Márton-harang 2016 • április • 38
Maradj velünk, Urunk! Mindegyikünknek van egy Jeruzsáleme, egy olyan helye, ahol nem teljesedtek be a vágyai, nem valósultak meg az álmai, ahol az élethez fűzött reményei szertefoszlottak. Lehet, hogy éppenséggel a munkahelyünk, a családunk vagy a közösségünk, vagy ahova tartozunk, ez a hely. Az apostoloknak is volt egy ilyen helyük. Számukra Jeruzsálem városa egyet jelentett azzal a hellyel, ahol arra számítottak, hogy Jézus, a Megváltó egy igazi harcos módjára felszabadítja népét a római császár elnyomó uralma alól. Mi történt e helyett Jézussal? Keresztre feszítették.
A tanítványok jogosan érzik úgy, hogy már nincs értelme Jeruzsálemben maradni, hiszen a Jézusba vetett reményeik semmivé váltak. Jézusból nem lett népfelszabadító, a Mester gyengébbnek bizonyult mindenkinél, az örök életet Ígérő a kereszten függ. A tanítványok immár elhagyták a várost, és úton vannak Emmausz felé. Jeruzsálem, a szent Város, csalódádásuk helyszíne már a hátuk mögött. Ketten, egymás mellett, batyuval a hátukon. Egyszer csak egy különös idegen lép közéjük. Szinte észrevétlenül. „Miről beszél-
2
A Feltámadott ajándéka
Márton-harang gettek?” – kérdezi. „Csak nem te vagy az egyetlen idegen, aki nem tudja, mi történt ezekben a napokban Jeruzsálemben?” „Miért, mi?” „A názáreti Jézus esete.” Az Idegen sorról sorra elmagyarázza nekik, hogy miért kellett a Názáretinek meghalni a kereszten. Közben megérkeznek Emmauszba. Asztalhoz ülnek a különös Idegennel. És ez az Idegen, ahogyan az utolsó vacsorán tette, megtöri a kenyeret és átnyújtja a poharat. Felismerik őt: a Mester, a Messiás az. Jézus él. Kérlelik, hogy „Maradj velünk, Urunk, mert már esteledik és a nap is lemenőben van.” De nem tart sokáig az ámulat, mert a Mester eltűnik szemük elől. A szívük azonban tele örömmel és bizonyossággal: a Mester, aki él. A tanítványok történetének nincs vége. Folytatódik: felkerekednek és visszaindulnak Jeruzsálembe, ahonnan eljöttek. Kérdezhetnénk, hogy talán megőrültek, vissza akarnak menni csalódásaik helyszínére? Igen. Mi történt ezekkel a tanítványokkal? Belső tapasztalatot szereztek Jézusról, és megváltozott az életük. Ez az emmauszi tanítványok történetének üzenete: akik belső tapasztalatot szereznek Jézusról, azoknak megváltozik az élete, képessé válnak akár arra is, hogy visszatérjenek Jeruzsálemükbe, arra a helyre, ahol nem teljesültek be vágyaik, nem valósultak meg álmaik, ahol a társukhoz fűzött reményeik szertefoszlottak. A Feltámadott él és megajándékoz bennünket életével. Arnold atya
Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és szétosztotta közöttük. – Az utolsó vacsoráról ismerős mozdulat. Ha találkozik velünk, akkor biztos, hogy megetet bennünket.
Húsvét 2016. Hegedüs Odó atya
Hatáskeltés, szenzációhajhászás, kiváltani a döbbenetet. A mai kereskedelem, reklámipar működési elve, egyre jobban ismerjük, nap mint nap találkozunk vele. Ma már nem elég azt mondani valamire, hogy jó, hogy megbízható, hanem el kell hitetni a fogyasztóval, hogy élete problémáját ezen az eszközön keresztül egy csapásra képes lesz megoldani. A másik oldalon aztán ott van a lekicsinylés, elbagatelizálás, lényegtelennek tartás. Nincs gond, nincs probléma, nem
kell komolyan venni a dolgokat, problémákat. Húsvét. 2016. Milyen ünnep ez? Az internetes keresőprogramok képei között csak a nyuszi, tojások, zöld füves koszorúk jelennek meg. Egy kedves, a kisgyermekek számára némi izgalmat rejtő pár perces esemény. Nincs semmi véresen komoly dolog, boldog megtalálás után végre el lehet fogyasztani a becsomagolt nyuszikat, csokitojásokat, élvezni lehet a megújulást hozó meleget, kizöldülő természetet.
Ennyi? Ezért kell egy kétnapos szünetet elrendelni? Ha ügyesebben kezdünk el kutakodni a keresőkben, akkor a képek között egyszer csak megjelennek a szögek, a töviskoszorú, a kereszt, egy megkínzott test. Sokkal keményebb hatást, szenzációt vált ki, ami inkább vis�szariaszt, mint nyugalomra hangolna. Semmi nyugalom, idilli állapot, hanem szembesülés a véres valósággal, az emberi kínokkal, csalódásokkal, veszteségekkel. Ez már egy kicsit közelít a mindennapok félelmeihez, tapasztalatainkhoz, távolít az idilli, gyermeki világtól. Itt már nincs csokimajszolás, tojáskeresés, hanem döbbenet: miért? Miért az egész? Miért kell ártatlanul meghalni? Miért rossz az ember? Ez az általános ember, ez én vagyok. Én követem el nap mint nap a ros�szat, megbántom a másikat, csalódást, károkat okozok és mindezt az igazság álruhájába is bújtatom. Miért? Meddig? Nem lesz már ennek vége? Felmentem magam, mert másoknál is ezt látom, korábban mások is csináltak ilyet. Valaki meghalt értem, hogy változtassak életemen, szokásaimon, vegyem komolyan az életet. Mikor? Most, 2016 Húsvétján.
Lélekbevágó – Mitől leszünk magányosak?
Márton-harang
Szenvedünk a magánytól Szerzetesnők tanítanak arról, mi az oka elhagyatottságunknak és hogyan szabadulhatunk meg a gyötrő magánytól
3. rész A hiúság A magánynak egy további oka a hiúság. A hiú ember felebarátjától csak a dicséretet, tiszteletet, figyelmet, szeretetet képes elfogadni. Csak akkor érzi életét teljesnek, tartalmasnak, érdekesnek, ha ő van a figyelem középpontjában, ha ővele foglalkoznak, ővele beszélgetnek, őt hallgatják és hangsúlyozzák: „Nagy szükségünk van rád, milyen jól csinálsz mindent”. Ha ezeket megkapja, akkor jól érzi magát, mindenkit szeret és mindenkivel békében él. De egyszerre megváltoznak a körülmények és a környezete nem tud már úgy odafigyelni rá. Például, valami olyan fontos dolguk akad, ami nem áll vele kapcsolatban, vagy valaki másra figyelnek oda, akinek az adott pillanatban nagyobb szüksége van a figyelemre és a gondoskodásra. Mi történik ilyenkor a hiú emberrel? Azonnal megváltozik a hangulata. Lelkéből hirtelen eltűnik a béke és az öröm; elkezdi magát magányosnak és elhagyatottnak érezni; unatkozni kezd, környezetét hirtelen közömbösnek és érzéketlennek kezdi látni. Természetesen azért kerül ebbe az egészségtelen állapotba, mert elfelejtkezett Istenről. Ahelyett, hogy Isten töltené el szívét, azt saját „énje” tölti be. Hogyan lehet kikerülni ebből az állapotból? Hogyan győzhetjük le hiúságunkat, és ezáltal a magány érzését? Mindenek előtt értékeljük azokat a pillanatokat, amikor felebarátaink nem figyelnek ránk. Ezekben a pillanatokban nem tölt el bennünket a hiúságból fakadó öröm, levertnek érezzük magun-
kat, pedig ez egy nagyon megfelelő pillanat ahhoz, hogy eszünkbe jusson Isten, hogy imával forduljunk Őhozzá. A levertség e pillanataiban az ima különösen őszintévé, forróvá válhat. A hiúságból fakadó kétes értékű öröm érzése helyett eltölti lelkünket a Krisztusban érzett valóságos öröm. Ne féljünk attól, hogy felebarátaink elfelejtkeznek rólunk, mi pedig magunkra maradunk, magányosak leszünk – ez az állapot Istenhez vezet el bennünket. Ellenkezőleg, az elhagyatottság érzésének pillanataiban mi magunk kezdjünk több figyelmet fordítani felebarátainkra. Ha valaki hirtelen megszakítja velünk a kapcsolatot, gondolkodjunk így: „Lehet, hogy súlyos gondjai vannak? Felajánlom neki a segítségemet. Ha cselekedeteimre nem is lesz szüksége, akkor is segít-
hetek neki kedvességgel, melegséggel, érdeklődéssel, imával”. Ha képesek vagyunk erre, akkor bárhogy is viszonyuljanak irántunk az emberek, nem fogjuk magunkat elhagyatottnak érezni, békére és belső nyugalomra találunk. E viszonyulásról nagy kifejezőerővel szól egy kortárs görög sztarec, Emilianosz szerzetes: „Nem várhatjuk el, hogy a felebarátunk szeressen minket. Csak egyet tehetünk: akár saját fejünk levágása árán is bebizonyítjuk neki, hogy szeretjük őt, többet nem tehetünk”. Ilyen forrón, buzgósággal és önfeledten kell szeretnünk felebarátunkat, késznek kell lennünk arra, hogy mindent megtegyünk érte. Egyúttal pedig nem szabad elvárnunk fizetségként a szeretetét. Ha megtartjuk ezt a törvényt, akkor nem leszünk magányosak.
Ne féljünk attól, hogy felebarátaink elfelejtkeznek rólunk, mi pedig magunkra maradunk, magányosak leszünk – ez az állapot Istenhez vezet el bennünket.
3
4
Az újjászületés fürdőjében
Márton-harang
Fehérváry Jákó OSB atya A keresztség: a végső idők betörése, és az utolsó ítélet elővételezése - a történelem színeváltozása
A kereszténység sajátossága abban áll, hogy egy olyan történelmi esemény jelöli meg, amely megváltoztatta a világ folyásának irányát: a Názáreti Jézus halála, melyet Poncius Pilátus alatt szenvedett el, és a halál felett aratott győzelme. Isten megváltó művének végleges eseménye Nagypéntek és Húsvét vasárnapja között húzódik. Krisztus elítéltetésében és halálában Isten már meghozta ítéletét a világ felett. De ebben az ítéletben Jézus az emberiség helyére állt, ő, a bűn nélkül való hordozta bűneinket. Így tölt be minden igazságot. Benne engesztelődött ki a világ Istennel és menedéket talált az eljövendő harag elől. Ebben az eseményben mutatta meg Isten, hogy véget akar vetni a világ nyomorúságának, és hogy ezt meg is tudja tenni. Krisztusban valójában már megtörtént az utolsó ítélet és benne már beköszöntöttek a végső idők.
A Rómaiakhoz írt levél (6, 1-14) úgy érti a keresztséget, mint a hívő embernek Jézus sorsához való személyes kapcsolódását: „Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg? Eltemettek tehát vele együtt a halálba a keresztség által, hogy amint az Atya dicsősége föltámasztotta Krisztust a halottaiból, éppúgy mi is új életet kezdjünk.” (3-4. v.). A keresztség tehát pecsét a megkeresztelt em-
Egy igazi ortodox keresztelő. A keleti keresztények teljesen alámerítkeznek, a gyermekeket is teljes testükkel merítik bele az újjászületés vizébe.
ber életében végbement változáson. Demarkációs vonalat képez „hajdan” és „most” között (Ef 5,8). A keresztség a Krisztuson megnyilvánult utolsó ítélet személyes elővételezése. Nagyon szép kifejeződése ennek az ítéletnek az a tipológia, amely Noé történetével, vagy a Vörös-tengeren való átkeléssel állítja párhuzamba a keresztséget: a keresztségben megfulladnak a fellázadt ember bűnei, s annak, aki ezidáig a bűn rabságban élt, feltárul az ígéret földje, a
Ünnepre hangoló Krisztusban való élet. A keresztségben egybeesik a múlttal való szakítás és a jövő felé való megnyílás. Hihetetlen sűrűségű, meghatározó és végleges esemény a megkeresztelt ember életében, összefoglalja és elővételezi azt. A keresztségben bizonyosan nem egy olyan tekintettel állunk szemben, amely a múlt negatívumaival együtt annak értékeit is elítélné, hanem sokkal inkább azon az új életen van itt a hangsúly, amelyet Krisztusban él az ember. Ezt a Krisztusban való életet nem egy cselekedet-etika szabályozza, hanem az a pillantás formálja át, amelyet az Atya a megítélt és feltámadott Krisztuson keresztül vet a történelemre, mindenekelőtt a megkeresztelt ember saját történelmére. Így ez az élet újfajta függőségben, új Úrnak való engedelmességben tudja önmagát. A „megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra” (ebaptisthémen eis Khriston) kifejezése szintén forrásul szolgálhat tűnődésünknek. A görög eis elöljárószó valami felé irányuló mozgást, irányulást fejez ki. Esetünkben a megkeresztelt ember lendületének, irányulásának tárgyát jelentheti. Meghoztunk egy döntést, elköteleztük magunkat egy személy iránt (irányában) és ennek az elkötelezettségnek az irányában tesszük ezentúl lépéseinket. Az peripateó kifejezi a Krisztussal való egyesülés felé irányuló dinamikát, mozgást, kifejezi a hozzá való kötődésünket, azt, hogy átadjuk magunkat neki, s hogy a nyomában járunk. Az a hit tehát, nem csupán egy igazság ésszel való elfogadását, vagy Isten létezésének puszta elismerését jelenti. Ez a hit közösség azzal a Krisztussal, aki as�szonytól született, és akit bűnözők közt feszítettek keresztre. Ez a hit azonosulás
Márton-harang Krisztusnak a halállal és élettel szembeni állásfoglalásával: „Mert halála egyszer s mindenkorra való halál volt a bűnnek; az élete azonban élet az Istennek. Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Ezt a Krisztusban való életet nagyon vizuálisan fejezi ki a Róm 13,14 és Gal 3,27: „...öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust...”; a Galata levélben ez a kifejezés nyilvánvaló kapcsolatban áll a keresztséggel. Ebben a Krisztusban való életben tehát a keresztség egy jelentős és végleges lépés, a történet azonban ezzel még nem ér véget. Az új élet előttünk van „...éppúgy mi is új életet éljünk”, szószerinti fordításban: az élet újdonságában járjunk. Ez az élet egy út, ami azt jelenti, hogy, menni, menetelni, önmagunk folyamatos túlhaladása, és az élet újdonságának folyamatos elfogadása immár véglegesen a Feltámadott jele alatt. Ez a jel arra emlékeztet minket, hogy a megkeresztelt ember egy új Úr hatalma alatt áll. A biblikus gondolkodásban az ember mindig tartozik valakihez, függő helyzetben van. Mindig van egy ura: a keresztségben ez az úr Krisztus lesz. Az Újszövetség szóhasználata többféleképpen fejezi ezt ki: a lélek pecsétjével megjelölt minket (2Kor 1,22); Krisztus nevében vagyunk megkeresztelve, neveink be vannak írva az élet könyvébe (Fil 4,3; Jel 3,5). A hiábavaló bálványoktól az élő Istenhez kell térni (ApCsel 14,15), a sátán hatalmából Istenhez kell térni (ApCsel 26,18). A keresztség, azt aki hittel kéri, kiragadja a Gonosz hatalmából és a halál felett győzedelmes Krisztus hatalma alá helyezi. Természetesen ez
nem egy automatizmus: a keresztség vádponttá is válhat az ember életében. De annak keresztségi elismerése, hogy az életünk feletti hatalom ezentúl a győzedelmes Jézus kezében van, beolt bennünket abba a győzelembe, amely által már eljutottunk a halálból az életre. Mindazonáltal felmerül bennünk egy kérdés: hogyan értelmezhetjük azt a letörölhetetlen keresztségi bélyeget, amelyet gyakran a caracter indelibile kifejezéssel illetnek? Egészen bizonyosan nem jelent ez Isten örök irgalmára való ítéltetést, se nem olyan ontológiai átalakulást, melyben szabadságunk korlátok közé szorulna. Ez a bélyeg sokkal inkább jellemzi Istent, mint a megkeresztelt embert. Az élet nincsen előre meghatározva a keresztségben, de az az ember, aki szabadon hisz, útjának végére érhet: Istennek bizonyosan terve van vele, az ő hűsége megingathatatlan (Vö: 2Tim 2,13). A keresztség ezzel a végleges Krisztushoz való tartozással kiragad bennünket a gonosz hatalmából és felszabadít az engedelmességre: megadja a bűnök bocsánatát. Megtestesült tagadása mindenféle determinizmusnak, minden véglegesnek látszó zsákutcának. De nincs szó a múlt teljes eltörléséről. A keresztségben a feltámadás ereje dolgozik, amely áthidalja sebeink és bűneink mélységét (még a Feltámadottat is sebeiről ismerték fel!). Saul keresztsége után - a feltámadás erejéből - ugyanazokat az energiákat fordítja majd az Evangélium hirdetésére, melyeket azelőtt az Egyház üldözésére pazarolt, s ugyanebből az erőből viseli azt a tövist a testében, amely folyamatos szenvedések forrását jelenti számára (2Kor 12,7). A feltámadáskor Isten véglegesen állást foglalt Krisztusban az emberiségért. A keresztségben, mint a bűnök bocsánatában ez az állásfoglalás nyilvánul meg: szabadon járhatunk a Feltámadott nyomában; ez nem zárja ki a bukás lehetőségét, de nem vagyunk már a bűn rabszolgaságában.
Krisztus nevében vagyunk megkeresztelve, neveink be vannak írva az élet könyvébe
5
6
Márton-harang
Irgalmasság az emberi kapcsolatainkban
Irgalmasság a kapcsolatainkban Hogyan jelenik meg az irgalmasság az emberi kapcsolatainkban? Hogyan tanulhatunk meg irgalmasak lenni? Az irgalmasság szent éve apropóján e kérdésekről beszélgettünk Pál Ferenc atyával – közismert nevén: Pál Ferivel. – Ha ezt a szót vesszük: irgalom, irgalmasság, a mai ember számára némileg múzeuminak hat. Hogyan lehet mégis akár egy nem hívő embernek is elmagyarázni, hogy megértse a jelentését? – A teológiai tanulmányaimhoz nyúlnék vissza: azt tanultam, hogy az irgalmasságnak megfelelő héber kifejezés képisége ahhoz kapcsolódik, ahogy az anyának a méhe megmozdul. Ezt a gondolatot folytatva úgy is mondhatnám, hogy amikor a legbelső részeink megindulnak, megmozdulnak, ott történik velünk valami. Tudjuk, hogy az érzéseknek, érzelmeknek a színhelye nem is annyira a szív, hanem a zsigereink, a beleink, a gyomrunk, a méhünk. Amikor az édesanyának a méhe megrándul, amikor az anya egyszer csak átéli, hogy van egy védtelen csecsemő, egy kiszolgáltatott lény, aki teljes mértékben függ attól, hogy kap-e gondoskodást, törődést vagy sem, és ez csak rajta, az anyán múlik: tehet vele jót, de pusztán azzal, ha elhanyagolná, azzal a csecsemő elveszne, meghalna. A cselekvőkész jóindulat, amit az édesanya érezhet a saját kiszolgáltatott, tehetetlen gyermeke iránt, az irgalom kifejezése, ebből a képből, ebből az emberi viszonyból eredeztethetően ezt mindenki megértheti.
hogy képesek legyünk olyan érzéseket átélni, megélni, megtapasztalni, amelyek nem a mi helyzetünkből fakadnak, hanem egy másik személyéből. Egy másik emberrel történik valami, ami bennem érzelmeket kelt, mintha én élném át, velem esne meg. Ezért az irgalom nem egyszerűen csak valakinek a megértése, hanem a hátterében ott az együttérzés, az együttérzés hátterében pedig megjelenik érzelmi, testi szinten abból valami, ami veled van, amit te élsz meg. Aztán az irgalomhoz kapcsolódik az ebből fakadó cselekvés, mert különben csak részvét, vagy érzelem, egy hangulat vagy hozzáállás, jóindulat vagy jó szándék lenne. Az irgalom cselekvésre késztet, aminek a hátterében ez a megélt tapasztalat található, ahogyan engedtem, hogy a másik ember, annak a nyomorúsága, a szenvedése, a fájdalma vagy – és elsősorban – kiszolgáltatottsága hatást gyakoroljon rám. Amikor megélem valakinek a kiszolgáltatottságát, vagy akár annak lehetőségeit, hogy valakivel valami rosszat tegyek, ártsak neki vagy egyszerűen csak valamilyen igazságot helyezzek előtérbe az irgalommal szemben. (Tudatosan ütköztetem ezt a kettőt, miközben a kettős kiegészíti egymást.) Amikor hozok egy döntést, hogy az irgalmat fogom előtérbe helyezni, akkor lemondok arról, hogy jogosan valami mást tegyek, mint amit az irgalom diktál bennem.
– Nem könnyű, mégis hogyan lehet elkerülni, hogy ne az igazságérzetünk kerekedjen felül az irgalmasságon? Hogyan lehet az irgalmasságot és az igazságosságot harmóniába hozni? – Nemcsak alapigazságaink vannak, hanem alapdilemmá– Az irgalom szót többnyire Istenhez kötjük, az, hogy ink, alapkonfliktusaink is. Az irgalmasságnak és az igazránk is vonatkozhat, távolinak tűnik. Pedig az irgalságosságnak a feszültsége bennünk föloldhatatlan belső masság szentévének a Lukács evangéliumából vett dilemma és konfliktus, de mégis megtanulhatunk úgy jelmondata – Legyetek irgalmasok, mint az Atya – erre tekinteni a kettőre, hogy ne egymással szemben, ütköszólít fel minket Jézus szavaival. Hogyan tud egy ember zésben legyenek, hanem egymást kiegészítő igazságként, irgalmas lenni, miben jelent ez többet, mint ha csak azt értékként tekintsünk rájuk, amelyek néha konfliktusba kemondjuk: ez az ember jó? rülhetnek egymással úgy, mint a férj meg a feleség, vagy – Mentálhigiénés szakemberként az irgalmat döntően az a szülő és a gyerek. A feleség és a férj sem akarják mindig együttérzéshez tudom kapcsolni. Az együttérzésnek pedig ugyanazt, de ez nem jelenti azt, hogy őket egymással megvannak az élettani gyökerei, vagyis hogy működik szembehelyezve kellene látnunk, akkor sem, ha nézeteltébennünk egy tükörneurális hálózat, ami lehetővé teszi, résük van.
Beszélgetés Pál Feri atyával Az igazság nem ugyanaz, ha irgalmatlanul képviselem, mint ha irgalmasan. Istenhez közelebb álló az igazság, ha azt irgalommal képviselem, mint ha tagadom vagy irgalmatlanul képviselem. John Gottman amerikai családterapeuta mondott egy nagyon izgalmas kijelentést: „A család nem az a hely, ahol bárkinek is igaza lenne.” Értelmezhetjük ezt tévesen, gondolhatjuk, hogy ez az igazság leértékelése, vagy elkendőzése. Nem erről van szó azonban: ha a családban családként éljük meg az összetartozásunkat, vagy egy társkapcsolatban társkapcsolatként éljük meg, ahogy egymáshoz viszonyulunk, akkor ha te valamit jobban tudsz, mint én, az engem is gazdagít. Ha valamit jobban látsz, mint én, ha helyesebb döntést hoztál, az nem ellenemre van, hanem kiegészít és gazdagít engem, mert mi együtt alkotjuk a kapcsolatot, egy családhoz tartozunk. Ezért nem véletlenül a család az irgalmasság vagy a megbocsátás megtanulásának az elsődleges közege. Ez sosem jelenti azt, hogy az igazságot tagadjuk, hanem azt mondjuk, hogy az az igazság, ami nálad van, aminek fényében kiderülhet az, hogy én valamit nem tudok jól, vagy tévedtem, nem megbélyegez engem, nem lealacsonyít, nem megalázó, megszégyenítő rám nézve, hanem engem gazdagító igazság. Milyen nagyszerű dolog az, ha egy családban – ha valakinek igaza van – azt nem fegyverként használja, hanem olyan értékként, amely a másik javára lehet és kiegészítheti őt. Milyen nagy dolog, ha valaki másnak van igaza és nem nekem, mégsem érzem azt, hogy ez fenyegetné az önbecsülésemet, hanem azt gondolhatom: milyen jó, hogy mi kapcsolatban vagyunk, mert így részesülhetek az értékességedből!
Márton-harang ővele és megpróbálom az életet megtapasztalni onnan, ahonnan ő látta, ezzel összefüggésben általában magától megjelenik bennem valamiféle fordulat, ami túlvezet a sértettségemen. Amikor valakit nem tudok megérteni, vagy nem is akarok irgalmazni, ezekben az esetekben beszűkült lelki és érzelmi állapot jön létre bennem, amiben a saját fájdalmamat, veszteségemet, nyomorúságomat tudom csak megélni és nem tudom átérezni, amit a másik megélhetett. Ezekben az esetekben hajlamosak vagyunk magunkat csak jónak látni, a másikat pedig csak rossznak. Ilyenkor azt mondom: ebben a helyzetben kétségkívül ott tartok, hogy úgy látom, te voltál rossz és én jó. Közben tudom, hogy az életben néha jót teszek és néha rosszat, és hogy ez veled is pont ugyanígy van. Ekkor létrejöhet köztünk hasonlóság és egység, mert azt mondom: eddig azt gondoltam, mi semmilyen módon nem kapcsolódunk egymáshoz, mert te rossz vagy és én jó vagyok, ezért nekünk nincs közünk egymáshoz. De ha azt mondom, hogy egyszerre vagyok jó és rossz, s te is egyszerre vagy jó és rossz, egyszer csak közünk lesz egymáshoz. Nem különbözünk annyira egymástól, miközben lehet, hogy egy konkrét helyzetben te tényleg tettél valamit, ami nekem nem esett jól, vagy bűn volt.
– Eddig arról beszéltünk, hogy mi hogyan lehetünk irgalmasak. Kicsit szeretnék a másik oldalra is rávilágítani: amikor én szorulok rá arra, hogy a másik irgalmazzon, de azzal szembesülök, hogy a másik nem képes velem szemben irgalmasan viselkedni. Ilyenkor mit tudok magam tenni, hogy ezen túllendüljek? – Az irgalmasságnak a létjogosultsága, értékessége amiatt – Mondta, hogy leképeződnek bennünk a másikban is olyan nyilvánvaló, hogy mi magunk is átéljük a tökélévő negatív dolgok, de sokszor lehetséges az, hogy a letlenségünket és azt, hogy néha kiszolgáltatottá válunk másik ember egy olyan cselekedetet, olyan bűnt követ a kapcsolatainkban vagy a családban, és hogy nem tud el, amelyet nem tudok megérteni. Nem csak az igaztovábbmenni az élet, a kapcsolat, nem tudunk megint ságérzetemet sérti, felfogni sem tudom. Hogyan lehet bizalmat szavazni egymásnak, csak akkor, ha készek arra törekedni, hogy mégis ilyen helyzetben is irgalma- vagyunk irgalmat gyakorolni: megbocsátani vagy a jogos san tudjak bánni a másikkal? bosszúnkról lemondani, miközben nem tagadjuk az igaz– Fontos, hogy megkülönböztessük azt, hogy valamit ságot. Vagyis képes vagyok arra a nagyvonalúságra, hogy megértek, megértő is tudok lenni vagy pedig hogy egyet- ne csak saját magam felől, főleg pedig csak a saját sértett értek valamivel. Ha megengedem magamnak azt, hogy önmagam felől nézzek és éljek meg egy helyzetet. Tulajne értsek vele egyet, akkor nagyobb szabadságom lesz donképpen minden olyan helyzet, amelyben megéltem, arra, hogy közben megértsem, miért történt az, ami, miért hogy irgalomra szorulok, márpedig ilyen helyzet nap mint cselekedett úgy a másik, ahogy tette. Ha az sem segít nap létrejön, segíthet engem abban, hogy nagyvonalú nekem, hogy kimondom: nem értek egyet azzal, amit legyek akkor, ha azt tapasztalom, hogy ez a másik félnek csináltál, akár a családban vagy szoros emberi kapcsolatnehéz. Hogy elismerjem a jogát a másiknak arra, hogy ne ban, és a szabadság, hogy ezt kifejezhetem, nem segít legyen irgalmas. Mert ezzel teremtjük meg annak a szaabban, hogy egyébként ezzel párhuzamosan meg tudjalak badságnak a terét, amiben méltányoljuk és nagyra tartjuk téged érteni, akkor érdemes az érzések és érzelmek világa azt az emberi gesztust, hogy megbocsátott, irgalmas volt. felé haladni. Az együttérzést vagy a részvétet, a másik Ha a kereszténységre hivatkozva azt mondjuk, hogy meg megértését leginkább akkor tudjuk megélni, ha beleéljük kell bocsátani és elfogadhatatlan, ha a másik nem gyakomagunkat a másik helyzetébe, annak szerepébe, abba, rol irgalmat, akkor nem becsüljük eléggé az irgalmat. Nem amit és ahogy ő megélhetett abban a helyzetben. Vagyis méltányoljuk a másik személyt, aki dönthetett volna úgy, addig nem tudok valakit egyáltalán megérteni, ameddig hogy nem lesz irgalmas, de úgy döntött, hogy irgalmaz, semmilyen módon nem látom és képzelem el az életet nagylelkű lesz, valamitől eltekint, valamilyen jogát nem onnan, ahonnan ő látta. Akkor, ha belelépek a cipőjébe, akarja érvényre juttatni vagy nem akar minden helyzetből felveszem a kabátját, vagy belebújok a bőrébe, ezzel a győztesen kikerülni. Éppen ezáltal tudjuk nagyra értékelni, nagyvonalú gesztussal hajlandó vagyok szerepet cserélni hogy elfogadjuk, hogy másképp is lehetne.
7
8
Visszapillantó
Márton-harang
Fotó: Arnold atya
Bibliodramatikus hittanóra az iskolában és a felnőtthittanon A bibliodráma létrejöttének egyik célja a Biblia teljesebb megértésére való törekvés. A hívő keresztények számára az élet minden területére kimerítő választ ad a Biblia, csakhogy a szövegek megértése és értelmezése során elakadhatunk, s az útmutatást nem mindig értjük meg teljes egészében, vagy egész másként magyarázzuk, mint amit az Ige valójában mondani akar számunkra. A bibliodráma a Biblia üzenetét keresi a személyes átélés, megtapasztalás útján. A műfaj ezért önismereti és személyiségfejlesztő módszer is egyben. A bibliodráma eredete igazából a kora középkorig nyúlik vissza. Gondoljunk csak a misztérium- és passiójátékokra vagy a betlehemezésre. Gyerekekkel gyakran játszunk el a hittanórán bibliai történeteket, amelyek kiválóan alkalmasak az önismeret és a személyiség fejlesztésére. Nemcsak emberi alakokat, de más élőlényeket, állatokat, növényeket is meg lehet személyesíteni, bele lehet bújni a legkülönfélébb szerepekbe, tárgyakat, fogalmakat lehet megeleveníteni. E módszer segítségével nyílt alkalmunk arra, hogy az écsi iskolában a ravazdi és pannonhalmi hatodikosokkal „eljátszuk” az ószövetség egyik legismertebb történetét, amelyben képszerűen jelenik
meg Ábrahám, a fiát feláldozó édesapa, akinek Isten próbára teszi a hitét és bizalmát (lásd a fenti képet). Megjelent Isten, aki Ábrahámtól a fiát kéri, aki a legdrágább számára. Ott látjuk a szereplők közt a gyermeket, a megkötözött kezű Izsákot. Jól megjelenik az angyal, aki megragadja az apa kezét, hogy ne emelje a fiára. A szereplők közt látjuk a kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Látunk fákat, amelyek „szemtanúi” az eseménynek, és látunk az út szélén heverő követ, amely fontos üzenetet közvetíthet, ha megkérdezzük tőle, hogy ő abból a helyzetből mit lát a történetből. Ez a módszer – mivel az ember kreativitására, testi-lelki-szellemi képességeire épít – a Szentírás jobb megértését és megismerését szolgálja. A csoport tagjai részesei lesznek a Biblia eseményeinek, személyesen élhetik át az Istennel való találkozás élményeit, az Ő üzenetét, ami átformálhatja, átalakíthatja az életüket. És ez egyben azt is magával hozza, hogy találkoznak önmagukkal is, hiszen a szövegek kapcsolódhatnak a résztvevők életének eseményeihez, felmerült kérdéseikhez. A szentírási történet (részlet) felolvasása után megbeszéltük, kit hogyan szólított meg a szöveg, majd pedig következett
a szerepválasztás. A szereplők nem feltétlenül csak személyek szerepét játszhatták el, hanem tárgyakét is. Megelevenedhet egy ilyen játékban a lelkiismeret-furdalás vagy pedig valamilyen belső érzés is. Ezután került sor magára a játékra, amikor az Ige történik, megvalósul egyszeri és megismételhetetlen módon. A játék befejeztével levetettük a szerepeket. A csoport tagjai ekkor elmondták, hogyan érezték magukat a választott szerepben, és azt, hogy milyen új üzenete volt az eljátszott bibliai történetnek a személyes életükre vonatkozóan. (HA)
Légy Isten Igéjének passzív hallgatója helyett aktív befogadója és cselekvő megvalósítója!
Márton-harang
Szent Márton ereklyéje Veszprémvarsányban és Láziban
Szent Márton-emlékév alkalmából február 21-én, vasárnap érkezett Szent Márton püspök csontereklyéje a veszprémvarsányi Szent Adalbert templomba. Ezen a vasárnapon a szentmise kezdetén Elréd atya az oltárra helyezte az ereklyét. A délután folyamán ismét összegyűltünk Szent Márton tiszteletére. Elimádkoztuk a Szent Márton-litániát, megismertük az életrajzát, megnéztük az emlékév alkalmából készült dokumentumfilmet. Az imaórát Kruppai Tamás kántor orgonajátéka tette még bensőségesebbé. Az imaóra végén áldást kaptunk az ereklyével. És megcsodálhattuk az 1700 évvel ezelőtt született szent ereklyetartóját. Szent Márton életpéldája lelkiekben megerősített mindannyiunkat, hogy keresztény hitünket a mindennapokban is megélhessük. (HVM)
Fotó: Horváthné Volf Mónika Még több kép: http://4plebania.hu/viragvasarnap-unneplese-egyhazkozsegunkben/
9
10
Egyháztanács: együtt vagy külön-külön?
Márton-harang
1 2
3 4
Fotó: Sághi Éva Még több kép: http://4plebania.hu/viragvasarnap-unneplese/
Egyháztanács-hírek Együtt, vagy külön (Székely Szilvia – Ravazd)
1. kép: Virt Márton számára emlékezetes az a pillanat, amikor kezében tarthatta védőszentjének, Szent Mártonnak a csontereklyéjét. 2. kép: A lázi plébánia maroknyi közössége is nagy örömmel fogadta Szent Mártont. Részt vett a virrasztáson a ravazdi közösség néhány tagja is. A 3. képen Slánicz Dominika látható, amint az ereklyével áldást kap. 4. kép: Csöpi néni pedig gyönyörködik az erekélyében.
+
Március 5-én este Arnold atya egyháztanácsi megbeszélésre hívta össze a ravazdi Szent Márton Plébánia és a veszprémvarsányi Szent Adalbert Plébánia néhány képviselőjét. Az összejövetel apropóját az adta, hogy pályázati felhívás jelent meg, amelynek célja a vidéki térségekben élők életminőségének a javítása, a vidéki települések vonzóbbá tétele olyan, a fenntarthatóság növelését, a társadalmi felzárkózást és az egész életen át tartó tanulást elősegítő fejlesztések által, melyek a helyi szükségeletek mértékéhez igazítva tényleges közösségi jellegű funkciókkal és használattal bírnak. Ezen belül is kiemelt szerepet kap az energia- és erőforrás hatékonyság növelése, illetve az alapvető szolgáltatásokhoz és a közösségi élet feltételeihez való hozzáférés javítása a közösségi terek létrehozásával és fejlesztésével. A pályázati kiírás elolvasása és értelmezése után a résztvevők megállapították, hogy mind a két egyházközség plébániaépületei olyanok, melyek a településképet jelentős mértékben meghatározzák és mind külső felújításra, mind energetikai korszerűsítésre szorulnak. A benyújtott pályázatok értékelésénél plusz pontot jelent: 1.) ha védett épületen valósul meg a felújítás, 2.) ha a vállalt önrész az összes költségen belül viszonylag magas, 3.) ha a fejlesztés konzorciumban (együttműködésben) valósul meg. A veszprémvarsányi plébánia nemzeti örökségvédelem alatt áll, mindkét egyházközség kb. 15 %-os önrészt tudna bevállalni és így kb. 7,5 millió Ft-ra pályázhatna egyenként. A harmadik feltétel miatt kellett végül is a közös megbeszélést kezdeményezni. Ha a két falu egyháztanácsa vállalná, hogy együttműködésben (konzorciumban) valósítaná meg a kivitelezést, nagyobb sikerrel kecsegtetne a kb. 15 millióFt összköltségű pályázat. A jelenlévők egybehangzóan kijelentették, hogy vállalják az együttműködést, és felhatalmazták Arnold atyát, hogy a Leader egyesület segítségével a pályázatot határidőre nyújtsa be. A komoly témák megvitatása után az estét jóízű falatozgatás mellett kötetlen beszélgetéssel zártuk le.
Jegyescsoportban a házasságra
Márton-harang
MODERN JEGYESOKTATÁS Weller Attila – Pannonhalma
2014 szeptemberében nagy döntésre szántam el magamat, hogy összekötöm az életem a párommal. Ő pannonhalmi lakos, így egyértelmű volt, hogy gyerekkori vágya fog teljesülni és a templomi esküvőnk az Apátságban lesz. Nagy lendülettel el is kezdte szervezni, és felvette a kapcsolatot Hirka Antal atyával. Már itt nagyon pozitív volt számomra, hogy bármi kérdésünk volt, e-mailben fordulhattunk az Atyához. Meg is kaptuk a meghívót az első foglalkozásra, a jegyesoktatásra. Akkor még fogalmunk sem volt arról, hogy vajon milyen is lesz a jegyesoktatás, miről fog szólni, miről is fogunk ott 2 órán keresztül beszélni?!…és ott pedig jött a pozitív csalódás. Hortobágyi Arnold atya fogadott minket és a csoporttagokat, nagyon sokan voltunk, az első alkalommal a két órás foglalkozás szinte elrepült. Kellemes hangulatban telt az oktatás, jelen volt a jókedv és nem egy feszült légkörben kellett végigülnünk. Már az elején egy jó kedélyű feladatot talált ki nekünk. Egymás bőrébe bújva kellett a párunkat a csoport többi tagjának bemutatni. Hmmm…. nem is hangzik ez nehéznek, viszont ha belegondolok, hogy nekem a párom szemszögéből kell magam bemutatnom… hát össze kellett szednem a gondolataim… ez egy olyan helyzetet teremtett amit a mindennapokban nem élünk meg. 8 éve vagyunk együtt és valószínűleg ki sem mondunk már olyan dolgokat egymásnak, amit például itt „bevallottam” neki és amit ő viszont elmondott rólam – roppant jó érzés volt csupa szépet-jót mondani és hallani ! Mivel eddigi tapasztalatom nem volt ilyenben, hogy hogyan is zajlik egy ilyen oktatás, maximum hallottam ismerősöktől, rokonoktól, akik már túlestek ilyenen, ehhez foghatót senki sem mesélt. Itt a modern szemlélettel történik a havi egyszeri találkozás, nem kötelező jelleggel zajlik, sokkal inkább a mindennapi életre, valamint a házasságra készíti fel a párokat, valamint arra,hogy igazán megismerjük egymást! Az első találkozáskor az Arnold atya említette, hogy az Apátságban akár egy kisebb túrát is szervezne a résztvevőknek, ami az én érdeklődésem rögtön fel is keltette. Mivel
én nem helyi lakos vagyok, így számomra, és biztos vagyok benne, hogy a csoport többi résztvevőjének is érdekes lenne, mert eddig nem volt szerencsém körbejárni. Úgy gondolom, hogy mindenhol ilyen hozzáállással és szemlélettel kellene, hogy megvalósuljanak a házasságra való felkészítők, nem az a célja, hogy stresszelje a párokat , hiszen így is épp elég stressz és izgalom lesz rajtunk a Nagy Napon. Sokkal inkább bátorít és jó hangulatban töltjük el ezt a pár órát, valamint a nagy létszám ellenére is meg tudjuk osztani az érzéseinket a többi párral. Köszönöm a felkérést és a lehetőséget, hogy leírhattam , hogy én hogyan is élem meg az oktatást.
11
12
Életminőség
Márton-harang
MARADJ VELEM,
URAM! PIÓ ATYA IMÁJA SZENTÁLDOZÁS UTÁN
Maradj velem Uram, mert szükséges, hogy velem légy, hogy el ne feledjelek. Tudod, hogy milyen könnyen elfordulok Tőled. Maradj velem Uram, mert gyenge vagyok, szükségem van a Te erődre, hogy el ne essek annyiszor. Maradj velem Uram, mert Te vagy az én életem és nélküled csökken az én buzgóságom. Maradj velem Uram, mert Te vagy az én világosságom és nélküled a sötétségben vagyok. Maradj velem Uram, hogy megmutasd nekem a Te akaratodat. Maradj velem Uram, hogy halljam a hangodat és kövesselek. Maradj velem Uram, mert nagyon akarlak szeretni és mindig Veled lenni. Maradj velem Uram, ha azt akarod, hogy hűséges legyek Hozzád. Maradj velem Uram, mert bármilyen szegény is a lelkem, azt kívánom: a Te számodra a vigasz helye a szeretet fészke legyen. Maradj velem Uram, mert már késő van és a nap lenyugvóban, múlik az élet, közeledik a halál, az ítélet, az örökkévalóság. Szükséges, hogy megkettőzzem az erőmet, hogy útközben el ne hagyjon. Maradj velem Uram, mert nyugtalanítanak a kísértések, a sötétség, a szomorúság, a keresztek, a szenvedések. Mennyire szükségem van Rád a számkivetés éjszakáján. Maradj velem Uram, mert az élet és a veszedelmek éjszakájában szükségem van Rád. Tedd, hogy úgy felismerjelek, mint a tanítványok a kenyérszegéskor. A szentáldozás legyen a világosság, amely eloszlatja sötétségem. Erő legyen, amely fenntart engem és egyetlen boldogsága legyen lelkemnek. Maradj velem Uram, mert amikor jön a halál, akkor is Veled akarok lenni. Legalább a kegyelem állapotában. Maradj velem Uram, nem kérem a Te isteni vigasztalásodat, mert nem vagyok rá méltó, de igenis kérem a Te szentséges jelenlétedet. Maradj velem Uram, Téged kereslek, a Te lelkedet, a Te szereteted, a Te irgalmadat, a Te szívedet, mert szeretlek Téged és nem kérek más jutalmat, mint a szeretet gyarapodását. Szeretni Téged egész szívemmel itt a földön, hogy tökéletesebben tovább szeresselek az örökkévalóságban. Ámen.
Idősek imája Uram, vigyázz rám, hogy öregkorban is szerethető legyek. Fékezd meg túlbuzgóságomat, amellyel azt képzelem, hogy minden témához nekem mindig mondanom kell valamit. Szabadíts meg attól a jószándékú segíteni akarástól, amellyel mindig én akarom elrendezni mások rendezetlen ügyeit. Ne vegyem zokon, ha az emberek beavatkozásnak nevezik az én segíteni akarásomat. Taníts meg arra, hogy okos legyek, de ne okoskodó! Legyek mindig kész a szolgálatra, de a mellőzést is el tudjam fogadni. Sok bölcsességet halmoztam fel életemben, és nagyon sajnálom, hogy ezt talán nem tudom másoknak továbbadni. Beletörődöm ebbe, Uram. De ugye megérted azt a kérésemet, hogy legalább néhány barátom maradjon mellettem, ezekben az utolsó években. Taníts meg arra, hogy tudjak hallgatni a betegségeimről és a nehézségeimről, ezek évről évre növekednek és velük együtt nő bennem a hajlandóság arra, hogy mindig ezekről beszéljek. Nem merem azt a nagykegyelmű ajándékot kérni tőled, hogy őszinte együttérzéssel tudjam hallgatni, másoknak a betegségről szóló folyamatos panaszkodásait. De legalább arra adj erőt, hogy türelmesen végighallgassam őket. Azt sem merem kérni, hogy halványodó emlékezőképességemet erősítsd meg olyanná, amilyen régen volt. Inkább azt kérem, hogy adj nekem több szerénységet és kevesebb magabiztosságot, hogy amikor előfordul, hogy ugyanarra az esetre, mások másként emlékeznek, mint én, ajándékozz meg azzal a csodálatos bölcsességgel, amely beláttatja velem, hogy én is tévedhetek. Taníts meg arra, hogy az előítéletektől és az irigységtől mentesen fel tudjam fedezni az utánam következő nemzedékek igazát és ajándékozd nekem azt a derűs szabadságot, hogy sok jót tudjak mondani a fiatalokról. Tölts be engem úgy a te szereteteddel, hogy vénségemben is szívesen szóba álljanak velem az emberek. Tudom, hogy nem vagyok szent, de azt is tudom, hogy az öregember örökös zsörtölődése az ördög munkájának a csúcsteljesítménye. Engedd, hogy Simeonnal együtt mondhassam: „Látták szemeim a tőled küldött Üdvözítőt!” És amikor bölcs szereteted úgy látja, hogy elérkezett az én időm, akkor át is ölelhesselek téged. Ámen.
Visszapillantó: Viirágos ágakkal ünnepeltünk
Márton-harang
1
Virágos ágakkal ünnepeltünk
1. kép: A virágkoszorúval feldíszített körmeneti kereszt mellett a varsányi ministránsok csapata. A kereszt Balogh József munkáját dicséri. A virágdíszítést Sütőné Ilike végezte. 2. kép: A templom előtt barkát és virágos ágat osztunk. A liturgia barkaszenteléssel kezdődött. 3. kép: Beni a kereszt-tartó. 4. kép: Kruppai Tamás kórusvezetővel a plébániák vegyeskórusa énekelte a Passiót, Jézus szenvedéstörténetét. 5. kép: Gombár Péter és kisfia 6. kép: Arnold atya a hívek sorfala közt ünnepélyesen bevonul a templomba.
2 3 4
5 6
Fotó: Kovács István (Pannonhalma) Még több kép: http://4plebania.hu/viragvasarnap-unneplese-egyhazkozsegunkben/
13
14
Márton-harang
Visszapillantó: Viirágos ágakkal ünnepeltünk
Fotó: Ifj. Wéber Árpád Még több kép: http://4plebania.hu/viragvasarnap-unneplese/
1 2
3
A lázi egyházközség is megünnepelte Urunk bevonulását Jeruzsálembe. A liturgia a templom előtt, a virágos ágak és a barka megáldásával kezdődött (1. kép). Ezután meghallgattuk Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának történetét (2. kép). A virágkoszorúval feldíszített keresztet a hívek fogadták, kezükben barkával és tavaszi hajtásokkal. Ruhákat is terítettek az útra. Virt László és Sághi Levente, valamint Tamás kántorunk és Arnold atya felolvasták Jézus szenvedéstörténetét, a Passiót (4. kép). A kereszt gyönyörű feldíszítéséért Slániczné Edinának (6. kép), a liturgikus szolgálatért a ministránsoknak mondunk köszönetet (5. kép).
4 5 6
Báránykereső színező gyerekeknek!
Márton-harang
15
szentmartonev.hu
Segíts a jó pásztornak megkeresni elveszett bárányát!
16
Mi lesz még?
Márton-harang
Hittanos tábor Véneken 2016
Tisztelt Szülők! Kedves Ministránsok! Kedves Hittanosok! Ezen a nyáron is várjuk szorgalmas ministránsainkat és hittanosainkat táborunkba, ahol arra törekszünk, hogy kereszténységünk szellemében töltsünk el közösségben pár napot, és ahol sok kalandban és élményben is részünk lesz. Az idei tábort a Szigetközbe szervezzük. Véneken, az Aranykert Táborban (9062 Vének, Petőfi u. 1/B., Tel: 06-30-500-6096) töltenénk el 5 napot és 4 éjszakát augusztus 8-a és 12-e között. A tábor költsége 25.000,- Ft, amely tartalmazza a szállást, az utazást, a programok költségét, valamint napi háromszori étkezést. Faházakban szállásolnak el bennünket, és a tisztálkodás körülményei is megfelelőek. Az utazás részleteit, a teljes programot a következő tájékoztatóban írjuk le. Jelentkezés határideje: március 31. A tábor költségének befizetése: 1. részletet a jelentkezéskor: 10.000,- Ft 2. részletet április 30-ig: 10.000,- Ft 3. részletet május 31-ig: 5.000,- Ft Arnold atya és a szervezők
Jelentkezési lap és infó: http://4plebania.hu/hittantabor-2016/
Miserend április első vasárnapjától Ravazd: szombat 18.00 – (május 1-től szeptember 15-ig: 19.00) Veszprémvarsány: vasárnap 9.00 Bakonypéterd: vasárnap 11.00 Lázi: vasárnap 17.00 (május 1-től szeptember 15-ig: 18.00)
Bibliaóra és felnőtthittan a plébánián Ravazd: április 8., péntek, 18.00 (minden hónap első péntekén) Lázi: április 15., péntek (minden hónap második péntekén) Bakonypéterd: április 22., péntek (minden hónap harmadik péntekén) Veszprémvarsány: április 29. péntek (minden hónap negyedik péntekén)
Elsőáldozók felkészítő csoportfoglalkozása Ravazd: április 9., szombat, 15.00 – 16.30 (plébánia, hittanterem) Veszprémvarsány: április 9., szombat, 12.30 – 14. 00 (kántorlakás) Bakonypéterd: április 9., szombat, 9:00 – 10.30 (plébánia, közösségi terem) Bakonypéterdre várjuk a lázi elsőáldozókat
Elsőáldozás Veszprémvarsányban: május 22-én (vasárnap), 16.00-kor Ravazdon: május 29-én (vasárnap), 16:00-kor Bakonypéterden: Június 12-én (vasárnap), 11.00-kor Láziban: Június 12-én (vasárnap), 17.00-kor INFÓ: http://4plebania.hu/elsoaldozas/
bérmálkozás a Pannonhalmi Főapátságban a négy bencés plébánia (Ravazd, Péterd, Varsány, Lázi) fiataljai részére Június 5. (vasárnap),16.00 INFÓ: http://4plebania.hu/bermalkozas/
Mártonharang A ravazdi, bakonypéterdi, lázi és veszprémvarsányi római katolikus egyházközségek lelkiségi- és információs lapja. • Megjelenik havonta 1200 példányban. • Felelős szerkesztő: Hortobágyi P. Arnold OSB plébános • Elérhetőség: 9090 Pannonhalma, Vár 1. • Telefon: (+36) 30/920 22 46 és (36) 96/570 143 • E.mail:
[email protected] • Ezúton mondunk köszönetet Lázi Község Önkormányzatának, Ravazd Község Önkormányzatának, valamint a veszprémvarsányi Postahivatalnak a terjesztésben nyújtott segítségért. • Nyomtatás: Palatia Nyomda (Győr)
