majdcsak
560
majdcsak majcsak hsz Majdnem. Micsoda víz vó²t ott, majcsag gatyakötísig írt. májkeményedés májkemínyedís fn 〈Egy betegségfajta.〉 májmételykór májmétejkó²r fn 〈Juhbetegség:〉 métely. majomfogó majomfogó² fn Nagyon sűrű étel. A kolompírfőÝzelíkre meg minden sűrű ítelre montuk, hogy majomfogó². majoránnapelyva majoránnapéva fn A majoránnának fűszerként használt, szárított levele. A majoránnapévát főÝleg disznó²sajdba tettük mek savanyú-kolompírlevezsbe. majoros ∼ fn 1. A major gazdája. 2. A majorban dolgozó munkások felügyelője. 3. A majorban az állatokat gondozó munkás. A ~ a kisseb gazdáknál főÝzött, baromfid gondozott, tehenet fejt. májrothadás ~ fn (rég) Májrák. majorpank ~, majorpáng fn 1. A ház mennyezetének két hosszanti, a falon nyugvó gerendája közül egy. 2. A tornáclábakon nyugvó, a tornácot tartó gerenda. majorság ~ fn Baromfi(ak) összessége, aprójószág. A ~ a tyúk, liba, kacsa satöbbi vó²t. májsenyvedés májsenyvedís fn (rég) Májzsugor. májszín ∼ mn Barna, májszínű. Az időÝsebbeknek ~ koporsó²juk vó²t. majszter májszter, ~ fn Iparosmester. májtályog májtájog fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 májú Ö: fehér~. május ~ fn Nr: Május a nevelőÝ hó²nap.— Debrecembe ~ elsejin nem vó²t májusfa, it virágot kűttek a jánnak. májusfa ~ fn Májusfád dug: májusfát állít. Debrecembe nem vó²t szokás Id dugni, álítani. Nr: A ~ lehetett ety feldíszített akácfa vaty tőÝtyfa satöbbi. mák Ö: kék~, vad~. mákgubó mággubó² fn Nr: A mággubó²bul főÝzöt teját a gyerek elaltatására használták, níha örökre elalut tülle. Az én időÝmbe mán tiltva vó²t. mákhaj ~ fn Üres mákfej.
makkos
makher ~ fn Ügyes, huncut ember. Nagy ~ a szomszíd. makhina ~, makina fn 1. Kézi v. kerekeken gurítható tűzoltó fecskendő. Minden csíplőÝgépnél ot vó²t a ~, annak mindik teli kelletet lenni vízzel, mert jártak a csendőÝrök, nísztík a csíplőÝgépnél. 2. 〈Pl. cséplőgép, tüzesgép v. más〉 nagy méretű gép. makhinagép ~ fn Makhina. makk ~ fn 1. 〈Különféle tárgyakon:〉 csapszerűen kiálló rész. A kó²csnak is van makja. 2. A kaszepenge nyakának végén levő kidudorodás, amely a nyélen kialakított kis lyukba illeszkedik. A kaszának a makja az vazsbul van. Sz: Egíssíges, mint a ~: —. Éhezs disznó² ~al álmodik. Nr: Makkon hízod disznó²nak kemíny a szalonnája. Ö: bükk~, kasza~. makkcsésze makcsésze fn A makktermés csésze alakú burka. makkerdő makkerdőÝ fn Tölgyerdő. makkfa makfa fn Makkot termő tölgyfa. Vó²t ojan tőÝtyfák, makfák, aminek a makját összeszettík vetís céljára, abbul lettek a kis tőÝtyfák. makk-karika makkarika fn A kaszapenge nyakát a nyéllel összefogó karika. makk-kopáncs makkopáncs fn 1. Makkcsésze. 2. Kis termetű ember, gyerek. Mit akarsz avval a kis makkopánccsal? Makkopáncsnak maratt: 〈fiatalember〉 kicsinek maradt, nem nőtt meg rendesen. makkol ~ i 〈Disznó az erdőben〉 a lehullott makkot feleszi. Ahon nagy makkerdőÝk vó²tak, hát százával ~tak a disznó²k az erdőÝbe. makkoltat ~ i 〈Disznóval az erdőben〉 lehullott makkot feletet. makkos ~ mn/fn I. mn 1. Olyan 〈erdő〉, ahol sok makk van. 2. Makkosz szalonna: makkon hízlalt disznó kemény szalonnája. A mangalicát, az vó²t a magyarok disznaja, hízlalták makkon, annak vó²t makkosz szalonnája. 3. Makkos síbzsinó²r: 〈rendőrök, fináncok, katonák által viselt,〉 makkal díszített sípzsinór, amelyet gépzsinórból horgolnak dupla láncolással. Makkos vígű slingli:
makkszeg
561
erdészek, kocsisok ruháján látható páros gomboló, amelyet négyszögletes zsinórból készítenek. II. fn 1. Makkoltatásra használt erdő. 2. Temető. makkszeg makszeg fn A kaszapenge nyakának végén lévő kidudorodás, amely a nyélen kialakított kis lyukba illeszkedik. makktermő mn MaktermőÝ faálomány: magas korú, jól fejlett fák alkotta erdő, amelynek a makktermését összegyűjtik. makktermőképesség maktermőÝkípessíg fn A fa makktermelésének színvonala. makkvetés makvetís fn A makk előre elkészített gödrökbe helyezése és betakarása. mákmag ~ fn Mákszem. máknyi ~ mn Nagyon kis mennyiségnyi. Nem sirtam egy ~t se. makog ~ i Sz: Makog, mint a kecske: 〈beszédhibás emberre mondják〉. mákormányosbogár mákormányozsbogár fn A mák kártevője, fullánkjával átszúrja a mák gubóját. mákos mn Mákozs bájgli/bájdli: mákos tekercs. Dijó²zsbájdli vó²t, mákozs bájglít sütött idesanyám. Mákozs bobájka/guba: élesztős tésztából v. kenyértésztából készült, előbb megsütött, majd darabokra vágott és leforrázott, mákkal meghintett tészta. A mákozs gubát kenyírtísztábul csinálták, ijen kis víkonyra, a tepsibe hosszúra meksodorták, víkonyan, mikor meksült, aszt megöntöttík pillanatra f#ró² vízzel, és akkor cukros mákkal mekszó²rták. Mákos laska: mákos metélt. mákpipa ~ fn Nagy és hosszú fejű, aránytalan nyakú pipa. makrancos ~ mn Csökönyös 〈ló〉. makrai mn Makraji pipa: makrapipa. makranyelű ~ mn 〈Gomolyatúró készítésekor használt, cserépből készített szűrőkanállal kapcsolatban.〉 Amint szípen összeált a túró², ó²vatosan kiszedik a ruhára a ~, literes cserípszedőÝvel. makrapipa ~ fn Vörös v. fekete színű, gazdag díszítésű pipa, amelynek száján lapos kupak, nyakán gomb van. Nr: A makrapipa
málé
volt a leghíresebb debreceni cseréppipa. Ö: kis~. makula ~ fn/mn I. fn Nagyon kis menynyiség, mákszem. II. mn 1. Nagyon kicsi, parányi. 2. Kis termetű, törpe 〈ember〉. Rígen a kis termetű emberre nem monták, hoty törpe, hanem ~. makulányi ~ mn Mákszemnyi. mákvirág ~ fn Pipacs. Ö: mezei~. mál ~ fn Az állat végtagjainak hajlatánál levő vékony, szőrmés bőr. malac ~ fn Sz: Úgy nísz ki, mint aki ~ot szopott: piszkos az arca. Vakaró²ddzik, mint a koszos ~: ok nélkül nagyzol. Úgy beszíl vele, mint kondás a ~ával: durván. Úty kiőÝtözött, mint ~ az esőÝbe: feltűnően rongyos. Kihúzza magát, mint koszos ~ a sárbul: (gúny) büszkén, öntelten jár. Km: Ha ~ot igírnek, zsákkal forgoló²ggyál: ahol haszonra van kilátás, légy készen, ragadd meg az alkalmat! Ahum ~ot ígírnek, oda zsákkal mennyíl: ua. Minden koszos ~ mektanája a maga dörgölőÝddzőÝ fáját: még a legcsúnyább ember v. a legjelentéktelenebb vénlány is talál magának párt. Minden koszos ~nak akad egy dörzsölőÝ/dörgölőÝdőÝ fája: ua. Minél koszosabb a ~, annál jobban dörgölőÝddzik: minél jelentéktelenebb v. szegényebb vki, annál jobban pöffeszkedik, kérkedik. Ö: kis~, konyha~, sarjú~. malacka ~ fn 1. Kismalac. 2. Kisgyermek. A kizsgyereket becésztík vele, hogy ~. Nekem is van egy dédunokám, aszt is Inak híjjuk. malacozik ~ i Koca fiadzik. malacszalonna ~ fn Km: Köjög gazda, ~ egyik se jó²: ti. mindkettő túl fiatal, éretlen. malactartó malactartó² fn A koca pokla. A malactartó²ba vannak a malacok, eszt fijalás után a koca ellöki. malactokány ~ fn Sertéstokány. málé ∼ fn 1. Esetleg búza- v. rozsliszttel, ritkábban tört kölessel elkevert, tejjel v. vízzel leforrázott, kukoricalisztből sütött édes lepény. 2. Vízben főzött kukoricakása; puliszka. 3. Kukoricapogácsa. 4. Kukoricadara. A ~ az vó²t, amikor a tengerit mektörtík liszté. Sz: Te napon sült ~!: (gúny) 〈gyenge akaratú,
málégörhe
562
tehetetlen emberre mondják〉. Elaludnék ety pízes máléjír, ha soha-soha meg nem adnák is: 〈álomszuszék ember mondja〉. Addik tart, míg a ~ kisül: rövid ideig tart. Mélé, málé ídes lígy, mint a pinám, kapó²s lígy!: 〈a szolgálólány mondta a málé kavarása közben〉. Ö: csipás~, csíra~, édes~, görhe~, sűrű~. málégörhe ~ fn Kukoricalisztből sütött pogácsa. A ~ vagy inkáb görhemálé málélizbül sütöt pogácsa. máléjános ~ fn 〈Régi diáknyelvben:〉 rendőr. málélepény málélepíny fn Csipásmálé. máléliszt ~ fn 〈Finomabb〉 kukoricaliszt. A ~et mekfőÝsztík vízbe ety kis só²val, e vó²t a pulicka. málépuliszka málépulicka fn Kukoricalisztből vízben főzött étel. A málépulickát anyát csak úgy ette meg, ha lezsírosztam és mekszó²rtam cukorral. A málépulickát ettük tejjel, lekvárral, szalonnatepertőÝvel, savanyú káposztával. málés ~ mn Málés kenyír: kukoricaliszttel kevert búza-, ill. rozslisztből sütött kenyér. Hát pulickával íltünk, meg a ~ kenyírrel. málészájú ~ mn Olyan 〈személy〉, aki mindig nyitva tartja a száját. málhál ~ i Nagyobb csomagot, terhet a hátán cipel. málházó málházó² fn Málházást végző vasúti dolgozó. Ö: vonat~. málinkó málinkó² fn Sárgarigó. Aranyos málinkó²: ua. mállás málás fn 〈Szőrmekikészítőknél:〉 a mállási folyamat eredményeként keletkező szőrhiba. Ijen hiba például a melsőÝ és hácscsó² lábaknál levőÝ málások vagy a hörcsögbűrökön a háccsó² comp feletti kúszó²rísz. mallér ~ fn Malőr. Nem lehet it sütni, a fene egye meg, nagy ~. mállik Ö: el~, széjjel~. malom ~ fn Sz: Álgyom meg az Isten, mint a szuhaji malmot!: csapjon beléd a mennykő! Motoz, mint Hatvani a ~ba: — . Malomba jár a kutya: a lányhoz több legény jár. Úty forog, mint a ~ alsó² kereke: nagyon lassú. Km: A jó² ~ mindent megőÝr: a) a jó
mályvarózsa
fog mindent megrág. b) a jó gyomor mindent megemészt. Ö: dara~, dob~, hántoló~, hántó~, kalló~. malombúza ~ fn Teljes érésekor aratott, jó minőségű búza. malomkerék ~ fn Sz: Úgy jár, mint az alsó² ~: lassú mozgású, lusta. malomkő malomkű fn Sz: Vágja a mó²nár a malomkövet: ha simára kopott, megint érdesre kalapálja. Ojan rest, mint az alsó² malomkű: 〈ti. az alsó malomkő nem forog:〉 rest, lusta. Úgy mozog, mint az alsó² malomkű: ua. malommunkás ∼ fn Malomban dolgozó személy. malompor ~ fn 1. Őrlésnél szerteszálló, majd leülepedő liszt-, ill. paprikapor, amelyet a fekete pipák égetésekor a pipafazékba szórtak. 2. A szárazmalom nagy hajtókereke, a keringő alatt összegyűlt száraz, szétporladt lótrágya. malomsátor ~ fn 〈Szárazmalom részeként:〉 az a kör alakú, sátortetős épület, amelyben a malom nagy hajtókereke van. Sz: Úgy nyomul kifele, mint a ~: 〈erjedő mustra vonatkoztatott mondás〉. malomtargonca ~ fn Malomban használt kétkerekű targonca. A zsákokat a Ival szálíttyák. malter Ö: falazó~, vakoló~. malterkavaró malterkavaró² fn Hosszú nyelű kis kapaszerű szerszám, melynek a lapján két lyuk volt a könnyebb kavarás, elegyítés céljából. malterkészítő-láda malterkíszítőÝ-láda fn Malterkeverő-láda. malterkeverő-láda malterkeverőÝ-láda fn A munka nagyságához mérten kisebb-nagyobb méretű láda a habarcs előállítására. malteroz ~ i Falat vakol és simít. malterrosta ~ fn Fakeretes rostaszövet, a vakolat simításához ezen rostálták a habarcsot. mályva májva fn Muskátli. Van kerti májva mek cserepes májva. Ö: fehér~. mályvarózsa májvaró²zsa fn Mályva.
mama
563
mama ~, mámmá fn (gyny) 〈Megszólításként és megnevezésként:〉 nagyanya. Ö: kis~, kota~, ük~. máma mámma, ~ hsz Ma, napjainkban. A fejrevaló² kendőÝnek felel meg mámma. mamaliga mamalika fn Ragadós, nyúlós, rosszul sikerült étel. Például ha szíjjel főÝtt a kolompír, tejjesen, #ra is asz montuk, hogy mamalika. mámi ~ fn 〈Megnevezésként és megszólításként:〉 anya. mamika ~ fn 〈Becéző megnevezésként és megszólításként:〉 nagymama. Az öreganyám, ídes nagymama hejet mostanában mongyák, hogy ~. mamusz ~ fn Papucsként használt kötött harisnyaféle. mán l. már mancsi ~ fn (gyny) Malac, disznó. mancsingol Ö: el~. mandzsetta Ö: nagy~. mándoki ~ mn Sz: Egye meg a ~ fene!: 〈szitkozódás〉. Mándoki fn Sz: Egye meg a ~ uram fenéje!: 〈szitkozódás〉. mandró mandró² fn 1. Túl feketére sült, rosszul sikerült kenyér. 2. Férfi. mandulafűz ∼ fn Olyan fűzfaféle, amely szereti a kötött talajt, vesszője nehéz és kemény, színe fényes fehér. mandulaolaj ~ fn Fülzúgás ellen használt orvosság. mandulás ~ fn Tojással lekent, mandulával megszórt puszedlifajta. manduláscsók manduláscsó²k fn A cukrászatba hajló mézeskalácsosság készítménye. mandzsetta mancsetta fn Bőrkarika, amelyet a héja v. uhu lábára erősítenek, ennek segítségével kötik a héjakosárba. mangalica ~ fn Sz: Kövér, mint a ~: 〈főként nőkre vonatkoztatva:〉 nagyon kövér. manganyáj ~ fn Mangalicákból álló disznónyáj. Rövidítve úgy is montuk, hogy ~. mángol ~ i 〈Mosott ruhát〉 kisimít, mángorol. Rígen a ruhát mángorló²val ~tuk, mángoroltuk.
mar
mángolás ~ fn Mángorlás. Valamikor a ~ nékül nem is vasaltak. mángoló mángoló² fn Mángorló. mángorló mángorló², mangorló² fn 1. Alul hullámos felületű, nyeles, vastag, esetleg faragással díszített falap, amellyel a henger alakú fára felcsavart ruhát kisimítják, mángorolják. 2. Ugyanez a henger alakú fával együtt. 3. Gyertyakészítéskor használt, hengeres aljú falap, amellyel a gyertyákat egyenletes vastagságúra sodorják. 4. 〈Kékfestőknél:〉 simító, préselő szerkezet amelynek a két fő része az asztalalapzat és a szekrény. 5. Döngölt agyag v. tégla padlójú helyiség a festőházban. mángorlófa mángorló²fa fn Mosott ruhanemű simítására, puhítására való, forgó hengerekből álló eszköz. mángorol ~, mangurul i Mosott ruhaneműt mángorlóval simít. Ö: be~, ki~, meg~. mángorolás Ö: be~. manifaktura l. manufaktura manír ~ fn 〈Rosszalló jelzővel:〉 lény, teremtmény, szerzet. mankó mankó² fn A kasza nyelének fogantyúja. A kaszanyél közepin vó²t egy mankó², a nagymankó², elejin ety kismankó², oszt aszt foktuk. Ö: hónalj~, kasza~, kis~, nagy~. mankótlan mn Mankó²tlan oláhok: 〈fogantyú nélküli, vagyis mankótlan kaszával dolgozó Erdélyből jött román aratómunkások megnevezéseként.〉 manna ~ fn Sz: Úty hull az esőÝ, mintha ~ hulna az égbül: szakad az eső. mansaft mancsaft fn (rég) 〈Katonaságnál:〉 legénység. manufaktuális l. manufakturális manufaktura ~, manifaktura fn Kis kézműves műhely. manufakturális mn Manufaktuális késsíg: kézügyesség. Akinek nem vó²t jó² a manufaktuális kíssíge, az nem ment át a vizsgán. mappa ~ fn 1. Több oldalas térképatlasz. 2. Naptár. A rígi Iba, naptárba mindend beleírtak. mar ~ i Km: Aki bírja, az ~ja: aki erősebb, azé. Ö: tör-~.
már
564
már mán, má hsz marad ~ i Sz: Marad, mint Arad: —. Km: Inkáp has pukkaggyon, mint ítel maraggyon: a feltálalt ételt mindet meg kell enni. Ö: benne~, el~, hátra~, ki~, le~, meg~, oda~, ott~. maradék maradík fn Utód, ivadék. maradéktészta maradíktíszta fn A sütésből kimaradt tészta; hulladéktészta. maradhatatlan marathatatlan mn Nyughatatlan. maradhatós maratható²s mn Tűrhető, meglehetős. maradott Ö: hátra~, itt~. maraszt ~ i 〈Gazdasági cselédet〉 további szolgálatban megtart. Ö: meg~, ott~. marasztal ~ i Maraszt. A gazda úgy ~ta a cselédet: Ha másho mícc, ot sincs kolbázbul a kerítís. marasztaló Ö: csizma~, gyerek~, vendég~. marasztás ~ fn Marasztásig vó²t: 〈a vendég〉 komolyan vette a marasztalást, és nem ment el. Sz: A szíves ~t nem kel komojan venni: 〈ti. csak udvariasságból mondják〉. marcangol ~ i 1. Fogdos vmit. 2. 〈Szőlőt〉 kézzel összenyomkod. marcafánk ~ fn Marcipán. Maj sütök neked ~ot. március fn Nr: Márcijuzsba, mikor meglátták az elsőÝ fecskét, a szeplőÝs jányok asz monták: Fecskét látok, szeplőÝt mosok. márciusi márcijusi mn Sz: A márcijusi esőÝt ki kén/kék verni a főÝdbül: ti. káros a mezőgazdaságra. marék marík fn 1. Amennyi egy marokba, egy behajlított tenyérbe fér. Ahány szakajtó²kosár lisztet vettem ki, annyi ijen marik kovászt ásztattam be vízbe. 2. Az a gabonamennyiség, amit a marékszedő egyszerre fel tudott húzni. Marigba szed: marokszedő gabonát akkora csomókba összefogva szed fel, amekkorát egy kézzel át tud fogni. Mértékegység. Amikor mekszáratt a kovász, akkor elraktug zacskó²ba, és amikor sütöttünk, akkor annyi marikkal tettünk, ahány kosár lisztet szitáltunk. Ö: fél~, össze~.
marhacédula
marékszedni marikszedni in Markot szedni. Nyáron aratáskor én is jártam marikszedni. marékszedő marikszedőÝ mn/fn I. mn MarikszedőÝ kampó²: marokszedéshez használt, kampóban végződő fa. MarikszedőÝ salló²: marokszedéshez használt sarló. II. fn Az a leginkább női aratómunkás, aki a levágott gabonát sarlóval v. fakampóval felszedi, és esetleg kévébe is köti. A csapó² leterítette a szárat, a marikszedőÝk mek szettík. margaróni Ö: diós~. margarónicsók margaró²nicsó²k fn Mézeskalácsos készítmény. marha ~ fn/mn I. fn Szarvasmarha, főleg ökör v. tehén. It pediglen lúháton hajtották a It. Fekete főÝdi ~: a debreceni határ jó termőföldjén nevelt, nagy húshozamú szarvasmarha. Homoki ~: a határ homokos területén nevelt, gyenge húshozamú szarvasmarha. Szilaj ~: szabadban tartott szarvasmarha. 2. Értékes tárgy, főleg ingóság, vagyon. 3. Arany(pénz). Nagyanyám monta, hogy üknagyapámnak az ágya alatt egy veszszőÝkosár ~ja vó²t, arampíze. II. mn Nagy ~ ember: nagy termetű ember. Sz: Ordít, mint a mekkötözöt ~: nagyon ordít. BőÝg, mint a ~: hangosan sír v. ordít. Táncol, mint a mekkötözöt ~: ügyetlenül táncol. Úgy dó²gozik, mint a ~: erősen dolgozik. Nagy Inak acc enni: a) akkor mondják, ha vki egyedül eszik. b) nagy marha vagy. Ö: apró~, fehér~, kóser~, sőre~, szilaj~, tarka~. marhaállás marhaálás fn 1. Szellős, nyitott építmény a szarvasmarha éjszakai pihenőhelyéül a gazdasági udvarban. 2. A marhák széltől védett pihenőhelye. A Hortobágyon is vó²t marhaálás, de az nem vó²d bekerítve. marhabeszorulás ~ fn A legelőn tartott szarvasmarhának istállóba kényszerülése , ill. ennek ideje Erzsébet-nap (nov. 16-a) és András-nap (nov. 30-a) táján. Erzsébet-nap, András-nap között vó²t a marhabeszorulás, akkor vertík szít a guját, a mínest. marhacédula ~ fn Marhalevél. Marhacédula vagyis pakszus nékül nem meheted be a vásárba a jó²szág.
marhacsapás
565
marhacsapás ~ fn Legelőre járó szarvasmarháktól tört csapás, út. A ~on szípen ment a jó²szág, előÝl a kolompos, utánna a többi, nem kelletet hajtani. marhadoktor ~ fn Állatorvos. marhaganéj marhagané fn Marhatrágya. A marhaganét sok mindenre hasznáták, mék tüzelísre, fűtísre is. marhaganéjhordás marhaganéhordás fn Sz: Én se marhaganéhordáskor születtem: én sem vagyok alábbvaló a többi embernél. marhaimely marhaímej fn Szarvasmarha hátán levő dudor, amelyben a petéit az állat bőrébe rakó nagyobb légy lárvái élnek, és amelyet ecettel szoktak gyógyítani. marhája Ö: isten~. marhajárás ~ fn Szarvasmarhák legelője. marhakupec ~ fn Marhakereskedő. marhaól marhaó²l fn Marhaistálló. marhapasszus marhapakszus fn Marhalevél. marhasó marhasó² fn Vöröses színű nyalósó. Marhasó² vó²t külön gyártva, öt kiló²s, pirosasz színű tömbögbe vó²tak, nemcsak a marhának, a lúnak is aszt atták. marhatök ~ fn Nagyra megnövő takarmánytök. A ~ nagyra nőÝtt, húsz-huszonöt kiló²ra is, a disznó²tököt nem lehetett adni a tehénnek. marhaszájú mn Marhaszájú ing: bő, lobogós ujjú (vászon)ing. marhul Ö: meg~. mari Ö: picsa~. máriás márijás fn (rég) Szűz Mária képével díszített, 20 krajcár értékű váltópénz. A márijás az ezüspíz vó²t rígen. maris Ö: cifra~. marja ~ fn A ló, szarvasmarha hátának a nyak és a gerinc találkozásánál kidomborodó része. marjul ~ i Kificamodik, megrándul. Ö: el~, ki~, meg~. marjulás ~ fn Ficam, rándulás. markíroz ~ i 1. Színlel. 2. Nem mond igazat, hazudik. markol Ö: fel~. markolász Ö: ki~.
marokvas
markolat ~ fn A gyeplőnek az a része, amelyet a kocsis fog, kezében tart. markolatfogó markolatfogó² fn A szövőn az alsó dorongkarikába bevésett fafogantyúk, amelyekkel a mellékszálak feszülését biztosítják. markolatszíj ~ fn 〈A gyeplő részeként:〉 háromszorosan varrott szíj, amelyre egy keskeny szíj, az álomszíj van burkolva, két végén pedig egy-egy karika van bevarrva, amelyeken át van húzva a két szár. markonként ~ hsz Annyit, amennyi egy marokba belefér; maréknyi mennyiségenként. markos ~ mn Izmos, erős 〈férfi〉. marmancs ~ fn (tréf) 〈Fejletlen〉 kisbaba, kisgyermek. Kis ~: ua. marmeládé marmaládé fn Kockára vágott, kemény lekvár. A marmaládé a katonáknál tartalíkennivaló² vó²t. marok ~ fn 1. A kaszával v. sarlóval learatott gabonának ölbe szedett mennyisége. Jó² búza ez, ebbül telik a ~. A marokszedőÝ letette, a kívekötőÝ bekötötte a markot. Markot szed: aratáskor a kaszást követve a gabonát sarlóval felszedi. Vó²t, aki sarló²val, de vó²t, aki gaguccsal szette a markot. 2. Marka: 〈mézeskalácsosoknál:〉 a lisztkefe része. 3. Marokra rakot tippan: fűféle a Hortobágyon, a juhok kedvenc eledele. Sz: Hop, Sári, sarokra, fogd a kontyod ~ra!: 〈táncszó〉. Tarcsa a markát: jutalmat, borravalót vár. Sári köpi a markát, gyúrja a tísztát: —. Szar a markodba!: 〈akkor mondják, ha vki gyengén v. ügyetlenül fog meg vmit〉. Nr: Ha a bal marka viszket az embernek, akkor píszt kap, ha a jobb, akkor kiad. maróka Ö: ciróka~. marokkés ~ fn 〈Szőrmekikészítőknél:〉 olyan tompa, félhold alakú kés, amellyel az összezsugorodott bőrt visszapuhítás után kinyújtják; kihúzókés. Rígebben tompa, félhold alakú ~t, kihúzó²kést használtak ehe a művelethe. marokszedő l. marékszedő marokvas ~ fn A szekértengely végére húzott vascső, amely megakadályozza, hogy a kerék a tengelyről lecsússzék.
marós
566
marós maró²s mn Csípős, hideg szél. Nagyon hideg, maró²sz szél fúj. marószóda maró²szó²da fn Szappanfőzésre használt lúgkő, ill. annak vizes oldata. Feltettík a vizet, maró²szó²dát tetteg bele, és nízegettük. marott ~, mart mn 1. Marott állú: sömörös állú. 2. Marot/Mart seb: kutyaharapás okozta seb. Ha valakit a kutya mekharapott, asz monták rá, hogy marot, mart sebje van. mars ~ fn 1. Katonai menetelés. 2. Katonai induló. A Pavilomba vó²t ety trombitás, asz fújta a ~ot, este kilenckor meg az imát, a szungabét. Gyönyörű vó²t, az egísz város elcsendesült, mindenki halgatta. Ö: gránát~, grenadír~, has~. marszíj ~ fn Az a bőrszíj, amely a hám két oldalát a ló marján összeköti. márt ~ i Sz: Eggyet-kettőÝt ~, mán is húsát ránt: 〈rendreutasításként mondták annak, aki a közös étkezésnél csak a húst akarta enni〉. mártás ~ fn Írótoll bemártása a tintába. Hám betűt tuc leírni egy ~sal? Ö: fokhagyma~. mártat ~ i A fejést megszakítva a borjút rövid ideig szopni engedi. Mártat, vagyis fejís után a bornyú kicsit szopik, mert a tehén a visszatartot tejet így leengedi, osztán elhúzzák a bornyút, és továf fejik, az a tej tiszta tejszín. martinkási ~ mn Martinkai, Martinkára való. mártogatódézsa mártogató²dézsa fn A korongoláshoz szükséges vizet tároló edény, amelynek van egy keskeny fedőlapja is, amely arra szolgál, hogy a fazekas le tudja húzni a kezéről az agyagos vizet. mártogatós mártogató²s fn A lippentős nevű tánc egyik figurája. Márton-nap ~ fn Nr: Márton-nap a libát levágják, a csontyát megnízik, hotyha nagyon fehír, akkor naty, hidek tél lessz. márvány ~ fn Sz: Hideg, mint a ~: nagyon hideg, visszautasító. márványkő márványkű fn Márvány.
masina
márványmetszés márványmeccís fn A könyv lapjainak szélére készült metszésfajta. márványoz ~ i 〈Könyvkötő〉 különböző festékkel márványossá tesz, márványmetszést készít. márványpapír ~ fn Különleges, a könyvkötészetben használatos márványos mintázatú, fényes papír. más ~ nm 1. Az előző, a múlt 〈napszak, időszak〉. Más esztendőÝbe: a múlt évben. Más este: tegnap este. 2. Másik. E hejett a tinó² hejett, ~at kéne vennünk. 3. Következő. Más vasárnap megint elment a templomba. Sz: A ~ füve ríttye mindig zőÝdebb, mint az övé: 〈mondják arra, aki irigy másokra〉. Bodó²né is mázs beszíl, amikor a bor árát kírik: 〈mondják, ha vki a neki kellemetlen tárgyról másra tereli a szót〉. Eggyik eggyet, másik ~at mond: egyik ezt, másik azt tanácsolja. Km: Aki ~t becsül, magád becsüli meg: —. Ha kell, erigy magad, ha nem kell, akkor kügy ~t!: —. Ne kívánd a ~ét, ne hadd a magadét!: —. Két huncut ember van a világon: aki a ~ét kívánnya, meg aki a magájét haggya: —. Ami ~é, nem Tamásé!: a máséhoz ne nyúlj! Más kárán tanul az okos: —. Ö: mis~. mása mássa fn Szülő nő, ill. tehén méhlepénye a burokkal együtt. A tehén mílepínyit monták ~sának, poklának meg buroknak is. Nr: Ha nem megy el a ~sa a tehénnél, kívül ety féltéglát kötnek a kint levőÝ ríszre, az ó²vatosan kihúzza. Beletelik egy nap is, addik hurcojja. másféleképpen másfélekíppen hsz Másképpen. máshogy ~ hsz Másképpen. máshonnen máshunnen, ~ hsz Máshonnan. máshonnét ~ hsz Máshonnan. másik ~ nm 〈E/3 birt. szragos alakban:〉 ~ja: párja vminek. Nincs meg ennek a harisnyának a ~ja? másikféle ~ nm Másikfajta. Próbája meg eszt a It is! masina ~ fn 1. Cséplőgép tüzesgépje, gőzgépe. 2. Gőzmozdony. Nagyon rígen a
masinatartó
567
mozdonyt is hítták Inak. 3. Kénes, ill. foszforos gyufa. A rígi öregemberek a gyufát is monták Inak, aki a falom meg a csizsmatalpon is meggyút. Ö: tüzes~. masinatartó masinatartó² fn Gyufa tárolására használt, fából, esetleg vasból készült doboz, ill. bőrzacskó. masiniszta ~ fn Mozdonyvezető. masíroz/ik ~ i Menetel. Ö: be~. masíroztat masírosztat i Meneteltet. Az masírosztat, aki dirigál, hogy bal, jobb. Ö: be~. maskara maskura fn 1. Farsangi, báli álöltözet. 2. Farsangkor álarcos ijesztgető. 3. Nevetségessé tett, megszégyenített személy. 4. A lakodalomra érkezett hívatlan vendég, aki maskarába öltözött. maskarabál ~ fn Álarcos bál. maskarásbál maskarázsbál fn Maskarabál. maskura l. maskara másmilyen másmijen nm Másféle. Másmijen vó²t, nem ojam, mint a tijéd. másnapos mn Másnapos hideglelís: malária, váltóláz. masni ~, masli fn Hajba v. máshová díszítésre szolgáló szalagcsokor. A tetejébe eggy naty szallagot, maslit kötöttek. masninyakkendő masninyakkendőÝ fn Csokornyakkendő. Vó²t, akinek masninyakkendőÝje vó²t, és vó²t, akinek ez a hosszu rendes nyakkendőÝ vó²t. másodfű másotfű mn Második évében járó 〈csikó, borjú〉. Másotfű bika: második éves szarvasbika. második szn Második hasas: másodszor vemhes 〈állat〉. Ez a koca ~ hasas. Második lúg: az a sóoldat, amelyben szappanfőzéskor a zsiradékot megfőzik. A ~ lúg a szappanfőÝzísnél a tiszta lúg. másodjára másoggyára hsz Másodszor, másodízben. Másoggyára vagyok itt, de nem jövök töpször. másodkaszálás másotkaszálás fn Második kaszálás, ill. ennek eredménye. Ríti színánál, lucernánál, herénél vó²t a másotkaszálás, az anyaszínát levákták, utánna.
mászlizás
másodmagával ~ hsz Másállapotban. másodol ~ i 1. 〈Kukoricát〉 másodszor kapál, húzat. Mikor lúval húzattunk, akkor montuk, hogy másodojjuk a tengerit. 2. 〈Szőlőt〉 másodszor présel. 3. 〈Tímár cserzett bőrt〉 másodszor kisimít. Ö: meg~. másodolás ~ fn 1. Vetemény másodszori kapálása, húzatása. 2. Szőlő másodszori préselése. 3. 〈Tímármesterségben〉 cserzett bőr másodszori kisimítása. másodraj ~ fn Egy méhcsaládnak a második fiasítása ugyanabban az évben. másol Ö: meg~, mis~. másország ~ fn Külföld. Másországbul való². másra Ö: egyre-~. másszor mászszor hsz Máskor. Eccer mászszor: néha; hol..., hol... másunnan ~ hsz Máshonnan. másunnen ~ hsz Máshonnan. másuvá ~ hsz Máshová. másüvé ~ hsz Máshová. mász Ö: meg~. maszat Ö: meszet-~. maszatol Ö: el~, meg~. maszatos ~ mn Gazos, dudvás 〈föld〉. maszekkedik ~ i Magánvállalkozóként dolgozik. mászik ~ i Sz: Ojan lassan ~, mint a tetű: lassan megy. maszkíroz ~ i Keresi a szót. Maszkírozza a szó²t: ua. Maszkíroz, aki nem tuggya, hogy mit mongyík, csak ~za a szó²t, keresi a szó²t, hogy mivel fejezze ki magát. maszlag ~ fn Nadragulya [Atropa belladonna]. maszlaglevél maszlaglevíl fn A nadragulya gyógynövényként hasznosítható levele. Jöttek az újvárosijak: szethetünk ety kis maszlaglevelet? mászli ~ fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 40–50 centiméter hosszúságú szöges léc. A ~t rányomták a tísztára, majd a keletkezet jukak mentín elvagdosták késsel. Ö: bot~. mászlizás ~ fn A mászlinak a tésztára történő nyomkodása. Mászlizáskor a keletkezett pöttyök mentén elvagdalták a tésztát.
maszmókol
568
maszmókol maszmó²kol i 1. Immel-ámmal tesz-vesz. 2. Motoszkálva keres vmit. 3. Piszmog. maszók maszó²k fn Csergetakaró készítésére használt marhaszőr. massza Ö: jó~, lekvár~. mátai mn (rég) Mátaji bisztos: a puszta általános felügyelője a 20. század közepéig. A puszta általános felügyeletét a mátaji bisztosra bíszták. matéria matérija fn 1. Vminek az anyaga. 2. Ruhaanyag. 3. Genny. Fojt a sebibül a matérija. mátka ~ fn Jegyes. Kati a Im. Péter a Im. mátkakikérés mátkakikírís fn Lakodalomban az a szokás, hogy a vőlegény vőfélye a lányos házban verses formában a menyasszony kiadatását kéri. A vőÝfíj mondó²kát mondott a mátkakikírísnél, amivel kikírte a mátkát. mátkapár ~ fn Jegyespár. mátkás ~ mn 〈Csak tsz-ban:〉 jegyespár. Péter mek Kati ~ok. matrac Ö: szőr~. mátrafű Ö: bécsi~. matring ~ fn 1. A motollára egy alkalommal feltett, majd onnan levéve egybekötött fonálcsomó, amely a fonál minőségétől függően, ill. vidékenként különböző számú pászmából áll. 2. Matring alakú cérna-, ill. fonálcsomó. A ~ot közípen kivágják, három ágra összefonnyák, nyakogba akasszák, kézimunkánál eggy-ety szálat kihúznag belőÝle. Kis~: ötven méter hosszú fonálcsomó. Nagy ~: száz méter hosszú fonálcsomó. Ö: far~. mattíroz ~ i 〈Ötvösmesterségben:〉 alapmintát készít. mattírozó mn Mattírozó² poncoló²acél: 〈ötvösmesterségben:〉 mattírozásra, vagyis alapminta készítésére alkalmas eszköz. Mattírozó² szerszám: alapozó szerszám. mátyás ~ fn Mátyásmadár, szajkó. Ö: kék~. Mátyás fn Nr: Bont ~, ha tanál, ha nem tanál, csinál: ha Mátyás napja előtt lágy az idő, akkor Mátyás hozza a hideget. JéktörőÝ
mazur
~, ha nincsen, csinál, ha van, akkor töri a jeget: ua. JéktörőÝ ~, ha tanál, akkor töri a jeget, ha nincs, akkor még negyven napik tart a tél. matyi Ö: hüvelyk~. matyó matyó² fn Palóc. matyórózsa matyó²ró²zsa fn Pünkösdi rózsára emlékeztető hímzésmotívum. mátyós mátyó²s mn Kissé ittas, pityókás. máz ~ fn Bevonat. Ö: agyag~, cukor~, fedő~, ón~, paprika~. mázas mázos mn 1. Mázos cserípedíny: olyan cserépedény, amelyet mázzal vonnak be, hogy megakadályozzák a víz átszivárgását a cserép falán. Mázos fazik: olyan fazék, amelyet mázzal vonnak be, hogy ne szivárogjon át a víz a fazék falán. Mázos pipa: zöld mázzal bevont cseréppipa, amelynek a szája és a nyaka körül tányérszerűen kiszélesedő karima van. A mázos pipa átmenetet kípez a tányíros pipáho. 2. Mázos lopó²: vaslemezből készült zománcos lopó. mázatlan mn Mázatlan cserépedíny: a cserépedénynek az a fajtája, amelyen nincs üvegszerű díszítő bevonat. mázazás ~ fn 〈Cserépedény v. más tárgy〉 mázzal történő bevonása. mázazott ~ mn Mázzal bevont 〈cserépedény v. más tárgy〉. mázgál ~ i Bepiszkol, bemaszatol. mázol ~ i 〈Földes padlót〉 híg sárral beken. Ö: be~, fel~, ki~. mázolás ~ fn Földes padlónak híg sárral történő bekenése. mázolómeszelő mázoló²meszelőÝ fn Olyan meszelő, amellyel a földes padlót meszelik, bekenik. mázos ~ mn Mézes-mázos 〈beszéd〉. mázőrlőkő mázőÝrlőÝkű fn 〈Fazekasoknál:〉 mázak, festékek megőrlésére szolgáló eszköz. mazur mazúr fn Magát úrnak mutató szegény ember. Sz: Asz hiszi, hogy most is úr, pedik csak ~: ok nélkül úrnak mutatja magát. Ez nem úr, ha ~: ua.
mázsálás
569
mázsálás ~ fn Egyszerre lemért terménymennyiség. A gépnél használták: tízs zsák vó²t egy ~. Jó² nagy mázsára fért fel. mázsás ~ mn/fn I. mn Egy v. több mázsa súlyú. II. fn Mázsáló személy. És előÝl vó²t a ~, az vó²t a csíplőÝmunkásoknak a feje. mazsolaszemű mn Mazsolaszemű tengeri: ráncos, inkább kisszemű kukorica. A ~ tengeri főÝznivaló² tengeri, csemegetengeri vó²t. mazsolatengeri ~ fn Mazsolaszemű kukorica. mécses ~ fn Sz: Tiszta, mint a ~: (gúny) nagyon piszkos. Eltört a ~se: 〈kisgyermek〉 sírva fakad. mécsköldök mécskőÝdök fn A mécsesnek az a része, amelyben a kanóc van. medál ~ fn 1. Nyakba akasztott aranyláncon függő kis fényképtartó. 2. Kutya nyakába akasztott fémlapocska, amely az ebadó befizetését, ill. a kutya veszettség elleni beoltását igazolja. A kutya nyakába a ~ az ó²tási bizonyítvány vó²t, ráírva a kutya számja. Medárd fn Nr: Ha ~ napján esik, utánna negyven napig még esőÝ lessz. meddig Ö: addig-~. meddő meddőÝ mn MeddőÝre ver: 〈tejelő juhokat〉 ősszel a fejést lassan elhagyva a kosokkal együtt legeltet. MeddőÝ kalász: üres, szem nélküli kalász. MeddőÝ tengeri: cső nélküli kukoricaszár. A meddőÝ tengeri nem hosz csövet, esz kiszettük a tengeri közzül. Nr: Felesígem kettőÝ, meddőÝ mind a kettőÝ. Megmutatom, jövőÝ őÝsszel szoptat mind a kettőÝ (Rigmus). meddőállomány meddőÝálomány fn Meddő juhokból álló nyáj. meddőnyáj meddőÝnyáj fn Olyan, több gazda juhaiból álló nyáj, amelyben a nem tejelő állatok legelnek. meddősbojtár meddőÝzsbojtár fn Az a bojtár, akinek feladata a meddőjuhokra való felügyelet. meddőz Ö: ki~. medence Ö: festő~, fürösztő~. medencelob ~ fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉
megágyal
medve ~ fn Medvét fog: a) 〈akkor mondják, ha a nyomtatásra szétteregetett gabona megázik〉. b) 〈akkor mondják, ha aratáskor eső miatt nem tudják keresztbe rakni a levágott gabonát〉. Aratáskor a szítlevőÝ kívík még nem vó²tak kerezbe, és hirtelen jött a felhőÝszakadás, akkor monták, hogy It foktunk. medvefakós medvefakó²s mn 〈Lószínnév, a fakó egyik árnyalata.〉 medvefogás ~ fn A nyomtatásra szétteregetett gabona megázása. medvefű ~ fn Α somkóró virágos hajtása [Herba meliloti], amelyből gyógyteát készítenek. medveszőrű medveszőÝrű mn 〈Lószínnév, a barna egyik árnyalata.〉 mee ~ msz 〈A bárány hangjának utánzása.〉 meg Ö: csim~, fogd~, meg-~. megabálódik megabáló²dik i Forró vízben megpuhul, félig megfő. A f#ró² vízbe a máj, a vese megabáló²dik, oszt megreszelik. megabárol ~ i Megabál. megabrakol ~ i 〈Lovat〉 abrakkal megetet. megabriktol ~ i 〈Embert, állatot〉 megver, megfenyít. megad ~ , megád i Ad. A ráncos típusú bírka az megaggya kírem szípen a hat-hét kilát is [gyapjúból]. Sz: Soha meg nem adom fejibe: 〈olyan adósságra mondják, amelyet az adós sohasem fog visszafizetni〉. Aggyál ety kila cukrot soha meg nem adom fejibe, vagyis ingyen. Megatta a szája ízit: jól megmondogatta neki. Maj megadom lőÝcsön: sohanapján. Km: Ígírd meg, ne ad meg, sose szegínyít az meg: 〈olyan embernek v. emberre mondják, aki nem szokta megtartani az igéretét〉. Ígírd meg, ne ad meg, nem szegínyecc avval meg: ua. megadjusztál megagyusztál i Megjavít vmit. megaggat ~ i Nagy öltésekkel megvarr, összefércel vmit. megagyabugyál ~ i Elver, megver. megágyal ~ i Megveti az ágyat, megágyaz.
megágyaz
570
megágyaz ~ i A meggerebenezett kenderszálat a guzsalyra való rákötés előtt úgy alakítja, hogy később a fonásnál a szál folyamatosan tudjon jönni. megáhít ~ i 〈Ételfélét〉 megkíván. A beteg ~ott ety kis húslevest. megajánl megajáll i Javasol, ajánl. Varga Isvánt megajállom, hogy ű legyík a prezsbiter. Megajállotta a jánt a legínnek, hogy vegye el. megakad ~ i Vmin ~: megütközik, fennakad rajta. Annyira megakatt azon, amit montam, hogy meg is sértőÝdött. megakaszt ~ i 1. Megakasztya a kereket: lejtőn lefelé menő szekér kerekét megköti. 2. Jószágot megköt. Akaz meg a lovat a jászolho! 3. Nagyjából megvarr. Akazd mán meg itt aszt a zsebet. megaljaz megajjaz i A jószág alá friss szalmát tesz, megalmoz. megáll ~ i 1. Abbamarad. Mikor a bor f#rása megálott, akkor a hordó² tetejét lezárjuk. 2. Eláll. Ity hó²napokig is megál, ha jó²l zár a hordó² teteje. 3. Kibír, elvisel. Asz nem áltam mek sose, ha rendetlen vó²t a szőÝlőÝ. 4. 〈Állat〉 párosodási készséget mutat. A koca megált a kannak. 5. Érvényesül, érvényben van. Az igasz szó² ~. 6. Kitart, kiáll. Az öreg ~ott a szava mellett. 7. Megál benne: 〈étel〉 megmarad benne. Odahaza minden ítel megáld bennem. Nem ál meg benne: 〈étel〉 nem marad meg a gyomrában. A kenyír nem ált meg bennem, az ű kenyerük, amikor terhes vó²tam. 8. Megáll az időÝ: kiderül az idő. Csak álna meg az időÝ!: csak derülne ki! Sz: Akinek annyi ideje van, hogy megálhat, az jop, ha leül. Ha annyi ideje van, hogy leülhet, jop, ha lefekszik: —. megállapodik megálapodik i 1. 〈Mozgó személy:〉 megáll. 2. Lehiggad. megállít i Megálíttya a pijacot: megakasztja a vásári forgalmat. Én megálitottam a pijacot hamar, mer ojan árat kírek, hogy ne kapkoggyanak ojan nagyon, szíp sorjába mennyen. megalszik ∼ i 〈Folyékony anyag〉 sűrűvé válik. Megalutt a lekvár, most már lehet kötni.
megbakkant
megaltat ~ i Megalvaszt. És akkor én minden szombaton vaty pénteken ~tam a tejet fazikagba. megalvad ~ i 〈Oltott mész〉 megsűrűsödik. megapad ~ i 1. Test(rész) megsoványodik. Megapatt az arca. 2. 〈Tojás az állás miatt〉 kiapad. megáporodik ~ i 〈Étel〉 romlottá, állottá, büdössé válik. Ami rígebbi, az ~, nem tejjesen friss. megaprehendál ~ i Megneheztel, megsértődik. megaprít ~ i Apróra vagdal, felaprít. megaranyoz ~ i 〈Könyvkötő〉 a könyv felületére aranydíszítést készít. Sz: Mek kén aranyozni a száját: ti. olyan szépen beszél. megaszal ~ i A nap heve kiszárít vmit. A nap írlelte meg, aszalta meg a szilvát. Sz: Az Isten aszajja meg!: 〈káromkodás〉. megátalkodik ~ i 〈Ember, állat〉 megtagadja az engedelmességet, csökönyös lesz. megavat ~ i 〈Vásznat〉 beavat. megavatódik megavató²dik i Megavató²dik a guba: összetömöríti a víz a szövetet. megavul ~ i 1. 〈Ruha〉 elkopik, tönkre megy, elhasználódik. 2. 〈Szalonna〉 avassá válik. megáztat megásztat i 1. 〈Fazekas:〉 az összetört festékalapanyagokat kevés vízzel elegyíti. 2. 〈Könyvkötészetben:〉 a ragasztóanyag beivódik a borítóanyagba. A ragasztó²val mekkent borító²anyag megásztattya az anyagot. Km: Aki megásztat, az meg isz szárít: 〈nyári zápor idején mondják, ti. hamar kisüt utána a nap〉. megbabázik ~ i Megszüli gyermekét. megbabrál ∼ i 〈Férfi nőt〉 magáévá tesz. megbagzik ~ i Krumpli kihül, megdermed. megbajuszosodik ~ i Bajusza nő. Megbajuszosodik mán ez a gyerek. megbakkant ~ i “Bakk” szóval (meg)ijeszt vkit. Ha valaki csuklott, aszt ~ottuk, a háta megé áltunk, oz “bakk”, megijesztettük, mék toppantottunk is, nem csuklot tovább.
megbalzsamoz
571
megbalzsamoz ∼ i 〈Lekvárt a cukor〉 kellemes ízűvé tesz. Ígetet melázos íszt ad a lekvárnak a cukor, szinte ~za az egíszet. megbarackol ~ i Barackot nyom vkinek a fejére. A gyereknek montuk, vigyázz, ha rosz leszel, apád ~. megbarázdol ~ i Felszántandó földön az első barázdát felszántja. megbarmol ~ i Vmit csak nagyjából, jólrosszul készít el, összetákol. megbasz ~ i Sz: Bassza meg a ró²ka!: 〈káromkodás〉. Basszom meg apád!: 〈káromkodás〉. Baz meg anyád!: 〈káromkodás〉. megbékél ~ i Kibékül vkivel. megbélyegez megbéjegez i 〈Jószágot, használati tárgyat, dinnyét stb.〉 vmilyen módon megkülönböztető jeggyel, tulajdonjeggyel megjelöltet. A jó²szágot különféle jelekkel béjegesztík meg, ez vó²t a fülcsipkézís. megberenál ~ i Megboronál. megberetvál ~ i Elnyeri vkinek a pénzét. Az este jó²l ~ták az uramat, elnyertík az összes pízit. megbicsakol ~ i 1. Megbicsaklik. Megbicsakolt a keze. 2. Megbicsakojja magát: megmakacsolja, megköti magát, ellenkezik. megbílyogoz megbíjogoz i Megbélyegez. megbirbitél ~, megbírbitél i 1. Megfogdos, megtapogat vmit. 2. Szerelmi játék közben megtapogat, megfogdos vkit. megbirkózik megbírkó²zik i A küzdelem eldőltéig birkózik vkivel. megbiztat megbisztat i Ígérettel reményt nyújt, biztatással megnyugtat. megbódul megbó²dúl i Megbolondul. Nagyanyám megbó²dúlt, a hásztetőÝre felló²dult. Nagyapám kifúrta, jó² nedvessíget szí rajta. (Mi az? Lopótök.) megbogárzik ~ i 〈Szarvasmarha〉 legyek, bögölyök csípésétől megvadulva szaladgál, futkos. megbokrosodik ~ i 1. Növény sűrűvé, bokrossá válik. 2. 〈Jószág, ló〉 megijedve megvadul.
megbukik
megboldogul megbó²dogul i Megörül, boldog lesz. Na de megbó²dogultam, mert azér hocs csak vó²t karácsonfám. megbolház ~ i Megritkít, megtizedel. megbolydul megbojdul i Megbojdul az időÝ: rosszra, esősre fordul az idő. megbolygat megbojgat i Delelő juhnyájat megmozgat, nehogy a melegben egymástól megizzadjanak. Megyek, oszt megbojgatom a juhot, nehogy összefőÝjjík. megbomlik ~ i 〈Időjárás〉 megváltozik. Megbomlott az időÝ, jön a vihar, a rossz időÝ. megborjadzik megborjaddzik i Tehén megellik. megbődül megbőÝdül i Utolsót bődül. MegbőÝdűt a tehén, mán a vígit járja. megböjtöl ~ i 〈Időszakot〉 böjtölve, böjtölésben tölt. Megböjtölnek a kató²likusok, a reformátusok nem böjtölnek. megbök ~ i Km: Urakkal nem jó² ety tálbul cseresznyét enni, mert ~ a magjával: ne közösködj nálad magasabb társadalmi rendűvel! megbördősödik megbördőÝsödik i Vöröshagyma a meghagyott bördő, azaz a csöves magszár miatt fássá válik. A vereshagyma ha szárba szökik, megbördőÝsödik. megbőröz megbűröz i Bőr alátétet tesz vhova. Megbűröszte a csapot, hogy ne fojjík a víz. megbővül megbűvül i Kitágul. Mikor vettem, szük vó²t ez a csizsma, de mán egíszem megbűvült. Km: Ami megbűvül, mekszűkül: idővel a bőség is megfogyatkozik. megbúbol ~ i Fejbe ver, jól elver, megtépáz vkit. Úgy ~lak, hogy nem tudod, m#re az anyát kenyere. megbúgat ~ i 〈Kocát〉 pároztat. Megbúgatom a kocát, mert ugy látom, bukhatnék. megbuggyan ~ i 〈Étel, bor, befőtt〉 megromlik, megsavanyodik. megbukik ~ i 〈Guba festéskor〉 tönkremegy, értéktelenné válik. Sokszor megbukott a guba, akkor meg veres vó²t, mint a veres kutya.
megbütyköl
572
megbütyköl ~ i 1. Barkácsolva készít el vmit. 2. 〈Nem szakszerűen〉 megjavít vmit. Megbütykölte a csizsmát. megcifráz mekcifráz i Díszessé tesz, kidíszít. Szeretik a parasztok, ha a bűrt mekcifrázzuk. megcincál mekcincál i Megcibál, megtépáz. megcuppogtat mekcuppoktat i 1. Cuppogva megesz vmit. Maj mekcuppoktattya a disznó². 2. Cuppogva kóstolgat vmit. megcsal mekcsal i Mekcsajja eggyik fürt a másikat: 〈gubacsapóknál:〉 különbözik egyik fürt a másiktól. megcsaládosodik mekcsaládosodik i Vkinek a családjában gyermek születik. Akkor is asz montuk, ha mán vó²d gyereke, hogy mekcsaládosodott. megcsalatkozik mekcsalatkozik i Téved, tévesen gondol vmit. Mekcsalatkozott a számításába. megcsap mekcsap i 1. 〈Gyermeket〉 megver, megüt. 2. Eső kissé megáztat vmit. Mekcsapta az esőÝ a takarmánt. 3. 〈Jószágot〉 megfelelő irányba, ill. visszaterel. 4. Mekcsapja a gyapjút: 〈gubásmesterségben:〉 a) a csapókészülék húrjának pattanó csapásai által a gyapjút feldolgozásra alkalmassá teszi. b) a gyapjú fonásakor a megsodort béldarabot egy gyors mozdulattal feltekeri az orsóra. 5. Mekcsapta az időÝ: megcsípte a dér. megcsapat mekcsapat i (rég) 〈Hivatalos büntetésként〉 megbotoztat. Akkor csapattak meg valakit, amikor a verís mint fenyítízs divadba vó²t. megcsapkod mekcsapkod i 〈Ételt〉 zsírral meglocsol. megcsapol mekcsapol i Az öntőtégely megdöntésével kiönti a folyékony rezet. megcsattan mekcsattan i 1. Túlérett gyümölcs kireped, kicsattan. 2. 〈Hang〉 rekedtté válik. megcsattogtat mekcsattoktat i Megütöget, megvereget. Mikor valaki elvígzi a csomó²zást, ety pár csomó² dohánnyal mekcsattoktattya a napszámossát.
megcsippan
megcsendesedik mekcsendesedik i 1. Csendes lesz, elhallgat. 2. Eső kezd elállni. megcsendül ~ i 1. Mekcsendül az időÝ: a) tavaszodni kezd. b) jobbra fordult az idő. 2. A cefre befejezi a forrását. F#rik a cefre, mekcsendül, ézs bunda kíbzőÝdik a tetejin. Mekcsendül, asz hogy leált a cefre, befejezőÝdött az erjedís. megcsepegtet mekcsepektet i 1. Kevés tejet adó tehenet megfej. 2. 〈Állatból〉 az utolsó csepp tejet is kifeji. 3. Kenyérre olvasztott zsírt csöpögtet. megcsépel mekcsípel i Szemtermést különböző eszközök használatával kiver. Mekcsípeltíg belőÝle a magot. megcseppen mekcseppen i 1. Eső lassan esni kezd. 2. 〈Eresz〉 csepegni kezd. 3. A fejés kezdetekor néhány csepp tej kiszivárog a birka emlőjéből. megcseppent ~ i Tejet utolsó cseppig kifej. megcserepesedik ~ i 〈Föld〉 a szárazságtól megrepedezik. FőÝleg essőÝ után, ha naty szárasság jön, akkor cserepesedik meg a főÝd. megcsesz mekcsesz, mekcsösz i 1. 〈Pl. labda〉 kissé súrol, megérint. 2. 〈Férfi nőt〉 magáévá tesz. megcsigáz mekcsigáz i 〈Állatot〉 elbágyaszt, elgyengít. megcsigolyázik mekcsigojázik i Megfogamzik. Sz: A fene et vó²na meg, mikor mekcsigojásztál!: 〈szitok〉. megcsikaszodik mekcsikaszodik i Lefogy, lesoványodik. FőÝleg a lesoványodott álatra montuk, hogy mekcsikaszodik. megcsikol mekcsikol i Megcsiklandoz. megcsillapodik mekcsillapodik i 1. Lecsendesedik, lecsillapodik. 2. Bor befejezi a forrását. megcsíp mekcsíp i Sz: Csíb meg, gúnár a seggit, hadd ugorgyík ety kicsit! Nr: A tök akkor jó² sütni, amikor mekcsípi a dér. megcsipásodik mekcsipásodik i Megsütött málélepénynek állás közben a cukortartalma apró fehér pontokban kijön a felszínére. megcsippan mekcsippan i 〈Kikelő csirke〉 éles hangot hallat. A csirke a tojázsba mek-
megcsócsál
573
csippan, kopácsojja, jönne kifele, mek csip hangot is ád. megcsócsál mekcsó²csál i 1. 〈Ételt〉 kisgyermeknek előre összerág. 2. (gyny) Megeszik vmit. Mekcsó²csált a gyerek, jó²llakott. megcsodál mekcsudál i Sokáig néz, megbámul vkit v. vmit. Ha terhes nőÝ mekcsudál valamit vagy valakit, ojan lessz a gyereke. Vigyásztak rá, nehogy mekcsudájjík valamit, mer akkor ez a gyerekre visszahat. megcsókol mekcsó²kol i Sz: Csó²kojjom meg a lú!: harapjon meg a ló! megcsókolgat mekcsó²kolgat i Sz: Mekcsó²kolgatta az üvek száját: berúgott. megcsontosodik mekcsontosodik i 〈Érésben levő barack v. más gyümölcs magháza〉 keménnyé, csontossá válik. megcsöcsörész mekcsöcsörész i 〈Férfi〉 nő mellét megfogdossa. megcsődzik mekcsüddzik i 〈Kukorica〉 csövet növeszt. megcsökken mekcsökken i Leromlik. Mekcsökkent az egíssíge. megcsömöl mekcsömöl i Megcsömörlik. Ha sokat eszel belőÝle, mekcsömölsz tülle! megcsömöszöl mekcsömöszöl i 〈Szőlőt préselés előtt〉 nagyjából összetör, összezúz. megcsúfol mekcsúfol i Alaposan elver. Úgy mekcsúfolta, hogy alig vó²d benne ílet. megdádáz ~ i Gyerek fenekét kézzel alaposan elveri. megdalmahodik ~ i Testes, kövér lesz, meghízik. megdedel ~ i Megdádáz. Megdedelte, jó²l a seggire vert. megdermed ~ i 〈Étel〉 kihülve megmered. És akkor vó²t kísz a lekvár, ha kivettüng belőÝle, oszt rátettük porcelántányírra, oszt ety pár perc múlva megdermett. megdézsmál ~ i 〈Pl. gyümölcsből, dinynyéből〉 lop. megdinsztol ~ i Megdinsztel. megdolgozik megdó²gozik i Sokat dolgozik. Nagyon-nagyon megdó²gosztunk mink is, na de űk is. megdomborít ~ i Kalapálással domború, gömbölyded felületet készít fémlemezből.
megegyesít
megdong ~ i 〈Légy〉 körüldong, bepiszkít vmit. megdöcögtet megdöcöktet i 〈Szekér〉 megráz. megdöf ~ i Megbök. Megdöfte a könyökivel. megdöföl ~, megdüföl i Megdöfköd, megbökdös. megdögleszt ~ i Sz: Az Isten döglesszem meg!: 〈káromkodás〉. megdömöcköl ~ i 〈Ököllel〉 megnyomkod, megdögönyöz. megdönget ~ i Elver, megver. megdöngöl ~ i 〈Földet dürückölővel〉 ledöngöl. A hász főÝggyit ijen tapogató²fával jó²l megdöngöltík. megdrótoz megdró²toz i Disznónak az orrába drótot húz. Jaj, de vísított a disznó², amikor megdró²toszták az ó²rát! megdug ~ i 1. 〈Kacsát, libát〉 megtöm. 2. 〈Férfi nőt〉 magáévá tesz. megdürücköl ~ i 1. Ember, állat megnyomkod, megütöget, megdöfköd vmit v. vkit. 2. Gyereket játékosan megpaskol, megdögönyöz. megdűt ~ i 〈Tímárok nyelvében:〉 kés kiköszörült élét meghajlítja, elferdíti. megé ~ nu Mögé. Ne bújj a hátam ~. megedződik megeddzőÝdik i 〈Bab, krumpli, tök〉 a hibás főzés miatt megkeményedik. A paszuj meg a kolompír is megeddzőÝdött, ha hun főÝtt, hun nem, mek ha korán öntöttík rá az ecetet. megég megíg i 1. 〈Hirtelen szárított dohány〉 megbarnul és törékennyé válik. 2. Meg van ígve vele: sokat szenved vkitől. megegeresedik ~ i Bor kellemetlen szagúvá válik. Hotyha nagyon hidek hejen fort a bor, egere vó²t, megegeresedett. megegrecíroz megegrecéroz i Megfegyelmez. megegyel megeggyel i 〈Kapásnövényt〉 a bővebb termés érdekében megritkít, kiritkít. megegyenget ~ i Megver, elver. megegyesít megeggyesít i 〈Kukoricát〉 kiritkít oly módon, hogy egy bokorban csak egyet hagy meg.
megéhezül
574
megéhezül ~ i Megéhezik. megéhül ~ i Megéhezik. Nagyapám monta, ~tem mán, annyok. megejt ~ i Teherbe ejt. megejtődzik megejtőÝddzik i Étkezés után pihen, pihenőt tart. megéled megíled i Kenyér romlásnak indul, nyúlóssá válik. Általába sütís után három napra íled meg a kenyír, úgy nyúlik, mint a míz. megélemedik megílemedik i 〈Étel〉 megromlik, ehetetlenné válik. megellik ~ i Darabokra törik. Megellett a szilke, leesett az asztalrul, oszt szerteszíjjel tört. megelőzékel megelőÝzíkel i 〈Könyvkötő〉 előzéket ragaszt az ívek szélére. megemberel ~ i 1. Megkínál vkit vmivel. Az gondoltam, hogy ~ ety kizs borral. 2. Kisegít vkit vmivel. Megemberelt éngem, kisegített ety kis pízzel. megemleget ~ i Sz: Kerűjj a kezem közzé, tudom, hogy ~ed a magyarok Istenit!: majd ellátom a bajod. megenged ~ i 1. 〈Fagyos föld〉 felenged. 2. 〈Idő〉 megenyhül. 3. Megbocsát. Tessík ~ni, ha valamit vítettem. megenyhül ~ i 1. 〈Pl. víz〉 kissé megmelegszik, langyos lesz. 2. Betegség múlóban van. megér megír i Megelégszik, beéri vkivel, vmivel. Megírem én ebídre ety kis levessel is. megeredési mn Megeredísi kípessíg: csíraképesség. megérel megírel i Megérik. Magasabb a cukorfoka, ha haggya megírelni. megereszkedik ~ i 1. Nedves, nyirkos lesz, átnedvesedik. 2. 〈Időjárás〉 enyhül. Megereszkedik az időÝ: olvadni kezd, csepegni kezd az eresz. megérik megírik i 1. Zöld takarmány sótól átjárva felhasználásra alkalmassá válik. 2. Szalonna a sótól átjárva rugalmas, de nem túlságosan puha lesz, jó ízűvé, fogyasztásra alkalmassá válik. A szalonna ha két-három hó²napot a só²ba áll, az átjárja, megírik, finom, jó²ízű lessz. 3. 〈Pálinkának〉 az állás
megeszkábál
következtében jobb íze, zamata lesz. Hát ha meg írkezik írni, akkor meksárgul. De nem írkezik megírni, mer megisszák. 4. Trágya összerothad. megérlel megírlel i Kovászt melegben állni hagy, megvárja míg összeérik. Utána megírleltem, az megírlett, mert meleg vó²t, és akkor már ki kelletted burítani és szíjjeldörzsölni kovászszárító²ra. megérlik megírlik i Összeérik, felhasználásra alkalmassá válik. megérzik ~ i Megérződik. Ha büdös, rossz, kotus, bepeníszedik a cefre, az mán a pájinkán is ~. megesik ~ i 1. 〈Megkelt kovász〉 összeesik, besüpped. Dagaszthatunk, mert mán megesett a kovász, jó². 2. 〈Lány〉 teherbe esik, ill. törvénytelen gyereket szül. Megeset vele az annya, monták az ojan gyerekre, aki házasságon kívül született. 3. Harmat, dér, zuzmara belep vmit. Szeggyük össze a lucernát, mert még megesi a harmat! megesett ~ in Megeset jány: teherbe esett lány. megesküszik ~ i Megesküdöt vmivel: mindig nála van, nem teszi le. Tám meg vagy avval a kalappal esküdve, hogy mindig a fejeden tartod? megesődzik megessőÝddzik i Megesősödik. megesősödik megesőÝsödik i 〈Idő〉 esősre fordul. megesőzik megessőÝzik i Megesősödik. megeszik ~, megeszen i Megesz. Megeszen a fene, ha nem csinálod meg! Sz: Nem enném meg, hacsak ű meg nem enne éngem: 〈nem szívesen fogyasztott ételre mondják〉. Job let vó²n, ha aszt a píszt megette vó²na: ti. ellopták tőle. Nem asz sajnája, amit ~, hanem ami otmarad: ilyen a nagy étkű, telhetetlen ember. Ojanokat mond, hogy a kutya se enné meg: ostobaságokat beszél. Amit főÝsztél, ed meg!: tettednek viseld a következményeit! Km: Nem eszi meg a farkas a telet: a tél előbb-utóbb kiadja a mérgét. megeszkábál ~ i 1. Nagyjából összeüt, összetákol vmit. 2. Befoltoz, összefogat. A
megetet
575
teknőÝt kívül ó²cska kalappal eszkábálták meg, fokták össze. megetet ~, megítet i 1. 〈Állatnak, gyermeknek stb.〉 enni ad. 2. Megmérgez. Megetettík a kutyámat míreggel. 3. 〈Ételbe tett varázserejűnek hitt szerrel〉 megbabonáz vkit. megett ~ nu Mögött. Az ajtó² meget van a seprű. megevesül ~ i Kelés, seb gennyessé válik. Ha ~ a seb, akkor gennyesedik, levet ereszt. megevődik megevőÝdik i Elfogy, megeszik. MegevőÝdött a lekvár, nincs több. megfácánosodik mekfácánosodik i 〈Hús〉 megromlik. Ha a hús megromlott, szaga van, #ra mongyuk, hogy mekfácánosodott. megfaggyúz mekfaggyúz i 1. Vmit faggyúval beken, kezel, puhít. Például, ha a fasró²fot a szőÝlőÝprézsbe mekfaggyúszták, hoty könnyebben csússzík. 2. Alaposan szemügyre vesz, megvizsgál. Mekfaggyúzom eszt a jánt, mekfelel-i nekem. Nr: A tyúkszemet rígem mekfaggyúszták: a faggyúba tettek ety kisz szalicilt, rátettík a tyúkszemre, a ruhán jukat váktak, mint a tyúkszem, odatettík, az mekpuhította, ki lehetet vágni. Othon nagyanyám csinálta, nagyon értet hozzá, így írtotta a tyúkszemjejit. megfájul ~ i Megfájdul. Nem birom megemelni, mert mekfájul a derekam. megfakad mekfokad i 1. 〈Növény〉 gyökeret ereszt. 2. 〈Oltás〉 megfogan. Mekfokatt az ó²tás. megfárad mekfárad i Elfárad. megfarag mekfarag i Megkörmöz. Késsel mekfaragjuk a lábát, ó²tán bekennyük. megfed mekfed i Befed. Nádas vó²t, de asz szípem mekfettík náddal, nem akárhogy. megfejel mekfejel i 1. A célnak megfelelően kiszélesít, vastagabbá tesz. Eszt a fatengejt kijavítottam, azír vam mekfejelve, mer az ijen hejeken könnyen megreped. 2. Gátat, töltést megmagasít. megfejlődik mekfejlőÝdik i Dinnye kifejlődik, megnő. megfekszik mekfekszik i 1. Mekfekszi az ágyat: hosszasan beteg. 2. 〈Gyomrot emész-
megfog
tetlenül〉 megterhel. Mekfekszi a gyomrát annak, aki sokat eszen. megfelejtkezik mekfelejkezik i Megfeledkezik. megfelhőzik mekfelhőÝzik i Elszomorodik, aggódni kezd vmi miatt. megfér mekfér i Elfér. Mekfér itt ez a zsák. megfeszül mekfeszül i Megerőlteti magát. Annyid dó²gozik, hogy mekfeszül. megfiadzik mekfijaddzik i 1. 〈Edény〉 összetörik. 2. Szaporodik, gyarapodik. Nem fijaddzot meg a ládafijába az ezrezs bankó². Ez asz jelenti, hogy nem forgatták. megfial mekfijal i 〈Kisebb emlősállat〉 megfiadzik, megkölykezik. megfigyelőkaptár mekfigyelőÝkaptár fn Üvegoldalú kaptár a méhek életének megfigyelésére. A házi míhíszetegbe ritka a mekfigyelőÝkaptár. megfináncol mekfináncol i Megver, elver. Az apja mekfináncolta a fiját, rendre tanította. megfincol mekfincol i Megkínoz, meggyötör, megnyaggat. megfingat mekfingat i Jól elver. megfirtat mekfirtat i Meghány-vet, megvitat. Alaposom mekfirtatták a dó²got. megfírundcvancigol mekfiruncvancigol i 〈Nem durván〉 megnyaggat, megkínoz. A fijatalok egymást játígbul jó²l mekfíruncvancigolták. megfizet mekfizet i Vkit megver vmi miatt. Jó²l mekfizetet neki. megfocsoz mekfocsoz i A fazekas a kezét belemártja a focsos edénybe, hogy ne ragadjon hozzá az agyag. megfodrosodik mekfodrosodik i Szarvasmarha szőrzete a rányomott tüzes bélyegzőtől meggöndörödik. megfog mekfog i 1. Fog meg!: 〈kutya uszítására〉. 2. Meggyúl tőle. A tapló² mekfokta a szikrát. 3. Jószág megfogamzik, megtermékenyül. 4. Mekfogja az árat: jó áron adja el a gubát. Mekfoktam az árat, mekfizettík. 5. Mekfogja a piszkot: vmi piszkos lesz. 6. Megfest, megőszít. Az időÝ mekfokta
megfogasol
576
a haját. 7. Megjegyez, megtanul. Hamar mekfokta a feje a verset. Sz: Mekfokta az Isten lábát: szerencsés ember. Mekfokta az átok: utolérte az átok. megfogasol mekfogasol i 〈Földterületet〉 fogasboronával megboronál. megfogy mekfogy i Lefogy, lesoványodik. megfogyatkozik mekfogyatkozik i Lefogy, lesoványodik. megfojt mekfojt i Megöl, levág. Ebídre fojcsatok meg egy libát! megfold mekfó²d i Megfoltoz. A fírfijakét aszt mekfó²tták. megfoldoz mekfó²doz Megfoltoz. Az aszszonyok mekfó²doszták még a kötínyeket is. megfolyat mekfojat i 1. 〈Tehén〉 párzik, megtermékenyül. A Csajlát elvittük a bikáho, mekfojatott. 2. 〈Bika tehenet〉 meghág. 3. Tehenet pároztat. megfolyósodik mekfojó²sodik i A réz olvasztása során az anyag folyékonnyá válik. megfonnyaszt mekfonnyaszt i 〈Hurkatölteléknek valót, húst, szalonnafélét〉 forró vízben puhít, félig megfőz; megabál. megfordít mekfordít i Pénzt haszonnal forgat. Mekfordítottam a pízem, jó² hasznom led belőÝlle. megfordul mekfordul i 〈Beteg〉 jobban lesz, meggyógyul. Mekfordút a beteksígibe, jobban lett. megforgat mekforgat i 1. 〈Talajt〉 kézi erővel kb. 50–70 cm mélyen felás, úgy, hogy az alul lévő rész felülre kerüljön. 2. 〈Földet〉 mélyen felszánt. Ezzel forgattuk meg a főÝdet, tavaszi szántást, őÝszi míjszántás csináltunk. megforr mekforr i Törött testrész összeforr. Oszt el vó²t törve a lába, oszt rosszul f#rot neki meg. megforraszt mekf#raszt i 〈Kallózáskor a víz〉 a frissen szőtt gubaposztót összetömöríti. Mekf#rasztya a víz a szövetet, asz jelenti, hogy összeavattya a víz a szövetet. megforráz mekf#ráz i 1. Leforráz. Ha nagyom mekf#rásztuk a tyúkot, a tollal együt lejött a bűre. 2. Fagy szőlőt nagyon megcsíp; megforróz.
meggabalyodik
megforrósít mekf#ró²sít i 〈Ételt, vizet〉 forróvá hevít. megfososodik mekfososodik i 1. 〈Állat, kisgyermek〉 hasmenést kap. 2. 〈Szilva〉 túlérik, rothadni kezd. megfoszt mekfoszt i Kukorica v. toll fosztását elvégzi. Mikor mék csuhajostul törtík le, este nó²taszó²val fosztották meg a tengerit a csuhajtul. megfrüstököl mekfröstököl i Megreggelizik. megfúj mekfúj i Szél, léghuzat egy ideig erősen ér vkit, vmit. Sz: Még a széket is mekfújják alatta: nagy becsületben tartják. megfúl mekfúl i 〈Gép〉 lefullad, megáll. Nem szabad vó²d gyorsan kettőÝt engedni a csíplőÝgébbe, mert akkor mekfúlt a gép. megfullad mekfullad i Pipa kékes színű lesz, ha égetéskor túlságosan betapasztják a pipafazék tetejét. megfutamodik mekfutamodik i 〈Jószág a bőre alatt kikelő lárvák miatt〉 futásnak ered; bogárzik. A szarvasmarha ha bogárzik, mekfutamodik, a farkát feltartva szalad, mint az őÝrült. megfuttat mekfuttat i 〈Pl. élesztőt tejbe〉 belemorzsol. Az ílesztőÝt cukros, langyos tejbe kel mekfuttatni. megfülez mekfülez i 〈Kosarat, cserépedényt〉 füllel ellát. megfűlik mekfüllik i 〈Nedves takarmány, széna〉 befülled, megpenészedik. Ha mekfüllik a szína, a takarmány, még el is íkhet az egísz kazal, ez az öngyulladás. megfülled mekfülled i Megfűlik. megfüstöl mekfüstöl i Füsttel megriaszt. A jó²szágot szél mentibe füstöltík meg, ijenkor elszalatt a guja. megfüstölődik mekfüstölőÝdik i 〈Égetéskor〉 a cserépedényen a földfesték megbarnul. megfűt mekfűt i 1. 〈Pipaszárnak, ill. bunkósbotnak stb. való fát〉 felmelegít, kiszárít. Kökínybokor gajjábul a pipaszárnak való²t megmelegítettík, mekfűtöttík, a haja lejött. 2. 〈Aludttejet〉 hevítéssel megtúrósít. meggabalyodik meggabajodik i Megháborodik.
megganéz
577
megganéz ~ i Megtrágyáz. Megganésztuk a főÝdet, szít isz szó²rtuk, ez a lényeg. meggányol ~ i Vmit nagyjából, felületesen (meg)csinál. Mindenre, amit rosszul csináltak meg, asz montuk, hocs csak ~ta. meggaraszol ~ i Földet sekélyen felkapál. Ijen lapos kapával garaszoltuk meg a főÝdet. meggárgyul ~ i Megbolondul, megőrül. Tám ~tál, hogy az után a jány után jársz, aki nem vesz fel a szekerire? meggátol ~ i 〈Utat〉 gáttal elzár. meggazdagul ~ i Meggazdagodik. meggazlik ~ i Gazossá válik, elgazosodik. EsőÝ utám ~ a főÝd. meggazol ~ i 〈Gazt〉 kikapál, kigyomlál. meggebed ~ i 〈Nagy melegtől〉 ellankad, eltikkad, esetleg rosszul is lesz. Nagy melegbe meggebed az ember, ha nincs mit igyík, nincs víz. meggémberedik meggímberedik i meggereblyél meggerebjél i 1. Kazal oldalát gereblyével megigazítja. 2. Megfésül. Gyere mán, jányom, had gerebjéjjem meg aszt a borzas fejedet! meggincsol ~ i 〈Játékból〉 meggyötör, megkínoz. meggór meggó²r i Megdob. Sárral jó²l meggó²rtam. meggórál meggó²rál i Megdobál, meghajigál. meggömbölyít meggömböjít i 〈Könyvgerincet〉 gömbölyűvé tesz. meggömbölyödik meggömböjödik i 〈Szilva héja〉 gömbölyűvé kunkorodik. Azér nem jó² ledaráni, mert a szilva haja, ha meggömböjödik, akkor jó² a lekvár. meggöngyölődik meggöngyölőÝdik i 〈Vontatott szénacsomó alja a talajon〉 összegöngyölödik, összecsomósodik meggörcsöl ~ i Csomóra, görcsre köt. meggúzsosodik ~ i Nyirkossá, nedvessé válik. meggyengül ~ i 〈Idő〉 megenyhül. meggyertyáz ~ i (tréf) Megvizsgál, megnéz.
meghajint
meggyimakol ~ i Játék közben meggyömöszöl. A fijúk egymást játík közbe mekcsikojják, meggyimakojják. meggyógyít meggyó²gyít i Sz: Maj meggyó²gyíttya a sárga főÝd: majd meggyógyul a sírban, ha meghal. meggyógyul meggyó²gyul i Sz: Meggyó²gyul, mire katona leszel: így vigasztalják tréfásan a vmilyen sérülése miatt síró kisfiút. Meggyó²gyul, mire fírhe mícc: 〈tréfásan így vigasztalják a vmilyen sérülése miatt síró kislányt〉. meggyökkent ~ i 〈Kosárfonó〉 vesszőt fogóval szabályosan meghajlít. meggyökkentés meggyökkentís fn 〈Kosárfonásban〉 a vesszők szabályos meghajlítása. meggyötör ~ i Vkit v. vmit meghatározott ideig kínoz, munkál. Ez a tövizsborona anynyira ~te a vetíst, hogy nagyon csúnyán nízett esz ki. meggyőz meggyőÝz i 1. El tud látni vkit vmivel. Ne vedd el eszt a jánt, mert nem győÝzöd mek pízzel! 2. Elbír, kibír, teljesít vmit. Egyedül nem győÝsztem meg a sok munkát, mert az uram odavó²t. meggyullad ~ i Meggyullad benne a pájinka: alkoholmérgezése van. meggyülemlik ~ i Felgyűlik, összegyűlik. Ha gazos vó²t a szántó²főÝd, meggyülemlett a gaz az eke nyakánál. meggyűjt meggyűt i Összegyűjt. Meggyűtöm a tojást husvítra. meghabarodik mekhabarodik i Megháborodik. megháborodik mekháborodik i Megzavarodik, megőrül. meghagy mekhagy i 〈Szóban〉 végrendelkezik. Csak szó²ba mekhatyta. 2. Mekhatyta az ízit: étel ízét megállapítja, megadja. Mekhatyta az ízit az ítelnek, hogy mos mán nem kel bele töp só², se bors, se paprika. meghagyul mekhagyul i 〈Ruha〉 színét veszti, kifakul. meghajint mekhajint i Meghajít, megdob. Ez a kutya köjök mekhajintott egy daraf fával.
meghajít
578
meghajít mekhajít i Megdob, odadob. Hát mindegy vó²t, hoty hova esett, csak mekhajították a másikho. meghajítófáz mekhajító²fáz i A pásztor 〈hajítófa nevű terelőbotjával〉 megver vkit. maghajt mekhajt i 〈Szőlővesszőt〉 a föld felé hajlít, homlít. Ha mekhajtyák a szőÝlőÝvesszőÝt, ebbül lessz a porhajas vesszőÝ. Ez legyökeresedik, kiveszik, evvel pó²tojják a hijányt. meghajtott mn Mekhajtott előÝzík: 〈könyvkötőknél:〉 előre összehajtott előzék. Most ráragasztom a mekhajtott előÝzíket a könyv gerincére. meghal mekhal i Sz: Ém mán evvel halok meg: már én ilyen leszek, míg élek. Mekhalni sincs időÝm: sok a dolgom. Mekhó²tt, nem rikó²t: —. Meg ne haj, mert agyonütlek!: 〈tréfás fenyítés〉. Mekhó²tt, nem kell a seggire töf fó²t: —. Km: Eccer születtünk, eccer halunk meg: használjuk ki az élet lehetőségeit! meghál mekhál i 〈Előlegként, foglalóként adott〉 pénz egy éjszakát az ügyfélnél tölt. Az előÝlek písz ha mekhál, aszt nem tartozik visszaadni az eladó², ez a bánompíz. meghalad mekhalad i 1. Túlmegy rajta, menet közben elhagy. 2. Eltávolodik vkitől. Utánna erettem, de jó²l mekhalatt, nem írtem utó²l. meghalványodik mekhalványodik i 〈Betegség miatt az arca〉 sápadt lesz. meghámoz ~ i 〈Kenyerhéjat〉 levág. Mekhámosztuk a kolompírt, az almát, sőÝt a kenyeret is, leváktuk a héját. meghánt mekhánt i 1. Kukorica fosztását elvégzi. 2. 〈Földet〉 nem mélyen megszánt. A főÝdet ha kicsit szántyák meg, nem míjen, csak fennyedin, mekhántyák. 3. Becsmérel, megszól. Km: Aki mást mekhánt, magát hántya meg: — . meghány mekhány i 1. 〈Tímár bőröket〉 ide-oda forgat. Alku előÝtt a bűrt töpször mekhánták, vagyis ide-oda forgatták. 2. Jól elver, megver vkit. Az alsó²b rendű nípek csinálták, hogy mekhánták a gyereket, ha nem fogadot szó²t.
meghevít
meghanyatlik mekhanyatlik i Nap lemenőben van. Ha mekhanyatlott a nap, akkor mán napnak is mekcsaphassa az ember a bírkát. Nr: A níp uty tartya, hogy azír hanyatlik meg a nap, mert az égi pásztor beleakasztotta a kampó²ját. megharmadol mekharmadol i 1. Terményt három részre szétoszt, hogy a munkabérként járó harmadrészt kiadja. 2. 〈Kukoricát〉 harmadszor kapál meg. A tengerit lehetet mekharmadolni ekekapával, evvel be is vó²t fejezve a tengerikapálás. meghasad mekhasad i Mekhasad az ég: a) pirkad, hajnalodik. b) a felhők között kis hézag keletkezik. meghasfarkol mekhasfarkol i 〈Az első ízben kötőfékre veendő csikó betörésének egyik mozzanatára utalva.〉 A bojtár a főÝdre buktatot csikó² faráho szalad, a farkát a két hátúsó² lába köszt, a hasánál áthúzza, maga a gerincire térdel, és két kezivel erőÝsen húzza a csikó² farkát, mekhasfarkojja. meghasgat mekhazsgat i Fát elhasogat. meghasít mekhasít i Felsért, megsebez. Valami tövis mekhasította a lábomat. meghatároz mekhatároz i Elhatároz. Mekhatároszták, mikor tanálkoznak lekközelebb. meghátrál mekhátrál i Megkésleltet, hátráltat, feltart. Ha esőÝs az időÝ, mekhátrál bennünket a munkába. meghegyez mekhegyez i 〈Boglyát〉 hegyesre rak. Mekhegyesztük a bogját. meghengergődzik mekhengergőÝddzik i Meghempereg. A lú, ha fáj a hasa, mekhengergőÝddzik a főÝdön. meghenterget mekhenterget i Fekve megforgat, meghemperget. megherdül1 mekherdül, mekhördül i 〈Csizma〉 kiszakad kilyukad. megherdül2 mekherdül, mekhördül i 〈Haldokló〉 hörögve agonizálni kezd. megherél mekherél i 1. 〈Sárgadinnyét, uborkát〉 a fölösleges indáktól megtisztít. 2. 〈Húsdarabot〉 a fölösleges részektől, cafatoktól, mócsingtól megtisztít. meghevít mekhevít i 〈Túrókészítéskor〉 aludttejet megmelegít.
meghibádzik
579
meghibádzik mekhibáddzik i 1. 〈Szem〉 elromlik. 2. 〈Gabonaszem〉 öszezsugorodik. A naty szárasságba mekhibáddzott, megaszott a búzának a szemje. meghibál mekhibál i Meghibásodik, tönkremegy. A villany mekhibált. meghibásodik mekhibásodik i 1. 〈Elme〉 megzavarodik. 2. 〈Gyümölcs, zöldség〉 megromlik, megrothad. meghidegedik mekhidegedik i 〈Időjárás〉 hideggé válik. meghiggad mekhiggad i 〈Folyadék〉 leülepedik, megtisztul. meghígul mekhígul i Felvizeződik. A bor is mekhígul, ha felöntik vízzel. meghív mekhív i Sz: Tám mekhíttak?: megbolondultál? Meg vaty híva?: meg vagy bolondulva? meghízik mekhízik i 〈Gyümölcsfa levele betegség miatt〉 megvastagszik. Ez a levélfodrosság, úgy összegubancosodik az a levél, mekhízik, oszt az tönkreteszi a fát. meghord mekhord i Megtölt, telehord. Mekhorta a ládát szénnel. Mek kéne eszt a gödröt hordani homokkal. meghorol mekhorol i 1. 〈Szőlőt, földet horolóval v. kapával gyomtól, fűtől〉 megtisztít. 2. Földet sekélyen megkapál. meghoz mekhoz i Okoz, előidéz. Többet akartam járni, mer jó² tanuló² vó²tam, mégis idesanyámnak a beteksíge ez mekhoszta aszt, hogy nem mentem tovább az iskolába. meghőbölyödik mekhőÝböjödik i Meghőbörödik. meghőbörödik mekhőÝbörödik i Megbolondul. meghőbörödött mekhőÝbörödött mn Hóbortos, bolond. meghördül l. megherdül meghugyoz i 1. Mekhugyozza magát: 〈kása, málé állás közben〉 levet ereszt. 2. Mekhugyoszta a giliszta: 〈bélgiliszta miatt gyomorsavtúltengése van:〉 hányingerrel kísért keserű nyál, folyadék gyűlik a szájba. meghúrol mekhúrol i 〈Disznóbelet〉 késsel kaparva megtisztít. A víkonybelet húroltuk meg.
megindul
meghúsol mekhúsol i 〈Τímár〉 a juhbőrről leszedi a húst. A jubűrbül nem ásztatták ki a faggyút, csak kitörtík a bűrt szárazon, mekhúsolták maríkkal, szárazon. meghussan mekhussan i Megszökik, eloson. meghúz mekhúz i 1. 〈Kútból〉 vizet húz. Mekhúszta az ember a kutat, oszt felitatott. 2. 〈Boglyát, kévét, keresztet〉 megbont, széthúz, és belőle vmennyit kivesz. Mekhúszták a szedegetőÝk a keresztet. 3. 〈Faágat termés〉 lehúz. 4. 〈Disznóbelet〉 késsel kaparva megtisztít; meghúrol. 5. 〈Betegség, munka stb.〉 legyengít, lefogyaszt, megerőltet vkit. Nagyom mekhúszta a beteksíg. 6. Mekhúzza magát: a) 〈ló〉 megerőlteti magát. b) alázatosan viselkedik. meghúzat mekhúzat i 1. 〈Kapásnövényt〉 ekekapával megkapál. 2. 〈Csizmadia〉 sámfát ékkel kifeszít. A sámfát pocokkal mekhúzattyuk. megidomít ~ i 〈Gyermeket〉 munkára szoktat, munkára nevel. megigazít ~ i 1. 〈Tímármesterségben bőrt〉 az igazítóvas nevű eszközzel puhít, simít. 2. 〈Mészáros〉 húst úgy vág, hogy jobb minőségűnek lássék. Ha az ember ety kicsit megigazította, el lehetett adni bélszínnek. megígér megígír i Km: Ígírd meg, ne ad meg, sose szegínyít az meg: 〈olyan embernek v. emberre mondják, aki nem szokta megtartani az igéretét〉. Ígírd meg, ne ad meg, nem szegínyecc avval meg: ua. megijed ~ i Sz: Úgy megijettem, hogy ety krajcár se maratt a zsebembe: (tréf) megszeppentem. megikrásodik ~ i 〈Méz〉 cukrossá válik, megkristályosodik. megilligátoroz megiligátoroz i 〈Jószágnak〉 beöntést ad. Ha a jó²szágnak elált a ganéja, akkor megiligátoroszták, beöntíst attak neki. megindul ~ i 1. 〈Must〉 erjedni kezd. 2. Csepegni kezd. A rézeleje, ami mikor ~ a szesz csepegni lefele. 3. 〈Élőlény, növény〉 fejlődésnek indul. Szípem megindút a búza a jó² meleg essőÝtül. 4. 〈Hulla〉 oszlásnak indul.
megintelen
580
Rígen háznál temettek, nyáron a nagy melegbe a halot megindút, ó²rán-száján jött a hullalé. 5. Megindul benne a gané: 〈ló a megerőltetéstől〉 fosni kezd. megintelen ~, megíntelen hsz 1. Megint, ismét. 2. Meg, és. A sok esőÝ, megíntelen a hőÝsík sok kárt ted benne. megirdal ~ i 〈Pl. húst, halat sütés előtt〉 bemetsz, bevagdal. A halat sütís előÝt megirdajjuk, sűrűn bemeccük, elporlig benne a szálka. megirgalmaz ~ i 〈Isten〉 a bűnöket megbocsátja. Isten a bűnünket ~za. megirt megírt i 〈Babot, rízskását főzés előtt〉 megtisztít. FőÝzís előtt a babot meg a riskását is megírtyuk, a nem odavaló² szemeket, a rosszat kiszeggyük. megirtózik megirtó²zik i Megundorodik. Egíszem megirtó²zot tülle. megismer megösmer i Megtanul. Kesztük a nagybetűket is megösmerni. megismerszik ~ i Felismerhető, megkülönböztethető. megiszapol ~ i 1. 〈Növény gyökere körül földet〉 öntözéssel iszapossá tesz. 2. 〈Agyagot finomítás céljából〉 vízben megáztat. megiszik ~ i Sz: Fing, id meg mind!: 〈felelet a következő találós kérdésre:〉 Se keze, se lába, mégizs dúdolva jár a világra. Van annak, aki meg nem issza: (tréf) van annak, aki takarékos. megiszonyodik ~ i Szokatlan látványtól elborzad. A szomszídomnak ojan csúnyán eltört a lába, hogy egíszem megiszonyottam tülle. megítél megítíl i Eldönt. A bíró² maj megítíli, kijé legyen a csikó². Sz: Az Isten ítíjjem meg!: 〈átok〉. Km: Könnyű mást megítílni!: könnyű a más hibáját meglátni. megível ~ i 〈Rézműves〉 fémet félkör alakúra hajlít. megizél ~ i 〈Férfi nőt〉 magáévá tesz. Jó²l ~te a fijad a szomszíd jánt a kapu alatt. megízelít ~ i 1. 〈Ételt〉 megkóstol, hogy elég ízes-e. Mekkó²stolta a levest, ~ette, hoty kell-i még bele valami fűszer. 2. 〈Ételt〉 megízesít, megfűszerez. Megízelítem a levest, te-
megjózanodik
szeg bele borsot, paprikát, só²t. 3. Jó ízt hagy rajta, megízesít. Megízelítette a számat ez a szilva. megizzad ~ i 〈Ablak〉 bepárásodik. megjámborodik ~ i (Teljesen) jámborrá, szelíddé válik, megszelidül. megjár ~ i/mn I. i 1. Átjár, áthat vmit. És akkor megvó²t a szalonnának a formája, és akkor hát asz felakasztottuk, mikor már a só² ~ta. 2. 〈Hegyes tárgy〉 mélyen behatol vmibe. Az ekevas jó²l ~ta a főÝdet. 3. Kijár vkinek vmi. Vettem ety kabátot, az ~ nekem. 4. Van bizonyos értéke. Megjárja ez a kis píz, amit írte attak. Megjár ez a gabona, asz jelenti, hogy nem egíszen jó², de nem is rossz. II. 〈Mn-i értékben jelzőként:〉 tűrhető, elfogadható. Megjár ember. Sz: Beszídnek minden ~: beszélni könnyű. megjárat ~ i 1. Előidézi, hogy vmely eszköz bejárjon vmit, hatását kifejtse rajta. Berenával ~tam a vetíst. 2. Jószágot vmely területre ráhajt, hogy lelegeltesse, letapostassa vele. Megjárattya a táblát a birkákkal, mert erőÝs vó²t a vetís, oszt ~ta, hogy ne nőÝjík nagyon, mert megdülhet esetleg. 3. Legeltet. 4. Vkivel nagy utat tétet meg. Megjáratott ez a birka, míg megleltem. Megjárattya magát: vmi miatt nagy utat tesz meg. megjáratgat megjáradgat i Megjártat. A hasas lovat megjáradgatták. megjavít ~ i 〈Malacot〉 meghizlal. Akkor mongyuk, hogy megjavíttyuk, ha a malac nem vó²t sovány, oszt hízó²ba foktuk. megjavul ~ i 〈Betegségből〉 felgyógyul. És örült neki nagyon, hogy ~tam, és akkor három nap múlva már hazajöttem. megjegyez ~ i 〈Jószágot, baromfit〉 vmilyen megkülönböztető jellel ellát, megjelöl. A jó²szágot vagy bíjoggal vaty füljeggyel jegyesztük meg. A kiscsirkét ha kikőÝt, megjegyesztük, elváktuk a sarkát vagy a körmit. megjelzett ~ mn Megjelölt. Ottan vó²t nekem egy megjelzet hejjem. megjózanodik megjó²zanodik i 1. 〈Részeg〉 kijózanodik. 2. 〈Dühös ember〉 lecsillapodik. Aki káronkodott, oszt abbahatyta, az is megjó²zanodott.
megjuhádzik
581
megjuhádzik megjuháddzik i Megjuhászodik. megjuhászkodik ~ i Megjuhászodik. megjuhászodik ~ i 〈Dühös ember, állat〉 lecsillapul, megszelidül. Mírges vó²t, oszt megjuhászodott, elhatyta a mírgit. megkábul mekkábul i Megszédül, fájni kezd a feje. megkákóz mekkákó²z i 〈Nyersbőrt〉 a kákó nevű eszközzel tör, puhít. A szőÝr eltávolítása után mekkákó²zzák a bűrt, majt kútvízzel kimossák. megkallódik mekkalló²dik i 〈Gubaposztó kallással, vagyis áztatással, dorongolással〉 megtisztul, tömörré válik. megkanlik mekkanlik i Szalonna ehetetlenül keménnyé válik. megkanlott mn Mekkanlot szalonna: ehetetlenül kemény szalonna. A bűritül kéthárom centire ojan kemíny vó²t a mekkanlot szalonna, hogy aszt mek se lehetet jó²formán rágni. megkanosodik mekkanosodik i Megkanlik. megkanyarodik mekkanyarodik i Eltér az egyenestől, félre kanyarodik. megkap mekkap i 1. Felkap, megragad. Mekkaptam a szó²dásüveget, oszt fűbe váktam alaposan. 2. Hirtelen megpirul, megég. Ha a sütőÝ f#ró²bb, mint kellene, hamar mekkapja a tísztát. Mekkapja az ajját: a tészta alja a kemencében túlzottan megbarnul. Aszt, améknek mekkapta az ajját, csokisnak nevezzük. megkapar mekkapar i 〈Kaparófával gubát〉 megfésül. Mekkaparják a kalló²bul kikerülőÝ gubát, hogy összeborzolt szőÝrét kisimíccsák, és a rátapat törmelíkektül megtisztíccsák. megkaptásodik mekkaptásodik i 〈Ló patája fölötti részen〉 tojás nagyságú daganat keletkezik. megkarikáz mekkarikáz i Disznónak az orrába karikát húz. megkarisztol mekkarisztol i Talajt úgy kapál meg, hogy csak a felszínét lazítja meg.
megkerekít
Csak fennyedin kapálta meg, csak mekkarisztolta. megkavarodik mekkavarodik i Megzavarodik. Az ó²tot mésztül a hangya mekkavarodott. megkaróz mekkaró²z i Karóval megver. Martinkán is mekkaró²sztak eggy embert, mert kötekedőÝs vó²t. megkavarint mekkavarint i Nyájat megforgat, kutyával meghajt. Eccer jobbrúl, eccer barrúl kavarintotta meg a falkát. megkefél mekkefél i 1. Alaposan elver, elpáhol. 2. 〈Férfi nőt〉 magáévá tesz. megkékít mekkíkit i Alaposan elver. Jó²l megverte, mekkíkítette a fiját. megkékül mekkíkül i Sz: Ha harakszik, (majd) megbíkül, ha nem bíkül, (majd) mekkíkül: —. megkel mekkel, mekkél, mekkőÝl i 1. 〈Ruha〉 lúgban, szappanlében állva megduzzad, megtisztul, kifehéredik. Mekkélt a ruha, kió²dó²dod belőÝle a piszok. 2. 〈Kelés〉 megérik. A kilís mekkelt. MekkőÝtt az ujjam. 3. 〈Termőföld〉 esőtől megduzzad, fellazul. megkeleszt mekkeleszt i Okozza, hogy valami (meg)keljen. A kovászt mekkelesztettük a teknőÝbe. megkeményedik mekkemínyedik i 1. Időjárás hideg(ebb)re fordul. Reggelre nagyom mekkemínyedett az időÝ. 2. Az agyag az áztatás során kevés vizet kap, formázásra alkalmatlanná válik. megkeményszik mekkemínyszik i Megkeményedik. megken mekken i Elver, megver vkit. Egymást is mekkentík az emberek, ha mírgesek vó²tak. megkendez mekkendez i Elver, megver vkit. Jó²l mekkendeszte, jó²l elverte a komáját. megkenekedik mekkenekedik i Jóllakik. Na most jó²l mekkenekettem. megkér mekkír i 1. Bocsánatot kér vkitől. Összeveszís után mekkírt, bocsánatot kírt. 2. 〈Áru árára〉 ajánlatot tesz. megkerekít mekkerekít i Sebet v. kelést babonás eljárás során úgy próbál meggyó-
megkeres
582
gyítani, hogy vmivel kört rajzol köréje. Nr: Itt a vó²t a szokás, hotyha esőÝ vó²t, a lú ment a főÝdúton, oszt a patájábul kiesett az a főÝd, mikor mán megvó²t kemínyedve, és kilencszer kellet mekkerekíteni a szömőÝcsöt, hátra lökni, de nem szabad vó²t hátranízni, akkor elmúlt a szömőÝcs. megkeres mekkeres i Felkeres, meglátogat. Mekkerestem a rokonomat. megkeresztez mekkeresztez i Vmit egymásra merőlegesen, keresztbe rak. megkéret mekkíret i Megbízott útján feleségül kér vkit. Elég naty szájú vó²t az én vőÝlegínyemnek való², asztám mekkíretett, de hát nem mentem hozzá. megkérgel mekkírgel i Megver, elver. Jó²l megvérte, jó²l mekkírgelte a fiját. megkergül mekkergül i 〈Főleg juh〉 kergekórba esik. Korábban inkább a ju kergűt meg, de mos mán a marha is, sőÝt emberre is ragad. Ha a birka mekkergűt, a juhászok ügyesen tuttág gyó²gyítani. megkérődzik mekkírőÝddzik i 〈Szarvasmarha〉 befejezi a kérődzést. megkeshed mekkeshed i Ruha elavul, elöregszik. megkészít mekkíszít i 〈Ételt〉 elkészít. megkincsol mekkincsol i Megkínoz. megkoccan mekkoccan i 〈Ló〉 lépteit egyegy kis időre meggyorsítja. Lípízsbe megy a lú, majt kicsid gyorsabra fogja a lípíst, mekkoccan. megkocsonyázódik mekkocsonyázó²dik i Kocsonyás állagúvá válik. Kísz a lekvár, ha mekkocsonyázó²dott a tányíron. megkókad mekkó²kad i 〈Növény levele〉 lekókad, megfonnyad. megkonfirmál mekkomfirmál i Konfirmál. megkonkolyoz mekkonkojoz i 〈Vetést〉 konkolytól megtisztít. megkontyol mekkontyol i 〈Nőt〉 hajba kapva megtépáz. Az asszonyok ha veszekettek, sokszor a hajokat cibálták egymásnak, mekkontyolták egymást. megkonyul mekkonyul i 〈Növény levele〉 lekonyul.
megkölykedzik
megkopaszt mekkopaszt i 〈Fát〉 ágaitól megtisztít. megkopoltat mekkopoltat i Megvereget, megütöget. Az ujjával mekkopoltatta a dinynyét. megkoppóz mekkoppó²z i Két v. több ló egymás nyakát szelíden harapdálja. A lovak egymást harabdálták, nem haragbul egymás nyakát, vállát, koppó²sztak, mekkopó²szták egymást. megkorcol mekkorcol i 1. 〈Gatyát〉 ráncol ráncba szed. 2. Vessző- v. nádkerítést vízszintesen belefont erősítéssel lát el. Két rút közzé a kerítísvesszőÝd beszorították, mekkorcolták. megkoszmósodik mekkoszmó²sodik i 〈Pl. kisgyermek feje〉 a tisztátlanságtól megvarasodik, megkoszosodik. Mekkoszmó²sodik a gyerek feje, ha nem mossák rendesen, ijenkor a fejit tojássárgájával mek kel kenni, ahum mekkoszmó²sodott, hagyni kel, hogy rászáraggyon, asztán ó²vatosan lemosni, és a koszmó² lejön. megkótisol mekkó²tisol, mekkó²ticsol i A kótis nevű törőeszközzel megtör, ill. megpuhít. megkotlósodik mekkotló²sodik i 〈Tojás〉 megzápul. megkotusodik mekkotusodik i Víz poshadttá, ihatatlanná válik. megkotyogósodik mekkotyogó²sodik i 〈Kiürülőben levő kulacs〉 kotyogni kezd. megkotyogtat mekkotyoktat i 1. 〈Pl. korsót〉 megráz, hogy megtudja, mennyi folyadék van benne. 2. 〈Kolompot〉 megráz, hogy hangjának minőségét ellenőrizze. megkovászol mekkovászol i 〈Kenyértésztát〉 kovász hozzáadásával keleszt. A kovásznak a levit leszűrtem, akkorára már átalázot jó²l, és a levit leszűrtem, és avval kovászoltam meg. megkozmál mekkozmál i 〈Ételféle, tej stb.〉 megkozmásodik, megromlik. Mekkozmál a leves, ha leragad, vagy a té, mek főÝleg a főÝzelík, a lencse, bab. megkől l. megkel megkölykedzik mekköjkeddzik i 〈Kisebb emlős állat〉 megkölykezik.
megkönik
583
megkönik mekkönik i 〈Tehén lába〉 a sok fekvés miatt elzsibbad. megkönnyebbedik mekkönnyebbedik i Könnyebbé lesz. Sz: Könnyebbeggyem meg az ágya szalmája!: 〈átok:〉 haljon meg! megkönnyebbszik mekkönnyepszik i Megkönnyebbedik. megkönnyebbül mekkönnyebbül i Vmely testi szorongástól, fájdalomtól megszabadul. Tintúrával, ugye, jó²ddal bekentík, minden, hát oszt mekkönnyebbűt. megköp mekköp i Légy petéivel, ürülékével beköp, beszennyez vmit. Mekköpte a légy a húst. megköpköd mekköpköd i Nr: Mikor a gyerek mekszületett, legelőÝször megnísztík, mekköpköttík: phü, phü. — Minden álatot, mikor világra jött, mekköpködik, azír, hogy verís ne kapjon, átok ne fogjon rajta. megköpölyöztet mekköpüjösztet i 〈Köpöly segítségével〉 vért eresztet. megkörmöl mekkörmöl i 1. Megkarmol. 2. Disznóöléskor a megperzselt disznó körmét leszedi. megkörmöz mekkörmöz i 〈Juhász〉 a juh lábán a körmöt megfaragja, a körme közét kitisztítja és sántázószerrel bekeni. Mekfogjuk a juhot, segre ültessük, ó²tán mekkörmözzük. megköszön mekköszön i Sz: Maj meksimogatlak, hogy nem köszönöd meg!: 〈fenyegetés:〉 jól megverlek. Nr: Az orvasságot nem szabad mekköszönni, mert akkor nem használ. megköszönt mekköszönt i Felköszönt. Névnapon, ünnepnapon mindig mekköszöntötte az annyát. megköszörül mekköszörül i Hájjal mekköszörül: hájjal megken. megköt mekköt i 〈Csirke a tojásban〉 megfogamzik. Három nap múlva már meg lehetet látni, hogy mekkötött a csirke a tojázsba. Sz: Mekköti magát, mint a hencidaji kurva a híd vígin: megmakacsolja magát. megkötöz mekkötöz i 〈Keresztet〉 leköt, lekötöz. Na mikor rátettík a papot, akkor körül mekkötösztík a búzábul magábul. megkövesedik mekkövesedik i Megkeményedik. A tehénnek meg a junak a tőÝgye is
meglapul
mekkövesedik, a tej belekövesedik. De az anyának a csecse is, ha nem szopja a csecsemőÝ. megkövet mekkövet i 1. Ünnepélyesen bocsánatot kér vkitől. Mekkövette a haragosát, kibíkült vele. 2. 〈Mentegetőzésként:〉 bocsánat a kifejezésért. megközöl mekközöl i 〈Kátyút, kerékvágást, gödröt〉 szekérrel úgy kerül ki, hogy a kátyú stb. a kerekek közé esik. megkrepál mekrepál i Meghal. megkristályosodik mekristájosodik i A méz cukrának egy része kristályokban különválik. Ha sokájig áll a míz, akkor mekristájosodik. megkukkan mekkukkan i Megmukkan, megszólal. Az Istenír, meg ne kukkanny! megkúr mekkúr i 〈Férfi nőt〉 magáévá tesz. megkúrel mekkúrel i Megkúr. megkurtíroz mekkurtíroz i Megrövidít vmit. A kocsilovakat a farkuk vígim meg is kurtíroszták. megkushad mekkushad i 1. Összeroskad. 2. Hirtelen rosszullét miatt összeesik. megkutyapicsáz mekkutyapicsáz i Veréssel fenyeget vkit. megkutyul mekkutyul i 〈Ételt〉 kavargat, keverget. megkülönbözik mekkülömbözik i Összekülönbözik. megkülönözik mekkülönözik i 1. Elköltözik, különválik, elválik. Akkor mekkülönösztünk az uramtul. 2. 〈Közös vagyont〉 megoszt. megküzd mekküzd i Megvív vkivel. meglábol ~ i Vízen, mocsáron átlábol. Meglábolta a mocsárt. meglágyul ~ i 〈Idő〉 megenyhül. meglakik ~ i 〈Eső〉 kitartóan, sokáig esik. Meglakik az esőÝ, sokájig esik. meglangyít ~ i 〈Ételt egy kicsit〉 megmelegít, meglangyosít. meglapogat ~ i Megpaskol, megvereget. A fijú szeretedbül ~ta a jány hátát. meglapul ~ i Sz: Meglapul, mint szar a fűbe: —.
meglát
584
meglát ~ i Sz: Meglátnát, ha be vó²n kötve a feje: 〈mondják tréfásan annak a legénynek, aki nem talál vmit〉. Meglátnát, ha kalap vó²n a fejin: 〈mondják tréfásan annak a lánynak, aki nem talál vmit〉. Km: Megláttya a mász szemibe a szálkát, a magájéba nem a gerendát: —. meglátszódik megláccó²dik i Meglátszik. Megláccó²dik rajta, hogy áldott álapodba van. meglehetős meglehetőÝs mn Elég jó, türhető. meglékel meglíkel i meglel meglél i Megtalál. Km: Megleli zsák a fó²ttyát, ecetes kanta a dugó²ját: kiki megtalálja a hozzáillő társat. megléniáz meglénijáz i Megvonalaz. Meglénijásztuk a füzetet, vagy amire írni akartunk. meglép meglíp i Távolságot lépve kimér. FőÝdet is mírtek úty, hogy meglíptík a hoszszát. meglépesedik meglípesedik i 〈Méz〉 lépessé válik. meglett ~ mn Idős 〈ember〉. meglibben ~ i Meglippen. meglipped ~ i Meglippen. meglippen ~ i 〈Tyúk a kakas előtt〉 leül, lelapul. meglisztel ~ i Szakajtóruhát és vetőlapátot liszttel meghint, hogy ne ragadjon hozzájuk a kenyér. meglocsosodik ~ i 〈Gyümölcs〉 megpuhul, lében dús, leves lesz. meglódul megló²dul i Mozogni, inogni kezd. Megló²dult az eggyik fogam. Nr: Nagyanyám megló²dult, a hásztetőÝre felfordult. Nagyapám utánnament, kifúrta, jó² ídessíget szí rajta. (Mi az? Lopótök.) meglógerez megló²gerez i 〈Kitermelt fát〉 a kijelölt helyre, a lógerbe fuvaroz. meglohad ~ i 〈Daganat〉 lelohad. megloncsosodik ~ i Gondozatlanná, piszkossá válik. meglovasít ~ i Vmit ellop. meglögyböl ~ i Vízben rázogat. Ezután deszkára terítettík, és kaparó²késsel vagy
megmegy
lúvakaró²val felberheltík a szőÝrit, osztán kimosták, ~tík a vízbe. meglöttyen ~ i 〈Télen az időjárás〉 melegebbre fordul. meglucskol ~ i 〈Pl. kötélnek való szalmát〉 vízzel megpermetez. megmacskásodik ~ i 1. 〈Fonál, kötél〉 összegubancolódik. 2. 〈Láb, kéz〉 elzsibbad, megmerevedik. Megmacskásodott a lábom, húszta a görcs. megmángorol ~ i 1. Ruhát mángorlóval kisimít. 2. 〈Gyertyaöntők szóhasználatában:〉 egyszer öntött gyertyát sodrással formáz, egyenget. megmarad ~ i 〈Cseléd a szolgálat idejének letelte után is〉 a régi gazdánál szolgál tovább. Sz: Nem marad meg a szájátul: nem marad tőle nyugton, folyton veszekedik rá. megmaraszt ~ i Életben tart. Az Isten marasztaná meg! megmarhul ~ i Megbolondul. Sokszor montuk, hogy ne marhúj meg! megmarjul ~ i 1. Beleáll a fájdalom vmibe, megfájdul vmi. 2. Kificamodik, megrándul. megmásodol ~ i Másodszorra kapál. Tegnap ~tuk a tengerit. megmásol ~ i 1. 〈Állat〉 ismételten párosodási ingert mutat, újra párzik. Megmásolt a tehén, mert nem fogant meg. 2. 〈Egyezséget〉 megmásít, megszeg. Huncut, aki megmásojja: gazember, aki az egyezséget megszegi. megmász ~ i Megbasz. Sz: Megmássza a hurka a kolbászt: disznóöléskor a nők által készített hurka hamarabb elkészül, mint a férfiak által csinált kolbász. megmaszatol ~ i Megigazít, rendbe hoz. Eszt is mek kellet vó²m már maszatolni. megmeg ~ hsz 1. Megint, ismét, újból. Ez a fijú ~ leitta magát. 2. (tréf) 〈Arra mondják, aki nem találja a következő, ill. a megfelelő szót, kifejezést.〉 megmegy ~ i Elkészül vmiből vmennyi. Nem megy meg belőÝle három embernek se eggy öl egy nap, ojam munkás fa ez. Na, megment az aratás, hála Istennek.
megmér
585
megmér megmír i 〈Árut bőven〉 mér. Jó²l megmírte a húst. megmered ~ i 1. Étel kihülve meredtté válik. Megmerett a krumpli, mán nem jó². 2. 〈Halott〉 megmerevedik. megmérődik megmírőÝdik i Megméretik. MegmírőÝdött, hogy mennyi vam benne. megmihálylik megmihájlik i 〈Vmilyen tárgy, eszköz, szerszám, ill. növény〉 tönkremegy. A kertembe mám megmihájlott az ugorka. megmintáz ~ i 〈Rézműves〉 a készítendő tárgy negatívját a homokban létrehozza az öntés előtt. megmiskárol ~ i 〈Kocát〉 ivartalanít. A kocát ~ták, a kant kiheríltík. megmoccan ~ i 〈Gyerek az anyaméhben〉 megmozdul. A gyerek félidőÝbe moccam meg az annya hasába. megmocskol ~ i Durván leszíd. Megmocskolta a fiját a hanyaksága mijatt. megmohosodik ~ i Km: Amék követ sokat forgatnak, az nem mohosodik meg: ahol sokat járnak, az a terület nem gyepesedik be. megmoncsol ~ i Kézzel megnyomkod, meggyúr vmit. A bellér a hurkának való² húst jó²l megmoncsojja. megmos ~ i Sz: Megmostam a kezemet tülle: nem lépek a házába többet, nem tartom vele többé a kapcsolatot. megmozdít ~ i 〈Hajtó, kutya〉 vadat fészkéből felver. megmurul ~ i Meghal. megmustrál ~ i Alaposan megnéz, szemügyre vesz vkit, vmit. Jobrul-balrul alaposam ~ta a gyerekit. megmuszmókol megmuszmó²kol i Piszmogva, szöszmötölve csinál meg vmit. megmutat ~ i Keveset tesz vmiből vmibe. Csak íppem ~tam neki a zsírt, nem zsírosztam meg nagyon. megnagyol ~ i Felületesen, nagyjából csinál meg vmit. megnáspágol ~ i Megver, elver. megneszel ~ i Kutya meghallja v. megérzi, hogy vki, vmi a közelében van. A kutya ~te a nyulat.
megnyugszik
megnevel ~ i 〈Főként〉 növényt, állatot felnevel, megnöveszt. megnő megnőÝ i Nr: Ha vkin keresztüllépnek, nem nő meg. Ilyenkor visszafelé újból át kell lépni. megnumerál ~ i 1. 〈Jószágot〉 megkülönböztetésül számjeggyel megjelöl. 2. 〈Jószágot〉 megszámol. megnyersül ~ i 1. Megnedvesedik. De jó²l megnyersűt ez a főÝd! 2. Megnyersül az időÝ: esősre fordul az idő. megnyilal1 ~ i 〈Lovat patkolás közben az eleven húsba vert szöggel〉 megsebez. megnyilal2 ~ i 〈Súlyos, nehéz dolgot, pl. farakást, házfedelet〉 emelőruddal felemel. megnyilaz ~ i Megnyilal1. megnyirkosodik ~ i 〈Pl. takarmány, tészta stb.〉 a párát, nedvességet magába szívja, nedves lesz. megnyirkul megnyirkúl i Nedves, nyirkos lesz. megnyisszent ~ i Kissé elvág, megvág. Megnyisszentette az ujját, ety kicsit elvákta. megnyit ~ i 1. 〈Ajtót, kaput, ablakot〉 egy kissé, ill. kis időre kinyit. 2. Szabaddá tesz vmely nyílást, utat. Megnyitotta a sorompó²t. 3. Nyitható tárgyat ki- v. felnyit. Megnyitotta az erszényit. megnyom ~ i 1. Összenyom, összelapít. Hát ~ta a havat, oszt akkor dopta a másikho. 2. 〈Ránehezedve〉 megsért, megnyomorít v. megö1. Alvás közbe ~ta a pici gyerekit. 3. 〈Rontó szándékú természetfeletti lény v. személy a babonás hiedelem szerint〉 alvás közben ráül vkinek a mellére. A fijatalasszonyra minden íccaka rájártak, ~ták. 4. 〈Férfi nőt〉 magáévá tesz. megnyomaszt ~ i 〈Meleg idő〉 eltikkaszt. Egísz megnyomasztott ez a meleksíg. megnyomul ~i Megnyom. A feje lággya a gyereknek az a puha, #ra nagyon vigyásztak, hogy meg ne nyomújjon. megnyugosztal ~ i Sz: Az Isten nyugosztajja meg!: 〈elhunyttal kapcsolatban:〉 nyugodjék békében! megnyugszik megnyukszik i 〈Halott〉 megpihen. Ű mám megnyugodot, szegíny.
megnyugtat
586
megnyugtat megnyuktat i Sz: Az Isten nyuktassa meg!: 〈elhunyttal kapcsolatban:〉 nyugodjék békében! megnyújt megnyút i 〈Éneket〉 elnyújt. megnyúlósodik megnyúló²sodik i Nyúlóssá válik. A kenyírbe nem tettek ílesztőÝt, mert asz monták, hogy az ílesztőÝtül megnyúló²sodik. megnyuvaszt ~ i Jól megver. megnyüvesedik ~ i 〈Jószágról:〉 nyű nő benne. megobszervál megopszervál i Alaposan megnéz, megvizsgál. Megopszervájja eggyik ember a másikat, de a termíny minőÝsígit is megopszerválták. megócskul megó²cskul i Ócskává, használhatatlanná válik. megódzik megó²ddzik i 〈Pl. csomó〉 kioldódik, kibomlik. megokol ~ i Hibáztat, okol vkit vmiért. Ha eltört a szekérrúd, a kocsist okolták meg írte. megokosít ~ i 1. Felhívja vmire a figyelmét, felvilágosít. 2. 〈Nagyon〉 okossá tesz. Megokosíttya a tanító² a gyereket. megolcsít megó²csít i Olcsóbbá tesz. megolcsul megó²csul i Olcsóvá, ill. olcsóbbá válik. Megó²csult a tojás, lement az ára. megoldalgat megó²dalgat i Elver, megver. megoldódzik megó²dó²ddzik i Kötél, csomó kioldódik. De sokszor montuk, hogy megó²dó²ddzott a kötél! megolt megó²t i Égetett meszet vízzel felolvaszt. megolvas ~ i Megszámol. Megolvasta, hogy mennyi píze van. megomlik ~ i 〈Kiszáradt föld〉 szétmállik, szétomlik. megónosodik megó²nosodik i Hideg esőtől vmi összefagy, összetapad. Ijenkor ki tutták húzni a darunak a tollát, amit a kalapjokho tettek a pásztorok, mert megó²nosodott a tolla, nem tudot repülni. megosztályoz megosztájoz i 〈Örökségen〉 megosztozik.
megpacsmagol
megosztott mn Megosztod bál: foglalkozások, társadalmi helyzet szerint tartott bál. Debrecembe it megosztod bál vó²t: vó²t tanító²bál, tisztviselőÝbál, tímárbál, iparozsbál, cigámbál. megöblint ~ i 1. 〈Edényt a mosogatás végén〉 leöblít. Mosogatáskor az edínyeket utó²jára megöblintik. 2. 〈Ruhát〉 kiöblít. megőgyelít megőÝgyelít i Összevegyítve elkever vmit vmivel. megől megőÝl nu Mögül. megöldöget megöldöget i 〈Pl. baromfit〉 bizonyos időkülönbséggel megöl. Ezeket öldögette anyukám mek karácsonra. megöldös ~ i 〈Pl. bolhákat, baromfit〉 egyenként megöl. megölő mn MegölőÝ ellensígem: halálos ellenségem. MegölőÝ ellensígem ez az ember, de nem tudom, mír. megölt megőÝt i Gyorsan, néhány öltéssel megvarr, összefércel vmit. ŐÝzsd mám meg a kabátom! megömled ~ i Forrasztáskor a forrasztószer hő hatására megolvad, folyékonnyá válik. megönt ~ i 〈Pl. salátát〉 forrázással megpuhít. megöregedik megöregedik i 〈Étel〉 megsűrűsödik. A kimaratt ítel rendesen másnapra megöregedett. megőr megőÝr i Megőröl. megőret megőÝret i Megőröltet. Hát az ílelem vó²d benne, asztán a liszt, ahogy megőÝretett az uram. megőrlet megőÝrlet i Lisztet megőröltet. megörökít ~ i Örök áron megvesz vmit. megőröltet megőÝröltet i 1. Búzát a malomban lisztté őröltet. Hát a malomba vitte az uram a búzát, és ot megőÝröltettík. 2. A mázőrlőkő a mázakat, festékeket apróra zúzza, töri. megpacsmagol mekpacsmagol i 〈Ételt〉 zsírral meglocsol, beken. A kását kitettük a tálba, a tetejit f#ró² disznó²zsírral mekpacsmagoltuk, de a rítes tísztát is mekpacsmagoltuk, mekcsapkottuk zsírral.
megpáhol
587
megpáhol mekpáhol i 〈Szemes terményt〉 teknőben rostálva, feldobálva a pihétől kitisztít. megpakol mekpakol i Olvasztáskor feltölti rézzel az olvasztótégelyt, megrak. megpállik mekpállik i 1. 〈Juh lába〉 kisebesedik. Ó²t van a pállot sánta, az mekpálik, az mán ojan félszagos. 2. 〈Nyers bőr〉 bomlásnak indul. A marhabűr, ha nem jó²l kezelik, megbüdösödik, mekpállik, lejön a szőÝre. 3. Levágott vessző felszíne fellazul, megpuhul. Ha láty tél van, mekpállik a veszszőÝ. megpántol mekpántol i Elver, megver. megparáhol mekparáhol i Ruhát vasalás előtt vízzel befröcsköl. megpárgol mekpárgol i 1. 〈Gyógyítás céljából〉 gőz fölé tart, meggőzöl. 2. 〈Tésztát főzés előtt〉 zsírban kissé megsüt, megpuhít. Ha főÝzni akarunk, a levestísztát is ety kizs zsírba előÝször mekpárgojjuk, mekpuhíttyuk. megparoláz mekparoláz i Kézfogással jelzi, hogy az üzlet létrejött. Adásvevísnél vó²t, hogy mekparolásztak, eggyetértettek, mekkötöttík az üzletet. megpaskol mekpaskol i 〈Szőlőt, búzát〉 jég elver. megpattan mekpattan i 1. Hirtelen, észrevétlenül távozik, elillan. 2. 〈Rügy〉 kezd kipattanni. megpenget mekpenget i Megver vkit. megpergel mekpergel i 〈Szalonnadarabkákat, kávét〉 megpörköl. megperselyez mekpersejez i 〈Kerékagyat〉 persellyel, vasbéléssel lát el. megpertusodik mekpertusodik i Tegező viszonyba kerül, összetegeződik vkivel. megpeshed mekpeshed i 〈Étel, ital〉 megromlik, megposhad. megpetél ~ i 1. 〈Kakas tyúkot〉 megtermékenyít. 2. 〈Férfi nőt〉 magáévá tesz. megpettyesül mekpettyesül i 〈Gyümölcsön, lekváron a romlás jeleként〉 pettyek jelennek meg. megpetyhed mekpetyhed i 〈Húsféle〉 megromlik.
megpocsékol
megpihen mekpihen i 1. Meghal. 2. 〈Mészárosok nyelvében:〉 a hűtőbe tett hús kihül. megpillésedik mekpillésedik i 1. Tej felszínén pille képződik. 2. Víz teteje vékonyan megfagy. megpimpósodik mekpimpó²sodik i 〈Kenyér, lekvár, bor〉 megpenészedik. megpipál ~ i Megpipáz. megpipáz mekpipáz i Ló orrára orrszorítót helyez. Vasaláskor a rugó²s lovat mekpipászták, hurkot tettek az ó²rára. megpípesedik mekpípesedik i Baromfi nyelvén a szomjúságtól bőrkeményedés keletkezik. Ha mekpípesedik a tyúk nyelve, le kel húzni és lenyeletni vele, ézs bele kel köpni a szájába. megpirkad mekpirkad i Hajnalodik. megpirul mekpirul i 〈Föld〉 megszikkad, porhanyóssá válik. Addig nem lehet kapálni a fekete főÝdön, míg meg nem pirul a főÝt teteje. megpiszkafáz mekpiszkafáz i 〈Luca napján tyúkokat〉 hajnalban v. éjfélkor piszkafával megbökdös. Nr: Luca napján, amikor mekpiszkafászták a tyúkokat, aszt monták: Az én tyúkom mindik tojjík, a szomszídé csak kotkodájjík. megpiszkol mekpiszkol i Megdorgál, öszszeszíd. megpisszen mekpisszen i 1. 〈Pl. víz〉 forrni kezd. 2. Megmukkan. A gyerekeknek asz montuk, hogy meg ne pisszennyetek, halgassatok. megpiszül mekpíszül i Piszévé válik. Úgy ó²rba váglak, hogy mekpíszűsz. megpitymallik mekpitymallik i Hajnalodni kezd. A setít hajnal az, amikor íppen csak mekpitymallott. megpocsékol mekpocsíkol i 1. Megtép vkit, vmit, csúnyán helyben hagyja. Van ojan juhászkutya, amék nemcsak ugatással tereli, hanem mekpocsíkojja, harapja is a juhot. 2. 〈Termésben, jószágban〉 kárt tesz, pusztítást okoz. Jó²l mekpocsíkolta a tengerit a marha. 3. Megdézsmál. Jó²l mekpocsíkolta a macska a húst a kamorába.
megpofásodik
588
megpofásodik mekpofásodik i Kikerekedik, kigömbölyödik. Sz: Mekpofásodott, mint a köjöggó²ja: 〈arcra〉 meghízott. megpofoz mekpofoz i 〈Csizmadia csizmát〉 megfoldoz. A csizsmadija a csizsmára egy jó² naty fó²tot tett, mekpofoszta. megpoklosodik mekpoklosodik i 〈Bor〉 poklos, azaz penészes tetejű lesz. A bor tetejire fehér, nyúló²s ríteg rakó²dik, mekpoklosodik. megpókosodik mekpó²kosodik i 〈Ló lába〉 pókos, daganatos lesz. megpondrósodik mekpondró²sodik i Vmi pondróssá válik, vmiben a pondró elszaporodik. Mekpondró²sodott a víz, sok veres pondró² vam benne. megporhanyósít mekporhanyó²sít i Porhanyóssá tesz vmit. Megboronáltuk, mekporhanyó²sítottuk, akkor hát az ojan vó²t, abba nem vó²d gaz. megporoz mekporoz i Bibét beporoz. megporzás Ö: idegen~, maga~. megposhad mekposhad i Megerjed, megsavanyodik. megpótol mekpó²tol i Visszapótol, helyrepótol. Például ha bement ecs csapat tehén a tengeribe, megevet szász csű tengerit, akkor a kárt megolvasták, aszt a sajáttyábul kelletet visszaadni, mekpó²tolni. megpotyol mekpotyol i Megpaskol, megvereget. megpotyolás mekpotyolás fn Megpaskolás, megveregetés. Hát asz szeretedbül ment a mekpotyolás. megpördül mekpördül i 〈Szilva héja〉 felkunkorodik. Mintha ém most mekpödrök ety papírt, úgy mekpördül a haja a szilvának. megpörget mekpörget i 〈Csigatésztát〉 elkészít. Elnyújtottuk, és asztán mekpörgettük csigának. megpörög mekpörög i Összesündörödik a héja. A lekvár már összefőÝtt a szilva haja mekpörgött. megpötyögtet mekpötyöktet i 1. Lekvárt sűrűbbre főz. Mekpötyökteti a lekvárt, mert sog benne a nedvessíg, a buborík, mék csak
megrak
pötyög. 2. 〈Cseréppipa készítésekor〉 vasdarabbal mintákat ütöget a pipa nyakának a végére. megprezentel mekprezentel i Megajándékoz. megpróbál megpró²bál i 〈Pl. csizmát〉 felpróbál. Nr: A mekpró²bálomra adot válasz: A patikárijus kutyája is a pró²bába döglöd bele. megpuhít mekpuhít i 〈Vallatáskor〉 megkínoz. A csendőÝrök nem verekettek, vallatáskor só²s ugorkát attak, az ajtó² alatt ety kis vizet beengettek, úty puhították meg a fogjokat. megpuhogat mekpuhogat i 〈Földet〉 megkapál, porhanyóssá tesz. megpuhul mekpuhul i Az anyag kellő mértékben puha lesz. A mekkent anyag mekpuhul, íty könnyebben lehet feldó²gozni, és ráhúzó²dik a borítandó² anyagra. megpukkan mekpukkan i Megpukkad. Sz: Ojam mírges vó²tam, hogy majd mekpukkantam. megpurgál mekpurgál i Meghajt vkit, hasmenést okoz neki. megpusztul mekpusztul i Elpusztul. Ha a fecske nem tuggya kiűzni a verebet, betemeti aszt a kis jukat, az meg ot mekpusztul. megpüffed mekpüffed i Megpuffad. megpüföl mekpüföl i Elver, megver. megragad ~ i 1. 〈Növény〉 gyökeret ver, megered. Elültettem a palántokat, jó²l megragattak. 2. 〈Vendég〉 sokáig ottmarad. megragaszt ~ i Megszerez magának vmit. Még a jó² múldba sikerűt eszt a kis házat ~ani. megragyásodik ~ i 1. Himlőhelyes lesz. A gyerek is megragyásodott, ha a himlőÝjit elvakarta. 2. 〈Növény〉 ragyás lesz, vagyis levelén az eső utáni napsütéstől rozsdabarna foltok keletkeznek. megrajbol ~ i 〈Kalaposmesterségben:〉 kalapnak való anyagot simára dörzsöl. megrak ~ i Olvasztáskor feltölti rézzel az olvasztótégelyt. Sz: Úgy ~lak, mint a kétfenekű dobot: nagyon megverlek.
megráncol
589
megráncol ~ i 〈Ruhadarabot〉 ráncokba szed. A ruhád, gatyát ráncra szedik, megráncojják. megráspolyoz megráspojoz i Ráspollyal megreszel. megráz ~ i Sz: Megrázlak, mint Isten a vargát!: 〈fenyegetés:〉 majd adok én neked! megreccsen ~ i Megroppan, megrándul. megrémiszt ~ i Megijeszt, megrémít. megreparál megreperál i Megjavít. megrepetál ~ i 〈Ételből〉 mégegyszer kér. Ojan jó² vó²t az ítel, hogy ~ta, kírd belőÝle. megrészel megríszel i Gabonából az aratásért v. cséplésért járó részt kiadja. megretirál ~, megreterál i Meghátrál. Például aki visszavonta a tanító²ji pájázatát, az is ~t. megrigolíroz ~ i 〈Talajt pl. szőlőültetés előtt〉 kézi erővel kb. 50–70 cm mélységig megforgat. megríkat ~ i Sírásra fakaszt. megripácsásodik ~ i Érdessé, rücskössé válik. A sárgadinnye haja ha megírik, megrepedezik, ~. megriszál ~ i 〈Síró kisgyermeket〉 karjába véve rázogat, hogy elhallgattassa. megrogyaszt ~ i 〈Kovácsoknál:〉 az anyag méretét növeli. megrogyasztás ~ fn 〈Kovácsoknál:〉 az anyag hosszának, ill. vastagságának növelése. Megrogyasztással kiszílesíttyük a rút közepit. megront ~ i 1. 〈Babonás hiedelem szerint〉 varázslattal megbetegít vkit v. vmit. Ha nem ment a tehén az istálló²ba, ráfokták, hogy ~otta valaki. 2. Fiatal lányt szüzességétől megfoszt, ill. fiatal fiút fajtalanságra késztet. Nr: Az ujszülöttet, hogy meg ne roncsák, az ajtó²ba kerezbe két seprűt tettek. megroppan ~ i 〈Végtag〉 megreccsen, roppanva megrándul. megrostál ~ i Sz: Ezd bisztos ~ták: 〈mondják a feltűnően kicsi emberre〉. megrozsdásodik ~ i 〈Gabona〉 barna foltos lesz. megrögzött mn Megrögzöt csúz: (rég) 〈egy betegségfajta〉.
megserényedik
megrőkönyödik megrőÝkönyödik i 1. Megpenészedik, megdohosodik. MegrőÝkönyödik a ruha, ha nedvesen hajtyák egymásra. 2. 〈Feldolgozandó fa, deszka〉 a nedvességtől megpuhul. 3. Megijed, megrémül. Felém jött egy naty fekete kutya, egíszem megrőÝkönyöttem. megröntgenez megröggenyez i megrövidedik ~ i Megrövidül. ŐÝsz fele a nappal ~. megrúdal ~ i 〈Bottal〉 megver. megruhiz ~ i Megver. Megruhizlak, ha rosz leszel. megrusnyul ~ i Megcsúnyul. megrühel ~ i 〈Juhot〉 rüh elleni orvossággal beken, rühtől megtisztít. megrühet ~ i 〈Koca〉 párosodni vágyik, párosodik, ill. megtermékenyül. Megrühetett a koca, az asz jelenti, hoty tanálkozott a kannal. megsajdul meksajdul i Megfájul. Meksajdult a fejem. megsakterol meksakterol i 〈Marhát, baromfit〉 izraelita ritus szerint sakterrel vágat le. megsalapál meksalapál i Elver, megver. Úgy meksalapállak, hoty héd bolond lez belőÝled! — montuk a gyereknek ijesztískíppen. megsántáz meksántáz i 〈Juhász〉 az eves, pállott v. a büdös sánta juhot a kampóval kiemeli, az állat körmét megfaragja és kezeli. Akkor fogjuk meg, ha meg akarjuk sántázni, vagy ehhe hasonló². megsarabol meksarabol i 〈Földfelszínt〉 megkapál. megsárlik meksárlik i Kancának párosodási ingere van. megsavanyul meksavanyul i Megsavanyodik. A káposzta meg a bor níha meksavanyul. megsejt meksejt i Észrevesz. Meksejtettem, hogy meglopták a tengerit. megsemmisül meksemmisül i Meksemmisül a jegyessíg: felbomlik a jegyesség. megserényedik mekserínyedik i 〈Munkában〉 gyorsabb, frissebb lesz.
megsértődik
590
megsértődik meksértőÝdik i Megsérül. A körömmíreg az, amikor meksértőÝdik a körömház és meggyűl. megsikál meksikál i 1. Simára, fényesre csiszol vmit. A bútort az asztalos szípem meksikálta. 2. 〈Szobapadlót〉 felsúrol. megsiklik meksiklik i 〈Járás közben〉 megcsúszik. megsinyli meksinli i Vminek a káros következményeit megszenvedi. Meksinli a szárasságot a növíny. megsipkáz meksipkáz i 〈Gyermeket〉 sapkával megver. megsógorosodik meksó²gorosodik i Házasságkötés révén sógori kapcsolatba kerül vkivel. megsorjáz meksorjáz i Palánták kiültetése előtt gereblyével kijelöli a sorokat. megsorol meksorol i Megsorjáz. megsóz meksó²z i 〈Marhát〉 sóval megetet. Úgy is vó²t, hoty kanállal só²sztuk meg, félrefordítottuk a szarvát, kinyitottuk a száját, a másik meg betett ety kanál só²t. megsörétez mekserítez i Vadat söréttel rosszul talál el, az állat elmegy. megspannol mekspanol i 〈Kötelet, madzagot〉 kifeszít. megspriccol mekspriccol i Bespriccel. megsulykol meksujkol i 〈Ruhát〉 sulyokkal ütögetve mos. Rígen a ruhát a patagba meksujkolták, addig ütöttík, mík tiszta nem lett. megsuprikál meksuprikál i 〈Gyereket kézzel v. vesszővel〉 gyengéden megver. megsült meksült mn Fejlődésben elmaradt. megsüllyed meksüjjed i 〈Jármű, pl. szekér〉 nagy sárban v. homokban elakad. megsűnyöl meksünnyöl i Nagyjából öszszevarr, összefércel. megsűrít meksűrít i Levest sűrűbbé tesz. Ez a rántás sűrítette meg a levest. megsűrűdik meksűrűdik i 〈A vízben beavatott gubaposztó〉 sűrűvé, tömötté válik. megsüt meksüt i 1. Forró tárgy, anyag érintése fájdalmat, esetleg égési sebet okoz. 2. Megtüzesít. Pirosra meksütöttík eszt a vasat.
megszartat
megsüvegel meksüvegel i 〈Kalapot, sapkát megemelve〉 köszönt vkit. megszabadít mekszabadít i 1. 〈Fogságból〉 kiszabadít. 2. 〈Betakarítás után mezőt〉 legeltetési tilalom alól felold. megszabadul mekszabadul i 〈Betakarítás után a mező〉 a legeltetési tilalom alól feloldódik. megszakad mekszakad i 1. Összeroppan a fa a termés súlya alatt. Annyi rengeteg van rajta, hogy mekszakad a fa. 2. Nedves pipa szárításkor a napon megreped. 3. Mekszakad a falka: terelés közben a nyáj több részre bomlik. 4. 〈Rézműveseknél:〉 öntéskor a helytelen adagolás miatt a tárgy levegős, üreges lesz. Sz: Szakaggy meg!: 〈szitok〉. Maj mekszakattam, úty kacaktam: majd eldőltem a kacagástól. megszakaszt mekszakaszt i Mekszakasztya magát: agyondolgozza magát. megszalad mekszalad i 1. 〈Földterületet〉 hamar megjár, gyorsan végighalad rajta. 2. 〈Dinnye, tök indája〉 hirtelen nőni kezd. A jó² időÝjárázsba mekszalatt a dinnye indája, gyorsan nőÝtt. megszáll mekszál i 1. 〈Rovarok tömege〉 ellep vmit. Mekszálták a legyek a húst, nagyon szerettík mekszálni. 2. 〈Kirepült méhraj vhol〉 megtelepszik. A míbefogó²val ritkán sikerült befogni a míheket, megvárták, míg mekszálnak a míhek. 3. Leülepedik. megszaporodik mekszaporodik i 1. 〈Terhes nő〉 megszüli gyermekét. 2. Gyermek születik a családban. Hallom, mekszaporottatok. megszapul mekszapul i Fehérneműt lúgos meleg vízben kiáztat. Mekszapulta a ruhát a szó²dás vízbe. megszárad mekszárad i Sz: Az akasztó²fán száragy meg!: 〈átok:〉 akasszanak fel! megszáraszt mekszáraszt i Megszárít. Mekszárasztom a korpás kovászt, hogy be ne peníszeggyík. megszartat mekszartat i Lovat megerőltet, meghajt, emiatt folyton fosik. Ha nagyom mekhajtották a lovat, mekszartatták, szart minden lípísre.
megszed
591
megszed mekszed i 1. 〈Le-, ill. felszedett dologgal〉 megtölt vmit. Mekszette gombával a kosarat. 2. 〈Gyümölcsfát termésének egy részétől titokban, lopva〉 megfoszt. Az íccaka mekszettík az almafámat. Minden gyümőÝcsöt hajlamosak vó²tak, hogy mekszeggyík. 3. 〈Tejet〉 lefölöz. 4. 〈Disznóöléskor húst, szalonnát, beleket a fölösleges részektől〉 megfoszt, megtisztít. 5. 〈Sódarról a kolbásznak való húst〉 levagdos. 6. 〈Kosarat a fonás befejezése után a kiálló vessződaraboktól〉 megtisztít. megszeg mekszeg i 1. 〈Egész kenyeret, dinnyét〉 megvág. Ahogy vó²t az a nagy, kerek kenyér, akkor kezüngbe foktuk, osztán mekszektük úty, hogy ugy legyen mekkezdve. 2. 〈Szekérrudat〉 elfordít. megszegényedik mekszegínyedik i Szegénnyé válik, elszegényedik. Km: Ígírd meg, ne ad meg, nem szegínyecc avval meg: 〈olyan embernek v. emberre mondják, aki nem szokta megtartani az igéretét〉. megszegényít mekszegínyít i Szegénnyé tesz. Km: Ígírd meg, ne ad meg, sose szegínyít az meg: — . megszegényül mekszegínyül i Elszegényedik. megszégyell i Mekszígyelli magát: elszégyelli magát, szégyenérzete támad. És így én nem szígyeltem meg magamat. megszéled mekszíled i 〈Állatok csoportja〉 szétszéled. megszemzik mekszemzik i 〈Gabona〉 szemet növeszt. Ha jó² időÝ jár rá, a gabona hamar mekszemzik. megszenderedik mekszenderedik i Elszenderedik. megszentel mekszentel i 〈Katolikusoknál:〉 ruhát vízzel befröcsköl. Kató²likusok monták id Debrecembe, hogy a ruhát mekszentejjük, beszentejjük. megszeret mekszeret i (gyny) Megcsókol, megölel. Szerezsd meg a papát! megszerez mekszerez i Ráadással megtold, megtetéz vmit. Mekszerzem mék két almával eszt a kila almát.
megszorít
megszínel mekszínel i 〈Piaci árus〉 a portéka színejavát a csomó felső részére rakja. Az ílelmes kofa mekszínelte, fejűlre rakta a portíkának a szípit-jovát, hogy asz higgyík, ojan az ajjájig. megszítat mekszítat i 〈Húst〉 kiáztat. A húst mekszítattyák vízzel, kiásztattyák. megszív mekszíj i 1. Egyet szív vmin. 2. 〈Borogatás〉 kelést megérlel, ill. elmulaszt. A paradicsomot azír tettík a kelísre, hoty szíjja meg. 3. Kissé megszárít. Vit fel a ruhát a padlásra, hat szíja meg a fagy! megszivalkodik mekszivalkodik i Megszívja magát nedvességgel. megszokik mekszokik i Sz: Vagy mekszokik, vagy mekszökik, ha nem szokik, mekszökik: ha itt akar maradni, hozzá kell szoknia az itteni rendhez. megszól mekszó²l i 〈Távollétében〉 rosszat mond vkiről. megszolgál mekszó²gál i 1. Megdolgozik vmiért. Mekszó²gálta a kenyerit. 2. Szívességet, jótettet viszonoz, meghálál. Maj mekszó²gálom a jó²ságát. megszólít mekszó²lit i Rászól vkire, figyelmeztet vkit. Akkor kikaptunk, szó²val mekszó²lított a tanító² bennünket. megszomjúhodik mekszomjúhodik i Megszomjazik. Elkelne neki ety pohár bor, mert mekszomjúhodott. megszomjúhozik mekszomjúhozik i Megszomjúhodik. megszontyolodik mekszontyolodik i Elszomorodik, elszontyolodik. megszop mekszop i Elkezd szopni 〈az anyja emlőjéből〉. megszopornyikásodik mekszopornyikásodik i 〈Kutya, macska〉 szopornyicában, vagyis hurutos betegségben megbetegszik. megszór mekszó²r i 〈Szemes terményt〉 lapáttal a levegőbe szórva, ill. szórórostával a pelyvától, szeméttől megtisztít. Mikor fúj a szél, mekszó²rják a szemes termínt, hogy a pejhet meg a lihaszemet kifújja a szél. megszorít mekszorít i 〈Földbe tett〉 dugványt körben megnyomogat. Mekszoríttyuk a
megszorongat
592
dugvánt, mert csak ugy ered meg, ha a gyökérnél nem marad levegőÝ. megszorongat mekszorongat i 〈Abroncsot〉 meghúz, megerősít. Szüret előÝtt a hordó²kat előÝ kel venni, az abroncsokat mekszorongatni. megszortíroz mekszortíroz i 〈Szemes terményt〉 minőség szerint szétválogat. megszortíroztat mekszortírosztat i 〈Szemes terményt〉 minőség szerint szétválogattat. A szortírozó² géppel mekszortírosztatom eszt a tengerit. megszorul mekszorul i 1. 〈Pl. juhnyáj hídra v. lyukra tereléskor〉 összetorlódik. 2. 〈Gabonaszem〉 hőség v. szárazság miatt nem fejlődik ki eléggé. A nagy melegbe a gabona mekszorút, ráncos lett a szem. megszotykosodik mekszotykosodik i 〈Körte, barack〉 túlérik, nagyon megpuhul. megszotyosodik mekszotyosodik i Megszotykosodik. megszotyósodik mekszotyó²sodik i Megszotykosodik. megszörnyed mekszörnyed i Elszörnyed, megijed vmitől. megszőrösödik mekszőÝrösödik i Megpenészedik. A rosszul elkíszíted befőÝt hamar mekszőÝrösödik. megszuhosodik mekszuhosodik i Fába beleesik a szú, szuvas lesz. megszunnyad mekszunnyad i Elbóbiskol, elszundít. megszúr mekszúr i 〈Állatot〉 leszúr, leöl. megszurkapiszkál mekszurkapiszkál i 〈Tüzet〉 megpiszkál. megszurtyongat mekszurtyongat i Megölelget, megszorongat. Mekszurtyongatta, kedvesen megölelgette a fijú a jánt. megszusszan mekszusszan i 〈Kissé〉 megharagszik. Mekszusszant rám a szomszídom ety kicsit. megszűr mekszűr i 〈Betegség, gond, baj〉 megsápaszt, lesoványít vkit. megtakarít mektakarít i 〈Ruhaneműt, lábbelit〉 megtisztít. megtaknyosodik mektaknyosodik i 〈Dinynye〉 a túlérés miatt ragacsossá, nyúlóssá
megtelik
válik. A túlír dinnye mektaknyosodik, ragacsos a közepe. megtákol mektákol i Toldoz-foldoz, nagyjából, hevenyészve megjavít vmit. megtalpal mektalpal i Szőlővesszőt az ültetés előtt az íznél visszavág. Az ültetőÝvesszőÝt negyven-ötven centire az íznél visszavágjuk, mektalpajjuk. megtalpalás mektalpalás fn Szőlőveszszőnek az íznél történő visszavágása. megtáncoltat mektáncoltat i 〈Lovat〉 megrángat, megforgat. megtángál mektángál i Elver, megver. megtanyáz/ik mektanyáz/ik i Hosszasabban elidőz, megszáll vhol. Jó²l mektanyáz itt ez az asszony, tán nindzs dó²ga othon. megtapad mektapad i Sár tapad rá, sáros lesz. megtapod mektapod i Megtapos. megtarabúboz mektarabúboz i A fejebúbját alaposan megütögeti. megtarjagosodik mektarjagosodik i 1. Bőr szederjessé válik. 2. A bőrön az ütéstől kékes foltok jelennek meg. megtart mektart i 1. Megfogva egy darabig tart vmit. Mektartom a csokrot, amíg átkötöd. 2. 〈Cselekvés, állapot〉 bizonyos ideig eltart. A tengeritörís mektart ety hétig is. megtáskásodik mektáskásodik i 〈Vakolat〉 a falfelülettől elválik, feltáskásodik. megtasliz mektasliz i Megpofoz. Ugy mektaslizlak, hogy még menyasszonykorodba is eszedbe jut. megtataroz mektataroz i 〈Kerítést〉 helyreállít, kijavít. megtégláz mektégláz i 〈Tímármesterségben〉 megmosott bőrt téglázóval dörzsöl, puhít, tisztít. megtejel mektejel i 1. 〈Juh〉 tejet ad. 2. 〈Juh〉 vmeddig fejés alatt áll. Ez a kétezer hat hét alat tejel meg. megteker mekteker i 〈Férfi〉 nőt magáévá tesz. megtelik mektelik i 1. Vmire nem fér több, tele van. Az orsó² mektelt a fonállal. 2. 〈Pl. kéz〉 meggyűlik, elgennyesedik.
megtelkesít
593
megtelkesít mektelkesít i 〈Jószág〉 egy bizonyos területet megtrágyáz. megtép mektíp i 1. 〈Élő szárnyas tollát〉 kitépdes. Ézs bejöttek az asszonyok, osztám mektíptík a libát. 2. Megcibál, megtépáz. Gyere csak a közelembe, mektíplek, ez aszszonyi veszekedís vó²t. megtépász mektípász i Megtépáz. Mektípássza eggyik jány a másikat. megtépett mn Mektíped gyapjú: fonásra a tépőszéken előkészített gyapjú. megtér1 mektér i Megfordul, visszafordul. Km: Aki mektér, idvezül: 〈mondják, ha vki elindul, de hamar vissza is megy vmiért〉. megtér2 mektér i Elfér vhol. Van elík hej, mektér it mék kéd zsák. Km: Sok jó² ember mektér eggyütt/ety házba: —. megtereget mektereget i Száradni kitereget vmit. megterel mekterel i 〈Jószágot〉 visszahajt, összébb terel. A gujás mekterelte a guját, visszaterelte, összép hajtotta. megtérés mektérís fn Megfordulás, viszszafordulás. megterít mekterít i Vmivel vastag rétegben beborít vmit. Jó²l mekterítettem a főÝdet trágyával. megtérít mektérít i 1. 〈Jószágot〉 visszafordít, visszahajt. Kivált a mínezsbe vó²t, hogy mek kelletet téríteni valamék csikó²t. 2. Adósságot visszafizet. Asz hittem, mán nem kapom meg eszt a píszt, de csak mektérítette a komám. megtestál mektestál i Végrendelkezik. megtestel mektestel i Megver, elver. megtesz mektesz i 1. Mekteszi a kovászt: kenyérsütéshez elkészíti a kovászt. 2. Mektette vele: 〈férfi nőt〉 magáévá tett. megtetejez mektetejez i 1. Szőlőhajtások tetejét visszavágja. 2. Háztető tetejét megjavítja. megtetszik mekteccik i 1. Megmutatkozik, meglátszik. Mekteccik mán rajtat, hoty terhes vagy. 2. Mekteccik a hajnal: pirkad, hajnalodik. megtéved mektíved i Téveszt. Számolta a píszt, oszt mektívett.
megtörődik
megtikkad mektikkad i Szomjazik. megtilol mektilol i A kender fás részeit ütögetve pozdorjává töri. megtisztálkodik mektisztálkodik i Megmosakszik, és tiszta fehérneműt, ruhát vesz fel magára. megtisztel mektisztel i 1. Kedvében jár, megadja az illő tiszteletet vkinek. Mektisztelem az apámat, igyekszek a kedvibe járni. 2. Megszid, megdorgál vkit. megtojóz mektojó²z i 1. 〈Tyúkot〉 tapogatással megvizsgál, hogy tojós-e. 2. 〈Krumplibokrot〉 oly módon megvizsgál, hogy alóla néhány szem krumplit próbaképpen kivesz. Ha mán van a kolompír alat nagyocska, akkor az ember az ujjával alányul, és mekkeresi, kiszakíttya, amit elíg nagynak érez, ~za. megtokol mektokol i 〈Leölt baromfit kopasztáskor〉 a tollfészkektől, tollgyökerektől, vagyis a tokoktól megtisztít. megtőgyel mektőÝgyel i 〈Kanca, tehén, juh tőgye ellés előtt〉 megduzzad. megtölt mektőÝt i 〈Krumplit, kukoricát〉 a tövénél földdel vesz körül, feltölt. megtöpörödik mektöpörödik i 〈Ember〉 megöregedve összemegy. megtöpped mektöpped i 〈Gyümölcs〉 öszszeaszik, megráncosodik. megtöppen mektöppen i 〈Gyümölcs〉 megtöpped. megtör mektör i 1. 〈Új utat〉 szekérrel többször végigjárva kitapos, kitapostat. 2. Havas utat, jégréteggel bevont búzavetést lóval letapostat, feltöret. Vó²t ojan, hogy a szánka se tudot menni, ha nem törtík meg előÝtte az utat. A búzafőÝdet, ha hó² esett, rá ety kis essőÝ, megjegesedett, aszt lúval mektörtík, mektörettík, jöttek-mentek vele, hogy levegőÝzzön. 3. Fogadalmat, megállapodást megszeg. Mektörte a fogadalmát, oszt mást vet felesígül. megtörik mektörik i 〈Bor〉 zavarossá válik. Ha levegőÝt kap a bor, mektörik, zavarossá válik. megtörődik mektörőÝdik i 〈Gyümölcs〉 ütődés, rázódás következtében megsérül.
megtört
594
megtört mn Mektört szőÝrmerísz: a szőrme rámázásánál történő rongálódása. megtöviskel mektöviskel i Bevetett szántóföldet tövisboronával elegyenget. A vetíst korán tavasszal tövizsberenával mektöviskeltük a fekete főÝdön. megtraktál mektraktál i Megkínál, megvendégel. megtrokároz mektrokáloz i Felfúvódott szarvasmarha hasát a trokár nevű tőr alakú eszközzel felszúrja. megtromfol mektromfol i Rászed, megtréfál. megtruccol mektruccol i Dacol, ellenkezik, vitatkozik vkivel. megtud mektud i Sz: Maj mektudod, hoty két krajcár hám píz!: 〈fenyegetés〉. megtúrat megdúrat i 〈Földet〉 ekével a felszínen megszánt. megtúrosodik mektúró²sodik i Állat háta feltörik és kisebesedik. A lú háta mektúró²sodott a nyereg alatt. megtúrósodik mektúró²sodik i 1. Összemegy, sűrű lesz. Óvatosan kelletet hozzáadni, hogy ki ne csapó²ggyon, mert akkor mektúró²sodott. megtürül mektürül i Megtöröl. megtürülközik mektürülközik i Megtörölközik. megugarol ~ i 〈Ugart〉 felszánt. megugor ~ i 〈Bika tehenet, ill. csődör kancát〉 meghág. A bika megugrotta a tehenet. megugrat ~ i Megtáncoltat. A bálba a legíny ~ta a jánt, ugró²s táncot táncoltak. megun ~ i Megunnya magát: unatkozik. megunt ~ fn 〈Csak E/3. birt. szragos alakban:〉 más által megunt holmi. Én nem veszem fel a más meguntyát. megüdvözül ~ i Üdvözül. Megüdvözül, aki a papnál bevajja a bűnit. megül1 ~ i 1. 〈Kotló〉 nyugodtan ül a tojáson. 2. Tyúk megkotlik. A kotló² ~t a físzkin a tojáson, el lehet ültetni, mert mekkotlott. 3. 〈Boglyába rakott széna〉 összetömörül, megülepedik. Ha ~t a szína a bogjába, még lehetet rá rakni. 4. 〈Pl. levéltetű fán〉 megtelepszik.
megvakul 2
megül ~ nu Mögül. megülepszik ~ i 〈Gáz〉 leszáll. Ha csendes nagyon az időÝ, akkor ~ nagyon a borgáz, akkor, ha a gyufa elalszik, nem szabad lemenni. megültet ~ i 〈Kotlót〉 tojásra ültet. megüszkösödik ~ i 〈Gabona〉 megüszögösödik. Ha csávázatlan vetőÝmagot vetettek el, előÝfordút, hogy a gabona megüszkösödött. megüt ~ i 1. Megüti a ragya: 〈pl. dinynyét〉 a ragya hirtelen meghervaszt. Megüti a dér: 〈növényt〉 a dér hirtelen meghervaszt. Megüti a szél: agyszélhűdés éri. 2. Megüti magát: 〈ló, szamár〉 megmakacsolja magát, nem engedelmeskedik. FőÝleg a szamarak nem engedelmeskednek, ~ik magukat, nem mennek sehova. 3. Megüti a mírtíket: alkalmas katonának. Sz: Úgy ~lek, hogy #rul kó²dúsz: 〈fenyegetés〉. megütődik megütőÝdik i 1. Testrész, tárgy vmihez, vmibe ütődik. MegütőÝdött a fejem. 2. Gyümölcsöt ütődés ér. megvacsorál ~ i Megvacsorázik. megvág ~i 1. Körülvág. Lábnál vágom meg a könyvet. 2. Levág, leöl. Kimentek, és akkor megvákták a disznó²t. 3. Összevág. Húsvágó² géppel megdarálták vaty kézzel megvákták. 4. Megszegi a kenyeret. 5. Felaprít. Megvákta a levelezs dohánt, oszt uty pipált. 6. 〈Fűrészt〉 reszelővel megélesít. A fűrísz fogajit reszelőÝvel megvágják, kiélezik. 7. Hirtelen nagyot üt vkire. Sz. Úgy ~lak, hoty héd bolond lez belőÝled: nagyon megütlek. megvágattat ~ i Malomkövet őrlésre alkalmassá, érdessé tétet. megvakar ~ i Vakarással eltávolít. A mekperzsel disznó²t, mikor ~ták a pernyétűl, akkor ugye odavittík, eggy ajtó²ra rátettík, vagy vágó²deszkára. megvakkan megvakkan i 〈Kutya〉 vakkant egyet. megvakít ~ i Sz: Az Isten vakíccsom meg!: 〈átok〉. megvakul ~ i 1. 〈Tükör〉 homályos, foltos lesz. 2. Fényes felület fényét, ragyogását elveszti. 3. Kotlós alá tett tojásban a csirke
megválaszt
595
elpusztul. Ha leszáll a tojásrul a kotló², a tojás kihül, ~, a csirke meg belevakul a tojázsba. Sz: Vakuj meg!: 〈szitkozódás〉. Vakújjak mek, ha...: 〈erős fogadkozásként〉. megválaszt ~ i Eldönt. Ez a két hó²nap választya meg a háborút. Km: A jó² házasságot is hét év választya meg: hét év dönti el, hogy boldog-e a házasság. megvál/ik ~ i 1. 〈Gubacsapóknál:〉 fonál különválik. A keresztest ki kellet jó²l kötni, hogy jó²l megvájjon. 2. Elválik, kiderül. Ha idegen kerűt a családba, asz monták: Viselve válik meg, mijen ember lez belőÝle. Sz: Megválik a tüdőÝ a májtul: elkülönül a jó a rossztól. megvallat ~ i Sz: Vallassuk meg az üveget!: nézzük, van-e még benne ital. megvan i Megvan a f#radása: a víz sodrásától a kallóból kikerült gubaposztó egyenletessé, erőssé, tömötté vált. megványad megvánnyad i 1. 〈Gyermek, ill. beteg〉 megsápad, lesoványodik. 2. 〈Növény a szárazság miatt〉 elsatnyul. Ha sokájig nem esik esőÝ, a növíny, főÝleg a tengeri megvánnyad. megvasal ~ i 1. 〈Földet〉 vasboronával megboronál. Vetís előtt a főÝdet berenával ~tuk. 2. Megbilincsel. Megvasalva kísírtík a csendőÝrök az uccán. megvedel ~ i 〈Ló, szarvasmarha túl sok vizet〉 iszik. Megvedeli magát: ua. megvékel megvíkel i 〈Pl. dinnyét〉 meglékel. megvénül megvínül i Növény keménnyé, fássá válik, elöregedik. A zőÝtpaszuj meg a főÝzni való² tengeri megvínül, mekkemínyedik, ehetetlenné válik. megver ~, megvér i 1. Kemence készítésekor a kemence fenekét megdöngöli. 2. Eső megáztat vkit, vmit. Jó²l ~te az esőÝ az udba, montuk, ha udba írte az esőÝ. 3. Szemmel megbabonáz, megront. Sz: Megverte a jop keze: berúgott. Megverte aszt az Isten, nem kel mondani, hogy verd meg uram, verd meg: —. Nem fílsz, hogy megvér a jó² Isten?: 〈kérdezik attól, aki vmi rosszat tesz〉.
megzabál
megverzik ~ i 〈Baromfi〉 tollazatát leveti, lehullatja. ŐÝsszel a tyúk tollat vált, ~. megvesz ~ i 1. 〈Gyümölcsből, termésből〉 magot szaporítás céljából kivesz, megszed. Megvettem a dinnyemagot a dinnyébül, mert a másik esztendőÝbe aszt vetettem el. 2. 〈Disznóöléskor vért〉 felfog. És akkor még rátőÝtöttük a vírt, amit reggel megvettünk a disznó²tul. 3. Meghódít, levesz a lábáról. Avval vette meg a jányomat, avval a szíb beszíggyivel, szíp mázozs beszíggyivel. megvet ~ i 1. Megcsinál, elkészít. Megvetette a kötelet a kívekötíshe. 2. Alváshoz előkészíti az ágyat, megágyaz. Lefekvískor ~ette az ágyat. 3. Megveti a mejjíket: gubacsapó felteszi a mellékszálakat a vetőkaróra. Sz: Megveti az ágyát a bornak: olyan ételt eszik, amelyre jól csúszik a bor. megvetemedik ~ i 〈Seb〉 elfertőződik. megvetkezik ~ i 〈Baromfi, kutya, juh〉 tollazatát, szőrét, gyapját elhullatja, vedlik. Ha nem jó²l teleltetik, akkor a liba, a kutya meg a birka ~. megvidul megvídul i Megörül vminek. megvilágosít ~ i Felvilágosít. Nem értette, amit montak, de ém ~tottam. megvilágtalanodik megviláktalanodik i Megvakul. megvirágosodik ~ i Bor tetején fehér penész keletkezik. Megvirágosodik, virágos lesz a gyenge minőÝsígű bor, ha rosszul kezelik. megvirrad megvírad i Vki felébred vhol, a reggel vhol éri. A ríszeg az árokparton vírat meg. megvív ~ i Megverekszik. A két legíny úgy intészte el az igasságot egymás köszt, hogy megvíftak, megverekettek. megvonul ~ i 1. Nyirkos, nedves lesz vmi. A só²ra, szalonnára, mek színára, ruhára montuk, ha nedves lett, hogy megvonút, de megvonút a búza is, ha hotyha ráesett az esőÝ. 2. Gyapjú nehéz, húzós, összetapadt szőrű lesz. A szárítás napon megy, szabadba. Mindig a kéne, hogy a nap igesse az ó²dalát, mert hamar ~ ez a gyapjúféle. megzabál ~ i 1. 〈Ló, disznó〉 a kelleténél többet eszik, és megbetegedik tőle. Mi csak a
megzabol
596
lúnak montuk, hogy ~t, ha például a zsenge tengeritül is ~hatott, mek különösen a sütőÝtöktül. Meg a hízó² disznó² is ~t, de a tehén az nem, az felfúvó²dik. 2. 〈Ember mértéktelen evéstől, ivástól〉 megcsömörlik. 3. 〈Növény〉 a sok víztől kisárgul, elpusztul. A bangó²vísz, ha a virágra sok vizet öntenek, és az alatta levőÝ tálkába megáll, nem szíjja fel a növíny, akkor ~ a növíny, meksárgul a levele, kipusztul. megzabol ~ i Zabbal megetet, megabrakol. Hatkor ~tunk. megzálogol ~ i 1. Zálogot vesz vkitől. 2. 〈Tilosban járó állatot〉 befog. Ha kárba ment a nyáj, az ~ta, akinek kárt tett. Ez ugy ment, hogy behajtotta, hogy ne tegyík töp kárt, oszt eggyeszkettek. megzápul ~ i 1. Tojás megromlik. 2. 〈Vkinek a heréje erős ütéstől〉 sérülést szenved. Megzápult a töke, emijat nem led gyereke. Sz: Úty tökön rúglak, hogy megzápúsz!: 〈fenyegetés〉. megzavar ~ i Megkerget. megzendül ~ i 〈Ég〉 zengeni, dörögni kezd. megzilál ~ i 〈Villával szénát, megázott rendet〉 szétzilál. megzokul ~ i 1. 〈Föld a sok esőtől〉 keményre szárad, kirepedezik. De sokszor montuk, hogy meg van zokulva a főÝd, a kötöt talaj, a homok nem. 2. Kenyértészta túlzottan megkel. megzökken ~ i 1. Kenyértészta a kemencébe történő bevetéskor összeesik, lesüpped. Ha a kenyírtíszta túlságosan mekkél, bevetískor összeesik, ~, mert kijöm belőÝle a levegőÝ. 2. Megdöccen. Megzökken a szekér, ha rámegy ety kűre. megzsendít ~ i 〈Jószágot〉 felerősít, gyarapodásnak indít. A tavaszi mezőÝ ~i a sovány jó²szágot. megzsendül ~ i 1. 〈Fű〉 kizöldül, kihajt. 2. 〈Jószág〉 felerősödik, gyarapodásnak indul. 3. 〈Időjárás〉 tavasziasra fordul. megzsibbad ~ i Elzsibbad. Úgy megzsibbatt a vállam!
méhbetegség
megy/en ~ i Sz: Úgy ~ neki, mint az ágyba szarás: (tréf) vmi könnyen megy. Úgy ~, mintha karó²t nyelt vó²na: peckesen, magát mereven kihúzva jár. Asz hinné az ember, hogy ~, oszt jön: 〈nehézkesen, lomhán mozgó, ill. dolgozó emberről mondják〉. Asz hinné az ember, mikor ~, hogy jön: ua. Te még mos mícc oda, ahunnen ém mán hazajöttem: 〈idősebb ember mondja a fiatalnak, ha az henceg, dicsekszik vmivel: ti. ő a tapasztaltabb, bölcsebb〉. Nem úgy ~ a, hoty kennyüg be sárral: nem szabad azt felületesen elintézni. Kár haszomba ~: felhasználják, hasznosítják. A kár haszomba mety például akkor, ha az ítel megromlik, de a kutyának vagy a disznó²nak még oda lehet adni. Sokra ~ az eszivel: okos, ezért könnyen boldogul. Ettül nem ~ünk a falnak: ezzel nem sokat érünk. Km: Aki ~en, halad, aki szarik, marad: a szorgalmas ember boldogul. Aki ~, asz halad, aki áll, az marad: ua. Ö: által~, el~, fel~, hátra~, jön-~, ki~, közé~, le~, meg~, neki~, oda~, össze~, rá~, széjjel~, tovább~, utána~. megye megyi fn 〈E/3 birt. szragos szó:〉 tehén, kanca nemi szerve. megyeházudvari mn (rég) Megyeházudvari szó²ga: a megyeháza udvarát rendben tartó alkalmazott. meggy Ö: hajó~, hólyag~, korai~, saj~. meggycibere metycibere fn Habarással készített meggyleves. meggyes ~ mn Olyan 〈hely〉, ahol meggyfák vannak. Megyek a meggyezsbe kaszálni. meggyfa metyfa fn Sz: Mit ír a metyfa pipaszár, ha vígikcsorog rajt(a) a nyál?: 〈gyámoltalan legénynek mondják〉. meggypej metypej fn 〈Lószínnév:〉 pirospej. méh mí fn Nr: Ha szípen jár a mí, jó² időÝ lessz. Ö: anya~, házi~, nád~, takaró~. méhbefogó míbefogó² fn Faágon rajzó méhek befogásakor használt kétágú pózna, amelyre a kast akasztják. méhbetegség míbeteksíg fn A méhek ragályos pusztító betegsége, megbetegedése. A kőÝtísrothadás egy veszedelmes míbeteksíg.
méhcsalád
597
méhcsalád mícsalád fn A méhkirálynő körül tömörült, egy kaptárban élő méhek összessége. A jó² mícsalád sok mízet hord. méhcsípés mícsípís fn Nr: A mícsípíst hagymával szoktág bedörzsölni, vagy ecettel mossák meg. méhesgazda míhezsgazda fn Olyan személy, aki méheket tenyészt, méheket tart. Kírtem a míhezsgazdátul ecs csupor mízet. méheskert míheskert fn Körülkerített hely a méhkasok elhelyezésére. A míheskert körül vó²t kerítve, hogy az állatog be ne tuggyanak menni. méhészfátyol míhíszfátyol fn Tüllből v. fátyolból készült, mindkét végén nyitott fejvédő a méhszúrás ellen. méhészkés míhíszkés fn 30–40 cm hosszú, egyik felén éles, másik felén kihegyesedő horogban végződő erős, rugalmas kés. A míhíszkést a beragasztot keretek, a lípek lemeccísinél hasznájják. méhészkesztyű míhíszkesztyű fn Gumiból v. vastag bőrből készült hosszú szárú kesztyű, amely véd a méhszúrások ellen. Jó², hogy rajtad vó²t a míhíszkesztyű, külömbe mekcsíptek vó²na a bogarak. méhészpipa míhíszpipa fn Levehető fedelű, olyan sajátos kiképezésű pipa, amelynek kupakja felső végénél előrehajoló vékony kéménnyel van ellátva, melyen át a füst a méhek közé fújható. méhészsapka míhíssipka fn Régen dróthálóból v. lószőrből, ma már inkább tüllből v. fátyolból készült arcvédő, amely a méhész fejét, arcát védi a méhszúrások ellen. mehetnékség mehetníksíg fn Rájött a mehetníksíg: 〈olyan emberre mondják, aki nem tud otthon maradni, nem leli helyét otthon〉. Akire rájött a mehetníksíg, asz nem fogja othun a hej, nem leli othun a hejit, örökösen menni akar. méhfogó mífogó² fn Méhbefogó. méhfű mífű fn Zsálya. A zsáját híjják mífűnek azír, mert a kazs belsejit ezzel dörzsöltíg be, eszt szerette a kirájnőÝ, odament az illatra.
méláskodik
méhhúsdaganat míhuzsdaganat fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 méhlakás mílakás fn Azoknak a kasoknak, kaptáraknak, köpüknek az összefoglaló neve, ahol méhek laknak, tanyáznak. A faodú a legrígebbi mílakás. méhlegelő mílegelőÝ fn Olyan terület, ahol a méhek sok mézet tudnak gyűjteni. Ez az akácos tavasszal jó² mílegelőÝ. méhlob mílob fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 méhseprű mn MíseprőÝ garat: általában pléhből készült készülék, amely nyitott állapotban alkalmas arra, hogy a lépekről belerázott v. belesepert méhek, mint a garaton át lecsússzanak a felnyitott csapódeszka nyílásához, amelyen át a fészekbe juthatnak. méhsonkoly mísonkoj fn A méz kipergetése, kisajtolása után visszamaradó lép, kifacsart lép. Nr: ŐÝsszel jöttek a mísonkojír a sonkojos tó²tok a Felvidíkrül, a gazdág gyűtöttík, gyönyörű kartonanyaggal fizettek írte. Gyertyács csináltak a sonkojbul. méhsorvadás mísorvadás fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 méhszöktető míszöktetőÝ fn Olyan berendezés, amelyen a családok kezelésekor kiszabadult méhek a méhes belsejéből távozhatnak, de kívülről vissza nem kerülhetnek. méhszúrás míszúrás fn Méhcsípés. méhtetű mítetű fn A méhek testén gunynyasztó gombostűfejnyi, szárnyatlan légy, élősködő. Sajnos a kaptárba betelepedett a mítetű. mek ~ msz 〈Többször ismételve a kecske hangjának utánzására.〉 mék l. melyik mekeg ~ i Dadog. melák ~ fn/mn I. fn Nagy termetű, széles pofájú (mészáros) kutya. II. mn Melák szájú kutya: széles pofájú kutya. A ~ szájú kutya csúnya szájú, nem ojan csinosz szájú, mint a kuvasz vaty komondor. mélás ~ mn Tréfás, mókás 〈ember〉. méláskodik ~ i Bolondozik. Mindig akadnak ojan ugrifülesek, akik szeretnek úgy méláskodni.
mélázik
598
mélázik ~ i Tréfál, mókázik, bolondozik. melaszos melázos mn Sűrű, édes folyadékra emlékeztető. Ígetet melázos íszt ad a lekvárnak a cukor, szinte megbalzsamozza az egíszet. meleg ~ mn Sz: Meleg/fn neki a kapanyél: nem szeret kapálni. Sándor, Jó²zsev, Benedek, zságba/zsákkal hozzák a meleget: 〈márc. 18-án szokásos mondás〉. Ö: fehér~, fekete~, hicc~. melegbor ~ fn Forralt bor. Ha átfásztunk, jó²lesett ecs csupor ~. melegedik Ö: össze~. meleges ~ mn Kissé meleg. A ~ esőÝ jó² a növínyeknek. melegeső melegesőÝ fn Nyári napsütésben hulló eső. Ha melegesőÝ esett, sog gomba vó²t. melegítő Ö: sör~, szerszám~. melegség meleksíg fn Rájött a meleksíg: hirtelen elöntötte a forróság. melegszik melekszik i Sz: Melekszik a füle: kissé ittas. Ö: be~. melegtej melektej fn Frissen fejt tej. melegépítményű melegípítmínyű mn Olyan 〈kaptár〉, amelynek lépjei lappal néznek a kijáró felé. A melegípítmínyű kaptáragba egymás meget hejeszkednek el a lípek. melegvérű melegvírű mn Melegvírű lú: kisebb testű, fürge mozgású ló. A melegvírű lovakat három-nígyéves korugba foktág be előÝször. mell mejj fn Mejje bimbó²ja: mellbimbó. Sz: Kilöki a mejjit: gőgösen feszít. De nagy mejjed van!: a) de nagyon hencegsz! b) de sokra tartod magad! Veri a mejjit: henceg, dicsekszik. mellbőr mejbűr fn Báránybőrből durván kikészített felsőruha elülső része. A mejbűrt a pásztor maga kíszítette. melle Ö: ágy~. mellefürt ~ fn A guba mellrészéhez használt gyapjú, melyet külön válogattak az aljszőrtől és a vállszőrtől. mellék mejjík, mellík fn A szövőszékre hosszában feltekert fonál, ill. a vászon hoszszanti szála; mellékfonál. A jó²l típett, jó²l
méltó
fonod gyapjúbúl kíszült mejjík a szövőÝn kifeszítve, felszorítva alig vó²t vastagabb a jó² víkony spárgánál. Megveti a mejjíket: hosszanti szálnak való fonalat a vetőfára felteker. Ö: ágy~. mellékállomány mellíkálomány fn Az erdő főállományának kiszolgálására való fák, amelyeket korábban kitermelnek. mellékfeltevés mejjíkfeltevís fn A melléknek a szövőre való áthelyezése. mellékfonás mejjíkfonás fn 〈Gubásmesterségben:〉 melléknek, vagyis a hosszanti szálnak szánt fonál megfonása. A kiválogatott, melléknek való gyapjú fonallá sodrása guzsalyon, kézi orsóval. melléknekvaló mejjíknekvaló² fn Gyapjúnak az a kiválogatott része, amelyből a gubaposztó hosszanti szálát, a melléket fonják. mellékvetés mejjíkvetís fn 〈Szövés előtt〉 a hosszanti szálnak való fonál feltekerése a vetőfára. mellény Ö: bársony~. melles mejjes mn/fn I. mn 1. Olyan 〈ruhadarab〉, amelynek felső része a mellet is takarja. Mejjes kötőÝ/surc: a mellet is takaró kötény. A mejjes surc kíkvászombul van, a nyagba lehet akasztani. 2. 〈A mellhez hasonló〉 domború. Mejjes ágy: magasra felvetett ágy, amelynél a párnákat és a dunyhát az ágy két támláján nyugvó lécekre teszik. Ha idegen jön, szökik a prunkuj a mejjes ágyba. II. fn Bélelt mellény. mellette ~ hsz/nu Sz: Fog mellette: a) jót áll érte. b) pártját fogja. mellfulladás mejfúladás fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 mellgörcs mejgörcs fn (rég) 〈A görcs egyik fajtája.〉 mellőz Ö: el~. mellszorulás mejszorulás fn Mellüregben érzett szorító fájdalom. mellű Ö: deszka~. mellűség Ö: genny~. méltó míltó² fn Méltóságos úr, ill. aszszony. A míltó²jéknál vó²tam cselét két évig.
méltóságos
599
méltóságos míltó²ságos mn Míltó²ságos paraszt: (gúny) paraszt. A zsidó²jányoktul kaptam, mint kizsdiják, hogy míltó²ságos paraszt. melyik mék nm 1. A jelzett személyek, dolgok közül melyik? És mindegy vó²t, hogy méket húzzák. Mék tájon: merrefelé?, hol? Mék tájon van a főÝded, komám? Mék mijen: egyik 〈személy, állat, tárgy〉 ilyen, másik olyan. Mék hogy: az egyik így, a másik úgy. Hogy eresztett a búza? Mék hogy. Úgy álítod bennünket párba mikor mektutta, hogy na, mékőÝnk hon lakot. 2. Ki? Közülük ki? Métek járt a padláson? mélyít Ö: be~. mélykút míkut fn Olyan ásott kút, amelyben nagyon lent van a víz. mélység Ö: fenék~. mélyszántó-eke míjszántó²-eke fn 70 cm mélyre v. mélyebbre is leereszthető, rigolírozásra használt eke. menázs ~ fn Menázsi. menázsi ~ fn Katonai élelem, ellátás, főként vacsora. menázsiosztás ~ fn 〈Katonaságnál:〉 élelemosztás. mendergős l. mennydörgős mendikáns mendikás, ~ fn A Református Kollégium kisebb diákja, aki rendszerint a legátus kíséretében házról házra járva ünnepi köszöntőverseket mond, és adományokat gyűjt. mendikánskönyv mendikáskönyv fn A legátust kísérő mendikánsok számára szükséges tudnivalókat tartalmazó könyv. menedékes menedíkes mn Útja közben több helyütt is megálló 〈személy〉. menekülőérték menekülőÝírtík fn Azt fejezi ki, hogy a menekülőhely a kaptár térfogatának hány százaléka. Minél nagyobb a menekülőÝírtík, annál jobb. menekülőhely menekülőÝhej fn Olyan kaptárrész, ahová a méhek a lépek közül a kaptár hőmérsékletének csökkentésére kivonulhatnak és fürtbe kapaszkodhatnak. A hideg időÝjárás beköszöntével mektelt a kaptár menekülőÝheje míhekkel.
mentül
menendő Ö: férjhez~. menés Ö: bél~, hátra~. ménes Ö: cifra~, csődör~, szilaj~, törzs~. ménesakol mínesakol fn A ménes szálláshelye. ménesfalka mínesfalka fn Lovak kisebb csoportja. menet Ö: rab~. meneteles ~ mn Meneteles slingli: 〈paszományosoknál:〉 tiszti egyenruhák, huszárdolmányok felül szélesebb gombolója. menetelű Ö: jó~. menetesfonás ∼ fn Az oldalfonásnak az a fajtája, amely során a vesszőket a karók mögül belülről kifelé vezetik, a fonás egyiken ki, másikon be történik; egyszálas berakás. ménesjárás mínesjárás fn A lovak legelője. menhely Ö: tébécé~. ménlovas mínlovas fn Csődörös. mennél ~ hsz 〈Kf-ú mn v. hsz mellett:〉 minél. Mennél előÝbb, annál jobb. Nr: Mennél jobban kírik a jánt, annál jobban megy, megy, megy. (Nd.) mennivaló mennivaló² fn Olyan dolog, amelyet ide-oda járással lehet elintézni. Vam mennivaló² elíg. menő Ö: jövő-~, ki~. menőben menőÝbe hsz Távozáskor. MenőÝbe elvitte a kendőÝmet. menőfélben menőÝfélbe hsz Indulásra készen, távozóban. Mán íppen menőÝfélbe vó²tam, amikor odajött. menőke menőÝke fn MenőÝkéje van: a) mehetnéke van, távozni van kedve. b) a menés vágya van benne. Esténkint rájött a menőÝkéje. menstruáció mensturácijó² fn ment Ö: jött~. menta Ö: bors~. mente ~ fn Prémes, bélelt, zsinóros, régi magyaros rövid felsőkabát. Ö: dísz~. mentekötő mentekötőÝ fn Négyszögletes zsinórból készített, több helyen összefogatott és somgombbal záruló gomboló. mentő Ö: kár~. mentül ~ hsz Minél, mennél.
meny
600
meny ~ fn Sz: Jányomnak mondom, oszt a ~em ércsík rulla: olyan figyelmeztetés, amelyet a vele szorosabb kapcsolatba levőhöz intéz, hogy a másik értsen róla. Km: Menyem nem jányom, vőÝm nem fijam: —. menyasszony menyasszon fn Sz: Addik kíszülőÝcc, mint a ~: sokáig készülődik. Kíreti magát, mint a ~: csak hosszas rábeszélésre hajlandó megtenni vmit. Km: Nyári ~, téli kiskutya eggyik se jó²: a nyár derekán, a legnagyobb munkaidőben nem való esküvőt tartani. Akármijen öregasszony, ha fírhe megy, csak ~: —. menyasszonyfátyol ~ fn Menyasszonyi fátyol. menyasszonyi mn Menyasszonyi pár: házaspár. És akkor utána el kelletet menni a ~ párnak a templomba. Menyasszonyi tánc: menyasszonytánc. Ífélkor vó²t a ~ tánc, a vőÝfi keszte, osztán a keresztszülőÝk szettík a píszt. menyasszonykérés menyasszonkírís fn A menyasszony ünnepélyes kikérése a szülői háztól. menyasszonynakvaló menyasszonynakvaló² fn Olyan lány, aki már betöltötte a 16.ik életévét. A menyasszonnakvaló², aki mán elmult tizenhat éves, aki mán nem hasad le a nyársrul. menyasszonyrablás ~ fn A menyasszony elhurcolása a maskurák, ill. mások által a menyecsketánckor. menyasszonytánc menyasszontánc fn A menyasszonynak a násznép tagjaival járt tánca, amelyért ajándékot adnak az új párnak. A mi időÝngbe még nem lehetett ojan sok píszt összetáncolni a menyasszontáncal. menyasszonytorta ~ fn 1. Díszes torta, amelyet a lakodalomban a menyasszony vág fel, és ő kínálja meg belőle a vendégeket. 2. A menyasszony által sütött torta. A menyasszontortát a menyasszony sütötte, megmutatta ezzel, hoty tut sütni. menyeasszony ~ fn A menye vkinek. A menyemasszonnyal jó²l kijövök.
mennyország
menyecske ~ fn Fiatalasszony. Sz: Menyecske, de vínecske: 〈a vénlány korában férjhez menő lányról mondják〉. menyecskekendő menyecskekendőÝ fn Fiatalasszony színes fejkendője. menyecskeruha ~ fn A fiatalasszony első ruhája, amelyre a lakodalomban az esküvői ruhát lecseréli; kontyolóruha. Ífélkor őÝtösztem át Iba. menyecskeszemű mn Menyecskeszemű szén: élénken izzó parázs. menyecsketánc ~ fn 〈Lakodalomban〉 a menyecskével járt tánc. Na oszt ífélkor ~ vó²t, menyecskeruhába. menyét ~ fn Sz: Ojam büdöset szellentett, hogy a ~ is kalapot emelne neki: (gúny) 〈mondják arra, aki büdöset fingott〉. Ö: tarka~. menyétbőr menyédbűr fn A menyét lenyúzott bőre. mennybeballagó menybeballagó² mn Sz: Hogy az a jó²ságos menybeballagó² Úristen szakíccsa rád az eget!: 〈szitkozódás〉. mennybeli menybéli mn A mennyben lakó, oda képzelt. Menybéli felsíges Isten. mennydörgős mendergőÝs, mendörgőÝs i MendörgőÝs menkű: 〈indulatos beszéd, átkozódás, szitkozódás elemeként〉. Sz: A mendörgőÝs menkű essen/üssíg beléd!: 〈szitkozódás〉. mennyezet Ö: stukatur~. mennyi Ö: akar~. mennykő menkű fn 1. Villámcsapás. 2. 〈Becsmérlő jelzőként:〉 menkű villany. Sz: A ménkű csapjon beléd!: 〈szitkozódás〉. Megy bele/belé, mint ló²dámba a menkű: a) nagyon jólesik neki az étel v. az ital. b) gyorsan eszik v. iszik vki. Beleütött a lapos menkű a bugyellárisomba: üres. Ö: hájder~, száraz~. mennykőcsapás menkűcsapás fn Villámcsapás. mennykőz menkűz i Káromol, szidalmaz vkit. mennyország menyország fn Sz: Csizsmástul megyen a menyországba: áldott jó ember, még a csizmája is a mennybe jut. Beatta a menyorszák kó²csát: meghalt.
mer1
601 1
mer ~ i Sz: Aki eccer hazudni ~, annak többet nem jár hitel: 〈tréfás bolti, kocsmai kiírás〉. mer2 Ö: bele~, fel~. mér1 mír i 〈Terményben, gabonában〉 vmilyen járandóságot fizet vkinek. Ö: el~, meg~, rá~. mér2 l. mért mérce mírce fn 1. Kb. 6–8 liter. 2. Meghatározatlan mennyiség. 3. Mérőedény. mered ~ i Szem kidülled. Úgy nyelte, hocs csak úgy merett a szeme. Ö: ki~, meg~. merededzik merededdzik i Meredezik. meredezik ~ i Nyújtózkodik. meredőagyag meredőÝagyag fn 〈Fazekasoknál:〉 nagyon nehezen alakítható és nyújtáskor könnyen elszakadó agyagfajta. meredt mn Meret szemű: nagy, kiálló szemű. méreg míreg fn 1. Elhatyta a mírgit: dühös ember, állat lecsillapul, megszelidül. Íteti a míreggel: mérgesít, bosszant. Nem eszem ém magam többet a míreggel: nem mérgelődik többet. 2. Az a sóoldat, amelyben szappanfőzéskor a zsíradékot először megfőzik. Sz: Reggel míreg, dílbe ítek, este orvosság: 〈tartják a retekről〉. Ö: gyufa~, köröm~. mereget Ö: ki~. méregzsák míregzsák fn Toporzékoló, mérges kisgyerek. mérési Ö: fel~. mereszkedik ~ i Nyújtózkodik. mereszt ~ i 〈Fazekasoknál:〉 az agyag szívósságát csökkenti. méret Ö: át~, sorozat~. méretes mn Míretes cipőÝ: méretre készült cipő. Akik nem raktárra dó²gosztak, azok csak míretesz cipőÝt kíszítettek. méretrajz míretrajz fn A láb méretéről készített rajz. A míretrajzot elkülte a kaptafakíszítőÝnek. merevítő Ö: acél~. mérföld míjfőÝd, mífőÝd, mírfőÝd fn mérföldes mn MírfőÝdes kutya: 〈a terelőkutyák terelési távolságával kapcsolatban:〉 olyan kutya, amelyik nagy távolságról is
merrünnen
vissza tudja terelni a nyájat. Vó²t énnekem mírfőÝdes kutyám is. merga Ö: kánisz~. mérgel mírgel i Mérgesít, bosszant. Hagy bíkin, ne mírgej mán! Ö: fel~, ki~. mérges mírges mn Csípős, erős. Sz: Ojam mírges, mint a paprika: lobbanékony. mérgesdarázs mírgezsderázs fn Lódarázs. mérgezés Ö: húgy~. méricskél Ö: ki~. merinói merinó²ji mn/fn I. mn Merinói fajta juh. Merinó²ji falka: merinói juhokból összeállított falka, amelyet külön legeltetnek. II. fn Merinójuh. merít ~ i 〈Aratáskor〉 egy vágásra sok gabonát vesz a kasza elé. merítő Ö: be~. merítőkanál merítőÝkanál fn Folyadék kimerésére használt hosszú nyelű öblös, kerek kanál, merőkanál. merkel ~ i Keresztöltéssel hímez. Merkelni nem ~tem sose, de tudom, hogy van ijen. merkelés merkelís fn Keresztöltéssel történő hímzés. mérleg Ö: Berger-~, kalmár~, kaptár~. mérnök Ö: föld~. merő1 merőÝ mn 1. Csupa, tiszta. A ruhája merőÝ sár lett. 2. MerőÝn: mozdulatlanul, mereven. Csak merőÝn nízet maga elé. merő2 Ö: leves~, liszt~. mérő Ö: bor~, cukorfok~, fok~, nátha~, szeszfok~, téfel~. mérődik mírőÝdik i Vmit megmérnek. Tagba mírőÝdik a főÝd. Ö: meg~. mérőfazék mírőÝfazik fn Méz adagolására szolgáló edény. Amennyi míz a mírőÝfazigba fér, annyit kell a tísztához adni. mérősing mírőÝsing fn 〈Gubásmesterségben〉 a szövőszékre akasztott, végén gombbal ellátott zsinór, amellyel szövés közben a guba hosszát kimérik. mérővéka mírőÝvíka fn Gabona mérésére használt, hitelesített véka. merre m#re hsz Sz: M#re van a messzi?: merre menjek, merre induljak? Ö: akar~. merről Ö: akar~. merrünnen ~ hsz Merről?
mérsegél
602
mérsegél mírsegél i Méreget, méricskél. Ö: le~. mért1 Ö: ki~. mért2 mírt, mír hsz Miért? Mer aszonta akkor apám, hát fijam, akkor mír nem tanultad meg a leckét. mérték Ö: katona~. mértékletesség mírtíkletessíg fn Km: A mírtíkletessík többet ír az orvosságnál: —. mese ~ fn Sz: Mese, ~, mesketté. Tehén seggit rák ketté!: 〈gúnyolódó gyermekmondóka〉. mesemondó mesemondó² fn Gyermekfelvigyázó és mesét is mondó idős(ebb) nő. Úri házaknál időÝs asszonyok, mesemondó²k jártak a gyerekekhe mesét mondani, vigyázni rájuk. mesketté l. mese Messiás Mesijás fn Sz: Úgy várja, mind zsidó²k a Mesijást: nagyon várja. mester ~ fn Sz: Amijen a ~, ojan a munkája: —. Km: Ki minek nem ~e, hó²hérja az annak: aki nem ért vmihez, elrontja azt. Ki mibe nem ~, hó²hérja az annak: ua. Ö: atya~, csapó~, cserép~, csizmadia~, gubacsapó~, gubás~, gyep~, hegy~, kazal~, kocsi~, kút~, pince~, remekes~, strázsa~, szabadító~, szappanos~, szolgáló~, szűcs~, tálas~, tanító~, vadász~, zongora~. mesterasszony ~ fn Iparos felesége. Mesterasszonyom: 〈az iparos feleségének megszólítása a segéd, ill. az inas részéről〉. mesterbál ∼ fn Mesterek, iparosok bálja. mesterkedik ~ i Ingerkedik, kötekedik. mesterkél Ö: ki~. mestermű ~ fn Mesterremek. mesterremek ~ fn Mestervizsgára készített mintadarab. A mestervizsgán egy ~et kelletet kíszíteni, ami asz jelentette, hogy eggy új cipőÝt kelletet kíszíteni az elsőÝ lípístül az utó²só²jig. mesterség mestersíg fn Mestersígen marad: folytatja az apja mesterségét. Ráhaggya a mestersígit: apa az ő mesterségét folytató fiának átadja az általa ismert mesterfogásokat. Ráhatyta a mestersígit a fijára, asz jelenti, hogy ojan fogások vó²tak, amit nem taní-
meszeshányó
tottak, aszt átatta, mert minden mesternek vó²t valami titka. Sz: Kimozsdik a mestersígbül: nem folytatja a mesterségét. Nyugoggyík meg a mestersígin: 〈gubásmesternek mondva: jókívánság〉. Ha gubásnak mongyák dicsíret, ha kötélverőÝnek, bosszantás, ugyanis annyit tesz: Akassza fel magát! Km: Kiki a maga mestersígit fojtassa!: ne fogj olyanhoz, amihez nem értesz! Ö: gubás~, szűcs~. mestervizsgakurzus ~ fn Mestervizsgára előkészítő tanfolyam. Kilencszáznegyvenhárom őÝszétül egíszen kilencszáznegyvenníty tavaszájig ~ra jártam. mészáros Ö: konyha~. mészároshentes míszároshentes fn Hentes és mészáros. mészárosszatyor míszároszszatyor fn A legnagyobb méretű gyékényszatyor, amelyet a mészárosok hússzállításra használnak. mészárosvágó mészárosvágó², míszárosvágó² fn A vágóhídnak az a része, ahol a mészárosok dolgoznak. mészárszék míszárszék fn Húsbolt. Sz: Nyitva van a míszárszék: 〈olyankor mondják, ha vkin a nadrág elöl nincs begombolva〉. mészárszékajtó míszárszékajtó² fn Sz: Nyitva van a míszárszékajtó²: 〈olyankor mondják, ha vkin a nadrág elöl nincs begombolva〉. meszel ~ i Permetlé készítésekor meszet vízben felold. Ö: ki~. meszelő Ö: égi~, mázoló~. meszes ~ mn/fn I. mn Meszesz szűr: mésszel fehérített, rossz minőségű posztóból varrt szűr. Meszezs bűr: szőrétől megfosztott, kikészítetlen, megszárított bőr, amelyből szíjat hasítanak. II. fn 〈Tímármesterségben:〉 meszesgödör, meszeskád, amelyben a bőröket áztatják. Meszest ereszt: 〈tímár〉 a bőröket egyenként lenyomva a meszeskádba visszarakja. Eresszük a ~t izibe, hogy le ne űjjík a mész. meszeshányó meszeshányó² fn 〈Tímármesterségben:〉 az a rúd, amellyel a bőröket kiemelik a meszes oldatból.
meszeskád
603
meszeskád ~ fn 〈Tímármesterségben:〉 deszkából készült, földbe ásott kád a meszes oldat tárolására. meszesszűr meszeszszűr fn Hazai gyapjúból készült rossz minőségű szűrposztó, csúnya színe miatt mésszel fehérítették, ami még ártott a minőségének. meszesvászon ∼ fn 〈Kékfestőknél:〉 festett vászon. meszeszavaró meszezzavaró² fn 〈Tímármesterségben:〉 az a nyélre erősített vaslemez, amellyel a bőrök áztatására használt meszes oldatot felkavarják. meszet-maszat meszet-moszat fn Maszat. mészhabarcs ~ fn Egy rész oltott mészből és három rész homokból készült falazó-, ill. vakolómalter. mészkemence ~ fn Sz: Íg a ~!: 〈részeg embernek mondják:〉 ég a gyomor. mészoldat mészó²dat fn Vízben oldott mész. mészoltógödör mészó²tó²gödör fn Mészoltásnál a láda melletti megfelelő nagyságú gödör, amelybe a megoltott meszet engedik. mészoltókavaró mészó²tó²kavaró² fn Malterkavaró. mészoltóláda mészó²tó²láda fn A mész oltására használt láda. Rendesen a malterkíszítőÝ-ládát használták mészó²tó²ládának is. messzely meszej fn 1. Hét és fél decis egyenes falú, zománcos bögre, messzely. 2. Kb. 3 dl-nyi űrmérték. Ö: fél~. messzelyes meszejes mn Meszejes csupor: meszely. A nagyítű emberek meszejes csuporbúl itták a kávét. messzi ~ mn/hsz I. mn Távoli. II. hsz Messze. Hová ment a gazda? Messzi ment, monták kitérőÝen, ha nem akarták megmondani, hova ment. messzire ~ hsz Sz: Nem megyek ém ~, csak a falu vígire: —. Lassam megyünk ~, úgy írünk a világ vígire: —. messziről messzirül hsz Messzirül jött: nem helybeli, idegen ember. Sz: A messzirül jött ember monthat akarmit: az idegen ha-
metszőkés
zudhat, nem tudják ellenőrizni. A messzirül jöt mindent monthat: ua. méta ~ fn Csapatban, ütővel játszott labdajáték. metél ~ i Nehezen vág el vmit. Csak ~te a tyúk nyakát. métel Ö: be~. metélt Ö: széles~. mételyfű métejfű fn A juhoknak mételyt okozó fűfajta. A métejfüvet ha megeszi a birka, akkor a májába ílőÝzsdijek szaporodnak, megdöglik. méter Ö: kila~. méteres Ö: folyó~. metszés meccís fn 1. Gyümölcsfa, szőlő fölösleges hajtásainak levágása. Ritkító² meccís: ua. 2. A csukott könyvlapok szélének befestése, ill. befestett felülete. Meccís vó²t például láb-, fej-, hoszmeccís. Meccíst kíszít: könyvlapok széleit metszéssel díszíti. Ö: arany~, elej~, forma~, hossz~, márvány~, sík~, vak~. metszésfelület meccísfelület fn A csukott könyvlapok széle. metszésmód meccísmó²d fn Szőlőmetszés fajtája. A legismerteb meccísmó²dok vó²tak a kordonos meccís, a rövics csapos meg a hosszú csapos meccís. metszet Ö: bütü~. metszett mn Mecced debreceni pipa: fehér v. vörös színű, karcsú, nagyobb, bőven díszített pipa. Ö: monya~. metsző meccőÝ fn 1. Mézeskalácsos faformákat készítő mester. 2. Sakter. Ö: derelye~, drágakő~, reszelő~. metsződrót meccőÝdró²t fn A korongolt edény korongról történő levágására szolgáló vékony drót. metszőkapa meccőÝkapa fn Szőlőmetszésnél használt csákányszerű eszköz. A rígi szőÝlőÝgbe meccőÝkapával vertík le a felesleget. metszőkés meccőÝkés fn Görbe pengélyű, fanyelű kacorkés. A lefűríszelt faág hejét a meccőÝkéssel vágják simára, hoty könynyebben gyó²gyújom be.
metszőolló
604
metszőolló meccőÝolló² fn Kecskeméti meccőÝolló²: 〈metszőollófajta〉. méz míz fn Sz: Ojan ídes, mint a (lípes) míz: —. Ojan jó² ember, mint a lípes míz: nagyon jólelkű ember. Km: A míz is maga nyalattya magát: tőlünk (is) függ, hogy szeretnek-e. Nr: A méz tisztán v. reszelt tormával összekeverve torokfájás és köhögés ellen hasznos orvosság. Ö: ákác~, álom~, nád~, szín~, tartalék~. mézárus mízárus fn 〈Piacon〉 mézet áruló kofa. mézédes mízídes mn Nagyon édes. A hevesi görögdinnye mízídes. mezeiárvácska mezejiárvácska fn Viola trikolor. mezei-büdösféreg mezeji-büdösfíreg fn Mezei poloska. mezeifokhagyma mezejifokhagyma fn Vadfokhagyma. A mezejifokhagyma ojam, mint a való²di, csak mindene víkony, a szára, levele. mezei-harangvirág mezeji-harangvirág fn Terebélyes harangvirág [Campanula patula]. A mezeji-harangvirág ojam, mint a szelit-harangvirág, csak kicsibe, öt-hat is nőÝtt ety tűrül. mezeimákvirág mezejimákvirág fn A pipacshoz hasonló, fehér szirmú virág. mezeitátogató mezejitátogató² fn Tátogató. mezeityúkszem mezejityúkszem fn Tyúkszemvirág. mézel mízel i 1. Méh mézet gyűjt. Az idén jó²l mízeltek a míhek. 2. Mézzel édesít vmit, mézez. mézelés mízelís fn A méz termelése, ill. az erre való képesség. A Krajnaji mínek jó² a mízelíse. mézelszedés mízelszedís fn A méznek a keretből, ill. a kaptárból való eltávolítása. A múltkor a mízelszedísnél összeszurkáltak a míhek. mézes mízes mn/fn I. mn Mézzel ízesített. Mízezs bobájka: kenyértésztából készült, előbb megsütött, majd darabokra vágott és leforrázott, mézzel ízesített karácsonyi süte-
mézestányér
ményféle. Mízes torma: mézzel kevert torma. A mízes tormát köhögís ellen használtuk, a tormát megreszeltük, mízzel összekevertük, úgy ettük. II. fn 1. Mézeskalács. A mízest kerekre szakítottuk, időÝtlen időÝkig elált, mekpuhult, tettünk ety fél dijó²t a közepibe. 2. Mézeskalácsos. mézesbáb mízezsbáb fn Babát v. női alakot formázó mézeskalács. mézesbot mízezsbot fn Hosszúkás, hengeres mézestészta. mézesbödön mízezsbödön fn Méz tárolására való nagyobb edény. mézesfa mízesfa fn Evodia. A mízesfa virágjának nagy míszhozama van. mézesfehérszőlő mízesfejírszőÝlőÝ fn Ritka szemű, laza fürtű szőlőfajta. MízesfejírszőÝlőÝ még a Lencen vó²t, mikor od dó²gosztam. mézesgalamb mízezsgalamb fn Galamb alakú mézeskalács. mézeshuszár mízeshuszár fn Huszárt formázó mézeskalács. mézeskakas mízeskokas fn Kakas alakú mézeskalács. mézeskalácsszív mízeskalácsszív fn Szív alakú mézeskalács. Különöskíppen a fijúk vettík a jányoknak a mízeskalácsszívet. mézeskenyér mízeskenyír fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 a barna tészta egyik fajtája. mézeskörte mízeskörte fn Közepes méretű, édes körtefajta. mézes-kurucvitéz mízes-kurucvitéz fn Kuruc vitézt formázó mézeskalács. mézeslovas mízeslovas fn Lovon ülő katonát ábrázoló mézeskalács. mézesmadzag mízesmaddzag fn Sz: Elhúszta a száján/szája előÝtt a mízesmadzdzagot: a másik félrevezetésére némi előnyt, kedvezményt színlelt. mézesmogyoró mízesmogyoró² fn Kivert tésztából készített apró mézeskalácsos termék. mézespapucs mízespapucs fn Papucs alakú mézes sütemény. mézestányér mízestányír fn Tányér alakú mézeskalács.
mézgás
605
mézgás mízgás mn Megindult nedvkeringésű 〈fa, faág〉. mézgásodik Ö: ki~. mézhólyag míszhó²jag fn A méh potrohának széles elülső részében található tartályféle, amelyben a méh a fölszívott nektárt hazaviszi, és amit a száján keresztül távoztat. A míszhó²jagbul a mé a lépsejdbe ürítette a napi hordást. mezítelen ~ mn/hsz I. mn Meztelen. Anyaszült ~: meztelen. II. hsz Meztelenül, ruhátlanul. mezítlábas ~ mn Mezítlábas tísztaleves: pirítatlan tésztával főzött leves. mézkamra míszkamra fn A kaptárnak az a része, ahol a méhek a fölösleges mézet tárolják. A míszkamra mektelt mízzel. mézkészlet míszkíszlet fn 1. A méhek által előállított méz összessége. Az ideji míszkíszlet nem ígírkezik valami bűsígesnek. 2. A méheknek a méhlakásban elhelyezett téli tápláléka. Ha a kaptárban fotytán a míszkíszlet, utánna kel pó²tolni, hogy ne pusztújanak el a míhek. mező mezőÝ fn 1. Füves terület, legelő. Ahon a tehenek legelnek, az a mezőÝ. 2. Fű. Térdig ír a mezőÝ, lehet kaszálni. Ö: gombos~. mezőrendőr mezőÝrendőÝr fn A mezőgazdasággal kapcsolatos kihágások, lopás, károkozás stb. büntetője, felvigyázója. mezőrendőrkapitány mezőÝrendőÝrkapitány fn A mezőrendőrök főnöke, parancsnoka. Debrecembe Kiss Jó²zsef vó²t a mezőÝrendőÝrkapitány. meztélláb mesztílláb fn Mezitláb. Mesztílláb jártunk egísz nyáron. Sz: FelőÝtözöt naty cifrán, mint a cigány mesztílláb: 〈mondják arra, aki ízléstelenül öltözik fel〉. méztér mísztér fn A kaptárnak az a része, ahol a mézet állítják elő a méhek. A mísztér teli vó²t szorgoskodó² míhecskékkel. méztermés mísztermís fn Egy bizonyos idő alatti mézhozam. A tavaszi mísztermís kielígítőÝ vó²t. mézszín míszszín fn/mn I. fn A pergetett virágméz színéhez hasonló aranysárga szín.
milánói
II. mn Mézszínű. mézszűrő míszszűrőÝ fn Bádogból és sűrű sodronyszövetből, ill. tüllből v. műanyagból készített szűrő, amely a mézben felgyülemlett szennyeződéseket, morzsalékokat szűri meg. mezsgye Ö: határ~. mezsgyés ~ mn Szomszédos, határos. mi ~ nm 1. Mi okkal-mó²ddal?: mi okból, miért? Mi vígbül?: a) mi okból? b) mi végett? 2. Milyen? Ugyan ~ csínyt tett ez a szegíny gyerek, hogy így elvertík? 3. Mije: milyen rokona? Km: Ki ~t lél, azé: —. Ö: hol~. miatyánk fn Sz: Úty tuggya, mint a ~ot: folyékonyan, hibátlanul. Csak a ~ tartya: nagyon rossz állapotban van vmi. Km: Pab gongya a ~: a pap gondja a hit dolgain gondolkozni, azokban intézkedni. micisipka ~ fn Ellenzős sapka. micsodás ~ nm Milyen? Micsodás a kezed? miért mír, mírt hsz mihálylik Ö: el~, meg~. Mihály-nap Miháj-nap fn Nr: Szeptember 29-én, Mihály-napon hajtották be a legelőről az állatokat, utána a juhászok nagy mulatságot rendeztek. — Miháj-nap után az Isten elcsapja a legyeket: a hidegre forduló idő miatt hullanak a legyek. mihaszna ~ mn Haszontalan, semmirekellő 〈személy〉. mihelyst mihejst, mihest hsz Mihelyt, amint. mihelyt mihent, mihint hsz Mihelyt, amint. Sz: Mihejt vendíg, mingyám menynyík!: (tréf) ti. nem látják szívesen. mihent l. mihelyt mihest l. mihelyst mihint l. mihelyt mikor Ö: akar~. mikorára ~ hsz Mikorra, mely időre? mikortájban mikortájba hsz Mikor? Mikortájba ellet meg a tehen? milánói mn Milánó²ji szalakcsipke: a szalagminták hullámvonalaiból összeálló csipkefajta, amelynek mintázatát a szalag díszítése adja.
miligyertya
606
miligyertya ~ fn Sztearinból készült gyertya. Sz: Úgy íg, mint a ~: gyengén, pislákolva ég. milinium ~ fn Millennium. milyen nm Mijen nagy: mekkora. Ö: akar~, más~. minálunk minállunk, ~ hsz Mihozzánk. Gyere minállunk, szívesen látunk. minapi ~ hsz A minap történt, látott, tapasztalt. mind ~ nm Sz: Kofa, kurva, ~ etyforma: egyik sem tisztességes. Fing, id meg ~!: —. mindég ~ hsz Mindig. Mindég külön zsákok, tiszta zsákok, azok, abba, abba nem ment más. mindegy mindeggy mn Sz: Mindeggy annak, akár pofon, akár nyakon: teljesen mindegy. mindegyikőnk mindegyikőÝnk nm Mindegyikünk. Úgy gondoltuk, hogy egyikőÝnk, mindegyikőűnk mellé. minden ~ nm 〈Birt. szraggal:〉 elrejteni való testrészek. Ugy ült ott, hogy ~e kiláccott. Sz: Minden fittyentísre: —. Minden úgy van jó²l, ahogy van: olyannak kell elfogadni a világot, ahogy van. mindenhonnét ~ hsz Mindenhonnan. mindennapi ~ fn Mindennapi kenyér. mindenünnen ~ hsz Mindenhonnan. mindenünnét ~ hsz Mindenhonnan. mindétig mindítig hsz Örökké, mindig. mindighagyma mindikhagyma fn Olyan vörös-, ill. fokhagymafajta, amely nem magról, hanem a felső részén növő, apró hagymákról szaporítható. Mindikhagyma van lila is mek fokhagyma is. A tetejin nem magot hoz, hanem apró² hagymákat. Eszt kell elültetni a következőÝ évbe. mindjárt mingyán, mingyá, mingy hsz Külömbsígkíppen mondom, mingyán rávilágítok. Ahogy a Hortobágyon a hídon keresztülmentünk, akkor ment mingyá. mindőnk mindőÝnk nm Mindegyikünk. És monta, hogy nem bántanak senkit se, csak mennyek tovább és nőÝk is, mindőÝnk.
mintázás
minduntig ~ hsz Folyton, állandóan. Minduntik csak mongya a magájét. minek ~ hsz Miért, mi okból? Minek neked az az olló²? Km: Minek annak a sarkantyús csizsma, aki nem tuggya mekpengetni?: minek annak a hatalom, ill. a gazdagság, aki nem tudja kihasználni. mingy l. mindjárt mink ~ nm Mi. minor minó²r fn 1. Hermafrodita. 2. Olyan ló, amelyiknek felszorult a heréje. Az a lú, améknek felszorult a heréje, as se nem csőÝdör, se nem herélt, hanem minó²r. minő minőÝ nm Milyen? Sz: Máris minőÝ, hátha még nőÝ: 〈hencegő, dicsekvő emberről mondják gúnyosan〉. mint Ö: hogy~. minta Ö: erezet~, pipa~, rezező~, vas~. mintaállvány mintaálvány fn 〈Cipészeknél:〉 a mintafák tárolására szolgáló állvány. mintafa ∼ fn 1. 〈Kékfestőknél:〉 nyomóforma, fába vésett mintázat. 2. 〈Mézeskalácsosoknál:〉 fából készült öntőforma. mintakészítés mintakíszítís fn A minta megrajzolásának és kivágásának folyamata. A mestervizsgaelőÝkíszítőÝ tamfojamon szabászatot meg mintakíszítíst is tanútunk. mintapréselő mintapréselőÝ fn 〈Szíjgyártóknál:〉 fanyelű öntöttvas formázó, amely nyomásra a megfelelő mintát a bőr felületére préseli; formázóvas. mintás mn Mintásan fűz: az előre eltervezett minta szerint fűzi be a láncfonalat a nyüstökbe. Ö: virág~. mintáz ~ i 1. 〈Cserépedényt〉 mintákkal díszít. 2. 〈Rézműveseknél:〉 a készítendő tárgy negatívját létrehozza a homokba öntés előtt. Ö: be~, meg~. mintázás ∼ fn 1. 〈Kékfestőknél:〉 tarkázás, mintafelvitel. Uccás ∼: a mintafa pontatlan illesztésének eredményeként létrejövő hézagos minták. 2. 〈Fazekasoknál:〉 agyagedények mintákkal, díszítéssel történő ellátása.
mintázófa
607
mintázófa mintázó²fa fn 〈Fazekasoknál:〉 plasztikus díszítésekhez használt fa simítóeszköz; cifrázófa. minut ~ fn Minuta. minuta ~ fn Perc, pillanat. Ebbe a Iba ot leszek. Egy Ira: egypercnyi időre. Egy Ira átmententem hozzá. mire ~ hsz Milyen sorsra? Nem tuggya az ember, mire líp ki a házbul. mirefel ~ hsz Miért? mirigy ~ fn (rég) Mandula. Mirigye az embernek van, meg a disznó² torkánál is. Ö: epe~, nektár~, viasz~. mirigydagadás ~ fn (rég) Mirigydaganat. mirigyes mn Mirigyezs beteksíg: 〈egy betegségfajta〉. mirígygümőkór mirigygümőÝkór fn (rég) 〈A gümőkór egy fajtája.〉 mirigysorvadás miritysorvadás fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 Ö: bél~. mirigytályog miritytájog fn Tályog a mandulán. mirnyákol mírnyákol i 〈Macska〉 nyávog. mise Ö: kis~. miskakancsó miskakancsó² fn Népies férfialakot ábrázoló, mázas cserépkancsó. miskárol ~ i 1. 〈Kocát〉 ivartalanít. Miskárolták a kocát, ha nem akarták, hoty töpször fijajjík. 2. Kiherél. Heríltík, ~ták a bikákat, csináltag belőÝle eszt a tinó²t. Ö: ki~, meg~. miskároló miskároló² fn Nőstény disznók ivartalanításával foglalkozó személy. A miskároló²k a Felvidíkrül jöttek, a tó²tok vó²tak a miskároló²k. miskárolt ~ mn Ivartalanított 〈koca〉. miskás Ö: magyar~. miskásan Ö: magyar~. misling ~ fn Zöldtakarmánynak való, sűrűn vetett kukorica; csalamádé. A ~ a búzavetőÝgéppel sűrűn vetet tengeribül lessz. A ~ másodvetís vó²t mindig, árpa után vetettík. mislingföld mislinkfőÝd fn Olyan föld, amelybe mislinget termelnek. mismás ~ fn/mn I. fn Kevert, értéktelen dolog. II. mn Kevert, értéktelen. Mindíg aszt a ~ magot rakta el.
mohamed
mismásol ~ i Mellébeszél, köntörfalaz. Ö: el~. missió missijó² fn Katolikusok több napos időszaki lelkigyakorlata. miszir micér fn Gyenge minőségű, gyári fonál, cérna. miszlik ~ fn 〈-re ragos alakban hsz-szerűen:〉 ~re vágja: apróra vágja. mívelés Ö: föld~. mívelő Ö: föld~. mizli ~ fn Bevarrott ujjú női ingek széles fodra. moccan Ö: meg~. mocorog ~ i Halkan korog. Mocorog a gyomrom a savanyútul. mocskol ~ i Szid, gyaláz, rágalmaz. Ö: meg~. mocskosfakó mocskosfakó² mn 〈Lószínnév, a fakó egyik árnyalata.〉 mocskosgaluska mocskozsgaluska fn Szilvalekváros galuska. mocskospajor ~ fn Káposztát, dohánypalántát károsító, szürkés színű féreg. mocskosszennyes mocskoszszennyes mn 〈Lószínnév, a fekete egyik árnyalata.〉 mód mó²d fn (Jó) anyagi helyzet. Sz: Nagy a mó²d, csak úgy ló²g: 〈olyan emberre mondják, aki erején felül költekezik〉. Ö: metszés~. móddal Ö: okkal-~. módi mó²di fn/mn I. fn 1. Szokás. 2. Divat. II. mn Divatos. Nem mó²di mán ez a ruha. módon Ö: azon~. módos mó²dos mn Jómódú, tehetős. mogyoró Ö: birka~, földi~, mézes~, török~. mogyoróbél mogyoró²bél fn A mogyoró ehető része a csontos héjban. mogyorópej mogyoró²pej fn 〈Lószínnév, a pej egyik árnyalata.〉 mogyorós Ö: fakó~. moha Ö: karragén~. mohamed ~ mn 1. Nagy, erős, de rendszerint idomtalan, esetlen 〈férfi〉; mahomet. Telhetetlen ~: nagyétű, nagybélű.
moháré
608
moháré ~ mn/fn I. mn Moháré palást: papi palást. II. fn Selyemfajta. mohog ~ i 〈Hal〉 ficánkol, vergődik, élénken mozog. mohondöfi ~ mn Tanulatlan, egyszerű 〈ember〉. mohos ~ mn 1. Falánk, mohó. 2. Kapzsi, telhetetlen. 3. 〈Ló〉 féktelen, szilaj. 4. Hirtelenkedő, hebehurgya 〈ember〉. mohós mohó²s mn Mohó²s víre van: hirtelen természetű, kapkodó. Ojam mohó²s víre van, mindend gyorsan szeretne csinálni. mohoskodik ~ i Hebehurgyán viselkedik, hirtelenkedik. mohosodik Ö: be~, meg~. mók Ö: mók~, szőr~. mókáz Ö: ki~. mókmók mó²kmó²k fn/msz I. fn Gyermekek ijesztgetésére kitalált, ördöghöz hasonló szörny. II. msz Mó²kmó²k!: 〈gyermekek ijesztésére〉. mókus Ö: katlan~. molnár mó²nár fn Sz: Jó² dó²ga van, mint a mó²nár tyukjának: van mit ennie, innia. Ojan éhes, mint a mó²nár tyúkja: egyáltalán nem éhes. Nem éhes a mó²nár tyúkja: —. Mó²nár gongya a kűvágás: 〈ti. a malomkő élesebbé tétele〉: mindenki törődjön a maga dolgával! Ö: al~, fő~. molnárfecskefészek mó²nárfecskefíszek fn Gömb alakú, kissé hosszúkás fecskefészek, amelyen oldalt egy kis kerek nyílás a bejáró. A mó²nárfecskefíszket a verebek télen ki szoktág bírelni, ha a fecske nem tuggya kiüzni a verebet, betemeti aszt a kis jukat. moly Ö: aknázó~. molyos mojos mn Töredezett végű 〈haj〉. Akinek töredezet vó²t a haja, a haja víge, asz montuk, hogy mojos a haja. moncsol ~ i Kézzel nyomkod, dörzsöl vmit. Ujjai közt ~, porhanyít. Ö: meg~. moncsolt mn Moncsold bolha: kézzel megdörzsölt bolha. mond ~ i Sz: Jankó²nak mongyák, János is ércsen belőÝle: —. Monthatod annak, hogy megvíratt, útyse hiszi: süket füleknek beszélsz. Ojanokat ~, hogy a kutya is megveszne
mórabóra
tülle: bolondokat beszél. Es se nekem monták: 〈ingerlő szólás:〉 ne tűrd a sértést! Eggyet ~ok, kettőÝ lez belőÝle: van egy jó ötletem, javaslatom. Ojat ~ok, hogy (még) magam se hiszem el: (tréf) nem mondok igazat. Ojat ~ok, hogy magam is megbánom: elkeseredésemben, haragomban vmi nagy gorombaságot mondok. Ö: elő~, fel~, rá~. mondás ~ fn Mondás nékül: figyelmeztetés/felszólítás nélkül. Ety kis fát se hoz be ~ nékül. Ö: igaz~. mondó Ö: a~, hír~, mese~. mondva ~ in Mondva csinál: 〈lábbelit〉 megrendelésre készít. Mondva csináltat: 〈lábbelit〉 megrendelésre készíttet. Elment a csizsmadijához, oszt ~ csináltatott ecs csizsmát. mondvacsinált mondvacsinát mn Megrendelésre készült 〈lábbeli〉. A mondvacsinát cipőÝ, csizsma meg vó²t rendelve, hogy mijennek kel lenni, míretet is vettek. monenció monencijó² fn Kommenció. mont ~ fn 1. Fa fúrása alkalmával keletkezett forgács. 2. Montya: pörkölt, sült sűrű szaftja, illetőleg zsírja. mony ~ fn 1. Férfi, ill. fiúgyermek hímvesszője. 2. A kapu sarkának alsó végébe erősített vasrudacska, amely egy terméskőbe vésett vasban mozog. Sz: LőÝdörgeti a ~át: nem dolgozik, henyél. A gyerek ~ábul lessz a katona ferslussza: a kisfiú megnövésével a nemi szerve is megnő. monyametszett monyameccett mn (gúny) Körülmetélt 〈zsidó férfi, ill. fiúgyermek〉. monyas ~, monyos mn 1. 〈Kisfiú dicséreteként:〉 te kis monyos! 2. Monyos főÝd: a termőföld szántott rétege alatt húzódó réteg. monyasvessző monyasvesszőÝ, monyosvesszőÝ fn A szőlővessző alsó rügyénél levő hajtás, csap. A monyasvesszőÝ asz jelenti, hogy ötven centire vágják a szőÝlőÝvenyigét, és ot vágják el alul, ahun ety kis kinövíse van a szőÝlőÝnek. mora Ö: töre~. mórabóra mó²rabó²ra fn Gömbölyű szemű szilvafajta, mirabella. A mó²rabó²ra ojam, mint a szilva, ojan kicsike.
more
609
more ~ fn 〈Megszólításként és megnevezésként:〉 cigány. Nr: Akkor örül a rajkó², mikor döglik a disznó², Keze, lába csupa zsír, három napig nem is kír. More, ~, ~. (Csúfolóvers.) móres mó²res fn Tisztesség, illendőség. Mektaníttya a mó²resre: megfegyelmezi. morgó Ö: gazda~, papra~. morgós Ö: papra~. mórikál mó²rikál i Tetszelegve, kényeskedve riszálja magát. A farát mó²rikájja. mórikáz i Mó²rikázza magát: illegeti magát. móring mó²ring fn 1. A menyasszony hozománya. Ha a jány fírhe megy, kapja othonrul a mó²ringot a ruhaneműt, píszt, bútort. 2. A vőlegény szüleitől a menyaszszonynak adott ajándék. 3. Katonatiszt vőlegénynek a nem érettségizett menyasszony szüleitől adott anyagi javak. Mó²ringot attak a jány szüleji, ha katonatiszthe ment fírhe, de neki nem vó²t íreccsígije. Ez lehetet főÝd is, bangbetét, ház. Rígen ez nem kó²cijó² vó²t, hanem mó²ring. Nr: Valamikor a vőÝlegíny szüleji a menyasszonnak attak ety písztárcát és abba aranypíszt, ez is mó²ring vó²t. Azír tettíg bele, hogy a pínsztárca sose legyík píz nélkül. Ö: kolompér~. móringol mó²ringol i 1. 〈Feleség a férjnek〉 hozományként hoz. 2. Vőlegény a menyasszonynak jegyajándékot ad. mormol ~ i 〈Macska〉 dorombol. morotvás ~ mn Vízzel elárasztott terület, kiöntés. mortyog ~ i Magában morog, dünnyög, dohog. Mindig ~ az öreg. morzsa ~ fn Vmiből egy kevés, egy kis rész. A csirkének nem vó²t szabad It, kenyírmorzsát adni, mert attul elfososodott. Ö: kenyér~. morzsálódik Ö: el~. morzsás ~ mn Könnyen morzsolódó, omlós 〈föld〉. A főÝd esőÝ után mekszikkatt, jó² ~ mán, lehet kapálni. morzsóka morzsó²ka fn A kovászból v. a megdagasztott kenyértésztából a következő sütéshez kivett, megszárított kovász. Az
moslékoshordó
anyakovázbul vagy a kenyírtísztábul kivet kovászt lisztel feldörzsöltík, ruhába kötöttük, mikor meglangyosodott, szíjjelterítettük száradni, e vó²t a morzsó²ka. morzsókakovász morzsó²kakovász fn A még ki nem szikkadt morzsóka. morzsol Ö: el~. morzsológép morzsoló²gép fn Olyan gép, amellyel kukoricát morzsolnak. Májuzsba minden tanyába ment a morzsoló²gép, morzsoltak. morzsolószék morzsoló²szék fn Négylábú, alacsony szék, amelynek a ülőlapjába annak rövidebb oldalán vaslemezt erősítenek, és azon morzsolják le a csőről a kukoricaszemeket. morzsoltcsutka ~ fn Kukoricacső torzsája. mos ~ i Km: Eggyik kéz a másikat ~sa: egyik ember a viszonzás reményében segít a másikon. Ö: ki~, meg~. mosakodás Ö: nagy~. mosás Ö: edény~, gyapjú~, nagy~. mosatás ~ fn A guba festését követő öblítő folyamat, amely a kallóban, az erős sodrású vízben történt. mosatlan ~ mn Mosatlan bunda: kicserzett, de át nem mosott bőrből készült bunda. mosdató Ö: halott~. mosdik Ö: ki~. moslék moslík fn 1. Disznók etetésére darából, ételmaradékból, konyhai hulladékból vízzel elkevert sűrű lé. Korpás moslík: sok korpát tartalmazó moslék. 2. 〈Jelzői használatban:〉 moslík szájú/beszídű: közönséges, durva beszédű. Moslík szájú, káronkodó²s ember ez. Ö: cefre~, ivós~. moslékkeverő moslíkkeverőÝ fn Gyenge minőségű sörétes puska. moslékol moslíkol i 〈Disznó〉 moslékot eszik. moslékosdézsa moslíkozsdézsa fn 〈Piszkos gyerek megnevezésére.〉 Sz: Ojam, mint a moslíkozsdézsa: piszkos, gondozatlan. moslékoshordó moslíkoshordó² fn Moslék tárolására, erjesztésére használt fahordó. A moslíkoshordó²ba őÝgyelítettík össze a mos-
moslékoskanál
610
líkot, meg abba gyűtöttík egísz nap, reggel odatták a disznó²nak. A moslíkoshordó² sose ürült ki, az ajjám mindig maratt egy vedérnyi, mert uty szerette a disznó², ha meksavanyodik. moslékoskanál moslíkoskanál fn Moslék bekeverésére szolgáló hosszú nyelű kanál. moslékoskanna moslíkoskanna fn Moslék tárolására, bekeverésére való nagy (alumíníum)kanna. moslékosvedér moslíkosvedér fn Moslék tárolására, ill. bekeverésére szolgáló vödör. moslékozás moslíkozás fn 〈A mosogatás első szakaszaként:〉 az ételmaradéknak és a mosogatás során felhasznált víznek az összegyűjtése. moslékozik moslíkozik Mosogatáskor az ételmaradékot és a mosogatás során összegyűlő piszkos, szennyes vizet összegyűjtik egy edényben. A konyhán elsőÝkint moslíkosztak mosogatáskor. moslékság moslíkság fn Undorító piszok, mocsok. Vigyázz, itt ez a moslíkság, bele ne lípj! mosó Ö: éles~, fog~, kutya~, lágy~. mosódik Ö: ki~. mosogat Ö: fel~. mosogatódézsa mosogató²dézsa fn A mosogatáshoz használt dézsa. mosogatóvíz mosogató²víz fn Sz: FőÝ a mosogató²víz, vínül a szó²gáló²/gazdaszszony: 〈mondják tréfásan, ha a mosogatóvíz sokáig forr a tűzhelyen〉. mosókarika mosó²karika fn Gyapjúmosáshoz használt karikaszerű eszköz. A rúdra erősítet mosó²karikával jó² féló²rájig dörgöltík a gyapjút. mosókas mosó²kas fn Gyapjúmosásra használt vesszőkas. A mosás általába a veszszőÝbül font, egyenes, körülbelül egy méter magas mosó²kazsba törtínt. mosolyít Ö: el~. mosónap mosó²nap fn A hétnek az a napja, amikor a nagymosást végzik. Rendes aszszony szombaton süt, hétfőÝn mos, mert az a mosó²nap.
motollavetés
mosóné mosó²né fn Mosónő. A mosó²né házakho járt mosni. mosószék mosó²szék fn Alacsony állvány, amelyre a mosóteknőt helyezik. mostantájt ~ hsz Mostan, mostanában, nemrég. Mostantájt vó²t itt a komám. mostoha Ö: fél~. mostohaanya ~ fn Nr: A mostohaanyárul monták: ha nem bornya, nem nyajja. moszat ~ i Maszat. moszatol ~ i 1. Olyan munkát végez, amely szemetet hagy maga után. 2. Babrál, piszmog, bíbelődik. moszatos ~ mn Piszkos. móthántikus mó²thántikus mn Furcsa gondolkodású, szeszélyes 〈ember〉. motolla motó²lla, ~ fn 1. Fonalnak pászmákba szedésére használt, két végén T alakú rúd. 2. A fonal föltekercselésére való, hatoldalú, forgatható keret. 3. Gubaszövet készítéséhez vetélőként használt fél méter hosszú pálca, amelyre a keresztszálat tekerik. Motó²lla húzás-lökís: 〈guba szövésekor〉 a motollának a mellékszálak közötti átcsúsztatása, amely oda-vissza történik. Motó²llát vet: felteszi a szövőre a mellékszálakat. 4. 〈Kékfestőknél:〉 forgatható, szögletes, négy ágú húzóhenger, amely mosásnál a vég áthúzására szolgál. Sz: Úgy jár a keze, mint a motó²lla: dolgos, gyors kezű. Úgy jár a szája, mint a motó²lla: sokat beszél. Ö: ördög~. motollál Ö: fel~. motollálás motó²lálás fn 〈Gubásmesterségben:〉 keresztszálnak való fonál feltekerése a vetélőre. motolláskád motó²lláskád fn Áztatásra, csávázásra és cserzésre használatos legömbölyített aljú fakád, melynek tetején motolla található. motollatartó motó²latartó² fn 1. 〈Gubaszövésnél〉 a szövőszékre felkötött két madzag, amelyekbe a motollákat, vagyis a vetélőként használt pálcákat teszik. 2. A szövőszéknek az a része, ahol a motolla található. motollavetés motó²llavetís fn 〈Gubásmesterségben〉 keresztszálnak való fonál feltekerése a vetélőre.
motorász
611
motorász ~ i Kotorászik, keresgél, matat. motorkocsi ~ fn (rég) Személyautó. Nagyapámtul hallottam, hogy valamikor nagyon rígem ~nak híjták az ó²tó²t, a szeméjó²tó²t, akkor még nem vó²t teheró²tó². motoszka motocka fn Rögeszme, hóbort. motoszkál ~ i Keres, kutat vmiben. A komó²t fijó²kjába ~t, fó²tnak való²t keresett. Ö: el~. motoz motosz fn Rögeszme, hóbort. motozóeste motozó²este fn 〈A baptisták egy fajta szertartásával kapcsolatban, a motoz igére utaló kifejezésként.〉 Nagyon kizsgyerek vó²tam, amikor hallottam, hogy a baptisták elmentek a motozó²estére. mottó mottó² fn Rend, sor. Mindennek mottó²ja van. motymorékol motymoríkol i Motyog. Csak motymoríkolt, nem lehetett érteni, amit mondott. motyó motyó² fn Főként ruhaneműből álló kis csomag, holmi. Útra összecsomagolt kevés személyes holmi. A hátán vitte a motyó²ját. motyorékol motyoríkol i Motyog. Ki hajja aszt, amit te motyoríkolsz? mozdít ~ i Tesz, csinál vmit. Ö: meg~. mozdító Ö: hátra~. mozdonyvezető Ö: al~. mózes mó²zes fn Zsidó férfi. Ot jön egy mó²zes, montuk, ha jött egy zsidó² ember. Mózes Mó²zes fn Sz: Pislog, mint Mó²zes a vereshagymátúl: könnyezik a szeme. mózestábla mó²zestábla fn Vasszegekkel kivert, nyeles kis fatábla, amellyel a gyapjút kifésülik; körömpő. mózestáblája mó²zestáblája fn Mózestábla. mozgat ~ i 1. Folyamatosan mozgásban tart. A motolla lapáttyaji beleérnek a csávalébe, íty forgásukkal felkavarják a levet, illetve fojamatosan mozgattyák a csávába levőÝ bűröket. 2. Hajt, noszogat. Mozgazsd a gyereket, el ne kíssík az iskolábul! 3. 〈Lekvárt〉 kavar. mozgatókar mozgató²kar fn 〈Lekvárfőző üst részeként:〉 a keverőlapátot mozgató rúd.
mundér
mozgékony mozgíkony mn Dolgos. mozgolódik mozgoló²dik i 〈Munkához〉 készülődik. Látom akar valamics csinálni, mozgoló²dik. mozgóőr mozgó²őÝr fn A mozgóposta vasúti kocsijának felügyelője. mozgósít Ö: be~. mozog ~ i Sz: Úgy ~, mint az alsó² malomkű: lustán, lassan mozog. mozsár ~ fn 〈Jelzői használatban:〉 mozsárnyi. Törtem vaty három ~ dijó²t. Ö: vas~. mögé l. megé mögött l. megett mögül l. megül möszötöl ~ i Szöszmötöl, piszmog. Mit möszötösz mán ott ojan sokájig? muflon Ö: jerke~. mufloncsiga ~ fn A muflon szarva. mufurcos ~ mn Haragos, zsörtölődő. Mufurcos kípet vágott, haragudot valamijír ez a gyerek. muhar ~ fn 1. Vadon tenyésző növény, gyom. Felverte a ~ a kertet, irtani kel, mert mindent elöl, mert kúszik, és minden ízinél legyökeresedik. Talpas ~: ua. 2. Tarlón növő gaz. mulaszt Ö: el~. mulatság Ö: arató~. mulcs ~ fn Kéregből, forgácsból készített talajtakaró szerves anyag, amelyet a kiszáradás ellen használnak. múlik ~ i Megfeneklik, füstbe megy. Sz: Azon is ~ a sütís, ha liszt nincs: 〈alaptalan tervezgetésre mondják〉. Km: Telik az időÝ, ~ az esztendőÝ: az idő eljár. Ö: el~, le~. múlóban múló²ba hsz Elfogyóban, a befejezéshez közel. Múló²ba van a munka. múlómódon múló²mó²don hsz Elmúlóban, múlófélben. Múló²mó²don vam mán a beteksígem. múlomul ~ hsz Egyre halkabban, elhaló hangon. Múlomul hangzik a harang. múltkorában múltkorába hsz Múltkoriban, múltkor. mundér mundír, mondír, mondúr fn 1. Katonai egyenruha. 2. 〈Férfiruha〉. Ö: komisz~.
muníció
612
muníció munícijó² fn 〈Katonáknál:〉 élelem, útravaló és lőszer együtt. munka fn Munka alá vesz: 〈gubacsapó:〉 elkezdi a legelső munkafolyamatot. ElsőÝ ízbe a mejjíknek való²t vesszük ~ alá. Sz: Elmenne a ~ temetísire: lusta, dologkerülő. Km: Amijen a ~, ojan a jutalma: ki hogy dolgozik, úgy veszi hasznát. A jó² ~ dícsíri mesterít: a jól végzett munka dicsőség. Jó² Ihoz/Ira időÝ kell: alapos munkát nem lehet gyorsan végezni. Munka után ídes a nyugalom: az pihen jól, aki szorgalmasan dolgozott. Ö: alja~, asszony~, fehér~, föld~, gyalog~, gyapjú~, rész~, summa~, szeges~. munkaabroncs ~ fn A hordóra először felkerülő abroncs, amelyet a végleges vált majd fel. munkácsi mn Munkácsi pipa: szögletes formájú, díszes cseréppipa. Négy- v. nyolcoldalúra faragott díszes cseréppipa. munkadeszka ∼ fn 〈Kosárfonóknál:〉 nagyméretű téglalap alakú, lécekkel összeerősített deszkalap. A ~ lapfonások kíszítésinél használatos szerszám. munkál Ö: el~, fel~, kézi~, ki~. munkálás Ö: fel~. munkás ~ mn 1. Dolgos, szorgalmas. 2. Nehezen feldolgozható 〈fa〉. A tőÝtyfa, ákácfa ~ fa, nehezen lehet feldó²gozni. 3. Sok munkával járó. Szíp lessz ez a terítőÝ, csak nagyom ~. Ö: gép~, gyalog~, kézi~, malom~, pince~, szőlő~, vaspálya~. munkásálca ~ fn Az a fiasítás, amiből majd később dolgozó méh fejlődik. munkáslép munkáslíp fn Olyan lép, amelynek fiasítása munkásálcákat tartalmaz. munkássejt munkássejt fn Olyan sejt, amelyben dolgozó méh álcája található. Az ellenőÝrzískor megláccik, hogy mék a ~ és mék a heresejt. muntliszt ~ fn Finomliszt, nullás liszt. A ~ vagy dupla nullás liszt, a gőÝzmalomba ez vó²t a lekfinomab liszt, a liszt java. mura ~ fn Muraközi ló. murcos ~ mn 1. Maszatos, szurtos 〈gyerek〉. 2. Murcozs galuska: lekváros galuska.
mustforraló
Murcos laska: lekváros laska. murel Ö: be~. murít Ö: be~, ki~. murítol Ö: ki~. murok ~ fn Sárgarépa. Ö: vad~. murokleves ~ fn Sárgarépaleves. A ~t füstölt hússal főÝsztük. murokmag ~ fn Sárgarépamag. murokrépa murokrípa fn 1. Sárgarépa. 2. Takarmányrépa. A murokrípa, amit a teheneknek adnak. murokrépamag murokrípamag fn Sárgarépamag. murul Ö: meg~. murva ~ fn Szálas takarmány törmeléke. A színának, lucernának vam Ija, töredíke. Ö: széna~. muskát ~ fn 〈Csemegeszőlő-fajta.〉 Hasonlít a ~ a matijászszőÝlőÝhö. muskátlivirág ~ fn Muskátli. muskotályberbencei muskotájberbenceji, muskotájbercenceji fn 〈Zamatos illatú szilvafajta.〉 muskotálydohány muskutájdohány fn 〈Illatos dohányfajta.〉 muskotályos muskotájos mn Az egyik szőlőfajta zamatához hasonló szilvafajta. Muskotájozs berbenceji: illatos zamatú szilvafajta. Mer van muskotájozs berbenceji, az ety szagos szilva, abbul szokták csinálni az aszalt szilvát. Muskotájosz szilva: ua. muskotályszilva muskotájszilva fn 〈Szilvafajta.〉 muskotályszőlő muskotájszőÝlőÝ fn Illatos zamatú szőlőfajta; paszatútti. must ~ fn Szökik a ~: kiforr a must a hordóból. musta ~ fn 〈Csizmadiamesterségben:〉 a ragasztott bőrnek és a varratoknak kalapálással való kisimítására, elegyengetésére használt, fél mozsárütő alakú, vastagabb eszköz. Ö: kalapáló~. mustforraló mustf#raló² fn A must forrásakor a hordó nyílásába helyezett bádogedény. A mustf#raló²ba vizet tesznek meg ety poharat.
mustpénz
613
mustpénz mustpíz fn Az a pénz, amelyet rossz termés esetén must helyett ad a gazda a szőlőcsősznek. mustra ∼ fn 1. Áruminta, mutatvány. 2. 〈Fazekasoknál:〉 az égetett agyagedények első darabja. 3. Kiselejtezni való hitvány állat. Lúba is, marhába is vó²t ~, aki ment vágó²ra. mustrabirka ~ fn Kiselejtezni való juh. mustrakoca ~ fn Kiselejtezett, tenyésztésre, fialásra már nem alkalmas koca. mustrál ~ i Bírálva, vizsgálódva nézeget. FeltűnőÝen ~ta a jánt. Ö: ki~, meg~. mustrált Ö: ki~. mustraökör ~ fn Kiselejtezett és hízásra fogott v. levágásra kerülő ökör. mustravas ~ fn Az az eszköz, mellyel a forró kemencéből szedték ki az égetett agyagedények első darabját. mustuk mustok fn A furulyánál vmivel nagyobb fúvós hangszer. musz ~ msz 〈Többször ismételve nyúl hívogatására.〉 Eccer hijába híjtam a vadnyulat, hogy ~, ~, ~, a farkáho rúgott, oszt úgy othagyot, mint Szent Pál az oláhokat. muszáj ~ fn Sz: A ~ mán mekhó²tt: ezt felelik az Ezt ~ megcsinálni! felszólításra. Km: Nagy úr a ~: nagy hatalom a kénytelenség. muszájságból muszájságbul hsz Kénytelenségből. Csak muszájságbul attam neki egy darap kenyeret. muszkagyapjú ~ fn Lengyelországból hozatott gyapjú, mely sima, erős vastag szálú, barnaveres, szürke színű. A ~ is csak simaszőÝrű rakod gubáho vó²t alkalmas. muszmókol Ö: meg~. muszu Ö: szuszu~. mutat ~ i Muti: mutasd! Sz: Mutattya ez magamagát: önmagát megmagyarázza, könynyű megérteni. Ö: meg~. mutató mutató² fn Lánykéréskor a megkért lány által a vendégeknek megmutatott néhány szem búza. Hozd be, jányom, a mutató²t a vendígeknek ! Ö: út~. muter ~ fn Anyacsavar. mutogatós mutogató²s mn Mutogató²s ember: hímvesszőjét a nőknek mutogató férfi.
műlépezés
mutyiban mutyiba hsz Együtt, közösen, a hasznot megfelezve 〈dolgozik〉. mutyiz/ik ~ i Közös hasznot/nyereséget megfelez. muzsika ~ fn 1. Népi v. szórakoztató zene. 2. Hegedű. 3. Szájharmonika. A gyereknek a vásárbul hosztam egy It. muzsikafogadó muzsikafogadó² fn Cigány zenészek napokkal a tánc v. bál előtt történő felfogadása a rendezők által; cigányfogadó. muzsikál ~ i 1. Hegedül. 2. Szájharmonikázik. 3. (gúny) 〈Kisgyerek〉 sír, bőg. Sokszor montuk a kizsgyereknek, ha sírt, hogy ne muzsikájj. Ö: ki~. muzsikálás Ö: ki~. muzsikáltat Ö: ki~. muzsikás ~ fn Hegedűs. muzsikaszárú mn Muzsikaszárú csizsma: ráncos szárú csizma. muzsikaszó muzsikaszó² fn Sz: Drága, mint a muzsikaszó²: —. mű ~ fn 1. 〈Gubásmesterségben:〉 készítmény, termék. 2. Műbe van: 〈szerszám〉 használatban van. Ö: guba~, mester~, remek~. műfestő műfestőÝ fn Művészi festő. műhely műhej fn 1. Műhejbe száll: 〈gubacsapóknál:〉 legény vmelyik mester műhelyében elhelyezkedik. 2. Munkapad. A fűsűt a szabdaló² fűrísszel a műhejen kivákták. Nr: Sok műhejbe ki vó²t akasztva: Az időÝ píz, a szíves marasztalást ne tessík komojan venni! műhelybeli mn Műhejbeli néven: szakmai néven. műhelykerülő műhejkerülőÝ fn 〈Gubásmesterségben:〉 a céh megbízásából az anyag és a munka minőségét ellenőrző mester. műhelyrajz műhejrajz fn 〈Csipkeverőknél:〉 kartonpapírra megrajzolt, letisztított tervrajz. műhelytartó mn Műhejtartó² legíny: olyan személy, aki huzamosabb ideig kitart ugyanannak a mesternek a műhelyében. műlátó műlátó² fn 〈Vásárban, piacon〉 bámészkodó, nézelődő személy. műlépezés műlípezís fn A műlép készítésével, használatával összefüggő munka-
műlépragasztó
614
folyamatok neve. műlépragasztó műlípragasztó² fn Olyan párkányozott keret, amely fogantyújával és rögzítésre alkalmas függelékkel van ellátva. műnyomópapír műnyomó²papír fn 〈Könyvkötőknél:〉 mindkét oldalán enyves krétaréteggel bevont, simított, fényezett papír. műoltó műó²tó² fn A juhtej megalvasztására használt gyógyszertári szer. A műó²tó²t a gomoja kíszítísíhe használták.
művésznő
mütyü Ö: tyütyü~. művelés Ö: erdő~. műveltet ~ i Baszat. Mindig az Istennel ~i a lovát. műves Ö: arany~, ékszer~, gyapjú~, kés~, kő~, réz~, üst~, vas~. művesség Ö: agyag~, gyapjú~. művésznő művésznőÝ fn Kurva. MűvésznőÝnek is nevesztík a kurvákat.
N na ~ msz 〈Állat indítására:〉 Na! náci Ö: gaz~. nád fn Feszesre vart ~: karámajtó merevítésére szolgáló nád. Sz: Hajlik, mint a ~: állhatatlan ember. Ö: anya~, stukatúr~. nádal ~ i 〈Tetőt〉 náddal fed. nádalás ~ fn Nádtető készítése. nadály nadáj fn Pióca. Ö: fekete~, ló~. nádas mn Nádas ház: náddal fedett ház. Nádas hodáj: nádból készített juhakol. SeggenülőÝ ~ hodáj: csupán nád- vagy szalmahéjazattal ellátott tetőszerkezetből álló hodály. nádazó nádazó² fn Nádtető készítését végző személy. nádcsörmő nácscsörmőÝ fn Nádszálak törmeléke. nádfa nátfa fn 〈Csizmadiáknál:〉 csizmafestésre használt kefe. nádfedőlék nátfedőÝlík fn Nádtető. nádfedél nátfedél fn Nádból készült tető. nádfiók nátfijó²k fn Korábban mocsaras területen újból kinövő nádhajtás. nádhodály náthodáj fn Nádból készített juhakol. nádibika ~ fn Bölömbika. A bölömbika a ~, mert a nádazsbul kurjongat. nádkorc nátkorc fn Nádkunyhó készítésekor az ajtó erősítésére, merevítésére szolgáló, válogatott, erős szálakból készített nádköteg. nádiveréb ~ fn A nádirigóhoz hasonló, de annál kisebb testű énekesmadár. A ~ is a nádas hejen fogot físzket. nádkéve nátkíve fn Kévébe kötött nád.
nádkötő nátkötőÝ fn Nádtető készítésével foglalkozó személy; nádazó. nádkötődrót nátkötőÝdró²t fn Vékony drót, amellyel a nádtető kévéit összekötözik. A nátkötőÝdró²t nagyon víkony, hajlíkony, a náttetőÝkíszítísnél használták. nádlis mn Nádlis harisnya: vékony anyagból kötött harisnya. nádméh nádmí fn Kis méhek, amelyek a nádtető szálaiba gyűjtik a mézet. nádméz nádmíz fn A nádméhek által a nádtető nádszálaiba hordott méz. A nádmízet az apró² dongó²k, a nádmíhek horták a náttetőÝbe. nádol ~ i Elkopott vaseszközt vasborítással megerősít, meghosszabbít. Rígen az elkopott ekét vagy a baltát is ~ták, megerőÝsítettík. Ö: össze~. nádpih nátpi fn A nád termésén levő pihőke, pehely. nádpihe nátpihe fn Nádpih. nádpihés nátpihés mn Nátpihés kunyhó²: nádkévékből épített, kúp alakú kunyhó. nadrág ~ fn Talpalló²s ~: kengyelforma gumiszalaggal ellátott csizmanadrág. Sz: Veres ~ a kutyának, maga kereste magának: 〈mondják a gyereknek, amikor vmi csínyért jól elfenekelik〉. Nadrágja van a kutyának, maga kereste magának: saját hibájából kellemetlen helyzetbe került. Ö: bricsesz~, furulya~, komisz~, macska~, német~, porcelán~, samu~, veres~. nadrágellenző nadrágellenzőÝ fn Nadrág elején lévő leffentyű, amely a nadrág korcába húzott szíjjal erősíthető fel és bocsátható le.
nadrághasíték
616
nadrághasíték nadrákhasítík fn A nadrágnak az ellenző két szélén levő nyílása. nadrágos ~ mn Nadrágos emberek: tanítók, papok, ill. hivatalnokok, akik általában pantallóban jártak. nadrágslicc nadrákslicc fn Zárható hasíték a nadrágon. nadragulya nadraguja fn Sz: Nadraguja, nadraguja, nagy a pinának a juka: 〈csúfolódó, tréfás szólás〉. nádsíp nátsíp fn Nád szárából készült csőszerű fúvós hangszer, klarinét. A nátsíp ety hortobágyi pásztorhankszer. nádszál nátszál fn Sz: Ojan egyenes, mint a nátszál: karcsú, sudár termetű. Víkony, mint a nátszál: nagyon vékony. nádtorzs náttors fn A levágott nádszál töve. A náttors veszedelmes, ha mekszúrja az embert, nehezen gyó²gyuló² seb van utánna. nádvágó nádvágó² fn Sarló formájú, görbe pengéjű kés. nádvarrótű nádvaró²tű fn Hosszú, nagyméretű fémtű, amelyet a nádtető készítésekor, a nád lefogatásakor használtak. nádvasaló nádvasaló² fn A juhászkunyhó mellett levő, patkó alakú, fedetlen nádépítmény, ahol a pásztorok főznek. nádverő nádverőÝ fn Fából készült, fogazott v. sima lapú, nyeles eszköz, amellyel a végleges lekötés előtt a nádazó a nádat felverte, hogy tömött és sima legyen. nádvessző nádvesszőÝ fn Nádpálca. nafta ~ fn Petróleum. Még az én nagyanyám jánkorába ugy monták, hoty tegyél a lámpába ety kis It. nagy mn/fn I. mn Nagy magyarpipa: nagyobb fajta sima, díszítetlen, gombos nyakú veres pipa húzogatott rezezéssel. Naty PetőÝfi-pipa: gyárban készített cseréppipa. Nagy virágos pipa: gyárban készített cseréppipa. Nagyobbik vígi: a teknőnek azon része, amelyen a sütéshez szükséges megszitált liszt állt felnyomva, hogy le ne omoljon. 2. Nagy időÝ: villámlással, dörgéssel kísért eső, zivatar. Mer hát ugyi, mikor jött a ~ időÝ, mer ugyi a Hortobágyon sok ~ időÝ vó²t. 3. Nagyop karám:
nagybunda
kilenc emberből álló favágó csoport. II. fn 1. Vminek a naggya: terjedelmesebb darabok vmely egynemű részekből álló tömegben. Kiválogatta a körte naggyát. A szilva nagygyábul összekabdostam, amit tuttam. 2. Vmely feladatnak a nehezebb része. Túlestünk mán a munka naggyán. 3. Nagyra áll a kasza: nagy szöget alkot a nyelével, eláll a nyelétől. Sz: A kecskének nígy a lába, ötödik a farka. Árkot ugrik, ~ot fingik, igya meg a gazda: —. Ojan ~ ez a csizsma, hogy a hásztetőÝrül/padrul izs bele tudnék ugrani: rendkívül bő. Nincs neki se kicsi, se ~, maga se viselőÝs: nincs gyermeke. Naty feneket kerít neki: hosszú bevezetést tart hozzá, sok szóval mond el kis dolgot. Nagyot mer mondani: meg mer esküdni vmire. nagyanya ~ fn Sz: A It térgyekaláccsa!: 〈tréfás szitkozódás, elutasítás〉. nagyanyó nagyanyó² fn 1. Nagyanya. 2. A nagyanya kedveskedő megszólítása. nagyapa ~ fn Sz: Nagyapám is attul halt meg: 〈mondja az, akit olyan étellel kínálnak, amit nem szeret〉. Nr: Ott a It píze, mongyák annak, aki vmibe megbotlik. nagyasszony ~ fn 〈Megszólításként is:〉 ~om: tekintélyes, idős nő. Míg nagyanyám mekhalt, őÝtet a huszas évegbe is még uty szó²lították a cselédek, hogy ~om, a menyét mek uty híjták, hoty kisasszonyom. nagyasztal ~ fn Több személy, vendég kiszolgálására, ellátására terített nagy méretű asztal; büféasztal. A ~on készítették el, terítettík meg a büféasztalt. nagybál ~ fn Nagygazdabál. nagybélű ~ mn Falánk, nagyétű. nagybojtár ~ fn A számadónak a kisbojtárnál magasabb rangú, idősebb segítője. A ~ hotyha nagyon jó²l gazdálkodott, a vígin számadó² is váld belőÝle. nagybot ~ fn 170 cm-es és 8 kg-os gerundium. nagybotos ~ fn A nagybot kezelője. nagybunda ∼ fn 1. Rackabőrből készült férfi felsőruha. 2. Suba. Sokszor töb birka bűrét is felhasználták a ~ kíszítísihe.
nagycsihe
617
nagycsihe naccsihe fn 〈Pl. szénából, szalmából〉 nagyon bőven megrakott szekérnyi mennyiség. nagycsobán naccsobán fn Vállon is hordozható, lapos fahordó, amelyben a pásztorok ivóvizet tartanak. nagydolgozik nagydó²gozik i Székletet ürít, szarik. Nem, nem vó²t, hogy nagydó²gozott, az nem vó²t. nagydolog ~ fn Székelés. Hát a nagydó²gát meg a kizsdó²gát elvígeszte. nagyegyszeregy nagyeccereggy fn A tízes számok szorzótáblája. Az iskolába az elsőÝ osztájba tanútam a nagyeccereggyet. nagyeszű ~ mn Nagyon okos. nagyétű nagyítű mn Nagyevő, jó étvágyú. A nagyítű sok ennivaló²val lakot jó²l. nagyevőeszköz nagyevőÝeszköz fn 〈A desszert- v. kisevőeszközökkel ellentétben:〉 a reggeli, ebéd, vacsora elfogyasztásához használt normál méretű evőeszközök. A pincér feltette az asztalra a nagyevőÝeszközöket. nagygazdabál ~ fn A tehetős(ebb) parasztok évenként megrendezett bálja. nagygereblye nagygerebje fn Kb. másfél méter széles gereblye, amellyel az aratáskor széthullott gabonaszálakat kaparják össze. nagygyalogszék nagygyalokszék fn Nagyobb méretű zsámoly. nagyharang natyharang fn A templomok legnagyobb harangja, öregharang. Sz: Maj megaggya neki a natyharang, a kicsi meg ráhúzza: 〈mondják az odaveszettnek vélt kölcsönről〉. Húzza neki a natyharangot: átkoz, szíd vkit. A natyharangot húzzák rád, a kicsi mek tó²diccsa!: azt kívánom, hogy halj meg! Nr: Debrecembe híres a Natytemplom natyharangja. A gazdagoknak temetískor a natyharangot húszták meg. nagyház natyház fn Elsőszoba, utcai szoba. nagyhold natyhó²d fn 1600 négyszögöl, katasztrális hold. nagyjószág nagyjó²szág fn Szarvasmarha.
nagylegény
nagyjuhtérdpipa nagyjutértypipa fn Sima, néhány csillaggal, ill. rézzel díszített, nagyméretű, nyers, vörös cseréppipa, a amelynek a feje és dereka tompaszög alatt megy a nyakba. nagykalapács natykalapács fn Kb. öt-tíz kg súlyú, nagy méretű, rendszerint két kézzel emelhető kalapács. A vastagabb anyagot natykalapáccsal nyúttyuk. nagykamara natykamora fn Gabona tárolására is használt kamra. A natykamorába a só²sz szalonna, füstölt kolbász ézs disznó²hús ló²god benne, meg itt vó²t a sózó² is. nagykanál natykanál fn Tejfeldolgozáskor használt, hosszú nyelű vaskanál. Felhazsgattuk, feltörtük natykanállal. Sz: Natykanállal eszik: 〈pl. lakodalomban〉 kedvére és sokat eszik az ételfélékből. nagykantár natykantár fn Szemellenző nélküli, két álladzóval ellátott lovaglókantár. nagykasztroj natykaszroj fn Nagyobb méretű lábas. nagykemence natykemence fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 tokni tészta kisütésére használt zárt tűzhely. A natykemencébe eccerre níty tepsit teszüng be, ezeket forgattyuk kétpercenként. nagykemencézés natykemencízís fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 domborműves díszítésű tészta készítése. nagykemencézik natykemencézik i 〈Mézeskalácsos〉 domborműves díszítésű (tokni) tésztát készít. nagykerék natykerék fn 〈Gubacsapóknál:〉 a megtépett gyapjú fonallá sodrására szolgáló, a rokkánál nagyobb eszköz. nagykés natykés fn Kenyérvágó kés. nagykeszkenő natykeszkenőÝ fn A fejet és az egész felsőtestet beburkoló kendő. nagykoma natykoma fn 〈A kiskomával szembeállítva〉 az anyakönyvbe keresztszülőként beírt férfi. nagylegény nagylegíny fn Büszke, rátarti fiatelember. Nagylegíny vó²t világíletibe, de aláment a béle, hogy mekházasodot mekhúzza magát.
nagymagyarpipa
618
nagymagyarpipa ~ fn Vörös változatban készült, díszes kupakkal és rézkarimával ellátott nagyobb cseréppipa. nagymandzsetta nagymancsetta fn Kézelő. Azzal kelled begombolni vígig, eddig ugyi, a nagymancsettájig. nagymankó nagymankó² fn A kasza nyelének közepén levő fogantyú. nagymosakodás ~ fn Egy héten egyszer, általában szombaton végzett teljes lemosakodás, fürdés. nagymosás ~ fn A heti szennyes ruha kitisztítása a mosónapon. Nr: A hétfő volt a nagymosás napja. nagyol ~ i 1. 〈Levestésztát〉 a nyújtótáblán nagyjából elnyújt. 2. 〈Csizmadia〉 a csizma szárát és felső részét elnagyoltan kiszabja 3. 〈Rézműves:〉 az első reszelés során a nagyobb és durvább részeket leszedi. Ö: el~, meg~. nagyolás ~ fn 1. 〈Levestészta〉 nagyjából történő elnyújtása a nyújtótáblán. A ~ mindig a nyútó²táblán törtínt, utánna a sütőÝabroszon víkonyra nyútottuk a tísztát. 2. 〈Csizmadiamesterségben〉 a csizma szárának és felső részének elnagyolt kiszabása. 3. 〈Rézműveseknél:〉 az első reszeléskor a nagyobb és durvább részek leszedése. nagyolórosta nagyoló²rosta fn Nagy lyukú kézi rosta. A nagyoló²rosta kézirosta vó²t, csak a naggya hult ki. nagyostor ~ fn Ökörfogat hajtásához használt nagyméretű ostor. nagypálha l. nagyszálha nagypéntek natypíntek fn Sz: Ojan sovány, mint a natypíntek: nagyon sovány. Nr: Natypínteken a reformátusok izs böjtöltek. Az ebíd az nagyon gyenge leves vó²t, mek szabó²gallér, mek pattogatot tengeri. nagypólyás natypó²jás fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 nagyméretű, baba alakú, ájzolt készítmény. A natypó²jásra babafejet ragasztunk. nagyság Ö: bors~. nagyszabadság natyszabadság fn Országos állat- és kirakodóvásár; nagyvásár. Nr: Natyszabaccsákkor bejöhettek a zsidó²k is
nagyutca
árulni, de kiszszabaccsákkor nem. De ijenkor sem alhattak a városon belül, hanem a városon kívül, a zsidó²házba. nagyszálha natyszálha fn A kerítőháló felső szélét alkotó kötélre kötött, azt a víz színén tartó könnyű fa- v. fakéregdarabok közül a legnagyobb; nagypálha. nagyszárny natyszárny fn 〈Szíjgyártóknál:〉 a nyeregnek a lovas térdnadrágja alá lenyúló oldalrésze. nagyszekér natyszekér fn Kétlovas natyszekér: teher szállítására használt nagyobb szekér. nagyszoba natyszoba fn Általában az utcára két ablakkal néző, csak vendégfogadásra használt szoba. A natyszobát rígen natyháznak, tiszta szobának montuk. nagytanya natytanya fn Natytanyát vetnek: kerítőhalászatban a két part között teljesen kifeszítik a hálót. nagytányéros natytányíros fn Vörös v. fekete cseréppipa, amelynek a fejére a nyakhoz és a szájhoz a tányér karimájához hasonló, karcolással díszített, szélesebb peremet ragasztanak. nagytarja natytarja fn A szarvasmarha lapockája fölötti hús egy része. nagytemplomos natytemplomos fn 1. Mézeskalácsos faforma. 2. Tokni tésztából készített mézeskalácsos termék. A natytemplomos a legjellegzeteseb debreceni faforma. nagytepsi natytepsi fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 kiskemencézésnél használt alacsony falú edény. A natytepsit betojjuk tepsifogó²val a lerbe. nagytermészetű natytermíszetű mn Hirtelen haragú, lobbanékony. A natytermíszetű hirtelen haragos, mírges ember. nagytettű natytettű mn Súlyos bűntettet elkövető 〈rab〉. nagyujj ~ fn Hüvelykujj. nagyujjas ~ fn Rövid férfi nagykabát, télikabát. nagyutca nagyucca fn Főutca.
nagyvágás
619
nagyvágás ~ fn Vágóhídon az a tevékenység, amelynek során négy mészáros, három nap alatt mintegy száz darab marhát levág. nagyvérű nagyvírű mn 1. Erős nemi vágyú 〈férfi, ill. nő〉. Nagyvírű az a fírfi, akinek naty fennálló² teheccsíge vó²t, de nőÝbe is vó²t nagyvírű. 2. Indulatos, lobbanékony. nagyvőfély nagyvőÝfi fn A lakodalom menetét irányító vőfély. A nagyvőÝfi monta a rigmusokat. nahzám ~ fn Mézből és vízből készített édes ital; mézesvíz. nála ~ szragos hsz Őhozzá. Gyere nálunk! nana ~ fn Nagyanya, nagymama. nap fn/hsz I. fn Napnak indít: reggel 6 óra körül a birkákat a nap irányába indítja, kelet felé tereli. Reggel mindig ~nak indíccsuk a bírkát. Napon sült málé: tehénszar. II. hszszerűen: 〈-ról〉 ~rul: napsütésben, napos időben; 〈-ra〉: ~ra: vhány nap múlva. Két-három ~ra mek se láccot rajta. Naprul dó²gozik: 〈gubacsapó〉 a napon szárítja a kimosott gyapjút v. a festett gubát. Sz: Eggyik ~rul a másikra íl: teljesen bizonytalan a megélhetése. Letagadná a ~ot is az égrül: szemérmetlenül tagad. Km: Nincsen ojan hosszú ~, hogy estéje ne vó²na: minden véget ér egyszer. Semmi sincs új a ~ alatt: mindenhez van hasonló példa a múltból. Több ~, mint kolbász: légy takarékos, gondolj a jövőre is. Nr: Ha a ~ visszaníz, másnap esőÝ lessz. — Ha veresem megy le a ~, szél lessz. Ö: akkor~, éj~, harmad~, idő~, ítélet~, jakab~, József-~, Luca-~, Márton-~, Mihály-~, mosó~, néha~, Szent György-~, Szent Mihály-~. napamasszony ~ szragos fn 〈Megszólításként is:〉 anyósom. napenyészet napenyíszet fn Napnyugta. napestig ~ hsz Napnyugtáig. Vártalak ~, de nem jöttél. napfeljött naffejjött fn 1. Kelet. Naffejjöt felőÝl jött az eggyik felleg. 2. Napfelkelte. Elindulok a juval, mikor kezd víradni, naffejjötkor. napfeljötte naffejjötte fn Napkelte. napfeljöttig naffejjöttig hsz Napkeltéig.
nászasszony
napfelkelt naffelkőÝtt fn Napkelte. Reggel korán, mikor bújik ki a nap, naffelkőÝt van. napi Ö: mi~, minden~. napja Ö: szent heverdel~, úr~. napján Ö: kakukk~. napkor Ö: kakukk~, soha~. naplement ~ fn Alkonyat, napnyugta. napnyugat ~ fn Napnyugta, naplemente. naponsült mn Naponsült málé: (tréf) a) tehénszar. b) emberi ürülék. napos mn Napozs béljárás: hasmenés. Ö: harmad~, más~. nappal ~ hsz/fn Fínyes ~: világos nappal. Km: A ~nak szeme van, az íccakának mek füle (van): mindig megláthatják, meghallhatják, amit titkolni szeretne az ember. Nr: Ha ~ jár a szél, jó² időÝ lessz. nappali mn Nappali ruha: nappal viselt ruha. napraforgóbuga napraforgó²buga fn Napraforgótányér. napraforgókóró napraforgó²kó²ró² fn A napraforgó növény elszáradt kemény szára. napszám Ö: gyalog~. napszámos Ö: hó~. naptár Ö: hagyma~. napviaszolvasztó napvijaszolvasztó² fn Üveggel fedett alacsony láda, amely azt a célt szolgálja, hogy a mézeslépek felszínén lévő méhviaszt a nap energiájának segítségével felolvassza. Manapság nem nagyon hasznájják a napvijaszolvasztó²t, mert sokájik tart, amík hozzájutnak a míhíszek a míszhe. nárcisz Ö: kék~. náspágol ~ i Ver, püföl vkit. Ö: el~, meg~. náspál Ö: el~. náspángol ~ i Náspágol. náspigol Ö: el~. náspingol Ö: el~. nász ~ fn 1. Lakodalom. 2. Násza vkinek: gyermekének az apósa. nászajándék nászajándík fn A vőlegény esküvői ajándéka a menyasszonynak. nászasszony ~ fn 〈Hozzánk való viszonyában:〉 gyermekünk anyósa, anyatárs.
nászraj
620
nászraj ~ fn 〈Méhészetben:〉 a nászrepülésen kirepült anyát kísérő herék, ill. munkásméhek nagyobb csoportja. nászrepülés nászrepülís fn 1. A méhanyának a peterakás megkezdése előtt szabadban való párzása. A míkirájnőÝ mekkeszte nászrepülísít. 2. 〈Szalonkánál〉 az a cselekvés, amikor párzás idején a hím hajtja a tojót repülés közben. nászruha ~ fn 1. Menyasszonyi ruha. 2. A fácán ékes tollazata párzás idején. nászszülő nászszülőÝ fn A fiatal házasok szülei. nászuram ~ szragos fn 〈Megszólításként is:〉 gyermekem apósa. náthaláz ~ fn Influenza. Náthán fn Sz: ElőÝl megyen ~, batyut visz a hátán: —. náthamérő náthamírőÝ fn 1. (tréf) Kis ürtartalmú edény, kis csupor. 2. (tréf) Nagyon sovány, alacsony ember. Aki ojan kis nyeszlet vó²t, #ra monták, hogy ez ety kis náthamírőÝ csak. ne1 ~, nye msz 1. 〈Állathívogató/-terelő szó:〉 ló, szarvasmarha, kutya, disznó terelésére, hívogatására. 2. 〈Állatűző szó:〉 szarvasmarha, kutya űzésére, kergetésére. Morzsa, ~! — montuk, ha kergettük a kutyát. Ne, boci, ~! — montuk, ha aszt akartuk, hogy mennyen. ne2 ~ msz Nesze. It van, ~, vigyed! necc ~ fn Hálószerű fejkötő. neccel ~ i Huroköltéssel kézimunkázik. neccelés neccelís fn Huroköltéses kézimunkázás. Nr: A neccelíst két nagy vastak tűvel csináltuk. Furcsán kelletet hurokra kötni, ebbül nítyszegletes kockák lettek, eszt kelletet a minta szerint, például ró²zsa satöbbi, bestoppolni. neccfa necfa fn 〈Paszományosoknál:〉 simára csiszolt deszkalap, amelyre hálókötéskor a szemeket dupla hurkolással felszedik. necctű nectű fn 〈Paszományosoknál:〉 két végén villa alakú, keményfából faragott szerszám, amelyre hálókötésnél az anyagot hajtják.
négyes
nedves mn Nedves nyírás: a nedves szőrme lenyírása. nedvrekedt in Nedvreket fatörzs: olyan fatörzs, amelynél a nedv nem jut fel a fa csúcsáig, a fa csúcsa elszárad. nefelejcscső nefelejcscsű fn 〈Mézeskalácsosoknál az ájzcső fajtájaként:〉 különálló szirmú virágminta készítésére használt eszköz. Virágmintát tufcsűvel vagy nefelejcscsűvel kíszíthetünk. nefelejcskoszorú ∼ fn Nefelejcsekből készített koszorú. A gyerekek sírjára ~t hejesztek. negédes negídes mn Finomkodó, magát kellető. negró negró² fn 〈Csizmadiáknál:〉 fekete bőrfesték. négyágú nígyágú mn Nígyágú karám: egy hosszabb részből és ennek végéhez kapcsolódó négy rövidebb, ágszerűen szétálló részből álló fedetlen építmény az állatok védelmére. negyedel Ö: le~. negyedfű negyetfű mn Negyedik éves 〈csikó, borjú〉. A negyetfű csikó², a mán lú. negyedholdkés negyethó²tkés fn 〈Szíjgyártóknál:〉 körben mindenütt éles kés, amely a görbekés és a félholdkés funkcióját is ellátja. negyedkörös mn Negyetkörös eldó²gozás: 〈kosárfonóknál:〉 negyed nagyságú kört alkotó eldolgozás. negyedrészes negyedríszes fn A földet a termény negyedrészéért megművelő személy. A negyedríszessel úgy alkuttak, hogy minden negyedik mázsa tengeri az övé. négyélű mn Nígyélű szúró²ár: 〈szíjgyártóknál:〉 varrásokhoz, fűzésekhez használt négy éllel ellátott ár. négyes nígyes mn 1. Nígyes fogat: nyergesből, rudasból, gyeplősből és ostorhegyesből álló lófogat. 2. 〈Szűr alján〉 négy különböző színű posztócsíkból összeállított csipke nevű díszítés. 3. Nígyes csű: 〈mézeskalácsosoknál:〉 egyszerre négy vonalat húzó ájzcső. Nígyes csűbűl is van töb míretű.
négygémű
621
Nígyest húz: 〈mézeskalácsos:〉 négyes csővel dolgozik. Ájzolt termíkeken ritkán húzunk nígyest. 4. Nígyes keresztkezdís: 〈kosárfonóknál:〉 kör alakú aljak esetén a leggyakrabban előforduló fenékkezdési mód. A nígyes keresztkezdís tanújják meg legelőÝször a kosárfonó²k. négygémű nígygémű mn Nígygémű kút: olyan pusztai gémeskút, amelynek négy kútgémje van. négykézláb nítykézláb hsz Sz: Nítykézláp tapogattya az utat: részeg. négykötésű nítykötísű mn Nítykötísű kolbász: négy, egymástól elkülönített darabokból álló kolbász. négylábú nígylábú mn Km: A nígylábú izs botlik: —. négyostoros nígyostoros mn Nígyostoros kút: olyan pusztai itatókút, amelynek négy kútostora van. négyrét nígyrít Négybe hajtogatva. négysonkás nítysonkás mn Hatalmas lapockájú 〈sertés〉. négyszálas mn Nítyszálas fűzís: 〈szíjgyártóknál:〉 a szironyozásnak, vagyis a szerszámok vékony bőrrel történő díszítésének az a fajtája, amikor a bőr összedolgozásához felhasznált szironybőrök száma négy. négyszögletes mn Nítyszegletezs gallér: a szűr nyakánál levő szögletes nyakdísz. Nítyszegletezs zsinó²r: ún. körforgó bábosgépen készített igen erős zsinór, amely több paszományos készítménynek az alapanyaga. negyvennyolc negyvennó²c szn Sz: Nem enged a negyvennyó²dzbul: nem tágít a meggyőződése, elhatározása mellől. Km: Negyvennyó²c ó²ta nem fog az átok: —. néha níha hsz Níha mindig: állandóan, folyton. Sz: Níha mindig becsapja az embert: 〈mondják arról, akiben nem lehet megbízni〉. néhanap níhanap hsz Néhanapján, olykor. néhány níhány, nihány Ö: egy~. néhányszor Ö: egy~. nehéz nehíz mn 1. Nehíz zsák: nagy súlyú, tele zsák. Gyerekre nem vó²t szabad ~ zsákot adni. 2. Súlyos. Ojan nehísz keze van, rám
nekiesik
tette, asz hittem, összerogyok. 3. Nehíz időÝ: jégesővel kísért, zivataros idő. Az a nehíz időÝ, mikor vihar van, jeges essőÝ esik. Nehész felleg: esőfelhő, esőzsák. 4. Nehísz kezű: lassú, ügyetlen. 5. Nehezen van: nagyon beteg. 6. Nehíz nyomtató²: nehezen nyomtatható 〈gabona〉. Sz: Ojan ~ ez a gyerek, mint a kűsó²: nagyon nehéz. Nehéz, mint a főÝd: ua. Könnyű neked, de ~ a becsületes embernek: 〈mondják tréfásan a dicsekvőnek〉. Km: Három dolog a legnehezebb: várni, nem jönni, menni, nem haladni, lefeküdni, nem aludni: legkínosabb az eredménytelen küzdelem. nehezedik Ö: el~. nehezít Ö: le~. nehézkór nehíszkó²r fn Epilepszia. nehéznyavalya nehíznyavaja fn Epilepszia. Sz: Törjön ki a nehíznyavaja!: 〈átok〉. Hova a nehíznyavajába tetted?: hova a pokolba tetted? nehézség nehíssíg fn Nyavalyatörés. Töri a nehíssíg. Sz: A nehéssíg jöjjön rád!: 〈szitkozódás〉. Jöjjön rád a nehíssíg!: ua. nehézséges nehíssíges mn Sz: Jöjjön rád a nehíssíges nyavaja!: 〈átok〉. Mi a nehíssíges nyavaja lelt?: mi bajod van? néhutt níhutt hsz Néhol. nejlonos nájlonos fn Nagyobb méretű mézespuszedli-fajta. A nájlonos tetejíre villával csíkokat húzunk. nejlonosszaggató nájlonoszszaggató² fn A nejlonos szaggatására használt pléheszköz. neki ~, néki szragos hsz Nekem (ez) nem enyém: nem az enyém. Tijéd ez a keszkenőÝ? Nekem nem enyém. nekiáll ~ i Nekiáll az időÝ: 〈eső után〉 megjavul az idő. Nem akar nekiálni az időÝ. nekidalmahodik ~ i Meghízik, megnő. nekidől nekidül i Nekiáll, nekilát. Nekidül a munkának. nekiered ~ i Gyorsan útnak indul. Nekiered a futásnak: futni kezd. nekiesik ~ i Nagy hévvel, gyorsan hozzálát. Ha hárman nekiesünk a munkának, estére kísz is leszünk vele. Sz: Nekiesik, mind bolond bornyú az annyának: a) mohón v. illetlenül
nekifekszik
622
nekilát vminek. b) durván rátámad vkire. nekifekszik ~ i 〈Nap〉 rásüt, rátűz. Nagyon nekifekütt a nap ennek az ó²dalnak. nekigyürkődzik nekigyürkőÝddzik i Nekigyürkőzik. nekihuzalkodik ~ i 〈Pl. bottal〉 rátámad vkire. nekikeseredik ~ i Nekikeseredik az időÝ: esősre fordult az idő. nekimegy ~ i Megállás nélkül rohan vhova. Esetleg ha nekiment a Hortobágynak, akkor ivott abbúl. nekirugtat nekiruktat i Nekirugaszkodik vminek. nekiszalad i Sz: Vigyázz, nehogy nekiszalaggy a kezemnek!: vigyázz, mert megütlek! nekiterül ~ i 〈Pl. gulya, nyáj〉 nagy területen széthúzódik, eloszlik nekiveselkedik ~ i Nagy lendülettel nekilát vminek, hozzáfog vmihez. nekivetkezik ~ i Nekivetkőzik. néma mn Níma kutya: hang nélkül terelő kutya. A níma kutya terelís közbe nem, máskor viszont ugat, ez naty szó²gálatot tesz a tilozsba legeltetőÝ juhásznak. nektárgyűjtő mn NektárgyűtőÝ tánc: a méhnek a tánchoz hasonló repülése, mozgása, amellyel azt adják egymás tudomására, hogy merre, milyen messze, milyen irányban, milyen minőségű méz, ill. virágpor, nektár található. A felderítőÝ visszajött, és eljárta a nektárgyűtőÝ táncát. nektármirigy ~ fn A növénynek a nektár összegyűjtésére szolgáló része. A ró²zsa ~e körül donktak a míhek. nemakarás ~ fn Vonakodás, makacskodás. Km: Nemakarásnak szarás a víge: a vonakodva teljesített feladatnak nincs eredménye. nembánom ~ fn Km: Nembánombul lessz a bánom: a közönyösségből, nemtörődömségből kár származik. nembánompor ~ fn Görcs oldására használt por alakú orvosság [Pulvis antipasmodicus].
nemzetes
nemcsak ksz Sz: Nemcsak, hanem ugyancsak: alaposan. Nemcsak emígy-amúgy: nemcsak felületesen. Nemcsak emígy-amúcs csinálunk meg valamit, ha hozzáfogunk. némék nímék nm Némelyik. Nímék ember as se tuggya, mics csinájjon. nemes Ö: fél~, mag~. nemesnyár ~ fn 〈A nyárfa egyik fajtája.〉 nemesprém ~ fn 〈Szűcsmesterségben:〉 a legértékesebb prém. A ~eket mint például a fehírró²ka, ezüstró²ka, hermelin, csincsilla finomabb eljárással kel kikíszíteni. németgyeplő nímedgyeplű fn Két egyenként 140 cm hosszú gyeplő, amelyeket csattal kapcsolnak egybe. németjuh nímetju fn Merinói juh. A nímetju gyapját guba kíszítísihez nem használták. németnadrág nímetnadrág fn Pantalló. németól nímetó²l fn Egy ló elhelyezésére alkalmas keskeny istálló. németzabla nímedzabla fn Szilaj hátaslovaknál, ill. makacs igavonó lovaknál alkalmazott zabla, ahol a zablatest egy darab vasból készül, ehhez forrasztják hozzá a két zablapálcát úgy, hogy a zablavas a pálcák kétharmadánál vannak rögzítve. A fékszár csatlakozására való karika a zablapálca egyik végénél van, a másik végétől egy erős láncot vezetnek át a ló álla alatt. A fékszárat meghúzva a lánc a ló állcsontját megfeszíti. nemezesedik ~ i 〈Szőrmekikészítőknél:〉 a szőrme a dögszőrök miatt gubancos, vastag, összefüggő kifésülhetetlen anyagot hoz létre. Ezen egy víktelenítet szallak fut körbe, amibül tüskék álnak ki, amik kikartácsojják azokat a dökszőÝröket, amig belefilcesettek, nemezesettek a szőÝrmébe nemjóját nemjó²ját isz Sz: A nemjó²ját neki!: 〈enyhe káromkodás〉. nemsoká ~ hsz Nemsokára. nemszeretem ~ mn Kellemetlen, rossz. De ~ gyerek vagy! nemtudomszilva ~ fn Tojásdad alakú, apró szemű, nyári édes szilva; penyigei szilva. nemzetes ~ mn Nemzetes úr: a) 〈nemes úr megszólítása〉. b) 〈jómódú gazda megszólítása
nemzetiital
623
a cselédség részéről〉. Nemzetes asszony: a) 〈nemes asszony megszólítása〉. b) 〈jómódú gazda feleségének megszólítása a cselédség részéről〉. nemzetiital ~ fn Piros-fehér-zöld színű ital; strumfpándli. Nr: A italt úgy készítik, hogy legalulra zöld színű abszintot, erre fehér tripli sec-et, végül vöröses konyakot v. rumot öntenek. nemzetiszín ~ mn Nemzetiszínű. Nemzetiszím bojt: 〈paszományosoknál:〉 többféle formában készített bojt, amelynek alja sok sodrott bojtból áll. Nemzetiszín zsinó²r: három színű pamutból albumhoz stb. készített zsinór. nemzetség nemzeccsíg fn Rokon, rokonság, fajta. Sz: Nem nagy nemzeccsígbül való²: nem dicsekedhet a származásával. nemzőrészfene nemzőÝríszfene fn (rég) 〈A nemi szerv betegsége.〉 néne ~ fn 1. Idősebb nőtestvér, nagynéni. A gyerek monta a nagynénnyinek, hogy ~. 2. Közelebbi idősebb nőrokon megszólítása. Ö: édes~, unoka~. néni ~ fn 〈Megszólításként is:〉 nővér, néne. Ö: tanyás~. nenyúljhozzá(m) nenyújhozzá(m) fn Lekváros nenyújhozzá(m): 〈tréfás tésztanév〉. nép Ö: asszony~, fehér~, férfi~, ház~. népesedik Ö: túl~. népesség nípessíg fn Egy méhcsaládhoz, kaptárhoz tartozó méhek összessége. A mostani kaptárajimnak elíg nagy a nípessíge. népgyűjtő níbgyűtőÝ fn Az a személy, aki a vendégeket hívja az esküvőre. népség nípsíg fn Társadalmi embercsoport, társadalmi réteg. A cívis takaríkos nípsíg vó²t. Ö: asszony~. néptanító níptanító² fn Népiskolai tanító. népzenész níbzenész fn Cigányzenész, cigánymuzsikus. nerángass ~ fn 1. Pálinka. 2. Bor. neszel Ö: fel~, meg~. nesztek ~ i 〈Felsz. módú alakként:〉 itt van, vigyétek, fogjátok! név ~ fn Sz: Veszet nevit kőÝtik: nagyon rosszat terjesztenek róla.
néz
neveddrád nevedrád fn 〈Kisgyermek viseleteként:〉 felsőrésszel egybeszabott nadrág. nevekedik ~ i Nevelkedik. nevel ∼ i Növeszt, termeszt. A talajbul kiláccó² csúcsrul ~tík a tőÝkét. Ö: be~, fel~, ki~, meg~. nevelde ~ fn (rég) Bentlakásos nevelőintézet. Neveldébe taníttattya a jányát. nevelés nevelís fn 〈Vkitől vhogyan〉 nevelt személy, ill. állat. Kivált ha áruba bocsátotta a vásárba, akkor monta a gazda az állatra, hogy az én nevelísem, tudot felelni írte. Ö: oltvány~. neveletlenujj ~ fn Gyűrűsujj. nevelő nevelőÝ mn NevelőÝ hó²nap: május. NevelőÝ időÝ: a növények fejlődésének kedvező időjárás. A jó² nevelőÝ időÝ, ha eső után süt a nap. Ö: lány~. nevelődik nevelőÝdik i 〈Növendék állat〉 a gondozással fejlődik. nevelővágás nevelőÝvágás fn Fiatal kori erdőritkítás, erdőtisztítás. nevelt Ö: kényen~. nevetés nevetís fn Km: A nevetís sírás lessz utó²jára: 〈főként gyereknek mondják:〉 a szertelen jókedvet szomorúság szokta követni. nevetlenujj ~ fn Gyűrűsujj. nevezet ~ fn Nevezedbe való² koma: a keresztelőn tanúskodó, de az anyakönyvbe keresztszülőként be nem írt férfi; kiskoma. névjegy ~ fn 1. A tulajdonosra utaló megkülönböztető betűjel a birka fülén. 2. 〈Bérsütéskor〉 a kenyérre ragasztott kis cédula, amelyen a tulajdonos neve, címe van feltüntetve. Névjegyet kelletett írni, és ráragasztani a kenyírre, amit a pékhe vittünk meksütni. néz níz i 1. Vmire becsül, tart. Sokra/Sogba/Nagyra nízi magát: nagyra tartja magát, beképzelt. A dagájos nagyra nízi magát. 2. Vkire vmi níz: vmi vár rá, vmiben részesedni fog. Szíp öröksíg níz rá. Sz: Had ním csak!: hadd nézzem csak! Úgy níz, mint a ju: ostobán, bután néz. Úgy níz rá(m), mint a víres ingre: haragosan, dühösen néz rá(m). Úgy níz rám, mintha én öltem vó²m meg az apját: ua. Úgy nízi, mint a szeme fínyít: sokra
nézeget
624
tartja, büszke rá. Oda se níz neki: nem törődik vele. Oda se nízett a pízinek: könnyelműen többet fizetett vmiért. Kicsire nem nízünk, sokra nem adunk: (tréf) —. Ojan szíp, hogy a napra lehet nízni, de űrá nem: gyönyörű szép. Ojan kínyes, hogy nízni se lehet rá: nagyon el van kényeztetve. It vam mire nízni: bőven van minden. Jó²l a fenekire nízett az üvegnek: részeg. Nem nízi aszt, aki szalad, hanem addig inkáp halad: 〈válaszolja az, akit pl. vmilyen jelentéktelen öltözködési hibára figyelmeztetnek〉. Ö: alá~, át~, be~, el~, ki~, közé~, le~, oda~, rá~, túl~. nézeget nízeget i Ellenőriz. Feltettík a vizet, maró²szó²dát tetteg bele, és nízegettük. nézet Ö: ki~. nézni Ö: háztűz~. néző Ö: csillag~, halott~, háztűz~, keresztbe~, kiskertbe~, lány~, össze~. niklírozott mn Niklírozot korcsoja: nikkelezett korcsolya. nincs ~ i Sz: Nincs ki a hatra, a hetet mek halaggya: bolond. Nincs émbelőÝlem mán semmi: nincs egészségem. Km: Ahon ~, ot ne keress!: hasztalan vársz vmit attól, akinek magának sincs. no ~ msz 〈Ló nógatására, indítására.〉 No, Ráró²! noha ~ fn Rossz minőségű, direkt termő borszőlő; noah. nóniusz nó²nijusz mn Nyugodt természetű, kiváló lófajta. Abba az időÝbe nem nagyon vó²t másfajta lú, csak nó²nijusz. Nr: Debrecenben a legkedveltebb lófajta a jó tulajdonságokkal rendelkező nóniusz. noszogtat noszoktat i Nógat, serkent, noszogat. nóta nó²ta fn Nó²tába fog: nótát költ róla. Sz: Elhúzom én a nó²táját: ellátom a baját. Elhegedüli a nó²táját: 〈fenyegetés:〉 ellátja a baját. Nó²ta vam benne: 〈mondják a jó borra〉. nótárius nó²tárijus fn Jegyző. nótás nó²tás mn Nótázni szerető. Nó²tás legíny a fijad. nótaszó nó²taszó² fn Dalolás, nótázás. nótáz Ö: ki~. nótáztat nó²tásztat i Hegedültet magának.
numeraszám 1
nő nőÝ i Sz: Jaj, mán is minőÝ, hátha még nőÝ: a) gúnyos válasz dicsekedőnek. b) gúnyos megjegyzés cifrálkodóra. Nr: Ha valakin keresztüllípnek, az nem nőÝ tovább. Ö: bele~, be~, fel~, ki~, meg~. nő2 nőÝ fn Féleszű nőÝ fírhe ment: 〈akkor mondják, ha vmilyen értéktelen dolgot túlságosan megbecsülnek〉. Ö: kasszír~, művész~. nőcseléd nőÝcseléd fn 〈Fiatal〉 nő, aszszony. De takaros egy nőÝcseléd! női mn NőÝji szabó²mester: női ruha szabásával, varrásával, készítésével foglalkozó szabómester. nős nőÝs mn Sz: NőÝs, mán nem kimenőÝs: 〈ti. vége a szabad életnek〉. nőválasz nőÝválasz fn Hölgyválasz. növedék növedík fn Az erdő élőfa-állományának szaporodása. Ö: folyó~. növekedik ~ i Növekszik, fejlődik. Ö: fel~. növendék növendík, nevendík fn 1. Növésben lévő, fiatal 〈állat, marha〉. Féléves korig a báránt úty híjjuk, növendík. 2. 〈Jelzőként:〉 serdülő 〈gyermek, különösen lány〉. növendéklány növendíkjány fn Serdülő lány. növendékujj nevendíkujj fn Gyűrűsujj. növény Ö: csíra~. növénytársulás növínytársulás fn Talajszíntű növények együttélése. növés növís fn Hajtás. Az ó²tványnevelízsbül születet növísek lettek ó²tva. Ö: fel~. nudli ~ fn Burgonyametélt. Monta a só²gornőÝm, ennyi rengeteg ~t elcsaptál mán. nullás mn Nullás liszt: a legfinomabb, legfehérebb liszt, amelyet főként tésztafélék készítéséhez használtak. Mer kétféle lisztet kaptunk, vó²t ~ liszt, úgy montuk, meg vó²t kenyírliszt. A ~ vó²t a tiszta liszt. numera ~ fn Házszám. Hetvennígy a Ija, asz jelenti, hoty hetvennígy a hászszáma. numerál ~ i Számít, számot tesz. A píz nekem nem ~. Ö: meg~. numeraszám ~ fn Számjelzés; amelyet festékkel az anyajuhnak és a báránynak is az oldalára nyomnak. Ha két kizsbáránya van az
numeravas
625
anyának, akkor mind a kettőÝ ugyanaszt a ~ot kapja. numeravas ~ fn Juhok jelöléséhez használt vas, amelynek végén egy szám van, festékbe mártva ezzel jelölik meg az anyajuhot és a bárányait. Vazsbúl van hajtogatva ez a jelzőÝvas, úty híjják ~, ezzel numerázzuk a báránt. numeráz ~ i Anyajuhra és bárányára a
nút
numeravassal számot nyom. Amikor a ju leellett, az anyát és a kizsbáránt ugyanazzal a számmal jelöltík meg, hoty tuggyák, hogy azok összetartoznak, úty híjják numeravas, ezzel ~zuk a báránt. nuna ~ fn Női nemi szerv. nunus ~ fn Nuna. nút ∼ fn 〈Kosárfonóknál:〉 árok.
Ny nyafog Ö: nyifeg-~. nyáj Ö: disznó~, kan~, kos~, manga~, meddő~, ökör~. nyájjuhász ∼ fn Olyan juhász, aki több gazda tulajdonában levő nyáj pásztora. Nr: A rendszerint helybeli nyájjuhászokat a gazdák régen közös nyájaikhoz fogadták, feladatuk volt a nyáj legeltetése, őrzése tavasztól télig, a sánta beteg juhok ellátása. nyájkanász ~ fn Disznópásztor. nyájkondás ~ fn Disznópásztor. nyak ~ fn 1. Nyaka csigojája: 〈birt. szragos alak:〉 nyakcsigolya. 2. A kasza felső része, ahol a kasza pengéje egy vasbilincs segítségével a kasza nyeléhez illeszkedik. 3. A balta vasának a fok és él közé eső keskenyebb része. 4. A véső vasának a nyél és hegy közé eső elkeskenyedő része. 5. Pipanyak. 6. Szőlőtőke alsó, vékonyabb része. Sz: Nyakába a kötele: 〈harangozóra mondják〉. Ennek mindeggy, akár pofon, akár ~on: mindegy hogyan, csak csináld meg! Szegíny feje ~astul, majd elmarad egymástul: —. Nyakába van a rómaji járom: szenvedve, a kimerülésig dolgozik. Ö: daru~, farkas~, gyökér~, kasza~, pipa~. nyakabeli ~ fn Élelem, ill. ital. nyakal ~ i 1. Mohón iszik, eszik. Úgy nyakajja az ítelt, majd mekfullad. 2. 〈Halnak, csíknak a〉 nyakát levágja. Ö: be~, le~. nyakalás ~ fn 〈Csizmadiáknál:〉 a csizma toldása a szárbélés alatt. nyakas ~ mn Nyakasz szűr: olyan szűr, melynek négyszögletes gallérján kívül még egy kis felálló gallérja is van. Ö: nyers~.
nyakasorja ~ fn A disznó gerincoszlopának a nyak felé eső, húsos része, tarja. A ~ egybül a disznó² nyaka alatti húsosab rísze, füstölve ettük. nyakaszakadtáig nyakaszakattájig hsz Torkig, rogyásig. Nyakaszakattájig eszik. nyakatarja ~ fn 〈Mészárosmesterség szavaként:〉 a marhának az állkapocs és a lapocka fölött levő vastag hús, a vastag tarja közé eső része. nyakatekercs ~ mn 1. Hátratekeredett nyakú 〈csirke〉. 2. (gúny) Ferde nyakú, a nyakát félre tartó ember. nyakatlan mn Nyakatlan szűr: nyakrész nélküli szűr, amelynek a hátulját és a hátra lelógó gallérját egyetlen posztóból szabták; Széchenyi-szűr. A ~ szűrnek a nítyszegletezs gallérján kívül nincs felálló² gallérja, és válla rézsútosan van szabva. nyakbaakasztós mn Nyagbaakasztó²s nyakkendőÝ: megkötött állapotban levő nyakkendő, amelyet már csak nyakba kellett akasztani. nyakbavető nyagbavetőÝ fn 1. Vállkendő. NyagbavetőÝt a rígi időÝs nőÝk hortak. 2. Boa. 3. 〈Férfi viseletként:〉 gomb nélküli kiskabátféle. nyakbőr nyagbűr fn A kikészített állatbőr puha, nyaki része. A kérget a nyagbűrbül szaptuk ki. nyakfa ~ fn A járom felső fája, vállfa. nyakgyökér nyaggyökér fn A szőlőtő alsó része, vagyis a nyaka alatt közvetlenül kiágazó gyökér. A nyaggyökér, ha nem vágják le, elöli a tőÝkét.
nyakhajlásig
627
nyakhajlásig ~ hsz Torkig, rogyásig. Nyakhajlásig ette magát. nyakhegy ~ fn A ló nyakcsigolyája közül az első. nyakhegye ~ fn Nyakhegy. nyakkendő nyakkendőÝ fn Szarvasmarha nyakáról lelógó bőr, lebernyeg. Ö: masni~. nyakkendőrojt nyakkendőÝrojt fn 〈Paszományosoknál:〉 fekete magyar ruhához használt nagy csokornyakkendőnek kb. 10 cm széles, kéziszövéssel készített dísze. nyakkendős mn NyakkendőÝzs bika: inszeminátor. NyakkendőÝs kan: ua. nyaklibicska ~ fn Ide-oda mozgó késpengéjű, fanyelű bicska. Etyszeméjes ~: (tréf) ua. Az etyszeméjes ~ ó²csó² vó²t, könnyem megbicsaklot, merd gyenge vó²t. nyaklik ~ i 〈Késpenge〉 meglazulva ideoda mozog. Ö: ki~. nyakló nyakló² fn 1. A ló nyakába akasztott, kötélből, szíjból v. hevederből készített hurok, amelyet lánccal, esetleg kötéllel a szekérrúd elejére erősítenek, hogy segítségével azt a ló megfelelő irányba mozdítsa v. fékezze a szekeret. A nyakló² a lúnak van, avval tartya a rudat. 2. A cséphadaró végére erősített bőrtok, amely a nyél végén körben foroghat, és amelyet a hadaróval egy karika köt össze. Ö: ostor~. nyaklókarika nyakló²karika fn A nyakló alsó részén levő réz- v. vaskarika, amelybe a nyaklóláncot belefűzik. nyaklólánc nyakló²lánc fn A ló nyakába akasztott nyaklót a szekérrúd elejéhez erősítő lánc. nyaklószeg nyakló²szeg fn Kis, egyenes szeg, a szekérrúd elején levő horgas, erős ragasztószeg mögött. nyaklótartó nyakló²tartó² fn A szekérrúd végén levő fából készült alkatrész, amely a nyaklólánchoz csatlakozik. nyaklóz Ö: fel~, ki~. nyakóc nyakó²c mn 1. Meztelen nyakú, födetlen nyakú. 2. Könnyedén öltözött 〈személy〉. 3. Ferde nyakú 〈ember〉. nyakolaj ~ fn (tréf) Pálinka.
nyáladzó
nyakón nyakó²n hsz Csupaszon, takaratlanul. nyakörv Ö: vas~. nyakra-főre nyakra-fűre hsz Nagy sietséggel, fejvesztve. nyakravaló nyakravaló² fn Nyakban viselt kendő, nyaksál. A fírfijaknak vó²t nyakravaló²juk, ijen rövid, melek sálféle, gyapjúsál. Hun a kesztyűm meg a nyakravaló²m? nyakrész nyakrísz fn 1. A hordó oldalának a fejrész felé elkeskenyedő része. 2. Az állat nyaki részén levő vékony, nyúlékony, kevésbé értékes bőr. A szőÝrt szőÝrre, a bűrd bűrre rakják, az alsó² és a felsőÝ fedőÝbűrd bűró²dalával kifele fordíttyák, és a melsőÝ lábak felett, valamint a nyakríszen zsineggel átkötik. nyakszél nyakszíl fn 〈Csizmadiamesterségben:〉 az állati bőr gyenge minőségű nyaki része. nyakszíj ~ fn 1. A hám oldalait a ló nyakán át összekötő szíj. 2. A pányvás ló nyakát védő széles bőrszíj. nyakszíjkarika ~ fn A hám nyakszíján azon jobb és bal oldalon levő két karika közül egy, amelyeken a gyeplő szárát áthúzzák. nyakszíjpártázat ~ fn A nyakszíj erősítésére kívülről rávarrott keskeny bőr. nyakszíjplatni ~ fn A hám nyakszíjának legszélesebb része, lapja. nyaktekercs ~ mn Nyakatekercs. nyaktő nyaktű fn Nyakszirt. nyakú Ö: daru~, vastag~. nyakvas ~ fn (rég) Nyakra kapcsolt büntetőeszköz. nyal ~ i Pofon ~: pofon üt. Ö: fel~, ki~. nyál ~ fn Sz: Csüng a ~a írte: 〈pl. ételt〉 nagyon kíván. Nr: A ~at gyógyhatásúnak tartották: például, ha elváktuk az ujjunkat, akkor reggel ényállal megnyaltuk, mekszíttuk, és akkor nem gyulad be a vágás. Ö: béka~, bika~, éh~. nyáladzik nyáladdzik i Folyik a nyála. A kizsgyerek is nyáladdzik, ha jön a foga. nyáladzó nyáladdzó², nyálazó² fn 1. Fonás közben a nyálképződés serkentésére fogyasztott étel, ital, pl. aszalt gyümölcs, főtt
nyalás
628
kukorica stb. 2. Csoportosan végzett munka pl. kukoricafosztás, tollfosztás, varrás idején közösen elfogyasztott étel, ital. 3. Kisgyermek előkéje, szakálka. A nyáladdzó², azír van, hogy #ra csorogjon a gyerek nyála. nyalás Ö: boci~, borjú~, tehén~. nyalatás ~ fn Sónyalatás. Ö: só~. nyalató Ö: só~. nyálazó l. nyáladzó nyali-fali ~ mn Sokat csókolózó. nyalka ~ mn Kackiásan kicsinosított, kiöltözött, délceg férfi, ill. nő. nyaló Ö: tinta~. nyámmog ~, nyámog i Lassan, kelletlenül, kényelmesen eszik. Ne ~j mán annnyit, hanem hánd az ó²rod alá, osz halagy dó²godra! nyámnyila ~ mn Gyámoltalan, ügyefogyott. nyamvadt nyamvatt mn Fejletlen testalkatú, gyenge 〈személy〉. nyanya ~ fn 1. Nagyanya. 2. (gúny) Öreg nő. nyár ~ fn 〈Életkor számításban:〉 év. Sok nyarat megért. Nyárba: nyáron. Sz: Nehéz ~on a szamárbűr: 〈mondja az, akire vki ránehezedik〉. Ö: jegenye~, kalodai~, nemes~, rezgő~, szürke~. nyaral ~ i 〈Juhász〉 a nyarat juhaival bérelt legelőn tölti. nyaraltat ~ i 〈Pl. juhot〉 nyáron át tart, gondoz, élelmez. nyárára ~ hsz 1. Mire nyár lesz. Nyárára felípül a ház. 2. A nyár tartamára, idejére. nyaras Ö: első~. Nyárettyen fn Sz: Elmehec Nyárettyembe/Nyárettyimbe/Nyárittyembe jeget aszalni: mehetsz, ahova akarsz. nyárfa Ö: jegenye~, rezgő~. nyárfaszék ~ fn Sz: Nyárfaszéket tettek alá: 〈mondják, ha vki sokáig időzik vhol〉. Nyárfaszékre ültettík: ua. nyargalás ∼ fn 1. A szűr szegődísze letűzésének fonott hullámvonalai. 2. A szűr alján található minta. Nr: Az előrajzolás fehér festékkel, a varrás géppel történik. A nyakas szűrnél az egész elejen megfigyelhető.
nyavalyatörés
nyargaló nyargaló² fn Nyargalódisznó. Nyargaló² az vó²t, az a disznó², amék ugye nem kicsi malac. nyargalódisznó nyargaló²disznó² fn Süldő. A disznó²knak egy rísze úgynevezet nyargaló²disznó² vó²t. nyargaltruha ∼ fn Gépi hímzéssel ellátott ruha. nyári ~ mn 1. Nyári szálás: lábakon álló, széles szalmatetővel ellátott, vesszőoldalú juhistálló, amely a legelőn a tűző naptól és az esőtől védi az az állatokat. Nyári akol: ua. Nyári hodáj: nyári pihenőhelyül alkalmas juhakol. 2. Nyári nyihogó²: (tréf) fiatal, egyéves csikó. nyáridő nyáridőÝ fn 〈Kifejezésekben:〉 nyár. NyáridőÝbe majd mekhívlak. nyárilegelő nyárilegelőÝ fn Általában bérelt legelőterület, ahol áprilistól októberig kinn van a juh. Rígen a bírkának a gyapjábúl a nyárilegelőÝje megvó²t a juhásznak. nyárs ~ fn Sz: Ordít, mintha ~ra húznák: torkaszakadtából ordít. Úgy jár, mintha ~at nyelt vó²na: mereven, peckesen megy. Sz: Menyasszonynak való², aki mán elmult tizenhat éves, aki mán nem hasad le a nyársrul. nyársas ~ mn 1. Elágazás nélküli, kis terpesztésű agancs. 2. Ilyen agancsot viselő 〈őzbak, szarvasbika〉. nyavalya nyavaja fn 1. Belső kór, betegség. Beteges családra monták, hoty teli vannak azok mindemféle nyavajával. F#ró² nyavaja: 〈egy betegségfajta〉. 2. Baj, nehézség, kín. Sz: Úty pofon váglak, hoty kitör a nyavaja!: 〈fenyegetés〉. A nehéssíges nyavaja jöjjön rád!: 〈átok〉. A nehíssíges nyavaja törjön ki!: ua. Mi a nyavaja lelt?: 〈kérdezik, ha vki duzzog〉. Ö: forró~, frász~, nehéz~, rossz~. nyavalyás nyavajás mn 1. Vmilyen nyavalyában szenvedő, beteges 〈személy〉. 2. Epilepsziás. Nyavajás, aki ijen epilepszijás, beteges. nyavalyaszaró nyavajaszaró² fn 1. Betegeskedő. 2. Gyámoltalan, élhetetlen. nyavalyatörés nyavajatörís fn Epilepszia.
nyavalyatörős
629
nyavalyatörős nyavajatörőÝs mn Epilepsziás. nyavalygás nyavajgás fn Siránkozás, panaszkodás. nyavigás ~ mn Nyavalyás, beteges. nyáviszta ~ mn Beteges, vézna, gyenge. nyávogtat nyávoktat i 〈Gyereket〉 sírásra ingerel. nyefeg ~ i Nyafog, nyafogva beszél. nyehó nyehó² mn (gúny) 1. Csizmadia, suszter. 2. A csizmadia gyermeke. nyekeg ~ i Akadozva beszél. nyel ~ i Sz: Úgy megyen, mintha karó²t ~t vó²na: magát kihúzva megy. Sokat ~ tülle: sok bosszúságot tűr el neki. Se nem köpi, se nem ~i: szeretne már tőle szabadulni, ha tudna. Nem tudot se köpni, se ~ni: —. Ha nem maratt, ~tek: (tréf) 〈menzai étkezéskor mondták, ha elfogyott az étel〉. Ö: el~. nyél ~ fn Sz: Kialudná a fejszébül a nyelet: hétalvó. Km: Veszet fejszének nyele fordul: vmi megtérül a kárból. Ö: kalapács~, kapa~, karikás~, ostor~, seprű~. nyeldeklő nyeldeklőÝ fn Gége, torok. nyelebel ~ i Mohón, sietve eszik, habzsol. Aki sijetve eszik, asz mongyák rá, ~. nyeleslapát ~ fn Szén, hamu stb. kihúzására használt, hosszú nyelű, ék alakú lapát; szénvonó. nyelesvágó nyelesvágó² fn Melegvágó. nyelet ~ fn 〈Jelzői szerepben:〉 egy nyelésnyi. Egy ~ pájinkát ittak. nyeletlen mn Sz: Úgy úszik, mint a ~ fejsze: nem tud úszni. nyelez ~ i 〈Rézműves:〉 a kampót fából készült szárral látja el. nyélfej ~ fn Az ostor nyelének az a része, amelyhez az ostortelek kapcsolódik. nyélköpű ~ mn 〈Ásón, gereblyén〉 az a cső alakú rész, amelybe a nyelet erősítik. nyelő Ö: nyögve~. nyelű Ö: két~, makra~. nyelv ~ fn Nyelve csapja: 〈birt. szragos alakban:〉 nyelvcsap. Sz: Míreg a ~e: mindenkire rosszat mond. Úty pereg a ~e, mint a motó²lla: gyorsan beszél. Jó²l felvákták a ~it:
nyeregfonóbak
jól tud feleselni. Na e se hatyta a ~it az annya seggibe: 〈mondják arról, aki sokat beszél, ill. visszafelesel〉. Eszt főÝleg a menyre monták, aki visszafeleselt az anyó²sának. Nyelvire veszi a falu: pletykálnak róla. Írtenek egymás ~in: jól megértik egymást. It van a ~emen: úgy érzi, hogy emlékszik vmely szóra, névre, de mégse tudja kimondani. Inkább elharapná a ~it: semmi fenyegetésre sem árul el semmit. Nem harapom le írte a ~em: nem állítom biztosan. Km: Akinek a foga fáj, tarcsa rajta a ~it: segíts magadon, ne mástól várj segítséget. Eléb járjon az eszed, mint a ~ed!: Halhas, ~em, nem fáj fejem!: gondoljuk meg jól, mit beszélünk! nyelvel ~ i 〈Kutya〉 nyelvét lógatva liheg. nyelvpritty nyelfpritty fn Sokat és gyorsan beszélő, pergő nyelvű nő. nyelvű Ö: bükkfa~, bot~. nyer ~ i Km: Aki nem pró²bál, asz se nem ~, se nem veszt: a vállalkozó szellemű embert segíti a szerencse. nyereg ~ fn 1. A ló hátára erősíthető, elöl és hátul kissé felhajló, rendszerint bőrrel bevont ülő alkamatosság, amely a lovaglást biztosabbá és kényelmesebbé teszi. A taligába fogott állat hátára níha nyerget tettek, és a tajigás ráült. Fakápás ~: olyan nyereg, amelynek a kápája fából készült. 2. 〈Szőrméseknél:〉 a vasalógép része, melyen az anyag található, és melyet a pedálszerkezet segítségével meg lehet emelni. 3. 〈Mézeskalácsosoknál:〉 ájzolt készítményre ragasztott képecske. A huszárra két kép kerül, a huszárfej és a ~. Ö: csikós~, fa~, kocsis~, priccs~. nyeregbőr nyeregbűr fn A nyerget borító juhbőr. nyeregbunda ~ fn 1. A nyeregre terített, kikészítetlen fekete juhbőr, amely az ülést kényelmesebbé teszi. 2. Rossz ruhadarabokból készített, nyeregre erősített párnázat, amely a kényelmes ülést szolgálja. nyeregfa nyerekfa fn A nyeregnek a ló hátához simuló része. nyeregfonóbak nyerekfonó²bak fn 〈Paszományosoknál:〉 közönséges nyereg, amely-
nyeregfő
630
nek a bakján ülve a nyeregtesten megfonják a többféle figurás zsinórt. nyeregfő nyerekfű fn Nyeregkápa. nyeregkarika nyerekkarika fn Olyan karika a nyergen, amelybe különböző használati tárgyakat akasztanak. nyeregpárna nyerekpárna fn Nyeregbunda. nyeregszárny nyerekszárny fn A nyereg oldallapja, oldalbőr. nyeregszerszám nyerekszerszám fn A nyereg a tartozékaival együtt. nyeregtakaró nyerektakaró² fn A nyereg alá tett pokróc. nyeregtartozék nyerektartozík fn A nyeregnek nem funkcionális kellékei, pl. nyeregtáska, nyeregpokróc. nyeregtáska nyerektáska fn Olyan táskaféle a nyergen, amelyben a lovas különböző kisebb tárgyakat tart. nyerekedik ~ i Üzérkedik, nyerészkedik. Aki ~, az megveszi ó²csó²bban, oz drágábban aggya el. nyergel ~ i 〈Tímármesterségben:〉 a bőr színeléséhez használt tőkét 2–3 darab kétszeresére hajtott bőrrel betakarja, hogy a művelet végzésére alkalmassá tegye. nyergelő nyergelőÝ fn (rég) 〈Katonaságnál:〉 a lovak felnyergelésének ideje. nyerges ~ mn/fn I. mn A kocsirúd bal oldalára befogott 〈ló〉. 2. Nyerges ökör: (tréf) ló. 3. Nyerges hám: nyeregből hajtott fogat hámja, amelynek a hagyományos hámmal ellentétben nincs vállszíja, ill. ahol a marszíjat a húzójába mart karikához egy segédszíj köti ki, a hámkarikák pedig kissé feljebb vannak varrva. Nyerges kantár: díszítő sallangok nélküli egyszerű kantár, parasztkantár. Nyerges fék: a ló orrára rásimuló szíjjal, orradzóval ellátott kantár 〈az ilyen nélkül készült szekeres fék nevű kantárfajtával szemben〉. II. fn 1. 〈Kettes és hármas fogatban〉 a bal oldalon levő ló. 2. 〈Négyes, ötös, hatos, hetes, nyolcas fogatban〉 a bal hátsó ló. Az eketajigába vó²t ijen kisefa, #ra tettík előÝször a ~t meg a rudast. Ö: csülkös-~, kocsi~.
nyiladék
nyerít ~ i Nyerítve hív. Nagyon ~i ez a lú a csikó²ját. nyers ~, nyess mn Nyers időÝ: nedves, esős, nyirkos idő. Sz: Ém mán csak ijen leszek, míg ~ leszek: már nem változom meg, míg élek. Azír fáj a fejed, mert ~: eleven a fejed, mert élsz. nyershegyes ~ fn Bogáncsszerű, tüskés gyomnövény, aszat. nyerskoszt ~ fn Nem kelletet főÝzni, a kenyér, szalonna, sajtok például ~ vó²t. nyersnyakas ~ mn Makacs, önfejű. nyersül Ö: át~, meg~. nyervákol ~, nyirvákol i Macska keservesen nyávog. nyes Ö: fel~, ki~. nyesedék nyesedík i Fáról levágott vékony gally. nyesés nyesís fn 〈Csizmadiák nyelvében:〉 a csizmaszár bélése alá tett papírnak a körülvágása a görbe nyesőkéssel, hogy jól simuljon. nyeső nyesőÝ fn Ló patájának vágására alkalmas szerszám. Fölvettük, akkor vó²t nekik eggy ijen nyesőÝjük, kitisztították a patát, minden. Ö: szűrő~. nyest ~ mn 〈Almafajta jelölésére.〉 nyeszlett ~ mn Kicsi, sovány 〈ember〉. nyifeg-nyafog i Állandóan nyafog. nyihihi ~ isz 〈Ló, csikó hangjának utánzása.〉 nyihog ~ i 1. 〈Ló, csikó〉 egy-egy éles, nyerítő hangot hallat. 2. Idegesítően nevetgél. nyihorász/ik ~ i 〈Ló, csikó〉 többször nyihog. nyíl ~ fn Érem alakú fémlapocska, amelyen az egyes mesterek neve szerepelt, s amellyel sorsot húzva határozták meg, hogy ki melyik helyen áruljon a piaci sorban. Nyilat vet: sorsot húz, hogy melyik helyen áruljon a piaci sorban. Nyilat húz: 〈földterületet, örökségrészt stb.〉 sorshúzással megszerez. A főÝdnél, aki a rövideb nyilat húszta, az járt rosszabbul. nyila Ö: isten~, rúd~. nyiladék nyiladík fn Egyenes, mesterséges úton létrehozott, szélesebb üres pászta
nyilal1
631
az erdőben. Amikor vágásra került az erdőÝ, váktak eggy utat, egy nyiladíkot az erdőÝbe, oda horták ki a fát. nyilal1 Ö: meg~. nyilal2 Ö: meg~. nyilal3 Ö: le~. nyilaldosik ~ i Nyilallik. Nyilaldosik a térdem. nyilallás ~ fn Sz: Kicsi kell ebbül, mint a nyilallázsbul: mondják tréfásan vmi nem kívánatos ennivalóra. Ö: oldal~. nyilas ~ fn 1. Nyílhúzással kiosztott földterület. 2. 400 négyszögölnyi föld. Rígen úgy monták, egy ~, két ~ a főÝd. nyílás fn Nyílásho at hozzá: a táblát 1 mm-rel kisebbre vágja a könyvtest szélességénél, és ezt a részt a nyílásba pótolja. Ö: átfolyó~, átömlő~, kijáró~, könyv~, röp~, töltő~. nyílásvég nyílásvíg fn A könyvgerinc és a tábla közötti mélyedés vége. nyilaz ~ i Nyilat vet. Ö: el~. nyílhúzás ~ fn Sorshúzás útján történő osztozkodás. nyílik ~ i 1. Nyílik a nyüst: a két nyüst függőleges irányban eltávolodik egymástól. Nyugalmi helyzetben a két nyüst egymással egyvonalban áll. A lábító lenyomásával az egyik felemelkedik, a másik lentebb kerül, ezáltal a mellékszálak kétfelé nyílnak, és köztük elfér a motolla. 2. Nyílik az időÝ: enyhül az idő, tavaszodik. Ö: fel~, ki~, szét~. nyilaz Ö: meg~. nyíló nyíló² fn A dohánypajta tetején levő szellőzőajtó. Ö: be~, égre~, fel~ . nyílós Ö: oldal~. nyílvetés nyílvetís fn Sorshúzás, sorsolás. A vásárokon a mesterek nyílvetíssel döntötték el a hejfoglalás sorrengyét. nyír1 ~ i 1. Megnyírja a birkát, ollóval levágja a gyapját. 2. Nyírja a kanyart: serényen dolgozik. Kati néni már öt ó²rátul ~ta a kanyart. Ö: be~. nyír2 nyir fn Nyírfa. nyírágseprű nyirákseprű fn Nyírfaveszszőkből kötött seprű. nyírás Ö: be~, bortni~.
nyivog
nyirbál Ö: el~. nyirkosodik Ö: el~, meg~. nyirkul ~ i Nyirkosodik, nyirkossá válik. Ö: el~, fel~, meg~. nyíró nyíró² fn A birka gyapját lenyíró személy, juhász. Magunk csinátuk, mikor keveseb vó²t a birka, mikor töb vó²t, mek híttunk nyíró²t. Ö: birka~, juh~. nyírott mn Nyírod bortni: 〈paszományosoknál:〉 szegőszalag, amelyet szövés közben a bordaládára szerelt vágókéssel vágnak kétfelé, ill. szövés után kézzel nyírnak le. nyiszál Ö: el~, le~. nyiszbál nyizbál i Szaggat, rángat. nyiszeg-nyoszog i 〈Pl. meglazult eresztékű faágy〉 nyisz-nyisz hangot ad. nyisznyász ~ mn (gúny) Sovány, gyenge. nyiszog ~ i Nyikorog. nyiszol ~ i 1. Életlen késsel nehezen vág. Csak nyiszojja a kenyeret. 2. Kés rosszul vág. nyiszora ~ mn Hitvány. nyiszorog ~ i Nyikorog. nyisszent Ö: el~, le~, meg~. nyit ~ i Sz: Még ajtó²t se ~ rá: be se néz hozzá. Ö: ki~, meg~, rá~. nyitás ~ fn A szőlőtőkéket télre betakaró föld lehúzása tavasszal. nyitik ~ i Nyílik, virágzik. Sz: Ojan szíp és egíssíges, hocs csak ugy ~ az orcája: virul, mint a rózsa. Úgy ~ az orcája, mint a bazsaró²zsa: olyan piros, majd kicsattan. Ö: el~, ki~. nyitó Ö: délig~. nyitogató Ö: bicska~. nyitol ~ i Két vas- v. bádoglapot úgy szögez egymáshoz, hogy a szög két kiálló végét kalapáccsal rájuk lapítja. Ö: össze~. nyitott mn Nyitott akol: három oldalról fallal körülvett, elöl azonban fal nélküli akol. Ezek a szürkemarhák a ~ akolba teleltek, és annak naty kifutó²ja vó²t. Nyítot kút: kávával körülvett kút, amely nincs lefedve. Az arató²k nyitot kudbul isznak. nyivászta ~ mn Beteges, vézna, gyenge. nyivog ~ i 〈Kiskutya〉 szaggatott hangon nyivákol. A kiskutya szokot ~ni, ha éhes, oszt még nem evett.
nyolc
632
nyolc nyó²c szn Sz: Nekem nyó²c, a kilenc is páros: nekem mindegy. Ö: negyven~. nyolcadgimnazista nyó²cadgimnazista fn Nyolcadikos gimnáziumi tanuló. nyolcas nyó²cas fn 〈Szövésnél:〉 a felvetett szálak egymást keresztező találkozása; kereszteződés. nyom1 ~ i 1. A gyúrás munkafolyamatában a fazekas leválaszt egy vékony réteget a jobb öklével az agyagból. 2. Hókon ~: fejbe üt. Ö: be~, el~, fel~, le~, meg~, széjjel~, nyom2 ~ fn 1. Nyomra álíttya a szekeret: pontosan beállítja a kerekek közötti távolságot, hogy a szekér egy nyomon fusson. 2. A kutya felveszi a ~ot: a kutya követi a vadat. Ö: ásó~, hántás~, macska~. nyomás ∼ fn 1. A város v. a falu határában levő (köz)legelő. 2. Legelőre járó állatoktól tört csapás. 3. A jószágok árnyékos pihenőhelye a legelőn. A ~ a tanya vagy a kút körül árnyíkos hejjen vó²t. Ö: boszorkány~, csorda~, el~, elő~, pipa~, rezerv~, vak~. nyomaszt Ö: meg~. nyomat Ö: le~. nyomaték nyomatík fn 〈Hentes- és mészárosmeseterségben:〉 a marha belső szervei, valamint feje, tőgye, lábszárcsontja stb. 〈a színhúst adó egyéb, értékesebb részekkel szemben〉; nyomtaték. nyomató nyomató² fn 〈Gubásoknál:〉 nyomaték, nehezék. nyomatos Ö: kő~. nyomdász Ö: kő~. nyomít ~ i Gyengén nyom. nyomkod ~ i 〈Fazekas a két ökle hátával〉 huzamosabb ideig gyúrja az agyagot. Ö: bele~. nyomkodó Ö: káposzta~. nyomó Ö: bor~, gomolya~, henger~, pecsét~, tészta~. nyomóanyag nyomó²anyag fn Aranyfüst, ezüstfüst v. más olyan anyag, amelyen keresztül a könyv felületére nyomják a szedést. nyomódúc nyomó²duc fn 〈Kékfestőknél:〉 mintanyomó, pozitív nyomásra használt, fi-
nyoszolya
gurális és növényi mintaelemek fametszetes rajzolata. nyomófólia nyomó²fó²lija fn Könyv nyomtatására való fólia. nyomóhenger nyomó²henger fn Henger alakú fémszerkezet, amelyet a kész munkadarab felületén tolnak végig, hogy a bőrrétegek jobban egymáshoz simuljanak, a felülete fényesebb legyen. nyomorék nyomorík mn Nr: Rígen nem vó²t szabat kicsúfolni a nyomoríkot. nyomorgat ~ i 〈Hegedűn〉 hozzáértés nélkül játszik. nyomórúd nyomó²rúd fn 1. A szekérre rakott szénát, gabonát stb. leszorító hosszú rúd. 2. 〈Tímármesterségben:〉 meg nem nevezett célra használt két-két és fél méter hosszú, csukló vastagságú rúd. nyomorult ~ mn Szegényes, rossz állapotban lévő. A parasztnak igen nyomorút szerszámja vó²t. nyomott ~ mn Nyomással készült. nyomózsák nyomó²zsák fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 a kemény hab kinyomására használatos zsákocska. Minden nyomó²zságba más-más színű ájszt tőÝtünk. nyomtat ∼ fn (rég) Szétteregetett gabona kalászaiból a szemet lóval kitapostatja. Kezdedbe a ~ás lúval ment, asztán jött a csíplőÝgép, most meg van a kombájn. Akkor még ~tak, ~ták a búzát, szérűcs csináltak. Ö: el~. nyomtatás ~ fn (rég) Szétteregetett gabonából a szemeknek lóval való kitapostatása. nyomtaték nyomtatík fn 〈Pl. húskiméréskor〉 selejtes minőségű súlykiegészítés. Vegye le rulla aszt a nyomtatíkot! nyomtató nyomtató² mn Gabona nyomtatásakor a lovakat hajtó 〈személy, ill. ló〉. Km: Nyomtató² lúnak nem kötig be a száját: aki élelmiszerrel, gyümölccsel bánik, szabad annak megkóstolni azt. Nyomtató² lúnak nindzs bekötve a szája: ua. Nyomtató² lúnak ne közsd be a száját!: ua. nyomul Ö: meg~. nyoszog Ö: nyiszeg-~. nyoszolya nyoszoja fn 〈Díszesebb és nagyobb méretű〉 ágy. Vezsd meg mán a
nyoszolyó
633
nyoszoját, nagyapám monta nagyanyámnak, mert le akart feküdni. Rámás nyoszoja: lécből készített kerettel ellátott ágy, amelynek rámáját terítővel leterítették, és alá az ágyneműt stb. rakták. Öreganyámnak, idesnagyanyámnak vó²t két rámás nyoszojája. Ö: fekő~. nyoszolyó Ö: kis~. nyoszolyólány nyoszojó²jány fn Lakodalomban a menyasszony körül foglalatoskodó lány, koszorúslány. nyoszolyópár nyoszojó²pár fn Koszorúslány és hasonló korú fiú párja. Nagyob lakadalmagba a menyasszonyt hat nyoszojó²pár is kísírte. nyögvenyelő nyögvenyelőÝ fn 1. Kézzel forró vízbe szaggatott széles metélt, amelyet túróval v. pirított zsemlyemorzsával elkeverve főtt tésztaként fogyasztanak. 2. Fojtós, nehezen nyelhető étel, főként tésztaféle. Különösen a gombó²cot montuk nyögvenyelőÝnek. 3. Liszttel kevert reszelt krumpli galuska alakban kisütve. A nyögvenyelőÝre jó²l csúszik a bor. 4. Leves felvert galuskával. 5. Öregtészta. Az örektíszta vagy nyögvenyelőÝ tojásos felverd galuska kifőÝve, zsírba tíve és tojás ráütve, kicsit meksütve az egíszet. nyösztet ~ i 〈Pl. kisgyermek〉 álmában nyöszörög. nyövik Ö: le~. nyugat Ö: nap~. nyugdíjaz Ö: le~. nyugdíjaztat Ö: le~. nyugdíjhatár ∼ fn Nyugdíjkorhatár. Mer még akkor nekem nem vó²t meg a ~. nyughatik nyukhatik i Nyukhass!: maradj békén, ne bosszants! nyugodalmas ~ mn 1. 〈Köszönésben:〉 csendes, pihentető álmú. Nyugodalmas jó²íccakát! 2. Kényelmes. Nyugodalmas kis ház az enyim. nyugodalom ~ fn 1. Nyugalom. Még íccaka sincs az embernek nyugodalma tülle. 2. Íccakaji/Íjjeli ~: éjjeli alvás. nyugosztal ~ i Sz: Az Isten nyugosztajja!: 〈elhunytról szólva:〉 nyugodjék békében! Ö: meg~. nyugot ~ fn Nyugat.
nyújtótábla
nyugszik nyukszik i Nem nyukszik tülle: nem hagy neki békén. Ö: le~, meg~. nyugtat nyuktat i Isten nyuktassa: 〈elhunytról szólva:〉 nyugodjék békében! Ö: meg~. nyugtatvány nyuktatvány fn Nyugta. nyújt nyút i 1. A nyújtófa segítségével növeli a tészta hosszúságát és szélességét. A tísztát fél centi vastagra nyúttya. 2. A szőrmésbőr nagyságát húzással, feszítéssel megnöveli. Sz: Sári nyúttya a tísztát, köpi a markát: (tréf ) 〈ti. így nem lehet levestésztát nyújtani〉. Ö: bele~, el~, fel~, meg~. nyújtás nyútás fn A szőrmésbőr méretének megnagyobbítása. Ekkor következik a nedvesítés, visszapuhítás és nyútás. Ö: el~, fel~. nyújtó nyútó² fn A szekér két tengelyét középen összekötő erős rúd. A nyútó² tartya össze az elejt és a hátujt. Ö: in~, laska~, perec~. nyújtódeszka nyútó²deszka fn Gyúródeszka. nyújtódzik nyujtó²ddzik i Nyújtózik. nyújtófa nyútó²fa fn Tészta nyújtására való, hengeres, konyhai faeszköz; sodrófa. Az úty törtínt, hogy elváktam egy darab kenyeret, tísztát, a vetőÝlapáton elnyútottam a nyútó²fával, amivel a többi sütemínt nyútottam. nyújtógép nyútó²gép fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 tészta nyújtására használatos gép. nyújtószárny nyútó²szárny fn A hátsó tengelyhez erősített kétágú fa, amely a szekér hátsó részét a nyújtóhoz köti. nyújtószeg nyútó²szeg fn A szekér első tengelyét és a nyújtót összekapcsoló nagy szeg. A nyújtó két nyújtószeggel van felszerelve a hátsó sémely és a hátsó tengelyágy közé. Ha a nyútó²szegeket kihúszták, a hácscsó² ríszt le lehetet csatolni. nyújtótábla nyútó²tábla fn Nyújtódeszka, gyúródeszka. Hát mekfőÝsztük a hurkát, kiszette idesanyám hideg vízbe, és akkor a nyútó²táblára leraktuk szípen sorjába. Ezen nyútottuk a lebbencset, vó²t kisebb és nagyob nyútó²tábla is a kredendzbe.
nyújtott
634
nyújtott mn Nyútod dereje: 〈a restderelyével szemben:〉 kinyújtott tésztából készített túrós derelye. nyújtóvas nyútó²vas fn 〈Szőrmekikészítőknél:〉 rövid nyelű, tompa végű ösztöke. Ezután a nyútás következik, amit nyútó²vassal vígeznek, ami nem más, mint egy rövid nyelű, tompa vígű ösztöke. nyújtóvessző nyútó²vesszőÝ fn A szőlőtőke közepéből kinövő vessző. nyújtózik nyútó²zik, nyútó²ddzik i 1. Kinyújtózkodik. Ídesanyám! A görcs húzza a lábom. Nyútó²z, jányom, majd elhagy! 2. 〈Növény〉 magasba nyúlik, hirtelen megnő. EsőÝ után szinte látta az ember, hogy nyútó²ddzik a mezőÝ felfele. Km: Addig nyútó²zz, amíg a takaró² ír!: ne költs többet, mint amennyi a jövedelmedből telik! Ö: ki~. nyújtóztat Ö: bele~, ki~. nyúl1 ~ i Sz: A más pízíhe ~: elsikkasztja a más pénzét. Ö: hozzá~. nyúl2 ~ fn (gúny) Hosszú lábú ember. Sz: Úgy alszik, mint a ~: félig ébren. Nyúllá vált: elszaladt, gyáván megfutamodott. Halgat, mint (a) ~ a fűbe: lapít, hallgat. Rövid, mint a ~ farka: nagyon rövid. Kiugrattya a nyulat a bokorbul: színvallásra készteti. Km: Amék kutyád bottal hajtanak, az nem fog nyulat: a kényszerből végzett munka nem sokat ér. Nr: Ha az úton ~ fut előÝttünk keresztül, nem lesz szerencsénk. Ö: bak~. nyúl3 ~, nyúlja fn 1. A disznó hasának két oldalán végighúzódó és az első lábak között egybefutó hosszú, vékony hús. 2. A disznó szegycsontja. A ~ a borda vígin van, porcogó²s rísz. nyulacska ~ fn Kerekecske, dombocska, it szalad a ~. Ide szalad, it megáll, itt a jó² víz, itt igyál!: 〈gyermekmondóka〉. nyúlángós nyúlángó²s mn Sűrű, nyúlós, romlott 〈bor〉. nyulángózik nyulángó²zik, nyulángó²dzdzik i Lecsüng, lelóg. Nyulángó²ddzik például a szína a szekérrül, a rojt a ruhárul. nyulánkódzik nyulánkó²ddzik i Ágaskodik, nyújtózkodik.
nyű1
nyúlárnyék nyúlárnyík fn 1. A ribizlihez hasonló fürtös, kerek bogyójú növény. A nyúlárnyíknak a spárganövínyhe hasonlit a levele. 2. Spárga [Asparagus officinalis]. nyulas ~ mn Olyan 〈terület〉, ahol sok nyúl él. nyúlászik ~ i Nyúlra vadászik. nyúlbőr nyúlbűr fn (gúny) Sovány ember. nyúlfarka ~ fn Sz: Csak annyit aluttam, mint a ~: alig aludtam. nyúlfarknyi ~ mn Rendkívül rövid 〈tárgy, dolog〉. nyúlfasz ~ fn (gúny) Sovány ember. nyúlfej ~ fn (rég) 〈Népi gyógyszernév:〉 tejcukor [Saccharum lactis]. nyúlfi ~ fn Fiatal nyúl. nyúlik ~ i Sz: Csak úgy ~ a nyaka a sog doloktul: majd megszakad, úgy dolgozik. Nyúlik a szája vmire: nagyon kíván vmit. Ö: el~. nyúlja l. nyúl3 nyúlláb ~ fn A nyúl lábából készített táblatörlő az iskolában. A ~at táblatörlőÝnek használták, csak annak leszettík a körmit. nyúlnivaló nyúlnivaló² fn Keresnivaló. Mi nyúlnivaló²d van neked az én fijó²komba? nyúlósodik Ö: meg~. nyúlpaxus nyúlpaksus fn Sz: Kiváltotta a nyúlpaksust: gyáván megfutamodott. nyúltvelőbénulás nyúltvelőÝbénulás fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 nyurgul ~ i Erősen növekszik. Ö: fel~. nyuszi ~ fn Barnatésztából készített mézeskalácsos termék. nyusz-nyusz fn (gyny) Nyúl, kis nyúl. nyuvaszt Ö: meg~. nyúz ~ i Sz: Úgy ordít, mintha ~nák: rettentően ordít. Az eggyik ó²dalát ~ni kéne, a másikat mek só²zni: a legkegyetlenebb büntetésre is rászolgált. nyúzó Ö: béka~, borjú~. nyúzókerék nyúzó²kerék fn Dögkerék. A dökkeréken vagy nyúzó²keréken nyuszták meg a levágot sovány lovakat. nyű1 ~ i 1. Érett kendert, lent szálanként kitép. 2. Ruhaféle viseléstől kopik. Kezd ~ni a kabátom. Ö: el~, fel~, ki~, le~.
nyű2
635 2
nyű ~ fn Sz: A ~ essem/essíg beléd!: 〈szitok〉. Annyijan vó²tak ot, mint a ~: rengetegen voltak. nyűg ~ fn Béklyó, gúzs. A ~, ami a lú lábán a csügön alul vó²d bíkó², és ennek a nyelvid be lehetet hajtani, és abba húzni a láncot. Sz: Nyűgöt vesz a nyakába: kínos, kellemetlen feladatot vállal magára. nyüglődi mn NyüglőÝdi gazda: olyan gazda, aki rosszul, kedv nélkül gazdálkodik. A nyüglőÝdi gazdának rosz vó²t a tehene, lova, ekéje, szerszámja, mindene. nyüglődik nyüglőÝdik i Nyűgösködik. nyűgös ~ mn Terhes, kínos, bajjal járó, gondot okozó 〈dolog, munka〉. nyűrothadás ~ fn A békának, vagyis a ló patájának alján V alakban kidomborodó rugalmas szaruképződménynek baktériumoktól előidézett meglágyulása. nyüst ∼ fn A szövőszéknek erős fonálból készült része, amely a hosszanti fonalak egy részét a lábító segítségével függőleges irányban megemeli, hogy az így keletkezett nyíláson a keresztszálat átvezethessék.
nyüzsög
nyüstet ~ i Jön-megy. Álandó²an it ~et. nyüstgerenda nyüzsgerenda fn A szövőszék felső részén vízszintesen elhelyezett farúd, amelyre csigák segítségével a nyüstöket függesztik; nyüsttartó. A nyüzsgerenda a szövőÝszéken a nyüstöt tartya, errül ló²g le a két sikantyú, azom van a két nyüstöt összekötőÝ spárga. nyüstkarika ∼ fn A nyüstnek azon része, amelybe a mellék szálait befűzik. nyüstöl ~ i Zavar vkit. Ö: el~. nyüstös Ö: két~. nyüsttartó nyüstartó² fn Nyüstgerenda. nyüszöl ~ i Zavar vkit. Engem állandó²an ~tek. nyüvés Ö: ki~. nyüvesedik Ö: meg~. nyüvez Ö: ki~. nyűvik Ö: el~. nyűvő nyüvőÝ fn Az a munkás, aki a kendert kitépi a földből. Ö: fa~. nyüzsög ~ i 1. Szüntelenül, élénken mozog. 2. Rosszalkodik. Hát persze, hogy nyüzsöktünk ottan összevissza!
O, Ó ó1 ó² mn Nem ez évi 〈termésű〉. ó2 ó² isz 〈Tévedés helyesbítésekor:〉 á, dehogy. óbor ó²bor fn Sz: Ó²bor, jó²bor. Ugyi só²gor, jó² bor?!: 〈tréfás biztatás ivásra〉. obsit opsit fn (rég) A katonaságtól való végleges elbocsátás(ról kiadott irat). Mikor a katona kiszó²gálta aszt a tizenkét évet, opsitot kapott. Sz: Opsit, amerre a nap süt!: le is út, fel is út. Mekfokta, kilökte, monta neki: Opsit, amerre a a nap süt! obsitol Ö: el~. obsitos opsitos mn/fn (rég) I. mn Obsittal elbocsátott 〈katona〉. II. fn Obsittal elbocsátott katona. obszervál Ö: meg~. ócsárol ó²csárol i Becsmérel. Ö: le~. ócska mn Ó²cska fahaj: 〈gubacsapóknál:〉 guba festésére használt, kifőtt égerfa kéreg. ócskasor ó²cskasor fn Zsibvásár. ócskatemető ó²cskatemetőÝ fn Ótemető. ócskul ó²cskul i 〈Tárgy〉 ócskává lesz. ó²cskul, ami mán kezd kimenni a formájábul.Ö: meg~. ocsú ∼ fn A kicsépelt gabonának rostáláskor különváló szemetes alja, törmeléke. A búza, árpa, zab ~ja a selejtye. Km: Aki ~t vet, gaszt arat: a hibás tett következménye sem lehet jó. oda ~ hsz Sz: Oda se neki!: ne törődj vele! Annyi neki onnen ide, mint nekem innen oda: jöjjön ő hozzám, kezdje ő a látogatást. odaáltal odaátal hsz Odaát, a szomszédban. Mám megint odaátal van a liba. odább Ö: idébb-~.
odabe ~ hsz 1. A házba, a szobába. Na, mennyetek ~! 2. A házban, a szobában. Odabe is kéne mán a lámpa, mer este van. odabenn ~ hsz A házban, a szobában. Odaben csak nem fázol tán? odabolondít ~ i Semmiségért, haszontalanságért odahív, odafáraszt. Odabolondított ez éngem naty hityre. odacsap ~ i Csapva arra a helyre dob, hajít. Úgy ellenőÝrisztük, hogy mán mikor nem vó²d benne szesz, odacsaptuk a tüszhö, osz mán nem robbant fel. odacsintalankodik ~ i 〈Pl. macska lakásban〉 vhová szarik. odacsődül odacsőÝdül i Arra a helyre özönlik, tódul. odaég odaíg i 〈Edényben〉 leég. Ha nem álandó²an keverik a lekvárt, az odaíg. odafekszik odafekszik i Nap odasüt, odatűz. A háznak a déli ó²dalára nagyon odafekszik a nap. odafenn ~ hsz Ott fenn. odahugyik ~ i Odavizel, az ágyba v. ruhájába vizel. odáig odájig hsz Addig az ideig. odaiprikál ~ i 〈Kisgyermek, állat〉 ürülékével odarondít, odapiszkít vhova. A kismacskám tegnap ~t az az ajtó² megé. odajár ~ i Egy időre van vhol. Tegnap ~tam az erdőÝbe. odakap ~ i Odaszokik. Egíszen ~ott hozzátok ez a kutya. odakerül ~ i Vhová odajut, elérkezik. És valahogy odakerűt, aszt kitáncolták.
odaki
637
odaki ~ hsz Odakinn. Nagyon hideg van ~.
odakínált ~ mn 〈Gubacsapóknál:〉 odanyújtott. A jobb kézzel odakínált szőÝrbül a hüvejkujj hegyével vaty körmével ecs csipeted be is rántott a mellík. odakísér odakísír i Vmely helyre együtt megy vele. Körbe a székek vó²tak, akkor odakísírt. odakozmásodik ~ i 1. Az edény fenekéhez ég. 2. 〈Legény〉 gyakran jár a lányhoz, és sokáig időzik ott. odale ~ hsz Ott lenn. odalesz odalessz i 1. Elpusztul, kimúlik. Odalett az a szíp csikó². 2. Megsemmisül, eltűnik, elvész. Odalett a píze. 3. Vmitől elkeseredik v. tanácstalanná válik. Odalettem a rosz hírtül. 4. Elfogy. Ém vó²tam a písztáros, én írtam, hogy mék embernek mennyit attam, és mikor minden odalett, bementünk a segéccobába, ot vó²t a píz. odalök ~ i Erősen odaüt. Én níha úgy ~tem eggyiknek-másiknak a tagló²val, hoty Fülöb bácsi odajött, oszt kezet fogot velem. odamarad ~ i 1. Vhol sokáig elidőzik. Mám megint odamaratt ez a fijú. 2. Háborúban elpusztul, nem tér haza. Az elsőÝ vilákháborúba sokan odamarattak. odamegy/en ~ i Sz: Odament a hasabéle: befosott. odanéz odaníz i Oda se níz vminek: rá se hederít. odaóvakodik odaó²vakodik i Óvatosan odamegy. odaölt odaőÝt i Hamarjában odavarr. OdaőÝtöm eszt a gombot. odapászol ~ i Odailleszt, odahelyez. Az előÝtécs csak ~tuk a kemence szájáho, megált ottan magának. odapesel ~ i Odapisil, odavizel. odapiszkol ~ i Odaszarik. odaragad ~ i Sz: Uty főÝthö váglak, hogy odaragacc, hét kanállal se tudnak felszedni: fenyegetés. odarezel ~ i Odaszarik. odasom ~ i Odaüt, odavág vkinek, vminek.
óhatatlan
odaszarik ~ i Sz: Halgat, mint aki odaszart: gyanúsan, mélyen hallgat. odaszégyenkezik odaszígyenkezik i Szégyenkezve odamegy. odaszorul ~ i 〈Túl erősen bedugaszolt hordóban bor〉 megromlik. odáté hsz Odáté van: nagyon beteg, odavan. A só²gor most nagyon ~ van, csak az ágyat nyomja. odatesz/en ~ i Előkészít. Amint látom, hogy ez mán nem ojan jó²l eszik, akkor teszek oda vizet, kést, osztán, elvágom a nyakát. odatölt odatőÝt i Kiönt. odaüt ~ i Odadob. Hát hoty hányszor ütöttük oda a labdát a falho. odavaló odavaló² mn Abba a városba, faluba stb. való, ill. onnan származik. odavalósi odavaló²si mn Odavaló. odavan ~ i 1. Máshol van, az otthonától távol van. Odavannak ezek szántani. 2. Meghalt, elpusztult. 3. Elveszett vmi, elloptak vmit. Gyűrű, fülbevaló², és ez mind odavó²t. odaver ~ i 1. 〈Fazekas〉 földhöz ver. 2. Vmely tárgyat stb. egy másik tárgyhoz üt, ver. És mikor mán odaverte aszt a összeszedet kalászokat. odavész ~ i 1. Elpusztul, meghal. Odaveszett a fija a háborúba. 2. Ott feledkezik, soká ottmarad. Egíszen odaveszett ez a fijú a szomszídba. odú udú fn Ö: madár~. ódzik Ö: meg~. ódzkodik ó²ckodik i Vonakodik, húzódozik vmitől. óerő ó²erőÝ fn A régóta érlelt szesz ereje. Ha megírik a pájinka ó²iszt meg ó²erőÝt kap, úgy mongyák. oficér ~ fn (rég) Tiszt. oficéros ~ fn (rég) Tiszt. A tisztre monták rígen, hogy ~, oficér. óflagdekli ó²flagdekli fn 〈Könyvkötészetben:〉 a gerinc magasítására használatos szürkelemez. óhaj Ö: vég~. óháj ó²háj fn Tavalyi háj, avas háj. Az ó²hájat szekérkenísre hasznáták. óhatatlan ó²hatatlan mn Elkerülhetetlen.
óíz
638
óíz ó²íz fn A régóta érlelt szesz íze. okádás Ö: bél~. okádik ~ i Hány. oka-foka ~ fn Oka, magyarázata. Mindennek van ~. okkal-móddal okkal-mó²ddal hsz Mértékletesen. Csak okkal-mó²ddal szabad inni. okol Ö: meg~. okos ~ mn Okozs bolond: olyan bolond, aki néha okosakat mond. Sz: Az ~ nem harakszik meg írte, a bolom mek hat haraguggyík: —. Okos, mint a tordaji kos, az is f#ral ment a vájuhoz: buta. Okos (vaty te), csak az a kár, hoty kevesen tuggyák: ironikus dicséret. Km: Az ~abb enged, a szamarap szemved: a makacs embernek ne mondjunk ellent. Az ~ elhalgattya aszt, amije van, a bolond avval izs dicsekszik, amije nincs: a bölcs ember szerényen viselkedik. Az ~ ember nem örül annak, ha a szomszít háza íg: a szomszédot ért veszedelem minket is fenyeget. Okosnak áll a világ: az okos ember jobban boldogul. okosít ~ i 1. Tanít. A tanító² okosíttya a gyerekeket. 2. Ügyeskedésre, érvényesülésre oktat. Okosíttya a fijúkat. Ö: fel~, meg~. okosodik ~ i Sz: Taknyosodik, ~: 〈mondják gúnyosan a taknyos gyerekre.〉 okoson ~ hsz Okosan. ókrumpli ó²krumpli fn Tavalyi termésű krumpli. oktalan ~ mn Értelemmel nem bíró 〈állat〉. Ne üzsd aszt az ~ állatot! oktató oktató² fn (rég) 〈Elemi iskolai〉 tanító. ókula ó²kula fn (rég) Szemüveg. A szemüvegnek rígen ó²kula, ó²kuláré vó²t az igazi neve. ókuláré ó²kuláré fn (rég) Szemüveg. ókumlál Ö: ki~. ókút ó²kut fn Elhagyott, régi kút. okvetetlen ~ mn Okvetlen, feltétlenül. Okvetetlen ithun legyél nyó²c ó²rára, mer ha nem, akkor a kapun be se tedd a lábad! ól ó²l fn 1. Istálló. 2. Fecskerakással készült ideiglenes szálláshely a legelőn ember és jószág számára. Sz: Kicsi az ó²l, nagy a
olcsójános
disznó²/disztó²: (gúny) kicsi a lábára cipő. Ö: disznó~, föld~, gaz~, hizlaló~, ló~, marha~, német~, ökör~, pelyvás~, pitvar~. oláh olá mn/fn I. mn Olá hitű: görög katolikus vallású. II. fn Olájul: román nyelven. Olájul beszíltek. oláhecet oláecet fn Sz: ErőÝs, mint az oláecet, hat liter ety főÝzet: 〈pl. legény〉 gyenge. oláhfejű oláfejű mn 〈Szarvasmarha fejformájának megnevezésére.〉 oláhgyapjú olágyapjú fn Gyenge minőségű gyapjúfajta. oláhjuh oláju fn Rövid, kunkorodó szarvú, fehér szőrű juhfajta. oláhpiros olápiros mn 〈Kukoricafajta jelölésére.〉 oláhpirosalma olápirosalma fn Csörgőalma. olaj ~ fn Olaj sárja: az olaj salakja. Sz: Ojam, mint az ~: 〈mondják a szép, tiszta, sárga színű borra〉. Ö: büdöskő~, csengő~, ferkó~, firnájsz~, forgó~, kendermag~, kozma~, krisztusfő~, limbus~, mandula~, nyak~, tábla~. olajlámpa ~ fn Olajjal világító lámpa. olajozás ~ fn Olajjal kenés. Ám a sok ásztatás és centrifugálás után a bűr szakadozna és törékeny lenne, íty szükséges ety kis olajozás vagy zsírzás. ólajtó ó²lajtó² fn Istállóajtó. ólasgóré ó²lazsgó²ré fn Ól fölé épített tengerikas. olaszkék olaszkík mn/fn I. mn Olaszkík szilva: kompótnak való szilvafajta. Az olaszkík szilva jó² enni is, de aszt kimondottan, aszt csak úty szoktuk eltenni, hogy eszt úty hús mellé, mint a kompó²t. II. fn 〈Szilvafajta〉. Az olaszkík ijen hosszú, ijen nagy, vastak húsú. Olaszkík, asz kimondottan savanyúságnak szoktuk eltenni. olaszútifű olaszutifű fn Árnika [Arnica montana]. olcsít ó²csít i 1. Olcsóbbá tesz vmit. 2. Alkuszik. Ö: meg~. olcsójános ó²csó²jános fn Olcsón dolgozó iparos, ill. így árusító kereskedő. Ó²csó²
olcsókrémes
639
jános az, aki nem árúta drágán a portíkáját, mert asz tartotta, hogy job máma ety fillér, mint hó²nap ety forint. olcsókrémes ó²csó²krémes mn A krémes sütemény azon formája, amelybe csak egy tojást tesznek, így olcsóbb a tésztája. Manapság nem árt mektanulni az ó²csó²krémes kíszítísit. olcsul Ö: meg~. old ó²d i Km: Aki jó²l köt, jó²l is ó²d: aki jó szerződést köt, sok kártól, bosszúságtól megmenekül. oldal ó²dal fn 1. Testnek a középvonaltól balra, ill. jobbra levő része. Az ó²dalát külön szette, a combját külön szette. 2. A szűr elejének hímzett darabja (aszaj) alatti toldott rész neve. 3. A szűr két irányba kihajtott elülső részének, az elejnek a legutolsó harmada. 4. Füstölt oldalas. 5. 〈Tsz-ban:〉 ó²dalak: a lakóháztól külön álló melléképület, pl. istálló. 6. 〈Szekér része.〉 Sz: Kialuttam magam mind a két ó²dalamra: kedvemre. Annyit alszik, hoty kicsírázik mind a két ó²dala: rengeteget alszik. Mék csak most fordút a másik ó²dalára: még javában alszik. Ö: bőr~, dél~, derék~, hát~, hús~, kenő~, mész~, öreg~, szőrme~, szőrmés~, szőr~, vastag~, vékony~, vendég~. oldalas ó²dalas mn/fn I. mn ó²dalas kocsi: lőcsös szekér. II. fn Sertésoldalas. Utánna vó²t tőÝtöt káposzta, asztán sült ó²dalas, és semmi más. Ö: fél~, két~, vendég~. oldalaz/ik ó²dalaz/ik i Eloldalog. Ö: el~, ki~. oldalborda ó²dalborda fn 1. Ember, állat bordája. 2. Öreg ó²dalbordám: 〈idős(ebb) férj mondja a feleségének〉. Sz: Annyit alszik, hoty kicsírázik az ó²dalbordája: rengeteget alszik. oldalborító ó²dalburító² mn ó²dalburító² vas: a szekéroldal felső vízszintes rúdját, a felső oldalcsövet borító vaslemez. oldalbőr ó²dalbűr fn A fakápás nyereg két oldalára, a nyeregfához erősített nagyobb, puha bőrlemez, amely a ló oldalára fekszik, így a lovas lába nem érintkezik közvetlenül a ló bőrével; nyeregszárny, oldalszárny. Az
oldalnyílós
ó²dalbűr szíle rendesen színesz szironnyal van kivarva vagy részkarikával kiverve. oldalcső ó²dalcsű fn Cső formájú farúd, a szekéroldal felső, ill. alsó fája. oldaldeszka ó²daldeszka fn A szekéroldal mellé tett deszka, hogy ne hulljon le pl. a krumpli. Az ó²daldeszkák köszt níhány centis rís vó²t. oldaldonga ó²daldonga fn A kádáripari termékek oldalát alkotó dongák. oldalfa ó²dalfa fn A szekéroldal vízszintes fája. oldalfonás ó²dalfonás fn A fonott munkadarabok oldalainál használatos fonás. Az ó²dalfonás főÝp típusaji a soros fonás, menetes fonás vagy etyszálazs berakás, ríteges fonás vaty kétszálazs berakás, eccerű vaty sövínyfonás. oldalfonó mn Ó²dalfonó² vesszőÝ: az oldalfonásnál használatos vessző. oldalgat Ö: meg~. oldalgyékény ó²dalgyíkíny fn Az oldal tömítésére szolgáló gyékény. oldalház ó²dalház fn 1. Oldalszoba, mellékszoba, kamraféle szoba a házban. 2. A nagyobb méretű lakóhelyiségből nyíló kisebb, esetleg utólag hozzáépített szoba. oldalhegy ó²dalhegy fn A levágott szarvasmarha oldalának a hátszín és a vékony lapocka közé eső része. oldali Ö: bőr~, szőr~. oldalkamara ó²dalkamara fn Oldalt elhelyezkedő, különálló kis épület; kamra. Ety kis ó²dalkamara vó²t ott, szobának hasznátuk vó²na. oldalkapa ó²dalkapa fn A lóvontatásó ekekapa oldalsó kapavasa. oldalkaró ó²dalkaró² fn 〈Kosárfonásnál〉 függőlegesen elhelyezett vessző. oldallyuk ó²dajjuk fn Félreeső helyen található rozoga építmény. Ety kis ó²daljugba lakott. oldalnyilallás ó²dalnyilallás fn Sz: Kicsi kell ebbül, mint az ó²dalnyilallázsbul: 〈mondják tréfásan pl. vmi nem kívánatos ételre〉. oldalnyílós ó²dalnyíló²s mn Olyan 〈szellőztető〉, amelynek oldalra nyílik az ajtaja.
oldalpecsét
640
oldalpecsét ó²dalpecsít fn Megkülönböztető jelzés a jószág lapockáján v. oldalán. A jelzís lehet ó²dalpecsít, válpecsít. oldalrész ó²dalrísz fn 1. A gerincvonaltól jobbra, illetve balra eső rész. A szőÝrmézsbőÝr jellege más az ó²dalríszen, mint a hátközépen. 2. A szövőszék elülső és hátsó lábait összekötő keresztfa. oldalsallang ó²dalsallang fn 〈A hámsallang részeként:〉 a marszíj és a hátszíj közé függesztett sallang. oldalsó mn Ó²dalsó² nyílású kemence: olyan kemence, amelynek oldalt van a nyílása. oldalszárny ó²dalszárny fn A nyereg oldallapja; nyeregszárny, oldalbőr. oldalt hsz Ó²dalt kapja: 〈sütéskor〉 a tészta oldala hirtelen megpirul. A natykemencébe a tűsz felőÝli tepsikre vigyázni kell, mert könnyen ó²dalt kaphattya a tísztát. Ö: keszeg~. oldaltjáró ó²daltjáró² mn Ó²daltjáró² tajiga: olyan taliga, amelynél a rudak nem egészen középen, hanem kissé oldalt, a nyerges ló helyén helyezkednek el. Ha ormó²s vó²t az út, ó²daltjáró² tajigát használtak. oldalú Ö: fél~. oldalvást ó²dalvást hsz Oldalt. oldalvég ó²dalvíg fn A szekéroldal kihegyezett vége. oldalvessző ó²dalvesszőÝ fn A szőlő gyökeréből kinövő vessző. oldalvillás ó²dalvillás mn Olyan bicskához hasonló behajtható pengéjű 〈kés〉, amelynek az oldalába egy kétágú, villaszerű evőeszköz illeszthető. Ó²dalvillázs kés/bicska: nyelének oldalán villával ellátott, behajtható pengéjű kés. A pásztorok kedveltík az ó²dalvillázs bicskákat. oldalzáp ó²dalzáp fn A létra alakú szekéroldal keresztfáinak egyike. oldik Ö: ki~. oldódzik Ö: el~, meg~. ólházhíja ó²lhászíja fn Istállópadlás. ólkamara ó²lkamara fn Az istállóból nyíló tárolóhelyiség; kamra.
oltóruha
olló olló² fn Tokni tésztából készített mézeskalácsos termék. Az olló²t fó²lijába csomagojjuk. Ö: bogyózó~, cakkozó~, hernyózó~, könyvkötő~, metsző~, regiszter~. ollóágas olló²ágos mn A szelement tartó X alakban kapcsolt két szarufa. ólmos mn ó²lmos pap: kékfestőknél: fehér minta nyeréséhez használt, salétromsavas ólmot tartalmazó fedőmassza. ólom ó²lom fn Sz: Nehéz, mint az ó²lom: nagyon súlyos. Nr: Szilveszter estéjin a jányok ó²lmot öntenek, hogy mektuggyák, mijen lessz a sorsuk. ólomgolyó ó²lomgojó² fn 〈Rézművesmesterségben:〉 tömködő. ólommadár ó²lommadár fn Sz: Úgy jár/mozog, mint az ó²lommadár: lassan, lomhán jár, megy. ólompedrő ó²lompedrőÝ fn 〈Paszományosoknál〉 bojtnak való szálak megsodrására szolgáló nyeles szerszám, amelynek bunkós fejében ólomdarab van. ólomtőke ó²lomtőÝke fn 〈Rézműveseknél:〉 hasáb alakú ólomból készült eszköz, kis mélyedésekkel a felületén, ha ezen domborítanak rezet, akkor a kész tárgy felületén nem látszódnak az ütésnyomok. olt ó²t i 〈Erős forrásban levő mustot〉 csendesít, csillapít. Ö: bele~, be~, el~, le~, meg~. oltás ó²tás fn Oltóvessző növénybe illesztése. Ö: be~, zöld~. oltó ó²tó² fn Szárított bárány-, borjú- v. disznógyomorból készített v. készen vásárolt, a tej megalvasztására használt oltószer; tejoltó. Ö: gyümölcs~, mű~, savó~. oltógally ó²tó²gajj fn Szelíd fáról metszett, beoltani való ágacska, oltóvessző. oltókapa ó²tó²kapa fn Irtáshoz használt kapa. A tövisirtó² szerszáma az ó²tó²kapa vaty partvágó² csákány. oltókés ó²tó²kés fn Oltáshoz használt eszköz. Ó²tó²kés kelletett a behasításho, de zsiletpenge is mektette. oltóruha ó²tó²ruha fn Az a vászondarab, amelybe a felhasználásra kerülő tejoltót csavarják.
oltószer
641
oltószer ó²tószer fn Tejoltószer. oltott1 ó²tott mn 1. Ó²tot té: 〈tejet〉 oltóanyaggal megalvaszt. Az ó²tot tébül csinálták a sajtot, a jutejet beó²tották, asz hamar megalutt, ebbül lett a gomoja. 2. Ó²tott mész: az égetett mésznek megfelelő mennyiségű vízzel történő megoltása pépszerű anyaggá. Ö: be~. oltott2 mn Ó²tot cigány: olyan cigány, akinek csak az egyik szüleje cigány. oltvány ó²tvány, ó²továny fn Beoltott facsemete. oltványnevelés ó²tványnevelís fn Az oltandó fák utánpótlása. Az ó²tványnevelíst iskolába rakták. olvad Ö: el~, rá~. olvas ~ i Számol, számlál. Így jön a számítás a guba naccsága szerint két szálával, vagy pár szálat ~va egynek. Km: A píz ~va, az asszony verve jó²: —. Ö: át~, fel~, ki~, meg~, végig~, vissza~. olvasás Ö: rá~. olvasatlan ~ i Számolatlan. It van ez az ~ píz. Sz: Olvasatlanul elmegy a többi köszt: még elfogadható. olvasó olvasó² fn Rózsaszín és sárga félgömbökből álló, láncszerű mézeskalácsos termék; rózsafüzér. Ö: ki~. olvaszbödön olvazbödön fn Öntőtégely. olvasztó Ö: napviasz~. olvasztókemence olvasztó²kemence fn Olvasztáshoz használt berendezés, amelyben a tégelybe behelyezett fém megolvad. olvasztós mn Olvasztó²s lábas: 〈mézeskalácsosoknál:〉 a tészta alapanyagának felfőzésére használatos edény. Az alapanyagokat az olvasztó²s lábazsba keverjük össze. olyan ojan, oan nm 〈Szn előtt hangsúlytalanul:〉 kb. Lehet ojan másfél mázsa. Sz: Ojan, amijen: vmilyen, nem vmi jó. Tengeri is termett, ojan, amijen. Ö: ilyen-~. olyanszőrű ojanszőÝrű mn Olyanforma, ahhoz hasonló. Ű is ojanszőÝrű, mint mink vagyunk. olyantájt ojantájt hsz Olyantájban. omlik Ö: fel~, meg~. ón ó²n fn Ólom. Ö: forrasztó~.
orbánc
oncsás mn Oncsás ház: az ONCSA által a szegényebbek számra épített típusház. ondó Ö: köles~. ónmáz ó²mmáz fn 〈Fazekasoknál:〉 fedőmáz, amelyet fajansztermékekhez alkalmaznak. onnen ~ hsz Onnan. És onnen kitűnőÝ tunuló²kint mán mentem az elsőÝ polgáriba. Ö: am~. onnét ~, onnet hsz Onnan. Onnet raktuk ki a vagonokat a Nagyállomásnál meg összevissza. onkli ~ fn Nagybácsi. ónos ó²nos mn ó²nos ablak: ólomkeretes ablak. Nr: Ó²nos ablak, nyíj kifele, ety-kéd garas búj kifele. Isten nyila van a padon, aki nem ád, üsse agyon! (Kántálóvers.) ónosodik Ö: meg~. ont ~ i Sz: Úty szereti, hogy vírt ~ana írte: mérhetetlenül szereti. Ö: ki~. óperenciás ó²perencijás mn óra ó²ra fn Sz: Nem a világ eggy ó²ra: —. Jó² ó²rába született: szerencsés ember. Rossz ó²rába született: balszerencsés, szerencsétlen ember. Nem jár jó²l ez az ó²ra. Az járt jó²l, aki elatta: 〈tréfás válasz〉. Ö: ablak~, bolond~, fertály~, serkentő~. órakolonc ó²rakolonc fn Az ingaóra láncán függő, az óra szerkezetét mozgató súly. óraköz ó²raköz fn Tanítási órák közötti szünet. órás Ö: hat~. órási ó²rási mn Órai, órakor induló v. érkező. Elment a tíz ó²rási vonattal. Ö: egy~, hat~. oratórium orató²rijum fn Kollégiumi imaterem. óraütő ó²raütőÝ fn Csengőkészülék a faliórán az órák jelzésére. Orbán fn Sz: Jár, mint ~ lelke a pokolba: nem tud nyugton ülni. Nr: Orbán napja behabarja a paszujt, asz jelenti, hogy ~ napján vagyis május huszonötödikín mék fatyhat, és akkorára rendesen a paszuj kikél. orbánc ~ fn Felfújta az ~: orbánca lett. Az ~ az embernek általába a lábát fújta fel. Ö: arc~.
orca
642
orca ~ fn Arc. Szép kis Id van! Sz: Ugy nyílik az Ija, mint a bazsaró²zsa: pirospozsgás, majd kicsattan az egészségtől. orda ~ fn Oltott juhtej felforralt túrós savója; zsendice. A sajt levit felfőÝsztík, asz tiszta túró²vá vált, e vó²t az ~ vagy zsendice. ordas ~ mn 1. Fekete, barna szőrszálaktól tarka 〈macska, kutya, farkas stb.〉 Disznó²ba különösem, mangalicába is vó²t ~. 2. 〈Diáknyelvben gúnyosan:〉 vöröses arcú. Ö: sárga~. ordít ~ i Sz: Ugy ~, mint a fába szorút fíreg: nagyon ordít. Ugy ~, mintha nyúznák: fülsértően ordít. ordító Ö: farkas~. ordonánc ordinánc fn (rég) Katonai küldönc. Ö: ló~. orginál ~ , orgonál i Ordít, kiabál. lármázik. orgona Ö: tót~. orgonabokor-sövény orgonabokor-sövíny fn Bokorrá nőtt orgona. Az eggyik ó²dalon lila orgonabokor-sövíny vó²t, egísszen három-nígy méteres. orgonafa ~ fn Nagyobbra nőtt orgona. orgonál l. orginál orgonalila ~ mn Az orgona színéhez hasonló lila színű. orgovány ~ fn Vizenyős, lapályos terület. orja Ö: disznó~, nyakas~. orjalé ~ fn Orjaleves. orjaleves ~ fn Orjából főzött húsleves. orjaszalonna ~ fn A disznó hátgerincéről levágott szalonna. A hátán keresztű vígigvákták, orját vettek, It. Az orján ijen három únnyi csíkot leváktak, besó²szták, ez vó²t az ~, eszt ettük meg legelőÝször. ormó ormó² fn 1. A kapavas közepén levő kiemelkedő rész. 2. A kaszapenge viszszahajlított foka, pereme, kaszaormó 3. 〈Paszományosoknál:〉 domború horgolás, amelylyel a horgolt gomboló kezdőszálát vonják be. 4. (Szőlő)hegy, (szőlő)domb. A szőÝllőÝ ha hegyen vó²t, ormó²n vó²t. 5. Az eke által összeborított földsáv. 6. Szőlőtőkesorok között töltésszerűen felkapált, a sorok irányával párhuzamosan haladó földhányás. Ormó²ra
orr
húz: Agusztus huszadika körül ormó²ra húzzák a szőÝlőÝt, utánna nem szabad a szőÝlőÝbe bemenni. 7. Csomó, görcs a fában. Úty háncsák le kentek a fát, hogy ormó² ne maraggyík rajta. Sz: Ojan hegyes ormó²t húzott, hotyha a varjú rászáll, kétfele vágja: 〈mondják tréfásan a hegyes ormó láttán〉. Nr: Az ormó²t azír húzzák, hogy a szél az alsó² fürtöket könnyen átjárja, nehogy megrohaggyon a szőÝlőÝ. Ö: ormó~. ormós ormó²s mn Göröngyös, rögös. Ormó²s út: olyan út, amelynek közepén röghegy van, amely lehetetlenné teszi, hogy a fogat középen haladjon. oromfal~ fn Nyeregtetőt lezáró háromszög alakú fal. orompárkány ~ fn Oromfal élei mentén húzódó párkány. oromzat ~ fn Az oromfal a párkányával és díszítményeivel együtt. oromszegély oromszegéj fn A bekötött könyv gerincének alsó és felső részét védő és díszítő szalag. oromszegés oromszegís fn Oromszegély. orosz ~ mn/fn I. mn Görögkeleti vallású. II. fn Görögkeleti vallású személy. oroszlán ~ fn Oroszlánt ábrázoló tésztaés faforma. oroszlángumi ~ fn (rég) Radírgumi. oroz i Orozva kőÝt: 〈tyúk〉 eltojik vhová, és ott költi ki tojásait. Orozva kőÝtt: a) a gazdaasszony tudta nélkül, titokban kikelt 〈kiscsirkék〉. b) házasságon kívül született 〈gyermek〉. Ö: el~. orr ó²r fn 1. Ó²rán jár: kasza hegye túl közel jár a földhöz. 2. Madár csőre. Sz: A fene a kis ó²rát!: 〈szitkozódás〉. Szarom az ó²rod alá!: 〈szidalmazás〉. Ó²rot tülle fokhagymás: abból nem eszel. Az ó²ra alá hányja az ítelt: sietve eszik. Ojan sötít van, hogy még az ó²rájik se lát: koromsötét van. Ojam, minthotyha az ó²ra víre fojna: el van szontyolodva. Hánd az ó²rod alá az ítelt!: egyél gyorsan! Nem kell aszt mindenkinek az ó²rára kötni: elárulni, elfecsegni. Sok ember csak az ó²rájig lát: nem előrelátó. Nem lát tovább az ó²ránál: ua. Az ó²rán akatt: megneheztelt
orra
643
érte. Piszkájja vmi az ó²rát: neheztel vmiért. Az ó²ra alá dörgöli: felemlegeti, a szemére hányja. Ot van az ó²rod előÝtt, mékse látod?: előtted van, láthatnád. Ithon tarzsd az ó²rot hét ó²rára!: itthon légy hét órára! Cinkét fogott az ó²ra: a hidegtől kipirosodott. Ojam büszke, hogy ety szaros piszkafával se lehetne felütni az ó²rát: beképzelt, öntelt. Feldúszta az ó²rát: megneheztelt, megharagudott. Magasan horgya az ó²rát: gőgös, lenéző. Feldúzza/Felbigygyeszti az ó²rát: fenn hordja az orrát, gőgös. Felgyűrte az ó²rát: ok nélkül fél. Leesett/Lekonyult az ó²ra: elszomorodott. Az ó²rán akatt ez a szó²: megneheztelt vmely kimondott szóért. Megyek az ó²rom után: 〈tréfás kitérő válasz:〉 előre. Beüthetnét hozzám az ó²rodat níha-níha: olykor meglátogathatnál. Beleüti az ó²rát vmibe: illetéktelenül beleavatkozik vmibe. Minden szarba beleüti az ó²rát: mindenbe beleszól, belekotnyeleskedik. Ne fíj, nem harapják le az ó²rod!: 〈tréfás biztatás bátortalan gyermeknek〉. Km: A kutya is harakszik az ó²rájír: kijön az ember a béketűrésből, ha megbántják. Ö: kokány~, kos~. orra Ö: csizma~, pulyka~. orradzó orraddzó², ó²raddzó² fn 1. 〈A kantár részeként:〉 a ló orra fölött áthaladó szíj, orrszíj. 2. A kisborjút a szopásban megakadályozó szúrós szájkosárféle. Az ó²radzdzó² szúró²s vas vó²t rászerelve egy lapos vasra, és aszt a bornyú ó²rára kötöttík, és akkor az anya nem hatyta, hoty szopjon a legelőÝn. 3. A gyapjúfonásra használt fonókeréknek a talprészébe erősített függőleges lécdarab, elülső részén mélyedéssel, amelyben az orsó hegye forog. orrbilyog ó²rbijog fn A szarvasmarha, ló, ritkán juh orra felett keresztben égetett jelek egyik fajtája. orrbilyogos ó²rbijogos mn Orrbélyeggel ellátott 〈ló〉. orrcimpája orcimpája fn Orrcimpa. orrkeménység orkemínsíg fn A cipőfelsőrész elülső, kemény része; kapli. orrlyuka orjuka fn Orrlyuk.
országosjármű
orros ó²ros fn 1. Csúcsos szájú, mázas cserépkancsó. 2. 〈Jelzői használatban:〉 eggy ó²ros bor: annyi 〈bor〉, amennyi egy ilyen cserépkancsóba belefér. orrszíj orszíj fn A kantárnak, ill. kötőféknek a ló orrán fekvő része; orradzó. orrvérfolyás orvírfojás fn Orrvérzés. orrú Ö: kacsa~, kokány~, kos~. orsó orsó² fn 1. A fonáshoz használt henger alakú eszköz, erre tekeredik fel a fonal. Orsó²t is csinátattunk hozzá. 2. 〈Csipkeverőknél:〉 fából készült munkaeszköz, amelynek két része a szár és az ezt védő dudu. Orsó² karikája: az orsó végén lévő tömött korong, amely megakadályozza, hogy a feltekeredett fonál alul lecsússzon az orsóról. Sz: Uty pereg a nyelve, mint az orsó²: gyors beszédű. Ö: gyalog~. orsókarika orsó²karika fn Az orsó alsó, vastagabbik végére húzott fakarika, a fonál lecsúszásának megakadályozására és az orsó forgásának megkönnyítésére. orsónyaktartó orsó²nyaktartó² fn A fonókerék talpára erősített rudacska, amely az orsó karikás részét, a nyakrészt tartja; orsótartó. orsópár orsó²pár fn A munka kezdetén párosával összekötött, és így a tűre akasztott orsók. orsótartó orsó²tartó fn A gyapjúfonásra használt fonókeréknek a talprészébe erősített függőleges lécdarab, amelybe az orsókarikát helyezik 〈szemben az orradzó nevű résszel amelynek mélyedésében az orsó hegye forog〉; οrsónyaktartó. ország Ö: kül~, más~, menny~. országol ~ i Járja az országot. EzelőÝtt ~t a kereskedőÝ is, a perecsütőÝ is, bejárták az országot, mentek a vásárba, ahun nagyvásár vó²t. országos ~ mn Óriási, rengeteg, nagy. A szomszídasszony is kitátotta aszt az ~ naty száját. országosjármű ~ fn (rég) 〈Katonai célra használt〉 lőcsös szekér.
országút
644
országút fn Sz: Ojan vín, mint az ~: nagyon vén. Ojam, mint az ~, sokan keresztülmentek mán rajta: vén kurva. orvos fn Km: Legjobb ~ az időÝ: az idő múlásával begyógyulnak a lelki sebek. Ö: osztály~, regiment~. orvosság orvasság fn Sz: Kicsi kell ebbül, mint az orvasságbul: takarékoskodni kell vele, mert a kevés is hatásos ebből. Ugy bánynyatok evvel, mint az orvassággal: takarékosan, hogy sokáig tartson. Nr: A kőÝcsön kírt orvasságot nem szabad mekköszönni, mert akkor nem használ. oskola l. iskola oskolás l. iskolás oson Ö: ki~. ostor ~ fn Két ágra font ~: 〈az ostor egyik fajtája〉. Láncszemes ~: láncszerűen font ostor. Sallangos ~: a juhászok bőrszalaggal díszített ostora. Sz: Uty szalad, mint akit ~ral kergetnek: lélekszakadva rohan. Vígin csattan az ~: az nevet igazán, aki utoljára nevet. Km: Legjobb ~ az abrak: az abrakkal jóltartott lovat nem kell ütni. Ö: béres~, cserdítő~, kétlóhajtó~, kondás~, kút~, nagy~. ostorcsapó ostorcsapó² fn 1. Fiújáték, amelyben az erősen összefogódzkodott gyerekek közül kanyarodáskor a sor végén levők kivágódnak. Az ostorcsapó²t a jégen jáccották, a sor elejin az erőÝsebbek vó²tak, a vígin a legkissebbek. 2. Fiújáték, amelyben az erősen összefogódzkodott gyerekek egy, a sor végén a sarkán forgó fiú köré tekerednek, miután az megrántotta a sort. ostorderék ostorderík fn Az ostorszíj középső, vastagabb része. ostorfa ~ fn 1. 〈Erdészetnél: keményfafajta.〉 2. Kútostor. ostorhegyes ~ mn/fn I. mn 1. 〈Négyes fogatban〉 az első sorban a rúd elé, jobb oldalra befogott, a kocsistól legmesszebb eső (ló). 2. A szűr nagyságát jelző mesterjegyek egyikének formája szerinti megnevezésére. II. fn 1. 〈Kettes fogatban〉 a rúd jobb oldalára befogott ló. 2. 〈Egy sorba fogott négyes fogatban〉 középre a rúd jobb oldalára befogott ló. Elibe vó²t az ~, ló²gó²s, meg a gyeplőÝs.
osztály
3. 〈Négyes fogatban〉 az első sorban a rúd elé, jobb oldalra befogott ló. ostorköszörű ~ fn 〈Rézműveseknél:〉 apró vonalak rajzolására használt, cserélhető fejű csiszolószerszám, amellyel a tárgyat különböző mintákkal lehet díszíteni. ostorménbangita ~ fn 〈Cserjeféle.〉 ostornyakló ostornyakló² fn Ostortelek. ostornyél ~ fn Az ostor fából készült hosszú, egyenes nyele. A jó² ~ metyfábul vagy mogyoró²fábul kíszült. ostornyélfő ostornyélfű fn Az ostornyél díszes vége. ostoros ~ mn/fn I. mn 1. Ostorozs gyerek: kisbéres. II. fn 1. 〈Nyomtatáskor〉 a lovakat hajtó fiú v. férfi. 2. Kisbéres. Ö: négy~. ostortelek ~ fn Erős szíj v. madzag, amellyel az ostorszíjat a nyaknál a nyélre erősítik, az ostor nyaklója. Az ~ ojan kis kétágú szíj, ott a nyakánál. ószalonna ó²szalonna fn Előző évi vágásból maradt (füstölt) szalonna. Gondolt eccer nagyanyám eggyet, hogy it van ez a sok ó²szalonna meg ijesmi. ószer ó²szer fn Régi utca(rész), ahol a zsibvásárokat tartották. A Hatvan ucca vígin, az ó²szeren árúták a füstöld disznó²húst, füstölt kolbászt, füstölt szalonnát meg az avazs dó²gokat. ószlag ó²szlag, ó²szlág fn Kirakat. Ott a korzó²n ottan az ó²szlagokat bámultuk, nízegettük. oszlik ~ i Sz: Oszoj kössíg, nincs vendíksíg!: 〈e szavakkal oszlatják szét a bámészkodó gyermekcsoportot〉. osszaszépia osszaszépija fn 〈Ötvösmesterségben:〉 régi öntőforma, fehér színű megkövesedett tengeri hal, amely könnyen faragható. oszt1 ~ i Sz: E mán nem ~, se nem szoroz: — . Ö: be~, el~, ki~. oszt2 ~ hsz Aztán. Hát ugyi tengeri meg ~ még daráló² is vó²t. osztály osztáj fn Részleg. Bontó² osztáj: égő ház bontását végző csapat. A kizsbotos a bontó² osztájba tartozott.
osztályorvos
645
osztályorvos osztájorvos fn Osztályos orvos. Pásztor János vó²t az osztájorvosunk. osztályos osztájos mn Osztályba sorolt, minősített. Az osztájos étterembe szívesen ebídeltek az emberek. osztályoz Ö: meg~. osztályú Ö: harmad~. osztán ~ hsz Aztán. osztás Ö: menázsi~. osztóanyag osztó²anyag fn 〈Könyvkötészetben:〉 márványozásnál a festék széthajtására alkalmas anyag; ökörepe. osztótánc osztó²tánc fn Az a tánc, amelyben előbb az asszonyoknak, majd a lányoknak a táncmesterek, vagyis a bált rendező legények választanak hozzájuk illő táncost. A jányok osztó²táncánál a táncmesterek lektöpször ojanokat szó²lítottak fel, akik rövidesen felesígül is vettík a kézre adot virákszált. osztott mn Osztot raj: olyan méhraj, amely a felszaporodott méhcsalád fészkének megfelezésével jön létre oly módon, hogy a fiasítás egy része az anyával együtt megmarad, a másik része a rajta lévő méhekkel új kaptárba kerül, és egy anyát v. bölcsőt kap. Az osztot raj eggyik felit áttelepítettük eggy új kaptárba. Ö: meg~. osztozás ∼ fn 1. Vminek több személy által maguk közt való szétosztása. A temetís után megtörtént az ~. 2. 〈Gubacsapóknál:〉 válogatás. osztozik ~ i Veszekszik vkivel. Osztozik, aki nem ért eggyet, mint a zsidó² asszony az urával. osztozkodás osztoszkodás fn Veszekedés, civakodás. osztozkodik osztoszkodik i Veszekszik, civakodik vkivel. osztrákbogár osztrágbogár fn Zonabris, fekete-sárga öves, nagy, puha bogár. Ósztrija Ó²sztrija fn Ausztria. ótemető ó²temetőÝ fn Régi, használaton kívüli temető. ótestamentum ó²testamentom fn Vastag,
ozsonnasütemény
régi könyv. Hát te miféle ó²testamentomot olvasol? otelló otelló² fn Direkt termő fekete szőlő. Az otelló²tul, attul feketíb nincs. ótengeri ó²tengeri fn Tavalyi v. a tavalyinál régibb kukorica. ott ~ hsz Akkor. Ot tette meg a hibát, mikor elvette aszt a jánt. Ö: itt-~. ottan ~ hsz Ott. Ottan mírtem én el aszt a tejet, meg a téfelt. otthon othun hsz Sz: Egyíl, ne éhez, mint othun: Egyíl/Egyen, utysincs othun!: 〈tréfás kínálás:〉 ti. az illető most nincs otthon. otthonka othunka fn Otthon viselt, könynyű ruhaféle. otthonvaló othunvaló² fn Az othunvaló²k: az otthoniak, a földiek. ottmarad otmarad i A jelzett helyen holtan marad. Az ura otmaratt a háborúba. ottmaraszt otmaraszt i Ott tart, megmaraszt. Ebídre is otmarasztották. ottomán otomán fn (rég) Nehéz ülőbútor, a dívány őse. ottománbojt otománbojt fn (rég) Az ottomán karját díszítő bojt, amely a bútorszövet eldolgozására, takarására szolgál. ottvész otvész i Elpusztul. Az a kis sás mán otveszett. ótvar ó²tvar fn Gennyes, pörkösödő hólyagocskákat okozó bőrbetegség. óvakodik Ö: oda~. oválhordó Ö: tojás~. ovális mn Ovális hordó²: ovális formájú hordó. Ovális tőÝtike: ovális formájú töltike. ozsonna ~, ozsona fn Uzsonna. Az arató²k mekkapták az ozsonapájinkát, megettík az ozsonát. ozsonnapálinka ozsonnapájinka, ozsonapájinka fn Aratóknak uzsonna előtt adott kis adag pálinka. ozsonnasütemény ozsonnasütemíny, ozsonasütemíny fn Uzsonnakor feltálalt sütemények. A húzot rítes jó² ozsonnasütemínnek, mert mektartya a frissessígit.
Ö, Ő ő ű nm Űtet: őt. Űtet meg úgy elvertík, hogy alig van el. öblint ~ i Öblít, öblöget. Ö: ki~, le~, meg~. öblítő öblítőÝ mn ÖblítőÝ vajling: 〈pl. szilva mosására szolgáló〉 mosogatótál. öblöget ~ i 1. 〈Pulykakakas〉 öblögetésszerű hangot hallat. A kampujka az így ~. 2. Hadarva, értehetetlenül beszél. Ez még rendesen se tud beszílni, csak ~. öblös ~ mn Kellő hőfokra felfűtött 〈kemence〉. öblösít ~ i 〈Rézműves:〉 domborít. öböl1 ~ fn Lopótök szélesebb, kiöblösödő része öböl2 ~ fn 〈Csak E/3 birt. szragos alakban:〉 felfűtött kemence melege, forrósága. Elmegy az öble: 〈mondják, ha a kemence nem egyenletesen forró, v. ha a fűtés után későn vetnek be, és leszáll a kellő hőfoka, emiatt a kenyér sületlen marad benne〉. Ha elment az öble a kemencének, akkor fűtöttek ety keveset, hogy meksűjjík a kenyír. őcköl őÝcköl i Öltöget, varrogat. Nem úgy vó²t mint most, hogy mindíg őÝcköltek, meg v#rtak mer szegínyeknek dó²gozni kelletett. öcsémassszony ~ fn 〈Fiatalabb nőrokon, ill. általában fiatalabb asszony megszólításaként.〉 öcsémuram ~ fn 〈Fiatalabb férfirokon, ill. általában fiatalabb férfi megszólításaként.〉 ödöng ~ i Ődöng. Ez a gyerek csak ideoda ~. őgyeledik őÝgyeledik i Egyveledik, összekeveredik. Ö: el~, össze~.
őgyeleg Ö: el~. őgyelít őÝgyelít i Összekever, vegyít vmit vmivel. ŐÝgyelíti a tísztát, a vízzel a lisztet összekavarja meg a kovásszal. Ö: be~, el~, fel~, meg~, össze~. őgyelítés őÝgyelítís fn Összekeverés, vminek az összevegyítése vmivel. Mikor összekeverik a kovásszal a tísztát, a massza összeálítása az őÝgyelítís. Ö: fel~. öhön ∼ fn 〈Főként pásztorok és mezőn dolgozók ételeként:〉 krumpliból és száraztésztából (lebbencstésztából) szalonnával v. zsírral, megpirított hagymával készített, sűrűre főzött étel, amelyet főleg bográcsban készítenek; slambuc. őkegyelme őÝkegyelme szn Annak címe, megnevezése, akinek a “kegyelmed” megszólítás jár. őkelme őÝkelme szn 〈Idős ember megtisztelő megszólítása, ill. említése:〉 Ithon van őÝkelme? öklendezik l. ökrendezik öklöz ~ i Nyúzáskor más eszköz helyett az öklét használja. Inkább öklösztík a bűröket, ijenkor a hús és a bűr közé nyomták az öklüket. ököl ~ i Sz: Felíri ~lel: megérti. Nem íri fel ~lel: nem érti meg. ökör ~ fn Sz: Nyeli, mint ~ a jó² színát: mohón eszik vmit. De sok ökrömbe kerültél, te marha: 〈az apa mondja rosszul tanuló fiának〉. Km: Tanúj, tinó², ~ lez belűled!: a fiatalnak tanulnia kell. Ökör iszik magába: az iváshoz, mulatáshoz társ kell. Ö: mustra~.
ökörepe
647
ökörepe ~ fn 〈Könyvkötőknél:〉 kifejlett, herélt szarvasmarhának a máj termelte zöldessárga, keserű emésztőnedve, amely márványozásnál használatos a festékek és az alapozóanyagok hajtatására. ökörfarkkóró ökörfarkó²ró² fn Nr: Ha hosszú az ökörfarkó²ró² nyáron, akkor hosszú tél lessz. ökörfogat ~ fn Ökrös szekér. Az ~ lassabban indult el, mint a lovasz szekér. ökörföld ökörfőÝd fn Az ökrök legelőterülete. ökörgulya ökörguja fn Ökrökből álló gulya. Vó²t a kis ökörguja, nyó²sszáz darab. ökörkolomp ~ fn Ökör nyakába való, 30 cm átmérőjű, jolsvai kolompfajta. ökörnyáj ~ fn Ökörgulya. ököról ököró²l fn Ököristálló. ökörszekér ~, ökörszeker fn Ökör vontatta szekér. Régebben, amikor a szegínynek nem vó²t píze lúra, ökörszekerrel járt. ökörtaliga ökörtajiga fn Ökör által vontatott kétkerekű szekér. A város ökörtajigáján két láda vó²t. ökörtérdű ökörtérgyű mn X-lábú. A hámfalábú, ikszlábú, ökörtérgyű mind eggyet jelent. ökörtinó ökörtinó² fn Herélt bika. ököruszály ököruszáj fn A levágott szarvasmarha farokrésze. ökrendezés ökröndözís fn Öklendezés. ökrendez/ik ökröndözik i Öklendezik. Ettül az orvossáktul csak ökröndözök. öl1 ~ i Sz: Öli a mehetnék: mehetnékje van. Öli magát a munkával: sokat és gyorsan dolgozik. öl2 ~ fn 1. Ölre megy vkivel: birokra kel vkivel. 2. Nagy ölet vág: kaszával széles rendet vág, nagyot fog fel. Ha valakinek nagyra vó²t a kaszája álítva, akkor monták, hogy nagy ölet váksz. Nr: Nem ülök én az ~edbe, Isten tuggya, ki üld benne. (Nd.) Ö: kvadrát~. öldöget Ö: meg~. öldös Ö: meg~. ölel ~ i Öleli a vicfonalat: szövéskor körülfogja a szélső mellékszálat. Nagyot ~: kaszával széles rendet vág, nagyot fog fel.
öltéskijelölő
ölés Ö: disznó~. ölesláb ölesláb fn Eredetileg 1 öl (1896 mm) magasságú, majd a méterrendszer általános elfogadásával 2 méter magas szétszedhető állványbak. ölez ~ i Az ölezővel hosszúságot mér. ölező ölezőÝ fn Egy öl fesztávolságú eszköz, amelynek egyik szárát mindig leszúrva ölben kimérik vminek a hosszát. Az ölezőÝt így leszúrtuk, mentünk és ölesztük a főÝdet. ölfa ~ fn Kb. 1 m hosszú darabokból álló, ölbe rakott tüzelőfa. ölő Ö: kutya~, meg~. őlőkés ölőÝkés fn Disznó megöléséhez használt kés. Ugyi disznó²vágáskor ha mentek, akkor vitte a bátyám is, meg az én uram is vitte a kaparó²kést is, az ölőÝkést is. ölős ölőÝs mn Már leölhető, rántani való 〈baromfi〉. ölöz ~ i Hasábfákat ölbe rak. ölözés ölözís fn Hasábfák ölbe rakása. ölt őÝt i Varr. Még eggyet se őÝtöttem. Sz: Hogy eggyik szavam a másigba ne őÝccsem: hogy rendet tartsak mondanivalóm előadásában. Ö: alá~, át~, fel~, meg~, oda~, rá~. öltény őÝtíny fn Öltözet, rend. Két őÝtíny ruha. öltés őÝtís fn 〈Csizmadiamesterségben hosszmértékként:〉 2/3 cm. Csizsmájukat etykét őÝtíssel hosszabnak veszik, mint ami a felpró²bálás vagy a magukkal hozot nád vagy vessszőÝmírtík után jó² lenne. Ö: agyon~, át~, be~, cifrázó~, csillag~, díszítő~, dísz~, farkas~, fércelő~, fogas~, fő~, hurok~, le~, rá~, szál~, szár~, tűző~, zabszem~. öltéscenti őÝtíscenti fn 〈Csizmadiamesterségben:〉 vékony bőrből készült, centiés milliméter beosztással ellátott mérőeszköz. Add az őÝtíscentit, had mírem meg a sarok szílessígit két-három hejen. öltéscsatornavágó mn ŐÝtíscsatornavágó² gép: a kézi talpvarrógép kiegészítője, amely átlyuggatja a cipőtalpat a fonallal való átvarrás megkönnyítése végett. öltéskijelölő in ŐÝtískijelölőÝ eszköz: 〈szíjgyártóknál〉 a varrásoknak, fűzéseknek a
öltő
648
bőr szélétől való távolságának bejelölésére használt eszköz; jelölőkörző. öltő Ö: fel~, kar~. öltős Ö: kar~. öltözik Ö: ki~. öltözködés őÝtöszködís fn A ruhadarabok magára vétele. Oszt kísz vó²t az egísz őÝtöszködís. öltőző őÝtözőÝ mn/fn I. mn Öltő. Háromnígy nab dó²gosztunk eggy őÝtözőÝ ruhának való²jír. II. fn Öltöny. Az akasztó²sz szekrény, hát abba vó²t a téli kabátom, akkor a fírjemnek az őÝtözőÝje, a natykabáttya. öltöztet Ö: fel~. öltöztetés őÝtösztetís fn Vkire a ruhák felsegítése. A keresztmamám vígeszte az őÝtösztetíst. öltöztető mn ŐÝtösztetőÝ asszonyok: azok az asszonyok, akiknek a menyasszony öltöztetése a feladatuk. Az őÝtösztetőÝ asszonyok meg a vetkőÝsztetőÝ asszonyok ugyanazok vó²tak. ölyü öjü fn Ölyv. ömled Ö: meg~. ömlés Ö: ki~. ömleszt ~ i 〈Rézműveseknél:〉 forrasztásnál a felhevített forrasztópákát addig tartja a varraton, amíg a rajta lévő anyag folyékonnyá kezd válni. ömlő Ö: át~. önállóság önáló²ság fn Függetlenség, önálló munka. Ezerkilencászötvenhédbe kesztem az önáló²ságot. öndicséret öndicsíret fn Km: Öndicsíret gyalázat: nem szép dolog önmagunkat dicsérni. önt ~ i 1. Fazekas a folyékony festéket ráborítja az edényre. 2. Folyékony fémet formába tölt. Sz: Ugy esik, mintha dézsábul ~enék: kitartóan zuhog az eső. Ö: el~, fel~, körbe~, le~, meg~. öntés öntís fn 1. Az edények alapszínnel való megfestése. 2. Folyó áradásos területe. Ö: fel~, próba~. öntész ~ fn Rézöntő.
őr2
öntészet ~ fn 〈Rézműveseknél:〉 a felületi megmunkálást megelőző munkafolyamatok összessége. öntészeti mn Öntíszeti kanál: 〈rézöntőknél:〉 a mintázáshoz használt igen kis méretű kanál. öntő öntőÝ fn Rézöntő. Ö: csengő~, réz~, szappan~. öntőfogó öntőÝfogó² fn Kb. félméteres olló alakú fémeszköz, amellyel a kemencéből a forró olvasztótégelyt kiemelik; tégelyfogó. öntőhám öntőÝhám fn 〈Rézöntőknél:〉 öntés után a tárgy felületére tapadt szennyeződés, homok. öntőhomok öntőÝhomok fn Öntött fémtárgyak mintázásakor használt igen finom szemcséjű homok. öntőkanál öntőÝkanál fn 1. 〈Fazekasoknál:〉 hosszú nyelű, hasas kanál, amellyel az öntés történik. 2. 〈Rézműveseknél:〉 a folyékony réz kimerésére használatos fémeszköz, amelynek hosszú szára és fanyele van. öntőlyuk öntőÝjuk fn 〈Rézműveseknél:〉 az öntőformán levő beöntőnyílás. öntőrekesz öntőÝrekesz fn Öntőszekrény. öntőszeg öntőÝszeg fn 〈Rézműveseknél:〉 kis, vasból készült közönséges szeghez hasonlító tárgy, amelynek hosszabb és vékony a szára, feje van, de nincs hegye. öntőszekrény öntőÝszekrény fn 〈Rézműveseknél:〉 mintázáshoz használt, két téglalap alakú, tető és alj nélküli fémeszköz, amelynél a két részt csapokkal erősítik egymáshoz, és az oldalán lévő fülek segítségével mozgatják. öntőtál öntőÝtál fn 〈Fazekasoknál:〉 az öntéshez használt festéktároló edény. öntött ~ mn Leforrázott. Öntöt perec: leforrázva puhított perec, amelyet túrósan, tejfölösen esznek. Öntöt saláta: forró vízzel puhított saláta. Öntöt málé: csipásmálé. öntővályú öntőÝváju fn 1. Kisebb menynyiségű fém öntésére alkalmas nyitott edény. 2. A beöntőnyílás kialakításához szükséges kis, fából készült minta. őr1 őÝr i Őröl. Nr: ŐÝr a malom, jár a vitorlája. Ö: meg~, össze~. őr2 őÝr fn Azon méhek egyike, amelyek a
ördög
649
kaptár kijárójában fejjel kifelé fordulva szemben fogadják az érkező méheket. Az őÝr ot vó²t a röpnyílásnál, és rászta a potrohát. Ö: erdő~, mozgó~. ördög ~ fn Sz: Ördök szánkázza meg a hátát!: 〈fenyegetés〉. Jön az ~, oszt elvisz: 〈tréfásan így fenyegetik a rosszalkodó kisgyereket〉. Ördöge van: 〈mondják arról, aki vmit feltűnően gyorsan megcsinál〉. Uty fíl, mint ~ a tömjénfüstül: nagyon fél vmitől. Evvel az ~nek tartosztam: fölöslegesen fáradtam. Segbe csapta az ~ a lapáttal: 〈mondják a férjhez vágyódó lányról〉. Hét ~ lakig benne: nagyon csintalan 〈gyerek〉. Km: Nem kell az ~öt a falra festeni, megjön az ugyis: nem kell a képzelt bajt sokat emlegetni, mert valósággá válik. A kártya az ~ biblijája: —. Nem ojan fekete az ~, mint amijennek festik: a szóbeszéd meg a képzelet felnagyítja a rosszat. Az ~ök köszt is a sánta a lekhuncutabb: 〈a néphit szerint a sánta ember huncut szokott lenni〉. Az ~ sose alszik: nem árt az óvatosság. Nr: Veri az ~ a felesígit, esz monták, ha sütött a nap, és esett az essőÝ. Ö: hét~, kan~. ördögbanda ~ fn (rég) 〈Népi gyógyszerként:〉 erdei páfrány [Dryopteris filixmas]. ördögfajzat ördökfajzat fn Gonosz ember. ördögfióka ördökfijó²ka fn Rossz, vásott fiúcska. A harmadosztájú níp neveszte ördökfijó²kának a fijúgyerekeket. ördögmotolla ~ fn Pajkos, virgonc gyermek. Sz: ..., mint az ördögmotolla: nagyon gyorsan. ördögszekér ördökszekér fn Szúrós gyomnövénynek a széltől görgetett kórója. Nr: Míg íl, mindig áll, hó²tta után szaladgál: 〈az ördögszekér találós kérdése〉. ördöngős ördöngőÝs mn Epilepsziás. öreg ~ mn/fn I. mn 1. Régi, ócska. Örek ház. Öreg ó²ra. 2. Öreg este: késő este. Mostanába sokszor felhozó²dott, hogy rígen nyáron aratáskor ~ estig dó²gosztunk. Öreg íccaka: késő éjszaka. 3. Nagy. Örek hiba: nagy, súlyos hiba. 4. Sűrű 〈étel〉. Az örek tíszta lé nélkül vó²t. Örek tejfel: aludttej, melyből már kicsorgott a savó. Akkor felkavartam melek tejjel, aszt az örek tejfelt. 5.
öregsegéd
Már nem használt. Örek temetőÝ: már nem használt temető. II. fn Az étel sűrű része, nem a leve. Öregre főÝz: vmilyen ételnek teljesen elfőzi a levét. A slambucot ~re kel főÝzni, hogy ne maraggyon rajta lé. Sz: ‰ra való² az örek, hoty hajcsa a köszörűkövet: apróbb munkákat az öreg ember is el tud végezni. Km: Jó² az ~ a háznál, ha nindzs baj is, csinál: 〈tréfás szemrehányásként, ha idősebb ember kárt tett〉. Az ~nek kicsi kell: az öreg kevéssel beéri. öreganya ~ fn 1. Nagyanya. 2. Idős nő. öreganyós öreganyó²s fn Idős anyós. Vó²t níha veszekedís az öreganyó²ssal. öregapa ~ fn 1. Nagyapa. 2. Idős apa. öregasszony ~ fn 1. Idős anya. 2. Idős nőrokon, nő. Az ~ a gyerekekre vigyázott. Akármijen ~, ha fírhe megy, csak menyasszony: —. öregbéres öregbíres fn 1. A többi béres munkáját irányító idősebb béres. Az uraságnál nem az öregbíres, hanem a bírezsgazda irányított. 2. 〈Gazdáknál:〉 főként könnyebb munkát végző idős(ebb) béres. öregbojtár ~ fn A többi bojtárnál idősebb, tekintélyesebb bojtár. Bojtárok között a rangidős, számadó bojtár. Az ~ a rábízot falkájír felelt. öregcseres örekcseres mn 〈Tímármesterségben:〉 többször cserzett 〈bőr〉. Em mán örekcseres, mer szorul a hordó²ba. öregedik ~ i 〈Lekvár, sár stb.〉 sűrűsödik, keményedik. A lekvár, ha nem vigyásztak rá, elfőÝtte a levit, hamar öregedett, megöregedett. Ö: el~, meg~. öreges ~ fn A táncrend első, lassú tánca utalva az öregeknek való lassú tempóra, illetve a táncnak hagyományos, régies mivoltára. öreggazda ~ fn A tímárcéh bálját, szervező, irányító legény. öreglegény öreglegíny fn Agglegény. Az aglegínyt rígen öreglegínnek monták. öregleves ~ fn Sűrűre főzött leves. öregoldal öregó²dal fn Marhának a bordák melletti húsa, rostélyos. öregsegéd öreksegíd fn Cipészmester rangidős segédje.
öregszülő
650
öregszülő örekszülőÝ fn Nagyszülő. öregtészta örektíszta fn Szalonnazsírban pirított és megfőzött tarhonya v. lebbencs. Az örektíszta nagyon jó², én nagyon szeretem. őret őÝret i Őrlet. Daráltattunk vagy őÝrettünk. Ö: meg~, össze~. őriz őÝriz i 〈Pl. juhot〉 legeltet. Kinn őÝriszte a nyájat. őrizget őÝrizget i Legeltetget. A kisjány őÝrizgeti a libákat. őrjít Ö: be~. őrködik őÝrködik i Vigyáz. A natytestű míhek ott őÝrköttek a kijáró²nyílásnál. őrlemény őÝrlemíny fn Őrléssel létrejövő termék. őrlés őÝrlís fn 〈Fazekasoknál:〉 az agyagnak az agyagőrlőn történő átengedése. őrlet Ö: meg~. őrlő Ö: agyag~, bors~. őrlőgép őÝrlőÝgép fn Az agyag megőrlésére való gép. őrlőkő őÝrlőÝkű fn A földfestékek és mázak nyersanyagainak összetörésére, őrlésére szolgáló kézi malom. Ö: máz~. őrlőtál őÝrlőÝtál fn 〈Kékfestőknél:〉 az indigó porítására szolgáló réztál. őrmény őÝrmíny fn Ringó járású, poroszkáló ló. őrnivaló őÝrnivaló² fn Őrölnivaló gabona. örökít ~ i Örökíteni való² vesszőÝ: telepítésre, szaporításra való szőlővessző. A tavaszon is ötezer örökíteni való vesszőÝnk lett. Ö: be~, meg~. örökítés örökítís fn Szőlőtelepítés. ŐÝsszel vaty következőÝ tavasszal örökítís csinálunk. örökítővessző örökítőÝvesszőÝ fn Telepítésre, szaporításra való szőlővesssző. örökségrakó öröksígrakó² mn Öröksígrakó² kapa: szőlőtelepítéskor használt, hoszszú fejű, egyenes nyakú kapa, amellyel a gödröket mélyítik. őröl őÝröl i Fazekas az agyagőrlőn keresztülhajtja az agyagot, hogy a gyúrás munkáját megkönnyítse. Ö: le~. őröltet Ö: meg~.
őszinte
örömlajbi ~ fn (rég) Ujjas, meleg katonai mellény. őrszem őÝrszem fn Olyan diák, akit azzal bíznak meg a társai, hogy a tanár érkezését jelezze. őrü őÝrü, ~ fn Ürü. örv ~ fn 1. Kaszakarika. 2. 〈-vel ragos alakban:〉 ~ivel: vmilyen ürüggyel, vminek az ürügyén. Ö: kasza~. örvös ~ mn Örvözs disznó²: olyan fekete disznó, amelynek a derakán keresztül egy széles fehér örv húzódik. Eggy egísz naty kondát láttam örvözs disznó²bul. ősanya őÝsanya fn Déd- v. ükanya. őshonos őÝshonos mn ŐÝshonos fafaj: adott területen eredetileg tenyésző fafajta. ősidőktől őÝsidőÝktül hsz Nagyon régtől. Ez így vó²t őÝsidőÝktül kezve egíszen, míg be nem jött ez az új rencer. ösmer l. ismer ösmeretlen l. ismeretlen ösmeretség l. ismeretség ösmerős l. ismerős ősparaszt őÝsparaszt fn Olyan paraszt, aki a régi világ szokásait és hagyományait nagyon erősen őrzi és védi. Nígy gyereke maratt, öt született, níty felnőÝtt, és nagyon maradi őÝsparaszt vó²t. ösvény ösvíny fn Ösvínt vág/csap: ösvényt tapos, gyalogutat vág. Ö: cserkelő~, cserkész~, gyalog~, séta~, vadász~. ősz őÝsz fn ŐÝzbe vegyült: ősszel vegyes 〈haj, szakáll〉. őszapó őÝszapó² fn Fehér fejű, hosszú farkú cinege(faj). [Αegithalos caudatus]. Az őÝszapó² kis termetű, szürke madár, ojam, mint a verép, csak kissebb. őszbúza őÝzbúza fn Őszi búza. őszestarka őÝszöstarka mn 〈Közelebbről meg nem határozott lószínnév.〉 őszike őÝszike fn Nyár végén v. ősszel kikelt csirke. Eltojt a tyúk a színakazalba, töregbe, asz monták őÝszikének vagy orozva kőÝtnek. őszinte őÝszinte mn Sz: Hogy őÝszinte legyek: 〈mondatkezdő fordulatként〉.
őszölés
651
őszölés őÝszölís fn A jószágnak ősszel való legeltetése. Az őÝszölís addik tartott, míg el nem jött az ideje, hoty hazahajcsák a guját telelőÝre. összeakaszkodik ~ i 〈Két személy〉 veszekedni, verekedni kezd. összeakaszt ~ i 〈Gyapjú kifésülésekor〉 a vasszegekkel kivert két nyeles fatábla (körömpőtábla) fogainak érintkezését idézi elő. összeáll ~ i 1. Összetapad, összeragad. Másnap szőÝrvakaró²val átfűsűjjük a szőÝrmét, főÝleg ahon nagyon összeált. 2. Juhnyájban a birkák szorosan összebújnak. Ojan hej is van, amikor nincsen fa, a birka ijenkor összedugja a fejit, úgy mongyuk, ~. 3. Folyadék sűrűvé v. szilárddá válik. Hát a téfelt ki kelletet kavarni, és akkor mikor mán összeált, akkor abbahatytuk. összeállít összeálít i 1. 〈Szíjgyártó〉 szabás után a kiszabott bőr alkatrészeket toldva egymáshoz illeszti. 2. 〈Fazekas〉 az elkészített edénydarabokból elkészíti az edényt. 3. 〈Mézeskalácsos〉 a dagasztógépből kiszedett tésztát összegyúrja. 4. 〈Könyvkötő〉 a két táblát és a gerinclemezt egymáshoz illeszti. összeállítás összeálítás fn 1. 〈Szíjgyártóknál:〉 a szabás utáni műveletként a kiszabott bőr alkatrészeket egymáshoz illeszti. 2. 〈Fazekasoknál:〉 az edény részeinek összeillesztése. összeállító mn Összeálító² v#rás: az egyes darabokat összeillesztő varrás. összeállongat összeálongat i Egymás mellé állít. Összeálongatták a szekrínt meg az ágy vígit. összeaprít ~ i Gyalul. A káposzta egy ríszit összeaprították savanyítás előÝtt. összeavat ~ i 〈Posztót〉 avatás céljából beáztat. Nr: Összeavattya a víz a szövetet: mekf#rasztya a víz a szövetet, megavató²dik, tömötté válik, összeáll a guba, összef#r, összeveri a víz a gubát, meksűrűsödik. összebomlás ~ fn 〈Gubacsapóknál:〉 öszszekuszálódás. összebomlik ~ i 〈Gubacsapóknál:〉 Öszszeboncolódik.
összeépítés
összeboncolódik ~ i 〈Fonal〉 összekuszálódik, összegubancolódik. összecimboráskodik ~ i Összetársul. összecsapzott összecsabzott mn Rendetlenül álló. A gyapjú, amint a juhokrul lenyírták, többé-kevézsbé posztó²szerűen, összecsabzottan egy darabba áll. összecsimpajkózik összecsimpajkó²zik i 1. Összefogódzkodik, összekapaszkodik. 2. 〈Növény szára, indája〉 összefonódik. összecsipog ~ i Szétszéledt fogolycsapatot az öreg összehívja. összecsókolózik összecsó²koló²zik i Öszszecsó²koló²zik a talajjal: érinti az arca a földet. Hanem akkor úgy ejtettík le, hogy esetleg még a talajjal is összecsó²koló²zzík. összedarabol ~ i Összevissza vagdal, összefaragcsál. Eccer hívot hentest, de anynyira ~ta a húst, hogy asz monta apja, hoty többet soha nem híf hentest. összederekazott mn Összederakazod guba: két darabból összevarrt guba. összedíbol ~ i 1. Tönkretesz, letarol vmit. 2. 〈Ágyat〉 ráheverve lenyom, összegyűr. összedinsztol ~ i Összedinsztel, párol. Savanyú káposztával összedinsztojjuk a húst. összedolgoz összedó²goz i Több darabból egy nagyobb darabot készít. Átalában, ha két szőÝrmedarabot a húsó²dal felőÝl akarnak összedó²gozni, ezzel az őÝtíssel vígeszhetik. összeédesedik összeídesedik i Két személy lassanként megszereti egymást. összeéget összeíget fn Száraz abrak a szarvasmarha gyomrát kimarja. Ez a tengeridara annak a hasas jó²szágnak összeígeti a gyomrát. összeegyenget ~ i 〈Rézműves〉 kolomp készítésekor kalapáccsal a két oldalt egymáshoz illeszti. összeegyezik összeeggyezik i Megegyezik, összhangban van vkivel, vmivel. Ezek jó²l összeeggyeznek egymással. összeelegyít l. összőgyelít összeépítés összeípítís fn 〈Kosárfonásban:〉 összeszerkesztés. Az összeípítís elsőÝ feltétele, hogy az ajj akkora legyen, amekkora az ó²dalaktul körülzárt tér.
összeér
652
összeér összeír i A különböző érettségű anyag azonossá alakul. Mek kelletet várni, amíg a trágya összeír. összeereszt ~ i Engedi v. előidézi, hogy két v. több méhcsalád, méhraj, ill. egy kettéosztott raj két része szabadon egymáshoz menjen, ill. összekerüljön. Miután elvette a mícsaláttul a mízet, ~ette egy másik családdal. összeérik összeírik i Az agyag az áztatás hatására összeáll, nem törik, felhasználásra alkalmasabbá válik. összeesz ~ i Összevegyül. Ha tőÝtünk a törköjre mustot, összeeszi eggyik a másikat. összeeszkábál ~ i Hozzá nem értő módon összetákol. összefázik ~ i Átfázik, megfázik. A bundája elázott, minden teste rísze összefázott. összefeketedik ~ i Megfeketedik. összefog ~ i 1. Állatokat együtt tart. Veszedelmeseb vó²t a lovat ~ni, mint a marhát. 2. A szálakat egy nyalábbá rendezi. Töp szálat fogunk össze. összefogózkodik összefogó²szkodik i Egymásba kapaszkodik. Összefogó²szkottak, így, ijen keresztfogás, gondolom. összefolyik összefojik i 〈Mézeskalácsosoknál:〉 az ájzolt motívumok összemosódnak, folyik az ájz. összeforrad összef#rad i 〈Gubaposztó kallózás útján egyenletessé, erőssé, tömörré válik. összefő összefőÝ i 1. A szilvaszemek együtt megfőnek. Akkor már összefőÝtt a szilva, a haja összesodró²dott. 2. Delelő juhnyájban a juhok összedugják fejüket, szorosan összebújnak, emiatt nagyon felmelegszenek. Megyek, oszt megbojgatom a juhot, nehogy összefőÝjjík. összefőz összefőÝz i Többféle gyümölcsöt együtt megfőz. Van ojan, aki a ringló²szilvát, a fehír ringló²t meg a sárgabarackot összefőÝzi. összefűl/ik ~ i 1. 〈Pl. gabona, takarmány〉 befülled, megpenészedik. 2. 〈Kikészítendő bőr〉 megnyirkosodik. összefüstöl ~ i Füst segítségével két v.
összehorgol
több méhcsaládot összeenged, egy kaptárba tömörít. A míhíszpipával összefüstöltem a kécs családot. összegányolt ~ mn Válogatás nélkül összeszedett 〈favágócsapat〉. összegöndörödik ~ i Szilva héja felcsavarodik. És akkor addik főÝzi, hogy így ~ a haja a szilvának. összegörcsölődik összegörcsölőÝdik i 〈Akaratunk ellenére〉 csomó, bog keletkezik vmin. összegubalyít összegubajít i Összekuszál, összegubancol. összegubancosodik ~ i 〈Gyümölcsfa levele gombabetegség miatt〉 fodrossá válik, összegubancolódik. Ez a levélfodrosság, úgy ~ az a levél. összehajlít ~ i A kolomp készítésének egyik munkafázisa, amikor a két oldalát egymáshoz illeszti a mester. összehajtogat ~ i Úgy helyez el egy tárgyat, hogy részei egymás fölé kerülnek. Ezután ~ták, és a szőÝr összemelegedett. összehantol ~ i 〈Szőlőtőkét〉 kis földkupaccal körülvesz, feltölt. A tőÝke tövinél dombot teszünk, és úty hantojjuk össze. összeharagszik összeharakszik i Összevész. összehasogat ~ i 1. Sok darabra hasít vmit. Tegnap összehasogattam a deszkád gyútó²snak. 2. Több helyen felhasít vmit. A bokor ~ta a ruháját. összeházasít ~ i 〈Permetszert〉 összevegyít. A két szert össze kel házasítani, és egybe kipermetezni. összehív összehí i Sz: Öszehíjja a vargákat: mondják a meleg helyen szárított nedves, ill. emiatt összezsugorodott csizmáról. A csizsma ha megázik, melek hejre teszik, összehíjja a vargákat. Összehíjja a szűcsöket: 〈megkérgesedett bőrkabátra mondják〉. összehord ~ i 〈Könyvkötő〉 lapokat, meghajtogatott íveket meghatározott rendbe összerak. összehorgol ~ i 〈Csipkeverő〉 horgolótűvel összeköti az egymás mellett futó mintarészeket oly módon, hogy a horgolótű feje a
összehúz
653
bezárt tű által keletkezett lyukba kerül, ebbe a vezetőszál egyik orsójának szálát akasztják bele, ezt áthúzva egy hurok keletkezik, majd ezen átdugják a másik vezetőt, és meghúzva beigazítják a szálat. összehúz ~ i 1. Feslést hevenyészve összevarr, összeöltöget. Összehúszta az elszakat ruhát, összeőÝtögette. 2. Nagyjából összeseper, kitakarít. Összép húszta a házat. összehúzódik összehúzó²dik i Takarékosan él, igényeit lecsökkenti. Nagyon össze kel húzó²dni a maji világba, hogy megíjjünk, nem kőÝtekeszhetünk. összeírsokál ~ i Összeírogat, összeirkál. Én irsokáltam össze a hordó²kat. összejárófésű összejáró²fűsű fn Borotvához hasonlóan összehajtható zsebfésű. összejön ~ i 〈Két személy egymással〉 szóváltásba keveredik. Ezek tegnap csúnyán összejöttek. összekajtat ~ i 1. Összegyűjt, összeszed. 2. Összekeres, átkutat. Összekajtattam írte az egísz Hortobágyot. összekántál ~ i Meggondolatlanul összevissza beszél. A szomszídasszony ~t it nekem tücsköd-bogarat. összekap ~ i Összekapja a víz a gubát: összerántja a víz a gyengén szőtt gubát, a nagyból kicsit csinál. összekaristol ~ i Összevissza karcol, kapar. összekatucsol ~ i 〈Gubásmester〉 a gubaszövet két darabjának összedolgozásakor a széleken a keresztszálakat egy szál fonallal úgy hurkolja össze, hogy a varrás ne látszódjék. összekel ~ i Házasságot köt, egybekel. összekenceficél ~ i Összeken, összemázol. Jó²l ~te magát sárral. összekerül ~ i 1. Összegyűlik. Mer a disznó²tornál is sok hulladík, zsiradék ~t, akkor jött a szappanfőÝzís. 2. Összeházasodik. Hát mikor összekerűtünk, akkor öt lovat kapott az uram. összekészít összekíszit i Összeállít. összekever ~ i 1. Többfajta anyagot keverve összevegyít. Összekevertík eszt a sárt,
összeőgyelít
az agyagot és pévát, és akkor avval kívülbelül kitapasztották a katlant. 2. Összekeverte magát: beszennyezte magát, összeszarta magát. összekormoz ~ i Korommal összepiszkít. összeköszörül ~ i 〈Rézműves〉 a kolomp szájánál a lemezszéleket egyforma hosszúságúra alakítja. összekötőléc összekötőÝléc fn A jobb- és baloldali sátorfát összefogó léc. összekötőszíj összekötőÝszíj fn A hám főbb részeinek rögzítésre való szíj. összekucorodik ~ i 1. Összehúzódik, összekuporodik. Összekucorodott az ágyba, felhúszta a térgyit. 2. Összeesik, összezsugorodik. A megázocs csizsma melek hejen ~. összemacskásodik ~ i 1. 〈Pl. láb〉 görcsbe merevedik. 2. 〈Fonál〉 összegubancolódik. összemarék összemarik i 1. Egymás mellé tett behajlított két tenyér együtt. Eggy összemarik lisztet tettem bele. 2. 〈Jelzői használatban:〉 valamiből annyi, amennyi ebbe belefér: pl. három-nígy összemarik hamu. összemegy ~ i 1. 〈Tej〉 túróssá válik. Aszt kavartuk, nem engettük, hogy összemennyen. 2. 〈Tejfel〉 vajjá sűrűsödik. Az Istennek se akar ez a téfel összemenni. 3. 〈Férfi és nő együttélésével kapcsolatban:〉 〈özvegyember〉 lánnyal v. özvegyasszonnyal élettársi kapcsolatra lép. 4. Összevész vkivel. Sz: Összement, mint a tó²t orgona: tönkrement. összemelegedik ~ i Egymásra rakva egymást melegítik 〈a bőrök〉. Ezután összehajtogatták, és a szőÝr összemelegedett. összenádol ~ i Összeforraszt. összenéző összenízőÝ mn Kancsal. összenyitol ~ i Vas- v. bádoglapokat rájuk lapított szeggel összeszegez. összeőgyeledik összeőÝgyeledik i Egyenletesen összeáll. Most már apró²ra szít kel szaggatni az egísz tömeget, asztán jó²l összerázni, minél jobban összeőÝgyeleggyen. összeőgyelít összeőÝgyelít i Összekever. Asz csak majd akkor őÝgyelítettem össze, mikor mekkélt a kovász, asztán összeőÝgyelítettem a só²s vízzel.
összeőr
654
összeőr összeőÝr i 〈Egér〉 összerág. Nem is ojan rígen nálam is a búzát öszeőÝrte az egér itt a kamarába. összeőret összeőÝret i 〈Felszántott földet boronával〉 összemorzsol, összetör. Osztán aszt a víkony szántást jó²l őÝresse össze. összepászít ~ i 1. Összeilleszt. 2. 〈Erősen behunyja a szemét, a két szemhéját szorosan〉 összezárja. összepótol összepó²tol i 〈Bizonyos összeget〉 fejenként összead. Összepó²tolta a család aszt a kis píszt. összepöndörödik ~ i 〈Szilva héja〉 összesodródik. Mer a szilvának vastak héja van, és az ~ főÝzís közbe. összepördül ~ i 〈Szilva héja〉 összekunkorodik. A héjrísze ~ a szilvának. összepötyög ~ i 〈Pl. a fővő lekvár〉 mindent befröcsköl. Nem lesz kozmás a lekvár, a másik meg, hogy nem pötyög mindent össze. összeragad ~ i 1. 〈A kan és a szuka kutya〉 a párzást követően bizonyos ideig nem tud szétválni egymástól. 2. 〈A mázazott edények〉 az égetés során egymáshoz tapadnak. 3. 〈Tepsiben a szomszédos tészták összetapadnak〉 összesülnek. Ha terül a tíszta, öszszeragathat a tepsibe. összerámol ∼ i Egybeszerkeszt, összeállít. A küllőÝket meg a talpakat ~tuk, hoty pont pászojjík. összerángat ~ i Rángatással kifáraszt. Ugy összerángatott ez a tehén, amík hazahosztam a vásárbul. összeránt ~ i Helyiséget felületesen, gyorsan kisöpör. Ránzsd mán össze eszt a házat. összerogyik ~ i 1. 〈Pl. csizma kérge〉 összeroskad. Ebbe meg mán a kíreg is összerogyott, nem ír e mán semmit. összerondít ~ i Nagyon összepiszkít. összeröffen ~ i 〈Disznók csoportja〉 felhorkanva összecsődül. összeröpítés összeröpítís fn Két v. több család kijáró méheinek egyesítése egy kaptárban. Az összeröpítís alat töpször is mekszúrtak a míhek.
összetép
összesippad ~ i Összeesik. Túlzottan mekkelt kenyértészta megzokul, ~ a szakajtó²kosárba. összesodródik összesodró²dik i A gyümölcs héja felkunkorodik. FőÝzískor összesodró²dott a haja a szilvának. összesöndörödik ~, összesündörödik i 1. Összezsugorodik, megfonnyad. Ha a tengeri mék kicsi vó²t, félnövízsbe vó²t, a nagy melegbe összesöndörödött a levele. 2. 〈Szilva héja〉 összetekeredik. Hát ha összesündörödik a szilva haja, gusztustalan. összesül ~ i 〈Mézeskalácsosoknál:〉 tepsibe tett tészták sütés közben összetapadnak. összesündörödik l. összesöndörödik összeszalad i Összeszalad a víz a gubával: összekapja a víz a gubát. összeszállt összeszált mn Olyan két v. több méhcsalád, méhraj, amelyek a levegőben v. máshol egyesülnek. Az összeszált családok azután eggyüttesen fojtatták úttyukat. összeszánt ~ i Földet középről kezdve szánt. összeszed ~ i 1. Pl. kötelet csomóba rendez. Szedd össze a kötelet, oszt erity fel a szekérre! 2. Összefog, ráncokba gyűjt. Szedd össze a zsák száját, mer csak uty tudod bekötni! 3. Összeszedi magát: a) kicsinosítja, rendbe hozza magát. b) vhol találja magát. Uty kilöktík a házbul, hogy az udvaron szette össze magad. 4. Kitakarít, rendbe tesz. Megyek, csak előÝbb ety kicsit összép szedem a házat. 5. Összeszedi a száját: komolyra húzza. Nísz csak, hogy összeszette a kisz száját! összeszokik ~ i Sz: Összeszokik, ha nem szokik, maj mekszökik: —. összetájkol ~ i Összetákol. összetakarít összetakarit i Kitakarít. Hád bizony, mék hát a konyhát még össze kellet takaritanunk. összetanálkozik ~ i Összetalálkozik. összetaszít összetoszít i 1. 〈Ekekapa dinynyeföldet〉 felületesen megkapál. 2. 〈Kinyomtatott gabonát〉 csomóba összetol. összetép összetíp i Sz: Összetíptík a bábruhát: 〈házastársak〉 elváltak.
összetérít
655
összetérít ~ i 〈Jószágot〉 összeterel, összehajt. összetétel Ö: fafaj~. összetevődött in ÖsszetevőÝdöt níp: szedett-vedett nép(csoport). összetold összetó²d i 〈Szíjgyártó〉 a kiszabott bőralkatrészeket egymáshoz illeszti. összetoldás összetó²dás fn 〈Szíjgyártóknál〉 a kiszabott bőralkatrészek egymáshoz illesztése. összetömörödik ~ i 〈Rézművesek nyelvében:〉 megfelelő mennyiségű réznek a homokházba történő öntésekor az anyag kitölti a formát, nem marad hézagos, levegős. összetöppen ~ i 〈Gyümölcs〉 összeaszik, összeaszalódik. összetör ~ i 1. Vmit vmivel eldolgoz, összekever. Hát a tejet is, a téfelt is rátettík a túró²ra, hoty finomab legyen a masszája, ~tík vele jó²l. 2. Összenyomódik. És vó²t eggy a víginél, aki engette a kolbászt mek csavarta, hogy össze ne törjön. 3. 〈Gubacsapóknál:〉 megkavarja a festéklevet. összeugrik ~ i 〈Mézeskalácsosok nyelvében:〉 a tészta széle felvágás után összehúzódik. A tísztát nem lehet hirtelen felvágni, mert ~. összeüt ~ i Sz: Összeütötte a bokáját: 〈tej〉 összement. Üzsd össze, hadd abba!: 〈a hanyag, felületes munkára mondják〉. összeütő mn ÖsszeütőÝ szerszám: 〈lószerszámok díszítésére használt〉 kisebb kör alakú rézlapok bőrre erősítésére szolgáló eszköz; a szegecs között van a bőr, majd nyomással rászorítják a bőrre ezt a díszt. összevágás Ö: bot~. összevágott mn Összevágot rend: két egymás mellé kaszált szénarend. összevár ~ i Megvárja, hogy a csoport minden tagja megérkezzen. összevarr i Összev#rja a félgubákat: derekazza a gubát. összever ~ i 1. Két kolomp kis eltéréssel ugyanazt a hangot adja. Annak annyira össze kel verni, hogy az eggyiknek ety picit kemínyebnek kel lenni, a másiknak picikét kell árnyalattal halkabnak lenni, mikor az ember
ösztörű
mekkotyoktassa. 2. A fazekas az agyagdarabot hosszabb időn keresztül a földhöz vágja. 3. Összeveri a víz a gubát: összeavatja a víz a szövetet. 4. Összeveri az anyagot: ha kemény felületen kalapálnak fémlemezt, akkor annak a felületén meglátszanak az ütésnyomok, így felülete rücskös, egyenetlen lesz. 5. Összeköpül. Verd mán össze eszt a kis vajat! 6. 〈Csipkeverésnél:〉 a szálakat cserélgeti, csavargatja. Sz: Összeveri a bokáját: 〈tej〉 összemegy. összeverés összeverís fn 1. 〈A csipkeverés alapmozzanataként:〉 a szálak cserélgetése, csavargatása. 2. A mosott ruha kisimítása, megmángorlása. összevet ~ i Összeszánt. összevettetés összevettetís fn A szántásnak az a módja, amikor a földet középről kezdve, a barázdákat egymásra fordítva szántják fel; összeszántás. összevissza ~ mn 1. Nagy mértékben zavaros. Esz csak ojan ~ beszíd. 2. Kiszámíthatatlan, következetlen 〈ember〉. Esz csak ojan ~ ember. 3. Mindent összevéve, összesen. Leltem az ó²lba tojást, ~ hatot vaty hetet. összevontat ~ i 〈Pl. takarmányt vontatással〉 egy helyre gyűjt. összezavarodik ~ i Összekeveredik. Vigyázz, össze ne zavaroggyík a libánk a máséval! összezokul ~ i Összekeményedik, összeülepedik. A főÝd a sok esőÝtül egíszen ~t. össztánc ösztánc fn A tánckurzus végén egy kisebbfajta bál. ösztöke l. isztike. Ö: fa~. ösztökél isztikél i 1. 〈Igásállatot ütőszerszámmal〉 gyorsabb haladásra késztet. 2. Kínlódik vmivel. ösztörű ösztörü fn 1. Többágú, földbe ásott husáng, ág v. ácsolt fatörzs, amelyre pl. a köcsögöket (tejes)edényeket aggatják szárítás céljából. 2. Oldalágakkal bíró földbe ásott fagerenda v. ácsolt fatörzs, amelyre, ill. amely köré a takarmányt rakják; takarmányszárító állvány. 3. Lószerszám stb. felakasztására szolgáló, állófogashoz hasonlatos eszköz. Az ösztörünek két lába vó²t, fejül a fogas, ennyi
ösztövér
656
formára, húsz centire vó²tak a fogaji, #re aggattuk a szerszámot, töp hám is vó²t, szerszám is, ezek ot vó²tak az ösztörün, mert a felesleges nem vó²t az istálló²ba, hanem a szerszámtartó² kiskamorába. 4. Szalonna tartására szolgáló állványféle. Az ~ faláb szíles rúddal, ágakkal, azom vó²t a szalonna a natykamarába. 5. Három gerendából összeácsolt, nagy fogakkal ellátott faállvány, amelyre a mészárosok a levágott marhát, ill. a húst akasztják. 6. Két méter magas faoszlop, a tetejére vízszintesen erősített kocsikerékkel, pl. az elhullott állatok felakasztására, nyúzására. Ö: beton~. ösztövér ösztövír mn Sovány, nem zsíros 〈állat, test, hús〉. Ember meg lú is vó²t ~, ha nagyon sovány vó²t. öt szn Öt tűvel kötöttík: 〈gabona, bab〉 ritka szemtermést hoz. Nr: Öt hónapnak ~ nap híja: az anyajuh vemhességi ideje. Mer ~ hó²napnak ~ nap híjja, hogy ejjík. ötdecis öddecis mn Öddecis kolomp: a kolomp belső üregének űrtartalma 5 dl. ötdongás mn Öddongás fenék: öt dongából álló hordófenék. öticcés ~ mn Öticcés kolomp: a kolomp belső üregének űrtartalma 40 dl. ötös mn/fn I. mn Ötözs baba: 〈mézes〉 közepes méretű, baba alakú fehértészta-
őzsíp
készítmény. Az ötözs babára eggyes csűvel ájzojjuk a pó²ja szalagjajit. Ötösz szív: közepes méretű, ájzolt szív. Az ötösz szívre töb ró²zsát ájzolunk. Ötös tányír: nagy méretű, kivert tésztából készített mézeskalácsos termék. II. fn Pofon. Adok egy ötöst. ötösfogat ~ fn Öt lóval vontatott fogat. Az ötösfogadba válogatot lovakat foktag be. ötvenes mn Ötvenezs guja: 〈szürke magyar marhából〉 ötven jó minőségű tehénből és egy bikából álló gulya, amely a fajtatisztaság megőrzését van hivatva biztosítani. Az ötvenezs gujába az ötven tehén könyvelve vó²t, hogy mikor fojatott, mennyi időÝre ellik. ötvösfurdancs ~ fn 〈Ötvösmesterségben:〉 pergőfúró. övez ∼ i Vesszővel átköt, körülvesz. A vesszőÝk nemcsak ~ik az oldalkaró²kat. őzbarna őÝzbarna mn 〈Lószínnév, a barna szín egyik árnyalata.〉 őzhívás őÝszhívás fn Az őzbak előcsalogatása síppal v. füttyel. őzhívó mn ŐÝszhívó² síp: őzsíp. özön ~ mn Töméntelen sok, igen-igen sok. Özön gabona termett, alik tudom elhejezni. Özöm munka: sok munka. Hát montam, hát nekem milijó² dó²gom van, ~ dó²gom van. őzsíp őÝssíp fn Őzbak előcsalogatására használt síp.
P pác ∼ fn 〈Tímároknál:〉 csáva. Sz: Pádzba van: bajban van. pacal ~ fn Pacallá ázik: teljesen átázik. Sz: Ojan vizes vó²tam, mint a ~: csuromvizes voltam. Most jön a java a ~nak: hátra van még a dolog kellemetlen(ebb) része. Ö: budi~, gidi~. pácol Ö: be~. pacalos ~ mn 〈Szőrmésbőr〉 lágy, alaktalanul puha. Ö: budi~. páclé ~ fn 1. Pác. Páclevet kíszítünk, amibe beletesszük a húst, és lefeggyük egy másik tállal. 2. 〈Tímároknál:〉 cserlé, csáva. pácol ~ i 〈Pásztorkalap-készítő〉 filckalapot kb. fél óráig kénsavas, langyos vízben áztat, majd bórecetben kimos. A filckalapod gyúrás előÝt ~ták. pácolás ~ fn 〈Pásztorkalap-készítőknél:〉 a filckalapnak kénsavas langyos vízben való áztatása, majd bórecetben történő kimosása. pácolólé pácoló²lé fn 1. Pác. 2. 〈Szőrmekikészítőknél:〉 készítőlé. pacuha ~ mn Rendetlen öltözetű, lompos. pacuhagyuri ~ fn (tréf) Rendetlen öltözetű gyermek, ill. felnőtt. Pacuhagyuri, aki mindig rendetlen vó²t, sose vó²t rendesen őÝtözve. pacsi ~ fn Sz: Ahova ~, oda puszi: 〈az mondja, akinek a fenekére ütnek〉. pacsirta Ö: búbos~. pacsirtakonty ~ fn A fejtetőre csúcsosan rakott konty. Pacsirtakonty, akinek jó²l fen vó²t a feje búbján a haj, a konty. pacskol ~ i Lubickol.
pacsmagol ~ i Sárba tapicskol. Ha esőÝ vó²t a gyerekek kézzel-lábbal ~tak a sárba. Ö: ki~, meg~. pacsmagoló pacsmagoló² fn Olyan eszköz, mellyel a szőrmésbőrt be tudják kenni. Pacsmagoló²val, ami lehet rongy vaty szőÝrözs bűrdarab, bekentík a lével a bűrt. pad ~ fn 1. Padlás. De ha csak tehén vó²t, akkor meg a ~rúl engette le apám aszt a színát a tehénnek. 2. Vizeslóca. 3. Ülőke a ház előtt. Sz: Ojam bolond a görög, ~ra megy, oszt legörög: —. Ö: breh~, dolgozó~, gyúró~, hornyoló~, kanta~, kasza~, kis~, korong~, törő~, ülő~, vizes~. padajtó padajtó² fn Padlásajtó. padfeljáró patfejjáró² fn A padlásra vezető feljáró. pádimentum pádimentom fn Deszkapadlózat. A pádimentom szíb gyaluld deszkábul vó²t, havonta suroltuk. pádimentumos ~ mn Pádimentumosz szoba: pádimentummal borított padlózatú szoba. A pádimentumosz szoba padló²ját felfestettíg barna lakkal barnára, a portul fel kelletet türülni. padka patka fn 1. Vályogból, kőből v. fából készült egyszerűbb, rendszerint alacsony pad. 2. A kemencét körülvevő szélesebb rész, amelyen ülni is szoktak; kemencepadka. 3. Szikes területen levő vízlevezető árok kissé kiemelkedő partja. Ö: főző~, gádor~, juhász~, kemence~, kis~. padlás ~, pallás fn A háztető alatti térség. Ö: gabona~, galamb~, széna~. padlásablak ~ fn Tetőbe vágott kisméretű ablak, amely megvilágítja a padlást.
padlásol
658
padlásol Ö: le~. padlástér ~ fn A háztetővel és a plafonnal határolt tér. padló padló² fn Döngölt padló²: földpadló. Ö: deszka~, hajó~. padlózat padló²zat fn Helyiség aljának burkolata. padluska ~ , padlutka fn 1. Sóskából v. répalevélből készített, habart étel; padlutka. Ismerem a It, de én sose főÝsztem. 2. Különféle növények gyenge, zöld levélzete, ill. az ebből készült főzelék. padlutka l. padluska padmaly padmaj fn 1. Gödör oldalába ásott üreg. A Hortobágyon padmaj vó²cs csinálva, ot nem vó²t kutrica, oda fijalt a koca. 2. Meredek lejtő oldalába ásott üreg. A fokságba is csináltak padmajt, oda húzó²ttak, mert ot melegeb vó²t. 3. A sírgödör oldalába ásott üreg, amelybe a koporsót betolják, hogy a lezuhanó föld be ne nyomja a fedelét. Agyagos területen padmajba temetkesztek, kiásták a sírt míjen, és ó²dalt eggy üreget, és oda becsúsztatták a koporsó²t. 4. A kút fenekén levő oldalüreg. A ládás kutakat nem ritkán alágerendászták, és padmajt ástak alá. 5. A kemence belsejének a falhoz közeli része. A kemencébe is vó²t padmaj, ha a padmajho közel vetettík a kenyeret, ot nem sült meg. Padmajba esik: bevetett kenyér a padmalyba kerül, ahol nem sül meg egyenletesen. ‰ra vigyásztunk, hogy a kenyír nehogy a padmajba essík, mert azon a kicsi hejen nem sült meg. padozat ~ fn Padlózat. padú Ö: két~. padvakaró padvakaró² fn 〈Fazekasmesterségben:〉 a gyúrópad tisztítására való vaslemez v. fakés. A padvakaró² ety húsz-huszonöt centis vasrávdarabbul kíszült eszköz, ezzel a fazekas leszedi a gyúró²padra rátapatt agyagot vagy amit az agyag tisztításánál, a szelísnél is használ. pagina ~ fn 〈Könyvkötészetben:〉 lapszám. paginázás ~ fn A könyv lapjainak beszámozása.
palacsinta
páhog ~ i Erősen liheg. Ö: piheg-~. páhol Ö: meg~. pajor ~ fn A cserebogár álcája; gyökérkárosító, csimasz. Ö: mocskos~. pájsz ~, spájsz fn Törek és marharépa keverékéből álló takarmány; szecska. Mert a törek az a lúnak a téli takarmánnya vó²t, amit összeraktak rípával, úty híjták, hoty ~. pajta ~ fn 1. Szerszámos fészer. 2. Szőlőbeli kis présház v. csőszkunyhó. A szőÝlőÝbe is vó²t ~, ahova a szerszámokad betettík. Ö: pelyvás~. pajtás ~ fn Katonacimbora. pákász ~ fn Mocsaras, lápos vidéken rétségben halászattal, vadászattal, madarászattal foglalkozó személy. pákász/ik ~ i 1. Mocsaras, lápos vidéken halászik, vadászik, madarászik. 2. 〈Ennivalót〉 keresgél, kutat. 3. Tétlenül, céltalanul jár-kel, lézeng. Ö: el~. pákászol ~ i Immel-ámmal tesz, csinál vmit. pakk ~ fn Poggyász, csomag. Ö: cakk~, cakom~. pakli ~ fn 1. Csomó, köteg. 2. Összehajtogatott gubák csomója. Összeszettük ~ba a gubát, úty tettük a rácsra. Ö: cakli~, hakli~. paklis ~ mn Trafikban vásárolt 〈dohány〉. pakol ~ i Kotródik, takarodik. Pakojj innen tovább ety házzal! Ö: el~, meg~. pakondekli ~ fn Papundekli. paksaméta ~ fn Iratcsomó. Elkütte a It. paksus ~, pakszus fn Marhalevél, járatlevél. Pakszus nélkül nem lehetett a marhát eladni. pakszus l. paksus Pál fn Sz: Tuggya ~, mit kaszál: bízd csak rá, tudja ő, hogy mit csinál; megvan a magához való esze. Othatyta, mint Szent ~ az oláhokat: cserbenhagyta, búcsú nélkül távozott. palack Ö: forma~. palacsinta ~ fn Puszta ~: töltelék nélküli palacsinta. Rakot ~: több rétegű palacsinta, az egyes rétegek között túróval. A rakot ~ ety sor palacsintatíszta, ety sor túró², eszt egísz
palafedél
659
magasra felraktuk, betettük a sütőÝbe pár percre, és az összemelegedett. palafedél ~ fn Palatető. A házon vó²t ~. palánk ~ fn Deszka-, léckerítés. Ö: hófogó~. palánt ~ fn Palánta. Ö: káposzta~. palántdinnye palándinnye fn Palántából nevelt dinnye. Hát mondom, az a palándinnye nem is ojan jó². palántol ~ i Palántál. Ö: el~. palást Ö: hordó~. palatábla ~ fn 〈Általában fekete, keretezett〉 palalemez írás gyakorlására. Hát akkor Ink vó²t még, mek palavesszőÝ. Palatinszki-pipa Palatincki-pipa fn Bőven rezezett csinos, vörös pipa, amelynek az alja körmösen be van húzgálva. palavessző palavesszőÝ fn 〈Világos〉 palából készített rudacska, amellyel a palatáblára írnak. Még abba az időÝbe palaveszszőÝnk vó²t. pálca páca fn 〈Gubacsapóknál:〉 tekerőpálca. Ö: akó~, csatlás~, csép~, dorong~, firhang~, gyúró~, hűtő~, keresztes~, keverő~, saroglya~, tekerő~, zabla~. pálcáz ~ i Pálcával ver, ütöget, puhít. Közbe ráütögettek a kákó² nyelivel a szőÝrös felire, azasz pálcászták a bűrt. pálcika Ö: hurka~. pálcikó pácikó² fn 1. Kis pálca, pálcika. 2. Fogpiszkáló. paléta l. boletta pálfordulás ~ fn Január 25-e. Nr: A ~rul asz tartották az öregek: Ha Pál fordul köddel, ember, álat hul döggel. Vagyis ha január huszonötödikín naty köd van, akkor sok ember mekhal abba az évbe, meg az álatok is hajlamosak āra, hogy megdögöjjenek. — Ha ~kor fínyes és tiszta időÝ van, akkor jó² esztendőÝ lessz. pálha1 ~ fn 1. 〈Ing, ruha hónaljában:〉 erősítésül betoldott vászondarab, ereszték. 2. A szűr két oldalra kihajtott elülső felének, az elejének a legfelső harmada. 3. Az aszaj felső betoldása a hónalj alatt, felül az ujjához, alul az aszajhoz toldották. 4. A szűr oldalának legfelső része.
palló 2
pálha ~ fn Azon gyékénycsomók, könynyű fa- v. fakéregdarabok közül egy, amelyeket egymástól bizonyos távolságra a kerítőháló felső szélét alkotó kötélre kötnek, hogy azt a víz felszínén tartsák. pálhás ~ mn Felpuhult és kisebesedett 〈száj〉. pálinka pájinka fn Meggyúd benne a pájinka: alkoholmérgezést kapott. Sz: Pájinkás jó² reggelt!: 〈tréfás köszönés〉. Nr: Pájinkával kel borogatni a fogat, ha nagyon fáj. Ö: abszint~, büdös~, dió~, eper~, fehér~, gabona~, ozsonna~, potya~, seprő~. pálinkabrutyi ~ fn Kocsma. pálinkafőzős pájinkafőÝzőÝs fn A pálinka főzését végző személy. pálinkás pájinkás mn Olyan 〈személy〉, aki gyakran iszik pálinkát. pálinkáskorsó pájinkáskorsó² fn Pálinka tartására szolgáló kétfülű cserépedény félig fedett és csúcsban végződő szájjal. palinta Ö: hilinta~, hinta~. palizsna l. palozsna pállás ~ fn 〈Tímároknál:〉 az állati bőr rothadásszerű hibája, amelynek következtében a szőr helyenként lehull, és esetleg a színhártya is megsérül. pallér ~ fn 1. Kőműves munkavezető, építésvezető. 2. 〈Uradalomban:〉 munkavezető, felügyelő. Pallér főÝleg a szőÝllőÝs uradalmagba vó²t. Ö: fő~. palléroz Ö: ki~. pallérozás ~ fn A pipa díszítése. Ö: ki~. pallérozódik pallérozó²dik i Egyre műveltebbé válik, csiszolódik. pallérozókés pallérozó²kés fn A fésűkészítésnek az az eszköze, amellyel a fésűt simára csiszolják. pállik ~ i 〈Növényi anyag〉 nedves helyen fülled, erjed. Ö: be~, fel~, ki~, le~, meg~. palló palló² fn 1. Egy collnál vastagabb deszka; fosznideszka. 2. Árkon v. patakon keresztülfektetett deszka v. gerenda, keskeny gyaloghíd. 3. Sáros, kövezetlen utcán lefektetett, szélesebb deszka. 4. Egyfajta egérfogó középső deszkalapja. Sz: Keskeny neki a palló²: ittas, részeg. Ö: rigó~.
pallódeszka
660
pallódeszka palló²deszka fn Foszni. pállott ~ mn Pállot szájú: pállás miatt kisebesedett 〈szájú〉. Pállot sánta: olyan betegségben szenvedő 〈juh〉, amelynek következtében a körmei a körömágytól elválnak. A lesántulás után a birka körme köze kisebesedik, pállot sánta lessz. pallóverés palló²verís fn Erős hullámzástól v. áradástól összehordott, a víz felszínén egymásba kapaszkodó apró szigetként úszó gizgaz, szemét, ág- v. nádtörmelék. pállug l. párlug palóka paló²ka fn A borjú orrcimpájába akasztott szopásgátló. A paló²kát a bornyú orcimpájába akasztották. palozsna ~, palizsna fn 1. A tyúk alá helyezett (záp)tojás. A ~ ojan tojás, amire a tyúkok tojni járnak, mert a tyúk is oda tojik, ahun ~ van. 2. Fából esztergált tojás, amelyet a tyúk fészkébe tesznek, hogy a tyúk odatojjék. A palizsna asz fábul vó²t, az mindig benne vó²t a físzegbe. pályafelvigyázó pájafelvigyázó² fn Vasúti pályamester. pámol ∼ i 〈Kékfestőknél:〉 felsodor. Mángorlásnál az anyagot pámojják, az áruhengerre felpámojják. Ö: fel~. pampogó pampogó² fn Száj. Ne járjon a pampogó²d! pampucol ~ i 1. Tisztít vmit. 2. Pampucojja magát: arcára krémet, festéket rak. Egísz nap csak pampucojja magát, kenegeti a kípit. Ö: be~. pampula mn/fn I. mn Pampula szájú: nagy és vastag alsó ajkú. II. fn Nagy, vastag száj. Fog be a Idat! pamut Ö: bél~, flach~. pamutos mn Pamutozs gyapjú: gyenge, fiatal gyapjú, amelyet vénebb juhok gyapjával keverve használnak fel. panasz ~ fn Panazba tesz: elpanaszol vmit. Panaszt lead: panaszt emel, tesz. Panaszkíppen: panasz gyanánt, panaszként. Az Isten panaszkíppen ne vegye, amit montam! panaszolkodik ~ i Panaszkodik. Ö: el~. panaszos ~ mn Sz: E nem eszik ~t: 〈mondják a kövér emberről:〉 nem sajnálják
panyóka
tőle az ételt. Ídes vó²t az anyám teje, ~ a más kenyere: Isten óvjon attól, hogy más jóindulatára szoruljunk. pancsol ~ i Sütemények, édességek készítésével foglalatoskodik. Ö: el~. páncsovai mn Páncsovaji pipa: gazdagon díszített, szépen rezezett, fehér v. vörös színű, kisméretű pipa. pandúr ~ fn (rég) Rendfenntartó fegyveres alakulat tagja. A ~ a csendőÝr előÝggye, karikás ostora is vó²t. pangájzni ~ fn 1. Kerékgyártó szerszám; a gyalupadon lévő, küllőhossznyi távolságban lévő lyukakba helyeztek be egy-egy ilyen szerszámot, amely fából volt, legömbölyödő két végéből szeg állt ki, és a két szerszám két szöge tartotta meg, és rögzítette a küllőt, amelyet így a mester forgathatott, és kétnyelű késével könnyebben megmunkálhatott. 2. Kovácsoltvas szemes fejben végződő falba rögzítő, beerősítő szeg ajtó v. ablaktokok befogására, a szemes fejrészen csavarral, szeggel lehet biztosítani. pank Ö: major~. pankli ~ fn 〈Különböző mesterségekben:〉 dolgozópad, munkapad. pankrót l. bankrott pankrótol l. bankrottol panofixálás panofikszálás fn A birka v. bárány bőrének kihúzása, nemesítése, amelyet elsősorban a nagyiparban végeznek. pánt Ö: cúg~, heveder~. pántlika ∼ fn 1. Díszül használt szalag. 2. Keskeny (föld)csík. A lúkapa a tengeri mellett a főÝdbe ety It hagyott. Ö: haj~. pántlikagiliszta ~ fn Galandféreg. pántlikás ~ mn Olyan 〈fánk〉, amelynek a közepén körben fehér csík van. pántlikáz Ö: fel~. pantofell ~ fn Selyemből, bársonyból varrt, magas sarkú otthoni női lábbeli. pantófli pantó²fli fn 〈Tímároknál:〉 a bőr puhítására szolgáló szerszám. pántol Ö: meg~. pantonett ~ fn Papucsszerű női szandál. panyóka panyó²ka fn Panyó²kán hord: vállra vetve visel. Panyó²kára vesz/vet: fél-
panyolai
661
vállra helyez. A szűrt sose vettík fel, csak magukra borították vaty panyó²kára, félválra vetettík. panyolai mn Panyolaji szilva: 〈aszalásra igen alkalmas szilvafajta〉. pányvakötél pányvakötíl fn Pányva. A pányvakötíl az vó²t, amire a lovat kipányvászták. pányvalánc ~ fn Hosszabb lánc, amelyre az állatokat legelni kikötik. pányvás ~ mn Pányvás kötíl: pányva. pányváz Ö: ki~. pap ∼ fn 1. Gabonakereszt legfelső kévéje, amely a többinél rendszerint súlyosabb, nagyobb. A tizennyó²cadik kíve a kereszt tetejin, az a ~. 2. A kenyér bevetésekor használt, zsíros ronggyal körülcsavart pálca, amelyet meggyújtva az első kenyérbe szúrnak, hogy a kemencét megvilágítsa. A ~ víkony tengeriszárra tekert olajos rongy, amit az elsőÝ kenyírbe dugnak és meggyútanak, hogy jobban lássák a kemence belsejit, pontosabban tuggyák a kenyereket a kemencébe elhejezni. A ~ osztán elígett. 3. Naty ~: nagy szájú, okos(kodó) ember. Naty ~ ez a Zsó²fi, ez mindent tud. 4. 〈Kékfestőknél:〉 fedőmaszsza, mintázáshoz használt fedőanyag. Sz: Bű/Telhetetlen, mint a pab zsákja: nehéz megtölteni. Szegíny az eklézsija, maga harangozik a ~: szegények vagyunk, a legszükségesebbre se telik. Csak ot sepri ki a szemetet, ahon a ~ok táncolnak: csak a ház közepét söpri fel, nem takarít alaposan. Csak ot seper, ahon a ~ok táncolnak: ua. Ojam, mint a ~og baráccsága, hamar tart: nem tartós. Pap se mont kéccer ety szó²t: 〈válaszolja az, akit arra kérnek, hogy ismételje meg a szavait〉. A ~ se prédikál kéccer: ua. Km: A jó² ~ hó²ttik tanul, mégis tanulatlan hal meg: tanulni sohasem késő. Kinek a ~, kinek a ~né, nekem a jánya: az ízlések különbözők. A ~ot kel kínálni (meg a lovat), a többinek van esze: —. Elíg ety ~ ety templomba: egyszerre csak egy ember beszéljen. Ö: passz-~, zsidó~. pápaszem ~ fn 1. Szemüveg. 2. Szürke magyar bika szeme körül levő sötét(ebb) folt.
papramorgós
Csak a magyar bikának vó²t ~e, fekete setít fó²t. pápaszemes ~ mn 1. Szemüveges. 2. Pápaszemezs bika: olyan bika, amelynek a szeme körül sötét, fekete folt van. papbér pabbír fn Papi járandóság, egyházi adó. papír pappír fn Ö: árkus~, előzék~, falcni~, felhúzó~, flusz~, folt~, hülzni~, japán~, kasírozó~, kenő~, kopír~, lantorna~, lehúzó~, márvány~, műnyomó~, pergamen~, taffet~, tükör~. papírcsík pappírcsík fn Konyhai polcra díszül erősített mintás papír. Pappircsíkkal díszítettík a pó²cot, ahová a lekvárosüvegeket hejesztík. Vó²t a telázsin ijen pappírcsík, ijen telázsipappírcsík vó²t rajta. Ö: stelázsi~. papírfonál pappírfonál fn 〈Paszományosoknál:〉 csomagolópapír hulladékából gépi sodrással készített fonál. papírsodrás pappírsodrás fn Papírfonál. papírspén pappírspén fn A könyv széléből levágott hosszú, vékony papírcsík. papírszövet pappírszövet fn Impregnált papírfonál. pápista ~ mn Római katolikus. Pápista pap: római katolikus pap. papkisasszony ~ fn Papnak a hajadon leánya. papmacska ~ fn Tarka szőrbundájú, 5–6 cm hosszú hernyó. papné ~ fn 1. A gabonakereszt legalsó kévéje. 2. A gabonakareszt kévéi a papnak nevezett legfelső kivételével. A ~ a pap alatti tizenhét kíve, #re monták, hoty kinek a pap, kinek a papné. Sz: Elloptad a ~ tyúkját: 〈mondják tréfásan annak, akinek a hajában toll v. pihe van〉. papó papó² fn (gyny) Nagyapa. papol Ö: ki~. papos mn Papos kenyír: a kemencébe elsőnek bevetett kenyér. Mindig a ~ kenyeret ettük meg lekhamarébb, mert a pap hejjin mekpeníszedet vó²na. papramorgó papramorgó² fn Pálinka. papramorgós mn Papramorgó²s lecke: nehezen megtanulható lecke.
paprika
662
paprika ~ fn Sz: Ojan veres, mint a ~: felhevült, piros az arca. Kicsi kell ebbül, mint a jó²féle Ibul: 〈mondják tréfásan vmi nem kívánatos ételre〉. Ö: kecskerszarvú-~, kosszarv~. paprikamáz ~ fn Finomra tört fokhagyma, édes-nemes paprika és víz keveréke, amellyel a paprikás szalonnát bekenik. A szalonnád botokon berakják a füstölőÝbe, és ecsettel ~zal bekenik. paprikás ~ fn Pörkölt. paprikáshús ~ fn Pörkölt. paprikatartó paprikatartó² fn Szaruból v. fából készült, paprika tárolására alkalmas eszköz. A paprikatartó²t a pásztor maga kíszítette. papsajt ~ fn A vadmályva kis termése. Km: Nem minden/mindik ~: nem történhet minden az elképzeléseink szerint. papsipka ~ fn A kecskerágó négycsúcsú, rózsaszínű termése. papucs ~ fn Sz: As se monta, hoty ~: nem köszönt. Ö: fa~, hágató~, mézes~. papzsák pabzsák fn Nagyobb méretű, durva szövésű bő szájú zsák. A pabzsák goromba szövísű zsák, főÝleg rizsezszsák vó²t, búzázszsák nem vó²t pabzsák. pár1 ~ fn 〈Jelzői használatban:〉 aratásnál a kaszás és a marokszedő. A gazda tísz ~ arató²t fogadott. Sz: Nem ~ja, csak cimborája: 〈két igavonó állat stb.〉 nem illik egymáshoz. Ö: agyar~, koszorús~, költő~, mátka~, nyoszolyó~, orsó~. pár2 ~ fn Erjesztett árpából komlóval v. korpával készített kovász. A bíres felesígitül hallottam, aki nem debrecenyi vó²t, hogy a ~ral kelteti a kenyeret. pára ~ fn 1. Szeszgőz. 2. 〈Sajnálkozó lenézéssel, ill. tréfás szidalomként:〉 ember. Nyomorút ~. Szegíny ~. Te rosz ~, eszt főÝleg gyereknek monták. Sz: Kiatta az utó²só² Iját: meghalt. parádés prádís, ~ mn Prádís kocsis: úri hintó, (libériás) kocsisa. Parádís hám: sallanggal, színes selyemmel és filccel díszített ünnepi hám. Parádís lúszerszám: díszes hám, ill. nyereg.
parasztja
paradicsom Ö: lukullusz~. paraffinál parafinál i A hordó belsejét paraffinnal bevonja. paráhol ~ i 1. 〈Vasalás előtt〉 ruhát vízzel befröcsköl. A reformátusok ~ták a ruhát, a kató²likusok szenteltík. 2. 〈Söprögetés előtt a szoba földjére〉 ún. vízes nyolcasokat locsol. 3. 〈Eső〉 finom, apró szemekben hull. Íppen csak ~ az esőÝ. Ö: be~, el~, meg~. paráholó in Paráholó² esőÝ: finom, apró szemekben hulló eső. Rendesen az őÝszi esőÝ a paráholó² esőÝ. paraléc ~ fn A fa oldalán kidudorodó edénynyaláb. párállik ~ i Párát bocsát ki magából. Ideláccik, hoty ~ a nagyváradi hegy. parancsol ~ i Sz: Parancsojja vacs csak mongya?: 〈olyan embernek mondják, aki utasításokat ad másoknak anélkül, hogy ehhez joga volna〉. Akinek enni acc, csak annak parancsojj!: akinek a kenyéradó gazdája vagy, csak azzal rendelkezhetsz. Annak parancsojj, akinek enni acc!: ua. Ö: be~, ki~. parancsolat ~ fn Sz: Ugy megy minden, mint a ~: simán, akadály nélkül. parapet ~ fn 〈Helyiségben:〉 ablak alatti falmélyedés. paraplé ~ fn 〈Nagy méretű, fekete színű〉 férfiesernyő. paraszt Ö: basa~, bugris~, ős~, zsíros~. parasztbojt parazbojt fn A pipaszárra díszítésként zöld zsinóron fellógatott nemzeti színű bojt. parasztbontó parazbontó² fn A haj bontására alkalmas, erős fogakból álló fésű. parasztgalamb parazgalamb fn Közönséges, szürke színű galamb. Mink eszt a parazgalambot tartottuk. paraszthám paraszhám fn Munkára használt, díszítés nélküli, egyszerű hám. paraszthentes paraszhentes fn Disznóölésre vállalkozó, ehhez értő, de a hentesmesterségben többnyire nem szakképzett férfi. Híjtunk ety paraszhentest, vagyizs bellért. parasztja parasztya fn A guba nevű felsőkabát anyagának végén a szövés befejezésekor a bekötéshez, vagyis a szálaknak
parasztkalap
663
a foszlás megakadályozása céljából való öszekötözéséhez hagyott rész. A vevőÝ kötekedet, ha mán naty parasztya vó²t. Parasztyát hagy: a félgubákat egy végben szövi. Mikor leszűtt ety félgubát, a véginél hagyni kellett a bekötísre egy pár ujnyit parasztyát. parasztkalap paraszkalap fn 1. Baloldalt díszített kalap. 2. Hosszába beütött tetejű, keskeny, homloknál hajlított karimájú kalap. parasztkantár paraszkantár fn Egyszerű, dísztelen kantár; nyerges kantár. parasztos ~ mn 〈Ruhadarabon〉 dísztelenül, üresen hagyott 〈rész〉. parasztruha ~ fn Szolgálók, szegényebb parasztasszonyok által viselt ruha. parasztszoknya ~ fn 〈Parasztasszonyok viseleteként:〉 házilag szőtt, derékban ráncolt szoknya. parasztszűcs paraszszűcs fn Szakképzetlen szűcs. páratlan mn Páratlan slingli: 〈paszományosoknál:〉 páratlan számú gomboló lajbin, dolmányon, zekén. parázs ~ mn 1. Porhanyós, szétomló. A sütni való² tök, mikor meksült, meg a sült krumpli vó²t ~. 2. Parás hús: sovány hús. 3. 〈Guba szőre〉 omlós, puha. 4. A mézzel még át nem itatott porhanyós tészta. 5. Könnyen törő, merev. Nr: A töksütögetőÝ kofa íty kínálta a portíkáját a pijacon: Parázs, ídes, vastak, szíles. Kó²stojja kend, de jó² ídes! Ö: veres~. parazsas parazsos mn Porhanyós, szemcsés. Salátalevelet aprítunk apró²ra, darával keverjük, de nem nagyon vizes legyen, hanem ojam parazsos. parázshús paráshús fn 1. Sovány, puha hús. 2. 〈Pásztorok kedvelt ételeként:〉 rendszerint marha-, borjú- v. juhhúsból főzött, főként hagymával, sóval, paprikával ízesített étel; gulyás, gulyásos hús. parázspénz paráspíz fn Olyan pénz, amit az árujáért jóval a számításán felül kap vki. Ha még eccer annyit árúd belőÝle, mint amennyit kigondolt, az mán paráspíz vó²t, jó² píz vó²t. parázstök parástök fn 〈Különösen dércsípte állapotban〉 porhanyós, omlós sütőtök-
paripa
fajta. Benn a főÝtkunyhó²ba izzó² parázs mellett, a hamuba takarva sült naponta a parástök vaty kolompír. parázstűz parástűz fn Parázs. A szárasz tőÝtyfatucskó²nak van naty parástüze. párbőr párbűr fn 〈Tímármesterségben:〉 két darab egyforma nagyságú és súlyú bőr. parcella ∼ fn Nagyobb felosztott földterület külön művelt kis(ebb) darabja. Akinek nem vó²t naty táblája, csak kis Ija, az nem tutta a kerezbe szántást alkalmazni. paréj paré fn Laboda, labodaféle gyomnövény. Ö: büdös~, cigány~, fehér~, fodros~, fosó~, sós~. parget ~, parket, parhet fn/mn I. fn Az egyik oldalán bolyhozott pamutszövet, barhent. A parhet jó² meleg, bojhos, puha anyag. II. mn Barhentből készített 〈ruhadarab〉. Akkor mék kaptam anyámtú vaty két ijen becakkozott, parket álló²szoknyát. pargetgatya ~, parkedgatya, parhedgatya fn Barhentből varrt gatya. pargeting ~, parketing, parheting fn Barhentből varrt férfiing. pargetkapca ~, parketkapca, parhetkapca fn Barhentből készült kapca. pargetkendő pargetkendőÝ, parketkendőÝ, parhetkendőÝ fn Barhendből való fejkendő. pargetruha ~, parketruha, parhetruha fn Barhendből varrt női ruha. pargetszoknya ~, parketszoknya, parhetszoknya fn Barhentből varrt szoknya. parhet l. parget párgol ~ i Párol, gőzöl, gőzpára fölé tart. Ö: meg~. párgolás ~ fn Hosszas párolás, gőzölés. A gujás ~sal tette időÝtáló²vá és erőÝssé a bottyát. parhet l. parget párhuzamsatu ~ fn Olyan satu, amelynek a pofarészei mindig párhuzamosak egymással. A ~nak szíles a pofája. paripa ~ fn 1. Szép mozgású, nemes ló. 2. Herélt ló. Sz: Hátán viszi a tarisznyáját, bot a Ija: 〈vándorló mesterlegényekre vonatkoztatott mondás〉. Ö: vas~.
parizer
664
parizer parizelt fn Ó²csó²t veszek a macskának, parizeltet. párizsfotel párisfotel fn 〈A kárpitozott karosszék egyik fajtája.〉 párja Ö: ló~. párjál Ö: le~. párkány Ö: gardom~, kandalló~, orom~. párkányszeg párkánszeg fn A párkány kihúzásához szükséges vezetőléc falba rögzítéséhez szükséges kovácsoltvas szeg. parlagkova pallakkova fn Szíkes talajon található, tűzgyújtáshoz használt kemény kvarckő. parlagrózsa pallagró²zsa fn Rosa austriaca. párlat Ö: elő~, utó~. párló Ö: szesz~. párlug ~, pállug fn 1. Szappanfőzéskor a legutolsó lúg. Amikor főÝzik a szappant, az utó²só² lúg a ~. 2. Fahamuból nyert lugos oldat. A ~gal mosáskor előÝmosást csináltak. Ó²rijási kádagba fahamut tettek, #re vizet öntöttünk, leülepedett, megülepedett, ez vó²t a ~. Jó²l lehetet vele mosni, mosogatni. pármen Ö: arany~. párna ~ fn 1. 〈Tímármesterségben:〉 az a 2–3 darab kétszeresére hajtott bőr, amellyel a színeléshez használt tőkét betakarják, hogy azt a művelet végzésére alkalmassá tegyék. 2. A hordó belsejét borító anyag. 3. Az eketaligának az a része amelyre a gerendely támaszkodik, az eketaliga vánkosa. Sz: Kiszakatt az angyalok Ija: hull a hó. Ö: aranyozó~, bélyegző~, hám~, hamvas~, nyereg~, segg~. párnacsücske ~ fn A párna csúcsa, szöglete. párnafa ~ fn A szánon keresztülfektetett erős, vastag fa, amelyen a szánnal szállított nagy, nehéz fatörzs nyugszik. párnahaj ~ fn Párnahuzat. párnahéj párnahéj fn Párnahuzat. Hát párnahajok, ~, akkor párnának a huzattya vó²d berakva. párnás Ö: szabad~.
pároztató
párnáz ~ i 〈Tímármesterségben:〉 a bőr színeléséhez használt tőkét 2–3 darab kétszeresére hajtott bőrrel betakarja, hogy a művelet végzésére alkalmassá tegye. parola ~ fn Tenyérbe csapó kézfogás üdvözlésül v. mint igéret, egyezség megerősítésére. Parolát adot rá. parolál ~ i Kezet fog. Paroláltak, kezet foktak egymással. parolás ~ mn Parolás ember: szavatartó ember. párolás ~ fn 〈Vásár előtt〉 a bőrök párokba hajtása oly módon, hogy belülre a mutatósabb, szebb bőr kerüljön. paroláz/ik ~ i 1. 〈Ígéret, egyezség megerősítéséül〉 parolát ad vkinek. Ha sikeres vó²t a vásár utánna parolásztak. 2. 〈-nak, -nek ragos vonzattal:〉 kedveskedik, szolgálatkészen forgolódik vki körül. Ot ~ nekik, hoty foglajjatok hejjet. Ö: meg~. páros ~ mn 1. Kettővel osztható számú. Belerakjuk a gyapjúszálat ~ával. 2. 〈Kosárfonóknál:〉 párosz szegís: ezzel a szegésfajtával végzik el az oldalkarók eldolgozását. Párosz szegís előÝtt az ó²dalkaró²kat mek kel nedvesíteni. 3. Párosan szárnyalt levél: 〈pl. akácfán〉 kétoldalt párosan nőtt levelek. 4. Akinek, aminek párja, élettársa van. 5. Páros kés: olyan, bicskához hasonló, behajtható pengéjű kés, amelynek az oldalába egy kétágú, villaszerű eszköz illeszthető; oldalvillás kés. párosgyűrű pározsgyűrű fn Kísérőgyűrű. párosít ~ i 1. 〈Gyerekeket〉 párba állít. 2. Úgy olt, hogy a nemes ágat és a vadfa ágát rézsútosan megfaragja és egymáshoz illeszti. párosítás ~ fn Az oltásnak az a módja, amikor a nemes ágat és a vadfa ágát rézsútosan megfaragva illesztik egymáshoz és kötözik be. pároz Ö: el~. pároztat párosztat i Nőstény háziállatot párosodni enged. A mícsalát szaporodása írdekibe az anyákat párosztatni kell. pároztató párosztató² fn 〈Méhészetben:〉 olyan zárt hely (ált. kaptár ), ahová az anyát elkülönítik párzás céljából. Az anyát betettük
párszám
665
a párosztató²ba. párszám ~ hsz Páronként, párosával. Rígebben darapszám vaty ~ atták a gyapjút a termelők. párszőr párszőÝr fn 〈Gubacsapóknál:〉 az előkészítő munka során létrejött rugalmas gyapjúcsomócska; féder. part ~ fn 1. Gödör, árok széle. 2. Domb, töltés lejtős oldala. Sz: Ot van, ahun a ~ szakad: a) bajban van. b) hiába próbálkozott vmivel. Ö: takony~, tűz~. párt ~ fn Pártyát fogja: ellop, elcsen. It ne felejzsd a kalapodat, mert még valaki pártyát fogja. párta ~ fn 〈Régi magyar viseletként:〉 hajadon lányok korona v. félhold alakú fejéke. pártaszegő pártaszegőÝ fn 〈Paszományosoknál:〉 erős sodrású sima zsinórból készült, hólyaggyöngyökkel díszített széldíszítés a pártán. pártatű ~ fn A pártát a hajba erősítő kis eszköz. pártázat ~ fn 〈Lószerszám részeként:〉 erősítés céljából a húzóra, vagyis a szügyelőre és a nyakszíjra kívülről rávarrott keskeny szíj. Ö: nyakszíj~. parti ~ fn 1. Tenyésztett v. eladásra vásárolt állatok nagyobb mennyisége. Igen, de ety ~ba fijasztattam hatot-nyó²cat. 2. 〈Tímároknál:〉 kb. 40-50 db nagyjából egyforma nagyságú bőrök. partifecskefészek partifecskefíszek fn Partifecske lakhelye. partja Ö: segge~. partol Ö: ki~. partos ~ mn Dombos, emelkedő 〈terület〉. pártűz ~ fn Parázs. partvágó partvágó² mn Partvágó² csákány: 〈erdőgazdaságban:〉 tövisirtó szerszám. A tövisirtó² szerszáma az ótó²kapa vaty partvágó² csákány. párvessző párvesszőÝ fn Párba állított vessző egyik darabja. párzik ~ i Párosodik. Ö: el~. paskol ~ i Tenyerével ütöget, vereget. A kizsgyerek a vízbe ~t. Ö: meg~.
paszpartu
pasla ~ mn Rendetlen öltözetű, elhanyagolt külsejű 〈személy〉. A ~ rendetlenül őÝtözik, nem ád magára. pasmagol ~ i Ver, ütlegel. pász Ö: pisz-~. paszatutti ~ fn 〈Szőlőfajta.〉 pászít ~, pászint i Vhová illeszt, helyez vmit. Egymásho lehet például a lécet is ~ani. Ö: bele~, össze~, rá~. pászítás ~ fn Összeillesztés. pászka ~ fn Húsvéti kalács. pászma ~ fn 1. Mértékegység: 25–200 ige egy pászma. 2. 〈Kapáláskor egyszerre munkálatba vett〉 kisebb földdarab. Felfoktam ety It. pászmás ~ mn Pászmás esőÝ: a) szakadozott, bizonyos területnek csak egy-egy részére kiterjedő eső. b) nem folyamatosan hulló eső. pászol ~ i Illik vkihez, vmihez, vhova. Az álmos ember mongya, hogy a szempillám mán ~ egymásho. Sz: Te is úty forgatod a beszídet, hogy ne pászojjon a szó²: 〈mondják a kötekedőnek〉. Ö: bele~, be~, oda~. pászolás ~ fn Dohánylevelek minőség és nagyság szerinti osztályozása, szétválogatása. pászoltat ~ i 〈Dohányleveleket〉 osztályoz. paszománt l. paszomány paszomántos ~ mn Paszomántos nadrág: zsinórral díszített nadrág. Civilnek is vó²t ~ nadrágja, fekete nadrágon zsinó²rdíszítís. paszomány ~, paszománt fn Ruhát díszítő zsinór, csík. A karpaszományosoknak a zubbonyán, a zubbony mintkét ujján kétsoros csík, ~ vó²t. Ö: arany~, bocskairuha~, lengyelbunda~. paszományos ~ fn Karpaszományos katona. A ~nak, karpaszományosnak a zubbonyán kétsoros fehír csík vó²t. Nr: Én is ~ vagyok, tértfó²tra mek könyökfó²tra jogosult vagyok: 〈a régi bakák mondták, akiknek a kimenőruhájának térdére, ill. könyökére folt volt varrva〉. pászos ~ mn Testhez álló, ráillő. A nadrág, az ujjas is lehetet ~, ami pontosan ráillik valakire. paszpartu paszpaltu fn Fehér papírkeret fényképhez, rajzhoz, metszetekhez.
passz
666
passz pássz msz 〈A beszéd nyomósítására:〉 ezzel vége, kész! passzerforma ∼ fn 〈Kékfestőknél:〉 többszínű minta nyomására szolgáló mintafapárok; kiegészítő forma. passzíroz ~ i Élelmiszert áttör, átprésel. Tísztanyomó²n át szoktam ~ni, hogy ne legyíg darabos. Ö: ki~. passz-pap ∼ fn 〈Kékfestőknél:〉 több színű mintázásnál használt, ólommentes, többnyire csak rézsókat tartalmazó védőanyag. passzus Ö: ló~, marha~. pászta ~ fn 1. Erdősáv. 2. Üresen hagyott sáv az erdőben. pásztás mn Pásztás esőÝ: a) időben szakaszos, nem folyamatos eső. b) egy adott terület nem minden részén hulló eső. pásztor ~ fn Km: A jó² ~ megőÝrzi a nyájat: a jó vezető vigyáz a beosztottjaira. Láty ~ előÝd gyapjút szarik a farkas: ahol erélytelen az irányítás, ott az erősek elnyomják a gyengéket. Ö: disznó~, kos~, liba~. pásztorbér pásztorbír fn Az a pénzösszeg, amelyet a közös legelőn legelő birkákat őrző pásztornak adtak. pásztorbot ~ fn Nr: A pásztorbotnak a táncban, a verekedésben is nagy szerepe volt. pásztorít ~ i 1. 〈Állatot〉 terel. 2. 〈Bort〉 a torkán leenged, lenyel. pásztorított ~ mn Pásztor által őrzött, legeltetett 〈jószág〉. pásztorkalap ~ fn 〈Pásztorok viseleteként:〉 széles karimájú kalap. A ~ szíles karimája vídelmet nyútott az erőÝs naffíny és az essőÝ ellen. pásztorkészség pásztorkíssíg fn 1. A legfontosabb tárgyak pl. bicska, pipa és az élelem, amit a pásztor magával visz napi vándorlásaira a szűr ujjában. 2. A pásztor tűzgyújtó felszerelése, amit a juhászok frappánsan így jellemeznek: Acél, kova, tapló², szászforintozs bankó². Nr: A pásztorkészség bicskatartóból, kovából, taplóból, az ezeket tartó bugyellárisból, ill. acélból állt. pásztorrend ~ fn Pásztorok közötti hierarchia. A ~ élin a legnagyop hasznot hajtó² álatok őÝrzőÝje áll.
patak
pásztortaliga pásztortajiga fn 〈Pásztoroknál:〉 ételhordásra használt taliga. A pásztortajigával horták ki a pusztába az ítelt. pásztortánc ~ fn Nr: Jellemző volt a pásztortáncokra az eszközhasználat. Minden pásztor azzal táncolt, ami munkaeszköze is volt. paszuly paszuj fn 1. Bab. 2. (tréf) Kisfiú hímvesszője. Sz: Nem lessz abbul paszuj se!: abból semmi sem lesz. Ojan savanyú ez a bor, hoty paszujt lehetne vele főÝzni: olyan ecetes. Sűrít, mint a ritka paszuj (a fazigba): —. Nr: A paszuj a szegínyek eledele vó²t. Pínteken minden háznál paszujt főÝsztek. Ö: bivaly~, büdöskő~, büdöskőszín~, édes~, fehér~, fekete~, futó~, gyalog~, hártyátlan-büdös-kőszín~, juliska~, kakastökű~, kan~, libamáj~, sárga~, tört~, vaj~. paszulycső paszujcsű fn A paszuly hüvelyes termése. Nr: Mikor mekszáratt a paszuj, ezeket a csöveket, paszujcsöveket leszettük, kitettük a napra, és akkor zságba visszaraktuk, naty sodró²fával jó²l megvertük, és tejjesen kijött a csűbűl. paszulyhaj paszujhaj fn A paszuly üres héja, hüvelye. paszulyka paszujka fn Sz: Ne főÝsz paszujt, mert paszujkátul poszok hátul!: fingani lehet tőle. paszulykaró paszujkaró² fn 1. Babkaró. 2. Nyurga, sovány ember. A magas, víkony embert hallottam, hoty paszujkaró²nak csúfolták. Sz: Sovám, mint a paszujkaró²: nagyon sovány. paszulykása paszujkása fn Nem egyfajta bab. Tizennyó²c mázsa búza, negyven kiló² szalonna, negyven kiló² vegyes paszujkása. paszulyleves paszujleves fn Bableves. paszulyos paszujos mn 1. Babétellel összekent. 2. Ráncos 〈cipőbőr〉. paszulysaláta paszujsaláta fn Zöldpaszulyból párolt köret. paszulyszem paszujszem fn Babszem. pata Ö: ló~. patak ~ fn Sz: Uty fojig belőÝle a szó², mint a ~: sokat beszél, beszédes. Uty fosik, mint a ~: erős hasmenése van.
páter
667
páter Ö: herkó~. patics ~ fn Paticsfal. A ~ vesszőÝbül vó²t fonva, és sárral vó²d beizélve. paticsfal ~ fn Vesszőből font, ill. ritkán nádból készült, sárral betapasztott fal. patika ~ fn Az asztalon lévő összes fűszertartó (ecet- és olajtartó, só- ill. paprikatartó és mustártartó, borsőrlő és porcukorszóró) összessége. A vendíglőÝgbe ~ ált az asztalon. Sz: Patikára kőÝzsd!: mondják annak, aki becsap vkit. Nincs rá orvasság a Iba: nem lehet rajta segíteni. Ojan drága, mint a ~: nagyon költséges. patikárius patikárijus fn Patikus. patikárus ~, patikáros fn Gyógyszerész. Még gyermekkoromba ~nak, patikárijusnak monták a gyó²tyszerészt. Sz: A ~/patikárijus kutyája is ettül döglöt meg: 〈mondják annak, aki a kínálás ellenére se akar enni vmiből〉. patikaszer ~ fn Gyógyszer. pating patting fn Az eke gerendelyét az eketaligához kapcsoló erős vaskarika v. lánc, ill. régebben szíj v. gúzs. patkány ~ fn Nr: Vó²t ojan ember, aki el tutta hajtani a patkánt. Nekünk vó²t ety fogatosunk, rengetek ~ vó²t a tanyán, asz mongya, nem baj, elhajtom én űket. Minden jukad betemetett, naponta nyó²ccor-tisszer körbejárta az ípületet, és mindenüt megveregette a patkánjukat, három nap múlva ety patkán se vó²t.— Mekfokták a patkánt, a nádbul ety kis csíkot váktak, a farkánál bedukták a gerincin, jó²darabon. Mind elmarta a tanyátul az összes patkánt, mert as se tutta, mics csinájon, am#re ment, mindenüt harabdálta űket, azok meg elmentek. patkánycsapda patkáncsabda fn Patkány megfogására alkalmas szerkezet. patkányféreg patkánfíreg fn Patkány. Sz: A csizsmámba nincsen kíreg, mert megette a patkánfíreg. patkányfogó patkánfogó² mn Patkámfogó² kutya: patkány megfogására alkalmas kutyafajta. patkányfüstölő patkánfüstölőÝ fn A patkánylyukban botra csavart petrózott rongyot gyújtottak meg.
pazar
patkó patkó² fn Sz: Annyit ír, mint a jukas patkó²: semmit sem ér. Annyit ír, mind döglöt lovon a patkó²: ua. Ö: csizma~, jeges~, sarkos~. patkol ~ i 〈Veréb〉 párosodik. patkolókaloda patkoló²kaloda fn Olyan eszköz, amelybe a rugós lovat beleállították patkoláskor, és a földről felemelték, hogy ne tudja a patkolást akadályozni. patkós mn Patkó²sz szűr: olyan szűr, amelynek a vállán patkó alakú csipke- v. zsinórdíszítmény van. patkószeg patkó²szeg fn Sz: Ojan éhes vagyok, hogy megenném a patkó²szeget is: nem válogatnék az ételben. Megenné a patkó²szeget is: nagyon éhes. Ojan ez a bor, mintha patkó²szeget nyeltem vó²na: savanyú, rossz ízű. patófű pató²fű fn Párlófű [Agrimonia]. patronos mn Patronos puska: patronnal működtetett hengeres szerkezet, amely szeget kilőve taglózza le a disznót. patrul ~ i (rég) 〈Katonaságnál:〉 éjjeli őrjárat. Patrulba rendesen ketten jártak, párba. patt Ö: csitt-~. pattan Ö: meg~. pattog ~ i Pattogzik. Pattog a mész a falrul. Ö: fel~, ki~, le~. pattogó pattogó² fn Pattogatott kukorica. patvarkodás ~ fn Perlekedés, veszekedés. patvarkodik ~ i Perlekedik, veszekedik. patyolat ~ fn Finom, fehér lenvászon. Sz: Ojam, mint a ~: szép tiszta, hófehér. pátyolgat ~ i 1. Gondosan takargat. 2. Becézve simogat. páva ~ fn Sz: Uty sétál, mint ety ~: büszkén, kényesen. Ugy jár, mint a ~: ua. pávaszemű mn Pávaszemű pillangó²: pávaszem. Íjjeli ~ pillangó²: ua. pávás ~ fn 1. Mézeskalácsos faforma. 2. Kivert tésztából készített mézeskalácsos termék. A tokni tányírok közé tartozik a címeres, a natytemplomos, a virágtál és a ~. pazar ~ mn/fn I. mn Pazarló, tékozló. Pazar eggy ember, mindenit elpazarol, szöszön-boron ó²csó²jír elad mindent, nem
pazarkodik
668
becsüli meg a vant. II. fn Kár. Pazarba megy: kárba vész. Ne mennyik ~ba. pazarkodik ~ i Pazarol, elveszteget. Ebbül a borbul pazarkottam, mert két üveggel elajándíkosztam. pecegtet pecektet Ütöget, ütögetve megsért vmit. Mikor engem szült az anyám, valamit pecektetet neki az orvos. pecek fn 1. Vmit rögzítő pálcika. 2. Borjú v. marhakötélnek, kötőféknek a végére keresztben erősített kis fadarab, amelyet az állat nyakába vetett kötél hurkán, ill. a jászol, szekér stb. karikáján áthúznak, amikor az állatot odakötik. A tehenet kötöttík ugy a jászolhosz, hogy a kötél vígin van ety hurok, másik vígin a ~, és a hurogba beledukták a pecket. 3. A félkézfűrész feszítő fája, amely a középfához támaszkodik. 4. A csatnak a lyukon átbújtatható rögzítő tűje, csatpecek. Sz: Ugy ál, mint a ~: feszesen, egyenesen áll. Ö: csat~, fa~, hurka~, pina~. peceklyuk pecekjuk fn 〈Szíjgyártómesterségben:〉 szíjon vágott lyuk, amelyen a csat rögzítő tűje, a pecek átbújtatható. Pecekjuknak legjop kis ovális jukat vágni. peceklyukvágó pecekjukvágó² 〈Szíjgyártóknál:〉 a szíjon levő peceklyuk kivágására való lyukasztó, pecekvágó. pecér Ö: al~, fiú~, gyerek~, hurka~, konyha~, kutya~, lány~, tyúk~. pécéz Ö: ki~. pecka pécka fn 〈Kalaposmesterségben:〉 téglából rakott tűzhely tűztere fölött levő vaslemez, amelyen a nemez tömörítéséhez szükséges gőzölést végzik. peckás ~ fn 1. Kazán, gőzgép, kályha fűtését végző munkás. Uty híjták, aki fűtött, hoty ~, a vó²t a ~. 2. Kazán, gőzgép fűtésénél segédkező személy, fiúgyermek. A csíplőÝgépnél ketten vó²tak, a kicsi vó²t a ~, aki a szalmát odakíszítette a gőÝzgéphe, a másik vó²t a fűtőÝ. peckelődik Ö: ki~. peckes ~ mn 1. Pecekkel ellátott 〈kötél〉. Peckes kötél: kis, keresztben álló fadarabbal, pecekkel ellátott borjú- v. marhakötél a jószág megkötésére. 2. Egyenes tartású. A ~ emberre
pehelytoll
asz montuk, hoty feszít, mint a kutya a tolseprűvel. pecsenye ~ fn 1. Pecsenyehús. 2. Pecsenyekövér. Ami a Ibül sűlt ki, az vó²t a tepertőÝ. Ö: csuka~, fara~, fehér~, laci~, lesi~, szűz~, zsivány~. pecsenyekövér ~ fn 〈Disznóöléskor:〉 a szalonnáról levagdosott húsdarabok összessége. pecsenyekövér-tepertő pecsenyekövértepertőÝ fn Húsos tepertő. Hát a húsos tepertőÝ, pecsenyekövér-tepertőÝ vó²t a legjobb. pecsét Ö: oldal~. pecsétel Ö: le~. pecsételt Ö: le~. pecsétnyomó pecsétnyomó² fn Bélyegző. pecsi ~ fn (gyny) Pecsenye, húsfalat. Sz: Kicsi ~, naty popa, asz monta az örek Konya: 〈gyereknek mondják:〉 kevés húst kell enni sok kenyérrel. Ö: lesi~. pedál Ö: láb~. peder Ö: ki~. pediglen ~ ksz Pedig. pedrő pedrőÝ fn Bajuszpedrő. Ö: ólom~. pedrőfa pedrőÝfa fn 〈Paszománykészítőknél:〉 lapos, bunkós fejű, faragott nyeles szerszám, amellyel a rövidebb zsinórdarabot, övet összesodorták úgy, hogy nyelénél fogva pörgették, miközben a zsinór a bunkós fej tetején levő horgon volt. pehely pehej fn 1. A mag külső, nagyon könnyű héja. A pehej meg a könnyep szemek kiváltak. 2. Pehelytoll, ill. ennek ágynemű töltésére használatos tömege. Vó²t, aki típísnél csak a pejhet hatyta meg, a párnába asz szerette. 3. A kukoricaszem tövén a szem és a csutka érintkezésénél található könnyű hártyás levélke, amely morzsoláskor kihullik, kukoricapelyva. pehelyszőr pehejszőÝr fn A fedőszőrök alatt levő rövidebb, finom hőszigetelő szőr. A műszőÝrme azírt nem lesz soha ojan jó² hőÝszigetelőÝ, mint az igazi, mert eszt a pehejszőÝrt soha nem fogják tudni ugyanígy leutánozni. pehelytoll pehejtoll fn A pehejtol meg a pehej is, azok jó²k a párnakíszítíshe.
pej
669
pej ~ mn Vöröses v. sárgásbarna színű, fekete v. sötét sörényű és farkú 〈ló〉. Semmi jegy nem vó²t rajta, ety piros ~. Ö: almás~, babos~, barna~, barnás~, fekete~, gesztenye~, meggy~, mogyoró~, setét~. pejló pejlú fn Vöröses v. sárgásbarna színű, fekete v. sötét sörényű és farkú ló. Hát amék sötíteb vó²t, hát asz pejlú. pejsli pájsli 〈Ételnév:〉 szalontüdő zsemlegombóccal. A Resti Étterembe már kora hajnalba kapható² vó²t a pájsli és a korhejleves. péklapát ~ fn Kenyérlapát. A ~ bükfábul vó²t, és direkt vó²t lapátkíszítőÝ. pelargónia pellárgó²nija fn Mályva. A májvát monták rígen pellárgó²nijának. példabeszéd példabeszíd fn Közmondás, szólás. pelerin ~ fn Ujjatlan, rövid, körgallérszerű ruhadarab. pellengér ~ fn Nr: A rígi világba ~re álítottág Debrecembe aszt az asszont, aki a más urára mert kacsintani. Kalodába tettík bizonyos ó²rára, akkor előÝvettík a vesszőÝseprűt, oszt kivertík a vározsbul. pelyhel Ö: le~. pelyhez Ö: ki~. pelyva pejva, péva fn A gabonaszemet borító, vékony, hártyás levélkéknek a csépléskor leváló és összegyűlő tömege. Ponyvára rakták, kaparták a pejvát. A pejvát rendesen külön egy nagy-naty szímbe tárolták. Sz: Annyi píze van, mint a pejva: sok pénze van. Annyi, mint a péva: megszámlálhatatlanul sok. Ö: majoránna~, zab~. pelyvahordó pejvahordó², pévahordó² fn Pelyvát hordó személy. Aló²l vó²t pejvahordó², azok vó²tak nígyen. pelyvás pejvás, pévás fn Pelyvásól. pelyvásól pejvásó²l, pévásó²l fn Pelyva tárolására szolgáló kis gazdasági épület, fészer. A pévásó²l rentszerint a nagyó²l egygyik fala mellé ípült. pelyváspajta ~, péváspajta fn Pelyvásól. pelyvásszín pejvászszín, pévászszín fn Pelyvásól.
pendelykémény
pelyvatartó pejvatartó², pévatartó² fn Pelyvásól. pemete ~ fn Hosszú rúd végére szalmából, rongyból, kukoricacsuhéból stb. kötött csomó, amelyet a kenyérsütő kemence tisztogatására, ill. vizesen a bent maradt parázs eloltására használnak. pemetel ~ i 〈Kemencét a kenyér bevetése előtt〉 pemetével, vagyis kemenceseprűvel kitisztít. Ö: ki~. pemetelő pemetelőÝ fn Pemete. pemetevíz ~ fn Az a víz, amelybe a szénvonót, ill. a megtüzesedett pemetét mártják. pempő pempőÝ fn 1. 〈Méhészetben:〉 az anyaálcában található mirigyváladék, amihez mézet keverve az anya táplálására használnak. 2. Többféle anyagból készített gyógykenőcs. Nr: Melek pempőÝt tettek a kelevínyre, hogy megírjík, kifakaggyík. Mustárt, reszelt fokhagymát, vereshagymát, nyúlhájat mek háziszappant, amit levakartunk, rozslisztet, kevés mízet, hétféle anyagbul vó²t kikeverve. Rátettük, amire kelletett, oz gyó²gyította. pemzli ~ fn Nyélbe erősített sörtéből v. szőrből álló festésre használt ecset. pendely pendej fn 1. Hosszú női ing mint közvetlenül a testen viselt, hálóruhaként is szolgáló fehérnemű. 2. Közvetlenül a felsőtestet takaró v. pedig az ing fölött viselt fehér házivászonból készült alsószoknya. 3. Kisgyermek hosszú, ingszerű ruhája. A pendej hosszú, ingszerű ruha vó²t a már járni tudó² kisgyermekeknek, amíg szoknyát vagy nadrágot nem kaptak. 4. Vászon alsószoknya. 5. Vászonból készült, hosszú női ing. Vó²t még egy nőÝji ing, amit pendejnek híftak. Gyertyát gyútott, az ablagba tette és ott ált pendejbe, míg a zene szó²lt. Nr: SzőÝrtarisznya a pendejbe, lilijomszál a gatyába, tegyük a szőÝrtarisznyába!: 〈tréfás felhívás szeretkezésre〉. Eszter, Peszter, ló²g a pendej. Maj felhajtya ety tó²t ember (Mondóka). Ö: gyolcs~. pendelykémény pendejkímíny fn A szabad tűzhely fölé boruló, alul szélesebb, felül szűkebb kémény, amelyet kívül-belül vastagon kitapasztanak. A pendejkíminy sövíny-
pendelykorcú
670
bűl kasszerűen fonot nagy ípítmíny, ami a konyha tűszhejes ríszit tejjes mírtígbe vagy rízbe beburíttya. Nr: A pendelykémény három falról és egy áthidalóról induló szabadkémény, amelynek falazatát a tetőtérben pendelyszerűen összehúzzák. pendelykorcú mn Pendejkorcú pipa: magas, vékony formájú, körben erősen rovátkolt, vörös színű cseréppipafajta; húzogatott pipa, macskakarmolta-pipa. pendelyregiment pendejregiment fn Lányok csoportja. Na ot megy a pendejregiment, monták, ha jányok mentek ecs csoporba. Pendelyvár Pendejvár fn Sz: Pendejváron vó²t ű katona: sohasem volt katona. penderedik ~ i Vki frissen perdül, forog. penderít ~ i 1. Karikát ostorral perdít. Mijen ügyesen ~ ez a fijú, monták, ha jó²l tutta a karikát perdíteni. 2. Gyorsan elkészít. Jó² kis házat ~ett magának a szomszíd az udvarára. pendül ~ i Sz: Ety húron ~nek: 〈elítélően:〉 egy véleményen vannak. penecilus ~ fn Zsebkés, bicska, penicilus. penész penísz fn Sz: Ha te nem vó²nál meg a penísz, ó²csó²b vó²na minden köböl búza öt forintal: 〈a munkájával v. erejével dicsekvő semmirekellő, különösen fiatalabb embernek mondják gúnyosan〉. Ö: száj~, szőlő~. penészedik peníszedik i 〈Pl. pénz〉 nem forog, nem hoz hasznot. A ládafijába peníszedik a píze. Ö: be~. penészes peníszes mn 1. Gyenge, beteges, csenevész. Peníszes kisjány ez a Rozi. 2. 〈Juh pofaszínének jelölésére.〉 penészvirág peníszvirág fn Sápadt, beteges személy. Gyerekre, de nőÝre mek fírfira is monták, aki sápat vó²t, hoty peníszvirág. penge Ö: bojtozó~, lehúzó~. pengés Ö: borotva~. penget Ö: el~, meg~. pengetartó pengetartó² fn Borotvapengét tároló tok, doboz. pengőforint pengőÝforint fn Pengő. Ety pengőÝforint egy dollárt írt a Horti-rencerbe. penicilus l. penecilus
pénz
penna ~ fn 1. Írótoll. Tinta, és akkor abba mártottug bele a Inkat. 2. Írásbeli munka. Drága annak a jeddzőÝnek a Ija, sokat kírt. Nr: Jaj, de kopott a Ija, talán soknak ír alája. Nem a ~ hibás már itt. Kicsid bű a kalamáris. pennacilus ~ fn Penicilus, zsebkés. pennahegy ~ fn Tollhegy. pennaszár ~ fn Tollszár. pennás mn Pennás ember: okiratok készítésével foglalkozó személy. penót penó²t fn Spenót. péntek pintek, píntek fn Sz: Ojan fösvíny, mint a píntek: nagyon fösvény. Hosszap píntek, mint szombat, de mék hosszab vasárnap: kilátszik az alsószoknya. Hó²napután kiskedden, bornyúnyúzó² pínteken: sohanapján. Szegíny, mint a píntek: nagyon szegény. Nr: Nagy és fontos dolgokba nem szabad pénteken kezdeni. Aratázsba soha nem kesztünk pínteken. Ö: nagy~. pénz píz fn 1. Naty píz: sok, nagy címletű pénz. Akkor még naty píz vó²t, nem úgy, mint most. Píszt felszed: előleget vesz fel. Felszette a sok píszt, osztán, nem csinálta meg. 2. A forgalomba levő legkisebb értékű pénzdarab. Mékse árútatog belőÝle ety pís se. 3. Veretlen pízír: ingyen. Szeretné, de veretlen pízír. 4. Hal pikkelye. Sz: Ha nincs pízed, eriggy a halho, kírjíl tülle kőÝcsön!: 〈így utasítják el a kellemetlen kölcsönkérőt〉. Elaludnék ety fél pízír, nem bánnám, ha sose adnák meg: 〈álmos ember mondja〉. Annyi a píze, hoty tyúk eszi az apraját: gazdag. Maj felveti a píz: rengeteg pénze van. Ismerik, mint a rosz píszt: sokan tudják róla, hogy nem tisztességes. Tuggyák, hoty hám píszt ír: kiismerték, hogy milyen ember. Nem lopja a píszt: megdolgozik a pénzéért. Km: Rosz píz nem vész el: a) a rossz embernek szerencséje van. b) majd előkerül. Ha nincs píz, igyál viszt, ahogy az olá mongya: ha nincs rá pénzed, ne igyál bort. A píz olvasva/számolva, az asszony verve jó²: —. Píz nékül bolond megy a vásárra: pénz nélkül semmit sem tudsz venni. Pízzel lehet píszt keresni: könynyebben gyarapszik az, akinek már van vmennyi vagyona. Nr: Aki píszt kap,
pénzel
671
leköbdösi, és asz mongya: Apád, anyád idegyüjjön! — Ha valakinek viszket a tenyere, asz jelenti, hoty píszt kap, vagy aszt, hogy beleszarnak. — Ha valaki útközbe valamibe megbotlik, aszt mongyák: Ot van elásva a nagyapát píze! Ö: apró~, bánom~, bika~, bocskor~, fa~, farka~, fel~, hal~, harangozó~, jegy~, must~, parázs~, potom~, potya~. pénzel pízel i 〈Vmiből mint jövedelmi forrásból〉 rendszeresen pénz szerez. Ebbe a hó²nabba a tojázsbul pízeltem. Ö: fel~. pénzes mn Pízes fijó²k/láda: olyan fiók, ill. ládika, amelyben a pénzt tartják. pénzetlen pízetlen mn Kevés pénzű, szegény. pénzpocsékló píszpocsíkló² fn Olyan személy, aki nem tud takarékoskodni. A píszpocsíkló² nem tutta mekfogni a pízít elhánta, elpazarolta. pénztárnok Ö: adó~. pénzű Ö: vékony~. pénzügyi mn Pízügyi főÝvigyázó² (rég): állami pénzügyőri segédtisztek vezetője. pép Ö: lenmag~. pepecs ~ fn (rég) Vörheny, skarlát. pépes ~ mn Péphez hasonló halmazállapotú. ElőÝször hík, ~ keveríket kíszítünk magnézijumbul és benzimbül, majd ezzel áddörzsöjjük a szőÝrmét. pepin Ö: london~. pepita ~ mn Iromba. Van etyszínű tyúk, így montuk valamikor, iromba vaty ~. per ~ fn Km: Az Istennel nem lehet ~be szálni: amit Isten ránk mért, el kell fogadni. perceg ~ i Serceg. percent ~ fn (rég) 1. Százalék. Rígen a százalíkot ~nek montuk. 2. Adó. Rígen az adó²t híjták ~nek. perdítő Ö: csiga~. perec Ö: fark~, fül~, vajas~. perecesinas ~ fn A perecsütő pék segédje. A pék sütötte a perecet, a ~ mek hoszta ety hosszú rúdon, és akkor kijabált: Perec, perec, só²s perec!
pergel
perecnyújtó mn Perecnyútó² asszony: Perecsütésnél az az asszony, aki a tésztát kinyújtja. perel Ö: el~. perem Ö: tábla~, üst~. perém ~ fn Prém. peremez ~ i 〈Könyvkötő〉 a könyv szélét peremmel látja el. peremező peremezőÝ fn 〈Könyvkötészetben:〉 perem készítésére alkalmas kéziszerszám. peremizs ~ fn A fészkesek családjába tartozó sárga virágú dísznövény [Calendula offficinalis]. perenoszpóra perenoszpó²ra fn Peronoszpóra. pereputty ~ fn Család(tag), rokon(ság), háznép, hozzátartozó. Mekhíftam űket vacsorára ~ostul. pereszlen ~ fn A fenyőfélék törzsén körben elhelyezkedő évente növő gallyak. perforálás Ö: ív~. perforálógép perforáló²gép fn A papír sorozatos lyukasztására szolgáló szerkezet; sorlyukasztógép. pergál ~ fn 〈Olcsó, karton, ill. ahhoz hasonló〉 ruhaanyag. A sonkojos tó²tok ~lal fizettek a sonkojír. pergamen pergament fn Üveg lekötésére használt erős papír. A ~t is adott egy levegőÝt a lekvárnak. pergamenenyv ~ fn 〈Könyvek ragasztására használatos〉 enyvfajta. pergamenpapír pergamenpappír fn Víz és zsírálló áttetsző erős papír. Pergamentpappír fehír papír vó²t, rezgőÝs, légmentesítette a befőÝttöt. pergamenkörte ~ fn 〈Egy körtefajta.〉 perge ~ mn 1. Perge hegyes: 〈szarvasmarha v. juh szarvállásának jelölésére〉. 2. Gyors 〈beszéd〉. pergel ~ i 1. 〈Ételfélét〉 pörköl, pirít. 2. 〈Szalonnából, hájból, bélkövérből〉 zsírt olvaszt, kisüt. A szalonnát, hájat, bélkövért eszt mindet ~tük. Ö: ki~, meg~, rá~.
pergelés
672
pergelés pergelís fn Zsír kiolvasztása, kisütése. Disznó²ölískor mindig asz montuk, ha zsírt olvasztottunk, hoty pergelís. pergelő Ö: kávé~. pergelőfa pergelőÝfa fn 〈Fésűsmesterségben:〉 ujjnyi vékonyra felhasogatott, kiszárított fadarab, amelynek a lángja fölött a szarut melegítik. pergelt ~ in Pirított, pörkölt. Pergelt leves: rántott leves. A ~ leves uty kíszül, hogy apró² szalonnadarapkákat kiolvasztunk, bele kolompír dinsztolva, porpaprika, eszt felengettük vízzel, ehesz csipetkét vaty felverd galuskát tettünk. Pergel tíszta: pirított tészta. A pergel tíszta például apró²ra megvákták a szalonnát, oszt mekpergeltík, a kolompírd beletettík abba, mekforgatták, rátettík a paprikát, akkor feleresztettík lével. pergelttészta-leves peregeltíszta-leves fn Pirított tésztával készített leves. A szárasztísztát tűzön mekpiríttyuk, felengeggyük vízzel, majd ízesítjük. A pergeltíszta-levest akkor csináltuk, ha kifutottunk az időÝbül. perget ~ i Mézet a lépből a pergetőben gyors forgatással kicsapat. Ö: be~, fel~, ki~. pergetés Ö: mag~. pergető pergetőÝ fn Lépesméz kinyerésére szolgáló szerkezet. A lípet lefedelesztík, beletettík a pergetőÝbe, eccerre níty keretet, gyorsan forgatták, kicsapó²dott a míz, majd a keretet viszahejesztík a kaptárba, és a míhek ujbul telihorták. Ö: csiga~, mag~, vándor~. pergetőgép pergetőÝgép fn Pergető. pergő pergőÝ fn 1. Állat 〈pl. juh, disznó, kutya〉 nyakába akasztott kisebb kolomp, csengő. Vó²t egísszen kis pergőÝ, negyvenpízes, félliteres, koronás pergőÝ. Sz: Válogat, mint juhász/kondás a pergőÝbe: finnyás, nem eszik meg mindent. Ö: juh~, kis~, kutya~, leveli~. pergőfúró pergőÝfúró² fn A fúrószerszámok befogására és mozgatására használatos ötvösszerszám. pergős pergőÝs mn Olyan 〈szőlőfürt〉, amelyről könnyen lehullanak a szemek. perje Ö: angol~. perjésedik Ö: el~.
pertli
permet ∼ fn 1. Permetező eső. Csak ety kis ~ esett az íccaka. 2. A permetezett folyadék szétszórva. Az újtelepítísnél bejjeb nem lehetet menni a ~tel. permeteg ~ fn Apró cseppekben hulló folyadék. permetező permetezőÝ fn Növény permetezésére használt eszköz. permetezőcső permetezőÝcsű fn 〈Könyvkötészetben:〉 márványozásnál használatos műanyag cső. permetlé ∼ fn Vízben oldott permetezőszer. pernahajder ~ fn Semmirekellő, haszontalan személy. pernye ~ fn Elégetett anyag könnyű, szállongó maradványa, hamuja. Pernyébűl főÝsztük a izét is, ~ vó²t a lúg, a mosó²szerünk. — Mikor megvakarták a disznó²t az izétül, a Itül megvakarták, akkor ugye odavittík, eggy ajtó²ra rátettík, vagy vágó²deszkára. — Sz: Ojan száraz, mint a ~: pl. a száraz lóhere, ti. ez szétporlik a szárazság miatt. Ö: ló~. pernyetartó pernyetartó² fn 〈Tűzhely, kemence alatt〉 olyan edény, üreges tárgy, amelybe a pernye belehullhat. Ot vó²t a pernyetartó², az ment oda le. pernyéz ~ i Hamut hint vmire. Ö: fel~. peronoszpóra l. perenoszpóra perrotingép perotingép fn 〈Kékfestőknél:〉 mintázógép, szakaszosan továbbító, teljes anyagszélességben nyomó gép. persed Ö: ki~. persely persej fn A kerékagy közepén levő cső alakú vas, amelybe a szekértengely illeszkedik; puska. Ha nincs persej, a tengej kimarta vó²na a kerékagyat. Ö: lőcs~. perselyez persejez i A kifúrt kerékagyba belehelyezi a perselyt. A bognár meg persejezi, bepersejezi az agyat. Ö: be~, meg~. persenés persenís fn Pörsenés. perszepor ~ fn Bolhapor [Pulvis insectorum]. pertli ~, pejtli fn 1. Pamutból v. más ilyen anyagból zsinórszerűen szőtt keskeny szalag. A szoknyát három sor ~ díszíti. 2. Fűzőzsinór, kötőszalag. Szó²val minden ruha külöm vó²t
pertusodik
673
összerakva, összekötve pejtlivel kötöttem össze. Ö: cipő~. pertusodik Ö: meg~. perváta ~ fn 1. Árnyékszék. 2. Trágyadomb. Nr: Ha szemőÝcsöd van, vígy egy almát valahunnen, vák kétfelé, jobrul barra, barrul jobra is kerekízsd meg vele, ázsd a csepegőÝbe, vagy lögd a Iba, elmúlik. perzsel ~ i Vmit a felületén (láng nélkül) éget, vmiről a szőrt, a tollat így eltávolítja. A disznó²t rígen szalmával, most pedig gázzal ~ik. perzselő perzselőÝ fn Disznó perzselésére való szerszám. A perzselőÝd gászpalackal műköttetik. perzselődik perzselőÝdik i 〈Levél〉 (meg)pörkölődik. Rézgáliccal permetesztek, de ó²vatosan, mert asz perzselte a levelet, perzselőÝdött a levél. pesel/ik ~ i Pisil. Az ember, gyerek, állat, a lú, tehén, disznó² szokot peselni. Nr: Ahova a disznó² előüször pesel, szarik, az mindig odajár. Ö: le~, oda~. peselős peselőÝs mn Aki v. ami sokat pisil. A disznó²k ugyan naty peselőÝsek vó²tak, meg a lú. peshed Ö: meg~. peslékel peslíkel i Jön-megy, ki-be járkál. Pest ~ fn Budapest. Sz: Szegíny testem! Mikor ígetnek mek ~en?: 〈tréfás felsóhajtás〉. Km: Akinek nincs lova, gyalog megyen Pesre, akinek nincs kutyája, maga ugat este: mindenki az anyagi helyzete szerint él(het). pesztonka ~ fn Pesztra. pesztra peszra fn Kisgyermek gondozására alkalmazott fiatal lány. A peszra általába tizenníty-tizenöt éves jány vó²t, aki el tudot jáccani az ety-kétévezs gyerekkel. Sz: Kifizette a peszrát: 〈mondják tréfásan, ha a kisbaba a pesztra ölébe vizel v. kakál〉. pesztrál peszrál i Kisgyermekre vigyáz. Az inazs gyakran peszrálta a mestere gyerekit. peták ~ fn (rég) Régi hétkrajcáros. Az én gyerekkoromba mán nem járt a ~, csak a szó² marat meg. Sz: Nem ír ety ~ot se: vmi igen értéktelen.
petye
petecs petécs, petics fn (rég) Lázas betegségből származó vörös v. kékes foltok a testen. petecses mn (rég) Petecses idegláz: 〈egy betegségfajta〉. petek fn Sz: Peteket csap: vmi csínyt, vmi rosszat követ el. petél ~ i 1. 〈Hím madár nőstényt〉 megtermékenyít. A kokas is, a gúnár, a gácsír meg a kani galamb, a kamveréb is ~. 2. 〈Rovar〉 petét rak. Ö: meg~. Péter-Pál fn Nr: Péter-Pálkor szakad meg az íled gyökere, akkor szakat fel a búza gyökere. petézik ~ i Petét rak, petél. A míheknél az anyát nem szabad bojgatni, amikor ~. petéztető petésztetőÝ fn 〈Méhészetben:〉 a pete kikeltetésének eszköze. Nr: A petéztető kisméretű kalitka, amelynek egyik oldalán rostaszövet található, a másikon pedig olyan fogazat, amelynek segítségével a lépre lehet tűzni. Ebbe belehelyezik a méhanyát, és a kijárónyílást egy mézes-cukros pépdarabbal befedik, hogy a méheket odacsalogassa. petlóriom petlórijom fn Petróleum. petrence ∼ fn 1. Szálas takarmánynak, szalmának két rúdon egyszerre elvihető csomója. Mikor gyűtöttünk, előÝször Ibe hortuk össze a színát. 2. 〈Jelzőként:〉 ilyen mennyiségű széna, szalma. Két ~ színát vittünk oda. petrezselyem petrezsejem fn Sz: Petrezsejmet árul: mondják arra a lányra, akit a bálban nem kérnek fel táncolni. petró petró² fn Petróleum. petrós petró²s mn Petróleumos. petróslámpa petró²slámpa fn Petróleumot égető lámpa. Petró²slámpa mírete szerint vó²t ötös, nyó²cas, tizes, tizenkettes is. Nr: Ha a petró²slámpa füstölt, a tetejire píszt tettek, hogy ne jöjjík ki a füst. petrósüveg petró²süveg fn Petróleum tartására való üveg. petrótartó petró²tartó² fn A petróleumlámpa alsó része, amelyben a petróleum van. petye Ö: etye~.
petyele
674
petyele Ö: etyele~. petyereg ~ i Csepereg, permetez. Nem esik, csak ~ az essőÝ. Ö: etyereg~. petyhed petyhed fn 〈Hús〉 romlani kezd. Ö: meg~. pettyem Ö: ettyem~. pettyesül Ö: meg~. pezseg ~ i 〈Víz gyöngyöt hányva〉 forrni kezd. pezsgés pezsgís fn Az a tény, hogy vmi pezseg. Szüret után őÝrizni kell, mikor kifornak a borok, amikor megáll a pezsgís, röktön át kel húzni a seprűrül. pezsgő pezsgőÝ fn Szódabikarbóna. pezsgődinnye pezsgőÝdinnye fn 〈Vendéglátóiparban:〉 olyan inyencség, amelyet úgy készítenek, hogy a meglékelt dinnye léke helyére pezsgőt öntenek, majd lehűtik. pia pija fn 〈Szeszes〉 ital. piac pijac fn Sz: Én is a pijacrul ílek: fizessék meg az én munkámat is. Ö: búza~, cseléd~, ember~, fa~, heti~, tej~. piaci mn Pijaci kofa: bőbeszédű, nagyszájú kislány. Sz: Ojam, mint a pijaci légy: szemtelen. piacol pijacol i 〈Rendszeresen〉 piacon árul, piacozik. piacos pijacos mn Piacra való, könnyen eladható. A lekhorn jó² pijacos tojást tojt. piál Ö: be~. piázik pijázik Iszik, piál. Űk meg od ben szó²rakosztak, pijásztak. piacrajáró pijacrajáró² fn Vkinek a megbízásából a piacon rendszeresen bevásárló alkalmazott. Azok a ruszkik vagy mik, a szovjetek akkor idesanyámat mektettík piacrajáró²nak. picc ~, pic isz (gyny) vminek a forró, égető voltára utaló figyelmeztetésként: Picc, forró²! picces-puccos ~ mn Cifrán öltözködő 〈személy〉. A ~ az vó²t, aki kicsípte magát, mint Szaros Pista Jézus nevenapján. picinkó picinkó² mn Parányi, igen kicsi. Ö: icinkó-~. piciri ~ mn Nagyon kicsi, parányi.
piheszőr
picula ~ fn (rég) Régi pénz. Hallottam, hogy az ezernyó²ccázas évegbe vó²t a ~, a lekkisep píznem vó²t, mikor járt. picsa ~ fn 1. Segg, ülep, fenék. 2. 〈Nagy fenekű〉 nő. Sz: Ez a ~, jányom, nem az anyádé!: 〈legények mondták egymásnak egy nagy fenekű nőt meglátva〉. Az anyát Ija!: 〈szitok〉. Nr: Picsa, hat egy garas. Mékse kap a szegíny paraszt. De ha az úr elindul, mingyár ety kosárral kó²dul: a gazdag ember nőt is könnyebben szerez, mint a szegény. picsamari ~ fn (gúny) Csúnya beszédű lány. picsányi ~ mn 1. Nagyon kevés. FőÝleg ennivaló²ra montuk, hogy ó² esz csak ety ~, evvel nem lakok jó²l. 2. 〈Szoknya〉 rövid. picsog ~ i Sír-rí. Ez a jány mindik ~, vaty kell vaty se. picsogó picsogó² mn Síró-rívó 〈gyermek〉. pié pijé fn Keskeny fodor a ruha saját anyagából. pietron pijetron fn 〈Sertésfajta.〉 Nítysonkás pijetron. pih pi fn Pihe, pehely. Sz: Pihet a dunyhába, tollat a párnába: —. Ö: nád~. pihe ~ fn 1. Finom apróbb pehely. A ~ finomabb, apró²bb, mint a toll. Az eggyik Inek monta, a másik pehejnek. 2. Kukoricapelyva. Ö: nád~. piheg-páhog pihek-páhog i Szaporán, szaggatottan, aprókat lélegzik. pihen ~ i 〈Fazekasoknál:〉 a meglocsolt, áztatott agyag néhány óráig az áztatólapon áll, mielőtt a fazekas megtaposná. Pihenni hagy: kenyértésztát a dagasztás sorrán kétszer kelni hagy. Ö: meg~. pihenő Ö: juhász~. pihentet ~ i A begyúrás és az átgyúrás közötti állapot, amikor állni hagyják a tésztát; érlel, állni hagy. A fehírtísztát kevesebb idejik kel ~ni, mint a tokni tísztát. pihes ~ mn 1. Pelyhes. A kisliba ~, amíg még nincs tolla. 2. Néhány éves 〈kislány〉. Te kis ~, montuk a három-nígy éves kisjánnak. pihés pihís mn Pelyhes. Ö: nád~. piheszőr piheszőÝr fn Pehelyszőr.
píhseprű
675
píhseprű píseprű fn 1. Tollseprű. 2. A kemence fenekének kitisztítására szolgáló cirokseprű. pika ~ fn Vashegyben végződő rúd. piké l. pikkely pikét ~ fn Piké ruhakelme. pikíroz ~, pikéroz i 1. 〈Szőrmekikészítőknél:〉 egy vászondarabot bevarr a kész munkába. 2. Kárpitozáskor a felső párnázatot elkészíti. 3. Palántát átültet, ill. a melegágyból a szabadba kiültet. Ö: ki~. pikírozás ~ fn 1. 〈Szőrmekikészítőknél:〉 egy vászondarab bevarrása a kész munkába a bőroldal megerősítése céljából. 2. A bútor kárpitozásának egyik művelete, a felső párnázat elkészítése. 3. A palántának a melegágyból a szabadba való kiültetése. pikírozóanyag pikírozó²anyag fn 〈Szőrmekikészítőknél:〉 az az anyag, amelyet a bőrre varrnak. Hogy a bűrríszt megerőÝsíccse, pikírozó²anyagot varnag be. pikírozógép pikírozó²gép fn 〈Kárpitosoknál:〉 a pikírozást végző gép. A pikírozást ma már általába pikírozó²gép vígzi. pikírvászon ~ fn 〈Kárpitosoknál:〉 molinó, fehérvászon. pikkel ~ fn 〈Tímármesterségben:〉 víz, konyhasó és kén- v. sósav keveréke a bőr mésztelenítésére és a cserzés előkészítésére. pikkelez ~ i 〈Bőröket〉 mésztelenítés és előcserzés céljából a pikkel nevű folyadékba rak. pikkely piké, pikkej fn 1. Halpikkely. Azért jó² a harcsa, mert nincs az a pikéje. 2. 〈Mészárosoknál:〉 vágómarha leütésére használt taglóféle. pikkelyez pikkejez i 〈Szarvasmarhát〉 letaglóz. Mikor bejöttek kísőÝbbijegbe ijen hatalmazs bikák, nem is pikkejesztünk. pikó pikó² fn A pikós fonáskor tűre tekert hurok. pikoló pikoló² fn Vendéglátóipari tanuló, aki a vendéglőben, kávéházban italt szolgál fel, v. az újságokat kezeli, ill. rámolással foglalkozik. pikológyerek pikoló²gyerek fn Pikoló.
pilled
pikós mn Pikó²s fonás: a fonásnak az a fajtája, amikor a legszélső szálat a mellé illesztett tűre tekerik. pikula ~ fn 1. 〈Fúvós hangszer:〉 kis furulya, furulya, klarinét. 2. Bodzafapuska. Ö: fúvós~. pikulázik ~ i Furulyán v. más fúvós hangszeren játszik. Pilátus fn Sz: Ojan álmos, mint a ~ macskája: nagyon álmos. Uty kerűd bele, mint ~ a krédó²ba: akaratlanul, véletlenül. pilis ~, pillis fn Kenyér megszegésekor levágott darab. Pillist vág: a cipót, ill. a kenyeret megszegi. pillancs ~ fn Mécses. pillangó pillangó² fn 1. Lepke. 2. 〈Bőrtárgyak díszítőelemeként:〉 különböző színű posztóból v. bőrből készített apró sallang. 3. Kurva. NőÝnek monták, aki kurva vó²t, hogy jó² massza e, jó² pillangó². Nr: Ha tavaszszal sárga pillangó²t lát előÝször az ember, akkor mekhal, ha fehíret, akkor beteges lessz, ha pirosat, akkor egíssíges. Ö: bagoly~. pillangós mn Pillangó²s kantár: pillangóval díszített kantár. pillangóz Ö: fel~. pillangózás pillangó²zás fn 〈Szíjgyártóknál:〉 a pillangó elkészítésének művelete és technikája. pillangózik pillangó²zik i 1. Szőlőlevél növekedni kezd. Pillangó²zik a szőÝlőÝ, mikor a levelek kezdenek kihajtani. pillant ~ i Pislant. pillantás Ö: kutyakorbács-~. pille ~ fn 1. Forralt tejen kihüléskor keletkező hártya, bőr; a forralt tej föle. Mi gyerekek nem szerettük a It. 2. 〈Rézműveseknél:〉 a vörösen izzó rézről a hűtőkádban leváló fekete réteg. Nr: A vörösen izzó rezet beleteszik a hűtőkádba, és az előzőleg sóval, ecettel kezelt rézfelület a hűtés közben oxidálja a rezet, ezért megjelenik a felületén egy vékony feketés réteg, ez lepattogzik a vízben, ezért nevezik pillének, a réz ezután szép hajnalszínű lesz; rézhamva. Ö: kákom~, tej~. pilled ~ i Lankad, bággyad, fárad. Ö: el~.
pillédzik
676
pillédzik pilléddzik i 1. 〈Hidegben〉 a víz felszíne kezd befagyni. 2. 〈Forralás közben〉 tej felszíne megbőrösödik. Ö: be~. pillempánty ~, pillempáty fn 1. Fityegő, női ruhadísz. Sok ~, szallag, rojt van a ruháján. 2. (gúny) A durva posztóból készült hosszú ujjú férfi felsőkabátnak, a gubának hátul visszahajtott nyakrésze. pillér ~ fn Rendszerint négy v. sokszög keresztmetszetű, oszlopot helyettesítő, oszlophoz hasonló függőleges tartóelem. pillés ~ mn Megbőrösödött 〈tej, kávé〉. pillésedik ~ i 〈Tej forraláskor〉 bőrösödik. Ö: be~, meg~. pillézik Ö: be~. pimpós pimpó²s mn Pimpó²zs bor: virágos bor. pimpósodik pimpó²sodik i 1. Hús penészedik. 2. Bor virágosodik. Ö: meg~. pina ~ fn Sz: Kopasz ~, figura: nincs a pinán szőr. Nr: Nem messzi van ide Berek, ott a ~ dró²tom pereg: 〈tréfás mondóka〉. pinapecek ~ fn Csikló. pinalajtorja ~, pinarajtoja fn Tüskés ágas-bogas pusztai rózsaféle, amely hasonlít a női nemi szervhez. Pinarajtoja, hát úgy álnak a töviskek mindenfele. pinarajtoja l. pinalajtorja pináz ~ i 〈Férfi nőt〉 magáévá tesz. pinc Ö: inc~. pince Ö: almás~. pincegádor pincegátor, ~ fn A pince előrésze, lejárata. A pincegátor lípcsőÝs lejáró² a pincébe. Az ajtó² előÝt vó²t egy ijen kis nyitot rísz, az a ~. pincegyertya ~ fn Főként pincészetekben, de virrasztáskor, temetéskor stb. is használt, a régi gyertyakészítési módszerrel, húzással készített viaszgyertya. pincehát ~ fn 〈Cívisházban〉 a bolthajtásos pincelejáró teteje, amely az éléskamra talajából domborúan kiemelkedik. A kamara jó² részit a ~ foglajja el, ami a pincelejáratot, a pincetorkot kípezi. pincemunkás ∼ fn Borok termelésével és forgalomba hozatalával foglalkozó üzem dolgozója.
pipa
pincetorok ~ fn Pincelejáró. pingál ~ i 〈Falat〉 fest és mintával díszít. Összekötözött ó²cska harisnyával ~tak, gyönyörűen mek tutták csinálni. pingált ~ mn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 ecsettel díszített 〈tészta〉. pingás ~ mn Pingáló. Pingás asszony: pingálást vállaló nő. Balmazujvárosi asszonyok vó²tak a ~ asszonyok, jártak tornácot, kemencét, konyhát festeni, pingálni, de a szobát nem, mer aszt meszeltík. pinszíroz Ö: vissza~. pint ~ fn Kb. másfél liter. pintes ~ mn/fn I. mn Pintes üveg: egy pint űrtartalmú 〈palack〉. II. fn Egy pint űrtartalmú palack. A betyárvilágba a csárdágba használták mírőÝeszköznek a ~t. pintli ~ fn 〈Tímároknál:〉 batyu. pinty ~ fn Sz: Ojam, mint a ~: teljesen kifogástalan. pintyfogó pintyfogó² fn Olyan személy, aki léppel pintyet fog. A pintyfogó²k öreg emberek vó²tak, télem mek tutták fogni a pintyet avval, ami a tőÝtyfán terem, abbul csináltak ijen ragasztó²t, és a pinty odaszált, hozzáragatt, és mekfokták. pintyőke pintyőÝke fn Az olaj kiöntésére való, kifolyócsővel ellátott, kisméretű bádogkanna. píp ~ fn Szárnyasok nyelvén képződő kóros keményedés. Pípje a tyúknak van, kivált nyárba. Sz: Mingyán ~et kapok: szomjas vagyok. Ojan szomjas vagyok, hogy mingyán ~et kapok: ua. Nr: Píp a tyúk nyelvin van, aszt le kel venni, és akkor a szájába tenni, bele kel köpni, oszt akkor a tyúk lenyeli, meggyó²gyul a nyelve. pipa fn 1. Mézeskalácsos faforma. 2. Kivert tésztából készített mézeskalácsos termék. Pipát csak ritkán kíszítünk. 3. Forrásban levő must szállításakor a hordódugó helyébe tett, belétől megfosztott, derékszögben összeillesztett napraforgókóró, amelynek alkalmazásával megakadályozható, hogy a must rázás közben kifusson. 4. A ló orrára tett gúzs. Sz: Nem ír ety ~ dohánt (se): semmit sem ér. Jó² ~ vagy!: jóféle vagy. Nem ad ez a
pipabojt
677
tehén ety fél Ival se: 〈rosszul tejelő tehénre mondja a gazdasszony〉. Km: A ~ az ördök furujája: gonosz eszköz. Ö: batik~, búr~, cigány~, csaló~, csibuk~, deák~, garibaldi~, hordó~, jogász~, koszorús~, kovács~, körmös~, kukó~, ló~, macskakarmolta~, mák~, makra~, méhész~, Palatinszki-~, Seres-~, Subrik-~ tajték~, társas~, turul~, tűzoltó~, vadász~, vékony~, veres~. pipabojt ~ fn 〈Paszományosoknál:〉 cseréppipára, tajtékpipára díszítésként rátekert, ráhurkolt bojt. pipacs ~ fn Sz: Ojam piros, mint a ~: erősen elpirult, nagyon vörös. pipacsutora ~ fn Szopóka a pipaszáron. A ~, amit a szájába fog a pipázó². pipacsvirág ~ fn Pipacs. Felkeltünk három ó²rakor hajnalba, még alig láttunk, oszt mentünk szedni a ~ot. pipafa ~ fn Hosszú, fokozatosan vastagodó, gömbölyű keményfa, erre húzták fel a pipamintát. pipafazék ~ fn Karcsú, felfelé magasodó v. hasas edény, ebben égették ki a pipákat. pipafej ~ fn A pipa felső része, amely az égő dohányt tartja. pipaforma ~ fn Az agyagból égetett pipaforma alakjára készítik el a pipamintát. pipag ~ fn 〈Fűfajta.〉 pipagödör ~ fn A pipakészítéshez használt agyag lelőhelye. pipakés ~ fn A nyers pipa formázásához használt, tompa élű, derekánál ruhával körülcsavart kés. pipákol ~ i Pipázik. pipál ~ i 1. Pipázik. 2. 〈Hegyet〉 ködös füst borít. Itt az AlfőÝdöm monták, hoty ~ a Mátra, esőÝ lessz. 3. Ló 〈pl. nyári hőségben〉 fejét le-lehajtja, majd újra felemeli. Ö: le~, meg~, rá~. pipálgat Ö: el~. pipaminta fn A pipaformában a pipanyomás során előállított félkész pipa. pipanyak ~ fn A pipának az a része, ahová a pipaszár illeszkedik. pipanyomás ~ fn Az a munkafolyamat, melynek során a derékszögben meghajtott
pirkaszt
sodrást a pipaformába téve, pipafával és végébe való fával formázva elkészítik a pipamintát. piparezező piparezezőÝ fn Az a mester, aki a pipa fejét rézzel látja el. pipasanc ~ fn Pipamocsok. pipaszár ~ fn (gúny) Sovány ember. pipaszársütő pipaszársütőÝ fn Tüzesített drót, amelynek egyik végét egy fanyélbe verik, másik végét kihegyesítik, ezzel égetik ki a faszár belsejét, hogy pipaszárnak alkalmas legyen. pipatórium pipató²rijum fn Pipákat tartó állvány. A pipató²rijum falra vó²t akasztva, külömbözőÝ naccságú pipákat tartottag benne. pipáz Ö: meg~. pipázgat Ö: el~. pipázóház pipázó²ház fn Dohányzásra használt szoba. pípesedik Ö: meg~. pipiske ~ fn Búbos pacsirta. pipiskedik ~ i 1. Lábujjhegyre áll. 2. Kényeskedik. pipő pipőÝ, püpőÝ fn (gyny) Cipő. pire ~ msz 〈Többször ismételve, tyúk, csirke hívogató:〉 ~, ~, ~ ! piri ~ mn/fn I. mn Nagyon kicsi, pici. II. fn Csecsemő, egészen kicsi baba. pirinkó pirinkó² mn Pirinyó, picike; nagyon pici, parányi. pirít Ö: fel~. pirítatlantiszta-leves Pirítatlantíszta-leves fn A tésztalevesnek az a fajtája, amelybe úgy teszik bele a száraztésztát, hogy előzőleg nem pirítják meg zsírban. pirítós pirító²s fn Pirított kenyér. pirított-tiszta-leves Pirítot-tíszta-leves fn A tésztalevesnek az a fajtája, amelyben a száraztésztát előzőleg zsírban megpirítják. piritusz ~ fn Spiritusz. pirkad Ö: meg~. pirkadat ~ fn Kora hajnal. pirkaszt ~ i 〈Rézműveseknél:〉 a rezet felizzították, majd lehűtötték a vízben, a réz oxidálódott, ettől rézhamva keletkezett a
pirók
678
felületén, amely a vízben lepattogzik, így a réz felszíne szép hajnalpír színűvé válik. pirók piró²k mn 1. Vöröses, ill. vöröses foltokkal tarkázott 〈szarvasmarha〉. A magyar piros tehén vó²t a piró²k. 2. Piró²k madár: olyan gyermek megnevezésére, ill. megszólítására, akinek piros v. vmilyen okból kipirosodott az arca. pirolás ~ fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 túlságosan mézes tésztához a liszt belekeverése. piros mn 1. Piros csaszla: a saszla egyik fajtája. Pirozs delicsesz: a delicsesz egyik fajtája. Piros pünközsd napja: pünkösd. 2. Piros pej: 〈lószínnév, a pej egyik árnyalata〉. A nó²nijusz nagyob rísze ~ pej vó²t. Sz: Ojan ~ lett, mint a pipacs: elvörösödött. Piros, mint a ró²zsa: nagyon piros. Nr: Pirozs gyöngyöt kötnek annak a kizsgyereknek a kezire, aki balkezes akar lenni. A bal kezire kötik, és akkor a jobbal jáccik vele, és akkor jopkezes lessz. Ö: bálint~, karmazsin~, oláh~. pirosbogár pirozsbogár fn Bodobács. pirosító pirosító² fn Arc, ajak pirosítására használt festék. piroskáposzta ~ fn Vöröskáposzta. pirosodik Ö: le~. pirostarka ~ mn/fn I. mn Nagy barnapiros foltokkal borított világos szőrű 〈szarvasmarha〉. II. fn Nagy barna foltokkal ékesített világos szőrű szarvasmarha. pirostengeri ~ fn Piroskukorica. Nr: Mikor a tengerit törtík, az a jány, aki legelőÝször ~t tanált, annak a gazda dupla napszámot fizetett. — Az a jány, aki hántáskor legelőÝször ~t tanál, hamarosan fírhe megy. pirtyan Ö: fel~. pirtyant Ö: fel~, ki~. pirul Ö: be~, fel~, meg~. pirult Ö: be~. pisál Ö: be~. pisedli ~ fn 〈Paszományosoknál:〉 masni alakú, előre készített figura a rojtozáshoz. pisedlitű ~ fn Két ágba hajtott acéldrót, amellyel a pisedlit készítik. pisikál ~ i (gyny) Vizel. Annyit vó²tunk kint, akkor, addig mindenki ~t, aki akart.
piszkosít
pisil ~ i Sz: Ennek a fülibe ~nek a jányok: csúfot űznek belőle. Km: Széllel szembe nem lehet ~ni: a közhangulattal, közfelfogással nem lehet szembeszállni. Ö: bele~. pisilhetnék fn Pisilhetnékje van: vizelnie kell. pisít Ö: ki~. piskóta piskó²ta fn Lédig tésztából készített mézeskalácsos termék. piskótaszaggató piskó²taszaggató² fn A piskóta kiszaggatására használatos eszköz. pisla ~ mn Hunyorgó 〈szemű〉. pislant ~ i Pisil, vizel. Megyek mán, ~ok eggyet. pislog ~ i Sz: Pislog, mint a miskó²ci kocsonyába a bíka: szótlanul pislog. pislogó pislogó² fn Szem. Pista fn Sz: Pista legyek, ha (nem igaz)!: 〈tréfás esküdözés〉. pisze ~ mn Alik ~: kissé pisze. Nr: Én is ~, te is ~. Uccu, ~, vesszünk össze!: 〈gyermekmondóka〉. piszeg ~ i Szipogva sirdogál, szepeg. piszka i Sz: Ne ~, Peti, mert szikra veti!: 〈gyereknek mondják:〉 ne piszkáld! piszkafa ~ fn Piszkavas. Sz: Sovány, mint a ~: nagyon sovány. Piszkafával se lehet felütni az ó²rát: (gúny) beképzelt, gőgös. piszkafáz Ö: meg~. piszkál ~ i Km: Ne ~d a szart, úgyis elíg büdös a!: kényes ügyeket nem kell feszegetni. Ö: széjjel~, szurka~. piszkáló piszkáló² fn Lapos, hegyes végű léc, amellyel megszurkálták a sülő kenyeret, hogy jól átsüljön. A piszkáló²val vígiktapogattuk a kenyeret, hogy a megvágot ríszinél ne fogja a meleg. Ö: tűz~. piszkavas ~ fn Tűz élesztésére szolgáló vékony vaspálca. piszke ~ fn Egres, köszméte. Ó², de mennyire montuk a köszmétére, hoty ~! piszkol Ö: be~, meg~, oda~. piszkosgaluska piszkozsgaluska fn Szilvalekváros galuska. A piszkozsgaluska is nyútot tíszta, nítyszegletes. piszkosít Ö: el~.
piszkoslaska
679
piszkoslaska ~ fn Szilvalekváros laska. A ~ hosszú, a mostani neve szílesmetélt. piszkoszsófi piszkozzsó²fi fn 〈Gúnynévként:〉 piszkos, gondozatlan külsejű kislány. piszkozati mn Piszkozati lap: a könyv első címlapja, melyen az író neve és a könyv címe található, szennylap. piszmag ~ mn Kicsi, nagyon fiatal. Mikor eszt hallottam, mék kis ~ jány vó²tam. piszmatol ~ i 1. Piszmog, pepecsel. 2. Vmit keresgél. pisz-pász ~ hsz Kutyafuttában, felületesen. piszra ~ mn/fn I. mn Olyan 〈ló, ritkán szarvasmarha〉, amelynek az orrán széles fehér csík húzódik, ill. a szájhoz legközelebb eső részen fehér folt van. Piszra ó²rú: ua. II. fn A ló orrán végighúzódó fehér csík. pisszeg ~ i Szalonka pisszegésszerű hangot hallat, korrog. pisszegés pisszegís fn Szalonka pisszegésszerű hangja, korrogása. pisszen Ö: meg~. pisztoly Ö: ló~. píszül Ö: el~, meg~. pitar l. pitvar pite ~ fn Tepsibe öntve kisütött lágy tészta. A ~ jó² puhás tíszta, ettem sokat. pitiszka ~ fn Sz: Ne ~, Peti, mert szikra veti!: ne kaparássz hozzá! pitiszkál ~ i Piszkál. pitlés ~ mn Pitlés liszt: finomliszt. pitlik ~ fn Kb. 7 dl űrtartalmú egyenes oldalú, füles bádogbögre. Aggyál mán ety ~ tejet! pitling ~ fn 〈Tímárok szóhasználatában:〉 növendék állat bőre. pitlingbőr pitlingbűr fn 〈Tímárok nyelvében:〉 növendék állat bőre. pitvar pitar, ~ 1. A régi típusú parasztháznak rendszerint a hosszanti oldalán középen, közvetlenül az udvarról v. a tornácról nyíló helyisége, ahonnan a ház más helyiségei nyílnak. 2. A szabad kéményes ház közepén levő helyiségének hátsó, padlás nélküli része, konyhája ahol a tűzhely van. 3. A szabad kéményes ház közepén levő helyiségének
pitykézik
elülső, padlásos része, ahol különféle háztartási és gazdasági eszközöket tartanak, a vizesedényeket tárolják, és ahonnan általában a padlásra is feljárnak. 4. Régi típusú, de már nem szabad kéményes parasztház konyhája. 5. Régi típusú, de már nem szabad kéményes parasztház konyhájának előtere, belépője. 6. 〈Tanyaépületben:〉 a pitvaról nevű istállónak az a vége, amely az állatgondozó számára szállásként és főzőhelyiségül szolgál. A pitvaró²lba az ó²l a pitartul nincsen elválasztva, lekfejjebb annyival, hogy a pitar le van padlásolva, az ó²l ellembe nincs. Sz: Nem adnám oda ety pitar kutyáír, se ety sajka zupáír: 〈katona mondja nőre vonatkoztatva:〉 sokért nem adná, örülne, ha az övé lehetne. Ö: köz~. pitvarajtó pitarajtó², pitvarajtó² fn Régi típusú parasztháznak a tornácról v. az udvarról közvetlenül nyíló bejárati ajtaja. pitvarol pitarol i Udvarol. pitvaról pitvaró²l, pitaró²l fn 〈Tanyaépületben〉 olyan istálló, amelynek az egyik vége az állatgondozó számára szállásként és főzőhelyiségül szolgál. Nr: Mivel a majoros állandó² lakos, számára már álandó²b ípületrül gondoskodik a gazda. Ez az ípület a pitaró²l. Jellemző vonás, hogy eggy ajtó²n jár be a jó²szág az emberrel, ety tetőÝ alat van a lakás az istálló²val. pity ~ msz 〈Többször ismételve szárnyasok hívogatására:〉 ~ ~ ~! pityegő pityegőÝ fn Hátasló nyakában: kisebb csengő. pityergő in PityergőÝre áll az időÝ: esőre áll az idő. pityerisári ~ fn Könnyen sírva fakadó, sírós lány. pityke ~ fn 1. 〈Főként férfiruhán:〉 füles fémgomb. A ~ díszes rézgomb vó²t, főÝleg a pásztorok mellínyid díszítettík vele. 2. A tojásban levő csíra. Ha a tojásnak Ije van, asz mongyuk, akkor jó². Ö: fa~. pitykegomb ~ fn Pityke. pitykés ~ mn Pitykével díszített 〈ruha〉. pitykézik ~ i Közösül. Ne meny mám be, mert pitykéznek odabe!
pitymallat
680
pitymallat ~ fn Kora hajnal. Pitymalatkor: virradatkor. pitymallik pitymalik i Virrad. Ö: meg~. pityóka pityó²ka fn Krumpli. Az én nagyapám idejibe jöd be Debrecembe a pityó²ka, a kolompír. pityókál Ö: be~. pityókás pityó²kás mn Kissé ittas. A pityó²kás mán ivutt, csak még nem vó²t ríszeg, még lábon ált. pityókos pityó²kos mn Pityókás. pitypalatty ~ fn Fürj. A pitypalatynak hajnalba nagyon szíp hangja vó²t, kiérthetőÝ hangon monta, hoty ~. pitty ~ fn (Alsó) ajka, szája széle vkinek. pittyan Ö: pittyen-~. pittyeget ~ i Középső ujját a hüvelykujjára szorítja, aztán megnyomja és csettint. pittyen-pittyan ~ i Pottyan. pittyent ~ i 〈Ujjával〉 csettint. pittypotty mn Hitvány, semmirekellő 〈ember〉. placc ~ fn 1. 〈Ló-, ill. marhaistállóban〉 az ajtó és a hátsó fal között húzódó terület. 2. Beépítetlen terület, nyitott térség. 3. Étteremben, kávéházban stb. azoknak az asztaloknak az összessége, amelynek vendégeit egy pincér látja el. A pincérek az asztalokat ~okra osztották. plafonrózsa plafonró²zsa fn 〈Paszományosoknál:〉 a csillár elektromos bekötéseit takaró díszes sodrású mennyezettárcsa. plága ~ fn (rég) 〈Iskolai fenyítésként〉 pálcával a a tenyérre mért ütés, tenyeres. pláj ~ fn Tömör henger alakú, mintegy 20–25 cm hosszú esztergált szerszám, a tetején fúrott lyukban zsinórral befűzve; kőművesfüggő. plajbász ~ fn 1. Ceruza. 2. Ácsceruza. Különösen az ácsceruzára montuk, hoty ~. 3. Palavessző. A palavesszőÝt is monták ~nak. Nr: Plajbász legyen, hegyes legyen, tokja legyen!: 〈elemi iskolai tanító utasítása〉. Ö: ács~. plajbászír ~ fn (rég) 〈Népi orvosságnév:〉 Ungeuntum cerussae.
platós
plajbászpor ~ fn (rég) 〈Népi orvosságnév:〉 Pulvis cerussae. plakátol Ö: ki~. planatol ~ fn Ragasztókötésre használatos műanyagragasztó. planatoloz ~ i Könyvgerincet planatol ragasztóval ken. planatolozás ~ fn A könyv ragasztásának művelete. planéroz ~ i Planíroz. planéta plánéta fn Jóslatot tartalmazó, papagájjal kihúzott cédula. Különösen nagyvásárkor vó²d divat plánétát húzatni. planétás plánétás fn Planétát árusító személy. A plánétás a papagájával csalogatta az embereket, meg jó²solt is. plankács ~ fn A kivágott fa megmunkálására használt széles fejű fejsze. plasztrom ~ fn Női ruha mély kivágásába v. mellényszerűen nyitott elejébe illesztett, más anyagból készült rész. plat Ö: fűrész~. platírozás ~ fn 〈Paszományosoknál:〉 simítás mint a sodrásfajták egyike. platírozó mn Platírozó² dró²t/fa: finom felületű szerszám, amelyet a platírozáshoz, simításhoz használnak. platja Ö: fűrész~. platni ~ fn 1. A sparheltet fedő vaslemez. 2. Ráf. 3. A pontos vakolatcsík (lájszni) készítéséhez elhelyezett keskeny léc, amelyet a vakolatcsík elkészülte után a friss vakolatból kivesznek újabb felhasználásra. Ö: farmatring~, nyakszíj~. plátni ~ fn A kalap teteje. A kalapnak négy része van, a teteje a ~. platniszeg ~ fn Az a szeg, amellyel a vasabroncsot, a ráfot a fából készült kerékre erősítik. plató plató² fn 1. A felszolgálók által használt étel- és italhordó eszköz, tálca. Plató²n vitte ki a rendelt íteleket. 2. 〈Kocsin〉 lapos rakfelület. Ö: tűzhely~. platós mn Plató²s kocsi: lapos rakterületű, oldalfa nélküli szállítóeszköz. A plató²s kocsit szílesep tárgyak szálítására használták.
platt
681
platt ~ fn Tűzhelyet fedő vaslemez. plattkarika platkarika fn A tűzhely kerek nyílásait elfedő karikák közül egy. Platkarika három vó²t: egy natykarika, ety középkarika és ety kiskarika. pléh plé fn 1. Bádog. Most ez az ípület, ahon mi vó²tunk, esz plével vó²t fedve. 2. Ebből készült lapos edényféle, tepsi. Nálunk a tepsit nem plének nevesztük, hanem tepsinek. 3. Pléhtányér. Sz: Plére megy: szerencsétlenül jár. Ö: bojtoló~, lehúzó~, sávoló~. pléhbádog plébádog fn Kb. 6–8 literes víztartó edény, fülén szopókával. A plébádog fülinek vó²t ety kis csecse, oszt #ra jártak inni az egísz család. pléhes ~ mn Kemény, nem hajlékony. Az igényesek jó²l kimunkálták a bűrt, másoké kifínyesedett, pléhes lett. pléhezett Ö: ki~. pléhlap plélap fn Vékony, melegen hengerelt vaslemez. pléhteknő pléteknőÝ fn Könnyű hengerelt lemezből (bádogból) készült teknő. Megmozsdottunk vízbe, lavó²rba, teknőÝbe, pléteknőÝ vó²t, meg nagy lavrok vó²tak abba az időÝbe. pléhtepsi plétepsi fn Bádoglemezből készült tepsi. pletyka ~ fn 1. Pletykába kever: pletykál vkiről. Hajtya a It: házról házra viszi a pletykát. 2. Pletykáló személy. Naty ~ ez a Zsuzsi. plezit ~ fn Nyakáig szőrtelen, keresztezett juhfajta. Van kírem szípen a ~, ez mán ijen válogatott izé, hát azzal csak az a baj, hogy a nyakájig ojam puci, de töp tejet ád. plezúr l. prezúr plimóbojt plimó²bojt fn 〈Paszományosoknál:〉 lábpárna négy sarkára selyemmel font bojt. plömp l. plump plőtyögős plőÝtyögőÝs mn Lötyögős, nagyon bő 〈ruha〉. Ez a ruha plőÝtyögőÝs, nem takaros. plötty ~ fn Ürülék. plump ~, plömp, plümp fn 〈Könyvkötőknél:〉 a borító és a ragasztóanyag között keletkezett hólyag. Plump van a könyvön.
pofa
plundra l. pundra plümp ~ fn Plump. poc ~ fn Patkány. póc Ö: takony~. pocak ~ fn Állapotos nő hasa. Jó² nagy mán a ~od. pocakos ~ mn 〈Nő〉 állapotos. pockol Ö: alá~, fel~. póckol pó²ckol i Faszeggel megerősít, faszeggel szegez. pocok1 ~ fn 1. Patkány. 2. Egér. Az egérre is montuk, hoty ~. pocok2 ~ fn 1. Alátámasztásra szolgáló fadarab, faék. 2. 〈Fésűkészítő munkapad része.〉 Ö: fa~. pocokszeg ~ fn Nagy, vastag szeg, amelyet főként gerendák szegezésére használnak. pocos mn Pocosz szájú: a) kipállott szájú. b) 〈kisveréb〉 sárgás szájú. pocs Ö: lecs~. pocsék pocsík mn/fn I. mn Pocsík szájú: csúnya beszédű. II. fn Pocsígba megy: kárba megy, kárba vesz, tönkremegy. Pocsíkká tesz: tönkretesz. Pocsíkká tette a ruháját abba a nagy lucsogba. Pocsík esik: kár esik. Ha essőÝ van, sok pocsík esik az íledbe. Sz: A pocsík kárba megy, a kár mek haszonba: 〈akkor mondják, ha vmit, ami értéktelenné vált, még fel tudnak használni〉. pocsékló Ö: pénz~. pocsékol Ö: el~, le~, meg~, rá~. pocsékság pocsíkság fn A disznóbélből hurkakészítés előtt eltávolításra kerülő salak, bélsár. Sok pocsíkságot kimostunk a belegbül. pocskol Ö: le~. pocskondiáz Ö: ki~. pocsos Ö: lecs~. pódium pó²dijum fn Katedra, a tanító helye az osztályban. A tábla előÝt hejeszkedett el a pó²dijum. podvás ~ mn Pudvás, taplós 〈retek stb.〉 poétás pojétás Bolondos, tréfás, mókás. Naty pojétás ember vó²t a szomszíd. pofa ~ fn 1. Emberi arc. Ha asz monták valakinek, hoty Id, aszt válaszolta: a lúnak van Ija, az embernek arca van vaty kípe. 2. A csizmafej két oldala közül egy. 3. 〈Könyv-
pofadarab
682
kötészetben:〉 a Klotz-présen található rögzítő alkatrész. Beszorítom a könyvet a Ik közé. 4. A satu része, amelybe befogjuk az anyagot. A It szabájoszhattyuk. Sz: Pofára esik: a) beveri a fejét a földbe. b) szerencsétlenül jár. Ö: kösü~. pofadarab ~ fn Pofaszíj. pofadék pofadík fn A puskatus kidudorodó oldalrésze. Ö: fegyver~. pofája Ö: kemence~. pofájú Ö: daru~. pofarák ~ fn (rég) Arcrák. pofás ~ mn 1. Pufók arcú. 2. Pofás fejsze: a) főként ék beverésére használt ék alakú fejsze. b) a köpűnél a szokásosnál vastagabb fejsze. pofasallang ~ fn A debreceni kantár pofaszíjára helyezett díszes sallang. pofasallangó pofasallangó² fn Pofasallang. pofásodik Ö: ki~, meg~. pofáz Ö: be~. pofaszíj ~ fn Kantáron az a szíj, amely a ló fején kétoldalt húzódik végig. A ~ a lú szeme alat vígikhúzódó² szíj, amit a homlokszíj rögzít, és aminek a mírete csattal álítható². pofleves ~ fn Nyakleves, pofon. Ne rendetlenkeggy, mer kapsz ety ~t! pofók pofó²k mn Pufók. pofon ~ hsz Pofon ránt/türül: pofon üt. pofoz Ö: ki~, meg~. pofozódik pofozó²dik i Pofozkodik. pogácsa ~ fn 1. Olajpogácsa. 2. Tehénszar. Napon sült ~: (tréf) ua. Ö: derce~, forgó~, viasz~. pogácsaalma ~ fn Fontosalma. Ö: fehér~. pogácsafű ~ fn Vadrezeda [Reseda lutea]. pogácsás ~ mn/fn I. mn 1. Összeállt, gubancos (szőrmésbőr). 2. Pogácsás kengyel: olyan kengyel, amelynek ellapított, kerek talp alatti része a mezítlábas lovaglást teszi lehetővé. II. fn Pogácsakészítő és -árusító személy.
poklosodik
pogányforrasz ~ fn 〈Rézműveseknél:〉 réz és cink felhasználásával történő forrasztás; keményforrasz. pohár ~ fn Köpölyöző pohár. Pohárt vet vkire: megköpölyöz vkit. Pohárt is vetettek rá, mékse javul. Sz: Ojan tiszta, mint a ~: nagyon tiszta. Nr: Ó²dalnyilalláskor satöbbi esetin szokás vó²t ~t vetni, vagyis egy borospohárba csepűt gyútottak, és a poharat az ígőÝ csepűvel a fájó²s hejre teszik. Teleszívó²dik a ~ a bűrrel. Ö: fokoló~, kávés~. pohárkendő pohárkendőÝ fn Poharak törölgetéséhez használt konyharuha. pohárszék ~ fn Edények és dísztárgyak elhelyezésére való, szobában álló, alsó és felső részre osztott szekrény. pók1 pó²k fn A szalagcsipke részeinek összekapcsolásakor alkalmazott lazább szerkezetet adó minta. Nyó²c lábú pó²k: nyolc lábú pókhoz hasonló csipkeminta. Hat lábú pó²k: hat lábú pókhoz hasonló csipkeminta. Négy lábú pó²k: négylábú pókhoz hasonló csipkeminta. Sz: A pó²k szűje be a fenekedet!: 〈szitkozódás〉. Nr: A zsidó²k asz monták, hogy a pó²kot nem szabad megölni, mert az eszi a poloskát. Ö: vízi~. pók2 pó²k fn Ló lábán keletkező daganat. Ö: víz~. pókháló pó²kháló² fn Sz: Ojan gyenge, mint a pó²kháló²: a) pl. ruhaanyag nagyon gyenge. b) 〈kisgyermek〉 nem egészséges, beteges. Nr: Valamikor a pó²kháló²val gyó²gyították a vágot sebet, ha kinn a mezőÝn szettík a pó²kháló²t, az gyó²gyított. pókhálós pó²kháló²s mn Szürke hályogos 〈szemű〉. Pó²kháló²san lát a szeme. pókhálózott Ö: be~. pókhas pó²khas fn Vékony lábú ember nagy hasa. pokla ~ fn 1. Tehén, kanca stb. méhlepénye a burokkal együtt. A tehénnek, kancának, anyajunak van ~. Elveti a It: 〈tehén〉 ellés után kiveti magából. 2. Kukoricacsutkából készült ecet alján képződő kocsonyaszerű anyag. poklos Ö: bél~. poklosodik Ö: be~, meg~.
pokol
683
pokol ~ fn Sz: Pokol az íletem: tele van gyötrelemmel, keserűséggel. Cigány atta, visszavette, ~ba jár írte a lelke: 〈akkor mondják, ha vki megbánja bőkezűségét, és viszszaveszi az ajándékot〉. A ~ fenekire kívánnya: gyűlöli. pokolbélű ~ mn Nagyevő, falánk. pokolfű ~ fn 〈Gyomnövény, gazféle.〉 A ~ ijen gaznövíny, büdös levele vó²t. pokolvar ~ fn 1. Emberen lépfenés fertőzésből eredő, hólyagokkal, daganatokkal járó fájdalmas betegség. 2. Különböző eredetű tüzes, gennyes kelés v. kemény daganat. pokolvarfű ~ fn A pokolvar gyógyszere. pokolvíz ~ fn Ivásra alkalmatlan kútvíz. pókos pó²kos mn Daganatos térdű 〈ló〉. pókosodik Ö: meg~. pokróc Ö: guba~. pokrócol pokró²col i Pokróccal letakarva vkit megver. polc Ö: kenyeres~, kenyér~. polgár pó²gár fn Debrecen őslakosa, akinek földje volt a város határában. A debrecenyi pó²gár az vó²t, akinek a Basahalmán belül vákták el a kőÝdökit. polgárszűr ~ fn A városi polgárok számára készített, általuk viselt, többnyire fekete alapon barna és drapp színárnyalatokkal hímzett szűr. politika Ö: asszony~. polituros l. pulitéros pólmozás l. pórumozás poloska ~ fn Sz: Felcsap, mint a pesti ~: felvág. poltúra ~ fn 〈Tagadó kifejezésekben:〉 igen kicsiny pénz. Ety It se ír. poltúrás Ö: fél~. pólyácska pó²jácska fn Nr: [A kis Jézus] ot fekszik a színába, betakarva pó²jácskába. (Karácsonyi csillagjárás szövegében.) polyák poják fn Lengyel. pólya Ö: toll~. pólyakötő pó²jakötőÝ fn A pólya átkötésére használt színes szalag. pólyás Ö: nagy~. polyva pojva fn A pelyvánál nagyobb szalmatörmelék, törek. A pojva gorombáb
ponyedrák
vó²t, a pejva meg vó²t a finomabb. A pojvát kazalba rakták. pomádé ~ fn Erős illatú, olcsó hajkenőcs. pomádéz Ö: ki~. pomográc l. ponyedrák pompa ~ fn Km: Úri ~, kó²dus konyha: nagy a cifraság, de nincs mit enni. pompaharangozás ~ fn Rendetlen pompaharangozás: az összes harang együttes meghúzása. póna Ö: fakk~. Poncius fn Sz: Poncijustul Pilátusig: kilincsel, fűhöz fához megy. poncol ~ i 〈Ötvösmester, rézműves〉 pontoz, hegyes végű fémszerszámot kalapáccsal ütöget, így díszíti a tárgyakat pontokkal. poncolóacél poncoló²acél fn 〈Ötvös-, rézművesmesterségben:〉 szerszámacélból készített és különböző feladatok elvégzésére alkalmas munkaeszköz. pondró pondró² fn 〈Növényi részekben, oszló tetemben stb. élő〉 álca; kukac. Beleesett a pondró²: féreg támadt benne. Sz: Annyi vó²t rajta, mint a pondró²: rengeteg sok. pondrós pondró²s mn Pondróval teli 〈növényi rész, oszló tetem, hús〉. pondrósodik pondró²sodik i Pondró támad benne. Ö: meg~. pondzsa ~ fn Szivacs, spongya. Még rongyal türűgettük le a palatáblákat, mek hát ~ nem vó²t. pont Ö: dur~, fix~, tűzés~. ponty ~ isz Ettyen-pettyen, ~: 〈verses mondóka kezdete〉. pontoz ~ i 〈Ötvösmester, rézműves〉 tárgyakat poncolóval ütögetve díszít; poncol. pontozó pontozó² fn Fémből készült, végén kihegyezett rúd, amelyet kalapáccsal ütnek, ezzel díszítik a fémtárgyakat. pontozóacél pontozó²acél fn Az aranymetszés díszítésekor előrajzoláshoz és pontozáshoz használatos vékonyhegyű árhoz hasonló nyeles szerszám. pontsor ponsor fn 〈Könyvkötészetben:〉 pontok vízszintes sora. ponyedrák ~, ponyegrác, pomográc mn (gúny) zsidó. Nr: Zsidó², zsidó², ponyegrác,
ponyegrác
684
mír nem eszel szalonnát? Ládd a magyar megeszi, neket hó²nap kiteszi. ponyegrác l. ponyedrák ponyva ~ fn 1. Erős, durva, sűrű vászon, amelyet a fa alá terítenek, hogy ráessen a gyümölcs. Ponyvát tettek a fa alá, és úty hullot le a szilva. 2. Echo. EssőÝ ellen It is húszhattunk a kocsira. Erős, durva, sűrű vászon/nyitott helyiséget eső és nap ellen védő, kifeszíthető ernyő. Sz: Felrászta a It: gubás jó vásárt csinált, elkelt az áruja. Ö: áruló~, rudas~, törekhordó~. ponyvatartó mn Ponyvatartó² léc: a sátorlap elejét és hátulját kitámasztó léc, amely kifeszíti a ponyvát. A ponyvatartó² léccel feszís ki a sátorlapot! ponyváz Ö: le~. popa ~ fn Kenyérfalat. Sz. Kicsi pecsi, naty ~, asz monta az öreg Konya: 〈gyerekeknek mondva:〉 kis húst egyenek nagy kenyérrel. popál ~ i 〈Kisgyermek〉 kenyeret eszik. pópium pó²pijum fn 1. Vadon növő, öt szírmú, sárga virágú gyógynövény; ínnyújtó. 2. Ennek felhasználásával készített kenőcs. A pó²pijumho nítyféle zsíradík vó²t: szarvasfaggyú, birkafaggyú, nyúlháj, sündisznó²zsír. pópiumos pópijumos mn Pó²pijumos csupor: olyan csupor, amelyben a pópium nevű kenőcsöt tartják. Pó²pijumos kenőÝcs: pópium felhasználásával készült kenőcs. A pó²pijumos kenőÝcsöt reumára, köszvínyre használták. popó popó² fn (gyny) Kisgyermek feneke. por ~ fn Sz: Az Isten álgya meg a haló² ~ába is: 〈áldás〉. Az őÝszit a ~ba: ti. vetik. ŐÝszel ~ba, tavasszal sárba vess!: az a jó, ha ősszel száraz, tavasszal pedig nedves földbe kerül a mag. Ö: bors~, büdöskénvirág~, csillagos~, epe~, fűrész~, halmaszlag~, juh~, katuka~, liszt~, ló~, malom~, nembánom~, persze~, plajbász~, puska~, sor~, tejoltó~, viksi~. porcelánnadrág ~ fn Fehér v. csontszínű szövetből, flanelből v. vászonból készült férfinadrág.
porhó
porció porcijó² fn 1. Adag. 2. Adó. Rígen kétféle porcijó² vó²t: főÝdadó² meg etyházadó². Sz: Mám megitta a maga porcijó²ját: berúgott, részeg. Ö: fél~, kutya~. porciós porcijó²s mn Porcijó²s üveg: olyan pálinkásüveg, amelyből egyszerre csak egy adagnyi ital jön ki. A porcijó²s üveg nyakánál ety kis juk vó²t, fent eggy öblös rísz, abba csak ety porcijó² tért, de ha leengettík, és újra felemeltík, megint vó²d benne ety porcijó². porcióz porcijó²z i Porciókra oszt, adagol. Ö: ki~. porcsin ~ fn 〈Gyomnövényfajta.〉 Ö: disznó~. porcsinfű ~ fn Porcsin. póré pó²ré fn 1. Póréhagyma 2. Az a madzag, amelyre a szárítani való dohányleveleket felfűzik; pórémadzag. 3. Pórémadzagra felfűzött dohánylevelek a madzaggal együtt. 4. 〈Jelzői használatban:〉 füzér(nyi). Ety pó²ré dohány. pórémadzag pó²rémaddzag fn Szárítani való dohánylevelek felfűzésére használt madzag. A pó²rémaddzag vastak se legyík, de erőÝs legyík, hogy megbírja a dohánt. porfesték porfestík fn Por alakú, oldható festék. Hordó²ba porfestíket felhígítanak, íty kapják aszt a festőÝlevet, amibe bizonyos idejik forgattyák a szőÝrmézsbűrt. porhajas ~ mn/fn I. mn Porhajas veszszőÝ: hosszú termővessző, amelyet a szőlőtőke mellé lehajtanak, és gyökereztetés végett fél méternyi hosszúságban földdel befednek, hogy amikor gyökeret ereszt, felhúzzák és levágják, és mint gyökeres vesszőt máshová elültessék. II. fn Szaporítás céljából a földbe dugott, jól termő szőlővessző. porhanyít ~ i Földet sekélyen kapál meg. porhanyó porhanyó² mn Porhanyós. porhanyós porhanyó²s mn Laza szerkezetű, könnyen szétmorzsolódó 〈föld〉. Ha mék csak porhanyó²s vó²t a főÝd, az még nem vó²t jó². Sz: Az anyó²s ugy jó², ha porhanyó²s: ti. ha már halott. porhanyósít Ö: meg~. porhó porhó² fn Szélhordta, apró hó.
porkoláb
685
porkoláb ~ fn Börtönőr. Porkoláb vaty fegyőÝr, aki a rabokat őÝriszte. porköpeny ~ fn Sűrű vászonféléből készült könnyű köpeny, amely a ruhát utazás során a portól védi. pórmozás l. pórumozás porong ~ fn Szántóföldből, rétből v. vizenyős területből kiemelkedő földhát, földdarab, porond. porongos ~ mn Dombos, dombhátas 〈rét〉. poronty ~ fn 1. Kisgyermek. 2. Ebihal. Ö: béka~. poros Ö: bors~. porosállás porosálás fn Az állatok déli v. éjszakai pihenőhelyéül szolgáló, a jószág által letaposott, füvetlen rész a legelőn. A jó²szág a porosáláson delel. Sz: Othatták a porosáláson: hűtlenül elhagyták, cserbenhagyták. poroszhántás ~ fn 〈Tímároknál:〉 a cserhántás egyik módja. poroszka ~ mn 〈-n ragos alakban hszszerűen:〉 poroszkán: lassú ütemben, lassan poroszkálva. poroszkál ~ i 〈Ló a lépésnél〉 gyorsabban megy; kocog. A lú ha rajta ülnek, üget, ha be van fogva, akkor ~. poroz Ö: be~, ki~, le~, meg~. porta ~ fn Falusi, kisvárosi telek a rajta levő épületekkel. Hát a mi Inkon, ahogy mám montam, az eggyik ó²dalon lila orgonabokor vó²t. Km: Mindenki a maga Ija előÝt seperjen!: mindenki a maga dolgával törődjön! Ö: juhász~. portáldaru ~ fn Két guruló talpon álló daru (pl. a vasúti rakodón). portéka portíka fn 1. Árucikk, áru. Sátrat kelletet verni, a portíkát eladni. 2. Csúnya portíka: rossz, szófogadatlan gyerek. portékás portíkás fn Bazáros. portok ~ fn A virágos növény porzójának az a része, amely a virágport tartja. A ~ teli vó²t virákp#ral. portorikó portorikó² fn Portorikó szivar. pórumozás ~, pó²rmozás, pó²lmozás fn 1. Lányok körjátéka, amelynek során a “pöröm, pöröm” kezdetű mondókára, egyre
posztó
gyorsuló járás közben egymást húzva-lökve azon igyekeznek, hogy egyikük elessen. 2. Táncszerű páros forgó, amikor a lányok egymással szemben, kifeszített karokkal hátradőlve, csoszogva forognak. pórumozik pó²rumozik, pó²lmozik i 〈Gyerekek páros játékaként:〉 szemben állva két kézzel összefogózva forog. porzó porzó² fn A nedves írás felszárítására használt hamuszerű por. porzódik Ö: be~. porzóliszt porzó²liszt fn Olyan liszt, amelyet a nyújtandó tészta alá szór. Nyújtás közbe fojamatosan aláliszteli porzó²lisztel. poshad ~ i Savanyodik. Például az ítel is poshatt, ha másnapos vó²t, oszt meleg vó²t. Sz: Abbul nem ílünk meg, ha mindig ithon ~unk: forogni kell a világban. Ö: fel~, meg~. posta pó²sta fn Hír, értesítés, üzenet. Eggyik pó²sta jött a másik után. Ö: gyalog~. postafőnök postafőÝnök fn A postahivatal vezetője. postás mn Postázs zsák: a postán használt nagy műanyag zsák. A darát postázs zsákogba tárojják. Ö: gyalog~. posvány ~ fn Mélyen levő hely, ahol a víz hosszabb ideig áll és megposhad. Posvány ety hej . posványos ~ mn Mocsaras, ingoványos. poszáta ~ fn Sovány, homokos föld. Mit vetel abba a Iba, uty se terem. poszátahomok ~ fn Nagyon laza, terméketlen homok, futóhomok. A ~ könnyű, szélhorta homok. poszog ~ i Halkan aprókat fingik, szellent. Paszujkátul poszok hátul. Nr: Csizmadiának tulajdonított tréfás mondóka: Én kis kerek székem! Engeggyél meg nékem! Mert én paszujt ettem, ~ az én seggem. posszant ~ i 〈Halkan〉 egyet fingik. Ö: el~. posztó posztó² fn A guba belső, fürt nélküli oldala. Sz: Te rosz posztó²: vásott, csintalan gyermek. Se písz, se posztó²: a várt bevételekből semmit se kaptam meg. Ö: aba~, guba~.
posztós
686
posztós mn Posztó²s rísz: a gyapjúnak az a válogatásból származó része, amelyből a guba posztós, azaz belső oldala készül. posztószegés posztó²szegís fn 〈Szűrkészítőknél:〉 a szegés egyik fajtája. pótbölcső pó²dbőÝcsőÝ fn A méhek az anya elpusztulása után néhány munkásálca körül a sejtet tágas anyabölcsővé alakítják át, és a munkásálcából anyát nevelnek. A pó²dbőÝcsőÝbe fejlőÝdőÝ bogarak nem lesznek igazi anyák. pótkaró pó²tkaró² fn 〈Kosárfonóknál:〉 kiegészítésül szolgáló karó. Vóut pó²tkaró²k nélküli cofszegís mek pó²tkaró²kkal ellátot cofszegís. pótlás pó²tlás fn Pótló, kiegészítő menynyiség. ŐÝsszel telepítettek, pó²tlásokkal bűvítettek. pótlék Ö: föld~. pótló Ö: fül~. pótol Ö: meg~, össze~. potompénz potompíz fn Kevés pénz. potya ~ fn Sz: Pirujj, pofa, jó² a ~!: —. Jó² a ~, ha nyers szalonna is!: —. potyapálinka potyapájinka fn Ingyenpálinka. potyapénz potyapíz fn Váratlanul kapott pénz. potyáz Ö: el~. potyesz ~ fn Has, pocak. Teli rakta a ~t. potyka ~ fn Ponty. Sz: Ojan kövér, mint a ~: nagyon kövér. potyogtat Ö: el~. potyol ~ i Ver, vereget, üt, ütöget, püföl. Ö: meg~. potyolás Ö: meg~. potyorász ~ i 〈Eső〉 szemerkél, szitál. potty Ö: pitty~. pottyant ~ i 〈Pl. veréb〉 leszar vmit. povedál ~ i Fecseg, sokat beszél. pozdorja ~ fn 1. A tilolt kender és len kórójának hulladéka. 2. Nagyon apróra tört deszka. Sz: Ugy íg, mint a ~: nagy lánggal ég. pózna Ö: sürgöny~. pozsgás ~ mn Egészséges, piros arcú. Ennek a jánnak ojan szíp ~ az arca. Pozsgás levelű: húsos levelű 〈növény〉. Például a fül-
pőreszekér
becseppentőÝ, ami a náttetőÝn nőÝtt, az is ~ levelű növíny vagy a tengerhagyma is. pozsonyi mn Pozsonyi arany: 〈paszományosoknál:〉 igen jó minőségű, nem oxidálódó aranyfonál, amelyet díszmagyar ruha paszományának, katonai aranystráfnak, vállbojtnak használtak. pőc pőÝc fn A gatya két szára közé betoldott vászondarab; gatyaület. pöcökkivágó pöcökkivágó² fn 〈Szíjgyártóknál:〉 olyan eszköz, amely a megmunkálandó bőrbe mintát nyom, ill. a bőrt át is vágja. pőcsik pőÝcsik fn Bögöly. Szítta a pőÝcsik a lovat, a lúnak a nyakán az érre tapatt. pőcsikel pőÝcsikel, pőÝcsikél i 1. 〈Ló a pőcsik ellen〉 ritmikusan fel-le ingatja a fejét. 2. Két ló egymással szemben állva a nyakát, ill. orrát összedörzsöli, hogy elriasszák egymásról a pőcsikeket. 3. 〈Ember〉 bóbiskol, szunyókál, közben fel-felriad. Ö: el~. pőcsikél l. pőcsikel pöfékel Ö: rá~. pöfetegalma ~ fn 〈Népi gyógyszernévként:〉 a sártök termése [Colocynthidis fructus]. pöffed ~ i 〈Testrész〉 duzzad, dagad. pöffedt ~ mn 〈Testrész〉 duzzadt, dagadt. pöffeszkedik Ö: fel~. pök ~ i Köp. Ne ~jíl mám mindig! pöndörítő penderítőÝ fn Csigatészta készítéséhez használt eszköz. pöndörödés pöndörödís fn Összesodródás. Ijen naty hosszú pöndörödísek vannak a lekvárba. pöndörödik Ö: össze~. pörc pörc fn 1. 〈Bőrös szalonnából kisütött〉 tepertő. 2. 〈Bevagdalt, bőrös〉 sült szalonna. Amék ~nek való², aszt nagyobra vágják, oszt olvasztáskor figyelnek rá, hogy le ne kapja, mer azom mán a bűr rajta van. pördül Ö: le~, meg~, össze~. pőre pőÝre mn PőÝrére vetkezett: meztelen. pőreszekér pőÝreszekér fn Oldalak nélküli, ezért nehéz v. terjedelmes terhek szállítására is alkalmas szekér.
pörge
687
pörge ~ mn 1. Pörge szílű kalap: gömbölyű tetejű, csészealjszerűen felhajló karimájú kalap, pörge kalap. pörget Ö: meg~. pörköl Ö: rá~. pörkölt Ö: borjú~. pörög Ö: meg~. pörsen Ö: ki~. pösze ~ mn Tompa, hegyetlen. Pösze ez a tű. pöszi ~ mn Szőke. pöszke ~ mn Szőke hajú 〈lány〉. pöszmékel peszmékel i Piszmog, babrál, pepecsel. Mit peszmékelsz avval a ruhával? pöszméte ~, pöszmíte fn 1. Egres. A pöszmítét homokon termeltík. 2. Ezt termő cserje. pöszmétebokor pöszmítebokor fn Pöszmétetermő cserje. pőszölés pőÝszölís fn Málló v. kopasz részek befedése más szőrmedarabbal. PőÝszölís, amikor az irhabűrökön levőÝ kopasz és málló² ríszeket nem vágják ki, hanem a hibás ríszekre mekfelelőÝ naccságú és formájú szőÝrmedarabot varnak a szőÝró²dal felőÝl. pöszöri ~ mn (tréf) Kisfiú. pöszörő pöszörőÝ fn 1. Kisfiú hímveszszője. 2. (tréf) Kisfiú. pösszent Ö: el~. pöszül ~ i 〈Szűrhímző varrott anyagot〉 begyűr. Pöszüli az anyagot. pötyög ~ i Fortyog a lekvár. Szípen, csendesen magának ~ött a lekvár a tűzön. Sz: Lassan kása, ne ~j!: 〈mondják az olyan lármázónak, akinek még szólnia sem illik〉. Ö: ki~, össze~. pőtyög pőÝtyög i 〈Ruha〉 lötyög. Ugy lefogyott, csak uty pőÝtyög rajta a ruha. pőtyögős pőÝtyögőÝs mn 1. Lötyögős, laza, ill. túlságosan bő 〈ruha〉. 2. PőÝtyögőÝsen esik: vkinek vmi nehezére esik. pötyögtet pötyöktet i 〈Lekvárt főzéssel〉 pötyögésre késztet. Minél lassabban főÝzzük a lekvárt, szinte pötyöktettyük, hoty kimennyen belőÝle minden víz. Ö: át~, meg~. pöttyen Ö: ki~.
prémiumbárány
pracholás praholás fn 〈Kékfestőknél:〉 préselés. A fagyűrűn áthúzott, keményített áru odanyomása az asztallaphoz, és ezáltal a keményítő egyenleges eloszlásának biztosítása. prádés ~ , prádís mn Parádés 〈ló, kocsis〉. praktika ~ fn Furfang, ravaszság, fortély. Mindenféle It kitró²bált mán. prámáz Ö: be~. précessz ~ fn Esti istentisztelet rövid igemagyarázattal. Oda mentek át a préceszre, könyörgísre, ez egy rövid igemagyarázatos esti istentisztelet. préda ~ mn Pazarló 〈személy〉. Aki könynyen bánt a pízzel, #ra montuk, hoty ~ eggy ember. prédál ~ i Anyagi értéket, vagyont könynyelműen pazarol. Ö: el~. prédikációs mn Sz: Ebbül se/nem lesz prédikácijó²s halott: nem sokra viszi az életben. predlideszka ~ fn A mintaívekre keresztirányba felhelyezett deszkaburkolat, amely a boltozati téglák elhelyezésére szolgál. prém Ö: jászol~, nemes~. premerin ~ fn 〈Vendéglátóiparban:〉 zárható ajtóval ellátott szerkezet, amelyben köveket melegítettek, a meleg köveket vízzel lelocsolták, hogy a meleg levegő a kövek fölé, polcokra helyezett tányérokat melegen tartsa. A premerimbe ötszász tányírt rakod be a kis tanuló²gyerek. prémezés prémezís fn Vmely ruhadarab prémmel való ellátása 〈pl. a gallérján v. a kézelőjén〉. prémfa ~ fn 1. Istállóban két ló közé helyezett és a gerendához rögzített rúd, amely megakadályozza, hogy az állatok öszerugdossák egymást. Két lú ha rugó²sok, akkor felkötnek a gerendába ety hosszú, vastag rúdat, ez a ~. 2. A jászol felső részén levő vastag fa, amelyhez az állatok kötelét kötik. prémfajta ~ fn Valamilyen típusú prém, pl. nemes, félnemes stb. prémiumbárány prémijumbárány fn Jutalomba, prémiumba kapott bárány.
prémtakaró
688
prémtakaró prémtakaró² fn Prémből készült takaró. prepa ~ fn Tanítóképzős diák. A tanító²kíbzőÝzs dijákokat Iknak híjtuk. prépostkodik préposkodik i Okoskodik, bölcselkedik. Préposkodik, okosabb az atyaúristennél. prés ~ fn 1. 〈Tímároknál:〉 a szőlősajtolóhoz hasonló erős faalkotmány, amely a bőrben levő víz kinyomására szolgál. 2. Mesterséges barkát adó henger. Ö: aranyozó~, cinkarika~, fa~, Klotz~, Stock-~, tuskó~. présdeszka prézsdeszka fn 〈Paszományosoknál:〉 a kész horgolásokat koszorúzás után összepréselő két deszka. présel ∼ i 1. Sajtol, folyadékot kivon. A szőÝlőÝt ledarálták és ~tík. 2. 〈Szíjgyártó〉 mintát nyom a bőrbe. 3. Könyvet préseléssel alakít. Ö: be~. préselő Ö: minta~. préselődeszka préselőÝdeszka fn 12–40 mm vastagságú lapszerű faipari termék, amelyre a könyvet ráhelyezik, és beleteszik a présbe. préselőlemez préselőÝlemez fn 〈Könyvkötőknél:〉 fűrészeléssel, ragasztással v. préseléssel készített, ill. farostból gyártott, a deszkánál szélesebb és vékonyabb lap. préselt ~ mn Préseléssel készült 〈üvegpohár〉. A csapos ~ poharagba tőÝtötte a bort. Préselt posztó²: a szűrcsapó által tömörre sajtolt, kallózott szűrposztó. présgerenda prézsgerenda fn 〈Könyvkötészetben:〉 faprésnek, Klotz-présnek az összekötő gerendája. préskulcs ~ fn 〈Könyvkötőknél:〉 a présen található kampó, amellyel a prést a megfelelő méretűre csavarják. prespánlemez ~ fn 〈Könyvkötőknél:〉 könyvek préselésére használatos, keményre préselt, fényesre csiszolt szigetelő papírlemez. préstámasz ~ fn 〈Könyvkötőknél:〉 prés megtámasztására használatos deszka; inasdeszka. présszorító mn Prészszorító² kúcs: préskulcs.
prósz
prezent ~ fn (rég) Ajándék, adomány. prezentel ~, prezentál i (rég) Ajándékoz. Ö: meg~. prezúr ~ fn Seb, horzsolás, plezúr. prézsmitál ~ i Zsörtölődve, okoskodva, fontoskodva, fölöslegesen sokat beszél, magyaráz, papol. Nekem te ne prézsmitájj! Ö: el~. pribék ~ fn Hóhér. Sz: A ~ kösse meg a nyakkendőÝdet!: 〈szitok:〉 akasszanak fel! priccs ~ fn Deszkából összerótt egyszerű fekvőhely. priccsnyereg pricsnyereg fn 1. Ócska bőrből, posztóból, filcből készített, kápa nélküli nyereg; csikósnyereg. 2. Lovaglásra használt marhabőrből készített nyereg. pritty Ö: nyelv~. próba Ö: cukor~, elő~, énekhang~, fakanál~, szűr~. próbál pró²bál i 1. Α befedeztetett kancát elllenőrzik, hogy megtermékenyült-e. 2. Próbálkozik. Km: Aki nem pró²bál, as se nem nyer, se nem veszt: az olyan ember halad az életben, aki mer kockáztatni. Ö: meg~. próbálatlan pró²bálatlan mn Tapasztalatlan, járatlan 〈ember〉. próbált ~ mn Olyan 〈ember〉, akinek sok élettapasztalata van. próbaöntés pró²baöntís fn 〈Rézműveseknél:〉 egy kevésbé értékes tárgy kiöntése, amelynek alapján megvizsgálják, miként viselkedik az anyag. prócák pró²cák fn (rég) 〈Katonaságnál:〉 kenyerestarisznya. próféta pró²féta, pró²fíta fn Km: Senki se pró²fíta a maga falujába/hazájába: gyakran a saját környezetünk nem becsül bennünket érdemünk szerint. prófunt pró²funt fn Katonai kenyér. prókátor pró²kátor fn Km: Fogadatlan pró²kátornak epszar a fizetíse: kéretlenül ne avatkozz mások dolgába! prokni ~ fn Már nem használható apró, törmelék tégladarab(ok). prósz pró²sz fn (rég) Vászon katonatarisznya.
prunkuj
689
prunkuj ~ fn 1. (tréf) Kisgyerek. Gyertek előÝ ~ok! 2. Oláh cigány. pruszli l. pruszlik pruszlik ~, pruszli, puszli fn 1. Testhez simuló, kivágott, elöl fűzött női mellény. Űk maguk vartak ijen kis ruhácskát, vagy ijen ~ot, úgy monták. A bűveb, vastagap ~ot télen viseltík, a hátába különösen vastag bélís vó²t. 2. Főként posztóból készített, rendszerint magasan záródó, gyakran fémgombos férfimellény, lajbi. Sz: Teleette magát, mint puszli Szabó²: —. Ö: kis~. prüssszentőfű prüsszentőÝfű fn 〈Gyógynövényféle:〉 fehér hunyor [Helleborus albus]. puca ~ fn 1. Kisfiú hímvesszője. 2. Mákos ~: mákos nudli. Sz: Nincs vír a Ijába: gyáva. pucc ~ fn 1. Hivalkodó, cifra, feltűnő öltözék, öltözködés. 2. Pudzba vágja magát: egykettőre felöltözik, elkészül. puccos ~ mn 1. Feltűnően, cifrán öltözködő. 2. Divatos. Ű a lekpuccosabb a többi köszt. Ö: picces-~. pucér pucír mn Meztelen. puci ~ mn 1. Szőrtelen. Puci pofájú: pofáján szőrtelen birka. Hát mejjik mijen, van hosszú szőÝrű, kurtáp szőÝrű, van ~ pofájú, szőÝrös pofájú. 2. Lenyírt 〈birka〉. Hogy a ~ bűrivel ne fázzík meg, azír nyírjuk hamarább. 3. Gyér szőrzetű juhfajta. A plezittel az a baj, hogy a nyakájig ojam ~. 4. Meztelen. Odajöt hozzám majnem ~n. pucni ~ fn 〈Diszítőkovácsoknál:〉 kieső hulladék. Ráverünk a kalapáccsal, hogy a ~ kiessen. pucol pucul i 1. Tisztít, tisztogat. ŐÝ cipőÝt pucult a Pijac uccán. 2. Megtisztít. Ha tompa kések vannak a kaszafejen, puhíttyák és nyújtyák, ha élesek, vékonyíttyák és pucojják a bőrt. 3. Vmely főzelékfélét hámozva, kaparva v. héjából kifejtve, fogyasztásra nem alkalmas részeitől folyamatosan megfoszt, tisztít. Ö: el~, ki~. pucoló pucoló² fn Mézeskalácssütő-forma készítésekor használt vésőszerű eszköz. pucolókés puculó²kés fn Disznóöléskor a perzselt disznó bőrének tisztítására, kaparására használt kés.
puhítószer
pucos pocos mn Szőrtelen v. egészen rövid szőrű 〈állat, pl. kölyökmacska v. -kutya〉. pudli ~ fn Árus asztal; pult. pudlifa ~ fn Az asztallapot tartó L alakú deszka, mely biztosítja a pult emeletességét. puff1 ~ fn Női ruha ujjának felső részén levő buggyos rész. puff2 ~ fn Csizmatalp szélének fényesítésére használt, fából készült csizmadiaszerszám. puffad Ö: fel~. puffadt puffatt mn Sz: Ojam, mint a puffad bíka: felhúzta az orrát. puffancs ~ fn 〈Egy fánkféle.〉 A ~ot hík, kelt tísztábul sütik f#ró² olajba. puffol ~ i 〈Tímármesterségben:〉 a másodolás, vagyis a cserzett bőr másodszori kisimítása után a bőr színes rétegét legyalulja. Ö: ki~, le~. puffoló puffoló² fn 〈Tímármesterségben:〉 a már kisimított bőr színes rétegének legyalulásához való, fába ágyazott, kétoldalt kiélezett acéllemez. puffos ~ mn Buggyos ruha(ujj). Puffos ujjú ruha: női ruha, ujjának felső részén kiöblösödő résszel. pufók pufó²k mn Olyan 〈madár〉, amelynek a fején kétfelől sűrű, gazdag pihézet nőtt. Van pufó²g galamb mek pufó²k csirke is. pugli l. pukli puhakötés puhakötís fn 〈Könyvkötőknél:〉 kartonfedélbe készült kötés. puhás ~ mn Kissé puha. A pite jó² ~ tíszta. puhatalpú mn Puhatalpú bocskor: puha talprésszel ellátott, szíjjal felerősíthető kezdetleges lábbeli. Puhatalpú bocskort a kondások viseltek. puhé Ö: csihé~. puhít ~ i Lágyít. Ha kicsit kemíny a bukta dió²tőÝtelíke, barackízzel puhíttyák. Ö: át~, meg~. puhítás Ö: át~, vissza~. puhítószer puhító²szer fn Olyan vegyi anyag, amely a kemény felületű bőröket hajlékonnyá, feldolgozásra alkalmassá teszi.
puhított
690
puhított mn Puhítot csík: 〈szirony anyagaként:〉 a jó alakíthatóság érdekében vízbe áztatott bőrcsík, amelyből szirony, vagyis keskeny díszes bőrszalag készül. puhogat Ö: meg~. puhujkó l. kupujkó puhul Ö: át~, fel~, meg~. puj ~ msz 〈Többször ismételve pulykahívogató szó:〉 ~, ~, ~. pukkad ~ i Km: Inkáp has pukkaggyon, mint ítel maraggyon!: 〈nagyétkű embert jellemző mondás〉. pukkan ~ i 〈Lőfegyver, lövedék elsütésekor, robbanáskor〉 rövid, tompa hangot ad. Ö: el~, meg~. pukkancs ~ fn 1. Hirtelen haragú, indulatos személy. Kis ~: hirtelen haragú, hamar felfortyanó gyerek. 2. (gúny) Alacsony termetű 〈ember〉. pukkancsfejű ~ mn (gúny) Kis fejű 〈ember〉. pukkantó pukkantó² fn 1. Halhólyag. A halnak a légzsákja az a pukkantó². 2. Felfújt papírzacskó, amelyet elpukkantanak. 3. Hirtelen haragvó kisgyermek. 4. Csattanó maszlag [Datura stramonium], ill. ennek virága, amelyet a gyerekek felfújnak és elpukkantanak. Sz: Ojan kövér, mint ety pukkantó²: nagyon kövér. Ojan a hasa, mint a pukkantó²: jóllakott, megtelt. Ö: hal~. pukli pugli fn 〈Könyvkötőknél:〉 púp, hólyag. puklis puglis mn 1. Púpos, hólyagos. 2. A könyvön a borítóanyag és a ragasztó között keletkező kitüremkedés. pulc ~ fn 〈Kőműveseknél:〉 a londérna (oszlop) mellé állványkapcsokkal elhelyezett emelet magasságú gerenda, amely az állványzat hordására szolgál. puli ~ fn Kis termetű, fekete, hosszú, gubancos szőrű pásztorkutya. pulitéros ~ mn Politúros. pulitéroz ~ i Politúroz. puliszka ~, pulicka fn Vízben főtt kukoricaliszt v. -dara, amelyet esetleg zsírba mártott kanállal ki is szaggatnak, és különféleképpen ízesítve fogyasztanak. A pulickát ettük zsíro-
pulykatojásos
son vagy lekvároson, tepertőÝsön, túró²son is. Sz: Gyenge, mint a pulicka: nagyon gyenge, erőtlen. Ö: kolompér~, málé~. puliszkaliszt ~, pulickaliszt fn Finomra őrölt kukoricaliszt. És ha mek tudot venni kéthárom kiló² ~et, odaadott írte mongyuk egy gyönyörű szíb bundát vagy eggy öltöny fírfiruhát, három, nígy, öt kiló² ~ír. pult ~ fn 〈Kőműveseknél:〉 a landérna mellé állványkapcsokkal elhelyezett emelet magasságú gerenda, amely az állványzat hordására szolgál. Ö: csapos~, hűtős~. pult l. pudli pultoslegény pultoslegíny fn Mészárszékben kiszolgáló fiatalember. Ha bement valaki vásárolni, akkor üdvözöltík azok a pultoslegínyek. pulttartóléc pultartó²léc fn Az asztallapot kitámasztó léc, asztalláb. pulya puja fn/mn I. fn 1. Kisgyermek. Az alsó²b rendű níp, a cselétfélék pujának nevesztík a három-nígy évezs gyereket. 2. Gyermekes viselkedésű felnőtt. De naty puja vagy! 3. 〈Jelzői használatban:〉 De puja eszed van: de gyerekes vagy, gyerekesen viselkedsz. Puja eszű: gyerekesen viselkedő, gondolkodó. pulyaság pujaság fn Pulya állapot, pulya életkor. E mán kinőÝtte a pujaságot. pulyka pujka fn Nr: Szebb a páva, mint a pujka. Mer a pujka taknyos ó²ra, rút a lába, rút, rút, rút. (A pulykát bosszantó gyermekmondóka.) Ö: jérce~, kan~, mag~, sarjú~. pulykakakas pujkakokas fn Sz: Felfújja magát, mint a pujkakokas: —. pulykakása pujkakása fn Felemás zsázsa [Lepidium perfoliatum]. pulykaorra pujkaó²ra fn Pulykaorrvirág. pulykaorrvirág pujkaorvirág fn Olyan virág, amelynek a kanpulyka orráról lelógó vörös húscafathoz hasonló, lekonyuló vörösfürtű virágai vannak; vörösparéj. pulykatojás pujkatojás fn Sz: SzeplőÝs, mint a pujkatojás: szeplős arcú. pulykatojásos pujkatojásos mn Szeplős. Pujkatojásos kípű: szeplős arcú.
pumpa
691
pumpa ~ fn Sz: Jó²l felment a Ija: haragra gerjedt. puna ~ fn Kislány pinája. punás ~ fn Kis ~: kislány. A kicsi jányra montuk kedveskedve, hoty kis ~. puncájk ~ fn A legszükségesebb három ácsszerszám összeállítása, a tisztítóvas fülébe elhelyezik a vinklit és vésővel beszorítják. pundra ~ fn (rég) 1. Hosszú, bő férfi felsőkabát. 2. Térd alatt v. bokában összeszűkülő bő nadrág. Pundra az egy bű nadrág vó²t. pung ~ i 〈Kevésbé érett dinnye megkopogtatva〉 az éretténél magasabb hangot ad. punktom ~ fn Punktum. punktomos ~, ponktomos mn Pontos. púp ~ fn Köldök. Sz: Esz hijányzot még, meg ety ~ a hátamra: egyáltalán nem hiányzott. purcan Ö: ki~. purdé ~, purgyé fn Cigánygyerek. Ö: cigány~. purgál Ö: ki~, meg~. purgyé l. purdé purzsa ~ fn 1. Rövidebb, durvább, göndör szőrű görbe szarvú v. szarv nélküli juhfajta, amelynek gyapja kevésbé értékes. 2. A merinó és a racka keresztezéséből létrejött magyar juh, amelynek a gyapja félhosszú, fehér és kevéssé göndör. A ~ gyapjábul kíszült a legjob minőÝsígű szűrposztó². purzsagyapjú ~ fn Kevésbé értékes gyapjúfajta; oláhgyapjú. puska ~ fn 1. Meref csövű ~: olyan vadászfegyver, amelynek a csövét nem lehet letörni. Vegyes csövű ~: golyós és sörétes csövű fegyver. Leteszi a It: abbahagyja a vadászatot. 2. A kerékagy közepén levő cső alakú vas, amelybe a tengely illeszkedik. Sz: Mintha Ibul lűttík vó²na ki: nagyon gyorsan távozik. Ö: bocfa~, bodzafa~, dupla~, fustélyos~, vízi~. puskapor ~ fn Sz: Ojam, mint a ~: hirtelen haragú. puskás ~ fn Km: Minden rosz ~nak van valami/ety kifogása: mindenre találhatunk mentséget, kifogást.
pű
puskasor ~ fn Vadászaton a vadászok által alkotott sor. puskatus ~ fn A puskaagy széles, vastag alsó része. Leejtette a lábujjára aszt a marha erőÝs ~t, többet a büdös íledbe nem tanálkozott a csendőÝrrel. pustol ~ i 〈Hó szélben〉 csapkodva hull. Pustolt a hó², amikor horta a szél, oszt hó²fúvásokacs csinált. Ö: be~. pustolás ~ fn Erős széllel együtt járó havazás, hófúvás. Ö: be~. puszli ~ fn Nyakig gombolós férfi mellény. A fírfijaké a ~, a másik meg a pruszli. puszta mn Puszta főÝd: épület nélküli föld. Nekünk ~ főÝdünk vó²t. Puszta udvar: házhely, telek. Ö: füves~. pusztít Ö: el~, ki~. pusztul Ö: el~, meg~. puszulyka puszujka fn Paszuly. FőÝzzél mán ety kis puszujkát! putina ~ fn 1. 〈Télen hordott,〉 hátulgombolós gyermeknadrág, bugyogó, kezeslábas. A gyerekek a kantus alat horták a It. Jánnak, fijúnak vó²t Ija, ez egy vastag, hátul nyitod bugyogó²féle, a ~ ojam, mint most a kezeslábas, csak hátul nyitot vó²t, és a gyereknek ha kelletet valami dó²gát elvígezni, a putináját félrerántotta, oszt mán kint vó²t a segge. 2. Nadrág. putrik Ö: cigány~. puttony ∼ fn Fából v. vesszőből készült, hátra vehető, felül nyitott edény, kosár. Szüretkor a fírfijak ~ba horták a szőÝlőÝt. puttonyfenekű puttonfenekű mn Fürge, eleven. puttonyseggű putonseggű mn Nagy fenekű 〈ember〉. putyukám msz 〈Tyúk, csirke hívása betereléskor:〉 ~, be, be, be! puzdra ~ fn 1. Ócska csizmaszárból varrt, egyik oldalán nyitott, belül léppel bekent tok, amelyben a lépvesszőket tartják. 2. Tegez. A ~ az, amibe a nyílvesszőÝt tartották. puzsi ~ msz 〈Többször ismételve liba hívogatására:〉 ~, ~, ~! pű ~ isz Pfű. Pű, de büdös van itt!
püff
692
püff ~ isz Sz: Püff, az apát szencsígit!: 〈tréfás ráripakodás gyerekre〉. Püf, köcsög, oda az alutté!: 〈az oktalan ábrándozás jellemzésére mondják〉. Nr: A cigányok kaptak tojást, asz monták, elültetik, és lesz sok csirke, a csirkén veszneg disznó²t, a disznó²n vesznek tehenet, és akkor fejnek és köcsögbe lessz alutté, és akkor leütöttík a köcsögöt: püf köcsög, oda az alutté! püffed Ö: meg~. püffözik ~ i 〈Gyerek〉 öt apró kaviccsal ügyességi játékot játszik. püfög ~ i Tompa, puffanó hangot ad, pufog.
püspökfalatja
püfögés püfögís fn Tompa, puffanó hang, pufogás. Mektuggya, hogy írett-í a dinnye a püfögísirűl. püfögtet püföktet i Úgy ütöget, vereget vmit, hogy az tompa, puffanó hangot ad. püföl Ö: meg~. püfölő Ö: tök~. pünkösdi ~, pünkösti mn Sz: Egynapos, mint a pünközsdi kirájság: rövid ideig tartó. Egy napik tartott, mint a pünközsdi kirájság: ua. püspökfalatja püspökfalattya fn (tréf) A feneke, segge vkinek. Jó²l odavákta a püspökfalattyát.
R rá ~ nm 〈Szragozva:〉 magára stb. 1. Nem tudom, hogy mit huzunk ~nk, ha ijen drága lessz a ruha. 2. Rám/Rád stb. vannak: ellenem/ellened stb. vannak. ráacsarkodik ~ i Ráförmed, ráripakodik. ráad ~ i Sz: Ráatták a vizes lepedőÝt: jól elverték. ráakaszt ~ i Ráköt. Akasz rá egy görcsöt! rááll ráál i Megszokás folytán rájár, rátéved. Rááll a nyelve a hazukságra. rábecsül ~ i Reá rója az okozott kár értékét. A kárvallot ~te a kár okozó²jára a kárt. rabic ~ fn Nem teherhordó szerkezet, tisztán dekoratív jelleggel készül egyes hiányos falfelületek eltüntetésére. Ö: cement~, gipsz~. rabicol Ö: el~. rabicszeg rabicceg fn Kovácsoltvasból készített szeg, amely hasonló a párkányszeghez, de a feje hurokszerűen be van hajlítva. rabinduló rabinduló² fn (tréf) 〈Diáknyelvben:〉 a rabmenetben menetelés közben énekelt induló. Kreált az osztájnak zenejileg megáldot része egy rabinduló²t. rablás ~ fn A méheknek idegen méhcsaládtól való mézszerzése. Rabláskor nagyon agresszívek a míhek. Ö: menyasszony~. rablásveszély rablásveszéj fn Akkor áll fenn, amikor a méhek röpködhetnek, de nektárt nem tudnak gyűjteni. Ilyenkor más családoktól v. egyéb helyekről szerzik a mézet. A rablásveszéj főÝleg a hordástalan időÝszakogba ál fenn. rabló mn Rabló² mí: olyan méh, amely
idegen méhcsaládoktól szerez mézet gyűjtésv. hordásmentes időszakban. A rosz hordás mijat mekszaporottak a rabló² míhek. rabmenet ~ fn Egy sor ember, akiknek jobb keze a bal bokát fogja, bal keze pedig az előttük álló vállát. Rabmenedbe megy: rabmenetben menetel. Nr: Kedvelt játék volt a Kollégiumban hajdanán a rabmenetben menetelés. rabol ~ i A méhek idegen családtól szereznek mézet. Amikor nincs elík táplálíkuk, más mícsaládoktul ~nak a míhek. ráböjtöl ~, rábűtöl i Vkinek a vesztére, vki ellen rossz szándékból böjtöt tart. Rábűtölt hét pínteken, asz jelenti, hoty hét pínteken nem evett, hogy a másiknak törjík ki a nyaka. ráböjtölés rábűtölís fn Vmilyen célból, pl. vki ellen rossz szándékból v. vkinek a gyógyulásáért tartott böjt. rabsic rapsic fn Orvvadász. rabsickodik rapsickodik i Engedély nélkül vadászik. rábújik ~ i Szorosan mögéje húzódik. Ne búj rám, mert nem tudok tűled mek se mozdulni! rabvas ~ fn (rég) Rablánc. Rabvasra vertík. rabzsír ~ fn 〈Patikaszerként:〉 Ungeuntum sabadillae. rackajuh rackaju fn Racka. rács ∼ fn 1. Etetőrács. 2. A guba festésekor használt, négyfogú létrához hasonló eszköz, amely egy hordó tetejére volt helyezve, hogy a ráfektetett, frissen festett guba leve a hordóba folyjon vissza. 3. A tűzhely
rácsapkod
694
része. Ez a ~, a tűzrács, esz kúpos a felsőÝ rísze szílesebb, az alsó² keskenyebb, hogy lehujjon a hamu. Ö: anya~, etető~, gomolya~, ló~, tűz~. rácsapkod ~ i 〈Könyvkötő:〉 márványozásnál, az alapozó anyag tetejére színes festéket csap. rácsatol ~ i Csat segítségével ráköt. racsít ~ i 〈Nő〉 kellemetlenül éles, magas hangon kiabál, veszekedik. Emberrül nem, csak asszonyrul hallottam, hogy ~, ha ety kicsit mírges vó²t. rácsontol ~ i Könyvkötő csonttal a könyvnyílást alakítja. Rácsontolom a borító²anyagot a nyílázsba. rácsos mn 1. Rácsos tíszta: lappá nyújtott, lekvárral megkent tészta, amelynek a tetejét sodort tésztával rácsozzák be. 2. Rácsos fonás: 〈Kosárfonásnál:〉 fonásfajta, amelyben hézagokat hagynak a vesszők egymás között. rádli ~ fn 1. Jelölésre használt szűcsipari szerszám. 2. 〈Szíjgyártóknál:〉 varrásjelző kerék. rádolgoz rádó²goz i 〈Borítóanyagot〉 a könyvtestre ragaszt. Rádó²gozom a vásznat a könyvre. rádörzsöl ~ i Borítóanyagot a könyvtestre megfelelően helyez, és egyenletesen eloszt. Rádörzsölöm a bűrt a könyftestre. rádörzsölőcsont rádörzsölőÝcsont fn 〈Könyvkötészetben:〉 a könyvnyílás kialakítására használatos csont. rádörzsölőfa rádörzsölőÝfa fn 〈Könyvkötészetben:〉 a könyvnyílás kialakítására használatos fa. ráenged ∼ i 1. 〈Kossal〉 nőstény bárányt fedeztet. Ráengettük julius elsejin, oszt most november utó²ján ellett. 2. 〈Könyvkötő〉 márványozásnál, a metszést festékre helyezi. ráépít ráípít i A méh a műlép előnyomataiból kiindulva továbbépíti, továbbfejleszti a megkezdett formát. A dó²gozó² mí ráípített a műlíp sejtyejire. ráér ráír i Borítóanyag pontosan megfelel, ráillik a könyvre. A vászon ráír a táblára.
ragad
ráérik ráírik i Elfog, rájön. Hirtelen rám írt a szarás. ráesik ~ i Kitartóan kér, kérésével zaklatja. ráf ~ fn 1. Fakerékre való vasabroncs. 2. 〈Kékfestőknél:〉 a festőmedence felett lógó anyagfüggesztő szerkezet, amelynek a segítségével merítik a vásznat a festékbe. Sz: Mekhúszta rajta a ~ot: nagyon megdolgoztatott vkit. Ö: csillag~, korona~, vas~. ráfed ~ i 〈Edényre〉 fedőt tesz. Ráfette anyukám. ráfekszik ~ i Ráilleszkedik. Ráfekszik az üstnek a peremire a keretszerkezet. ráfeszít ~ i Megkent borítóanyagot a könyvtestre helyez. Ráfeszítem a könyftestre a borító²t. raffol ~ i Ruhát laza, vasalatlan ráncokba szed. ráfhúzás ~ fn Vasabroncs rávitele a fakerékre. ráfog ~ i 〈Pl. mesterségre〉 rákényszerít, rászorít. Ne fogd még rá eszt a gyereket a nehéz munkára! ráfordít ~ i 1. Megkent borítóanyagot a könyvtestre helyez. 2. Lapoz. Na most mán hó²nap vaty hó²napután másig betüt tanulunk, akkor másik ó²dalakat fordítottuk rá mindig. ráfordul i 1. 〈Pl. beszéd〉 ráterelődik vmire. 2. Ráfordul a vicre: 〈gubacsapóknál:〉 szövés közben a bél egy-egy sor végén körbefogja a szélső szálat. 3. Ráfordul az időÝ: kedvező idő jön vmilyen növényre. ráfröcsköl ~ i 〈Fazekas:〉 a fröcskölt díszítés során az egyik színre ráengedi a másik színt. ráfszeg ~ fn A vasabroncsot a keréktalpra erősítő, nagy fejű szeg. ráfut ~ i 1. Vmire ráömlik. Ráfutott a tej a tüszhejre. 2. 〈Növény〉 vmire felkúszik. Ráfutott a tök a szilvafára. rág ~ i 〈Testrészt〉 erősen csíp, mar. Hogy ~ja a belemet ez a paprika. Ö: el~. ragad ~ i 1. Belekap, belemar. A lábába ragatt a kutya. 2. Belecsíp és beleragad. A
rágás
695
vízbe a lábába ragatt a nadáj. Ö: be~, el~, le~, meg~, oda~, össze~. rágás ~ fn Rágást kap: szoptatós koca gyomorégést kap, és elapad a teje. Nr: A tengeridara összeígeti a koca gyomrát, ~t kap, ijenkor kípes a tej elkopni belőÝle. Ijenkor lúhust adnak neki, zsíros ennivaló²t, marhapacalt, vírt. Ö: kéreg~. ragaszos ~ mn Ragacsos, sületlen 〈kenyér〉. ragaszt ~ i 1. 〈Igavonó állatot〉 szekér v. eke elé fog. Három lovat ~ottunk az eke elé. 2. 〈Négyes v. hatos fogatnál〉 az első igásállatok hámfáját, ill. vonórúdját a szekérrúdhoz kapcsolja. 3. 〈Épülethez egy másikat〉 hozzátold, hozzáépít. 4. Meglevő tulajdonához takarékossággal még szerez vmit. A lovam mellé ~ottam még eggyet. Házat vaty főÝdet is lehetet ~ani, mert a főÝthö főÝt kellett, így monták. Ö: bele~, fel~, ide~, ki~, le~, meg~, rá~, utána~. ragasztó Ö: be~, műlép~, rúd~. ragasztókötés ragasztó²kötís fn A könyv ragasztóval történő kötése. ragasztószeg ragasztó²szeg fn Lovas szekér rúdjának végén lévő, kampóban végződő szeg, amellyel négyes v. hatos fogat esetén az elöl álló lovak hámfáját a szekérrúdhoz kapcsolják. ragasztott Ö: el~. ragasztóvasalás ragasztó²vasalás fn A szekérrúd elülső végén levő vasborítás. rágcsigál rákcsigál i Rágogat, rágcsál. A szentjánoskenyírt kicsi koromba, mi gyerekek rákcsigáltuk. rágépel ∼ i Varrógéppel a kivágott csipkét a szűrposztóra erősíti. rági Ö: fasza~. rágicskál ~ i Rágcsál. A szárasz kenyeret rágicskájja ez a gyerek. rágó Ö: csepű~, fa~, karó~, kecske~. rágódik Ö: el~. rágondol i Rágondojja magát: elhatározza, rászánja magát vmire. A juhászok jó²l beiszogattak, mikor ~ták magukat, hogy ez nekik elíg vó²t, akkor indútak kifele.
ráhül
rágott mn Rágot koca: malacaitól elválasztott, öreg koca. Kimustrájjuk, mer mán tenyísztísre nem való²k ezek a rágot kocák. ragya ~ fn 1. Himlő után visszamaradt heg. 2. Haszonnövények levelein, néha a termésén keletkező rozsdaszínű, kerek foltosság, apró dudor. 3. Az ezt okozó rozsdagomba. 4. Ragyaeső. Esik a ~, mert süt a nap erőÝsen, és csepereg az esőÝ. ragyabunkó ragyabunkó² fn (gúny) Ragyás személy. Gyere, te ragyabunkó²! ragyádzik Ö: le~. ragyaeső ragyaesőÝ fn A növények levelén ragyát okozó forró nyári eső. ragyás ~ mn 1. Himlőhelyes. 2. Olyan növény, amelynek levele, gyümölcse ragya következtében rozsdaszínű, vörös, foltos. Sz: Aki ~, abbul lessz a jó² tajigás: 〈tréfás mondás〉. ragyásodik Ö: le~, meg~. ragyavert ~ fn Ragyás 〈növény〉. raggyan Ö: ki~. ragyog ~ i Sz: Ragyog, mint a Salamon töke: (tréf) vmi feltűnően ragyog, csillog. ragyogó ragyogó² fn Apró színes fémkorong, flitter, amelyet a női ruhadarabokon a hímzés közé v. fölé, ill. egymás mellé varrnak. rágyűl ~ i Rajta összegyűl. Rágyűlt a sok légy az ítelre. ráhagy ~ i A növény hajtásából metszéskor meghagy egy jó darabot. ráhajlít ~ i 〈Kosárfonó〉 vesszőt a másik vesszőre görbít. A negyedik pár vesszőÝt szorosan ráhajlíttyuk az elsőÝ vesszőÝre. ráhajlítás ∼ fn Egyik vesszőnek a másikra történő görbítése. ráhúz ~ i 1. Borítóanyagot a könyvtáblára hajt, simít. 2. 〈Csipkeverő〉 a fonalat meghúzva a mintát feszessé teszi. ráhúzódik ráhúzó²dik i Fiasításra a méhek úgy telepszenek, hogy azt egészen betakarják. A rossz időÝ beáltával a míhek ráhúzó²ttak a fijasításra. ráhül ~ i Sz: A bűr hüjjön rád!: 〈szitok〉.
ráível
676 9
ráível ~ i 〈Rézműves〉 hengeres formák készítésekor az üllőbetétre hajlítja a fémet, majd kalapáccsal annak formájára alakítja. ráízeledik ~ i 〈Ételre〉 ráfanyalodik. Ha valaki nem nagyon szeretet valamit, de ha üres vó²t a hasa, oszt nem vó²t más, akkor ráízeledett, ráfanyalodott. raj ~ fn Méhraj. Ö: éh~, éneklő~, másod~, nász~, söpört~, szűz~, unoka~, utó~. rájár ~ i 1. Fogyaszt. Két-három hétig is ~tunk ám, nem sütöttünk ojan túl sűrűn. 2. Vminek az irányába jár, halad. Az asszonyok rájártak a fél vígire, am#re ment a szőÝlőÝvesszőÝ, #ra hajlították. 3. Rájár az időÝ: kedvező idő jön vmilyen növényre. Sz: Ugy járnak rá, mint a jó² kútra: 〈híres kurvára vonatkoztatott mondás〉. Rájár a rúd: üldözi a balszerencse. rajbol ~, rájbol i 〈Pásztorkalap-készítő〉 a kalap kiálló szálait lecsiszolja. Ö: le~, meg~. rajbolás ~, rájbolás fn A kalap kiálló szálainak lecsiszolása. A vizsgépen forgatva a kalapot le kel rajbolni ety smirgli segíccsígivel a kiálló² szálakat, szennyezőÝdíseket. rájcum ~ fn A homlokzat vakolati díszítéséhez használt kőpor. rajcsalogató rajcsalogató² fn Két oldalán nyitott ládika v. keret, amelybe egy lépeskeretet helyeznek el azért, hogy a méhraj leszálljon rá. Kitettük a rajcsalogató²t, hogy befogjuk az elkó²szált míheket. rajcsúr ~ fn Gyerekek vidám, zajos alkalmi összejövetele. Rajcsúrt csap: rajcsúrozik, zajong. Jó² nagy ~t csaptak itt ezek a fijúk. rajfecskendő rajfecskendőÝ fn Szívónyomó berendezéssel ellátott készülék víz kilövellésére, fecskendezésére. A rajfecskendőÝt a míraj elszállásának megakadájozásánál hasznájják. rajfogó mn Rajfogó² zsák: süveg alakú kis zsák, amelynek száján egy szilárd gyűrű található, a csúcsán kívül egy fület helyeztek el, hogy a raj kirázását megkönnyítsék. A rajfogó² zságbul a kaptárba rásztuk a míheket. rajkó Ö: cigány~.
rák
rajoztatás rajosztatás fn A méhészeknek az arra irányuló törekvése, hogy a méheket rajzásra kényszerítse, hogy a túlnépesedett méhcsalád egy része új család alapítása végett elhagyja a kaptárt v. a kast. A rajosztatást azzal kesztem, hogy a mícsaládot kettéosztottam. rájön ~ i Székelés v. vizelés ingere éri. Engeggyen ki mán bennünket, ha ránk jött, akkor engeggyen ki bennünket pisilni. rajszedő mn RajszedőÝ villa: kétágú villa alakú, széles hajlású eszköz, ágainak végén a kas befogására alkalmas tágítható v. szűkíthető vasabroncs található. A rajszedőÝ villa segíccsígivel befoktuk a míheket a kazsba. rajtavaló rajtavaló² fn A vkin éppen rajta levő ruha. Megvan neki a rajtavaló²ja, mek tutta venni magának. Ved le a rajtad való²t! rajthúzli ∼ fn 1. 〈Főleg juhászok viseleteként:〉 hasított szárú, oldalán bőrgombokkal v. fényes fémgombokkal rögzíthető bőr-. ill. posztónadrág. Írdekes viselete a juhászoknak a ~. 2. 〈Női ruhadarab.〉 rajtoja ~ fn 1. Létra, lajtorja. 2. Tüskés pusztai növény, rózsaféle; pinarajtoja. rajviasz rajvijasz fn 〈Paszományosoknál:〉 fonál viaszkolásához használt, a méhsonkolyból kigyúrt viasz. rajz fn Érti a ~ot: ügyes, találékony. Ö: láb~, méret~, műhely~, szőr~, terv~. rajzol Ö: ki~, le~. rajzolás Ö: elő~. rajzolat Ö: furnér~. rajztű rajsztű fn 〈Rézműveseknél:〉 hegyes végű acélrúd, amellyel a mintát a lemezbe karcolják; jelző. rak ~ i 1. Ültet. Hó²nap megyünk kolompírt ~ni. 2. 〈Eke földet〉 kifordít. 3. Rakja a sort: 〈gubacsapóknál:〉 szőrt, fürtöket bújtat a mellékszálak közé; berakja a sort. Ö: be~, fel~, ki~, meg~, vissza~. rák ~ fn Sz: Hátrafele halad, mint a ~: a) visszafelé halad. b) visszafejlődik. Sz: Veres, mint a főÝt ~: lángvörös. Ö: ajak~, állkapocs~, arc~, bárzsing~, csecs~, fültő~, gyomorszáj~, hólyag~, hónaljmirigy~, húgyhólyag~, pofa~, velős~.
rakamazi
697
rakamazi mn Rakamazi kolompír: kiváló hozamú krumplifajta. Sz: Szaporoggyatok, gyarapoggyatok, mint a ~ kolompír!: (tréf) 〈új házasoknak mondják〉. rákap ~ i 1. 〈Ember, állat〉 rászokik vmire. Rákapott ez a fijú a dohányzásra. 2. Hozzájut, szerez. Alik tuttam ~ni a magjára. rakás ~ fn A szőlő ültetése. Ö: alá~, át~, fecske~, fürt~, le~, szőr~, tuf~. rakásol ~ i Szabálytalan méretű aprított fát különböző formában és méretben összerak. rakásolás ~ fn Különböző méretű és formájú facsomók összerakása. rakásolt in Rakásolt faanyag: csomóba rakott faanyag. rakású Ö: fecske~. rakat1 Ö: be~. rakat2 ~ fn Az a vesszőmennyiség, amennyit egyszerre el szoktak fonni. Nem kel három ~, két ~ is elíg lessz. rakatás Ö: ki~. rakatol ~ i Szabályos facsomókat összerak. rakatolás ~ fn Szabályos facsomók összerakása. ráképződik rákíbzőÝdik i 〈Lekvár felületén〉 vastagabb réteg keletkezik, létrejön. Bűr kíbzőÝdött, mint ety pille, mint ety tejpille, ojan kíbzőÝdöt rá a tetejin a lekvárnak. rákészülődik rákíszülőÝdik i Előkészül vmire. Nem kíszülőÝttünk rá, mert azír, annak előÝtte mán disznó²t váktunk. rákfene Ö: ábrázat~, vízi~. raknivaló Ö: be~. rakó Ö: asztag~, fel~, kazal~, örökség~, szalmakazal~, szalma~, törekkazal~. rakodás ~ fn 1. A pásztornak kész, rendszerint hosszabb ideig eltartható élelemmel való ellátása. 2. Széklet ürítése. rakodik ~ i 1. Pásztort hosszabb időre élelemmel ellát. 2. Székletet ürít vhova. Ö: be~. rakódik Ö: rá~. rakodófiók rakodó²fijó²k fn Olyan keretláda, amellyel a fejlődés, méztermelés időszakában bővítik a méhcsalád lakását, fészkét,
rakottyavessző
mézterét. A rakodó²fijó²kot rátettük a kaptárra. rakodókaptár rakodó²kaptár fn Egymásra helyezett, alul-felül nyitott fiókokból álló kaptár, amelyet alulról a fenék, fölülről a tető zár le. Általába a rakodó²kaptár legalsó² fijó²kjába van a mícsalát físzke. rakodólap rakodó²lap fn Falap, amelyre a szállítandó árut rakják. rakodótér rakodó²tér fn 1. A fazekaskemencének az a része, ahová az égetendő edényeket pakolják be. 2. Mézkamra. rakonca ~ fn 1. A jármű (pl. vagon, teherautó, szekér, szán) két oldalának magasítására szolgáló rúdfa. 2. Szekér tengelyeinek, szán keresztgerendáinak a végéhez erősített, az oldalakat tartó, két oldalán felfelé álló rúd. A Iba a fát rakták meg a kívís csutkát. 3. A szekéroldal alsó fáját rögzítő ék, amely az első tengelynél fából a hátsó tengelynél vasból készül. 4. 〈Széna v. gabona szállításakor〉 a szekér négy sarkához rögzített hosszú karó. Sz: Használt neki, mint a cigány lovának a ~: —. rakoncás ~ mn Négy sarkán hosszú karókkal, vagyis rakoncákkal ellátott 〈szekér〉. Ha gajjat vittek, tettek naty karó²t, hoty ki ne dűjjík, ez vó²t a rakoncász szekér. rakott ~ mn 1. Rakot szoknya: egymásra fektetett, élesre vasalt, ráncokba szedett szoknya. 2. Rakod guba: a) kívül szőrös guba, amelynek posztójába idősebb juh durvább, egyenes gyapját szövik. b) sima szőrű guba, amelynek elkészítéséhez muszkagyapjút használtak. A közönséges vagy rakod gubának is van fürtye, de ennek fürtye nem termíszetes fürt vó²t, hanem síma, egyenes, merev, és fürté csak a második kallolás csapta össze. 3. Rakot ró²zsa: 〈mézeskalácsosoknál:〉 ájzból készített rózsa. 4. Rakot tőÝke: több darabból összeállított, vashevederekkel egybefogott húsvágó tőke. 5. Levágott és kosárfonásra előkészített fűzfavessző. Ö: be~. rakottya ~ fn Rekettyefűz. rakottyavessző rakottyavesszőÝ fn A rekettyefűz vesszője.
rakottyás
698
rakottyás ~ fn Rekettyés. Mennyünk mán, szeggyünk ety kis kosárnakvaló²t a rakotytyázsba! ráköltözik rákőÝtözik i Az adott területre, birtokra költözik. De mán akkor a gazdák rákőÝtösztek, ípitkesztek is rá. ráköszön ~ i Vkit megkínál. A pájinkásüveggel ~ a vendígre. ráköt ~ i Ráköti magát: ráerőszakolja magát vkire. Ez a jány ~ötte magát a fijamra. ráksüly ráksüj fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 raktár fn Raktárra dó²gozik: 〈iparosmester〉 nem megrendelésre dolgozik, kizárólag a vásárban értékesíti az árut. raktározás ~ fn 1. A méhek a virágport és a mézet munkássejtekben tárolják, halmozzák fel. 2. A méz szakszerű tárolása a méhészek által. A ~kor nem szabad a míznek megikrásodni. rakterület ~ fn Szállítóeszközöknek a rakomány elhelyezésére való felülete. A plató²s kocsi ~ét teccőÝlegesen lehetet növelni. ráküld rákűd i Ráuszít. Kűd rá a kutyákat, hat hajcsa vissza! rákzsír rágzsír fn 〈Népi gyógyszernév:〉 Unguentum merentiale rubrum. ráléptetés rálíptetís fn 〈Szőrmekikészítőknél:〉 a szőrme hosszúságának kiegyenlítésére szolgáló eljárás; trettolás. rálesz ~ i Rááll. Nagy nehezen rálett, hogy ű aggya az elsőÝ köszöntíst, mikor beviszik az ítelt. ráma ~ fn 1. Hímzőráma. 2. 〈Tímármesterségben:〉 a faragókésnek és a színlőnek az a része, amelybe a késlapot erősítik. 3. 〈Tímármesterségben:〉 fakeret, amelyre a krómcserzésű felsőbőrt kifeszítik. Ö: fűrész~, góré~, szárító~. rámás mn 1. Rámás csizsma: kemény szárú, bokában szabályosan ráncolt csizma. A ~ csizsmát montuk muzsikász szárú csizsmának is, mert a tangó²harmó²nikáho hasonlított. 2. Rámász szegís: 〈kosárfonóknál:〉 keretbe foglalt szegés. Rámász szegíseknél az ó²dalfonást se mindík fonnyuk az ó²dal-
rámolás
magasságig. 3. Keretes. Rámás tükör: díszes keretbe foglalt tükör. 4. Rámás ágy: léckerettel ellátott ágy, amelyet terítővel leterítettek, és alá ágyneműt raktak. Rámás nyoszoja: ua. rámászik ~ i Vmit erőszakkal meg akar szerezni. Rámászott a tesvíre vagyonára. ramaty ~ mn Hitvány, rossz minőségű. Az ennivaló²ra is montuk, ha nem vó²t jó², hogy ~. rámáz Ö: ki~. rámázás ~ fn 1. 〈Cipészeknél:〉 a ráma talphoz és felsőrészhez erősítése. 2. A szőrmésbőrök kifeszítése a fatáblára. rámázódeszka rámázó²deszka fn Rámázótábla. rámázófogó rámázó²fogó² fn 〈Szőrmekikészítőknél:〉 a bőr kihúzására szolgáló eszköz, amelyet rámázáskor használnak; cangli. rámázótábla rámázó²tábla fn 〈Szőrmekikészítőknél:〉 olyan fatábla, amelyre a kiszabott darabokat kifeszítik. rámegy ~ i 1. Rátapad. És vó²t ojam benne, ojan ér, és az a kanálra ráment, és akkor asz kidoptuk. 2. Megközelít. Ne meny rá a tyukokra, had egyenek nyugottan. rámér ~ i 1. Könyvtesthez megfelelő méretű borítóanyagot mér. 2. Rámíri a sentenciját: meghatározza, hogy mennyit kell fizetnie a másiknak. ramfli ~ fn Ájzolt tésztán díszítés. Ramfli díszíti minden ájzolt szív szílit. ramflicső ramflicsű fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 az ájzcső egyik fajtája, keretezést végeznek vele. Miután beleragasztottuk a tükröt a strájholt szívbe, ramflicsűvel megrajzojjuk a keretét. ramflizás ~ fn Keretezés. A díszítések közül a tükör ramflizását vígezzük el előÝször az ájzolt szíven. ramflizik ~ i Ramflicsővel díszítést végez. A szívek szílit, a tükör, a képek szílit ramflizzuk. ramic ~ fn Finomabb, ill. durvább szálú, kínai eredetű csalánrost. rámol Ö: ki~, le~, össze~. rámolás Ö: kerék~.
rámond
679 9
rámond ~ i 〈Rosszat〉 ráfog, rákölt. Mindent rámontak arra a jánra. rámpásbor rámpázsbor fn Rossz minőségű bor. rámsztek ~ fn Szarvasmarha rövidre vágott hátszíne. ránc ~ fn Rándzba szed: gatya, szoknya stb. korcát összehúzza, redőkbe szedi. Ö: lapos~. ráncfogó ráncfogó² fn A felsőrész kaptafára fogásához használt szerszám; falcang. ráncol ~ i Ruhadarabot ráncokba szed, ráncossá tesz. Ráncold meg a gatyám szárát! Ö: meg~. ráncos ~ mn Ráncos csizsma: bokánál erősen ráncolt csizma. Ö: körül~. ráncosodik Ö: le~. randfach rantfak fn 〈Pásztorkalap-készítőknél:〉 karimafak. ranett Ö: kanadai~. ránéz ráníz i Vigyáz vmire. rángass Ö: ne~. rángás Ö: in~. rángat Ö: be~, össze~. rángatódzás rángató²ddzás fn 1. Nyavalyatörés. 2. Vmely testrész egymás utáni többszöri meg-megrándulása. Ö: hülési~, görcsös~. rangos ~ mn 1. Magasabb rangú, úri. A bálba az elejivel táncoltam, a ~sajival. 2. Katonaságtól vmilyen ranggal leszerelt 〈személy〉. ránt Ö: le~, össze~. rántáskavaró-kanál ~ fn Nem vó²t külön rántáskavaró²-kanál, fakanál vó²t #re a célra. rántásos ~ mn Rántásos paszuj: rántással készített bableves. rántó Ö: fel~. rántott ~ in 1. Rántot kolompírleves: rántással besűrített, krumpliból készült leves. 2. Rántot tojás: rántotta. Nem ment nálunk a rántot tojás, nem ízlett. rántotta ~, rátotta fn rántottás ~, rátottás mn 1. Rátottás kolbász: kolbászos rántotta. 2. Rátottás nyögvenyelőÝ: kissé megpirított tojásos felvert ga-
rárakódik
luska. A kifőÝzöt felverd galuskára tojást ütöttek, és kicsit felsütöttík, ez a rátottás nyögvenyelőÝ. rányit ~ i Elkezd dalolni, megadja a hangot. ráolvad ~ i Elolvad rajta. Melegen kel mekhinteni a tísztát porcukorral, hogy ráolvaggyon. ráolvasás ~ fn Bűvös erejűnek tartott szöveg elmondása kuruzsló gyógyítás céljából. Nr: Asz tartották, hogy akinek tuggya vó²t a ~ho, az mikor haldoklott, ha át akarta adni valami rokonnak, szorosan mekfokta a kezit, és evvel ráatta a tudománt. ráölt ráőÝt i 1. 〈Ruhát〉 felölt. 2. Ráhímez ráöltés ráőÝtís fn 1. Ruha felvétele. 2. A kész mintára más színnel való, díszítő jellegű hímzés. rápászít ~ i Ráilleszt. rápasszol rápászol i Pontosan ráilleszkedik. rápergel ~ i Rápirít vkire, megszíd vkit. Jó²l ~t a szomszídasszony, mert hazudot neki. rápipál ~ i 〈Pipára〉 rágyújt. rápocsékol rápocsíkol i Rápazarol. Rápocsíkolt vaty két lú árát. rápöfékel rápöfíkel i 〈Pipára〉 rágyújt, és pöfékelni kezd. rápörköl ~ i 〈Vadra〉 rálő. rapport raport, ~ fn 1. Kihallgatás, főleg fegyelmi ügyben az alárendelt beszámolója feljebbvalójának. Az internátusi igazgató² magához rendelte raportra. 2. 〈Katonai célra elrendelt〉 ingyenfuvar. A civilt is raportra foktág be, vinni kelletett a katonaság után szekérrel valamit. 3. 〈Kékfestőknél:〉 ismétlődő mintaegység. rapsic l. rabsic ráragaszt ~ i 〈Fazekas〉 a kész edényre fület illeszt. Nr: Ha gyermegbeteksíg vó²t, a hümlőÝnek valami fajtája, akkor ha nígy-öt kizsgyerek vó²t a családba, összefektettík űket, hogy ragaggyon rá, mert akkor sokkal könnyeb vó²t a lefojása ety kanyaró²nak mongyuk, ha ~ották eggyikrül a másikra. rárakódik rárakó²dik i Rátapadva v. réteggé növekedve rakódik vmire. Ojan, mint
ráriaszt
700
a penísz, úgy rárakó²dik a szőÝlőÝre, az meg nem nőÝ tovább. ráriaszt rárijaszt i Ráijeszt. ráró ráró² mn 〈Lószínnév, a szürke egyik árnyalata.〉 rárogyaszt ~ i Ráomlaszt, rádönt. rásimít rásimít i 〈Borítóanyagot a könyvtesten〉 elsimít. Rásimítom a vásznat a könyvre. rásimogat rásimogat i Borítóanyagot óvatosan a táblára simít. ráspannol ráspanol i Ráfeszít. A könyvgerincre a borító²papírt ráspanolom. ráspoly Ö: fa~. ráspolyoz ráspojoz i Ráspollyal könyvszélt gömbölyít. Ö: körül~, meg~. rásül ~ i Rábizonyul. Szerencséje vó²t, nem sült rá a tolvajság. rászabadít ~ i Enged, ráenged. Az intízőÝ ~od bennünket a húsra, hogy aggyunk ezeknek a nacscsaládosoknak. rászed ~ i 〈Ruhadarabot〉 felvesz. Megmozsdottunk, felőÝtösztünk, hoty ki rászette aszt a kis köcét, mer úty hítták, ety kis gúnyát. raszli ~ fn A kalapszél állását meghatározó ellipszis alakú domború faforma, középrészén lyukkal. A kalap állását a ~ adja meg. ráta ~ fn Felosztott földterület egy része. rátarkul ~ fn 〈Tímároknál:〉 a tölgyfa kérge az alatta levő réteghez tapad. rátart ~ i Föléje tart. Rátartotta az esernyőÝt a másikra, mert esett az esőÝ. rátarti ~ mn Magát nagyra tartó, beképzelt 〈ember〉. rátekergőzik rátekergőÝzik i 1. Rátekeredik. RátekergőÝzött a kígyó² a lábára. 2. Ránehezedik. RátekergőÝzött a baj. 3. Ráerőlteti magát. Rátekergőüddzött a jány a szomszít fijúra. rátekerítés rátekerítís fn 〈Gubacsapóknál:〉 a fonott bél motollára való rátekerése. rátér ~ i Ráfér. Ijen ezüszszálak vó²tak rajta, mek hát, amit kaptunk ajándígba, aszt is aláraktuk, ha nem tért rá, akkor aláraktuk. rátestál ~ i 〈Végrendelkezéssel vkire〉 örökül hagy vmit.
rávet
rátesz ~ i 1. Ráteszi a mintát: a tervezett mintát a szűrposztóra előrajzolja. 2. Ráteszi a kezit: a) kézrátevéssel gyógyít. b) eltulajdonít vmit. Az állam negyvenöt után rátette a kezit a parasztok főÝggyire. rátétes mn Rátítesz szűr: rátéttel díszített szűr. rátipor ~ i Kíméletlenül rátapos. rátotta ~ fn Rántotta. rátölt rátőÝt i 1. 〈Kenyértésztát〉 vetőlapátra borít, rátesz. És aszt a kemencébe vetőÝlapáttal, rátőÝtöttük a kenyeret a vetőÝlapátra. Mer mikor bevetettük, akkor a lapátra rátőÝtöttük, a vetőÝlapátra, hát akkor nehoty hozzáragaggyon. 2. Pipát megtöm. raustok ró²stok fn 〈Pásztorkalap-készítőknél:〉 gyúrópálca. raustokolás ró²stokolás fn Gyúrás. A ró²stokolás gyúró²páca segíccsígivel törtínőÝ gyúrás. rávág ~ i 1. Úgy arat, hogy a lekaszált rend a még álló gabonára dől. 2. Rámetsz, belevés. A pásztorok ügyesen rá tutták vágni a nevüket a karikás ostor nyelire. rávaló rávaló² fn Meghatározott célra szükséges, ill. arra szánt összeg. Megveszem a csizsmát, mert megvan rá a rávaló²m. rávan ~ i Rávan az időÝ: kedvező idő jön vmilyen növényre. ravasz ~ fn Róka. Egy ~ megint itt ó²lálkodik a tyúkó²l körül. ravaszdi ravazdi fn Róka. rávarr rávar fn Rávarja magát vkire: a) feleségül véteti magát. b) társaságát ráerőszakolja vkire. Sz: Ne vard rám a szegínsíget!: 〈tréfásan így tiltakozik az, akin úgy varrják meg a ruháját, hogy nem veszi le〉. ráverő ráverőÝ fn A kovácsműhelyben dolgozó alkalmazott, aki a vezetőkovács utasításai szerint üti az anyagot. A ráverőÝ átalába a segéd. Ö: csín~. ráverőkalapács ráverőÝkalapács fn Nagykalapács. rávesz i Ráveszi a vizet: 〈gubacsapóknál:〉 ráereszti a vizet a kádra. rávet ~ i 〈Gubásmesterségben:〉 gubát a mosókádba belehelyez. Ráveti a gubát a
rávetemedik
701
kádra: a gubát a kallókádra helyezi, ahol azt a víz összedolgozza. rávetemedik ~ i Rászorul, rákap. Rávetemedik, az asz jelentette, hogy mindik kírőÝjír jár, rá vam vetemedve, aggyá ety kis só²t, aggyá ety kis paprikát. Rákap a kírísre, ~. rávetődik rávetőÝdik i Ráhúzódik. A berakot sort ellábítva ismét a bél a motó²lával átvetve rávetőÝdik a berakot sorra. rávisz ~ i 1. 〈Könyvkötő〉 márványozásnál az alapozó anyag tetejére festéket csepegtet. 2. Ráviszi az ívet: 〈rézműves〉 a fokos félkör alakú oldalát géppel kialakítja. ráz ~ i Vajat/Tejfelt ~: bádogedénybe tett tejfelből rázással vajat készít. A tejfelt bádogba tettük, oszt rásztuk, mert nem vó²t köpülőÝnk, csak rásztuk a vajat. Ö: be~, fel~, ki~, meg~, szét~. rázár ~ i Úgy zár be vmit, hogy a kulcsot csak ráfordítja, de nem veszi ki. rázás Ö: ki~. rázatóhordó rázató²hordó² fn 〈Szőrmekikészítőknél:〉 a lájterhordó része, amelyben tisztítás után a fűrészpor kirázása történik. rázó rázó² fn 〈Fazekasoknál:〉 a fröcskölt díszítés egyik változatának elkészítéséhez használt eszköz, amely lehet egy ecset, néhány cirokszál összekötve v. egy lúdtoll. Ö: szalma~. rázódás Ö: agy~. rázóhordó rázó²hordó² fn Rázatóhordó. rázóka rázó²ka fn A bőr viszketése ellen használt fehér kenőcs, rázókenőcs. Rígen ha viszketet valakinek a karja vagy valamije, evvel a rázó²kával mekkentík. rébék ~ fn 〈Leánygyermek rosszalló megnevezéseként a szülő részéről.〉 rece1 ~ fn A csipkeverés egyik alapmotívuma, amely félverések sorozatából áll. rece2 l. recet réce ∼ fn (Vad)kacsa. Csak a vadrucát montuk Inek, a házirucát nem. Ö: barát~, böjti~, cigány~, kerce~, tőke~, vad~. rececsipke ~ fn Nem eldöntött tény, hogy valódi csipkefajta-e, v. inkább a hímzéshez sorolandó. Alapját háló adja, amely az alap-
regbesúg
anyag vízszintes és függőleges szálainak rácsot alkotó kihúzásából v. hurokvetéssel csomózott szemekből készül, és ennek elkészítése után következik a szövés, beöltés meghatározott minta szerint különböző díszítő öltésekkel. recefice ~ msz 〈Réja: jókedv, vidámság kifejezésére.〉 Recefice, pó²kháló²! Aggyál pinát szó²gáló²! recekitűzés recekitűzís fn 〈Csipkeverőknél:〉 a recének egy változata, ahol minden egyes félverést kitűznek, majd a sor végén bezáráskor egészverés helyett félverést csinálnak. recet ~, rece fn Recept. recéző recézőÝ fn 〈Fazekasoknál:〉 az edénydíszítés egyik legegyszerűbb eszköze, amelyet a még le nem vágott edények mintázására használnak. reckér-fusér reckír-fusír fn Kockázat. A reckír-fusír asz jelenti, hogy nem bisztos, hogy mek tuggya csinálni. reccsen Ö: fel~, meg~. reccsent ~ i 1. Ereszt, fosik. A nadrágba ~ett. 2. Rögtönözve, gyorsan készít vmit. Ö: be~. recseg ~ fn 1. Állat magas, érdes hangot ad ki. A tojó²kacsa az rettentőÝen tud eréjesen hápogni, ~ni. 2. Nagyon hangosan beszél, harsog. redelicsesz ~ fn Piros színű delicsesz alma. Van a pirosz színű delicsesz, a ~ meg a másik az arany színű golden delicsesz. rédia rédija fn Marhalevél. redv ~ fn 〈Baromfi lábán〉 meszesedés okozta rücskösödés. És aszt ety kis finom olajjal mekkennyük, kéccer-háromszor, aszt akkor a recés ~ lemegy rulla. redves ~ mn 1. Rücskös. Ojan ~ az örek tyúkok lába, ugyi a mésztartalom kijön. 2. Rozsdamarta. 3. Szennyes, szurtos 〈kezű〉. rég ríg fn Régóta. Van nekem egy nagyon rígrűl itmaradot menyasszonyi blúz. regál ~ fn Polc. A ~ra teszi a tísztát, hoty pihennyen. regbesúg ~ i (tréf) Seggbe rúg, megver v. egyéb módon bánt. És próbáltuk vó²na kécs-
régecskén
702
csígbe vonni, regbesúktak vó²na akkor bennünket. régecskén rígecskén hsz Kissé régen. Rígecskén jártam felétek. régen rígen hsz Sz: Rígen vó²t, amikor kengyel vó²t: régen történt. régentől rígentűl hsz Régóta. Ösmertem én űtet rígentűl. reggel ~ hsz Km: Reggel annyit egyíl, mint a kiráj, dílbe, mint a pó²gár, este, mint a kó²dus: 〈a helyes étkezés:〉 reggel sokat, délben rendesen, este keveset kell enni. reggeli hsz Reggeli eledel: reggeli. Km: Reggeli vendíg, az mingyá mennyík: — . Nr: A ~ esőÝ nemsoká elmúlik, de ha megmarad, akkor hetes esőÝre lehet számítani. reggeliben reggelibe hsz Reggel körül. Reggelibe mekcsinálom eszt a kis munkát. régi rígi mn/fn I. mn 1. Olyan 〈anyaméh〉, amelyik öregsége miatt már nem tudja ellátni feladatát, gyenge. 2. Olyan 〈lép〉, amelynek barna v. fekete színe van, és a fény felé tartva a világosság nem dereng át rajta. 3. Rígi időÝtűl ó²ta: régóta. II. fn Rígijek: az öregek, az idősek. A rígijektül hallottam eszt a stró²fát. regiment regement fn Hadsereg. Ö: pendely~. regimentorvos regementorvos fn (rég) Ezredorvos. regiszter ~ fn Könyv lapjainak a bevágott szélén a keresést megkönnyítő betűk, ill. szavak sora. regiszterolló regiszterolló² fn Két pengéből álló, nyitható nyíróeszköz, amellyel a könyv elejébe vágják be a betűk helyét. reglama ~ fn (rég) 〈Katonai műszó:〉 szabályzat. regnál ~ i Mondogat, magyaráz, fülébe rág. Mindik csak aszt ~om neki, hogy előÝször mozsgyom meg. regruta ∼ fn (rég) Újonc katona. regula ~ fn 1. Szabály, rendszabály. 2. A cséplőgép kazánjának tetején levő két gömb, amely forgásával a nyomást szabályozza. regulás ~ mn Szigorú, kardos. Regulás menyecske: kardos menecske.
rémgörcs
rehoma ~, reoma fn Reuma. rejtezett Ö: el~. rejtő Ö: vad~. rejtődzik Ö: el~. rejtőzik Ö: el~. rekedés Ö: hószám~, húgy~. rekedt Ö: nedv~. rekesz Ö: fa~, öntő~. rekeszt Ö: el~, ki~. rekeszték rekesztík fn 1. Elrekesztett hely. 2. Az ezt kialakító rekesz. A rekesztík vó²t például az istálló²ba, ha a lú megellett, el vó²t rekesztve míg meg nem erőÝsödött, ne kó²borogjík a többi lú közzé a csikó². 3. Cölöpökre vízszintesen szegezett deszkákból v. lécekből összeállított juhakol. rekesztő rekesztőÝ fn Cölöpökre vízszintesen szegezett deszkákból v. lécekből összeállított juhakol; rekeszték. Ö: el~. rekettye l. rakottya rekettyevessző l. rakottyavessző rekkolás ~ fn Tímároknál: igazítóvassal v. hónaljmankóval végzett munka, puhítás, kihúzás. rekkoló rekkolóu fn 〈Tímároknál:〉 hónaljmankó. rékli ∼ fn 1. Könnyű, bő szabású, szűk nyakú női blúz. 2. Kötött kabátka, pólyások, karon ülők viselik, és rendszerint hátul a nyakon kötik meg. 3. Fehér vászonból készített, csipkés női hálókabát. Rígen nem is monták, hoty háló²kabát, csak aszt, hogy ~. Ö: háló~. rektor ~ fn (rég) 〈Felekezeti elemi iskolában:〉 igazgató tanító. remek ∼ fn (rég) Remekhe bocsát: mestervizsgára enged. Ö: köldök~, mester~. remeke Ö: csipő~, köldök~. remekel Ö: be~. remekesmester ∼ fn Mestervizsgát tett ember. remekmű ∼ fn A mestervizsga során elkészített alkotás. reménység remínysíg fn Jó² remínysíg fejibe: reménykedve. remetekan ~ fn Idős, egyedül élő vadkan. rémgörcs ~ fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉
rémiszt
703
rémiszt Ö: meg~. remonda ~ fn 1. Katonaló. 2. A katonaság részére megvásárolt, de a betanításig még az eladó gazdánál hagyott fiatal ló. Minden lovad be kellet vinni szemlére, oszt kiválasztották, mék való² Inak. rence ~ fn Kis tüskéshínár [Najas minor]. rend ~ fn/nu I. fn 1. Növénynek, növényi résznek, ill. termésnek főként levágott, fel- v. leszedett állapotban a földön húzódó sora. 2. A lekaszált és földre dőlt gabonának v. fűnek ilyen sora; rendláb. Sijessünk, mer jön az esőÝ, oszt megázik a ~. Rendet vág: oly módon kaszál, hogy a levágott fű a földön húzódó sort alkosson. II. nu Rendbe: ízben. Két ~be is eset máma az esőÝ. Ö: kusza~, pásztor~. rendbeli rendbéli mn Egy öltözet, egy rend 〈ruha, ruhanemű〉. A mó²dos embernek töb rendbéli ruhája vó²t, a szegínynek két rendbéli vó²cs csak: téli, nyári. rendel Ö: be~, ki~. rendes ~ mn 1. Szokásos, szabályos, természetes. Rendes időÝ: minden nap ugyanaz az idő; a parasztember számára érthető evidens napszak, amit egy bizonyos, meghatározott cselekvéshez kötnek. Rendes időÝben fejtük a juhot, hát ugyi reggel, este. 2. Rendes cipőÝ: ha-gyományos, hétköznapi cipő. Hát cipőÝ, ~ cipőÝ. 3. Rendesen: rendszeresen, majdnem mindig. Nálunk ~en az uram fejte a tehenet. rendezés Ö: talaj~. rendezetlenség Ö: szőrme~. rendláb ~ fn A lekaszált fűnek a földön húzódó sora; rend. rendőr Ö: mező~. rendű Ö: harmad~. reng i Sz: Reng alatta a főÝd: ti. olyan kövér, olyan súlyos. renget ~ i Ringat. Rengeti a bőÝcsőÝt. Sz: Rosz fába ~tík: rossz ember. Ö: el~. rengő rengőÝ fn 1. Bölcső. 2. Dagasztóteknő alá való négylábú állvány; dagasztóláb. 3. Szőlő indája, amivel megkapaszkodik. Ö: szőlő~.
restderelye
rengőgörcs rengőÝgörcs fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 renyhe mn Renyhe mínes: tenyésztésre alkalmatlan v. pihentetett kancákból és herélt lovakból álló ménes. Nem ojan vó²t, mint egy renyhe mínes, ami ezerkéccáz darab. répa rípa fn Marharépa. A törek az a lúnak a téli takarmánnya vó²t, amit összeraktak rípával, úgy híjták, hoty pájsz. Sz: Maj, ha fagy, hó lesz nagy, rípa terem vastag, nagy: sohanapján, semmikor. Ö: árpa~, fehér~, karó~, takarmány~, talló~. reparál reperál i Javít, rendbehoz, kijavít. Ö: ki~, meg~. repce ~ Vadrepce. repdes/ik rebdes/ik i Rebdes/ik a szeme: rángatózik, vonaglik a szeme héja. repedés Ö: edény~, fagy~, szív~. repetál Ö: meg~. report l. raport reppen Ö: fel~, ki~. reppent ~ i Gyorsan, különösebb gond nélkül készít vmit. Reppentek rá ety szíp kis fület. repül Ö: el~. repülés repülís fn Tisztuló² repülís: a méhek első tavaszi kirajzása. Ö: nász~. repülőgóré repülőÝgó²ré fn Tető nélküli, ideiglenes tengerikas. Ha ojan naty termís vó²t, hogy nem fért a gó²réba, akkor úgynevezet repülőÝgó²rét ípítettek. repülőzsír repülőÝzsír fn Reumás fájdalmak ellen, bedörzsölésre használt ammóniás olajemulzió [Linimentum ammoniatum]. rés rís fn Rís eset rajta: vmi vmitől kissé elvált. Ö: tisztító~, vágás~. reskontó reskontó² fn Hitel, kölcsön. rest mn Rest asszonyok levese: pergelttésztaleves. Sz: Ojan ~, mint a bivaj: nagyon lusta. Ojan ~, mint a főÝd/főÝt terhe: ua. Ojan ~, mint az alsó² malomkű, hét esztendőÝbe fordul meg eccer: ua. Km: A ~ kéccer fárad, a fösvíny kéccer kőÝt: — . A ~ többet jár, a fösvíny többet kőÝt: — . Ö: bivaly~. restderelye rezsdereje fn 1. Kanállal szaggatott, zöld kaporral ízesített, túrós galuskaféle. A rezsderejébe kaprot tesznek, zőÝt
restekhamarja
704
kaprot, és kanállal szaggattyák, mint a felverd galuskát. 2. Túrógombóc. restekhamarja ~ fn Felvertgaluska-leves. A felverd galuskát úgy is híjták, hogy ~ ugyi, mer nem kelleted gyúrni, csak felverte, oz beleszaggatta a lébe. restül ~ i 〈Munkavégzésében〉 lassúbbá válik. Az öreg mán ~. Ö: el~. rész rísz fn 〈Terményből〉 vkinek a munkájáért járó hányad, különösen aratórész. Kiatták a ríszit: munkájáért megkapta a terményből a járandóságát. Ö: alkat~, alsó~, arató~, bontó~, egyház~, far~, fej~, fenék~, fésülő~, gép~, has~, hát~, húzató~, kefe~, kereszt~, kúszó~, nyak~, oldal~, száj~, takaró~, torok~, tűz~, ülés~. részében ríszibe hsz A termés, a haszon bizonyos hányadáért 〈dolgozik〉. Ríszibe arat: kialkudott terményjárandóságért, részért arat. Ríszibe vállal: aratást, kapálást stb. kialkudott terményjárandóságért végez el. Nr: Aki ríszibe aratott, annak minden kilencedik mázsa az övé vó²t, vaty ha gyenge vó²t a búza, akkor nyó²cadik. De még ötödibe is arattak. részeg ríszeg mn/fn Sz: Úgy jár, mint a ríszeg ember: dülöngélve. Krisztus urunk is kitért a ríszeg előÝl: az okos ember nem kezd el vitatkozni a részeggel. részegesedik Ö: el~. részegeskedik ríszegeskedik i A szekérkerék nem szabályosan forog a tengelyen, hanem kacsázó mozgást végez. Jó²l bepersejesztük az agyat, osztán úgy attuk át a gazdának, hogy a kerék ne ríszegeskeggyík, mert vó²t ojan, hogy níszte a paraszt, osztán elszídült. reszel Ö: el~. részel Ö: ki~, meg~. reszelék reszelík fn Reszeléskor lehulló anyagfölösleg. reszelő Ö: durva~, fa~, fentok~, idom~, lyuk~, színlő~, tű~. reszelőmetsző reszelőÝmeccőÝ fn Reszelővágó. reszelőszög reszelőÝszög fn A műhelyasztal kiválásába erősített kiálló, ék alakú, fából készült támasztófa.
rétesabrosz
reszelőtüske reszelőÝtüske fn Reszelőszög. részeltet ríszeltet i Részesít. reszeltleves ~ fn Reszelttészta-leves. reszelttészta-leves reszeltíszta-leves fn Keményre gyúrt és lereszelt tésztából készült egyszerű leves. részes ríszes fn A terményből való részesedésért mezőgazdasági munkát, különösen aratást, cséplést végző munkás. Ö: egész~, egy~, fél~, háromnegyed~, negyed~. reszkír l. reckér-fusér részleges mn Ríszleges talajelőÝkíszítís: nem az egész területet szántják fel az erdőtelepítés céljára. részmunka ríszmunka fn Hosszabb munkafolyamat kisebb szakasza, rendszerint egy személyre jutó része. A segít kezdedbe ríszmunkát vígzett. reszort ∼ fn Funkció. Minden alkatrísznek megvó²t a reszortya. rét rít fn Vízinövényekkel benőtt, lápos, mocsaras, vizenyős terület. Ö: sár~. -rét: négy~ réteg Ö: bőr~, hájas~, szalonna~. réteges mn 1. Ríteges fonás: 〈kosárfonóknál:〉 az oldalfonásnak az a fajtája, amely során az oldalkaróktól belülről kifelé indulnak két szál vesszővel; kétszálas berakás. A ríteges fonás lehet kisebb és nagyob rítegű. 2. Rítegesz szalonna: váltakozó hús- és zsírrétegekből álló szalonna. retek fn Sz: A ~ reggel míreg, dílbe ítek, este orvosság: reggel nem tanácsos, délben nem árt, este egészséges retket enni. rétes rítes mn/fn I. mn 1. Réteges, rétegekbe tűrt, összehajtogatott. Két rítesen fogja a kendőÝt. 2. Sokrétű, sok szirmú, nem fattyú 〈virág〉. A rítesz szekfű asz tömött, a fattyúnak pedik csak öt szirma van. II. fn Rétestésztából készült sütemény. KülömbözőÝ rítes van: van káposztás-, almás-, mákos-, meggyes, túró²s rítes. Sz: Nyúlik, mint a rítes: vmi nagyon hosszan tart. rétesabrosz rítesabrosz fn Rétestészta nyújtásakor az alá terített abrosz.
rétesalma
705
rétesalma rítesalma fn Savanykás, kemény húsú almafajta. -rétesen: hat~. rétesliszt rítesliszt fn Magasabb sikértartalmú liszt. A ríteslisztet és a finom lisztet egymással keverve hasznájjuk. rétestészta rítestíszta fn Sz: Nyúlik, mint a rítestíszta: vmi a kelleténél tovább tart. retesz retec ~ fn 1. Tolózár, ill. ennek ideoda tolható kis rúdja; lövő. Reteszre tette az ajtó²t, asz jelentette, hogy bereteszelte. 2. Fémpántból és vaskarikákból álló szerkezet ajtók, kapuk lakattal való lezárására. Az vó²t a ~, amibe a lakatot hejesztük. 3. 〈Puska része:〉 fegyverzár. retirál ~ i Meghátrál. Ö: meg~. rétszél rítszíl fn A rét, kaszáló széle. retúrkemence returkemence fn 〈Fazekasoknál:〉 a hagyományos, fával tüzelt kemence modernebb változata. retyerutya ~ fn Közeli és távoli rokonság. rév rív fn Sz: Amit nyer a ríven, elveszti a vámon: —. Amit a vámon elveszít, megnyeri a ríven: —. reve ~ fn Az acél felületén felhevítésekor képződő réteg. révén rívin hsz Vkinek a hibájából. A te ríveden veszett el. revesedés revesedís fn A fatörzsön különböző színben jelentkező gomba által okozott károsodás; Veres revesedís: vörös színű gombásodás a fa törzsén. Kík revesedís: kék színű gombásodás a fa törzsén. revesedéses revesedíses mn Korhadt, pudvás fa. revír ~ fn Az a körlet, ahol a vad leéli életét. réz ~ fn Sz: Kivákta a rezet: kitett magáért. Ojan nincs több a ~ig, ameddig a kutya gyalog jár, azon túl meg nem laknak: nincs párja. Ö: száj~. rézangyal ~ fn Sz: Aszt a (fűszfán fütyülő) ~át!: 〈enyhébb káromkodás〉. rézasszony ~ fn Nagyhangú, mindenbe beleszóló asszony. rézbetétes rézbetítes mn Rézbetítezs bicska: rézzel díszített nyelű vágóeszköz.
rezezőminta
Kedveltík a rézbetítezs bicskákat is a pásztorok. rézcső részcsű fn Rézből készült cső, amit speciálisan a pálinkafőzéskor használnak. rezedencia rezedencija fn Nagy épület. rézedény rézedíny fn (Vörös)rézből készült konyhaedény. Rézedínybe, résztepsibe vertük fel a habot, habverőÝvel, kézzel még. rezeg ~ i Sz: Rezeg, mint a kocsonya: fél. rezel1 ~ i Székletet ürít. Ijettibe a nadrágba ~t. Ö: bele~, be~, oda~. rezel2 ~ i 〈Permetlé készítésehez〉 feloldott, átszűrt meszes oldatba rézgálicot kever. rézeleje rézeleji fn Rézelő. rézelő rézelőÝ fn Pálinkafőzésnél a finomításkor először kifolyó igen erős, fogyasztásra kevéssé alkalmas folyadék, amelyet főleg külsőleges gyógyszerként, végtagok bedörzsölésére használnak; előpárlat; rézeleje. A rézelőÝt hajnövesztőÝ szernek használták. Vó²t, aki rézelőÝvel kenegette a haját, hoty hosszú legyík. Vó²t, aki megitta mán a rézelejit is. Nr: Régen a rézelejét gyógyításra is használták, ezért mindig levették főzéskor egy külön üvegbe. Ebből otthon mindig tartottak, és ha fájt a fog, kis gyufaszálra rézelejével átitatott vattát tettek, s ezt bedugták a lyukas fogba. Ez olyan erős volt, hogy elzsibbadt még a száj széle is, ezenkívül fertőtlenített, jót tett a reumás karnak. rezerva ~ fn Rezervába: tartalékban. Van nekem Iba vaty három kötőÝfíkem. rezervnyomás ~ fn 〈Kékfestőknél:〉 gátló nyomás. rezes ~ mn Rücskös, vörös foltos. Nagy, ~ ó²ra vó²t neki. rezesbanda rezezsbanda fn Rézfúvós (katona)zenekar. A nagy zenekar, aszt akkor még Inak monták. rezez ~ i Rézzel bevon, díszít. rezezés rezezís fn A pipafej rézzel való bevonása, díszítése. rezező Ö: pipa~. rezezőminta rezezőÝminta fn 〈Pipakészítőknél:〉 a tőkére helyezett, vasból készült minta, amelyre a rombusz alakú sárgaréz
rézfaszú
706
darabokat helyezik, hogy tompa ütővassal kupakká formázzák. rézfaszú mn Részfaszú bagoj: képzeletbeli madár, amellyel a gyerekeket ijesztgetik. Vigyázz, mert elvisz a részfaszú bagoj! rézfésű részfűsű fn Tompa fogú, rézből készült fésű, mely a szőrme átfésülésére alkalmas. rézfokos részfokos fn Rézből készült fokos. Részfokos vó²t a betyároknak meg a juhászoknak. rezgőnyár rezgőÝnyár fn 〈Nyárfafajta.〉 rezgőnyárfa rezgőÝnyárfa fn Rezgőnyár. rezgős rezgőÝs mn Rázás következtében rezgő hangot adó. Ijen fehér papír vó²t, de ojan rezgőÝs. rézhámor részhámor fn Az a hely, ahonnan a rézműves alapanyagát lemez formában beszerezte. rezidencia l. rezedencia rézkampó részkampó² fn Rézből készült kampó. A juhászok a részkampó²val fokták meg a lábát a juhoknak, beleakasztották. rézkarima részkarika fn A pipa száján található rézbevonat, amelyre előre elkészített vasmintával virágokat, köröket v. apró pontokat, húzásokat ütöttek ki. rézműves rézmíves mn Rézmíves cigány: réztárgyakat készítő, ill. lakatos, kovács, bádogos munkát végző cigány. rézöntő rézöntőÝ mn/fn I. mn RézöntőÝ cigány: a réz meleg megmunkálásával foglalkozó kézműves, aki vándorlása során kül. réztárgyakat készített, főként csengőt, csatot, kolompot, kampót. II. fn Rézből öntött tárgyak készítője. réztaszító réztoszító² fn A kész bőr simítására való, vékony fakeretbe foglalt rézlemezből álló tímárszerszám. rézüst ∼ fn Domború fenekű, nagy méretű, rézből készült edény. A rézüst főÝzísre és mosásra is alkalmas. rézüstös mn Rézüstös katlan: 〈kékfestőknél:〉 főzőüst tartója. rézsunt ~ hsz Rézsútosan. Rézsunt mentem át az úton.
rigolírozás
rí ~ i Sír. Ö: el~, ki~, sír-~. riaszt rijaszt i 〈Őz veszély esetén〉 fütyülő hangot ad. Ö: el~, fel~, rá~. riasztás rijasztás fn Az őz veszélyt jelző hangja. ribanc ~ fn/mn I. fn 1. Kurva. 2. Megesett nő. A mán nagyom meg vó²d dorgálva, mikor asz monták valakinek, hoty te, ~ kurva. II. mn 1. 〈Jelzőként:〉 Te, ~ kurva! 2. Rosszalkodó, neveletlen 〈gyermek〉. Ojan ~ok azok a köjkek, semmi se marathat tüllük az udvaron. ríbez ∼ fn Vadalany. A ~nek nevezet vadalany a köszméténél nőÝ fel. ribiszke ~ fn Ribizli. ricces mn Riccezs zsinó²r: 〈paszományosoknál:〉 a bútorzsinór egyik ága. riccol ~ i 〈Könyvkötő〉 deklit riccológéppel v. késsel bevág és meghajlít. riccológép riccoló²gép fn Könyvkötőknél olyan gép, amellyel a deklit bevágják és meghajlítják. ricsaj fn 1. Vasárnapi spontán táncalkalom. Elmentek a gyerekek a ~ba. 2. Nagy zajjal, lármával járó mulatozás, ill. házi mulatság. ricskol ~ i 〈Szíjgyártómesterségben bőrt〉 puhít, finomít. Ö: ki~. ricskolatlan ~ mn 〈Szíjgyártómesterségben:〉 puhítás, finomítás nélküli 〈bőr〉. riffel ~ fn 〈Ötvösmesterségben:〉 hajlított reszelő. riglifa ~ fn 1. A kukoricagóré falában az álló léceket keresztbe összefogó léc. 2. A strájpámra keresztirányba elhelyezett gerendasor az állványpallók elhelyezésére, amely a munkahelyet biztosítja. riglizés riglizís fn Olyan 〈vadászat〉, ahol a hajtóvonal oldalán is állnak vadászok; terelő vadászat. rigmus Ö: kontyoló~. rigolíroz ~, ligolíroz, ligalléroz i Talajt kézi erővel 50–70 cm mélyen megforgat, hogy az altalaj kerüljön felülre. Ö: meg~. rigolírozás ~ , ligolírozás, ligallérozás fn 50–70 cm mélyen történő talajforgatás.
rigópalló
707
rigópalló rigó²palló² fn 〈Szőlőművelésben:〉 előző évi, teljes hosszában meghagyott, vízszintesen kötözött vessző. rigóvessző rigó²vesszőÝ fn 〈Szőlőművelésben:〉 elöregedett, már nem termőképes szőlővessző. rigózás rigó²zás 〈Szőlőművelésben:〉 az elöregedett szőlővesszők, a rigóvesszők lemetszése. rigyet ~ i 〈Szarvasbika〉 üzekedési hajlamát kifejezi. rigyetés ~ fn 〈Szarvasbikánál:〉 az üzekedési hajlam kifejezése. rigyető mn RigyetőÝ szarvas: üzekedni akaró szarvasbika. riha ~ mn/fn I. mn Kurva 〈nő〉. II. fn Kurva. rihell ~ i Rühell. riherongy ~ fn 1. Semmirekellő, hitvány, aljas ember. 2. Ringyó, kurva. ríkat Ö: meg~. riktol ~ i 1. 〈Boltozat készítéséhez〉 mintaívet, deszkázatot készít. 2. 〈Tímár bőrt〉 egyenget, igazít, szab. Ö: ki~. riktolás ~ fn 1. 〈Boltozat készítéséhez〉 mintaív és deszkázat készítése. 2. 〈Csizmadiák szóhasználatában:〉 a lábbeli felső részének kiszabása. ElsőÝ a csizsmánál is a ~. riktoló riktoló² fn 〈Csizmadiamesterségben:〉 felsőrészkészítő iparos. Mikor vó²tál a riktoló²nál? ringli ~ fn 1. Fémkarika a cipőlyuk megerősítésére. 2. Térkép felakasztására szolgáló fémből készült kis karika. 3. A szűrszíjon található lyuk. 4. Fémből, csontból, textíliából való karika, gyűrű. Ö: cipő~. ringlizés ~ fn 1. A szűrszíjon található lyukak elkészítése henger alakú szerszámmal. 2. 〈Könyvkötőknél:〉 fémből készült kis karika készítése. ringliző ringlizőÝ fn 〈Könyvkötőknél:〉 ollóhoz hasonló kéziszerszám, amivel a ringlit beütik. ringlizőstráf ringlizőÝstráf fn Albumnál a hátlemez és a tábla között lévő lemez. ringy-rongy fn Mindenféle rongy, ócska holmi, limlom.
ritkás
ripacs ~ fn 1. Vásári kikiáltó. A ~ az meg ijen kikijáltó² vó²t a vásárba. 2. Himlőhely. ripácsásodik Ö: meg~. ripacskodik ~ i Vásári kikiáltóként tevékenykedik. A ripacs ripacskodott a vásárba. ripacsos ~ mn 1. Himlőhelyes 〈arcú〉. 2. Hibás öntésnél a tárgy felülete egyenetlen, elveszti a rézre különben oly jellemző szép tükrös felületet. riska ~ fn Kis termetű, vöröstarka szőrű tehén. riszál i Méh testével a lépen nyolcast ír le. Sz: Ha uty tudnál szitálni, mint a farod ~ni, akkor sokat írnél: 〈mondják a magát kellető, de rest nőre〉. Ö: meg~. riszálás ~ fn Méhek tánca a lelőhely jelzésére. riszáló Ö: fara~. riszálótánc riszáló²tánc fn A méheknek a távoli gyűjtőhelyet jelző tánca, melynek során a méh a lépen nyolcast ír le. A felderítőÝ visszajött és riszáló²táncával atta társaji tuttára a mílegelőÝ hejit. riszni ~ fn Falkötővas áttolója részére a falban kifalazott mélyedés. rissz-rossz risz-rossz mn Ócska, vacak, rozoga. Minek hortad ide eszt a sok risz-rosz rongyot. riszt ~ fn 〈Cipészetben:〉 a rámán körbefutó árok. A talp felvarrásánál a cérna ebbe az árokba simul, hogy ne legyen kitéve a kopás veszélyének. risztung ~ fn (rég) Ruházat. Vet fel a ~ot, oszt mennyünk! ritka mn 1. Ritka fürtű guba: olyan guba, amelynek szövetébe kevesebb fürtöt raktak. 2. Ritka ruha: laza szövésű gézszerű anyagból készült kendő, ebbe teszik pl. a gomolyát. Vó²t ijen ritka ruha neki, amibe nyomtuk a gomoját. 3. Ritka rosta: tág lyukú rosta, amelyen még a búzaszem is átfér. Ritka szita: durvább liszthez való, gyér szövésű szita. A ~ szita átengette a lisztet, de femmaratt a szemét. Sz: Ritka szíp haja van: (tréf) ti. gyér a haja. ritkás ~ mn 〈Pl. vetés, haj〉 kissé ritka. Az idén ~ a búzánk, ritkán kelt.
ritkítás
708
ritkítás ∼ fn Metszés. A lemosó²permetezís után következett a ~. ritkul Ö: ki~. rittig ~ hsz Pontosan. Ez ~ annyi. rívós rívó²s mn Sokat síró-rívó. rizling Ö: bánáti~. rizolit ~, rizalit fn Homlokzat síkjának síkbeli tagozódása. rizsa ~ fn Rizs. A tüdőÝs hurkába még It is tettünk bele. rizsleves rizsleves fn Olyan zöldség v. rántott leves, amelynek rízs a betétje. Mindig valamijen csontal vaty hússal ettük a ~t, paradicsomosan nem mend bele a hús, csak babírlevél mek hagyma. ró ró² i 〈Fazekas:〉 díszítésként rovátkákat metsz az edény falába; berováckol. robbantás Ö: tuskó~. robog ~ i 〈Tűz〉 lobog, nagy lánggal ég. rocska ~ fn Fából, bádogból készült v. zománcos fejőedény, sajtár. A ~ füles, ó²ras zománcedíny, sajtár, amibe a tejet fejik. Ö: fejő~. rocskagyűlés rocskagyűlís fn Tűz, tűzvész. rocskaszámra ~ hsz Egy rocskának, vagyis sajtárnak a többszörösét kitevő menynyiségben. rogy/ik Ö: be~, össze~. rogyásig ~ hsz Torkig. Rogyásig ette magát. rogyaszt i Sz: Az Isten rogyassza rád a házadat/az eget: 〈szitok〉. Ö: meg~, rá~. rogyasztás Ö: meg~. roggyan Ö: le~. rogyós mn Rogyó²sz szárú csizsma: bokánál harmonikaszerűen ráncozott csizma; puha szárú csizma. rohamsisak fn Sz: Kellet neki ~, szabaccsapat: 〈mondják arra, aki jól megjárta vmivel〉. rohog ~ i Nagy lobogással és robajjal ég. Ha a kájhának nagy a huzattya, ~ benne a tűz. rojál ~ fn Gőzben megfőzött, majd darabokra vágott tojássárgája mint levesbetét. A levezsbe ~ vó²t.
róla
rojt ~ fn Sz: Annyi paszuj van rajta, mint a ~: sok van rajta. Ö: divány~, ekhó~, eper~, nyakkendő~. rojtosodik Ö: ki~. róka fn Sz: Ró²kát foktam: hánytam. Ojan veres, mint a ró²ka: nagyon vörös. Bassza meg a ró²ka!: 〈káromkodás〉. Egy ró²kárul kéd bűrt akar lenyúzni: vminek kétszeresen ki akarja venni a hasznát. Km: Egy ró²kárul kéd bűrt lehúzni nem lehet: nem lehet egy dologból két haszon. rókafark ró²kafark fn 1. Keret nélküli, széles pengéjű kézifűrész, rókafarkú fűrész. 2. 〈Növényfajta:〉 betyárkóró [Erigeron canadensis]. rókafarkúfű ró²kafarkúfű fn Festuca mynrus. rókakotorék ró²kakotorík fn Róka föld alatti fészke. rókasíp ró²kasíp fn A róka hangját utánzó síp. rókatánc ró²katánc fn A ró²katáncot gyerekek jáccották, asz hiszem. Sz: Eljárná a ró²katáncot: —. rokka ~ fn 1. Fonásra való, lábbal hajtott eszköz. 2. 〈Gubacsapóknál:〉 olyan lábmeghajtásos szerkezet, amely egyidejűleg sodorja a szálakat fonallá, és tekeri fel a kész fonalat a csévére. 3. Kendernek, lennek, gyapjúnak összecsavart, fonásra előkészített csomója. 4. 〈Jelzői használatban:〉 ilyen mennyiségű gyapjú v. kenderszösz. Ö: gyalog~. rokolya rokoja fn Bőven ráncolt, gyakran fodros aljú alsó v. felsőszoknya, hétköznapi szoknya. Szípen fel vó²tak őÝtösztetve rokojába. A rokoját a jó² muldba viseltík, azok szerettík jobban a natyfenekű asszonyok, mert jobban elsikkatt a naty feneke benne. A rokoja ojan fél ráncosz szoknya vó²t. Ö: alsó~. rokolyakorc rokojakorc fn A szoknya levarrott felső szegélye. rokon fn Közelrül rokon: közeli hozzátartozó. Messzirül rokon: távoli hozzátartozó. Sz: Eljöttek a ~ok: ásítozó, álmos emberre mondják. róla rulla, rúla hsz
roletta
709
roletta ~ fn Felhúzható és leereszthető redőny. rollvessző rolvesszőÝ fn 〈Pásztorkalapkészítőknél:〉 kb. 50 cm hosszú rugalmas vessző, amelyre a filcanyagot felsodorva gyúrják, mint a tésztát. A filcanyag gyúrása előÝször lazán, rolvesszőÝ segíccsígével törtínik. rolnitető rolnitetőÝ fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 lécekből álló, összehajtogatható asztallap. A rolnitetőÝ kis hejen elfér, mert öszszecsukható². rolókipa roló²kipa fn 〈Kékfestőknél:〉 hígított festékkeverék. rómaigyökér ró²majigyökér fn 〈Népi orvosságnév:〉 szárcsagyökér [Radix sarsaparillae]. rominat ~ fn Boltozatminta állványozásához mintaív. romlik Ö: le~. roncsolás Ö: agy~. rondít Ö: össze~. rongy ~ fn Sz: Rázza a ~ot: nagyzol, adja az előkelőt. Ö: báb~, kapca~, rihe~, ringy-~. rongya Ö: falu~. rongyfutball rontyfodbal fn Rongylabda. rongylabda ~ fn Rongyokból készített, harisnyába (keményre) gyömöszölt, madzaggal átkötött labda. Rongyból összevarrt v. összekötözött labda. Rontyfodbal vó²t vagy rongylabda, így nevesztík. rongyollik Ö: el~, le~. rongyolódik Ö: le~. rongyos ~ mn 1. Felszakadozott, feltáskásodott. Rongyos a hász főÝggye, nincs letapasztva. 2. Rongyozs béles: foszlós bélű rétes. 3. Hitvány. Tán fílted aszt a ~ íletedet? Sz: Ojan ~ ez a nadrág, hoty kilenc macska se fogna meg benne eggy egeret: —. Km: Rongyozsba keresik a jó²t: rongyos ruhában dolgoznak azért, hogy új ruhát vehessenek. rongyosa Ö: bélszín~. rongysor rontysor fn Ócskapiac. rongyszedő mn RontyszedőÝ zsidó²: rongyot és más hulladékfélét vásároló zsidó vándorkereskedő.
rostás
ront ~ i 〈A babona szerint〉 varázslattal betegséget, romlást okoz vkinek. Ö: meg~. rontás ~ fn 〈A babona szerint〉 varázslat útján kapott betegség v. ily módon okozott kár. Rontás van rajta, megbabonászták. Ö: bába~, boszorkány~. rontó rontó² mn 〈A babona szerint〉 varázserejével bajt, ártalmat okozó. Ö: házasság~. rópafalazás ró²pafalazás fn Vakolatlan nyerstéglafalazás. rópatégla ró²patégla fn Simított tégla. roppan Ö: bele~, meg~. rosseb ~ fn 1. Rák, rákfene. A rákot elejinte ~nek híjták, mert az nem gyó²gyult. Pipás embernek gyakran ~ vó²t a száján. 2. 〈Indulatos beszédben, főként szitkozódásban, visszautasítás kifejezésére v. kérdés nyomósítására, elhomályosult jelentéssel:〉 fene, nyavalya. Sz: A ~ egye meg! róst ró²st fn Kemence szája előtti padkán levő vasrács, rostély. rosta fn Sz: Úgy megverlek, hogy Inak se lesz jó² a bűröd!: 〈fenyegetés〉 Km: Rostával nem lehet vizet hordani: tevékenységünket a megfelelő eszközökkel kell végezni. Nr: Ha a kismacskát a In megrostájják, nem nőÝ tovább. Ö: malter~, nagyoló~, szelelő~. rostaalj rostaajj mn Egy rostaaj búza: annyi búza, amennyi a kirostálás után a kézirostában marad. rostaalja rostaajja fn A rostán átmenő silány, szemetes búza, ocsú. rostagép ∼ fn Szemes terményt osztályozó, szétválasztó szerkezet. rostakéreg rostakíreg fn A rosta lyukacsos részét körülfogó, falemezből készült keret. rostál Ö: meg~. rostálógép rostálló²gép fn Szemes termény rostálására való, kézzel hajtott gép. A rostálló²gépet bírbe aggyák egy víka búzájír. rostás ~ mn Rostás héjú tojás: olyan tojás, amelynek egyenlőtlen vastagságú héja van. A ~ héjú tojást nem vó²t szabad elültetni, mert abbul nem let csirke.
rostély
710
rostély rostéj fn Húsdarálón védő, elzáró rács. rostokol ~ i Nyugtalanul jön-megy. A ~ nem asz jelenti, hogy várakozik, hanem aszt, hogy jöm-megy, mint Orbán lelke a pokolba. róston ró²ston hsz 〈Csak szn-vel együtt:〉 bizonyos számú alkalommal, esetben. Három ró²ston kíszült el. rossz ~ mn 1. Rossz íszt kap: 〈pl. pálinka〉 vmi miatt megromlik. 2. Érzelmi töltéssel: becézés. Gyere mán te rosz kisjány! 3. Rossz erkölcsű: rossz természetű, makrancos 〈ló〉. A rossz erkölcsű lú csak akkor húzza a szekeret, ha kedve van. Sz: Rossz ó²rába született: szerencsétlen. Hon a rozba vó²tál?: 〈szemrehányó kérdés:〉 Hol a csudában voltál? Ismerlek, mint a rosz píszt: jól ismerlek. Rosz fába/bőÝcsőÝbe rengettík: rosszféle ember. Km: Rosz píz nem vész el: —. Ö: rissz-~. rosszbaj rozbaj fn Nyavalyatörés. Sz: A rozbaj jöjjön rád!: 〈szitok〉. rosszféle roszféle mn Feslett erkölcsű 〈nő〉. rosszhámos roszhámos mn Csökönyös 〈ló〉. rossznyavalya rosznyavaja fn Epilepszia, nyavalyatörés. rosszul Ö: le~. róta ró²ta fn Két kaszásból, egy marokszedőből és egy kévekötőből álló aratócsapat. rothadás ~ fn Rák. Ö: gög~, gyomor~, költés~, légcső~, máj~, nyű~, tüdő~, vér~. rothaszt ~ i Rohaszt. rothasztó mn Rothasztó² epésláz: (rég) 〈egy betegségfajta〉. Rothasztó² hideg: (rég) 〈egy betegségfajta〉. Rothasztó² láz: (rég) 〈lázfajta〉. Rothasztó² szájfájás: (rég) 〈egy betegségfajta〉. rottyan Ö: fel~, le~. rottyant Ö: fel~. rováckol Ö: be~. rováckolás Ö: be~. rováckoló rováckoló² fn A fazekak külsejének bordázására szolgáló, fából készült, hegyben végződő, egyik végén lapos és recézett pálca. rovarkártevő Ö: kéreglakó~.
rózsabimbó
rovás ~ fn Sz: Neked mán sok van a ~on: —. Ö: dög~. rovásfa ∼ fn Juhnyáj számlálására szolgáló faragott bot, mely hosszában kettéválasztható, így az oldalára vésett római szám keresztben kettéosztódik. Nr: A rovásfa egyik fele a pásztorhoz került, másik a gazdánál maradt, ennek segítségével tudták ellenőrizni a juhok számát. rovásvessző rovásvesszőÝ fn 〈A juhász és a gazda elszámolásának eszközeként:〉 fenyőv. nyárfából készült, közös nyéllel ellátott dupla léc. rováték rovátík fn Bevágás, rovátka. rovátkoló rovátkoló² fn A fazekak külsejének bordázására szolgáló fából készült, hegyben végződő, egyik végén lapos és recézett botféle. rovó Ö: út~. rozetta ~ fn 〈Paszományosoknál:〉 női ruhadíszként is használt, zsinórból font, csipkézetes koszorú mint a komlórózsa alapja. rozmaring fn Rozmaringom: 〈a szeretett nő kedveskedő megszólításaként〉. rozmaringleveles mn Rozmaringleveles tulipán: 〈a szűrhímzés egyik gyakori motívuma〉. rozs Ö: anya~. rózsa ró²zsa fn 1. A szűr egyik gyakori, az aszaj központi motívuma, stilizált, több karélyos virágminta. 2. 〈Mézeskalácsosoknál:〉 tufcsővel készített, ájzolt virágdísz. Nagyop szívre töb ró²zsát ájzolunk. 3. Vkinek a ró²zsája: szerelmese. 4. Az agancs töve. Az agancs ró²zsáján sog gyöngy van. 5. Gömböjű ró²zsa: a marhacombból kimetszett, csont nélküli, sovány, ízletes hús. Km: Amijen ró²zsát szakítasz, ojat szagúsz: ki milyen feleséget választ, olyan házaséletet él. Ö: agancs~, baba~, bazsa~, csillag~, csipke~, csizma~, forgó~, fül~, hónapos~, hárász~, hasíték~, komló~, kulacs~, lyuk~, mályva~, matyó~, parlag~, plafon~, szűr~. rózsabimbó ró²zsabimbó² fn Kisebb kerek v. egyik végén elkeskenyedő többszínű minta.
rózsafordulat
711
rózsafordulat ró²zsafordulat fn 〈Csipkeverőknél:〉 a szövés v. rece kereken fordul úgy, hogy a tű bezárása után a belső párt elhagyja, majd a belső rész kitűzés nélkül visszamegy, a fordulás befejeztével pedig az elhagyott párt ismét beveszik. rózsakolompér ró²zsakolompír fn Rózsakrumpli. A ró²zsakolompír ojan finom, hogy aszt el se tuggya kíbzelni a mostani ember. rózsás Ö: kulacs~. rózsaszál ~ fn Ró²zsaszálam: 〈szeretett nő megszólításaként〉. rózsavíz ró²zsavíz fn Rózsából készített kölni. Ró²zsavíz, amivel locsoltak rígebben husvítkor a kizsgyerekek. rozsdás ~ mn 〈Gúnynév elemeként:〉 szeplős arcú 〈személy〉. rozsdásderes rozsdázsderes mn Olyan 〈ló〉, amelynek fehér szőrszálakkal tarkázott sötét szőrébe barnásvörös szálak vegyülnek. rozsdádzik rozsdáddzik i Rozsdásodik. rozsdásfakó rozsdásfakó² mn Olyan 〈ló〉, amelynek világos szőrébe barnásvörös szálak vegyülnek. rozsdásodik Ö: le~, meg~. rozsféreg rosfíreg fn 〈A ló élősködője〉. A lú vígbelibe csomó²stul vó²t rosfíreg, pirítot rozzsal etettík a lovat, kipusztult tülle, kihullott. Sz: Asz míveli, mint akinek rosfíreg van a seggibe: nyughatatlan, folyton izeg-mozog. röf ~ isz A disznó hangját utánzó szó. rőf rőÝf fn 〈Hosszmértékként:〉 a mellközéptől a kinyújtott kar végéig számított hossz. RőÝfösen árul: Km: Nem rőÝffel mírik az észt: a kis termetű ember is lehet okos. Ö: fertály~. röffen Ö: ki~, össze~. röfögő röfögőÝ fn Kiskabát, ködmön. rőföl rőÝföl i Járja 〈a táncot〉. Eggyik így rőÝfölte, a másik úgy. rőfös rőÝfös fn Rőfösáruval kereskedő személy. rőfösáru rőÝfösáru fn Rőffel mért áru, méteráru. A ruhaszövet, a vászon a lekfontosab rőÝfösáru. rőföskereskedő rőÝföskereskedőÝ fn Méteráruval kereskedő személy.
röpdeszka
rög ~ fn 〈Fazekasoknál:〉 a már meggyúrt, megtisztított agyag olyan nagyságú darabja, amelyből egy edény megformázható. Ö: csupor~, fazék~, korsó~. rögöl ∼ i A fazekas a már meggyúrt, megtisztított agyagot olyan darabokra szedi, amelyekből egy-egy edény megformázható. Ö: fel~. rögölés Ö: fel~. rögtörő mn RöktörőÝ henger: csomóba összeállt földdarabokat széttörő hengeres szerkezet. Az ugart szántás előÝt röktörőÝ hengerrel lehengereszte az ember. rögzítés rögzítís fn Vminek a hozzáerősítése, -kötése vmihez. Miután megindult az ó²tvány, levettík a rögzítíst, mert ott összefort. rögzött Ö: meg~. röhencs ~, röhincs mn Ok nélkül, folyton nevető, nevetgélő, vihogó 〈személy〉. A ~ akkor is nevet, amikor nincs mijír. röhint ~ i Elneveti magát. röhög ~ i Otrombán, hangosan nevet. Nem lehetett az uccán ~ni, vihákolni, hanem szípen csendbe menni. Sz: Úgy ~, mint a lú: csúnyán nevet. rőköny rőÝköny fn Penész. rőkönyödik rőÝkönyödik i 〈Nedves ruhanemű, széna, búza〉 dohosodik, penészedik. Ö: meg~. rönk ~ fn Kör keresztszelvényű, bütüvel rendelkező vastag faanyag. Hámozási ~: furnérkészítésre előkészített rönk. Ö: furnér~, fűzfa~. rönkfa ∼ fn Kivágott fatörzs hengeres része. rönkő rönkőÝ fn Tövénél elfürészelt fa földből kiálló része. A rönkőÝ alat van a tuskó², a mi a főÝdbe van. A rönkőÝ asz tüzelőÝ lessz. rönkvágó mn Rönkvágó² keretfűrísz: a rönköt hosszába vágó gépi fűrész. röntgenez Ö: meg~. röpdeszka röbdeszka fn A kijáró alatt kiugró deszka a kirepülő és érkező méhek megtelepedésére; küszöb, szállódeszka. A röbdeszkán csak úty tódult ki a sog bogár.
röpítés
712
röpítés Ö: össze~, vissza~. röpített in Röpítet raj: a kaptár áthelyezésével kialakított raj, amikor az eredeti kaptár helyére egy újat állítanak, így a kijáróméhek a régi helyre állított új kaptárba vonulnak be. A röpítet raj beleszált az új kaptárba. röplap ~ fn 〈Könyvkötőknél:〉 előzéklap. röpnyílás ~ fn A kaptáron található nyílás, amelyen keresztül a méhek forgalma és a levegő cseréje lebonyolódik. A sog bogár mind a ~nál hemzsegett. röpnyílásitató röpnyílásitató² fn A kijárónyílásnál elhelyezett itató a méhek számára. A röpnyílásitató² körül donktak a míhek. rőstet rőÝstet i Lohol, lőstet. rövid mn 1. Rövid ostor: az ülésből hajtott egy- és kétlovas fogat kocsisának rövid csapószárú ostora, amelyet egy kb. másfél méteres nyélre hurkolnak. 2. Rövit halál: kevés szenvedéssel járó halál. 3. Rövidebre fog: csipkeverő a munka közben meghoszszabbodott szálat a kellő nagyságig az orsó szárára feltekeri. 4. Rövics csapra mecc: pl. úgy metsz, hogy csak három-négy rügy legyen a vesszőn. Rövics csercsap: olyan rövid szőlővessző, amelyen csupán egy-két rügy található. rövidedik ~ i Rövidül. Mán ~ a nap. Ö: meg~. rövidít ~ i 〈Gyümölcsfa metszésénél:〉 a hosszú ágakból levág, lemetsz. Ö: le~. rrr ~ isz 〈Többször ismételve kutyaingerlő szó:〉 rrr! Rrr! rubint ~ fn Rubin. Rubintom: 〈szeretett nő kedveskedő megszólítása〉. rubintos ~ mn 1. Rubinnal díszített. 2. 〈Kedveskedő megszólításban:〉 Rubintos csillagom/virágom! rublika ~ fn Rubrika. ruca ∼ fn 1. Kacsa. Vó²t eggy ijen tolseprűm, amit megöltem It, annak a szárnyábul. Tojó² ~: a hímmel (gácsérral) ellentétben. TőÝtöt ~: kukoricával hizlalt kacsa. A tőÝtöt ~, amit körülbelül három hétik tőÝtöttek, tengerivel tömtek. 2. Vadkacsa. Nr: A kis Inak azír váktuk le a farkát, de csak egy
rudashordó
nagyon picit a lekszílibül, hogy ne ázzík el, ha a vízen úszik. — 〈Rucahívogatók:〉 Tas, tas, tas! — A fiatal ruca a népi megfigyelés szerint ezt mondogatja: Csak csapra, csak csapra! Ö: csörgő~, gácsér~, kerce~, kis~, mag~, tojó~, tőke~, vad~. rucahús ~ fn Kacsahús. rucatalpú ~ mn Lúdtalpas. rucatalpúfű ~ fn Vidrafű [Menyanthes trifoliata]. rucázik ~ i Vadkacsára vadászik. ruccan Ö: el~. rúd ~ fn 1. A guzsaly felnyúló pálcája, amelyre a szöszt felkötik. Rúd, aminek alul egy talpa van. 2. 〈Gubacsapóknál:〉 a font nevű mérőeszköz része. Sz: Rájár a ~: sok baj, szerencsétlenség éri. Hon van a kalapom? Az előÝb vitte két szúnyog ~on: 〈tréfás felelet pl. arra a kérdésre: Hol van a kalapom? Nem tudom〉. Kifele áll a szekere rúggya: hamarosan elbocsátják. Ö: breh~, dézsa~, eb~, hajtó~, hordó~, hosztoló~, nyomó~, toldalék~, törő~, vendégoldal~. rudal ~ i Szekérre rakott szálas anyagot rúddal v. kötéllel leszorít. Ö: ki~, meg~. rudalókötél rudaló²kötél fn Szalmahordáskor használt hosszú kötél, amellyel átlósan átkötik a szekérre vendégoldal segítségével rakott szalmát. A rudaló²kötelet csíplískor hasznáták, a szalmahordó²k, sréhen átvetettík, és vittík a kazalra a szalmát, két rud vó²t, és két ember vitte a szalmát. rudas ~ fn 1. A szekérrúd jobb oldalára befogott ló. 2. Rudas korú erdőÝ: fiatal, de már ipari feldolgozásra is alkalmas fákból álló erdő. 3. A szénagyűjtéshez használt két farúd egyike. 4. Szénának, szalmának, gabonának két rúdon egyszerre elvihető, kisebb boglya nagyságú csomója, petrence. rudasgyűrő rudazsgyűrőÝ fn 〈Cséplőgépnél〉 az a munkás, aki a gép alól a szalmát rudasokba, azaz kisebb boglyákba rakja. A rudazsgyűrőÝ vasvillával lapogattya a szalmát. rudashordó rudashordó² fn 1. Rudashordó rúd. 2. Annak a két munkásnak az egyike, akik a kisebb boglyákba rakott szénát v. szalmát kazalba hordják. Akkor beledukta a
rudasponyva
713
villát, kihúszta, és a rudashordó²k, rudad duktak alá. rudasponyva ~ fn Két rúd közé kifeszített ponyva, amelyen csépléskor a töreket szállítják. rudli ~ fn Őzcsapat. rúdnyila ~ fn A szekérrúdnak a rúdszárnyak közé erősített vége. rúdragasztó rúdragasztó² fn A szekérrúd elülső végén levő, kampóban végződő szegek egyike, amelybe a nyaklóláncot, ill. négyes fogat esetén a lovak kettős hámfáját akasztják. rúdszárny rutszárny fn A szekérnek az a része, amelybe a rudat helyezik. A rutszárnyba van feltíve a tengejágy és a sémej. rúdszárnya rutszárnya fn Rúdszárny. A rud, amivel húszta a jó²szág a szekeret a rutszárnyába mend bele. rúdszeg rútszeg fn A jármot a szekérrúdhoz erősítő vasszeg. rúdtartó rúdtartó² mn Rúttartó² szíj: taligát húzó lónál a hátszíjról v. a nyeregről lelógó szíj, amely a taliga rúdját tartja. rúdtöve rúttöve fn Rúdtő. rúdvas fn Rúd hosszúságú, hengeres v. szögletes hengerelt vas. A rúdvasad befogjuk a satuba. rúdvég rúdvíg fn 〈Csak lovaskocsin:〉 a szekérrúd elülső, vékonyabb vége. ruffol ~ i 〈Pásztorkalap-készítőknél:〉 tépdes. ruffolás ~ fn 〈Pásztorkalap-készítőknél:〉 tépdesés. A filc formára alakítása ~sal törtínik. rúg ~ i A fazekas az egyik lábának külső lábélével egy erőteljes mozdulattal mozgásba hozza a fazekaskorongot. Ö: el~, ki~, le~. rúgás Ö: kanca~. rugó Ö: ásó~, köröm~. rugódzik Ö: ki~. rúgott in Rúgod bornyú: olyan borjú, amelyiket már nem szopik. Rugocs csikó²: kb. féléves csikó, amelyik már nem szopik. A rugocs csikó²t még nem foktág be szekér elé. rugtat Ö: neki~.
rühzsír
ruha ~ fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 anyagterítő a táblán. A Ira tőÝttyük ki a tísztát a tepsibül. Sz: Úgy ál rajta a ~, mintha villával hánták vó²na rá: hanyagul öltözött. Km: A ~ tisztelet, a píz becsület: jól öltözöttség elismerést, a vagyon megbecsülést szerez. A píz embersíg, a ~ tisztessíg: ua. Nem a ~ teszi az embert: —. A ~ teszi az embert: —. Nr: Aki új It vesz fel, annak asz mongyák: Egíssíggel visejje/viseld! — Karácsony estéje előÝt le kel szedni a száradni kiterítet It, hogy ne legyen jövőÝre halott a háznál. Ö: alsó~, báb~, baba~, bádog~, batiszt~, extra~, fe-hér~, gomolya~, gyerekkifogó~, gyolcs~, ját-szó~, jegy~, kenyeres~, kenyér~, kifogó~, kimenő~, kocsis~, komisz~, lüszter~, menyecske~, nász~, nyargalt~, oltó~, paraszt~, parget~, sütő~, szakajtó~, szakasztó~, ta-karó~, tejes~, tunika~, úti~, váltó~, viselő~. ruhafa ~ fn Fogas. ruhaszalvéta ~ fn Szövetből, főként damasztból készült szalvéta. A pincér Ival terített. ruház Ö: ki~. ruházat Ö: bőr~. ruhiz Ö: meg~. rukkol ~ i 1. Nagyobb katonai egységben vonul vhova. 2. Előáll vmivel. Ö: be~, ki~. rukkolás Ö: ki~. rukkoló Ö: gyalog~. rumsor ~ fn A tűzfal nyerstégla stílusban készített befejező szegélysora; macskaugró. rusnya ~ mn 1. Rút, ocsmány, nagyon csúnya. 2. Rendetlen. rusnyul Ö: meg~. rüffen ~ i (Ki)reped. rüfke rűfki mn Pisze. rühel ~ 〈Juhot〉 párosít. Ö: meg~. rühelődik rühelőÝdik i Vakarózik, rühét vakarja. rühetett Ö: fel~. rühet/ik ~ i 〈Koca〉 párosodási ingert, készséget mutat, ill. párzik. Ö: fel~, meg~. rühethetnék ~ i Kocának párzási ingere van. rühzsír rüzsír fn Rühesség gyógyítására használt kénes kenőcs.
rühzsírtartó
714
rühzsírtartó rüzsírtartó² fn Szaruból v. fából készült tárgy, amelyben a pásztor a rühzsírt tartja. A rüzsírtartó²t a pásztor maga kíszítette.
rüszt
rüss rűs, rűzs fn Csipkéből, tüllből v. selyemből készült, rakott v. húzott fodor. It meg fehér rűs vó²t a nyakán. rüszt ~ fn 〈Csizmadiák nyelvében:〉 csizmán a fejet és a szárat összekötő rész.
S s es, sö fn Sz: Egyenes, mint az es: (tréf) görbe. sábel l. sáber sáber ~, sábel fn 1. 〈Kovácsmesterségben:〉 hántoló. 2. 〈Rézműveseknél:〉 durva felületű, három élű reszelő, amelyet nagyobb rézdarabok eltávolítására használnak. sáberoz Ö: ki~. sabrán ~ fn Homlokzaton alkalmazott ablakkeretező párkány. sáfár fn Km: Mindenki ~ja annak, amije van: mindenki vigyáz a tulajdonára. safli ~ fn 〈Cipészmesterségben:〉 faedény, amelybe a talpbőrt beáztatják a megmunkálás előtt. sáfrány Ö: jóféle~, jó~. sáfrányillat ~ fn (tréf) Szarszag. Sz: Íreszte a ~ot: megsejtette a veszélyt. sáfrányos ~ mn Szaros. Asz monták, hoty ~ a gatyád, a kutyafáját neki. sajdít ~ i Sejt, gondol vmit. sajdul Ö: meg~. sajmeggy ~ fn Apró, bokros meggy, vadmeggy. A sajmety fájába ó²tották a nemes meggyet, például a pándi meggyet. sajnál ~ i Fájlal. A lúnak monták, ha megnyilalta a kovács, hoty sajnájja a lábát, fáj neki. sajt fn Sz: Tettél-í ~ot a kenyírhe?: megadtad-e a kellő tiszteletet? Ö: disznófej~, fej~, fő~, gomolya~, lágy~, pap~, szilva~. sajtalan ~ mn 1. Sótlan 〈étel〉. Sajtalan az ítel, ha elfelejteneg bele só²t tenni. 2. Szemérmetlen 〈beszéd〉.
sajtár ~ fn Fejéshez használt, dongákból készült egyfülű edény. Sajtárnak nevesztík rígen, hát ojjan naty tíz-tizenöt literes vedér, mék mijen. sajtnyomóasztal sajtnyomó²asztal fn Sajt készítésekor használt asztal. Sajtnyomó²asztal is vó²t a juhásztanyán. sajtó Ö: forma~. sajtol ~ i Kínoz, gyötör. sajtoló sajtoló² fn Eszköz, berendezés, melynek segítségével a lépből a mézet kipréselik, kinyomják. sakterol Ö: meg~. salabakter ~ fn Huncut kisgyerek. Te kis ~! — monták a huncut kisfijúnak. salakfogó salakfogó² fn A rézben lévő szennyeződések kiszűrésére létrehozott vályúszerű nyílás az öntőformán. salakol Ö: le~. salakoló salakoló² fn 1. A salak kiszedésére alkalmas, görbe végű vaseszköz, piszkavas. A salakoló²val mekkaparom a tüzet. 2. Az a személy, aki eltávolítja a salakot a rézről, az öntésnél segédkezik. salakolókanál salakoló²kanál fn 〈Rézműveseknél:〉 salakoláshoz használt kanál formájú eszköz, hosszú szárral, fanyéllel, öblös része lyukacsos, ezen folyik ki a tiszta réz. salakzárvány salagzárvány fn A kész tárgyon levő hiba, amely akkor keletkezik, ha salak marad a folyékony rézben. Salamon fn Sz: Ugy ragyog, mint a ~ töke: (gúny) vmi nagyon fényes. salap Ö: silip-~.
salapál
716
salapál ~ i 1. Csapkod, hadonászik. Salapált a kezivel. 2. 〈Enyhén〉 képen üt, pofont ad. Kípen ~tam eszt a gyereket. Ö: meg~. saláta Ö: galambbegy~, galamb~, krumpli~, paszuly~. salavári l. csalavári sallang Ö: fül~, homlok~, oldal~, pofa~. sallangó Ö: homlok~, pofa~. sallangoz Ö: ki~. sallárium sallárijum fn Fizetség, munkabér. sallang ~ fn 1. Keskeny szíjakból font, csomózott, rojtos, lelógó dísz lószerszámon, dohányzacskón, tölténytáskán stb. 2. 〈Mézeskalácsosoknál:〉 ájzolt ló sörényének mintázata. Ö: vese~. sallangcifrázó sallankcifrázó² mn 〈Szíjgyártómesterségben:〉 a lószerszámokról, dohányzacskókról lelógó bőrsallangoknak a készítéséhez, mintákkal való díszítéséhez használt eszköz. sallangfonás sallankfonás fn 〈Szíjgyártóknál:〉 a sallang elkészítésének módja, amely szironykötés használatával alakult ki. sallangkarika sallankarika fn A hámon levő vas- v. sárgaréz karika, amelybe a sallangot csatolják fel, oly módon, hogy a gyeplős ló hámján a hátszíj bal, a rudasén és ostorhegyesén a hátszíj jobb oldalán helyezkedik el. sallangó sallangó² fn 1. A hátulsó felhércet a szekéroldal felső rúdjához erősítő görbe vaspálca. 2. A szekéroldal felső rúdjába erősített egy v. több vaskarika, amely(ek)be akasztva v. húzva az ivóedényt, kapát, lapátot, fejszét stb. szállítják. sallangókarika sallangó²karika fn A szekéroldal felső rúdjába erősített egy v. több vaskarika, amelyekbe akasztva v. húzva az ivóedényt, kapát, lapátot, fejszét stb. szállítják. sallangos mn 1. Sallangos kantár: díszkantár, amelynek a homlokrészére és pofaszíjára díszesen fonott sallang kerül. 2. Sallangos hám: sallanggal díszített hám. Sallangozs dohányzacskó²: sallanggal díszített
sántaficér
dohányzacskó. A sallangozs dohányzacskó² rísze a pásztorkíssígnek. sallangozás ~ fn 〈Szíjgyártóknál:〉 a sallang elkészítésének módja. sallangozik ~ i 〈Szíjgyártó:〉 sallangot készít. sallárium sallárijum fn Fizetés. salukáter ~ fn Zsalugáter. A dupla ablak külsőÝ szárnyajit levettík, feltettík hejette a ~t, elsötíteltík az ablakot. sámedli ~ fn Zsámoly. A ~nek nem nígy lába van, hanem szíles kéd deszkalába, amit középen léc köt össze. sámli ~, zsámli fn 1. Zsámoly. 2. 〈Paszományosoknál:〉 a szövőszék ülése alá helyezett hágcsó. samottkitöltés samotkitőÝtís fn Samottból való bélés a tűztérben. samottliszt samotliszt fn Samott-téglából őrölt anyag. samottoz Ö: ki~. samott-tégely samottégej fn Tűzálló agyagból és kvarchomokból készült edény, amelyben a fehéraranyat tárolják olvasztáskor. Samu fn Sz: Úgy ál rajta, mint a ~ nadrágja: ruhadarab lötyög rajta, bő rá. Eggy álapodba van, mint a ~ nadrágja: 〈gyerek〉 nem nő. samunadrág ~ fn Hóbortos ember. sanc Ö: pipa~. sánc ~ fn Hosszan elnyúló ásott gödör, mélyedés, árok, a mellette kihányt földdel együtt. sancol ~ i Szenvedve, gyötrődve töri magát vmiért. sandal i Sandalva níz: kancsalítva néz. sánta mn Km: Az ördögök köszt is a ~ a lekhuncutabb: a ~ ember huncut, rossz indulatú szokott lenni. Könnyebb utó²lírni a hazug embert, mint a ~ kutyát: a hazugságon könnyen rajtafogják az embert. Ö: büdös~, járvány~. sántaficér mn Nr: Sántaficér, kan egér, bújjom belét száz egér!: 〈sánta embert gúnyoló (gyermek)mondókában.
Sántakati
717
Sántakati ~ fn Szíriusz. A ~ korán este jön fel, az Esthajnalcsillakho nem messzi biceg, sántit, níha megremeg, mintha baktatna. sántaság Ö: büdös~, járvány~. sántaszél ~ fn 〈Esőt hozó〉 délkeleti (északkeleti?) szél. sántáz Ö: meg~. sántázás ~ fn Sánta lábú juh meggyógyítása. sántázószer sántázó²szer fn Gyógykenőcs; a lesántult, azután megkörmözött és megsántázott birka lábát kenik be ezzel a szerrel, amit a juhász titkos receptje alapján állít össze. A sántázó²szerbe van kíkkű, timsó², meg van egy kis más is, meg gunera. sántít ~ i Sántíttya a lábát: 〈szarvasmarha, ló stb.〉 vmelyik lábára sántít. Ha a lú belelípet valamibe, akkor montuk, hoty sántittya a lábát. sanyarú ~ mn Keserves, nélkülözésekkel tele. Sanyarú sorsa vó²t a ríszeges ura mellett. Sz: Ídes vó²t az anyám teje, ~ a más kenyere: —. sanyarúság ~ fn Keserves, nélkülözésekkel tele állapot, sors. sáp ~ fn Kivette belőÝle a ~ot: magához vett egy részt, ami nem is járt neki. sapka Ö: barett~, deák~, egyen~, kis~, mici~, úti~. sápkór sápkó²r fn (rég) Serdülő leányokon mutatkozó vérszegénység. sápkóros sápkó²ros mn (rég) Sápkórban szenvedő. sár ~ fn 1. 〈Gubásmesterségben:〉 köszörűsár. 2. Salak. Az olaj ~ja: az olaj fekete salakja. 3. A fül ~ja: fülzsír. Sz: Csupa ety ~: tetőtől talpig sáros. Jó²l kinőÝtt a ~bul: hórihorgas, magas. Víka esőÝ, köböl ~: 〈ősszel〉 kis eső is sok sárt okoz. Annyi, mint a ~: nagyon sok. Ö: epe~, köszörű~. sarabol ~ i 1. Sarabolóval sekélyen kapál. A saraboló²val a könnyű, szíles kapával fennyedin kapál, ~. 2. 〈Sarlóval, kapával〉 gazt irt. 3. Sarlóval füvet vág. A sarló²val füvet ~t a jó²szágnak. Ö: le~, meg~.
sárgaföld
sarabolás ~ fn Felületen végzett kapálás. A felezíst ~nak is híjják. saraboló saraboló² mn/fn I. mn Saraboló² kapa: széles, rövid lemezű egyenes élű kapa. A saraboló² kapának lapos a víge, nem hegyes. II. fn Gyomirtó eszköz, kapa. saraglya l. saroglya sarang ~ fn (Fél)kész faáruból szabályos méretekben összerakott farakás. sarangol ~ i (Fél)kész faárut csomóba rak. sarangolás ~ fn (Fél)kész faáru csomóba rakása. sarangoló sarangoló² fn A sarangolást végző munkás. sarangolt in Sarangolt fa: csomóba rakott (fél)kész faáru. sárarany ~ fn Folyóból kimosott arany. A ~, amit a fojó²bul kimostak, a bányászott aranyat nem híjták így. sárbol Ö: ki~. sarc ~ fn Kivetett adó. Ugy montuk, hogy viszem a ~cot az adó²ba, vagyis az adó²hivatalba. sarcol l. sancol sárdeszka ~ fn Az elkészült falegyenre a fedélszék elhelyezésére egy sor deszkát helyeznek el, hogy a fedél ne közvetlen a fallal érintkezzék. sárfal ~ fn A sárépítés legkezdetlegesebb formája, amelyhez törekkel, szalmával kevert, meglocsolt, megtaposott sarat használnak. Rakot ~: ua. sárfehér sárfejír fn 〈Világos szemű, kissé illatos szőlőfajta:〉 szagos sárfehér. A sárfejír naty fürtű, naty szemű szőÝlőÝ, borszőÝlőÝ. Ha gyönyörűsígest látott, annál szep szőÝlőÝ a világon sincs, de savankás. sárga ~ fn Sárga ló. Fog be a It! Sz: Sárga, mint a tökvirág/vijasz: beteges. Nr: Ha tavasszal ~ pillangó²t lát meg az ember előÝször, akkor hamarosan mekhal, ha fehíret, akkor beteges lessz. Ö: fakó~, homályos~. sárgaderes ~ mn 〈Lószínnév, a deres szín egyik árnyalata.〉 sárgadeszka ~ fn Sárdeszka. sárgaföld sárgafőÝd fn Agyag. Sz: Mekszíjja a sárgafőÝd: meghal. Akkor lesz
sárgakásás
718
mán ebbül ember, ha mekszíjja a sárgafőÝd: ti. ha meghal. sárgakásás ~ mn Sárga kását tartalmazó 〈étel〉. Debrecembe apó²somnak vó²t egy rokona, aki a ~ rítest csináta. sárgakocsi ~ fn Négy kerekű, lófogatú személyszállító eszköz, melyet az uradalmakban, elsősorban az intéző és gazdasági ügyekben résztvevők használtak. Leszál az álomáson, ot fogja várni a ~, oz beviszik a gazdaságba. sárgakövér ~ fn Mert ugye abrakolták a jó²szágot, tengeridara, búzadara, összevágot krumpli, sütőÝtök, cukorrípa, hát azok a jó²szágok ojan tiszta hústömegek vó²tak, és gyönyörűszép ~ borította az egísz húsnak a húszszintet. sárgaliliom ~ fn Sásliliom. A sárgalilijomnak víkony sásos a levele. sárgaordas ~ mn 〈Szarvasmarha színének jelölésére.〉 sárgapaszuly sárgapaszuj fn 〈Babfajta.〉 sárgaság Ö: fekete~. sárgerenda ~ fn A szelemennel párhuzamos, a falra támaszkodó gerenda; koszorúgerenda. sárgubanc ~ fn Sáros szőrcsomó. A bellér szőÝrkaparó²val felborzojja a levágod disznó² szőÝrit, típi a ~okat. sárgul Ö: el~. sárhatnék ~ i Kanca párzási készséget mutat, sárlik. Sárhatnék a kanca, mikor kivánnya a mént. sári Ö: baka~, gyalog~, pityeri~. Sári-bál ~ fn Főleg cselédlányok és katonák részvételével megrendezett mulatság. A Ró²zsabokor vendíglőÝbe minden szombaton vó²t ~. sárít ~ i Kanca párosodási ingert, készséget mutat, ill. párzik; sárlik. sáríthatnék ~ i Sárlik. sarj ~ fn A kivágott fa tuskójáról v. gyökérről kinövő hajtás. Ö: tő~. sarjadék sarjadík fn Sarj. A sarjadík csak az akácfánál vó²t, a többi fa nem sarjad. sarjadzik Ö: ki~.
sárkaparó
sarjaztatás sarjasztatás fn A kivágott erdőterületen a bentmaradt gyökérről v. tuskóról történő erdőfelújítás. sarjburjánzás ~ fn A fa tövénél keletkező hajtások tömege. sarjerdő sarjerdőÝ fn Tuskóról v. gyökérről felújult erdő. sarjúboglya sarjúbogja fn Második, esetleg harmadik kaszálású szénából, sarjúszénából rakott boglya. sarjúdohány ~ fn Az első levelek leszedése után a növény tövénél sarjadt dohány. sarjúmalac ~ fn Olyan malac, amelyet a koca ugyanabban az évben második fialásakor fial. sarjúpulyka sarjúpujka fn Ugyanazon évben a második kelésű pulyka. sarjúszéna sarjúszína fn Második kaszálású széna. Az anyaszínát a lovak ettík, a sarjúszínát a marhák, fejőÝs tehenek. sarkal ~ i Sarkán megy. Ö: ki~. sarkall ~ i Lovas a lovát sarkával, sarkantyújával döfködve ösztökéli. sarkantyú ~ fn Háziszárnyas kétágú csontja. Sarkantyút tör vkivel: e csontot kétfelé húzzák abban a hiszemben, hogy akinél a széttört csont csúcsa marad, annak a kívánsága teljesül. Akinek a ~ nagyobbik rísze törik, az avval van, hogy ű lessz a szerencsés, amibe fogattak. Ö: kakas~. sarkantyúcsont ~ fn Sarkantyú. sarkantyúvirág ~ fn Sarkantyúka [Tropacolum majus]. sárkányfarka ~ fn Sötét esőfelhő farokhoz hasonlító nyúlványa (és a jelenséget kísérő vihar). Amikor ~ van az égen, akkor szélvihar is van, ami borzasztó² pusztítást tut tenni, hásztetőÝket is lesodor. sárkánykígyó sárkánykígyó² fn Mesebeli kígyótestű sárkány. sárkánytej sárkántej fn Sz: Sárkántejet szopott: 〈mondják a nagyon kegyetlen emberre〉. sárkaparó sárkaparó² fn Földbe, betonba rögzített vasdarab, amelynek segítségével a lábbeli talpáról lehúzzák a sarat. A sárkaparó² az ajtó²n kívül vó²t, a sáros csizsmát
sarkas
719
tisztították le vele, a talpárul, ó²dalárul lehúsztuk vele a sárt. sarkas mn Sarkas rísz: a fürt töve, vastagabb része. sárkelep ~, sárkelet fn 1. Sárkerep. A ~ sárga virágú gyomnövíny a rítek szílin. 2. Szarvaskerep [Lotus corniculatus]. Nr: Hotyha tavasszal nagyon sok ~ van a kerbe vagy a mezőÝn, akkor nagyon sok esőÝ lessz a nyáron. sárkelet l. sárkelep sárkonc ~ fn A szarvasmarha lapockája alatt levő hús egy része. sarkonforgó sarkonforgó² mn Ügyes, dolgos 〈fiatal nő〉. Sarkonforgó² menyecske: ügyes, dolgos menyecske. sarkos mn Sarkos tőÝtike: sarkos formájú tölcsér. sarkospatkó sarkospatkó² fn Jegespatkó. sárlik ~ i Kanca viselkedésével, jellegzetes külső jelekkel párzásra való készségét mutatja. Ö: meg~, vissza~. sarló salló² fn sarlóz salló²z i Gabonát, füvet sarlóval vág. Ö: le~. saroglya saragja, sarogja fn 1. Két hordórúddal (öles) ellátott sima lap, egyik végén támasztó lappal ellátva. 2. Rudakkal ellátott rácsos szállítóeszköz. 3. Szekérderéknak hátul, ill. elöl elzáró, rácsszerű része. A sarogjának támasztotta a paraszt neki a lábát. ElülsőÝ/ElsőÝ sarogja: a szekér elején levő saroglya. Az esőÝ sarogjába veti meg a kocsis a sarkát. Hátúsó²/Háccsó² sarogja: a szekér hátulján levő saroglya. A hátúsó² sarogja tartya a kast. Saragjábul hajtott: a szekér hátsó részéből hajtott 〈fogat〉. Ö: görbe~, kis~. saroglyalánc sarogjalánc fn Azon láncok egyike, amellyel a saroglyát rögzítik. saroglyalevél sarogjalevél fn A saroglya oldalfáival párhuzamos és őket összekötő lécek egyike. saroglyapálca sarogjapáca fn A szekérsaroglya oldalfáival párhuzamos és azokat összekötő vaspálcák közül egy.
sárvíz
saroglyás sarogjás mn 〈Szarvasmarha szarvállásának jelölésére.〉 Sarogjász szarvú: ua. Ö: előre~. saroglyatartó sarogjatartó² fn Saroglyalánc. saroglyavánkos sarogjavánkus mn A szekér alsó oldalfájába erősített azon két vaskampó közül egy, amelyekbe a saroglya alsó részét akasztják. saroglyazáp sarogjazáp fn Saroglyalevél. sarok ~ fn 1. Sarkig írőÝ: a nyaktól v. a deréktól a sarokig lecsüngő 〈gatya, bunda stb.〉 Sarkig ráncos: 〈pl. gatya〉 derekától az aljáig ráncos. Sarkik fosta magát: lefosta magát. 2. A patkó két végébe csavarozható, hegyes vas, patkósarok. Akkor ugye fúrtag bele, sarkot tetteg bele, hogy ne csússzon. 3. A kaszapengének a nyél felé eső, kiszélesedő, hegyben végződő része. Sz: Hátul kőÝtöm a sarkod!: 〈gyermekek tréfás fenyegetéseként:〉 ellátom a bajodat! Nincs ki níty ~ra: bolondos, hóbortos. Ö: vihar~. sarokfa ∼ fn 〈Kosárfonóknál:〉 a négyzetes alj sarokjaira elhelyezett fa, vessző. A két-két ~ köszt legaláp tísz centi legyen a távolság! sarokfás Ö: két~. sarokfog ~ fn Hátulsó zápfog. saroklóca sarokló²ca fn Nagyobb helyiségekben a sarokban elhelyezett asztal melletti lóca. A sarokló²ca elíbe tett asztalnál a családbul csak a fírfijak ehettek. sarokszem ~ fn A szőlőtőke felső részén levő rügy, amelyből a vessző hajt ki. sarokszorító sarokszorító² fn A bocskort hátul lezáró, viselője sarkát borító bőrdarab. sáros Ö: holt~. sároz Ö: el~. sárrét sárrít fn Sárral borított, de fűvel, kákával benőtt, vízenyős, mocsaras rét. A Hortobágyon vó²t ijen vizenyőÝs, totyogó²s sárrít. sártaposni ~ in Sárban járni. Sártaposni mentek ki ezek a katonatisztek a frontra. sárvíz ~ fn 〈Jószág testén〉 az ütés helye alatt keletkező sárgás nedv. Ha a jó²szág, főÝleg a lú megüti a combját, a lábát, akkor
sarzsi
720
ellepi a ~ az ütísem belül, abba bele izs döglik. Ellepi a ~: sárvizes lesz. sarzsi ~ fn 1. Alacsonyabb katonai fokozat(ok) az altisztig. A ~ előÝrelíptetís vó²t a katonaságnál: az őÝrvezetőÝvel kezdőÝdött, a tizedes, szakaszvezetőÝ. 2. Ilyen rendfokozat jelzése. sas ~ fn A szekéroldalak két felső fáját középen összefogó deréklánc vaskampója, amely az egyik láncszembe akasztva biztosítja hogy a szorosra húzott lánc a rakományt szilárdan tartsa. Sz: Ojan szeme van, mint a ~nak: éles. Megrugdosta a ~: beverték a fejét. sás ~ fn 1. KutyaherílőÝ ~: háromélű fűnemű növény. A kutyaherílőÝ ~nak három éle van, aki rajta szalad, annak a lábát is összevissza vágja. 2. Szárba még nem szökkent gabona levele. Mík hazsba van a fej, addik ~nak montuk a gabona levelit. Ö: háromélű~. sáscsörmő sáscsörmőÝ fn Sástörmelék. sásélű mn Sásélű szúró²ár: 〈Szíjgyártóknál:〉 varrásokhoz, fűzésekhez használt háromélű eszköz, amellyel varrás előtt a bőrt átszúrják. sasi ∼ fn 〈Kékfestőknél:〉 keményítőtartó láda. sáska fn Sz: Ugy eszik, mint a ~: mohón eszik. sasköröm ~ fn Nagyra nőtt, horgas köröm. sasnyul Ö: el~. sasos ~ fn Azonnali behívó parancs. Nem tudom, teccik-e tudni, hogy mit jelent a ~, ugyi hogy mekkapta, abba a pillanadba indulni kelletett. saszla csaszla fn Korán érő, nagy bogyójú, édes csemegeszőlő. Ö: fehér~. saszlalugas csaszlalugas fn Saszlaszőlőből álló lugas. sátán Ö: gyalog~. satíroz ~ i 〈Mézeskalácsos:〉 két-három színű masszával ájzol. satnyul Ö: le~. sató sató² fn Sodó. A sárgájábul mek sató²cs csináltunk, tejbe elvertük a sárgáját,
sávolópléh
mint a madártej, ojan sűrű pépet kapott, asz meg ráöntöttük. sátor Ö: guba~, kalapos~, malom~. sátoralja sátorajja fn Cigányoknak egy sátorban élő csoportja. sátorbeli sátorbéli mn Sátorbéli cigány: sátoros cigány. sátorfa fn Sz: Viszi a Iját: elmenekül, odébbáll. Akkor monták, hogy viszi a Iját, ha valakinek bűne vó²t. Felszedi a It: odébbáll, elköltözik. sátoros mn Sz: Ojan piszkos, mint a ~ cigány: nagyon piszkos. sátorozik ~ i Sokáig időzik vhol. Sz: Sátorozik, mint a sátoros cigány: sokáig időzik vhol. satu Ö: kovács~, párhuzam~. L. sutuj sáv Ö: erdő~. savall saval i Neheztel. savanyú ~, savanyó² mn Savanyú lé: általában aratók, pásztorok számára, füstölt disznóhúsból hagymás rántással, ecettel készített, több napig is elálló leves; kanecetes. Savanyú leves: hagymával, fűszerekkel, ecettel ízesített rántott leves. Savanyú tojásleves: olyan savanyú leves, amelybe tojást főznek. Sz: Savanyú, mint a míreg/vesztís/vadalma/az ecet/ecetágy: nagyon savanyú. Ojan ~ ez a bor, hoty paszujt lehetne vele főÝzni: savanyú, mint az ecet. Ö: gyenge~. savanyul Ö: meg~. savazás ∼ fn 〈Kékfestőknél:〉 festés után az anyag kénsavas és sósavas vízben való öblítése, mely során a papot lemaratják róla; savas öblítés. savó savó² fn Felveti a savó²ját az alutté: kiválasztja és a felszínre hozza. Felveti a savó²ját az alutté, asz jelenti, hogy mán ety kicsit túl van savanyodva. savóíz savó²íz mn Savóízű. sávol ~ i 〈Könyvkötő:〉 fűzőcérnát szálaira szed, széjjelbojtol. Ö: ki~. sávolás ~ fn 〈Könyvkötészetben:〉 fűzőcérna szálaira szedése, bojtozása. sávolópléh sávoló²plé fn Kb. 20 cm hosszú, 5 cm széles fémszerszám a közepén V betű alakú kivágással.
savóoltó
721
savóoltó savó²ó²tó² fn Disznó gyomrából édes savó és különféle fűszerek hozzáadásával készített szer, amelyet a juhtej oltására használnak. savószemű savó²szemű mn Akinek a szeme világoszöld, mint a savó. savózik Ö: fel~. sávozó sávozó² fn 1. 〈Könyvkötészetben:〉 különféle díszítővonalak készítésére való szerszám. se Ö: hova~. seb fn Nr: A gennyes ~et ugy gyó²gyítottuk, hogy utilaput kötöttünk rá. Ö: ros~. sebágy ~ fn Megsebzett vad fekvőhelye. sebes1 ~ mn 〈Szűrhimzőknél:〉 az a szél, ahol belevágnak a szűrposztóba. sebes2 sebess mn 1. Gyors folyású. Sebes fojó²ba nem szabat fürödni. 2. Sebess esőÝ: hirtelen keletkező sűrű eső, zápor. Ha gyütt a sebess essőÝ, nem írkezett az ember elpakolni. sebvér sebvír fn Lőtt sebből folyó vér. sebzés sebzís fn A vad megsebesítése lövedékkel. Halálos sebzís: a vad lelövése. Sebzís jelzíse: a lövedék becsapódásakor a sebzett vad mozdulata. segéd ~ fn Kisegítő munkaerő. Ö: bormérő~, csizmadia~, fűszeres~, kefekötő~, öreg~. segédlelkész-tanító segédlelkész-tanító² fn (rég) A lelkipásztor mellett működő kezdő lelkész, aki népiskolában is tanított. segédlevél ~ fn Segédvizsga letételét igazoló, segédként való működésre jogosító bizonyítvány. Hoty segédlevelet kaphasson valaki, előÝbb egy bizoccság előÝt vizsgázni kelletett. segédszíj segétszíj fn 〈Hám részeként:〉 a marszíjat a húzó karikáihoz rögzítő csatos szíj; kötőszíj. segédszoba segétszoba fn 〈Vágóhídon〉 a mészárossegédek pihenő- és étkezőhelye. segédvessző segédvesszőÝ fn 〈Kosárfonóknál:〉 a fonást segítő pótvessző. segédvizsga ~ fn (rég) Szakmai tájékozottságot számonkérő, a segéddé válást megelőző hivatalos eljárás. Mivel katonaszö-
seggenülő
kevíny vó²tam, Kolozsváron megint It keletet tennem. segédvizsgadarab ~ fn (rég) A segédvizsgán elkészített és a bizottság által elbírált termék. A ~ot ety három mesterbül álló² zsűrinek kelleted bemutatni. segélyegyleti mn (rég) Segíjegyleti eljáró²: a rászorulókat segélyező társadalmi egyesület adományokat is gyűjtő ügyintézője. segg ~ fn 1. Segre ültet: juhász a juhot heréléskor, nyíráskor, sántázáskor a hátsó felére ülteti. Mekfogjuk, segre ültessük, a késsel mekfaragjuk a lábát. 2. Segginél: közel hozzá. Ot legyík a ~inél íjjel-nappal. Sz: Mekhó²tt, nem kell a ~ire töf fó²t: —. Teli van a ~i boddzatúró²val: nem tud nyugton maradni. Nyű van a ~ibe: ua. Seggel fordul feléje: haragszik rá. Seggel forog rá: ua. A ~it nyajja vkinek: alávaló módon hízeleg. Uty sze-retem, mint ~embe a tövisset/tövisket: egy csöppet se szeretem. Szíp vagy, mint a sek szüretkor: 〈mondják gúnyosan a szépségével dicsekvőnek〉. A ~ibe verte a sarkát, oszt elment: megfordult és elszaladt. Seggel kőÝt fel: ballábbal kelt fel. Seggire vert a munkának: gyorsan elvégezte. Viszket a ~ed?: verésre vágysz? — kérdezik fenyegetően a rosszalkodó gyermektől. Tavaj vertek segbe, most jutott eszedbe?: mondják annak, aki vmi apróbb bántalmat idők múltával emleget. Busúj ~em, nincs pendejem!: 〈tréfás mondóka〉. seggbőr segbűr fn Nyereg részeként: az első és a hátsó kápát összekötő, ívesen hajtott kb. 20 cm széles, erős marhabőr, amelyet hasi szíjakkal kötnek a nyeregfához. seggdugacs segdugacs fn Kis termetű ember. A kicsi termetű emberre, fírfire, nőÝre is monták, hoty segdugacs. seggekorpása seggekorpássa fn Farhasíték. A seggekorpássa, ami a sek két partya köszt van. seggel Ö: ki~. seggelyuka seggejuka fn Fara lyuka, nyílása. seggenülő mn SeggenülőÝ hodáj: olyan hodály, amelynek a teteje a földet éri. A ju-
seggepartja
722
hászok a Hortobágyon főÝleg junyíráskor a seggenülőÝ hodáj elejibe tartottak mulacscságot a gyapjúszedőÝ asszonyokkal. SeggenülőÝ tök: nem futó tök. A seggenülőÝ tök, amék nem futott, főÝzőÝtök. seggepartja seggepartya fn A farhasíték széle, domborulata kétfelől. Akinek kipállott a seggepartya, asz furcsám ment, mert fájt neki. segges ~ mn Nagy fenekű 〈nő〉. Segges egy nőÝszeméj ez a te jányod. seggevége seggivígi fn Rokon, hozzátartozó. A vendíksígbe vitte magával a seggivígit is. seggpárna sekpárna fn Nyeregpárna. seggszíj sekszíj fn 〈A farhám része.〉 seggtörlő sektörlőÝ fn Nr: Meddig ing a nőÝji ing? Deríkig, mert deríkon alul mán sektörlőÝ. seggtukarcs sektukarcs fn Fejletlen, csenevész gyermek; seggdugacs. seggű Ö: puttony~. seggvég segvíg fn Disznó vastagbelének utolsó 30–40 cm-es szakasza, ill. annak a környéke. seggvéghurka segvíkhurka fn A disznó vastagbelének utolsó, a végbélnél levő 30–40 cm hosszú szakaszába töltött hurka. seggvakarcs segvakarcs fn (tréf) 〈Kisnövésű〉 gyermek. segít Ö: alá~. segítség segiccsíg fn Segítőtárs. Hotyha lesz segiccsíg, akkorhát a hideg időÝbe ety pohár borral mekkínájjuk. sehogy hsz Sehoty se vagyok: beteg vagyok, rosszul vagyok. Mék sehoty se állunk az aratással: rosszul állunk. sehon ~, sehun hsz Sehol. Sehun a világon nincs számodra hej. sehonnen sehunnen hsz Sehonnan. Sehunnen se várhatok segiccsíget. seízű ~ mn Ízetlen, jellegtelen. sejdít l. sajdít sej-haj ~ isz Mulatozás, tánc közben használt kurjantás. Sej-haj, sose halunk meg! Sz: Elhúszták a ~át!: elbántak vele, tönkretették. sejt1 ~ i Sz: Sejti, mint macska az esőÝt: (tréf) ösztönszerűen előre megérzi. Ö: meg~.
senesona 2
sejt Ö: here~, kötő~, munkás~. sejtnyitóállvány sejtnyitó²álvány fn 〈Méhészetben:〉 fedelező állvány. sejtnyitókés sejtnyitó²kés fn 〈Méhészetben:〉 fedelező kés sejtnyitóvilla sejtnyitó²villa fn 〈Méhészetben:〉 fedelező villa. sekély sekéj fn Sekély vízű hely. selejtít Ö: ki~. selejtített Ö: ki~. sellő sellőÝ fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 sellőt ábrázoló faforma. selyem sejem fn 1. Sejembe borított album: selyemmel bekötött album. 2. A kukoricacső hegyén levő selymes szálak; bajusz. Tengeri sejme: ua. Sz: Nem sejem az ílete: nehéz, küzdelmes élete van. Ö: tráma~, tusza~. selyembogár sejembogár fn 〈Egy rovarfajta〉 A sejembogár, ami a bokrok alat van, íccaka világít. selymedzik sejmeddzik i 〈Kukorica〉 bajusza kezd kijönni. Sejmeddzik a tengeri, akkor mék csak a csű vígin van ety kizs bojt. selyp mn Sejpül/Sejpen beszíl: selypít. sémely sémej, símej fn A szekér tengelyeihez párhuzamosan erősített vastag fa, amelyen hátul a szekéroldal nyugszik, elöl pedig a fergettyű forog; vánkos. ElülsőÝ sémej: az a sémely, amelyen a fergettyű forog. Hátúsó² sémej: az a sémely, amelyen a szekéroldal nyugszik. A sémej a két tengejáty felé van felszerelve. semmi fn Nulla. Rígen a nullát montuk ~nek: írjál utánna ety ~t! Sz: Semmi nélkül eresztettík el: úgy házasították meg, hogy nem kapott semmit se. Ne fíj ~t, míg engem lácc, majd ütlek én, ha mázs bánt: (tréf) csöppet se félj! Nindzs belőÝlem ~: betegeskedem. Nesze ~, fog meg jó²l!: 〈értéktelen ajándékra v. látszat szívességre mondják〉. Semmibe se nízik: nem becsülik. semmirevaló semmirevaló² mn/fn I. mn Semmirekellő. II. fn Semmirekellő ember. semmisül Ö: meg~. senesona ~ fn Kocadisznó nemi szerve.
senki
723
senki nm Senki főÝggye: gazdátlan föld. Nincs ~je: nincs hozzátartozója. sentencia sentencija fn Szentencia. senyv Ö: buja~, gyomor~, tüdő~, vízhólyag~. senyved ~ i Nedves fa, füstölve, sercegve, rosszul ég. Ha nyers a tüzelőÝ, akkor csak ~ a kájhába. senyvedés senyvedís fn Sorvadás. Ö: buja~, máj~, torokmirigy~. seper ~ i 〈Betegség, járvány〉 tömegesen fertőz, pusztít. És, ha a pestist nem vesszük idejibe észre, akkor ugye asz ~. Sz: Ot ~, ahon a papok táncolnak: csak a szoba közepét takarítja ki. Nr: Estefele nem jó² szobát ~ni, mert kiseprik vele a hasznot, a szerencsét. Ö: el~, ki~, körül~. seprű1 seprü, seprőÝ fn Borseprő. A seprűbül jó² pájinkát lehet főÝzni. seprű2 seprü, seprőÝ fn Nr: Fijatal jánt nem vó²t szabad a ~vel körülseperni, mert nem ment fírhe. Ö: bába~, cirok~, fölöző~, gally~, háncs~, kefe~, méh~, nyírág~, pih~, toll, udvar~. seprűgarat seprügarat fn A méhek lépről való eltávolításához használt lefelé szűkülő tárgy, belső felülete sima, és a szája beleillik a rajládába v. a méhek tárolására, szállítására alkalmas edénybe. A míhek a seprügaraton keresztül kerültek a kaptárba. seprűnyél seprünyél fn Km: Ha az Isten akarja, a seprünyél is elsül: Isten csodát is tehet. seprűpálinka seprüpájinka fn Borseprőből készített pálinka. ser ~ fn Sör. Rígen ugy montuk, hoty ~t ivutt. Sz: Bort a ~re hozd/idd eccerre. Sert a borra, had máskorra: sör után bort bátran ihatsz, de bor után sört inni nem tanácsos. sérafikál ~ i Haszontalan járkálással tölti az időt, dologtalanul, céltalanul jár-kel. serbli ~ fn Éjjeliedény. serceg Ö: ki~. sercegő in SercegőÝ üszög: 〈juh, szarvasmarha betegségeként:〉 Gangraena emphysematosa. Mivel megdöglöt sercegőÝ üszögbe
serpenyő
három tehene az uramnak, aszt megnyúszta Bana. serege ~ fn Seregély. seregeszürke l. seregélyszürke seregélyszürke seregéjszürke fn 〈Szamárés lószínnév, a szürke egyik árnyalata.〉 sérelem Ö: agy~, fő~. serény seríny mn Dolgos, szorgalmas. Km: Seríny asszonnak rest a jánya, rest aszszonnag dó²gos a jánya: ti. így egészítik ki egymást. serényedik Ö: meg~. Seres-pipa ~ fn Gyárilag előállított cseréppipa. serét serít fn Sörét. serétes serítes mn Sörétes, söréttel töltött 〈patron〉. Serítes puska: sörétes puska. serezik ~ i Sörözik. serfel ~ i 〈Szíjgyártó, könyvkötő〉 bőrt elvékonyít. Ö: el~, le~. serfelés serfelís fn Bőr vékonyítása. serfelőkés serfelőÝkés fn Serfkés. serfkés ~ fn Bőr vékonyításra használatos kés. serfol ~ i 〈Kékfestő〉 indigót előkészít a festéshez. serfolás ∼ fn 〈Kékfestőknél:〉 az indigó előkészítése a festéshez. serkedezik ~ i 〈Vér〉 lassan szivárog, ill. szivárogni kezd. Ö: ki~. serkehúzó serkehúzó² mn Serkehúzó² fűsű: sűrű fogozatú fésű, amellyel a fejtetű petéit is ki lehet a hajból fésülni. serken ~ i Felserken, felébred. Ö: fel~. serkent ~ i Ébresztőóra üt, ütni kezd. serkentő serkentőÝ fn Serkentőóra. Felhusztad a serkentőÝt? serkentőóra serkentőÝó²ra fn Ébresztőóra. sérol ~ fn Tímár a bőrről leszedi a húsréteget. séroló séroló² fn Tímároknál: kétnyelű éles szerszám. serpenyő serpenyőÝ fn Általában vasból, esetleg cserépből készült, háromlábú, rendszerint hosszú nyéllel ellátott edény. De nagy-
sertepertél
724
apámnak háromlábú serpenyőÝje vó²t, és igy ragat rá, hoty SerpenyőÝs Nagy Sándor. sertepertél ~ , sertepetél, sertepitél, sertepétel i 1. Sürög-forog. Egíz dílután a konyhába ~t. 2. Jön-megy, jár-kel. 3. Lábatlankodik. 4. Settenkedik, ólálkodik, sündörög. sertepetél l. sertepertél sertepétel l. sertepertél sérv Ö: ágyék~, zárt~. seszínű ~ mn Jellegtelen színű, fakó. sétaerdő sétaerdőÝ fn 〈Parkerdő egyik fajtája.〉 sétál ~ i 〈Óra ingája〉 leng. A falió²rának ~ a sétáló²jja. Sz: Sétál, mint a jó² kereskedőÝ az ürezs bó²dba: céltalanul fel s alá jár. sétáló sétáló² fn Óra ingája. sétaösvény sétaösvíny fn Erdei gyalogút. sete ~ mn 1. Balkezes. 2. Nem szimmetrikusan görbülő szarvú 〈szarvasmarha〉. setesuta ~ mn Balkezes. Sz: Setesuta, seggem juka: 〈gyermekek egymást csúfoló rigmusa〉. setét setít mn Sötét. Lement a nap, nemsokára setít lessz. Setít hajnal: kora hajnal, amikor még alig dereng. A setít hajnal az, amikor íppen csak mekpitymallott. Sz: Ojan setít van, mint a pokolba: koromsötét van. Ojan síket, mint a setít íccaka: nagyon süket. setétedik setítedik i Esteledik. setétpej setítpej mn Sötétpej. setétség setíccsíg fn Éjszaka. setteg-suttog settek-suttog i Súg-búg, suttog. sevróbőr sevró²bűr fn Finom kecskebőr. A kecske- vagy a sevró²bűr a lekfinomabb. sezlon sezlony fn s-horog es-horog fn 〈Mészárosoknál:〉 a hús felakasztására szolgáló S alakú horog. Bent ijen vasrudak vó²tak, ahová lehetet szípen horoggal, es-horoggal szípen felakasztani a húst. síber ~ fn 〈Pásztorkalap-készítőknél:〉 vesszőből szőtt kb. 60x60 cm-es hajlékony, rugalmas eszköz, amely a fellazított gyapjú tömörítésére szolgál. sicni ~ fn 〈Paszományosoknál:〉 hajó, amelyet a beleillesztett gömbölyű végű orsó-
sikeretlen
val szövéskor a pedál lenyomásával a lánc szálai közé dobálnak. sifitel ~ i 1. Takarít. Sifiteli a lakást, szípíti. 2. Törölget. Sifitel a komó²ton. 3. Sürgölődik, lábatlankodik. Mindig it ~ ez a csirke a lábom alatt. sifkasztni sifkaszni fn A betűsor összeszorítására alkalmas fanyéllel ellátott csavarmenetes rézszerszám. Sifkaszniba rakom be a szedíst. sifli fn Reszelni való mézeskalács. sifon siffon fn 〈Akasztós〉 fehérneműs v. ruhásszekrény. sifonér sifonyér fn Sifon. Vam mék píz a ~ba. Sz: Kiment mán a sifonyérbul: kiment a divatból. sifra ~ fn Téglahasadék v. faragvány, amelyet a fal kiegyenlítésére használnak. sifritel ~ i Jön-megy, járkál. sigérkedik sígírkedik i Sürgölődik. A gazda, aki legeléf felkélt, ot sígírkedik a szekér körül, gongya van rá, hogy minden rengyin mennyen. siheg ~ i 〈Tüdőbajos ember〉 el-elfulladó hangon beszél. sihépuhé l. csihépuhé sík ~ mn/fn I. mn 1. Megszakítás nélküli egyenletesen elterülő. 2. Síkos. Csupa ~ az ucca. II. fn Síkföld. Megyünk ki a ~ra. Ö: homlok~. sikál Ö: fel~, ki~, meg~. sikálás ~ fn A dohánylevelek kisimítása. sikankózik sikankó²zik, sikánkó²zik i 〈Jégen〉 csúszkál. sikánkózik l. sikankózik sikari ~ mn Sovány, vézna. sikattyú ~, sikantyú fn 1. 〈Szövőszéken〉 a nyüstöt tartó csiga v. fakarika. 2. 〈Kovácsmesterségben〉 szárnyas csavarral ellátott, satuhoz hasonló eszköz. sikázik ~ i Jégen csúszkál. Oszt vó²t ety kis jég, és akkor sikásztak rajta. sikeredik ~ i 1. Sikerül. Mekpró²bálom, hátha ~. 2. Adódik, kerül vmi. sikeretlen ~ i Lassú, szaporátlan. Sikeretlenül csinájja, nem halad vele.
sikerít
725
sikerít ~ i Vesz, előteremt. Sikerítek mán ety kövér disznó²t. Ö: be~, ki~. sikerül sikerűl i Amire lehetőség van. Útyhogy ezeket főÝsztük: paszujt, borsó²t, ami sikerűt, ami jött. siket ~ mn Süket. Sz: Aki ~, bolond is: —. Ö: föld~. sikkantyú l. sikattyú sikkaszt Ö: el~. siklik Ö: meg~. sikma ~ fn Sapka. síkmetszés síkmeccís fn A könyv metszésének festékkel való bekenése. síkol ~ i Jégen csúszkál. Síkoltak a gyerekek, villanyfínynél síkoló²sztak. síkolózik sikoló²zik i Jégen csúszkál. síkoz ~ i 〈Rézműves〉 az elkészült tárgyat csiszolja, hogy az sima és fényes legyen. silabizál ~ i 1. Nehezen, betűzve olvas. 2. Válogat. Silabizálja a pízit, szedi az apraját, nem akarja adni a naggyát. Ö: ki~. siláp ~ fn 1. Nagy darab, jókora szelet kenyér. 2. 〈Jelzői használatban:〉 naty ~ kenyír: nagy darab kenyér. silbak ~ fn (rég) 1. Katonai őrszem. 2. Vasúti pályaőr, bakter. Silbakon áll: 〈bakter〉 őrt áll. silbakbódé silbagbó²dé fn 〈Katonai〉 őrbódé. silbakol ~ i (rég) 1. 〈Katona〉 őrséget, őrt áll. 2. 〈Bakter〉 őrt áll. silbakolás ~ fn (rég) 1. 〈Katona〉 őrségen állása. 2. Bakter őrt állása. A megálló² előÝt való kis bakterháznál vó²t ez a ~. sild l. silt siligó siligó² fn Lepcsánka. silip-salap ~, sirip-sarap. msz/fn I. msz Csihi-puhi, sipp-supp. II. fn Verés, ütlegelés. A gyerekek összevesztek, osztán vó²t ~, ütöttík-vertík egymást. sillámlik ~ i Hirtelen fel- és eltűnik vmi. siló siló² fn Silótakarmány. silózott in Siló²zod borsó²: silóban tárolt borsó. silt ~ fn 1. Cégtábla. 2. Acélból készül vinnyettatartó.
simulékony
sima mn 1. Sima bűröskönyv: borda nélküli, bőrrel borított könyv. 2. Sima forma: díszítést nem tartalmazó tányérforma. Sima puszedli: kis méretű puszedli. Sima szegís: 〈kosárfonóknál: a legegyszerűbb szegésfajta〉. Sima tepsi: kistepsi. Sima fejű cipőÝ: egy darab felsőrészből álló cipő. Sima vesszőÝ: a szőlőtőkéről szaporítás céljára levágott, nem gyökereztetett vessző. Sima guba: kívül szőrös guba, amelynek posztójába idősebb juh durvább, egyenes gyapját szövik; rakott guba. 3. 〈Tímároknál:〉 préseletlen, fodorítatlan bőr. simaliszt ~ fn Finomliszt. A réteslisztet ~el keverve hasznájjuk. simaszőrű mn SimaszőÝrű guba: rakott guba. SimaszőÝrű szőÝrme: egyenes szőrszálakból álló szőrme. SimaszőÝrű szőÝrméket a szőÝr irányába egyenes v#rással dó²goszhatunk össze. símely l. sémely simít Ö: be~, el~, ki~, rá~. simítás ~ fn A felületi egyenetlenségek kijavítása kalapálással. simító simító² fn Dohánysimító. Ö: fa~, fél~, liszt~, vas~. simítódeszka simító²deszka fn A fal tapasztásának elsimítására való deszka; tapasztódeszka. simítókalapács simító²kalapács fn Lapítókalapács. simítókanál simító²kanál fn 〈Rézműveseknél:〉 lapos vasban végződő nyeles eszköz, amelyet a mintázásnál keletkező egyenetlenségek kijavítására, ill. kisebb helyek alakítására használnak. simítóvas simító²vas fn 〈Könyvkötőknél:〉 félgömbölyű talpú, fanyéllel ellátott vastuskó, amellyel a felhólyagosodott vásznat v. bőrt elsimítják. simogat ~ i Dohányleveleket kisimít. Akkor szettík le #rul a nem tudom mijen fárul a dohánt, oszt utánna ~ták, ki kellet ~ni. Ö: rá~. simulékony simulíkony mn Kellemes ízű 〈pálinka〉. A simulíkony pájinka jó² alapanyagbul és jó²l van kifőÝzve, kellemes az íze, és nem túl erőÝs.
sín
726
sín ~ fn Fából való kerék talpára illesztett keskeny vaspánt; abroncs, ráf. Ö: cső~, fegyvercső~. sinadró sinadró² msz 〈Macska elűzésére.〉 sincs Ö: so~. sing ~ fn Hosszméréshez használt fonal, végén gombbal. Nr: A méréshez használt sing, rendesen egy füles gombba fűzött kétszeres fonal, ami a kívánt hosszúságba a vicfonal mellé van beakasztva, ha elérte a szövéssel a megfelelő hosszúságot, ott fűzi be újra a gombot. Ö: mérő~. síngyalugép ∼ fn Vesszők hasítására, gyalulására alkalmas motoros eszköz. A síngyalugép villannyal működik. sinkó1 sinkó² fn Magyaros diáksapka. sinkó2 sinkó² fn Sinkókutya. sinkófál Ö: el~, ki~. sinkókutya sinkó²kutya fn Tanulékony, jó terelő, igénytelen fajtájú szürke, ill. fekete színű középmagas pásztorkutya. A Hortobágy környíkin ezek a sima sinkó²kutyák vannak elterjedve. sinkol ~ i Lop, sikkaszt. sinóros l. zsinóros sintér Ö: kutya~, ló~. sínvas ~ fn Sín. sínvessző sínvesszőÝ fn 〈Kosárfonóknál:〉 két oldali behasítással létrehozott sínalakú vessző. sinyli Ö: meg~. síp ~ fn 1. Vékony bádogcső, amely az olajmécses kanócát tartja. 2. Jégtartály a hentesbolt nagy jégszekrényének közepén v. két oldalán. Ö: csali~, hombár~, kacsa~, nád~, őz~, róka~, szalonka~, szél~. sipákol ~ i 〈Beteg v. éhes〉 csirke csipog. sipárog ~ i Sipákol. sipirc ~ msz 〈Macska elkergetésére.〉 Macskának mongyák, hoty ~, kifele! sipircel Ö: el~, ki~. sipít ~ i A kacsa éles hangot ad. A kacsa nagyon tudot ~ani. sipitel ~ i Lábatlankodik. It ~ ez a csirke a lábom alatt. sipka ~ fn Sapka. Ö: asztrakán~, jambó~, kucsma~, méhész~, mici~, pap~.
siratás
sipkatőke sipkatőÝke fn Az a fából faragott, fej alakú forma, amelyen készítés közben a sapkát, ill. kucsmát próbálják. Vó²t ojan juhász is, akinek vó²t sipkatőÝkéje magának is, és mek tutta varni a báránybűr kucsmát. sipkáz Ö: meg~. siplü ~ fn Lebbencstészta. siplüleves ~ fn Lebbencsleves. sipog ~ i 〈Kiscsirke v. madárfióka〉 panaszosan csipogó hangot ad. A kiscsirkék azok csak sírnak, ~nak. sipoly Ö: bél~. sippad Ö: össze~. sipp-supp sip-supp, sep-supp msz/hsz I. msz Verés, paskolás hangjának utánzására. Sip-supp, rápaskolt a gyerek seggíre. II. hsz Hirtelen, elhamarkodottan. Nem úgy vó²t, hoty sip-supp, csak had mennyik, mekcseppent, oszt jó²l van. sír1 ~ i 1. Fiatal szárnyas magas hangot ad ki. A kiscsirkék azok csak ~nak. 2. Méhcsalád panaszosan, fájdalmasan dong. Ha ecs család ~, az az anyátlanság jele. 3. Sistergő, sercegő hangot ad. A nedves fa a tűzön nem langal íg, hanem csak ~, jöm belőÝle a víz is, kivált a nyárfábul. Sz: Uty ~, mint a záporesőÝ: keservesen sír. A lílek is ~ benne: nagyon el van keseredve. Km: Aki könnyen ~, könnyen felejt: —. Ö: fel~, ki~. sír2 ~ fn 〈Tímármesterségben:〉 a szárítandó cserfakéregnek sírdombhoz hasonló alakban összerakott csomója. A lehántot csert úgynevezet ~ogba szárították, úty hogy egymástul pár méternyire két ágast levertek, #re rudat fektettek, és a mizgés csert ormó² alagba hajával kifele ehesz támogatva szárították. Sz: A ~ szílin áll: nem sokáig él. Halgat, mint a ~: nem mondja el a titkot. Sírba visz vkit: sok bánatot okoz neki. Km: A fírfinak csak akkor lehet hinni, mikor a szamár mán jó²llakott a ~ján. sírás fn Sz: Sírás lessz a víge: 〈rendetlenkedő gyerekeknek szóló figyelmeztetés〉. Km: Jó²kedvnek ~ a víge: a túlságos jókedv vmi közeli szomorúságnak a jele. siratás ∼ fn Nr: A halottas háznál a temetést megelőző napokon népies szertartás,
siratóasszony
727
amikor a hozzátartozók és a siratóasszonyok a halott fölött esténként keseregnek. Siratás, siratóasszonyok csak a katolikusoknál vó²tak. siratóasszony sirató²asszony fn Siratóénekek, imádságok halott fölötti mondására fogadott, erre vállalkozó asszony. sírhatnék ~ fn Sírós hangulat. Ojan ~ vagyok. sirhófni sirhó²fni fn 〈Kovácsműhelyben:〉 salakoló. sírkút ~ fn Kútként használt, téglalap alakú gödör, amelynek vizét a nagyobb jószág csoportos itatására, vályogkészítésre, öntözésre stb. használják; gödörkút. síró síró² mn A kolomp hangja, ha az a síráshoz hasonló hangot ad, amikor megüti az ütő a falat. sír-rí ~ i Hosszan, ismételten sír. sisak ~ fn 1. A tojás teteje. A ~ot lelöki a tojásról, és így jön ki a kiscsirke. 2. A pálinkafőző üstöt lezáró domború fedél. 3. Petróleumlámpa rézkupakja. Ö: fejvédő~, roham~. siserehad ~, zsizserehad fn Szedett-vedett népség, kisebb embercsoport. Az összetevőÝdöt nípre, inkább a cigányokra montuk, hoty ~, mert vó²d benne kicsi is, nagy is, ember is, gyerek is. siska ~ fn Vékony sásféle. Totyogó²s területeken is nőÝ ez a ~. siskás ~ mn Sásas. sitt ~ fn 〈Nyolcórás〉 műszak. A bányászok a sitre mentek, rígen csak űg dó²gosztak nyó²c ó²rát, a parasztok meg látomtul nem látomig. sívatag ∼ mn Gyakran síró 〈csecsemő〉. Nagyon ~ a gyermekem. sívol Ö: fel~. sívótippan sivó²tippan fn Sziki fűféle, amelyet a juh nem nagyon szeret. A sívó²tippant csak kínyszerbűl eszi meg a bírka. skarlát Ö: vízi~. skatulya katuja, iskátuja fn Kis doboz. Vín katuja: öreg nő. Ö: fa~, jegy~. skatulyafedél katujafedél Dobozfedél. skófium skó²fijum fn Hímzésre használt arany, ezüst v. aranyozott ezüst fémszál.
slisszolás
slafni ~ fn Kis pamuthurok, amellyel gyertyaöntéskor a gyertyabelet felakasztják. slafrok slafrog fn 1. Pongyola. 2. Hosszú házi köntös. slag ~ fn Salak. slajdli ~ fn Vagdalékhús. A debreceni páros ~bul kíszül. slájer ~ fn Menyasszonyi fátyol. slájmi ~ mn/fn I. mn Zsidó 〈gyerek〉. II. fn Zsidó. slájmis ~ mn Slájmis köjök: zsidó gyerek. Ot megy ety ~ köjök. slambuc ~ fn Krumpliból és megpirított száraztésztából szalonnával v. zsírral szabadtűzön, bográcsban készített, sűrűre főzött pásztorétel. A ~ot bográdzsban igazi elkészíteni. A debrecenyi főÝdön ~ vó²t az igazi neve. slasznis ~ mn Izmos 〈hús〉. Slasznis, hát izmos, az mikor mekfőÝ kissé kocsonyás, sokan szeretik. slattyog ~ i Lábát húzva, lassan megy, csoszog. sléferár ~ fn 〈Szíjgyártóknál:〉 a szironyvarrás eszköze. slicc ~ fn 1. Ruhán zárható, gombolható hasíték. 2. Csúzli, parittya. Ö: nadrág~. sliktányér sliktányír fn Tímároknál: tányér alakú acéllemez, amelynek közepére a kör alakban kivágott részbe a kezüket illesztik. sliktol ~ i 〈Tímároknál〉 a ródra felerősített bőrt a húsos oldalán kaparja, tisztítja. slingli ~ fn 〈Paszományosoknál:〉 női és férfi ruhákon: különböző motívumú gomboló. slingolt in Slingolt ruha: szélen sűrűn horgolt öltésekkel eldolgozott ruha. slisszol ~ i Pásztorkalap-készítő a már átgőzölt filcet háromszög alakúra hajtja, és belülről egy vászondarabbal egymástól szétválasztja, hogy ne kössön össze. Ö: el~, ki~. slisszolás ~ fn 〈Pásztorkalap-készítőknél:〉 a már átgőzölt filcnek háromszög alakúra hajtása, és belülről szétválasztása egymástól egy vászondarabbal, hogy ne kössön össze. A ~ megakadájozza, hogy a félkalap formák gőÝzölís hatására összekössenek.
slisszolt
728
slisszolt Ö: ki~. slóc sló²c fn 〈Favágókunyhóban〉 az egymástól gerendákkal elválasztott fekvőhelyek közül egy. slussz ~ fn A boltozatok zárórésze. slusszcsont sluszcsont fn Szarvasmarha csipőcsontja. Hozzávákhattyuk csontfürísszel a sluszcsontot. slusszolás ~ fn Boltozatok zárórészeinek elhelyezése. smaszni ~ fn Csorbázat kialakítása a falvégeken az egészséges csatlakozás biztosítására. smirgli ~ fn Dörzspapír, dörzsölőpapír. A viszgépre tett kalapot mek kel csiszolni ~vel, hogy a kiáló² szálaktul, szennyezőÝdísektül mektisztíccsuk. smirgliz ~ i Csiszolópapírral dörzsöl. smirgliződeszka smirglizőÝdeszka fn 〈Paszományosoknál:〉 kb. négy cm-es lapos fadarab három lyukkal, amelyekbe a smirglizőzsinórt behúzzák, hogy munka közben ne bogozódjanak össze. smirglizőzsinór smirglizőÝzsinó²r fn 〈Paszományosoknál:〉 smirglizéshez használt zsinór. smírol ~ i 〈Tésztát〉 simítgat. smol ~ fn A kalapács fejének elvékonyodó része. sniccer ~ fn 〈Könyvkötészetben:〉 passepartót kivágására használatos vékony kés. snirli ~ fn 〈Paszományosoknál:〉 díszes sodrás bojtfejfigurák bevonására. snitt ~ fn Kalapszél. A kalapnak nígy rísze közül a szíle a ~. snurfol ~ i 〈Mézeskalácsosoknál:〉 összeugrik. só só² fn Sz: Többet ety só²t, ety kenyeret nem eszünk: felbontjuk a házasságot. Ojan nehéz ez a gyerek, mint a só²: igen nehéz. Megatta savád-borsát: 〈ételnek〉 megadta az ízét. Km: Nincs könnyebb a só²nál, nehezebb a szó²nál: könnyű vmit megígérni, de nehezebb megtartani. Nr: Ha nem tuggyák, hogy a tyúk hova tojik, meksó²sztuk a fenekit, só²val behintettük a fenekit, mer akkor
sofőrség
mingyán odaszalatt, ahova a tojását titogba lerakta. Ö: béka~, hattyú~, marha~. sódar só²dor fn 1. (Füstölt) sonka. 2. Háziállat combja. A disznó² combja a só²dor, a paszujlevezsbe jó² vó²t. 3. Emberi comb. Uty fáj a bal só²dorom! sóder só²der fn Folyami kavics, apró kavics tömege. Onnet raktuk ki a vagonokat, így aszt stregnek hítták, a só²dert, cementet dó²gozni. sodra ~ fn 1. Megköszörült kés csipkézett éle, kihúzott élvékonysága. A kést amikor mekköszörültík, a fenőÝkűvel lehúszták a sodrát, lefentík, levettík a It. Lehúzza/leveszi/lefeni a It: köszörülés után a kés élét fenőkővel megigazítja, egyenletessé teszi. 2. 〈Csizmadia-mesterségben:〉 a fonálnak erősen megsodort, hibás része. A fonál It egy darab bűr köszt kihúzzuk. sodrás ~ fn 1. Kézzel rúd alakúra formázott agyagdarab, amelyből a pipát nyomták. 2. Szűrdíszítés, amely a régi varráserősítő vócból származik. 3. Háromágas ~: 〈paszományosoknál a sodrás egyik fajtájaként:〉 simított sodrás, amelyből a finomabb horgolások, férfiruha gombolók készülnek 4. 〈Tímároknál:〉 az irharétegről lefaragott bőrhulladék. Nr: Az összevarrásokat takaró csipkéket középen levarrták, és a varrás fölé öszszesodort gyapjú- v. pamutfonál került dísznek. Ö: ágyháló~, gomb~, papír~.. sodró Ö: kötél~. sodródik Ö: össze~. sodrófa sodró²fa fn 〈Paszományosoknál:〉 olyan eszköz, amelyet tenyérbe fektetve jobbról balra forgatva az orsóra a vékonyabb szálú selymet felgombolyítják. sodrott in 1. Sodrot tíszta: sodrófával nyújtott tészta. 2. Sodrot lú: nagy testű, de nem fajtiszta ló. A gazdáknak minnek nó²nijusza vó²t, nem vó²t ijen sodrot lú meg muraközi, esz csak a szálító²knak vó²d Debrecembe. 3. Sodrott szarvú: a kipödört bajuszhoz hasonló szarvú 〈szarvasmarha, juh〉. sofőrség sofőÝrsíg fn Gépkocsivezetői foglalkozás.
sógor
729
sógor só²gor fn Sz: Só²gor, nem só²gor, le a járdárul!: (tréf) 〈akkor mondják, ha nincsenek egy véleményen, nincs közöttük egyetértés〉. sógorasszony só²gorasszony fn 〈Megszólításként is:〉 asszonysorban levő sógornő. sógorné só²gorné fn Sógornő. sógorosodik Ö: meg~. sógorság só²gorság fn Házastársak rokonai közötti viszony. sógorság-komaság só²gorsák-komaság fn Sógori, illetőleg komasági kapcsolat Km: Só²gorsák-komaság, nem nagy atyafiság: —. sohanapkor ~ hsz Soha. sok ~ szn Sz: Ne tuggy ojan ~at, mer hamar megvínülsz!: —. De ~ra ír a szád!: sokmindent összefecsegsz. Km: Sok lúd disznó²d győÝz: —. Sog beszíd szegínsíg: —. Sog beszídnek sok az ajja: —. Kicsi nem árt, ~ nem használ: a kevés a rosszból sem árt, a sok a jóból sem használ. soká ~ hsz 1. Sokáig. Soká tart. 2. Sokára. Az mék ~ lessz. Ö: nem~. sokadalom ~ fn 〈Országos〉 vásár. Sz: Sokadalom, lakadalom: —. sokasodik Ö: el~. sokféle mn Sokféle eszű: csavaros eszű. sokkos Ö: ideg~. sokszámos mn Sz: Az Isten tarcsa meg ~ évekig!: 〈jókívánság〉. Solingen-kés Szolingen-kés fn 〈Könyvkötőknél:〉 valódi acélból készült kés. som1 Ö: oda~. som2 Ö: veresgyűrű~. somfejű mn Somfejű szeg: szekéren az abroncsot a kerékre erősítő nagy fejű szeg. sommás summás mn Gazdag, bőséges 〈pl. jutalom, fizetség〉. sompolyodik Ö: el~. sonkás Ö: négy~. sonkasüldő sonkasüldőÝ fn Fiatal hússertés. sonkaujj ~ fn Vállban buggyos, a csukló felé szűkülő ruhaujj. sonkoly sonkoj fn 1. A méz kipergetése v. kiolvasztása után visszamaradó üres lép. 2. Az a nyersanyag, amelyből a viaszt nyerik,
sor
vagyis a lép, léptörmelék, a kaptárból összekapargatott viaszdarabkák, a mézeslép lenyesett födele, vagyis a kaptár viasztartalmú szemete együtt. 3. A kaptárban lévő lép a benne levő mézzel együtt. A sonkoj a líp, amit a dongó² csinált. Ö: méh~. sonkolyos sonkojos mn/fn I. mn 1. Sonkojos míz: lépes méz. 2. Sonkojos tó²t: a sonkolyt összevásárló, azzal kereskedő szlovák. A sonkojos tó²tok a sonkojír gyönyörű kíkfestőÝvel fizettek. II. fn Sonkolyszedő. sonkolyszedő sonkojszedőÝ fn A sonkolyt összevásárló szlovák vándorkereskedő. sónyalatás só²nyalatás fn Só kirakása a vadaknak. sónyalató só²nyalató² fn Az a hely a vadetető mellett, ahová a takarmánysót kihelyezik a vadaknak. soppol ~ i 〈Kárpitos〉 a bútor tömőanyagát vászonnal bevonva rögzíti. soppolás ~ fn A bútor tömőanyagának rögzítése vászonnal való bevonással. soppvászon ~ fn A kárpitos tömőanyagok elmozdulását gátló rögzítővászon. sor ~ fn 1. Sort fog: kapás, kaszás új sor megmunkálásába kezd. Sort visz: pl. kukoricasor letörését végzi. Tengeritörísnél eggy ember vit két ~t. 2. Réteg. Mekfőzi a puliszkát, ety ~ puliszka, szilvalekvár, besorjászta, mint ety tortát. 3. Olyan utca, amelyiknek csak az egyik oldala van kiépítve; házsor. 4. Sort vesz: 〈pl. a mezőn〉 sorba megy, végigmegy. Két-három juhász összecimboráskodott, öszszeverte a nyájat, úgy vettek ~t a tarló²kon. 5. Sorja: késnek, kaszának vékonyra köszörült és emiatt féloldalra görbült éle. A kaszának a ~ját fentík le, hogy kaszálni lehessen vele. 6. 〈Kifejezésekben:〉 katonai sorozás. Sor alá megy. 7. 〈Csipkeverőknél:〉 tűzésponttól tűzéspontig tartó műveletek halmaza. 8. Soron van/ül: ismerősöknél időzik, csavarog. 9. Ügy, dolog, eset. Sz: Nincs annak semmi ~a/~ja: nincs semmi értelme annak, amit mondasz. Naty ~a van annak: hosszú előzményei, bonyolult összefüggései vannak. Ö: bodega~, csiga~, eladó~, ember~, fenék~, fonatos~, guba~, gyepű~, hajtó~, katona~, le-
sorhúzó
730
gény~, ócska~, pont~, puska~, rongy~, rum~, szalag~, szegény~. sorhúzó sorhúzó² fn Sorozó. sorjában Ö: egy~. sorjádzik sorjáddzik i Sorjázik. sorjával ~ hsz Madzagot kétszer körültekerve. Két ~ lekötötte az üveget. sorjáz/ik ~ i 1. Sorjában elmond. Csak sorjászta a bánatát. 2. 〈Ember, állat〉 sorban egymás után halad. Sorjásztak hazafele a libák. 3. Az esztergálás során eltávolítja azokat a felesleges fémdarabokat, amelyek a megmunkálás során a fém szélén keletkeztek. 4. Sorban vetett növény sora kezd látszani. Sorjázik a tengeri, a rípa meg minden, amit sorba vetettek, vagyis kialakuló²ba van, mán kezd láccani a sora. 5. 〈-va képzős alakban hsz-szerűen:〉 sorjázva: A cimborák lefeküttek szíp sorjázva az út szílire. Ö: be~,el~, meg~. sorléc ~ fn Falazáshoz használt, fedéllécből készített, sorbeosztást tartalmazó számozott léc, amely a pontos sormagasságok mellett az esetleges befalazandó felszerelések v. kihagyandó üregek helyét is feltünteti. sorol1~ i Sorban vetett növény szépen kel, jól látszik a sora. Ö: meg~. sorol2 Ö: el~, le~. soros ~ mn/fn I. mn Soros fonás: 〈kosárfonóknál:〉 az oldalfonásnak az a fajtája, amely során több vesszőt vezetnek egymás fölött. II. fn 1. Az a pásztor, akire az állatok éjszakai felügyelete jut. A ~ kinn alutt a guja mellett, a többi meg bent a vasaló²ba. 2. Az a személy, akire a közös étkezéskor az imádkozás kötelessége jut. Nagyanyám tartotta eszt a rendet, hogy mindig a ~ imátkozott ítel előÝtt, ítel után. 3. 〈Iskolában:〉 hetes. Most ki a ~? Ö: két~. sorozatméret ~ fn 〈Cipészeknél:〉 növekvő számú cipőméret. Sorozatméreteket csináltunk, tehát egészen a harmincnítytül negyvennígyig. sorozó sorozó² fn Gereblye alakú, fogakkal ellátott eszköz, amellyel a vetemények sorait jelölik ki. Akinek nem vó²t vetőÝgépje, vó²t sorozó²ja, ijen gerebjéhe hasonló², fábul kíszített sorhúzó²ja.
sózó
sorpor ~ fn 〈Ló vakarásakor〉 a lóvakaróból a benne összegyűlő port úgy veri ki, hogy az az istálló földjén egyenes vonalat alkot. A lovakrul levakart és a vakaró²rul az istáló² főÝggyire egyenes sorba kivert por vó²t a ~. Sz: Elvertík rajta a ~t: elnáspágolták. sors fn Km: Sorsát senki el nem kerülheti: —. Mindenki a maga ~ának a kováccsa: tetteinkkel alakítjuk a sorsunkat. sorvad ~ i 〈Tűz〉 lassan kialszik. A gazdasszony veszi a piszkafát, elüti vele a parazsat úty, hogy a kemence fenekin szítterűjjön, hat sorvaggyon. sorvadás ~ fn Gümőkór, tuberkulózis, szárazbetegség. Ö: agy~, bélmirigy~, bél~, gögsíp~, lép~, méh~, mirigy~, tüdő~, szív~, vénség~. sorvasztó Ö: gyermek~. sósbőr sóuzsbűr fn 〈Tímároknál:〉 lenyúzás után a húsos részen erősen besózott bőr. sosincs ~ i Soha sincs. Ennek ~ píze. sóska Ö: madár~. sóslórom só²sló²rom fn Réti lórom [Rumex obtusifolius] sósparéj só²sparé fn 1. Disznóparéj, amaránt [Amaranthus]. 2. Tatár laboda [Atriplex tatarica]. 3. 〈Gyomnövényfajta.〉 sótégla só²tégla fn Sózáshoz használt vöröses színű sótömb. Só²tégla vó²t legutóbb, beletettík a jászolba, oszt a jó²szág nyalta. sovány ~ mn 1. Esőt nem hozó, száraz, szárító 〈szél〉. Tavasszal, nyár elejin vó²t a ~ szél. 2. Kiszáradt, kenetlen. Sovány ez a csizsma, mek kék kenni, mer ki van kemínyedve. Sz: Sovány, mint a deszka/paszujkaró²/piszkafa/az agár: nagyon sovány. soványít Ö: ki~. soványodik Ö: ki~. sóvárialma só²várialma fn Kellemes, savanykás ízű nyári alma. sóz só²z i Szarvasmarhával, lóval sót nyalat. Ö: le~, meg~. sózó só²zó² fn 1. Kisebb faedény, amelyben a legelőn a sót adják a jószágnak. 2. Füstölni való hús v. szalonna lesózására, tárolására használt, peremmel ellátott asztallap. 3.
sózódézsa
731
〈Vágóhídon〉 helyiség, ahol a sós szalonnát készítik. sózódézsa só²zó²dézsa fn Füstölni való hús lesózására használt nagyobb méretű dézsa. sózóteknő só²zó²teknőÝ fn Füstölni való hús v. szalonna lesózására használt nagyméretű fateknő. sózóvályú sózó²váju fn Kétkerekű, só tárolására alkalmas teknő. A só²zó²vájut mindig oda vittík, ahon az állat tanyázott. sőberágy sőÝberágy fn Vasvázas, szalmazsákkal ellátott, összecsukható ágy. söndörödik ~ i 〈Levél〉 fonnyad, zsugorodik, ráncosodik. Ö: össze~. söntés söntís fn Kármentő. A csárdába léccel elkerítet hejen tartották az italt, onnen mírtík ki, ety kis lécablakon kiatták, e vó²t a söntís vaty kármentőÝ. söpörtraj ~, sepertraj fn Olyan raj, amelynek méheit több családból szedték össze egy gyűjtőládába söpörve. A ~t füstel kelletett elkábítani. sörapparát ~ fn 〈Vendéglátásban:〉 a sör kiméréséhez használt eszközök: poharak, csap. A söntézsbe vó²t a ~. sőre sőÝre fn/mn I. fn Hizlalni való v. hizlalt szarvasmarha, főleg tinó, ökör. Befokták sőÝrének, hizlalták. SőÝrére fog: szarvasmarhát hizlalni kezd. II. mn Hizlalásra fogott 〈szarvasmarha〉. sőremarha sőÝremarha fn Hizlalásra szánt szarvasmarha. sőrés sőÝrís fn A sőremarha pásztora, gondozója. sörétez Ö: meg~. sörkorcsolya sörkorcsoja fn A sörfogyasztáshoz fogyasztott falatok: pogácsa, lacipecsenye, sajt. sörmelegítő sörmelegítőÝ fn Kb. hüvelyknyi vastag, zárható fémhenger, amelyet forró vízzel töltenek meg, és belehelyezik a söröspohárba, és a már kimért sört langyosítják vele. Az ínekesek, akik fíltettík a hangjukat, sörmelegítőÝvel melegítet sört ittak. sörzóna sörzó²na fn A zónaételekhez kísérőként járó változó mennyiségű sör.
spanyolozás
sötétel Ö: el~. sötétség Ö: farkas~. sövény Ö: orgonabokor-~. sövényfonás sövínyfonás fn Olyan oldalfonásfajta, amellyel az egyes vesszőket a függőlegesen elhelyezett oldalkarók egyikén be, másikán ki, folyamatosan vezetik; egyszerű fonás. A sövínyeket sövínyfonással kíszítik. spahtli spatli fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 asztaltisztító eszköz. Sütís után spatlival letisztíttyuk a táblát. spájsz l. pájsz spájszer ~ fn Emelő vasrúd. spájz ~ fn Éléskamra. Vó²t ~om, csak nem leheted belerakni, mer csak alacsonyab vó²t, és megromlod benne a befőÝtt. spájzol ~ i Élelmiszert felvásárol. spaletta ~ fn Ablak belső oldalán az ablaknyílásra ráhajtható elsötétítő deszkatábla. spaltni ~ fn 〈Könyvkötészetben:〉 hézag kitöltésére való anyag. spanfa ~ fn 〈Paszományosoknál:〉 sodrófa. spangli ~ fn Gombbal v. csattal záródó, a cipő felsőrészét összefogó pánt. spanglis mn Spanglis cipőÝ: bokán kapcsolódó, alacsony sarkú, hegyes orrú női cipő. spaning ~ fn 〈Rézműveseknél:〉 gipszből készült eszköz, amelyet oldalán díszített tárgyak mintázásához használnak. spannol spanol i Kifeszít. Ö: ki~, meg~, rá~. spannolás ~ fn 1. 〈Kárpitosoknál:〉 a kárpit rögzítés előtti kifeszítése. 2. 〈Paszományosoknál: a leszőtt szegőszalagnak, selyematlacnak〉 a kifeszítése, rögzítése. spanzsák ~ fn 〈Paszományosoknál: zsinórozásnál a hosszan kihúzott anyagot feszesen tartó〉 súly. spanyoloz ~ fn 〈Pásztorművészetben fából v. szaruból készült eszközt〉 úgy díszít, hogy a belekarcolt motívumokat viasszal kitölti. spanyolozás ~ fn 〈Pásztorművészetben alkalmazottt díszítő eljárás:〉 szaruba v. fába karcolt, ill. faragott mintának színes viasszal való kitöltése. A ~t a merinó²ji juhokkal hazaírkezőÝ pásztorok honosították meg.
spanyolviasz
732
spanyolviasz spanyolvijasz fn Sz: Uty tesz, mintha ű tanálta vó²n fel a spanyolvijaszt: azt hiszi magáról, hogy okos. spárga Ö: fűző~. sparhelt ~ fn Sütésre és főzésre egyaránt alkalmas, fával fűtött zárt konyhai tűzhely. Ö: csikós~. speciel specijel fn Speciális, rá jellemző. A falusi őÝtözet asz jelentette, hogy a falusi embernek meg asszonnak is megvó²t a specijel őÝtözete. spékes espíkes fn Ecetes, fűszeres hagymaleves. spekulál ~, pekulál i Tervez, forral vmit. Sz: Spekulál, mint Hatvani az árogba: erősen töpreng, gondolkodik vmin. Spekulál, mint a zsidó²: — . spén Ö: papír~. spencer ~ fn 〈Vendéglátásban: borászok által viselt, különböző színű, derékig érő〉 felsőruha, egyenkabát. A kis pikoló²gyereken fekete nadrág és ~ volt. spenót l. penót sperít ~ i 〈Mézeskalácsos〉 túlságosan mézes tésztát liszttel dúsít. spesszerező spesszerezőÝ fn Kenőkés, fogóval ellátott keskeny kőművesszerszám, amelyet a habarcs finomabb felhordására használtak. spicc ~ fn 1. Timpanonszerű, hegyes szögű ablakszemöldök-párkány a homlokzaton. 2. A cérna végének elkeskenyített, megsodrott vége. Spiccet kíszít: 〈szíjgyártó〉 a cérna végén a szálakat néhány cm hosszan szétsodorja, késsel kapargatva megritkítja és kibolyhozza, majd megnyálazva összesodorja. spiccel ~ i Bőrkötésű könyv sarok felőli részét ferdén vágja. spiccelés spiccelís 〈Könyvkötészetben:〉 az a művelet, amikor ferdén vágják fel a borítóanyag sarkait. spiccfogó spicfogó² fn 〈Kovácsoknál:〉 hegyes fogó. spicckalapács spickalapács fn 〈Kárpitosoknál:〉 díszszeg beverésére használt kéziszerszám, hegyes kalapács.
ss
spicckanál spickanál fn Hegyesszöget alkotó, vége felé csúcsosodó szedőkanál. A szaftot spickanállal szedte a tányírra a szakács. spiccvéső spicvísőÝ fn Hegyes véső. spileli ~ fn 〈Paszományosoknál:〉 gömbölyű végű orsó, amelyre a beszövő szálat gombolyítják. spíler spiller fn Nagy kártyás. Ö: kártya~. spiritusz piritusz fn Borszesz. spongya ~, pondzsa fn Szivacs. spór spó²r fn Takaréktűzhely, sparhelt. Ö: asztal~. spórol Ö: el~, ki~. spórolós spó²roló²s mn Takarékos. Útyhogy nagyon spó²roló²son íltek. sprajcolt Ö: fel~. spriccol Ö: meg~. spriccolt ~ in Festékkel bepermetezett. spricli mn Spricli spulni: 〈paszományosoknál:〉 főként selyemszálak felgombolyítására használt nem tömör hengerű orsó. sprudli ~ fn Tejföl és liszt keveréke, habarás. spulni ~ fn Orsó. Ö: cetli~. srég ~, sréj, sré hsz Ferde, rézsútos. Sréjen/Sréjan/Sréhen: ferdén. Sréjen kellett vágni a szalagokat. Srégen húz: a falcnipapírt ferdén kitépi a könyvtestből. srégegyenes sréegyenes mn Ferde, srég. srégel Ö: le~. sréghúzás srékhúzás fn A falcnipapír kitépése. sréj l. srég srét ~ fn Sörét. srétes ~ mn Srétes puska: sörétes puska. sróf sró²f fn A lámpán lévő csavar, amellyel a fényerőt lehet növelni. Sz: Sró²fra jár az esze: csavaros észjárású, furfangos ember. Ö: lámpa~. srófol sró²fol i 1. Csavaroz. 2. Szőlőt présel. Ö: fel~, ki~, le~. srófos sró²fos mn Sró²fozs gúzs: anyás csavar. ss ~ msz Hess!
stablondeszka
733
stablondeszka ~ fn Szabadon álló menynyezetgerendák ereszkiképzésének felső deszkázása. staférung l. stafírung stafíroz Ö: ki~. stafírozás ~ fn A selyembélés bevarrása. stafírozó mn Stafírozó² őÝtís: a stafírozásnál használt öltés. SzőÝrmekabátoknál vagy mász szőÝrmés ruhadaraboknál a sejembélíst stafírozó² őÝtíssel varjág be a kíz darabba. stafírung staférung fn Kelengye. A jánnak megvettík a bútort, staférungot. Vó²d benne párna, dunna, akkor még ijen nagy dunnák vó²tak, nem paplan, mint mos mán, meg lepedőÝ, abroszok. stancol ~ i 1. A göcsöt kivágja a faanyagból. 2. 〈Könyvkötő〉 irattartókon a szalag behúzására való lyukat vág. stancolás ~ fn A göcs eltávolítása a faanyagból. stancoló stancoló² fn Irattartó kilyukasztására használatos hosszúkás alakú lyukasztó. stand ~ fn Utcai, piaci árusítóhely. standleltár ~ fn 〈Vendéglátóipari egységekben〉 a nap elteltével végzett mérés az ital fogyásának megállapítására. A csapos a főÝnökkel minden este ~t csinált. standol ~ i 〈Vendéglátóipari egységekben〉 a nap elteltével lemérik az aznapi italfogyasztást. stangli ~ fn 1. Bútor élét szegélyező huzal; szegélyhuzal. 2. Rúdalakú barna tészta készítmény. stantung fn Durva alsóterítő. stekkol ~ i 〈Szőrmekikészítő〉 dörzsöl, felületet egyenletessé tesz. stekkolófa stekkoló²fa fn A varrások kisimítására, puhításra használatos eszköz. A húsoldalt stekkoló²fával megpuhíttyuk. stekli fn Rátartóvas. A ~t dobozosz szegecselíshez is hasznáják. Ö: fonó~. stelázsi telázsi fn 〈Konyhai, kamrai〉 polcos állvány. Vó²t eggy ojan álvány, amit hát kamarába tartottunk, ojan, mint a telázsi lenne.
stosszolás
stelázsipapírcsík telázsipapírcsík fn Kamrai polc élére díszül erősített mintás, csipkés papírcsík. Vó²t rajta ijen papírcsík, ijen telázsipapírcsík vó²t rajta. stészli tészli fn A szekértengely végére húzott vaskupak, amely megakadályozza, hogy a kerék lecsússzék. stiglic stiglinc, tiglinc fn Tengelice. stiglinc l. stiglic stikkes ~ mn Büdös, romlott 〈hús〉. stikkesedik Ö: le~. stikli ~ fn 1. Fejelő tégla, egynegyed nagyságú tégla. 2. Barna tésztaféleség. stílű Ö: török~. stimmel ~ i Egyezik, egybevág. stimmol stimol i 〈Hangszert〉 hangol. stóc stó²c fn Halom, rakás. A küllőÝket stó²cogba raktuk, had járja a szél, hat száraggyon. Stock-prés Stok-prés fn Vasból készült prés, amelyben nagyobb könyveket préselnek. stócol stó²col i 1. 〈Tímár bőrt〉 taszít, simít. 2. 〈Könyvkötő〉 íveket összeráz és kiüt. stócolás Ö: fel~. stóla stó²la fn Egyházi szolgálatokért fizetett díj. stoppológép stoppoló²gép fn A cipő bőrén keletkezett lyuk, hasadás befoltozására szolgáló, a varrógéphez hasonlatos eszköz. stort ~, stírt msz Stirt/Stort ki!: 〈kutya elűzésére.〉 stósz stó²sz fn Rakás, kupac. Az azonos alakú termékeket stó²zba rakjuk. stószol stó²szol i Egymásra rak. A kisült tísztát stó²szojjuk és csomagojjuk. stószolás stó²szolás fn Rövidszőrű szőrmék összevarrásánál alkalmazható lapos varrás. stosszkendő stoszkendőÝ fn Vászonkendő, melybe bele kell csavarni a filckalapokat, hogy gyúrásnál ne közvetlenül a filcet érje a fizikai ráhatás. Stosszolás előÝtt a filckalapokat stoszkendőÝbe kel csavarni. stosszolás ~ fn Sűrítés. Stosszolás során a filckalap sűrűbbé válik.
stosszoló
734
stosszoló stosszoló² fn 〈Pásztorkalapkészítőknél:〉 gyúrótábla. strabát ~ fn Függőzésnél a zsinórnak az ujjakkal mért távolságtartása. stráf ~ fn 〈Könyvkötőknél:〉 tekercses anyagból (aranyfólia) levágott keskeny rész. Ö: gumi~, ringliző~. stráfol Ö: fel~. stráfszalonna ~ fn 8–10 cm-es csíkokra vágott, bőrös szalonna. Az íret só²s Ibul kíszül a hírezs debrecenyi paprikászszalonna. stráfszekér ~ fn Stráfkocsi. strájcol Ö: fel~. strájfa ~ fn Választórúd az istállóban, amely a lovakat egymástól, ill. a lovakat a tehenektől elválasztja. A It a rugó²s lú mellé tettík, hogy egymást ne tuggyák összerugdosni, meg amikor megellett a lú, elválasztották vele a többitül. strájfakarika ~ fn Az istállóban a strájfa felfüggesztésére használt vaskarika. strájhol Ö: le~. strájholás ~ fn Téglafalazás alkalmával az álló hézagok gondos tömítése után a falfelület gondos lekenése az újabb sor részére. strájkol Ö: ki~. strájkolás Ö: ki~. strájpám ~ fn Emelet magasságú gerendákra (pulcokra) elhelyezett vízszintes gerenda, amely végigfut az állványzaton. strájszekter ~ fn Vízzel teli edény, melybe a vitlit mártották a pékműhelyben. strapacsizma strapacsizsma fn Olyan csizma, amelyben dolgoznak, viselő csizma. strapál Ö: el~. strázsál ~ i Őrködik, őrt áll. streg ~ fn 〈Rakodóvágány melletti emelt színtű〉 rakodóhely. Onnet raktuk ki a vagonokat Nagyállomásnál meg összevissza, így asz ~nek hítták. strájh ~ fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 piros alapfesték. A ~ot ecsettel visszük fel a szívre. strájhol ~ i 〈Mézeskalácsos〉 a tésztát alapfestékkel lekeni. strájholás ~ fn Fehértészta lekenése alapfestékkel.
stuszni
strázsa ~ fn 1. Fegyveres őr. 2. Őrség, őrhely. strázsál ~ i 1. Őrt áll. 2. Fegyveresen őriz. strázsamester ~ fn Őrmester. strekk ~ fn 1. Vasúti pálya melletti ösvény, út. 2. Falazásnál alkalmazott kötősor. strimfli ~, stréfli fn (rég) Harisnya. Stréfli ez nádlis harisnya vó²t. strimflikötő strimflikötőÝ fn (rég) Harisnyakötő. A strimflikötőÝ gumibul vó²t, összevarták, nem kötöttík. strogser strokser fn Pékségben használt lapos, pléhből készült vakaró. strózsák stró²zsák fn (rég) 1. 〈Katonaságnál:〉 szalmazsák. 2. Kurva. Jó² stró²zsák. strumpándli ~, strumpádli fn 1. Harisnyakötő. 2. Piros, fehér, zöld színeket mutató ital, amelyet úgy készítenek, hogy a legalulra zöld színű abszintot, erre fehér triple sec-et, végül vöröses konyakot v. rumot öntenek. Csak kevesen ittak még strumpádlit. strupli ~ fn (rég) Cipő, csizma szárára varrt fül, húzó. stuccol ~ i 〈Tímár:〉 a hasításról v. a bőrről lecsüngő fölösleges darabokat levágja. stuccolókés stuccolóukés fn Tímároknál: a bőrt körülnyeső kés. stucli stucni fn (rég) Három deciliteres, fedeles, füles söröspohár. Stucniba mírtík a sört. Ety stucni sört ivott. stukatúr stukató²r, stukatur fn A famennyezet alsó deszkázatára erősített nádszövet, és arra mészhabarcsból készített vakolat. stukatúrmennyezet stukató²rmennyezet fn Bevakolt stukatúrnáddal készített mennyezet. stukatúrnád stukató²rnád fn Két méter széles és tíz méter hosszú ritka nádszövet. stukatúrszeg stukató²rszeg fn Nádszövet felerősítésére az egyes számra hasonló jellegzetes szeg. stukatúros mn Stukató²ros ház: sima, nem gerendás mennyezetű ház. strumpandli strumpándli fn Harisnyakötő. stuszni ~ fn Fali hüvely különböző csövek befogadására. Ö: kémény~.
suba
735
suba ~ fn Pásztorok viselete gyapjas juhbőrből készült, ujjatlan, hosszú köpönyegféle. Vó²t aki Iba is volt, ijen báránybűrbül kíszült, amit a Hortobágyon használnak a kanászok, meg a juhászok. Sz: Suba Ihoz, guba gubához: a hasonló anyagi körülmények, ill. az azonos műveltségű emberek keresik egymás társaságát, kötnek házasságot. Nr: Ha meleg volt, a suba szőrös részét kívül, ha hideg volt, belül viselték. subaárus ∼ fn A hosszúfürtű magyar juh szőrös bőréből készült, palástszerű, bokáig érő ruha eladója. suber ~ fn 1. Oltó és habarcskeverő ládán alkalmazott leeresztő és elzáró nyílás, többnyire egyszerű fából szerkesztett tolózárral. 2. A szekérderék elejét v. végét, esetleg mindkét részét lezáró, rendszerint kiemelhető és az oldalfák közé becsúsztatható deszkalap. súberes mn Súberesz szekér: föld szállítására való szekér, aminek az oldala deszkázott, a szekérderék hátsó része fel-le mozgatható deszkalap, ami felhúzva lehetővé teszi a homok könnyű ledúrását. A súberesz szekeret #ra használta a paraszt, hoty főÝdet szállíccson vele. subervég súbervíg fn Szorosan egymás mellé rakott deszkákból készült oldal, ami a suberes szekér és a kordé elejét és hátulját zárja, a vánkosban föl-le mozgatható. subick ~, suvick fn Lábbeli fényesítésére használt, durvább fekete kenőcs; suviksz. Az örek katona már ~ot köp, monták, mert mán annyit ~olt. subickol ~, suvickol i 1. Suviksszal ken, fényesít. 2. Vmit tisztít, fényesít. A fanyelet mindennap a tanulóknak fínyesre kelletet suvickolni. Ö: ki~. subickolt ~, suvickolt in Subickolt csizma: ünneplő, fényes csizma. subickos ~, suvickos mn Subickos kefe: olyan kefe, amellyel a subickot a lábbelire kenik. Subickos katuja: olyan doboz, amelyben a suvikszot tartották. sublót subló²t fn Alacsony fiókos szekrény.
suhintott
subrika suprika fn Kihúzott szállal subrikálással keletkezett minta. subrikál ~ , suprikál i Kelmét, fehérneműt úgy díszít, hogy egy irányban szálakat húz ki, és a bennmaradt szálakat mintával átszövi. subrikázás ~ suprikázás fn Szálkihúzással készített minta létrehozása. subrikázik ~ i Subrikál. Subrik-pipa ~ fn A Palatinszki-pipánál kisebb veres pipa, amelynek a dereka sima, alul pedig bajuszos díszítése van. sudaras ~ mn Olyan 〈gyümölcsfa-csemete〉, amelynek oldalágai vannak. sudaron ~ hsz Egyenesen. A kanadajinyár hamar nőÝtt, szíp sudaron nőÝtt. sudarlós mn Sudarló²s fa: egyenes, jó növésű, magas fa. sudarlósság sudarló²sság Fatörzs egyenessége. sudribunkó sudribunkó² fn Bunkósbot. suffolk ~ fn Angol eredetű birkafajta. súg Ö: regbe~. sugár ~, súgár fn/mn I. fn 〈Csizmadiamesterségben:〉 a fonál elkeskenyedő vége. II. mn 1. Karcsú, sudár. A ~ ember magas és víkony. 2. Sugár derekú: jó testalkatú, hoszszú, karcsú törzsű, izmos 〈ló〉. Sz: Alszik ety súgárt: alszik egy keveset. sugaras ~ mn Kör sugarainak irányába haladó. Sugaras alagba mekken: ragasztóanyagot, borítóanyagon sugárszerűen ken el. sugdosódik sugdosó²dik i Sugdolózik. Ez a két jány állandó²an csak sugdosó²dik. sugorgat ~ i Őriz(get). Én is it sugorgatom az idesanyám delinkendőÝjit. suháng ~ fn 1. A csemetekorból kinőtt fiatal fa, amelynek még nincs szabályos koronája. 2. Hajlékony vessző, ág; husáng. suhángol ~ i 〈Vesszővel〉 ver. suharc ~ fn 1. Friss hajtás, vessző. 2. Pálcának, botnak is alkalmas, hajlékony, suhogós vessző. 3. Husáng, karó. suhint ~ i Ételt gyorsan elkészít. suhintott in Suhintott ítel: gyorsan elkészülő, gyenge étel. A ~ ítel valami gyenge ítel lehetett, levesféle.
suhog
736
suhog ~ i Sebesen mozgó kelme, dolog tompán zúgó hangot hallat. suhogó suhogó² fn 1. Hosszú kötelű, szíjú ostor vége. A suhogó² ojan kis víge, amitül ha mekcsapták, suhogott az ostor. 2. Vékony, de erős, hajlékony vessző, pálca. Váktam egy jó² suhogó²t. Ö: könnyű~. sukk ~ fn A két ököl és az egymás felé fordított két hüvelykujj együttes hossza, kb. 30 cm. A ~al a szekér ó²dalhosszát mírtík, általába hétsukkos vó²t ety szekér. Ety ~ egyenlőÝ két hüvejkel. Ö: fél~. sukkos ~ mn Egy sukknyi, vagyis kb. 30 cm hosszúságú, vastagságú. Sukkos fal: a régi nagyméretű (30 cm) tégla hosszának megfelelő szélességű fal. Ö: fél~. suláf ~, suláp, sulák fn 〈Nagy, széles〉 kenyérszelet. Akkora ~okat mek tuttam enni, mikor ojan nagyocska jány vó²tam. sulák l. suláf suláp l. suláf suli ~ mn Alattomos, sunyi. sullog ~ i Lopakodva megy, sompolyog. súly súj fn ÍlőÝ ~: még le nem ölt állat súlya. Öt mázsa vó²t ílőÝ sújba. sulykol sujkol i Mosáskor sulyokkal ruhát ver. Ö: ki~, meg~. sulyok sujok fn 1. Mosáskor a ruha verésére használt, vastag, nyeles falap. 2. Gabonának, hüvelyeseknek stb. a kézi csépléséhez használt vastag, nyeles falap. sulyom sujom fn Sulyomtészta. sulyomberena sujomberena fn Olyan borona, amelynek a sulyom termésének tüskéihez hasonló fogai vannak. sulyomtészta sujomtíszta fn Zsírban kisütött, kereszt alakú fánkféle. sulyongó sujongó² fn Fémből készült háromszögre rákötöttek egy hosszú madzagot, aminek a végén egy ólom- v. vasgolyó volt, ezzel döngölték le a homokot a formázásnál. súlyos sújos mn Sújos kezű: erős kezű. sumák ~ fn Sunyi, alattomos, kétszínű ember. sumákol ~ i Sunyin viselkedik, lapít. Ö: el~.
súrolókeféz
summa ~ fn 1. Pénzösszeg. 2. Idénymunkásnak átalányban megállapított járandósága. Summára vállal: meghatározott járandóságért, pénzösszegért végzi el a munkát. Summára válalta fel a kapálást, vagyis akármennyi időÝ alat vígeszte el, az összeg ugyanannyi vó²t. summamunka ~ fn Summában végzett munka. summás ~ mn Összes. Summázs gubaszám: a kallósgazda által számba vett összes guba. sunyít ~ i 1. Sunyin megbújik, meglapul. 2. Sunyin néz. sunnyog ~ i Sunyin ólálkodik, lopakodik. sunyorgat ~ i Hunyorog. sunyorog ~ i Hunyorog. supp Ö: sipp-~. suppant ~ i Üt, vág. suprikál ~ i Vesszővel, pálcával ver, üt vmit, vkit. Ö: el~, ki~, meg~. surák ~ fn (gúny) Serdülő fiú, siheder. surc ~ fn 1. Férfiak kék, esetleg zöld színű, egyenes szabású, vászonból készült nyakba akasztható köténye. 2. Ennek anyaga. Ö: vető~, vőlegény~. surckötő surckötőÝ fn Kék, ill. zöld vászonból készült egyenes szabású, nyakba akasztható kötény. surgyé ~ fn 〈Megtömött〉 szalmazsák. Szalmasurgyék vó²tak, kimentünk a határba, mektőÝtöttünk, megdugdostunk ety párat, bevittük, beletettük egy ijen dikó²formába. Abba tettük a ~~t letakartuk egy ronggyal vagy lepedőÝvel, amink vó²t, oszt azon aluttunk. Ö: szalma~. surján ~ fn Fiatal fa, erdő, ill. hajtás. surjáng ~ fn Fa tövéből növő vessző, fattyúhajtás. surmó surmó² fn (gúny) Serdülő fiú, siheder, suhanc, suttyó. surmók surmó²k fn (gúny) Surmó. A surmó²k ojan fijúgyerek, aki vadul, fílve níz az emberre, nem mér az emberre nízni. súrolókeféz súroló²keféz i Perzselt disznót kefével letisztít. Amíg ű mekperzseli, kapargattya, pucojja, suroló²kefézi, én akko-
susinka
737
rára kéd darab marhárul a bűrt szípen lefejtem. susinka szuszinka fn 1. Sűrű étel, amely főzés közben jellegzetes szuszogó, sípoló hangot ad. 2. 〈Csőszök, favágók ételeként:〉 krumpliból és száraztésztából szalonnával készített étel. suskus ~ fn Csalafintaság. suskusol ~ i 〈Két személy együtt vmi〉 rosszban sántikál. susma ~ fn Mafla, mulya, ügyetlen. susmákol ~ i Piszmogva dolgozik. Aki ~, az nem rendesen dó²gozik, csak piszmog. susmog ~ i Sugdolózik. susmogás ~ fn Suttogás. susogó susogó² mn Suttogó. sustorékol sustoríkol i 1. Halkan, alig hallhatóan beszél, beszélget. 2. 〈Pl. forró vasra öntött víz〉 sistereg. sustorog ~ i Suttogva beszélget. Úgy beszíl, hogy alig lehet hallani, csak ~. susuisten ~ mn Alamuszi, sunyi. Te, ~! suszterkalapács ~ fn Domború fejű ütőszerszám, a varrások, behajtások, ragasztások lekalapálására. suszterszék ~ fn 1. Fából és bőrből készült négylábú, négyszögletes, mélyített ülőkéjű alacsony cipészszék. Ez rendes hát ~, csak ot nem ez a fajta szék vó²t, ami most nekünk it van, hanem az nítyszegletes vó²t, és bűrrel volt a bevonat, de beengedve a bűr, tehát hoty szípen a fenék betudott illeszteni abba, és sokkal kínyelmeseb vó²t, mer ki vó²t vájva a közepe. 2. Fejőszék. sut ~ fn A kemence és a fal, ill. olykor a tűzhely v. a kályha és a fal közötti szűk hely, amely főleg a gyerekek pihenő- v. alvóhelye. Hát nem írte a kemence a falat, eszt például eszt a falat, nem érte el, és aszt nevesztük ~nak, kemencesut. Sudba fektet: a sutban meleg volt, a gyerekeket sokszor odafektették. Én ismertem ojan hejet, ahon a kizsgyereket sudba fektettík, ot meleg vó²t. Sz: Üjj el a sudba fejíredni!: —. Ö: kemence~. suta ~ mn 1. Balkezes. 2. Szarvatlan 〈anyaállat〉. A ~ szarvatlan ju, merinó²ji anya-
süllyesztett
ju, ezeknek nem vó²t szarva, de a magyarnak vó²t az anyának is. Mindenre, ami szarvatlan vó²t, kozsba nem vó²t ~, mert szarvasok vó²tak, az anyák mek Ik, őÝz, szarvas. Suta fejű: szarvatlan 〈jószág〉. 3. Formátlan testalkatú, nehézkes mozgású 〈bika〉. Ö: sete~. sutagida ~ fn Fiatal őzsuta. suttog Ö: setteg-~. sutuj ~ fn Kínzóeszköz a kéz szorítására, satu. sutyorog ~ i Suttog. suttyó suttyó² mn/fn I. mn Kamasz, suhanc fiú. II. fn A kizsbojtárok ojan tizennyó²c-tizenkilenc éves suttyó² fijúk vó²tak, ugy monták, suttyó²k. suttyog Ö: el~. suttyólegény suttyó²legíny fn Suttyó. suvaszt Ö: el~. suvickol l. subickol suviksz l. subick suvikszol l. subickol sügely sige fn Bokrokkal sűrűn benőtt erdő. sükebóka sükebó²ka mn 1. Ügyefogyott, együgyű. 2. Kissé nagyot halló. A sükebó²ka gyengén hall, de nem egíszen süket. süket ~, siket mn 1. Kellemetlen hangon, farsul éneklő. 2. Nincs hallása. Eggyik ~eb vó²t, mint a másik. sül Ö: által~, bele~, el~, fel~, ki~, öszsze~, rá~. süldő süldőÝ mn/fn I. mn Fiatal, serdülő 〈leány v. legény〉. II. fn Egy évnél fiatalabb disznó. Ö: sonka~. sült mn Sült szőÝrű: napszítta szőrű v. vedlő 〈ló〉. Ö: berbécs~, meg~, napon~. sültes Ö: frissen~. süly süj fn 1. Bőrbetegség. A süj az veres, hámlással járó² bűrbeteksíg. 2. Ló szervezetében keletkezett tájog. Ö: rák~. sülyköszvény süjköszvíny fn (rég) 〈A köszvény egyik fajtája.〉 süllyed Ö: el~, meg~. süllyeszt síjjeszt i 〈Kiszáradt kutat〉 mélyít. süllyesztett síjjesztet kút: olyan kút, amelyet úgy mélyítenek tovább, hogy nemcsak
süllyesztőfúró
738
földet hordanak ki belőle, hanem a falát is lejjebb csúsztatják. süllyesztőfúró síjjesztőÝfuró² fn Lyukak, furatok mélyítéséhez használt fúrógép. sülyös süjös mn 1. Sülyben szenvedő. 2. Kiütéses 〈ló〉. sündörgődzik sündörgőÝddzik, sündörgőÝzik i 1. Ólálkodik, settenkedik. 2. Lábatlankodik. 3. 〈Ember, állat〉 hízelegve dörgölődzik, simul vkihez. Az álatok közül más nem is sündörgőÝddzik, csak a macska. sündörgőzik l. sündörgődzik sünyöl Ö: be~, meg~. sürgönydrót sürgönydró²t fn Távíróvezeték. A sürgönydró²t fütyölt, ha szél vó²t. sürgönypózna sürgönypó²zna fn Távíróoszlop. sűrít ~ i 1. Sürög-forog, sürgölődik. 2. A kenderszálat jobban erősebbre megsodorja. Sűríttyük a szálakat. Sz: Sűrít, mint a ritka paszuj a fazigba: — . Ö: meg~. sűrített ~ mn Sűrített elletís: a juhok tavaszi idényen kívüli elletése. Két évbe háromszor ellik a ju, ~ elletís van. sűrjen ~ hsz 1. Gyakran. Nem ~ jár a templomba. 2. Sűrűn. Ha a székfű ~ vó²t, akkor a szegínyek lapátszerűvel szettík, mert csak a virágja kelletett. sűrű ~ mn/fn I. mn 1. Tömzsi, vaskos, zömök. Jó² ~ ez a gyerek, jó² erőÝbe van. 2. Gyakori. Nincs nekünk ojan ~ járásunk a Hortobágyra. II. fn Erdő. Beszalatt az ökör a ~be. Ö: vad~. sűrűdik Ö: meg~. sűrűmálé ~ fn Kukoricalisztből főzött málé. A ~ tengerilizbőÝl főÝt málé, amit kitettek, az mekkemínyedett, az oláhoknál vó²t ez, oszt akkor ijen víkony cérnával elszapták eszt. sűrűség Ö: állomány~. sűrűszita ~ fn Sűrű szövésű szita; fátyolszita. süt ~ i Nr: Kedden sütnek a rendesek, csütörtökön a lusták, szombaton a kurvák — tartotta a korabeli debreceni felfogás. Ö: el~, fel~, ki~, le~, meg~. sütemény Ö: apró~, ozsonna~.
sütős
süteményvilla sütemínyvilla fn Sütemény evésére alkalmas, a hagyományos villánál kisebb méretű evőeszköz. sütés sütís fn l. Főleg kenyérsütés. Alkalmakkor korán kezdőÝdött a sütís odahaza. 2. Egy kemencényi kenyér. Az vó²t egy sütís, ami a kemencébe eccerre befért. Ö: bér~, kenyér~. sütet ~ fn 1. Egyszerre sütött kenyér; tészta. 2. 〈Jelzői használatban:〉 ety ~ lepíny/ kenyír: annyi lepény, kenyér stb., amennyit egyszerre sütnek. Km: Ety sütedbül elíg ety kovász/lepíny: testvérek ne házasodjanak ugyanabból a családból! sütő sütőÝ fn 1. Tűzhely, kemence sütésre elkülönített része. 2. A kemencénél dolgozó, sütést végző személy. Ö: aranygaluska-~, báb~, fonatos~, kalács~, kenyér~, kuglóf~, pipaszár~, tarkedli~. sütőabrosz sütőÝabrosz fn Kenyérsütéskor a kovász, ill. kenyértészta letakarására való abrosz; sütőruha. sütőasszony sütőÝasszony fn Eladásra szánt kenyér, ill. sütőtök sütésével foglalkozó nő. sütőedény sütőÝedíny fn Olyan edényfajta, melyet sütőben készült ételek elkészítésénél alkalmaznak. sütögető sütögetőÝ fn Eladásra szánt kenyér, ill. sütőtök sütésével foglalkozó személy. A sütögetőÝk a pijacon, uccán, mindenütt árulták a portíkájukat. Ö: gesztenye~, kenyér~, tök~. sütögetőné sütögetőÝné fn Sütőasszony. sütőház sütőÝház fn Zárt v. fészerszerűen nyitott helyiség sütőkemencével. sütőlemez sütőÝlemez fn Két végén peremmel ellátott lemez, amelyen tésztát sütnek. A tísztát olajozot sütőÝlemezre teszik, amit mindig melegen tartanak. sütőruha sütőÝruha fn A kelni hagyott tésztára terített vászondarab. A kenyeret, mielőÝtt kiszakítottuk, a sütőÝruhával letakartuk, és uty kelesztettük. sütős sütőÝs mn 1. Felfűtött. A kemencét egy jó² ó²ra hosszájik fűteni kelletett, hoty sütőÝs legyen, hogy meksüsse aszt a nagy
sütőszekrény
739
tísztát. 2. Forró. A gyereknek montuk, ha közel ment a tüszhejhe, hogy vigyázz, mert sütőÝs. A víz is lehetet sütőÝs, ha fōró² vó²t. sütőszekrény sütőÝszekrény fn 〈Rézműveseknél:〉 az üreges tárgyak öntéséhez szükséges mag kiégetésére szolgáló tárgy. sütőteknő sütőÝteknőÝ fn Dagasztóteknő, gyúróteknő. Hosszúkás vó²t a sütőÝteknőÝ, minkét vígín meg lehetet fogni, ugyanaz, mint a dagasztó²teknő. sütővas sütőÝvas fn Ollószerű eszköz, amelyet melegítve a haj göndörítésére használnak. süvegcukor süvekcukor fn Kúpformába öntött, egy tömbben levő, kemény, fehér háztartási cukor. A süvekcukor két-három kiló²s vó²t, csavaros papírba csomagolva, a háziasszonyoknak kellet feldarabolni, főÝleg befőÝzíshe használták. süvegel ~ i Fejfedőt levéve alázatosan
svengol
köszönt vkit. Sz: Mek se ~: nem köszön. Ö: meg~. süvít ~ i Rendkívül sebes mozgása közben a levegőt súrolva éles, magas zúgó hangot hallat. Ha a míhek ~enek, az nem jó²t jelent. süvölvény süvölvíny fn Siheder, suhanc. süvöltős süvöltőÝs fn Tarka tollú, pintyféle énekesmadár, süvöltő [Pyrrhula pyrhula]. svábcófűrész svápcó²fűrísz fn A faanyag görbe irányú vágására való fűrész. A svápcó²fűrísszel kanyarintani lehetett az anyagot. svájcer ~ mn/fn I. mn Svájcer teheníszet: Svájcer tehenek tartása. II. fn Svájcertehén. svájcertehén ~ fn Svájci eredetű pirostarka szarvasmarha. svédfogó svétfogó² fn Csőfogó. svédol ~ i 〈Tímármesterségben:〉 beken, bemázol. svengol ~ i 〈Könyvkötő〉 falcnipapírt ferdén kitép. Ö: el~, fel~.
Sz szab Ö: át~, bele~, el~, ki~. szabad mn 1. Szabat hajtatás: 〈kosárfonóknál:〉 a levágott vesszőnek, vesszőkévéknek vízbe állítása, hogy a héj könnyen lehántható legyen. A szabat hajtatás asz jelenti, hogy a vesszőÝkívíket beálíttyák a vízbe, és a levert karó²khoz erőÝsítik. 2. Szabat tüzelísű: az edénnyel közvetlenül érintkező tűzterű tűzhely. Km: Az Isten minnyájunkal ~: Isten irányítja a sorsunkat. szabadállás szabadálás fn Az állatok a szabad ég alatt vannak, ott pihennek, esetleg ott is alszanak. Úty szokott álni szabadáláson, kinn ott az Isten ege alat hálnak. szabadétető szabadítetőÝ fn Szabadban felálllított jászol. szabadgazdálkodás ~ fn Tetszés szerinti földhasználat. szabadhívás szabathívás fn 〈Tánciskolában:〉 a leányok hívják táncra a fiúkat, hölgyválasz. szabadít Ö: fel~, meg~, rá~. szabadítás ~ fn Az a tény, hogy az állatok aratás után a határban szabadon legelhetnek. szabadítómester szabadító²mester fn Az a mester, aki előtt segédvizsgát kell tennie az inasnak a segédvizsgadarab elkészítésével. szabadkemence szabatkemence fn Kint az udvaron lévő kemence. szabadkémény szabatkímíny fn Olyan kémény, amely a konyha fölé boltozatosan építve a szabadba nyílik, ahol a füst szabadon távozhat. A konyha pedig úgy vó²t, hogy ijen szabatkímények vó²tak általába.
szabadkonyha szabatkonyha fn Szabadkéményes konyha. A szabatkonyhának nem vó²t plafonnya. szabadon hsz Szabadon telelőÝ: olyan szarvasmarha, amelyik télen nem istállóban van, hanem kint a szabadban. A csádét a lú nem is ette, a ~ telelőÝnek atták. szabados mn Szabados jó²szág: a csárdáknál levő szállás jászlához nem kötött, csupán oda beterelt jószág. Szabados marha: nem istállóban tartott szarvasmarha. szabadpárnás szabatpárnás fn Olyan bútor, amelynek nincs rögzített párnája. Szabatpárnás, tehát ez eggy ojan, hogy ennek a párnája kivehetőÝ vó²t, és meg lehetet fordítani. szabadság Ö: kis~, nagy~. szabadtűz szabattűz fn A pusztában a szabad ég alatt gyújtott tűz, amelynél főzik a pásztorok ételeiket. A gujáslevest is íty kíszíccsük vasfazígba, persze szabattűzön. szabadul ~ i 1. Inas a szolgálat alól felszabadul, és segéd válik belőle. Az inasok háromévenkint ~tak. 2. 〈Katonaságtól〉 leszerel. Ö: be~, fel~, le~, meg~. szabadulás ~ fn A legeltetési idény vége; a pásztorok ilyenkor szabadultak a szolgálat alól. Ö: tarló~. szabályozó szabájozó² fn A lókapa része. A szabájozó²val álították a kapák távolságát, hogy a termíst ne kaszabojja ki. Ö: huzat~. szabás ~ fn A megszőtt gubaposztó meghatározott helyeken történő elvágása a gubaszabó késsel. szabású Ö: harang~.
szabásvonal
741
szabásvonal ~ fn A szűrposztóból kivágott darabok alakja, ill. a kész szűr alakja, szabása. szabászasztal ~ fn 〈Különböző szakmákban:〉 keményfából készült, kb. 3 m hosszú és 1,5 m széles, sima felületű, szabásra, festésre, szárításra is használható munkaasztal. szabászdeszka szabázdeszka fn Sima fafelület, amelyen a kikészített bőrből a cipő részeit kiszabják. Ezen vó²t neki ety külön deszkája, ami a szabázdeszka vó²t, ot szapta ki a dó²gokat. szabnivaló szabnivaló² fn A kosárfonáshoz elkészített vessző. szabó Ö: guba~, lütyü~, szűr~, váltó~. szabóasztal szabó²asztal fn Szabászasztal. szabódik szabó²dik i Szabadkozik. szabógallér szabó²gallér fn 1. Széles, lapos, hosszú metélt. 2. Rétegesen hajtogatott levestésztából derelyemetszővel háromszögletűre szabdalt táska, amelyet levesbe v. sós vízbe főznek meg. szabott Ö: egybe~, szélibe~. szabóvarrótű szabó²v#ró²tű fn Szabók által használatos tű. Szabóv#ró²tűt a sejembélísek bevarásáho hasznának. szabóvászon szabó²vászon fn 1. Szövet, amit bélésként a szűr stb. belsejébe varrnak. 2. Laza szövésű, keményített anyag, melyet zakók béléseként szoktak használni. szaft Ö: kelevény~. szag Ö: bor~, füst~, hagyma~, hordó~, kojt~, kos~, szar~. szaggat ~ i 1. A kiválogatott gyapjút csipetenként, kézzel megtépi, hogy ne maradjon csomós. 2. Tésztát sütés, ill. főzés előtt megfelelő nagyságúra és alakúra darabol. Kelís után nem szabad röktön ~ni a tísztát. szaggatás ~ fn A kiválogatott gyapjú kézzel történő szétcibálása, hogy az anyag ne legyen csomós. Ö: gyökér~. szaggató szaggató² fn Nyers tészta kiszaggatására való eszköz. Szaggató²val galuskaformát szaggat a tísztábul. Ö: csoki~, dió~, lemez~, nejlonos~, piskóta~.
szájhólyagzás
szagos ~ mn Szagosz szilva: kellemes jó illatú, zamatos szilvafajta. Mer van muskotájos berbenceji, az ety szagosz szilva, abbul szokták csinálni az aszalt szilvát. Ö: fél~. szagú Ö: kotu~. száj ~ fn 1. A pipa felső nyílása. 2. Vmihez/vkihez közeli dolog, tárgy. It van a vásár a szátogba. 3. Szája szíle: ajak. Sz: Úgy áll a ~a, mint a tyúk seggi: a) sírósra görbül. b) csücsörít. Ojan, mintha az apja a ~ábul köpte vó²na ki: nagyon hasonlít rá. Az embernek nem az a bűne, ami a ~án bemegy, hanem ami kijön: káromkodni, csúnyán beszélni bűn. Adni kell a ~án/~ára: rá kell hagyni, amit mond. Nyúlik a ~a vmire: nagyon kíván vmit. Kitáttya a ~át: veszekedni kezd. Feltáttya a ~át: megmondja a magáét. Megígette a f#ró² kása a ~át: pórul járt. Mindig jár a ~a vaty kel vaty se: fölöslegesen és sokat beszél. Nem lehet ellelni a ~a ízit: válogatós. Megnyajja utánna a ~át: ízlik neki vmi. Megehetné a szíp ~ával: (gúny) arra mondják, aki válogat az ételben. A ~átul vonnya el: inkább ő lát szükséget. Mek kén aranyozni a ~át: 〈mondják a szépen beszélő emberre, pl. papra〉. Mekcsó²kolgatta az üvek ~át: berúgott. Szájára vette a falu: pletykálnak róla. Ingyen a szánk se ír össze, de pízír az elsőÝ szó²nál összeír: minden szolgálatért fizetni kell. Ingyen még a szánk se ír össze, de pízír igen: ua. Km: Aki a farát emelíti, ~át ízesíti: a szorgalmas munkának gondtalan élet a jutalma. Áldott a sok kéz, átkozott a sok ~: munkás kezekből jó ha sok van, de az nem, ha sokan fogyasztják, amit megtermelnek. A ~a veri meg az aszszonyt: a sok és fölösleges beszéd okozza az asszonyok baját. Szát szó²jjon igasságot, sose mongyon hazukságot!: mondj mindig igazat! Ö: edény~. szája Ö: falu~, kemence~, kürtő~, lyuk~, utca~. szájállás ~ fn A kolomp szájának alakja, mérete, amely meghatározó a hang minőségének szempontjából. szájfene ~ fn (rég) Szájrák. szájhólyagzás szájhó²jagzás fn 〈Egy betegségfajta.〉
szájízelítő
742
szájízelítő szájizelítőÝ fn A szájnak jó ízt adó ital v. étel. szajkó szajkó² fn Mátyásmadár. szájkörömfájás ~ fn Száj- és körömfájás. szájpenész szájpenísz fn Ember, főként csecsemő szájának nyálkahártyáján v. a nyelven megtelepedő, fehér, pontszerű lerakódásként elburjánzó élősdi gomba. szájrész szájrísz fn Fazekaskemencének az a része, amelyen keresztül az edények berakodása történik. szájréz ~ fn 〈Pipa része:〉 a rézkarimát a kupakkal összekötő rézfoglalat. szájrothadás ~ fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 szájú Ö: borjú~, hideg~, málé~, marha~, tábor~, táti~, utca~ . szakács ~ fn Km: Sok ~ elsó²zza az ítelt: ha nincs egységes vezetés, nem eredményes a munka. Legjop ~ az ísíg: éhesen minden jólesik. szakácsasszony ~ fn Szakácsnő. Szakácsasszonyok tánca: 〈lakodalmi szokás〉. Nr: A szakácsnők, felszolgáló legények járták, ha vége volt, sokszor megújrázták (a levesért, a tyúkért, sóért, paprikáért stb.), úgyhogy néha majd egy óráig is eltartott. szakácsné ~ fn Szakácsnő. Szakácsné rígen az uraknál meg a lakadalomba vó²t. Szakácsnék tánca: a lakodalomban segédkező szakácsnőknek járó tánc vacsora után. Ö: fő~. szakad ~ i Kilyukad a tészta. Fontos, hogy a tísztát pihentesse, hogy ne szakagygyon, mert akkor kifojik a zsír. Ö: bele~, be~, el~, fel~, ki~, le~, meg~. szakadás ~ fn Sérv. Ö: ágyékbél~, bél~, ég~, életér~, tökzsacskó~, ütér~. szakadodzik Ö: ki~. szakadtáig Ö: ina~, nyaka~. szakadtával Ö: lélek~. szakajt ~ i A megkelt kenyértésztából leválaszt egy részt, és a szakajtókosárba teszi. Ö: ki~. szakajtás Ö: kenyér~. szakajtó szakajtó² fn Kenyértészta kelesztésére való, gyékényből font, fületlen ko-
Szakmár
sár. Sz: Ojan a feje, mint a szakajtó²: a) nagy. b) borzas dús hajú. Ö: kis~. szakajtókendő szakajtó²kendőÝ fn A szakajtóba a kiszakított kenyértészta alá tett ruha. szakajtókosár szakajtó²kosár fn Szakajtó. szakajtóruha szakajtó²ruha fn Szakajtókendő. Szakajtó²kosár ojam vó²t, mint ijen gyíkínybű, ijen kerek kosár vó²t, és akkor abba beleterítettem a szakajtó²ruhát. szakáll szakál fn 1. A fa kidöntésekor keletkező, a tőből kiálló facsonk. 2. Baromfi állán lecsüngő bőrlebeny. A kakasnak nagyobb a taraja is, a ~a is. Ö: császár~. szakaszos mn Szakaszos legeltetís: egy legelőterület részleteiben történő legeltetése; Eggyik rísz ha elkopott, akkor megyünk a másikra, és íty tovább, eszt híjják ~ legeltetísnek. Nr: A rendelkezésre álló területet felosztják kaszálókra, és legelőkre, a lelegelt területekről az újakra hajtják a birkát. szakaszt Ö: félbe~, ki~, le~, meg~. szakasztás ~ fn Szakítás, szakajtás. A szakasztó²kosárba tevís vó²t a ~. szakasztó Ö: cipó~. szakasztókosár szakasztó²kosár fn Szakajtó. szakasztóruha szakasztó²ruha fn Szakajtóruha. szakiskola Ö: közép~. szakít ~ i Kenyértésztát egy-egy kenyérnek megfelelő részekre oszt, szakajt. Nr: Amikor a kenyír mekkelt, akkor ~ották, a szakajtó²kosárba szakajtó²kendőÝt tettek, abba beletettík a ~ot tísztát, abba még eccer kelesztettík. A pogácsát ~ottuk, meg a fánkot meg a kenyeret is. Ö: ki~. szakítás Ö: gulya~. szakítókörző szakító²körzőÝ fn A varrás nyomvonalának kijelölésére alkalmas eszköz; jelzőkörző. szakma ~ fn Szakmát örököl: az apjától tanulja a szakmát. szakmány fn Szakmámba dó²gozik: teljesítménybérbe dolgozik. Szakmár ~ fn Szatmár.
szál
743
szál ~ fn 1. Hosszú, vékony, de nem fonalszerű dolog egy darabja: ety ~ deszka/ gyertya/kender/szína stb. Derík/Szíp ~ ember: magas növésű. 2. 〈Jelzői használatban: sznvel együtt:〉 a megjelölt szám kevés voltának kiemelésére: ety ~ ingbe/gatyába/pendejbe. Utó²só² ~ig: egytől egyig. 3. A hímzőfonal hosszirányban futó rostja. 4. A fa v. vmilyen anyag hosszirányban haladó rostja. 5. A cirok növény hosszú, igen vékony képződménye, amely alkalmas eszköz volt edények díszítésére. 6. A vászonba szőtt fonal. 7. Szálára húz: kifésül. Az a főÝ, hogy a gyapjú ~ára legyen húzva. Szálára jön: kifésülődik. Szálat ereszt: a bélnek való gyapjút a munkás a fonókeréknél ülve egyenletesen formálja kezével szállá. Engedi/ereszti a ~at: ua. Ö: alsó~, cirok~, csutka~, felvető~, gaz~, kontúr~, kóró~, kötöző~, nád~, rózsa~, szalma~, szirony~, vezető~. szalad ~ i Szászfele ~: sok a munkája. Sz: Nem nízi aszt, aki ~, hanem akkor inkáp halad: aki serénykedik, nem törődik másokkal. Ö: előre~, fel~, ki~, le~, meg~, neki~, össze~. szaladó in Km: Oda ír a szaladó², ahova a ballagó²: aki nem siet, az is el tudja végezni a munkáját. szalag szalag, szallag fn Vesszők hasított részei. A szallagokat felhasználás előÝtt ásztatni kell. Nr: A kicsi gyereknek pirosz ~ot fűznek a ruhaujjába, hogy aszt piszkálgassa. Ö: bőr~, fűző~, irha~, jelző~, kalap~, köpper~, lép~. szalagáré l. szalakáli szalagcsokor szallakcsokor fn Csokorra kötött szalag haj v. ruha díszítésére. szalagos mn Szallagos fánk: fehér csík a fánk közepén. A jó²l sikerült fánknak vó²t ety csíkja, mikor kiszettík az olajbul vagy a zsírbul. szalagozás szallagozás fn Szőrme megnagyobbítása szalag bevarrásával. szalagsor szallaksor fn Szövésből, ill. szövésből és recéből összedolgozott csík formájú minta. Ebbe a csipkébe előÝször a szallaksort kíszítettük el.
szalm
szalajt ~ i 1. Szalaszt. 2. Elkopott csavarmenet szalad. Szalajt a csavar is, ha a kvintye, a menete meggyengül. Ö: ki~. szalakáli ~, szalagáré, szalakáré fn Szalalkáli. A ~ sütemínykelesztőÝ por, kellemetlen szagú, mikor kisül, ojan szaga vó²t, mint a lúpisinek. szálal ~ i 〈Beteg jószág〉 takarmányt alig eszi. Ö: fel~. szálas mn Szálazs gyapjú: a fürtnek hagyott gyapjú, amelyet már megkörömpöltek. Ö: egy~, három~, két~, négy~. szálazóállvány szálazó²álvány fn 〈Paszományosoknál:〉 a vetülék szálazására szolgáló állvány, amely a szövőszék oldalára van szerelve és fakampókkal van ellátva. szálegyenes fn Szálegyenezsbe hasít: 〈pl. fát〉 szálán hasít. szálerdő szálerdőÝ fn Magról v. ültetéssel létrehozott erdő. szalfoksz ~ fn Slowfox. Hát abba az időÝbe a foksztrott, a ~, a keringőÝ és az angol keringőÝ vó²t. szálha Ö: nagy~. szálirány ∼ fn A szálak, rostok mentén. A vesszőÝket középen ~ba bevágjuk. Szálirányba fut: az anyagok hosszirányba haladó rostja. Fontos, hogy minden anyag ~ba fusson. szálka Ö: búza~, árpa~. szálkája ~ fn Gabona bajusza. száll szál i Sz: A lába szárába szálott az esze: meggyengült az esze. Lába szárába szált a bátorsága: gyáva. Hes, légy, ne száj rá!: 〈mondják gúnyosan a kényeskedőre〉. Ö: el~, fel~, ki~, meg~. szállás szálás fn A juhok tartózkodási helye. Nyári szálás: nyári akol. szállásol Ö: be~. szállingódzik szálingó²ddzik i Szálingózik. szállító Ö: hadi~, halott~, hal~. szállítódeszka szálító²deszka fn A kaptár előtt levő deszka. szállt Ö: össze~. szalm ~ fn A szalonka beleinek ehető része.
szalma
744
szalma ~ fn Sz: Szína-e vaty szalma?: igen vagy nem? Ety szalmát se tenne keresztül az uttyába: nem akadályozza. Könnyebbegygyem meg az ágya Ija: haljon meg! Ö: ágy~, alom~, árpa~, borsó~, bükköny~, ízék~, zsup~. szalmacsutak ~ fn Szalmából tekert csutak. szalmahordó szalmahordó² fn Az a munkás, aki a kicsépelt szalmát a cséplőgéptől rúdon a a kazalhoz szállítja. szalmakalap fn Sz: Szalmakalap, lement a nap: akkor mondják, ha vkinek a fején még hideg időben is szalmakalap van. szalmakazalrakó szalmakazalrakó² fn Szalmakazlat rakó személy. Mer vó²t törekkazalrakó², szalmakazalrakó². szalmakötél ~ fn Szalmából készült kötél. Ész ~lel lekötve, hogy a szél ne horgya szíjjel. szalmarakó szalmarakó² fn Szalmakazlat rakó személy. szalmarágó szalmarágóu fn 〈Tímárok nyelvében:〉 a fiatal, rosszul táplált borjú bőre. szalmarázó szalmarázó² fn A cséplőgépnek az a része, ahol a szalma kijön. szalmáskorsó szalmáskorsó² fn Szalmával befont demizson. szalmasurgyé ~ fn Szalmazsák. szalmaszál fn Sz: Ety ~at se teszen kerezbe: tétlenkedik. szalmaszínű ~ fn Szalmasárga. szalmatető szalmatetőÝ fn Szalmából készült háztető. szalmatucsak ~ fn Gyújtósnak használt összegöngyölt szalmacsomó; szalmacsutak. Már akkor ben vó²t az ízik, mek szalma is vó²t ety kicsi, osz csinált ety kis valamit, összegöngyölt ety kis szalmát, meggyútotta, oz bedopta a kemencébe, kisz ~ vó²t. szalmatűz ~ fn Szalmából rakott tűz. szalmáz Ö: be~, le~. szalonkasíp ~ fn A szalonka hangját utánzó síp. szalonkázik ~ i Szalonkára vadászik. szalonna ~ fn Tök, sárgadinnye húsa. A bécsi töknek, a sütni való² töknek jó² vastak
szamár
Ija van. Ö: álla~, hasa~, kan~, kenyér~, malac~, orja~, ó~, torka~. szalonnabogár ~ fn Kártékony, fekete bogár, amelynek lárvája állati eredetű anyagokban él. szalonnája Ö: álla~. szalonnaréteg szalonnaríteg fn A szalonnának a sertés testén bizonyos vastagságban elhelyezkedő kisebb-nagyobb tömege. szalonnás ~ mn 1. Szalonnás kamara: hús, szalonna tárolására használt kamra. 2. Keletlen, rosszul sült, ragacsos. Ennek a kenyírnek az ajja nem sült meg, ragacsos, ~. Szalonnás mész: összesűrűsödött oltott mész. A ~ mész, amikor a beó²tot meszet elfőÝdelik, oszt majt kibontyák, és ojan ragacsos, nyúló²s. szalonnatepertő szalonnatepertőü fn Sózott szalonnából sütött tepertő. A fojtó²s kolompírt kicsi lével, szalonnatepertőÝvel, lassú tűzön, fedőÝ alat lehetet főÝzni. szalonnáz Ö: le~. szálöltés szálőÝtís fn Színes cérnával való varrás. A szálőÝtíst tanújják legelőÝször a jányok. szálvessző szálvesszőÝ fn Termőre meghagyott szőlővessző. SzálvesszőÝre mecc: úgy metsz, hogy az egész szálat meghagyja. szalvéta Ö: ruha~. szám Ö: darab~, fül~, numera~, pár~, utca~. számadó számadó² fn/mn I. fn 1. Tíz-harminc gazda állatait összefogó, közösen fogadott pásztor, aki a rábízott állatokért anyagilag is felelős. Az átvet jószágokírt a számadó² tejjes anyagi felelőÝssíggel tartozott. 2. Vezető pozícióban lévő juhász v. pásztor. II. mn Számadó juhász: a rábízott juhokért anyagilag is felelős juhász. Számadó² bojtár: a legelső bojtár, felelős bojtár. Számadó² gazda: a bojtárok felügyeletét ellátó gazda. Ö: fő~, gulyás~, kondás~. szamár ~ fn Sz: 〈Tetszőleges névvel:〉 Kati jányom naty ~, két fülivel kalapál: 〈tréfás gyermekbosszantó〉. BőÝg a ~, esőÝ lessz, ne bőÝgj ~, nem sok lessz: —. Km: A ~ bőÝgíse nem hallik a menyországba: —. Minden ~ a
szamárkendő
745
maga terhit érzi: mindenki a saját baját érzi igazán. Nr: Debrecenyi határon, csacsi ül a ~on: (tréf) olyankor mondták, ha a szamáron gyerek lovagolt. szamárkendő szamárkendőÝ fn 〈Juhászmulatság.〉 Nr: A kocsmában tartott juhászmulatságot néhol szamárkendőnek nevezték, valószínűleg összefüggésben azzal, hogy a juhászbált itt mindig szamárversennyel kötötték össze. szamárköhögés szamárköhögís fn Nr: A szamárköhögís hosszadalmazs beteksíg vó²t. Debrecembe a gázgyárba vittík a szamárköhögőÝzs gyerekeket, ott a szénsalagbul kipárolgot levegőÝt szífták. számba Ö: szerbe-~. számlálás Ö: vad~. számos Ö: fél~, hónap~, sok~. számosállat ~ fn Különböző fajta háziállatok összehasonlító mértékegységeként. Nr: A lú, tehén, ökör: ety számos. Tavaji csikó²bul, bornyúbul, kettőÝ ety számos. Juhog, disznó²k öd darab ety számos. A legelőÝbír szempontyábul számoltak így. Nem számos a szopozs bornyú, a kiscsikó², szopos csikó², a malac se vó²t számos. Ezek után nem kelletet fizetni, a bárányok után se kelletet fizetni. számosjószág számosjó²szág fn Számosállat. Amék tehén a három évet betőÝtötte, asz számosjó²szág. számozó számozó² fn Aki a jószágot sorrendbe állította, számmal ellátta. -számra: font~. szamuklál ~ i Kutat, keres. Ö: el~, ki~. szán Ö: karos~. szándékoskodik Ö: el~. szánka ~ fn Szánkó. A szegíny Pistánk mek húszta a kisz In. Ö: gyalog~, kocsi~, ló~. szánormó szánormó² fn A szán felfelé ívelő két hajlata, amelyeket a keresztfa köt össze. szánt ~ i 1. Hosszába szánt: a földdarabot hosszanti irányban szántja fel. Kerezbe szánt: a földdarabot keresztben szántja fel. 2. Szánt rajta: nehezebb munkát ad neki, mint amit el tud végezni. Például rígen a mostohagyere-
szappanvirág
ken ~ottak, ojan munkát attak neki, amit alig bírt elvígezni. Sz: Úgy vagyok, mint aki egy lúval ~, oszt maga húzza a berenát: rosszul. Ö: ki~, össze~. szántás Ö: tarló~. szaporája Ö: hátszín~. szaporáz ~ i Szaporázza a forgatást: fürgén járja a táncot. szaporítás Ö: lé~. szaporító szaporítóu fn 〈Tímároknál:〉 szaporítós kád, melybe a csereshordókból a már egyszer használt csert gyűjtötték, és a szükséges mennyiségű vízzel felszaporították. szaporítólé szaporítóulé fn A friss cserlé szaporítására használt régibb cserlé. szaporítóvessző szaporító²vesszőÝ fn Ültetésre alkalmas szőlővessző. szaporodik Ö: meg~. szappan Ö: forgács~, hab~, kulcsos~. szappanfőző szappanfőÝző mn SzappanfőÝzőÝ lug: szappan főzésére használt lúg. Alatta víz vó²t, úty híftuk, szappanfőÝző lug. szappanfőzőlé szappanfőÝzőlé fn A szappan főzésére alkalmas lúg. Akkor újra felteszszük a szappanfőÝzőÝlevet. szappanjegy ~ fn Szappan vásárlására jogosító utalvány. szappanlé szappanlé fn Szappan főzésére alkalmas lúg. És onnan tuttuk, hogy mikor jó² a ~, mikor beletettünk ety szál tollat, levitte rulla a tollat. szappanos ∼ fn Szappanosmester. szappanosmester ~ fn Mosószappan készítésével foglalkozó iparos. szappanoz Ö: be~, fel~. szappanöntő szappanöntőÝ fn Olyan, általában fából készült, üreges téglatest alakú tárgy, amelyben a híg szappan folyamatosan megszilárdul. szappanvágó szappamvágó² mn Szappamvágó² dró²t: olyan drót, amely a tömbszappan felvágására szolgál. Akkor asz kiborítottuk, és vó²t ijen szappamvágó² dró²t. szappanvirág ~ fn Mécsvirág [Lychnis vespertina]. Azír híjták ~nak, mer kiástuk, és a gyökerivel gyapjúruhát mostunk.
szappanvíz
746
szappanvíz ~ fn 〈Könyvkötészetben:〉 a grundon található festék széthajtására használatos szappanos víz; hajtóvíz. szapul ~ i Megszól, leszól vkit. Sz: Szarja szapujja: rosszat mond róla. Ö: meg~, szar-~. szapuló szapuló² fn 1. Szapulókád. 2. Szapulni való öszegyűjtött szennyes. szar1 Ö: el~, le~. szar2 fn Sz: Halgat, mint ~ a fűbe: hallgat, mert érzi, hogy bűnös. Ember a gáton, mint ~ a lapáton: 〈ironikus dicséret〉. Othatyta, mint eb a ~át: elintézetlenül hagyta. Vaty ~, vaty kalaposinas: vagy így, vagy úgy, de dőljön el már a dolog. Addig válogatott, mík ~ akatt a villára: válogatós lányra mondják. Ojan fösvíny, hogy a maga ~át is megenné, ha nem vó²na büdös: nagyon fösvény. Km: Az egygyiknek a markába ha ~t tesznek is arannyá válik, a másiknak mek ~rá válik minden a markába: van, aki a legjobb lehetőséggel sem tud élni. Szarnak, kárnak nem akad ura: a kellemetlen dolgoknak nincs gazdája. Ö: banka~, disznó~, daru~, eb~, koldus~, kovács~, kusza~, kutya~, légy~, ló~, macska~, szir~, tyúk~, vas~. szár ~ fn 1. Az orsó része, melyet egy fapálca alkot. 2. Cipőnek a lábszárat takaró része. 3. Pipaszár. 4. Az agancs alsó része. Ö: agancs~, csizma~, csutka~, fék~, feszítő~, gatya~, gyeplő~, hajtó~, harisnya~, kantár~, kikötő~, kötőfék~, penna~, pipa~. szára Ö: keze~. szárad ~ i Sz: Hogy az akasztó²fán ~nál meg!: 〈szitkozódás〉. Ö: által~, el~, fel~, le~, meg~. száradás ~ fn Aszkórság. Ö: bél~, csecsemő~, csúcs~, gyermek~. száradék száradík fn Erdőben álló v. kidőlt kiszáradt fa. Lábon áló² száradík: kiszáradt, de a helyén álló fa. száradt Ö: be~. száradta in Harmat szárattára: a harmat felszáradásakor. szarakodik ~ i Lassan, ímmel-ámmal csinál vmit. Ö: el~.
szárazkapualj
szarás ~ fn Km: Nem akarásnak ~ a víge: az oktalan makacskodásnak meg kell adni az árát. száras mn Szárasz cipőÝ: magas, fűzős, szélén gombolódó, sarokkal ellátott női cipő. Lábszárat takaró cipő. száraszt Ö: meg~. szárasztó szárasztó² mn A liba szárnya alatt levő hosszú, lapos tollak. száraz ~ mn 1. Kiszáradt, szikkadt étel. Hotyha vó²t ety kis szárasz kenyír, akkor kockára vákta, zsírba mekpírította. Száraz dunszt: befőtt tartósítása nedvesség nélkül. Azon forró²n ruhák közé teszem a lekvárt, tehát ~ dunzba kidunsztolom. 2. Szárasz fa: több évvel korábban kivágott fa mint tüzelőanyag. Szárasz tüzelőÝ: szárazfa. 3. Szárasz köszvíny: nem reumás betegség, hanem az anyagcsere zavara. 4. Száraz műhej: a műhelynek az a része, ahol a száraz folyamatokat végzik a szőrmésbőrrel. 5. Száraz nyírás: a száraz szőrme lenyírása. 6. 〈Tímároknál:〉 száraz adagolás: oldatlan cserzőanyagoknak a cserlébe öntése. 7. 〈Tímároknál:〉 száraz pállás: kisebb bőrhiba. Sz: Ojan ~, mint a pernye/kó²ró²: nagyon száraz. szárazáru ~ fn 1. Liszt, cukor, tésztaféleségek, fűszerek stb. mint konyhai nyersanyagok. A ~t a kamrába tartották. 2. Füstölt kolbászféleség. szárazbetegség szárazbeteksíg fn 1. Tüdőbaj, ill. a vele járó vészes sorvadás, lesoványodás. 2. Csontfájás, szaggatás. szárazbőr szárazbűr fn 〈Tímároknál:〉 száraz, szellős helyen szárított bőr. szárazereszalj szárazereszajj fn Téglával kirakott, széles ereszalj. A szárazereszajj alat nem ázott, nem verte az esőÝ. szárazétel szárazítel fn Nem főtt étel, pl. a kenyér, szalonna, kolbász. szárazfodrosbőr száraszfodrozsbűr fn 〈Tímároknál:〉 nagyon kevés zsírt kapott fodorított bőr. szárazig Ö: fél~. szárazkapualj száraszkapuajj fn Fedett kapubejáró. A száraszkapuaj be vó²t fedve,
szárazkapualjú
747
kétó²dalt ípületek vó²tak, nem esed be az esőÝ. szárazkapualjú mn Száraszkapuajjú ház: olyan cívis ház, amelynek a bejáratánál fedett a kapualj. szárazkeh száraszke fn 〈Lóbetegség〉. szárazkór száraszkó²r fn Tüdővész. szárazköhögés száraszköhögís fn Váladék nélküli köhögés. szárazmennykő szárazménkű fn Olyan villám, amely kárt tett, de nem gyulladt meg tőle semmi. A szárazménkű, ha bejött a házba összehazsgatot mindent, naty kárt tut tenni. szárazmunka ~ fn 〈Tímároknál:〉 a cserzés utáni munkálatok neve. szárazság szárasság fn Szárazbetegség. Ö: csecsemő~, lép~. száraztrágya szárasztrágya fn Szilárd, száraz istállótrágya. szarbogár ~ fn Ganajtúró bogár. szarhász Ö: el~. szarházi mn Sz: Szarházi, berházi!: csúfolás. szárhegyig ~ hsz A csizmaszár hegyéig, majdnem térdig. szaricsóka szaricsó²ka fn 1. Caracias garulla. 2. Folyton fecsegő ember. szarik Ö: oda~. száringat ~ i Szárítgat. szárítás ~ fn 1. A mosott, vizes gyapjút általában két-három napig hagyták a napon, hogy a nedvesség elpárologjon belőle. 2. A filckalapok festés előtti és utáni napon történő szárítása a műhelytetőn. A ~ szabad levegőÝn, a napon törtínik. 3. A nyers ipari fa különböző eljárásokkal történő szárítása. Termíszetes száritás: a fa levegőn történő szárítása. 4. A nedves pipák hűvös helyen történő megszikkasztása. 5. Az a folyamat, melynek során a kész, de még nedves cserépedény a szikkajtódeszkán kiszárad. szárító szárító² fn 1. 〈Tímároknál:〉 a bőr szárítására főtött helyiség. 2. 〈Kékfestőknél:〉 lábakon álló szerkezet v. erkélyes rácsozat. 3. Fedet szárító²: a kocsiszín berácsozott padlása. 4. Téli szárító²: gőzgéppel v. kazánházzal fűtött szárító. 5. Vesszőből font lap,
szárnyék
amelyen gyümölcsöt, diót szárítanak. Ö: dohány~, kovász~, lebbencs~. szárítódeszka szárító²deszka fn Szögekkel kivert deszka, amelyre a száradó pipákat aggatták. szárítóhelyiség szárító²hejisíg fn 〈Szőrméseknél:〉 az a helyiség, amelyben télen a szárítást végzik. szárítókamra száritó²kamra fn A nyers fa szárítására szolgáló helyiség. szárítóléc szárító²léc fn Tímároknál: 3 m hosszú, 3-4 cm széles, legyalult fenyőfaléc. szárítóráma szárító²ráma fn Az a keret, ahova a kallózott szűrposztót tették szárítani. szárítószín szárító²szín fn 〈Tímároknál:〉 szín, ahol esős időben a bőrt szárítják. szarka ~ fn Sz: Csereg a ~, vendíg jön, ló²g a farka, legíny jön: 〈tartották a régi megfigyelés szerint〉. Csereg/Csörög a ~, billeg a farka: 〈akkor mondják, ha a szarka hangját hallják a ház körül〉. Mindik csörög, mint a ~: folyton fecseg. Ö: bába~, gyalog~. szarkafészek szarkafíszek fn Sz: Ojan a feje, mint a szarkafíszek: fésületlen, borzos. szarkoloncos ~ mn Trágyás, csimbókos szőrű állat. szárközép ~ fn A lábszár közepe, eddig ért általában a szűr. szárközépig ~ hsz Szárhegyig. szarlé ~ fn 1. A budiból kifolyó büdös lé. 2. Kisbaba pelenkamosó vize. származik Ö: el~. szárny ~ fn 1. Lekvárfőző üst keverőlapátjának szárnyhoz hasonló, oldalt kiálló része. A keveredést még az is elősegíti, hogy a keverőÝlapátok ~ajiba átfojó²nyílások vannak. 2. A szárnyék rövidebb fala. 3. A szövő része, a borda két oldalán a bordagerendába felnyúló faragott léc. Ö: borda~, kapa~, kis~, nagy~, nyereg~, nyújtó~, oldal~, rúd~. szárnya Ö: rúd~. szárnyas Ö: csonka~, vízi~. szárnyasegér ~ fn Denevér. Nem is monták, hogy denevér, csak ~. szárnyék szárnyík fn Nádból, részben vesszőből, deszkából v. más anyagból készített falazat, amely a legelőn tartózkodó állatok
szárnyú
748
védelmére szolgál, közöttük leggyakoribbak a félkör, az Y vagy a V alakúak. Ö: gulya~. szárnyú Ö: egy~, három~. szaró Ö: nyavalya~. szaros Ö: körül~, kutya~. száröltés szárőÝtís fn 1. Főleg szárak kihímzésére, virágok kontúrjaként, ill. azokon belül két szín elhatárolásául alkalmazott öltés. 2. Főöltés, amelynek lényege, hogy a laposöltés közepénél felöltenek, és az elsővel egyenlő hosszúságú laposöltést varrnak. Virágszárak varrására használják. A szárőÝtís etyforma hosszú lapossőÝtísegbül keletkezik. szarszag ~ fn Sz: Csuhaj, Karcag, de naty ~!: 〈akkor mondták, ha a szegény nagy lakodalmat rendezett〉. szar-szapul i Szarja-szapujja: mindig rosszat mond rá. szartat Ö: meg~. szartig ~ hsz Szarásig, bőven. Szartig ette magát. Ö: dosztig~. szaru ~ fn 1. (Ökör)szarv. 2. Csíkok, vonalak meghúzására szolgáló eszköz. szárú Ö: harmonika~, muzsika~, tok~. szarubetétes mn Szarubetítezs bicska: szaruval díszített nyelű vágóeszköz. Kedveltík a pásztorok a szarubetítezs bicskákat. szarucsat ~ fn Szaruból készült csat a szűrszíjon, amely a két szíjpántot fogja össze. szarufa ~ fn A tetőszerkezet lécezetét tartó, fordított V alakban összeácsolt két-(két) gerenda közül egy. Ö: fal~. szarufás mn Szarufás tetőÝszerkezet: olyan tetőszerkezet, amelyben a héjazatot a szarufára terhelik. szarufésű szarufűsű fn Szaruból készített fésű. szarutál ~ i Szalutál. szarv ~ fn Szarvasmarhák szarvelnevezései: csopák ~: rövid, lefelé csüngő szarv; csákó²/csákó²sz ~: kissé szét és a hegyek felé hátra görbülő szarv; kajla ~: lefelé konyuló szarv; sodrot ~ 〈juhoknál is〉: a kipödört bajuszhoz hasonló formájú szarv. Sz: Eltanáta ~a köszt a tőÝgyit: nagyon melléfogott. Szarva köszt keresi a tőÝgyit: nem tudja hol keressen vmit. Nr: Lefagyott a lúnak a ~a.
szedeget
Főleg gyerekeknek mondják, ha hideg van odakint. Ö: gépkapa~. szarva ~ fn Kazalnak v. szekérre rakott szénának göngyölítéssel kialakított szöglete. Szarvára rak: az összegyűrt szarvakra rakja a szénát. A ~va tartya: a kazalban az összegyűrt szarvak tartják a szénát. Ö: eke~. szarva-húgyva ~ hsz Apránként ad vissza vmit, v. csinál vmit. szarvas ~ fn 1. Négyszögletes, magasabb trágyadomb, négy sarkán kiemelkedéssel. 2. Nagyobb méretű tároló, amelyben a trágyát gyűjtötték. A trágyát szarvazsba tettík, ott írleltík. szarvasbika fn Íret szarvazsbika: az agancsnövekedés maximumát elért szarvasbika. szarvasüllő szarvasüllőÝ fn Csónak formájú, egyik végén ék alakú, a másik végén kúp formájú acéltömb, melyen az izzó vasat alakítja a kovács. A szarvasüllőÝbe tesszük az üllőÝbetítet. szarvú Ö: bal~, cifra~, gida~, kecske~, kobak~, kos~, villás~. szarzsák ~ fn (gúny) Gyakran mérgeskedő kisgyerek. szatyor Ö: mészáros~. szattyános ~ fn 〈Tímároknál:〉 bőr kikészítésével foglalkozó tímár. száz ~ szn Százig való²: kb. száz. Vó²t ot ~ig való² ember is. Sz: Átugraná a szász tű hosszát: 〈főleg dolgos, ügyes lányra mondják〉. Ö: hét~. szcifszangli ~ fn Csípőfogó. szecces mn Szeccesz szűr: olyan felsőruha, amelynek az eleje nem ér össze, és mindig dupla kihajtós. Széchenyi-szűr Szécsényi-szűr fn Nyakas szűr. szecskatartó szecskatartó² fn Szecska készítésére szolgáló nagyobb láda. szecskavágóállvány szecskavágó²álvány fn Szecska vágására használt faállvány. szed Ö: fel~, körül~, le~, meg~, rá~, össze~. szedeget Ö: be~.
szedegető
749
szedegető szedegetőÝ fn Tarlón az elmaradt kalászokat összegyűjtő személy. szédeleg Ö: el~. szédelgős szídelgőÝs mn Szédülős. Ojan szídelgőÝs a fejem. szeder ~ fn Sz: Szeder, ha szedel, akkor eszel: —. Ö: gyalog~. szedés szedís fn 〈Nyomdászatban:〉 sifkaszniba kiszedett betűk sora. Ö: csutkatő~, él~, fürt~, kolompér~, szét~. szedéstükör szedístükör fn A papírlap felületének az a része, amelyen a tördelt szedés lenyomata van. szédít szídít i Kábít. Ö: el~. szédítés szídítís fn 〈Méhészetben:〉 kábítás. szedni Ö: marék~. szedő szedőÝ fn Szőlőszedő munkás. Ö: csiga~, csutkatő~, él~, fedőgomb~, galuska~, hab~, köröm~, marék~, raj~, rongy~, sonkoly~, szél~, vám~. szedődik szedőÝdik i Szedelőzködik. szedőedény szedőÝedíny fn Tárolóedény szőlőszedéskor. Szedískor külömbözőÝ szedőÝedínyek kellettek. szedőlány szedőÝjány fn Szőlőt szedő lány. szeg1 ~ i 1. Kosárfonó eldolgoz, és díszítésül szegéllyel látja el a munkadarabot. 2. 〈Szekeret rúdjánál hátrafelé〉 kormányoz. Tolatásnál is szektík a szekeret, hogy a szímbe jó² hejre mennyík. 3. 〈Kenyeret〉 megvág. Ö: be~, körül~, meg~. szeg2 ~ fn Km: Uj szita ~en függ, utó²jára az ágy alá kerül: a használati tárgyat addig becsülik meg, amíg új. Ö: borító~, derék~, dísz~, drót~, far~, fele~, fél~, forgó~, fűző~, járom~, kampó~, kitűző~, makk~, nyakló~, nyújtó~, öntő~, párkány~, patkó~, platni~, pocok~, rabic~, ráf~, ragasztó~, rúd~, stukatúr~, tengelyvég~, tézsla~, vas~. szegecs Ö: dísz~. szegecsel Ö: fel~. szegelet ~ fn Sz: Nem tuttunk egymással ~re vergőÝdni/jönni: nem tudtunk megegyezni. szegély Ö: él~, orom~.
szegett
szegélyes Ö: él~. szegélyez szegéjez i A bútor élét megdolgozza. szegélyhuzal szegéjhuzal fn 〈Kárpitosoknál:〉 stangli. szegény Ö: holtig~. szegényedik Ö: meg~. szegényember szegínyember mn Sz: Hogy vagy? — kérdésre adott tréfás válasz: Mint szegínyember gazdag vározsba: rosszul. Sz: A gazdag akkor eszik, amikor akar, a szegínyember meg akkor, ha van: —. Ha a szegínyember csirkét eszik, akkor vagy a csirke beteg vagy az ember: —. szegényház szegínyház fn (rég) Öregek otthona. szegényházi mn Szegínyházi felügyelőÝ: (rég) a szegényház ellenőrzője és felvigyázója. szegényít Ö: meg~. szegénység szegínysíg fn Szegény(ebb) népréteg. Valamikor a szegínysígnél a lakadalomba vittík a kést, kanalat. Km: Nem szígyen a szegínysík, csak kellemetlen: 〈tréfás vigasztalás〉. szegénysor szegínysor fn A településnek az az utcája, ahol a szegények laknak. szegényül Ö: meg~. szeges ~ mn 1. 〈Cipészeknél:〉 szeggel készített. 2. Szeges kefe: olyan kefe, amelynél a kefélő részen kisebb v. nagyobb szögek, ill. vékony fémrudacskák vannak. Ö: fa~. szegés szegís fn 1. Zsúp- v. nádtető egyenletesre vágott, megerősített gerince. 2. 〈Kosárfonóknál:〉 az a folyamat, amely során a majdnem kész munkadarabot szegéllyel látják el. A gyűrűfonást szegísek előÝtt alkalmazzuk. 3. A pásztorkalapok szélének szegőszalaggal történő körbevarrása. 4. A szűr ujján, alján és gallérján haladó korai díszítésmódja színes v. fekete posztóval, nemezzel. 5. Az egész kenyér megvágása. Ö: be~, copf~, orom~, posztó~. szegesmunka ~ fn Szeg felhasználását igénylő cipőkészítés. szegett in Szeget szűr: színes posztócsíkkal, szegéssel díszített szűr.
szegezett
750
szegezett ~ mn Szeggel készített. Akkor csak szegezet meg v#rot cipőÝk vó²tak. szegfű szekfű fn Nr: Csipkés szirmú virág stilizált, többszínű formája, a szűr jellegzetes motívuma. A népművészetben gyakori motívum, általában a hímzésre jellemző. Ö: anyaméh~. szeghúzó szekhúzó² fn Szeg kihúzására való, kétágú fejben végződő szerszám. szegkötés szekkötís fn Szegecselés. szegletes mn Szegletes pipa: faragott, nyolcszögletes pipa, nyaka veres, fehér, ritkán fekete színű. szegletvászon ~ fn Félvásznas könyv szögletein található vászon. szegő szegőÝ fn A szűr alján körben rávarrt posztócsík, ami védi az alját a kirojtosodástól. Ö: csizma~, párta~. szegőcsík szegőÝcsík fn 〈Szíjgyártóknál:〉 a varrott szélek védéséhez használt egyenes v. cakkozott szélű bőrcsík. szegődés Ö: be~. szegődik szegőÝdik i Vkinek a szolgálatába áll. Sz: SzegőÝdik, nem tőÝti: 〈mondták az olyan cselédre, aki nem töltötte ki a gazdánál az idejét〉. Ö: be~, el~. szegődtet Ö: be~. szegődtetés Ö: be~. szegőz szegőÝz i Hímez. szegőzés szegőÝzís fn Hímzés. szegverő szegverőÝ fn Négyszögletes vaslap, amelyen furatok vannak, hogy a lemezre készítendő lyuknál a kivágott fémdarab ki tudjon esni a fémlemezből. szegzőár szegzőÝár fn 〈Cipészeknél használt ár.〉 szegy Ö: közép~. szégyell Ö: meg~. szégyenkezik Ö: oda~. szégyenletében szígyenletibe hsz Szégyenében. Szígyenletibe elkotró²dott. széjjelbojtol szíjjelbojtol i 〈Könyvkötő〉 fűzőspárgát szálaira szed, sávol. széjjelcsap szíjjelcsap Szíjjelcsapja/Szíjjelveri a guba szőÝrit: lekeféli a megszőtt guba szőrét a körömpővel, az összetapadt szála-
szék
kat egyirányba húzza, és a fölösleges szőrt kifésüli. széjjelcsapkod szíjjelcsapkod i 〈Könyvkötészetben:〉 márványozás után a lapokat szétválasztja. széjjelgór szíjjelgó²r i Felhalmozott anyagot egyenletesen szétterít. A míjszántás előÝtt a trágyát szíjjelgó²rtuk. széjjelhasgat szíjjelhazsgat i Szíjjelhazsgattya a guba szőÝrit: széjjelcsapja a guba szőrét. széjjelmállik szíjjelmállik i Szétmállik. széjjelmegy szíjjelmegy i Szétmegy, tönkremegy. Hát nímejikneg bizon szíjjelment a cipőÝje, mert vagy megbotlottak vagy megbicsaklott a talpa. széjjelnyom szíjjelnyom i Szétnyom, a megfelelő méretűre nagyobbít. Rátettík, ígette, nyomták szíjjel avval a fogó²val, mer hát engedett. széjjelpiszkál szíjjelpiszkál i 〈A kemencében égő szenet, fát piszkafával〉 szétkotor. széjjeltúr szíjjeltúr i Széjjelhajt. széjjelütöget szíjjelütöget i Vmit sorozatosan, nem nagy erővel apró darabokra üt szét. Ami még vam benne ety pici rög, aszt is szíjjelütögettík. széjjelver szíjelver i 1. 〈Gulyát〉 feloszlat. 2. Szíjjelveri a szőÝrt: széjjelcsapja a guba szőrét. széjjelverés szíjjelverís fn 〈Gulya〉 feloszlatása. A Köntözsgátnál vó²t a szíjjelverís, ott atta át a számadó² a gazdáknak a marhákat. széjjelvisz szíjjelvisz i Széjjelhajt. szék ~ fn 1. Templomi pad, ill. padrész. Apó²somnak vó²t a Natytemplomba családi székje, asz jelentette, hogy vó²t rajta ijen kis fijó²k, amid be leheted zárni, és nem vittík haza az imakönyvet se, zsó²tárt se. 2. Háromlábú ~: három lábon álló fejőszék, ill. csizmadiaszék. Sz: Még a ~et is mektürülik, ahova ül: nagyon megbecsülik. Ö: álló~, árnyék~, asztal~, csapószövő~, csap~, dagasztó~, evő~, fejő~, felsodró~, fonó~, gondolkodó~, góré~, gyalog~, gyermek~, hántó~, háromlábú~, hosszú~, karos~, kasza~, kerek~,
Székács-búza
751
kis~, luca~, lyukas~, mészár~, mosó~, morzsoló~, nyárfa~, pohár~, suszter~, tépő~, varró~, vizes~, zsámoly~. Székács-búza Székádzs-búza fn A 19. század végén Székács nevű által nemesített, bő terméshozamú búza. székállólegény székálló²legíny fn A húst kimérő fiatal hentes, ill. mészáros. széke Ö: luca~. szekér ∼ fn Km: Fakó² ~, kenderhám, mind a kettőÝ rosz szerszám: —. Nincs ojan (terhesz) ~, amékre ne férne még egy villával: 〈mondják pl. annak, aki a kínálásra azzal felel, hogy már jóllakott〉. Ne fussál ojan ~ után, amék nem veszen fel: 〈főleg nagylánynak mondják:〉 ne vágyakozz olyan legény után, aki nem szeret. Ne kapaszkoggy ojan ~re, amék nem vesz fel: ua. Ö: bak~, dögös~, Göncöl~, katona~, kis~, kocsi~, könnyű~, nagy~, ökör~, ördög~, pőre~, stráf~, szénás~. szekéraljdeszka szekérajdeszka fn A szekér fenekén levő széles deszka. szekerce ∼ fn Rövid nyelű, domborúan ívelt élű, faragásra való szerszám, faragó. A ~ ojam, mint ety kizsbalta, avval faraktuk a küllőÝt. Ö: faragó~, félkéz~. szekérderék ∼ fn A szekérnek az ülés mögötti és a saroglya előtti része. A szekérderekat púposan raktuk szalmával. szekeres Ö: kis~. szekeresláda ~ fn A szekér hátsó részébe helyezett, fedeles, lezárható láda, amelybe a hosszú útra az élelmiszert rakták; élésláda. szekerező in SzekerezőÝ fazekas: az a fazekas, aki a maga készítette cserépedényeket szekéren vitte eladni a településekre, vásárokba. szekérkas ∼ fn A szekér belsejét kibélelő, nagy, kosárszerű tartozék. A ~t vesszőÝbül fonták, íty tehetteg bele napraforgó² bugát és rípát is. szekérkenőcs szekérkenőÝcs fn Zsíros kenőanyag a szekér forgó, surlódó részeinek ápolására. székgyártó széggyártó² fn Székeket készítő mesterember, asztalos. székláb Ö: dagasztó~.
szelelés
szekrény ∼ fn 〈A mángorló része.〉 Ö: forma~, lép~, öntő~, sütő~, tűz~. szekszió szekszijó² fn 〈Tímároknál:〉 cserhántásra megvásárolt erdőrész. szel Ö: fel~. szél1 fn Szélnek megy: széllel szemben halad; a birkanyáj a nagy melegben úgy megy, hogy az orra lyukába fújjon a szél, hogy a felhevült testét lehűtse. Szeptember utó²jjájig, októ²ber derekájig ez mindík ~nek megy. Sz: Talló² jukábúl fúj a ~: aratás után őszi, hűvös szél fúj. Foga van a ~nek: csípős, hideg szél fúj. Úgy mety tülle a píz, mintha a ~ fújná: pazarló. Hogy a ~ verje össze a bokád!: 〈szitkozódás:〉 akasszanak fel!. A szél vigyen el!: 〈szitkozódás〉. Km: Nem zörög a levél, ha nem fúj a ~: —. ŐÝszi esőÝ vizet áraszt, tavaszi ~ utat száraszt: —. Széllel szembe nem szabat pisilni: az erősebb akarata érvényesül. Nr: EsőÝt hoz a déli ~, szárassáktul akkor ne fíj! — tartja a népi megfigyelés. Ö: al~, anya~, boszorkány~, fel~, forgó~, sánta~. szél2 szíl fn Szélesség. Mindeggy ennek, akár szíle, akár hossza. Ö: gulya~, gyep~, has~, juh~, lábító~, nyak~, rét~. szélbeszegés szílbeszegís fn 〈Pásztorkalap-készítőknél:〉 a kalap szélének beszegése. szélbeütés szílbeütís fn Rossz hangú kolomp szélének vékonyítása, hogy megfelelő hangja legyen. Ha nincs ojan hangja, míjjeb vaty kissep hangra vesszük, ijjen szílbeütísekkel szoktuk csinálni, a kolompot üllőÝre tesszük, oszt ety kis szílet ütünk neki. szélcsipke szílcsipke fn Szövetek, hímzett kézimunkák széleit lezáró csipke, melynek szélessége 2 cm-től 10 cm-ig terjedhet. széldeszka szíldeszka fn 1. Bőrdeszka. 2. A tűzfalnál levő párkánydeszka, szélfogó. széldöntéses mn Széldöntíses fa: a szél által gyökerestül kicsavart fa. széled Ö: el~, meg~. szelekótya szelekó²tya fn Szeleburdi. szelel Ö: el~, ki~. szelelés szelelís fn Magpergetés után a mag tisztítása.
szelelőrosta
752
szelelőrosta szelelőÝrosta fn Szemes termény tisztítását légáram segítségével végző, a szemeket rostával osztályozó gép. szelemen ~ fn A tető gerincén végighúzódó alátámasztott erős gerenda. szelemenes mn Szelemenes tetőÝszerkezet: olyan tetőszerkezet, melyben a tetőzet súlyát a szelemen viseli. szeles Ö: három~, két~. szelés szelís fn 1. 〈Fazekasmesterségben:〉 a verés után a finomítás második mozzanata, amikor a fazekas az agyagcsomót a szelőkéssel feldarabolja. 2. Munkafolyamat, mely során a megnedvesített agyagot egy deszkalapon padvakaróval megtisztították a kavicstól és veres parázstól, így puha, feldolgozható lett. széleskarika szíleskarika fn Széles agykarika. szélesmetélt szílesmetélt fn Szilvalekváros metélt. szeletelődrót szeletelőÝdró²t fn Egy körülbelül 20–25 cm-es rézdrót, amellyel az agyagot lehet szeletelni. szélez szílez i Szíjak húsoldali két szélét levágja. szélezés szílezís fn 〈Szíjgyártóknál:〉 a szíjak húsoldali két élét levágják, hogy fűzéskor, fonáskor jobban egymásra feküdjenek, és használatkor kevésbé bolyhosodjanak. Ö: le~. szélező szílezőÝ fn 〈Szíjgyártók eszközeként:〉 a szíjak széleinek tompítására használt fanyélbe helyezett éles penge. szélezővas szílezőÝvas fn 1. 〈Szíjgyártóknál:〉 díszítéshez használt eszköz, amely csíkmintát présel a szélekkel párhuzamosan a bőrbe. 2. 〈Könyvkötőknél:〉 peremező. szélfogó szélfogó² fn 1. Cserepes házfedél párkánydeszkája, amely a fedelet a széltől óvja. 2. 〈Külterjes pásztorkodásban:〉 nádból, vesszőből készült szélvédő fal az állatok számára. 3. A kaptár bejáratánál félkör alakban elkerített tér, hogy a közvetlenül a röpnyílásnál várakozó méheket megvédje. szélhűdés Ö: agy~. szélibeszabott szílibeszabott mn Kövér,
szem
tenyeres-talpas. szelíd Ö: kun~. szelídgyümölcs szelídgyümőÝcs fn Nemesített gyümölcsfa termése. szélhűdés Ö: agy~. szélkór szélkó²r fn A belekben megrekedt szelektől eredő betegség, bélcsavarodás. szélkórság szélkó²rság fn (rég) Bélcsavarodás. széllelbélelt ~ fn Könnyű nyári köpeny. szellent Ö: el~. szellőzködik szellőÝszködik i Lehülés végett meglazítja a ruháját. szellőző szellőÝzőÝ fn 〈Rézművesmesterségben:〉 a leöntendő tárgy már homokba mintázott formáján lévő kis lyukak, amelyek arra szolgálnak, hogy az öntés során ne legyen levegős a leöntött tárgy; szélsíp. szellőzőszurkáló szellőÝzőÝszurkáló² fn 〈Rézműveseknél:〉 mintázásnál fémből készült segédeszköz, amellyel kis lyukakat fúrnak a homokba, hogy ne legyen levegős az öntött anyag. szelőkés szelőÝkés fn Félhold alakú, meggörbített kaszapengéből készített, két végén fafogantyúval ellátott éles szerszám, mellyel a fazekas az összevert agyagcsomót szeletekre vágja. szélrecsap szílrecsap i Tímár himbálás közben a bőr alá levegőt enged. szélsíp ~ fn Szellőző. szélszedő szílszedőÝ fn 〈Szíjgyártóknál:〉 a kiszabott bőr bolyhos szélének levágására való eszköz; élszedő. széltében Ö: egy~. széltöréses mn Széltöríses fa: a szél által kettétört törzsű fa. szélütés Ö: agy~, fő~, tüdő~. szem ~ fn 1. Szemet kap: a liba v. kacsa tömésekor a kukoricaszem a szárnyas légcsövébe szalad. A gégébe, ha belemegy ety tengeriszem, akkor már ~et kap, osz mekfullad. 2. A guba gallérjának első részét kétfelől összefogó, színes posztóból készült díszítés. A guba két szemére egy-egy madzag volt erősítve, amely a nyakrész összekötésére szolgált. 3. Szemen szedett: egyenként szedett
szemág
753
〈gyümölcs〉. Sz: Kápráddzik a ~e, úty fűbe kapták: erősen fejbe ütötték. Úgy áll a ~e, mint a vasvilla: dühösen villog. Úgy áll a ~e, mintha vasvillával vettík vó²na el az annya aló²l, mikor mekszületett: ua. Úgy jár a ~e, mint a motolla: mindent észrevesz. Ellopja a ~eteket is: nagy tolvaj. A ~it is kilopják: felelőtlen, nem ügyel a dolgaira. Mehecc, amerre a ~eddel lácc!: nem törődnek vele, hová megy. Nem lát a ~itül: ott van vmi előtte, mégsem látja. Nem ík ki a ~ed?: 〈fenyegetés〉. Kialutta magát mind a két ~ire: jól kialudta magát. Mindene megvan, amit a ~eszája mekkíván: jómódban él. Csak a ~e kívánnya: igazából nem kívánja. Mekcsalom a ~em, de mekcsinálom, amit akartam: inkább nem alszom az éjjel, de elvégzem a tervbe vett munkát. Pó²kháló²s a ~e: részeg. Szemmel tartya: 〈ti. nem ad neki enni, csak nézi〉. Nem adnég belőÝle, ha a ~et hurkon csüngene se: nem kapsz belőle. Ráveti a ~it: legény vágyakozva néz a lányra. Szász ~e van: mindent meglát. Km: Eggyik holló² nem vájja ki a másiknak a ~it: mindenki a maga fajtájához húz. Nr: A ~rül asz tartyák, hogy a kík ~ az úri ~, a fekete ~ cigány ~ vaty parasz ~. Ö: ablak~, aszu~, csíra~, eper~, fűző~, guba~, ház~, kökény~, őr~, pápa~, paszuly~, sarok~, vak~, zab~. szemág ~ fn Az agancs első, előreálló kinövése. szembejászol ~ fn Olyan jászol, ahol a jászol két oldalára kötik a jószágot, szembenéznek egymással. szemben Ö: általában~. szemellenző szemellenzőÝ fn Kocsiba fogott v. nyergelt lónak két szeme mellé, a pofa külső oldalára, a kantárhoz erősített, rendszerint négyszög alakú kemény bőrdarab, mely a ló látását menetirányba tereli. személy Ö: fehér~. szemérmes szemírmes mn Éber, figyelmes, szemfüles. Szemírmesnek kel lenni, lesni, ott ülni mindig abba a hodájba. szemes ∼ mn/fn I. mn Kacér, villogó szemű 〈lány〉. Szemezs guba: gombbal ellátott guba. II. fn Gabona. Ö: lánc~, pápa~.
szemzős
szemét ~ fn Sz: Csak ot sepri ki a szemetet, ahon a papok táncolnak: csak a helyiség közepét sepri ki, felületesen takarít. Ö: kocsma~. szemétdomb szeméddomb fn Szeméddombon szedett: rossz, hitvány, semmirekellő. Hát ojan szeméddombon szedet legíny vagyok én? szemétfogó in Szemétfogó² kapu: a kallóban a vízláda előtt pár méterre található vastag fűzfagallyakból sövényszerűen font kerítés, amelyet a víz által hozott falevelek és egyéb hordalékok megfogására használtak, elkerülve ezzel, hogy a gubára kallás közben rákerüljön a vízben úszó szemét. szemez Ö: be~. szemlő szemlőÝ fn Szemellenző. szemlős szemlőÝs fn SzemlőÝs kantár: szemellenzős kantár. szemmel Ö: gyalog~. szemölcs szemőÝcs, szömőÝcs fn Nr: A szekér alatt, ha fürdik a tyúk, avval a porral kell a szemőÝcsöd bekenni, oszt elmúlik. — A szömőÝcsöt vírehulló² fecskefűvel kel bekenni, oszt elmúlik. szemöldökfa szemőÝdökfa fn Ajtó v. ablakkeret felső, vízszintes fája. szemre Ö: bagoly~. szemrehúzós szemrehúzó²s mn Olyan 〈ló〉, amelyik az erős munkától megvakul. A nó²nijusz vó²t a szemrehúzó²s lú, mert az nagyon jó vírű, többet húzot, mint amennyid bírt. szemű Ö: apró~, bagoly~, bika~, bogár~, csóka~, gubó~, juh~, kökény~, mazsola~, menyecske~, páva~, savó~. szemül ~ hsz Szemesen, szemes állapotban. Szemül attam neki két víka tengerit. szemvilág ~ fn Pupilla. szemvilága ~ fn Pupilla. szemvíz ~ fn (tréf) Pálinka. szemzik Ö: meg~. szemző szemzőÝ fn Szemellenző. szemződísz szemzőÝdísz fn A szemellenzőn levő díszítés. szemzős szemzőÝs mn SzemzőÝs kantár: szemellenzős kantár.
szén
754
szén fn Eleven szén: parázs. Hó²t ~: kialvó tűz. Menyecske szemű ~: parázsló szén. széna szína fn Első kaszálású fű a sarjúval ellentétben. Sz: Jó² rendbe van a színája: jómódban él. Nr: Szína-e vaty szalma?— eszt #ra monták, ha a legíny mekkírette a jány kezit, hoty hozzámegy-i vaty se. Ö: anya~, bükköny~, gyep~, sarjú~. szénaízik színaízik fn Takarmányhulladék. Na, aggyík ety kis színaíziket. szénakereskedő színakereskedőÝ fn Szénát adó-vevő ember. szénamurva színamurva fn Szénatörmelék, szénapor. A színamurva az, amikor az anyaszínát horgyák, az az apró², magvas. Nr: A színamurvát a fürdőÝvízbe tettük, mert abba mindenféle gyó²tyfű van. szénapadlás színapadlás fn Gazdasági épületeken széna tárolására használt padlás. szénásszekér színászszekér fn Sz: Ojan a fejed, mint ety színászszekér: fésületlen, borzas. szénatartó színatartó² fn Széna tartására szolgáló körülkerített hely az istállóban. Színatartó²nak monták, eggy ijen nítyszegletes valami vó²t, ami a közepin vó²t az istálló²nak. szénavágó színavágó² fn Nyélre erősített kétágú kés, amellyel a kazalban levő szénát átvágják. szénavontató színavontató² fn Az összegyűjtött széna elvontatására való eszközök összefoglaló neve. A színavontató² eketajigábul, egy lándzbul és kötélbül ált. szénavontatás színavontatás fn Az öszszegyűjtött széna behúzatása a tanyába a szénavontató segítségével. Színavontatáskor az eketajigáho kötöttík egy láncal a kötíllel átkötött színacsomó²t. szénázik színázik i 〈Ló〉 szénát eszik. szenderedik Ö: meg~. szendvicsvilla ~ fn Dugóhúzó alakú, a szendvics fogyasztására alkalmas eszköz. szénégető szénígetőÝ mn Km: SzénígetőÝ kovácsnak szenestőÝkén van a szeme: mindenki arra néz, amiből él.
szentkenyér
szenesvíz ~ fn Vödörbe tett víz, amelybe a szénvonót belemártják. szenior szénijor fn A református kollégiumi diákok választott ifjúsági vezetője, a diákönkormányzat vezetője. Az öszkollégijumba a legmagasab dijáktiszcsíg a szénijor vó²t. szeniori mn Szénijori hivatal: a szénior dolgozószobája, ahol a hivatali ügyeket intézte. szent ~ mn 1. Szenteskedő. Naty ~ ez az asszony. 2. Szent igaz, bizonyos. Ide nem teszed be a lábad, asz ~! Sz: Az apát szentyit!: 〈enyhébb káromkodás〉. Ö: fa~. Szent Antal fn Szent Antal tüze: orbánc. Szent Antal tüzes: orbáncos. Na ennek is Szent Antal tüzes a lába. szentbor szendbor fn Úrvacsoráról megmaradt bor. szentegyház szentetyház fn Templom. Gyönyörű szentetyház van ebbe a faluba. szentek Ö: apró~. szentel Ö: be~, meg~. szentelő Ö: gyertya~. Szent György-buckó Szen György-buckó² fn Szent György-virág. Szent György-nap Szen György-nap fn Nr: Szent György-nap (április 24.) a jószág kiverésének időpontja, ekkor hajtják ki a pásztorok az állatokat a legelőre, és egészen Mihály-napig (szept. 29-ig) maradnak kint velük. — Ha Szen György nap előÝt mekszó²lal a bíka, akkor hidek tavasz lessz. — Szen György-nap íccakáján az elásot kincs fel szokot lobbanni. Szent György-virág Szen György-virág fn Apró gömböcskékből álló virágfajta. szent heverdel napja ~ fn Nr: Szent heverdel napjának híjták az esőÝs napokat, amikor lehetett aludni, nem leheted dó²gozni. szentiványi mn Sz: Ojan hosszú, mint a szentiványi ínek: pl. beszéd, vers stb. hosszú és unalmas. szentkenyér szentkenyír fn Úrvacsoráról megmaradt kenyér.
szentlélek
755
szentlélek szentlílek fn Sz: Úgy ül ott, mint ecs csomó² szentlílek: szótlanul, mozdulatlanul ül. Szent Mihály-nap Szem Miháj-nap fn Nr: Szem Miháj-nap után akarmerrül fúj a szél, asz hideg. Szem Miháj-nap után a Jó²isten elcsapja a legyeket: elpusztulnak a hidegben. — Szem Miháj-nap után a füvet harapó²fogóval se lehet már kihúzni: mert már nem nőnek a hidegben. szentmiklósi mn Szemmikló²si pipa: gyárilag előállított cseréppipa. Szent Péter Szem Péter fn Nr: Hömbörgeti Szem Péter a hordó²kat: (tréf) dörög az ég. szenvedés szenvedís fn Szenvedís alá jön a guba: a kallóban a víz nagy ereje forgatta, verte a gubát. szénvonó szénvonó², szívonó², szívanó² fn A parázsnak, a hamunak a kemencéből való kihúzására szolgáló, egy hosszú nyélre merőlegesen ráerősített lapból álló eszköz, nyeleslapát. A szívonó²val a parazsat szettük ki, vazsbul vó²t, a nyele mek fábul, hogy ne tüzeseggyen át. szenny fn Sz: Rajta hatyta a keze szenynyit: kárt tett benne, megrongálta. szennyes Ö: mocskos~. szennyez Ö: el~. szennyeződik Ö: el~. szennylé szenylé fn A karám piszkával és esővízzel elkeveredett trágyalé. Az úgynevezet hídlás, ahun a szenylé lement egy aknába, és időÝnként onnan asz ki vó²t szedve. szennyvíz szenyvíz fn Szennylé. szép mn Szíp halál: könnyű, szenvedéssel nem járó halál. Szíp halál asz, ha valaki hirtelen mekhal, nem szenved, nindzs beteksíge. Sz: Szűkön, szípen bány vele: takarékosan. Szíp vagy, mint a sek szüretkor: 〈ti. megy a hasa〉. szépanya szípanya fn Vmelyik dédszülő (nagy)anyja. szépapa szípapa fn Vmelyik dédszülő (nagy)apja. szepe Ö: fehér~. szépe Ö: falu~.
szeret
szeplő szeplőÝ fn Nr: Fecskét látok, szeplőÝt mosok — mondják tavasszal, mikor először fecskét látnak a fiatalok, közben mintha mosnák az arcukat. — A márcijusi hó²lével megmosni az arcot, az is jó² szeplőÝ ellen. szeplős szeplőÝs mn Sz: Ojan szeplőÝs, mint a pujkatojás: nagyon szeplős. szer1 ~ fn 1. 〈Juhászatban:〉 sántázó szer. 2. Saját készítésű gyógyhatású készítmény betegségek ellen. Ijjen kapadohánbúl, tyúkszarbúl, meg mikor mibűl fősztünk ~t. Ö: folyósító~, közép~, oltó~, ó~, patika~, puhító~, sántázó~, tejoltó~. szer2 ~ fn Tornaszer. Szert csinál: tornaszeren tornázik. Ezek eszt a ~t csinájják, aszt a ~t csinájják, öt percenkint váltás. szer3 ~ fn A gubások sorrendje a kallóban. szerbál ~ i 〈Evés v. ivás közben〉 szürcsöl. szerbe Ö: félbe-~. szerbe-számba hsz Szerbe-számba vesz: kallózáshoz gubákat sorrendbe tesz. Nr: Először megnézték a kallóban, hogy hány guba érkezett és milyen, majd sorrendbe tették őket. Ők, a kallósgazdák vették szerbe-számba az érkező gubákat. szérdékes szérdíkes mn Határozatlan, ideoda kapkodó, szeleburdi. szereda ~ fn Szerda. szeredás ~ fn Négyszögletes, fedeles, csíkos szövésű tarisznya. A ~ alsó² kécs csücskin bojt vó²t. szerel Ö: ki~. szerelés szerelís fn 〈Gubacsapóknál:〉 felépítés. Ez a nyüst felsőÝ szerelíse. Ö: fel~. szerelmes mn Sz: Ojan ~, mint a kismacska: nagyon szerelmes. szerelmeslevél ~ fn Hajtogatott vajas tészta. A ~ kedvelt sütemíny. szerelmeteskedik ~ i Szerelmeskedik. szerencse fn Km: Szegíny embernek a Ije is szegíny: —. szerencsétlenség szerencsétlensíg fn Km: Megesik a szerencsétlensíg az ágyon is: bárhol és bármikor történhet velünk baleset. szeres Ö: apró~. szeret i Km: Ki mit ~, #ra níz: azzal foglalkozik, abban telik öröme. Ö: el~, meg~.
szeretem
756
szeretem Ö: nem~. szeretetvendégség szeretetvendíksíg fn Vendéglátással összekötött egyházi összejövetel. Szeretetvendíksíg, ahon teja, sütemíny vó²t, igemagyarázat, íneklís, szavalat. szerető mn SzeretőÝ juhász: gondos jó pásztor, aki jól tartja a birkáit, a rászabott feladatot ellátja. SzeretőÝ juhász, aki, kírem tisztelettel, a bírkát a szívin horgya. szerez Ö: el~, meg~. szerfa ~ fn Két ágason keresztbe fektetett rúd, amelyre tárgyakat akasztanak. A ~ ugy nízet ki, mint a poroló², #re akasztották a rocskát mag a cseríffazikat is. széria szérija, széra fn 1. Sorozat. 2. Rész. A Rákosi rezsimnek az utó²só² szérája, mán akkor mekkezdőÝttek az álamosítások. szerint Ö: azon~. szerkeszt ~ i Szerez, kerít. szerkezet Ö: gomboló~, keret~. -szerrel: gyalog~. szerszám ~ fn Férfi nemi szerve. Ö: fű~, húzó~, nyereg~, zene~. szerszámmelegítő szerszámmelegítőÝ fn 〈Könyvkötészetben:〉 kéziaranyozáshoz használt szerszám, amelyen a szedést, a díszítőszerszámokat és a kliséket a megfelelő hőmérsékletre felmelegítik. szerszámol ~ i 〈Gubafestő〉 festéskor festőanyagot ad a festékléhez. Öccör-haccor megváltosztattuk a levet, ~tuk, mindig attunk hozzá. Ö: fel~. szertárnok ∼ fn Szerszámok, felszerelési tárgyak, stb. tárolására való helyiség kezelője a vasútnál. szérű ~, szűrű fn Döngölt talajú, elsimított terület, ahol a learatott gabonát asztagba gyűjtik, kicsépelik. Hanem akkor még nyomtattak, nyomtatták a búzát, ~cs csinátak. szerv Ö: bel~. szervezet Ö: bel~. szervírez ~ i Szervíroz, tálal. szervírol ~ i Szervíroz, tálal. szervizasztal ~ fn Nr: A felszolgálók munkáját segítő speciális asztal, amelyet általában az étterem bejáratánál szoktak beállítani, hogy minden pincérnek legyen hol elő-
szétráz
készíteni a felszolgáláshoz és az étkezéshez szükséges evő- és tálalóeszközöket. Itt tartják a kenyereskosarat, árlapot, fűszertartókat, evőeszközöket, poharakat, tányért stb. szervizedény szervízedíny fn Vendéglőkben a felszolgáláshoz, tálaláshoz használt azonos stílusú és mintájú edények és evőeszközök összessége. A pincér szervizedínyegbe hoszta ki a rendelt íteleket. szesz Ö: al~, dena~, krumpli~. szeszadó szeszadó² fn Szeszre, lepárlással készült pálinkára kivetett adó. szeszfokmérő szeszfokmírőÝ fn A szeszfok mérésére használatos eszköz. szeszgőz szezgőÝz fn Pálinka főzésekor a forralás során keletkező alkoholtartalmú gőz. szeszlámpa ~ fn Borszesz lángjával működő gyorsforraló. szeszláng ~ fn Borszeszláng. szeszpárló szeszpárló² fn Szeszfőző üst. szeszpárlócső szeszpárló²csű fn Rézcső, melyben a pálinka főzésekor keletkező szeszgőz halad, majd hideg hatására ebben csapódik le. szeszüzletvezető szeszüzletvezetőÝ fn Szeszfőzéssel és -árusítással foglalkozó kisüzem vezetője. szétdíbol szíddíbol i 〈Pl. ágyat〉 szétdúl, nagyon rendetlenné tesz. szétfeszít szítfeszít i Vmit erővel szétnyit. szétfoszt szítfoszt i Szétszed. És a belet ottan szíjjélszettík, szítfosztották, leszettík a májat. szétfutó szítfutó² mn Nem egy irányba álló 〈szőrme〉. Szítfutó², hosszap szőÝrű szőÝrméket lehet így összedó²gozni. szétlök szítlök i 〈Gőz helyzetéből hirtelen〉 kimozdít vmit. Eszt a sűrű masszát a víz, a gőÝz, hogy így mongyam, szítlöki, kicsapó²dik a lekvárbul a vízgőÝz. szétnyílik szítnyílik i 〈Kádármesterségben〉 A tüzelés után a dongák közt hézag keletkezik. szétráz szítráz i Fellazít, szétzilál. Tehát, ha jött egy vihar, nem rászta szít a felszedet markokat.
szétszedés
757
szétszedés szítszedís fn 〈Könyvkötészetben:〉 a könyvnek ívekre történő szétszedése; előigazítás. szetter ~ fn Szvetter. szetyepotyál ~ i Pazarol, vmit elkótyavetyél. Ö: el~. szetyepotyáz Ö: el~. szezon Ö: bál~, bőgő~. szifszangli sziszangli, ~ fn 〈Kárpitosoknál:〉 csípőfogó. szigetel i Szigeteli magát: lekvár felülete megdermed. A lekvár ~te magát, vagyis megdermett a felülete. Ö: le~. szignatúra Ö: ív~. szíj szijj fn Sz: Ordít, mintha ~jat hasítanának a hátábul: nagyon ordít. Szíjjat lehetne hasítani a hátábul: végtelenül türelmes. Könnyű mázs bűribül szílesz ~jat vágni/hasítani: nem nehéz másoknak bajt okozni. Megrágja a ~jat: nem tagadja meg az igéretét. Ö: áll~, álom~, bocskor~, csapó~, far~, fej~, felrántó~, feszítő~, gép~, hasló~, háti~, hát~, homlok~, hord~, húzó~, kar~, kikötő~, kolomp~, kötöző~, köz~, markolat~, mar~, nyak~, orr~, összekötő~, pofa~, segéd~, segg~, szirony~, szügyelő~, szűr~, tarkó~, telek~, torok~, váll~. szijács ~ fn A fatörzs külső, élő része a kéreg alatt. szijácskorhadás ~ fn A fa élő részének pusztulása. szíjártó szíjártó² fn Szíjgyártó. szíjas szijjas mn 1. Rosszul sült, nyúlós 〈kenyér〉. 2. 〈Pl. zöldbab〉 rágós, szívós. 3. Jó munkabírású, sovány, de izmos, egészséges 〈ember〉. szíjaz Ö: fel~. szíjfokos l. szíkfokos szíjmadzag szíjmaddzag fn Sz: Szíjmadzdzag, húzzad!: 〈tréfás biztatás veszekedésre, civakodásra〉. szíjvarró in Szíjvarró² ár: 〈egy árfajta〉. szik1 ~ fn A tojás szíkje: sárgája és az abban levő csíra. szik2 Szíkje van: vkinek kipállott a szája széle. szik3 Ö: vak~.
szilvacibere
szikes ~ mn Kipállott szájú. szikfokos ~, szíjfokos mn Szikes. Akkor ment egy másik, az nagyon szíjfokos vó²t, az ment a Fekete-ríti tinó²tanyának. szikkad ~ i Sz: Szikkagy meg!: 〈átok〉. Száraggy, szikkaggy, lappaggy, dagagggy! Oda ragaggy, ahun mos vagy!: 〈átok〉. Ö: fel~, le~. szikkajtódeszka szikkajtó²deszka fn 〈Fazekasok nyelvében:〉 az edények szárítására alkalmas többrétegű polc, amely lehet helyhez kötött, de elmozdítható is. szikkaszt Ö: le~. szikra ~ fn Szikrát lök: szikrát vet, szikrázik. A kova It lökött, oszt ugyi a tapló² begyullatt. szikű Ö: két~. szikvizes ~ fn Szódavizet készítő és szállító fuvaros. Meghozták a ~ek a palackokat. szilaj ~ mn 1. Gyors. Szilajon fut: gyorsan fut. 2. Télen-nyáron kinn a szabadban lévő 〈gulya, ménes〉. Ö: fél~. szilajmarha ~ fn Télen-nyáron szabadban lévő marha. szilajménes szilajmínes fn Egész évben a szabadban tartott ménes. A szilajmínes vagy marha, ha jött a viharos időÝ, előÝre futott, ha álló² vó²t, farral ált neki, úgy a marha, mint a lú. szilánkol ~ i Fát hasogat, gyújtóst készít. A kizsbaltával a tuskó²n ~tunk. szilánkoló in Szilánkoló² fejsze: kis méretű fejsze, amellyel vékonyra hasgatják a fát. szilke ~ fn Széles szájú, öblös, ételhordásra használt, kisebb cserép- v. porcelánedény. Vó²t ety, két, három, sőÝt nígy embernek való² ~, aszerint, hogy mennyi ítel férd bele. Nígy emberig ment a ~ natyságba. Ö: cserép~, koma~. szilva fn Sz: TeremtőÝ, szent ~! Be sok Isten van a fán!: 〈tréfás felkiáltás〉. Ö: aprószemű-~, bódi~, duránci~, egyiptomi~, érvejó~, fosos~, fosó~, füge~, herceg~, hulló~, kék~, korai~, lószem~, lószemű~, magvaváló~, muskotály~, nemtudom~, veres~. szilvacibere ~ fn Szilvából készített leves.
szilvasajt
758
szilvasajt ~ fn Szilvalekvárból készített zselészerű édesség. szimatol ~ i 〈Ember〉 keres, kutat vmit. Erígy mán ki a kamarába, osz szimatoj valami jó²t a pó²crul. szimentáli ~ mn/fn 〈Szarvasmarhafajta.〉 szimmetrikus szimetrikus mn Szimetrikus hullámcakk: habos és göndörszőrű szőrmék összeállításánál alkalmazott forma. szimpla mn Szimpla hajtás: hármas hajtás, három réteg alakul ki a hajtással. A becsomagolás után ety ~ hajtás következik. Szimpla ívű összeálítás: a házimacskabőrök összeállításánál alkalmazott forma, amikor a bőrök egyetlen ív alakúak. szín1 szin fn Olyan rendszerint gazdasági célokra használt épület, amelynek v. egyáltalán nincsenek, v. nem minden oldalán vannak falai. A lúistálló² megett ot vó²t a ~. Ö: almás~, áruló~, csizmadia~, csizma~, fás~, katlan~, guba~, pelyvás~. szín2 szin fn/hsz I. fn 1. 〈Tímároknál:〉 a szőr alatt levő hártyaszerű bőrréteg. 2. Szint kap: megpirul. A sütís elsőÝ ütemibe kap szint a tíszta. II. hsz Egészen, teljesen, csupa. ŐÝ na, hát nagyon szeretett, mer szin kitűnőÝ tanuló² is vó²tam. Sz: Nem láttam se szinit, se hamvát: egyáltalán nem láttam. Ö: arab~, egér~, gesztenye~, kávé~, máj~, nemzeti~, viola~. színel1 szinel i 1. 〈Tímároknál:〉 a színelőkéssel a tőkén simítja a bőrt. 2. 〈Szőrmekikészitő〉: fehérít. Finomap szőÝrméknél a bűrt át kel szinelnünk, fehérítőÝ anyaggal kel bekenni. 2. Vminek a színe-javát válogatja. A natypijacon most isz szinelik az árut, a szinit rakják ki. Ö: fel~, ki~, meg~. színel2 szinel i Vmivel egyenlő magasan áll. A vísz szinelt a partal. színelés szinelís fn 〈Tímároknál:〉 a tőkén végzett mésztelenítő és simító munka. színelőkés szinelőÝkés fn 〈Tímároknál:〉 kb fél méter hosszú, rámába foglalt, éles kétnyelű kés.
szironycsík
színfesték szinfestík fn 〈Tímároknál:〉 sodrásból, berzsenyből és kevés hamzsírból főzött festék. színgyapjú szingyapju fn A szürke guba készítéséhez használt sötétszürke gyapjú, amelyet nem kellett festeni, mert nagyon szép volt anélkül is. színhártya szinhártya fn 〈Tímároknál:〉 a bőr szőr alatti rétege. színhiba szinhiba fn 〈Tímároknál:〉 a bőr hibás festése. színhús szinhús fn Csont (és zsírréteg) nélküli hús. színlő szinlőÝ fn Színelőkés. színlőreszelő szinlőÝreszelőÝ fn A finomabb reszelésnél használt kis méretű fémreszelő, amelynek reszelőfelülete már nem olyan durva. színméz szimmíz fn A sejtekből magától kiszivárgó, kicsorgó és nem pergetés útján nyert legtisztább méz, a méz legjava. színes szines mn 〈Tímároknál:〉 szines óudal: a szőrös oldal a lekopasztás után. szint Ö: föld~, hús~. szintbehúzó szindbehúzó² fn Fémből készült lapos, téglalap alakú vaslemez, amivel a felesleges homokot leszedik az öntőszekrényről. színtelen szintelen mn 〈Fazekasoknál:〉 festetlen edény. színtörés szintörís fn A szőrmeoldal színének megváltozása. színű Ö: daru~, egér~, föld~, lány~, se~, szalma~. szipoly szipoj fn 1. Baromfi élősködője. A szipoj a tyukokat támatta, és ijen kis apró², fekete csomó²gba szítta a vírit. 2. Méhekben kárt tevő szipojlepke petéje. Nr: A szipojtul a tyukokat ki leheted gyó²gyítani, ecedbe kelletet tenni erőÝs paprikát, és avval ha bekentík, elpusztult. szirony ~ fn Keskeny színes bőrszalag, amivel a szűrszíjat v. a tarisznyát díszítik. Ö: föld~. szironybőr szironybűr fn Szirony. szironycsík ~ fn Szirony.
szironyfonás
759
szironyfonás ~ fn 〈Szíjgyártóknál főleg karikás ostorok, bicskatartók, erszények készítésekor:〉 bőrök összevarrása, összeillesztése szirony felhasználásával. szironykötés szironykötís fn Szironyozás. szironyoz ~ fn 〈Szíjgyártó, szűrszabó〉 vékony szíjbőrrel díszit. szironyozás ∼ fn 〈Szíjgyártóknál, szűrszabóknál〉 vékonyra elhasított, színes bőrcsíkokkal való hímzés, amelyet egy-négy szállal is végezhetnek. Gyakori vó²t a ~ a szűrhímzís során. szironyszál ~ fn Szirony. szironyszíj szironyszíjj fn Szirony. szironyvarrás ~ fn Szironyozás. szirszar ~ fn Értéktelen dolog, holmi. Mindemféle ~t rám akart tukmálni. szirup Ö: kelevény~. szít Ö: le~. szita ~ fn Sz: Átlát a In: felismer vmi csalafintaságot. Az apját agyonütötte a ~: törvénytelen gyerekre mondják. Km: Új ~ szegen függ, utó²jára az ágy alá kerül: —. Ö: dohány~, drót~, fakk~, fa~, fátyol~, kenyér~, kovász~, sűrű~, virágpor~. szitál ~ i Sz: Ha uty tudnál ~ni, mint a farod riszálni: 〈mondják a kacérkodó nőre〉. szítat ~ i 〈Tímároknál:〉 tisztítás céjából a bőrt a vízben hagyja. Ö: át~, ki~, meg~. szítóárok szító²árok fn A kemence alján végigvonuló mélyedés, amelybe a tüzet tolják be egészen a külső résfalig. szív1 Ö: be~, el~, fel~, ki~, le~, meg~. szív2 ~ fn 1. Szivitül szakatt: vkinek a vér szerinti gyereke. 2. Mézeskalácsos faforma. 3. Tokni- v. fehér- v. barnatésztából készített mézeskalácsos termék. Mek kel várni, hogy a ~en mekszáraggyon a piros alapfesték, utána lehecs csak ájzolni. Szív küldi ~nek ~: ilyen felirattal ellátott ájzolt szív. Szív küldi szívnek szívesen: ilyen felirattal ellátott nagy méretű ájzolt szív. Ö: jézus~, mézeskalács~. szivalkodik Ö: meg~. szívanó l. szénvonó szivar ~ fn 1. Ember. 2. Mézeskalácsos készítmény. szívat Ö: fel~.
szó
szivattyú Ö: bor~. szívburoklob ~ fn (rég) Szívburokgyulladás. szíve Ö: jézus~. szívelhájasodás ~ fn Nagy mennyiségű zsírszövet felszaporodása a szívburok alatt. szívesen hsz Sz: Szívesen máskor is, ha úgy esik, szásszor is: válasz annak, aki vmit megköszön. szívesség szívessíg fn Sz: Se gazda, se szívessíg: 〈tréfás panasz az itallal takarékosan bánó házigazdára〉. szívfúró szíffúró² fn Egyszerű, kovácsolt szerszám, amelyet maga az ötvös készít el. szívguta ~ fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 szívhártyalob Ö: belső~. szívhólyag szífhó²jag fn Szarvasmarha szívének burka. szívhólyagtőke szífhó²jaktőÝke fn Kúp alakú fatőke, erre húzva szárították ki a marha szívének burkát, amelyből a szívhólyagzacskó készült. szívhólyagzacskó szífhó²jagzacskó² fn Marha szívburkából készült dohányzacskó. szívó Ö: csecs~. szívosodik Ö: fel~. szívrepedés szívrepedís fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 szívsorvadás szífsorvadás fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 szó szó² fn Nem hal kicsi szó²t: nagyot halló, süket. Hajjunk szó²t!: 〈csendkérés pohárköszöntő előtt〉. Szó² se legyík vasárnapig!: 〈a kielégített gyereket ezzel intik csendre〉. Nem íri szó²val: hiába kiáltott utána, már nem hallotta. Ojan messzi vó²t, hogy nem írtem szó²val. Szó²bul szó² kerekedett: szó szót követett. Szó²ba vesz: megszól. Szó²ba vettík Ró²zát, mert mindig ojan rendetlen. Szó² kösztünk maraggyon, de ha továb megy, as se baj: (tréf) nem baj, ha mások is megtudják a véleményünket. Km: Nincs könnyebb a szó²nál, nehezebb a só²nál: igérni könnyű, de megtartani nehéz. A szó²t nem aggyák pízír: útbaigazításkor bátran fordulj másokhoz. Rágd meg a szó²t, mielőÝt kimondod: fontold meg, mit beszélsz! Ö:
szoba
760
ágyú~, harang~, hegedű~, jaj~, kakukk~, muzsika~. szoba ~ fn Sz: Amijen a ~, ojan a gazdasszony: —. Ö: felső~, festő~, gardrób~, kemencés~, kemence~, kipa~, nagy~, segéd~, tarkázó~, tiszta~. szoba-konyha ~ fn Egy szobából és egy konyhából álló lakás. ElőÝbb úgy mentünk oda főÝtkunyhó²ba, akkor az megmaratt istálló²nak, oszt akkor csinátunk ijen fennálló²sz szoba-konyhát. szobaszolga ∼ fn Szállodai, munkásszállói szobák rendben tartását végző alkalmazott. szocialista l. cocilista szóda szó²da fn Kristájosz szó²da: 〈a szappanfőzés egyik eleme〉. Ö: maró~, zsíros~. szódány Ö: zsíros~. szofóra szofó²ra fn Japánakác. szokás fn Asz vette szokázsba: úgy kezd cselekedni, eljárni. szókiejtés szó²kiejtís fn Beszédmód. A szó²kiejtísünk is ugy lejt, az enyim, mint a Katusé. szokik i Km: Ki hoty ~, úgy baszik: ki hogyan szokik meg vmit, úgy csinálja. Ö: el~, meg~, össze~. szokmány ~ fn Kabát-, ill. zubbonyféle. szoknya ~ fn Az orsó levehető része, mely a cérnát védi a szennyeződéstől. Ö: bukfenc~, bukjfel~, delén~, felső~, fél~, lepel~, paraszt~, parget~. szól szó²l i Kisebbít, gyaláz. Jó²l tuggyák szó²lni, szapulni az embert. Sz: Te csak akkor szó²j, mikor a bika fingik!: a te neved, hallgass! Ojan bal válrul szó²l hozzá: félvállról beszél vele. Ö: bele~, be~, el~, meg~, vissza~. szólás Ö: ember~. szolga szó²ga fn 1. Szó²gám: 〈gyermek v. fiatalabb személy megszólításaként:〉 Gyere szó²gám, kisz szó²gám, rígen a gyereknek monta az időÝs. 2. Iskolaszolga. Csengett a szó²gának a csengőÝje minden ó²rába, ez jeleszte aszt, hoty kimehetünk mind az udvarra. Km: Magad uram, ha szó²gád nincs. Magad ugass, ha kutyád nincs!: ha nincs kinek pa-
szopóka
rancsolj, magad fogj a munkához! Szököt szó²gának epszar a fizetíse: aki otthagyja a munkaadóját, annak nem jár fizetés. Ö: iroda~, iskola~, köz~, szoba~, templom~. szolgafa szó²gafa fn Földbe rögzített bográcstartó eszköz. A szó²gafa le vó²t verve a főÝdbe, a felsőÝ vígin ety kizs bevágás, oda akasztották a vasfazikat. szolgál szó²gál i Munkára alkalmas állapotban van. Mikor a szekér a tengejen szó²gál, akkor aggyuk át a gazdájának. Sz: Nem szó²gáltam én #re: 〈kínálásra, ajándékra mondják válaszként〉. Ö: át~, fel~, ki~, le~, meg~, vissza~. szolgálómester szó²gáló²mester fn Az a mester, aki a szabadításnál segédkezett. szólít Ö: fel~, ki~, meg~. szóló Ö: szó~. szólongat szó²longat i 1. Szólítgat. 2. Ismételten rászól vkire. szombat ~ fn Sz: Hosszap píntek, mint ~, de mék hosszab vasárnap: kint lóg az alsó szoknyája. szomjúhodik Ö: meg~. szomjúhozik Ö: meg~. szomjúzik ~ i Szomjazik. szomorkodik Ö: el~. szomszéd szomszíd fn Km: Nem öröm asz, ha a szomszít háza íg: ti. terád is sor kerülhet. Jobb egy jó² szomszíd, mint egy rosz tesvír: —. Ö: föld~. szomszédol szomszídol i Időtöltésül szomszédokat látogat. Kivált ezelőÝt falun jobban ráírt a csalát szomszídolni. szontyolodik Ö: meg~. szop Ö: meg~. szóp Ö: kereszt~. szopásgátló szopázsgátló² fn Szúrós kantár v. orrlyukba tehető lapos falemez, ami megakadályozza a borjút a szopásban. A szopázsgátló² segített a bornyuk leválasztásába. szopik ~ i Sz: Erity haza, osz szopjál!: fiatal v. gyenge vagy ehhez a feladathoz. szopó Ö: csecs~. szopóka szopó²ka fn A pipaszár végén az a csövecske, amelyet szíváskor a szájba vesznek; csutora.
szopornyika
761
szopornyika ~ fn Szopornyica. Nr: A kutya vagy a macska ha Ija vó²t, íget kenyír hajával sütöttík meg az ó²rát. szopornyikás ~ mn Szopornyicás. szopornyikásodik Ö: meg~. szopós szopos mn Aki, ami még szopik. Általába két-három hó²napos korájig nevezik szopozs báránnak nemtül függetlenül. szoposodik Ö: ki~. szór Ö: el~, fel~, ki~, meg~. szorgalmatos ~ mn Szorgalmas. szorgos ~ mn Sürgős, halaszthatatlan. Szorgos a dó²gunk. Sz: Sok a dolog, mint ~, eggy a gyerek, az is rongyos: 〈a nagy szegénység jellemzésére mondják〉. Sok a dolog, mint ~, sok a gyerek, mind rongyos: ua. szorgoskodik ~ i Serényen végzi a háztartási, gazdasági stb. munkát. szorít ~ i Sürget. Szorít az időÝ. Sz: Szorít a csizsmája: nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségének. Tudom én, hun ~ a csizsma: tudom, hol a gond, a hiba. Szoríttya a csizsma a lábát: gondja, baja van. Ö: fel~, ki~, le~, meg~. szorítás Ö: guba~. szorító mn Szorító² szerkezet: hordópalást-összehúzó. Ö: betű~, csoroszlya~, kutya~, prés~, sarok~. szorítókarika szoritó²karika fn Dorongkarika. szóró szó²ró² Vaddisznók etetőhelye. Szó²ró²n vadászik: magaslesről etetőhelyén lövi a vaddisznót. Ö: cukor~. szorongat ~ i 〈Vizeletet〉 visszatart. Ne szorongazsd, mer beteg leszel! Ö: fel~, meg~. szoros ~ mn Sürgős. Mos van a lekszorosab dologidőÝ. szorté szortéj 〈Cséplőgép alkatrészeként:〉 ezen keresztül szétválasztva folyik a zsákba külön a tiszta búza, ill. a gazos rész. szortimenti mn Szortimenti kaptafa: különféle, válogatott kaptafa. A futó²vendígnek a meglévőÝ ~ kaptafágbul csináltak cipőÝt. szortimentkötés szortimentkötís fn A teljesen kézi munkával és kifogástalan szakmai tökéletességgel készített, esetleg művészi módon díszített könyv.
szőlő
szortíroz Ö: meg~. szortíroztat Ö: meg~. szorul Ö: bele~, be~, haza~, meg~, oda~. szorulás szorullás fn Rossz idő esetén hodályba való kényszerülés. Ha mán nem lehet kin lenni, mer hideg az időÝ, az mán a szorullás. Ö: be~, gulya~, mell~. szorultság fn Szorúccságbul: megszorult helyzetben, jobb híján; szorultságtól. szórványos szó²rványos mn Szó²rványos elletís: nem egyidőben történő elletés. szós Ö: ének~. szószóló szó²szó²lló² fn Násznagy. szótartó szó²tartó² mn Titkot tartani tudó 〈személy〉. A szó²tartó² emberbe megáll a szó², nem mongya tovább. szotykosodik Ö: meg~. szotyosodik Ö: meg~. szotyósodik szotyó²sodik i Gyümölcs löttyedtté válik. Ö: meg~. szotty Ö: lelkem~. szottya Ö: lelkem~. szottyan Ö: bele~, le~. szóval szó²val szóal, szal hsz 1. 〈Töltelékszóként:〉 hát. Szó²val ijen hidektálacs csináltunk. 2. Röviden, egyszóval. Szó²al a második világháborújig az mindig eccsíges vó²t. 3. Ahogy az elmondottakból következik, tehát. Az rukta meg minden, hát szó²val ez így törtínt. sző Ö: be~, le~. szög1 ~ fn Két v. több egymást metsző vonalnak (itt: utcáknak), iránynak egymáshoz való elhajlása. Kálmán ucca, Darabos ucca, Homvéd ucca és a Betlen ucca az ety ~ vó²t. Ö: fenék~. szög2 Ö: kötő~, reszelő~. szögletes Ö: francia~, négy~. szögletű Ö: három~. szökőesztendő szökőÝesztendőÝ fn Szökőév. szökik i Szökik a szesz: párolog a szesz. Ö: el~. szöktető Ö: méh~. szőlő szőÝllőÝ fn KettőÝs hasznosítású szőÝllőÝ: fogyasztásra és bornak is alkalmas szőlőfajta. Ö: álló~, ananász~, aszú~, ben-
szőlődaráló
762
jámin~, benján~, delavár~, dinka~, eb~, erdei~, gohér~, hazai~, hullós~, juhfark~, juhfarkú-~, juhcsecs~, juhcsecsű-~, kaláberi~, kőbeli~, kötözet~, kutya~, lelt~, lószemű~, lugas~, muskotály~, tök~. szőlődaráló szőÝllőÝderáló² fn Szőlőzúzó gép. Ahogy leszüretejjük, ijen szőÝlőÝderáló²n ledarájjuk. szőlőmunkás szőÝllőÝmunkás fn Szőlőskertben bérért dolgozó munkás. szőlőpenész szőÝllőÝpenísz fn Lisztharmat okozta bevonat a szőlőlevélen. szőlőrengő szőÝllőÝrengőÝ fn A szőlő indája, amellyel megkapaszkodik. Mi, gyerekek szívesen ettük a szőÝlőÝrengőÝt. szőlőskerti mn SzőÝllőÝskerti felügyelőÝ: a szőlővel beültetett területek őre. szőr szőÝr fn 1. Kiválogatott gyapjú. A válogatás után nem gyapjú, hanem szőÝr néven szerepel az anyag. SzőÝrt húz neki: gubacsapó a már megszőtt anyagból kis gyapjúrészeket huzigált ki, amelyek később fürtté álltak össze. 2. A bútorok kényelmessé tétele érdekében használt tömőanyag, leggyakrabban lószőr. Sz: SzőÝrír szőÝrt: a) az áruk kicserélésekor: ráfizetés nélkül. b) kár okozásakor ugyanannyit kell visszaadni. Például ha a gyerek a szomszídba gyümőÝcsöt szedett, vagy az állat kárt tett, ugyanannyit kelletet visszaadni. Ö: alj~, dög~, fedő~, korona~, pár~, pehely~, pihe~, vad~, váll~, varró~. szörböl l. szörpöl. szőrérés szőÝrírís fn Az a folyamat, melynek során a szőr éretté válik. Ró²kánál, nyércnél évi ecceri szőÝrírís van. szőrhiány szőÝrhijány fn A szőrmésbőrön keletkező foltok, hiányok. szőrhiba szőÝrhiba fn A szőrme folytonosságát megszakító hibák. Vannak ojan szőÝrhibák, amik már az ílőÝ állaton keletkesztek, sephej, forradás. szőrhosszúság szőÝrhosszúság fn A szőrme egyik jellegzetessége, a szőrszálak hossza. szőrhúzó szőÝrhúzó² fn A tömítőanyagoknak a behúzást követő eligazgatására használt eszköz.
szőrmésoldal
szőrén-lábán szőÝrin-lábán hsz Nyomtalanul és rendszerint érthetetlen módon 〈eltűnt〉. Például a jó²szág szőÝrin-lábán eltűnt, de az ember is, ha nem szó²lt senkinek. szőrjelleg szőÝrjelleg fn A szőrre jellemző tulajdonságok, pl. tömöttség, érettség, hoszszúság. szőrkankó szőÝrkankó² fn Durva szőrposztó, daróc. szőrkapizson szőÝrkapizsony fn Lánygyermekek posztóból készült, prémszegélyű szőrmével bélelt, masnival megköthető téli sapkája. szőrkasza szőÝrkasza fn Disznóperzseléskor a megperzselt szőr eltávolítására szolgáló kaszadarab. szőrkaszáz/ik szőÝrkaszáz/ik i Perzseléskor disznót szőrkaszával szőrétől megtisztít. A disznó²t leüti, mekszurja míg elvírzik, akkor szőÝrkaszázni, kapargatni, perzselni kell. Ö: le~. szőrkülönbözet szőÝrkülömbözet fn A különböző összedolgozandó darabok között, vagy egy szőrmésbőrön belül eltérő szőrjelleg. szőrmatrac szőÝrmatrac fn Szőr alapanyagú ágybetét. szőrme Ö: alap~. szőrmecikk szőÝrmecikk fn Szőrmésbőrökből készített ruházati cikkek. szőrmekikészítés szőÝrmekikíszítís fn A nyers szőrmésbőr feldolgozásra alkalmassá tétele. szőrmentében szőÝrmentibe hsz Szőrmentén, kíméletesen. SzőÝrmentibe bánik vele. szőrmeoldal szőÝrmeó²dal fn A szőrmésbőr szőrmés oldala. szőrmerendezetlenség szőÝrmerendezetlensíg fn A rámázás után adódó elhajlások, elferdülések. Nyújtás után a szőÝrmét fémfűsűvel át kel fűsülni, hogy a szőÝrmerendezetlensígeket elsimíccsuk. szőrmésbőr szőÝrmézsbűr fn A szőrmésállatot fedő bőr. szőrmésoldal szőÝrmésó²dal fn Szőrmeoldal.
szőrmeviselet
763
szőrmeviselet szőÝrmeviselet fn Szőrmésbőrökből készült ruházati cikkek. szőrmók szőÝrmó²k fn Túlzottan bebugyolált, meleg holmiba öltöztetett 〈kisgyermek〉. szőrmosás szőÝrmosás fn 〈Tímároknál:〉 szőrtisztítási művelet. szőrmosókosár szőÝrmosó²kosár fn 1 m átmérőjű fél méter magas, kétfülű kosár. szőrnekvaló szőÝrnekvaló² fn A szőrrakáshoz válogatott gyapjú. szörnyít ~ i Túloz, nagyot mond. A cigány is ~ett, amikor asz monta, hogy látot szász farkast, osz csak eggyet látott. szörnyülködik Ö: el~. szőroldal szőÝró²dal fn Szőrmeoldal. szőroldali mn SzőÝró²dali hiba: a szőroldalon található eltávolítandó részek. szőröl Ö: hozzá~. szőrösbarack szőÝrözsbarack fn Őszibarack. szőrösmeszes szőÝrösmeszes fn 〈Tímároknál:〉 használt mészlé. szőrösödik Ö: meg~. szőrözet szőÝrözet fn A méhek testének többféle alakú szőrszálai. szörp Ö: burgonya~. szörpint Ö: fel~. szörpöl ~, szörböl i 〈Pl. kávét, meleg ételt〉 szürcsöl. szőrrajz szőÝrrajz fn A szőrmésbőr mintázata. szőrrakás szőÝrrakás fn A rakott guba szövésénél a tépett szőr behelyezése a szálak közé. szőrtarisznya szőÝrtarisznya fn Szőrből készült, nyakba v. vállra akasztható táska. A pásztor szőÝrtarisznyába tartotta a fafurujáját. Sz: SzőÝrtarisznya a pendejbe, lilijomszál a gatyába, tegyük a szőÝrtarisznyába: tréfás felhívás szeretkezésre. szőrtelenített mn SzőÝrteleníted bűr: a szőrétől megfosztott bőr. szőrű Ö: apró~, arany~, bárány~, csere~, daru~, egér~, egy~, ezüst~, fecske~, héja~, maga~, medve~, olyan~, sima~, toklyó~.
szövőember
szőrvakaró szőÝrvakaró² fn A szőr kifésülésére alkalmas eszköz. szőrváltozás szőÝrváltozás fn A szőr jellegének megváltozása, pl. szín, tömöttség, hosszúság stb. szörtyög ~ i Szortyog. szőrzet Ö: gyapjú~. szösz Ö: apró~. szöszön-boron hsz Sz: Elattuk szöszömboron: olcsón. szőtte Ö: asszony~. szőttes Ö: házi~. szöttyen Ö: bele~. szövés szövís fn 1. A gyapjúnak szövőszék segítségével történő átalakítása gubaposztóvá; gubaszövés, gyapjúszövés. 2. A csipkeverés egyik alapművelete, amely vászonverések sorozatából áll. 3. Textilanyag készítése úgy, hogy a fonalakat egymással derékszögben keresztezik és összefűzik. Szövíshe tudó² aszszony: szövéshez értő asszony. Ö: atlasz~, áttört~, bogni~, kábel~, köpper~, krepin~. szövésű Ö: vékony~. szövet Ö: fűző~, gyapjú~, papír~. szövetdarab szöveddarab fn A szőrmésbőrön maradt húsdarabok. szövethenger ~ fn Első henger. szövetkötés szövetkötís fn Szövetből készült könyvtábla. szövevény szövevíny fn Cserjés, bozótos erdei rész. szövő szövőÝ fn Szövőszék. SzövőÝ megindulása: a szövőszék működésbe lépése. Eddik semmi látattya a munkának, asz csak a szövőÝ megindulásával lesz látható². Ö: gyapjú~. szövőalj szövőÝajj fn Szövés közben a földre esett gyapjú hulladék. szövőborda szövőÝborda fn A szövőszék része: vetüléket tömörítő fésűszerű alkatrész, amelyen a szűrposztót készítik. szövődeszka szövőÝdeszka fn 35 cm hosszú, 18 cm széles deszkalap, amelyre kézileg szőtték fel a bojtok alját. szövőember szövőÝember fn A szövőszéken dolgozó ember. Nr: Ha fürtös gubát szőttek, olykor ketten ültek be a szövőbe a szö-
szövőkeret
764
vőember és a lógós, aki segített neki a fürtrakásban és a motolla húzásában, lökésében. szövőkeret szövőÝkeret fn Téglalap alakú lécekből összeszögelt keret, amelynek a hoszszabbik oldalára tekerik fel a láncfonalat. szövőszék Ö: csapó~. sztanbul sztambul fn 〈Szivarfajta.〉 A vendík kírt a trafikostul két sztambult. szú Ö: csigolya~. szufla ~ fn 1. Levegő. 2. Lélek. Sz: Kimend belőÝle a ~: meghalt. Kiszorította belőÝle a It: megfojtva megölte. szuháré ~ fn Nagy eső. Nagy ~val jött az időÝ. szuhosodik Ö: meg~. szuka ~ fn 〈A diáknyelvben:〉 szakácsnő, konyhalány. szuktilis cuktilis mn Alapos, jó. Ez a bunda cuktilis, mer cuktilusom megvarta a szűcs. szuktiluson cuktiluson hsz Alaposan, jól. szungabé ~ fn rég 〈Trombitával fújt〉 esti katonai ima. szunnyad Ö: meg~. szúnyog fn Sz: Annyi víre sincs, hogy ety ~ jó²llakjom belőÝle: sápadt, vérszegény. Az eléb vitte két szúnyog rúdon. (Felelet arra a kérdésre: Hol van a kalapom?) szúnyoglábú ~ mn Vékony lábú. szuperál Ö: ki~. szuperált Ö: ki~. szupplikáció szuplikácijó² fn 〈Kollégiumi diákszokásként:〉 egyhetes őszi adománygyűjtés. szupplikációs mn Szuplikácijó²s csoport: a szupplikációt együtt végző, egy tanárból, egy-két főiskolásból és több gimnazistából álló csoport. Szuplikácijó²s körzet: egy szupplikáció alkalmával bejárt terület. szupplikálás szuplikálás fn Az ország különböző területein történő alamizsnakéregetés. szupplikáló szuplikáló² fn A szupplikáción templomi adományokat gyűjtő személy. szupplikáns szuplikáns fn Alamizsnakéregető nagyobb diák. szúr ~ i Disznót leöl. Ö: át~, be~, meg~.
szuszmákol
szúrás ~ fn Disznó leölése, disznóvágás. Ö: ilonca~, méh~. szúrka ~ fn Bosszantás. Sz: Ne ~ Peti, mer szikra veti: ne bosszants! szurkáló szurkáló² fn 1. Ár. 2. Kukoricamorzsoláskor használt szúró szerszám, melylyel egy-egy sort a fejtés megkönnyítésére letolnak. Ö: szellőző~. szurkapiszkál ~ i 1. Hegyes eszközzel (ingerkedve) döfköd vkit. 2. Folyton bosszant vkit. Ö: meg~. szurkoz ~ 〈Üveg dugóját〉 szurokkal befed, beborít. szúró szúró² fn Görbe drót. Ö: gyengén~. szúróár szúró²ár fn 〈Szíjgyártóknál:〉 lándzsaélű ár. szúródás szúró²dás fn Szúró fájdalom. szurok Ö: fehér~. szúrókés szúró²kés fn 1. Disznóölő kés. 2. A húsok konyhai feldolgozásához a konyhamészáros által használt kés. A konyhamíszáros szúró²késsel darabolta fel a húst. szurokföld szurokfőÝd fn Fekete, ragadós föld. szúrt Ö: be~. szurtyongat Ö: meg~. szuszakol ~ i 1. Vmibe tömköd, gyömöszöl vmit. 2. Ily módon el akar dugni, rejteni vmit. Ö: bele~, be~. szuszék szuszík fn 1. Gabonafélék raktározására való nagy láda, amelybe felülről töltötték be a terményt, alsó részén pedig egy felhúzható ajtó, az ún. tiltó volt, ahol kiengedték a felhasználásra kerülő mennyiséget. 2. Magtárnak, kamarának deszkákkal elkerített részei, amelyekben különféle gabonaféléket tárolnak. Nr: Régebben deszka helyett sárral tapasztott vesszőfonadékkal különítették el a szuszék egyes részeit. Ö: álom~, árpás~, ételes~. szuszékos szuszíkos fn Olyan magtár, amelyben szuszék áll. szuszka ~ mn Az orrából beszélő. A ~, aki nehezen tud lílegzeni, az ó²rám beszíl. szuszmákol ~ i Piszmogva dolgozik.
szuszog
765
szuszog ~ i Sz: Uty ~, mint a dugot liba: a fáradtságtól liheg. Uty szuszok, hogy elfújna ety kosár korpát: ua. szusszan Ö: meg~. szusztora ~ fn Zsírral megkent és meggyújtott rongy, amelyet az először bevetett kenyérbe szúrnak, hogy jól látható legyen, hova helyezzék a többit. Mindik csináltam én isz It, hoty az öt kenyeret a kemencébe pontos hejre tuggyam tenni. szuszumuszu ~ mn Lassan, piszmogva dolgozó 〈személy〉. szutyok ~ fn Ragadós, nedves piszok. A szutykába fekszik. szűcs ~ fn A szőrmésbőrök kikészítésével, feldolgozásával foglalkozó iparos. Feldó²gozó² ~: olyan szűcs, aki a kikészített szőrmésbőrökből különböző árucikkeket készít. Sz: Összehitta a ~öket: 〈megkérgesedett bőrkabátra mondják〉. Ö: feldolgozó~, foldozó~, kikészítő~, paraszt~. szűcsesőlék szűcsesőÝlík fn Szűcsgyapjú. szűcsgép szűdzsgép fn Szűcsvarrógép. szűcsgyapjú szűdzsgyapjú fn Olyan gyapjú, amelyet a szűcsmester a bunda ködmön szabása alkalmával ejtett kis bőrdarabkákból nyírt le, és mint hulladékot értékesített; szűcsesőlék, bőresőlék, esőlék. szűcskés ~ fn A szűcsiparban használatos kés. szűcsmester ~ fn A ruházkodásra alkalmas bőrök szabásával, varrásával és kikészítésével foglalkozó iparos. szűcsmesterség szűcsmestersíg fn A ruházkodásra alkalmas bőrök szabásával, varrásával és kikészítésével foglalkozó ipari tevékenység. szűcstű ~ fn Szűcsvarrótű. Sz: Úgy jár a keze, mint a ~: gyorsan. szűcsvarrógép szűcsvaró²gép fn A szőrmésbőrök összedolgozására használatos varrógép. szűcsvarrótű szűcsvaró²tű fn Speciális, háromélű varrótű, szűcstű. A szűcsvaró²tű hegyes és háromélűre köszörült, hoty könynyen átszúrja a szívó²sabb és vastagab bűröket is.
szűravatás
szügyelő szügyellőÝ fn A hámnak a ló szügyére feszülő párnázott, széles szíja. szügyelőszíj szügyellőÝszíj fn Szügyelő. szügykarika szütykarika fn Szügyhámon lévő rézkarika, amely a bőrből készült szerszám összeerősítésére szolgál. szűk mn Sz: Kutya vilák, ~ esztendőÝ, de rám/ráng baszot mind a kettőÝ: 〈rossz termést hozó időszakra mondják〉. Szűkön-szípen elvitte: kérés nélkül vitt el vmit. Szükibe van a garas: kevés a pénz. Ha ~ön bánsz vele, bűvön elíg: takarékoskodni kell. Ojan ~ a nadrágja, hogy a balha visítva jár alatta: nagyon szűk. Km: Ki ~ön vet, ~ön arat: —. szűkgatya szűggatya fn Sz: Szűggatya, bű ülep, abba van a becsület: 〈tréfás mondás〉. szűkítés szűkítís fn A fegyvercső végének leszűkítése a sörétösszetartás érdekében. szűkség szüksíg fn Km: A szüksík törvínt ront: kényszerből olyat is megteszünk, amit egyébként nem tennénk. Szüksígbe ismered meg a jó²barátot: —. szűkülés Ö: bárzsing~, húgycső~. szűkület Ö: gyomor~. szül Ö: fel~. szüle ~ fn Anya. Idesz szülém: édesanyám. Örek szüle: nagyanya. Ö: kereszt~. születés születís fn Szülött. Más városi születís vagyok. születik ~ i Km: Eccer születtünk, eccer halunk meg: —. szülő1 in Nehísz szülőÝ: olyan 〈nő〉, aki nehezen szül. Borzasztó² nehísz szülőÝ vó²tam. szülő2 Ö: édes~, nász~, öreg~. szült Ö: anya~. szűnik ~ i Erejében, mértékében csökken. Mán mikor kesz szűnni a habja, amikor a naggya a forráson túl van. szünös-szüntelen szünösz-szüntelen hsz Állandóan, szakadatlanul. szűr1 ~ i Sz: Szűri a vizet: halászik. Ö: be~, el~, meg~. szűr2 fn Sz: Beakasztotta a ~it: beállt vhová szolgálatba, elszegődött. Ö: bohaj~, cifra~, cívis~, közép~, meszes~, polgár~, Széchenyi-~, vak~, vég~. szűravatás ~ fn Szűrpróba.
szűrbekecs
766
szűrbekecs ~ fn Bundabélésű, rövid félkabát. szűrcsapó szűrcsapó² fn Gubacsapó. szűrcsat ∼ fn A szűrszíj összekapcsolására szolgáló míves ötvös munka, rézöntvény. A ~ a pásztor rangját fejeszte ki. szűrdolmány ~ fn Posztóból készült felsőruhaviselet. szüret ~ i Sz: Szüret, ha bor nincs is: 〈akkor mondják, ha pl. vmit sikeresen elvégeztek〉. Bű ~, nacs csizsma: 〈akkor mondják, ha szüretkor esős idő van〉. Ö: tengeri~. szüreti ~ mn Szürettel kapcsolatos, akkor szokásos. Szüreti bál: szüret alkalmából rendezett bál. Szüreti bíró²: a szüreti bál rendezője és rendjére vigyázó személy. Szüreti felvonulás: szüreti bál előtti felvonulás. Nr: Akkor felvonulás vó²t lovas kocsival, a jányok szípen felőÝtözve magyar ruhába, a fijúk pedig ijen csikó²s ruhába vó²tak. szűrgallér ~ fn A szűr nyakánál található gyakran szegett nyakdísz. szűrhímzés szűrhimzís fn A szűrposztóra rávitt minta gyapjúfonallal történő kivarrása. szűrhímző szűrhimzőÝ fn Az a személy, aki a szűrposztóra vitt mintát gyapjúfonallal kivarrja. A szűrhimzőÝ gyakran maga a szűrszabó² vó²t. szűrkankó szűrkankó² fn 1. Elöl végig nyitott, felölthető ujjú, posztóból készített kabátféle gyapjúruha. 2. Bekecs. szürke mn Szürke guba: színgyapjúból készített festetlen guba. Ö: almás~, daru~, fehérszepe-~, seregély~. szürkenyár ~ fn 〈A nyárfa egyik fajtája.〉 szürkül Ö: le~. szűrő szűrőÝ fn Folyadékok szűrésére való lyukacsos eszköz. Ijen szűrőÝt teszünk alá, hogy a moszatok, ijesmik ne mennyeneg bele. Ö: galuska~, laska~, lé~, méz~. szűrőkosár szűrőÝkosár fn 〈Gubacsapóknál:〉 kúp alakú, középen karóra erősített eszköz, amelyen keresztül a forró festéklét csor-
szvetter
gatják át az üstből a hordóba, kosár, lészűrő kosár. szűrőnyeső szűrőÝnyesőÝ fn Fű, föld nyesésére alkalmas kéziszerszám. Annak felnyestük, ijen szűrőÝnyesőÝvel. szűrös ~ mn Szűrt viselő. szűrpróba szűrpró²ba fn A szűrt a vásárban vízzel meglocsolták, és ha nem eresztette át a vizet, akkor kiállta a próbát. Nr: Volt olyan is, hogy egy óráig hagyták benne a vizet, utána felemelték a vízzel együtt. Ha az alján meg tudták gyújtani a gyufát, akkor a vevő, ha nem, akkor a mester fizette az áldomást. szűrrózsa szűrró²zsa fn A szűrön a csatot tartó, rózsa formájú díszítőelem. A szűrró²zsákat a gomkötőÝ mesterek kíszítettík. szűrszabó szűrszabó² fn 1. A szűr szabásával, megvarrásával, gyakran hímzésével is foglalkozó személy. 2. Durva, kallott gyapjúposztóból kabátféle felsőruhát készítő mesterember. szűrszíj ~ fn A szűrön az elejt összefogó, bőrből készült pánt. Piros, fekete, ritkábban barna, a szűrt elöl összefogó csatos bőr. szűrtakács ~ fn A szűrposztó készítője. szütyő szütyőÝ fn Kisebb zsák- v. nagyobb zacskószerű tarisznya. Ö: tésztás~. szűzasztal ~ fn 〈Étteremben〉 ebédtől vacsoráig a meg nem terített, üres asztal. A Hungárija étterembe díltül estik ~ok vó²tak. szűzföld szűszfőÝd fn Olyan föld, amely korábban még sosem volt szántva. Például a legelőÝ, ha mos törik fel, akkor szüszfőÝd. szűzgulya szűzguja fn 1. Üszőkből, illetve tinókból álló gulya. 2. (gúny) A debreceni Dóczi leányiskolában tanuló lányok. szűzlép szűzlíp fn 〈Méhészetben:〉 még nem használt lép. szűzpecsenye szűszpecsenye fn A rövidkaraj belső, hengeres része. szűzraj ~ fn 〈Méhészetben:〉 unokaraj. szvetter l. szetter
T taberna ~ fn (rég) Vásárok lacikonyháinak zöld ágakkal feldíszített étkezősátra, ahol táncos mulatságok is voltak. tábít Ö: be~. tábla ∼ fn 1. Nagyobb összefüggő, megművelt földterület. 2. 〈Jelzőként:〉 táblányi. Vó²t, akinek nagyop ~ termőÝterülete vó²t. 3. Négyszögletes fából készült deszka, amelyen a fazekas az agyagot tömöríti. 4. 〈Különböző szakmákban:〉 munkaasztal. A ~ fijó²kjába tartom a kefét, a késeket és az ájszcsöveket. Ö: cég~, deszka~, fa~, fésülő~, körömpő~, mózes~, nyújtó~, pala~, rámázó~. táblája Ö: mózes~. táblajég ~ fn Tábla alakú jégtömb. táblaolaj ~ fn A munkaasztal felületének lekenésére használatos olaj. A táblát negyedévente beeresztyük ~jal. táblaperem ~ fn Az a rész, amely körülveszi a könyv fedelét. tábláz Ö: be~. táblázott Ö: be~. tabledó tabledó² fn Pincértálca. tábori mn Tábori kohó²: (rég) 〈kovácsoknál:〉 mozdítható, négy lábon álló kisebb kohó. A ~ kohó²t ide-oda lehet hurcolni. táborkapu ~ fn Sz: Akkora a szája, mint ety ~: nagyszájú, hangoskodó. táborszájú ~ mn Nagyszájú, hangoskodó. tácca l. tálca taffetpapír ~ fn 〈Könyvkötőknél:〉 tükörpapír. tafrina ~ fn Gyümölcsfa levelének fodrosságát okozó gombabetegség.
tag Ö: borona~, kántus~. tagadás Ö: tűrés-~. tagadó Ö: atyafi~. tágas ~ mn Sz: Kin ~ab, ben szorosabb: 〈tréfás válasz a hívatlan vendég kopogtatására〉. Kin ~ab, belőÝl nyájasabb: ua. tágít ~ i Lazít, lazábbra enged. tágító Ö: lyuk~. tahó tahó² mn/fn I. mn 1. Faragatlan, bumfordi 〈ember〉. 2. Elhízott 〈nő〉. II. fn 1. Faragatlan, bumfordi ember. 2. Elhízott nő. tájban Ö: akkor~. táji Ö: ház~. tájiasítás Ö: ház~. tájkol Ö: össze~. tájol ~ i A méh a saját, ill. a virágpor és nektárlelőhely helyét a terep vmely pontjához viszonyítva meghatározza. tájolás ~ fn A méh által a saját helyének, haladási irányának a terep vmely pontjához viszonyított v. világtájak szerinti meghatározása. tájoz Ö: be~. tájt Ö: azidő~, mostan~. tajtékpipa tajtíkpipa fn Tajtékkőből 〈fehér v. sárgás, könnyű, faragható ásványból〉 faragott pipa. ták ~ fn 〈Csizmán:〉 folt. Ö: bocskor~. takács Ö: szűr~. takácscsomó takácscsomó² fn Az elszakadt v. hosszabbítandó fonalvégek összekötésére szolgáló csomózási mód, emellett ez a munka megkezdéséhez szükséges orsópárok összekötésére szolgál.
takácsgöb
768
takácsgöb takádzsgöb fn Olyan bog, amellyel a szövőszéken levő fonalat kötik össze, ha elszakad. takácsgörcs takádzsgörcs fn Takácsgöb. takar ~ i (rég) Arat. Rígen a búzát, árpát, mindemféle gabonát nem aratták, hanem ~ták. Ö: be~, ki~, le~. takarás1 ~ fn (rég) Aratás. Valamikor rígen az apám idejibe monták az aratásra, hoty ~. takarás2 ~ fn Vadrejtő sűrű növényzet. A szarvazsbika takarázsba van: a bika nem látszik, mert a növényzet eltakarja. takaratlan ~ mn (rég) Le nem aratott 〈kalászos〉. Ez a tábla mék ~. takarék takarík fn Takarékpénztár. Az elsőÝ debreceni takarígba még nem suvasztották el a píszt. takarít ~ i Lekeféli a megszőtt gubát a körömpővel. Ö: el~, le~, meg~, össze~. takarítás ~ fn 〈Méhészetben:〉 a szenynyeződések, piszok eltávolítása. Az othon marat fiatal míhek feladata a sejtek ~a. Ö: el~. takarító Ö: budi~. takarmány Ö: zöld~. takarmánykolompér takarmánykolompír ~ fn Takarmányozásra való krumpli. takarmányoz Ö: be~, fel~. takarmányrépa takarmányrípa fn Marharépa. takarmánytengeri ~ fn Takarmányozásra termesztett kukorica; disznótengeri. takarmánytök ~ fn Takarmányozásra termesztett tök; lótök. takaró takaró² fn (rég) Aratómunkás. Még az én gyerekkoromba nem is monták, hogy arató²k, csak takaró²k, takarás satöbbi. Ö: cserge~, dunyha~, nyereg~, prém~. takarodik Ö: le~. takaródzik Ö: le~. takarodó takarodó² fn 1. A kollégiumi diákok lefekvésének ideje. 2. Az azt követő időtartam egészen reggelig. takaróméh takaró²mí fn A téli fürtnek a külső héján elhelyezkedő méh(ek), amely(ek) fejjel a fürt belseje felé, potrohukkal kifelé nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A
talajelőkészítés
takaró²míhek a bundáho hasonló²an vídik a fürd belsejit. takarórész takarórísz fn (rég) Aratórész. takaróruha takaró²ruha fn Védő ruhaanyag. A takaró²ruhával mángorlásnál az áruhengerre felsodort anyagot takartág be, hogy ne tapaggyon az anyagra a piszok. takaros ~ mn 1. Tiszta, rendes, csinos. A csinos, tiszta nőÝre monták, hoty ~. 2. Formás és rendben tartott. takarosan ~, takaroson hsz Rendesen, gondosan. Nyugottan, ~ az a juhászember ráír kifejni. takarózik takaró²zik i Védekezik. Ez az asszony az urával takaró²zik. taknyos ~ mn 1. Vín taknyos: nagyon idős ember, föként férfi. 2. Túlérett 〈dinnye〉. A túlír dinnye ~, mektaknyosodik, ragacsos a közepe. taknyoshasmenés taknyoshasmenís fn (rég) 〈A hasmenés egyik fajtája.〉 taknyosodik ~ i Sz: Taknyosodik, okosodik: (tréf) 〈kisgyerekre mondják, ha taknyos az orra〉. Ö: meg~. tákol Ö: meg~. takony fn Sz: Kiváglak, mint a taknyot!: 〈fenyegetés〉. Ö: zsidó~. takonypart ~ fn (tréf) Oldalszakál, pofaszakáll; pakompart. takonypóc takonypó²c fn Taknyos kölyök. taksa ~ fn Előleg. taksál ~ i Becsül. Mire ~od eszt a szekeret? tál ~ fn Km: Nem jó² nagyurakkal ety ~bul cseresznyézni, mer megbök a magjával: ne közösködj nálad gazdagabbal, mert becsap. Ö: cserép~, fa~, gomolyanyomó~, koma~, leves~, öntő~, őrlő~, véres~, virág~. talajelőkészítés talajelőÝkíszitís fn A terület felszántása erdősítés céljából. Gödrös talajelőÝkíszitís: az elültetendő fák részére gödröket készítenek. Pásztás talajelőÝkíszítís: sávonként történő szántás, köztük kimarad vmennyi szántatlan terület. Tejjes talajelőÝkíszitís: az erdősítésre kerülő teljes terület megmunkálása.
talajfúró
769
talajfúró talajfuró² fn Csemete ültetésére használt kézi v. gépi eszköz. talajlazító talajlazító² fn Talaj lazábbá tételéhez használt eszköz. talajrendezés talajrendezís fn A mezőgazdasági munkák első fázisa a talaj felásása, elsimítása. talál tanál i 1. Talál, lel. Nem tanájja a hejit: nem érzi jól magát. 2. Véletlenül tesz vmit. Nagyom mek tanáltam ütni. Ö: bele~, fel~, ki~. találkozik tanálkozik i Összeér. A szűr két eleje a felhajtás után nem tanálkozik, azaz nem ír össze. Ö: össze~. találmányos tanálmányos mn Találékony. A tanálmányos ember sok mindent fel tut tanálni. talapzat Ö: jég~. tálas ~ fn Cseréptálak, tányérok tartására használt fali polc. tálasedény tálasedíny fn Agyagból készült fazekasmunkák: tálak, szűrőtálak, szilkefélék. tálasmester ~ fn Fazekas, aki tálföldből (márgás agyagból) elsősorban terítőmunkákat, laposedényeket, tálféléket készít. A ~ rígi elnevezíse annak az agyagiparosnak, aki ijen tálfélékecs csinált. tálca tácca fn Ö: etető~, fedelező~, festékes~. tálföld tálfőüd fn 〈Fazekasmesterségben:〉 márgás agyag. talicska Ö: kubikos~. taliga tajiga fn Féderes tajiga: rugózattal ellátott taliga. Két kerék köszt járó² tajiga: 〈a taliga egyik fajtája〉. Ó²dalt járó² tajiga: 〈a taliga másik típusa〉. Km: A tajiga az nem szekér: ti. nem ér annyit. Ö: dögös~, dög~, égi~, eke~, fa~, gulyás~, ökör~, pásztor~. taligás tajigás Taligával járó, fuvarozó ember. A tajigás níha felült a befogott állat hátára, és onnen irányította a fogatot. Ö: bér~. taligásló tajigáslú fn Sovány ló, gebe. tálka Ö: vajas~.
táltos
tallas ~ mn Tollas. Tallazs zsidó²: liba-, kacsatollat vásárló zsidó vándorkereskedő. talló l. tarló tallóz talló²z i Gyümölcsöt, termést a fáról, ill. a földről keresgél. tallózik talló²zik i 1. Kertben, mezőn böngész. Íty szüret után elmarad a szőÝllőÝ, lehet talló²zni. 2. Könyvben olvasnivalót keresgél. talp ~ fn 1. Keréktalp. 2. A fonókerék alsó része, amelyre az orsónyaktartó és a kereket tartó tengely van erősítve. 3. A guzsalynak az a része, amelybe a rúd van erősítve. 4. Talpra áll: 〈gubacsapóknál:〉 az apró fürtöket megütögetve azok felálltak, és így láthatóvá vált, ha vmelyik a többinél hoszszabb volt. Azt ki kellett húzni és a helyére újat tenni. Ö: alsó~, bocskor~, csizma~, csúszó~, eke~, felső~, fél~, kacsa~, krupon~, macska~. talpal ~ i Szőlővesszőt izület alatt elvág. Ö: meg~. talpalás ~ fn Szőlőültetéskor a vesszőnek az izület alatt történő elvágása. Ö: meg~. talpalávaló talpalávaló² fn Táncra csábító élénk ütemű zene. talpaló talpalló² fn A csizmanadrág mindkét szárának alsó részére varrt és a talp alá kerülő 2–3 cm széles pánt, amely a nadrágot feszesen tartja. A talpalló² megvídi a nadrágot, hogy ne csússzík fel. talpas ~ mn Széles talpú. Ö: fél~, teljes~. talpcirkalom ∼ fn A keréktalp ívének pontos bejelölésére szolgáló körző. A ~mal tuttuk megjelölni, hogyan kanyaroggyon a keréktalp. talpfa talfa fn Talpfa, a vasút részére készített faválaszték. talpfatelítés talfatelitís fn A talpfának rendszerint petróleumszármazékkal történő átitatása tartósítás céljából. talpú Ö: puha~, ruca~. talpvesszőz Ö: le~. táltos ~ fn Gyógyításhoz, jövendöléshez stb. értő ember. A ~nak mindenre vó²t tugygya. Sz: Nem vagyok én ~, hocs csudát
tályog
770
művejek: nem tudok emberfeletti munkát elvégezni. tályog tájog fn Kelevény, kelés. Sz: Vírré vájjom benne, az mek tájoggá, az mek tuggya a kötelessígit!: 〈rosszkívánság, átok〉. Ö: futó~, hideg~, máj~, mirigy~. tályoggyökér tájoggyökér fn Állatok tályogjának gyógyítására használt növény. FőÝleg a lovakat tájoggyökérrel gyó²gyították, átszúrták a daganatot, azon áthúszták a tájoggyökeret, asz kitisztította. támad ~ i Támad az időÝ: téliesre fordul az idő, havazni kezd. Ö: fel~, le~. támadás ~ fn Kelés, gyulladásos kelés. Emberen is vó²t ~, vagyis kelís. tamariska ~ fn 〈Cserjeféle.〉 támasz Ö: fej~, prés~. tambura ∼ fn Citera. Citera vaty ~, ki hogy monta, Ival csinálták vidíken a bálokat. Tamburán dó²gozik: citerázik. tamburál ~ i Citerázik. A parasztlegínyek télen kinn a tanyán összejöttek, mindik ~tak, eltamburálgattak, elbeszílgettek. tamburálgat Ö: el~. tamburás ~ fn Citerás. Rígen ~nak hítták a citerást. támít Ö: be~, fel~. támolyog támojog i Lustán, tétlenül, bámészkodva ide-oda járkál. Níz ide-oda, nem tuggya, hogy lopja a napot, csak támojog. tanács fn Km: Ne aggyík ~ot, ha nem tud adni kalácsot!: a csak szavakban megmutatkozó segítség nem sokat ér. tanácsol Ö: el~. tanálkozik l. találkozik tanálmányos l. találmányos tánc fn Kirakja a ~ot: változatosan táncol. Ö: báb~, baltás~, borbély~, botoló~, cicke~, fegyver~, gólya~, hívatlan~, juhász~, kondás~, kontyoló~, kör~, menyasszony~, menyecske~, osztó~, össz~, pásztor~, riszáló~, róka~. tánci ~ i Sz: Tánci, ~, mamának, cukrot ád a babának: 〈gyermekmondóka〉. táncol ~ i Sz: Úty ~, ahogy a felesíge fújja: nem a férj az úr a háznál. Nincs othon a
tanyagazda
macska, ~nak az egerek: nincsenek otthon a szülők, rosszalkodhatnak a gyerekek. Ö: ki~, le~. táncoltat Ö: ki~, meg~. táncoltatás Ö: ki~. táncos mn Sz: Jó² ~, roz dó²gos: —. Ö: fél~. tánctanító tánctanító² fn Táncmester. tandíj Ö: ingyen~. tángál ~ i 1. Ver, ütlegel. 2. 〈Pénzzel stb.〉 támogat. Ö: el~, meg~. tanít Ö: el~. tanító Ö: fiú~, kántor~, nép~, segédlelkész-~, tánc~. tanítóbál tanító²bál fn 〈Elsősorban〉 a tanítók számára rendezett bál. tanítóképezde ~ fn (rég) Tanítóképző intézet. tanítóképezdész tanító²képezdész fn (rég) Tanítóképzős diák. tanítómester tanító²mester fn Az a személy, akinél az inas, a legény a mesterséget kitanulja. Tanító²mesterem apám hejet apám vó²t. tántán ~ hsz 〈Bizonytalanság kifejezésére:〉 talán. tanul Ö: bele~, ki~. tanulásképpen tanuláskíppen hsz Tanulmányi eredménynek megfelelően. Hát mék hogy jobban szerettem, tanuláskíppen ültünk, ahoty tanultunk. tanulóeste tanuló²este fn Tánciskolán belüli összejövetel, ahol a fiatalok beszélgettek, ismerkedtek. tanult ~ mn 1. Iskolázott ember. 2. Nadrágot viselő ember. Rígen minden nadrágosra monták, hoty ~ ember, sok vó²t az analfabéta. tanya ~ fn 1. Halásztanya. 2. Tanyát üt: letanyázik. Ö: csikós~, festő~, gulyás~, juhász~, kondás~, nagy~, tinó~. tanyaföld tanyafőÝd fn A tanya körüli szántóföld. tanyagazda ~ fn Általában idős cseléd, aki a tanya körüli teendőket ellátja, ill. irányítja a többi cseléd munkáját.
tanyahasú
771
tanyahasú ~ mn Nagyevő. A napszámosra monták, aki naty karéj kenyeret vágott, hogy na ez is hombárbélű, ~. tanyás ~ fn Aki a gazda távollétében a tanyára vigyáz, télen a jószágot gondozza, és ellátja a tanya körüli egyéb teendőket. A ~ mindig öreg ember vó²t, rendbe tartotta a tanyát, baromfit nevelt, konyhakerted gondozott, télen kint lakott, főÝzöt, ha napszámosok vó²tak. tanyásgazda tanyázsgazda fn Akinek tanyája van, v. tanyát bérel. tanyasi ~ mn Tanyai. tanyásné ~ fn A tanyás felesége. Tanyásné, így nevesztík, mert hogy ű mindik kin vó²t a tanyán. tanyásnéni ~ fn Tanyásné. tanyázás ∼ fn 1. Vhol beszélgetve időzés. 2. Családi ünnepségeken való összejövetel. tanyázik ~ i Εgymáshoz átjáró szomszédokból, ismerősökből összejött társaság együtt beszélgetve tölti az idejét. Ö: be~, el~, le~, meg~. tányér tányír fn 1. A pipa száján és/v. nyakán található gazdagon díszített, kerek alakú toldalék. 2. A kostök v. dohányzacskó (hímzéssel) díszített központi, kerek része, ezen lógnak a sallangok. 3. 〈Mézeskalácsosoknál:〉 formából kiütött kerek tészta. Tányírnak a kerek alakú tokni tísztát nevezzük. Ö: dzsem~, húsos~, korong~, mézes~, vaj~. tányéros mn Tányíros pipa: tányérral, ill. tányérokkal díszített pipa. Nr: A tányéros pipa lehet kicsi v. nagy, veres v. fekete, általában nem rezezett. A pipa egyik fajtája, amelynek a nyakánál és a szájánál egy tányér alakú agyagdarab található. Az ilyen pipát inkább dísznek készítették. Ö: kis~, nagy~. tányéroz Ö: fel~. tányérozás tányírozás fn A menyasszonytánc alatt szitában v. tányérban pénzt gyűjtöttek a cigány és a vőfély részére. Ö: fel~. táp Ö: hízó~. tapad Ö: meg~. tapasz ~ fn Vert v. vályogfalra vakolatként kent, törekkel kevert sár. Ö: csokoládé~.
taposóvadászat
tapaszt ~ i Falat vakol. Én ~ottam belülrül kifele a kemencét. Ö: be~. tapasztal~ i Vmit kézzel megérint, megvizsgál. tapasztalás fn Km: Tapasztalás a bölcsessíg annya: ismereteinknek a tapasztalás az alapja. tapickol ~ i Tapicskol. Ö: bele~. tapicskál ~ i Tipeg-topog. tapicskol ~ i Vízben, sárban topog. Ö: bele~, fel~. tápintézet ~ fn A Debreceni Református Kollégium étkeztetéssel foglalkozó intézménye. Tápintézet vó²t a dijákellátást, kosztot bisztosító² intézmíny. Ö: ingyen~. tapló Ö: fa~, fűrj~, kova~. taplótartó tapló²tartó in Tapló²tartó² erszíny: (rég) tapló tárolására alkalmas zacskó. A tapló²tartó² erszíny a kíssíg rísze. tapod Ö: bele~, meg~. tapogat ~ i Sz: Két kézzel tapogattya az utat: részeg. tapogató tapogató² fn 1. Kosár formájú, alul-felül nyitott, kezdetleges halfogó eszköz. A tapogató²nak az ajja naty, kerek, a felseje mek szűkül. 2. Döngölőfa. tapos ~ i 1. A fazekas a talpával nyomkodja az agyagot. 2. A kendert lábbal megtiporja, hogy rostjaira essen szét. 3. Szőlőt kádban, zsákban lábbal kinyomkod. Sz: Tapossa a főÝdet körülötte: legény a lánynak udvarol, teszi neki a szépet. Ö: be~, le~. tápos mn Tápos malac: táppal etetett malac. taposás Ö: csiga~. taposni Ö: sár~. taposó Ö: csiga~. taposóember taposó²ember fn A kádban a szőlőt kitaposó személy. taposókád taposó²kád fn Olyan kád, amelyben a szőlőt kitapossák. taposott in Taposott agyag: olyan agyagfajta, amelyet a fazekas a lábával már többször megnyomkodott. taposóvadászat taposó²vadászat fn Vízivadra történő vadászat.
taposózsák
772
taposózsák taposó²zsák fn Olyan ritka szövésű zsák, amelybe a megdarált szőlőt belehelyezik és kitapossák. tapsi ~ msz Tapsi, ~, mamának, cukrot ád a babának!: 〈gyerekmondóka〉. tapsifüles ~ fn Fiatal nyúl. A süldőÝnyúlra montuk, hoty ~. tarabúboz Ö: meg~. tarackfű ~ fn 〈Gyomnövény.〉 A ~ ojan, mint a muhar, nem nagyon lehet kiirtani, csúnya növíny. taraj ~ fn Taréj. táráz Ö: ki~. tarbúza ~ fn Szálkátlan búza. tárcsa Ö: ékszíj~. taréj ~ fn Sarkantyús csizma mozgó kis fémlapja. Ö: kakas~. targonca ~ fn Talicska. A talicska rígi neve ~ vó²t. Ö: kubikos~, malom~. targonya ~ fn Tarhonya. tarhó tarhó² mn 〈Juhtejből készített〉 édes sajt. A tarhó² jutejbül megmelegítve kíszült ídes sajt, ez az ídes aluttejbül kíszült. Szemtelen, mint a pijaci légy a tarhán nagyon szemtelen. tarisznya ~ fn Sz: A csipőÝjire lehetne akasztani a It: 〈sovány lóra mondják〉. Ö: abrakos~, bőr~, fasz~, fa~, kenyeres~, koldus~, könyves~, szőr~, vadász~. tarisznyahitű ~ mn (gúny) Olyan 〈személy〉, aki nem jár templomba. A reformátusok monták #ra, aki nem járt templomba, hoty ~, mer csak #ra van gongya, mi van a tarisznyába. tarisznyál Ö: be~, fel~. tarisznyamadzag tarisznyamaddzag fn Sz: A tarisznyamaddzag nyűje el a két vállát!: 〈átok:〉 legyen koldussá! tarisznyás Ö: fél~. tarisznyáz Ö: el~, fel~. taritarka ~ mn Tiritarka. tarja Ö: kis~, nagy~, nyaka~. tarjagos ~ mn Szederjes. Jó²l elvertík, mert ~ a teste, csupa kík, veres fó²tos. Ö: kék~. tarjagosodik Ö: ki~, meg~.
tároló
tarka Ö: cifra~, fakó~, őszes~, piros~, tiri~, zsemle~. tarkamarha ~ fn Jól tejelő szarvasmarha. tarkamenyét ~ fn Nr: A tarkamenyét áldást hozott a házra, ezért nem volt szabad megölni. tarkavarjú tarkavarnyú fn Szürkevarjú. tarkázás ∼ fn 〈Kékfestőknél:〉 mintafelvitel. Trefre ∼: a mintázás olyan módja, amikor egy kendő két oldalát egymást szimmetrikusan fedő, azonos mintával kell szegélyezni. tarkázóasztal tarkázó²asztal fn 〈Kékfestőknél:〉 mintázóasztal, amelyen az anyagra a mintát nyomják. tarkázókalapács tarkázó²kalapács fn A mintázást segítő rövid nyelű, esztergályozott keményfa bunkó, közepében ólomnehezékkel. tarkázószoba tarkázó²szoba fn A tarkázáshoz használt helyiség. tarkedlisütő tarkedlisütőÝ fn Palacsintasütő alakú eszköz, amiben a tarkedlit sütik. Egy tarkedlisütőÝbe öt tarkedlit lehet sütni. tárkonyleves ~ fn 〈Levesféle.〉 A ~ apró²ra vágot fijatal birkahúzsbul kíszül, könynyű lére nagyon kicsi rántás, citrom, téfel. tarkószíj tarkó²szíjj fn 〈Kantár részeként:〉 a ló tarkóján áthaladó szíj; a pofaszíjnak és az álladzónak az a része, amely a homlokszíj rögzítési pontja felett fut. tarló talló² fn Tarló. Sz: Talló² jukábul fúj a szél: hideg, szeles idő van. Ö: árpa~, búza~, bükköny~. tarlóhere talló²here fn Tarlóhere. tarlórépa talló²rípa fn Tarlórépa. tarlószabadulás talló²szabadulás fn A tarlóföldön történő legeltetés, ha vmelyik kultúrnövényt learatták, a tarlóra engedték a nyájat. Talló²szabaduláskor kihajcsuk a birkát, oszt hagy legejjík. tarlószántás talló²szántás fn Tarlószántás. tárnok Ö: szer~. táró Ö: fel~. tároló Ö: alma~, krumpli~.
tárolóedény
773
tárolóedény tároló²edíny fn 〈Fazekasoknál:〉 különféle dolgok tárolására, elhelyezésére alkalmas edény. társ ~ fn Házastárs, különösen feleség. Ö: hites~. társadalom ~ fn Társaság. Jó²kípű gyerekek vó²tak, szinte kitüntek a többi ~bul. társaspipa ~ fn Nagy, fazékszerű szerszám szegletesen faragva, minden szegleten taraj van, alul pedig egy-egy pipaszárlyuk. Nr: A társaspipa gazdag díszítésű, fehér v. veres pipa. Dísznek készítették, méretei miatt nehéz is lett volna használni. tarsoly tarsoj fn Bőrből készült, varrással díszített, általában zacskó alakú, csuklóra v. karra akasztható, felül összehúzott, kis méretű kézitáska. társulás Ö: erdő~, növény~. társulat Ö: tímár~. társulatház társulatház fn A tímárok szervezetének székhelye. A Hunyadi uccán vó²t a ~, ugye a tímártársulatnak a háza. tart ~ i Sz: Tartya magát, mint kécs csű tengeri egy zságba: henceg. Tart vesztig: 〈pl. új ruha〉 amíg tönkre nem megy. Csak az ítel, ital tartya: nagyon beteg. Szemmel tartya: (tréf) ti. nem ad neki enni. Ö: be~, el~, fenn~, jól~, ki~, meg~, rá~. tartalékanya tartalíkanya fn Olyan méhanya, amelyet azért tart a méhész, hogy az elpusztult anyát pótolni tudja, v. a hibás anyát le tudja cserélni. A tartalíkanyát a mestersíges raj kíszítísinél is hasznájják. tartalékcsalád tartalíkcsalád fn Olyan méhcsalád, amely elsősorban a téli pusztulás és betegség okozta veszteség pótlására való, de hasznos a gyenge családok megnépesítésére, tartalékanya eltartására, teleltetésre is. tartaléklép tartalíklíp fn A mézelés kiaknázására, a hibás lépek pótlására használt lép. tartalékméz tartalíkmíz fn A rossz időjárás miatti élelemhiány megszüntetésére félretett mézkészlet. Ha a tartalíkmízet mekfelelőÝ körülmínyek köszt tárojjuk, akkor nem fog megikrásodni. tartalom Ö: cukor~.
táska
tartás ~ fn Gondozás, táplálás. Jó² tartázsba van ez a tinó². Ö: elé~, ház~, ki~. tarti Ö: rá~. tartó tartó² fn A szövőszéken az elülső és hátulsó lábakat összekötő felső keresztfákon elhelyezkedő rész, amely a nyüstgerendát is tartja; bordatartó. Ö: bicska~, borda~, borjú~, borotva~, csapó~, drapéria~, előfa~, fejsze~, fogas~, főkötő~, függöny~, fűszerszám~, fűszer~, ganéj~, gerendely~, gyufa~, hal~, hamu~, harmat~, hasló~, hatlólánc~, hatló~, hús~, juh~ kendő~, kengyel~, kenyér~, kovász~, körömpő~, lábító~, lógó~, lóhús~, malac~, masina~, motolla~, műhely~, nyakló~, nyüst~, orsónyak~, orsó~, paprika~, pelyva~, penge~, pernye~, petró~, ponyva~, rúd~, rühzsír~, saroglya~, szecska~, széna~, szó~, tapló~, teknő~, tepsi~, tok~, tömlöc~, ütő~, vendégoldal~. tartogat ~ i Tartogatta magát: lány válogatott a kérőkben, végül vénlány maradt. tartója Ö: fasza~. tartókar tartó²kar fn A gubaszövőszék első lábaira erősített faragott fadarab, amely biztosítja, hogy a felső dorong ne essen ki a vájatából; fakar. tartós tartó²s mn Szívós, hosszú életű. Tartó²s vínember az, sokájig íl. tartott Ö: túl~. tartozék Ö: nyereg~. tartozó tartozó² mn Sz: Neket tartozó² kötelessíged #ra vigyázni: a te kötelességed. tartóztat Ö: le~. tarvágás ~ fn Tucskó²irtásos ~: az erdő kivágásakor a tuskót is kiszedik a földből. tas ~ msz 〈Kacsahívogató szó:〉 A kisjó²szágot híjtuk uty, hoty ~, ~. tasak ~ fn Bőrből készült bicskatartó. tasakzárógép tasagzáró²gép fn Celofánzacskók szájának összeragasztására szolgáló gép. A puszedlit kimírjük a zacskó²gba és tasagzáró²géppel lezárjuk. tasika ~ fn Kiskacsa. A kisrucának monták a gyerekek, hoty Im. táska ∼ fn Tasak, amelyen az istráng megy keresztül, így nem dörzsöli az istráng a
táskaleves
774
ló oldalát. Ö: comb~, hám~, koldus~, nyereg~. táskaleves ~ fn Olyan levesféle, amelyben táskatészta főtt. táskásodik Ö: fel~, le~, meg~. táskatészta táskatíszta fn Táska alakú levestészta. táskul Ö: el~. tasliz Ö: fel~, meg~. tasni ~ fn 1. Felhérctasni. 2. Hámfa vasalt része. Ö: hámfa~. taszajt ~ i Taszít. taszisz ~ mn Olyan 〈lábú〉, akinek befelé áll a két lábfeje. Taszisz lábú: ua. Tasziszom megy: lábait befelé rakva megy. taszít toszít i 〈Tímároknál:〉 a bőrt az asztalon taszítóval simítja. Ö: be~, el~, ki~, le~, össze~. taszítás toszítás fn 〈Tímároknál:〉 a kicserzett bőr kisimítása. taszító Ö: kő~, réz~, üveg~. tataroz Ö: meg~. tátint ~ i Száját hirtelen v. utoljára feltátja. A kisliba utó²só²t ~ott. tátiszájú ~ mn 1. Tátott szájú. Tátiszájú, akinek mindig nyitva van a szája. 2. Bamba. tátogató Ö: mezei~. tátogó tátogó² fn Lilás színű virág. A tátogó² íccaka nyílt ki, amikor melegedett, akkor meg összehúzó²dott, estefele kezdet nyílni a virágja. Ö: vad~. tatuska ~ fn Öregapó. tavaly hsz Sz: Tavaj ruktak segbe, mos jutott eszedbe?: 〈annak mondják, aki jóval később méltatlankodik az őt ért sérelem miatt〉. tavaszárpa ~ fn Tavaszi árpa. tavaszbúza tavazbúza fn Tavaszi búza. tavaszodik Ö: ki~. távolság Ö: tő~, zóna~. tavottazsír ∼ fn Speciális anyagból készült kenőanyag. A tengejt hájjal vaty ~ral kentüg be. té1 ~ hsz Sz: Se ~, se tova: semerre. té2 l. tej tea Ö: andora~, dávid~, fodormenta~, herba~. teafű tejafű fn A teacserje szárított levelei.
tehén
teáskiöntő tejáskiöntőÝ fn Kifolyó csőrrel, belső szűrővel ellátott, egyfülű, kisebb kanna, amelyben a teát leforrázzák, és amelyből csészébe öntik. A pincér letette a tejáskiöntőÝt a vendíg asztalára. tébécémenhely tébécémenhej fn (gúny) Piszkos, elhanyagolt helyiség. A műhej általába egy naty koszfíszek, tébécémenhej vó²t, csupa kosz, por, piszok vó²t minden. tébláb tíbláb fn 1. Nehézkesen mozgó és másokat is akadályozó személy. Eriggy innen, te tíbláb! Esz csak tíbláb, nem tuggya, hogy hova mennyík. 2. Lábatlankodó személy. Ez a gyerek egy naty tíbláb, mindig it sündörök körülöttem. téblábol tíblábol i Céltalanul, tétován, ide-oda topog, lábatlankodik. téblábolós tíbláboló²s mn Tébláboló. A tíbláboló²s embert nem fogatták meg napszámra a múldba. teddide-teddoda ~ mn Akarat nélküli jámbor 〈ember〉. Az ijen ~ ember elvárta vó²na, hogy #ráp tegyík vaty kikerűjjík. teddoda Ö: teddide-~. téfel l. tejfel tégely Ö: samott-~. tégla Ö: homok~, kubik~, rópa~, só~, vas~. téglaégető téglaígetőÝ fn A kiszárított, nyers tégla égetését végző munkás. téglahordó in Téglahordó² kutya: a tégla hordására használt háton hordható deszkalap, amely a felső részén két fogóval támaszkodott a téglát vivő vállára. téglás mn Téglázs galamb: vöröses színű galamb. téglavető téglavetőÝ fn A téglát a nedves agyagból kiformáló, készítő munkás. tégláz Ö: meg~. téglázó téglázó² fn 〈Tímármesterségben:〉 a színlőnél rövidebb kétnyelű kés. tehén ~, tehen fn Sz: Illik rá, mint ~re a gatya: egyáltalán nem illik rá. Úgy ál neki, mint ~en a gatya: ua. Nekiment, mind bolon ~ a fijának: vigyázatlanságból, hebehurgyán tett vmit. Mekfeji az apácák tehenit: férfi vizel. Kikírné a ~bül a bornyút: jól tud kérni. Km:
tehenedik
775
Minden ~ a maga bornyát nyajja: mindenkinek a sajátja a legkedvesebb. Ö: anya~, fejős~, svájcer~. tehenedik Ö: le~. tehenész tehenísz fn 1. Nagygazda udvarán kisegítő, nehezebb munkát már nem bíró öreg szegényember. A tehenísz pár forintír, ó²cska ruhájír gondoszta a teheneket. 2. Tehénpásztor. tehénhimlő tehénhimlőÝ fn A tehén tőgyén levő apró dudorok. tehénhús ~ Marhahús. A bika húsa, az ökör húsa is ~ vó²t. tehénnyalás tehénynyalás fn A homlokra félkör alakban felfelé álló hajtincs. A tehénynyalás vagy bornyúnyalás, bocinyalás, amikor a haj a homloknál felfele áll. teher ~ fn Ingatlanra táblázott adósság. Sz: Te főÝt terhe!: 〈mondják a lusta emberre〉. tehetetlenül Ö: el~. tehető Ö: dolog~. tehetség teheccsíg fn Anyagi képesség, lehetőség. tehetséges tehecccsíges mn Tehetős, gazdag, jómódú. Aki nem vó²t teheccsíges, nem engethette meg magának a hintó²t. tej ~, té fn Sz: Úgy alszik, mint a té: mélyen alszik. Nr: Tejjel jóllakva nem tanácsos mezőn, réten lefeküdni, mert a kígyó belemászik az ember szájába, ti. nagyon szereti a tejet. Ö: aludt~, apríts-~, csecs~, édes~, fecs~, gulászta~, juh~, kakas~, kutya~, meleg~, sárkány~. tejbegombóta tejbegombó²ta fn Tejben főtt vagdalt tészta. A tejbegombó²ta tejbe főÝtt, öreg, reszel tíszta. tejbetésztaleves tejbetísztaleves fn Cukros tejben főzött laskatészta. Kevesen ismerik a tejbetísztalevest, pedig mijen jó². tejbetök tébetök fn Színtelen, fakó ember, főként kislány. Erigy mán, te kis tébetök! tejbirka ~ fn Tejéért tartott birka. Ez a fric három liter tejet is kiád, ez dunántúli, ez tejjessen ~. tejel Ö: meg~. tejes ~ mn 1. Tejnedvet tartalmazó 〈növény〉, ill. éretlen 〈gabonaszem〉. 2. ~ míz,
tejoltópor
amikor pergetés v. szűrés után levegőbuborékok gyűlnek a tetejére. A ~ míznek álni kell egy darabig, hogy letisztújjon. 3. Tejet kedvelő. Neki nem teccet a kávé, mer nem nagyon vó²t ~. 4. Szopós. A koppó²vizet a baromfikoppasztáshoz használtuk, meg a ~ malacho. tejesbőr tejezsbűr fn 〈Tímárok nyelvében:〉 fiatal, jól táplált borjú bőre. tejescsupor ~ fn A tej tárolására szolgáló edény. tejesfű tejesfű fn Kutyatej. tejesláda ~ fn Tej(termékek) tárolására, szállítására való (műanyag) láda. Tejesládába szedi a gaszt. tejesruha ~ fn A bádogkannára erősített ruhadarab, amely megakadályozza, hogy a fedőnél a tej kilötyögjön. Nekem nem tutta a szó²gáló² se kimosni a It, mer benne hatyta a tejfó²tot. tejestészta tejestíszta fn 1. Τejben főtt tészta. Sokszor megettük a tejestísztát, sokat megettük. 2. Kalács. tejfel téfel fn Sz: Ű se fenékik téfel, csak a tetejin van ety kicsi, a többi savó²: ő se jobb a többinél. Ö: édes~. tejfelez Ö: le~. tejfelmérő téfelmírőÝ fn Kb. negyedliteres mérőedény. A fertájos kivül kík, belül fehér, zománcos, hitelesített edíny vó²t, téfelmírőÝnek is montuk. tejfolt tejfó²t fn Tej által hagyott nyom. tejgyomor ~ fn Oltógyomor. tejkicsinálás ~ fn Tejfeldolgozás, a tej kifejésétől egészen a tejtermék elkészítéséig tartó folyamat. tejkofa ~ fn Tejeskofa. A drága jó² anyámnak aszt üzente haza a húgomtú a ~, hogy mond meg anyukádnak, hogy az Isten ijen gyermeket nevejjen, mint én, aki ijen túró²t mek téfel tut szálítani. tejláz ~ fn Szoptatós koca tejének elapadásakor fellépő lázas betegség. tejoltópor tejó²tó²por fn Tejfeldolgozásnál használt por; ezt adják a megmelegített tejhez, hogy túrót, gomolyát, zsendicét készítsenek belőle. Tejó²tó²por a neve, oszt mit
tejoltószer
776
tuggyuk mink, mibűl tevőÝdik ez össze. A gyapjúgyűtőÝnél ott atták a tejó²tó²port izs Debrecembe. tejoltószer tejó²tó²szer fn Tejoltópor. tejpiac tépijac fn Tejtermékeket árusító piac. Ot vó²t a tejpiac, és ott, ottan mírtem én el aszt a tejet meg a téfelt. tejpille tépille fn A forralt tej hártyája, bőre. téka ~ Kisméretű, polcos faliszekrény. A Iba kis míretű poharakat, pájinkásüveget tartottak. tekenő tekenőÝ fn Teknő. tekenővájó tekenőÝvájó² fn Teknővájó. teker ~ i Csavarva, sodorva készít vmit. Tekeri az ó²rát vmi: tüsszentésre ingerli. Ö: be~, fel~, le~, meg~. tekercs Ö: nyak~, nyaka~. tekeredik ~ i Kanyarodik. Az útra is montuk, hoty ~. Sz: Nem tudom, hova tekereggyek: mit csináljak? tekereg ~ i Csavarog. Elengettek ~ni bennünket. Sz: Tekereg, mint Orbán lelke a pokolba: állandóan csavarog. tekerés Ö: álladzó~, fel~. tekergés tekergís fn Csavargás. tekergő tekergőÝ fn Csavargó. tekergődzik tekergőÝddzik i Nyakára tekergőÝddzik: 〈pl. munka〉 elborítja. Megint foktomra hatyta a munkát, a nyakára tekergőÝddzött, alik tutta elvígezni. tekergőzik Ö: rá~. tekerint ~ i Csavarint. tekerítés Ö: rá~. tekerő Ö: boka~, cérna~. tekerőpálca tekerőÝpáca fn A szövőszéknek az a része, amely a dorong csavarására szolgál; pálca, vaspálca. tekint Ö: be~. tekintés tekintís fn 〈Érzelmet kifejező〉 pillantás, nézés. A tekintísit se mertük elkapni. teknő Ö: áztató~, barcogó~, béka~, dagasztó~, fürösztő~, gyúró~, kis~, pléh~, sózó~, sütő~, vas~. teknősbéka teknőÝzsbíka fn Nr: A teknőÝzsbíka a tó²t asszonybul lett. Krisztus urunk kenyeret kírt tülle, de asz monta: nincs
telik
neki. Krisztus megátkoszta: A tekenőÝ ragaggyon a hátára, a lapát meg a hasára. teknőtartó teknőÝtartó² fn Mosásnál, ill. dagasztásnál a teknőt tartó állványzat. tél ~ fn Km: A farkas nem eszi meg a telet: átmeneti jó idő után még jöhet hideg tél. telázsi ∼ fn Stelázsi. telebélű telibélű mn Jó húsban levő, testes. telegráf Ö: csepű~. telek1 ~ fn A pusztának az a része, amelyet nem legeltetésre, hanem kaszálásra használnak. telek2 ~ fn Ostor szíjának a nyélre erősítését szolgáló szíj v. madzag; ostortelek. Ö: ostor~. telekföld telekfőÝd fn Telek. A telekfőÝdön jó² minőÝsígű fű termett. telekszíj ~ fn Az ostornyél végére hurkolódó szíj, végén 8–10 csomó van, erre csatlakozik a csapószíj. A ~at töp hejen bevákták, hoty hurkot tuggyanag belőÝle kíszíteni. telel Ö: át~, le~. telelés Ö: be~. telelő telelőÝ fn Akolféle, bekerített hely, ahol a jószág télen tartózkodik. A telelőÝn csak a szürkemarhát teleltettík, mert nem fázott. Ö: jó~. telelősbojtár telelőÝzsbojtár fn A tanyás segítője ott, ahol sok jószág van. telelt Ö: jól~. teleltet ~ i Ennivalót (pl. káposztát) tartósít, télire eltesz. Ö: át~. telep Ö: bika~, fácán~, kos~. telepít Ö: át~, ki~. telepítés Ö: alá~, át~, új~. teleül teliül i Be-, fel- v. ráülve megtölti a helyet. A verebek teleültík a fát. televény televíny fn A folyó hordalékja. teli Ö: telisdes~. téli mn Téli ablak: külső ablak, amelyet csak télre tettek fel. teliajtó teliajtó² fn Üvegrész nélküli, nem átlátszó ajtó. telik ~ i Sz: Ugy ütötte, ahocs csak tülle tőÝtt: ahogy csak bírta. Telik az időÝ, múlik az esztendőÝ: az idő eljár. Ö: ki~, meg~.
telisdesteli
777
telisdesteli telizsdesteli hsz Szinültig tele. telítés Ö: talpfa~. télizöld télizőÝd fn Télen is zöldülő bokorféle. teljes ~ tejjes mn 1. Egész(en). Tísz tejjes évig dó²gosztam a cementipariba. 2. Tejjes hozomány: egy cívis leány teljes hozománya két ágy, egy asztal, egy komód, két lóca, hat párna, két derékalj és két dunyha. teljestalpas mn Tejjestalpazs guzsaj: olyan guzsaly, melynek a rúdjától jobbra és balra is van talpa. telhetetlen mn Telhetetlen mohamed: nagyétű, nagybélű. telkes mn Telkes főÝd: kövér, trágyázott föld. Jó ~ főÝd ez. telkesít Ö: meg~. telt Ö: le~. tembál ~ fn Talpas leveses tál, amelyben több személy részére szervírozzák a levest. A levest a felszó²gáló² ~ba szervíroszta a vendígeknek. teméntelen temíntelen szn Töménytelen. Temintelen sok szemes paszujom termett. temérdek temírdek szn temet ~ i 〈Varjak lelőtt társuk fölött csoportba verődve〉 keringenek. A vetísi varnyú csopordba verőÝdve, károgva kering a lelüt társuk felett, íty ~ik. temetés temetís fn Sz: Elmenne a dolok temetísire: nagyon lusta, dologkerülő. Km: Amijen a temetís, ojan a fizetís: ahogy dolgozik, úgy fizetik. temető Ö: járvány~, kolera~, ócska~. temetőcsősz temetőÝcsőÝsz fn Temetőőr. A temetőÝcsőÝsz vigyázott #ra, hogy a fejfákat el ne lopják. templom Sz: Abba a templomba vó²t, ahon üveggel harangoznak: részeg. templomos ~ mn Templomba járó, istenfélő. Ö: nagy~. templomoskendő templomoskendőÝ fn A nők templomba járása során viselt nagykendője. templomszolga templomszó²ga fn A templom rendben tartását, az istentiszteletek-
tengerihántás
kel kapcsolatos apróbb teendőket ellátó személy. tempó tempó² fn Viselkedési forma. Mijem bolont tempó²ji vannak ennek a fijúnak. tempóson tempó²son hsz Alaposan, kimérten. Nem hindrehandrán, hanem tempó²son dó²gozik, nem csapja össze. ténfereg tímfereg i 1. Lábatlankodik. 2. Tántorog. 3. Hentereg, fetreng. A disznó² a pocsojába tímfereg, ide-oda fetreng. 4. Céltalanul járkál. tengelice ~ fn Vadgalamb, vadgerle. tengely tengej fn Tengejen szállít: szekéren szállít. A bort hordó²gba tengejen szállították, két naty hordó² vó²t a szekeren. Ö: fa~. tengelyágy tengejágy fn A szekér vasból készült tengelyét teljesen v. részben körülvevő, fából készült burkolat. tengelyes Ö: fa~. tengelyvégszeg tengejvíkszeg fn 〈régi fakó szekéren〉 a tengely végén levő, füllel ellátott szeg, amelybe a fellépőül is szolgáló vaspálcát, a csatlást akasztották. tenger fn Sz: Ojan míj, mint a feneketlen ~: nagyon mély. tengeréjszaka tengeríccaka fn Sűrű, sötét éjszaka. A tengeríccaka ojan, hogy a kés megálna benne, ojan setít van. tengerhagyma ~ fn Húsos levelű hagymaféle. tengeri ~ fn Kukorica. Akkor vaty ~t morzsoltak a kezükkel vaty pediglen csak ültek meg olvastak. Ö: disznó~, fehér~, fia~, gyenge~, kötés~, lófogú~, mazsola~, ó~, piros~, takarmány~. tengericső tengericsű fn Kukoricacső. tengeridara ~ fn Kukoricadara. Mert ugye abrakolták a jó²szágot, tengeridara, búzadara ugye összevágot krumpli, sütőÝtök, cukorrípa. tengeriföld tengerifőÝd fn Kukoricával bevetett földterület. tengerigóré tengerigó²ré fn Kukoricakas. tengerihántás ~ fn Kukoricafosztás.
tengerihántó
778
tengerihántó tengerihántó² fn Kukoricamorzsoló-gép. Nem ojan géppel ment asz, hanem ijen tengerihántó², uty híjták. tengerikása ~ fn Darált kukoricából pépszerűvé főzött étel. Volt úgy, hogy csak ~ került az asztalra. tengeriszüret tengeriszüret fn Kukoricatörés. tengeritörés tengeritörís fn Az érett kukorica szárról való betakarítása. Tengeritörísnél eggy ember vit két sort. téns ~ mn Tekintetes. A zsidó² bó²tosokat híjták íty, hoty téns úr, téns asszony, de a jeddzőÝt mán tekintetes úrnak. tenta ~ fn Tinta. tentél ~ i Gyerek lefekszik. Ö: le~. tentikél ~ i Tentél. tenyér ~ tenyír fn Sz: Csak a tenyeribe nem vette, annyira szerette: nagyon szerette. Húzzál a tenyerembül ety szál szőÝrt!: lehetetlen dolog kérésére válasz. tenyerel Ö: ki~. tenyeres ~ fn 〈Iskolai büntetésként:〉 tenyérbe csapás vesszővel, pálcával, vonalzóval. A tanító² ~t adot a nátpálcával. tenyészcsalád tenyíszcsalád fn A kiválasztott legértékesebb méhcsalád. tenyészcsúcs tenyíszcsúcs fn A gyökérnek a növekedő része. tenyésztő Ö: kis~. tenyésztőkeret tenyísztőÝkeret fn 〈Méhészetben:〉 olyan ütköző nélküli keret, amelyben a füzéres léceket egymás fölött több sorban könnyen kivehetően rögzíteni lehet. A tenyíszanyagot a tenyísztőÝkereten tenyísztik. tép típ i 1. 〈Ludat, kacsát〉 tollától megfoszt. Egy évbe kéccer típtük a libát, kacsát. Minden hat hédbe kell a libát típni, tizenkét hetesen előÝször, utó²jára Imre napján, november ötödikín. 2. Megszaggatja a gyapjút a körömpővel, hogy az szálas, pihés legyen. Ö: el~, meg~, össze~. tépász Ö: meg~. tépelődik típelőÝdik i Erősen gondolkodik, töpreng. Aki típelőÝdik, az erőÝsen gondolkodik, hogy mics csinájjon, mics cselekeggyík.
terel
tepertő tepertőÝ fn Sömör a száj szélén. TepertőÝ van a szát szílin, bisztos jó²leset valami, oszt kilökte a szádat. Az eggyik rokonomnak ritka hó²nap, hogy ne legyík tepertőÝje. Ö: fodor~, pecsenyekövér~, szalonna. tepertős tepertőÝs mn Sömörös, kipattogzott szájszélű. TepertőÝsz szájú: ua. tepertősödik Ö: ki~. tépés típís fn A mosott gyapjú fellazítása, szálasítása a tépőszékre erősített körömpővel. Típís alá jön: megtépődik. Ö: gyapjú~. tépett Ö: meg~. tépődik Ö: le~. tépőszék típőÝszék fn 〈Gubacsapóknál:〉 kártolószék, kártolópad; csikó. tepsi Ö: nagy~, pléh~. tepsiállvány tepsiálvány fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 tepsitartó. tepsifogó tepsifogó² fn Vastag filcből készült tűzálló edényfogó. Tepsifogó²t kiskemencézésnél használunk. tepsitartó tepsitartó² fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 tepsik tárolására szolgáló falhoz rögzített polcrendszer; tepsiállvány. tér1 ~ i 1. Fér. Áj aráb, mert nem ~ek tüled! 2. Nem ~ tülle: nem hagy neki békét. Ö: bele~, be~, el~, hozzá~, ki~, meg~, rá~. tér2 Ö: be~, ki~, meg~. tér3 Ö: áru~, elő~, méz~, padlás~, rakodó~, vágás~. térd térgy fn 1. A comb és az alsó lábszár közötti ízület. A térgyemrűl lement a bűr a sog zsákpakolás mijatt. 2. Nadrágon a térdet fedő rész. térdekalácsa térgyekaláccsa fn Térdkalács. térdepel térgyepel i Térdel. Ö: le~. térdű Ö: huszár~, ökör~. tereget ~ i 1. Kimosott ruhát száradni kiakaszt. 2. 〈Vkinek az orra előtt〉 hadonászik. Ne teregess itt az ó²rom előÝtt, ne hadonássz! Ö: meg~. téreget Ö: ki~. teregető Ö: kötél~. terel ~ i 1. A juhász a nyájjal halad, irányítja azt. Hát én ~tem űket, persze. 2. A
terelés
779
kutya a juhász utasításai szerint irányítja a birkákat. Ha kűttük ~t, ha nem kűttük nem ~t. Ö: meg~. terelés Ö: gulya~. terem1 ~ i 〈Személy〉 születik. Ha dícsírtík, asz monták, ijen jány nem ~ mindenütt. Ö: ki~. terem2 Ö: vágó~. teremt ~ i Kípen ~: pofon üt. Sz: Úty kípen ~elek, hogy eggyik szemed vendíksigbe megyen a másikho: jól pofon ütlek. Isten ~ette az anyádat!: 〈káromkodás〉. Úgy a főÝthö ~elek, hogy anyát kanállal se kapar fel!: 〈fenyegetés〉. Km: Ha az Isten nyulat ~ett, akkor csorbó²kát is ~ neki!: az Isten segítségével a sok gyermeket is fel lehet nevelni. Ö: le~. teremtés teremtís fn Sz: A teremtísit az anyádnak!: 〈szitok〉. teremtette Ö: disznó~, fékom~, fene~. teremtő teremtőÝ mn/fn Sz: Az én teremtőÝ Istenem álgyom meg!: 〈jókívánság〉. Az én teremtőÝm álgyom meg!: ua. térés Ö: meg~. tergenye ∼ fn 1. A teher felpakolásához használt faváz a teherhordó szamáron; csacsinyereg. 2. Nagy, nehéz teher. tergenyés ~ mn 1. Teherrel megrakott 〈állat〉. 2. Terhet húzó személy. A ~ a hordár előÝggye, két kerekű kocsit tolt vaty húzott. Tergenyész szamár: a) teherrel megrakott szamár. b) olyan személy, aki többet cipel, mint amennyit elbír. Sz: Ojam, mint ety tergenyész szamár: ti. sokat cipekedik. tergenyézik ~ Terhet szamáron szállít. térgörbeség térgörbesíg fn A rönkfa többirányú görbesége. terhes mn Terhes felleg: esőfelhő. A ~ felleg, amibe sok víz vó²t, ebbül nyúlt le az esőÝzsák. téri Ö: hullám~. tériget Ö: be~. teringette ~ isz Teringettét. Teringette, rosz köjök! teringettét teringettít isz Sz: Aszt a kutya teringettít!: 〈szitkozódás〉. terít Ö: bele~, le~, meg~. térít térit i Legelő jószágot hazafelé
terül
fordít. Ö: meg~, össze~. teríték teritík fn 〈Vadászat után〉 a földre egymás mellé rakott lelőtt vadak összessége. Éves teritík: az egész évben elejtett vadak összessége. Teritíkre hoz: 〈nagyvadat〉 elejt. terítés teritís fn A sörétes puska szórása, a sörétek elhelyezkedése egységnyi körön. Ö: dísz~. terítő teritőÝ fn Szemfedő. Ö: kaszni~. terjed Ö: el~. terjenget ~ i Gesztikulál, kezével hadonászik. Ne terjengess it előÝttem! Ne terjengezsd előÝttem a kezedet! termék Ö: köztes~. termel ~ i 1. Állatot tenyészt. Mert mink magunk ~tük a libát. 2. 〈Méh mézet〉 előállít. A krajnaji mí jó²l ~. Ö: be~, le~, túl~. termelés termelís fn 1. A méznek a közvetlen létrehozása, előállítása. A méz termelíse során nagyon sok apró²ságra kel figyelni. 2. Juhtenyésztés. termelő Ö: apríték~. termény termíny fn Gabona. termés termís fn Árpa 〈a szemen〉. Termís nőÝtt a szemin. Nr: Nem szabadott a vevőÝnek sose szűkön kimírni a búzát, mert asz tartották, hogy akkor jó² termís lessz. Ö: méz~. természetű Ö: nagy~. termő Ö: alant~, makk~. termőíves termőÝíves mn TermőÝíves kolna: alacsony termőívű almafa. TermőÝíves orsó²s: a vezérág és négy másik ág meghagyásával, ill. lekötözésével kialakított 〈almafa〉. TermőÝíves orsó²sra főÝleg az alacsony törzsű delicseszfajtákat alakítottuk ki, ahun az alsó² ágak szítálnak, a csúcs fele meg rövidebbek. termőgally termőÝgaj fn Termőág, gyümölcsfának termést hozó ága. terpesz ~ fn A fa tőrészének föld feletti kiszélesedett része. terpesztés terpesztís fn Az agancsszárak egymástól való távolságának mértéke. terül ~ i A tészta ellaposodik sütés közben. Összesülnek a tepsiben a puszedlik, ha ~ a tíszta. Ö: el~, neki~.
térül
780
térül Ö: fel~. terület Ö: költő~, rak~, vadász~. terül-fordul ~ i Térül-fordul. térül-fordul ~ i Elmegy vhova, és hamarosan visszatér. tervezés tervezís fn A szűrre hímzendő minta kigondolása, összeállítása a szokásos motívumokból. tervrajz ~ fn 〈Először pauszpapírra, majd erről kartonpapírra rajzolt〉 csipkeminta. térző térzőÝ fn Nyomdai szedéskor a papíron fehéren maradó részek kitöltésére való ólomdarab. test fn Sz: Szegíny ~em, mikor ígetnek mek Pesten?: 〈tréfás felsóhajtás〉. Ö: könyv~. testál ~ i Végrendelkezik. Akkor ~, amikor számolva vannak a napjaji. Ö: el~, meg~, rá~. testálás ~ fn Végrendelkezés. testállás ~ fn 〈Juhászatban a vezérürü kiválasztásakor fontos szempont:〉 küllem, testfelépítés. Annak legyen a ~a egyenes derík, a füle nagyob legyík, no meg a farka legyík szíp, hosszú farok. testamentum Ö: ó~. testámentum ~ fn Végrendelet. testel Ö: meg~. testőr testőÝr fn Gyászhuszár. A testőÝrök kivittík a koporsó²t a kocsiho. testtartás Ö: ima~. testus ~ mn Tegező viszonyban levő. Testuzs barátok: tegeződő, pertuban levő jóbarátok. testvér tesvír fn Jóbarát. Gyere tesvír, segíccs ety kicsit! Sz: Tesvírek köszt is megír annyit: nem drága érte az az ár. Ö: egy~, jó~. tesz/en ~ i 1. 〈Kenyérsütéshez〉 kovászt készít. 2. Úty tesz, hogy...: úgy gondolja, hogy... 3. Törvínyt tesz: 〈bíró〉 ítélkezik. 4. Szokatlan dolgot művel. Tettek ezek ojan beszídet, hocs csak halgatni kell. 5. Mit tesz?: mit jelent? Hallottam, hogy bó²congó²zs, de nem tudom, hogy mit tesz. Sz: E mán teszi!: ez igen, ez már döfi! Km: Ahova nem tettél, ot ne keress!: —. Ö: be~, félre~, fel~, ki~, le~, meg~, oda~, rá~.
tétemény
tesziveszi ~ mn Együgyű. A szomszídom csak ojan ~ ember. tészni ~ fn Vasból készült eszköz, amely megakadályozza, hogy a lőcs lecsússzon a tengelyről. A ~ tartotta a lőÝcsöt. tészta Ö: anya~, barna~, blundel~, csiga~, csöröge~, eperleveles~, fehér~, gomba~, guba~, hulladék~, hurka~, kalács~, kenyér~, kivert~, kockás~, kőtt~, laska~, lebbencs~, lédig~, maradék~, öreg, rétes~, sulyom~, táska~, tejes~, tokni~, zab~ . tésztabeosztó tísztabeosztó² fn Fémből készült vágóeszköz. A tísztabeosztó²val jelöli ki, hogy mekkora szeleteket vágjon. tésztacsík tísztacsík fn A tísztacsíkot meksodortam, két vígit összenyomtam, asztán bű zsírba pirosra sütöttem, kísz vó²t a csőÝrege. tésztacsinálás tísztacsinálás fn A tészta elkészítése. Nyáron az ember elkíszített egy rakás lebbencset, kirakta a tísztát a szárító²ra, nem ted benne kárt senki, ez vó²t a tísztacsinálás. tésztaleves tísztaleves fn Száraztésztából, krumpli, hagyma, szalonna és pirospaprika hozzáadásával szabadtűzön, vasfazékban készült sűrű leves; lebbencs. tésztanyomó tísztanyomó² fn Tésztaszűrő, tésztapasszírozó. Tísztanyomó²n át szoktam passzírozni, hogy ne legyíg darabos. tésztásszütyő tísztászszütyőÝ fn Száraztészta tárolására használt kis zsák. tét Ö: jó~. tetejel Ö: le~. tetejes ~ mn Megtetézett. MektőÝtötte a víkát tetejesen. tetejez ~ i 1. A szőlővessző végét visszavágja. 2. Dohány bugáját levágja. Ö: be~, le~, meg~. tetejezés tetejezís fn 1. A szőlővessző végének levágása. 2. Dohány bugájának levágása. tétel Ö: le~. tetem ~ fn Tetemre híj: a) gyilkosság azonosításához megidéz. b) gyilkosság tanújaként megidéz. Ö: gyűrűs~, gyűrű~, holt~. tétemény Ö: jó~.
tetés
781
tetés ~ mn Tetézett. Tetésen a galuskát, a pulickát is lehetet tenni. Tetés tányírral: tetézett tányérral. tétes Ö: rá~. tetéz ~ i 1. Vminek a tetejét rakja. Jánozs bácsi most ~i a kazlat. 2. 〈Rézműves:〉 az öntőszekrényt teletölti homokkal. Ö: be~. tétova títova hsz Ide-oda. Títova tekingetett. tetoválás ~ fn A juh megkülönböztetése festékkel. Hát van kírem szípen a ~, meg a biléta, az ugyi a fülibe. tető tetőÝ fn Tetejivel: megtetézve, púposan. MektőÝtötte a víkát tetejivel. Ö: bádog~, hajk~, ház~, kantár~, rolni~, szalma~. tetőgerinc tetőÝgerinc fn A háztető vízszintes éle, amelyben a tető két ferde síkja találkozik. tetős Ö: bádog~. tetőz tetőÝz i Kazlat befed, tetéz. tetszik teccik i Rémlik. Úty teccett, a fijamat láttam ott. Ö: fel~, meg~. tetszős teccőÝs mn Szép, kívánatos. Sz: Aki ragyás/szeplőÝs, az a teccőÝs: (gúny) az a szép. Ha nagyon szeplőÝs, nagyon teccőÝs: ua. tett Ö: jó~. tetthelyen tethejjen fn Ott a helyszínen, azon a helyen. De a tiszt visszafordult, csak az ucca vígijig vitte, és letette a tethejjen. tettű Ö: nagy~. tetű fn Sz: A ~ egye meg a nyakadat!: 〈átok〉. Mennyík el a ~ a nyakadrul!: ti. halj meg! Ojan lassam mászik, mint a ~: lassú járású. Nr: Hallottam rulla nagyanyámtul, hogy rígen ucs csinálták, ha tetves ember mekhó²tt, oszt ki vó²t terítve, akkor sült melek szalonnát tettek a tarkó²jáho, mer akkor az összes ~ odament, és nem mászkált ott a mekhalt fejin, ot megült a jó² langyos hejen. Ö: elefánt~, gyapjas~, gyökér~, koldus~, méh~, tyúk~, vak~. tetűzsír tetűzsír fn Tetű elleni kenőcs. Rígen ~ral kentíg be a gyerekeknek a fejit, aki tetves vó²t. tetyeg-tötyög tetyek-tötyög i 〈Kisgyermek〉 járni kezd.
tilos
téved Ö: meg~. tévelődik tívelőÝdik i Töpreng, erősen gondolkodik. Azon tívelőÝdök, hoty hova tettem a kapukulcsot. tevés Ö: kovász~. tevő Ö: törvény~. tevődik tevőÝdik i Valahova tevőÝdik: vmit vhová tesznek úgy, hogy keresni kell. tevődött Ö: össze~. tézsla ∼ fn 1. Az eketaliga elé akasztott rúd, amely mellé az igás állatot fogják. 2. Négyes v. hatos ökörfogatban a szekérrúd meghosszabbítására való rúd. 3. Ökrösszekérnél használt hosszú rúd, amire a jármot akasztják. tézslaszeg ~ fn Rúdszeg. tied tijed, tijéd nm Km: A tijedet tedd el, a másét ne vedd el!: a magadéra vigyázz, a máséhoz ne nyúlj! tik ~ szn Ti. Gyertek, nízzítek csak, ez az asszony, nem ~! tikkad Ö: ki~, le~, meg~. tikkaszt Ö: le~. tikkasztó Ö: le~. tikog ~ i Tyúk kapkodva lélegzik. A tyúk tikok, ha valami a torkán akad, húzó²san lílegzik. tilalmas ~ fn Védett terület. A tilalmazsba vó²t a jó²szág. A fijatal tengeri főÝd is ~ vó²t a tehenek ríszire. tilalomjárás ~ fn Kijárási tilalom. Útyhogy vó²t úgy, hogy teccik tudni ~ vó²t, kijárni az uccákra, akkor nem szabad vó²t, mert f#radalom vó²t vagy mi vó²t. tilinkó tilinkó² fn 1. Kisebb furulya. 2. Fűzfasíp, fűzfafurulya. tilinkózik tilinkó²zik i Tilinkón játszik. tilol Ö: meg~. tilolás ~ fn Az a folyamat, amikor a kendert megtilolják. tilos ~ fn/mn I. fn Tilozsba legeltet: nem a saját területén legeltet, mások művelt földjeire, esetleg erdős területre hajtja a nyájat, lopva terel. II. mn Tilos erdőÝ: fiatal, emiatt védett erdő. A ~ erdőÝbe nem vó²t szabad legeltetni, csak a szálerdőÝbe. Sz: Tilozsba jár: férfi a más asszonyát szereti.
tiltó
782
tiltó tiltó² mn Felhúzható deszkazár a gabonás láda alján, amellyel a kiömlő termény mennyiségét szabályozzák. A hombárnak is van tiltó²ja. Ö: hombár~. tímárbál ~ fn (rég) A tímártársulat által rendezett bál. tímártársulat tímártársulat fn (rég) A tímárok szakmai szövetsége. A ~ meg, ugye a tímárok is hát társuladba vó²tak abba az időÝbe. tímárüzem ~ fn A tímár műhelye. Vó²t ugyan a Homvéd uccán ety ~. timsós mn Timsó²s cserzís: (rég) 〈szőrmekikészítőknél:〉 már nem használatos magyar találmány, amelynél timsót használtak a cserzési eljáráshoz. tinó tinó² fn 1. Idősebb, de még nem jármos, ivartalanított bikaborjú. A tinó²kat sose foktág be a lekháccsó² sorba, csak előÝre, vagy ha három ökörpár vó²t, középre. 2. Még nem jármos, bármely nemű borjú. Km: Tanúj tinó², ökör lez belőÝled!: addig tanulj, míg fiatal vagy! Ö: ökör~. tinógulya tinó²guja fn Bikaborjakból álló gulya. tinógulyás tinó²gujás fn Olyan ember, aki a tinók felügyeletét és ellátását végzi. Ez vó²t a tinó²gujás, Fülöp János. tinóri tinó²ri mn Tinó²ri gomba: tinóru gomba. tinótanya tinó²tanya fn Olyan tanya, ahol fiatal szarvasmarhát tartanak. Vó²t például a Fekete-ríti tinó²tanya. tinta ~, tenta fn tintafosó tintafosó² fn Hívatalnok. Rígen a tanult embereket, a hívatalnokokat tintafosó²knak monták. tintanyaló tintanyaló² fn Ügyvédbojtár, írnok. tintáz Ö: be~, el~. tipeg-topog i Sz: Tipek-topog, mint a ruca a jégen: ügyetlenül lépeget. tipli Ö: fa~. tipor Ö: rá~. tippan fn Maríkkal rakot ~: kis csomókban növő pázsitfű. Maríkkal rakot ~ sok vó²t a Hortobágyon. Ö: fekete~, liba~, sivó~.
tiszteltet
típusos mn Típusos vendíg: előfizetéses étkező. tirpák ~ fn Szlovák, tót. Tisza fn Sz: Higgyed, bolond, íg a ~, szalmával ó²ttyák!: —. tiszt Ö: katona~. tiszta ~ mn Tiszta liszt: finom őrlésű főzőliszt. Az eleje vó²t a ~ liszt, asz leengettík, és utánna jött a kenyírliszt. Tisztába legyen: tiszta tegyen. Uty hatytuk, hogy az mán ünnep elsőÝ napján szíp Iba legyen. Tisztába tesz: 〈halottat〉 megmosdat, átöltöztet. tisztál ~ i Mosás befejező szakaszát végzi, öblít. Jó² vó²t mán mikor ~tunk, mert tuttuk, hogy a vígire írtünk a mosásnak. Ö: ki~. tisztálás tisztállás fn Öblítés. A ruhamosás utó²só² szakasza a tisztállás, akkor mán szappant nem használnak, tiszta vízbe kiöblintik, kicsavarják a ruhát, úty szárittyák meg. tisztálkodik tisztákodik i Tetőtől talpig megmosakszik és tiszta alsó, felső ruhát vesz fel. Ö: fel~, meg~. tisztára ∼ hsz Teljes egészében. Aszongya, hoty ~ csak énvelem tarcsa fenn a kapcsolatot. tisztaszoba ∼ fn Vendégfogadásra használt, díszesen berendezett szoba. tisztátlan ~ mn 〈Erkölcsi, vallási szempontból〉 nem tiszta. tisztáz Ö: el~. tisztázás ~ fn 〈Pálinkafőzéskor〉 a már egyszer átforrt, viszonylag letisztult szesz újraforralása a tisztázóüstben. A tiszta pájinka jön le másoggyára, ez a ~. Ö: el~. tisztázólé tisztázó²lé fn Öblítővíz. A tisztázó²lébe tőÝtöttík a kíkvizet. tisztázóüst tisztázó²üst fn Finomítóüst. Két üst van, az egyik a cefrés, a másik a tisztázó²üst. tisztel Ö: le~, meg~. tisztelet Ö: isteni~. tiszteletbeli tiszteledbeli mn Köztiszteletnek örvendő, komoly, tekintélyes. Az én kírőÝm tiszteledbeli ember vó²t. tiszteltet ~ i Vkivel tiszteletét, üdvözletét küldi vkinek.
tisztesség
783
tisztesség tisztessíg fn Megbecsülés, megtisztelés. ŐÝtösz fel szípen vasárnap tisztessígire! Km: A jó²/szíp ruha tisztessíg: öltözetünkkel is ki kell fejeznünk a megbecsülésünket. tisztességes tisztessíges fn Jó, hasznos. Esz tisztessíges üzlet vó²t. tisztigat ~ i Tisztogat. tisztiló tisztilú fn A tisztek által használt ló. Gondoszta a lovat határozottan, mer három tisztilovad gondozott. tisztítás tisztitás fn Fiatal erdő ritkítása, egyes nem kívánatos egyedek kivágása; Egíssígügyi tisztitás: a beteg/sérült fák eltávolítása az erdőből. Felszabaditó² tisztitás: az értékesebb fák fejlődése érdekében egyes fák kivágása. Ö: agancs~. tisztítóbenzin ~ fn Tisztításra használt benzin. tisztítófa tisztító²fa fn Az a fa, amelyhez a vad az agancsát dörgöli, hogy a bőr lemenjen róla. tisztítóhordó tisztító²hordó² fn A lájterhordó része, amely ajtóval le van zárva, és benne történik a szőrmésbőr tisztítása a nedves fűrészporban. tisztítókefe tisztító²kefe fn 〈Könyvkötőknél〉 a táblák letisztításához használatos keményszőrű kefe. tisztítórés tisztító²rís fn Léccel zárható nyílás a kaptár ajtajánál, a méh ezen kotorja ki a szemetet. A tisztító²rís segíti a míheket a takarítázsba. tisztul ~ i 1. Takarodik vhonnan. Tisztujj innen! 2. Menstruál. Ö: fel~, ki~. tisztulás ~ fn Menstruáció. Nr: Asz tartották, hogy akinek ~a van, az akkor ne süssön kenyeret. Ö: ág~, havi~, törzs~. tisztulási mn Tisztulási százalík: a megvásárolt gyapjú azon, százalékban kifejezett része, amely a tisztulási veszteség menynyiségét fejezte ki. Tisztulási vesztesíg: a megvásárolt gyapjú azon, kárba vesző része, amely a mosás során mint szennyes anyag távozott. tisztuló in Tisztuló² kirepülís: télen, tél
tojó
után a méheknek az első enyhe napon való kiszállása, hogy kiürítsék a bélrendszerükben felhalmozódott emészthetetlen anyagokat. A jó² időÝ előÝcsalogatta a míheket, akik mektettík elsőÝ, tisztuló² kirepülísüket. titok ~ fn Km: A titkot a tyúk is kikaparja: idővel minden titok napvilágra kerül. Nem ~, amit két ember tud: —. A titkot a vak tyúk is megleli: —. Ö: juhász~. titulál ~ i Tituláz. tituláz ~ i Vmilyen címen szólít. Tituláz, ha például ténsurnak satöbbi mond valakit. tityeg-tötyög tityek-tötyög i Kisgyerek kezd járni. tizedén hsz Tizedin vág/arat: minden tizedik mázsa/kereszt az aratóé. Nr: Például a búzát is tizedin vaty tizenkettedin vákták, ez asz jelenti, hogy minden tizedik mázsa az arató²jé vó²t. Ha kerezbül ríszelt, akkor a kerezbül vó²t minden tizedik vaty tizenkettedik az övé, de esz kiment a divadbul. tizentúl Ö: kis~. toccsan Ö: bele~. tódít i Tó²díttya a beszídet: hozzátesz ahhoz, amit hall. tóga tó²ga fn (rég) A múlt század közepéig a református kollégiumok felső évfolyamos, bentlakó diákjainak palástszerű, bő felső ruhája. Ö: deák~. tohonya ~ mn 1. Nehézkesen mozgó, lomha, ill. ilyen emberre jellemző. 2. Rendetlen, lompos öltözetű. toilettükör tojilettükör fn Fésülködőasztal. Akkor benne vó²t, vó²t egy, a tojilettükör. tojás fn Sz: Még alig bút ki a tojázsbul: egészen fiatal. Ö: bakter~, jérce~, gyöngy~, hangya~, kár~, kaszás~, libuc~, pulyka~, záp~. tojáskanál ~ fn A főtt lágy tojás elfogyasztásához való kis méretű kanál. tojásos Ö: pulyka~. tojásoválhordó tojásoválhordó² fn Tojáshoz hasonló hordó. toj/ik Ö: bele~, el~, ki~, le~. tojó tojó² fn Nőstény madár.
tojógalamb
784
tojógalamb tojó²galamb fn A galamb nőstény párja. Sz: Tipek-topog, mint a tojó²galamb: nem leli a helyét. tojókacsa tojó²kacsa fn Kacsa nőstény párja. Van, mert a tojó²kacsa az rettentőÝen tud eréjesen hápogni. tojóláda tojó²láda fn Az a láda, amelybe a tojós tyúkokat zárják tojni. tojóliba tojó²liba fn Liba nőstény párja. Hát aszt íty szoktuk, hogy na asz tojó²liba, ez meg gúnár. tojóruca tojó²ruca fn Tojókacsa. tojóska tojó²ska Sz: Jó²ska, tojó²ska, tojjál meg az íccaka!: 〈Jóskával ingerkedő tréfás vers〉. tojóz tojó²z i 1. Tyúkot tapogatással megvizsgál, hogy tojós-e. 2.. 〈Más nőjével〉 közösül. Nr: Ritkán tojó²zz, ne tuggya más, mert halált okoz a tojó²zás!: más nőjével csak titokban foglalkozz! Ö: meg~ tojózás tojó²zás fn 〈Más nőjével〉 közösülés. tojtat ~ i Kisgyereket becézget, kényeztet. Úty szereti aszt a cseb gyereket, hogy mindik tojtattya. tok ~ fn 1. 〈Fából készített〉 tolltartó. Plajbász legyen, hegyes legyen, togba legyen! — monta Igasz Pál tanító² úr! 2. Palaveszszőtartó. 3. Párnatok. 4. 〈Baromfinál:〉 a toll töve. Ö: fenő~, fen~, geréb~, kard~, kés~, por~. tokány Ö: malac~. tokásodik ~ i 〈Disznó〉 tokára hízik. Ha befogják a süldőÝt hízó²nak, akkor mán ~ ety pár hét múlva, megláccik rajta, hoty többet evett, mint amíg magló² vó²t. tokkalap ~ fn Karima nélküli női kalap. Nagyon díszes kalapok vó²tak szíp kalapok, télen mek posztó²bul is, úty híftuk ~. toklyó tokjó² fn Fiatal bárány. Amikor elíri az éves kort, onnantul kezdve a neve tokjó². Ö: jerke~, kos~, ürü~. toklyófalka tokjó²falka fn Egyéves ivarérett juhokból álló nyáj. Rígen vó²t ürüfalka, tokjó²falka, de mán csak ritkán van ijen.
tollászkodik
toklyószőrű mn Tokjó²szőÝrű guba: olyan göndör szőrű guba, amelynek szőre a báránygubánál hosszabb, a hosszú fürtűnél rövidebb; bondor guba. tokmány ~ fn A kaszakő tokja. A ~ a kaszakű tokja, víz is vam benne, vó²t marhaszarvbul, kísőÝb meg alamínijumbul. tokni ∼ fn 1. 〈Kékfestőknél:〉 keményítőüst fölött a falból kiálló rúd, melyre az anyagot dobták. 2. 〈Mézeskalácsosoknál:〉 faforma. toknitészta toknitíszta fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 kivert tészta. A toknitíszta munka- és anyagigényes, csak Debrecembe csinájják. Nr: Debrecenben a mézeskalácsosoknál őshonos tésztafajta. tokol Ö: meg~. tokos ~ mn 1. Tollasodni kezdő madár. 2. Olyan megkopasztott v. megtépett baromfi, amelynek a bőrében ottmaradt a tok. A roszszul koppasztod baromfi ~, amibe benne maradnak a tokok. tokosodik ~ i Csupasz madárfióka tokossá kezd válni. tokoz ~ i Baromfit koppasztáskor tollfészkeitől megtisztít. tokszárú mn Tokszárú csizsma: 〈férfi ünnepi viselet részeként:〉 térdig érő, egyenes, nem rogyós szárú csima. A ~ csizsmába ahoty hajlott a lábuk, uty hajlott a csizsma. toktartó toktartó² fn Tolltartó. Plajbász legyen, hegyes legyen, togba legyen! — monta a tanító²nk. told Ö: ki~, össze~. toldalék tó²dalík fn Tézsla. toldalékrúd tó²dalíkrud fn Tézsla. toldás Ö: hátszíj~, össze~. toll fn Sz: Könnyű, mint a ~: nagyon könnyű. Más ~ával dicsekszik: olyasmivel büszkélkedik, ami nem a sajátja. Ö: anya~, cső~, ehe~, kenő~, lúd~, pehely~. tollas Ö: daru~, kakas~. tollasfúró tollasfúró² fn A fúró kezdetleges, kézi erővel működő fajtája. tollászkodik ~ i 1. Személy vontatottan készülődik vmihez. Ne tollászkoggy ojan sokájig, monták annak, aki sokájig őÝtöszködik,
tollazás
785
sokájik szedi magára a gúnyáját. 2. Lustálkodik, henyén tétlenkedik. tollazás Ö: csirke~. tollfosztó tolfosztó² fn Kacsa, liba szárnytollából készített kenőtoll. tollpólya tolpó²ja fn Tollal töltött pólyapárna. tollseprű tolseprü fn Liba, kacsa lemetszett szárnya. Vó²t egy ijen kis tolseprűm, amit megöltem kacsát vagy rucát. Sz: Nem ettem tolseprüt: nem vagyok bolond, nem ment el az eszem. Illik neki, mint kutya szájába a tolseprü: egyáltalán nem illik. toló Ö: fazék~. tolóágy toló²ágy fn Alacsony, nappalra az ágy alá tolható, kerekeken mozgó fekvőhely. Ahon vó²t nyó²c-tíz gyerek, ot mindenüt vó²t toló²ágy. Ketten is aluttag benne. tologató Ö: fazék~. tolonc ~ fn Fogoly, rab. tolvaj ~ fn Km: Nehéz attul lopni, aki maga is ~: ti. vigyáz a sajátjára. tolvajság ~ fn Lopás. Nem bizonyult rá a ~. tombak ~ fn 〈Rézben gazdag〉 sárgaréz. A tombak szerszámok anyagául szolgál. tompa mn Tompa marokkés: a szőrmésbőr nyújtásához és puhításához használatos félhold alakú eszköz. tompora ~ fn Tompor. 〈E/3. stb. birt. szraggal:〉 tomporája: vkinek a tompora. Úgy vágok a Idra, hogy vacsorán látot Pilátust! topa ~ mn/fn I. mn 1. Sánta, bicegő. 2. Topa lábú: befelé álló lábfejű, emiatt esetlen járású 〈személy〉. II. fn Befelé álló lábfejű, emiatt esetlen járású személy. topán ~ fn Bokáig érő rövid szárú cipő. Ö: föveg~. topánkázik Ö: be~. topolya topoja fn Fehér nyárfa. topolyafa topojafa fn Topolya. toporog ~ i Nyugtalanul topog. toportyánféreg toportyánfíreg fn (rég) Farkas. A toportyánfíreg rígi szó², még öreganyám monta. toporzékol toporzíkol i torka Ö: kemence~.
toronyfácán
torkaszalonna ~ fn Disznónak a toroknál lévő szalonnája, tokaszalonna. torkolat ~ fn 〈Rézműveseknél:〉 az öntőforma beöntőnyílásának a legszéle, eddig töltötték meg az olvadt rézzel. Torkolatájig mektelik: öntésnél addig öntik az olvadt rezet, míg az teljesen megtölti az öntőformát, hogy az anyag teljesen kitöltse a formát, és jó tömör legyen. torlás ~ fn 〈Rézműveseknél:〉 a már leöntött tárgyon lévő felesleges fémdarabok, amiket letörtek, lefűrészeltek később, az egyik ilyen jellegzetes torlás a tüske. torma ~ fn Sz: Tormát reszel az ó²ra alá: sok apró kellemetlenséget okoz vkinek. tornász Ö: elő~. tornyát-boronyát toronyád-boronyát fn Hetet-havat, mindenféle zagyvaságot. Összehordot toronyád-boronyát. tornyos mn 1. Tornyos ágy: olyan ágy, amelynek díszes fejvége a lábvégnél jóval magasabb. A ~ ágynál a fejünk ajját a ~ vígre tettük, az ezerkilencszázas évegbe vó²d divat. Tornyos nyoszoja: ua. 2. Tornyos ebídlőÝszekrény: magas, díszes felsőrésszel ellátott ebédlőszekrény. torok ~ fn 〈Fazekasoknál:〉 a mázőrlőkő része, ahonnan a finomra őrölt anyag kifolyik egy kis edénybe. Ö: kemence~, pince~. toroklobbanás toroklobbanás fn (rég) Lázzal és nyelési fájdalmakkal járó lob a garatban, torokgyulladás. Hártyás toroklobbanás: 〈a toroklobbanás egyik fajtája〉. torokmirigysenyvedés torokmiritysenyvedís fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 torokrész torokrísz fn A nyak elülső részén levő szőrmésbőr. torokszíj ~ fn Kantárnak a ló álla alatt átkapcsolódó szíja; álladzó, állszíj. torongy ~ fn A tojásból kikelt csirkén rajta maradt tojáshéj v. más része a tojásnak. torongyos ~ mn Olyan 〈csirke〉, amelyiknek a fenekénél torongy van. A ~ csirke nem vó²t megírve #ra, hogy magátul kibújjík a tojázsbul, letaposta rúlla a tojáshéjat az annya. A ~ csirke mind elfososodott. toronyfácán ~ fn Magasan repülő fácán.
toroshús
786
toroshús ~ fn Toroskáposztába való hús. torsalkosik ~ fn 〈Férfi〉 nők körül forog, kelleti magát. Csiribiri ember vó²t, mégis vó²t ijen kis emberbe is, hogy a nőÝknél torsalkodott, mint a kokas a tyúknál. torta Ö: lúdláb~, menyasszony~. torzs ~ fn A lekaszált gabona földben maradt csonkja. A lucernának, búzának, rozsnak is van ~a. Ö: búza~, nád~. torzsa torsa fn Némely növény szárának megvastagodott, húsos, esetleg kissé fás része. Hát asz felment ojan magasra, hogy gyönyörű vó²t, torsávál kifele. tosz ~ i Baszik. toszít ~ i Taszít. Toszíttya a targoncát. Ö: ki~. toszítgat toszídgat i Taszítgat. A gyerekek szerettík toszídgatni a targoncát. toszul ~, taszul i Taszítódik, nyomódik, tolul. tót fn Km: Erez be a tó²tot a házba, kivér: ti. visszaél a bizalmaddal. Fogad be a tó²tot, kivér a házbúl: ua. Tó²t nem ember, kása nem ítel: 〈a tótokat lebecsülő mondás〉. Nr: A tó²t a munkánál asz kérdeszte: Hun van az enyém kicsi villa? Az evésnél: Hon van az enyém naty kanál? Ö: ablakos~, drótos~. tótágas tó²tágas fn Szétterpesztett lábbal kézen állás. totojázik Ö: el~. tótorgona tó²torgona fn Duda. totyakos ~ mn 1. Nagy seggű 〈nő〉. 2. Bő 〈ruha〉. 3. Lompos öltözetű. 4. Nagy hasú 〈férfi〉. totyogós totyogó²s mn/fn 〈Pl. kaszálón〉 kisebb vízállásos (rész) tottyan ~ i 〈Járni tanuló kisgyermek〉 földre huppan. Ö: le~. tovább Ö: elébb-~. továbbmegy/en továbmegy/en i Szerkezet vmilyen alkatrészben folytatódik. Ez a lapátszerkezet eggy esztergájozot tengejbe megyen tovább. tő1 tőÝ 1. A fa töve 2. A kivágott fa földben maradt tuskója. TőÝ melletti felkíszitís: közvetlenül a kivágás helyén történő rakásolás, sarangolás. 3. Vminek a tövibe: vminek
tőkefej
a közelében. Ot laknak a templom tövibe. Ö: anya~, csutka~, eb~, far~, feketenadály~, fog~, kazal~, nyak~. tő2 fn TőÝre ránt: gubacsapó a mellékszálak között a fürtszálat az előző sorra ráhúzza. többhordású töphordású mn Olyan vidék, ahol többféle növény található, amely alkalmas arra, hogy a méhek virágport gyűjtsenek. A töphordású vidíkekrül származó² virákporbul lessz a vegyes virágmíz. tőgyel tőÝgyel i 1. Állat tőgye megtelik, ill. tele van tejjel. 2. Sötét felhők gyülekeznek, eső készülődik. Nr: Debrecenben régen általános meteorológiai megfigyelés volt: TőÝgyel a Pente-zúg, essőÝ lessz. Ö: ki~, le~, meg~. tök ~ fn/mn I. fn Fej. Összeütöttük a ~öt. Sz: Úgy odavákta, mint ety ~öt: földhöz vágta. II. mn 〈Pl. dinnye〉 éretlen. Sz: Úszik, mint ~ a vízen, míg el nem merül: —. Este virágzik a ~, reggel köt: 〈mondják, ha vki estefelé nagyon kicsípi magát〉. A ~ is este virágzik: ua. Este virágzik a ~: ua. A ~ is este virágzik, te is azután mígy: ua. Megszoríttyák a ~it: megrendszabályozzák. Ö: bika~, disznó~, gyalog~, istengyalulta-~, kos~, kupujkó~, lopó~, ló~, macska~, marha~, parázs~, takarmány~, tejbe~. tökdinnye tögdinnye fn Éretlen görögdinnye. tökduda tögduda fn Töklevél szárából készített játékszer. töke Ö: macska~. tőke tőÝke fn 1. Kivágott fának a talajban maradó része a gyökerek nélkül. 2. Vastag fa törzséből levágott hengeres tömör darab. Az üllőÝ a tőÝkén nyukszik. 3. Vásári sátrak alapjául szolgáló cövek, tartóoszlop. 4. Kiengette tőÝkére: 〈állatorvos〉 engedélyezi a hús árusítását. Ö: agyag~, árva~, fa~, fényelő~, húsvágó~, lesi~, ólom~, sipka~, szívhólyag~, üllő~, vágó~. tőkefej tőÝkefej fn A szőlőtőke felső része. TőÝkefejre mecc: úgy metszi a szőlőt,
tőkekezelés
787
hogy egy vastagabb részből nőjenek ki a vesszők. tőkekezelés tőÝkekezelís fn Szőlőtőke felesleges gyökereinek lemetszése. TőÝkekezelísnél minden harmadgyökeret le kellet vágni. tökél Ö: el~. tőkeláb tőÝkeláb fn 〈Tímároknál:〉 x alakú, fenyő v. keményfából összeszegezettt v. összevésett támaszték. tökéletlen tökíletlen mn Ravasz. Sz: Egye meg a fene aszt a tökíletlen testedet!: 〈szitok〉. tökéletlenkedik tökíletlenkedik i Ravaszkodik. tőkeréce tőÝkeréce fn Vadkacsa. tőkeruca tőÝkeruca fn Tőkeréce. A tőÝkeruca a vadruca ety fajtája, a legnagyobb, a kisebbik a kerceruca vaty kerceréce. tőkevadruca tőÝkevadruca fn Tőkeréce. tökfedő tökfedőÝ fn Ócska kalap. tökít Ö: el~. tökkáposzta ~ fn Tökfőzelék. tökkocsány ~ fn A tök szárának vastag vége. töklámpás ~ fn Nr: A ~, kivájt tök, gyertyát tetteg bele, foga-szeme is vó²t, ijezgettík vele a jányokat a legínyek. tökmag fn Sz: Piros, mint a cseppentet ~: (gúny) sápadt. tökmagember ~ fn Nagyon alacsony ember. tökmagjankó tökmagjankó² fn Kisfiú. tökös ~ mn Sérves 〈férfi〉. Ö: kutya~. tökösdió töközsdijó² fn Nagy méretű diófajta. A töközsdijó² hamar kiaszik, hamar összeszárad benne a bél. tökpüfölő tökpüfölőÝ fn (tréf) Debreceni talyigás. A debrecenyi tajigást híjták tökpüfölőÝnek, mer jó²l főÝthö verte a tököt, úgy atta a lovának. töksütögető töksütögetőÝ fn 〈Piacon, vásárban〉 eladásra sütőtököt sütő kofa. tökszőlő tökszőÝlőÝ fn Nagy szemű, fekete szőlő. A tökszőÝlőÝ nem nagyon jó², inkáp szíp, Lenctelepen még vó²t hatvanödbe. tökzacskószakadás tögzacskó²szakadás fn (rég) Herezacskó sérve.
tömés
tökzacskóvérzés tögzacskó²vírzís fn (rég) Herezacskó vérzése. tölcsér tőÝcsír fn A csengő belső, üreges része. tőledálló tülledálló² mn/fn I. mn Tülledálló² kabát: bő, a testtől elálló női kabát. II. fn 1. Lenge, bő női felsőkabátféle. 2. Bármilyen bő, elálló női ruhadarab. tölgy Ö: árva~, jegenye~, veres~. tölgyfa Ö: árva~. tölgyfabot Ö: árva~. tölgyfagatya tőÝtyfagatya fn Kemény házivászonból készült, megredvesedett, megzsirosodott bőgatya. tölgyfagyöngy tőÝtyfagyöngy fn Tölgyfán levő fagyöngy. tölt tőÝt i 1. 〈Szárnyast〉 töm. Hát, ha három-níty hétig tőÝtöttük, már akkor szíp vó²t. 2. Zsebbül tőÝt: a vadász, hogy gyorsabban lőhessen, a zsebében tartja a töltényeket. Sz: SzegőÝdi, nem tőÝti: 〈cseléd, szolga〉 az elszegődés idejét nem tölti ki a gazdánál. Ö: alá~, fel~, ki~, le~, rá~, meg~, oda~. töltelékáru tőÝtelíkáru fn Bélbe, műbélbe töltött húskészítmények. töltenivaló Ö: káposzta~. töltényűr ~ fn Vadászpuska része, ahová a töltényt teszik. töltés tőÝtís fn Feltöltött (ország)út. A mátaji utat is eggyes hejjeken tőÝtísnek monták, mert ajjas vó²t, fel kelletet tőÝteni. Ö: káposzta~. töltike tőÝtike fn A folyadékok hordóba való beöntésére használt eszköz. töltő Ö: be~, hurka~, kolbász~. töltöget tőÝtöget i Kukorica, krumpli töve köré földet húz. töltőnyílás tőÝtőÝnyílás fn Betöltő nyílás. töltött in 1. TőÝtöd bagdán/bogdány: petrezselymes főtt tojással töltött marha-, ill. borjúhús mint a cívis lakodalom kedvelt étele. TőÝtöt hús: töltelékkel készült húsféle. Mi tojástőÝtelíkecs csinátung bele, a tőtelík külön darab vó²t, vó²t ojan, aki megborsoszta a tőÝtelíket. 2. Töméssel hízlalt. tömb Ö: agyag~. tömés Ö: kézi~.
tömítés
778
tömítés tömitís fn A dongák közötti rések szoros elzárása. tömjén tömjín fn Km: Fíl, mint az ördög a tömjíntül: nagyon fél. tömködő tömködőÝ fn A homok keményítésére használatos segédeszköz mintázásnál; döngölő. tömlő fn TömlőÝre nyúz: 〈szőrmekikészítő〉 az egyben lehúzott bőrt egy fára ráhúzza v. kipeckeli. Ö: bőr~. tömlöc ~ fn Sz: Ojan setít vam, mint a tömlödzbe: koromsötét van. tömlöctartó tömlöctartó² fn (rég) Börtönőr. tömlős tömlőÝs fn 1. Egyben lehúzott 〈szőrmésbőr〉. TömlőÝs nyúzás: a nyúzásnak az a fajtája, mikor a szőrmésbőrt egyben húzzák le az állatról, majd egy megfelelő nagyságú fára húzzák fel. 2. TömlőÝs petefíszegdaganat: (rég) 〈egy daganatfajta〉. tömlősbőr tömlőÝzsbűr fn Az állatról egyben, nem elvágva lehúzott bőr. tömlősödés tömlőÝsödís fn 〈Méhészetben〉 a fedett fiasításnak olyan vírus okozta betegsége, amelynek során a fiasítás először besárgul, majd bebarnul. Az elpusztult álca v. fiatal báb bőre sokáig épen marad, és ebben a tömlő v. zacskószerű burokban van az elpusztult sejt szétfolyó maradványa. A tömlőÝsödís a sejt tejjes pusztulásának a jele. tömő tömőÝ in Tömésű. A liba nehész tömőÝ vó²t, a kacsát sokkal könnyeb vó²t tömni. Ö: has~. tömőanyag tömőÝanyag fn A bútor belsejében található, azt kényelmesebbé tevő, puha anyag. A zsákvászonra raktuk rá a tömőÝanyagot, afrikot, szőÝrt. tömőfa tömőÝfa fn 1. Döngölésre való nyeles bunkó. A sok kolompírt üzsbe főÝsztík, tömőÝfával törtík össze, aminek vó²t vastagab meg víkonyab víge. 2. Ültetőfa. 3. Olyan erős bot, amellyel a gubát nyomkodták a festéklébe festés közben. tömör mn Tömör stukató²rmennyezet: félbe fűrészelt fenyőgerendákból készült födém. A ~ stukató²rmennyezetet máma mán nem hasznájják.
törekedik
tömörköbméter ~ fn A köbméterbe rakott fák között nincs légtér. tömörödik Ö: össze~. tömött ~ mn Tömöt fürtű guba: olyan guba, melynek fürtjeit szövéskor sűrűbbre rakták azaz több fürtöt tettek bele. Tömöt szövísű guba: olyan guba, amelynek szövésekor a munkás a melléken áthúzott bélre erős, határozott mozdulattal üti rá a bordát, és ettől a szövet erős, időtálló lesz. tömöttség tömöccsíg fn Szőrme sűrűsége. tömpe Ö: egyenes-~. tönkő tönkőÝ fn Levágott vastag fa földből kiálló darabja; tuskó, fatőke. Ö: fa~. töpped ~ i Összeaszik. Ö: meg~. töppedt töppett mn Túlérett. töppen ~ i Fonnyad. Töppen a szilva, körtí a napon vagy aszaló²kemencébe, összetöppen. Ö: meg~, össze~. töpöri ∼ mn Kicsi, alacsony. Mékhozzá nem ety ~ fírfi vó²t, hanem egy derík, szíf fírfi. töpörödik Ö: meg~. töprenkedik ~ i Töpreng. tör ~ i 1. Az áztatás után a megszárított kenderszálat a pozdorja és a rostos rész szétválasztása végett összezúz. 2. Kukoricát tör. A benkosztos világba csuhajoson ~tík a tengerit, nem vó²tak ijen gépek, mint most. 3. Kenyeret ~: házaspár elválik, szakít. Sz: Töri a csürhejárást: töri az eszét. Ö: át~, el~, fel~, le~, meg~, össze~. tőr Ö: bojtorján~, lószőr~. tőrár tőÝrár fn 〈Szíjgyártóknál〉 olyan ár, amelynek a szúró része kerek. A tőÝrárt akkor hasznájjuk, ha a szíjat eccer mán átfúrták, de a jukat még bűvíteni kell. töredezett Ö: fel~. tördelődzik Ö: ki~. tördelőzik Ö: ki~. tördelt mn Tördelt tíszta: vékonyra nyújtott és száradás után darabokra tört tészta. A slambucho tördel tíszta kell. tördes ~ i Összetör vmit. törek ~ fn Szalmának és üres kalásznak csépléskor keletkező, takarmánynak használt törmeléke. Ö: apró~. törekedik ~ i Töpreng, gondolkodik.
törekes
789
törekes ~ mn Törekhordó 〈munkás〉. törekhordó törekhordó² fn 〈Cséplőgépnél:〉 a töreket elszállító munkás. A törekhordó²k jányok vó²tak, ponyvába horták el a töreket. törekhordóponyva törekhordó²ponyva fn Két rúdra erősített ponyva, amelyben a töreket elszállítják. törekkazal ~ fn Az elcsépelt gabona szárának összetöredezett szalmájából készített kazal. törekkazalrakó törekkazalrakó² fn Az elcsépelt gabona szárának összetöredezett szalmájából kazlat készítő személy. Mer vó²t a törekkazalrakó², szalmakazalrakó². töremora ~ fn 1. Szénatörmelék. A ~ a színatörmelík meg a sütemíny törmelíke is, ami a tányíron marad. 2. Sütemény törmeléke, morzsája. törés törís fn 1. Kukoricatörés. 2. Bőrön feltörés, seb. 3. 〈Szőrmekikészítőknél:〉 puhítás. Ö: barna~, csipő~, dohány~, gyep~, hó~, kenyér~, nyavalya~, szín~, tengeri~. töréses Ö: szél~. töret1~ i 〈Behavazott utat lovakkal, jószággal〉 járhatóvá tesz. Két-három lovat összefoktak, egyre ráültek, és ~tík az utat. Ö: fel~. töret2 ~ fn Végtisztesség az elejtett nagyvadnak. Nr: A szájába zöld gallyat v. az agancsára zöld ágat tesznek. törik Ö: bele~, be~, el~, meg~. törköly törkőÝ fn 1. A méz sajtolása után visszamaradt szilárd anyag, szennyeződés. 2. Szőlő kisajtolása után visszamaradt szilárd részek tömege. Ebbűl a szemédbűl van a pájinka, a törkőÝbűl, ami a haja, magja, kocsánya. 3. Törkölypálinka. törlő Ö: segg~. törlőbőr törlőÝbűr fn Lágy hulladékbőr visszája, amelyet rézszerszámok nyomófelületének ledörzsöléséhez használnak. tör-mar i Sz: Töri-marja magát: 〈pl. nagy igyekezetében, ill. nagy bánatában〉 testétlelkét gyötri.
töröl
törő törőÝ fn Olyan eszköz, amellyel a fazekas a mozsárban lévő festéket összetöri. Ö: bőr~, festék~, jég~. törőborda törőÝborda fn A lájterhordó része, melyben 4–6 db törőborda található, amelyek a szőrmésbőr puhítását végzik. törődés törőÝdís fn Gond, töprengés. Teli van a feje törőÝdíssel. törődik törőÝdik i 1. TörőÝdik a birka: 〈Pl. fürösztéskor〉 a birkanyáj egymáson taposva megy a fürösztőmedencébe. Nyilván nem a maga kínyelmétűl megyen bele, gyűrőÝdik, törőÝdik a birka. 2. TörőÝdik vmin: vmi miatt emészti magát. Ne törőÝgy rajta! Ö: el~, meg~. törődött törőÝdött mn Idős, öreg 〈ember〉. tőrök tőÝrök fn Gombkötők ceruza vastagságú, fából faragott szerszáma, amelynek a hegyére húzzák a körtegomb, kockásgomb faformát, és amelyen kivarrják a gombot. törökár ~ fn Tőrár. törökbálint törögbálint fn 〈Almafajta.〉 A törögbálint piros almafajta, de eszportra fehír almának számított. törökbors törögbors fn (rég) Csípős paprika. Az erőÝs, csípőÝs paprikát rígen törögborsnak monták. törökbúza törögbúza fn (rég) Kukorica. Gyerekkoromba a tengerit nagyon rígen id Debrecembe is hallottam törögbúzának. törökkávéfőző törökkávéfőÝzőÝ fn Törökkávé főzésére alkalmas készülék. TörökkávéfőÝzőÝvel főÝszték a kávét. törökmogyoró törökmogyoró² fn Mogyoróbokor, a termése nem ehető. törökstílű mn Törökstílű függönytartó²: 〈paszományosoknál:〉 lófarok mintájú 40 cmes bojt, kézimunka, fejjel a rozettáján, piros mezőben félhold alakú, horgolt motívummal, ujjnyi vastag zsinór kikötővel. törökvörös ∼ mn 〈Kékfestőknél:〉 vörös szín, a festőbuzér alizalinjának alumíniumos páca. töröl türül, törül i Csap, vág. Sz: Úty pofon türüllek, hogy az eggyik szemed vendíksígbe megy a másikho: jól pofon váglak. Ö: ki~.
törölget
790
törölget Ö: el~, fel~. törölkődzik türülkőÝddzik i Megtörölközik. Ö: be~. tőrőlvágott mn Tűrűlvágot só²gor/só²gorné: a férjnek v. a feleségnek a testvére. törőpad törőÝpad fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 téglalap alakú asztalka, amelyen egy csuklószerkezettel mozgatható hosszú rúd segítségével a begyúrt tészta finomítását végzik; brehpad. törőrúd törőÝrúd fn A brehpad rúdja. törős mn TörőÝzs gyapjú: nehezen megmunkálható, rossz minőségű gyapjú; éles gyapjú. Ö: nyavalya~. tört in Tört vír: alvadt, fekete vér. Tört vír van a bűre alatt. Ö: át~, meg~. törtpaszuly törtpaszuj fn Törtbab(főzelék). törvény törvíny fn 1. Teszi a törvínt: a) bíró ítélkezik. b) (Tsz-ban:) 〈asszonyok〉 pletykálkodnak. c) két ember vitatkozik. 2. Beaggya a törvímbe: feljelent vkit. Ö: kutya~. törvénytevő törvínytevőÝ fn 1. Bíró. A törvínytevőÝ a bíró², aki teszi a törvínt, ítílkezik. 2. Pletykálkodó, másokra rosszat mondó nő. törzsállomány törzsálomány fn Tenyésztésre szánt állatok csoportja. Nyáron, mindíg ot legel a törzsálományunk. törzsménes törzsmínes fn (rég) 〈A város tulajdonaként:〉 továbbtenyésztésre alkalmas lovakból álló ménes. törzstisztulás törstisztulás fn 〈Főként fenyőknél:〉 a fatörsz alsó részén levő ágak leszáradása. törzsvillásodás törzsvillásodás fn A fatörzs koronaszint alatti kétirányú elágazása. tősarj tűsarj fn Gyökérről hajtott faág. tőtávolság tűtávolság fn A szőlőtövek távolsága A szőÝlőÝ tűtávolsága egy méter. tötyög ~ i 〈Kisgyerek〉 járni kezd. Ö: tetyeg-~, tityeg-~. töve Ö: rúd~. tövis Ö: gelicsán~, gilice~, gledícsia~. tövisberena tövizsberena fn A kökénycserje ágaiból készített speciális borona. És
Trancsi
esz tövizsberenávál törtínt, amit a parasztok maguk csináltak. tövisk ~ fn 〈E/3. birt. szragos alakban:〉 töviskje: tüske. Sz: Úty szeretem, mint a seggembe a ~et: egyáltalán nem szereti. Más lábábul kirántya a tövisket, oszt a magájéba/sajáttyába veri: mást mentve magát hozza bajba. Ö: boszorkány~, gelicsán~, gilice~, gledícsia~, varjú~. töviskel Ö: meg~. töviskesdisznó töviskezsdisznó², töviskesdisztó fn Sündisznó. töviskesgaluska töviskezsgaluska fn Liszttel összekevert, olajban kisütött reszelt krumpli. A fírfijak nagyon szeretik a töviskezsgaluskát, mert jó²l csúszik rá a pájinka. töviskeshús ~ fn 1. Sertéskaraj. 2. Orja. töviskeskutya ~ fn Sünkutya. Én a töviskeszdisznó²t meg a töviskeskutyát sose tuttam mekkülömbösztetni. tőzeg tőÝzeg fn Megszáradt juh- v. tehéntrágyából készült tüzelő. A szabados marha, ahon szabados vó²t, akolba vó²t a tőÝzeg, beletaposta a marha, ásó²val vákták nítyszegletezs darabokra, szárították. trabális ~ mn Drabális, testes. trafál Ö: el~. trafik ~ fn Dohányáru. trafikosláda ~ fn A mozgó trafikos által használt fedeles ládika, amelyben a dohányáruja van. trágya Ö: föld~, komposz~, száraz~, zöld~. trágyáz Ö: ki~, le~. trájbol ~ i 〈Mézeskalácsos〉 sütőport tésztába kever. Ö: ki~. trájbolás ~ fn A sütőpor tésztába keverése. trakta ~ fn 〈Vendégeknek〉 az asztalra feltett ennivaló. Trakta az, ami a vendíksígbe fel vó²t rakva az asztalra. traktál Ö: meg~. trámaselyem trámasejem fn 〈Paszományosoknál:〉 hulladékselyemből egyenlőtlen szálú sodrott selyem; drámaselyem. Trancsi ~ fn Trencsény. Nr: A múlt század első évtizedeiben Debrecenben sok tót (szlovák) vendégmunkás fordult meg. Velük
trancsíroz
791
kapcsolatos az alábbi párbeszédféle: Honnen jöttél? Onnen fentrül. Honnen fentrül? Csak tán nem az égbül? Az anyát picsája! Trancsi vármegyébül. trancsíroz Ö: fel~. tránszporál tráncporál i Irányít, parancsol. Ö: be~, el~, ki~ transzport tránszpor fn Szállítmány. Az elsőÝ tizenöd gyereket, akit magamhoz odavittem a Bútorgyárba, amikor jött a második tránszpor, akkor már probléma vó²t. trapacska ~ fn Sztrapacska. trapp fn Trabba megy: trappol. trapper ~ fn Ferde nyelű, nagyméretű kézi betondöngölő, egyengető. traverc ~ fn Vasgerenda. tréfadolog ~ fn Nem ~: nagyon is komoly dolog. trefel Ö: bele~, el~. tremzlihorog ~ fn 〈A kulcsos hám tartozékaként:〉 a kápa közepére kerülő díszesen kialakított kulcs. trencskót trencskó²t fn (rég) Gyapjúszövetből v. vízhatlan vászonból készült, bő átmeneti kabát. trepni ~ fn 〈Kőműveseknél:〉 ferde irányú feljáró lejtő munkaállványon, amelyre a járást segítő vízszintes léceket szegeztek. trettol ~ i A szőrme hosszúságát kiegyenlíti. trettolás ~ fn A szőrme hosszúságának kiegyenlítésére használatos eljárás. trichina trihina fn Állatról emberre terjedő betegség, trichinellózis tringol ~ i Kézimunkázik. trinkol ~ i Iszik, piál. Ö: fel~. triőröz Ö: le~. tritty-trotty trity-trotty fn Fing. “re vó²t egy mondásféle: Trity-trotty. Tanált ki, hogy mi? Fing. Id meg mind! tróbál Ö: ki~. trófea tró²feja fn Az elejtett vad agancsa, agyara stb. mint emléktárgy. trófeabírálat trófejabírálat fn Az elejtett vad agancsának, agyarának stb. értékelése.
tud2
trófeás mn Tró²fejás vad: olyan vad, amelynek agancsát, agyarát stb. emlékbe elteszik. tróger tró²ger fn Vasúti hordár. A tró²gernek kétkerekű kocsija, kordéja vó²t, azon vitte a csomagokat. trokár trokál fn Felfúvódott állat bendőjének felszúrására való tőrszerű állatorvosi eszköz, trokár. trokárkés trokálkés fn trokár trokároz Ö: meg~. trokározó trokányozó² fn trokár tromf ~ fn Adu. Sz: Szar a világ, tök a ~: fütyülök a világra! tromfol Ö: le~, meg~. trónol tró²nol i 〈Kisgyermek〉 bilin ül. troszka ~ fn 〈Kovácsoknál:〉 szénsalak. trotyakos ~ mn Nehézkes mozgású 〈idős férfi〉. trotyogós trotyogó²s mn Nagy ülepű 〈nadrág〉. trotty ~ fn 1. Szar. 2. Vín ~: 〈koldus kinézetű〉 idős férfi. Ö: tritty-~. trottyant ~ i Szellentéskor kaka is megy. Ha ~ot valaki, asz monták neki, na, ez mán ment tetüllet salakostul. Ö: bele~. trottyol ~ i Beszarik. trottyos ~ mn 1. Ιdős 〈férfi〉. 2. Trottyozs banda: (tréf) rezesbanda. truccol Ö: meg~. tubák ~ fn Burnót. Sz: Még e csak a ~, csak színi kék: még ez a vmi. Ö: béka~. tubákol ~ i Pipázik. Te meg mán megint tubákosz? — monták, ha valaki sürjen rágyútott a pipára. tubi ~ msz 〈Galambot hívogató szó:〉 Tubi, ~, ~. tucsak ~ fn Kukoricacsutka, csutak. Ö: szalma~. tud1 ~ i Sz: Ne tugy mindent, mer hamar megvínülsz!: a túlzott kíváncsiság ártalmas. Ö: ki~, le~, meg~. tud2 fn 〈E/3. sz. birt. szraggal:〉 Tuggya van hozzá: a) ért vmihez. Tuggya van hozzá, hocs csapja be a másikat. b) ért a rontáshoz, a babonához. Ennek a vínasszonnak tuggya van hozzá, hogy roncsa meg a szomszít tehenit.
tudákos
792
tudákos ~ mn 1. Tudálékos. 2. Babonákhoz értő, kuruzsló. A ~ asszonyok vó²tak az angyalcsináló² asszonyok. Vó²t ~ ember is, aki a jó²szágokat mek tutta gyó²gyítani. 3. Tudákozs bába: iskolát végzett bába. A tudákozs bába tanulta a bábaságot. tudó Ö: írás~. tudomány fn Sz: Baz meg a ~odat!: 〈káromkodás〉. tudós tudó²s fn Kuruzsló. Sz: Ki mibe tudó²s: ki mihez ért. tudósasszony tudó²sasszony fn Javasaszszony, kuruzsló. Debrecembe vó²t tudó²saszszony, zsidó² asszony, aki az epilepsziját minden további nélkül mek tutta gyó²gyítani. tudósember tudó²sember fn Kuruzsláshoz, állatok gyógyításához értő férfi. tufcső tufcsű fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 az ájzcső egyik fajtája, virágmintát nyom. tufol ~ i 〈Mézeskalácsos〉 tufcsővel virágmintát nyom. tufolás fn Virágminta készítése tufcsővel; tufrakás. Tufolást ájzolt szíven és kosárkán vígzünk. tufrakás ~ fn Tufolás. tukarcs ~ mn Kis termetű. Ö: segg~. tulajdonos Ö: kis~. túlesik ~ i Kellemetlen dolgon, nehéz munkán átjut. Sz: Túlesik rajta, mint kutya a kerítísen: túl van rajta, de nincs köszönet benne. túlhúz ~ i A szőrmésbőrt maximális nyúlásánál tovább feszíti. túlhúzás ~ fn Szőrmésbőr túlzott széthúzása. A felrámázandó² szőÝrmézsbűrt nem szabat túlzottan kihúzni, mer ~ esetén a szőÝr kiritkul. tulipánt ~ fn Tulipán. tulipántos ~, tulipános mn A tulipán virágjára emlékeztető motívumokkal díszített. Tulipántos láda: tulipánmotívumokkal díszített láda. Tulipántos láda a jó² múldba vó²t, abba vó²t a nagyjány ruhája, nem vó²t szekrény. Tulipános slingli: 〈paszományosoknál:〉 selyem simításból horgolt tulipán figurás női ruhagomboló, lapos varrott díszgombbal.
túró
tulipánvágás ~ fn A nyestbőrök feldolgozásánál alkalmazott vágás. tulipiros ~ mn Sötétvörös. Tulipiros alma: csörgőalma, oláhpirosalma. A tulipiros alma vacs csörgőÝalma, azír, mer níha mekcsörren benne a mag, ha mán túlírt. Kikopot mán a fajtája is. túlnan ~ hsz A túlsó oldalon. túlnen ~ hsz A túlsó oldalról. túlnépesedik túlnípesedik i Egy méhcsaládon, kaptáron belül aránytalanul megnövekszik az egyedek száma. Ha ety kaptár túlnípesedik, már nem mekfelelőÝek az íletkörülmínyek. túlnéz túlníz i Megcsal vkit. Túlnízett az urán, mekcsalta. túlsóvég túlsó²víg fn A település v. főutcájának a központtól nyugatra, ill. délre eső vége. túltartott in Tultartot faálomány: idős állomány, amely már nem növekedik. túltermel ~ i Engedi, hogy 〈pl. a fiatal őszibarackfa〉 túl sokat teremjen. Nem szabat ~ni, mert akkor ötéves korára mint kipusztul. tunikaruha ∼ fn 1. Tunika. Vettem egy ruhánakvaló²t és magam tervesztem meg a ruhát fijatalon, és akkor It mékhozzá. 2. A hosszú szoknya fölé omló, kb. térdig érő második, rövidebb szoknya. tunkol ~ i 〈Szeszes italt〉 iszik. tupek ~ fn Szivar. túr Ö: fel~, széjjel~. túrás ~ fn Vaddisznó által feltúrt terület. Ö: vakond~. túrat Ö: meg~. túrcsi ~ mn Túrcsi ó²rú: túlzottan pisze. A túrcsi ó²rú a piszénél is rosszabb, mert pisze is mek felfele is áll. túró túró² fn Sz: Megláccik, mék tébül lesz túró²: meglátszik, melyik gyerekből válik derék ember. Túró²t eszik a cigány, veszekedik a pinán: —. Nr: Túró²t vegyenek, túró²t vegyenek! Ez egy gyermekjátík, valaki a hátára ülteti a gyereket, a többijek meg csiklandozzák, vagyis túró²t vesznek. Ö: bodza~, gomolya~, zsendice~.
túros
793
túros ~ mn Sebes. Km: Közös lúnak ~ a háta: amit többen használnak, az hamar tönkre megy. túrós Ö: juh~. túrósdézsa túró²zsdézsa fn A túró elkészítésére, tárolására szolgáló dézsa. túrosodik Ö: meg~. túrósodik Ö: meg~. túrószacskó túró²zszsacskó² fn Túró tárolására használt vászonzacskó. Nr: Debrecembe vó²t egy mondásféle, nagyon monták: Hallot, komámasszony! Vó²t az uramnak ety hó²t roz gatyája, oszt vartam belőÝle egy vadonatúj túrózszsacskó²t. turpisz ~ mn Pisze, fitos. Akinek turpisz az ó²ra, annak ojan rövideb, vastagabb. Sz: Ojan turpisz az ó²ra, hogy beleesik az esőÝ: (gúny) nagyon turpisz. turulpipa ~ fn Gyárilag előállított cseréppipa. tus Ö: puska~. tusa ~ fn A vadászpuska agya. tuskó tuskó², tucskó² fn Tuskó²t húz: pártában marad. Nr: A vínjány, ha nem ment fírhe azon a télen, kötélen tuskó²t húzott, közbe monta: Húshagyó², húshagyó², éngemet ithon hagyó². Mán az én időÝmbe nem húszták. tuskóprés tuskó²prés fn 〈Könyvkötészetben:〉 faprés. tuskórobbantás tuskó²robbantás fn A tuskózásnak az a formája, amikor robbantással távolítják el a földben maradt tuskót. tuskós mn Tuskó²zs döntís: az a folyamat, amikor csörlővel kihúzzák a fát tövestül. tuskóvas tuskó²vas fn 〈Könyvkötészetben:〉 hosszú nyéllel ellátott félgömbölyű talpú vastuskó. tuskózás tuskó²zás, tucskó²zás fn Fatuskó kiásása a földből. tuskózik tuskó²zik, tucskó²zik i Fatuskókat ás ki a földből. tuszaselyem tuszasejem fn A makkfa hernyójának gubójából nyert tört fényű, piszkos színű selyemféle. tutni ~ fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 ájzoláshoz használt kis rézkúp.
tüdőszíneper
tű fn Sz: Átugorna mék szász ~ hosszát: 〈nő〉 még jó erőben van. Megjártam szász ~ hosszát: hiábavalóan tette meg az utat. Ojan ráncos az orcája, hoty ~re lehetne szedni: nagyon ráncos. Sz: Tűkön ül: idegesen vár. Aki ~kön ült, aszt nem fokta a hej, valami mijat sijetőÝs vó²t a dó²ga. Km: Még a ~nek is foka van: a legkönnyebb dologban is akadhat bökkenő. Ö: csapó~, derekazó~, dohányfűző~, fix~, fűző~, gubavarró~, injekciós~, kitűző~, nádvarró~, necc~, párta~, pisedli~, rajz~, szűcs~, varró~. tücköl ~ i Tüsszent, tüszköl. tűcsapó tűcsapó² fn Az ostor csapószíjának végén levő keskeny, rövíd bőrcsík, amely ütéskor megcsípi az állat bőrét; csapótű. tücskő tücskőÝ fn Tuskó. Ö: fűzfa~. tücsök Ö: ló~, zöld~. tüdő tüdőÝ fn Sz: Mos válik meg a tüdőÝ a májtul: most van a döntő pillanat. Ö: arany~, bagoly~. tüdőgumó tüdőÝgumó² fn (rég) Tüdőgümőkór. tüdőhörgés tüdőÝhörgís fn (rég) Hörghurut. tüdőhurka tüdőÝhurka fn Tüdőshurka. tüdőkelevény tüdőÝkelevíny fn (rég) A kelevény egyik fajtája. tüdőlégdaganat tüdőÝlégdaganat fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 tüdőrothadás tüdőÝrothadás fn (rég) Tüdőrák. tüdős tüdőÝs mn TüdőÝs hurka: állati tüdővel készített hurka. A szalontüdőÝt mi nem csináltuk, a tüdőÝt mi kukó²levesnek meg tüdőÝs hurkának kíszítettük. tüdősenyv tüdőÝsenyv fn (rég) Tüdősorvadás. tüdősorvadás tüdőÝsorvadás fn (rég) A tüdő sorvadásos betegsége. tüdőszélütés tüdőÝszélütís fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 tüdőszíneper tüdőÝszíneper fn Tüdőszínű eper. Nekünk nem nagyon vó²t tüdőÝszíneprünk.
tüdőszőrféreg
794
tüdőszőrféreg tüdőÝszőÝrfíreg fn Olyan féreg, amely a juh tüdejébe kerülve betegséget, elhullást okoz. tükör tűkör fn 〈Szíjgyártóknál:〉 nikkelezett v. krómozott kerek alakú lemez mint a tükrös kantár díszítő eleme. Nr: Este imátkozáskor háttal kelletett álni a tűkörnek, nehogy magunkat nízegessüg benne. Nagymama így rendeszte. Ö: szedés~, toilet~. tükörfigurás mn Tükörfigurázs bortni: 〈paszományosoknál〉 a szegőszalag egyik fajtája. tükörjég tűkörjég fn Sima jég. tükörpapír ~ fn 1. 〈Könyvkötőknél:〉 dobozokhoz szabott belső borítópapír. 2. 〈Mézeskalácsosoknál:〉 fényes papír, melyből a nyerget kivágják; taffetpapír. Ragaszd a tükörpapírt a huszárra! tükörvászon ~ fn 〈Könyvkötőknél:〉 tükörpapír. tükrös ∼ fn Tükör, fésű tárolására való díszes fedelű fadoboz. A pásztor maga készítette a ~ét. tükrösjég ~ fn Tükörjég. tükrösödik Ö: ki~. tüled tülled msz 〈Ökör irányítására:〉 csálé, jobbra! tülök Ö: ivó~. tűnik Ö: el~. tűnölődik tűnölőÝdik i Gondolkodik vmin. Ö: el~. tüntet ~ i Tünteti magát: tetteti magát, képmutatóskodik. tűrés Ö: béke~. tűrés-tagadás fn Sz: Mi tűrís-tagadás: az igazat megvallva. tűreszelő tűreszelőÝ fn Aranyműves munkákhoz használt, különböző formájú, apró reszelő. tűrődés Ö: be~. tűrődik Ö: be~. tűrömfű ~ fn 〈Tréfás:〉 tűrés. Tűrömfüvet teszek rá, vagyis tűrni kell aszt a fájdalmat. türül Ö: meg~. türülkőzik Ö: meg~. tüske ∼ fn 1. A borjú orrára kötött szopásgátló eszköz. A It a bornyú orrára
tűzdelés
kötöttík. 2. 〈Fazekasoknál:〉 hőálló acélból készült eszköz, amelyet egy agyaglapba szúrva ennek hegyére állítják a fenekén is mázas edényeket égetés közben. Ö: égető~, reszelő~. tüskés mn Tüskész szallag: 〈szőrmekikészítőknél a kartácsgép részeként:〉 végtelenített szalag, amelyből tüskék állnak ki a dögszőrök kikartácsolására. tüskésdrót tüskézsdró²t fn Szögesdrót. A kerítísen fejül húsztak ety szál tüskézsdró²tot vaty kettőÝt, hogy magasab legyík, meg jobban akadájozza a belípíst. tüsténkedik ~ i Sietősen tesz-vesz. Ö: el~. tüszköl tücköl i Tüsszög. tüsző tüszőÝ fn Tarisznyaféle. Ö: bőr~. tüszős mn (rég) TüszőÝzs béllob: 〈egy betegségfajta.〉 tütü ~ fn 1. Szeszes ital. 2. (gyny) Víz. A kizsgyereknek montuk: Igyál, ~! tűz ~ fn 1. Fájdalmas, gyulladás. 2. Lövés. Tűzbe rogy: az eltalált vad felugorva összeesik, és azonnal elpusztul. Sz: Tűzbe tenné írte a kezit: kezeskedik érte. Úty fíl tülle, mint az ígőÝ tüsztül: nagyon fél tőle. Ne jácc a ~zel, nem íg meg a kezed!: aki veszélyes dologgal foglalkozik, könnyen ráfizethet. ElőÝl ~, hátul víz: merre menjek? Nr: Nem szabad a ~zel jáccani, mer odapisálsz íccaka, montuk a gyerekeknek. — Ha a kutya fejét felfelé tartva vonít, tüzet jelent. Ö: parázs~, pár~, szabad~, szalma~. tűzcsiholó in Tűszcsiholó² acél: tűzgyújtásra alkalmas acéldarab. A tűzcsiholó² acél rísze a pásztorkíssígnek. tűzdel ~ i Az üres lépeket nem a fészek szélére, a fiasítás mellé, hanem két fiasítás közé helyezi el a méhész. Tűzdeltem, betűzdeltem az üres lípeket, hoty fijasításra serkencsem a míheket. Ö: be~. tűzdelés tűzdelís fn Olyan különleges bővítés, melynek során az üres lépek nem a fészek szélére, a fiasítás mellé, hanem két fiasításos lép közé kerülnek. Tűzdelískor ügyelni kel, hogy a már fijasításos lípek ne sérüjjenek. 2. A csíranövények kiültetése.
tüze
795
tüze Ö: isten~. tüzel Ö: bele~, be~. tüzelési mn Tüzelísi időÝ: üzekedési időszak. Tüzelísi időÝ alat mindíg mekkötöttem a kutyát, av vó²t a biztos, nehogy elmennyík. tüzelőhely tüzelőÝhej fn Olyan helyiség, hely, ahol tüzeltek, ahol a kemence szája volt. tüzelőkosár tüzelőÝkosár fn Vaslemezből v. gömbvasból hézagosan összeállított kisebbnagyobb kosár, amely fölött a kádáripari termékeket melegítik. tüzelőlyuk tüzelőÝjuk fn Kemence szája. tüzes ~ mn 1. Amiben vagy amin tűz van, ill. szokott lenni. 2. Tüzesz szakadík: (rég) 〈egy betegségfajta〉. tüzesgép tüzezsgép fn 1. Cséplőgép lóval vontatott külön gőzgépje. A tüzezsgépet megrakták szalmával. 2. Régimódi kazános cséplőgép. A tüzezsgépet szalmával fűtöttük. tüzeskazán ∼fn Tüzesgép. tüzesliliom tüzeslilijom fn Sárgás színű liliom. A tüzeslilijom dísznövíny, sötítsárga, hosszú szárú, naty tőÝcsírje van. tüzesmasina ~ fn (rég) Tüzesgép. A rígi öregek Inak monták a tüzezsgépet. Nr: Vó²t ojan ezek köszt, amit lú húzott, eszt homokos területen használták, a másik magánjáró² vó²t, eszt a kötöt talajon. tűzéspont tűzíspont fn A kitűzés helye a tervrajzon. tűzgyújtós tűzgyútó²s fn Gyújtós. tűzhely tűszhej fn 1. Kézi kovácsolásnál a munkadarab felhevítésére szolgáló tárgy. A tűszhej a műhej fontos rísze. 2. Olyan helyiség, konyha, amelyben a főzéshez tüzet rak-
tűzvédelmi
nak. A konyha nálunk a tűszhejet magát is jelentette. Ö: csikós~. tűzhelyplató tűszhejplató² fn Kalaposok kemencéjének kazánlemezből lévő teteje. A vászonkendőÝbe csomagolt filckalap gőÝzölíse a vízzel locsolt tűszhejplató²n törtínik. tűzicsipesz tüzicsipesz fn 〈Ötvösmesterségben:〉 lágyításnál a munkadarab megfogására és mozgatására alkalmas eszköz. tűzifogó tüzifogó² fn Tűzicsipesz. tűzikorong tüzikorong fn 〈Rézműveseknél:〉 durva szemcseszerkezetű, csiszolókorong, nagyoló csiszoláshoz használják. tűzkosár tűszkosár fn Tüzelőkosár. tűzoltópipa tűzó²tó²pipa fn Hosszú nyakú, barázdás fejű, veres cseréppipa. tűzőöltés tűzőÝőÝtís fn Jobbról balra haladó díszöltés. TüzőÝőÝtísnél az elsőÝ őÝtís laposőÝtís, a következőÝ őÝtískor két őÝtíshoszt előÝre őÝtünk, kiszúrunk, és visszaőÝtünk az előzőÝ őÝtís tövibe. tűzött in Tűzöt rísz: a bútor gombokkal díszített, általában támlás része. tűzpart tűszpart fn 〈Kovácsmesterségben:〉 két vasból öntött negyedgömb, amelyek között helyezkedik el a tűztér. tűzpiszkáló tűszpiszkáló² fn Piszkafa. tűzrács ~ fn A ~, esz kúpos a felsőÝ rísze szílesebb, az alsó² keskenyebb. tűzrész tűzrísz fn Tűztér. tűzrevaló tüzrevaló² fn Rossz viselkedésű személy. Te ígetnivaló², tüzrevaló² vagy! tűzszekrény tűszszekríny fn Tűztér. tűzvédelmi mn Tüzvídelmi pászta: az erdőtűz továbbterjedését megakadályozó üres, felszántott terület.
Ty tyúk ~ fn Sz: Jó² dó²ga van, mint a mó²nár tyukjának: ti. sosem éhezik. Úgy áll a szája, mint a ~ segge: mindig csucsorít. Többet tud máma a csirke, mint a ~: 〈mondják arra a gyerekre, aki okosabb akar lenni a felnőtteknél〉. Ne tuggyon többet a csirke, mint a ~!: ua. Sok a pínze, a ~ eszi az apraját: 〈tréfás mondás arról, aki gazdag〉. Maj máskor, mikor a tyúg gyászol: sohanapján. Megdöglött az a ~, amék a naty tojásokat tojta: 〈mondják a gazdag rokon, pártfogó halálakor〉. Úgy ért hozzá, mint ~ az ábécéhe: nem ért hozzá. Km: A ~ is kikaparja az igasságot: az igazság mindenképpen kitudódik. A titkot a ~ is kikaparja: ua. Amék ~ sokat kárál, keveset tojik: aki sokat beszél, keveset dolgozik. Vak ~ is tanál szemet: —. Nr: Ha a tyúkok a porban fürödnek, eső lesz. — Ha a ~ idegen hejre tojik, só²val hintig be a fenekit, oszt akkor odaszalad, ahova tojt. Ö: búbos~, éh~, fajd~, kontyos~, mag~. tyúkalja tyúkajja fn Annyi tojás, amenynyit a fészekre ültetett kotló be tud takarni. A tyúkajja körülbelül húsz-huszonöd darap tojás, amennyit a tyúg be tut takarni. tyúkász ~ fn Tyúkok tenyésztésével foglalkozó személy. tyúkborító tyúgborító² mn Tyúgborító²rosta: a fészken ülő kotló fölé tett rosta. tyúkeszű ~ mn 1. Feledékeny. A ~, aki sose tutta, hogy mit hova tett, oszt kereste. 2. Gyenge szellemi képességű 〈gyermek〉. tyúkfül ~ fn Olyan lebbencstészta, amelynek szembe eső oldalai össze vannak fogva. A ~ húslevezsbe való², nítyszegletes,
kicsi levestíszta, améknek az ellenkezőÝ vígit össze kel csípni. tyúkganéj tyúggané fn A tyúk ürüléke. tyúkház ∼ fn Tyúkól. Nappal szabadon vó²tak, íccakára meg ot vó²t a ~. tyúkkaparás ~ fn Olvashatatlan írás. tyúkkofa ~ fn Leölt és megtisztított tyúkokkal kereskedő kofa. tyúkólházhíja tyúkó²lhászíja fn Disznóól padlása, ahol a tyúkok hálnak. tyúkpecér ~ fn Olyan gyerek, aki szereti a tyúkokat kergetni. tyúkszar ~ fn Sz: Tyúkszar az ó²rodra!: 〈mondják tréfásan, ha vki az ujját feltartja〉. Nr: Félik fehér, félik tarka, ~, ed meg, nem mondom meg, mi a: 〈tréfás találós kérdés〉. tyúkszem Ö: mezei~. tyúkszemvágó tyúkszemvágó² fn Lábápoló, pedikűrös. tyúkszemvirág ~ fn Piros virágú, közepén fekete gyomnövény. tyúkülő tyúkülőÝ fn Olyan hely, ahová a tyúkok éjszakára felülnek. tyúkültető mn TyúkültetőÝ kosár: nagy fonott kosár, amelybe a kotlót ültetik. tyúkverem ~ fn Tyúkok földbe ásott, tetővel ellátott hálóhelye. A ~ a főÝdbe vó²t leásva, hosszúkás vó²t, jó² meleg vó²t, ebbe is tyúkok laktak. tyutyu ~ msz 〈Tyúkhívogató.〉 tyutyuka ~ msz 〈Tyúkhívogató.〉 tyütyümütyü ~ mn Nagyon alacsony 〈ember〉. Ez a szomszít fija ojan ~, nem nőÝ sehova, bisztos megrostálták.
U, Ú uccu ~ msz Kutya uszítására: Uccu, te, fog mek, te! uccse ~ Sz: Istenuccse!: 〈tréfás fogadkozás〉. Ö: Isten~. udvar ~ fn 〈Méhészetben:〉 az a jelenség, hogy a munkásméhek körülveszik az anyaméhet, és etetik, csápjukkal érintgetik, szipókájukkal nyalogatják róla az anyaterméket, fejükkel felé fordulnak. Sz: A gyep verje fel az ~od!: 〈átok:〉 szegényedj el! Amijen az ~, ojan a gazda: —. Pázsitos ~on lakik a szegínysíg: ti. ott nincs jószág. Km: Nízd meg az ~t, látod a gazdát!: udvaráról lehet megismerni, hogy rendes-e, jómódú-e a gazda. Nr: Ha ~a van a hó²dnak, essőÝ lesz, télem mek hó². udvarház ∼ fn 1. Vidéki nemesi lakóház, kúria. 2. Módos cívisgazda lakóháza. udvari Ö: megyeház~. udvaros ~ fn Mindenes, fiatal férficseléd. Az ~ fijatal fijú vó²t, rendbe tartotta az udvart, gondoszta a virágokat, tűzrevaló²d behordott, bó²dba elkűttík, tejet hordott a házakho, vó²d dó²ga elíg. udvarseprű ~ fn Nyélre erősített vesszőcsomóból álló eszköz. ugar ∼ fn (rég) Pihentetés végett bevetetlenül hagyott szántóföld. A magló²disznó² feljárta az ~t. Ö: kan~. ugarol ∼ i (rég) Ugart sekélyen felszánt. Tárcsával vagy ekével a főÝdet ~tuk, víknyan leugaroltuk. Ö: fel~, le~, meg~. ugarolás ~ fn (rég) Az ugaron hagyott föld feltörése.
ugarvetés ugarvetís fn Az ugar októberi bevetése. Októ²ber tizedikén ment az ugarvetís, kalászos után let vetve. ugat ~ i Sz: Ugat a halál kutyája: folytó, száraz köhögéssel köhög. Sz: Ne ugass, nem a tijéd a garas!: 〈kutyacsitító szólás〉. Had ugassík a kutya, csak meg ne harapjík!: hadd pletykáljanak, csak ne rágalmazzanak. ugatás Ö: eb~, kutya~. ugor Ö: meg~. ugorka ~ fn Uborka. ugorkafa ~ fn Sz: Felkapaszkodott az Ira: a) hirtelen meggazdagodott. b) érdemtelenül magas polcra jutott. ugorkaleves ugorkaleves fn Uborkából készített leves. ugrabugra ~ mn Ugribugri, élénk mozgású, ugrándozni szerető 〈gyermek〉. ugrál-bugrál ~ i Ugrabugrál. ugrás Ö: bak~. ugrat ~ i 〈Kancát〉 hágat. Ö: meg~. ugrik Ö: bele~, ki~, össze~. ugró ugró² fn Kabóca, szöcske hosszú lába. Ö: be~, bokor~, macska~. ugrómókus ugró²mó²kus fn (tréf) Agronómus. ugrós ugró²s fn Élénk ütemű, tánchoz való nóta. ugyan ~ hsz Nagyon, ugyancsak. Ugyan kiőÝtösztél! ugyina ~ 〈Töltelékszóként:〉 ugye. Ugyina megmontam. uhu ~ fn 1. Bagolyfajta. 2. Csalimadár. uhukosár ~ fn Kosár, amelybe a csalimadarat kihelyezik.
új
798
új ~ fn Újig: az új termésig. újít ~, ujjít i Nagyot mond, füllent. Ne ujjíccsál mán! — tartotta is a lábát sok ember fel, hogy görbűjjík, amit a másik mond, asz jelenti, hogy nem hiszi. Ö: be~. ujj ∼ fn A szűr kart fedő része, melyet rendszerint befenekeltek. Sz: Ojan víkony, mint az ~am: betegesen sovány. Úgy marattam, mint az ~am: a) elhaltak a hozzátartozói. b) semmi nélkül maradt. Mind a tíz ~át megnyalhattya utánna: 〈étel〉 nagyon finom. Km: A Jó²istennel nem lehet ~at húzni: vele perbe szállni. Ö: gyűrűs~, kis~, nagy~, neveletlen~, nevetlen~, növendék~, sonka~. ujjafa ~ fn Kerek fa, amelybe a ruha, ing ujját beledugva vasalják, hogy ne legyen éle. ujjas ∼ fn Rövid férfi kiskabát. Az ~ parasztoson fírfi kiskabát. Ö: bársony~, kis~, nagy~. ujjba fn Ujba esőÝ rísz: a gubaposztó azon része, amely szabáskor a guba ujját képezi. ujjnyi únyi mn Olyan vastag, mint egy ujj. Kétúnyi vastag betonacélba vam beépítve. ujjú Ö: bő~. újmagyar ~ fn Cigány. Mán gyerekkoromba is hallottam eszt, hogy ~. újmenyasszony-főkötő újmenyasszonyfűkötőÝ fn Olyan főkötő, amelyet a fiatalaszszony a lakodalom után csak meghatározott ideig (pl. első gyermeke megszületéséig és csupán ünnepi alkalmakkor) viselhetett. Nr: A többi főkötőtől megkülönböztette értékesebb anyaga, esetleg kiemelten díszesebb részlete. újraérik újraírik i Újra éretté válik. újság ~ fn (ritk) Újhold. Rígen az újhó²ldra aszt is monták, hogy ~, mikor ojan, mint ety kifli. Sz: Ujsák hasamba, beteksígem pokolba, addig ne legyeg beteg, mík kirájné nem leszek: 〈babonás óvó mondásként mondják, amikor vki vmilyen újdonságot először eszik abban az évben v. még soha nem evett olyat〉. Nr: Ha az ~nak felfele ált a szarva, akkor nem lett esőÝ, ha lefele, csurgó²ra, akkor várható² vó²t. újságol Ö: be~.
úr
ujuju ~ isz 〈Tánckurjantásként v. öröm kifejezésére:〉 ujujuj! újtelepítés újratelepítís fn Friss ültetések. A permettel az újtelepítísnél bejjebb nem mehettek. újulás ∼, ujjulás fn Friss zöldhajtás, amikor kihajt tavasszal a mező. Szípen megindúl az ~. umslág ~ fn 〈Kékfestőknél:〉 takaróruha. un Ö: meg~. unásig ~ hsz Míg meg nem unták. Jó²l eltanyázott itt a komámasszony, ~ it vó²t. unde hsz Sz: Akár inde, akár ~: akár így, akár úgy. ungon-berken hsz Ungom-berken át/keresztül: minden akadályon át. unoka onoka fn unokanéne onokanéne fn Idősebb unokanővérünk. unokaraj onokaraj fn Az anyátlan v. a termelés fokozására meganyátlanított család az anya pótlása után már az első évben anynyira meggyarapodhat, hogy kirajozhat; szaporulata az unokaraj v. szűzraj. Az ~ is termelhet már az elsőÝ évbe annyi mízet, mint az eredeti míraj. unosuntig ~ hsz Nagyon sokáig. unt Ö: meg~. untercikk fn Sz: Ha nem teccik, ~!: nem törődöm veled, a problémáddal. unterlóg unterló²g fn Tárolandó anyag v. nagyobb tárgy alá helyezett fagerenda. unterslágolás ~ fn A szőrmebélés és a szőrmegallér felvarrási módja. untig Ö: mind~, unos~. úr fn 1. Urat nevel a fijábul: középiskolába járatja a fiát. 2. Urát adja vminek: meg tud vmit tenni. Nem tudom urát adni, hoty kitül hallottam. Sz: Ura a szavának: megtartja a szavát. Ad meg Uram/Uram Isten, de most mingyán/röktön!: 〈a türelmetlenkedő ember csúfolása〉. Magad uram, ha szó²gád nincs, magad ugas, ha kutyád nincs!: akinek nincs segítsége, minden munkát saját magának kell elvégeznie. Ety krajcárnak se vagyok ura: nincs egy vasa sem. Ne danoj, mikor eszel, mer bolod lessz a felesíged ura!:
uram
799
étkezés közben ne dalolj, mert megbolondulsz. Km: Az ~ a pokolba is ~: a) a született úr minden helyzetben úri módon viselkedik. b) az úr mindenütt elsőbbséget élvez. Két ~nak szó²gálni nem lehet: ugyanaz az ember nem elégíthet ki egymással ellentétes érdekeket. Ha ∼, legyen, ha nincs, vegyen!: aki szeret önérzeteskedni, az vegye meg magának, amire szüksége van. Úrnag, bolondnak mindent szabad: úrral, bolonddal nem érdemes vitázni. Mi eggy urnak eggy arany? Százat is kilök/kiad, ha van: a gazdag úr lehet gavalléros. Urtul, bolontul mindent el kel tűrni: —. Nem jó² urakkal ety tálbul cseresznyézni, mer megbök a magjával: urakkal nem jó közösködni. Nr: A néphit szerint a koporsóban az úr teste hamarabb büdösödik, mint a szegényé, mert amazé kövér, emezé pedig sovány és szívós. Ö: ifi~, leszek~. uram ~ fn A férj megnevezése a feleség szóhasználatában. It halt meg az ~ már öngyilkossák tekintetibűl. Ö: apám~, atyám~, bátyám~, férjem~, gazd~, ipam~, komám~, nász~, öcsém~, uramfia uramfija isz Csodálkozás kifejezésére. Uramfija, mennyi píz! uras ~ mn 1. Urak szokására, külsőségeire emlékeztető. Uras viselkedísű. 2. Elegáns. Nagyon ~ ez a kalap. 3. Urason: kényelmesen. úrhatnám ~ mn Urakat majmoló, uraskodó. úriház ~ fn Jómódban élő emberek otthona. Kapogatot sokat úri házaktúl. úrnapja ~ fn (rég) Vasárnap. Nr: Nem dó²gosztunk In, mert ha az Istennek ez az egy napja van, asz mek kell ünnepelni. uszály Ö: ökör~. úszik ~ i Sz: Úgy ~, mint a nyeletlen fejsze: nem tud úszni. úsztató Ö: birka~. út fn Úttya van vmerre: vhová megy. Nincs most utam a Hortobáty fele. Útra megy: 〈fuvarozó cívis〉 nagy távolságba megy fuvarba. A debrecenyi cívisek ~ra mentek, amikor például só²jír Máramarozsba mentek. Sz: Nem indulnék el vele eggy ~on: semmibe
útisapka
se nézi. Két kézzel tapogattya az utat: részeg. Km: Nincsen ojan hosszú ~, hogy víge ne legyík: egyszer minden véget ér. Az egyenes ~ a legjobb ~: legjobb a becsületesség. Ö: alag~, által~, cigány~, kis~, kő~, közép~, lénia~, ország~. utál ~ i Sz: Úgy ~om, mint a szart: nagyon utálja. utáltat Ö: el~. után Ö: az~, dél~. utánkeresés utánkeresís fn A megsebzett vad felkutatása a vércsapán. utánamegy ~ i Kis idő múlva meghal vki után. Házaspárnál van ijen, hogy ha az egygyik mekhal, a másik is közelesen mekhalt utánna, utánnament a párjának. utánaragaszt utánnaragaszt i Utánaköt, hozzáköt. Utánnaragasztotta a szánkó²t az ojan lovasz szánkó²nak, aki ment víletlenül az uccán. utánavaló utánnavaló² fn A leves után következő étel. utasember ~ fn Vándor. utazás ~ fn Sz: Aggyon Isten jó² ~t!: járj szerencsével! utca ucca fn Sz: Keskeny neki az ucca!: részeg. Ö: lép~, nagy~. utcaszája uccaszája fn Folyton pletykáló 〈nő〉. Az uccaszája nem hazudot, csak ű szerette elmondani a legújap hírt. utcaszájú uccaszájú mn Pletykálkodni szerető 〈nő〉. Ez a vín Zsó²fi ojan uccaszájú, pletykás, hogy amit a felvigen hall, aszt röktön mongya az alvígen. utcaszám uccaszám fn Utca és házszám. Rá vó²t írva a nevünk meg az uccaszám, semmi más. útfél ~ fn Az út széle. úti ~ mn Sz: Úti cifra, házi ronda: utcán cifra, otthon rendetlen. útiruha ∼ fn Halotti öltözet. FelőÝtösztettík Ijába. útibunda ~ fn Utazáshoz használt szőrmebunda. útifű Ö: olasz~. útisapka ~ fn Utazáshoz használt szőrmesapka.
útja
800
útja Ö: hadak~. útkaparó utkaparó² fn Az országút vmely szakaszának karbantartásával foglalkozó munkás, útőr. útkaparóház utkaparó²ház fn Az útkaparó lakóháza. útkísérőfa útkísírőÝfa fn Útmenti fa. útkísérőfásítás útkísírőÝfásítás fn Útmenti fasor-, facsoport- v. erdősávtelepítés. útmutató útmutató² fn A lószekér rúdjának legeleje, amely előrébb van, mint a befogott lovak, így mintegy az utat mutatja. utóbb Ö: elébb-~. utóbőgés utó²bőÝgís fn A bőgési idény után az elkésett párzási inger jelzése. utója utó²ja szragos fn Vminek a vége, utolsó része, darabja. Tél utó²ja. Ö: eleje-~. utolsó mn Utó²só² lé: szilva tisztításakor az utolsó víz, amelyben lemossák. A utó²só² lébül kiszeggyük a szilvát. Utó²só²t tátint: meghal.
uzsonnasütemény
útonjáró útonjáró² fn 1. Fuvaros. Akik lehorták a hegyegbül a fákat, azok is útonjáró²k vó²tak, hazafele meg vittík a szalonád, búzát, tengerit. 2. Olyan ember, akinek vmi miatt gyakran kell úton lennie. utópárlat utó²párlat fn A pálinka vége pálinkafőzéskor, ami már nem tartalmaz elég alkoholt, és már kiöntésre kerül. utóraj utó²raj fn Ha kirajzáskor az időjárás kedvező, a levegő jó és az első rajjal való népveszteség nem csökkentette a rajzó kedvet, a család több rajt is ereszthet, amelyeknek neve utóraj. A tisztuló² kirepülíst ha kedvezőÝ az időÝjárás, követheti több utó²raj is. útrovó útrovó² fn 〈Rézműveseknél:〉 vályuzó. uzsgyé ~ msz Uzsgyi. uzsonna l. ozsonna uzsonnapálinka l. ozsonnapálinka uzsonnasütemény l. ozsonnasütemény
Ü, Ű überhand ~ iberhant fn Szélesebb falaknak egyoldalról való falazása (rendszerint akadályoztatás esetén), amikor mindkét falsíkot a készülő falon áthajolva készítette a kőműves. ücsül Ö: le~. üdő l. idő üdős l. idős üdv ~ fn Sz: A magam ~ire: nem a haszon miatt, csak saját szórakozásomra, kedvtelésből. Csak a magam ~ire tartom. üdvözül ~, idvezüli Sz: Aki mektér, ~: 〈mondják annak, aki elindul otthonról, de vmiért vissza kell mennie〉. Ö: meg~. ügy ~ fn Keze ~ibe: keze közelében, jobb keze felől. ügyelő Ö: fel~. ügyes ~ mn Sz: Ügyes, mint a siket kutya, balra híjják, oszt jobra szalad: ügyetlen. Ügyes embernek mester a neve: 〈dicséret〉. ükmama ~ fn Ükanya. ül ~ i 〈Kotló〉 költ. Nem akar ez a kotló² ~ni, mindik felál a tojásrul. Sz: Ne beszílgess, mert a szádra ~ök!: elhallgattatlak. Ö: be~, el~, félre~, fel~, le~, meg~, tele~. ülepedik ∼ i A föld a szántás után megnyugszik. Mek kelletet várni, hogy a főÝd ülepeggyen. ülepít ~ i A méhviaszt először felforrósítja, majd lehűti a méhész, hogy a fokozatos lehűléskor a fölösleges anyagok, szennyeződések leülepedjenek a méhviasz aljára. ülepítés ülepitís fn A méhviasz felforrósítása, majd lehűtése, amikor a fölösleges salakanyag leülepedik az edény aljára. Az üle-
pitís során mektisztíttyuk a mízet a szenynyezőÝdísektül. ülepítő ülepítőÝ fn Olyan edény, amelyben a méhviasz ülepítése történik. ÜlepítőÝnek egy eccerű befőÝttes üveget használok. ülepszik Ö: le~, meg~. ülés ülis, ülís fn Ülőhely. Tanulási eredmínyre vó²t az ülisünk sorba tíve. Ö: karos~, kis~. ülésdeszka ülízsdeszka fn A szövőszéken az előfa és a hátsó lábak között levő pad, amelyen a szövőmunkás ül. ülésrész űlísrísz fn A bútor vízszintes felszíne. ület ~ i Ülep. Sz: Teli az ~, nindzs becsület: oda a becsület. Szűg gatya, nagy ~, abba van a becsület: 〈tréfás mondás〉. Ö: gatya~. ülhet i Ülhes mán: ne mozogj annyit! Ö: el~. üllő Ö: kasza~, kovács~, szarvas~. üllőbetét üllőÝbetít fn 1. Az üllőlyukba helyezhető forma, amely különböző idomok kialakítására alkalmas. A szarvasüllőÝbe teszszük az üllőÝbetítet. 2. Különböző formák kialakításához használt satuba v. üllőbe fogott tárgyak, amelyeken kovácsolással formálják a fémet; stekli. üllőtőke üllőÝtőÝke fn Farönkből kialakított tárgy, amelyre az üllőt rögzítik. üllővágó üllőÝvágó² fn Rövid, baltaszerű üllőbetét. Az üllővágó²n vasat vágnak. ülő ülőÝ, üllőÝ fn 1. Ülőke. 2. Tyúkülő. ÜlőÝre, ülőÝre! — mongyuk a tyúkoknak, már úgy értik. Fel, fel!: üllőÝre fel! Ö: benn~, fel~, kakas~, seggen~, tyúk~.
ülőke
802
ülőke ülőÝke fn 1. Szék vízszintes lapja. 2. Fenék. Jó² ülőÝkéje van, sokájig megül ety hejbe. 3. A fazekaskorong vízszintes lapja. ülőlóca ülőÝló²ca fn Lóca. Három ó²dalrul vó²t ülőÝló²ca, ami úgy be vó²t ípítve. ülőkád ülőÝkád fn Ülőfürdésre használható, magas falú, dongából készült rövid kád. ülőpad ülőÝpad fn A fazekas korongolás közben ezen a deszkán ül, mely a korongdeszkával szemközti oldalon található meg. ültet ∼ i 1. 〈Kotlót〉 elhelyez a tojásokon. 2. Termesztés végett földbe helyez. Ö: el~. ültetés ültetís fn Íkásó²s ültetís: az az ültetési mód, amikor az ásót leszúrják, és mellé teszik a csemetét, amikor kihúzzák az ásót, a föld visszahullik, a földet az ásóval a csemetéhez szorítják. ültetéshálózat ültetísháló²zat fn A szabályos csemetetelepítésben a fák egymástól való távolsága. ültet Ö: meg~. ültetett Ö: el~. ültető Ö: csemete~, tyúk~. ültetőfa ültetőÝfa fn Olyan fúrószerű eszköz, amellyel a dugványozás során előkészítik a helyet a dugvány számára. ültetőfúró ültetőÝfúró² fn Földfúró. ültöget ~ i Ültetget. Ö: el~. ültő ültőÝ mn 1. Ülő. Ot vam még eggy ültőÝ hej, oszt üj rá! 2. Eggy ültőÝ hejibül: egy ülésnyi idő alatt. Eggy ültőÝ hejibül megenném az egísz malacot. ünnep fn Ünnep szombattya: karácsony, húsvét, pünkösd előtti nap. Hát mindig vó²t egy, ugy montuk, ~ szombattya. Ö: arató~. ünneplő ünneplőÝ fn Ünnepi alkalomra szánt ruha. ÜnneplőÝbe vó²tunk őÝtözve. ünőborjú ünőÝbornyú fn Nőstény szarvasborjú. űr Ö: töltény~. üreg ~ fn A fazekaskemencének az a része, ahová az edényeket kiégetésre berakják. Ö: kemence~. üres mn Üres kalács: megtöltetlen kelt tészta. A kelt tíszta eggyik fajtája az ~ kalács. Sz: Üres ponyvával jöt haza: 〈gubacsapó〉 jó vásárt csinált, elkelt minden gubája. Az ~ ka-
üszkösödik
lász fen tartya a fejit: az ostoba emberek szoktak gőgösek lenni. Az ~ tarisznya a legnehezebb: legnehezebb a szegénység. ürge fn Sz: Ojam, mint az ázott ~: csapzott. űri Ö: has~. ürít ~ i A méh a szervezetében felhalmozódott salakanyagot magából kibocsátja. A míhek is renceresen ~ik szervezetükbül a felesleges anyagokat. ürítés üritís fn A méh testében felgyülemlett salakanyagnak az eltávolítása. A tisztuló kirepülís egybe az elsőÝ ürítís időÝszaka. ürítkezés üritkezís fn Ürítés. ürítkezik ~ i Ürít. üröm Ö: bárány~. ürü ∼ fn Fiatal kiherélt kosbárány. Vam mikor nem megy a bárány, kiherélnek mék késszázat is, oszt elaggyák ~be. Ö: vezér~. ürüfalka ∼ fn Herélt kosokból álló falka; régen gyakori volt a nem és életkor szerinti falkásítás. Rígen vó²tak falkák, ~, tokjó²falka. ürütoklyó ürütokjó² fn Egyéves kiherélt kosbárány. üst ~ fn Sz: Ojan setít vam, mint az ~ ó²dala: ti. az mindig kormos. Ö: cefre~, finomító~, főző~, hab~, kantár~, keverő~, réz~, tisztázó~. üstház ~ fn Üst melegítésére való zárt tűzhely. Az ~nak az ajtó²val szembe van ety füscsű csonkja. üstkészítő üskíszítőÝ fn Rézedényeket készítő kézműves, rézműves; üstműves. üstműves üstmíves fn Üstkészítő. üstök ∼ fn 1. 〈Gubacsapóknál:〉 szőrcsomó. Most a felsőÝ tábla sarkát akasztja az alsó² táblába levőÝ gyapjú ~kének. 2. Kontyolt tető. üstökös mn Üstökös tetőÝ: 〈a kontyolt tető változataként〉 a ház oromzata elé ugró, a ház elejét védő, domborúan hajlított tetőzet, üstök. üstös Ö: réz~. üstperem ∼ fn Az üst széle. üszkösödés Ö: csont~. üszkösödik Ö: meg~.
üszög
803
üszög ∼ fn 〈Gabonaféléken〉 gomba okozta fekete duzzanatban megnyilvánuló növénybetegség. Tavasszal a búzán lehetett ~. Ö: fekete~. üt ∼ i 〈Gubacsapó〉 szövőszéken bordával ráhúz minden sorra. Üti a bordával a gubát. Sz: Úgy ~i, mint a lovat: nagyon üti, veri. Ö: át~, be~, bele~, el~, fel~, ki~, le~, meg~, oda~, össze~ . ütérátmetszés ütérátmeccís fn Artériaátmetszés. ütérelmeszesedés ütérelmeszesedís fn Az érfal meszesedése, megkeményedése. ütérkeményedés ütérkemínyedís fn Ütérelmeszesedés. ütérszakadás ~ fn Ütőér, verőér szakadása. ütértágulás ~ fn Ütőértágulás. ütés Ö: be~, disznó~, libuc~, guta~. ütet ~ mn 〈Kifejezésekben jelzőként:〉 Eggy ~ tapló²: egyszeri tűzcsiholásra való mennyiség. Eggy ~ tapló²val gyútotta meg a kanászunk a pipát. Sz: Ojan kicsi, mint eggy ~ tapló²: vki/vmi nagyon kicsi. Nr: A tapló² tőÝtyfán nőÝ, esz szárították meg, kovakűvel csiszolták, külön tudomány vó²t. ütköző ütközőÝ fn 〈Méhészetben:〉 olyan kiugró keretléc, amellyel a keretek közötti távolságot biztosítják. Le kel cserélni eszt az ütközőÝt, mert megrepett. ütő ütőÝ fn A csengő belsejében lógó drótra forrasztott tojás alakú réz, amely ha a csengő falához ütközik, szép hangot ad. Sz: Megál benne az ütőÝ: a) elképed, megdöbben. b) versbe belesül. c) meghal. Ö: be~, disznó~, fel~, kutya~, libuc~, lyuk~, óra~, össze~. ütőbot ütőÝbot fn A kallómalomban található súlyos fahengerek, melyek ütemes mozgással tömörítették a nedves gyapjút. ütődik Ö: meg~. ütődött mn Sz: ÜtőÝdött, mer még lökhetett az apja eggyet rajta: 〈nem egészen épeszű gyermekre, felnőttre mondják〉.
űződik
ütőerő ütőÝerőÝ fn Pénz vásárlóereje. Jancsibankó²nak rígen a papírpíszt híjták, én nem is emlíkszek rá, nem láttam, as se tudom, mennyi vó²t az ütőÝereje. ütőfa ütőÝfa fn 1. 〈Szőrmekészítőknél:〉 általában szilvafából készült rönk, melyen a posztólyukasztása történik. 2. 〈Mézeskalácsosoknál:〉 faforma. ütöget Ö: fel~, széjjel~. ütőkalapács ütőÝkalapács fn A kallómalom része, amelyet a vízkerék által forgatott tengely mozgat az emeltyűk segítségével, ez verte a vízben áztatott posztót. ütött Ö: guta~. ütőtartó ütőÝtartó² fn A csengő és a kolomp ütőjének függesztésére szolgáló kisebb, félkörívesre hajlított fémcsík. ütővas ütőÝvas fn 1. A minta kimetszésére használt fémeszköz. 2. Fémhenger, amelyre kalapáccsal ráütve lyukakat készítenek. üveg Ö: befősztes~, lámpás~, petrós~. üvegel Ö: ki~. üvegez ∼ i 〈Lekvárt〉 üvegekbe tölt. MielőÝtt ~nénk a lekvárt, megbizonyosodunk rulla, hoty kísz van-e. üvegezés üvegezís fn 〈Lekvár〉 üvegekbe töltése. A vászonedínybe nem fontos már a sütőÝbe tenni a lekvárt, mert az mektartya aszt a meleksíget, inkább az üvegezísnél fontos ez. üveglopó üveglopó² fn Üvegből készült lopó. üvegtaszító üvektaszitó² fn Tímárszerszám, fakeretbe foglalt üveglap. üzekedik ~ i 〈Állat〉 párosodik. üzem Ö: tímár~. üzen izen i Akkor aszt izentík, hogy: Jó² szerencsét kívánunk! űzés Ö: here~. üzlet Ö: borbély~. űződik űzőÝdik i 〈Kutya, juh stb.〉 párzik. A szuka kutya mindíg forgott, űzőÝdött. A jerketokjó²ra kost teszünk, akkor asz kírem szípen űzőÝdik. Ö: fel~.
V vacáhol ~ i Bizonytalankodik, vacillál. Én is ~tam, hogy máma ásztassam be a ruhát vaty hó²nap. Ö: fel~. vacáholódik Ö: el~, ki~, le~. vackol ~ i 1. 〈Állat〉 vackot készít magának, v. abban fekszik. A kutya, a koca mielőÝt fijaddzani akar ~, igazgattya az almot. 2. 〈Pl. pásztor〉 a földre fekvőhelyet készít magának. A pásztor a főÝdre ~t, a bundáját leterítette, az eggyik vígire ráfekütt, a másikkal meg betakarta magát. Ö: el~. vackolódik vackoló²dik i Fekvőhelyén fészkelődik. Ö: ki~. vackor ~ fn l. Vadkörte. 2. Vadkörtefa. 3. Vadalma. 4. Vadalmafa. Km: Aki sokat válogat, ~ akad a kezibe: a nagyon válogatós lány végül olyan férjjel éri be, amilyen akad. vacok ~ fn 1. Silány fekvőhely, pl. kocsis fekhelye az istállóban. 2. Kisebb emlősállat alvóhelye. 3. Nyúl, vaddisznó stb. fészke, ill. fekhelye. Sz: Vacokra, koca!: 〈főként kisgyermeknek szóló figyelmeztetés:〉 feküdj már lefelé! Ö: disznó~. vacsorál ~ i Vacsorázik. Ö: meg~. vacsoracsillag ~ fn Esthajnalcsillag. F#jöt mán a ~. vacsorálatlan ~ hsz Vacsorázás nélkül. vad ~ fn Vídet ~: olyan vad, amelyet nem szabad lelőni. A kutya ájja a ~at: megközelíti és jelzi a vad helyét, de nem riasztja fel, amíg nem kap parancsot. Ö: apró~, dú~. vadalany ∼ fn Köszméténél felnyúló ág, ebbe illesztik az oltványt. vadalma ~ fn Vadon tenyésző nemesítetlen alma. A vackort, It, erdei gyümőÝl-
csöket a szegíny níp ette, mi nem vó²tunk ojan anyagi hejzedbe, mi soha nem szettűk őÝket. Sz: Mosojog, mint a ~: kényszeredetten mosolyog. Savanyú, mint a ~: nagyon savanyú. vadasos ~ mn Vadas ízű. Meg a húsa a gyöntyúké ojan ~, mint a fácáné. vadász1 Ö: le~. vadász2 fn Vasárnapi ~: alkalmi vadász, ritkán vadászó személy. Ö: apróvad~. vadászás Ö: le~. vadászat fn Csoportos ~: több személy közös vadászata. Egyéni ~: egy személy egyedül vadászik. Ö: kereső~, kotorék~, taposó~. vadászbakó vadázbakó² fn Vadásztarisznya. vadászkunyhó vadászkunyhó² fn Ágakból épített leshely. vadászmester ~ fn A vadászat vezetője. vadászott Ö: be~. vadászösvény vadászösvíny fn A vadgazdálkodás céljait szolgáló, mesterségesen készített keskeny út az erdőben. vadászpipa ~ fn Gyárilag előállított cseréppipa. vadásztarisznya ~ fn Vállra akasztható, fedőlappal ellátott táskaféle. vadászterület ~ fn Olyan terület, ahol vkinek joga van vadászni. vadbefogás ~ fn Vadak elfogása hálóval. vadborsó vadborsó² fn 1. Apró, lila virágú gyomnövény. A vadborsó² a búza köszt íl, rátekergőÝddzik a búzaszárra. 2. Fehér virágú gyomnövény. vadbőrfaragó vadbűrfaragó² fn Körkéses szerszám, ahol a tengelyen forgó kések
vadbúvó
805
leszedik a felesleges hús- és kötőszövet darabokat; húsoló. vadbúvó vadbúvó² fn Sűrű, bozótos hely, ahol a vad meghúzódik. vaddisznóhajtás vaddisznó²hajtás fn Vaddisznóvadászat. vadgalamb fn Nr: A ~ asz turbíkoja: Vam borunk, vam borunk. vadgyümölcs vadgyümőÝcs fn Vadon termő gyümölcs. vadhordó vathordó² mn Vathordó² szekér: az elejtett vadakat szállító szekér. vadkacsahúzás vatkacsahúzás fn Vadkacsák repülése. vadkamra vatkamra fn Olyan terület, amelyen nem vadásznak. vadkárelhárítás vatkárelhárítás fn Vetemények, fiatal erdő megvédése a vadak kártételétől. vadmák ~ fn Fehér virágú gyógynövény. A ~nak csak a virágját szettík. vadmurok ~ fn Vad sárgarépa. vadóka Ö: jász~. vadravaló vadravaló² mn Szemrevaló, csinos, ügyes 〈lány〉. Ez a kisjány vadravaló², elvenném felesígül. vadréce ~ fn Vadkacsa. vadrejtő mn VadrejtőÝ sűrü: vadbúvó. vadruca ~ fn Vadkacsa. Ö: tőke~. vadsűrű vatsűrű fn Vadbúvó. vadszámlálás vatszámlálás fn Vadaknak földi v. légi úton történő számlálása. vadszőr vatszőÝr fn Nemesebb prémeknél előforduló hiba, nem megfelelő minőségű szőrmerész. vadtátogó vattátogó² fn Apró, sárga virágú növény. vadul Ö: el~. vadváltó vadváltó² fn Az a hely, ahol a vad a takarásból kimegy. vadvíz ~ fn Lefolyástalan kisebb állóvíz. vág ~ i 1. Eső csapkod. Ha kelet felőÝl jön az esőÝ, ide is ~ az esőÝ. 2. A gubaposztó szövésekor az egyenetlenre font szálakat egyenletessé tesz úgy, hogy a bordát ráhúzza a sorra. 3. Önt. Vaty pediglen egy veder vizet a nyakunk közzé váktak, így locsolkottak abba
vágó2
az időÝbe. Sz: Eggyik szavát a másigba ~ja: egyik szavát a másikba ölti. Öcskös, hogy ~ a bajusz?: mi újság? Ö: alá~, át~, be~, el~, fel~, közé~, ki~,le~, meg~,vissza~. vágás~ fn Disznóvágás. Házi ~: a vágás magánháznál való lebonyolítása. Tavaszi ~: tavasszal történő disznóvágás. Ö: be~, bot~, csutka~, fel~, gyökéralá~, hal~, kapa~, kieresztő~, ki~, kő~, köz~, nagy~, nevelő~, tar~, tulipán~. vágásdíj vágázsdíj fn Állatok levágásáért járó fizetség. Vágázsdíjba jön: a vágásért fizetett díj része. A máj, a bélkövér, szív, nyelv, a lép, a két vese, ez mind a vágázsdíjba jött. vágásforduló vágásforduló² fn Fafajtól függő kitermelési idő. vágáskor ~ fn Az erdő kitermelésének ideje. Bijoló²gijaji ~: az állomány fejlődése megszűnt, az erdő fái nem növekednek tovább. vágásos Ö: át~. vágásrés vágásrís fn A kidöntésre kerülő fán ejtett rés. vágástér ~ fn Az a terület, ahol az erdő kitermelése folyik. vágású Ö: fél~. vágat ~ fn 〈Pl. dohányból〉 annyi, amenynyit egyszerre felvágnak. Vam még egy vágad dohányom. vágattat Ö: meg~. vágító Ö: fa~. vágni Ö: fa~. vágó1 vágó² mn/fn I. mn Levágásra szánt 〈állat〉. II. fn Levágás. Mivelhogy mán három gujást megölt, hát elatták vágó²ra. Ö: mészáros~. vágó2 vágó² fn 1. Olyan kovácsszerszám, amelyet a kovács vas darabolására, vágására használ. 2. 〈Rézműveseknél:〉 díszítő véséshez használt fémrúd, amelyet kalapáccsal ütnek, miközben a vágót mozgatják. Ö: csín~, csont~, csutka~, el~, ér~, fagy~, fenékszög~, íves~, karos~, kéve~, kóró~, köd~, lapos~, lyuk~, nád~, rönk~, keskeny~, nyeles~, öltéscsatorna~, part~, peceklyuk~, szappan~, széna~, tyúkszem~, üllő~ .
vágócsizma
806
vágócsizma vágó²csizsma: állatok vágásakor viselt vízhatlan lábbeli. vágócsorda vágó²csorda fn Levágásra szánt szarvasmarhák csoportja. vágódik Ö: ki~, le~. vágógép vágó²gép fn Az anyagok meghatározott nagyságúra vágását szolgáló szerkezet. vágóhíd Ö: kényszer~. vágókés vágó²kés fn 1. Tésztavágó-kés. A vágó²kés félhó²d alakú, éles, fanyele van, kisteknőÝbe vákták össze vele a tísztát. 2. 〈Kosárfonóknál:〉 a vesszők vágására, faragására alkalmas, jól élezett, hegyes végű acélpenge; faragókés. 3. 〈Kőműveseknél:〉 hegyes kenőkés, spesszerező. vágókorong vágó²korong fn 〈Rézműveseknél:〉 darabolókorong. vágólegény vágó²legíny fn Vágóhídon alkalmazott mészáros(legény). vagondeszka ~ fn Vasúti padlódeszka, foszni. vagongyárista ~ fn Vagongyári dolgozó. A Ikra is monták, hogy demokárék. vágóterem vágó²terem fn Állatok vágására alkalmas és felszerelt, nagy méretű helyiség. vágótőke vágó²tőÝke fn Levágott állat feldarabolására való vastag fatönk. vágott Ö: össze~, tőről~. vágottedény vágottedíny fn A korongról metsződróttal leszedett, már készre formázott edény. vágva Ö: fel~. vágy Ö: ét~. vagyi Ö: ki~. vagyiság Ö: ki~. vagyogat ~ i Válasz a Hogy vagy? — kérdésre: Vagyogatok, megvagyogatok. vagyon ~ fn Sz: Ott a ~t kíretik: szegény(ebb) legény gazdag(abb) lányt akar feleségül venni. vagyonélvezet ~ fn Az egyik házastárs a másik elhalálozásakor annak vagyonának haszonélvezője. vagyonélvező vagyonélvezőÝ fn Akire a vagyonélvezet joga száll. VagyonélvezőÝ a
vákáncsos
férj maratt a felesíge halála után, ha meg nem nőÝsült. vaj fn Sz: Ojan a szíve, mint a ~: nagyon érzékeny, gyengéd. Km: Akinek ~ van a fejin, ne mennyík a napra!: aki vétkes vmiben, húzza meg magát. Ö: csecs~, háj~. váj ~ i Kiás. Vájjál mán ety kis kolompírt! Ö: ki~. vajalma ~ fn Halványpiros csíkos, édes, nyárialma. vajasperec ~ fn Vajjal készített, perec alakú péksütemény. vajastálka ~ fn A reggelihez felszolgált vaj szervírozására használt kis méretű tányér. A reggelinél a tálcán rajta vó²t a kávéscsésze, cukortartó², dzsem és a ~ is. vajda Ö: cigány~. vajköpülő vajköpülőÝ fn Kisebb gazdaságokban és háztartásokban a tejszínnek vajjá való feldolgozására használt edény. vájó Ö: kosz~, tekenő~. vajpaszuly vajpaszuj fn Vajbab. vajtányér vajtányír fn Vajastálka. vak ∼ mn Vak szűr: az a szűr, amelyiknek nem kihajtós, hanem zárt az eleje. Sz: A ~ is asz monta, maj megláttyuk: —. Örül neki, mint ~ Laci a fél szeminek: —. Vak mongya a viláktalannak, hoty te nem lácc: —. Km: Szemesnek áll a világ, ~nak az alamizsna: az boldogul, aki ügyes, életrevaló. Monthatod a ~nak, hogy megvíratt: 〈mondják arról, akit nem lehet a tévedése felől meggyőzni〉. Ö: havi~. vákáncs ~ fn A vákáncsostól beültetett és gondozott erdőparcella. Vákándzsba íl: vákáncsos életformát folytat. És akkor mikor én fírhe mentem huszonegybe, akkor ugyanúgy csak vákándzsba íltünk. vákáncserdő vákáncserdőÝ fn Betelepítendő, ill. betelepített erdőrész. Vó²t vákáncserdőÝ, oszt foktak fel belőÝle, és akkor abba vetettek vetemínt közzí. vákáncsföld vákáncsfőÝd fn Erdőirtásra és -telepítésre kijelölt föld. vákáncsos ∼ fn 〈Debrecen környékén:〉 erdőirtó és -telepítő szegény ember, aki addig művelte az erdőt, míg be nem állt. Vákáncsos
vakar
807
erdőÝápolási mó²ccer: az elültetett csemetesorok között mezőgazdasági növényt termelnek. Nr: A vákáncsosok, debreceni erdőtelepítők, az általuk beültetett erdőparcellát (a vákáncsot) a fák felnövekedéséig gondozták, és a facsemeték között saját szükségletre kapás növényeket termesztettek. Földkunyhókban laktak. vakar Ö: meg~. vakarás ~ fn 〈Tímároknál:〉 a tőkén vakarókésssel végzett tisztítási munka. vakarcs ~ fn 1. Sütőteknő oldaláról levakart tészta megsütve. 2. Sokgyermekes családban az utolsó gyermek. Ö: segg~. vakarék vakarík fn Utolsó gyermek, vakarcs. Mindig it lábatlankodik ez a kis vakarík. vakaró vakaró² fn 1. Állat bőrének tisztítására való fogazott eszköz. 2. A teknő oldalára tapadt kenyértészta. 3. Az ebből sütött cipóféle. Ö: ló~, pad~, szőr~. vakarókés vakaróukés fn 〈Tímároknál:〉 kb. fél méter hosszú, kétnyelű kés. vakbogár vagbogár fn 〈Tímároknál:〉 beforradt sebhely a bőrön. vakgerendás mn Vaggerendás mennyezet: alul, felül deszkaborítással, méterenként elhelyezett fenyőgerendákra készült mennyezet. vakhal ~ fn Kirántott zsömleszelet. A ~ úty kíszült, hogy a zsemjeszeletet tojázsba mártották, hirtelen kisütöttík, fahajas porcukorral mekszó²rták. vakít Ö: meg~. vakkant ~ i 〈Ember röviden〉 megszólal. Ö: meg~. vakkantás Ö: kutya~. vakkémény vakkímíny fn A füsttelenítés kezdetleges eszköze, amely a tűzhelyek füstjét összegyűjti, és a padlásra vezeti, ahonnan a tetőnyílásokon át oszlik el. vakkeret ~ fn Szűkítő eszköz a kaptár belsejében, amely a fészket zárja, szűkíti. A ~ mírete azonos a keretével. vakköröm ~ fn 〈Kézen, lábon〉 eltorzult, gombás köröm. A ~, ami nem normális vó²t, például ütístül, az mind ~ vó²t.
választékolás
vaklál ~ i Vakoskodik. Nem lelek semmit, csak ~ok a setídbe. vaklyuk vakjuk i Kisebb vakablak, falba vájt fülke. Hozd nekem a vakjugbul előÝ a borsot! vakmétely vakmítej fn 〈Tímároknál:〉 vakbogár. vakmetszés vakmeccís fn Nyúzás során a bőrbe való véletlen bemetszés. Kés így nem is nagyon kellett, a mester haragudott a vakmeccísre. vaknyomás ~ fn 〈Könyvkötőknél:〉 léniával készített díszítés. vakog ~ i 〈Kutya〉 egyet-egyet vakkant. vakolómalter vakoló²malter fn Vakoláshoz használt, hígabb malter. vakondtúrás vakontúrás fn Nr: A vakontúrázsba ültettík a virágot, mer asz porhanyó²sab vó²t. vakpállás ~ fn 〈Tímároknál:〉 kisebb bőrhiba. vakság Ö: havi~. vaksi ~ mn Gyenge szemű, rövidlátó. vakszem ~ fn Halánték. Ha valakit ~en ütnek, röktön mekhal. vakszik ~ fn Gyér növényzetű v. teljesen puszta szikes talaj. A ~ akkor se terem, ha kezelik. vakszűr ~ fn Olyan szűr, amelynek eleje nem kihajtós, a kihajtós részt az elejére varrott posztócsík jelképezte. vaktetű ~ fn Fagyástól származó viszketeges betegség a lábon. vakul Ö: bele~, be~, meg~. valag ~ fn 〈Főként〉 női segg. A picsát rígen ~nak monták. valamék ~ nm Valamelyik. válasz Ö: nő~. választ Ö: le~, meg~. választás Ö: követ~. választási mn Választási malac: szopástól elválasztott malac. választék választík fn Állatokat elválasztó építmény. Választíkot ípít az ó²lba. Ö: fa~. választékolás választíkolás fn A rönk alkalmassági besorolása.
választott
808
választott ~ mn Választot malac: szopásról leszoktatott malac. valger ~ fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 nyújtófa. Nyútó²fa hejett inkáb ~t szoktunk mondani. válik Ö: alá~, el~, fel~, ki~, le~, meg~. váll ~ fn 1. Négyszögletesre rakott boglya magasabbra rakott sarkai közül az egyik. 2. A kerékküllőnek azon része, amely már nem megy bele a talpba, amin a keréktalp megütközik. 3. A kolomp vízszintes alakú, széles, felső része, amelyen a fül és az ütőtartó van. Ö: ing~, keret~. vállal Ö: be~, fel~. vállaltatós mn Vállaltató²s kecc: ketrec; a hodályban egy leválasztott rész, ahol az anyabirka elvállalja a bárányát. Van nekünk ijjen eccer egy méteres vállaltató²s keccünk, ide tesszük az anyát, az elvállajja a kizsbáránt. vallás ~ fn Sz: Minden ~ jó² ~, csak a kárvallás nem: — . Ö: kár~. vállas mn Vállas rísz: a guba két része közül az, amely összevarrásnál a vállra esik, és amelyet tömöttebbre szőttek, több fürttel, mint az aljas részt. vallat Ö: meg~. vállazott ~ mn Méhészetben olyan 〈keret〉, amely vállal, ütközővel van ellátva, hogy a keretek közötti szükséges távolságot biztosítsa. vállfolt válfó²t fn Munkára használt férfi ingre toldott rész, amely a vállra esik. A munkásingekre még ujonnan tettek ety fó²tot, válfó²tot, hoty továp tarcsík. vállfürt válfürt fn Vállszőr. vállkarika válkarika fn A hám szügyellőjének két végére kb. egyharmad résznyi távolságra varrott, 6–8 cm átméretű vas- v. rézkarika, amelybe a vállszíjat és a segédszíjakat fűzik. vállkendő válkendőÝ fn Utcai felsőruhaként használt, igen nagyméretű, így hoszszában téglalapra hajtva vállra vethető vastag kendő. vállszíj válszíj fn Lószerszámon a hám két oldalát a ló marján keresztül összekötő szíj.
váltás
Mingyárt ahogy a nyaka jött ot vó²t a válszíj, abba van a karika kétfelőÝl, abba megy a gyeplűág. vállszőr válszőÝr fn A kiválogatott gyapjúnak az a része, amelyet a szövéskor a guba vállas részébe raktak. A válszőÝr a lekhoszszap szálú, elsőrendű minőÝsígű gyapjú vó²t. vállvirág válvirág fn 1. Nyakas szűröknél a gallér felső, nyaki részének hímzése. 2. Az elej és a gallér váll fölötti összetoldásának hímzése. való Ö: ágyelé~, alább~, aljnak~, befogni~, bélnek~, bikaalá~, borra~, derékre~, égetni~, elébb~, életre~, élni~, elöl~, fejre~, feljebb~, félre~, férjnek~, foltozni~, fürtnek~, halni~, haszonra~, hiába~, hozni~, hozzá~, jóra~, kenyérnek~, kenyérre~, kezébe~, kötélre~, kutyának~, lábra~, magnak~, melléknek~, menni~, menyasszonynak~, nyakra~, nyúlni~, oda~, otthon~, őrni~, rajta~, semmire~, szabni~, szőrnek~, talpalá~, tűzre~, utána~, vadra~, világra~, zsebbe~, zsírnak~. váló Ö: magva~. válogat Ö: fel~, le~. válogatás ∼ fn 〈Szőlészetben:〉 a satnya hajtások letörése a tőkéről. A ~, asz, hogy a szőÝlőÝvesszőÝ satnyáját letörtük a tőÝkérül, csak annyit hatytunk meg, amennyire szüksíg vó²t. válogató Ö: vessző~. válogatós válogató²s mn Sz: Törjön ki a válogató²s nyavoja!: 〈szitok〉. valója Ö: főtől~. valósi való²si mn Való. Vhova való²si: vmely környékre való. Ö: ide~, oda~. válott Ö: ki~. vált1 ~ i 1. Jó²l ~ az esze: gyors, eleven észjárású. 2. 〈Pl. étkészletet kölcsönzőből〉 kibérel. Ö: ki~. vált2 Ö: alá~, át~, be~, ki~. váltakoztat váltakosztat i 〈Könyvkötő:〉 bizonyos rend szerint ismétlődve végez egy munkafolyamatot. Hon a háccsó²ba, hon az elsőÝbe fűszte és váltakosztatta. váltás Ö: agancs~, anya~, gyűrű~, jegy~, lábító~, legelő~.
váltó
809
váltó váltó² fn 1. Vadváltó. 2. Váltásnyi. Egy váltó² fehírnemű: egy váltás fehérnemű. Váltó² ruha: ua. Váltó²t vesz fel: tiszta ruhát vesz fel. 3. Rendelésre. Váltó²ba/Váltó²ra vállaltat/kíszíttet: gubát, szekeret stb. rendelésre készíttet. Váltó²ba/Váltó²ra v#rot szűr: megrendelésre készített darab. Ö: be~, vad~. váltóbőr váltóubűr fn 〈Tímároknál:〉 eldöglött állat bőre, amelyet gazdája készpénzért készíttetett ki. váltócsapos mn Váltó²csapos meccís: szőlő, őszibarackfa metszésének az a módja, amikor az előző évben termést hozó vesszőt lemetszik, levágják. A váltó²csapos meccís asz jelenti, hogy az ágakon mekhaggyuk a termőÝvesszőÝt öt szemre mek töbre, a bisztosító²t mek csak két szemre, íppen úgy, mint a szőÝlőÝt. váltócsizmadia váltó²csizsmadija fn (rég) Csak megrendelésre dolgozó csizmadia. váltóruha váltó²ruha fn (rég) Megrendelésre készített ruha. váltószabó váltó²szabó² fn (rég) Nem vásári árusításra, hanem megrendelésre dolgozó szabómester. váltott ~ mn Egymást felváltó. Ot vó²t a nagy istálló², amibe a váltot lovakat tartották. Váltod bőÝcsőÝ: az a sejt, melyet a méhek az anya elpusztulása után néhány munkásálca körül tágas anyabölcsővé alakítanak át, és a munkásálcából anyát nevelnek. Váltot fűzís: 〈könyvkötészetben:〉 az ívek egymást váltó fűzése. változás ~ fn Egészség rossz(abb)ra fordulása. Valami ~om van, nem érzem jó²l magam. Ö: idő~, szőr~. vályú válu fn Ö: disznó~, hizlaló~, itató~, ló~, öntő~, sózó~, vas~. vályúz váluz i 〈Rézműves〉 üreges tárgyak öntésénél az öntőforma beöntőnyílásához kisebb hajlított fémlemezt tesz, ezen keresztül könnyebben befolyik a réz. vályúzó váluzó² fn 〈Rézművesmesterségben:〉 az öntővályu behelyezéséhez szükséges kisebb fémlapát; útrovó.
ványad
vályog vájog fn Sz: Ojan nacs csipa van a szemedbe, hoty kitelne belőÝle egy vájog: nagyon csipás a szemed. vályogfal vájokfal fn Vályogtéglából rakott fal. vályogvető vájogvetőÝ fn/mn I. fn Vályog készítésére használt, deszkából készült, fogóval ellátott ládaféle eszköz. Van egyes és kettes vájogvetőÝ. II. mn VájogvetőÝ gödör: az a gödör, ami a vályogvetéskor keletkezik. vám fn Sz: Amit a ~on nyér, elveszti a réven: semmit sem nyer. vámbúza ~ fn Vámolásnál kivett búza. vámellenőr vámellenőÝr fn A vámolást végző tisztviselő. vámszedő vámszedőÝ fn Vám, adó beszedésével megbízott személy. van1 ~ i Sz: It vagyok. Nem lácc? Vakúj mek, ha nem szánsz!: 〈csukláskor mondja, aki csuklik〉. Ö: ki~, meg~, oda~, rá~. van2 ~ fn A tulajdonunkban levő dolog, tárgy stb. Sz: A ~t mek kel becsülni: takarékoskodni kell. vándorkaptár ~ fn Olyan kaptár, amelyet egyik méhlegelőről a másikra visznek. vándorló vándorló² mn Olyan 〈méhészkedés〉, amelynek során a méhész nyomon követi méhcsaládjaival a legelőt, méheit oda szállítja, ahol gyűjthetnek. vándorol ~ i Méhész méheivel egyik legelőről a másikra költözik. vándorpergető vándorpergetőÝ fn Olyan pörgető, amely alkalmas arra, hogy a méhész a vándorláskor magával vigye. vánkos ~, vánkus fn 1. Az eketaliga tengelye fölött levő párnafa, amelyen az ekegerendely vége nyugszik. 2. Α szekér tengelyére erősített fa, amelyen hátul a szekéroldal nyugszik, elöl pedig a fergettyű forog; sémely. 3. Az a sínpár, amelyen a subervég fölle mozog. Ö: fej~, közép~, saroglya~. vankuj ~ mn Gonosz, alattomos. Eszt a szó²t, hogy ~ akkor hallottam, mikor bejöttek a románok, űk is azok vó²tak. vánkus l. vánkos ványad vánnyad i Betegeskedik, satnyul. Ö: el~, meg~.
ványadt
810
ványadt vánnyatt mn Beteges, beesett 〈arc〉. ványol ~ i 1. 〈Tímároknál:〉 ványolódeszkán nyújtja, alakítja a bőrt. 2. 〈Tímároknál:〉 motorral hajtott hordóban a bőrt puhitja, tisztítja. Ö: ki~. ványoló ványoló² fn 〈Gubacsapó-mesterségben:〉 kalló. ványolódeszka ványolóudeszka fn 〈Tímároknál:〉 a beáztatott fejbőr kinyújtására, alakítására szolgáló L alakú deszkalap. ványolóhordó ványoló²hordó² fn 〈Tímároknál:〉 bőr puhítására használt hordó. ványológép ványoló²gép fn A ványolt csizma elkészítéséhez szükséges bőr kinyújtásához használatos szerkezet. ványolókés ványoló²kés fn A bőr ványolására használt éles szerszám. ványolt ~ mn 1. Felpuhított, nyújtott, varrás nélkül készített 〈csizma〉. Ványol csizsma: varrás nélkül, felpuhított és formára nyújtott bőrből készített csizma. A ványol csizsma nem vó²t varva, hogy ne mennyen bele a víz. 2. Ványolt posztó²: kallózott, áztatással és ütögetéssel összesűrített posztó. var ~ fn Ótvar. Ö: pokol~. vár1~ i Km: Jó²tít hejibe jó²t ~j!: a jóságot jósággal viszonozzák. Jó²tít hejibe jó²t ne várj!: a jóságot nem szokták viszonozni. Ö: el~, ki~, össze~. vár2 ~ fn Sz: Honnen vette a kiráj a ~at? 〈Feleli az, akitől meg akarják tudni, hogyan szerezte ezt v. azt a holmiját.〉 〈Erre válaszként:〉 Fejír lovad baszott írte. Ö: borz~, kő~, Pendely~. varacskos ~ mn Érdes, bibircsókos felületű. varadzik Ö: be~. várandós várandó²s mn Közvetlenül ellés előtt levő állat, különösen tehén. varangyékos varangyíkos mn Varangyíkozs bíka: varangyos béka. varasodik Ö: ki~. váratlan ~ hsz Váratlanul. Váratlan jött. varga ~ fn (rég) Szíjgyártó. Rígen a szíjgyártó²t nevesztík Inak. Sz: Megrázlak, mint Isten a It!: 〈fenyegetés〉.
varróné
vargabéles ~ fn Sült tészta, amely úgy készül, hogy vaníliás, cukros tejben kifőzött finom metéltet tehéntúróval, tojás sárgájával és habjával, esetleg mazsolával elkevernek, ezt két réteges vajas tészta között sütőben megsütik. vargabetű ~ fn Kerülő út. vári Ö: csala~. varjú ∼, varnyú fn A szövőszék része, amely a nagy dorongkarika megakasztásával biztosítja a mellék szálainak egyenletes feszülését. Sz: Láttam ém mán karó²n varnyút, kissebbet is, nagyobbat is, mégis elrepült: 〈mondják az olyan fogadkozásra, amelyben nem bíznak〉. Km: Eggyik varnyú nem vájja ki a másiknak a szemit: senki sem bántja a maga fajtáját. Nem eszi meg a varnyú a telet: enyhe tél végén még erős hideg szokott következni. Ö: fekete~, kálomista~, tarka~. varjúcsősz varnyúcsőÝsz fn Aki elijeszti a varjakat a vetésekről. varjútövisbenge varnyútövizsbenge fn 〈Egy cserjefajta.〉 varjútövisk varnyútövisk fn Varjútövis. varkocs ~ fn Nők egyágú hajfonata. város Sz: Hogy vagy? Felelet: Mint szegíny ember gazdag vározsba: megvagyok. Ö: cívis~. várós váró²s Közvetlenül ellés előtt álló állat, főként tehén. Ha nem vó²t feljegyezve, mikor fojatott, ēre monták, hogy mikor lesz váró²s. varr Ö: be~, össze~, rá~. varrás Ö: be~, él~, guba~, kézi~, lengyel~, szirony~. varrásjelző mn VarrásjelzőÝ kerík: az öltések egymástól való távolságát jelöli ki, ill. az ár dőlésszögét is megadja; rádli. varráskiemelő varráskiemelőÝ fn Varrásjelző. varrásvédő varrásvídőÝ fn 〈Szíjgyártóknál:〉 ketté hajtott bőrcsík, amely a fordított varrást még erősebbé teszi; vóc. varró Ö: bőr~, gomb~, szíj~. varrógép Ö: szűcs~. varróné Ö: foldozó~.
varrószék
811
varrószék varró²szék fn Négylábú ülőpad két beszorító- v. befogópofával; ezen történik a kéttűs szíjgyártóvarrás; kösü. varrószőr varró²szőÝr fn A guba megvarrásához használt fonal. varrott in Varrocs csipke: varrótű felhasználásával készülő csipkefajta. A halasi csipke is varrocs csipke. Ö: hátul~. varrótű Ö: guba~, háj~, szabó~. vartyog ~ i 1. Kotló éles hangot ad. A kotló² ha héját lát, vartyog, és a kiscsirkék szaladnak hozzá. 2. 〈Felbosszantott〉 béka kellemetlen hangot ad. várvírrasztó várvírasztó² fn (rég) Nagyotmondó, hazudós. Gyerekkoromba hallottam eszt a szó²t a nagyotmondó² emberre, hogy várvírasztó². Sz: Asz míveli, mint a várvírasztó²: lót-fut, lármázik. vas ∼ fn A facsemeték ültetéséhez használt eszköz. A ~at lenyomtuk, és lábbal nyomtuk a ~at, és úgy űltettük a nyárfát. Sz: Ojan erőÝs, mint a ~: nagyon erős. Ö: bilyogozó~, bilyog~, cakkozó~, csúszó~, dróthúzó~, eke~, felhágó~, felhérc~, formázó~, gatter~, hántó~, horog~, húzó~, igazító~, kaparó~, kápa~, kaszáló~, kasza~, kereszt~, kolmirozó~, kolmizó~, kormány~, kurta~, lapos~, lyukasztó~, marok~, mustra~, numera~, nyak~, nyújtó~, piszka~, rab~, rúd~, simító~, sütő~, szélező~, tuskó~, ütő~, verő~, zabla~. vasajtó vasajtó² fn A kemence nyílására helyezett, vasból készült ajtó. vasal ~ i 1. 〈Lovat〉 patkol. Mikor téli vassal ~tak, akkor ugye fúrtag bele. 2. 〈Csizmára〉 patkót ver. Ö: be~, ki~, meg~. vasalás Ö: felhérc~, ragasztó~. vasaló1 vasaló² fn Nádból, körte alakban, tető nélkül készült építmény, amelyet a pásztorok a tűz védelmére, konyha gyanánt használtak. A Hortobágyon a pásztorok a vasaló²ba főÝsztek, abba ettek, az egísz nyáron nem alut ki benne a tűz. Ö: nád~. vasaló2 Ö: bőr~. vasalógép vasaló²gép fn A bárány- és birkaszőr kibontására használatos eszköz. amely egy pedálszerkezetből, asztalból és vasalóhengerből áll.
vasfazék
vasalóhenger vasaló²henger fn A vasalógép henger formájú része, amelyet felmelegítenek. vasalóvíz vasaló²víz fn 〈Szőrmekikészítőknél:〉 az első kibontás után alkalmazott folyadék, amelytől kifényesedik a szőrme. vásár fn Vásárra dó²gozik: nem megrendelésre készít vmit. Hát vó²t ojan cipészek is, akik ~ra dó²gosztak. Vásárra járó²: olyan 〈személy〉, aki rendszeresen jár a vásárokra eladni. Sz: Várd vígit a ~nak: várd meg a dolog kimenetelét. Km: Vásár utám mindig okosabb az ember, mint ~ előÝtt: utólag látjuk be, hogyan kellett volna cselekedni. Okos is megy a ~ra meg bolond is: —. Ö: állat~, barom~, betyár~, bőr~, disznó~, edény~, élet~, ember~, heti~, hídi~, kirakó~, zsig~. vásárbíró vásárbíró² fn A vásárbíróság tagja, jogköre a vásár idején elkövetett kisebb bűncselekményekre, a vásári üzletkötésekkel összefüggő vitákra, a károkozásra, a szerződésszegésre és a letétbehelyezési ügyekre terjedt ki. vásárfia vásárfija fn Vásárból hozott ajándék. vasárnap fn Nr: Vasárnap, vason viszik apádat, utánna meg anyádat: 〈cigánygyerekeket csúfoló mondóka〉. Ö: kis~. vasárnapol ~ i Vasárnapot tölt, szórakozik. vásározó mn Vásározó² fazekas: az a fazekas, aki vásárról vásárra hordja eladni a saját maga által előállított termékeit. vásározóláda vásározó²láda fn Vásárokon használt, deszkából készült, hasáb v. kocka alakú tároló v. szállítóeszköz. A vásározó²ládát faragások díszítettík. vasas mn Vasasz szekér: megvasalt szekér. Nr: Vasasz szekér többet bír: 〈játék:〉 vkit ledöntöttek a földre, a többiek pedig mind rávetették magukat. vasberena vazsberena fn Fogasborona. vasék vasík fn Sz: Ojan egíssíges ez a gyerek, mint a vasík: nagyon egészséges. vasfazék vasfazik fn Bogrács. Debrecembe mindig vasfazik vó²t, nem bogrács.
vasfesték
812
vasfesték vasfestík fn Tímároknál: kenyérhéjfőzetből készült, rozsdás vason kiforrott festék. vashordó vashordó² fn Vasból készült (200 literes) hordó. vashorog ∼ fn A guba vízből való kiemelésére szolgáló, vasból készült eszköz, amelynek végén gomb volt, hogy ráakadjon a guba, de ugyanakkor ne szúrja át. vásik Ö: el~. vasiparos ~ fn Vasiparban dolgozó személy. Ezeket a vaságyakat csinálta, ijen ~ vó²t. vaskó vaskó² fn 1. Rossz, életlen kés. 2. Gyalogszék végébe vert törött késdarab, amellyel a kukoricát morzsolják. vaskonyha ~ fn 1. (Vas)tűzhely, takaréktűzhely. A Inak nem vó²t tornya, a plattya egyenes. 2. Sütőkemence fölötti tüzelő a pitvarban. vaskoszorú ∼ fn Fémből készült, időálló koszorú. Van, aki ~t hozott. vasláb ~ fn Háromlábú vasállvány, amelyre a bográcsot akasztják. A ~ra bográcsot, fazikat, üstöt tesznek. vasmacska ~ fn Horgony. Ha a vedér beleesett a kúdba, Ival húszták ki. vasminta ~ fn 1. Rezezőminta. 2. Cifrázáskor használt (régebben fából és csontból is készített) eszköz, amellyel különböző mintákat (csillag, búzakalász stb.) nyomtak a félig nyers pipa oldalába. vasmozsár ~ fn Timsó, vasgálic, rézgálic és egyéb kristályos anyagok összetörésére szolgáló törőedény. vasműves ~, vasmíves fn Vasból használati tárgyakat, dísztárgyakat készítő iparos. A ~ cifra dó²gokat is tud, kerítíst, vaskaput, az megírdemelte aszt a szó²t, hogy ~. vasnyakörv ∼ fn Állatok nyakába való, vasból készült, felcsatolható pánt. Az állatokra ~et tettek. vásódik Ö: el~. vásol Ö: el~. vásott mn Vásot ruha: elnyűtt, kopott ruha.
vásznoz
vaspályamunkás vaspájamunkás fn Vasúti pályamunkás. vasparipa ~ fn 1. Vonat. 2. Mozdony. Nagyapám monta: a ~ befütyült, mert hallaccott az álomásrul. vasráf ~ fn Fakerékre való vasabroncs. vassimító vassimító² fn Acéllemezből készült simító, glettelő. vasszar vaszszar fn Koksz. A vaszszar könnyű és ritka, a kovácsoknál vó²t. vasszeg vaszszeg fn Sz: Elrágná a vaszszeget is: nagyon jó fogai vannak. vastaga Ö: bélszín~. vastagétel vastagítel fn 1. Sűrű főzelék. 2. Olyan étel, amelynek nincs leve. A slambucot, tísztás kását, paprikás kolompírt is, aminek nem vó²t leve, monták vastagítelnek. vastaghús vastakhús fn 1. Lábikra. 2. A far izmai. vastagít Ö: fel~. vastagnyakú mn Vastagnyakú kálomista: református cívis polgár. vastagoldal vastagó²dal fn Szarvasmaha leveshúsnak való, bordás része. vastagológép vastagoló²gép fn Forgó főmozgású, gépi előtolású szerszámgép, gyalu, amely az egy oldalt már megegyengetett faanyagot pontos vastagságú méretre alakítja. vastagszik vastakszik i Nő terhes, gyereket vár. vastaszító vastoszító² fn Tímároknál: vékony fakeretbe foglalt acéllemez. vastégla ∼ fn 1. Túlégetett, erős tégla. A ~ nem piros, hanem sötítszürke, járdács csináltag belőÝle, mert nem kopik. vasteknő vasteknőÝ fn 〈Pékségben:〉 kenyértészta dagasztásához használt, fémből készült teknő. vasvályú vasvájú fn Vasból készült itató. vasvilla ~ fn Sz: Úgy níz rá, mint akit Ival vettek el az annya aló²l: haragosan néz rá. Úgy áll a szeme, mint a ~: ua. vaszárol Ö: ki~. vásznas Ö: fél~. vásznoz ~, vásznaz i Vászonnal borítja be a könyvet.Ö: be~.
vásznozás
813
vásznozás ~ fn Könyvnek vászonnal történő beborítása. vászon Ö: fej~, felső~, gyolcs~, hát~, könyvkötő~, meszes~. pikír~, sopp~, szabó~, szeglet~, tükör~. vászoncseléd ~ fn 〈Középkorú〉 nő. vászoncsupor ~ fn Mázatlan cserépedény. vászonedény vászonedíny fn Mázatlan csupor. Vászonedínybe is el lehet tenni a lekvárt. vászonfazék vászonfazik fn Mázatlan cserépfazék. Vászonfazigba főÝsztík a jó² tőÝtöt káposztát. vászonkancsó vászonkancsó² fn Mázatlan cserépkancsó. vászonkorsó vászonkorsó² fn Mázatlan cserépkorsó. A vászonkorsó² fülin vó²t juk, csecsféle, azon ivutt az ember. vászonköcsög ~ fn Mázatlan cserépköcsög. vászonverés vászonverís fn 〈A csipkeverés egyik alapmotívuma:〉 az átvétel után az orsókat megcsavarják majd ismét átveszik. vasszerlog ~ fn 〈Kőműves szerszám:〉 vízmérték egy fatokba illesztett légbuborékos íves üvegcsővel. vasszernozni ~ fn A párkányoknál kialakított vízorr. váz Ö: cseresznye~. véd Ö: hon~. vedel Ö: bele~, meg~. védelmi Ö: tűz~. vedér Ö: bőr~, csávás~, fejő~, itató~, moslékos~. védő Ö: erdő~, fal~, fa~, varrás~. veddrád Ö: ne~. veft ~ fn 〈Paszományosoknál:〉 gyapjúhulladékból sodrással készített szöszös szál, amelyből például csizmaszegőt is horgolnak. vég víg fn 1. A ház utcára nem néző része, házvég. 2. Vígibe való² fa: pipanyomás során a formába helyezett sodrás kisebbik részébe nyomták, hogy helyet csináljanak a szárnak. Sz: A könnyeb vígit fogja meg a dolognak: kivonja magát a feladat nehezebb részének elvégzése alól. Se víge, se hossza: nem akar vége szakadni. Vígire írt a vagyonának:
véka
eltékozolta. Km: Vígin csattan az ostor: —. Nem akarásnak szarás a víge: —. Nincs ojan hosszú, aminek víge ne legyík: mindennek vége lesz egyszer. Ö: ág~, bot~, csutka~, fa~, fej~, fel~, ház~, kis~, láb~, nyílás~, oldal~, rúd~, segg~, suber~, túlsó~. vége Ö: kis~,segge~. végekarika vígekarika fn Keréktávolságot rögzítő, a kerékagyon kívül elhelyezett karika. A vígekarikákat raktuk fel utó²jára. végel Ö: fa~. végez Ö: ki~. végighajít vígíkhajít i 〈Pl. lovon ostorral〉 végigvág. végigolvas vígigolvas i Végig megszámlál. Vígigolvasta a tengeri sorját. végkarika Ö: húzó~. végóhaj vígó²haj fn Szóbeli végrendelet. végsőablak víksőÝablak fn A lakóház hátsó ablaka. végre Ö: a~, fel~. végső Ö: leg~. végsőkikészítés víksőÝkikíszítís fn 〈Kékfestőknél:〉 utolsó munkafázis, amelyhez a savazás, szárítás, keményítés, mángorlás, végbe szedés tartozik. végszűr víkszűr fn Egy vég szűrposztó. végtében Ö: egy~. végű Ö: fél~, két~. végződik Ö: el~. végy Ö: adj~. végyel Ö: adj~. vegyes Ö: vegyesül vegyesűl i Vegyül. De asztán mán vegyesűlt ot mindenki, mikor mán nagyob vó²tam. végyez Ö: adj~. vegyít vegyit i 1. 〈Fazekas〉 taposáskor egyenlő keménységűvé teszi az agyagot. 2. 〈Gubakészítésnél:〉 a rosszabb minőségű gyapjút jó minőségűvel keverték, így azt is fel tudták használni, mert vegyítve nagyobb tömeg közt nem volt hátrányos. véka víka fn Szemcsés anyag mérésére való űrmérték: 25–30 l. Van víka vagy egísz víka mek félvíka is. Ö: fél~, kis~, mérő~.
vékás
814
vékás víkás mn Kb. egy véka űrtartalmú. Ö: egy~, fél~, három~, hat~. vékel Ö: meg~. véknya víknya fn 1. Vkinek a legalsó bordája és csipőcsontja közti testtája. 2. Állat hasának a comb melletti része. véknyít víknyit i A bőr vastagságát bőrgyaluval megváltoztatja. véknyul víknyul i Vékonyodik. Fontos, hogy etyformán víknyujjon a tíszta. vékony víkony mn Hús nélküli 〈étel〉. Sz: Víkony, mint a cinege: vki nagyon vékony. vékonya Ö: bélszín~. vékonybélű víkonybélű mn Kisétkű 〈személy〉. vékonyfa víkonyfa fn Gallyfa. vékonyít víkonyít i 1. Folyadékot hígít. ‰ra monták, hogy víkonyít, ha valaki a bort mekházasította vagy a tejet is, vizet tőÝtöt hozzá. 2. 〈Szőrmekészítőknél〉 a vastagabb részeket keskenyebbé teszi lefaragással. Ha tompa kések vannak a kaszafejen, puhíttyák és nyújtyák, ha élesek, víkonyíttyák és pucojják a bűrt. 3. 〈Könyvkötő〉 bőrt vékonyabbá tesz. Ö: le~. vékonyítás víkonyítás fn 〈Könyvkötészetben:〉 bőr vékonyabbá tétele; serfelés. vékonyoldal víkonyó²dal fn A disznónak a szegye felé eső része. vékonypénzű víkonypízű mn Nagyon sovány, gyenge csontozatú. vékonypipa víkonypipa fn Nagy alakú, fehér v. veres színű pipa, derekán három pogácsadíszítés van egy száron. vékonyság víkonság fn Vékony személy, főként gyermek. Te kis víkonság! vékonyszövésű mn Víkonyszövísű guba: olyan guba, amelynek szövésekor a munkás a melléken áthúzott bélre gyenge, határozatlan mozdulattal üti rá a bordát, ettől a szövet is gyenge, laza lesz, és tönkre is mehet a kallásnál. vekzál vegzál i Szekíroz. velez Ö: bivaly~. velő Ö: hajnal~. velőbaj Ö: agy~. velősrák velőÝsrák fn (rég) Csontrák.
vénség
vemhes ~ mn Méhében magzatot viselő nagyobb nőstény emlős. A lú, tehén, ju az ~, a disznó², kutya, macska hasas, mer asz fijal. Sz: Ha akarom ~, ha akarom, nem ~: mondhatom így is, mondhatom úgy is. vén mn Vín gerebje: (gúny) pártában maradt idős nő. Vín guzsaj: ua. Vín csoroszja: vénasszony. Vín tökíletlen: vénember. Vím bolond: ua. Sz: Ojan vím, mint az országút, csak nem mennek rajta annyijan keresztül. vendég vendíg fn Sz: Akármijen kedves vendíg, három napig untig elíg: —. Hívatlan vendígnek ajtó² megett a hejje: akit nem hívtak meg vhová, az ne tolakodjon oda. Koraji/Reggeli vendíg nem marat sokájig: a reggeli eső hamar el szokott állni. A reggeli vendíg nincs sokájig, az esteli igen: az esőre értették. Mihejst vendíg, röktön mennyík: 〈tréfás szólás〉. Ö: futó~. vendéghosszabbító vendíkhosszabbító² fn A platós kocsi rakterületét vízszintesen megnövelő hosszú rúd. A bútorszállító² kocsit vendíkhosszabbító²val szereltík fel. vendégmarasztaló vendígmarasztaló² mn Ami a nem kívánt vendégséget elriasztja. Vendígmarasztaló² bot: ijesztésre használt nagy bot, ill. karó. Vendígmaraszataló² bottal ijezgettík a martinkásijakat a szőÝlőÝ mijatt. vendégoldal vendígó²dal fn A szekér két oldalára erősített hosszú rúd, amivel a szekér rakterülete növelhető. vendégoldalas mn Vendígó²dalasz szekér: vendégoldallal ellátott szekér. A vendígó²dalasz szekérrel elsőÝsorba szálastakarmánt szállítottak. vendégoldalgúzs vendígó²dalgúzs fn A vendégoldalt tartó két vaskarika egyike. vendégoldalrúd vendígó²dalrúd fn Vendégoldal. vendégoldaltartó vendígó²daltartó² fn Az az eszköz, amelynek segítségével a lőcsös szekérre a vendégoldalt felfüggesztették. vendégség Ö: szeretet~. vénecske vínecske fn Hatvan év fölötti személy. vénség vínsíg fn Vén ember. Kis vínsíg: kis bölcs, tudálékos kisgyermek. Ö: agg~.
vénséggyengülés
815
vénséggyengülés vínsíggyengülís fn (rég) Végelgyengülés. vénségsorvadás vínsíksorvadás fn (rég) 〈Egy betegségfajta〉. vénül Ö: bele~, el~, meg~. ver ∼ i 1. A kallózás során az ütőkalapácsok a posztót sulykolják. Veri a víz a gubát: az erős sodrásba helyezett gubát a víz jól megcsapkodja, összedolgozza. 2. Veri a bordát: lehúzza egyenesbe a bordát. 3. Dobál. Hát jáccottak a labdával, az iskola falát ~tík vele. 4. Veri a kíszülőÝt: készülődik vhová. 5. Seggire ~t a vagyonának: elpazarolta. Ö: be~, el~, fel~, ki~, körül~, meg~, oda~, össze~, fel~, vissza~. vér vír fn Sz: Vírré válig benne, mint a cigány lovába a bontó²fűsű: —. Vírré vájjom benne, az mek tájoggá, a meg tuggya a kötelessígit: 〈rosszkívánság, átok〉. Vam vír a pucájába: bátor. Vírré vájjon benned!: 〈jókívánság:〉 váljék egészségedre! Ö: aludt~, bak~, genny~, gonosz~, kutya~, seb~. veranda ~ fn Fedett folyosó, tornác. vérbélű vírbélű mn Vírbélű körtí: vörös belű nyári körte; dinnyekörte. vércsapa vírcsapa fn Vérnyom, amit a megsebzett vad hagy maga után. vércsapázó mn Vírcsapázó² kutya: véreb. vércse vírcse fn Sz: Hússal íl ez, mint a vírcse, hogy a fogát meg ne sércse: (gúny) mindig húst kíván enni. veréb fn Sz: Emlegetik a verebek a tyúkszaron: (gúny) csuklik. Ne kopazd előÝre a verebet!: ne örülj előre vminek. A ~ lípíst megyen: sohasem lesz abból semmi. Ö: fia~, kan~, nádi~. verébfej veréffej fn 〈Paszományosoknál:〉 takácsgörcs. veréce ~ fn 1. Konyha, lóistáló stb. kis, rácsos ajtaja. Nyárba az istálló²kon is vó²t ~, hogy íccaka ne legyíg bent nagyon meleg. 2. A tanya és az udvarát elválasztó kiskerítés. veréceajtó veréceajtó² fn Veréce. verem Ö: kolompéros~, kolompér~, tyúk~.
veret
veres ~ mn Sz: Veres, mint a kampujka: dühtől vörös. Km: Akinek szőÝre, bőÝre ~, abba jó² erkölcsöt sose keress: veres ember, veres állat mind rosszféle. Veres kutya, veres lú, veres ember ety se jó²: ua. verés verís fn 〈Fazekas〉 az összegyúrt agyagdarabot magasra emeli, majd teljes erejéből a földre leterített zsákvászonhoz csapja. A verís az agyagfinomítás első mozzanata. Ö: ár~, be~, csipke~, dió~, fél~, gulya~, haza~, ki~, össze~, palló~, széjjel~, vászon~. véres víres mn Sz: Semmi baja, csak a torka víres: ugyancsak sok baja van. veresbor verezsbor fn Vörösbor. Nem sürjen ittak verezsbort apukájék. verése Ö: isten~. veresedik ~ i Nr: Ha ~ az ég ajja, hó²nap szél lessz. Ö: el~. veresgyűrűsom verezsgyűrűsom fn 〈A som egyik fajtája.〉 vereshimlő vereshimlőÝ fn Vörheny, kásahimlő. vereskő vereskű fn 〈Rézműveseknél:〉 vörös színű anyag, por alakban ráhintették a fémre, és viasszal bekent bőrdarabbal beledörzsölték, így szép színt kapott a réz. veresnadrág ~ fn Fűféle. A ~ nem jó² takarmány. veresparázs ~ fn Mangánikus réteg az agyagban, amelytől meg kell tisztítani, hogy jól formálható legyen. verespipa ∼ fn Veres színű agyagból készült pipa. veresség veressíg fn Vörheny. veresszilva vereszszilva fn Cibere készítésére használt szilvafajta. vérestál vírestál fn Disznó leölésekor a sebhez tartott, a vért felfogó tál. verestölgy verestőÝgy fn 〈A tölgy egyik fajtája.〉 veret i Vereti a vízzel a gubát: a kallóban a víz megmunkáló erejének teszi ki a gubát, hogy tömött legyen, és összeforrjon az anyaga. Sz: Ne veres mán éngem az Istennel, megvert az éngem elíggé: 〈mondják az átkozódónak〉.
veretlen
816
veretlen ~ hsz Veretlenül. Veretlen kerűt haza a bálbul. vérfrissítés vírfrissítís fn 〈Méhészetben:〉 olyan keresztezés, amikor ugyanahhoz a fajtához tartozó, de más tenyészetből származó, más viszonyok között nevelt anyákat és heréket párosítanak. vergődik Ö: fel~. veríték Ö: halál~. vérjel vírjel fn A megsebzett vad által hagyott vérnyom. verk ∼ fn A szövőszékről lekerülő egész darab, 100–130 méter vászon. vérkiöntődés vírkiöntőÝdís fn Vérfolyás. vermel Ö: el~. vermelődés vermelőÝdís fn 〈Rézműveseknél:〉 olyan öntési hiba, amely abból származik, hogy nem töltik meg rézzel torkolatig az öntőformát, emiatt az anyag nem tölti fel teljesen az üregeket. vérmérgezés Ö: húgy~. vermes mn Vermes tyúk: tyúkoknak készített veremólban tartott baromfi. vernyákol ~, virnyákol i 〈Párzó〉 macska kellemetlen hangon nyávog. verő1 verőÝ fn Agyagverőbot. Ö: buga~, csipke~, hab~, kasza~, kötél~, máglya~, nád~, rá~, szeg~. verő2 verőÝ fn A kolompnak olyan hangja, amikor az ütő erősen veri a falat. verőbot verőÝbot fn A verés folyamatának az az eszköze, amellyel az agyagtőkére helyezett agyagdarabot laposra veri a fazekas. Ö: agyag~. verőce l. veréce verődik Ö: ki~. verőfonal verőÝfonal fn Orsóra tekert szál, amely arra szolgál, hogy a már felvetett szálakat megfelelő sűrűségűre egyengesse. verőkalapács verőÝkalapács fn Kovácsok nagy kalapácsa, amellyel a vasat az üllőn alakítják. verőköltő verőÝkőÝtőÝ fn Bodobács. vérömleny Ö: agy~. verővas verőÝvas fn A vesszők egyengetésére, igazítására használt szerszám.
veszedelem
vérrel-bottal vírrel-bottal hsz Civakodással, veszekedéssel. vérrothadás vírrothadás fn (rég) Vérrák. vers Ö: hívogató~, vőfély~. versel ~ i Verset mond. verselés verselís fn Vers elmondása. vert in 1. Vert csipke: a fonalak orsók segítségével történő összefonásával készített csipkefajta. 2. Vert fal: karó közé sárból és pelyvából rakott fal. A ~ falbul általába istálló²t ípítettek. Ö: fel~, ki~, ragya~, viszsza~. verte Ö: bor~, isten~. vértyog vírtyog i Kotló vartyog. vérű Ö: hideg~, meleg~, nagy~. vérűség Ö: eres~, gennyes~. vérzés Ö: bél~, tökzacskó~. verzik ~ i 〈Baromfi〉 vedlik. Ö: meg~. vérzik Ö: ki~. vesdel Ö: hánydel-~. vese Ö: bolha~. vesekosár ~ fn Ovális alakú vesszőkosár. veselkedik ~ i Erőlködik. Ö: neki~, vesemedencelob ~ fn (rég) Veselob. vésés Ö: be~, díszítő~. vesesallang ~ fn 〈A hámsallang részeként:〉 kisebb sallang, amely a nyakszíjhoz v. hátszíjhoz csatlakozik. véső Ö: cink~, hegyes~, lapos~, spicc~. vesz/en ~ i 1. Felhasznál. Annak meg ojan szilvát ~ünk, amék apró²p szemű. 2. Kiszed, eltávolít. A hátán keresztűl vígigvákták, orját vettek, orja szalonnát. 3. Összegyűjt. Vettem ety kis esőÝvizet. Sz: Ojan szegíny, hogy az Isten se ~ rajta két krajcár árút: nagyon szegény. Köröm közzé ~: gyereket megreguláz. Aki elaggya, annak ó²csó², aki ~i, annag drága:—. Km: Ne vegyél onnen, ahova nem attál!: csak olyan javakhoz van jogunk, amelyeknek a létrehozásához hozzájárultunk. Ö: által~, át~, be~, elő~, el~, fel~, haza~, ki~, le~, rá~, meg~, teszi~. vész i Sz: Vesztél vó²na az anyádba!: 〈szitok〉. Ö: oda~, bele~, ott~, veszedelem fn Sz: Úgy megyen, mint a ~: gyorsan. Km: Veszedelembe ismered meg a jó²barátod: —.
veszejt
817
veszejt Ö: el~. veszély Ö: rablás~. veszett mn Veszed dinnye: túlérett, nyálkás, romlott dinnye. Sz: Úgy megyen, mint a ~ állat: eszeveszetten rohan. veszít ~ i Sz: Ne veszízsd a lelkemet!: ne bosszants! veszkődik veszkőÝdik i 1. Vesződik vmivel. 2. Bosszankodik, mérgelődik. Nem veszkőÝdök vele, had mennyík, am#re akar. 3. Bosszant. Mindig veszkőÝdik velem. vessző ∼ fn Sima vesszőÝ: egyéves szőlővessző. Sima vesszőÝre mecc: az egyéves vesszőn hagyja meg a szemet. Sz: Hajlik, mint a vesszőÝ: a) könnyen, kecsesen hajlik. b) könnyen változtatja a véleményét. Szívó²s, mint az ásztatot vesszőÝ: nagyon szívós. Km: Addik hajlízsd a vesszőÝt, amíg gyenge!: fiatal korában kell nevelni az embert. Addik hajlízsd a fát, míg vesszőÝ: ua. Könnyű vékony vesszőÝbül gúst tekerni: fiatal korában kell nevelni az embert. Ö: árva~, col~, csapó~, cseres~, cser~, fonó~, forgató~, karó~, korcoló~, korc~, leszorító~, monyas~, nád~, nyújtó~, oldal~, örökítő~, pala~, pár~, rakottya~, rigó~, roll~, rovás~, segéd~, sín~, szál~, szaporító~. vesszőhajlító vesszőÝhajlító² fn 〈Kosárfonóknál:〉 erősebb, vastagabb vesszők hajlításához használt eszköz. A vesszőÝhajlító² fémbül vaty fábul kíszül. vesszőválogató in VesszőÝválogató² léc: a vesszők vastagságának osztályozására szolgáló fúrott deszkalap. A vesszőÝválogató² léc tulajdonkíppen ety fúrod deszkalap. vesszővezetés vesszőÝvezetís fn Vesszőfonás. veszt i Sz: Veszti a lelkit: káromkodik, emiatt elkárhozik. Km: Aki nem pró²bál, as se nem nyér, se nem ~: bátraké a szerencse. Ö: el~. veszte veszti fn Sz: Eltart vesztig: pl. ruha eltart az elrongyosodásig. A vesztit érzi: túlzottan jókedvű. vesztegetés vesztegetís fn Pazarlás. Eszt a kicsit mán ne hagyd ott, mert vesztegetízsbe megy.
vető
veszteglő veszteglőÝ mn Olyan 〈méhészkedés〉, ahol egész évben ugyanazon a telepen maradnak. veszteség Ö: élet~. vet ~ i 1. A sütőlapáton berakja a kenyeret a kemencébe. A kemence fenekire ~ettük rá a kenyeret. 2. Magára ~: belátja, hogy ő tehet vmiről, ő a hibás. Nr: Úty kell a kendert ~ni, hogy a marha felnyalhassa, vagyis körülbelül tísz centis távolságot kel hagyni a magok elvetísínél. —. Zsó²fija-nap körül ~ettek, akkor, amikor a mezitlábas parasztember lábát felmelegítette a talaj. Ö: át~, bele~, be~, elé~, el~, fel~, haza~, hozzá~, ki~, le~, meg~ rá~. vét vít i Vít vkinek, vminek, vki, vmi ellen: sérelmet, kárt okoz neki. vétek vítek fn Hiba. Vítek vó²na még aszt a szilvát leszedni. Sz: Isten ellen való² vítek: 〈helytelen dolog megtételének minősítéseként〉. vetél Ö: fel~. vétel Ö: be~. vetemedik Ö: el~, meg~, rá~. vetés Ö: be~, búza~, csavar~, csutkaföld~, fel~, makk~, mellék~, motolla~, nyíl~, ugar~. vetési vetísi mn Vetísi lud: 〈vadlibafajta〉. Vetísi varnyu: 〈varjúfajta〉. vetett in Vetet motó²la: motolla, amelyre rá van tekerve a fonott bél. Ö: béle~, egybe~, hányt-~. veti Ö: hánya~. vetiben Ö: hánya~. vetkezik ~ i 1. Vetkőzik. 2. Állat vedlik. A magyar marha tavasszal ~, a hídi vásárkor csak úgy ragyog a szőÝre. Ö: le~, meg~, neki~. vétkezik vítkezik i Km: Ki mivel vítkezik, avval bünhőÝdik: a rossz cselekedet lelkiismeretfurdalást okoz. Ö: el~. vetkőzik Ö: ki~. vetkőztető mn VetkőÝsztetőÝ asszonyok: olyan asszonyok, akiknek a menyasszony vetkőztetése a feladatuk. vető vetőÝ fn Vetőkaró. Ö: által~, hánya~, ki~, kocsi~, nyagba~, tégla~. vályog~.
vetőbarázda
818
vetőbarázda vetőÝbarázda fn Barázda, amelybe a makkot szórják, majd betemetik. vetőbe Ö: hánya~. vetőben Ö: hánya~. vetődik Ö: rá~. vetőfonal vetőÝfonal fn A szövőszékre hosszában felhelyezett szál, erre kerül vízszintesen a többi. vetőkaró vetőÝkaró² fn Olyan deszkából készült állványzat, amelyen a fonalak felvetését végezték. vetőlapát vetőÝlapát fn Kenyérlapát. És a kemencébe vetőÝlapáttal bevetettük, rátőÝtöttük a kenyeret a vetőÝlapátra, az egy ijen kerek vó²t, és ijen nyele vó²t. vetős Ö: át~. vetősurc vetőÝsurc fn Az a kötény, amelyből az elvetendő magokat kézi vetéskor kiszórják. vetrece ~ fn Megfőzött leveshúsból párolt hagymával készített hús, amelyet krumplival tálalnak. vettetés Ö: össze~. vetülék vetülík fn 〈Paszományosoknál:〉 minden szövött áru (szegőszalag, szőnyegszegő stb.) keresztszála. vezér vezír fn Fogazott léc, amely a szálak felvetésénél biztosítja, hogy azok ne bogozódjanak össze; létra, lépka. Ö: banda~. vezérhajtás vezírhajtás fn Csúcshajtás. vezérürü vezírürü fn Falkavezető, kiherélt kos, nyakában kolomp lóg, és másképp is nyírják, mint a többi juhot. A kolomp a vezírürü nyakába vó²t, oszt amerre ment, a többi meg ugyi utánna. vezetés vezetís fn 〈Kosárfonóknál:〉 folyamat, amely során a vesszőt haladásában irányítják. A vesszőÝk vezetíse egyiken ki, másikon be törtínik. Ö: vessző~. vezető Ö: szeszüzlet~. vezetőkovács vezetőÝkovács fn Előkovács. vezetőszál vezetőÝszál fn A motívum kezdetétől a végéig folyamatosan haladó főszál. A recénél egy, a szövésnél két vezetőszál van. V-fa Vé-fa fn Várományos fa.
viderkér
viális vijális mn Víg kedélyű, mindenre kapható. viaszbatik vijazbatik fn 〈Kelmefestésben:〉 a batiknak az a fajtája, amikor olvadt viasz segítségével éles folthatás jön létre. viaszk vijaszk, vijack fn Viasz. Sz: Sárga, mint a vijaszk: sápadt, beteges színű. Ö: raj~, spanyol~. viaszkérés vijaszkírís fn Viaszérés. Vijaszkírís korába jött az aratás. viaszkéréses vijaszkíríses mn Olyan állapotú 〈gabona, kukorica〉, amikor az érése élettanilag befejeződött, a benne lévő eleinte nyúlós fehérje már megszilárdult. Akkor megnísztík, hogy mikor vijaszkíríses a búza. viaszkos vijaszkos, vijackos mn Vijackos vászon: viaszos vászon. viaszmirigy vijaszmirigy fn A méh potrohában található szerv, amely a viaszt termeli. viaszoz vijaszoz i Viasszal beken. Ö: be~. viaszpogácsa vijaszpogácsa fn A formába öntött viasz neve. vice ~ fn Segédházmester, viceházmester. vicéné ~ fn Női vice. A ~ nem a vice felesíge, hanem asszony vice. vicispán ~ fn 〈Gazdaságban:〉 az ispán helyettese. vicfonal ∼ fn Szélső mellékszálak. vickándozik ~ i Fickándozik. Sz: Vickándozik, mint hal a vízbe: fürge. vicsarkodik ~ i Hangosan veszekedik, acsarkodik. vicsog Ö: icsog-~. vicsogó vicsogó² mn Folyton nevető. A vicsogó² mindig nevet, vaty kel vaty se. vicsori ~ mn Aki gyakran vigyorog, vigyori. vicsorog ~ i Vigyorog. Jó² kedvibe ~. vidámodik ~ i 〈Idő〉 derül. Vidámodik mán, megyen a felleg, kezd a nap a felleg aló²l kibújni. videnlóger videnló²ger fn Boltozatfészek, téglafalnál előre kifalazva. viderkér ~ fn A homlokzat síkjának visszaugrása rendszerint az épület végén a lefolyócsatorna elhelyezésére.
vidul
819
vidul ~ i 1. Idő derül. 2. Határ tél után kivirul, kizöldül. Ö: fel~, ki~, meg~. vigályos vigájos mn 〈Tímároknál:〉 ritka, laza szövetű, nem elég tömött (bőr). viganó viganó² fn 1. Női kabátka, rékli. 2. Mulatságban, táncban viselt női szoknya. vigany ~ fn 〈Paszományosoknál:〉 olajkezeléssel összefogatott hulladék, amelyet egyenetlen puha szállá sodorva bútorzsinórbélként használnak. vigyáz ∼ i 1. Ügyel, óvatosan cselekszik. Vigyázva vettek le a bakhádbul, nehogy a nap leígesse a hajtást. 2. Éberen figyel vkit, vmit. vigyázó vigyázó² fn 〈Osztályban:〉 felvigyázó. vigyori ~ mn Gyakran mosolygó. vihákol ~ i Nevetgél. Nem lehetett az uccán röhögni, ~ni, hanem szípen csendbe menni. viharsarok ~ fn A látóhatárnak az a sarka, ahonnan vihar, zivatar szokott jönni. A ~ észak fele van, #rul jön a rossz időÝ. vihonc ~ mn Nevetős, röhögős. viksipor fn 〈Rézműveseknél:〉 mintázásnál használt segédanyag, amely arra szolgál, hogy ne tapadjanak össze az öntőformák. vikszléder ~ fn 〈Tímároknál:〉 a húsos oldalán kikészített bőr. vikszol ~ i 1. 〈Padlót〉 viaszos kenőccsel, kefével fényesít. 2. 〈Cipőt〉 fénymázzal fényesít. Ö: ki~. vikszos ~ mn Viaszos kenőccsel bekent. vikszosbőr vikszozsbűr fn A nubukhoz hasonlóvá kikészített bőr. világ ~ fn 1. Világosság, fény. Este világod gyútunk. 2. Vkinek a szeme világa: látóképessége. Jó² a szeme ~a, mert az eggyik ember messzeb látott, mint a másik. Elveszítette a szeme ~t: megvakult. Sz: Aki teremtett erre a ~ra!: 〈fenyegetés〉. Azír még nem esik ki a vilák feneke: nem történt helyrehozhatatlan baj. Azír még nem fordul fel a ~: ua. Nem ülhet ott Isten ~ájig: nem ülhet ott örökké. Kifingott a vilák kímínyin: meghalt. Eggy égi ~on: az égvilágon. Km: Úgy egísz a ~, hogy mindenféle ember vam benne: a világon vannak jó és rossz emberek
villásszarvú
egyaránt. Ö: ánti~, bel~, gyertya~, hold~, hó~, kutya~, lámpa~, szem~. világa Ö: szem~. világcsúfja vilákcsúfja fn Rossz erkölcsű nő, kurva. világít ~ i Sz: Nem ~ e mán sokájig: nem él sokáig. világol ~ i 1. Világít. Ez a mécses gyengén ~. 2. Fényforrást éget. Tennap íccaka nagyon sokájik fen ~tál. világos ~ mn Érthető. Sz: Világos ez a beszíd, mint a vakablak: zagyva, értelmetlen. világosít Ö: meg~. világosodik Ö: ki~. világosság Ö: lő~. világravaló világravaló² mn Életrevaló. világtalankodik Ö: meg~. villa fn Gombos villa: krumpli szedéséhez használt villa, amelynek a vége le van gömbölyítve. Ö: abáló~, fordító~, héjazó~, sejtnyitó~, sütemény~, szendvics~, vas~. villahajtó fn Sz: Az Isten tegyen a villahajtó²jába!: 〈szitok〉. villahegy ~ fn Villahegyre szed: renden levő szénát villával megmozgat, felemel a földről. EsőÝ után a színát ~re szettük, hoty hamar mekszáraggyík. villámcakk ~ fn 〈Szőrmekikészítőknél:〉 a perzsabőrök összeállításánál alkalmazott forma, ahol a szélek villám alakúak. villámlik ~ i Vizelés után hol szétnyílik, hol bezárul a kanca nemi szerve. villanykemence ~ fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 elektromos fűtésű kiskemence. villanyos ~ fn Villamos. Az én gyerekkoromba a villamos még ~ vó²t. villás ~ mn 1. Olyan 〈agancs〉, amelynek két ága van 2. Olyan 〈vadállat〉, amely agancsának két ága van. 3. 〈Az asztagon〉 villával dolgozó munkás. Ö: far~, oldal~. villáskés ~ fn Olyan összehajtható evőeszköz, amelyben együtt van a villa, a kés és a kanál. A ~ a parasztember kése, díszes, csontnyelű, rézveretű, vastak fogó²ja vó²t. villásodás Ö: törzs~. villásszarvú villászszarvú mn 〈Magyar szürkemarha szarvállása.〉
villáz
820
villáz ~ i Vasvillával rak vmit. villázás ~ fn Vasvillával való rakodás. villázik ~ i Villával csíkot húz a puszedli tetejére. A puszedli tetejit lekennyük tojással, utána villázunk. Vince fn Km: Ha mekcsordul ~, mektelik a pince: ha Vince napján (jan. 22.) kisüt a nap, jó bortermés várható. Ha fínylik ~, teli lessz a pince: ua. vincellérbogár ~ fn Szőlőpusztító bogár. A ~ tavasszal a fijatal hajtásokat mind leette. vinkli ~ fn Derékszög, kitűző v. felmérő szerszám, fából v. fémből készült. vinyákol ~ i 〈Kismacska〉 nyávog. viola Ö: éjjeli~, fattyú~. violaszín mn Vijolaszín főÝkötőÝ: a kézfogó után a menyasszony viselete. Nr: Innentől kezdve már ellenőrzés nélkül beszélhetett a vőlegény a menyasszonnyal. A szabadabb érintkezésre céloz a mondás is: Foktál~e már aranyhalat vijolaszín kötőÝ alatt? virág ~ fn 1. Virágját kilöki: kivirágzik. 2. Fehér folt a körömágynál. Km: Ki mijen virágot szakít, ojat szagul: amilyen házastársat választ magának az ember, olyannal kell élnie. Ö: ákácfa~, ákác~, bodza~, boklyó~, bokor~, büdöskő~, csengő~, dohány~, dongó~, fattyú~, fa~, fűzfa~, gránát~, gyékény~, gyöngy~, gyűszű~, harang~, káka~, kamilla~, kékmákvirág~, kék~, kén~, komló~, konkoly~, korpafű~, kovász~, köröm~, mák~, muskátli~, penész~, pipacs~, pulykaorr~, sarkantyú~, szappan~, Szent György-~, tyúkszem~, váll~. virágcsere virákcsere fn A méheknek az a tulajdonsága, hogy nem ragaszkodnak egyetlen fajta virághoz, hanem szükség szerint más virágokra térnek át. virághűség virákhűsíg fn Méhek kitartása a jó lelőhely mellett. A míhekre jellemzőÝ a hűsíg, a virákhűsíg. virágmintás ~ mn Virágos mintával díszített. virágos ~ mn 〈A köröm a körömágynál〉 fehér pettyes. Nr: A hagyomány szerint akinek ~ körme van, asz hazudó²s.
virradtig
virágosodik Ö: be~, ki~, meg~. virágozás ~ fn Virágmintás hímzés. virágozott ∼ mn 〈Fazekasoknál〉 virágmintával ellátott cserépedény. virágporszita virákporszita fn Széles, kissé lapos szita, amely a kívánt virágpormérethez alakítja a terméket. A virákporszita rostaszemeji átengedik az apró²b virákporszemeket. virágtál viráktál fn 1. Mézeskalácsos faforma. 2. Tokni tésztából készített mézeskalácsos termék. A viráktál díszítíseji köszt töffajta virág- és levélmotívum van. virágzik Ö: be~, fel~. virflis mn Virflis koszorú: 〈paszományosoknál:〉 gombolók hurkos koszorúja, amelyet övek összedolgozására, díszítésére is alkalmaztak. Virflizs gomb: dió nagyságú körtegomb arany sodrással kivarrva, amelynek a tetején hurkolással készített borsónyi göb található. Virflisz szövís: göbös v. kereszthurkolású figura, amely a beverőszállal alakítható ki. viriböl ~ i 〈Vadkacsa〉 az iszapban kutat. virilis ~fn 1945 előtt a legtöbb adót fizetők közé tartozó személy (mint vmely közigazgatási testület tagja). Apó²som kösztiszteledbe áló² ember, aki ~ vó²t. virít ~ i 1. Látszik. Türüld meg az ó²rod, ne viroccson! 2. 〈Pl. szoknya〉 világos színű. Nagyon ~ ez a maga szoknyája. 3. Rongyos ruhából kilátszik az alsónemű. Virít hátul a nadrágod. virnyákol ~ i 〈Pl. kotló〉 rekedten visít. virrad vírad i Sz: A tolvajnak íccaka vírad: ti. akkor megy lopni. Hó²nap nyó²ckor kelek, akár vírad, akár nem: (tréf) nyolcig alszom. Ö: fel~, ki~, meg~. virradóra víradó²ra hsz Amikor virradni kezd. Ha víradó²ra megjött az esőÝ, mi gyerekek örültünk neki, mer nem kelletet felkelni. virradta víratta in Virradat. Vírattát várja: alig várja, hogy megvirradjon. Nem tudok aludni, a vírattát várom, alig várom, hogy megvíraggyík. virradtig Ö: ki~.
virraszt
821
virraszt víraszt i Bó²ldog ünnepre vírasszon az Isten bennünket!: boldog ünnepre ébredjünk. virrasztás Ö: halott~. virrasztó vírasztó² fn Halott mellett szertartásszerűen virrasztó személy. Ö: vár~. virrasztóasszony vírasztó²asszony fn A halott mellett virrasztó idős(ebb) nő. Vó²tak ijen vírasztó²asszonyok, akik a halot mellet vírasztottak, ínekeltek. virtigli ~, virtikli mn 1. Igazi, valódi. Ű egy ~ parasztember. 2. Megbízható, szavahihető, pontos, rendes személy. virtus ~ mn Könnyelmű hősködés. Nem nagy ~ a kissebbed bántani. virtuskodik ~ i Hősködik, felvág az erejével. virtusság ~ fn Virtus, hőstett. Nem nagy ~ a gyengébbet megverni. visel Ö: el~. viselet Ö: szőrme~. viselőcsizma viselőÝcsizsma fn Olyan csizma, amelyben a gazdálkodók hétköznap jártak. Pedik hát vó²t, mer osztán csag gazdálkodott, és ojan viselőÝcsizsmája vó²t neki. viselőruha viselőÝruha fn Hétköznapi ruha. viselős viselőÝs mn Állapotos 〈nő〉. viselt Ö: el~. viselve Ö: gondja~. visgép vizsgép Kalapkészítéshez használt gép. visít Ö: el~. visli ~ fn Hosszú nyelű kefe, amellyel a kisült kenyér tetejét mosták meg a pékműhelyben. Megmostuk vizes kefével, ~vel, attul kapta aszt a szíp, ragyogó² színt. visongtat visonktat i 〈Pl. kisgyermeket durván csipkedve〉 visíttat. visz/en ~ i Sz: Nem sokájig ~i: hamarosan meghal. Ö: fel~, ki~, rá~, széjjel~. vissza Ö: össze~. visszaadás ~ fn Az anyátlan méhcsaládhoz egy méhanya telepítése. Visszaadás után elcsitult a míheg zúgása. visszacsatolásos mn Visszacsatolásos mó²tszer: a debreceni lószerszámok csatos ré-
visszaszól
szeinek felszerelési módja, amelynek során a szíj végét a másik szíjra kötött karikán húzzák át, és az önmagán elhelyezett csatba kapcsolják be. visszaeresztés visszaeresztís fn 〈Kovácsmesterségben:〉 lágyítás. visszafordít ~ i A fonóvesszőt kiindulási helyére irányítja. A fonó²vesszőÝt visszafordíttyuk, a fonást továffojtattyuk. visszahív ~ i A látogatóban levő személy elhívja vendéglátóit magához. És utána a menyasszon visszahíjja a vőÝlegíny szülejit űhozzájuk. visszahúz ~ i 〈Szövéskor:〉 a szálak feszessége nagyon erős, visszarendeződnek eredeti helyükre. visszája ~ fn Visszájára: kifordítva. Viszszájára vette fel az inget. visszakéz ~ fn Visszakézbül: kifordított kézzel v. a megszokottal ellentétes irányú kézmozdulattal. Visszakézbül kapott ety pofont. visszaolvas ~ i Visszajáró pénzt vkinek a kezébe számol. visszapinszíroz ~ i 〈Gyümölcsfán〉 termőágat visszavág. Az őÝszibarackfán ezeket a jó²l megnőtt, jövőÝre való² termőÝágakat tizennígy levélre visszavágjuk, mert ha viszszapinszírozzuk, akkor az utó²só² öt-hat rügy rakodig be. visszapuhítás ~ fn A már megszáradt és megkeményedett bőr megpuhítása. visszarak ~ fn 〈Öreg szarvasbika〉 agancsnövekedése megáll, visszafejlődik. visszaröpítés visszaröpítís fn 〈Méhészetben:〉 az a folyamat, amikor a családot kéthárom méterrel arrébb viszik, és az eredeti helyükre, üres lépekkel és anyanevelésre alkalmas nyílt fiasításos v. födött bölcsős léppel töltött kaptárt állítanak. A visszaröpítís asz jelenti, hogy a míhek visszaszálnak az eredetinek hit kaptárba. visszasárlik ~ i Kanca nem termékenyül meg. Hotyha sikerült a fedesztetís, és mekfokta a csikó²t, nem sárlot vissza. visszaszól visszaszó²l i Visszabeszél, felesel.
visszaszolgál
822
visszaszolgál visszaszó²gál i Viszonoz. visszavág ~ i 1. 〈Hajtást〉 visszametsz. 2. Visszavágja a kereket: 〈gubacsapóknál:〉 a munkás a fonókerék kerekét egy rövid ideig visszafelé hajtja, mert a már megsodort szálat úgy lehetett feltekerni az orsóra, ha megváltoztatták a kerék forgásirányát. visszaver ~ i Visszadob. Hát a falnak vertík [labdát], és mekkapták, meg ~tík, meg mekkapták, meg ~tík. visszavert in Visszavert himlőÝ: 〈a himlő egyik fajtája〉. Visszavert ó²tvar: 〈az ótvar egyik fajtája〉. visszazupál ~ i Visszamarad továbbszolgáló katonának. vitorla ~ fn Lekvár kavarását szolgáló szerkezet lapátrésze. vív Ö: meg~. vivő Ö: halott~. vivődik vivőÝdik i Vitetik. víz ~ fn Sz: Vizet lehetne vele rekeszteni: olyan sok van vmiből. ElőÝl tűsz, hátul ~, m#re menekűjek?: elöl is, hátul is veszedelem. Csizsmámba se álhatom a vizet: (tréf) 〈mondja az, akit vízzel kínálnak, amikor bor is van〉. Ojam, mintha vizet se tudna zavarni: alattomos. Az Isten tarcsom meg, mint rostába a vizet: (tréf) jókívánság. Sz: Ha nincs píz, iszunk ~: (tréf) 〈idegeneket csúfoló forma〉. Ö: ár~, bangó~, bikszádi~, bor~, fej~, fenyő~, fixáló~, folyó~, forrasztó~, fő~, fürdő~, fürösztő~, görcs~, gyúró~, hajtó~, jég~, kapitány~, kék~, koppó~, láb~, mosogató~, pemete~, pokol~, rózsa~, sár~, szappan~, szem~, szenes~, szenny~, szík~, vad~, vasaló~. vízbefúló mn Km: A vízbefúló² a szalmaszálba is kapaszkodik: a bajban levő minden menekülési lehetőséget megpróbál. vizelés Ö: cukor~. vizelet ~ fn Nr: Ojacs csináltak a jányok, hogy a saját ~ükkel megmosták az arcukat, akkor nem let rajtuk pattanás, szeplőÝ, semmi. vizeletbajos vizelledbajos fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 vizeletikő vizelletikű fn Húgykő.
víziborjú
vizenballagó vizemballagó² fn (rég) Vizenkullogó. vizenkullogó vizenkullogó² fn (rég) Szalvétába kötve kelesztett tészta, amelyet hideg vízbe téve készítenek el. Sose láttam, csak hallottam eszt a vizenkullogó²t vagy vizenballagó²t. vizes mn 1. Vizes hugyár: (rég) húgyvérűség. 2. Vizes pite: pite. Vizes pitének is mongyák a pitét. 3. Vizes rísz: a tímárműhelynek azok a helyiségei, ahol a vizes munkák folynak. Ö: bor~. vizeslóca vizesló²ca fn A vizesedények: vödör, vízmerítő csupor stb. tartására szolgáló lóca. vizesmunka ~ fn 〈Tímároknál:〉 áztatás, meszezés, húsolás, pácolás, színelés, cserzés összefoglaló neve. vizesműhely vizesműhej fn 〈Tímároknál:〉 az a műhely, ahol a cserzés előtti összes munkát végzik. vizespad ~ fn Vizeslóca. vizesszék vizeszszék fn Vizeslóca. vízfejűség víszfejűsíg fn Agyvízkór. vízhólyagkő víszhó²jakkű fn Húgyhólyagkő. vízhólyagsenyv víszhó²jaksenyv fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 vízhordás víszhordás fn Víz által szállított és lerakott hordalék. vízhordó víszhordó² mn/fn I. mn Víszhordó² edíny: víz hordására való eszköz. A gémeskútrúl víszhordó² edínyegbe hosztak fris vizet. Víszhordó² fa: víz hordására való farúd. A gémeskútrúl víszhordó² fával horták a vizet. II. fn 1. Olyan ember, aki az aratóknak vizet hord. 2. A többinél fejletlenebb csirke, malac. A físzekajbul a lekkissebbik csirke, malac vó²t a víszhordó². vízhurcoló víszhurcoló² fn A többinél fejletlenebb csirke, malac. vízibetegség vízibeteksíg fn Vízkór. vízibika ~ fn Bölömbika. víziborjú vízibornyú fn Tarajos gőte. Az eggyik ismerőÝsöm monta, ha kitőÝtötte a vizet, hogy megnízem, nincs-í benne valami vízibornyú.
vízicibere
823
vízicibere ~ fn Híg cibereleves. A ~ nagyon víkony vó²t, nem sokájik tartott a hasungba. vízicsirke vízicsirke fn A vízityúk csibéje. A ~ fekete, hosszú lábú, kicsi. vízipók vízipó²k fn Búvárpók. vízipuska ~ fn Kézi tűzoltó fecskendő. vízirákfene ~ fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 víziskarlát víziskarlát fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉 víziszárnyas víziszárnyas fn Vízen élő madár. víziszony ~ fn Veszettség. A víziszony a vízivástól való² natyfokú irtózás, ami általába a veszeccsíg bevezetőÝ tünete. vizitáció vizitácijó² fn (rég) Katonai sorozás. vízkór víszkó²r fn 〈Egy betegségfajta.〉 Ö: háj~. vízkórság víszkó²rság fn Vízkór. Ö: agy~, bőr~. vízkupa víszkupa fn Víz ivására szolgáló kehely v. kancsó alakú nagyobb ivóedény. vízláda ~ fn 〈Gubacsapóknál:〉 vastag deszkából készült vízgyűjtő, amely a kalló része volt. vízpók víszpó²k fn Ló lábán keletkező daganat, pók. vizsga Ö: év~, fasz~, haj~, ló~, segéd~. vizsgaedény vizsgaedíny fn 〈Fazekasoknál:〉 az az edény, amelyet az inasnak kellett csinálnia a mestervizsgája alkalmával. vizsgalap ~ fn 〈Elemi iskolában:〉 a vizsga előtt a tanulók által leírt szépírásminta. vizsgáló Ö: halott~. vóc vó²c fn 1. A szűr összevarrt darabjai közé tett posztóból készült erősítés. 2. 〈Szíjgyártóknál:〉 ketté hajtott bőrcsík, amellyel a fordított varrást még erősebbé teszik. vodka votka fn 〈Pálinkafőzéskor〉 az első főzet. Tulajdonképpen mikor lejön az elsőÝ pájinka, az a votka. voks ~ fn Szavazat. Rátette a voksát: vkire szavazott. vólentér vó²lentér mn 1. Törvénytelen 〈gyermek〉. 2. Használaton kívüli, fölösleges.
vonul
Például a használadba nem levőÝ, heverőÝ, felesleges kaszára, hordó²ra montuk, hogy vó²lentér. volt1 vó²t i Sz: Vó²t ész is!: kitalál vmi jót, eszébe jut vmi. volt2 i fn Sz: Vó²tra nem ád a zsidó²: nem a múlt, hanem a jelen alapján ítéljük meg a helyzetet. von Ö: húz-~. vonal ~ fn Sor; irány. Utyhogy az egy ~ba ment a kaparík. Ö: gerinc~, szabás~. vonalas mn Vonalas vísőÝ: díszítőmunkák vonalkázására és zománcozandó felületek alapvésésére használt véső. vonalhajtás ~ fn 〈Vadászatnál:〉 amikor a hajtók egyvonalban haladnak. vonaloz ~ i Vonalaz. vonás ~ fn 1. Vonal. Tanútuk az i betűt, mer asz csak egy ~ vó²t ugyi. 2. Ékezet, vessző. Tanútuk az i betűt, és pontot tettünk a tetejire vagy ~t. vonat Ö: kofa~, koldus~. vonatmálházó vonatmálházó² fn A málházást végző vasúti dolgozó. vonít Ö: el~. vonó vonó² fn A kemencében lévő parázs széthúzására szolgáló, hosszabb nyelű tolóeszköz. Ö: fel~, szén~. vontat ~ i Több kisboglya szénát a szérűskertbe összehord. Úgy ~tak, hoty körülkötöttík a láncot a bogja alá, a kötelet átvetettík rajta, és úty húszták a szérűskerbe. Ö: össze~. vontatás ~ fn Több kisboglyának a szérűskertbe történő öszehordása, ill. behúzatása eketaligán. Ö: széna~. vontató vontató² fn 1. Szálas takarmány vontatására való, eketaligából, rúdból v. láncból és kötélből álló eszköz. A vontató²nál az eketajiga kisefájáho fokták a lovat. 2. 〈Tímároknál:〉 félöl v. egész öl fának csomóba rakott kérge. 3. 〈Jelzőként:〉 egy kisboglyányi mennyiség. Összegyűtöttük a színát, oz beraktuk vontató²ba. Ö: széna~. vonul ~ i A méhek új mézessejteket szállnak meg és eleséget szívnak. A fürt a táplálíkforrás kiapadása mijat továb ~t egy másik lépríszre. Ö: meg~.
vonulás
824
vonulás ~ fn A téli fürtnek a lépeken időnkénti, táplálék utáni helyzetváltoztató mozgása, új mézessejtek megszállása és eleség szívása. A ~ a kaptárom belül zajlik. vonult ~ mn Vonult szína: harmatos, nedves, emiatt még fel nem szedhető 〈széna〉. vógrisz vó²grisz fn Vízszintes vonal az épületen, amelyet rendszerint az egységes méret biztosítására a padló felett egy méterre készítettek el. vőfély vőÝfi, vőÝfíj, vőÝfíny fn 〈Fiatal〉 férfi, aki a vendégeket lakodalomba hívja, és a lakodalom menetét irányítja. A hívogatás a vőÝfi dó²ga vó²t. Ö: hívogató~, kis~, nagy~. vőfélybot vőÝfíbot, vőÝfíjbot fn Kendővel és szalagokkal díszített bot. vőfélykendő vőÝfíjkendőÝ fn Selyemkendő, melyet a vőfély visel, amikor a vendégeket hívja.
vulnera
vőfélyvers vőÝfíjvers fn Tréfás anekdoták, amelyekkel a vőfély szórakoztatja a vendégeket a lakodalomban. vőlegénysurc vőÝlegínysurc fn Ünnepi kötény, mely horgolt, subrikált végdíszítményt, szélesebb selyemrojtot és egyre több arany-, ezüst-, azaz rézcsipkét, ragyogót igényelt. völgy vőÝgy fn A kinyomott kelés közepe. VőÝggye van a kelísnek, amikor kinyomták a gennyet. Ö: hegy-~. völgyel Ö: ki~. vörhenyeg ~ fn Skarlát. A vörhenyeg gyermegbeteksíg. vörhenyeges ~ mn Skarlátos. vörhenyes ~ mn Vörhenyben szenvedő. vörös Ö: török~. vulnera ∼ fn Sebhintőpor; gunera. Kíkkű, timsó², ezeket megégették, mozsárba összetörtík, mek tettek hozzá ety kis It.
Z zab fn Sz: Elmehet ~ot hegyezni: —. Elmehec Kukutyimba ~ot hegyezni: —. Szúrja a ~ a seggit: 〈ló〉 jó erőben van, ficánkol. Hogy vagy? Mind ~ a zságba. Összevissza, mind ~ a zságba. Nr: A ~ot párás időÝbe vó²t jó² vágni, mert száraz időÝbe elrepült, elszált. — Zab aratása után a parasztnak nem járt többé díli pihenőÝ, díli álom, akkor mán nem vó²tak ojan hosszúak a nappalok, hogy aludni kejjen, akkor mán egyensújba vó²t a nappal és az íccaka. Ö: bükkönyös~, cigány~. zabál Ö: le~, meg~. zabfej zaffej fn A zab kalásza. zabigyerek ~ fn Házasságon kívül született gyermek. zabkenyér zapkenyír fn Zabból sütött kenyér. Rígen a tó²tok etteg zapkenyeret. zabkereszt zapkereszt fn Nr: Ha a zabkereszre szált a gó²ja, asz jelentette, hogy víge a nyárnak, hamarosan mennek a gó²ják. LőÝrinc napkor mennek a gó²ják. zabla Ö: feszítő~, német~. zablapálca ~ fn 〈A zabla része.〉 zablavas ~ fn A zablapálcához forrasztott vas alkatrész. zabló zabló² fn Lovak nyári jászola. A zabló² lúetetőÝ vájú, amék mellé kétó²dalrul lehet kötni a lovakat, szembejászol. Nyáron a zabló²ra kötöttík a lovakat. Minden tanyába vó²t ijen zabló², hűvös hejen, az akácfa alatt. zablóger zabló²ger fn (rég) A szérűnek az a része, ahol a zabasztagok álltak. Vó²d búzaló²ger, árpaló²ger, rozsló²ger meg zabló²ger is a ló²gerbe.
zabol ~ i 1. Állatot zabbal etet. 2. Zabot eszik. Amíg ~ a lú, addig ne háborgazsd! Ö: meg~. zabola ~ fn Zabla. zabolás mn Zabolász szájú: kipállott szájú 〈személy〉. zaboláz ~ Zabláz. Ö: be~, fel~, ki~. zabosbükköny zabozsbükköny fn Zabbal kevert bükköny. zabpelyva zappéva fn Zab cséplésekor keletkező pelyva. zabszem zapszem fn Sz: Zapszem van a fenekibe: folyton izeg-mozog, jön-megy. Nem férne a seggibe egy zapszem: meg van ijedve. zabszemöltés zapszemőÝtís fn 〈Kézimunkánál:〉 nagy, ritkás öltés. A zapszemőÝtís ojan hurokőÝtís vó²t. zabtészta zaptíszta fn Zab alakú levestészta. A zaptíszta tojásosab vó²t, mint a lebbencs. zacskó zsacskó² fn Ö: dohány~, kenyeres~, kostök~, kovászos~, szívhólyag~, túrós~. zacskós mn Zsacskó²s víszkó²r: (rég) 〈egy betegségfajta〉. zaftoshús ~ fn Kissé kövéres marhahús. zajdál ~ i Hangoskodva mulat. A cigányog ~nak. zajog ~ i Zajong. Ne ~jatok mán! zálogol Ö: meg~. záp ∼ fn 1. A szekéroldal alsó és felső rúdját egymáshoz kötő bordafa. 2. A saroglya keresztfája, foka. A sarogjának három ~ja van. Ö: fekete~, oldal~ , saroglya~. záporeső fn Sz: Úty hul, mint a záporesőÝ: 〈pl. szitok〉 sűrűn hull.
záptojás
826
záptojás ~ fn Sz: Büdös, mint a ~: vmi nagyon büdös. zápul Ö: be~, ki~, meg~. zár1 Ö: be~, rá~. zár2 Ö: ajtó~, fegyver~, lövő~. záróbál záró²bál fn A tánciskolát záró báli mulatság. Mert mikor víge vó²t a kurzusnak utánna jött a záró²bál. zártsérv ~ fn 〈A sérv egyik fajtája.〉 zárvány Ö: salak~. zászló zászló² fn 〈Könyvkötőknél:〉 a gerinc gömbölyítésére használatos vasrúdra erősített kelmedarab. zavar Ö: fel~, meg~. zavarász ~ i Tartósan v. ismételten kerget, űz vkit, vmit. Mán te nagy bolond vagy ahosz, hogy a kissebbed zavarázd. zavaró zavaróu fn 〈Tímároknál:〉 hosszú nyélre erősített téglanagyságú vaslemez, amelyet a mészlé felkavarására használnak. Ö: meszes~. zavarodik Ö: fel~, össze~. zavart mn Bomlott, háborodott. zégrác ~ fn Fűféle kárpitozási tömőanyag. zehernyés ~ mn Veszekedős, kötekedő. Ez a Gyurka ojan ~, összefírhetetlen. zejmli zájmli fn A ruhába idegen anyagból bevarrt díszítés. zeke ∼ fn Zsinóros, testhez álló kiskabát. A ~ zsinó²ros, teshez álló², farig írőÝ kabát, vitíszkötíses a gombolása. zendül Ö: meg~. zenedíj ~ fn A bálok, mulatságok alkalmával a zenekarnak fizetett pénzösszeg. zenekar Ö: citera~. zenész Ö: nép~. zeneszerszám ~ fn Hangszer. zeng ~ i Mennydörög. zengés Ö: ég~. zengő zengőÝ mn A harang hangjához hasonló 〈kolomphang〉. zenkli ~ fn Kúp alakú hegyes függő, kitűzéseknél a zsinórok befüggőzésére használják. zilál Ö: meg~. zohorál ~ i Pöröl, veszekedik. Ez a vínasszony mindig ~, nincs tülle nyuktunk.
zömítés
zok ~ mn 1. Túlzottan megkelt 〈kenyértészta〉. Zok lett a kenyír, túlkőÝtt a szakító²kosárba. 2. Sűrűn összetapadt, kemény, ragacsos föld. A főÝd a sok esőÝtül ~ lett, amikor mekszáratt, cserepes vó²t a teteje. zokul Ö: meg~, össze~. zománcozott Ö: le~. zóna Ö: sör~. zónatávolság zó²natávolság fn Az öntőszekrénybe került tárgyak közötti hézag, ami ahhoz kell, hogy a tárgyak körül túl ne forrósodjon a homok. zongoramester ∼ fn Zongora készítésével és javításával foglalkozó iparos. zöcsköl ~ i 〈Ételt az edényben〉 rázogat. zöcskölődik zöcskölőÝdik i 〈Étel az edényben stb.〉 rázódik. zöcsögtet zöcsöktet i 〈Tejfelt vajjá bádogedényben 〉 összeráz. zökken Ö: meg~. zöldárja zőÝdárja fn Folyó tavaszi áradása, zöldár. zöld zőÝd mn Sz: Lelkem zőÝd, kibe kedvem sose tőÝtt: 〈gúnyos megszólítás〉. Ö: lelkem~, liba~, téli~. zöldbéka zőÝdbíka fn Levelibéka. zöldbimbós zőÝdbimbó²s mn 〈Őszibarackfa metszésével kapcsolatban:〉 bimbózó állapotban levő. Már mikor zőÝdbimbó²s, mikor kezd ró²zsaszín lenni a bimbó², akkor kel mecceni. zölddugvány zőÝddugvány fn Faág élő csúcsából készített szaporító anyag. zöldoltás zőÝdó²tás fn Májusban történő oltás. ZőÝdó²tással csinálták az utánpó²tlást. zöldségel Ö: be~. zöldsúly zőÝtsúj fn 〈Tímároknál:〉 a nyersbőrnek lenyúzás után azonnal lemért súlya. zöldtakarmány zőÝttakarmány fn Frissen kaszált, vágott takarmány, fű, lucerna stb. zöldtrágya zőÝtrágya fn Földbe szántott gyom a talajerő javítására. zöldtücsök zőÝttücsök fn Nagy, zöld szöcske. zömítés zömítís fn Az anyagnak kovácsolással történő tömörítése; duzzasztás.
zögős
827
zörgős mn ZörgőÝs kampó²: a kampónak az a fajtája, ahol a kampó kunkorékján kígyó van, amelynek a nyakára kis rézkarikát tesznek, és ha ez mozog, zörgő hangot ad. zörög ~ i Zörög az ég: mennydörög. zuboly zuboj fn Szövőszék elülső, ill. hátulsó hengere. zúdul Ö: be~, fel~. zúgás Ö: légy~. zugfőzde zukfőÝzde fn Az államnak be nem jelentett, titokban működő szeszfőzde. zugkan zukkan fn Kistenyésztő engedély nélkül tartott tenyészkanja. zuhanyfülke ~ fn Zuhanyozásra használt, dongából készült kabin. zuháré ~ fn Nagy zápor. zunc Ö: birsalma~. zupa ~ fn 1. Keménymagos leves. 2. Reggelire adott rántott leves. Rígen Debrecembe
züm-züm
a katonáknak attak reggelire It. zupál Ö: be~, vissza~. zupás ~ mn Továbbszolgáló 〈altiszt〉. Sz: Ojam, mint egy ~ őÝrmester: gorombán hatalmaskodó. zutty ~ isz Zutty, bele az ágyba. zúz ~ fn Zúzmara. zúza ~ fn 〈Kifejezésekben: emberi indulatok kifejezésének jelképe:〉 gonosz/hamis a zúzája: gonosz ember. zúzókád zúzó²kád fn A szőlő csömöszölésekor használatos kád. zúzottas ~ fn Az agyag nyúlékonyságát elősegítő anyag, amely mázatlan cserepek porrá törésekor keletkezik. zübörög ~ mn Zuborog, 〈has〉 morgásra emlékeztető hangot ad. Zübörög a hasa, valami elcsapta. züm-züm ~ msz Méh hangjának utánzása.
Zs zsák Sz: Ojat esik, mint egy ~: nagyot esik. Mektanája/Megleli ~ a fó²ttyát: mindenki megtalálja a hozzá illő élettársat, barátot. Mektanájja/Megleli a ~ a fó²ttyát, ecetes kanta a dugó²ját: ua. Maj megválik, hogy hány ~kal telik: 〈terményre vonatkoztatva:〉 mennyi lesz a termés. Vó²tam zságba: szorult helyzetben voltam. Vó²tam zságba, mer nem vó²t pízem, oszt fizetnem kelletett. Teli van a ~ja: 〈nő〉 állapotos. Km: Nem lehet tudni, mi van egy bekötöd zságba: 〈várandós aszszonyra:〉 fia v. lánya lesz-e. Maj megválik, hány ~ telik: majd elválik, hogy sikerült a dolog. Felfér a fó²t a ~on: jól jön egy kis mellékkereset. Ö: bor~, csalán~, csipke~, eső~, kar~, kolompéros~, lisztes~, méreg~, nyomó~, pap~, span~, szar~, taposó~. zsákmadzag zsákmaddzag fn Zsák szájának bekötésére való madzag. zsákol ~ i 1. Zsákokba tölt vmit. 2. 〈Cséplőgépnél:〉 zsákot hord. zsákolás ~ fn 1. Vminek a zsákokba töltése. 2. Zsákok hordása a cséplőgépnél. 3. Körhajtásban két vadász között hagyott nagyobb hely, ahol a vadak kitörhetnek. zsákoló zsákoló² fn Rakodómunkás és szállítómunkás, aki zsákba ömleszthető anyagokat hord testi erővel kisebb távolságra v. magasságba. zsákos ~ mn Zsákoló. zsalu ~ fn Zsalugáter. zsalugáter zsalukáter, salukáter fn Ablak, ajtó külső oldalán szétnyitható párhuzamos lécekből álló elsötétítő berendezés. Rendesen akádzgajjakat raktak az ablagba, hogy ne
süssíg be a nap, vagy a dupla ablak külsőÝ szárnyajit levettík, feltettík hejette a salukátert, elsötíteltík az ablakot. zsalugáteres zsalukáteres, salukáteres mn Zsalugáterrel ellátott. Rígen zsalukáteres ablakok vó²tak a házakon. zsaluzat ~ fn Mintadeszkázat különösen beton készítéséhez. zsámli ~ fn Sámli, zsámoly. zsámoly Ö: forgó~, gáz~. zsámolyszék zsámojszék fn Zsámoly. zsandár Ö: hurka~. zsarát ~ fn Parázs, zsarátnok. zseb fn Sz: Zsebre vág vmit: jogtalanul megszerez vmit. Ö: lajbi~. zsebbevaló zsebbevaló² mn/fn I. mn Zsebbevaló² kés: zsebkés. II. fn Zsebkendő. Az öregek úgy monták, hogy add ide a zsebbevaló²mat. zsebbeli mn Zsebbeli ó²ra: zsebóra. zsebes ~ fn Zsebtolvaj. zsebkendő Ö: francia~, gyász~. zsebró zsebró² fn Legfinomabb bőrfajta. zsémbel zsímbel i Jelentéktelen dolgok miatt elégedetlenkedik, zsörtölődik. zsémbelődik zsímbelőÝdik i Folytonosan zsémbel. zsémbelős zsímbelőÝs mn Zsémbelődő. FőÝlek fírfira monták, hogy zsímbelőÝs. zsemletarka ~ mn Világosbarna foltos 〈marha〉. zsendice ~ fn (Oltott) juh-/tehéntej felforralt túrós savója. A ~ ijen savó²búl lett; túró²s, szó²val savó²bul kelletet hozzátenni ety kis tejet, asztán abbul let finom ~.
zsendicetúró
829
zsendicetúró zsendicetúró² fn Savós túró. zsendít Ö: meg~. zsendül ~ i Növény fejlődni kezd. A dinynye kezd ~ni, kezd írni. Ö: fel~, ki~, meg~. zsendülés Ö: fű~. zsenge ~ fn Vminek első, korai termése. A kenyír Ije: a kenyér sületlen része. zsengés ~ mn Keletlen, sületlen kenyér. Az mikor kisült, akkor ojan ~ vó²t az ajja is, mer nem vó²t kidagasztva, meg nem vó²t jó²l meksűlve. Nem vó²t az ragadó²s, csak ojan puháb vó²t, nem let rajta haj, kemíny haj. Zsengésen marad: kenyér nem sül jól át. zsibbad Ö: meg~. zsibbadt mn Zsibbatt eszű: olyan 〈személy〉, aki nem akar érteni a szóból. zsibogó zsibogó² fn Zsibvásár, ócskapiac. DílelőÝt kimegyek a zsibogó²ra. zsiborog ~ i Sajog. zsidó zsidó² mn/fn 1. Nagy zsidó²: alkudozni, üzletelni jól tudó 〈személy〉. 2. Zsidó²ul: jiddis nyelven. Sz: Várja, mind zsidó²k a Mesijást: nagyon várja. Ot vagyunk, ahon a mádi zsidó²: nem jutottunk előbbre. Csajjuk meg a zsidó²t!: gyújtsunk meg egy gyufával két pipát. Így jár, aki a zsidó²nak nem köszön: 〈évődő megjegyzés vmely megérdemelt kudarcra〉. Közzévágot, mind zsidó² az egy lúnak: nagy hűhóval megindult, de nem ment semmire se. Jöm-megy, mind zsidó²ba a fájdalom: lábatlankodik. Zsidó² van a házba: 〈mondják, ha vki belépve a házba nem veszi le a fejéről a sapkát, kalapot〉. Zsidó² van a házba, szar a kalapjába: ua. A zsidó²/A cigány is aszt a lovat üti, amék jobban húz: —. Km: Vó²tírt nem ád a zsidó² semmit: a múltban elért eredményre stb. nem lehet hivatkozni. zsidóbicska zsidó²bicska fn Fanyelű bicska. zsidócsillag zsidó²csillag fn Hatágú sárga csillag mint zsidó vallási jelkép. zsidócsipa zsidó²csipa fn Zsidótakony. A facsipát montug zsidó²csipának meg zsidó²takonynak is. zsidóház zsidó²ház fn (rég) A zsidók számára fenntartott épület a városon kívül.
zsinóros
zsidókenyér zsidó²kenyír fn Barnatésztakészítmény. zsidópap zsidó²pap fn Rabbi. zsidótakony zsidó²takony fn Mézga. zsiga ~ fn Fiatal tojóliba. A ~ az a liba, amék még nem vó²t mektípve. zsigaliba ~ fn Zsiga. zsiger ~ fn A vad belső, nemesebb szervei. zsigvásár ~ fn Zsibvásár, zsibogó. Debrecembe a ~ vagy ó²cskapijac a görök kató²likus templomnál vó²t a legrígebben. zsinat ~ fn Lárma, zsivaj. zsinatol ~ i Lármázik, zsivajog. zsindely zsindej fn Tetőfedésre pikkelyszerű elrendezésben használt hosszúkás falemez. Sz: Zsindej van a tetőÝn/házon/hásztetőÝn: olyan személy 〈főként gyerek〉 van jelen, akinek nem szabad hallani, amit beszélünk. zsindelyez Ö: be~. zsindelyfedél zsindejfedél fn Zsindelyes háztető. zsinór fn Zsinó²rral vert magyarderék: 〈paszományosoknál:〉 halcsonttal karcsúsított pruszlik karikás, rozmaringos, sujtásos díszítése. Ö: album~, bútor~, csengő~, csillár~, kefe~, gép~, gyöngy~, lépcső~, smirgliző~. zsinórbevezetés zsinó²rbevezetís fn 〈Paszományosoknál:〉 a bútorzsinór négy ágának horogra történő felrakása, ill. besodrása. zsinóregyenes zsinó²regyenes fn Nyílegyenes. zsinórgép zsinó²rgép fn 〈Paszományosoknál:〉 olyan gép, amelyen cipőfűzőt, négyszögletes zsinórt, gépzsinórokat stb. készítenek. zsinórmacher zsinó²rmakher fn Bútorzsinórt és más zsinórfélét fonó paszományos munkás. zsinóros zsinó²ros, sinó²ros mn Sinó²ros ruha: 〈tanyasi lányok báli viseleteként〉. Nr: A tanyasi lányok nagy ritkán, ha bálba mentek a városba (egy évben esetleg kétszer karácsonykor és húsvétkor) rendszerint karton v. luszter ruhát vettek fel, aminek az aljára
zsinórozott
830
zsinórt varrtak, és a hosszú szoknya zsinóros végével verték a port tánc közben. zsinórozott in Zsinó²rozot rojt: 〈paszományosoknál:〉 alapsodort rojt külön szőtt szegőszalaggal. zsinórverőfa zsinó²rverőÝfa fn 〈Paszományosoknál:〉 zsinór készítéséhez használt, két végén villa alakú eszköz. zsír Ö: anya~, apáca~, babér~, bél~, fodor~, fonnyó~, fürj~, gyömbér~, háj~, halmaszlag~, huszár~, jegenye~, juh~, rab~, rák~, repülő~, rüh~, tavotta~, tetű~. zsiradék zsíradík fn Olyan anyag, amelyből a zsírt kisütik. Akkor mán rátettük a zsíradíkot. zsírbogár ~ fn A szőrmésbőröket megtámadó bogár. zsírjegy ~ fn Zsír vásárlására szóló élelmiszerjegy. zsírnakvaló zsírnakvaló² fn Háj, szalonna, amelyből étkezési zsírt lehet kiolvasztani. zsírosbarkás mn 〈Tímároknál:〉 zsírosbarkás bűr: simára készített, felbarkázottt bőr. zsírosbodon zsírozsbodon fn Zsírosbödön. zsírosdeszka zsírozsdeszka fn Zsíroskenyér. zsírosguba zsírozsguba fn Mosatlan guba. Nr: Szövéskor a szövethez használt fonál mosott volt, a fürt azonban úgy került a szövetbe, ahogyan a juhról lenyírták: mosatlanul, zsírosan. Ez alapján nevezték a szövőről lekerült gubaposztót zsírosgubának, amely a kallóban zsírtalanítódott. zsírosodik zsírosodik i Hízik. A disznó², mikor hízlajják, megláccik rajta, hoty külön koszton van a magló²tul, ~. zsírosparaszt ~ fn Gazdag paraszt. A háború előÝtt vó²tak ~ok. zsírosszóda zsíroszszó²da fn A lúgkő vizes oldata, amely a háztartásban szappanfőzésre használatos. Ez a zsíroszszó²da, uty híjták akkor, zsíroszszó²da vagy zsiroszszó²dány.
zsúzsú
zsirosszódány zsírozzó²dány fn Zsírosszóda. zsíroz Ö: be~, ki~. zsírozó zsírozó² fn 1. Háj, szalonna, amelyből zsírt sütnek. A zsírozó² lehetet háj vagy zsírnak való² szalonna is. A zsírnakvaló²t hítták zsírozó²nak, ami még nem vó²t kisütve. 2. Levesbe, főzelékbe belefőzött hús. 3. Kacsa, liba, tyúk fartőnél levő faggyúja. A zsírozó² a püspökfalattyánál van, a csőÝrivel piszkája, oszt keni magára a ruca. zsírozott ~ mn Zsírral kikent. A buktát tehettyüg zsírozot tepsibe, de nem fontos, hogy zsírozot legyen. zsírtalanítódik zsírtalanító²dik i Guba megtisztul. Nr: A zsíros guba a kallóban a víz sodrása alatt nemcsak megavatódott, tömötté, egyenletessé vált, hanem meg is tisztult, zsírtalanítódott. zsírzás ~ fn Zsírozás. A szőrmésbőr kiszáradástól való megóvása. Ám a sok szárítás és centrifugálás után a bűr szakadozna és töríkeny lenne, íty szüksíges ety kis olajozás vagy ~. zsiványpecsenye ~ fn Nyárson sült disznóhús, cigánypecsenye. zsófi Ö: piszkos~. zsombék zsombík fn Vakondtúráshoz hasonló, fűvel benőtt dombocska. zsörtös ~ mn Zsémbes, zsörtölődő. zsugorgat l. sugorgat zsugorodás Ö: in~. zsuka l. dzsuka zsúp zsupp fn Kézzel kicsépelt és tetőfedésre való (rozs)szalma. zsupp ~ msz Puffanás, huppanás v. reccsenés hangjának utánzására. zsúppol ~ i Épületet zsúppal fed. Zsúppol a tetőÝn. zsúpszalma ∼ fn Kézzel kicsépelt és csomóba kötött, tetőfedésre való (rozs)szalma. zsuzsi Ö: lusta~. zsúzsú ~ fn 〈Női ruhadísz:〉 vállra tűzött rozetta csüngővel, nyakpántszegély pomponnal.
