Magyarország helyzete az EU-csatlakozás évében Bevezető Az EU-csatlakozás kapcsán azt vizsgáljuk, hogy milyen irányba akar maga az EU elmozdulni. A lisszaboni célok szerint a Közösség a világ dinamikusan fejlődő, tudásalapú társadalmat létrehozó, de szociális kohéziót, magas foglalkoztatottságot biztosító régiója akar lenni. Vajon mennyire közelíti a csatlakozni kívánó Magyarország ezeket a célokat?
1) Kis ország vagyunk – sokan vagyunk? Magyarország területe és népessége egyaránt az EU 2,6%-a. Természeti és demográfiai szempontból ugyanolyan helyzetben vagyunk mint az EU. (Ha az EU területe ugyanakkora lenne mint Magyarország, lakosainak száma gyakorlatilag megegyezne a mai magyar lakosságszámmal. Ez azonban csak az átlag.)
TERÜLET, NÉPESSÉG 2001 ORSZÁG
Magyarország Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandi a Luxemburg Nagy-Britannia Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország EU=15 Világ Oroszország Kína India USA
TERÜLE T 1000 km2
NÉPESSÉG millió fő
93,00 83,90 30,50 13,10 338,10 551,50 132,00
10,11 8,08 10,26 5,33 5,19 59,19 10,62
40,80 2,60 244,10 357,00 301,30 92,40 506,00 450,00 3497,20 135600,00 17075,40 9597,00 3287,60 9363,50
16,04 0,44 59,76 82,36 57,95 10,02 39,93 8,83 378,51 6134,01 144,40 1285,00 1017,54 284,80
MAGYARORSZÁG TERÜLETÉHEZ ARÁNYÍTOTT NÉPESSÉG millió fő 10,19 8,96 31,28 11,51 1,43 9,98 7,48 36,54 15,71 22,77 21,45 17,88 10,66 7,34 1,82 10,07 4,20 0,79 12,45 28,79 2,83
Forrás: Monthly Bulletin of Statistics, 2002/6 (ONU, New York). Jó néhány uniós országnak, ha akkora lenne a területe mint Magyarországé, kétszer, háromszor akkora lenne a népessége, mint a jelenlegi magyar lakosságszám. Más szóval, a nálunk lényegesen kisebb területű országok ekkora vagy még nagyobb lakosságszámot tartanak el – magasabb életszínvonalon. Ezen országokban az egy főre jutó GDP sokkal nagyobb, mint hazánkban. A terület elvileg nagyobb lélekszámú, magasabb életszínvonalú lakosságot is képes lenne eltartani. Nem vagyunk tehát „túl sokan”. És ha területre, lélekszámra nem is vagyunk nagynak nevezhetők, nem vagyunk valójában kis ország sem. Ha gazdasági szempontból közelítjük meg a kérdést, s számításba vesszük közepes fejlettségünket, akkor az ország piaca jelentős, a világ első harminc országa között van. EGY FŐRE JUTÓ GDP VÁSÁRLÓERŐ-PARITÁS EURÓBAN, 2001-BEN euro PPP Magyarország Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Hollandia Nagy-Britannia Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország EU=15 Bulgária Csehország Lengyelország Románia Szlovákia
11 920 25 610 24 610 28 020 23 540 23 320 26 430 23 650 24 170 23 750 17 110 19 320 23 400 23 170 7 110 13 970 9 090 5 670 11 620
Forrás: EUROSTAT OECD in Figures, 2002 (OECD Paris). A piac nagysága tekintetében Írországgal, Dániával, Norvégiával vagyunk egy szinten. A hatszor akkora területű Ukrajna hiába rendelkezik több mint ötszörös népességgel hazánkhoz képest, fogyasztópiacként kisebb nálunk. Az elmúlt évtizedben növekedési ütemünk durván kétszerese volt az EU-átlagnak. Mivel fejlettségi szintünk – az egy főre jutó GDP – az EU-átlag fele, ezzel az ütemmel alig-alig közelítünk az EU átlagos fejlettségi szintjéhez, jó 30 évre van szükség, ha minden a jelenlegi arányoknak megfelelően alakul. A történelem azonban eddig azt mutatta, hogy 30 éven át
fenntartani ilyen viszonylag magas rátát még senkinek sem sikerült. (Rövidebb időn át igen, de – de ilyen hosszú időtávra semmiképp.)
2) Agrárium – vár minket vagy tart tőlünk az EU? A csatlakozással kapcsolatban ma mindenkinek két dolog jut eszébe: a magyar föld iránti külföldi érdeklődés és az, hogy úgy lépünk be az Unióba, hogy töredéknyi támogatást kapnak gazdáink, mint a már bent lévő országokéi. Fél tőlünk tehát vagy vár minket az EU? Mindkettő igaz lehet. MEZŐGAZDASÁGI TERÜLET 10 MILLIÓ FŐRE VETÍTVE, 1999 Mezőgazdasági terület Ország Magyarország Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Nagy-Britannia Németország Olaszország Portugália Spanyolország EU=15 átlag Világ átlag Oroszország Kína India USA
Mezőgazdasági terület Megművelt terület az ország területének %- a mezőgazdasági terület 1000 ha ában %-ában 6 065 4 274 1 521 5 288 4 544 5 068 9 020 1 229 11 045 2 870 2 074 2 805 4 142 7 495 3 829 8 269 15 083 4 166 1 776 14 681
66,5 40,8 45,9 61,4 6,7 54,2 68,4 47,4 62,9 70,9 47,7 54,0 45,0 59,3 44,1 37,0 12,7 55,8 55,0 43,4
81,5 43,1 54,9 87,0 95,5 65,3 42,8 48,3 24,5 34,7 70,6 70,2 65,3 61,7 60,0 30,3 58,3 25,3 93,8 42,1
Forrás: FAO adatbázis (Róma). Mezőgazdasági művelésre alkalmas területünk kb 50%-kal haladja meg az EU-átlagot, tehát jól ellátottak vagyunk termőterülettel. Ezt alaposan ki is használjuk, mert az alkalmas területnek több mint 80%-át meg is műveljük. (Még ha ez a napjainkban elhanyagolt területek miatt nem is látszik.) A megfelelő arány az EU-ban mintegy 60%. Ha az összterületet nézzük, azt mondhatjuk, hogy mi a hazai összterület 50%-át megműveljük, míg az Unióban ez az arány csak 25%. E megművelt terület nagy részén gabonát termelünk. Az egy főre eső
kukoricatermelésben világelsők között vagyunk, megközelítőleg az USA szintjén (771 kg, illetve 825 kg).
NÉHÁNY NÖVÉNYI TERMÉK 1 FŐRE JUTÓ TAKARMÁNYMENNYISÉGE KGBAN, 2001. ORSZÁG BÚZA KUKORICA ZÖLDSÉG GYÜMÖLCS Magyarország Ausztria Belgium Finnország Franciaország Görögország Németország Olaszország Portugália Spanyolország EU=15 Világ összesen: Oroszország Kína India USA
505 187 153 96 542 141 277 273 14 137 242 92 273 73 67 189
771 196 35 – 278 174 44 14 80 117 107 98 14 86 12 825
182 76 168 46 132 396 33 89 236 301 141 110 89 223 60 132
170 132 69 4 190 374 53 190 173 409 155 77 19 56 44 108
Forrás: QUARTERLY Bulletin of Statistics 2001/2 (Róma).
Ezt a szintet az EU-ban egyetlen ország sem közelíti meg. A legmagasabb érték (278 kg) is alig 35%-ot tesz ki Franciaországban de az EU-átlag 107 kg. Búzából is vezetjük a listát, 505 kg-mal, míg az EU átlag csupán ennek mintegy fele (242 kg). Zöldség és gyümölcs termelésében is az átlag fölött vagyunk, de e tekintetben vannak sokkal jobb eredményt felmutató országok, értelemszerűen az EU déli vidékein.
EGY FŐRE JUTÓ HÚSTERMELÉS 2001-BEN ÉS FOGYASZTÁS 1998-BAN KG/FŐ
ORSZÁG Magyarország Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Nagy-Britannia Németország Olaszország Portugália Spanyolország EU=15 Világ Oroszország Kína India USA
TERMELÉS 116 105 158 388 64 107 47 176 55 79 72 74 126 95 39 31 51 5 133
FOGYASZTÁS 62 95 98 89 69 109 84 85 78 93 88 94 123 93,7 39 48 19 3 88
KÜLÖNBSÉG millió t +0,55 +0,10 +0,60 +1,60 –0,03 –0,10 –0,40 +1,50 –1,40 –1,20 –0,90 –0,20 +0,10 +0,68 –2,50 +41 +13
Forrás: FAO adatbázis (Róma). Ami a hústermelést illeti, a magyar termelés a fogyasztást jóval nagyobb mértékben haladja meg, mint az EU nagy országaiban (csak Dániában és Hollandiában haladja meg a magyar többletet a hazai fogyasztáshoz képesti termelés mértéke). Az adatok mutatják, hogy az EU a mezőgazdaságot mindig stratégiai ágazatnak tekintette, az önellátást mezőgazdasági termékekből mindig biztosítani törekedett, legalábbis közösségi szinten, s jelentős exportőr. Látni való azonban, hogy hazánk exportorientáltsága még intenzívebb mint az EU-é. Ez számunkra életbe vágóan fontos, hiszen a mezőgazdaság és élelmiszeripar az az ágazat, amely jelentős export-devizatöbbletet mutat fel. Igaz ugyan, hogy a magyar mezőgazdaság részesedése az exportból 2001-re csak 7,5%-ot tett ki, (egy évtizeddel korábban még több, mint 20% volt a részesedése), míg a gépipari export közel 60%-ot tesz ki. E két ágazat termel többletet, de ebben az oroszlánszerep az agrárágazaté. Míg a gépipar exportjának alig 1%-át hozza exporttöbbletként (210 millió euró), addig az agrárágazat exportjának közel 60%-át, másfél milliárd euró többletet termel. Míg a gépipar exportjának az import 99%-át teszi ki, addig a mezőgazdaság–élelmiszeripar importja csak 43%. (Mellesleg ez kisebb is lehetne, ha a nagy élelmiszer-ipari értékesítőlánc-hálózatok nem preferálnák saját uniós ország-beli termékeiket.)
A MAGYAR KÜLKERESKEDELMI FORGALOM ÁRUSZERKEZETE 2001BEN
Árucsoport
behozatal Milliárd % Ft
kivitel Milliárd Ft
%
Milliárd %-ában Ft
Élelmiszer, italok, dohány
281,4
2,9
656,2
7,5
+374,8
+133,2
Nyersanyagok
195,1
2,0
173,7
2,0
–21,4
–10,9
Energia
792,2
8,2
169,4
1,9
–622,8
–78,6
Feldolgozott termékek
3413,7
35,3
2712,8
31,0
–700,9
–2,5
Gépek és szállítóeszközök
4982,6
51,6
5036,0
57,6
+53,4
+1,1
Összesen
9665,1
100,0
8748,2
100,0
–916,9
–8,5
Forrás: Magyar statisztikai zsebkönyv, 2001 (KSH Budapest, 2002) Feltétlenül le kell vonnunk azt a következtetést, hogy ha az EU-nak fontos az agrárágazat, akkor nekünk még sokkal inkább az. Ennek megfelelően kellene kezelnie a kérdést a gazdaságpolitikának. (Ez nem holmi romantikus parasztlobby felvetése, ez a magyar gazdaság számára létkérdés.)
3) Mi a helyzet a tudásalapú társadalommal?
Klebelsberg Kunó, kiemelkedő kultuszminiszterünk, így szólalt fel annak idején a parlamentben: „Nagyösszegű támogatást kérek a honvédelemnek…” A kérdésre, hogy hogy jön a kultuszminiszter a honvédelemhez, azt válaszolta: „a kulturális és tudásszint radikális emelése nélkül a honvédelem is kilátástalanná válik…” Ugyanez a helyzet napjainkban is! Nézzük meg, hogyan áll ez a stratégiai ágazat az EU-val összehasonlítva? Mennyi emberi és anyagi erőforrást fordítunk az alap-, közép- és felsőfokú oktatásra és mennyit a kutatásra?
AZ ALAP-, KÖZÉP- ÉS FELSŐOKTATÁSBAN AZ EGY HALLGATÓRA, AZ OKTATÁS TELJES IDŐTARTAMÁRA FORDÍTOTT ÖSSZEG VÁSÁRLÓERŐPARITÁSOS DOLLÁRBAN SZÁMÍTVA 1998. ÉVI BÁZISON alapfokú okt.
középfokú okt.
felsőfokú okt.
összesen
Magyarország Ausztria Dánia Franciaország Hollandia Nagy-Britannia Németország Olaszország Portugália Spanyolország
16 224 48 520 53 704 30 016 30 360 26 632 28 248 45 224 24 968 26 136
8 560 32 652 28 800 26 420 21 216 20 920 24 836 25 832 18 544 17 096
25 361 56 395 47 810 36 130 53 785 48 495 47 405 31 475 25 000 25 190
50 153 137 567 130 314 92 566 105 361 96 047 100 489 102 531 68 512 68 422
A 9 ország átlaga
32 256
24 035
41 297
97 589
Japán USA
40 600 48 344
23 560 31 056
49 355 99 010
113 515 178 410
~2x
~3x
~1,6x
~2x
Az uniós országok átlaga a magyar ráfordításoknak Alapfok: 8 év
Felsőfok: 5 év
Forrás: OECD in Figures, 2002 (OECD, Paris) adataiból saját számítások.
Le kell szögeznünk, hogy a GDP arányában körülbelül ott vagyunk, ahol az Unió. Vajon elége ez? És mit takarnak az átlag adatok? Ha vásárlóerő-paritásos árfolyamokkal számolunk, amelyek az ilyen fajta összehasonlításokra alkalmasabbak mint a hivatalos árfolyamon történő egybemérés, megállapíthatjuk, hogy Magyarországon az egy diákra számított ráfordítás csak fele az Unió átlagának. Ezzel nyilván nem tudjuk versenyképességünket fokozni, akár belül vagyunk az Unión, akár nem. Tanulságos megbontva is nézni az adatokat: az alapképzésben a ráfordítás csaknem kétszerese, a középfokú oktatásban közel háromszorosa a hazainak. A
felsőoktatásban csak 60%-kal áldoznak többet az oktatásra mint nálunk. Nézzük meg a kiadások legfontosabb tételét, a tanári erő ráfordítását.
PEDAGÓGUSOK AZ OKTATÁSBAN 10 MILLIÓ FŐRE SZÁMÍTVA 1999BEN (1000 FŐ)
Ország Magyarország Ausztria Dánia Finnország Franciaország Hollandia Nagy-Britannia Németország Olaszország Spanyolország Svédország Svájc Japán USA 13 ország átlaga
Alapfok 47 36 74 44 35 78 41 28 42 43 69 56 29 58 49
Középfok 100 91 88 79 83 58 78 67 70 69 69 72 50 54 71
Felsőfok 21 32 ,,,, 31 20 ,,,, 15 34 12 27 32 37 37 36 29
Forrás: OECD Éducation database (OECD, Paris) 2001 adataiból saját számítások. A létszám szempontjából az alapfokú oktatásban ott vagyunk, ahol az Unió! A középiskolában az uniós országok mintegy 25%-kal kevesebb pedagógussal oldják meg az oktatást. Ez azonban azt is jelenti, hogy a pedagógusok anyagi megbecsülése messze elmarad az uniós szinttől. A felsőoktatásban 15-20%-kal több oktató adja át a tudást a hallgatóknak. Itt talán a legfontosabb az egyéni foglalkozás, hiszen az elitnevelés „tömegtermeléssel” nem biztosítható. (Az összehasonlításhoz valamennyi ország adatát 10 millió főre számítottuk át.) Annyit mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a fejkvótás finanszírozás nagy valószínűséggel – csökkenő gyereklétszámot is figyelembe véve – a felsőoktatási intézmények színvonal esését fogja majd maga után vonni, a tanerővel való további takarékoskodást, ami a versenyképesség szempontjából már kritikus lesz. De vizsgáljuk azt is meg, hogy milyen diplomákat adunk ki? Az OECD adatai szerint hazánkban a pálmát a tanári diploma viszi el. A tanárok elhelyezkedés szempontjából döntően a középfokú oktatás felé orientálódnak. Ott több is a tanerő, mint az EU-ban. De ha már most
túl sok ott a tanár – s e munka elvileg egy életen át végezhető – hol fog elhelyezkedni az a sok frissdiplomás, akiknek viszont a modern idők követelményeihez – talán – nagyobb készségük van, már csak koruknál fogva is? Mi várható? Nyilván lesz egy generációs feszültség és várható bizonyos munkanélküliség is. (Pályaelhagyás, újabb tanulás, további diplomákra törekvés.)
AZ 1999-BEN MEGSZERZETT DIPLOMÁKBÓL ORSZÁG Magyarország Ausztria Dánia Finnország Franciaország Hollandia Nagy-Britannia Németország Norvégia Olaszország Spanyolország Svájc Svédország Japán USA
MŰSZAKI
TANÁRI
EGÉSZSÉGÜGYI
14 17 10 24 13 11 12 20 8 16 12 16 19 21 7
25 12 1 10 8 16 12 8 19 5 13 9 21 7 13
7 9 5 17 2 20 12 15 27 16 11 13 24 5 10
Forrás: OECD Éducation Database (OECD, Paris) 2001. Számos EU-országban a műszaki diplomák aránya magasabb mint nálunk (Németország, Svédország, Finnország adata lényegesen meghaladja), s a legtöbb tagországban az egészségügyben diplomázók száma is a magyar fölött van (Németország, Olaszország, NagyBritannia esetében kétszerese, vagy annál több). Alacsony a művészeti diplomák aránya – láthatóan a szépség luxusát nem engedhetjük meg magunknak. A társadalomtudományokban nagyjából szinten vagyunk, kicsit talán az átlag alatt. Ami a kutatást illeti: ismertek azok a számok, hogy a GDP-hez viszonyított kutatási ráfordítás (2000) jóval 1% alatt maradt (0,8%). Az EU átlaga ennek mintegy kétszerese. Az EU országaiban körülbelül ugyanannyit fordítanak honvédelemre mint kutatásra, míg nálunk a honvédelemre fordított összeg több, mint kétszerese a kutatásra fordított összegnek. S mivel az emberi tényező a legfontosabb a kutatásban, közelítsük meg a kérdést a létszám oldaláról, naturális mutatókkal is. (A magyar adatok 2000-re vonatkoznak, az uniós országok kutatási adatai – a 2001-es KSH Nemzetközi Statisztikai Évkönyv szerint – 1993. éviek, míg a honvédelemre vonatkozó adatok egyaránt 1999. éviek.) Magyarországon minden 360. ember kutató-fejlesztő státusban van, a honvédelemben dolgozik minden 210. Ember. Nálunk tehát minden kutatóra közel két katona jut. Az Unióban – eltekintve a déli országoktól, ahol még nálunk is kevesebben foglalkoznak
kutatással – az átlagadat valahol a 200 körül van. A skandináv országokban minden 130., Németországban minden 180. ember a kutatásban dolgozik. Ami a honvédelmet illeti: az Unió átlagadata közel áll a magyar foglalkoztatottakéhoz, de néhányat kiemelnénk: Németországban csak minden 248., Nagy Britanniában minden 269., Hollandiában pedig minden 293. dolgozik a honvédelemben. Jellemzően a kis országokban – a nagyon fejlett északon és a kevésbé fejlett délen – foglalkoztatnak fajlagosan több katonát. A fejlett – északi – kis országokban azonban – mint láttuk – a kutatásban is arányosan többet foglalkoztatnak. Az Unió tehát foglalkoztatáspolitikailag egyformán preferálja a két területet. Nem is beszélve arról, hogy a modern hadviselésnek lényeges eleme a magas műszaki színvonal. Talán fölösleges is levonni a konklúziót, de ha nem változnak a fenti adatok, aligha zárkózhatunk föl a tudásalapú EU-gazdasághoz. Az összefüggés az egy főre eső GDP-vel nyilván nem egyoldalú. Mindenesetre ott a legmagasabb a fejlettség, ahol a legtöbben foglalkoznak kutatással… 4) Szociális kohézió és versenyképesség A társadalmi béke záloga a szolidaritás. Nem csak az egyformán szegények között – ősi forma –, hanem a modern társadalomban a kötelező újraelosztási rendszerek – adók, Tb – által megvalósulva a szegények és gazdagabbak között is. Még teljes körű foglalkoztatásnál is felmerül az igazságos jövedelem-eloszlás kérdése. Hát még akkor, ha sok a munkanélküli. Nem csoda, hogy az EU-ban – amely eddig a szolidaritáson alapuló szociális piacgazdaság bajnokának vallotta magát – az egyik első számú probléma a munkanélküliség magas aránya. A másik a világpiaci versenyképesség nem kielégítő volta, s az ezzel járó lelassult növekedés. Hogyan lesz megvalósítható a lisszaboni célkitűzés? Magyarország az utóbbi évek viszonylag szép növekedési mutatóit relatíve alacsony munkanélküliség mellett produkálta. (EU: 7,6%; Magyarország: 5,7% [2001]). Tegyük hozzá azonban: az aktivitási ráta jelentősen alacsonyabb, mint az EU-ban. Az aktivitási ráta a – a görög és olasz adatoktól eltekintve – a legalacsonyabb az EU-országok között. Ez tehát a szolidaritás fokozott terheit rója a magyar gazdaságra. Vajon megmarad-e a viszonylag alacsony munkanélküliségi arány a csatlakozást követően a magyar gazdaságban? Nézzük meg ehhez a magyar vállalatszerkezet adatait EU-összehasonlításban! NÉHÁNY EURÓPAI ORSZÁG MŰKÖDŐ VÁLLALKOZÁSAINAK SZÁMA (1000) A KIEMELT ÁGAZATOKBAN
ÉPÍTŐIPA FELDOLGOZÓI R
ORSZÁG Magyarorszá g Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Hollandia NagyBritannia Németország
PAR
KER., VENDÉGL.
INGATLAN ÜGYL., GAZDASÁGI SZOLG.
82 31 37 41 52 42 29
79 22 53 53 57 51 39
240 123 185 127 121 138 128
246 49 80 123 81 82 ,,,
30 30
35 34
87 82
83 92
Olaszország Portugália Spanyolorszá g 11 ország átlaga
93 78
62 73
196 286
94 51
56
,,,,
258
102
47
48
157
84
~2/3
~2/3
~1/3
A magyar adat átlagában ~1/2
Forrás: EUROSTAT (Luxemburg, 2001) Magyarországon közismerten magas a kisvállalkozások aránya. 2001-ben a 372 000 működő társas vállalkozásból 342 000 volt a mikrovállalat, azaz, az összes vállalat csaknem 92%-a ebbe a kategóriába tartozott. Ehhez jönnek még az ún. egyéni vállalkozók, akik számlaképesek, bár nem jogi személyek. Ez az összesen mintegy 800 000 kisvállalkozó nagyrészt önmaga foglalkoztatásáról gondoskodik. Keveset fizet be a közös kasszába, de legalább nem kér a közösből. Nem jelentkezik munkanélküli segélyért, hanem megpróbál megélni valahogyan. Az egyéni vállalkozó az EU-ban nem elfogadott kategória. A vállalkozások minimális tőkéjének szintje magasabb, mint ami a nálunk meglévő kisvállalkozók döntő többségét jellemzi, úgy, hogy e kategória életképessége a csatlakozás után több, mint kétséges. Más oldalról is vizsgálhatjuk az adatokat. A működő vállalkozások számát a statisztika csoportosítja kiemelt áganként is. Hogy összehasonlíthatóak legyenek az adatok, az EU-országok vállalkozásszámait 10 millió főre vetítve adtuk meg. Az EU-országokban is a kereskedelem, vendéglátás vezet a vállalkozások számában. Nálunk azonban kb. kétszeres az átlagos vállalkozásszám ebben az ágazatban. Csak a spanyol– portugál adatok hasonló nagyságrendűek, az idegenforgalmi létesítmények érthetően nagy száma miatt. (Magyarországon 240 000, Olaszországban 196 000, Portugáliában 285.000, Spanyolországban 258 000.) Érdekes, hogy Ausztriában a releváns adat csak 123 000, pedig ott ugyancsak nagy a turizmus szerepe. IDEGENFORGALMI BEVÉTELEK ARÁNYA A GDP %-ÁBAN, 1999. Magyarország Ausztria Finnország Franciaország Görögország Hollandia Németország Olaszország Portugália Spanyolország
7,1 6,0 1,2 2,2 7,0 1,8 0,8 2,4 4,5 5,4
Forrás: Compendium of Tourisme Statistics 2001. (WPTO,
Madrid). Az ingatlanközvetítés (!) és egyéb gazdasági szolgáltatások területén azonban abszolút listavezetők vagyunk. 246 000 vállalkozásunknak még csak nyomába sem jönnek a többi országok (Ausztria: 49 000, NSZK: 82 000, Franciaország: 89 000). A feldolgozó- és építőiparban ugyan jóval kevesebb (82 000. illetve 73 000) vállalkozás van, de ez is kétháromszorosa a legtöbb EU-ország összehasonlítható adatának. Ebből aligha vonhatunk le más következtetést, mint hogy a csatlakozás után vállalkozásaink jelentős része nem lesz képes talpon maradni. Akkor viszont nagy valószínűséggel megnő a munkanélküliek tömege – hacsak a dinamikus növekedés nem tudja felszívni az egzisztenciájukat elvesztőket. Erre azonban nincs sok esély, hiszen a gazdasági növekedés motorjai a nemzetközi nagyvállalatok, amelyek viszont a foglalkoztatottságnak csak kisebb részét vállalják magukra. A foglalkoztatottak 80%-a magyar tulajdonú vállalkozás keretében dolgozik, holott a társas vállalkozások mintegy fele külföldi tulajdonban van. Ez is mutatja, milyen fontos a hazai tulajdonon alapuló (ön)foglalkoztatás szerepe a munkanélküliség alacsonyan tartásában. Más szóval: a beáramló külföldi tőke a foglalkoztatásban viszonylag keveset segített. Természetesen ezt pozitívan is megfogalmazhatjuk: a termelékenység a külföldi tőkével működő vállalkozásoknál magas. Ebből következőleg, a fajlagos költség alacsonyabb, s így e vállalatok nemzetközi versenyképessége biztosított. Láttuk azonban, hogy a devizatöbbletben a legnagyobb exportágazat viszonylag kis szerepet vállalt.
VÁLLALKOZÁSOK MEGOSZLÁSA LÉTSZÁM-KATEGÓRIÁK SZERINT A FELDOLGOZÓIPARBAN, 1999-BEN (%)
1–9 fő Magyarország 88,0 Ausztria 67,2 Belgium 78,8 Dánia 71,4 Finnország 83,9 Németország 67,5 Nagy-Britannia 72,0 Olaszország 83,5 Portugália 79,9 Spanyolország 68,8 11 ország átlaga 75,4
10–49 fő 8,7 24,9 16,2 21,3 11,8 23,7 20,5 14,4 15,8 27,1 19,0
Magyarország átlagában % 86 218 mikro mini
50–249 fő 250–499 fő 500 fő fölött 2,5 0,5 0,3 6,2 1,1 0,6 4,0 0,5 0,5 5,9 0,8 0,6 3,3 0,5 0,5 7,0 1,0 0,8 5,8 1,0 0,7 1,8 0,2 0,1 3,8 0,3 0,2 3,5 0,4 0,2 4,5 0,7 0,4
180 midi
140 xl
136 xxl
Forrás: EUROSTAT (Luxemburg) 2001.
Elemzések arra is rámutattak, hogy globalizált nagyvállalataink fajlagos tőkeellátottsága sem túl magas. Azaz, a beáramló FDI, a külföldi működő tőke sem eredményezett tőkeerős nagyvállalatokat, hanem jelentős idegen forrással dolgozó, tehát bizonyos mértékig instabil vállalkozásokat. E ténynek számos oka lehet. Mi az értelme ilyen vállalkozások létrehozásának, ha működésük költségeit nagyon megterheli a kölcsönforrások költsége, tehát viszonylag alacsony a kimutatható jövedelem?
ÉVES ÁTLAGOS BETÉTI ÉS HITEL KAMATLÁB % 2001-BEN
ORSZÁG Magyarország Finnország Görögország Franciaország Hollandia Németország Olaszország Spanyolország Japán USA
BETÉTI
HITEL
MARGE
8,4 1,9 3,3 3 3,7 3,6 2 3,1 0,1 3,7
11,2 5,8 8,6 6,6 10,4 10 6,3 5,2 2,0 6,9
2,8 3,9 5,3 3,6 6,7 6,4 4,3 2,1 1,9 3,2
Forrás: International Financial Statistics Yearbook 2001. (IMF). A válasz egyszerű. Az adóalap is kevés így. S ma már – a globalizált világban – a külső finanszírozás biztosítható egy adóparadicsomban bejegyzett, a holdingba tartozó pénzügyi leányvállalat részéről is. A globális holding tulajdonosai végül is jól járhatnak e vállalkozással. Ha logikai okoskodásunk helyes, akkor világossá válik, hogy kevés a makrogazdasági adatok elemzése annak megítéléséhez, hogy jó irányba halad-e a gazdaságpolitika. S ahhoz is, hogy milyen lesz a magyar társadalom helyzete és gazdaságunk versenyképessége az Unióhoz való csatlakozás után.
