Magyarország versenyképességének humántényezői – helyzet- és jövőkép Összefoglaló
Munkaverzió A magyar munkaerıpiacnak a rendszerváltást követıen három, önmagában is elementáris erejő szerkezeti kihíváshoz kellett alkalmazkodnia: Egy elavult és részben mesterségesen kiformált, a teljeskörő foglalkoztatás politikai követelményéhez igazított ipari-agrár gazdaságból a szolgáltatások, a korszerő technológia és az információés tudásgazdaság által dominált szektorok felé való elmozdulás, amelynek másfél millió munkahely megszőnése adott nyomatékot. A tervgazdaságot, a szocialista nagyüzemet és ahhoz kötıdı termelési kultúrát és monopóliumokat a világpiaci integráció és liberalizáció váltotta, a multinacionális vállalatok (és kultúrájuk) hazai megjelenésével, egy kis- és középvállalkozásokból álló „győrő” megerısödésével és az egyéni vállalkozók „felhıjének” kialakulásától kísérve. Az üzleti szektorban mőködı cégek túlnyomó többsége ma a magyar gazdaság úgynevezett „de novo” szegmenséhez tartozik, azaz jogelıd nélkül, többnyire az államszocialista gazdasági rendszer átalakulását követıen alapították. Az elızı két kihívás gyökeresen újraírta a képzettség, a végzettség és a munkaerıpiaci értékképzés kategóriáit, az alacsony hozzáadott értékő munkaerı nagy részét kiszorítva a munkaerıpiacról, megteremtve a (strukturális) munkanélküliség öntıformáit. A fenti változásokkal kapcsolatban egyszerre igaz két, egymásnak látszólag ellentmondó állítás: A magyar munkaerı összességében sikeresen újult meg, a mőködıtıke beáramlását, hatalmas termelési kapacitások Magyarországra telepítését a megfelelı képzettségő és relatíve olcsó munkaerı felhajtóerıként tudta segíteni. Ennek a folyamatnak a továbbvitelérıl gondolkodva a munkavállalók számos kedvezı jellemzıje, sajátossága tehetı mérlegre. Ezzel párhuzamosan a magyar munkaerıpiacon számos kedvezıtlen tendencia bontakozott ki, amelyek mostanra már egyértelmően a mozdulatlansággal, a strukturális problémák makacs újratermelıdésével írhatóak le.
Az IBM magyarországi vállalatai az utóbbi 4 évben számos, a hazai munkaerıpiacot érintı kutatási programot támogattak, hogy részben maguk, valamint a hasonló helyzető vállalati kör és a jogalkotók számára megmutassák a hazai munkaerıpiac sajátosságait1. Az elkészült tanulmányok alapján idıszerőnek tőnt egy Fehér Könyv összeállítása, amely az eredményeket együtt láttatja, értelmezi, egységes szerkezetbe foglalja és eddig kevéssé közismert, átfogó megállapításokat tesz. Egy ilyen áttekintésnek kettıs célja lehet: Számot adni a magyar munkaerı sajátosságairól, állapotáról, meghatározó jellegzetességérıl. A kedvezı tendenciák és folyamatok továbbvitelét segíteni azzal, hogy, a friss kutatások alapján az új, jól használható empirikus adatok feldolgozásával reális képet alkosson az üzleti szféra szereplıinek és a gazdaságpolitika alkotóinak. Friss hazai és nemzetközi fejlemények és kutatási eredmények alapján javaslatokat fogalmazzon meg a magyar munkaerıpiac akut problémáinak megoldásához. A Fehér Könyv nem a magyar munkaerıpiac átfogó leírása, nem törekszik a statisztikai alap-adatok és a meghatározó sajátosságok, tendenciák és dinamikák teljeskörő feltárására csak kiegészíteni kívánja saját megközelítésmódjával, szemléletével ezeket. Mindössze reális képet kíván mutatni a valós helyzetrıl, eredményeivel, hozzájárulva a gazdasági válság által szinte kötelezıvé tett újragondolásokhoz, a stratégiai erıtér újraértelmezéséhez. Bízunk benne, hogy a Fehér Könyvnek egyidejőleg sikerül nyersanyagot és muníciót szállítani a gazdasági és politikai elit, illetve a társadalomkutatók számára, vitákat kezdeményezı, kiváltó és segítı szerepben. A Fehér Könyvben tehát nem a magyar munkaerıpiac általános strukturális és politikai indikátorait, mutatószámait akartuk bemutatni, hanem sokkal inkább két kérdésnek a középpontba helyezését:
1. Kutatás az idısödı munkavállalók helyzetével kapcsolatban Magyarországon. GKIeNET, 2005 2. Magyarország növekedési kilátásai, kritériumai, a foglalkoztatáspolitika változásai. INFONIA, 2005 3. Kutatás a munkavállalók mobilitásával kapcsolatban Magyarországon. GKIeNET, 2006 4. Földrajzi és szakmai mobilitás a magyar fiatalok körében. ITTK, 2007 5. Az SSME oktatási módszertan bevezetésének lehetıségei Magyarországon. ITTK, 2007 6. A versenyképesség humántényezıi Magyarországon. ITTK, 2008 7. Innovációk az üzleti szolgáltatási szektorban: az új szervezeti értékek és tudás felhasználási minták szerepe. MTA, 2008 8. A magyar munkakultúra globális környezetben. ISES, 2008 1
• Az egyén szintjén milyen túlélési stratégiák, modellek fedezhetık fel Magyarországon, a társadalom, a munkarıpiac milyen tartalékokkal, milyen – a kilábalásra esélyt adó – képességekkel rendelkezik? • A kormányzati-stratégiai szinten – a jól ismert szakpolitikai kezdeményezéseken túlmenıen – milyen innovatív lépésekkel lehetne pozitív irányba „megmozdítani” a munkaerıpiacot? A már hivatkozott kutatások eredményei feltártak néhány reményre okot adó jelenséget. Úgy tőnik, nemcsak „fals” válaszok adhatóak, az adaptáció „kognitív feltételei” közül sok minden – olykor meghatározó módon – jelen van a fejekben és a szívekben, sıt itt-ott a kultúrában is. Van mire építeni, s noha ezzel még nem állíthatjuk, hogy van egy másik, pozitívabb, a jelenleg számtalan gonddal küzdı Magyarország képétıl jelentısen különbözı, de felmutathatóak esély-pontok, amelyek magukban hordozzák a felemelkedés ígéretét is. A Fehér Könyv amellett foglal állást, hogy a humántıkére és innovációra alapozott gazdasági növekedést kell szorgalmazni, nem lehet kizárólag az export- és befektetés-orientált növekedésre építeni. A gazdaság fejlıdése – technológiai, világpiaci szempontból – nem függhet a munkaerıpiac helyzetétıl, utóbbi nem lehet gátló tényezı: a munkaerı állapotára a gazdasági versenyképesség kiemelt elemeként kell tekinteni. Minél távolabbról és minél inkább „történelmi” mérlegen pillantunk a magyar munkaerıpiacra, annál világosabb, hogy az ország gazdaságának és kultúrájának a periferizálódását már középtávon is kizárólag a minıségi munkaerınek a fejlett országokban tapasztalható arányú és szerkezető tömegesedésével ill. tömegesítésével lehet elkerülni ill. megállítani. A kölcsönösen összekapcsolt világban a munka oda áramlik, ahol a legkedvezıbb feltételekkel végezhetı, s a globálisan integrált gazdaság odavonzza a szakértelmet és a tıkét. A verseny „felfelé” húz (race to the top), a differenciálódás a tudás és a képességek mentén erısödik fel. Aki lefelé tekint (race to the bottom), az elbúcsúzhat attól, hogy a világgazdasági folyamatok nyertese legyen. Erre a logikai keretre támaszkodva a Fehér Könyv egy kettıs kürtıhatás beindítását javasolja Magyarországon. Egyrészrıl érvényesül egy globális értelembe vett felhajtóerı, például az Európai Unió különbözı ajánlásai révén, ami többek között a kutatásban foglalkoztatottak számának és a kutatásra fordított összegek GDP-arányos intenzív növelésére vonatkozik. Ezt nevezzük elsıdleges kürtıhatásnak.
A magasabb értékhozzáadás pártolása látszatra megerısíti a magyar gazdaságpolitika korábbi ciklusainak a mőködı tıke vonzása érdekében kifejtett eddigi tevékenységét, és azonnal bírálható válik arról az oldalról, hogy a technológia-alkalmazás hatékonyságának növelése kiszorítja a foglalkoztatásból mindazokat, akik nem képesek beilleszkedni ebbe a rendbe, és felerısíti a regionális különbségeket. Az üzlet, az innováció és a felsıoktatás, valamint a politikai-, gazdasági- és média-elit szempontjából meghatározó kutatás-fejlesztésben való foglalkoztatás radikális megnövelésének (például középtávon, 10-15 év alatt történı megduplázásának) önmagában is stratégiai kiindulóponttá kell válnia Magyarországon. Mindehhez természetesen részben szakpolitikai fordulatra (a tudománypolitikának az eddiginél magasabb szintő kormányzati képviseletére) és a kérdés kormányzati szintő prioritássá tételére van szükség, hiszen mindez autópálya-építés szintő forrástömeget – noha nem kizárólag költségvetési forrásokat - igényel. Egy jól kidolgozott és végigvitt program sikere esetén azonban azonnal elindulna a másodlagos kürtıhatás. A kutatás-fejlesztésben dolgozók számának megnövekedése ugyanis természetes módon húzza maga után a kutatási asszisztencia jelleggel foglalkoztatottak számának növekedését, a befelé irányuló tudományos konferenciaturizmus megélénkülését, szakmai események szervezését, kiadványok megjelentetését, stb. A másodlagos kürtıhatás beindításának kedvezı háttérfeltételt biztosít a munkaerı-túlkínálat is, ami a szükséges új ismeretek és képzettségek megszerzésének erıs motiválója lehet, másrészt a magyar munkaerı rugalmassága és nyitottsága: kétharmaduk azt szeretné, ha újabb és újabb munkatípusokat végezhetne2. Az egyik kutatásban megkérdezettek 93 százaléka venne szívesen részt továbbképzésben. 87 százalékuk fontosnak érzi, hogy vállalaton kívül is tovább képezze magát, 60 százalékuk pedig tervez ilyen továbbképzésben való részvételt. A legnagyobb igény a nyelvi továbbképzésekre van, a megkérdezettek 73 százaléka venne szívesen részt ilyen képzésben. Az összesített válaszok szerint is 38 százalékuk szeretne nyelvet tanulni, ami alig marad el azoktól, akik szakmai továbbképzésben vennének szívesen részt (48%). A jelenleg erıs foglalkoztathatósági korlátot jelentı Nem véletlen, hogy a magyar munkaerı rugalmasságát, alkalmazkodóképességét dicséri, hogy a szerkezet-átalakítás menedzselhetı volt, és – néhány különösen kedvezıtlen helyzetbe került térség kivételével – nagyobb megrázkódtatás nélkül tudott idomulni az új követelményekhez.. 2
digitális írástudás hiányával kapcsolatban egyszerre igaz két, látszatra egymásnak ellentmondó állítás. Az, hogy a népesség jelentıs tömbjei egyelıre még ki vannak zárva belıle, és az, hogy a hátrány tömeges megszüntetése (az elmúlt évek legjobb gyakorlatai alapján) megfelelı programokkal lehetséges.
