Jogtudomány és jogoktatás térben és időben III.
ME ÁJK Doktorképzés V. 2004. október 18.
a ius commune recepciója • hosszúlefutású kultúrtörténeti és szociológiai folyamat • földrajzi területenként eltérő időpontokban lejátszódó, de összeurópainak tekintett folyamat • lényege a jogéletnek, a jog művelésének tudományossá válása, vagyis a jogi, politikai kérdéseknek a korabeli tudomány, elsősorban a skolasztikus jogtudomány segítségével való megoldása, a közélet racionalizálása • a ius commune jogvégzetteken keresztüli beszivárgása az egyes társadalmak jogéletébe (előbb politikai, majd gyakorlati jogéletbeli alkalmazásuk) - „csendes recepció” • néhol törvényhozási aktussal írják elő a ius commune alkalmazását - „formális recepció” Reichskammergerichtsordnung - 1495
az usus modernus Pandectarum (1) • A 17. század a német magán- és közjogtudomány születésének évszázada
– a római jog gyakorlatbeli szubszidiárius alkalmazása, – az európai jogtudomány eredményeinek ütköztetése a helyi partikuláris jogokkal és joggyakorlattal, – a római jog „asszimilálásának” folyamata jellemezte a birodalmi jogászok tevékenységét már a 16. század végétől – a Birodalmi Kamarai Bíróság joggyakorlatának feldolgozása (Joachim Mynsinger, Andreas Gail) volt az első lépcső, mely egy önálló német jogtudomány kialakulása felé vezetett
• A német jogászok praktikus, a hazai szokásjogot is figyelembe vevő beállítottsága a 17. századtól a korábbitól eltérően kezdte értékelni a római jog szerepét a német joggyakorlatban: a római jognak csak a gyakorlat által kívánt szabályai és csak a gyakorlat által megkívánt módosulásokkal kerültek alkalmazásra
az usus modernus Pandectarum (2) • A ius commune tudománya, a 17. század általános empirizmusát követve kénytelen volt a korábban uralkodó, a szent és sérthetetlen tekintélyű jogkönyveket interpretáló, azok tételeit időtlenül örökérvényűnek tekintő és a jogi problémák megoldásánál abból kiinduló kazuisztikus mos italicust elvetni. • Az új módszernek továbbra is az egyes jogesetből kellett kiindulnia. Értékelnie kellett az esetet, el kellett helyeznie a jogintézmények elméletben lassan kialakuló rendszerében. Az alkalmazandó jogszabály ilyetén megállapítása után kellett megoldani a problémát. • A rendkívül sok szintű joganyag rendszerbe foglalása, az alkalmazandó pozitív jog megállapítása és a gyakorlat számára való érthető közvetítése lett az új magánjogtudomány, az usus modernus Pandectarum fő törekvése. • Hosszan tartó tudományos feldolgozás révén kialakult a ius commune pozitív dogmatikája, mely már nem az autoritatív szövegeket, hanem a magánjogi joggyakorlatot tartotta szem előtt • a német alkotmánytan és közjogtudomány kialakulása és gyors felfutása is jellemző - új jogi szakterület alakul: ius publicum Romano-Germanicum
umP - hatás a jogoktatásban (1) • A 17. század egyetemi jogoktatását az önálló „elméleti-praktikus” német jogtudomány (iurisprudentia romano-germanica) fellendülése, illetve a kívülről, elsősorban Németalföldről érkező hatások befolyásolták. • A jogászok újólagos gyakorlat felé fordulásának párhuzamaként az előretörő újabb jogoktatási „irányzat” abban különbözött a 16. század elejének reformmozgalmaitól, hogy a gyakorlati igényeket ismét jobban szem előtt tartotta. Jellemzők:
– Az oktatás egyre inkább elszakadt az egyes törvényhelyek exegézisétől. Ennek helyére az Institutiók összefüggő tárgyalása, vagyis egy gyakorlatipedagógiai szempontokat jobban figyelembe vevő módszer lépett. – A reform kihatással volt a hagyományos „rendes” előadásokra, amennyiben a haszontalan anyagrészeket megpróbálta kiszorítani az oktatásból. – A rendes előadások mellé - melyeket a gyakorlatban teljesen elfoglalt ordináriusok helyett helyettesek adtak általában elő - a magánkollégiumok (conversatoria, examinatoria, disputationes) léptek az oktatás új, fontos intézményeiként. Ezek nem voltak kötve a hagyományos oktatási anyaghoz és módszerekhez. Hamarosan a karok is ajánlották ezeket a foglalkozásokat a hallgatók számára, s végül a tantervben is helyet kaptak. – Ezek után a különböző oktatási rendezvényeket publica, privata és privatissima jelzővel illették. Az új előadási formát a gyakorlati jogi munkára való jobb előkészítés igénye hívta életre.
umP - hatás a jogoktatásban (2) További jellemzők:
– A hagyományos, a Corpus Iuris könyvei szerint felépülő tanszéki rendszer lassú felbomlása (a strassburgi statutumokban a hagyományos anyagbeosztást modern, szisztematikus tananyagok váltották fel már a XVII. század legelején) – A ius publicum, a római jogból és a hűbérjogból kinőtt tantárgy volt a német jogi karok nagy „újítása” a XVII. században. A század második felében megszaporodtak az ilyen tárgyú előadások. Több helyen a hűbérjoggal együtt adták elő, de 1700 táján már több karon külön tantárgyként szerepelt. – A közjog tantervben való megjelentetése a korai felvilágosodás egyik reformkövetelése volt. A magánjognál méltóbbnak és hasznosabbnak tartották a hallgatók számára. A felvilágosult szellemű reformok a közjog oktatását, elsősorban hallei mintára mindenütt bevezették. – A tudományos feldolgozás középpontjába került ius patrium vagy statutarium külön tanszékkel a XVIII. században honosodott meg a német karokon (Lipcse 1702, Kiel 1712, Tübingen 1727), elsősorban holland mintára. Már a 17. század elején felfedezhető egyes tantervekben a hazai jog és a római jog eltéréseinek alapos vizsgálata (1604 Strassburg, 1634 Erfurt).
új korszak - természetjog A természetjogi gondolkodás és a természetjog, mint a jogtudomány alapozó ismeretkörének XVII-XVIII. századi fellendülését alapvetően három okra vezethetjük vissza: – a geocentrikus világkép megváltozásával a természettudományi gondolkodásban bekövetkezett alapvető változásokra, melyek az összes tudományokban, így a „társadalomtudományokban” is jelentős módszertani átalakulást eredményeztek; – a reformáció hatására, mely új egyházak létrejöttében és a teológiai igazságok bizonyos relativizálásában nyilvánult meg elsősorban; – az abszolutista állam megjelenésére, a feudális és rendi államkapcsolatoktól eltérő „nemzetállami” formák kialakulására.
racionalizmus - észjog A jogi gondolkodás, és a jogoktatás szempontjából a karteziánus racionalizmus hatása emelendő ki. A tekintélyelvűség tagadása, a kanonizált (antik) jogforrások autoritásával szembeni kritikus elemzés módszere hamar utat talált a jogi gondolkodásban is : – a matematikai megközelítés, – az evidens tényekből való kiindulás, – a bonyolult szabályok egyszerűbbekre való visszavezetésének igénye erősen befolyásolta a sok tekintetben középkori gondolkodásmódhoz kötött jogtudományt. • A karteziánus megközelítés hatására a jogban is el kezdték keresni azokat a magasabb rendű szabályokat, amelyekből az egyes jogszabályok levezethetők lettek. A szisztematikus-deduktív módszer vált uralkodóvá a jogtudományban. • Az eseti döntéseket elválasztották az azok alapjául szolgáló és kidolgozandó alapelvektől, melyek alapján aztán más jogesetek is megoldhatóvá váltak. • A módszer karöltve a joggyakorlatra koncentráló és szintén általános tudományelméleti alapokon nyugvó empirizmussal a XVIII. századtól egyre inkább utat talált a jogi oktatásba is. • Az Institutiók pozíciója tovább erősödött a Corpus Iuris többi részeivel szemben. • A Corpus Iuris középkor óta ratio scriptanak, a jogi ésszerűség megtestesítőjének tartott szabályai a felvilágosult, racionalisztikus gondolkodás mércéjével mérve sokat veszítettek tekintélyükből, heves kritikának voltak kitéve.
felvilágosodás és észjog A
folyamat beleillett a kor általános társadalom- és művelődéstörténeti történéseinek sorába • A XVI. Lajos Franciaországában kialakult irodalmi vita, az ún. querelle des anciens et modernes legfontosabb kérdése az volt, hogy az ókor irodalmát továbbra is abszolút példaképnek kell-e tekinteni vagy pedig a korabeli irodalom is legalább egyenrangúnak tekinthető vele, ha nem mindjárt értékesebb is annál. • Először itt merült fel az az „eretnek” gondolat, hogy a korabeli civilizáció – s itt figyelembe jöttek az akkor fellendülő természettudományok eredményei is – magasan felülmúlja az ókor műveltségét. Ezzel tulajdonképpen először ingott meg Európa történetében az antik kultúra magasabbrendűségébe vetett, korábban általános hit. Az így trónfosztott ismeretek helyét a racionális gondolkodás korabeli eredményei foglalták el. • Hasonló folyamat játszódott le a XVII-XVIII. században a jogtudomány területén is. Ekkortól a római jog nem azért érvényesül, mert ésszerű, hanem éppenséggel csak akkor tekinthető érvényesnek, amennyiben ésszerű. • A XVII-XVIII. században tehát megingott a közös jogi (ius commune) források teljességének ésszerűségébe vetett évszázados meggyőződés. A római jog közismert elveit, szabályait kezdték az ésszerűség szempontjai szerint vizsgálni és bírálni.
a természetjog Az ésszerűség ezen korszakában következett be az egységes európai jogtudomány utolsó nagy fordulata, a természetjoghoz fordulás: • A természetjogi megközelítés legfontosabb jellegzetessége az volt, hogy teljesen elszakadt a történeti forrásoktól és a hagyományos tekintélyektől, s ugyanakkor egy új jogrendszer megteremtésére törekedett, melyet az ésszerűség segítségével közvetlenül levezethetőnek tartott. • Ezen dedukció kiindulópontja a társadalmi szerződés gondolata volt: az emberek egy meghatározott tartalmú szerződéssel hozták létre államilag és jogilag rendezett közösségeiket. • A szerződés tartalmát az ember természetéből és azokból a jogokból látták levezethetőnek, melyekkel az emberek valamikor a természetes szabadság állapotában, a társadalmi szerződés megkötése előtt rendelkeztek. • A társadalmi szerződés célja végeredményben nem volt más, mint hogy megvédje az emberek ezen ősi jogait. Ennek megfelelően az emberek társadalmi jogai és kötelezettségei, vagyis a jogrendszer az emberi természetből és emberi méltóságból, mint kiindulópontból, pusztán matematikai úton levezethetők - mos geometricus
természetjog és felvilágosodás • A felvilágosodás gyakran használta fel humanitárius céljai megvalósítására a természetjogi elveket. • A természetjog a felvilágosodás korának állam- és jogelméleti alapjait szolgáltatta. • A felvilágosodás kori egyetemekre utat találva a természetjog az abszolutista bürokrácia későbbi vezetőinek gondolatait is meghatározta, tehát elsősorban a közigazgatásban és a törvényhozásban jutott gyorsan szerephez. • A jogtudományi szakágakban és a jogszolgáltatásban hatása később jelentkezett.
jogoktatás a természetjog korában A felvilágosodás korának jogoktatását, a jogi stúdiumok felvilágosult megreformálásának eredményeit a következőben lehet összefoglalni. – A római jog oktatásbeli szerepe nagymértekben csökkent, a Corpus Iuris Civilis joganyaga háttérbe szorult a tantervekben. A justinianusi jog teljes mértékben elveszítette ratio scripta jellegét. Visszaszorult a magánjog területére. – Ezzel párhuzamosan nagymértékben nőtt a természetjognak, mint tantárgynak a jelentősége a jogi oktatásban. Az első természetjogi tanszékek Heidelbergben 1661, Kielben 1665, Groningenben 1667, Lundban 1668 jöttek létre, sokszor a filozófiai karok keretében - így a késői alapítású és a felvilágosodás mintaegyetemének tekintett Göttingenben is. (természet- és nemzetközi jogi előadások megjelenésének éve tantervekben: Leiden 1658, Jéna 1665, Bázel 1666, Oderafrankfurt 1675, Marburg és Erfurt 1676, Straßburg 1677, Helmstedt 1679, Königsberg 1673) – A szisztematikus módszer teljes mértékben győzedelmeskedett a tradicionális megközelítési módok felett. Az egyes „materiákból” végleg önállósodtak a különböző új tantárgyak, mint a magánjog, eljárásjog, büntetőjog és közjog. A szisztematikus-deduktív módszer teljesen kiszorította a kazuisztikát. – A pozitivista szemléletnek megfelelően egyre nagyobb szerepet kapott az egyetem székhelyének megfelelő nemzeti jog (ius hodiernum) oktatása is.
jogoktatás a természetjog korában(2)
Samuel Puffendorff
Christian Wolff
– Fontos jellegzetesség a történelmi megközelítés szerepének felértékelődése. Ez elsősorban a közjognak és a történelemnek a német jogtudományban a XVII. század eleje óta meglévő szoros kapcsolatát jelentette, de más országok jogi oktatásában és más jogterületeken is befolyást nyert a historikus megközelítés: államtörténet, államelmélet és statisztika. – A jogoktatást a felvilágosodás szellemében alapított illetve ezen elveket átvevő, már meglévő egyetemeken teljes egészében az állami szükségleteknek rendelték alá. Az igazgatási szolgálatra vagy a joggyakorlatra való mind racionálisabb előkészítés igénye jelent meg a tantervekben. – Egyes helyeken szigorúan racionalizálták a tanulmányi időt, pontosan meghatározták az egyes feladatkörök ellátásához szükséges ismereteket. A maturitási rendszer mellett kialakult az államvizsgák rendszere. – Az egyetemi tanulás egyre inkább a különböző jogi pályákra képesítő diploma megszerzését célozta meg.
reformegyetemek • a XVII. század második felében az egyetemeket és ezek között is elsősorban a birodalmi egyetemeket egy bizonyos megújulási szándék jellemezte - ez a szándék kiterjedt mind az oktatás tartalmi megújítására, mind az egyetemi élet, a szokások, sőt szervezetének bizonyos megreformálására is • a XVII. század végén XVIII. század elején átalakulás ment végbe a tudományok hierachiájában a német egyetemeken és Európa más egyetemein is - a közéleti hasznosság elve alapján az egyetemi tudományok lassan levetkőzték a teológia gyámságát, rendszerezettebbé, enciklopédikusabbá és gyakorlatra orientáltabbá váltak • a jogtudomány előretörése, a teológia visszaszorulása - mely nem zajlott le küzdelmek, viták nélkül - az egyetemek képét tartósan és jelentősen megváltoztatta, lazított a tradíciókhoz való kötődésen - a fejlődés hozzájárult az intézmények alapjaiban történő megújulásához, a tantárgyak, a módszerek bizonyos megváltozásához • jelentős szemléleti változást tükrözött, hogy a fennmaradt négy fakultásos szervezetben: az oktatott tantárgyak nem határolódtak el élesen egymástól, nem váltak az egyes professzorok monopóliumaivá. Egy jogász-professzornak át kellett tudnia tekinteni a jogi kar teljes oktatási anyagát, sőt a hallei megújult jogoktatásban szükséges és elvárt volt egy jogász professzortól, hogy a segédtudományok terén is fejtsen ki oktatási tevékenységet • ez a hajlékonyság, rugalmasság volt az, ami az új igényeknek megfelelővé tette az egyetemeket, továbbélésüket biztosította
reformegyetemek (2) • a hallei egyetemről kiinduló másik nagyhatású törekvés egy elegáns, világi mindenekelőtt nemesi illetve udvari tudomány - a philosophia aulica - oktatása és szolgálata volt - ennek fő letéteményesei pedig a jogi karok voltak • ugyanakkor cél volt a tudományos tradícióknak és szervezeti kereteiknek a megtisztítva megőrzése, régi jogaiba való visszahelyezése is, éppen a jogtudomány művelése által - a tudományok feladata a vezetők kiképzésének elősegítése, a világ rendjének megőrzése érdekében • a meghirdetett és a gyakorlatba átültetett törekvések a nemesek egyetemekre való visszatérését eredményezték: a polgári kritikák ellenére - a XVI. század végén és a XVII. század elején lejátszódott folyamatokhoz hasonlóan - a köztisztségek betöltésében a XVIII. század elején „refeudalizáció” ment végbe a birodalomban, és Európa abszolutista államaiban - az egyetemek reformja alátámasztotta ezt a folyamatot • az udvari kultúra és viselkedés messzemenő figyelembe vétele a nemesség számára ismét érdekessé tette az egyetemeket • a felvilágosodás korának universitásai közül elsősorban Göttingen tekinthető nemesi egyetemnek, hiszen hallgatóinak majd egyharmada tartozott a nemesség körébe • Halle és Göttingen egyetemeinek köszönhetően bizonyossá vált, hogy a megújított tantárgyi rendszer, a megjavított egyetemi élet ésszerű nevelésre és eredményes, praktikus ismeretek közvetítésére alkalmas, s ezzel kihívást jelentett és példakép lett az összes német egyetemek számára
Christian Thomasius •
•
•
•
•
reformgondolatai egy teológiától mentes, a közjót és annak előfeltételeként a nyilvánosságot, és a nyilvános közszereplést minden tekintetben a legfontosabb tényezőnek tekintő új tudományos rendszert és oktatási módszert valósítottak meg a jogtudomány köré csoportosítva. célja megvalósításának legfontosabb eszközei az egyetemek voltak: "Universitäten sollen seminaria reipublica sein." - pedagógiai törekvései az új vezető tudományág, a jogtudomány köré csoportosítva egy jövőbe mutató, korszerű és gyakorlati, funkcionális szempontokat szem előtt tartó tudományos világképet valósítottak meg nem lehetett független környezete, kora elképzeléseitől, de tudományos tanai rendkívül sok egyéni vonást is hordoztak - a korai felvilágosodás eszméi, a teológia gyámkodásának levetése, a tudományok autonóm megalapozása, a természetjog bevonása a tudományos gondolkodásba mind olyan gondolatok, melyek Thomasius munkáiban a tudományok rendjének szisztematikus újjágondolását tükrözték, és egész munkásságának sajátos egyéni hangsúlyokat adtak a ius publicum, a természetjog, a birodalomtörténet, a politika, az államismeret és az irodalomtörténet az ő tevékenysége folytán lettek a modernebb egyetemek vezető tantárgyaivá, ezek az egyéni vonások tették őt a XVII. századi német egyetemek atyjává, újjászervezőjévé
Halle • Halle volt az első német egyetem, amely csaknem kizárólag világi érdekek szolgálatában jött létre • az egyetemalapításban konfessionális megfontolások is szerepet játszottak: a brandenburgi tartomány vallási békéjének helyreállítása volt az iskola létrehozásának egyik indoka - az uralkodó-ház kálvinista, az alattvalók nagy rész lutheránus volt - az ortodox lutheránus befolyású egyetemekkel (Lipcsével, Wittenberggel és Jénával) szemben kellett bizonyos toleráns ellenpontot alkotnia a hallei egyetemnek • vallási türelmesség, fejedelmi gondoskodás, barokk reprezentációs törekvések és állami szükségletek fonódtak össze
Halle (2) • jelentős szerepet játszott az egyetem megalapításában és szellemiségének formálásában az uralkodó-ház azon törekvése, hogy az állami közigazgatást a régi egyetemek terhes és bénító szellemétől mentes hivatalnokokkal lássák el • a fokozatos racionalizáció és szekularizáció a különböző német tartományokban jól képzett hivatalnokokat igényelt - éppen ezen igényeknek köszönhető, hogy a XVIII. század folyamán majd valamennyi német egyetem Halle példáját követte megújulási törekvéseiben • a professzori állásokba neves és modern tanárokat sikerült megnyerni, akik szemben álltak a hagyományos tanítási és kutatási irányokkal - a professzorok jelentős szabadságot és mozgásteret kaptak a kísérletezéshez, melyek az egyetem szellemi és intézményi megújulásához vezettek, melyet az uralkodó ház is elvárt • a professzorok és az uralkodó megbízottai által közösen kidolgozott kari statutumok érthető, rövid előadásokat ajánlottak - a polihisztorikus képzés ideáljának megfelelően nem írtak elő semmiféle előadási monopóliumot - egyik karon sem voltak behatárolt és egy adott professzorhoz rendelt szakterületek: a professzorok megbeszélései alapján kerültek az egyes tantárgyak elosztásra, a tanárok válthatták, helyettesíthették egymást • a tanárok tanítási szabadsága tehát jelentős volt, s ez Halle szabad, modern és világi egyetem felé tett lépéseit bizonyította - ez a szabadság a modern egyetem és a modern diszciplinák megszületését tette lehetővé
a hallei jogi kar • a jogi kar számára a hosszú évtizedekig meghatározó alapindíttatást Thomasius és Samuel Stryk megnyerése adta - Stryk mint az usus modernus utolsó nagy képviselője s a fiatalabb, magát egész élete folyamán jogásznak tartó Thomasius nagyszerűen kiegészítették egymást a tanításban. Stryk volt a primarius, tehát a rangidős és ő adta elő a kor vezető disciplinájának tartott ius publicumot • a fontos újítások azonban Thomasiustól indultak ki ezen a területen is - alapfelfogásuk azonossága nagyban hozzájárult a kar fényes indulásához • Halle új jogoktatási rendszere hadat üzent a tekintélyek megmásíthatatlan igazságát hirdető skolasztikának (Schulfüchserei, Pedanterei) valamint a teológia tudományok közötti vezető szerepének (Mönchsbarbarei) • a gyakorlatra irányuló, konkrét ismereteken alapuló oktatás lett a cél, melyhez az elegáns, udvari viselkedés formák elsajátíttatása is hozzátartozott. • az egyetemek állami intézményekként a világi tevékenység számára képeztek ki s így jogos volt az igény, hogy a jogi kar legyen a vezető
a hallei jogi kar (2) • a thomasiusi és stryki felfogás szerint a jogász nem csak az egyes jogterületekkel volt köteles behatóan foglalkozni, hanem a jogtudomány teljességét uralnia kellett • ennek megfelelően négy nagy szakterületben kellett mindjobban elmélyednie: – – – –
ius civile, ius naturae et gentium, ius publicum és ius circa sacra.
• mindezek mellet a jogászi ismereteket más tudományok és alapismeretek tették teljessé - elsősorban az alapos történeti ismeretek, illetve a jog, a jogrendszer és a történeti események egymásra hatásának ismerete volt a thomasiusi felfogásban nélkülözhetetlen (Reichs-Historie, Staaten-Historie) • a kifejezetten jogi szakterületek ismereteiben való elmerülés előtt a hallgatóknak bizonyos alapismeretek elsajátítására volt szükségük. A logika, a philosophia aulica illetve a philosophia practica (etika és politika), s az erkölcsi ismeretekkel összefüggésben a természetjogi elvek voltak a joghallgató számára rendkívüli haszonnal • Thomasius későbbi tudományos felfogásában a ius naturae azonban elveszti központi szerepét, mert kevésbé hasznosnak tartja a gyakorlati jogászi tevékenység számára - a jog, a jogtudomány történetiségének előtérbe kerülése kérdésessé tette a természetjog normatív szerepét • ezek után a pozitív jogrendszer tölt be - a kései thomasiusi felfogás szerint természetjogi szerepet
jogoktatás Halléban 1694-es jogi kari statutum • az oktatás legfőbb célja a salus publica szolgálata volt • a tanulmányok felépítése és tárgyak beosztása tanszékek szerint nagyjában megfelelt a hagyományos képnek (professor iuris canonici, Codicis, Pandectarum, Institutiones Imperiales) de a statutumok emellett jelentős újításokat is tartalmaztak • visszatérő kívánalomként jelentkezett a szabályozásban a gyakorlatra irányultság, mely az addigi oktatást tartalmilag változtatta meg, hiszen •Johann Peter von Thomasiusnál a gyakorlatra irányultság kívánalma a Ludewig német jogi örökség erősebb figyelembevételét és a jog •Nikolaus történeti levezetését jelentette Hieronimus Gundling • a kizárólag római jogi előadások helyére német •Justus Henning eljárásjogi, büntetőjogi, hűbérjogi tárgyak lépnek - a két Böhmer Corpus Iuris még mindig jelentős alapját adta az oktatásnak, de a birodalmi és tartományi törvényhozás •Johann Gottlieb és a jogszolgáltatás figyelembe vételével kellett oktatni Heineccius őket • 1727 - collegio oeconomico camerali
a bécsi jogi kar 1753 előtt • Bécs jogi kara a XV. század végéig „facultas iuris canonici” maradt - a jogi kart a teológiai alárendeltjeként kezelték • 1494 - a római jog oktatásának bevezetése - a humanizmus győzelmeként értékelhető, tehát beleilleszthető abba a folyamatba, melynek a jogélet és a oktatás terén a laicizálódás, a világi jog uralomra jutása és a római jog recepciója volt a legfőbb kísérő jelensége • I. Ferdinánd reformjai (1533, 1537, 1554) - az állami szekularizált befolyás növekedése az egész egyetemen, különösen a jogi karon - ez együtt járt az egyetemi autonómia intézményeinek fokozatos visszaszorulásával • cél: az egyetemet, azon belül is elsősorban a jogi kart az állam számára hasznossá tenni - a hivatalnokok képzésének fő helyévé, s fokozódó állami jellegével egyre inkább állami hivatallá kezdett válni az egyetem • a reformok a jogi oktatás szélsőségesen humanista jellegén nem változtattak - Bécs a jogi humanizmus azon vívmányaihoz ragaszkodott egészen a XVII. század első harmadának végéig, melyek máshol vereséget szenvedtek - hosszú ideig nem tudtak túllépni a római jogi forrásoknak a jogi humanizmus „negatív” módszer-maradványai által meghatározott feldolgozásán és oktatásán - egészen Mária Teréziáig
a bécsi jogi kar 1753 előtt (2) • a XVII. századi stagnáció oka a pénzügyi rendezetlenség volt - az egyetem jezsuita vezetés alá kerülése (1623) sem kedvezett a két világi karnak, az orvosi és jogi fakultásnak • a XVII. század egyetlen nevesebb jogászt sem tud felmutatni a kar oktatói között - a fakultás falai között jelentősebb jogi szakmunka nem született, még az oktatott római jog területéről sem - a gyakorlatiatlan, nagy hanyagsággal tartott előadásokat csak amiatt látogatta a hallgatóság, mert az ügyvédséghez és egyes tisztségekhez elő volt írva a doktori cím • de a bécsi jogoktatás a XVII. században egyre inkább közeledett, elsősorban módszertanilag (a humanista szövegértelmezés haszontalan terheit fokozatosan levetkőzve) a Birodalom többi egyetemeinek gyakorlatához • a tantárgyi választék ugyan több kísérlet ellenére sem bővült, a ius communen alapuló tananyag azonban a német egyetemekéhez hasonló szervezeti, személyi, tantervi és módszertani keretek között került oktatásra • négy tanszék: canonista, legista I, legista II, institutionarius
a megújulás felé • a szakképzett hivatalnokok iránti igényét az állam a XVII. század végétől még más forrásból látta kielégíthetőnek • az egyetem tudományos nívótlansága és a hallgatói erkölcsök elszabadulása miatt a felsőbb osztályok tagjai a kor német divatjának megfelelően elfordultak az egyetemtől - 1694. március 29-én egy újfajta főiskola, az ún. akadémia kapott Bécsben privilégiumot • az akadémia tanterve jelentősen eltért az egyetemétől, modernebb volt annál • a jogtudományok területén az egyetemen elhanyagolt tárgyakat is oktatták (pl. állam- és nemzetközi jog) • az egyetem jelentős konkurenciát kapott, s az akadémia hamarosan a legfontosabb előiskola lett a magasabb állami tisztségek felé törekvők, elsősorban a jövő diplomatái számára
a megújulás • A kar csaknem két évszázados vegetálásának Mária Terézia reformjai vetettek véget - a Habsburg állam egyre növekvő hivatalnok-igénye ekkor kényszerítette ki azokat a reformokat, melyeket más német államok már évszázaddal korábban megvalósítottak • Az egyetem teljes állami ellenőrzése, az egyetemi autonómia szűkítése az állam javára (az egyházi, nemesi és városi szabadságok szűkítésével párhuzamosan), az egyetemi jogoktatás hivatalnokképzésnek való teljes alárendelése Mária Terézia egyéb felvilágosult reformjainak sorába illeszkedve ekkorra vált elkerülhetetlenné • A császárnő szakértői közötti vita legfontosabb kérdése az egyetemi jogoktatás célja volt - Mária Terézia "rendeleti felvilágosultsága" (verordnete Aufklärung) a tudomány ápolásának igényét egyértelműen megtagadva, az egyetem kizárólagos céljaként az állam hivatalnokok hatékony, szigorúan racionális képzését jelölte meg • 1753. április 28-án engedélyezték a protestáns német mintákat követő tervezetet, de nem szankcionálták, azonban lehetővé tették kísérleti kipróbálását
reform n° 1 - 1753 • a reform teljes szakítást jelentett a jogi karon korábban alkalmazott oktatási módszerrel • új tantárgyakat vezetett be (természetjog, közjog, államtörténet), de a korábbi tanítási- és tanszabadságot teljes mértékben megszüntette. • mind a tanárok, mind a hallgatók számára a legmesszebbmenő racionalitással, szigorú-an előírta kötelességeiket, melyek betartását végső soron a kar élére állított Studien-direktor, az államérdek megtestesítője ellenőrizte • a reform mindaddig beváltotta a hozzáfűzött reményeket, míg a kiváló, de kötöttségeik miatt tulajdonképpen állami hivatalnokként tevékenykedő tanárok első generációja kezében volt az oktatás amikor ezek a kiváló erők elfogytak, az oktatás színvonala rögtön csökkent
reform n° 1 - 1753 (2) • A gyakorlati irányultságú reformok Mária Terézia alatt tehát az előző oktatással való teljes és következetes szakítást jelentették - az öt új tanszék beosztása a következő volt. 1. Ius publicum universale et particulare, ius feudale 2. Ius canonicum 3. Digesta és ius criminale 4. Institutiones, Historia iuris, Ius naturae 5. „Reichs-Historie”
• A tárgyak oktatását öt évre osztották el, de hallgatóktól korábban megkövetelt egységes tanulmányi idő helyett a reform a foglalkozási csoportok szerint különböző elvárásokat támasztott:
– A jegyzők, városi írnokok két évig tanultak: az első évben Institúciók és a természetjog, a második évben hazai jog, és mindkét évben a Digesta hallgatása volt a kötelező - ezután két év gyakorlat, és négy vizsgáztató előtti elméleti és gyakorlati vizsga volt megkövetelve – Az udvari bíróságnál és máshol alkalmazott levéltárosok számára három évet írtak elő, ami után két év gyakorlat és vizsga következett – Ügyvédek, kerületi bíróságok tisztviselői, városi syndicusok, udvari bírák, tanácsosok és professzorok számára ötéves tanulást irányzott elő a reform
reform n° 2 - 1774 • az első generáció után felismert színvonalcsökkenést volt hivatva megállítani az akkori Studiendirektor, Franz Ferdinand Schrötter (Martini közreműködésével összeállított) reformstatutuma • az 1774. október 3-án életbe lépő új tanrend és statutum egy szigorúbb, kötöttebb vizsgarendet és az oktatás az eddiginél fokozottabban történeti alapokra helyezését, s ezzel a német birodalmi jogtudomány történetipublicisztikus (göttingai) irányzatához való közeledést eredményezte igaz a kizárólagos hivatalnokképzést célzó racionalitás elve egyre inkább áthatotta az oktatást • a bécsi jogi kar természetjog uralta korszakában, 1753 után két tendencia érvényesül: – a gyakorlati hasznosság az elvont tudományossággal szemben, – s az osztrák nemzeti nevelés, mely meghatározta a tananyagot is • Martini hatására a természetjog állt az oktatás középpontjában, míg a többi tárgyak kissé háttérbe szorultak • a kor jellegzetessége volt a politikai tudományok, a polizey- és kamerális tudományok megerősödése - ez jól szolgálta az állami hivatalnokok képzését, mint legfőbb célt, ugyanakkor a tereziánus-jozefinus állam fő szellemi áramlatát is megtestesítette
reform n° 2 - 1774 (2) • a reform alapvetően nem változtatott a tantárgyi felépítésen, de beépítette az időközi módosulásokat - az ötéves curriculum tárgyai, előadói a következők voltak:
1. Természetjog, a római jog története, Institutiók; 2. Pandekták, Codex Theresianus, Ius germanicum, büntetőjog (Nemesis Theresiana); 3. Egyházjog, egyházi államjog, egyházjogtörténet; 4. Német államjog, kiegészítésekkel az örökös tartományok és az általános állam- és népjogokból, valamint hűbérjog; 5. Történeti jogtudomány vagyis Birodalomtörténet különös figyelemmel az osztrák történelemre, az európai államok alkotmányai;
• ezenkívül még négy rendkívüli tanár alkalmaztatását is előirányozták: általános és osztrák eljárásjog, a birodalmi bíróságok gyakorlata, a jog elemei és a régebbi birodalomtörténet számára • tartalmilag az oktatás nem sokat változott, talán a történeti-közjogi érdeklődés és irányultság bizonyos erősödését lehet a reform-ratioban felfedezni - A vizsgarend azonban jelentősen módosult, szigorodott. A hallgatók számára szemeszterenkénti vizsgákat rendeltek el Döntő jelentőségű esemény volt a kar történetében a protestánsok doktori címhez jutásának engedélyezése (1778. augusztus 22.)
reform n° 3 - 1784 • a tudományos szempontokat teljesen háttérbe szorító minimalizmus csúcspontját II. József alatt érte el - korában a jogi oktatásnak már a felvilágosodás és a természetjog elveit figyelembe vevő nemzeti (jozefinista) nevelést kellett szolgálnia, s kizárólag az állam igényeit kellett kielégítenie • újításai tartalmilag nem mentek túl a korábbi változtatásokon, de egy kicsinyes, kisiskolás vizsgarendszerrel sújtott jogoktatást vezetett be • 1784. július 12-én egy császári rendelet kimondta, hogy amint a többi karokon, a jogi karon is az előadásokat német nyelven kell tartani Tárgyak: 1. év. Természetjog, általános állam- és népjog - büntetőjog - német jogtörténet 2. év. A római jog története, Institutiók, Digesta - Egyházi közjog 3. év. Egyházi magánjog - Hűbérjog - Német államjog - Osztrák magánjog 4. év. Politikai tudományok - Általános és osztrák statisztika Rendkívüli tárgyakként szerepeltek: üzleti stílus, birodalmi eljárásjog, német magánjog, jogi-politikai ökonómia, államszámvitel
1784 - az eddig a filozófiai fakultáson Sonnenfels által oktatott politikai és kameralisztikai tárgyak átkerültek a jogi karra
a nagyszombati jogi kar (1) 1667. január 16-án volt a jogi kar ünnepélyes megnyitója • Az alapítólevél fontos rendelkezése, hogy a tanároknak legyen gondjuk a hazai jog összekapcsolására a kánonjoggal és a római joggal, így segítsék hazai jogunk továbbfejlesztését • Már az egyetem alapításánál kibontakozott a tanterv gyakorlati irányultsága. Nem utánozták teljesen a külföldi, főleg a bécsi mintát, hanem a hazai jogélet szükségleteit vették figyelembe. Négy tanára közül kettő a hazai jogot ismertette, sőt az egyik tanszék feladata a gyakorlat ismertetése volt. • A tanszékek a következőképpen álltak fel: – egy jezsuitának volt fenntartva a kánonjog oktatása napi egy óra előadási idővel, – egy másik professzor a római jogot oktatta naponta 2 óra előadással, – két professzor a hazai anyagi és eljárásjoggal foglalkozott, napi egy órában.
• A kánonjog oktatását nagyban meghatározta, hogy a tanszéket évente vagy kétévente cserélődő jezsuiták töltötték be - az oktatók tudományos munkájára ez hátrányosan hatott ki. • A római jog keretében kezdetektől elsősorban, de nem kizárólag az Institutiókra koncentráltak. A római jogászok között is gyakori volt a csere, s ezen a tanszéken is megfordultak jezsuiták.
a nagyszombati jogi kar (2) • Legteljesebb képünk az egyetemi jogoktatásról a hazai jog (ius patrium) tekintetében lehet - általában gyakorló jogászok adták elő, több világival is találkozunk, de ugyanakkor az esztergomi káptalan tagjai is részt vettek az oktató munkában • Az anyagi jog terén a hallgatóknak a Tripartitumot, az azt kiegészítő törvényeket és a hatályos szokásjogot adták elő - Az eljárásjog keretében a hazai eljárásjog alapelveit kellett elsajátítaniuk, a különböző bírósági fajták szerint bontva. Ennek során azonban előírás volt, hogy tekintettel kell lenni a római és kánonjogra is, valamint a gyakorlatban alkalmazott formulák megismertetésére is. • A hazai jog területén tevékenykedő professzorok között több kiemelkedő tudományos szerzőt is találunk, bár műveik nagy része kéziratban maradt. Ezen munkák elsősorban az oktatás részére készültek, de jelentőséget tulajdonítottak a gyakorlat igényeinek is. Vagyis nem csak a joghallgatók, hanem a patvaristák, gyakorlatban tanuló gyakornokok is haszonnal forgathatták az egyetemről kikerülő műveket. • Ez nagymértékben elősegítette a hazai jog elméleti feldolgozását a XVIII. század első felében, amihez az is hozzájárult, hogy a hazai jog professzorai hosszabb ideig megmaradtak általában tanszékükön.
a nagyszombati jogi kar (3) • Az egyetemen tanult jogászok a joggal foglalatoskodók kisebb részét képezték, de ez nem csökkenti a kar jelentőségét. A jogi karon inkább kaptak a hallgatók egy rendszeres és mélységében is jelentős ismereteket, vagy legalább is a lehetőség sokkal inkább adott volt, mint az elméleti képzést egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben nyújtó patvaristáskodás. • Az egyetem mindenképpen jelentősen hozzájárult a magyar jogtudomány relatíve jelentős fejlődéséhez. Természetesen ez a jogtudomány jórészt, de nem teljesen nélkülözte azokat a ius communéból származó alapokat.
a reform szele • A Bécsben bevezetett reformok kezdettől fogva irányadók voltak a többi Habsburg-ország számára is, így a nagyszombati egyetemre is hamarosan a bécsi minta alapján vezettek be egyes változtatásokat. Az udvar nyomatékosan előírta, hogy az oktatási rendszer egysége érdekében Magyarországon is eltérés nélkül kell megvalósítani a bécsi egyetem rendszerét. • A Habsburg dinasztia érdekében állt, hogy a magyar jogi kart is politikai céljainak segítőjévé tegye, s saját szempontú reformot vigyen végbe a jogoktatásban. Ezzel a kar kifejezetten a központi hatalom eszközévé kezdett válni a magyar rendekkel vívott politikai harcban. • 1760-ban sor került a jogi kar reformjára, talán azért is később, mert vezetése nem a jezsuiták kezében volt, hanem a kar az esztergomi káptalan irányítása alatt állott. Itt előbb a káptalan igyekezett rendet teremteni az oktatásban, a helytartótanács pedig az alapítvány kezelését vizsgálta felül, nagyrészt átvéve a káptalan előírásait. • Az 1760. november 3-án kiadott rendelet a nagyszombati karnak is kötelezettségévé tette, hogy olyan tárgyakat oktasson, melyek az állam igazgatását szolgálják. Legjelentősebb változás a természetjog tanításának bevezetése volt - a római jog tanárárra bízva -, amely Samuel Pufendorf, Christian Tomasius és Christian Wolff alapján a felvilágosodott abszolutista uralkodó hatalmának egyik pillérét képezte.
további reformkísérletek Planum Universitatis - Nicky Kristóf : a bécsi egyetem törvényeit és oktatási módszerét kell követni, de nem lehet egyszerűen lemásolni, mert amennyiben a helyzet kívánja, magyar nemzeti tulajdonságokhoz kell alkalmazkodni. • A tárgyak között teljesen új kezdeményezésnek számított az államigazgatási és pénzügyi ismeretek (politia et studium camerale) bevezetése Sonnenfels alapján (Grundsaetze der Polizey-, Handlungs- und Finanzwissenschaften-1761) Ez a tantárgy elsősorban gyakorlati ismereteket adott és az abszolutisztikus államhatalmat alapozta meg. Sonnenfels munkája azonban az ausztriai viszonyok figyelembevételével készült, ezért kezdettől gondoltak arra, hogyan lehetne a magyarországi sajátos helyzethez és törvényekhez alkalmazni. • A jogi karon a tervezet előírta, hogy a kánonjog tanára csak világi ember lehet, be kell vezetni a büntetőjog tanítását és ezt azzal indokolja, hogy Magyarországon gyakoriak a bűnügyek. De egyúttal arra is figyelmeztet, hogy e téren különös gondosságra van szükség, mivel „ember életéről és testéről van szó”.
további reformkísérletek Norma Studiorum (1770) • Új tárgyak kerültek a jogi karon bevezetésre: – Magyarország partikuláris közjoga – államigazgatási és pénzügyi ismeretek (tanszéke a bölcsész karon) • Az örökös tartományokban bevezetett büntetőjogi rend átvételét Magyarországon, és tanításának megkezdését külön kiemelte. • Megengedte protestáns hallgatók beiratkozását a jogi karra. • Részletes tanári utasításokat adott az oktatás mikéntjére - ugyanakkor rendezte a tanárok fizetését
Planum iuridicae facultatis • A reformokat végül is az 1775-ben kiadott „Planum iuridicae facultatis” fejezte be új szervezeti, tanulmányi és vizsga szabályzatot adva a karnak. • Mutatis mutandis megegyezik a bécsi kar szabályzatával. • Szervezet: igazgató - dékán - öt rendes tanár • Három évfolyamra osztják el az anyagot (Bécsben öt év!) – 1. év: természetjog, római jog története, Institutiók – 2. év: egyetemes államjog, Digesták, magyar magánjog és büntetőjog – 3. év: egyházjog, európai alkotmányok tana, magyar közjog
• A doktori szigorlatok átszervezése bécsi mintára: – 1. Természetjog és egyházjog – 2. Római és büntetőjog – 3. Hazai jog és elméleti statisztika emellett egy értekezést is írnia kellett a jelöltnek
• Bevezette a külön egyházjogi doktorátust
nb. A joghallgatók majdnem 70%-a nemes volt, a polgárok 18,8%-ot, a libertinusok és nem nemesek viszont 11,1%-ot tettek ki.
a Ratio educationis és a jogoktatás • Az új hivatalnoki réteg képzését vette célba a Ratio educationis jogi tanrendje és az öt királyi akadémia is. • Az Ürményi József fogalmazta Ratio-ban az államot kétségtelenül a magyar királyság jelenti, s a jövendő jogászokat, államigazgatási szakembereket ennek szolgálatára kívánta felkészíteni. • A jogi oktatást szabályozó paragrafusok ennek köszönhetően az állami megújulás teljes körű ‘nemzeti’ programját nyújtják, de program sohasem kerül ellentétbe a felvilágosult abszolutizmus modernizálást sürgető céljaival: központi helyet biztosított a természetjogi ideológiának, és az új Polizey-Wissenschaft-nak. • Három nagy tantárgycsoport:
– a közjog: az általános, a nemzetközi és a magyar közjog elméleti bázisát a természetjog adta – a hazai jog: magánjog, büntetőjog, eljárásjog és magyar jogtörténet – eredetileg kameralista ihletésű közigazgatási, kereskedelmi,
pénzügyi ismeretkörök Királyi akadémiák: Kassán, Nagyszombatban, Győrött, Nagyváradon, és Zágrábban
