Jogtudomány és jogoktatás térben és időben II.
ME ÁJK Doktorképzés IV. 2004. október 18.
„jogászrend” • a 12-14. században Európában kialakult egy „ jogászrend”, amely a modern jogászi hivatás legfontosabb jegyeit is magán hordozta már: olyan személyek csoportjáról volt szó, akik függetlenül származásuktól, társadalmi helyzetüktől és a jogszolgáltatáson belül betöltött tisztségüktől vagy feladatuktól különleges képesítéssel rendelkeztek, ez lehetővé tette, hogy tágan értelmezve jogi kérdések megoldásával foglalkozzanak és társadalmi érvényesülésüket ezáltal vívhassák ki • ezen képesítés és a hivatás megbecsültségének alapja nem volt más mint a tudós jogok, a római és kánonjog elsajátítása az egyetemi képzés keretein belül • a későközépkorban a jogászok által ellátott tisztségek szakmaibbakká váltak - a jogász feladatkörök részben függetlenek lettek a rendi illetve feudális kötöttségektől • egyre inkább szakismereteket követeltek meg az adott jogászi tisztségekre pályázóktól - egyes tisztségek betöltéséhez jogi végzettség megkövetelése (egyes városi tisztségeknél, majd az egyházi bíráskodás területén) • a 16. századra a kontinens legtöbb államában végleg kialakult a feladatoknak, tisztségeknek, hivataloknak az a köre, amelyet csak egyetemi jogvégzettséggel rendelkezők tölthettek be
a ius commune recepciója • hosszúlefutású kultúrtörténeti és szociológiai folyamat • földrajzi területenként eltérő időpontokban lejátszódó, de összeurópainak tekintett folyamat • lényege a jogéletnek, a jog művelésének tudományossá válása, vagyis a jogi, politikai kérdéseknek a korabeli tudomány, elsősorban a skolasztikus jogtudomány segítségével való megoldása, a közélet racionalizálása • Európa egyetemein a tudós jogokban ismereteket szerzett jogvégzettek előbb politikai, majd gyakorlati jogéletbeli alkalmaztatása és szerepvállalása előfeltétele illetve bizonyítéka a ius commune beszivárgásának az egyes társadalmak jogéletébe
jogoktatás a kora újkorban • a jogoktatás korábbi európai egységessége a 1500 és 1700 közötti időszakban a múlté lett - az új vallási, politikai és tudományos behatások területenként másként hatottak az oktatásra és azon belül a jogoktatásra • új tudományos központok alakultak ki (Franciaország, Németalföld, majd Poroszország) - a jogi oktatás képe változatosabbá vált, bár az oktatás közös alapját továbbra is a ius commune képezte • a tudományos gondolkodás átalakulása a jogi oktatásra új jogtudományi módszerek kialakításával hatott ki: a skolasztikus jogtudományt a humanista, majd azt a rendszertani felfogás váltotta fel. • a jogi oktatás ezen tudományos változások miatt már nem volt olyan egységes mint a középkorban - a legkülönbözőbb tendenciák uralkodtak, egymástól területileg és időben is eltérve • nem csak országonként, de egyetemről-egyetemre változott az oktatás felépítése, még ha a tárgyalandó anyag, a ius commune magánjoga nagyjában-egészében mindenütt ugyanaz is volt • mindenképpen fennmaradt azonban a jogoktatásban egy általános tendencia, mely az egész kontinensen egységesnek volt tekinthető
az újkori jogi karok • A bolognai típusú hallgatói önigazgatás szinte teljesen eltűnt - az egyetemek, s a karok betagolódtak a fejedelmi közigazgatásba • az „universitas magistrorum et scholariumból” állami intézménnyé és konfessionális iskolává való átalakulással egyidőben jöttek létre az úgynevezett ordinarius-egyetemek(karok) is (ordinarius: az a professzor, aki egy főelőadásért, a libri ordinarii előadásáért az államtól fizetést kap karonként általában 3-6 ordinarius) • a karok az egyetemen belül, mint annak kicsinyített másai léteztek, önálló szervezettel, teljesen kifejlődött korporációként • a jogi kar a három felső kar közé tartozott, az orvosi felett de a teológiai alatt helyezkedett el tekintély szempontjából - a jogi karok egyetemeken belüli befolyása azonban általában erős volt • a kari szintű vezető szerv a doktorok kollégiuma (collegia doctorum) volt, mely eredetileg a karon fokozatot szerzett és ott tanító összes doktorokat magában foglalta - később ez megváltozott, és az oktatás céhjellegűvé válása miatt a taglétszámot a legtöbb karon korlátozták • a jogi karok jelentőségének megnövekedését a XVI. század második felétől az is mutatja, hogy ettől az időszaktól kezdve a jogászprofesszorok illetménye a teológusokéval vetekedett
studiosi iuris természetes előfeltételek: • a természetes tehetség, az ingenium, mely elsősorban disputatiók által fejleszthető a korabeli felfogás szerint, s a vizsgákon is vizsgálandó, • a iudicium, az ítélőerő, mely részben iskolázás, részben élettapasztalat alapján szerezhető meg, • nagyon fontos az emlékezőképesség, • és a tiszta jellem előképzettség: • nincsen általános előírás a beiratkozási feltételekről • előzetes artes ismeretek a XVI. századtól elvártak • később a doktori cím előfeltétele néhol a magister artium fokozat (pl. Bécs)
foglalkozások tudás átadása és ismeretek begyakorlása előadások
• rendes főelőadások (lecturae ordinariae), melyek a nyilvános egyetemi programban voltak meghirdetve, s melyeket a fizetett professzorok tartottak • rendkívüli előadások (lecturae extraordinariae), melyet a professzorok és a nem főállású doktorok, sőt baccalaureusok is tarthattak, • magánelőadások, melyek kiegészítő jellegűek voltak, s a hallgatók külön fizettek értük a későbbi fejlődés során a rendkívüli előadások funkcióját egyre inkább a magánfoglalkozások vették át, s így a rendszer ismét dualistává vált
gyakorlatok disputationes
exercitium iuris practicum consistorium korszakonként változóan egyéb gyakorlati irányultságú oktatási formák is meg jelentek az európai jogi karokon általában egy-egy reformtörekvés eredményeként kerültek be a tanrendekbe, de általános érvényre csak ritkán jutottak - többnyire egy-egy kar elszigetelt kísérletei maradtak
vizsgák a középkori rendszer egyszerűsödött (elsősorban a 17. századtól) az új oktatási formák és új tantárgyak megjelenésével az egyes karok vizsgarendszere is több kevesebb átalakuláson ment keresztül a karok a ius promovendi révén maguk határozhatták meg a vizsgára bocsátás előfeltételeit és a vizsga lefolyását a tudományos fokozatok tradicionális hármas felosztásából (baccalaureus, licenciatus, doctor) a 17-18. század folyamán a jogi karok nagy többségénél megszüntették a csak korlátozott tudományos eredményeket bizonyító baccalaureusi címet a licenciátusi és doctori vizsgák közeledtek egymáshoz
Padova • alapítás: 1222 • első magyarországi hallgató 1231 • 1363-ig, a teológiai tanulmányok lehetővé válásáig (Bologna 1364) kizárólag jogi tanulmányok • Bolognával versengve a középkorban végig jelentős képzőhely a magyar egyháziak számára • az iter Italicum kihagyhatatlan állomása • a XV. Századtól a magyarországiak számára a legfontosabb itáliai egyetem - humanista tárgyak: „divategyetem” - „splendidissima” • 1400-1526 között több, mint 200 „magyar” hallgató • a XVI. század elejéig főleg egyháziak, ekkortól polgári származásúak is
Padova (2) • a XVI. század elején rövid válság • 1540 körül restauráció - gymnasium – universitas artistarum – universitas iuristarum • libertas Patavina + világi jelleg • a humanisztikus, világi, modern itáliai egyetem mintaképe a század közepétől • 1550 a jogi egyetem új statutumot kap • a mos italicus uralma, de a tanárok oktatási szabadsága • előadások: – matutina - de mane – pomeridiana - de sero
Padovai professzorok Lackner idejében (1) JURIS CANONICI SCHOLAE Prima Juris canonici Schola Ordinaria matutina Ad Terentius de Terentiis, Patavinus primum, et secundum Decretalium librum Secunda Juris canonici Schola Ordinaria matutina Antonius Zoncha, Patavinus Ad primum, et secundum Decretalium librum Tertia Juris canonici Schola Ordinaria matutina Thaddeus Piso Soacia, Patavinus Prima Juris canonici Schola Ordinaria pomeridiana Johannes Jacobus Marta, Neapolitanus Ad tertium, quartum et quintum Decretalium librum Secunda Juris canonici Schola Ordinaria pomeridiana Michael Quarantaocto, Ptavinus Ad tertium, quartum et quintum Decretalium librum Schola tertia Juris canonici pomeridiana Franciscus Niasius (majd 1595-től:) Albertinus Miliaria, Ptavinus
Padovai professzorok Lackner idejében (2) JURIS CIVILIS SCHOLAE ORDINARIAE Prima Juris civilis Schola ordinaria matutina Angelus Matthaeaccius, Marosticensis Ad primam et secundam partem Codicis Secunda Juris civilis Schola ordinaria matutina Ottonellus Discalcius, Patavinus Ad primam et secundam partem Digesti Veteris Schola tertia Juris civilis matutina vacant Prima Juris civilis Schola ordinaria pomeridiana Guido Pancirolus, Regiensis Ad primam et secundam partem Infortiati Secunda Juris civilis Schola ordinaria pomeridiana Patrus Paulus Rutilius, Coloniensis Ad primam et secundam partem Digesti novi (majd 1594-től:) Joachimus Scainus, Salodiensis Schola tertia Juris civilis pomeridiana Claudius a Curtivo, Patavinus Prima civilium institutionum Schola, quae inter Fabricius Ceconius, Anconitanus ordinarias habita est Secunda civilium institutionum Schola, inter Marcus Trivisanus, Ptavinus extraordinarias Schola tertia civilium institutionum Octavius Livellus, Ptavinus Schola de Pandectis Marcus Antonius Ottelius, Utinensis Artis Notariae Schola prima Joannes Leonessa, Patavinus
Padovai professzorok Lackner idejében (3)
I NTER EXTRAORDINARIAS De feudis, et usibus feudorum Schola extraordinaria Victor Saxonia, Patavinus (majd 1594-től:) Johannes Baptista Silvaticus, Patavinus Schola trium librorum Codicis Thaddeus Piso Soacia, Patavinus Criminalium rerum Schola Victor Saxonia, Patavinus Schola de Regulis Juris Franciscus Bottonus, Patavinus
jogi humanizmus • A középkor végére a római jog az igazság forrásából egyre inkább az alkalmazható normák tárházává kezdett válni. • A tudomány és a jogélet közeledését hosszútávon a humanista jogtudomány ezzel ellentétes álláspontja sem tudta megakadályozni. • A XV-XVI. század magukat humanistának valló professzorai támadást indítottak a hagyományos jogtudománnyal szemben. • A jogtudomány humanista megreformálásának programját a már korukban "triumvirátusként" tisztelt, különböző iskolákból induló itáliai Andreas Alciatus (1492-1550) francia Guillaume Budé (1467-1540) és német Ulrich Zasius (14611535) fektette le. Az utánuk jövő nemzedékek munkásságában a humanista jogtudománynak három alapirányzata
jogi humanizmus (2) irányzatai: • filológiai-antikvárius irányultság, • szisztematikus irányzat, • a pedagógiai-módszertani reformokat szorgalmazó nézetek cél: az antik jogi kultúrához való visszatérés, a Corpus Iuris Civilis középkori tekintélyek véleményétől való megszabadítása, az ókori jogi gondolkodás mind teljesebb megismerése révén a jogélet megújítása „túllépve a puszta jogi iratok körén” a teljes antik irodalom segítségül hívása a filológiai és történeti megközelítés fontosságát hangsúlyozták az elődök azon felfogásával szemben, mely a Corpus Iuris könyveit csupán a gyakorlati jogélet számára kívánta hasznosítani
jogi humanizmus - mos gallicus 1. az ókortörténeti, filológiai-antikvárius irányt követők célja volta szövegkritika útján minél jobb szövegkiadások lehetővé tétele: • támadták a korábbi jogászokat amiatt, hogy romlott szövegű forrásokat használnak, nem elegáns az a latin amin írnak. • a humanisták elsődleges feladatuknak az ókori szövegek tisztaságának helyreállítását tekintették. • ugyanakkor történetiségében vizsgálták a forrásokat: rájöttek arra, hogy a justinianusi forrásokban több korszak szövegrétege rakódott egymásra és hagyományozódott az utókorra. • a forrásokat csupán történeti forrásnak tekintették, s korántsem olyan jogforrásnak, amely koruk viszonyaira alkalmazható, s főleg nem egyetemes érvénnyel. • ezen álláspont elõtérbe hozta az egyes országok jogforrásainak az írásbafoglalását és összegyûjtését, ami Európa szerte ekkor egész mozgalommá vált. • törekvésük túlterjedt ugyan a Corpus Iuris Civilis szövegének megtisztításán és egy szélesebb forrásalapot kívánt biztosítani a jogtudomány számára, de mégsem tudta megtörni a Corpus Iuris tekintélyét
jogi humanizmus - mos gallicus 2. az úgynevezett szisztematikus irányzat a joganyag ideális rendszerezésének megteremtését tűzte ki célul maga elé, ami együtt járt bizonyos alapelvek kidolgozásával is 3. a pedagógiai-módszertani reformokat szorgalmazó nézetek, az oktatás felépítése, célja körüli új elgondolások voltak azok, melyek révén a humanista jogtudomány a legszembetűnőbben lépett fel a skolasztikus jogtudománnyal szemben a didaktikai törekvések természetesen magukban hordoztak mind filológiai, mind rendszerező elgondolásokat éppen ezért a két jogtudományi irányzat ellentétét sokszor csak mint az oktatási módszer eltéréseit ragadják meg: a mos gallicus a mos italicussal szemben
mos gallicus (1) A humanista oktatási reformprogram • a klasszikus latin, valamint a görög nyelv felértékelődését, egy esztétikai alapokon nyugvó nyelvápolás előtérbe kerülését jelentette; • magával hozta a poetika és retorika jogtudományi segédtudománnyá válását; • megkövetelte a történelem és az etika tanítását, ami a joghallgatók enciklopédikus műveltségét volt hivatott emelni; • ez magával hozta a jogi tanulmányok kezdetének az artista karra való áthelyeződését ; • célul tűzte ki a tananyag korlátozását, behatárolását, aminek gondolatával már a mos italicus is foglalkozott - ez a terjengősségről és a tekintélyelvről való lemondást, az apparátus és a Glossa elvetését jelentette - ez a törekvés viszont a gyakorlattól való eltávolodás veszélyét hordozta magában
mos gallicus (2) • a reformprogram vívmányai közé elsősorban a joganyag szisztematikus tárgyalásmódjának az elterjedése, a törvényrendszer elvetése tartozott - jelszó: rendszer az exegézis helyett, amelynek alapján a jogot ésszerűen lehetett tanulni és tanítani ; • ezen törekvések következménye lett később a különböző újabb diszciplínák kialakulása, melyek oktatása során a professzorok elszakadtak az egyes szabályok Corpus Iurisban elfoglalt helyétől: pl. öröklési jog, szerződési jog, eljárásjog, büntetőjog, államjog ; • a rendszerre törekvés magyarázza az Institúciók nagy becsét is, hiszen ez tekinthető a CIC egyetlen szisztematikus részének ; • a humanista törekvések sorába tartozott még az előadások bizonyos háttérbe szorítása a gyakorlatok, a consistoriumok javára, ahol a hallgatók önálló munkája került volna előtérbe ; • ide tartozott a vizsgák ésszerűbbé tételének az igénye is
mos gallicus (3) • A humanista reformprogramnak kezdettől voltak ellenzői, elsősorban a filológiai módszer és az anyagbehatárolás miatt. • Ugyanakkor elfogadottak voltak nyelvi és az általános képzettség emelésére vonatkozó követelései. • Jelentős tudósok is síkraszálltak a mos italicus megtartása mellett, mert azt alkalmasabbnak tartották gyakorlatra való előkészítésre (Bonifacius Amerbach, Melchior von Osse, Alberico Gentilis voltak a legnevesebbek). • Franciaországban, ahol a CIC nem volt hatályos jog, kialakulhatott a mos gallicus, melynek központja a bourges-i egyetem lett. • A német Birodalomban a XVI. században még nem volt járható ez az út, mivel a Corpus Iuris Civilist hatályos jognak tekintették. A német jogtudomány megmaradt a mos italicusnál.
mos gallicus - megvalósulás • A reformmozgalmak ellenhatásaként a német karokon igazán csak ekkor rögzítették a statutumok a mos italicus módszerét, elsősorban a Glossa használatát. (1545 Greifswald, 1555 Lipcse, 1560 Wittenberg, 1564 Rostock) • Voltak egyetemek, ahol reformok is érvényesültek, a Glossáról mégsem mondtak le (1536 Tübingen, 1537 Bécs). Németföldön egyetlen valóban mos gallicust előnyben részesítő tanulmányi rend a herborni (1584) volt, mely Alciatus, Duarenus, Cujacius, Donellus műveinek szerepét hangsúlyozta az oktatásban.
mos gallicus - értékelés • A filológiai célok terén az eredmények kétségesek voltak . A nyelvi színvonal emelése kétségtelen, de ez többet ártott, mint használt. • A történeti szemléletmód és a szövegkritikai módszerek hosszútávú értékei vitathatatlanok, hiszen nagy mértékben hozzájárultak az oktatás tudományosabbá válásához, de az adott korban sok vitát, értelmezési nehézséget okoztak. • A római jogot nem lehetett még történetileg értelmezni, a joggyakorlat számára kellett alkalmazhatóvá tenni. • Csak a megszaporodó feldolgozások és a CIC átformálása a városi és területi joganyag-reformációkban tették lehetővé, hogy Justinianus szövege és Bartolus kommentárja veszítsen jelentőségéből, és a CIC tanulmányozásánál egyre inkább a történeti-antikvárius érdeklődés kaphasson szerepet. • A szisztemetikus törekvések eredményeként a joganyag önálló elsajátításának célját nem sikerült elérni, de az ordo juris és az ars juris gondolata hozzájárult a leges-rendszertől való elszakadáshoz, mely végül a hagyományos tanszéki szerkezet átalakulásához vezetett, lehetővé téve új jogterületeknek a bevonását az elméleti oktatásba.
jogászok a kora újkorban A képzett jogászok iránti igény az újkor első századaiban sem csökkent Európában. • Az átalakuló, a korábbi hűbéri függőségre épülő uralmi rendszerek egyre inkább átalakultak és képzett szakemberekre épülő közigazgatássá váltak a legfejlettebb országokban. A modernebbé, szakszerűbbé váló hivatali rendszer a 16-17. században újabb feladatköröket is átvett (adóigazgatás, gazdaságpolitika), amely a képzett hivatalnokok iránti igényt tovább növelte. • A hivatalnok-igény nagy részét továbbra is a tradicionális egyetemi jogi oktatásból kikerülő jogászokkal fedezték, hiszen a speciális és rendszeres hivatalnok-szakképzés csak a 18. században jelent meg néhány országban. • A tanult jogászokra természetesen az igazságszolgáltatásnak is szüksége volt. Ekkortól jellemző, hogy a felsőbíróságokon egyre több helyen megkövetelik a tudományos fokozattal lezárt jogi stúdiumokat.
jogászok a kora újkorban (2) • A tanult jogászok megjelenése a bíróságokon jelentős repedést idézett elő a rendi társadalom építményén: Mindaddig elvként uralkodott, hogy egy adott rend tagja felett csak rendtársai, vagy esetleg a felette állók ítélkezhettek. A 16. századtól kezdve Nyugat-Európában megváltozott a helyzet: egy jogvégzett polgárfi tagja lehetett a nemesek felett ítélkező bíróságnak is. Legkésőbb a francia forradalom után az európai államok közigazgatásából, igazságszolgáltatásából eltűntek a korábbi honorácior tisztségviselők. A jogászok monopolizálták az igazságszolgáltatást és részben a közigazgatást is. • Az újkor folyamán szigorú rendi szabályok kezdtek uralkodni a jogászok között is. Az uralkodóktól kapott privilégiumok, a jogi jellegű feladatkörökbe (lehettek azok államiak, vagy az ún. szabad jogászi hivatások is) és ezzel a rendbe kerülés feltételeinek állandó szigorodása egész Európában hozzájárult ahhoz, hogy egy jogi-hivatali arisztokrácia alakult ki, mely magának monopolizálta a bíróságokat, a jogi karokat, a tanácsosi kollégiumokat és a közigazgatást. A jogászok íly módon megszilárduló rendje jellemző módon az eredeti nemesség felé közeledett.
Straßburg • 1538-ban több iskola összevonásával, a szerzetesrendek vagyonának szekularizálásával a városi magistratus életre hívta a nagy gimnáziumot • gyors felvirágzás - fő hangsúly a tíz alsóbb osztályon volt, de a magasabb tudományok (teológia, jog, orvostudomány) előadásai (lectiones publicae) is nagy vonzerőt jelentettek • a protestáns teológia felső-német központja volt jelentős ebben a szakaszban az iskola • 1566-ban császári privilégium - jog a baccalaureus és magister artium címek adományozására - semiuniversitas (privilégiummal ellátott gymnasium illustre) - doctori címet nem adhat 1621- császári privilégium: négy kar a teljes promóciós joggal
Straßburg (2) • methodus Sturmiana: a tudományok módszerét és rendszerét a retorikából kísérli - a retorikának kell a skolasztikus logikát felváltania, mind ismeretelméleti módszerként, mind alaptudományként loci communes Johannes Sturm - Melchior Iunius • jogi tanszékek: – Institutiones (‘30-as évek) (Balduinus, Hotmann, Giphanius - mos gallicus) – Pandectae I. (1570) – Codex - ius feudorum (1575) (Obrecht) – Pandectae II. (1591) (Gothofredus) • a humanizmus uralma - gyakorlati irányultsággal (retorika!!) exercitium iuris practicum
Straßburg (3) • 1621 után betagolódás a német jogi karok közé - a jogi kar az usus modernus Pandectarum képviselőinek kezébe kerül • de: sajátosság a történelem oktatás fontos szerepe a jogászképzésben Matthias Bernegger az egyetem a történelem és a politika valamint a szónoklattan jelentős műhelyévé nőtte ki magát és a természetfilozófiai és asztronómiai tanulmányok is magas szintet értek el itt németalföldi újsztoicizmus - Lipsius Politicorum Libri • történelmet a jogtudomány alapozó tárgyai közé sorolták • politica - disputatiók tucatjai (magyarok részvételével is) • a jogi karon a négy tanszékes rendszer fennmaradt (1787-ig) - de kiemelt szerepet kapott a ius publicum • nagy nemzetközi vonzóerő - nagy arányban nemesi származású hallgatóság (a jogi karon 25 %) • a XVIII. században erősen a politikai és állami tevékenységre való felkészítésre helyezték a hangsúlyt - államtudomány és történelem • 1752 - diplomata iskola - Johann Daniel Schöpflin
Magyarországi joghallgatók Straßburgban 59 studiosi iuris (!) 1550 és 1800 között 1621 előtt • 17 fő fordult meg itt (Révai Péter, Baranyai Decsi János, Bánffy Ferenc) • gyakran (8 fő) az itáliai tanulmányokat készítette elő
• • • • •
1621 után a beiratkozott 42 joghallgató az összes beiratkozott magyarok (205) 20,5 %-át tette ki köztük viszonylag kevés az erdélyi (10 %) - (egyébként 40 %) Pozsonyból 16 fő!! viszonylag alacsony a nemesek száma - szemben az egyetem arisztoktratikus jellegével politikai disputatiok - korabeli tendencia, mely szerint a philosophia practica körébe sorolt tárgyak (etika, politika, ökonomia) elsajátítását egyre inkább fontosnak tartották a joghallgatók számára
