A CSÍKSZEREDAI
MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A 2001 – 2002. TANÉVRŐL
Közreadja az igazgatóság CSÍKSZEREDA, 2002 1
Az évkönyvet szerkesztették Borsodi L. László és Kristó Boróka tanárok Fényképeket készítették: Rudolf István elektromérnök /fedõlapok/ Pozsony Mihály és id. Rusz Pál ny. tanárok Számítógépes szedés: Silló Ildikó
2
3
4
I. MÚLTUNK ÉS JELENÜNK EMLÉKIDÉZŐ BALLAGÁS Messze földön híres a csíksomlyói alapítású, idõközben Csíkszeredába költöztetett Római Katolikus Fõgimnázium. Sokan büszkék arra, hogy padjaiban szereztek általános mûveltséget, azt igazoló érettségi diplomát. Véndiák találkozókon sokak ajkán felhangzik az iskola és egykori tanáraik iránt a hála, a köszönet, az elismerés. Olyanokén is, akikre viszont nem biztos, hogy az Alma mater is büszke. Emberek vagyunk!? Magam igen szoros lelki kapcsolatban éltem és élek (mai nap is) vele. Életem minden idõszakának egy-egy jelentõs szakának egy-egy jelentõsfõlépcsõjéhez, falaihoz. Itt kezdtem az iskolát, a betûvetést Albert Rózsika tanító néni jóságos odaadása mellett. Úgy senki sem tudott gyermeket vigasztalni, mint Õ. Olyan “világrengetõ bajainkban” hajolt fölénk, amikor eltörött a palavesszõ, kicsorbult a ceruza, kicseppent a tinta stb. Csíksomlyói és székelyudvarhelyi kitérõk után középiskoláskodtam is itt, és falai között értem meg a végzõsök emlékezõ rendezvényeinek teljes betiltását: tabló, kicsengetés, ballagás. Elég, ha annyit írok: 1952. A középiskolai évek legszebb és leghasznosabb emlékei Somay János, Deák Gyula, Albert Vilmos, Perjesi Gyula tanár urak nevéhez fûzõdik, késõbbi kollégáiméhoz. Igaz, a tanárok hibáján kívül, itt hallgattak ki elõször a kommunista fiókák (I.M.SZ. vezetõk) a klérus felé való kacsingatásaim miatt. Még mindig 1951-1952. Tíz év után, a diplomaszerzést, a vidéki nevelõmunkát és a rövid tanfelügyelõsködést követõen, 1962-ben végleg beérkeztem, úgy is mondhatnám, hazajöttem patinás Alma materembe. Elsõsorban a Gondviselõ építgette, vezérelte ezt az utat. Hála érte! A visszatérés izgalmainak középpontjában éppen az állt, ami a hazaérkezést, egyben harmincnyolc esztendõn keresztül a helytállást is késztette, ami széppé, emlékezetessé, hasznossá tette itteni diákéveimet: tanáraim egy részének vértanúságig menõ törõdése, az, hogy a székely-magyar gyermekek elméit sortársi felelõsséggel pallérozták, s az a belsõ óhaj, indíttatás, hogy milyen jó lenne hozzájuk hasonlóvá lenni…? Tudásban, a mesterség gyakorlásában, a törõdésben, a példamutatásban, a gerincoszlop hajlatainak megtartásában, az istenszeretetben és a fajtám ügyeivel való azonosulásban. Nem nekem kell eldöntenem, hogy sikerült-e mindez. Pedig feladatomnak tekintettem, és volt rá alkalom, lehetõség idõben és térben egyaránt. Mert 1962-ben való visszatérésemtõl végleges távozásomig (2000 augusztusa) az idõ rendelkezésemre állt. Ugyanígy a feladatok megvalósításának feltételei is: a gyermekanyag, az a bizonyos szürkeállomány. A környék, a székelység igen tehetséges, öntudatos, rendkívüli képességû ifjaival találkozhattam, áldott meg itt az Isten. Olyanokkal, akikkel szemben nem lehetett nem felelõsséggel dolgozni. A diákok szakmai felkészí-
5
tése (esetemben a biológia), de egyéniségük, világfelfogásuk formálása vonatkozásában egyaránt. S ez olykor nem is volt kockázatmentes. Fõként a vörös terror (alias szocializmus) kényszerítõ körülményei között nem. Dicséretére váljék a tanulóknak, akik nem súgtak, a besúgó kollégákat meg nem méltattam bizalmamra. A tehetséges magyar gyermekek iránti felelõsség mellett serkentõen hatott rám az iskola egykori tanárainak életútja, az önmagukkal szemben állított szakmai és tanárerkölcsi mérce, és annak a mindennapi munkában való hasznosítása. A nagy elõdök: Pál Gábor, Csató János, Pálffy Ferenc, Pataki József, Nagy Rezsõ, Antal Áron, Opra Benedek, Somay János, Deák Gyula. Követendõ példaképekként álltak elõttem. De lelki inspirációt jelentettek a kortárs kollégák, akik tudósai voltak szakterületeiknek és jó mesteremberei az ismeretátadásnak (Kristó András geológus, dr. Antal Imre történész, Miklós József nyelvész, Márton Árpád képzõmûvész, egy nagyon erõs matematikus gárda, Izsák Zoltán entomológus-lepidepterikus), és azok az igazgatók is, akik közel négy évtizedes ittlétem alatt nagy felelõsséggel viselték az ügyintézés terheit: Kristó András, Eigel Ernõ, Pethõ Ilona, Lászlófy Pál, Csiszér Lajos, Miklós József, Nagy Antal, Raffain Gábor, Nedelka Géza, Varga László. 2000 van, augusztus vége és csend, síri csend az egész épületben. A lélek húrjain az emlékek beszélnek, azok, amelyek harmincnyolc esztendõ hétköznapjait, s jóval ritkább ünnepeit tartották. Mert volt itt bánat és aggodalom, de - amikor a Gondviselõ ránk tekintett-, örvendhettünk is. Szomorúan, lelkileg mélyen megsebezve éltünk, amikor irracionális indoklásokkal napról napra sorvasztották, minimalizálták a magyar tannyelvû osztályok számát, az anyanyelven való tanulás lehetõségét (az 1989-90-es tanév elsõ évharmadában már csak négy magyar osztály mûködött, huszonhat román tannyelvû mellett). Megkönnyebbült a lelkünk, amikor 1990 februárjában a tanulók és a szülõk véleménye, akarata szerint folytathatták a tanévet gyermekeink (pontosan fordított arányban az osztályok számát illetõen). Ünnepeltük nem kis megelégedéssel, hogy az intézet felvehette Márton Áron nevét (Õ nyolc középiskolai évébõl hét esztendeig tanult az õsi scholában). Hasonlóképpen örvendett a lelkünk, amikor több mint négy évtized után elfoglalhatta helyét régi otthonában a Segítõ Mária Fõgimnázium, amikor felavathattuk nagynevû püspökeink mellszobrait (Gr. Majláth Gusztáv Károly, Márton Áron), és elkezdõdhetett hivatalosan a vallásoktatás, újraszenteltük a díszteremmé degradált régi kápolnát, saját repertoárját énekelhette karmesterének (Köllõ Ferenc) vezetésével a leánykórus (Csíksomlyó, Máriaradna, Lenti, Pécs, Lendva, Kecskemét, Gyula). Emlékidézõ ballagásom egyben búcsúzás is. Végigjárom egymagam a folyosókat, benézek egy pillanatra a szívemhez oly közelálló biológiai szakterembe, a kápolna-díszterembe, tisztelgek - mint oly sokszor - márványtáblás elõdeim elõtt. Érzem, hogy a tanári szoba (röviden: tanári) felé a folyosók falain függõ tablókról tanítványaim tekintete kísér. Képzeletbeli sorfalat alkot-
6
nak a magányos ballagónak. Nem könnyezek, nem mosolygok, elégedetlen, bánkódó sem vagyok. Ez a dolgok rendje: a kapun, melyen szorongva beléptél, most hasonlóan, nem köznapi szívdobogással lépsz ki. Így, ilyen gondolatokkal érkezem a tanáriba – de már nem ülök le. Végigsimítom kezemmel régi helyem elõtt az asztalt, még egyszer benézek egykori szekrényembe, bezárom ajtaját, s a kulcsot a megbeszélt helyre teszem, oda, arra a helyre, amelyben utódommal, új tulajdonosával megegyeztük. Úgy távozom, ahogy jöttem – észrevétlenül, feltûnés nélkül. Itt hagyom közel négy évtized tenniakarását, küzdelmeit, családtagjaimat, akik munkatársaim voltak, most utódaimmá is lettek. Itt hagyom jókívánságaimat: VIVAT ACADEMIA! VIVANT PROFESSORES! És Istenhez küldött fohászomat, miszerint Szentfelsége számos évtizeden át segítse ezt a hajlékot a megmaradásban, szent és nemes küldetésének folyamatos teljesítésében. Borsodi László ny. érdemes tanár
ELHUNYT TANÁRAINK Labancz Attila A tavalyi nyugdíjas találkozón még jelen volt, s utána több ízben kifejezte elégedettségét, hogy ha legalább egy napra is együtt lehetett volt tanártársaival, a tantestület jelenlegi tagjaival. Azóta immár emlék marad Labancz Attila is, azoknak az emlékezetében él tovább, akik ismerték, akiket tanított. A Háromszék megyei Maksán született tanító családban 1925-ben, de családja nemsokára Marosvásárhelyre költözött. Attila itt végezte tanulmányait, a középiskolát a híres Bolyai Farkas Gimnáziumban, amire mindig nagyon büszke volt. 1952-ben a kolozsvári Bolyai Egyetemen biológia tanári szakképesítést szerzett, de utólag átképezte magát arra tantárgyra, a kémiára, amely szívéhez mindig a legközelebb volt, nyugdíjazásáig ezt a tantárgyat tanította. Tanári pályáját a hajdani tanítóképzõben kezdte, és 1956-ban került iskolánkba, ahol nyugdíjazásáig tanított. Lelkiismeretes tanár volt, munkahelyén nagyon pontos. Tanártársai tisztelték, véleményét mindig figyelemre méltatták. Magánéletében sok megpróbáltatás érte, feleségét, majd kislányát korán elveszítette. A sors csapásait nagy méltósággal viselte. 2001 novemberében hunyt el, a Szentlélek utcai temetõben helyeztük örök nyugalomra, a református egyház szertartása szerint.
7
Gál Judit Iskolánk egykori kémia szakos tanárnõje 2001. december 7-én hosszas szenvedés után hunyt el. 1933-ban született Csíksomlyón, tanító családban. A csíkszeredai gimnázium volt tanítványa (1952-ben érettségizett) a kolozsvári Bolyai egyetemen szerzett tanári biológiakémia szakos tanári oklevelet, kezdetben Gyergyószentmiklóson tanított, ahonnan 1964-ben hazatérve a mai Márton Áron Gimnázium elõdjében, a volt csíkszeredai vegyes középiskolában nyert kémia tanári beosztást. Bár egész életében nagy megpróbáltatásokat kellett eltûrnie, munkáját nagy szorgalommal és türelemmel végezte, annak ellenére, hogy testi fogyatékossága nagyban akadályozta a nevelõ munka teljeskörû ellátásában. Diákjai tisztelték, kollégái körében rokonszenvnek örvendett. Földi maradványait a régi tantestület tagjainak és volt diákjainak jelenlétében december 10én helyeztük örök nyugalomra a csíkpálfavi temetõben. Kozán Piroska Életének 93. évében hunyt el 2001. december 12én. Szászrégenben született 1909-ben, gyergyói székely családban. Családja rokonságban volt a híres feltaláló Puskás Tivadarral. A kolozsvári egyetemen szerzett magyar-német szakos tanári minõsítést még a két világháború közötti idõszakban. Kezdetben a csíkszeredai tanítóképzõben tanított, majd 1951-ben került át a mi iskolánkba. Német nyelvet tanított itt nagy kitartással és türelemmel. “Piri néni” szorgalmas és lelkiismeretes tanárnõ volt, de abban az idõben kellett idegen nyelvet tanítania, amikor a hatalmasságok részérõl a világnyelveket idegenekként kezelték, s a diákság sem látta a nyelvtanulás fontosságát. Temetése december 14-én, a csíkszeredai Szentlélek utcai temetõben volt. Egykori kollégái és tanítványai kísérték el utolsó útjára. Gál Irén 2002. április 4-én, életének 87. évében türelemmel viselt betegség után elhunyt Irénke néni, iskolánk volt titkárnõje. Április 7-én helyeztük örök nyugalomra a csíktaplocai családi háztól a helyi temetõbe. Irénke néni azon titkárnõk közé tartozott, aki tudta, hogy munkája igen fontos láncszem az iskolai élet jó mûködésében, ezért feladatát pontosan, türelmesen végezte. A diákok bizalommal fordultak hozzá, Irénke néni pedig ügyes-bajos dolgaikat mindig nagy körültekintéssel intézte, a tantestület tagjaival is igen jó kapcsolatot sikerült kiépítenie.
8
Halottaink szaporodnak. Négy olyan kollégáról kellett itt megemlékeznem, akik az elmúlt iskolai évben hagytak itt örökre. Nekünk már csak az emlékezés és a tiszteletadás a feladatunk. Isten nyugtassa őket! Requiescant in pace! Miklós József
EGY BARÁTSÁG ELSŐ TÍZ ÉVE A testvériskola hivatalos neve: Hunfalvy János Külkereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola, Budapest, Ponty utca 3 szám Névadója: Hunfalvy János /1820-1888/ földrajztudós, egyetemi tanár. Részt vett a szabadságharcban, utána börtönbüntetést szenvedett. 1870-től az újonnan létesített földrajzi tanszék első tanára. 1872-ben a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója és haláláig elnöke. Az évkönyvszerkesztõk örök dilemmája: nincs mivel megtölteni a már hagyományossá vált 100-110 oldalt. Aztán egy-két nappal a végsõ, legeslegutolsó határidõ elõtt mindenki benyújtja a régóta ígért-kért anyagot, sokkal nagyobb terjedelemben, mint azt az évkönyv elbírná. És az utolsó pillanatok kapkodásában nem csoda, ha egy-egy “fontos” anyag kimarad. Mindezt azért írtam le, mert csakis ilyen kapkodás, idõhiány magyarázhatja, hogy az utóbbi tíz év évkönyveinek nem mindenikébe került beszámoló a Hunfalvy János-Márton Áron kapcsolatról. Pedig alighanem az elmúlt évtizednek leggazdagítóbb és legélõbb kapcsolata ez. Hogyan is kezdõdött? – A 90-es évek elején több magyarországi iskola kereste a csíkszeredai gimnáziummal való kapcsolatteremtés lehetõségét. A társkeresésben nyilván szerepet játszottak a személyes kapcsolatok. A Hunfalvy esetében az a tény, hogy a budapesti iskola köztiszteletben álló tanára, Veres Péter a Márton Áron gimnázium hûséges véndiákja. A barátság útján az elsõ lépés alighanem az Õ érdeme. A vezetõség elsõ látogatása után született meg az ötlet, az igény: a kapcsolatba életet lehelni, diák-diák kapcsolattá varázsolni azt. A hunfalvys megkeresés után a Márton Áron Gimnázium akkori vezetõsége két kilencedikes osztályfõnököt, Kovács Katalint /IX. F/ és Kristó Borókát /IX. E/ kérte fel a kapcsolatteremtésre. A testvér-iskolában Kovács Tiborné, magyar-történelem szakos kolleganõ vállalta, hogy irodalmi színpados tanítványaival elindítja a barátkozást. Hosszas levélváltás és szervezés után 1993 áprilisában került sor a személyes találkozásra. Éhesen, fáradtan megérkezett egy busznyi csíkszeredai diák, és az õket váró szendvicsek, üdítõk, narancs elfogyasztása közben máris, elsõ látásra kapcsolatok kötõdtek. A hihetetlenül gazdag hét nap alatt a továbbgondolásra is lehetõség nyílt. A vendéglátók és vendégek abban egyetértettek, hogy a kapcsolat életben tartá-
9
sához szükség van a viszonylag gyakori találkozásra. Így a hunfalvysok 1993 szeptemberében viszonozták a látogatást. És sok pesti diák számára ekkor nyertek értelmet olyan földrajzi nevek, mint Kalotaszeg, Szent Anna-tó, Büdös-barlang, Gyilkos tó és Békás-szoros vagy éppen Székelyföld. Sikerült megfertõzni õket, mint ahogy õk is megfertõztek minket. Ezért folytatódott ez a kapcsolat. Minden tanévben sor került két találkozásra, Budapesten illetve Csíkszeredában. A hunfalvysok mindig zavarbaejtõen felpakolva érkeztek: tankönyveket, szöveggyûjteményeket, cd-ket, videofilmeket, az iskolai könyvtárat gazdagító könyveket /Matura-sorozat/ gyûjtöttek össze és hoztak el nekünk, mindig hangsúlyozva ezzel azt, hogy nemcsak két busznyi diák kapcsolatában, hanem két magyar tanintézet hosszútávú kapcsolatában gondolkodnak. A kapcsolat tíz éve él. És bár csak 1-2 osztály, 40-45 diák kapcsolódhatott be közvetlenül, mások is – akár semmit sem tudva errõl a barátságról – élvezhették ennek gyümölcsét. A vetélkedõkre készülõ csíkszeredai csoportok kikölcsönözhették a testvériskola könyvtárából a szükséges bibliográfiát. Sok csíkszeredai család kárpótlási ügyének intézésében a kapcsolat révén megismert család segített. Családi-emberi kapcsolatok születtek, amik ma is tartanak. Egy középiskola életében négy évenként mindig változás következik. Kiballag egy generáció, és új évfolyam veszi át a helyét. Éppen ezért a szervezés egyik alapelve az volt, hogy ne legyen ez a kapcsolat kirekesztõ: minden alkalommal jelentek meg új arcok, a diákok, de a kísérõ tanárok között is. Aztán sor került az elsõ felnõtt-találkozásra is. Egyszer iskolánk tanárai látogattak el a Hunfalvyba, egyszer pedig az ottani tantestület tagjait láttuk vendégül. Így sikerült megvalósítani az elsõ találkozások alkalmával megfogalmazott szándékot: legyen ez a kapcsolat valóban nyitott, minél több diák és tanár élvezhesse ennek szellemi-lelki hatását. Mint minden jól mûködõ programnak, az évek során ennek a barátságnak is kialakultak bizonyos ismétlõdõ mozzanatai. Így a pesti barátok legszívesebben a pünkösdi búcsú táján jönnek, mi viszont olyankor megyünk, amikor színházi elõadást is megnézhetünk és bepillanthatunk az iskola mindennapjaiba is. A legélõbb és leggazdagítóbb kapcsolatnak minõsítettem ezt a barátságot. Nemcsak nyitottsága miatt. Nemcsak azért, mert mindkét fél a magyar kultúrának egy olyan szegmensével ismerkedett meg, amelyet a rokoni látogatások során talán nem tapasztalnak meg. Úgy érzem, a siker és a “hosszú élet” egyik kulcsa az volt, hogy a diákok mindig családoknál laktak. Így egyszerre ismerkedtek az itteni-ottani családok mindennapjaival és az ünnepekkel /kirándulás, színházi est, iskolai rendezvények/. A másik kulcs: KZS, a Hunfalvy lelkes tanára, aki – akár vendéglátásra, akár vendégeskedésre készülnek – szervez, tervez, könyveket gyûjtet, levelezik, és közben jó érzékkel fiatalabb kollegáit is bekapcsolja az ismerkedésbe.
10
Köszönet illeti a két iskola vezetõit, akik mindig támogatták ezt a kapcsolatot, és anyagi lehetõségeik függvényében segítették is azt. Mire való egy ilyen távoli kapcsolat? Azon túl, hogy a hosszú utazás összerázza –képletesen is – a résztvevõket, lehetõséget nyújt arra, hogy egy hozzánk lelkileg, szellemileg közelálló, és mégis távoli valóságot megismerjünk. A kapcsolatteremtõ elsõ generáció egyik tagja így fogalmazta meg a legfontosabb tanulságot: Most már tudom, hogy ott sincs kolbászból a kerítés, és nem vágyom arra az életformára. Ha innen nézzük, nagyon mély, az ember sorsát, sorsalakítását meghatározó tanulság ez. A tíz éves kapcsolat egyik elsõ résztvevõjeként azt kívánom, hogy egy évtized múlva is legyen mire emlékezni a Hunfalvy János – Márton Áron kapcsolat révén. Kristó Boróka
MINDENNAPI TÖRTÉNELMÜNK Részlet iskolánk egykori történelemtanárának azonos című kiadásra előkészített kötetéből
Ilyenkor, tavaszi barangolásaim idején nagyapámhoz fûzõdõ emlékek kísértenek. Nagyapám a századfordulón, az 1900-as évek elején erdõ- és vadõri szolgálatot teljesített a Csíki-havasokban, Gyimesen. Ma azt mondanánk, hogy miljő, vagyis környezetvédõ volt. De õ nem egyszerû állami alkalmazott volt, hanem – igaz, hogy ez ma már a divatból kiment – hivatásos természetvédõ. Rendkívüli módon szerette a természetet, a hegyeket, völgyeket, erdõségeket, a téli hóviharokat, a nyári égiháborúkat, a gyorsfolyású csobogó patakokat pirospettyes pisztrángjaival, a virágos havasi kaszálókat, a korareggeli harmatos, illatos tisztásokat, az izgalmas látványt nyújtó vadakat, amelyeknek téli etetésérõl is maga gondoskodott. Májusban már elérkezettnek látta az idõt, hogy éjszakára, pihenésre a családi ház meleg szobájából kiköltözzön a friss, tavaszi illatokkal tele szénatartó padlásra. Ilyenkor engem is magával vitt, és májustól szeptemberig, a hóharmat lehullásáig éjszakánként itt tanyáztunk. Esténként itt hallgattam a természet titkairól szóló csodálatos elbeszéléseit és sûrû kérdezõsködéseimre adott feleleteit. Aztán, amikor már elálmosodtunk, felült illatos szénába vetett ágyunkba és félhangosan, hosszasan imádkozni kezdett. Az imádkozás pedig állott a Hiszekegybõl, Miatyánkból és Üdvözlégybõl. Ez az imádkozás nekem mindig nagyon hosszadalmasnak tûnt, és türelmetlenül kérdeztem, miért imádkozik olyan sokat? A felelet pedig mindig ugyanaz volt: arra kérem az Istent, hogy többé sose legyen háború, az Isten mentsen meg téged a háború borzalmaitól! Májusban már a Keleti-Kárpátokról is elmegy a hó. Ettõl kezdve nagyapám elmaradhatatlan kísérõje lettem a legelõ tisztításoknál, kertek javítá-
11
sánál, határok felülvizsgálásánál, tavaszi munkálatoknál, vetésnél, krumpli ültetésnél. Munka közben meg-megpihent, maga mellé ültetett és tõmondatos bölcsességeket mondott, olyanokat, amelyeket az iskolában nem tanítottak: - figyeld meg az ébredõ természetet: füveket, virágokat, fákat, bogarakat, állatokat, tavaszi szeleket és vizeket. Ezek éppen úgy élnek, mozognak, mint mi. Ugyanolyan anyagból vannak, mint mi. Ezért te sose bántsd õket, hanem védjed, vigyázz rájuk. - ha a tavasz eljön, reggel korán nyitsd ki az ablakodat, és hallgasd meg a fenyõrigó énekét. Aztán kint az udvaron vetkezz le, és friss vízben derékig mosakodj meg, engedd, hogy a friss levegõ járja át a bõrödet. Edzett leszel, és sose fogsz meghûlni. - kaszáláskor gyûjtsél télire virágokat: egy-egy csokor orbáncfüvet, ezerjófüvet, zsályát, cickafarkat, katángot, kakukkfüvet. Télen fõzzél belõlük teát, és egy-egy csészével igyál meg belõle. - amikor a száraz szénát rakják el a csûrbe, és a szénapadlásra kihull a muhar, szedj össze belõle egy zsákocskával és tegyél belõle a fürdõvizedbe. Bõröd illatos lesz, és a hideget, a reumát kiszedi a csontjaidból. - téli csendben, amikor már vastag hótakaró fedi a határt, és a fák ágai roskadoznak a hótól, menj ki az erdõ tövébe, húzódj meg egy fa alá, nézzed a pilinkézõ havazást, hallgasd a csendet, hunyd be a szemedet és beszélgessél Istennel: mondj el csendesen egy Miatyánkot. Lelked megnyugszik és megtelsz erõvel. Ilyenekre és ehhez hasonló dolgokra oktatgatott, amelyeket megőriztem magamnak. És ha akkor nem is értettem mindeniket, később nagy hasznomra váltak. Szenvedélyes természetszeretetét örököltem én is, amelynek hasznát vettem életem jajkeserves, nehéz terhekkel nyomasztott szakaszaiban. Ilyenkor mindig a hatalmas természethez fordultam segítségért, megnyugvásért, és ez a csodálatos természet nem is volt soha hûtlen hozzám, mindig bõkezûen osztogatta újabb és újabb, erõt adó áldásait. 1940 szeptemberében Csík megyébe is megérkeztek a magyar honvédek, akiket a lakósság kimondhatatlan lelkesedéssel fogadott, virágokkal, díszkapukkal és a díszkapukon eme felírással: Erdély visszatért! Csík közönsége kocsival, lóháton vagy éppenséggel katonai jármûvekre kapaszkodva az ezeréves határig kísérte a honvédeket. Ekkor kerültek elõ a huszonkét év alatt féltve rejtegetett nemzeti színû zászlócskák, lobogók és egyéb tiltott dolgok. Engem leginkább az lepett meg, hogy azon a napon, amikor a honvédek bevonultak, nagyapám ünneplõbe öltözött, és az ünneplõ, háziszõttesbõl készült ruhája, melle tele volt szebbnél-szebben csillogó-villogó, arany és ezüst színekben játszó kitüntetésekkel, érmekkel: nagyezüst, kisezüst, bronz vitézségi érmek, Károly-csapatkereszt, frontharcos emlékérem, osztrák és bolgár emlékérem, elsõ világháborús emlékérem -, amelyekrõl eddig soha egy szó
12
sem esett azokon az emlékezetes nyári estéken, amikor a ritka madaraknak fészket csináló természetvédõ ember unokáját a természet tiszteletére oktatgatta. Ettõl kezdve a nyári, kintvaló éjszakai hálások kiapadhatatlan beszédtémái ezek a kitüntetések lettek. Miért, mikor, hol kapta ezt meg azt a kitüntetést? Miért vérfoltos a kitüntetés szalagja? Kivel, hol és hogyan harcolt? Puskával lõttek az ellenségre vagy szuronyrohamra mentek? És egyáltalán, az õzek, mókusok, szarvasok, fakopácsok védelmezõje hogyan és miért ölhetett embert? Akkor tudtam meg, hogy amikor 1914-ben a háború kitört, az akkor huszonnyolc éves nagyapámat, a 82-es székely gyalogezred szakaszvezetõjét a galíciai frontra vezényelték. Fiatal, gyönyörû szép, szõke, kékszemû feleségét egyetlen kisfiával otthon kellett hagynia és a frontra indulnia. A galíciai harctéren fejlövést kapott. A golyó fejen találta, elõl, a szemfogát kiütötte és a nyúltagyától három milliméterre távozott. Átszakította a karjához vezetõ inakat, karja megbénult, jobb karja mozgásképtelenné vált, és mint 75 %-os hadirokkantat szerelték le. Ha keresztet akart vetni, a bal kezével kellett a jobb karját felemelnie. A kitüntetések szalagjain lévõ pecsétek pedig saját vérétõl keletkeztek, attól a vértõl, amely a hazáért omlott ki. Hosszú estéken át mesélte nekem ezeket a dolgokat, és aztán, mint mindig, imába fogott, hogy ne legyen többé háború. Bár 75 %-os hadirokkant volt, 1918 és 1940 között és 1944 után a román államtól egy vörös petákot sem kapott, hiába érvelt, hogy 1916ig az Osztrák-Magyar Monarchia és Románia között nem volt hadiállapot, és õ 1916 elõtt, az orosz fronton sebesült meg, nem harcolt a románok ellen. /Anyai nagyapám Doberdónál lelte halálát./ A Visszatérés emlékének megörökítésére a község Országzászlót vett, hogy azt a templom elõtti dombon épített talapzaton elhelyezett zászlótartóra nagy ünnepek alkalmakor felhúzhassák. A zászlóavatás ceremóniájakor a még élõ, fronton meg nem halt elsõ világháborús veteránokat összegyûjtötték, katonásan felsorakoztatták, és a felszentelt Országzászló elõtt felvonultatták. Nagyapám a legelsõ sorban menetelt, mint tartalékos szakaszvezetõ. Énekelték: Ellőtték a jobb karomat, folyik a piros vérem, Nincsen nékem szép szeretőm, ki bekösse nékem. Gyere kisangyalom, kösd be sebeimet, Gyógyísd meg a bánatos szívemet. Mi, nagyanyámmal, az összegyûlt tömegbõl néztük a felvonuló egykori frontharcosokat. És akkor láttam, hogy szép, szõke nagyanyám szemébõl két hatalmas könnycsepp kibuggyant. Mert szerelmetes férjének valóban ellõtték a jobb karját, és õ nem tudta kérését teljesíteni, sebeit bekötözni, csak a székesfehérvári katonakórházban látogathatta meg. Egy májusi napon, amikor már a csíkszeredai Római Katolikus Fõgimnázium diákja voltam, a tanítás ideje alatt szokatlanul ritka dolog történt: az osztályból kihívattak. A szokatlanságot az okozta, hogy az iskolai fegyelem
13
szigorúan tiltotta, hogy bárkit is, tanulót vagy tanárt a tanítási óra idején a tanterembõl kihívassanak. De engem most kihívattak, és közölték velem, hogy az Ipartestület Székházába kell mennem, ahol egy bensõséges ünnepségen kell résztvennem. Nagy meglepetésemre tanáraim közül is többen ott voltak: Albert Vilmos, Antal Áron, Borcsa Gergely, Borszéki /Buszek/ Gyula. Tanáraimmal együtt vették fel nagyapámat is a Vitézi Rendbe. Vitézzé avatták, és feljogosították a vitézi cím használatára. Anyagilag is jutalmazni akarták az elsõ világháborúban tanúsított hõsiességéért és azért, hogy jobb karját feláldozta a hazának. Bácskában vitézi telket, öt hold szántót és családi lakóházat ajánlottak fel neki, ingyen, ha családjával hajlandó lenne oda áttelepedni. Nagyapám nem fogadta el a kitüntetés-számba menõ nemes ajánlatot, nem tudván a Csíki-havasok rejtelmes, vadregényes tájaitól megválni, és a bácskai fehér búzakenyér helyett továbbra is a szülõföld barna, csíki rozskenyerét választotta. Új háború tört ki, az oroszok elérték az ezeréves határt. Egyik nagybátyám, mint székely határõr katona, 1944 szeptemberében a Szellõ-tetõn, az oroszokkal vívott közelharcban veszítette életét. Telt-múlt az idõ, elkerültem a szülõi háztól, és már csak a szûkre szabott vakációk idején látogathattam haza. Amikor hazaérkeztem, és szüleimet köszöntöttem, azonnal utána érdeklõdtem, hozzá szaladtam, õt akartam látni. Tanulmányaim elvégzése után találkozásaink méginkább megritkultak, majd szülõföldemtõl is egészen messzi sodort a sors. Az idõ felette is eljárt, és a lövészbojtos vitéz harcos, egykori szakaszvezetõ már idõs, megrokkant emberré vált. Ott üldögélt egymagában, szótlanul, csendben szobája egyik ablakánál. Az ablak virágos hegyoldalra nyílott. A vadvirágos hegyoldal tetején komor, sötétzöld fenyõk nyújtották fejüket a kék égen játszadozó hófehér felhõgomolyagok felé. - Hogy van nagyapó? – kérdeztem. - Már gyengén, fiam – szólalt meg fátyolos hangján. Amikor megsebesültem, és fejlövéssel a székesfehérvári kórházba szállítottak, az orvosok azt mondták, hogy a szervezetem olyan erõs, mint a vas. De amikor megöregszem, a fejlövés miatt nagyon erõs fejfájásaim és szédüléseim lesznek. Egyensúlyzavarok miatt el is eshetem. Ezek a jóslatok most be is következtek. Kínoz a fejfájás, és pálcával is alig tudok egyet-kettõt lépegetni… volt, amikor el is estem… Elõtte egy régi, megsárgult, nagybetûs imakönyv feküdt, mellette egy papír és egy ceruzacsonk. - Látod, imádkozom érted. Minden nap elmondok érted tíz Miatyánkot. Minden Miatyánk után húzok erre a papírra egy vonást, hogy tudjam, megvan-e mind a tíz. Imádkozom, hogy ne legyen háború. Könnyes lett a szemem. Megcsókoltam a homlokát. Nemsokára, egy télvégi napon, március 4-én kivittük a temetõbe. Óriási nagy hó és hideg volt Gyimesen, a hó csikorgott a halottat kísérõk lába alatt.
14
Az erõs napfényben milliárd kristálycsillag díszítette a fehér hólepelt. Megrendülve, sokáig állottam a sírja mellett. Már senki sem volt körülöttem. Nem akartam távozni. Nagybátyám vezetett el a sírtól, ültetett fel szánjára és vitt haza. Erre a napra emlékezve még ma is elérzékenyülök, és arra gondolok, talán sose leszek képes, hogy valamelyik nap tíz miatyánkos vonalt húzzak az elõttem fekvõ papírlapocskára. Nagyapám nagyon szép helyen nyugszik. Elõtte a Báthori Endre bíboros és erdélyi fejedelem meggyilkolásáról elhíresült Naskalat hegyének Erõsnek nevezett oldala és az Antalok-pataka fekszik, tõle jobbra a gyönyörû, vadvirágos havasi kaszálókkal borított Sie és Orogyik hegye. Balkeze felõl Sötétpatakot, Kotvász-tetõt és a Nyírest láthatja. Feje felett, keleten pedig Hegyeshavas 1514 méter magas fenyõvel borított csúcsa õrködik örök álma felett. Antal Imre
KOSSUTH SZÉKELYPOLITIKÁJA AZ 1848-49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC IDEJÉN A Székelyföld és a székelyek 1848-49-es szerepvállalásáról a magyar történetírásban sok mû született, ez viszont nem jelenti azt, hogy nincsenek vitatott vagy kevésbé feltárt események. Egyike a nem teljesen tisztázott kérdéseknek Kossuth Lajos és a székelység kapcsolatai a forradalom és a szabadságharc idején. A forradalom kitörésekor elfogadott program “Mit kíván a magyar nemzet”, majd a késõbbi kolozsvári program tételei nem tértek ki részletesen a székelyföldi megoldatlan kérdések tisztázására. Nagyon nehéz volt a Székelyföld, vagy akár a szász vidék gondjaira, problémáira mindenki - vagy akár a többség által - elfogadható megoldásokat találni, így nem sikerült ezeknek a vidékeknek és népeinek gondjait az általános, törvényes kérdések közé beilleszteni. Ennek oka a gondok sokkal összetettebb formában való jelentkezése. A székely társadalom szerkezete nagyon bonyolult volt, egyrészt továbbéltek a régi rendi jegyek (primorok, lófõk, közkatonák), ugyanakkor a XVI. századtól jelentkezõ feudalizálódással grófok, bárók és jobbágyok is megjelentek. Külön problémát jelentett a madéfalvi veszedelem után Csík- és Háromszéken a székely határõrség kérdése, amelynek számukra kedvezõ megoldását szerették volna a székelyek. Ugyanakkor a jobbágyfelszabadítás mindvégig egyike maradt a megoldatlan kérdéseknek. Nagyon zavaros volt a mindenkori hatalom kérdése is, a székelyeknek hármas vezetésre kellett figyelni: a nagyszebeni osztrák katonai fõparancsnokságra (General Commando), a kolozsvári Guberniumra és a magyar kormányra. Ezek a több oldalról érkezõ kényszerek, igények, felkérések és elvárások óriási zûrzavart okoztak, a székelyek bizonytalanok, döntés-
15
képtelenek voltak, fõként a forradalom idejében. A székelység gyûléseinek, követeinek fellépése sem volt egységes, voltak akik a múltba tekintettek, tehát a régi rendi társadalmat és a régi szabadságjogokat szerették volna teljesen visszaállítani, a jövõbe tekintõk pedig jobbágyfelszabadítást, nemesi kiváltságok eltörlését illetve a polgári szabadságjogok törvényesítését szerették volna. A sokféle kérés, probléma megoldását várták az erdélyi országgyûléstõl és a magyar kormánytól. A magyar politikai elit általában egy kissé mitikus, idilli képet alakított ki a székelységrõl. Kossuth és társai szemében a székelység egy egységes, szabad, fejlett nemzettudattal rendelkezõ homogén társadalmat jelentett. A magyar kormányt és elsõ sorban Kossuth Lajost, mint az Országos Honvédelmi Bizottság elnökét, leginkább a székelyek katonai ereje érdekelte, tehát a székelyeket fel kell használni a forradalom vívmányainak megvédésére. Ezért írta 48-ban: “Igen, a székelyek karja és melle az Oriens felõl Magyarországra nézve erõs oltalom. Kossuth és hívei az országgyûléstõl várták a problémák törvényes megoldását. A Kolozsváron 1848 május 29-tõl június 18-ig ülésezõ utolsó rendi országgyûlés, habár rengeteg kulcsfontosságú ügyben döntött unió, jobbágyfelszabadítás, közös teherviselés, stb –, képtelen volt a Székelyföld sajátosságait jogi úton rendezni. A székely jobbágyoknak csak 10%-át érintették az itt hozott törvények, és a határõrség eltörlése sem történt meg. A sajátos problémáinak nyitva hagyása két pártra osztotta a székelyeket: Kossuth hívei, a radikálisok Berzenczey László kormánybiztos köré tömörültek, a mérsékeltek pedig B. Vay Miklóst, Batthányi emberét támogatták. A radikálisok Kossuth iránti bizalmát ecseteli egy korabeli háromszéki pap levele is: “Ön iránt a nép a legnagyobb tûzzel és hévvel ragaszkodva a márciusi napok óta … többször hallottam, hogy a nép nevében megmondta … nem félünk mü, míg az Isten Kossuthot, az új magyar királyt élteti.” A mérsékeltek Berzenczey és Kossuth diktatúrájától tartottak, és a társadalmi és nemzetiségi konfliktusokat - mind a Habsburgokkal, mind a nemzetiségekkel - békés úton szerették volna megoldani. Szeptembertõl - a forradalom ellenfeleinek az addigi vívmányok elleni fellépése miatt - a székelység egyértelmûen radikalizálódik: a Kossuth-párt híveit szaporítja. Ahogy Jakab Elek kortárs szemmel látta: “A magyarság megtámadása mély és õszinte szolidaritás érzését váltotta ki a székelységbõl.” Az agyagfalvi Székely Nemzetgyûlésrõl Kossuth valószínûleg csak kezdete után értesült, pedig Berzenczey László õt szerette volna elnökként ott látni. A székelység megszüntette a feudális rendeket, elismerte a jobbágyfelszabadításról szóló törvényt, és kimondta leszakadását a General Commandotól. Valószínû, hogy Berzenczey László intézkedései megegyeztek Kossuth székely politikájával. Ezt a feltevést látszik igazolni az a tény, októberben Kossuth is hasonló határozatot hoz: átalakítani a határõrséget és felfegyverezni azt.
16
CSATKA, A BÚCSÚHELY
Orbán Zsolt
A Bakonyalja egyik szelíd domboktól közrezárt völgyében lapul meg a Komárom-Esztergom megyéhez tartozó Csatka nevû falu. Bizonyára az olvasónak nem mond sokat e kis magyar falu neve, úgy ahogy nekem sem jelentett sokat, mindaddig, amíg el nem jutottam oda. Vendéglátóm, Mrázik Tibor, a kisbéri Táncsics Mihály Gimnázium angolszakos tanára jóvoltából aztán egy olyan települést ismertem meg, amely nagyobb népszerûségnek is örvendhetne. Csatka a maga 200 körüli lakosával ma egy lehangoló képet nyújtó, kihalófélben lévõ falu. A fõutcán végigsétálva egyre-másra lakatlan, omladozó házakra bukkan az ember. Iskola nincs, óvoda sincs, a néhány iskolaköteles gyermek a szomszédos Ácsteszérre jár át. A falunak papja sincs, az ácsteszéri lelkész szolgál be, aki még két másik települést is ellát. Minden negyedik vasárnap a falu mise nélkül marad, mert a tisztelendõnek egy nap csak három misét szabad tartania. Komor, mondhatni sivár falukép fogadja az idelátogatót, mintha emberek nem is laknának benne. Pedig utcái aszfaltozottak, a lakott házak nagyon takarosak, sok a virág, s éppen virágba borult gyümölcsfa. A magyarországi választások kapcsán elhangzó szólamok csengenek vissza a fülembe: minden erõvel a vidékfejlesztésen kell munkálkodni, mert a magyar falu nagy bajban van – hangzott el jobbról is, balról is. Ennek igazáról én magam is meggyõzõdtem. Még az sem jelenthetett vigaszt, hogy Csatkán is megjelent az “idegen elem”. A fõutca egyik házát német állampolgár vásárolta meg és csinosította ki, a falutól nem messze lévõ Koromla pusztát egy holland hölgy, Csatárpusztát pedig egy svájci úriember vásárolta meg. A két utóbbi ugyan magyar származású, tehát tulajdonképpen hazaköltöztek, de a falunak nem sok haszna van ebbõl. Vérebekkel vették körbe magukat és a svájci, a hajdani csatári puszta temetõjét is magánterületként kezelik, még Halottak napján sem engedik be a hozzátartozókat. Sorompóval zárta el az odavezetõ utat, házukat pedig dühös kutyákkal õriztetik. Pedig valamikor szebb napokat is megélt Csatka. Mondják, hogy a középkorban mezõváros volt. Ennek bizonysága egy nagyméretû gótikus templom, amely a pálosoké volt. Ez a magyar alapítású rend kolostort is építtetett, de ennek ma már semmilyen nyoma nem látható. Ha nem számítjuk azt, hogy idõnként csatornaásás vagy más földmunkák közben faragott kövek kerülnek elõ a földbõl. Ilyeneket látni a volt iskolaépület sarkánál és a templom bejáratánál. A mezõvárosi virágzásnak a török hódoltság vetett véget, s az elpusztult falu kábulatából mindmáig nem tudott magához térni. Pedig hol vannak már a törökök? De… hol vannak a magyarok? Amikor vendéglátóim megtudják, hogy Csíkszeredából jöttem, a Csík nevet azonnal Csíksomlyóval társítják. Meg is kérdezik, hogy messze van-e az én városomtól a híres-neves búcsújáróhely. A megfelelõ felvilágosítás után
17
máris tolulnak elõ a helyi sajátosságok. Miközben én a csíksomlyói búcsú nagyságát, egyedi volú nagyságát, egyedi voli, házigazdám a csatkai Szentkútról kezd beszélni, nyomatékosítva, hogy nem is akármilyen zarándokhely ez, az egész Dunántúlon közismert, vonzereje pedig még messzibbre kisugárzik. Közlik, hogy remetéje is van a csatkai máriás helynek, aki hajlott kora miatt jelenleg már nem lakik fent a szent helyen, leköltözött a falu üresen maradt plébániájába. József testvért hamarosan alkalmam adódik személyesen is megismerni, mert a templomszolgai teendõket is õ látja el, és éppen amikor a templomba betoppanok, az oltárokon elhelyezett virágokat frissítette fel és port törült. Bõbeszédû ember ez a József testvér, néhány kérdés és válasz után bizalmába fogad. Fájós lábára hivatkozik, elnehezült mozgásképességére, rámutatva, hogy emiatt mostanában már nem tudja elvégezni azokat a teendõket, amelyek ráhárulnának. A Szentkútnál sem maradhatott tovább, mert a remetelakhoz vezetõ magas lépcsõsort már képtelen volt naponta többször megmászni S azonkívül félt a betörõktõl is. Fáj is a szíve az otthagyott kincsekért, szüntelenül aggódik a szenthely biztonsága miatt, félti az útonállóktól, a tudatlan rongálóktól. Arra még szívesen vállalkozik, hogy felkalauzoljon a Mária zarándokhelyre. Csatka fölött, egy enyhe hajlású hegy (nálunk domb lenne) tetején, egy katlan féleségben húzódik meg ez a ritka szépségû kegyhely. A hagyomány szerint egy bizonyos ácsi születésû Csöbönyei Józsefnek, aki a friss vizû forrás melletti barlangban ütötte fel tanyáját, 1862-ben megjelent Gábriel arkangyal, és hírül adta, hogy másnap megjelenik a Boldogságos Szûz és megmutatja a kút mellett felépítendõ kápolna helyét. Erre a hírre a falu apraja-nagyja a kijelelölt napon felment a hegyre és ott várta a jelenést. Mialatt a tömeg szenténekek és imák közben figyelte a fejleményeket, az ácsi zarándok, feltartott kezekkel, elindult a kút mellõl és onnan nem messzire földre borulva feltekintett az égre. Három alak jelent meg elõtte, a középsõ fején sárgás korona volt. Egy határozott pontra mutatott, ahonnan vékony füst kezdett az ég felé felszállni, jelezve, hogy itt van a leendõ kápolna helye. A falu plébánosa még abban az évben kérte az egyházi fõhatóságtól, hogy engedélyezze a kápolna építését, és kérése hamarosan eredményre vezetett. Az új szentház már 1864-ben készen volt, szeptember 8-án a Szeplõtelen Fogantatás tiszteletére fel is szentelték. Ma ezt a kápolnát lehet látni a Szentkút fölötti magaslaton, átépítve és több oldalkápolnával megtoldva. A kápolnába lépve, szemben találjuk az oltárt: alsó része kõ, felsõ része fa. Tabernákulumán két angyalszobor között csontszínû feszület áll. Az oltár mögött, falhoz támasztva magas, faragott keret látható, csúcsán az Atyaisten szobrával. A keret felsõ részében áll a Boldogságos Szûzanyának egyszerû kegyszobra két angyal között. A fején korona van és az év meghatározott napjain változatos ruhákba öltöztetik. Az oltár feletti boltozaton a festmény a szentkútnál történt csodás gyógyulásokat ábrázolja. József testvér ezután elvezet ahhoz a szekrényhez, amelyben a Szûzanya
18
ruháit tárolják. Kiemeli a legritkább anyagokból készülteket, majd egy olyan csillogót mutat meg, amelyrõl az egyik ide látogató kislány csodálkozva és kissé méltatlankodva állapította meg, hogy Mária ebbe a ruhába öltöztetve olyan, mint egy diszkókirálynõ. Közben azt is megtudom, hogy a Szûzanya szobrának öltöztetésére külön asszonycsoport alakult, az õ feladatuk eldönteni, melyik ruhát veszik elõ egy-egy alkalomra. A ruhásszekrény már túl szûknek bizonyul, a ruhákat nagyon össze kellett szorítani és így is alig férnek. Pedig várható, hogy bõkezû adakozók újabb és újabb ruhákkal jönnek majd ide a búcsús rendezvények alkalmával. S akkor mi lesz? – kérdezem József testvért. A Szûzanya majd megmondja a megoldást – nyugtázza a volt remete, s körbehordozza tekintetét, azt sugalmazva, hogy ebben a kis térségben nincs hely egy újabb szekrény elhelyezésére. A legnagyobb helyet egy másik szekrény foglalja el, abban raktározzák a gyertyák hatalmas gyûjteményét. Csatkára jönni annyit jelent, hogy elhozni a bûnbánat gyertyáját, hallom a testvértõl, s közben szemlélem a hatalmas gyertyahegyet, amelyhez hasonlót életemben még nem láttam. Van ott egy huszonöt kilós példány is, Spanyolországból hozta egy környékbeli faluban élõ cigány férfi, aki ezzel az adománynyal fejezte ki háláját a Szûzanyának, miután fohászai eredményeként huszonötéves súlyos betegségben szenvedõ fia, akinek meggyógyításáról már a tatabányai és a pesti orvosok is lemondtak, csodásan meggyógyult. Csatkát a cigányok is a maguk zarándokhelyének tekintik. Van itt külön cigánymise, de cigánybúcsú is. Bár számuk a környéken nem túlságosan magas, de az egész Dunántúlról összesereglenek. Rendkívül színes forgatag jelenik itt meg, hiszen mindenki a legdíszesebb ruháját veszi fel erre az alkalomra, fõleg az asszonyok gyülekezete rí ki a tömegbõl. Nem hangoskodnak, nem garázdálkodnak, nem lopnak, nagyon ájtatosan, civilizáltan viselkednek. Ide nem azért jönnek, hogy elvigyenek valamit, hanem azért, hogy hozzanak. Sok-sok pénzt, gyertyákat, ruhákat a Szûzanyának. Amikor budapesti ismerõsömnek késõbb elmeséltem, hogy meglátogattam a csatkai zarándokhelyet, legyintve nyugtázta, hogy az a cigányok búcsújáró helye, s ezért szóra sem érdemes. Számomra éppen emiatt vált rendkívül vonzónak ez a hely. Az viszont nem igaz, hogy Csatka csak a cigányoké, a magyarok tömege is látogatja, évente többször ez a kihalófélben lévõ falu megélénkül, központtá válik. József testvér elkalauzol a szent térség többi látványosságához is. Megmutatja a szabadtéri oltárt, amely fölé az egyik székely testvérfalu székely díszítésû baldachint emelt. A padsorokhoz szépen kiképzett kõlépcsõsor vezet. Lenn a térség alján van a szentkút, s annak medencéje, amelybõl egy kis csatornán keresztül állandóan csordogál a víz. A baloldali dombon, bükkfák közé ékelõdve áll a remetelak, elõterében a remetekereszttel. Az odavezetõ lépcsõ mellett látható a kis lourdesi barlang, benne a hívek adományából vásárolt Szûzanya szobrával. Egy Laták Nándor nevû remete alkotása az egész, élete
19
fõ céljának tekintette ennek a barlangnak a megépítését. A kápolna mögötti domboldalban még megnézzük Csöbönyei József elsõ remete barlangját. Itt állnak a késõbbi remeték emlékkeresztjei. Mielõtt távoznék, József testvér bevezet a kegytárgyboltba, ahol emléktárgyak sokaságát tárolja, prospektusokkal, szentképekkel és mûanyag Szûzanya-szobrokkal. Kiválaszt a gyertyák közül egyet, amelyre a csatkai Madonna képe van ráragasztva, s felemelt újjal figyelmeztet rá, hogy ezt vigyem el Csíksomlyóra, s adjam oda az ottani testvéreknek. (Megtettem!) Búcsúzáskor még egy mûanyag Mária-szobrot ad, s megkér, hogy töltsem meg a szentkút vizével, majd otthon dörzsöljem vele fájó végtagjaimat. Meg is töltöttem szent vízzel, a szobrocskából öt napon keresztül egy csepp víz sem szivárgott ki, hazafelé azonban az egész tartalma ruháimra folyt. A szobrocskán sehol lyukat nem találtam, s a bele töltött szépvízi gátvíz azóta is mozdulatlanul áll benne. Ez volt tehát a velem megtörtént csatkai csoda, amelynek megtapasztalásáért nagyon hálás vagyok a Gondviselésnek. Miklós József
EGY KIS PEDAGÓGIA – DÁN MÓDRA “Ha meg akarsz gyújtani egy gyertyát, először neked kell égned.” Grundtvig E sorok írója nyolcnapos dániai utazáson vett részt 2002 áprilisában. Azokból a tapasztalatokból, élményekbõl próbál megragadni néhányat, amelyeket a dán iskolarendszerrõl és pedagógiai alapelvekrõl szerezhetett mintegy tíz különbözõ oktatást szolgáltató és a tanítási – tanulási folyamatot elõsegítõ intézmény meglátogatásakor. A dán oktatás alapelveit a 18-19. századok fordulóján élt pap, költõ és pedagógus, Grundtvig munkássága alapozta meg. Az õ gondolkodásának középpontjában két fõ elv állt: az élet állandó tanulási folyamat és az egymástól, egymásra figyelve tanulás. A mai helyzet megértéséhez fontos megemlíteni, hogy a 20. században a legjelentõsebb politikai tényezõ Dániában a szociál-demokrata párt volt, mely mindig megkülönböztetett bánásmódban részesítette az oktatást. Az oktatás minden szakasza és formája teljesen nyitott és ingyenes mindenki számára, nemzetiségre, vallásra vagy akár életkorra való tekintet nélkül. Sorra mutatnám be a különbözõ típusú iskolákról alkotott képemet, a teljesség igénye nélkül. Ez a kép egyéni beszélgetések – fõleg kedves tanár házigazdáimmal és az iskola- és óralátogatások alkalmával alakult ki. 1. Az általános, kötelezõ oktatás Dániában kilenc év. Az általános iskolák és az elméleti gimnáziumok fõ célkitûzése az oktatásról szóló törvényben is megjelenik: “megadni az ifjúságnak a tudás megszerzésének és elmélyíté-
20
sének lehetõségét, megértetni velük, és felkészíteni õket a társas létezésre, hozzájárulni a kíváncsiság fejlesztéséhez, a jobb életszínvonal keresésére ösztönözni õket, ugyanakkor felcsigázni érdeklõdésüket, és kifejleszteni képességeiket egy demokratikus társadalomban való aktív részvételhez.” Az elsõ, számomra érdekes és tanulságos élmény az óraelosztással kapcsolatos: a dán gyerekek is átlag hat órát töltenek az iskolában, de különös hangsúlyt fektetnek a napi csupán két vagy három rokon tantárgy tanítására. Ez nem is kivitelezhetetlen, hiszen összesen hat-hét tantárgyat tanulnak. A természet- és társadalomtudományok oktatása interdiszciplináris módon történik, gyakorta két tanár összehangolt munkájával. Egyik sokat hangoztatott alapelv: “amit a gyerekek nem tudnak önmaguktól megoldani, azzal több idõt eltölteni nem érdemes.” Problémák megoldására, csapatmunkára és párbeszédre alapuló órákat láthattam, ahol felszabadult, demokratikus légkörben a diákok testreszabott – gyakorta differenciáltan – kis feladatokat kapnak, amelyekrõl ún. “helyzetjelentést” kell adniuk a tanítási óra vagy ciklus végén. A tanév különösen jelentõs mozzanatát képezik az interdiszciplináris tanulmányi kirándulások, amelyeken irodalmi, földrajzi, biológiai és történelmi ismereteket sajátíthatnak el a diákok és útinapló formájában számolnak be róla. Saját bevallásuk szerint, a dán tanárok “csupán” tanácsadói, irányítói szerepet játszanak, teljes mértékben egyetértve a demokratikus – de nem laissez faire – oktatási módszerekkel. A diákok állandóan visszajelzéseket adnak az iskolai órák hangulatáról, szellemérõl, az esetleges problémákat közösen próbálják orvosolni. Egy “jó” diák – ahogy a dánok látják – magabiztos, egyéni és csoportos feladatok elvégzésére egyaránt alkalmas, ismeri saját képességeit, nyitott az újra és a másságra, kreatív és motivált. Azokat, akik különbözõ okok miatt nem sikeresek, egyéni foglalkozásokkal vagy szülõkkel közösen tartott megbeszéléseken próbálják “a jó irányba terelni”. 2. Különös hatással voltak rám a dán szakiskolák is, ahol a szociáldemokrata eszme a “mindenkinek képességei és szükségletei szerint” elv teljességében érvényesül. A hangsúly a gyakorlati oktatáson van, amit a legkorszerûbb berendezéseken, a legújabb elvárásoknak megfelelõen, naponta kitûzött célfeladatok teljesítésével bonyolítjanak le, például a szakács tanoncok “csak” fõznek, a cukrászok “csak” sütnek és az aznapi készítményeket a kis pincérek szolgálják fel az iskolai közösség számára. Szintén újszerû volt számomra, hogy bárki, bármikor át- és továbbképzést nyerhet teljesen ingyenesen ezekben az intézményekben. Például ha egy 46 éves autószerelõ pályát szeretne cserélni, beiratkozik egy tanfolyamra és mészáros lesz, 50 évesen újra átképezheti magát könyvelõnek és nyugdíjas korában visszatérhet az iskola padjaiba egy szakácstanfolyamra, hogy szabad idejét a gasztronómia világában töltse el. 3. Érdekes, egyedi tapasztalat volt egy bevándorlók számára létesített
21
dán nyelvû iskolában tett látogatás is. Egy olyan csoportban követhettem végig két dán órát, ahol a tanárnak hihetetlenül nehéz dolga volt: a szudáni analfabétától az iráni latin ABC analfabétáig, teljesen más szimbólumokkal operáló kultúrákból érkezett emberekig egészen sokszínû társaság volt a teremben … és három év alatt meg kell õket tanítani dánul beszélni, írni, olvasni … amint õk mondták, általában sikerül is. Kérdésemre, hogy nem lenne-e pedagógiailag indokoltabb a legalább hasonló kultúrkörbõl származó emberek csoportosítása, azt a választ kaptam, hogy a kulturális sokszínûséget semmiképpen nem szabad felborítani, sõt ki kell használni a másság nyújtotta lehetõségeket. 4. Egy olyan intézményrõl is szeretnék beszámolni, amely nagymértékben hozzájárul az oktatási folyamat hatékonyabb lebonyolításához: a pedagógusok házáról. Jól felszerelt intézmény, szakképzett személyzettel, amelynek feladata a szakmai tanácsadás. Ez az intézmény látja el segédanyagokkal, szemléltetõ eszközökkel az iskolákat. Csupán egy esetet részleteznék: ha egy dán történelemtanár tanácstalan egy téma tanításával kapcsolatban vagy szemléltetõ eszközökre van szüksége, felveszi a telefont, beszél az illetékes szakemberrel, aki nemcsak módszertani ötletekkel látja el, hanem a javasolt/igényelt anyagokat kellõ mennyiségben az iskolába be- és elszállítja. Például az õskori társadalom jobb megértésére összeállított szemléltetõ csomagokban, kizárólag eredeti szerszámok, fegyverek, csontvázak, kultikus tárgyak találhatók meg – a Dán Nemzeti Múzeum jóvoltából –, a gyerekek pedig játszva megtanulják a különbözõ tárgyak rendeltetését, így nyerve sokkal színesebb betekintést az õskori társadalom mindennapjaiba. A fentihez hasonló szakmai tanácsadás és segítség minden tantárgy minden órája esetében igényelhetõ. 5. Az egymásra figyelés a dán oktatás állandó követelménye. Erre a körülményekkel is nevelik a diákokat, például egy iskolában a tanév kezdetén új diákként érkezett rokkant kislány számára három nap alatt liftet építettek, mert elveik szerint bármilyen testi, szellemi fogyatékos gyereket, habár külön foglalkozásokat is igényel, nem szabad elkülöníteni és megfosztani “normális” diákok társaságától, hiszen egy egészséges társadalom mindenféle másságot felvállal és toleráns módon élni is tud vele. A dán oktatásban a hangsúly nem a lexikális tudáson van, hanem sokkal inkább a szociális és érzelmi intelligencia fejlesztésén, ennek eredményeként a dán társadalom rendezett, mindenki ismeri saját jogait és kötelezettségeit, érzékenységet tanúsít embertársai problémái iránt és hajlandó is áldozni ezek orvoslására. Összbenyomásom – habár sztereotípiának hangzik – az, hogy a dánok mosolygósak, jól érzik magukat a bõrükben és ez nagy mértékben köszönhetõ oktatási alapelveiknek is. Orbán Zsolt
22
II. HANGULATJELENTÉS HELYETT (visszatekintés a 2001/2002-es tanévre)
1. Tanulmányi és érettségi eredmények, felvétel az iskolába A 2001/2002. tanévben 27 osztályunkban összesen 675 tanuló járt, két V., hat-hat IX., X., XII. és hét XI. osztályunk volt. Évközben kimaradt egy XII. osztályos tanuló, a többiek tanulmányi eredményét az alábbi táblázatban foglaljuk össze: Osztály (évfolyam)
Létszám
Átmenõk
Pótvizsgázók
Ismétlõk
Osztályzatok 5-6,99
V.- 2 o.
54
IX.- 6 o.
148
X.- 6 o.
149
XI.- 7 o.
172
XII. – 6 o.
151
Összesen
674
53 (98 %) 146 (99%) 147 (99%) 170 (99%) 151 (100%) 667 (99%)
1
-
-
2
-
-
2
1
-
2
-
-
-
-
1
7
1
1
7-8,99 1 (1,85%) 102 (69 %) 88 (59 %) 91 (53%) 70 (46%) 352 (53%)
9-10 52 (96,15) 44 (30%) 59 (40%) 79 (76%) 80 (53%) 314 (47%)
Az osztályelsõ tanulók neve és évvégi osztályzata: V. A - Abrudbányai Melinda és Ladó Ágota - 9,92; V. B - Bálint Boróka - 10; IX. A - Csata Tünde - 9,21; IX. B - Fodor Zsuzsánna - 9,71; IX. C - Simon Edit - 9,08; IX. D - Orbán Zsuzsa -Lilla - 9,43; IX. E - Széles Ádám - 9,88; IX. F - Császár Elõd - 9,26; X.A - Antal Éva - 9,60; X. B - Csató Orsolya - 9,91; X. C - Mészáros Noémi - 9,71; X. D - Kolcsár Beáta és Pálfi Zsuzsanna - 9,21; X. E - Szász Levente - 9,91; X. F - Bíró Balázs - 9,49; XI. A - Ráduly Mária-Magdolna - 9,75; XI. B - Jánó Melinda - 9,44; XI. C - Bencze Krisztina - 10; XI. D - Vízi Emõke - 10;
23
XI. E - Albert Emõke - 9,65; XI. F - Erõss Zsuzsanna - 9,62; XI. G - Szikszai Tamás - 9,46; XII. A - Kolcsár Erika - 9,81; XII. B - Vargha Lilla - 9,84; XII. C - Lakatos Borbála - 9,62; XII. D - Németi Margit - 9,56; XII. E - Balogh Rozália - 9,86; XII. F - András Karola - 9,73. Az iskola legjobb tanulói tehát Bálint Boróka (V. B), Bencze Krisztina (XI. C) és Vízi Emõke (XI. D) voltak, mindhárman tízes évvégi általános osztályzattal. Az érettségi vizsga 2002. június 29 - július 5 között zajlott, az érettségi bizottság elnöke Búzás Gábor kolozsvári egyetemi tanár, alalnökei Zayzon Sámuel és Száva István csíkszeredai középiskolai igazgatók voltak. Az alábbi végeredmények születtek: Végzõsök száma
151 100 %
Sikeresen érettségizettek
Érettségi általános osztályzatok
7-7,99 18 12 %
151 100 %
8-8,99 71 47 %
9-10 62 41 %
Az érettségin elért általános osztályzatok rangsorában az elsõ tíz helyezett tanuló névsora és eredménye: 1. Vargha Lilla (XII. B) - 9,72; 2. Gostian Liviu (XII. A) - 9,69; 3. Petres Emõke (XII. B) - 9,66; 4. Kolcsár Tímea (XII.B) - 9,66; 5. Németi Margit (XII. D) - 9,64; 6. Gidró Erika (XII. A) - 9,63; 7. Vajna Noémi (XII. B) - 9,61; 8. Antal Mária-Mónika (XII. E) - 9,60; 9. Bányász Mónika (XII. E) - 9,59; 10.-11. Albert Huba-Attila (XII. F) és Kolcsár Erika (XII. A) - 9,58. A beérkezett adatok alapján részleges képet tudunk nyújtani érettségizett diákjaink továbbtanulásának helyzetérõl is: végzõseink 89%-áról, azaz 134 volt tanulónkról tudjuk biztosan, hogy valamilyen felsõoktatási intézményben folytatja tanulmányait. Osztályokra lebontva a helyzet így fest:
Továbbtanulók száma %
XII.A Fil.
XII. B Id.ny.
XII.C Mat.fiz
XII.D Mat-fiz. id.ny.
XII.E Kémiabiol.
XII.F Inf.
Összesen
20
25
26
24
24
25
134
83,3
93
70
100
86
100
88,74
A legtöbb (37) tanulónk a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemet, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet (15) és a kolozsvári
24
Mûszaki Egyetemet (10) választotta, de mentek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai (20) és marosvásárhelyi (1) karaira, a brassói Mûszaki (7) és Transilvania (3) egyetemekre, a kolozsvári (5) és a bukaresti (1) Közigazgatási Egyetemre, a marosvásárhelyi Petru Maior (7), a temesvári Egyetemre (4), a nagyváradi Partium Keresztény Egyetemre (2), a kolozsvári Ion Andreescu Képzõmûvészeti Intézetre (1), valamint a Babes-Bolyai Tudományegyetem csíkszeredai, gyergyószentmiklósi és sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozataira is (5). Kilencen mentek tanulni Magyarországra (Budapest - 6, Debrecen - 2, Székesfehérvár-1). Tavalyi évkönyvünkben részletesen beszámoltunk az iskolánkban elkezdett szerkezetváltásról, az alsó (V.-VIII. osztályos) tagozat kiépítésének beindításáról. Ennek jegyében a 2001/2002. tanév végén nemcsak IX., hanem V. osztályba is hirdettünk helyeket. Idõközben - takarékosságra hivatkozva a Minisztérium megemelte a kötelezõ osztálylétszámot (huszonötrõl huszonnyolcra), így végül is két ötödik (56 hellyel) és öt kilencedik osztályt (140 hellyel) terveztünk. Annak köszönhetõen, hogy az elõzõ tanévben indított két ötödik osztályunkban a tanárok jó minõségû munkát végeztek, a szülõk és gyerekek érdeklõdése és bizalma megmaradt. Ezt bizonyítja, hogy az új ötödik osztályokba 92 gyereket írattak be, így 2002. április 27-én immár másodszor rendeztünk válogató (képességfelmérõ) vizsgát, ezúttal is Kirmájer Enikõ és Kántor Zsuzsa tanítónõk közremûködésével. A vizsga nyomán felvett 56 tanuló majdnem fele (23) a Nagy Imre, 7 a Nagy István Mûvészeti, 8 az Ady Endre, 5 a Petõfi Sándor, 2 a József Attila, egy a Xántus János Általános Iskolából jött, nyolcan pedig vidéki általános iskolák tanulói voltak (Csomortán - 3, Madéfalva - 2, Borzsova, Delne és Csíkszentmárton egy-egy). A képességvizsgán használt feladatlapokat évkönyvünk végén közöljük. A középiskolai IX. osztályba három éve központi számítógépes módszerrel válogatják ki a felvett tanulókat, a VIII. osztályt záró úgynevezett képességvizsgán elért osztályzatok alapján (beszámítva negyedrészben az V.VIII. osztályokban elért általános osztályzatot is). Így aztán a középiskoláknak semmi beleszólásuk nincs leendõ tanulóik kiválogatásába, egyszerûen csak kapnak egy névsort. Így történt mindez az idén is: 2002. július 18-án közölték a végeredményt. A 150 tanuló közül az elsõnek 9,55, az utolsónak Sorszám
Osztály (szak)
1 2 3 4 5
IX.A – Filológia IX. B – Társ.tud. IX. C – Term.tud. IX.D – Mat.inf. IX. E – Intenzív mat.inf.
Bejutási jegy Elsõ Utolsó 9,25 8,45 9,39 8,55 9,41 8,51 8,91 8,57 9,55 8,92
25
pedig 8,45 volt a bejutási jegye. A jövõ évben felvételizõk tájékoztatása érdekében szakonként is közöljük itt a bejutáshoz elegendõ jegyek felsõ és alsó határát: Inkább csak érdekességként említjük meg, hogy a kilencedikesek 62 %-a lány és 69 %-a csíkszeredai. A 92 csíkszeredai tanuló közül a legtöbben (32-32) a Petõfi Sándor és a Nagy Imre Általános Iskolából érkeztek, a József Attila iskolából 12, az Ady Endre és a Nagy István nevét viselõ iskolákból pedig 8-8 tanuló jött. A 47 vidéki tanuló tizenkilenc település lakója (Csíkszentdomokos 7, Szentegyháza - 6, Gyimesközéplok és Balánbánya 5-5, Tusnádfürdõ és Csíkkarcfalva 3-3, Csíkmadaras, Csíkszentmárton, Gyergyócsomafalva, Tusnádfalu, Csíkrákos: 2, Madéfalva, Csíkcsicsó, Csíkszentkirály, Csíkszenttamás, Csíkmenaság, Csíkszentgyörgy, Gyimesfelsõlok és Gyergyóalfalu pedig egy-egy tanulót küldött).
2. Diákjaink részvétele versenyeken és vetélkedőkön Iskolánk minden eszközzel támogatja diákjaink részvételét a legkülönfélébb versenyeken, vetélkedõkön, hiszen ezek kiegészítik, elmélyítik az oktatói-nevelõi munkát, ugyanakkor segítenek felmérni, összehasonlítani tanulóink tehetségét és felkészültségét másokhoz viszonyítva. Visszatekintve az elmúlt tanévre, örömmel állapíthatjuk meg, milyen sok versenyen voltak ott a mieink és milyen szép (olykor ragyogó) eredményeket értek el, milyen ügyesen álltak helyt mindenütt. Persze minden részvétel egyúttal költségekkel is jár, pártfogóink nevét a Támogatók és támogatások címû alfejezetben közöljük. Az alábbiakban elõbb a hivatalos országos tantárgyversenyeken elért eredményeinket ismertetjük, majd idõrendi sorrendben foglaljuk össze a többi olyan versenyt, vetélkedõt, amelyen iskolánk is képviseltette magát. Mivel évkönyvünk külön fejezetben foglalkozik a sportélettel, az ilyen jellegû versenyekre itt nem térünk ki, egy kivétellel, kosárlabda csapataink rendkívüli szereplésével az országos bajnokságon. Hivatalos tantárgyversenyek A megyei szakaszon elért kiváló szereplésének köszönhetõen huszonegy tanuló jutott be a március-április hónapok folyamán megrendezett országos döntõre, amelyet tizenkét nagyvárosban bonyolítottak le. Minden tantárgyból érdekeltek voltunk a latin nyelvet és a biológiát kivéve (pedig ez utóbbiból két évfolyamon is a mi diákjaink szerezték meg a megyei elsõ helyet, a szaktanfelügyelõ azonban nem küldte el õket az országos döntõre). Következzen a huszonegy országos döntõs neve és eredménye, zárójelben a helyszínként szolgáló város neve:
26
Díjazottak: – magyar nyelv és irodalom /Brassó/: Bencze Krisztina (XI.C) - elsõ díj (felkészítõ tanár: Boldizsár Ágoston), Xántus Boróka Kinga (IX.B) - dicséret (felkészítõ tanár: Csutak Judit); német nyelv /Brassó/: Bara Noémi (XII.D) - második díj (felkészítõ tanár: Herta Enikõ), Fordor Bálint (XII.B) - dicséret (felkészítõ tanár: Noszlopi Edit); informatika (Brãila):: Vigh Menyhárt (XII.F) - harmadik díj és különdíj (felkészítõ tanár: Csomós Róbert); – történelem /Arad/: Köllõ István (IX.B) - dicséret (felkészítõ tanár: Orbán Zsolt); – angol nyelv (Nagyszeben): Szõcs Andrea (X.E) - dicséret (felkészítõ tanár: Kolozsváry Katalin); – matematika (Râmnicu-Vâlcea): Miklós Gábor (IX.E) - különdíj (felkészítõ tanár: Tamási Csaba), Bíró Emõke (X.E) - különdíj (felkészítõ tanár: Csapó Hajnalka); – román nyelv (Iaºi): András Karola (XII.F) - különdíj (felkészítõ tanár: Tódor Erika). Résztvevõk: – fizika (Târgoviºte/: Szennyes Szabolcs, Madarász Zsolt (XI.D) (felkészítõ tanár: Gaál László); Pap Zoltán (X.E) - (felkészítõ tanár: Incze Miklós); – kémia /Constanþa/: Antal László (X.D), Mészáros Noémi (X.C) (felkészítõ tanár: Ábrahám Annamária); Vizi Emõke (XI.D) - (felkészítõ tanár: Buzogány Teréz); – földrajz /Iaºi/: Orbán Endre (IX.E), Kolcsár Tímea (XII.B) - (felkészítõ tanár: Tamás Levente); – francia nyelv (Gyulafehérvár): Bencze Krisztina (XI.C) - (felkészítõ tanár: Miklós József); – szociológia /Bacãu/: Péterffy Tünde (XI.C) - (felkészítõ tanár: Ráduly Erzsébet); – pszichológia /Bacãu/:: Részeg Imola (XI.C) - /felkészítõ tanár: Szabó László/. Kommentár helyett okvetlenül meg kell említenünk, hogy német nyelvbõl Brassó-Pojánán nemzetközi versenyt is rendeztek, amelyen Bara Noémi I. díjat nyert. Álljon itt még a biológiából megyei gyõztes két tanuló neve: Csata Tünde - IX. A és Kósa István - XII. B. Alternatív versenyek: 2001. X. 21-23. Budapest, Műszaki Egyetem: GLORIA VICTIS történelmi vetélkedő. A Márton Áron Gimnázium csapata: Mészáros Ágota, Péterffy Tünde (XI. C), Korodi Zsuzsánna (XI. D) /l. részletes beszámoló/. 2001. X. 26-27. Marosvásárhely: Al. Papiu - Ilarian Megyeközi
27
Matematikaverseny. Résztvevõink: Miklós Gábor (IX. E), Széles Ádám (IX. E), Bíró Emõke és Kovács Noémi (X. E). 2001. XI. 10. Gyergyószentmiklós: Őszi Szavalóverseny. Résztvevõink: Demeter Zsuzsa (XI. A) - II. díj, Szõcs Emese (XII. F). 2001. XII. 1. Csíkszereda, József Attila Általános Iskola: “Szállj, költemény, szólj, költemény...” szavalóverseny. Résztvevõink: Bálint Boróka (V.B) - I. díj, Abrudbányai Melinda (V.A), Búzás Ágota (V.A), Varga Péter (V.B). 2001. XII. 8. Sepsiszentgyörgy: Mihai Viteazul Megyeközi Matematikaverseny Résztvevõink: Erõss Anita (V.B), Illyés Ágota (V.B), Miklós Gábor, Széles Ádám (IX. E), Burján László (IX. F), Bíró Emõke, Fazakas Réka-Mária, Kovács Noémi-Kriszta, Szõcs Barna-Csongor (X. E), Pálfi Zoltán (XI. G). 2002. I. 14. Székelyudvarhely: TIT SZELLEMI ÖTTUSA VETÉLKEDŐ, erdélyi döntõ. A Márton Áron Gimnázium csapata: Mihály Alpár, Csató Orsolya, Fórika Noémi (X.B), Bencze Krisztina (XI. C), Széles Ágnes (XII.F). 2002 I. 26-28. Marosvásárhely: Hegyi Lajos Matematika Emlékverseny. Résztvevõink: Csukás Barna, Negru Petra (IX. E), Pálfi Zoltán (XI. G), Szõcs Emese (XII. F). 2002. I. 30. Iskolai Szavalóverseny döntõje. Az immáron hagyományossá vált rendezvényre Humor és irónia a magyar költészetben címmel került sor. Díjazottak: Demeter Zsuzsa (XI. A) - I. díj, Vígh Menyhárt (XII. F) - II. díj, Roth-Vízi Réka (X. A) - III. díj, valamint Szõcs Barna Csongor (X. F), Kraft Hunor (XI. G), Bíró Hanna (XII. B) és Szõcs Emese (XII. F) - dicséret. 2002. II. 7-10. Márton Áron Gimnázium: X. Székely Mikó Matematika Verseny (a Nemzetközi Magyar Matematika Verseny erdélyi szakasza). Résztvevõk száma: 176 (IX.- 48, X.-49, XI.- 48, XII.-31). Iskolánk tizenöt képviselõje közül heten továbbjutottak a Nemzetközi Magyar Matematika Verseny döntõjére. Résztvevõink: IX.osztály: Miklós Gábor, Széles Ádám, Negru Petra, Róth Róbert, Burján László, Barok Botond, Csukás Barna; X.osztály: Fazakas Réka, Kovács Noémi, Bíró Emõke, Szõcs Csongor, Karácsony Kinga; XI. osztály: Pálfi Zoltán, Lukács László, Erõss Zsuzsánna. /l. részletes beszámoló/ 2002. II. 10. Csíkszereda: Biológia tantárgyverseny megyei szakasza. Díjazottak: Csata Tünde (IX. A) - I. díj, Kósa István (XII. E) - I. díj. 2002. III. 6. Csíkszereda: Zrínyi Ilona Matematika Verseny általános iskolai tanulók számára. Hargita megyei szinten részt vett 568 tanuló, csapatversenyben I. díjat nyert a Márton Áron Gimnázium csapata: Erõss Anita (V. B), Abrudbányai Melinda (V. A) és Bálint Boróka (V. B). Az elsõ húsz helyezett közé való kerülésért díjazták még Sükösd Hunort (V.B), Lõrincz Istvánt (V. B) és Balló Zsoltot (V. A).
28
2002. III. 8-15. - Matematika Alkotótábor - Szováta. 2002. III. 9. Székelyudvarhely: Informatika tantárgyverseny megyei szakasza. Résztvevõink: Miklós Gábor (IX.E) - I. díj, Vígh Menyhárt (XII.F) - I. díj. 2002. III. 14. Szekszárd: Garay János Gimnázium, XIX. Országos Számítógépes Programtermék Pályázat. Résztvevõnk: Szász Levente (X. E) - IV. díj. 2002. III. 15-18. Szováta: Alternatív Magyar Irodalmi Verseny. Résztvevõink: Orbán Endre (IX. E) - I. díj, Köllõ István (IX. B) - III. díj, Kedves Hanga (IX. B) - dicséret, Csomortáni Hunor (XII. F) - I. díj, Jeszenszky Csilla (XII. B) - II. díj, Széles Ágnes (XII. F) - III. díj, Kedves Ignác (IX. D), Bálint Emese (X. C), Péter Edit (XI. A) és Fülöp Annamária (XII. E). /l. részletes beszámoló/ 2002. III. 16-20. Sepsiszentgyörgy: Nemzetközi Magyar Matematika Verseny. A Márton Áron Gimnázium hat résztvevõje közül Széles Ádám (IX. E) - I. helyezés (pontszám alapján II. díj), Fazakas Réka (X. E) - dicséret, Negru Petra (29. hely), Róth Róbert (50. hely), Barok Botond (54. hely), Szõcs Csongor (32. hely). 2002. III. 23. Budapest: A Víz Nemzetközi Világnapja (tudományos diákpályázat). Résztvevõink: Galambfalvi Réka (XI. D) - III díj, Kósa István (XII. E) - III. díj. (a dolgozat címe: Curriculum Vitae). 2002. IV. 5. Márton Áron Gimnázium: Kenguru Matematikaverseny helyi szakasza 98 résztvevõvel. 2002. IV. 2-5. Győr: Cultura Nostra Történelmi Verseny (szervezõk: Rákóczi Szövetség, Pannonhalmi Bencés Fõapátság). A Márton Áron Gimnázium csapata III. díjat nyert: Csató Orsolya, Daradics Katalin és Molnár Emese (X. B). /l. részletes beszámoló/ 2002. IV. 19-20. Debrecen: Hatvani István Fizikaverseny. Szervezõ: Eötvös Lóránd Fizikai Társulat. Résztvevõink: Széles Ádám és Negru Petra (IX.E). /l. részletes beszámoló/ 2002. IV. 26-28. Székelyudvarhely: Bolyai János élete és munkássága vetélkedő. Iskolánk csapata: Antal Ágota, Karácsony Kinga és Pálosi Eszter (X.E). 2002. IV. 27-29, Râmnicu-Vâlcea: Középiskolai Országos Bajnokság döntője. Kosárlabdacsapataink helyezése: fiúk - I. díj (aranyérem), lányok - II. díj (ezüstérem). 2002. V. 2-4. Győr: Irinyi János Nemzetközi Magyar Kémiaverseny. Résztvevõink: Mészáros Noémi (X. C), Antal László (X. D), Both Emese és Vízi Emõke (XI. D). /l. részletes beszámoló/ 2002. V. 4. Kolozsvár: Heinrich László Fizikaverseny. Résztvevõnk: Szennyes Szabolcs (XI. D) - IV. helyezés, részt vehet a Vermes Miklós Nemzetközi Magyar Fizikaverseny soproni döntõjén.
29
2002. V. 10. Nagy Imre Általános Iskola: Román nyelv és irodalom tantárgyverseny, megyei szakasz, V. osztályosok számára. Résztvevõink: Gáspár Lilla (V. B) - I. hely, Ladó Ágota (V. A) - II. hely, Szopos Elõd (V. A) III. hely, Bálint Boróka, Cseke Abony és Lõrincz István (V. B). 2002. V.11. Székelykeresztúr: VII. Megyei Biológia és Környezetvédelmi Verseny. Résztvevõnk: Csata Tünde (IX.A) - I. hely. 2002. V. 10-12. Kolozsvár: Radó Ferenc Matematika Emlékverseny. Résztvevõink: Illyés Ágota (V. B) - II. díj, Erõss Anita (V. B) - III. díj, Széles Ádám (IX. E) - I. díj, Miklós Gábor (IX. E) - II. díj, Negru Petra (IX. E) - dicséret, Fazakas Réka (X. E) - II. díj, Bíró Emõke (X. E) - dicséret, továbbá Abrudbányai Melinda (V. A), Péter Attila (V. B), Kovács Noémi (X. E). 2002. VI. 3. Bukarest, Kenguru Matematikaverseny Országos Döntő: Széles Ádám (IX. E) - III. díj. 2002. VI. 8. Kolozsvár, Apáczai Gimnázium: A tudás forrásai történelmi vetélkedõ, erdélyi döntõ. Iskolánk egyik csapata II. díjat nyert: Joó Éva, Kurkó Katalin és Szabó Ágnes (X. B). 2002. VI. 16-18. Sopron: Vermes Miklós Nemzetközi Fizikaverseny: Szennyes Szabolcs (XI. D) - I. díj /l. részletes beszámoló/ 2002. IX. 1 - 6. Szováta: Matematika Tehetséggondozó Tábor résztvevõink: Miklós Gábor, Széles Ádám, Roth Róbert (IX. E), Barok Botond (IX. F), Bíró Emõke, Fazakas Réka-Mária, Szõcs Barna-Csongor (X. E), valamint Csapó Hajnalka matematikatanár.
3. Évvégi díjak és díjazottak A ballagási és a tanévzáró ünnepségen, valamint a Sulinapok keretében az úgynevezett díjkiosztó gálán nagyon sok tanuló részesült különbözõ díjazásban (pénzjutalom, díszoklevél, jutalomkönyv). A tanulmányi eredményeken kívül a különféle versenyeken és pályázatokon elért teljesítményeket jutalmaztuk az iskola támogatóinak hathatós hozzájárulásával. A jutalomkönyveket a Pro Minoritate Alapítvány, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Pallas-Akadémia Kiadó biztosították, az igen jelentõs pénzjutalmakat pedig a következõ magán- és jogi személyek: Márton Áron Alapítvány (8.425.000 lej, tavaly: 4,6 millió); M.Á.G. Világlobby (1.150 EU); “Tenni, ha csak írott szóval” Alapítvány (58.000 forint); Bitó László (225 dollár), Boga-emlékdíj alapítói (40.000 forint), özvegy Pataki Józsefné (10.000 forint), Atcom vállalat (4 millió lej), Rusz Pál és gyermekei (1000 svéd korona), Ráduly Erzsébet (2 millió lej), Nagy Antal (egy millió lej), Sapientia Egyetem csíkszeredai karai (1 millió lej), Bercea Liliana (egy millió lej), Erdélyi Magyar Könyvklub és Sógor Csaba szenátor (könyvajándék). A Márton Áron Alapítvány díjalapjába beletartozik az Eigel Ernõ-, Szabó Judit-, Dajbukát Gergely- és Erdélyi Márta- díj is.
30
A.) A végzős diákoknak a ballagáskor kiosztott díjak: Évfolyamelsõ: Balogh Rozália (XII. E) Osztályelsõ tanulók: Kolcsár Erika (XII. A), Vargha Lilla (XII. B), Lakatos Borbála (XII. C), Németi Margit (XII. D), Balogh Rozália (XII. E), András Karola (XII. F). Különdíjak: Dajbukát Gergely-emlékdíj (magyar irodalom): Csomortáni Hunor (XII. F); Erdélyi Márta emlékdíj (biológia): Kósa István (XII. E); dr. Rakonczai János-díj (magyar irodalom és matematika): Jeszenszky Csilla (XII. B) és Széles Ágnes (XII. F) megosztva, illetve Szõcs Emese (XII. F); Szabó Judit-díj (kémia): Balogh Rózália (XII. E); Bálint Gábor-díj (idegen nyelvek): Bara Noémi (XII. D) és Fodor Bálint (XII.B); “Te légy az elsõ”-díj (közgazdaságtan): Ambrus Edit Katalin (XII. D) és Németi Margit (XII. D) megosztva; Rusz Pál és gyermekei-díj, Nagy Rezsõ-emlékdíj (sport-kosárlabda): Bara Noémi (XII. D), Szabó Attila (XII. D), Csóti László (XII. F), Barta László (XII. F) és Illyés Hunor (XII. D);
A végzős diákoknak kiosztott díjak
Márton Áron Alapítvány díjai (országos tantárgyversenyek): András Karola (XII.F) - román nyelv; Vígh Menyhárt (XII.F)-informatika; Kolcsár Tímea (XII.D) - földrajz. Pályázati díjak: “Tenni, ha csak írott szóval” Alapítvány (Bethlen Gábor Szakközépiskola, Budapest): magyar nyelv és irodalom: I. Csomortáni Hunor (XII. F), II.
31
Széles Ágnes (XII. F); idegen nyelvek: I. Fodor Bálint (XII. B), II. Hunyadi Tibor (XII. A), III. András Karola (XII. F); közgazdaságtan: I. Németi Margit (XII. D), III. Ambrus Edit (XII. D). B.) A tanévzáró ünnepségen a nem végzős tanulóknak kiosztott díjak: Osztályelsõ tanulók: lásd a Tanulmányi eredmények fejezetnél. Különdíjak: Eigel Ernõ-díj (matematika): Miklós Gábor (IX. E), Boga-emlékdíj: földrajz: Orbán Endre (IX.E), biológia: Csata Tünde (IX.A); képzõmûvészet: András Helén (XI.A), zene: Nagy Ella (IX.D) és Gál Katalin (X. B) megosztva, Márton Áron Alapítvány díjai (országos tantárgyversenyek): matematika: Miklós Gábor (IX.E) és Bíró Emõke (X.E), magyar irodalom: Bencze Krisztina (XI.C) és Xántusz Boróka (IX.B); történelem: Köllõ István (IX. B); angol nyelv: Szõcs Andrea (X.E), földrajz: Orbán Endre (IX.E). Pályázati díjak: Ifjú Titán díjak /a Mág Világlobby alapítása/ kiosztásra kerültek 2002 .május 24-én a tíz, illetve huszonötéves érettségi találkozón): Széles Ádám (IX.E), Mészáros Noémi (X.C), Bencze Krisztina (XI. C) és Vízi Emõke (XI.D) megosztva, András Karola (XII.F). Bitó László-díj (az alapító Ábrahám és Izsák címû könyvének értelmezésére kiírt pályázat): II. díj: Bencze Krisztina (XI. C) és Fodor Zsuzsa (IX. B), III. díj: Köllõ István (IX. B), Kurkó Katalin (X. B) és Petres Emõke (X.B). /l. a Tanulni kell! c. fejezetet/ Ide kívánkozik még, hogy a Csíkszeredai Városnapok alkalmából 2002. augusztus 4-én dr. Csedõ Csaba István polgármester Pro Urbe díjjal tüntette ki a Márton Áron Gimnázium országos bajnokságot nyert fiú kosárlabda csapatát, Silló Géza tanáredzõt, valamint az országos tantárgyversenyeken kiváló eredményt elért Bara Noémi (XII.D), Bencze Krisztina (XI. C) és Vígh Menyhárt (XII. F) tanulókat. C.) Egy új díjról Dr. Boga Lajosnak, az iskola egykori természetrajz tanárának és fiának, az 1932-ben érettségizett Boga László csellómûvésznek és tanárnak emlékére leszármazottai Boga-emlékdíjat alapítottak a természettudományok, illetve a mûvészetek terén kiemelkedõen teljesítõ diákok jutalmazására. A díj a földrajz és a biológia, valamint a zene és képzõmûvészet területén kiemelkedõ teljesítményt felmutató diákokat kívánja jutalmazni, értéke személyenként 10.000, összesen 40.000 forint. Boga Lajos Csíkból elszármazott családban született 1885-ben Marosvásárhelyen. A Kolozsvári Egyetem Természettudományi Karán foly-
32
tatta tanulmányait, majd ugyanott Apáti István professzor tanársegédje lett. Berlinben doktorált zoológiából 1911-ben. Hívták a Szegedre költözött egyetemre, de õ erdélyi volt és 1920 után is itthon maradt. 1925-tõl a csíkszeredai Fõgimnáziumban természetrajzot és zenét tanított, részt vett a város kulturális életében. 1936-ban Székelyudvarhelyre került a fõgimnázium igazgatójának. A nyári szünetek idején többször meghívták tudományos kutatást végezni Tihanyba és Mamaiára az ottani állami intézetekbe. 1941-tõl Kolozsváron az Erdélyi Múzeum állattárának igazgatóõre, majd 1945-tõl 1948-ig, nyugdíjazásáig egyetemi tanár, a Bolyai Egyetem Állattani Tanszékének vezetõje. Marosvásárhelyen hunyt el 1956 februárjában, sírja Kolozsvárott a Házsongárdi temetõben van. Boga László 1916-ban Kolozsvárott született, Csíkszeredában tanult, 1932-ben érettségizett. Kolozsvárott gordonka szakot végzett a zenekonzervatóriumban, közben színházi zenekarban játszott és koncertezett. Kiegészítõ tanulmányai után 1941-ben elõadómûvészi és tanári diplomát szerzett Budapesten a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Konzervatóriumban. Utána a Kolozsvári Nemzeti Színház zenekarának tagja, konzervatóriumi gordonkatanár. 1946-ban elvégezte a Bolyai Egyetem jogi karát, rövid ideig ügyvédbojtárként dolgozott apósa, dr. Rimely Károly ügyvéd mellett Krasznán, Szilágy megyében. 1948-ban a Kolozsvári Állami Magyar Opera alapító tagja, a rövid ideig fennálló Magyar Zenekonzervatórium gordonkatanára, késõbb zeneiskolai tanár. A Kolozsvári Filharmónia szimfonikus zenekarának alapító tagja. 1968 szeptemberében hunyt el Kolozsvárott. A Házsongárdi temetõben nyugszik.
4. A diákok szociális támogatása Sajnos nem vesztette érvényét a tavalyi évkönyvben tett megállapításunk, miszerint a társadalmat sújtó elszegényedési folyamat következtében évrõl évre nõ az ösztöndíjra szoruló, támogatást kérõ diákok száma és aránya. Az elmúlt tanév adatai teljes mértékben alátámasztják ezt az állítást. Azt is megírtuk tavaly, hogy iskolánk ilyen szempontból kivételesen jó helyzetben van a nagyszámú magán-és alapítványi ösztöndíjnak köszönhetõen, szerencsére ez a kedvezõ helyzet az elmúlt évben is megmaradt. A 2001/2002. tanévben 111 tanulónk kapott valamilyen ösztöndíjat, ez a 675 fõs összlétszám 16,5%-át jelenti (az elõzõ évben 84 ösztöndíj jutott 650 tanulóra, azaz a tanulók 13%-a részesült támogatásban). Az ösztöndíjakra kifizetett összeg 298.874.800 lej volt (tavaly: 242.417.703 lej); 65 tanuló kapott állami ösztöndíjat (99.310.000 lej, a teljes összeg 33 %-a), 33 tanuló kapta a Márton Áron Alapítvány ösztöndíját (109.100.000 lej, azaz 37 %), a Demeter Attila-féle, Chicago A.K.D. Development-ösztöndíjnak négy haszonélvezõje 1490 amerikai dollárt, azaz 49.964.800 lejt vehetett át (ez az
33
ösztöndíjak 17 %-át jelenti), a csíkszeredai Riehen Egyesületnek pedig, akárcsak tavaly, kilenc ösztöndíjasa volt (40.500.000 lej, 13%). Sajnos négy év mûködés után megszûnt a kanadai magyarok egyesülete, a montreali Szent István Magyar Kultúregyesület által 1998 és 2002 között folyósított ösztöndíj, amelyet 67 diákunk kapott meg az említett idõszakban. A tavalyi helyzethez képest tehát nõtt úgy a támogatott tanulók száma, mint az ösztöndíjakra fordított összeg, és bár valamelyest nõtt az állami ösztöndíjak aránya, továbbra is a magán- és alapítványi ösztöndíjak képezik ezen szociális támogatás nagyobbik hányadát (67 %). Az ösztöndíjakkal kapcsolatos döntéseket továbbra is a Buzogány Teréz, Boldizsár Ágoston és Silló Géza összetételû bizottság hozta meg kifogástalanul. A MÁG Világlobby által kiosztott Ifjú titán díjról az Évvégi díjak és díjazottak címû fejezetben írunk. Következzék az elmúlt tanév ösztöndíjasainak névsora, zárójelben a havi ösztöndíj értéke: A Márton Áron Alapítvány ösztöndíjasai: 1.Varga Katalin, IX. A (270.000 lej), 2.Bocancea Renáta, IX. A (270.000 lej), 3. Udvari Rozália, IX. A (540.000 lej), 4. Márton Mónika, IX.B (270.000 lej), 5.Vitos István, IX. E (270.000 lej), 6. Szopos Laura, IX. F (270.000 lej), 7. Elekes Melinda, X. A (540.000 lej), 8. Ficz Mária, X. A (540.000 lej), 9. Balla Mária, X. C (540.000 lej), 10. Kristály Bíborka, X. C (270.000 lej), 11. Lucz Erika, X. C (270.000 lej), 12. Miklós Éva, X. C (540.000lej), 13. Varga Erzsébet, X. D (540.000 lej), 14. Szabó Ákos Gyula, X.D (270.000 lej), 15. Sándor Rozália, XI. A (540.000 lej), 16. Szõcs Erika, XI. A (270.000 lej), 17. Bara Tünde, XI. B (540.000 lej), 18. Szász Orsolya, XI. D (270.000 lej), 19. Kovács Katalin, XII. C (540.000 lej), 20. Lakatos Borbála, XII. C (540.000 lej), 21. Éltes Anna, XII. E (270.000 lej), 22. Kinda Márta, XII. E (270.000 lej), 23. Kézdi Ágnes, XII. E (270.000 lej), Volt diákjaink közül tíz egyetemi hallgató részesült évi 2.000.000 lejes segélyben: 1.Mészáros Zoltán, 2.Székely Ibolya, 3.Péter Imre, 4.Kopacz Emõke, 5.Hitter-Kovács Andrea, 6.Hitter-Kovács Beáta, 7.Péter Antal Levente, 8.Miklós István, 9.Zsigmond Éva, 10. Székely Éva. A Demeter Attila által alapított Chicago A.K.D. Development L.T.D. nevû ösztöndíjak: négy tanuló kapta meg egy összegben (11.741.200 lej, azaz 372,5 amerikai dollár személyenként): 1. Bencze Krisztina, XI. C, 2. Madarász Zsolt, XI. D, 3.Petres Emõke, XII. B, 4.Balogh Rozália, XII. E A csíkszeredai Riehen Egyesület ösztöndíjasai: 1. Nyisztor Enikõ, IX. F, 2. Köllõ Csilla, IX. F, 3. Nagy Kinga-Katalin, IX. A, 4. Dombi Beáta, XI. B, 5. Péterffy Tünde, XI. C, 6. Tulit Katalin, XI. E, 7. Bozán Beáta, XI. E, 8.Dánél Erika, XI. G, 9.Török Blanka, XII. E. Az ösztöndíj összege havi 450.000 lej volt.
34
Állami ösztöndíjak: a.) Érdemösztöndíjak: erre azok a tanulók jogosultak, akiknek elõzõ évi átlagosztályzatuk meghaladta a 9,80-at. Az ösztöndíj havi összege 195.800 lej volt. 1. Bencze Krisztina, XI. C, 2. Vízi Emõke, XI. D, 3. Csató Orsolya, X. B, 4. Szász Levente, X. E, 5. Részeg Imola, XI. C, 6. Vargha Lilla, XII.B, 7. Ferencz Katalin, XI. D, 8. Gál Katalin, X. B, 9. Kurkó Katalin, X. B, 10. Kedves Annamária, XII. E, 11. Széles Ádám, IX. E, 12.Balogh Rozália, XII. E, 13. Péterffy Tünde, XI. C, 14. Mészáros Ágota, XI. C, 15. Mészáros Noémi, X. C, 16. Miklós Gábor, IX. E, 17. Petres Emõke, XII. B b.) Tanulmányi ösztöndíjak: követelmények: 9,50-9,80 közötti átlagosztályzat; az ösztöndíj értéke havi 126.000 lej volt. 1. Fodor Zsuzsa, IX. B, 2. Kurkó Katalin, X. B, 3. Orbán Endre, IX. E, 4. Székely Csaba, XI. C, 5. Erõss Zsuzsanna, XI. F, 6. Kolcsár Erika, XII. A, 7. Kolcsár Tímea, XII. B, 8. Negru Petra, IX. E, 9. András Karola, XII. F, 10. László Barna, X. C, 11. Antal Emõke, XI. C, 12. Györfi Zsófia, XII. A, 13. Bíró Hanna, XII. B, 14. Jeszenszky Csilla, XII. B, 15. Vajna Noémi, XII. B, 16. Szõcs Mónika, X. B, 17. Ráduly Mária, XI. A, 18. Kedves Annamária, XII. E, 19. Bardóczi Katalin, XI. C, 20. Tamás Emõke, XI. D, 21. Balázsy Zsuzsánna, XI. E, 22. Gál Sarolta, XI. F, 23. Mihály Gyöngyvér, XI. F, 24. Fekete István, IX. B, 25. Sükös Imola, X. A, 26. Tulit Emõke, XI. C, 27. Basa Piroska, XII. F, 28. Bányász Mónika, XII. F, 29. Szõcs Emese, XII. F, 30. Both Emese, XI. D, 31. Albert Emõke, XI. E, 32. Kolcsár Sarolta, XII.A, 33. Csergõ Andrea, XII. B, 34. Antal Éva, X. A, 35. Nagy Zsuzsa, XII. E, 36. Olti Csaba, XII. C c.) Szociális ösztöndíjak: 1. Bocancea Renáta, IX. A, 2. Udvari Rozália, IX. A, 3. Albert Zoltán Csaba, IX. F, 4. Molnár László, X. C, 5. Cseke Ibolya, XI. B, 6. Bodó Klára, XII. E, 7. Bidó Erika, XI. E, 8. Simó Izabella, XI. D, 9. Oláh Izabella, X. F, 10. Málnási Zsuzsa, X. D, 11. Kovács Erika, XI. D, 12. Vajna Noémi, XII. B, 13. Bara Tünde, XI. B, 14. Szabó Ákos Gyula, X. C. A szociális ösztöndíj összege 222.000 lej volt havonta.
5. Az épület állapota és felszereltsége Tavalyi jelentésünkben lehangoló, de hiteles képet festettünk az iskolaépület és a berendezés aggasztó állapotáról, ugyanakkor beszámoltunk az iskolaközösség erõfeszítéseirõl, célkitûzéseirõl ezen a téren. Visszatekintve az elmúlt tanévre, talán nem túlzás kijelenteni, hogy számottevõ elõrelépést sikerült elérni egy tiszta, barátságos, szép, kényelmes és mûködõképes iskolai környezet megteremtése irányába. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az össze-
35
fogás és a szorgalmas, folyamatos munka elsõ eredményei kezdtek megmutatkozni. Az iskolavezetõség, tantestület szülõk, diákok, támogatók, az iskolafenntartó városi önkormányzat kitartó törekvései jóvoltából jelentõs haladást könyvelhetünk el. Az elmúlt tanévben ráadásul bizonyos értelemben szerencsénk is volt, hiszen senki nem gondolta, hogy 2001. szeptember 17-én éppen a mi iskolánkban óhajtja hivatalosan megnyitni az új tanévet egy népes kormányküldöttség, amelynek tagjai közt ott volt maga Adrian Nãstase miniszterelnök, továbbá Ecaterina Andronescu közoktatási, Ioan Rus belügy-, Octav Cozmâncã közigazgatási miniszter, Valer Dorneanu, a Képviselõház elnöke és Petru ªerban Mihãilescu kormányfõtitkár. A látogatást megelõzõen egy éppen akkor induló kormányprogram keretében iskolánk egy 27 számítógépbõl álló, 1.378.975.000 lej leltári értékû hálózatot kapott, amit két nap alatt üzembe is helyeztek a Bukarestbõl kiküldött szakemberek. A látogatást követõen pedig a 2001. 09. 27-én tartott kormányülésen elfogadott 954.számú kormányrendelet értelmében a Márton Áron Gimnázium 1.400.000.000 lejes rendkívüli költségvetési támogatásban részesült az iskola hõközpontjának korszerûsítése céljára (ebbõl az összegbõl 1.100.000.000 lejt a központi, 300.000.000 lejt pedig a helyi költségvetésbõl biztosítottak; a szóbanforgó rendelet a Hivatalos Közlöny 2001. X. 1. 618. számában jelent meg. A mi viszonyaink között mesébe illõ támogatásnak egyetlen hátránya volt csak, az, hogy az év végéig fel kellett használni; így nagyon gyorsan kellett tervezõt és kivitelezõt találni, a munkálatok pedig kemény télben folytak. A nehézségek és a nyomasztó felelõsség ellenére 2002. február 14-én meg lehetett tartani a teljesen felújított kazánház hivatalos átadási ünnepségét, amelyen részt vett Mircea Duºa, Hargita megye prefektusa is, akinek el kell ismerni az ebben az ügyben szerzett érdemeit. Az új hõközponttól jobb, biztonságosabb és takarékosabb fûtést vártunk, ami úgy tûnik, meg is valósult. Kötelességünknek tartjuk ezúton is kifejezni köszönetünket Veress Edit és Miklós Gábor tervezõknek, Csorba Istvánnak, a kivitelezõ Insthar cég igazgatójának, valamint Máthé Dónát mûszaki ellenõrnek, és természetesen Csíkszereda városának. Az elmúlt tanévben kezdõdött és jelenleg is folyamatban van az iskolaépülethez tartozó esõvíz-levezetõ rendszer teljes átépítése, cseréje. Erre a célra 2001-ben 800.000.000, 2002-ben pedig 1.200.000.000 lejt irányzott elõ a Helyi Tanács költségvetése. A nagyszabású, külsõ rendezést is magában foglaló munkálatot a csíkszeredai Terra R.T. cég végzi. 2002 nyarára 450.000.000 lej értékû javítási-karbantartási munkálatokat hagyott jóvá Csíkszereda Önkormányzata. Ebbõl 298 millió lejt tetõjavításra kellett fordítani, a tetõzetet ugyanis alaposan megtépázta a 2002. március 7-i vihar. A maradék 152 millió lejbõl az iskola egy részének újrafestésére futotta, az összeg nagy részét nagyobbik tornatermünk teljes felújítására fordítottuk. Az újjávarázsolt, egykori önmagára emlékeztetõ terem javítását a Polgármesteri Hivatal karbantartó csoportja végezte.
36
A felsorolt nagyszabású munkálatok mellett nem törpültek el az önerõbõl megvalósított, az iskolaközösség által elõteremtett forrásokból elvégzettek sem. Az ilyen módon elvégzett javítások értéke 531 millió lej volt, amiben a szülõi munkaközösségek által végzett munkálat nincs is benne. Az alábbiakban csak a legfontosabbakat említjük meg, a forrásokra, adományokra a Támogatók és támogatások címû fejezetben térünk ki. Más országbeli esetleges olvasók bizonyára meglepõdnek azon, hogy nálunk az osztálytermek meszelését többnyire a szülõi munkaközösségek vállalják fel (jobb híján). Nem volt ez másképpen tavaly sem a IX. A (116.terem), IX. B (218. terem), IX. C (119.terem), IX. E (134.) és IX. F (132.) osztályokban. Az iskola saját jövedelmébõl 130 millió lejt áldozott erre a célra, részben támogatva a szülõi kezdeményezéseket (IX. A, IX.B, IX.D osztályok), részben teljes egészében fedezve a meszelési költségeket (fizika, kémia, biológia laboratóriumok, informatika szakterem, idegen nyelvû könyvtár, szakszervezeti iroda, tanári dohányzó). Ezek között akadnak olyan helyiségek, ahol utoljára harminc évvel ezelõtt meszeltek. Ide tartozik a kisebbik tornatermünk is, amelyet nemcsak festeni kellett, de a padlózatot, világítást is teljesen ki kellett cserélni, egyedül ennek a teremnek a helyrehozatala 62 millióba került az iskolának. Az elmúlt tanévben minden hétvégén egymás után csiszoltuk fel a termeket, ez a munka 65 millió lejbe került. A munkát Szentes András magánvállalkozó végezte el kiváló minõségben és kedvezményes áron (32.581 lej/m2). Harmincöt teremrõl lévén szó, az összfelület igen tekintélyes: kerekítve 2.000 m2 (pontosan 1995,12 m2). Ami az iskolai bútorzatot illeti, a tavalyi évkönyvünkben említett “Új széket minden diáknak” programot sikeresen befejeztük a tanév végéig. Összesen 727 széket vásároltunk hat szakaszban 320 millió lej (egészen pontosan 319.560.000 lej) értékben. Egy osztály részére az iskola (XI. D osztály, 241-es terem), kettõ részére pedig a szülõk vásároltak korszerû és szép iskolai padokat (IX. D osztály, 224. terem és IX. F osztály, 132. terem), a V. A osztályba pedig (47. terem) a szülõknek köszönhetõen új szekrénysor került. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a jövõre nézve nem maradt tennivaló, hiszen még mindig messze állunk egy európai szinvonalú, egyelõre csak álmainkban élõ iskolától.
6. Hagyományok, közösségi élet E téren sokat tettek és igen tevékenyek voltak a diákönkormányzat és a szülõi munkaközösség vezetõi. A Diáktanács vezetõsége (Mezõ Sarolta - XI. F, Magos Réka - XI. G, Kastal Zsuzsa - XII. E, Részeg Imola - XI. C, Antal Emõ - XI. C, Kraft Hunor - XI. G és Orbán Endre - IX.E) komolyan, hasznosan dolgozott és mint az évkönyv további lapjairól kiderül, igen sok kezdeményezés-
37
sel állt elõ. Ugyanez mondható el a Szülõk Iskolai Választmányának vezetõségérõl is (Kedves Imre, Bogos Zsolt, Kovács Csaba és dr. Kraft Zsolt). Tavaly óta jogi személyként, Márton Áron Egyesület néven mûködik a szülõk munkaközössége, ennek köszönhetõen jelentõsen hozzá tudott járulni az iskola anyagi gondjainak enyhítéséhez, de a hagyományos farsangi bál megszervezését sem mulasztotta el (2002.január 25). A hagyományos iskolai ünnepek mellett új színt hozott a Karácsonyváró Ünnepi mûsor (lásd bõvebben az eseménytárban), illetve a Kacsó Márta zenetanár irányításával bemutatott Anyák Napi mûsor, amelyet az ötödikesek mutattak be 2002. május 6-án. A május 23-25-e között tartott Sulinapok eseményeirõl még lesz szó. Itt csak annyit említünk meg, hogy ennek a rendezvénysorozatnak a keretében másodszor tartottuk meg a Nyugdíjas Pedagógusok Köszöntése nevû találkozót, illetve sokadszor a diákok tudományos ülésszakát; szintén második alkalommal került sor a tanév folyamán kitûnt tanulók díjkiosztási ünnepségére. Igen sok kirándulást szerveztek az idén az osztályfõnökök és a szokásosnál több magyarországi iskolával sikerült kölcsönös cserelátogatást szervezni fõleg a Julianus testvériskolai program keretében. Évkönyvünk errõl a témáról is tartalmaz élménybeszámolókat, itt csak jelezzük, hogy a budapesti Hunfalvy János Szakközépiskolával, a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziummal, a kaposvári Eötvös Lóránd Szakközépiskolával és a kisbéri Táncsics Mihály Gimnáziummal közösen szerveztünk ilyen jellegû akciókat. Természetsen élénk maradt kapcsolatunk a budapesti Bethlen Gábor Szakközépiskolával is a “Tenni, ha csak írott szóval” közös alapítvány keretében.
Hagyományok, közösségi élet. Nyugdíjas találkozó
38
A hagyományoknak megfelelõen iskolánk hajdani növendékei az idén is megtartották a - túlzás nélkül - gyönyörû, szívmelengetõ találkozókat. Tizenegy érettségi találkozót szerveztek az öregdiákok: volt tíz, tizenöt, húsz, huszonöt, harminc, harmincöt, negyven, ötven, sõt ötvenöt éves véndiák találkozó is. A találkozók résztvevõinek élményt jelentett a Boldizsár Ágoston magyartanár által rendezett mûsor, amelyben a következõ tanulók szerepeltek: Nagy Ella, Kedves Ignác (IX. D), Gáll István, Erõss Emõke (IX. E), Sinkó Erika, Geréb Diána, Karácsony Laura, Antal Emõke, Bardóczi Emese-Katalin, Péterffy Tünde, Csorba Csilla-Katalin (XI. C), Ambrus Lilla, Vass SzendeRenáta, Dánél Erika, Korodi Zsuzsa, Szabó Györke Hanga, Ferencz Zsuzsa, Sándor Emõke, Tamás Emõke (XI. D), Magos Réka, Dénes Teréz (XI. G) és Erdély Attila (XII. D). Ezúton is köszönetet mondunk a sikeres mûsorért, amely annyi öregdiáknak és nyugdíjas pedagógusnak szerzett örömet.
7. Támogatók és támogatások Az elmúlt évben bõvült az iskolákat támogató magán- és jogi személyek köre. A támogatások jelentõs szerepet játszottak a tanulók jutalmazásában (lásd az Évvégi díjak és díjazottak c. fejezet), a versenyeken való részvétel biztosításában, az iskola állagának, felszerelésének javításában, valamint természetesen a rászoruló tanulók anyagi támogatásában (lásd A diákok szociális támogatása c. fejezet). Felsorolván támogatóinkat, egyszersmind a diákok, szülõk és a tantestület õszinte háláját és köszönetét is tolmácsoljuk, hiszen a szûkös költségvetés miatt ezen segítség nélkül az iskolai élet lényegesen szürkébb, szegényesebb lett volna. Az iskolai bútorzat és felszerelés javítását támogatták: Demeter Attila (illetve a Norridge United Church Chicago Szervezet) - 1.500 amerikai dollár; dr. Gaál Zakariás (Aalen, Németország) - 3.400 német márka; Rusz Pál (Lund, Svédország) - 2.000 svéd korona; Benkõ Gábor (Svédország) - 3M írásvetítõ (200 DM), Kurkó János (Csíkszereda) - 15.000.000 lej; Koncsag Károly (Csíkszereda)-10.000.000 lej; Gerhard Thiele (Németország) - 500 EU, a Szülõk Iskolai Választmánya (Márton Áron Egyesület) - 58.000.000 lej (évkönyv kiadása, székek vásárlása), valamint az elõzõekben már említett osztályszintû munkaközösségek (lásd Az épület állapota és felszereltsége c. fejezet). Versenyzõink, csapataink részvételi költségeit, iskolai rendezvények megszervezését is igen sokan segítették anyagilag az elmúlt tanévben. A nálunk rendezett X. Székely Mikó Matematika Verseny negyven millió lejes költségvetését a következõ támogatók biztosították: Ráduly Róbert Kálmán parlamenti képviselõ (6,5 millió lej), Hargita Gyöngye R.T. (5 millió lej), Autotransport (1,5 millió lej), Comat Rt. (3 millió lej), Harplast (2 millió lej), Brau Union (2,5 millió lej), Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége
39
(7,5 millió lej), Erdészeti Hivatal (2 millió lej), Folemcom (2 millió lej), Gerkon (500.000 lej), Harmopan (2 millió), SVF Management Prod-Serv (3,2 millió lej), Postabank, Apáczai Csere János Pedagógusok Háza, csíkszeredai Sapientia Egyetem és Hargita Megye Tanácsa. Magos Péter (Harmónia kft) folyamatosan támogatta az iskola sportolóit. Május 23-25-e között a Sulinapok megrendezését Csíkszereda Város Helyi Tanácsa 12 millió lejjel támogatta. Férfi és nõi kosárlabda csapataink utazási költségeit Bors György, a Comindex vezetõje (1,6 millió), Erõss Béla, a Beta-Har igazgatója (egy millió), Hajdú Áron, az Alutus Nyomda igazgatója (2 millió) támogatták (utóbbi támogatónk tavalyi évkönyvünk kiadásához is hozzájárult 3,8 millió lejjel). Balla István, az ATCOM vállalat vezetõje a Kolozsváron megrendezett A tudás forrásai címû történelmi vetélkedõn (2002.VI. 8) való részvételt támogatta (2.975.000 lej). Hûséges támogatónknak számít a Budapesten élõ Cseke (született Bara) Tünde, aki 40.000 forintot adományozott a Márton Áron Alapítvány részére. A 2001-ben érettségizett diákok szülei 6.230.000 lejes, a 2002-ben érettségizetteké pedig 3.600.000 lejes pénzadományt ajánlottak fel az iskolának. A 2002. IX.1-6-a között Szovátán megrendezett Matematikai Alkótótábor költségeit az Illyés Alapítvány támogatta 300.000 forintos (39.923.000 lej) összeggel. Végezetül megemlítjük, hogy a “segíts magadon, s az Isten is megsegít” népi bölcsességet alkalmazva, az iskola legnagyobb támogatója saját maga volt, és ez így is van rendjén. Saját, több mint 380 milliós jövedelmébõl az iskola 33.970.000 lejjel támogatta a tanulók, csapatok versenyeken való részvételét, és több mint 346 milliót fordított iskolafejlesztésre (székek, padok vásárlása: 151 millió, meszelés: 130 millió, padlócsiszolás: 65 millió). Varga László igazgató
40
III. A TANÉV KRÓNIKÁJA ESEMÉNYTÁR - a tanév történéseinek vázlatos jegyzéke /A fontosabb eseményekrõl részletes beszámolók olvashatóak./
•
2001. IX. 7-8 - iskolánk dísztermében zajlott a Romániai Magyar Felsõoktatás címû nemzetközi konferencia, amelyet a Magyar Professzorok Világtanácsa /MPV/ rendezett a Magyar Tudományos Akadémia, az EMTE Sapientia Csíkszeredai Kara és Hargita megye önkormányzata közremûködésével
•
2001. IX. 17 - rendhagyó tanévnyitó ünnepség zajlott iskolánkban, amit megtiszteltek jelenlétükkel Adrian Nãstase miniszterelnök úr, Ecaterina Andronescu közoktatási, Ioan Rus belügyi-, Octav Cosmãnca közoktatási miniszterek, valamint Valer Dorneanu, a képviselõház elnöke és Petru ªerban Mihãilescu, a kormány fõtitkára. /l. részletesen az igazgatói értékelésben/
•
2001. IX. 20 - az Erdélyi Magyar Könyvklub egy 223 kötetbõl álló könyvcsomagot ajándékozott könyvtárunknak
• 2001. X. 5 - Pálinkás József, magyar közoktatási miniszter - a csíkszeredai
Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem avatási ünnepsége kapcsán - rövid látogatást tett iskolánkban, ahol megkoszorúzta egykori diákunk és tanárunk, a szegedi egyetemen világhírnevet szerzõ tudós professzor, dr. Ábrahám Ambrus emléktábláját
•
2001. X. 13-14 - a IX, B társadalomtudomány osztály Háromszéken tett tanulmányi kirándulást /l. részteletes tudósítás/
• 2001. X. 18 - Jakab László, nyugalmazott kanonok mutatta be legújabb, Az erdélyi vértanú, börtönviselt és jelesebb elhunyt papok rövid életrajza c. kötetét
•
2001. X. 23. - a díszteremben Orbán Zsolt történelem tanár emlékezett elõadásában az 1956-os forradalomra
• 2001. X. 23. - az iskola képviseletében Ráduly Erzsébet és Orbán Zsolt vett •
részt az 56-os hõsök emlékére állított kopjafánál szervezett városi ünnepségen 2001. X. 26 - Gólyácska bál az V. osztályosoknak /l. részletes beszámoló/
41
• 2001. X. 30 - Sütõ András író mutatta be a díszteremben Kalandok könyve címû kötetét. /l. részletes beszámoló/
•
2001. XI. 15 - A budapesti kulturális díjak átadási ünnepségén a Márton Áron emlék-plakettet a Vármegye Galéria kapta, elsõsorban az Erdélyben élõ, és innen elszármazott képzõmûvészek támogatásáért
• 2001. XI. 16 - nagyszünetben ünnepélyes keretek között avattuk fel a kicsi tornatermet, amely mostantól megújulva áll a testnevelés szolgálatában a 61 millió lejbe került munkálatokat az iskola saját bevételeibõl fedezte
•
2001. XI. 16 - Gólyabál a IX. osztályosok részére /l. beszámoló/
•
2001. XI. 20 - Domokos Pál Péter emléktáblát avattak Budapesten - A Budafoki út 10/C épület falán elhelyezett tábla annak a Csíkból indult ismert néprajzkutatónak állít emléket, aki 43 munkás évet töltött itt. A csángókkal foglalkozó etnográfus ebben az évben lenne 100 éves. Az emléktábla Csoma Gergely szobrászmûvész alkotása
•
2001. XI. 26 - Miklós József, iskolánk nyugalmazott tanára egy 135 kötetbõl álló könyvcsomagot adományozott az újonnan beindult Erdélyi Magyar Tudományegyetem filológiai tanszéke könyvtárának. A román nyelvû szak- és szépirodalmi könyvekbõl álló adományt az egyetem fõkönyvtárosa hálás köszönettel nyugtázta.
• 2001. XI. 29 -
dr Veress Albert mutatta be a Komisz kamasz címû könyvét
•
2001. XII. 1 - Kolozsváron került sor az EMKE közgyûlésre és díjkiosztásra - az iskolánk egykori rajztanáráról, Vámszer Gézáról elnevezett díjat Kovács Piroska, máréfalvi tanárnõ vehette át a regionális kultúrák megõrzése, a máréfalvi székely kapuk megismertetése és védelme terén kifejtett kiváló munkájáért
•
2001. XII. 3 - 76 éves korában Budapesten elhunyt Máté Jakab nyelvtudománytörténész, nyugalmazott tanszékvezetõ egyetemi docens, iskolánk egykori diákja. A felsõvízivárosi temetõben helyezték örök nyugalomra. Béke poraira! 2001. XII. 8 - a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) csíkszeredai szervezete iskolánkban rendezte meg az 1990 után nyugdíjba vonult pedagógusokat köszöntõ ünnepséget
• • 42
2001. XII. 10. - Ráduly Erzsébet tanárnõ szervezésében diákjaink megem-
lékeztek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozásának elfogadásáról
•
2001. XII. 17 - Utcai tüntetés Bukarestben. December elején a Tanügyiek Szabad Szakszervezetének felhívására Hargita megyébõl egy közel százfõnyi csoport utazott be Bukarestbe, hogy csatlakozzék ahhoz az országos megmozduláshoz, amelynek célja kifejezni a tanügyi dolgozók elégedetlenségét az õket sújtó diszzkriminatív bánásmód miatt. A középiskolákat képviselõ csopportokhoz csatlakoztak az egyetemiek Alma Mater nevû szakszevezetének küldöttségei is. Iskolánkat kilenc személy képviselte ezen a nagyszabású akción, végigvonulva a mintegy 15000-es tömeggel a román fõváros központján, a Szenátus Palotájától indulva végig a Calea Victoriei-en, egészen a Képviselõk Palotájáig (Casa Poporului). Az elégedetlen tömeg mindvégig olyan szavakat skandált, mint “Hotii, huliganii, canibalii! (Tolvajok,huligánok,kannibálok!)” a bukaresti járókelõk nagy éljenzése közepette. A tanügyiek elégedetlenségét fõleg az váltotta ki, hogy a kormány nem tartotta be igéreteit a fizetések méltányos, az inflációval arányos emelésével kapcsolatosan, nem biztosította az étkezési jegyeket, a készülõ költségvetésben sem szerepel több pénz az oktatás támogatására, mint az elõzõ évben. A megmozdulásnak, amely a biztonsági szervek maximális mozgósítása mellett zajlott le, az elsõ jelek szerint nem sok eredménye volt, mert a képviselõk és a kormány tagjai elzárkóztak a párbeszédtõl. Az igéretekbõl, mint mindig, a kormány képviselõi nem fogynak ki, s ezúttal is ez történt. Maga a miniszterelnök cinikusan kijelentette, hogy õ egyetért a fizetésemeléssel, de kéri a tanügyieket, hogy mondják meg neki, honnan vegyen ehhez pénzt. Mintha a tanügyiek nem lennének adófizetõk! Iskolánkat a menetelésben az alábbi személyek képviselték: Boldizsár Ágoston, Miklós József, Bálint Hajnal, Barta Júlia, Gyarmati Dénes, Bartó Ilona, Gáll Lajos, Bíró Árpád, Nagy Piroska.
•
2001. XII. 18 - kiosztották Budapesten a kisebbségi díjakat. Erdélybõl Kallós Zoltán, válaszúti néprajzkutató mellett Lászlófy Pál nyugalmazott tanár, az RMPSZ /Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége/ elnöke részesült ebben a magas kitüntetésben, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök adott át. A Hargita Népe december 24-i számában Sárány István méltatta a csíkszeredai díjazottat “A tanár büszkesége” c. cikkében. A kitüntetett 1979 - 1984 között megyei fõtanfelügyelõ volt, ahonnan koholt vádak alapján eltávolították. 1984-tõl gimnáziumunk tanáraként “azt tehette, amit igazán szeretett: tanított”. 1994-tõl 1999-ig a gimnázium igazgatója. Saját bevallása szerint "nunkáját a nyíltság, a viszonyokhoz mért demokratikus vezetési módszerek alkalmazása jellemezte". 1999-ben nyugalomba vonult, de az 1991 óta betöltött RMPSZ-elnöki beosztását megtartotta.
43
•
2001. XII. 19 - a karácsonyi szünidõ 2002. január 5-ig tartott
• 2001. XII. 20 - Karácsonyváró ünnepi mûsort mutattak be a végzõs diákok-
nak és a tanároknak az iskola kis és nagy diákjai. A mûsor újdonsága volt, hogy Elekes András tisztelendõ úrnak az ünneppel kapcsolatos bevezetõ gondolatai után felléptek (teljes létszámban) az V. A és V. B osztályok tanulói - az elõadott énekeket és a pásztorjátékot Kacsó Márta zene szakos tanárnõ tanította be. Ezt követte a felsõ tagozatos diákok mûsora, amelyben karácsonyi énekek és elmélkedõ szövegek hangzottak el az alábbi középiskolai diákok közremûködésével: Bertalan Levente, Biblia Emõke, Koszti Alfonz, Péter Emília, Szabó Zsolt, Szõcs Botond, Varga Katalin (IX. A), Veress Andrea (IX. B), Endes Emõke, Laczkó Orsolya (IX. C), Ignác Szilárd, Nagy Ella (IX. D), Erõss Emõke (IX. E), Albert Zoltán (IX. F), Balla Mária-Edit, Lucz Erika, Szõcs Mária Hajnalka, Varga Erika (X. C), Kolcsár Beáta, Varga Erzsébet (X. D), Bíró Emõke, Fazakas Réka, Katona Réka, Kovács Noémi, Nagy Katalin (X. E), Dánél Erika (XI. G), Bíró Hanna, Csergõ Andrea, Darabont Andrea, Gergely Szabolcs, Kolcsár Tímea, Petres Emõke, Péter Emese, Szegedi Zsuzsa (XII. B), Erdély Attila (XII. D), Antal Mónika (XII. F). Lõrincz István /V.A/ gitáron, Nagy Ella Bernadette (IX.D) pedig lanton adott elõ egy-egy, az ünnephez illõ zenedarabot. A mûsort Lõrincz Katalin katolikus hitoktató állította össze.
• 2002. I. 25.- a Szülõi Bizottság megszervezte a Szakszervezetek Mûvelõdési
Házában a Szülõk Farsangi Bálját. A kosarakból és a rögtönzött büfébõl finomabbnál finomabb ételek, italok kerültek az asztalokra. Köllõ Ferenc és zenekara húzta a talpalávalót. Jól mulatott, szórakozott szülõ és tanár. A farsangi bál újdonsága az volt, hogy az egybegyûltek megtekinthették a Hargita Állami Székely Népi Együttes színvonalas táncprodukcióját és a Csíki Játékszín öt színésze által bemutatott vidám jeleneteket. Az est folyamán tombola sorsoláson is izgulhatott a tisztes vendégsereg: aki szerencsés volt, nyert, aki nagyon szerencsés volt - többször nyert, aki egyáltalán nem nyert, az maradt a tombolajeggyel! Az is valami?! A bál bevételét a szervezõk az iskola bútorzatának felújítására fordították.
•
2002. II. 1. - Végzõsök nagykorúsítási ünnepsége /l. részletes beszámoló/
•
2002. II. 5. - Jakab László, a Keresztény Szó címû folyóirat fõszerkesztõje Szubjektív olvasáskultúra címmel tartott elõadást a diákoknak.
•
2002. II. 14. - A kormánytámogatással felújított hõközpont hivatalos átadása
44
•
2002. II. 25 - A Segítõ Mária Római Katolikus Gimnázium impozáns kápolnájában rendezték meg a CULTURA NOSTRA mûvelõdéstörténeti vetélkedõ székelyföldi szakaszát. A Pannonhalmi Fõapátság és a Rákóczi Szövetség által meghirdetett vetélkedõ témája a “Magyar iskolatörténet, különösen az egyházi iskolák története 950 és 1950 között” volt. A népes résztvevõi táborban iskolánkat négy, egyenként három fõs csapat képviselte: Csató Orsolya, Daradics Katalin és Molnár Emese /X. B/, Antal István, Dobos Erika és Szász Katalin /X. B/, Köllõ István, Fekete István és Molnár Orsolya /X. B/, valamint Csergõ Róbert, Xántus Boróka és Veress Andrea /IX. B/. A csapatokat Beldean Veronka és Orbán Zsolt történelem szakos tanárok készítették fel. A MÁG továbbjutó csapata áprilisban bizonyít majd a gyõri döntõben /l. részletes beszámoló/
• 2002. II. 26. - Egyed Ákos, Kolozsváron élõ történész A székelység története
címmel tartott elõadást a diákoknak. A találkozóra a szerzõ két kötetének /A székelység története a XVII.- XIX. században címû tanulmánygyûjteményének és az Erdély 1848. évi utolsó rendi országgyûlése/ megjelenése alkalmából került sor a Pallas-Akadémia Könyvkiadó szervezésében.
•
2002. III. 11. - szünetelt a tanítás. Az országos tanügyi szakszervezet felhívására a csíki körzet 36 és az ország számos iskolájában együtt sztrájkoltak intézményünk pedagógusai is. A tiltakozó megmozdulást a tanügyben dolgozók anyagi megbecsülésének hiánya, illetve a kormány be nem tartott ígéretei váltották ki.
•
2002. III. 12. - Nyitott Kapuk Napja elnevezéssel az iskola vezetõsége találkozót szervezett az V. osztály iránt érdeklõdõ szülõkkel. A dísztermet zsúfolásig megtöltõ érdeklõdõk megismerkedhettek a felvételi és beiratkozási követelményekkel, az igazgatóságnak az alsó tagozat kiépítésével kapcsolatos rövid- és hosszútávú elképzeléseivel, illetve azokkal a pedagógusokkal, akik a következõ tanévben induló két ötödik osztályban tanítani fognak. Mint ismeretes, gimnáziumunk alsó tagozatának kiépítése ebben a tanévben /2001-2002/ kezdõdött el két osztállyal.
•
2002. III. 14. - a X. osztályok tanulói találkoztak dr Veress Albert pszichiáterrel. Érdekes és hasznos beszélgetésre került sor az elõadó és a szép számú diákság között a szexualitás témakörében.
•
2002. III. 14. - a nemzeti ünnep alkalmából neves budapesti történészek látogattak iskolánkba. A Szabó József János /Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem/ által vezetett tudós csapat tagjai izgalmas történelmi
45
témákról értekeztek: Kevésbé ismert magyar közösségek a nagyvilágban, Ázsiai, szudáni, franciaországi, törökországi magyar közösségek /Kapronczay Péter - ELTE/, A Kreml helytartói, Katonai tanácsadók Magyarországon 1945 után /Nagy Tamás - Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem/. A zsúfolásig megtöltött kápolna-díszterem és a viharos taps jelezte: Jövõre is szívesen látjuk vendégeinket! A rendezvény házigazdája Orbán Zsolt történelem szakos tanár volt.
•
2002. III. 15. - az elõzõ években kialakult forgatókönyv szerint zajlott le az iskolai ünneplés - Bár egy kormányrendelet lehetõvé tette nemzeti szimbólumaink használatát, ennek, a városi ünnepi színtereket kivéve, sok jele nem látszott. Iskolánkban a tanítás 10,30-ig tartott. Ekkor az igazgatóság által kijelölt osztályok /IX, E, X. B., XI. C, XII. B/ a díszterem elé vonultak, ahol meghallgatták Varga László igazgató emlékidézõ beszédét, majd a Márton Áron Gimnázium és a Segítõ Mária Római Katolikus Gimnázium diákjainak és tantestületének nevében koszorút helyeztek el Gábor Áron emléktáblánál. A Kacsó Márta tanárnõ vezette XI. A, B és C osztályokból alakult kórus a Himnusszal és a Szózattal tisztelgett a márciusi forradalom és szabadságharc eszméi és hõseinek emléke elõtt. Az iskolai tisztelgés után tanulóink, tanáraink a Gáll Sándor szoborhoz vonultak, ahol részt vettek a városi megemlékezésen, ami a Vártéren folytatódott, Petõfi Sándor szobránál. Iskolánk nevében székely ruhás diákcsoportunk koszorúzott mindkét helyszínen. A városi ünnepség után tantestületünk egy csoportja a Nyergestetõre ment, ahol koszorút helyezett el a honvédemlékmû talapzatán. A látvány nagyon lehangoló volt, mert egy néhány nappal azelõtt tomboló vihar gyökerestõl tekerte ki a tetõn álló fenyõfákat, megrongálva a hõsök temetõjét. A vihar mindent letarolt, de a székely kapu sértetlen maradt…
•
2002. III. 16 - 23.- Sepsiszentgyörgyön szervezték meg az idei Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt. Iskolánkat nyolc tanuló képviselte /l. részletes beszámoló/
•
2002. III. 16 - 31. - tavaszi vakáció - Miklós József tanár úr a jobb olvashatóság kedvéért feketére festette a díszterem elõtti emlékcsarnokban elhelyezett Márton Áron, gróf Majláth Gusztáv Károly és Kájoni János tábla szövegét. Ígérete szerint ezt a munkát folytatni fogja.
•
2002. IV. 27. - Képességfelmérõ vizsga az V. osztályba /l. az igazgatói jelentést és a tesztlapokat/
•
2002. IV. 27. - A Márton Áron 95-ös cserkészcsapat létszáma megváltozott, ugyanis az V. A és B osztály 18 tanulója tett fogadalmat a Csíksomlyói Hármashalom oltárnál.
46
•
2002. V. 4-5. - az V. A és B osztálya Gyimesekkel ismerkedett, elgyalogolva az “ezer éves határig”
• 2002. V. 9 - Európa Napján az V. A és V. B osztály tanulói osztályfõnökeikkel
/Juhász-András Réka, Orbán Zsolt/ ismeretterjesztõ elõadáson vettek részt a megyeháza gyûléstermében. A félórás “gyûlésen” elhangzott az EU himnusza, utána ismertették a gyermekekkel az unió jelképeit, célkitûzéseit, tagállamait és létezésének fontosságát. Minden résztvevõ EU szimbólumokkal, plakátokkal, képeslapokkal, léggömbökkel tért haza.
•
2002. V. 11-12. - a IX. B osztály a szász vidék történelmi és kuturális nevezetességeivel, emlékeivel ismerkedett meg /l. részletes beszámoló/
•
2002. V. 12 - A Pro Minoritatae Alapítvány képviselõi - Nagy Szabolcs és Tárnok Mária - jelentõs, 681 kötetbõl álló könyvadományt adtak át iskolánk könyvtárának.
• 2002. V. 20. - “A diktatúra koncepciós pere” címen Ráduly Erzsébet tanárnõ
szervezésében a X. B. osztály irodalmi törvényszéket jelenített meg Déry Tibor G. A. úr X-ben címû regénye alapján
• 2002. V. 23-25. - Sulinapok 2002 - a hagyományteremés szándéka vezérelte
az iskola vezetõségét, amikor a Sulinapok megnyitójaként megszervezte a Volt tanáraink - Mai tanáraink találkozót. A kápolna-díszteremben elhangzott köszöntõ után az iskola ebédlõjében találkozhattak nyugdíjas tanáraink a nyomdokaikba lépõ egykori tanítványokkal, illetve ismerkedhettek azokkal a fiatal pedagógusokkal.
•
2002. V. 29. - Bán Péter mûfordító találkozott iskolánk diákjaival a kápolna-díszteremben. A Szergej Jeszenyinrõl tartott elõadást képkiállítás és zenei betétek tették változatossá. Az író-olvasó találkozóra Bán Péternek a Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában megjelent Találkozásaim a költõvel címû fordításkötetének megjelenése kapcsán került sor.
•
2002. VI. 7. - Ballagási Ünnepség /l. részletes beszámolók/
•
2002. VI. 12. - Miklós József tanárkollégánk mutatta be a díszteremben az Európai Nyelvek címû, frissen megjelent könyvét. /l. a szerzõ vallomása/
•
2002. VI. 14. - Tanévzáró ünnepség /l. igazgatói értékelés/
47
•
2002. VI. 17-21. - javítási központnak nevezték ki iskolánkat - a Csíki medence VIII. osztályt végzett 1411 diákjának képességvizsgán (“kisérettségi”) 4 tantárgyból írt, összesen 5347 dolgozatát javította nálunk nem kevesebb, mint százharminc tanár.
•
2002. VI. 17. - 22 között az öt diákunk vett részt az Erdélyi Mûszaki Társaság (EMT) által szervezett Természetkutató Táborban, a Bihar megyei Vársonkolyoson. Résztvevõink: Baka Emõke, Simon Zita, Pataki Réka, Oláh-Gál Gyopár és Szigeti Eszter (IX. D).
•
2002. VI. 24 -VII. 5. - Érettségi vizsgák /l. az igazgatói értékelést és az évkönyvünk végén olvasható érettségi tételeket/
•
2002. VII. 17 - 23. - a Bolyai Nyári Egyetem 10. továbbképzõ tanfolyamának adott helyet iskolánk - a rendezvény megszervezésében és lebonyolításában ezúttal is fontos szerepet kaptak Borsodi László nyugdíjas tanár, Laczkó József, Miklós József, Silló Géza tanárok /l. részletes beszámoló/
•
2002. VII. 18. - a IX. osztályba történõ számítógépes felvételi /elosztás/ végeredményének kihirdetése/l. igazgatói jelentés/
•
2002. VII. 31 - VIII. 6 - az RMPSz által szervezett tanulmányi kiránduláson Ábrahám Annamária, Barta Mónika, Kovács Katalin, Kristó Boróka és Miklós József tanárok vettek részt.
• 2002. VIII. 9-17. - Miklós Gábor /IX. E/ és Bíró Emõke /X. E./ a zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrumban jutalom-táborozott
TUDÓSÍTÁSOK AZ ÁRNYALT ÉS VÁLTOZATOS ÖNKIFEJEZÉSRŐL - Vendégünk volt Sütő András 2OO1. október 3O-án iskolánk vendége volt Sütõ András író, az “ erdélyi magyar irodalom klasszikusa” - ahogyan Varga László igazgató nevezte köszöntõ beszédében az Anyám könnyû álmot ígér, az Egy lócsiszár virágvasárnapja és más, számos jelentõs remekmû szerzõjét. Kozma Mária, a Pallas Akadémia Könyvkiadó képviseletében kísérte el Sütõ Andrást, hogy bemutassa az író frissen megjelent, igaz meséket és csodás történeteket tartalmazó kötetét, a Kalandok könyvét.
48
Intézményünk neves vendége - a dísztermet zsúfolásig megtöltõ diákokhoz és tanárokhoz szólva - az erdélyi magyarság legfontosabb gondjáról, az anyanyelv mûvelésének mikéntjérõl és fontosságáról, illetve használatának lehetõségeirõl és perspektíváiról beszélt. Elmondta: az anyanyelv fontos kell, hogy legyen már fiatal korban, mert nem valószínû, hogy késõbb pótolhatók az ilyen irányú mulasztások. A kérdés nem az - mondta Sütõ -, hogy tudunk-e magyarul, hanem az, hogy úgy birtokoljuk-e a magyar nyelvet, hogy annak eddigi csodatételeit is alkalmazni tudjuk fogalmazásunkban. A tét - folytatta -, hogy úgy beszéljük nyelvünket, ahogyan azt a székely népballadák szókincse lehetõvé teszi. Érdemes elgondolkodni - sugallta az író -, hogy vajon a diákok olvasmányaikat úgy választják-e meg, hogy az anyanyelvnek minél több szépségét, árnyalatát gyûjtsék be. Irodalmunk ad lehetõséget a válogatásra - Jókai írói világát Sütõ lelki fürdõként emlegette, és beszélt Mikszáth nyelvének jótékony, gyógyító hatásáról. Ha csak a szerelem kifejezési lehetõségeinek sokféleségét nézzük - mondotta -, ott van Csokonai, Petõfi, József Attila, Illyés Gyula költõi nyelve. Tanulni lehet tõlük az érzelmek árnyalt és változatos kifejezését. Mondandóját összegezve az olvasás fontosságát emelte ki, azt, hogy a szórakoztató ipar elmeroncsoló hatásához képest a könyv az a csendes társ, akihez mindig visszatérhetünk, aki által nem csupán mûveltségünk, hanem érzelmi életünk is gazdagodhat. Az olvasó és olvasott családok érzelmi gazdagsága pedig a harmonikus társadalmi élet alapját képezi. A találkozó végén Varga László igazgató úr - az egybegyûltek nevében nemcsak mint írótól búcsúzott Sütõ Andrástól, hanem úgy is, mint az 199Oes “fekete március” áldozatától és mint közéleti személyiségtõl, aki az erdélyi magyarság érdekeiért emelt és emel szót. Borsodi L.László
A DIÁKTANÁCS ÖNMAGÁRÓL GITÁREST ÉS TEADÉLUTÁN IDŐPONT: 2001. OKTÓBER 19. HELYSZÍN: A MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUM SZABADIDŐKÖZPONTJA A rendezvény célja a közhangulat, a diákélet felpezsdülése, a gitárzene, közös éneklések szokásának népszerûsítése volt, ugyanakkor a program lehetõséget nyújtott ismerkedésre, új közösségek építésére. A gitárzenét öt meghívott elõadó szolgáltatta. A rendezvény folyamán teát lehetett fogyasztani és az éneklésbe való bekapcsolódás mellett kávéházszerû asztaltársaságok beszélgetésében résztvenni. A villanyfényt gyertyákkal helyettesítve próbáltuk megteremteni, fokozni a jó hangulatot. A rendezvény idõtartama három óra volt.
49
A rendezvény sikeresnek mondható, mivel a résztvevõk száma a vártnál nagyobb volt, kb.50-60 személy és azok utólagos visszajelzései pozitívak voltak, más ilyen jellegû rendezvények megszervezését javasolták. Tanárduell Időpont: 2001. november 8. Helyszín: A Márton Áron Gimnázium Díszterme A Tanárduell a Diáktanács újításai közé tartozik. Egy olyan kezdeményezés volt, amelyben a vállalkozó kedvû tanár-párok különbözõ ügyességi próbáknak voltak kitéve: megmutatták magukat diákbõrben, énekeltek, színészkedtek, táncoltak. Ez a rendezvény megadta a lehetõséget a diákoknak, hogy tanáraikat más szemszögbõl is láthassák, olyan helyzetekben, amelyekre az iskolában soha nem kerül sor, hacsak nem egy ilyen programon. Ugyanakkor a tanároknak is esély volt, alkalom, ahol megmutatthatták igazi önmagukat, vagy legalábbis egyéniségük egy másik oldalát. Tanár és diák egyaránt jól szórakozott, és ami a legfontosabb, együtt érezték jól magukat. A HOMO PEDAGOGUS ESETE… Bármennyire hihetetlen, kedves diáktársak, de a Tanár mint olyan, nem istenség, akitõl rettegni kell, hanem egy olyan “teremtmény”, melyet a természet azzal “büntet”, hogy ilyen nebulókból próbáljon embert faragni, mint amilyenek ugye mi vagyunk. Még egyszer hangsúlyozom: a Tanár is ember! Ugyanazokkal a homo sapiens-i tulajdonságokkal rendelkezik, ugyanúgy tévedhet, hibázhat, küszködhet problémákkal, de ugyanolyan jól is érezheti magát egy kis kikapcsolódás alkalmával, mint ti, vagy én. Ezt sikerült nekünk - a Márton Áron Gimnázium Diáktanácsának - bebizonyítani 2001. november 9.-én, egy péntek délutánon, a gimnázium Dísztermében. Az összejövetel - ahogy Mezõ Sarolta, diáktanácselnök jellemezte -, egy gólyabálszerû rendezvény fiatallelkû tanárainknak. A “Tanárduell” név, és a mûsor ötlete Erõss Zsuzsanna (XI.F.) és a MÁGDT szüleménye.Bár ez volt az elsõ ilyen jellegû próbálkozás a gimnázium életében, dacára annak, hogy a próbatételekrõl semmit sem tudtak, 14 merész tanár bátorkodott a megmérettetésre benevezni, azaz: az Ajtony Zsuzsa - Balássy Csaba, András Réka - Bencze Bulcsú, Beldean Veronka - Boldizsár Ágoston, Csapó Hajnalka Gyarmati Dénes, Kolozsváry Katalin - Orbán Zsolt, Ráduly Erzsébet - Szabó László és Szász Kinga - Tamás Levente párosok. Igen, õk azok, akik meg merték mutatni ország-világ elõtt (a gimnázium diákjaira és a Tanári Szoba személyzetére gondolok), hogy bár jó néhány éve leérettségiztek, részt tudnak venni csínyekben, melyeket diák korukban követtek vagy követhettek el. Aki eljött a szinte 2 órás produkcióra, élménygazdagabban távozott. Gondolom,
50
nem bánta meg senki, hogy kielégítette a Tanárduell szereplõivel szembeni kíváncsiságát. Az utórezgéseket felfogva az a meggyõzõdésem, hogy lett légyen az versenyzõ, szurkoló vagy egyszerû kikapcsolódásra vágyó nézõ, megtalálta azt, amit keresett: egy olyan pillanatot, amikor a nem megszokott, hanem egy másik oldalát látja az illetõ tanárnak, amikor jobban megismeri a társát, akivel nap mint nap dolgozik. Ez volt az a momentum, amikor a Tanár felel, úgymond... amikor õt osztályozzák.... Apropó osztályozás... A Vitos Kerámia és a Caritas szervezet támogatásával minden versenyzõ egy nyeremény boldog tulajdonosává vált. Köszönet érte. És köszönet azoknak, akik ügyes-bajos dolgaikat félretéve együtt szurkoltak velünk. És végül köszönetemet fejezem ki annak a 14 személynek, akik merészeltek színpadra lépni, bebizonyítva ezzel, hogy a Tanár is ember. A Márton Áron Gimnázium Diáktanácsa nevében Kraft Hunor (XI.G.) MIKULÁSNAPI BULI IDŐPONT: 2001. DECEMBER 6. HELYSZÍN: SALÁTA BÁR A programra Mikulás napja alkalmából került sor, a város egyik szórakozóhelyén, amelyet a Diáktanács bérelt ki. A bulin több mint 200 személy vett részt. A zene változatos volt, megpróbáltunk minden fajta ízlést kielégíteni. Arra törekedtünk, hogy akik eljöttek, jól érezzék magukat, a visszajelzések pedig azt mutatják, hogy ez többnyire sikerült is. VERESS ALBERT ELŐADÁSA IDŐPONT: 2002. JANUÁR 14. HELYSZÍN: A MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUM DÍSZTERME Az elsõ rendezvény, amelyet az iskola Igazgatósága és a Diáktanács közösen szervezett. Veress Albert pszichiáter humoros és ugyanakkor rendkívül hasznos elõadása a diákok soraiban nagy érdeklõdésnek örvendett. Veress Albert közvetlen stílusával - melynek egyenes következménye a kötetlen és felszabadult beszélgetés lett - bizonyára minden hallgató tetszését megnyerte. A SAPIENTA EMTE BEMUTATKOZÁSA IDŐPONT: 2002. JANUÁR 31. HELYSZÍN: A MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUM DÍSZTERME Mi leszel, ha nagy leszel? Mit vársz el a jövõtõl? Ezen kérdések fontosságára alapozva szerveztük meg a Sapientia EMTE képviselõivel való
51
találkozást. A rendezvény célja a városunkban mûködõ egyetem bemutatása volt. Az öt meghívott röviden ismertette az egyetem felépítését, az egyetem által nyújtott lehetõségeket, a különbözõ önképzõ köröket, az intézmény felszereltségét. Az egyetem dékánja, Dr. Lányi Szabolcs örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a diákok részérõl érkezett a kezdeményezés, a meghívás, hiszen ez a diákok érdeklõdését jelenti, amit az egyébként népes résztvétel is bizonyított, illetve a termet elhagyó meghívottakat megtisztelõ taps jelezte a rendezvény sikerét. VALENTIN NAPI BULI IDŐPONT: 2002. FEBRUÁR 14. HELYSZÍN: A MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUM SZABADIDŐKÖZPONTJA A Gimnázum Szabadidõközpontjának videotermében megrendezett Valentin napi összejövetel a “szerelmesek bulija” volt. Közel 200 személy volt jelen. A résztvevõk megérkezéskor számozott, színes, nemüknek megfelelõen kék, illetve piros "szivecskéket" kaptak. A buli folyamán pedig megadatott a lehetõség nekik, hogy ellenkezõ nemû, azonos számjeggyel rendelkezõ párjukat megtalálják, s az ún. szívtáncot együtt táncolják. Újítás volt az, hogy a diákok összeházasodhattak. A házasság feltétele a házassági kérvény leadása - feliratkozás - volt az adott szabályok szerint. A házasodások pedig a "polgármesteri hivatalban" történtek. Több mint 20 pár vette igénybe ezt a "szolgáltatásunkat". BLUES -EST IDŐPONT: 2002. MÁRCIUS 7. HELYSZÍN: A MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUM SZABADIDŐKÖZPONTJA A Gitáresthez hasonló rendezvényen mintegy 50-60 résztvevõ kellemes estét tölthetett el a kávéházhoz hasonlóan berendezett videoteremben. A gyertyafény és a tea természetesen most sem maradhatott el. A Blues zene által biztosított különleges hangulat maradandó élménnyé tette az estet. SAJÁT VERSEK SZAVALÓVERSENYE IDŐPONT: ÁPRILIS 11 A költészet napján délután rendezte meg a MÁGDT a Saját versek szavalóversenyét. Jelzem, ez volt az elsõ ilyen jellegû próbálkozás a gimnázium falai között, úgyhogy újítóknak számítunk. Kilenc versenyzõnk volt, akik a verseny elõtti napon kellett lejelentkezzenek. A "verseny" lényege, hogy mindazok, akik meg akarták mutatni, értenek ehhez a dologhoz (mármint a versíráshoz is), lehetõséget kapjanak a megszólalásra. A zsûri egy magyartanárból és két 12.-ikes diákból állt. Közönség jóval több volt mint
52
versenyzõ, mert akárhogy is, kíváncsiak voltak az emberek az "elveszett tehetségekre". Minden versenyzõ kapott díjat, ugyanakkor nem elsõ, második, harmadik díjakat osztottunk, hanem a versnek megfelelõt. Pl. a legdrámaibb, a legversebb vers ( esetemben - ez itt a reklám helye) meg ilyenek. Diplomával ellátva persze. Szerintem aki tudja, csinálja meg a saját gimijében is, mert: - biztos vannak nálatok is "fûzfapoéták" - nagyon egyszerû megrendezni, pl. mert kevés utánajárással jár - pénzbe egyedül a díjak kerülnek - egy olyan társaságot célozhattok meg vele, amely esetleg addig nem nagyon vett részt dt rendezvényen - van közönsége => van reklámja a dt-nek A legversebbb vers: Szeretem… Ahogy megcsillan a pajkosság szemedben. Vagy ha mosolyogva vidámon, melegen Szeretem, de ez még nem szerelem. Ha bátorítasz, ha félek, csendesen, S belekötsz mindenbe, kedvesen, Szeretem, de ez még nem szerelem. Viszont, mikor szemembe mondod kereken, Végül megértem, de vajon szeretem? Szeretem! S ez már nem szerelem… Kraft Hunor ISKOLANAPOK IDŐPONT: 2002. MÁJUS 23-25. HELYSZÍN: A MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUM ÉS CSÍKSOMLYÓ Az iskolanapok elsõ, csütörtöki napja a tornaterem karzatán megnyitott Fotokiállítással kezdõdött. A Fotokiállítást egy héttel a megnyitás elõtt hirdettük meg. A kiállítás anyagát az iskolánk diákjai által készített fényképekbõl állítottuk össze. A készítõk által kartonlapokra felragasztott fényképek habszivacsra kerülve kaptak helyet a tornaterem fölötti karzat falain. A látványosságnak számító kiállítás a diákok körében nagy népszerûségnek örvendett. A több mint húsz darab kartonon kb. 70 fénykép volt látható. A nézelõdõkre (diákokra és tanárokra) volt bízva az a feladat, hogy válasszák ki a legjobb fényképeket. A szavazatok alapján pedig végül három díjat osztottunk ki. A kiállítás megnyításával egy idõben kezdõdött a Tanár szavalóverseny.
53
A díszteremben megtartott rendezvényt hagyományosan, minden évben az iskolanapok alkalmával szervezzük meg. Idén a versenyen hat résztvevõ volt a tanárok közül. A verseket az öt tagú zsüri értékelte ki. Végül Borsodi L. László tanár úr nyerte meg a versenyt, megszerezve az elsõ helyet. A többi résztvevõ, Sata Klára aligazgatónõ, Bara Katalin, Ráduly Erzsébet, JuhászAndrás Réka tanárnõk, illetve Szabó László tanár úr különdíjat szerzett. A legnagyobb díjnak mégis talán az számít, hogy a közönség, a diáksereg láthatóan értékelte a fellépõk bátorságát, bíztatva õket a sikeres szereplésre. Egy órával késõbb, 17 órától kezdõdött a Tanári cuccok árverése. A rendezvényen a tanáraink által használt régi és kevésbé régi tárgyak kerültek árverésre. A zsúfolásig megtelt teremben kiderült, hogy van is kereslet a tanárok "cuccaira". Eladásra került többek között szemüveg, körzõ-felszerelés, Karády-kalap és lemez, bikini, könyv, arckép, írószerek, CD lemez, iskolás füzetek, levelek stb. Pénteken az iskola focipályáján tartottuk meg a Graffity-versenyt (a név szándékosan helytelen, mivel a DT által rendhagyó módon megszervezett vetélkedõrõl van szó, a falfirkákat ugyanis markerrel kellett elkészíteni, kartonlapokra). Ezzel egy idõben pedig az ötödikesek számára is szerveztünk rajzversenyt. A két versenyen összesen hét díjat osztottunk ki. A munkák a késõbb kezdõdõ Szabadtéri bulin is megtekinhetõk voltak. Péntek estén került sor az Osztálydíszítõ verseny kiértékelésére. A versenybe 10 osztály nevezett be különbözõ témákkal. Az osztályok feladata saját termük átalakítása, illetve kidíszítése volt az általuk választott téma alapján. Természetesen az iskola többi diákja is bekapcsolódott a versenybe, végigjárva a feldíszített termeket. A kíváncsiskodók a következõ témákra találhattak: Rend a lelke..., Emésztõrendszer, Aki ide belépsz, hagyj fel minden erénnyel, Étterem, Titok, Rendszer a káoszban, Hullámvölgy, Így vezetjük a hazát, Hárem, Tsigabiga pokla. A hat tagú zsüri 19:30-kor indult el, hogy végignézze az osztálytermeket. A zsüri végül az elsõ helyet a Titok nevet viselõ, a XI. F. által feldiszített osztálynak ítélte. Szintén péntek este rendeztük meg a Szabadtéri bulit, ahol az addig kiértékelt versenyek nyerteseinek osztottuk ki a díjakat. A Szabadtéri buli újdonságnak számít, terveink szerint jövõre is megszervezzük. Jó lehetõség a lazításra, rengeteg elõnye van a zárt teremben tartott bulikkal szemben. A jó zenét, a hangulatot Veres Zsolt biztosította. KIRÁNDULÁS CSÍKSOMLYÓRA Szombaton az iskola diákserege a tanárokkal együtt kiment Csíksomlyóra.Az ottani versenyekre különösen nagy volt a jelentkezés, mivel az egész iskola kinn volt a nyeregben. A nap kötélhúzással kezdõdött, amelyre még a kolozsvári vendégosztályból is jelentkeztek. A verseny egy órát tartott,
54
közvetlenül utána következett az Aerobik elõadás, amelyet a Berszán Éva tanárnõ által felkészített diákok mutattak be. Ezt követte a Méta bajnokság, amelyre nyolc csapat jelentkezett, mindegyikük nyolc taggal. A három órát tartó mérkõzés alatt meglehetõsen elfáradtak nemcsak a játékosok, de a bírók (Orbán Zsolt és Szabó László tanár urak) is. A döntõt végül a XI.F nevû csapat nyerte meg, amely három mérkõzést játszott az elsõ helyért. Ezalatt járt körbe az öt tagú zsüri, amely a fõzõverseny résztvevõinek produkcióját minõsítete és díjazta a gyõzteseket. A versenybe több osztály is benevezett, a visszajelzések szerint a zsürinek nem lehetett könnyû dolga. Rendezvényeinket a következő cégek támogatták: Caritas, Harmonia, Illyés Alapítvány, Knauf, Vitos Kerámia. Segítségüket köszönjük.
KOLLÉGIUMI ÉLET Negyedik éve vagyok a Márton Áron Gimnázium diákja, és mivel nem csíkszeredai vagyok, hanem vidékrõl érkeztem, elõször húzódozva, majd örömmel vettem igénybe az iskola lánybentlakásának szolgáltatásait. Most, hogy már Én is a végzõs diákok közé tartozom, nyugodtan kijelenthetem, hogy eléggé sikerült kiismernem a KOLLÉGIUMI ÉLET csínját-bínját. Statisztikai adatként mondom, hogy jelenleg a lányinternátusban száz lány él közösségi életet, annak mindenféle szigorú és kevésbé szigorú “törvényeit” illetve szabályait betartva. Gondolom, mindenki ismeri azt az állítást, hogy “azért vannak a szabályok, hogy megszeghessük õket”, hát ez gyakran vagy kevésbé gyakran, néha akarva, de legtöbbször akaratlanul, a bentlakásban is elõfordul. Ez azonban megbocsátható, hisz “a 100 pengõs paripa is megbotlik”, nemhogy a 15-18 éves diák, aki most kezdi megismerni a nagybetûs Élet különbözõ oldalait. Úgy érzem, most már ideje lenne magáról a kollégiumi életrõl is szólnom, néhány konkrétabb eseményt is elmesélnem. A bentlakásban év elején szokás, hogy a XII. osztályos bentlakó diákok összehívják az elsõéves, szintén bentlakó diákokat - gólyákat, ahogyan nálunk szokás mondani: a “friss húst” -, és úgynevezett “Törvényolvasást” tartanak, amikor is a végzõsök megkérnek minden elsõévest, hogy mutatkozzon be. Ha ez megtörtént, akkor valaki ismerteti a gólyákkal a negyedéves jógait, és elvárásait az elsõévesekkel szemben, amit nem kell mind betartani, csak néhány alapvetõ dolgot, mint például: “A negyedéves az étkezdében, az ajtónál, (a tükörnél is J) elsõbbséget élvez”. Persze mondanom sem kell, hogy az ilyen Törvényolvasásokon a nevelõnõk nem vesznek részt. Most egy éve jött a nevelõnõknek az a sziporkázó ötlete, hogy legyen egy közös rádiónk, amit mindenki hallgathat. Közösen eldöntöttük, hogy a kapott készüléket a MIX FM hullámhosszára hangoljuk, és így azóta minden este
55
megy a zene a folyósón is. Sokszor hallom azt diáktól, szülõtõl és tanártól egyaránt, hogy a bentlakásban nem lehet tanulni. Hát ez nem igaz, szerintem csak rajtunk múlik, mert aki akar, az a bentlakásban is tud tanulni. Hadd érveljek azzal, hogy az évek során hány és hány bentlakó diák bizonyított többet és jobban (tantárgyversenyeken, különbözõ emlékversenyeken, vagy éppen osztályszinten), mint a helyi, ingázó vagy éppen kintlakó diákok. Akinek nem elég idõ a tanulásra a 1600-1830-ig tartó kötelezõ szilencium, az a rendelkezésünkre bocsátott termekben fakultatív szilenciumon vehet részt. Tehát itt is akarat kérdése az egész, és ha valaki nem tanul, azért nem lehet mást hibáztatni. A bentlakásban van néhány olyan alapvetõ szabály, amit nagyon fontos betartani, mert csak így lehet elfogadhatóvá tenni a közösség életét. Nagyon fontos egymás kölcsönös tisztelete, becsülése, segítése, ha éppen erre van szükség. Ha mindez megvan, akkor sikerül békében és egyetértésben élnünk egymás mellett. Sajnálatos módon, minden évben történnek olyan esetek, amelyek súrolják az erkölcsösség és becsületesség határait, vagy éppen át is lépik azokat. Az elkövetõket, tettük súlyosságától függõen, legtöbbször a lehetõ legsúlyosabb büntetés várja. Ha háromévi kollégiumi életemrõl következtetéseket akarnék levonni, akkor nyugodtan állíthatnám, hogy erõsebb barátságok nem fonódhatnak sehol másutt, mint a kollégiumban, ahol egymásra vagyunk utalva. Úgy érzem, hogy a bentlakásnál semmi sem jobb felkészítõ a ránk váró Életre. Sehol nem lehet jobban megtanulni a jó közösségi élet feltételeit, elvárásait, és ha valakinek itt nem sikerül elsajátítania az alkalmazkodás tudományát, akkor az soha, semmilyen közösségbe nem fog tudni teljes mértékben integrálódni, soha nem lesz a társadalom teljes értékû tagja. Balázsy Zsuzsánna XII.E
TANÁRAINK ÉS TANULÓINK A PÜNKÖSDI BÚCSÚN Május 18-án zajlott le a csíksomlyói pünkösdi búcsú több százezer ember részvételével. Akárcsak az elõzõ években, iskolánk férfi tanárainak egy része idén is segített a csíksomlyói barátoknak és a helyi rendezõségnek abban, hogy a nagy tömeget megmozgató Mária-zarándoklat rendben, zökkenõmentesen folyhasson le.A kordonnál Borsodi László ny. tanár, Silló Géza, Basa János, Borsodi L.László, Izsák Zoltán, Köllõ Ferenc és Tamás Levente tanárok segédkeztek. A két Somlyó-hegy közötti nyeregben, a Hármashalomoltárnál (az ünnepi szentmise színhelyén) a keresztalják fogadását és irányítását Boldizsár Ágoston és Laczkó József, valamint Berszán M.László, Csomós Róbertc, Erõss Attila, Gyarmati Dénes és Nagy Antal végezték. A hangosbemondóban a kegytemplom elõtti téren Mihály András köszön-
56
tötte az érkezõ keresztaljákat. A Hármashalom-oltárnál Miklós József látta el ugyanezt a feladatot. Az iskola és az évkönyv számára Pozsony Mihály ny. tanár készített fényképeket. Az idei pünkösdi zarándoklat iskolánk szempontjából egy (régi) új mozzanattal is gazdagodott: néhány éves (nem dicséretes!) kimaradás után intézményünket - névadójának szelleméhez méltóan - egy 40-60 fõs diákokból és tanárokból álló keresztalja képviselte Csíksomlyón. Az önként jelentkezõ diákok tanáraikkal az iskolazászló alatt vonultak ki a kegytemplomhoz, ahol csatlakoztak a kordonhoz, és így zarándokoltak ki az ünnepi szentmise színhelyére. Reméljük hogy a Tamás Levente tanár úr által újra elindított, felelevenített hagyomány a jövõben folytatódni fog! 2002 pünkösdjén egyébként a búcsú központi szimbólumát, a Labarumot a Segítõ Mária Római Katolikus Gimnázium arra legérdemesebb végzõs tanulója, Salló Tivadar vitte. Borsodi L. László
Tanáraink a pünkösdi búcsún
57
VERSENYEK, MEGMÉRETTETÉSEK TERMÉSZETTUDOMÁNYOK
BIOLÓGUSJELÖLTEK SZAKTÁRGYI VERSENYEKEN A hagyományos tantárgyversenyek mellett tanulóink gyakran vállalják a más természetû megmérettetés körülményeit is. 2002.március 23-án Budapesten a Víz Világnapján díjakat adtak át a Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával meghirdetett pályázatra beérkezett legjobb dolgozatok szerzõinek. Iskolánkból a XII.osztályos Kósa István Patakvölgybõl ülepítõ címû dolgozatával III.díjat szerzett /irányító tanár: Barta Mónika/ Csíkszeredában 2002 májusában hirdetett pályázatot a Környezetvédelmi Ügynökség Lakóhelyem legaggasztóbb környezetvédelmi problémája… címmel. Örvendetes, hogy a pályázatra nemcsak a természettudományi szakosztályokból jelentkeztek tanulók. Balló Kamilla a IX.C társadalomtudományi, Kézdi Hunor a XI. F informatika szakosztály tanulója is írt dolgozatot. A természettudományi osztályokból a következõ tanulók pályáztak: Incze Emese (X. D/, Simó Izabella (XI. D), Bozán Beáta, Kósa Beáta valamint Fancsali István (XI. E.) - irányító tanár: Barta Mónika. Az utóbbi három tanuló dicséretben részesült. Idén hetedik alkalommal rendezték meg megyénkbeli középiskolásoknak a megyei környezetvédelmi és biológiai témájú versenyt. Iskolánkat Csata Tünde IX. osztályos tanuló képviselte sikeresen /irányító tanár/. Szakszerûen összeállított, igényesen megfogalmazott dolgozatával - benne általa követett ökológiai viszonyokról értekezik - megérdemelten kapta a legelõkelõbb helyezést. Egyébként azóta Tünde már a budapesti székhellyel mûködõ Kutató Diákok Országos Szövetségével is fölvette a kapcsolatot, és különbözõ pályázati lehetõségek iránt érdeklõdik. A tudományos jellegû, egyéni megfigyeléseket, elméleti összegezéseket tartalmazó diák-dolgozatok sorából nem maradhat ki a XI. természettudományi (biológia) szakosztály egyik tanulójának, Fancsali Istvánnak a szemlencse betegségeirõl készített dolgozata, amely a Tudományos Diákülésszakon (2002.május 24.) méltán váltott ki érdeklõdést (irányító tanár: Barta Mónika). Tulajdonképpen az itt következõ sorok nemcsak kiegészítik a fentiekben tett felsorolást, hanem még egyszer megerõsítenek bennünket abban a hitben, hogy munkánkat nemcsak követi a közvetlen és távolabbi környezet, hanem segít is, támogatja, vagy éppen ösztönzi azt. IIyen vonatkozásban igen megtisztelõ fölemlegetni Dr.Kelemen József kórbonctani fõorvos messzemenõ támogatását, amiben gyakorta részesülnek diákjaink, legyen az egy tartal-
58
mas elõadás vagy a biológia szaktermet gazdagító oktatási segédeszköz. Legutóbb biológia szertárunk harminc darab különleges hisztokémiai eljárással készült és festett mikroszkópi preparátummal gazdagodott. Mindezt köszönjük! Barta Mónika biológia tanár
JELEN VOLTUNK, TAPASZTALTUNK Az erdélyi diákcsapat a rendszerváltás óta minden évben részt vesz az Irinyi János Kémiaverseny gyõri döntõjén. A csapattagok válogatására a verseny második fordulóján került sor, amelyet a 2001-2002-es tanévben Marosvásárhelyen szerveztek meg. A hat továbbjutott diák közül négy iskolánk tanulója, amire joggal lehetünk büszkék. A csapat összetétele az alábbi volt: Both Emese (XI.D), Vízi Emõke (XI.D) /felkészító tanár: Buzogány Teréz/, Antal László (X.D), Mészáros Noémi (X.C) /felkészító tanár: Ábrahám Annamária/ a Márton Áron Gimnáziumból, Kaucsár Tamás XI-es tanuló a kolozsvári Báthory István Líceumból és Miklós Tekla Szilvia a nagyváradi Ady Endre Líceum képviseletében. Az EMTE és a Márton Áron Líceum közös anyagi áldozatának köszönhetõen mikrobusszal indultunk Csíkszeredából május 3-án. Útközben felvettük a kolozsvári és a váradi diákokat. Estére fáradtan és kíváncsian érkeztünk Gyõrbe, ahol a kedves fogadtatás és a kellemes környezet hamar elfeledtette velünk a fáradalmakat. Milyen is lesz a verseny? Mennyit fogok teljesíteni? - ezekkel a gondolatokkal hajtották álomra fejüket a versenyzõk. Másnap reggel fél kilenckor mindenki megtapasztalhatta. Életkorától függetlenül minden tanuló ugyanazt a tételt kapta. Az elbírálás is egységes volt (mint általában), csak az eredmények feldolgozásánál, a sorrend felállításánál választották szét a dolgozatokat I., II. és III. csoportra. A mi X.-es diákjaink az I.-es, a XI.-esek pedig a II.-es csoportba kerültek a tanmenetnek megfelelõen. A III. csoportban a vegyipari szaklíceumok tanulói versenyeztek. A vizsgalap egységesen tartalmazott anyagszerkezeti, általános és szervetlen kémiai, illetve szerves kémiai részt és nyolc feladatot. A munkaidõ százötven perc volt. Azt, hogy mennyire sok volt ez a vizsgaanyag két és fél órára ,mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a megadott idõ letelte elõtt egyetlen versenyzõ sem fejezte be az írást. Izglomtól kipirult arcú, vitatkozó, csalódott, boldog diákok - összesen kétszázan - hagyták el a Révai Miklós Gimnázium épületét az írásbeli vizsga után. A II. csoportba tartozó versenyzõket már várták a buszok, amelyek Veszprémbe szállították õket a délutáni próbához, ugyanis ebéd után következett mindkét városban - Gyõrben és Veszprémben - a laborgyakorlat, amely szintén része volt a versenynek.
59
A II. és III. csoport diákjai redox titrálással, míg az I. csoportba tartozók sav-bázis titrálással mutathatták be ügyességüket, valamint gondolkodó- és számolókészségüket.A kétórás gyakorlati vizsgán minden tanuló kapkodás nélkül, nyugodtan elvégezhette feladatát. A vacsoránál - a Zöldfa vendéglõ elegáns éttermében - találkozott a gyõri és a veszprémi csapat. Lazítás, séta és várakozás következett, hisz a javítóbizottság délelõtt tizenegy órától dolgozott és a laborgyakorlatok eredményeinek kiértékelése után összesítette a pontszámokat és felállította a sorrendet. A kimutatást este kilenc körül áthozták a Kossuth Zsuzsa Kollégiumban levõ szálláshelyünkre, így mindenki értesült a teljesítményérõl. Csoportonként az elsõ öt diák számára még egy erõpróba következett, a másnapi szóbeli. A többiek nyugodtan alhattak, minden eldõlt számukra a nap során. Vasárnap, május 5-én kíváncsiság és szolidaritás magyarázta, hogy az MTESZ TECHNIKA HÁZÁnak elõadóterme zsúfolásig megtelt diákokkal és kísérõ tanárokkal a feleletek hallgatására. Egy kategórián belül a tétel minden versenyzõ számára ugyanaz volt, így hasonlították össze a feleleteket. Mivel a szóbelizõk külön termekben készülhettek fel a vizsgára, az elõzõ elõadók feleletébõl nem informálódhattak, hisz csak az utánuk következõk elõadását hallhatták. Mindenki számára érdekes volt a legjobbak elõadása, ugyanis fellépést, elõadásmódot, ismeretrendszerezést tanulhattak belõle. Végül a zsûri elvonult a végeredmény megállapítására és következett az értékelés,díjazás. Hogy szerepelt az erdélyi csapat és ezen belül iskolánk tanulói? Szerintem jól, hisz a kétszáz versenyzõ közül líceumunk tanulói a következõ pontszámokat és helyezéseket érték el: Vízi Emõke (XI.oszt.) 144 ponttal a 12., Antal László (X.oszt.) 106 ponttal a 20., Both Emese (XI.oszt.) 101 ponttal a 40. és Mészáros Noémi (X.oszt.) 81 ponttal csoportjában szintén 40. lett. A kolozsvári Kaucsár Tamás 120 ponttal a 25. és a váradi Miklós Tekla Szilvia 73 ponttal a 60. helyezést érte el. Elmondhatjuk, hogy a csapatból három tanuló jól és három tanuló közepesen teljesített olyan mezõnyben, ahol mindenki felkészült volt kémiából, és meg kell jegyeznünk azt is, hogy a versenyre kijelölt anyag eltért a miénktõl. Élményben, tudásban gazdagodva és némi büszkeséggel tértünk haza, hisz tanulóink Gyõrben is megállták a helyüket. Jó volt, sok sikert kívánok diákjainknak a jövõ évi versenyhez is, iskolánknak pedig tehetõs és lelkes támogatókat, a vezetõség részérõl az eddigiekhez hasonló viszonyulást, hogy jövõre is ott lehessünk minden kémiaversenyen! Buzogány Teréz kísérő tanár
60
X. SZÉKELY MIKÓ MATEMATIKAVERSENY 2002. február 8-10-e között rendezte meg iskolánk a X. Székely Mikó Matematikaverseny edrélyi szakaszát, amely a Nemzetközi Magyar Matematikaverseny erdélyi selejtezõje volt. A döntõre évenként különbözõ helyszíneken kerül sor: egyik évben az anyaországban, a következõben a határokon kívül. A Márton Áron Gimnázium azért tett eleget a megtisztelõ felkérésnek, és rendezte meg a vetélkedõt, mert 2002-ben a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium adott otthont a nemzetközi versenynek, s ezért nem tudta felvállalni a különben hagyományosan ott megrendezett erdélyi szintû verseny megszervezését. Harmincöt tanár kíséretében tizenhárom megye kétszáz diákja Erdély majd minden magyar középiskoláját képviselte - szám szerint huszat. A rendezvény február 9-én ünnepélyes megnyitóval kezdõdött, amelyen iskolánk igazgatója, Varga László üdvözölte a résztvevõket, majd Bencze Mihály brassói matematikatanár, az erdélyi szintû verseny megálmodója és életre keltõje, a csíkszeredai vetélkedõ versenybizottságának elnöke köszöntötte a vendégeket. A megnyitón részt vett Zsombori Vilmos, Hargita megye tanácsának elnöke, valamint Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is. A két napos verseny idején a diákoknak a matematika dolgozatok megírásán kívül alternatív programokat is szervezett az iskola: városnézést, sporttevékenységet, gitárestet, filmklubot. A versenybizottság tagjai (Bencze Mihály - elnök, András Szilárd, Csapó Hajnalka, Demeter Albert, Lukács Andor, Szilágyi Géza Zsolt és Zsombori Gabriella), akik egyébként az Erdélyi és Nemzetközi Magyar Matematikaverseny egykori díjazott tanulói voltak, február 10-én, vasárnap hirdettek eredményt. Iskolánkat tizenhárom versenyzõ képviselte, akik közül Miklós Gábor (IX.E) és Fazakas Réka (X.E) a maguk évfolyamán a kiváló elsõ díjat szerezték meg /felkészítõ tanárok: Tamási Csaba és Csapó Hajnalka/. Teljesítményükhöz gratulálunk! Hisszük, hogy ezzel, és további sikereikkel méltó folytatói lesznek iskolánk matematika-hagyományának! Március 16-23-a között került sor Sepsiszentgyörgyön a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyre. Iskolánkat nyolc tanuló képviselte: Széles Ádám (IX.B), aki elsõ helyet szerzett, továbbá Negru Petra és Roth Róbert (IX.E), Barok Botond (IX.F), Fazakas Réka-Mária és Szõcs Csongor (X.E). Összeállította: B. L. L
61
Hatvani István Fizikaverseny A Hatvani István Fizika Emlékversenyt, amelybe pár éve az erdélyi diákok is bekapcsolódtak, már XXI. alkalommal rendezték meg Magyarországon. Ez egy levelezés utján zajló, négy fordulós verseny. A tét: a legnagyobb pontszámot elért, elsõ 35 versenyzõ felkészítõ tanárjával együtt meghívást kap a döntõre, amelyre minden évben Debrecenben kerül sor. A 2001/2002-es tanévben iskolánkból többen is beneveztünk, és kettõnknek (Széles Ádám és Negru Petra) sikerült bekerülni az elsõ 35 közé, tehát minket is meghívtak az április 19-én megrendezett döntõre, Debrecenbe. Április 17-én, szerdán este Halász Gyöngyi fizikatanárnõvel együtt vonatra szálltunk és elindultunk Debrecen felé. Mi ezt az utat jutalomkirándulásnak fogtuk fel, és mivel még egyikünk sem volt ott, nagyon kiváncsiak voltunk magára a városra és a látványosságaira is. Másnap reggelre megérkeztünk Debrecenbe és miután csomagjainkat letettük, felderítõ útra indultunk a város központjába. Debrecen nagyon szép város, tele régi épületekkel. Egyik fõ látványossága a fõtéren található hatalmas református templom, amely az elsõ református templomok közé tartozik. Mérete és nemes egyszerûsége révén lenyûgözõ. Viszont Debrecenben még számos látnivaló volt, amibõl megnéztük a Déry múzeumot, ahol többek között Munkácsy két híres festménye is ki van állítva, az állatkertet, a Rákóczi kiállítást és felmentünk a református templom egyik harangtornyába, ahonnan jó kilátás nyílik a városra. Ezenkívül ajándékokat vásároltunk, ismerkedtünk és nem utolsó sorban, moziban is voltunk, ahol a Hídember címû, Széchenyi István életérõl szóló filmet néztük meg. Maga a verseny április 19-én pénteken délután volt a debreceni egyetemen és viszonylag gyorsan lezajlott. Két részbõl állt: az elsõ részben feladatokat kaptunk és minden feladatot egy megadott idõ alatt kellett megoldani. Tekintetbe véve, hogy a két országban különbözik a tananyag, mindig két-két feladat közül lehetett választani. Ezeket a feladatokat kiértékelték és az elsõ tizenkettõnek még volt egy mérésfeladat is. A végsõ sorrend teljesen független volt az elõzõ négy fordulóban elért pontszámtól, csak a döntõben elért eredmény határozta meg a végsõ helyezést. A díjazás másnap reggel volt. Mindenki kapott díjat, ami oklevélbõl és könyvekbõl állt. A díjazás szintén az egyetemen volt, és utána két ottani tanár érdekes és látványos kísérleteket mutatott be. Délután pedig már úton voltunk hazafelé. A döntõn elért eredményeink közepesek, de a Debrecenben töltött két nap élménydús volt, ezért azt hiszem, mind a ketten egyetértünk abban, hogy érdemes volt benevezni a versenyre és többet foglalkozni a fizikával. Negru Petra X. E
62
JUTALOMJÁTÉK A HŰSÉG VÁROSÁBAN A nyári vakáció elsõ napján, amikor mindenki sarokba dobja könyveit, és “most gyertek szabad mellû örömök” mottóval csak a pihenésre koncentrál, elindultunk Sopronba a Vermes Miklós nemzetközi fizika versenyre. Az erdélyi csapatban tizenöten voltunk, a kísérõnk Nagy Antal tanár úr volt. Jóllehet alig akadt nálam idõsebb diák, mégis kicsinek éreztem magam, mert többségében “visszatérõ bûnösök voltak, rendszeres résztvevõi a versenysorozat döntõjének, míg én elõször és utoljára vehettem részt. Habár a felkészülés heteiben Gaál László tanár úrral rendszeresen és élvezettel búvárkodtunk a kõtan rejtelmeiben, nagy reményeket nem fûztem a sikeres versenyzésemhez, inkább jutalom-kirándulásnak fogtam fel, ahol a fizika csak “hab a tortán”. A verseny maga elméleti és gyakorlati megmérettetésbõl állt, ezeket külön napon szervezték. Kíváncsian, kellemes izgalommal vágtam neki az elméleti próba hat feladatának, amelyek nem okoztak csalódást, mivel agyafúrtak voltak ugyan, de nem túl nehezek. A gyakorlati megmérettetésen méginkább az “enjoy the game” /élvezd a játékot/ volt a jelszavam, annak ellenére, hogy ez a Soproni Egyetem fizika laboratóriumában zajlott, s maga a hely komolyságot és tiszteletet parancsolt. A versenyzés mellett színes programokon vehettünk részt. Érdekes fizikatörténeti elõadásokat és furfangos kísérleti bemutatókat kísérhettünk figyelemmel. A verseny programjának színfoltja a nagycenki Széchenyi István múzeum és családi mauzóleum meglátogatása volt. A nagy hõségben a fertõrákosi Kõfejtõ mély termei, valamint a pesti lányok társasága volt üdítõ hatással. A háromnapos rendezvénysorozat záró mozzanata természetesen a díjkiosztó ünnepség volt, ahol a “nagyok” tartottak beszédet: elõször Marci bácsi /Nagy Márton/ üdvözölte az egybegyûlteket, majd Nagy Antal tanár úr köszönte meg a lelkes pedagógusi munkájáért járó kitüntetést. Végül kategóriákként kihírdették az eredményt. Nagy meglepetésemre én vehettem át a kõtan kategória gyõztesének járó érdemplakettet. Népmeséhez illõ a befejezés: a verseny legnagyobb tanulsága az volt, hogy az élvezettel végzett szorgalmas munka elõbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Szenyes Szabolcs XII. D.
63
KÁRPÁT-MEDENCE FÖLDRAJZVERSENY Idén negyedik alkalommal került megrendezésre a Kárpát-medence elnevezésû földrajzverseny. A helyi szakaszt július 4-én, a Nagy Imre általános iskolában tartották. A résztvevõ 11 tanuló közül nyolcan jutottunk a jutalomtáborral egybekötött döntõbe, amelyet Budapesten szerveztek meg 2002. augusztus 16. és 20. között. Itt, akárcsak az elõzõ években, a Kárpátmedence minden régiója képviseltette magát: Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság, Erdély és Magyarország. Iskolánkból hárman vettünk részt /Bálint Zsuzsánna /X. E/, Gáll Sarolta /XI.F/, Kalamár-Kertész Réka /IX. /. A versenyre Tamás Levente tanár úr készített fel. Kísérõnk Ambrus Tünde földrajztanárnõ volt. Összesen 36 diák versenyzett két korcsoportban. A verseny témája: a Kárpátok belsõ vulkáni koszorújának természet- és társadalomföldrajza, különös tekintettel a terület vulkanizmusának gazdasági hasznára és a táj néprajzára. A feladatfüzet 100 különbözõ típusú tesztkérdést tartalmazott, ennek megoldására három óra állt rendelkezésünkre. A feladatok ötletessége rövidesen oldotta a kezdeti izgalmakat. A verseny után következett a táborozás. Ennek helyszíne a Cserhát hegységben, Szandán volt. Három napot töltöttünk itt. Megérkezésünket táncházzal tették emlékezetessé, ahol megismerhettünk néhány, a vidékre jellemzõ hangszert és táncot. Másnap a Szanda-hegyen tettünk gyalogtúrát. Felmásztunk az egykori Szanda várához, amibõl mára már csak egy hét méteres faltöredék maradt meg. Másnap autóbusszal ellátogattunk a világörökség részeként nyilvántartott Hollókõre, ahol megcsodálhattuk a palóc házakat és a palóc népviseletet. A kirándulás fénypontja Ipolytarnóc volt, ahol 20 millió éves állati lábnyomokat láttunk. Befejezésként a salgótarjáni bányamúzeumba vittek el. Itt betekintést nyerhettünk a bányászélet
Kárpátmedencei földrajzverseny
64
nehézségeibe. A harmadik napon tanulmányi úton vettünk részt Breuer László geológus vezetésével. Élmény volt ez a kirándulás, hisz olyan helyeken jártunk, és olyan dolgokat tapasztaltunk, amelyekrõl eddig csak könyvekben olvashattunk. Megfigyeltük a vulkanikus hegyek kõzettani felépítését, felmentünk Magyarország legmagasabb pontjára, a Kékes-tetõre, Recsken vasércet szedtünk a régi bánya környékén, Gyöngyöspatán pedig egy különleges, egyetlen fából kifaragott barokk oltárt láttunk, a Jessze-fa oltárt. Huszadikán visszautaztunk Budapestre, de mindannyiunk sajnálatára elmaradt a tûzijáték és a vízi- és légi parádé. Ehelyett városnézõ sétát tettünk a Várban és a Belvárosban. Sajnáltuk, hogy elérkezett a hazautazás napja, mert sok új ismerõstõl, baráttól kellett elválnunk. Ilyen gazdag táborozás után elmondhatjuk, hogy nem bántuk meg azt, hogy szabadidõnket tanulásra fordítottuk, mert sok hasznos tapasztalatra tettünk szert. Gáll Sarolta XI. F
II. TOK-TÁBOR 2002. szeptember 1-6. Szováta Néhány diák már szeptember elsejétõl matekfüzet mellé (kényszer)ült. És itt most nem a más országokban élõkre, hanem a II. TOK-tábor résztvevõire gondolok. Ez a matematikatábor nevét a helyszínrõl, a szovátai Teleki Oktatási Központról kapta. A táborban jövendõbeli 9-12.-esek, sõt néhány 7-8.-os is részt vett (általában azonban szétválasztottak bennünket évfolyamok szerint, hogy mindenki a saját szintjének megfelelõ elõadáson vehessen részt). A mi iskolánkból Csapó Hajnalka tanárnõ, Barok Botond /IX. F/, Bíró Emõke, Fazakas Réka Mária, Szõcs Csongor (X. E), Miklós Gábor, Széles Ádám (IX. E), Roth Róbert (IX. F) vettek részt a rendezvényen. Szeptember elsején délelõtt fél 11-kor érkeztünk meg a “tett színhelyére”, fél óra pihenés után pedig máris odatettek dolgozni. Erre mi nagyon kezdtünk tûnõdni: “Nane! Tényleg komolyan gondolták, hogy mi itt matekozni fogunk? Ajajjj...” Bemelegítésként András Szilárddal probáltuk agyunkban felkutatni a logika maradványait a hosszú nyári pihenés után (több-kevesebb sikerrel); ezzel a nap többnyire el is telt. Az elkövetkezõ négy napban összesen 12 elõadást hallgattunk meg (minden nap hármat, kétórásakat) különbözõ érdekes témákról, még érdekesebb elõadóktól. Apropó, elõadók: András Szilárd egyetemi tanársegéd, Csapó Hajnalka tanárnõ(nk), Dávid Géza udvarhelyi tanár, Lukács Andor egyetemi hallgató, Szilágyi Jutka kolozsvári
65
matektanárnõ és Szilágyi Zsolt egyetemista. Persze, mindenkivel elhitették, hogy nem lesz egyéni verseny, csak csapatverseny, és így nem is készültünk, még házi feladatokat sem írtunk (mert bizony házik is voltak, hiába, a kedves szervezõk mindenre gondoltak J). Utolsó este azonban Szilárd Bátyó bejelentette, hogy másnap mégiscsak lesz egyéni verseny (megfagyott a levegõ), azonban nem feladatmegoldó, hanem feladatszerkesztõ (“Huhh!”). Így másnap reggel kilenckor neki is fogtunk feladatot szerkeszteni (megadott témákban). Miután összedobtunk valamit, a tanárok kijavították azokat, és azok alapján kiválasztották a csapatokat. Úgy válogattak szét, hogy minden csapatnak egyenlõ esélye legyen, vagyis nemcsak évfolyamok szerint lettünk szétszórva, arra is ügyeltek, hogy különbözõ nehézségûre sikeredett feladatok szerkesztõi kerüljenek ugyanabba a csapatba. (Nem is tudom, hogy kerülhettem a legjobb matekos mellé J). Tizenkettõkor megkezdõdött a csapatverseny: rengeteget szórakoztunk ezalatt, inkább a játékról szólt az egész, mint matekrõl... de jó volt. Végül a tábor résztvevõit tortával lepték meg a tanárok, míg a csapatverseny gyõztesei extra szeletekben részesültek. Természetesen - bármennyire is úgy tûnik - nem csak matekozás folyt a táborban. Volt némi szabadidõnk is (az biza!), amit a lehetõ leghasznosabban próbáltunk eltölteni: nappali és éjjeli fürdõzéseken vettünk részt, rengeteget beszélgettünk, esténként tábortûz és gitár mellett énekeltünk, vagy cukrászdába, esetleg billiárdozni mentünk. Igen, ez igazi, eredeti matektábor volt, amolyan TOK-féle, tele szórakozással és persze - matekkel. Azt hiszem, mindenki pozitív élményekkel tért haza. A buszban uralkodó boldog és nosztalgikus hangulat mindenképpen ezt igazolta. Fazakas Réka-Mária X. E. TÖRTÉNELEM
TÖRTÉNELMI VETÉLKEDŐ 1956 TISZTELETÉRE Október 22-23-án került sor az 1956-os forradalom évfordulója alkalmából a Rákóczi szövetség által megrendezett történelmi vetélkedõ középdöntõjére Budapesten. Korodi Zsuzsa (XI.D), Mészáros Ágota (XI.C), Péterfy Tünde (XI.C) tanulók képviselték az iskolát a versenyen, Beldean Veronka tanárnõ irányításával. A megnyitó a Mûszaki Egyetem csarnokában zajlott, ahol részt vett Mádl Ferenc köztársasági elnök, és beszédet mondott Pálinkás József oktatásügyi miniszter.
66
Sor került a "Sacra Corona" címû új magyar film megtekintésére, amely Szent László uralkodásának elõzményeit és lefolyását mutatja be. Ezt követte az írásbeli középdöntõ, majd ebéd után egy kis pihenõ. Ezután hagyományos fáklyás körmeneten vettünk részt a Mûszaki Egyetemtõl a Bem térig, ahol ünnepi mûsor és koszorúzás volt. A hétfõ este a szász kamaraszimfonikusok kellemes koncertjével zárult. Másnap, a döntõ után, ahol gyõztesként az érsekújvári (Felvidék) csapat végzett, elõadásokat hallgattunk a Státustörvény kérdésérõl, az 1956-os forradalomról, majd egy újabban felfedezett észak-afrikai magyar közösség létezésérõl, akik magyaráboknak nevezik magukat. Este 10 órától a Miniszterelnöki Hivatal által rendezett Hobo Blues Band koncertjén vettünk részt valamennyi “vetélytársunkkal” együtt. Szerdán ért véget a program, és ki-ki személyre szabott benyomásokkal hagyta el a háromcsillagos szálloda parkolóját. Élményekben gazdagodva tértünk meg a mi "jó öreg" iskolánkhoz, elhatározva, hogy a jövõben jobb eredménnyel jövünk haza. Péterfy Tünde XI.C
TÖRTÉNELEMVERSENY GYŐRBEN Minden egy átlagos történelem versenyre utalt. A Rákóczi Szövetség és a Pannonhalmi Bencés Fõapátság által meghirdetett CULTURA NOSTRA elnevezésû vetélkedõre háromfõs csapatok jelentkezését várták a Kárpátmedence magyarlakta vidékeirõl. A verseny témájaként a magyar oktatás ezeréves történetét adták meg (950-1950), különös tekintettel az egyházak oktatásban betöltött szerepére. Nem annyira a téma, inkább a nyerés lehetõsége volt az, ami hármunkat motivált, hiszen az iskolatörténet ezer éve túlságosan átfogó, bonyolult téma ahhoz, hogy egy korunkbeli fiatalt mélyrehatóbban érdekeljen. A 2002. február 25-én megrendezett elõdöntõ több régióban (többek között Csíkszeredában is) zajlott, mintegy kétszáz csapat részvételével. Az elõdöntõ eredménye akkor vált valósággá és kihívássá, amikor megtudtuk, hogy a többi huszonöt csapat mellett mi is bejutottunk a Gyõrben április 3-4-e között megrendezésre kerülõ középdöntõbe. A versenyre Beldean Veronka tanárnõnk készített fel, aki elfoglaltsága miatt nem tudott velünk jönni, ezért Szabó László tanár úr kísért el bennünket a Rába-parti városba. A már megérkezésünk másnapján megrendezett írásbeli középdöntõt fáradtságunk ellenére sikeresen zártuk, hiszen meglepetésünkre tizedikként döntõbe jutottunk. A meglepetés, de az öröm is nagy volt, mert a döntõbe jutással azon tíz csapat közé kerültünk, akik mozgótáborban vehetnek majd részt a nyár folyamán. A nyári tervben többek között Budapest, Gyõr, Pannonhalma
67
nevezetességeinek megtekintése szerepelt, de a világhírû Herendreés Bábolnára való látogatás is. A döntõbe rajtunk kívül még egy erdélyi (sepsiszentgyörgyi) és egy felvidéki csapat jutott, a többi vetélytárs az anyaországból került ki. Ott már szóban kellett bizonyságot tennünk tudásunkról. Nem csoda, hogy izgultunk, hiszen bíráink a Pázmány Péter Tudományegyetem, az ELTE professzorai, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak. Végül a zsûri pozitívan értékelte teljesítményünket, s mi a harmadik helyezéssel megelégedve távoztunk. Átvészelve a különbözõ interjúk sokaságát, még maradt egy kis szabadidõnk a hazautazásig, amit természetesen ünnepléssel töltöttünk. Csató Orsolya, Daradics Katalin, Molnár Emese X.B
RÁKÓCZI ÉS MIKES VILÁGA A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum, közösen a Háromszéki Rákóczi Szövetséggel mûvelõdéstörténeti vetélkedõt hirdetett Rákóczi és Mikes világa címmel. A verseny - levelezés útján - két fordulóban zajlott 2002 február- május között. Történelmet, irodalmat, zenét, képzõmûvészetet kedvelõ három fõs, középiskolásokból álló csapatok jelentkezését várták. Iskolánkból öt csapat jelentkezett: Balázs Beáta, Endes Emese és Simon Veronika (IX.C), Balló Kamilla, Barabás Boróka és Tamás Ágnes (IX.C), Bíró Vitus, Bilibók Botond és Izsák Csaba (IX.C), András Anita, Carole Antónia és Zakariás Eszter (X.B), Joó Éva, Kurkó Katalin és Szabó Ágnes (X.B). Az érdekes és nehéz kérdésekre, feladatokra elküldött válaszok alapján a Joó Éva, Kurkó Katalin, Szabó Ágnes összetételû csapat az elsõ helyet foglalta el, és 2002. augusztus 11-18-a között jutalmaként részt vettek egy észak-kelet magyarországi kiránduláson. Beldean Veronka felkészítő tanár IRODALOM
Alternatív beszámoló egy irodalmi versenyről Most, hogy ilyen szépen megfogalmaztam a címet, akár meg is nézhetném, hogyan határozza meg a szótár az alternatívot. Jó ugyanis, ha az ember tisztában van a "hivatalos" állásponttal. Már csak a miheztartás végett. Szóval megnéztem: "lat el. kettõs, vagylagos, kétféle lehetõséget felvetõ v. megengedõ (kérdés, indítvány, terv)." Kérdés, indítvány, terv, és persze verseny, mert ugye errõl akarunk mi most írni, olvasni. (Ki-ki végezve a maga dolgát.) Bár ezt a versenyt én idézõ-
68
jelbe tenném. Hiszen három "versenyen" voltam ott (hivatalosan: Alternatív irodalmi verseny, Szováta), de még egyszer sem éreztem, hogy versenyeztem volna, hacsak nem elõzõ évi önmagammal. Nem volt ez másképpen a VIII. Alternatív Irodalmi Versenyen, bocs "versenyen" sem. Mert mi is történt? (Ez költõi kérdés volt, a válasz most következik, távirati stílusban a két nap eseményei, óra, perc és másodperc pontos feltüntetése nélkül.) Péntek délben: Indulás a Márton Áron Gimnázium elõl Szovátára. Péntek délután: Megérkezés a szovátai Teleki Oktatási Központba (TOK). Kicsit késõbb: Szobák elfoglalása. Este: Még nem érkezett meg mindenki, ezért elõbb vacsora, aztán: Megnyitó és tételosztás és: Megpróbálunk kezdeni valamit a tételekkel. Komoly munka folyik. Munka folyik. Folyik. Majd: Szürkeállomány szellõztetése, séta a Medve-tóhoz. Nekem legalábbis. Éjjel: Nem tudok beszámolni. Aludtam. Reggel (ez már szombat): Reggeli, írás, szemináriumok (Vagy fordítva?), majd megint írás, hogy délutánra kész legyünk. Este még: Lk.k.t. bemutató. Végül: "Ez jó mulatság, férfimunka volt" - alapon ideje kikapcsolódni. Másnap: A szokásos reggeli, szemináriumok, díjkiosztás és hazautazás. Ami kimaradt: A lényeg. Az, hogy itt minden évben ismerõs arcokkal találkozhatsz, hiszen rendszeresen járnak Brassóból, Barótról, Kolozsvárról, Keresztúrról, Zilahról, Gyergyószentmiklósról, Szatmárnémetibõl, Csíkszeredából. Na és az alternatív irodalmiság, ami a "hivatalos" tantárgyversenyektõl eltérõen olvasóközpontú, vagyis a lényeg, hogy olvass, olvass és olvass. A hangsúly a könyvön van és nem azon, hogy milyen baja volt az írónak, mikor éppen írta. Ezért van, hogy a tételek kidolgozása elsõsorban nem lexikális tudást igényel, elég, ha olvastad a kijelölt mûveket. Szövegszerûség és helyesírás. Ez az, amit pontoznak, és hogy ne beszélj mellé, csak a kérdésre válaszolj. Egyébként van idõd bõven: egy egész napod. Ez alatt akkor írsz, amikor akarsz. Akár 24 órán keresztül is, de ne vidd túlzásba, hiszen minden tételhez csak a megengedett maximális oldalszámot írhatod. Az írás mellett persze lehet beszélgetni is, akár a tételrõl, vagy a barátodról, barátnõdrõl, hogy milyen kutyád van, vagy milyen színû a cserép a házatokon. Mindezt szabad, ha neked ettõl könnyebben mennek a dolgok. Az eredményhirdetés sem a díjakért van, hanem, hogy kiderüljenek a hibák és persze a jó dolgok. Hogy elolvasd mások dolgozatait is, lássad, halljad, hogyan olvastál te és hogyan olvastak mások. Ezek után gondolom világos, hogy miért tettem a "versenyt" idézõjelbe. Csomortáni Hunor XII. F.
69
A Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszát 2002.március 18 - 22-e között Brassóban rendezték meg. Mint ismeretes, Bencze Krisztina a tizenegyedikesek kategóriájában a legelõkelõbb helyet szerezte meg. A Brassói Lapok közéleti hetilap március 22-ei számában szemelvényeket közölt a legjobb dolgozatokból. Iskolánk tanulójának dolgozatából mi is idézünk: “A Senki-szigete toposz is; Timár szemszögébõl abszolút értéket képvisel a világban, abban a környezetben, amely nem nyújt menhelyet egy önmagát keresõ léleknek A sziget ugyanakkor végletet is jelent, hiszen szembenáll egy másik, a végkifejletben egyértelmûen értékszegénnyé váló világgal: a nagyváros zúgó nyárspolgári embertömegével, ahol egyetlen mércéjét az embernek a vagyona jelenti; ezzel szemben a sziget néhány szeretetreméltó lakója szemében a nyíltság és egyszerûség képvisel pozitív értéket.(…) A regény térszerkezete: látszólag távoli, de a hõstõl függõen bármikor és bármilyen hamar befutható távok, helyek, az életterek közötti választást megkönnyítik. Az idõ szempontjából pedig a lineárisnak, fejlõdõnek tûnõ feudális-polgárosuló átmenet városában az élet valójában ciklikus és állandó, míg a sziget továbbhaladást jelenthet, a múlt teljes lezárását és a jövõ szabad formálását.”
“TENNI, HA CSAK ÍROTT SZÓVAL IS” 2001. április 11-13-a között a “Tenni, ha csak írott szóval is” Alapítvány kuratóriumának csíkszeredai képviseletében Sata Klára igazgatóhelyettes, Noszlopi Edit, Erõss Attila és Borsodi L.László tanárok az alapítványt létrehozó és mûködtetõ budapesti Bethlen Gábor Szakközépiskola vendégei voltak. A kuratórium csíkszeredai tagjai a vendéglátó intézmény kuratóriumi képviselõivel (Donázy István igazgató, Mohácsy Barnáné aligazgatónõ, Balogh Éva, Kõ Erika és Ujházy Márta tanárnõk) együtt a három napos program keretében megtartott értekezleten döntést hoztak a két iskola diákjai által benyújtott pályázatokról. Az idegen nyelvbõl (angol, német), magyar irodalomból, közgazdaságtanból és informatikából benyújtott pályázati dolgozatok közül a következõ tanulókat díjazták: - idegen nyelv: 1. Fodor Bálint - német (XII. B), 2. Hunyadi Tibor - német (XII. A), 3. András Karola - angol (XII. F), különdíj: Szabó Katalin - angol (XI. A) és Béres Dániel - angol (Bethlen Gábor Szakközépiskola, XIII. C) - magyar irodalom: 1.Csomortáni Hunor (XII.F), 2. Széles Ágnes (XII.F), 3. Czáka Zsuzsanna és Péter Edit (XI. A) A reál tudományok területén a következõ pályázóinkat díjazták: - közgazdaságtan: 1. Németi Margit (XII.D), 2. Pleskó Enikõ (XII.C), 3. megosztott díj: Mészáros Ágota (XI.E) és Ambrus Edit (XII.D)
70
- informatika: 1.Szász Levente (X.E), 2. Balázs Szabolcs (X.F), 3. Szõcs Barna B. L. L.
KIKAPCSOLÓDÁS TÁBOROZÁS ITTHON 2002. július 28.-augusztus 3. között idén már másodszor rendezték meg az Üzleti Kommunikációs Programot. Az alapítvánnyal a kapcsolatot Gergely István esperes úr teremtette meg, a tábor megszervezõje Ráduly Erzsébet tanárnõ volt. Az elméleti program reggel 8,30-kor kezdõdött a Segítõ Mária fõgimnázium bentlakásában, amelynek keretében üzleti vállalkozás szervezés, üzleti kommunikáció, marketing, karrier tervezés, környezetvédelmi kérdéskörben tartottak elõadásokat. Délután gyakorlati tevékenységek voltak, ahol begyakoroltuk a délelõtti elõadásokon elhangzott elméletet, megtanultunk üzleti és pénzügyi tervet készíteni, kommunikációs és karrierépítõ játékokon vettünk részt. A délutáni tevékenységen kisebb csoportokra voltunk beosztva és 9 vendégtanár foglalkozott velünk. A táborban 35 diák vett részt, ebbõl 31 a M. Á. G. -ból, 4 a Kájoni Kereskedelmi Szakközépiskolából. Eszményi helyzet: 35 diákkal 9 közismert tanár foglalkozott “amerikai” módszerrel, persze magyar nyelven, így nem csoda, hogy nagyon sokat tanultunk, jobban megismertük egymást, az egész tevékenység alatt baráti, jó hangulat uralkodott. Az egy hetes tábor befejezõ, ünnepi mozzanata volt a négy csoportra osztott diákok üzleti terveinek a bemutatása. A dolgozatokat díjazták és minden résztvevõ oklevelet és ajándékokat is kapott. A tanulás mellett, ami napi 8-10 órát tett ki, még szórakozásra is maradt idõnk, volt táncház a Lázárházban, közös énektanulás stb.. A záróünnepélyre még mûsort is rögtönöztünk. Galambfalvi Réka és Vass Szende XII. D ÁTLÉPTÜK A MEGYEHATÁRT
HÁROMSZÉKI KÖRÚT Hideg szombat reggel volt (2001.október 20.), mikor a X. A és a X. F osztályok tanulói és osztályfõnökeik, idegenvezetõ kíséretében elindultak, hogy megismerjék Háromszék nevezetességeit. Az elsõ megálló a bálványosi borvízforrásnál volt, ahol megtudtuk, hogy az 1.029 méter magas hegycsúcson található várrom valamikor az Apornemzetség birtoka volt és sok monda, néphagyomány fûzõdik hozzá. Ezekre
71
alapozott Jókai Mór, amikor megírta a "Bálványosvár" címû regényét. Az idegenvezetõnktõl hallottunk a torjai büdösbarlangról és a közelében található madártemetõrõl is. Nemsokára megérkeztünk Kézdivásárhelyre, ahol a helyi gimnázium megtekintése után a csoport meglátogatta a város múzeumát, amelynek állandó kiállításain régi céhemlékek és az 1948-as forradalom és szabadságharc ereklyéi láthatóak, valamint Erdély számos falvának népviseletébe öltöztetett több száz Zsuzsi és András baba várja az érdeklõdõket. Értékes információkat szerezhettünk a város jellegzetes udvartereirõl, valamint a forradalom idején e helységben öntött 64 ágyú sorsáról. Gelence volt a következõ állomás. Ez a kis háromszéki falu katolikus templomának köszönheti hírnevét: a XIII. században épült, a templomhajó északi és nyugati oldalát XIV. századi freskók díszítik, amelyek Szent László legendáját ábrázolják, illetve Jézus életének fõbb mozzanatait. Kovászna következett a megállók sorában, ahol a város fõterén található Pokolsár iszapvulkán mardványait csodáltuk meg, a felszínén úszkáló nem kevés szeméttel egyetemben. Rövid fagyizással egybekötött séta után továbbmentünk, hogy idõben megérkezhessünk Csomakõrösre, Kõrösi Csoma Sándor tibeti utazó és híres nyelvész szülõfalujába. A falu református templomában rövid helytörténeti elõadást hallgattunk meg, majd - a tiszteletére berendezett emlékszobákban - megismerkedtünk a nagy hírû vándor életének leglényegesebb epizódjaival. Kis idõ múlva a busz Zágonba ért, de - igaz sajnálatunkra - a múzeumot zárva találtuk. Nem maradt más hátra, mint hogy megnézzük a "Törökországi levelek" szerzõjének nevéhez kapcsolódó két híres tölgyfát. A tekintélyes méretû fák alatt meguzsonnáztunk, majd ismét útrakeltünk. Utolsó állomásként Szentgyörgyön töltöttünk egy rövid idõt. A kirándulás hangulata végig jó volt, a szervezés megfelelõ. Úgy gondoljuk, hogy minden adminisztrációs nehézség ellenére minél több ilyen jellegû kirándulást kellene szerveznie az iskolának, mindenképpen megéri. Sükös Imola X.A
72
MAROSVÁSÁRHELYEN JÁRTUNK Már kilencedik osztály elején megegyeztünk, az osztály és az osztályfõnök (Beldean Veronka tanárnõ), hogy minden év tavaszán kirándulást szervezünk valamelyik erdélyi nagyvárosba. Oszink részérõl az egyedüli feltétel az volt, hogy a város, ahova majd utazunk és a magyarság történelme összefüggjön, hogy így a kikapcsolódás során ismereteinket is bõvítsük. Történelem-társadalomtudomány osztály révén, nem is volt semmi kifogásunk ez ellen. Igy hát az idén májusban hosszas töprengés után úgy döntöttünk, hogy Marosvásárhelyre látogatunk el. Mindenki nagyon várta a kirándulást, a kikapcsolódást, mert már nagyon fáradtak voltunk...közelgett az év vége! A kirándulást május 10-11-re programoztuk, csütörtök éjjel indultunk, hogy minden percet kihasználjunk. Az a pár órás út nagyon hamar eltelt. Pénteken korán reggel megérkeztünk Vásárhelyre. Kissé fáradtak voltunk az éjszakai utazás miatt, de mindenki nagyon várta már, hogy elkezdjük felfedezõ körutunkat. Némi keresgélés után megtaláltuk a Mûvészeti Liceum épületét. A liceum bentlakása volt a szálláshelyünk. Amíg arra vártunk, hogy az iskola épületétõl valaki odáig vezessen minket, egy kosármeccsre is sor került. Végül elvezettek a bentlakáshoz, itt letettük csomagjainkat és kezdetét vette a tervezett program. Útban az Orvosi Egyetem felé a vártemplomot csodálhattuk meg, de csak kívülrõl, mert sajnos zárva volt. Az egyetemen egy professzor vezetésével végignéztük az Anatómiai Múzeum megdöbbentõ praparátumait. Ezután a gyógyszerészeti részleget is meglátogattuk, majd utunk az egyetem udvarán levõ gyógynövénykertbe vezetett, ahol számos érdekes növényrõl tudtuk meg, hogy mire is használják Közben a nap égetett és már-már az volt az érzésünk, hogy a nagy hõségtõl rosszul leszünk. Szerencsére idõközben az egyetem Füvészkertjébe érkeztünk, ahol a hatalmas fák hûsítõ árnyékot nyújtottak számunkra. Már mindenki nagyon fáradt volt és morgolódások közepette érkeztünk meg a könyvgyûjteményérõl Európa-szerte híres Teleki Tékába. Ott a Teleki családról valamint a könyvtár történetérõl és gyûjteményérõl hallhattunk érdekességeket. Végül aznapi programunk befejeztével, éhesen-szomjasan érkeztünk a Mûvészeti Líceumba, ahol ebéddel vártak minket. Ebéd után visszamentünk a bentlakásba és egy kis pihenés után szabadon sétálhattunk a városban, új meg új érdekességeket fedezve fel. Másnap , szombaton reggel az állatkertbe vezetett utunk. Az állatkert bebarangolása után a közelben lévõ, mini-vidámparkot látogattuk meg lazításképpen a hosszú séta után. Délután - hazaindulás elõtt - a vásárhelyi Nemzeti Színházban vendégszereplõ kecskeméti színtársulat Az erdõ címû darabját tekintettük meg. Ezután visszamentünk a bentlakásba, összecso-
73
magoltunk, majd éjjel indultunk haza. Ezzel véget ért két napos kirándulásunk. A kirándulás során sok érdekes dologról szereztünk tudomást, de a kedvezõ programnak köszönhetõen jutott idõ szórakozásra is. Igy hát mindenki jól érezte magát és erõt meríthettünk az év befejezéséhez. Kurkó Katalin, Szabó Ágnes X.B
A SZÁSZFÖLD FELFEDEZÉSE 2002. májusában osztályunk tanulmányi kirándulást tett a Szászföldön. Útunk egykor virágzó szász településeken vezetett át: Prázsmár - Brassó Törcsvár - Barcarozsnyó - Szeben. “Én Prázsmárt és Brassót emelném ki a látottak közül. Prázsmár kis község, ám annál jelentõsebb mûemléktemploma. Az erõdített templomoknak három típusa található meg Erdélyben: 1. az erõdtemplom, amely nemcsak védelemre alkalmas fallal van körülvéve, hanem a templom épülete is erõdített, lõrésekkel, szuroköntõkkel ellátott, 2. a vártemplom, amelyen egy védelemre alkalmas fallal körülvett templomot értünk és 3. a kerített templom, amely a templom és a körülötte lévõ temetõ bekerítésére felépített fallal van körbevéve, védelmi szerep nélkül. A prázsmári erõdtemplom már a 13. században felépült, de a körülötte lévõ várfalak és a barbakán “csak” 15. századi. Idegen támadások esetén ide menekültek a falubeliek. A várfalban több mint 200 kis családi szoba volt. Ezek a “lakrészek” kicsik voltak ugyan, de vészhelyzetben jó szolgálatot tettek. Útunk másik jelentõs állomása a Barcaság koronája, Brassó volt. Az egykori szász település már a középkorban kulturális és kereskedelmi központ volt. Az eleredõ esõ miatt itt csak kevés nevezetességet tekinthettünk meg, de ezek ízelítõt adtak a szász város egykori csillogásából. Ilyenek voltak: a város egykori nyugati kapuja - a Katalin kapu, a több stílus jegyeit is magánhordozó Fekete templom, a Cérna utca, az egykori középkori sikátor, a régi városháza, a Hirscher ház, stb. A város egykori fényét jelene már csak sejteti.” “Nekem Törcsvár és Barcarozsnyó tetszett legjobban. Törcsvár, ahol nem elõször jártam, elég jó állapotban van. Mindig fontos helység volt, hisz az Erdélyt Havasalfölddel összekötõ törcsvári szoros bejáratánál fekszik. A 13. században favár magaslott a mai vár helyén, majd 1377-ben Nagy Lajos magyar király kõbõl újjáépíttette. 1498-ban II. Ulászló zálogba adta Brassó városának, II. Rákóczi György fejedelem idején pedig a város tulajdonává vált. Az elsõ világháború idején a város a román királyi családnak ajándékozta. Rövid ideig itt õrizték Mária királynõ szívét. Barcarozsnyó a Barcaság kis települése, hajdan is kis szász falu volt. A települést övezõ sziklás dombra a közösség építette fel a 14. században Erdé-
74
ly legnagyobb parasztvárát. A gótikus stílusra csak a falakat övezõ támpillérekrõl lehet következtetni. Lenyûgözõ élmény volt bejárni ezt a vidéket.” A Szászföld egykori fénye valóban kialudt, régi lakói, sajátos kultúrájának hordozói már csak mutatóban maradtak. Építészeti, mûvészettörténeti emlékei azonban átmentettek mára egy keveset az egykori fénybõl. Ápolnunk kell hagyatékukat, amely a hajdan oly sokszínû Erdélyre emlékeztet. Xántusz Boróka, Köllő István IX. B. ÁTLÉPTÜK AZ ORSZÁGHATÁRT
A HUNFALVYBAN VENDÉGESKEDTÜNK Már hagyománnyá vált a budapesti Hunfalvy János és iskolánk közötti kölcsönös látogatás. 2001. november 29. és december 6. között a X.F osztály 19 tanulója vett részt idén ezen a kiránduláson, három tanár, Boldizsár Ágoston osztályfõnök, Kristó Boróka és Kovács Katalin kíséretében. Gazdag programajánlattal vártak a Hunfalvy Gimnázium diákjai. A Nyugati Pályaudvaron már ott voltak vendéglátóink, innen a gimnáziumba mentünk, majd egy kis pihenõ és séta után elszállásoltak bennünket. Ebéd után "hazamentünk" pihenni és készülni az esti Vígszínházi elõadásra. Voltak akik a gimnáziumban tartott koncertet választották a színházi est helyett. Másnap az iskola életébe nyertünk bepillantást. Nyelvi napok voltak a Hunfalvyban, angol, német, francia, orosz, japán nyelven tartott gálamûsoron vettünk részt, de egy, a várban tett sétára is futotta a délelõttbõl, amikor is a Mátyás templomot és környékét látogattuk meg, s Budapest panorámájában gyönyörködtünk. Délután a Parlament látogatói voltunk, majd este a Vígszínházban Dosztojevszkij: Bûn és bûnhõdés címû darabját láttuk. December elsején családi nap volt. Ki-ki a vendéglátója által szervezett programban vett részt vagy a városnézés és vásárlás örömeit élvezhette. Vasárnap, december 2.-án a Barlang templomnál találkoztunk, a pálosok történetével ismerkedtünk meg, az új István szobrot láthattuk, a Gellért hegyrõl csodálkozhattunk rá a magyar fõvárosra, majd a Margit szigeti történelmi nevezetességek meglátogatása után szentmisén voltunk az ország egyik legrégibb kápolnájában. Ezután a Hõsök Tere következett, majd az Állatkert látogatása és a Városliget emlékhelyeinek megtekintése. Hétfõn, december 3.-án Kosaras Béla tanár úr vezetésével Esztergomba látogattunk, a Bazilika után a várost néztük meg, majd többen is átmentünk a Mária Valéria hídon Szlovákiába. Este a színjátszók mûsorát néztük meg. Másnap a híres Mustang farmer- és ruhalerakat gazdagsága, vezetőjének okos biztatásai nyűgöztek le: "A siker munka, szorgalom". Ez egy ilyen sikeres ember szájából hitelesen is hangzott.
75
A Szabó Ervin könyvtár látogatásakor egyik csodálatból a másikba estünk. Hol a modern információszerzés lehetõsége, hol az épület szépsége kápráztatott el. Ezután meglátogattuk még a Magyar Rádiót és a Nemzeti Múzeumot. Utolsó nap délelõtt a Vígszínház kulisszái mögé is betekintettünk, láthattuk milyen a színház, túl a nézõtéren és a színpadon. Búcsúzkodás és integetések Budapestnek: ez volt talán az utolsó városnézõ, összegzõ séta hangulata. Elbúcsúztunk barátainktól a májusi viszontlátás reményében. Valaki tréfásan a metró hangját utánozta: "Figyelem, az ajtók záródnak!" Vajon ez a tréfa nem lesz-e valóság, ha az új utazási törvény életbe lép, vagy talán megnyílik minden út mindenki számára a világ felé? Fülöp Adél, Szász Gyöngyvér, Virginás Andrea X.F Barátainknál a Dunántúlon A nyári vakációban történt. Meghívó érkezett a kaposvári testvérosztályunktól, az Eötvös Loránd Szakközépiskolából, amelyben 10 helyet ajánlottak fel osztályunknak (XII. A) a 2002. augusztus 23. és szeptember 1. között megrendezett nemzetközi történelemtáborba, amelyet a Mobilitás Nemzetközi Iroda támogatott a Fiatalok Európáért 2002-2003 elnevezésû program keretén belül. Tíz diák az osztályból (András Helén, Borsos Csaba, Csont Zsombor, Fodor Bíborka, Geczõ Éva-Ildikó, János-Jakab Beáta, Para Emõke, Péter Edit, Ráduly Mária-Magdolna, Veres Zsolt) két tanár - Bara Katalin (osztályfõnökünk) és Orbán Zsolt (történelemtanárunk) - vezetésével elindult a rómaiak nyomában, ugyanis a tábor neve “Homines Romanis” (római emberek), a program céljának, a római emlékek felfedezésének, közös európai múltunk megismerésének megfelelõen. Csoportunkat Kaposváron az Eötvös Loránd Szakközépiskola tanárai és diákjai fogadták, itt találkoztunk a tábor többi résztvevõjével: Németországból 9, Szlovéniából 4, Olaszországból 4, Magyarországról 12 diákkal és tanáraikkal. Ettõl kezdve volt alkalmunk az idegen nyelvek gyakorlására, mivel a tábor hivatalos nyelve a német és az angol volt. Tíz nap alatt három helyen laktunk: elõször egy Kaposvár melletti kis helységBarátainknál a Dunántúlon ben, Patcán (Katica tanya), majd Szombat-
76
helyen, végül Budapesten a római-parti kempingben. Ezekrõl a szálláshelyekrõl kirándultunk a Dunántúl nevezetesebb városaiba: jártunk Kaposváron, Pécsett, Keszthelyen, Szombathelyen, Kõszegen, Sopronban, Gyõrött. És az utolsó napokban Budapesten, Visegrádon, Szentendrén. Pécsett megcsodáltuk a IV. századi ókeresztény sírkamrákat. És persze sétáltunk a városban. Érdekes volt ilyen rövid idõ alatt ennyi város "egyéniségét" érzékelni. Sok szép utcát, régi házat láttunk... Nagyon tetszett Kõszeg is: a várbeli séta után megnéztük a valamikori “iskolát a határon”, ami ugyancsak nagy élmény volt. De a legjobban talán a aquincumi romokat élveztük: feltárult elõttünk valami a rómaiak világából. Lakóházak, mûhelyek, fürdõk romjain jártunk, láttuk az egykori fûtõrendszer és vízvezeték maradványait, sírköveket. A játszóházban pedig régi római játékokat próbáltunk ki: kockáztunk, mozaikot raktunk, malmoztunk, írtunk viasztáblára. stb. A római emlékek mellett, között természetesen a magyar történelem emlékeire is figyeltünk. Szigetváron, Kõszegen, a keszthelyi Festeticskastélyban, a visegrádi várban és királyi palotában nem is tehettünk volna mást. És - ha közhelyesen hangzik is - gyönyörködtünk a tájban: szép volt a Dunántúl, gyönyörû a Dunakanyar... A tábor programja - fõleg fõszervezõjének, Malatinszkyné Zanati Zsuzsa tanárnõnek köszönhetõen - nagyon jó helyzeteket teremtett arra, hogy a nemzetiségek közötti korlátok megszûnjenek. Már elsõ nap ismerkedési esten mutatkozhattunk be, és hallgathattuk meg a többi csoport bemutatkozását, aztán játszottunk, versenyeztünk. De még táncoltunk is együtt a szennai falumúzeumban szervezett táncházban. Legjobban azonban a Szombathelyen megrendezett nemzetközi est oldotta fel a hangulatot. Itt minden csoport énekelt, jellemezte tíz szóban a régiót, ahol él, és ezt a tíz szót megtanította a másik négy csoportnak. Azután pedig egymás nyelvén próbáltunk rigmusokat írni, ehhez szavakat kértünk egymástól, s a végén nagyon jókat kacagtunk az eredményeken. Nagyon jó volt, hogy többször is fürödhettünk: felfrissültünk az orfûi strandon (Pécs mellett), úszkáltunk a Balaton vizében, és uralhattunk egy úszómedencét a római parti kempingben három napon keresztül. Táborzáróként pedig a Batthyány-térrõl megnéztük az éppen ekkorra elhalasztott budapesti tûzijátékot. A táborból mindenki könyvjutalommal, új barátságokkal, érdekes tapasztalatokkal, jó emlékekkel térhetett haza. Köszönjük a szervezõknek a meghívást, a vendéglátó csoport figyelmét és barátságát, és nem utolsó sorban kísérõ tanáraink türelmét. András Helén és Ráduly Mária-Magdolna XI. A.
77
Szomszédolásunkról dióhéjban A szokásosnál nagyobb volt az elõkészülete “szomszédolásunknak”. Talán azért, mert új kapcsolat volt alakulóban, eleinte ismeretlen mindenkinek az úti cél, vagy lehet, hogy azért mert tavasszal jól jön egy szabadító kirándulás a padok és könyvek mögül. Most már elmondható, hogy baráti viszony alakult a kisbéri Táncsics Mihály Gimnázium és a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium között. A kapcsolatot osztályfõnökünk Szatmári Mária tanárnõ létesítette, s egy kirándulás valamint egy visszafogadás után, mondom, létezik. “Az úgy volt” szavakkal is kezdhetném a mondatot: várakozással, ismerkedéssel teltek a kirándulást megelõzõ napok, végül egy kedd este sikerült buszra szállnom 26 társammal, osztályfõnökömmel és idegenvezetõnkkel, Miklós József tanár úrral. Szeretettel vártak, s amint az 5 nap alatt bebizonyosodott, kedves, barátságos emberek. Végighordoztak egy-két helyen: Veszprém, Zirc, Csesznek, Gyõr, Tihany stb. Adott pillanatban az volt az érzésem, hogy kis japán turistákká válunk, akik csak mosolyognak és kattogtatják a fényképezõgépet, minden sarkon, minden bokornál, minden csöpp víznél. Legalábbis a megörökített pillanatok száma ezt mutatja. Bár fájdalmas volt a búcsúzás, teli voltunk reménnyel: néhány hét és ismét találkozunk, ezúttal Szeredában. Amikor jöttek hajdani vendéglátóink, mi is igyekeztünk jó házigazdák lenni. Megmásztuk a Somlyó hegyét, végigsétáltuk a békási szorost, megnéztük a gyimesi tájat. Adtunk egy kis ízelítõt helyi sajátkézbõl készült kürtöskalácsból és bepillantást nyerhettek vendégeink a 12.-esek ballagásába is. Mindent összevetve élményekkel gazdagodtunk, új barátokra leltünk, és hála Miklós József tanár úrnak, rengeteg dolgot tudtunk meg errõl-arról a helyrõl. Tudom azt, hogy nem volt könnyû 27 emberrel nekivágni a nagy útnak, tudom azt, hogy másnak ez nem adatik meg, tudom, sok futkározásba került míg minden elrendezõdött. Úgy gondolom, köszönet illet mindenkit, aki részt vett a kapcsolat létrehozásában és a programok lebonyolításában. Kraft Hunor-Norbert XI. G.
MI AZ A MOZGÓTÁBOR? Újra átolvasva a tábor alatt firkantott naplójegyzeteimet, elém villan egy-egy kép, arcok, kiváncsi szemek, és egy dal. A "csatadal", amit együtt írtunk, együtt énekeltünk, és amelyben, azt hiszem, mindannyian benne vagyunk. Ötven ember, Felvidékrõl, Kárpátaljáról, Vajdaságból és Erdélybõl, egy csapatként utaztuk körbe Magyarország legnevesebb városait. Aludtunk Pannonhalmán, az ezeréves kolostor falai között, melynek misztikus hangulata
78
felejthetetlen marad, jártunk Szombathelyen, Kõszegen, Pécsett, Tihanyban, Veszprémben, Kecskeméten, Ópusztaszeren, Kiskõrösön, Bugacpusztán, Nagycenken, Egerben, Esztergomban, Visegrádon, és még számtalan helyen. Természetesen Budapest sem maradhatott ki, Csillebércen laktunk az utolsó négy napban. Akkor úgy tûnt, nincs is olyan helység egész Magyarországon, ahol e két hét alatt meg ne fordultunk volna. Az óriási ismerettömeg sok volt ahhoz, hogy mind megjegyezzük, de elég volt ahhoz, hogy ráébresszen, büszkék kell lennünk magyarságunkra, kultúránkra, történelmünkre. A zsúfolt program mellett szórakozásra csakis a strandolások és a hajnalig elhúzódó beszélgetések, énekelgetések alatt kerülhetett sor. Így nagyon keveset aludtunk. De a messzirõl, sohasem látott vidékekrõl érkezõ társaink megismerése iránti vágyunk minden alkalommal legyõzte a fáradtságunkat. Lehet, hogy ennek a kemény, megfeszített programnak köszönhetjük azt is, hogy az egy buszra való társaság ennyire összeforrt. A tábor alatt rengeteg dolgot láttunk, erre talán soha többé nem lesz lehetõségünk, ezek az ismeretek pótolhatatlanok. Mégis, legmélyebbre azoknak az embereknek tekintete vésõdött belém, akikkel együtt "vészeltem át" az út megpróbáltatásait, akiket alig két hét alatt megismertem, és akiket az utolsó reggelen sírva öleltem át, hiszen lehet, hogy többé nem találkozunk. Féltem attól, hogy idegenek maradunk, hogy nem fogom jól érezni magam, de már az elsõ napon rájöttem, ennyi egymásra nyitott ember között ez lehetetlen. Nem tudom, kinek köszönjem meg az élményeimet. A Rákóczi Alapítványnak, amely a Magyarságismereti Mozgótábort megszervezte, mindazoknak, akik a tábor alatt körülvettek a szeretetükkel, vagy a gondviselésnek, hogy ide eljuttatott? Köszönöm mindannyiuknak. A mosolyokat, és azt, hogy együtt voltunk. Kovács Noémi X.E. EURÓPÁBAN
A KÖDÖS ALBION avagy A PRÜDÉRIA KOMPROMISSZUMAI - élmények a 11 székelyek angliai útjáról Stonehenge. Britannia. Arthur király. Hódító Vilmos. I.Erzsébet. "A világ mûhelye." Brit Világbirodalom. Sértett nagyhatalom. És már át is vonultunk az angol múlt egyes nagy állomásain. A szigetország múltját, kultúráját megérteni, a mai állapotokra magyarázatokat találni csak a történelem segítségével lehetséges. Elégségesnek tartom, ha csupán a mai angolok dédapáinak korából idézünk egy önbizalomtól duzzadó kinyilatkoztatást egy közgazdász tollából 1865-bõl: "Észak -Amerika és Oroszország síkságai a mi gabonaföldjeink, Chicago és Odessa a magtárunk, Kanadában és a Baltikum-
79
ban vannak az erdõink, Ausztrálázsiában a birkafarmjaink, ökörcsordáink Argentinában és Észak-Amerika nyugati prérijein legelnek, Peru az ezüstjét küldi nekünk, Dél Afrika és Ausztrália aranya Londonba áramlik, a hinduk és a kínaiak nekünk termesztik a teát, a mi kávé-, cukor- és fûszerültetvényeink teremnek az egész indiai szigetvilágban. Spanyolország és Franciaország a söröskertünk, a Földközi-tenger vidéke a gyümölcsösünk, gyapotföldjeink, amelyek hosszú ideig csak az Egyesült Államok déli részén terültek el, most a Föld valamennyi meleg éghajlatú területére kiterjednek..." Pax Britannica. Tetõpontját elérve - mint minden más nagyhatalom - elhitte, hogy helyzete természetébõl fakadó és folytatásra rendeltetett. Lassan azonban megmutatkoztak gyenge pontjai, és a 20. században másodrangú hatalommá süllyedt. A gyõztes, világot civilizáló nagyhatalmi tudat megrendült és a sértett, vesztes gyõztes mentális reflexióival keveredett. Ezt a furcsa világot indultunk el felfedezni mi, a 11 székelyek. Hogy miért, hogy hogyan kerültünk oda? Van egy program. Future of Europe Európa jövõje a neve. A jelenleg Bologna várásában okuló András Andreának köszönhetõ, hogy Csíkszereda is bekerült ebbe a kapcsolatba, amelynek lényege, hogy négy nemzet 10-10 ifja próbálkozik -és koruknak köszönhetõen könnyedén sikerült is nekik - együtt játszani toleranciát, homo ludensként felfogni a homo europaenst. Indulás elõtt... Olvasmányaim és alkalmi angol ismerõseim által kialakított képem Angliáról tipikus mentális szennyezettséget mutatott sztereotíp berögzülésekkel és elõítéletekkel tûzdelve. Én is, mint oly sokan, elképzeltem egy szürke, ködös, esõs londoni utcát amelyen egy jól öltözött - fekete ruhában, fekete kalappal - esernyõvel sétáló gentleman a fordított (vagy nálunk van fordítva?) forgalomban öt órai teára igyekszik egy másik gentlemanhoz, öt percet még kering a ház körül, mert csak ötkor illik bekopognia, az etikett szabályai szerint elfogyasztja teáját, majd - esetleg angolosan távozik... Egyszóval, hiányos és konfúz képek kavarogtak a fejemben, lehet hogy ez a szûk két hét nem is sokat segített tisztázni a dolgokat. Mindent összeolvasva indultunk el 11-en Csíkszeredából, 7 diák a MÁGból: Demeter Zsuzsanna, Fórika Noémi, Mezõ Sarolta, Ráduly Mária Magdolna, Csomortáni Hunor, Kraft Hunor és Széles Ádám valamint 3 diák a Mûvészeti Szakközépiskolából: Koszti Ágota, Keresztes István és Orbán Sándor. A 11. volt e sorok írója. Ez a 10 diák bizonyult a legjobbnak azokon az elõzetesen megtartott selejtezõ próbákon, amelyek fõként angol nyelvtudást és angol kultúrtörténeti ismereteket mértek fel. Elindultunk. Reptér Bukarestben, reptér Amszterdamban, reptér Londonban észlelhetõ különbségekkel. Megérkeztünk London egyik repterére tele vágyakozással, szorongással. Négy napnyi londoni élményekrõl - mert egy hetet egy Kent grófságbeli ifjúsági központban töltöttünk el - röviden beszámolni nagyon nehéz, az élmények sokasága miatt. A szelekció szubjektív, a magunkba szívott angol levegõ és múlt csak egy kis szeletkéje.
80
Tipikus turistaként viselkedtünk - de ez ott nem feltûnõ - tudva, hogy nagy gyakorisággal nem fogjuk látogatni a szigetországot, megpróbáltunk mindent magunkba szívni, megérinteni, megérteni. A "csak úgy" sétálgatások és az "ide megyünk" rohanások váltakoztak egymással, rá-rácsodálkoztunk mindenre és mentünk tovább. Rácsodálkozni, amint említettem, nem feltûnõ, hiszen majd száz nemzet fiai élnek az egykori "centrum mundiban", így elég nehéz már ismeretlen öltözetet, viselkedést, mosolyt vagy bánatot bemutatni a nagyvárosban. A látottak, tapasztaltak felsorolásának semmi értelmét nem látom, ezért néhány ránk nagyobb hatással levõ helyszínt említenék meg. Elsõ londoni napunk jó részét a British Museumban töltöttük. Barangolás a múltban címmel túl kevés volna illetni ezeket az órákat. Felsorakoznak a múlt csodái, arcai, eseményei, birodalmak és vallások tündöklését és bukását idézve fel. Minden jelentõsebb antik és középkori kultúra, civilizáció képviselteti magát: az elsõ emberi eszközöktõl a mezopotámiai palotákat õrzõ szobrokig, a Halikarnasszoszi mauzóleumtól a Rosetta-i kõig, a görög kézmûvesek termékeitõl a pompeji mozaikokig, az elsõ keresztény emlékektõl a modernitás technikai vívmányaiig (Sic transit gloria mundi). Londoni utcák. Ha itt sétálgatsz, eszedbe kell jusson, hogy az utóbbi 300 év jelentõsebb mûvészei, tudósai, közéleti személyiségei nagy számban megfordultak itt. Ezek az utcák a helyszínei Van Dyck egyes festményeinek, itt éltek Dickens regényhõsei - hogy csak egy-két példát említsünk. Dícséretükre váljék, ezt tudatják is büszkén az angolok a kóbor turistával. A British Museumhoz hasonló barangolást tettünk a National Galleryben (Nemzeti Képtár) is. Hirtelen nagyon nehezen jut olyan festõmûvész az ember eszébe - bármilyen kort vagy iskolát is képviseljen - akinek legalább egy képe nincs itt kiállítva. Talán Anglia legjelképesebb épülete a Tower of London. Szemtanúja történelmének a 11. századtól mind a legdicsõségesebb mind a legvéresebb mozzanatainak. Gyönyörûen rendezett kiállítása illusztrálja az angol múltat az egyszerû keresztes hadjáratok idején viselt páncélingtõl I.Erzsébet jogaráig, amit a világ legnagyobb gyémántja ékesít, a VIII. Henrik feleségeinek fejét vevõ kardtól Viktória királynõ 2800 gyémánttól díszitett koronájáig. Nem kell azt gondolni, hogy csak a történelem- és mûvészetkedvelõ turista talál magának látnivalót. Aki kikapcsolódni érkezik a világ legnagyobb parkjait és állatkertjét is itt találja meg, akit az éjszakai élet érdekel, meglátogathatja a Soho városnegyedet, ahol az angol prüdéria kompromisszumaival szembesül, a vásárolni óhajtóknak a Regent's utca a világ legnagyobb áruházait kínálja, és persze ott van a City is a bank-tõzsde-biztosítók és a média világa. Hagyományőrzés és újítás egyedi találkozása ez a világ, majdhogynem érthetetlen a nem angoloknak. "Angliának nincsenek állandó barátai csak állandó érdekei" és a "fenséges elzárkózás" voltak sokáig az angol kormányok politikai elvei. Vonakodva európai, máskor büszke brit, nonkonformista, de azért
81
tisztelettudó és hagyománytisztelő. Például a királynő "nemzetünk világítótornyától" "pitiáner rablóig" mindennek volt titulálva, de azért az átlag brit monarchista is egy olyan uralkodót akar látni, aki ugyan lépést tart a divattal, de nem annyira modern, mint a skandináv uralkodók, látható legyen, de a nép közé ne keveredjen, uram bocsá' még esetleg tömegközlekedési járműre üljön. A hagyományok tiszteletét leginkább a szívekben élő legendák illusztrálják. Ha egy angoltól nemzete nagyjainak felsorolását kérjük, valószínű elhangzanak olyan nevek mint Arthur király, Robin Hood, Ivanhoe vagy Sherlock Holmes, egytől egyig kétes létezésű személyek. Ha az objektív tudományos kutatás be is bizonyította nemlétüket, az angolok valónak hiszik őket, és így már egy icipicit léteztek is. A legendák egyik legismertebbje a Towerben lakozó fekete hollókhoz kötődik, akik - ha elhagyják valaha a várost - Anglia történelmében nehéz pillanatok kezdődnek. Legenda ide-oda, a hollók sosem böjtölnek, erre külön alkalmazott vigyáz és nehogy repdesésen járjon az eszük, a szárnyaikat is levágták (No comment). Hagyományőrzés és vonakodva elfogadott korszerűsödés állandó harca még sokáig meghatározó lesz Albionra és népére. Azt hiszem, mindannyian el tudnánk éldegélni egy olyan városban, ahol a mindennapok rohanó világában az embereknek jut ideje egy mosolyra, aprólékos útbaigazításra - ilyet rengeteget tapasztaltunk - ahol olajozottan mûködõnek tûnik minden, ahol nincsenek szemeteskukák és ahol mókusok játszadoznak vidáman a parkokban. Orbán Zsolt
„NAGY TÖRÖKORSZÁGBAN” - ISZTAMBULI TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS Bár az iskolakezdés izgalma egyre közelebbi élményt jelentett, szeptember 7 -14-e között a Márton Áron Gimnázium 36 diákja (többnyire a IX. B társadalomtudományok szakosztályból) és 10 tanárja Bulgária-Törökország tanulmányi kiránduláson vett részt. A kirándulás a tanárok, diákok és szülõk hatékony együttmûködésének eredményeként jött létre, alapvetõ célkitûzése pedig egy történelmileg, kulturálisan reprezentatív régió megismerése volt. Íme a kirándulás útvonala: Bukarest - Giurgiu - Pyce (Rusze) - (Varna) Edirne (Drinápoly) - Tekirdag (Rodostó) - Sztambul. Az iskola még meg sem kezdõdött, néhány diák egy hetet töltött együtt tanáraival. Hogy bánják-e? åme a válasz: “- Dehogyis! Sőt nagyon is örülünk” Mi lehet az, ami a diákot az iskolán kívül összezárja a tanáraival? Egy kirándulás, ami azért különleges, mert eddig ilyen megmozdulásról nem nagyon hallottunk. Egy történelem-társadalomtudomány osztály a fejébe vette, hogy megnézi Isztambult. Ehhez kellett egy vállalkozó kedvû tanár, aki elvállalja a
82
szervezést. Történelemtanárunk, Orbán Zsolt ezt felvállalta, s az álom - neki köszönhetõen - valóra vált. Igaz, fontos szerepet töltöttek be a szülõk is, hisz biztosították az anyagi hátteret. Szponzort hiába keresgéltek, csupán néhány helyrõl kaptak segítséget. (Kalamár-Kertész Réka) Mi módon rázódhat össze egy különbözõ életkorú emberekbõl álló társaság? Erre a kérdésre több logikus választ lehet adni. Az elsõ válasz az átvitt értelmû összerázódásra vonatkozik. Ez nyújtja a kellemesebb élményt. Összerázódni egy társasággal leginkább egy minimum egyhetes kiránduláson lehet, minél távolabb a társaság otthonától. Ezt példával kell érzékeltetnem, mert csak úgy lesz igazán hihetõ. Egy nagyon vakmerõ X. osztály, néhány még vakmerõbb tanár és kíváncsi diák, szolgálatkész, áldozatot vállaló szülõk és nagyon kevés szponzor segítségével nekivágott Törökországnak. Ebbe az egy hétbe belefért a tengeri fürdõzés, az éjjeli kártyaparti, a régi szultáni palota megtekintése, mecset és dzsámilátogatás, élõ török koncert, bazározás, születésnapozás, hajókázás, vonatozás és órákig tartó több hosszú beszélgetés. Az egyhetes sûrû program nagyon összekovácsolta ezt a kis csapatot, amelyben különbözõ életkorú tanárok, X-es, XII-es és frissen végzett diákok voltak. (Veress Andrea B.) A 2002-es év szeptembere egyike azon hónapoknak, amelyet sokáig nem fogok elfelejteni. Életembe nagy változás következett be. Harminchárom diáktársam és tizenkét tanárom kíséretében eljutottam egy olyan helyre, amelyrõl mindaddig csak álmodni mertem. Ez a hely nem más, mint Sztambul, a két kontinensre települt város, amely idegen számára kimeríthetetlen látványosságot jelent. Nemcsak a világ egyik leglátogatottabb, hanem a legszebb városa is. Három kultúra nyomát õrzi: a római, a bizánci és az oszmán mûveltségét. Emlékmûvei a múltról mesélnek, a múltról, amelynek megismerése minden látogató számára felejthetetlen élményt jelent. (Márton Mónika) “Tervezett érkezés Várnába 15 órakor. Szálláshely elfoglalása utána strandolás a száz méterre levõ Fekete-tengerben” - állt a kirándulást megelõzõen kiosztott útitervben. Viszont a kezdeti jármûproblémák és a határnál eltöltött meglehetõsen hosszú idõ következtében (szinte elõrelátható volt) pár óra késéssel érkeztünk meg a bulgár városba. Azonban miután kezembe kaptam a szobánk kulcsát és megtaláltam a fürdõszobákat, a többiekhez hasonlóan el is felejtettem az utazás fáradalmait, vigasztalt a strandolás gondolata. A szobáinkat 18 óra körül vettük át, és szorgos fürödni vágyó emberek lévén már 19 órakor két szobatársammal a szálloda fõbejárata elõtt
83
álldogáltunk. Miután öt percnyi makogás után sikerült megértetni a recepciónál álló nõvel, hogy a kulcsunkat le szeretnénk adni, hogy ne veszítsük el, megtudtuk egy pár várakozó emberrel egyetemben, hogy a tisztes társaság csak 1930-kor szándékszik összegyûlni. Mivel túl lusták voltunk kikérni a kulcsot, fél órát a közeli kis bazárban járkáltunk. 1930-kor újra a fõbejárat elõtt találtam magam és tapasztaltam, hogy már szinte mindenki megjelent. A nap már eltûnt, a levegõ is kezdett lehûlni és a csapat egy része is megingott szándékában. Végre elindultunk. Ahogy közeledtünk a parthoz, egyre inkább azon gondolkoztunk, hogy a legkevésbé sem lenne kellemes, sem egészséges ilyenkor fürödni. Sõt ahogy a hideg homokra léptem, biztos voltam benne, hogy aznap nem megyek bele. De meghallottam a lábujjkáját vízbe mártogató emberke hangját, aki azt kiáltozta, hogy: “- Jó a víz! Jó a víz!” Tehát az elsõ dolgom az volt, hogy belemártottam a lábamat a kissé átmelegedett sós vízbe. Azután nem is gondolkodtam, hogy egészséges-e vagy normális-e 2030-kor félhomályban fürödni a Fekete-tengerben, csak azt tudtam, hogy tökéletes és felejthetetlen élmény. (Fodor Zsuzsánna) Amikor végre hátat fordítottunk Bulgáriának, és elindultunk Törökország belseje felé, izgatottan vártam, hogy mikor érkezünk meg arra a helyre, ahol a képzeletemben azelõtt az Ezeregy éjszaka meséi elevenedtek meg. Sajnos csalódnom kellett, mert a fõút mellett, ahol elhaladtunk, nem sok nyoma volt a törökök mesés palotáinak, mecseteinek, és be kellett érnem pár lerobbant tömbház és néhány kopár dombocska látványával. Hosszú buszozás után azonban Rodostóban rengeteg ember fogadott mosolyogva, integetve felénk, és a továbbiakban Isztambulban is rengeteg hasonlóan jókedvû emberrel találkoztunk. Beinvitáltak egy teára a boltjukba, magyarul szóltak hozzánk, mondván, hogy: “- Szervusz matyar ” vagy hogy “…szifem csücske”. Itt az emberek sorsukra merik hagyni üzleteiket pár órára is akár, mert bíznak egymásban. Ha tehetik bõkezûen osztogatják, amijük van, és mélyen vallásosak. Nõket emiatt ritkán láttunk, s ha igen, csak kendõvel a fejükön. Az egyik reggel a szálló ablakából láthattuk, hogy a szemben lakó török nõ legelsõ dolga, hogy felteszi a kendõjét. (Ferencz Mátéfi Ágota)
Rodostó (Tekirdag) Nem mindennapi élmény volt az eredeti helyszínen hallani a Törökországi levelek részleteit. Teljesen más hatást gyakorolt ránk, mintha az iskolapadban tettük volna ugyanezt. Körülnéztem, és mindenki arcán láttam a megilletõdöttséget.
84
A várnai tapasztalatok után utunkat Rodostó irányába vettük. A hosszú és fárasztó út után végre, ha késõre is, de megérkeztünk. Elzsibbadt tagokkal, jajgatások közepette kászálód-tunk le a buszról, és a táj, ami fogadott, éjszaka is gyönyörû volt. Ezután elindultunk a Rákóczi Emlékmúzeum fele. Rövid út után meg is Rodostó érkeztünk. Mindenki fényképezni kezdett, és ekkor megláttuk a táblát, ami azt jelezte, hogy hétfõ kivételével minden nap nyitva. És mi épp hétfõn érkeztünk. A terepen megjelent néhány ember, akik érdeklõdéssel szemlélgették a csapatot, majd valamit átnyújtottak a történelemtanárunknak. Rövid történelmi és irodalmi beszámoló után kicsit vártunk, majd csak nekünk 22 óra után kinyitották a házat. Belépve mintha egy más világba cseppentünk volna, a sok címer, festmény és zászló miatt. (Balázs Emõke) Aztán nagy örömünkre megérkezett a történelemtanárunk az emlékház gondnokával, aki tekintettel arra, hogy magyarok vagyunk, ebben a késõi órában is beengedett. Végigsétáltunk a szobákon, és közben az emigránsokra gondoltunk, akik itt töltötték mindennapjaikat, távol szeretett hazájuktól. Egy bútordarab ragadta meg a figyelmemet: Rákóczi karosszéke. Õ faragta, festette saját kezûleg. Csodálatot éreztem a fejedelem iránt, aki a számûzetésben sem csüggedt el. Szigorú életmódot folytatott házanépével együtt, ez az életmód Mikes szerint egy kolostorra sem hozott volna szégyent. A másik emlékezetes dolog számomra a Mikes-kézirat volt. Sokat idõztem elõtte és fejtegettem a cikornyás betûket. Aztán lesétáltunk a földszintre, vásároltunk néhány képeslapot, és lassan elindultunk a busz felé. Útközben még vissza-visszapillantottam a házra, amely számomra a magyar kultúrát jelentette a hatalmas Törökországban. (Xántus Boróka) Édes néném! Hálá legyen Istennek, hogy eljött… ez a mai nap is. Végre itt ülhetek a rodostói Rákóczi Múzeum lépcsõin. Kéd most minden bizonnyal kérdezné, hogy miért ülök itt kinn és miért nem kerülök bennebb. Zárva van a múzeum, tudniillik elég késõn értünk ide annak ellenére, hogy a jármû amivel jöttünk, gyorsabb volt, mint a ló, mivel kéd korában utaztak.
85
Itt most mindenki megnémult… meg vannak döbbenve. Senki sem gondolta, hogy egyszer eljut arra a helyre, ahol Mikes kédnek a leveleit írta. Ezekbõl a levelekbõl most olvasok fel párat. Meleg érzés fogott el, közel éreztem magamhoz Rákóczit és társait, noha évszázadok választanak el tõlük. Eljött a pillanat. Végre beléptünk, mivel sikerült telefonon felhívni a gondnokot. Megkértük, jöjjön és engedjen bé ebbe a csodálatos házba. (Minden bizonnyal néném nem tudja, hogy mi az a telefon, de megígérem, hogy a következõ levelemben majd leírom.) Ahogy belépek a házba, elõttem áll Rákóczi urunk mellszobra…mintha még élne. Aztán belépek a másik szobába, hol drága fejedelmünk és édesanyja képe függ a falon. Mellettük áll még Thököly Imre, Bercsényi Miklós is. Ugyanott van a családi és a sárospataki zászló. Egy emelettel fennébb megyünk. Az egyik szobában ott áll egy faragott szék, a fejedelemé és egy ruhásláda. Aztán békerülök Mikes dolgozószobájába. Meglehetõsen kicsi, de a célnak megfelelõ. Benne egy íróasztal és egy szék. Az elhagyott toll ott fekszik magányosan rajta, a tintatartó már századok óta kiszáradt. Aztán mikor megfordulok, ott látom az elsõ és az utolsó levél kéziratát berámázva. Most már el kell hagynom a szobát. Mások is békívánkoznak. Leindulok a lépcsõn, recseg, ropog a deszka a talpam alatt. Fájó szívvel hagyom el a házat. Felszállok a jármûvünkre avval a gondolattal, hogy isten tudja mikor látom még. Maradok kédhez szeretettel. /Márton Orsolya/
Az Elsüllyedt Palota Nehéz választani, valamit kiemelni, mert minden nap láttunk újat, szépet s érdekeset is bõven. Választásom mégis arra a napra esne, amikor a leginkább tapasztalhattuk, hogy a múlt s a jelen hogy fér meg Isztambulban. Amikor belépünk az Elsüllyedt Palotába, ami egy régi víztározó, ott lent a föld alatt különös hangulatot árasztott a hely. Szólt a halk zene és sok kivilágított oszlop olyan érzést keltett bennem, mintha elvarázsoltak volna. A szobrok s a világítás tükrözõdött csodálatosan a vízben, s ezáltal még nagyobbnak tûnt a terem. Amint pénzérméket dobáltunk a vízbe -ahogy tették ezt a többi turisták is már sok évvel ezelõtt - megjelentek a halak. Legalábbis én ekkor vettem észre, nagyon meglepett, hogy ott lent élet is van. Ahogy a kijárat felé vettem az utam, a varázs gyorsan szertefoszlott, olyan érzésem volt, mint amikor valakit felkeltenek a legszebb álmából. (Kalamár-Kertész Réka) Ha jól belegondolok, a legjobban a Yerebatan víztároló, az Elsüllyedt Palota tetszett. Csodálatos hely, mesés hangulatú. Ahogy beléptem, oszlopok
86
sokasága és a vízbõl visszaverõdõ sejtelmes fény fogadott. Az egész helybõl áradt a nyugodtság. Olyan érzés volt, mintha Csodaország kapuján lépnék be és a termen végig haladva virágoskert fogadna daloló tündérekkel. Ezt az érzést a zene, a sok vízbe dobott pénzérme és az aranyhalak csak fokozták. Az egész hely csendes, titokzatos. Az ember meghatottá válik. Ez a tökéletes hely, ahol különlegesnek érezhetjük magunkat, akár egy királykisasszony vagy királyfi.(Csiki Boglárka)
Török zene A negyedik nap fénypontja a vendéglátóink által tartott kiselõadás volt. A hangulatot, ami arra a pár órára mindannyiunkat áthatott, szavakba önteni, azt hiszem, lehetetlen. Egy tõlünk távoli, általunk ismeretlen kultúra, egy más stílusú zene részesei lehettünk. A kis szoba berendezése, a minket körülvevõ tárgyak, valamint az élõ török zene számunkra felemelõ, feledhetetlen pillanat volt. Mindenkiben volt ugyan egy kis félelem, hogy talán az életben még egyszer nem adatik meg, hogy egy igazi tamburát vagy kobozt érinthessünk, hogy újra együtt legyünk a hangulatos kis szobácskában. A körülöttem levõ arcokról leolvastam az õszinte csodálatot, szinte mindenki áhítattal hallgatta a lágy dallamokat, de valahogy úgy éreztem, hogy valami különleges dolog hatására én személy szerint képtelen vagyok eggyé válni vele. Az idõ teltével kis társaságunk körében is érzõdött valami különleges, szinte feszültnek mondott állapot.
87
Elõadóink egyre inkább belemerültek, mi meg egyszerre csodáltuk õket és éreztük, hogy egyre távolodnak. Talán azon az estén jöttem rá, hogy én máshová tartozom, más az én világom. (Florea Tünde) A házigazda tört angolsággal, de kedves mosollyal az arcán betessékeli vendégeit a különös repedezett falú ebédlõbe. Eleven kézmozdulatokkal int mindnyájunknak, hogy foglaljunk helyet. Megvárja, míg mindenki helyet talál magának, és futólag még végignéz vendégein, hogy kényelmesen vannak-e, nincs-e valamire szükségük? Egy fél perc múlva már tudja, mivel teheti kényelmesebbé a helyzetüket a kissé zsúfolt ebédlõben: bekapcsolja a légfrissítõt. Komótosan letelepszik, elveszi hangszerét, a dobot, majd újra leteszi, feláll, leül. Kezében a dobbal beszélni kezd. Elmondja, hogy õ nem a nemzetiséget nézi, hanem mindenkit embernek tekint, ezután meg gyorsan elmondja, hogy most újította fel a szállóját, s mostani vendégei, akik Erdélybõl jöttek, az elsõ nagyobb csoport a szállójában, s nagyon szeretné, ha jól éreznék magukat nála, hogy még a gyermekeiknek is ezt a szállót ajánlják, éppen ezért szeretne most nekik játszani néhány dalt, balladát, himnuszt. Kéri, hogy fogadják szeretettel. Belekezdenek. Felcsendül magasra emelkedõ, kellemesen mély férfihangon a dal. Két hangszeren kísérik s ezeken kívül még az énekes is játszik egy hangszeren. Elõször csak halkan, lassan, aztán egyre gyorsabban, egyre merészebben tör fel a dal. Lassan hangolja az énekre a lelkét az énekes, de amikor elragadja õt a dal, sugárzik belõle a szenvedély, egyre jobban beleéli magát abba, amit énekel, egyre jobban olyannak tûnik, mint a szabadságtól megittasodva száguldó paripa. Elbûvölõ ez a lelkesedés. Törökül énekel. Minden dallal annyira kifárasztja magát, hogy meg kell álljon a dal végén vizet inni. Izzadt az arca, de ragyog az izgalomtól és rendkívül boldognak látszik. Körülötte csak ketten vagy hárman értik is, amit énekel, de az arcokon látszik, hogy mindenkinek a lelkében valamilyen húrok megpendülnek, hogy nem tudják honnan, de ismerõs, hogy közel áll hozzájuk ez a zene, hogy mikor az a másik énekel, képek vetítõdnek elébük, amelyek álomszerûek s rögtön el is tûnnek, amint az énekes elhallgat. A hallgatóság még ülve marad néhány percig. Vége van. Elsuhant, mint egy álom, melybõl felébredve csak azt érezzük, hogy jó volt, nagyon jó volt, s hallani, látni kellene még egyszer. Fel kell állni, s menni kell valahova. A zene nélkül valahogy üres lett az ebédlõ, csak tengnek-lengnek az emberek egy ideig, mintha hosszú útról, talán a múltból jöttek volna vissza. (Kedves Hanga)
88
Bazár (bazározás) Száraz, álmos reggel, isztambuli levegõ, zsongás. Orbán Zsolt tanár úr bejön ébreszteni és szólni, hogy ideje lenne már levonulni reggelizni, mert a többiek már végeztek. ågy kezdõdött napjaink nagy része az isztambuli kiránduláson, és így kezdõdött az a nap is, amikor a Topkapi Saray-t és Sztambul, azaz a régi Konstantinnápoly legnagyobb víztárolóját terveztük megtekinteni. Mindez le is zajlott délelõtt, és mindenki elcsigázottan és fáradtan ért vissza az Amphora szállóba. Majdnem ugyanígy indultunk a délután nagyrészét betöltõ vásárlásra, amelynek helyszíne a Nagybazár volt. Mikor megláttuk a bejárat fölött a “GRAND BAZAAR” feliratot, hirtelen megélénkültünk. Most kezdõdik a tánc! -gondoltam magamban, amikor beléptünk és elindultunk. Lenyûgözõ volt… Szinte leírhatatlan! Egész fedett utcák tele butikokkal, kereskedõk standjaival, pultjaival, tömérdek áru és magával ragadó hangzavar. Itt érezhetõ valójában a keleti ember életritmusa, a balkáni életmód és megtapasztalható a török kereskedõk modora. A tömeg ellenére az egész bazár tiszta és kellemesen friss levegõjû volt. Megkezdõdött a vásár, az alkudozás. A leghosszabb utcájuk az ékszereknek, azaz az ékszerkereskedõknek volt, és õk voltak azok is, akik a legtöbb emberrel toltak ki. Máshol is ment az alkudozás, ki rámenõsebben, ki szerényebben, sikeresebben vagy kevés sikerrel alkudozott, de mindenképpen jól megadta az árát az árunak. Ezen a helyen már szinte illetlennek tûnik az, aki nem alkuszik a kereskedõvel. A turista viszont hamar abbahagyja, ha letud egy-két milliót az árból, viszont a törökök jól bebiztosítják magukat, mert sokszor négyszeresét, ötszörösét kérik a valódi értéknek. Egy másik figyelemre méltó tulajdonságuk a színészi képességük. Az árufelhozatal bõséges, de nagyjából ismétlõdõ. Eltûntek a sajátos és egyedi kézmûves boltocskák.
Maradt a kereskedõk természete: barátságosak, rámenõsek és indulatosak, ha kétségbe vonja a vásárló árujuknak minõségét. Végül mindenki elég tekintélyes összeget otthagyva távozott és találkoztunk a Kapali Carºi kijáratnál. Sok érdekes és értékes tapasztalattal lettünk gazdagabbak, még ha jól meg is fizettük az árát. (Szén János) A Fedett Nagybazár Isztambul legmozgalmasabb helye, ahol nemcsak külföldi turisták, de a helyi lakosok is találnak maguknak látni-és vásárolni valót. Az isztambuli tanulmányi utunk során három nap is megfordultunk ezen a pompás helyen. A bazár egy kisebb városnak is beillene hatvanöt utcás labirintusával, és nagyon könnyû eltévedni, a Carºi Kapin keresztül azonban menekülni lehet
89
a zavaró tényezõk elõl. A bazárban az árusok nagyon kedvesen kínálgatják portékáikat - igaziból vadászkutyák, akik beterelik vásárlóikat üzleteikbe, hogy aztán rájuk zúdítsák a rengeteg árut. Nagyon szeretik a magyarokat (vagy csak úgy tesznek?), némelyik öt-hat szót is tud magyarul. Ilyen például a “madzsar”, aztán a “nem sok, nem drága” kifejezés. Aztán a magyar nõkrõl és lányokról ne is beszéljünk! (Ferencz Zsolt) Isztambuli tartózkodásunk alatt megismertük a török férfiak közvetlen, kedves, néha rámenõs, már-már tolakodó modorát. A bazár látogatásakor kemény tapasztalatokat szereztünk e téren. Egy biztos, kedvességük határtalan, és ha arról van szó, akkor még legtürelmesebb udvarlót is felülmúlják. Ha nem vásárol valaki, csak nézelõdni, vagy pusztán beszélgetni szeretne, behívják egy teára és elcseverészhet az árusítóval bármirõl. A bazár igazi kincsesház, minden, de minden megtalálható: fûszerektõl az ékszereken át a ruhanemûig minden. Ha a mosoly elég széles, a szépség megvan és a hangnem megfelelõ, akkor bármennyit lehet alkudni és szinte potom áron hozzáférhetünk különbözõ jó dolgokhoz. A legnagyobb keletjük az ékszereknek van, mivel az emberek nagyon szeretik ékszerekkel teleaggatni magukat. Díszítettségük már-már az ízléstelenség határát súrolja európai szemmel nézve. De talán ez a jellegzetesség mutatja a kultúrájukat, a gazdagságukat, életszemléletük változatosságát. Érdemes közelebbrõl megismerni a török embereket. (Lõrincz Márta) Feltûnõ volt az emberek kedvessége, minden üzletnél almateával, süteménnyel kínálják a nézelõdõket. A túlzott segítõkészség elvakítja a vásárlókat, és az árusok gyakran kérnek az áru értékénél magasabb összeget. A jellemzõ káosz és zûrzavar ellenére is mindig szívesen tér vissza az ember, és jó szívvel gondol az európai áruházaktól nagymértékben különbözõ isztambuli bazárra. (Kurkó Cecília) A sok fényesnél fényesebb arany, illetve ezüst ékszer, a színes kendõk, tálacskák, a moraj és az alkudozás megviselt bennünket. Mikor már a mutató közel járt a megegyezett idõponthoz, kisebb-nagyobb csomagjainkkal a bazár bejárata felé vettük az irányt, ahol az ízletes kebab és az ínyenceknek való sütemények finom illata csapta meg az orrunkat. A szálláshely felé vezetõ úton vidáman idéztük fel az érdekes pillanatokat, melyek felejthetetlen élményekké váltak számunkra. (Avram Camelia) Héttorony A kora reggeli ébresztés elég fájdalmas volt, mivelhogy az elõbbi éjszakához viszonyítva még kevesebbet aludtunk. De senki sem aludni jött Isztambulba. Mint már mondtam, a fájdalmas ébredés után következett a
90
megszokott hosteli reggeli: tojás, vaj, sajt, méz és persze a török tea. Pillanatok alatt végezve a reggelivel a csoport indulásra készen állt. Minden felelõs tanár ellenõrzi a csoportjához tartozó személyeket, majd indul a csapat. Hosszú út áll elõttünk, amire nem is számítottunk induláskor. A csoport eleje gyorsabban haladt, mint a vége, így ha pihenésre került sor, akkor a hátul jövõk csak annyit hallottak “indulás”. Ezt a mûveletet többször is megismételtük. A feltûnõ nyugati öltözet és viselkedés magunkhoz vonzott néhány vállalkozó kedvû egyént a török ifjúságból. Végre valahára megérkeztünk a Héttoronyhoz, azaz Yediküléhez. Az épületkomplexusba érve Orbán Zsolt tanárunktól kaptunk 90 perc szabadot. Ez alatt a rövidke idõ alatt bejártunk emlékezetem szerint három tornyot. Ami meglepett ezekben a tornyokban, az a börtöncellák elhelyezése és mérete, kicsik voltak, sötétek és büdösek. De érdekes volt bejárni azokat a helyeket, ahol ezelõtt 400-500 évvel híres rabok voltak fogvatartva. Miután bejártuk a három tornyot, egy kis történelmi elõadásra került sor. Ezután elindultunk a híres kivégzõhely felé. A törököknek lett volna képük elkérni 4.000.000 líra belépõt személyenként, de a keleti hagyományoknak megfelelõen egy kis kenõpénzzel (20.000.000 líra) mindent el lehetett intézni. Így végigmehettünk azokon a helyeken, ahol annyi embert kivégeztek, és mi ezeken a helyeken nevettünk, vicceltünk, fényképeztünk, szórakoztunk, szóval egy cseppet ijesztõ volt. Átlépve ezen a pszichológiai küszöbön, fenn a tetõn nagyon jól éreztük magunkat. Itt egy érdekes kép tárult a szemünk elé: a téglák rései közé füge és diófák kapaszkodtak. Ezen a helyen, ahol annyi vér folyt, annyi életet oltottak ki, az élet újrafogant ezekkel a fákkal. Amúgy a füge nagyon finom volt, az isztambuli látkép pedig csodálatos. Láttuk a régi városfalat, a Galata tornyot, a Márvány tengert, Isztambult mint világvárost. Sajnos tanáraink visszavonulót fújtak, és kénytelenek voltunk elindulni hazafele, az Amphora hostelbe. Hosszú-hosszú út várt ránk, de szerencsére egy spontán ötlet alapján vonatra ültünk, és már robogtunk is hazafele. (Csergõ Róbert) Dzsámik Az Isztambulban elfogyasztott elsõ reggeli után, amely teljesen európai lett volna (vaj, sajt, méz, paradicsom, uborka), ha nem török kenyeret és török teát szolgálnak fel hozzá, meglátogattuk az Aya Sophia múzeumot, amely az egyik leglátogatottabb mûemlék Isztambulban. Volt is rengeteg turista a föld különbözõ országaiból. Magyar csapattal is összefutottunk, koreaiakkal fényképezkedtünk, láttunk olaszokat, rengeteg németet, de még japánokat is. Mindenkit érdekel ez a már múzeummá nyilvánított szentély, amely a mintát szolgáltatta a többi mecset meg dzsámi megépítésére. (Veress Andrea B) Az Amphora szállótól indulva elsõként a Hagia Sofia mecsetet néztük meg. Itt két óra szabadidõt kaptunk, ami alatt mindenki kedvére kószálhatott
91
a mecsetben és az udvarán. A mecset gyönyörû volt, de volt egy dolog, ami zavart, az óriási vasállvány az épület közepén. Ez a vasszerkezet, amit restaurálás céljából állítottak fel, nem nagyon illett bele a pompás falak és ablakok nyújtotta látványba. /Antal Ildikó/ Még ma meglátogattunk egy mûködõ dzsámit is, a Yeni dzsámit, ahová mint általában minden vallási célt szolgáló épületbe, kendõvel eltakart hajjal, hosszú szoknyában és cipõ nélkül kellett belépnünk. Az elsõ két szabály csak nõkre vonatkozik, bár nem árt, ha a férfiak is hosszú nadrágot viselnek ilyenkor, a cipõlehúzás ilyenkor mindenkire érvényes. Európai keresztény emberek lévén igen érdekesnek és mulatságosnak találtuk ezt, az itt készült rengeteg fénykép is alátámasztja a véleményemet. (Veress Andrea B) A törökországi kirándulás hatodik napján, szeptember 12-én került sor a Sultan Ahmed Camii más néven a Kék Mecset meglátogatására, amely a Galatai-hídtól délre, a Boszporusztól nyugatra fekszik. A mecsettel átellenben, a parkon átsétálva jutunk el a Hagia Sophiához, amit már negyedik nap megtekintettünk. A tizenkilenc éves I. Ahmed szultán rendelésére kezdték el építeni a Kék Mecsetet, amely nevét a több mint húszezer kék csempével borított csodálatos falainak színérõl kapta. Már messzirõl látni lehet a csodálatos épületet, melynek a hat minaretje közül négy a falak sarokpontjain, kettõ pedig a belsõ udvarban található. Amint belépünk, egy gránitból készült oszlopcsarnokba érkezünk, a belsõ udvar közepén hatszögletû kút áll, amely a rituális mosdás helye. A sokezer színes csempe nyomasztó hatást váltana ki, ha a belsõ tér szûk lenne, s nem ömlene be annyi fény a 260 ablakon. A padlót vastag sötétvörös szõnyeg borítja. A Mekka irányát mutató imafülke és a mellette elhelyezkedõ szószék fehér márványból készült. A Kék Mecset a látogatók nagy tömegét vonzza, de ez nem is csoda, hiszen a mecsetek városában ez a legszebb. Véleményem szerint ez a látvány óriási élmény volt mindenki számára, mely ugyanakkor felejthetetlen is marad. (Gidró Zita) Egy negyvenhat fõs csoport szeptemberben bejárta Északnyugat-Törökország legfontosabb városait: Isztambult, Edirnet, Rodostót (Tekirdagot). Én is ott voltam közöttük, és elbûvölt ez a csodálatos országrész, amely annyira különbözik a mi kis szûk, hideg, de szívünknek legédesebb vidéktõl, Csíktól. Az utolsó város, amit megtekintettünk, Edirne volt. Elsõ neve Hadrianopolis volt, alapító császárának tiszteletére, késõbb a középkorban Drinápoly, amikor egy ideig a fiatal oszmán birodalom fõvárosa (1360-1458), és amikor történetének fénykorát éli. Legszebb épülete mégsem a fénykorából származik, hanem 1570-1575-bõl. Ekkor épült a világ második legnagyobb mecsete, Mimar Koca Sinan, “az Építész” (1490-1588) tervei alapján. Ez a
92
Selimiye Camii. Furcsa módon azonban nekem a sok mecset közül egészében nem ez nõtt a legjobban a szívemhez, hanem az Eski Camii, Drinápoly régi dzsámija, amelyet 1414-ben fejeztek be. Kívülrõl olyan, mint minden mecset, csak zömökebb, minaretjei kisebbek és méretei sem olyan impozánsak. Szinte azt lehetne mondani, hogy a hívõket szerénységével és kedvességével vonzza magához, hogy a néha elfelejtett Allahnak elmondjanak néhány imát. Nem híres mecset. Kicsi és szerény. Amikor beléptem, nem tolongó turisták moraja fogadott, hanem szinte beleolvadtam a néma csöndbe, ami mindent betöltött. Elsõ pillantásra nem kaptam a helyet, ahová a szandáljaimat letehettem volna. Egy ember, (akirõl csak sejtettem, hogy az imám lehet), szólt hozzám és mutatta, hogy merre vannak a cipõtartók. Egy kis asztalka mellett ült, fején zöld felfedõ, elõtte kinyitott könyv. Miután felzipzároztam a dzsekimet, bennebb hatoltam, egészen addig, amíg addigi tapasztalataim szerint elõre lehetett menni. Törökülésben ültem le a szõnyegre, és körbehordoztam a tekintetemet. A fõkupolát négy vaskos, dísztelen, négyszögletû oszlop tartotta. Errõl a románkori templomok jutottak eszembe, aztán próbáltam átérezni, amint a templom rámnehezedik. Ahogy fennebb vittem a tekintetemet, teljes szépségében kitárult elõttem a dzsámi csodálatos díszítése, a kupola szabad tere. Már a szárnyalás, a nyitottság, az emelkedettség vett rajtam erõt. Arra gondoltam, ebben a templomban az ember egyszerre érzi Allah súlyát és fenségét. Habár az én istenképem kissé más, most szinte azonosultam ezzel az érzéssel, amit még a mindent betöltõ, számomra nyugtató, telt csend is fokozott. Az volt az érzésem, hogy az egész lelkem megnyílt. Ez az érzés pedig az eddiginél másabb volt. Lábfejeimet kiegyenesítettem, testsúlyommal ránehezedtem, kezeimet a térdeimre helyeztem. Ez az a testhelyzet, amirõl úgy gondoltam, hogy imát kell így mondani. “Allah, csak egy porszem vagyok és beléd kapaszkodom….” Mondtam az általam összeszerkesztett és már többször használt imát. Miután befejeztem, még egyszer megcsodáltam az ornamentikát, körbejártam a belsõ teret, ügyelve arra, hogy ne fordítsak hátat a mihrábnak. Miután már úgy éreztem, hogy beteltem a dzsámi szépségével, jeleztem a többieknek, hogy kimegyek és kint megvárom õket. A kijárat fele vettem az irányt, amikor az imám, akirõl csak sejtettem, hogy az, odaintett magához. Én felcsigázva az érdeklõdéstõl, hogy vajon mit akarhat tõlem, oda is mentem. Angolul köszöntöttük egymást: -Hello! -Where are you from? - kérdezte -Macaristan. - mondtam neki saját nyelvén, vagyis törökül. Ennek láthatóan megörült és helyeselt. Aztán kérdezte, hogy mennyire tudok törökül, én meg elmondtam azt a három árva szót, amit tudtam. Õ meg elmondta, hogy angolul elég gyengén beszél. Közben odajöttek a többiek is. Most azt kérdezte, hányan vagyunk, milyen iskolából jöttünk, hol jártunk még Törökországba. Aztán:
93
-Are you musulman? Nem lepõdtem meg. Nem gondoltam semmire. Csak motoszkált bennem, hogy tényleg, végül is lehetnék muzulmán is. De akkor a lányokat kendõvel látnám elzárva. -No. Christian. Látszott rajta, hogy csak sejti, mirõl van szó, úgyhogy Boróka kiegészítette: -Catholic. Ìgy már világos volt minden. Végül megkérdeztem a nevét, és persze én is bemutatkoztam. Abdullah volt a neve. Aztán megfordult a beszélgetés, mi kérdeztük, és õ próbált válaszolni. Habár pontosan nem értette, hogy mi azt akarjuk tudni, hogy mi a különbség az imám és a müzzein között, õ valahogy elmagyarázta. Aztán elénekelte, hogy mit énekel az imám a népének, és mit énekel a müezzin, amikor imára hív. Nagyon tetszett. Végül elbúcsúztunk. Mindenkivel kezet fogott. A lányok csodálkoztak, hogy imám létére kezet fog a nõkkel. De õk keresztények voltak. Kiléptünk a mecsetbõl és minden varázs eloszlott. A csodálatos élmény ülepedni kezdett, és valahol az agyam mélyén beépült a lényembe. Jobbnak láttuk visszamenni a buszhoz. Pár óra múlva végleg elhagytuk Törökországot. (Köllõ István) Szerkesztette: Csutak Judit Számítógépbe írta: Hargitay Bea
BELÉPŐK ÉS BÚCSÚZÓK Gólyácskabál 2001.október 19. 16 óra: ez az az idõpont, amikorra a gólyabál versenyzõinek a díszteremben kellett lenniük. Három, elõre megadott versenyszámot kellett elõkészíteniük a csoportoknak: 1. nevet adni a csapatnak, 2. megalkotni egy történetet megadott szavakkal úgy, hogy a csattanója ez legyen: “Rénszarvasok téli szálláshelyét elfoglalták az elefántok.” 3. minden csapat kapott egy kicsavart közmondást, és azt el kellett mutogatnia. Nos, ezek voltak a feladatok, amelyekre mindössze egy óra felkészülési idõ volt. A feladatokat szellemesen oldották meg a csapatok. A második feladat volt talán a legnehezebb, mert a szavak egyáltalán nem függtek össze. A harmadik próbatétel mindenki számára más-más nehézséget hozott, hiszen minden attól függött, kinek milyen jó ötlete van. Mindenki behúzódott a kápolna-díszterem egyik sarkába, és ott szorgalmasan készülõdött. Igen ám, de mindenki számára hamar eltelt az egy óra, és megérkeztek az elsõ tanárok, szülõk és osztálytársak.
94
És elkezdõdött a verseny. Helyesbítek: a megnyitó beszéd és az ahhoz tartozó ceremóniák után, amelyeknek keretében mindenki kapott egy fél almát a beavatás jelképeként. A bemondó az oszink volt, Juhász-András Réka tanárnõ. Az elsõ forduló után már felszabadultabbak voltak a versenyzõk, sõt a végére már szinte megszokott volt számunkra, hogy annyi ember elõtt a színpadon állnak. A vetélkedõ végén a zsûri tagjai hosszas tanácskozásba kezdtek. Minden szereplõ lejött a színpadról, és feszült hangulatban várakozott. Tíz-tizenöt perc múlva (mindenesetre egy évtizednek tûnt) a zsûri értékelt. Minden csapat munkáját egy-egy könyvvel és egy doboz csokival jutalmazta. Kezdõdhetett a buli! Volt, aki szomorúan, volt, aki vidáman ment le a Szabadidõközpontba. A jóból is megárt a sok, mert este kilenc óra után kezdett kifáradni a társaság, egyesek hát hazafelé vették útjukat. Ha az osztályfõnökök tíz órakor le nem fújták volna a bulit, az én mesém is tovább tartott volna. Abrudbányai Melinda V.A
MATURANDUS 2002 Kérdés, hogy meddig is lehetünk gyermekek. ”Játszani mindörökké?” amíg akarunk? amíg engedik? amíg feltûzik nekünk az M betûs szalagot? Erre a nagy eseményre február 1-jén került sor iskolánkban. A tizenkettedikesek avatódtak érettekké vagy érettségizõkké. Útravalót az igazgató úr beszéde nyújtott, amely - bevallásuk szerint - igen különleges volt. Az igazgató úr ugyanis elõször vallott a magyarságról, ami ugyebár nem hagyja érintetlenül a fiatal lelkeket sem. Ezt a szalagtûzés követte. A lelkes tizenegyedikesek alaposan összeszúrkálták a kosztümöket, feltéve a magukért beszélõ szalagokat. Ezek a tettek. Gondolataink viszont ennél összetettebbek voltak. Õk ezt csak tavaly…mi meg majd jövõre…Visszhangzik a “felelõsségtudat” kifejezés, és bizsereg egyfajta szabadságérzet…. Megtalálta õket az érettség(i). (Mi meg “örvendünk”, hogy tegezhetjük a nagykorúakat.) A buli természetesen jól sikerült, ahol “felnõtt” és “gyerek” egyaránt tombolhatott méltó befejezéséül a napnak. Erőss Zsuzsanna XI. F
95
BALLAGÁS Kedves végzősök, tisztelt vendégek, szülők, kedves kollegák, kedves barátaink! A Márton Áron Gimnázium ballagási ünnepségének nyitányaként énekeljük együtt a lánykórussal iskolánk himnuszát. Vezényel: Kacsó Márta zenetanár. Június van, s újongunk - mondhatnám Ady nyomán. Valóban, 2002. június hetedikét írunk. Iskolánk életében egyik legszebb, leglátványosabb ünnep a ballagás. Ahogy életünkben vannak fontos pillanatok, az iskola életnek is van néhány ilyen mozzanata. De talán mindannyiunk számára legfontosabb a ballagás. Ma újabb generáció lép ki az iskolakapun az úgynevezett nagybetűs életbe. Ma újra virágillattal, ünnepélyes hangulattal, bánat- és örömkönnyekkel, izgalmakkal tele az iskola, s felhangzott az utolsó csengőszó. Az ünnep szimbolikáját jelzik a virágok, az ének, a tarisznya és a bot, s maga az út is, de egyik legfontosabb jelképnek az iskolakaput tartom. Ez az a hely, ahol a IX-esek reményekkel telve lépnek be a “kint” világából a “benti” világba, s itt ballagnak majd ki a XII. osztály végén. Most nyitott kapu áll mindenki - szülők, vendégek, barátok s a kifele induló végzősök - előtt. Ma különös fontosságú ez a hely, mert nemcsak a kilépés, de a felnőtté válás jele is. Kedves végzősök! Ez a nap a ti ünnepetek! Olyan pillanat, hol múlt, jelen és jövő találkozik. Amikor fáj az elválás és a búcsú, de öröm, hogy újabb kapuk tárulnak fel újabb találkozások lehetőségét kínálva. Úgy gondolom, hogy ez itt most jó alkalom arra, hogy visszagondoljunk és számot adjunk mindarról, ami volt, majd ebből erőt merítve előrenézzünk és vállaljuk az ezután következőket. Zárjátok hát ki most a gondokat, mindazt, mi megzavarhatja ünnepléseteket, és ezt az órát szánjátok teljesen magatoknak. Ehhez a gondolathoz olvasom fel kicsengetési kártyátok Németh Lászlóidézetét: “Az életünk dől el néhány óra alatt, s évek múlva nincs egy emlékünk, hogy mit tettünk, mit gondoltunk abban az órában.” Tisztelt vendégek! Mielőtt elkezdődne a tulajdonképpeni ünnepség, engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem meghívottainkat: - dr. Csedõ Csaba Istvánt, Csíkszereda polgármesterét - a történelmi egyházak képviselõit Tamás József római-katolikus segédpüspököt Hegyi István református lelkészt Krizbai Béla unitárius lelkészt Damján testvért a Ferencesek rendjébõl - Lászlófy Pált, iskolánk nyugalmazott igazgatóját - Bartolf Hedwig szaktanfelügyelõt - Ráduly Róbert Kálmán képviselõt - Kedves Imrét, a Szülõi Bizottság elnökét - Donázy Istvánt, a budapesti Bethlen Gábor Szakközépiskola igazgatóját, valamint
96
- a kisbéri Táncsics Mihály Gimnázium képviselõit. Köszönjük, hogy megtisztelték jelenlétükkel ballagási ünnepségünket! Varga László igazgató úr köszöntõ beszéde következik: Kedves ünnepeltek, szeretett végzős diákok! A Márton Áron Gimnázium tantestülete nevében szeretnék elbúcsúzni tőletek. Nagyon-nagyon rövid leszek, mert várnak titeket és ti is vártok valamire. Szerintem ez a ballagás nem egyéb, mint a várakozás ünnepe. Egy homályos, de szép igéret ünnepe. Kívül, az ünneplő tömegben és belül, a lelketekben, én egy mélységes, öntudatlan, ösztönös és gyönyörű várakozást sejtek, látok, hiszek. Egy kölcsönös, kétoldalú várakozást: a világ, az élet vár titeket, ti pedig még jobban várjátok az életet, a világot. Tudom, hogy látszólag ez nem igaz, hogy úgy tűnik, ez éppen fordítva van. Tudom, hogy nagyon sok fiatalnak az a benyomása, az az életérzése, hogy a társadalom nem várja őket, hogy nincs szükség rájuk. Nagyon sok fiatal érzi és mondja manapság is Ady Endre keserű szavait: “hisz én ide nem kellettem”. Ma ez különösen érvényes, hiszen valóban rendkívül nehéz munkahelyet, lakást szerezni, egzisztenciát teremteni itthon, fiatalon. A továbbtanulás lehetősége sem adatik meg mindenkinek, aki szeretné és képes lenne rá. Egyáltalán, nehéz elkezdeni az önálló életet és ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a felnőttek nem várják, nem fogadják szívesen a fiatalokat. És mégis, mégis higgyétek el, hogy - amint mondtam - várnak rátok. Igenis, várnak rád. A világ tartogat számotokra valamit, nagyon sok mindent. Az igaz, hogy az életet nem kapod kulcsrakészen és egyszerre. Viszont új és ismeretlen emberek, dolgok, események, élmények, tapasztalatok sokasága vár rád a szintén rád váró években, évtizedekben. Maga az idő vár rád, türelmetlenül, mert már nem vagy gyermek és egy felnőttnek nem illik késlekedni. Vár rád egy új, saját otthon, amit te fogsz megteremteni. Valahol a világon van egy társad, aki várja, hogy őt válaszd. Vár rád egy új család, ami nélküled nem születhet meg. Igenis van munka, mégpedig sok-sok munka, ami arra vár, hogy te végezd el. Jó és rossz tettek várják, hogy megcselekedd őket, sikerek és tévedések várják, hogy véghezvidd, elkövesd őket, bánatok és örömök várják, hogy érezzed őket. Van egy hely, a te helyed, ami várja, hogy elfoglald, van egy út, a te útad, ami várja, hogy megtaláld vagy megépítsd. Egyszóval, a te egyéni sorsod várja, hogy beteljesüljön. Visszatérve a ballagásra, a ballagás, persze, iskolai ünnep. De azért olyan fájdalmasan szép, mert az utolsó. Az iskola? Talán kegyetlenül hangzik, de a drága, szép, bölcs iskola tulajdonképpen csak egy váróterem, ahonnan most már el lehet és el kell mennetek. A vonat érkezik, indulni kell. Közösen, jól-rosszul, ti és mi megpróbáltuk teljesíteni azt, ami Szent-Györgyi Albert szerint a tanulás értelme: “az iskola feladata az, hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk
97
csinálni”. Vagyis, megtudni azt, hogy melyik, milyen irányba tartó vonatra szálljatok fel. Mindenesetre, a két leggyűlöltebb iskolai szabály a jövőben is érvényes lesz: nem lehet hiányozni és felelni kell. Csakhogy ezentúl te döntöd el, hogy honnan nem szabad hiányozni és úgy felelsz, hogy a kérdést is te magad keresed meg. Az életből nem lehet hiányozni, hiszen, ahogy a költő Babits mondatja Jónással: “Most már tudom, hogy nincs mód futni tőled Nincs mód nem menni, ahová te küldtél.” Százötvenegy várakozó fiatal itt a várakozó világ sűrűjében ... Készen álltok hát és a világ is készen áll. Az iskolából immár hiányozhattok, de ígérjétek meg, hogy az életből nem fogtok hiányozni. Hiszen akkor, Nagy László versét idézve, “ki viszi majd, fogában tartva, a szerelmet a túlsó partra”? És ki viszi majd tovább ezt a mai, csodálatos, emberi várakozást? Ti százötvenegy várakozó fiatal, búcsúzunk tőletek. Feleljetek majd jól, jobban, mint mi. Rövid voltam, mert várnak rátok. Isten veletek! Dr. Csedõ Csaba István polgármester úr ünnepi beszéde után iskolánk hagyományához híven a végzõsöket a XI. osztályok évfolyam elsõ tanulója köszönti. Szólítom tehát Bencze Krisztinát, a XI. C osztály tanulóját. “Kedves Végzősök! Ez a lap itt a kezemben akár teljesen üres is lehetne. Ezt a játékot ugyanis nem lehet szavakba önteni. A játékot, “ami nincs, de lehetne”. A játékot, “ami nincs, de szeretne lenni”. “Esendő önmagunkat”. Mert “komolyan végződött ez is, mint minden, amibe könnyű kaland-kedvvel” belefogtatok /Szilágyi Domokos/. A mai csengőszó már nem csak egy, de az összes eddigi tanóráról kicsengetett Benneteket. És hogy ez még játék-e, egyelőre nem lehet eldönteni. Az itt töltött négy év olyan időszak, amely ezentúl csak emlék; feladatotok tehát: az emlékezés. Egy iskola olyan sokféle ragaszkodási lehetőséggel rendelkezik, hogy szerintem mindegyikőtök talál valamit vagy valakit, amit-akit sajnál itt hagyni: telefirkált padokat, kitaposott Micsurint, az első szerelmet… Én azt hiszem, hogy ez már nem játék, mert ennek az ál-ünnepnek minden percét a búcsúzás szomorúsága mossa emlékké. És ha szomorúak vagytok, nem tudtok önfeledten játszani tovább. Pedig “akármi történjék” Veletek “útközben, az Erdő végében, az Elvarázsolt Völgyben mindig” játszanotok kéne, mint Micimackónak és Róbert Gidának… Azt kívánom, hogy a játékot ne homályosítsa el felelősségérzet, lelkiismeretfurdalás vagy erőltetett komolyság. Mert az, amire vártok, nem biztos, hogy a mai nap látszólagos fennköltségéhez lesz mérhető. Nehéz elképzelnem, hogy egy év múlva a helyetekben leszek -, és még nem tudom, hogy milyen érzés lesz. Hogyan adhatnék hát én tanácsot Nektek? A már idézett Szilágyi Domokossal “elhallgatok. Ti játsszatok. Én majd őrzöm a látszatot.”
98
A XI.-es évfolyam részéről minden további próbatételetekhez sok sikert kívánok. És a tanács sem marad el: “Ha nem lehetsz sztráda, Légy egyszerűen ösvény. Ha nem lehetsz Nap, Légy csak csillag. /…/ Légy abból a legjobb, ami vagy, bármi is légy. /Douglas Melloch/ Demeter Zsuzsa XI. A osztályos tanuló /Kovács András Ferenc A koszmosz éneke/ szavalata után a XII. osztályok nevében az évfolyam elsõ tanulõja, Balogh Rozália mond búcsúbeszédet. “Nincsen két világ, csak egy, mely külső érzékelő képességünk felé a változó tünemény-sort, belső felismerő képességünk felé az állandó lényeget mutatja.” Az időbeliben, változóban az érzékelés igazít el, az időtlenben, változatlanban a képzelet. Aki elmerül önmaga alaprétegébe, a változatlanba, ezt akárhányszor megismétli, a változatlant akármennyire is megismeri, mégsincs róla semmi érzékelése. Amit ott megismer: nem tapasztalja, hanem képzeli. Csakhogy a változatlan lényeg éppúgy vezeti a képzeletet, mint a változó tüneménysor az érzékelést. Érzéki tapasztalat csak a változóról, szilárd tudás csak az állandóról lehetséges. A lényegről nincs semmi érzéki tapasztalat, csak belső felismerésen alapuló tudás, a tüneményekről nincs semmi szilárd tudás, csak ideiglenes ismeret.” Ezek voltak Weöres Sándor szavai. Én azt hiszem, mindannyiunkra érvényes ez a kettős érzés, amely életünk során végigkísér. Tulajdonképpen eddigi tudásunk alapján ismerhettük meg részben a felszínt, a külsőségeket, másrészt az érzékelhető valóságot, azt, ami mulandó. A dolgok lényegét viszont néha képtelenek vagyunk átérezni. Ami kedves a szemnek, az lesz gyakran kedves a léleknek is. Ez a külső világ, amely sokszor meghatározó. A másik, a belső világ mélyebb, ebben gyökerezik lelkünk lényege, ilyen értékek, mint a remény, szeretet, szerelem, önfeláldozás. Fiatalon, magabiztosan gyakran elcsúszunk a külső világ buktatóin, megtévesztenek a külsőségek. Mi az élet? Nem tudom. Nem tudja senki, csak érzi és megéli. Az életművész, a teljes ember kudarca vagy sikere azon múlik, hogyan egyezteti össze a két világot: a felszínt és a mélységet, azt, amit látunk, és ahogy azt megéljük. Boldogulni az életben ezerféleképpen lehet, de ha tudatosan irányítjuk a sorsunkat, talán tízhúsz év múlva sem kell majd szégyenkeznünk miatta. Weöres Sándor szavaival élve: “Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bőrének
99
ütemes mintázatában, s gondozhatod és etetheted. Ha magadra bocsátod, rád tekeredik és nem gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és véred. Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni tőle, még a halálba sem. Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte: ahogy a kígyó fölött, síp-zenéjével a kígyóbűvölő uralkodik”. Mit is mondhatnék még nektek? Rohan a világ, és minket is magával ránt. Próbák, vizsgák, félelmek várnak az úton. És mégis, most vagyunk a legerősebbek: erősségünk a fiatalság, remény. A jutalmunk az elismerés, önbizalom, a magunkra találás. Mindezek érdekében próbáljuk megtenni a tőlünk telhető legjobbat! Ehhez kívánok nektek sok sikert, szerencsét, reményt, kitartást, diáktársaim! Tanárainknak pedig további türelmet, kitartást a jövő generációjához! Búcsúzóul ismét Weöres Sándort idézném: “Mert ahogy előbbre törtetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadban. Ne törekedj kiválóságra. Ez azonban nem jelenti, hogy képességeidet elhanyagold. Önmagadban akkor jutsz előbbre, ha képességeidet mennél teltebbé s összecsengőbbé teszed; mindegy, hogy képességeid mekkorák; fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk. Képességeid a paripák, melyek a végső házig visznek, de a házba csak úgy tudsz belépni, ha fogatod kívül marad. Minden képességnek mérete van, s a végső kapun csak az fér be, ami mérhetetlen: a lélek maga.” A XII. F osztályos Szõcs Emese Nemes Nagy Ágnes A reményhez címû versét szavalta el, majd a szalagtûzés és díjkiosztó ünnepség következett. /a kiosztott díjakról lásd az igazgatói jelentést/ Kedves végzős tanulóink! Ballagási ünnepségünk végéhez értünk. Mielőtt azonban végleg elhagyjátok az iskolapadokat és kiléptek az életbe /legyen ez közhely vagy valóság/, jókívánságok és tanácsok helyett engedjétek meg, hogy felolvassam Calcuttai Teréz anya Élethimnuszát, hogy abból ki-ki merítsen saját belátása szerint. Az Élet egyetlen esély - vedd komolyan, Az Élet szépség - csodáld meg, Az Élet boldogság - ízleld meg, Az Élet álom - tedd valósággá, Az Élet kihívás - fogadd el, Az Élet kötelesség - teljesítsd, Az Élet játék - játszd, Az Élet érték - vigyázz rá, Az Élet vagyon - használd fel,
100
Az Élet szeretet - add át magad, Az Élet titok - fejtsd meg, Az Élet ígéret - teljesítsd, Az Élet szomorúság - győzd le, Az Élet dal - énekeld, Az Élet küzdelem - harcold meg, Az Élet kaland - vállald, Az Élet jutalom - érdemeld ki, Az Élet élet - éljed!. Végezetül pedig a felcsendülõ Gaudeamus hangjaira az igazgató úr és az igazgatóhelyettes asszony kivezette a ballagókat az életbe! Összeállította: Juhász - András Réka
ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓK PROGRAMJA Május 11. Május 12. Május 18. Május 25.
Június 1. Június 15. Június 16.
Tíz éves találkozó (1991-2001) Harminc éves találkozó, esti tagozat (1971-2001) Harmincöt éves találkozó (1966-2001) Ötvenéves találkozó (1951-2001) Huszonöt éves találkozó (1976-2001) Harminc éves találkozó (1971-2001) Harmincöt éves találkozó (egy osztály 1966-2001) Harmincöt éves találkozó (két osztály 1966-2001) Húsz éves találkozó (egy osztály 1981-2001) Húsz éves találkozó (1981-2001) Negyven éves találkozó(1961-2001) Negyvenöt éves találkozó(1956-2001)
2002. június 15-én a 40 éves érettségi találkozón Székedi Ferenc, iskolánk egykori diákja köszöntötte volt tanárait és iskolatársait: “Tisztelt aligazgatónő! Tisztelt tanár urak! Kedves mai és egykori diákok! Azt hiszem, 1962-ben nem hittük el, hogy létezik kétezer, sõt mi több, kettõezerkettõ. Fiatalon a jövő határa megfoghatatlan, valahol a bizonytalan és talán nem is létező távolban gomolyog fel, évek teltén azonban már beszűkül a múlt, és négy évtized nem több, mint egy hatalmas lélegzetvétel az emberi létnek abban a végeérhetetlen hömpölygésében, ahol rájövünk, hogy mi magunk vagyunk a végesek.
101
Ezt a tantárgyat nem tanítja senki, és hiába is oktatnának rá, hisz fiatalon amúgy sem hinnénk el. Később azonban - akárcsak a jó tanár -, észrevétlenül, ám kitörülhetetlenül belénk vésik ezt a leckesorozatot a múló esztendők: figyelmeztetnek rá azok a szülők és nagyszülők, akiknek már csak foszladozó emlékei, elmosódó szavai és mozdulatai élnek közöttünk, akiknek akarva-akaratlan átvettük soha nem irigyelt helyét és szerepét, intenek rá egykori tanáraink, akik immár csupán olykor-olykor felsejlő gondolatainkban állnak a katedrán, szólnak azok a diáktársaink, akiknek neve az osztálynaplóból egy egészen más jegyzékbe került, ahol már nem az ábécé betűrendje a döntő, és sugall nekünk minderről valamit a “csak egészség legyen” típusú közhelyek kénytelen-kelletlen elfogadott igazsága, amelyeket máskor olyan könnyedén megmosolyogtunk azzal a megingathatatlan bizonyossággal, hogy mi azoknak soha, de soha nem leszünk a részesei. Vajon bölcsen, dacosan, belenyugvón, fiatalosan, lobbanékonyan vagy fáradékonyan, a még mindig találkozás örömével vagy a már lehetetlen beszélgetések szomorúságával, az eddig eljutás sikerélményével vagy a hátralevő és rövidülő évek komor tudomásulvételével ünnepeljük meg ezt a negyven esztendőt? Magam sem tudom. Sőt, azt hiszem, maga a kérdés is fölösleges, mivel amúgyis képtelenek lennénk eldönteni. Életünk egyetlen és megfellebezhetetlen igazsága ez az emberöltőnyi szám, ez a negyven év, az előttünk járók és a mögöttünk jövők közötti átmenetnek az a szüntelen és hétköznapi próbatétele, amelyet évről-évre és évtizedről-évtizedre legjobbnak vélt tudásunk és legmegfelelőbbnek tartott szándékaink, lelkiismeretünk talán nem mindig azonos hangzású parancsszava szerint igyekeztünk megválaszolni és nem is akárhogyan és nem is akárhol, hanem olyan korok színpadán, ahol alaposan elkéshetett az, aki sietett, és előnyhöz juthatott az, aki éppen késett, ahol nemegyszer hazugnak mondatott az igaz, és igaznak a hazug. A hitek és hitetlenségek, az igazságok és igazságtalanságok, a vélt és valós értékek megtalált útjain vagy idegtépő és jellemet próbáló útvesztőiben azonban mindig maradt számunkra egy közös találkozó pont: az iskola. Nemcsak az épület, nemcsak a padok, nemcsak az osztályok és a folyosók, nemcsak maga a fogalom és az itt kisarjadó tudás, hanem a fiatalságnak, az ifjúságnak az a gyönyörű-szép igézete, amelyet azóta is szeretnénk - legalább egyetlen ujjal - megérinteni, noha tudjuk, hogy egyre kevésbé leszünk képesek rá. De hát így van ez, és el kell fogadnunk. Negyven év - ami a maga időteljességében számunkra már soha többé nem lesz. De életünk legszebb töredékei talán beépültek ezekbe a falakba, ebbe a földbe, létünk néhány gondolata talán ott marad gyermekeinkben és unokáinkban, akik a világ kihívásai között sem feledik: a felfedezés izgalmánál csak a visszaszerzés öröme nagyobb, és az egyazon szavak önmagukban még nem jelentenek fogódzót semmiféle viharban. Itthon, Csíkban szinte minden második nyár megtanít erre: a magányos fenyők gyökerestől kitörnek vagy kettétörnek, a megbontott erdők széthulló fái
102
eltorlaszolnak bármilyen csillagösvényt, és nincsen olyan dal a Hargita két oldalán, amely pótolni tudná az egymáshoz simuló fák megőrző biztonságát, az adott földhöz, adott közösséghez, adott nyelvhez kötődő természetességet és folyamatosságot. Mindazt, amit egyik legszebb szavunkkal akár iskolának, önmagát megújító, nemzedékeket megőrző Iskolánknak is nevezhetünk. Köszönjük neki, hogy velünk volt egy mások számára szürke, de számunkra csodálatos kisvárosban negyven esztendővel ezelőtt, köszönjük, hogy mindig bárhol, bármikor - emlékezhetünk rá, köszönjük, hogy újjászületett a már-már létét fenyegető sivárságból és köszönjük, hogy velünk van ma is, amikor tisztelettel jelenthetjük: megtanultuk a leckét! Az élet gyakran kisbetűs, de az Iskola soha!”
103
IV. SPORTKRÓNIKA ORSZÁGOS BAJNOKAINK /KOSÁRLABDA/ Az idei év az eddigi legsikeresebb volt a Márton Áron Gimnázium kosárlabda csapatának történetében. Iskolánk lány és fiú nagycsapata bebizonyította, hogy a hosszú, kemény munkának mindig megvan az eredménye. Igaz, az edzések már nyáron elkezdõdtek mind a nagyoknak, mind az utánpótlás-csapatnak. A vasárnapok kivételével minden nap edzéseket tartott az edzõ, Silló Géza tanár úr, sõt a MÁG I. fiú játékosainak nagyon gyakran egy kemény délelõtti edzés után egy nem kevésbé kemény délutáni edzésre is vissza kellett menniük. Õsszel aztán az iskola megkezdésével egy kicsit csökkent az edzések száma, ekkor már “csak” heti 3-4 edzés volt, de természetesen megfelelõ intenzitással. Berszán Márkos László tanár úrnak köszönhetõen a lány csapatok is rendszeresen jártak edzésekre. Tudni kell ugyanis, hogy az országban nem sok olyan középiskola van, ahol még a lány csapatokra is ekkor hangsúlyt fektetnek. Már szeptember elsõ hetében elkezdõdött az idény, hiszen ekkor érkeztek vendégségbe a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium diákjai, hogy egy-egy bartáságos mérkõzést játsszanak a mieinkkel. A mérkõzések szoros küzdelmet, de úgy a fiúknál, mint a lányoknál végül MÁG-gyõzelmet hoztak. Ennek a testvérkapcsolatnak köszönheõen májusban a mi sportolóink utaztak Gyulára, ahol újra játszhattak a helybeliekkel. Ez alkalommal részsikere volt iskolánk együtteseinek, mivel a fiú nagycsapat kikapott, de a MÁG II. és a nagy lánycsapat gyõzött. Emellett a magyarországi testvérkapcsolat mellett iskolánk a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Gimnáziummal is kapcsolatot tart fenn a sport terén, amely - 10 éve - gyakoribb találkozást jelent, hiszen a távolság is jóval kisebb. Ebben az évben négyszer találkozhattak a sportolók egymással: õsszel és tavasszal egy-egy alkalommal Sepsiszentgyörgyön, egy-egy alkalommal pedig Csíkszeredában mérték össze tudásukat a csapatok. Ezeken a találkozókon viszont nem is annyira az eredmény volt a fontos, hanem az, hogy ápoljuk a kapcsolatot, és hogy ezekkel a mérkõzésekkel készüljenek a kosarasok, illetve a focisták is a különbözõ bajnokságokra. Bajnokságban pedig nem volt hiány: az elsõ,a Szabadidõ Sportegylet által szervezett városi férfi kosárlabda-bajnokság már szeptemberben elkezdõdött, amelyre rekordnak számító tizenhat csapat nevezett be, köztük a Márton Áron Gimnázium két fiú csapata, a MÁG I. és a MÁG II., sõt egyetlen lánycsapatként a mezõnybõl - a lánycsapat is. Az alapszakaszt természetesen a MÁG I. nyerte, de a legjobb nyolc közé, vagyis az elsõ csoportba bejutott a hetedik helyen végzõ MÁG II. is. A lányoknál a pontgyûjtés sikerélménye elmaradt, de a nagypályával való barátkozás szempontjából nagyon sikeresnek tudhatók be ezek a mérkõzések.
104
A rájátszás döntõjébe is simán jutott be a MÁG I., amelyet tavasszal szerveztek, és itt a SKY Soft ellen szoros játszmákban ugyan, de diadalmaskodni tudott. Decemberben került sor a Nagy Rezsõ-kupára, amelyen iskolánk jelenlegi diákjai a régebbi végzõsökkel mérhették össze erejüket. A fiú- és lánycsapatoknak külön-külön megszervezett kupatorna magas színvonalat hozott: a fiúknál a döntõben a MÁG I. csapata az 1992-es év végzõseivel találkozott, ahol óriási küzdelemben az elõbbi alulmaradt. A harmadik helyet a MÁG 2000, a negyediket pedig a MÁG 1998 szerezte meg. A lányoknál elsõ lett a MÁG 2000, a 2003-as végõsök másodikok, az 1998-as év végzõsei pedig harmadikok lettek. Természetesen a legnagyobb várakozás az országos képiskolás bajnokságot elõzte meg. A fiúknak elõször a város iskoláscsapataival kellett megmérkõzniük, és az elvárásoknak megfelelõen gyõzelmet arattak. A lányok játék nélkül jutottak a megyei szakaszba, mivel a városból Márton Áron Gimnázium lánycsapatán kívül egy iskola sem tudott csapatot alkotni. A Székelyudvarhelyen februárban megrendezett megyei szakasz is fölényes MÁG-sikert hozott: úgy a fiú-, mint a lánycsapat simán diadalmaskodott a gyergyói, udvarhelyi, balánbányai és más csíkszeredai csapatok fölött. A megyeközi küzdelemben Kovászna megye legjobbjaival kerültek össze. A lányok a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Gimnázium csapatát magabiztosan verték meg, de amit a fiúcsapat mûvelt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Gimnázium együttese ellen, az egyszerûen hihetetlen volt: mindkét mérkõzésen (a sepsiszentgyörgyin és a visszavágón Csíkszeredában) a fiúk jóval száz ponton felül dobtak, és egyik meccsen sem kaptak húsznál többet. Így jutottak el a csapatok a zónadöntõre, amelyet márciusban szeveztek Szászrégenben. Ismét MÁG-sikereknek örülhetett az iskola: a fiúk a régenieket 89 - 41, a brassóiakat 74 - 38 és a gyulafehérváriakat 64 - 36 arányban, a lányok pedig szintén a régenieket 64 - 35, a brassóiakat 52 - 32, valamint a hunyadiakat 72 - 22 arányban felülmúlva bejutottak a Râmnicu Vâlceán sorra kerülõ országos döntõbe. Így egyedül Hargita megye képviseltethette magát fiú- és lánycsapattal egyaránt az országos döntõn. A Râmnicu Vâlcea - i döntõre 2002 áprilisában került sor. A lányok és a fiúk nagy izgalommal utaztak el, hiszen mind a fiúk, mind a lányok egy korábbi generációja már vett részt országos döntõn, ahol a fiúk ezüst, a lányok pedig bronzérmet szereztek, de a mostaniak ennél többet szerettek volna elérni. Ennek ellenére nem voltak nagyon megilletõdve, hiszen hihetetlen gyõzelmi sorozatot produkáltak mind a fiúk, mind a lányok. A lányok négyszer gyõztek, és csak egyszer szenvedtek vereséget ugyan (Iaºi csapatától), de mivel mindhárom csapatnak (Csíkszereda, Dés, Iaºi) volt egy vesztes meccse, és ezért pontarányt számoltak, azaz a kapott és adott kosarak arányát, illetve különbségét vették figyelembe, így az elsõ helyen Dés (akit korábban megvertek a csíki lányok), a második helyen Csíkszereda, a harmadik helyen Iaºi végzett. Íme az eredmények: 46 - 6 Rm.Vâlceával,
105
47 - 43 Craiovával, 39 - 45 Iaºi-val, 63 - 24 Constanþával és 55 - 51 Déssel. A dobogón Dés együttese elõzte meg, illetve Iaºi csapata követte lányainkat. Amíg iskolánk lánycsapata az országban a második legjobb, addig fiúcsapatunk országos elsõ lett - megszerezve az arnyérmet, és egyben sporttörténetet írva. A következõ eredmények születtek: 65 - 19 Rm.Vâlcea, 70 49 Craiova csapatával a csoportmérkõzéseken. Az elõdöntoben 83 -53 ra nyertek a Câmpulung Moldovenesc ellen, a döntõben pedig Craiova csapatát gyõzték le 68 - 42-re. A dobogón Craiova végzett a második, Câmpulung Moldovenesc együttese pedig a harmadik helyen. A siker kovácsai a lányoknál Berszán Márkos László, a fiúknál Silló Géza tanár urak voltak, akik végre elégtételt kaphattak a rengeteg befektetett munkáért. E sikerkrónika végén hadd álljon itt a csapatok tagjainak névsora: MÁG fiúk: Barta László /XII. F/, Bíró Zoltán (X.F), Csóti László /XII. F/, Eröss Béla /XI. F/, Gurãu-Bartalis István /XI. B/, Haynal Hunor /XI. F/, Ilyés Hunor /XII. D/, Jánó Botond /XI. B/, Karácsony Péter /XI. B/, Keresztes Imre (X.E), Szabó Attila /XII. B/, Szõcs Lehel /XI. E/, Toós István /XI. E/. MÁG lányok: Ambrus Lilla /XI. D/, Antal Emõke /XI. C/, Bachner Zsuzsa /X.A/, Bara Noémi /XII. D/, Bardóczi Katalin /XI. C/, Csibi Ágota Eszter /IX. E/, Csutak Tekla /XII. C/, Magos Réka XI. G/, Nagy Kinga /IX. A/ , Okos Zsófia /XI. G/, Oláh Gyöngyvér /XI. F/, Szántó Katalin /IX. D/; Magos Réka XI.G, Márton Előd X.A
Fiú kosárcsapat – országos bajnok 2002-ben
106
Lány kosárcsapat – országos 2. helyezés 2002-ben
Futball, kézilabda Akárcsak az elmúlt években, iskolánk diákjai, tanárai a kosárlabdacsapat mellett a labdarugó és a kézilabdacsapatnak is szurkolhattak. A Basa János tanár úr által irányított fotballcsapat 2001. augusztus 1820. között egy Budapesten megrendezett nemzetközi tornán, a Szent Istvánkupán szerepelt, de sajnos nem sok sikerrel, mert kikapott mind a terézvárosi, mind pedig a felvidéki és kárpátaljai csapattól.A vereség ellenére azonban a torna lehetõséget adott a tapasztalatszerzésre, hiszen a megszokottól eltérõen ott nagypályán játszhattak a fiúk. A tanév folyamán a fiú és a lány kosárlabdacsapatokhoz hasonlóan a fotballcsapat is rendszeresen összemérhette tudását a különbözõ testvériskolák együtteseivel. Így került sor még tanév kezdetén a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium fotballcsapatával való találkozóra, amelybõl a mieink kerültek ki gyõztesen (5 - 3). Focistáink két alkalommal is találkozhattak õsszel a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Gimnázium csapatával, amely ellen 5 - 3-ra gyõztek a csíkszeredaiak hazai pályán, míg idegenben 3 - 3-as döntetlent értek el. A tavasz folyamán négyszer találkoztak a MÁG-osok és a sepsiszentgyörgyiek:3 - 3, 4 - 2, 4 - 3, illetve 7 - 3 voltak az eredmények, amelyek a csíkszeredaiak tudását bizonyítják. 2002 májusában Gyulán két barátságos mérkõzésre került sor, amelyeken az Erkel Ferenc Gimnázium csapatát 5 - 2-vel múlta felül a csíkszeredai gárda, míg a magyar katolikus iskolák országos bajnoka viszont 8 2-re legyõzte iskolánk csapatát. A legfontosabb megmérettetésre 2002 tavaszán került sor. Ekkor a Márton Áron Gimnázium labdarúgócsapata Székelyudvarhelyre utazott - itt szervezték meg a kispályás középiskolai megyei bajnokságot. Az udvarhelyi Sportcsarnokban a mieink 9 - 4-re kikaptak a Bányai Iskola csapatától, de 41-re legyõzték Gyergyószentmiklós csapatát, és így bejutottak a negyeddöntõbe. Itt az ellenfél Szentegyháza együttese volt, és sajnos õk voltak a jobbak, 7 - 4-re ütve ki a csíkszeredaiakat a bajnokságból. A Márton Áron Gimnázium két csapattal vett részt a Székely Károly Szakközépiskola által szervezett városi középiskolás bajnokságon. Két csoport volt 5 - 5 csapattal, tehát összesen tíz résztvevõvel. A MÁG I. és a MÁG II. külön csoportba került. A tornán részt vettek a mieink mellett a szervezõ Székely Károly Szakközépiskola, a Venczel József Faipari Szakiskola két-két csapattal, a Joannes Kájoni Líceum, a Segítõ Mária Római Katolikus Gimnázium, az Octavian Goga Nemzeti Kollégium, valamint a Nagy István Mûvészeti Líceum együttesei. A csoportból a MÁG mindkét csapata magabiztosan jutott tovább a Székely Károly két csapatával együtt. Az elõdöntõben viszont mindkét csapat alulmaradt: a MÁG I.-et a Székely Károly Szakközépiskola I. gyõzte le 4 - 1-re, a MÁG II. pedig szoros
107
küzdelemben 2 - 2 után büntetõrugásokkal kapott ki a Székely Károly Szakközépiskola II.-tõl. A harmadik helyért tehát a két MÁG-csapat egymás ellen játszott, amelybõl az I-es 5 - 1-re gyõzte le a II-es csapatot. A labdarúgó csapat tagjai: Aczél Márton, Bartos Elõd, Bertalan Csaba, Bertalan Levente, Dombi Gyula, Erõss Levente, Ferencz Attila, Forró István, Galaczi Endre, Mihály Alpár és Lajos Lehel. A kézilabdacsapatnak már maga a léte is nagy dolog, hisz ezt senki nem irányítja, ráadásul egyetlen edzés sincsen egész évben. Ennek ellenére a diákok maguk között szerveztek egy csapatot, amely benevezett a megyei bajnokságba. Ahhoz viszont, hogy abban részt vehessen, egy városi szakaszon is át kellett jutnia, ahol az ellenfél a Kós Károly Építészeti Szaklíceum csapata volt. Itt óriási különbséggel gyõzött a MÁG csapata, s így bejutott a februárban megrendezett megyei bajnokságba, amelyben a Kós Károly Építészeti Szaklíceum együttesét 16 - 11-re, Székelykeresztúr csapatát 21 13-ra gyõzte le. Ditró csapata ellen viszont 17 - 13-ra kikaptak a fiúk. Így második hely jutott a szeredai fiúknak, ami óriási teljesítmény, figyelembe véve a már fent is említett tényt, hogy a csapat edzõ és minden elõzetes felkészítõ nélkül játszott. Reméljük, hogy ezek a sikerek elõsegítik a sportág fejlõdését iskolánkban, és jövõre jobb körülmények közöt jobb eredményeket is elérhetnek kézilabdázóink. A kézilabdacsapat: Aczél Márton, Albert István, András Zoltán, Bachner István, Erõss Béla, Erõss Levente, Ficz Tamás, Forró István és Rákossy Zsigmond. Márton Előd X.A
Mindig az elsők között Mióta a Márton Áron Gimnázium diákja lettem, gyakran kérdeztem magamtól, miért nem számol be évkönyvünk arról, hogyan zajlik le egy az EMIT /Erdélyi Magyar Iskolák Társulata/ által rendezett síverseny. Pedig mióta az EMIT mûködik, iskolánk diákjai mindig részt vettek a versenyeken és jelentõs eredményeket értek el. A 2000-2002-es években magam is részt vettem sífutóként - a Márton Áron Gimnáziumot képviselve - ezeken a rendezvényeken. Amikor tízedikesként elõször hallottam errõl a versenyrõl, azért keltette fel érdeklõdésemet, mert 10 évesen elkezdtem ugyan a sífutást, de késõbb azt abbahagytam. Reménykedtem abban, hogy iskolánk is benevez egy csapattal, aminek én is tagja lehetek. Nagyon megörültem, mikor bekerültem a csapatba, mert számomra ez kihívást jelentett, de jelentette egy gyermekkori álom
108
megvalósítását is. És büszke voltam arra, hogy iskolámat képviselem. Mi is maradt ki az elõzõ évek évkönyveibõl? Lássuk a 2000-2002-es években résztvevõk névsorát és a kísérõ tanárok nevét: Év Fiú 2000 2001
Lesíklók Lány Sillye Attila Sillye Attila
2002
Szabó János
Sífutók Fiú Lány Kóka Katalin Bartos Elõd Kóka Katalin Bartos Elõd Rákosi Bartos Noémi Zsigmond
Tanár Portik Helga Portik Helga
Szabó László
Portik Helga
Basa János
A táblázatban feltüntetett években I. helyezést értünk el a középiskolás kategóriában, és ezzel nemcsak magunknak, de iskolánknak is hírnevet szereztünk, örvendtünk annak, hogy iskolánk kosárlabda csapatának a nyomdokaiba léphettünk. A 2002-es verseny színhelye Hargita-fürdõ volt. Jókedvû csapat indult Hargita-fürdõre a Nagy Imre Általános Iskola, illetve a Sportiskola elõl. A jókedv azonban feszültséget takart: milyen eredménnyel térünk haza? A lesíklóknak a Miklós-pályán szervezték meg a versenyt, a sífutók e pálya aljától indulva 3 km-es kerülõvel érhettek célba. Mindkét versenyszámban nagy volt a kihívás, hiszen sok csapat nevezett be. Jólesett, hogy tanárunk, Basa János végig bíztatott, szurkolt nekünk. A verseny után kiértékelés, megbeszélés következett: egyéni és csoport teljesítményünket értékelve reménykedtünk abban, hogy összesítésben az I. helyezést vihetjük haza. Az eredmény-hirdetésre a csíkszeredai Sportklubnál került sor, ahol végre kimondták: I. helyezést a Márton Áron Gimnázium csapata, azaz mi kaptunk. Jólesett, hogy a következõ napokban tanáraink és diáktársaink is gratuláltak nekünk, és további sikereket kívántak ennek a kitartó csapatnak. Portik Helga XII. D
Női jégkorong Lehet, hogy sokan nem tudnak róla, de Csíkszeredában a férfi csapat mellett immár létezik nõi jégkorongcsapata is a városnak. A Román Jégkorong Szövetség 2001-ben írta ki másodszor a nõi jégkorongbajnokságot. Az elõzõ esztendõben (2000-ben) a Bukaresti Triumf szerezte meg a bajnoki címet. Csíkszeredában majdnem két éve mûködik nõi együttes, s a fejlõdés nem csupán abban mérhetõ le, hogy a csíkiak játéktudásban utolérték a fõvárosiakat, hanem abban is, hogy hatalmas bravúrral sikerült megnyerniük a 20012002-es idény bajnokságát úgy, hogy csupán egyetlen veresééget szenvedett Törökné Láday Éva csapata.
109
Iskolánk annyiban érdekelt a nõi jégkorongbajnokságban szerzett aranyérem elnyerésében, hogy két diákunk is a siker kovácsai között tudhatja magát. A nõi Sportklubnak a Márton Áron Gimnáziumban tanuló tagjai: Péter Edit (XI.A) és Székely Borbála (X.A). További sikert kívánunk nekik és csapatuknak! B.L.L.
Váltófutás Budapesten Amint elõzõ számainkban is hírt adtunk róla, minden évben október 6-án Budapesten megrendezik a Kegyeleti Váltófutást az 1848-as magyar szabadságharc emlékére. 2001-ben a versenyt október 7-én, vasárnap tartották, tekintettel a több színhelyen lebonyolított október 6-ai ünnepségekre. A nagyszabású vetélkedõ, amelynek fõszponzora a CBA volt, fõvédnökei pedig Demszky Gábor, Budapest fõpolgármestere és Deutsch Tamás ifjúsági-és sportminiszter voltak, a hagyományos útvonalat követte. Tehát a Vármezõtõl rajtolt, az Attila utat követve átszelte a Szarvas, az Ybl Miklós, a Clark Ádám teret, a Lánchídat és az Eötvös teret, majd az Andrássy úton végighaladva a Hõsök terén ért véget. A váltóhelyeket ábécérendben egy-egy vértanúról nevezték el, így a rajtpontot Aulich Lajosról, majd Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernõ stb. neve jelent meg a váltóhelyeket jelzõ táblákon, az Andrássy út és a Hõsök tere sarkánál Vécsey Károly neve tûnt fel, míg a célpontnál a tizennegyedik vértanú, gróf Battyhány Lajos nevét olvasshattuk. A magyar fõváros fiataljainak nagy seregszemléje volt ez a verseny, olyan középiskola is akadt, amely tizenöt csapattal nevezett be. Ott voltak az egyetemek is, amelyek nemzetközileg is jegyzett versenyzõkkel vonultak fel. Ilyen módon nem csoda, hogy a fõiskolások vetélkedõjét a Testnevelési Fõiskola egyik váltója nyerte, utána következtek ugyanannak az intézménynek a többi csapatai. A középiskolások versenyében mind a fiúknál, mind a lányoknál az Eötvös Gimnázium testnevelésszakos osztályának együttese diadalmaskodott. A határokontúli magyarságot Erdélybõl a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium és a székelyudvarhelyi Eötvös József gimnázium, Felvidékrõl a dunaszerdahelyi Magyar Gimnázium csapatai valamint Kárpátaljáról az ungváriak képviselték. Ez utóbbiak remekül szerepeltek, mert egyetemi hallgatókként a középiskolások korcsoportjában vettek részt. A mi váltónk végül a negyedik helyet szerezte meg, a fiúk rendkívüli teljesítményt nyújtottak. Sajnos a rendezés nem volt a vállalt szerppel összhangban, az eredményhirdetést nagy kapkodás, fejetlenség jellemezte. Így történhetett meg, hogy csapatunkat meg sem említették és a negyedik helyért járó díjat helyettünk egy budapesti csapatnak adták ki. Hadd említsük meg azt is, hogy a határokontúli magyarok bemutatásánál is kimaradtunk a sorból. Óvásunkra azt a választ kaptuk, hogy sajnos tévedés történt, amelyet nem tudnak helyrehozni, de majd a jövõ évben gondjuk
110
lesz rá, hogy minket is megemlítsenek. A verseny másik furcsasága az volt, hogy az ungváriak magyarul egyáltalán nem tudó ukránok voltak, akik tolmács segítségével értekeztek. Õket a bemondó mint a határokontúli magyarság jeles képviselõit mutatta be és hívta fel a pódiumra, de õk csak álltak és azt sem tudták, mit kellene tenniük. A tolmács éppen akkor nem volt mellettük. Õk uzshorodiak, nem ungváriak voltak. Csapatunkat a Terézvárosi Önkormányzat hívta meg és gondoskodott róla. Íme a csíki tizenhárom: Gurãu-Bartalis István, György Béla, Haynal Hunor, Toós István, Erõss Béla, Piros Barna, Szõcs Lehel, Bartos Elõd, Kovács Tibor, Erõss Levente, Bokor Aladár, Szabó József, Balázs Zoltán. A fiúkat Basa János tanár válogatta és készítette fel. A csoportot Miklós József tanár is elkísérte a magyar fõvárosba. Miklós József
Erdélyi magyarok a Téli Olimpiai Játékokon Salt Lake Cityben 2002.március 1-jén illusztris vendégekkel találkozhattak a kápolnadísztermet színültig megtöltõ diákok és tanáraik. A február folyamán az amerikai Salt Lake Cityben megrendezett Téli Olimpiai Játékokról hazatért Márton Simon érdemes edzõ, a román nõi sílövõ válogatott szövetségi kapitánya (iskolánk egykori növendéke) és világhírû tanítványa, a hargitafürdõi Tófalvi Éva sízõnõ tartottak élménybeszámolót, számvetést. A hallgatóság betekintést nyerhetett az olimpiai falu életébe, az amerikai élet különlegességeibe, a Játékok szervezésének részleteibe. A vendégek hitelesen idézték meg az olimpiai szellemet: beszéltek a különbözõ országok sportolóinak egymáshoz való jó, sportszzerû viszonyáról. Bebizonyosodott, hogy a résztvevõ versenyzõk valóban nem egymás ellenségei, hanem ellenfelei. Megérezhettük a versenyek elõtti feszült légkört, és megérthettük, mi minden áll a gyõzelem mögött, illetve azt, hogy mik lehetnek a bukás okai. Mártonnak és Tófalvinak a diákok és tanárok kérdéseire adott válaszaiból megismerhettük egy profi edzõ gondjait, elképzeléseit, illetve azt, hogy hogyan zajlanak egy hivatásos sportolónõ edzéssel, küzdéssel teli hétköznapjai. Megtanulhattuk tõlük, hogy az eredményért keményen kell küzdeni (nemcsak a sportban!), s magunkévá tehettük azt a gondolatot is, hogy ha a küzdelem nem hozza meg a várt sikert, a kudarcon felül kell, lehet emelkedni. A rendezvény végén a közönség megtekinthette a vendégek Salt Lake Cityben készített fényképeit. Házigazdák voltak: Borsodi L.László és Miklós József tanárok Összeállította: B. L. L.
111
Találkozás AZ EGYKORI ARANYCSAPAT TAGJÁVAL, Buzánszky Jenővel 2001.október 9-én,kedden iskolánkba látogatott a Gyermekvédõ Egylet tiszteletbeli meghívottjaként Buzánszky Jenõ, az aranycsapat egykori tagja. A zsúfolásig megtelt kápolna-díszteremben a vendéget Sata Klára aligazgatónõ köszöntötte, majd Nagy Antal tanár idézte fel fiatalkorának az aranycsapathoz fuzõdõ emlékeit. A neves vendég azután felidézte pályafutásának jelentõs állomásait egészen a helsinki olimpiai bajnoki címig, majd az 1954-es svájci döntõig, amelyen - mint ismeretes - a magyar csapat vereséget szenvedett a németektol. Külön szólt a londoni 6 - 3-ról, a magyar sporttörténet korszakalkotó diadaláról, majd a pesti 7 -1-es visszavágóról. A berni vereség azonban mintha elõrevetített volna a soronlévõ nagy magyar tragédiát, 1956-ot és az emigrációt - hangsúlyozta a szónok. A hozzászólók kifejezték azt a büszkeséggel telt érzelmet, amikor a labdarúgóknak köszönhetõen érdemes volt magyarnak lenni, és a mai magyar labdarúgás alacsony színvonala miatti elkeseredettségüknek adtak hangot. A találkozón jelent voltak a csíkszeredai média képviselõi is. Miklós József
112
V. TANULNI KELL! VIZSGÁZÓ TANÁROK A 2001-2002-es tanévben a következõ tanárok tették le a különbözõ egyetemi központokban a véglegesítõ vizsgát: Bors Mónika - román nyelv és irodalom Borsodi L. László - magyar nyelv és irodalom Csomós Róbert - informatika Gábor Zsuzsa - pszichológia Tamás Levente - földrajz.
BOLYAI NYÁRI AKADÉMIA A X. alkalommal megrendezett Bolyai Nyári Akadémiára 2002. július 1420 között került sor, a RMPSZ szervezésében. Itt, Csikszeredában, több tagozat tanár tovább képzését szervezték meg, azaz: magyar nyelv és irodalom, testnevelés és sport, neveléslélektan pedagógusoknak, angol nyelv, multimédia és médiainformatika, földrajz, iskolai könyvtárosok, tanítók nyári akdémiája. A földrajz tanárok továbbképzése a Madarasi Hargitán, a magyar nyelv és irodalom, a könyvtáros, az angol nyelv és a tanítók továbbképzése a Pedagógus Házban, míg a kémia, multimédia, neveléslélektan és a testnevelés továbbképzés itt, a Márton Áron Gimnáziumban zajlott. A jubileumi rendezvény július 14-én, a Márton Áron Gimnázium dísztermében, a megnyitóval indult, ahol a meghívott elõadók, hallgatók mellett városunk jeles kápviselõi vettek részt. Plenáris elõadást tartott Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke. A tanfolyamokon a Kárpát-medence magyar pedagógusai vettek részt, az elõadók a szakma jeles magyarországi- illetve hazai képviselõi. Valamennyi tagozat hallgatói a MÁG-ban voltak elszállásolva és itt étkeztek, ami komoly szervezési munkát igényelt. A kémia tanárok továbbképzésén 29 hallgató vett részt, hárman Szlovákiából, 1 a Vajdaságból és 25 hallgató Erdély különbözõ megyéibõl. Az elõadók, mind az öten Magyarországról jöttek, éspedig: dr. Wajand Judit és dr. Riedel Miklós a budapesti ELTE -rõl, dr. Meskó Eszter és dr. Kiss Tamás a szegedi Tudományegyetemrõl, Hobinka Ildikó a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumból. Az elõadásokhoz gyakorlati bemutató kisérletek, videofilm bemutató, szakmai megbeszélés, terepgyakorlat, számítógép használat, internetes információ keresés is tartozott. A Bolyai Nyári Akadémia szervezõi igyekeztek úgy válogatni meg az elõadásokat és elõadókat, hogy a kémia különbözõ területeirõl érdekes, új
113
eredményeket bemutató, aktuális kérdésekkel foglalkozó elõadásokra kerüljön sor, olyan érdekes kisérletek bemutatására, amelyek egyszerû berendezéseket, háztartási eszközöket, kevés vegyszert igényelnek. A hallgatók véleménye alapján ez a célkitüzés sikeresen megvalósult. A hallgatók és az elõadók részvételével kirándulást szerveztünk a Békási szoroshoz. Az útvonalon minden jelentõs látnivalónál megálltunk, a részvevõk nagy örömére, akik így környékünk természeti-, történeti-, helytörténeti nevezetességeivel ismerkedhettek meg. Sata Klára Igazgatóhelyettes
Tanáraink tudományos tevékenysége Boda Székedi Eszter: Werner Herzog - A másság rendezéje - Romániai Magyar Szó - 2001. december 8-9 Világunk fekete-fehérben - Filmtett - 2002. június Bors Mónika szerkesztette Beke György: Gyulafehérvár árnyékában (Státus Kiadó, Csíkszereda, 2002) címû kötetét. Borsodi L. László: Nem lehet (vers). Vasárnap Katolikus Hetilap, XI.évf. 40. szám - 2001. október 7. Magdolna nem sír (vers). Vasárnap Katolikus Hetilap, XI. évf. 46. szám - 2001.november 18. Szólamok (vers). Európai Magyar Valóság, I.évf.4. szám - 2001.december Akkor, Át, Ébredés, Együtt, Ha, Határok, Közös, Labirintus, Mérleg, Teremtések (versek). Helikon Irodalmi Folyóirat, XIII.évf. 25. (350.) szám - 2002. január 25. Elõtt (vers). Magyar Napló, XIV. évf. 3. szám - 2002. március A fényhez (vers). Vasárnap Katolikus Hetilap, XII. évf. 10. szám - 2002. március 10. Karácsonytól húsvétig. Vasárnap Katolikus Hetilap, XII. évf. 13. szám 2002. március 31. Csapó Hajnalka: Megoldások a X. osztályos tankönyv feladataihoz. Ábel Kiadó, Kolozsvár, 2001. Társszerzõk: András Szilárd, Lukács Andor, Szilágyi Jutka, Zsocabon Gabriella. Primitív függvények létezése. Feladatgyûjtemény a XII. osztály részére. Ábel Kiadó, Kolozsvár, 2001. Társszerzõ: András Szilárd. Matematika. Tankönyv a IX. osztály részére. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2002. Társszerzõk: András Szilárd, Szilágyi Jutka. Matematika. Tankönyv a XI. osztály részére. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2002. Társszerzõk: András Szilárd, Balázs Vilmos, Szilágyi Jutka. Matematika. Tankönyv a XII. osztály részére. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2002. Társszerzõk: András Szilárd, Lukács Andor.
114
Nagy Antal: Új holdak a Naprendszerben. Hargita Népe, 2002. február 16. A Soproni Vermes Miklós Fizikaverseny eredményhirdetésekor Nagy Antal fizika szakos tanárnak adományozták a 2002. évi Fényes Imre-díjat az Eötvös Lóránd Fizika Társaság részérõl . Iskolánk tanára a tehetségkutatás terén kifejtett tevékenységéért kapta a kitüntetést.
Tanáraink tudományos tevékenysége – Nagy Antal nevéhez
Tódor Erika: A nyelvoktatás mint az interkulturális oktató-nevelõ tevékenység sajátos formája. In: II. Székelyföld Konferencia, Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2002 Baka János pedagógus egyénisége és munkássága. Közoktatás, 2002/3. Megjelenés alatt: Pedagógiatörténeti reflexiók a nyelvtanítási stratégiák alakulásáról. Közoktatás. - elõadásai: A nyelvoktatás mint az interkulturális nevelo-oktató tevékenység sajátos formája. II. Székelyföldi Konferencia, Csíkszereda, 2001. október 10. A román nyelv mint második nyelv elsajátításának sajátos problémái különbözõ háttérnyelvek (magyar, német, szlovák, ukrán, szerb) esetén. Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Csíkszereda, 2002. március 6. A nyelvtanulási oktatásszervezés makro- és mikrostruktúrális feltételei. Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Csíkszereda, 2002. március 6.
Könyv az európai nyelvekről Egyetemi reminiszcenciák, no meg az Európatanács indítványa, hogy a 2001. esztendõt az európai nyelvek évévé nyilvánítsa, késztetett rá, hogy
115
számbavegyem az öreg kontinensünkön beszélt összes nyelvet, s azokat eredet és hovatartozás szerint csoportosítsam. Az azonnali ösztönzést a Hargita Népe címû megyei napilap fõszerkesztõje adta, aki felajánlotta, hogy nyelvszemlémet sorozatban leközli. Ezért úgy igyekeztem az európai nyelveket bemutatni, hogy az az átlagolvasó számára is tartalmazzon valami érdekeset. A könyv az indoeurópai nagy nyelvcsalád ismeretével kezdõdik, majd egyenként tárgyaltam az ide tartozó nyelveket (újlatin, germán, szláv), külön kitérve a földrajzi elterjedésre, a beszélõk számára, hangtani és szerkezeti sajátosságaikra. Természetesen az európai változatosság szerves tartozékaiként bemutattam a rokontalan nyelveket is (görög, albán, litván, lett, örmény). Az ural-altáji nagy nyelvcsalád tagjai közül ismertetem a finnugor csaladjából a finn, a lapp, az észt, a magyar nyelvet és a türk családjából a török nyelvet. Megpróbáltam leírásaimat olyan érdekességekkel fûszerezni, amelyek az adott nyelvek jellemzõi (kiejtési furcsaságok, családokon átívelõ hasonlóságok, nyelvbotlasztók). Fõ célom az volt, hogy felhívjam a figyelmet a nemzeti nyelvek változatosságára és gazdagságára, egyedi értékeire. Kihangsúlyoztam, hogy minden nyelv egyenlõ, nincsenek fontosabb és kevésbé fontos nyelvek, még akkor se, ha történelmi körülmények valamelyik nyelvet elõtérbe helyezték. Persze a nemzetközi kommunikáció nyelveit (angol, francia, német, olasz, spanyol) a maguk súlyának megfelelõen tárgyaltam. Nyelvtanárként a világnyelvek elsajátításának jelentõségét, de a “kisebb” nyelvek tiszteletét is szerettem volna népszerûsíteni, felhívni a figyelmet arra, hogy milyen nagyszerû élmény valakivel az anyanyelvén kommunikálni. Könyvecském végkicsengésének szántam tudatosítani azt, hogy Görögországban görögül beszélnek a legjobban és a legtermészetesebben Litvániában litvánul és Lengyelországban langyelül. Az már az idegen szerencséje, ha ahgolul vagy franciául tudó személyre bukkan, feltéve, ha õ is ismeri ezeket a világnyelveket. Miklós József
116
Diákjaink tudományos tevékenysége A DIÁKOK TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAKA 2002. május 24. Pályázati díjak és elbíráló bizottságok KÁJONI JÁNOS DÍJ - magyar nyelv és irodalom, világirodalom Bara Katalin Csutak Judit- szakosztályfelelõs GÁBOR ÁRON DÍJ - fizika, matematika, kémia Buzogány Teréz - szakosztályfelelõs Laczkó József Gaál László Nagy Antal MAJLÁTH GUSZTÁV KÁROLY DÍJ - biológia Barta Mónika - szakosztályfelelõs Izsák Zoltán MÁRTON ÁRON DÍJ - történelem és filozófia, szociológia és közgazdaságtan Szabó László - szakosztályfelelõs Ráduly Erzsébet Orbán Zsolt BÁLINT GÁBOR DÍJ - román nyelv és irodalom, idegen nyelvek Püsök Anna - szakosztályfelelõs Mihály András Tódor Erika Juhász-András Réka Bors Mónika Kolozsváry Katalin Miklós József - szakosztályfelelõs Noszlopi Edit Herþa Enikõ Boda Székedi Eszter Mátéffy Mária KÁJONI JÁNOS DÍJRA BENYÚJTOTT DOLGOZATOK Magyar nyelv és irodalom
Kolcsár Tímea és Petres Emõke XII. B “És mégis minden nélkülem lesz és volt És semmi sem történik általam.”
Irányító tanár Kristó Boróka
117
Széles Ágnes, XII. F - II. díj Csutak Judit Irónia Szerb Antal A Pendragon legenda címû mûvében 3. Csomortáni Hunor, XII. F - I. díj Csutak Judit Archaizálás.Esterházy Péter: Harmonia caelestis 4.Czáka Zsuzsa, Péter Edit, XI. A - III. díj Bara Katalin Irónia Csáth Géza Pál és Virginia címû novellájában GÁBOR ÁRON DÍJRA BENYÚJTOTT DOLGOZATOK Fizika Szász Levente, X. E - I. díj A repülés története - a fizika szemszögébõl. 2. Dénes Katalin, XII. D - II. díj Madame Curie 3. Györfi Zsófia, Kolcsár Erika, XII. A A legkompetensebb bíró. (Fizika tudománytörténet)
Irányító tanár Incze Miklós Nagy Antal
Matematika 1. Fazakas Réka-Mária, X. E Csapó Hajnalka Bolyai másik világa 2. Antal Ágota, Pálosi Eszter, Karácsony Kinga, X. E - III. díj Különlegességek a Bolyaiakról Csapó Hajnalka Kémia 1.Madarász Zsolt, XI. D A gyergyói-medence borvizei 2. Simó Izabella, Szabó Zsófia, XI. D - II. díj A kábítószerekrõl 3. Bálint-Tulit György, Szõcs András, XI. D Vitaminok 4. Bartalis István, Szenyes Szabolcs, XI. D Szilikonok 5. Csukás Barna, Roth Róbert, IX. E Kémiai elemek az élõ szervezetben 6. Szekeres Ágnes, IX. E Kábítószerek 7. Mihály Emese, IX. E Savas esõk 8. Negru Petra, IX. E - III. díj Érdekességek a kémiában 9. Piros Barna, X. C - III. díj Ólom okozta megbetegedések 10. László Barna, X. C - I. díj
118
Buzogány Teréz Buzogány Teréz Buzogány Teréz Buzogány Teréz Ábrahám Annamária Ábrahám Annamária Ábrahám Annamária Ábrahám Annamária Ábrahám Annamária Ábrahám Annamária
Morfin és származékai 11. Xántusz Tímea, X. D Ártalmas iskolaszerek
Ábrahám Annamária
MAJLÁTH GUSZTÁV KÁROLY DÍJRA BENYÚJTOTT DOLGOZATOK Biológia Irányító tanár 1. Kósa István, XII. E Izsák Zoltán Patakvölgybõl ülepítõ 2. Csata Tünde, IX. A Barta Mónika A Lasius niger és az Aphis pomi szimbiózisa, valamint populációinak biomódszerekkel való korlátozása. 3. Fancsali István, XI. E Barta Mónika A szem betegségei Ezen a szakterületen nem osztottak díjakat. A dolgozatokat szóban értékelték. MÁRTON ÁRON DÍJRA BENYÚJTOTT DOLGOZATOK Történelem
Irányító tanár
Csergõ Róbert, IX. B Orbán Zsolt A Luftwaffe megalakulásától a II. világháború végéig. 2. Mészáros Ágota, XI. C - II. díj Beldean Veronka Hasonlóságok és különbségek gróf Szécsenyi István és Kossuth Lajos eszmerendszerében és munkásságában. 3. Antal Anett, XI. C Beldean Veronka A hajnal szeme ... MATA HARI 4. Melles Mária, XI. C Beldean Veronka Németország terror alatt 5. Barok Botond, IX. F Beldean Veronka Bonaparte Napóleon 6. Bilibok Botond, IX. C Beldean Veronka Honfoglalás Filozófia 1. Dénes Katalin, XII. D - II. díj Az emberi boldogságról 2. Csont Zsombor, XI. A Az ember és az idõ (Mircea Eliade idõelmélete) 3. Antal Anett, Geréb Diana, XI. C A halhatatlanságba vetett hit 4. Csorba Csilla, XI. C
Ráduly Erzsébet Ráduly Erzsébet Ráduly Erzsébet Ráduly Erzsébet
119
Szeretet vagy szerelem? 5. Részeg Imola, XI. C - I. díj A személyiségetika lehetõségei a posztmodernben Szociológia 1. Részeg Imola, XI. C - II. díj Mindennapi ellenfelünk a Rend 2. Török Lenke, XI. C A székely család összetartó ereje 3. András Zsófia, Bíró Orsolya, XI. C Mit jelent ma magyar fiatalnak lenni Csíkszeredában és a Kárpát-medence térségében? 4. Darvas Judit, Csutak Tekla, XI. C Érdemes-e vagy nem tanulni? 5. Péterffi Tünde, XI. C - I. díj Etnicitás és az erdélyi magyarság. 6. Gagyi Hunor Botond, XII. B A homoszexualitásról.
Szabó László
Ráduly Erzsébet
Ráduly Erzsébet
Ráduly Erzsébet Ráduly Erzsébet Ráduly Erzsébet
Közgazdaságtan 1. Németi Margit, XII. D Ráduly Erzsébet Az infláció és következményei 2. Ambrus Edit Katalin, XII. D Ráduly Erzsébet A csíkszeredai villamossági vállalat és a közönségszolgálat 3. Mészáros Ágota, XI. C Ráduly Erzsébet A kis vállalkozások útjai és útvesztõi 4. Bartha Attila, Fülöp István, XI. C Ráduly Erzsébet Az erdélyi turizmus fellendítése 5. Olti Csaba, Nagy István, XI. C - III. díj Ráduly Erzsébet Csíkszeredai födött úszóda (képzeletbeli vállalkozás) 6. Székely Csaba, András Zoltán László,XI. F - I. díj Ráduly Erzsébet Útban az egységes Európa felé. Az Európai Gazdasági és Monetáris Únió szerepe. 7. Szakács István, XI. G Ráduly Erzsébet Vizuális reklámok 8. Szikszai Tamás, XI. G - III. díj Ráduly Erzsébet A “Székely Panzió” (faluturizmus) 9. Ladó Gábor, Máthé Hunor, XI. C Ráduly Erzsébet L & M (kisérlet a faluturizmus fellendítésére) 10. Erõss Zsuzsanna, XI. F - II. díj Szabó László A pénzvilág fõszereplõje az: IMF.
120
BÁLINT GÁBOR DÍJRA BENYÚJTOTT DOLGOZATOK Limba ºi literatura românã 2002 - Anul Ion Luca Caragiale Prof. îndrumãtor 1. Császár Katalin, Péter Katalin, XI. A Püsök Ana “Sub semnul lui Caragiale.” 2. Para Emõke, Ráduly Mária-Magdolna Püsök Ana “O noapte furtunoasã” în interpretarea teatrului din Bacãu - cronicã teatralã 3. Demeter Zsuzsánna, XI. A Püsök Ana Dimensiunea temporalã în proza fantasticã a lui Eliade 4. Antal Mónika, Balogh Rózália, XII. E Mihály András Timpul ca element mitic în viziunea lui Mircea Eliade ºi în romanul lui G.G. Marquez “Un veac de singurãtate” 5. Kedves Hanga, IX. B Tódor Erika Structura operei “Micul Prinþ” de A.-S. Exupéry cu referire specialã la stãrile de EU. 6. Fodor Zsuzsánna, IX. B - II. díj Tódor Erika Fundalul psihologic al drumului Micului Prinþ din opera cu acelaºi titlu de A.-S. Exupéry 7. Florea Tünde, Márton Mónika IX. B Tódor Erika Semnificaþia motivului “Femeii zidite” din balada popularã “Monastirea Argeºului” 8. Veress Andrea IX. B Tódor Erika Drama interioarã a lui Manole în contextul sacrificiului pentru creaþie. 9. Petres Emõke, Cotoi Aneta, XII. B - III. díj Juhász-A. Réka Motive ºi mituri în drama “Iona” de Marin Sorescu 10.Szász Katalin, X. B Juhász-A. Réka Analizã comparativã a romanului “Enigma Ottiliei” de G. Cãlinescu ºi “Eugenie Grandet” de Honoré de Balzac 11. Bálint Emese, X. C Bors Mónika “Iubire sacrã - iubire profanã” (pe baza operelor “La þigãnci”, “Maitreyi” de Mircea Eliade) 12. András Karola, XII. F - I. díj Tódor Erika Perspectivele de lecturã a romanului “Moromeþii” de Marin Preda Német nyelv 1.Hunyadi Tibor, XII. A - I. díj Gorbatschow, Mann des Jahrhunderts?
Noszlopi Edit
121
2.Fodor Bálint, XII. B - II. díj Noszlopi Edit Die berliner Loveparade Jugendkultur oder Ruhestörung? 3. Gagyi Hunor-Botond, XII. B Noszlopi Edit Ana Seghers - die Schriftstellerin und “Das siebte Kreuz” 4.Szõcs András, XI. D - III. díj Boda Székedi Eszter Oscar Schindeer - Der Retter der Juden 5. Albert Zoltán, IX. F Imre Aranka Die Geschichte der Wallfahrt von Schomlenberg 6. Jánó Imelda, XI. B Herþa Enikõ “Hexenwelt” Angol nyelv 1.Erõss Zsuzsanna, XI. F - I. díj Kolozsváry Katalin Man-Woman Relationships in Hemingway’s short stories. 2. Kraft Hunor, XI. G - II.díj Kolozsváry Katalin How to Get English? 3. Ráduly Mária-Magdolna, Demeter Zsuzsa, XI. A. - II.díj Ajtony Zsuzsa The future of Europe: Young People from four different countries tolerating each other for a week. 4. János-Jakab Beáta, XI. A Ajtony Zsuzsa A question that bothers me 5. Sándor Rozália, XI. A Ajtony Zsuzsa Kids from the Street
DÍJAZOTT TUDOMÁNYOS DOLGOZATOK Bitó László: Ábrahám és Izsák című könyvére kiírt pályázat egyik nyertes dolgozatát közöljük az alábbiakban. A Biblia és Bitó László Ábrahámjának Istene Istenkép az Ószövetségben és a regényben “Az Isten-fogalom, amely olyan lényeges az ember életében, könnyen megszerezhetõ a látható világ egyszerû szemlélete által.” XII. Pius pápa “Könnyeim feléd patakzanak és szívem végső lángja neked lobban fel, ó, jöjj vissza, ismeretlen Istenem, fájdalmam és legfőbb örömem.” Nietzsche
122
“Mindenki, aki magába néz, megláthatja Istenét, de csak a próféta képes a saját sorsából fakadó Istent megláttatni azokkal, akik nem az ő életét élik.” Bitó László
Képzeljünk el egy labdajátékot az emberi sors szimbólumaként (1). A játék lényege röviden abban áll, hogy az emberek szabálytalan golyóbisokat hajítanak koncentrikus körök középpontja fele. Mindenki a közepet célozza meg, de senkinek nem sikerül pontosan eltalálnia. Nos, az emberek ilyen golyók, mondja Cusanus, és Isten hajított bennünket a koncentrikus körök világába. Isten minden embert a középpontba hajít, de csak Jézus Krisztus érkezett el éppen oda. Van, aki távolabb, van, aki közelebb köt ki, többnyire a saját erõfeszítése nyomán. De ha nem tudnánk hol a középpont, erõnket megfeszítve sem tudnánk közelebb kerülni hozzá. A modern ember azért aggódik, hogy ezt a tudást elveszítheti. Mert ha nem tudjuk, hol a középpont, hogyan kerülhetünk egyre közelebb hozzá? Egyáltalán: milyen közel köthetünk ki? A Biblia prófétái, pátriárkái remek példázatai a közel- kerülésnek. Elérni az abszolútomot- kontingens individuumként az ember képtelen rá, ezért számos kérdést fogalmaz meg az abszolútum mibenlétét illetõen. Hisz annak a szentnek a létezésében, amely meghaladja világunkat, ám benne nyilatkozik meg, s ez által szenteli és teszi valósággá a világot (2). A való világon kívül létezõ transzcendens világ végtelen sok attribútummal rendelkezõ szubsztanciája (3) ez, vagy az arisztotelészi örök mozdulatlan elsõ mozgató (4)? A létezõk összességében minden kontingens, csak egyetlen létezõ kivétel, ez abszolút. Ez tehát A Kivétel. A homo religiosus számára tehát létezõként, lényként van számon tartva: az élõ Isten (5). Léte nagy kérdéseire választ kutatva az ember soha nem maradt meg a maga szûk kis világában. Keresésében mindig valami magasabb erõ, titok, végsõ magyarázó ok részérõl várta a megnyugtató választ. ”Minden ember szívébe van vésve az istenekbe vetett hit.” -mondja Seneca (6). Sorolhatnám a végtelenségig a különbözõ felfogásokat, de akkor sosem érném el dolgozatom célját: Bitó László “Ábrahám és Izsák” címû bibliaregényét véve alapul megpróbáltam megérteni és a Bibliával (7) összevetve újraértelmezni a mûbõl kirajzolódó ábrahámi hit istenét, tulajdonképpen az ószövetségi egyedülálló izraelita istenkép-lényegét. Ez azért fontos, mert az Isten a regényben legalább olyan fontos szereplõ, mint a címszereplõk: tettek motiválójaként, felsõbb erõként, tanácsadóként van jelen, ugyanúgy, mint a Szentírásban. De nézzük mindezt részletesebben. Az ideologikus mítosz isten-képre vonatkozó része mindkét forrásban különbözõ szerkezeti egységekben lelhetõ fel. Az össz- istenkép a három titokzatos vándor megjelenésén át az Úr hangokban és jelenésekben megny-
123
ilvánuló utasításáig a regény és a Biblia ide vonatkozó részei egész folyamán rajzolódik ki a maga komplex, több értelmezési lehetõségre ösztönzõ formai valóságában. A bibliai elbeszélõ elõtt gyakran vallási, teológiai cél lebegett: a történtet azért mondta el, mert esetleg a benne szereplõ személy valamely isten-tapasztalatot közvetített a számára, amelyet meg akart osztani másokkal is. Általában másodlagos célja volt az események valósághû rögzítése, a hangsúly tehát a tanításra, az impresszióra, az élményre esik, ugyanakkor elég keveset foglalkozik a belsõ motivációval. A történelem a Biblia leírásában Isten terve szerint alakul, ebben a tervben találja meg az egyén önmaga helyét és egyben létének értelmét. Ez így nagyon egyszerûnek tûnhet. Bitó László regényében azonban az egyes tettek motivációi, a belsõ indíttatású ösztönzõ erõk mind a Teremtés könyve viszonylag szûkszavú, de - a regényben nagyrészt kibontott - metaforáinak újraértelmezése, szubjektív, modern szemszögbõl. Nézzük konkrétan az istenkép összetevõit. Antropomorf szemléletrõl lévén szó nem hagyhatjuk ki, sõt bevezetõ szimbólumként kell értelmeznünk a három vándor megjelenését. Misztérium és csoda övezte alakjuk a Bibliában az Úr angyalaival való azonosításra késztetik Ábrahámot, ugyanúgy, mint ahogyan a regényben is. A vándorlás aktusát társíthatjuk a folyamatossággal, idõtlenséggel, ilyen értelemben az Úr immanens és örök jellegét húzza alá. A regény elsõ részében azonban ezt a képet eléggé megzavarja a szószóló “fiatal kufár” hivalkodó jóképûsége, könnyed csevegése, ráadásul Hafri kuruzslókként ismeri õket még negebi tartózkodásuk idejébõl, tehát tisztátalan cselekedetek révén, ami ugye nem talál a szakrális bölcselettel, a jövendõt jósló bizonyossággal. A Sára nevetgélésének véget vetõ erõ azonban mindkét forrásban egy dörgõ hang, amely nem lehet más, csak a Teremtés könyvének Istene. Ez az auditív hatás szöges ellentétben áll az “ifjú pávakakas” napbarnított képével. Lehetséges, hogy ezen ábrázolás révén is az volt a regényíró célja, hogy hangsúlyozza Isten megjelenési formáinak és alapvetõ attitûdjeinek kaleidoszkopikus voltát, de az is, hogy egy esetleges realista értelmezés kiindulópontja legyen, amely késõbb az Úr kinyilatkoztatásaiban is belsõ hangot feltételez. A másik fontos esemény Hágár és Ismáel elűzése Sára kérésére. Ábrahám meghallja azt a hangot, amely az embert nagy döntésekre készteti, de nem tudja, nem a Sátán ügyködése következtében kell-e megtennie ezt. Ekkor teszi fel az értelmezésünk szempontjából oly fontos kérdést: Ki vagy te, Uram? Valóban, ez talán a regény központi kérdése: melyik funkciója határozza meg legtalálóbban Istent? Az Ószövetség emberarcú, bőkezűségéről (8), jóakaratáról, gondoskodásáról (9) ismert Istene, akit még az ellenségek is csodálnak (10), ugyanaz-e, aki kiűzi ősszüleinket az Édenből, vízözönt támaszt és lerombolja Bábelt? Vagy mindkettő, és ez a valószínűbb az ábrahámi kettős (olykor kétpólusú) Isten-felfogásban: teremtés és rombolás, szeretet és rettegés, kérdések és
124
válaszok határozzák meg ezt a viszonyt. Szeretteinek elűzése után azért kell új legelőket keresnie, hogy otthagyja énjének tette helyességére vonatkozó kételyekkel, bizonytalansággal, lázadásig menő keserűséggel teli részét. A harmadik tényezõ az emberáldozat, Izsák feláldozásának kérdésfelvetése. Itt ismét nem elhanyagolható a Szentírás engedelmesség-koncepciója. Köztudott, hogy Isten Ádámot és Évát azért ûzte ki a Paradicsomból, mert nem engedelmeskedtek. Õk az Ember archetípusai, akik révén az eredendõ bûn a világba került. Noé, Ábrahám, Mózes, mind-mind az engedelmesség mintaképei. Kiteljesítõje azonban Krisztus (11), aki engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Õ maga mondja: “mindenkor azt teszem, ami kedves elõtte” (12) és “aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökre”. (13) “Ábrahám tettének okát hite magyarázza (14). Hitte, hogy Istennek van hatalma megtenni, amit ígért, hogy ti. a hit által ad megigazulást a pogányoknak és megsokasítja Ábrahám nemzetségét, naggyá teszi utódját. Ábrahám hitt Istennek, ezt igazságul tudták be neki és Isten barátjának nevezték.” (15) Az Újszövetség szerint “azt is beszámítják”, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta Jézust. Ennél a cselekménymozzanatnál válik hangsúlyozottabbá az a bizonyos Hang, amelynek mibenlétét három szereplõ elmélkedései alapján vizsgálhatjuk meg: 1. Izsák kétségei, kérdései révén tulajdonképpen a fogalmat próbálja tisztázni: benne más Isten hangja él-e, mint atyjában, egyazon Isten-e a Teremtõ és a Gondviselõ, vajon miért csak apja hallhatja az Úr hangját. 2. Omaan is tesz fel ilyen típusú kérdéseket a gondolkodás egy más - egyiptomi isteneket, Rát, Háthort imádó, de Ábrahám istenét rettegõ bölcs - szintjén: vajon Ábrahám Istene lesz Ábrahám akaratává, vagy Ábrahám akarata lesz az õ Istenének hangjává. Meg van gyõzõdve arról, hogy ez az Isten mindig azt sugallja Ábrahámnak, amit hallani akar, hiszen, “amit hallunk, abba mindig belejátszik az is amit hallani akarunk”. Amplifikálva általánosítja véleményét a hangról, amelyre bizonyos esetben hallgatunk azon hangok közül, amelyeket hallunk, amelyek rávezetnek bennünket arra, hogy mit tegyünk.(16) 3. A választ Ábrahám adja meg: akit feláldoz gyermekei közül, békét hoz a másik nemzetségének. Ez tehát az ok, amely rémítõ tettét indokolná. “Mindig a saját hangomat hallottam, mert nem tudtam elfogadni egy olyan Istent, aki minden teremtményét egyaránt szereti.” - vallja halála elõtt Izsáknak, és ezzel azt is közvetíti, hogy kételyei miatt nem volt képes felfogni az Egyisten lényegét. Ezek az örökös kételyek azonban egy beteljesült élet során felvetett - megválaszolatlan, mégis a rajtuk való elmélkedés magasztosságát adó - kérdések.(17) Ábrahám biztos benne, hogy az áldás nem Istentõl jön, hanem a hitbõl fakad, amely erõt ad kiküzdenünk magunkat kételyeink örvényébõl. Ugyanaz a hang sugallta Sárának, hogy Ismáelnek pusztulnia kell, amelyik Ábrahámot Izsák feláldozására ösztönözte (18). A két
125
véglet - Isten hangja és a sziszegés, kétely hangja (amelyet csak a hit képes elhallgattatni) - nagyon közel áll egymáshoz. Ábrahám halála elõtt azon is meditál, hogy valójában ki az én? Létezik-e másutt, mint Istenben, vagy épp fordítva: létezik-e Õ másutt, mint Õbenne? Tehát ha az ember hû marad önmagához, Istenéhez és társához is az lesz. Omaanhoz hasonlóan arra ösztönzi fiát, hogy ne az õ, hanem a maga szemeivel keresse Istent, a tulajdon Istenét. Ezzel tulajdonképpen Omaan szavait erõsíti: Isten minden emberben rejtõzik, ezért az embernek Õt önmagában kell keresnie. (19) “Vannak kérdések - és a legfontosabbak ilyenek -, amelyeknek nem a megoldására kell törekednünk a jelen létrendben, hanem készségesnek kell lennünk bennük élni.” jegyzi meg találóan Guardini. Itt még megvizsgálhatnánk részletesebben Lót mindenki örömére irigy megalázkodásra képtelen Isten - szerepre törekvését és a bennünk lakozó Isten, mint õs-bölcsesség lényegét, de mindez csak alátámasztaná az eddig elmondottakat: az izraelita Isten-hit, Isten-fogalom nem magyarázható természetes úton. Vallásuk bizonyítja, hogy Isten, aki nemcsak a világ és nem is csak az egyén Istene, hanem számukra elsõsorban Izrael Istene, népüket az igaz hit õrévé tette, kinyilatkoztatta önmagát, és ez által közölte az emberrel, mi a helyes Egyisten-hit. Ez a mi hitünk is. Hitünk alapjai nekünk is ószövetség, a Biblia a mi vallásos könyvünk is. Krisztus is éli az ószövetségi hitet, csak tökéletesíteni jött azt. Végül, de nem utolsósorban az Ószövetség szerint az ember Isten képmása (Imago Dei). Az ember istenképisége olyan kifejezés, amelynek igen lényeges ontológiai tartalma van. “ …Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére. Isten képére teremtette õt, férfinak és nõnek teremtette. Isten megáldotta õket, és azt mondta nekik Isten: szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állaton, amely mozog a földön.” (20) Bitó László regényében az ember, ebben az esetben Ábrahám mintegy mintaképként jelentkezik, aki - bár kételyekkel ás örökös kérdésekkel - megtapasztalja Istent. A vallásos hagyomány szerint az embernek életével kellene kiérdemelnie az üdvösséget. A vallásos hagyomány szerint az embernek életével kellene kiérdemelnie az üdvösséget. Ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy kettõs értelemben Isten képmása az ember: természetes értelemben, hogy lényegénél fogva hasonló az Istenhez, szellemi lelke az Isten hasonmása; természetfölötti értelemben pedig, hogy az embert Isten saját természetének részesévé teszi. Érdekes ellenvéleményként hozható fel tehát a cinikus bölcs mondás: “Az ember alkotta Istent a maga képére és hasonlatosságára.” (21) Aki nem veszi figyelembe, hogy Isten, bárminemû transzcendens szubsztancia legyen is, kitörölhetetlen autogramját véste az emberbe, nem tud az emberrõl teljes képet alkotni. Találó Karl Jaspers megjegyzése: “Nincs igazi képünk az emberrõl Isten nélkül.” Ábrahám, Izsák, Jákob, Krisztus és minden keresztény világnézetében
126
az istenkép (ahogyan látjuk Istent) lényegét Szent Ágoston így fogalmazza meg: “Önmagad számára teremtettél minket, Isten, és nyugtalan a szívünk, amíg benned meg nem leli nyugalmát…” De lehet-e öncélú a teremtés? Nem kell-e az embernek a ténylegesen benne rejlõ nyugtalanságát ellensúlyoznia elmélkedéseivel (mint ahogy Ábrahám tette a regényben), amelyek felemelõ érzést, hitbeli megerõsödést eredményezhetnek? “Nem a filozófusok és a tudósok, hanem Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Bizonyosság. Bizonyosság. Érzelem. Öröm. Béke. Jézus Krisztus Istene.” (22) Érdekes tapasztalat elolvasni ezt a könyvet. Az Ószövetségbõl jól ismert történet újraértelmezésével egy - az írói fantázia segítségével újraszerkesztett- új világba vezet el. “Szeretek minden írót olyan teremtõnek tekinteni, aki újra megkísérli, Isten után, egy új világ teremtését.”- írja Zola. Talán nem egy teljesen új világ a regénybeli, hanem a meglevõt segít új szempontok szerint értelmezni, de ez a fajta értelmezés egyúttal Isten-felfogásunk egy más arculatát, szempontját is jelenti. Jegyzet: 1. Nicolaus Cusanus: De ludo globi 2. Mircea Eliade: A szent és a profán 3. Spinoza: Etika 4. Arisztotelész: Metafizika 5. A kifejezést Luthernek tulajdonítják. 6. 117. levél 7. Ó-és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján; a Magyar Katolikus Püspöki Kar engedélyével- Szent Jeromos Bibliatársulat, 1997 8. “megáldotta az Úr az én uramat, úgyhogy naggyá vált: adott neki juhot, marhát, ezüstöt, aranyat stb.” Ter24,35 9. “Isten meghallotta a gyermek hangját” Ter21,17 Mint késõbb Józsefet, Hágárt is megerõsíti: fia élni fog 10. egyfajta emmánueli impresszió: “láttuk, hogy veled van az Úr” Ter26,28-30 11. Ábrahámot Krisztus elõképeként emlegetik az Ószövetségben 12. Jn8,29 13. 1Jn2,17 14. következésképpen: “Akik a hitbõl valók, azok Ábrahám fiai” Gal3,7 15. Ter15,6; 2Krón20,7; Iz4,8 16. Példákat sorol fel: irgalmasság, türelmesség, óvatosság, lustaság, nemtörõdömség hangja 17. Újszövetség: Krisztus maga az Isten válasza az emberiség nagy kérdéseire 18. értelmezhetõ égy, mint egyfajta bûntudat Ismáel elvesztéséért, de úgy is, mint bosszú, amiért Sára uralkodni akar rajta 19. Max Weber az ókoriak és a modernek közötti különbséget Ábrahám példáján szemléltette, aki az életét kiteljesítve, azaz boldogan halt meg. A modern ember azonban, Weber szerint, nem teljesítheti ki életét. Elégedetlenül hal meg, s amennyiben elégedetlenül, annyiban boldogtalanul is. 20. Ter1,26 21. Feuerbach gondolata az Istenrõl, mint magáról az észrõl, értelemrõl, ma is ott áll emlékmûvén Nürnbergben 22. Pascal: állítólag egy- a kabátja ujjában talált- pergamendarabra voltak feljegyezve ezek a szavak, amelyeket megtérésekor írhatott le.
Bencze Krisztina, XI. C.
127
„Conditio humana” a posztmodernben Motto: “Igen, szükségünk van reményre, remény nélkül élni, ez meghaladja az erőnket. De nincs többre szükségünk, és nem is szabad többet kapnunk. Nincs szükségünk bizonyosságra.” (Karl Popper) Azon kulturális állapot definiálása, és egyáltalán behatárolása, amely napjainkban egyre inkább teret hódít, - s melyre a továbbiakban a posztmodern elnevezést használom -, igen nehéz feladat. Annál is inkább, mivel nem rendelkezünk még azzal a történelmi távlattal, amely lehetõvé tenné történelmiségbe helyezését. Ennek ellenére számos próbálkozással találkozunk, melyek kísérletet tesznek valamiféle lényeg megragadására a kaotikus jelenségegyüttesbõl, és valami érdemlegeset leszögezni vele kapcsolatban. Vannak, amelyek a nyugati civilizáció válsághelyzetének tekintik (Nietzsche, Splenger, Paul Valery), amikor már a kultúra nem képes betölteni alapvetõ funkcióit. Nem segíti hozzá az embereket, hogy választ találjanak létük alapvetõ kérdéseire. Más elméletek nem annyira a válság, mint inkább a transzformáció fogalmával dolgoznak. Egyfajta korszakváltásnak, átalakulási folyamatnak tekintik a jelen kulturális állapotot: az ipari korszakból a posztindusztriális korszakba való átlépésként látják (Lyotard, Hankiss), mások az ipari társadalom kockázati társadalommá (Ulrich Bech) vagy fogyasztói társadalommá alakulásáról beszélnek (Hankiss). A filozófiában és az irodalomban a modernbõl a posztmodern korszakba való átváltást emlegetik (azaz inkább már a posztmodern eszmeiség térhódítását). A változásnak tehát kettõs aspektusa ragadható meg: az eszmetörténeti, valamint a társadalmi, és ezáltal gazdasági. Itt most nem kívánok részletesebben belebocsátkozni a posztindusztriális társadalom jelenségeinek elemzésébe, hanem az egyén mint individuum sajátos helyzetének feltárására és annak értelmezésére teszek kísérletet. Vessünk hát pillantást inkább azokra a fogalmi alapokra, amelyek a posztmodern terminológia gerincét képezik, abban a reményben, hogy hátha valamiféle fogódzót adnak a mai ,,conditio humana” megértéséhez. A modern és posztmodern közötti váltás és egyáltalán a kettõ közötti határvonal (amennyiben két különbözõ korszakként értelmezzük) megjelölése úgy idõiségében, mint lényegi mozzanataiban nehéz feladatnak ígérkezik.
128
Lyotard a modern korszak ún. metanarratíváival való szembefordulásban, azok dekonstrukciójában látja azt a döntõ eseményt, amely által a posztmodern megszületett. Vigyázat! Nem a modern elbeszélések tagadásáról van szó, pusztán azok univerzális érvényességének megkérdõjelezésérõl. A posztmodern elve ugyanis a perspektivizmus és a pluralizmus. A modernitással szemben gyökeresen újraértelmezõdik a világ és szubjektum viszonya. Az “Igazság” mint olyan léte megkérdõjelezõdik, mivel az objektív külsõ valóság megismerése, amelyrõl hiteles kijelentéseket lenne hivatott megfogalmazni - az emberi elme számára lehetetlen. Az észlelõ szubjektum csupán egy torzított valóságot ismerhet meg, melyet önmaga konstruál *2 . A tudás a megismerés jellege szerint már nem reprezentatív, hanem interpretatív. A “világ” tényeit nem felismerjük vagy megértjük, hanem értelmezzük. Ezen okból kifolyólag minden ismeretünk relativizálódik, kétes értékre tesz szert. Annál is inkább, mivel maga a nyelv is, amely által megszerezzük, “ kétes eredetû jelek és szimbólumok ”* 3 építménye és természeténél fogva szintén ambivalens. Ebben a kontextusban érthetõvé válik Davidsonnak*4 azon gesztusa, hogy elveti a nyelv mint ábrázolás és kifejezés közegének az eszméjét, és egyfajta eszközjelleggel ruházza fel azt. Úgy tekint rá, mint emberi alkotmányra, amely a világban való boldoguláshoz segít hozzá. Wittgenstein terminológiáját használva úgy is mondhatjuk, hogy “ alternatív nyelvi játékok” segítenek abban, hogy azt, amit észlelünk, le tudjuk képezni, értelmezhessük, és ezáltal képesek legyünk irányítani viselkedésünket*5. A nyelv ezen esetlegessége vonja maga után azon “metanarratívák” relativizálását, melyek megpróbáltak egyfajta univerzális világértelmezést, s melyek oly jó szolgálatot tettek a biztonságra és bizonyosságra áhítozó individuumnak.
* Rátérve eredeti célunkra, lássuk, mi az ember helyzete a pluralitások eme burjánzó kaotikumában. Egyáltalán mit jelent ma embernek lenni? Beszélhetünk-e egységes emberi természetrõl, mint olyanról? Ha az ember helyzetérõl beszélünk, mindenképpen egy kéttényezõs viszonyrendszer vizsgálatával van dolgunk, nevezetesen a szubjektum és a “világ” mint külsõ objektív létezõ egymáshoz illesztésével. Tekintsünk itt el most azon ténytõl, hogy a “világ” léte nem bizonyítható, és fogadjuk el, hogy van ilyen, ami annál is valószínûbb, mivel a szubjektum csak már egy létezõ világot tud interpretálni. Az ember tehát mindenképpen egy fizikai, kozmikus világ része. Nem úgy tûnik azonban, hogy ez az õ világa lenne, vagy neki találták volna ki. A kozmosz, a természet se nem anyáskodó, se nem ellenséges, csupán közömbös. Az ember létét Heller Ágnessel szólva egyfajta világbavetettségként foghatjuk fel. Születésünkkel nincs meghatározva téloszunk*6, sorsunktól is
129
meg vagyunk fosztva. Esetlegességünk riasztó. A puszta véletlen eredõje, hogy éppen azt a genetikai kódot kaptuk, amit, hogy épp abba a társadalmi környezetbe születtünk, amibe. Genetikus apriorink és társadalmi apriorink sajátos illeszkedése is kombinációs lehetõségek sokaságának egyike csupán.*7 Freud azt is kimutatta, hogy személyiségünk alakulása is igen nagy mértékben a nevelés, a szocializációs folyamat esetlegességeinek függvénye. Ráadásul az emberi individuum sem egységes egész, önmaga még maga számára is érthetetlen determináló hatásának az eredménye. Nem kell azonban teljesen elcsüggednünk. Az ember nem pusztán a véletlen determináló hatásának az eredménye. Legalább is Nietzsche szerint olyan önteremtõ lények vagyunk, akik világukat, énüket maguk alkotják maguknak azáltal, hogy egyéni nyelvvel alkotnak róla fogalmat és mondják el. Igen ám, csakhogy a nyelvi eszköztár, amellyel az egyén rendelkezik, úgyszintén az esetlegesség bélyegét viseli és úgyszintén meghatározza használója gondolkodásmódját. Az emberi helyzet problematikájának fontosabbik része azonban inkább az, hogy miként éli meg eme sajátos helyzetet az indivíduum? Ha egyáltalán megéli. Mármint olyan értelemben, hogy valóban átérzi-e a bizonytalanság és pluralizmus tényeinek súlyosságát és ezek rá háruló következményeit, vagy nem. Mindenképpen érdemes különbséget tennünk két réteg között. Létezik azon széles réteg, amelyet a “posztmodern állapot” pusztán társadalmi vonatkozásaiban érint, és létezik az a viszonylag kisszámú értelmiségi, akik interiorizálták a posztmodern eszmeiséget. Az elõbbiek számára nem jelent különösebb problémát az általános kulturális helyzethez való alkalmazkodás, mivel az emberek nagytöbbsége még mindig valamilyen metafizikai rendszer vagy ideológia védõburkában él. Esetleg a média és a bulvársajtó által teremtett és terjesztett új mítoszok bûvöletében. *9 Nem kívánok részletesebben foglalkozni a tömegkultúra jelenségeivel, inkább az utóbbi típusba tartozó emberek magatartásmódja érdekel. Heller Ágnes úgy gondolja úgy, hogy “a modern embernek alapvetõen három meghatározó életélményben van része: a kozmikus esetlegesség élményében, a társadalmi esetlegesség élményében és a hagyományos fix értékek felbomlásának megtapasztalásában.” *10. A kozmikus esetlegesség tudata, a bizonyosság hiánya és a halál abszurditása együttesen egzisztenciális szorongáshoz vezetnek. A társadalmi esetlegességet és élete értelmetlenségét átélõ egyén egyszerûen cselekvésképtelenné válik. Ezt még inkább fokozza az erkölcsi relativitás és értékpluralizmus. Mit tehet hát ez az ember? Van-e kiút számára? Kell hogy találjon, mivel ez az állapot nem maradhat fenn huzamosabb ideig, ugyanis az ember képtelen célok és értelmek nélkül élni, legalábbis
130
annak reménye nélkül, hogy valamilyen módon értelmessé tudja tenni jelenvaló létét. Vagy talán mégis képes? S ha igen, akkor nevezhetõ-e az még emberi életnek? * Amennyiben elfogadjuk, hogy az ember “animal rationalis”, magától érthetõdõnek találjuk azon törekvését, hogy létének jelentést adjon. Ez azonban azt jelentené, hogy elõbb-utóbb el kell köteleznie magát egy célnak, amit a maga számára értelmesnek definiál. Heller Ágnes legalábbis így gondolja, amikor a személyiség egzisztenciális választásáról beszél. Az ember esetlegességét úgy gyõzheti le, hogy maga ad önmagának rendeltetést, személyiségének tartalmat. Mindezt úgy, hogy egy eszmét vagy értéket abszolútként fogad el, és annak rendeli alá egész lényét .*11 Igen ám , de vajon az állandó kételyek közt hányódó posztmodern elme képes-e bármi mellett is elkötelezni magát? Nos, miért ne. Az “Igazság” hiányának tudatában csakis a pragmatizmus elve determinálhatja döntéseit. Ilyen körülmények között pedig miért ne kötelezhetné el magát egy olyan elvnek, mely a választás pillanatában hozzá a legközelebb áll abban az értelemben, hogy leginkább hozzájárul: boldoguljon a,,világgal”. Mindezt persze teszi annak tudatában, hogy nem épp a legjobb út, amit választott. Heller Ágnes személyiségének választása és a posztmodern szkeptikusé között van azonban egy lényeges különbség. Míg az elõzõ egy egész életre szólóan választ - a döntés pillanatában legalábbis így gondolja -, addig az utóbbi úgy tekint választása “tárgyára”, mint helyettesíthetõre. Rorty ironikus személyiségnek nevezi ezt a fajta embert, aki képes esetlegességének tényével szembenézni. Azt azonban nem tragédiaként, hanem önteremtéshez való lehetõségként fogja fel. Mert ugye az ember végül is “testet öltött szótár”, melynek szavai, mondatai tetszés szerint kombinálhatók, de le is cserélhetõk más szótár szavaira.*12 Ezek szerint az lenne az ideális emberi magatartás, ha a világról alkotott terminusainkat állandóan felülbírálnánk és más, új “végsõ szótárak, ha úgy tetszik nyelvjátékok után néznénk abban a reményben, hogy a világnak egy jobb leírása, mint az elõbbi. Használata által személyiségünknek is egy teljesebb, tetszetõsebb képét alkothatjuk meg. Ugyanakkor minél több ilyen “végsõ szótár” terminológiájának vagyunk birtokában, annál kreatívabbak és szabadabbak lehetünk. Rorty tehát azt tanácsolja, álljunk ellen annak a kísértésnek, hogy “menekülést keressünk az idõbõl és a véletlenbõl”. A mai ember feladata, hogy az “Igazságot, mint a társadalmi célját a Szabadsággal helyettesítse”.*13 Az persze más kérdés, hogy képes lesz-e rá? S ha igen, ez valóban gyógyír-e egzisztenciális szorongására? Tényleg jobb-e az esetlegesség tudatával együtt élni, mint elmenekülni elõle? És folytathatnánk így tovább…
131
Hogy melyik megoldási lehetõség a jobb, alkalmazhatóbb, vagy hogy egyáltalán használhatók-e, annak eldöntése már egyéni feladat. Egy dolgot azonban le kell szögeznem: az itt említett magatartásmódok pusztán megoldási javaslatok egy lehetséges problémára, melyet én fennállónak véltem (és még egy jó pár nyugati gondolkodó is). Végsõ soron az is lehetséges, hogy nem is áll fenn semmiféle ilyen jellegû személyiségprobléma. Mert ugye minden értelmezés kérdése. Az okokat és következményeket mi magyarázzuk bele a dolgokba. De hát tehetnénk-e másként?... Jegyzetek Jean Francoise Lyotard: Conditia postmoderna. Editura Babel-Bucuresti, 1993, Un. “nagy elbeszélések” olyan vallási, ideológiai tudományos rend-szerelméletek, amelyek univerzális érvényességre tartanak igényt, és az élet minden területének jelenségére egy értelmezési kerettel szolgálnak. Az objektív valóságot nem észleljük a maga teljességében. Elménk sajátossága, hogy csak véges mennyiségû információt képes feldolgozni, ezért az érkezõ fizikai-kémiai ingereket megszelektálja, és csak azokat tudatosítja, melyek számára kiemelkedõ jelentõséggel bírnak. Mivel a valóságot (értendõ alatta külvilág) csak fogalmakkal vagyunk képesek leírni, és tudatunkban csak ezek által lehet jelen, az újabb és újabb informáciokat is fogalmakként képezzük le. Ahhoz azonban, hogy egy új tárgyat, jelenséget értelmezni tudjunk, szükségünk van olyan elõzetes fogalmakra, melyekkel körül tudjuk írni . Az, hogy milyen eleve meglevõ fogalmakkal rendelkezünk, meghatározza, hogy milyen jelentést tulajdonítunk az adott tárgynak, jelenségnek. A valóságról alkotott fogalmainkat tehát olyannyira meghatározza szubjketív állapotunk és nyelvi készletünk, hogy inkább alkotott valoságról kell beszélnünk, mint észlelt valóságról. Richard Tarnas : A nyugati gondokodás stációi ,Aduprint, Budapest ,1995. Richard Rorty : Esetlegesség, irónia, szolidaritás Davidson Wittgenstein nyelvfelfogását fejleszti tovább a nyelv eszközjellegét és a nyelvjátékok fogalmát illetõen , célja a nyelv esetlegességének kimutatása . A kései Wittgenstein nyelvfelfogásában jelenik meg a “nyelvjáték fogalma. Azon felismerés készteti e fogalom megalkotására, hogy a nyelvi jelek jelentése nincs egyszer s mindenkorra rögzítve, hanem különféle szövegösszefüggésekben, különféle módon használjuk õket. A nyelvben, hogy miképpen használnak egy kifejezést, azt az illetõ nyelv nyelvtana határozza meg. “A grammatika leírja a szavak használatát a nyelvben. Hasonlóképpen viszonyul tehát a nyelvhez, mint egy játék leírása - a játékszabályok - a játékhoz“. (Filozófiai Grammatika). Az élet különbözó szituációi, különbözõ nyelvhasználati módokat követelnek - ezeket nevezi a fenti analógia alapján Wittgenstein nyelvjátékoknak. Heller Ágnes: Személyiségetika dióhélyban. In : Kellék ,7., 1997. Heller Ágnes a “télosz“ fogalmát az eleve elrendeltség értelmében használja . Heller Ágnes : Személyiségetika dióhéjban. A genetikus és társadalmi apriori alatt azon elõzetes genetikus és szociális feltételek értenõk, amelyek az egyén születése által kénytelenek egymáshoz illeszkedni és együttes hatást fejtve ki meghatározzák annak személyiségalakulását. In: Richard Rorty : Esetlegesség , irónia, szolidarítás Hankiss Elemér elemzi részletesen a fogyasztói civilizáció jelenségeit. Lásd pl: “Emberi kaland“, “Proletár reneszánsz“, “Élet és halál a bulvársajtóban“ . 10.Heller Ágnes : Személyiségetika dióhélyban . In: Kellék, 7., 1997. 11.Ha pl. a tisztességet ismerem el abszolút értéknek, akkor nem a tisztességet választom, hanem magamat mint tisztességes embert. Ez azt jelenti, hogy minden körülmények között vállalom saját magamat és tetteim következményeit . 12. Richard Rorty : Esetltgesség, irónia, szolidaritás. A megfogalmazás nyilván kissé durva, de Rorty azt probálja kifejezni általa, hogy az embert elsösorban az a nyelvi közeg határozza meg, amelyben az õt körülvevõ világot le tudja
132
magának képezni a külvilágról és azzal együtt önmagáról is, valamint a kettõjük közötti viszonyról olyan fogalmai lesznek, amilyeneket nyelvi készlete lehetové tesz. Erre a nyelvi készletre - mely egyben a világ magyarázatául is szolgál - használja a “végsõ szótár“ fogalmát. 13.Richard Rorty: Esetlegesség, irónia, szolidaritás
Részeg Imola XI.C Irányító tanár: Szabó László Bolyai János BOLYAI JÁNOS 1802. december 15-én született Kolozsvárott. Sajnos hazánk e világhírû tudósáról egyetlen kép sem maradt fenn. Elterjedt róla ugyan egy fénykép, errõl azonban kiderült, hogy nem õt ábrázolja. Anyja Benko Zsuzsanna, apja Bolyai Farkas, a kiváló matematikus, aki fia születése után így ír barátjának, Gauss német matematikusnak: “...egészséges, nagyon szép gyermek, finom vonásokkal, fekete hajjal s szemöldökkel és égõ sötétkék szemekkel, melyek úgy ragyognak némelykor, mint két drágakõ. Ennyiben az anyja, különben hozzám is sokban hasonlít.” Bolyai János alap és középfokú tanulmányait Marosvásárhelyen végezte. Édesapja igyekezett õt nagyon sokoldalúan nevelni, saját maga foglalkozott vele matematikából. 15 éves volt, amikor letette a mai érettséginek megfelelo szigorlatot és a nemzetközileg is elismert édesapja büszkén jelenthette ki, hogy õ már semmi újra nem tudja tanítani. Ekkor már kitûnoen vívott, hegedült, német és latin nyelvtudással rendelkezett. És valóban, kémiából, fizikából, csillagászatból és matematikából mindent megtanult édesapjától, amit lehetett. Ebben az idõben írja róla apja: “Szeret másokat szekírozni , úgyhogy ritka emberrel nem jõ össze. Némelykor engedetlen, kivált az anyjának, mely a nevelés hibája. Mindazonáltal megjobbíthatja, ha akarja. Másokat nem rágalmazó, ha jót nem tud valakirõl mondani, semmit sem mond. Nem hazug. Az igazságot nem engedi. Szánakozó, amikor nem segíthet is. Háládatos. Senkit hibájáért nem utál. Jószívû. Haragos, amíg elfelejti a megbántatást. Nem fantlis ...” Bolyai János édesapjától azonban nemcsak ismereteket, de a gondolkodásban igényességet és a matematika és a tudományok iránti tiszteletet is megtanulta. Bolyai Jánost éppen ekkor érte az elsõ komoly csalódás. Édesapjával úgy tervezték, hogy majd Gauss lesz további mestere. Gauss azonban Bolyai Farkas levelére még csak nem is válaszolt. 1818-tól a bécsi hadmérnöki akadémia hallgatója lett, amelyet mindjárt a 4. évfolyamon kezdett el. Itt is tanult matematikát, de ez nem kötötte le. A tehetséges fiatal tisztre felfigyelt János fõherceg, a hadiakadémia parancsnoka. 1822-ben fejezte be hadmérnöki tanulmányait. 1823 és 1833 között hadmérnökként katonai szolgálatban volt. Elõször hadnagy, majd fõhadnagy, késõbb kapitányi rangban. Bolyai János azonban már ekkor is intenzíven foglalkozott a matematikával, melyrõl örömmel számol be apjának:
133
“...A feltételem már áll, hogy mihelyt rendbeszedem, elkészítem, s mód lesz a paralelákról egy munkát adok ki; ebben a pillanatban nincs kitalálva, de az az út, melyen mentem, csaknem bizonyosan ígérte a cél elérését, ha az egyébiránt lehetséges; nincs meg, de olyan felséges dolgokat hoztam ki, hogy magam elbámultam; s örökös kár volna elveszni; ha meglátja Édesapám, megismeri; most többet nem szólhatok, csak annyit: hogy semmibõl egy új, más világot teremtettem; mindaz, valamit eddig küldöttem, csak kártyaház a toronyhoz képest.” Nem tudott belemélyedni a nem neki való feladatokba, és a matematika terén ért csalódásai következtében ingerlékeny, összeférhetetlen emberré vált. Folyamatosan konfliktusba került bajtársaival, rendszeresen párbajozott, amely közül sok ellenfele halálával végzõdött. Kérésére 1833-ban, 31 évesen nyugdíjazták, azzal a hozzáadással, hogy amikor tetszik, visszatérhet. 1833 és 1846 között Domáldon, ezután haláláig Marosvásárhelyen dolgozott. 1834-ben összeköltözött Kibédi Orbán Rozáliával, mivel nem volt pénze az ebben az idõben a katonatisztek házasodásakor szokásos ún. kauciót letétbe helyezni. Kapcsolatukból két gyermek született, Dénes és Amália. Bolyai János családjával a kis katonai nyugdíj, a gyengén jövedelmezõ domáldi birtok miatt állandó anyagi nélkülözésben élt. 1848-49-es szabadságharc idején, a Habsburg-ház trónfosztása után lehetõvé vált, hogy törvényesítse házasságát. A szabadságharc bukása után azonban ezt a házasságot semmisnek tekintették. 1846-ban visszaköltözik Marosvásárhelyre, és itt élt elvonultan a világtól. 1852-ben Bolyai János szakított feleségével, Orbán Rozáliával. 1857 tavaszától folyamatosan betegeskedett. 1860. január 27-én tüdõgyulladás következtében, 58 éves korában halt meg ez a tragikus sorsú tudós. Végsõ útjára mindössze hárman kisérték el. Sírját is elfelejtették, csak késõbb sikerült felkutatni. 1911-ben hamvait exhumálták, és nagy ünnepélyességgel, édesapja hamvaival együtt helyezték közös sírba a marosvásárhelyi református temetõben. A világon valaha élt 10 legnagyobb matematikusként egyikeként tartották, tartják számon. 1902-ben Bolyai János születésének 100. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János emlékdíjat alapított. 1910-ben ezt a díjat Hilbert kapta. Az I. világháború után, annak következményei miatt sajnos ez a Bolyai-díj megszûnt. Bolyai János munkássága Az általa, és tõle független az orosz Lobacsevszkij által felfedezett új, nem-euklideszi geometria, új nevén a Bolyai-Lobacsevszkij féle hiperbolikus geometria a XX. századi relativitáselméletnek egy szükséges elõzménye volt. E nélkül a világegyetem szerkezetére és történetére vonatkozó mai elméletek sem jöhettek volna létre.
134
Már édesapja, Bolyai Farkas is sokat foglalkozott az euklideszi axima rendszer V. posztulátumával, a híres párhuzamossági axiómával. Mivel sok próbálkozás után sem járt sikerrel, fiát is óvta, hogy evvel foglalkozzon. A katonai akadémiai évek alatt, 1820-tól Bolyai János egyre többet foglalkozott ezzel a problémával, édesapja intése ellenére (vagy talán éppen ezért). Ekkor született meg az a gondolat, hogy a végtelen nagy sugarú körvonal egyenesnek tekinthetõ. 1823-ban belátta, hogy a párhuzamossági axióma nem bizonyítható sem direkt sem indirekt módon. Ekkor jutott arra a gondolatra, hogy a párhuzamossági axióma tagadásával, de a többi euklideszi axiómával együtt egy új abszolút geometria építhetõ fel. "A semmibõl egy új, más világot teremtettem." írta 1823. november 3.-án édesapjához írt levelében. Korszakalkotó mûve azonban csak 1832-ben édesapja Tentamen címû mûvének függelékeként (Appendix) jelent meg elõször nyomtatásban. Mûvének eredeti címe azonban Scientia Spatii (A tér tudománya). Igaz különnyomatként a Tentamen-t és az Appendix-t már 1831ben kiadták, Bolyai Farkas ebbõl küldött Gauss-nak is. És Bolyai Jánost éppen ekkor érte élete legnagyobb csalódása. Mert Gauss Bolyai Farkashoz intézett válasza így szólt: "Ha avval kezdem, hogy nem szabad dicsérnem, bizonyára meghökkensz, de mást nem tehetek; ha megdicsérném, ez azt jelentené, hogy magamat dicsérem; mert a mû egész tartalma, az út, amelyet fiad követett és az eredmények, melyekre jutott, majdnem végig megegyeznek részben már 30-35 év óta folytatott meditatióimmal. Valóban, ez rendkívül meglepett engem." A követezõkben pedig leírja, hogy azért nem publikálta eddig ezen a téren eredményeit, mert csak kevesen értették volna meg! Majd befejezésül: “Nagyon meglepett tehát, hogy e fáradtságtól már most megkímélhetem magamat, és nagyon örvendek, hogy éppen régi jó barátom fia az, ki engem oly csodálatos módon megelõzött." A tudományos téren tapasztalt meg nem értés, a magánélet viszontagságai, anyagi nehézségei hosszú ideig akadályozták abban, hogy matematikai tudományos munkásságát érdemben folytathassa. Foglalkozott ugyan azzal, hogy az axiómákra alapozva kiépít egy teljes geometriai rendszert. Ez a Raumlehre (Tértan) címû mûve azonban befejezetlenül maradt. 1837-ben a lipcsei Jablonowski Társaság pályázatára beküldte Responsio (Felelet) címû mûvét, de nem méltatták. Ami nem csoda, hiszen éppen azt
135
bizonyította benne, hogy a pályázatban kiírt kérdés (képzetes mennyiségek szerkeszthetõk-e) nem lényeges. Pályamûvében kifejtette ugyanakkor, hogy nagyon fontos a képzetes illetve komplex számok pontos fogalmának megalkotása. Bolyai a komplex számok elméletét a korát megelõzõ módon, aritmetikai alapon határozta meg. Megmutatta ugyanakkor azt is, hogy az abszolút geometriában a képzetes mennyiségek (komplex számok) új szerephez jutnak. Bírálói azonban nem értették meg õt, hiszen az Appendixet sem ismerték. Bolyai Jnos szeretett volna rszt venni a szabadsgharcban, de betegsge megakadlyozta ebben. Haditervet dolgozott ki, melyet azonban elvetettek. ?lete utols szakaszban az emberisg boldogulst elsegt enciklopdikus m sszelltsn dolgozott, de ?dvtana vgleges megfogalmazshoz mr nem volt elg ereje. Fennmaradt viszont az ?dvtan ajnlsa. Ez azrt is rdekes, mert ezzel is bizonytja, mennyire vgyott apja szeretetre. Az ajnls gy szl: “Bolyai Farkas atyámnak, az emberiség javára s közös szerencsétlenségünkre értetlenségből, elragadott vak indulatból félreismert magam megismertetésére s illő színbe és fénybe helyezésére, szívre, lélekre hatólag végrendeletül, a legbuzgóbb s a közjóért égő szívvel és bizodalmasan ajánlom e művet; a rideg bolyai birtokból mostohán kitagadni akart, de azalatt a föld minden kincseivel felcserélni nem kívánt mennyei uradalomban élt, s magának krisztusi erősséget és vigasztalást szerzett, nyert, elsőszülött fia, János.” Az Üdvtan sohasem jelent meg, el sem készült, csupán cédulajegyzetek maradtak, ezeket pedig János féltékenyen õrizte, így apja sem olvashatta soha a fenti ajánlást. Bolyai János gondolataival, geometriai eredményeivel messze megelõzte korát, de jelentõségét csak a múlt század vége felé kezdték felismerni. Egyik legnagyobb tudósunk minden elismerés nélkül halt meg 58 éves korában, 1860. január 27-én. “ Maradjon mindnyájunk neve örök feledésbe: annál inkább fog élni szellemünk a tanban, mely a megszabadított és újjászületett emberiséggel együtt... élõ sírkövünk lesz.” (Bolyai János) Könyvészet: Dávid Lajos: A két Bolyai élete és munkássága, Gondolat, Budapest, 1979 Alexits György: Bolyai János világa, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977 Weszely Tibor: Bolyai János matematikai munkássága, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981 Kiss Elemér: A "Bolyai-ládák'' legújabb titkai, Természet Világa, 1994 Vigh Menyhárt, XII. F
136
Archaizálás
Esterházy Péter: Harmonia caelestis Az archaizálás szerepét, szerepeit szeretném vizsgálni Esterházy Péter Harmonia caelestis címû mûvében. A mû terjedelme és a szöveg komplexitása miatt a felvázolt probléma sokkal alaposabb vizsgálatot igényelne, mint ami ezen dolgozat keretei között megvalósítható. Ezért szükségesnek tartom leszögezni, hogy nem cél egy átfogó, teljes elemzés készítése. Csupán néhány szövegrészletet vizsgálnék a megfogalmazott szempont szerint. Az archaizálásnak az elemzés során a megszokott szótári jelentését használom, mely szerint az archaizálás egy másik, régebbi kor szótárának (szavak, fordulatok) használatát jelenti egy szövegben. A meghatározás alapján tehát kijelenthetõ, hogy az archaizálás nyelvi szinten, szavakban, szófordulatokban nyilvánul meg. Én azonban nemcsak a nyelvi készlettel való operálást fogom figyelni a dolgozatban, hanem a hagyományokhoz való viszonyt is. Kitágítom az archaizálás jelentését, ez alatt nemcsak egy nyelvi készlet, hanem bizonyos hagyományok használatát is értve. Az archaikus nyelvi formák használata a XIX. század irodalmában azt a szerepet kapták, hogy egy hiteles nyelvérzést közvetítsenek az adott korról. Segítségükkel az író/költõ nemcsak képileg, hanem nyelvileg is ábrázolja a megidézett világot. A Harmonia caelestis ilyen szempontból is viszonyul ehhez a hagyományhoz. Az olvasás nehézségei Talán ésszerû lenne a cím vizsgálatával kezdeni az elemzést, hiszen az olvasás lépéseit követve az olvasó legelsõnek ezzel találkozik. Feltételezhetõ, hogy a cím elovasása és az elsõ mondat elolvasása között eltelt idõben (aminek hosszúsága lehet akármekkora, ez most nem fontos) a cím hatására valami történik az olvasóban. A cím szavai megmozgatnak egy elõzetes tudást, és ez alapján az olvasóban valamilyen elvárás fogalmazódik meg a mûvel szemben a cím alapján. Milyen elvárások fogalmazódhatnak meg az olvasóban, ha azt olvassa: Harmonia claestis? A válasz egyénenként változik, ezért csupán a cím latinságára mutatnék rá. Talán ez a nyelvhez kapcsolódó tulajdonsága a címnek, ami a legtöbb olvasónak szemet szúr, hiszen rögtön megidézõdik egy több ezer éves latin nyelvû kultúra, gondolok itt mind a római, mind a keresztény kultúrákra/hagyományokra. Ez egy nagyon tág kultúrkör, így csupán ennek a hagyománynak a megidézése nem mond túl sokat, vagy inkább nagyon is sokat mond. Mindenesetre ez az elsõ lépés fontos lesz a továbbiakban. Az elsõ alcím már több segítséget nyújt: Számozott mondatok az Esterházy család életébõl. Fontosnak tartottam két dolgot kiemelni ebben az alcím-
137
ben. Az egyik, amivel az olvasó talán azonnal kezdhet valamit, az az információ, mely szerint az Esterházy család életérõl fog olvasni. Az, hogy ez miért az Esterházy család és miért számozott mondatok, csak késõbb világosodik meg, ezekre majd visszatérek. Az az olvasó, akinek valamilyen elõzetes történelmi tudása van az Esterházy családról, mielõtt olvasni kezdene, elõkészít egy színpadot a még nem olvasott szövegnek, amit ezen elõzetes ismereteibõl alkot. Akinek semmi elõzetes információja nincs az Esterházyakról, annak ez a név csak egy név marad, a várakozással együtt, hogy az olvasás során megtudjon egyet s mást errõl a családról. Az alcím után egy mottó következik, amely tovább csíszolja azt a képet, amit az olvasó eddig magának kialakított a még nem is olvasott mûrõl. Ebben a mottóban, amely mellesleg idézetként van feltüntetve, elõször lesz probléma az emlékezés. Figyelnem kell ezt a motívumot, hiszen az archaizáláshoz szorosan kapcsolódik: ahhoz, hogy archaizálni tudjunk, elõször emlékeznünk kell arra a szótárra, amit használni fogunk. Bár mindeddig az olvasás lineáris voltára utaltam, és ez alapján dolgoztam a mûvel is, ezen a ponton fel kell hagynom ezzel a módszerrel, hiszen a Harmonia megértését nem tudom lineárisan elképzelni. Amit eddig tudok, hogy a cím, az elsõ alcím és a mottó elolvasása után berendeztem magamnak egy színpadot az elvárásaimmal: a latin nyelvûség hagyományai, családtörténet, emlékezés. Ezek közül talán a családtörténet az, ami a legnagyobb hangsúlyt kapja. Tehát családtörténetet olvasok? Ha figyelmes vagyok, már az elsõ számozott mondat alapjaiban rengeti meg ezt a feltevésemet: “Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.” Elõször csak apró szellemességnek tûnik. Különösen a kutya nehéz és az ösmeri teszi, hogy nagyszerûen mutat elõre gyártott elvárás-színpadomon. Csakhogy vannak még más szavak is ebben a mondatban, hazudni és igazság például. Miért kerülnek ezek a szavak a mû elsõ mondatába? Miért ez a mondat lesz a Harmonia elsõ mondata? Nem valószínû, hogy puszta véletlen, hiszen nem egy bizonyos hazugságról és igazságról van itt szó, hanem általában a hazugságról és igazságról. De éppen ezért miért ne érthetnénk a mondatot ennek a mûnek a hazugságára és igazságára? Igaz akar lenni? (Családregény?) Hazudni akar? A kérdések tárgytalanságából kifolyólag (mirõl akar igazat mondani?) a válaszadást késõbbre kell halasztanom, és egyelõre azt szeretném kideríteni, hogy mi/ki lehet ez a tárgy. Mivel engem most különösképpen az archaizálás foglalkoztat, ezért a hagyományokhoz való viszonyt vizsgálom a továbbiakban. A család A második számozott mondattól kezdve jelen van egy édesapám (apám, atya). Az ún. történelmi háttér közben állandóan változik, néha egyetlen mondaton belül is. Néhány ilyen édesapám után tehát feltétlenül meg kell kérdeznem, hogy kicsoda õ?
138
A kérdésre egyféle választ ad az ötödik mondat, mely szerint: “Édesapám a XVII. századi magyar történelem és kultúrtörténet egyik legsokoldalúbb alakja volt”. Ez az édesapám lesz az az édesapám, akinek a címet is tulajdoníthatom, hiszen mint olvasom: “1711-ben Bécsben jelent meg Harmonia caelestis címû vallásos énekgyûjteménye”. Igaz ugyan, hogy zeneszerzõi mivoltára árnyékot vet (“Az újabb kutatások rávilágítanak”) az a tény, hogy mûve nem tekinthetõ teljes mértékben eredetinek, “mert föltételezhetõen a dallamok földolgozását, a darabok komponálását sem õ (vagy nem egyedül) végezte.” De ugyanez a tény és a címek egyezése sejtetik, hogy ez a megállapítás erre a második Harmoniára is érvényesnek tekinthetõ, vagyis ez a megállapítás nem pusztán történeti tény közlése, hanem útmutató is egyben az én olvasásomhoz, az írás öntisztázása, az írás és hagyomány (a latin nyelviséghez, az Esterházy családhoz kapcsolódó) viszonyára utal. Milyen ez a viszony? Esterházy Péter az Eve-Marie Kallennek adott interjúban a következõket mondja az Esterházy családról: “Mivel ez a család (...) ennyire jelentõs volt, azt is jelenti, hogy jól van dokumentálva. Nagyon sokat írtak róla, és ha az ember ennek utánamegy, utánaolvas, utánakutat, történetekhez és alakokhoz jut nagy bõségben.” Ez az a szöveg(történeti)anyag tehát, amely valamilyen módon beleíródik a mube, de azt is mondhatnánk, hogy ez íródik újjá, egy más szöveggé. Ennek a hagyománynak anyagként való kezelését emeli ki az 5. mondat. Ennek a megállapításnak a segítségével talán már megközelíthetõbbek lesznek azok a kérdések, amik az 1. mondat olvasása után tevõdtek fel, és amelyek a regény “igazságára” kérdeztek rá. Ezt az 5. mondatot véve alapul leszögezhetjük, hogy itt nem egy családregény igazságáról kell beszélnünk, még akkor sem, ha egy család történetének tényei bukkannak fel a szövegben. Itt valami új írására történik kísérlet, ehhez az íráshoz a történeti anyag pedig mint matéria használódik fel. Valójában ez a matéria lesz a regény fõszereplõje, ezek a dokumentumok lépnek itt színre úgy, hogy közben önmaguk színpada lesznek. Így íródik meg egy táj, ami tulajdonképpen az édesapám alakja köré szervezodik. (Erre az édesapámra a késõbbiekben még visszatérek, hiszen alakja - de mondhatnék akár motívumot is - összefogni látszik az Elso könyv eléggé töredezett szövegét, és kapcsolatot teremt a két könyv között.) Ezzel magyarázható lenne az 1. mondat hazugság-igazság paradoxona is: nem egy történeti igazság megírása ez a regény, de ehhez viszonyítva nem is hazugság, mert egy új igazság, a szöveg igazsága mûködik itt. Persze ez az igazság nagyon kérdéses dolog, mert bár betû rögzíti valójában csak az olvasó fejében lesz azzá ami: minden olvasáskor más. Kérdés marad tehát, hogy lehet-e igazságról beszélni egy szöveg esetében, vagy csak maga a szöveg, ami abszolút létezõként elfogadható a maga anyagiságában?
139
A nyelvi készlet használata A regény elsõ egysége, az elso tíz mondat, a hagyománynak, a történeti anyagnak a kérdését járja körül, illetve ezek és a szöveg viszonyára tartalmaz utalásokat. A szöveg helyenként archaikus szóalakok (nemzetségök, említessenek, ösmeri) használatával utal arra a nyelvi anyagra (szótárra), amelybõl építkezik. Ezek a szóalakok nemcsak egy “érzékeny XVII. századi tájleírást” idéznek meg, hanem azt a XIX. századi irodalmi hagyományt, ahol ezek a szóalakok ugyancsak elõfordulnak. Szem elõtt kell tartanunk azonban, hogy itt nem egy archaikus szótár rekonstruálása a cél. Ezek a szóalakok itt más szerephez jutnak. Ugyanis nem csak ez az egy szótár van itt használatban. Az elbeszélõ párhuzamosan több szótárat is használ egyszerre. Így kerülnek a szövegbe egymás mellé a kótaírás és a függõhídfajták. Ez az egymásmellé írás helyenként humoros/ironikus nyelvi helyzeteket eredményez. Meg kell jegyeznem még, hogy ezek az egymásmellé írások nem véletlenszerûen történnek. Erre igen jó példa van a már tárgyalt 5. mondatban. Idéznék: “Az édesapám testi és szellemi képzettségére vonatkozó fennmaradt dokumentumokból kirajzolódó tudásszint és a Harmonia caelestis egésze, de fõleg komplikáltabb rétege között olyan szakadék tátong, melyet csak fantáziával lehet áthidalni; hogy e célból csupán a legfontosabb függõhídfajták említessenek ...” Ami itt történik, az nem más, mint annak kihasználása, hogy ugyanazon szónak egyszerre több értelme is lehet, szövegkörnyezettõl függõen. Így az áthidalás és a szakadék egy mondatban, egymás után az áthidalásnak más jelentését hozza felszínre, a szószerinti át-hidalást. Így jöhetnek be a szövegbe a függõhídfajták. Ez a belépés a jelentések csúsztatásának köszönhetõ, és mint ilyen, ironikusan hat. Hasonló iróniát eredményez a barokkos (“Szöveget marcona, barokk fõúrral indítani...”), szónoklatszerû mondatszerkesztés, amely szándékosan halmozni látszik az egy mondatban közölt információkat, ezeken állandóan pontosít, így még tovább nyújtva a mondatot. Ez az állandó pontosítás a már elõbb említett jelentéscsúsztatásnak köszönhetõ. Bár a hozzafûzések pontosítani, szûkíteni látszanak a jelentésmezoket, valójában eltolják azokat, és pontosítás helyett új horizontokat nyitnak meg: “Édesapám, vélhetõen, édesapám volt az, aki kabátja alatt a festõpalettával visszament a múzeumba, visszaosont, hogy az ott függõ képeit kijavítsa, de legalábbis javításokat eszközöljön rajtuk.” Ugyanakkor ez a rendkívül bonyolult mondatszerkesztés a központozás szerepét is nagyban növeli: nem mindegy, hogy hova kerülnek a jelek, hiszen helyük módosítja a jelentést, jelenlétükkel változik a mondat tagolása, és így új jelentések bukkannak fel, mint az az elõbbi példán is érzékelhetõ. A központozás tehát az olvasást segíti. Ezek a szónoki mondatok pedig szónoki
140
olvasást kívánnak, vagyis legjobban akkor élvezhetjük játékukat, ha fennhangon olvassuk õket, hiszen a bonyolult mondatszerkezet sokkal könnyebben érthetõ, amikor a nyomtatott jelek mellett a hang is “hozzászól” a szöveghez. Édesapám Visszatérnék az édesapám kérdéséhez, amely, mint mondtam, egyféleképpen összefogja az elsõ könyv szaggatott szerkezetét, és kapcsolatot teremt a két könyv között, így a Harmonia egységét is szolgáltatva. Az édesapa a regény minden mondatában és vallomásában jelen van valamilyen módon. Néha az utolsó pillanatban, váratlanul jelenik meg. Kicsoda ez az édesapám, hogy ekkora figyelmet érdemel? Mikor a szöveg és a hagyományok viszonyát tárgyaltam, azt mondtam, hogy az édesapa az, aki körül csoportosulnak ezek a hagyományok, egyféleképpen õ a megtestesítõjük, életrekeltõjük. Ezt az állításomat már csak azért is fenntartom, mivel az édesapa nem egy állandó alak, állandóan változik (szineváltozásai vannak). Egyedül a szó, az édesapám, amiben az egység és a motívum létrejön. Bizonyos távolságtartás figyelhetõ meg a beszélõ részérõl az apával szemben. Mintha nem is az õ édesapja volna, habár a szó egy ilyen irányú birtokviszonyt jelöl. A beszélõ azonban mintha megelégedne ezzel a jelzéssel, nem hajlandó közelebb lépni, vagy ha ez meg is történik, akkor õ lép ki önmagából és magát is szereplõvé téve õrzi meg a távolságot. Soha nem lesz személyeskedõ. A Második könyvben történik valamiféle kísérlet a közeledésre, de ekkor mintha az apa állna ellen. Ez az atya-fiú játék párhuzamba állítható az keresztény hagyomány Atya-Fiú viszonyával. Mindenképpen rájátszik erre a hagyományra. (Néha megfordul a helyzet, és az apát viszik kivégezni a fiú helyett.) A lajstrom Már többször említettem a szöveg töredezettségét, különosen az Elsõ könyvben. Vajon milyen célt szolgálhat ez? A két könyvet egymással összehasonlítva, úgy gondolom, hogy az Elsõ könyv kitûzött célja, hogy leromboljon, elemeire szedjen egy valóságot, ami jelen esetben éppen az Esterházy család köré szervezõdõ hagyomány. Feltételezem, hogy ez a szétdaraboltság nem másért történik, mint azért, hogy egyféleképpen számba vegye a családot, és azokat a lehetõségeket, amelyek ehhez a családi hagyományhoz kapcsolhatóak. Talán erre utalhat, hogy az édesapám, aki valamiképpen ennek a hagyománynak a megtestesítõje, szinte minden mondatban ott van, mint egy állandó referencia pont, meghatározandó elem. Ezt az enciklopedikus számbavételt sugallja a számozás is, amely a margón halad végig, de erre utalhat
141
a könyv alcíme is: Számozott mondatok az Esterházy család életébõl, ahol a számozott jelzõ éppen erre a számbavételre utalhat. Érdekes, hogy már az alcím jelzi a szöveg töredezettségét, hiszen számozott mondatokat említ, ezzel a jelzõs szerkezettel felbontva a szöveget elemeire: mondatokra. Ez a lajstromkészítési hajlam azonban nemcsak a regény szervezésénél figyelhetõ meg, hiszen kisebb-nagyobb lajstromok állandóan készülnek a mû során, gondoljunk csak a függõhídfajtákra az 5. mondatból. De az egyik talán leghosszabb lajstrom, az a 32. mondat, amelyben: “Édesapám ingóságainak magyar nyelvû lajstroma, öt ívre írva, mely ívek piros selyemzsinórral összevarrvák s e zsinorocska végei fekete gyûrûpecséttel vannak lepecsételve.” Az “édesapám ingóságai” tizenhárom cistában vannak elosztva. A számbavétel során megismerjük mindegyik cista tartalmát, a legapróbb gyöngyszemtõl kezdve a flandriai kárpitig. Az erõteljes archaizáltság végigvonul a szövegen. Érdekes, hogy a bevezetõ szöveg (amely egyben a lábjegyzetek szövege is) ugyanúgy archaikusan íródik, mint maga a felsorolás, vagyis az idézett szöveg. Bár a bevezetõ szöveg magyar nyelvû szöveget említ, a lajstrom archaizáltságához tartozik, hogy nagyon gyakoriak a latin kifejezések. Ez kapcsolható a cím latinságához is, amirõl már az elején beszéltem. Itt (is) látszik érvényesülni az a latin nyelvû kultúra, ami akkor mint hagyomány idézõdött meg. A kimerítõ lajstrom néha megtörni látszik egy-egy komentárral (“Nyuvassza égi, megszámolvák!”), vagy éppen kissé fura dolgok felbukkanásával a végeérhetetlennek tûnõ sorban, mint például: “Fényképes villamosbérlet alumínium fémtokkal.” Mit keresnek egy “marcona, barokk fõúr” ingóságai között fényképes villamosbérletek, kockás flanellingek, celluxszal körbebugyolált töltõtollak, stb.? Ezeknek a dolgoknak a jelenléte megzavarja “az érzékeny, XVII. századi tájleírást”. Állandóan visszaráncigálnak az én jelen világomba, amiben már nem termés-rubinokkal dicsekedhetem, hanem Hermes Baby táskaírógéppel. A XVII. század nem festhetõ újra a jelenbõl, úgy, ahogy az volt. Valami mindig közbeszól (sic!). Ha nem egy furcsa tárgy, akkor a leltárszám, ami a hetedik cistánál tûnik fel, mintha egy múzeumban járnák. A mondat utolsó mondata végleg összezavarja a képet: “Szegény Édes Apám, szegény, szegény.” Miért szegény édesapám, mikor ennyi ingósága van? Lehet, hogy ennek az édesapámnak már csak az írás maradt az ingóságokról, amiket egy másik édesapám birtokolt? Második könyv Ha a lajstromnál figyeltünk a margón futó számokra, akkor a mondatok iniciálészerû elsõ és utolsó írásjegyérõl is szót kell ejtenünk, mint nyomdatechnikai megoldásról, amely maga is hozzájárul a szöveg archaizálásához. Ez a megoldás már eltûnik a Második könyvben. Ez a könyv azonban
142
nemcsak vizuálisan mutat más képet, hanem szervezése is más elveken alapszik, mint ahogy azt az alcím elolvasása után is sejthetem: Egy Esterházy család vallomásai. Itt már egy Esterházy családról van szó. A határozatlan névelõ visszautal mindazon családokra (édesapámokra), akik az elõzõ könyvben említést nyertek. Most, mikor már szétdaraboltunk és felleltároztunk mindent, mintha már nem lenne fontos, hogy az Esterházy család legyen, hiszen már nincsen, mit tovább leltározni, ideje összerakni a családot egy családdá, talán már az sem fontos, hogy Esterházy legyen, csak család. Az Esterházy név ebben az alcímben már elveszti jelentõségét. A számozott mondatok is vallomásokká állnak össze. Igaz, a számozás megmarad, egyféleképpen a lajstrom emlékeként is, de a számok új helyre íródnak, középre, és nagyobbak lesznek. Mostmár nem sorszámot jelölnek, hanem kronológiát állítanak fel. Így haladunk az egytõl a kétszázegyig. Az eddig öt rombusszal elválasztott egységek is címet kapnak, fejezetekké lesznek. Itt már regényt olvasunk, mint ahogy azt a mottó is sugallja. Egy történetet, amelynek van egy epikai szála, amely jól meghatározható térben és idõben helyezkedik el. Az édesapám itt mindig édesapám (néha fater), és úgy tûnik, édesanyámmal is megtalálják egymást. Létrejön az égi harmónia, ha nem is a cselekmény szintjén, de a szövegszervezésben mindenképpen. Ez a Második könyv az Elsõ könyv által lajstromba írt anyagból építkezik, állandóan visszautal arra, betû szerint vesz át szövegeket. Az Elsõ könyv a Második közvetlen elõzménye lesz. A Második könyvben valami befejezõdik. Az írás? A regény? Az olvasás? Vagy mindhárom egyszerre? A befejezõdés azonban nem jelent véget, hiszen “...és jönnek és jönnek belõle a szavak, pötyögnek a fehér papírra, egyik a másik után, szavak, melyekhez neki semmi, de semmi köze sincs, nem is volt, nem is lesz.” Ha elolvastam, a Harmonia aelestis is immár hagyománnyá lett. Csomortáni Hunor (XII.F) Irányító tanár: Csutak Judit
143
VI. VIZSGÁZNI KELL! TÉTELSOR AZ V. OSZTÁLYBA PÁLYÁZÓK SZÁMÁRA (2002. április 27.) Tollbamondás Ha a sündisznó megijed valamitõl, felborzolja tüskéit és összegömbölyödik. Sokan azt hiszik, hogy a sündisznó félénk állat. Pedig nagyon jó vadász, még a legfélelmetesebb kígyót, a keresztes víperát is megtámadja és le is gyõzi. Egyedül a róka tud túljárni a sündisznó eszén. Belegörgeti valamilyen vízbe, és amikor a szegény kis állat úszni kezd, megtámadja, mert ilyenkor nem védik a tüskéi. A sün keresi az ember közelségét, szeret istállókban, farakásokban tanyázni. Dictare Mama i-a cumpãrat Ioanei o pereche de schiuri. Ea a fost foarte fericitã. I-a arãtat schiurile prietenei sale, Irina. Ce schiuri frumoase! Vom merge împreunã la schi. Ai dreptate! Mâine e duminicã. Am învãþat deja lecþiile. La ce orã pornim? La ora nouã. Bine. Ne întâlnim mâine dimineaþã. Ioana i-a spus mamei sã o trezeascã devreme. Utasítás! a.)Elõször felolvasni a szöveget egészében! (magyart is, majd a románt is). Betartani az írásjeleket! (.,!;?-) A diktálást mondatokra bontani, majd szavanként diktálni (a rövid szavak esetén 2-3 szót mondani). A végén - javítás céljából - egészében újraolvasni a szövegeket. b.)A természetes beszédhez közelálló módon diktálni! Magyar nyelv 1. Egészítsd ki a következõ közmondásokat! Amilyen a munka,......................................... Nem a ruha ................................................... ............................................, ami fénylik Tyúk is .................................................... A könnyû is nehéz ..................................... ................................, ne vegye magára
144
Egységben az .............................................. Magyarázd meg az utolsó közmondást. ................................................................................................... 2. a.) Húzd alá a mondatrészeket és ábrázold a mondatot!
8 pont
Tömérdek csillag ragyogott a sötét égen. 4 pont b.) Írd le a mondatrészek szófaját: tömérdek, csillag, ragyogott, a, sötét, égen. 3 pont Matematika 1.Végezd el! {31440+1040: [150-2400:(67+53)] · 20}:395+1001 = 10 pont 2.16 ceruza ára 64.000 lej. Ha 8 radír ára annyi, mint 4 ceruza ára, mennyibe kerül egy radír? 10 pont 3. Számítsátok ki azt a három számot, amelynek összege 745, tudva azt, hogy: ha mindegyikbõl kivonod ugyanazt a számot, akkor 48-at, 96-ot, 127-et kapsz! 10 pont 4. Egy sportrendezvényen belépõként ugyanannyi szurkoló vásárolt kétkét zászlócskát, mint ahány szurkoló egyet-egyet. Így 2 doboz zászlócska fogyott el. Egy dobozban 492 zászlócska volt. Tudjuk, hogy a nézõtéren 600 ülõhely van. Hány szurkolónak nem jut ülõhely? 10 pont
ÉRETTSÉGI TÉTELEK Probã scrisã la limba ºi literatura maghiarã Magyar nyelv és irodalom Sesiunea iunie-iulie 2002 Profil uman/ºcoli normale Varianta 2. (2. változat) Minden tétel kötelezõ Tilos a feladatlapon dolgozni! A válaszok kidolgozására szánt idõ: 3 óra I. “Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!/ Mert az az õsz olyan gondatlalan rossz gazda;/ Amit a kikelet/ És a nyár gyüjtöget,/ Ez nagy könnyelmûen mind elfecséreli,/ A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.// Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,/ Sem a pásztorlegény kesergõ sípjával, /
145
S a dalos madarak/ Mind elnémultanak,/ Nem szól a harsogó haris a fû közûl,/ Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedûl.// Leveles dohányát a béres leveszi/ A gerendáról, és a küszöbre teszi;/ Megvágja nagyjábul,/S a csizmaszárábul/ Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,/ S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?// Mint kiûzött király országa szélérõl,/ Visszapillant a nap pereméõl,/ Visszanéz még egyszer/ Mérges tekintettel,/ S mire elér a szeme a tulsó határra,/ Leesik fejérõl véres koronája.” (Petofi Sándor: A puszta, télen) Hogyan jelenítõdik meg a leírás perspektívája a versben? Ebbõl a szempontból melyik más tájleíró verssel rokonítható? Milyen a viszony ember és természet között? A verszárlat milyen másodlagos értelemmel telítõdik? Milyen esztétikai értékek jelennek meg a versben? 20 pont II. Válasszon öt fogalmat az alábbiak közül, magyarázza meg írásban a jelentésüket, és írjon egy-egy példát is mindegyikre! Szinesztézia, szimbólum, allegória, megszemélyesítés, szonett, hõsköltemény, epigramma, költõi levél, elbeszélõ költemény, leíró költemén 10 pont III. A sorsom, vén ellenfelem,/ Fehér zászlót békülve lenget,/ úgy küldi át fegyvertelen/ követét: a nyárvégi csendet./ (Áprily Lajos: Fegyverszünet ) Elemezze a fenti összetett mondatot! Készítse el ágrajzát! Állapítsa meg az aláhúzott szavak szófaját! 20 pont IV. Értelmezze Tompa László: Lófürösztés címû versét a megadott szempontok alapján! Vasalt paták csattognak a kavicsos parton. Két székely lovas jõ két pár lóval a vízre - Rögtön le harisnyát, inget - s már benne csubognak. A víz hamar az állatok szügyéig ér föl, Sodorná is õket, de szorulnak a térdek, S mûködnek a sarkak, fordulást követelve A lovak nyúlt nyakkal engednek a parancsnak, Így fordulnak, megúszva, föl és le néhányszor, Míg egyik legény rikkant, s hetykén veti hátra: Szorítsad, Imre! S ez rá: Ne hagyd magad, Áron! S kacagnak nyersen a játszadozásho Majd ezt megúnva kiállnak a partmenti sekélybe, Szikkadni a napra, mely roppant fényt, hevet süt! Aranypor a sok csepp, megrázkódván az állat!
146
Így lovukon, szinte helyükre kövülve, idõznek, Két szíjas székely, bajviselt, bús, konok arcú Fölöttük madár húz, árnyvetõ fellegek úsznak A dél még izzóbb - õk állnak rezzenetlen Szoborként. Egykor így álltak (õk vagy apáik) A Pruthnál is, - így a gránátszaggatta Doberdó Szikláin, - akár Pennsylvania gyilkos levegõjû Bányáiban, s álltak, ahol csak állniok kellett, Keserû daccal, a sorsnak szembefeszülve. S én nem tudom a sorsot, mit tartogat még ezutánra. E végzetes ég alatt lesz-e még öröm? De tudok annyit, hogy ha öröm helyett Tüzes menykövek szakadnak is itt le - Míg gyászosan évek százai húznak el -, Õk örömtelnül is, ha kínba tébolyodottan: Itt fognak állni, örökké - hogy Imre szorítja, Áron pedig … Áron nem hagyja magát! Melyek a vers nyelvi-stilisztikai sajátosságai, mi jellmzi felépítését? Értelmezze a sorsszimbólumokat, a személynevek jelképiségét, látomás és valóság viszonyát e versben! 40 pont Megjelenés: 10 pont Összesen: 100 pont = 10-es osztályzat! Probã scrisã de limba ºi literatura românã Sesiunea iunie-iulie 2002. Varianta 1. Toate subiectele sunt obligatorii. Se acordã 10 puncte din oficiu. Timpul efectiv de lucru este de trei ore. Subiectul I. (20 de puncte) Scrie, pe foaia de examen, rãspunsul la fiecare dintre urmãtoarele cerinþe, pentru a demonstra înþelegerea textului de mai jos: “În limpezi depãrtãri aud din pieptul unui turn cum bate ca o inimã un clopot ºi-n zvonuri dulci îmi pare
147
cã stropi de liniºte îmi curg prin vine, nu de sânge. Gorunule din margine de codru, de ce mã-nvinge cu aripi moi atâta pace, când zac în umbra ta ºi mã dezmierzi cu frunza-þi jucãuºã? O, cine ºtie?- Poate cã din trunchiul tãu îmi vor ciopli, nu peste mult sicriul, ºi liniºtea ce voi gusta-o între scândurile lui, o simt pe semne de acum: o simt cum frunza ta mi-o picurã în sufletºi mut ascult cum creºte-n trupul tãu sicriu, sicriul meu, cu fiecare clipã care trece, gorunule din margine de codru.”
(Lucian Blaga: Gorunul)
1. Selecteazã, din text, douã structuri asociate strãrii de liniºte.4 puncte 2. Transcrie, din text, o inversiune ºi o comparaþie. 4 puncte 3. Comenteazã versurile: ”îmi pare/ cã stropi de liniºte îmi curg prin vine, nu de sânge”. 4 puncte 4. Explicã rolul repetãrii, în poezie, a versului “Gorunule din margine de codru”. 4 puncte 5. Precizeazã atitudinea poetului faþã de naturã 4 puncte Subiectul al II-lea (10 puncte) Te numeºti Ion/Iona Andreescu, ai absolvit liceul ºi locuieºti în Braºov. Redactezã pe o paginã distinctã a foii de examen, o scrisoare de 10-15 rânduri, în care sã îi dai veºti despre tine fratelui tãu, plecat în armatã. Sata redactorii scrisorii este 1.07.2002. Notã! Este obligatorie respectarea numelor ºi a datei. Atenþie! În scrisoare trebuie: - sã utilizezi convenþiile specifice stilului epistolar 4 puncte - sã ai conþinutul ºi structura adecvate acestului tip de compunere 3 puncte - sã respecþi normele de exprimare corectã, de ortografie ºi de punctuaþie. 3 puncte
148
Subiectul al III-lea (20 de puncte) A. Pentru profilurile (filologie, pedagogie etc.) la care se studiazã limba românã o orã sãptãmânal. Transcrie forma corectã a urmãtoarelor structuri: regiune carbonierã/carboniferã, primire glaciarã/glacialã, a preleva/ un eºantion, libret/livret militar. 4 puncte menþioneazã valorile morfologice ale cuvintelor de ºi ar, ar în urmãtorul enunþ: Când ar, mã gândesc cum ar fi de-aºi avea un teren de zece hectare. 4 puncte Alcãtuieºte douã enunþuri în care substantivul întârziere sã îndeplineascã pe rând, funcþia sintacticã de complement circumstanþial de cauzã ºi de complement circumstanþial concesiv . 4 puncte Transcrie propoziþiile subordonate din fraza de mai jos, precizându-le felul: Ce-l bucura mai mult era cã cineva îi apreciase efortul. 4 puncte Alcãtuieºte câte un enunþ în care congungþia subordonatoare cã introduce, pe rând, o propoziþie subordonatã completivã indirectã ºi o subordonatã circumstanþialã consecutivã. 4 puncte B. Pentru profilurile (real, tehnologic etc.) la care nu se studiazã limba românã o orã sãptãmânal. Transcrie, dintre variantele urmãtoare, forma corectã a cuvintelor: chinezi/chineji, clovn/claun, încunoºtinþa/încunoºtiinþa, comform/conform 4 puncte Menþioneazã câte un sinonim lexical (cuvânt) pentru fiecare dintre locuþiunile / expresiile: a-ºi da seama, a i se urca la cap, a arunca ancora, a tãia frunzã la câîni. 4 puncte 3. Scrie patru antonime ale cuvântului diferit. 4 puncte 4. Alcãtuieºte câte un enunþ potrivit pentru sensul fiecãruia dintre urmãtoarelor cuvinte: acordeazã/acordã, contractã/contracteazã 4 puncte 5. Rescrie urmãtorul text, corectând greºelile, indiferent de natura lor: Mi-am spus pãrerea mea cu curajul acela pe care nici unul dintre ei nu la bãnuit. 4 puncte Subiectul al IV-lea (40 de puncte) Scrie un eseu în care sã ilustrezi comicul de caracter ºi comicul de situiaþie, prezente în realizarea personajelor Tipãtescu ºi Pristanda din comedia O scrisoare pierdutã, de I.L. Caragiale.
149
În elaborarea eseului, vei avea în vedere urmãtoarele repere: încadrarea fiecãruia dintre cele douã personaje în câte o tipologie comicã, precizând ºi relaþia care se stabileºte între ele; evidenþierea trãsãturilor fiecãruia dintre cele douã personaje, prin scene semnificative sau prin comenatrea unor citate; prezentarea relaþiilor care se stabilesc între Tipãtescu, respectiv, Pristanda ºi alte personaje din comedie; ilustrarea mijloacelor / procedeelor de caracterizarea personajelor, prin exemple; reliefarea altor douã modalitãþi de realizare a comicului, valorificate în potretizarea celor douã personaje. Notã! Se recomandã a eseul sã se încadreze în douã-patru pagini. Ordinea integrãrii reperelor în cuprinsul lucrãrii este la alegere. Pentru conþinutul eseului tãu, vei primi 20 de puncte (câte 4 puncte pentru fiecare cerinþã/reper); pentru redactarea eseului, vei primi 20 de puncte (organizarea ideilor în scris: 4 puncte; utilizarea limbii literare: 4 puncte; abilitãþiile analitice ºi critice: 4 puncte; ortografia: 3 puncte; punctuaþia: 3 puncte; aºezarea în paginã, lizibilitatea: 2 puncte). Punctele pentru redactare le vei primii numai decã eseul tãu se încadreazã în minimum douã pagini Matematika érettségi (írásbeli) 2002 június-július 4. változat Megjegyzések: minden tétel kötelezõ, hivatalból 10 pont, munkaidõ 3 óra
I. (30 pont) 1. Adott az (4p) (4p)
függvény.
esetén. a) Ellenõrízzük, hogy halmazon az egyenletet. b) Oldjuk meg a c) A matematikai indukgió módszerét alkalmazva mutassuk ki, hogy
(2p)
150
esetén.
(4p)
2. Adott az a) Számítsuk ki
(3p)
b) Számítsuk ki
függvény. . .
.
(3p)
c) Számítsuk ki
(4p)
3. Az koordinátarendszerben adottak az pontok. a) Írjuk fel az egyenes egyenletét.
(3p) (3p)
b) Mutassuk ki, hogy esetén. c) Mutassuk ki, hogy az van.
szakasz hossza független pont
esetén az
tõl,
egyenesen
II. (20 pont) 1. Adott az
(5p) (3p) (2p)
egyenletrendszer. Jelöljük
-val a rendszer mátrixát. a) Számítsuk ki az mátrix determinánsát és rangját. b) Oldjuk meg az egyenletrendszert. c) Határozzuk meg a rendszer egy olyan amelyre
megoldását,
.
2. Adott az
,
hogy
, értelemezzük a ,
,
sorozat. Tudva, ,
és
,
sorozatokat.
(3p)
Igazoljuk, hogy: a) a sorozat szigorúan csökkenõ.
(3p)
b) a
(2p)
c)
(2p)
d)
sorozat szigorúan növekvõ.
III. (20 pont) Adott a
,
(4p)
Igazoljuk, hogy: a) ha , akkor
(4p)
b) ha
, akkor
racionális számhalmaz. ; ;
151
(4p)
c) ha
(2p)
d)
(4p) (2p)
, esetén
e) ha f)
, akkor
;
úgy, hogy
részcsoportja ha
; -nak és
,
a
részcsoportjai
, akkor IV. (20 pont) Adottak az
, akkor és
úgy, hogy
valós számok valamint az
, és
függvények, ahol (4p) (4p) (2p) (4p)
és a) Igazoljuk, hogy primitiv függvénye -nek az -en; b) Igazoljuk, hogy , , ; c) Felhasználva, hogy ha periodikus és monoton függvény, akkor állandó, igazoljuk, hogy ha , , akkor állandó. d) Igazoljuk, hogy ha állandó, akkor . e) Vezessük be az
(4p)
Használva
(2p)
f) Igazoljuk, hogy ha
152
jelölést.
a
azonosságot, igazoljuk, hogy
, ha , akkor
,
és
VII. AZ ISKOLA ALKALMAZOTTAI A 2001/2002-ES TANÉVBEN: Varga László - igazgató Sata Klára – igazgatóhelyettes Címzetes tanárok: Ajtony Zsuzsa - angol Antal Beáta – földrajz-angol Ábrahám Annamária - kémia Bara Katalin - magyar Barta Mónika- biológia Basa János - testnevelés Bács Károly - történelem Beldean Veronka - történelem Berszán M. Éva - testnevelés Berszán M. László - testnevelés Boda Székedi Eszter - német Bodor Júlia - angol Boldizsár Ágoston - magyar Bors Mónika - román Borsodi L. László - magyar Bögözi Mihály - matematika Buzogány Teréz - kémia Csapó Hajnalka - matematika Csata Emese - magyar Csomós Róbert - informatika Csutak Judit – magyar Gaál László - fizika Gyarmati Dénes - informatika Herþa Enikõ - német Imre Aranka - német Incze Miklós - fizika Izsák Zoltán - biológia Juhász-András Réka - román Kolozsváry Katalin - angol Kovács András - latin Kovács Katalin - matematika Kristó Boróka - magyar Laczkó József - matematika Lõrincz Katalin - hittan Mátéffy Mária – angol-francia Mihály András - román
Miklós József – francia-olasz Nagy Antal – fizika-csillagászat Noszlopi Edit - német Orbán Zsolt - történelem Püsök Ana - román Ráduly Erzsébet – társ.tudományok Silló Géza - testnevelés Szabó László – társ.tudományok Szatmári Mária - matematika Szász Amália Kinga - pszichológia Tamási Csaba - matematika Tamás Levente - földrajz Tódor Erika - román ÓRAADÓ TANÁROK: Bartolf Hedwig - német Bencze Bulcsú - hittan Birtok József – kat.hittan Elekes András – kat.hittan Erõs Attila – informatika – rendszergazda Halász Gyöngyi - fizika Kacsó Márta - ének Kedves Enikõ - pszichológia Kocsis Zita - informatika Krizbai Béla - hittan Pozsony Mihály - fizika KISEGÍTŐ SZEMÉLYZET: Császár Ibolya - fõkönyvelõ Bíró Olga - könyvelõ Szakács-Vass Erzsébet - fõtitkárnõ Bartó Ilona - titkárnõ Kozma Csaba - adminisztrátor Tamás Péter - raktáros Vári Ilona – belsõ ellenõr Borbé Levente - könyvtáros
153
Silló Ildikó - technikus Borsodi Juliánna - laboráns Antal Zita - laboráns Kósa Mária - laboráns Bálint Hajnalka - pénztáros Laczkó Margit - nevelõnõ Márton István - nevelõ Gál Lajos - nevelõ Nagy Piroska - nevelõnõ Antal Géza - kapus Barta László - kapus Lakatos László - kapus Szõke Imre - kapus György Lajos - udvarmester Antal Ferenc - karbantartó Bíró Árpád - villanyszerelõ Nagy Imre - asztalos Zakariás Éva - varrónõ Pál Imre - gépkocsivezetõ Fekete Attila - kazánfûtõ Lakatos Ignác - kazánfûtõ Bálint Tibor - kazánfûtõ
154
Kósa Margit - mosónõ Becze Margit - fõszakács Tompea Julia - fõszakács Adorján Erzsébet - segédszakács Bõjte Jolán - segédszakács Kémenes Veronka -segészakács Jánó Csilla - segédszakács Ambrus Borbála - segédszakács Abos Juliánna – takarítónõ Barta Júlia – takarítónõ Bejan Katalin - takarítónõ Ferencz Ildikó - takarítónõ Gábor Gizella - takarítónõ Gábor Veronka - takarítónõ Kajtár Magdolna - takarítónõ Karácson Rozália - takarítónõ Petres Mária - takarítónõ Péter Rozália - takarítónõ Tokos Emma - takarítónõ Fekete Ilona - takarítónõ Major Julianna - takarítónõ
VIII. AZ ISKOLA TANULÓINAK NÉVSORA
OSZTÁLY: V.A OSZTÁLYFŐNÖK: Juhász-András Réka
Abrudbányai Melinda András Ágota Balási Zalán Baló Zsolt Balog Kinga Becze Annamária Bíró Andrea Bogos Imola Buzás Beáta Csiszer Gyöngyike Dénes Ildikó Ferencz Hunor Geréd Ibolya Ilyés Zsolt János Anita-Erzsébet Ladó Ágota Mészáros Tibor Nagy Timea Pál Csilla Páll Hunor Puskás Csilla Skovrán Ádám-Krisztián Simon Imre Szenyes Szilárd Szopos Elõd-Árpád Vágási Zsombor Vikárius Réka
9,92 9,67 9,85 9,50 9,42 9,25 9,50 9,82 9,64 8,71 9,42 9,50 9,85 9,67 9,28 9,92 9,75 9,75 9,39 9,60 9,42 9,64 9,60 9,57 9,82 9,75 9,85
Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Borzsova Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda
155
OSZTÁLY: V.B OSZTÁLYFŐNÖK: Orbán Zsolt
Balázs Elõd 9,53 Bálint Boróka 10 Biró Réka 9,32 Boldizsár Eszter 9,03 Cseke Abony 9,71 Csutak Katalin 9,67 Erõss Anita 9,82 Ferencz Lehel 9,71 Gáspár Lilla 9,89 Gegõ Imre 9,53 Illyés Ágota 9,50 Incze Andrea 9,42 Keresztes Franciska 9,75 Lõrincz István 9,89 Mátéffy Noémi 9,78 Mátyás-Barta Csongor 9,71 Nagy-Fazakas Csongor9,42 Pál Andrea 9,42 Pálffy Áron 9,21 Péter Attila 9,82 Rangyák Eszter 9,67 Sárig Tamás 8,42 Sükösd Hunor 9,71 Szikszai Laszló 9,78 Tövissi Júlia 9,89 Varga Péter 9,67 Vizi Tünde 9,75
156
Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda
OSZTÁLY: IX.A- filológia OSZTÁLYFŐNÖK: Csutak Judit
Albert Dániel-István Bertalan Levente Biblia Emõke Bíró Enikõ-Mária Bocancea Renáta Bustya Attila Csata Tünde Fancsali András Greabu Andrea Kopacz Emilia Koszti Alfonz Makai Beáta Mezei Katalin Nagy Kinga-Katalin Orosz Ingrid Ännichen Péter Erika Szabó Zsolt Szabó Katalin Szántó Csilla Szõcs Botond Szõcs Gabriella Tankó Csaba Udvari Rozália Varga Katalin Veress Erika
8,73 8,02 8,10 8,36 7,60 7,84 9,21 8,52 8,78 8,57 8,28 8,60 8,05 8,31 8,36 8,63 8,47 8,83 8,10 7,86 8,13 8,92 7,89 8,73 8,55
Csíkánfalva Tusnádfürdõ Csíkszereda Csíkszenttamás Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Gyimesfelsõlok Gyergyócsomafalva Gyergyócsomafalva Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkmadéfalva Csíkszentimre Csíkszereda Gyergyócsomafalva Gyimesközéplok Csíkszentimre Csíkszereda Maroshévíz
157
OSZTÁLY: IX.B - társadalomtudományok OSZTÁLYFŐNÖK : Tódor Erika
Antal Ildikó Avram Camelia-Suzana Balázs Emõke Bartos Noémi Csergõ Robert Csiki Boglárka Csipán Erika Fekete István László Ferencz-Mátéfi Ágota Ferencz Zsolt Florea Tünde Fodor Zsuzsánna Gidró Zita Hargitay Beáta Kalamár-Kertész Réka Kedves Hanga Köllõ István-Zsolt Kurkó Cecilia Lõrincz Márta Márton Monika Márton Orsolya Nagy Emese Nimerencu Hanga-Noémi Szén János Veress Andrea-Bernadett Xantus Boróka-Kinga
158
9,24 9,25 8,63 8,96 8,93 9,21 8,74 9,52 8,82 8,63 9,21 9,71 9,00 9,35 9,22 9,59 9,47 9,32 8,74 8,91 8,63 9,32 8,27 9,38 9,58 9,44
Csíkszereda Tusnádfürdõ Csíkrákos Csíkszereda Szentegyháza Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszentkirály Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Kápolnás Csíkszereda Csíkjenõfalva Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda
OSZTÁLY: IX.C - társadalomtudományok OSYTÁLYFŐNÖK : Berszán M. László
Albert Zoltán-Csaba Antal Bíró Katalin Balázs Beáta Balló Kamilla-Szidonia Barabás Boróka Bálint Bernadett Benedek Csilla Bilibok Botond Biró Vitus Endes Emese Ferencz I. Réka Ferencz T. Réka Ferencz Tünde Izsák Csaba Kovács-Bencze Balázs Laczkó-Angi Orsolya Noszlopi Orsolya Ölvedi Csilla-Imola Páll Lehel Péter Barna Simon Edit Simon Veronika Szabó Kevend-János Szabó Piroska Tamás Ágnes Vargha Elõd
8,36 8,27 8,36 8,41 8,52 8,63 8,19 8,61 8,83 9,02 8,75 8,38 8,83 8,33 9,02 8,77 8,94 8,77 8,72 8,25 9,08 8,33 8,30 8,50 8,94 8,36
Csíkszenttamás Csíkszereda Csíkszereda Csíkszentimre Csíkszereda Szentegyháza Csíkszereda Gyimesközéplok Csíkszereda Csatószeg Csíkszereda Csíkszépvíz Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Gyergyóremete Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszentdomokos Csíkszereda Csíkszereda Csíkmadéfalva Csíkszereda Csíkszereda
159
OSZTÁLY: IX.D - természettudományok OSYTÁLYFŐNÖK : TAMÁS LEVENTE
Antal Annamária Bara Beáta Baka Emõke Bálint Tulit-Enikõ Borsos Emõke Czenczer Mihaela Csibi László Erõss Zita Fodor Ildikó Fülöp Csilla-Szidónia Hamar Hanga-Gabriella Kedves Ignác-Szilárd Lakatos Noémi-Kinga Nagy Ella Bernadette Oláh-Gál Gyopár Orbán László Orbán Zsuzsa-Lilla Pataki Réka Rákossy Zsigmond Sándor Gábor Simon Zita Szántó Katalin Székely Zsuzsánna Szigeti Eszter Törsök Enikõ 8,29
160
9,32 Csíkszereda 8,82 Csíkszentdomokos 8,32 Csíkszereda 8,61 Kászonújfalu 8,85 Gyergyószárhegy 8,23 Csíklázárfalva 8,47 Csíkszereda 8,70 Csíkszereda 9,02 Maroshévíz 8,17 Csíkszereda 8,64 Csíkszereda 8,82 Székelyudvarhely 8,44 Alsórákos 9,40 Csíkszereda 9,02 Csíkszereda 8,02 Csíkszereda 9,43 Déva 8,79 Csíkszereda 8,76 Csíkpálfalva 8,61 Csíkszereda 8,20 Csíkszereda 8,55 Csíkszereda 8,38 Csíkrákos 9,02 Csíkszereda Csíkszentimre
OSZTÁLY: IX.E - matematika-informatika OSYTÁLYFŐNÖK : TAMÁSI CSABA
Bardócz Anna Bálint Éva-Katalin Bencze Hunor-István Csibi Ágota-Eszter Csiszér Elõd Csukás Barna Erõss Emõke Ferencz Csaba-Tamás Fodor Attila Gáll István Kopacz Réka Lukács Levente Nagy Ildikó Mihály Emese Miklós Gábor Negru Petra Orbán Endre Roth Róbert Szabó Zsombor-Tamás Szekeres Ágnes Széles Ádám-István Szõcs Apollónia Varga Szilárd Vitos István
8,76 9,47 9,32 9,20 8,70 8,58 9,32 9,26 9,35 9,17 8,76 9,23 9,08 9,47 9,73 9,70 9,82 8,82 8,23 9,20 9,88 8,88 8,44 9,05
Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Maroshévíz Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszentgyörgy Csíkszereda Csíkszentkirály
161
OSZTÁLY: IX.F - matematika-informatika OSZTÁLYFŐNÖK : IMRE ARANKA
Albert Boróka 8,59 Albert Zoltán 9,02 Bálint László 8,68 Biró Réka 8,64 Burján László 8,70 Császár Elõd 9,26 Csutak István 8,29 Dajka Tünde 8,46 Dénes Ferenc 8,49 Dombi Levente-Gyula 8,15 Fancsali András 8,52 Gidró Szabolcs 8,79 Jancsó Beáta 8,84 Kocsis Boglárka 8,79 Köllõ Csilla 8,20 Márton Melinda 8,40 Miklos Ildikó 8,35 Molnár Szabolcs átíratkozott Nyisztor Enikõ 7,88 Páll Botond 7,96 Pálosi Zsuzsánna 8,32 Sebestyén Imre 8,67 Szabó Zsolt 8,47 Tamás-Szóra Eszter 8,70 Vári Róbert 8,05 Virág Judit 8,02
162
Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Szentegyháza Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkmadaras Gyimesfelsõlok Csíkszereda Csíkszereda Gyergyóditró Gyergyóditró Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszentmárton Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda
OSZTÁLY: X.A - FILOLÓGIA OSZTÁLYFŐNÖK: BORSODI L. LÁSZLÓ
Abos Ede Mihály Aczél Márton Albert Tünde Ambrus Melánia Ambrus Teréz-Enikõ Antal Éva Bachner Zsuzsa-Katalin Balázs Biborka-Ildikó Bene Szilvia Benedek Andrea Bokor Beáta-Izolda Czenczer Örs Elekes Melinda Ficz Mária Lajos Imola-Katalin Márton Elõd-Simon Miklós Beáta Molnár Noémi Oláh Júlia Papp Szilveszter Roth-Vizi Réka Solti Szilárd-Imre Sükös Imola Szász Mária-Frida Székely Borbála
8,65 8,76 8,13 8,78 9,42 9,60 8,71 9,41 8,65 8,52 9,28 8,07 8,26 8,84 9,13 8,34 8,52 9,55 8,50 8,89 8,78 8,84 9,57 8,97 8,36
Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Tusnádfürdõ Csíkszenttamás Gyimesbükk Csíkszereda Csíkszereda Csíkbánkfalva Csíkszereda Balánbánya Csíkszereda Balánbánya Csíkszentgyörgy Csíkszereda Csíkszereda Csíkkarcfalva Csíkszereda Gyergyószárhegy Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Balánbánya Csíkszereda
163
OSZTÁLY: X.B - társadalomtudományok OSZTÁLYFŐNÖK: BELDEAN VERONKA
András Anita Antal István Antal Lilla Balázs Ottó-László Bíró Dalma Carole Antonia-Maria Csató Orsolya Daradics Katalin Dobandi Réka-Mária Dobos Erika Forika Noémi Gál Katalin Görbe Beáta Holló Judith Joó Éva Joó Zsolt Kocsis Réka Kurkó Katalin Márton Alpár-András Mihály Alpár Molnár Emese-Zsuzsa Nagy Ákos Püsök Botond-Csaba Szabó Ágnes Szász Katalin Székely Katalin-Enikõ Szigeti Sarolta Szõcs Mónika Vitos Iván-Zoltán Zakariás Eszter
164
9,13 8,88 9,19 8,91 9,22 8,75 9,91 9,22 8,97 9,02 9,72 9,80 9,27 8,94 9,27 9,38 9,05 9,80 9,50 9,00 9,61 8,80 9,33 9,50 8,91 9,19 9,02 9,66 8,69 8,83
Csíkszereda Csíkszereda Csíkjenõfalva Csíkmadaras Csíkmadaras Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkmadaras Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszentdomokos Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Tusnádfürdõ Csíkszereda
OSZTÁLY: X.C - természettudományok OSZTÁLYFŐNÖK: KOLOZSVÁRY KATALIN
Ambrus Judit Antal Katalin Bálint Emese-Éva Balla Mária-Edit Czellecz Boglárka-Timea Karácsony Teréz Kocsis László-Péter Kristály Biborka-Réka László Barna Lucz Erika Mezei Katalin Miklós Éva Mészáros Noémi Molnár László Péter Blanka Piros György-Barna Prezsmer Lenke Szabó Ákos-Gyula Szabó Beáta Szabó Ákos-Gyula Szentes Sarolta Szõcs Mária-Hajnalka Varga Erika
9,28 Csíkszereda 8,81 Gyimesközéplok 8,87 Csíkszereda 9,25 Gyergyóremete 9,18 Csíkszereda 8,75 Gyimesbükk - Hidegség 8,43 Csíkmadéfalva 9,09 Csíkszereda 9,68 Csíkszereda 8,40 Csíkszentgyörgy 8,87 Gyergyóditró 9,12 Balánbánya 9,71 Csíkszereda 8,53 Csíkszenttamás 9,15 Csíkszentdomokos 9,06 Csíkszereda ismétlõ Gyimesbükk 9,15 Csíkszentmiklós 8,31 Csíkszereda 9,15 Csíkszentmiklós 9,03 Csíkszereda 9,03 Csíkvacsárcsi 9,53 Csíkszentkirály
165
OSZTÁLY: X.D - természettudományok OSZTÁLYFŐNÖK: BORS MÓNIKA
Antal László Biró Anna-Beáta Csató Adél-Éva Dáné Endre Galaczi Péter Incze Emese Kolcsár Beáta Koncsag Lóránt Málnási Zsuzsánna Miklós Sára Molnár Attila Opra Erzsébet Ölvedi Tamás-Botond Pálfi Zsuzsánna Silló Hajnalka Szántó-György Mónika Tamás Krisztina Varga Erzsébet Xántus Tímea-Orsolya
166
8,90 8,37 8,03 8,53 7,31 9,18 9,21 7,21 8,43 8,50 8,18 8,59 9,09 9,21 8,62 8,62 8,59 7,87 8,71
Csíkszereda Csíkszenttamás Csíkszereda Csíkszereda Gyimesfelsõlok Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkmindszent Csíkmadaras Verebes Csíkszentdomokos Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Újtusnád Csíkszereda Gyergyóremete Csíkszereda
OSZTÁLY: X.E matematika-informatika OSZTÁLYFŐNÖK: CSAPÓ HAJNALKA
Albert Gyöngyvér Antal Ágota Bálint Zsuzsánna Becze Emõke Bíró Emõke Both Juliánna-Rita Fazakas Réka-Mária Geczõ-Dávid Biborka Hoszu Elõd Karácsony Kinga Katona Réka Keresztes Imre Kovács Noémi-Kriszta Kurta Zsuzsánna Lajos Lehel-Zsolt Lakatos Szilárd Nagy Katalin Pap Zoltán Pálosi Eszter Ráduly Orsolya Szász Levente Szõcs Andrea-Emõke Szõcs Barna-Csongor Tompos Gyöngyvér Vitos Zsófia Zöld Eszter
8,94 9,19 8,25 8,06 9,31 8,81 9,57 8,56 8,69 8,97 8,75 8,84 9,47 8,13 8,84 9,06 9,38 9,47 9,16 9,13 9,91 8,91 8,66 8,66 8,88 8,85
Csíkszentdomokos Csíkmadaras Csíkszereda Csíkszereda Csíkszentkirály Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Kászonújfalu Csíkszereda Csíkszereda Balánbánya Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Tusnádfürdõ Kászonújfalu Csíkszereda
167
OSZTÁLY: X.F - matematika-informatika OSZTÁLYFŐNÖK: BOLDIZSÁR ÁGOSTON
Balázs Szabolcs Balogh Tünde Becze Annamária Biró Balázs Bíró Zoltán Bodor Kálmán Ciuche Andrea Csomortáni István Demeter Zsolt Attila Dobos István Fodor Endre Fülöp Adél Fülöp Csanád-József Gál Ákos Kapás Lóránt Kerekes Szilárd Ladó Botond Molnár Botond-Csaba Molnár Emese Oláh Izabella Salló Emõke Simon András Szász Gyöngyvér Szõcs Barna Virginas Andrea
9,21 8,41 8,71 9,49 7,90 8,71 8,65 8,62 7,84 7,87 8,74 8,40 8,06 9,15 8,34 8,34 7,71 8,46 8,06 8,49 9,24 7,93 8,40 8,62 8,75 Virginas Csongor-Árpád 8,87 Vizi Elõd 7,93
168
Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Balánbánya Csíkszereda Csíkrákos Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Tusnádfürdõ Balánbánya Csíkszenttamás Csíkszereda Gyimesfelsõlok Csíkszereda Tusnádfürdõ Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda
OSZTÁLY: XI. A - filológia OSZTÁLYFŐNÖK: BARA KATALIN
Ambrus Katalin Ambrus Eszter András Helén-Tünde Borsos Csaba-Béla Czáka Zsuzsánna Császár Katalin Csont Zsombor Demeter Zsuzsa Fodor Biborka-Anna Geczõ Éva-Ildikó János-Jakab Beáta Köllõ Gabriella Para Emõke Péter Edit Péter Katalin Ráduly Júlia Ráduly Mária-Magdolna Sándor Rozália Szabó Katalin Szõcs Erika Tanászi Kinga Veress Enikõ Veres Zsolt Zsigmond Zsófia
6,78 8,46 9,62 7,90 9,18 8,90 8,87 9,50 9,28 9,31 9,18 9,12 9,09 9,37 9,25 7,50 9,75 8,56 9,25 8,96 8,87 8,36 8,34 9,06
Csíkszentmárton Csíkszereda Tusnádfürdõ Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Gyergyócsomafalva Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkmadéfalva Csíkszereda Csíkkozmás Csíkszentmiklós Csíkszereda Csíkszereda Csatószeg Csíkszereda Csíkszereda
169
OSZTÁLY: XI. B - filológia OSZTÁLYFŐNÖK: Antal Beáta
Balázs Gyöngyi Bara Tünde Cseke Ibolya Dombi Beáta Fazakas Adél Ferencz Csaba Forika Katalin Galaczi Endre Gurãu-Bartalis István Jano Imelda Jánó Botond Karácsony Péter Kasza Katalin Kasza Rozália Koncsag-Szentes Judit Kovács Katinka Lõrincz Csilla Nagy Anna-Mária Nyulas Anna-Kinga Pataki Zsolt-István Péter Emese Szabó József Váta Emese
170
8,80 8,69 8,52 8,69 8,05 8,38 8,80 8,88 8,88 9,44 9,13 8,97 8,88 8,36 8,36 9,22 8,94 8,25 9,05 8,58 9,11 9,16 9,11
Csíkmadaras Csíkmindszent Csíkszentkirály Csíkszentimre Csíkszentgyörgy Csíkszereda Gyergyóditró Csíkszereda Csíkszereda Balánbánya Csíkszereda Csíkszereda Csíkszentgyörgy Csíkszentgyörgy Csíkszereda Csíkkozmás Csíkmadéfalva Csíkszentdomokos Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkmadéfalva Csíkszereda
OSZTÁLY: XI. C - társadalomtudomány OSZTÁLYFŐNÖK: MIHÁLY ANDRÁS
András Zsófia Antal Anett Antal Emõke Bardóczi Emese-Katalin Bartha Attila Bencze Krisztina Biró Orsolya Csorba Csilla-Katalin Csutak Tekla Darvas Judit Fülöp István Gábor Juliánna Geréb Diana Karácsony Laura Ladó Gábor Máthé Hunor Melles Mária Mészáros Ágota Nagy István Olti Csaba Péterfy Tünde Részeg Imola Sinkó Erika Izabella Székely Csaba Tankó Katalin Török Lenke Tulit Emõke
9,22 9,39 9,67 9,58 9,42 10 9,17 9,06 9,19 8,97 9,15 9,00 9,26 8,94 9,14 9,06 9,39 9,92 9,17 9,72 9,89 9,86 9,19 9,81 9,22 9,11 9,58
Csíkszentmiklós Gyimesközéplok Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Gyergyószárhegy Csíkszenttamás Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Gyimesközéplok Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Tusnádfürdõ Csíkdánfalva Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkmadéfalva Maroshévíz Csíkkarcfalva Gyimesközéplok Csíkszentdomokos Tusnádfürdõ
171
OSZTÁLY: XI. D - természettudomány OSZTÁLYFŐNÖK: BUZOGÁNY TERÉZ
Ambrus Lilla Bartalis István Bálint-Tulit György Both Emese Dánél Erika Dénes László Ferencz Zsuzsa Ferencz Katalin Galambfalvi Réka Korodi Zsuzsánna Kovács Erika Madarász Zsolt Menyhárt Elõd Sándor Emõke Simó Izabella Szabó Zsófia Szabó Emõke-Zita Szabó-Györke Hanga Szász Orsolya Szenyes Szabolcs Szõcs András Szõcs-Gazdi Tibor Tamás Tünde-Emõke Vass Szende-Renáta Vizi Emõke
172
9,25 9,00 8,37 9,53 9,12 8,15 9,18 9,81 8,75 9,18 8,87 9,50 8,12 8,81 9,09 9,37 8,15 8,96 9,50 9,53 9,37 9,03 9,56 9,28 10
Csíkszereda Csíkszereda Kászonújfalu Göröcsfalva Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszentsimon Gyergyócsomafalva Szentegyháza Csíkszereda Szentegyháza Csíkszentdomokos Csíkcsicsó Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Gyegyóújfalu Csíkszereda Csíkszereda Csíkjenõfalva
OSZTÁLY: XI. E - természettudomány OSZTÁLYFŐNÖK: SZABÓ LÁSZLÓ
Albert Emõke András László Bachner István-György Balázsy Zsuzsánna Bándi Viola Beke Adél-Erzsébet Bodó Erika Bozán Beáta Dombi Gyula Fancsali István Forró István György Elza-Márta Kelemen Zsuzsánna Kósa Beáta Lenárd Andrea Miklós Zoltán-András Péter Gabriella Szopos Annamária Szõcs Lehel Toós István Tulit Katalin Vitos Emõke
9,65 8,09 8,00 9,62 7,59 8,43 9,09 8,47 7,21 9,18 8,31 9,33 7,59 8,62 8,28 7,26 8,50 7,93 8,00 8,50 8,25 8,83
Csíkszentdomokos Csíkszereda Csíkszereda Csíkkozmás Csíkszentgyörgy Csíkszereda Csíkszentmárton Csíkszentimre Csíkszereda Gyimesfelsõlok Tusnádfürdõ Csíkszereda Csíkcsicsó Csíkvacsárcsi Csíkszereda Csíkszereda Balánbánya Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszentgyörgy Kászonújfalu
173
OSZTÁLY: XI. F - matematika-informatika OSZTÁLYFŐNÖK: PÜSÖK ANNA
András Zoltán-László Deák György Domokos Ákos-József Erdõs László Eröss Béla Erõss Zsuzsanna Forró Orsolya Garbea Elisabeta Gáll Sarolta Gergely Csaba György Béla Haynal Hunor Attila Kézdi Hunor-Pál Kolumbán Lehel Mezõ Sarolta Mihály Gyöngyvér Miklós Éva Nagy István Németh Ildikó Oláh Gyöngyvér Simó Zsuzsánna Szakács Botond Szentpétery István Székely Szabolcs Tamás Ágota
174
8,71 7,68 8,90 9,50 8,53 9,62 9,31 9,31 9,50 8,21 7,78 8,46 7,28 8,62 9,31 9,56 8,93 8,68 9,03 9,12 8,43 7,93 8,43 8,21 8,09
Gyergyóditró Balánbánya Csíkszentgyörgy Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Szentegyháza Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszentdomkos
OSZTÁLY: XI. G - matematika-informat. OSZTÁLYFŐNÖK: SZATMÁRI MÁRIA
Balázs-Bécsi Judit Biró Barna Bordi Tamás Buzás József Dánél S. Erika Deáky Emese Dénes Teréz Endes Réka Farkas Erika Fazakas Dénes Imre Zoltán Kraft Hunor-Norbert Lukács László Magos Réka-Éva Máté Zsolt Miklós Biborka Miklós Tünde Nyirõ Ágnes Okos Zsófia Onodi Hajnalka Orbán Gyöngyvér Páll Csaba Pálfi Zoltán Szakács István Szikszai Tamás Szilágyi Nándor
7,56 8,73 7,96 8,27 8,09 7,40 8,12 7,53 7,29 9,02 8,90 9,31 7,97 8,34 9,18 7,59 7,59 8,03 8,12 7,78 7,41 8,37 8,30 8,27 9,46 8,40
Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkmenaság Tusnádfürdõ Csíkszereda Csíkszentsimon Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszentdomokos Csíkszentsimon Csíkszentsimon Csíkszentgyörgy Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Gyergyócsomafalva Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Gyergyócsomafalva
175
OSZTÁLY: XII. A - Filológia OSZTÁLYFŐNÖK: BÁCS KÁROLY
Biscontini Izabella Csíkszereda Bokor Aladár 7,40 Csata Tünde 9,56 mafalva Csató Szidónia 8,28 Csutak Tímea-Csilla szereda Gidró Erika 9,40 Gostian Liviu 9,53 Györfi Zsófia 9,68 Hunyadi Tibor 9,50 Karda Zoltán-Szabolcs 7,62 domokos Király Ildikó 9,12 mafalva
176
eltanácsolt Csíkszereda GyergyócsoCsíkszereda 7,96 CsíkCsíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda CsíkszentGyergyócso-
Kolcsár Erika Kolcsár Sarolta Kovács Tibor Kovács Orsolya Lukács Éva Márton Ildikó Mihály Ádám Mihály Ildikó Nagy Enikõ Páll Kamilla Salló Szilárd Szõcs Emillia
9,81 9,46 8,18 8,31 7,68 8,00 7,59 9,21 8,06 7,56 9,09 8,75
Tímár Mónika Vaszi Mónika
9,09 7,62
Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkrákos Csíkdánfalva Csíkszereda Csíkszereda Csíkjenõfalva Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszentgyörgy Gyimesfelsõlok Csíkszereda
OSZTÁLY: XII. B. – Idegen nyelvek OSZTÁLYFŐNÖK: NOSZLOPI EDIT
Balázs Kinga 9,15 ton Bíró Annamária 9,34 Bíró Hanna-Barbara szereda Cotoi Aneta-Maria szenttamás Csergõ Andrea 9,43 Darabont Andrea 9,12 Darvas Melinda 8,50 Fejér Timea 8,10 Ferencz Mónika 9,23 Fodor Bálint 9,21 Gagyi Hunor Botond szereda Gergely Szabolcs 9,03
CsíkszentmárCsíkszereda 9,62 Csík9,34
Csík-
Szentegyháza Csíkszereda Tusnádfürdõ Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda 8,93 CsíkCsíkszereda
Hajnal Irén 8,75 plok Jeszenszky Csilla 9,65 Kolcsár Timea 9,71 Lakatos Orsolya 8,53 Lukács A. Éva 8,75 Máté Emese 9,43 Mihály Emõke 9,40 Orbán Mária 9,15 Petres Emõke 9,81 Péter Emese 9,25 Péter Márta 9,03 Szabó Attila 8,81 Szegedi Zsuzsa 8,53 Vajna Noémi 9,71 Vargha Lilla 9,84
GyimesközéCsíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Szentegyháza Tusnádfürdõ Mikóújfalu Csíkszereda Csíkrákos Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda
177
OSZTÁLY: XII. C. – matematika-fizika OSZTÁLYFŐNÖK: Basa János
Angi Tibor Ábrahám István Balázs Zoltán Barabás Katalin ton Czikó Levente Erõss Levente Ficz Tamás Gál Éva Gidró Levente Kajtár Angyalka Kosza Szabolcs
178
8,37 7,87 7,87 8,31
Balánbánya Csíkszereda Lövéte Csíkszentmár-
8,00 8,87 8,90 8,53 7,71 9,43 7,90
Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkbánkfalva Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda
Kovács Katalin 9,43 Lakatos Borbála 9,62 Molnár Éva 8,37 Molnár Ildikó 9,27 Nagy Szilveszter 8,28 Olti Gábor 7,90 Petrico Beáta 7,80 Péter Csaba Imre 8,24 Szabó Árpád 7,49 Szabó László 8,24 Szász Annamária 8,62 Szopos Éva 9,09
Csatószeg Csíkszentsimon Tusnádfalu Csíkszereda Csíkszereda Csíkmadéfalva Csíkszereda Csíkszereda Marosvásárhely Tusnádfürdõ Újtusnád Csíkszereda
OSZTÁLY: XII. D. – matematika - fizika OSZTÁLYFŐNÖK: Nagy Antal
Ambrus Edit 9,36 Bara Noémi 9,20 Bartos Elõd 9,30 Bartos Timea 9,23 Bándi Csaba 8,30 Beke Botond-Gábor szereda Bene Enikõ 9,00 Dénes Katalin 9,26 Erdély Attila 7,53 Ferencz Attila 8,46 Gál Veronika Beáta szentgyörgy
Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Szentegyháza Csíkszereda 8,00 CsíkCsíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda 8,83 Csík-
György Csongor Hegyi Péter Ilyés Hunor Iszlai Margit Madár László Németi Margit Páll Judit Portik Helga Sass Réka Tõke Laura Tõke Tihamér Virág Beáta Vitus Csaba
7,70 8,77 9,10 9,06 8,46 9,56 9,30 8,73 9,06 8,60 9,13 9,13 6,93
Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Szentegyháza
179
OSZTÁLY: XII. E. – biológia - kémia OSZTÁLYFŐNÖK: Izsák Zoltán
Ambrus Angyalka Klára madaras Antal Mária Monica Gyimesfelsõlok Bakcsi Ferenc 9,20 Balogh Rozália 9,86 Bodó Klára 9,16 domokos Bodó Ildikó 8,56 Both Izabella 9,03 Darvas Zoltán 8,03 Deák Emese 8,93 Erdély Anikó 9,46 Éltes Anna 8,83 Fülöp Annamária 9,46 Gálffy Levente 9,00 Kastal Zsuzsa 9,33 Kánya Imre 8,46
180
9,06
Csík-
9,36 Csíkszereda Csíkmadaras CsíkszentCsíkszentimre Csíkkarcfalva Újtusnád Csíkszereda Csíkszereda Újtusnád Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszentgyörgy
Kedves Annamária szereda Kézdi Ágnes Réka szereda Kinda Márta 9,33 Kósa István 8,66 domokos Kósa Melinda 9,10 Nagy Zsuzsa 9,56 Orbán Katalin 9,46 Rácz Csilla Mária 8,83 Szakács Oszkár Balázs szereda Száva Hunor 8,40 Tokos Lehel 8,43 Török Blanka 9,26 Tulit Tímea Terézia szereda
9,40
Csík-
9,43
Csík-
Gyimesfelsõlok CsíkszentCsíkcsicsó Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda 8,66 CsíkCsíkszereda Csíkszereda Csíkszereda 9,10 Csík-
OSZTÁLY: XII. F. - Informatika OSZTÁLYFŐNÖK: Laczkó József
Albert Huba Attila nádfürdõ András Karola 9,73 Antal Róbert 9,05 Barta László 8,64 Basa Piroska 9,52 Bányász Mónika 9,56 Benedek Emõke 9,05 Bertalan Csaba András nádfürdõ Biró Szabolcs 8,38 Csató Árpád 8,76 Csomortáni Hunor szereda Csóti László 8,85 Jagos András Incze bánya
9,23
Tus-
Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda 8,79 TusCsíkszereda Csíkszereda 9,44 CsíkCsíkszereda 8,73 Balán-
Ösz Róbert 8,44 mafalva Silye Attila 9,05 Sólyom Csaba Attila szereda Székely-Béres Zsolt nádfürdõ Széles Ágnes 9,56 Szilágyi Levente 8,52 Szõcs Brigitta 9,00 Szõcs Emese 9,61 mafalva Tulit Vince 9,20 Váncsa Réka 9,44 Vigh Menythárt István szereda Xántusz Botond 9,32
GyergyócsoCsíkszereda 9,47 Csík8,41
Tus-
Csíkszereda Csíkszereda Csíkmadaras GyergyócsoCsíkszereda Csíkmadaras 8,91 CsíkCsíkszereda
181
A kiadásért felelõs: Varga László igazgató Mûszaki szerkesztõ Császár Csilla Tördelõszerkesztõ Balázs Zoltán Levente A nyomdai munkálatokat a csíkszeredaI Alutus Rt. végezte Felelõs vezetõ: Hajdú Áron igazgató
182
