TÉRSÉGFEJLESZTÉS
Magyarország lakosságának átrendeződése a szocializmust követően Az egyes országok lakosságának területi eloszlása szorosan öszszefügg a gazdaság és a politikai szervezet változásaival. Erre példa a magyar lakosság átrendeződése a rendszerváltás átalakulása következtében az 1990-es években. Amíg az 1970-es években és az 1980-as évek elején felerősödött az urbanizációs folyamat és a magyar lakosság a nagyobb városokban koncentrálódott, az 1990es időszakra vonatkozó népszámlálási adatok ellenkező irányú migrációt mutatnak: Budapestről és más nagyvárosokból a falvak irányába. Vizsgálat tárgyát képezi, hogy milyen mértékű volt ez a dekoncentráció az elmúlt két évtizedben, továbbá hogy milyen szerepe van a nagyvárosok közelében fekvő falusi környezetnek a lakosság mozgásában. Az alábbi tanulmány amerikai kutatók szemszögéből mutatja be a változásokat.
Nemzetközi irányzatok Dekoncentrációs folyamatok tapasztalhatók világszerte, pl. az USA-ban, Kanadában, Japánban, Nagy-Britanniában, Ausztráliában is. Ennek okát a szakértők az új termelési rendszerben látják, amelyben a nagy nehézipari vállalatokról a kisebb szolgáltató jellegű szervezetekre helyeződik át a hangsúly. Húsz országra kiterjedő összehasonlító vizsgálatok azt mutatták, hogy a fejlett országokban a lakosság földrajzi eloszlására ma már nem jellemző a koncentrációs folyamat, mert ez elviselhetetlenül nagy költségekkel jár. A legtöbb iparilag fejlett országban a folyamat megfordulni látszik. A dekoncentráció magyarázata egyrészt a kevésbé sűrűn lakott körzetek kedvezőbb gazdasági lehetőségeiben, másrészt a nagyvárosok és a falvak életfeltételei közötti különbségek fokozatos kiegyenlítődésében, illetve a kellemesebb vidéki környezetben van. A nagyvárosokon kívül is akadnak munkalehetőségek, és a lakosság szívesen választja a kisvárosi vagy falusi életmódot. Ezt elősegíti a közlekedési hálózat fejlődése, ami lehetővé teszi, hogy a munkahelyet nagyobb távolságokból is gyorsan meg lehessen közelíteni. A
nyugdíjasok különösen szívesen választják a falusi környezetet lakóhelyül a sűrűn lakott belvárosi körzetek helyett. A nagyvárosok közelében fekvő kisvárosi és falusi lakótelepek fejlődése az USA-ban már az 1920-as években megkezdődött. Az agglomerizációs körzetek fejlődése Magyarországon az 1960-as években kezdődött el, és bár az ipari foglalkoztatottság Budapesten nem változott, a környéken észrevehetően növekedett. 1990 után ez a folyamat folytatódott.
A gazdasági rendszer átalakulása Magyarországon Magyarországon – más közép-kelet-európai országokhoz hasonlóan – az 1990-ben bekövetkezett politikai átalakulásnak mély hatása volt a gazdaság minden szektorára mind a nagyvárosokban, mind a falvakban. A KGST öszszeomlásának következtében az ipari termelés 1990 és 1992 között több mint 40%-kal visszaesett. A helyzetet nehezítette, hogy erősen lecsökkent a hagyományos piacot jelentő Szovjetunió importigénye, a magyar termékek pedig nem voltak versenyképesek a nyugati piacokon. Kedvezőtlenül befolyásolta a magyar gazdaságot, hogy megszűnt az olcsó energia és nyersanyag beszerzésének lehetősége, miután a Szovjetunió is világpiaci áron szállította az alapvető energiaforrást jelentő kőolajat. Mindennek következtében megugrott az infláció (1991-ben 35%), a munkanélküliség pedig 1993-ban 14%-os csúcsot ért el. Az államadósság 1994ben 28 Mrd USD-re növekedett, ezért szigorú gazdasági és pénzügyi megszorításokat kellett bevezetni az adósságszolgálat teljesítése érdekében. A gazdasági válság leginkább a nagyvárosokban levő ipari vállalatokat érintette. Sok cég tönkrement, mások erősen lecsökkentették létszámukat, hogy versenyképesek tudjanak maradni a nyugati országok piacain. A falusi gazdaságot is kedvezőtlenül érintette a gazdaság átalakulása. A lakosság itt nagyrészt a mezőgazdaságból élt, de az itt lakó emberek jelentős része korábban a városokba járt dolgozni, ezek munkahelye jelentős részben megszűnt. 1996-ban a magyar lakosság 38%-a élt falvakban, de a munkanélküliek 50%-a falusi volt. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 1988 és 1993 között mintegy felére csökkent. A külföldi vállalatok beruházásai is a nagyobb városokban összpontosultak, ami tovább súlyosbította a falusi körzetek helyzetét. A gazdasági átalakulás igen nagy szociális problémákkal járt. 1989-ben a lakosság 8%-a élt a szegénységi szint alatti életszínvonalon; ez 1995-ben a lakosság egyharmadára volt jellemző. A nyugdíjasok száma 1994-ben 2,9 millió volt, míg a munkaképes lakosság (a munkanélküliekkel együtt) 4,2 milliót tett ki. A jövedelmi egyenlőtlenség fokozódott. Bár egyeseknek sikerült kihasználniuk az új gazdasági lehetőségeket, a nagy többségnek a gazdasági átala
kulásból, a privatizációból kevés haszna volt. Az a tény, hogy a magyar ipar versenyképessége a szabad piacon javult, jelentős szociális problémákkal járt, fokozódott a különbség a nagyobb városok és a vidék között.
A magyar lakosság területi átrendeződése A gazdasági átalakulás módosította a városok és a falvak vonzerejét, és hatással volt a városok és a falvak között migrációra, a lakosság fokozatos átrendeződésére. Az 1. táblázat mutatja a városok és falvak vonzó (pull) és taszító (push) tényezőit, amelyek hatással vannak a népesség belső vándorlására. Az ipari munkalehetőségek csökkenése és a megélhetés magas költségei a városok visszatartó erejét csökkentik, a jómódú embereket viszont a városkörnyéki családi ház mint életmód vonzza. A szociális szolgáltatások gyengesége csökkenti a falvak vonzását, viszont az olcsóbb élet, az önellátás lehetősége a városokban munkanélkülivé vált embereknek kedvez. 1. táblázat A magyarországi lakosság átrendeződésének vonzási és taszítási tényezői Taszítás (push) városból
falvakból
Vonzás (pull) városba
falvakba
a nagyipar leépülése
a mezőgazdaság átalakulása
munkalehetőségek új szolgáltatási ágazatokban
nem hivatalos munkalehetőségek
magas megélhetési költségek
kevés hivatalos munkalehetőség
lehetőségek menekisebb megélhetési dzseri állásokra a költségek, lehetőség magasabb társadalmi az önellátásra rétegek számára
lakáshiány
nehezebben elérhető szolgáltatásokhoz
lehetőség lakóházak építésére a külvárosokban
jobb lakáslehetőségek rokoni kapcsolatok, szociális kötődés falusi közösségekhez
A magyarországi lakosság átrendeződésével kapcsolatos kutatások ellentmondásos eredményeket adtak. Egyes kutatók az 1970-es évtized második felétől az agglomerációk fellazulását állapították meg, míg mások az 1980as évektől kezdve a falusi lakosság csökkenését mutatták ki. 1950-től 1980-ig növekedett a városi lakosság a gyors iparosítás következtében, de a falvakból
a városokba tartó migráció ezután lelassult. A városi infrastruktúra fejlesztése nem tartott lépést az iparosítással, ezért a városi lakosság növekedése elmaradt a munkahelyek számának emelkedésétől. Ipari külvárosok kezdtek kialakulni Budapest és más ipari központok körül. Ezekben az ipari munkások és a mezőgazdasági dolgozók vegyesen éltek. 1990-től kezdve új gyárak is épültek a nagyvárosok peremén, ami lakóhelyként is vonzóvá tette ezeket a településeket. A hivatalos statisztikai adatok azt mutatják, hogy 1900 és 1950 között folyamatosan ment végbe az urbanizáció, ami 1950 után felgyorsult, 1980 után pedig lassúbb ütemben folytatódott. 1990-ban a lakosság 62%-a lakott városokban. (Városi minősítést 1983 előtt csak 8000-nél több lakost számláló települések kaphattak, ezután azonban kisebb községek is városi rangot nyerhettek, ha megfelelő infrastruktúrával rendelkeztek. 1997-ben 205 települést soroltak városok közé, míg 2921 község falunak minősült.) A 2. táblázat a lakosság évenkénti változását mutatja három évtizeden keresztül. Látható, hogy az 1960-as évtizedben a nagyvárosok nőttek a leggyorsabban és a kis községek lakosainak száma csökkent. A következő évtizedben a kis települések elnéptelenedése folytatódott. 1980 és 1990 között a nagyvárosok lakosságának növekedése megállt, de kisebb települések népességének csökkenése folytán a nagyvárosok részaránya a lakosság tekintetében tovább növekedett. Ebben az évtizedben az ország lakossága csökkent, ami elsősorban a falusi lakosság csökkenésével magyarázható. A statisztikai adatok nem mutatják a lakosság dekoncentrációját. 2. táblázat A lakosság évenkénti változása a különböző nagyságú településeken, % A település nagysága a lakosság száma szerint
1960–1970
1970–1980
1980–1990
1,60
0,98
0,00
15 000–50 000
1,24
1,28
–0,12
2 000–14 999
–0,29
0,07
–0,38
–1,17
–1,06
–1,09
0,36
0,37
–0,32
> 50 000
<2000 Összes település
Az 1. ábra az állandó migráció mérlegét mutatja Budapest, a városok és a falvak között. (Állandó migráció azokra a személyekre vonatkozik, akik állandó lakóhelyüket cserélik fel másikkal.) Az állandó migráció iránya 1986-ig a faluból a város felé mutatott. Ez az irányzat az 1990-es években megváltozott,
a belső migráció következtében a falvak lakossága növekedett, Budapest és a városok lakossága pedig csökkenni kezdett. A lakosság koncentrációja dekoncentrációba váltott át.
Budapest
városok
falvak
40 000 30 000 20 000 10 000 0 -10 000 -20 000 -30 000
1997-98
1996-97
1995-96
1994-95
1993-94
1992-93
1991-92
1990-91
1985-86
1980-81
-40 000
1. ábra A lakosság belső migrációja Magyarországon
Szuburbanizáció A további elemzést érdemel, hogy a falvak felé irányuló migráció a központoktól távoli települések felé irányul-e, vagy csak a nagyvárosok mintegy 30 km-es körzetében levő falvakra terjed ki, ahonnan gyakorlatilag be lehet járni a városi munkahelyekre. Az ilyen községekbe települést szuburbanizációnak lehet nevezni. A 3. táblázat azt mutatja, hogy az 1990-es évtizedben az ország lakosságának általános csökkenése mellett a Budapest peremén levő községek lakossága növekedett, míg a nagyvárosoktól távol eső községek lakossága jelentősen csökkent. A képet kis mértékben zavarja a lakosság természetes fogyása. A távoli községek lakosságának csökkenése így két tényezőből, az elvándorlásból és a természetes fogyásból adódik.
3. táblázat A lakosság évenkénti változása településkategóriánként, % Településkategória
1990–1994
1994–1997
1990–1997
–1,10
–1,21
–1,14
1,04
1,41
1,20
–0,57
–0,52
–0,55
–0,57
–0,52
–0,55
–0,20
–0,23
–0,21
0,18
–0,03
0,09
0,04
–0,11
–0,02
Távoli városok
–0,32
–0,61
–0,44
Távoli falvak
–0,17
–0,39
–0,27
–0,24
–0,50
–0,35
Budapest Budapest peremtelepülései Városközpontok Városok összesen Közeli városok Közeli falvak Összes közeli település
Összes távoli település
Ukrajna Budapest Szlovákia
Ausztria Románia
Horvátország
Jugoszlávia körzethatárok vonzáskörzet határa
km
pozitív migráció zéró vagy negatív migráció
2. ábra Magyarország lakosságának migrációja 1994–1997 években
Egyes peremtelepülések vonzóbbak a bevándorlóknak, mint mások. Ennek okai között a 30 km-es körzeten belüli helyzetet, valamint a peremtelepüléseken adott munkalehetőségeket kell megemlíteni. A 2. ábrán látható a magyar lakosság belső migrációjának általános képe. Az egyes körzetek népességének pozitív vagy negatív változásai, illetve a változás hiánya nem mindig magyarázhatók a városközpontok közelségével, azok vonzáskörzetéhez tartozással. Fontos korreláció van a népesség változása és a területen tapasztalható munkanélküliségi ráta között is. (Dr. Garai Tamás) Brown, D. L.; Schafft, K. A.: Population deconcentration in Hungary during the post-socialist transformation. = Journal of Rural Studies, 18. k. 2002. p. 233–244. Maurel, M-C.: Local communities and territoriality in East-Central Europe. = Geoforum, 21. k. 2. sz. 1990. p. 211–219.
