Makroökonómia 1. A MAKROÖKONÓMIAI ALAFOGALMAK

Makroökonómia 1. A MAKROÖKONÓMIAI ALAFOGALMAK Makroökonómia

Az elméleti közgazdaságtan azon ága, amely a gazdaság egészét az aggregált összfolyamatok (kibocsátás, jövedelemelosztás, egyensúly, növekedés stb.) Elemzésén keresztül vizsgálja. 1. A makroökömómia fő céljai és eszközei.

A makroökömómia fő céljai és eszközei

1, A reálkibocsátás és a fogyasztás minél magasabb szintjének elérése, a folyamatos és gyors növekedés biztosítása. A kibocsátás legátfogóbb mércéje a GNP. GNP deflátor = nominális GNP / reál GNP. Eszköze: Költségvetési politika: kormányzati kiadások, adózás. A költségvetés bevételeit az adókkal (Tax; T), kiadásait pedig transzferkifizetésekkel (Tr) és a kormányzati vásárlásokkal (G) tesszük egyenlővé. Ez csak a modellben megengedhető egyszerűsítés. 2, Legmagasabb szintű foglalkoztatottság, alacsony szintű kényszerű munkanélküliség. Az ezt szolgáló gazdaságpolitikai cselekvés kialakításához a munkanélküliség természetes rátája szolgál alapul. Ez az a ráta, amely mellett az árakra és a bérekre felfelé és lefelé ható erők egyensúlyban vannak. Eszköze: Monetáris politika: a pénzkínálat szabályozása a kamatlábak befolyásolásával. Ezeken keresztül a megtakarításokra és a magánberuházásokra van nagy hatással. 3, Árszínvonal stabilitás (alacsony infláció) szabad piacok mellett. Stabil esetben az inflációs ráta közel zérus. Az általános árszínvonal meghatározása ár-index számítás módszerével történik. Árindex a különböző termékek ezreinek az árából képzett súlyozott átlag. Az általános árszínvonal leggyakrabban használt mérőeszköze a fogyasztóiár-index (Consumer Price Index; CPI). Eszköze: Jövedelempolitika: az önkéntes bér-ár irányelvektől a kötelező bér- és árellenőrzésig. Úgy fékezik vagy kompenzálják az inflációt, hogy ne kelljen érte gazdasági visszaesés vagy növekvő munkanélküliség formájában árat fizetni. 4, A belső és külső mérleg egyensúlya, és az árfolyam-stabilitás. Az export és import többé-kevésbé egyensúlyban van, a nettó export a GNP-nek csupán kis töredékét teszi ki. A konjunktúraciklusok, a kamatlábak nagyarányú változása változásokat idézhetnek elő a nettó exportban. Ilyen esetekben a nemzeti valuta árfolyama meredeken megváltozhat. Eszköze: Külgazdasági politika: kereskedelempolitika, árfolyam intervenció. Vámok, kontingensek alkalmazása.

Várakozások

A különböző változók jövőbeni értékeire vonatkozó, azokat általában anticipáló elképzelések.

Új klasszikus makroökonómia

Az a közgazdasági irányzat, (a XX. Sz. Végén - fő képviselői: Lucas, Sargent, Wallace, Barro), amely az adaptív várakozások helyébe a racionális várakozásokat állítja, így a gazdaságpolitika hatástalanná válik.

Statikus elemzés

A modellek változói nem függenek az időtől, vagy ami ugyanaz, a vizsgálat által átfogott időtáv pillanatszerű.

Postkeynesianizmus

Az az irányzat (XX. Sz. Második fele - fő képviselői: Káldor, Harrod, Domar, J. Robinson), amely kijavítja, kiteljesíti Keynes modelljét.

Neoklasszikus szintézis

Az a közgazdaságtani irányzat (XX. Sz. Közepe - képviselői: Samuelson, Arrow, Debreu), amely beépíti a keynesi modellt a neoklasszikus elméletbe, tükrözve a

vegyes gazdaság viszonyait. Neoklasszikus közgazdaságtan

Az a közgazdaságtani irányzat (XIX. Sz. Vége-XX. Sz. Eleje - fő képviselői: Fisher, Marshall, Pigou, Hicks), amely a klasszikus közgazdaságtanból és a mikroökonómiából (Gossen, Jevons, Walras, Edgeworth, Pareto) indul ki, s amely szerint a gazdaságban általában egyensúly van, ezért az kiszámítható, így az államnak nem szabad megzavarni a piac mechanizmusát.

Neokeynesianizmus

Az a közgazdaságtani irányzat (XX. Sz. Második fele - fő képviselői: Tobin, Modigliani), amely a keynesi modellt igyekszik a megváltozott viszonyokhoz igazitani.

Nem egyensúlyi modellek Azok az irányzatok (a XX. Sz. Végén - fő képviselői: Grossman, Malinvaud, Kornai) amelyek szerint a piac a ragadós árak, bérek mellett nem tisztul meg, így a magasan szervezett társadalom gyorsabban reagál az egyensúlytalanságokra, mint a piac s így működőképes. Monetarizmus

Az a közgazdasági irányzat (a XX. Sz. Második felében - fő képviselői: Friedman, Schwartz - Chicágoi iskola), amely szerint, ha a központi bank a pénzforgalmat jól szabályozza, a gazdaság egészségesen működik.

Merkantilizmus

Az a közgazdaságtani irányzat, (XVII-XVIII sz. - fő képviselői Serra, Colbert) amely szerint az arany (a pénz) a nemzet gazdagságának megtestesítője, ezért az államnak fejlesztenie kell a külkereskedelmet, elő kell segítenie a gyarmatosítást, hogy minél több arany (pénz) áramoljon az országba.

Komparatív statikus elemzés

Alternatív állapotokat hasonlít össze anélkül, hogy vizsgálná, az időben miért és hogyan jutott a gazdaság egyik állapotából a másikba.

Klasszikus közgazdaságtan

Az a közgazdaságtani irányzat (XVIII-XIX. Sz. - fő képviselői:Petty, Smith, Ricardo, Say), amely szerint a gazdaság jó működését a piac “a láthatatlan kéz” biztosítja, ezért az állam csak “éjjeli őr” legyen.

Keynesizmus

Az irányzat megalkotója Keynes. A közgazdaságtani irányzat szerint a “magára hagyott gazdaság” az elégtelen kereslet és a gazdaság szereplőinek pszichológiája (a jövő bizonytalan) miatt működésképtelen, ezért az államnak kell megteremtenie az egyensúlyt.

Kettős aggregálás

Az a módszer, amikor egy felől a gazdasági szereplők tevékenységeit különböző szektorokba, más felől a javak tömegét csoportokba, összjavakba (aggregált termékekbe) vonjuk össze.

Fiziokratizmus

Az a közgazdaságtani irányzat (XVIII. Sz. - fő képviselői: Turgot, Qesnay), amely szerint a gazdagság egyedüli forrása a mezőgazdaság, a gazdaság magától jól működik, mert természetes rendje ezt biztosítja, az állam csak zavarhatja ezt.

Dinamikus elemzés

Az, amikor a változók értékei különböző időpontokra vagy időszakokra vonatkoznak, és magyarázatot ad a változásokra is.

Gazdaságpolitika

Az állami gazdaságpolitika mindazon célok, s azokat szolgáló eszközök, módszerek összessége, amivel az állam tudatosan hatást gyakorol a gazdaságra.

Makroökonómia

A makroökonómia számára a gazdaság, mint egész az érdekes, ennek megfelelően a gazdaság átfogó jelenségeit elemzi. A makroökonómia a makrogazdaság (nemzetgazdaság) homogén csoportokba összefogott (aggregált) gazdasági szereplőinek viselkedésével, a köztük levő jövedelmi és egyéb kapcsolatok elemzésével foglalkozik. A nemzetgazdaság: egy ország gazdasági szerepelőinek, a gazdasági tevékenységet folytató egyéneknek, vállalkozásoknak és intézményeknek az összessége, és a köztük kialakult kapcsolatok és kölcsönhatások bonyolult rendszere. A makroökonómia funkciói közé tartozik, hogy elméleti alapot nyújtson a kormányzati gazdaságpolitikák számára. A makroökonómia tárgya: feltárja azokat a törvényszerűségeket, amelyek a gazdaság

egészének kapcsolatait, mozgásait jelentik. Foglakozik a nemzetgazdaság teljesítményét meghatározó tényezőkkel, a reál- és pénzfolyamatokkal, a gazdaság egyensúlyi és egyensúlytalansági kérdéseivel, a kormányzati gazdaságpolitika lehetőségeivel és hatásaival. Elemzési módszerei: Aggregálás

A makroökonómiára kettős aggregálás jellemző. Aggregáljuk a gazdasági szereplőket: létrejönnek a gazdasági szférák. Aggregáljuk az előállított javakat és szolgáltatásokat: termékhalmazt, összkibocsátást hozunk létre.

Gazdasági szférák

Háztartási- Vállalati- Kormányzati- Bankszféra Külföld

Indexszám

Egy heterogén sokaság nyomon követésére szolgál. Megmutatja, hogy egy gazdasági mutató mikor változott meg az idők folyamán.

Mérleg

Kétoldalú kimutatás. Időpontra (statikus), vagy időszakra (dinamikus) vonatkoznak.

Modell

A valóság egyszerűsített, áttekinthető leírása. A makroökonómia alapösszefüggései:

A, makrogazdasági kibocsátás: (output)

Bizonyos idő alatt létrehozott javak és szolgáltatások teljes összege, melyek a gazdaság számára bármilyen felhasználási célra, és bármilyen formában rendelkezésre állnak. Nominálkibocsátás: egy bizonyos idő alatt létrehozott áruk és szolgáltatások értékének összege folyó áron mérve. Reálkibocsátás: egy bizonyos idő alatt az összkibocsátásnak változatlan (bázisévi) árakon mért nagysága. Potenciális kibocsátás: a makrogazdaság maximális kibocsátátsi szintje.

B, makrojövedelem: (yield; y)

Makroszinten a realizált kibocsátások összessége. felhasználásával nyert jövedelmek összessége.

C, fogyasztás: (consumption; c)

A makrojövedelem azon része, amelyet a szükségleteket közvetlenül kielégítő javakra és szolgáltatásokra költenek el.

A

termelési

tényezők

D, megtakarítás: (saving; A makrojövedelem el nem fogyasztott része. A háztartások és vállalatok megtakarításai a tőkepiacra kerülnek, és a beruházások forrásává válnak. s) E, beruházás: (investment; i)

A tartós használatú eszközök pótlására és bővítésére fordított tőkejavak vásárlása. Bruttó beruházás: az elhasznált tartós használatú eszközök pótlása, létesítése. Nettó beruházás: az adott időszak alatt megvalósult reáltőke-állomány növekedése. Amortizáció: a tartós használatú tőkejavak elhasználódásának mértéke.

F, makroegyensúly

A makrogazdaság azon állapota, mikor az aggregált kereslet megegyezik az aggregált kínálattal. Aggregált kereslet: (aggregate demand; ad): az a jószágmennyiség, amelyet a gazdaság szereplői adott árszínvonal mellett szándékoznak megvásárolni. Aggregáált kínálat: (aggregate supply; as): az a jószágmennyiség, amelyet a gazdaság szereplői adott árak mellett hajlandók és képesek előállítani. G, árszínvonal: a javak árainak súlyozott számtani átlagával közelíthető mutató. Változásának meghatározásához a gdp-deflátort használjuk.

H, infláció

az árszínvonal tartós és általános emelkedése.

Fiskális gazdaságpolitikai eszközök Fiskális (költségvetési) politika

A bevételek és a kiadások szabályozásán keresztül az állam hat az államháztartási, költségvetési egyensúlyra, s ezen keresztül a nemzetgazdaság egészére.

Államháztartás

Az állami jellegű gazdálkodás mérlegeinek összessége: a központi költségvetés, a területi és a társadalombiztosítási önkormányzatok, valamint az elkülönített állami

alapok költségvetése. Központi/állami költségvetés

Az állam tervezett bevételeinek és kiadásainak éves mérlege, az állam központosított pénzalapja.

Deficites költségvetés

A költségvetés kiadásai meghaladják a bevételeit

Szufficites költségvetés

A költségvetés bevételei nagyobbak, mint a kiadásai

Kiegyensúlyozott költségvetés

A költségvetési bevételek és kiadások megegyeznek.

Költségvetési bevételek

Adók, vámok, illetékek, állami és költségvetési szervek befizetései, egyéb bevételek.

Közvetlen adó

Az az adó, amit a jövedelemtulajdonos közvetlenül fizet be.

Közvetett adó

Amit általában a javak árai tartalmaznak és az eladók fizetik be.

Egyösszegű adó

Ami nem függ a jövedelmektől, hanem a vagyontól vagy mástól (ház, eb, adó stb.)

Jövedelmektől függő adó

Ami a jövedelem nagyságával arányos vagy progresszív vagy degresszív.

A költségvetés főbb kiadásai

A költségvetési intézmények (rendőrség, katonaság, oktatás egészségügyi szervezetek stb.) Fenntartása, vállalati, lakossági transzferek, beruházások állami finanszírozása.

Expanzív költségvetési politika

Az állam az aggregált kereslet élénkítésén keresztül hat a gazdaságra (bevétel csökkentés, kiadás növelés).

Restriktív költségvetési politika

Az állam az aggregált kereslet csökkentésén keresztül gyakorol hatást a gazdaságra (kiadás csökkentés, bevétel növelés).

Adómultiplikátor

Egységnyi adónövekedés hány egységnyi jövedelemcsökkenést okoz. Mértéke

=

c c = . 1− c s

Haavelmo-tétel

Az egyensúlyban lévő költségvetés a kiadások nagyságával növeli az egyensúlyi jövedelem nagyságát.

Automatikus stabilizátorok

Olyan gazdaságpolitikai eszközök, amelyek visszacsatolásuk révén egyszeri bevezetés után automatikusan stabilizálják a nemzetgazdaságot.

Diszkrecionális politika

Egyedi állami intézkedések a gazdaság szabályozására, rendkívüli feltételek mellett.

Tényleges költségvetés

Az adott időszak tényleges költségvetési kiadásait és bevételeit állítja szembe.

Strukturális költségvetés

Költségvetési kiadások és bevételek egyenlege a gazdaság potenciális kibocsátási szintjén tervezve.

Ciklikus költségvetés

A konjunktúra-ciklusoknak a költségvetésre gyakorolt hatásait tükrözi. Az egyenleg azon változásait mutatja, amikor a gazdaság a potenciális szint alatt (recesszió), vagy afölött (prosperitás) működik.

Társadalmi határtermék

(MSP = Marginal Social Product) - mindazon javak (termékek és szolgáltatások) termelésének a változása, amelyet valamely inputtényező egységnyi változása idéz elő, tekintet nélkül arra, hogy kinek a tulajdonába kerülnek e javak.

Társadalmi határhaszon

(MSU = Marginal Social Utility) - az az összhaszon változás, amelyet egy jószág fogyasztásának egységnyi változása vált ki, tekintet nélkül arra, hogy ez mely fogyasztóknál következett be.

Társadalmi határköltség

(MSC = Marginal Social Cost) - az az összköltségváltozás, amelyet egy jószág termelésének egységnyi változása okoz, tekintet nélkül arra, hogy kiknek kell viselniük e költségeket.

Externália (külső hatás)

- a termelés és a fogyasztás olyan nem szándékolt hatása a társadalom más tagjaira, ami megváltoztatja azok hozam - hasznossági és (vagy) - költségviszonyait.

Pozitív externália

- olyan externália, ahol a külső hatás javítja a társadalom tagjainak hozam hasznossági és (vagy) - költségviszonyait.

Negatív externália

- olyan externália, ahol a külső hatás rontja a társadalom tagjainak hozam hasznossági és (vagy) - költségviszonyait.

Piaci kudarc

- a piaci egyensúly nem jelenti az erőforrások hatékony elosztását, (például kevés erőforrást juttat a pozitív és túl sokat a negatív externáliát okozó tevékenységeknek), vagyis a racionalitás és a hatékonyság nem esik egybe.

Jogi-közgazdasági iskola

- a ~ szerint a piac nemcsak javak, erőforrások és a pénz cseréjének a terepe, hanem a tulajdonosi jogok adás-vétele is.

Coase-tétel

- amennyiben teljesen egyértelműek és érvényesíthetők a tulajdonosi jogok, valamint nincsenek vagy elhanyagolhatóak a tranzakciós költségek - a szerződő felek tárgyalásai a tulajdonosi jogok eredeti kijelölésétől függetlenül ugyanahhoz az allokációs eredményhez vezetnek, ezért az externáliák problémái a tulajdonjogok önkéntes megváltoztatásával megoldhatók.

Magánjavak

- azok az osztható és egyénileg elkülönülten (szuverén módon) is fogyasztható gazdasági javak, amelyeknek a fogyasztásából egyesek kizárhatóak, az egyes fogyasztók által történő fogyasztásuk csökkenti a többiek számára megmaradó készletet, ezért a fogyasztók rivalizálnak e javak megszerzéséért egymással.

Közjavak

- azok a fogyasztásban oszthatatlan gazdasági javak, amelyeknek az egyes fogyasztók által történő fogyasztása nem befolyásolja mások fogyasztási lehetőségeit, senki nem zárható ki e javak fogyasztásából, a fogyasztók nem rivalizálnak megszerzésükért.

Vegyes javak

azok a jószágok, amelyek bizonyos jellemzőik alapján közjavakhoz, más jellemzőik alapján magánjavakhoz sorolhatók. Alosztályaik a következők: − jelentős externál hatással rendelkező tulajdonképpeni magánjavak, amelyek éppen az externál hatás miatt viselkednek közjószágszerűen; − az előbbiek részesetei azok a javak, amelyeknek a fogyasztásához közérdek fűződik; − térbelileg korlátozott haszonhatású tulajdonképpeni közjavak, amelyek éppen a regionális jellegük miatt viselkednek magánjószágszerűen; − az előbbiek részesetei a túlzsúfoltságra hajlamos javak.

Nash-optimum

nevezzük az olyan magatartás eredményét, amikor egy gazdasági szereplő partnerei bizonytalan döntéseire számítva minimalizálja veszteségeit.

Non-profit szervezetek

azok a gazdálkodó szervezetek, amelyeknek alapvető céljuk fontos társadalmi szükségletek kielégítése önkéntes adományokból és zömmel önkéntes, fizetés nélküli munkával.

Monetáris gazdaságpolitikai eszközök Monetáris politika

Az állam a pénzforgalom és a kamatláb szabályozásával hat a gazdaságra.

Tágabban értelmezett pénzpiac

Magában foglalja a szűkebben vett pénzpiacot, a pénztőke piacát, a devizapiacot, valamint ezek tranzakcióit.

Direkt pénzpiaci beavatkozás

Az állam közvetlenül avatkozik a pénzpiaci folyamatokba (a betéti és hitelkamatok megszabása, hitelpolitikai direktívák stb.).

Indirekt pénzpiaci eszközök

A jegybank közvetett eszközökkel szabályozza a pénztömeget és a kamatlábat (nyíltpiaci műveletek, a refinanszírozási és rediszkontláb-politika, a kötelező tartalékráta-politika).

Szűkebb pénzpiac

A rövidlejáratú ügyletek, pénz- és hiteleszközök adás-vétele. (eszközei: kereskedelmi-kincstári váltó, kincstárjegy, bankbetét, rövidlejáratú bankhitel stb.)

Elsődleges pénzpiac

A pénz teremtése és a megtakarítások tőkévé válása.

Másodlagos pénzpiac

A teremtett pénz újraelosztása.

Refinanszírozási hitelek

A központi bank hitelt nyújt a kereskedelmi bankoknak, hogy bővíthessék

hitelnyújtási lehetőségeiket. A váltóleszámítóláshoz hasonló hatású (pénzteremtés!), de annál korszerűbb forma. Nyíltpiaci művelet

A jegybank állampapír-kereskedelme a kereskedelmi bankok és a lakosság felé.

Kötelező tartalékráta

A kereskedelmi bankok számára kötelezően a jegybanknál elhelyezendő, elsődlegesen a betétesek biztonságát szolgáló tartalék aránya a betétállományhoz: t=

kötelező tartalék a jegybanknál . a kereskedelmi bank betét állománya Expanzív pénzpolitika

Az állam több pénzt pumpál a gazdaságba, hogy növelje a keresletet, és így élénkítse a gazdaságot.

Restriktív pénzpolitika

Az állam csökkenti (vagy korlátozza) a forgalomban lévő pénz mennyiségét, amivel korlátozza a kereslet így a termelés növekedését is.

2. A MAKROÖKONÓMIA ALAPÖSSZEFÜGGÉSEI Gazdasági szektor

A gazdasági szereplők azon tevékenységeinek összessége, amelyek azonos célokat követnek, azonos jellegű gazdasági döntéseket valósítanak meg. Aggregált kategória.

Háztartás szektora

Azon tevékenységek összessége, amelyek közvetlenül a személyes szükségletek kielégítésére irányulnak, tehát a végső fogyasztás szintere.

Vállalat szektora

Azon tevékenységek összessége, amelyekkel javakat termelnek, forgalmaznak, pénzügyi tranzakciókat bonyolítanak jövedelem (profit) szerzés céljából.

Állam szektora

Azon gazdasági tevékenységek összessége, amelyekben az állam közhatalmi, gazdaságszervező (érdekegyeztető) és köztulajdonosi funkciói érvényesülnek.

Külföld szektora

Azon külföldi gazdasági szereplők tevékenysége, akik tartósan kapcsolódnak a vizsgált ország gazdaságához (export-import, tőkeáramlás stb.).

Makrokibocsátás

(Jele: O = Output) - egy időszak (általában egy év) alatt a gazdaságban létrehozott javak összessége.

Nominális makrokibocsátás

Az output folyó árakon aggregálva.

Reál makrokibocsátás

Az output változatlan árakon aggregálva.

Makrojövedelem

(Jele: Y = Yield) - a realizált makrokibocsátás.

Elsődleges jövedelem elosztás

A makrojövedelem elosztása az erőforrások tulajdonosai között (munkatőkejövedelmek, járadékok, vállalkozói nyereség).

Jövedelem újraelosztás

Az elsődleges jövedelmek egy részének önkéntes, vagy kényszerű átengedése más szereplőknek (adók, transzferek,adományok stb.), un. Végső jövedelmek

Makrokiadás

A végső jövedelmek felhasználása, elköltése (vásárlás, felhalmozás stb.)

Nemzeti Számlák Rendszere (SNA)

Az ENSZ által ajánlott teljesítmény-számbavételi rendszer, amely a keynesi fogalmakra építve méri piaci viszonyok között a makrogazdaság folyó (számlákon megjelenő) teljesítményeit (SNA = System of National Accounts) Az SNA alapmutatói Bruttó kibocsátás (Jele: GO = Gross output) - a makrogazdaság teljesítményének teljesen halmozott értéke. A korszerűsített SNA-ban a GDP-ből származtatott mennyiség. Bruttó hazai termék (Jele: GDP=Gross domestic product) - az adott ország területén, az adott évben előállított, végső felhasználásra szánt javak hozzáadott összértéke, függetlenül a termelők állampolgárságától. A korszerűsített SNA és az ESA közös alapmennyisége. Nettó hazai termék (Jele: NDP = Net domestic product) - a bruttó hazai termék amortizációmentes értéke.

Bruttó nemzeti termék (Jele: GNP = Gross national product) - az adott ország állampolgárai által az adott évben előállított, végső felhasználásra szánt javak hozzáadott összértéke, függetlenül a termelés színterétől. Nettó nemzeti termék (Jele: NNP = Net national product) - a bruttó nemzeti termék amortizációmentes értéke. Integrált Gazdasági Számlák Európai Rendszere (ESA)

az Európai Uniónak az SNA-t módosító teljesítménymérési ajánlása, amely a nemzeti mutatókat csak jövedelem formákban értelmezi (ESA = European System of Accounts). Az ESA mutatói Bruttó nemzeti jövedelem (Jele: GNI = Gross national income) - adott évben az ország állampolgárai által előállított, végső felhasználásra szánt javak hozzáadott összértéke, függetlenül attól, hogy hol jött létre. A GDP határokon átfolyó tőke és munkajövedelmekkel korrigált értéke. Nettó nemzeti jövedelem (Jele: NNI = Net national income) - a bruttó nemzeti jövedelem amortizációmentes értéke. Bruttó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem (Jele: GNDI = Gross national disposable income) - az adott ország állampolgárainak adott évben felhasználható bruttó jövedelme. A GNI nemzetközi transzferekkel korrigált értéke Nettó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem (Jele: NNDI = Net national disposable income) - A GNDI amortizációmentes értéke.

Hazai (Domestic) teljesítmény

Az adott ország területén (politikai határain belül) keletkezett teljesítmény, függetlenül a létrehozói állampolgárságától.

Nemzeti (National) teljesítmény

Az adott ország állampolgárainak teljesítménye függetlenül attól, hogy az területileg hol keletkezett.

Termelési vertikumok

A térben széttagolt termelés egyes fázisainak termelési helyei (például: nyersanyag kitermelés; félkésztermék gyártás; végtermék összeszerelés)

Termelő fogyasztás

A termelés más vertikumaiban létrejött javak felhasználása az adott vertikumban.

Térbeli halmozódás

A különböző vertikumokban keletkezett értékeket minden felhasználó vertikumban újra számításba veszik (lásd: termelő fogyasztás).

Időbeli halmozódás

~T okoz az amortizáció beszámítása az adott vertikum teljesítményébe, hiszen a felhasznált és használat közben kopó állóeszközök más vertikumok korábbi időpontokban már beszámított teljesítményei. Az időbeli halmozódás a térbeli halmozódás módosult formája.

Bruttó teljesítménymutató

~T kapunk, ha minden vertikum teljesítményét teljesen (térben és időben) halmozottan számítjuk.

Félnettó teljesítmény mutató

A bruttó értékből levonjuk a térbeli halmozódás értékét (sajátságosan ezt nevezik az SNA/ESA ajánlásokban Gross=G=Bruttó mutatónak).

Nettó teljesítmény mutató

A térbeli és időbeni halmozódás nélküli mutató.

Felhalmozás

A rendelkezésre álló jövedelem el nem fogyasztott részének felhasználása beruházásra és készletek növelésére.

Beruházás

A termeléshez szükséges ujratermelhető tárgyi eszközök beszerzése, létesítése.

Pótló beruházás

A termelésben elhasználódott tárgyi eszközök pótlása.

Bővítő (nettó) beruházás

Az ujratermelhető, termelésben használt tárgyi eszközök állományának növelése.

Bruttó beruházás

A pótló és bővítő beruházások összege.

Flow (folyam) jellegű változók

Amelyek egy időszak (általában egy év) eredményeit és ráfordításait rögzítik (például éves jövedelem, éves kiadások stb.)

Stock (állomány) jellegű változók

Amelyeknek nincs idődimenziójuk. (pl.: befektetés, vagyon stb.).

Nemzeti vagyon

Egy adott ország (állampolgárainak és a társadalomnak) tulajdonában lévő természeti és humán erőforrások, valamint a folyó jövedelem múltban felhalmozott részeinek állománya. Pontos tartalma vita tárgya.

Humán vagyon

Az adott ország mínősített munkaerő állománya (munkaidőalap és képzettség).

Nettó gazdasági jólét

Az élet minőségét jelenti. Pontos tartalma vita tárgya (jele: new = net economic welfare)

Makrogazdasági körforgás

Az outputok szektorok közötti állandó, folyamatos és ismétlődő visszaáramlása, inputtá való visszacsatolása - maga az újratermelés.

Reáliák áramlása

A gazdaság szektorai között a javak és a gazdasági erőforrások állandóan cserélődnek.

Jövedelemáramlások

A gazdasági szektorok közötti pénzáramlások, amelyek részben a reáláramlások következményei, részben egyoldalú transzferek.

Fogyasztás

A makrokibocsátás azon része, amit a háztartás szektora a vállalatok szektorától szerez be közvetlen szükségletkielégítés céljára (Jele: C = Consumption)

Fogyasztási kiadás

A makrojövedelem fogyasztásra szánt része. Általában szintén c-vel jelölik.

Megtakarítás

A makrojövedelem azon része, amit nem kívánnak fogyasztásra fordítani (Jele: S = Savings)

Beruházás

A makrokibocsátás azon része, amit a termelés újratermelhető tárgyi eszközeinek előállítására, létesítésére használ a vállalati szektor (Jele: I = Investment)

Adó

A gazdaság magánszereplőinek jövedelmére, fogyasztására, vagyonára vagy egyéb vonatkozására az állam által kivetett fizetési kötelezettség (Jele: T = Tax)

Kormányzati (állami) kiadások

Az állam vásárlásai funkciói ellátásának érdekében (Jele: G = Government expenditure)

Transzferek

Olyan egyirányú jövedelemáramlások, amelyeket az állami szektor a gazdaság többi szereplőinek ad (Jele: TR = Transzfer incomes v. Transzfer payment)

Exporttal kapcsolatos jövedelemáramlás

A vállalati szektor bevétele, a külföld kiadása a kivitel kapcsán (Jele: Ex = Export)

Importtal kapcsolatos jövedelemáramlás

A vállalat szektorának kiadása, a külföld bevétele az árubehozatal kapcsán (Jele: Im = Import)

Folyó tételek számlája

Olyan kétoldalú (mérlegszerű) kimutatás, amely valamely gazdasági szektornak egy meghatározott időszakban végbement jövedelemáramlásait mutatja.

Vagyonmérleg

Olyan kétoldalú (mérlegszerű) kimutatás, amelynek baloldalán a vagyonváltozások (Aktíva), jobboldalán pedig e változások forrásai (Passzíva) jelennek meg.

Pénzügyi rendszer

A pénz különböző formáit valamint a pénzügyi szervezeteket (pénzintézeteket) a köztük zajló folyamatokon keresztül összefogó rendszer. A gazdaság alrendszere.

Váltó

Pénzhelyettesítő értékpapír, olyan határozott időre és a kibocsátó nevére szóló fizetési igérvény, amelyben az adós és kezesei vállalják, hogy a megnevezett összeget a jelzett időben kifizetik a váltót bemutató személynek.

Bankjegy

Kezdetben a bank saját váltója, az aranypénz-rendszerben aranyat helyettesített, aranyra beváltható volt, jelenleg a hitelpénz egyik megjelenési formája.

Leszámítolás

(Diszkontálás) - az a művelet, amikor a bank váltó ellenében bankjegyet ad, de levonja a váltó összegéből a lejáratig hátralévő kamatot és a kezelési költséget.

Kétszintű bankrendszer

Olyan bankrendszer, amelyben a bizonyos állami jogkörökkel (bankjegykibocsátás, kötelező tartalékráta meghatározása stb.) Monopólisztikusan felruházott központi bank(ok) mellett sok kereskedelmi (pénz és hitelközvetítésí funkciókat ellátó) bank

működik. Központi bank

(Jegybanknak, emissziós banknak is nevezik) - az a bank, amelyik egyedül rendelkezik a bankjegykibocsátás monopóliumával. Ez általában állami bank.

Kereskedelmi (magán) bank

Olyan pénzintézet, amely betéteket gyűjt, hiteleket nyújt és egyéb pénzügyi tranzakciókat (pl.: valuta adás-vétel) végez. Részt vesz a pénzteremtés folyamatában.

Nem monetáris pénzintézetek

(Biztosítók, nyugdíjpénztárak stb.) - olyan pénzügyi szervezetek, amelyek csak a pénz újraelosztását végzik, pénzt nem teremthetnek.

Pénzmultiplikátor

Az a pénzmennyiséget sokszorozó hatás, amit a bankrendszer működése vált ki a jegybank által kibocsátott pénztömegen. Nagysága m =

1 (t a kötelező tartalékráta). t

M0 pénztömeg

Másnéven monetáris bázis - a készpénz + jegybanki számlapénz.

M1 pénztömeg

Másnéven szűkebb értelemben vett (tranzakciós) pénz - M0 + látra szóló betét.

M2 pénztömeg

Másnéven tágabban értelmezve (kvázi) pénz - M1 + határidős betétek és kincstárjegy.

M3 pénztömeg

M2 + értékpapírok.

Nettó pénzügyi vagyon

Az egyes szektorok vagyonmérlegeinek egyenlegei.

Államadósság

az állami szektor negatív pénzügyi vagyona.

A makroteljesítmény mérése, az SNA számlarendszer fő mutatói. Kibocsátás

A kibocsátás egy reálmennyiség, a termékek és szolgáltatások azon körének aggregátuma, amely áruként elhagyja a termelőegységeket (a vállalati szektort). A, Az összemérés értelmezése a mérés szempontjából:

MPS (Material Product System)

volt szocialista országok alkalmazták. Az anyagi termelésre és az anyagi szolgáltatásokra értelmezték.

SNA (System of National Accounts):

az ENSZ dolgozta ki, 1953-ban vezették be. A javak összesítésekor minden létrehozott terméket, szolgáltatást, és szervezett tevékenységet számításba vesz.

B, A gazdasági szereplők teljesítményének „hazai” és „nemzeti” megkülönböztetése

Az adott ország területén keletkezett teljesítményt hazai outputnak nevezzük, függetlenül attól, hogy az hazai vagy külföldi szereplőtől származik. Az adott ország állampolgárai teljesítményeit pedig nemzeti outputnak nevezzük, függetlenül attól, hogy hol tartózkodnak.

C, A makrogazdasági teljesítményének „bruttó” és „nettó” megkülönböztetése

A teljesítménymutatók halmozódás szerinti csoportjai: Bruttó mutatók: minden teljesítményt teljes értéken vesznek számba, mind térbeli és mind időbeli halmozódást tartalmaznak. Félnettó mutatók: a bruttó értékből levonjuk a térbeli halmozódást. Nettó mutatók: az amortizációt is kivonjuk, kiszűrjük az időbeli halmozódást.

D, A makroteljesítmény nominál- és reálértéken való kifejezése:

Ha az SNA mutatókat minden évben a termékek és szolgáltatások keletkezésének idején érvényes piaci áron számoljuk el: ez a nominális kibocsátás, amely az adott év folyó árain számítva a kibocsátás pénzbeni értékét adja. Ha kiszűrjük az árváltozások hatását, akkor beszélünk a változatlan áras számbavételről, ez a reálkibocsátás. Az adott év kibocsátását egy kiválasztott (bázis) év árain összesítjük.

E, A makrogazdasági teljesítményének piaci áron vagy tényezőköltségen történő kifejezése

Az adók növelik a piaci árat, dotáció esetén a piaci ár alacsonyabb lesz a termelői árnál.

Az SNA számlarendszer fő mutatói:

A, Bruttó Hazai Termék: (Gross Domestis Product; GDP) Egy országban adott évben előállított, végső fogyasztásra szánt termékek és szolgáltatások összessége. GDP = GO – termelőfogyasztás = Hozzáadott érték. A termelőfogyasztás a termelésben adott időszakban felhasznált javakban megtestesült érték. A hozzáadott érték a vertikális halmozódástól megtisztított bruttó kibocsátás. B, Nettó Hazai Termék: (Net Domestis Product; NDP) NDP = GDP – amortizáció. Az adott évben keletkezett új, elsődleges jövedelmek összege. C, Bruttó Nemzeti Jövedelem: (Gross National Income; GNI) Egy ország állampolgárai által az adott évben realizált összes elsődleges jövedelem. A GDP módosított formája. D, Nettó Nemzeti Jövedelem: (Net National Income; NNI) NNI = GNI – amortizáció. A bruttó nemzeti jövedelem amortizációval csökkentett része. E, Bruttó rendelkezésre álló Nemzeti Jövedelem: (Gross National Disposable Income; GNDI) Egy ország állampolgárai által az adott évben felhasználható bruttó jövedelem összege. A GNI módosított formája. F, Nettó rendelkezésre álló Jövedelem: (Net National Disposable Income; NNDI) NNDI = GNDI – amortizáció. A bruttó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem amortizációval csökkentett része.

A makroökomómiai jövedelemáramlás, a kétszektoros modell. Modell

A gazdasági folyamatok mozgását tükrözi.

Gazdasági tranzakció

Minden olyan vállalkozás, ügylet bonyolítása, amely a gazdaság szereplői között vagyoni vagy jövedelmi mozgással megy végbe.

A reálfolyamatok

A gazdaságban megtermelt áruk és szolgáltatások mértékegységük és anyagi jellemzőjük alapján történő mozgása, amely tartalmazza a létrehozásukat, forgalmazásukat és felhasználásukat.

A jövedelmi folyamatok

A reáljavak értékesítését feltételezi, és az értük kapott jövedelem mozgásaként jelenik meg.

A kétszektoros modell

A két szereplő: A háztartások: termelési eszközök tulajdonosa, fogyasztási cikkek fogyasztója. A vállalatok: fogyasztási javak termelői, termelési eszközök felhasználói. A két szereplő között reáljavak és jövedelemáramlás megy végbe. A vállalatok jövedelmet (W) fizetnek a háztartásoknak, amit azok fogyasztási javakra költenek. Ezek a kiadások (C) mint a vállalatok bevétele visszakerül a vállalatokhoz. Ábra: 16.oldal. A háztartások jövedelmük egy részét megtakarítják (S). ezek a jövedelmek a bankszféra közvetítésével a beruházások pénzügyi forrását adják (I). A háztartási szféra költségvetési egyenlete: W = C + SH. A vállalati szféra költségvetési egyenlete: C + I = W + SV. Mivel a makrojövedelmet a vállalati szektor termeli meg: Y = C + I. A bankszférán keresztül áramló pénzmozgások: I = SH + SV. A makrojövedelem: Y = C + SH + SV = C + S.

A makroökomómiai jövedelemáramlás, a négyszektoros modell.

A négyszektoros modell

2. A makroökomómiai jövedelemáramlás, a négyszektoros modell. Bekapcsoljuk az államot harmadik szereplőként, amely a tevékenységeihez szükséges jövedelmet a másik két szektortól adók útján (T) szerzi meg. Közben egyrészt javakat vásárol a vállalatoktól (állami megrendelések; G), másrészt jövedelmeket juttat (transzferek; TR) a háztartásoknak. A külföld szektora lesz a negyedik szereplő. A vállalatokkal áll kapcsolatban, exportimport folyamatait vesszük figyelembe. A háztartás szektorának költségvetési egyenlete: W + TR = C + TH + SH. A vállalati szektor költségvetési egyenlete: C + I +G + Ex = W + TV + SV +Im. Az állami szektor egyenlete: TH + TV + TK = TR + G + SA. A külföld bevétele: Im = Ex + SK. A bankszférán keresztül a tőlepiaci egyensúly valósul meg, ha a négy szektor megtakarítása megegyezik a beruházások összegével: I = SH + SV + SA + SK. A makrogazdasági jövedelem egyenlete: C + S + T = Y = C + I + G + (Ex-Im). A makrogazdasági jövedelem egyenlő a makrokiadásokkal.

Az állami költségvetés fogalma, bevételei és kiadásai. Állami költségvetés

Az állami költségvetés: Az állam pénzügyi alapja Pénzügyi terv, melyben az állam megjelöli az őt megillető jövedelmeket (bevételek), és ezek felhasználási irányát (kiadások). Az állami költségvetés az államháztartás része. Az államháztartás magában foglalja: Központi költségvetést Helyi önkormányzati költségvetéseket Társadalombiztosítási alapokat Elkülönített állami pénzalapokat.

Állami költségvetés Bevételei

a bevételek zömét az adók teszik ki. Az adó a közösségi funkció ellátásához nélkülözhetetlen pénzügyi forrás, amelyet az államhatalom kényszer útján szed be az állampolgáraitól, s amelyért közvetlenül semmiféle ellenszolgáltatást nem ad. Közvetlen vagy egyenes adó: annak a gazdasági alanynak a jövedelmét terheli, aki az adót fizeti, pl.: SzJA. Közvetett adó: árukra és szolgáltatásokra kivetett adó. Ezen adó terheit az áru, illetve a szolgáltatás vásárlója viseli. A kivetett adó lehet: Jövedelemfüggő: realizált jövedelem létezése esetében kell fizetni. A jövedelem nagyságától független: egyösszegű adó. Akkor is esedékes, ha nincs jövedelem. A jövedelemfüggő adó lehet: Progresszív: a magasabb jövedelmi sávokban magasabb adókulcs található. Regresszív: az egyre magasabb jövedelmi sávokban egyre kisebbek az adókulcsok. Lineáris: egységes adókulcs. Fő adónemek: Személyi jövedelemadó Profitadó Értéknövekedési adó (Mo.-n ÁFA)

Állami költségvetés Kiadásai

Fogyasztási kiadások: a közös szükségletek kielégítését szolgáló kiadások: honvédelem, rendfenntartás, kulturális célú kiadások. Az állam jövedelmeit egyrészt bérfizetés, személyi juttatások (nyugdíj, családi pótlék), másrészt áruk, szolgáltatások megvásárlására költi. Felhalmozási kiadások: a, Vállalatoknak nyújtott támogatások; b, Állami költségvetés közvetlen beruházásai. Pénztartalék létrehozása, pénzfelhalmozás.

Az államháztartás részei. A magyar államháztartási reform. Államkincstár. Az államháztartás részei

Központi, kormányzati költségvetés: minisztériumok, TV, rádió, oktatási, kulturális, egészségügyi intézmények költségvetését tartalmazza. Helyi, önkormányzati költségvetés: pénzalapja részben központi költségvetésből, részben helyi befizetésekből származik. Elkülönített állami pénzalapokat kezelő szervezetek: környezetvédelmi alap, oktatási alap, kulturális alap, lakásalap. Társadalombiztosítási alapok: egészségügyi és nyugdíjbiztosítás. Az állami vagyont kezelő szervezetek: ÁPV Rt.

A költségvetéspolitika fogalma, funkciói, típusai. Költségvetéspolitika

Költségvetési politikán az adózás (bevételek) és a kormányzati kiadások kialakításának folyamatát értjük, amelynek célja, hogy Elősegítse a konjunktúra ciklus kilengéseinek csillapítását Hozzájáruljon a növekvő, magas foglalkoztatottsági szintű, az erős inflációtól mentes gazdaság fenntartásához. A kormányzati kiadások növekedése expanziós hatást gyakorol a nemzeti termékre, igen hasonlóan a beruházásokhoz. A nagyobb kormányzati kiadás magasabb kibocsátási szintet eredményez. A költségvetési kiadások alkotják azt az eszközt, mellyel a kormány meghatározza, hogy mekkora legyen az állami és magánszektor viszonylagos mérete, hogy a GNP-ből mennyit fogyasztunk kollektívan. Az adóváltozások csaknem olyan hatékony eszközt jelentenek a munkanélküliség és az infláció ellen, mint a kormányzati kiadások változásai. Az adók emelése: csökkenti a fogyasztási kiadásokat, az aggregált keresletet és a foglalkoztatottságot is. Az adók csökkentése: növeli a fogyasztási kiadásokat, ez megnöveli az aggregált keresletet, és bővíti az új befektetéseket. Növekedik a foglalkoztatottság és emelkedik a potenciális GNP.

Diszkrecionális költségvetési politika

Fő eszközei azok a gazdaságpolitikai programok, amelyek egyedi kormányzati döntést tartalmaznak, és költségvetési kiadások és bevételek aktív megváltoztatása révén fejtik ki hatásukat. Ezek a következők:

Kiadási programok

Közmunkák és más kiadási programok: útépítés, parkrendezés Állami foglalkoztatási programok: közszolgálat-foglalkoztató munkaalkalmak Különböző egyedi transzferkifizetési programok: családi pótlék Stabilizáló szerepet csak akkor töltenek be, ha visszaesés idején ezek a kiadások megjelennek, fellendülés esetében eltűnnek. Bevételi oldal: Adókulcsok és társadalombiztosítási befizetések egyedi döntés útján történő megváltoztatása

Expanzív és restriktív költségvetési politika

A, Ha a gazdaságra a teljes kapacitáskihasználás és rugalmatlan kínálat jellemző, akkor a restriktív politika révén (költségvetési kiadások csökkentése, bevételek növelése) szolgáltatható a stabilizáció. Ezen intézkedések az inflációs nyomást jelentősen fékezhetik, az összkeresletet csökkenthetik. B, Ha a gazdaságra erőteljes kapacitás kihasználatlanság és rugalmas kínálat jellemző, akkor expanziós politika révén szolgáltatható a stabilizáció: kiadások növelése, bevételek csökkentése, mely hozzájárulhat a kapacitások jobb kihasználásához, a munkanélküliség csökkentéséhez, az összkereslet növeléséhez.

A monetáris politika eszközrendszere és működési mechanizmusa. Monetáris politika

Pénzügyi, monetáris politikán a forgalomban lévő pénzmennyiség szabályozását értjük. Minden országban a központi jegybank funkciója az, hogy szabályozza a banktartalékok mennyiségét, a kamatlábakat, s ezáltal meghatározza a nemzet pénzkínálatát és hitellehetőségeit. A központi bank monetáris politikája az aggregált kereslet változtatásával, s ezáltal a reálkibocsátás és az árak befolyásolásával hat a gazdaságra.

A jegybank pénzügypolitikai eszközei

A, Nyíltpiaci műveletek: A központi bank értékpapírokat – elsősorban állami adósságleveleket – ad el a kereskedelmi bankoknak, vagy tőlük vásárol ilyeneket. Értékpapír eladás esetén a jegybank azok értékével megterheli a kereskedelmi bankok számláját, vagyis csökkenti a központi jegykibocsátó bankkal szemben fennálló folyószámlakövetelésüket. Ezáltal csökken a kereskedelmi bankok likviditása, ami korlátozza hitelnyújtó képességüket. Ez restriktív (korlátozó, szigorító) hitel- illetve pénzügyi politika. A fő nyíltpiaci eszközök: Rövid lejáratú papírok: Kincstárjegyek: állami vállalatok és a költségvetés bocsátja ki 30-90 napra. Kamata rögzített. Diszkontált kincstárjegyek: lejárata 6-24 hónap. Névérték alatt lehet megvásárolni és a kibocsátó névértéken vásárolja vissza. Bankelfogadványok: külföldiek számára bocsátják ki, árfolyamát naponta a pénzpiacon közlik. Letéti jegyek, letéti igazolások. Hosszú lejáratú piac: A különböző kötvények a központi bank fő eszközei: államkölcsön-kötvények, vállalatok, bankok kötvényei. B, Rediszkontláb politika: A központi, állami bank a kamatlábat csökkenti vagy növeli. A kereskedelmi bankok hitelt vesznek igénybe a jegybanktól, ha valamilyen okból készpénzre vagy arra szóló számlakövetelésre van szükségük. A rediszkontláb emelése a kereskedelmi bankok hitelkínálatát mérsékli, mert kamatrése (haszna) csökken. A kereskedelmi bank magasabb rediszkontláb esetén valószínűleg kevesebb hitelt vesz fel a központi banktól, s ez az oka, hogy maga is kevesebb hitelt tud kínálni a vállalatoknak. A gyakorlatban ez a politika nagyon mérsékelt hatású. C, Kötelező tartalékráta: Azt fejezi ki, hogy a kereskedelmi bankok a bankszámlapénzben meglévő passzívák, a náluk elhelyezett betétállomány hány százalékát kötelesek készpénzben és / vagy jegybankkal szembeni pénzre szóló követelésben tartalékolni. A kötelező tartalékráta változásával a hitelnyújtás lehetősége is változik: a ráta emelkedésével ez a lehetőség korlátozottabbá válhat. Ezen politikai eszközök segítségével a központi bank célja: a lehető legalacsonyabb szintű infláció és munkanélküliség, valamint a reál-GNP gyors növekedésének

elősegítése. Monetáris politikán azt a pénzpolitikát és annak gyakorlását értjük, amely a pénz- és Monetáris politika a tőkepiacon a pénz és hitel iránti kereslet és kínálat egyensúlyának megteremtését, fogalma ezzel a gazdaság stabilitásának megőrzését tekinti elsődleges feladatának. A monetáris politika feladatainak meghatározása, eszközrendszerének működtetése az MNB, magának a monetáris politikának az irányítása a Jegybanktanács feladata. 1) Monetáris hatóság: Magyarországon egyetlen bank, az ország központi bankja, az A monetáris politika MNB látja el. intézményrendszere 2) Betéti bankok: ide tartoznak a kereskedelmi bankok, takarékpénztárak, takarék (hitel) szövetkezetek, a betéti bankok pénzügyi közvetítői intézmények, amelyek a megtakarítók és felhasználók közötti kapcsolatot teremtik meg. A monetáris hatóság és a betéti bankok alkotják a gazdaság monetáris rendszerét. 3) Nem monetáris pénzintézetek a) egyéb bankszerűen működő pénzintézetek (pl.: szakosított bankok, befektetési bankok) b) nem bankjellegű pénzügyi intézmény (pl.: biztosító társaság, önkéntes hozzájárulás alapján működő nyugdíjalap) A monetáris politika − kötelező jegybanki tartalék: A pénzintézet az összes forint és devizaforrása eszközrendszere (betét) után köteles az MNB által százalékban meghatározott jegybanki tartalékot képezni. (12-19%). Kivéve: • saját tőke • az MNB által nyújtott refinanszírozási hitelek igénybevett állománya • más pénzintézettől felvett kölcsönök • a pénzintézet saját munkavállalóinak ki nem fizetett munkabére, prémiuma után. Ha nő a kötelező tartalékráta, a bank a forrásaiból több pénzt köteles elhelyezni az MNB-nál vezetett számláján. Ezáltal csökken a kereskedelmi bank pénzteremtési lehetősége, a nyújtható hitelek mennyisége ⇒ csökken a gazdaságba kiáramló pénzmennyiség. A kötelező tartalék után az MNB általában kamatot nem fizet, vagy ha fizet, a fizetett kamat mértéke alacsonyabb a piaci kamatszintnél. − refinanszírozás (kamatláb csökken, a pénzmennyiség nő) − kamatszabályozás: Az MNB által alkalmazott kamatok: a) Jegybanki alapkamat: refinanszírozási hitelek és a folyószámla hitelek nyújtása esetén. Jelenleg 13,5%. b) Marginális kamatláb: pénzintézetnek nyújtott likviditási hitelek esetében. A kamatláb megegyezik a kereskedelmi bankok által nyújtott átlagos piaci kamatlábszinttel. c) Preferenciális kamatláb: alacsonyabb a jegybanki alapkamatnál. Exportfinanszírozási céloknál alkalmazzák. d) Napi pénzpiaci feltételekhez igazodó kamatláb: nyílt piaci műveleteknél alkalmazzák. − rendkívüli hitelnyújtás szükséghelyzetben lévő pénzintézeteknek: Az MNB a szükséghelyzetben lévő pénzintézetnek rendkívüli hitelt adhat. Szükséghelyzet akkor áll elő, ha a pénzintézetet a fizetésképtelenség veszélye fenyegeti, vagy saját tőkéjének csökkenése eléri a 25%-ot. − kötelező likviditási tartalék − árfolyam-szabályozás Külgazdasági egyensúly, külgazdaság-politika. Külső és belső gazdasági egyensúly

A külső és belső gazdasági egyensúly biztosításával van kapcsolatban, amelynek keretében az árfolyam-alakítás (vámok, kontingensek) alkalmazása, sőt a monetáris és költségvetési politika eszközeinek bevezetése is előfordul. Az állami beavatkozást szolgáló kereskedelempolitikai eszközök nem a piac helyettesítésére, kikapcsolására, hanem szelektív befolyásolására, szükséges korlátozására törekszik, melyek

elsősorban az árakon keresztül fejtik ki hatásukat. Kereskedelempolitika

A kereskedelempolitika főbb eszközei: Vámok. Szubvenciók. Mennyiségi korlátozások. A nem tarifális eszközök egyéb formái.

Vámok

Olyan közadó formájában alkalmazott gazdaság- és kereskedelempolitikai eszköz, amely normatív módon, árképző tényezőként érvényesülve, a vámhatáron áthaladó áruk árára gyakorolt hatásával korlátozza, tereli azok forgalmát. A vám lényeges tulajdonságai: Árképző tényező Közadó Terelő (diszkriminatív) tényező Gazdaság- és kereskedelempolitikai eszköz A vámok különböző csoportosítása: A, az elérendő célok szerint: Fiskális vámok: kivetésével a költségvetés adóbevételekhez jut. Védővámok: a hazai termelők piaci pozícióját javítja, a versenytársakkal szemben. Lehet: nevelő-, piacbiztosító-, devizavédelmi-, taktika, retorziós, stb. Vám. B, a külkereskedelmi forgalom iránya szerint: Import vám. Export vám. Tranzit vám. C, jogi státusuk szempontjából: Autonóm. Szerződéses. D, termelői védettséget nyújtó szerepe alapján: Nominális. Effektív (komplex) vám. A vámteher meghatározása történhet érték, specifikus vámtételek vagy e kettő kombinációja alapján.

Szubvenció

Nem tarifális eszköz. Szorosan kapcsolódik a vámokhoz: azokat helyettesítheti, hatásukat felerősítheti vagy közömbösítheti. Vissza nem térítendő állami támogatás, juttatás, amelyet nyereségelven működő gazdasági egységek kapnak azzal a feltétellel, hogy azt az állam által meghatározott gazdaság- és kereskedelempolitikai céloknak, instrukcióknak megfelelően használják fel. Finanszírozásuk költségvetésből történik. Típusai: termelési-, export- és import szubvenció.

Mennyiségi korlátozások

Akkor alkalmazzák, amikor az import vagy export mennyisége (értéke) elmarad a fizetőképes keresletük mögött, vagy meghatározott piacokra terelődik. Eszközei: Vámkontingens Önkéntes export korlátozás Közvetett mennyiségi korlátozás

Nem tarifális eszközök

A nem tarifális eszközök egyéb formái: az előző kategóriákhoz közvetlenül nem kapcsolható állami beavatkozási formák tartoznak ide. Devizapolitikai eszközök: valuta leértékelés, többes árfolyamok. Egészségügyi, műszaki biztonsági, környezetvédelmi előadások. Vámeljárási módszerek: vámérték meghatározás, vámutak kijelölése. Engedélyezési rendszer. Állami (kormányzati) beszerzések.

Valutaárfolyam politika. Magyar árfolyam rendszer. Valutaárfolyam

Valamely valuta egységnyi mennyiségének egy másik valutában kifejezett ára. A valutaárfolyam változás a külgazdasági kapcsolatok teljes spektrumában érezteti hatását. A valutaárfolyam – amennyiben a valutának létezik és működik piaca, ahol a valutákat szabadon adják-veszik – a keresletnek és a kínálatnak megfelelően hullámzik. A devizapiacok az árupiacokhoz hasonlóan manipulált piacok. Így a valuták árfolyama még hosszabb idő átlagában sem tükrözik feltétlenül a vásárlóerő paritást: ( a valuták vásárlóerejeként az átlagos árszínvonalak kerülnek összehasonlításra). A valutaárfolyam főbb típusai: A, Hivatalos árfolyam: a hazai valutának az az ára, amelyet a valuta tulajdonos állam deklarál. Ha a hivatalos árfolyam magasabb, mint a piaci, a valuta túlértékeltségéről, ellenkező esetben alulértékeltségről beszélünk. B, Piaci árfolyam: a devizapiac működése során a kereslet-kínálat alakulását tükrözve alakul. Ez az árfolyam csak akkor válik tényleges meghatározó tényezővé, ha a piac működése szabad. Attól függően, hogy a hivatalos árfolyamban az állam milyen gyakorisággal, illetve milyen mértékben hajlandó elismerni a piaci viszonyok áralakító hatását, a következő árfolyamokról beszélhetünk:

Rögzített árfolyam

Az állam a hivatalos árfolyamot csak végszükség esetében módosítja.

Kúszó árfolyam

Az állam a piaci viszonyok változását folyamatosan követi, s azt bizonyos mértékig a hivatalos árfolyamban is elismeri.

Csúszó-rögzített árfolyam

A hivatalos árfolyam csak bizonyos időnként, de rendszeresen követi a piaci viszonyokat.

Intervenciós sávban ingadozó piaci árfolyamok

A valuta iránti kereslet-kínálat alakulását az állam mesterséges beavatkozással (interveniálással) terelheti akívánt irányba.

A foglalkoztatáspolitika. Passzív munkaerő politika

Lényege a munkanélküliség mérséklése, a munkaerő-kínálat csökkentése a munkaerő egy részének a piacról való kivonása útján. Másrészt a munkanélküliség „szétterítése” a dolgozók között, a munkaidő csökkentése révén. A munkaerő-kínálat visszaszorítását elsősorban: A szakmailag aktív életszakasz lerövidítésével, A családgondozói tevékenység főfoglalkozássá tételével és A külföldi munkavállalás elősegítésével lehet elérni. Az iskolázási idő meghosszabbítása szintén alkalmas a munkaerő-kínálat csökkentésére. A munkanélküliség „szétterítése”: A munka egyenletesebb elosztását célozzák, ennek fő módjai: A munkaidő csökkentés, és A részmunkaidő. Ez eszköz lehet mind a munkaerőhiány, mind a munkaerő-felesleg ellen.

Az aktív munkaerőpolitika

A munkaerő iránti kereslet növelését jelenti úgy, hogy támogatják új munkahelyek létesítését, másrészt a munkanélkülieket alkalmassá teszik a gazdaság igényeinek a kielégítésére: képzés, átképzés, továbbképzés. A valódi megoldás természetesen nem a munkanélküliség szétterítése, hanem munkahelyek teremtése, amihez növekedés illetve beruházások kellenek. Rövidtávon nem ritka a foglakoztatás és termelés ellenkező irányú alakulása. Közép- és hosszútávon azonban rendszerint ezek egyirányúak. Ahogy a termelés növelése, úgy a beruházások sem nyújtanak feltétlen védelmet a munkanélküliség ellen. A beruházások nem csak teremthetnek, hanem meg is szüntethetnek munkahelyeket.

Duális fejlesztési, munkahely teremtési politika

A racionalizáló, modernizáló beruházások azokra a tevékenységekre, offenzív ágakra koncentrálódjanak, ahol versenyképesek lehetünk a világpiacon. Ezzel szemben a nem kompetitív, defenzív ágakban a racionalizáló beruházásoknak szükségszerűen háttérbe kell szorulniuk. A kompetitív szektorban nagy összegű modernizációs beruházások szükségesek akár csak a meglévő munkahelyek megtartásához is. A nem kompetitív szférában mód nyílik viszonylag kis összegű beruházási ráfordításokkal is új munkahelyek teremtésére.

A jövedelempolitika. Jövedelempolitika

Pontosabb neve: bér-ár politika. Stabil árak elérésére törekszik. Az infláció lassításának hagyományos módja, hogy visszafogják a pénzkínálatot és a kormánykiadások növekedését. Az ilyen lépések csökkentik a reál-GNP-t, növelik a munkanélküliséget és fékezik az ár-bérinflációt. Ez a stratégia igen költséges. A kormány a béralku folyamatába valamilyen módon beavatkozva kísérli meg ellenőrzése alatt tartani a bérinflációt. A kormány jövedelempolitikája a következő fő formákat alkalmazza:

Bérbefagyasztás

Csak néhány rövid időszakban volt érvényben. Hatástalannak bizonyult az infláció ellenőrzésében.

Bér- és árellenőrzés

Rövid távon hatékony, hosszú távon szétesik az ellenőrzés, vagy hatástalannak bizonyul.

Önkéntes ár- bér irányelvek

Valamivel jobbak, de idővel hatástalanná és igazságtalanná váltak.

Adózáson alapuló jövedelempolitika

(TIP): az infláció csökkentésére irányuló javaslat. Adó kivetését tenné lehetővé, egy adott bér-ár irányelv megsértői terhére.

Aggregált kereslet, összehasonlítása.

aggregált

kínálat,

makroegyensúly.

A

Keynes-i

és

monetarista

álláspont

Makroegyensúly

A makrogazdaság azon állapota, mikor az aggregált kereslet megegyezik az aggregált kínálattal.

Aggregált kereslet

(Aggregate Demand; AD): az a jószágmennyiség, amelyet a gazdaság szereplői adott árszínvonal mellett szándékoznak megvásárolni.

Aggregált kínálat

(Aggregate Supply; AS): az a jószágmennyiség, amelyet a gazdaság szereplői adott árak mellett hajlandók és képesek előállítani. C + S + T = C + I + G + (Ex-Im): aggregált kínálat = aggregált kereslet S – I = (G – T) + ( Ex – Im): = költségvetési egyenleg + külkereskedelmi, fizetési mérleg S = I hosszú távon I > S rövid távon Klasszikus elmélet: az árak, a bérek és a kamatok teljesen rugalmasak. Ha kissé elmozdul az aggregált kereslet vagy az aggregált kínálat mennyisége, az árak az elmozdulást azonnal és gyorsan követik. A klasszikus irányzatok nem tulajdonítanak szerepet az államnak a makroökonómiai egyensúly megteremtésében. Az általános árszínvonal kiegyensúlyozott, változásához az összes bér, költség és ár rugalmasan

igazodik. Árszínvonal (P)

A mikroökonómia ár-kategóriáját általánosító aggregált kategória – statisztikai megfelelője a statisztikai jószágkosár árainak a jószágok mennyiségeivel súlyozott átlaga.

Makroökonómiai vagy aggregált kereslet(-i függvény)

Azok az aggregált jószágmennyiségek, amelyeket a gazdaság szereplői a különböző d árszínvonalak mellett megvásárolni szándékolnak. Y (p) = ad.

Makroökonómiai vagy aggregált kínálat(-i függvény)

Azok az aggregált jószágmennyiségek, amelyeket a gazdaság szereplői a különböző s árszínvonalak mellett képesek és hajlandók megtermelni és eladni. Y (p) = as.

Makrogazdasági (makroökonómiai) egyensúly

A gazdaság azon állapota, amikor az aggregált kereslet egyenlő az aggregált kínálattal.

Az infláció és az antiinflációs gazdaságpolitika. Infláció

Az infláció definíciói: Az infláció, mint árjelenség abban nyilvánul meg, hogy egy vizsgált időszakban az aggregált árszínvonal emelkedik; egységnyi pénzért kevesebb jószág vásárolható. Pénzügyi jelenségként értelmezve az infláció a pénzforgalom felhígulását jelenti; a forgalomban levő pénztömeg gyorsabban nő, mint amennyit a piac ténylegesen indokolttá tesz. Ha a normális pénzmennyiséghez képest több pénz kerül forgalomba, akkor egységnyi pénz kevesebb értéket fog képviselni, érte kevesebb termék és szolgáltatás vásárolható. A pénznek ezt az elértéktelenedési folyamatát nevezzük inflációnak. A pénzügyi megközelítés: Szűkebb: mert nem minden áremelkedés hátterében a pénzforgalom felhígulása áll. Tágabb: mert a pénzromlásnak legadekváltabb, de korántsem egyedüli megjelenési formája az árak emelkedése. Az infláció hatásai (költségei): Az infláció sokak szerint az egyik – a monetaristák szerint az első számú – közellenség. Gazdasági következményei többnyire negatívak. Ugyanakkor esetenként pozitív gazdasági folyamatok kísérőjelensége vagy előidézője is lehet. A negatív következmények legáltalánosabban abban összegezhetők, hogy az infláció piacromboló. A káros hatások szempontjából nem mindegy, hogy az áremelkedés hogyan megy végbe. Minél gyorsabb ütemű az infláció, annál nehezebben kezelhető az egyén és a gazdaságpolitika számára. Az anticipált, vagyis előre várt, kiszámítható infláció kevesebb gondot okoz. Az infláció valamilyen mértékben mindig átrendezi a gazdaságot. Az infláció soha nem úgy megy végbe, hogy minden vagyontárgy és fogyasztási cikk ára ugyanolyan mértékben nő. Az infláció újraelosztást végez a tulajdonosok illetve a fogyasztók között. Az inflációt kiváltó okok: Pénzinfláció: e felfogás a forgalomba kerülő pénzmennyiség növekedéséből, a felduzzadt pénzmennyiségből származtatja az áremelkedést, változatlan piaci feltételek mellett. Keresleti infláció: a kínálathoz viszonyított túlkereslet miatt következik be. Költséginfláció: költségek, illetve profittörekvések által indukált infláció.

Olyan gazdasági környezet, mechanizmus kiépítése, amely megfelelő érdekeltséget teremt az erőforrásokkal való hatékony gazdálkodásban, a termelés struktúrájának korszerűsítésére ösztönöz, meggátolja a költségek automatikus továbbhárítását, és nem, illetve csak kemény feltételek mellett nyújt – átmeneti – segítséget a veszteséges tevékenységet folytató vállalatoknak. Főbb lehetőségek az infláció megfékezésére: Az állam csökkenti a keresletet, mindenekelőtt saját kiadásainak csökkentésével. Szabályozza a forgalomban lévő pénzmennyiséget: ha adott termelés mellett kevesebb pénz van forgalomban, akkor az árszínvonal csökkentő hatású. Kínálatot élénkítő eszközök: adókedvezmények. mértéke 10% alatti. A gazdaságra nézve nem kártékony, sőt jótékony hatása is lehet, Kúszó infláció mivel termelésre ösztönöz, ezáltal csökkentőleg hat a munkanélküliségre. mértéke 10% - 100% közötti. Hatása a gazdaságra negatív, mivel a gazdasági Vágtató infláció folyamatok kezelhetetlenné és kiszámíthatatlanná vállnak. mértéke 100% fölötti. A gazdaság teljesen szétesik és a nemzeti valuta elveszti Hiperinfláció fizetőképességét. Pl.: pengő Infláció gazdasági hatása − csökken a reálbér − növekednek az árak és ezzel kapcsolatos járulékos költségek is − a gazdaság kiszámíthatatlanságának lesznek nyertesei és vesztesei. Ennek oka a jövedelemátcsoportosítás. Ha az infláció a vártnál gyorsabb, akkor a hitelező veszít és az adós nyer az üzleten. Ha az infláció a vártnál kisebb ütemű, akkor a hitelező nyer és az adós veszít az üzleten. − A pénzben rögzített értéktárgyak veszítenek értékükből ⇒ jól járnak a vagyontárgyakat birtoklók. Pl.: telek, ház, műkincs 1) megzavarja a piaci jelzéseket (az árváltozás félrevezeti a kereslet és a kínálat Az infláció által okozott alakítóit) piaci zavarok 2) nehéz megkülönböztetni az árarányok változását az árszínvonal növekedésétől 3) nem lehet a beruházások várható jövedelmét megállapítani ⇒ a beruházási döntések kockázatosak, ezért csökken a beruházások mennyisége. 4) mivel bizonytalan az infláció mértéke, így a hitelkamatokat sem lehet megállapítani, nincs hitelezés a gazdaságban ⇒ nincs beruházás. ezen elmélet szerint az infláció oka az összetétel növekedése. Ezt előidézheti bármi, keresleti infláció ami a kereslet növekedésére hat. Pl.: túlkereslet, a munkapiacon alacsony munkabérek, túl sok beruházás stb. Pénzpiaci oka lehet, hogy túl sok a forgalomban levő pénz mennyisége a piacon, bérnövekedés vagy állami beruházás miatt. Megfékezésének módja: csökkenteni kell a keresletet: leállítani az állami beruházásokat vagy növelni az adókat, csökkenteni az állami transzfereket, de mindezen intézkedések a munkanélküliség növekedésének irányába hatnak. az infláció oka lehet a kínálat csökkenése. Ezt az árupiaci egyensúlytalanság idézi Kínálati oldali infláció elő, amikor az összkínálat nem követi az összkereslet növekedését. a) Okai: − nő a termelési tényezők ára. pl.: munkabér − romlik a termelés hatékonysága b) Megfékezése: csökkenteni kell a költségeket (pl.: nominálbérek), vagy növelni kell a termelés hatékonyságát (pl.: új technológia alkalmazása). Az infláció felgyorsulásának irányába hat: Infláció felgyorsulása − az inflációs költségek megjelenése, növekedése − inflációs várakozások: minél inkább számítanak az inflációra, annál inkább valószínű, hogy növekszik a mértéke − ár – bér spirál: olyan folyamat, amelynek során az árszínvonal és a nominálbér egymást erősítve nőnek. Ha nő a nominálbér, nő a reálbér. Ha az állam megpróbálja elhárítani az inflációs károkat, azt a forgalomban lévő pénzmennyiségnek a csökkentésével, vagy az inflációs várakozások letörésével (a Antiinflációs gazdaságpolitika

Központi Bank csökkenti a kamatot) teheti. Gazdasági növekedés és konjunktúra ciklusok. Gazdasági növekedés

A gazdasági növekedés a nemzeti kibocsátás bővülése. Ez reálmennyiségnek tekintendő, ezért a növekedés az ország gazdaságának növekedését jelenti. Leggyakrabban használt mutatók: GNP, GDP. A modern gazdaságokban a növekedés jellemzésére leginkább a GNP-t használják. Egy ország reál GNP-jének bővülése a termelés gazdasági képességének növekedését jelenti. A gazdaság növekedése különböző növekedési pályákon valósulhat meg. Ezek között kitüntetett szerepe van az egyensúlyi növekedési pályának. A növekedés makroökonómiai szempontból akkor egyensúly, ha az aggregált kereslet és aggregált kínálat összhangban van. A klasszikus konjunktúra ciklus mechanizmusa: a beruházásoknak a nemzeti összkibocsátásra gyakorolt hatása.

Multiplikátor

A beruházási kiadások nagy energiájú kiadások, aminek az a hatása, hogy a beruházások saját növekedésüknél nagyobb mértékben növelik az összkibocsátást. A beruházásoknak ezt a nagyobbító (sokszorozó) hatását nevezzük multiplikátornak. A multiplikátor tehát egy szám, ami azt mutatja, hogy a beruházás változása hányszoros hatással jelenik meg az összkibocsátásban.

Akcelerátor

A beruházások keresletét az eladások és a kibocsátás növekedése befolyásolja. Ez az ún. akceleráció-elv, vagy akcelerátor (felgyorsító), amely szerint a társadalom számára akár raktárkészletek, akár berendezések formájában szükséges tőkeállomány elsősorban a termelési szinttől függ. A tőkeállomány növelése, vagyis nettó beruházás csupán akkor valósul meg, ha az eladások és a kibocsátás növekszik. Az akceleráció-elv szerint az értékesítésnek ugyanazzal a sebességgel kell tovább növekedniük, hogy a beruházások szinten maradjanak. Ez a gazdasági instabilitáshoz erőteljesen hozzájáruló tényező: a kibocsátás változásai felerősödve, nagyobb változásokban jelentkezhetnek a beruházásokban. A kibocsátás-változásnál nagyobb lesz a keresletváltozás. A gazdasági egyensúly állapota akkor valósul meg, ha az aggregált kereslet és kínálat megegyezik. A gazdaság ciklikus mozgása viszont éppen azt jelenti, hogy a gazdaság a maga periodikus mozgásával rendszeresen eltér ettől az állapottól. Egyensúlyi helyzet akkor alakul ki, ha a GNP nagysága éppen az egyensúlyi növekedési pálya trendvonalát metszi.

Kereslet-oldali közgazdaságtan

(Keynes és követői) Az aggregált kereslet stabilizálására fordítja a fő figyelmet. Ha az egyensúly megbomlik, a keresleti oldallal operál: a fogyasztással, a beruházásokkal, az állami költségvetési politikával.

Kínálati-oldali közgazdaságtan

Az aggregált kereslet stabilizálására való törekvés rövid- és középtávon érhet el ugyan sikereket, de ezzel hosszútávon veszélyezteti a gazdaság életképességét. A hangsúlyt az aggregált kínálatra helyezi, nagy arányú adócsökkentéseket javasol, mert ezzel a munka és a tőke kínálatát növelni lehet, növelve ezáltal a kibocsátást.

Expanzió

A kibocsátás (GDP) növekedése, ami a potenciális GDP határán belül nem gazdasági növekedés.

Gazdasági növekedés

A kibocsátás (GDP) növekedése (expanziója) a kapacitások bővülése (a potenciális GDP növekedése) mellett.

Gazdasági fejlődés

Gazdasági növekedés + minőségi tényezők (arányosabb jövedelemelosztás, környezeti feltételek javulása stb.)

Növekedési ütem

A kibocsátás (százalékos) növekedése: α Y =

& ∆Y Y = (⋅ 100% ) Y Y

A növekedés színvonala

Az egy lakosra jutó kibocsátás növekedése (a növekedési ütem korrekciója a népesség növekedésével). α Y N

⎛Y⎞ ∆⎜ ⎟ ⎝N⎠ = = αY − αN Y N

A növekedés tényezői

Azok a társadalmi-gazdasági körülmények, amelyek függvényszerű kapcsolatban vannak a növekedés alakulásával: ilyenek az erőforrások bővülése és a műszaki haladás.

Műszaki haladás

Az a növekedési tényező, amelynek hatására a kibocsátás állandó erőforrás ráfordítás mellett is nő. (elemei: a javak korszerűsítése, a technológia valamint a szakképzettség színvonalának a növekedése.)

Megtestesült műszaki haladás

Új termelési eljárások, berendezések (fejlesztés) formájában megjelenő műszaki haladás.

Meg nem testesült műszaki haladás

A szakképzettségek színvonalának emelkedése és a meglévő eljárások, berendezések jobb kihasználásával (szervezés) megjelenő műszaki haladás.

Autonóm műszaki haladás

A termelési és tudományos tapasztalatok felhalmozódása és kihasználása nyomán spontán módon kibontakozó műszaki haladás.

Indukált műszaki haladás

Valamilyen külső hatásra (piaci igények, gazdaságpolitikai, politikai törekvések) bekövetkező, “megrendelt” műszaki haladás

Egzogén műszaki haladás Műszaki haladás önálló változóként való beépítése a modellekbe. Endogén műszaki haladás

A műszaki haladásnak közvetetten, a termelési erőforrások hatékonyságának növekedése útján történő figyelembevétele.

Extenzív növekedés

Az erőforrások bővítése által kiváltott növekedés.

Intenzív növekedés

Az erőforrások hatékonyságának növelése, azaz a műszaki haladás által kiváltott növekedés. A műszaki haladás e szerint maga a tiszta intenzív növekedés.

Keynesi tipusú növekedési modell Egyensúlyi növekedés

D s Olyan növekedés, amelynél az Y =y egyensúly megmarad, azaz

Statikus egyensúly

Nyugalmi állapot, a gazdaság olyan helyzete, amelynek megváltoztatása senkinek sem érdeke.

Dinamikus egyensúly

A gazdaság folyamatosan olyan ütemben növekszik, amely ütemnek a megváltoztatása a gazdálkodóknak nem érdekük.

Aranykori növekedés

(J. Robinson szerint) - az a növekedés, amelynek üteme állandó és minden változója (termelés, tőkeállomány, munkáslétszám, műszaki haladás) optimális.

Indukált beruházás

A jövedelem (termelés) várható változtatása által kiváltott (indukált) beruházási igény. Határrátája

D S Y = Y .

∆I . ∆Y

Akcelerátor hatás

Lavinaszerű folyamat: a beruházásnövekmény multiplikálta jövedelemnövekmény beruházást indukál, amely ismét multiplikálódik. Ellenható tényezők lefékezik, csökkenő beruházás esetén negatívan hat.

Akcelerátor koefficiens

Az az együttható, amely megmutatja, hányszorosára nő a nettó beruházás egységnyi jövedelemváltozás hatására:

A beruházás átlagos hatékonysága

I . ∆Y

Megmutatja, hogy egységnyi beruházás mekkora makrojövedelem-növekmény létrejöttét alapozza meg: δ =

∆Y . I

Domar egyensúlyi növekedési modellje

Szerint egyensúlyi a növekedés, ha a beruházás növekedési üteme a beruházások átlagos hatékonyságának (δ) és a megtakarítási határhajlandóságnak (s) a szorzata:αI = δ⋅s.

Biztosított egyensúlyi növekedéshez tartozó tőkeigényesség Harrod egyensúlyi növekedési modellje

(I.C.O.R. = Incremental Capital Output Ratio) - az indukált beruházás és az azt indukáló jövedelemnövekmény hányadosa: C r =

b g.

I ∆Y ∆Y

A biztosított (warranted) egyensúlyi növekedési ütem egyenlő a megtakarítási hányad és az I.C.O.R mutató hányadosával:αW =

s . Cr

Természetes növekedési ütem

(Harrod szerint: N) az a növekedési ütem, amelyet hosszú távon a népesség szaporodása és a műszaki haladás lehetővé tesz.

Aranykori növekedés

(Harrod szerint) az a növekedés, amely esetén a tényleges növekedési ütem egyenlő a természetes és a biztosított egyensúlyi növekedés ütemével: (αY = αN = αW).

Neoklasszikus tipusú növekedési modell A helyettesítés rugalmassága

Az az arány, amely megmutatja, hogy a technikai helyettesítés határrátájának 1%-os változása a tőke-munka arány hány százalékos változását váltja ki:

⎛K⎞ ∆⎜ ⎟ ∆MRTS K , L L ε = ⎝ ⎠: K MRTS K , L L A munka termelékenysége

Az egységnyi munkaráfordítással létrehozott kibocsátás: Y/L.

A termelés munkaigényessége

Az egységnyi termeléshez szükséges munkaráfordítás: L/Y.

A tőke hatékonysága

Az egységnyi tőkeráfordítással létrehozott kibocsátás Y/K.

A termelés tőkeigényessége

Az egységnyi termeléshez szükséges tőkeráfordítás: K/Y.

A munka technikai felszereltsége

Az egységnyi munkaerőre eső tőkefelhasználás: K/L.

Semleges a műszaki h aladás

Ha a munkaigényesség, a tőkeigényesség vagy a munka technikai felszereltsége közül valamelyik változatlan.

Munka megtakarító műszaki haladás (Hicks szerint)

Az a technikai haladás, amely a tőke határtermelékenységét gyorsabban növeli, mint a munkáét.

Tőkemegtakarító műszaki haladás (Hicks szerint)

Az a technikai haladás, amely a munka határtermelékenységét gyorsabban növeli, mint a tőkéét.

Hicksi értelemben semleges a műszaki haladás

Ha az változatlan munka technikai felszereltsége (K/L) mellett azonos mértékben növeli mindkét tényező határtermelékenységét, vagyis a helyettesítés rugalmassága éppen egységnyi.

Harrodi értelemben semleges a műszaki haladás

Ha az változatlan kamatláb és növekvő tőke-munka arány (K/L) mellett nem változtatja meg a tőkeigényesség (K/Y) nagyságát.

Solow szerint semleges a műszaki haladás

Ha az változatlan bérszínvonal és növekvő tőke-munka arány (K/L) mellett nem változtatja meg a munkaigényesség (L/Y) nagyságát.

Cobb-Douglas termelési függvénye

Logaritmikusan lineáris TF egységnyi kitevő-összeggel: log Y = A + α ⋅ log L + (1 − α ) ⋅ log K azaz Y = A ⋅ Lα ⋅ K (1− α )

A munka parciális termelési rugalmassága

Az egységnyi százalékos munkanövekményre jutó százalékos kibocsátás növekmény: ε L =

∆Y ∆L : . A c-d tf-ben ez éppen egyenlő a munka kitevőjével. Y L

A tőke parciális termelési Az egységnyi százalékos tőkenövekményre jutó százalékos kibocsátás növekmény: rugalmassága ∆Y ∆K εK = : . A c-d tf-ben ez éppen egyenlő a tőke kitevőjével.

Y

Solow egyensúlyi növekedési üteme

K

Egyenlő a műszaki haladás növekedési üteme illetve a termelési tényezők növekedési ütemének parciális termelési rugalmasságukkal súlyozott átlagának összegével:

α Y = α T + ε L ⋅ α L + ε K ⋅ α K +...

Jánossy Ferenc növekedési modellje Műszaki potenciál

(Adott berendezésé) - a berendezés maximális teljesítőképessége ideális feltételek mellett.

Reális teljesítőképesség

(Adott berendezésé) - a berendezés teljesítménye a valós feltételek mellett

Fejlesztés

A műszaki potenciál fokozására irányuló komplex technikai-gazdasági tevékenység.

Szervezés

A reális teljesítmény fokozására irányuló komplex technikai-gazdasági tevékenység.

Korszerűsödési ráta

(Adott berendezésé adott időszak alatt) - az időszak végi és az időszak eleji műszaki potenciál aránya: α =

Pt +1 . Pt

Gazdasági trend

(Jánossy F. Szerint) - a gazdaság hosszú távú fejlődési vonala, amely a nem szignifikáns (véletlen) kilengésű fejlődési görbe felső burkoló görbéje.

A beruházás belső korszerüsödési rátája

A beruházás által érintett legszűkebb berendezés beruházás utáni és beruházás előtti műszaki potenciáljainak hányadosa.

A beruházás környezetének korszerűsödési rátája

A beruházást magába foglaló nagyobb berendezésnek (általában a régió, illetve az ország műszaki felszerelésének) a beruházás időszakára vonatkozó korszerűsödési rátája.

Korszerűtlen beruházás

Olyan beruházás, amelynek belső korszerűsödési rátája jelentősen kisebb a környezet korszerűsödési rátájánál.

Korszerű beruházás

Olyan beruházás, amelynek belső korszerűsödési rátája nagyjából egybeesik a környezet korszerűsödési rátájával.

Innovatív beruházás

Olyan beruházás, amelynek belső korszerűsödési rátája jelentősen nagyobb a környezet korszerűsödési rátájánál.

Pótlási hányad

A pótló beruházás során lecserélt berendezéstömeg aránya a teljes berendezéstömeghez. Maximum 100% lehet.

Bővítési hányad

A bővítő beruházással hozzáadott berendezéstömeg aránya az eredeti berendezéstömeghez. Matematikai korlátja nincs, csak gazdasági.

Helyreállítási periódus

A gazdasági trendtől lefele való szignifikáns eltérés periódusa. Szakaszai: − Katasztrófa - az a szakasz, amikor a gazdaság teljesítménye csökken. − Kilábalás a katasztrófából - a gazdaság a katasztrófa mélypontjáról növekszik a kritikus pontig − Felzárkózás a gazdasági trend vonalához - a gazdaság növekedése a kritikus pont után

Kritikus pont

A helyreállítás azon pontja, amikor a gazdaság eléri a katasztrófa előtti szintet. Látszólag itt fejeződik be a helyreállítás, valójában azonban az tovább folytatódik a

trend eléréséig. Harmonikus növekedés

A helyreállítás korszerű beruházásokkal történik, a felzárkózás a korábbi trendhez zavartalan.

Erőltetett növekedés

A helyreállítás korszerűtlen beruházásokkal erőltetett ütemben történik, ezért a felzárkózás lefelé megtört trendhez és így újabb katasztrófához vezet.

Gazdasági csoda

A helyreállítás innovatív beruházásokkal, kezdetben visszafogott ütemben történik, később a felzárkózás egy felfelé megtört trendhez kimagasló ütem mellett zajlik.

Neoklasszikus egyensúlyi modell Say-dogma

(Neoklasszikus posztulátum) - a kínálat mindig megteremti a maga keresletét, mert minden eladás egyben vétel is.

Pénz a neoklasszikus felfogásban

Maga is pusztán egy áru, amelynek a piacon egyetlen szerepe, hogy technikailag csereeszközként közvetítse az áruk cseréjét. Csak arra jó, hogy elköltsék.

A pénz forgási sebessége

(V) - megmutatja, hogy a pénz egy átlagos egysége adott időszakban (1 év) átlag hányszor cserél gazdát.

Fischer forgalmi egyenlete

A forgalomban lévő pénzmennyiség forgási-sebességszerese egyenlő a makrokibocsátás nominálértékével: M ⋅ V = P ⋅ Y .

Készpénztartási ráta

(K) – megmutatja, hogy a nomináljövedelem mekkora részét kívánja a társadalom készpénzben tartani. A pénz forgási sebességének a reciproka: k =

1 . v

A pénztári egyensúly egyenlete

Szerint a bankrendszer által kibocsátott pénztömeg egyenlő a nomináljövedelem készpénzben tartott részével: M = k ⋅ P ⋅ Y .

Pénzkereslet a neoklasszikus modell szerint

A nomináljövedelem és a pénztartási ráta szorzata: M D = P ⋅ Y ⋅ k .

Mennyiségi pénzelmélet

Mivel (a neoklasszikusok szerint) a pénzpiac mindig egyensúlyban van, azért - adott makrojövedelem és pénzforgási sebesség mellett - a forgalomban levő pénz mennyiségének a nagysága határozza meg az árszínvonal nagyságát: P =

Reálbér-színvonal

M ⋅V . Y

⎛w⎞ ⎜⎜ ⎟⎟ - A neoklasszikus modellben önálló, eredeti változó. A nominálbér-színvonal ⎝p⎠ a származtatott mennyiség: a ~ és az árszínvonal szorzata.

Makro (aggregált) termelési függvény

A mikroszintű termelési függvényeknek nem egyszerű összege, hanem sajátos aggregált összefüggés a makrokibocsátás és az aggregált termelési tényezők között: Y = Y(K,L). Rövid távon Y = Y(L). Teljes terjedelmében érvényes a csökkenő hozadék törvénye.

A munka makrokeresletének függvénye

A munkakeresletnek a vállalkozók profitmaximalizálási hajlamán és a makroszintű termelési függvényre érvényes csökkenő hozadék törvényén alapuló monoton

A munka kínálatának függvénye

∂LD ⎛w⎞ < 0. ⎟ , ahol ⎛w⎞ ⎝P⎠ ∂⎜ ⎟ ⎝P⎠

csökkenő függvénye a reálbérszinttől: LD = LD ⎜

A munkavállalók mikroszintű preferenciáiból levezethető monoton növekvő, majd visszahajló összefüggés a reálbérszint és a munka makrokínálata között:

⎛w⎞ LS = LS ⎜⎜ ⎟⎟ . ⎝p⎠ Munkapiaci egyensúly

A munkapiac Marshall-keresztjének metszéspontja, a teljes foglalkoztatottság

állapota. Önkéntes munkanélküliség neoklasszikus felfogása

A Say-dogma érvényes a munkapiacra is, ezért a munkanélküliség csak a kínálati oldalon keletkezhet, ha például a szakszervezetek megakadályozzák a piac szabad működését.

Potenciális kibocsátás

A munkapiaci egyensúly melletti kibocsátás.

Árupiaci egyensúly

A szándékolt megtakarítások egyenlőek a tervezett beruházásokkal: S=I.

Megtakarítási függvény

A neoklasszikus elmélet szerint a megtakarítás célja a jövőbeni nagyobb fogyasztás, ezért nagyságát a várható többletfogyasztás aránya, a kamatláb határozza meg monoton növekvő függvényként: S = S(i),

∂S >0 . ∂i

Kamat

(A neoklasszikusok szerint) - a jelen fogyasztásáról való lemondás díja, a jövő nagyobb fogyasztás eszköze. Aránya az elhalasztott fogyasztás tömegéhez a kamatláb (i). A neoklasszikus modell reálváltozója.

A tőke határhatékonysága

A beruházók konkurenciája a hatékony beruházások belső kamatlábát a piaci kamatlábhoz közelíti, így ez utóbbi a tőke határhatékonysága. Minél magasabb a piaci kamatláb, annál kevesebb a hatékony beruházási lehetőség.

Beruházási (hitelkeresleti) függvény

A beruházás makroszintű szándéka a tőkehatárhatékonysági mutatójától, azaz a kamatlábtól függ, a várható hozamok diszkontált jelenértékének formájában: n

I(i) = ∑ k

Yk

(1 + i )k

.

Egyensúlyi kamatláb

(neoklasszikus felfogásban) az a kamatláb, amely mellett S = I.

Neoklasszikus egyensúly

Azt jelenti, hogy az áru-, a munka- és a (kvázi) “pénzpiacon” -egymástól függetlenül - egyensúly van.

A keynesi egyensúlyi modell Likviditás

(Vagyoné) - a vagyon adott formája akkor likvidebb egy másik formánál, könnyebben (kevesebb költséggel) váltható át valamely más formába. Leglikvidebb a készpénz.

Keynes első pszichológiai A társadalom tagjai mint fogyasztók nem bíznak a jövőben, ezért jövedelemnövekményüknek csak egy részét fogyasztják el. törvénye Következmény: a megtakarítási határhajlandóság kisebb egynél. Keynes második pszichológiai törvénye

A társadalom tagjai mint beruházók nem bíznak a jövőben, ezért bizonytalan várakozásaik jobban meghatározzák beruházási szándékaikat, mint a kamatláb. Következmény: a beruházási függvény független változója a kamatláb mellett a hozamvárakozások valószínűségi változója is

Keynes harmadik pszichológiai törvénye

A társadalom tagjai általában nem bíznak a jövőben, ezért előnyben részesítik a vagyonuk likvidebb formáit a kevésbé likvid formákkal szemben. Következmény: a pénz nem csupán „furfangos csereeszköz”, de a (likvid) vagyontartás eszköze is.

Elégtelen kereslet

A makrokibocsátással illetve annak szándékolt növelésével szemben nem áll elegendő fizetőképes kereslet.

Az aggregált kereslet (AD, YD)

A fogyasztási, beruházási, kormányzati és nettó külföldi (Ex-Im) kereslet összessége.

Aggregált kiadás

Amit a gazdaság szereplői ténylegesen (ex post) elköltöttek, felhasználtak.

Készletezés

Javak felhalmozása (raktározása) későbbi felhasználása érdekében. Az egyszerűsített modellben a beruházás része.

Fogyasztási függvény

A folyó reáljövedelem és a fogyasztási kiadások közötti összefüggés: C(Y) = C0+C1(Y).

Autonóm fogyasztás

(C0) az a fogyasztási kiadás, ami független a jövedelemtől, illetve annak változásától.

Fogyasztási határhajlandóság

(c = MPC = Marginal propensity to consume) - a fogyasztás megváltozása egységnyi

Fogyasztási hányad

(RC=Rate of consume) - a makrojövedelem elfogyasztani szándékolt részének aránya

jövedelemváltozás hatására: MPC=

az egész jövedelemhez: RC=

dC . A keynesi modellben MPC<1. dY

C(Y) . Y

Autonóm megtakarítás

(S0) az a megtakarítás, ami független a jövedelemtől illetve annak változásától.

Megtakarítási függvény

A folyó reáljövedelem és a megtakarítási szándék közötti összefüggés: S(Y) = S0+S1(Y).

Megtakarítási határhajlandóság

(MPS = Marginal propensity to saving) - a megtakarítás változása egységnyi

Megtakarítási hányad

(RS = Rate of saving) a makrojövedelem teljes megtakarítani szándékolt részének aránya a jövedelemhez.

Beruházási függvény

A beruházási volumen a piaci kamatláb monoton csökkenő, a várakozások monoton növekvő függvénye I = I(i,η).

Összkeresleti függvény

A összkereslet és a folyó reáljövedelem közötti összefüggés YD = C0 + C(Y) + I(i,η) + G + (Ex-Im).

Egyensúlyi összkereslet

(YE) - az Y=YD egyenlet megoldása. Ez egyben az egyensúlyi jövedelem is

jövedelemváltozás hatására MPS=

dS . dY

Beruházási multiplikátor Az egyensúlyi összkereslet (jövedelem) változása nagyobb a beruházás változásánál. hatás Beruházási multiplikátor Az a szorzószám, amely megmutatja, hogy egységnyi beruházásváltozás hányszoros összkereslet-változást okoz, ∆Y = ∆I ⋅ Pénzkereslet

1 . 1− c

A lakosság készpénztartási igénye.

Tranzakciós pénzkereslet Az a pénztartási igény, ami a folyó vásárlások zavartalan lebonyolításához szükséges. Tranzakciós pénzkeresleti függvény

(M Dt ) - a tranzakciós pénzkereslet és a makrojövedelem, illetve az árszínvonal

közötti összefüggés M Dt = M Dt (Y, P ) A Fisher-egyenletből következik, mindkét változójában monoton növekvő.

Óvatossági pénzkereslet

Az a készpénztartási igény, ami az előre nem látható kiadások likvid fedezetét szolgálja.

Óvatossági pénzkereslet függvénye

(M 0D ) - az óvatossági pénzkereslet függését mutatja a makrojövedelem és a kamatláb

Spekulációs pénzkereslet

értékétől: M 0D = M 0D (Y,i). A jövedelem szerint monoton nő, a kamatláb szerint monoton csökken. Az a készpénztartási igény, amelyet előre nem kiszámítható nyereség (pl. A tőzsdei árfolyamnyereség) szerzésére irányuló spekuláció motivál.

Spekulációs pénzkeresleti (M D ) - a spekulációs pénzkereslet és a kamatláb monoton csökkenő összefüggése: S függvény D M s = M sD (i ) .

Kamat (a keynesi felfogásban)

A likviditás előnyeiről való lemondás díja. Nominális változó.

Értékpapír árfolyama

Az az összeg, amelynek banki kamata egyenlő az értékpapír várható hozamával. Fordítottan arányos a piaci kamatlábbal.

Baisse-spekulánsok

Azok a spekulánsok, akik a kamatláb emelkedését, így az árfolyam csökkenését várják, ezért értékpapírjaikat eladni akarják, a tőzsdei pénzkeresletet képviselik.

Housse-spekulánsok

Azok a spekulánsok, akik a kamatláb csökkenését, így az árfolyam növekedését várják, ezért értékpapírokat szándékoznak vásárolni, a tőzsdei pénzkínálatot képviselik.

Egyensúlyi kamatláb

(ie) - az a kamatláb, amely mellett létrejön a tőzsde egyensúlya.

Pénzkínálat

S (M ) - az a pénztömeg, amelyet a bankrendszer a jegybankpénz multiplikálásával illetve az államkincstár papirpénzben a gazdaság rendelkezésére bocsát.

Likviditási csapda

Az a (legalacsonyabb) kamatláb, amely mellett a pénzkereslet végtelenül kamatrugalmatlanná válik, a spekuláció minden pénzkínálatot képes elnyelni.

A munka makrokínálata

Keynes felfogásában - merev és alulról korlátos (a fizikai létminimum miatt).

A keynesi munkapiac rövid távon

Rugalmatlan, a nominálbérek változatlanok, a reálbérek az árszínvonal növekedésével csökkennek.

Az aggregált kínálat rövid távon

Az árszínvonal növekvő függvénye a teljes foglalkoztatottsághoz tartozó szintig, utána változatlan.

A keynesi munkapiac hosszú távon

Rugalmas, a nominálbérek igazodnak az árszínvonalhoz, a reálbérek változatlanok maradnak.

Az aggregált kínálat hosszú távon

Teljesen merev.

Makroökonómiai egyensúly (a keynessi modellben)

Az áru- és pénzpiac egyensúlyban van a munkapiac egyensúlytalansága (munkanélküliség) mellett.

Nettó adó

A háztartás adója, levonva belőle a háztartásnak juttatott állami transzfert: Tn=THtrh.

Nettó állami megrendelések

Az állami megrendeléseknek a vállalatoknak nyújtott transzferekkel csökkentett illetve a vállalatok által befizetett adókkal növelt értéke: Gn=G-trv+TV.

Fogyasztási függvény háromszektoros modellben

A rendelkezésre álló jövedelem (nettó adóval) figyelembe vételével: C(Y)=C0+C1(Y-Tn).

Adó-multiplikátor

Az a szorzószám, amely megmutatja, hogy egységnyi (netto) adóváltozás hányszoros keresletváltozást okoz:

c . s

Kiadási (kormányzati) multiplikátor

Az a szorzószám, amely megmutatja, hogy a (netto) kormányzati kiadások ill. Azok

Abszolút jövedelem hipotézis

(Keynes) - a fogyasztás csak a makrojövedelem függvénye, a fogyasztási határhajlandóság a fogyasztás monoton csökkenő függvénye

Relatív jövedelem hipotézis

(Kuznetz) - a fogyasztás függ a társadalom szociológiai szerkezetétől illetve annak változásától is, a fogyasztási határhajlandóság konstans.

Permanens jövedelem hipotézis

(Friedmann) - a fogyasztás a permanens jövedelemtől függ.

változása hányszoros keresletváltozást vált ki:

1 . s

Életciklus hipotézis

A fogyasztás a háztartás egész élete által szerzett jövedelmétől függ.

Endogén jövedelem hipotézis

A jövedelemből mindaddig felhalmoznak, amíg el nem érik a tervezett életnívóhoz szükséges vagyonukat. A cél eléréséig az abszolút, utána a relatív jövedelemhipotézis érvényesül.

Monetarista egyensúlyi modell A pénz (a monetaristák szerint)

A vagyontartásnak csupán egyik formája és a vagyon formaváltoztatásának eszköze.

Optimális vagyonportfólió

Az a vagyonstruktúra, amely mellett a vagyontartási módozatok határszolgálatai

Permanens jövedelem

(Yp) egy hosszabb időszak jövedelmeinek súlyozott összege.

Pénzkeresleti függvény (monetarista)

A pénzkereslet a flow típusú változók (P,i) mellett elsősorban a permanens

egyenlőek:

di dD dΠ dJ dV dW . = = = = = dM 1 dM 2 dK dA dC P dK h

D jövedelem stock változójától, valamint a pénzpiac jellemzőitől (V,αP) függ: M = D M (Yp,V,P,αP,i).

Homogenitási posztulátum

(Egyöntetűségi követelmény) - a gazdasági szereplők várakozásai bizonyos idő alatt egymáshoz igazodnak - ez határozza meg a magatartásokat.

Adaptív várakozások

(Learning by doing = tevékeny tanulás) az információfeldolgozás reakcióideje miatt tanulási folyamat zajlik le.

A makrogazdaság egyensúlyzavarai Munkaerőhiány

Az a munkapiaci állapot, amikor a munka kereslete meghaladja a munka kínálatát.

Munkanélküliség

Az a munkapiaci állapot, amikor a munka kínálata meghaladja a munka keresletét.

Munkaképes korú lakosság

A népesség azon része, melynek tagjai idősebbek a foglalkoztatás jogilag meghatározott alsó határától és nem érték el a nyugdíjas korhatárt.

Aktív népesség

(Potenciális munkaerő-állomány) - a munkaképes korú lakosságnak az a része, amelyik a munkapiacon mint aktív, munkát kereső jelenik meg. Részben idetartoznak azok a nyugdíjaskorúak is, akik még hajlandóak munkát vállalni.

Aktivitási ráta Munkanélküliségi ráta

=

Aktív népesség ⋅ 100% Teljes népesség

=

Aktív népesség − foglalkoztatottak száma ⋅ 100% Aktív népesség

Munkaadó (munkáltató)

Munka iránt keresletet támasztó, munkahelyet kínáló vállalkozó.

Munkavállaló

Munkahelyet kereső, munkáját kínáló gazdasági szereplő.

Munkanélküli

Olyan munkaváló, aki megfelelő feltételek mellett munkahelyet keres, de nem talál.

Regisztrált munkanélküli Az állami intézményeknél nyilvántartásba vett munkanélküli. Önkéntes munkanélküli

Olyan munkanélküli, aki saját döntése alapján állástalan, mert a felkínált munkahely valamilyen szempontból nem felel meg neki..

Kényszerű munkanélküli Aki aktívan keres, de rajta kívül álló okból nem talál munkát. Súrlódásos (frikciós) munkanélküliség

A munkakörülmények és/vagy -feltételek hirtelen változása miatt bekövetkező munkanélküliség. Lehet kényszerű és önkéntes. Is.

Kereséses munkanélküliség

Az önkéntes munkanélküliség jellegzetes formája, a munkavállaló más munkahely keresése miatt lép ki jelenlegi munkahelyéről.

Konjunkturális

A munka keresletének (a munkahelykínálatnak) elégtelensége a gazdaság általános

munkanélküliség

visszaeséséből, a dekonjunktúrából fakad.

Strukturális a munkanélküliség

Ha a munkakereslet és a munkakínálat struktúrája eltér egymástól. Lehet szakmai és regionális.

Technológiai munkanélküliség

A gyorsan fejlődő technika munkaerőt szorít ki, a tőke nagymértékben helyettesíti a munkát.

Fogyasztói javak árindexe

∑p CPI= ∑p

1 i

⋅ qi

0 i

⋅ qi

i

i

ahol

p 1i - az i-edik jószág ára a beszámolási időszakban, p i0 - az i-edik jószág ára a bázis időszakban,

q i - az i-edik jószág volumene a beszámolási vagy a bázis időszakban (a volumensúlyoktól függően Paasche-típusú vagy Laspeyres-típusú index) Kibocsátási deflátor

=

nominális kibocsátás . reális kibocsátás

Burkolt áremelés

A jószág névleges ára változatlan, de minősége rosszabb, vagy megszerzésének költségei nőnek (pl.: csúszópénz).

Infláció

Az árszínvonal tartós emelkedése, ami egyben a (hitel)pénz elértéktelenedése, vásárlóerejének csökkenése is.

Defláció

Az árszínvonal tartós süllyedése, a pénz felértékelődése.

Klasszikus infláció

Az aranyat helyettesítő papírpénz lavinaszerű szaporítása az állam rendkívüli kiadásainak (háború, katasztrófa) fedezésére. A kényszer-árfolyamú, fedezetlen fizetőeszköz áruhiányt, áremelkedést vált ki, ami további pénzkibocsátásra készteti az államot.

Nem kiszámítható infláció

Olyan infláció, amelynek üteme véletlenszerűen változik, nehezíti a kalkulációt és emiatt jelentős hatékonyságvesztéshez vezethet.

Kiegyensúlyozatlan infláció

Az árszínvonal-emelkedés jelentős árarány-változással is jár, emiatt jelentős jövedelem- és vagyonújraelosztó hatása van.

Kúszó infláció

Olyan az állami gazdaságpolitika által kézbentartható árszínvonal-emelkedés, ami általában nem haladja meg a 10%-ot, élénkíti a gazdaságot, negatív hatása csekély.

Vágtató infláció

Ha az árszínvonal növekedése nem az állami gazdaságpolitika szándéka szerint alakul, általában kettő- esetleg háromjegyű, kiszámíthatatlan és kiegyensúlyozatlan, ezáltal hatékonyságvesztést okoz és kedvezőtlen jövedelem- és vagyonújraelosztást okoz.

Hiperinfláció

A teljesen szétzilálódott gazdaságra jellemző, a pénzrendszer teljes összeomlásához vezető rohamos pénzromlás, az árszínvonal-emelkedés sok számjegyű és felgyorsuló.

Keresleti infláció

Ha a kereslet változatlan kínálat mellett nő, vagy a kereslet jobban nő, mint a kínálat. Oka az összkereslet autonóm (jövedelemfüggetlen) elemeinek növekedése, illetve az állami akarat alapján növekvő, jövedelemnövekedéssel nem indokolt pénzkibocsátás.

Pénzinfláció

Akkor keletkezik, ha a pénzkeresletet meghaladó pénzmennyiséget bocsát a bankrendszer a gazdaságba, mert ez túlkereslet kialakulását idézi elő.

Kínálati (költség) infláció Az inflációt okozó túlkereslet azért következik be, mert a kínálat változatlan kereslet mellett csökken, vagy a kínálat jobban csökken, mint a kereslet. A költséginflációt a bérek, illetve az import tőkejavak árának növekedése váltja ki. Ár-bér spirál

Az árszínvonal és a bérszínvonal emelkedése egymást erősítő folyamat. Ha a folyamatot a bérszínvonal emelkedése indítja bér-ár spirálról beszélünk. Nem alakul

ki bér-ár spirál, ha a munkatermelékenysége jobban vagy legalább úgy növekszik, mint a bérszínvonal. Anticipált infláció

A gazdasági szereplők bizonyos árszínvonalnövekedésre számítanak (inflációs várakozások), ezért e szerint kötik meg határidős munka-, szállítási és hitelszerződéseiket, aminek következtében az áremelkedés valóban bekövetkezik.

Phillips-görbe

A nominálbérek növekedési üteme (αW) és a munkanélküliségi rátája (u) közötti empirikus összefüggés.

Módosított Phillips-görbe (Samuelson-Solow) - az inflációs ráta (αp) és a munkanélküliségi ráta közötti empirikus összefüggés. A Phillips által vizsgált angliai idősor szerint a két mennyiség között “kivásárlási” (trade off) viszony van. A munkanélküliség természetes rátája

(un) - az a ráta, amely mellett az árakra és bérekre felfelé és lefelé ható erők egyensúlyban vannak. A természetes ráta mellett az ár- és bérinfláció stabil.

Hosszútávú Phillipsgörbe

Az adaptációs várakozások elméletének alkalmazása a Phillips-görbére. A dinamizált (hosszútávú) Phillips-görbe egy az infláció-tengellyel párhuzamos egyenes: az árszínvonal a munkanélküliség természetes rátája mellett emelkedik.

Stagfláció

Az 1970-es évek válságában az árszínvonal akkor is emelkedett, ha a termelés stagnált vagy visszaesett.

Kulcsiparági hipotézis

A pénzbérek a legnagyobb termelékenységű iparág bérszínvonalához igazodnak.

Az egyensúly elemzése az IS-LM görbék módszerével IS görbe

Azon jövedelem-kamatláb kombinációk mértani helye, amelyek mellett a szándékolt megtakarítás egyenlő a tervezett beruházással.

Beruházási határráta

Azt mutatja meg, hogy a kamatláb egységnyi változása mekkora beruházás-változást eredményez: beruházási ráta =

dI . di

LM görbe

Azon jövedelem-kamatláb kombinációk mértani helye, amelyek mellett a pénzkínálat egyenlő a pénzkereslettel.

Az áru és pénzpiac szimultán egyensúlya

Az a jövedelem-kamatláb kombináció, ahol IS görbe metszi az LM görbét, azaz ugyanannál az (Y0,i0) kombinációnál I(i0)=S(Y0) és M=M1(Y)+L2(i0).

Instabil egyensúly

Olyan részpiaci egyensúly, amely a másik piac kis változása esetén is felborulhat.

Stabil egyensúly

A szimultán egyensúly (természetes munkanélküliség) mellett létezik, amelynél bármely piac egyensúlya magától helyreáll a másik piac egyensúlyának vonzása miatt.

Budget indentitás

A költségvetés kiadásait vagy adóval (∆T), vagy kötvénykibocsátással ( B), vagy pénzkibocsátással (∆M) fedezni kell.

Kiszorítási hatás

(Crowding out effect) - azt jelenti, hogy a kötvénnyel fedezett kormányzati kiadások növekedése a bankokat kötvényvásárlásra ösztönzi, ami a hitelek, és így a magánberuházások csökkenését váltja ki.

5. CIKLIKUS INGADOZÁSOK A GAZDASÁGBAN Véletlenszerű ingadozások

Olyan eltérések a gazdaság trendvonalától, amelyek semmilyen szabályszerűséget nem mutatnak

Nem gazdasági eredetű periódikus ingadozások

Olyan ismétlődő eltérések a trendtől, amelyeknek nem gazdasági okai vannak. A felszálló ág gazdaságilag nem oka a leszálló ágnak és fordítva.

Ciklikus (konjunkturális) Olyan gazdasági eredetű ciklikus eltérések a trendtől, ahol a leszálló ág létrehozza a felszálló ág okait és fordítva. ingadozások Mozgó átlagolás

A hosszabb periódus idejű ciklusok kimutatásának módszere a rövidebb ciklusok

módszere

átlagolással való eliminálása útján.

A trend kisimítása, a hosszú távú trend kiszűrése

A növekvő trend kivonása a vizsgált fejlődési görbéből. E módszer alkalmazása után a ciklus leszálló ága (dekonjunktúra) negatív, a felszálló ága (konjunktúra) pozitív meredekségű lesz.

Expanzió (vagy megélénkülés)

A konjunktúra ciklus alsó fordulópontjától a felszálló ág trendig terjedő szakasza.

Prosperitás (vagy fellendülés)

A konjunktúra ciklus felszálló ágának a trend pontjától a felső fordulópontig terjedő szakasza.

Recesszió (vagy hanyatlás, visszaesés)

A konjunktúraciklus felső fordulópontjától a leszálló ág trendig terjedő szakasza.

Depresszió (vagy pangás) A konjunktúra ciklus leszálló ágának a trendtől az alsó fordulópontig terjedő szakasza. Gesztációs idő

A ciklus hosszát meghatározó egyik idő: az az idő, ami alatt a ciklust hordozó objektum alkalmassá válik feladata betöltésére - adaptációs időnek is nevezik. (beruházások előkészítési és megvalósítási ideje.)

Élettartam

A ciklus hosszát meghatározó másik idő: az az idő, ami alatt a ciklust megalapozó objektum alkalmas a feladata betöltésére.(tárgyi eszközök elhasználódási ideje.)

A ciklus hossza

Az az időtartam, ami alatt a gazdaság egy fázisból kiindulva ugyanabba a fázisba ér. (pl.: megélénküléstől-megélénkülésig.)

A ciklus amplitúdója, kilengése

A kibocsátás csúcspontja és mélypontja közötti távolság.

Kithchin ciklus

4-10 hónap hosszú, általában pénzügyi - hitelválsággal kapcsolatos.

Klasszikus konjunktúra ciklus

8-10 év hosszú, az újratermelés egészében a beruházások okozzák.

Kuznets ciklus

18-20 év hosszú, a nagyértékű, hosszú élettartamú egyedi beruházásokkal (infrastruktúra) függ össze.

Kondratyev ciklus

40-60 év hosszú, ez összefügg a mezőgazdaság megújításával.

Szuper hosszú ciklus

150-200 év hosszú, korszakalkotó találmányokra vezetik vissza.

Felső fordulópont

A ciklus felfelé ívelő szakaszának tetőpontja, ahol éppen a konjunktúra által kialakult feltételek kiváltják a dekonjunktúrát.

Alsó fordulópont

A ciklus hanyatló ágának mélypontja, ahol éppen a dekonjunktúra által kialakult feltételek kiváltják a konjunktúrát.

Politikai ciklusok

Olyan üzleti ciklusok, amelyeket a rendszeresen ismétlődő parlamenti választások, a hatalom megőrzését szolgáló gazdaságpolitika vált ki.