Médiaismeret a film formanyelve
Plánok, kameramozgások
A filmkép • •
•
A képkivágás a kamera, a művész valósághoz közeledésének első állomása: meghatározza a kép tartalmát, hogy mi kerüljön a látómezőbe, s egyben az így kiválasztott anyag sajátos elrendezését is adja. Az, hogy mekkora térszeletet metsz ki a valóságból a képkészítő, az egy olyan arány, amely megmutatja a dolgokhoz, a világhoz viszonyát. A kép vizuális mezője korlátoltabb a látásunkénál. A vizuális mezőnek nincs rögzített határa, a néző a dolgok helyét, kiterjedését saját térbeli helyzetéből kiindulva értelmezi, önmagával hozza vonatkozásba. A térbeli orientáció helyébe a képfelület új vonatkozási kerete lép. A kép, a képmező határaival képez viszonyítási alapot, ezek révén képezi át térbeli világgá két dimenziós felületét: irányt, feszültséget adva a benne foglaltaknak. A négy határ rögzíti a tér fő irányait. Az elemek helyi értéke attól függ, hogyan viszonyulnak a felület széleihez, az így teremtett világ vízszintes és függőleges tengelyéhez. Metszéspontjuk a képfelület közepe határozzameg az elemek szerepét, jelentőségét. A képi tér egyben pszichológiai tér, a figyelem 5-6 optikai egységet tud átfogni, tagolni.
Plán • Plán (képsík, képkivágás): A kamera és a képtárgy mértékviszonyát jelölő fogalom, melyben a mérték mindig az emberi alak. • A plán vagy képkivágás a hangsúlyozás egyik legfontosabb eleme a filmen, ahol a képtárgy fontosságát többnyire annak relatív - a többi képéhez viszonyított - nagysága (kicsisége) érzékelteti. • Ameddig a kamera nem mozdul meg, a plánfajták viszonylag könnyen azonosíthatók. A kameramozgás azonban a plánok legváltozatosabb kombinációit, s a plántípusok átmeneteinek végtelen sorát hozhatja létre, akár egyetlen jeleneten belül.
Szuperplán • A képen csak az arc egy részlete látható
Premier plán • A képen egy teljes arc látszik
Szűk szekund • A képen a fej és a felső test egy része látható (mellkép)
Szekund • A képen látszik az egész felső test
Amerikai plán • A szereplő körülbelül comb magasságban van vágva
Kis totál • A szereplő teljes egészében látszik. A háttér is jól kivehető • Az alak 30 m-nél közelebb van
Totál • A helyszín teljes egészében látszik • Az alak 30m-nél távolabb van
Nagy totál • Az alakok nagyon messze a horizonton látszanak csak
Ansnitt • Az egyik szereplő hátulról látszik, általában a képernyő jobb oldalán
Plánok • A legelső filmkészítők még nem voltak tisztában a plánváltások jelentőségével. (Szoros összefüggésben azzal, hogy a montázs lehetőségeiről is keveset sejtettek.) A korai némafilmek többnyire egyetlen kamerabeállításból készültek, merev, színpadias hatást keltettek. (lásd pl. Melies filmjeit.) A moziélmény akkor képes majd elszakadni a színháztól, amikor a plánváltások bevonják, az események résztvevőjévé teszik a nézőt, s az eltérő időtartamú s különböző plánok váltakozása sajátos ritmust, tempót ad a képsoroknak. A képkivágások váltakoztatásának - a plánok rendszerében pedig a premier plánnak -rendkívüli jelentősége van abban, hogy a film nemcsak mint új technikai eszköz, de mint sajátos esztétikummal megragadható művészi közlésforma is megszülessen a század elején.
Nézőpont •vízszintes: az optikai tengely vízszintes; •rézsútos: az optikai tengely ferde – ritka; – Alsó gépállás (szélsőséges esetben békaperspektíva) – Felső gépállás (madártávlat)
•függőleges: alulról fel, vagy felülről le. Rendszerint az alsó, illetve felső gépállások a hangsúlyozottabb, drámai értékkel bíró beállítások. •Az alulról való fotografálás általában a személy vagy a tárgy nagyságának kiemelésére szolgál. Lehet félelmetesség fokozó ereje, emelkedettség érzését kifejező. •A felülről való fényképezés éppen fordítva: a kicsinyességet tudja kifejezni nagy érzéki erővel. Ennek is lehet fájdalmas, melankolikus vagy pejoratív értelme.
Mélységélesség •
Mélységélesség: A fotografálásnak az a jellegzetessége, hogy - az objektív műszaki tulajdonságaitól és a megvilágítástól függően - a fókuszban lévő képtárgy előtti és mögötti tartományban is élesnek látja a néző a képet. A rövid fókusztávolsággal dolgozó ún. nagylátószögű objektív ugyanannyi fénymennyiség mellett a tér különböző távolságra lévő pontjait élesebben képezi le, mint más objektívek. Használata nyomán egy-egy filmjelenet megnyílik a tér mélysége felé. A megvilágítástól függően a frontlencsétől már fél méterre lévő tárgy éppúgy élesnek látszik, mint pl. a távolban lévő domboldal.
Kameramozgások •
Kameramozgás - a fogalom a felvevőgép (kamera ) mozgási lehetőségeit (gépmozgás) jelöli egy-egy beállításban a kiinduló helyzethez képest.
•
A némafilm korszakában ritkán mozog a kamera, bár az első, még alkalmi „kameramozgató eszközt" - az egyik, Velencét bemutató filmben egy gondolát - már Lumiere-ék „feltalálták". Az olasz Giovanni Pastrone alkalmazott először kamerakocsit, illetve darut a Cabíria című háromórás történelmi film tömegjeleneteiben. (1914.) A rendkívül fejlett német filmiparban pedig Friedrich Murnau nevéhez kötik a kocsizó kamera alkalmazását. (Az utolsó ember 1924)
•
A film technikatörténetét ettől kezdve a kameramozgató eszközök szüntelen és egyre dinamikusabb fejlődése jellemzi. A felvevőgép a következő mozgásokat végezheti: svenk (vagy panorámázás), lendítés, fahrt (kocsizás), kran (daruzás).
•
A hatvanas évektől a játékfilmekben is elterjedtek az ún. könnyű kézi kamerák. A kézikamerát az operatőr a vállán tartja, s gyakorlatilag teljesen szabadon mozoghat vele. A feladat nem könnyű, mert az elkerülhetetlen képremegés zavaró a vetítőben. A steadycam már egy olyan speciális hidraulikus csillapítással ellátott berendezés, amely képes kiegyenlíteni az operatőr testének mozgását a felvételen, amikor a „kameramozgató eszköz" maga az operatőr. Napjainkban az egyik legeredetibbnek számító filmes elbeszélői mód, az ún. „dogma" követői számára (legismertebb képviselője Lars von Trier, dán rendező) egyenesen tiltott a kiegyenlített, speciális eszközökkel megsegített kameramozgás használata.
Svenk • A svenk a kameramozgás olyan fajtája, amelyben a kamera helyet nem változtat, csak függőleges vagy vízszintes tengelye körül forog. • Többnyire leíró jellegű, megismertet a környezettel. Beszélünk részletes és körpanorámáról. • Ügyelni kell arra, hogy ha a kamerával svenkelni akarok, olyan beállítást válasszak, amelyből biztosított a képek egymásba történő folyamatos átmenete. • A kamera függőleges tengelye körüli vízszintes mozgását panorámázásnak nevezzük. • Ha a kamerát vízszintes tengelye körül forgatjuk függőlegesen, levagy felsvenkről beszélünk. Ilyenkor az optikai tengelyt viszonylagosan emeljük vagy süllyesztjük. A felvétel tárgya a képből vagy az alsó vagy a felső képhatáron keresztül lép ki.
Kocsizás (Fahrt) • A kamera a helyszínen mozgó, gördülő szerkezetre van szerelve, és a szereplőkhöz, tárgyakhoz viszonyítva mozog. A dolgoktól, személyektől való távolságát változtatja, de ha azok is mozognak, velük együtt is haladhat a távolságot tartva. • Az előrekocsizás ráközelít valamilyen tárgyra, kiemel. Leggyakrabban használt kocsizási forma. Ez áll a legközelebb a normális emberi magatartáshoz, a megfigyelés mechanizmusához, amellyel az érdeklődésre igényt tartó dolgot, eseményt az ember szemügyre vesz. • A hátrakocsizással a kamera eltávolodik, ezáltal nagyobb egészbe, szélesebb környezetbe ágyazódik a kompozíció. • Az oldalkocsizásnak rendszerint leíró jellege van. Pl. az emberek előtt végig guruló kamera bemutatja az ott álló személyeket. • A körbekocsizással a tárgyat a kamera körbejárja, ezáltal részletez és hangsúlyoz. Ez a forma valójában a panorámázás egyik különleges változata.
Lendítés • A lendítés rendkívül felgyorsítja a látott képet. A nagy sebesség következtében a kiinduló kép és a befejező kép között elmosódnak, absztrakt mintává folynak szét a tárgyak. Ezt a jelenetek, riportok szétválasztására szokták alkalmazni
Daruzás (Krán) • A daruzás a helyváltoztatást szintváltoztatással oldja meg (háromdimenziós mozgás). • Megkülönböztetünk emelkedő, süllyedő, átlós és kombinált daruzást. A kamerának ilyen fajta mozgatása komoly technikai felszereltséget igényel. Egészen egyszerű formája a liftezés. Ilyenkor az operatőr maga mozog daruszerűen (kézi kamera).
Variózás (Zoom) • Optikai (látszólagos) mozgás: a képsíkok folyamatos átmenete, változtatása, közeledés vagy távolodás a felvétel tárgyához a kamera egészének elmozdítása nélkül, csupán optikai eszközök segítségével. Két formája van: a közelítés és a távolítás.
Szubjektív kamera • Az operatőrre erősített kamera együtt mozog a témával. A jelenetet a szereplő szemszögéből láthatjuk
