KÜRTÖS
s Q t r W k
Közéleti havilap
IX. évfolyam 3. szám
ITT
AZ IDŐ
A tavasz elsõ lehellete már megérintette, s az áldott napsütés megsimogatta a Palócföld kanyargós völgyeiben mélyen az anyaföldbe kapaszkodó fákat. A természet jelezte, valami változni fog, itt az idõ, hogy a tél fagyos szorítása engedjen. Valahogy így érezhettek a márciusi ifjak is 1848 tavaszán, amikor Petõfi Nemzeti dalának felejthetetlen sorait morzsolva a foguk között esküdtek, hogy „itt az idõ, most vagy soha.“ Mennyiszer morzsoltuk mi is azóta e varázsszavakat, mennyiszer éreztük, hogy az idõ múlásának végtelenjében talán most van itt a mi idõnk is, amikor cselekedni, tenni kell, mielõtt végleg összeroppant a fagy, a tétlenség, a közömbösség hidege. Nem véletlenül tette választási kampányának jelszavává az anyaországban tavasszal gyõztes jobboldal is ezt a rövid, de egyértelmû mondatot, jelezve, forradalom kell a szavazófülkék magányában, hogy kiszakítsa a magyarságot az egyre mélyülõ lelki és fizikai válságból. Mi is egyre többet, és egyre többen mondtuk, hogy itt az idõ, de a szavak az elszakított országrészekben másképpen terjednek, másképpen hozza-viszi õket a kósza szél. Sokan úgy értelmezték az idõ szavát, hogy ideje van az önfeladásnak, a meghasonulásnak, a behódolásnak, és a lojalitás álszent köpönyege hályogként borult a felvidéki magyarság nagyobbik részének szemére. A tavalyi sok esõ, majd a friss kora tavaszi csípõs szelek azonban már tisztítják a fejeket. Mintha a másnaposság bódultságából kezdene felébredni a
Mindenki számít Népszámlálás 2011
2 0 1 1 . március
...
maradék lelkiismeretünk, talán még nem késõ újra egy „ittazidõt“ elmormolni. Kossuth fiai, annak idején, a semmibõl lettek katonává a haza nagyjának egyetlen hívó szavára. Nem mindnyájunk vétke, de a társadalmunk hibája és tükörképe, hogy a jelen Kossuthjai
Ára 0,40 EUR 12,- Sk 150,- Ft
Reviczky Gyula
Március tizenötödikén Hivatlanul is megjössz minden évben, Szép március, bilincs-oldó tavasz! De azt a régi márciust nem érzem; A naptár mond csak annak; nem vagy az; A hit kidõlt, a szívnek semmi lángja; Fásultan él a kor s eszmétlenül; Multon mereng a költõ, és dalába Villám s haragvó mélabú vegyül. Megalkuvás iránya most a kornak; Ábrándnál egy kis állás többet ér; Egy zsiros koncért százan marakodnak, Hogy EGYnek jusson mentül több kenyér. Az igazságot, elvet megtagadják, S ki értük harcra kelne, nincs olyan, Csak szóvirág ma a magyar szabadság S az érte hõsen ontott vérfolyam. Nem, ez nem az a márciusi szellõ! Nem a szabadság éltetõ lehe, Egy alvó népet új életre keltõ, Hogy százados rabláncát tépje le! A nagy, a negyvennyolcas márciusnak Nincs más emléke: néhány béna kar, S távol, hol citrom és narancs virulnak, Honán kivül a legnagyobb magyar!
vagy még nem születtek meg, vagy már árulóvá „görgeyesedtek“, s a képletes fegyverletételek mára már olyan megszokott jelenségévé váltak a mérhetelenül elposványosodott és lealjasított politikai közéletnek, mint a gatyaváltás. Pedig volna miért felegyenesednünk, hiszen a kis magyar nép Európában megint kezd önmagára találni, és végre mi is érezhetjük úgy, hogy nem az események formálnak minket, hanem mi formáljuk a történelmet. (Folytatás a 9. oldalon)
Ezért löktél hát annyit hõsi sírba, Hogy ami véred, óh hon, megmaradt, Mohó ajakkal, éhesen kiszívja Egy ingyenélõ parazita-had?... Ezért áldoztál annyi vért, vagyont hát, Hogy megtagadjanak gyáván elõbb S örököd oszt arcátlanul felosszák Kétszínû, romlott, léha kegylesõk?... Csak vissza e sivár korból! Nem ég itt Ember-méltóság tiszta ihlete! Álmodjunk, hívjuk vissza azt a régit!... S ha van még a magyarnak Istene: Õt kérjük, adjon még egy csoda-kardot, Büvös csapásitól hadd hulljanak A hitvány léhûtõk, kik, mint a barmok, Csak ettek-ittak és meghíztanak.
„Félő, hogy e viharos évek megbontották a magyar közösségérzést. Annyiszor szakadtunk szét és annyifelé, hogy talán már csak szigetek− ben élünk, mintha magyarok közé szorult csángók lennénk.“ Örkény István
Közélet
2 Kürtös
2011. március
Az évtized eseménye Folytatjuk a népszámlálással kapcsolatos tájékoztatónkat. Országszerte beindult a népszámlálási kampány. A SZMK által életre hívott kampánybizottság ülésén közös logót és szlogent fogadtak el. Ennek lényege, egyik szervezet logója se vált a kampány logójává, egy teljesen új formát alakítottak ki, hogy senki se tudja felhasználni a kampányt a maga céljaira. A logót mindenki tetszése szerint használhatja szórólapokon, plakátokon, levelezésekben, háttérképként stb. A logó úgy lett megtervezve, hogy akár megrajzolható is legyen.
Az elfogadott kampánystratégia elsõsorban a célcsoportot határozza meg, külön hangsúlyt fektetve az ingadozókra, a városokra, a peremkerületekre stb. Azokat kell megcélozni, akik ugyan magyar kötõdésûek, de nem biztos, hogy magyarnak vallják magukat. Régiónként regionális kampánybizottságok alakultak, hogy a helyi regionális viszonyoknak megfelelõen koordinálják a kampányt. Járásunkban ennek tagjai a Csemadok, az MKP, a Pedagógusszövetség és a Szülõi Szövetség képviselõi. Kampánybizottságunk járásunk területén 35 települési megbízottat (kérdezõbiztosokat) kért meg (falvanként egyet), hogy segítsenek helyben koordinálni a népszámlálási kampányt. Mivel a kampányra anyagi eszközöket senki nem biztosít, így ez a benne résztvevõ szervezetek felajánlásaiból, részben pedig nyilvános gyûjtésen keresztül valósul meg. A támogatók nevét a Kerekasztal honlapján (www.jogsegély.sk) folyamatosan közzéteszik. Népszámlálási tudnivalók A népszámlálás megvalósításával kapcsolatos kérdéseket, feladatokat az SZK NT 2008. június 18-án elfogadott 263/2008 számú törvénye tartalmazza. Maga a törvény, valamint a népszámlálás megvalósításával kapcsolatos anyagok a Szlovák Statisztikai Hivatal www.statistics.sk címû honlapon találhatók meg az EU 763/2008 számú rendeletével egyetemben. A törvénybõl eredõen minden felnõtt állampolgár köteles kitölteni a népszámlálási íveket. A gyermekek helyett az íveket szüleik vagy törvényes képviselõik töltik ki. A különbözõ szociális létesítmények, intézmények esetében az intézmény vezetõje vagy az általa megbízott személy tölti ki a népszámlálási íveket. A népszámlálási gyûjtõívek a szlovák nyelv mellett a nemzetiségek nyelvén is kellõ példányban el lesznek készítve. Elsõ alkalommal lesz mód elektronikus
formában is kitölteni a népszámlálási íveket. Amennyiben a népszámlálás ezen módszerét választjuk, informálnunk kell a számlálóbiztost. Az egyes települések polgármestereinek javaslatára a körzeti hivatalok határozzák meg a népszámlálási körzeteket. A népszámlálást 18 éves kortól idõsebb számlálóbiztosok végzik, akiket a települések polgármesterei neveznek ki. Kötelességük, hogy részt vegyenek a képzéseken, átvegyék a számlálóívet, és azokat a megadott idõpontban (egy héttel a népszámlálás idõpontja elõtt) eljuttassák a lakosokhoz. A népszámlálás idõpontját követõen az íveket begyûjtik, és leadják az illetékeseknek. Fontos tudnivaló, hogy a népszámlálási biztos csak a lakosok személyes hívására léphet be a lakásba, és csak a lakosok kérésére adhat tanácsot a népszámlálási ív kitöltésében. Országos viszonylatban 20 000 számlálóbiztos végzi majd a népszámlálást. Mintegy 250-300 lakosra jut majd egy számlálóbiztos. Újra felhívjuk a figyelmet, hogy már a felkészítés folyamán a személyekre szóló ívek esetében nagyon oda kell figyelni a: 20. Nemzetiség (Národnos ), 21. Anyanyelv (Materinský jazyk), 22. A leggyakrabban használt nyelv (Najèastejšie používaný jazyk): - a közéletben, - a magánéletben, és a 23. Vallási, felekezeti hovatartozás (Náboženské vyznanie) kérdés megválaszolására. A Kerekasztal a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül is segíti a jobb tájékoztatást, így a médiák, sajtó, portálok, önkormányzati és a többi weboldalak és egyéb internetes eszközökkel. Elkészül egy hosszabb film is, amelybõl több rövidebb film is készíthetõ. Füzet kiadása, illetve elektronikus megjelentetése a portálokon a legfontosabb tudnivalókról 300 000 példányban. Térképmelléklet Szlovákia területén született vagy mûködött neves magyar személyiségekrõl. Weboldal készítése, jogi és szakmai tanácsadás, minden más információ megjelentetése. Cím: www. n e p s z a m l a l a s 2 0 11 . s k . Facebook-kampány címe: http://www.facebook.com/album.php?id=100000619653330 & a i d = 4 0 0 7 1 # ! / p a g e s / N e p s z a m l a l a s - 2 0 11 - Va l l a l d Onmagad/181205978577883 Összeállította Balogh Gábor
Közélet
2011. március
Kürtös 3
Az Európai Parlament
képviselői a kultúra jelentőségéről A mûvészet és a kultúra ápolása nem csupán a szellemi tõkéjét gazdagítja az Európai Unió polgárainak - hívja fel rá a figyelmet a francia néppárti Marie-Thérese Sanchez-Schmid -, hanem jelentõs gazdasági és társadalmi fontossággal is bír, vagyis üzleti értékkel is rendelkezik. Ez az ágazat 600 eurót hoz évente, illetve az EU GDP-jének 2,6%-át teszi ki a kulturális és kreatív ipar. E területek fejlõdése, jelentõségének növekedése lehetõséget nyújt többek között újabb munkahelyek megteremtésére, de nem mellékes hozadéka az egyén, a közösségek szellemi tõkéjének gyarapodása sem. Ez a jelenség összefüggésben áll a technika fejlõdésével, hiszen a globalizáció és a digitalizáció nélkül nem valósulhatnának meg az elõbb felvázolt értékek. És ahogy haladunk a korral, ahogy egyre inkább elõrehaladottá válik a technikai fejlõdés, egyre kevésbé jelent majd gátat az államhatár a kultúra, a mûvészet, a szellemi tõke terjedésében, egyre fontosabb szeletét teszi majd ki a gazdaságnak, hiszen egy rendkívül exportorientált területrõl van szó. Ezt
felismerve az EU egyre nagyobb figyelmet fordít a korlátok feloldására. Ezt segíti elõ többek közt a már létezõ MÉDIAprogram és a Lux-díj is. Az elõbbi az audiovizuális szektort támogatja, az utóbbi pedig a parlament filmdíja. Ezeken túl az Európai Unió támogatása megnyilvánulhat a mûvészek, az alkotásaik mobilitásának elõsegítésében, a digitalizáció támogatásában, de a rájuk vonatkozó szabályok megfogalmazásában is. Az unió feladata lenne ebben az esetben a tagállamok meggyõzése is, a szektor fejlõdésével járó pozitívumok felmutatása, a támogatásukra szolgáló uniós források ismertetése is. De a képviselõnõ felhívja a figyelmet arra is, hogy az uniós forrásokat felhasználva, a kreatív ágazatokat támogatva a régiók kulturális örökségének gazdasági értéke jelentõsen növekedne, ami minden szempontból pozitívan hatna a régió fejlõdésére is. (Forrás: http://www.europarl.europa.eu/) Csáki Edina
MKP-évzárókról jelentjük... A Nagykürtösi járásban elsõként tartotta meg tisztújító évzáró taggyûlését a Magyar Koalíció Pártja Ipolybalogi Helyi Szervezete. Jelen volt a tanácskozáson Balík László járási elnök, aki köszönetet mondott a helyi tagságnak mind a tavalyi parlamenti, mind a helyhatósági választásokon kifejtett aktivitásáért. A szervezet elmúlt évi tevékenységérõl Súth Ákos megbízott elnök számolt be. A korábban tagságának felfüggesztését kérõ Balázs Péter helyébe az évzáró taggyûlésen a tagok Súth Ákost választották a helyi szervezet elnökének. Elsõk között került sor az MKP Ipolyhidvégi Helyi Szervezetének tisztújítással egybekötött évzáró taggyûlésére, amelyen a Járási Elnökséget Gömöry Lóránt képviselte. A tanácskozáson Trevalecz László elnök foglalta össze szervezetük tavalyi tevékenységét. Nem hozott meglepetést a tisztújítás, és megérdemelten kapott továbbra is bizalmat a jelenlegi elnök, aki az MKP megalakulása óta eredményesen irányítja a szervezetet. Ipolykeszin az MKP viszonylag kis létszámú helyi szervezetének évzáró taggyûlésén Kosík Lilla elnök köszöntötte a tisztújító évzáró taggyûlés résztvevõit, külön is Balík László járási elnököt. Élénk érdeklõdés nyilvánult meg a tagok részérõl a párt járási és országos politizálása iránt. Errõl és az MKP elõtt álló legfontosabb feladatokról a járási elnök tájékoztatta a megjelenteket, és elismerését fejezte ki a tagoknak az elmúlt
évi helyhatósági választás kampányában kifejtett eredményes tevékenységükért, amelynek köszönhetõen az MKP polgármesterjelöltje magasan lekörözte mind a három ellenjelöltjét. A tisztújítás során csak annyi változás történt, hogy az eddigi háromtagú helyi elnökség kibõvült még két taggal. TELJES TISZTÚJÍTÁS INÁMBAN A Nagykürtösi járás alig 500 lélekszámú településén, Inámban az elmúlt több mint tíz év alatt amennyien elmentek, majdnem annyian jöttek is az MKP helyi szervezetébe, amelynek jelenleg 24 tagja van. A február 12-én tartott tisztújító évzáró taggyûlésükön Nagy József elnök köszöntötte a résztvevõket, köztük Balík László járási elnököt és Gömöry Lóránt járási elnökségi tagot. A tevékenységi és a gazdálkodásról szóló beszámoló után következett a vendégek helyenként kritikus, de mindamellett tárgyilagos hozzászólása. A tisztújítás napirendi pontjához érve Nagy József, aki egyben a járási elnökség alelnöke is, bejelentette, lemond elnöki tisztségérõl, hasonlóképpen nyilatkozott az alelnök és a pénztáros is. Ezután helyükbe titkos szavazással került sor elõbb Régi Anna egyedüli elnökjelölt, aztán az elnökségi tagok, legvégül pedig a járási konferencia küldötteinek megválasztására. Egyébként az új elnök személyében egy sikeres vállalkozó került a helyi szervezet élére. /B.Gy./
FELHÍVÁS Az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás a Magyar Közút Zrt.-vel együtt kéri a Kürtös újság olvasóit, valamint azokat a személyeket, akiknek birtokukban vannak korabeli fotók a régi Ipoly-hidakról (vagy a hozzá vezetõ utakról) bármelyik településen, hogy bocsássák azokat rendelkezésünkre egy, az Ipoly-hidakról készülõ könyv kiadása céljából. Lehetnek családi fotóalbumok féltve õrzött darabjai is, korabeli újságcikkek, képek és bármilyen mûszaki dokumentum is megfelel. A fényképeket és valamenynyi dokumentumot másolat készítése után visszaszolgál tatjuk. Molnár Katalin
Közélet
4 Kürtös
2011. március
Gőzerővel készülnek az Ipoly−hidak
Valahol, a fényeken túl.... In memoriam Molnár Katalin Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy elhunyt Molnár Katalin, az Ipoly-hidak Újjáépítéséért PT elnöke, a Csemadok ASZ aktív tagja és havilapunk rendszeres tudósítója. Nem hittük a hírt, de sajnos igaznak bizonyult. Igaznak, mert akik két oldalról égetik életük gyertyáján a kanócot, állva halnak meg, mint a fák. Te is állva maradtál, az utolsó pillanatig, míg Isten tenyerére nem fektetett, szelíden, mint a simogatást. Mit is lehet most írni. Mit is lehet most? Sírni! Kellett volna még jó pár év. Befejezni néhány mondatot, amit régen be kellett volna fejezni, néhány kimondatlan szót, ami most bennünk maradt. Végleg. Maradnak az emlékek, a jó emlékek, a téli avatókról, a bussai kultúrával töltött évekrõl, a kezdetek tisztaságáról, míg hittel lehetett embernek maradni ebben a végtelen sodrásban, melyben apró falavelek vagyunk. Talán minket is elvisz a szél? Talán minket is elvisz a szél. Valami végleg útnak indult belõlünk egy hazába, a fényeken túl. Valahol, a fényeken túl, ott is van haza, Istené, mindnyájunké. Csak idõ kell, hogy kivárd, kivárj: utolérünk! Köszönjük, hogy itt voltál, hogy nem voltál tétlen, hogy világítottál, hogy állva maradtál. Köszönünk Téged az Istennek és a sorsnak. Megõrzünk emlékeinkben, tisztességgel. Legyen neked könnyû a föld! Szerkesztõség
A Pösténypusztát és Petõt összekötõ, az Ipolyon átívelõ híd legnagyobb elemeit helyezték be 2011. február 24-én csütörtökön. Ezzel párhuzamosan készül még egy híd, amely majd Ráróspusztát és Ráróst köti össze. A nagyon hideg idõjárás ellenére nagyon sokan voltak kiváncsiak a 25 méter hosszú elemek beemelésére, amelyek méretüknél fogva akkorák voltak, hogy az ideiglenesen épített mûszaki hídon nem volt egyszerû a „túlméretes“ darabot szállító jármûvek átkelése. A hatalmas, legalább 40 méteres daru ezután a magasba emelte a többtonnás vasdarabot, és a munkások percek alatt a helyére illesztették. A 75 méter hosszúra tervezett híd három, 16 és 20 méteres elembõl áll, emellett még egy 11 méteres ártéri hidat is építenek. A kivitelezõ a PORR Építõipari Kft, amely osztrák érdekeltségû, körülbelül 3000 embert foglalkoztató cég. Az építkezésen jelenleg 30-an dolgoznak, de volt idõszak, amikor 120-an serénykedtek. Egy hónap múlva már hordót guríthatunk a pösténypusztai új Ipoly-hídon, de errõl késõbb tudósítunk. Molnár Katalin
2011. március
Közélet
Kürtös 5
Alapvetõ jogi információk A „SEGÍTSÉG A KÜLÖNLEGES ELBÁNÁST IGÉNYLŐ RÉTEGEKNEK“ c. HUSK /0901/1.6.2/023 SZ. projekt nyitókonferenciája 2011. február 22-én Inámban került megrendezésre a Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttmûködési Program 2007 2013 keretében támogatást nyert a „Segítség a különleges elbánást igénylõ rétegeknek“ c. projekt nyitókonferenciája. A konferencián részt vettek a határvidék polgármesterei, a kistérségek, a társadalmi szervezetek, oktatási intézmények képviselõi, az ügynökség alapító tagjai, valamint kisvállalkozók. A Nagykürtösi Körzeti Hivatal elöljárója, Baki Attila beszédében megerõsítette annak a tevékenységnek szükségességét, amelynek célja a munkanélküliség csökkentése a régióban. A projekt sikerének érdekében nagyon fontos nemcsak a célcsoport, hanem a széles nyilvánosság figyelmét is felkelteni a projekt tevékenységek iránt. Az, hogy miért szükséges a munkaerõpiacon hátrányos helyzetû rétegek támogatása a határtérségben, mindenki számára köztudott. A Középsõ-Ipoly mente és a Gömör-Kishont térség országos szinten is olyan terület, ahol a legmagasabb a munkanélküliség. Hasonló a helyzet Észak- Magyarország területein is. Az aránytalanul kevés betölthetõ munkahelyen, a beruházások hiányán, a térség rossz megközelíthetõségén túl a további negatív jelenségek nemcsak az alacsony képzettséggel rendelkezõket érinti, hanem igen veszélyeztetett réteget képviselnek a munkaerõpiacra visszatérõ nõk és a 45 év felettiek is. Sok esetben a nehéz helyzetükre egyfajta megoldás lehet, ha megszerzik az egyéni, kis- vagy családi vállalkozáshoz szükséges képességeket, készségeket. A projekt megvalósítása ehhez nyújt segítséget. A projekt vezetõ partnere a nagykürtösi székhelyû Középsõ-Ipoly Mente Regionális Fejlesztési Ügynökség. Külföldi partnerként az oktatás terén nagy tapasztalatokkal rendelkezõ Neumann János Középiskola és Kollégium Egerbõl, további partnereink pedig a Gömör-Kishont Regionális Fejlesztési Ügynökség, Rimaszombat és az Agria Térségi Integrált Szakképzési Központ, Eger. A projekt végrehajtása során 2011. január 1-jétõl az év végéig kidolgozására kerülnek kétnyelvû oktatási anyagok, melyeket alkalmazni lehet a projekt befejeztével is a határ mindkét oldalán. Az oktatás keretében önismereti gyakorlatok, vállalkozási alapismeretek és vállalkozói tervezet készítése, kisvállalkozói marketing, internethasználat, üzleti kommunikáció lesz a téma. Megegyezés szerint 8-12 fõ vesz részt ezeken a továbbképzéseken a határ mindkét oldaláról. A képzések idõpontja, tartalma és módszertani elemei kimondottan a speciális elbánást igénylõ hátrányos helyzetû célcsoport igényeihez igazodik. A képzés a gyakorlati tudás megszerzésén alapszik - sikeres és könnyen alkalmazható ismereteket ad a vállalkozás területén. A részvétel a célcsoport számára ingyenes. Meggyõzõdésünk, hogy a projekt megvalósítása - amely 92 404,89 EUR (80,75%) ERFAtámogatással, 16 306,75 EUR (14,25%) állami támogatás mellett és 5 721,67 EUR (5%) a projektpartnerek által biztosított önerõbõl valósul meg - hozzájárul a határ menti térség versenyképességének növeléséhez, az itt élõk számára lehetõséget nyújt jobb a életkörülmények és a térségben való érvényesülésük biztosításához. Végül szeretném megköszönni Inám község polgármesterének, Nagy Józsefnek a segítségét a konferencia megszervezésében, valamint köszönettel tartozom minden kedves elõadónak és résztvevõnek, akik jelenlétükkel, észrevételeikkel, javaslataikkal segítették munkánkat. Lõrincz Mária igazgató, Középsõ-Ipoly Mente Regionális Fejlesztési Ügynökség www.husk-cbc.eu „JELEN CIKK TARTALMA NEM FELTÉTLENÜL TÜKRÖZI AZ EURÓPAI UNIÓ HIVATALOS ÁLLÁSPONTJÁT“
A házasság a férfi és a nõ tartós köteléke, és fõ célja a családalapítás és a gyerekek megfelelõ nevelése. Nemcsak társadalmi kapcsolat, hanem jogi is, hiszen a jegyesek szabad és önkéntes akarata alapján jön létre a családról szóló törvényben elõírt feltételek teljesítése után. Annak ellenére, hogy a házasságkötést megelõzi az eljegyzés, a mi jogi szabályozásunk a jegyesség intézményét nem ismeri. Ennek következtében nem is kapcsol hozzá jogi következményeket. Ha a jegyesség jogi viszony lenne, akkor pl. a következõ módon kellene cselekedni. Az eljegyzés idõpontjában a jegyeseknek alá kellene írniuk egy házasságkötésrõl szóló megegyezést. Ebben többek között szerepelni kellene szankcióknak is olyan esetekre gondolva, ha az egyik jegyes megszegné a szerzõdést, pl. hûtlenséggel, vagy felbontaná azt. Mivel az eljegyzés jegyajándék átadásával van összekötve (ami legtöbbször jegygyûrû), a jogi szabályozásnak rendelkeznie kellene arról is, mi legyen az jegygyûrû vagy más ajándék „sorsa“. El tudom képzelni pl. a jegyajándék visszaadásának kötelezettségét is, amelyre az ajándékozási szerzõdés szabályai vonatkoznának. Az ajándékozott tárgyat ugyanis viszsza lehet az ajándékozónak igényelni. Esetleg a kártérítés intézményét is igénybe lehetne venni, ha valamelyik jegyes úgy érezné, hogy erkölcsileg meg volt károsítva. A jegyesség társadalmi intézményére nagy hangsúlyt és komolyságot kell fektetni, mivel ez a házasság „küszöbe“. A jegyességnek meg kell elõzni a házassági kérvény anyakönyvi hivatalba való benyújtását, amelyben a jegyesek közlik a személyes adataikat, nyilatkoznak a házasságkötés után használandó vezetéknévrõl, ill. a közös gyermekeik vezetéknevérõl, arról, hogy nem ismernek olyan körülményt, amely kizárná az õ házasságkötésüket, és arról, hogy tisztában vannak egymás egészségi állapotával. A családról szóló törvény nem kötelezi a jegyeseket, hogy egészségügyi kivizsgálásoknak vessék alá magukat, mint sok más országban. Ezen kívül nem szabályozza azt sem, hogy mennyi idõnek kell eltelnie a házassági kérvény benyújtásától a házasságkötésig. Ha a jegyesek valamelyikének élete közvetlen veszélyben lenne, akkor a fent említett iratok benyújtásától a törvény eltekint. Viszont ebben az esetben is kijelentést kell tenni a jegyeseknek, hogy nem ismernek olyan körülményt, amely megakadályozná a házasságkötésüket. Konkrét kérdéseiket az alábbi e-mail címre küldhetik:
[email protected]. Telefonszámomat megkaphatják a szerkesztõségben. Mgr. Novák Gabriella, jogász-mediátor
6 Kürtös
2011. március
Fiatalok oldala
Szívesen vállalkozunk lapunk hasábjain olyan egyetemista vagy felsõfokú végzettséggel rendelkezõ fiatalok bemutatására, akik járásunk valamelyik magyar iskolájában sajátították el a tudás alapjait, bátran megvallják és büszkén vállalják magyarságukat. Ezúttal két csábi egyetemista lányt mutatunk be olvasóinknak. Filip Mónika Pozsonyban és Tajvanon, Celeng Csilla Budapesten tanul.
ÖTÖDÉVES
O R V O S TA N H A L L G AT Ó
Celeng Csilla Hol kezdted az alapiskolát, és hol folytattad a középiskolát? Alapiskolába Csábon jártam, mely több elõnnyel is járt. Elõször is sokat jelentett, hogy a faluban van az iskola. Nem kellett reggelente buszra rohanni, hogy más faluban vegyek részt a tanításon, csak kiballagni a Parlag utcára. Másodsorban az alapiskola kiváló alapokat nyújtott a továbbtanuláshoz. Nagy elõnyt jelent, ha az ember kiskorától kezdve két nyelven tanul. Ennek nem csupán a nyelvi készségek fejlesztésében van szerepe, hanem az adott nyelvhez tartozó kultúra megismerésében is. Van egy mondás, mely szerint „Annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz“. Középiskolai tanulmányaimat Magyarországon, Balassagyarmaton a Balassi Bálint Gimnáziumban folytattam, de a szlovák nyelv tanulását nem hagytam abba, és 2005-ben nyelvvizsgát szereztem belõle. Ez a nyelvvizsga nagyban hozzájárult ahhoz, hogy felvegyenek az orvosi egyetemre. Miért éppen az orvosira jelentkeztél? Kiskoromban - látván balassagyarmati orvos bácsikám és feleségének sok munkáját - mindig arra a következtetésre jutottam, hogy orvos nem leszek. Gimnáziumi éveim alatt azonban két tantárgy volt, ami egyre jobban érdekelt, a biológia és kémia. Itt csiszolódott ki az is, hogy ezek a tantárgyak nem önmagukban, hanem egymással összefonódva érdekelnek. S mivel szeretek emberekkel ismerkedni - hiszen egy ismerkedés számomra sohasem csupán a másik fél, hanem saját magunk megismeréshez, feltérképezéséhez is vezet - választásom az orvosi pályára esett. Ekkor még nem éreztem elhivatottságot a pálya iránt, ez a döntés inkább logikai döntés volt. Az elsõ két év az egyetemen az alapok, a termõföld jó megteremtésével foglalkozik,
ben feladatom, hogy gimnáziumokban és középiskolákban felhívjam a figyelmet a Magyarországon jelenlévõ rendkívül nagyszámú abortuszra. Tagja vagyok továbbá az Amerikai Magyar Orvosszövetségnek (HMAA), melynek feladata a hazájukban maradt orvosok és a kint dolgozók tudományos munkáinak, kutatásainak egymás közötti megismertetése, tapasztalatok cseréje.
tehát fõleg sejtbiológiával, fizikával, kémiával, élettannal és persze anatómiával. Harmadévtõl találkozunk betegekkel, ekkortól kezdve látunk egyre jobban bele a valódi orvoslásba, azonban ami még fontosabb, itt kell hogy megérezzük s egyre jobban feltárjuk a betegek világát, megtanuljuk helyesen kezelni reakcióikat, s kell, hogy elsajátítsuk azt a titkos nyelvet, mely nem a nyelvtanon, a nyelvi szabályokon, hanem inkább az együttérzésen, a betegekhez való alázaton alapszik. Én itt éreztem valójában elõször, hogy milyen fontossággal bír ez a hivatás. Mire fogsz szakosodni? Jelenleg tehát a budapesti Semmelweis Egyetem ötödéves orvostanhallgatója vagyok. Érdeklõdési területem a radiológia és kardiológia, az egyetem után is e két irány ötvözeteként leginkább gyermekkardiológusként vagy radiológusként szeretnék dolgozni. Tudományos munkát a budapesti Kardiovaszkuláris Centrumban végzek, továbbá a Gottsegen György Országos Kardiológia Intézet gyermekkardiológia osztályán gyermekkori szívfejlõdési rendellenességeket vizsgálunk ultrahanggal. Az egyetemen EKG-t tanítottam harmadéveseknek. Tagja vagyok a Magyar Orvostanhallgatók Egyesületének (MOE), mely-
Mit jelent számodra a szülõföld, a magyar identitás? Sajnos a jelenlegi helyzet Szlovákiában nagy erõkkel törekszik arra, hogy elfeledtesse velünk származásunkat, gyökereinket. Egyre nagyobb az asszimilálódás, egyre többen íratják gyermekeiket szlovák iskolába. Ennek azonban súlyos következményei vannak. A gyermek nehézségek nélkül csak akkor tud megtanulni valamit, ha érti is azt, ha az anyanyelvén sajátíthatja el az alapokat. Logikai kapcsolatok, az összefüggések felismerése nélkül, rend helyett káosz uralkodik a fejükben. A szülõföld tehát számomra nem csupán területet jelent, hanem a tudás megszerzésének bölcsõjét is. A hovatartozás érzése bele van kódolva az emberbe. Ezt nem lehet önkényesen meghozott törvényekkel kiirtani. A nyelvet el lehet felejteni, de az identitást nem. Ez még nagyobb problémákat okozhat egy nem anyanyelven tanuló gyermek életében. Itt nem csak a tudás zavaráról, hanem az identitásnak mint érzésnek a zavaráról van szó. Késõbb ez az egyén, ha tudattalanul is, de elbizonytalanodik saját hovatartozását illetõen, s egy bizonytalan személyt sokkal könnyebb befolyásolni, mint egy szilárd identitástudattal rendelkezõt. A bizonytalan személy általában a többség felé húz, ezért a következõ népszámlálásnál szlováknak fogja magát vallani. Emiatt fogy a felvidéki magyarok száma.
Fiatalok oldala
2011. március
KÍNAI Filip Mónika Hol kezdted az alapiskolát, és hol folytattad középiskolában? Az alapiskolát szülõfalumban, Csábon végeztem, ahol külön szeretném megemlíteni az akkori tanári kar magyar tagjait, kik minden kétséget kizáróan nagyon sok mindenben inspiráltak, és megalapozták a tanulás iránt való tiszteletemet és elszántságomat. Ezek után, kisebb-nagyobb fejtörést követõen, tanulmányaimat az Ipolysági Magyar Tannyelvû Gimnáziumban folytattam, ott, ahol testvérem is tanult akkoriban, és ahol egykoron apukám töltötte gimnáziumi éveit, így folytatva a családi tradíciót. Amit fontosnak tartok kiemelni mindkét iskolát illetõen, az a magyar kultúra és egyáltalán a magyarság iránt való mély érzés és tisztelet hangsúlya. Egyrészt tanáraimnak, ugyanakkor a magyar környezetnek is köszönhetõen kiváló módon sajátíthattam el irodalmunk, történelmünk és nem utolsó sorban nyelvünk legszebb és legérdekesebb jellemzõit.
Minek a hatására jelentkeztél a Comenius Egyetem kínai nyelv és kultúra szakára? Honnan az érdeklõdésed a keleti nyelvek, jelen esetben a kínai nyelv iránt? Erre a kérdésre mindig nehéz válaszolnom, ugyanis nem igazán egyértelmû a válasz. Annak az oka, hogy miért nem elégedtem meg a jogi karral, és miért kezdtem a két teljesen különbözõ szakot párhuzamosan, talán az, hogy megijedtem. A jogászatra lélekben már évek óta készültem, és a gimnáziumi évek folyamán emiatt nem is gyötörtem magam a kérdéssel, hogy hova tovább. Nyílegyenes volt az út mindaddig, míg reális választás elé nem kerültem. És ekkor elképzeltem egy irodalomban, történelemben, nyelvben gazdag 4 éves gimnáziumot követõ 5 éves egyetemi korszakot
Kürtös 7
N Y E LV E T T A N U LT
törvénycikkekbe bújva. Komolyan elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy bár a jog az, amit szeretnék elsajátítani, mégsem zárhatom be magam egy egyirányú folyosóba, ahol nem lesz kapcsolatom a reális világgal, elvesztem az összefüggést és kapcsolatot sok mindennel, ami emellett érdekelhet. A nyelveket mindig nagyon fontosnak tartottam. Nem egy jól keresõ munka végett, mint ahogyan sok jogot végzett kollégám dicsérte bölcs elõrelátásomat, de a kultúrák közti kölcsönös megértés, kommunikáció miatt. A kínai nyelv és szak, bár elsõ hangzásra kissé elvont, netán egzotikus, de több szimpla okból kifolyólag nem volt nehéz
választás: nemcsak kínai nyelvet kínált a szak, de ugyanakkor irodalmat, kultúrát, történelmet, tehát igazi sinológusképzésrõl volt szó. Ha jól tudom, ezzel párhuzamosan a Comenius Egyetem jogi fakultásán és Tajvanon, a diplomácia szakon (National Chengchi University, Department of Diplomacy, Taipei) végzed tanulmányaid. Igen, pontosan így van. Tavaly nyáron sikeresen lediplomáztam a hatéves tanulmányi idejû kínai szakon, és most készülök a jogi szak államvizsgáira. Közben Tajvanon sikerült befejeznem vizsgáimat, úgyhogy terveim szerint a szakdolgozat befejezése után, a nyár vége felé ott is végzek. Kicsit talán soknak hangzik ez így, de az biztos, hogy mindez együtt nagyon sok tapasztalatot, tudást és élményt hozott az életembe. Természetesen mindez sok idõt, erõt és összpontosítást igényel, és - õszintén szólva - nehezemre esett visszaállni az itteni nyugodt kerékvágásba, ahol csak egy valamire kell koncentrálnom. Ugyanakkor a környezetváltozás, új kultúrák és emberek megismerése teljesen megváltoztatta világszemléletemet, és sokban segített megérteni, tisztelni saját hovatartozásomat, amely talán pozsonyi egyetemi éveim alatt kicsit elfojtódott. Egyetemi tanulmányaid során érezted hátrányát, hogy magyar tanítási nyelvû alap- és középiskolában tanultál? Nem. Annak ellenére, hogy számtalanszor meg kellett gyõznöm másokat, és sajnos ebbõl kifolyólag még saját magamat is errõl, nem hiszek abban, hogy ez hátrányt kellene hogy jelentsen. Sajnos
társadalmunk nem minden tagja ismeri ezt be, vagy értene velem egyet, és sokszor kétségekkel, komplexusokkal vagyunk telítve emiatt. Ez alól én sem lennék kivétel. Egyszer megkérdezték tõlem, nem gondolták-e szüleim, hogy hátrányos helyzetbe kerülök azáltal, hogy magyar tannyelvû gimnáziumba íratnak. Különféle érzéseket váltott ki bennem ez a kérdés: ámulatot, hogy intelligens emberek ilyen kérdést komolyan gondolhatnak, kétségeket, hogy vajon tényleg hátrányos helyzetbe kerültem-e, és nem kellene magamat egyenrangúnak tekinteni szlovákul hibátlanul beszélõ társaimmal (mert másra nem utalhatott a kérdés), majd szomorúságot, hogy mennyire zárt, szûk látókörû ez a mi társadalmunk, melynek az Európai Unióba való tartozás sem segített megérteni és értékelni a mai multikulturális világot. A tajvaniakkal történõ kínai kommunikációm minden bizonnyal meg sem közelíti szlováktudásomat, az angolban, de még a magyarban is sok hibát vétek, de nem fordult még velem elõ, hogy kisebbségi érzésem vagy akár szégyenérzetem legyen emiatt. Csak pozitív reakciókat tudnék felsorolni, melyek értékelik, hogy anyanyelvem mellett képes vagyok az õ anyanyelvükön kommunikálni legjobb tudásom szerint. Természetesen nagyon frusztráló, hogy még saját anyanyelvünket sem tudjuk tökéletesen elsajátítani, nap mint nap hibákat követünk el, és sokszor észre sem vesszük, de ha szlovák tannyelvû alap- és középiskolába jártam volna sem lenne garancia arra, hogy többet kaptam volna, sõt meg lennék fosztva a magyar irodalom gyönyörû mûveinek ismeretétõl. Bodzsár Gyula
2011. március
8 Kürtös
A KÜRTÖS Mit gondolsz, van-e a magyar szabadságharcnak máig szóló üzenete, és ha igen, hogyan fogalmaznád meg? Miskei Ferenc, MTNYA Csáb: Szabad szó, szabad gondolat, szabadság. 163 évvel ezelõtt az osztrák zsarnokságtól szenvedett a magyar nép, de nem tûrte tovább az elnyomást. 1848. március 15-én a márciusi ifjak vezetésével gyõzött a forradalom. Magyar diákként úgy érzem, hogy ez az ünnep hozzájárul a szabadságszeretet és a nemzeti öntudat emeléséhez. Szerintem egy ember szabadsága addig tart, amíg nem sérti egy másik ember szabadságát. Molnár Kristóf, MTNYA Csáb: A magyarok 1848-ban a szabadságot kívánták, s értettek alatta szólásszabadságot, függetlenséget, törvény elõtti egyenlõséget. De vajon szabadság van-e ma? Szabadnak érezzük-e magunkat most, 163 évvel a márciusi forradalom után, 2011-ben? A vágy a szabadság iránt napjainkban is nagy. Mindenki szeretné elérni álmait, vágyait, de ezért áldozatot kell hoznunk nap mint nap. Ahogyan magyarságunk megtartásáért is. Sztranyovszky Zsolt, IAMTNYA Ipolybalog: Az 1848-as szabadságharc emlékei máig is fennmaradtak. Ha azt mondom, március 15., gondolom mindenki tudja, mire célzok. Bár már a mai fiatalok többsége szerintem - nem tudna errõl az eseményrõl legalább két percet is beszélni. Annyit tudnának mondani, hogy március 15., Petõfi, Kossuth… Ez azért van, mert nincs, aki elmagyarázza nekik ezt az egész történetet, de nem is érdekli õket (sajnos). Ami egyedül fennmaradt a fiataloknál is, az a vereség. Ha diadalmaskodtunk volna, talán mindenki jobban ismerné ezt a szomorú, de egyben dicsõségre méltó történetet.
KÉRDÉSE Nagy Károly, IAMTNYA Ipolybalog: Szerintem van, és mindig is lesz üzenete. A 48-as szabadságharc azt üzeni nekünk, hogy ne legyünk gyávák kiállni a jogainkért, ne hagyjuk, hogy minket akármilyen szervezet, kormány elnyomjon, s fõleg álljunk ki az igazunkért, ha úgy érezzük, igazságtalanság ért minket. A fiataloknak azt üzeni, hogy viselkedjenek rendes magyar ember módjára, hogy elõdeik büszkék lehessenek rájuk, s ha egyszer nekik is a szabadságukért kellene küzdeniük, legyen annyi bátorságuk, mint az akkori forradalmároknak volt. Nagy Richárd, BBMTNYA Ipolynyék: Március 15-én kitört a forradalom Magyarországon is. Ez az ünnep számomra a hazaszeretet jelképe. Mindig részt veszek a fáklyás felvonuláson szülõfalumban, és büszkén szavalom a „Talpra magyar“-t! Jó lenne, ha mások sem felejtenék el, hogy ez minden magyar ember nemzeti ünnepe.
Jánoska Mátyás, BBMTNYA Ipolynyék: Az 1848/49-es szabadságharc nagyon fontos esemény magyarságunk történelmében. A hõsökrõl úgy érzem méltóképpen meg kell emlékeznünk, hisz bátran harcoltak szabadságunkért, és én erre nagyon büszke vagyok. Petõfi Sándor a Nemzeti dal címû költeményének elsõ versszaka szerintem nagyon igaz, pontosan arról szól, ami a magyarságunkat illeti. Március 15-én minden évben mi is megemlékezünk a hõsökrõl. S mi számomra a szabadságharc üzenete? Hazaszeretetet.
(Folytatás a 9. oldalon)
„Meleg szeretettel függj a hon nyelvén, mert haza, nemzet és nyelv három egymástól válhatatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsõért áldozatra készen lenni nehezen fog.“ Kölcsey Ferenc
Kürtös 9
2011. március
A KÜRTÖS
Zahorec Ákos, MTNYA Lukanénye:
(Folytatás a 8. oldalról)
Faggyas Friderika, MKMTNYA Ipolyvarbó:
A magyar nemzetnek már a kezdetek óta sok nehézségen kellett magát átküzdenie. Az 1848-as szabadságharc is ilyen próbatétel volt népünk történetében. Igaz, nem kerültünk ki gyõztesen, de ennek a vesztes harcnak is van máig szóló üzenete: legyünk kitartóak az elnyomásban is, merjük vállalni nemzetiségünket, és merjünk szembeszállni a nehézségekkel.
A márciusi ifjak összefogása példaértékû a mai napig. Megmutatták, hogy összefogással sok mindent el lehet érni. Ha az emberek most is így összefognának, és nem ellenségeskednének egymással, jobb világban élhetnénk. Ez a március 15. üzenete.
Talpas Zsuzsanna, MKMTNYA Ipolyvarbó: A 48-as szabadságharc a legszebb példája annak, hogy ha egy nemzetet elnyomnak, az fellázad az elnyomatás ellen. Nekünk, magyaroknak ezt kell szem elõtt tartanunk. Merjünk merészet és nagyot álmodni.
ITT
KÉRDÉSE
AZ IDŐ
...
Ez még akkor is így van, ha egynéhány szlovákiai magyar firkász, aki önmagát vezetõ publicistának aposztrofálja egyetlen napilapunk hasábjain, az itt az idõ hívó szavát a merjünk kicsik lenni szlogenre cserélte szegényes szókincsében. A magyar nemzet szellemi egységére szólító üzenetek, persze nagyon sok bigott közép-európai politikai csontváz fejében kiverik a biztosítékot, s ez mindaddig így is marad, amíg az egységesült Európa bátran nem mer szembenézni politikai múltjával és történelmével, egészen az igazságtalan trianoni döntésig. Mert itt az idõ kimondani, nem lehet kettõs mércét alkalmazni Európán belül egyetlen ország egyetlen kisebbségével szemben sem. Ami jár a dél-tiroli parasztnak, a flamand polgárnak, a finnországi svédnek vagy a harcias katalánnak, az jár a szlovákiai és az erdélyi magyarnak, mint ahogyan a magyarországi szlováknak is. Itt az idõ nem meghátrálni, nem megalkuldni, nem meghajolni, nem engedni, nem félni és nem önfeladni. Nemcsak Petõfi miatt, nemcsak a sok kiontott vér miatt, nemcsak az árván maradt feleségek és gyermekek miatt, nemcsak az elrabolt és méltánytalanul magára hagyott és kifosztott szülõföld miatt, nemcsak az õsök emléke miatt, nemcsak az idegen földben nyugvó apák porladó csontja miatt, nemcsak a nemzeti büszkeség miatt, hanem végre egyszer önmagunk, a jövõnk vagy éppen a jövõtlenségünk miatt. Mindenre, amit teszünk, vagy nem teszünk, vagy éppen tehetnénk, itt az idõ. Hogy végre esküdjünk, hogy rabok tovább ne legyünk. Végérvényesen itt az idõ! Palócz
Török Máté, MTNYA Lukanénye: A 48-as forradalom számomra azt a nagy igazságot példázza, hogy nemzetiségemért, magyarságomért mindig, minden körülmények között ki kell állni.
MEGEMLÉKEZÉSEK az 1848/49-es szabadságharcról
Folytatás az elsõ oldalról
Az elmúlt évekhez hasonlóan, idén is március 15-én kerül sor Ipolyvarbón a Kistérségi Nemzeti Ünnepre. Délután fél négykor szentmisével veszi kezdetét a megemlékezés, amelyet a „Kié e hon, ha nem a miénk“ címû ünnepi mûsor követ. A rendezvényt megnyitja, és ünnepi beszédet mond Zólyomi Károly, Ipolyvarbó polgármestere. Közremûködnek az Õrhalmi Hagyományõrzõ Kör tagjai, a helyi Mikszáth Kálmán Alapiskola diákjai, a Romhányi Dalárda, Csicsó Gyöngyi versmondó és az óvári Szivárvány énekkar. A program 17.50-kor toborzóval folytatódik, majd fáklyás felvonulás következik az Emlékhelyhez. Az 1848-as emlékmûnél, ill. Erdélyi János 48-as honvéd sírjánál a meghívott vendégek mondanak ünnepi köszöntõt, majd koszorúzás következik. Az 1848/49-es szabadságharc kitörésének évfordulójáról járásunk szinte minden magyarok lakta településén megemlékeznek. Tehát lesz emlékezõ ünnepség Bussán, Csalárban, Inámban, Ipolybalogon, Ipolynyéken, Kõkeszin, Lukanényén, Nagycsalomján, Óvárban, Szécsénkén és Zsélyben. Minden emlékezni vágyót szeretettel várunk a megemlékezésekre!
10 Kürtös
Közélet
2011. február
Esterházy János emléke előtt tisztelegve Esterházy János 1901. március 14-én született Nyitraújlakon. Atyja, Esterházy János (1857-1905) nagy mûveltségû és világlátott férfi volt. Katonatisztként szolgálta a monarchiát, s ezredével Krakkóban állomásozva ismerte meg késõbbi feleségét, Tarnowska Erzsébetet, akivel 1897-ben jegyezték el egymást. A Krakkóban létrejött házasságkötés után kilépett a hadseregbõl, s újlaki birtokaira vonult vissza. Korai halála miatt özvegye, Tarnowska Erzsébet grófnõ (1875-1956) egyedül nevelte három gyermekét: Lujzát, Jánost és Máriát. A lengyel édesanyától kapott odaadó szereteten kívül Esterházy János élete elsõ idõszakának meghatározó élménye volt a vegyes lakosságú szülõhely, ahol a magyarokkal együtt élõ szlovákok nyelvét már gyermekkorában megtanulva, a zoboralji friss levegõvel együtt szívta magába annak a kölcsönös megbecsülésnek és toleranciának az atmoszféráját is, amelynek köszönhetõen a szlovák és a magyar nép évszázadokon keresztül békességben élt egymás mellett. Esterházy János, miután elvégezte a gimnázium öt évfolyamát, 1916-tól 1920-ig Budapesten tanult közgazdaságot, majd újlaki birtokán kezdett gazdálkodni. A trianoni döntés után a család nyitraújlaki birtokának nagy részét államosították. Esterházy János 1924-ben feleségül vette Serényi Lívia grófnõt. Házasságkötésük napján, egy „Ferenc“ névre keresztelt harangot adományoztak a falu templomának, amely mind a mai napig szól. Házasságukból két gyerek született: János és Alice. A Csehszlovákiában maradt magyar nemzetrész képviselõi az alternatívaként felmerülõ politikai önszervezõdés útját választották. Esterházy János fiatalon, az 1920-as évek közepén kapcsolódott be az Országos Keresztényszocialista Párt munkájába. 1932-ben a párt elnökévé választják. Aktív politikusi teljesítménye alapján az 1935. május 19-én megtartott választásokon Kassa és környéke magyarsága parlamenti képviselõvé választotta meg. Mint új törvényhozót az OKSZP 1935. június 5-i kassai gyûlésen iktatták be. Ettõl kezdve Esterházy tíz éven keresztül megszakítás nélkül parlamenti képviselõként is szolgálta a szlovákiai magyar népcsoport boldogulásának ügyét. Képviselõi idõszakában tizenhatszor szólalt fel, egy alkalommal nyújtott be törvényjavaslatot, és kért szót tárgyi megjegyzés ügyében. Parlamenti interpellációt huszonnégy alkalommal terjesztett be különbözõ, a magyar kisebbséget érintõ ügyekben. 1938. november 2-án a bécsi Belvedere palotában az olasz és a német külügyminiszter meghúzta a Csehszlovákia és Magyarország közti új határvonalat. November 4-e és 10-e között a magyar honvédség egységei bevonultak a visszacsatolt országrész területeire. Kassa átadására, Horty Miklós kormányzó ünnepi bevonulásával, 1938. november 11-én került sor. Az átadáskor elhangzott szónoklatok közt Esterházy János Kassa képviselõjeként sokak meglepetésére bejelentette, hogy sorsközösséget vállal a Szlovákiában maradt magyarsággal, és nem távozik a országból. A szlovák diktatórikus, tekintélyelvû rendszer kiépítésének a legelején bírálta a kisebbségek elleni sérelmeket. A szlovákiai magyarság egy emberként zárkózott Esterházy mögé. Az 1939. szeptember 1-jén Lengyelországot lerohanó német támadás híre Esterházyt - rokoni kapcsolatai miatt - személyében is tragiku-
san érintette, hiszen az invázióhoz a szlovák hadsereg is csatlakozott, amely délrõl öt divízióval intézett támadást Lengyelország ellen, s a lengyel oldalhoz tartozó árvai és szepességi területeket foglalta el. Az országszerte harsogó propagandával szemben a tisztességes egyéni helytállásra épülõ felebaráti szeretet parancsát állította szembe a háborús propagandával. Fellépett az internálótáborok ellen. Nem csak az itt élõ magyarok érdekeit képviselte állhatatosan, de a Magyarországon élõ szlovákok érdekében is gyakran és eredményesen járt el. 1941. június 23-án Szlovákia is belépett a Szovjetunió elleni háborúba (Magyarország hadba lépésének ideje 1941. június 27.). Hiába lett Szlovákia a tengelyhatalmak szövetségeseként Magyarországnak is szövetségese, a magyarellenes intézkedések az élet minden területén rendszeresek voltak. A szlovák parlament által 1942. május 15-én megszavazott 68. számú (alkotmánymódosító) törvény Németország után elsõként tette lehetõvé a zsidók deportálását. A törvényt egyedül Esterházy János nem szavazta meg. Az „istentelen és embertelen“ zsidótörvénnyel való szembenállása egyet jelentett a kollektív ítélkezéssel való szembenállással, azzal, hogy az országban uralkodó szlovák állami többség felhatalmazást kapjon a bármely kisebbséggel való önkényes elbánásra. Ezek után még az addigiaknál is aktívabban vállalta az üldözöttek mentését. A másokért való élés, a bajba jutottak mentése elfeledtette vele, hogy õ maga is mekkora veszélyben van. A háború befejeztével többször is letartóztatták, majd átadták a szovjet hatóságoknak. Itt tíz év javító munkatáborra és a tulajdonában lévõ érték és pénz elkobzására ítélték. A csehszlovák kormány kiadatási kérelmére a Szovjetunió Állambiztonsági Minisztériuma Esterházy Jánost kiadta, Pozsonyba szállították õt. A beadott kegyelmi kérvények hatására a halálos ítéletét elhalasztották. A köztársasági elnök (Kl. Gottwald) egy év eltelte után, 1950. április 7-én, Esterházy János halálos ítéletét végül „kegyelembõl“ életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. Ezt a büntetést egy 1955-ben bekövetkezett elnöki amnesztia alapján huszonöt év börtönbüntetésre mérsékelték, de úgy, hogy a büntetésbe nem számították bele a szovjet Gulagokban eltöltött éveket. Lipótváron 1953. március 6-ig tartották fogva, majd átszállították õt Csehszlovákia egyik legnagyobb politikai börtönébe, az észak-morvaországi mírovi börtönbe. Mírovból hazahozták Ilavára, majd áthelyezték a csehországi Roèov börtönbe, innen a Pilsen melletti Bory börtönbe vitték. Boryból újból Lipótvárra hozták, majd 1956. május 4-én ismét a mírovi börtönbe szállították, ahol immár halála pillanatáig rabságban tartották, rabszáma 7832 volt. A halál 1957. március 8-án állt be. A börtönbõl testvére, Mária távirati értesítést kapott bátyja haláláról. Azt is közölték vele, hogy Esterházy János testét elhamvasztották, s a hamvakat nem fogják kiadni. Máriának Lengyelországba való költözése elõtt, május 29-én, az olmützi krematóriumban, ahol Esterházy János holtestét elhamvasztották, sikerült elérnie, hogy kezébe vehette fivérének urnáját. A 9181 P. jelzéssel ellátott lapos kis pléhdobozt egy falmélyedésbõl vették ki más hasonló urnák közül. Az urnát a hatóságok késõbb visszavitték Mírovba, innen a prágai Pankrác börtönbe, majd a prágai motolei temetõben egy tömegsírba helyezték el 78 urnával egyetemben. Esterházy János születésének 110. évfordulója alkalmából szülõfalujában, Nyitraújlakon (Ve¾ké Zálužie) emléktáblát helyeznek el, amelyet 2011. március 13-án, délután 15 órakor, ünnepi szentmise keretén belül, a helyi római katolikus templomban fognak leleplezni. Molnár Imre Esterházy Jánosról írt könyve nyomán összeállította Balogh Gábor
Hitélet
2011. március
NAGYBÖJT Mindenki, aki ezt a lapot olvassa, valószínûleg többé-kevésbé tudja, mi is az a nagyböjt. Vagy legalábbis azt, hogy van ilyen. Aki jártasabb a katolikus hitben, azt is tudja róla, hogy 40 napig tart, és hogy nem egy vidám idõszak ez. Hisz már maga név is ami a böjt szót foglalja magába - árulkodik valami szomorúságról, valami kellemetlen dologról.
A wikipédia internetes enciklopédia így fogalmazza meg a böjtöt: „A böjt szándékos tartózkodás evéstõl, ivástól vagy mindkettõtõl.“ Van benne igazság, maradjunk ennyiben. Nem mindegy azonban, miért tartózkodik valaki az evéstõl vagy ivástól. Ha valaki le akar fogyni, és ezért nem eszik, akkor még nem mondhatjuk rá, hogy böjtöl. A böjt tényleg szándékos tartózkodás valamitõl, de ami itt nagyon fontos, hogy „tartózkodás vallási okok miatt“. És ha itt az a „miatt“, akkor egyértelmû: a böjt nem egy cél, hanem eszköz, amivel egy más célt akarunk elérni. A különbözõ régi kultúrákban különbözõek voltak a böjt céljai is. Mindig tehát valami másra összpontosított a böjt, mindig valami másra készített fel. A böjt nem a böjtért van. A mi nagyböjtünk is valami hasonlót foglal magába. Felkészít és rámutat valamire. A nagyböjt egy negyvennapos bûnbánati idõ, amelynek célja a hívõk elõkészítése a húsvéti ünnepre. Igaz, ez a megnevezés, hogy „nagyböjt“, nem túl szerencsés, mert ennek az idõszaknak csak az egyik lényeges tartalmát emeli ki túlságosan. A böjt ugyanis nem egyedüli eleme a szent negyven napnak. A bûnbánat az, ami itt a legfontosabb. A bûnbánat által való megtisztulás, aminek csupán egyik formája a testi böjtölés. De ugyanúgy az imádság, az alamizsnálkodás és az Isten igéjének hallgatása is jelentõs része ennek. E cselekedetek által kell hogy megtisztuljon a szívünk, hogy így minél teljesebben tudjuk átélni a húsvéti ünnepeket. Mérhetetlenül fontos ez, hiszen a húsvét, Jézus Krisztus halálból való feltámadása Egyházunk legjelentõsebb, legfontosabb ünnepe. Illõ és nélkülözhetetlen, hogy ne csak úgy az ölünkbe hulljon ez az örömnap, hanem fel legyünk rá készülve, mikor eljön. Mert olyan lesz a megérkezés, amilyen az elõtte való várakozás. Ki mint vet, úgy arat. Ki mint „nagyböjtöl“, úgy „húsvétkodik“ majd. Hogy milyen lesz a húsvét, mennyire tölt el majd bennünket a feltámadás öröme, nem attól függ majd, hogy húsvétvasárnap jobb vagy bal lábbal kelünk-e fel. Nem attól az egy naptól függ. Hanem az elõtte túlélt, vagy az elõtte megélt negyven naptól. Zolcer György
Kürtös 11
„Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!“ Hamvazószerda, a húsvétot megelõzõ negyven napos nagyböjt elsõ napja, a latin szertartásban a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap, mely szertartásrendje az õskeresztény hagyományból merít. A hamvazás szertartása eredetileg csak a nyilvános bûnösöknek szóló rítus volt. A nyilvános vezeklõk bûnbánati ruhát öltöttek, hamut hintettek a fejükre, és az õsszülõk paradicsomból való kiûzéséhez hasonlóan õket is „kiûzték“ a templomból, akiket majd csak nagycsütörtökön fogadtak vissza a közösségbe. Amikor a 10. században megszûnt a nyilvános vezeklésû bûnbánattartás, akkor lett általánossá valamennyi hívõ számára a hamvazkodás. Az az elõírás, hogy az elõzõ év barkaágainak elégetésébõl vegyék a hamvazáshoz szükséges hamut, a 12. századból való írja Várnagy Antal Liturgika c. kézikönyvében. A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét a böjti idõszakra esõ elsõ vasárnap elõtti szerdára tették, így hamvazószerdától húsvétvasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbe esõ hat vasárnap nem böjti nap, ugyanis az Egyház vasárnap sohasem böjtölt (!). A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást. Az archaikus gondolkodásmód szerint a hamu megtartja a tûz megtisztító erejét. Az Ószövetségben a mulandóságnak, semmiségnek, gyásznak s fõleg a bûnbánatnak a jelképe. Az Egyház áldását adja a hamura: a pap rövid imádságot mond azért, hogy Isten a bûnbánókat s a bûnbánat kifejezéséül hamvazáshoz járulókat kegyelmével kísérje az egész nagyböjt ideje alatt, hogy így a húsvétot mindnyájan megtisztult szívvel ünnepelhessék. Ezután meghinti szenteltvízzel a hamut, majd a helyi szokásoknak megfelelõen e szavakkal hinti az eléje járuló hívek homlokára: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel.“ (vö. Ter 3,29) vagy „Tartsatok bûnbánatot, és higgyetek az Evangéliumban!“ (vö. Mk 1,15). A bûnbánó ezzel megvallja, hogy bûneiben elfordult Istentõl, az élet forrásától, és vissza akar térni hozzá. A böjt 1966-os reformja szerint hamvazószerdán kötelezõ szigorú böjtöt (böjt és hústilalom) tartani. A hatályos Egyházi Törvénykönyv 1252. kánonja alapján a hústilalom kötelezi azokat, akik tizennegyedik életévüket betöltötték, a böjt pedig az összes nagykorút kötelezi hatvanadik életévük megkezdéséig, azaz ezen a napon csak háromszor szabad étkezni, és csak egyszer szabad jóllakni. A hamvazás szentelményét igeliturgia keretében, szentmisén kívül is meg lehet tartani, azonban az ünneplés megformálásában érezhetõnek kell lennie, hogy a közösség együtt indul el a húsvét felé vezetõ úton! Balga Zoltán, ipolysági káplán
12 Kürtös
Tö r t é n e l m i e s e m é n y n a p t á r
Március 1. 1666 - Zborón házasságot köt I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona. E házasság révén Rákóczi bekapcsolódott a Wesselényi-összeesküvésbe.
1920 - Horthy Miklóst az Országgyûlés a Magyar Királyság kormányzójává választja. Március 3. 1918 - A breszt-litovszki békeszerzõdés Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak (Németország ás az OsztrákMagyar Monarchia) között. Március 4. 1849 - I. Ferenc József osztrák császár Olmützben új birodalmi alkotmányt ad ki, amelyben megszünteti Magyarország önálló államiságát, és a végrehajtó hatalmat a császár kezébe adja. Március 7. 1608 - Báthory Gábor, hajdúi segítségével, az erdélyi fejedelmi trónra lép, lemondatva elõdjét, Rákóczi Zsigmondot. Március 10. 1990 - Horn Gyula külügyminiszter Moszkvában megállapodást köt a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásáról. Március 12. 1999 - Magyarország csatlakozik a NATO-hoz. Március 13. 1516 - Az elhunyt II. Ulászló királyt fia, a 10 éves II. Lajos követi a trónon. Gyámjai Bakócz Tamás, Bornemisza János és Brandenburgi György. Március 15. 1848 - Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörése, amely Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott
el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyõzni.
1948 - Az 1848-as forradalom 100. évfordulója alkalmából elsõ alkalommal adják át a Kossuth-díjakat. Március 17. 1848 - V. Ferdinánd király kinevezi Batthyány Lajost miniszterelnökké. Megalakul az elsõ felelõs magyar ministerium (kormány). Március 19. 1944 - Hajnali 4 órakor, a Margarétaterv alapján, német csapatok lépik át Magyarország határát, ellenállás nélkül eljutnak a fõvárosba, ugyanaznap Kállay Miklós miniszterelnök beadja lemondását. Március 21. 1919 - A Tanácsköztársaság kikiáltása Magyarországon. Március 22. 1776 - Mária Terézia eltörli a kínvallatást. 1989 - Magyarországon megalakul az Ellenzéki Kerekasztal (EKA). Március 23. 1939 - Magyar-szlovák „kis háború“. A katonai konfliktus 1939. március 23-án
2011. március
tört ki, és 1939. április negyedikéig tartott. A Horthy Miklós vezette Magyar Királyság akkor azért támadta meg a néhány nappal korábban létrejött, Jozef Tiso katolikus pap által vezetett fasiszta Szlovák Államot, hogy Kárpátalja Magyarországhoz való visszakerülésével nyugatabbra tolódjon az ottani magyarszlovák határ. A konfliktus eredményeképpen végül mintegy 70 ezer korábbi szlovák állampolgár került vissza Magyarországhoz. Március 25. 1447 - Hunyadi Jánost Magyarország kormányzójává választják.
1990 - Az elsõ szabad választás Magyarországon a szocializmus évtizedei után. Március 29. 1464 - Hunyadi Mátyást magyar királlyá koronázzák. Március 30. 1722 - Az erdélyi országgyûlés elfogadja a Pragmatica sanctio törvényeit, azaz a Habsburg-ház nõági örökösödési jogát. A magyar országgyûlés ugyanezt 1722. június 30-án fogadja el. Március 31. 1387 - Luxemburgi Zsigmondot magyar királlyá koronázzák. Szerk.
2011. március * 105 éve, 1906. március 1-jén halt meg Zichy Mihály festõ, grafikus, a magyar rajzmûvészet egyik úttörõje (*1827). * 200 éve, 1810. március 1-jén született Frédéric Chopin lengyel-francia zeneszerzõ és zongoravirtuóz (†1849). * 685 éve, 1326. március 5-én született I. (Nagy) Lajos magyar király, az elsõ európai uralkodó, aki gyõzelmet aratott a törökök felett (†1382). * 40 éve, 1971. március 9-én halt meg Jankovich Ferenc magyar költõ, író, mûfordító (*1907). * 95 éve, 1916. március 10-én halt meg gróf Teleki Sámuel, világutazó, Afrikakutató (*1845). * 55 éve, 1955. március 11-én hunyt el Sir Alexander Fleming Nobel-díjas skót orvos, bakteriológus, a penicillin felfedezõje (*1881). * 270 éve 1741. március 13-án született II. József német-római császár, magyar király, a „kalapos király“ (†1790). * 150 éve, 1861. március 14-án halt meg Szemere Pál a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja, költõ, író (*1785). * 100 éve, 1910. március 14-én született László Gyula történész, régész (†1998). * 325 éve, 1685. március 21-én született Johann Sebastian Bach német zeneszerzõ (†1750). * 260 éve, 1750. március 23-án hunyt el Mikoviny Sámuel magyar matematikus, mérnök, földmérõ, tanár, a magyar térképészet megalapítója, Bél Mátyás Notitia Hungariae novae historico-geographica c. mûve térképeinek készítõje (*1698). * 105 éve, 1905. március 24-én hunyt el Jules Verne francia író (*1828). * 130 éve, 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson Bartók Béla világhírû magyar zeneszerzõ, zongoramûvész, zenetudós és népdalgyûjtõ (†1945). *120 éve, 1891. március 27-én született Zilahy Lajos író, szerkesztõ, publicista, az MTA tagja. (†1974). * 125 éve, 1885. március 29-én született Kosztolányi Dezsõ író, költõ, mûfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat elsõ nemzedékének tagja (†1936). * 105 éve, 1905. március 29-én született Rejtõ Jenõ (írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) magyar író (†1943). * 105 éve, 1906. március 30-án született Gelléri Andor Endre író, költõ (1945).
Évfordulónaptár
Kürtös 13
II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676. március 27. - Rodostó, 1735. április 8.) a Rákócziszabadságharc vezetõje, Magyarország vezérlõ fejedelme, erdélyi fejedelem. Apja I. Rákóczi Ferenc, aki még fia csecsemõkorában meghalt. Anyja, Zrínyi Ilona, akinek 2. férje, Thököly Imre volt. A család elõbb Munkács, Sárospatak és Regéc váraiban lakott, majd 1680-tól végleg munkácsi várukba költöztek. A kis Rákóczit Csehországba vitték, ahol Habsburg-hû szellemben nevelkedett. 1690-tõl a prágai egyetemen matematikai, építészeti és hadtudományi mûveket tanulmányozott. Amikor nagykorú lett, Bécsbe költözött, és 1693-ban itáliai körutazásra indult, ahonnan hazatérve Sáros vármegye örökös fõispánjának nevezték ki. 1700-ban engedett Bercsényi Miklós rábeszélésének, és Habsburg-ellenes szervezkedésbe kezdett, de elfogták a XIV. Lajos francia királyhoz írott segélykérõ levelét, õt pedig börtönbe zárták. Egy év múlva megszökött, és Lengyelországba menekült. Itt keresték meg 1703-ban a tiszaháti parasztfelkelés vezetõi, és kérték, álljon felkelésük élére. Rákóczi hazajött, és egy évre rá szinte a teljes országot megfigyelése alatt sikerült tartania. Az 1704-es esztendõ azért is jelentõs volt életében, mert akkor választották meg Erdély fejedelmévé. 1703-1711 között vezette a róla elnevezett szabadságharcot a Habsburg-uralom ellen. Bár vereséget szenvedtek, neki sikerült olyan kedvezõ pozíciókat kicsikarni Magyarország számára, ami két évszázadon keresztül biztosította az országnak különleges státuszát a Habsburg Birodalomban. A szabadságharc 1707-ben érte el csúcspontját: ekkor az ónodi országgyûlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. A következõ évi trencséni vereség azonban már elõrevetítette a közelgõ bukást. 1711-ben Rákóczi távollétében Károlyi Sándor generális letette a fegyvert. A Lengyelországban tárgyaló Rákóczi nem fogadta el a békét, de már nem térhetett haza. 1713-ban elhagyta az országot, s a francia udvarba utazott, majd két évvel késõbb kolostorba vonult. 1717 szeptemberében útnak indult Törökországba, s élete végéig Rodostóban élt. Rákóczi 1735. április 8-án halt meg Rodostóban. Szívét Grosbois-ba vitték, testét Konstantinápolyba szállították, ahol anyja mellé temették. Hamvait 1906-ban hozták haza és temették el fényes ünnepség keretében Kassán. Ekkor kerültek haza anyja és nevelõapja földi maradványai is. N é m e t h L á s z l ó (Nagybánya, 1901. április 18. - Budapest, 1975. március 3.) Kossuth-díjas magyar író, esszéista, drámaíró, 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Édesapja, Németh József, édesanyja, Gaál Vilma. Családjával 1904-ben Szolnokra, majd 1905-ben Budapestre költözött. A gimnázium elvégzése után bölcsésznek készült, de 1920 tavaszán átiratkozott az orvoskarra, ahol fogorvosi diplomát szerzett. 1925 decemberében a Nyugat novellapályázatán a Horváthné meghal címû paraszttörténetével elsõ díjat nyert. Ez év karácsonyán feleségül vette Démusz Ellát. 1926-tól cikkei, könyvismertetései jelentek meg a Nyugatban, az Erdélyi Helikonban és a Napkeletben is. Ez utóbbiban jelent meg elsõ regénye, az Emberi színjáték. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott, de Hatvany Lajos támadása miatt visszaadta. 1932-ben Tanú címmel lapot indított, melyet egymaga írt és szerkesztett. 1934 áprilisától szerkesztette a Választ, a Magyar Rádióban átvette az irodalmi osztály irányítását. 1938-ban mutatták be a Villámfénynél címû darabját, melyet további drámáinak bemutatása követett a Nemzeti Színházban: Papucshõs, Cseresznyés, VII. Gergely. 1939-42-ben Móricz Zsigmond „adjutánsa“ volt a Kelet Népe szerkesztésében. A II. világháború alatt a Kelet Népe, a Híd és a Magyar Csillag munkatársa. A német megszállás alatt folyóiratba sem írt. Miután a szovjetek elfoglalták Budapestet, családjával együtt Békésre költözött. 1946-ban Keresztury Dezsõ oktatási miniszter megbízta a dolgozók iskolájának szakfelügyeletével, kidolgozta ennek az iskolatípusnak a tantervét. Kitüntették József Attila-díjjal, 1957-ben Kossuth-díjat kapott, 1961-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1965-ben Herder-díjjal, 1968-ban Batsányi-díjjal és „A megbecsülés jele“ elnevezésû szovjet kitüntetéssel jutalmazták. 1975. március 3-án hunyt el, agyvérzés következtében. Szerk.
Oktatás
14 Kürtös
2011. március
Körkép iskolai beíratások után Minden év január 15. és február 15. között kerül sor az iskolai beíratásokra. Ekkor dõl el, vajon a kimaradó diákok létszámához képest mennyivel csökken egy-egy tanintézményünk gyermeklétszáma, ugyanis az utóbbi idõben - fõként a demográfiai mutatóknak köszönhetõen - szinte minden esetben kisebb az elsõ osztályba íratott gyerekek száma, mint a kimaradóké. S bár az iskolák már jó elõre felmérik a várható létszámot, mégis mindenki bízik, hátha valahonnan még betéved egy hatéves kisdiák, aki épp abban az intézményben szeretne szeptembertõl elsõ osztályba lépni. Az idei beíratások azt mutatják, hogy a Nagykürtösi járás iskoláiban a következõ tanévben 35 kisdiák kezdi meg tanulmányait az elsõ osztályban. Ez (jóval, 12 gyerekkel) kevesebb, mint az elõzõ évi adat, s csupán alig tér el
(mindössze 3 tanulóval) a két évvel ezelõtt beíratottak létszámától. A csökkenés kellemetlen iskolának, diáknak, tanárnak, fenntartónak egyaránt. S lehet az kellemetlen a szülõre és gyerekre nézve is, ha egy felelõtlen döntés következtében esetleg nem anyanyelvi iskolába íratták a kisdiákot. Annak ellenére sem, hogy szakemberek, pedagógusok, pszichológusok, orvosok, közéleti személyiségek mondták el érveiket, s hangoztatták az anyanyelven való tanulás szükségességét, pótolhatatlanságát. Iskoláink célja és feladata azonban, hogy az õket választott diákoknak a lehetõ legtöbbet adják: tanításban, nevelésben, magyarságtudatban, ezzel is bizonyítva létjogosultságukat.
Az iskola neve Az iskola helyszíne Alapiskola és Óvoda Lukanénye Alapiskola és Óvoda Csáb Ipolyi Arnold MTNY Alapiskola Ipolybalog Balassi Bálint MTNY Alapiskola Ipolynyék Mikszáth Kálmán MTNY Alapiskola és Óvoda Ipolyvarbó MTNY Alapiskola 1.-4.évf. Inám Sz. Rita MTNY Egyházi Alapiskola 1.-4. évf. Ipolyhidvég Sz. Erzsébet MTNY Egyházi Alapiskola 1.-4.évf. Óvár Nagykürtösi járás összesen
-ná2009/10 6 2 11 7 1 5 2 2 38
2010/1 1 5 2 19 9 2 2 5 3 47
2011/12 3 1 13 11 0 4 2 1 35
A Nagykürtösi Esperesség ministránsnapja A templomi szolgálatok közül a ministránsoké az, amely a legközelebb kerül az oltárhoz, a misézõ paphoz. Különös fontosságot ad a ministránsfoglalkozásoknak az a tény, hogy a ministránsfiúk közössége a papi hivatások egyik melegágya. Ezért komolyan kell venni a ministránsfiúkkal való foglalkozást. A ministránsok buzdításának egyik eszköze a számukra szervezett különféle programok, versenyek rendezése. Mindezek tudatában szervezték meg a Nagykürtösi Esperesség papjai azt a focinapot, melyre február 16-án került sor Ipolynyéken. A focinap gondolata Kováè László apátújfalusi plébánostól származik, aki arra vállalkozott, hogy az esperesség ministránsait meghívja, hogy szabadidejüket papok és ministránsaik közösen eltöltsék. Helyszínül az ipolynyéki alapiskola tornatermét választották, mely helyt adott a rendezvénynek. Parák József helyi plébános szívesen fogadta és vendégül látta az érdeklõdõket. Mintegy 70 résztvevõ képviseltette magát a következõ egyházközségekbõl: a nagykürtösi ministránscsapat Marek Kosorín esperes vezetésével, a szklabonyai ministránsok Dominik Markoš lelkipásztor vezetésével, az óváriak Jókay Lukáš lelkipásztor vezetésével, a varbóiak Zolcer György lelkipásztor vezetésével, az apátújfalusi és leszenyei csapat Kováè László atya
vezetésével, a nényei csapat mons. Dobos Péter esperes vezetésével, a csábi ministránsok Novák József lelkipásztor vezetésével, a hrussói ministránsok Vychlopeò Peter atya vezetésével, végül a helybéli ipolynyékiek Parák József atya vezetésével érkeztek. Délelõtt 10 órakor imádsággal kezdték meg a focinapot. A játékszabályok ismertetése és a gyerekek csapatokra való szétosztása után megkezdõdött a mérkõzés, melyben, mint általában, a nyerés-vesztés lehetõsége a gyerekek ügyességétõl, sikerétõl, gyakorlottságától függött. Késõ délután fejezõdtek be a mérkõzések, melyek után a szervezõk jelképes díjakat, trófeát adtak
át a játékosoknak, jelezve, hogy a gyõztesek azok, akik tudnak keresztény szellemben játszani, szórakozni. Hinni akarjuk, hogy élmény volt ez a nap mind a ministránsok, mind a lelkipásztorok számára is, hiszen ez a nap egy folyamat, ahol az egyházközösségek felelõsségük tudatában hasonló rendezvények révén felismertetik a szülõkkel és az unatkozó, számítógépezõ, sokszor túlkényeztetett gyerekekkel, hogy tartással, méltósággal, hittel lehet ma is keresztényként élni és jó érzéssel Jézus közösségébe tartozni. Medve Erika
2011. március
Szabadidõ - Felhívás
TAVASZI MUNKÁK A KERTEKBEN A kerteket még hó takarja, de nemsokára beköszönt a tavasz. A kert és balkon életre kel. Ebben a hónapban kell és lehet nekilátni a munkának. Sok a teendõ, hogy a kertet elõkészítsük a következõ szezonra. Amikor már nincs naponta fagy, a március hónap ideális minden zölden maradó és lombhullató növény ültetésére. Soha ne ültessünk nedves, iszapos talajba. Enyhe fagy esetén az újonnan ültetett növényeknek adjunk vizet. A túl nagyra nõtt fagytûrõ nõvényeket most osszuk szét és ültessük át. Ügyeljünk rá, hogy a gyökerek ne száradjanak ki. Március végén, ha korán tavaszodik, már ki lehet ültetni a növényeket. Függetlenül a márciusi hõmérséklettõl, elkezdhetjük a gyepet elõkészíteni. Egy gereblyével lazítsuk fel a letaposott részeket. Ezáltal lesz a fûnek helye átnõni. A talaj szellõzésével a gyökerek jobban képzõdnek. Használjunk erre a célra megfelelõ eszközt. Ha túl nagyra nõtt a fû, nyírjuk le, de ne túl rövidre. Elegendõ 4-5 cm-es magasság. Szórjunk egy réteg komposztot (max. 1 cm) a gyepre, magától belemosódik. Az új növényeket most lehet edényekbe ültetni. Tartsuk a fagyérzékeny növényeket minden esetre még bent! Idõsebb növényeket most át lehet ültetni. Legyünk a vízzel takarékosak, csak a kiszáradást akadályozzuk meg. Szép idõben kinyithatjuk napközben az üvegház (vagy szoba) ablakait, ahol az egzotikus cserepes növényeinket átteleltettük. Így a növények felkészülnek és megedzõdnek. Tartós szárazság esetén öntözzük rendszeresen a cserepes bukszusokat és a most gyorsan növekvõ tavaszi hagymásokat. Ha sok esõ esik, gondoskodjunk arról, hogy a hagymások edényeibõl a felesleges víz eltávozhasson. Nem szeretik a pangó vizet. Távolítsuk el gondosan az utolsó elhalt ágmaradványokat. A rózsát március végétõl kell visszametszeni. Erre a célra használjunk éles és tiszta rózsametszõ ollót. A bokorrózsát kb.45 cm magasságig metsszük vissza. A futórózsák fõ hajtásait ne vágjuk vissza. Az oldalhajtásokat az 5. szemig kell visszametszeni. Régi futórózsák megújulnak esetleg, ha egy régi fõhajtást teljesen viszszavágunk. Késõn virágzó clematist egészen a föld felszínéig vágjuk vissza. A csigák igen kedvelik a fiatal hajtásokat. Erre figyeljünk. A levendulát egy sövénynyíró ollóval vágjuk le, de nem egészen az elfásodott részig. Csak a hortenzia minden szárát lehet valamivel a talaj fölött mélyen visszavágni. Más fajok metszésével májusig várni kell! Tálban, ládában, dobozban elõhajtathatjuk a dáliát, begóniát és a cannát. Így a nyári szezonban hamarabb gyönyörködhetünk virágjukban. A szobanövényeket át lehet ültetni és új virágfölddel ellátni. Szobai üvegházban vagy üvegtetõvel lefedett ládákban neveljük elõ az egynyáriakat. A házban átteleltetett fuksziákat és muskátlikat vissza lehet vágni és átcserepezni. Takarékoskodjunk az öntözéssel. Jó idõben naponta nyissuk ki az ablakot, így a növények megedzõdnek. Ne dobjuk ki az elvirágzott tavaszi virághagymákat, mint például jácint, fürtös jácint és nárcisz, melyek a sötét téli hónapokban színt vittek a házba. Ültessük ki azokat a kertbe. Ugyan nem virágzanak olyan pompásan, mint az elsõ virágzás alkalmával, de következõ tavasszal mégis újból gyönyörködhetünk bennük. -be-
Kürtös 15
FELHÍVÁS Kedves Támogatónk! Májusban népszámlálás lesz Szlovákiában. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala felvilágosító kampányt indít, hogy minél többen valljuk magyarnak és magyar anyanyelvûnek magunkat. A kampánnyal kapcsolatos kiadásokat nagy részét a résztvevõ szervezetek vállalták. Emellett bárki hozzájárulhat a kampány sikeres lebonyolításához, ha intézményként vagy magánszemélyként bármilyen összeggel is támogatja a közös kampányunkat a következõ bankszámlák valamelyikén: Szlovákiai bankszámla: 2667010003/1100 IBAN: SK20 1100 0000 0026 6701 0003 SWIFT: TATRSKBX Magyarországi bankszámla: 11773092-00277059 IBAN: HU67 1177 3092 0027 7059 0000 0000 SWIFT: OTPVHUHB Az adakozásokból a következõket szeretnénk megvalósítani: plakátok, felvilágosító füzet megjelentetése, TV-spotok, kisfilm, hirdetések készítése a lokális médiában, helyi és regionális televíziókban, matrica és bannerkampány. Az anyagi eszközök felhasználását a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Koordinációs Bizottsága felügyeli. A támogatók nevét a népszámlálásra létrehozott honlapunkon (www.nepszamlalas2011.sk) folyamatosan közzétesszük. Az adományokat elõre is köszönjük! Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Koordinációs Bizottsága 2011. 03. 01.
Úgy érzi, elveszik a munkában? Mi segítünk, hogy otthona, lakása, udvara tisztább és rendezett legyen. Szolgáltatásaink: - ablakmosás - kárpittisztítás - szõnyegtisztítás - porszívózás - felmosás - mosás - vasalás - bevásárlás - fûnyírás - sövényvágás - rendezvények elõtti és utáni takarítás - lépcsõházak takarítása - irodák, üzlethelyiségek takarítása Érdeklődni lehet a: 0907 66 80 28-as telefonszámon!
ÚRAD VLÁDY SR
KORMÁNYHIVATAL
PÁLYÁZAT Felfívjuk a Csemadok alapszervezeteinek figyelmét, hogy megjelent a pályázati felhívás a Nemzeti Kisebbségi Kultúra finanszírozására. Bõvebb tájékoztató: http://www.viceprem ier.sk/index.php?ID= 24332
16 Kürtös
2011. március
A márciusi ifjúság vezetõi Irányi A március 15-én alakult pesti forradalmi választmányba a forradalom vezetõi közül négy ifjút is beválasztottak. Petõfi és Vasvári mellett Irányi Dániel és Irinyi József, a Tizenkét pont megfogalmazója lett a testület tagja. Ugyancsak õk ketten voltak azok, akik késõbb bejutottak az 1848. július 5-én megnyílt elsõ népképviseleti országgyûlésbe is.
Az 1848. március 15-i eseményeket felidézve ma már csak néhány vezéregyéniség alakja jut eszünkbe, pedig sokan voltak - fiatal értelmiségiek és egyetemisták -, akik csatlakoztak a Petõfi, Jókai és Vasvári által kirobbantott forradalomhoz. Kik voltak õk, és mi lett késõbbi sorsuk?
A forradalmi ifjúság pillanata Volt, aki életét áldozta a 48-as eszmékért, és a szabadságharcban esett el, másoknak a megtorlás éveiben kényszersorozás, várfogság vagy az emigráció jutott osztályrészül. Akadt köztük, aki félretéve egykori elveit, 1857-ben dicsõítõ verset írt Ferenc József magyarországi látogatására, és volt, aki az önkényuralom besúgója lett. Többen közülük a kiegyezés után is ragaszkodtak 48-hoz, és a Függetlenségi Párt képviselõiként küzdöttek a dualizmus átalakításáért, mások - megbékélve Ferenc Józseffel - az új rendszer szolgálatába álltak. Petõfi Köztudomású, hogy a nyugat-európai forradalmi hullám megindulása és a március 13-i bécsi forradalom kitörésének hatására Pesten is felgyorsultak az események. Míg a liberális nemesség képviselõi a pozsonyi országgyûlésen igyekeztek elképzeléseinek érvényt szerezni, és a polgári társadalom kiépítését alkotmányos törvényekkel kívánták megvalósítani, addig a pest-budai radikálisok erõteljesebb, forradalmi lépésekre is mert gondolni. A nézetkülönbségek ellenére, a liberálisokat és radikálisokat egyaránt tömörítõ Ellenzéki Kör március 14-i ülésén elfogadta a Tizenkét pontot, de úgy határozott, hogy az ügyet törvényes útra tereli, és a követeléseket az ellenzék vezéréhez, Batthyány Lajos grófhoz juttatja el Pozsonyba, hogy õ terjessze azokat az országgyûlés elé. Vasvári „Én nem voltam jelen az ellenzéki kör gyûlésén“ - írta Petõfi naplójában. „Akkor este Jókai mondta el eredményét vagyis eredménytelenségét nagy keserûséggel és teljes levertséggel. Hallatára magam is elkeseredtem, de el nem csüggedtem. (…) Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt (…) azon tanácskoztunk: mit kell tenni, mert az határozottan állt elõttünk, hogy tenni kell és mindjárt holnap… hátha holnapután
már késõ lesz!“ A másnapi forradalmi eseményeket már jól ismerjük. Március 15-én egyértelmûen Petõfi volt a fõszereplõ, õ volt a bálvány, a forradalom irányítója. Jókai Kétségtelen, hogy Petõfi mellett a forradalom másik legzseniálisabb alakja a szabadságharcban elesett, kiváló szónoki képességekkel megáldott ifjú történetíró és tanár, Vasvári Pál volt. Kettõjükön kívül a vezéregyéniségek közül Jókai Mór, Petõfi barátja élte meg a leghoszszabb kort, s bár a kiegyezés után Tisza Kálmán miniszterelnök közvetlen környezetéhez tartozva végül a dualizmus lelkes hívének szegõdött, mint a márciusi ifjúság legismertebb életben maradt tagja, egy személyben testesítette meg az utókor szemében ugyan már jócskán megszelídült forradalmat. Hármukon kívül még Bulyovszky Gyula volt jelen azon a bizonyos reggelen Jókai és Petõfi közös lakásán, ahonnan a forradalom elindult. Bulyovszky Bulyovszky a forradalmat követõ napok népgyûléseinek is ismert szónoka lett. Ifjú feleségét, a késõbb itthon és Európa-szerte ünnepelt színésznõt, Szilágyi Lillát is március 15-i szereplésének köszönhette, hiszen a tömegben elvegyült fiatal leány akkor figyelt fel a megnyerõ külsejû lelkes forradalmárra. A szabadságharc leverése után Bulyovszky hivatalból politikával többé nem foglalkozott, a tárcaírás mûfajának irodalmi rangot szerezve ismert publicistaként kereste kenyerét.
Irányi késõbb nagy politikusi pályát futott be. A szabadságharc alatt végig Kossuth híveként politizált, s Irinyivel együtt tagja volt az ún. Radical Pártnak, mely az ország köztársasággá alakítását tûzte ki célul. Ott volt a világosi fegyverletételnél, majd Párizsba szökött. Távollétében halálra ítélték, és jelképesen felakasztották. Az emigráció mozgalmaiba bekapcsolódva 1859-ben Itáliába ment, és Kossuth bizalmasaként a Magyar Nemzeti Igazgatóság jegyzõje lett. Késõbb, 1861-ben az olasz kormány mellett az emigráció megbízottjaként tevékenykedett. 1866-ban Kossuth Poroszországba küldte, hogy az osztrákokkal háborúzó Bismarckkal tárgyaljon a magyar légió felállításáról. A kiegyezés után 1868-ban Pécs városa országgyûlési képviselõvé választotta. Ekkor Kossuth ösztönzésére hazatért, és a Függetlenségi Párt vezéreként, 1892-ben bekövetkezett haláláig, a dualizmus rendszerének átalakítása mellett az alapvetõ szabadságjogokért küzdött. Rendszeresen indítványozta a vallásfelekezetek egyenjogúsítását, a kötelezõ polgári házasság bevezetését és az általános választójogot. Késõbbi nézeteltéréseik ellenére Kossuth, a temetésre küldött koszorú felirata szerint, így búcsúzott tõle: „Itt hagytál, bajtárs, követlek, Kossuth.“ Irinyi Irinyi József, szintén radikális politikai nézeteivel tûnt ki. 1848. március 31-én röpiratot fogalmazott a Pragmatica Sanctio ellen, hangsúlyozva, hogy Magyarország ne legyen közös fejedelemmel összekötve az örökös tartományokkal. Az országgyûlésen is a baloldal híve volt. 1848 õszén a forradalmi magyar kormány gr. Teleki László mellé küldte Párizsba követségi tanácsosnak. 1850 júniusában õt is halálra ítélték, de két hét múlva Haynautól kegyelmet kapott. Ezt követõen visszavonultan élt. Kevesen tudják, hogy ezekben az években õ fordította le többek között a Tamás bátya kunyhóját magyarra. 37 éves korában halt meg. A kiegyezést már nem érhette meg, így nem kellett színt vallania az új rendszerrõl.
havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail:
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 12.- korona, 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk. A lap a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával készül. Realizované s finanènou podporou Ministerstva Kultúry SR - podprogram Kultúra národnostných menšín.
