Úgy húsz évvel ezelõtt édesanyám Németországban egy távoli ismerõsnél járt, s hazajõve megdöbbenve mesélte, hogy a hölgy hat macskája szabadon közlekedhetett mindenhol, még az étkezõasztalra is felugráltak. Bár szereti az állatokat, számára ez túlment az elviselhetõ határon: nem mert semmilyen ételt, italt elfogadni, s alig várta, hogy a küszöbön kívül kerülhessen. Akkoriban ez nekem is szörnyen hangzott, mivel az én macskáim a kertben éltek, a lakásba csak nagyon ritkán jöttek be, de az étkezõasztal akkor is tiltott terület volt számukra. Bezzeg ha ma belép hozzám egy látogató, könnyen lehet, hogy az asztal tetején trónoló, szundikáló macskák látványa fogadja. Szerencsére fõleg „macskások” járnak hozzám, de egy „civil” számára hasonlóan megrázó élmény lehet, mint Anyunak volt Németországban. Még állatszeretõ emberek között is nagyok a különbségek a tekintetben, ki mennyire engedi magához közel az állatait, beengedi-e õket otthonába, ha igen, mit szabad nekik birtokba venni, s mikor mondja azt a gazdi: „No, ezt azért már nem!” Faluhelyen még ma is többnyire azt tartják, állatnak kinn a helye az udvaron. Van, ahol az elõszobában egy szõnyeg, saját zug juthat csak a négylábúnak, másutt a szobába is bejöhet, használhatja a bútorokat. A konyha és a hálószoba érzékenyebb terület, ide már tényleg csak a „kiváltságosok” léphetnek be.
EMBER ÉS ÁLLATA Ahogy múlik az idõ, egyre változik háziállataink státusza is. Természetesen ma is milliószámra élnek házõrzésre és egérfogásra „szerzõdtetett” kutyák és macskák, akiknek léte elsõsorban hasznos tevékenységet jelent gazdáik számára; kapnak eledelt, kuckót, de érzelmi kötelék kevéssé fûzi
össze embert és állatát. A kutya természetébõl fakadóan több érzelmet képes kiváltani a gazdájából, de a macskák inkább csak „elvannak a ház körül”. Egyre szaporodik azonban azoknak az embereknek a száma, akik valódi társként tekintenek kutyájukra, macskájukra vagy más állatkájukra; szeretnivaló, s szeretetet adó élõlényt látnak benne, felfedezik egyéniségét, szemben azokkal, akik számára az állat csak egy bacilusgazda szõrcsomó, melynek megérintése után azonnal kezet kell mosni. A hobbiként tartott állatfajok száma is egyre nõ. Mikor gyerek voltam, nyulat csak vágóállatként tartottak faluhelyen, törpenyuszikra nemigen emlékszem. Tengerimalac, hörcsög, papagáj, kanári és akváriumi halak már akkor is léteztek, de ki gondolta volna, hogy egyszer vadászgörények élnek majd az otthonokban, vagy lesz majd egy olyan állatka, akit degunak hívnak… Bármilyen állatot tartsunk is lakásunkban, mindegyikre igaz, hogy vele lakva megváltozik az életünk. Az örömök mellett sokkal több munkánk, feladatunk is lesz, nem pusztán kedvencünk fizikai ellátása, gondozása miatt, hanem azért is, mert lakásunkat szükségképpen át kell kicsit alakítanunk, hogy abban továbbra is otthon érezhessük magunkat mi is. Az állatok ugyanis igen hamar olyan állapotot képesek elõállítani, amely inkább hasonlít disznóólra, mint emberi otthonra. Hogy ezt elkerüljük, érdemes néhány praktikus szempontot figyelembe venni.
MACSKABIZTOS LAKÁS Mindig is fontos volt számomra az otthonom berendezése: szeretem a szép anyagokat, szõnyegeket, függönyöket, virágokat, apró kacatokat, szeretem, ha színek vesznek körül. Macskás éveim alatt azonban kínkeservesen, rengeteg ablakon kidobott pénz árán tanultam meg, mi az, ami egy macskákkal megosztott lakásban praktikus, használható anyag, felület, tárgy, s mi az, amirõl jobb, ha csak álmodozom, mert ha megvenném, pillanatok alatt az enyészeté lenne a drága holmi. A pince már így is dugig van ilyen sorsra jutott szõnyegekkel, függönyökkel, takarókkal. Már azokkal, amelyek egyáltalán megmaradtak, mert rengeteget ki kellett dobni. Hogy az Olvasó ne járjon így, megosztom Önökkel saját tapasztalataimat. Remélem, találnak közöttük olyat, amit alkalmazni tudnak, megspórolva maguknak egy csomó boszszúságot és feleslegesen elköltött pénzt.
LEVEGÕT! Egy lakásba belépve elsõ dolog, ami a macska jelenlétérõl árulkodhat, a jellegzetes szag. A kutyával ellentétben a macskának nincs olyan testszaga, amely önmagában betölti a légteret. A macska körül alapvetõen két dolog lehet büdös: az alom és a táp. Nem ivartalanított állatok esetében a jelölõvizelet szaga az, ami még megkeseríti a gazdi életét, de erre még visszatérünk. Vegyük sorra, mit tudunk tenni e szagok csökkentése érdekében:
Alom: Azt nyilván nem tudjuk elérni, hogy ha a macskánk piszkít, annak kellemes ibolyaillata legyen. Bár elsõsorban a fehérjetartalom függvényében bizonyos tápok kedvezõ irányba képesek megváltoztatni a széklet állagát és szagát, de ettõl még természetesen éppen eléggé büdös marad. Ezért a legbölcsebb, amit tehetünk, hogy az almostál helyét igyekszünk úgy megválasztani, hogy az minél távolabb kerüljön, illetve minél jobban el legyen szigetelve a mi fõ tartózkodási helyünktõl. Ha van kertünk, ezt a problémát kipipálhatjuk, hiszen a macskák is szívesebben piszkítanak a szabadban, mint egy dobozba. A gondot itt a kerti növények jelenthetik, fõleg ha kicsi a kertünk. A vizelet ugyan hígítva trágya, de töményen képes kipusztítani a növényeket. Gyomlálás közben sem nagy öröm ürülékkupacba nyúlni. Ha tehát kicsi a kertünk, és nem képes nyomtalanul „elnyelni” a macskák piszkát, célszerû szabadtéri almost készítenünk. Ez lehet egy kb. egy négyzetméteres, deszkából barkácsolt keret, olyasmi, mint egy gyerekhomokozó. Megtölthetjük macskaalommal is, de sokkal olcsóbb közönséges homokkal bélelni, amit kicserélhetünk, ha már elhasználódik. Aki még gazdaságosabbá szeretné tenni ezt a dolgot, az szitálás után átmoshatja a homokot, s miután a napon megszáradt, újra felhasználható. Természetesen fedelet is készítsünk az almos fölé, hiszen el lehet képzelni, hogy egy nagy esõ mit tenne a tartalmával… Ha nincs kertünk, de van erkélyünk, oda is helyezhetünk fedett macskavécét. A kijárást billenõs cicaajtóval oldhatjuk meg, ami sokkal kényelmesebb, mint ha nekünk kellene folyton ajtót nyitni a cirmosnak. Mindezt persze csak azután, hogy az erkélyt „macskabiztossá” tettük, megakadályozandó, hogy kedvencünk egy meggondolatlan ugrás vagy egy megcsúszott talpacska miatt akár halálos balesetet szenvedjen. (E témáról korábban részletesen írtam. Azóta két eladott macskám ugrott ki az ablakból. Egyikük összetörte a bordáját és három lábát, amibõl egyet amputálni kellett. Csoda, hogy túlélte. A másik „megúszta” egyik mancsának ripityára törésével és egy kis sokkal. De nincs mindig ilyen „szerencséje” az erkélyrõl kipotyogó macskáknak, bárhogy szóljon is a mondás arról a bizonyos „talpra esésrõl”.) Erkély híján a lakásban vagyunk kénytelenek elhelyezni az almost. Legpraktikusabbnak a wc kínálkozik, hiszen ennek a helyiségnek egyébként is ez a funkciója, s vélhetõen a szellõztetése is megoldott. Itt is a billenõajtós megközelítés a legcélszerûbb, hiszen egyébként mindig nyitva kellene tartani a vécéajtót, ami, valljuk be, több szempontból sem túl szerencsés megoldás. Elõfordulhat azonban, hogy olyan kicsi a klozet, hogy egyszerûen nem fér el benne az almostálca. A következõ lehetõség a fürdõszoba, bár félõ, hogy ilyen lakásokban ez is túl kicsi. Ezt követõen már csak rosszabbnál rosszabb megoldások jöhetnek szóba: az elõszoba vagy valamelyik szoba. Ha erre kényszerülünk, még fontosabb, hogy jó minõségû, szagszívó, higiénikus almot használjunk. Nekem személy szerint a szilikagéles vált be legjobban, de sokan néhány csomósodós márkára esküsznek. Ez ízlés dolga, egy azonban biztos: az
olcsó, rossz minõségû alom bûzt és a padlón szanaszét kent sáros, iszapos „trutymót” hoz magával. Gondolom, ilyen lakásban senki nem szeretne élni. A másik gyakori dilemma, hogy zárt vagy nyitott legyen a macskavécé. Nekem volt ilyen is, olyan is, s a zárt fedele igen hamar a lomtárban landolt. Hiába fogja meg ugyanis a szagokat, amíg zárva van, naponta többször ki kell nyitni, hogy kitisztíthassuk. Ilyenkor a felgyülemlett bûz egyszerre vágja mellbe az embert, s végül így is, úgy is kijut a légtérbe, csak sokkal koncentráltabban, így tehát sokkal büdösebb. Úgyhogy én biztosan nem veszek többet ilyet, de sokan szeretik ezt a típust. Kiállításokon mindig megcsodálok egy automata macskavécét, amely érzékeli, ha a macsek bement és kijött, majd az alom csomósodása
(kb.10 perc) után „begereblyézi” a kupacot egy tárolózacskóba. Eddig ez a leghigiénikusabb megoldás, amivel találkoztam, de az ára miatt eddig csak nézegettem, kerülgettem, s mindig úgy tûnt, a körülöttem álló érdeklõdõk közül is sokan jártak hasonló cipõben. Akár fedett, akár nyitott az almos, célszerû egy nagyobb tálcára helyezni, vagy speciális elõtétet tenni a kijárathoz, ami felfogja a macska lábáról leszóródó szemcséket. Így kisebb területrõl kell összetakarítani, és nem tapossuk szét az egész helyiségben.
Tápok A macskatápok is elég erõs szagot árasztanak. Az ember sokszor elgondolkodik, ugyan mit találhatnak a macskák vonzónak ezekben a számunkra meglehetõsen undorító állagú és szagú ételekben. Ezt valószínûleg sosem fejtjük meg. Amit tehetünk ezen „aromák” ellen, hogy a konzerv tápokat nem hagyjuk hosszú ideig a macskák elõtt, hiszen a maradék nagyon rövid idõ alatt borzasztó büdössé tud válni, különösen nyáron. Ha a légy beköpi, néhány óra múltán légylárvák izegnek-mozognak az alján, amitõl a tapasztalatlan gazdi elsõ látásra infarktusközeli állapotba kerül. Célszerû tehát a macskának csak annyi kon-
zerveledelt kiporciózni, amennyit biztosan megeszik, a maradékot inkább dobjuk ki, és mossuk el a tálkát. Mivel a macskák naponta többször esznek keveset, száraztáp és víz folyamatosan álljon rendelkezésükre. Szerencsére ez lényegesen kevésbé büdös, mint a konzervek.
Légtisztítók Az évek során rengeteg dologgal próbálkoztam, hogy a macskatartással járó szagoktól megszabadítsam otthonomat. Az ablakok tavasztól õszig folyamatosan nyitva vannak, de télen is sokat szellõztetek. (Természetesen minden ablakon biztonságos, erõs szúnyogháló van.) Rengeteg sprayt fújkáltam a légtérbe, kipróbáltam folyamatosan párolgó és automata mûködésû légtisztítószereket, csekélyke eredménnyel. A klímaberendezés pollenszûrõje sem jelentett semmi javulást. Külföldi tenyésztõi boltokban hirdettek speciális légtisztító berendezéseket horror áron. Itthon hiába kerestem hasonlót, nem találtam, mígnem egy hipermarket polcán összetalálkoztam egy megfizethetõ árú kínai termékkel. Sokáig kerülgettem ezt is, elvi megfontolásból, ami azonban nem tárgya e cikknek. Végül kb. a harmadik alkalommal megvettem. Pontosan egy hétig mûködött, zúgott, búgott, az áramot biztosan fogyasztotta, de a légtérben semmi változást nem éreztem. A hét elteltével a berendezés is szép csendesen kimúlt. Néhány hónap múlva egy MLM rendszerben mûködõ japán cég légtisztító gépével hozott össze a sors, ami elsõ pillanattól felvillanyozott, elegáns, ígéretes masina volt: nemcsak a szagokat, port, allergéneket és baktériumokat szûri ki a levegõbõl, de negatív ionokkal is dúsítja azt, ami nagyon egészséges. Hátha most…! – gondoltam, de már gyanakvó voltam. Ragaszkodtam hozzá, hogy elõzetesen kipróbálhassam, s derekasan kiállta a próbát. Így már meg mertem venni, amit azóta sem bántam meg. Amikor folyamatosan mûködik a berendezés, bátran hívhatok látogatót, nincs „macskaszag”. De az igazi erõpróbát azzal állta ki, hogy az idén teljesen elmaradt a kiscicák „prüszkölõs korszaka”, ami az elmúlt években szinte menetrendszerûen jelentkezett, bármit csináltam is, s már-már az õrületbe kergetett.
BÚTORAINK VÉDELMÉBEN A lakás bebútorozása bizony minden családban komoly beruházás, s általában szeretnénk, ha a bútorok évtizedekre kiszolgálnának bennünket. Lehet, hogy a macskák titokban a kárpitos- és bútorgyártó-lobby beépített ügynökei? Még ha kissé bizarr is ez a feltételezés, az tény, hogy tevékenységük inkább a gyakori cserére, újrakárpitozásra kényszerít bennünket, mintsem hogy a hosszú távú állagmegóvásban segítene. Fegyverzetük igen széles skálán mozog:
Szõrözés A legenyhébb változat, hogy mindenütt elhullajtják szõrszálaikat. Tévedés azt gondolni, hogy csak a hosszú szõrû fajtákkal van ilyen probléma. Állítom, rövid szõrû házimacskáim ugyanannyi szõrt „bocsátottak ki”, mint a maine coon-ok,
csak az erõs, lándzsaszerû szálak még inkább belefúródtak a textilekbe, így sokkal kellemetlenebb érzést okoztak. Csökkenthetjük a kárpiton, szõnyegen, s nem utolsósorban ruháinkon landoló szõrszálak számát, ha a macskák bundáját rendszeresen kefélgetjük, fésülgetjük, így a szõr nagyját ezek a „fodrászkellékek” felfogják. Azért persze marad így is bõven… Nélkülözhetetlen kellék néhány bársonyfelületû ruhakefe, hasonló bevonatú speciális porszívófej, s jó szolgálatot tesz a turbófejes porszívó is. A ruhákat mosás elõtt célszerû szõrteleníteni, mivel a mosástól összecsomósodott, beékelõdött szálaktól késõbb sokkal nehezebb megszabadulni.
Karmolászás A karmolás a macskának létszükséglet. Mivel neki nincs módja kisollóval és körömreszelõvel manikûrözni, a koptatás az egyetlen mód, hogy rendben tudja tartani a karmait. Erre legalkalmasabbnak a sarkokat szokta kiszemelni, legyen az egy heverõ, puff, vagy fal sarka. Ezért ha macskánk van, a tapétázást jobb, ha elfelejtjük, s inkább festetjük a falakat. A sima fal nem ingerli a macskát karmolásra, de a tapéta – még az üvegszálas is! –
annál inkább. Ha már tapétázott a lakásunk, s nem akarunk ezen változtatni, a sarkokat érdemes mûanyag vagy fa védõlécekkel bevonni. Hogy így hogy marad szép is a lakásunk? Hja, ehhez már egy kis kreativitás is szükségeltetik… A legfontosabb kellék egy macskakaparófa, ami egyben alvó- és búvóhelyül is szolgál a cirmosnak. A macskák imádják magasból figyelni az esemé-
nyeket, ezért minél magasabb, annál jobb. Ha ennek rúdjain élik ki manikûrözõ-vágyaikat, kevesebb kedvük lesz a bútorhuzatokat és tapétát tépni cafatokra. Azért ne reménykedjünk, azok is sorra kerülnek. A kereskedelemben kapható kaparófák között vannak nagyon jó, illetve silány minõségûek is, amelyek egyrészt nem elég stabilak, öszsze-vissza dõlnek a legkisebb terheléstõl, másrészt a kárpitjuk peremén nem hagytak rá elég anyagot, ezért pillanatokon belül lefejtik a macskák. Ráadásul nem is olcsó mulatság, ezért érdemes jól megnézni, mit vesz az ember. Ha ügyes férfi van a háznál, akár otthon is összebarkácsolhat ilyen macskabútort. Sokan vágnak bele ilyen kalandba, fõleg anyagi megfontolásból, ám mivel az alapanyagok elég drágák, nem biztos, hogy végül olyan sokat meg lehet vele spórolni. A kaparófa javítását viszont érdemes házilag elvégezni. Még a legjobb minõségû daraboknál is elég hamar szétkarmolják egyik vagy másik rudat a macskák, elszakítják és lefejtik a kötelet. Ez elég bosszantó, mivel egyébként a kaparófa még bõven jó állapotban van, kár lenne az egészet kidobni. Ilyenkor lefejthetjük a régi kötelet, s barkácsboltokban méterre kapható szizálkötéllel magunk is újratekercselhetjük. Néhány helyen kenjük be ragasztóval a rudat, a kötél elejét és végét pedig rögzítsük kapcsológéppel.
Koszolás Ez fõleg kijáró macskáknál okoz problémát, akik a mancsukon rengeteg koszt, földet, homokot, gazt, falevelet, netán zsákmányállatot cipelnek be a lakásba. Különösen esõs idõben kritikus a helyzet, amikor sárosan, csatakosan a legnagyobb természetességgel ugranak az ágyba, fotelba, s ott kezdenek önfeledt mosakodásba. Ha a macska csak a lakásban él, ez a probléma nem áll fenn, de azért az almosból frissen kiugorva õ is bõven hozhat szétkennivalót a mancsán, fenekén, s ezt szét is fogja kenni. Miután kb. három év macskázást követõen egy garnitúra bútort kidobtam, a következõket már úgy választottam, hogy állandó kárpit helyett inkább lehúzható, mosható huzatú legyen az ülõgarnitúrám minden darabja, a huzatok alá pedig vízhatlan huzatot tettem. Így szükség esetén (ami szinte mindennaposnak mondható) kárpittisztítóval átdörgölöm a kérdéses darabot, s mivel csak egy vékony textilréteg van a vízhatlan bélés fölött, hamar meg is szárad. Idõnként pedig lehúzom és kimosom az összes huzatot. Jelölés Ez bizony igen kellemetlen tulajdonsága a nem ivartalanított macskáknak, s minden híresztelés ellenére nemcsak a kandúroknak! Tüzelõ nõstények
is gyakran hagynak szagjeleket, legfeljebb az õ jelük nem annyira orrfacsaró, mint a kandúroké. Egy bizonyos feromontartalmú párologtatóberendezés csökkentheti a macskák spriccelõkedvét, de mivel ez a magatartás ösztöneikben nagyon mélyen gyökerezik, sok esélyünk nincs, hogy megakadályozzuk. Az ivartalanítás az egyetlen, ami ezt a problémát megoldja, ezért hobbitartóknak feltétlenül ajánlott. Tenyészetekben sajnos ez nem járható út, ezért nekünk el kell viselni ezt a kellemetlenséget. Több helyen a kandúroknak külön házat, lakrészt építenek, vagy külön szobában tartják õket, ahol kedvükre büdösíthetnek. A nõstények jelenléte különösen arra ingerli a kandúrokat, hogy jelezzék, õk a terület urai, és szívesen látnák a hölgytársaságot. Ha mégis kénytelenek vagyunk spriccelõs macskákkal megosztani lakásunkat, a következõket érdemes szem elõtt tartani. Kb. 3040 cm-es magasságban semmi nincs biztonság-
ban, s ez nemcsak a földtõl számítva értendõ, hanem minden felülettõl, szinttõl, amelyre fel tudnak ugrani. Ezért lehetõleg a falakat sokszor lemosható festékkel festessük le, az alsó bútorok legyenek zártak, nyitott polcokra ebben a magasságban ne tegyünk semmit. Ne engedjük, hogy spriccelõs macskánk a szekrény tetejére ugorjon, mivel ha onnan locsolja meg a falat rendszeresen, nem férünk hozzá, hogy lemossuk, s a bûz hamarosan elviselhetetlen lesz. Általában, ami csak lehetséges, legyen kimosható, lemosható anyagból, s tartsuk távol a macskát számunkra elérhetetlen helyektõl, zugoktól.
Piszkítás Ide azok a nem területjelölést célzó esetek tartoznak, amikor a macskák nem az almosban végzik el a dolgukat, hanem bárhol máshol a lakásban. Leggyakoribb ez kiscicáknál, akik még nem tanulták meg a rendet. Felnõtt macskáknál vagy rögzült rossz szokás, vagy valami lelki ok, félelem, boszszú, diszkomfortérzés, esetleg betegség áll a háttérben, amire feltétlenül rá kell jönnünk, ha orvosolni szeretnénk a problémát. Sok esetben a macskák a fürdõkádat választják erre a célra. Ezt elkerülhetjük, ha nem engedjük be õket ebbe a helyiségbe, de ha ez megoldhatatlan, akkor tartsunk a kádban mindig egy kis vizet, amíg a macsek le nem szokik errõl a rossz tulajdonságáról. Ugyancsak ingerlõ terület számukra minden földre dobott holmi, legyen az ruha, nejlonzacskó, új-
ság vagy más hasonló. Értelemszerûen ezt úgy tudjuk kiküszöbölni, ha nem hagyunk a földön ilyen dolgokat. Ugyanez a jelenség persze a fotelban, kanapén is csábító lehet, tehát ott se hagyjunk elöl ilyesmit. Vagyis a macska vagy rendre szoktatja a gazdit, vagy ha az nem hagyja magát, akkor bizony moshat eleget! Természetesen az „alábélelt” huzatok, matracok ilyen esetben is jó szolgálatot tesznek. Erre a célra egyik oldalt gumiból, másik oldalt frottír- vagy flanelanyagból készült matracvédõk a célszerûek. Magam sokáig kerestem ilyen anyagot, végül a Quellénél találtam lepedõt, az IKEÁ-ban pedig matracra húzható változatot. Érdemes ezt még azelõtt beszerezni, mielõtt a macskánk elõször pisili le az ágyunkat, amit aztán soha többé nem tudunk kimosni. Ha a gumis felével fordítjuk felfelé, s arra tesszük a normál lepedõt, baleset esetén csak kimossuk a lepedõt, s lemossuk a gumitakarót. Ezek elég puha anyagok ahhoz, hogy kényelmetlenség, „zizegés” nélkül tudjunk aludni rajtuk. Persze jó, ha a párnák, paplanok is könnyen mosható anyagból készülnek. A gyapjút imádják ugyan a macskák, de moshatóság szempontjából sajnos hátrányos helyzetûnek minõsíthetjük.
AJÁNLOTT ÉS KERÜLENDÕ ANYAGOK, FELÜLETEK, MEGOLDÁSOK Mindezeket a lehetséges károkozásokat figyelembe véve, jól tesszük, ha eleve csak olyan anyagokat, megoldásokat alkalmazunk, amelyeket könnyen tisztán tudunk tartani. A falakról már esett szó.
Padló Ami a padlózatot illeti, legpraktikusabb a járólap, azonban nem mindegy, hogy milyen. Egy korábbi lakásomba egyszer járólapot kerestem, s találtam is egy gyönyörû, világos, fényes lapot. Nem hall-
gattam az eladóra, aki figyelmeztetett: „Asszonyom, ezen még a holnapi ebéd is meglátszik!” Igaza lett. Bár gyönyörû lett a padló, minden hajszál, szösz, vízcsepp azonnal szinte ordított rajta. Arról nem is beszélve, hányszor ültem fenékre felmosás közben én is, s a következõ tulajdonos is… Ezen okulva következõ lakásomban egy rusztikusabb, matt felületet választottam, amely összehasonlíthatatlanul „hálásabb” volt tisztántarthatóság szempontjából. A melegpadlók kicsit nehezebben kezelhetõk, sérülékenyebbek, jobban meglátszik rajtuk minden lábnyom, szétgurult táp vagy alomszemecske. Közepesen sötét színárnyalatot válasszunk, mivel mind a túl világos, mind a nagyon sötét felületen azonnal szemet szúr minden fent említett szenynyezõdés, s ötpercenként senki nem tud takarítani. Feltétlenül lakkozzuk a parkettát, mert a matt vagy a viaszos felületen megõrülünk az állandó macskatappancs-nyomoktól. (Még tiszta lábbal is foltot hagynak.) Az aprómintás mûanyag padló vagy szõnyeg célszerûbb, mint az egyszínû, hasonló okokból. Ami a szõnyegeket illeti, óriási különbségek vannak közöttük. Legkönnyebben porszívózható a „kommersz”, minden szaküzletben kapható, mûszálas, mintásra nyírt típus. A minta itt is célszerû, az egyszínû, „plüssös” felületû szõnyeg mindig szõrösnek, piszkosnak fog látszani. Ráadásul a macskák nemcsak szõröznek és koszolnak a szõnyegen, de gyakran sajnos le is piszkítják, különösen a sarkokban. A hosszú szõrû szõnyegek, flokatik teljességgel kezelhetetlenek egy macskás háztartásban. Hasonlóan csak vágyálom a szép, puha, krémszínû, vagy vaníliasárga szõnyegcsoda. Nálam kb. egy hetet bírna ki. Legrosszabb választásom eddig egy méregdrága, jó minõségû, egyiptomi szõnyeg volt, amelybõl négykézláb porszívózva sem tudtam soha kiszedni a szõrt. Sok elõdjéhez hasonlóan a pincében landolt, majd családon belül elajándékoztam. Bár szeretem a szõnyegeket, hiszen melegséget visznek az otthonba, hosszú évek kínlódása után számûztem õket a lakásomból. Összesen két kisebb, viszonylag könynyen porszívózható darab képviseli nappalimban ezt a termékcsoportot.
Textilek Néhány éve egy kiállítás alkalmával egy kedves ismerõsömnél aludtam, egy vadonatúj bõrkanapén. Egész éjjel alig mertem aludni, az összes támlát, karfát letakargattam, mert ha a macskám csak egy helyen megkarmolja, örökre nyoma maradt volna. Nagyon nem szerettem volna kárt okozni az ismerõseimnek, s szerencsére ez nem is történt meg. Ebbõl a megfontolásból én biztosan nem mernék valódi bõrgarnitúrát vásárolni. A macskaszoba heverõjét viszont mûbõrrel vontam be, miután meguntam, hogy a rendszeresen lepisilt és összeszõrözött takarókat naponta mossam. A mûbõr lepergeti a szõrt, s elég csak nedves ruhával letörölni. Nem olyan nagyon drága, ha szétkarmolják, kicserélem másikra. Hasonló módon a kölyökjátszó belsejét borító „szõrteleníthetetlen” mûfû-szerû szõnyeget is felváltottam mosható PVC-fóliával. Falvédõ gyanánt pedig egy plexilap szolgál, mely-
re üvegfestékkel színes halacskákat festettem, s az alján egy vályú felfogja a kandúrok lecsorgó vizeletét. Ezen átalakítások után lényegesen kevesebb munkával tudom tisztántartani a macskaszobát. Más a helyzet a nappalival és hálóval, amelyeket én is használok, tehát a macskatartás praktikus szempontjait az „embertartáséval”, vagyis a saját esztétikai, kényelmi igényeimmel is összhangba kellett hozni. Itt a már említett megoldásokat (lehúzható, mosható, alábélelt kárpitok, zárt szekré-
nyek, mosható falak stb.) alkalmaztam, olyan bútorokon, amelyek között én is jól érzem magam, de a macskák is használhatják. Kárpitként a leghálásabb a mûbõr, illetve a steppelt orkánanyag, bár ezek nyilván nem minden lakásstílushoz illenek. Praktikus még a meglehetõsen gyakori plüssös, mintás, mûszálas kárpitanyag. Ezt követik a különbözõ vásznak, fõleg a simább, fényesebb felületûek. A szövetek, zseníliák szálát a macskák nagyon hamar kihúzzák, a bolyhos anyagok, a bársony, kordbársony pedig szõrfogó, szinte lehetetlenség tisztán tartani õket. Sokan pokrócokkal, takarókkal védik a féltett kárpitot. Ezek ugyan könnyen moshatók, de porszívózni nehezebb õket, mint a feszülõ, rögzített kárpitokat, a kiporolás pedig macskaszõr esetében nem elég. A függönyöknek inkább a mérete, mint az anyaga fontos. A földig érõ függöny ragyogó hinta és mászóka a kiscicáknak, pillanatok alatt rojtos cafatként lóg a falon. Célszerûbb csak drapériát használni, vagy olyan középhosszúságú függönyöket, amit a macskák nem érnek el. A szalagfüggöny is jó játék, bár valamivel strapabíróbb, mint a szokásos függönyök. Ruhatárunkban is praktikusabb, ha a bõr, mûbõr, farmervászon, orkán, selyem és más fényesebb felületû anyagok dominálnak. Közepesen kezelhetõk a különbözõ pamutok, viszont a bársony, kordbársony, zsenília, flanel és a kötött pulcsik szõr és szálhúzódás szempontjából rosszul vizsgáznak. Ha ilyen ruháink vannak, a szekrény mélyén tároljuk, és macskáktól távol hordjuk õket!
SZÁMÍTÓGÉP, NÖVÉNYEK ÉS EGYÉB APRÓSÁGOK A macskák imádják a számítógépeket, a klaviatúrán mászkálni, a monitor tetején szunyókálni pompás idõtöltés. A gépnek sajnos nem annyira pompás, s nekünk sem. Nálam például egy asztali PC egy pillanatig nem lenne biztonságban, inkább laptopot használok. Egyetlenegyszer hagytam nyitva felügyelet nélkül, amikor is egy gaz, galád négylábú éppen az „enter” billentyûrõl rugaszkodott ugrásra, s ki is törte azt. A nyomtatóban nem hagyhatok papírt, mert rendszeresen lepisilik, hogy a különbözõ kábelekrõl és dobozok-
ról ne is essék szó. Aki teheti, szekrény- vagy szekreterszerû helyen tárolja a számítógépét és tartozékait, amit biztonságosan becsukhat. Aki nem teheti, az inkább hagyjon fel minden reménynyel… A virágokat szeretik a macskák megkóstolni, ami fõleg a virágban tesz kárt. Mérgezõ növények esetében a macskában is. Ha hozzáférnek, a cserepet feldöntik, a leveleket kitörik, a földet kikotorják, s ha elég nagy a cserép, abba piszkítanak. Az ilyen virágtartók tetejét beboríthatjuk szép, nagy kavicsokkal, az legalább a föld kikapirgálása ellen véd. Legbiztonságosabb megoldás azonban, ha olyan helyet találunk a virágoknak, ahol a macskák nem érik el, például a mennyezetrõl vagy ablakkeretrõl lógatjuk õket. Számos apróság eshet még kedvenceink áldozatául, például dísztárgyak, amelyeket lelöknek, kis mütyürök, amelyeket ellopnak, kábelek, amelyeket elrágnak, és így tovább, és így tovább. Általában ne a macskáinktól várjuk, hogy tudják, mit szabad, és mit nem, hanem amit féltünk vagy veszélyesnek találunk, azt ne hagyjuk elérhetõ helyen.
MACSKA AZ ASZTALON Elérkeztünk az elsõ kényesebb kérdéshez: „Hogy kerül a macska az asztalra?” Egyáltalán kerülhet-e oda? A magam részérõl nem szeretem ott látni õket, fõleg az étkezõasztalon, de be kell vallanom, lenevelési módszerem abszolút hatástalannak bizonyult. Próbálkoztam sicceléssel, spriccléssel, egyebekkel, végül belefáradtam. Kezdetben
amerikaikonyhás volt a nappalim, s hogy tudjak fõzni, végül átépíttettem zárható ajtósra. Fõzés közben a macska jelenléte nemcsak nem higiénikus, de veszélyes is lehet. Persze napközben néha elfelejtem becsukni az ajtót, s akkor kedvükre (és az én bosszúságomra) garázdálkodnak a konyhában. Mikor Claytont hoztam Hollandiából, egyszerûen képtelen voltam leszoktatni arról, hogy az étkezõasztalra ugráljon. Ezerszer letettem, ezeregyedszer is felugrott. Végül a tenyésztõje nevetve mesélte, hogy mivel kutyájuk is van, a macskákat õk az asztalon etették. Itt adtam fel a harcot… Késõbb kompromisszumot kötöttünk vele is, s még pár másik macskámmal: az asztalra ugranak, ha eszem, de nem piszkálnak, hanem szépen végignézik (vagyis kinézik a falatot a számból), s a végén az utolsó falatokat megkaphatják. Persze ilyenkor garantáltan csörög a telefon, vagy jön valaki, s ha csak egy pillanatig õrizetlenül marad az étel az asztalon, hát keresztet vethetek rá. Ha beleesznek vagy beleisznak az ételembe, akkor „megszerezték”, természetesen én már akkor nem eszem meg. Nálam ez már túlmegy a tûréshatáron, s gondolom, ezzel a gazdik túlnyomó többsége így lenne, de találkoztam már olyannal is, akit ez sem zavart.
MACSKÁVAL ALUDNI Macskával aludni jó, mert a puha talpacskák érintése, a hozzánk gömbölyödõ meleg macskatest, a halk dorombolás hangja melegséggel, szeretettel, bizalommal és békességgel tölti meg a teret. Macskával aludni lehetetlen, mert ha éjszaka többször felébreszt, döfköd, hogy vakargatást csikarjon ki, ötpercenként átnyargal rajtunk, vadássza a takaró alól kilógó lábunkat, kezünket, orrunkat, akkor nem lehet pihenni. Vannak macskák, akik ideális alvótársak, s vannak olyanok, akiket saját érdekünkben nem szabad a hálószobába engedni. Hogy kinek melyik macskából jutott, szerencse vagy pech kérdése. Ne-
kem van ilyen is, olyan is. Természetesen ez a kérdés nemcsak a macskán múlik. Van, akinél a tûréshatár a hálószoba küszöbén véget ér, és higiéniai vagy más okokból elképzelhetetlennek tartja, hogy a macskát az ágyába engedje. Ez is teljesen normális álláspont. A lényeg, hogy ez esetben következetesen, elsõ pillanattól tiltsa ki a macskát arról a helyrõl, ahová nem akarja, hogy bemenjen. Vonatkozik ez a tanács mindenre, amivel kapcsolatban a gazdi úgy érzi, eddig, s ne tovább, bárhol is legyen ez a határ. A fent leírtak már az elsõ macskától kezdve érvényesek, de természetesen egy-két négylábúval élve a helyzet lényegesen könnyebb, s a számuk gyarapodásával válik egyre kritikusabbá. Különösen tenyészetekben, ahol különnemû, ivarképes felnõtt állatok és kölykök is vannak. Hogy a macskák számában kinél hol a határ, hánnyal tud kellemesen, problémamentesen együtt élni, s mikor válik sokká a sok, azt ki-ki maga tudja eldönteni.
Tóth Nóra Norsycat Maine Coon Cattery
