A magyar cserkészet lapja
OAMB 2010
2010. október
Őszhó - Magvető hava
MCSSZF ülés, Csíkszereda
0,75 €
Vadnyugat a 21. században Idén is eljött a várva várt július 30-a, vagyis az indulás napja a cserkésztáborba. Az indulás reggelje már-már idegesítő szokott lenni, mert mindig van valami, amiért még valakinek a családból vissza kell mennie. Például nekem is kétszer haza kellett mennem az otthonról való elindulásom után. Idén autókkal mentünk, mert nem voltunk túl sokan. Mivel a nyékvárkonyi cserkészekkel közösen táboroztunk, ezért kb. 40-en voltunk. Szerintem ez a lehető legideálisabb létszám. Kevesebb mint egyórás út után meg is érkeztünk, kipakoltunk felállítottuk a sátrakat, ismerkedtünk stb. Ez a cserkésztábor igazi westerntábor volt, a sheriffünk Wyatt Earp néven munkálkodott, az első este a tábortűznél pedig mind megkaptuk a cowboy neveinket. Rögtön az első éjszaka mi voltunk a szolgálatos őrs, tehát éjjel nekünk kellett őrködnünk. A tábor elején többnyire csak játszottunk, tanultunk, énekeltünk és kézműveskedtünk. Néhanapján még skóttáncot is táncoltunk. A harmadik napon a kedvenc játékomat űzhettem ugyanis elmentünk számháborúzni. Ahhoz, hogy a számháború élvezetes legyen, mindenkinek be kell koszolódnia, ezért a játszma után elmentünk fürödni a Fekete-vízhez. A fürdés után visszamentünk a táborba és a programok a megszokott sorrendben folytatódtak tovább. A következő napon métázni mentünk Tallósra, ahol az „A” csapat sikeresen megverte a „B” csapatot. A métázást követően elindultunk vissza a táborba egy erdős ösvényen. Ezeken kívül még kétszer voltunk kirándulni. Egyik este tábortűz után össze kellett pakolnunk egy „kintalvásos” túrához, amelyet persze sikeresen abszolváltunk. Szerdán busszal elmentünk Galántára a Galandia nevű fürdőbe. Itt élményekkel teli 3-4 órát töltöttünk, utána pedig a városban ebédeltünk. Délután még várt ránk a
„Ranch” meghódítása is. Körbejártuk, majd fociztunk egyet a szórakozás kedvéért és irány vissza a táborhelyre. Az egyik napon a vezetők megelégelték mindennapos teendőiket és „leváltották magukat” néhány táborozó gyermekre. Így kerültem én is a törzsbe egy napra. Ez a nap a „új vezetők” bénázását leszámítva nagyon jól telt el. Pénteken a vezetők újra vis�szatértek eredeti pozíciójukba. Szombaton derült ki a párbajok döntőjében, hogy a legjobb lövő Bad Dept volt. Délután vasárnapi érvényességű szentmisén vettünk részt, amelyet gyónás előzött
meg. Még aznap este árverezésre kerültek különféle dolgok például a sheriff-csillag, amit a Trapper őrs (azaz mi) szerzett meg magának 50 gyémántért. Sajnos a vasárnap már az utolsó nap volt, tehát reggel kezdődött megint a nagy munkálkodás. Összepakolás, a pöcegödör betemetése, felrakodás az AVIA-ra, és még hasonló feladatok vártak a mindig jókedvű és lelkes cserkészekre. Mivel nagyon jól összebarátkoztunk a nyékvárkonyiakkal, kénytelenek voltunk „könnyes búcsút” venni tőlük. Remélem, hogy mindenki élményekkel gazdagodva indult el hazafelé, hasonlóképpen, mint jómagam. Én személy szerint nagyon jól éreztem magam a táborban, és csak azt tudom hangsúlyozni, hogy ezt az egészet át kell élni. Ezt nem lehet csak úgy leírni. Whiskey (Baráth Márk) 11. számú Szent Imre Cserkészcsapat
A magyar cserkészet lapja 20. évfolyam 10. szám Főszerkesztő: Bodzás Gergely e-mail:
[email protected]
A Cserkész megjelenését támogatta: Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma (Ministerstvo školstva Slovenskej republiky), Fabó Imre Alapítvány,
Munkatársak: Asztalos Zoltán (Zolee), Csémi Szilárd (Kismedve), Kálmán László (Jamboree), Lelkes Edit, Lengyel Zoltán, Moradini Pál, Salgó Gabriella, Salló Emőke, Sütő István, Szalay Zsófia, Szeghő Sándor, Szórád Gábor Grafikai elrendezés: Popovics Pál Lapzárta: Minden előző hónap 10-én. A cikkek lényegét nem érintő változtatás jogát a szerkesztőség fenntartja. Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött fényképeket meg őrzi, és szükség esetén illusztrációs céllal felhasználja az SZMCS kiadványaiban. Címlapfotó: Lengyel Zoltán Hátoldal: cserkesznet galéria A szerkesztőség címe: Cserkész, Szent István tér 6. 929 01 Dunaszerdahely E-mail:
[email protected] Előfizethető a szerkesztőség címén. Ma gyarországon az előfizetést a Wekerlei Cserkész Alapítvány intézi: Fejszés Zoltánné csst, Harmat u. 178, 1104 Budapest. Előfizetési díj számonként A lap éves ára példányonként 7,5 €. Pl. 8 példány esetében 71,46 € (8x7,5€+ 11,46€). A postaköltség: 1-2 db esetén 5,80 €, 3-5 db-nál 6,14 €, 6-8 db-nál 11,46 €, 9-11 db-nál 13,78 €, 12-25 dbnál 18,09 €, 27-35 db-nál 18,76 €, 36-55 db-nál 20,42 €, 56-75 db-nál 24,73 €. Magyarországon 2010-re az éví 10 lapszám ára 3400,-Ft. Ez tartalmazza a magyarországi belföldi postaköltséget is.
Weöres Sándor
Valse Triste (Részlet)
Hűvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bújnak a vének. Ködben a templom dombja, villog a torony gombja, gyors záporok sötéten szaladnak át a réten. Elhull a nyári ének, elbújnak már a vének, hűvös az árny, az este, csörög a cserje teste. Az ember szíve kivásik. Egyik nyár, akár a másik....
Tartalom 2. Vadnyugat a 21. században 3. Tartalomjegyzék 4. Esős OAMB vidám arcokkal 5. Szervezői szemmel. 6. Szlovák cserkésztestvéreinknél jártunk 7. Biciklivel a határon túl 8. Nyakkendőt ért a tanyázás 8. SOS Fülek! 9. Csapatkirándulás Feketebalogra 10. Toborzó csapatévnyitó 10. X. LILIOMKUPA 11. TÁBORHELY AJÁNLÓ 11. Vezetői hétvége Aranyidán 12. MCSSZF ülés Csíkrákoson 13. Unatkozol? 14. Kiscserkészeknek 15. Kifestő 16. MIK ülés Munkácson 17. Névjegy – Grünfeld Natália (Naty) 18-19. Máj néjm iz Boc, Leboc! 20. Pozsonyi motivációs hétfő 21. Újabb cserkészt díjaztak 21. No Limits! 22. A kerecsensólyom 23. Mi kerüljön a szelektív hulladékgyűjtőkbe? 24. Túlélés – Alvás az „Extrém tartományban” 25. Szokások – Október 26. Ajánló 27. Cserkészkiállítás Csíkszeredában
Kiadja a Szlovákiai Magyar Cserkész szövetség – Cserkész újság előfizetés Nám. Sv. Štefana 6., 929 01 Dunajská Streda, E-mail:
[email protected] Tel.: +421-918-512-292, 031/552 7121, Fax: 031/552 1042 Bejegyezve a Szlovák Köztársaság Kul turális Minisztériumában EV 3175/09-es nyilvántartási számmal. – Registrované na MK SR, reg. císlo: EV 3175/09. Meg jelent 1750 példányban. Vytlačil 1750 kus. ISSN 1336-0434
3
Esős OAMB vidám arcokkal Eső el nem moshatta, szél el nem fújhatta az idei országos akadályversenyt és métabajnokságot. A palásti cserkészcsapat meghívására az indiánok világába kalauzoló hétvégére több mint 350 fiatal érkezett az egész országból. „Mitakuye oyasin” – „Minden a rokonom”, szólt a sziú nyelvű felirat az érkezőknek a helyi művelődési ház nagytermében. Szeptember 16-án, csütörtökön este megelevenedett az indián törzsfőnökök, békepipák és természeti szellemek világa, amelyben az önmagunkkal és környezetünkkel való harmónia áll a középpontban. A Szlovákiai Magyar Cserkész szövetség tagjai az év legnagyobb rendezvényére a XV. Országos Akadály versenyre és XIII. Métabajnokságra jöttek össze, hogy összemérjék cserkésztudásuk és sportolói teljesítményük. Pénteken került sor az akadályversenyre, amely során a versenyző csapatoknak különböző állomásokon kellett bizonyítaniuk tudásukat. Volt itt egészségügyi, természetismereti, becslési, tájékozódási vagy épp tűzrakási próbatétel, de vízre is szálltak egy közeli halastavon, és sárral dacolva ereszkedtek le kötélpályán. A reggeli esős idő nem ment a jókedv rovására, sőt voltak, akik épp az eső ellenére, még hangosabban énekeltek. Az esőtáncot azonban egész nap járták az indián szellemek, ezért a folyamatos
Akadályverseny eredmények I. PRÓBA 1. Káosz 2. Izzy 3. Puma 4. Katicabogár 4. Sombreros 5. Zazu 6. Gómó 6. Hófarkas 6. Karibu 7. Micimackó 8. Ranger (5. sz. Szt. Jakab) 9. Barbikák és Norbikák 3 9. Mandula 9. Rangers 10. Aktív-masszív 10. Liliom 11. Döglött Tatanka 11. Sivatagi sasok 12. Barbikák és Norbikák 2 12. Csuka 12. Palást 13. Bomba srácok és egy lány 14. Sastoll bocs 15. Medvék
63 p. 59 p. 58 p. 56 p. 56 p. 55 p. 54 p. 54 p. 54 p. 53 p. 51 p. 50 p. 50 p. 50 p. 49 p. 49 p. 47 p. 47 p. 44 p. 44 p. 44 p. 43 p. 42 p. 34 p.
csapadék miatt ebédidőre visszatértek a csapatok a szálláshelyre, megszárítkoztak, és délután már rövidített távon, Paláston belül kellett teljesíteni az akadályokat. Az első helyezést az I. kategóriában Érsekújvár csapata, míg a II. kategóriában Ipolyság csapata szerezte meg. A szombati nap a métabajnokságé volt, és erre már az időjárás is megenyhült, csupán némi szél tréfálta meg néha a versenyző cserkészeket. Izgalmas mérkőzéseket, barátságos küzdelmet, sárban csúszkálást és víztócsába csobbanó labdát hozott a nap, melynek végén a bősi cserkészcsapat örülhetett a leg-
4
II. PRÓBA 1. Bongó 75 p. 2. Bodri 74 p. 3. Mi a csapat neve? 72 p. 4. ATGY 70 p. 5. Majdnem betyár 68 p. 6. CSATT-roverek 66 p. 7. Méhecskék 65 p. 8. Banános Dzsók 64 p. 8. Dávid angyalai 64 p. 9. Chikitas 63 p. 10. Barbikák és Norbikák 62 p. 11. Holló 60 p. 12. Turul 59 p. 13. Gaspachos 57 p. 14. Csecsanka halacskái 56 p. 15. Klotyil 52 p. 16. Puma 50,5 p. 17. Teddy MC és a huligánok 46 p. 18. Rapappa 45 p. 19. Bikák 36 p. 20. Gyilkos kukacok 23 p. 21. Hegylakók 18 p.
jobban, ugyanis mindkét kategóriában megnyerte a döntőt és ezzel az elsőnek járó serleget. Este a helyi alapiskola udvarán meglepetés várta a résztvevőket: a cserkészekből álló Hippolit együttes adott egy fantasztikus hangulatú koncertet, mely egy csapásra kiűzte a résztvevőkből a fáradtságot, és méltó befejezéséül szolgált az időjárás ellenére is remekül sikerült hétvégének. bodzi
Szervezői szemmel 2010. szeptember 16-án soha nem látott tömeg szállta meg piciny falucskánkat. 350 elszánt cserkész érkezett Palástra, hogy immár 15. alkalommal mérje össze cserkésztudását, és 13. alkalommal mutassa meg, mire képes egy métaütővel a kezében. Mi, adminisztrációs ügyeket intéző hölgyecskék fél négykor találkoztunk a kultúrházban, hogy mindent helyre rakjunk, ill. hogy még utoljára felkészüljünk lelkileg a hosszú hétvégére. Az első buszok a vártnál korábban érkeztek, így már fél öttől füstöltek a laptopok, csörögtek a hozzáértők telefonjai és surrantak a fürge elszállásolást intéző lábak. Durván 19.00-ra sikerült minden jelentkezéssel kapcsolatos dolgot elintézni, így hát mindenki a napostiszt sípjára hangolódva követte az eseményeket és készült a megnyitóra. A több tucat cserkészcsapat jelentése után elmerültünk az indián misztikumok világában, majd a takarodó után a jól megszokott szervezői, majd vezetői megbeszélés következett. A péntek hajnali (04:15) kelés nem mindannyiunknak ment gördülékenyen. Az egész éjszakán át zuhogó eső sem könnyített a dolgunkon, és ezt már csak tetőzte a pékség kiszállítójával történt gubanc. Némi késéssel, és a rossz idő hatására talán megfogyatkozott lelkesedéssel, de kalandot keresve és bőszen állva a kihívásokat elindultak az állomások, nem sokkal utánuk pedig az első akadályverseny-csapatok – a jó időben amúgy eszméletlenül érdekes – túrára… A termek kiürülte után rendet raktunk, majd némi zuhany után áhítozva hazamentünk (legalábbis részemről ez történt). Amint értesültem/-tünk a változásokról – azaz a csapatok és állomások visszahívásáról – , észvesztve rohantunk vissza az illetékes helyszínekre. Bárki bármit mond, szerintem nagyon érdekes volt ez a kimenekítősdi, végülis... nem minden nap történik ilyen. A hosszadalmas vacsiosztás után mindenki hasznossá tette magát, a feladatait végezte, vagy ha épp nem volt mit csinálnia, megnézte a kalandvágyó cserkésztestvérei élménybeszámolóit. Én személy szerint a skóttánc kivitelezhetőségét mérlegeltem, majd némi tanakodás után úgy döntöttem bölcs és segítőkész barátaimmal, hogy nem hagyjuk legyűrni magunkat a rossz idő ellenére sem, tehát „Mindent bele, csináljuk!” üzemmódban nekifogtunk a megvalósításnak. A Guiness-rekord kísérlet nem sikerült, de legalább a következő cserkészbálra mindenki megtanulta a lépéskombinációt. A népi játék néhány technikai problémába ütközött, de ezáltal is szeretném megköszönni annak a buzgó kis csapatnak, akik keményen nyomták Márióval és velem a „Révész legényt”. A méta-sorsolást követően ránk újra megbeszélés várt, bár ez alkalommal a fő-, segéd- és pontozóbírókkal kiegészülve hallgathattuk Szabi részletekbe menő, felettébb szenvedélyes és elhivatott előadását a métaszabályzatról. Lehet, hogy a napocska és jobb idő hatására, de a szombat reggel sokkal derűsebb, boldogabb és élettel telibb társaságot varázsolt az emberkékből. Bizton tanúsíthatjuk, hogy a sport jót tesz a léleknek, hisz az a megfoghatatlan és szavakkal pontosan körülírhatatlan, behatárolhatatlan erő, ami ott uralkodott, magával ragadott mindenkit, és mint egy vírus, úgy fertőzte meg a társaságot a csapatkapitánytól kezdve az
edzőn át a szurkolócsapatig. Bár hang hiányában, de annál nagyobb lelkesedéssel vonszoltam magam után a szurkolótáborunkat, játékkedvre és egészséges versengésre buzdítva mindenkit. Rengeteg színvonalas meccsben volt részünk, de úgy gondolom, hogy a Bős-Szepsi döntő volt az abszolút kicsúcsosodása ennek a négy napnak. Olyan tiszta versenyt, hatalmas küzdelmet, akaraterőt, kitartást koncentrációt, versenyszellemet és győzni akarást láttunk 30 percbe tömörítve, amelyet bármely színvonalas csapat megirigyelhet. Az esti koncert volt a totális feszültség oldó, ahol mindenki kitombolhatta magát a Hippolit szenzációs fellépésén, hiszen nektek szólt, rólatok szólt, értetek szólt. A vasárnap a búcsú jegyében telt, mint minden utolsó
napon. Ennyi év után már hozzászokhattunk volna, de mégis nehezen megy, mint minden elválás, akkor is, ha tudjuk, hogy nemsokára találkozunk, egy legközelebbi cserkészrendezvényen, táborban, vagy megannyi számos helyen. Őszintén megvallva az ilyen közösségi rendezvényeken tudjuk leginkább értékelni azt, hogy cserkészek vagyunk, és tudatosítani, hogy mennyi pozitív dologgal gazdagítja életünket, és, hogy megannyi dolgot vesztettünk volna, vagy nem is értünk volna el, ha nem lennénk tagjai annak a közösségnek, ahol mind testvérek vagyunk, ahol mindannyian vagyunk valakik. Természetesen még várt ránk egy hosszú, mocskos és büdös takarítás, ruhaválogatás, szárítás, majd postázás, de megérte, mindig megéri, mert mindig akadnak emberek, akiknek általunk változik meg az élete. Tudjuk, nem sikerült 100%-ot teljesítenünk, de nem is ez volt a cél. Egy olyan OAMB-ot szerettünk volna összehozni, amire érdemes emlékezni, és ha jobban belegondolunk... a rengeteg eső, a 68:2, az eszméletlenül finom tea, a zsúfolt tornaterem, a „giga-skóttánc”, vagy bármi, ami emlékezetessé tette számotokra ezt a pár napot, minden, ami mosolyt csal az arcotokra, mindenki, akit a szívetekben őriztek...Nos, ők/ezek azok, amiért megérte eljönni, itt lenni! Péter Dominika Docsi =)
5
Szlovák cserkésztestvéreinknél jártunk Szeptember 13-án kora reggel buszra ültem. Az irány: Pozsony. Csepegett az eső. (Dacolok az időjárással, csak azért sem viszek esőkabátot. Meggyő ződésem, hogy nem fog esni.) A pozsonyi szlovák cserkészek meghívására az SZMCS-ből négyen el látogattunk a pozsonyi cserkésznapra. A szervezők helyszínül a Kis-Kárpátokbeli, Kačínt választották. Természetes környezet, Pozsonytól egy karnyújtásnyira. A megnyitóról késtünk kicsit, de a cserkészindulóról és a csapatok csatakiáltásairól szerencsére nem maradtunk le. Ezután sorba álltunk a regisztrációnál, ahol igazán kedvesen fogadtak minket és vendégeknek járó karszalagot adtak. Én megmondtam! Az eső nem esik, viszont sár kezd lenni a sátrak között. Sebaj! A fűben tiszta vizű pocsolya, közepén egy faágra szúrt papírlappal: ,,Voda na umytie ruky. Veď sme skauti, nie?” (Kézmosó víz. Hisz cserkészek vagyunk, nem?) Ismerősökként köszöntöttük a szervezők közül Jurot, Luckát és Ivant. Mindannyiukat a ConCordián ismertük meg. A programokkal leginkább a cserkész korosztályt célozták meg, illetve az annál kisebbeket, és ahogy láttuk, a
gyerekek nagyon jól érezték magukat. Megállapítottuk, hogy náluk az ún. Ringó játék ugyanolyan közkedvelt, mint nálunk a Méta. Egy felirat az egyik fára kifüg gesztve. „Lanovka”. Lanovka? Meg néztük. Váo, csúszópálya! Rengetegen sorakoztak, hogy kipróbálhassák, ezért mi végül úgy döntöttünk, nem várjuk ki a sort. Inkább elbeszélgettünk Luckával a Teaházban. Majd a „teplé párky” hangzású hívogató szónak eleget téve megebédeltünk. Fölé küldtünk pár deci Kofolát. Nem vesztek össze. ;) A programok egész estig tartottak, de mi kora délután elbúcsúztunk Ju rotól és a többiektől. Egy gyors fény képezkedést még megejtettünk, kaptunk pár cserkészújságot és szórólapot, valamint biztosítottak róla, hogy bármikor szívesen látnak minket. Megígér tük, ha meghívnak, elmegyünk. És tényleg nem esett egy csepp sem! Ezért játszottunk olyat, hooogy… Fedezzük fel Pozsonyt! Kicsit elbolyogtunk, de megkerültünk, pizzáztunk, és sokat nevettünk. Belehallgattunk egy német turistacsoport-vezető beszédébe, és fényképezkedtünk a gőzhajó alakú épülettel. Kell ennél több?! Egy újabb szuper szombat az életemben. Tommy, Norbi, Kati nevében Csilla
6
Biciklivel a határon túl A nyár utolsó napja volt talán, mikor egy hosszú délelőtt után, miután a parkettán lévő dombot Gabi bácsi levarázsolta, és Viktor megvette a belsőt a biciklihez, nekivágtunk portyánknak. A vonat indulása előtt 30 perccel még lapos volt a kerék (a gond csak az, hogy az állomás 10 percnyire volt tőlünk), de hát a cserkész feltalálja magát. Ötleteltünk is rendesen, de nem sikerült kerítenünk működőképes bicikliszelepes tömlőt. Márk volt az, aki megmentette a túrát, és kitolt egy harmadik biciklit is a garázsból, mert egyet már eleve kölcsönzött. Sátoraljaújhely hegyes, dombos vidéke felé vettük az irányt. Biciklivel nem jártunk még errefelé, de egy régebbi cserkésztúráról szép emlékeim voltak a terepről (útikalauzunk egy szlovák turistatérkép volt, melyre épp Magyarországból is ráfért egy kis rész). Amolyan vadregényes, erdőben kanyargó csendes utak képeit láttam magam előtt. Haladtunk is a tényleg csendes, hűvös domboldalban, és csakhamar Rudabányácskára értünk, itt tó mellett pihentünk meg, és bár a pihenőpark zárva volt, nagyon kedvesen fogadtak minket. A falut elhagyva jött a völgy, amelyben kanyargott is az út, és lehetett volna gurulni, ahogy előre beharangoztam, csak hát a lejtéssel volt egy kisebb gond. Haladtunk felfelé, és felfelé, aztán egy idő után dombtetőre ér tünk, itt turistaútra térve újból felfelé kellett haladnunk tovább. Kezdett is zúgolódni a 6 fős társaság, de hát, aki lefelé akar menni, annak fel kell menni előbb. Még egy jó darabon haladtunk felfelé, és már én is kezdtem mondani, hogy tényleg visszafelé kellett volna megtennünk ezt az útvonalat, mikor dombtetőre érkeztünk. Egymás közt 15 méteres távolságot tartva gurultunk lefelé a völgyben kanyarogva az erdei úton, és mintha bobon ültünk volna, hát érdemes volt erre jönni, és nem volt még vége. Beértünk a kertek közé, és megindult lefelé a kerék, mint ami nem is akar megállni. Hátulról kiáltások, hogy 42, 43. A sebességmérő adatait kiáltották a fiúk. Így haladtunk egész a főútig, ahol a STOP táblánál, mindenki „ésszel biciklizve” behúzta a fékeket. Volt még időnk, kitekertünk a bobhoz... Műszaki okok miatt zárva... Visszatekertünk a központba, egy defekt után a hamburgeresnél kötöttünk ki. 45 percünk volt a vonatig, és újból megindult a tolvajtempó: 30 perc alatt hátsókerék belső ragasztás után indulhattunk is az
állomásra. Jól imádkozhattunk a túra elején, mert épp egy autószelepes belső lyukadt ki, és ehhez volt tömlőnk. Igaz, hogy nem volt profin visszarakva a kerék, és nehézkesen forgott, de hazáig már megtette. Vonat, majd korom sötétben tekerés felfelé a város fényei felé. Felérve búcsúztunk egymástól, de igazából a nyártól vettük a búcsút. Bodzás Ákos, ŐV képek: Főző Viktor
7
Nyakkendőt ért a tanyázás
Idei kiscserkész-tanyázásunknak Fülek adott otthont, jobban mondva a füleki cserkészek „kúriája”, a Koháry-
kúria. Ahogy megérkeztünk, mindenki kissé elszörnyedve állt az út mentén, mert a kastély messziről kicsit romosnak és félelmetesnek hatott, de miután berendezkedtünk a szobákban, mindjárt barátságosabb lett a légkör. Pénteken sokat játszottunk, kézműveskedtünk, elsétáltunk a várba és megnéztük a templomot. Este bent gyertyalángoztunk (azaz TT), mivel eleredt az eső, de ennek ellenére, nagyon jól éreztük magunkat. Szombaton hosszú napunk volt. Délelőtt a helyi cserkészcsapattal
közösen métáztunk egy nagyot, majd ebéd után rohampályáztunk, ahol kisebbek-nagyobbak egyaránt felfrissíthették (kis)cserkésztudásukat. Este sikerült kint hatalmas tábortüzet rakni (eső nélkül), így füleki vendégeinkkel közösen ismét egy jót énekeltünk. Vasárnap szentmisén vettünk részt, majd felavattuk újdonsült kiscserkészeinket. plastscout
SOS Fülek! Szeptember 10-12-én a tervek szerint egy jó hangulatú társadalmi munkára invitált minket az SZMCS és a füleki csapat. Sajnos, az indiánt nem vonták bele a szervezésbe, ezért ő esőért táncolt egész nap. Egy telefon még Komáromból, hogy lesz-e valami, mert szakad az eső… A válasz igen, mert a tető elindult és veszélyes. Útnak indultunk, még felvettük Zolit és Andrást. Útközben megálltunk még a másik két cserkészháznál is megnézni, a jövőben milyen teendő lesznek itt is. Pontosan érkeztünk, viszont az eső egész úton esett. Az érdeklődés a vártnál kisebb lett, valószínűleg az időjárás miatt mondták le többen is a részvételüket. A jelenlevők tanakodva vártunk, hogy hol is kellene nekiállni másnap a munkának, mert a lovardatető nagyon tönkre volt. Csaba fél hétre ígérte, jön, lenyírja a füvet a cserép helyén, és nyolcra, mire megreg-
8
gelizünk, itt a többi segítő is. A jó Isten kegyes volt egy rövid ideig, mert fél hétkor elállt az eső, de mikor a fűnyíró hangja egy fél óra múlva sem szólalt meg, es nem láttak munkát a mennyben sem, tovább folytatták az öntözést... Vendéglátóink 8 után kezdtek szomorúan előkerülni, már-már lemondva a tetőbontás e napra tervezett nemes cselekedetét. Kis tanakodás után, mert munka mindig akad minden háznál, elkezdtünk belső munkákat csinálni, elsősorban takarítani. Lassan elállt az eső és délután tisztulni kezdett az idő. Mi útnak indultunk Kismedvével, mivel este nekem 15 éves osztálytalálkozóm volt. A többiek maradtak és kezdték bontani a tetőt. Mint később megtudtuk, a tervezett tetőbontást vasárnap estig sikerült befejezni, viszont a közeljövőben egy másik hétvégén a téli takarásról kell még gondoskodni. Sok munka maradt még Füleken, hisz a lovardatetőt újjá kell építeni. A kastélyban is, aminek két termét, konyháját, mosdóját már rendbe szedték a helyi csapat ügyes kezű emberei, még sok munka akad… És akkor még nem is írtam az udvarról. Várjuk a következő önkéntes hétvégét/napot és a további önkénteseket Fülekre. Kukor Tamás az SZMCS FLP önkéntese
Csapatkirándulás Feketebalogra Az udvardi 28. sz. Kaszap István cserkészcsapat „nagyjai” kihasználták a Szlovák Vasút adta lehetőségeket, és akciós áron utaztak el a Feketegarami Kisvasút nyomvonalán a gazdag élményeket nyújtó erdei skanzen ködös sűrűjébe. A hajnali 5-kor kelés nem erősségem, de megvolt a motiváció, hogy felkeljek 2010. szeptember 11-én, ugyanis aznapra a 28. számú Kaszap István cserkészcsapat csapatkirándulása volt betervezve. S reményeinkhez híven meg is valósult, ha nem így lett volna, egyébként se olvasnád ezt az útinaplót. 6:00 – a csapat apraja-nagyja, (már azok, akik nem akarnak kimaradni kalandokból, nevetésből, éneklésből és egyéb jó dologból) a plébánia előtt gyülekezik. Az eső kitartóan esik tegnap estétől, és cserkészek szája hosszan elnyúlik egy-egy végtelennek tűnő ásítás közben. Fáradt, kialvatlan tekintetek, hangosan korgó gyomrok törik meg a nyomasztó csendet. 6:20 – már Újvárban vagyunk. Dandi megveszi a jegyeket, irány Fekete Balog (Čierny Balog). Hogy jobban tudjunk tájékozódni, Breznóhoz közeli faluról van szó. A vonatban a jóhangulat is behozza a lemaradást, itt-ott dudorászás, énekelés és kacaj hallatszik a vonatkupéból. 13:00 – pirosra mázolt kisvonattal érkezünk meg Balogra. Útközben kétszer is megállunk. Egyszer, mikor egy múzeumnak kialakított autószerelő
műhelyben nézünk meg pár ősrégi gőzmozdonyt, másodszor pedig kényszerből kell több mint fél órát dekkolnunk a fapadosban. Itt már tényleg korog a hasam. Ja, igen! Egyébként azért álltunk meg, mert a kisvonat elé kidőlt (valószínűleg éjjel) egy nagy fa. Pár motorfűrészes ügyes bácsi fél óra alatt járhatóvá teszi a síneket, és már suhanunk is tovább (megjegyzésként mondom, hogy nyilván túlzok a suhanás igével, mert a bicikli is gyorsabb annál a vonatnál, de természetesen nem a gyorsaság volt a lényeg). 13:00 – indulunk a kb. négyórás skanzentúrára. Ki elöl, ki hátul énekel. A hátizsákok nem nehezek, a táv nem hosszú, és mellesleg mesés erdei környezet piros, lila gombákkal. Már csak a manók és a tündérek hiányoznak! Egészen odavagyok az ilyen fenyves erdőkért. A skanzen egy erdei tanösvény különböző állomásokkal: megtanulhatod, hogy hogyan működik a fotoszintézis; hogyan kell olvasnod az évgyűrűkből; milyen egy igazi jégverem; találkozhatsz az erdő tündérével; lovakat és vaddisznókat is szemügyre vehetsz teljesen testközelből, és még számtalan izgalmas meglepetést tartogat ez a varázslatos hely. Ajánlom mindenkinek, főleg a természetet szerető cserkészeknek – tehát Neked is! 19:00 – célba vesszük a „Drotár” nevű turistaszállót, ahol Lacika azt mondja, ő már volt itt, ugyanis ebbe a hotelbe járnak sítúrára a sulival.
Vacsorázunk, pihizünk – fáradtak vagyunk. 21:00 – „szerintem Pufi maffia, mert az Anikó és a Lacika rokona, és ők halottak!... és egyéb hasonló felettébb logikus érveket hallhattunk az esti maffiában. Levi az őrült, ezt nem tudom kihagyni. Én kiscserkész korom óta nem játszottam. Nagyon szeretem... 23:00- ...és elalszik a szicíliai kisváros. Másnap reggel pakolászás után „elmenünk” szentmisére, amit egy lengyeles tájszólással beszélő pap mutat be. Az interaktív prédikációja megmosolyogtatja, ill. elgondolkodtatja az embereket. Mise után hazaindulunk, s a vonatban míg Tina grafikonokkal telerajzolt matekfüzetét bújja, elcsendesülnek az emberek. Bárcsak ne lenne vége ... ... én aszondom, menjünk máskor is! zsilett & zolti u.i.: fényképalbum: udvardicserkesz.sk
www.
9
Toborzó csapatévnyitó Szeptember elején toborzásra hívó plakátokat lehetett találni az alapiskolai faliújságokon. 17 éves csapatunk a „felnőtté válás” küszöbén tudatában van annak, hogy időnként frissíteni kell a „vért” és új tagokat kell toboroznunk. Nem történt ez másképp szeptember 14-én sem. A falusi hangosbemondó is kihirdette, hogy a községi hivatal mellett tyeplákit árulnak... hmmm, ill. hogy a cserkészek toborzást szerveznek. Ennek hallatára még a 81 éves Salgo Jóska bácsi is eljött, hogy szemügyre vegye a fiatal lurkókat. A program rövid volt és velős: - ha cserkészt látok - csiga és egérkészítés - csatakiáltás Ezen a napon egyúttal egy nagyra értékelt vendégcsapat is ellátogatott falunkba mégpedig a Sík Sándor Cserkészcsapat Tardoskeddről. Egy jóhangulatú méta keretén belül összemértük erőnket a zöldmezesekkel (sajnos a fénykép még nem jutott el szerkesztőségünkbe). Sajnos be kellett látnunk, hogy bőven van mit gyakorolnunk, hogy labdába tudjunk rúgni egy jelesebb métabajnokságon. Köszönjük a szervezőknek a programot és a részvételt! udvardicserkesz
X. LILIOMKUPA Palást, 2010. november 6.
Kedves cserkésztestvérek! Sok szeretettel hívunk és várunk mindnyájatokat a X. Liliomkupára. Játék: A mérkőzések a helyi alapiskola tornatermében fognak zajlani. 2 csoport, játékidő: 2 x 7 perc, 2 x 1 + 4 fő játszik, kis kapus meccsek A játékosok kizárólag teremcipőben játszhatnak (futballcipő kizárva)! Érkezés: 8:00-ig mindenkinek meg kell érkeznie! Étkezés: Ebédet, vacsorát és üdítő biztosítunk. Program: 8:00 – érkezés 8:30 – sorsolás 9:00 – mérkőzések kezdése Az ebéd és a vacsora az Ivánka-kastélyban lesz, illetve zuhanyozni is itt lehet majd. Csajkát és evőeszközt mindenki hozzon magával! Jelentkezési határidő: október 30.
10
Jelentkezni lehet a
[email protected] címen a következő adatok megadásával: csapat neve, résztvevők: név, születési idő, lakcím. A részvételi díj: 7 euró, mely befizetendő egy összegben a következő bankszámla-számra: SLSP, 0223560865/0900 A részvételi díj a helyszínen befizetve 8 euró. Bármilyen kérdésetek van, nyugodtan írjatok a
[email protected] email címre! Mindenkinek sikeres felkészülést kívánunk! A palásti vezetők nevében Péter Ottó csapatparancsnok Az SZMCS Központi Irodája nevében Csémi Szilárd ügyvezető elnök
TÁBORHELY AJÁNLÓ Lédec – Ladice Kipróbálta a féli, ipolysági és királyhelmeci cserkészcsapat 2010. júl. 1-12. között 49 fővel. Elhelyezkedés: a község vége előtt a domboldalra, majd az erdőbe vezető ösvény mentén.
Kinek ajánlom: akik hajlandóak beáldozni némi kényelmet, egy szuper hangulatú táborhelyért cserébe. bodzi
J
ü igazi romantikus erdei táborhely; ü 7 napon működő, olcsó konyha a szomszédos Gimesen; ü a községi hivatalban egy nagyon segítőkész cserkész dolgozik; ü kisebb és nagyobb sziklák, amik remekül hasznosíthatók; ü mászható sziklafal; ü nagyobb tisztás közvetlen az erdő szélén; ü másfél órás gyalogtúra távolságban a gimesi vár, és egy fürdésre alkalmas tó; ü korrekt élelmiszerüzlet a községben; ü tankolás és nagy üzletek a közeli Nyitrán; ü elegendő faanyag építkezésre is.
A szerkesztőségbe várjuk további kipróbált táborhelyeket leírását. Főbb szempontok: Táborhely neve magyarul valamint az ország hivatalos nyelvén. Ki, mikor próbálta ki, hány fővel? Térkép az elhelyezkedésről. Kinek ajánlod a helyet? Megközelíthetőség, étel és víz biztosítása, terep adottságai. Pozitívumok és negatívumok. Legalább 2-3 nagyfelbontású kép a táborhelyről. Beküldési cím: cserkeszujsag@ szmcs.sk
L
û járművel nehezen megközelíthető maga a táborhely; û nincs forrás vagy kút a táborhely közelében, ezért víz csak a faluból szállítható; û gombaszezon alatt néhány felbukkanó, de barátságos civil; û enyhén lejtős terep; û kullancsok; û rossz tömegközlekedés a községbe; û nincs semmilyen épület a táborhelyen.
Vezetői hétvége Aranyidán Egy cserkészcsapat nem működhet csapatakciók nélkül, és szükség van arra is, hogy ezeket az „akciókat” valaki(k) kitalálja, megtervezze és megvalósítsa. A 12. sz. Bercsényi Miklós cserkészcsapat (kisebb-nagyobb) vezetői 2010. szeptember 4-én 20.00-kor ezért indultunk el Aranyidára. Aranyidára érkezve kipakoltunk, felvontuk a zászlót és vacsora után indulhatott a játék. Az estét egy hosszú maffiával zártuk - annyi „vért” még életemben nem láttam :). Az éjszaka jelszava a „sok kis ember...” lehetett volna. 7.30-kor szól az óra, készülhetünk virradóra, S készülnek a reggelik, cserkész hasa megtelik. Kezdődött majd „Séta a múltba”, itt emlékszünk jóra, búra. Mint(a) cserkész, csillag kapu (bocsánat, de ez itt tabu). Fél egy lesz és jön az ebéd, egy kis gulyás és káposzta sétált eléd. Telt hasakkal tervet szőttünk KÁ-val, utána sodródtunk az árral: Barkácsoltunk, hegyről csúsztunk és Tomival weblapoztunk. Nép játék ki nem marad, s az „ugracski” sikert arat. Esik az eső, de minket nem állított meg a természet, hisz erről szól a cserkészet. A vacsihoz sátrat vertünk, és végül a tábortűznél vidáman énekeltünk. Jött a puding, hab a tortán, kompót és piskóta is volt tán. Az említett tábortűzzel végződött a nap hivatalos része, különféle attrakciókat nézve: Volt ott bűvész, furulya, ének, vers, próza és erőművész. Utána pedig egy hossssszú parlamentes játék, amit a nyakkendősök nyertek... ...És minket pedig laposra vertek. Vasárnap egy gyors reggeli után indultunk szentmisére. Visszaérve pedig egy fontos feladat várt minket... ... el kellett pusztítanunk a maradék pudingot :) . Levontuk a zászlót, és miután elpakoltunk, kitakarítottunk, pár feladat szétosztása után indultunk is haza (várva a délutáni métagyakorlást). Szabó Miki
11
Magyar Cserkészszövetségek Fóruma
A Magyar Cserkészszövetségek Fóruma Erdélyben, Csíkrákoson tartotta őszi ülését A Magyar Cserkészszövetségek Fóruma (MCSSZF) 2010. október 2-án Erdélyben, Csíkrákoson tartotta idei második kihelyezett ülését. Az ülésen megjelentek az anyaországi (MCSSZ), erdélyi (RMCSSZ), felvidéki (SZMCS), kárpátaljai (KáMCSSZ) nyugati (KMCSSZ), és a vajdasági (VMCSSZ) magyar cserkészszövetségek elnökei és főbb tisztségviselői. A házigazda szerepét a RMCSSZ vezetősége töltötte be. Az ülés résztvevői meghallgatták a tagszövetségek beszámolóit az elmúlt időszak eseményeiről. Továbbiakban a közös Cserkész havilap helyzete, a lengyel–magyar cserkészszövetségek kö vetkező közös értekezletének témái és a közös vezetőképzési koncepciók kidolgozása került napirendre. Megvitatták a magyar cserkészszövetségek esetleges WOSM (Cserkész Világszervezet) tagságával kapcsolatos kérdéseket. A jelenlevők támogatták, hogy MCSSZ javasolja a WOSM alapszabályának módosítását, amely lehetségessé teszi a határon túli szövetségek belépését. A MCSSZ a javaslatot több más ország szövetségeivel már ismertette, és támogató visszajelzéseket kapott. A
12
MCSSZF-et bemutató és az utolsó húsz év magyar cserkészeseményeit összefoglaló Almanach 140 oldalas terjedelemben az ülés idejére időben megjelent.
Összeállították a MCSSZF közös programjainak listáját az elkövetkezendő időszakra: + 2010. nov. 5–7., Képzésvezetők Találkozója, MCSSZFA, Budapest
+ 2010.nov. 11–14., III. Lengyelmagyar Cserkészszövetségek Találko zója, RMCSSZ, Nagybánya + 2010. nov. 19–21., Továbbképzési tiszti konferencia, MCSSZ, Budapest + 2010. december 11., Betlehemi Békeláng, OEPP, Bécs + 2011. április 30., Cserkésznap, mindenütt, világszerte + 2011. május 6–8., Tisztújító MCSSZF közgyűlés, MCSLSZ, Budapest + 2011. augusztus 20., Szolidaritás tüze, mindenütt, világszerte + 2011. okt. 1–2., Kihelyezett MCSSZF ülés, SZMCS, Fülek, Fel vidék Szombat este a Csíki Székely Múzeumban a RMCSSZ 20 éves fennállására és a magyar cserkészet 100 éves évfordulójára cserkésztörténeti kiállítás nyílt. A megnyitó keretében, melyen megjelentek az ülés résztvevői, bemutatásra került a frissen kiadott Magyar Cserkész Almanach (Cserké szet az összmagyarság szolgálatában). Az ülés résztvevői megerősítették a magyar cserkészet valláserkölcsi és nemzeti érzelmű, összmagyar elkötelezettségét.
Unatkozol? Ősszel?
13
Kiscserkészeknek
14
Kiscserkészeknek
K
if
tő es
15
K if
est
ő
Munkácson ülésezett a Magyar Ifjúsági Konferencia
2010. szeptember 4-én, Munkácson, a Városházán tartotta soros ülését a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK), amelyen 8 régióból 31 szervezet vett részt. Az ülés házigazdája és egyben levezető elnöke, az Állandó Bizottság leköszönő alelnöke Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke volt. A konferenciát köszöntötte Lengyel Zoltán Munkács polgármestere. Az ülésen Sziklavári Vilmos Magyarország ungvári főkonzulja felolvasta dr. Schmitt Pálnak, a Magyar Köztársaság elnökének a Magyar Ifjúsági Konferenciához írt köszöntőjét, és tolmácsolta meghívását a Sándor Palotába, a legközelebbi, Magyarországon tartandó konferencia idejére. A Konferencia résztvevői tájékoztatást adtak a régiók tevékenységéről, meghallgatták Popovics Pál leköszönő alelnök értékelését az elmúlt két évről. Bauer Béla ifjúságkutató előadást tartott az Ifjúságkutatás a Kárpát-medencében címmel. A program folytatásaként kerekasztal-beszélgetés keretében kaptak tájékoztatást a résztvevők a Magyar Kormány céljairól, a meghatározó értékekről, a tárcák, szakterületek megtett és tervezett intézkedéseiről. A nemzetpolitika, a támogatáspolitika, az ifjúságpolitika, oktatás, kultúra területéről Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár asszony, Dr. Wetzel Tamás miniszteri biztos, Soltész Miklós szociális-, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár és Dr. Szantner Viktor kabinetfőnök a tájékoztatást követően válaszolt a feltett kérdésekre, javaslatokra. A kárpátaljai magyarság eredményeiről, gondjairól Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség és Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökei számoltak be. Cserkészek a MIK-konferencián
16
A magyar ifjúság legmagasabb szintű közös fórumának képviselői aggodalmuknak adtak hangot a Kárpát-medence minden államára jellemző folyamat, a születések számának folyamatos csökkenése miatt, amely elsősorban a határon túli magyarság lélekszámát érinti hátrányosan, és ez intézményeik (magyar iskolák, osztályok) megszűnéséhez, végső soron pedig közösségük elsorvadásához vezethet. A MIK felkéri az új kormány illetékeseit, hogy fokozott odafigyelést tanúsítsanak Csángóföld, Felvidék es Kárpátalja helyzetére. A Magyar Ifjúsági Konferencia kéri a Magyar Kormány képviselőit, hogy a magyarság, a magyar ifjúság, a határon túli szervezeteket is érintő kérdésekben tekintsék a MIK-et stratégiai partnerüknek a tervezett programok, intézkedések előkészítésében és szakmai lebonyolításában. A MIK, a kárpát-medencei ifjúsági szervezetek reprezentatív fóruma vállalja, hogy az új támogatáspolitikára vonatkozó elképzeléseit továbbítja a magyar kormány illetékesei felé, ugyanakkor kéri, hogy az új rendszer felállításakor ifjúsági célokat szolgáló keretet is biztosítson. A MIK üdvözli a Magyar Országgyűlés által elfogadott első két jelentős, a nemzeti összetartozásról, valamint az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvényt, valamint Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszony azon bejelentését, amellyel stratégiai partnernek tekinti a MIK-et, a MÁÉRT és a KMKF kapcsolatában. A MIK örömmel veszi tudomásul Soltész Miklós államtitkár úr bejelentését, miszerint kiemelten kívánják kezelni az ifjúság helyzetét, a politikai támogatáson belül a demográfiai helyzet javítását, és a szülőföldön való megmaradást segítő intézkedések megtételét, valamint ígéretét a támogatáspolitikára, amely célzott, átlátható és szigorúan nyomon követhető lesz. A MIK üdvözölte Saláta Zoltánt, a MIK ÁB új elnökét és Salló Emőkét, a MIK ÁB új alelnökét, akik megköszönték Szórád Gábor leköszönő elnök és Popovics Pál, leköszönő alelnök áldozatos munkáját, melyet a Magyar Ifjúsági Konferencia érdekében fejtettek ki. A MIK üdvözli legújabb tagszervezeteit, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegyét ifjúsági referense képviseletében, valamint a Jobbik Magyarországért Mozgalom Ifjúsági Tagozatát. A Magyar Ifjúsági Konferencia soron következő ülésére Magyarországon, 2010. december 11-én kerül sor.
Névjegy – Grünfeld Natália (Naty) Születési hely & idő: 1995. május 19 – Pozsony Csapatod: 24. sz. Szent László Cserkészcsapat – Fél
Család Milyen házban laktok? Családi ház, olyan narancssárga a falu végén. Hány testvéred van? Írj róluk pár szót! Egy nővérem van, Diana, 17 éves lesz december 11-én... ő is gimi be jár (Gym. Ivana Horvátha), most megy 2-ba. Ez több szempontból is jó, pl. megcsinálja az angol leckémet.
Cserkész Mióta vagy cserkész? 3-os korom óta azaz 2003/2004 óta. Volt 1 fél éves kihagyásom (vagy 1 egész év volt, már nem tudom...) negyedikben, de azóta becsületesen nyomom. Őrsvezetőd neve: Lépes Lívia, akivel már 8 éve vagyunk együtt. Vezetsz-e őrsöt? Iggggen! A Kukac őrsöt vezetem októbertől SŐV-mel, Kozmér Máriával. Mely VK táborokban voltál? A 2009-ben megrendezett 14. Segédőrsvezető-képző Táborban. Legnagyobb cserkészélményed: A 14. Segédőrsvezető-képző Tábor. Jaj és még az idei KCS tanyázásunk, mert itt vezettem először egyedül őrsöt.
Személyes Hol tanultál? Mit dolgozol? A spanyol Gymnázium Federica Garcíu Lorcu suliba járok (elsős vagyok). Spanyol-szlovák gimnázium. És, igen, tanulok spanyolt. És, nem, nem tudok még spanyolul. Tanultál hangszeren játszani? Zenélsz valahol? Alapiskolában jártam furulyára, de csak 2-3 évig, de ezen kívül sajnos nem tudok más hangszeren játszani. Sportolsz (sportoltál) valamit? Sportoltam, kézilabdáztam 4-5 évig. A sulicsapatban kezdtem, aztán 1-2 hónapig Pozsonyban játszottam, de nem tetszett, otthagytam és mostanra már csak a buszra futás jelenti a sportot. A legtávolabbi ország ahol jártál: Olaszország Egyéb hobbik, kedvtelések: Futás, zenehallgatás, net, táncolás, nevetés, meg minden, ami mozgással kapcsolatos... Kedvenc szín: Piros. És alkedvencem a lila, sárga, narancssárga, fehér, kék, fekete... Kedvenc étel: Fuuhh, ebből sok van Spagetti, kirántott sajt, „bryndzové halušky”, spenót, rakott krumpli. Kedvenc zenekar/ zenei stílus: Children of Distance, Animal Cannibals, szeretem a szlovák rap-et, viszont Tankcsapdát is hallgatok, vagy Hooliganst. Kedvenc olvasmányod: Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Kedvenc film: Made in Hungaria, Valami Amerika 1-2, Egy bolond százat csinál... Írd le kedvenc őrsi játékodat (hogy kell játszani) és küldj magadról egy fényképet. Piff-puff... szerintem ismeritek. Katona Attila (Babar) kérdése hozzád: Mit tennél most, ha zuhogna az eső, fújna a szél, és villámlana is? Megpróbálom összefoglalni: -Pánikroham -Hiszti -Futva nyerítés -Menedékkeresés Ki legyen bemutatva a következő névjegyben? Mit kérdezel tőle? (Minimum SŐV képesítéssel rendelkező cserkész legyen, és ne a saját csapatodból): Bugyík Szimona Kérdés: A cserkészetben kit tartasz a példaképednek?
17
Máj néjm iz Boc, Leboc! Már az udvarukon is katonás rend fogadott. Aztán Leboc Szabi beinvitált a nappaliba. Üdítők, rágcsálnivaló az asztalon, meg rend és tisztaság mindenütt. Sehol egy porszem, illetve később az egyik szekrény alján volt némi por. Puskapor. – Mi volt a legkedvesebb gyermekkori olvasmányod, esetleg filmed? – A legkedvesebb talán a Winnetou. Azt szeretem, még a mai napig is meg szoktam nézni, ha úgy adódik, esetleg magyar ifjúsági filmek közül a Kincs kereső kisködmön, olvasmányok közül nem tudnék kiemelni egyet sem igazán. – Úton idefelé gondolkodtam mi lehetett a kedvenc gyermekkori filmed, és én is a Winnetoura tippeltem. Innét a vonzalmad a régi fegyverek, katonásdi iránt? – Nem föltétlenül innét, körülbelül 10 éve volt rá lehetőségünk itt Szőgyén ben, hogy alakítsunk egy katonai ha gyományőrző alakulatot. Három falu összefogásával alakultak meg annak idején a 9. Vörössipkás zászlóalj felvidéki hagyományőrzői, csináltattunk 10 egyenruhát, támogatók segítségével. – Akkor gondolom a vadromantika és a természet iránti vonzalom sem Winnetounak köszönhető. – Annak idején, mint minden falusi gyerek, jártunk ki a határba, bunkerokat építeni, fán csüngtünk-lógtunk. Augusztus végén tudtuk, hogy ha a ho rizonton lebukott a nap, akkor fél nyolc van, gyorsan haza kell menni, mert nemsokára besötétedik. Sajnos a vadromantikára nincs sok időm, mások a prioritásaim. – Mik a prioritásaid? – Egyik célom a család. Valamint az élet azon területein, ahol egy embernek érvényesülnie kell, ott helytállni. – Tehát egyfajta megállapodás? – Lehet mondani. – Hol szeretnél letelepedni? – Szőgyénben. Ezzel nem azt mondom, hogy nem vagyok hajlandó kompromisszumra, de ha van rá lehetőség akkor itt. – Mennyire körvonalazódik életedben a megállapodás? – Nemigazán…
18
– Hol dolgozol és mit? – Komáromban, projektmenedzser vagyok. Mezőgazdasággal kapcsolatos cégben dolgozom, - agroszervíztechno lógia – mezőgazdasági berendezéseket építünk, helyezünk üzembe. Leginkább gabonaszárítókat, tisztítógépeket, serleges felvonókat, silókat, stb. – Nehéz munka? – Igen, igényes. Lassan harmadik éve vagyok ott, de még mindig van mit tanulni, van hova fejlődni, és valamilyen szinten szeretem is. Több dolgot ötvöz magába, gépészetet – gépészmérnök vagyok – valamint építészetet, mezőgazdaságot. Ez a harmadik munkahelyem, és az első szlovákiai, a másik kettő magyarországi gyárakban volt. Nem szeretem a gyárak bezártságát. Inkább jövök, megyek. Van úgy, hogy csak éjfél előtt érek haza a munkából, de másnap reggel már megint ülök be az autómba és megyek dolgozni. – Ehhez azért kicsit szívósabb jellem kell, nem? – Inkább azt mondanám, hogy jó az alkalmazkodóképességem. Feszege tem önnön alkalmazkodóképességem határait. – Kihívás ez a munka számodra? – Minden munka kihívás valamilyen szinten, ha az ember rutinból csinálja, annak nem hiszem, hogy van még értelme. – Neked fontos az, hogy mindig fejlődjél? – Nem ez a legfontosabb, legyen jó társaság a munkahelyemen, de azért tanuljak is valami újat. – Mindig van nálad kés, vonzódsz a fegyverekhez? – Inkább a praktikumát nézem, fegyverek iránt nincs különösebb vonzalmam, a feketelőporos puskámmal még sosem lőttem éles golyóval, bár alkalmas rá. Egy Napóleon-korabeli francia karabély hiteles másolata. Cseh országban volt csináltatva. Szép fegyver, de karban kell tartani, mindegy hogy az ember egyszer lő vele vagy 50-szer, szét kell szedni apró darabokra és ki kell tisztítatni, aztán lekonzerválni, eltart 2 órát. Értem én a célzást, nem is firtatom, hogy próbáljuk ki. Inkább felvetem,
Leboc Szabolcs (29), Szőgyén, a segédtisztképző tábor törzsének tagja.
mutassa meg a szobáját. Kicsit vonakodik, mert rendetlenség van ott, 2 napig ágyban feküdt, beteg volt. Közben próbálom elképzelni a szobát, nyilván tele van késekkel, a falon egy kombájnos plakát és nyoma sincs kicsi rózsaszín plüssöknek. Bemegyünk. – No akkor most nézzük meg a könyvespolcodat, Csernus Imre: A Férfi. Ez gondolom nem a te könyved? – Nem, ez közös könyvespolcunk a húgommal. Főleg a hátul lévő Wass Albert könyveket olvasom, szerintem már a tizedik kötetnél tartok. Tamási Árontól olvastam nemrég az Ábelt ill. Kertész Imrétől a Sorstalanságot. Némiképp megigazultam, a falon van egy traktoros naptár, de az egyik szekrény teteje tele van plüssökkel, a szoba közepén katonai rangjelzés, katonabakancs és egyéb militáns holmi. De a plüssök a húgáé, a katonai holmi pedig a húga barátjának tulajdona, aki hivatásos katona. – Többnyire magyar írókat olvasol? – Utoljára Orwelltől olvastam az 1984-et. – Csupa nehéz könyv. Te egy nagyon komoly ember vagy, katonásdit játszol szabadidődben, hajtasz a munkában, és nem éppen könnyed műveket olvasol. Milyen vagy, amikor laza vagy? – Jó kérdés, nem szoktam laza lenni. Úgy gondolom az ember állja meg a helyét az élet sokféle harcterén.
– Lehet, hogy rosszul kérdeztem, mi nálad a lazítás? Elmész pár nap betegszabadságra?
– Nem, az nálam kínlódás és gyötrelem. Talán, amikor jó helyen vagyok jó emberek között, jól tudunk beszélgetni kötetlenül, az lazítás. Régebben kikapcsolódást jelentett számomra az is, ha elmentem a szőlőbe kapálni. Időnként igénylem az egyedüllétet. – Kárpátaljai himnusz a falon, mi a története? – Egy nénitől kaptam, aki itt sekrestyés a templomban. Nincsen családja, férjét is korán elvesztette, ministráns koromban gyakran beszélgettem vele. – Nem tartod különösnek, hogy te egy katonai hagyományőrző csoport tagja vagy, és húgod barátja pedig egy hivatásos katona? – Nem, csak puszta véletlen, és ha nem kérdezed meg, akkor eszembe sem jutott volna, hogy összepárosítsam ezt a két dolgot.
– Sosem akartál igazi fegyveres testülethez tartozni? – Nem szeretnék valódi fegyverrel kapcsolatba kerülni, mert kard által vész, ki kardot ragad. – Mennyire jut időd a cserkészetre? – Igyekszem minél több időt szakítatni rá, de sajnos már így is sokszor háttérbe szorul a munkám végett. – Mióta vagy cserkész? – 2006. július 30. – Köszönöm! Még készítettünk egy fényképet cserkészegyenruhában, puskával. Előtte rutinosan előkapta a vasalót, mert kicsit gyűrött volt az ing. Búcsúzóul szűkszavúan – mint egy jó indián - csak annyit mondott vezessek óvatosan. Megfogadtam a tanácsát. Sanya
Pozsonyi motivációs hétfő Az egész azzal kezdődött, hogy a hegysúri rajvezetőnknek, Gujber Mónikának támadt egy ötlete: rajunk (Szürke Farkaskölyök Raj) cserkész és rover korosztálya menjen el egy kisebb, egynapos kirándulásra Pozsonyba. Persze már mindannyian voltunk Pozsonyban, de így együtt mint cserkészek, még soha. Természetesen erre az útra sem mehettünk felkészülés nélkül. Mindenkinek fel kellett készülnie a megadott történelmi nevezetességből, a helyszínen pedig bemutatnia azt. Reggel fél kilenckor indult Pozsonyba a busz, és fél tízre érkeztünk meg. Az első állomásunk az Új híd volt. Ezt a Szent Márton-székesegyház követte, majd a Pozsonyi vár, a Slavín, a Kapucinusok temploma, a Mihály-kapu és az óváros 4 lakója (Čumil, Paparazzi, Schöner Náci, Napóleon). Én adtam elő a Slavínról, melyre elég hosszú út vezetett, és az eső is csepegett, de szerintem megérte a sok gyaloglást. A Slavínról látni egész Pozsonyt, és ez a látvány nem mindennapi. Mikor visszaértünk a város központjába, mind a heten (Gujber Mónika, Baráth Márk, Szakáll Andi, Szakáll Moncsi, Gujber Gabi, Bors Marianna és én) éhesek voltunk, tehát megálltunk az egyik „gyorsétteremben”. Mikor már tele volt a hasunk, elmentünk egy kis pihenőre az egyik bevásárlóközpontba, ahol moziban is voltunk. Mikor kijöttünk a moziból, elég későre járt, ezért sietnünk kellett a buszra. Persze a hegysúri busz a szemünk előtt
ment el, ezért megvártuk a szencit, amely 10 perccel később indult. A buszban egy rövid tesztet is abszolváltunk (többkevesebb sikerrel). A teszt néhány kérdésből állt a Pozsonyban látottakról és hallottakról. Szencen még volt fél óránk, ezért megálltunk fagyira is, ami nagyon finom volt. Szerintem ez az egynapos kirándulás nagyon sok szórakozással, tanulsággal és élménnyel járt! Szakáll Tibi 11. számú Szent Imre Cserkészcsapat
19
Újabb cserkészt díjaztak A Csemadok pozsonyi székházában nagy érdeklődés és ünnepélyes keretek között immár 10. alkalommal adták át a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjakat. A díjátadáson – ahogy eddig mindig – Lauer Edith, a díj USA-ban élő védnöke is részt vett. A fődíjat az idén Polgár Anikó kapta, életművük elismerésében Grendel Lajos, Tóth Elemér és Varga Lajos részesültek. A díjazottak között van Szénássy Zoltán öregcserkész testvérünk is. Koncsol László beszédében – angolul és magyarul egyaránt – elmondta, a díjalapítók az elmúlt évben több mint 61 ezer eurónak megfelelő összeggel támogatták a felvidéki magyar irodalmi és művészeti élet kiemelkedő alkotóinak elismerését. A 10. díjkiosztó ünnepségen mind a három díjalapítónak emlékérem – Nagy János szobrászművész alkotása – átnyújtásával fejezte ki köszönetét a Madách Egyesület. Az idén két irodalmi életműdíj (1150 euró) került kiosztásra. Grendel Lajos sok évtizedes írói, irodalomszervezői munkásságáért (méltatta: Fónod Zoltán) részesült elismerésben, Tóth Elemér pedig költői, műfordítói tevékenységéért (méltatta: Duba Gyula). A Posonium Művészeti Díj életműdíjával (1000 euró) Varga Lajost méltatták évtizedeken át tartó képzőművészeti munkásságáért (méltatta: Duba Gyula). Két különdíj (600 euró) is kiosztásra került, Tóth László
költőnek, műfordítónak (méltatta Tőzsér Árpád) az Egy ön gyűjtő feljegyzései című kötetéért (Kal ligram), valamint Misad Katalin egyetemi oktatónak (méltatta: Szarka László) Nyelvi kontaktusok (Lilium Aurum kiadó) című munkájáért. A Szülőföld-díjat (300 euró) Szénássy Zoltánnak, nyugalmazott gimnáziumi tanárnak ítélték oda Komárom ostroma 1849-ben című helytörténeti munkájáért (méltatta: Szarka László). A díjkiosztó ünnepségén az irodalmárok és a művészek mellett a szlovákiai magyar közélet számos ismert személyisége is megjelent, mint például Duray Miklós (író-politikus), Biró Ágnes (volt oktatási államtitkár), Hrubík Béla (a Csemadok országos elnöke). Lauer Edith zárszavában reményét fejezte ki, hogy a jubileumi díjátadást követően 2011-ben is színvonalas munkákat és jeles alkotókat részesíthetnek elismerésben. Felvidék Ma, cs
Magyar Cserkészszövetségek Fóruma
MCSLSZ
No Limits! Ezzel a szlogennel indult útjára az öt napos brüsszeli találkozó, a 13. Európai Cserkész és Cserkészlány Konferencia. Közel 450 fővel, szinte az egész hotelt elfoglalva, kis és nagy szövetség egyaránt képviseltette magát egész Európából. A július 17–21-ig tartó konferencia nem csak a jókedvről és a rég nem látott barátokról szólt, de kihangsúlyozta a közös munka és célok fontosságát is. A két világszövetség (WAGGGS és
20
WOSM) együtt határozta meg három, közösen megmunkálható terület teendőit. Az önkéntesség, a minőségen keresztüli toborzás és a változás fontossága volt ennek a napnak a témája, előbb kis csoportokban, majd közösen vitattunk meg ezeket. Magyarországot nem csak Szalai Zsófi (elnök) és Péter Kriszti (külügyi vezető) képviselte; Hellmann Enikő (MCSSZ – külügy) is részt vett a konferencián. Remél hetőleg így a nemzetközi együttműködés helyileg is megvalósulhat. A Cserkészlány Világ szövetség és a Cserkész Világszövetség külön is ülésezett, így nagyon jó volt a direkt erre az alka-
lomra nyitott Cserkész Bárban vagy a belvárosban, a nemzetközi est keretében rendezett Ízfesztiválon találkozni. Legyen szó a közös munkáról vagy az esti programokról, a konferencia nagyon jó hangulatban és eredményesen telt, így már alig várjuk a jövő nyári nagy eseményt: a 34. Világkonferenciát Edinburghben. Addig is: Jó munkát mindenkinek! Péter Kriszti
A kerecsensólyom A kerecsensólyom (Falco cherrug Gray, 1834) nagytestű sólyomfaj, legközelebbi rokona az északi sólyom (Falco rusticolus). Barna színű, ölyvnagyságú, azonban annál karcsúbb, így kisebbnek tűnő ragadozó madár.
A kerecsensólyom a nyílt térségek lakója, a Közép-Európától Mongóliáig húzódó sztyeppzóna jellegzetes ragadozómadár-faja. Tipikus élőhelyei Európá ban a síkvidéki erdős-sztyeppek, mezőgazdasági területek, hegylábi sík vidékek. Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli. A kerecsensólyom, más sólyomfélékhez hasonlóan, nem épít fészket. Elsősorban egerészölyv, holló, varjú, esetenként parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürke gém és kormorán elhagyott fészkeit foglalja el. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3-5 tojásból álló fészekalját. A kotlás 32 napig tart. A kis fiókákat a tojó eteti, a hím által hordott táplálékkal. Hat hét után röp képessé válnak a fiatalok és elhagyják a fészket, de további 2-3 hétig az öreg sólymok vadászni tanítják őket. Egy éves korában a tojó már ivarérett, a hímek két éves korukban állnak párba. A párok életük végéig összetartanak. A kerecsensólyom legkedveltebb táplálékállata az ürge, ha csak teheti, ezt zsákmányolja, de galambot is fo gyaszt. Európában a fiatal madarak egy része délre vonul ősszel, az ivarérett
madarak egész évben a fészkelő területen maradnak. A közép-európai kerecsenek vonulási útvonalai és a telelőterületei kevéssé ismertek. Eddig mindössze három magyar gyűrűs kerecsensólyom került meg Líbiából, egy Görögországból, illetve egyet Máltán lőttek le. A kerecsensólyom világállományát 6-8 ezer párra teszik, de a Kárpátmedence kivételével mindenhol csökken az állomány. Különösen fontos ezért az európai állomány 40%-át kitevő magyar–szlovák populáció megőrzése. Hazánkban a kerecsensólyom fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1.000.000 forint. A faj nemzetközi szinten is a legmagasabb védettségi kategóriába tartozik. A faj európai állományának hatékonyabb védelme érdekében, az érintett európai országok egy akciótervet állítottak össze, amely az Európai Unió kerecsensólyomra irányuló fajvédelmi tevékenységét is meghatározza. Sokan tartják a kerecsen sólymot a honfoglaló magyarok szent madarának, a turul madárnak. A magyar nyelvben három szó van, amely a sólyomra és a sólyomkultuszra utal: a „kerecsen”, a „zongor” és a „turul”. A középső a Zsombor férfinévben él tovább. Krónikáink után a „turul” szó - név - hosszú időre feledésbe ment, illetve el kellett felejtenünk. Csak a XIX. században került ismét elő őstörténetünk e fontos jelképe. Maga a „turul” szó török eredetű (togrul, turgul=vadászsólyom, illetve „kiváló tulajdonságokkal rendelkező, kedvenc ragadozó madár”). A turul kétszer játszik szerepet őseink hiedelemvilágban. A Budai Képes Krónika szövegében a középső rész így hangzik: „Álmos vezér anyjának álmában egy héja-forma madár jelent meg, rászállott és ettől teherbe esett, méhéből sebes patak fakadt, mely nem a saját földjén növekedett meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származtak”. A turul szerepel a honfoglalás legendájában is. A magyarok fejedelme Levédiában álmában sasokat látott, melyek megtámadták az állataikat, de egy turulmadár előzte őket, majd a
Tudományos név Falco cherrug Rendszertani besorolás Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Sólyomalakúak (Falconiformes) Család: Sólyomfélék (Falconidae) Alcsalád: Sólyomformák (Falconinae) Nemzetség: Valódi sólymok (Falconini) Nem: Falco Alnem: Hierofalco Faj: F. cherrug magyarokat elvezette Attila földjére. Az álom után dögvész ütött ki, a fejedelem felismerve az álmot, útnak indult a néppel és a turult követve egészen a kerecsensólymok fészkelési területéig, a Kárpát-medencéig vándoroltak, majd itt letelepedtek.
21
Mi kerüljön a szelektív hulladékgyűjtőkbe? Egyre több helyen – már a cserkésztáborokban is – találhatunk szelektív hulladékgyűjtő konténereket, így csekély időráfordítással az otthon szétválogatott szeméttől úgy sza-
badulhatunk meg, hogy azzal segítünk megóvni bolygónkat. Nem mindig egyértelmű azonban, hogy melyik tárolóba mit dobhatunk. Lássuk hát:
KÉK – Papír Ebbe kerülhetnek az újságpapírok, kartondobozok összehajtva, csomagolópapírok, telefonkönyvek, irodai hulladékpapírok, szórólapok, hullámpapír, könyvek műanyag-, bőr- és műbőrkötés nélkül. Ügyeljünk rá, hogy ezek minden esetben tiszták legyenek! Amit semmiképp ne dobjunk bele: használt egészségügyi papírok (zsebkendő, toalettpapír, pelenka stb.), indigó, faxpapír (hőérzékeny papírokat, így például a busz- és vonatjegyeket se), szennyezett papírok (pl. zsírosak, ko szosak), műanyag füzetborító, ragasztószalagok, fóliázott papírok. Ha a papírt otthon műanyagzacskóba gyűjtjük, akkor a zacskóból ürítsük ki a papírokat a megfelelő helyre, majd ha a zacskót már nem kívánjuk használni tovább, a sárga színű műanyagtárolóban helyezzük el. Az italoskarton-dobozok gyűjtése településenként változik, egyes helyeken a papíros, míg máshol a műanyagos konténerbe gyűjtendő (ahol egyikbe sem, ott zsákos gyűjtés folyik). Erről a legtöbb esetben egy ábra tájékoztat minket.
22
SÁRGA – Műanyag
SZÜRKE – Fém
A műanyagos, sárga színű konténerbe kerülhetnek az ásványvizes és üdítős PET-palackok lapítva, tejfölös- és jog hurtospoharak kitisztítva, műanyagzacskók (akár tejeszacskó is kitisztítva), PP és HDPE jelzésű kozmetikai szeres flakonok.
Fém csomagolódobozok (sörös-, üdítős-, konzerves-, spraydobozok, zá rókupakok stb.), illetve a háztartási fémhulladékok, például fém evőeszközök, poharak, alufólia tartozik ide. Ezeket minden esetben tisztán dobjuk be!
Amiket semmiképp se dobjunk bele: kazetta, CD-lemez, fogkefe, műanyag játékok, hungarocell, nejlonharisnya, papírcímke, üvegpalack, és minden egyéb műanyagnak ítélt hulladék, mert ezek újrahasznosítása még nincs megoldva. A mérgező vegyszerek (például növényvédő szerek) csomagolásai ve szélyes hulladéknak számítanak, semmiképp se dobjuk a gyűjtő konténerbe!
Amiket semmiképp se dobjunk bele: háztartási berendezéseket, nem csomagolási fémhulladékokat, például barkácsolás utáni fémhulladék-darabokat (ezeknek még nem megoldott az újrahasznosítása). A festékkel vagy egyéb vegyszerrel szennyezett fémdobozok már veszélyes hulladéknak mi nősülnek, ezeket hulladékudvarokban, illetve veszélyeshulladék-gyűjtési akciók alkalmával adhatjuk le. Elektronikai hulladékokat (pl. elemet, villanykörtét) pedig egyre gyakrabban adhatunk le nagyobb üzletekben a speciálisan kialakított tárolókba.
A műanyagot szigorúan tilos égetni, mert az égés során egészségkárosító anyagok kerülnek a levegőbe!
Túlélés – Alvás az „Extrém tartományban”… Ahhoz, hogy többnapos túráink második, harmadik, vagy még további napjain is jó teljesítményt tudjunk nyújtani, megfelelő mennyiségű és minősé gű alvásra van szükségünk. Előfordulhat azonban, hogy az időjárás hidegebbre fordul, mint a kaland megtervezésekor gondoltuk. Ha felszerelésünk az enyhébb hőmérsékletre volt bepakolva, ak kor a zordabb körülmények között az éjszakai melegítésre hivatott hálózsákunkban máris az ún. extrém tartományban találjuk magunkat. Arról, pe dig az a mondás járja, hogy meg nem fagysz, de aludni nem fogsz… Mit tehetünk tehát, ha már nincs több ruhánk, amit felvehetnénk? Né hány trükkel szerencsére enyhíthetünk a hideg szorításán. Összegyűjtöttem a legegyszerűbbeket, amikkel nagyobb erőfeszítés nélkül érhetünk el kisebb eredményeket… de hát sok kicsi sokra megy. Az első dolog, amit tegyünk meg, hogy a magasságunkhoz állítjuk hálózsákunk hosszát, ezzel minimalizálva a felfűtendő légteret. Ez alacsonyabb egyéneknél – külön kiemelve a hölgyeket – lehet fontos (ők egyébként is fázósabbak…). A képen látható zsákból én is a 195 cm-es változatot kaptam, holott én a 170cm-t épp csak túllépem. Ebből kifolyólag én valóban a következőkben bemutatott módon használom ezt a hálózsákomat. Tehát, a lábrészen fordítsuk ki, majd a kívánt hossztól egy jó arasszal távolabb (hogy aztán visszafordítás után az elkötött rész is elférjen a lábunknál) belülről kössük össze. Erre használhatjuk mindjárt a tartózsák zsinórját (mint én a képen), de ha azt például párnának szeretnénk használni, akkor bármi más is tökéletes lesz.
Testsúlyunk alatt hálózsákunk töltete sajnos megakadályozhatatlanul összepréselődik. De ugyanez történik a derékaljunkkal is, és még többet veszítünk ezáltal a hideg talaj felé a hőszigetelésünkből. Mivel a terhelés nagy részét a felsőtestünk adja, ez alatt kell leginkább fokoznunk a hideg elleni védelmet. Ezt legkönnyebben úgy tehetjük meg, ha derékaljunkat kettőbe hajtjuk, és duplán tesszük magunk alá. Ekkor viszont már persze rövid lesz. Hosszabbítás gyanánt lábunk védelmére bevethetjük hátizsákunkat.
Ha még mindig azt gyanítjuk, hogy nem lesz melegünk éjszaka, gondoskodhatunk kiegészítő fűtésről. A hagyományos módszer szerint kulacsunkba melegítsünk vizet, majd, hogy ne égessen meg, illetve a meleg is tovább tartson, húzzunk rá egy zoknit. Ha tudunk vinni még valami zsebmelegítőket, tovább tarthatjuk melegen zsákunk belsejét. Nekem a legegyszerűbb kémiai melegítőm van. Párban kapható a képen látható kis tartóval, és mindössze ezer forintos nagyságrendű az ára. Arra érdemes figyelni a beszerzéskor, hogy a forralással újraaktiválhatót vegyük meg, ne a fagyasztással visszaalakíthatót. Előbbi terepen is ismét működőképessé tehető. Utóbbi, csak ha tényleg rohadt hideg van… Ha a kulaccsal indítunk, majd később szükség szerint egyenként indítva a két melegítőt, akkor úgy 5-6 óra extra melegséget tudunk fenntartani. Az már nem rossz szerintem… A hálózsákba bújás előtt ruházatunkkal is van tennivaló.
Nadrágszárunkat tűrjük be a zokniba, vagy kössük össze valamivel. Ezzel csökkentjük a „pumpa-effektust”. Arról van szó, hogy forgolódás közben újra meg újra kipréseljük ruhánk alól a testünk által felmelegített levegőt. Ha nem nyitott a nadrágunk, nem veszítünk annyi hőt. Vegyük fel sapkánkat (ha van, akár símaszkot is), és kesztyűnket. Minden apró testfelület, amit le tudunk fedni értékes testmeleget tart vissza. Végre bebújhatunk már a hálózsákba is… Ha eddig eljutottunk, azon is zárjuk le a nyílásokat, amen�nyire csak lehet. Ha van, használjuk, és húzzuk szorosra vállunk felett a hőgallért. Végül a kapucnit is annyira zárjuk be, hogy csak arcunk, esetleg csak az orrunk és szánk maradjon fedetlenül. Legvégül még egy trükk, amivel azért vannak fenntartásaim, főleg így kipróbálás után… Több túléléssel foglalkozó írásban láttam, hogy lábunkat még jobban védhetjük, ha bele is dugjuk a hátizsákba, nem csak ráfekszünk. Nem vagyok meggyőződve, hogy nyerünk-e ezzel valamit. Merthogy elég szűkösen fértem bele, és némileg össze is préselte a hálózsák töltetét a hátizsák. A másik gondolatom ezzel kapcsolatban még, hogy egy teljesen vízálló hátizsákban nem fog-e nagyon növekedni a pára, és inkább hűtőhatást okozni ezzel…
A láb hátizsákba bújtatásának talán akkor lehet több értelme, ha hálózsák nélkül kerülünk vészhelyzetbe, és ez az egyetlen plusz védelem lehetséges. Jó éjszakát mindenkinek! Vándor - MTP
23
Szokások – Október - Őszhó - Magvető hava - Mindszent hava
rok ünnepe, mulatozásuk napja volt.
Október 4. – Assisi Szent Ferenc napja Assisi Szt. Ferenc. a ferences rend megalapítójaként hirdette az evangéliumi szegénységet, alázatosságot, irgalmasságot. Ezen a héten szokás volt kanászostorral durrogtatni a hegyen a gonosz szellemek elűzésére, és ez az idő volt a legalkalmasabb a vetésre, a szüret kezdetére.
napja
Október 21. – Orsolya
Október 15. – Teréz napja Az egyház egyik legnagyobb női szentje Szent Teréz. Dologtiltó napot jelentett az asszonyoknak, nem moshattak, még kenyeret sem süthettek. Sokfelé szüretkezdő napot jelentett. Október 20. Vendel napja Szent Vendel ír királyfi – a legenda szerint – római remetéskedését követően egy gazdag ember nyáját őrizte. Ennek alapján őt a pásztorok védőszentjeként tisztelik. Ezen a napon nem fogták munkára az állatokat, és vásárra sem vitték. Sokfelé búcsúnapként is szolgált. A templomból körmenettel vonultak Szent Vendel szobrához, akit pásztoröltözetben, lábánál kutyával és báránnyal ábrázoltak. Vendel társulatokat ún. vallási egyesületeket hoztak létre a juhtartó gazdák. A pászto-
A szüret Szüretkor régen megélénkült a szőlőhegy. A munkavégzés alatt is jellemző volt – közösségi munka lévén – a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás. Utána azonban valódi ünneppé alakult a nap. A szüretelők a végzésnapon a hegyről levonulva szüreti koszorút vittek a vállukon. Ez a koszorú fém, vagy favázra aggatott szőlőfürtökből állt, amelyet búzával, vagy szalagokkal, esetleg borosüveggel díszítettek. A feudalizmus idején a menet ilyenkor a földesúr házához vonult köszönteni. Itt a
24
Orsolya nap sokfelé a szüretkezdés ideje. A hajdúsági pásztorok e nap időjárásából a télre vonatkozóan következtettek. Ha szép idő volt, akkor szép telet vártak. Október 26. – Dömötör napja A keleti egyház szentje volt, aki vértanúhalált halt. Az ország keleti részében a pásztorok védőjeként ismert. Juhászújévnek is nevezik, mert ezen a napon számoltatták el, vagy hosszabbították meg a juhászok szolgálatát. Az Alföldön ezen a napon állatvásárokat tartottak, többnapi mulatságokat rendeztek. Juhásztort, juhászbált rendeztek Hortobágyon, Szegeden. E napon a juhászok a plébánia udvarán birkapaprikást főztek, a juhásznék bélest sütöttek. Ez volt a bezáró mulatsága a juhászévnek. E nap időjárásából a télre következtetnek. Ha hideg szél fújt, kemény telet jósoltak. Október 28. – Simon–Júdás napja E naphoz kötődik a Hegyaljai szüret. Kezdetét vette a kukoricafosztás, a kedvelt őszi társas munka.
dolgozók verses rigmusokat mondtak, melyekben szót ejtettek a gazda fukarságáról, vagy jószívűségéről is. A földesúr ezután megvendégelte munkásait, s este általában táncos mulatságot is tartott. A szüreti felvonulás A szüret befejezését nem csak a feudális időkben ünnepelték meg. Szüreti felvonulás és bál sok városban még ma is van. A szerepköröket (bíró, bíróné, csőszlányok, csőszlegények, kisbíró, táncmesterek) ma is beöltözött szereplők alakítják. A menet fontos szereplője volt a múlt században a borkirály, vagy bálkirály. Ő, illetve a családja volt felelős az esti mulatság rendezéséért. A menet érdekessége az úgynevezett baksus figurája, ami egy botra, vagy hordóra ültetett, piros ruhás férfibábu volt. Alakja Bacchusszal, a görög mitológia boristenével (másik nevén Dionüszosz) hozható kapcsolatba. A szüreti menet jellegzetes figurái a tolvaj és a csősz, akik veszekedésükkel szórakoztatják a közönséget, de rajtuk kívül olyan beöltözött szereplők is jelen voltak, amilyen alakoskodók (jelmezbe
bújt, szerepet játszó figura) általában a farsangi felvonulásokon szerepelnek. Ilyenek például a török, a szerecsen, a vándorárus, az úrfi, a cigány, a medvetáncoltató stb. figurája.
Bodosi György
A butellához A butella keskeny száján bajos kitölteni a lét. Szép kis butykos, ezért vagyok oly gyakran s hosszan tiéd. Nosza, nógass, hogy újra s még! legyen – de te léssz az oka, hogy végül is nem én váglak földhöz, hanem Te csapsz oda!
A csodálatos univerzum Ez a teljesen magyar készítésű 3D-s film a csillagok közé repít minket, ugyanis Gráner József A csodálatos univerzum című érdekfeszítő, tudományos ismeretterjesztő mozija nem másról szól, mint a végtelen világűrről. A naprendszerbeli bolygók világát és az űrkutatást bemutató alkotás gyakorlatilag sík fotókból és animációkból állt össze mozgóképpé, és több mint egy évig tartott, mire elkészült a 47 percnyi anyag. A csodálatos univerzum már szűk körben bemutatkozott a nyáron, és a próbavetítéseket kitörő örömmel fogadta a nagykanizsai publikum. Szeptemberben viszont országos szinten, több 3D-s vetítésre alkalmas mozi is bemutatta a filmet, melyet bátran ajánlunk mindenkinek, főleg, mert egy független magyar alkotásról van szó. Az alkotás felveszi a versenyt az Amerikából importált animációs 3D filmekkel. Érdemes megnézni, hogy mi mire va gyunk képesek. Ámuljunk egyet és dicsérjük az alkotót – Gráner Józsefet.
Agatha Christie:
A fogorvos széke Hercule Poirot-nak fáj a foga, kénytelen fogorvoshoz menni. Pedig a világon egyedül csak ettől fél. Még szerencse, hogy dr. Morley remek szakember, bár ugyanolyan idegesítően fecseg, mint minden fogász. Poirot megkönnyebbülten távozik. Az utcán még segít egy közép korú hölgynek kikászálódni a taxiból, majd hazatér. Néhány óra múlva felbukkan Japp főfelügyelő, mert a fogorvos öngyilkos lett. De miért lőné főbe magát egy divatos, ügyes kezű fogász? És ha nem öngyilkosság volt, akkor ki tehette? A titokzatos görög, a dühös, fiatal amerikai, a gazdag bankár vagy a formás bokájú, szörnyen öltözött hajdani színésznő? Gyanúsítottban nincs hiány, indítékban annál inkább. Hercule Poirot kis szürke sejtjeire a szokásosnál is több munka vár, mire fény derül az esetre. Agatha Christie idén lenne 120 éves. Ebből az alkalomból ajánlom mindazoknak, akik ismerik és szeretik, és azoknak, akik még nem olvasták műveit. Izgalmas, fordulatos, kalandos olvasmány. A könyvből film is készült, egyik darabja a híres Poirot sorozatnak.
könyvajánló
25
- Mi az abszolút udvariasság? - Aki a fáradt olajat is hellyel kínálja. - Mi az abszolút lehetetlen? - Amikor a cigánybányaszok sztrájkja akadályozza a rendőrök diplomaosztó ünnepségét.
- Melyik az abszolút keskeny folyó? - Amelyiknek csak egy partja van. - Ki az abszolút előzékeny? - Aki a wc ajtón kifelé is kopogtat.
„Scout Youth be prepared...” Somogyi András Dezső, sárospataki öregcserkész dala. Első versszakát Bi-Pi leánya, Betty Clay is hallotta a 1993ban Gödöllőn, és elnyerte elismerését.
26
- Ki az abszolút sovány? - Aki magában beszél és kihallatszik.
- Mi az abszolút pech? - Ha valaki magába roskad és mellé esik.
Cserkész kiállítás Erdélyben Zászlófelvonással, tisztelgéssel és a magyar cserkészinduló eléneklésével nyitották meg október 2-án szombaton, azt a nagyszabású és értékes kiállítást, amelyet az erdélyi magyar cserkészet fennállásának huszadik és az első erdélyi cserkészcsapat megalakulásának századik évfordulója alkalmából szervezett a Romániai Magyar Cserkészszövetség a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban. A kiállítást Gyarmati Zsolt, a múzeum igazgatója nyitotta meg, saját cserkészélményeivel tarkítva beszédét, majd Salló Emőke, az RMCSSZ külügyi vezetője és a kiállítás egyik lelkes létrehozója mutatta be a kiállítás anyagát. Bokody József, a Magyar Cserkészszövetség gyűjteményének vezetője, aki hosszú időn keresztül a gyűjtemény anyagait kezelte, a cserkészet megalakulásáról, illetve Lord Robert Baden-Powell of Gilwel (vagy, ahogy a cserkészek hívják: Bi-Pi), a cserkészet alapítójának életéről tartott előadást. Ezután A cserkészet az összmagyarság szolgálatában című könyv bemutatása következett. A könyvet Buday Barnabás a Magyar Cserkészszövetség elnöke, illetve a Magyar Cserkész szövetségek Fórumának alelnöke mutatta be, majd Balog László történész méltatta. A két szerző, Csémi Szilárd és Salló Emőke a munkafolyamatot foglalták össze, elmondták, milyen nehézségekbe ütköztek, és hogy hogyan alakult ennek a könyvnek a megírása. A kiállítás A kiállítás anyaga több helyről származik. Sok értékes anyag került kiállításra a Magyar Cserkészszövetség gyűjteményéből, amelyekből a Gödöllői Városi Múzeumban látható egy állandó kiállítás, illetve helyet kaptak a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség gyűjteményének anyagai is. A cserkészet elmúlt száz évéről Bokody József készített tablókat, és természetesen az erdélyi cserkészélet is bemutatásra kerül. Többnyire az elmúlt húsz év anyagai tekinthetők meg, minden erdélyi csapatról készült egy tabló, amely fényképeken, beszámolókon keresztül mutatják be a csapat életét. A kiállítás anyagában található egy jelentős pólógyűjtemény is, ami az elmúlt húsz év fontosabb rendezvényeire emlékeztet, láthatóak továbbá a táborokban készített „cserkészügyességek” , valamint az elmúlt száz év értékes, cserkészettel kapcsolatos kiadványai. A látogatók olyan, cserkésztörténeti szempontból jelentős ereklyéket is megtekinthetnek, mint az 1933-as gödöllői cserkész-világtalálkozó fokosa, térképe, morze-bicska, egy 1928-ból származó csapatnapló, a Román Nemzeti Jamboree fényképalbuma és még sok más eredeti tárgyat. Hétvégi foglalkozások A Cserkésztörténeti kiállítás november másodikáig tekinthető meg a Csíki Székely Múzeumban. A kiállítás ideje alatt, minden hétvégén múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartanak az RMCSSZ
cserkészei, amelyek keretében tevékenységeiket mutatják be. Minden szombaton, délelőtt tíz órától délután négy óráig, majd az esti tábortűz melletti előadásokra és foglalkozásokra szülőt, gyereket és minden érdeklődőt szeretettel várnak.
