahám elhívása a bécsi Genesis sorozatból

Rembrandt: Ábrahám feláldozza Izsákot

17

III. ÁBRAHÁM, A HÍVŐK ATYJA, ISTEN BARÁTJA Ábrahám első elhívásának és végső próbatételének képeit láthatjuk. Az első képen az ősz pátriárka baloldalt áll, lábai majdnem a földbe gyökereznek. Világa, mintegy vörös ködfüggönyként veszi körül, de, íme, előtte-fölötte megnyílik a csillagok sokaságával ékes, mélységes égbolt és ebből a hatalmas távlatból előrelendül Isten keze, útmutatóként a közvetlen jövőbe. "Menj el a földedről, atyád házából és rokonságod közül!" A kinyújtott kar erős kezének hüvelyk- és harmadik ujja az áldás gesztusában ér össze, az utasítás igéretet is rejt: utódot, országot, áldást másokra. Ábrahám félelme, fájdalma, kételyei árnyékként hosszan előrevetülnek a megjelölt, de ismeretlen útra. Két karját viszont az áldás felfogására szolgáló mozdulattal kulcsolja össze. A közrefogott térben már felismerhetjük "Ábrahám ölét", sok utód forrását, s a Paradicsom rejtekhelyét. Rembrandt remekén szinte megérezzük a felindult aggastyán reszketését. Egyik kezével még lefogja a megkötözött kezű, lábait engedelmesen összekulcsoló szép, ifjú Izsák arcát, a másikat viszont az ég küldöttje, az angyal fogja le, hogy az öregember kiejtse belőle megmarkolt kését. Ábrahám háta mögött még a Mórijja hegyet borító sötét felhők tornyosulnak, de az angyal fölött feltisztul az ég. Haja, intő keze, felemelt szárnya fényt sugároz a döbbenten fürkésző aggastyán fejére. Ez volt az a pillanat, amikor Ábrahám előre megláthatta Jézus napját??? A legenda szerint Ur városában (a hajdani sumir fővárosban) Ábrahám apja, Táré bálványok gyártásából élt. Ábrahám viszolygott tőlük, már gyerekkorában gyakran összetörte azokat. Amikor pedig felnőve a Hold-istennő zikkuratjának (lépcsős tornyának) építésében kellett volna résztvegyen, meghallotta Isten hangját és engedelmeskedett (akárcsak az üdvtörténet egy másik fordulópontján, Mária). Így lett Ábrahám az első egyistenhívő vallás ősatyjává, valami radikálisan új indult általa. Először Háránba ment. A Biblia ekkorra teszi a pontos isteni szózatot: "atyád házából, rokonságod közül!". Nemcsak testi kimenetelről volt szó, a régi szokások, hagyományok, hiedelmek még körülvették. Mindet le kell válassza magáról, messzire kell eltávolodnia tőlük. Kánaán földje 40 000 km-re van Ábrahám szülőföldjétől. Ott városlakó volt, nomáddá kell lennie, ott otthon volt, idegenné kell váljon, mindenki szavát ismerte, ahová most megy, nehéz lesz értenie és magát megértetnie. Amikor megérkezik, városlakók közt lesz sátorlakó nomád. Éhínséget is el kell szenvedjen. Gyökértelenné, hontalanná kell legyen, de engedelmességből, és nem bűn miatt, mint előtte Ádám vagy Káin, vagy a szétszóródó bábeliek. És szegénysége végülis jómódba megy át. De további próbatételekben is helyt kell álljon. És ő folytatja a leválás mozzanatait: átengedi unokaöccsének a gazdagabb területet, lemond hadizsákmányáról. Istenéhez hű, imádkozik hozzá, áldozatot mutat be, szerződést köt vele. És félreérthetetlenül hallja Isten időnként megszólaló hangját, bőbeszédűnek igazán nem mondható utasításait. És meg is láthatja Istent: égő fáklyaként, angyali jelenésként. Az isteni látogató Ábrahám vendégszeretetét kívánja élvezni Mamré tölgyesében, az öregedő nomád sátrában. S a hontalan vendégül látja Istent. Még az étlapot is ismerjük ennél a lakománál: lepény, aludttej, gyenge borjú. Ezután Isten barátjaként Ábrahám közbenjárhat másokért. S az utódállítás terén elhamarkodott, saját elgondolását az egyiptomi szolgálóval történő gyermeknemzését Isten "kijavítja". A foganókorból már kiöregedett Sára szüli meg neki az ígért örö18

III. ÁBRAHÁM, A HÍVŐK ATYJA, ISTEN BARÁTJA köst, Izsákot, akinek az égi csillagokkal vetekedő számú utódai közül egy által áldást nyer a föld minden népe. De ekkora áldás elnyeréséhez megrázó szakítópróba az előfeltétel. "Izsákot, a te egyetlenegyedet áldozd fel nekem, a hegyen, amelyet mutatok neked!". Ez a hegy a jeruzsálemi Mórijja-hegy, amelyen később felépül a Templom. Háromnapi járóföldre van Hebrontól, Mamré tölgyesétől. Háromnapi kemény vívódáson megy át Ábrahám. Tudja, hogy kortársai áldoznak gyerekeket, elsőszülötteket. De neki megígérte az Úr, hogy ennek a gyereknek sok-sok utóda lesz. Tudja, hogy léteznek halálélményt előidéző beavatások. De ő nem követ ilyen kultuszokat. Viszont abban is biztos, hogy nem értette félre Isten egyik szavát sem, és végül megszületik benne a feloldás. Csak úgy lehet igaz a parancs is és az ígéret is, ha Isten fel is tudja támasztani Izsákot! És a hit rendíthetetlenségével engedelmeskedik. Nem kellett elmennie a végsőkig, Isten küldöttje közbeszólt. S ebben a jelenetben bevillan számára Isten üdvterve, "Jézus napja". Ábrahám Magnificatját Jézus fogalmazza meg így: "Ábrahám, a ti atyátok ujjongva örvendezett, hogy meglátja napomat: látta és eltelt örömmel" (Jn 8 56.). A Mórijja hegye 300 méterre áll szemközt a Golgotával (a Getsemáné kerthez még közelebb van, 250 méternyire). A két szemközti hegyen különböző, de sorsfordító események játszódtak le:

A Mórijja hegyén

A Golgotán

Végetért az embert áldozó vallás Új vallás kezdődött Izsák felvitte a fát a hátán és megJézus felvitte a keresztet és meghalt menekült Izsák ekkor életbenmaradt, de végülis Jézus itt meghalt, de feltámadt meghalt Kiáltás hangzott az égből Kiáltás hangzott a Földről A hegyen templom épült és állatáldozatok A helyet templom veszi körül, de nincs helyévé lett többé véres áldozat Ha mindebből Ábrahám valamit megsejthetett, nem kellett ujjongania???


Ábrahám a hívők atyja. Leszármazottja vagyok?

•

Én mibe születtem és mit kell elhagynom? Milyen értékeket, célokat kell átértékelnem?

19

III. ÁBRAHÁM, A HÍVŐK ATYJA, ISTEN BARÁTJA •

Hol tartok abban a magatartásban, hogy ne ragaszkodjam mereven, tudjak otthagyni dolgokat, messzebbre menni, visszavonulni?

•

Éljük át Isten bizalmas együttlétre való törekvését; előbb a Mamré tölgyesében, majd a szamáriai asszonytól vizet kérő és a tanítványokkal húsvéti vacsora elköltésére vágyó Jézus személyében, aki azóta is üzeni: "Ime az ajtó előtt állok és zörgetek aki megnyitja az ajtót, bemegyek hozzá és vele vacsorálok és ő velem".

•

Izsák feláldozásának történetéből megértjük-e, hogy Isten nem akarja, hogy hozzászokjunk ajándékaihoz (mint a tékozló fiú otthonmaradt bátyja)? Ajánljuk fel azokat újra és újra neki, és fogadjuk el a kezéből minden pillanatban.

•

Mi is ujjongunk az örömtől arra a gondolatra, hogy megláthattuk és megláthatjuk Jézus napját?

20

IV. JÁKÓB LAJTORJÁJA ÉS HARCA AZ ANGYALLAL

IV. JÁKÓB LAJTORJÁJA ÉS HARCA AZ ANGYALLAL 1Móz 27-35 Alattad a föld, Fölötted az ég, Benned a létra. /Weöres Sándor: A teljesség felé/ …mint Jákób álmában a létrán fel s alá angyalok suhogtak szívemben, arkangyalok, nagy belső térben visszhangoztak szorongva-ujjongó dalok. /Hajnal Anna: Lesz kegyelem?/

21

IV. JÁKÓB LAJTORJÁJA ÉS HARCA AZ ANGYALLAL

Blake: Jákob látomása a megnyílt égről

Chagall: Jákób küzdelme az angyallal

22

IV. JÁKÓB LAJTORJÁJA ÉS HARCA AZ ANGYALLAL A látomásos Blake megfestette Jákób extatikus vizióját is a mennybevezető lajtorjáról, a nagy álmok egyik örök példáját. Blake képén csigalépcső vezet az aléltan fekvő Jákóbtól az ég csillagai közt fel a fénylő Napig. Jákóbnak nincs semmije, még egy tarisznyája, egy nyeregtáskája sem, amire fejét lehajthatná, kő a párnája. Teljesen egyedül van; de látja, érzékeli, hogy szárnyas lények, nagy és kis angyalok járnak le s fel ezen a fejétől a Napig ívelő fényúton, csoportosan, szemmel látható gyöngéd harmóniában. S a legalsó angyalok ételt-italt hoznak felé annak ígéreteként, hogy az Úr gondoskodni fog róla, a nincstelen vándorról. Más, a témát ábrázoló képeken Jákób fejétől egyenes létra támaszkodik egy-egy szép fehér felhőnek és előkelő angyalok - vagy akár barokk angyalkák - közlekednek rajta az ég és Jákób között. Van egy híres kép a Sínai-hegy kolostorában: A mennyország létrája, ami bemutatja, milyenné alakult az ősi jelkép, Jákób lajtorjája a keresztény világban. Itt a létra csúcsán Jézus jelenik meg, a létrán hívek, papok, szerzetesek igyekeznek felfelé. Az alsó fokok zsúfoltak, a felsőkön ritkul a létramászók száma, mert az ördögök sokakat erőszakkal lenyilaznak, lelasszóznak. Az angyalok viszont csak nézik és bíztatják őket, imádkoznak értük, erőszakkal nem avatkoznak be a küzdelembe. A földi hívek és papok imái is támogatják a felfelé kapaszkodókat. Ez a létra úgy ér fel a Napba, hogy a Világ Világossága személyesen láthatóvá válik. Nem véletlen, hogy Blake képén ilyen nincstelen, menekülő vándorként jelenik meg Jákób. Előzőleg csellel elvette bátyja, Ézsau elsőszülöttségét. A hagyomány szerint Ézsau fárasztó vadászatról tért haza, amikor Jákób éppen ínycsiklandó lencse ételt készített. A kiéhezett Ézsau kérését, hogy adjon neki enni, csak akkor teljesítette, amikor az cserében lemondott elsőszülöttségi jogáról, mondván, hogyha most éhenhal, úgyis elveszíti azt. Majd becsapta vak apját és többrendbéli csalással, hazugsággal kicsikarta tőle az elsőszülöttnek járó áldást. Ézsau gyilkos indulata elől kellett menekülnie. A hagyomány szerint Ézsau fia utánaeredt és elvette mindenét, még tarisznyáját, nyeregtáskáját is. Így hát üres kézzel kell majd beállítania a rokon - és szintén csaló - Lábánhoz, szemlátomást kitagadottként. Csak hosszú szolgálattal érheti el, hogy lányai kérője lehessen. De útközben Isten megerősíti a csodálatos lajtorjalátomással és az ígérettel, hogy vezetni fogja idegen földön és vissza fogja hozni szülőföldjére. "Ó,milyen félelmetes hely ez, Isten háza, a menny kapuja, és én nem tudtam" - mondja a felocsudó Jákób. És szentnek tekinti a követ, amit a feje alá tett és Bételnek, Isten házának nevezi el a helyet. Ez a helység Jeruzsálemtől északra éppen a Mórijja-hegy lábánál fekszik. És valóban szent hely lesz. A bírák korában itt foglal majd helyet a Szent Sátor, mígnem a Mórijja hegyén megépül a templom. Tehát tényleg szent út vezet innen felfelé, úgy ahogy Jákób megálmodta. S amikor az északi törzsek elszakadnak Jeruzsálemtől, ez a hely lesz Izrael 10 törzsének központi szent helyévé. A zsidók a templom legalsó alapkövének tekintik Bételt, ahol Jákób oltárkövet, Isten tüzének kövét állította fel. A zsidó misztikusok pedig a gerinc legaljának csontjába zárva érzékelik Isten tüzét, ami Jákób mély megpróbáltatásában fellángolt és ilyen hatalmas Istenélményben részesítette.

23

IV. JÁKÓB LAJTORJÁJA ÉS HARCA AZ ANGYALLAL Chagall képe Jákób másik nagy Istenélményét, teofániáját jeleníti meg. Immár meggazdagodva, feleségeivel, gyerekeivel, szolgáival szeretne hazatérni, s előreküldött ajándékokkal kívánja csillapítani Ézsau dühét. Háta mögött a becsapott, elhagyott Lábán, előtte a feltehetően bosszúszomjas Ézsau. Minden hozzátartozóját átküldi a Jordán mellékfolyóján a Jabbok révénél - látszik a kép jobb oldalán, hogy mindenki tőle elkülönülten alszik. Ő ott marad éjszaka, egyesegyedül és tusakodik Isten kegyelméért. Még az életéért is, ami kockán forog. Bevallja, hogy "kisebb vagyok minden Te jótéteményednél", de azért nem adja meg magát teljesen. A Földközi-tenger körüli népek odüsszeuszi furfangjai ott inkább ügyességnek számítanak, mint bűnnek. De Jákób meg kell értse, hogy Izrael - még íratlan - törvényei szerint testvért megrövidíteni, vak apát becsapni, apóst kijátszani: bűn. Ahhoz, hogy ezt belássa, a vele tusakodó angyal ki kell marjítsa Jákób csípőjét. (A kor birkózóinál írják le ezt a habituális ficamot, ami után csak sántikálva vagy lábujjhegyen lehet járni. Egyesek szerint amikor a Jabbok-révén Jákób is át akart kelni, akkor érte a baleset.) Eddigi testi manőverei testi büntetésbe kell torkolljanak, csalárd, kétfelé sántikáló magatartása nyilvánvalóvá kell legyen ahhoz, hogy belátáshoz jusson, bűnbánatot gyakoroljon. Chagall Jákóbot a bűnbánat lila színébe öltözteti. Az angyal - a sötétkék égbolton átderengő éjféli Nap - zöld színében jelenik meg. Látszik, hogy kemény kettőjük közt a küzdelem. A sárga kakas jelzi: hajnalhasadásig eltart. Jákób meg kell vallja, hogy a neve ez: csaló. Ezután az angyal ott akarja hagyni, de Jákób vágya felülkerekedik a megtapasztalt, félelmetes erőn is: "Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz!". Próbatétel volt az angyal távozási szándéka. Bebizonyosodott, hogy Jákób nemcsak az életéért eseng. Isten áldása mindennél fontosabb neki, még ha jobban meg kellene nyomorodnia, vagy bele kellene pusztulnia, akkor is. És megkapja a bűnbocsánatot, a kicsikart áldás után a kiharcolt áldást és új nevét: Isten harcosa, akiért Isten harcol. Legyőzte önmagát, s ezzel legyőzte Istent, meggyőzte, hogy áldásra, kegyelemre érdemes. De Jákób örök emberi tudásvágyát, amikor ő kérdezi Isten nevét, nem elégíti ki. Ne akarjon "fogást keresni rajta". Legyen neki elég, hogy megtapasztalhatta. Végül Jákób a helyet Pénúelnek, Isten orcájának nevezi el, mert "bár láttam Istent színről-színre, mégis életben maradtam". A későbbi hagyomány Mikáellel, "aki olyan, mint Isten" azonosítja Jákób küzdőtársát, Isten legfőbb arkangyalával, Izrael vezetőjével és védőjével (a későbbi Messiással?). A többit már Isten végzi. Ézsau megenyhült testvéri érzéssel fogadja öccsét. "Van nekem elég" - mondja Ézsau. "Mindenem van nekem" - mondja Jákób. Mert az Isten is övé, aki türelmesen várt és vár rá további furfangjai során is.


Milyen - Jákóbéhoz hasonló - manipulációim vannak, amiket be kellene ismernem, meg kellene bánnom?

•

Fontosabb-e nekem - Jákóbhoz hasonlóan - Isten kegyelme a földi értékeknél?

24

IV. JÁKÓB LAJTORJÁJA ÉS HARCA AZ ANGYALLAL •

Merre járok a mennyei lajtorján? Látom-e, hogy ki áll a végén?

•

Vegyek példát Jákóbról, valamint a kánaáni asszonyról és az emmausi tanítványokról: kérésemet újra meg újra kitartóan ismételjem; ne adjam fel, ne csüggedjek el!

•

Keressek egy mai "csipőkificamítási" példát is! Íme egy történet motorizált korunkból: Frans Horsthuis holland katolikus pap Szentlélek-keresztsége után meghallotta Jézus tömör üzeneteit. Ezek felhívására lemondott plébánosi fizetéséről, majd állásáról, sőt remetelakjáról is. Már csak autójával bonyolította missziós útjait és abban is aludt. Ekkor Jézus annak feladását kérte. "Ha nem tudlak legyűrni, küldetésed fog sántítani." Ezt az utolsó biztos pontot nehezen adta fel. Erre egy napon háromszor mentek bele a kocsijába hátulról s egy hét múlva feltörték a kocsiját. Ekkor feladta azt is, és ettől fogva csak ha meghívták, akkor volt hol aludnia. De Isten gondoskodott. És sokezer család életébe épülhetett be, alakíthatott ki papi lelkületű embereket és alapíthatott meg nagyszámú, élő laikus közösséget.

25

V. AZ ÉGŐ CSIPKEBOKOR ÉS A TÖRVÉNY KŐTÁBLÁI: MÓZES

V. AZ ÉGŐ CSIPKEBOKOR ÉS A TÖRVÉNY KŐTÁBLÁI: MÓZES 2Móz 1-4, 19-20, 33-34 5Móz 34 Oly közönséges, árva kis bokor Körötte gaz nő, állat rátipor, Ember véresre sebzi magát rajta, A szitkot, gúnyszót özönével hallja. Ő mégis rendületlen hittel várja, Hogy egyszer égi tüzet fog az ága, S akkor, mint írva vagyon: a hegyen, A lángjában az Isten megjelen. /Reményik Sándor: Csipkebokor/ Bölcsőben ringtam forgó vizeken, Vadul sodort haragod folyamárja, Míg ki nem vetett hullámod a sásba S ott nem hagyott egy nádas szigeten. Megtalált, fölvett, táplált kegyesen Irgalmasságod fáraó-leánya. Nem hagytál belefúlnom a halálba, Mert valami szándékod volt velem. Fölserdültem és addig bujdokoltam, Míg elém álltál a csipkebokorban. „Ki vagy?” – kérdeztem,- „AZ, aki vagyok.” Negyven éve járok pusztaságban. Népem nincs már. Kánaánt nem találtam. De mutasd meg Földed, ha meghalok. /Rónay György: Mózes/

26


Mózes az égő csipkebokornál (Ikon)

Mózes átveszi a törvényt (Ikon)

27


Mária mint égő csipkebokor (A Sínai-hegyi kolostor falfestménye)

28

V. AZ ÉGŐ CSIPKEBOKOR ÉS A TÖRVÉNY KŐTÁBLÁI: MÓZES Érthető módon a Sínai hegyi Szent Katalin kolostor kiemelt témája a csipkebokorélmény s az ugyanott lejátszódó törvény-átvétel. Ugyanazon ikonfestő kezétől származik e témák két gyönyörű ábrázolása. A Mózes az égő csipkebokornál c. kép egy tisztatekintetű, de megrendült ifjút ábrázol, aki éppen második saruját veszi le, mert szent hely az, ahol áll. Lába alatt a talaj hullámos, a magasban tömör, stabilis sziklák állnak. Erről a hullámos, gyér növényzettel borított talajról felcsap az el nem hamvadó csipkebokor lángja, ami felível a magas sziklákig. Megrendítő közelségből szól a hang Mózesnek. Érthető, hogy elfogja szokott dadogása a nagy megbizatás közlésekor. Szinte halljuk, amikor ijedten mondogatja: "Ki vagyok én Uram, egy ilyen küldetésre? Ha nevedet kérdezik, mit mondjak? Milyen jelet adjak nekik, hogy elhigyjék: csakugyan Te szóltál? Jaj!!! Én nem tudok beszélni!". De nem menekülhet a nagy elhívás elől. Mint előbb Egyiptomot, most el kell hagynia ellenőrizetlen felindulásait és kishitű gátlásait is. Az Úr szól hozzá, a Biblia egyik legnagyobb Istenjelenésében, teofániájában. E kinyilatkoztatásban Isten oly paradox módon határozta meg magát, hogy az nagyon sokféle értelmezést magában foglal: Ehjeh aser ehjeh. Ez héberül egyszerre jelenti azt, hogy: Vagyok, aki vagyok, Vagyok, aki voltam, Vagyok, aki leszek, Leszek (maradok), aki vagyok s.í.t. Károli eredetileg így írta Isten lefordíthatatlan nevét: Ehjeh. A zsidó Biblia ezt a kifejezést használja: az Örökkévaló. A nagy zsidó filozófus, Maimonidesz így értelmezi a kinyilatkoztatatást: a Névtelen, aki VAN, a tulajdonságnélküli, az abszolút Létező. A zsidó nép legszivesebben a meghatározásból kicsengő hűségre figyel: leszek, aki Vagyok, vagyis mindig veled maradok1. Jézus pedig így határozza meg magát a Jelenések könyvében: "az vagyok, aki volt, van és eljövendő", s ez bizony a görög megfelelője a héber szózatnak. Jézus tehát vallja azonosságát a csipkebokorban megnyilvánulóval. A kolostor egy faliképén – a görög egyházatyák felfogásának megfelelően – Mária alakja formálódik ki a csipkebokor lángjaiból. Ugyanis a bokorból megszólaló hang az Úr szava, az Úr szava pedig a Krisztus. Tehát, akiből Ő kiemelkedik: az Istenszülő Mária szimbolizálható a csipkebokorral.

1 Teremtőként a Leszek értelmet fogadják el.

29

V. AZ ÉGŐ CSIPKEBOKOR ÉS A TÖRVÉNY KŐTÁBLÁI: MÓZES A csipkebokorból hangzó szózat hatására Mózes elindul a Sínai félszigetről Egyiptomba a népéért. A következő évben a néppel együtt tér vissza a szent hegyhez. Az ellentétes irányból jelenik hát meg a másik ikonon, amelyen a Törvényt veszi át Isten kezéből. Kicsit hosszabb haja jelzi az érettebb Mózest. És most magasabbra ér fel, mint az előző képen, a hegycsúcsok közelebb vannak hozzá. A bal felső sarokból az Úr keze lenyújtja számára a Törvényt. Az ezt kísérő mennydörgés, kürtzengés, villámlás nem látszik. S az Úr hangja sem hallatszik: "Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!" Az Úr hangját és azt, ahogy dicsőségét feltárja Mózes előtt, magunknak kell felidéznünk. A képen azt látjuk, hogy az egész teret átlósan uralja Mózes lendületes felemelkedése, odanyúlása. Tekintete áhítatos, odaadó, a törvényt óvólag takarja rózsaszín köpenyébe. Természetesen már egyik saruja sincs a lábán. Már nem tétovázik, odaadása teljes. Isten csodatévő hatalmáról bőségesen megbizonyosodhatott. Ingadozás nélkül vállalja fel a nehéz küldetést, hogy kiformálja a Törvény népét. A következőképpen tagozódott hát Mózes élete: 1. Előtörténet, 2. Istenélmények, 3. Küldetésteljesítés. Mózes neve héberül azt jelenti: "kimentett", az első, akit "kihúztak" a bajból; a Níluson úszó gyékénykosárkája a fáraó lányához került. Így szokták mondani: Isten kicsiben kezd; egy gyékénykosárkával, egy jászollal, Péter ingatag halászbárkájával. A Zsidókhoz írt levél szerint Mózes is felvállalja a próféták (majd később a Messiás) gyalázatát: "Mózes felnőtt korában tagadta, hogy a fáraó lányának fia. Inkább vállalta, hogy az Isten népével együtt elszenvedi a sanyargatást." Megrázó elgondolni, hogy a zsidók ekkor a népirtás szélén álltak. Mivel "nagyon termékenyek voltak, elszaporodtak és igen hatalmassá váltak", a hatalom úgy döntött: "alkalmazzunk ügyes eszközöket, hogy megakadályozzuk növekedésüket!" S területüket mintegy munkatáborrá alakították: "elviselhetetlenné tették életüket kemény munkákkal." De a nyomorúságban lévő népet tudja Isten leginkább magához hívni, pedig az már imádkozni sem tud, csak jajongva kiáltozik. Isten mégis ráfigyel: "Fülembe hatolt kiáltása, amelyet munkafelügyelői csikarnak ki belőle." S elküldi értük Mózest, akit nagy hatalommal ruház fel. Isten "erős karral és kinyújtott kézzel" vezeti ki őket a népirtással fenyegető területről. Mózes küldetésteljesítése hosszú negyven évre terjed ki. Példátlan erővel, tekintéllyel, fényt sugárzó arccal, megingásokkal és olyan csodajelekkel, mint a manna, a vízfakasztás vagy a felemelt rézkígyó gyógyító hatása. Fényélményeit Angelus Silesius így örökíti meg: Amint meglátta az örök fényességet Ragyog Mózes arca, Napként, mely nem éget. Arcának fényességét társai csak úgy tudták elviselni, hogy kendőt borítottak rá. Az Írás összefoglalóan így emlékezik rá: "Nem is támadt többé Izraelben Mózeshez hasonló próféta, akivel szemtől-szemben érintkezett volna az Úr." De ne felejtsük, Isten azt is megígéri: "Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te" (5Móz. 18: 17).

30

V. AZ ÉGŐ CSIPKEBOKOR ÉS A TÖRVÉNY KŐTÁBLÁI: MÓZES Mózes utóéletéről azt tudjuk, hogy "Isten temette el" és "Mikáél harcolt a testéért a Sátánnal". Hogy sikerrel, azt a Táborhegyi Megdicsőülés jelenet igazolja, ahol - a tüzes szekéren felragadott Illéssel együtt - nagy fényességgel jelent meg szellemi testében.


Fel tudom-e én is osztani így az életemet: 1. Előtörténet, 2. Amikor Isten megszólított, 3. Küldetésteljesítés?

•

Nekem mit kellett elhagynom régi magamból úgy, mint Mózesnek a lobbanékonyságát és a gátlásait?

•

Számomra mi Isten legmegközelíthetőbb neve?

•

Az Iszlám úgy tartja, Mohammed az a megígért próféta, aki olyan, mint Mózes, mert emberi sorsa hasonló volt. Előbb menekülnie kellett, azután hatalmat kapott, hosszú életet élt és misszióját sikerrel teljesítette. De, gondoljuk meg, Mohammed Gábriellel beszélt és nem Istennel, és nem volt csodatevő. A keresztények Jézus személyében a következő Mózesre vonatkozó párhuzamokat figyelik meg: fizikai valójukban a csecsemőkori veszélyeztetettség, küldetésteljesítésükben pedig, hogy mindketten szabadítók és csodatevők, Isten törvényeit közvetítik, kenyeret adnak a népnek és közbenjárnak a népért. Melyek a lényegbevágóbb párhuzamok?

31

VI. MEDDIG SÁNTIKÁLTOK MÉG KÉTFELÉ?

VI. MEDDIG SÁNTIKÁLTOK MÉG KÉTFELÉ? Illés próféta missziója 1Kir 17: 1 – 19: 21 21: 17-29 2Kir 1: 3 – 2: 12 Az Úr Illésként elviszi mind Kiket nagyon sujt és nagyon szeret!??? /Ady Endre: Az Illés szekerén/

32

VI. MEDDIG SÁNTIKÁLTOK MÉG KÉTFELÉ?

Illés életét ábrázoló ikonok

33

VI. MEDDIG SÁNTIKÁLTOK MÉG KÉTFELÉ? A bal felső kis kép, egy triptikon részlete Illés "közszereplésének" csúcspontját mutatja be. Istenítéletre hívja meg a 450 Baál-papot és 400 Astarte-papot a Kármel-hegyén. Jahve oltárát még vízzel bőven meg is locsolja és imában kér rá tüzet az Úrtól. A válaszként az égből leáramló tűzfolyam megindító látványát láthatjuk, ami megemészti az áldozati gödölyét. A jobboldali kis ikonkép tömörítve mutatja be Illés pályájának főbb eseményeit. Balra fent egy patak mellett ülve fogadja a tápláló hollót. Alatta a sareptai özvegy fiára fekve lélegezteti azt, míg a háta mögött álló angyal erőt ad a feltámasztáshoz. Jobbra lent Elizeus kíséretében kettéválasztja a Jordánt, jobbra fent már csak Elizeus áll Illés köpönyegével. A középpontban pedig Illés száguld a tüzes szekéren - a bal felső sarokban már várja az Úr. A középső, nagyobb képen két jelenetet láthatunk. Lent azt, amikor angyal erősíti meg a kimerült, "kiégett" Illést, hogy képes legyen eljutni 40 nap alatt (a 480 kilométernyire fekvő) sínai Hóreb-hegyre, hogy ott Istent új módon tapasztalhassa meg. A kép központi jelenetén pedig a tüzes szekéren történő égbe-Napba ragadtatását látjuk és azt, hogy próféta tanítványa Elizeus a köpenyébe kapaszkodik, s az – az Illés megkétszerezett erejével együtt - a kezében is marad. A szekér haladását angyalok segítik, balra fent pedig látszik a várakozó Úr kinyújtott keze. A képek a "próféták prófétáját" mutatják be nekünk. (Mózes igen nagy próféta volt, de inkább a Törvény adójaként tartják számon.) Illés az első szűz, erősen aszkétikus próféta, barlangokban, rozoga kunyhókban, vízmosásokban, sivatagban él. A kettészakadt zsidóság északi tíz törzséhez küldetett, amelyet elsodort a bálványimádás. A király: Áháb felesége Jezábel pogány, főníciai, a szídoni Sarepta városából eredt és elhozta magával Baál papjait, az Úr prófétáit pedig megölette. Baál – Élnek, a főistennek csak fia - Viharisten, egyik kezében buzogány, a másikban villám. A létforgatagnak, az elme viharainak szimbóluma. Erejét szexuális varázslatokkal is igyekeznek megidézni. Astarte (Astarot, Asera) szerelmi istennő; szentélyeiben szakrális prostitúció is folyik. Illés küldetése., hogy fennen vallja: Az Úr az Isten (neve: Elijah is ezt jelenti). Illés kell meghirdesse az Úr haragját s az ezt jelző szárazságot. Ezalatt az Úr hollóval küld neki kenyeret. Hollóval, a halott szemét is kivájó madárral, ami a zsidóknál tisztátalan állatnak számított; a perzsáknál pedig a beavatott ember legalsó fokozatát jelezték ezzel az elnevezéssel. Akárhogy is történt Illés táplálása, az Úr rákényszerítette előítéletei feladására. Inni a patakból ivott, amíg az ki nem száradt. Csak ennek bekövetkezte után irányította Isten Sareptába, egy özvegyasszony házába, akinek lisztje-olaja ettől fogva ki nem fogyott. A pogány asszony rejtette-táplálta Illést, aki viszont megelevenítette halott fiát. A bujdosó prófétát éppen Jezábel városában nem kereste senki, nyugta lehetett három és fél éven át. De itt sem bölcselkedhetett: vajon jó helyre küldi-e az Úr egy pogány, s pont Sareptában lakó szegény asszonyhoz?! Azután bátran előjön rejtekéből s egy nagy, nyilvános dörgedelemmel fordul a királyhoz és a néphez: "Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt!" Istenítéletre hívja ki a bálványimádókat. Ennek során Baál nem tud az imákra felelni, de az Úr igen! S a nyilvános diadal 34

VI. MEDDIG SÁNTIKÁLTOK MÉG KÉTFELÉ? után a Kármel hegye mellett tenyérnyi kis felhő emelkedik fel a tengerből. Ebből Illés máris tudja, hogy imája meghallgatást nyert s ezt közli is a királlyal. S valóban a felhők összesűrűsödnek és hatalmas felhőszakadás vet véget a szárazságnak. Illés lemészárolja vagy lemészároltatja a Baál-papokat s ezután még 20 mérföldet fut a király kocsija előtt, hogy visszatérjen vele a palotába. Amikor azonban meghallja, hogy Jezábel királynő bosszúszomjas, életveszélyes fenyegetésben tör ki, összeomlik. Menekül a pusztába s így kiált fel egy terebintfa alatt: "Elég volt, Uram! Vedd el most már az én életemet is, mert nagyon buzgólkodtam érted, de csak én maradtam életben, s én sem vagyok különb a többieknél, erőm elfogyott." (Illés-szindrómának, vagy kiégési szindrómának nevezik ezt a pasztorálpszichológusok). Nagy erőfeszítések és sikerek után Illés erőforrásai kimerülnek, összetörik és már reálisan sem tud gondolkozni (hiszen népszerűsége csúcsán nem merik megölni). Ekkor - ahogy nekünk is el kellene járnunk ilyen esetben - Isten a testi és érzelmi igényeit elégíti ki; ám aludjon, pihenjen, egyen Illés. S angyal erősíti meg, hogy az elhivatottsága visszatérjen, s elmenjen egészen a Sínai-félszigetig, Mózes Hóreb-hegyéig. Itt fog neki megjelenni az Úr, valószínűleg ugyanabban a barlangban, amely előtt valamikor elvonultatta Mózes számára az Ő dicsőségét. S nem földrengésben, viharban, tűzben jelenik meg, mint először Mózesnek, s nem úgy, ahogy a harcos Baál megjelenését hirdetik, hanem egy mélyebb dimenzióban: szelid, halk susogásként. Az Úr e megjelenését kifejező szavakat a következőképpen próbálják áttenni magyar nyelvre: leheletszerű hang, a szelíd csend hangja, a finom hallgatás hangja. Fel kell tudnunk fogni, hogy olyan finom hangról van szó, ami csak egészen közvetlenül és személyesen vehető észre. Amit más nem észlelhet, csak akinek a szívét is megérinti. És Illés azon nyomban felfogja azt, és eltakarja arcát a köpenyével. Az Úr megvigasztalja, hogy van még 7000 hűséges ember, igaz maradék akivel mindent újból el lehet kezdeni. Neki magának megengedi, hogy földi pályafutása hamarosan véget érjen, csak kenje fel utódául Elizeust. Illés ezt meg is teszi, mégpedig különleges módon: az Isten jelenlététől átitatott köpönyeget dobja a fejére. A következőkben az Ószövetség egyik csúcseseményéhez érünk el. Illés földi világból való kilépésének mélyértelmű történetéhez. A prófétának végig kell járnia az Ígéret Földjének főbb állomásait: Gilgált, Bételt, Jerikót, a Jordánt és köpenyével szétválasztva a folyót száraz lábbal kell átkelnie azon. Az értelmezők szerint Gilgál a honfoglalók főhadiszállása volt, a cselekvés mezeje; Bétel Isten tudatosan felismert háza (az emberben), Jerikó, a Holdváros inkább az álomtudat, a Jordán, az Ígéret Földjének határfolyója pedig a tudat küszöbe. Innen indul az isteni tüzes szekér, a merkaba, amely forgószélben, szárnyas lovakkal, angyali irányítással az emberi szívből az isteni Napba ragadja fel a prófétát. Illés ill. a Nap görög neve: Helias és Helios számmisztikailag is gyönyörűen illeszkedik egymáshoz, ahogy a későbbi zsidó misztikusok ezt kimutatták. Az Istenhez való visszatérés "égi szekéren" - a későbbi zsidó "merkaba misztika" gyökerei, - íme itt erednek! S mivel a prófétautód Elizeus képes meglátni az egész földöntúli jelenést, megkaphatja Illés - fogalommá vált - köpönyegét is, sőt Illés erejének kétszeresét, úgyhogy pont kétszer annyi csodát fog tenni, mint Illés. (Jézus majd rövid nyilvános működése során több csodát hajt végre, mint az Ószövetség prófétái együttesen!) 35

VI. MEDDIG SÁNTIKÁLTOK MÉG KÉTFELÉ? Illés a következő csodákat tette: 1. Megjövendölte a szárazságot 2. Az özvegy ételét és olaját megsokasította 3. Az özvegy fiát feltámasztotta 4. A Kármel-hegyen tüzet kért és kapott az áldozat elemésztéséhez 5. Esőt kért és kapott az égből 6. Ötven embert - már a Hóreb-hegyi élmény után - az égből lekért tűzzel elemésztett, amikor a király el akarta fogattattni őt velük 7. A Jordánt kettészelte köpenyével Tehát életet, tüzet, esőt kért és kapott az égből. Már említettük, hogy megölte vagy ölette a Baál-prófétákat, később pedig égi tűzzel elemésztette a király 50 emberét. Nem tudjuk, hogy ez a közlés a Királyok könyve szerkesztőjének ótestámentumi szemléletét tükrözi csak, vagy valóban ekkor ezekre az erőszakos tettekre elkerülhetetlenül szükség volt. Azt azonban tudjuk, hogy amikor a Zebedeusfiak hasonlóképpen égi tüzet akarnak lekérni az őket be nem fogadó szamáriai falura, Jézus megfeddi őket: "Nem tudjátok, milyen lélek lakik bennetek!" Az biztos, hogy Illés tettei semmiképpen nem sértettségből és bosszúvágyból eredtek, hanem legfeljebb az élet-halál harc elkerülhetetlen velejárói voltak. A zsidók úgy hitték, Isten azért kímélte meg Illés életét, azért nem bocsájtotta rá a testi halált, hogy tüzes szekerén visszatérve jelentse majd a Messiás megérkeztét. (A széder-esti ünnepségen ma is széket hagynak szabadon Illésnek, bort töltenek a poharába, kinyitják az ajtót, hogy bejöhessen, ha be akarná jelenteni a Messiást). Jézus viszont kinyilvánította, hogy Keresztelő Jánosban Illés már eljött. Nem ismerték fel, mert hamis elképzeléseik alapján más formában várták. Pedig a két próféta adottságai, aszkétikus viselkedése nagyon hasonló volt. (Az ikonokon ma is ugyanolyan arccal ábrázolják Illést és Keresztelő Jánost). Ugyanolyan gonosz királyi pár ellen hadakoztak bátor kiállással. A különbség kettőjük között abban állt, hogy Illés küldetése hosszú volt és csodákkal kísért, Jánosé rövid, mert már csak egy csodás ténykedésre összpontosult: fel kellett ismernie a Messiást, meg kellett látnia, amikor Isten Szent Szellemével felkeni Őt, és be kellett jelentenie, hogy Ő az Isten Báránya. Jézus azt mondta rá, hogy asszonytól nem született nagyobb ember, mint ő. Illés pedig a Megdicsőülés hegyén - Mózessel együtt – megjelent dicsőséges szellemi testében. Hármas együttlétükben tulajdonképpen a Messiás átvette küldetésük folytatását, betöltését. Eggyé zárult az Ószövetség és Újszövetség köre.


Sántikálok-e kétfelé Isten ill. a pénz, élvezetek, okkultizmus vagy más irányában? 36

VI. MEDDIG SÁNTIKÁLTOK MÉG KÉTFELÉ? •

Volt már kiégési ("Illés") szindrómám? Vagy éreztem úgy, hogy az Úr seprűként használt, aztán félretett az ajtó mögé?

•

Nem éreztem volna úgy Illés helyében, hogy rossz helyre irányítanak, amikor egy szegény, pogány özvegyhez küldenek?

•

Felfogtam azt, hogy a kinyilatkoztatás feltétele, hogy aki azt kapja, az felvállalja a következményeit?

•

Tapasztaltam-e már olyan csendet, amelyben Isten halk susogása felfogható?

•

Sikerül valamit megsejtenem Illés elragadtatásának és megdicsőült újra megjelenésének misztikumából?

•

Mivel Gilgál szó szerint "kőkört" jelent, van aki felteszi, hogy Illést itt üldözői megkövezték, de közben mennyberagadtatott. Ha tényleg ő a mártír próféta prototípusa, nyilván a további, erőszakos halált halt próféta üdvözülésének ígérete is megjelenik Illés elragadtatásában. Gondoljuk meg: az Újszövetség is csak az első mártír, István esetében írja le, hogy megnyílt előtte a menny és megjelent számára az Úr, mégis biztosak vagyunk benne: hűséges Uruk nem hagyta magukra hű küldötteit utolsó földi perceikben!

37

VII. ISTEN TRÓNSZEKERE ÉS ISTEN VÁROSÁNAK TEMPLOMA

VII. ISTEN TRÓNSZEKERE ÉS ISTEN VÁROSÁNAK TEMPLOMA Ezékiel próféta látomásai Ez 1-4 34: 11-12 37: 1-14 40 43: 1-7 47: 1-13 Láttam: mint csillagra csillag az égen, mögöttük négy nagy állatok jövének… Hat tollas szárnya volt mindegyikének, s a tolluk mind telistele szemekkel, Árgus szemei ilyenek, ha élnek… ...olvasd Ezékielt, ki hajdan hideg Északról jönni látta szintén, széllel, felhővel, tűzzel, zivatarban. /én is így láttam őket/, jól megtekintvén… és /minden/ szárnyuk …suhant /fent/ a légben… a szent körök megizzva fölragyogtak, mint a forró vas a kohó tüzében. /Dante: Isteni színjáték/

38


Blake: Ezékiel látomása

39


Jeruzsálem Salamon templomával

Ezékiel temploma (Makettek a budapesti Biblia Múzeumból)

40

VII. ISTEN TRÓNSZEKERE ÉS ISTEN VÁROSÁNAK TEMPLOMA Ezékiel látomásával elérkeztünk az isteni szekér (merkaba) misztika fő forrásához. Először lássuk, hogy Blake hogy eleveníti meg ezt a lenyűgöző látomást, aztán olvassuk el magának a látnoknak, Ezékielnek a leírását. Blake képén a szakállas próféta a földön összeesve fekszik, - csodálkozva - tisztelegve feltartott kezekkel. Hozzá viszonyítva a látomás emberalakjai óriások. Tudatosságuk jeleként szemekkel át – meg - áttűzdelt kerekekben állnak a négyarcú, szárnyas emberalakok. Egy közülük szembenáll velünk, kettőt látunk profilból, a negyedik takarásban van. Bár mint majd olvassuk - Ezékiel oroszlán, bika és sasarcokat is lát, itt mindegyik arc emberi. Emberi arcok viselik magukon e csillagkép jegyeket. Szárnyaik fölött kristályboltozat, azon zafírkék égből egy idős, fehérszakállú, "ősöregfejű" alak bontakozik ki, mintegy esküre emelt, vagy parancsoló kéztartással. Figyeljük majd meg Ezékiel szövegéből: ő inkább Isten dicsőségéről, kisugárzásáról ír, Blake képén az isteni alak emberszabásúbb. Ezek után olvassuk el magának a látomásnak a szövegét az alábbiakban: "Láttam, hogy forgószél jött Észak felől, nagy felhővel és egymást érő villámlással, körülötte fényözönnel. A közepéből, a villámok közül mintha ezüstös csillogás tündöklött volna. Négy élőlény /kerub/ alakja volt ott. Ilyennek látszottak: emberhez hasonló alakjuk volt, de mindegyiknek négy arca és mindegyiknek négy lába volt… Ragyogóak voltak, mint a fénylő réz. Szárnyuk alatt négyfelől emberi kezek voltak. Szárnyaik összeértek, egyiké a másikához. Ilyen volt az arcuk: volt emberarcuk, de volt oroszlánarca is mind a négynek jobbról, bikaarca is volt mind a négynek balról és volt sasarca is mind a négynek… Felső szárnyaik ki voltak terjesztve és a két szárny összeért, egyik a másikával. Amikor jártak négy irányba tudtak járni. Ahova a lélek akart menni, oda mentek, nem kellett megfordulniok. Külsejük olyan volt, mint az izzó parázs... Az élőlények járása-kelése olyannak látszott, mint a villámlás. Amikor néztem az élőlényeket, megpillantottam egy-egy kereket a földön az élőlények mellett, mind a négy előtt. A kerekek úgy voltak elkészítve, hogy ragyogó drágaköveknek látszottak… Úgy készültek, hogy mindegyik kerék közepében egy másik kerék látszott... mind a négy abroncs körös-körül tele volt szemekkel. Amikor az élőlények jártak, a kerekek is jártak mellettük: és amikor az élőlények felemelkedtek a földről, a kerekek is fölemeledtek. Ahova a lélek akart menni, oda mentek; ahova a lélek akarta. Az élőlények feje fölött valami boltozat volt, amely félelmetesen csillogott, mint a kristály. Mindegyiknek volt másik két szárnya is. Ezekkel eltakarták a testüket elől is, hátul is. Amikor jártak, olyannak hallottam szárnyaik zúgását, amilyen a nagy vizeknek zúgása… A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott. Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná körül, derekától lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül… Ilyen volt az Úr dicsőségének látványa. Amikor megláttam arcra borultam és hallottam, hogy valaki megszólal: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz… Őrállóvá tettelek téged Izráel házában… Csak, ha én szólok hozzád és megnyitom szádat, akkor mondhatod nekik: Így szól az Úr, az én Uram!" Ezékiel pap volt. Nabukodnezár Jeruzsálem sikeres ostroma után hurcolta el a 41

VII. ISTEN TRÓNSZEKERE ÉS ISTEN VÁROSÁNAK TEMPLOMA királlyal és 3000 előkelővel babiloni fogságba. Jeruzsálem és a templom lerombolása csak 11 év múlva következett be. A látnok Ezékiel mintegy folyamatos tudósítást ad a Babilonba vitt foglyoknak arról, hogy mi történik Jeruzsálemben. Mint elkötelezett papnak, lelki szemei előtt örökké a jeruzsálemi templom s azon belül a Szentek Szentje lebeg, ahol a Szövetség ládájának kerubjai fölött láthatatlanul jelen van Isten dicsősége. Itt, Babilonban, lépten-nyomon állatistenek hatalmas szobrait, kerámiafalképeit látják a rabok, mintha Uruktól elszakadtak volna és mintha most azok uralkodnának rajtuk. Ezékiel fogságának 5. évében jelenik meg ez a hatalmas látomás. Nyilvánvalóvá lesz belőle, hogy az Úr nincs Jeruzsálemhez kötve, itt jelenik meg sóvárgó hívének trónszekerén, egy babiloni folyó, a Kébár partján. És ugyanebben a látomásban nemcsak azt közli, hogy itt is jelen van, hanem azt is, hogy Babilon istenei csak angyalok, neki alárendelt kerubok, az Ő tróntartói és trónjának kerekei. Ezékielt látomása során következetesen Emberfiának szólítja az Úr, ami az ő prófétai könyvében - úgy tűnik - alázatra intő elnevezés a "csak emberi" engedelmességre kötelezett minőségére emlékeztet. Majd Dánielnél jelenik meg az isteni EMBERFIA, az Úr királyi székénél. Blake látomása mintegy elővételezi az égi Emberfia minőséget is. Jeruzsálem elestének napján Ezékiel felesége hirtelen meghal (ennyit tudunk mindössze a magánéletéről). Az Úr is elvesztette e napon elkötelezett városát. De a próféta ezt az utasítást kapja: Ne sirasd! Ezután vigasztaló próféciák következnek arról, hogy a környék pogány birodalmai el fognak pusztulni, de Izraelt megőrzi az Úr. És úgy lett. Látomást kap arról is a próféta, hogy egy csontváz temetőt ép embersereggé éleszt fel az Úr - úgy, mint majd Izráelt! És gyönyörű látomásként szemlélheti Ezékiel azt, ahogy egy mérőnádas angyal szeme előtt kiméri, hogy a lerombolt templom helyett milyen új templomot tervez az Úr, amelybe dicsősége ismét visszaköltözik. Szemléltessük Bibliai Múzeumunk makettjein a salamoni templom és az ezékieli templom különbségeit. A salamoni templom egyik oldalán áll a királyi palota, másikon egy erőd, amelyet a rómaiak majd Antoniának neveznek el. A szent hely törtrésze az egész Jeruzsálemnek. Az ezékieli templom mérete ugyanakkora, mint a salamonié, de a Szentek Szentjében nem áll az elveszett szövetség ládája, sem faragott kerubok nem kellenek oda, mert az Úr megtapasztalt fenséges dicsősége tölti be azt. A templomudvar méretei viszont már jóval meghaladják a régiét. (Van, aki a méreteket későbbi elírásnak és korrigálandónak tartja). Az állatáldozati oltár akár egy babiloni zikkuratnak is megfelelne, csak az építmény tetejét elfoglaló tűzhelyrész mérete sem kevesebb, mint 6x6 méter. Az épületek magasabbak, monumentálisabbak, többlépcsősek. Királyi palota nem csatlakozhat a templomhoz. A papok és léviták szállásaival együtt a szent hely az egész Jeruzsálem négytized részét foglalja el, és az egész város jellemzője, hogy: OTT VAN AZ ÚR! De a legszebb a látomásban a templom küszöbéről kiáramló, folyamatosan mélyülő, mindent megtisztító megelevenítő vízáram. Hallgassuk ismét magát Ezékielt: „Víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől. A víz délre folyt tovább. /A férfi mellettem/ ment mérőzsinórral a kezében lemért ezer könyököt és átvezetett a vízen: a víz bokáig ért. Ismét lemért ezret és átvezetett a vízen: a víz térdig ért. Újra 42

VII. ISTEN TRÓNSZEKERE ÉS ISTEN VÁROSÁNAK TEMPLOMA lemért ezret és átvezetett: a víz derékig ért. Amikor újabb ezret mért, már nem tudtam átkelni a patakon, mert annyira megnőtt a víz, hogy úszni kellett volna benne. Majd visszavezetett engem. Visszafele menve láttam, hogy a patak partján innen is, túl is igen sok fa van. Ezt mondta nekem: Ez a víz a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe és meggyógyul tőle a víz. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak. A patak partján innen is túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledel, levelük pedig orvosság lesz.” A vigasztaló próféciákban új Dávidot és jó pásztort is ígér az Úr a népnek Ezékielen keresztül, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy a kultuszától elszakított nép nem asszimilálódott Babilonban. (A hagyomány szerint az asszimilációpártiak lófarkhoz kötve addig vonszolták Ezékielt, amíg meghalt). A hazatérés után újjáépített templomban felhasználhattak egyet-s-mást Ezékiel utasításaiból, de a Mórijja hegyén nincs annyi sík terület, hogy a megadott méreteket megvalósíthatták volna. Egyesek szerint az Új Izráelben fog megépülni az ezékieli épületkomplexus (persze ez teljesen lehetetlen, amíg a Szikla-mecset áll, mellette, így csak maga a templomtest férne el szűkösen). Mások szerint a túlvilág egy tiszta régióját jellemzi ez a "négytizednyi" szent terület, ami az egész várost áthatja. A Mennyei Jeruzsálembe nehéz már behelyezni ezt a templomot, mert János Jelenései kimondják: Ott már nem lesz külön templom, az egész város az. Azt viszont elmondhatjuk, hogy e látomás reális, lényegi üzenete teljesült: az, hogy a fogság után a szellemileg megújult Izráel Békevárosában, Jeruzsálemben sokkal nagyobb a szentség, az áhítatosság részaránya, mint a régiben volt. Ekkor történt meg a szent iratok végső írásba foglalása és ekkor szervezték meg a kisfiúk általános vallási nevelését is a zsinagógákban. A jóslatok tehát - legalábbis részben – beteljesültek. Mi pedig ismét egy hatalmas istenjelenésen és isteni üzeneteken elmélkedhettünk.


Egyet tudok érteni azzal az értelmezéssel, hogy a látomás kerekei Naprendszerünk bolygói, az egész isteni szekér pedig a mi Naprendszerünk - és ez egészében arra szolgál, hogy általuk visszaemelkedhessünk Istenhez?

•

Elhiszem, hogy a "halottak" és félhalottak is megelevenedhetnek?

•

Az isteni kegyelem vízárama meddig ér nálam: bokáig, térdig, vállig vagy beborít?

•

Fel tudom fogni Isten mindenütt jelenvalóságát s egyszersmind konkrét megnyilvánulásait?

•

Végül vegyük észre hogy az Ó- és Újszövetség mennyire összefügg! Vegyük észre, hogy Ezékiel a négy nagy írópróféta egyike (Jeremiással, Ézsaiással és Dániellel együtt) s így a négy evangélista egyik előképe. Kerubjainak négy arca is megegyezik a négy evangélista jelképeivel. Ezékiel (és Dániel) látomásai szo43

VII. ISTEN TRÓNSZEKERE ÉS ISTEN VÁROSÁNAK TEMPLOMA ros rokonságban állnak János Jelenéseivel is.

44

VIII. DÁNIEL, A KEDVELT FÉRFIÚ, AKINEK MEGJELENIK AZ EMBERFIA

VIII. DÁNIEL, A KEDVELT FÉRFIÚ, AKINEK MEGJELENIK AZ EMBERFIA Dán. 1 2: 1-45 3 5: 1, 5, 6, 13-16, 25-30 6: 7-11, 14-25 7: 1-27 8: 1-27 9: 20-27 10: 1-8, 18-21 12: 1-13 …az oroszlánt nem bántom… Estére visszatérek hozzá S vad teste bundás melegében alszom. /Babits Mihály: Dániel éneke/ Jobbról ülsz az Úr trónján és az Úr kezét Mely az örök idők sötét és néma Terhétől búsan elnehezül néha, Gyönyörű vállaiddal emeled, Hogy ne lankadjon az áldón kitárt kar A forgó-zengő világok felett. /Tóth Árpád: A kerubhoz/

45

VIII. DÁNIEL, A KEDVELT FÉRFIÚ, AKINEK MEGJELENIK AZ EMBERFIA

Az Emberfia Dániel látomásában (hittankönyvi ábra)

Nabukadnezár szoborlátomása (hittankönyvi ábra) Dániel az oroszlánok barlangjában (Ikon)

46

VIII. DÁNIEL, A KEDVELT FÉRFIÚ, AKINEK MEGJELENIK AZ EMBERFIA Az ikonkép gyönyörűen ábrázolja, hogy az Istenéhez hűségesen imádkozó "kedvelt ifjú" (a babiloni fogság "Józsefe") Dániel, más, hatalmasabb dimenziókban él és mozog, mint állatias világunk legerőteljesebb képviselői: az oroszlánok. Dániel messze kiemelkedik barlangjukból, sőt e veszélyes ragadozók megszelídülten nyalják Dániel lábait. (Lehet, hogy a szimbólikus kép azt ábrázolja, hogyan menekül meg az Istenéhez hű Dániel a királyi udvar hatalmaskodása, önkénye karmai közül.) Következő képünkön hatalmas történelmi tabló tárul fel Nabukadnezár király elfelejtett és Dánielnek álmában bemutatott és megmagyarázott látomása kapcsán. Mivel Dániel könyve teljesen képszerűen tudósít a szoborról, jellemezzük mi is az ábrázolást az eredeti leírással (Dán 2: 31-44): "A szobor hatalmas és roppant fényes volt, rettenetes volt ránézni is. Ennek a szobornak a feje színaranyból volt, a melle és karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, a lábai vasból, a lábfejei pedig részint vasból, részint cserépből voltak. /Majd/ egy kő zuhant le, anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas-és cseréplábairól és darabokra zúzta az egészet. Összezúzódott a vas, a cserép, réz, ezüst és az arany és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a polyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. A kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé lett és elfoglalta az egész földet". Dániel magyarázata pedig így szólt: "Ó, király, te vagy az aranyfej. De utánad más királyság támad, alacsonyabb rendű a tiednél. Azután pedig egy harmadik királyság, rézből való. A negyedik királyság erős lesz, mint a vas: Lábujjai részint vasból, részint cserépből állnak, eszerint a királyság részint erős, részint törékeny lesz: /De/ támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha. Összetöri mindezeket a királyságokat és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké". Azt, hogy a nagy szoborlátomás is jövőbenyúló prófécia könnyen beláthatjuk, ha felidézzük, hogy a római birodalom csak i.u. 395-ben oszlott két részre. Az aranyfej ugyanis Babilon volt, a kétkarú ezüst felsőrész a méd-perzsa birodalom, a réz csípő a görög-makedon királyság, míg a kétfelé oszló lábak az - akkor még egységes(!) - római birodalom. Törékeny, agyagosodó lábujjainak képződését magunk is szemlélhetjük jelenkorunkban! A birodalmak azonosítását megkönnyítette Dániel egy másik látomása. Ebben a tengerből (= a népek tengeréből) egymásután a következő fenevadak emelkedtek ki: 1. sasszárnyú oroszlán, 2. három bordát ropogtató medve, 3. négyfejű párduc, 4. egy névvel meg nem nevezhető vasfogú szörny. Látható, hogy szintjükben és egységükben csökkenő minőségekkel találkozunk, a 3. birodalom, a Nagy Sándoré már négyfelé oszlik. A mindent felfaló vasfogú szörny utódállamai - a Caesarok, Kaiserek, cárok elmúlása után is még mindig léteznek - de jó, ha tudjuk, a jóslat szerint - egy égi kő összezúzza majd őket. A babiloni fogság idején viszont Dániel központi gondolata Jeremiás jövendölése körül forgott, miszerint a fogság 70 év után végetér majd. Sok bűnbánó imádsá47

VIII. DÁNIEL, A KEDVELT FÉRFIÚ, AKINEK MEGJELENIK AZ EMBERFIA ga után Gábriel arkangyal hozzárepült és nemcsak a 70 évről adott felvilágosítást, hanem a történelmi események egész sorozatpróféciáját adta meg, a bibliai jóslatok legkonkrétabbikát. (A prófécia nem képi, hanem szöveges, ezért itt nem részletezzük.) Végülis nemcsak Gábriel jelent meg Dánielnek, hanem meglátta magát az Emberfiát is, az isteni trónszekér mellett (Dán 7: 9-14) "Egy öregkorú helyet foglalt, ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj, mint a tiszta gyapjú, trónja olyan volt, mint a lángoló tűz, s annak kerekei, mint az égő tűz. Tűzfolyam fakadt és áradt ki előle. Ezerszer ezren szolgáltak neki, Tízezerszer tízezren álltak előtte... /S / jött valaki az ég felhőin, aki Emberfiához hasonló volt, az öregkorú felé tartott. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, Hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma örök hatalom, amely nem múlik el, És királyi uralma nem semmisül meg" Végül ezt az Emberfiát közelről is megláthatja Dániel és beszédét is meghallhatja (Dán. 10: 5-21 12: 2-13). Harmadik képünkön a teljesség hófehér színébe öltözött, hófehér ruhájú, hajú és kisugárzású aranyöves alak áll egyik kezével felfogva a legfelső erőket, másik kezével felénk irányítva azokat. Szellemi erejét a glóriáját körülvevő Napfényminőség, gondolatait cikázó villámok szimbolizálják. A Nap-régió alatt testét a kék égbolt burkolja, sarus lábai viszont egy barnáslila talajon állanak, nem zárkóznak el tehát a földiesebb minőségtől. Dániel könyve így tudósít a látomásról: "Föltekintettem és láttam egy gyolcs ruhába öltözött férfit, akinek színarany öv volt a derekán. Teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a fénylő réz. …Beszéde oly hangos volt, mint egy nagy tömeg zúgása… Engem elhagyott erőm és nem tudtam összeszedni… Ő erősítgetett engem és ezt mondta: Ne félj, te kedvelt férfiú. Békesség neked! Légy erős, légy erős… Azután így szólt: Elmondom neked, mi van megírva az Igazság könyvében" És elmondja a történelem eseményeit, amelyek IV. Antiochus Epiphanes szír király templomgyalázó, egyistenhitirtó tevékenységében csúcsosodnak ki. "De eléri a vég és senki sem segíthet rajta." A továbbiakban az Igazság könyvéből még egy nagyon fontos dolgot közöl, mégpedig az Ótestamentumban először: a feltámadás tanát (Dán 12: 2-13): 48

VIII. DÁNIEL, A KEDVELT FÉRFIÚ, AKINEK MEGJELENIK AZ EMBERFIA "Azok közül, akik alusznak a föld porában sokan felébrednek majd, némelyek örök életre némelyek gyalázatra és örök utálatra. Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, És akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok mindörökké. Te pedig, Dániel, zárd be ezeket az igéket és pecsételd le ezt a könyvet az Idők teljességéig. Menj el a vég felé! Elpihensz majd, de felkelsz /feltámadsz/ kijelölt sorsodra az Idők teljességében." Dániel könyve tehát pecsét alá került és majd egy másik kedvelt férfiú, János számára hullanak le a pecsétek közel két évszázad múlva. A Dánielről szóló hagyományokat ui. - a szakértő többség szerint - jóval a babiloni fogság után, Antiochus Epiphanes szörnytetteinek ismerői írták le. Közel két évszázados szünet következik a prófétai közlésekben, de hát Isten előtt 1000 esztendő annyi, mint egy napnak ő elmúlása! Dániel hetvenes bontású történelmi sorozatpróféciája a többszörösen beteljesedő próféciák közé tartozik. "Elsőfokon" a szír király templomgyalázásában és Óniás főpap megölésében teljesedik be; de jóslatai "másodfokon" is teljesülnek: a Messiás megölésében és i.u. 70-ben, a templom lerombolásában. A Messiás megjelenésének időmeghatározása éppen ebben a jóslatban történik meg, ez mondja ki, hogy a Messiás a 2. templom pusztulása előtt jön el és ekkor ölik Őt meg! Jól tudjuk, hogy Jézus utal erre a jóslatra és figyelmeztet: "Akinek van füle a hallásra, hallja"! A prófécia másodszor is beteljesedett! Ennyi adat is bőven elég ahhoz, hogy meditációnkban csodálkozzunk és elámuljunk és sejtelmeink támadjanak!


Csodálkozzunk el azon, hogy az Emberfia testetöltése előtt az utolsó próféciákban megjelenik látomásként és meg is szólal!

•

Próbáljuk megérteni, hogy Jézus miért nevezte magát: Emberfiának?

•

Gondoljuk át, hogy van olyan vélemény, miszerint a dánieli birodalmak tendenciái "másodfokon" is megjelennek: a kereszténységben, Iszlámban, a reneszánszban és - a kapitalista és kommunista - materializmusban. Érzékelem-e ezekben a minőségi különbségeket és az egység megbomlását?

•

Fogjuk fel a következő szimbólumokat is a szoborpróféciában: Fej = a szellem székhelye Mell = a szív székhelye Has = az emésztőszervek helye 49

VIII. DÁNIEL, A KEDVELT FÉRFIÚ, AKINEK MEGJELENIK AZ EMBERFIA Lábak = a porban járnak. Mi nagyon a "porban járunk?" •

Érzékelem a nagy történelmi tendenciákat és van sejtelmem a jövőről?

50

IX. VIGYÁZÓ MIT MONDASZ AZ ÉJSZAKÁRÓL?

IX. VIGYÁZÓ MIT MONDASZ AZ ÉJSZAKÁRÓL? Ézsaiás1, Jeremiás és a kispróféták élményei és jóslatai Mivel ez a fejezet hosszú bibliai részeket ível át, az elmélkedésre ajánlott részeket a szövegben idéztük.

Szava s a lelke többé nem övé, ajkát nem tudja már felnyitni sem, csak hogyha mennydörgés zendül felé, és szólni kell, - mert ím az Úr üzen… És szólni kell - akár ha belepusztul, s önnön szívében megpattan a húr. Próféta ő, magános ormok hőse. Hulljon, ha kell. Örökké él az Úr! /Siklós József: Jeremiás/ Hajdan az én torz számat is érintette, akárcsak bölcs Izaiásét, szénnel az Úr, lebegő parazsával, úgy vallatta a szívem; a szén izzó, eleven volt, angyal fogta fogóval s: "nézd, ímhol vagyok én, hívj engem is el hirdetni igédet" - szóltam utána. És akit egyszer az Úr elküldött, nincs kora annak, s nincs nyugodalma, a szén, az az angyali, égeti ajkát. S mennyi az Úrnak, mondd, ezer év? Csak pille idő az! /Radnóti Miklós: 8. ekloga/

1 Protestáns szóhasználat, a katolikus Bibliafordítás az Izajás nevet használja

51


Ézsiaiás próféta imája (Bizánci miniatúra)

52


Michelangelo: Jeremiás

Michelangelo: Joel

Michelangelo: Zakariás

53

IX. VIGYÁZÓ MIT MONDASZ AZ ÉJSZAKÁRÓL? Ézsaiás imája - (Ézs 26: 9-20): "Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett" - meghallgatást nyert, és prófétai elhíváshoz vezetett. Ezt az eseményt az arany háttérrel a festő a földöntúli szférába helyezi, a néhány fa és bokor ellenére sikerül megszüntetnie a reális térérzetet. A prófétának egy fáklyás kisfiú, a Hajnal szalad elébe, míg Ézsaiás imádkozó alakja elhagyja a mögötte álló, elkendőzött, kéken árnyalt, fáklyáját lefelé tartó női alakot, az Éjszakát. Az Isten kezétől irányított kétélű éles kard, az Úr Igéje, célbaveszi a próféta fehéren fénylő glóriáját - s mint a próféta könyve bizonyítja - el is éri azt. Radnóti megrázó vallomása által is felidézhetjük Ézsaiás nagy Istenélményének történéseit: Látja az Urat, magas trónon, szeráfok között, akik kiáltják: "Szent, szent ,szent a Seregek Ura!" Ézsaiás összeroppan a szent isteni jelenlétben: "Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok. Hiszen a királyt, a Seregek Urát látták szemeim!" De ekkor hozzá repül az egyik szeráf, kezében parázzsal, amelyet fogóval vett le az oltárról. Szájához érintve ezt mondja: "Bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva." Majd az Úr szavát hallja: "Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?" S az újdonsült próféta válaszol: "Itt vagyok, engem küldj!" Ézsaiás tehát látomást kapott az Úrról s egyszersmind önmagáról. Felmérte az Úr emelkedett helyzetét, tisztaságát, hatalmát. Erre saját bűnvallásával reagált, s ez megtisztításához és elhívásához vezetett. Mindez Uzzija király halála évében, tehát i.e. 740ben történt, a kettészakadt ország déli részében, Júdában, az asszír veszély idején. Később, amikor Babilon fenyegette Judát, i.e.627 táján, ismét tudjuk, hogy hogyan hívta el az Úr prófétáját, a nehézsorsú Jeremiást. Könyvének beszámolója szerint ez történt (Jer 1: 4-10): "Így szólt hozzám az Úr Szava: Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek, mielőtt a világra jöttél, magamnak választottalak." Jeremiás tiltakozik, hogy Ő még túl fiatal. De az Úr előtt nincs kifogás: "Ne mondd, hogy fiatal vagy, Hanem menj, ahova csak küldelek, És hírdesd, amit parancsolok. Ne félj tőlük, mert én veled leszek És megmentelek! - így szólt az Úr. Aztán megérintette száját és ezt mondta: Én most a szádba adom ígéimet! Népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!"

54

IX. VIGYÁZÓ MIT MONDASZ AZ ÉJSZAKÁRÓL? Jeremiás - a siralmak költője - a legmegkínzottabb a próféták közül. Hirdetnie kell a babiloni veszélyt, és azt is, hogy ezúttal Judának nem szabad ellenállnia, hanem az adófizetés jármát kell nyakába vennie. De hiába dramatizálja az üzenetet Jeremiás és szántja végig Jeruzsálem körzetét igával a nyakában, levéltekercseit a király elégeti, őt magát ciszternába vetik. Az ellenálló város sorsa pedig megpecsételődött. Jeremiás annyit tehet, hogy megüzeni a fogságba hurcoltaknak: 70 év múlva megjön számukra a szabadulás. Később pedig a Makkabeus felkelés idején Jeremiás az, aki nagy méltósággal megjelenik Makkabeus Judás álmában, és ő adja át neki az aranykardot, mert most éppen a harcnak van itt az ideje. Az Úr nem köti magát ugyanahhoz a sémához. Izráelnek és Júdának négy "nagy" és 12 "kis" íróprófétája volt. A nagy és kis jelzőt írásaik hosszúsága alapján kapták. Utóbbiak közül a képeinken látható Zakariás és Jóel próféták elhívása az előbbieknél később történt, a babiloni fogságból való visszatérés után, az i.e. 6. ill. 5. században. Zakariás a templom újjáépítése érdekében prófétál, majd, mint nagy álmodó a Messiás életéből lát meg pillanatképeket (pl. hogy alázatos és szamárcsikón ül, és hogy 30 ezüstpénz lesz a vérdíja). Jóslatai költői szépségűek. Jóel (neve ugyanazt jelenti, mint Elijah-Illésé: az Úr az Isten, csak a sorrend cserélődik fel nevében). Ő a Szentlélek kitöltetéséről prófétál, arról, hogy az idők teljességében sokan válnak prófétává: "véneitek álmokat látnak, ifjaitok prófétálnak" - így Pünkösd előhírnökévé lesz. Az Újszövetség legtöbbet idézett prófétája kétségkívül Ézsaiás, megrendítően mély messiási próféciái miatt. Úgyhogy Ézsaiás könyvének próféciáit kissé bővebb tanulmány tárgyává kell tennünk. Ézsaiás előkelő, talán a királlyal is rokonságban álló családból származik. Ő a rettentő átkok és az éltető vigasz nagy tudója. A hűtlen és terméketlen Jeruzsálemet és Judát fenyegeti meg. A fenyegetés az, hogy az Isten elleni lázadás a nép jelentős részének pusztulását fogja eredményezni. De – örökösen ismétlődik az ígéret - lesz egy tiszta, hű, szent maradék, amely beteljesíti az Úr szándékát. Nagy evangéliumot is hirdet a próféta: egy fiatal lány fogan méhében és megszüli a Békesség Fejedelmét, Immánuelt, ami azt jelenti: Velünk az Isten. Ez a többszörösen beteljesedő próféciák közé tartozik1. Először a jó Ezékiás király születésében következett be, de végülis a látomás felszárnyal a Messiás király gyönyörű próféciájáig. Ézs 9: 1-5 "A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. 1A próféciák négyféleképpen értelmezhetőek: a./ kortárs történetként b./ előképszerűen c./ a Földön várható döntő fordulat, Isten országának eljövetelére vonatkozóan d./ az örökkévalóságra vonatkozóan

55

IX. VIGYÁZÓ MIT MONDASZ AZ ÉJSZAKÁRÓL? Mert egy gyermek születik nekünk Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme…" Ézs 11: 1-7, 9 "Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, A bölcsesség és értelem lelke. Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében… Igazság lesz derekánek öve, csípőjének öve pedig a hűség. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borju és az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha… Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével. ahogyan a tengert víz borítja." A prófécia végső beteljesedését még várjuk! A békesség uralkodásának szimbólikus leírásaként a földön, szószerint pedig a szellemi világban. A jó Ezékiás király után megint nagy zuhanás következett, fia a gonosz Manassé üldözte Ézsaiást, aki a hagyomány szerint egy erdei fa odvába rejtőzött, és azzal együtt átfűrészelték. Apokrif iratok azt közölték, hogy Ézsaiás a mennybe emelkedett és ott meglátta a Messiás alászállását és misszióját, s ezeket tudatta is a babiloni fogság idején, valamint a hazatérés után élő tanítványaival, akik a jóslatokat hozzáillesztették Ézsaiás könyvéhez.

56

IX. VIGYÁZÓ MIT MONDASZ AZ ÉJSZAKÁRÓL? A Fájdalmak Férfiáról, a Szenvedő Szolgáról szóló kiemelkedően költői jóslatok e későbbi, ún. Másod-Ézsaiás közléseiből erednek. ("Elsőfokon" lehet, hogy egy szenvedő prófétáról, talán magáról Ézsaiásról, vagy az elhurcolt, szeretett Jojákin királyról szólnak, kibontakozásuk viszont legjobban a Messiásra illik.) Ézs 53: 2-7 "Megvetett volt és emberektől elhagyott, Fájdalmak Férfia… a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta, a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze… az Ő sebei árán gyógyultunk meg… Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki, mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják." Az Úr ezt nyilatkozta róla a próféciában: Ézs 42: 1, 3 "Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hírdeti a törvényt…" És meghagyja, hogy népének adjanak reményt, vázolják fel ragyogó távlatait: Ézs 40: 1, 3, 4 "Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet Építsetek utat a pusztában az Úrnak… legyen az egyenetlen egyenessé, és a dombvidék pusztává."1 Ézs 35: 8 1 Martin Luther King úgy értelmezi ezt a proféciát, hogy az emberek közti különbségek tűnjenek el. "Van egy álmom", mondta, hogy a fehér es néger gyerekek egymás kezét fogva, együtt játszanak.

57

IX. VIGYÁZÓ MIT MONDASZ AZ ÉJSZAKÁRÓL? "Jól megépített útja lesz, a megváltottak járnak rajta…" Ézs 65: 24 "mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgattam" Maga Jézus Názáretben Ézsaiás könyvének legkésőbbi szerzője, az ún. Harmad-Ézsaiás próféciájával lép fel (Ézs 61: 1-2) "Uramnak, az Úrnak Szelleme nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket. Hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét" És itt megállt, nem mondta el a következő sort: "Istenünk bosszúállásának napját" Ezzel jelezte hogy a próféciák különböző időszakokban teljesednek be. Elmélkedjük át egy kicsit Ézsaiás megrendítően mély messiási próféciáit. Mennyiben Csodálatos Tanácsos a Messiás, és mennyire Erős Isten? Miért a Békesség Fejedelme, és hogy értsük, hogy egyszersmind egy az Örökkévaló Atyával? Ha Immánuelként (Velünk az Isten) megtapasztaljuk, átérezzük-e, hogy uralkodik is bennünk?

Nekünk szóló prófétai üzenetek Az Izraelnek szóló jóslatok ma nekünk is szólnak, mint Isten népének. És ha mi is vállaljuk a következményeit annak, hogy meghalljuk és közvetítsük Isten szavát, akkor ránk is vonatkoznak a próféták által üzent ígéretek. Abban a korban élünk Jóel jóslata szerint, amikor sokan válhatunk prófétává. Úgyhogy, miután a próféták képei megelevenedtek bennünk, hallgassuk meg üzeneteiket saját magunkra, saját nevünkre vonatkoztatva. (Ilyen üzeneteket a prófétáló Dávid király zsoltáraiban és a kisprófétáknál, így Hóseásnál is találhatunk). Szóljon hát Isten személy szerint hozzánk e prófétáin keresztül: Jeremiás

1: 5

/Saját név/ 58

IX. VIGYÁZÓ MIT MONDASZ AZ ÉJSZAKÁRÓL? Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, magamnak válsztottalak. Én veled leszek és megmentelek. Jeremiás

2: 1-3, 7-8

Emlékszem rád, ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél engem. Az Úr szent tulajdona voltál /saját név/ termésének java. Jeremiás

46: 27-28

Ne félj /saját név/ mert én veled leszek. Megfenyítettelek igazságosan, mert nem hagyhattalak büntetés nélkül. Ne félj /saját név/ és ne rettegj /saját név/ mert én hazasegítelek a messzeségből. Jeremiás

31: 3

/Saját név/ én örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem ki rád irgalmasságomat. Ézsaiás

41: 13

Én az Úr a te Istened Erősen fogom jobb kezedet, És ezt mondom neked: Ne félj, Én megsegítlek. Ne félj /saját név/, A te Megváltód: az Isten népének szentje.

59

IX. VIGYÁZÓ MIT MONDASZ AZ ÉJSZAKÁRÓL? Ézsaiás

49: 15-16

/Saját név/ Én terólad el nem felejtkezem. Íme, a tenyerembe metszettelek be téged. Ézsaiás

30: 18

54: 8, 10

/Saját név/, elrejtem arcomat egy pillantásig előled, de örök irgalmassággal könyörülök rajtad... A hegyek eltűnnek és a halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik. Ézsaiás

44: 21

Te /saját név/ az enyém vagy! Én formáltalak, /Saját név/, nem feledkezem meg rólad! Térj hozzám, mert megváltottalak Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd, én vagyok az Úr, aki téged neveden szólított. Ézsaiás

49: 3

Enyém vagy /saját név/ Rajtad mutatom meg dicsőségemet. A hitetlenek világosságává teszlek, Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! A sötétségben lévőknek: Jöjjetek a napvilágra! Zsolt.

121: 4

/Saját név/ Bizony nem szunnyad, nem alszik, Az Úr a te őriződ, A te oltalmad jobb kezed felől. 60

IX. VIGYÁZÓ MIT MONDASZ AZ ÉJSZAKÁRÓL? Nem árt neked nappal a Nap, Éjjel a Hold, Megőriz az Úr jártodban-keltedben, Most és mindenkor. Hóseás

2: 21-25

/Saját név/ Jegyesemmé teszlek mindörökké, Jegyesem leszel igazság és jog szerint. Hűségben jegyezlek el és megismered az Urat, És aznap megtörténik az Úr csodája. Én szeretem a Nem-szeretőt, Aki nem-enyém, annak azt mondom: enyém vagy, És az azt feleli majd: Istenem vagy.


Előfordult már saját életemben, hogy küldetésre jelentkeztem, vagy kifogásokat kerestem?

•

Éreztem már nyomasztó bűntudatot Isten szentségének megtapasztalása révén?

•

Mint Ézsaiásnál "amelyik évben meghalt Uzzija király" - volt részem sorsfordító halálesetben?

•

Meggyőződésem, hogy Isten formált és tervet készített számomra?

•

Volt már olyan tapasztalatom, hogy előbb valamit le kell rombolnom, hogy utána építhessek?

•

Melyik isteni ígéret, bíztatás érintett meg?

61

X. AZ ÚR ÉNNÉKEM ŐRIZŐ PÁSZTOROM

X. AZ ÚR ÉNNÉKEM ŐRIZŐ PÁSZTOROM A zsoltáros Dávid Zsoltárok könyve Zsoltárt fú a szél az éjben jó, ha elsodor, Vele zúg az árokszélen egy csipkebokor. /Tollas Tibor/ Tebenned bíztunk - a dallam ott kereng az égi pitvarban, kopogtat, kéri a mennyet, legyen hol végleg pihenned. /Benyei József/ Zengjen ajkunkról, mintha láng lobogna! Tebenned bíztunk eleitől fogva. /Bódás János/

62

X. AZ ÚR ÉNNÉKEM ŐRIZŐ PÁSZTOROM

Dávid és Melódia: Bizánci miniatúra

63

X. AZ ÚR ÉNNÉKEM ŐRIZŐ PÁSZTOROM A pásztor, az énekes és a király Dáviddal egyszerre találkozhatunk a képen. Teljes odaadással játszik hangszerén s az állatai is mind elcsendesülten hallgatják. Háta mögött ott a palotája, amelyben uralkodik. A miniatúra az ún. "makedon reneszánsz" korszakából ered, amelyben a bibliai témákba klasszikus képelemeket is vegyítenek. Így Dávid mögött a mitológia Melódiája ül, de Dávid nem rá figyel, neki az Úr az őriző pásztora, az Ő sugallatait akarja meghallani és közvetíteni. És így hatása nagyobb lesz, mint a Melódia által ihletetteké, a miniatúra-részletünkön már nem látható babérkoszorús dalnok is lenyűgözve hallgatja, és még egy titkon odaosonó lányalak is figyel, hallgatózik. A filiszteusok elleni harcaiban Dávid közvetlenül meghallotta az Úr szavát pl. amikor utasítja őt: "Hátulról a szederfák felől vonulj ellenük. Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az Úr." De volt, amikor saját vágyai elnyomták benne az Úr hangját és próféta kellett jöjjön, hogy szembesítse bűnével. De akkor nagyon őszinte bűnbánó énekeket szerzett, és elérte, hogy az Úr úgy nevezze őt, Izrael legnagyobb királyát: "szolgám Dávid". És ígéretet kapott arra, hogy a Messiás az ő ágyékából fog eredni, a "Dávid Fia" lesz. Sőt prófétaként előre látta a Messiás szenvedését (a 22., halotti zsoltárban), de azt is, hogy az ő lelkét nem fogja a Séolban hagyni. Énekelt és táncolt az Úrnak, és nagyon kérte a segítségét, ha pedig bajba került, haragvó énekeit is az ég felé robbantotta ki. A próféta Mózes a Törvényt adta népének, a király Dávid: a zsoltárokat. A hagyomány szerint a 150-ből 73-at Dávid szerzett, de a zsoltárok szerzősége nem egészen biztos, úgyhogy tekintsük most őket egységükben. A Zsoltárok könyve Dávid igazi kincsesháza. Szenczi Molnár Albert magyar verselése pedig rövid idő alatt, ihletett állapotban született, úgyhogy zsoltároskönyvét további kincstárnak tekinthetjük. Az első zsoltár kimondja, hogy az a boldog ember, aki gyönyörködik az Úr törvényében, és arra van gondja, mind éjjel, mind nappal. Az utolsó, a 150-ik zsoltár is boldog örvendezésre hív, amelyet fejezzünk ki ékes éneklésben, hangos citerákban és más muzsikákban. Az első és utolsó zsoltár közt az istenközelség és a kozmikus himnuszokban megfogalmazott természetmisztika remekmívű kifejezéseire bukkanunk, imákkal és meghallgatásokkal, bűnbánattal és bűnbocsánattal találkozunk és abszolút bizalommal a nyomorúságban is. Nem hiába az egyik legajánlottabb könyv az Ótestámentumban a - szépségesen megfogalmazott - Zsoltárok Könyve, s nem véletlenül zsolozsmázzák a zsoltárokat a szerzetesek. A 90., Mózesnek tulajdonított zsoltárt a Világ gyász-zsoltárának nevezik. A szerzetesek minden esti imádságává lett, a magyar protestánsoknak pedig ez volt a Himnusza (olyan jelentőségű, mint a katolikusoknak a Boldogasszony anyánk). A kanadai emigráns magyarok is ezt a zsoltárt idézik imájukban:

64

X. AZ ÚR ÉNNÉKEM ŐRIZŐ PÁSZTOROM Hát nézz le ránk, kik félve és zokogva ejtjük öledbe megfáradt fejünk, Tebenned bíztunk eleitől fogva, Urunk sötét van. Még maradj velünk. A protestáns temetések révén talán közismert a versbeszedett zsoltár első két szakasza: "Tebenned bíztunk eleitől fogva Uram Téged tartottunk hajlékunknak Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég sem föld nem volt formálva, Te voltál és Te vagy erős Isten, És Te megmaradsz minden időben. Az embereket Te meg hagyod halni, És azt mondod az emberi nemzetnek, Légyetek porrá, kik porból lettetek Mert ezer esztendő előtted annyi, Mint a tegnapnak ő elmúlása, És egy éjnek rövid vigyázása" De ha elmélkedünk, figyeljük a zsoltár néhány későbbi sorát is: Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Láttassék meg a Te műved a te szolgáidon, és a Te dicsőséged azoknak fiain. (Hiszen, ha a zsoltáréneklés nem változtatja meg az éneklőt, akkor ugyan mivégre énekelne?) Dávid híres zsoltára, a meditációnk címét adó 23., jellegzetes példája a király természetközeli, érzékletes, képes beszédének. Íme a megverselt változat első két szakasza: Az Úr énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom, Gyönyörű szép mezőn engemet éltet, És szép kies folyóvízre legeltet, Lelkemet megnyugtatja szent nevében És vezérl engem igaz ösvényében. Ha a halál árnyékában járnék is, De nem félnék még ő sötét völgyén is, 65

X. AZ ÚR ÉNNÉKEM ŐRIZŐ PÁSZTOROM Mert mindenütt jelen vagy énvelem, Vessződ és botod megvígasztal engem, És nekem az én ellenségim ellen, Asztalt készítesz, eledelt adsz bőven. A 2. versszak vége: ellenségim ellen eledelt adsz bőven! - felhívja a figyelmet arra, hogy ne csak szószerint értelmezzünk. A bennünk lakó Isten tevékenységeiről van szó! Figyeljük csak Murphy értelmezését: az én őriző pásztorom = az isteni jelenlét énbennem. A gyönyörű szép mező egyben az én élő, fejlődő lelkületem is, a kies folyóvíz = a tiszta, mély nyugalom érzésvilága. Az Ő neve = az Ő lényege, az igaz ösvény pedig az, ami az Ő lényegével egyezik, a Tőle eredő helyes gondolatok, érzések és cselekedetek. Ugyanígy a 2. versszak feltárja, hogy a bennem élő, örökkévaló Isten a halál völgyében sem semmisül meg, s Ő mindig velem van. Fenyítése terelgetés és védelem. Ellenségeim pedig saját bűneim (kéjvágy, kötődés, kapzsiság, gőg, harag), ezek ellen nyújt bő táplálékot Isten az Ő tanításával. Ezek után nyilvánvaló, hogy a következő versszakban: az "Az én fejemet megkened olajjal" - verssor nem kevesebbet jelent, mint a Szent Szellem kenetét, és az, hogy az Úr megerősít abban, "hogy mindétiglen lakjam az Ő házában", nem azt jelenti, hogy a király állandóan a szent sátorban akar lakni, hanem, hogy teste az Úr háza, az Élő Isten temploma. Zsoltármeditációnkhoz "bemelegítésként" ízlelgessünk néhány zsoltáridézetet: Ó, Isten, könyörülj rajtam, mert Benned bízom. Szárnyaid árnyékában rejtőzöm el, Míg ez a vihar elvonul /57 A Saul elől menekülő, bujdosó Dávid éneke/ Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik Hozzád a lelkem, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után! /42/ Minden forrásaim Tebenned vannak!

/87/

Az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg

/51/

Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és hónál fehérebb leszek! /51/ Aki a felséges Isten rejtekében lakozik, lefedi azt a Mindenható árnyéka /91/ Amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az Ő kegyelme az Őt félők iránt /103/ 66

X. AZ ÚR ÉNNÉKEM ŐRIZŐ PÁSZTOROM Áldjad én lelkem az Urat és egész bensőm az Ő szent nevét Áldjad én lelkem az Urat és meg ne feledkezzés semmi jótéteményéről /103/ Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű /103/ És most kapcsoljuk képmeditációnk mellé az elmélkedő olvasást (lectio divinát). Tárgyául választva az Istenközelség egyik gyönyörű zsoltárát, a 139-es számút, amelyben talán legszebben találjuk meg az Ószövetségben az újszövetségi üzenetet, amelyre hamarosan rátérünk: "benne élünk, mozgunk és vagyunk" Amelyik szó, sor gondolat megragad, azon elmélkedjünk hosszabban, majd térjünk vissza a szöveghez, amíg újra megragad minket egy közlés. Nem hiszem, hogy sok szó marad majd ki elmélkedésünkből! Uram, Te megvizsgálsz és ismersz engem, Leülésemet, felkelésemet ismered csírájában is észreveszed szándékomat, Ellenőrzöd járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, Te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Hova menjek lelked elől? Dicsfényed elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, Te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét Neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. Te alkottad veséimet, Te formáltál anyám méhében, 67

X. AZ ÚR ÉNNÉKEM ŐRIZŐ PÁSZTOROM Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy, csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Míly drágák számomra szándékaid, Istenem, Míly hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak Nálad vagyok. Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!


Szeretem-e énekkel dícsérni az Urat? Melyek a kedvelt énekeim?

•

Éreztem már Isten átható jelenlétét?

•

Hiszem, hogy Istenből eredek? És hogy tudta nélkül semmi nem történik az életemben?

•

Ha bajaim vannak, azok felsorakoztatását úgy zárom, mint a zsoltáros: "De én Benned bízom!"?

68

XI. CSENDES ÉJ, SZENTSÉGES ÉJ

XI. CSENDES ÉJ, SZENTSÉGES ÉJ Lk 2: 1-21

Mt 1: 18-25, 2: 1-12 Mária ámulva nézi, színét változtatja minden, Istenben az ember sír fel, emberben örül az Isten, mi egyiknek, s másiknak is, oly szokatlan, ismeretlen. /Keresztes Szent János/ Szent szeretet, szűz szeretet, ünneplő, derűs szeretet, kiben nincsen semmi bűn, de minden örömet ismer s meri megcsókolni Istent bizalommal, mindig hűn! /Clairvaux-i Szent Bernát/

Szülessék bár Krisztus százszor Betlehemben, Hiába, ha meg nem született szívedben... Ha végre szívedből jászolka készülne A Szent Szűz kisdedet, újra Istent szülne... Emberré lett Isten, szalmára fektették, Kár, hogy azt a szalmát nem belőlem szedték... Készülj! Fiát Isten most teremti éppen, Ha szent trónja leszel, él, s élsz királyképpen!... Zengjetek angyalok! Én minek beszéljek? Szívem dobbanása csodás hálaének... Megyek a pajtához, látni Isten Fiát, Pásztor leszek, s Jézus hallja lelkem dalát!... Három bölcs képében teszek tiszteletet, Kincsem mirrha, arany: bűnbánat, szeretet, 69

XI. CSENDES ÉJ, SZENTSÉGES ÉJ A hitem szent füstje, melybe csomagoltam, Mert a három király már akkor én voltam. Csak ha átitatott isteni lényege, Akkor Atyám nekem, s lettem én gyermeke! /Angelus Silesius/

70


Filippo Lippi: Az Éj. Adoratio Máriával, a gyermek Keresztelő Jánossal és Szent Bernáttal

Correggio: Az Éj. A pásztorok imádása

71


A "szentséges éj" számtalan ábrázolása közül Filippo Lippi és Correggio festményeit választottuk, elsősorban Madonnáik kifinomult, fénylő sugárzása miatt. Filippo Lippi maga is karmelita barátnak készült, de a festészet erős vonzása mégis elhívta a kolostorból. Sőt,amikor egy templomban festett, a zárda egyik apácáját, Lucretia Butit is kilépésre késztette. A pápa mindkettőjüket feloldotta fogadalmuk alól, így összeházasodhattak. Az eredetileg Istennek rendelt lányka családanya lett, a talán a még apjánál is tehetségesebb Filippino Lippi édesanyja, sőt a festő-apa elragadtatott madonnáinak is mintája, modellje. A hagyomány szerint Mária Jézus születésekor 15 éves kislány lehetett. Jelen képünkön is ilyenforma. "Ifjúságának hűsége", "mátkaságának szeretete" elragadó. Glóriája itt aranyos, a festő más képein kristályosan csillog. Dicsfényének kisugárzása találkozik a Szentlélek galambjának sugaraival. Ez is figyelmeztet: Szentlélekkel, "kegyelemmel teljes" a Szűz. Az Atya és a Szentlélek által lett gyermekévé a testetöltött Isten, akiről Mária tudja, hogy Ő AZ, és akit így áhitattal imád. Az időfölöttiség minőségét jelzi a képen már évekkel idősebbnek ábrázolt gyermek Keresztelő János, botján a felirattal, melyet majd ő hivatott nyilvánosságra hozni: Ecce Agnus Dei! Ime az Isten Báránya! Az adoratioban részt vesz a 12. század meghatározó egyénisége, a "mézajkú" Szent Bernát is, akit a Szűzanya szemefényének neveztek. Idézzünk "szíve örömének tapsolásából", úgy ahogy himnuszaiban ő megfogalmazta: Nincs szó a földön kedvesebb, Nincs dallam zengőbb, édesebb, Gondolni szebbet nem lehet, Mint Jézus, édes szent neved... Jézus, - Szűzanya bimbaja, Szívünknek édes óhaja, Téged illet imánk dala, S a Boldog Ország trónusa. Correggio képén Mária és a gyermek fénylő alakja nyűgöz le, s a pásztorfiúk egy része az ő sugárzásuktól varázsolódik el. Más részük még mindig nem tud elszakadni az angyali jelenés hatásától. A háttérben pedig a szamár is megérzi finom, állati ösztönével, hogy különleges lény van jelen. Őt nézi, Őfelé vonzódik. A hivatalos vallástudomány Jézus gyermekségtörténetét "kis passiónak", kis szenvedéstörténetnek nevezi, mert kitaszítottságban, szegénységben születik, s hamarosan üldöztetésben lesz része. A "nagy passiót" a húsvéti időszak számára tartják fent. Ez általában az ember nézőpontja: a szenvedés lényege a nélkülözés és a testi kínlódás. De hallgassuk meg a misztikus Bernadette Robertset is: "Én az inkarnációt tekintem Krisztus igazi megmentő cselekedetének, ehhez viszonyítva halála egy áldott felszabadulás, dicsőséges felemelkedés vissza az isteni állapothoz." Állítását arra alapozza, hogy Krisztus oly csodálatos mennyei régióból, világosságból vállalta az önkéntes alászállást a mi tudatkorlátozó sötétségünkbe, hogy annak ál72

XI. CSENDES ÉJ, SZENTSÉGES ÉJ dozatát fel sem tudjuk fogni. Már testetöltésekor magáraöltötte bűnünk következményeit, testünk "bőrruháját", aminek elkerülhetetken velejárója a szenvedés. Születése mégis boldogság volt, hiszen Mária nemcsak egy földi anya, hanem egy kerubi lény szeretetével várta Messiás gyermekét. Vízszintes irányú emberi kapcsolataink melegségén túlemelkedve, próbáljuk felfogni a magasság dimenziójában is: miért és hogyan volt ez az éj "gyönyörűszép és csodálatos", az isteni szeretet alászállása és annak viszonzása révén. Segítségünkre lehetnek Prohászka Ottokár ihletett elmélkedései: "Engem a karácsonyéj kerubja érdekel, a Szent Szűz. Szent, szent, rejtelmes éj, a szerető kerubnak éje! Ez a kerub adorál, imád! Lelkén e gyengéd, finom, hűséges közegen átvonultak Isten gondolatai... Senki sem szerethetett így: gyermekében Istenét. Saját lelke édességét és örömét öntötte rá. Ez volt az illő köszöntés, az égre szökő öröm, melynek csak visszhangja volt az angyalok éneke, a "Gloria in excelsis". Hát fogadhatta volna-e a föld Istent melegebben, mint mikor az Isten-anya érzelmeivel köszöntötte? S jöhetett volna-e Isten elragadóbban, mint mikor anyját átkarolva szívta magába az életet?" Sitio – szomjazom, akár első szava is lehetett volna, nemcsak az egyik utolsó! (Lisieux-i Teréz szerint a szeretetünket szomjazta.) Éljük át, hogy ez az éj egyszerre volt Mária és a kis Jézus éjszakája, a pásztorok nagy, látomásos éjjele, de magának Istennek és angyalainak éjjele is! Sőt, az ünnepi szokások a "csillaglátó" háromkirályokat is meghívják erre az éjszakára. Idézzük ismét Prohászkát: "A napkeleti bölcsek felajánlanak Jézusnak aranyat, mint királynak. Nem nézik, hol van trónja, tudják, hogy az új csillag sugarából van fonva; nem nézik, hol van udvara, látják, hogy a Szent Szűz hódolatos lelke mindent pótol. Tömjénnel hódolnak, mint Istennek, pedig Istent itt se látni, de a csillag az elég nekik. És mirrhát ajánlanak fel. Megtisztelik Jézusban a (passióját megkezdő) szenvedő embert." S szívükben magukkal viszik Jézus aranyos-tömjénes-mirrhás kegyelmét. Jézusét, akinek neve azt jelenti: Isten üdvözít. Elértünk oda, hogy az ember már csak így, általa tudja megközelíteni Istent. Maradjunk Prohászkánál: "Jézus neve hatalom, eget hajlító, poklot záró, embert szabadító hatalom. Hatalma az égen örök engesztelés, a poklon az, hogy bezárja kapuit, a földön az, hogy kegyelmet ad, örök életet... Jézus neve: hitem, reményem, szeretetem. Édes Jézus, a reád-emlékezés öröm nekem, lendület és fölpezsdülés". Örömünnepen meditáltunk. Talán megéreztünk valamit Isten lényéből, ami csupa szeretetet lát, hall, érez, ízlel és ad. Így az üdvösséget valósítja meg, s ezt ajánlja fel nekünk is. Csak ha az ember felismeri ennek a szeretetnek a valóságát, akkor menekül meg jelenlegi élete kusza hálójából. A karácsonyi éjszaka közelhozza ezt a lehetőséget.


Éljük át Mária, Jézus, az Isten, József, a pásztorok, s a mágusok éjszakáját! 73

XI. CSENDES ÉJ, SZENTSÉGES ÉJ •

Idézzük fel az angyalok énekét: Békesség a földön a jóakarat embereinek. Miáltal leszek tehát boldog? Jóakarat által. Kik üzenik ezt nekem? A dicsőséges magasság lényei.

•

Fogjuk fel, hogy csak Jézus az igazán ártatlan gyermek. Csak róla - s azokra, akiket engedtek hozzámenni - igaz, hogy ilyeneké a mennyeknek országa.

•

Ne felejtsük, hogy gyermekszeretetünket az evangéliumok elején ez a szent éj buzdítja fel, és Jézus további megnyilvánulásai megerősítik azt. Gyermekközpontú karácsonyi ünnepünknek evangéliumi ihletése van.

•

Elmélkedjünk még azon is, hogy Jézus miért Immánuel, mit jelent, hogy velünk és bennünk van az Isten?

•

És fejtsük meg Angelus Silesius kissé rejtélyes üzenetét: Isten Fia csoda, mert öröktől való, De hogy ma született, éppúgy elmondható.

74

XII. KERESZTÚTON - A GYŐZEDELMES

XII. KERESZTÚTON - A GYŐZEDELMES Mt 27: 32-66

Mk 15: 21-47

Lk 23: 26-56

Jn 19: 17-42

Ó, Krisztusfő, Te zúzott Te véres, szenvedő, Te töviskoszorúzott, Kigúnyolt, drága fő, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás, remek, De most megcsúfolódtál: Szent fő köszöntelek! /Paul Gerhardt/ Jézus, élet, diadalmas, Haláloddal nyersz hatalmat A halálon, légy irgalmas, Nyisd meg nekünk bizodalmas, Szent húsvéti asztalod. Élő kenyér, édességes, Szőlővessző, üdvösséges, Táplálj és tisztára égess, S rontsa meg a szörnyűséges Második halált karod. /Szentviktori Ádám/ Nézem sebeidet, mennyre nyitott kapuk, A lélek öt helyen léphet be általuk. De mely út egyenes, Istenhez mely vezet? Kezed s lábad által, szent szívébe megyek. Bár Krisztus feltámadt, még sincs varázserő: Míg a bűnt keresed, semmit sem tehet Ő. Gonosztól lelkedet Kereszt és Golgota, Ha ott nincs benned is, nem váltja meg soha. Isten templomává akkor lesz a lelked, Ha mintád is Krisztus, s nem csupán lenyelted.

75

XII. KERESZTÚTON - A GYŐZEDELMES Krisztusban ér halál? Szellemként ébredsz fel, Mert Istengyermek vagy, Atyád sem neheztel. Ahogyan a rőzse elhamvad a tűzben, Bűneid úgy égnek a szeretetműben. /Angelus Silesius/ Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére, Mert látom Jézus példájából, Mi lehet a holtak porából. Szünjetek meg kétségeim, Változzatok félelmeim, Reménységgé s örömökké, Mert nem alszom el örökké. /Lengyel József/

76

XII. KERESZTÚTON - A GYŐZEDELMES

M. S. mester: A Kálvária

M. S. mester: Keresztvitel

77

XII. KERESZTÚTON - A GYŐZEDELMES Gótikus táblaképeink két remekművével elevenítjük fel Jézus keresztútját. A Keresztvitel című képen alig néhány alak van, mégis tömegjelenetnek tűnik. (Emberi sokaság okozta e történést, s vett benne részt - különböző szerepekkel!) Alantas szenvedélyek cikáznak át a képen, a jobbszélen, kígyózó kötelét ostorszerűen felemelő, szúróstekintetű poroszló hideg kegyetlenségétől, a csákányos, hátraforduló hóhér szitkozódó vadságáig. (De egy ilyen kiemelkedő szintű állókép sem tudja érzékeltetni azt a drámai kegyetlenséget, emberi gonoszságot, ami egy mozgóképben nyilvánvalóvá válik. Ez meditációnk megelevenítő képzeletének feladata lesz!) A kivégzőosztag lándzsás, létrás tagjai érzéketlen közönnyel végzik dolgukat. Cirénei Simon jószándékának óvatoskodását jelzi, hogy köpenyével óvja kezét a durva kereszttől. A szerető hívek kis csapatának központi érzését Mária kéztördelő kétségbeesése fejezi ki. Jánost leköti az ő gyámolítása. A háttérből tágranyílt szemű döbbent vagy kíváncsiskodó tekintet mered ránk. Jézusnak viszont minden gesztusa érzékelteti velünk vállalt küldetésébe való alázatos beletörődését, önátadását. A háttérben az út kikerülhetetlen további szakaszát, és a Kálvárián felállított három keresztet látjuk. Másik képünkön a Kálvária, a Koponyák hegyének történéseit legalul egy koponya jelzi. Jézus arca is csontvázszerűvé lesz az utolsó pillanatban, két kezének görcsberándult ujjai a töviskoszorúra emlékeztetnek. Ágyékkendőjének hullámzása a haláltusa vonaglását érzékelteti. A halál csendje leállítja az előző jelenet mozgalmasságát. A kereszt tövében álló kis csoportnak csak a kézmozdulatai fejezik ki érzéseiket. Mária (a fájdalmas anya) lankadó kezei szívének aléltságát, János kézfogása – ölelése - őrző-védő magatartását, és a pogány százados felemelt ujja intő szózatát: ez az ember valóban Isten Fia volt! (Húsz évvel Mohács előtt, a magyarországi festő a pogány katona felidézésére a fenyegető törökök öltözetét alkalmazta). A háttérben a zöldelő és kiszáradt fa ellentétpárja áll, emlékeztetve arra, hogy bármilyen is a látvány, Jézus magát zöldellő faként határozta meg. A képen egy zászló jelzi leginkább a mozgást: talán egy Kos képét lebegteti rajta a szél? A kereszt fölött ott van a jólismert felirat: INRI. Jesus Nasarenus Rex Judeorum = A názáreti Jézus, a zsidók királya. Későbbi elmélkedők további értelmet is belelátnak a négy betűbe: In Nobis Regnat Jahve = Bennünk uralkodik az Isten, valamint Infinitas Natura Revelat Immortalitas = A Természet végtelensége feltárja a halhatatlanságot. Felhívják ezzel a figyelmet, hogy a zsidó nép legnagyobb fián túl lássuk meg a bennünk lakó, valamint a végtelenül és örökké létező Istent is. A képek magukért beszélnek, de talán nem árt, ha a fogékonylelkű Prohászka püspök megrendültségét is felidézzük: "Az emberré lett Isten, a tisztaság, a szentség maga jutott érintkezésbe a bűnnel... Hogyan bánkódhatott a világ szennyének szörnyű panorámája előtt! Bűn bűn hátán... bizalmasainak, övéinek bűnei is... Örvények választják el lelkét az alacsonyságnak, önzésnek, közönségesnek minden árnyékától. De Ő az Isten báránya, vállára kell vennie a világ bűneit! Micsoda lehetetlenség: a bűnbeöltözött Isten!... Milyen háladalt sírt közben a mennyország e tündöklő emberszív körül, mely szeretetből vállára vonta minden bűnhődések félelmes igáját. Ime, a szent Istenfiúnak hatalmas válasza a bűnös ember lázadására!... Isten értünk reszket, értünk szomorú, odaadja magát, mert szeret. Hallom: nekem 78

XII. KERESZTÚTON - A GYŐZEDELMES szól, egyenesen nekem: Te is megterheltél engem. Téged is visellek. Nézd, átölellek, felemellek, kiveszlek a bűn nyomorából. Tudod, hogy szeretetem erősebb, mint a vágyad? Gondolj, ó, gondolj erre mindig!" S szóljon hozzánk is a "szent Istenfiú"! Halljuk meg hét szavát a kereszten. Értsük meg, hogy nem tudjuk, mit cselekszünk, de ha bántjuk is Őt, imádkozik értünk. Értsük meg, hogy van a vérségi köteléknél is erősebb emberi kapocs. Halljuk meg a megtérőnek szóló ígéretet: Még ma velem leszel a Paradicsomban! A megtérőért az Istenfia elkezdi és végigimádkozza a halotti zsoltárt. Mindvégig szomjazza szeretetünket, hogy azután sajátjával együtt Atyja kezébe helyezhesse szellemünket! Próbáljuk megérteni a jezsuita Kadowaki felismerését is, amire húszévi keresztút-meditáció után jött rá: mindvégig csak az emberi szenvedés átélését vetítette Jézusra. Pedig az Istenember egészen más tudatossággal szenved, a cél, az értelem ismeretében, szeretettel, önkéntes vállalásként érzékelve a fájdalmat és mégis felülemelkedésre képesen. Ne akarjuk tudatát lehúzni a mienkéhez, inkább engedjük, hogy valamennyire a magáéhoz emelhesse. Szívből ajánlanám Spurgeon "Elvégeztetett" címmel kiadott, Krisztus kereszten mondott hét szaváról szóló ihletett prédikációinak alapos áttanulmányozását. Íme egy kis ízelítő a felismeréseiből: Jézus első és utolsó szava a kereszten így kezdődött: Atyám! Azért követelték a halálát, mert Istent az Atyjának mondta - de Ő utolsó lehelletéig kitart megtapasztalt állítása mellett. Ugyanakkor még kínjai között is közbenjár és még azokért is, akik ezt visszautasítják. Imádsága teljesen önzetlen. Könyörgésében úgy van jelen, mintha Ő különváltan nem is léteznék, Őt kínzás nem is érné. Az - emberi jogban mentségként el nem ismert – tudatlanságot kiemeli és jóváírja. A legutolsó lehetőséget is megragadja, hogy bebizonyítsa: szereti a bűnös embereket (a Léviket, Zákeusokat, Mária Magdolnákat, a kereszten pedig a felfeszített latrot), akiknek megmentésére jött. Hatalmát a kereszten is megőrzi, királyi, fenséges szokását gyakorolja, a "Bizony, bizony mondom néked" szózatával. Az ÉN VAGYOK mondja ezt a szózatot, akinek erre joga van, és nyíltan mondja, mert mindannyiunkra vonatkozik: Az önmagát teljesen átadó bűnösnek azonnali megváltást tud adni, bármekkora is a bűne. És még Ma! Viszont, amikor a bűnössel azonosul, egy pillanatra el kell szenvednie az Istentől való elszakítottság mélyenszántó fájdalmát. Ez újra és újra megtörténik, amikor ezt megteszi mindegyikünkért, hogy aztán visszavezethessen Istenhez, felemelhessen a mennyei gyöngykapukhoz. Szomjúsága enyhítésekor még az együttérző is gúnyosan járt el: ecettel itatta - és Ő elfogadta azt. Aki ma magasztalja tanításait, de áldozatát elveti, az is ad neki inni, de ecetet! A Krisztus azt szomjazza, hogy önmagunkat teljesen adjuk át Neki. Nem itatjuk-e mi is Őt gyakran ecettel? Végül Spurgeon kifejti: Jézust szellemének rendkívüli összeszedettsége, világossága halála pillanatában sem hagyta el. Dávid szavát alakította át ismét úgy, hogy az "Ó, Istenem" helyett "Atyám" megszólítást alkalmazott, amikor aktívan át79

XII. KERESZTÚTON - A GYŐZEDELMES adta neki szellemét. (Mikor mi passzívan elszenvedjük majd halálunkat - az első vértanú István módjára – kérhetjük, hogy Jézus vegye magához halhatatlan szellemünket, követve az Ő isteni minőségű, eredeti példáját és tudva, hogy a Krisztussal lenni mindennél jobb.) Egyébként Keresztút-meditációról nagyon sok írott tanulságunk van. Idézzük fel előbb Szedő Dénes ferences szerzetes tömören, versben kifejezett élményeit, majd Korzenszky Richárdtól a még tömörebb, lényeget láttató Pannonhalmi Keresztutat: Megostorozás, töviskoszorúzás Futsz az Úrtól hasztalan: Áll előtted szótalan. Keresztfelvétel Élet Fáját ölelem: Erős, mint a szerelem. Első elesés Kereszt súlya malomkő: Földi ember esendő. Találkozás anyjával és az asszonyokkal Szerető szív valahány, Egytől egyig mind anyám. Találkozás Veronikával Vérben ázott arcomat Jegykendőül elfogadd. Második elesés Másodízben bukom el. Terhem elnyom s fölemel. Találkozás Cirénei Simonnal 80

XII. KERESZTÚTON - A GYŐZEDELMES Gyönge karral gyámolíts, Igaz szívvel felüdíts Megfosztják ruháitól Miért csupán az ingem kell? Ölts magadra engem fel. Keresztrefeszítik Vas szögekkel veretem, Aki gyűlöl, szeretem. Meghal Föld is, ég is elhagyott, Két lator közt lankadok. Leveszik a keresztről Megfeszített Istened Szép szelíden ölbevedd. Eltemetik Földbetér a búzaszem: Kicsírázik csöndesen.

Pannonhalmi Keresztút Elítélik – fegyelmezett, reátették – elvállalta, megbotlik – kitart, találkozik – szelíd, segítik – elfogadja, enyhítik – hálás, elvágódik – fölkel, siratják – erős, leroskad – újrakezdi, 81

XII. KERESZTÚTON - A GYŐZEDELMES kifosztják – gazdag, odaszegezik – szabad, megölték – üdvözít, tehetetlenül – Megváltó, eltemetik - feltámad. Minél inkább a lényeget fejezik ki a szavak, annál inkább érezhetjük az erejüket. A nagyon fontos dolgokat meggyőző erővel kell összefoglalnunk. Úgy, hogy megőrződjenek, szívünkbe vésődjenek a szavak!


Kálvin azt mondta: Jézus a kereszten szállt le a poklokra. Jómagam azt mondanám: az egész passiója alatt, mert szörnyű testi szenvedéséhez hozzátársult az emberi gonosz, szadista indulatok Őt körülvevő árja. Így a kollektív emberi lélek pokoli "bugyrába" zuhant bele, az vette körül, az támadta meg. S mivel még itt sem ébredt benne negatív indulat, csak Atyjához imádkozott kínzóiért, megnyitotta a poklot a mennyek felé, "mindeneket magához vonzva". Körülbelül így fogom fel a passió történéseit. Ha Te másként, akkor hogyan? (Pl. A váltsághalál, a fölös érdem, a viszontszeretet-keltés által történő visszakapcsolás Istenhez tanai közül mi és hogyan elevenedik meg Benned?)

•

Milyenek voltak magunknak és ismerőseinknek a megkínzott Jézusénál kisebb (esetleg nagyobb) szenvedései, és hogyan viseltük, viselték azokat?

•

Ha egyedül én éltem volna a földön (elkódorgott, bárányként), akkor is eljött volna, az Isten Fia?

•

Érzem, hogy Isten és a Megváltó engem is szeret és meg akar menteni?

•

Tudjuk-e hozzátartozóinkat olyan meggyőződéssel megnyugtatni, mint Jézus az övéit: Ne sírjatok, feltámadok!?

82

gubancos,

sebzett

XIII. PÜNKÖSDÖLŐ

XIII. PÜNKÖSDÖLŐ Ap. Csel. 2: 1-18 Ó, Alkotó Lélek, jőjj el, És szívünk, lelkünk töltsd el... Te élő forrás, égi láng, Szent kenet, égből szállj le ránk. /Veni Creator Spiritus (Himnusz a 8-9. századból)/ Jőjj, Szentlélek Isten, jőjj, s áraszd ki a mennyekből fényességed sugarát! Jőjj, ki árvák atyja vagy, jőjj,ki szívek lángja vagy, ajándékos jóbarát! Jőjj áldott vigasztalás drága vendég, lelki társ, legédesebb enyhülés: fáradságra nyugalom, hőség ellen oltalom, zokogásban könnyűlés! Jőjj és töltsd be híveid, legtitkosabb szíveit, boldogító égi tűz! Semmi, semmi nélküled az emberben nem lehet, semmi tiszta, semmi szűz Mosd, amit a szenny belep öntözd,ami eleped, seb fájását csillapítsd; ami dermedt, élesztgesd, ami fagyos, melengesd, ami hibás, igazítsd! Benned minden bizalom! Osszad, osszad pazaron hét szent kegyelmedet! Jónak adj jutalmazást, 83

XIII. PÜNKÖSDÖLŐ Üdvösséges elmúlást, és örökös örömed! /Veni Sancte Spiritus (Himnusz a 11. századból)/ Szentlélek! Legfőbb jó! Szent tüzed Borítsa lángba szívemet!... Ébresszen bennem szent kegyed Szerelmes, élő, nagy hitet! Te szent árnyékod hüvösítsen, Hogy idegen tűz ne hevítsen. Itt van szívemnek kelyhe, Te Pünkösd borával töltsd tele!... Megígérted, jó Jézusom, E vendéget én megkapom... Boldogság lesz, ha áldva jő, S örökre nálam marad Ő! /Angelus Silesius/ Isten élő Lelke jőjj,áldva szállj le rám, Égi lángod járja át, szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jőjj, áldva szállj,le rám! Isten élő Lelke jőjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal legyek egy, már e földön lent! Oldj fel, küldj el,tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jőjj, hadd lehessek szent! Isten élő Lelke, jőjj, légy vezérem itt, Ó,segíts, hogy hagyjam el, bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jőjj, légy vezérem itt Isten élő Lelke jőjj, győzedelmet adj! S majd a végső harcon át mennybe felragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jőjj, győzedelmet adj! /Daniel Iverson/

84

XIII. PÜNKÖSDÖLŐ

A római Szent Péter bazilika Szentlélek galambos ablaka A Szentlélek leszállása (Ikon)

Tizian: Pünkösd

85

XIII. PÜNKÖSDÖLŐ Vannak ikonok, amelyek egyetlen táblán együtt (jobbról-balra és felfelé) ábrázolják Krisztus pokolraszállását, Mennybemenetelét és a Szentlélek alászállását, mint valóban egymásból folyó eseményeket. A különálló pünkösdi ikonok sémája a következő: alul látható Ábrahám, s a kezében tartott kendőjével jelzett: Ábrahám öle, kebele. Feje fölött a felirat: a Világ, amin belül Ábrahám öle paradicsomi régió. Mégis az apostolok (legfelül Péterrel és a kopasz Pállal – aki egyébként ott sem volt a pünkösdi eseményen!) efölé elhelyezett építményen ülnek félkörben, tehát a Paradicsomnál is magasabb szintre kerültek. A bibliai leírás szerint is a "felső szobában" érték el őket a lángnyelvek. Az építmény középen megnyílik, az azt borító lepel eltűnik, lehajlik, vagy utat nyit s a központi fényből leszállnak a lángnyelvek. Egyes képeken a fényből a szimbolikus galambforma is kibontakozik. A pünkösdi ikonok másik tipusa hangsúlyozza - a Szentlélekkel teljes - Mária jelenlétét a központban. Ilyenkor esetleg fent középen a megszentelt, felemelt anyag jelképe, a nyolcszög helyezkedik el. Egyes ikonokon - talán a női szerzetek bátorítására - Mária központi alakja mellé két kisebb nőalakot is felfestenek a Jézushoz örökké hű asszonyok jelképeként: Máriát, a Kleofás feleségét és Mária Magdalénát. A Pünkösd tüzes, piros színe legtöbbször megjelenik a különböző ábrázolásokban. A nyugati templomépítészetben talán a fényforrásként szolgáló, Szentlelket ábrázoló üvegablakok fejezik ki legszebben a pünkösdi esemény megvilágosító erejét. Központi fényből bontakozik ki a sugárzó galamb s körülötte a piros tűzlángok, esetleg az ég kékjével körülövezve. Tiziannak a velencei Szentlélek templom számára készült festményén a pünkösdi jelenetet egy Szentlélek-galambos üvegablakon betörő fényben úszó templombelsőben ábrázolja. Középen Mária áll, az apostolok és a jelenlévők érzelmi vihara, megrendült izgalma és aktivált cselekvőkészsége hatja át az egész képet. Régen egyes egyházaknál piros rózsaszirmokat szórtak le a templom hajójában a tűzlángok jelképeként, trombitákkal idézték fel a Szentlélek zúgását és a templomudvarokon kis szélmalmok állításával figyelmeztettek arra, hogy fúj a Lélek, ott és úgy, ahogy Ő akarja. A mai egyházi gyakorlatban a Karácsony és Húsvét után mintha kifogyott volna az erő a Pünkösd cselekvő megünneplésére. Ezért kicsit bővebb elméleti bevezetőt adunk a meditációhoz. Mert a Pünkösd teszi fel a koronát az ünnepsorra. És ne feledjük, az egyházi év leghosszabb szakasza a Pünkösdtől Ádventig tartó idő, ezt (és egész világkorszakunkat) kellene áthassa a Szentlélek befogadott ereje. Pünkösd ószövetségi előképe a Sávuot ünnepe, amikor Mózes fent a mennydörgő Sínai hegyen átvette a Törvény tábláit. Ekkorra a nép menekülési szakasza végetért, a kovásztalan kenyereket kovászossal válthatták fel. Később ugyanekkor ünnepelték a termés első zsengéinek megérését is. Az újszövetségi történésben, Mária és az apostolok egy magas, emberi építményben a fénylőtűzű galamb ajándékait fogadják magukba. A Szentlélek működésének kialakulása folyamatos az üdvtörténet során. Az ószövetségi próféták (és az Újszövetségben Zakariás és Simeon) időszakosan kapják meg Isten Szent Szellemét, hogy szóljon rajtuk keresztül. Jézus fejlődését fo86

XIII. PÜNKÖSDÖLŐ gantatásától kezdve a Szentlélek irányítja Mária tiszta méhében, és vele marad élete minden pillanatában. Az utolsó próféta, Keresztelő János - Mária közvetítésével már anyja méhében részesül a Szentlélek ajándékában, s ő a szemtanúja annak az eseménynek, amikor Jézus a küldetése betöltéséhez szükséges hatalmas Szentlélek töltést ("kenetet") megkapja. A tanítványok három fokozatban kapják meg a Szentlelket és ajándékait. Először, amikor Jézus gyógyítóerővel ruházza fel őket. Másodszor feltámadása után, amikor rájuk lehel, s végül a pünkösdi eseményben. Először Pünkösdkor történik meg, hogy egy egész csoportra száll le a Szentlélek és tartósan rajtuk is marad. Az Eklézsia (=kihívottak gyülekezete, Egyház) születésnapja ez. Megnyílt a lehetőség: egész közösségek tartósan birtokolhatják a Szentlelket. A Szentlélek templomaivá lesznek, Isten Szelleme bennük lakik és közbenjár értük "szavakba nem önthető, szüntelen sóhajtózásokkal". A gyülekezet tagjai közül egyesek megkapják a Szentlélek egynéhány kegyelmi ajándékát, karizmáját a hét közül (bölcsesség, hit, gyógyító, valamint csodatevő erő, jövőbelátás, szellemek megkülönböztetésének képesége és a nyelveken szólás, - vagyis ismeretlen nyelven szólás vagy annak megértése, valamint Isten magasztalása emberileg értelmetlen, "angyali" nyelven). De Pál hangoztatja: Ki ezt, ki azt az ajándékot kapja egy és ugyanazon Lélektől, "aki úgy osztogatja kinek-kinek az ő ajándékát, amint akarja". A Lélek kilencgerezdű gyümölcse: a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szivesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség viszont mindenkiben meg kell érjen, aki a Lelket valóban befogadja. A Szentlelket viszont engedetlenséggel meg lehet szomorítani, meg is lehet oltani, sőt el is lehet veszíteni, amint Anániás és Szafíra szomorú példázata is bemutatja. Kétezer év alatt is sokan elvesztették a Szentlélek ajándékát, de sokan fénylő fáklyaként adták tovább (pl. bingeni Hildegard vagy a tudós Pascal). A közelmúlt egyik szentje, Edith Stein (Theresa Benedicta nővér) a filozófusból lett apáca tiszta átszellemültsége is a Szentlélektől eredt. Általa tudta, szintén zsidóeredetű sorstársai vészhelyzetében mindhaláláig vigasztalni, támogatni őket, tartani bennük a lelket. Szentlélek tapasztalását megragadóan igazolják az egyik utolsó versének, pünkösdi novenájának sorai: Te vagy a tér, mi átöleli lényemet, s mi azt magadba temeted. Magamnál is Te vagy közelebb. Vezetsz kézenfogva, mint egy anya. Ha elengednél, nem érezném, hogyan lépjek, s hova menjek tova. 87

XIII. PÜNKÖSDÖLŐ A Lélek nem engedte el a kezét és a szent tudta, hova lépjen. Kisebb "szentekre" kisebb feladat hárul, de őket is a Lélek kapcsolja össze a Fejben, amelyben mind megtalálja jelentését az Értelemben, s örömtelin törekszik tovább a szabadságban feloldódva áradásodban. Képmeditációnkban választhatjuk a nekünk megfelelő lelkiállapotot: az ikon megilletődött békéjét, vagy a reneszánsz festmény nagy dinamizmusát. Belehelyezkedhetünk akár a "felső szobába", akár egy Szentlélek-ablakos templomba. A pünkösdi esemény résztvevőin kívül tovább bővíthetjük a jelenlévők létszámát (amire az ikon is biztat Pál megjelenítésével). Határozzuk meg közöttük pontosan a magunk helyét is. Képzeletünkben lássuk elevenen Máriát, kedvenc apostolainkat és azokat az embereket, akiket most mi hívtunk meg ebbe a körbe. Majd idézzük fel a magasszintű fény- és hangjelenséget, kapcsolódjunk össze azokkal és próbáljuk érzékelni az erőáramlás ránk kifejtett hatását. Igyekezzünk felfogni, hogy ez az esemény hogy integrálja ill. oldja fel magában előképeit: Noé galambjának bíztató üzenetét, Mózes élményét a Sínai hegy tüzes felhőjében, s a bábeli nyelvzavar negativitását. Az álom és a meditáció is asszociál, összefüggéseket tár fel. Éljük át a nagy lehetőséget egymás megértésére, mert a bábeli átok már feloldódott! Hosszúhosszú előkészületi időszak gyümölcse érett itt be. Bennem is?


Voltam-e már olyan közösségben, amelyben úgy érezték: ott "harapni" lehetett a Szentlelket?

•

Kivel éltem át, hogy feloldódott a bábeli átok, és értjük egymás szavát?

•

Kiben tapasztaltam meg a hit kegyelmi ajándékát? És más karizmát?

•

Alakulnak-e bennem a Szentlélek gyümölcsei? Melyik, hogyan?

•

Tudom-e, hogy az extatikus érzelmi élmények, ha nem vezetnek megtisztuláshoz, nem a Szentlélektől valók?

•

Végül: Ne felejtsük Angelus Silesius felhívását sem: A Szent Szellem miért, hogy galambként jelent meg Azért, mert ki akar költeni, drága gyermek! Ugyanazt válaszoljuk rá, mint ez a "kerubi vándor": Ne késsél, Istenem, kész bennem a fészek!??? 88

XIV. ISTEN ORSZÁGÁNAK CSODATÜKRE: A HEGYIBESZÉD

XIV. ISTEN ORSZÁGÁNAK CSODATÜKRE: A HEGYIBESZÉD Mt 5-7 Megállj! Hova rohansz? Tebenned van a menny Másutt meg nem leled az Istent sohasem. Szabadság rügye hajt a szegénység tövén, Nincs szabadabb annál, kinek lelke szegény. Gazdag vagyok, miként Isten. S egy porszem sincsen, Ami Vele - hidd el - ne volna közös kincsem. Nem kell erő, vagyon, tudás, csalóka fény! Gyermek legyél csupán égi Atyád ölén! Szeretni feladat: ne csak szeressetek, Legyetek Uratokként, maga a szeretet. /Angelus Silesius párversei/ A törvénynek csak büntetni és megbosszúlni van hatalma a bűnt, de a szeretetnek hatalma van megbocsátani is. /Simon András: Római (jogi) levél/

89


Blake: Jézus és Mózes (Kísértés)

Ferenczy Károly: Hegyi beszéd

90

XIV. ISTEN ORSZÁGÁNAK CSODATÜKRE: A HEGYIBESZÉD Blake lenyűgöző látomásában szemben velünk Mózes áll, háttal nekünk, félprofilban Jézus. Mózes a földre mutogat, Jézus az égre. A Mózes feje fölötti fizikai hegy - a földi érvényesülés lehetősége - nagyobb, mint a Jézus feje fölötti, de az utóbbi csúcsát elmossa Jézus glóriája, azon keresztül az égbe lehet jutni. A kép alcíme: kísértés. Talán még Jézusé is volt, hogy megelégedjék a mózesi törvénnyel (bár ezt nem hiszem); nekünk biztosan az, minden lépésünkben választanunk kell a kettő között. A másik kép nem prófétikus, hanem arra utal, hogy Jézus emberi is, nyájas, barátainak tekinti tanítványait, hallgatóit, leül közéjük, úgy tanítja őket. A nagybányai iskola feje, a magyar impresszionizmus atyja, Ferenczy Károly úgy festette meg a Hegyibeszédet, hogy képzeletben mi is a hallgatók közé telepedhetünk. Pedig eredetileg elsősorban az újonnan kiválasztott tanítványokhoz szól a tanítás, másodsorban ahhoz a tömeghez, amely érdeklődve hallgatta, mi is lenne az új Mester, Próféta, Messiás(?) jövőterve. Ferenczy képén viszont cilinderes és szalmakalapos urak, masnis kislányok, kendős asszonyok, sőt még egy felvértezett hadfi is ott ülfekszik a hallgatóság sorában, tehát a közönség nem Jézus, hanem a festő kortársai közül kerül ki ,egy múltat idéző harcos figurával kiegészítve. (Talán, hogy tőlünk is őrizze Őt?) A tájék is Nagybánya barátságos, dúslombú zöld tája, sokkal sűrübb növényzetű, mint az eredeti helyszín, a Boldogságok Hegye, és a tisztás is kisebb, kevesebb embernek ad lehetőséget a hallgatásra, mint a 100 000 embert is befogadó eredeti hegyoldal. De ez a tisztás fénylő, napsütötte, a gyerekek fehér ruhája és a jobboldali asszony fehér kendője tündöklik, mint a hó. A fehérruhások Jézus közelében tömörülnek, s a nagy hegyek árnyéka még alig vetül rá erre a napfényes tisztásra. Az emberek kicsit kényelmetlenül ülnek, támaszkodnak a festményen, a Mester viszont maga a nyugalom. Egész arcát nem látjuk, hangját nem hallhatjuk, de kéztartása kifejezi szuggesztív erejét. A jelenlévők lenyűgözötten hallgatják. Lenyűgözötten figyelt az eredeti hallgatóság is. Sokat vártak ettől a nagy bemutatkozó beszédtől. Galileai halászok, szántóföldet, szőlőt, olajültetvényt gondozó földművesek, kézművesek, szamár- és tevehajcsárok voltak leginkább. Sokat gyötrődtek a földdel, az idő viszontagságaival, az adószedőkkel, a területeiket újra meg újra feldúló római katonákkal. Szegénységből, szükségből, elnyomatásból jöttek. Azt hallották, hogy ez a Mester betegeket gyógyított, gonosz lelkeknek parancsolt. Most várják, hogy életük bajait vegye le róluk. És ő be is látja: boldogtalanok vagytok. De egészen váratlan megoldást kínál: ha minden ugyanígy marad, sőt még további üldöztetés ér titeket, akkor is boldogok lehettek és éppen ez az Isten országának titka. S hallgatói megdöbbenésük ellenére Jézus varázsa alá kerülnek, a kimondhatatlan csodálkozásuk elbűvöltséggé válik, megérzik, hogy az igazat hallják. Mert Jézus nem úgy tanítja őket, mint az írástudók, hanem, mint akinek hatalma van. Ilyesmiket mond nekik: Boldogok vagytok, nem a szegénységetek miatt, hanem mert átérzitek lelketek tökéletlenségét, szűkölködését is. Boldogok vagytok, mert sírtok és mert undorodtok a világtól és benne 91

XIV. ISTEN ORSZÁGÁNAK CSODATÜKRE: A HEGYIBESZÉD a saját helyzetetektől is. De ha a hatalom a ti kezetekbe kerülne, attól még mindig nem lennétek boldogok, csak akkor elégíttettek ki, ha valóban éhezitek és szomjúhozzátok az Igazságot. Irgalmasságot is csak akkor nyertek, ha irgalmasságot cselekesztek, Isten fiai akkor lesztek, ha békét teremtetek kívül is, belül is. És ha üldöznek, vagy szidalmaznak titeket ezért a magatartásért, akkor is boldogok vagytok, mert tietek a Mennyeknek Országa, most itt bennetek és az örökkévalóságban. A buddhizmus csírája is egy beszédből sarjadt ki, a Buddha benáreszi beszédéből az antilopok ligetében. Ő is azzal kezdte: nem vagytok boldogok. És előírt egy nehéz, öntisztító utat, amely révén egyes kevesek elérhetik a belső boldogságot. Jézus azt mondja el, hogy akik elfogadják őt, s így visszakapcsolódnak Istenhez, azok boldogok lesznek, s képesekké válnak arra, hogy szelíden, tiszta szívvel éljenek itt a földön, hogy ezáltal majd az egész Föld megismerje a boldogságot. Aki a hallgatók közül tanítvány lesz, az az élet sójává, a világ világosságává válik. A sínai hegyen adott törvény a Boldogságok hegyén bevonul a külső világból a lélek legbelsejébe: Ne csak ne ölj, ne is gondolj rosszat felebarátodról. Ne csak ne törj házasságot, a kívánságot is vesd el magadtól. S az eddig soha ki nem mondott abszurdumig is elmegy: Szeresd ellenségeidet is, úgy, mint a nem részrehajló Isten. Ha bántanak, ne ébredjen benned semmi harag, bosszúvágy, önös indulat, ne üss vissza, de el se menekülj. Nézz bátran szembe a rosszal, érezzék átható erkölcsi, szellemi erődet. Csak így lehetséges, hogy egyszer majd elmaradjon a "második pofon", hogy elvágjuk a rossz viszonzásának másképp befejezhetetlen láncolatát; hogy végül ellenfeled megszégyenüljön előtted és önmaga előtt. Csak az győzheti le ellenségeit, aki legyőzte önmagát, - Papini szavaival: csak a szentek tudják szelídségre bírni a farkasokat, csak aki tulajdon lelke felett úr, az uralhatja igazán és az javíthatja meg a világot. Ezért ne másokat vádolj, ítélgess, hanem saját szemedből vedd ki a gerendát. Jézus a beszéd közepén elmondja, hogy milyen legyen az igazi kegyességünk, imánk, böjtünk, adakozásunk: őszinte, Isten színe előtt álló és soha meg nem szűnő. Megtanítja az Úr imáját, amivel visszakapcsolja egész lényünket Istenhez1. Majd óv a földi kincsekhez kötődéstől, és a szegénység velejárójától, az aggodalmaskodástól. Ha igazán Istenre bízzátok magatokat, - mondja - Ő gondoskodik rólatok, mint a mezők liliomairól és az ég madarairól. Jézus tudja, hogy kevesen fognak ezen a keskeny, igaz úton járni, és sok lesz a hamis tanító. Ezért figyelmeztet: gyümölcseikről lehet majd megismerni őket. A hamis tanítók nem jutnak és nem vezetnek be a Mennyeknek Országába, ami pedig, íme, elközelgetett. 1 A Miatyánkon kívül Jézus megadott egy rövid, mantrikus formulát is, a "vámos imáját". Ebből alakult ki az ortodoxok Jézus-imája: "Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön." Az "ÉN VAGYOK" ("ANI HU") mondásaival a végső indentitás megéléséhez vezet el.

92

XIV. ISTEN ORSZÁGÁNAK CSODATÜKRE: A HEGYIBESZÉD Jézus végül felvázolja az elért eredmények próbatételét: aki a tanításait követi, olyan, mint a bölcs ember, aki házát kősziklára építette, míg aki a hamis tanításokat követi az olyan, mint aki fövenyre épített. Jönni fog vihar és az bebizonyítja, mi volt a helyes alap. Csak a kősziklára épült ház marad meg. Jézus maga bizonyította, hogy Ő kősziklára épített, töretlenül élte, valósította meg tanításait – egészen a keresztfának haláláig. A világ legszebb, de legalábbis egyik legszebb prédikációja hagzott el akkor ott a hegyen, arról, hogy hogyan bontakozik ki a Mennyei Királyság itt a bukott földön. Azóta is töprengenek rajta a követők és tanítók, hogy hogy lehet a jézusi törvényt betartani. Az Ó- és Újszövetség törvénye mintha két ország törvénye lenne, annyira más hangsúlyt kap ugyanaz a tanítás. A szentek és teológusok megpróbálták áthidalni a törvény két szintjének érvényesítését. Aquinói Tamás szerint csak a papok kell betartsák a Hegyibeszéd elveit, a világiak nem képesek rá. Luther szerint senki sem képes rá, de mindenkinek szem előtt kell tartania, hogy bűneit azonnal felismerje. Mások azt mondják, hogy a Hegyibeszéd törvényei a magánéletünkre vonatkoznak, a közszférára az Ószövetség előírásai érvényesek, a bűnösökre pl. az igazságszolgáltatás le kell sújtson. A keresztény ember pedig olyan, mintha idegen országban élő lakos lenne, a világi hatalom iránt engedelmességgel tartozik, de lelkiismeretébe ütköző előírást nem teljesíthet. Sokak szerint igazi keresztény nem lehet katona. A teológus Bonhoeffer szerint rendőr és bíró sem, mert erőszakmentesen kell élnünk. Az ő életvége mégis példa arra, hogy az uralkodó rendszereket nem lehet felmenteni a lelkiismereti törvények alól. Hitler kegyetlenségei ellen fellázad, összeesküszik s emiatt kivégzik. Boldog és áldott üldözötté vált az igazságért. Gandhi és Martin Luther King is a Hegyibeszéd értelmében élték társadalmi életüket. Boldog és áldott áldozatokká lettek. Martin Luther King a megöletése előtti napon hegytetői beszédében elmondta: mindegy most már, hogy hosszú ideig él-e, vagy másnap meghal, mert bepillantást nyert a Mennyeknek Országába. Másnap lelőtték, de a hívei nem rendültek meg, mert át tudta adni boldog bizonyosságát. Nyilván mindegyikünknek mindig fohászkodva kell megharcolnunk azért, hogy nekünk konkrétan mit kell tennünk, meddig kell elmennünk külső és belső életünkben. A leglényegesebb, hogy legyen bár kisebb vagy nagyobb életfeladatunk, Isten segítségével sikerüljön azokat önös indulatok nélkül megoldanunk. Ha nem sikerül, minden lelkiismeretvizsgálatunkkor adjuk át negatív érzéseinket, gondolatainkat a Megváltónak. Ő képes átalakítani, megtisztítani azokat, s úgy visszaadni az energiájukat. Költőibben szólva: "A szívem mindenestől az Úrnak átadom Megtisztít minden szennytől Eltörli bánatom, Megváltó Jézusom."

93



Mikor, miért és meddig voltam boldog?

•

Vagyok-e valamiben az élet sója, a világ világossága?

•

Van-e igazi imaéletem?

•

Fordult már elő velem, hogy nem haragudtam, amikor bántottak?

•

Mennyire vagyok kötődő és aggodalmaskodó?

•

Vajon mi szememben a gerenda?

•

Az én házam milyen elvek talajára épült?

•

Miben követem a Mózes és miben a Jézus törvényét?

94

XV. URAM, HOGY LÁSSAK!

XV. URAM, HOGY LÁSSAK! Bartímeus meggyógyítása Mk 10: 46-52 Állj meg, állj meg, állj meg, kiáltoztak A vakok, süketek, bénák, nyavalyatörősek Állj meg, állj meg, állj! Álltak az út mentén, kiabáltak, Verték bottal a földet, mankókkal hadonásztak... És Jézus megállt És rájuk nézett És meggyógyultak. /Rónay György: Kövek és kenyerek/

95

XV. URAM, HOGY LÁSSAK!

Duccio: A vak meggyógyítása

96

XV. URAM, HOGY LÁSSAK! Amikor ezt a képet megláttam, felujjongtam: zseniális ábrázolás, a vak szeme megnyílik a Világ Világosságának meglátására! Aztán megtudtam, hogy egy mohamedán töröktől eredt ez a kiváló ötlet, aki a Korán és a Biblia alapján nagyon várta Jézus visszatértét. Ő varázsolta oda a fényt Jézus fejének megfelelően Duccio képére. A festmény egyébként azt ábrázolja,- középkori keretekbe helyezve - hogy a meggyógyult vak hálálkodva távozik, botját eldobva. Jézus alakja központi jelentőségű az ábrázolásban, és tanítványai szorosan tömörülnek mögötte, teljes lényükkel résztvesznek az eseményben. A kép e fénnyel áthatott változatában őket is jócskán éri a Mesterükből kiáramló nagy fényesség. Jézus gyógyításai közül kiemelt jelentőséggel bír a vakok látóvá tétele. Személyreszabottan, különbözőképpen hajtotta ezt végre: Egy pillanat alatt, vagy fokozatosan, úgy, hogy először csak úgy látta a gyógyuló az embereket járni, mint valami fákat, de azután világosan és tisztán látott mindent. Volt, hogy megérintette a szemet, volt, hogy csak szavával gyógyított. Volt, hogy sarat kent a szemre és az illetőnek még magának is hozzá kellett járulnia a gyógyulásához azzal, hogy elment a Siloe-tavához és lemosta a sarat. Volt, hogy szerzett, volt hogy veleszületett vakságot gyógyított. Volt, hogy egyszerre csak egy, kettő vakot gyógyított, volt hogy egy csoport betegei között ment végbe a gyógyulás. A gyógyulásra vonatkozóan volt akinek hirdetési, volt akinek hallgatási parancsot adott. Az egyik vak apanevét is ismerjük: Bartímeus, a Tímeus fia. Meninger atya elmélkedése alapján ajánlom az események átélését. Ő Isten és az ember közti kapcsolatsor, párbeszédsorozat formájában boncolja a történéseket. • • • • •

• • • • • • • • •

A Jézus közelgését felismerő tömeg zaját már Isten üzenetének tekinti. Az ember első reakciója:Mi történik itt? Isten az emberek szaván keresztül válaszol: A názáreti Jézus jön. Erre a vak elkezd kiáltozni hozzá: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam! Megdöbbentő értelmezés következik, Isten próbatétele az alkalmatlan előljárókon keresztül: Akik elől mentek megpróbálták elhallgattatni őt. (V.ö. Jézus szavaival: Jaj, nektek ti, írástudók és farizeusok! Magatok nem mentek be a mennyeknek országába és másokat sem engedtek bemenni!) De erre a vak - nagyon helyesen - még hangosabban kiáltozott: Jézus, könyörülj rajtam! És Isten most már nem embereken, hanem Jézuson keresztül válaszol: Hozzátok ide hozzám! Erre viszont már az ember, aki hallja a hangot, ledobja köpenyét és odarohan hozzá. Isten, az Istenember személyében félrevonja őt a tömegből, személyes találkozást tesz lehetővé: Mit akarsz tőlem? Az ember válasza: Uram, hogy lássak! Az Istenember erre megkérdezi: Hiszed, hogy meg tudom tenni? S ebben a fázisban az ember már kimondhatja: Hiszem. Az Istenember szól: Láss! És az ember meglátja az Urat és dicsőiti Istent és követi a Krisztust az úton. 97

XV. URAM, HOGY LÁSSAK! Imaéletünknek, megértéseinknek, rálátásainknak is ez az útja. Ne csodálkozzunk, hogy először minden homályos és akadályokba ütközünk. A mennyek országát nekünk is - még a kegyelem mai korszakában is - erővel kell bevennünk!

Szempontok a meditációs naplóhoz

•

Megértettem, hogy mind vakok vagyunk, amíg az Emberfiát fel nem ismerjük?

•

Próbáljam végigvezetni az életesemények, emberi- majd isteni üzenetek hatását megértéseim, belső szemem bizonyosfokú megnyílásának folyamatában!

•

Miben szeretnék most világosabban látni?

•

Mi az, amiben látásom egyre világosabbá vált?

•

Frusztrálnak-e most akadályok? Elbátortalanít-e várakozásom beteljesedésének késlekedése?

•

Hiszem-e, hogy szemeim tényleg megnyílhatnak?

98

XVI. ÉS Ő FOKRÓL-FOKRA ÁTALAKÍT MINKET AZ Ő DICSŐSÉGES TESTÉNEK HASONLATOSSÁGÁRA1

XVI. ÉS Ő FOKRÓL-FOKRA ÁTALAKÍT MINKET AZ Ő DICSŐSÉGES TESTÉNEK HASONLATOSSÁGÁRA1 A Megdicsőülés hegyén Mt 17: 1-13,

Mk 8: 34 - 9: 1,

Lk 9: 23-27

Amint meglátta az örök fényességet, Ragyog Mózes arca, Napként mely nem éget. Gondold el, hogy Isten szépsége mekkora, Kinek az öröklét csak külső temploma.

Világíts át, Te, drága Fény, Nehogy sötétben haljak én. Ébresszen bennem szent kegyed Szerelmes, élő nagy hitet. Boldog vagy, hogyha áldva jő, Örökre nálad marad Ő.

Magam lennék a Hold, s Te légy Nap Jézusom, Hogy boldog s örök fény ragyogjon arcomon. Hegység vagyok az Úrban, s ha önmagamra hágok, Elérem, hogy arcára, a színaranyra látok. Világló fény vagyok és szüntelenül égek, Olajam Isten és mécsesem a lélek /Angelus Silesius/

1 Az Újszövetség két másik nagy fényjelenetét, Jézus megkeresztelkedését a Jordánban, illetve Mennybemenetelét a borító belső oldalainak képei elevenítik meg. Reméljük, az olvasó már képes ezek segítségével saját maga meditatív állapotot kialakítani és saját élményt megtapasztalni!

99


Transzfiguráció (Ikon)

A Tábor-hegyi bazilika

100

XVI. ÉS Ő FOKRÓL-FOKRA ÁTALAKÍT MINKET AZ Ő DICSŐSÉGES TESTÉNEK HASONLATOSSÁGÁRA1 A Tábor (vagy talán a Hermon) hegyének nagy eseményét, Jézus megdicsőülését, transzfigurációját ábrázolja az ikon. Jézus a hegy csúcsán áll, ragyogó fehérben, arany glóriával, az őt körülvevő mandorlából többszörös csúcsban tör kifelé a fény. A hegy két -szürkébb -szikláján áll Mózes és Illés alakja, fejüket glória övezi, de testüket színes ruhák borítják. Mózes feje megegyezik az ikonográfia – kopasz Elízeus prófétájával, s az Újszövetség "törvényadójával", Pállal. Illés feje az ikonográfia szabályai szerint megfelel Keresztelő János bozontos, szakállas kinézésének. A hegy közepén egy keresztalakban szétnyíló fekete üreg tátong (barlang, sírgödör, hasadék?). A bibliai szöveg szerint Mózes és Illés Jézus haláláról beszélnek. A három tanítvány nem tudja elviselni a fényáradatot és a hallottakat. Jobboldalt Jakab szinte tótágast áll, középen János alázatosan térdreborul, de a fénynek háttal. Péter a legbátrabb, ő megpróbál felnézni, karját kitárva, mintegy vallomásként: Uram, jó itt nekünk, de másik kezével kénytelen szemét eltakarni, nem képes elviselni a ragyogást. Krisztus kéztartása tanító jellegű. Bizony nagy tanítást ad itt a legbelső tanítványi hármasnak. Hat napja (kb. hat hónappal az események bekövetkezte előtt) tárta fel számukra először elkövetkező szenvedéseit, várható megöletését, visszatetsző megdöbbenést keltve ezzel. E jelenéssel a vigaszt nyújtja nekik: Ne féljetek, feltámadok, ahogy Illés és Mózes is élnek megdicsőült testben. Ők az én előfutáraim, hírnökeim, most átveszem és beteljesítem az ő küldetésüket. Én maga vagyok a Feltámadás, majd látni fogjátok az én mennybemenetelemet is. Ragadjátok meg az én "köpönyegemet", mint Elízeus annak idején az Illését, hogy velem együtt felemelkedhessetek! A történetben a megzavarodott Péter azt ajánlja: építsenek három sátrat, egyet nekik, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. Ma a Táborhegyen a Megdicsőülés bazilikája áll. Két oldalsó toronyrésze Mózes és Illés emlékének szolgál, középső része – a tanítványokat jelző három ablakkal együtt - az Úrnak. Belül olvashatjuk Pál ihletett ígéretét. És Ő fokról-fokra átalakít minket az Ő dicsőséges testének hasonlatosságára. Valóban a történetnek nincs ennél felemelőbb, személyes üzenete számunkra. Ma autóval, taxival fel lehet menni a kanyargós úton a bazilikához. Annak idején csak fáradságosan lehetett megmászni a csúcsot. Feltételezik, hogy az elfáradt tanítványok lepihentek, elaludtak, s az alvás nyugalma vezetett át lenyűgöző látomásukba. Péter, évtizedekkel később írt levelében is bizonyságot tesz: És mi hallottuk a hangot. Ez esemény során másodszor szólal meg az Isten az evangéliumokban. Az első eset a Jordán keresztelőkor történt, azt – az Illés szellemével felruházott Keresztelő János hallotta: "Ez az én szerelmetes Fiam, akiben én gyönyörködöm!" János bizonyságot is tett erről. Most - Illés jelenlétében - így szól a hang: "Ez az én szerelmetes Fiam, őt hallgassátok!" A szózat most a tanítványi hármasnak szól: Hallgassátok meg, amit Ő mond a szenvedéséről és fogadjátok el ,hogy az megegyezik az én akaratommal és dicsőséges terveimmel. Ezt a közlést természetesen nehezebb elfogadni, mint az első kinyilatkoztatást. Földreveti azokat, akik hallják. Jézusnak szenvedése első bejelentésekor tett ígérete is teljesedik ezen a helyen. 101

XVI. ÉS Ő FOKRÓL-FOKRA ÁTALAKÍT MINKET AZ Ő DICSŐSÉGES TESTÉNEK HASONLATOSSÁGÁRA1 Megmondta ugyanis: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg egyesek meg nem látják az Emberfia dicsőséges eljövetelét az Ő országában. Most látják hárman s János majd a jelenéseiben újra meg újra megláthatja az Urat. Mások úgy értelmezik Jézus ígéretét, hogy a generáció hű tanítványainak lelke nem hal meg, amíg az Emberfiának uralma valóban be nem következik a jövőben. Könnyen átérezhetjük mindegyik értelmezés felemelő voltát. Klaus Thomas evangélikus lelkész és pszichiáter sokakban megelevenítette a Megdicsőülés-hegyi jelenetet a Krisztus monogram meditációjával az alábbiak szerint:

VÁROM

SEJTEM

Csendesedjetek el és tudjátok, hogy én vagyok az Isten

NÉZEM

Ő a mi békességünk

Amikor feltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust magát

/Ef 2: 14/

/Zsolt 46: 11/

ÉRZEM Jézus odament és megérintette őket

/Mt 17: 8/

BENNEM Krisztus él bennem

BENNE Ti énbennem, én pedig Őbenne

TESZEM Boldogok lesztek, ha így cselekesztek

/Gal 2: 20/ /Mt 17: 8/

/Jn 15: 5/ 102

/Jn 13: 17/


Először a Krisztus monogram centripetális rajzolata erősíti a meditáló várakozását, végül centrifugális rajzolattal sugároztatja ki a megtapasztalt fényt és erőt. A közti fázisokat könnyen követhetjük a vezérszavak és idézetek alapján. Sokan számoltak be írásban e meditáció által nyújtott eleven élményükről. Érdemes nekünk is megpróbálkoznunk vele, hogy azután, amikor a Hegyről le kell ereszkednünk a Völgybe, az általa keltett, belülről fakadó öröm legyen a kísérőnk.


A három tanítvány közül melyikkel tudok legjobban azonosulni?

•

Felfogtam, hogy az Isten és az Istenember színelátása eredeti dicsőségében mennyire lenyűgöző, a nem tiszta ember számára el sem viselhető?

•

Elhiszem, hogy Jézus annyit mutat meg magából, amennyit még el tudok viselni?

•

Melyik fokozat érvényes rám: várom – sejtem – nézem - bennem van - benne vagyok - akarata szerint cselekszem?

•

Angelus Silesius megtisztult lényének élményei üzenetek a feltámadás ígéretéről és feltételeiről is. Elmélkedjünk egy kicsit az ő sorain is. Isten fényben él, másképp hozzá nem mehetsz, Fénnyé válva láthatod csak Istenedet. Olvaszt a Szent Szellem, Atyád jön s felemészt, Fiú gyógyírével te aranylétbe mész. Színarany drágakő, sziklabérc Napfényben, Kristálytiszta rendje: mind lelkedben légyen! Isten arca csodás, fényét, ha meglátod, Örömmámorrá lesz a lelkivilágod.

103

XVII. LÁTOM JÉZUS PÉLDÁJÁBÓL, MI LEHET A HOLTAK PORÁBÓL?!

XVII. LÁTOM JÉZUS PÉLDÁJÁBÓL, MI LEHET A HOLTAK PORÁBÓL?! A feltámadás Mt 27: 57-66, 28: 1-9; Mk 16: 1-11 Lk 42: 1-12 Jn 20: 1-18 Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszűnhetett dobogni szíve Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die. /Pilinszky János: Harmadnapon/ Bár Krisztus feltámadt, mégsincs varázserő, Míg a bűnt keresed, semmit sem tehet Ő. Jertek ti áldottak, íme, koronátok, Életem, s halálom árán vár reátok. Krisztusban ér halál? Szellemként ébredsz fel, Mert istengyermek vagy, Atyád sem neheztel. /Angelus Silesius/ Mert fény van minden tárgy fölött. A fák ragyognak, mint a sark-körök. S jönnek sorban, derengő végtelen Fény-sapkában 92 elem, Mind homlokán hordozva mását Hiszem a test feltámadását. /Nemes Nagy Ágnes: Az Ehnaton sorozatból/

104

XVII. LÁTOM JÉZUS PÉLDÁJÁBÓL, MI LEHET A HOLTAK PORÁBÓL?!

Kolozsvári Tamás: Feltámadás

Rogier van der Weyden: A feltámadott Krisztus megjelenik a Szűznek

105

XVII. LÁTOM JÉZUS PÉLDÁJÁBÓL, MI LEHET A HOLTAK PORÁBÓL?! Kolozsvári Tamás táblaképe ábrázolni képes az anyagfölöttiséget. A masszív márványkoporsó pecsétjei érintetlenek, a súlyos fedél a helyén van. Jézus emberfeletti nagyságú, karcsú alakja mégis már nagyrészt kiemelkedett a szarkofágból, egyik átszegzett lába már ki is lép belőle. Kezében győzelmi zászló, másik keze felfelé mutat az égbe, háta mögött ott a hatalmas, gyönyörű Napkorong. A halotti lepleket is áthozta a koporsó fedelén, két hódoló angyalka kezében vannak. Az egyik őr átalussza az egész csodás eseményt, másikuk felriad a nagy fényességre, de igyekszik kezével szemét elfedni előle. Van der Weyden képe az apokrifek által leírt és sok kiváló egyháztanító (pl Szent Ambrus, Loyolai Ignác) által hirdetett jelenetet ábrázol: a feltámadott Jézus elsőként Máriának jelenik meg. Egy gótikus szoba előterében látjuk a nagy találkozást. Az idősödő Mária csodálkozva és tisztelettel emeli fel kezét, tekintetét alig meri felemelni. Jézus Mária felé lép, kezeivel szeretetet, erőt sugároz a majdnem bénult asszony felé. Ugyanakkor, mintha ezalkalommal is azt mondaná: Noli me tangere! Ne érints engem! Jézus bíborpiros köpenye erőt, dicsőséget, Mária mélykék köpenye teljes önátadását, elfogadását jelképezi. Alakjaikat szobrok keretezik. Lent balra Péter írnoka Márk, jobbra Pál apostol, a múlt és jövő tanúi, tanítói. Az ajtó ívén ótestámentumi előképek jelenetei, középen egy angyal koronával és papírtekerccsel, Mária előre megjósolt szerepe és eljövendő dicsősége jeleként. A hátsó, nyitott ajtószárnyak mögött a háttérben Jézus sírból való kiszállását láthatjuk, mögötte egy angyal, mellette az alvó őrök. A szerpentinút egyenesen Máriához vezeti. Egészen távol látszanak a sírhoz igyekvő asszonyok, de ők csak később részesülhetnek találkozásban. A keresztény tanítás kulcsjelenetéhez érkeztünk. Pál szavaival: Ha Ő fel nem támadott, hiába a mi hitünk! De Ő feltámadott és nem is oly sok idő múlva várta hőn szeretett ellenségét Saulust a damaszkuszi út felett. Így Pálnak nem volt kételye. Manapság van aki úgy értelmezi a feltámadást, hogy Jézus testét felápolták és Ő csodás gyorsasággal gyógyult Húsvét vasárnap hajnalig, mások fenntartás nélkül hiszik, hogy fizikai testének anyagát átemelte egy másik dimenzióba. Mindenképpen nagy csoda történt, amiről az elgyengült, szétszaladt tanítványok tudomást fognak szerezni, s az élmény révén más irányba fogják fordítani az emberiség szellemi fejlődését. Loyolai Ignác lelkigyakorlataiban előírja Jézus Mária előtti megjelenésének imaginációját, jóllehet ez nincs benne a Bibliában. Csak annyi az utalás, hogy vasárnap reggel a sírhoz igyekvő asszonyok között nincs ott Mária. Jómagam is úgy érzem, Mária oly közel maradt a sírhoz, amennyire lehet - valószínűleg Arimátiai József házában, és az elsők között láthatta viszont feltámadott fiát. Prohászka püspök is így élte át a feltámadással kapcsolatos meditációiban ezt a feltételezett eseményt. Érdemes felidéznünk részleteket e meditáció sorból: "A sziklasír körül lelki szemeimmel látom a bethlehemi angyalokat; glória helyett gráciát suttognak... A sírkövön van a Szent Szűz csókja és a zsinagóga pecsétje. Ily kontrasztokkal van tele az élet. ...A jó lelkek várják Jézust (a pokol elő106

XVII. LÁTOM JÉZUS PÉLDÁJÁBÓL, MI LEHET A HOLTAK PORÁBÓL?! tornácán). Krisztus megjelenése az ő nagy Karácsonyuk, így lett Karácsony a limbusban! Őket elviszi magával, a "háromszor szent" felemeli a tisztult lelkeket... Mily siralmas látvány lenne, ha (majd) az én lelkem hajótörötten, rongyosan, szegényesen jönne az örök révpartok felé s ott betegen hosszú karanténbe kerülne. Jézusom, tisztíts, égess, hogy mikorra megpillantasz, örömre gyulladjon szemed! Csak 37 óráig van Jézus a sírban, a három nap és három éj ugyancsak összeszorult. Kelj föl, dicsőségem!... Jézus lelkével a lelkek vonulnak a sírhoz, kiket a pokol előtornácából kiszabadított. Ez az első feltámadási processzió! Jézus lelke szembenéz testével, érdemei szervével... Krisztus lelke megeleveníti testét,azzal az erővel, mellyel a megdicsőült lélek tudja átváltoztatni az anyagot. A Táboron megmutatta, itt végleg megvalósította... Szépségbe, fénybe öltöztette, átszellemesítette... (Igen!) Átszellemülni, magunkra ölteni a szépség, a készség, a fegyelem lelkét! Ezek a feltámadás jellegei. Minél többet belőlük, hogy tűnjék el az "állati ember"!... A Szent Szűz várta Jézust, várta hitben, hiszen megmondta: feltámadok. Édesanyja vár és hisz és bízik s imádkozik: Kelj föl, kelj föl, napom, erőm, örömöm! Kelj föl, anyád virraszt s vár; kurtítsd meg szent vigiliáját... Így állunk mi is Istennel szemben... Exsurge Domine! (Támadj fel, Uram)... Az Úr megjelenik dicsőséges szépségében, s a Szent Szűz térdre esve imádja szent Fiát... Amilyen édes az inkarnáció éje, oly édes és fényes a feltámadás hajnala. Jézus mérhetetlen örömmé változtatja anyja tenger fájdalmát. S a Szent Szűz leborul. "Most már jól van, jól van, édes Uram; jó nekem, mert jó neked; életed életem. Élsz, Alleluja! Ez a Szent Szűz páratlan húsvétja. Öröm, milyet csak az Isten adhat... (Igen!)."Én leszek örömöd s jutalmad" - mondja Ő nekem is." Bizony nem kevesebbet jelent a felénk küldött üzenet, minthogy: "Én vagyok a Feltámadás és az Élet, aki énbennem hisz, mégha meghal is él!" Nem kevesebbet: az egyéni örökéletet, a valóságos halhatatlanságot mutatta be és ígérte meg a feltámadott Krisztus. Hiszünk neki???


Hogy képzelem, hogyan történt a feltámadás?

•

Átérzem-e megrendítő jelentőségét?

•

Örömmel tölt el vagy örömmel vegyes félelemmel? Vagy inkább az őrökkel együtt átalszom a nagy jelenést, vagy elfedem előle a szemem?

107

XVIII. LEHULLANAK A PECSÉTEK

XVIII. LEHULLANAK A PECSÉTEK A Jelenések Könyve János Jelenéseinek Könyve Ki nyitja meg a betett könyvet? Ki szegi meg a töretlen időt?... A csukott könyv leveles sűrűjében Ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?... A Bárány az, ki nem fél közülünk, Egyedül ő, a Bárány, kit megöltek. Végigkocog az üvegtengeren És trónra száll. És megnyitja a Könyvet. /Pilinszky János: Introitusz/ Bírája az Igazságnak, Add kegyelmét tisztulásnak, Míg nincs itt az utolsó nap... Ha a rosszak zavarodnak, Fojtó lángok kavarodnak, Engem hívjál el áldottnak... Ama végső harag napja, A világot tűznek adja, Így Dávid s Szibilla írja. Kézzel írt könyv megnyitottan, A föld minden terhe megvan, Megőrizve, felrovottan... Nagyhatalmú fejedelem, Kinél ingyen a kegyelem, Örök jóság, légy majd velem. /Requiem/

108

XVIII. LEHULLANAK A PECSÉTEK Városod kapui, Istenem, szép gyöngyök, Ám szellemem még szebb, templom, s be kell jönnöd. /Angelus Silesius/

109


A/1 A trónon ülő a pecsétes könyvvel, a négy lelkes lény és a vének (Angers-i gobelin)

A/2 Háborúzás oroszlánfejű, kígyófarkú lovakon (Angers-i gobelin)

110


B/1 Isten két tanújának szájából tűz jön ki (Angers-i gobelin)

B/2 A napba öltözött asszony gyermekét fölragadják a Menny központi szentélyébe (Angers-i gobelin)

111


C/1 A tengeri és szárazföldi fenevad uralma alatt az embereket gyötrik a Nap tűző sugarai (Angers-i gobelin)

C/2 Az Ige fehér lovon elűzi a fenevadat (Angers-i gobelin)

112


P. Marvenko Smith: A Mennyei Jeruzsálem

113

XVIII. LEHULLANAK A PECSÉTEK János Jelenéseinek Könyve hatalmas távlatokat ölel át, úgyhogy a megszokottnál feltétlenül több képre van szükségünk, hogy e nagy vonulatra rátekinthessünk. Ennek megfelelően a meditációkat is több lépcsőben ajánlatos elvégezni. A 14. században készült angers-i gobelinek talán a legművészibb formában vezetnek végig János apostol jelenéseinek sorozatán. (Az egész képsort elemzem Az Örökéletnek Beszéde című könyvemben, itt csak néhány, a Világokat és a nagy korszakokat jellemző, kiemelt darabot mutatok be). A/1–es képünkön a Romlatlan Mennyországot láthatjuk. (Könyvünk hátlapján ugyanezt a témát eleveníti meg egy szépséges gótikus festmény). A kép közepén az üveg- vagy kristálytengeren (= a formántúli fenséges áttetszőségben) a legmagasabb személyes létező: az ÚR ül a trónon. Kezében a titkok pecsétes könyve van, amelyről most sorra lehullanak a pecsétek, feltárulnak a múlt, jelen és jövendő eseményei. Az Úr körül négy kerubi lény látható. (Ezékiel lelkes állatainak újabb megjelenései s egyben a kerubi üzeneteket közvetítő négy evangélista jelképei). Ez az Atya házának legbelső szobája. Ettől jobbra és balra koronájuk által hangsúlyozottan szellemi minőségű lényeket, nagy korszakok hosszú élettartamú lényeit, a "véneket" láthatjuk. Szellemük engedelmes, János ezt úgy jellemzi:koronájukat leteszik az Úr előtt. A képegyüttes a romlatlan, harmonikus, "harmadik" (= a levegő- és csillagos ég fölötti) mennyországot eleveníti meg. A/2-es képünk viszont a bűnbeesett földi világ állapotát mutatja be. Az emberek oroszlánfejű, kígyófarkú lovakon háborúznak egymással. Az oroszlánfej az egoista gőgöt, a kígyófarok az érzékiséget jelképezi, ezek az emberek vivőerői. Akik nem rendelkeznek e bűnös sajátságokkal, többnyire áldozatul esnek a többieknek. Következő két képünk bemutatja, hogy Isten közbeszól, segítséget nyújt a föld lakóinak. Első beavatkozása próféták küldésében nyilvánul meg (lásd B/1-es kép). Nagyobbak ők az átlagembernél, összekötik az eget és a földet. A Szentlélek tűzbeszéde szólal meg ajkukon, csodatevő hatalmat kapnak. Az emberek viszont megölik őket, de ők harmadnapon feltámadnak és felmennek a mennybe. A következő beavatkozás még mélyrehatóbb: megnyílik az Isten temploma a mennyben és elindul a messiási korszak (lásd B/2-es kép). A csillagkoszorús, Napbaöltözött asszony megszüli a Fiút, az új Ádámot, akit a Sárkánnyal jelképezett Sátán nem képes megejteni. Így küldetését győzelmesen teljesítve tér vissza az isteni hajlék Szentek Szentjébe. Az Eget ezzel megnyitotta az emberek előtt, de a Föld még a Sárkány birodalma.

114

XVIII. LEHULLANAK A PECSÉTEK A következő két kép a Föld eljövendő időszakait mutatja be. A Sárkánynak szövetségese támad a hamis érzelmek Urában, a Tengeri Fenevadban. Ő együtt uralkodik az antikrisztusi földi uralkodókkal, a Szárazföldi Fenevad megtestesítőivel. Ezek a Föld vezéralakjai, akik indulataikkal és tetteikkel magukra és az emberekre hoznak egy sorozat pusztító csapást pl. a túl erős napsütést, átvitt értelemben a felizzott, felajzott szellemiséget. (A TÜKÖR ÁLTAL című kis könyvemben egy másik kép is található, ami azt mutatja: a Sárkánynak és a Tengeri Fenevadnak van még egy szövetségese: a Hamis Próféta; a szájukból áradó békák hamis tanításokat jelképeznek). A Fenevadak uralkodásának hosszú korszaka addig tart, mígnem az Ige megjelenik fehér lovon és elűzi a fenevadakat (lásd C/2-es kép). Ennek feltétele, hogy megfelelő számú, felkészült közösség várja Őt ide. A Sárkányt is megkötözteti lent a pokolban. A kísértések ereje így lecsökken, az emberek az Ige hallgatói s egyre inkább megtartói lesznek. Elkezdődik a hosszú, "ezeréves" messiási birodalom. Itt meg kell állnunk egy kicsit, mert János apostol közléseinek különböző értelmezői vannak. A "millenizmus" hívei elfogadják azt, hogy az "ezeréves" messiási birodalom a Földön valósul meg. Támaszkodnak a messiási boldog földi birodalom nagyszámú ótestámentumi jóslatára1 és arra, hogy az ezeréves (tehát nagy korszakot átfogó) jelző nem kevesebb, mint hatszor fordul elő a Jelenések könyvében, tehát hangsúlyos jóslatról van szó. Velük szemben az anti-millenizmus vagy amillenizmus hívei nem hisznek a Földön megvalósuló messiási birodalomban, ezt földöntúli minőségnek tekintik. Az ezeréves birodalomban hívők is kétféleképpen fogják fel Jézus újraeljövetelét (parúziáját, epifániáját). A praemillenizmus hívei szerint az emberek szellemi vaksága miatt az ezeréves birodalom csak akkor valósulhat meg, ha a Messiás újra megjelenik testi valójában, és hatalmával megalakítja azt. A postmillenizmus hívei szerint az Úr és a Gyülekezet megdicsőült tagjai prófétikus adottságú földi híveken keresztül irányítják az ezeréves birodalmat és Krisztus csak az Utolsó Itéletkor jelenik meg újra. Meditációnk egyik célja, hogy e kérdésben valamelyes belső állásfoglalásra jussunk. (Jómagam arra hajlok, hogy földi törénelmünknek lesz egy egyre szellemibbé váló szakasza. Az átmenethez - a csapásokon túlmenően - valószínűleg az Istenember testi megjelenése is szükséges lesz, majd a továbbkormányzás az égi Emberrel kapcsolatban álló szent és prófétikus adottságú vezetők teokratikus uralmára épül. A földi, durva anyagiság által korlátozott messiási birodalmon túlmenően azonban van egy túlvilági "ezeréves" birodalom is, ahol "azok, akik az Úrban aludtak el", a "boldogok és szentek", akiknek részük van az "első feltámadásaban", "ezer évig uralkodnak a Krisztussal"). Fontos, hogy akármelyik irányban hajlik is el elképzelésünk, mások nézetei felé megértéssel és türelemmel forduljunk. A próféciák helyes értelmezését végülis a bekövetkező események fogják eldönteni. (Azt az elképzelést, hogy az ezeréves birodalom a kereszténység államvallássá tételétől a reneszánszig tartott volna, azért nehéz elfo1Pl. Ézs 65: "Nem árt és nem pusztít majd szent hegyemen - mondja az Úr." Zak. 14: "Akkor a lovak csengettyűin is ez lesz: az ÚR szent tulajdona. Minden fazék a Seregek Urának szent tulajdona lesz. Az ÚR lesz a király az egész földön. Az ÚR lesz az egyetlen Isten és neve az egyetlen Név"

115

XVIII. LEHULLANAK A PECSÉTEK gadni, mert egyáltalán nem úgy látszik, hogy a Sátán megkötözött lett volna, s nem vezette volna félre a népeket. Ez a korszak legfeljebb előképnek tekinthető.) A millenizmus hívei a messiási birodalomban vezető szerepet tulajdonítanak az újra összegyűjtött Izrael igaz gyökerének, hívő maradékának, szent magvának. Eszerint a királyi Messiás valóban Dávid trónját foglalja el újraeljövetelekor. Az amillenizmus hívei szerint viszont Krisztus királysága mindvégig szellemi, s a Mennybemenetellel és Pünkösddel kezdődött el. Hadd idézzem végül Albrecht Bengel mondását: Feltételezni szabad. Meghatározni vakmerőség. Teljességgel tudni: lehetetlen. (S a szimbólikus közléseknél konkrétabb elképzeléseket alkotni azokról a világokról, amelyeket jelen állapotunkban felfogni sem tudunk, értelmetlen.) Bárhogy és bárhol fejlődik is ki a messiási birodalom, maradnak, akik csak színleg csatlakoznak, és amikor – próbatételként - a Sátánt ismét szabadon engedik, azonnal engednek kísértésének. Világunk így egy végső harccal és az Istenember végítéletével fejeződik be. Nincs többé tisztulási lehetőség, a jelen emberi ciklus tisztáinak üdvössége s tisztátalanjai személyes létének pusztulása következik be. A Biblia két utolsó fejezete a beteljesült üdvösségről szól, a jó és rossz világa fölé emelkedett szellemi birodalomról. Szószerint így ujjong az apostol: "Új eget és új földet láttam... Új Jeruzsálemet, ami az Istentől szállt alá a mennyből, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve"... és nagy szózatot hallottam, amely ezt mondta: Ime, az Isten sátora az emberekkel van és velük lakozik, és azok az Ő népe lesznek és maga az Isten lesz velük az ő istenük... És az Isten letöröl szemükről minden könnyet és halál sem lesz többé, sem gyász, sem fájdalom". "És a városnak nincs szüksége a Napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert az Isten dicsősége negvilágosította azt és annak szövétneke: a Bárány"... "És az Istennek és a Báránynak királyi székéből jött ki az Élet vizének tiszta folyója, amely ragyogó volt, mint a kristály. És a folyóvizen innen és túl életnek fája volt... havonta gyümölcsöt terem és levelei gyógyításra valók". Az Élet folyója és fái a mennyei Jeruzsálem közepén helyezkedtek el. A látnok apostol jáspisfal, gyöngykapú, drágakőalapzat és aranyutcák szimbólumaival eleveníti meg számunkra a tiszta szellemi birodalom minőségeit. E világ tartalmazza minden szépség ősképét, egyesíti a megdicsőült történelmet a megdicsőült Paradicsommal. Az arkhetipikus teremtés megvalósultsága ez, amelyről lemállott minden megromlott rárakódás. A megadott méretek e szellemi világ hatalmasságát érzékeltetik. A város falai - Erich Sauer számításai alapján - 75 méter magasak, tehát semilyen János korában hozzáférhető emberi törekvéssel nem lehetett átjutni rajtuk. Csak a gyöngykapukon át lehetett megközelíteni a várost, de azokat angyalok őrzik. A gyöngy a megsebzett élet válasza a kívülről jövő bántásra. A gyöngykapuk a szenvedő Messiás életművéből erednek, és minden égtáj felé nyílnak, tehát mindenkinek lehetőséget adnak az üdvösségre. Angyali őrizetük nem olyan kizáró, mint a Paradicsom kapujának lángpallosos kerubjaié. Aki a "szoros" kapun átlépett, annak számára szélesre tárul a gyöngykapu. Aki megtalálta a földberejtett drágagyöngyöt, annak szabad bebocsájtása lesz a gyöngykapun át. 116

XVIII. LEHULLANAK A PECSÉTEK A 9000 km hosszan elnyúló 75 méter magas falak fényt sugárzó, kristálytiszta jáspisból vannak. Hasonlítsuk csak össze ennek a monumentális kristálynak az értékét földi kincseinkkel! (A legcsodálatosabb Kohinoor gyémántunk is csak 21 grammot nyom). A város lenyűgözően nagy mérete ismét azt üzeni: Itt van hely mindenkinek. Térfogata: 12 billió köbkilométer. Erich Sauer kiszámította, hogy ezzel szemben világunk minden lakóépülete együtt mintegy 450 köbkilométert tesz ki. A 12–es számmal jellemzett kocka a tökéletesség gondolatát fejezi ki, mert minden oldala azonos méretű, minden rész egyenlő, az egész összhangban van. A szellemi formává vált anyag dicsősége jelenik meg a szimbólumokban. A városban már csak életfák vannak, az alacsonyabbrendű jó- és rossz tudásának fája nem jelenik meg. Az itt uralkodó szellemi minőség meghaladta a dualitás rendjét. És templom sincs benne. Befejezettségében maga a város lesz a templom. Itt minden a Szentek Szentje. A városban az angyalok és a tökéletességre jutott igazak, akik ruhájukat megmosták és megfehérítették a Bárány vérében, arany utcákon járnak. Ez a napfényes tisztaságban való mozgást, élettevékenységet jelenti, tehát a város lakói nem passzívak. A város 12 alapjának mindegyike más drágakővel van ékesítve. Ez az összehangolt sokféleség, a sokrétűség megdicsőülése, a ragyogás erőinek összefogása együttes hatalommá. Így jellemezhető hát az Istennel egységben élő megvilágosodott szellemiség. A Szent Szellem és az Égi ember menyasszonya azt mondja erre a látomásra: "Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik: Jöjjön el! És aki akarja, jöjjön el, Vegye az Élet Vizét ingyen!" Végül elhangzik az utolsó ígéret: "Bizony, hamar eljövök!" Mi is így válaszolunk rá: "Ámen, bizony jöjj el ,Uram Jézus!"???


Van átfogó elképzelésem a világtörténelemre vonatkozóan?

•

Milyen sejtéseim vannak a közelebbi és távolabbi jövőről?

•

El tudom hinni, hogy ha a Gyülekezet igaz tagjainak egyrésze nem óvható meg valamely tömegkatasztrófától, akkor lelkük részesül az elragadtatásban, az első feltámadásban?

•

Úgy hiszem, hogy bűneim el vannak törülve és be vagyok írva az Élet Könyvébe?

117

XVIII. LEHULLANAK A PECSÉTEK •

E hitem vigasztaló hatása keresztültör a jelen élethelyzet bizonyos kiábrándító minőségein?

•

Elfogadható meghatározásnak érzem, hogy a Feltámadás magasszintű éber létezés a túlvilágon, az Atya házának valamely helyén, a Mennybemenetel pedig belépés a Mennyei Jeruzsálembe?

•

Hogyan viszonyulnék egy olyan biblikus üdvtörténeti felosztáshoz, amely a következő korszakokra oszlana: •

Isten minden mindenben

•

Teremtés "bölcs játékként"

•

Ősbukás

•

Átrendező újrateremtés

•

Az ember paradicsomi körülmények között

•

Az ember bukása

•

Emberi önrendelkezés és büntető következményei

•

Pátriárkák és próféták

•

A Messiás eljövetele

•

A Gyülekezet kora

•

A népek megítéltetése

•

Izráel megtérése, Messiási birodalom

•

Végítélet fizikai világunk fölött

•

Túlvilági "ezeréves" birodalom (a hajdani "Ábrahám kebele" magasabb funkcióban?)

•

Mennyei Jeruzsálem

•

Isten minden mindenben.???

118

FÜGGELÉK

FÜGGELÉK A képek ismert alkotóiról Fra Angelico /Fra Giovanni da Fiesole/ (1400 körül - 1455) Az egyetlen boldoggá avatott festő. Az utókor ájtatos műveiért Angelico-nak, boldog-szent életéért Beatonak nevezte el. Firenzei korareneszánsz művész, első alkotásai kódex miniaturákra emlélkeztetnek. Misztikus hangulatú, lírai freskói, oltárképei megkapóak. A San Marco kolostor faliképei révén, az ő világa tölti el.

Angers-i gobelinek tervezője: Nicolas Battaille Nagyhatású Apokalypsis gobelin sorozatát 1376-81 között szőtték 150 méter hosszúságban. Eredetileg a szőttes 90 nagy méretű mezőből állt. Ezekből mára több elveszett vagy megrongálódott, de az Apokalypsis menete rajtuk mégis végigkövethető.

William Blake (1757 - 1827) Angol költő, festő, grafikus. Grandiózus látomásai megkapóak, de válogatásukhoz bizonyos óvatosság szükséges, mert a festőnek a szellemvilággal való kapcsolata nem egyértelműen tiszta.

Id. Pieter Brueghel (1425 körül - 1569) A 16 századi németalföldi festészet legnagyobb mestere. Bibliai tárgyú festményei aprólékos részletezésűek.

Marc Chagall (1889 – 1985) Orosz zsidó származású, fantáziadús és eredeti szürrealista-szimbolikus festő. Életében egyre nagyobb teret foglaltak el a bibliai témák.

Antonio Allegri Correggio (1489 - 1534) Kiváló reneszánsz festő. Az Éj (A pásztorok imádása) című képe az egyik főműve, amelyen a fény ábrázolásának és sugárzásának rejtelmes megoldását sikerült megalkotnia.

119

FÜGGELÉK Tom Dubois Kortárs amrikai festő, illusztrátor és énekes. Elsősorban a gyermekek számára alkot, szándékosan "gyermeki szemmel". Az Özönvíz történetét négy képen örökítette meg. (Megbízás bárkaépítésre, Az állatok behívása a bárkába, Ígéret, Ünneplés). Ezt megelőzően egy évig végzett beható tanulmányokat számos állatkertben, hogy élethűen ábrázolja az állatseregletet.

Duccio di Buoninsegna (1250 körül - 1318/19) Sienai festő. Valószínűleg bizánci mesternél tanult, de a formaalakítást elevenebbé tette. Művészete egy századon át jelentős hatású volt.

Ferenczy Károly (1862 – 1917) A magyar impresszionizmus és a nagybányai festőiskola meghatározó személyisége. Bibliai tárgyú képei (Hegyibeszéd, Három királyok, Józsefet eladják testvérei, Izsák feláldozása) többnyire erdei környezetben ábrázolt költői hangulatú művek. A Tékozló Fiú témáját is megfestette négy változatban.

Giotto di Bondone (1267 körül – 1337) Firenzei festő. Előadásmódja rendkívül tömör, egyszerre drámai és epikus. A középkori mély áhitat szelleme még átsüt képein. A Szent Ferencről (tanítványaival együtt) készített festménysorozata és a páduai Scrovegni kápolna freskósorozata kiemelkedő értékű. Művészetét az egész európai festészet továbbfejlődése kiindulópontjának tekinthetjük.

Bingeni Hildegard (12. század) Apátnő, látnok, költő, zeneszerző és neves gyógyító. Látomásait apácáival festtette meg kódexekben.

Kolozsvári Tamás (1427 körül) A régi magyar táblakép festészet első névszerint ismert, s egyben európai rangú mestere. Nyolc táblaképe maradt fenn. Sokféle hatás érződik művein, amelyeket kiváló egyéni ihletettséggel fogott össze.

Filippo Lippi (1406 - 1469)

120

FÜGGELÉK Eredetileg kármelita szerzetes, fogadalma alól a pápa feloldotta. Számos törékeny szépségű, gyermeki bájú Madonna-képét feleségéről festette. Az Éj (A gyermek imádása az erdőben) című képének bársonyos tónusa, erdei hátterének fínom színátmenetei Correggio és Leonardo műveiben találtak folytatásra.

Michelangelo Buonarrotti (1475 – 1564) Olasz festő, szobrász, építész, a reneszánsz egyik legkiemelkedőbb mestere. A próféták alakjait a sixtusi kápolna mennyezetén festette meg.

M. S. Mester (Magister Sebastianus?) (1506 körül) Észak-magyarországi (selmecbányai?) festő, akinek hat fennmaradt gyönyörű oltárképe közül az egyiken az 1506-os évszám áll. Grünewald pátoszát és az osztrák dunai iskola szelídebb szemléletét szerves egésszé, egységes világlátássá tudta ötvözni.

Rembrandt van Rijn (1606 - 1669) Kiváló holland festő és rézkarcoló. Az egy, belső fénycentrum által uralt festői kompozíciói nevezetes, újszerű alkotások. Az Ábrahám feláldozza Izsákot című képét a drámaiság és a mozgás pillanatszerűségének érzékeltetése jellemzi.

Tiziano, Vecellio (1488/90 - 1576) A velencei érett reneszánsz legnagyobb mestere. Festett egyházi, mitológiai képeket és portrékat egyaránt. Művein igyekezett megjeleníteni a valóságos és az elvont minőség harmóniáját.

Rogier van der Weyden (1398 – 1464) Németalföldi festő. Több képét festett szürke szoborfríz keretezi. A kései gótika mozgalmasabb stílusát képviseli.

121

Giotto: Mennybemenetel

122

A romlatlan menny (Gótikus táblakép)

123

Még többet TÜKÖR ÁLTAL. Keresztény képmeditáció 2. Szász Ilma

Recommend Documents