Mariah Smith A TOLMÁCS 2016

Mariah Smith

A TOLMÁCS

2016.

1

1. Éjjel volt. Újra csak nem jött álom a szememre. Egyedül voltam. Nehezen szoktam hozzá. Már két éve egyedül feküdtem le minden este a hideg ágyba. Férjem is egyedül volt. Egyedül feküdt a falu temetőjében. Pippa, a kis fehér csivavám összegömbölyödve feküdt a fejem mellett az egyik párnám alatt. Aludnom kell. Mondogattam magamnak már vagy tizedjére. Annyi dolgom lesz még holnap. Nagyot sóhajtottam, a másik oldalamra fordultam és nagy nehezen álomba merültem. Arra ébredtem, hogy 14 éves fiam, Balázs, készülődik az iskolába. Akkor már hét óra fele lehet. Kipattantam az ágyból, átmentem a fürdőszobába és felöltöztem. – Jó reggel, anya! – köszöntött, amikor a konyhába léptem. Elmosolyodtam. Mindig jó volt Balázsra nézni. – Jó reggelt! – viszonoztam. Közben Pippa is kikászálódott a jó meleg párna alól, és fiam széke körül sertepertélt, remélve, hogy reggelizés

2

közben leszóródik valami az asztalról. Mióta Pippa itt volt, nem aggódtam a lehulló morzsákon, ő mindig felporszívózott mindent. Fél óra múlva kettesben maradtam Pippával. Neki álltam takarítani, majd délben ebédet főzni. Délután már munkám volt. Angol órákat adtam itthon, valamit fordítást vállaltam. Mióta férjem, Ádám meghalt, valamiből meg kellett élnünk. Addig háztartásbeli voltam. Ő akarta így. Éppen a levest kavargattam, amikor megcsörrent a telefonom. A szám ismeretlen volt. Felvettem. – Halló! – szóltam bele. – Molnár Tamara vagyok. – Lánykori nevem Schwarz Tamara volt, de amikor hozzámentem Ádámhoz, felvettem a vezetéknevét. Még most is azt használtam. – Szervusz, Tamara. Balogh János vagyok a polgármester. A telefonszámodat az egyik tanítványodtól kértem el. Szükségem lenne a segítségedre. Editke megbetegedett, és szükségünk lenne egy tolmácsra. Holnap jön az amerikai támogatónk. Be tudsz Editke helyett ugrani? Természetesen fizetünk érte – mondta reménykedve.

3

Edit Nyírkerekes falu általános iskolájában volt angol tanárnő. Négy évvel volt fiatalabb nálam. Amikor idekerültem húszévesen, már akkor adtam angol órákat. Editet is én készítettem fel a nyelvvizsgára. Egy kicsit gondolkodnom kellett. Elég sok munkám volt. Ám nem tudtam ellenállni az ajánlatnak. Fiatalkoromban tolmács szerettem volna lenni, de a dolgok másként alakultak. Igent mondtam. János meghagyta, hogy holnap értem küldi délelőtt 10-re Tibit. Tudta. hogy nincs jogsim, nem tudok autót vezetni. Aztán letette. A nap hátralévő részében igyekeztem mindent elrendezni, hogy holnap tudjak tolmácskodni és ne azon aggódjak, hogy mit nem fejeztem még be itthon. Amikor Balázs délután haza jött az iskolából, elmeséltem neki is, hogy mire kért meg a polgármester. Megbeszéltük, hogy Pippát még azelőtt megetetem és kiviszem, hogy elmennék itthonról, de a lelkére kötöttem, hogy amikor haza jön, első dolga legyen kiengedni pisilni. Tudtam, 4

hogy Pippával nem lesz gond. Igaz, nagy ritkán hagytam csak itthon, mert általában mindenhová magammal vittem egy hordozóban, de holnap nem jöhetett velem. Balázs ígérte, hogy úgy lesz, ahogy mondtam. Másnap nagy gonddal készültem. Nem voltam egy eljárós típus. Férjemmel sem szerettünk zajos helyekre járni. Inkább mindig kettesben kirándultunk, ha időnk engedte. A csendes környéket szerettük. Úgy gondoltam, a fekete nadrágomat és kék blúzt veszek fel. A nyakamba tettem a szív alakú ezüstláncomat. Az egyetlen ékszer volt, amit néha felcsatoltam. Férjem ajándéka volt egy Valentin-napra. Szőke hosszú hajamba csak egy hajpántot tettem. Éppen beparfümöztem magam, amikor kopogtak. Tibi volt az. Pontosan érkezett. Tóth Tibor férjem hajdani általános iskolás osztálytársa volt. Szőke hajú, kék szemű, magas, vékony testalkatú férfi. 38 éves volt. Eddig még nem nősült meg soha. Voltak barátnői, meg egyszer egy huszonéves fiatal élettársa. De most egyedül élt. Szüleinek egy szem gyermeke volt. Nem tudom, én mindig azt hittem, hogy az egykék főként vágynak családra. Fura volt, iga5

zán komoly kapcsolata még sosem volt. Eddig még köszönésen kívül sosem beszéltem vele. Olyan fajta férfi volt, aki szeretett társaságba járni, mindenütt ott lenni. A falu politikai életében is nagy szerepet vállalt, a polgárőrség egyik oszlopos tagja volt. Amikor kinyitottam az ajtót, rám mosolygott. – Szia! Mehetünk? – kérdezte meleg hangon. – Persze – válaszoltam. Még visszamentem Pippát megsimogatni, aki tudta, hogy elmegyek, ezért már az ágy egyik párnáján trónolt. Megnyugtattam, hogy Balázs hamarosan haza jön. Aztán felvettem a kis táskámat, és kimentem. – Hogy vagy mostanában? – kezdeményezett beszélgetést Tibi, amikor beszálltunk. – Szinte soha nem lehet látni. – Hát…megvagyok köszönöm. Sok a dolgom, ami az otthonhoz köt – válaszoltam kicsit zavartan. Parfümjének édes, fűszeres illata megcsapta az orromat. Nagyon kedveltem ezt az illatot. – Lehet tudni, kiknek fogok tolmácsolni? János, a

6

polgármester nem sok információt adott meg – tereltem el a beszélgetést. – Egy férfi jön és a titkárnője. A nevüket nem tudom, ne kérdezd – nevetett fel. – Az a lényeg, hogy a pasi szülei kerekesiek voltak. A második világháborúkor disszidáltak. Ő még itt született, de nagyon kicsi volt, amikor a szüleinek el kellett innen menniük. Most, hogy nyugdíjas, el akar ide látogatni, és mivel van egy alapítványa, támogatni is szeretné a falut. – Á, értem – bólintottam. Több időnk már nem volt beszélgetni, mert megérkeztünk a polgármesteri hivatalhoz. Az épület előtti kis parkban már gyülekeztek az emberek. Azonnal kiszúrtam az amerikai férfit. Annyira elütött az itteniektől. Magas, vékony, szikár férfi volt. Biztos voltam benne, hogy katonaviselt. Idős volt már. Hatvan körülinek saccoltam. Ősz haja rövidre volt nyírva. Szemüveget viselt, mint jómagam. Elegáns vászonnadrág és fehér ing volt rajta. Titkárnője is egy idősebb hölgy volt. A kis csoport tagja volt még a polgármesteren és feleségén kívül, a jegyző és hitvese és még pár falusi főember. Min-

7

denkit köszöntöttem, majd az idős amerikai úriember felé fordultam, és a kezemet nyújtva üdvözöltem angolul. Arca azonnal széles mosolyra húzódott. – How do you do! – mondta. – Robert Owen vagyok. Ez itt a titkárnőm, Barbara Sinclair. – Mrs. Tamara Molnár vagyok – mutatkoztam be én is. – A férje? – kérdezte Mr. Owen Tibire mutatva, aki a hátam mögött állt. – Nem! – tiltakoztam nevetve. Majd Tibit is bemutattam. – Mi a baj? – kérdezte Tibi. – Semmi különös, csak Mr. Owen azt hitte, te vagy a férjem. Mondtam neki, hogy dehogyis – magyaráztam neki. – Hm – csak ennyit mondott. Szája mosolygott, de a szemei…olyan különösen nézett rám. Picit megborzongtam. Aztán gyorsan a vendégekhez fordultam, és neki láttam, hogy dolgozni kezd-

8

jek. A faluban mindent megmutattunk neki és megkerestünk azt a házat, ahol annak idején laktak. Természetesen maga a ház már nem volt meg. Lebontották és újat építettek helyette. A helyi pék lakott benne a családjával, de örömmel körbevezettek bennünket és elmondták, hogy milyen volt a régi ház. Mr. Owen itta minden szavukat, és halványan emlékezett egy-két dologra. Örültem, hogy a társalgás nem bonyolult, könnyű volt fordítani. Ebéddel a polgármesterék készültek. Mivel kellemes tavaszi idő volt, a kertben terítettek meg. Magyaros ételekkel készültek. Én nem ettem semmit. Vegetáriánus voltam. Láttam, hogy a vendégek nincsenek hozzászokva a zsíros, fűszeres ételekhez, de mindent megkóstoltak. Délutánra már egy kicsit szédült a fejem. Négy óra fele szedelőzködni kezdtünk. Mr. Owen a városban szállt meg Barbarával egy hotelben. Tibi vitte őket vissza. Megkért, hogy tartsak vele. Mielőtt távoztunk, János félrehívott. – Tamara, a vendégeket meghívtuk a pénteki falunapra. Annyira ügyesen tolmácskodtál, jobban, mint Editke. Úgy láttam, Mr. Owen-nek is na-

9

gyon tetszel. Megkérhetnék, hogy a falunapon is legyél jelen, mint tolmács? – Rendben – egyeztem bele. – Nagyszerű. Itt van a mai napi fizetésed. Megdolgoztál érte – nyújtott felém egy fehér borítékot. Átvettem, megköszöntem, majd a táskámba csúsztattam. Tibi a kocsinál várt. Kinyitotta előttem az ajtót. Az úton Mr. Owen elégedettségének adott hangot. Örült, hogy újra itthon járt és láthatta azt a helyet, ahol született. Mivel egy hetet szándékozott itt tölteni, megkért, hogy egész héten legyek a tolmácsa. Két ajánlat egy nap alatt! Szerette volna a környéket bejárni, és ehhez szüksége volt segítségre. Tibit megkérte, hogy legyen a sofőrje. Mindketten elfogadtuk az ajánlatát.

10

2. Ezt a hetemet kicsit meg kellett szerveznem. Lemondtam a gyerekek angol óráját, és korán keltem, hogy Balázsnak még ebédet is főzzek, hogy tudjon délutánonként enni, amikor az iskolából haza jön. Nem fogadta kitörő örömmel, hogy egész héten alig fogunk találkozni. Megszokta, hogy szinte mindig itthon vagyok. De nem volt más választása, így beletörődött. A következő nap Mr. Owen azt kérte, hogy vigyük valami olyan helyre, ahol túrázni lehet egy kicsit. Tibi azt tanácsolta, hogy vigyük fel a Mátrába. Úgy döntöttem, hogy oda Pippát is magammal viszem. Farmerbe és pulóverbe bújtam. Hajamat kontyba fogtam. Útra készen voltam, amikor Tibi értem jött. Mi tagadás, nagyon jól nézett ki. – Ő is jön? – kérdezte mosolyogva, amikor Pippa kidugta a táska végén kis fejét. Pippának nem lehetett ellenállni, Tibi sem tudott. Megsimogatta felálló füleit. Pippa hagyta.

11

– Igen. Nem lesz vele semmi gond. Ügyes kislány. Beszálltunk az autóba és elindultunk Mr. Owenért a városba. Pippát kivettem a táskából, és az ölembe ültettem. Tudtam, hogy szeret nézelődni. – Mennyi idős? – kérdezte Tibi Pippára nézve. – Öt éves. – Látom, nagyon szereted. – Igen. Még Ádámtól kaptam karácsonyra. Ezért is olyan különleges és fontos számomra – mondtam. Hangomban kis szomorúság bujkált. Pippát jobban magamhoz húztam. – Nagyon hiányzik még mindig Ádám? – kérdezte gyengéden. – Mikor hogy. Attól függ, milyen hangulatban vagyok. De beszéljünk inkább másról – tereltem el a szót. Nem akartam erről beszélni. – Mi a pontosan úti cél és program Mr. Owen számára? Tibi tovább nem forszírozta a dolgot.

12

– Tudok a Mátrában olyan helyet, ahol az öreg jól fogja magát érezni. Beleegyezően bólintottam. Rábíztam a dolgot. Végül is az én feladatom a tolmácskodás volt, semmi egyéb. Amikor húsz perccel később felvettük Robertet és Barbarát, kitörő örömmel fogadták az ötletet. Mindketten szabadidő ruhát viseltek. Útközben Mr. Owen mesélni kezdett. Elmondta, hogy gyerekként sokat túráztak, és cserkész is volt. Szerette a természetet. Most is gyakran fogja a hátizsákját és, ha ideje engedi, felveri valamelyik erdőben a sátrát és ott tölt pár napot. Számára megnyugvást és kikapcsolódást nyújtanak az ilyen alkalmak. Biztos voltam benne, hogy súlyos PTSD-s (poszttraumás stresszszindróma) volt. A katonaságnál töltött idő alatt szerezhette a traumákat. Ezért volt nyughatatlan. Ádám is PTSD-s volt. Csakhogy ő nem a katonaságnál szerezte, mert sosem sorozták be… A hely, ahol megálltunk, tényleg lenyűgöző volt. Madárcsicsergés, kellemes napsütés és a fák elengedhetetlen atmoszférája. Turista útvonalat követtünk. Pippát kivettem a hordozóból és

13

hagytam, hadd jöjjön egyedül. Mr Owen ment elől, utána Barbara, majd én és mögöttem Tibi. Kicsit kellemetlenül érintett, hogy a hátam mögött jön. Zavart. Annyira, hogy meg is botlottam egy kiálló gyökérbe. Ő fogott meg. Megremegtem, amikor elkapta a karomat. – Jól vagy? – kérdezte a megerőltetéstől szuszogva. – Persze! – vágtam rá azonnal, majd kirántottam a karomat, és folytattam az utat rá sem nézve. Bosszantott, hogy olyan hamar ki tud billentetni a magabiztosságomból. Az egyik tisztáson Mr. Owen javasolta, hogy pihenjünk, majd rajtam keresztül megkérdezte Tibitől, hogy van-e a környéken valami fogadó, vagy étterem, ahol ebédelhetnénk. Tibi tudott egyet, a helytől nem messze. Így egy kis pihenő után visszamentünk az autóhoz és egy étteremhez vitt bennünket. Szerencsére a jó idő miatt a teraszon is voltak asztalok. Ezért kint ültünk le. Jól jártam, mert Pippa miatt nem kerültem kényelmetlen helyzetbe. Senki sem szólt meg miatta. Itt beszéltük

14

meg, hogy a délutánt Egerben töltjük. Ezt is Tibi javasolta. Hét óra fele járt már az idő, amikor haza indultunk. Mi tagadás fáradt voltam. Az egri vár anynyira tetszett Robertnek és Barbarának, hogy rengeteg dolgot kérdezgettek. Pippa végig a táskámban volt, mert egyébként kutyát a várba vinni tilos. De nem keveredtünk miatta bajba. Miután letettük az amerikaiakat a szállodánál, Tibi rám nézett. – Nincs kedved még meginni velem valamit valahol? Egy pillanatig nem szóltam. Gondolkodnom kellett. – És szerinted hová engedik be Pippát? – próbáltam tréfával elütni a dolgot. Nem tudtam eldönteni. Akartam is még vele lenni, de nem is. – Van olyan hely, ahol kint leülhetünk. Ott nem fog senkit sem zavarni. Ügyes kislány egyébként is – mondta magabiztosan. Még mindig nem tudtam elhatározni magamat.

15

– Tamara, nem akarod? – pillantott rám vezetés közben. Most mit mondjak? 35 éves voltam és nem tudtam határozni egy ilyen egyszerűnek tűnő kérdésben?! – Nem bánom – adtam meg magam. – De felhívom akkor Balázst, és szólok neki, hogy egy kicsivel később megyek haza. – Rendben – mondta megkönnyebbült hangon. Egy tömbház alatti kis kávézóhoz mentünk. Három asztal volt kívülre helyezve. Az egyikhez leültünk. Pippa elaludt a táskámban, így a magam melletti székre tettem. Megjelent egy pincér és rendeltünk. Én forró csokit kértem, Tibi Cappucinót. – Jó nap volt a mai, nem? - kérdezte, amikor kettesben maradtunk. Elmosolyodtam és bólintottam. – Nagyon fáradt vagy? – Á, csak egy kicsit – hárítottam. – Nem könnyű tolmácsolni. Mióta beszélsz angolul?

16

– Hát, már elég régóta – nevettem fel. – Szép vagy, amikor mosolyogsz – nézett rám komolyan Tibi. Beharaptam a számat. Pillantása perzselő volt. Gyomron görcsbe rándult, a szívem hevesebben kezdett verni. Mi van velem? Megbolondultam?! – Biztos, nincs olyan szép mosolyom, mint Beának. – Reméltem, hogy ez lehűti és másról fogunk beszélni. – A kettőt nem lehet összehasonlítani – mondta rezzenéstelen arccal. – A tied szebb. Úgy gondoltam, taktikát váltok. Elővettem a “neköntörfalazzunk” énemet. – Mondd csak, te most udvarolsz nekem? – Igen – válaszolta szemtelenül. Még mindig ugyanolyan komolyan nézett. Felkavart. Nagyon. Éppen meghozták a rendelt italokat. Nagyot kortyoltam a forró csokiból. Bíztam benne, hogy a pohár elrejti zavarodottságomat és ad némi gondolkodási időt. – Végre udvarolhatok neked.

17

– Hogy érted azt, hogy végre? – kérdeztem bizonytalanul. – Tudod, te pontosan, hogyan értem – válaszolt nyugodt hangon. Viselkedése nagyon meglepett. Mindig olyan habókosnak ismertem. Igaz, sosem beszéltem vele, de volt rá példa, hogy a férjemmel váltott néhány szót, és akkor én is jelen voltam. Ádám mindig azt mondta, hogy Tibi egy minden lébe kanál, egy bohóc. Később már szidta azért, mert nem nősült meg, hanem kapcsolatai voltak. Szerinte nem volt komoly ember, csak kihasználta a nőket. Az igaz, hogy amikor először találkoztam vele, akkor magamban megállapítottam, hogy mennyire jóképű. De sosem foglalkoztam vele, hiszen férjem és gyerekem volt. Néha az utcán összefutottunk, köszöntünk egymásnak és ennyi volt. Nem vettem észre, hogy érdekelném. Ádám halála után sem változott a helyzet. A gyűrűmet hordtam, hogy jelezzem, nem kívánok kapcsolatba lépni semmilyen férfivel.

18

Az igaz, hogy amikor nagy néha elmentem Erzsikéhez beszélgetni, akkor Erzsike mindig nagy rajongással beszélt Tibiről. Hiába volt férje és két gyereke, nem tagadhatta, hogy tetszik neki a nála hét évvel fiatalabb férfi. Erzsike férje Németországban dolgozott, így ő elég sokat volt egyedül. Nem történt köztük semmi, de Erzsike mindig megragadta az alkalmat, hogy Tibit leszólítsa, ha éppen a kapujukban beszélgettünk és Tibi történetesen arra járt. Én ilyen alkalmakkor sem beszélgettem Tibivel. Tibit láthatóan zavarta Erzsike rajongása, ezért sosem időzött sokáig. – Nem gondoltam sosem, hogy udvarolni akarsz nekem – törtem meg a beálló pillanatnyi csendet. – Persze, mert sosem vetted észre – nézett rám áthatóan. – De hát mit kellett volna észrevennem? – Például, amikor néha-néha Erzsikénél találkoztunk. Sosem kapcsolódtál be a beszélgetésbe, nem jöttél oda a kocsimhoz, sőt, majdhogy nem is néztél rám. – Mintha egy kis sértődöttséget véltem volna felfedezni a hangjában. – Az utcán

19

is, ha találkoztunk, éppen odavetettél valami köszönésfélét és már el is tűntél. – De hát én férjnél voltam! Még is mit vártál, hogy mit csináljak? – kiáltottam fel értetlenkedve. – Engem akkor nem érdekelt más férfi, csak Ádám. Én nem vagyok olyan nő – nyomtam meg az olyan szót. – Tudom, hogy nem vagy olyan. És tudom, hogy férjnél voltál…Ha nincs Ádám, sosem ismerlek meg. Ez igaz volt. Győrből származtam. Az egyik könyvhéten ismerkedtem meg Ádámmal, amit a városban tartottak, és amire Ádám felutazott, mert nagyon érdekelte. Hamar egy hullámhosszra kerültünk, és mielőtt haza ment, címet cseréltünk. Váltottunk pár levelet, meglátogatott néhányszor és már gyűrűs menyasszony is lettem, fél évre rá pedig Schwarzból Molnár Tamara. – Mi van Beával? – tereltem másra a szót.

20

– Semmi. Már egy éve nem vagyunk együtt – válaszolta, és megérintette a karomat. Egyik ujjával finoman simogatni kezdte. – Miért mentetek szét? – hangom kicsit megremegett. – Miattad – válaszolta csendesen. Szemeim tágra meredten bámultak rá. Egy hang sem jött ki a torkomon. Mi van? Akartam kiabálni, de néma maradtam. – Nem szerettem Beát – folytatta. – Ő sem szeretett engem. 15 év volt köztünk. A pénzem érdekelte csak. Én meg úgy voltam vele, miért ne. Hisz az, akit szeretek, úgysem lehet az enyém, mert foglalt. Aztán kiadtam az útját…miattad… – közelebb húzódott hozzám. Keze továbbra is karomat simogatta. – Gondolhatod, hogy örültem, hogy János téged kért meg tolmácsnak és én mehettem érted. Lesokkoltalak? – kérdezte, mert döbbenten meredtem rá. – Hát…ö….nem tudom, mit mondjak – vallottam be.

21

– Például azt, hogy érzel irántam valamit – szája mosolyra húzódott. Én is elmosolyodtam. – Látom, hogy az öreg amerikainak nagyon tetszel. Nem hiába találta ki, hogy egész héten te legyél a tolmácsa. Így időt töltesz vele. Nem akarom, hogy valaki megint megelőzzön. Mivel a mellettünk lévő asztalhoz fiatalok ültek le, kezdeményeztem, hogy menjünk. Amíg a kocsihoz mentünk, Tibi kézen fogott. Jó meleg volt a keze. Elgyengültem. A haza úton alig beszéltünk. A gondolataimba merültem. Nem tagadhattam, hatással volt rám. Mindig is jóképűnek tartottam, de férjnél voltam, és nem sokat foglalkoztam vele. Sosem fordult meg a fejemben, hogy többet jelentek neki, mint bármelyik ember a faluban. Amikor a férjem szóba hozta, hogy még mindig nem nősült meg, micsoda önző ember, nem foglalkoztatott annak a megfejtése, hogy miért nem nősült meg soha, miért nem képes tartós kapcsolatra sem. Meg sem álmodtam, hogy ez az egész miattam van! – Túl sok volt, amit mondtam? – törte meg a hosszú csendet, mielőtt elértük a falut.

22

– Hát…nem tagadom, mellbe vágott – ismertem be. – Azért holnap még érted jöhetek, igaz? – kacsintott rám. – Persze – nevettem el magam. A házunk előtt megálltunk. Mielőtt kiszálltam az autóból, megsimogatta a combomat és a karomat. Aztán elbúcsúztunk. Bazsi fent várt. Filmet nézett. Kikapcsolta, majd kijött a konyhába. Láttam, hogy beszélgetni szeretne. Nem sikerült neki a földrajz dolgozata. Csak hármas lett. Bántotta a dolog. Megnyugtattam, hogy nem számít, hiszen nem a jegyek mondják meg nekem,hogy mennyire szeressem vagy nem. Én mindig szeretem őt. Amikor megnyugodott, elmeséltem neki nagy vonalakban, merre jártunk, mit csináltunk és hogy főként Pippa hogy érezte magát. Már 11-re járt az idő, amikor fürdés után ágyba bújtam. Mondanom sem kell, nem jött álom a szememre, pedig rettentően fáradtnak éreztem magam. Tibi vallomása úgy ért, mint egy villámcsapás. Próbáltam az érzelmeimet és a gondolataimat rendezni. Ádám 23

halála után nem gondolkodtam azon, hogy akarok-e új párkapcsolatot. Valahogy eszembe sem jutott. Elzárkóztam fájdalmamban az emberektől, és csak néha érintkeztem velük. Az viszont meglepett, hogy milyen hevesen reagáltam Tibi jelenlétére és érintésére.

24

3. Utolsó napunkat töltöttük Mr. Owen-nel. A várost szerette volna megnézni. Ebben Tibi nagyon jó volt, hiszen sokat járt a városba és az éjszakai életet is ismerte. Én utáltam az egészet. A nyüzsgést, a sok embert. Robert viszont kárpótolt rengeteg történetével, anekdotájával. Szerettem hallgatni. Jól tudott mesélni. Mielőtt visszavittük volna őket a szálláshelyükre, meghívott mindannyiunkat egy italra. – Akkor már csak holnap találkozunk a falunapon – fordult felém Robert. – Ez elszomorít. A maga társasága, kedves Tamara, annyira felüdített és meg is fiatalított. Gondolt arra, hogy férjhez menjen? A kérdése meglepett. – Nem….nem gondolkodtam még rajta. – Ha én megkérném, hozzám jönne feleségül? Rámeredtem Mr. Owen-ra. Próbáltam eldönteni, hogy viccel-e vagy komolyan gondolja. Úgy döntöttem, hogy inkább tréfál, és felnevetettem.

25

– De Mr. Owen! Ne vicceljen már! – Tamara, én nem viccelek. Komolyan mondom. Tényleg komolyan mondta. Én viszont nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Aranyos, jó ember volt. De nem hozzám való. Mivel jó húsz év volt köztünk, nem vállalkoztam arra, hogy esetleg eltemessek még egy férjet. Udvariasan próbáltam elutasítani: – Köszönöm, Robert, nagyon kedves, de nem. – Túl öreg vagyok? – kérdezte kicsit megbántva. – Nem vagyok magához való, higgye el! – próbáltam tréfára venni a dolgot. – Miről beszélgettek? – szólt közbe hirtelen Tibi. Róla teljesen megfeledkeztem. Elmondtam neki, milyen házassági ajánlatot kaptam. – Mit válaszoltál neki? – Láttam rajta, hogy nagyon is tudni akarja a választ. Nem kapott egyenes feleletet, inkább kérdéssel válaszoltam:

26

– Mit kellett volna mondanom neki? – Erre már nem szólt semmit, de neheztelően nézett az amerikaira. – Úgy látom, van egy vetélytársam – mondta Mr. Owen. – Talán ő miatta utasít el, Tamara? – Á, nem – válaszoltam kissé zavartan. – De beszéljünk inkább valami másról. Holnap hány órára szeretné, ha Tibi Önért jönne? Ezután már a falu napról beszéltünk. Mielőtt eljöttünk, Mr. Owen mindkettőnket kifizetett. Amikor kettesben maradtunk az autóban, Tibi eleinte nem szólt semmit. Aztán egyszer csak kezét a combomra tette. – Visszautasítottad, igaz? – bökte ki egy kis idő múlva. Tudtam, hogy ez izgatta. Nem tudtam megállni, hogy nem vigyorogjam el magamat. – Ennyire fontos ez neked? – Igen. Mondd már! – követelte.

27

– Már mondtam neked, Robert túl idős hozzám. Nem lenne kedvem újra egy férjet temetni. Láthatóan megkönnyebbült. Simogatni kezdett. Mivel nem ütközött ellenállásba, kicsit merészebbre váltott, és már combom belső felén kalandozott a keze. Leállítottam. – Nem gondolod, hogy kicsit túl bizalmas vagy? Én tisztességes asszony vagyok, nem egy ringyó! – hangom sértődöttséget fejezett ki. – Bocs, nem akartalak megbántani. Tudom, hogy nem vagy szajha. Ilyen eszembe sem jutott rólad! De jó megérinteni téged. Olyan régóta várok erre! – sóhajtott fel. – Azt már meg sem kérdezem, hogy bejössz-e hozzám, mert nyilván a válaszod nem. De szeretnék még veled lenni egy kicsit. A parkba kijössz velem? Megint gondolkodnom kellett. Olyan gyorsan zajlottak az események körülöttem, hogy nem tudtam lépést tartani. Jól teszem-e, ha belemegyek ebbe? Kell ez nekem? Tibi nem volt egy minta férfi. Úgy értem, itt volt közel negyvenéves. Sosem volt még családja. Sosem kellett

28

alkalmazkodnia. Csak úgy élt bele a világba. Több nője is volt. Nem volt megbízható. Kicsapongó volt. Én ehhez nem voltam hozzászokva. Hozzá képest Robert Owen főnyeremény lett volna. – Kérlek, mondj igent! – mondta, amikor már nem bírta tovább hallgatásomat. – Na, jó! Rendben van. De nem leszünk sokáig. Nekem otthon van egy fiam, aki haza vár. Oké? – egyeztem bele nagy nehezen. Elmosolyodott. A parkban viszonylag kevesen voltak. Kézen fogva sétáltunk egyet, majd leültünk az egyik padra és élveztük a madárcsicsergést körülöttünk. Tibi átkarolta a vállamat és gyengéden magához húzott. Jó illata volt. A hajamat kezdte el simogatni. Elgyengültem. Olyan régen érintett már meg így valaki! Testemet a melegség járta át, gyomron remegni kezdett. Már vártam, mikor hajol oda hozzám és csókol meg. Ajkaimat szétnyitottam és hagytam, hogy nyelve behatoljon. Csókja tüzes és szenvedélyes volt. És igen, tudtam, hogy nagyon kíván. Amikor már engem is elborított a vágy, erőt vettem magamon, és ki29

bontakoztam az öleléséből. Mondtam neki, hogy inkább menjünk most már haza. A házunk előtt már csak egy rövid csókot engedélyeztem, mert tudtam, hogy közel vagyok ahhoz, hogy elveszítsem a fejemet. Másnap már korán reggel felhívott. – Hogy vagy? – kérdezte. – Jól, köszi – feleltem nevetve. – Örülök, hogy nevetsz. Hiányzol. Nagyon. Háromra megyek érted. Őszinte szavaitól megremegtem. Nagy gonddal készültem a délutánra. Kicsit kiöltöztem. Igaz, nem szoknyába feszítettem, mert attól mindig meztelennek éreztem magam. De, amikor Tibi megjött, és láttam a szemein, hogy nagyon is tetszem neki, elégedettség töltött el. – Gyönyörű vagy – mondta elismerő hangon. – Köszönöm. – Kissé elpirultam.

30

Megölelt, belecsókolt a nyakamba, majd a hallban lévő falhoz nyomott, és megcsókolt. Kezei felfedező útra indultak testemen. Hol a hátamat, hol a fenekemet markolta, majd finom ujjait a blúzom alá csúsztatta, és végig simított az oldalamon. Térdeim megroggyantak. Aztán elért a melltartómhoz, amiből kiszabadította az egyik mellemet. Masszírozni kezdte. Egyik lábát combom közé csúsztatta. Nadrágján keresztül megéreztem erekcióját, ahogy csípőjét az enyémhez nyomta. Elöntött a vágy. Ingét kihúztam a nadrágjából, kezemet alábújtattam, és forró bőrét simogattam. Majd kinyitottam nadrágja cipzárját, és alsónadrágján keresztül masszírozni kezdtem felgerjedt péniszét. Tibi felnyögött. – Kívánlak! Akarlak! – nyöszörögte, majd újra lecsapott ajkaimra és követelőzően utat tört nyelvével magának. Amikor már az ő keze is a nadrágom cipzárjánál matatott, eltoltam magamtól. – Elég! – lihegtem. – Mennünk kell. Tibi kelletlenül egyezett bele. Megigazítottuk ruháinkat és kiléptünk az ajtón.

31

Mindkettőnk számára nehéz volt a délután és az este. Nem lehettünk egymás mellett. Végig Mr. Owen-nek tolmácsoltam, akivel a polgármester sokat beszélgetett. Később csatlakozott a jegyző és még jó páran. Mindenki beszélgetni akart az amerikaival. Tibi igyekezett mellettem maradni, a kezemet vagy a derekamat megfogni, de mindig szétválasztottak bennünket. Láttam, hogy ezen nagyon bosszankodik, de nem tudtam mit tenni, engem azért fizettek, hogy fordítsak. Balázs is kijött a falu napra a barátaival. Pippát hozta magával a hordozóban. Persze, a lányok egyből körül állták, a csivava fejét simogatták és áradoztak, hogy milyen édes kiskutya. Ezt látva, már nem voltam abban biztos, hogy Pippát azért hozta magával, mert sajnálta szegényt otthon hagyni. Megvártuk még az éjféli tűzijátékot. Mivel akkor mindenki száj tátva figyelte az égi jelenséget, és senki sem akart kommunikálni, Tibi oda jött mellém és derekamat átfogva megölelt. Szorosan magához húzott. Én már hulla fáradt voltam agyilag. Jó volt hozzá dőlni és pihenni egy kicsit.

32

Robert fuvarjáról még Tibinek kellett gondoskodni. Vele mentem, de szinte végig aludtam az utat. Arra riadtam fel, hogy Tibi az egész testemet simogatja és csókkal borítja el az arcomat. A házunk előtt álltunk. Átöleltem a nyakát és magamhoz húztam. Érezni akartam őt! Mielőtt túl messzire mentünk volna, újra csak a józan ész győzedelmeskedett. Vágytam rá, de nem adtam magam olcsón! Nehezen váltunk el, ám muszáj volt. Már ágyban voltam, amikor sms-t kaptam tőle. “Gyönyörű és kívánatos nő vagy, édes! Alig várom, hogy újra láthassalak!” Nem válaszoltam rá. Ám mosollyal a számon aludtam el.

33

4. Teltek a napok. Mr. Owen a Facebook-on bejelölt és mindig hírt adott magáról, hogy éppen merre túrázik, mit csinál. Élveztem a beszámolóit, mindig annyira jól tudott mesélni. Tibi hevesen udvarolt. Volt olyan, hogy a boltba jött utánam, mert nem talált otthon. Ilyenkor segített haza vinni a táskámat, így biztos, hogy behívtam. Tudtam, hogy az ágyába kíván, de egyelőre nem adtam meg magam. Balázsnak is bemutattam, bár látásból már ismerték egymást. Attól tartottam, hogy fiam ellenszenvesnek fogja találni Tibit, de nem, egyáltalán nem ez történt. Ugyanis mindketten nagyon szerettek egy számítógépes játékkal játszani. Néha azon kaptam magam, hogy amikor hármasban beszélgetünk az asztalnál, én kirekesztődöm, mert ők ketten társalognak a játékról. Pippa is inkább Tibi ölében gömbölyödött össze és ott szunyókált. A falubeliek izgatottan találgatták, hogy ténylegesen összejöttünk-e már, vagy csak alakulnak köztünk a dolgok. Sosem merték megkérdezni nyíltan, de mohó tekintetük mindig elárulta őket, 34

amikor Tibi a boltba jött elém és együtt távoztunk onnan. Igaz, Erzsike egyszer felhívott és rákérdezett. Tudtam, hogy ő, annak ellenére, hogy van családja, nagyon odavan Tibiért. Nem köntörfalazott, tudni akarta. – Tamara, igaz, hogy Tibi udvarol neked? – kérdezte. – Miért? Igaznak kellene lennie? – vágtam viszsza. – Hát…- bizonytalanodott el Erzsike. – Mondd már meg, hogy igaz-e vagy sem! Felnevettem. Szeretettem piszkálódni. – Tényleg udvarol. Megnyugodtál? – És? Milyen pasi? – kérdezte kendőzetlenül. – Hogy érted azt, hogy milyen pasi? – Hát…ö… rendes? – Persze, hogy rendes. Tudtam, hogy mire kíváncsi. Azt akarta tudni, hogy jó-e az ágyban vagy sem. Hát, tőlem aztán

35

nem fogja megtudni. Mivel nem tudta belőlem ezt a fontos információt kiszedni, igen hamar talált ürügyet arra, hogy bontsa a vonalat. Szerdán egy üzenet várt a Facebookon egy ismerős jelöléssel Keszthelyi Miklóstól. Tizenhat éves lányát, Emesét szerette volna beprotezsálni hozzám angolra. Őket is csak látásból ismertem, személyesen nem. Miklós már hat éve özvegy volt. A felesége rákban halt meg. Azóta egyedül nevelte egyetlen lányát. Miklós a városban volt rendőr. Magas volt, vékony, izmos testalkattal. Haja sötétbarna, rövidre nyírt, halántékán már őszülő. Negyvenkét éves volt. Megegyeztünk, hogy holnap, azaz csütörtökön délután már jöhet is a lánya. Emese szégyellős lány volt. A megbeszélt időpontban is édesapja kísérte el. – Meghoztam ezt a lánykát – kezdte Miklós, amikor megjelentek nálam. – Érettségi előtt jó lenne, ha sikerülne neki a nyelvvizsga.

36

– Ennek semmi akadálya – válaszoltam. – Úgy fogunk készülni. Na, gyere, Emese, akkor kezdjünk. Viszlát, Miklós. – Nyugodtan tegezz, rendben? – ajánlotta fel. – Rendben, akkor szia, Miklós – egymásra mosolyogtunk. Alig ültem az asztalhoz Emesével, amikor csengett a telefonom. Tibi volt az. Felvettem. – Tamara, mit keresett nálad Miklós? – támadt le még mielőtt bármit is mondhattam volna. Nem akartam, hogy Emese tudja, kivel beszélek, ezért csak ennyit mondtam: – Most angol órám van, majd visszahívlak – és letettem. Alig telt le az egy óra, és kísértem ki Emesét, már újra jelzett a telefonom, hogy hívásom van. Lenyomtam a hívásfogadást jelző gombot. – Tamara, egyedül vagy? – kérdezte gyanakodva Tibi. – Igen, egyedül. Mi a baj? – alig bírtam a nevetésemet visszatartani.

37

– Mit keresett nálad Miklós? Láttam, hogy kijött tőled. – Udvarolni volt, és éppen lefeküdtem vele. – Nem tudtam kihagyni az alkalmat, hogy ne kötözködjek vele. A vonal végén pár percig csend volt. Aztán kirobbant belőlem a nevetés. – Vicceltél, igaz? – kérdezte Tibi sértődötten. – Hát, persze, hogy vicceltem, de te ezt akartad hallani, nem? – Nem, nem ezt akartam hallani… – Akkor mégis mit? – Mivel nem válaszolt, így nagyot sóhajtva, folytattam: – A lányát hozta angolra, ennyi. – Ó, értem – nem lehetett nem észrevenni a megkönnyebbülést a hangjában. – Akkor jó. Ma este ráérsz? – váltott témát. – Igen, ráérek. Miért? – Elmegyünk valahová kettesben? – Nem bánom – egyeztem bele. – Gyere értem nyolcra.

38

Pontos volt, mint mindig. Amikor meglátott, birtoklóan magához szorított és megcsókolt. A városba mentünk. Az egyik kávézóban összefutottunk pár ismerősével, akik – nagy örömömre – megtiszteltek a társaságukkal. Nem bírtam ezeket a városi fazonokat. Nagy hangjuk volt, és állandóan dicsekedtek, hogy mennyijük, mijük van. Az aktuális bombázó barátnők drága ruhákban, kisminkelve asszisztáltak nekik. Tibi, látva, hogy nem kedvelem a társaságot, egy idő után szedelőzködött és elbúcsúzott tőlük. Kivitt a parkba. Sétáltunk egy kicsit, majd haza felé vettük az irányt. – Sajnálom, hogy nem sikerült olyan jóra ez az este – mondta. – A park jó volt – vigasztaltam. A háza előtt álltunk meg.

– Tamara, kérlek, gyere be hozzám. Hogy biztosra menjen, hozzám hajolt, átölelt és csókolózni kezdtünk.

39

– Nagyon vágyom rád – sóhajtotta a fülembe. Megborzongtam. Kiszállt az autóból, átjött az én oldalamhoz, kinyitott az ajtómat. Kiszálltam. Megfogta a kezemet és maga után vont. Bementünk a házába. Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó, azonnal magához rántott és vadul csókolt, miközben a blúzomat rángatta le rólam. Nem tudtam neki ellenállni. Levettem a pólóját és simogatni kezdtem finom bőrét. Láthatóan élvezte. Aztán kezem levándorolt a nadrágjához és lehúztam a cipzárját. Még a lélegzete is elakadt. Óvatosan belenyúltam alsónadrágjába. Felnyögött. Simogatni kezdtem kemény péniszét, miközben hevesen csókoltunk egymást. Amikor már nem bírta tovább, behúzott a hálószobába, majd az ágyra döntött, letépte a melltartómat, a nadrágomat, a bugyimat, majd behatolt. Oly régen szerelmeskedtem már, hogy szinte elfelejtettem, hogy milyen. Testem hullámzott heves lökéseitől. Mohón csapott le ajka ringó mellemre, majd a számra. Keze lecsúszott, megkereste szemérmem legérzékenyebb pontját, és simogatni kezdte. Testemet, mintha áramütés érte volna. Majdnem felkiáltottam a gyönyörtől. A csúcsra érve

40

hangosan felnyögtem, ő pedig még éppen idejében kihúzta péniszét, és a bőrt összehúzva rajta, elélvezett. Egymás mellett feküdtünk pihegve. Később Tibi kiment a fürdőszobába és rendbe tette magát, majd visszabújt hozzám és csókokkal halmozott el. – De régóta várok erre – törte meg a csendet. – Minden képzeletet felmúlt. – Tényleg? Pedig nem vagyok már fiatal, huszonéves – válaszoltam. – Annál többet tudsz és annál jobb veled – kacsintott rám mosolyogva. Szedelőzködni kezdtem. – Már menni akarsz? – kérdezte csalódottan. – Igen. Nem akarok itt éjszakázni. – Rendben, de akkor haza kísérlek – mondta és ő is öltözködni kezdett.

41

A házunkig sétáltunk. Ott még forró ölelésbe és csókba forrtunk össze. – Édes, remélem, a ma estét még megismételjük – suttogta rekedten.

42

5. Éjszaka az ágyamban, ahol csak Pippa szuszogott mellettem, gondolkodtam. Az álom elkerült. Tény, hogy elvesztettem a fejemet. Nem volt nehéz: már rég voltam férfivel és ráadásul Tibit már régóta ismertem és jóképűnek találtam. Talán régen még tetszett is, de sosem vallottam be magamnak, hiszen férjnél voltam. Hasonlított Ádámhoz mind kívül, mind belül. Ádám, sóhajtottam nagyot. Két éve halt meg. Agyvérzés vitte el. 36 éves volt. Mindig annyit idegeskedett, szorongott. Nehezen lazított. Pedig, amikor el tudta magát engedni, annyira jó kedvű, vicces és gondtalan tudott lenni. Ám, ezek csak ritkán történtek meg. Hadakozott a démonaival. Azokkal a démonokkal, akiket sosem kért magának, akiket mások adtak neki. Az apja egy erőszakos ember volt. Sokat ivott. És, ha ivott, akkor otthon verekedett. Ádám kis vézna, sírós gyerek volt. Nem volt nehéz bántani őt. Felnőttként hadakozott. Hadakozott mindenkivel, akiben az apját látta. Ő maga soha nem ivott és a fiúnkat sem bántotta. Önmagát viszont annál

43

jobban. Szívfacsaró volt látni, hogy küzd. Küzd a démonokkal. Munkamániás volt. Sokat dolgozott, hogy ne kelljen gondolkodni, és éjjel tudjon aludni. A szüleivel nem tartottuk a kapcsolatot. Az apja még élt. Ő pedig nem volt hajlandó vele szóba állni. Balázsnak hiányzott az apja. Szerette. Jól kijöttek egymással. Sokat játszottak együtt. Éppen akkor halt Ádám, amikor Balázsnak nagy szüksége lett volna rá. A temetés után egy ideig együtt aludtunk Balázzsal. Ő kérte. Mindig hozzám bújt, és álomba sírtuk magunkat. Még csak nem rég tudtunk Ádámról úgy beszélni, hogy ne bőgjük el magunkat. Ezért lepett meg, hogy Tibit annyira jól fogadta. Talán mert őt is Ádámra emlékeztette. Rettentően szégyelltem magam előtt bevallani, de nagyon jól éreztem magam Tibivel. Úgy ért hozzám és olyan érzést váltott ki belőlem, amit majdnem Ádám sem tudott. A szexuális életünk átlag volt annak idején. Túl sokat nem voltunk együtt, hiszen házasság után hamar útban volt Balázs. Aztán meg annyira sokat dolgozott

44

Ádám, hogy általában hulla fáradtan zuhant az ágyba. Amikor együtt voltunk, akkor is mindig azon stresszelt, hogy ő nem elég jó, nem elég férfi. Pedig én sosem mondtam neki az ellenkezőjét, és mindig úgy szerettem őt, ahogy volt. Ezért volt más Tibivel a szex. Ő nem azon agyalt, hogy elég jó-e nekem, elég férfias-e. Biztos kézzel ért hozzám, nem tétovázott. Tudta, mit akar, és azt is, hogy én mit akarok. Egyelőre még nem voltam biztos abban, hogy mi lesz ebből a kapcsolatból. Nagyot sóhajtottam, majd a másik oldalamra fordultam. Ám az álom elkerült. Az agyam zakatolt. Újra és újra visszapörgettem az elmúlt órát. Remegtem, ha arra gondoltam, milyen is volt Tibivel. Szinte ajkamon éreztem a csókját, és magamban a férfiasságát. Ezekkel a buja gondolatokkal nagy nehezen álomba merültem. Másnap arra ébredtem, hogy Pippa ugat, valaki pedig kopog a bejárati ajtón. Megnéztem a telefonom az időt. Kilenc óra volt! Jól elaludtam! Balázs már biztosan elment az iskolába. Magamra kaptam a köntösömet, és kinéztem, ki az. Tibi

45

volt az! A szívem egy percre kihagyott dobogni. Kinyitottam az ajtót és kidugtam kócos fejemet. – Mi baj van? – kérdeztem meglepve. – Történt valami? – Még ágyban vagy? – vigyorodott el kéjesen. – Engedj be! Hoztam neked egy kis reggelit. Megnyaltam a szám szélét és nagyot nyeltem. – Édes, ne nyalogasd a szád szélét, mert bevadítasz! Inkább adj gyorsan egy csókot! Kinyitottam az ajtót, Tibi pedig szinte benyomult. A cuccot, amit hozott, a cipős szekrényre tette, majd karjaiba vont és megcsókolt. – Hiányoztál. Nagyon – nyögte két csók között. Egyik kezével kinyitotta a köntösömet, és kigombolta a pizsama felsőm két felső gombját, majd kibuggyantotta az egyik mellemet. Ujjai finoman körözni kezdtek a bimbó körül. Felnyögtem. Nagy nehezen kiszabadítottam magamat. – Hagyd ezt abba! – mondtam elfulló hangon.

46

– De miért? Édes, te is szereted, én is – mondta ki az igazat. Utáltam érte! Összehúztam magamon a köntöst. – Menj a konyhába, én addig felöltözök – nyögtem ki és azonnal beszaladtam a szobámba, még mielőtt ő bármi mást tehetett volna. Ahogy bezárult mögöttem az ajtó, neki dőltem, és vettem pár mély lélegzetet. Annyira fel tudott izgatni! Mintha egy hülye bakfis lettem volna. Bosszantott. Farmerbe és egy nagy hosszú gyapjú ingbe bújtam. Úgy gondoltam, ebben biztonságban vagyok. De naiv voltam még 35 évesen is! Tibi a konyhában kipakolta, amit vett. Péksüteményt hozott. Mosolygott, amikor beléptem. – Gyönyörű vagy, mint mindig. Még akkor is, ha megpróbálsz így öltözködni – kacsintott. Ennyit a “biztonságban érzem magam” ruháról. Együtt reggeliztünk. – Tibi, jó lenne, ha Pippát nem kényeztetnéd, és etetnéd tele a túrós táskával – dorgáltam meg. Kis csivavám az asztal alatt, Tibi lábai mellett

47

strázsált és várt. Várta a finom falatokat, amit meg is kapott Tibitől. – Szegény, annyira kis éhes – védte Tibi. Ezen mindketten nevetni kezdtünk. Majd Tibi megsimogatta az arcomat. – Annyira szép vagy! El sem hiszem, hogy veled vagyok… Nem hittem volna, hogy ez valaha is be fog következni – mondta. – Mindig irigyeltem Ádámot. Amikor megláttalak vele, le sem tudtam venni a szememet rólad. Fájt, hogy észre sem vettél. Többször láttalak benneteket kézen fogva a faluban. Majd meg vesztem a féltékenységtől. De nem volt jogom hozzád. Az övé voltál. Nagyon szerencsés volt. Vallomása szíven ütött és nagyon meglepett. Nem gondoltam, hogy így érez. – Mi volt Beával és Enikővel? – kérdeztem, hogy egy kicsit másra tereljem a szót. – Fel sem értek veled – mondta legyintve. – Ezt annyira nehéz elhinnem, hiszen annyira szépek voltak! És teljesen az én ellentéteim. Én

48

szőke vagyok, ők barnák. Én szemüveges vagyok, ők nem. Ők vékonyak, én már nem. Főként, Bea. Hiszen ő tizenöt évvel fiatalabb nálad! Hamvas, üde és nagyon szép – hitetlenkedtem. – Tamara, neked fogalmad sincs arról, hogy számomra mennyire gyönyörű vagy! Te vagy a NŐ nekem! Attól a pillanattól fogva csak te voltál a nő, hogy megláttalak. De mivel nem lehettél az enyém, és nem akartam beleőrülni ebbe, kerestem magamnak nőket. Nem akartam rád gondolni, ezért olyanokat kerestem, akik nem is hasonlítanak rád. Ám ez sem segített. Amikor velük voltam, rád gondoltam. Amikor szexeltem velük, téged képzeletek oda. – Olyan szenvedélyesen beszélt, hogy teljesen lúdbőrös lettem. Fel sem tudtam fogni, hogy mit mond. Megfogta a kezeimet, és közelebb húzott: – Szeretlek – lehelte. – Attól a pillanattól fogva csak téged szeretlek. Csókolózni kezdtünk. Nyelvét mélyen a számba dugta. Annyira vadul csókolt, hogy majdnem megfulladtam. Amikor ajkaink szétváltak, folytatta.

49

– Sajnáltam Ádámot, amikor meghalt. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örültem annak, hogy egyedül vagy….elérhető a számomra. Én jelentkeztem, amikor arról volt szó, hogy ki fuvarozzon téged a tolmácskodáshoz. Végre hozzád szólhattam. Veled lehettem. Persze, az öreg amerikai nagyon bosszantott, mert láttam, hogy kedvel téged és te is őt. Szinte kisajátított téged magának. Azt hittem, újra elveszítelek – ezeknél az utolsó szavaknál újra száját az enyémre tapasztotta. Mintha attól félne, hogy ez csak egy álom. És, hogy biztos legyen abban, hogy ez a valóság, most nem hagyta annyiban. Átültetett az ölébe, lehúzta a pulcsimat, a pólómat, majd a melltartómat. Közben csókokkal halmozott el. Majd felálltunk és úgy folytattuk. Kinyitotta a nadrágomat, ujjait pedig a bugyimba csúsztatta. Kéjesen felnyögtem. Megfordított, az asztalra döntött és lejjebb húzta a nadrágomat a bugyimmal. Majd hallottam, hogy kinyitotta a nadrágja cipzárját. Hátulról hatolt belém. Egyik kezével a csípőmet tartotta, a másikkal hol a mellemet, hol a hátamat és a hajamat simogatta. Majd lökései egyre hevesebbek lettek. Mielőtt a csúcsra ért

50

volna, kezét a lábam közé csúsztatta, megkereste azt az édes, gyenge pontomat, amit simogatni kezdett. Nem kellett hozzá sok idő, hogy hangos nyögések közepette elélvezzek. Aztán ő is, de már nem bennem.

51

6. Keszthelyi Emese kis csendes, visszahúzódó lány volt. Nagyon megviselte édesanyja korai halála. Szeretett hozzám járni angolra, mert óra után még időt szakítottam arra, hogy beszélgessünk. Közel hozott bennünket az, hogy mindketten elvesztettünk valakit, akit nagyon szerettünk. Megértettük egymást. Párkapcsolati dolgok is érdekelték. Tetszett neki egy fiú az iskolában, és tőlem várt tanácsot, hogyan hódíthatná meg. – Fogalmam sincs- válaszoltam kérdésére mosolyogva. – A kémia vagy működik kettőtök között vagy nem. Ha működik, akkor, szerintem neki kellene lépnie. Nagyot sóhajtott, miközben Pippát az ölében megsimogatta. – Akkor lehet, hogy nem működik a kémia…. – Ne keseredj el, még fiatal vagy. Szerintem a nagy Ő még nem ez a fiú. – De úgy irigylem a barátnőimet, akiknek már van barátjuk. Van, akit iskola után ott vár a ba-

52

rátja, vagy délután találkoznak. Eljárnak együtt szórakozni, vagy csak együtt töltenek egy estét. – Szerintem meg ne irigyled őket. Ezek a lányok valószínűleg már lefeküdtek ezekkel a fiúkkal. Nem sokára ez a kapcsolat tönkre megy, mert elmúlik a szerelem, aztán meg jön az újabb pasi, meg majd az újabb és újabb. Szerinted melyik fiúnak, vagy férfinek kell majd egy olyan nő, aki, valljuk be, egy ringyó, mert már lefeküdt jó pár pasival?! A férfiak nagyon büszkék és önzőek, valamint féltékenyek. Azt akarják, hogy csak ők létezzenek feleségük életében! Nem tűrnek riválist. Azok a nők, akiknek házasság előtt sok pasijuk volt, házasságban nem lesznek boldogok, mert a férjük, nagy valószínűséggel, bántalmazni fogja őket a múltjuk miatt. Hiába volt a férjnek is párkapcsolata házasság előtt más nőkkel, nem számít. Csak az számít, hogy a nőnek volt-e. Mert a férj házasság után féltékeny lesz. Sajnos ez valahogy ilyen igazságtalan helyzet. Nekik lehet, a nőknek nem. Ebből pedig súlyos veszekedések, konfliktusok alakulnak ki. Szóval, ráérsz még pasit szerezni magadnak.

53

– Ez igaz – bólintott Emese. – Kérdezhetek valamit? – Persze. – Együtt tetszenek lenni Tóth Tibivel? – Á! – nevettem fel. – Látom, hozzád is eljutott a hír. – Igen – mosolygott Emese. – Erzsike mindenkinek híreszteli. – Na, ne mondd! Erzsike! Gondolhattam volna…. – mosolyogtam fanyarul. – Hát, nem tudom pontosan, mit értesz azon, hogy együtt vagyunk-e. Mondjunk úgy, hogy alakulóban van közöttünk egy kapcsolat. – Akkor Erzsike ezért mondja mindenkinek, mert biztosan féltékeny. Tudjuk róla, hogy odavan Tibiért, pedig van férje… Ekkor kopogást hallunk. Pippa azonnal leugrott Emese öléből, az ajtóhoz rohant és ugatni kezdett. Tudatta a betolakodóval, hogy itt harc eb őrzi a házat, és nem enged be senkit. Odamentem

54

és kinyitottam az ajtót. Emese apukája, Miklós volt az. – Szia! – köszöntött kedvesen. – Emeséért jöttem. Jól tanul ez a lány? – Szia! Gyere be! – invitáltam beljebb. – Pippa, hagyd abba az ugatást! – Micsoda kis házőrződ van. Mesi amióta idejár, azóta ilyen kis csivavát szeretne magának. Bementünk a konyhába. Pippa végig Miklós lábánál körözött és szimatolta a nadrágját. – Szia, apa! – köszönt apjának Emese. – Jöttél értem? Ma hamarabb végeztél? – Szia! Igen, hamarabb jöttem haza, és mivel tudtam, hogy ma angolon vagy, gondoltam, eljövök érted. – Ha már így összejöttünk, egy kis teát vagy forró csokit adhatok? Sajnos kávéval nem szolgálhatok, mivel én nem kávézok – ajánlottam fel. – A forró csoki jó lesz, azt szeretem – mondta mohón Emese.

55

– Nekem is jó lesz – bólintott Miklós. Amíg elkészítettem az italokat, addig arról beszélgettünk, hogy milyen jól tanul nálam Emese. Nem panaszkodhattam rá, tényleg ügyes volt. Amikor a bögréket az asztalra tettem, én is leültem. – Gondolom, nem könnyű így egyedül – nézett rám Miklós. Tudtam, mire gondol. – Hát….igen – válaszoltam. – De hát már nincs egyedül – szólt közbe Emese. – Tibivel jár. Miklóst láthatóan meglepte a dolog. Ő még nem hallott róla. Sokat dolgozott, keveset volt itthon, a pletykák amúgy sem érdekelték. – Ó, értem – mondta és rám nézett. Szemei mélyen fúródtak az enyémbe. Mintha ki akarná olvasni, hogy pontosan mi is ez a dolog. Elkaptam a tekintetem. Zavart ez a vizslató szempár. – Apa, neked is kellene valaki – törte meg a csendet a kislány.

56

– Na, persze – horkant fel az apja. – Inkább idd meg a csokit, aztán szedelőzködjünk és menjünk. Éppen kikísértem őket, amikor Miklós hirtelen megfordult és megjegyezte: – Remélem, nem zavartunk. – Nem, természetesen nem – mondtam mosolyogva. – Akkor jó – nyugodott meg. Elköszöntünk, majd elmentek. Épp a kapun mentek ki, amikor Erzsike és a fia autóval elszáguldott előttünk. Tudtam, hogy számíthatok rá. Ugyanis nem telt el egy fél óra, Tibi hívott telefonon. Működött a “falusi rádió háló”. – Tamara, édes, otthon vagy? – kezdte Tibi. Nem tért rá egyből a lényegre, de én már valahogy vártam, hogy hamarosan kiböki. – Tamara, ott vagy? – Persze, hogy itt vagyok, Tibi. Mondd már, miért is hívtál! – élcelődtem. Nem tudta sokáig magában tartani, kibökte.

57

– Mit keresett Keszthelyi Miklós nálad? – hangja bosszús volt. – Éppen lefeküdtem vele – válaszoltam pimaszul. A vonal végén csend. – Ugye csak viccelsz? Mondd, hogy nem igaz! – hangja komoly volt. – Útban vagyok hozzád. – Kitől tudod, hogy itt járt? Erzsikétől? Mert, ha tőle, akkor azt, úgy tűnik, elfelejtette közölni, hogy Miklós lánya, Emese is itt volt. Angol órája volt nálam. Úgyhogy szex kilőve – nem álltam meg, hogy ne szúrjak a gyengéjébe. Hogy lehetett ilyen buta? – Már nálad vagyok, eressz be – mondta szinte parancsolóan. – Nem vagyok benne biztos, hogy ki akarom neked nyitni az ajtót – incselkedtem továbbra is. – Tamara, nyisd ki, kérlek, az ajtót! – hangja félig könyörgő volt. Megesett rajta a szívem. Mosolyogva nyitottam ki neki az ajtót. Ő szinte bezúdult rajta és magához szorított.

58

– Édes, ne viccelj ilyen dolgokkal! – mormolta a hajamba. Vadul megcsókolt és minden porcikámat simogatta. – Szeretlek! Hol máshol kötöttünk ki? Az ágyban. Ha találkoztunk, biztos, hogy szex lett belőle. Nem tudtam neki ellenállni. Azt hiszem, teljesen belezúgtam.

59

7. Éppen a Facebookos leveleimet olvastam. Kettőt kaptam. Egyiket Beától, Tibi volt barátnőjétől. Közölte, hogy takarodjak Tibi környékéről, mert én egy csúnya, vén nyanya vagyok, és Tibi sem gondolhatja komolyan, hogy akar tőlem valamit. Valamint még közölte, hogy ő szebb, csinosabb és fiatalabb, mint én, így bármikor vissza tudja hódítani tőlem Tibit. Szerinte Tibi még mindig őbelé szerelmes, csak nőket keres magának, hogy vigasztalódjon. Nem sértődtem meg. Inkább jót nevettem az egészen. A másik levelem Keszthelyi Miklóstól, Emese édesapjától jött. A rendőrséghez Norvégiából érkeznek vendég rendőrök. Tolmácsot keresnek. Ő engem ajánlott és kérdezte, hogy elvállalnám-e és ráérek-e azokban az időpontokban. Erre az üzenetre akartam válaszolni, amikor nyílt a bejárati ajtó és Bazsi lépett be. Pippa örömtáncot járt körülötte. Fiam mögött Tibi jött. – Képzeld, anya, Tibi haza hozott. A suli előtt találkoztunk – újságolta fiam örömmel. Felkapta a kutyát és bevonult vele a szobájába. 60

– Szia, édes – köszöntött Tibi és megcsókolt. – Mit mosolyogsz? – Kaptam egy faces üzenetet – kezdtem. – Beától… – Mi? Beától? Mit akart tőled? – vonta fel a szemöldökét Tibi. – Hát, csak annyit, hogy hagyjalak békén. Nem ilyen szép szavakkal írta, de ez volt a lényeg. – Hadd lássam azt az üzenetet – mondta indulatosan. Bementünk a szobámba, és megmutattam neki. – Ne foglalkozz vele! Egyáltalán nem érdekel ez a nő! De majd személyesen is elmondom neki. Hát, ez meg mi? Keszthelyi mit akar tőled? Megnyitotta azt az üzentet is. – Ugye nem vállalod el? – nézett rám kérdőn. – Miért ne? Szeretek angolul beszélni és fizetnek is érte. Jól jön – válaszoltam nyugodtan. – Tamara, kérlek, ne vállald el! Nem tetszik nekem ez a pasas. Állandóan felbukkan körülötted

61

– hangja bosszús volt. – Ugye, csak engem szeretsz, édes? – hangja ellágyult és magához ölelt. – Szeretnem kellene téged? – kezdtem az incselkedést. – Igen – mondta határozottan. – Szeretsz, igaz? Csúfondárosan vigyorogtam. Annyira aranyos volt, amikor ilyeneket kérdezett. – Talán szeretlek – kötözködtem. – Tényleg? – belement a játékba. – Pedig, amikor alattam nyögdécselsz, akkor nem ilyen vagy…Akkor nem kötözködsz. – Megcsókolt. – Ha nem lenne itthon Balázs…akkor…. – Akkor mi lenne? – kérdeztem csillogó szemekkel. – Tudod te azt – halkan felnevetett. – Tibi, akkor jössz? Megmutatom a játékot, amit beszéltünk – szakított bennünket félbe Balázs hangja. Szétrebbentünk.

62

– Persze, hogy jövök – mondta neki Tibi. Mielőtt kilépett a szobából, még belecsókolt a nyakamba, és a fülembe súgta: – Ezt még folytatjuk. Libabőrös lettem és megborzongtam. El tudtam képzelni azt a folytatást. Visszaültem az íróasztalhoz és megírtam Miklósnak a választ. Elvállaltam. Persze, később, amikor elmondtam Tibinek, kiakadt. Velem akart jönni. Mellettem akart lenni. De nem tehette: dolgoznia kellett. Éjszakára maradni akart. Nagy volt a kísértés, de nem engedtem neki. Sok csók után, nagy nehezen váltunk el egymástól. Azért még elalvás előtt kaptam tőle egy forró sms-t. Miklós nagyon örült, hogy elvállaltam a tolmácskodást. Három napról volt szó. Vállalta, hogy elvisz, viszont Tibi ragaszkodott hozzá, hogy mindig értem jön. – Köszönöm, hogy elvállaltad – mondta Miklós, amikor az első munkanapomra vitt a rendőrségre. – Mesi is megmondta, hogy jó választás leszel. Nagyon kedvel téged és szeret nálad tanulni. Hálás vagyok azért is, mert időt szakítasz rá, hogy

63

beszélgess vele. Mióta nincs édesanyja, nincs kivel megbeszélnie a női dolgokat. Nagyon meghatódtam Miklós szavaitól. Kedves volt. – Nehéz volt Ádám halála után? – kérdezte. – Bár, gondolom, ez buta kérdés. Nekem is nehéz volt. – Igen, nehéz volt – bólintottam. – Egyik nap még veled van, aztán már nincs többé. Ezt volt nagyon nehéz elfogadni. Hogy esténként már ne várjam haza. Ne menjek az ablakhoz. Valahogy ebbe őrültem majdnem bele…Mert vártam rá. Sokáig. – Megértem – Miklós hangja együtt érző volt. – Ez a gyász legnehezebb része. – De ott volt Balázs – folytattam elmerengve. – Miatta nem hagyhattam el magam. Össze kellett magamat szedni és folytatni. Menni előre. Nem hátra nézni. – Igen, a gyerek miatt erősnek kell lenni.

64

Csend telepedett kettőnkre. Elmerültünk a múltba. – Tibivel komoly a kapcsolatod? – kérdezte Miklós egy idő után. – Miért érdekel? – kérdeztem vissza. – Ne haragudj, tudom, hogy semmi közöm hozzá… – mentegetőzött. – Az az igazság, hogy már régóta figyellek téged…Bevallom, örültem, amikor Mesi azzal állt elő, hogy szeretne hozzád járni angolra. Valahogy olyan megközelíthetetlen voltál, nem lehetett sehol sem látni, beléd botlani. Jó alkalomnak tűnt, hogy meg lehessen szólítani…. – Miklós, pontosan mire akarsz kilyukadni? – kérdeztem gyanakodva. – Mindketten felnőttek vagyunk, nem kamaszok. Igazad van, hülyeség kertelni. Tetszel Tamara….Nagyon is….Csak lehet, hogy már elkéstem…. Csak pislogtam. Biztos, hogy jól hallottam, jól értettem?

65

– Meglepődtél? – kérdezte Miklós arcomat látva. – Kicsit gyors voltam? Remélem, nem haragszol. – Hát….- préseltem ki magamból. – Erre nem számítottam….Nem is tudom, mit mondjak… Látva zavaromat, Miklós próbált megnyugtatni. – Nem kell mondanod semmit. csak…szóval….jól esett kimondani.

Én

Nem sokat tudtam a dolgon gondolkodni, mert megérkeztünk a rendőrség épületéhez, és innentől megállás sem volt. Tolmácsolnom kellett egészen késő délutánig. A munkát élveztem, de valahogy minden kicsit ködös volt. Álmomban sem gondoltam, hogy Miklóst érdekelhetem. Köszönésen kívül soha nem beszéltem vele. Köszönni is csak azért köszöntem neki, mert falubeli volt és így illett. Sosem foglalkoztam az itteniekkel. Éltem az életem, tettem a dolgom. Miklós nagyon jóképű volt a negyvenkét évéhez képest. Igazán férfias. De…És ott volt ez a de. Nem Ádám volt, nem Tibi volt. Nem vonzódtam hozzá. Nem éreztem azt, amit Tibi váltott ki belőlem. Tibinek hozzám sem kellett érnie, mégis

66

remegést és jóleső borzongást váltott ki belőlem. Tibit akartam. Akartam, hogy megérintsen, megcsókoljon, simogasson. Vele le akartam feküdni. Vele akartam lenni. Délután négy fele felhívott Tibi, hogy jöhet-e értem. A válaszom igen volt. Miklóssal már nem tudtam beszélni, mert dolga volt. Csak elköszöntünk egymástól. Tibi pontos volt. Amikor kiléptem az épületből, ő már ott várt a járda mellett. Becsúsztam mellé. Magához ölelt és szenvedélyesen megcsókolt. Az ölem azonnal nyilallni kezdett. – Minden rendben van? – kérdezte, amikor ajkaink szétváltak egymástól. – Igen – válaszom kicsit bizonytalan volt. Ezt azonnal észrevette és gyanakodva nézett rám. – Mi a baj? Kicsit zaklatottnak tűnsz – faggatott. Nem semmi! Ennyire látszik rajtam? Vagy csak már ennyire jól ismer? Nem válaszoltam. Kibámultam az ablakon.

67

– Tamara, valamit elhallgatsz előlem. Mi a baj? – erőltette tovább a dolgot. Vettem egy nagy levegőt és kiböktem. – Miklós, mondjuk úgy, hogy szerelmet vallott nekem. Talán csendben kellett volna maradnom. Majdnem összeütköztünk egy másik autóval. Szerencsére Tibi még idejében rálépett a fékre. – Mi???? – szinte kiabált. – Megmondtam, hogy az a szemétláda akar tőled valamit! Nem nyúlt hozzád, igaz? Visszautasítottad, igaz? – keze, hangja reszketett a felindultságtól. – Tibi, higgadj le! Nem történt semmi közöttünk – próbáltam megnyugtatni. – Nemet mondtál neki, igaz? – nem hagyta anynyiban. Tudni akarta a választ. – Tamara! Az egyik hipermarket parkolójába kormányozta az autót. Megálltunk. Kikapcsolta a biztonsági övet, és átkarolt. Arca csak pár centire volt az enyémtől.

68

– Édes – lehelte. – Nem bírom ki, ha elhagysz. Éveket vártam rád. Nem akarlak elveszíteni. Kikapcsolta a biztonsági övemet, és simogatni kezdett. Megcsókoltam. Ettől megnyugodott. Hevesen viszonozta. Magához szorított. Ahol értük egymást, ott simogattunk. Sosem voltam a szavak embere. Érzelmeimet sokszor elfojtottam. Ilyen voltam. Nehezen találtam meg a megfelelő szavakat egy gyengéd helyzetben. Miklós felkavart. Szükségem volt arra, hogy Tibi mindent helyre tegyen bennem. Amint megláttam a rendőrség előtt, tudtam, hogy csak őt szeretem.

69

8. Egyedül voltam. Délután Balázs elment az egyik barátjához. Úgy ettem volna valami édeset, de nem volt itthon semmi. Így fogtam magam, és átmentem a helyi kis boltba. Rajtam kívül még öten vártak a sorukra. Addig nézelődtem. Éppen az egyik öblítőt illatoztam, amikor nyílt az ajtó, és egy ismerős hangot hallottam. – Sziasztok! – köszönt Tibi. Megmerevedtem. Nem fordultam hátra. Bíztam benne, hogy nem vesz észre. Nyílt terepen még nem voltunk együtt. Az egész boltban csend lett. Még a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Két kéz érintette meg a derekamat. Azt hittem elejtem a flakont. Tudtam, hogy mindenki minket bámul. Egy ideje már pletykáltak rólunk, de így még nem láttak bennünket. Gőzöm sem volt, hogyan kellene viselkednem. Tibi az arcomhoz hajolt. Ránéztem. Összemosolyogtunk. Azt viszont már nem engedtem, hogy megpusziljon. Elfordítottam a fejemet. Gyorsan visszatettem az öblítőt a helyére és beálltam a sorba. Mindenki azonnal úgy tett, mintha nem minket 70

bámultak volna és elkezdtek közhelyes dolgokról beszélgetni. Nevethetnékem támadt. Tibi végig mögöttem állt és a derekamról nem vette le a kezét. Ő nem zavartatta magát. Ahogy fogyott a sor, és az emberek távoztak, sokatmondóan néztek ránk, ahogy elhaladtak mellettünk. Ciki volt. Utáltam a középpontban lenni. Szerintem az arcom is piros volt, mert én tűzforrónak éreztem. Gyorsan kifizettem, amit vettem és kisiettem a boltból. Tibi szinte szaladt utánam és derékon kapott. – Hová futsz? – kérdezte. – Honnan tudtad, hogy a boltban vagyok? – kérdeztem vissza. – A szomszéd Jolánka néni mondta, amikor meglátta, hogy megállok előttetek – válaszolta vigyorogva. – Á, Jolánka néni…. – mormogtam. – Egyedül vagy? – kérdezte, ahogy beléptünk a házba. – Igen, Balázs az egyik barátjánál van – feleltem.

71

– Nagyon jó! – mondta érzéki hangra váltva. Azonnal libabőrös lettem. – Rég voltunk együtt. Nekem hiányzol – búgta és nyelve máris a számban volt. Én is vágytam rá. Éjjel-nappal ő volt a gondolatom. De nem voltam hajlandó, mint egy szajha, utána kujtorogni és a házához futkosni. Pedig csak egy érintésébe került, és én már kész is voltam. Pippát elzártam Bazsi szobájába, hogy ne zavarjon bennünket, majd átmentünk a hálószobába. Pár pillanat alatt megszabadultunk a ruháinktól és meztelenül nyúltunk el az ágyon. – Édes, annyira gyönyörű vagy! Gyönyörűek a melleid! – szuszogta, majd hirtelen fölém került és belém csusszant. Testünk vadul hullámzott. Majd egy gyors mozdulattal megfordult és magára húzott. Ebben a pózban nem tartott sokáig, hogy a csúcsra érjek. Zihálva feküdtünk egymás mellett. Éreztem, ahogy combomon végigfolyik édes nedve. – Tamara, szeretném, ha hozzám költöznél – törte meg a csendet. – Veled akarok élni. Nem válaszoltam.

72

– Ha megkérnélek, hozzám jönnél….? – hangja kissé feszült és bátortalan volt. – Nem tudom, hogy szabad-e ilyet kérnem. Tudom, hogy Ádámot sosem tudnám helyettesíteni…de…- egy csókkal zártam le az ajkait. Szívem olyan hevesen zakatolt, hogy féltem, kiesik a helyéről. – Annyira szeretnék igent mondani, de még meg kell beszélnem Balázzsal… – suttogtam, amikor ajkaink elváltak egymástól. – Ám, biztos vagyok benne, hogy nem fogja ellenezni, mert látom, hogy kedvel téged. Tibi a válaszomtól megkönnyebbült. Karjaiba zárt és a hajamat simogatta. Azt kívántam, bárcsak így maradhatnánk örökre. – Szeretlek – szorított magához. – Én is szeretlek – mondtam ki végre. Estefele, amikor már fiam is itthon volt, bementem hozzá. Elmondtam neki, hogy Tibi megkérte a kezemet, de még nem mondtam neki igent, mert tőle teszem függővé, hogy mit válaszolok neki. Láttam a szemén, hogy örül, hogy ennyire

73

komolyan veszem őt és, hogy számít a véleménye. Azt válaszolta, hogy örülne, ha Tibihez hozzá mennék és együtt élnénk vele. Elalvás előtt még felhívtam Tibit és elmondtam neki, hogy mit reagált Balázs. Elérzékenyült. Megkért, hogy másnap este vacsorázzunk hármasban nála. Vagyis négyesbe, mert Pippára is számított. Reggel, mielőtt Balázs iskolába ment, meghagytam neki, hogy délutánra ne csináljon magának programot, mert Tibi meghívott bennünket hozzá. Hatra beszéltük meg az időpontot. Addigra ő is hazaért a munkából. Pippát pórázra tettem és úgy mentek el Tibihez. A konyhájába érve láttam, hogy segítségre szorul, így együtt készítettünk egy könnyedebb vacsorát. Balázs közben szétnézett a lakásban. Pippa hamar rátalált egy nagyon kényelmes, meleg helyre, és a nappali egyik foteljébe befészkelte magát. Neki soha nem okozott gondot kényelembe vágni magát.

74

Az este jó hangulatban telt. A desszerthez érve Tibi egy kis becsomagolt dobozt vett elő és elém tette. Nagyot nyeltem. Remegő ujjakkal hámoztam le az arany szalagot, majd a piros csomagolópapírt. Felnyitottam a kis dobozt. Egy kék köves arany gyűrűt találtam benne. Szemeim megteltek könnyel. Balázs tapsolt örömében. – Akkor hozzám jössz feleségül, Tamara? – nézett rám Tibi csillogó szemmel. Válaszolni nem tudtam, csak hevesen igent bólintottam. Kivette a gyűrűt és felhúzta az ujjamra, majd megpuszilt. Balázst is magunkhoz húztuk és úgy öleltük egymást pár percig. Ez volt az első olyan éjszaka, hogy négyen együtt voltunk. Balázs és Pippa a vendégszobában aludtak. Mi ketten pedig Tibi szobájában. Szeretkezéssel pecsételtük meg az eljegyzésünket. Évek óta ez volt az első, hogy nem egyedül töltöttem az éjszakát. Jó volt Tibihez bújni, hallgatni a szuszogását, megérinteni finom bőrét. Szívemet a szerelem és a boldogság árasztotta el.

75

9. Pár nappal később Miklóssal futottam össze. A lánya elé ment a buszhoz. – Szia, Tamara! – köszönt rám. Szája mosolygott, de a szemei komolyak maradtak. – Miklós! Szia! – viszonoztam köszöntését barátságosan. Pár percig feszült csend telepedett ránk. Tudtam, hogy már hallotta a nagy hírt az esküvőmről Tibivel. A faluban semmi sem maradt titokban. Már kitűztük az időpontot. – Hallottam a hírt…- kezdte Miklós kényszeredetten. Csak bólintottam. – Gratulálok! – Köszönöm. – Tibi biztosan jó férjed lesz…. Nos, nekem mennem kell. Emese busza hamarosan megérkezik…. Minden jót, Tamara – mondta, és már ment is az állomás felé. Kicsit sajnáltam Miklóst, mert jó ember volt, de én nem voltam bele szerelmes. Nem tudtam volna érzelmek nélkül vele élni. Reménykedtem, hogy hamarosan túl teszi magát a dolgon.

76

Az esküvőnket három hónappal később tartottuk. A szertartás után csak egy kis szerény állófogadást adtunk Tibi kertjében. Úgy egyeztünk meg, hogy nála fogunk lakni, de az én lakásomat nem adjuk el. Az Balázs öröksége volt. Ha ő majd később úgy gondolja, eladhatja, vagy meg is tarthatja, és ott alapíthat családot. Kilenc hónappal később megszületett kislányunk, Anikó. Nem terveztük. Jött. A nagy szenvedély óvatlanná tett bennünket. Kicsit aggódtam, hogy nem vagyok már fiatal, de a baba egészségesen született meg. Tibi öröme leírhatatlan volt. Nem gondolta volna, hogy valaha apa lesz, és pont tőlem lesz gyermeke. Életem új fejezete elindult. Ez már egy csendesebb, nyugodtabb élet volt.

77