Második évad: okt. 9

Második évad: 2014. okt. 9. Elkezdtük a második szakaszát a Börtönszínház, utolsó két éves periódusának. Terveink szerint most egy három hónapos foglalkozás sorozatot tartunk, amikor heti egy alkalommal, maximum 15 fogvatartott szabadon találkozhatnak a színházzal, színházi filmek vetítünk vagy a Woyzecket játszuk el azoknak, akik még nem látták. Első alkalommal, beszélgettünk, asszociáltunk. *Mindenki elmesélte mi jut eszébe a színház szó hallatán. *Mi jut eszedbe, ha azt mondom, hogy színház. - az mi? én nem tudom. az ahol ugrálnak meg balettoznak? meg táncolnak?színes ruhákban?- hàt az ahol régi ruhàkban régi történeteket adnak elő.- az hogy én oda soha nem mennék- én sem. Miért?- mert unalmas.(Nagyon jó) - semmi. Akkor próbàljuk újra. Színhàz.- unalmas.- màr voltam Kaposvàron a Csiky Gergelyben.- Romeo és Júlia - mindig nézem a Magyar Lovas Színhàzat a muzsika tv n.- nem a színhàz maga a szerepek. Amin keresztül tanítanak. Az életre. Mit csinàljunk? Nézzünk egy érdekes ritmusos utcaszínhàzas kedvcsinàlót, vagy vàgjunk a közepébe? Vàgjunk a közepébe. Megnéztük a Feketeorszàg első hat jelenetét. Majdnem teljesen csendben. Értelmeztük. Formàkat és hatàsokat kerestünk. Majd megnéztük a Krétakör Feketeország című előadásából készült dvd első öt jelenetét, második foglalkozáson végignéztük az maradékot. Mindkét alkalommal a filmnézés után ismerkedni kezdtünk a színház művészet alapfogalmaival és beszélgettünk a látottakról. Pár keretet adtam a találkozásainknak: -

Szabadon választható, nem szeretnénk fix csapatot. Aki jön, az marad a foglalkozás végéig. Ha már nem tudnak figyelni, szóljanak és kapnak beszélgetési időt. Ezt eddig nem vették igénybe. Meglepően hosszan és intenzíven figyelték az előadást.

Azért választottam ezt az művet, mert provokatív formái elől nem lehet menekülni. Sok olyan témát érint, ami mindenkiben megmozgat valamit. Rengeteg formát használ és a steril környezetben könnyen nyomon követhető, értelmezhető minden jelenet. Januártól kezdünk el csapatot építeni, aminek célja, hogy három esetleg öt fogvatartott részt tudjon venni áprilisi bemutatónkon, amit szeretnénk egy városi helyszínen játszani, a Nemzeti Színházban esetleg a Zsolnay negyedben. A Woyzecket szeretném tovább formálni egy olyan másfél órás előadássá, ahol az eddig elkészített száraz nyers verzióba, felszabadulást, feloldást hoznak, elidegenítő színházi játékokon keresztül. Keressük velük azokat a pontokat a drámában, ami az ő szemszögükből más értelmezést kapnak és azokat, amik a társadalmi határvonal mind két oldalán ugyan azt jelenti. Szeretnénk olyan tradicionális színházi formákkal bővíteni az előadást, mint a bohóc, vagy a commedia dell’ arte. 8 fiatalkorú volt az első vetítésen.

2014. okt.16 Második alkalommal, egy fogvatartott kivételével mindenki ott volt, sőt jött új arc is. Végignéztük a Feketeországot. Egy megállítással meg lehetett nézni, nem kellett fegyelmezni. Néhol unták és párszor a női jelenlétek elterelték asszociációikat a látottakról. Egy női látogatócsapat zavarta meg a figyelmüket, de pár perc alatt visszatértek a filmhez. A végén beszélgettünk. Foglalkozás után a felnőtt fogvatartottak nevelőjével, találkoztam és megbeszéltük idei tervünket, lehetőségeinket. 2014. okt. 23. Reggel 8:20 kor csengettem a BV intézetének ajtaján, de nem nyitottak ajtót, akkor esett le, hogy nemzeti ünnep miatt még a BV is zárva van. Egy pillanatra átéreztem azt az utópisztikus helyzetet, amikor az ürességtől kong a börtön, mert megjavult a világ. Mosolyt csalt az arcomra.

2014. okt. 30. A Belga partner előtt bemutattuk a darabot. Tapasztalatokról a W-Újrakezdés beszámolóban írok. 2014. nov. 06. Bent voltam. Vittem laptopot, projektort és Pina Bauscht. Reméltem, hogy a filmből áradó szabadság és őrület eljut hozzájuk. Nem jutott. Az az nyolcan jöttek le, és a szabályok ellenére négyen maradtak a foglalkozás végéig. Adtam választási lehetőséget; megkérdeztem, hogy melyiket akarják a két táncfilm közül. A modernebbet választották. Egy srác a tízedik percben felállt, hogy nagyon kell wc-znie. Erre nem lehet mit mondani. Felengedtem, de abban a pillanatban még ketten csatlakoztak hozzá és hiába próbáltam őket ott tartani, mondhattam bármit, nem lehetett. Felmentek. Beraktam nekik a másik filmet, hátha a kevesebb színházi környezet és több szabadtéri kép jobban eljut. Erre egy másik srác akadt ki, aki elkezdett idegeskedni, hogy ő ezt nem érti és mi ez és amúgy is ilyen hülyeséget... Megállítottam a filmet és próbáltam beszélgetni, de addigra olyan ideges volt, hogy hiába mondtam, hogy nem mehet fel; felment. Akik lent maradtak ők még húsz percet néztek a filmből, közben beszélgettünk, aztán visszaraktam az elején megkezdet filmet és megnéztük a szabadban játszódó táncokat, performanszokat. A foglalkozás végén bizalmi játékot játszottunk, egy csukott szemmel dülöngél, a többiek elkapják, csináltuk hármasával, végül egy körben, ebben a játékban a végére mindenki részt vett. Volt két fiatal srác, aki az elejétől nagyon lelkes volt. Volt egy srác, aki csendes passzivitásból jutott el a részvételig és volt még egy aki, a teljes ellenállásból. Utóbbi ki is mondta, hogy nem játszik ilyet, mert nem bízik senkiben. Ő fejezte be a gyakorlatot a végén. Kettős érzések vannak bennem. Nem szeretek szembesülni tehetetlenségemmel. Sajnos belementem játszmákba és vesztettem. Szar látni ezt a bezártságot, hogy tíz percnél többet nem adnak egy filmnek. Elutasítás nagyon gyorsan megy. A börtön és a társadalom tükrei; valószínűleg ezt tapasztalták otthon és a „szabad” világban is. Négyen viszont nyitottak és érdeklődőek maradtak és az hogy, a játékba mindenki belement az külön öröm.

2014. nov. 13 Az utolsó foglalkozásból megmaradt rossz szájízzel mentem be. Két filmet vittem. A Stomp underground hangulatában bíztam, illetve a Cirque du Soleil látványvilágában. Ma is voltunk nyolcan, lelkesek voltak és úgy nézett ki mintha bevált volna a választásom. A Stompból húsz percet bírtak a srácok, aztán váltottunk. A mutatványokból is működött húsz perc aztán megint valami mást akartak volna, leginkább pornó film kötötte volna le őket, de sajnos nem ismerek olyan pornószínházat, amit színházi szemmel tudnák nézni. Ma többször elmondták, hogy eddig a legjobban a Feketeország jött be nekik. A mai foglalkozáson újra rádöbbentem hogy maximális koncentrációs idő a húsz perc, ezen nagyon sokat kell dolgozni. A másik, amit mindenképpen meg kell oldanunk; ha négy órás próbákat akarunk, az a cigiszünet nélkül sajnos nem fog menni. Volt egy srác, aki nem késve érkezett, de szerencsére nem vártunk rá. Lejött beszélgetett kicsit a többiekkel, majd amikor mondtam neki a szabályokat szemembe nézett és közölte, hogy ő most felmegy. Mondtam neki, hogy ilyen variáció nincsen, mire újra rám nézett és mondta, hogy na ne vicceljek, és felment. Nem szabad úgy játszmába belemenni, hogy nem vagyok tisztába a lehetőségeimmel. Erőből nem megy.

2014.nov.20 Bobó beszámolója: Márk megkért, hogy távollétében tartsam meg a foglalkozást. Ettől mindig is tartottam: egyedül bemenni és kommunikálni a srácokkal. Valószínű látják rajtam a határozatlanságot és ennek megfelelően nem lesz könnyű bármilyenfajta munka. Összeállítottam nekik egy DVD-t olyan videókból, amik sokszínűen mutatják be a színész kifejezőeszközeit: főleg pantomim, bohóc és táncfelvételeket akartam mutatni nekik. 3-10 perces videók voltak, mert számoltam azzal, amit Márk mondott: 20 perc a koncentrációs limit. Jókedvűen jöttek a srácok. 9-en voltak, tehát nem volt éppen csend. Sajnos a technika közbeszólt: az írott DVDről nem játszott le hangot a kis fekete doboz. Jöttek az ötletek, mit nézzünk. Főleg pornót akartak, de jött, hogy nézzük a Taxit vagy a Majmok bolygóját. Megmutattam nekik pár olyan felvételt, ami hang nélkül is élvezhető. Például Chaplin börtön-jelenetét a Modern időkből. Nem figyeltek és pár másodperc alatt elvesztették a fonalat. Egyedül Carlos Martinez spanyol pantomimes egyik előadása kötötte le néhányukat. Inkább az érdekelte őket, hogy, amikor legközelebb jövünk, hozzunk csajokat… jöjjön Feli, stb. Próbáltam humorral kezelni a dolgot, de azért idegesített, hogy meg sem próbálnak figyelni. Sajnos a mait nem mondhatom egy eredményes találkozásnak. Hatan jelentkeztek a jövő héten kezdődő színházi munkára.

2014. nov.25. Elkezdtük a színházi munkát. Két srác csatlakozott a résztvevőkhöz. Leültünk és átbeszéltük, hogy miért vannak lent. Majd megpróbáltam a játékszabályokat átbeszélni velük. Elmondtam az én elvárásaimat és igényeikről kérdeztem őket. Átbeszéltük ki fér bele a csapatba és ki szabadul bemutató időpontja előtt. Egy srác kérte, hogy hadd jöjjön le annak ellenére, hogy januárban szabadul. Megbeszéltük, hogy mint külsős, szigorúbb feltételek mellett maradhat. Üljetek körbe! Ki tud kört csinálni? Az dirigál, a többiek engedelmeskednek. Négyen próbálkoztak meg a feladattal. Rövid öt perces meditációval folytattuk. Érdeklődve és fegyelmezetten hallgatták, próbálgatták a testtartást. Széken ülve egyenes háttal stabil pozícióban próbáltunk csendben eltölteni öt percet. A gondolatok felismerését próbálgathatták. Csendes volt és nem zavarták egymást. Körbe állva bemelegítettük az ízületeket majd a tértöltést tanultuk, stoppos játékokkal edzettük a figyelmet. Öt figyelmi állapotból négyet figyeltünk meg. Az akcióit még kihagytam. Viszonylag kevés elkalandozás volt. Nem kellett felemelni a hangomat, nem kellett fegyelmezni sokat. Ezután a stabil állást és ellentartást tanultuk közösen. A közös súlypont kialakítását, közös felülés-leállást gyakoroltuk. A végén bónusznak felálltunk egymás combjára. Működött, motiváltak és érdeklődőek voltak. A végén feltettem négy kérdést, amire papíron kellett megfogalmazni a válaszokat. A próba végén szeretném bevezetni a közös csendben történő írásos élményfeldolgozást. Meglepő módon mindenre válaszoltak, és nem kellett erőltetni a dolgot. Szívesen részt vettek mindenben. A négy kérdés: mi jut eszedbe a színház szóra? Mit vársz a színházi foglalkozástól? Mit szeretnél csinálni egy ilyen foglalkozáson? Mi az a történet, amit elmesélnél másoknak? L.S: Ezelőtt amikor a „Színház” szót meghalottam, mindíg azt gondoltam hogy unalmas emberek játszanak benne, ugrálnak össze-vissza. Fejleszteni az ismereteimet, a kultúrális igényeimet, fizikailag és mentálisan fejleszteni magam. Nekem minden újj dolog tetszik, nincsenek különösebb elvárásaim! Amit mondanak én azt örömmel csinálom. Kábítószerről, börtönről! Kiskoromtól kezdve sok rossz dolog ért engem, mint a kinti világban mint otthon! Kb 12 évesen elkezdtem odaszegődni a nagyobbakhoz hogy mindenki jobban odafigyeljen rám. Elkezdtem lopni,hazudni és jöttek a bajok amiket nem megoldottam hanem elfutottam előlük méghozzá a drogba. Eljutottam odáig hogy börtönben vagyok mert a sok baj utolért. Mint ahogy a közmondás is tartja”sok kicsi sokra megy” Tanulság? Old meg a gondokat és ne fuss előle. B.K Kolompár Ninttendó

1.

Szinház. Cigánykerék. Bábozás, közösprodukció

2.

Számitasz.Együttartás, koegráfia

3.

összetartás,megbizás,szelemiség

4. A széppilanataimat megosztanám elmondanám és figyelmeztetném őket arra mi a jó és mia rosz. Probáljanak szeretni. Az a jó út mikor megyek haza a melóbol és várnak haza a gyerekeim a családom és megölelnek szeretgetnek én is öket körűl enyi M.T. Börtön Hát fura volt, hogy van ilyen lehetőség ide bent. Az elején magamtól jelentkeztem ma reggel, hogy szeretnék lejönni. Utána gondolkoztam, hogy nem akarok de mégis lejötte. Ma az első alkalom. Elég jól éreztem magam. Ki tudtam kapcsolódni. Szeretnék járni többször is. Szeretnék kilépni a börtön stilből. Legalább egy kis időre. Szeretnék megtanulni új dolgokat Példa: Szaltó stb... De leginkább jó érezni magam. 5. Elindultam kiskoromba a jóirányba. Zeneiskolába jártam, küzdősportra és jó tanuló voltam. Kezdtem elzülleni és a végén itt kötöttem ki. Megbántam. Inkább mentem volna az okostojás irányba a jó fele. De még van idő változtatni. Rajtam múlik. Teszek érte?! Majd eldől agyban ha kimegyek by: M.T. B.D.M áliász Csődör Báb Szinház, voltam már színházba de azt nem gondoltam volna hogy az előkészülés igen érdekes. próbálunk és készülünk előadni egy darabot az artista gyakorlatok tetszenek ezt szeretném csinálni arrol mesélnék nekik hogy mi van ide bent hogy a szabadságunk korlátozott és megpróbálnám elijeszteni a fiatalokat a Bűnözéstől hogy ne kerüljenek be a Bőrtönbe O.R. cigánykerék,bábozás több dolog fog eszembe jutni éneklés P.S. 1. mikor a színház van szóba az jut eszembe hogy unalmas meg értelmetlen de így hogy kicsit részt is tudok venni már más a véleményem. 2.

sok érdekességre számítok, újdonságra

3. nagyon elbeszélnék mindenkivel és ami a legnagyobb érdeklődést kelt fel azzal kapcsolatban csinálnék foglalkozást 4.

Én a szerelemről mert sokszor csalódik az ember

L.A. Színházról mi jut eszebe? Színészek bábuk koreográfiák artisták én mit várok a foglalkozástól még célom én nekem hogy 1 jó darabot előadni táncolni egymással játszani. úgy hogy. jó is. legyen. én egy jó produkciót várok az egészböl. leszoktam az alkoholról és ez jó mert attól mindig. erősnek bátornak éreztem magam és nem bántam meg pusztitja az agysejteket.

2014. nov.27 Nehezebben kezdődött, mint az ez előtti alkalommal. Ma bejött a Bandi is. Korán kezdtük, a meditációt nem tudták végig figyelni, Attila zavarta a többieket. Patrik (egy nyers cigánygyerek) őszinte gyerek reakciói az elején felvidítottak. Tértöltéssel és ismétléssel kezdtünk. Megmozgattam őket. Az intenzitással egyenes arányosan csökkennek az oda nem tartozó reakciók. Eljutottunk a Big Bordellóig. Ezt szobros játékok követték. Az izomfeszülés három fokozatát különítettük el. A foglalkozás első felének vége nagyon intenzív figyelemben telt. Cigiszünet után gyors ráhangolódás volt tértöltéssel, és stoppos játékkal. Majd koncentrációs játékokat tanultunk. Volt energia-dobálás, volt napos játék, majd asszociációs köröket mentünk. Meglepően megfogták őket ezek a gyakorlatok és figyeltek és fejlődtek. Annyira elment az idő hogy észre sem vettük, hogy vége a foglalkozásnak. A végén leültettem őket, hogy írják le élményeiket, tapasztalataikat. Az mindig nagyon megható, amikor csendben ülnek és írnak. Ilyenkor elégedettséget és nyugalmat érzek. Még nem tudják megfogalmazni élményeiket, megállnak a jó volt szép volt szinten. Próbálnak elvárásokat teljesíteni. Asszociációs körnél és a Big Bordellónál is láttam azt a megdöbbenést, amikor eljutott hozzájuk, hogy rájuk vagyok kíváncsi nem a beléjük nevelt kötelező gondolatokra. Egy pillanatra ilyenkor megáll az idő és szinte hallom, amikor leesik nekik, hogy itt tényleg szabadság van. Tegnap megnéztem a Cézárnak meg kell halnia című olasz börtönszínház filmet. Gyönyörű és példaértékű.

2014.dec.02. Kati irodájában kezdődött a mai nap. Két fegyelmi lap hevert az asztalán, mind a kettőt a mieink közül kapta valaki. Sanyi beállt pénteken, mint a gerely, Rivotril meg valami másik. Az Attila meg visszapofázott az őröknek. A fogházasok már lent vártak. Vittem nekik füzetet. Dodi készítette, egyedi bőr füzetek voltak. Tetszettek nekik, rákaptak. Amikor meglátták az éneklőedényt a színes fém jutott eszükbe meg a MÉH telep. A foglalkozás nehezen indult. Megint a panaszáradattal kezdődött, kinek milyen kedve van, meddig akar maradni, mi fáj miért nem tud dolgozni stb... Aztán csak-csak leültünk csendben. Mindenki nagyon fegyelmezetten kezdte, de gyorsan elvesztik a fonalat és visszatérnek a ’börtöntestartáshoz’, ráadásul a Legény elkezdett bohóckodni meg zavarni a többieket. Meditáció után felküldtem. Nehézkesen indult nehézkesen folytatódott. Nem tudtam őket kihozni a börtönből. Tértöltés és melegítés siralmas volt, lusták voltak és nem akartak felpörögni. Érezték, hogy nincs ötletem hogyan lehetne megfogni őket, majdnem konfliktus lett. Éppen időben fogtam meg.

(Az őrök háromszor hívtak fel valakit, orvoshoz meghallatásra stb...) Bedobtam a lassú mozgást. Egy perces felállás, lefekvés. Nem értették, nem akartak lefeküdni, de aztán beindult. Rájöttem, hogy nincsen órám, blöffölnöm kellett, de bejött. Megérezték és jók is voltak benne. Az első szakasz végén csináltunk egy öt perces lefekvést. Roland meg a Tomi nagyon fegyelmezettek voltak, a Boldizsár is belejött. Sanyi ő link volt, és mindig a nehezebb pillanatok előtt ugrott ki. De az öt percesnél megerőltette magát. A Tomi csinálta legtovább és olyan szép volt a végén, amikor a többiek csak nézték, ahogy csukott szemmel befejezi a gyakorlatot. Figyeltek rá és élvezték a játékot. Cigiszünet után asszociáltunk. Lassan ment, lassú a reakció idővel, de szerintem majd a Bobóék felpörgetik őket. Aztán meséset akartam játszani, de amikor első mondatra kijött, hogy volt egy nyuszi aki megbaszta saját anyát majd egy cica aki .... akkor áttértem impróra, kontextus (szobros, impró lavina) és fordulatok. Ezeket élvezték és figyeltek. A végére négyen maradtunk, az utolsó 10 percben írtak a füzetükbe csendesen. Ez mindig megható. Sajnos a mai foglalkozás figyelmi szintje nem haladta meg azt ahol érdemi munkát lehet folytatni. Háromból először. Egyszer belefér.

2014. dec.04. Mai foglalkozás minden elképzelésemet felülmúlta. Kitakarítva, szétpakolva várt a terem. Roli kilépett, lejött, de csak bekiabálta a nevét a terembe és hozzátette, hogy beteg és felment. Utána mentem és megkérdeztem, hogy biztos-e mert másodszor játszotta ezt el. Mondtam, hogy ha most felmegy, végleg felmegy. Visszakértem a füzetet, amit múlt próbára hoztam neki. Ez dilemmát okozott, mert nem vagyok benne biztos, hogy jól cselekedtem. Mit jelent ez a füzet? Munkaeszköz? Ajándék? Bizalom? Kálmán lejött, de rajta látszott, hogy beteg. Felengedtem. Azzal kezdtem a többieknek, hogy a múlt próba nem ütötte meg figyelmi szintben a minimumot. Ma szeretnék eljutni a maszkokig, ehhez viszont itt kell lenni 100%-kal. A Legény jelezte, hogy ma mindent belead. A meditációt nagyon komolyan vették, és 8 percet ültünk csendben többé-kevésbé mozdulatlanul. Ezután bemelegítettünk és megtanítottam nekik azt a mozdulatot, ami a jógában is megtalálható és benne van minden commedia dell’arte karakter.(madárka lekakil) Ezután a csípőből indított mozgások majd tértöltés, állapotok, földre, őrület és belementünk a testből történő karakter-keresésbe. Hihetetlen érzékkel tapintottak rá a lényegre. Ebből a játékból a Sanyi kimaradt, mert lusta és ez most akadálya volt ennek a feladatnak. De nem zavarta a többieket, hanem figyelte a folyamatokat. Majd röviden elmondtam a maszk három alapszabályát. Választhattak maszkot. Második mai csoda az volt amilyen érzékkel beleválasztottak saját maszkjukba. Három maszk olyan szinten élt az első pillanattól kezdve, amit elképzelni sem tudtam volna. Attila nagyon tehetséges, a Sanyi lényéből; a lustaságán keresztül keltett életre a figuráját, és a Boldi is elkapta nagyon ügyesen. A többiek is próbálkoztak, de ott kevésbé éltek a maszkok. Itt azt vettem észre, hogy ebben a maszkok is hibásak voltak. A gyengébben elkészített nem jól kivágott maszkok nem biztos, hogy életre tudnak kelni. Ezután cigiszünetet tartottunk. Második fordulóban improvizációs gyakorlatokat csináltunk.(impró lavina, fordulatok, bonyodalom, asszociáció, történetírás, „pinpong” .) A végén leírták élményeiket a füzetbe. Sok mindent csináltunk és intenzíven. Fél 12 kor jöttem ki . Elégedett voltam . Olyan munka ami alapja lehet a hosszabb komolyabb minőségi játéknak.

2014. dec. 9. - Ez vörös réz? Ma is így indult a foglalkozás, a tibeti éneklőedény láttán. Szétpakoltam a termet, mire megjöttek. Vittem nekik fekete melegítőt meg pólót. Annyira bejött nekik hogy, senki nem akarta összekoszolni. Ez az enyém lehet? Felvihetjük? Megkapom? (ez a része hihetetlenül fárasztó) Viszek valamit és még több kell. Vigyek zenét, cserélünk-e cipőt, fényképezőgépet, tegyek be cigányzenét...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ A meditáció végigment, mindenki csinálta, csendben egyenes háttal ültünk öt percet. Mindenki tartotta a végén és most először volt a második gong után elengedés. Kemény fizikai bemelegítés után ismételtünk. Állapotok, akció; egyik megáll-mindenki megáll, sőt ezekbe elkezdtünk belemélyedni. Aztán mozdulatok, fejjel vállal, és így a bokáig. Én csináltam előre ők jöttek utánam ebben. Aztán akrobatika. Nem félősek egyből belementek. Haladtunk, de minél több sikerélményük volt, annál durvábban elvesztették a kontrollt. A végén tiszta kocsmahangulat volt, ment az üvöltözés, ebbe belefáradtam. Földön forgás, gurulás. Ekkor Patriknak beütött az egója és kiakadt. Ő nem fog fetrengeni, mint egy hülye ő nem fekszik le a mocsokba, ő abbahagyja. És felment. Visszaadta a melegítőt, a füzetet és felment. A többiekkel tovább dolgoztam. Eljutottunk egymás hátán történő átpörgéshez. Újabb sikerélmények, újra szétesett a koncentráció, ráadásul, ami koncentrált munkában előny (bátorság) az szétesett munkánál veszélyforrás. Cigiszünetet rendeltem el. A szünet után csak hárman jöttek le. Legény, Tomi, Boldi. Velük elkezdtünk maszkozni. Kicsit meséltem nekik a maszkról, majd belementünk a mozgásba. Annyira elfáradtam az elején, hogy teljesen szétesett voltam, ráadásul ez nekem is új téma volt és bármennyire felkészültem nem tudtam száz százalékkal odafigyelni. De ők élvezték. Eljutottunk az instruált impróig és látszott, hogy élvezik. És megint éltek a maszkok. Érzelmeket mondtam nekik. Örül, szomorú, éhes, fáradt. És mindenki észrevette a rá meredő puskacsövet, majd mindenkit lelőttek. Ügyesek voltak. Ezután lediktáltam nekik József Attila: Tiszta szívvel című versét, majd írtak. Tomitól megkaptam, hogy a mai volt a legjobb ezt élvezte a legjobban. A Sanyi odajött hozzám a gurulós feladatoknál és azt mondta: - te, ha ezt a családom látná, hogy mit csinálok....! A Patrik pontosan ugyan ezért adta fel. Nem bírta összeegyeztetni az önképével ezt. Most úgy néz ki, hogy lassan csak a stabil emberek maradnak. Nagy kár, hogy a legény nem marad, mert nagyon ügyes, tehetséges, intelligens. A Tomi is a Boldi is az Attila is elég stabilnak tűnik, (de sose lehet tudni) rajtuk kívül van még a Kálmán és a Sanyi. A Sanyi is dolgozik, elejétől itt van, minden filmet megnézett egyetlen bukatója, hogy hihetetlen lusta srác. A Kálmán meg múltkor beteg volt, most szállításban, de amikor volt csinálta és dolgozott, kérte a fegyelmet. Ő az, aki meditáción, imádkozik. Kurva ügyesek és szerethetőek. Kezdünk beleérkezni a sűrűjébe.

Ami lemaradt a beszámolóról: a végén volt egy ilyen beszélgetésünk: - cseréljünk cipőt Márk - nem cserélek - jah jó, nem is kell mert nekem adidasom van fent - (egy harmadik) nekem meg Armani papucsom Mire én : nekem se adidasom se armanim de én kint vagyok :) - uff ez kicsit erős volt mondom:- szokj hozzá:) uh tréningezünk minden szinten:)

2014. dec. 11. Hihetetlenül felidegesítettek és kifárasztottak. Bejött velem az Inez és a Bandi. Mielőtt lejött az Inez, megpróbáltam velük megbeszélni, hogy mi lesz a szitu. Megígérték. Meg ők amúgy sem olyanok. Ők nem tökösködnek. Ők nem fittiznek. Nagyon kedvesen szimpatikusan fogadták. A felmosásnál kiborult a víz, ez plusz 15 perc és mire leültünk volna meditálni lejött a Kati és felvitte a Tomit meg a Sanyit, mert iskolás vizsgájuk volt. Maradt a Leki, Boldi meg a Legény. A Legény gyorsan kiszállt a meditációból, de a többiek végig ülték. A tréning nagyon alacsony intenzitással ment, meg is kérdeztem, hogy mi volt tegnap este, kiderült, hogy buliztak a Boldiék. Hiányzott az ő húzó ereje. Ismételtünk, a nyitás-zárást néztük át testtel, arccal. Figurák járásait és fordulásait néztük. Sajnos folyamatos pofázás, röhögcsélés és visszadumálás volt. Kiakadtam többször. Volt, hogy elnémultam volt, hogy ordibáltam, semmi nem segített. Aztán elküldtem őket cigizni és mondtam csak akkor jöjjenek vissza, ha akarnak normálisan dolgozni. Visszajöttek, kicsit meghajtottam őket, majd a maszkkal impróztunk. Az élvezhető volt és intenzív. A Boldi megint nagyon jó volt, a Leki és a Legény is értékelhetőt nyomott. Megnézték a Bandi próbálkozását is, és amikor azt követően megbeszéltük a tanulságokat, ők elmesélték mit tudtak meg a figuráról. Mondtam nekik, hogy lassan a másik oldalról kéne megnézni a próbálkozásokat, és azt megfogalmazni, hogy mit tudnak tanulni; akár gyenge akár erős a mutatvány. A végén impróztunk székeset (varázs szék, meg székátadósat.) Most egy darabig nem viszek be nekik nőt meg idegent. A Legény hihetetlen antipatikus, amikor teszi az arcát. Kurvára elfáradtam.

2014. dec. 16. Bementem. Ma feltűnt, már amikor a terem ablakainál mentem, hogy a Legénynek ma sem sikerült felkelni, berendezni és kitakarítani a termet. A felügyelet sem szólt neki holott, ezt többször megbeszéltem velük. Amikor lementem a terem üres volt. Kiderült, hogy nincsen iskola. A Sanyi beteget jelentett, a többiek mondták, hogy kamuzik, de én hittem neki és felengedtem. Megkértem, hogy hallgassa még meg azt, amit hoztam felolvasni. Leült a körbe, de az első fél oldal után amikor meg kellett állnom, kapott az alkalmon, és felkéretőzött. Szerintem ő lesz a következő kieső. Érződik, hogy jobban ragaszkodik a lustaságához, mint amennyire elszánt. Jött a Kálmán, aki három foglalkozás óta szállításban volt.

Meditáció előtt felolvastam a második részt a Sambhalából, hogy legyen minimális képük arról, hogy miért is próbálkozunk a meditációval. Az alapvető emberi jóságról és a meditáció gyakorlatáról szól. Hét és fél oldal volt. Az első fél oldal után rendre kellett utasítanom a Legényt (milyen kurva ambivalens a szitu), ekkor ment fel a Sanyi. Aztán szépen figyeltek –a hatodik oldalig, aztán az utolsó oldal megint nehezen ment. Érdekes mennyire oda-vissza ható folyamat ez a felolvasás. Néha ott voltam, néha féltem, hogy nem figyelnek, néha untam, néha elbizonytalanodtam; kell-e ezt tennem. Mindig éreztem a figyelmük változását. A meditáció rövid volt. Három perc. A Legény önjelöltként mérte az óráján, ez sürgetett engem. Aztán gyenge energia szinten indult és csak az akrobatika gyakorlatoknál állt helyre az intenzitás. Bemelegítésből kétszer körbe mászták egymást úgy, hogy egyiknek nem ért le a lába a földre. Akrobatikából kiderült, hogy többet tudnak, mint amennyire gondoltam. Csak ott is a fegyelem hiánya az, ami veszélyessé teszi az egészet. Akrobatika után cigiszünet volt. Gyorsan végeztek jöttek vissza melózni. Szabad maszkos imprót próbáltuk. Széttettünk székeket a térben és kitettem a maszkokat. Megvárták, míg az egyik maszk megszólítja őket aztán nézegették. Ha valaki felhúzta onnantól játszott a többiek nézőként funkcionáltak. Bármit csinálhatott. Próbálgathatta a karakterét, kontaktálhatott a nézőkkel, és ha valaki más is felment; egymással is játszhattak. A Boldi kezdte. Élvezhető volt. Próbálgatta az ülést, majd felállt és megvakarta a pöcsét. Van egy amúgy is karakteres testtartása, ami a maszkot hihetetlen élővé teszi. Tudta, hogy játszik, de nagyon sok mindent úgy csinált, mint maszk nélkül. A begyakorolt rab szerepek. Maszk alatt játék lesz belőlük. Elkezdett kötekedni a Legénnyel, aki felfogta és nem szólt vissza. De amikor hergelni kezdte nem bírta tovább, felkapta magára a Pantalóne maszkot és szerepből válaszolt. Ezután visszaültek és kiszálltak a játékból. Megbeszéltük a tanulságokat. Maszkban a fél mozdulatok lebuktatják a bizonytalanságot. Aztán ment a Tomi, látszott, hogy eddig nagyon figyelt és mindent amit mutattam, vagy próbáltunk magába szívott. Próbálkozott, voltak jó dolgai, de amiket mutattam neki azok erőltetettek lettek a játéka alatt pl. a sasszé, meg az ugrálás. Sok pillanat és játéklehetőség mellett ment el. Aztán csatlakozott hozzá a Leketár. Ő hihetetlen tehetséges. Elemi ösztön. Észreveszi a játéklehetőséget és nagyon jó mozgása van. Most először próbálta ki a fél maszkot. Harlequinóban nagyon pörgött. Aztán körbeültünk és vezettem imprókat. Mindenki egyedül próbálgatta egy széken. Öröm, szomorúság, nevetés, sírás, éhség stb...kurva jók voltak. A Kálmi is, aki először próbált maszkot. Nyitva volt az ablak és benézett rajta az a BV dolgozó, aki nagyon nem ért velünk egyet. (Szerinte „Petőfit kéne tanítani, mert az magyar és a világ legjobb költője több tudós is bizonyította már”. ) Srácok reagáltak a BV dolgozóra maszkban, jelenlétből. Durva szitu volt. Minket is megzavart, de mi is zavarba hoztuk őt. Nem tudta ki kicsoda és nem tudott erőből reagálni. Meg volt lepve, látszott, hogy még sose látott ilyet. Egy kicsit megijedtem a szitutól ezért diszkréten becsuktam az ablakot. Ezután székes átvevőset játszottunk. Elfáradtunk. Sajnos az utóbbi két próbán elmaradt az írásos értékelés, mert nem hoztak füzeteket. A végén megint elkezdtek kérni szívességeket, de könnyen leráztam őket. Mai nap intenzív volt és sokat tanultunk. A Woyzeckre nem volt időnk. De legközelebbre beviszem nekik a dráma vázlatot. A pszichológiában a maszk szót az önképre használják, arra ami, elszakít a közvetlen tapasztalás lehetőségétől. Ez olyan érdekes, hogy a börtönben ebből millió kialakul, és ahogy felhúzunk egy valódi maszkot, játék lesz ezekből az önképeket erősítő gesztusokból.

A Boldinak a tökvakarása és a szokásos görcsös kéztartása olyan minőségű karaktert formál a maszkból, amit sok tréning és tanulás árán is nehéz létrehozni. Nagyon hasznos és lehetőségekkel teli módszer a börtönben a maszk.

2014. dec. 18. Ma meglepődtem az elején. Mindenki ott volt, csak a Tomi mondta, hogy beteg, de melózni fog. Gyorsan múló meglepetés volt. A meditáció szétesett, újra kellett kezdeni. Befenyítettem a Legényt, aki ezen kicsit besértődött, de túltette magát rajta. A Leketár ellenállt a bemelegítésnek. Gyorsan le kellett fújni a tréning ezen szakaszát a fegyelmezetlen, energiátlan munka miatt. Hiába erőltettem nem kezdtek dolgozni. Szar volt, mert volt, aki akart melózni és dolgozott volna, de a többiek ezt lehetetlenné tették. Adtam nekik öt percet, hogy eldöntsék; ki akar, ki nem akar melózni. Majd kis beszéd után a tértöltés közben eldőléses játékot dobtam be, de a Leketárt kiültettem, hogy figyelje meg milyen az igazi figyelem. A játék nagyon feldobta őket, először bemondta a nevét a dőlő ember, később ezt is elhagytuk. Ez pillanatok alatt összerándította a csapatot. Egyszer megállítottam és megkérdeztem a Leketárt; akar- e melózni. Akkor nemet mondott, de két perc múlva magától beállt a játékba. Ezután akrobatikáztunk. Az eddig tanult mozdulatsorokat akartam mozgássorrá alakítani, majd egyszerre csináltatni. Durva meglepetés ért, mert hihetetlen energiával és maguktól csinálták a dolgokat. Az egyszerre mozgást is nagyon ügyesen csinálták. A Sanyit és a Kálmánt korrepetáltam, addig a többiek, mint a gép dolgoztak és érezték a sikert. Közben felhívták a Tomit majd a Kálmánt is orvoshoz. Cigiszünet után injekció miatt a fél banda nem tudott visszajönni. A többieknek kiosztottam Woyzeck vázlatot és kértem, hogy szünet alatt olvassák el. Majd impróztunk. Maszkkal érzések kapcsolatok majd székfoglalós maszkkal. Ugyan az a tanulsága volt mint eddig. A Sanyi is belemelegedett, de még mindig látszik, hogy kurva lusta. A Boldi egyre jobb benne és az a durva hogy más maszkot is kipróbált nem csak a megszokottat. Egyre nyitottabbak.

2015. jan. 6. Soha nem sikerül realizálnom, amit már ezerszer megtanultam: minden alkalommal mindent elölről kell kezdeni!!! A szünetben sokat képzelődtem a srácokról, maszkokról, a Woyzeckről. Ma minden eddigi elképzelés szertefoszlott. A legtehetségesebb srácot átszállították Tökölre, Leketár kiesett. A Kálmán mondta, hogy a következő két hónapban négy hetet fixen szállításban lesz, így ő is kiesett. A Sanyi a sok kiesésen felbuzdulva felhozott két indokot, amiért ő is ki akar szállni. Most a sorokat írva lehet, hogy őt nem kell elengedni. Ez kérdés meddig akarhatom/tjuk helyette? Lehívattam a Rikárdót, akivel már egy projektet végig dolgoztunk, benne volt az előző előadásunkban, ő gondolkodási időt kért. Nehéz eset, de ő még talán képben van gyakorlatok szintjén. Más nem jöhet szóba. Ma kurva nehéz volt. A Legény megint nem dolgozott, csak lent volt, ő egy hét múlva szabadul, fél lábbal kint van. Ő szórakoztatta a Rikárdót, aki száját húzva néha dolgozgatott, de gyorsan elfáradt. Osztott figyelemmel kurva fárasztó volt dolgozni. Magyarázni Rikárdónak az új gyakorlatokat, közben gyakoroltatni a Tomival meg a Boldival. Többször kiakadtam.

Ma egyetlen pozitívum, hogy akik maradtak, Tomi meg a Boldi, elég elszántak és lelkesek. A Boldival nem tudom mi volt, de egész próbán ásítozott, még a legkeményebb fizikai gyakorlatok közben is. Többször megkérdeztem mit vett be, de azt mondta hogy ő ilyen álmoskás egész nap. A Tomi ő lelkes és nagyon ügyes csak sajnos még szerintem téves maszk van rajta, de azt majd még tudjuk keresgetni. Szétesett próba volt, nem sok új dologgal és sajnos a maszkokhoz is csak felületesen sikerült hozzányúlni, se türelmem se elszántságom nem volt elég a kezdeti sokkoló kudarcok után. Remélem az év legrosszabb próbája volt a mai.

2015.jan. 7. A tegnapi kudarcos próba után ma gyomorgörccsel keltem. Nem tudtam mihez kezdjek két emberrel. Reggeli fürcsimet és meditációmat nagyban ezek a gondolat töltötte ki. Nem biztos hogy végig lehet csinálni így. Minden ellenünk van. Mi értelme az egésznek. Ők is élvezik, hogy bent vannak, inkább kártyáznak, mint hogy dolgoznának. Minek erőltetem? Minden tréning ötlet elavultnak és régimódinak, unalmasnak tűnt. Amikor beértem lehívattam a Legényt, bocsánatot kértem, hogy a tegnap kudarca rajta csapódott le és, hogy felküldtem. Ő is bocsánatot kért, elmondta azon aggódik, hogy nem jön érte senki és akkor nem mehet ki, mert fiatalkorú és, hogy három év után, ha még egy napot bent kell töltenie, akkor megőrül. Vázoltam a szitut és mondtam neki a pénteki előadásra jöjjön, és akkor ott elbúcsúzunk. Ebben maradtunk. Aztán lehívtam a Sanyit és megbeszéltük, hogy inkább csinálja mondtam azt is, hogy a tegnapi felmenetele, kiugrása nem volt teljesen korrekt. Nem is értette mert teljesen természetesnek vette, hogy ő jön és csinálja a tegnap csak hülyéskedésből ment fel. Aztán jött a Tomi és a Boldi. Későn kilenc körül kezdtünk. Meditáltunk. Fegyelmezett volt. Meditáció közben felálltam és mindenkinek megigazítottam a hátát. Ezután gyakoroltuk az egyenes ülést. Majd megtanítottam nekik a napköszöntőt. A Tomi hihetetlen gyorsan megtanulta a mozgássort. Nagyon pontosan meg tudta csinálni. A többiek is odafigyeltek, érdekes volt, hogy simán letették a fejüket a földre és simán lehasaltak. Ezt egészen addig csináltuk, amíg fel nem hívták őket az új biztonsági rendszerbe történő besorolásra. Miután visszaértek a maszkokat vettük elő, a Tomit gyorsan felhívták drog prevencióra, a többiekkel meg a neutrális pozícióból történő átalakulást gyakoroltuk. Korán vége lett. Kevés gyakorlatot csináltunk az alapokat vettük viszonylag magas figyelemfokon dolgozott mindenki. Tomi volt kicsit kedvetlen. Esti próba civilben: (Minden pénteken nyitott próbákat tartunk. Szólunk az Atesznak, meg az Ineznek, meg egy srácnak, akivel a böriben ismerkedtünk meg; ha van kedvük, nyomhatjuk együtt a maszkos körszínpados tréningeket, tanulhatunk együtt.) Miután leültünk egy asztalhoz volt egy pár perces csend, amikor ízlelgettük, hogy újra együtt vagyunk. Ezt Bobó törte meg. Azt mondta, hogy bölény. Erre elindult egy asszociációs lánc és ezt játszottuk egészen addig míg, Bobó nyugalom szavára én azt mondtam, hogy Márk. Erre nevettünk. Ezután megbeszéltünk, meditáltunk. A Patrícia tartott nekünk egy jóga bemelegítést. Ezután Woyzeckez-tünk. A próbák ezen szakaszaiban fölösleges a jelenlétem. Nem baj. Pár órácska alatt visszahoztuk a szöveget. Aztán imprózni kezdtünk, de nem csináltuk sokáig. Éppen csak visszarázódtunk és irányba álltunk. Majd holnap.

2015.jan. 8. Hosszú beszélgetéssel kezdtük. Beszélgettünk a párizsi merényletről, kultúrákról, különbségekről, családról. Volt egy érdekes rész, amikor mondtam a Boldinak, hogy legalább a fiáért érdemes félretennie elképzeléseit arról, hogy a nőnek hogyan kell léteznie. Mire mondta neki se volt apja és mégis.... Mégis ??? kérdeztem; mégis itt vagy bent. Erre valami bezárult. Témát ugrottunk. Olyan nehéz eljutni az önreflexióig. Hihetetlen erős önképük van, amit senki nem sértheti meg. Vagy ha valaki megpróbálja megbontani, akkor jobb, ha azt teljesen kizárják. A meditáció nagyon fegyelmezetten ment. Közben belépttt a terembe az egyik nevelő, pár előzetessel. A srácok nem, vagy csak minimálisan zökkentek ki. Ott pakoltak idegenek és kevésbé idegenek a terembe és a fiúk tovább ültek mozdulatlanul. Meditáció után azokat a jóga gyakorlatokat mutattam meg nekik, amiket Patriciával csináltunk. Kontakt a talajjal és a középpontunkkal. Csukott szemmel érzékelni a talpunkat, próbálgattuk és megfigyeltük a földdel való kontaktunkat. Belementek és csinálták. Majd napköszöntöttünk. Először próbáltam velük autogén tréninget csinálni. Belső kamerát és tükröket képzeltünk el és ezekben figyeltük magunkat. Ezután labdát képzeltünk a testünk közepébe, amivel kint is bent is játszhattunk, úgy hogy a lélegzetünk irányította. A Boldi egyszer csak kiszállt. Egy pillanatig megpróbálta a Sanyit kizökkenteni, de hihetetlen meglepő módon Sanyi bent maradt a játékban. Boldi csendben kiült és nézte a többieket. Volt egy pillanat, amikor a Sanyi felém fordult és átfejelte nekem a labdát ezt továbbfejeltem a Tominak és elindult egy képzeletbeli labdázás. Lezárásként mindenki ordítva földhöz vágta a labdáját. Ezután megbeszéltünk, írtunk (a Sanyi figyelmeztetett rá). A mai is a tegnapihoz hasonlóan kevés feladatot csináltunk, az alapokkal foglalkoztunk és fegyelmezetten végigment. Esti próba: Nehézkesen indult. Beszámoló, meditáció, napköszöntés sütizéssel egybekötve. Aztán mindenki bemelegített magától, hangrezgés, játékok, koncentrációs játékok és Woyzeck. Hangjátékban csináltuk. Csukott szemmel hallgattam végig. Az első felvonás után pontosítottunk az irányon és ment tovább. Nagyon szép játék volt. Végighallgattam. Új részeket, új értelmezéseket találtam benne. A börtön, ahogy a társadalom megpróbálja erőszakkal oda elfojtani, begyömöszölni az általa erőszakosnak vélt egyedeket. Milyen önámítás. Eldugjuk és akkor nincs. Ott bent mérgesedik tovább, kijön és lelő 12 újságírót, rendőrt és egyszer csak hirtelen terrorista lesz belőle és egyetlen szabadulási lehetőség ha lelőjük, likvidáljuk. Ugyan azt csináljuk vele, mint amiért mi terroristának hívjuk. Valami nagyon nincsen rendben. Bobó felolvasott a Karneválból egy részt, ami megfogalmazta bennem az egyik fő kérdést. Létezi-e az a szikra, ami új tüzet tud gyújtani? A nagymama meséjében leírt (és a Káin gyermekei filmben megfogalmazott) körforgásból létezik-e kiút? Ezért vagyunk itt, hogy ezt kiderítsük. Miki is mesélt egy novellát, aminek a végén derült ki, hogy még nem olvasta végig de jó volt. Bobó olvasott meg két idézetet, számomra ez volt a csúcspont, ez maradt a fejemben. Beszélgettünk. Aztán cigi és még impróztunk, de úgy éreztük, hogy menni fog úgyhogy rövidre zártuk a próbát.

2015. jan. 9. Sanyi, Tomi, Tamás, Krisztián, Miki, Rikárdó, Alegényasanyi, Bobó, Kálmi, Gabnesz, Viki, Zsuzsa, Feli, Zsolt, Boldi, Márk. Eljátszottuk bent. 9 fiatalkorú és hét civil. Hullámzó volt, de figyeltek. Érdekelte őket. Az összes konkrét erőszaknál felzendült a harsány szamárbőgés-nevetés. Ez a védekezés, ez a reakció. Fél órát beszélgettünk. A lényegesebb részeket újra tárgyaltuk. Felszabadultan mentek föl, mi meg jöttünk ki. Kint a Létrában még beszélgettünk hetesben egy órát. Meghallgattuk a kritikákat, de azt gondolom, hogy most már olyan szakaszban van, amikor a pillanatnyi állapot teszi mindig újjá a játékot. Voltak új dolgok, voltak kevésbé erős jelenlétek, de egyre inkább érzem, hogy belül folyamatosan hoznak döntéseket a játszók és mindenki tisztában van vele, hogy merre megy a hajó, nem akarnak szembe menni vele. Közös munka folyik; együtt hozzák létre. Érzik egymást. Vannak még lehetőségek. A pillanatnyi bátorságon múlik. Ezzel együtt persze, kellenek a visszajelzések, de már nem érdemes annyit beszélni az előadásról. Most az új téma hogy milyen világot építünk a létező köré? Hogy bővülhet, ami van? Mi köze a raboknak a sztorihoz, bennünk hol érnek egybe? Hogy tudjuk magunkat rábízni az új játszótársakra? Hogyan juthatunk el hozzájuk? .... Beszéltem ma Bús Évával és nagyon nyitottan és lelkesen állt az ügyhöz. Találkozni fogunk minden héten. A Csongor és Tündéből az ördög fiakra asszociált, és rajzolt egy ábrát, ami rendet tett a fejemben. Körtér. Maszkok. ki forgathat? kinek van ereje? kiben van potencia? ki az aki, azt hiszi, hogy csak körülötte forog a világ? ördög fiak, trió, humor, reflexió, ön reflexió. Olvassátok el a TGM: Kiáltvány a szegénység ellen című cikkét a HVG.hu-n Mai nap végére: jöttem hazafele a Király utcán és ráköszöntem a Rázgára, (Rázga Miklós- a Pécsi Nemzeti Színház Igazgatója) mire megállított. Megkérdezte, hogy ’mizujság van’ a Börtönszínházzal. Mondtam neki, hogy megy meg minden, mire ő, hogy gondolkodott és ma amúgy is ilyen Kőrösis napja van (bátyám játszik egy gyerekdarabban) és ha tényleg csak annyi, hogy néha próbálni meg játszani akarunk, akkor mehetünk oda a Kamara terembe előadni április 28-n. Erre varrj gombot!

2015. jan. 13. Elkezdődött a Börtönszínház új szakasza. A társulat kiegészült a három fogvatartottal. Együtt melóztunk a böriben nyolcan. Sanyi, Tomi, Boldi, Bandi, Bobó, Feli, Miki, Márk. Még nem sikerült elérni, hogy a srácok előttünk átrendezzék, kitakarítsák a teret, de lassan eljön az idő, érzem. Sanyit később hívták le. Amikor megérkezett elkezdtük. Nekik hosszú, 10 perc, meditációval kezdtük, aztán rákérdeztem a Woyzeck élményeikre. A Tomi nagyon pontosan fogalmazott, elmondta, hogy utána bezárkózott a cellájába és újra végignézte a fejében az előadást. Olyan érzése volt, hogy mi csak elmeséljük, ugrálunk a részek között, de rájuk és a fantáziájukra bízzuk nagy részét, olyan volt mintha ők forgatnák fejükben a filmet. A többiek is mondtak dolgokat, de úgy éreztem mintha a Tomit érintette volna meg a legjobban. Ezután napköszöntöttünk. Egy körben névhez csatolt gesztust kellett addig csinálni, amíg mindenki egyszerre pontosan ugyanazt meg nem csinálta. Aztán mások nevében is bemutatkozhattunk így. Majd tértöltés és a legmélye; az eldőlős feladat. Azt nagyon odafigyelve nyomtuk. Mindenki benne volt. Majd asszociáltunk, adok egy kutyáztunk, koncentrációs feladatokat csináltunk, energiát dobáltunk tapssal, hanggal, fejrázás és testrázással. A Tomi nagyon benne volt. A többiek ekkor még ki- ki szálltak gyakorlatok közben, a Sanyira többször rá kellett szólni a Boldi meg nagyon alacsony figyelmi szinten dolgozott, néha azt hittem, hogy mindjárt elalszik. Rajta többször láttam, hogy ütközik önképével az, ami történik, és nehezen fogadta el, hogy ő is ott van és csinálnia kell. Cigiszünet után maszkoztunk. Hihetetlen meglepetésként a Sanyi ugrott bele leggyorsabban és nagyon koncentráltan dolgozott. Nála – ha elkezd játszani – nehéz elérni, hogy a többiekre is odafigyeljen. Improvizáltunk. Mindenki belement. Jó volt látni, hogy a Tomi kijött a Harlequinoból, jó volt a Boldinak a Pantalone, és a Sanyi is rányúlt a ’nagyhomlokúra’. Bandinak igaza volt abban a meglátásában, hogy maszk alatt ők könnyebben felszabadulnak, mint mi. ŐK és MI ??? Meddig lehet így gondolkozni? Mi a különbség, mikor tünik el és lesz MI belőle? Ennek a hónapnak ez lenne a célja. Sok bizalmi játék kell. És valahogy egy szintre kell hozni az impró készséget. Maszkos játék alatt feltűnt, hogy az is nehéz feladat lesz, hogy megőrizni mindenkinek a hozott gesztusrendszert. Őrizzük meg és használjuk a hozott mozdulatokat! Ne reakciókat mímeljünk pontosan kidolgozott „így kell csinálni”-kat! Rengeteg lehetőség és feladat van, amit fel kell tárni, el kell végezni. Koncentráció, kifejező készség, történetmesélés, improvizáció, megnyílás. Holnap folyt köv.

2015. jan. 14. Miki késett húsz percet, csak amikor beértünk esett le, hogy ez mekkora faszság igazából, mert a srácok vártak ránk, már lent voltak, berendezték a termet és kitakarítottak.(!) Sajnos a Sanyinak sok programja volt, de egy fél órát így is maradt.

Teljesen más tréninget szerettem volna, mint a tegnapi volt. A kezdést megtartottuk. Ma volt szabad tíz perc, de senkinek nem eredt meg a nyelve. Meditáció után, kicsit vissza kellett térni az egyenes ülés gyakorlásához, aztán tértöltéses közben bemelegítettünk. Játszottunk cowboyosat, szamurájt, ekkor ment fel a Sanyi. Ezután légző gyakorlatokat vezényelt a Miki, majd a hangunkat próbálgattuk. Rezegtünk körbe és egymásnak háttal. Ezután folyamatos beszélőversenyt csináltunk, majd mindenki mesélt három történetet, amiből egy hazugság volt, a hallgatóságnak ki kellett találni melyik a hamis. Majd megpróbáltunk improvizálni úgy, hogy egy mesélő és a játékosok írják közösen a történetet. Kicsit nehézkes volt, ezért visszatértünk az alapokhoz; a fordulatokat gyakoroltuk. A neutrális testhez képest történik egy fordulat. (történés és cselekvés közt különbséget tettünk.) P.Brooknak a "vízestál" gyakorlatával zártuk a napot. Több pillanat volt, amikor a srácokat magunk között éreztem. A Boldi nagyon elszánt és ügyesen kezeli saját határait. A Tomi is nagyon szépen dolgozik. Lelkes és nagyon intelligens. Gyakorlatoknál egyik fő irány az egyszerűség, ezt sokat kell még gyakorolnunk. Boldinál az önbizalmat kell még edzenünk, mert többször talál jó megoldást, de nem hisz benne ezért rögtön kommentálja. Javítható dolog. Az imprók között egy pillanat volt még, ami nagyon tanulságos volt és segített megfogalmazni az első egy hónap szándékát. A Miki kezdett el buzit játszani és Bobit akarta elkapni. Én voltam szerencsére a mesélő és gyorsan le tudtam reagálni feladatból, de teljesen félrevitt és a srácokat is kizökkentette. Most a legfontosabb hogy meg tudjuk teremteni azt a közeget, amiben közösen folyamatosan tudunk másfél órát figyelni. Nem szabad olyan gesztusokat tennünk, ami visszatolja őket a börtön megszokott értékrendjébe. Onnan kifele nehéz, hosszú út vezet, de egy pillanat is elég hogy visszaessenek. Haladunk. 2015. jan. 15. Minden rendben volt. A látogató helyiségben voltunk. Meditáció után masszíroztunk. Megdöbbentek rajta, de szó nélkül belementek. Jól esett nekik, és nem ijedtek meg az új tereptől. Figyeltek és próbáltak utánozni. Masszírozás után szamurájoztunk. A Sanyinak próbáltuk megtanítani, de ellenállt és ilyenkor olyan, mintha 60 % -át eldobná az IQ-jának. A Tomi meg a Boldi úgy tűnt, mintha rákattantak volna és innák a gyakorlatokat. Figyeltek még azután is, hogy kiestek a játékból. Ezután légző gyakorlatok és rezgőtér (hangoztunk), ez is a Sanyinak volt új. Ő óvatosan felméri miről van szó, és ha senki nem látja akkor próbálkozik. Rezegtünk körben és háttal egymásnak, mint tegnap. Az egyperces folyamatos beszédgyakorlatot ma is megpróbáltuk, a Boldi sokat fejlődött. Hangimprovizációval folytattuk. Voltunk sötét erdőben, tömött Balaton parton, forgalmas kereszteződésben. Csukott szemeket kértem, de ez nehezükre esett, többször kinyitották a szemüket, és akkor hülyeségbe csaptak át. Az imprós feladatokat ott folytattuk, ahol tegnap abbahagytuk, majd a fordulatok következményeként történő változásokat átörökítettük; ezekre írtunk újabb fordulatokat. Érdekes folyamat volt. Sanyi hihetetlen energiákat tud ilyenkor mozgósítani. Ha elfelejti, hogy mit csinál akkor nagyon jó. A Boldinál sok még az önkontroll és az önreflexió, de dolgozik. Néha játék közbe kiszáll és elmotyogja hogy : „vagy hogy kell csinálni”? és folytatja. Ő szeret visszatérni a ’tyúklopó cigánygyerek’ szerephez. A Tomi nagyon dolgozik bár néha látni rajta, hogy ő is furcsán érzi magát, de ő benne marad és akár elpirult arccal is végigcsinálja. A többiek is jók voltak. Mikinek egyszerűsödik a játéka, ma nem volt benne az a belső önmaró feszültség, a Bandi is egyszerűsödik. Bobi és Feli edz. Szerintem értjük egymást. Alakul a közös nyelv.

A legszebb pillanat az volt, amikor a Tomi felpattant az egyik instrukció után és kezdte el a játékot. Olyan lendület van bennük, ha elfelejtik magukat és ezzel egy időben olyan természetesen esetlenek a színpadon, amit tanulni nem lehet. Megható a jelenlétük játék közben. A végén leültünk és írtunk. A záró egyperces csendesülésbe megszólalt a hangosbeszélő: A FOGLALKOZÁSNAK VÉGE KÉSZÜLJENEK EBÉDRE!!! Köszönjük az infóóóóóóóóóóóóóóót:)

2015. jan. 20. Az első hetes közös munka után arra gondoltam, az alapok lefektetése után ezen a héten próbánként egy területet próbálunk mélyebben körüljárni. Erre a próbára a történetírást szerettem volna fókuszba tenni. Meditáltunk, napot köszöntöttünk, és erőteljesebb fizikai bemelegítést is végeztünk. Ezekre össz-vissz 40 perc ment el. Ezután kezdtük a koncentráltabb munkát. Asszociáltunk, első köröseket, majd hangzás alapján személyes élményeket fűztünk össze. Ezek koncentráltan mentek. Ezután írásban mentünk tovább. A három szó, amire írásban kellett asszociálni, elkezdte előkészíteni az előadásban elfoglalt szerepüket. (dimenziókapu, ördögfiók, nagy magyar valóság). Asszociáltunk csak a szóra, próbáltunk láncokat alkotni, és a végén történetet írni ezekből. Próbáltunk szóban közösen történetet mesélni. Ezekkel a feladatokkal is negyven percet töltöttünk. A próba utolsó részét a mesélés és a játék viszonyának próbálgatásával töltöttük. Kezdetleges jelenetek jöttek létre, nem találtuk a játék szerepét. Nem találtuk melyik tehet hozzá a másikhoz és azt, hogy miben segíthetik egymást. A próbának nagyon gyorsan vége lett, komolyabb konkrét eredmények nélkül. Kellenek ezek a próbák is, mert biztos történnek olyan dolgok, amiket most még nem veszünk észre, de a későbbiekben hasznosítani tudjuk. ”Ha megbaszhatlak megmondom”… Ma komolyan elgondolkodtam azon, hogy sokkal korábban el kell kezdeni a délutáni próbákat is, mint ahogy terveztem. Ha komoly munkát akarunk ez a heti 3-4 szer két és fél óra nem sokra elég. Utána a Létrában folytattuk a gondolkodást a Woyzeckről. Hol lehet a srácoknak szerepük, mi lehet a szerepük, formák, ördögfiak, maszkok stb...

2015. jan. 21. Ma a testtel és a maszkhoz szükséges mozdulatokkal, tengelyekkel foglalkoztunk erőteljesebben. A foglalkozás végén 20 percet improvizációs gyakorlatokkal töltöttünk, folytattuk az elkezdett vonalat. A meditációt egyre pontosabban csinálják a srácok. A bemelegítést rövidre és intenzívre fogtuk. Napköszöntő után a test központjával töltöttünk húsz percet. Egymásnak dobáltuk az energiát hasunkkal és csípőnkkel. Az 5 állapotot gyakoroltuk újra és behoztunk egy hatodikat is. Elkülönítettük a nyitott figyelmi neutrális állapotot a feszült készenléti állapottól. Az utóbbiban a test már készen van a minél gyorsabb reakciókra. Ebben az állapotban az akciót sokkal gyorsabban végrehajthatjuk. Ez szükséges az eldőlős játékhoz is. Hasznos volt és szintekkel magasabb

színvonalon csinálták a srácok, mint eddig. Ebben a feladatban mindig megnyilvánul Sanyinak a játékkultúrája. Ha belemegy, akkor nagyon önző módon a játék közepébe helyezi magát, zavaró módon. Nem figyel másokra. Ebben fejlődnie kell. Arra gondoltam, hogy ezeken az állapotokon végig megyünk maszkkal is. Mindenki választott maszkot, miután megtalálta beállt a térbe mozdulatlanul. Végigmentünk az állapotokon és közben építettük fel a maszk mozgását. A ’dölöngélős játékban’ ezek a figurák valós tétet kaptak. Kezdetleges állapotában fújtam le a játékot és neki akartam menni még egyszer elölről, de nem jutottunk el a valós akcióig. Elsiettem a dolgot. Ezután leültünk pihizni, pillanatok alatt visszakerültünk a Börtönbe, mert Boldi a beszélgetés központjába akarta magát helyezni; folyamatosan magáról beszélt hülyeségeket. A tegnapi megbeszélésen előkerült, hogy tényleg kíváncsiak lennénk rá, hogy mit látnak ők a nagy magyar valóságból, mit tudnak megfogalmazni, meddig látnak. Kaptam az alkalmon és kérdéseket szegeztem a Boldinak, majd a Sanyinak. Provokálni kezdtem őket. Mindenre gyorsan jött válasz, de nagyon következetlenül. Az egyik pillanatban még Hollandiában futtatna nőt, a másik pillanatban itthon letenne egy szakmát és melózni menne. Az egészből nekem az esett le, hogy kurvára elveszett gyerekekről van szó, akiknek nincs mintájuk, se pozitív motivációjuk a „normális” életre. Szeretnének komolyan gondolni dolgokat, de nagyon befolyásolhatóak. Hosszú beszélgetés lett és többször éreztem egy kihallgatás szitu atmoszféráját. Nem volt igazi beszélgetés, de inspiráló hatású. Ezután nekimentünk az impróknak, amit élveztek játék közben. A Tomin úgy láttam mintha folyamatosan zárt volna be. A végén meg is fogalmazta, hogy ő nem szeret hülyét csinálni magából. Harcolnak a nem túl stabil, de annál tévesebb önképeikkel. Nehéz út. A beszélgetés nagyon inspiráló volt. A próbáról megvitattuk a provokálás céljait, eszközeit. A többiek a Sanyit nagyon kiszúrták maguknak és irritálja őket az iszonyatos szétfolyós lustasága. Én látom a fejlődést a srácnál. Pont ma, amikor olyan faszának éreztem a tréning intenzitását, erre nem gondoltam. Aztán idő sorba tettük a Woyzecket. Tovább ötleteltünk a maszkokban rejlő lehetőségekről és az ördög-fiak szerepkörein.

2015. jan. 22. /Amikor leértünk Boldi egyedül ült a teremben. Középen körbe rakta a székeket, felsepert és mindent eligazított. Nagyon jó érzés volt. / Az impró helyett a maszkos mozgásra koncentráltunk. Meditáció után megmasszíroztuk egymást majd bemelegítettünk. Comboztunk ezerrel. Aztán Bobó vezette a tréninget. Ez kicsi szerepzavart okozott, mert én nem bírtam ki hogy ne javítgassam a srácokat, de ettől meg mindenki úgy érezte, hogy valamit mondhat jó szándékból és ettől úgy visszaállt a „mi bejöttünk tanítani nektek valamit” téves elképzelés. EGYÜTT TANULUNK!!! Bobó előhozta a tradicionális figurákat és ezekkel dolgoztatott meg minket. Sanyi nagyon intenzív lett. Boldi elmismásolta, de dolgozott. Az egész próbát végig maszkoztuk. Tomi kicsit be volt reccsenve, látszott, hogy nem ott járt, de ezt a lelki állapotot is nagyon intelligensen kezelte. Belül tartotta, de kifelé a játékán érződött. Többünkön láttam az együttérzés jeleit. Nem maradt észrevétlen. Ezekre a terhekre nem lehet okosakat mondani. A végén táblára is felírtuk a tanultakat: Pulchinella, Pantalone, Brighella volt a terítéken. A mai nap meglepetése Sanyi volt.

A megbeszélésen Woyzeckez-tünk. Ördögfiókok? Jelenetek? Néma üvöltés? Nagymama meséje? És a holnapi tréning felállása. Miki elhessegette a kételyeimet a nyitott próbákkal kapcsolatban. Vázolta, hogy ő milyen lehetőségeket és analógiákat lát az új felállásban. Inspiráló volt. De kurva jó érzés érezni, hogy végre újra közösen gondolkodunk. Úgy érzem ilyenkor, hogy kerül le a teher a vállamról és oszlik szét a csapatban.

2015. jan. 23. A tegnapi lelkesedés korán leült, mert a tervezett három commedia emberből csak Inez volt ott. A próbán maszk nélkül gyakoroltuk és ismételtük a tradicionális commedia dell' arte figurákat. Bobó irányította a munkát, én is beálltam dolgozni. Pantalone, Pulcinella és Harlequino mozgásait gyakoroltuk mélyrehatóbban, (combra hatóbban) a tengelyekkel foglalkoztunk és a központot lazítottuk. A végén impróztunk és asszociáltunk. Az improvizációkban a páros és a több szereplős gyakorlatokat edzettük. A „nagy magyar valóság” hívószóra asszociáltunk úgy, hogy egy ember addig mondta a saját asszociációs láncát, amíg valaki el nem vette tőle a szót. Feli nagyon elfáradt energiái végén volt. Nekem meg már nagy kedvem lenne elővenni és felhúzni a maszkokat. Ráéreztem a mozgás örömére. A mi figyelmünk is kér és fél óra után szétesett kellett egy pár perc szünetet tartani.

2015. jan. 27. Ma visszatértünk az alapokhoz. A koncentrációt próbáltam a tréning középpontban tartani és kicsit erőltetni. A srácok gyorsan fejlődnek, mondjuk nem nehéz eredeti állapotukhoz képest, de még mindig könnyen kiesnek. Két problematika fut párhuzamosan. Az önképhez még mindig ragaszkodnak, és a figyelem még elég felületes. Ezeken erőltetéssel nem lehet változtatni. Arra gondoltam, hogy inkább, ezeket oldjuk és kevesebb színházi eszközt adunk, mert a munkafolyamat későbbi részében maximum erőteljesebben rendezek, többet követelek erőszakosabban, de ezeken próbáljunk szelíden, türelmesebben dolgozni. Meditáltunk, napköszöntöttünk, masszíroztunk, gurulást és vállon állást tanultunk, tengelyeken dolgoztunk ismételtük a figurákat és a végén koncentrációs játékokat játszottunk. Próba után jó volt a beszélgetés. Miki Dosztojevszkit olvasott fel nekünk, amiből beugrott, hogy a világ, amit az előadás köré alakítunk, abban visszatérhetünk a színházi munka legfontosabb szempontjához. Az ember, mint a kutatás központja. Nem kell ragaszkodnunk a Woyzeck előadásunk végeredményéhez, az erőszakhoz. Évával csütörtökön találkozhatok. Alig várom.

2015. január 28. Berendezték a termet. Jó hangulatban telt a próba. Sokat gyúrtunk combra, állóképességre. Felálltunk piramisba és együtt akrobatikáztunk. A Sanyira kellett külön figyelni így nem tudott kibújni a feladatok alól. A tréning második felében koncentrációra gyúrtunk, asszociációkkal, a végén impróversenyeztünk. Velük most először. Élvezték és ügyesen felszabadultan játszottak. Voltak olyan pillanatok, amikor mindenki dőlt a röhögéstől. Jó volt. Sanyit a vége előtt fél órával kihívták kiétkezésre, a Tomit tíz perccel később. A tréning utáni beszélgetésen Bobó vezényletével összeraktunk egy új dramaturgiai vázlatot, ami Woyzeck kapcsolati rendszereinek fejlődésén alapszik. Érdekes variáció. Holnap Évával megvitatjuk. Aztán küldöm. Holnap kint próbálunk, pénteken bemegyünk. Megcseréltük, mert soknak tűnik a négy egymást követő nap kihagyás három próbanap ellenében

2015. jan. 29. Mai próba kettős érzéssel zárult. Az első felében tréningeztünk (comb, tengelyek, testrészek, testtudat, koncentráció). Ez a fele a próbának szétesett, mert minden gyakorlat után valaki elhagyta a játékteret, pisi, kaki, ivás, evés. Ezután még melegében maszkokkal játszottunk, először mindenki egyénileg próbálgatta majd egy kijelölt térben megpróbáltunk találkozni. Ez a végére indult el. Bandi, Bobó és én vettünk ebben részt intenzíven. A próba következő részét innen folytattuk, hosszú cigiszünet után. Impróvizálni kezdtünk maszkokban. Nagyon tanulságos volt. Első gyakorlatban folytatni szerettem volna ezeket az egy gesztusos találkozásokat, de félreértették és egy húszperces story alakult ki. Megint megpróbáltuk a gyakorlatot, de nagyon nehezen dobtuk el a történet írást. Ezeket a pörgős feladatokat a döntéshiány gyorsan megöli. Ha valaki nem hoz döntést és nem tudja elhagyni a színpadot, akkor a bent ragad, karakterről kezd szólni az impró, és lesz a jelenetek közt összefüggés. Harmadszori próbálkozásra viszont összeállta a gyakorlat. Ezután levettük a maszkokat és impróversenyezni kezdtünk. Szintén nagyon tanulságos volt. A történetmesélés és a színház, a narráció és a színészi játék, a szerepváltások és a beragadt imprókciókról sokat tanultunk. Gyűrni kell, de sajnos most csak belekóstoltunk, mert lassan el kell kezdeni a konkrét előadással dolgozni. Még két hetünk van ilyen tréningekre, aztán ezt csak akkor tudjuk folytatni, ha találunk rá plusz egy alkalmat. Fél háromkor találkoztam Bús Évával. Nagyon hasznos volt újra közösen elképzelni az előadást. A legnagyobb kérdés az egészben az ördögfiak (továbbiakban a köjkök) szerepe. Maga a Woyzeck dráma és a tegnap összeállított dramaturgiánk olyan erősnek tűnik, hogy nehéz helyet találni úgy, hogy a Woyzeck történethez hozzátegyenek. A másfél órás beszélgetés utolsó tíz percében szakadt át a gát, és úgy néz ki megtaláltuk az irányt. Az új kontextus a Woyzeck előadásra betévedt köjkök. Azokból a reakciókból fogjuk az új kontextust felépíteni, amik a külvilágban és a börtönben különböznek. A Woyzeck az igazi „tökös, macsó,” jól vagyunk mi itt bent, „rabok” rabok szempontjából. Azokat a szerepeket használjuk, amik bent kerülnek fel vagy ott fejlődnek tökéletessé. A

három kis fasz bekerül a színházba. Mi ez a villám csődület? Szólj mó? Mi a faszt kerestek itt? Na ha már van egy kis időnk nézzünk bele. Mit gondolunk a balfaszról? Mekkora csicska. A nő meg mekkora kurva, minden nőő kurva csak meg kell baszni azt kész. ( az előadás vége fele na ugye megmondtam) stb. Nem csak negatív reakciók. Ott van pl. amikor Mikinek segítettek amikor be volt baszva vagy zsepit hoztak amikor sírni kezdett. Az előadás alatt kerülnek székükkel egyre beljebb az előadásba. És egyszer csak szembe kerülnek a nézőkkel. A gyilkosság az a pont, ahol lekerülhet róluk a maszk és eljuthatunk a szembesülésig akár saját élményeken keresztül. Bobó mágiája biztosan kelleni fog és a szinkron jelenetek fontos szerepet fognak látszani. Olyan reakciókat gyűjtünk, ami abszurditása miatt felerősíti az élményt. (Pofon után idióta röhögés). Két ember működtetheti a körszínpadot. Bobó és Miki. Itt tartunk lassan bezárul a kör. Február közepéig meg kell csinálnunk az előadás vázát, ha áprilisban el akarjuk kezdeni játszani. 2015. január 30. Miki fogműtéte miatt nem tudott jönni. Korán ott voltunk, de nagyon későn jutottunk be. (Koordinálás) A terem üres volt. A srácok jókedvűen jöttek le. Gyorsan kezdtünk, mert nagyon késő volt. Meditálás után koncentrációs ritmusjátékokat tanultunk és játszottunk. Majd a napos játékokkal próbáltam fejfájásig edzeni a figyelmet. Ezután kemény fizikai tréning volt. Elsősorban a combra edzettünk, de a testrészek és a tengelyek függetlenítését és energetizálást is gyakoroltuk. Majd maszkokat húztunk és egyéni tréning után improvizáltunk rövid találkozásokat. Felcsillant a reménysugár. Mind a hárman nagyon jól dolgoztak a próbán és a maszkkal is ügyesen bántak. A kifele kommunikálást és a számukra új hármas kommunikációt ügyesen próbálgatták. Mind a hárman ott voltak a testben és próbálkoztak. A Tominak adtam egy maszkot, mert újra a Harlequinót próbálta, de sajnos az nagyon tradicionálisra sikerült és elnyomta a Tomi-t. Most úgy néz ki megtaláltuk a három maszkot, amit használni fognak. Sanyi és a Boldi is nagyon ott volt testtel, úgy néz ki mintha, az alap meg lenne. Tomi meg hihetetlen gyorsan fel fog mindent és pillanatok alatt adaptálja az új infókat a játékába. Az imprókban azok a hiányosságok, hogy státuszban nem szívesen mennek a másik alá és még nem figyelnek eléggé a másikra. Nagyon jól sikerült próba volt. A végén kiadtam feladatnak, hogy kutakodjanak a többiek közt és kérdezzék ki őket mit gondolnak a nőkről majd amikor mindent elmondtak akkor a nő mint anya és mint nagymama. Tetszett nekik a feladat. Sanyi rögtön rávágta, hogy de hát azok faszságokat mondanak. Én meg belegondoltam, hogy vajon emlékezni fog-e arra, hogy ő mit mondott, amikor megkérdeztük vagy ő, hogy reagált az előadás alatt. Remélem

a

végén

sikerül

szembesülniük

magukkal?

Legalább

egy

kicsit?

Megbeszélésen az újdonság a tegnapi infókhoz képest a zene. Elkezdtünk zenében gondolkodni és Bobó tresh hangszerei gyorsan meggyőztek. Bandit sokként érte az elején, de ha sikerül elfogadni, mint játékot, akkor szerintem nagyon izgalmas feladat és Woyzeckhez és a sötét mágiához, amit szeretnénk visszahozni kifejezetten illik. Egy új kutatási terület. Kicsit gondolkodtunk a térben és tovább képzeltük az előadást. Kedden folyt. Most kicsit megnyugodtam mintha megtaláltuk volna a szándékot és hozzá a formát vagy fordítva.

Megvan az irány, nem szabad elengedni a tempót, mert nem sok idő, ami rendelkezésünkre áll, és még jöhetnek meglepetések, börtönben soha se tudni, de alakul. Woyzeck Börtönszínházban. 2015.február 3. A pénteki próba után sokat vártam a maitól, bár félve mondogattam magamnak, hogy mindig elölről kell kezdeni, ezt nem szabad elfelejteni. Elölről kellett. Hihetetlen energiátlan próba volt. Sajnos megint beleestem a sokgyakorlatos szétforgácsolódásba. Nem tudtunk belemerülni rendesen. A meditáció után gondoltam összegzem a múlt hetet és kicsit dicsérem a pénteki teljesítményt. Nem jött be. Sanyi rég volt ilyen szétfolyós, és a Boldi is magára húzta a debil formáját. Hihetelen felbasz, amikor butasággal próbálják álcázni a ’nemakaromságukat’. Lassultunk, légbunyóztunk. Ez általában motiváló feladat, hát ma a lendület és megerőltetés nyomát nem lehetett látni. Aztán impróversenyeztünk. Nem volt termékeny. Sajnos nem voltam én sem formában, és ahelyett, hogy felpörgettem volna őket lehúzódtam az egészről. Ez hiba. Bobin is láttam a pillanatot, amikor kiakad bár fegyelmezetten nyomta tovább. A többiek derűs lendülete sem volt elég, hogy a végére ki ne akadjak. De ezt most csendben megoldottam. Csak hátráltatja az egészet, amikor belemegyek erőjátékba. Ez most elmaradt. Megbeszélés is rövidre és ritkásra sikerült. Gondolkozom, hogyan lehetne időt nyerni mert egy-egy ilyen próba után kurva kevésnek tűnik a vissza lévő két és fél hónap. Össze kell rakni a Woyzecket, és vissza van a zenei fonal elindítása. Találkoztam a Rázgával; megnéztem meg kiválasztottam egy teret, ami ideális a játékra. Max 100 néző. Ez talán tartható.

2015. február 04. Ma csak hárman mentünk be. Miki, Bandi hiányzott. Meditáció után maszíroztunk. Ez mindig feloldja a feszkókat, mintha utána könnyebben belemennének a gyakorlatokba. A fizikai tréningeket a koncentrációra, az izommunka felpörgetésére használtuk. Ezután hárman foglalkoztunk külön külön a srácok figuráival. Amikor összeraktuk megnéztük őket külön-külön, és amikor összeállhattak volna a három köjökké, a Tomit felhívták drog prevencióra. Ezután egy lassú 10 perces felállást csináltunk, aminek a végén a figuráik testébe kellett érkezni. Közben a figurán lehetett volna képzelődni. A Sanyi nagyon jól dolgozott, de a Boldi kurva idegesítő volt. A gyakorlatokból nem sokat fogott fel, ráadásul egész próbán beleragadt a ’tolvaj cigány’ szerepébe, amiben kurva sokat dumált. A végén felolvasták a gyűjteményüket, amiket a többiektől szedtek össze (nő, anya, nagymama). A Sanyi nagyon pontosan oldotta meg, ügyesen kommunikálta a szinttársakkal. A Boldi félre ment benne, de van egy jó anyagunk (asszociációs lánc). Korán 11 kor kijöttünk. Ezután elkezdtünk Woyzeckezni. Elkezdtük közösen elképzelni az új térben az előadást. Elfogadtunk egy maszk-rendszert, amire az előadás szerkezetét építjük. Bandiék hoztak zenecuccokat és lehet kísérletezni. Holnapra lemondtam a közös tréninget mert úgy érzem kicsúsznánk az időből. Sajnos ez a szitu időgyilkos. A böriben kétórás ilyen-olyan intenzitásu tréning után félóra kijönni és

marad egy óra tíz percünk újra belemenni úgy, hogy teljesen leesik az energia szint. Hogyan lehetne úgy csinálni, hogy megtartjuk a koncentrációt és kint folytatni tudjuk. Vagy...??? Sajnos a próbaidőt mindenki nagyon szigorúan veszi ha a végéről van szó és csak ha valami sürgős lesz, akkor tudjuk tovább figyelmen kívül hagyni. Más próbarend kell(ene).

2015. február 5. A Létrában próbáltunk. Elindultunk az új előadás szerkezetén. A legtöbb kérdés a maszk használat körül alakult ki. Úgy döntöttünk, hogy Bobó a Woyzeck körüli karaktereket tradicionális maszkokban fogja végigjátszani. Talán nem teljesen véletlen, hogy Büchner vázlatában pont azok a karakterek jelentek meg, amik a CdA rendszerébe beemelt figurák. Mik ezek a maszkok? Woyzeck felett köröző neurotikus archetípusok. Andres, Mari és Woyzecken nincsen maszk. Ők egy szinten mozgó emberi alakok. Nehézségnek tűnik, hogy a maszkok nagyon erősen vonzzák a szemet, mellettük a Woyzeck játéka csak pillanatokra tűnik fel. Mégis el kell érnünk, hogy a néző együtt tudjon érezni a Marival és Woyzeckkel. Maradnak azok a jelenetek, amiben nincsenek maszkok. Hogyan tudjuk elérni, hogy megszeressük őket. Hogyan tudjuk az együttérzést kialakítani?

2015. február 6. Hasznos munka folyt és látványosat léptünk. Felélesztettük a köjköket. Rövid tréning és koncentráció után gyorsan a maszkokhoz nyúltunk. Először egyesével gyakorolták az átváltozást, majd csapatban. Ezután film plakátokat improvizáltak egyszerű koncentrációs keretek közt. Ezután improvizáltunk a karakterekkel. A test játékot valahogy ösztönösen érzik. Nem kérek tőlük mást, csak amit elnyomnak bent, és amitől félünk itt kint. Kötekedjetek. Hihetetlen ösztönös képességük van félelemben tartani a környezetüket. Ezt építjük be az előadásba. A maszk a színházi jel, ami alatt legálisan használhatják azt, amit kint környezetüktől megtanultak. Furcsa érzést kelt a dolog. Kint félünk az eltakart arcoktól. Ez még inkább erősíti a játékot. Ez a forma alkalmas arra, hogy felébresszük előítéleteinket és az előadás elején kiinduló pontnak, felkeltsük a nézők démonjait. Csak a fantáziájukat erősítjük meg. A rabok nem emberek, hanem rabok. Az előadás feladata, hogy az előítélettől eljussunk a felismerésig, hogy ezek is emberek és az esetek nagy többségében csak a társadalom csinál belőlük rabot. A Woyzeck történet számomra legfontosabb és legaktuálisabb pontja a nagymama meséje. A körforgásról szól. Hihetetlen hogy mióta a börtön intézménye létezik, létezik egy társadalmi réteg, akiknek az életútjához hozzá tartozik a rab lét, egy kötelező állomás. A férfivá válás feltétele. A társadalom peremén az alapvető létfenntartás bevett eszközei, olyan cselekedetek, amiket a civilizált társadalom megvetéssel és kemény ítéletekkel értékel. Nem szabad!!! Ezt tilos!!! Ez bűn!!! Ezért börtön jár. OKÉ. Bent életben tartanak. Van meleg kaja, van ágy, van víz. Ki kell tanulni egy rendszert, szerepeket kell játszani, de ez semmi a mindennapi falopás, a fázás, az éhezéshez képest. Az megszilárdult önképhez hozzá tartozik. Majdhogynem sikerélmény. Apám is bent volt/van. Mi ez nekem. Most úgy gondolom, hogy a színház egy eszköz lehet ennek a megszilárdult önképnek a fellazítására, újra gondolására. Volt olyan srác a munka kezdetén, aki azért hagyta abba, mert ő nem fog a földön fetrengeni, nem fog lefeküdni. A Sanyinak visszatérő szövege, amikor számon kéri a cigiszünetet, hogy „életemben

nem gondoltam volna hogy ilyeneket fogok csinálni, de csinálom és erre egy kibaszott cigiszünetet nem kaphatok?” ( Szegény Sanyi) Játék közben újra köjkök lesznek. Nehéz egyeztetni azzal a képpel, amikor kint egy öreg nénit húznak le táskával, pénzzel stb... Ezt az állapotot legtöbbször Hősök-terén tapasztaltuk, amikor elönti az agyukat az agresszió. Általában játékként indul, de ahogy megérzik a másik sebezhetőségét, egyszer csak átfordul és vagy menekülsz, vagy harcolsz. Pillanatok alatt megérzik a gyengédet. Na, ezt a játékot ajánlottuk fel nekik az elején. Megfélemlíteni a nézőket. Ez megy. Ebből kell eljutni a srácoknak, hogy megértsék a Woyzeck lényét, ezzel együtt saját helyzetüket. A nézőknek, hogy a kezdeti félelemből bizalomig és együttérzésig jussanak el. A két szál közt ott a színház és a dráma mint eszköz. Bízom a színház mágiájában, a színes formai kavalkádban. Most még nagyon bonyolultnak tűnik, de bízom benne, hogy a végére összeáll és működő egy egészet alkot az előadás. Lehet, hogy most szükségünk lenne egy külső szemre. Vasárnap délután nekimegyünk a Woyzecknek kint. Megpróbáljuk felállítani a Mágia szabályait.

2015. február 8. A próba nehezen kezdődött négy helyett ötkor kezdtük el a munkát. Bobi melegített, Feli feküdt, Miki és Bandi a hanggal, én a forgó színpaddal baszakodtam. Ötkor leültünk meditálni. Nem voltak éppen helyén az energiák. Nehéz, szenvedős, izzasztó tíz perc volt. Aztán beszélgetéssel kezdtük. Kinek mi a Woyzeck, mi fontos, mi jut eszedbe, milyen kérdéseink vannak vele kapcsolatban. MI AZ ÚJ ELŐADÁS SZÁNDÉKA??? A végére megfogalmaztuk: Eljussunk a srácokkal a felismerésig, hogy van döntés, mindenki egyedül van. (Woyzeck: Mindenki egyedül van. Mindenkinek van lehetősége dönteni. A tetteidért te felelős vagy.) A nézők szembesüljenek előítéleteikkel és ezután eljussanak a srácokig. Ehhez eszköznek a közös játékot határoztuk meg. A beszélgetés felkeltett olyan kérdéseket, amik motiváltak a próba alatt. Hatékony munka folyt 11-ig. Öt óra próba egy szünettel, és a feléig eljutottunk. A vázlat megvan, a játéklehetőségek kipróbáltuk, a belső fonál szépen kezd kibontakozni. Miki nagyon erős volt, és megfordult a helyzet, vonzotta a szememet a belső játéka, az érzések, a belső feszkó. Emellett nem volt olyan vonzó Bobó játéka, pedig nagyon jó úton halad a maszkos imprókban. Néha még sok időt ad magának, még a ritmuson kell sokat dolgozni. Az első erőszakosabb jelenetig jutottunk. A Kapitány pofonja előtt álltunk le. Még egyszer végigmentünk idáig a nagy szünet előtt. Sok mindent elhagytunk, de volt feszültség. Érdekes világ. Ahogy kezd szenvedni Woyzeck úgy kezd ellenszenvessé válni, úgy kezd elmenni a figyelmem a többiekre. A nagy szünetben ittunk egy sört, telezabáltuk magunkat és elszívtunk egy cigit. Ez elég volt ahhoz, hogy a második fele a próbának, éjfélkor kezdődött és negyed kettőig bírtuk. Nem sok értelme volt. Lassú vontatott önmutogatásnak tűnt, kipukkantunk, de jól éreztük magunkat. Csütörtökön megyünk tovább. Ebbe még bele kell szerkeszteni a srácokat, és ha megvan az egész, akkor látjuk, hogy mennyi plusz időt kell az elmélyülésre áldozni. Az előadás kezdi megtalálni a sufni színház mágiáját, a fizikai munka tétet ad neki. Megtaláltuk Woyzeck kemény fizikai munkáját és sikerült behívni a játékba a körszínpadot. Felinek a meséjén és a hangján sokat kell dolgozni szintén. Neki van egy mozgássora is, amit meg kell találni, össze kell rakni. Anyai mozdulatok, amik kiteszik a napjait Marinak. (szoptatás, pelenkázás, etetés, öltöztetés, fájdalom a mellekben, amikor beleharap a csecsemő, a gyerek ringatása, vagy az idegesség, fáradság és a kikészülés a gyerek sírásától. Elege (is) van. ) Maszkoknál még a betegségen a neurózison kell erősíteni és a ritmuson. Még pont két hónapunk van a premierig. Meg lesz. Kedden folyt.köv.

2015. február 10. Gyors bemelegítést terveztem, gondoltam háromnegyed óra alatt elérjük azt a figyelmi állapotot, amiben el tudjuk kezdeni a színházi munkát. Meditáció, szamuráj és test gyakorlatok után a bizalmi, tértöltés közben hátradőlős gyakorlatot csináltuk, amikor feltűnt, hogy a Boldi folyamatosan a gyakorlat megúszására törekszik és mintha büszke lenne rá. Néha már mondta, de nem vettem komolyan, hogy ő senkiben sem bízik, úgyhogy ő nem fog dőlni. Elég jól ment a feladat a többieknek, de ez zavart és megállítottam a gyakorlatot és mondtam a Boldinak, hogy talán ezzel nem kéne megelégedni és lehetne erőfeszítéseket tenni a változásért, mert bizalom nélkül nincs színház. Boldival már az egyik gyakorlat alatt ingerültebben beszéltem és most is volt indulat a hangomban. Ő nyugtatott, de közben a Tomi mellém állt és beszólt a Boldinak. „fent a szinten el vagy nyomva itt meg játszod az agyad” És elindult a lavina. Összefeszültek, nem lehetett nyugtatni őket, elvesztettem az irányítást, kiabáltam, hogy üljünk le, de nem sikerült meghallaniuk. Keménykedés után valahogy félig megnyugodtak. Moderátor szerepből próbáltam irányítani a folytatást, mert ez a jelenet azért feszültséget okozott a többiekben is. Kérdeztem a Boldit, hogy akar valamit mondani még? Rázta a fejét hogy nem, mire a Tomi fele néztem az meg újra rákezdte és bevonta a Felit is a szituba. „Itt játszod az agyad a Feli miatt.” Na ez újra kipattintotta „Menjünk ki a fordulóba, játszunk le, na gyere!” Nagy volt a feszkó, a Tomi elindult, kicsapta az ajtót és üvöltött. Megpróbáltam megölelni és lenyugtatni, de rám szólt, hogy ne nyúljak hozzá. Nem volt vissza út. Erre megérkeztek az őrök, akik felvitték őket. Lent csend volt. Mindenkit megütött a dolog. Szörnyű volt ezeket a srácokat így látni. Mint a pulykakakas vörös fejek és másfélszeresére pattanásig duzzadt izmok. Tehetetlenek voltunk. Eltűnt a külső kontrol, de valamiért nem lett ütés. A teremben maradt a csend. Eszembe jutott, hogy így nem mehetnek fel, mert akkor visszük tovább, de már nem lehetett lehívni őket, úgyhogy felmentem. Csak a Lajos volt nevelők közül, az ő jelenlétében beszélgethettünk. „ Beszélgethettünk”… Lajos nagyon hosszú példabeszédei nem igazán érintették a lényeget. Próbáltam én is mondani dolgokat, de az igazi probléma az az, hogy nekik nincsen fórumuk, eszközük ahol levezethetik a feszkót. Elnyomni, lenyelni, csak egy darabig lehet. De az meglepett, hogy amikor feljöttek a Lajoshoz, akkor úgy viselkedtek mintha semmi komoly nem történt volna. Csak szóban összekaptunk. (de ez nekem több volt szavaknál) Mondták a saját szempontjaikat miért nem bunyózták.(kedvezmény, már csak három hónapom van, nem hiányzik a fegyelmi, stb.) De beszélgetés közben néha láttam, ahogy a Tomi kifejezetten értelmes arca elsötétül és befeszül, de a nevelők jelenlétében nem tudtam megkérdezni, hogy ilyenkor mi történik vele. NINCS BENT SENKI AKIVEL MEGBESZÉLHETIK A DOLGOT, ÉS AKI MINDEN CÉL NÉLKÜL ÖNZETLENÜL MEGHALLGATNÁ ŐKET. Ez kurva nagy hiányosság. Lementem. A többiek lent asszociáltak, de nem volt kedvem játszani. Fogtuk magunkat és kijöttünk. A Létrában próbáltunk próbálni, de elég erőtlen volt. Hiányoznak a tétek, hiányoznak a jelenetek ívei és csúcspontjai. Az előző előadásból berögzült szövegek ritmusán nehéz változtatni. Feli valamiért nagyon kedvetlen és erőtlen volt, nem mondta el hogy mi a baja pedig látszott rajta, hogy valami megnyomta. Marinak kell egy feladat, ami folyamatos feszülésben tartja. Hiányzik a gyerek jelenléte. Holnap kint próbálunk, mert a srácoknak délelőtt lesz beszélője. Csak szerdán tudjuk megbeszélni a történteket. Az utolsó pillanatban, amikor elbúcsúztam tőlük még odaszóltam, hogy írják le ami most bennük zajlik. A Tomi rám nézett és mosolygott egyet. Aztán megismételtem, hogy nem viccből mondtam. Kíváncsi leszek szerdán, hogy mit sikerült ebből az élményből összehozni. Az biztos, hogy ez nekünk is egy élmény amiből dolgozhatunk.

ui.: Az a reményt keltő hogy ezekben a konfliktusokban, amikor így egymásra feszülnek, és nem lehet őket kizökkenteni. Ott van az a figyelem, amit próbálunk elérni. Ezt kellene megtanulni tudatosan kezelni. A másik, hogy nézői szempontból úgy törpültünk el mellettük ezekben a meleg pillanatokban, hogyha ennek töredékét vissza lehetne hozni akkor nyert ügyünk van.

2015. február 11. Tegnap jelezték Bobóék, hogy jó lenne az egyéni motivációkról beszélni pár szót, mert nem biztosak hogy mindenki helyén van. Jó lenne egymástól hallani ki hol tart. Nem meditáltunk, nem melegítettünk be közösen. Nekimentünk. Már sokadik próbája zavar az, hogy abban a pillanatban, amikor van esélye bekukucskálni az egyéni szükségleteknek, problémáknak, abban a pillanatban kifolynak a közös energiák a teremből. Lassan el kéne jutni a 2 és fél 3 órás szünet nélküli feszített figyelem megtartásához. Ez még várat magára. Most a próba első fél órájához hozzá tartozik, hogy felébredjünk, rendbe szedjük magukat, átöltözzünk, a termet próbára előkészítsük, stb... Azért jó lenne elképzelni azt, hogy a próba az próba. Az egyéni szükségleteket próba előtt mindenki maga végezze el. Majdnem sikerült. 8-as kezdés helyett fél kilenckor hangzott el prológus. De nyugodt hangulatban kezdtük. Próba előtt kimentem és kerestem egy követ a szemközti dombon. Pont csecsemő súlyú mecseki követ találtam. Ő lesz a gyerek. Mari súlya. A történetben a Mari és a csecsemő viszonyából a lényeg a kötelező önfeláldozás, anyának lenni kurva nagy lemondásokkal jár, és ez igen súlyos egy éppen nyíló fiatal virágszál esetében. Az új dramaturgiában a nagymama meséjével kezdünk és zárunk, ezzel a körforgás és a gyerek fókuszba kerül. Ma feltűnt, hogy a gyerek egy ilyen környezetben mindennek a szem és fültanúja. Az erőszak az anyatejjel kerül a testébe. Eszembe jutottak a Hősök terei egyszobás bányászlakások, ahol esély sincs máshova vinni a csecsemőt, amikor az apuka bebaszva hazamegy és megveri, vagy megerőszakolja a nőt. A gyerek mindent közvetlenül tapasztal. Mindennek, ami körülötte történik, nyoma marad benne. A próba hasznos volt és termékeny. Majdnem végig mentünk és újabb kérdéseket és lehetőségeket dobnak a játékok. Az erőszakokkal nem tudunk mit kezdeni. Ábrázoljuk. Egyenlőre. Majd ezzel is tovább megyünk. Az előadás váza megvan. Az elején már vannak harmadik, negyedik körös jelenetek, de a második fele még inkább csak első körös. Miki ráérzett, egyre kevesebb az imitáció egyre erősebb belső játék megy. Az irány: a saját és a néző képzeletének vezetése valós fizikai akciókon keresztül. Nem akarunk megmutatni semmit. Játszunk és engedjük a történetet átfolyni. Kiben merre alakul? Bobó maszkjátéka lendületesebb lett. Felinek is jót tett a kő. Mára a kedve is visszajött. Tegnap kifestette (vászonra olajjal) magát. Bárcsak lennének bent hasonló eszközök. Kurva jó ezt hallani, hogy ez valóban működik.

2015.február 12. Nem tudtuk bevinni a színpadot. Megbeszéltük a történteket. Beszéltünk figyelemről, önkontrollról, Woyzeckről, börtönről. Meditáció után, egyéni tíz perc csendben fizikai bemelegítés, majd közös koncentrációs játékokkal megpróbáltunk a figyelmet előkészíteni. (jó sikerült.) Az utolsó gyakorlat a dölöngélős volt, amit most újra hármasával csináltunk. Boldinak szólt a gyakorlat. Bandi zenélt alá, és úgy döntögettük egymást. Boldi amíg lehetett, kerülte a gyakorlatot. A végén nem kerülhette el. Tényleg fél. Én ezt nem hittem el, hogy ilyen létezik, de tényleg nagyon félt. Egy merő görcs volt a teste; amikor előre dőlt mindig ráfogott a kezemre, és nem tudta csukva tartani a szemét. Sokáig játszottunk vele. A végén hatalmas megkönnyebbülés látszódott rajta. Ezután nekimentünk az előadásnak és megmutattuk nekik amink van. Megkerestük a pontot, ahol beléphetnek. Adta magát a megoldás miszerint a két világ közt a maszkos Bobó a kapocs. A profi maszkok behúzhatják őket. Improvizáltunk. Az első keret nélküli imprók nagyon tanulságosak voltak. Bobó erőből és emelt hangon próbálta kezelni őket. Ez nem ment és mivel nem volt célja, ezért a Boldi és a Sanyi elnyomták őket, szétbaszták az előadást. Megbeszéltük, hogy Bobónak varázs ereje van és jelre leülteti őket. Haladtunk a történetbe előre. Látszott, hogy nem sokáig tartható, hogy a közönségben üljenek, mert megosztják a figyelmet és a verbális közbeavatkozások is gyorsan érdektelenné váltak. De rengeteg lehetőség van a systemben, már csak a szándékkal kéne egyesíteni a formákat. Inspiráló a munka. Amit eddig kint összetettünk az egyre súlytalanabbnak tűnik. Ami nem baj, mert kell a srácoknak a hely benne és az előző évben felkutattuk a minimált, ami alapján nekünk nincsen szükségünk semmire ahhoz, hogy a Woyzecket tapasztaljuk. Most folymatos a kérdés hogy mit akarunk? Ábrázolni? Tapasztaltatni? Történetet mesélni? Folyamatot imitálni? Vagy mit???

2015. február 13. Bevittük a színpadot ezért kicsit későn értünk le. Az elején az összeszerelést mutattuk meg nekik, majd rövid meditáció és bemelegítés után, ami a test és a figyelem felébresztésével telt, próbálgattuk a teret, a forgó színpadot, és a tegnapi munkát folytattuk. Nekimentünk az előadásnak és kerestük a szerepüket benne. Szörnyű, amikor a nézőket imitáljuk, szörnyű, amikor csak bele-bele pofáznak, és izgalmas amikor játszanak. Mit akarunk??? Három síkon találkozni. Mi velük szeretnénk, ha találkoznának, ők a színházzal és Woyzeckkel és a nézők velük és....Szeretnénk, ha a felismerés megtörténhetne. De a mostani felállás szerint nekünk nincs rájuk szükségünk pedig... Helyet kell adni, a mostani vázlat az kurva didaktikus esztétikus, utópisztikus, és hiányzik belőle a közös játék és a tét. (Viki) Bár súlyos, amit fizikailag végigvisz a Miki, meg a kővel a Feli, meg fasza Bobó maszkjátéka, de ez még kevés. Száraz történet, amiben minden feszültség ábrázolva van. Megúszva elsimítva. Figyeltem a viszonyukat az előadással. Próbálgattam milyen kapcsolatok lehetnek, hol zavarhatnak stb... Bobó elvarázsolja őket, működik, de lehet, hogy tévút. Valós játékokat kéne velük találni. Amiket eddig tanultuk meg kéne próbálni használni. Próba után áttárgyaltuk a legfontosabb kérdéseket és táblázatba foglaltuk. Kerestünk olyan impró lehetőségeket, amiket majd Bobóék nélkül is lehet próbálni, mert jövő héten Feli és Bobó Oviedóba mennek. Lesz három próbánk nélkülük.

2015.február 16. Ma Bobó nem jött be velünk. A srácok már majdnem összeszerelték a színpadot mire beértünk és mind a hárman már lent voltak. Jó hangulat volt a hétfő ellenére. Beszélgettük, majd meditáltunk masszíroztunk és bemelegítettünk. Visszatértünk a combhoz. Miután felálltak egymás combjára (sorozatban 3-szor fél perceket nyomtunk) az utolsó fél perc végén megkértem Boldit, hogy lépjen fel Tomi vállára. Nem! ez nem megy! ne csináld már! tériszonyom van! És már fent is volt. A sikerélmény mindig átcsap valami olyan nagyképű figyelmetlenségbe, ami akadályozza utána a munkát. Le is basztam a Boldit, mire rámszólt, hogy most mit parázok és ha akart ő fel is megy, és felállás nélkül bakugrás mozdulattal felpattant a Tomi hátára. Szépen megtanulták a végére, de nem volt veszélytelen. Miki is felállt a Sanyi vállára és Feli is kipróbálta Bandival. Örültem, mert ami nagy fejtörést okozott a hétvégére az az, hogy nem látom a tétet még. Reggel, amikor sétáltam le a Mecseken a próbára beugrott, hogy be kell őket vonni a színházba és át kell nekik adni a helyet a végére. (Súgó, aki megtanulja, jobban mondja a szöveget, mint a színész, zenészsegéd, aki átveszi a zenét, színpadforgató, aki később főszerepet játszik stb...) Teret kell hagynunk nekik, és amit most el tudunk minimálból nyomni azokat mind feldúsítani, és energiával feltölteni. Nem a történet elmesélése a lényeg. Az megy minimálból. Színházat akarunk csinálni közösen. Szeretnénk egymás vállára felpattanni, szeretnénk közösen zenélni stb... Aztán egy bunyó jelenetet néztünk. Először próbáltunk összetenni konkrét jelenetet. Sokszor próbáltuk és sokszor visszaküldtem őket. Csinálták és a végére összejött. Nagyon nehéz őket rávenni, hogy megüssék a Mikit. Most amikor lehet, csak simogatnak és imitálnak. Tomi nagyon ügyesen játszott csak ő volt bátor. Csak ő tudta megütni a Mikit rendesen. A zenével kapcsolatban feltűnik, hogy sokkal erősebb, ha nem ráerősítünk ritmussal egy brutális verekedés jelenetre hanem lágy muzsikával ellene megyünk, sokkal erősebb az ütések ereje és azok következménye. A próba után újra elkezdtük átvenni a srácok szerepeit gyorsan előkerült a zene és elkezdtük felépíteni hogyan léphetnek be ők a muzsika vonalába.

2015. február 17. A lendület folytatódott. A szabad tíz percben beszélgettünk az elején, ők folyamatosan szar brazil sorozatokról meséltek. Megkérdeztem miért nézik, mire a Sanyi elmondta, hogy a börtönben kell találni magadnak valami fasza sorozatot, mert akkor megvan miért várod a nap végét. Valamihez tudják magukat viszonyítani. Ez a szörnyű agymosás. Egyéni bemelegítésen már maguktól belemennek napköszöntőbe. Koncentrációs játékokat játszottunk, majd combmunka, és ma is felálltunk egymás vállára. Sanyi is felment a Miki vállára, nagyon be volt szarva, de a cigiszünet mindent megér. Aztán kerestük tovább az előadást. Kaotikus a helyzet. Nincsen letisztázva a viszonyrendszer és a sok lehetőségtől ide-oda csapongunk. És mindig amikor elölről kezdjük, felületesnek és súlytalannak tűnik. Mi a viszonyuk az előadással? Mit szeretnénk csinálni? Hogyan lehetne az ábrázolás, az imitációt elkerülni. Hogyan lehetne egy olyan másfél órás előadást csinálni, amiben az előző hat év tapasztalatait újra tudjuk élni közösen a nézőkkel? Kellenének a valós fizikai tétek, amik hitelesítik a gondolatot. Most még bárhol reagálnak általában verbálisan, az amúgy is didaktikus előadásvázlat még szájbarágósabbnak tűnik. Ma az utolsó impróban valami megcsillant. Amikor a megvert Woyzeck körül kialakult vitájuk (csicska, miért nem áll ki magáért?) maszkos játékban egymásra mozdultak, és bár egy pillanatra sem volt benne a komoly ütés lehetősége, mégis odamozdultam a múlt keddi élményt követően. Nekünk is pont ezeket a pillanatokat kéne megtalálnunk velük szembe,

amik tényleg hatnak rájuk. Most a Pantalone varázsol egyet, és a srácok ott ülnek a színházban. Ez most alibi szagúnak tűnik. Színház- Börtön, Börtön-Színház. Milyen hatással vannak egymásra? Hogyan hathatnak egymásra? Miért dolgoznak velünk a srácok? Mit adhatunk nekik, amiért ott maradnak? Figyelmet? Masszázst? Nőt? Addig sem kell a cellában lenni? Miért maradnak velünk? Valami, ami tényleg érdekes. Mi miért dolgozunk velük? Hogy ne törjék fel a kocsimat? Ne bántsanak? Hogy megismerjem őket? Hogy színházat tudjak csinálni valakikkel? ...?Két oldalú. Az megvan, hogy ránk mik hatnak, vagy vannak konkrét felidézhető pillanatok, amik hatnak ránk, de azt megtalálni és megfogalmazni, ami rájuk hat egyenlőre nem sikerült. Vannak pontok, ahol tudtak csatlakozni a játékhoz és a történethez, de a mai beszélgetés után úgy néz ki, hogy nem akarjuk, hogy csatlakozzanak a történethez, inkább két egymás mellett futó szálat akarunk, ami csak a végén olvad egybe. A Woyzeck (színház) és egy reakció performansz sorozat. A zene használatban is sok kérdés van. Vele vagy ellene? Árnyalni vagy kontrasztolni vagy ... Az biztos hogy most még didaktikusabbá teszi a vázat. Tegnap nagyon tanulságos volt; a verekedés jelenetet kipróbáltuk kemény dobra és lágy citerára. A citerával sokkal meglepőbb, fájdalmasabb volt.

2015. február 19. Korán bent voltunk és csak félig pakoltuk el a termet. Gondoltam a zenéléshez ennyi is elég. A szokásos ülőmeditáció után megmutattam nekik a járómeditációt. Ezután leültünk és párosával, átbeszéltük a meditációs élményeinket, ki hol tart benne. Leginkább az unalmat és a testi fájdalmat emelték ki. Ezután teljes körben is beszélgettünk kicsit róla. Király-bíróval folytattuk a tréninget. Meglepően gyorsan megtanulták. Ezután ritmus gyakorlatokat csináltunk, de az előre megbeszéltekkel ellentétben sajnos nem tisztáztuk le a gyakorlat vezető szerepét, így nem voltak pontos érthető instrukciók. A figyelem gyorsan átcsapott unalomba, az meg szétesésbe és a végén majdnem mindenkinek szétrobbant a feje a sok zajtól. Ezt akrobatikával lazítottuk kicsit. Mindenki felállt mindenki vállára, nekimentünk lendületből és próbáltuk törések, szünetek nélkül megcsinálni a gyakorlat sorokat. A végén mentünk egymással a vállunkon. Ez mindig sikerélmény. Ezután visszatértünk a ritmusokhoz csak most emberi hanggal. Beatboxoltunk, szavakkal zenéltünk ritmusra, a végén énekeltünk kocsmárosnét. Sajnos a végére Sanyi elfogyott és erre sem megfelelőképpen reagáltunk. A Miki meg a Bandi elkezdték provokálni meg erőszakosan rávenni, hogy csinálja de ettől ő csak jobban bezárt így a gyakorlat is elhalt. A Kioldások Vidámparkja óta tudom, hogy a legmotiválóbb erő, ha csináljuk és élvezzük a feladatot. Így tud a másik is kedvet kapni hozzá. Ezt kéne megtartani, de érzem hogy fárad a csapat kurvára. Lassan érik egy szünet. A böri után a Létrában átbeszéltük a hibákat és újra megterveztük a foglalkozást. Holnap megpróbáljuk tiszta szerepekkel végigcsinálni.

2015. február 20. Hárman mentünk be. Megint központi kérdés volt a cigiszünet. Meditáció után, tapsos koncentrációs játékot nyomtunk, ezt megpróbáltuk metronómra is. Szinte unalomig játszottuk, mindig, amikor szétesett volna felgyorsítottam a tempót, így nagyon szépen visszatért a figyelem. Metronómra kellett tapsolni, és lehetett duplázni is. Ezután királybíróztunk. Majd Miki tartott egy számolós tréninget.(Ahogy a gyerekeknek tanítják a ritmust.) Egy-két-há-négy, egyem-kettem-hármam-négyem, egyola-kétola-hárola-négyola.

Ezekből belementünk kórusos játékokba. felturbózását. Adtam cigiszünetet.

Kipróbáltuk

a

„techno”

számunknak

a

Ezután Bandi tartott az esztámról pár gyakorlatot. A végén egymásra állva énekeltük a Kocsmárosnét. Ezt eleinte a Sanyi nem akarta megtanulni meg be is feszült, amire a Bandi elkezdte noszogatni, ettől még jobban befeszült. De amikor egymáson álltunk, akkor már énekelte magától. Volt kánon, volt küzdjÉ magdÉ, próbálkoztunk a zenékkel. A végén visszatértünk a Király-bíróhoz. Az elején lehetett Boldi a király és legalább öt percig megtartotta pozícióját, a végén Tomi védte a címét. Itt lett vége. Jó hangulatú hasznos próba volt. Hétfőn Bandi egyedül megy be. 2015. február 23. András beszámolója Egyedül mentem be, először történt ilyen, az elején izgultam, de minden rendben ment. Sanyi ért le elsőnek, elég fos hangulatban volt, nem akart átöltözni se, a ruháját fent hagyta... 2 órát aludt, és kávét se tudott inni, mert elfogyott. Sajnos nem sikerült felébrednie később se, pedig próbált, de hiába, nem működött az agy, még a cigiszünetért sem lelkesedett úgy mint máskor. Boldi nehezen indult be de neki sikerült felébrednie fél óra után, Tomi viszont pörgött, volt kedve dolgozni, húzta a társaságot, még engem is. Rövid hangolódás után meghajoltunk és ültünk 10 percet. Király-bíróval kezdtük, aztán amikor az kipörgött, szamurájoztunk egyet. Aki kiesett, nyomott 20 fekvőt. Sanyi ebből kihúzta magát, elnéztük neki, de azért kapott pár oltást a próba során a srácoktól, tényleg nagyon kóma volt. A ritmusos gyakorlatokat ismételtük át röviden (egyem-kettem stb...), aztán a "küzdjél magadért, ne fossál"-ra mentünk rá, levittem a gitárt a Kati irodájából, avval adtam aláfestést, felpörgettem az esztamot, mire Tomi és Boldi begerjedtek, elengedték magukat és impróztak. Felbuzdulva a lendületen játszottunk pár cigány nótát, próbáltam őket rávenni, hogy énekeljenek, Boldi ellenkezett, hogy ő nem tud, majd ahogy a Tomi vállára is felugrott, olyan természetességgel kezdett énekelni, gyönyörű hangszínen és (meglepően) tisztán. Tominak is jól ment, tudnak énekelni, ha akarnak. Sanyi visszafogott volt, hiányzott az energy, hát... ez ma nem az ő napja. Tartottunk egy cigiszünetet, 10 perc. Nekimentünk a kocsmárosnénak, énekeltük kánonban, felgyorsítva, esztamra, és megpróbáltuk egy hangon és különböző szólamokban is, az nem nagyon ment, még nem sikerült tartaniuk, elviszik egymást, ez természetes, gyakorlással fejleszthető. 11-re elfáradt Boldi is úgyhogy nem erőltettem tovább. 2 órát nyomtuk, egy szünettel. Akkor Sanyi felkéretőzött, ott be is fejeztük, elköszöntünk, de Boldival és Tomival maradtunk még fél órát, kérték úgyhogy gitároztam nekik meg beszélgettünk zenéről, Tominak mutattam pár akkordot a gitáron, gyorsan tanul. Boldiról kiderült, hogy van két bátyja akik énekesek. Jó hangulatban jöttem ki. 2015.február.24. Életem egyik legszarabb próbája volt. Annyira felkúrtam magam a végére, majd szétrobbant a fejem és nem tudtam elengedni, de tartottam magam bent. Miki 8.12 kor küld egy sms-t hogy begyulladt és nem tud jönni. Baszottul nem korrekt. Ezt nem tudom reggel? Amikor felkelek? (7-kor)? Megfordult a fejemben, hogy esetleg nincs is itthon, hanem fent maradt Pesten, de akkor esélytelen volt bejönni már tegnap…Utcsó vonat óta… mert a reggel 5:45 ös vonat is csak 8:45 re ér be mi meg 8:20 kor kezdünk… De ne legyek rosszindulatú, biztos valami komoly van, de megint miért a Mikivel??? Gyakorlatilag számon kérhetetlen, ha meg megteszi, olyan mintha szívességet tenne.

Picsábaaaaaaa. Gyógyulj végre meg Miki, úgy hogy legalább két egymást követő próbán nem fáj valami. Neked is jobb lenne. Mindegy, hozzuk ki a legjobbat, tegnap elkezdtem a fiúk szövegkönyvét összeszedtem a lehetséges irodalmat, eldöntöttem, hogy az eredeti iránynál maradunk. Reakciók vannak és nem szálnak be a történetbe. A végéig csak kívülállók. És reakcióikkal erősítik a Woyzeck történet hatásait. Megaláztatás, gyógyszer, brutalitás, megbaszás, mama. Minden jelenésük egy különálló performansz, valós teljesítménnyel. Akkor kell megjelenniük, amikor Woyzeck megjelenik. Tehát az Andres-es jelenet elején. Kicsit megcseréljük az elejét. Meditáltunk, ezalatt Tomi nyomta az ökörséget, aztán király-bíró, majd ütemre tapssal dobálóztunk. dupla, triola. Ezután nekimentünk a szövegeknek. Elolvasták egyedül, az első oldal tetszett nekik, a többi meglepte őket. Tomi észrevette benne a kihívást és úgy tűnt, mintha motiválná. Ezután megpróbáltuk jelenetről-jelenetre elképzelni, de bizonytalanságom és a többiek ötletára nem volt alkalmas arra, hogy megteremtsük a közös figyelmet. Amikor bele kellett volna menni az első zenébe, (amit Bandival próbáltak Hétfőn) akkor kussolás volt és bátortalan motyogás. Kezdek idegbeteg lenni. Az elmúlt két hétben folyamatosan azzal álmodok, hogy milyen dolgom van még az előadással. Ma a szövegkönyvet írtam álmomban is. Amikor bejönnek az egyéni problémázások, begörcsöl az agyam. Azt veszem észre, hogy bármi van, mindig előjön: a miért ne! vagy miért ne így! és a megoldás felé nincs javaslat. Mintha az akadályokat keresnénk, nem a megoldásokat. Lassan véget kell vetni a próbafolyamat verbális anyagbolygatásának. Sajnos ez látszik rajtam, ha elönt az ideg. 10 harminckor felküldtem őket cigiszünetre. Hosszúra nyúlt, így amikor 50-kor lejöttek már semmi kedvem nem volt nekiállni a munkának. Végem volt. Csak azon voltam, hogy még balhé nélkül kiérjek. Kemény, újabb nap ment a levesbe úgy hogy nem sok minden történt. Ez lassan egy hét lesz. Holnap Sanyi megy beszélőre. Hogyan lehetne újra lendületbe jönni? 2015. február 25. Miki beteg. Négyen mentünk be a tegnap tovább formált szövegkönyvvel, amiben minimális karaktereket adtunk a srácoknak és az alapján szétosztottuk a szöveget. Dodi varrt a maszkok alá sapkákat. Ezekkel kipróbáltuk meditáció és rövid bemelegítés után. Sanyi sem volt, mert beszélője volt. A bemelegítést a maszkokkal zártuk. Szépen belebújtak a karaktereikbe, Boldi nagyon ügyesen improvizált, Tomi is próbálkozott, de ő még ragaszkodik ahhoz, hogy mindent verbálisan is közöljön és mivel megkapta a bandavezető, „az agy” szerepét, most minden mondatába belefűzte, hogy ő az okos vagy az intelligens. Ezután próbáltuk az előadás elejét és az ő belépőjüket. Ezt párszor megnéztük, volt sok improvizáció, Bobó próbálkozott, hogy hogyan lehet varázs nélkül leültetni őket a helyükre. Egyszer sikerült a pillanat. Ezután a Boldit elvitték orvoshoz, így csak a nagymama meséjét tudtuk próbálni Felivel. A végére visszajött a Bold, akkor egy egyszerű kontakt-gyakorlattal mozogtuk le a mozgásigényeinket. Jó hangulatban jöttünk ki. Miki valószínű holnap sem tud jönni, így kicsit változtatunk a terven és csak Bobó és Bandi fog bemenni verset és zenét gyakorolni. Erre előkészültünk, megcsináltuk a verziókat. Bobó ebben nagy segítség, mert ő is tud praktikusan rendszerben gondolkodni, szerkeszt és használja az egyszerűséget. Kint is elpróbáltuk a Nagymama meséjét és kidobtuk a dobot meg a kalinbát, marad a citera. Holnap én szövegkönyvet írok, amíg ők próbálnak bent. Rá kell állni mostantól a bontott próbára is. Jövő héttől délelőtt délután nyomnunk kell.

2015.február.26. Bobó és András volt bent, szövegeztek, „Tiszta szívvel”. 2015.február.27. Andrással mentünk be, szöveget és zenét akartunk próbálni. Meditáció és rövid király-bíró után kezdtük a szöveggyakorlást. Tiszta szívvel már megvan, csak a Sanyi kicsit erőtlen. De gyakoroltuk tovább. Halkan, hangosan, hadarva, egy levegővel, némán, tértöltés közben. Ezután az angol verzióra mentünk rá. Itt újra előjött a szégyenlőség. Mondtuk előre, aztán közösen ismételtük. Időközönként bekapcsolt a „miért ne tanuljuk meg reflex”. Amikor leírtuk fonetikusan a táblára, akkor hirtelen megint motiválttá váltak. Ekkor külön váltunk, mert a Tomival lehetett tovább haladni. Vele „benzodiazepineztünk”. Kifejezetten motiváltnak tűnik. A többiek is rajta vannak. Ezután szüneteztünk, majd rámentünk a nagymama meséjére. Elolvasták és átbeszéltük a mesének a szakaszait, képeit, kerestük ki mit tud társítani hozzá. A Tomi a harmadik olvasás után egyszer csak hátradőlt és gondolkozott, majd megszólalt. Engem kifejezetten megérint ez a mese. Aztán a Boldi áttért a Mamára. Neki ez hatolt a szívéig. Elolvasta, átérezte, majd amikor jött volna a sírás, elkezdtek vihogni, röhögni. A védelmi mechanizmus bekapcsolt. Elmondtam erről a véleményem: sírni bátrabb, mint kiugrani az érzelmeink elől, bár érthető a szitujukban de azért mégis csak kipróbálhatnának valami újat. Ezután Horáció szövegét vettük át, és értelmeztük. Hirtelen fél 12 lett. El sem köszöntünk.

2015. március 2. A Parancsnokkal, a Biztonsági tiszttel, és Katival megnéztük a helyszínt. Tiszta fantázia utazás volt a biztonság szemszögéből végignézni a lehetséges történéseket. „Minden szitura fel kell készülni”. Melyik ajtó lesz csukva nyitva hol hány ember áll? Fegyver vagy nem fegyver, civil vagy egyenruhás. A végére mesterlövészeket vizionáltam a háztetőkre is. De volt önirónia a részükről. Néha a parancsnok is viccelt ilyenekkel. A Biztonsági tiszt azért elmondta álláspontját a fogvatartottakról. A fogvatartott a legjobb a rács mögött, hiszen ezért fogvatartott. Jó hangulatban váltunk el.

2015. március 3. A mai próba célja az volt hogy, végigmenjünk az előadáson hogy végre egészben láthassuk amit eddig csak külön-külön láttunk. Hétvégén megírtam a szövegkönyvet. Mára kinyomtam. Meg akartam beszélni az elején a múlt hét konfliktusait. A Miki betegsége indított egy hullámot, aminek a végén ketten maradtunk a Bandival. Mindenki kapott a széthullott csapat adta lehetőségeken, amit saját magára használhatott ki. Bandi elmesélése szerint a srácok is érezték a csapat szétesését. Nem sikerült maradéktalanul átbeszélni. De jó lehetőség volt, hogy a srácok előtt a srácokkal próbáljuk európai keretek közt kezelni a konfliktust. Ők inkább kerülték, ami volt az volt koncentráljunk a jövőre stb...Ezután üldögéltünk. Egyéni gyors bemelegítést kértem, kevés közös játék után nekimentünk az előadásnak. Elfogadtam, hogy színházi rituálé lesz. Srácok jelenléte most olyan szelíden nyitogatta az előadás burkát. Bobó és Feli és Miki játéka jó irányban halad, a zene most még halovány, még nincs meg a ritmus és fantázia, egyenlőre erőlködősnek tűnik. De ahol játszat a Bandi ott szép, van aurája. A köjkök közül Tomi nagyon motivált, hihetetlen energiákat öl bele. Boldi is

nagyon itt van. Készülnek és haladnak fent. Ma a bemelegítést is csendben fegyelmezetten csinálták és mellette olyan természetességgel, mintha színházi társulatban nőttek volna fel. Sanyin még nem érzem a feszített odafigyelést. Lehet, hogy több felelőséget kéne rápakolni, hátha akkor több kihívást látna benne. Egy szöveg? Még hiányzik egy anyaszöveg. Gyorsan elment a próba. Énekkel és ritmussal sokat kell dolgozni. Nem jutottunk végig, holnap folytatás. Próba után, Beszélgettünk a bent kinembeszélt konfliktusokról. Aztán átbeszéltük a próbát, a végén meg elolvastuk a Viki tegnapi szövegét. Katasztrofálisnak tűnt, úgyhogy közösen átnéztük megfogalmaztuk, és megformáltuk az elküldendő szövegeket BV-nek meg a Nemzetinek. Ezután maradtunk Mikivel és beszélgettünk.

2015. március 4. Rövid meditáció, kicsit szemlélődtünk fantáziáltunk az előadásról. Ezután gyors bemelegítés és nekimentünk. Nekimentünk volna, mert mikor elkezdtük volna a próbát, Sanyit elvitték tüdőszűrőre. Majd’ szétrobbantam: Tényleg egy kurva próbánk nem lehet, ahol mindenki ott van?! Azt hinné az ember, hogy a börtönben ráérnek, azt a faszt, olyan kurva elfoglalt mindig mindenki, hogy ... Az eleje reményt keltő volt, egészen a Miki szétveréséig aztán szétesett, az egész hamissá vált. Tomi hihetetlen motivált és dolgozik egyedül is a zárkájában, Boldi is, mintha csak Sanyi csúszna ki. Fél 12-ig végigmentünk erőltetett menetben, és most először látszott egyben. Ami tegnap jó ötletnek tűnt, mára kiderült, hogy egy eszeveszett faszság. Nagyon idegesen jöttem ki. Pörgött feszülten az agyam, láttam, hogy rossz, de nem láttam a megoldást; aztán egyszer csak beugrott. Ha már nagy fába vágtuk a fejszénket, akkor legyen az egy mamutfenyő. Legyen tétje. Az előadás harmadik harmadát adjuk oda a Tomiéknak. Legyenek ők a Tamburmajor, a Kapitány és a Doktor. Ezt bedobtam a többieknek ők elfogadták, egy kis dramaturgiai módosítást csináltunk és elvállaltuk. Most majd Bobónak kell nagyobb szerepet vállalni a munkafolyamatban, mert olyan részek jönnek, amikhez ő ért a legjobban. A srácoknak átadni szerepet. A zenét összeállítani és bepróbálni. Hajráááá…

2015.március. 5. Elhagytuk a meditációt. Összeolvastuk a kijavított szövegkönyvet. A srácoknak nagyon tetszett. Belelkesedtek a feladattól. Összeolvasás után, rövid bemelegítést csináltunk, amit önállóan, és teljes bedobással csináltak. Az új szerepek, amiket kaptak, belelkesítették őket és teljesen ráálltak. Végigmentünk az előadás vázlatán és kipróbáltuk az új elemeket. Koreográfiában megcsináltuk a varázslatot, ahol megkapják a maszkokat. Nagyon ügyesen maszkoztak. A Boldi is teljesen rajta van, és passzol hozzá a Capitáno. Mind a hárman nagy bedobással dolgoztak. Sanyi is újra belendült a maga módján. Rólam lehullott a stressz. Összeállt és minden feladat kristály tisztán látszik. Mostantól jobban tudunk osztozni a feladatokon. Bobó tud segíteni maszkozni, végre lesz kis pihim. Miután kijöttünk csináltunk egy próbatervet, szétosztottuk a feladatokat és a megmaradt hibákat kijavítottuk a szövegkönyvben.

2015. március 6. Nagyon rövid meditációt tartottunk, gyors koncentrációs játékok után, szabadon próbálgathatták az új maszkokat, ebben Bobó segített nekik. Ezután a kezdő jelenetet mélyítettük. Rendeztem kicsit és újabb improvizációkat tettünk bele. Most először gyakoroltunk egy jelenetet sokszor. Ügyesen tűrték a visszaküldéseket és az újrakezdéseket. Egészen jól összeállt. Ezután a Tamburmajor zenéjét próbáltunk, ami nehézkesen indult, de sokáig jutottunk benne. A végén a Boldi bedobott egy börtön rap-et ami egy az egyben a Vojcek körforgásról szól : Picsa fasz össze basz ebből lesz a kis kopasz kis kopasznak haja nő ebből lesz a betörő betörőnek csaja lesz megtörténik ugyan ez. Ezt is beletettük a zenébe. A végén kontakt-gyakorlattal előkészítettük a Vojcek megverését ez is sokat fejlődött, talán megérezték mekkorát üthetnek.

2015. március 9. Bielefeldi találka: Bielefeld-en vagyunk. Egy napos program után. Nagyon sűrű volt. Első Kávé: A nap elején megnéztük az Alarm Theater-nek a színházát. Elég profi. Mindenki bemutatkozott. Aztán a városházán volt egy találka a polgármester asszonnyal,- második kávé- aki hihetetlen nyitott volt. A szokásos protokoll után lehetett börtönszínházról beszélgetni. Tőlünk Bobó beszélt, nagyon összeszedetten és magabiztosan. Bevillant a harminc éves lemaradásunk. Nem utoljára a nap folyamán. Próbáltam elképzelni, ahogy Páva Zsolttal ilyen közvetlenül lehet színházról és annak hatásairól beszélgetni. Ezután jött a lényeg. Bementünk a börtönbe. Hatalmas betonkerítés mögött, hatalmas betonépületek, betonrácsokkal. Az igazgató vezetett körbe minket. Teljesen más szemlélet. Egy kicsi szobában, gyertyák, és megterített asztalok vártak minket. Pincérek sürögtek, az utolsó simításokat végezték izgatottan. Rendelhettünk italokat. Nagyon finom paradicsomkrém leves és valami mediterrán íz világú húst kaptunk, de külön volt vega kaja is. Jól laktam és mellette nekem gasztronómiai élmény is volt. Finom volt. A pincérek végig figyeltek ránk, ha kiürült a pohár cserélték és látszott, hogy szeretnék végezni a munkájukat. A börtön szakácsképzésen résztvevő fogvatartottaktól kaptuk ezt az ebédet. A végén minden csapat mondott valami kedveset. A nap harmadik kávéját is elfogyasztottuk. Ezután megnéztük az előzetesek részlegét. Mindenkinek magánzárkája van (mindenkit megillet a magánzárka.) Kicsi, de úgy él benne, ahogy akar. Plazmatévék, focizászlók, cigi töltéshez minden, meztelen női poszter. Meglátogattunk egy nyitott körletet ahol, csak nők voltak. Az igazgató itt is megkérdezett egy fogvatartottat hogy megnézhetjük-e a zárkáját. Beleegyezett. Mint egy kislányszoba. Szívecskék a falon, a rózsaszín dominált, női illat. Egy kis törékeny török asszony szobája volt. Szomorúságot éreztem. A szobából áradt. Az asszony próbált velem beszélgetni, de – életemben először sajnáltam- nem beszélek németül. Leültem egy asztalhoz és ott megtudtam, hogy ez az életfogytiglanisok (Németországban 15 év) nyitott körlete, itt azok vannak, akikről tudják, hogy nem balhéznak. Ezután megnéztünk egy dühöngőt ahova a bekattantakat nyomják be. Betonszoba, két ajtóval, egy szivaccsal és egy pottyantóssal a sarokban. Nagyon nyomasztó volt. Ezután cigi szünetre kimentünk az udvarra. Füves terület, beton dizájn bútorokkal. Kint cigizik a csapat, amikor nyílik az ajtó és kijönnek az életfogytiglanos nők. Ránk engedték őket. Véletlenül. Az igazgató összemosolygott az őrrel, (náluk nem büntetés-végrehajtás van felírva a ruhákra, hanem igazság szolgáltatás) aki mutogatta, hogy próbált hívni minket, de nem volt nálunk ’voki toki’. Egy mosollyal elintézték. Tovább álltunk. Megnéztük a tornacsarnokot ahol

éppen fociztak a rabok, egy őr állt a sarokban, fegyver és gumibot nélkül. Aztán a nagypályát is megnéztük. Olyan műfüves focipálya, ami itthon elég ritka, ott minden börtönben van. Jött a negyedik kávé. Beültünk egy terembe és lehetett kérdezni az igazgatótól. Megkérdeztünk, hogy hogyan kezelik az erőszakot. Próbálják európai módon megbeszélni és minél kevesebb erőszakot alkalmazni ellene. Hihetetlen. (Beugrott a Waldorf ovi, ahova a Rumit akarjuk beíratni. Ott mondták, hogy az egy az egy ellent hagyják. Csak amikor kezdene eldurvulni szitu, akkor választják szét őket és ültetik le őket kicsit pihenni.) Ezek nem új módszerek mégis itthon teljesen ismeretlenek. Pl. az igazgató az elején elmondta, hogy olyan útvonalakon fogunk közlekedni ahol nem fogunk sok rabbal találkozni, mert nem szeretik a rabok, ha mutogatják őket mint egy állatkertben. Itthon a haladó szellemű és teljesen korrekt Parancsnok úr, a börtönlátogatáson teljes természetességgel nyitotta ki a látogatók előtt a hat személyes női cellát, ahol két háromemeletes ágyra volt bezsúfolva hat nő. Aztán rákérdeztünk az öncsonkítós témára (fütyi golyó, tetoválás, stb...) Itt nincs, vagy csak nagyon kevés ilyen eset van. Itt a rabok nyolc órát dolgoznak, (asztalos műhely, rokkant társaikat segítik, rendőrautót mosnak, szerelnek stb...) és ezért fizut kapnak, amiből fizetik a bentlakást és félretesznek a szabadulás utánra. Hihetetlen, ha ember számba vannak véve kevesebb az állatias reakció, kevesebb az erőszak. Havonta egyszer, ha a nő és a férfi is beleegyezik, találkozhatnak egy szobában, ahol nincs kamera és úgy van berendezve, mintha egy IKEA katalógusból lett volna kihúzva. Bőrkanapé, teafőző, zuhanyzó, ízléses függöny, asztal, gyertya, stb... EURÓPA Jött a börtönben az utolsó kávé, ahol a börtönszínházas csapattal együtt megnéztük a tavalyi produkciójukról készült 25 perces összevágást; egy rapp-zenés, verses-show, átkötő mozgásokkal. Ezután a csapattal lehetett beszélgetni. Tényleg csapat volt. Cinkelték egymást, végighallgatták egymást, néha összeölelkeztek. Olyan jó volt látni hogy, amikor beléptünk a templomba, ahol ez a happening volt, úgy megörültek az Ottónak meg a Dietlinde-nek. Kicsit túlhúzták a benti műsort, az idei produkciókból mutattak részleteket, de nem annyit, amennyit büszkén mutat meg a fogvatartott, de annyit se amennyit élvezni lehetne ott. Már nagyon fáradtak voltunk. Egész nap három fele tolmácsoltak (angol, olasz, spanyol) fiatalok, már ők is fáradtak voltak. Ezután szabadultunk. Jó volt kijönni, öt órát töltöttünk bent. Este egy puccos étteremben ebédeltünk, nagyon finom volt és söröztünk hozzá. Megbeszéltük a folytatás következő lépéseit. Viki mindenkivel átbeszélte e folytatás kérdéseit, mindenki nyitott volt. Számomra egy fontosabb kérdés van még eldöntetlenül. Nem tudom, hogy a színház részét erősítsük új partnerrel vagy a BV szempontjából előnyös spanyolok maradjanak benne a partnerkapcsolatban. Tőlük eddig nem sokat lehetett tanulni börtönszínházról, de az UTE rendszer ahol ők dolgoznak példaértékű Európában. Nagyon fárasztó és szakmailag magas színvonalú találkozó volt. Estére ledobta az agyam az ékszíjat. Mikor juthatunk idáig? Elindult egy új projektünk, ami a demokrácia kérdéskörét szeretné végigjárni-tapasztalni színházi és színház pedagógiai eszközökkel. Hihetetlen azt látni, hogy itt is ahol már van egy működő európai szemmel és mércével sikeres állam, még itt is vannak problémák, amiken lehet dolgozni. Németország Európa kincses ládája, akinek kicsit szarabbul megy , oda megy elvenni. Ezért a börtönök hihetetlen színesek (Algírok, törökök, litvánok, szerbek, afrikaiak) Vannak konfliktusok, és vannak lehetőségek, és dolgoznak rajta. Nálunk ez a rendszer sehol sem tart még, és ide nem is jönnek. Mi egyetlen másik kultúrával, cigánysággal sem tudunk mit kezdeni. Büntetünk, agresszívak vagyunk és állatként kezeljük a másikat. És az sem biztos, hogy ezt tudjuk magunkról. Nálunk a fő szemlélet, amit a biztonsági tiszt mondott nekem,

hogy a fogvatartottaknak a legjobb a rács mögött, hiszen ezért fogvatartott… Többször tapasztaltuk azt a bánásmódot, ami szerintünk elfogadhatatlan. Hogy lehet ebből kijönni? Miért olyan nehéz elfogadni, hogy vannak pozitív példák? Miért olyan nehéz tanácsot kérni? Nem igaz hogy csak a gazdasági helyzeten múlik az egész. Fejben lehetne változni és változtatni. Ma pl. az Origón megjelent egy cikk, amiben leírták, hogy az államnak 1,7milliárd forintjába fog kerülni a Strassburgba eddig beadott, és jogosnak ítélt kártérítési perek kártalanítása. Nem lenne ésszerűbb ezt megelőzni és emberként bánni embertársainkkal? Hogyan lehetne ezeket a tapasztalatokat feljebb megmutatni, bemutatni? Hogyan lehetne olyan fórumot létrehozni ahol tapasztalatainkat megoszthatnánk a vezetéssel??? Erre is lehet egy alkalom az előadás utáni beszélgetés.

2015.március.12. Miki autója lepukkant, így nem tudott bejönni. Rövid beszélgetés és meditálás után koncentrációs játékokkal melegítettünk be. Ellenőriztem a szövegtudásukat, hétfőn és kedden haladtak az Ateszékkel, de még van min dolgozni. Bobó vezetett egy maszkos tréninget. Volt olyan gyakorlat, ahol hihetetlen szépen éltek a maszkok, figyeltek egymásra és a játékra is. Jó volt látni. Kezdenek felszabadulni. Ezután jeleneteken dolgoztunk bontott felállásban. Aztán megnéztük a rész eredményeket. Léptünk megint előre. Elfáradtak a végére. Boldinak volt kicsit recsegős hangulata, de dolgoztak. Foglakozás után a Létrában megírtuk a beszámolóinkat közösen az útról. Jó volt összeszedni a tapasztalatokat.

2015. március 16. Hétfőhöz képest jól ment. Tomi nem volt az elején, mert tüdőszűrőn volt. Meditáltunk, aztán kemény fizikai bemelegítést csináltunk, Sanyi punnyadt volt, és ez megint kezd tendenciává válni, uh, elkezdtem baszogatni. Nem használt. Bemelegítés után maszkozást ajánlottam fel, de csak a Boldi kezdett dolgozni. Egyből a jelenetét és a jelenet szövegeit kezdte mondani, átfordult jelenet próbába. Boldi nagyon ügyes már, sok energiát öl a játékba. Elkezdte érezni, bár a pontossággal bajai vannak még. Mind a hárman toporognak a maszk alatt, nehezen állnak meg egy helyben. Boldin látszott is, meg mondta is, a hétvégén foglalkozott az ügyünkkel, tanulta a szövegeit. Érződött is. Tomi nem foglalkozott vele. Kicsit elbízta magát, de még éppen jókor. Elkezdtük a Tomi / Dokis jelenetet, de gyorsan kiderült, hogy még nem megy úgy a szöveg, hogy játsszon is vele. Leültettük szövegezni, Sanyi következett. Bíztatni kell. Nem rossz, amit csinál, de energiái hihetetlenül gyorsan szétfolynak, nehezen szedi össze, de maszkban mintha ez megváltozna. Amikor felhúzza, akkor játékban van. Mintha szeretné csinálni és próbálkozik. A szemén látni néha a bizonytalanságot. Mind a hármójukkal olyan 6-7 szer próbáltuk a jelenetüket, új és új instrukciókkal. Néha sokat is mondtunk, de ez nem para,

mert most még a felkavarás és játékszinten az ötletelés fázisában vagyunk. Most ezer és ezer instrukció lesz és mindig új. Próbáljuk, hogy megérezzék a játékot és ne a reprodukció legyen a legfontosabb. Gyorsan elment és dolgoztunk. El kell hagyni a meditációt és a bemelegítést is le kell rövidíteni, a tréningeket meg jelenetek közben kell használni. Kevés ez a két óra, maximálisan ki kéne használni. A Létrában nem sokat tudtunk beszélni a Vojcekról gyors munkatervet csináltunk és felvetettem a rövid szpotok lehetőségét majd a Norvégról kezdtünk beszélgetni. .

2015.március 17. Az elejéről mentünk, elhagytuk a meditációt és egyből az előadással kezdtünk, csak a srácok jeleneteivel foglalkoztunk. Belépő, ’benzodiazepines’, és a verekedős. Az utóbbi nagyon sokat fejlődött. Még a ’bezodiazepines’ az, aminek nincsen kifutása. Nincs meg a végső gesztus. Jól de nehezen fogadják a srácok a monoton melót. Nagyon figyelnek, és élvezik hogy van feladatuk. A Sanyinak van kicsit kevesebb teendője, ezért ő kullog most a többiek után. Nagyot léptünk a három jelenettel.

2015. március 18. A terv szerint a varázslattól kellett volna menni. Úgy gondoltam ismétles a tudás..., ezért ha végigmegyünk az elején, akkor belelendülnek és menni fog a többi is. Már a játékokat elhagytuk, (a Miki hiányolta is a végén) de ügyesen belelendültek és a jelenetek egyre erőteljesebbek lettek, de amikor elértünk a zenéhez kibukott a hiányosság. Gyakorlatilag az egész hátralévő próbát a zenével töltöttük. Boldi hihetetlen energia bedobással csinálta, és most találkozott a határaival. Az ismétlés, a monoton gyakorlás kiviszi az agyukat. Boldi befeszült és belül elkattant, de látszott rajta, hogy próbálja irányítása alatt tartani a dolgot.( Amúgy is látszott a recsegés a Boldin, a végén kiderült, a kedvezménye miatt aggódik, nem lehet könnyű szitu. Mondta, hogy a bíróságon nem tud úgy beszélni, ahogy szeretne, felajánlottuk segítségünket és érződött az hogy azzal hogy elmondhatta nagy tehertől szabadult meg.) Gyorsan bedobtam a szamuráj játékot, mentünk pár lazító kört aztán visszatértünk a gyakorláshoz. Nagyot fejlődött a dolog, de még kevés. Elfáradtunk . 2015 március 19 Ma sikerült lemérni a varázslatig. Ma is onnan akartam menni, de a tegnapi tanulságait figyelembe véve újra előröl mentünk. Kicsit próbáltuk a zenét az elején. Aztán nekimentünk. Harmadik nekifutásra sikerült végigmenni. Még a ’benzodiazepinesnek’ nem volt csattanója, azt meg kell csinálni és a bekiabálások lassan feleslegessé válnak. Már a belépő és a Horáció féle jelenetek megütnek egy bizonyos minimál szintet és azok bíztatók. A maszk játékok sajnos hígulnak, de most nem szabad minden apróságér megállni kell az önbizalom, főleg a Sanyinak, mert rajta minden bizonytalanság látszik őt még nem sikerült teljesen bevonni a munkába. A Boldi hihetetlen megugrott nagyon ügyesen játszik és mer újakat belepakolni, néha túl megy, de inkább túl, mint kevesebbet most. A Tomi is nagyon megy, de kicsit hadar és ott még a szövegértéssel kéne sokat nyomulni. Magáévá kéne tennie teljesen, és akkor a játék is elszabadulhatna. Tovább mentünk a varázslatnál, de csak lépésekben tudtunk haladni, mert az első negyven perc játék után elfogyott a levegő a teremből és bejött a bv" műszaki embere" is. Ott kicsit szétestünk. Az fiuk első belépőjénél bejött egy felügyelő, mert azt hitte hogy tényleg para van, ezt már jó jelnek tekintettük. Sanyi kontaktját a Felivel

teljesen le kell lassítani, mert több mozdulat sajnos nem fér bele és csak így lehet minőségi cuccost csinálni. Sanyi néha megvillant a nap folyamán. A belassított mozgásnál, a varázslatnál olyan meglepő intenzitással dolgozott, hogy nem hittem a szememnek. Örültem. Kurva sok meló van még de dolgozunk és haladunk. Kíváncsi

leszek,

amikor

emlékezni

kell

majd

a

mostani

találatokra.

2015.màrcius 20. Köszönés utàn egyből belementünk a tapsos dobàlòs jàtékba. Tomi nem tudta elengedni a fàradtsàgàt, rà is jàtszott. Próbàltam erőltetni, de nem ment. Aztàn, kihívtam őket egyesével, hogy nézzék meg kívülről hogyan làtszik, ki dolgozik energiàval, és ki lébecol. Mindenki észrevette ki dolgozik, és ki nem és miutàn visszament elkezdett rendesen dolgozni. Ezutàn ritmus és beatbox volt, majd kicsit próbàlgattuk egyesével a jeleneteiket. Sanyi a kontaktot gyakorolta Felivel és Bobóval, én Tomival a ’benzodiazepineset.’ Próbàltuk megérteni azt, amit nem érthetünk, de elképzeltük, hogy értjük és Tomi nagyon faszàn ràérzett az impróra. Sanyi is nagyot ugrott, de őt még hergelni kel ahhoz, hogy ahogy ő mondja; begerjedjen. Tomi halad, a Boldi meg már túljàtszàsba esik bele néha. Nagyokat gesztikulàl és hihetetlen felszabadultan nyomja, de amikor megàllítom, elkattan. Azt nem bírja. A végén az értékelésnél a Sanyi elkezdett parodizàlni. Felszabadult jó hangulat volt. Végigmentünk az előadàson és nagyon jó hangulatban lett vége. A végén újra megpróbàltam velük megértetni az előadàs lényegét, a ķözös pontot Vojcek és köztük. Tomi megértette, a Sanyi is kezdi, de védekezik ellene. A Boldit nem vàgom ,mindig kicsúszik. Olyan furcsa érzés volt. A börtön ablakàból próbàltuk figyelni időnként a délelőtti napfogyatkozàst.

2015 màrcius 23. Úgy váltunk el pénteken, hogy csak ne kelljen előröl kezdeni. Hát nem sikerült:) Boldi hülye viccei. Tomi cipőkatalógusa. Leültünk meditálni, majd lanyha tapsdobálás után megmasszíroztuk egymást. Ezutàn fizikai tréning. Megpróbàltam leizzasztani őket, aztàn maszk tréningeket csinàltunk. Hàromnegyed óra bemelegítés utàn nekimentünk az előadàsnak. A zenélés gagyi volt. Az eleje szétesős, mert Bandi is Miki is bénàzott. De végigmentünk. Egy óra 10 perc volt. A Sràcok részei elég erősek tudnak lenni; màr Tomi is Boldi is imprózgat Sanyi meg ügyes a lassú mozgàsban. Boldi màr annyira felszabadult, hogy csak a technikàt hagyja figyelmen kívül. Tomi meg nagyon ügyesen imprózik, ha elbassza a szövegét. Még kurvàra kell az két hét, hogy megüssük a szintet de haladunk. Mostmàr a csapatnak is ki kell lépnie a biztonsàgból. El kell kezdeni jàtszani. Újra ütközni hatàrainkkal. Hol a fizikai tét? Újakat kell talàlni. Fel kell àllni a székből. 2015. március 24. /Rájöttem: a következő munkafolyamatban úgy kell csinálni, hogy amikor kijövünk akkor fél óra írás, csendes írás és utána beszéljük meg az élményeket, tanulságokat. Mostanában kiürül a beszélgetés, ahogy kijövünk a böriből. Kb. fél órát szarakodunk a kávéval, meg az ideérkezéssel és aztán rövid beszélgetés után lelépünk. Nem dolgozzuk ki azt az időt, amink van./

Nehezen indult a dolog. Tomi valamiért recsegősnek tűnik, de azt mondja, hogy csak gondolkozik. Úgy érzem, mintha inkább tartaná hozzánk valónak magát, mint a Boldiékhoz. Köszönés után egyéni bemelegítést kértem, de majdnem folyamatos kontroll alatt kellett tartani, mert a Boldi meg a Sanyi nem nagyon mentek neki a feladatnak. Aztán egyszer csak a Boldi elkezdett hangozni, meglepődtem és segíteni próbáltan neki, instruáltam. Ettől mindenki belement, de ahogy elengedtem a Boldit, elkezdett hülyéskedni és akkor rászóltam, amin besértődött. Erre bedobtam a szamurájt, hogy ez hátha belazít minket. Kellett jó öt perc mire elindult a játék, úgy isten igazából...Amikor beindult lefújtam, és nekimentünk az előadásnak. A Srácok nagyon faszán nyomták a bejövetelt. És az eleje kifejezetten pontos volt. És akkor jöttek az új ötletek. Az előadás feléig jutottunk. A srácok részei elég faszán működnek, kivéve a zenéket. Most már azoknak nem látom a helyét az előadásban. Erőltetett, hogy jönnek ők ahhoz, hogy beletapsoljanak vagy ritmizáljanak. Ezt még csak a Tomi érzi, de neki sem indokolt. Lehet, hogy csak a Picsa-faszt kéne beletenni, mint valami behozott szöveget, mint kommentárt. Jah, ez fasza lenne logikailag is. A próba közben beugrott, hogy a srácoknak adnék szotyit, meg tökmagot, meg szívószálas piát, hátha azzal belezenélhetnek. Jó volt a próba most többet foglalkoztunk a Történettel mint az ő részükkel. Még a végén a József Attila rész a kérdéses. Magyarul? Angolul? Rap-pel? Kántálva? Mondva? Személyesen? Hogyan lehetne gondolatvezetéssel? Stb. Az elején már a ritmus egészen fasza lehet, ha megtanulják. Tomi hadarásával kell még valamit kezdeni. 2015. március 25. Bobó beszámolója Ma egyedül mentem be. Boldi még nem volt lent, mikor oda értem. Aztán együtt berendeztük a termet. Nekiállt sztorizgatni. Hagytam kb 10 percig. Aggódott, hogy a későbbre tett tárgyalásán esetleg baj lehet. Aztán átöltözött és kicsit töltöttük a teret és néztük a kapitányos lábváltásokat. Nem volt ellenvetése. "Csináljuk tesó!" Kb. 15-20 perc után felhívták a pártfogóhoz. Jó 20 percet, fél órát fent volt. Leültem kicsit békében szemlélődni. Aztán gondoltam egyből belecsapunk a közepébe. Kapitányoztunk. Néha a maszkban is dumált, de igyekeztem szelíden lereagálni a dolgokat. Boldi nagyon jól reagált a felvetésekre és a változtatásokra és elég pontosan is csinálta azokat, amiket kértem. Belementünk a hangyás vicc lehetőségeibe. kevesebb járkálás, több játék a fejjel (lány a gödörből felfelé, fiúhangya lefelé beszél). A végére igencsak ráérzett a kapitányra. Mozdulatai határozottak voltak még néha a kezével nem tud mit csinálni, és visszatér a hasához, ami nagyon "boldis". Kértem tőle, hogy ezt ne és adtam tanácsokat, hogy lehetne másképp. A kisebb szünetekben elég hamar kikattant és mesélt, érezte, hogy most lehet, de aztán mindig sikerült vissatérnia Kapitányhoz. A "lassan,lassan" szövegben is felhasználta, amiket kértem. Jó párszor átmentünk mindegyiken. Bár sok duma volt és ilyen tempóban nem jutnánk sokáig, mégis, most szerintem nem ártott, hogy kicsit lazábban dolgoztunk, mert így a jobb kedvvel állt neki a játéknak és még figyelt is. Jó hangulatban váltunk el, mondta, hogy majd belenéz, gondolkozik. Korábban azt is felvetette, hogy ha játszanánk ezt máskor is, akkor csak írjunk neki, ő eljön szívesen.

2015 màrcius 26. (próba előtt bejött az egyik őr, aki hihetetlen hangulatot képes maga után otthagyni. még nem sikerült válaszok nélkül kibírnom, és mindig belemegyek a játszmákba, ami eleve bukta, mert megkeseredett buta, és arra vágyik, hogy kifejthesse a véleményét, amire szerintem soha senki nem kíváncsi. ezért vágyik rá, hogy valahol elmondhassa. bármikor találkoztam vele, próbálta valahogy lehúzni a szitut, vagy a rabokat alázta körülöttünk, vagy a civileket szidta, a Petőfi Sándort dicsőítette. ma is itt hagyta a hangulatát.) Màr baszottul elegem van, hogy minden próbàt úgy kezdünk, hogy senkinek nincsen kedve dolgozni. Tomi megint lógó orral kezdte. Feli közönye is lassan elviselhetetlen. Mikivel meg nem lehet semmit sem kezdeni. Ma behànyt, mondvàn; nem tudta megemészteni a nyers gombàt, amit hajnali kettőkor evett. Kezd baszottul elegem lenni. Egyéni melegítés után akartam végigmenni. A sràcok még egyszersem próbàltàk meg úgy kezdeni, hogy rendesen, -- amit tanultak bemelegítéssel és minimàlis koncentràcióval-- csendben, alàzattal közelíteni a jàtékhoz. Ma mi sem húztuk fel őket. Feli úgy kezdte a mesét, hogy egy csepp energia nem volt benne. Leàllítottam és lebasztam. Aztàn végigmentünk kisebb megakadàsokkal. Viszonylag elfogadható volt, de bassza a csőrömet a rutin. A végére befeszültem, elmondtam nekik ezt, amit ők elég szarul vettek. Ők is befeszültek. Tomi visszakérdezett, hogy mit tudok róla vagy róluk. Azt vàlaszoltam h semmit. Na làtom. Hogyan lehet így dolgozni. Aztàn eszembe jutott mit tudok róluk. Meg róla. Bobó is próbàlta mondani. Bandi is beleszólt erre a Boldi kiakadt és felöltözött. De baszd meg, a Feli meg a Miki egy àrva szót nem szólt. Felit alàzhattam amennyit akartam, a Boldi védte meg. Így jöttünk ki. Kint leültünk, ès hallgattunk. Fél óràt. Bobó próbàlta oldani, de a végéig feszültem, amíg meg nem tudtam fogalmazni, hogy milyen gesztusok basznak fel, és hogy mennyire szar ez a közöny. Az előadàst leszarom. Kb. màsfél hónapja biztonsàgos burokban vagyunk és senki nem lép. Miki még képes bebaszva bejönni. Felinek, amikor kijövünk fontosabb hat cigit elszívni egymàs utàn, mint egy kibaszott sort leírni. Ennyire szarunk màr az egészre? Aztàn sajnàltam a sràcokat. Nem érdemelték meg. Remélem, jó fele fejlődik a dolog. Necces szitu. 2015. március 27-én beteg voltam nem mentem be 2015 màrcius 30 Mielőtt leültünk meditàlni még mondtam pàr szót a konfliktusról, ami múlt héten volt és megdicsértem a sràcok munkàjât, mondtam, hogy nem akartam, de rajtuk csapódott le egy hosszabb konfliktus. Ezutàn üldögéltünk, jàtszottunk (kiràly-bíró, szamuràj) majd megnéztük egyben a darabot. Gyorsan elment az idő. Minden jelenet fejleszthető lenne, de nagyjàból egyben van az egész. Sajnos még ritmushibàk vannak. Nem jönnek folyamatàban az àtkötések. Darabos. És a vége még nincs meg a rap gyenge. A végén még nyomtuk pàrszor az angol szöveget.

2015 màrcius 31. Ma is sokat jàtszottunk. Ritmusjàtékkal melegítettünk. Aztàn gyakoroltuk a rap-pet. Sokszor csak szöveggel, aztàn mozgàssal. A Sanyi kilóg hàtrafele, a többiek rajta vannak. De ma màr élvezhető volt. Aztàn részpróbàztunk. Megnéztük a maszkos jeleneteket. Próbàltuk fejleszteni.

2015 àprilis 1. Ma jó hangulatban telt. Az előadàs màsodik felének a ritmusàt szerettem volna összerakni. Kiràlybírószamuràj utàn egy lépéses ritmusgyakorlatot jàtszottunk. Aztàn próbàltunk. Jelenetről jelenetre mentünk. Nagyon zavaró volt, hogy aki nem próbàlt az hàtul hülyéskedett. Boldi is kurva sokat beszélt, de jàték közben elemében volt. Miki nagyon dolgozott kb. 300kitörésnél tartott, amikor a Boldi jàték közben lenyomott neki egy zsibit, a Miki elkattant valami, felàllt a Boldinak. Pillanatnyi zavar utàn a Boldi befeszült, és ő is elkezdett keménykedni. Kész volt a zavar. Én csak lesütöttem a szemem és hallgattam. Pàr perc utàn lecsendesedett, de màr nem lehetett felpörgetni a próbát. Megpróbàltuk egybe a végét, de szólítottàk ebédre a sràcokat. Megint volt konfliktus. Kezdünk fàradni. Kint összeraktuk a vilàgìtàst. Holnap visszük be.

2015.április 2 Bevittük a világítást. Jó sok idő volt először összerakni. A Boldit elvitték szállításba, csak ketten maradtak a srácok. A Rap-pet próbálgattuk. Meg külön-külön a jeleneteiket. Tominak néztük meg a ’benzodiazepines’ szövegét. Próbálgattuk hogyan tud elszállni. Nagyon ügyesen éretten próbálkozott és belement, csak sose tudott elmenni a végéig, mert túlpörgött és elfelejtette a szövegét. Elmaradt a hétvége előtti egybe eljátszás, de nem izgultam rajta nagyon. Kedd lesz az első nyilvános főpróba előtti utolsó közös próba, mert szerdáncsütörtökön a Feli nem lesz.

2015.április.07 A srácok nagyon faszán elpakoltak, felállították a színpadot. A fényeket nem merték felrakni, de így is meglepetés volt. Felàllítottuk közösen. Köszöntünk. Szamuràjoztunk. Energiaszint hullàmzó volt, ezért szamuràj közben kitérőket tettünk hangra, központokra, talajra stb... Aztàn jeleneteket próbàltunk. A verekedős jelenetet néztük meg. A verès mozgàsàt, és a pàrbeszédek ritmusait. És a rap-pet. Elég faszàn energetikusan megy a zene, csak hozzà a mozgàs gyengus. Arra van két napunk. Aztàn még éppen időben nekimentünk az előadàsnak. A sràcok elég faszàk voltak. A jeleneteik működtek. Egybe láttuk vègre az egèszet. Vàllalható. Fényekkel még lehet kísérletezni. Majd élőben. A ritmussal vannak még problémàk, főleg a végén. Feliék lettek most a gyenge làncszem. Nem pontosak a jelenetkezdések, és ez bezavar a ritmusba. El kell hagyni illetve tisztàzni kell a besétàlàsokat és jàtékba kerüléseket. Ma próba utàn kicsit àtnéztük a jeleneteiket a Mikivel. A Gyereket bevettük a jàtékokba. És megpróbàltuk újra elképzelni őket. Lassú építkezést kértem, és a csúcspontokig làtható belső szintvàltàsokat. Az a baj, hogy engem elvakít a Feli természetes jelenléte, hogy nincs semmi mű a jàtékàban, így elhiszem a meséjét még akkor is, ha néha üresnek tűnik. Miki kurva jó kezd lenni teljesen lekerült a mutatós jàtéka, és értjük egymàst. Léptek megint előre. Fasza lenne, ha a làthatatlan jàtékokat észrevennék és hagynàk működni az energiàkat. Élesben is ez lesz a jàtékuk kulcsa.

2015. április 8. Próbáltunk. Szamuráj után a rap-et erőltettük. Különböző gyakorlatok közben mondtuk. Két szándékom volt. Az egyik hogy a szövegnek és a szövegmondásnak legyen érezhető ereje, a másik meg, hogy a mozgásukat felszabadítsuk a szöveg alól. A végén lassú mozgás közben gyakoroltuk. Sanyi csak a mozgásra figyelt, igazából kimaradt a gyakorlatokból, mert még nincs meg neki a szövegtudása. De a többiek jó sokat léptek feljebb. Tomi, Boldi okés a végére. Sanyiban bízok, csak sajnálom a kimaradt időt, amit a feszülése miatt nem tudtunk együtt dolgozni. Ezután szabad imprókat akartam játszani a darabból. Érdekes tanulsága lett a végére. A Tomi kurva jól nyomta, próbálkozott azzal, amit ellesett Bobótól. Kurva intelligensen beültette. Amikor külön impróztak Mikivel vagy a Bobóval akkor faszán ment. Amikor összekerültek szétkúródott minden. A Boldi kurvára nem érzi hol a határ az öncélú faszság, és a játék között. Kurva nehéz neki elmondani, mert rögtön lezár vagy elkezdi mondani, hogy én mit akartam mondani, vagy elkezd feszülni. És tegnap szar volt látni, hogy a Tomi szenvedett attól, hogy nem tudott haladni, és utána elmondani sem tudta a Boldinak. Sajnáltam és megértettem, amit a Kati mondott, hogy neki a legnagyobb büntetés hogy egymást kell elviselniük a zárkákon. Boldinak eddig tart az agya? Közben meg hihetetlen energiákat tud belepakolni, de valahogy a gyerekkori figyelemhiány és a figyelem követelés ezt alakította ki benne. Egyetlen választásunk van: türelmesen, várni és folyamatos bizalmat szavazni neki. Amikor megmondjuk neki és befeszül, látszik, hogy bántja a dolog. Ilyenkor nem szereti magát, de ez jön ki belőle. Próba után beszéltem a Tomival. Ő lehurrogott, hogy ilyenkor mi is elfojtjuk, amikor nem mondjuk meg a Boldinak és nem oltjuk le faszságai miatt. Meséltem a Horacióék Atalantájáról, mondtam neki, hogy ilyenkor lehet írni.

2015. április 9. Ma sokat szamurájoztunk az elején. Laza próba volt. Kicsit próbálkoztunk a maszkokkal, aztán beszélgetésbe mentünk bele. Beszélgettünk maszkokról, a holnapi nyilvános főpróbán várható dolgokról. Reakciókról a nézők szerepéről, és róluk. A végén még háromszor elnyomtuk a Rappet, nagy erőbefektetéssel nyomták. Ezután csak együtt voltunk egy húsz percet, majd berendeztük közösen a holnapi előadásra a teret. Beszélgetés közben meglepett a Boldi. A tegnapi agykivivés után olyan reakciói voltak, mintha mégis értené az egészet. Amikor a sapiját visszahajtotta, és fele fekete volt, fele meg böri-mintás, akkor elnyomta az előadásból Bobó szövegét (Félig állat-félig embert) Tomi is lereagálta, hogy Boldi te úgy csinálsz mintha nem is lennél olyan hülye. Kellemes hangulatban telt. Paráznak, de közben magabiztosaknak mutatják magukat. Mondták, hogy leszarják a közönséget, én meg mondtam, hogy ezt nem tehetik meg, és hogy ez lesz a legnehezebb előadás; a társaknak haveroknak és, hogy ők kurva sokat segíthetnek ők ebben. Meséltünk nekik Shakespeare színházáról nézői attitűdökről stb... Jó volt 11:50-ig rendeztük a teret.

2015. április 10. Első bemutató. A termet rendben előre bekészítettük. A maradékot még beállítottuk, lámpák fények stb... Az elején nem nagyon ment a bemelegítés. Látszat nyugalom, de inkább izgulás volt. Elkészültünk köszöntünk, és szamurájoztunk egyet majd körbeálltunk és mindenki mindenkivel szembenézett, aztán csukott szemmel körbeadtunk egy kézszorítást és a végén kiordítottuk magunkból a feszültséget. Fiatalkorú fogvatartottak voltak a közönség és négy civil jött még be.

Harminc néző volt azzal a két őrrel együtt, akik vigyáztak a testi épségünkre. Elkezdődött. Lement. Nagyon pontosan látszott hol unalmas, hol működik. A lassúság miatt unták, és a ritmusbeli problémák a lassú játékoktól vették el a teret. Ezért Mikinek erőlködős lett a játéka. Néhol a zene lépett be pontatlanul, néha a jelenlét nem érkezett, de lement. Ügyesek voltak a srácok. Előadás után a beszélgetésen nem sok minden derült ki. A Feli volt a fő téma. A Srácok élvezték a játékot és történtek nagyon szép próbálkozások. Sanyinak nagyon szép kerek ritmusos imprói voltak, a Tomi is toppon volt, amikor Boldi pillanatra elfelejtette a szöveget, impróból nagyon ügyesen visszapattintotta. Beszédtechnikai problémák vannak még. Lement az előadás, felmentek a nézők a közönségtalálkozó után. Mi meg átbeszéltük a bakikat és az erőségeket és elpakoltunk. Olyanok voltunk mit egy színházi társulat. Jó érzés volt. Kijöttünk és itt lépésről lépésre átbeszéltünk minden jelenetváltást fejben, és hogy hogy kéne történnie. Hétfőn csak Miki, Feli és Bandi megy be. Jó volt.

2015 április 14. Kijöttek a srácok, és taliztunk a Létrában. Érződött a feszkó. És robbant a bomba. Az Országos Parancsnokság letiltotta a csütörtöki előadást a sok trágár szöveg miatt. Át kell írnunk a szövegkönyvet, kihúzni minden trágár szót, és újra engedélyeztetni kell. Hihetetlen. Mint a legdurvább 50 es 60 as években. Érthetetlen, és amit most tehetünk az az, hogy nem akarjuk megérteni, hanem teljesítjük a feladatot. Nagyon bonyolult a rendszer. Nem akartunk rosszat senkinek, de veszélybe sodortuk azokat akik támogatnak és támogattak minket. Sokrétű bonyolult rendszer, amiről ha akarok civilként beszélhetek, de ha nem akarok ártani az ügyünknek és a srácoknak akkor befogom és nem lázadozok. Délután egy és kettő között találkoztam a parancsnokkal, aki megértését fejezte ki és elmondta, hogy ezt meg kell tennünk. Volt egyfajta cinkosság a szemében és éreztem, hogy átérzi a helyzetemet. Most minden hőbörgés csak nehezíti a dolgot ugyanakkor nehéz hőbörgés nélkül csinálni. A parancsnok aláhúzta azokat, amik szerinte nem tetszik Budapesten a főparancsnoknak, vagy sajtós munkatársainak. Beszéltem a srácokkal és kurva készségesen álltak a dolgokhoz. Holnapi előadáson kipróbáljuk, hogy nem beszélünk csúnyán. (még a rohadt dög sem fér bele, kurvából asszonyt helyett, prostiból asszonyt kell mondani) Remélem túl éljük. A másik mai feszkó abból származott, hogy amikor jöttünk ki a Felinek eszébe jutott hogy bent hagyta a fal mellett a fülbevalóját. Megkérdeztük a Tamást az egyik nevelőt hogy visszamehetünk-e érte, mondta, hogy majd ő elrakja nem lesz gond hagyjuk. Erre ma bejön a biztonsági tiszt és elkezdi nekik mondani, hogy panaszkodnak a biztonságiak, hogy beléptetésnél mindig baj van velünk. (Nem igaz!) Hihetetlen. Hihetetlen, hihetetlen. Ráadásul lejött egy őr, aki hihetetlen légkört teremt maga körül. Ő az, aki egyszer megállított és számon kért, hogy miért külföldi írók munkáiból dolgozunk (miért Büchner?) miért nem Petőfi? Ő a legnagyobb magyar költő, és ezt több tudós is alátámasztotta. Na, ez a kaliber. A jelenléte gyilkos, sugárzik belőle a keserűség. A próba is szar volt, mert a Boldi ráfeszült a Bandi okoskodására. És a Bandi nehezen viseli, hogy őt nem fogadják el vezetőnek. Ráadásul kint a Katival is okoskodott, úgyhogy csak nehezítette a szitut. Ez történt ma. Kijavítottuk a szöveget elküldtük, és várunk. Holnap a civileknek megtarthatjuk az előadást.

2015. április 15 Srácok tegnap este bepakolták a helyszínt, nagyon profin minden a helyén volt. Ma a fülbevalókból csak egyet kaptunk vissza. (jelzés, ez a piti játék) És a nyolcvan öt forintból csak hetvenet. (ez a másik piti jelzés.) Érződött a feszkó. Tizenhat civil jött be. Ebből kilenc a Mikis színjátszó és mellé még Atesz, Inez, Romvári Gergő, Viki, Kriszti... Értő közönség volt. Az előadás szép volt, a ritmust összekapták, látszott a hétfői munka. De nem itt kezdődött a nap.… Amikor elindultam lefele a Pupi nem indult, aksi…felhívtam a Bandit, aki már ott volt. Feljött értem lerohantunk, 5 percet késtem. A Miki még nem volt ott. Tegnap elkezdtünk sörözni és elejtette, hogy ő alkesz és...és ha elkezd inni, nem tudja abbahagyni. Ez bevillant és kiderült, hogy tegnap este kurvára szétcsapta magád. Hívtuk…mindenki szétcsapta magát…a telefonja elbaszódott…Bent nyolckor már várt minket a Tamás a bejáratban...Mi nem érkeztünk…Bementem, hogy szóljak, nekik. Mire kimentem negyed órás késéssel érkezett Miki. Bűzlött a piaszagtól. Kurva ideges voltam, neki tudtam volna esni. Baszott kínos…a nevelő, aki kijött értünk negyed órán árt várt ránk stb....Ezzel a feszkóval mentem, szinte rohantam be a börtönbe. A Srácok érezték rajtam a dolgot. Megkérdezték, hogy mi a para, de nem válaszoltam. Miki szagára is tettek utalásokat mire ő azt hazudta, hogy a svédcsepp ilyen büdös, amit ő gyógyszerként használ. Felfordult a gyomrom. Mindent elintéztünk, elkezdtünk szamurájozni bemelegítésnek. Szamuráj közben elkezdtem baszogatni őket és a Sanyi szólt rám, hogy hagyjam már abba, mert rájuk pakolom a stresszt. Feli bedobta, hogy nem üvöltünk-e egyet. Megtörtént. Csináltunk egy hangpiramist és egy feszkó-kiszorítást, jobb lett. Erre megérkezik a Parancsnokhelyettes és a sajtos hölgy meg még egy BV-munkatárs…Éreztem, hogy ez még egy jel. Ellenőrzés lesz. Szóltam a srácoknak, hogy szedjük ki a trágár cuccokat, ne legyen bajuk belőle. A BV egyik munkatársa is, akivel jóban vagyunk elmondta, hogy rátelefonált az országos parancsnok és az állása is szóba került, úgyhogy próbáljunk változtatni, ha lehet. Úri emberként viselkedtünk, értem őket, ezt a kibebaszott rendszert nem értem. A Vízfejű rendszer az egész kibebaszott országra jellemző. Kuss Kuss Kuss le van szarva a lényeg le van szarva ami a föld alatt van az a lényeg hogy mit mutatunk. Ilyen jelentősége még nem volt előadásunknak. Ugyan az a szitu, mint amikor a Leőwey is franciás átadót csináltuk és a Zalai Szabolcs igazgató úr az Orbán Vityóra asszociált egy jelenetünkben és másnap kirúgott (volna ha megtehetné de ....) Húszan voltunk bent az előadáson ritmusosan lement. Figyeltek a srácok, de nem pakolták bele teljesen amit tudnak. A Miki hibáiról fölösleges gondolkodni, mert a másnap felment és tudja amit kell csak hát...bassza meg. A Rap hihetetlen erős volt. Tomi érti az egész darabot és felnőtt hozzá a Sanyi is és a Boldi is. Amikor némán szavalják a Tiszta szívvelt – ma nem egyszerre mondták – így lett igaz. Máshol tartanak az életben, a megértésben, a tapasztalatokban. A közönség találkozón a beszédtechnika, az angol és annak fordítása került szóba. Az elején felhívták orvoshoz a Tomit meg a Sanyit, sajnos ők kimaradtak. De pakolni visszajöttek. Akkor megbeszéltük kicsiben a kritikákat. Kijöttünk, de nem tudtunk nagyon beszélni mert... De elmondtam a Mikinek amit gondoltam. De ez az egész értelmetlen, mert ez meg lelkiismeret furdalást szül, és az meg visszafordítja a folyamatokat. Baszott szar a helyzet most. Bent érzem a feszültséget, mi hibát hibára halmozunk. Pl. közönségtalálkozón annyira feszült voltam, hogy lehurrogtam Bobót, aki pedig semmi rosszat nem akart mondani (aztán elmondta) de a benti szisztemről kérdeztek minket, és egyből szarra gondoltam.

Fasza volt, mert közönség találkozón nem a darabról beszéltünk, hanem arról amiről szól, a srácokról, a böriről, de most úgy néz ki hogy ezeket a témákat kerülni kell olyan visszás az egész...

2015. április 16. Bandi lázasan jött, Mikinek a combja van ki teljesen, de két fájdalomcsillapító után bejött. Rabok nem jöhettek a BV országos parancsnokságának utasítására. Két lány jött be a Kerekasztaltól és a Viki meg az Alberto. Őt várták a srácok, mert már meséltünk róla. Maszkkészítő mester, profi commedia del’ arte színész- rendező. Elmondtam, hogy ez egy munkabemutató lesz. A Tomi meg nem jött le, mert raktárra kellett mennie. A nézők előbb érkeztek be. Amikor Tomi megérkezett a nézők előtt melegítettünk be. Köszönés, szamuráj, ordítás és kezdés. Az előadás nagyon szépen sikerült, úgy ahogy elképzeltem. Ritmusos volt. Impróztak benne és hagyták az energiákat hatni. Az előadás után ők azt mondták, hogy azt hitték leállítom és leordítom a fejüket, olyan élettelennek érezték. Furcsa, úgy gondolom, hogy a négy értő nézőtől nem jött vissza annyi feet-back és így rájuk nem kellett annyira figyelniük, ez levett a vállukról egy csomó olyan terhet, amitől figyelmük feszültebb. És belülre meg azt jelentette, hogy nem hat a dolog, mert nincs visszajelzés. Közben nagyon szép ritmusos játék volt. A maszkoknál megláttam a továbblépés lehetőségét. A szövegek még nem futnak a testben, megvan egy test és az fix és a szöveg a testtől függetlenül végigmegy. Holnap megpróbálunk egy-két szóra testet rakni. Boldinál megvan a lehetőség és a szöveget fogjuk lassítani, artikulálni. Ez volt tegnap előtt a Romváry Gergő tanácsa. Jogos. Ma a fiúk főleg a Tomi nagyon kerek történeteket csinált. Ügyesen tagolt és játszott hozzá. Kerekasztal beszélgetésen kiderült, hogy azoknak akik nézték, nagyon tetszett, kerek előadást láttak. Albertora nagyon figyeltek, mindenkinek adott még tanácsokat is. Amikor a srácok a commedia del’ arte maszkokban hátra kerülnek ott nem szabad szobrokat csinálni, hanem kis gesztusokkal életben kell tartani a karaktereket. Van holnapra meló és kicsit lehullott a stressz. Várjuk az Országos Parancsnokság engedélyét.

2015. április 17. Albertó tanácsait szem előtt tartva, maszkozni szerettem volna. Sanyi az elején jelezte, hogy beteg, láttam is, rajta úgyhogy felengedtem. Meditáltunk, majd intenzív bemelegítést tartottunk. Azt hittem, hogy az előadások és a visszajelzések után, tele lesznek motivációval. Megint nem talált. Nyögvenyelősen ment a dolog. Először kemény fizikai bemelegítést dirigáltam és megnéztük újra a test nyitásait zárásait nagyban és kicsiben. Visszatértünk a neutrális testhelyzet és a maszk közti átváltozáshoz. Ezután az apró maszk mozgásokat tréningeztük, amit az előadásban akkor használnak, amikor hátulról, de a színen elhelyezkedve követik az előadásokat karakterből. Tomi volt a Mikivel, és Boldi a Bobóval. Capitano és Dottore párokban próbálgattuk a dolgot. Arra számítok, hogy később használni fogják az egymástól látott dolgokat. Tomi nagyon figyelte Bobót. Ugyanez sajnos Boldiról nem mondható el, de a gyakorlatok közben az instrukciókat nagy odafigyeléssel követte. Ezután a jeleneteiket próbálgattuk és azt, hogy a szövegeket hogyan tudják lekövetni a testükkel. Szavaknál, mondatoknál nyitás-zárásokat, mellkassal, vállal, stb.

Tomival könnyebben ment a próba. Látszott, hogy szenved az ismétléstől, de csinálja. Próbálkozik. Ezután Boldi jött és ő kiakadt. El is mondta, hogy mennyire utálja az ismétlést és ebből elindult egy konfliktus amibe, megpróbáltam beleszólni, de a Tomi erőteljesen rámszólt, hogy hagyjam; ők megbeszélik. Ezen meglepődtem, de hagytam nekik. Emelt hangon vitatkoztak, Tomi magát hozta példának, hogy ő is ugyan úgy utálja a repetitív dolgokat, de megcsinálja, mert meg kell és csodák csodájára a Boldi elfogadta. Visszaszólt még párat, de elfogadta. Nekiment a próbának. Aminek a végére belejött és nagyon fasza kis imprókat csinált.

2015. április 20. Könnyed próbát tartottunk. Sanyi újult erővel vágott bele. Mind a hárman ott voltak. Megbeszéltük, hogy csak rövid próbát csinálunk, de az intenzív lesz. Kemény fizikai tréninggel kezdtük és belementek. A Litle Bordelló-t és a Big Bordelló-t nem csinálták a srácok, pedig nagyon megdolgoztattam őket. Izzadt mindenki tíz perc után. Fél órát tréningeztünk. Aztán újra nyitás zárás és a figurák mozgásait és a neutrál pozíciót vettük. Az előadás végét akartam csak ritmusban elpróbálni, de a Miki bedobott egy kérdést miszerint nem akarjuk-e visszahozni a Dalai Láma szövegét az előadásba? Ezen kicsit agyaltunk, hol lenne helye. Mert a második felében Bobó fél órát áll hátul a színen görnyedt háttal és ez kicsit sok. Üditő lenne egyszer bejönnie a színre. És Bobónak jött a versike( „álandóság nincs e földön...” ötlet) aminek találtunk is egy helyet. Ezt megbeszéltük, felületesen kipróbáltuk. És megcsináltuk a végét ahol apró ritmusbeli problémám volt. Befejeztük dumáltunk még egy kicsit elköszöntünk és kijöttünk. Kint már nem volt mit beszélni az előadásról, így a találkozó programját és ügyeit tárgyaltuk át és elkezdtük előkészíteni az integrArtot.

2015. április 21. Mai előadás előtt bejött a Parancsnok úr, aminek hatására nagyon intenzív és koncentrált bemelegítés történt:) Tizenöten nézték végig civilek és aztán nagyon hasznos kerekasztal beszélgetés történt. Az előadás nagyon laposan indult. A Boldi nem tudott felpörögni, a srácok sem tudták megnyomni a hangulatot, de gyorsan felejthetővé vált a kezdés, érvényes jó ritmusú előadás volt, aminek a végén megkönnyeztem a dolgot. A rap-nél olyan természetesen tisztán állt ott a Boldi. Szépek voltak. A Tomi a doktor szerepéből kerek imprót nyomott a Mikivel. Reagált rá, provokálta, élvezte és a pénteki próbán ellesett mozdulatokat a színre vitte. Ott helyben hozott döntéseket, és működött. A Boldi sajnos most kihagyta azokat, amiket talált a pénteki próbák alatt. Sajnos még a Sanyi és a Boldi nem érezte meg hátul azokat az apró mozdulatokat, amiktől teljesen élhetne a Karakter játék nélkül. Sanyi nem mozgott, Boldi meg túlmozogta és a figyelmet inkább elvette a játszóktól, mintsem rájuk irányította volna. Nem baj; gyakorlás az előadás így is jól sikerült. A kerekasztal beszélgetésen meg nagyon hasznos kérdéseket kaptunk. A Srácok nagyon tisztán és okosan válaszolgattak. Tomi beszélt a maszkról és annak használatáról. Sanyi humoros volt és a humorral nem takarózott, hanem válaszolt több kérdésre. A Boldi meg provokálta a nézőket. Csomó minden ki lett mondva. Ügyesek voltunk. Beszédtechnika!!!! még kéne gyúrni de mikor???:)

2015. április 22. Előadás volt. Lassan értelmetlen bármit is írogatni. Apró lényegtelen szösszenetek lennének, mint pl.: Sanyi előadás előtt 10 perccel még felment wc-re, úgyhogy még köszönni sem sikerült egymásnak, Boldi a színpadon feküdt a Tomi meg az asztalok alatt betakarózva. De minden be volt pakolva, lámpák felszerelve, stb... Gyors melegítés és kezdtünk. 16 civil és két őr volt bent. Nagyon lendületesen kezdődött és gyönyörűen végigment. Sanyi és Boldi felnőtt a Tomihoz impróba és játékba ezért sokkal egységesebb volt, mint bármikor. Még a Sanyi, hátsó, játék nélküli jelenléte hagy kívánni valót maga után. Nagyon szól az előadás. Komoly átgondolt gondolatmeneteket mondanak el a társadalomról, magukról. Állítanak és cáfolnak. Állít és cáfol. Hol egyet értesz vele, hol meggondolod magad. Zár és nyit. Másodszor könnyeztem meg a rap-pet. Kitörnek. Látom őket; lehullik a maszk. Alkottunk. Pedagógiai és művészi megelégedéssel tölt el. Ott volt a Várkonyi György. Tegnap egy román srác volt bent. Úgy terjed, ahogy a 60-as években a lakásszínházak terjedhettek. Szájról-szájra. Jönnek. A közönség nagyon szerette. Meghatódtak, sírtak a végén. A beszélgetés megint nagyon hatékony volt. Magáról a folyamatról és az átváltozásról kérdezték a srácokat. Még sok időnek kell eltelnie ahhoz, eltűnjön a különbségtétel társulat és srácok közt. Beszélgetésen elmondják, hogy játék alatt mennyire nem láttak különbséget színész és rabszínész közt és dicsérik a színvonalat, mégis azt tartanám a legnagyobb sikernek, ha nem lenne számon tartva és egyként szólna nekünk minden kérdés. Boldog vagyok, ha erre a munkánkra gondolok. És arra hogy színházról beszélhetünk és munkáról és kezdenek eltűnni a hamis önképek műsorai.

2015. április 23. Ez a kibaszott társadalmi egyenlőtlenség. Ez az ősi körforgás. Mióta van tulajdon, van szegénység, ami meg van fosztva, és ennek fenntartására nagyon nagy gonddal ügyelnek azok, akik esetleg lépéseket tehetnének ez ellen. Hősök terén, Gyögytelepen kötelező bevonulni a börtönbe. Addig nem vagy férfi, amíg ez nem történt meg. De ez nem rajtuk múlik. Aki nem tud elszökni, vagy új életet kezdeni az végigjárja. De ezt mi tesszük velük nagyrészt. Mi tartjuk ott őket. Mi nem kínálunk más értékeket, mi nem tanítjuk meg becsülni az emberi létet. Pedig csak becsülnünk kéne ezt a lényt, ami fantasztikus dolgokra képes. Ott és ezeken a srácok csak a tünet. Nem ott a legbetegebb a társadalom. Ott csak a túlélés az úr. Hiába rossz társaság, meg a ’csak belekeveredett’, meg az ostoba ellenpéldák. Ez a túlélésről szól. Mert ki a faszom hajlandó elfogadni, hogy rabszolga? Ha a pénz a fő értékek egyike, és nincs belőle, mit teszel? Mivel bizonyítasz magadnak, mibe kapaszkodsz, mi okoz izgalmat? Mitől leszel bárki? Nem lehet elnyomva sorban tartani, mert az robban. Csak saját döntésből, elfogadásból vagyunk hajlandóak beállni és nem vágyódni másra és el. De most itt nem a tér és a lehetőségek fele megy az ország, hanem az értelmetlen túlszabályozott központi erőszak fele. A Kibebaszott közmunka program ahol egy picsányi ecsettel kapargatod a beton repedései közül az odanőtt mohát. Ettől fogod magad értékelni? Ettől fogadod el a helyedet a világba??? A faszt!!! Csak gyűlik és gyűlik a feszkó.

Ma hatalmas sikert arattunk. A sajtó és tíz civil mellé, beültek a BV- dolgozói. Orvosok, nevelők, és biztonságiak. Végignézték, és háromszor visszatapsoltak minket. Visszajött az az őr aki tegnap betuszkolta a srácokat előadás után a kis raktárba, elindult feléjük, majd kezet nyújtott és gratulált. Ma ott szorított velünk az elején és a végén végignézte a tegnapi helyéről. Újra megnézte a Parancsnok úr is. Soha nem gondoltam volna, hogy a BV-ből fognak érdeklődni a dolog iránt. A bemelegítésnél is jelen voltak. Nevelők, tisztek. Pl. amikor meghajoltunk egymás előtt abbahagyták a beszélgetést és csend lett. Elkezdtek figyelni minket. Figyelték a szamurájt, az energiadobálást. Csendben. Ma egyáltalán nem tudtam az előadással menni, mert minden technikai baki közbejött, ami csak jöhetett. Leesett a sötétítés. Az egyik lámpát be kellett forgatni az előadás közbe, mert csak a fél játéktér volt megvilágítva stb... de a nézők egy percre sem vették le a szemüket az előadásról. Az előadás ment. „A gép forog, az alkotó pihen” Mekkora faszság, a srácok játszottak, én meg hátul baszakodtam a technikával, csukogattam az ajtót, felmásztam a biliárd asztalra, hogy a sötétítőt visszarakjam. A Srácok meg alkottak. Impróztak. Játszottak. A közönségtalálkozó nagyon szép gesztussal indult. Két kérdés után, az Ugró megkérdezte a srácokat hogy nem feszélyezi-e őket a jelenléte és mondta hogy most ő másként van itt mint szokott és csak beszéljenek meg válaszoljanak nyugodtan sőt fel akart állni és ki akart menni(Milyen ön és rendszer kritika, egy vallomás ez a gesztus) és ott kellett tartani hogy maradjon csak nyugodtan. Aztán beszélgettünk. A Pál Zoli hihetetlen meghatódott, felkavartuk. Előadás után egy órával hívott minket, hogy ő ilyet nem szokott, de gratulál, és hogy még mindig a hatása alatt van... Fasza hogy hatunk. Többen könnyeztek a József Attila versnél. Mindenki elégedett volt. Parancsnok úron is láttam az elégedettséget. A sajtó normális volt. Ráadásul a végén még a Schweier Rita csinált velünk egy átfogó interjút (srácokkal, a Mikiékkel, meg velem) de velem már kint és nagyon inspiratív kérdéseket tett fel. Beszélgettünk. Jó volt. Aztán a Létrában találkoztunk a Hajós Zsuzsáékkal. Arnold még mindig nem öregedett egy percet sem. Ők is szerették. Azért hihetetlen érdekes ez a maszk ügy. Nagyon sokat segített. Működik a varázsa. Ha megtaláljuk azt, ami a legtöbbet segíthet.

2015. ápr.28 Szimbolikus értékű: elkezdtek újra gyúrni. Boldi lezáratta magát, már csak 10 napja van. A Tomi újra edz. Sanyi olyan, mint volt:) Laza kezdés. Beszélgettünk, hülyéskedtünk. Tomit felhívták, mielőtt még köszöntöttük volna egymást. Nekiálltunk asszociálni. Amikor visszajött a Tomi akkor köszöntünk és kezdtük. Tréningeztünk. Alapokhoz visszatértünk. Figyelem, test stb... Egy óra tréning után körbeültünk és átbeszéltük az előadást. Holnap a KINTI előadás.

A Létrában átbeszéltük a nemzetközi találkozó részeit. Utoljára mindenki elmondta mi a feladata. Minden fasza. Nekem már csak az előadással kell foglalkoznom. Délután elmentünk a Nemzetibe és berendeztük a termet. Nagy helyünk van. Sok néző lesz. Hajrááááá!!!

2015. április 29 Az előadás napja. Mi a Létrában találkoztunk, berendeztük a külföldi vendégek részére a teret. A Káin gyermekeit vetítettük nekik a börtönlátogatásuk után. Sajnos mi nem tudtuk megnézni a filmet, mert délre lementünk a színházba. A Vityó pécsi látogatása miatt nem tudtam behajtani a színházhoz, uh a srácok kiszálltak én még köröztem kicsit a belvárosban és kicsit idegeskedtem. Bobó telefonált, amikor mehettem. Bobóék kint álltak az utcában kamerával, mert kértem hogy filmezzék le a srácok érkezését. De hál’ Istennek még nem érkeztek meg. Vártuk őket. Megérkezett Feli. Kint beszélgettünk és vártuk a srácokat. Pontban egykor feltűnt a kocsi és behajtott a színház parkolójába. Filmeztem. Öt hatalmas kopasz biztonsági szállt ki. Aztán jöttek a fiúk rabruhában. Mosolyogtak. Nagyon megörültünk egymásnak. Amikor bementünk a színházterembe megláttam Katit, a főnevelőnőt. Ő is mosolygott. Végig anyáskodott a srácokon. Kedves volt. Mind az öt biztonsági ott volt velünk a négy órás felkészülés alatt. De gyorsan kialakítottuk a jó viszonyt. Felajánlottam a büfében, ha fogyasztanak, a mi számlánkra kérjék. De amúgy is normális arcoknak tűntek, ráadásul civil ruhában voltak, ami sokkal emberibb megjelenést biztosít, mint az egyenruha. Mindenre sok időt hagytam. Akklimatizálódás, csodálkozás milyen a színház, mennyi szék van, lámpák stb... A Tomi mindenkivel nagyon kommunikatív volt. De mindenki jó hangulatában volt. Bobó volt kicsit feszült, nem, nem az a kemény feszülés volt benne, hanem a koncentrációé. Olvasott egy füzetet. Csináltunk egy általános bemelegítést. Köszönés, szamuráj, tértöltés, állapotok, stb... Megpróbáltam kinyitni a teret és a nézőteret is belevettük a játékokban. Dobáltunk energiákat csípő, mellkas, arc, fej, szemek, nyitás-zárás.... Cigiszünet: a srácok csak egyesével mehettek cigizni, de mehettek. Hoztam nekik kávét és kimentünk cigizni. Megható volt. A Sanyi mondta, hogy szabadnak érzi magát. Régen ivott kotyogós kávét, és régen szívott cigit szabad levegőn. Megérkeztek a Kőrösi Mátéék nagyon profi felszereléssel. Három kamera, meg három puska mikrophon. Nagyon faszán belőtték a teret. Már akartam volna próbálni, de a hangtechnikus srác –mivel egyedül dolgozott- kicsit elcsúszott időben. Olyan fél négy körül nekimentünk a próbának. Az első tréning után azt hittem, hogy nem lesz elég energia de amikor a srácok bejöttek és hihetetlen energiával szólaltak meg megnyugodtam. Nagyon erősen játszották a jeleneteiket. A színházi tér meg élesebb fókuszba helyezett minden színészi játékot, mint a börtön világos tere. Megnyugodtam. Menni fog. Csak pár jelenetet néztünk meg és a Vojcek végének a ritmusát. Tartottunk egy újabb cigiszünetet aminek a végén már csak az előadás előtti szertartást csináltuk meg. Meditáltunk, szembenéztünk és ordítottunk egy nagyot. Kezdődhet az előadás. Nagyon sokan voltak. Minden pótszéket és párnát elfoglaltak. Az előadás nagyon szépen sikerült. Mindenki 150% ot nyomott. Bobó olyan impró szövegeket rakott bele az orvosba, amiket elképzelni sem mertem volna. (A Gabnesz írt egy levelet az

után az előadás után, amit ő látott bent a böriben, amiben a személyközti rendszerről ír, aminek az elején a Bobó a motorja és ő tudja beindítani a srácokat. Ez megtörtént.) Bátor imprók, ügyes ritmus-váltások. Az egész csapat szárnyalt. Sajnos én olyan helyen ültem ami kiesett a hang teréből. Én halknak és erőtlennek éreztem, de akik bent ültek a nézőtéren nem említették, sőt. Hatalmas tapsot kaptunk. 10 percig folyamatosan tapsolt a közönség. Életemben először felmentem a színpadra a csapat mellé. Hihetetlen energiákat kaptunk. Bobó könnyezett hátul és mielőtt én is elsírtam volna magam, visszamentem a technikusi pultba. Ezért dolgoztunk hat évet, ezért dolgozunk az elmúlt fél évben éjjel nappal. Kurva nagyot alkottunk. Felnőttünk egymáshoz. Egy csapat voltunk. És az emberről gondolkodtunk és beszéltünk közösen. Gyönyörű pillanat volt. Aztán közönségtalálkozón. Egy körben ült a pécsi BV, (parancsnok, parancsnok helyettes, őrök) a pécsi Nemzeti Színház, az Üres Tér, a Börtönszínház, olaszok, németek, és a közönség. Horació színháztörténeti pillanatról beszélt. Rázga Miklós (A Nemzeti igazgatója) arról, hogy ők ilyet nem tudnának csinálni és ilyenre ő nem számított, és jó hogy egymás mellett léteznek ezek a színházi formák. Sokan a srácokat kérdezték élményeikről. Ott volt Susi, András, édesanyám, Pál Zoli, akik 10 éve követik az Üres Tér munkásságát és azt mondták, hogy szintet léptünk. Eddigi legkomolyabb munkánkat látták most. Ott volt Bús Éva de ő nem maradt a közönségtalálkozóra. Megígérte hogy ír. Az egésznek volt egy megható szála. Kezdéskor az ajtóban találkoztam Tominak az anyukájával . Egy középkorú cigányasszony. Megvette a jegyet és eljött. Eleinte úgy vettem ki Tomi szavaiból mintha nem akarná, hogy az anyukája ott legyen. Nem is tetetett félre neki jegyet. Engem meglepett, hogy ott az anyukája, de nem mondtam Tominak. Előadás előtt meglátta. Feszült lett, de nem befolyásolta ez az előadást. Közönségtalálkozón megkérdeztem Tomi anyukáját, hogy mit gondolt és elmondta. A mondandója végén átkanyarodott Tomi testvérére, aki a jó utat választotta és Tomi haverjaira, akik elterelték Tomit a jó útról. Tomi egyre idegesebb lett. És gyorsan lezárta anyuja mondanivalóját. Hogy ez nem tartozik ide. Teljesen igaza volt. Zaklatott lett nagyon, és kellett egy öt perc mire vissza tudott kanyarodni a beszélgetéshez. A kerekasztal vége felé Sanyi elmondta, hogy mennyire zavarja ez őt hogy rabok, rabok, rabok, meg fogvatartottak. Erre mondtam, hogy az embernek számolnia kell ezzel ha börtönszínházat csinál majd felsoroltam a neveinket. BOLDI, TOMI, SANYI, BOBÓ, MIKI, FELI, BANDI, MÁRK. Megtapsoltak minket. Pál Zoli megkérdezte az őröket, hogy mit gondoltak, ők is gratuláltak és mondták ilyenre nem számítottak. Kerekasztal beszélgetés után szabadon lehetet gratulálni meg beszélgetni kicsit és ott megtörtént a teljes integráció. Eltűntek a különbségek. Egy szinten voltak a parancsnok és a fiúk. És a srácok csak kapták a gratulációkat. Csajoztak meg minden, ami ilyenkor belefér. Ezután az őrök szóltak, hogy menni kéne. Felöltöztek a srácok, kikísértem őket. És az utolsó pillanatban még egy csoda történt. A Biztonságiak megengedték, hogy még egy utolsó cigit elszívjanak közösen. Piszok szép pillanat volt. Az őrök döntése volt és már ment volna mindenki haza és megengedték. Köszönjük szépen. Végigkövettem, ahogy kihajt az autó és távolodik az utcában. És rám tört az üresség. Elpakoltunk, elmentünk a Létrába és szétcsaptuk magunkat. Félünk az ürességet megélni, és azt hisszük, ha kihagynánk a közös bulit, lemaradnánk. De sajnos így maradunk le az ürességről.

Projekt vacsora volt. Marci főzött a Létrában. Pálinkáztunk, söröztünk, és beültünk Atom és Bence koncertjére. Pihentető volt. Ők játszottak mi nevettünk és hallgattuk. Koncert után elbúcsúztak a vendégek. Megvolt a mai kultur - sokk. Tényleg sok lehetett.

2015. április 30. Délutánra mentünk, fél kettőre, mert Bobó a süti és kávéfőzéssel elcsúszott. Sajnos ez szar döntés volt. Se kávét nem akartak inni, se sütit nagyon nem akartak az elején. A Sanyi öt percet tudott maradni, mert jött nővére beszélőre hozzá. Sanyiból öt percet kaptunk. Ő az elejétől fogva stabilan itt volt. Aztán elfogyott a süti. Beszélgettünk. Nyugodtan szabadon. Jó hangulatban, de nehéz szívvel váltunk el. Boldi felől nyugodt vagyok, ő nemsokára jön ki. De Tomi még sokat lesz bent legalább másfél év és Sanyi is ráadásul ő megy át a felnőttekhez. Elbúcsúztunk és mentünk ki amikor az őrök mosolyogva jönnek velünk szembe, „itt az új színész” és a biztonsági szoba előtt ott állt Dominik könnyes szemekkel. A körforgás körbe ért.

Utó-szó: Hihetetlen egy mocskos rendszerben élünk. Mióta kialakult a magántulajdon vannak gazdagok és szegények. Teljesen eltorzult a természet az embernél, mert ez a különbség nem mérhető képességekben. Ez egy bebetonozott rendszer, amihez ragaszkodunk. Senkinek nem érdeke hogy ne legyen szegénység. Senkinek nem érdeke az egyenlőség felé haladni. A diktatúra és a cenzúra rendszere, amiben élünk. A rádióriportot olyan szinten csonkították meg, hogy minden értelmét elvesztette. Nem szól semmiről csak arról, hogy ez volt és akkor kipipálják és ennyi. És megint odatettük magunkat melléjük. Azt kivágják, hogy a börtön és a Vojcek az erőszakban ér össze. Azt kivágják, hogy ezért a körforgásért mi vagyunk felelősek. Azt kivágják, hogy mi juttatjuk kötelező jelleggel a cigány gyerekeket börtönbe, ráadásul amilyen hülyék vagyunk, ezeket a börtönöket mi fizetjük és azt hisszük hogy ez egy működőképes megoldás. Ahelyett hogy közösen fedeznénk fel lényünk természetét. Ami alapjaiban izgalmas és örömteli kutatási terület. Alap igazság: ha emberi módon bánsz velem, ember leszek, ha úgy bánsz velem, mint egy állattal a legkegyetlenebb állat válik belőlem.