Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskola Építőművészeti Szak
Média az építészetben I.
Villányi Norbert témavezető: Wesselényi-Garay Andor 2010/2011 tanév 1. félév
Tartalomjegyzék
Bevezetés
3
Az érzékelésről
4
Távérzékelők
4
Közvetlen érzékelők
5
...
5
A média
6
A média korszakolása
6
A média szerepei
7
Dokumentáló média
7
Tájékoztató média
7
Leválasztható média
8
Értelmező média
8
...
8
Virtuális valóság?
9
Képzelt tér
9
Virtuális tér
10
...
10
...
11
Felhasznált irodalom
12
2
Bevezetés
“Az építészet nem csak négy fal és a plafon, hanem ezeken túl és elsősorban az általuk közrezárt lég és tér.” Lao Ce
A doktori iskola keretein belül tervezett kutatásaim az érzékelt építészeti terek leképezésére és megváltoztatására képes lehetőségekre összpontosulnak. Első dolgozatomban az érzékelés eszközeit és folyamatát, valamint az építészeti terek megjelenési felületeit veszem számba. Egyrészt a valóság közvetlen megélését és annak lehetőségeit, de ezen túl az anyagnak és a térnek azt az észlelését amit kiegészítenek, értelmeznek vagy épp átértelmeznek egyéb, a térhatároláson túli eszközök. Másrészt a leképezett tér tapasztalását, amikor a tér bemutatása közvetetten történik. Azokat az eszközöket és lehetőségeket, amik a leképezett tér megértéséhez, rekonstruálásához szükségesek. Végül azt a speciális esetet vizsgálom meg röviden, amikor nem a fizikai valóság megélésén keresztül alakul ki a térérzet, hanem amikor az érzetet a materiális teljes kizárásával, pusztán az érzékszervekre gyakorolt mesterséges hatásokkal hozzuk létre az egyénben. A tanulmányban folyamatosan az építészeti térről és annak vetületeiről, dimenzióiról esik szó, azonban fontos megjegyezni, hogy ez a tér nem azonos a térelméletekben tárgyalt filozófiai és/vagy építészeti térrel. Látni fogjuk, hogy a tér érzékelése jelentős mértékben kultúrafüggő és így az adott korban és helyen uralkodó térszemlélet nagyban befolyásolja a térérzetet. Az egységesen elfogadott euklideszi világ, majd a szintén teljes érvényűen elismert nem-euklideszi geometria korában még létezhetett egységes térelmélet, de Einstein relativitás elmélete óta ilyet, a számtalan próbálkozás ellenére, nem alkottak. Mindent lefedő, egységes elmélet megalkotására ma már nincs lehetőség.
3
Az érzékelésről
“...A világot, mint olyant, soha nem ragadhatjuk meg, csak az érzékszerveinket érő fizikai hatásokat észleljük.” F.P.Kilpatrick
A tér teljes megtapasztalásához minden érzékszervünkre szükségünk van. A minket körülölelő “valóság” nemcsak vizuális és auditív térből áll. Térérzetünket nagyban befolyásolják az olfaktórikus (szaglási), taktilis és kinesztétikus ingerek is. Ezen érzetek összessége az agyban az emberre jellemző absztrakcióban válik megélt térélménnyé de tanulás, tapasztalás nélkül környezetünk értelmezhetetlen marad számunkra.
Távérzékelők
A látás a legkésőbb kialakult és egyben legbonyolultabb érzékünk. Általános esetben idegrendszerünk nagyságrendekkel több információt kap a szemünkön keresztül, mint a többi érzékszervünkön. Gibson szerint a látás során a retinán létrejövő képet, a “virtuális mezőt”, az agyunk a korábbi tapasztalatokkal kiegészítve dolgozza fel és hozza létre a látásérzetet, a “vizuális világot”. Az észlelés folyamatában a tapasztalás, a tanulás játszik főszerepet. A tér, a mélység érzékelése nem a két, egymást fedő vizuális mező okozta sztereoszkopikus hatás következménye, hanem ennek a tanulási folyamatnak köszönhető. “A mélységérzet nem az érzékek gyümölcse, hanem egyszerűen a vizuális tapasztalás dimenzióinak egyike.” (J.Gibson) Ennek bizonyítéka, hogy a látás emberre jellemző formája kultúrafüggő. A mai kor nyugati embere a tárgyakat érzékeli, a közöttük lévő teret viszont nem, míg keleten a teret érzékelik, amit “közbenső intervallumnak” hívnak. (Míg a keleti művészet a nézőpontot mozdítja el, a jelenetet rögzítettnek tekinti addig a nyugati művészet általában fordítva teszi ezt.) Az eszkimók térérzékelése viszonylatokon alapszik. (Olvasni, képet nézni ugyanúgy tudnak oldalról vagy fejjel lefelé mint “rendesen”. A vízben lévő szigetekről, jégtáblákról nem látvány alapján rajzolnak térképet a, hanem a nekik csapódó hullámok hangja segítségével.) Az emberi fül 10 méteres távolságig segédeszközök nélkül is hatásos érzékszerv, de “hatótávolsága” és a hallás útján szerzett információk mennyisége is jóval kisebb, mint a látás során szerzett ingerek. A vizuális információ általában egyértelműbb, összpontosítottabb, mint az auditív. A térérzet kialakításánál mégsem hagyhatók figyelmen kívül a hangok. J.W.Black tanulmánya szerint egy terem méretei és visszhangtulajdonságai az olvasó ember olvasási sebességére közvetlen hatással vannak. (Nagyobb, hosszabb rezonancia idejű
4
termekben lassabban olvasnak.) A látáshoz hasonlóan a különböző kultúrákban az auditív térhez való viszonyunk is különböző. Európában az akusztikai hatások minél hatékonyabb szűrésére törekszünk, de egy keleti ember számára papírfalak is elegendőek. (Tudományos mérésekkel bizonyították a különböző auditív terekben a más-más kultúrában felnőtt emberek koncentráló képességét.) A kommunikáció legősibb és egyik legfontosabb közege a szag, mégis a mai kor nyugati emberének szaglószerve kulturálisan fejletlennek tekinthető. A szagok sokkal mélyebb emlékeket ébresztenek bennünk, mint a látás vagy a hallás. A szaglásunk folytán szerzett ingerek egy része nem is tudatosul bennünk, de szervezetünkre komoly hatást gyakorol. Az olfaktórikus ingerek érzékelés és értelmezése is kultúrafüggő. (Az arabok érzékelik az emberek szándéka és szaga közötti összefüggést.) Az érzékelés során az egyes érzékszervek által tapasztalt érzékletek mellé az emberi agy képes behelyezni hiányzó részleteket. (Például lódobogást hallván tudatunkban azonosítjuk a haladó lovat, annak látványával, sebességével, illatával.)
Közvetlen érzékelők
Az egyensúlyi érzékszervek működése koordinálja a téri helyzet és a mozgás összerendezését, ami biztosítja a homeosztázishoz szükséges speciális érzékelést és a reflexműködés megindítását, valamint ez tartja számon az emberi szervezet térbeli helyzetét és mozgását is. A mindennapi élet fontos része a kinesztétikus tér. Ha ez a tér túlságosan szűkös, akkor az a szabad mozgás korlátozásával, fizikai akadályokon keresztül hat a térérzetre. Ha két azonos méretű térben ugyanazok a berendezési tárgyak két különböző módon vannak elhelyezve, akkor azt az elrendezést érzi a mai kor nyugati embere tágasabbnak és így a teret nagyobbnak, amelyikben a tárgyak elhelyezése nagyobb mozgás szabadságot biztosít. A különböző kulturális hatásokat jól jellemzi, hogy a japán kultúrában a szoba sarkait üresen hagyják és középre helyeznek mindent, a nyugati ember ezeket a sarkokat kitölti és a falhoz állítja berendezési tárgyait. A tér érzékelése taktilis ingerekkel úgy lehetséges, ha létrejön a személyes kapcsolat az érzékelő és a térhatároló között. A keleti térszervezés erre ad lehetőséget, amikor az embert “odaengedi” a falhoz. Az egyes felületeket csaknem kizárólag tapintással tudjuk érzékelni.
...
Bolnow megállapítja, hogy a tér nem a fizikai valóság szubjektív észlelése, hanem az ember egzisztenciájának része. A tér érzékelése kiegészül egy adott kultúra által meghatározott látásmóddal, térszemlélettel. Az egyén térérzékelését az emberre jellemző sajátos érzékelés, az egyént jellemző egyedi érzékelés és az adott kor és helyszín kulturális determinációjú térszemlélete együttesen határozza meg.
5
A média
“... az ember természeténél fogva társas élőlény... A társadalom természet szerint előbbre való, mint az egyes ember... Aki nem képes a társas együttélésre, vagy akinek autarkiája folytán semmire sincs szüksége, az nem része a társadalomnak, mint az állat vagy az isten...” Arisztotelész: Politika
A valóságról szerzett adatok kezelése, az információ feldolgozása minden élő szervezet számára létfontosságú folyamat. Ezen szervezetek bármiféle együttélése elképzelhetetlen kommunikáció nélkül. Mint minden organikus rendszernek, az emberi társadalmak létének is alapfeltétele az információ áramlása. Minden olyan eszközt ami információt hordoz médiának (egyes számban médium) hívunk.
A média korszakolása
Az emberiséggel egykorú a tudatos igény az információ megosztására. A technika fejlődésével a kommunikáció különböző csatornákon keresztül történt, ezek alapján négy nagy korszakot különíthetünk el:
- elsődleges vagy primer média korszaka
- másodlagos vagy nyomtatott média korszaka
- harmadlagos vagy analóg média korszaka
- negyedleges vagy digitális média korszaka Az ősember barlangrajzai, a sumer agyagtáblák, az egyiptomi papirusztekercsek, a középkori kódexek mind a primer média korában keletkeztek, de ide tartoznak a hírnökök által, szóban továbbított üzenetek is. A másodlagos kor, amit Gutenberg-galaxisnak is nevezünk, a XV.század közepétől kezdődik és a XX.század második felében jósolt válsága és halála még mindig nem következett be. A harmadlagos média kora a XIX.században a távíró feltalálásával köszöntött be és a rádió illetve a televízió elterjedésével teljesedett ki. A negyedleges kor, amit a második után hívnak digitális Gutenbergnek is, a XX.század végén, az internet térhódításával vette kezdetét.
6
A fentiekből látszik, hogy a technikai fejlődés súlyponti eltolódásokat okozott, egyes korábbi médiák az újak következtében átértékelődtek, használatuk megváltozott, de a különböző korszakok párhuzamosan léteznek egymás mellet.
A média szerepei
A klasszikus média négy, egymástól lényegileg különböző feladatot láthat el a “gyakorlati” építészetben. A “gyakorlati” kitétel azért fontos, mert jelen dolgozat nem vizsgálja az építészetelméleti fejtegetéseket, az építészet társadalomszociológiai vonatkozásait és egyéb hatásait. Nem az építészetet magát vesszük górcső alá, hanem a média olyan eszközeit, amivel az építészet értelmezhetővé válik, esetleg aminek hiányában nem értelmezhető az építészet vagy hozzáadott értéket helyez az építészeti munka mellé. A négy részterület a következő (az első kettő elsősorban leképezés, a második kettő hozzáadás formájában jelenik meg a gyakorlatban): - dokumentál - tájékoztat - az építészeti értéktől elkülöníthetően jelenik meg - az építészeti érték szerves részét képezi A felsorolt feladatok egymástól nem mindig különíthetők el, sok esetben átfedések, metszetek mutatkoznak.
Dokumentáló média
A dokumentálás minden esetben egyfajta leképezést jelent. Az épített környezet, az építészeti gondolat transzformálását jelenti egy hordozó felületre. Az átalakítás megkerülhetetlenül tömörítéssel és így információ vesztéssel jár együtt. Ezt könnyű belátni, már csak azért is, mert ezekben az esetekben mindig lépték vagy/és dimenzió váltás történik. Ide tartoznak elsősorban a tervrajzok és a kifejezetten erre a célra készült fotók, filmek, szöveges (műszaki) leírások. Az építészeti gondolat, elmélkedés leképzésének folyamata is egyfajta dokumentáció, ezért az értekezések, interjúk is a dokumentáló média kategóriába sorolhatók.
Tájékoztató média
Először talán úgy tűnik, hogy a tájékoztatás nem illik ebbe a felosztásba, de az építészet értelmezésében és menedzselésében betöltött szerepe miatt ide kell sorolnunk. Kétségtelen, vékony a határvonal ami elválasztja attól, amikor már az építészet jelenik meg a médiában és nem is létezik mindig.
7
A tájékoztató média műfajába sorolhatók a képi megjelenítés különböző fajtái, amikor azok nem dokumentációs céllal készülnek (épületfotók, filmek, skiccek, rajzok, festmények, stb.) valamint minden egyéb írásos műfaj, a kritikától a bedekkerig.
Leválasztható média
A média megjelenésének azok a formái, amik csak ideiglenesen jelennek meg vagy önállóan is értelmezhetőek tartoznak a következő csoportba. Az ilyen, hozzáadott értékkel bíró média megjelenések tekinthetők építészeti társművészeti alkotásoknak. Ez a kapcsolat média és “építészet” között a barlangrajzokkal vette kezdetét, de nemcsak szobrokat, festményeket, üvegablakokat és egyéb, hagyományos, ipar- és képzőművészeti alkotást sorolhatunk ebbe a kategóriába. Ide tartozik minden egyéb alkotás, ami magát az építészetet tekinti médiának, azaz saját magát (csak) ezen a felületen képes megjeleníteni, de nem válik az építészeti gondolat részévé, az nélküle is kerek egészet alkot.
Értelmező média
Amikor az építészeti érték szerves részét képezi a média, akkor annak jelenléte nélkül az építészeti gondolat vagy alkotás nem értelmezhető vagy teljesen más értelmet nyer. A fény és a tér viszonya a legelemibb ilyen, egymástól leválaszthatatlan kapcsolat, hiszen fény hiányában, vizuális élmény nélkül teljesen más térélményt élünk meg. De csak és kizárólag a fény tudatos alkalmazása teszi a fényt információ hordozóvá.
...
A fenti feladatok közötti átjárás sokszor nem értelmezési kérdés, hanem a térben és/vagy az időben végbement változások eredménye. Itt ne arra gondoljunk, hogy egy tervrajz esztétikai szépsége vagy kora folytán válik önálló értékkel bíró műalkotássá. Arról a folyamatról van szó, amikor az egyik (építészet vagy média) megsemmisülése magával hozza a másik megsemmisülését is vagy épp ellenkezőleg, annak új értelmezést, új “életet” ad.
8
Virtuális valóság?
“Köztudott, hogy végtelen számú világ létezik, egyszerűen azért, mert végtelen tér áll rendelkezésre. Mindazonáltal nem mindegyiken van élet, ezért a lakott világok száma véges. Bármely véges szám osztva a végtelennel, jó közelítéssel nullát ad eredményül, így az Univerzum átlagos népsűrűsége nullának mondható. Ebből következik, hogy az Univerzum népessége, maga is zéró, vagyis azok a személyek, akikkel időnként összefutunk, csupán a zabolátlan fantázia termékei.” Douglas Adams
A fentiekből kiderült, hogy minden érzet egy összetett folyamat eredménye, aminek létrejöttében a fizikai valóság csak egyetlen szereplő. Az emberiség, történelme során számtalan eszközzel próbálta manipulálni ezt az érzetet. De mi történik akkor, amikor ezt a szereplőt kiiktatjuk a folyamatból?
Képzelt tér
Az emberi pszichikum képes arra, hogy a valóság elemeinek gondolati továbbfolytatásaként, eszmei kombinálásaként olyan új képet alkosson, amelyek ilyen formában nem léteznek a valóságban. A térérzékelés kultúrafüggősége és az ebből eredő tanulandósága folytán az érzet kialakulása a korábbi tapasztalatokon alapul. Nem kell, hogy az érzékelés teljes körű legyen az érzet teljességének létrejöttéhez, mivel a korábbi tapasztalások alapján a hiányzó információk behelyettesítődnek. Ennek a behelyettesítésnek a szélsőséges esete, amikor pusztán egyetlen érzékszervünkön keresztül, például csupán verbális úton jutunk információkhoz és a vizuális világot ez alapján alkotjuk meg. Képesek vagyunk a fizikai valóságtól különböző, az ott uralkodó törvényeknek ellentmondó vizulás valóságot létrehozni, a korábban megtanult képek segítségével. A képzelt tér alapvető tulajdonsága, hogy a hiányzó részek behelyezésének folyamata nem egy közvetlen inger hatására indul meg, hanem egy adott impulzus hatására, a korábbi tanulási folyamat eredményeként létrejött “képzelt” érzetet egészít ki. (pl. A lódobogást nem halljuk, hanem egy inger hatására csak elképzeljük a lódobogást)
9
Virtuális tér
A képzelt tértől eltérően a virtuális tér valamilyen formában felépített, modellezett térrendszer. Olyan tér, aminek a korlátai tőlünk függetlenül adottak és ezek a korlátok meg is szabják a virtuális térben való létezésünket. A virtuális térre ugyanúgy jellemző az anyagtalanság mint a képzelt térre, de amíg a képzelt valóságot felépítő elemek az ideából erednek, addig a virtuális valóság építőkockái a fizikai valóságban gyökereznek. A virtuális tér érzékelése ugyanolyan folyamat során történik, mint a valós fizikai térélmény létrejötte csak az ingereket mesterségesen hozzuk létre.
...
A jelenleg létező virtuális valóságok mindegyike a fizikai valóság torzított, annak kiterjesztet mása. Létezésüket az anyagi valóságból fakadó igények hozták létre. Az első virtuális tereket létrehozó impulzusok talán azok a térképek lehettek, amiket eleink a homokba rajzoltak. A mai kor virtuális valóságai 4-5 dimenziósak is tudnak lenni, amiben a szereplők otthonosan mozognak. A tanulmány elején megállapítottuk, hogy a tér érzékelése az ember egzisztenciájának része. A fizikai valóság szubjektív értékelésén túl hatással van rá az adott kor térszemlélete, kultúrája. Amíg a virtuális világot a fizikai valóság kiterjesztésének, folytatásának képzeljük, addig hiányosságként fogjuk fel az érzékelések minőségi és mennyiségi hiányosságait. A fizikai tér tapasztalásának teljességéhez szükségünk van az összes érzékszervünk megfelelő működésére és a megfelelő ingerekre. A térérzet minőségét rontja, ha valamelyik hiányzik, de a tapasztalat segít behelyezni a hiányzó érzetet és kiegészíti az élményt. A virtuális világban felnövő egyén számára az nem a valós fizikai világ torz mása, hanem egy másik világ. Amikor a fiam átlép egy virtuális térbe (vagy az egyikből a másikba), akkor otthon mozog mindegyikben, nem a valós világ alapján értelmezi az ott tapasztaltakat. (Az anyanyelvet hozhatnám példának. Hiába tanul meg valaki felnőtt fejjel nyelveket, csak nagyon hosszú tanulási folyamat eredményeként érheti el azt, hogy más nyelven gondolkodjon, mint az anyanyelve. Aki többnyelvűként nevelkedett, annak nem ugyanazt a feladatot jelenti egy másik nyelven megszólalni, mint annak, aki később sajátította el azt.) A virtuális világokat, tereket ma még sokan veszélyesnek, károsnak tarják. Az egyik játékgyártó cég épp a napokban adott ki egy figyelmeztetést, miszerint a fiatal gyermekek fejlődésére káros lehet, ha túl sokat használják az általuk fejlesztett virtuális térélményt nyújtó játékkonzolt...
10
...
“A téridő feldarabolása tárgyakra és cselekvésekre, adott világunkon belül, különlegesen értelmes módja annak, hogy előrejelzéseket hozzunk a világról és a benne lévő dolgokról. Ha egy kiterjedéssel rendelkező szilárd anyagot tárgynak fogunk fel, azaz az összes részének együtt adunk mentális nevet, akkor kézenfekvő az az előrejelzés, hogy a dolog részei a tér ugyanazon területét foglalják el, és együtt, egységben mozognak. És a világ legtöbb részében a jóslat helyesnek bizonyul. Fordítsuk el tekintetünket, és a nyúl még mindig létezik; emeljük fel a nyulat a tarkójánál, és láthatjuk, hogy lábai és fülei együtt jönnek vele.” Steven Pinker
A tanulmány első része azokat az eszközöket és szempontokat írta le, amelyek segítségével a következő évek során a kutatásaimat folytatni szeretném. Ebben a dolgozatban nem tértem ki az egyes elemek külön, részletes ismertetésére, ezeket majd a jövőben veszem sorra. A leképezések és értelmezési lehetőségeket kínáló eszközök közül különös figyelmet szeretnék a fénynek szentelni. A fény különböző megjelenési és felhasználási lehetőségeinek, úgymint a valóságot rögzítő, leképező film, egy meglévő architektúra (át)értelmezésében résztvevő elem vagy virtuális térérzetet létrehozó vetítés.
Budapest, 2011. január Villányi Norbert
11
Felhasznált irodalom
Balázs Péter: Tér-táj-tűz DLA értekezés, Pécs, 2008 Edward T. Hall: Rejtett dimenziók Stephen Hawking: Einstein álma Vince Kiadó, Budapest, 1999 W.H.Ittelson and F.P.Kilpatrick: Experiments in perception Scientific American, 1951 August Kunszt György: Értékválság az építészetben és a modern szakralitás Terc, Budapest, 2004 Samarth Maradia: Media and architecture CEPT, India, 2003 Moravánszky Ákos - M.Gyöngy Katalin: A tér, kritikai antológia Terc, Budapest, 2007 Bruno Zevi: Architecture as space Horizon Press, New York, 1957
12
