MAGYAR VILLAMOS MÛVEK
MAGYARORSZÁG ENERGIAPOLITIKAI TÉZISEI 2006–2030 (BIZOTTSÁGI ANYAG) XLIII. ÉVFOLYAM 2006. NOVEMBER
1250
60
1200
55
1150
50
1100
45
1050
40
1000
35
950
1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Halmozatlan bruttó energiafelhasználás, PJ
30
GDP, Mrd USD
A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO
KÜLÖNSZÁM
MAGYARORSZÁG ENERGIAPOLITIKAI TÉZISEI 2006–2030 (BIZOTTSÁGI ANYAG) Kiadja és terjeszti a Magyar Villamos Mûvek Zrt. 1011 Budapest Vám utca 5–7.
Felelôs kiadó Dr. Kocsis István vezérigazgató
Fôszerkesztô Dr. Gerse Károly
Felelôs szerkesztô Tringer Ágoston
A kiadványt sajtó alá rendezte és lektorálta Dr. Giber János
Készült a Mecum Stúdió gondozásában
ISSN 0238-7247
TARTALOMJEGYZÉK
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
4
ÖSSZEFOGLALÁS
5
I.
BEVEZETÉS
5
II.
A NEMZETKÖZI ÉS A HAZAI PEREMFELTÉTELEK
1. Az Európai Unió energiapolitikája
10 10
1.1 Az európai energetika jelenlegi helyzete és ellentmondásai
10
1.2 Az európai energetika jövôképe
10
1.3 Az uniós energiapolitika kialakításának felgyorsulása
12
2. A magyar energetika fô jellemzôi és feltételrendszere 2.1 A magyar energetika jelenlegi helyzete és ellentmondásai
12 12
III. ENERGIAPOLITIKAI TÉZISEK
15
1. Az energiaigények prognosztizációja
15
1.1 A nemzetgazdaság várható és kívánatos fejlôdése
15
1.2 Energiaprognózisok 2030-ig
15
2. A magyar energiapolitika alapvetô követelményei
16
2.1 Energetikai ellátásbiztonság
17
2.2 Fenntartható fejlôdés feltételeinek biztosítása
17
2.3 Gazdaságosság, gazdasági versenyképesség
17
2.4 Szociális felelôsség a nehéz helyzetben lévô állampolgárokkal szemben
18
2.5 Az alapkövetelmények harmonizációja
18
3. A magyar energiapolitika eszközrendszere, fô stratégiai céljai
18
3.1 Az energiahatékonyság növelése
18
3.2 A megújuló energiaforrások fokozott alkalmazása
19
3.3 Az atomenergia hasznosítása
21
3.4 Ésszerû primerenergia-szerkezet kialakítása
21
3.5 Forrás- és szállításdiverzifikáció
22
3.6 Stratégiai készletezés
23
3.7 Az ellátáshoz szükséges kapacitások
24
4. Energetikai rendszerfejlesztés
25
4.1. A villamosenergia-termelés fejlesztése
25
4.2 A távhôszolgáltatás fejlesztése
26
4.3 A földgázfelhasználás és a földgázhálózat korszerûsítése
27
4.4 A kôolajipar fejlesztése
27
4.5 A villamos hálózat fejlesztése
28
5. A közlekedéssel összefüggô energiastratégia
28
1
6. Az energiapolitika megvalósításának feltételrendszere 6.1 Energiapiac, piacliberalizáció
28
6.2 Állami szerepvállalás
30
6.2.1 Az állam és a meghatározó piaci szereplôk közötti munkamegosztás
30
6.2.2 Szabályozás, jogszabályalkotás
31
6.2.3 Adó- és támogatáspolitika
31
6.2.4 Árpolitika, szociálpolitika
33
6.2.5 Nemzetközi kapcsolatok a forrás- és a tranzitországokkal
34
6.3 Intézményrendszer
35
6.3.1 Állami intézményrendszer
35
6.3.2 Civilszervezetek
36
6.4 Kutatás-fejlesztés
36
6.5 Oktatás, szakemberképzés
38
6.6 Tájékoztatáspolitika, tudatformálás
38
6.7 Nemzeti érdekérvényesítés az EU energiapolitikájában
39
7. Rövid és középtávú feladatok
39
IV. A FELHASZNÁLT DOKUMENTUMOK
42
1. Az „Energiapolitika 2006–2030” kidolgozásához elkészített résztanulmányok jegyzéke
42
2. Felhasznált további dokumentumok
42
V.
2
28
MELLÉKLETEK
44
MAGYARORSZÁG ENERGIAPOLITIKAI TÉZISEI 2006–2030 (BIZOTTSÁGI ANYAG)
Az MVM közleményeiben a széles körû tájékoztatás érdekében mellékelten megjelenteti „Magyarország energiapolitikai tézisei 2006–2030” címû összefoglaló tanulmányt, amelyet a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által felkért Szakmai Bizottság összesen mintegy 2000 oldalt kitevô elemzô tanulmányok alapján állított össze. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium hozzájárul a Bizottság véleményét tükrözô, független szakértôk által összeállított tanulmány közléséhez.
Felsmann Balázs szakállamtitkár
Az anyag 2006 július 7-én került lezárásra és jóváhagyásra. A kidolgozó Bizottság: Dr. Csom Gyula (elnök), Dr. Gács Iván, Dr. Gerse Károly, Dr. Giber János, Dr. Grábner Péter, Dr. Hegedûs Miklós, Imre Tamás, Dr. Láng István, Lengyel Gyula, Ligeti Pál, Dr. Magyari Dániel, Miklós László, Dr. Molnár László, Dr. Szerdahelyi György, Dr. Tihanyi László, Dr. Tombor Antal, Dr. Vajda György, Wiegand Gyôzô
3
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
4
EU
Európai Unió
EU-25
A legutóbbi bôvítés utáni, 25 tagországból álló Európai Unió
EU-15
A legutóbbi bôvítés elôtti, 15 tagországból álló Európai Unió
FÁK
Független Államok Közössége
FVF
Fogyasztóvédelmi Fôfelügyelôség
GDP
Gross Domestic Product (bruttó hazai termék)
GKM
Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
GVH
Gazdasági Versenyhivatal
IEA
International Energy Agency
ITER
International Experimental Reactor
KIOP
Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program
K+F
Kutatás-Fejlesztés
LNG
Liquified Natural Gas
MEH
Magyar Energia Hivatal
NEA
Nemzeti Energiatakarékossági Alap
TEN-E
Trans European Networks-Energy
TSO
Transmission System Operator
UCTE
Union for the Coordination of Transmission of Electricity
UNDP
United Nations Development Programme
ET
Villamos Energia Törvény
ÖSSZEFOGLALÁS 1. Az energiapolitika legutóbbi, 1993. évi megfogalmazása és parlament általi elfogadása óta alapvetô változások mentek végbe Magyarország nemzetgazdaságában, annak részeként az energiaszektorban és az energetika peremfeltételeiben. Számottevôen mérséklôdött a gazdaság energiaigényessége, lényegesen csökkent az energiahordozók okozta környezetterhelés, sokszereplôs és döntôen magántulajdonú lett az energia szektor, kialakult a versenypiac feltételrendszere a vezetékes energiahordozók területén is. Ezzel egyidejûleg drámai mértékben növekedett a kôolaj ára, a nemzetközi energiapiacon, az elôzô évtizedben érvényesült 20-25 USD/bbl-es árak helyett ma már 70 USD körül mozog egy hordó olaj ára, ami magával vonta a földgáz árának növekedését is. Véget ért az „olcsó” energia korszaka. Ezért – bár Magyarországon az energetika nem rosszabb, mint az EU-25 többi tagállamában, amit az is jelez, hogy a legutóbb csatlakozó országok közül egyedüliként nem kellett átmeneti mentességet kérnünk az energetikához – szükség van egy új energiapolitikára, amelynek azokat a megállapításokat és téziseket kell tartalmaznia, amelyeket a magyar társadalomnak, a vállalkozásoknak, a kormányzatnak és a politikának figyelembe kell vennie, az energetikával kapcsolatos döntései során. 2. Az új energiapolitikára vonatkozó javaslat az energetika egyes területeire elvégzett elemzések eredményeként összeállított, s széles körben megvitatott tanulmányok, valamint számos más dokumentum felhasználásával készült. Az összességében majdnem 2000 oldal terjedelmû 16 tanulmány az energiaipar legjobb szakértôi közül kikerülô mintegy 45 szakember munkája. A figyelembe vett további dokumentumok szerzôivel együtt végül is az elkészült, mintegy 40 oldalban (plusz mellékletek) összefoglalt javaslat kb. 60 energetikai (mûszaki, gazdasági) szakember munkájára épül. 3. A figyelembe vett (2030-ig szóló) idôtávon igen nagy változások mehetnek végbe a világpolitikában és -gazdaságban, valamint a technológiai színvonalban, amelyek alapvetôen befolyásolhatják az energetika feltételrendszerének alakulását és céljait is. E változások elôrevetítése mellett már ma is biztosra vehetjük azonban a következôket: (a) az energia a következô 25 évben tovább drágul; (b) az energia rendelkezésre állásának mai kockázatai hosszú távon fennmaradnak; (c) a környezetvédelmi követelmények szigorodni fognak; (d) Magyarországnak – mint az Európai Unió tagállamának – az energiapolitikát az EU-val közösen kell végrehajtania. Mindezekbôl következik, hogy a feltételrendszer alakulásához alkalmazkodni tudó, de az elôzôekben felsorolt négy tényezô állandóságával számoló, a gazdaságpolitika részeként megfogalmazott, a nemzeti preferenciákra alapozott, de az Európai Unió erôterébe helyezett, rugalmas energiapolitikára van szükség, ami rendszeres felülvizsgálatot és aktualizálást feltételez. 4. Az új magyar energiapolitikának – egyetértve az Európai Unió törekvéseivel és figyelembe véve saját preferenciáinkat – a következô alapvetô követelményeket
kell kielégítenie, illetve a következô alappilléreken kell nyugodnia: (a) az energiaellátás biztonságának szavatolása; (b) a fenntartható fejlôdés feltételeinek teljesítése, benne a környezet- és klímavédelem biztosítása; (c) a gazdaságosság, a gazdasági versenyképesség megteremtése, illetve fenntartása; (d) szociális felelôsség a nehéz helyzetben lévô állampolgárokkal szemben, azaz az energiához való szabad hozzáférés biztosítása mindenki számára. Ezek a követelmények sok tekintetben ellentmondanak egymásnak, ezért maradéktalan együttes kielégítésük valószínûleg nem lehetséges. Emiatt a magyar energiapolitika legfontosabb stratégiai célja az, hogy a hosszú távú szempontokat is mérlegelve optimalizálja az ellátásbiztonság, a gazdaságosság, a gazdasági versenyképesség, a környezetvédelem és a szociális felelôsség közötti ellentmondások feloldását, azaz a lehetô legjobban összeegyeztesse e követelmények kielégítését. 5. Az ismertetett alapkövetelményeket kielégítô energiapolitika eszközrendszere: (a) az energiahatékonyság, az energiamegtakarítások fokozásával az energiaigények növekedési ütemének mérséklése; (b) a megfelelô energiahordozó-struktúra kialakítása, az energiahordozó-fajták diverzifikálása, különös tekintettek a megújuló energiaforrások részarányának növelésére; (c) az energiaellátás biztonságának fenntartásához szükséges és a fogyasztói érdekeket szolgáló versenypiac, továbbá a befektetésbarát gazdasági környezet megteremtése; (d) az energiaforrás- és szállításdiverzifikáció szélesítése; (e) megfelelô stratégiai készletezés megteremtése; (f) az Európai Unió ez irányú törekvéseinek részeként jó gazdasági és politikai kapcsolatok szélesítése az energiaszállító és -tranzitáló országokkal. 6. Az energiahatékonyság növelése alapvetô prioritás, mivel ez az egyetlen olyan eszköz, amely az energiapolitika valamennyi alapkövetelményének teljesítéséhez hozzájárul. Ez a cél megköveteli, hogy az energiafogyasztás lényegesen lassabban növekedjen, mint a GDP. A követelmény elsô része energetikán belüli feladatot jelent, a második része a nemzetgazdaság értékteremtô képességének növelését igényli (ami energetikán kívüli feladat). Az energetikán belüli feladatok az energiafogyasztás növekedési ütemének mérséklését igénylik, s ebben nagy tartalékokkal rendelkezünk mind az energiatermelés, -átalakítás, mind az energiafelhasználás területén. A legfontosabb feladatok: az energiatermelés hatásfokának javítása (technológia-korszerûsítés, kapcsolt energiatermelés stb.), az energiafelhasználás csökkentése (hatásfoknövelés, energiatakarékos készülékek alkalmazása, épületenergetika korszerûsítése az épületek hôszigetelésének javításával, fûtési rendszerének korszerûsítésével, az energia szállítási veszteségeinek csökkentése, az energiatakarékosság fokozása az energia- és környezettudatos szemlélet erôsítése stb.). Mindezek révén el kell érni, hogy az energiahatékonyság Magyarországon legkésôbb 2020-ig érje el az Európai Unió mai átlagát, 2030-ig pedig az akko-
5
ri átlagát. Ez megvalósítható, ha a magyar nemzetgazdaság 4%/év évi átlagos gazdasági növekedési üteme mellett az ország primerenergia-fogyasztása az elôzôekben vázolt feladatok teljesítése eredményeként 2030-ig évi átlagban csak mintegy 0,7%/év ütemben növekszik. Mai ismereteink szerint ez elérhetônek tekinthetô. A modernizáció következtében a villamos energia összenergián belüli relatív szerepének növekedését prognosztizáljuk, ezért azt várjuk, hogy a bruttó villamosenergia-fogyasztás növekedése 2-3-szor gyorsabb ütemû lesz, mint az összenergiáé. 7. A megújuló energiahordozók részarányának növelése egyszerre csökkenti Magyarország importfüggését és javítja a fenntartható fejlôdés feltételeit, benne a környezet- és klímavédelmi célok teljesíthetôségét. Támogatás nélkül azonban a megújuló energiák alkalmazása ma még általában nem gazdaságos és – különösen a szélenergia – rendszerszabályozási problémákat is okoz. A vázolt elônyök ellenére a megújuló energiák alkalmazásával nem célszerû túllépni a támogatások még tolerálható és a rendszerirányítás által még kezelhetô szintjét. Megújuló energiaforrásként Magyarországon a biomassza, a bioüzemanyag és kisebb mértékben a szélenergia, valamint lokálisan, decentralizáltan a földhô (geotermikus energia) és a napkollektoros hôtermelés hasznosítása jön számításba. A biomassza erômûkapacitás csak részben és átmenetileg támaszkodhat a hagyományos erdôgazdálkodásra, a távlati bázist az élelmiszer és takarmány célú termelésbôl kivonandó földterületek hasznosításához, a vidékfejlesztéshez is jelentôsen hozzájáruló energiaültetvényekkel kell biztosítani. A megújuló energiaforrások lehetséges energetikai szerepe a hazai közvélekedésben jelenleg túlértékelt. A magyarországi megújuló energiafelhasználás reálisnak tekinthetô részaránya 2030-ig mintegy 10%-ot érhet el. Az ily módon, a lehetôségeinkhez illesztett megújuló energiapolitika a bioüzemanyag-termelés kiemelt fejlesztése révén elsôsorban a közlekedés energiastruktúrájára lesz kedvezô hatással (kôolajtakarékosság, szén-dioxid-emisszió csökkenése), de ha hazai agrárbázison valósul meg, akkor javít az agrártermelés struktúráján is. 8. A gazdaságos távhôszolgáltatás meglévô rendszerei hosszú távú fenntartásának nincs ésszerû és gazdaságosan megvalósítható alternatívája. A mûszakilag korszerû távhôszolgáltató rendszerek kialakítása, a meglévô rendszerek korszerûsítése alapvetô feladat mind a termelési, mind a fogyasztási részében. Ebben jelentôs állami szerepvállalásra van szükség, már csak azért is, mert a helyzet kialakulása fôleg korábbi állami akarat érvényesülésének, állami döntéseknek a következménye. Indokolt a kapcsolt hô- és villamosenergia-termelés szorgalmazása és az épületek energiahatékonyságának javítása. Jelentôsen javítani kell a támogatás irányítási és pénzügyi feltételeit. 9. A nukleáris üzemanyag könnyû és biztonságos beszerezhetôségébôl, hosszú idôre (akár több évre) szóló, mûszakilag könnyû és gazdaságilag nem megterhelô stratégiai készletezhetôségébôl adódóan a fûtôelemek importból történô beszerzése nem jelent ellátásbiztonsági kockázatot, azaz az atomenergia alkalmazása az ellátásbiztonság javításának egyik leghatékonyabb eszköze. Jelentôsen hozzájárul az üvegházhatású gá-
6
zok (CO2 stb.) környezetbe bocsátásának csökkentéséhez és ezáltal a környezet- és a klímavédelmi célok eléréséhez. Segíti az olcsóbb villamosenergia-termelést, az árstabilitást, a hosszú távú gazdasági elôtervezhetôséget és ezeken keresztül a magyar nemzetgazdaság versenyképességének emelését. Ezek miatt az atomenergiának nem csak ma, hanem hosszú távon is folyamatos és jelentôs szerepet kell kapnia a hazai energiaellátáson belül. Ez azt jelenti, hogy a paksi atomerômû tervezett üzemidô-hosszabbításán túl nyitott opciónak kell tekinteni új atomerômûvi blokk(ok) 2030. elôtti létesítését is. Ehhez a nukleáris biztonság prioritását továbbra is fenn kell tartani, a bátaapáti kis és közepes aktivitású radioaktív hulladéktárolót 2008-ig üzembe kell helyezni és a vizsgált idôtávon belül (2030-ig) dönteni kell az 50 évig ideiglenesen tárolt kiégett fûtôelemek további sorsáról. Bár Oroszország megbízható fûtôelem-szállító, az ellátásbiztonság további emelése érdekében gondoskodni kell a fûtôelem import diverzifikálásának lehetôségérôl. A hazai atomenergia további lakossági elfogadtatásának érdekében nyitott információpolitikát kell folytatni az atomenergia-felhasználással kapcsolatban. 10. A hazai fosszilis primerenergia-források mind abszolút, mind relatív értékben tovább csökkennek, egyetlen, hosszú távon is számottevô fosszilis energiaforrásunk a lignit. A kôolaj- és a földgázszükséglet több mint háromnegyed részét már ma is importból szerezzük be, a földgáznak több mint 80%-át Oroszországból, nagyrészt egyetlen vezetékrendszeren keresztül. A szénhidrogén kutatási-termelési tevékenység állami szabályozásának ösztönöznie kell a kisméretû elôfordulások és a nem jelentéktelen nagyságú alacsony fûtôértékû gázkészletek hasznosítását, mert így a termelés ütemének csökkenése némileg mérsékelhetô. Alapvetô fontosságú a kiegyensúlyozott forrásszerkezet elérése és fenntartása. Magyarország jelenlegi primerenergia-felhasználásának összetétele nem tekinthetô kiegyensúlyozottnak, különösen azért, mert nagyon magas (45%-nál nagyobb) a földgáz részesedése. Szállításdiverzifikációval kombinálva fejleszteni kell a határkeresztezô import beszállító kapacitásokat, törekedni kell a forrásdiverzifikációra, továbbá el kell érni, hogy Magyarország a földgázszállítás tekintetében tranzitországgá váljon. Az energiahordozók stratégiai készletezésének legfontosabb célja, hogy bármilyen ellátási nehézség esetében elkerülhetôk legyenek a korlátozások, vagy csak végsô esetben, a hazai és a nemzetközi együttmûködési lehetôségek kimerülése esetében kerüljön sor korlátozásra. A stratégiai készletezésben biztosítani kell, hogy: (a) a készletek összetétele legyen összhangban az ország energiahordozó-struktúrájával és feleljen meg az ellátási kockázatoknak; (b) a folyékonytüzelôanyag-készlet és a földgázkészlet tárolásának és felhasználásának összehangolásán keresztül a készletezés és a készletfelhasználás költségei minimalizálhatók legyenek; (c) a készletmenedzselés rugalmas legyen, tegye lehetôvé az ellátási nehézségek áthidalását és segítse elô a nemzetközi együttmûködést. Olyan gáztároló rendszert kell kiépíteni, amely a kapacitásokat és az országon belüli, vagy azt keresztezô földgázszállító rendszerhez való illeszkedés tekintetében kielégíti a hazai kereskedelmi és biztonsági készletezési követelményeket, ugyanakkor – földrajzi elhelyezkedésünk
és geológiai adottságaink következtében – lehetôvé teszi a regionális tárolási szerepvállalást is. 11. 2030-ig – döntôen a mûszaki állapot és a gazdasági ellehetetlenülés miatt kiselejtezendô erômûvek pótlására, kisebb részben a növekvô igények fedezése céljából – mintegy 8000 MW új erômûvi kapacitást kell megépíteni. A létesítési, engedélyezési feltételrendszerben mindenfajta opciót nyitva kell hagyni. Az atomerômûvi részarány, a kevésbé rugalmas kapcsolt energiatermelés, a nagy kihasználásra törekvô biomassza-erômûvek és – a fogyasztói igényeket követni nem tudó – sztochasztikusan változó szélerômûvi villamosenergia-termelés miatti rendszerszabályozási feladatok megoldhatósága céljából a vizsgált idôszakban szükségessé válik szivattyús tározós vízerômû(vek) létesítése, esetleg 600900 MW összkapacitással. 12. A gazdaság versenyképességét csak a hatékonyan mûködô, regionális, geopolitikai lehetôségeket kihasználó, az átmeneti mûködési zavarokat kiegyenlíteni képes energetikai versenypiacok kialakítása biztosíthatja. E vonatkozásban a legfontosabb feladat a szomszédos országokkal történô megállapodás az energetikai szabályozás, energiarendszerek mûködésének harmonizálásáról. Liberalizált piaci körülmények között az optimális energiahordozó szerkezet elérésére, az ellátásbiztonságot garantáló vezetékrendszerek és tárolók megvalósítására, termelô kapacitások fejlesztésére csak társasági döntések alapján van lehetôség, de az államnak is nagy szerepe van a megfelelô beruházási feltételek, ösztönzô gazdasági környezet létrehozásával. Magyarországon jelenleg még sem a gazdasági, sem a szabályozási feltételek nem teszik lehetôvé új erômûvek üzleti alapon történô létesítését, erre csak hosszú távú szerzôdések alapján van mód. A hosszú távú szerzôdések a megjelenô kritikák ellenére nem ellentétesek az EU belsô villamosenergiapiacával. A regulációs környezet mielôbbi, teljes piacnyitásnak megfelelô véglegesítésével elô kell segíteni a regionális energiapiac kialakulását, fejlôdését, a regionális szinten is versenyképes társasági struktúra kialakulását, hogy az új beruházásokra vonatkozó megfontolások már ennek megfelelô peremfeltételek mellett kezdôdhessenek meg. A piacnyitás során az ellátásbiztonság, a fogyasztói érdekek és a nemzeti vagyon értékének megôrzését, a fogyasztói költségek minimalizálását alapvetô elvárásként kell figyelembe venni. A patrióta gazdaságpolitikán alapuló energiapolitikának azt is elô kell segítenie, hogy Magyarország az energetikai befektetôk számára vonzó legyen, hiszen a beruházások, a gazdasági növekedés mellett hozzájárulnak az ellátásbiztonság javításához, a fogyasztói árszínvonal stabilizálásához. Az energiaforrásokért, energetikai befektetésekért folyó versenyben különösen fontos, hogy a magyar államigazgatás a változásokat megfelelôen elôkészítse, az EU és más nemzetközi együttmûködésekben az ország érdekeit kellô hatékonysággal képviselje. 13. Az energetikai együttmûködés javítására, a regionális szinten is mûködôképes liberalizált villamosenergiapiac kialakulásának elôsegítésére indokolt a villamosenergia-hálózat fejlesztése. A hazai átviteli hálózati fejlesztési stratégia célja valamennyi szomszédos állammal/rendszerrel legalább egy átviteli vezeték kiépí-
tése, de az üzemzavarok tovaterjedésének megakadályozása érdekében a túlzott „támaszkodás” elkerülése. Az átviteli hálózatot úgy kell fejleszteni, hogy az ne jelentsen korlátot a liberalizált villamosenergia-kereskedelemben, tegye lehetôvé a kedvezô földrajzi elhelyezkedésünkbôl adódó tranzitlehetôségek kihasználását. 14. Az energiapiac, a piacliberalizáció hazai alkalmazása során figyelembe kell venni, hogy a vezetékes energiák (földgáz és különösen a villamos energia) egy sor olyan sajátossággal rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik ôket minden más árutól. Emiatt az egyéb áruk piacára kialakult szabályok, illetve törvényszerûségek nem teljesen adekvátak és nem ültethetôk át mechanikusan a vezetékes energiák piacára. Az elmúlt évek negatív tapasztalatai (Kalifornia, Olaszország) azt mutatják, hogy e piacra ma még nem áll rendelkezésre általánosan elfogadott tudományos megalapozás. Ennek hiányában indokoltnak tarhatók azok a kételyek, amikkel az Európai Unió egységes belsô energiapiacára vonatkozó terveket több oldalról fogadják. A hazai energetikán belüli tulajdonosi szerkezetben helye van az állami és a magántulajdonnak is. Ez azt jelenti, hogy az erôs államnak és a multinacionális nagyvállalatoknak optimális együttmûködést kell kialakítaniuk. Az állami tulajdonú társaságok egyenlô, diszkriminációmentes mûködési feltételeinek biztosításával arra kell törekedni, hogy a jelenlegi hazai tulajdonosi struktúra a következôkben ne tolódjon el még inkább a nagy multinacionális cégek irányába. 15. Magyarországnak a energetika területén kölcsönös elônyökön alapuló együttmûködést kell kialakítania, illetve folytatnia az Európai Unióval és annak tagországaival, valamint a primerenergiahordozószállító és -tranzitáló országokkal. Az ország földrajzi elhelyezkedése és tradicionálisan jó kapcsolatai az orosz gáziparral jó lehetôséget kínálnak az orosz gáz tranzitálásában és tárolásában történô szerepvállalás lényeges bôvítésére. A kormányzatnak – a hazai érdekek képviselete mellett és jegyében – támogatnia kell az EU szintû közös külpolitika és ezen belül közös energiapolitika kialakítását. Magyarországnak – az EU többi tagországával együtt – arra kell törekednie, hogy a fenntartható fejlôdés követelményeinek (benne a szén-dioxid-kibocsátással), a környezet- és klímavédelemmel kapcsolatos elôírásoknak hosszú távra történô deklarálása és betartása minden országban ugyanolyan prioritássá váljon, mint az Európai Unióban. 16. Az adózás az egyik leghatékonyabb és egyben a legrugalmasabb eszköz a piaci szereplôk viselkedésének befolyásolására. Ez vonatkozik az energiaadókra, a környezetvédelmi adókra és a jövedéki adókra egyaránt. Az energiaadók elvi alapját az adja, hogy az energia „piaci” ára általában nem, vagy csak részben tükrözi az összes költséget (mindenekelôtt a külsô – externális – költségeket). Ki kell dolgozni a külsô költségek hazai meghatározási módját, mert a külföldön kidolgozott értékek nem vehetôk át mechanikusan. Helyes, ha az energiaadót nem a fogyasztóhoz, hanem az energiatermelô, -átalakító vállalatokhoz telepítjük. Nemzetközi kötelezettségeink teljesítése mellett nemzeti érdekünk a környezetvédelmi adók ésszerû alkalmazása és felhasználása. A jövedéki adó jelenlegi rendszere a felhasználókat ellenérdekeltté teszi a bioüzemanyagok fel-
7
használásával. El kell törölni a bioüzemanyagok jövedéki adóját. Hangsúlyozzuk az összehangolt adózási rendszer kialakításának fontosságát. 17. Tudomásul kell venni, hogy a fogyasztói árak alapja egyre inkább a belsô (internális) és a külsô (externális) költségeket egyaránt tartalmazó társadalmi költség. Az árakat a piaci folyamatoknak kell kialakítaniuk, de az államnak a maga eszközeivel olyan befolyásolásra kell törekednie, ami az energiamegtakarításra, az energiafogyasztás csökkentésére ösztönöz és megdrágítja a csúcsidejû fogyasztást. Az ezzel összefüggô árelemeknél nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy ne legyenek diszkriminatívak, a piaci elvekkel a lehetôségekhez mérten összhangban mûködjenek, s a piacot a lehetô legkevésbé torzítsák. A vezetékes energia alapvetô szolgáltatásnak minôsül és általában csak korlátozottan (vagy egyáltalán nem) helyettesíthetô. Ennek következtében bizonyos alacsony kockázatviselô képességû csoportok (a lakosság és esetleg a kisvállalkozások egy része) esetében szükséges a piaci hatások tompítása az alapvetô szolgáltatásokhoz való hozzáférés elérhetôsége és a társadalmi szolidaritás jegyében. A szociális támogatások általánosan elfogadott és széles körben alkalmazott – de nem kizárólagos – gyakorlata a szociális hálón keresztül valósul meg,. Ennek feltételei azonban Magyarországon még nem alakultak ki, ezért csak közép-, illetve hosszabb távon lehet azt általánossá tenni, azaz csak fokozatosan lehet az energiapolitikát függetleníteni a szociálpolitikától.
8
18. Arra kell törekedni, hogy az elmúlt 15 évben erôsen visszaesett hazai energetikai K+F tevékenység jelentôsen fejlôdjön a következô évtizedekben. Ez a közvetlen haszon mellett segíti a hazai szakmai kompetencia fenntartását és fejlesztését az energetika területén. Az országnak lehetôsége van és érdeke bekapcsolódni a közös EU-s kutatási, fejlesztési programokba. Az uniós projektek a közvetlen eredmények mellett lehetôvé teszik a hazai energetikai kutatás nemzetközi beágyazódását, a nemzetközi kutatási eredményekhez való könnyebb hozzáférést és azok hazai érdekû felhasználását. E K+F tevékenységhez biztosítani kell a megfelelô hazai szervezeti, szervezési és pénzügyi feltételeket. A pénzügyi forrásokba a költségvetési támogatások mellett be kell vonni a vállalati hozzájárulásokat is. Ez utóbbi pénzügyi alapjául az energetikai termékek önköltségébe épített, s elkülönítetten kezelt kutatási-fejlesztési-oktatási alap szolgálhatna. Az energetikai K+F programokat és projekteket be kell illeszteni Magyarország Nemzeti Fejlesztési Tervébe. 19. Az energiapolitika megvalósítása csak akkor lehet sikeres, ha a szakmai kompetencia folyamatos rendelkezésre állását magas színvonalú szakemberképzéssel is alátámasztjuk. A környezet- és energiatudatos szemlélet kialakítása a közoktatás elé is követelményeket támaszt. Az energiaiparnak komoly szerepet kell vállalnia az energetikai oktatás és szakemberképzés finanszírozásában. Ebben segíthet a 18. pontban javasolt kutatási-fejlesztésioktatási alap egy részének e célra történô felhasználása.
I. BEVEZETÉS 1. Az energetikai szektor legáltalánosabb célja és feladata a társadalmi-gazdasági fejlôdéshez szükséges energia megbízható, gazdaságos és környezetet kímélô szolgáltatása. Szerepe a GDP elôállításában sok vonatkozásban stratégiai jelentôségû. Minél fejlettebb egy gazdaság, minél magasabb a lakosság életszínvonala, annál nagyobb jelentôségû az energiaszolgáltatás stabil, kiegyensúlyozott volta, ugyanakkor a nemzetgazdaság színvonala alapvetôen befolyásolja az energiaszektor színvonalát. E kétirányú függôség következménye, hogy az energiapolitikát a gazdaságpolitika részeként lehet és kell megfogalmazni, s egyben figyelembe kell venni, hogy szoros kapcsolatban van a társadalom- és a környezetpolitikával. 2. Az energiapolitika legutóbbi, 1993. évi megfogalmazása óta alapvetô változások mentek végbe Magyarország nemzetgazdaságában, s annak részeként az energiaszektorban és az energetika peremfeltételeiben. Megváltozott az energetika tulajdonosi szerkezete, alapvetô jelentôségûvé vált a magánszektor szerepe. A piac szerepe megnôtt, 2007 júliusától teljessé válik a piacliberalizáció. Módosult a primerenergia-szerkezet, s bizonyos mértékig az energiahordozó-beszerzés nemzetközi feltételrendszere, nôtt az importfüggôség. Magyarország az Európai Unió tagja lett, ami alapvetôen befolyásolja energiapolitikánk feltételeit. 3. Az EU tagjaként javultak a hazai energetika nemzetközi együttmûködésbôl származó lehetôségei, ugyanakkor az EU jogszabályai befolyásolják is energetikánk alakításának feltételeit. A nemzeti, az országos kereteket fenntartva, az energiaszektor és az energiapiac országhatárokon átnyúlva, regionálissá vált, illetve válik. Az egységes piac létrejötte után a földgáz és a villamos energia szabad áramlása miatt egy vagy néhány tagországban bekövetkezô hiány kiterjed a többi tagországra, azok saját ellátásuk biztonságára hozott intézkedések ellenére. Elôzôek következtében Magyarország gazdaság- és energiapolitikáját, saját nemzeti preferenciáira alapozva, európai uniós dimenzióba kell helyezni. Lehetôségeink javítása érdekében fontos, hogy hazánk ne csak alkalmazója, hanem alakítója is legyen az EU energiapolitikájának és az energetikát érintô jogsza-
bályainak. Ezt külön is indokolják e jogszabályokban jelenleg meglévô bizonyos inkoherenciák és inkonzisztenciák. 4. A röviden vázolt változások miatt szükség van egy új, a megváltozott feltételekhez és a várható változásokhoz igazított energiapolitika megfogalmazására. Alapvetô érdek olyan energiapolitika kialakítása, illetve folytatása, amely a közjót szolgálja. Az energiapolitika azokat a megállapításokat és téziseket tartalmazza, amelyeket a magyar társadalomnak, a vállalkozásoknak, a kormányzatnak és a politikának figyelembe kell venniük az energetikával összefüggô döntéseik során. Ezeket megfelelô (2030-ig szóló) elôretekintéssel kell megfogalmazni. Ilyen hosszú idô alatt igen nagy változások mehetnek végbe a világpolitikában és -gazdaságban, valamint a technológiai színvonalban, amelyek alapvetôen befolyásolhatják az energetika feltételrendszerének alakulását és céljait is. E változások elôre vetítése mellett már ma is biztosra vehetjük azonban a következôket: (a) az energia a következô 25 évben csak drágulni fog; (b) az energia rendelkezésre állásának mai kockázata hosszú távon is fennmarad; (c) a környezetvédelmi követelmények szigorodni fognak; (d) Magyarországnak, mint az Európai Unió tagállamának az energiapolitikát az EU-val közösen kell végrehajtania. A feltételrendszer alakulásához alkalmazkodni tudó rugalmas energiapolitikát kell megfogalmazni, ami rendszeres felülvizsgálatot és aktualizálást feltételez. 5. Az energiapolitikára vonatkozó javaslat az energetika egyes területeire elvégzett elemzések eredményeként összeállított, s széles körben megvitatott tanulmányok, valamint számos más dokumentum felhasználásával készült el. Az összességében majdnem 2000 oldal terjedelmû 16 tanulmány az energiaipar legjobb szakértôi közül kikerülô mintegy 45 szakember munkája. A figyelembe vett további dokumentumok szerzôivel együtt végül is az elkészült energiapolitika kb. 60 energetikai (mûszaki, gazdasági) szakember munkájára épül. 6. A II. fejezetben azokat a legfontosabb nemzetközi és hazai információkat gyûjtöttük össze, amelyek – mint kezdeti és határfeltételek – alapvetôen meghatározzák a következô 25 év hazai energiapolitikáját. Részletesebb kifejtésük fôleg a 16 résztanulmányban található. A tulajdonképpeni energiapolitika az energiapolitikai téziseket tartalmazó III. fejezetben található.
9
II. A NEMZETKÖZI ÉS A HAZAI PEREMFELTÉTELEK 1. AZ EURÓPAI UNIÓ ENERGIAPOLITIKÁJA 1.1 Az európai energetika jelenlegi helyzete és ellentmondásai
7. Az EU-15 halmozatlan primerenergia-felhasználása 1970 és 2003 között kb. 1,5-szeresére (l. 1. sz. melléklet), hálózatra kiadott villamosenergia-mennyisége közel 2,5szeresére nôtt (l. 2. sz. melléklet), azaz a teljes felhasználáson belül határozottan nôtt a villamos energia részaránya. A primerenergia-hordozók belsô termelése 1985 óta lényegében pang, 1995 óta enyhén csökken (l. 3. sz. melléklet), amibôl következik, hogy a teljes felhasználáson belül csökken a belsô termelés részesedése. A villamosenergia-termelésen belül a nukleáris energia szerepe ugyanezen idô alatt néhány százalékról mintegy 35%ra nôtt, s különösen az utóbbi 10 évben jelentôsen emelkedett a földgáz részaránya is (l. 4. sz. és 5. sz. melléklet). Általában is igen jelentôsen nôtt a földgázfelhasználás (l. 6. sz. melléklet), ugyanakkor visszaesett a szénellátás (l. 7. sz. melléklet) és1995 óta lényegében stagnál a folyékonyszénhidrogén-ellátás (l. 8. sz. melléklet), miközben a kôolajfeldolgozás szerkezete nagymértékben módosult. 8. Mindezek eredményeként az EU-15 részesedése a világ összenergia-fogyasztásából közvetlenül a bôvítés elôtt 14-15% volt. Ezen belül olajból 19%, földgázból 16%, szénbôl 10%, urániumból pedig 35% a részesedése. Bôvítés után (EU-25) a fenti értékek nôttek. Az EU-25 primerenergia-igényének energiahordozónkénti megoszlása 2000-ben (a legutóbb csatlakozó 10 országra vonatkozó adatokat hozzáadva az akkori EU-15 adataihoz): szilárd tüzelôanyagok – 18,4%, folyékony tüzelôanyagok – 38,4%, földgáz – 22,9%, nukleáris energia – 14,4%, megújuló energiaforrások – 5,9%. Az átlagértékek körül igen nagy az egyes tagországokra vonatkozó adatok szórása (l. pl. a földgázra a 9. sz. melléklet). Ebbôl megállapítható, hogy a földgázfelhasználás összenergia-felhasználáson belüli részaránya 2003-ban az EU 25 tagországa közül Magyarországon volt a legnagyobb. Jelenleg másodikak vagyunk a nettó gázkivitellel rendelkezô Hollandia mögött. Az EU-15-ben elfogyasztott energia megoszlása fogyasztói csoportonként: épületek – ~40%, közlekedés, szállítás – ~30%, ipar – ~30%. 9. A világ energiavagyonából az EU-15 részesedése olaj esetében kisebb mint 1%, gáznál alig több, mint 2%,uránnál kb. 2%, szénnél ugyan jelentôs, de a kitermelés költsége a hasonló minôségi import szén árának a 3-4-szerese. Bôvítés után alig változott a helyzet, csupán a szénvagyon nôtt jelentôsebben (s költségfeltételei is javultak), elsôsorban Lengyelország szénkészleteinek köszönhetôen. A világ mûrevaló kôolajvagyonának mintegy 65%-a a Közép-Kelet országaiban, mûrevaló földgázvagyonának kb. 70%-a a Közép-Kelet országaiban és néhány FÁK országban (fôleg Oroszországban) található. A közölt számokból következik, hogy az EU-25 nagy importfüggôsége a primerenergia-ellátásban törvényszerû és már ma is igen jelentôs. 2000-ben a szilárd tü-
10
zelôanyagok estében 30,1%, a folyékony tüzelôanyagoknál 76,5%, a földgáznál 49,5% volt e függés. 10. Jelentôs különbségek vannak az EU-25 tagországai között az energetikával összefüggô különbözô fajlagos mutatók szempontjából. Ez a megállapítás vonatkozik a primerenergia-igényességre (az egy fôre jutó primerenergia-igény és az egy fôre jutó GDP hányadosára) is (l. 10. sz. melléklet). Vásárlóerô-paritásra átszámítva a különbségek lényegesen kisebbek (l. 11. sz. melléklet). Az egy fôre jutó primerenergia-felhasználás (l. 12. sz. melléklet) és az egy fôre jutó villamosenergia-felhasználás (l. 13. sz. melléklet) az Európai Unión belül csak Lengyelországban kisebb, mint Magyarországon (2002. évi adatok). 11. Az EU-25 országai különbözô módon – esetleg idôben is változóan – viszonyulnak az atomenergiához. Az atomenergiát favorizáló országok: Franciaország, Finnország, Csehország, Szlovákia, Magyarország. Az atomenergiát nyitott opcióként tekintô ország: Egyesült Királyság. Az atomenergia fokozatos kiiktatását tervezô országok: Svédország, Németország, Belgium, Hollandia, Spanyolország. Az atomenergiát teljesen elvetô országok: Ausztria, Olaszország. Az utóbbi idôben bizonyos változások észlelhetôk ezen a területen néhány országban (Svédország, Hollandia, Olaszország). 1.2 Az európai energetika jövôképe
12. A széles értelemben vett európai energiapolitika kialakítására a kezdeti meghatározó lépésnek az Energiapolitika elsô Zöld Könyvének, illetve Fehér Könyvének 1995. évi megjelenése tekinthetô. Az idôközben bekövetkezett változások és kiadott dokumentumok után 2000-ben adták ki a második Zöld Könyvet, amelyben áttekintették az európai energiapolitika aktuális teendôit és kijelölték azokat a területeket, amelyeken az Uniónak különbözô szintû jogszabályokat kell kidolgoznia. A tagországok és egyes társadalmi vagy gazdasági csoportokat képviselô szakmai szervezetek azonban egymással ellentétben álló, összeegyeztethetetlen követeléseket fogalmaztak meg a kibocsátott Zöld Könyvhöz. Emiatt végül is nem sikerült megfogalmazni közösségi szintû energiapolitikát. 2000 óta több jogszabály, direktíva került kibocsátásra az energetikával összefüggésben az Európai Unióban (l. 14. sz. melléklet), de ezek nem álltak össze egységes energiapolitikává, azaz az Európai Uniónak jelenleg nincs közösen elfogadott energiapolitikája. Az EU energetikával kapcsolatos jogszabályainak végrehajtása azonban a tagországok számára kötelezô. 13. A 2000-ben kiadott Zöld Könyv megállapítása szerint – amit több más EU-s dokumentum is megerôsített – az energiapolitika legfontosabb alapkövetelményei a következôk: az energiaellátás biztonságának szavatolása; a fenntartható fejlôdés feltételeinek biztosítása, ami egyrészt a természeti erôforrások kímélésének, másrészt a környezet megóvásának és a környezeti szennyezés mérséklésének követelményét jelenti; a gazdaságosság, a gazdasági versenyképesség biztosítása, ami azt jelenti, hogy az energiapolitika a maga eszközeivel segítse a nemzetgazdaság versenyképességének folyamatos fenntartását, illetve növelését;
szociális felelôsség a nehéz helyzetben lévô állampolgárokkal szemben. A világgazdaság régiói, ezen belül az EU tagállamai, egymásra vannak utalva a fenti alapkövetelmények teljesítése tekintetében. 14. A 2000-ben kibocsátott Zöld Könyv a következô legfontosabb prioritásokat és eszközöket fogalmazta meg a fenti alapkövetelmények teljesítése, illetve összeegyeztetése érdekében: Az energiahatékonyság, az energiamegtakarítások fokozásával az energiaigények mérséklése, amely egyszerre szolgálja az ellátásbiztonság, a környezetvédelem és általában a gazdasági versenyképesség javítására vonatkozó alapkövetelményeket. Megfelelô energiahordozó-struktúra kialakítása, s azon belül a megújuló energiaforrások részarányának erôteljes növelése az energiafelhasználásban, amely ugyancsak egyidejûleg javítja az ellátásbiztonságot és csökkenti a környezetszennyezést. Jó gazdasági és politikai kapcsolatok fenntartása az energiaszállító és -tranzitáló országokkal, többek között új együttmûködési formák kialakításával eme országok energiarendszerei modernizációjának támogatásával. Mindez alapvetôen az ellátásbiztonság javítását szolgálja. Az energiaforrás-diverzifikáció szélesítése a szállítási kapacitások bôvítésével és a szállítóvezetékrendszerek fejlesztésével. Ez ugyancsak az ellátásbiztonság javítását szolgálja. 15. Az energiahatékonyság tekintetében az Európai Unió már ma is a világ egyik – Japán után a második – legjobb régiója. Ennek ellenére további törekvése, hogy gazdaságának növelését minél kevesebb energia felhasználásával, azaz minél nagyobb energiahatékonysággal valósítsa meg. „Az energiahatékonyság javítása” címmel 2005-ben kibocsátott Zöld Könyv szerint az energiahatékonyságot 2030-ig az EU-25-ben évi 1,7%-kal, a bôvítés elôtti részében (EU-15-ben) pedig évi 1,6%kal kívánják javítani, aminek eredményeként az EU energiaigényessége 2030-ig a jelenlegi szintnek mintegy háromnegyedére csökken. Ennek ellenére – a GDP becsült 2,4%/év növekedési üteme következtében – jelentôsen nôni fog az EU energiaigénye. 16. A megújuló energiaforrásokkal foglalkozó, 2001-ben kibocsátott Fehér Könyv elôírja, hogy az EU-15 2010-ig érje el a megújuló energiaféleségek összenergián belüli 12%-os arányát. A villamosenergia-termelésben 14%-ról 22%-ra kell emelni a megújuló energiaféleségek részesedését. A második Zöld Könyv Technikai Dokumentuma szerint a megújuló energiaforrások fenti aránya már megközelíti a technikai lehetôség felét. A megújulók gazdaságilag ma még nem versenyképesek az egyéb energiahordozókkal szemben, ezért részarányuk fenti növelését csak erôteljes támogatással lehet elérni. Ez részben annak a következménye, hogy a gazdasági összehasonlításokban csak részben veszik figyelembe a külsô (externális) költségeket. 17. A kiotói konferencián 1997-ben az EU azt vállalta, hogy 2003 és 2012 között 8%-kal csökkenti az üvegházhatású gázok emisszióját az 1990-es szinthez képest. A Brundtland Bizottság (1984–1987) által kibocsátott „Közös jövônk” címû jelentés – ami a fenntartható fejlôdés klasszikus definícióját is megadta – szerint a CO2-emisszió
csökkentése nem csak a légkör védelmét, hanem a véges mennyiségû fosszilis energiahordozók megôrzését, lassított ütemû felhasználását is szolgálja. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) Harmadik Értékelô Jelentésében (2001) megállapította, hogy a klímaváltozás folyamatában nô egyes szélsôséges idôjárási események száma és intenzitása. Utóbbiak, és más jelzések nyomán általános az a vélemény az EU-ban, hogy – bár 2012 utánra még nincsenek erre vonatkozó konkrét vállalások – radikális emissziócsökkentési politikát kell folytatni a következô évtizedekben. 18. Az Európai Unió jogszabályai szerint a jövô, energetikával összefüggô folyamatait a tagországokban és ezzel együtt az Unió egészében a piaci verseny általános kiszélesítése határozza meg. Az irányelvek legnagyobb része az átlátható akadálymentes versenyt segíti elô annak érdekében, hogy az EU belsô piacán az energiatermékek és -szolgáltatások szabad áramlása ténylegesen megvalósuljon. Az Európai Unió támogatja e belsô piac kifejlesztése érdekében létesítendô, országok közötti hálózatok fejlesztését, de a szabályozási hiányosságok miatt a feladat végrehajtása az országok rendszerirányítóinak és szabályozó hatóságainak informális együttmûködésére hárul. A vezetékes energiaszolgáltatásban a piac létrehozásának legfontosabb eszközei az infrastruktúrához való szabad hozzáférés jogszabályi biztosítása, valamint a tevékenységek szétválasztása annak érdekében, hogy üzleti érdekek ne befolyásolhassák a piaci versenyt. Az új energiatermelô kapacitások elsôsorban piaci alapon jöhetnek létre. Az energiapolitikának elô kell mozdítania, hogy megfelelô gazdasági környezet, stabil jogrendszer és bizonyos területeken hoszszú távú szerzôdések segítsék a szükséges új kapacitások megépülését. Az irányelvek – amellett, hogy létrehozzák a vezetékes energiaszolgáltatásban az EU egységes belsô piacát – az ellátás biztonságának felelôsségét a tagállamokra hárítják. Ennek az ellentmondásnak a feloldása nagyon fontos lenne, bár sok jel arra mutat, hogy a közeljövôben ez nem lehetséges. 19. Az Európai Unió jogszabályai alapján a következô további megállapítások tehetôk: Az Unió az ellátás biztonságának érdekében a kôolajtermékek esetében a tagországok számára készletezési és kölcsönös kisegítési szabályokat állapított meg. A verseny elômozdítása és a környezet védelme érdekében az Unió a kôolajtermékek esetében a tagországok számára kötelezô minôségi elvárásokat tartalmazó szabályokat hozott. Az energiapolitika végrehajtásával kapcsolatos intézményrendszer valamennyi országban létrejött. Az EU Bizottsága szerint a társaságoknak, alapítványoknak és kormányoknak támogatniuk kell az energetikai alap- és alkalmazott kutatásokat, valamint a kapcsolatos csúcstechnológiák kifejlesztését. Hosszú távú energiapolitika nem képzelhetô el a lakosság aktív közremûködése nélkül, amelyhez a jelenleginél sokkal eredményesebb oktatásra és ismeretterjesztésre, továbbá kormányzati szintû együttmûködésre és a szükséges források biztosítására van szükség.
11
Az Unió 25 tagországa közül 14 ország (köztük Magyarország) rendelkezik elfogadott és érvényes energiapolitikával, amelyek irányokat és ajánlásokat tartalmaznak.
1.3 Az uniós energiapolitika kialakításának felgyorsulása
20. A 13. pontban megfogalmazott alapkövetelmények teljesítése érdekében alkalmazott, illetve alkalmazni kívánt eszközök (l. 14–19. pontok) az elvégzett elemzések szerint önmagukban nem vezetnek a várt eredményekre. Az EU-25 importfüggôsége (l. 15. sz. melléklet) a prognózis szerint jelentôsen nô a következô 25 évben. 2030-ra a kôolaj esetében majdnem 90%-ot, a földgáz esetében pedig több mint 80%-ot ér el e függôség. Az energetikai ellátásbiztonságot az importfüggôség annál inkább rontja, minél nagyobb mértékben képesek geopolitikai problémákat okozni a szállító és/vagy tranzitáló országok. Ezt egyértelmûen bizonyítják a 2006 elején tapasztalt események. Az orosz–ukrán gázárvita élesen rávilágított az Európai Unió energetikai sebezhetôségére. A vonatkozó elemzések azt is kimutatták, hogy a CO2-kibocsátás az Európai Unióban a kívánatos csökkenés helyett jelentôsen nô a következô 25 évben (l. 16. sz. melléklet). A kibocsátás 2010-tôl, azaz a nukleáris energiatermelés prognosztizált tetôzését követôen jelentôsen felgyorsul. Elôzôek alapján megállapítható, hogy ha csak a 14–19. pontokban vázolt intézkedések történnek, akkor a következô 25 évben az Európai Unióban sem a ellátásbiztonsági, sem a környezetvédelmi stratégiai célok nem fognak teljesülni, aminek alapvetô oka az atomenergia szerepének 2000. évi Zöld Könyv által prognosztizált csökkenése. 21. Az utóbbi megállapítások felismerését valószínûleg fel fogja gyorsítani a már hivatkozott orosz–ukrán gázárvita. Ezt jelzi, hogy az Európai Unió Bizottsága által 2006. március 8-án „Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” címmel kibocsátott Zöld Könyv tervezet egy sor új elképzelést vetít elôre. A hatékonyság növelésének és a megújuló energiaféleségek fokozottabb alkalmazásának újbóli hangsúlyozása mellett az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt kap a versenyképes belsô energiapiac kialakítása, valamint a villamos és gázhálózatok összekapcsolásának igénye. Hangsúlyozzák, hogy ebben a helyzetben közös európai válaszra van szükség, kiemelve, hogy az EU a több mint 450 millió fogyasztójával a világ második legnagyobb energiapiaca. Ez megnöveli érdekérvényesítô erejét. A Zöld Könyv tervezet által megfogalmazott hat kulcsfontosságú terület: (1) versenyképesség és a belsô energiapiac; (2) az energiaszerkezet diverzifikációja; (3) szolidaritás a tagországok között; (4) fenntartható fejlôdés; (5) innováció és technológia; (6) külpolitika. A dokumentum hitet tesz a fenntarthatóság, a versenyképesség és az ellátásbiztonság, mint alapkövetelmények mellett és
12
azok teljesítéséhez konkrét javaslatokat fogalmaz meg. 22. Fentiekhez hozzátesszük, hogy amiként az EU a gázbeszerzéseinek és a gázvezetékeinek diverzifikációjára törekszik, ugyanúgy törekszik Oroszország a gázeladásainak diverzifikációjára. Erre egyre inkább meglesz minden lehetôsége a távol-keleti gázigények (különösen Kína igényeinek) rohamos növekedése és pl. az Egyesült Államok LNG iránti igényének fokozódása nyomán. Ez azt jelenti, hogy az EU és Oroszország közötti gázkereskedelemben ma meglévô kölcsönös érdekeltség a következô években valószínûleg csökkenni fog, ami az EU pozícióit gyengítheti Oroszországgal szemben. Emiatt az EU energiapolitikáját más beszerzések és más energiahordozók alkalmazása (pl. atomenergia) irányában is erôsíteni kell. Ezt segítheti, hogy az atomenergia-felhasználás kérdésének újragondolását a most hivatkozott Zöld Könyv is felveti.
2. A MAGYAR ENERGETIKA FÔ JELLEMZÔI ÉS FELTÉTELRENDSZERE 2.1 A magyar energetika jelenlegi helyzete és ellentmondásai
23. A rendszerváltozás óta a magyar gazdaság alapvetô szerkezeti változáson ment keresztül, aminek jellemzôje az energiafaló iparágak fokozatos visszaszorulása, az anyag- és energiafelhasználás minimalizálására való törekvés. Ennek eredményeként a GDP jelentôs növekedése mellett a halmozatlan bruttó energiafelhasználás gyakorlatilag stagnált, illetve csak 2000 után kezdett lassan emelkedni (l. 17. sz. és 18. sz. melléklet). Mindez az energiahordozók hazai termelésének erôteljes csökkenése mellett valósult meg (l. 19. sz. melléklet), ahol a nukleáris üzemanyagot – hasonlóan sok más ország gyakorlatához (l. 71. pont) ellátásbiztonság szempontjából hazai energiának tekintjük (természetesen egyébként importnak számít). A fenti folyamatok eredményeként a fosszilis energiahordozók nettó importja – a gázimport erôteljes növekedése következtében – a közel változatlan energiafelhasználás mellett is jelentôsen növekedett a legutóbbi 15 évben (l. 20. sz. melléklet). 24. Magyarország villamosenergia-ellátásának forrásoldalát ellentmondásos helyzet jellemzi. Geopolitikai adottságok folytán az optimális ellátást a hazai villamosenergia-termelés és a villamosenergiaimport megfelelô aránya biztosítja. Ez megfelel az európai belsô villamosenergia-piac mûködésének is. Ugyanakkor az utóbbi idôszak kedvezôtlen tendenciái következtében a jelenlegi hazai erômû-kapacitás meghaladja a hazai villamosenergia-igényeket. Történelmi adottságok folytán a hazai villamosenergia-rendszerben elsôsorban alaperômûvi üzemvitelre alkalmas egységek mûködnek, ezért a rendszer különösen a villamosenergia-piac liberalizációját, a megújuló energiaforrások felhasználásának növekedését követôen csak technikai eszközökkel egyre nehezebben szabályozható. A többletkapacitásból adódóan a forrásoldali ellátásbiztonság megfelelô, a tartalékok lényegesen meghaladják az optimális mértéket.
25. Primer energiahordozókat tekintve a nukleáris, a szénbázisú és a szénhidrogén bázisú villamosenergia-termelés egyaránt megtalálható, ugyanakkor a hazai mélybányászati széntermelés leépülésével az energiahordozó struktúra az utóbbi idôszakban a növekvô földgázfelhasználás irányába változott. A hazai erômûvek – az utóbbi idôszakban létesült gázturbinás egységektôl eltekintve – erkölcsileg elavultak, emiatt primer energiahordozó felhasználásuk, környezetszennyezésük, élômunkaigényük nagyobb a nemzetközi szintnél, az egy egységre esô teljesítôképesség kisebb annál. Ebbôl adódóan mind változóköltségük, mind fix költségeik nagyobbak a nemzetközi szinten mértékadó értékeknél, így nemzetközi összehasonlításban néhány kivételtôl (atomerômû, ligniterômû, kapacitástenderen elnyert jog alapján létesített gázturbinás blokk) eltekintve versenyképtelenek. 26. A magyar nemzetgazdaságban, illetve a villamosenergia-ágazatban betöltött szerepét tekintve az atomenergetika, azaz a paksi atomerômû stabil, meghatározó, sôt nélkülözhetetlen eleme a hazai villamosenergia-termelésnek. A hazai termelésben az atomerômû részaránya ma 38%. A paksi atomerômûben megtermelt villamos energia ára – jelenleg (8,60 Ft/kWh) és a tendenciákat tekintve tartósan – legalacsonyabb a hazai erômûvek értékesítési áraihoz viszonyítva. Ha megújuló forrásokkal kellene helyettesíteni a paksi atomerômû által megtermelt villamos energiát – ha az egyáltalán lehetséges lenne –, az a ma ismert adatok (23,8 Ft/kWh kötelezô átvételi ár) alapján évente mintegy 170-200 milliárd forint többlet költséget jelentene a fogyasztók számára. A paksi atomerômû kapacitásának és termelésének kiváltása bármely, korszerû fosszilis forrásra épülô erômûvel növelné a CO2-emissziót és az egyoldalú importfüggôséget is (l. 52. és 53. sz. melléklet). Adekvát megvalósíthatósági vizsgálatok igazolták, hogy az atomerômû üzemideje mûszaki-biztonsági és gazdasági szempontból meghosszabbítható a tervezett üzemidôn túl 20 évvel (a parlament 2005-ben majdnem egyhangú szavazási arányban tudomásul vette az üzemidô-hosszabbításra vonatkozó terveket). 27. A rendszer gerincét adó nagyerômûvek kihasználását kedvezôtlenül befolyásolja, hogy a kötelezô átvétel körében létesített kis teljesítményû gázmotoros, kombinált ciklusú, hôszolgáltatást is végzô egységek, továbbá a fatüzelésû egységek alaperômûvi üzemmódban mûködnek. Emiatt a rendszer nem üzemel optimumon, szabályozására csak kereskedelmi eszközökkel van lehetôség. A nagy szénhidrogén tüzelésû blokkok kihasználása – a kötelezô átvétel növekedésének, a piacnyitás kiteljesedésének hatására és versenyképességük miatt is – fokozatosan csökken, s rendszeresen vissza kell terhelni a paksi atomerômûvet is. 28. A privatizációt megelôzôen mûködô, illetve az azt követôen létesített nagy erômûvek különbözô futamidejû hosszú távú szerzôdéssel az MVM Zrt. (korábbi szállító, jelenleg közüzemi nagykereskedô) által lekötésre kerültek. A szerzôdések egyrészt garantálják az ellátásbiztonságot, másrészt stabil árbevételt jelentenek az erômûvek részére, így az esetleges versenyképtelenség ellenére is biztosított a piacra jutás. Miután a közüzemi igényt meghaladó többlet értékesítésére csak veszteséggel van lehetôség, az MVM Zrt. a ka-
pacitás aukción értékesített hányad után átállási költségekre jogosult. Az Európai Bizottság elôzetes álláspontja alapján a hosszú távú szerzôdések, illetve a piaci árnál drágábban értékesítô erômûvek részére juttatott állami támogatás ellentétes az EU alapokmányaival. Erre tekintettel a Bizottság C41/2005. sz. alatt 2005 novemberében hivatalos vizsgálati eljárást indított Magyarország ellen. 29. A magyar villamosenergia-rendszer – a visegrádi országokat egyesítô CENTREL részeként a 90-es évek közepén történô csatlakozás óta – az európai villamosenergia-egyesülés, az UCTE tagja, amely a kontinentális Európa nyugati és déli régióját fedi le (l. 21. sz. melléklet). Az UCTE szomszédos rendszerei a skandináv térséget tömörítô NORDEL, az egykori Szovjetunió megmaradt egységes villamosenergia-rendszere (IPS/UPS) – közösen Ukrajna villamosenergia-rendszerével az ún. Burshtyn-i szigetet kivéve –, illetve délen a török villamosenergia-rendszer. Az UCTE többségében EU tagrendszerekkel üzemel párhuzamosan igen jó mûszaki színvonalon. 30. A villamosenergia-felhasználás ugyan nôtt az elmúlt 15 évben, de a növekedés üteme jelentôsen elmaradt a GDP növekedésétôl (l. 22. sz. és 23. sz. melléklet). Az ipar villamosenergia-fogyasztása az elmúlt évtizedben drámaian megváltozott, döntôen az ipari szerkezet gyökeres átalakulása következtében. A lakosság villamosenergia-fogyasztása 1995–2000 között változatlan maradt, 2000 óta mintegy 0,5%/év ütemben nô. A magyar villamosenergia-rendszer beépített teljesítménye 2004-ben 8631 MW, a ténylegesen igénybe vehetô teljesítménye 6182 MW, a hazai erômûvek csúcsterhelése 4242 MW, a fogyasztás csúcsterhelése 5253 MW, az export-import szaldó 1010 MW. Mindez jelentôs kapacitástartalékot jelez (l. 24. sz. melléklet). A villamosenergia-termelés forrásszerkezetében 2004-ben mintegy 35%-ot a földgáz, kb. 38%-ot az atomenergia és kb. 25%-ot a szén képviselt (l. 25. sz. melléklet). A villamosenergia-felhasználás szektoronkénti megoszlásában kb. azonos arányban részesedik a lakosság, a kereskedelem/szolgáltatás, és az ipari felhasználás (l. 26. sz. melléklet). A hazai villamosenergia-ellátásban a rendszerváltás óta egy kezdeti igen erôteljes visszaesés után fokozatosan nô az import szerepe (l. 24. sz. melléklet), a nemzetközi villamosenergia-forgalom jelentôs (l. 27. sz. melléklet). 31. Az energiaforrások szerkezetén belül nôtt a földgáz szerepe (l. 18. sz. és 28. sz. melléklet), s különösen az ipar és a kereskedelem/szolgáltatás igényeinek csökkenése miatt jelentôsen visszaesett a szénfelhasználás (l. 29. sz. és 30. sz. melléklet). A földgázfelhasználás növekedése mindenekelôtt a lakossági fogyasztás és a kereskedelem, illetve szolgáltatás igényeinek növekedésének köszönhetô (l. 31. sz. melléklet). Összenergián belüli részesedése már 2003-ban 45% volt (l. 9. sz. melléklet), napjainkban még ennél is nagyobb. A folyékonyszénhidrogén-felhasználás a közlekedés igényének növekedése ellenére folyamatosan csökken, alapvetôen az ipari és a lakossági igény visszaesése következtében (l. 32. sz. és 33. sz. melléklet). A megújuló energiaféleségek hazai felhasználása növekedett az elmúlt években, 2004-ben mintegy 3,6%-ot tett ki. 32. A végsô felhasználáson belül a távhô arányában az elmúlt 10 évben jellegzetes változás nem tapasztalha-
13
tó, legfeljebb ingadozások az éghajlati változások következtében. Jelenlegi részaránya mintegy 8%. A távhôellátásba bekapcsolt lakások száma Magyarországon 645 ezer, az ország lakásállományának 16%-a. Ezen belül több mint 500 ezer lakás panelépítésû. A szolgáltatott távhô kb. 12%-át közületek, mintegy 37%-át ipari fogyasztók vételezik (az 1991. évi 50%-kal szemben). 1991. óta megszûnt a távhôszolgáltatás állami dotációja, aminek következtében a távhô díjai többszörösükre növekedtek. Az ipari fogyasztás visszaesése miatt csökkent a rendszer kihasználtsága (l. 34. sz. melléklet). 33. Az egy fôre jutó GDP Magyarországon, összehasonlítva az EU többi országáéval, ma meglehetôsen alacsony, csak Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban (l. 35. sz. melléklet), továbbá Litvániában, Lettországban és Észtországban alacsonyabb, mint nálunk. Az egy fôre jutó primerenergia-felhasználás hazánkban szintén alacsony, az EU-25 húsz országa közül csak Lengyelországban kisebb, mint nálunk (l. 12. sz. melléklet). Hasonló a helyzet az egy fôre jutó villamosenergia-felhasználás esetében is (l. 13. sz. melléklet). A primerenergia-igényesség Magyarországon ma mintegy 2,7-szerese az Európai Unió átlagának (l. 10. sz. melléklet), vásárlóerô paritásra átszámítva azonban csak 1,22 ez az arány (l. 11. sz. melléklet). A villamosenergia-igényesség – szintén vásárlóerô paritásra átszámítva – nálunk még kisebb is (97%-a), mint az EU átlaga. Mindez azt jelenti, hogy Magyarországra egyszerre jellemzô a nagyon alacsony fajlagos (egy fôre jutó) energiafelhasználás és a viszonylag magas energiaigényesség. 34. Figyelembe véve az energiahasznosítás általános folyamatábráját (l. 36. sz. melléklet), elemezhetô az energiaellátás minôsége. A becsült adatok felhasználásával készített magyar energiafolyam-ábra alapján (l. 37. sz. melléklet), illetve annak pl. a Németországra vonatkozó ábrával (l. 38. sz. melléklet) való összevetése nyomán megállapítható hogy a primerenergia-felhasználási (energiaátalakítási) hatásfok tekintetében viszonylag jó Magyarország helyzete. A fogyasztók felhasználási hatásfoka azonban nálunk lényegesen rosszabb, mint Németországban, ami leginkább a háztartási felhasználás, másodsorban az ipari és egyéb fogyasztások kisebb hatásfokának tudható be. A közlekedési felhasználás hatásfoka mindkét országban mintegy 20%. 35. Az energiarendszer tulajdonosi szerkezete és mûködési modellje alapvetôen megváltozott a rendszerváltozás óta. A MOL privatizációja révén gyakorlatilag az egész hazai szénhidrogénipar magántulajdonba került. A villamosenergia-termelésben a termelôi szek-
14
tor jól diverzifikált, s a szektor sokszereplôs volta segítette a versenypiaci viszonyok kialakulását. Az erômûvi kapacitás 33%-át az állami tulajdonban lévô MVM Rt., 67%-ának túlnyúló részét jó nevû, tôkeerôs, szakmailag megkérdôjelezhetetlen, az európai és a globális villamosenergia-piacon is jelentôs külföldi szakmai befektetôk (Elektrabel, AES Corporation, RWE–EBW Konz., ATEL Ltd, EDF Int. stb.) birtokolják. Az elosztás-közüzemi szolgáltatás teljes egészében privatizált, e szektor társaságait szintén jó nevû, tôkeerôs, az európai és a globális villamosenergia-piacon is jelentôs, szakmailag megkérdôjelezhetetlen, külföldi szakmai befektetôk (E.ON Hungária, RWE Konzorcium, EDF Int.) irányítják. A jelenlegi mûködési rendben szabályozott közüzemi nagykereskedelem egyedülálló az európai villamosenergia-ipar regulációs gyakorlatában, engedélyese az MVM. A versenypiaci kereskedelmi szegmens tulajdonosi struktúrájában az állami tulajdonban lévô MVM mintegy 26,5%-kal érdekelt, a többi magántulajdonban van (E.ON Hungária, ATEL, RWE–EBW Konzorcium, System C. stb.). A privatizációs és a villamosenergia-törvény 2005. évi, nagy politikai egyetértésben végrehajtott módosítását követôen Magyarországon is megvalósult az átviteli rendszerüzemeltetés integrálása, a TSO létrehozása. Az MVM részesedése a TSO tevékenységet végzô MAVIR társaságban nem lehet kisebb 99%-nál. 36. Az energetika jogi szabályozása a magyar jogrenden belül jelentôs szerepet tölt be. Az európai uniós szabályozással való összhang kialakítása folyamatos. Az erômûvek létesítésére, bôvítésére és megszüntetésére vonatkozó ágazati szabályozást tartalmazó VET és annak végrehajtási rendeletei lényegében megfelelnek a magyar viszonyoknak és összhangban vannak az uniós szabályokkal. Ugyanakkor a villamosenergia-piac nyitására vonatkozó reguláció a versenypiaci hányad növelését célzó szemlélete a mûködés és az árak szabályozása során hátrányosan diszkriminálja a közüzemet, a piacnyitást megelôzôen keletkezett kötelezettségekbôl, kötelezô átvételbôl, valamint a rendszer kereskedelmi szabályozásából adódó terhek keresztfinanszírozási kötelezettségével. Ezen többletterhek a teljes piacnyitást követôen nem tarthatók fenn. A megújuló energiaforrásból termelt villamos energiával kapcsolatos jogi szabályozás nem megfelelô, nincs összhangban az uniós irányelvekkel. Az együttmûködô földgázrendszer fejlesztésével kapcsolatos jogi szabályozás megfelelô és összhangban van az uniós követelményekkel. A kôolaj-feldolgozó üzemek, a kôolaj- és kôolajtermék-szállító, tároló és kiszolgáló létesítmények létesítését, fejlesztését üzleti szempontok alapján a piac szabályozza.
III. ENERGIAPOLITIKAI TÉZISEK 1. AZ ENERGIAIGÉNYEK PROGNOSZTIZÁCIÓJA 1.1 A nemzetgazdaság várható és kívánatos fejlôdése
37. Tekintettel a Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott általánosabb célokra, valamint az energiaszektort közvetlenül érintô és a fejlesztési tervben is szereplô feladatokra, összegezhetjük az energiapolitikai koncepció alapjául, feltételéül szolgáló hosszabb távú jövôkép jellemzôit. Abból indulunk ki, hogy a magyar gazdaság a következô másfél évtizedben éves átlagban 4%-os gazdasági növekedési ütem teljesítésére képes. Az elkerülhetetlen konjunkturális ingadozásokat figyelembe véve a növekedési ütem 3-5%-os mezôben helyezkedhet el. 38. A fejlett országok legutóbbi évtizedben befutott növekedési pályájától némileg eltérôen azt valószínûsítjük, hogy – különösen 2015-ig – az ipar, ezen belül szinte kizárólag a feldolgozóipar, növekedése meghaladja a nemzetgazdasági átlagot, 2015 után azonban a GDP elôállításában súlya, szerepe valamelyest gyengül a szélesebben értelmezett tercierszektorok, a szolgáltatások ellenében. A hazai ipar sajátos fejlôdési kilátásai ellenére úgy látjuk, hogy az elôzô évtizedben bekövetkezett igen dinamikus szerkezeti átrendezôdéssel szemben a vizsgált idôszakban a szerkezetváltás hangsúlya nem annyira a makro- és mezostruktúra további látványos változására helyezôdik, hanem inkább a termelés mûszaki-technikai feltételeinek korszerûsítésére, a termékek és szolgáltatások minôségének, értékének emelkedésére. 39. A magyar gazdaság fejlôdése, talán még az eddigieknél is egyértelmûbben az exportra alapozódik és a versenyképesség megtartása, erôsítése a legmagasabb piaci igényeknek való megfelelést feltételezi. Ebben a folyamatban erôsödô hangsúlyt kapnak a környezeti szempontok és követelmények, amelyek az anyag- és az energiafelhasználás minimalizálását kényszerítik ki. Abból indulunk ki, hogy – részben az induló helyzetben kimutatható magasabb fajlagos energiaigényesség részben a hazai energiaforrások kedvezôtlen gazdasági adottságai miatt – a magyar termékek ebben a vonatkozásban versenyképességi hátrányban vannak, így a jövôben még inkább kényszerítô követelmény lesz a technológia megválasztásánál, és a termelési szerkezet alakításánál is az energiafelhasználás mérséklése. Az energiaigényesség csökkentése érdekében kívánatos a nemzetgazdaság értékteremtô képességének növelése a gazdasági szerkezet további tudatos átalakításával. Mindez a lakosság fajlagos energiafelhasználását is csökkentheti. 40. Fontos követelmény, hogy a 90-es évekkel ellentétben a következô másfél évtizedben a termelékenység javulásától jelentôsen elmaradó bérköltség-emelkedés indukálta nemzetközi versenyelôny jóval kisebb lehet, így a fajlagos energiaköltségek erôteljesebb mérséklése semmi mással nem helyettesíthetô fontosságú lesz. Ugyanakkor azzal is számolunk, hogy a vizsgált idôszakban az energiaforrások globálisan megbízhatóan rendelkezésünkre állnak majd, de – részben a környezeti kö-
vetelmények fokozottabb elôtérbe kerülése, részben rendelkezésre állásuk szûkösségének fenyegetô hatásai miatt – 2010 után az energiaárak az átlagos világpiaci áraknál erôteljesebben nônek. A reálfelértékelôdés mértéke vitatható ugyan, de bekövetkezése több mint valószínû. 41. A jövôbeni hazai termelési és fogyasztási struktúra alakításánál alapvetô annak érvényesítése, hogy – mivel a hazai energiaforrások szûkösek és gazdaságilag nem versenyképesek, továbbá nálunk a növekedés erôsen függ a külsô piacoktól – a növekedés és a külsô egyensúly közötti meghatározottságok gazdaságpolitikai jelentôségûek. Az EU-tagság ezen nem igazán módosít, sôt az energiaimport szerepe a külsô egyensúly alakításában ugrásszerûen megnövekszik. A hazai növekedés és a külsô egyensúly közötti évtizedes kényes viszony miatt Magyarországon a növekedés egyik sajátos jellemzôje: a növekedési struktúra változásának egyik fontos követelménye kell, hogy legyen a fajlagos energiafelhasználás, azon belül a fajlagos villamosenergia-felhasználás, továbbá az energiaintenzitás növekedési ütemének jelentôs mérséklése. 42. A jövôbeni gazdasági fejlôdés jellegének meghatározásánál azon követelmény teljesülését tartjuk szem elôtt, hogy a növekedési többletek a magasabban képzett, innovatív munkaerôre, azaz a tudásalapú gazdaságra alapozódjanak. A következô évtizedben ennek egyik fontos területe az infokommunikációval öszszefüggô tevékenységek termelésben és fogyasztásban való széles körû elterjedése. 43. A gazdasági növekedés 2030-ig feltételezett pályája összességében átlagosan 0,5-1%/év közötti foglalkoztatásbôvülést jelent. Makrogazdasági szinten 4%-os évi átlagos növekedési ütem esetén ez a körülmény 3-3,5%-os évenkénti termelékenységjavulást feltételez. Változatlan termelési szerkezet esetén ez a fejlôdés jelentôs energiatöbbleteket kíván, de az energiatakarékos modernizáció, valamint az alapvetôen új termelési és tevékenységi struktúra csökkentheti a fajlagos energiaigényeket. Valószínûleg a foglalkoztatás jellege is érzékelhetôen módosul, az atipikus foglalkozási módok, a távmunka, az otthon végzett tevékenység egyrészt lassítja az elkülönült munkahelyek növekedését, másrészt elmosódnak a lakossági fogyasztás és a termelô szféra fogyasztása közötti jelenlegi határok. 44. Végezetül, abból indulunk ki, hogy az államnak az energiaracionalizálásához fûzôdô sokszínû és alapvetô érdeke miatt az energiatakarékosság ösztönzése és az ilyen irányú fejlesztések támogatása kívánatos. E támogatásnak azonban nem a piaci viszonyok helyettesítésére, korrekciójára kell, hogy irányuljon, hanem azokra kell épülnie. A valóságos piaci viszonyok nélkül ugyanis – mint ahogy azt az elmúlt idôszak bizonyítja – az állami szerepvállalás sikeressége eléggé kétséges. 1.2 Energiaprognózisok 2030-ig
45. Figyelembe véve a nemzetgazdaság várható és kívánatos fejlôdését, valamint az energiahatékonyság prognosztizált javulását (l. 3.1. szakasz) azt várjuk, hogy Magyarországon a fogyasztók primerenergia-felhasználásának növekedése a következô évtizedekben évi átlagban elérheti a 0,7±0,3%-ot. A jelenlegi végsô
15
energiafelhasználás mintegy évi 800 PJ, értéke a külsô feltételek, például az idôjárás függvényében bizonyos ingadozást mutatva nô a fenti ütemben. A bruttó halmozatlan primerenergia-felhasználás Magyarországon jelenleg kb. évi 1100 PJ, ami a fenti ütemû növekedéssel 2030-ig mintegy 1300±100 PJ/évre fog nôni (l. 39. sz. és 40. sz. melléklet). Az EU-25-ön belüli pozíciónk az egy fôre jutó energiafelhasználás tekintetében (l. 12. és 13. sz. melléklet) a fentiek szerinti növekedési ütem mellett várhatóan a jövôben is megmarad. Az igények eme növekedési ütemével szemben a hazai primerenergia-termelés – energiavagyonunk erôsen korlátozott volta következtében – folyamatosan csökken a következô 25 évben (l. 41. sz. melléklet). 46. A szén- és szénféleségek fogyasztása enyhén nô (l. 42. sz. melléklet), de részarányuk a hazai végsô felhasználásban tovább fog csökkenni a jelenlegi 4-5%-os szintrôl. Ez a helyzet legfeljebb akkor változhat, ha különbözô megfontolások eredményeként a hazai lignitvagyon nagyobb mértékû hasznosítása kerül elôtérbe (l. 78. és 79. pont). A földgázfelhasználás nagysága 2003-ban 498 PJ volt (l. 43. sz. melléklet), részaránya kiemelkedôen nagy, a hazai végsô felhasználásban meghaladja a 40%-ot, a teljes primerenergia-ellátásban mintegy 45% volt. Az elôrejelzés szerint 2030-ban az összes földgázfelhasználás alapváltozatban mintegy 630 PJ lesz, de lehet ennél kevesebb is, ha pl. az 78. pont szerinti „legalacsonyabb költségigényû változat” kerül elôtérbe, ami az importfüggôség csökkentése szempontjából is elônyös lenne. 2003-ban a földgázból villamosenergiatermelésre mindössze 128 PJ-t, azaz az éves mennyiség 26%-át fordítottuk, a maradékát (502 PJ-t, azaz a teljes mennyiség 74%-át) döntôen fûtési célra használtuk. 2030-ban a 630 PJ-ból alapváltozatban mintegy 210 PJ-t, azaz a teljes mennyiség kb. 33%-át fordítjuk villamosenergia-termelésre. Ez a mennyiség jelentôsen csökkenhet egy „legalacsonyabb költségigényû”, importfüggôség csökkentését eredményezô változat esetében. A földgáz-felhasználás ennél is alacsonyabb részarányát, és ezáltal az importfüggôség nagyobb mértékû csökkentését csak akkor tudnánk elérni, ha a fûtési földgázigényekben is sikerülne csökkenést elérni. A kôolaj- és kôolajtermékek a végsô energiafelhasználás területén elsôsorban a közlekedésben játszanak szerepet. Jelenlegi egyharmados részarányuk a végsô felhasználásban megmaradhat (l. 44. sz. melléklet), csökkenésük – esetleg a vizsgált idôszak utolsó szakaszában – csak akkor képzelhetô el, ha a bioüzemanyagok és/vagy a hidrogén nagyobb teret kapna a közlekedésben (pl. a kôolajkészletek fogyása és/vagy a kôolajárak erôteljes emelkedése miatt). Elôzôek következtében a fosszilis energiahordozók nettó importja az alapváltozat esetében jelentôsen nô a következô 25 évben (l. 45. sz. melléklet), 2030-ban a folyékony szénhidrogének 98%-át, a földgáz 96,2%-át fogjuk importból beszerezni. A megújuló energiafelhasználás aránya a teljes energiafelhasználáson belül 2030-ig mintegy 9-10%-ra növekedhet. 47. A villamosenergia-igény növekedési ütemét – a villamos energia összenergián belüli relatív szerepének növekedése következtében – az összes energiaigényénél nagyobbnak prognosztizáljuk. Eszerint a bruttó villamosenergia-fogyasztás 2030-ig évi átlagban 1,9±1%-kal növekszik, ami az idôszak végére kb. 68,4 TWh villamos-
16
energia-fogyasztást valószínûsít (l. 40. sz. melléklet). A termelés mûszaki színvonalának javulásából, valamint a tüzelôanyag-összetétel változásából adódó hatásfokjavulás következtében a nettó villamosenergia-fogyasztás ennél nagyobb arányban, évi 2±1%-kal növekedhet. Arra számítunk, hogy az elôttünk álló évtizedekben a nyári villamosenergia-fogyasztás az átlagnál erôteljesebben nô, így a csúcsidei fogyasztás éves növekedése 1,8%±1% körüli lehet. Kiindulva a jelenleg rendelkezésünkre álló kapacitáskészletbôl, amely 2004-ben (l. 24. sz. melléklet) 8630 MW, a rendelkezésre álló teljesítmény 7950 MW, az országos csúcsidejû igénybevétel pedig 6360 MW, a tartalék kapacitás tehát 1590 MW. Ez utóbbi 25% teljesítménytartaléknak felel meg, ami elég magas, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az import-export szaldó is elég nagy, 1010 MW. Elôzôek alapján 2030-ban – az enyhén javuló kihasználásból kiindulva – a csúcsidejû kapacitásigény mintegy 10 600 MW-ra, a rendelkezésre álló teljesítményigény az importtal együtt 12 700 MW-ra, a beépített teljesítôképesség pedig – importot nem feltételezve – mintegy 13 700 MW-ra adódik. Ha van import és export, akkor ez utóbbi mintegy 12 000 MW-ra adódik. Mindez azt jelenti, hogy kizárólag a villamosenergia-igény növekedésébôl az alapváltozat esetében 2030-ig mintegy 4000 MW új csúcsidejû kapacitásigény, ill. 3500 MW beépített teljesítôképességigény jelentkezik. A minimális igénynövekedés (1%/év) esetében a beépített teljesítôképesség – ha nem lenne import – mintegy 10 760 MW-ra adódik. Feltételezve 1260 MW import-export szaldót, a tényleges beépített kapacitásigény 2030-ban 9500 MW. Ez azt jelenti, hogy a minimális igénynövekedés esetében kizárólag a villamosenergia-igény növekedésébôl 2030-ig 1900 MW új csúcsidejû kapacitásigény, illetve – a jelenlegi nagyobb teljesítménytartalék miatt – még ennél is kisebb, mintegy 850 MW beépített teljesítôképesség-igény jelentkezhet. Figyelembe véve a korszerû erômûvek megbízhatóbb üzemelését, a tényleges beépített kapacitásbôvítési igényt az alapváltozat esetében mintegy 2600 MW-ra, a minimális igénynövekedés esetében pedig mindössze kb. 600 MW-ra valószínûsítjük. Az elöregedett, illetve a gazdaságilag ellehetetlenült erômûvek pótlására ugyanezen idô alatt – feltételezve a paksi atomerômû üzemidô-hoszszabbítását – összesen mintegy 5500 MW új erômûvi kapacitást kell megépíteni, ebbôl 1300 MW-ot 2010-ig, 3200 MW-ot 2010 és 2020 között (nagyrészt az évtized második felében). Mindösszesen: alapváltozatban mintegy 8000 MW, minimális növekedési ütem esetében kb. 6000 MW teljesítôképességû új erômûvet kell megépíteni 2030-ig. Utóbbi esetben a beruházási igényt majdnem teljes egészében az elöregedett blokkok pótlása teszi ki. A hôfelhasználás a kapcsolt energiatermelés terjedésével nôhet, de csak lassan, mintegy évi 0,8±0,2%-os ütemben.
2. A MAGYAR ENERGIAPOLITIKA ALAPVETÔ KÖVETELMÉNYEI 48. Az új magyar energiapolitikának – saját preferenciáit figyelembe véve – más országok és az Európai Unió kialakuló energiapolitikájával összhangban álló alapelveket, stratégiai célokat és eszközöket kell tartalmaznia. Ennek
megfelelôen energiapolitikánk fô alapelveiként elfogadjuk az EU energiapolitikájával foglalkozó második Zöld Könyvben megfogalmazott, jelen energiapolitika 13. pontjában idézett alapelveket. 2.1 Energetikai ellátásbiztonság
49. Az energiaellátás a modern társadalmakban összetett, több technikai alrendszerbôl álló energiaellátási láncon keresztül valósul meg majdnem az összes energiahordozó esetében. A teljes ellátási láncra értelmezett ellátásbiztonság az egyes elemek megbízhatóságából vezethetô le. Az eredô ellátásbiztonság ennek megfelelôen az adott energiafajtánál függ a primerenergiahordozó rendelkezésre állásától (az egymástól független beszerzési források számától és az egyes beszerzési források biztonságától), azaz a forrásoldali ellátásbiztonságtól, a szállítás biztonságától (a tranzitországok megbízhatóságától és a tranzit útvonalak számától), az adott energiafajta stratégiai készletezésének lehetôségeitôl és gyakorlatától, valamint az energiatermelô és -átalakító kapacitások nagyságától és megbízhatóságától. A forrásoldali és a szállítási biztonság általában a hazai energiaforrások esetében a legnagyobb. Külsô energiaforrások esetében a források, az útvonalak és az energiahordozó-fajták diverzifikálásával, valamint a szállító és tranzitországokkal kialakított, kölcsönös érdekeken alapuló együttmûködéssel, továbbá a megfelelô nagyságú stratégiai készletek tartásával lehet az ellátásbiztonságot növelni. 50. Amióta Magyarország az Európai Unió tagja, azaz része egy nagy rendszernek, energetikai ellátásbiztonsága nem választható el az Unió egészének ellátásbiztonságától, azaz csak az EU egészét figyelembe véve lehet azt megteremteni, illetve fenntartani. A következô 25 év energetikáját nagy bizonytalanságok fogják jellemezni – beleértve az energiahordozók árainak bizonytalanságát is –, ezért olyan energiapolitikát kell kialakítani, amelynek keretében az energetikát jellemzô nagy tehetetlenség ellenére rugalmasan alkalmazkodni lehet a változó feltételekhez. Magyarország túl kicsi ahhoz, hogy egy olyan globalizált rendszerben, mint ami a világ energetikáját jellemzi, egyedül eredményesen megoldja ezt az alkalmazkodást. Éppen ezért Magyarország érdekelt abban, hogy az EU-ban kialakuljon az egységes energiarendszernek és energiapiacnak egy olyan optimális szintje, aminek részeként eredményesen képes kivédeni a kívülrôl jövô kedvezôtlen hatásokat és maga javára fordíthatja a globális lehetôségeket. Az optimális kiépültségi szint mértékében ma még nem egységesek az EU tagországai és különbözô szervezetei (l. késôbb a 123. és 124. pontokban). 51. Az ellátásbiztonság megteremtését és annak módját az EU irányelvei a tagországok felelôsségévé tették. Ez azzal kezdôdik, hogy olyan energiahordozó-struktúrát alakítunk ki, amely mellett az energetika kevésbé érzékeny a külsô zavarokra. Diverzifikálni kell a beszerzési forrásokat és az energiafajtákat, mert az energiaszállítók is igyekeznek diverzifikálni eladási lehetôségeiket. Ez pl. most egyre nyilvánvalóbbá válik az EU–orosz gázkereskedelem vonatkozásában. Magyarország számára ez azt jelenti, hogy enyhíteni kell az orosz gáztól va-
ló egyoldalú függôségét. Növelni kell a stratégiai készletezést, meg kell teremtenie a stratégiai gáztárolás lehetôségét. Támogatjuk a stratégiai földgázkészletezésre vonatkozó közösségi jogszabály kidolgozásának gondolatát. Mindezeken túl az EU valamennyi tagországának, így Magyarországnak is, gondoskodnia kell arról, hogy megfelelô kapacitástartalék álljon rendelkezésre folyamatosan az egész infrastruktúrában. Támogatjuk az Európai Energiaellátás-biztonsági Megfigyelô Központ létrehozására irányuló kezdeményezést és azt, hogy annak központja Magyarország legyen. 2.2 Fenntartható fejlôdés feltételeinek biztosítása
52. A fenntartható fejlôdés feltételeinek biztosítása területén – ami a természeti erôforrások kímélésének, valamint a környezet megóvásának és a környezeti szennyezés mérséklésének követelményét jelenti – a globális gondolkodás evidencia. Egyetlen ország erre irányuló intézkedései semmit sem érnek, ha a többi ország nem teljesíti saját feladatát. Ennek ellenére teljesítenünk kell kötelességünket annak feltételezésével, hogy más országok is ezt teszik. Ez azt jelenti, hogy a jóhiszemûség elvét kell érvényesíteni ezen a területen. Vonatkoznak e megállapítások az Európai Unióra és Magyarországra egyaránt. Ez mind pozitív, mind negatív irányban befolyásolhatja régiónk és országunk gazdasági versenyképességét. A fenntartható fejlôdés hosszú távú feltételeit csak rövid távon is végrehajtott intézkedésekkel lehet megalapozni. Magyarország e területen kifejtett tevékenysége is csak az Európai Unió erôterében lehet eredményes. 53. A fenntartható fejlôdés feltételeinek biztosítása nem más, mint stratégia, az illeszkedô cselekvések folyamata a szükségletek kielégítése során, amelynek célja a jövô generáció igénykielégítési kockázatának mérséklése. Nem egyszeri aktus, hanem megközelítések – döntések – eredmények láncolata, a társadalom egészére nézve, amely igazolja, hogy képesek vagyunk hosszú távú integrált döntéseket hozni a jövô generáció érdekében. A hazai energiaipar már eredményeket ért el az utóbbi évtizedben: A széntüzelésû erômûvekben üzemelô nedves füstgáz-kéntelenítô berendezések hatására egyértelmûen csökkent a kén-dioxid-kibocsátás. Az üzemanyagok kénemissziója hat év alatt tizedére, a motorbenzinek ólomemissziója pedig még nagyobb mértékben csökkent. Az energetikát legjobban érintô környezetvédelmi kérdés a klímaváltozás veszélye, amely mindenekelôtt a foszszilis energiahordozók felhasználásával kapcsolatos. Hazai viszonyok között erre az alapvetô válasz az energiahatékonyság javítása, az ehhez szükséges technológiai fejlesztés, valamint a megfelelô energiahordozóstruktúra kialakítása, pl. a megújuló energiaforrások fokozottabb felhasználásával és az atomenergia szerepének növelésével. Ezek nagyobb része az EU által szorgalmazott stratégiai célok között is szerepel. 2.3 Gazdaságosság, gazdasági versenyképesség
54. Ez a követelmény egyrészt magának az energiaellátásnak a gazdaságosságára, költséghatékony mûködésé-
17
re, másrészt az energetika által a nemzetgazdaság versenyképességére gyakorolt pozitív hatásra vonatkozik. Az ellátási költségeket az ország energiahordozó struktúrája nagymértékben befolyásolja. A hazai energiahordozók korlátozott rendelkezésre állása, a külsô források egyenlôtlen földrajzi eloszlása, az árak növekedése és hektikus változásai következtében az ellátási költségek folyamatosan nônek. Növeli a költségeket az ellátásbiztonsági és a környezetvédelmi alapkövetelmények teljesítése és az azokhoz szükséges intézkedések. Az ipari versenyképességhez helyesen kialakított, stabil és kiszámítható, a piaci mechanizmusokat tiszteletben tartó szabályozási keretekre van szükség. Az energiapolitikának ezért a költséghatékony megoldásokat kell favorizálnia és a különbözô politikai lehetôségek és azok energiaárra gyakorolt hatásainak alapos gazdasági elemzésén kell alapulnia. 55. Az elérhetô árakon történô biztonságos energiaellátás létfontosságú. Magyarország egyik problémája – más most csatlakozó országokhoz hasonlóan – ebben a vonatkozásban egyrészt az, hogy a hagyományos energiahordozók legtöbbje csak igen jelentôs ráfordítások árán tehetô „tisztává”, másrészt, hogy az elôtérbe kerülô megújuló energiaforrások – a vízenergiát kivéve – ma még nem versenyképesek. Az elôbbi magántôke bevonásával általában kezelhetô, az utóbbi azonban csak vagy a költségvetést terhelô támogatással oldható meg, ami rontja a nemzetgazdaság egészének versenyképességét, vagy a fogyasztói ár növekedését okozza. 2.4 Szociális felelôsség a nehéz helyzetben lévô állampolgárokkal szemben
56. Az energia létszükségletet elégít ki. Emiatt jogos igény, hogy mindenki hozzáférhessen ahhoz, azok is akik szociálisan nehéz helyzetben vannak. Ez az egyre növekvô energiaárak mellett és piaci körülmények között csak az állam közremûködésével lehetséges. A rászoruló (védelemre szoruló) villamosenergia-fogyasztók támogatásának kötelezettségét az Európai Unió 2003/54/EK irányelv tartalmazza. Az irányelv szerint „a tagállamok megfelelô intézkedéseket hoznak a végsô fogyasztók védelmére, és különösen megfelelô biztosítékokat nyújtanak a védelemre szoruló fogyasztók védelmére, többek között megfelelô intézkedésekkel elôzik meg, hogy az ilyen fogyasztókat kizárják az ellátásból.” E szociális felelôsség érvényesülése nélkül új energiapolitika nem készülhet, ennek keretében a rászorulók megsegítésére van szükség, eltérôen a ma érvényesülô, mindenkit érintô támogatási rendszertôl. Pl. a lakossági gázáraknál ma folytatott gyakorlat elônye, hogy automatikus, nem bürokratikus, nem igényel megalázó kérelmezést, hátránya, hogy olyanokat is támogat, akik nem szorulnak rá, ugyanakkor a fogyasztónál a valós költségeket nem tükrözô, alacsonyabb gázár formájában nyilvánul meg. Ez utóbbi hamis döntési információkat ad a piaci szereplôknek. A földgázhasználat kétségtelenül meglévô gazdasági-környezeti elônyeit az érvényesített hatósági árak olyan mértékben erôsítették fel, amely egyfelôl a gazdasági ésszerûségnél nagyobb földgázigényt gerjesztett, másrészt a kívánatosnál nagyobb arányban szorított ki más, adott felhasználási területen gazda-
18
ságos energiahordozókat és végül sem a kínálati, sem a felhasználói oldalon nem érvényesített kellô hatékonysági kényszereket. Az energiapolitikához kapcsolva a fentieket figyelembe vevô szociálpolitikai rendszert kell kidolgozni és alkalmazni, amely sürgôs kormányzati feladatot jelent. 2.5 Az alapkövetelmények harmonizációja
57. Rövid elemzés eredményeként is világossá válik, hogy az ismertetett alapkövetelmények sok tekintetben ellentmondanak egymásnak, ezért maradéktalan együttes kielégítésük valószínûleg nem lehetséges. Emiatt a magyar energiapolitika legfontosabb stratégiai célja az, hogy a hosszú távú szempontokat is mérlegelve optimalizálja az ellátásbiztonság, a gazdaságosság, a gazdasági versenyképesség és a környezetvédelem sokszor egymásnak feszülô ellentmondásainak feloldását. Olyan energiapolitikára van tehát szükség, amely a közösség által elvárt ellátásbiztonságot, valamint az EU direktívákból származó és a nemzetközi szerzôdésekben vállalt környezeti követelményeket az adott külsô és belsô feltételekbôl levezethetô reális költségszint mellett képes teljesíteni. A kívánatos optimum elérése nagyon sok, nemcsak gazdasági tényezô mérlegelését feltételezi, amely a piacgazdaságban mûködô erôk mellett – figyelembe véve a szolidaritás elvének érvényesítését is – az állam közremûködését is nélkülözhetetlenné teszi.
3. A MAGYAR ENERGIAPOLITIKA ESZKÖZRENDSZERE, FÔ STRATÉGIAI CÉLJAI 3.1 Az energiahatékonyság növelése
58. Az energiahatékonyság a GDP és az energiafelhasználás hányadosa, reciproka az ún. energiaigényesség (vagy energiaintenzitás). Jelen esetben az egységnyi primerenergia-felhasználásra jutó GDP nagyságát fogjuk érteni energiahatékonyság alatt. Ebbôl következik, hogy az energiahatékonyság értékét csak kisebb részben határozza meg maga az energetika – az energiaszolgáltatás és az energiafogyasztás hatásfokán, illetve szorzatukon, az energiahasznosítási hatásfokon keresztül –, a GDP-n keresztül nagyobb súllyal befolyásolja azt a nemzetgazdaság értékteremtô képessége. Gazdasági, környezetvédelmi és ellátásbiztonsági szempontból alapvetô cél, hogy adott primerenergia-felhasználás mellett minél nagyobb gazdasági teljesítményt, illetve adott gazdasági teljesítményt minél kevesebb primerenergia-felhasználás árán érjünk el. 59. Magyarország számára az energiahatékonyság növelése alapvetô prioritás, mivel ez az egyetlen olyan eszköz, amely az energiapolitika mindhárom alapkövetelményének teljesítéséhez hozzájárul, azaz az ellátásbiztonsági, a környezetvédelmi és a gazdasági versenyképességi alapkövetelmények teljesítését egyaránt segíti. Az energiahatékonyság reciproka, azaz az energiaigényesség Magyarországon – vásárlóerô paritásra átszámítva – kb. 22%-kal magasabb az Európai Unió átlagáénál (l. 33. pont). A lefolytatott elemzések szerint azonban ez nem csak, sôt elsôsorban nem a
magas hazai primerenergia-felhasználásból, azaz nem a magas végsôenergia-felhasználásból és az alacsony energiahasznosítási hatásfokból, hanem a magyar nemzetgazdaság alacsony értékteremtô képességébôl adódik. Ezért, bár az energetikán belül is vannak tennivalók, – ezekrôl lesz szó a következôkben –, de hangsúlyozni kívánjuk egy mondat erejéig a nemzetgazdaság értékteremtô képessége javításának fontosságát, ami azonban már az energiapolitikán kívüli feladatot jelent. Hangsúlyozni kell, hogy az energiahatékonyság növelését célzó politika eredményessége nem a kényelem vagy a komfort feláldozását jelenti, hanem azt, hogy kevesebb energia árán többet, nagyobb költségmegtakarítást, életszínvonal-emelkedést érjünk el, a környezet kisebb mértékû szennyezése és az energiaellátás nagyobb biztonsága mellett. Célul kell kitûzni, hogy a magyarországi energiahatékonyság – vásárlóérték paritásra átszámítva – 2020-ig érje el az Európai Unió jelenlegi átlagát, 2030-ig pedig az akkori átlagát. Ez a cél teljesíthetô, ha a nemzetgazdaság 37. pontban prognosztizált fejlôdése mellett a primerenergia-felhasználás növekedési üteme a 45. pontban, a villamosenergia-igényé pedig a 47. pontban megadott értéknél nem lesz nagyobb. 60. Az energetikán belül az energiahatékonyság érdekében teljesítendô feladatok: az energiaszolgáltatási hatásfok további növelése technológiai fejlesztés eredményeként, valamint az energiafogyasztás hatásfokának növelése az iparban, a háztartásokban, a lakó- és középületek hôgazdálkodásában és a közlekedésben. Az eddigi fejlôdés (l. 46. és 47. sz. melléklet) folytatásaként továbbra is elôtérbe kell helyezni a kapcsolt energiatermelés alkalmazását minden olyan helyen, ahol van elegendô hôigény és rendelkezésre áll a többi feltétel is. A lakó- és középületek hôszigetelésének és fûtési rendszerének korszerûsítésével (új és meglévô épületekben egyaránt) jelentôs energiamegtakarítás érhetô el. A szállításban a vasúti szállítás „újraélesztése”, városi közlekedésben a tömegközlekedés vonzóbbá tétele, közvélemény-formálás az energiatudatosság fokozása érdekében, szintén jelentôs energiamegtakarítást eredményez. Az EU Bizottsága még ebben az évben javaslatot tesz egy energiahatékonysági cselekvési tervre, ehhez csatlakoznunk kell. 61. Fentiek megfelelô állami szerepvállalást, a jelenleginél magasabb politikai szintû elkötelezettséget indokolnak. Megfelelô adópolitikával, támogatási rendszer kialakításával és annak pénzügyi feltételeinek megteremtésével a kormányzatnak élére kell állnia a hosszú távú célzott energiahatékonysági kampányoknak, elsôsorban a fentiekben vázolt területeken. Nemzeti Energiahatékonysági Akciótervet kell kidolgozni tárcaközi együttmûködés keretében, amelynek megvalósításához meg kell teremteni a pénzügyi feltételeket. Mindezek eredményeként el kell érni, hogy folyamatos javulás eredményeként 2010-re – összhangban a hatályos [1107/1999. (X. 8.) Korm.] kormányhatározattal – az éves energiaigény 75 PJ-lal mérséklôdjék. 3.2 A megújuló energiaforrások fokozott alkalmazása
62. A megújuló energiahordozók részarányának növelése egyszerre csökkenti Magyarország importfüggôségét –
mivel hazai energiaforrást jelent – és a fenntartható fejlôdés feltételeit, benne a környezetvédelmi célok teljesíthetôségét. Eme energiapolitikai célok mellett jelentôsek a szinergikus hatásai, hozzájárul az élelmiszer és takarmány célú termelésbôl kivonandó földterületek hasznosításához, segíti a vidékfejlesztést, támogatja a vidéki foglalkoztatáspolitikát stb. Támogatás nélkül ma még a megújuló energiák általában nem gazdaságosak, ezért az említett pozitív hatások ellenére a megújuló energiák alkalmazásával nem célszerû túllépni a gazdaságilag még tolerálható és a rendszerszabályozás által még kezelhetô szintet. A gazdaságilag tolerálható szint emelkedik, ha minden energiafajta esetében a belsô (internális) költségek mellett számításba vesszük a külsô (externális) költségeket is (l. 48. sz. és 49. sz. mellékletek). A rendszerirányítás általi kezelhetôség elsôsorban a szélenergia alkalmazásánál merül fel, és ennek mértéke jelentôsen növelhetô szivattyús tározós vízerômû létesítésével. Megfontolandó a geográfiai adottságokat maximálisan kihasználó, nemzetközi együttmûködés keretében történô megvalósítás. 63. A megújuló energiaforrások fokozottabb felhasználására irányuló törekvéseink során a környezetvédelem globális céljait összhangba kell hoznunk az ország erôforrásaival, gazdasági, gazdálkodási lehetôségeivel. A környezetkárosítás mérhetô és egymással összehasonlítható területein a „hatékonyság elvét” kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy az egységnyi „eredmény” (környezeti kár vagy károsító beavatkozás elkerülése, környezetterhelés csökkentése) eléréséhez a legkisebb költséggel járó megoldást kell alkalmazni. A gazdasági vizsgálatoknál természetesen figyelembe kell venni a járulékos költségeket (pl. a villamosenergia-rendszer szabályozásának költségeit) és a járulékos szinergikus hatások hasznát is. Ezeknek az elveknek a figyelmen kívül hagyásának is része van abban, hogy a megújuló energiaforrások lehetséges energetikai szerepe a hazai közvélekedésben jelenleg túlértékelt. 64. A megújuló energiaforrásokon belül Magyarországon a biomassza, a bioüzemanyag, és kisebb mértékben a szélenergia, valamint lokálisan, decentralizáltan a földhô (geotermikus energia) és a napkollektoros hôtermelés hasznosítása jön számításba. A vízenergia számottevô bôvülésével egy nagy dunai vízerômû-program újraélesztése nélkül nem számolhatunk. A fotovillamos (napelem) energiatermelés rövid és középtávon általában még támogatásokkal sem tehetô gazdaságossá, bizonyos jelentôsége csak lokális autonóm rendszerek esetében merülhet fel. Fontos a lehetôségeket objektíven és reálisan értékelni. A megújuló energiaforrások túlértékelésének egyik magyarázata az, hogy sokan a megújuló energiaforrásoknak kizárólag elméleti, s nem a gyakorlatilag is hasznosítható potenciáljából indulnak ki. A magyarországi megújulóenergia-felhasználás reálisnak tekinthetô részaránya 2025-ig mintegy 9%-ot, 2030-ig kb. 10%-ot érhet el (l. 50. sz. melléklet). 65. 2010-ig a megújuló energiák hasznosítása kismértékben meghaladhatja az EU-ban vállalt kötelezettségeink teljesítési szintjét. Ezt gazdasági és technológiai lehetôségeink, valamint az új erôteljes ösztönzést jelentô szabályozórendszer (ET, 2005) lehetôvé teszi. E lehetôségek kihasználása esetén (a) a megújuló energiák a hazai bruttó villamosenergia-fogyasztás 2010-es
19
értékének 4%-át biztosíthatják, (b) a hazai mobil üzemanyag-fogyasztás energiaértékének 4,5%-át bioüzemanyagokkal (bioalkohol, illetve biodizel-komponensek szabványos üzemanyagba keverésével) helyettesíthetik. Már ebben az idôszakban is fokozni kell a földhô (geotermikus energia) energetikai célú hasznosítását. A közvetlen hasznosítás mellett a földhôre alapozott hôellátás egyik perspektivikus fajtája lehet a hôszivattyú alkalmazása, ami elsôsorban akkor válhat gazdaságossá, ha reális gázárak alakulnak ki, és a villamos energia relatív gazdaságossága javul. 66. A 2010 utáni idôszakban egy reális stratégiának elsôsorban a bioüzemanyagok termelésének erôteljes növelésére kell koncentrálnia. Ezt kikényszeríti a kôolaj, a földgáz egyértelmûen várható jelentôs, folytonos és tartós áremelkedése és az agrártermelési struktúra célszerû megváltoztatása is. Célul kell kitûzni, hogy az üzemanyag-fogyasztás biohányada 2020-ra 6,5%-ra nôjön. Ez mintegy 400 ezer tonna/év bioalkohol-egyenértéket jelent, ami a hazai bioalkohol- és repceolaj-, illetve napraforgóolaj-termelés növelését és a bioüzemanyagprogram teljes (mûszaki, szabvány, alkalmazási, gazdasági, beruházási, jövedelemadó-struktúra) felépítését teszi szükségessé. 2010 után a megújuló forrásokból történô villamosenergia-termelés növelésében óvatosan (2025-ig maximum 7%-os megújuló hányad elérésére) kell tervezni. Ennél gyorsabb növekedést elôirányozó EU-s célkitûzést csak azzal a feltétellel fogadhat el Magyarország, ha az indikatív jellegû, azaz nem automatikusan kötelezô az egyes tagországokra. Ennek során alapvetôen a biomassza- és a szélerômûvek jönnek számításba. 67. A biomassza erômûkapacitások tervezett növelése érdekében 2007-ig ki kell építeni a biomasszaforráshátteret, a hiányzó technológiát, és a gazdasági és támogatási szerkezetet: a tervezett biomassza erômûkapacitás növelése csak részben és átmenetileg támaszkodhat a hagyományos erdôgazdálkodásra; a távlati bázist energiaültetvényekkel kell biztosítani. Energiaültetvények telepítésére megítélésünk szerint elsôsorban azok a területek vehetôk számításba, amelyek adottságaik miatt hosszú távon kivonhatóak az élelmiszer alapú termelésbôl, illetve ahol az energianövények telepítése nem okoz visszafordíthatatlan, vagy csak elfogadhatatlanul nagy költségek árán visszafordítható változásokat. A 2030-ig terjedô idôszakban mintegy 210-230 ezer hektár energiaültetvény telepítését lehet reálisnak tekintetni (a 2005. évi 50 hektárról kiindulva). A fentiekbôl következik, hogy a biomassza-erômûvek nagyobb ütemû építési programjából adódó komplex feladat kifogástalanul csak az energetikai, mezôgazdasági, vidékfejlesztési és környezetvédelmi szempontok együttes figyelembevételével oldható meg, ami több ágazat kormányszinten összehangolt munkáját igényli. 68. A szélerômûvek (parkok) elterjedését, a villamosenergia-termelésben való részesedését, a környezetvédelmi szempontok mellett egyrészt a potenciális beruházókat helyzetbe hozó kötelezô áramátvételi szabályozás (ET, 2005), másrészt a hálózat rendszerszabályozási rugalmatlansága által meghatározott korlátozott széláram-felvevôképessége miatti többletköltségek figyelembevételével kialakított energiapolitikai optimum határozza meg. A probléma alapvetô oka, hogy a szélerômûvek teljesít-
20
ménye idôben változó, e változás általában eltér a fogyasztók igényének változásától; a kompenzáció tartalék áramtermelôk fenntartását, ill. egy szivatytyús-tározós vízerômûrendszer költséges beruházását, összességében pedig egy komplex hálózatfejlesztést igényelne. A 2005 végén beépített üzemelô szélerômûvi kapacitás 17,25 MWn névleges (csúcskihasználási) kapacitás, e mellett 313 MWn kapacitás rendelkezik a magyar Energia Hivatal végleges engedélyével. A hálózatfejlesztés terhei alól nagy részben mentesülô beruházók kedvezô helyzete óriási lobby-nyomásban jelentkezik: a fentieken felül további 900-1000 MWn áll kérelmezés alatt. A hálózat (szivattyús-tározós vízerômûrendszer nélkül) még 2020 körül sem tud 500 MWn kapacitásnál többet felvenni. (A hálózatot csúcsterhelésre kell méretezni!) Mindezek figyelembevételével elemzésünk alapján 2010-ig 300-450 GWh/év szélenergián alapuló villamosenergia-termelés épülhet ki, amely 2025-re a szivattyús-tározó vízerômûrendszer megvalósulása esetére 1100 GWh/évre bôvülhet (l. 50. sz. mell.). (Mivel a magyarországi szélviszonyok mellett a szélerômûvek csúcskihasználási óraszáma 1500-1800 óra/év, – a szélerômû átlagosan 4-5-ször kevesebb villamos energiát képes termelni, mint egy vele azonos névleges teljesítményû hagyományos erômû. Így a fenti 300-450 GWh/év 180270 MW-nak, az 1100 GWh/év pedig kb. 670 MW-nak felel meg. 2030-ig ez esetleg 900 MWn-ra emelhetô. A szokásosan „MWn”-ben megadott szélerômû (névleges) kapacitások tehát a közvéleményt félrevezetik és a szélerômûvek lehetséges szerepét a közvélemény számára túlértékelik. Természetszerûleg vonatkozik ez a szélerômûvek belépésével elvárt CO2-emisszió csökkenésre is.) 69. A megújuló energiaforrások felhasználása elérheti 2025-ben a 108,5 PJ-t (l. 50. sz. melléklet) 2030-ban esetleg a 120-125 PJ-t. Ez az akkori teljes energiafelhasználásnak mintegy 8-9%-át fogja kitenni. A lefolytatott elemzések szerint (l. 50. sz. melléklet) a biomassza erômûvek összteljesítôképessége 2025-ben elérheti a 440 MW-ot, 2030-ban becslésünk szerint az 500 MW-ot. Ha a rendszerszabályozási problémákat megoldják (pl. szivattyús tározós vízerômûvek megépítésével), akkor a hazai szélerômûvek összkapacitása 2025ben elérheti a 600-700 MW-ot, 2030-ban a 900 MW-ot. A geotermikus energiára alapozott erômûkapacitása 2030-ban mintegy 100 MW-ot tehet ki. Összefoglalva: a megújuló energia felhasználására alapozott erômûvek együttes kapacitása 2030-ban elérheti az 1500 MW-ot (az akkori összkapacitásnak mintegy 12-15%-át), az általuk termelt villamos energia évi mintegy 6-7 TWh lesz, ami az akkori összes villamosenergia-felhasználásnak kb. 9-10%-át fogja kitenni. 70. A megújuló energiák területén a hazai feltételeket figyelembe vevô, komplex – a gazdasági, szervezési, jogi, környezetvédelmi, technológiai és az agrárstruktúra-átalakítási szempontokat (l. 67. sz. pont), valamint az externáliákat is magába foglaló – kutatás-oktatás szükséges elsôsorban az energiaültetvények alkalmazásán alapuló biomassza-felhasználás vonatkozásában. A hazai feltételeknek megfelelô externáliák kutatása az egész energiaiparban kívánatos, mert csak így kapunk reális gazdaságossági (hatékonysági) referenciaalapokat. E vizsgálatokat jelenleg a teljes hazai adatbázis hiánya teszi lehetetlenné.
3.3 Az atomenergia hasznosítása
71. A nukleáris fûtôelem-beszerzés valódi forrásdiverzifikálhatósága ma és hosszú távon is biztosítható – számos politikailag stabil, iparilag fejlett ország rendelkezik jelentôs gyártási kapacitással (l. 51. sz. melléklet) –, bár kialakult kapcsolataink és hagyományaink következtében számunkra továbbra is Oroszország jelenti a fô beszerzési forrást. Ebbôl, valamint a nukleáris üzemanyag hoszszú idôre (akár több évre) szóló, mûszakilag könnyû és gazdaságilag nem megterhelô stratégiai készletezhetôségébôl adódóan az atomerômûvi fûtôelemek importból történô beszerzése – szemben a kôolaj és a földgáz importjával – nem rontja az ellátásbiztonságot. Éppen ezért a nukleáris energiát ellátásbiztonság szempontjából sok ország hazai forrásnak tekinti (természetesen más – pl. költségvetési, külkereskedelmi mérleg – szempontjából nem) még akkor is, ha a fûtôelemeket külföldrôl szerzi be. Az atomenergia alkalmazása jelentôsen hozzájárul az üvegházhatású gázok (CO2 stb.) környezetbe bocsátásának csökkentéséhez (l. 53., 54. és 55. sz. mellékletek) és ezen keresztül a környezetvédelmi célok eléréséhez, a globális felmelegedés veszélyének csökkentéséhez, a klímavédelemhez. Hazai tapasztalatok is azt mutatják, hogy hozzájárul az olcsóbb villamosenergia-termeléshez, az árstabilitáshoz, a hosszú távú gazdasági elôretervezhetôséghez és ezeken keresztül segíti a magyar nemzetgazdaság versenyképességének emelését. 72. Az elôzôek miatt a jövô energetikájával kapcsolatos stratégiai célok csak akkor érhetôk el, ha az energiahatékonyság javítása, a megújuló energiaféleségek fokozódó alkalmazása, valamint az egyéb eszközök bevetése mellett az atomenergia nem csak ma, hanem hosszú távon is folyamatos és jelentôs szerepet kap a hazai energiaellátáson belül. Az atomenergiát a hazai villamosenergia-termelésnek nélkülözhetetlen, lehetôleg növekvô részarányú elemének kell tekinteni a vizsgált – 2030-ig terjedô – idôtávon túl is. E megállapítás helyességét a vonatkozó, konkrét számításokon alapuló elemzések egyértelmûen bizonyítják (l. pl. 78. pont). Az atomerômû üzemeltetése következtében keletkezô radioaktív hulladékok biztonságos elhelyezését továbbra is állami felelôsségû feladatnak kell tekinteni, amit természetesen az atomerômû által megtermelt villamos energia költségeként elszámolt Központi Nukleáris Pénzügyi Alap terhére kell megoldani. A kiégett üzemanyag, illetve a nagyaktivitású hulladék végleges elhelyezésére vonatkozó hazai elképzelések kialakítása és tervek kidolgozása mellett folyamatosan figyelemmel kell kísérni a nemzetközi, illetve regionális szinten történô megoldásra irányuló nemzetközi erôfeszítések eredményeinek alakulását. 73. A fentiek két dolgot jelentenek: (a) összhangban a parlament vonatkozó, 2005. évi állásfoglalásával meg kell hosszabbítani a paksi atomerômû üzemeltetési engedélyét a biztonsági követelmények maradéktalan érvényesítése mellett, mivel az üzemidô-hosszabbításnak nincs a gazdasági, környezetvédelmi és ellátásbiztonsági követelményeket egyaránt kielégítô reális alternatívája; (b) a vizsgált, 2030-ig tartó, idôtávon számolni kell új atomerômûvi blokk(ok) építésével és üzembe vételével is. Az üzemidô-hosszabbításhoz
szükséges mûszaki intézkedéseket az üzemeltetô saját erôforrásaiból finanszírozni tudja, ehhez költségvetési forrásokra, állami szerepvállalásra, garanciára nincs szükség. 74. Hogy az atomenergia fent vázolt elônyeit valóban kihasználhassuk, a nukleáris biztonság minden mást megelôzô prioritását továbbra is fenn kell tartani, ennek érvényesítéséért az üzemeltetô szervezet a felelôs, de bizonyos feladatai a tulajdonosnak, az illetékes hatóságnak és a mindenkori politikának – benne a kormányzatnak – is vannak. Ennek az elvnek a megsértése növeli a rendkívüli események (üzemzavarok, balesetek stb.) bekövetkezésének lehetôségét, amely a közvetlen gazdasági károkon túl veszélyezteti az atomenergia pozitív megítélését is, ami végsô soron újabb gazdasági károkra vezethet. Emiatt a biztonság prioritása atomerômû esetében egyben a gazdasági optimumot is jelenti. 75. Az atomenergia szerepének megítélése ma nem egységes az Európai Unióban. Magyarország érdekelt abban, hogy az Európai Unió újraértékelje az atomenergia megítélését és az uniós energiapolitika támogatóbb, minimum megengedôbb legyen ezen a területen. Megítélésünk szerint az atomenergia nagyobb szerepe nélkül nem teljesíthetôk az energiapolitika alapvetô követelményei sem az Európai Unióban, sem Magyarországon. Az atomenergia hazai alkalmazásának fontos feltétele, hogy a jelenlegi magas lakossági támogatás hosszú távon is fennmaradjon. 3.4 Ésszerû primerenergia-szerkezet kialakítása
76. A hazai primerenergia-hordozó források mind abszolút, mind relatív értékben tovább csökkennek, egyetlen hosszú távon is számottevô fosszilis energiaforrásunk a lignit, amely hatékonyan használható villamosenergiatermelésre. Vízenergia-forrással – különösen, ha a Dunában lévô lehetôségeket továbbra sem használjuk ki – alig rendelkezünk, a hazai villamosenergia-termelésen belül a vízerômûvek részesedése 0,65% (l. 56. sz. melléklet). Az importnak energiafelhasználáson belüli részaránya 2004ben mintegy 65% volt, jelenleg pedig már 70% feletti. Ebben a helyzetben Magyarországon az ésszerû primerenergia-szerkezet kialakítása létfontosságú az egész nemzetgazdaság szempontjából, alapvetôen megszabja az energiapolitika alapkövetelményeinek (ellátásbiztonság, fenntartható fejlôdés, versenyképesség) együttes, illetve összehangolt teljesíthetôségét. 77. Magyarország primerenergia-szerkezetét úgy kell alakítani, hogy az a lehetô legjobban összehangolja az ellátásbiztonság, a fenntartható fejlôdés (természeti erôforrások kímélésének, a környezet- és klímavédelemnek) és a gazdasági versenyképesség sokszor egymásnak ellentmondó követelményeit. Ennek érdekében – összhangban az Európai Unió már hivatkozott, legutóbbi Zöld Könyv tervezetével – elemezni kell a szóba jöhetô különféle energiaforrások elônyeit és hátrányait a helyben rendelkezésre álló megújuló energiaforrásoktól egészen a szénig és az atomenergiáig, valamint ezeknek a hatását az energiapolitikai alapkövetelmények teljesíthetôségére, illetve harmonizálhatóságára. Ezt átfogó hatásvizsgálat alapján kell kidolgozni és össze kell hasonlítani a külön-
21
bözô primerenergia-szerkezetû változatokat az ellátásbiztonság, az azt befolyásoló importfüggôség, a környezeti hatások (l. 57. sz. melléklet) és a gazdasági jellemzôk (l. 58. sz. melléklet) szempontjából. Minthogy az ilyen elemzés eredményei alapvetôen függnek a mindenkori feltételektôl, e hatásvizsgálatokat rendszeresen aktualizálni kell és ezt is figyelembe véve kell megállapítani a célszerû rövid és középtávú energiapolitikai feladatokat. Ez is alátámasztja ama korábban már hangsúlyozott következtetést, hogy a most kidolgozott hosszú távú – 2030-ig szóló – energiapolitikának rugalmasnak kell lennie, bár ez ellen hat az energetika nagy idôállandója, ezért bizonyos kérdésekben idôtálló megoldásokra van szükség. Ki kell választani azt a szervezetet, illetve intézményt, amely a fenti vizsgálatokat rendszeresen elvégzi és gondozza. 78. A jelenleg prognosztizálható hazai hosszú távú feltételekre – csak a villamosenergia-fejlesztési lehetôségeket variálva – elvégzett közelítô számítások alapján különbözô energiaszcenáriók összehasonlítása azt mutatja (l. 52. sz. és 53. sz. mellékletek), hogy az energiapolitika valamennyi alapkövetelményének együttes kielégítése egyik forgatókönyv szerint sem lehetséges maradéktalanul. Emiatt a célszerû fejlesztési irányokat attól függôen lehet kijelölni, hogy a fô stratégiai célok között milyen fontossági sorrendet állítunk fel. A legalacsonyabb költségigényû és a legnagyobb ellátásbiztonságot megteremtô változat elérése érdekében a paksi atomerômû üzemidô-hosszabbításán túl az új atomerômûvi blokk(ok) építését és a hazai lignitvagyon hasznosítását kellene preferálni (l. 6. sz. változat). Ez a változat azonban – a lignittüzelésû erômûvi blokkok miatt – nagyon rossz a CO2-kibocsátás szempontjából. A szén-dioxid-emisszió csökkentését leginkább a megújulóenergiaforrások, és az atomenergia fokozottabb alkalmazása szolgálja (l. 5. sz. változat). Ez a változat azonban kevésbé jó az importfüggés szempontjából és a megújulók miatt a költségei is magasak. A kizárólag megújuló energiaforrásokra támaszkodó fejlesztés (l. 2. és 3. sz. változatok) e területen igen csekély eredményt hoz, ugyanakkor jelentôs többletkiadásokra vezet. A lefolytatott vizsgálatok egyértelmûen mutatják, hogy egyedül az atomenergia fokozottabb alkalmazása javítja az össze energiapolitikai követelmény együttes kielégítését. Az összes alapkövetelményt tekintve rendkívül súlyos következményekkel járna, ha elmaradna a paksi atomerômû üzemidô-hosszabbítása. 79. Magyarországnak gyakorlatilag alig van hasznosítható vízenergia-forrása, szemben pl. Ausztriával, ahol a villamos energiának több mint 60%-át vízerômûvek termelik (l. 56. sz. melléklet), nincs gazdaságosan kitermelhetô kôszene vagy barnaszene, nem úgy, mint pl. Lengyelországnak és Németországnak, alig van olaj- vagy földgázvagyona, szemben pl. Hollandiával és Nagy-Britanniával. Többek között ezek miatt energiamixének nélkülözhetetlen része az atomenergia. Emiatt a szolidaritás elvébe ütközne, ha az EU néhány tagországa – sokszor szubjektív okokra hivatkozva – meg tudná akadályozni az atomenergia magyarországi felhasználását. Magyar érdek, hogy ne születhessenek olyan EU elôírások, amelyekbe beleütközhetne a paksi atomerômû üzemidô-hosszabbítására vonatkozó terv, illetve amelyek beleszólási jogot adnának az EU szerveinek,
22
vagy tagországainak a tervezett üzemidô-hosszabbítás, vagy az új magyarországi atomerômûvi blokk(ok) engedélyezésébe. A számottevô hazai fosszilis energiaforrásnak számító lignit energetikai hasznosítása tekintetében megfelelô idôben dönteni kell a következô két lehetôség között. Egyik lehetôség: gazdasági és ellátásbiztonsági okokból és azért, hogy a földgáznak már ma is igen magas (több, mint 45%-os) részesedésének további emelkedését megállítsuk, vagy lassítsuk, építhetünk lignittüzelésû erômûvet rövid és középtávon. Másik lehetôség: célszerû lehet a lignitet késôbbre tartalékolni, amikor a földgázra már kevésbé vagy csak igen nagy költségek árán számíthatunk. Mindkét esetben a CO2-kibocsátás lignittüzelésû erômûvek miatti növekedését az atomenergia (földgáz helyetti) fokozottabb alkalmazásával lehet kompenzálni. Megítélésünk szerint a második megoldásnak kell prioritást adni. 80. A hazai primerenergia-szerkezet fentiek szerinti alakítása a piaci szereplôk feladata, de erre csak akkor hajlandók, ha az összhangban van saját üzleti érdekeikkel. Az államnak azonban még liberális piacgazdaságban sem szabad kizárólag a piac önszabályozási mechanizmusaira bíznia az energetikai szektor fejlôdését, mert ez torz energiahordozó-szerkezethez vezet, növeli a fogyasztók hosszú távú kockázatát és kiszolgáltatottságát, s végsô soron politikai kockázatokat is rejt magában. Az államnak piacgazdasági körülmények között is számos lehetôsége van az energiaellátás, az energiagazdálkodás befolyásolására, benne a piac által vezérelt energiastruktúra összetételének energiapolitika céljainak megfelelô alakítására. Ama legfontosabb állami eszközök, amelyek elôsegítik, hogy a piac önszabályozó szerepe az energiapolitikai stratégiai célokat elôsegítô forrásszerkezet kialakítása irányába hasson: a mûködési modell, az engedélyezés rendszerének, az engedélyezési követelményeknek meghatározása; pénzügyi szabályozás: az energetika területét érintô adók, adókedvezmények, járulékok, támogatások stb. rendszerének és mértékének meghatározása; hatósági árszabályozás körének és az ide tartozó áraknak a meghatározása, 2007 után az általános szolgáltatás körébe tartozó árak ellenôrzése; stratégiai készletezés elôírása (=készletezési követelmények elôírása); kibocsátási határok elôírása, környezetvédelmi normák kiadása; a kommunikáción keresztül a közvélemény, a gazdálkodó egységek, a törvényhozói hatalom befolyásolása. Az államnak ezeket az eszközöket – egymással öszszehangoltan – úgy kell alkalmaznia, hogy a piaci szereplôket az ország energiapolitikája által kijelölt célok irányába mutató tevékenységekre, döntésekre ösztönözze. Ilyen cél lehet az ország érdekeinek megfelelô forrásszerkezet kialakítása is. 3.5 Forrás- és szállításdiverzifikáció
81. Szûkös energiavagyona miatt Magyarország primerenergia-hordozóinak nagy részét már ma is, és a jövôben egyre inkább külföldrôl kénytelen beszerezni. A hazai
energiahordozó-struktúrában ma és még hosszú ideig a fosszilis energiahordozók dominálnak. Részarányuk a hazai primerenergia-mérlegben 2000-ben 82% volt, 2030-ig ez akár fel-, akár – megfelelô prioritások érvényesítése esetében – lefelé változhat, de a változás valószínûleg nem lesz nagy. Különösen nagy a földgáz részaránya, már ma is több, mint 45%. Ez utóbbiaknak az ad különös jelentôséget, hogy a fosszilis energiahordozók döntô részét importból szerezzük be, ami ellátásbiztonsági aggályokat és gazdasági bizonytalanságot kelt. Emiatt a forrás- és a szállításdiverzifikáció megvalósításának mindenekelôtt a fosszilis energiahordozóknál van alapvetô jelentôsége. 82. A szénellátáson belül a jelentôs hazai lignitvagyon növeli az ellátásbiztonságot, csupán az a kérdés, hogy a különbözô szempontokat figyelembe véve hogyan idôzítsük annak hasznosítását villamosenergiatermelési céllal (l. 79. pont). A barnaszén- és a kôszénvagyonunk hasznosításával környezetvédelmi problémák és a magas költségek miatt nem számolhatunk. Amenynyiben a primerenergia-források diverzifikálása miatt indokolttá válik jelentôs mennyiségû kôszénimport, úgy ez Lengyelországból, Csehországból vasúton, tengeren túli forrásokból vízi úton gazdaságosan megoldható. A vízi szállításhoz kapcsolódó infrastruktúrát azonban fejleszteni lesz szükséges, amelyhez állami és közösségi (EU) pénzügyi támogatás biztosítása lesz indokolt. 83. A szénhidrogének tekintetében a hazai kitermelésnek már két évtizede tartó további csökkenésével és ebbôl következôen importfüggôségünk folyamatos növekedésével kell számolni. 2030-ra a hazai kôolaj- és földgáztermelés minden bizonnyal marginálissá válik. A hazai szénhidrogén-termelésben új szereplôk – kis „független” termelôk – megjelenésével lehet számolni, amelyek a kisebb méretû, de még gazdaságosan kutatható és kitermelhetô elôfordulások hasznosításában is érdekeltek. A kutatási-termelési tevékenység állami szabályozását úgy kell megváltoztatni, hogy a kisméretû elôfordulások és a nem jelentéktelen nagyságú alacsony fûtôértékû gázkészletek hasznosítását is ösztönözze, mert így a termelés ütemének csökkenése némileg mérsékelhetô. Rendelkezünk ugyan jelentôs nem konvencionális földgázpotenciállal (szénmetán és anyakôzetbeli felhalmozódások), de ezek kitermelése a jelenleg ismert technológiákkal még nem lehetséges és a vizsgált – 2030-ig terjedô – idôszak alatt is kétséges a kitermelés problémájának megoldása. Mindezek eredményeként végül is 2030-ban gyakorlatilag a teljes kôolaj-, illetve földgázszükségletünk külföldrôl fog származni a jelenlegi 75-80% körüli érték helyett. 84. A kôolajbeszerzés forrása ma Oroszország, illetve a FÁK országai. A térség kôolajtermelése a vizsgált idôszakban remélhetôleg még kisebb mértékben növekedni fog, ami alapot nyújt az importigények megfelelô kielégítésére. A Barátság kôolajvezeték megfelelô kapacitástartalékkal rendelkezik a keleti olajimport szükséges mértékû növeléséhez. A kôolaj tekintetében már biztosított a források és a beszállítás diverzifikálásának lehetôsége is. Az Adria-tengeri olajterminálon és az Adria vezetéken keresztül szükség esetén az orosz és FÁK térségtôl függetlenül akár a teljes importigény kielégíthetô.
85. Földgázimport-igényünket jelenleg gyakorlatilag teljes egészében Oroszországból fedezzük, túlnyomó részét egyetlen szállítási útvonalon keresztül, ami sem ellátásbiztonsági, sem üzleti szempontból nem megnyugtató. Rövid távon – mintegy 5-6 éven belül – nincs valós diverzifikációs lehetôségünk. A HAG vezeték ugyan összeköttetést biztosít az osztrák tranzitvezetéki csomóponttal, de onnan is csak orosz eredetû gáz szállítható be és a vezeték kapacitása a napi beszállítási kapacitásnak mindössze 25%-a. Ugyanakkor számos jelentôs közép-keleti gázforrás vár az európai piacra jutás lehetôségére, amelyek lehetséges szállítási útvonala térségünkön vezet keresztül. Ez valószínûleg önmagában kevésbé biztonságos forrás (az adott térség konfliktusos jellege miatt), mint az oroszországi forrás, de a források többszörözése mindenképpen növeli az ellátásbiztonságot. Az új vezetéket célszerû úgy megvalósítani, hogy rajta keresztül – ha másmás idôpontokban is – különbözô forrásokat kapcsolhasson be az európai – köztük Magyarország – gázellátásába. Közép-, illetve hosszabb távon – 2010 után – a NABUCCO projekt szerinti, várhatóan új 2030 Mrd m3/év kapacitású földgázvezeték (l. 59. sz. melléklet) már eleve több forrás oldali végponttal rendelkezik. Magyarország számára külön jelentôségû, hogy eme vezeték révén hazánk is tranzit országgá válik. Egyelôre bizonytalan, hogy megteremtôdnek-e eme projekt megvalósításának feltételei. E megoldás esélyes alternatívája lehet az Oroszországot, a Fekete-tenger alatt Törökországgal összekötô Kék Áramlat vezeték meghoszszabbítása a Balkánon, Magyarországon, Szlovénián át Olaszországig. Magyarországot ez a megoldás is tranzitországgá tenné a gázszállítás vonatkozásában, ami jelentôsen javítja a gázellátás biztonságát. Hazánknak, más érdekelt országokkal közösen, rövidesen döntenie kell a diverzifikációs megoldás tekintetében. Az EU számára valós forrást jelentô északi-tengeri és észak-afrikai (l. 60. sz. melléklet) források számunkra továbbra sem lesznek közvetlenül elérhetôk. Mindez azt jelenti, hogy térségünk hosszú távon is a K–Ny-i irányú gázszállításokra fog alapozódni. Az LNG (cseppfolyósított földgáz) földrajzi elhelyezkedésünknél fogva inkább csak az EU gázinfrastruktúráján keresztül járulhat hozzá Magyarország ellátásbiztonságának javításához. Az LNG fontosságát növeli, hogy költségei egyre kevésbé térnek el a hagyományos gázellátásétól (l. 61. sz. melléklet). Az egyoldalú földgázimport-függés csökkenthetô új határkeresztezô kapacitások kiépítésével a tagországok irányába. Hosszú távon preferálandó, egy Európát átszelô észak–dél irányú szállítási tengely kialakítása is. 3.6 Stratégiai készletezés
86. Az energiahordozók biztonsági (stratégiai) készletezésének legfontosabb célja, hogy bármilyen ellátási nehézség esetében elkerülhetôk legyenek a korlátozások, vagy csak végsô esetben, a hazai és a nemzetközi együttmûködési lehetôségek kimerülése esetében legyen szükség arra. Emiatt a megfelelô mértékû stratégiai készletezés az energetikai ellátásbiztonság megteremtésének fontos eszköze. Biztosítani kell a következôket:
23
a készletek összetétele legyen összhangban az ország energiahordozó-struktúrájával és feleljen meg az ellátási kockázatoknak; a folyékonytüzelôanyag-készlet és a földgázkészlet tárolásának és felhasználásának összehangolásán keresztül a készletezés és a készletfelhasználás költségei minimalizálhatók legyenek; növelje a készletmenedzselés rugalmasságát és bôvítse annak eszközeit, valamint a nemzetközi együttmûködést. 87. A stratégiai készletezés szükségessége függ attól, hogy hazai vagy külföldrôl beszerzett energiahordozóról van-e szó, megoldhatósága, nagysága és költségei függenek az energiahordozó fajtájától. Hazai forrás esetében a stratégiai készletezést automatikusan megoldja, hogy a forrás hazai telephelyen van, ezért nem kell azzal külön foglalkozni. Ez a helyzet pl. a hazai lignitvagyon és a megújuló energiaforrások esetében. Importszén esetében – bár egyszerûen megoldható lenne – a stratégiai készletezés szükségessége a vizsgált idôtávon belül nem merül fel. A nukleáris üzemanyag akár több évre szóló stratégiai készletezése is megoldható mûszakilag könnyen és alacsony költséggel, ezért – amint errôl már volt szó – ellátásbiztonsági szempontból hazai energiaforrásnak tekintjük. A leírtak miatt a stratégiai készletezés kérdésével csak a szénhidrogének esetében kell részletesebben foglalkozni. 88. A kôolaj és a kôolajtermékek készletezése a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) és az EU elôírásai szerint legalább 90 napos fogyasztásnak megfelelô mennyiségben történik. Ennek feltételrendszerét az 1993. évi „A behozott kôolaj és kôolajtermék biztonsági készletezésérôl” szóló IL. tv. rögzíti. Ennek megfelelôen a Magyar Szénhidrogén Készletezô Szövetség (korábban Kôolaj és Kôolajtermék Készletezô Szövetség) két nagyobb és öt kisebb, egyrészt saját tulajdonú, másrészt bérelt tárolótelepen 1210 et kôolaj és kôolajtermék tárolását biztosítja a felhasználásnak megfelelô összetételben. IEA és EU tagságunk alapján nem csak a hazai biztonsági készletre, hanem nemzetközi együttmûködés keretében a más tagállamokban rendelkezésre álló készletekre is számíthatunk energiaellátási nehézségek esetén. Középtávon várható a biztonsági készletezésre vonatkozó IEA szabályok változása, az elôírt készletszint 120 napra történô növelése. Ennek megfelelôen a tárolókapacitást mintegy 1600 et-ra kell majd bôvíteni, amelynek feltételei adottak. 89. A földgázellátásban a tárolás szerepe a stratégiai tárolástól függetlenül is kulcsfontosságú. A földgázellátó rendszerhez mintegy 2500 település csatlakozik és 3,1 millió háztartás van bekapcsolva a szolgáltatásba. A földgázfogyasztás döntô hányada fûtési célú és ezért a felhasználás szezonalítása erôs. A fogyasztás szezonalításának további erôsödése prognosztizálható (pl. a nagy hidegek valószínûsége miatt). Ugyanakkor a kitermelés, de különösen az importszállítás egyenletes. Ezért az igények csak jelentôs mennyiségek kereskedelmi célú tárolásával elégíthetôk ki. 90. A nagyfokú földgáz- és importfüggôség miatt elôtérbe kerül a földgáz biztonsági (stratégiai) készletezésének szükségessége is, bár az orosz szállításokban 30 év alatt csak egyszer (1987-ben) volt a 2006 év eleihez hasonló mértékû szállítási zavar. Az egyoldalú for-
24
rásfüggôség azonban egyértelmûen nagyobb kockázatot jelent, bár Oroszország számára stratégiai kérdés, hogy megbízható partner legyen, különben piacot veszíthet. Azonban nem zárható ki olyan rendkívüli helyzet kialakulása, amely idôlegesen a szállításokat zavarhatja (pl. terrorcselekmény, politikai helyzet, szélsôségesen nagy hideg a földgázkitermelések környezetében). Az importszállítások néhány napos zavarai a kereskedelmi tárolók felhasználásával kezelhetôk, de hosszabb távú importkimaradás esetén csak biztonsági földgázkészletezéssel biztosítható az ellátás zavartalansága. A közelmúltban megalkotott „A földgáz biztonsági készletezésérôl szóló” 2006. évi XXVI. tv. elôírja 1,2 Mrd m3 mobil és 20 Mm3/nap kitermelési kapacitású biztonsági földgáztároló kiépítését 2010-re. Ezt követôen a tároló kapacitását a lakossági és kommunális fogyasztók 45 napos fogyasztásának megfelelôen bôvíteni lesz szükséges. Az országos nagynyomású földgázszállító-rendszer fejlesztése ugyancsak szükségessé válik a tárolói gázforgalom biztosítása érdekében. Az ellátásbiztonságot szolgáló, célszerûen decentralizáltan elhelyezkedô stratégiai földgáztárolók kialakítása növelni fogja a magyar földgázfogyasztók ellátásának költségeit és negatívan befolyásolhatja a gazdaság versenyképességét, amennyiben a többi tagországban nem kerül sor hasonló intézkedésre. A tárolókapacitások bôvítéséhez geológiai adottságaink megfelelôek. Számos olyan kimerült szénhidrogén mezôvel rendelkezünk, amelyek földgáztároló kialakítására megfelelôek. Földrajzi elhelyezkedésünk és geológiai adottságaink tranzit és regionális – kereskedelmi, valamint szolidaritás alapú ellátásbiztonsági – célú szerepvállalást is lehetôvé lesznek a földgáztárolásban. 3.7 Az ellátáshoz szükséges kapacitások
91. A vezetékes energiaellátásban az energetikai ellátásbiztonság fenntartásának egyik fontos feltétele a szükséges kapacitások, illetve tartalékkapacitások rendelkezésre állása. Földgázellátás esetében ez a megfelelô kapacitású tároló és stratégiai készletezés meglétét jelenti (l. 3.6. pont). Villamosenergia-ellátásban, aminél a termelésnek és a fogyasztásnak folyamatosan egyensúlyban kell lennie egymással, e tartalékkapacitást a termelôi oldalon kell biztosítani. A biztonságos ellátás mai feltétele, hogy az ún. maradó teljesítmény (a beépített névleges villamos teljesítôképesség hiányokkal, karbantartási, kiesési és rendszerirányítási tartalékokkal csökkentett maradványa és a csúcsterhelés különbsége) a beépített teljesítôképességnek legalább az 5%-a legyen. Ha a hazai szélerômû-park összes névleges teljesítôképessége jelentôssé válik és megépül a szivattyús tározós vízerômû, akkor a rendszerirányítási tartalékra vonatkozó követelmény megfelelôen módosulhat. 92. A kiépülô egységes európai villamosenergia-piac – megfelelô határkeresztezô kapacitásokkal – segít a hazai ellátási zavarok kivédésében, ugyanakkor a külsô zavarok visszahathatnak a hazai ellátásra. Emiatt a minimális teljesítménytartalék fenntartása nagyon fontos, s európai uniós elôírás is. Mivel az ellátásbiztonság fenntartása minden tagországnak saját felelôsége, ugyanakkor érvényesíteni kell a tagországok közötti szolidaritást, a teljesítménytartalék és a villamosenergia-import maximális értékét össze kell hangolni
és megfelelô jogszabályokkal védeni kell az ellátás biztonságát. 93. A viszonylag nagy értékû és hosszú átfutású erômûberuházások 70-75%-ban banki kölcsönbôl valósulnak meg. Amikor a villamosenergia-árak instabilak, hoszszú távú szerzôdés nincs és az új beruházás várhatóan csökkenti az árakat, a beruházási kockázat nagy, rendkívül drága, illetve bizonytalan a hitel megszerzése. Ez a körülmény csökkenti a hajlandóságot az alaperômûvek építésére. Emiatt a beruházók az utolsó pillanatig kivárnak a beruházással – ún. késedelmi monopólium érvényesül –, ami veszélyezteti a teljesítménytartalék fenntartását. Ebben a helyzetben a beruházók rövid távú érdekeiket követve a minél kisebb fajlagos beruházási költséggel, minél rövidebb idô alatt megvalósítható erômûtípusok megépítését favorizálják. Ez a helyzet törvényszerûen vezetett Magyarországon a gáztüzelésû erômûvek elôtérbe kerüléséhez, függetlenül attól, hogy a gázárak növekedése és hektikus változása miatt ez a fogyasztókat terhelô jelentôs hosszú távú kockázatot von maga után. A beruházási klíma javítása, a befektetések ösztönzése és kedvezô gazdasági, szabályozási feltételek megteremtése révén állami feladat, hogy a beruházások az energiapolitikai stratégiai célok irányában valósuljanak meg.
4. ENERGETIKAI RENDSZERFEJLESZTÉS 4.1. A villamosenergia-termelés fejlesztése
94. A meglévô erômûvek élettartamát, üzemeltetését nemcsak a mûszaki állapotuk, hanem az értékesítési lehetôségek is befolyásolják. Különösen érvényes ez a viszonylag kis kihasználással üzemelô 215 MW egységteljesítményû szénhidrogén tüzelésû blokkokra, de igaz a hôszolgáltatást végzô újabban üzembe helyezett gázturbinákra is. Ezek élettartam-elhasználódása lassúbb, leállításukra csak az értékesítési lehetôségeik ellehetetlenülése esetén lehet számítani. Így miközben a csak a szerzôdéses futamidôket figyelembe vevô vizsgálatok, a várhatóan rendelkezésre álló kapacitás csökkenésével, a következô évtized végéig több ezer megawattnyi új kapacitás létesítésének szükségességével számolnak, a valóságban a ténylegesen szükséges új kapacitást nem elsôsorban a forráshiány, a meglévô berendezések rossz mûszaki állapota, selejtezési kényszere, hanem gazdasági ellehetetlenülése, a létesítendô új erômûvek biztos piaci értékesíthetôsége, piacra lépése és ezzel a meglévô öreg erômûvek kiszorítása fogja meghatározni. Mindezek figyelembevételével 2030-ig mintegy 5500 MW kapacitást kell leállítani (l. 47. pont). 95. Atomerômûnél az engedélyezésbôl adódóan eltérô a helyzet, ott a mûködési engedély lejártakor a berendezést le kellene állítani. Ugyanakkor figyelembe véve a 72. és a 78. pontokban megállapítottakat, az atomenergiát a hazai villamosenergia-termelésnek nélkülözhetetlen elemének kell tekinteni nemcsak ma, hanem hosszú távon is, ezzel biztosítván a nemzetgazdaság fejlôdéséhez szükséges villamos energiának meghatározó hányadát olcsó, minden körülmények között rendelkezésre álló forrásból, és a környezetet legkevésbé terhelô módon. Emiatt meg kell hosszabbítani a paksi atom-
erômû üzemeltetési engedélyét a biztonsági követelmények maradéktalan érvényesítése mellett, mivel az üzemidô-hosszabbításának nincs reális gazdasági, környezetvédelmi és ellátásbiztonsági követelményeket egyaránt kielégítô alternatívája. 96. A 88. pontban tett megállapítások szerint alapváltozatban 2030-ig mintegy 8000 MW új erômûvi kapacitást kell megépíteni (minimális igénynövekedés esetében 6000 MW ez az érték). Ebbôl – ha minden feltétel teljesül – összesen 1400-1600 MW-ot a megújuló energiát felhasználó új erômûvek tehetnek ki (kb. 800-1000 MW szélerômû, 500 MW biomassza-erômû – decentralizált formában – és kb. 100 MW geotermikus energiára alapozódik). A többi – alapváltozatban mintegy 6500 MW – megosztható a szén-(lignit-) és a földgáztüzelésû erômûvek, valamint az új atomerômûvi blokkok között. A fosszilis tüzelésû erômûvek között minden olyan helyen, ahol a szükséges feltételek teljesülnek (pl. elegendô hôigény jelentkezik), elôtérbe kell helyezni a kapcsolt energiatermelést. Az arányok tekintetében ösztönözni kell az ésszerû primerenergia-szerkezet kialakítását (l. 3.4. pont). A meglévô és az új atomerômûvi részarány, a rugalmatlan kapcsolt energiatermelés nagy aránya, a nagy kihasználásra törekvô biomasszaerômûvek és a – fogyasztói igényeket követni nem tudó – sztochasztikusan változó szélerômûvi villamosenergiatermelés a vizsgált idôszakban szükségessé teszi szivattyús tározós vízerômû építését. Fokozatos kiépítéssel 2030-ig indokolttá válhat esetleg 600900 MW megvalósítása is. Minden szempontot figyelembe véve indokolt, hogy e szivattyús tározós vízerômû(vek) az MVM Zrt. beruházásában valósuljon, illetve valósuljanak meg. Az új erômûvi blokkok beruházására vonatkozó döntések ütemezését megszabja, hogy az ne kényszerítsen minden más szempont figyelmen kívül hagyására és a lehetô legrövidebb idô alatt megépíthetô erômûtípus választására (l. 93. pont). 97. Liberalizált piaci körülmények között a villamosenergia-rendszer fejlesztésére csak társasági döntések alapján van lehetôség. Ehhez megfelelô gazdasági és stabil szabályozási környezet, illetve tôkeerôs vállalkozások szükségesek. A jövôbeli erômû létesítéseknél nyilvánvalóan figyelembe kell venni a tüzelôanyagellátás piaci helyzetét, a világpiacon kialakuló, várható árakat, valószínûsíthetô árstabilitást is. 98. Az erômûvek létesítésére, bôvítésére és megszüntetésére vonatkozó ágazati szabályozást a VET és annak végrehajtási rendeletei tartalmazzák. A szabályozás lényegében megfelel a magyar viszonyoknak és ellátásbiztonsági követelményeknek, rendelkezései – a megújuló energiaforrások és a kapcsolt hô- és villamosenergia-termelés támogatására vonatkozó szabályozás kivételével – az uniós szabályokkal összhangban vannak. A szabályozás elôírásai a fejlesztés igényének megjelenésétôl a megvalósításig az információáramlás, az elemzési kötelezettség, a döntési felelôsség tekintetében egységesek és következetesek. A szabályozásban érintett felelôsök – termelô – rendszerirányító – Hivatal – Kormány – atomerômû esetében az Országgyûlés a szabályozás alapján kellô információval és alapos elemzéssel rendelkeznek a döntéshez. Az új erômûépítés – valamint az energetikai létesítmények – környezetvédelmi feltételei megfelelôen szabályozottak. Az erômûvek léte-
25
sítésével kapcsolatos jogi szabályozás megfelelôen részletezett és szakmai alapokon nyugszik. A jövôben a fejlesztések vonatkozásában a beruházásokat érintô, segítô szomszédos jogterületeket kell e céllal összhangba hozni pl. befektetésvédelem és -ösztönzés, környezetvédelem. 99. Magyarországon jelenleg sem a gazdasági, sem a szabályozási feltételek – a kötelezô átvétel körébe tartozó berendezéseket kivéve – nem teszik lehetôvé új alaperômûvek üzleti alapon történô létesítését. Erre csak hosszú távú szerzôdések alapján van mód. A hosszú távú szerzôdések a jelenlegi szerzôdéses rendszerekkel szemben megjelenô kritikák ellenére nem ellentétesek az EU belsô villamosenergia-piacával. A rendszer forráshelyzete az évtized végéig még az elôzôekben említett bizonytalanságok mellett is megfelelô, ugyanakkor az erômû-létesítések hosszú átfutási idejét figyelembe véve indokolt lenne a regulációs környezet mielôbbi, teljes piacnyitásnak megfelelô véglegesítése, hogy az új erômû létesítésekre vonatkozó megfontolások már megfelelô peremfeltételek mellett kezdôdhessenek meg. 100. 2030-ig – a paksi atomerômû üzemidô-hosszabbítása ellenére – több új alaperômûvi blokk építésére lesz szükség, (l. 98. pont), kisebb részben az igények növekedése, nagyobb részben a leselejtezendô, öreg erômûvi blokkok pótlása miatt. Ennek során az új atomerômûvi blokk(ok) építésének lehetôségét nyitott opcióként kell kezelni, és ha a nemzetközi tapasztalatokon, tendenciákon és konkrét ajánlatokon alapuló, minden szempontra kiterjedô elemzés új atomerômûvi blokk(ok) létesítésének ésszerûségét igazolja, akkor ennek megfelelôen indokolt dönteni. A vizsgálatokat – tekintettel a nukleáris projektek elôkészítésének és megvalósításának idôigényére – idôben meg kell kezdeni. A perspektívák mérlegelésénél számolni lehet valamelyik harmadik generációs atomerômû-típus építésével, vagy – ha addigra a nemzetközileg koordinált fejlesztés eredményeképpen kidolgozásra kerülnek a mûszakilag és gazdaságilag egyaránt érett típusok – esetleg valamelyik negyedikgenerációs atomerômû-típus létesítésével. A tipikusan nagy teljesítményû blokknagyságok mellett bizonyosan több reaktortípus lesz elérhetô a piacon a 600-700 MW körüli blokkméretben is, amelyek könynyen beilleszthetôk a hazai villamosenergia-rendszerbe. A vázolt program teljesítése csak akkor lehetséges, ha a nukleáris szakmai kompetencia folyamatos fenntartásáról és fejlesztésérôl gondoskodik az ország (többek között a hazai K+F tevékenységgel és az oktatás, szakemberképzés magas színvonalával). 101. A Bátaapáti térségbeli gránitba tervezett kis és közepes aktivitású hulladéktároló megvalósításához a Magyar Országgyûlés 2005. november 21-én igen nagy többséggel megadta a hozzájárulását. A jelenleg érvényes tervek kellôen rugalmasak ahhoz, hogy a paksi atomerômû üzemidô-hosszabbításából következô menynyiségi változási igényeket kezelni lehessen. A tárolót a terveknek megfelelôen 2008-ban indokolt üzembe helyezni. A kiégett fûtôelemek átmeneti tárolása a paksi atomerômû szomszédságában lévô telephelyen 50 évre megoldott. Ez idô alatt meghozható a kiégett üzemanyag végleges sorsára vonatkozó döntés, azaz nem kell azt elsietni.
26
4.2 A távhôszolgáltatás fejlesztése
102. A hazai energetikában jelentôs szerepet játszó távhôszolgáltatási rendszerek (l. 32. pont) szemben a másik két vezetékes (gáz, villamos energia) energiaellátási móddal, helyi jellegûek, nincsenek országos szinten egységes, együttmûködô rendszerbe kapcsolva. Jelentôs eltérések vannak a hôforrásokban, a távhô elôállításához felhasznált tüzelôanyag fajtáiban, eltérôek a szolgáltatott távhô mûszaki paraméterei és jelentôs különbségek vannak a szolgáltatás mûszaki feltételei között is. Távhôrendszerenként eltérôek a távhôszolgáltatás díjai is. A távhôszolgáltató rendszerek jelentôs részének (60%) hôforrása többségi külföldi tulajdonban lévô erômû, a többi (40%) hôigényt helyi önkormányzati tulajdonban lévô fûtômûvek elégítik ki. Az állami támogatás megszûnése és egyéb okok a távhôszolgáltatást a magyar energiaszektor kritikus területévé tették. A távfûtött lakásokban élôk gyakorlatilag kényszerfogyasztók, akiknek valós döntési, választási lehetôségük nincs. Mindezek alapján a távhôellátás olyan helyi közüzemi szolgáltatás, amelyben a szolgáltató a lakossági felhasználó szempontjából természetes monopolhelyzetben van. 103. A magyarországi távhôellátás versenyhátrányban van az egyedi (központos) hôellátással szemben, amelynek okai: (1) a korszerû hôtermelô berendezések alacsony részaránya miatti magas hôtermelési költségek; (2) a korszerûtlen szolgáltatói berendezések miatti magas szolgáltatási költségek; (3) az elavult, zömmel nem szabályozható szekunder hálózat, a nagy hôveszteségû épületek miatti magas felhasználói hôfogyasztás; (4) az infrastruktúra esetenkénti túlméretezettsége és az ebbôl adódó többletköltségek (ami egyben hatékonyságjavítási, racionálási lehetôségeket rejt magában); (5) az energetikai árrendszer örökölt elemei. A magyarországi távhôárak általában nem nyújtanak fedezetet a fejlesztésekhez, ami az üzletszerû mûködés egyik akadálya. 104. Az elôzôek ellenére a magyar távhôrendszerek nagy értékû nemzeti vagyont képeznek. A gázbázisú központi és egyedi fûtésekre való átállás e számottevô vagyont képezô rendszer elértéktelenedését idézheti elô. A távhôvel ellátott lakások számának esetleges csökkentésével az állandó költségek kevesebb fogyasztóra terhelôdnek, így a távhôellátás fajlagos költsége tovább nô, felbomlási folyamat kezdôdhet meg. A távhôszolgáltatás hosszú távú fenntartásának azonban nincs ésszerû és gazdaságosan megvalósítható alternatívája. Ezért a magyarországi energiapolitika kialakítása során a versenyképes távhôszolgáltatás megvalósítását hangsúlyos elemnek kell tekinteni. Ebben jelentôs állami szerepvállalásra van szükség, már csak azért is, mert a helyzet kialakulása is fôleg korábbi állami akarat érvényesülésének, állami döntéseknek a következménye. 105. A mûszakilag korszerû távhôszolgáltató rendszerek kialakítása, a meglévô rendszerek korszerûsítése alapvetô feladat. Ebbe a körbe tartoznak mind a hôtermelô rendszerek (kogeneráció, megújuló energiaforrások hasznosítása, trigeneráció), mind a hatékonyabb szolgáltató rendszerek. Hatékony hôtermelô rendszer a kapcsolt hô- és villamosenergia-termelés,
amely energetikailag az egyik legjobb hatásfokú és leginkább környezetbarát módja a hô elôállításának. A korszerû hôelosztás alapja az energiahatékony elosztó rendszer és hôközpontok megléte, illetve létesítése. Az energiafelhasználás csökkentése és egyben a fogyasztók fûtési költségeinek mérséklése érdekében az épületek energiahatékonyságának javítására (fûtési rendszer korszerûsítése, a lakásonkénti mérô és szabályozó rendszer megépítése, az épületek megfelelô hôszigetelése) a 104. pontban hangsúlyozott állami felelôsség jegyében a Panel Plusz Program mellett további programot kell kidolgozni, javítani kell a Panel Plusz Program irányítási rendszerét. 106. Az ország társadalmi és gazdasági körülményeit figyelembe véve számítani kell arra, hogy a gázárak az Európai Unió normáinak és gyakorlatának megfelelôen piaci alapon kerülnek meghatározásra. E piaci alapú gázárak kialakításáig átmeneti intézkedésekkel biztosítani kell, hogy a távhôszolgáltató társaságok üzletszerû mûködése megvalósuljon. 4.3 A földgázfelhasználás és a földgázhálózat korszerûsítése
107. Az Európai Unió tervei és céljai az európai gázhálózat fejlesztésére a következôk: (a) az új tagországok szállítórendszereinek és gázpiacának integrálása az egységes európai gázszállító rendszerbe; (b) a középeurópai régió számára új, alternatív földgázforrás és szállítási irány biztosítása; (c) nagy kapacitású szállítóvezetékek létesítése a földgázexportáló térségekbôl; (d) a földgáztárolási kapacitások jelentôs bôvítése; (e) az LNG kapacitások növelése; (f) a gázpiaci liberalizáció érvényre juttatása megfelelô ellátásbiztonság mellett. A konkrét projektek (TEN-E program 6 projektje) a tervezési elvek valóra váltását szolgálják. Az orosz elképzelések minden bizonnyal módosítani fogják az adott projekteken belül az egyes szállítási irányok nyomvonalát, kapacitását és idôbeni rendelkezésre állását. 108. A magyar fogyasztókat ellátó 5300 km hosszú nagynyomású gázellátó vezetékrendszer kapacitása közel 90%-ban kihasznált, kapacitásának bôvítése szükséges. Az import beszállító kapacitások Beregszász irányából maximálisan 15 Mrd m3/év, Baumgarten irányából 4,5 Mrd m3/év földgáz behozatalát teszik lehetôvé. Mivel a tranzit gázszállítási szerzôdések 3,5 Mrd m3-t kötnek le az éves kapacitásból az import beszállítási kapacitás 3-5 Mrd m3/évvel történô növelése már középtávon szükséges. Az importkapacitás növelése vagy a NABUCCO, vagy a Kék Áramlat projekt megvalósításával, továbbá a Beregszáz–Hajduszoboszló közötti vezetékkapacitás növelésével, esetleg egy új szlovák irányú összeköttetés kiépítésével lehetséges. Az ország földrajzi elhelyezkedése lehetôvé tenné a tranzitszállítások jelentôs növelését (a jelenlegi szerb és bosnyák irányú tranzit mellett horvát, román, szlovén és esetleg olasz irányú tranzit feltételeinek megteremtését). A Magyarországot érintô földgáztranzit – a szûk, regionális lehetôségek kihasználásával – 10 év alatt mintegy 6 Mrd m3/évre növelhetô. Ennek realizálásához a vezetékrendszer további jelentôs fejlesztésére van szükség. A földgáztranzit többlet biztonságot jelentene a hazai gázellátásban.
109. A 3,4 Mrd m3-es mobil készletezési és a 47,5 M m3/napos kitermelési kapacitás jelenleg elegendô. A vizsgált – 2030-ig terjedô – idôszakban szükség lesz a tárolók mobil kapacitásának 1,2-2 Mrd m3rel és a kitermelési kapacitásnak 15-25 M m3/nappal történô bôvítése. Decentralizáltan elhelyezkedô stratégiai gáztárolókat kell kiépíteni, amelyeknek együttes kapacitását – földrajzi elhelyezkedésünk és geológiai adottságaink következtében – célszerû úgy megállapítani, hogy az regionális szerepvállalást is lehetôvé tegyen. 4.4 A kôolajipar fejlesztése
110. Az ország kôolajellátása stratégiai szempontból biztonságos, megfelelô kapacitású logisztikai rendszerrel lehetôvé teszi a diverzifikált beszerzést. A hazai termelés mellett két teljes értékû forrásigény-kielégítési lehetôség létezik (orosz és mediterrán távvezetéki kapcsolat). Ezen a téren további fejlesztésre nincs szükség, csak a meglévô rendszerek mûködtetésére. A hazai olajtermelésben – geológiai okok miatt – fokozatos további csökkenés várható. A kôolajfeldolgozói háttér korszerû kibocsátó teljesítménye ma még meghaladja a hazai igényeket, igénynövekedés esetén több lépésben, fokozatosan növelhetô kapacitása. Az értékesítést szolgáló telephálózat és termék-távvezetéki infrastruktúra jó, utóbbi tehermentesíti a közúti és vasúti szállítást, ami jelentôs környezetvédelmi elônyökkel jár, ugyanakkor javítja a hatékonyságot és az ellátásbiztonságot is. 2010 után e vezetékhálózat jelentôs rekonstrukciójára lesz szükség. A kôolajtermékek forgalmazása nagymértékben diverzifikált, jelentôs túlkínálattal. Régiónkban kb. 10 olyan finomító mûködik, ahonnan a kôolajtermékek gazdaságosan importálhatók Magyarországra. Szükséghelyzetben az üzemanyagimport folyami, vasúti és közúti szállítással egyaránt megoldható. 111. Az EU-ban kötelezô a kôolaj és a kôolajtermékek stratégiai készletezése (az elôzô naptári év belföldi fogyasztása alapján meghatározott 90 napos készlet). Az EU már többször napirendre tûzte a készletezési kötelezettség 120 napra történô megemelését, de döntés még nem született. Ehhez a jelenlegi tárolóterek még éppen elégségesek lennének. 112. A finomításban és logisztikában folyamatos technológiai és termékfejlesztések történnek. A termékminôségeket az EU kötelezôen teljesítendô minôségi elôírásokkal szabályozza, folyamatosan szigorítja a károsanyagtartalmakra vonatkozó elôírásokat (kén, nehézfémek és aromás vegyületek). A magyar feldolgozóipar már ma is megfelel a 2008-as tüzelôolaj és a 2009-es üzemanyag minôségi elôírásoknak, és folyamatos termékfejlesztésekkel meg fog felelni minden további szigorításnak. EU direktíva írja elô az üzemanyagokban elérendô biokomponens-tartalmat, ami 2010-re 5,75%, energiatartalomra vonatkoztatva. A bioüzemanyag-gyártás és -forgalmazás csak akkor lesz érdeke bármely társaságnak, ha azt jogszabályi elôírások kényszerítik vagy megfelelôen ösztönzik, ha az adótörvények kedvezô üzleti feltételeket nyújtanak hozzá. A magyar jövedéki szabályozásban 2007-tôl érvényes biotartalomtól függô adódifferenciálási rendszer megfelelôen fogja ösztönözni a gyártókat, a forgalmazókat és a felhasználókat. A jogszabályoknak, a jövedéki szabályozásnak mindig összhangban kell
27
lennie az európai szabványok termékminôségi elôírásaival. 113. A levegô-, víz- és talajszennyezés tekintetében a hazai kôolajiparra vonatkozó szabályozás az általános EU-normákhoz igazodik és azoknak az iparág megfelel. Az egyre szigorodó szabályok folyamatos és jelentôs összegû fejlesztéseket igényelnek. 4.5 A villamos hálózat fejlesztése
114. Az Európai Unió távlati célja egy egységes belsô energiapiac kialakítása, olyan versenyképes villamosenergia-piac létrehozása a kibôvített Európai Unióban, amelyben a fogyasztók optimális ellátásra számíthatnak, tehát nincsenek felesleges, a határkeresztezô forgalmat akadályozó tényezôk. A villamos energiának olyan könnyen kellene áramolnia a tagállamok között, amilyen könnyen jelenleg áramlik a tagországokon belül. A kölcsönös üzemzavari kisegítések érdekében megépített határkeresztezô kapacitások alapvetôen az „önellátó” villamosenergia-rendszerek kiszolgálását célozták. A rendszerek továbbfejlesztését több tényezô is gátolja. A legfôbb problémát az jelenti, hogy a nemzetközi hálózatépítéshez nincs elegendô ösztönzés. Igaz ez annak ellenére, hogy a villamosenergia-piac egészében az ehhez szükséges forrás rendelkezésre áll (kereskedelmi haszon), ez azonban más piaci szereplônél jelentkezik, amit még szándék esetén sem lehet hálózatfejlesztésre fordítani. 115. Az elsô lépcsôfok a jól mûködô egységes európai piac felé, a regionális piacok 2008-ig történô kialakítása, a második lépés a régiók közötti további integráció megvalósítása 2010-ig. A piaci viszonyok közötti hatékony hálózatfejlesztésekre csak szervezett, központi döntések esetén van reális esély. Az EU-TEN-E (Trans European Networks – Energy) programja ezt a ma még távolinak tûnô célt szolgálja. Az EURELECTRIC foglalkozik ezzel a kérdéskörrel. Jelenleg a problémák feltárásával, illetve a megoldási lehetôségek feltérképezésével próbál segítséget nyújtani a késôbbi döntésekhez, de a munka még kezdeti állapotban van. 116. A magyar villamosenergia-rendszer a tervezett regionális piacok találkozási pontjában helyezkedik el, így az EU szabályok mentén megvalósuló új értelmezésû „fordító korong” szerepünk egyértelmû realitás. 2004 októberében az UCTE2 szinkronzóna tagjai – a balkáni országok – csatlakoztak az UCTE rendszeregyesülés keretében együttmûködô országok villamosenergia-rendszeréhez, amelyben kulcsfontosságú szerepe volt a Sándorfalva 400/120 kV-os alállomásnak, amely 400 kV-os távvezetéki összeköttetést biztosít a román és a szerb rendszerhez (l. 62. sz. melléklet). E reszinkronizáció után a magyar rendszer – határon fekvô perifériális rendszer helyett – centrális elhelyezkedésûvé vált (l. 62. sz. melléklet). 117. 2010-ig importlehetôségeink a korábbi mintegy 1600 MW-ról az UCTE délkeleti bôvítése által is legfeljebb 2200 MW-ra nôttek. Az UCTE „nagy bôvítése” (orosz, ukrán) 2010-ig nem valószínûsíthetô. Ez után pedig erôsen kétséges, hogy – mivel a régió többletkapacitásai elfogynak, valamint figyelembe véve a határkeresztezési díjakat és a szállítási költségeket is – hosszabb távon számolhatunk-e versenyképes importtal. 2020-ig tehát az im-
28
portlehetôségek mintegy 600 MW-tal (1600 MW-ról 2200 MW-ra) történô növekedése valószínûsíthetô. Figyelembe véve azt a tényt, hogy hálózati oldalról – még a tervezett hálózatbôvítések mellett is – a behozható import mennyisége korlátos, valamint azt, hogy a külföldrôl beszerezhetô villamos energia ára hosszabb távon nem lesz kedvezôbb a hazai áraknál, mindenképpen szükség lesz hazai erômûfejlesztésekre (l. 4.1. szakasz). 118. A villamos átviteli hálózat fejlesztésének alapvetôen a kereskedelmi célok – ezen belül elsôsorban a regionális villamosenergia-piac – megvalósítását, a növekvô kapacitásigények kielégítését, elsô lépésként az (n-1) elvnek való megfelelést, a regionális együttmûködés erôsítését kell szolgálnia. A hazai átviteli hálózati fejlesztési stratégia célja valamennyi szomszédos állammal/rendszerrel legalább egy átviteli vezeték kiépítése, de az üzemzavarok tovaterjedésének megakadályozása érdekében a túlzott „támaszkodás” elkerülése. Ezzel egyidejûleg kell csökkenteni, majd megszüntetni az elosztó hálózat meglévô korlátozó hatását az átviteli hálózati szállításokra. Ez az átviteli hálózat táppontjainak sûrítését igényelheti a 120 kV-os hálózat lazítása, körzetesítése miatt. Az elkövetkezô idôszakban hazánkban mintegy 100 Mrd Ft fejlesztési forrásigénnyel megvalósuló (2015-ig tervezett) új hálózati összeköttetések azt a célt szolgálják, hogy átviteli oldalról az ellátásbiztonság az európai normáknak megfelelô színvonalú legyen, az átviteli hálózat ne jelentsen korlátot a liberalizált villamosenergia-kereskedelemben, tegye lehetôvé a kedvezô földrajzi elhelyezkedésünkbôl adódó tranzitlehetôségek kihasználását, vagyis a regionális kapcsolatok erôsítésével a térség „fordító korong”-jává váljon. 119. A villamosenergia-hálózat mûködtetésével és fejlesztésével kapcsolatos hazai jogi szabályozás általában megfelelô, de továbbfejlesztése szükséges. A hálózatfejlesztéssel kapcsolatos szabályozáshoz kapcsolódóan szükséges a jövôbeni jogszabályokba beépíteni azokat a jogi és pénzügyi garanciákat, amelyek elegendô védelmet és biztosítékot nyújtanak e költségigényes, hosszú távon megtérülô beruházásokhoz. A rendszerirányítás eszközeinek fejlesztésére vonatkozó szabályok megfelelôek. A rendszerirányítás jelenlegi átalakítása a szabályozás kiegészítését igényli.
5. A KÖZLEKEDÉSSEL ÖSSZEFÜGGÔ ENERGIASTRATÉGIA A megalapozó résztanulmány jelenleg készül. Elkészülte után késôbb pótoljuk ezt a fejezetet.
6. AZ ENERGIAPOLITIKA MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELRENDSZERE 6.1 Energiapiac, piacliberalizáció
120. A piacnyitás célja – az ellátásbiztonság megôrzése és a nemzeti vagyon védelmének biztosítása mellett – a lehetô legalacsonyabb fogyasztói ár elérése, a szolgálta-
tások minôségének javítása. E cél elérésének eszköze – a vezetékes energiarendszerek természetes monopóliumainak állami szabályozása és ellenôrzése mellett – a termelés, a kereskedelem és az ellátás területén kialakuló szabad, transzparens és ellenôrizhetô verseny. A hatékony verseny kialakulásához elengedhetetlen a diszkriminációmentes, a szereplôk számára egyenlô versenyfeltételeket biztosító és könnyen átlátható mûködési környezet megteremtése. Az Európai Unió a belsô villamos- és gázpiacok liberalizálásáról döntött. A primer energiahordozóknál – nyersolaj, olajszármazékok, kôszén, nukleáris fûtôelemek, folyékony földgáz – már a belsô piac megnyitását megelôzôen is versenypiac mûködött, az árakat a kereslet-kínálat egyensúlya határozta meg. Az egységes belsô piac vezetékes energiára történô kiterjesztésétôl azt várják, hogy segít a versenyképesség, az ellátásbiztonság és a fenntarthatóság EU szintû megteremtésében, ill. biztosításában. A piac megnyitására kedvezô feltételek – jelentôs forrástöbblet, olcsó primer energiahordozó-árak – mellett került sor, így a piacnyitás kezdetben látványos eredményeket hozott, elsôsorban azokban az országokban, ahol ennek gazdasági, szabályozási háttere is adott volt. Azonban sok irányból kételyek is felmerülnek a nyitott európai energiapiac meglévô, illetve tervezett feltételek közötti mûködôképességével kapcsolatban. A kételyek a vezetékes energiaszolgáltatás (villamosenergia- és gázszolgáltatás) sajátosságaiból, azok lehetséges, illetve tapasztalt következményeibôl (pl. a 2000. évi kaliforniai fejleményekbôl) táplálkoznak. Pl. az EPSU (European Federation of Public Service Unions) szakértôi elemzésekre alapozva arra a következtetésre jutott, hogy a verseny az európai villamosenergia- és gázpiacon nem fog mûködni, veszélyeztetni fogja az ellátás biztonságát, az európai villamosenergia-infrastruktúra hosszú távú stabilitását, a háztartási fogyasztókat kiteszi a piac kiszámíthatatlanságainak, ciklikus energiazavarokhoz és áremelkedésekhez vezet és ezáltal negatívan fog kihatni a nagy ipari fogyasztókra, kockáztatja azok versenyképességét. Megrögzött és nem teljesülô dogmának tekinti, hogy az egységes európai belsô energiapiac segíti az Európai Uniót a lisszaboni célkitûzések elérésében. 121. Hazai tudományos igényû elemzések hiányában nem tudjuk eldönteni, hogy a fenti kételyek megalapozottak-e, de abban egyetértés van, hogy a vezetékes energiák egy sor olyan sajátossággal rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik ôket minden más árutól. Ilyen speciális sajátosságok: Létszükségletet elégítenek ki és mással nem helyettesíthetôk, vagy ha igen, a meglévô fogyasztói struktúra lényeges megváltoztatásához hosszú idôre és általában nagy anyagi áldozatokra van szükség. A fogyasztók eme rugalmatlanságuk miatt alapvetôen ki vannak szolgáltatva az energiaszolgáltatóknak. A vezetékes energiahordozók a fogyasztónál nem vagy alig tárolhatók, következésképpen a termelésnek, illetve a szolgáltatásnak minden idôpillanatban pontosan azonosnak kell lennie a fogyasztással. Emiatt is a vezetékes energiahordozók tulajdonosai természetes monopolhelyzetet élveznek. Az Európai Unió és Magyarország a földgáz tekintetében egyre jobban kiszolgáltatottá válik az
importnak. Kínálati mennyiségére és világpiaci áraira Magyarországnak nincs befolyása. Maguk az energiatermelési és -szolgáltatási piac szereplôi is rugalmatlanok a beruházások hosszú megtérülési ciklusa, valamint az új beruházások forrás- és idôigényessége miatt. Az energiaárak változása kihat valamennyi termék és szolgáltatás költségére és költségszerkezetére, azok gazdaságosságára, a lakosság életszínvonalára, az egész gazdaság versenyképességére, az infláció alakulására. A villamosenergia- és a gázellátás biztonsága, a szolgáltatás minôsége alapvetôen befolyásolja a gazdaság mûködését, az állampolgárok közérzetét, ezért zavarai nagy valószínûséggel és azonnal politikai következményekkel is járhatnak. A fenti – így együttesen csak a vezetékesenergia-piacra érvényes – sajátosságok miatt az egyéb árukra kidolgozott, illetve kialakult piaci szabályok, ill. törvényszerûségek nem vagy nem teljesen adekvátak a vezetékes energiák piacára. Megítélésünk szerint a tudomány adós a liberalizált gáz- és villamosenergia-piac törvényszerûségeinek elméleti megalapozásával és azok gyakorlatba ültetésével. Amíg e hiány fennáll, valóban kockázatokat hordoz a teljes piacnyitás és az egységes európai energiapiac megvalósítása. Az Európai Uniónak meg kell teremtenie annak feltételeit, hogy eme elméleti megalapozás nemzetközi összefogással mielôbb megtörténjék. Javasoljuk, hogy Magyarország játsszon kezdeményezô szerepet ennek érdekében. 122. A jelenlegi hazai villamosenergia-piaci mûködési modell egy mereven szabályozott közüzemi és egy liberalizált szektor párhuzamos mûködését feltételezi, a jogi piacnyitás mértéke eléri a 65%-ot, a versenypiac tényleges nagysága 35% körül van. A piacnyitási modell célfüggvénye a versenypiac minél nagyobb arányának elérése, nem pedig az EU piacnyitás alapvetô céljának teljesítése, azaz nem az ágazati hatékonyság javítása, illetve a fogyasztói árak minimalizálása volt. A piacnyitást megelôzôen nem sikerült megoldást találni a hosszú távú beszerzési és értékesítési szerzôdések kérdésének átfogó rendezésére, többek között még jelenleg sem megoldott a tevékenységek szétválasztásának szerzôdésbeli követése, vagy a kiegyenlítô villamosenergiapiac versenyalapú mûködése. A belsô piaci irányelv által elvárt szétválasztás az átviteli szegmensnél megtörtént, az elosztó hálózatoknál a teljes piacnyitással egyidejûleg valósítható meg. A minél nagyobb versenypiaci arány elérése érdekében a piacnyitást megelôzô idôszak összes következményét (az ún. ÁKD – árkülönbözeti kiegészítô díj – elszámolását, a szociális okokból tovább mûködtetendô széntüzelésû erômûvek termelésének kötelezô átvételét), az átmeneti szabályozás bizonytalanságait teljes körûen a közüzem viselte, s még ma is jórészt viseli, így a versenypiac árelônyét csaknem teljes egészében a közüzemi fogyasztók, közüzemi szereplôk finanszírozzák, azaz a piacnyitás elônyeit a versenypiaci fogyasztók élvezik, hátrányait – bár mérséklôdô mértékben – a közüzemi fogyasztók fizetik. Míg a versenypiaci nagykereskedelmi szektorban kellô számú piaci szereplô van – bár ezek piaci súlya lényegesen eltérô és jelentôs piaci részesedést csak a közüzemben is tevékenykedô társaságok leányvállalatai érnek el –, az egyéb szek-
29
torokban az ország kis méretébôl adódóan érdemi versenyre nem lehet számítani. 123. A hosszú távú szerzôdéses rendszerrel az MVM Zrt. mind beszerzési, mind értékesítési oldalon a piac mintegy 70%-át lefedi. Jelentôs változásra a szerzôdéses rendszer megszüntetése esetén sem lehet számítani, hiszen a korlátozott piacméretbôl adódóan domináns erômûvi szereplôk, és szolgáltató társaságok piaci erôfölénye alakulhat ki és ez esetben az erôfölénnyel történô visszaélést már nem lehetne megakadályozni. Az erômûvi hosszú távú szerzôdéseknél érdemi változás nem történt, az erômûvek a piacnyitás hatékonyságjavítási, árcsökkentési ösztönzô hatását nem érzik. A szerzôdéses rendszer jövôjérôl a fogyasztói és a nemzetgazdasági érdekek figyelembevételével dönteni kell. 124. A piacnyitás kiteljesítésére ki kell dolgozni az új – a minimális fogyasztói árak elérését célzó – célfüggvénynek megfelelô mûködési modellt, ennek megfelelôen dönteni kell a hosszú távú szerzôdések sorsáról, a korábbi mûködési modell alapján fennálló jogviszonyok rendezésérôl. Miután Magyarország kis méreteibôl, a versenyképességhez szükséges optimális társasági méretbôl adódóan csak Magyarországon versenypiac nem jöhet létre, minden eszközzel törekedni kell a mûködô, likvid regionális piac mielôbbi megvalósítására. Ez egyidejûleg elhárítaná az állami tulajdonú társaság erôfölényével kapcsolatos aggályt is, hiszen egy ilyen piacon az MVM Zrt.-nél – annak szerzôdéses portfoliójánál – már jelenleg is lényegesen nagyobb „nemzeti társaságok” lennének a piaci szereplôk. Így a látszólagos erôfölény megszûnése mellett a hatékonyság ösztönzésének kérdése is egyidejûleg megoldódna. Jó kezdeményezésnek tartjuk és támogatjuk, hogy az európai rendszerirányítók együttmûködésének erôsítése és a kapcsolatok formalizálása érdekében létre jöjjön az Energiahálózatok Európai Központja és elvi szinten azt is, hogy felállításra kerüljön a határkeresztezô ügyekkel foglalkozó európai szabályozó hatóság, azonban egyértelmûen tisztázni kell ez utóbbi hatóságnak a nemzeti szabályozó hatóságokhoz való viszonyát és a döntéseinek a jellegét.
6.2 Állami szerepvállalás 6.2.1 Az állam és a meghatározó piaci szereplôk közötti munkamegosztás
125. Bár nem rendelkezünk az energiapiacra – mindenekelôtt a vezetékes energiák piacára – adekvát, elméletileg alátámasztott szabályokkal (l. 121. pont), annyi általánosan elfogadható, hogy az energiaszektorban is erôsödô és kiteljesedô liberalizáció nem kérdôjelezi és nem kérdôjelezheti meg az államnak, mint a közjó letéteményesének súlyát, szerepét és nem is helyettesíti, hanem csupán módosítja, sok vonatkozásban felerôsíti azt. Az állam gazdasági szerepének érvényesítése több módon valósul meg. Az egyik csoportba a közvetlen eszközök tartoznak: állami tulajdonlás, hatósági árak, energiaadó, a környezetvédelmi normák elôírása, támogató, ösztönzô eszközök alkalmazása stb. A másik csoportba a közvetett – pl. a kínálati és a keresleti feltételeket alakító gazdasági, jogi, intézményi stb. – eszközök sorolhatók. A közvetlen és a közvetett eszközök aránya, illetve relatív súlya az Európai Unióban sem egysé-
30
ges. Vannak jól mûködô, jelentôs közvetlen állami szerepvállalással mûködô országok, de a teljesen liberalizált országok között is bôven van jó, illetve kevésbé jó teljesítményt nyújtó. Magyarországnak saját magának kell kialakítania a feltételeinek leginkább megfelelô és az EU jogszabályait is kielégítô állami szerepvállalási rendszert. Megkérdôjelezhetetlen az állam meghatározó szerepe abban, hogy az ország energiapolitikája a fô alapkövetelményeket – ellátásbiztonság, fenntarthatóság, benne a környezetvédelem, gazdasági versenyképesség és szolidaritás – betartva alakuljon, a piaci szereplôk mûködését ezek irányába terelje, illetve befolyásolja. 126. Az egyik modell erôs állami szerepvállalást jelent. Valószínûleg ez a modell fog dominálni, az EU-25-ön belül pl. Franciaországban. Ezekben az országokban az állam erôs és határozott szerepet játszik az ellátás biztonsága, a befektetések ösztönzése terén, ebbôl adódóan a privatizáció csak lassan halad elôre. Az állami intézmények nyomon követik az igényt, és a termelési kapacitást, és amennyiben szükséges, új erômûvek építésére tesznek javaslatot, írnak ki pályázatokat, illetve tesznek ösztönzô intézkedéseket. E modellben – bár lehetnek magántulajdonban lévô erôs energetikai társaságok is – jelentôs az állami tulajdonban lévô erôs energetikai vállalatok szerepe. E modellre jellemzô lehet a vertikálisan integrált nemzeti vállalat(ok) dominanciája. A modell viszonylagosan jó ellátásbiztonsághoz vezet. Az állami tulajdonú vállalatok esetében a menedzsmentjogok birtokában az állam befolyásolhatja, szükség esetén akár meg is határozhatja a társaság tevékenységét, döntéseit, nyereségesen mûködô tulajdonának osztalékából nemzetgazdasági ráfordításokat finanszírozhat. Mivel az energiapolitika a gazdaságpolitika része, ez a lehetôség alapvetô jelentôségû lehet (pl. forrásszerkezet alakításában, az ellátásbiztonság feltételeinek megteremtésében, a megfelelô beruházáspolitika alakításában, a K+F feladatok támogatásában stb.). Ugyanakkor a modell számos gazdasági hátránnyal (pl. általában alacsonyabb gazdasági hatékonyság, energiapazarlás, állami feladatok teljesítése az energetika terhére, hosszabb távú fejlesztések elmaradása stb.) járhat. 127. A másik modell a magántulajdonú, általában vertikálisan integrált, multinacionális vállalatok dominanciáját jelenti. E modell összhangban van az energiaipar világszerte folyó globalizációjával és igényli a piacliberalizáció kiteljesedését. Ilyen multinacionális vállalatok Európában pl. az EdF, az E.ON, az RWE, az orosz villamosenergia-termelôk stb. Európában az 5 legnagyobb energiavállalat piaci részesedése 1998-ban 49%, 2001ben 52% volt, s ma még nagyobb. Ezek a nagyvállalatok több lábon állnak, elég stabilak és erôsek nagyobb kockázatok felvállalására. A kereskedelmi bankok készségesen nyújtanak kölcsönt ezeknek az energetikai óriásoknak. E modell piacbarát, mûködéséhez nincs szükség költségvetési támogatásra. Ugyanakkor jelentôs árnyoldalai is vannak. A multinacionális vállalatok érdekükben lévônek tartják a tartalékkapacitásaik „szûken” tartását, aminek következtében befektetési költségeik minimalizálására törekedve képesek tartósan magasabb szinten tartani az árakat. Mindez azt jelenti, hogy miközben segítik a globalizáció és a piacliberalizáció megvalósítását, ugyanakkor nehezítik a piacliberalizáció leginkább hangoztatott elônyének – a fogyasztói
árak minimalizálásának – elérhetôségét. A kisebb tartalékkapacitások csökkentik az ellátás-biztonságot. A multinacionális vállalatok K+F feladataik megoldásában általában hajlamosak elônyben részesíteni anyaországaik kutatási, fejlesztési bázisait, következésképpen veszélyeztethetik a befogadó kisebb országok nemzeti K+F tevékenységét, ami hozzájárulhat eme országok szakmai kompetenciájának visszaeséséhez, s ezáltal szakmai kiszolgáltatottságának növeléséhez. 128. A gyakorlatban számítani lehet egy közbülsô modell megjelenésére is. Ez esetben az erôs állam és a multinacionális nagyvállalat(ok) alakítanak ki valamiféle együttmûködést a piacon. Magyarországon lényegében már kialakult ez a helyzet (l. 35. pont). Az állami tulajdonú társaságok egyenlô, diszkriminációmentes mûködési feltételeinek biztosításával arra kell törekedni, hogy a jelenlegi tulajdonosi struktúra a következôkben ne tolódjon el még inkább a nagy multinacionális cégek irányába, sôt – az új beruházások révén – esetleg nôjön a nemzeti vállalatok szerepe és kialakuljon egy nemzetközi szinten is jelentôs, vertikálisan integrált nemzeti energetikai társaság. Azt reméljük, hogy ez a kombinált modell segítené a 126. és a 127. pontban ismertetett két modell elônyeinek együttes kihasználását azok hátrányai, illetve kockázatai nélkül. Ehhez jó kiindulást jelent, hogy a villamosenergia-iparban a Parlament a privatizációs törvény 2005. júniusi módosításával, abban az MVM Zrt., a MAVIR Zrt., a Paksi Atomerômû Zrt. állami tulajdoni hányadának rögzítésével – a regionálisan is versenyképes hazai tulajdonú szereplô feltételrendszerének megteremtésére – döntött a nemzeti villamos társaság létrehozásáról. Eme társaság azonban csak akkor lehet versenytársa a többi nemzeti társaságnak, ha az árszabályozás területén is érvényesül a tulajdonsemleges megközelítés. Ugyanakkor a tulajdonpolitika csak megfelelô gazdasági feltételek, elsôsorban a piac árszabályozó szerepének mûködése, természetes monopóliumot jelentô tevékenységek esetében az új befektetések megtérülését is biztosító hatósági árszabályozás mellett teszi lehetôvé a rendszerek fejlesztését. 129. Az Európai Uniós és a hazai energiaipari szabályozás alapvetôen tulajdonsemleges, vagyis az azonos típusú piaci szereplôk tulajdonosi szerkezetüktôl függetlenül, egyenlô feltételek mellett vehetnek részt az energiatermelés, -kereskedés, -szállítás, -elosztás, -ellátás folyamatában. A hazai energiapiacok meghatározó szereplôi jellemzôen vertikálisan integrált vállalkozások, amelyek egyaránt végeznek természetes monopóliumot jelentô és versenypiaci tevékenységet. A belsô piaci irányelvek a keresztfinanszírozás és a diszkrimináció kizárására szétválasztási szabályokat írnak elô, illetve megfelelési szabályzat és jelentés elkészítését várják el a természetes monopol jellegû tevékenységet végzô vállalkozásoktól. Magyarországon e tekintetben – a teljes piacnyitás 2007. július 1-jei idôpontjával egyidejûleg – az elosztó hálózati rendszerüzemeltetôk szétválasztását kell megoldani. 130. A folyékonyszénhidrogén-ellátás már jelenleg is teljesen versenypiaci körülmények között történik. A földgázszektorban a MOL Rt. tárolási és ellátási üzletágának értékesítésével a természetes monopóliumot jelentô gázszállítás tekintetében megvalósult a tu-
lajdonosi szétválasztás. Minden bizonnyal a szállítási üzletet érintô esetleges tranzakciónál a tárolási és ellátási tevékenységek értékesítéséhez hasonlóan EU versenyjogi döntés születik, ahol nem a magyar energiapolitikában meghatározott szempontok, hanem a mindenkor hatályos EU irányelvekben elôírt követelmények alapján határoznak. Az energiaipar más tevékenységeit végzô vállalkozások tulajdonviszonyai is változhatnak, s ezért sem indokolt a sok közül egy tevékenységre vonatkozóan jelenleg állást foglalni. 6.2.2 Szabályozás, jogszabályalkotás
131. Az energetikai piacot és fejlesztéseket szabályozó magyar jogrend mûködôképes és döntô részében megfelel az európai uniós szabályoknak. Az energiaágazat területeit külön törvények és annak végrehajtási rendeletei fedik le. Az operatív mûködés részletes szabályairól ellátási szabályzatok rendelkeznek. Az erômûvek létesítésére, bôvítésére és megszüntetésére vonatkozó ágazati szabályozás rendelkezései – a megújuló energiaforrások, valamint a kapcsolt hô- és villamosenergia-termelés támogatására vonatkozó szabályozás kivételével – az uniós szabályokkal összhangban vannak. Az energetikai létesítmények környezetvédelmi feltételei megfelelôen szabályozottak. Az együttmûködô földgázrendszer fejlesztésével kapcsolatos jogi szabályozás megfelelô és összhangban van az uniós követelményekkel. A kôolajtermék-ellátás több mint egy évtizedes piaci mûködése zavartalan, az igényeknek megfelelô ellátást eredményezett. Szabályozási feladat jelenleg nincs. 132. A jogszabályok fejlesztése területén jelentkezô legfontosabb feladatok: Az energetikát, ezen belül a fejlesztéseket szabályozó jogrend legyen áttekinthetôbb és rugalmasabb. Egységes energetikai kerettörvény megalkotására van szükség, amelyben az általános rész tartalmazza az ágazatra vonatkozó általános szabályokat, a különös rész pedig az ágazat területeire vonatkozó speciális szabályokat. A támogatott fejlesztések (megújuló- és hulladékenergia-felhasználás, kapcsolt villamosenergia-termelés, mentességgel létesített új infrastruktúra) megtérülésének garanciáit erôsíteni szükséges, de támogatása megtérülés után nem adható. Részletesebb eljárási szabályozás szükséges az engedélyes, illetôleg a tulajdonos által nem vállalt, de a rendszerirányító, illetve a Magyar Energia Hivatal által elfogadott fejlesztési tervben szereplô fejlesztések megvalósítása érdekében. Az egységes vezetékesenergia-piac létrehozása mellett uniós szinten kellene szabályozni az ellátásbiztonsági követelményeket (földgáz és villamos átviteli hálózatok közösségi érdekû fejlesztése, földgáz biztonsági készletének létrehozása, kötelezô erômûkapacitástartalék, elosztási szabályok földgáz- vagy villamosenergia-hiány esetén). 6.2.3 Adó- és támogatáspolitika
133. Az állami befolyásolás fontos feladata az energetikában – különösen liberalizált energiapiac körülményei között – a társadalmi érdekek képviselete, a piacliberalizá-
31
ció estleges vadhajtásainak, káros következményeinek megelôzése, megszüntetése, illetve mérséklése céljából. E befolyásolás egyik leghatékonyabb eszköze a megfelelô adó- és támogatáspolitika alkalmazása. Ezek révén megfelelô irányba lehet orientálni a fejlesztéseket és a beruházásokat, ösztönözni lehet a környezetkímélô energiagazdálkodás folytatására, az energiahatékonyság javítására, a megújuló energiaféleségek fokozottabb felhasználására. 134. Az adózás az egyik leghatékonyabb és egyben a legrugalmasabb eszköz a piaci szereplôk viselkedésének befolyásolására. Eme befolyásolási eszköz alkalmazásáról szól az EU energiatermékek és villamos energia adózásával foglalkozó 2003/96/EK-OJL283/51 (2003.10.31.) számú direktívája. Az EU 2000.évi Zöld Könyvének Technikai Dokumentuma feltárta, hogy az EU különbözô tagországaiban az adózás rendkívüli változatosságot mutatott az 1998-ban lefolytatott vizsgálat idején. Magyarországon az energetikával összefüggésben energiaadókat, környezetvédelmi adókat és jövedéki adókat ismerünk. Az energiaadók elvi alapját az adja, hogy az energia „piaci” ára általában nem, vagy csak részben tükrözi az összes költséget (mindenekelôtt az externális költségeket), így a fogyasztók optimalizáló döntése – szabályozási beavatkozás nélkül – a társadalmi optimumnál nagyobb energiafogyasztást fog generálni, és a különbözô energiahordozók felhasználásának externális költségekkel nem, vagy csak részben számoló öszszehasonlító vizsgálata hamis döntések meghozatalára vezet. E probléma helyes megoldása alapvetôen függ attól, hogy az energiaadót hova telepítjük. Helyes, ha az energiatermelô, -átalakító vállalatokhoz telepítjük. Az adóbevétel megfelelô helyen (pl. megújuló energiák vagy energiahatékonyság támogatására) történô felhasználása segíti az általában forráshiánnyal küzdô energetika céljainak teljesítését. Nemzetközi kötelezettségeink teljesítése mellett nemzeti érdekünk a környezetvédelmi adók ésszerû alkalmazása és felhasználása. A bevételbôl az energiahatékonyság növelését és a környezetkímélôbb energiatermelést és -fogyasztást lehet támogatni. Az ebbe a kategóriába sorolható – energiatermeléssel összefüggô – környezetterhelési díjak esetében hangsúlyozzuk a kettôs adóztatás elkerülésének és általában az összehangolt adózási rendszer kialakításának fontosságát. A kôolaj- és kôolajipari termékek világpiaci árait nem tudjuk befolyásolni, de a jövedéki adó és az áfa révén az államnak meghatározó hatása van a fogyasztói árra. A jövedéki adó jelenlegi rendszere a felhasználókat ellenérdekeltté teszi a bioüzemanyagok felhasználásában, ezen változtatni kell. Javasoljuk, hogy a fentieket egy, a támogatás elveit (l. 135. pont) is tartalmazó egységes törvényben rögzítsék. 135. A támogatás az energetikában alapvetôen az ellátásbiztonság-növelési, a környezet- és klímavédelmi, valamint a hosszú távú fejlesztési célok elérése érdekében indokolt. A környezet- és klímavédelmi támogatás – akár primerenergia-megtakarítás vagy fogyasztói energiamegtakarítás, akár primerenergia-változtatás vagy megújuló energiaféleségek fokozottabb alkalmazása érdekében történik – olyan mértékig indokolt, amilyen mértékû tehertôl mentesül a társadalom azáltal, hogy az energiafelhasználás környezeti (externális) költségei csökkennek. Ehhez fontos a környezeti
32
költségek hazai feltételekre történô meghatározásának módszerét kidolgozni (a külföldi értékek – l. 48. sz. és 49. sz. mellékletek – az eltérô adottságok miatt nem vehetôk át gépiesen) és az externális költségek internalizálása. A nagyon hosszú távú fejlesztések a piaci szereplôk számára rövid távon nem hozhatnak gazdasági hasznot (pl. a fúziós és a napenergia-hasznosítási fejlesztések). E távlati célok csak jelentôs állami szerepvállalással valósíthatók meg, a fejlesztés és a demonstráció állami támogatásra szorul. A fentiek összhangban vannak az EU által kibocsátott direktívákkal, sôt az Unió különbözô alapokat is létrehozott a hivatkozott célok tagországokon belüli támogatására. 136. A támogatásoknak segíteniük kell az energiahatékonyság növelését, ennek részeként a kapcsolt energiatermelést, ösztönözniük kell az energiatakarékosságra és hozzá kell járulniuk a megújuló energiaforrások fokozott alkalmazásához. Ebben segítenek a különbözô Uniós programok. Ilyenek: az EU 6. és 7. Kutatási Technológiafejlesztési és Demonstrációs (KTF) keretprogramok („Fenntartható fejlôdés, globális változás és ökoszisztémák” c. program), az Intelligens Energiát Európának Keretprogram (SAVE, ALTANER, Coopener, Steer programok, a Fenntartható Energia Kampány), a Közösségi Kezdeményezések (Interreg programok), a különbözô – energiatakarékosságot és energiahatékonyságot is érintô – európai uniós támogatások (PHARE társfinanszírozású energiahatékonysági hitelkonstrukció, UNDP/GEF energiahatékonysági program), strukturális alapok – Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP), kohéziós alap. Kiegészítve ezeket megfelelô hazai forrásokkal, komoly támogatások érhetôk el, azonban törekedni kell arra, hogy ezek a közpénzek csak valóban fogyasztói (közösségi) energetikai célokra, s csak az indokolt mértékig kerüljenek felhasználásra. 137. A közüzemi távfûtésben a befektetôi és a társadalmi érdek összehangolásához indokolt a kapcsolt energiatermelés támogatása. A támogatás módját úgy kell kialakítani, hogy ösztönözzön a nagyobb energetikai hatékonyságra, segítse a környezetvédelmi adók, az energiaadók és a támogatások összehangolását, továbbá a villamosenergia-termelés rendszerszabályozási követelményeinek érvényesítését. Mivel az energiapiacon a fogyasztói árak változására a fogyasztás mértéke csak gyengén reagál, a energiapolitikának támogatnia kell a kínálati piac kialakulását. Ennek hatékony eszköze az energiatakarékosság ösztönzése és az energiaigény növelését célzó propaganda elleni fellépés. Az energiatakarékosság egyik fontos területe az energiaszolgáltatás hatásfokának növelése, ezért fontos az energiaátalakítások ilyen célú, támogatások általi befolyásolása. Az energiatakarékosság másik nagy területe az energiafelhasználási veszteségek csökkentése, vagyis a felhasználási hatásfok növelése. Ide tartozik az EU elôíráson alapuló, az épületek energiatanúsításáról szóló kormányrendelet kiadása, amely energetikai követelményeket határoz meg. A fogyasztói energiamegtakarítást szolgálhatják a háztartási készülékek hatóságilag elôírt energiafogyasztási mutatói, illetve azok betartása. A fogyasztói energiamegtakarítás alapproblémája, hogy a jómódú fogyasztókat nem érdekli az energiaszámla nagysága, s nem hajlandók takarékossági erôfeszítéseket tenni, a szegény fo-
gyasztóknak pedig nincsenek eszközeik a csak hosszú idô alatt megtérülô pótlólagos befektetésekre. Az állami támogatást ezért kizárólag a rászoruló lakossági fogyasztók megtakarításainak ösztönzésére kell fordítani. A jelenlegi támogatási rendszer a teljesítménykorlátok révén a kisteljesítményû, kevésbé hatékony, a szenynyezôket lakott területen kibocsátó megoldásokat preferálja, vagyis nem a valódi és indokolt cél elérését segíti. Ezt a hiányosságot ki kell küszöbölni. 138. Magyarországon az energiatakarékosság ösztönzése hagyományosan beruházási támogatásokkal történik, amit a kapcsolt energiatermelés esetében kötelezô átviteli és kedvezményes hatósági áras rendszer is kiegészít. Energiatakarékosságot elôsegítô adókedvezmények jelenleg nincsenek. Az 1107/1999. (X. 8.) Korm. határozat szerint 2010-ig összesen 75 PJ energiahordozót kellene megtakarítani. 2000–2005 között mindössze 4,1 PJ-t lehetett megtakarítani, ami azt jelenti, hogy a Kormányhatározat végrehajtásához az eddigieknél lényegesen jelentôsebb állami szerepvállalásra, vagyis lényegesen magasabb állami támogatási keretre van szükség. Az EU energiapolitikai prioritásai között az elsô helyre került az energiatakarékosság, következésképpen az Európai Bizottság a jövôben várhatóan szigorúan számon fogja kérni a tagországokon az e téren meghozott intézkedéseket és az elért eredményeket. 139. Sürgôsen ki kell dolgozni tárcaközi együttmûködésben egy nemzeti szintû Energiahatékonysági Akciótervet, továbbá a lefektetett célkitûzések megvalósítása érdekében létrehozandó és mûködtetendô egy Nemzeti Energiatakarékossági Alap (NEA). A létrehozandó NEA keretében a hagyományos építésû lakások támogatási költségkeretének elegendôen magasnak kell lennie az energiatakarékossági lehetôségek jobb kihasználásának érdekében. Az önkormányzatok sok éve sikeres energetikai korszerûsítésének felgyorsítása érdekében erôsíteni kell az információáramlást és emelni kell a pénzügyi keretet. A magángépjármûvek igénybevételének visszafogásához korszerûsíteni kell a tömegközlekedést és lényegesen bôvíteni kell a P+R parkolók kapacitását. A távhôrendszerek energetikai korszerûsítését célszerû összekötni a kapcsolt energiatermelés további bôvítésével. A hazai energiahatékonysági kormányzati tevékenység eredményességének javítása érdekében ki kell dolgozni az új fogyasztóoldali információbázist és adatgyûjtô rendszert, amely lehetôvé teszi az energiahatékonysági helyzet folyamatos elemzését, az energiatakarékossági potenciál meghatározását és a tervezett intézkedések várható hatásainak elôzetes felmérését. Az Energiahatékonysági Akcióterv végrehajtását össze kell hangolni a Nemzeti Fejlesztési Terv 2007–2013 idôszakra vonatkozó lehetôségeivel. 6.2.4 Árpolitika, szociálpolitika
140. Az energia, bár több tekintetben speciális (l. 121. pont), mégis kereskedelmi terméknek tekinthetô és lehetôség szerint a piaci körülményeknek kell ezen termék árát is meghatározniuk. Ennek kapcsán elsôsorban jól mûködô piac(ok) kialakítására kell törekedni, amely(ek) – amellett, hogy a vezetékes energiák esetében kezelni tudják a 121. pontban összefoglalt sajátosságokat – képes(ek) minimalizálni a piaci erôfölénybôl és az externális
hatásokból eredô problémákat, valamint a fogyasztói árakat, továbbá megbízható árjelzéseket adnak hosszú távra is. Tudomásul kell venni, hogy a fogyasztási árak alapja egyre inkább a belsô (internális) és a külsô (externális) költségeket egyaránt tartalmazó társadalmi önköltség. Ez a piaci hatások objektívebb érvényesülését teszi lehetôvé az optimális – valamennyi alapkövetelményt, illetve stratégiai célt kielégítô – forrásszerkezet kialakításában is. Az externális költségek jelentôségét növeli, hogy azok nagysága szempontjából igen nagy különbség van a különféle energiahordozók között, egyesek esetében nagyobb lehet a belsô költségeknél (l. 48. sz. és 49. sz. mellékletek). A korrekt verseny kialakulásához – a vizsgált termékek (alágazatok) sajátosságait is figyelembe véve – alapvetô fontosságú a hálózathoz való (harmadik fél általi) diszkriminációmentes hozzáférés, valamint a hálózati tevékenységek egyéb, (potenciálisan) versengô tevékenységektôl való szétválasztása. Az ellátásbiztonság érdekében szükséges tárolás és tartalékképzés esetében szintén a piaci magatartás elôsegítése az egyik cél, de a közeljövôben (a piac érettebbé válásáig) még indokolt fenntartani az elôzetes szabályozási beavatkozás elemeit is. Komplexebb megközelítésben a keresleti oldal ösztönzô jellegû befolyásolása is hatékony eszközt jelenthet a tartalékokkal való gazdálkodás szempontjából. 141. A hálózati tevékenységek (szállítás, elosztás és az ezekkel szorosan összefüggô rendszerirányítás) természetes monopóliumnak tekinthetôk a vizsgált iparárak vonatkozásában, ezért itt egyértelmûen szükség van (és hosszabb távon is szükség lesz) a hatósági árszabályozásra. E hatósági árszabályozás alapvetô szempontjai: ésszerû ellátásbiztonsághoz tartozó optimális beruházásokra ösztönözzön; ésszerû profitot biztosítson a befektetôknek más ágazatokkal és régiókkal összehasonlítva; kiszámítható, diszkriminációtól mentes és átlátható, de kellôen rugalmas is legyen; az árszabályozásért felelôs hatóság részesítse objektív elbánásban a piaci szereplôket és legyen független a politikától; segítse elô a hálózatok optimális kihasználását, a szûk keresztmetszetek megfelelô kezelését; hatékonyságuk növelésére ösztönözze az érintett vállalkozásokat; érvényesítse a fogyasztói érdekeket, és hosszú távon biztosítsa a fogyasztók számára az elérhetô legkedvezôbb ár-érték arányú szolgáltatást. 142. A hatósági árszabályozás módszerei tekintetében az egyes költségek és a nyereség folyamatos és részletes indokoltsági vizsgálata – már csak az információs aszimmetria miatt is – nem tekinthetô hatékony szabályozási eszköznek. Nemzetközileg is egyre inkább olyanfajta szabályozás nyer teret, amely hatékonyságjavítási ösztönzôket igyekszik közvetíteni az érintett társaságok felé. Az ösztönzôk mellett „korlátok” is kellenek (pl. minôségi elôírások, profitmegosztás). Az ösztönzô szabályozás jellegzetes képviselôinek tekinthetôk az ún. ársapka típusú és az ún. benchmark (összehasonlító elemzés) alapú módszerek. Indokolt olyan árrendszer kialakítása, ami az energiamegtakarításra, az energiafogyasztás csökkentésére ösztönöz. Ez a cél egyrészt valószínûleg egy erôsen progresszív árrendszerrel, másrészt egy
33
olyan tarifarendszer kialakításával érhetô el leghatékonyabban, amely a fogyasztónál megdrágítja a csúcsidejû fogyasztást. 143. A közvetlen költségekhez nem köthetô egyéb szabályozási elemek hatósági árakba történô beépítése olyan tényezôk figyelembevételét jelenti, amelyek önmaguktól nem, vagy nem megfelelô módon érvényesülnének az árakban a piaci folyamatok során. Ilyen szabályozási árelemeken keresztül valósul meg például a megújuló energiaforrásból vagy a hôenergiával kapcsoltan termelt villamos energiának az – externális hatásokat kezelni hivatott – támogatása, de ide sorolható akár a piacnyitás révén keletkezô ún. befagyott (átállási) költségek kompenzálása. Mindezeknél a – korlátozott piaci mûködést korrigálni hivatott – árelemeknél nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy ne legyenek diszkriminatívak, a piaci elvekkel a lehetôségekhez mérten összhangban mûködjenek, s a piacot a lehetô legkevésbé torzítsák. Ezeknek az elveknek a figyelmen kívül hagyását jelenti pl. a szélerômûvekben termelt villamos energia 2005-ben az országgyûlés által kötelezôen elôírt garantált átvételi ára, ami – különösen a rendszerszabályozással összefüggô további költségekkel együtt – jóval nagyobb, mint a bármely más típusú erômûben termelt villamos energia átvételi ára és az externális költség öszszege. 144. A vezetékes energia (legalábbis annak egy része) alapvetô szolgáltatásnak minôsül és általában csak korlátozottan (vagy egyáltalán nem) helyettesíthetô (l. 121. pont). Ennek következtében – összhangban az energiapolitika egyik alapkövetelményével is (l. 56. pont) – bizonyos alacsony kockázatviselô képességû csoportok (a lakosság és esetleg a kisvállalkozók egy része) esetében szükséges a piaci hatások tompítása a társadalmi szolidaritás jegyében. A szociális támogatások általánosan elfogadott és széles körben alkalmazott, de nem kizárólagos gyakorlata a szociális hálón keresztül valósul meg. Hazánkban a rászoruló vezetékesenergia-felhasználók támogatására még nem alakult ki elfogadható szinten ilyen rendszer és a források sem állnak rendelkezésre. Amíg ez a helyzet fennáll, addig lehetôvé kell tenni, hogy mind a vezetékesgáz-, mind a villamosenergiaszolgáltatás saját keretein belül legyen képes a szociális támogatások feladatainak hatékony megoldására. A szociális támogatások technikai megoldásának ki kell elégítenie a következôket: legyen automatikus, ne legyen bürokratikus, ne igényeljen megalázó kérvényezést, lebonyolítása olcsó legyen, ne ösztönözzön energiapazarlásra, ne ütközzön a személyiségi jogok védelmének szabályaiba, érje el a nagycsaládokat is. Hasonló elveken alapuló szociális támogatási rendszert indokolt alkalmazni a távfûtés esetében is. 6.2.5 Nemzetközi kapcsolatok a forrásés a tranzitországokkal
145. Magyarországnak az energetika területén kölcsönös elônyökön alapuló együttmûködést kell kialakítani, illetve folytatnia az Európai Unióval és annak tagországaival, valamint a primerenergiahordozószállító és -tranzitáló országokkal. A nemzetközi együttmûködésnek általában is olyannak kell lennie, hogy az egyben az energetika érdekeit is szolgálja. Az
34
Unión belüli együttmûködés arra irányuljon, hogy az (1) segítse egy a vezetékes energiák specialitásait figyelembe vevô, valódi európai villamosenergia- és gázpiac kialakulását és ennek érdekében (2) a nemzetközi kereskedelmet érintô kérdésekre vonatkozó közös szabályok és elôírások megalkotását, (3) szolgálja egy európai szintû energetikai infrastruktúra megteremtését, (4) járuljon hozzá az európai szintû szolidaritási szabályok kialakításához és (5) az európai szinten koordinált energetikai kutatásban és technológiai fejlesztésben való részvétel feltételeinek megteremtéséhez. Támogatnunk kell, hogy épüljön ki az Európai Unióban a fenti célok elérését célzó, s egyben a tagországok érdekeit is szolgáló közös intézményrendszer (pl. az energiahálózatok európai központja). 146. Földgáz esetében – mivel az elérhetô fô források az EU határain kívül találhatók – kiemelt jelentôsége lesz a nemzetközi együttmûködésnek a forrásokhoz történô hozzáférés, a zavartalan szállítások feltételeinek és az EU szintû ellátásbiztonság megfelelô szintjének biztosításában. A gázimport növekményének döntô hányada a vizsgált – 2030-ig terjedô – idôszak elsô felében minden bizonnyal Oroszországból és a FÁK térségébôl kerül kielégítésre. Uniós szinten növekedni fog az észak-afrikai forrásokból származó gáz importja és az LNG szerepe is. Ezek a források azonban nem kapcsolhatók be közvetlenül Magyarország ellátásába. Számunkra közép- és hosszú távon is a keleti gázimport lesz az ellátás fô bázisa. Kapcsolatainkat az ebben érintett országokkal – törekedve a kölcsönös érdekek fenntartására – folyamatosan megfelelô szinten kell tartani. 147. Magyarországnak, földrajzi elhelyezkedése okán és kiemelkedôen magas egyoldalú importfüggôsége miatt lehetôsége és alapvetô érdeke, hogy az EU földgázellátással kapcsolatos politikájának alakításában kezdeményezô szerepet vállaljon. Ennek során törekednie kell: a keleti szállítások EU szintû politikai garanciáinak megteremtésére; az alternatív forrásokhoz történô hozzáférés és az alternatív szállítási útvonalak közös kialakítására; az ellátásbiztonság EU szintû követelményrendszerének kialakítására; EU szintû szolidaritási szabályok kialakítására hiányhelyzet esetére, beleértve a tagországok közötti határkeresztô szállító és tárolási kapacitások fejlesztését, és az LNG forrásokhoz történô hozzáférés feltételeinek kialakítását a nyugat-európai szállító rendszeren keresztül, amely elengedhetetlen feltétele a kölcsönös segítségnyújtásnak. 148. Magyarország földrajzi elhelyezkedése és tradicionálisan jó kapcsolatai az orosz gáziparral jó lehetôséget kínálnak az orosz gáz tranzitálásában történô szerepvállalás lényeges bôvítésére. A jelenlegi szerb és bosnyák irányú tranzit mellett lehetséges a horvát, a román, a szlovén és esetleg az olasz irányú tranzitszállítások feltételeinek megteremtése. A Gazprom exportnövelést célzó stratégiájában szerepelnek ilyen projektek és a gáztranzit felfutása a gazdasági elônyök mellett nagy mértékben javíthatja Magyarország ellátásbiztonságát is. Ugyanakkor a Gazprom ama esetleges törekvését, hogy a gázexport mellett közvetlenül a gázellátórendszerekben is részt vegyen, komolyan meg kell vizsgálni abból a szempontból is, hogy ezáltal nem kerül-e
megengedhetetlenül nagy monopolhelyzetbe az Európai Unióban és azon belül Magyarországon. 149. A kormányzatnak – a hazai érdekek képviselete mellett és jegyében – támogatnia kell a következôket: Az EU a 2006.03.08-án publikált új „Zöld Könyv az Energetikáról” címû dokumentumban felveti, hogy az EU részérôl szükséges lenne közös külpolitika, és ezen belül közös energiapolitika kialakítása. Így az EU, mint 450 millió fogyasztó közös energiapiaca, nagy súllyal léphet fel az exportáló országokkal szemben. Nem lebecsülvén a többi energetikai dialógus jelentôségét, a legnagyobb prioritást egyértelmûen az EU és Oroszország közötti együttmûködésnek kell kapnia. A nemzetközi energiaszállítások jogi kereteit az ún. „Energia Charta” rögzíti. Fontos, hogy Oroszország és Ukrajna mielôbb aláírják a Chartát és a tárgyalás alatt álló „Transit Protocol”-t (Tranzitálási Jegyzôkönyv). Az esetleges balkáni vezetékek építésének elôsegítésére törekedni kell arra, hogy Ukrajna és Törökország aláírja a „South East European Energy Community Treaty”-t (Dél-Kelet-Európai Energia Közösségi Szerzôdés). Az Európai Unió egyik tagországaként – a többi tagországgal együtt – Magyarországnak arra kell törekednie, hogy a fenntartható fejlôdés követelményeinek, benne a szén-dioxid-kibocsátással, a környezet- és klímavédelemmel kapcsolatos elôírásoknak hosszú távra történô deklarálása és betartása minden országban ugyanolyan prioritássá váljon, mint az Európai Unióban. Ennek hiányában az EU hosszú távon egyre nagyobb gazdasági versenyhátrányba kerülhet a világ más régióival, országaival szemben.
6.3 Intézményrendszer 6.3.1 Állami intézményrendszer
150. Az energetikában történô állami szerepvállalás mértékére, módjára és az ehhez szükséges intézményrendszerre vonatkozóan nincsenek egységes külföldi tapasztalatok, de az egyértelmû, hogy az EU csatlakozás, a szükségszerûen kialakítandó szervezetek tekintetében komoly követelményeket támaszt a tagállamokkal szemben. A követelmények egyértelmûen túlmutatnak az elvi deklarációkon, konkrét kötelezettségeket jelentenek az energiaszektorban érintett hatóságok mûködésére vonatkozóan. A magyar energiapolitikáról szóló országgyûlési elôterjesztést elfogadó 21/1993. (IV. 9.) OGY határozat 6. pontja alapján az energetikával öszszefüggô intézményrendszer kialakítása egyértelmûen a Kormány felelôssége. Ebbôl következik, hogy az intézményrendszer mûködésére komoly hatással van a mindenkori kormánynak az államigazgatás mûködésével kapcsolatos politikája. Ebbôl következik, hogy a következôkben vázolt intézményrendszer csak pillanatfelvételnek tekinthetô, ami – bizonyos elvek állandósága mellett – többször változhat a vizsgált – 2030-ig terjedô – idôtávban. 151. Az energiaszektorok felügyeletét jelenleg (az atomenergia felhasználásával kapcsolatos állami feladatok kivételével) a Gazdasági és Közlekedési Miniszté-
rium (GKM) végzi, amelyben a gazdasági vagy ipari tárca egy irányítási egységként mûködik. Az ipart, a közlekedést, a mezôgazdaságot, a vidékfejlesztést, a környezetvédelmet és a lakosság életminôségét egyaránt érintô komplex energetikai feladatok állami koordinálását a minisztériumon belül magas hivatali felelôsségi szinten kell biztosítani. A mindenkori miniszternek általános felügyeleti hatásköre van a minisztériumhoz tartozó, döntôen országos hatáskörû szervezetek felett. Napjainkra kialakultak az energiaszektor felügyeletét és szabályozását ellátó legfontosabb szervezetek. A vezetékrendszerhez nem kötött tüzelôanyag-piacok kivételével a villamosenergia-, a földgáz- és a távhôpiac tekintetében jelentôs, döntôen ex-ante hatáskörrel rendelkezô hatóság a MEH, amely technikai monopóliumok hozzáférésével kapcsolatos mûszaki problémák kivételével a piaci mûködéshez kapcsolódó engedélyezési és hatósági felügyeleti kérdésekkel foglalkozik. Árszabályozási kérdések tekintetében azonban csak javaslattevô szerepe van. 152. Az új villamosenergia-ipari és gázipari mûködési modellek bevezetésével egyidejûleg szükségessé válik a MEH hatáskörének és szervezetének megfelelô átalakítása és önállóságának növelése annak érdekében, hogy a kialakuló versenypiac szabályozását hatékonyan el tudja látni. Az EU-s szabályozásnak megfelelôen a MEH-nek függetlennek kell lennie a piaci szereplôktôl, a szervezeti struktúra meghatározása tagállami kompetencia. Az átalakítandó Hivatal hatékonyabban tudná ellátni a versenyzô energiapiac felügyeletét, a ráruházott szakértôi és hatósági feladatokat. 153. Az állami intézményrendszerben különlegesnek tekinthetô a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) szerepe is, hiszen a különbözô energetikai részpiacokon bekövetkezett és a közeljövôben bekövetkezô piacnyitás után a piacok mûködésével kapcsolatban a versenytörvény alapján (többek között) általános piacfelügyeleti szerepe van, amely alapján a versenyjogi eszközök segítségével, alapvetôen ex-post hatáskörrel rendelkezô hatóságként mûködik, ráadásul a szervezet nem része a kormányzati apparátusnak, mert az Országgyûlés közvetlen felügyelete alá tartozó szervezetként mûködik. A MEH ex-ante és a GVH ex-post hatáskörének kombinált alkalmazása fokozott koordinációt igényel, amely már rövid távon is a Magyar Energia Hivatal és a Gazdasági Versenyhivatal szorosabb együttmûködését igényli. 154. A szervezetek másik csoportját azok a szervezetek alkotják, amelyek a bányászattal és/vagy a mûszaki biztonsággal kapcsolatos tevékenységhez kapcsolódó hatósági feladatokat végzik. Ilyenek az Országos Atomenergia Hivatal, Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal, Magyar Geológiai Szolgálat, Magyar Bányászati Hivatal, Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ. Eme szervezetek feladataik végrehajtásának forrását – kivéve a Magyar Bányászati Hivatalt – a központi költségvetés és a hatósági eljárási, vizsgálati, engedélyezési, felügyeleti és ellenôrzési tevékenységükbôl származó saját bevétel biztosítja. A Magyar Bányászati Hivatalt a vállalkozók normatív alapon finanszírozzák. Az ismertetett szervezetrendszer, a szervezetek funkciói újragondolandók. Ebben a csoportban kiemelt jelentôsége van az Országos Atomenergia Hivatalnak, amelynek felügyeletével és hatáskörével kapcsolatban az EU belsô
35
szabályokon kívül számos egyéb nemzetközi egyezmény is számos szigorú követelményt támaszt. A hivatal mûködési függetlenségét a felügyeleti szerv szintjén is erôsíti, hogy felette a miniszterelnök által kijelölt miniszter (jelenleg az igazságügy-miniszter) tárcafelelôsségétôl függetlenül gyakorolja a felügyeletet. Bármilyen kormányzati szervezeti átalakulás valósul meg, az – tekintettel a nukleáris biztonság kiemelt jelentôségére – semmilyen mértékben nem vezethet az Országos Atomenergia Hivatal függetlenségének csorbításához, mert az a fent említett és Magyarország által is elfogadott nemzetközi elôírásokba ütközne. Ez azt jelenti, hogy bármelyik miniszter is gyakorolja felette a felügyeletet, azt nem az adott minisztérium vezetôjeként, hanem a miniszterelnök nevében, átruházott jogkörben gyakorolhatja. 155. A rendszerváltás óta eltelt idôszak szervezeti átalakulásainak egyik következménye: a jogszabályok alapján nem egyértelmû, hogy a szerteágazó állami intézményrendszer mellett hol van a döntéshozatali centrum, különös tekintettel arra, hogy az energiapiacok felügyeletével kapcsolatosan az Európai Unióban is mind nagyobb teret hódit a független szabályozó hatóság koncepciója, amely elvben a napi politikai érdekektôl elkülönített döntéshozatalt és szakmai felügyeletet tenne lehetôvé. Vélhetôen ez a tendencia tovább fog erôsödni az elkövetkezô évtizedekben, de különösen a fosszilis források viszonylagos szûkössége, a beszállítási lehetôségek korlátossága, valamint a politika nukleáris technikával kapcsolatos szerepére való tekintettel nem látszik realitásnak az energiapiacok politikai befolyástól való túlzott függetlenítése. A magyar államigazgatási tapasztalatok azt mutatják, hogy a mindenkori kormányzat hatalomgyakorlási technikája indokolatlanul komoly befolyással van az intézményrendszer szakmai mûködésére, függetlenül a jogszabályban leírt jogi értelemben kötött lehetôségektôl. 156. Az energiaszektor tevékenységével kapcsolatban, különösen a vezetékes energiaellátás (monopol infrastruktúrákhoz kötött) különféle módjai esetében, kiemelt jelentôsége van a fogyasztóvédelmi szervezeteknek, így a Fogyasztásvédelmi Fôfelügyelôségnek (FVF-nek). A területi – megyei, illetve fôvárosi – felügyelôségek (szakmai irányításukat az FVF végzi) a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat látják el. A megyei/fôvárosi felügyelôségek azonban továbbra is a megyei/fôvárosi közigazgatási hivatalok szervezetében mûködnek. A felügyelôségek hatásköre nem kizárólagos jellegû, egyéb állami szervek is ellátnak fogyasztóvédelmi feladat- és hatáskört az egyes szakterületeken, így a Gazdasági Versenyhivatal és a Magyar Energia Hivatal is rendelkezik bizonyos hatáskörökkel. 157. Szintén a fogyasztóvédelem egy lehetséges eszköze lehet az Állampolgári Jogok Országgyûlési Biztosának és általános helyettesének tevékenysége is, ugyanis az 1993. évi LIX. törvény értelmében az országgyûlési biztos akkor léphet fel, ha valamely ügyben alkotmányos jogokkal összefüggô visszásságot vagy ennek közvetlen veszélyét észleli. Tekintettel arra, hogy a viszszásság fogalmát a törvény nem határozza meg, a biztosnak széles körû mérlegelési lehetôséget kínál e fogalom tág értelmezésére. Ezen mérlegelési jogkörük alapján a biztosok rendszeresen foglalkoznak az energiaszolgáltatás témakörébe tartozó ügyekkel is.
36
6.3.2 Civilszervezetek
158. Tekintettel arra, hogy az energiaszektor a társadalmi élet minden területét érinti, ezért a rendszerváltás után átalakuló iparigazgatás döntéselôkészítési folyamataiban fokozódó szerepet kapnak a szakmai közösségek, a civilszervezetek. Eme szervezetek növekvô aktivitással vésznek részt a szektor egyes részterületeit érintô szabályozások elôkészítésében, azok véleményezésében, illetve az egyes jogszabályok végrehajtásának ellenôrzésében. A civilszervezetek növekvô jelentôségét jelzi, hogy a Legfelsôbb Bíróság 1/2004. KJE számú jogegységi határozata alapján az állampolgárok által a környezetvédelmi érdekeik képviseletére létrehozott egyesületeket és más politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minôsülô – a hatásterületeken mûködô – társadalmi szervezeteket a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Ktv.) 98. §-ának (1) bekezdése alapján a szakhatósági állásfoglalás tekintetében területükön az ügyfél jogállása – ezért keresetindítási jog – illeti meg azokban az államigazgatási eljárásokban, amelyekben jogszabály a környezetvédelmi hatóság szakhatósági állásfoglalásának beszerzését írja elô. 6.4 Kutatás-fejlesztés
159. Alapvetô célnak kell tekinteni Magyarországon a tudásalapú társadalom kialakítását. Ezen belül lényeges elem a kutatás-fejlesztés, az innováció. Ennek tudatában az energetikában is megkülönböztetett figyelemmel kell kezelni a hazai tudásbázis fejlesztését, a hazai tudományos és mûszaki ismeretek bôvítését, a korszerû energetikai technológiák elterjesztését, és az ezekkel összefüggô kutatások fokozását, az innovációs és technológiai kapcsolatok, együttmûködések erôsítését. A nemzetközi versenyben az egyes országok versenyképessége, jóléte és a fenntartható fejlôdés esélye esôsorban a társadalom és a gazdaság innovatív képességén, tudásán, rugalmasságán és tanulási, együttmûködési képességén múlik. 160. A hazai kutatás-fejlesztés jelentôs változáson ment keresztül az utóbbi 15 évben. Az állami pénzügyi támogatás visszaesett, s egyidejûleg nem növekedett a vállalkozási szféra által finanszírozott K+F tevékenység. Ez utóbbi egyik oka, hogy a korában tôkeerôs hazai nagyipar nagymértékben összezsugorodott, s a kitörési pontot nem az innovációban látta, a kis- és középvállalatok pedig eleve gyengék ahhoz, hogy kutatásba-fejlesztésbe fektessenek, a másik oka, hogy a betelepült külföldi tulajdonú vállalkozások kész technológiát hoztak és általában nem igényelték a magyar K+F tevékenységet. Mindezek együttesen oda vezettek, hogy a GDP-bôl kutatásra-fejlesztésre fordított részarány drasztikusan visszaesett, ma kb. 1%, azaz lényegesen kisebb (mintegy fele) az Európai Unió tagországaira jellemzô átlagnál. Az utóbbi 15 évben a kutatók és fejlesztôk létszáma jelentôsen csökkent, s nem volt lehetôség a fiatalabb korosztályból a személyi állomány megfelelô arányú frissítésére, s egyidejûleg általános tendencia volt a tárgyi feltételek gyors ütemû romlása is. Jelentôsen változott a hazai kutatási-fejlesztési intézményhálózat, sok esetben összevonások és önprivatizáció révén. Módosult a pénzügyi finanszírozás formája, elôtérbe
került a pályázati rendszer, az utóbbi idôben pedig – elsôsorban az EU által finanszírozott kutatások esetében – az eredményorientált projektfinanszírozás. 161. Az elôzô pontban megfogalmazott általános megállapítások lényegében az energetikai K+F tevékenységre is érvényesek. 1990 után a nagy energetikai társaságok nagy részét (pl. gázszolgáltatókat, áramszolgáltatókat) privatizálták. Ezeknél a társaságoknál a fejlesztések elsôsorban az üzleti tevékenység (fogyasztói nyilvántartás, számlázási rendszer, call-center stb.) korszerûsítésére irányultak. Technológiai területen a mérés- és irányítástechnika kapott prioritást a folyamatok ellenôrzése és az elszámolások megalapozása érdekében. A privatizált erômûveknél megmaradt technológiai célú K+F tevékenységben a környezetvédelmi elôírások szigorodásával összefüggô munkák váltak jelentôssé. A fenti megállapítások alól talán az egyetlen kivételt – az állami tulajdonban maradt Paksi Atomerômû Rt. által generált és támogatott K+F munkáknak köszönhetôen – az atomenergetikai kutatások, fejlesztések jelentenek. Ennél a vállalatnál a kutatás-fejlesztés folyamatosan az üzemeltetés szerves része, ami számos kutatóhely – kutatási intézet és egyetem – munkáját igényli. 162. Az EU tagság elônyös helyzetet jelent Magyarország számára az energetikai kutatás és fejlesztés területén. Az országnak lehetôsége van és érdeke is bekapcsolódni a közös kutatási, fejlesztési programokba, ami az erôforrások racionális felhasználását jelenti. A közös programok nagy elônye, hogy nem csak a szûkebben vett tudományos-technológiai megoldások kidolgozására korlátozódnak, hanem hozzájárulnak a közös információs és tudásbázis kialakulásához, és végsô céljuk az eredmények alkalmazása. Az energetikai K+F programok a tagországok versenyképességének javítását, az ellátásbiztonság erôsítését és a fenntartható fejlôdés céljait szolgálják. Az uniós projektek a közvetlen eredmények mellett lehetôvé teszik a hazai energetikai kutatás nemzetközi beágyazódását, a hazai kutatók számára a legkorszerûbb technikai eszközök megismerését, beszerzését, továbbá módszertani és hatékony szervezeti ismeretek elsajátítását biztosítják. A hazai K+F tevékenység folytatásában Magyarországnak a saját prioritásai mellett fentiek miatt figyelembe kell vennie az EU kutatási-fejlesztési prioritásait is. Ilyen EU-s K+F prioritások: energiahatékonyságot növelô fejlesztések, megújuló energiaforrások fokozottabb felhasználását elôsegítô K+F munka, környezetszennyezést csökkentô kutatások (pl. tisztaszén-technológiák fejlesztése), hidrogéngazdálkodással összefüggô és fúziós, valamint a 4. generációs atomerômûvek megteremtésével kapcsolatos, nemzetközileg koordinált kutatások stb. Az EU hangsúlyt fektet a K+F tevékenység pénzügyi feltételeinek javítására, azt a célt tûzte ki, hogy 2010-re a ráfordítások mértéke érje el a GDP 3%-át, és ennek kétharmada vállalkozási forrásokból származzon. Magyarország támogatja a 2006 elején kiadott Zöld Könyv javaslatát egy Európai Stratégiai Technológiai Terv kidolgozására. 163. Az energetikai kutatás-fejlesztés területén Magyarországon indokolt a következô célokat kitûzni: Magyarországnak az adott gazdasági lehetôségek miatt elemi érdeke az intenzív részvétel az EU ku-
tatási-fejlesztési programjaiban, és ezek eredményeinek alkalmazásában. Ebben meg kell teremteni, illetve fejleszteni kell a hazai szervezeti, szervezési és pénzügyi feltételeket. Magyarország földrajzi helyzete és nagyfokú importfüggôsége miatt indokolt bekapcsolódni azokba a programokba és projektekbe is, amelyek az EU és Oroszország közötti kutatási-fejlesztési együttmûködést szolgálják. Politikai téren erôfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy minél több olyan programot, illetve projektet fogadjon el az Európai Bizottság, amely a kelet-európai régió országainak – köztük Magyarországnak – a céljait is szolgálja. Különös figyelmet kell fordítani azokra a kutatási területekre, amelyek az energiahatékonyságot, és az alapvetô célkitûzések (versenyképesség, ellátásbiztonság, fenntartható fejlôdés) közül legalább kettônek a teljesítését szolgálják. Kiemeljük az energiapolitika és a klímapolitika közötti kapcsolatok elemzésének és feltárásának szükségességét. Figyelmet kell fordítani azokra a programokra, amelyeknek kiemelt társadalmi hatásuk van. Ezek közé sorolhatók a vezetékes energiaellátás fejlesztését, rendelkezésre állását, továbbá a nukleáris alapú energiaterelés biztonságát szolgáló kutatások. Különös figyelmet kell fordítani a megújuló energiaforrások fokozottabb hazai alkalmazását segítô komplex energetikai, mezôgazdasági, környezetvédelmi és gazdasági (pl. az externális költségek hazai feltételeknek megfelelô meghatározását célzó) kutatási-fejlesztési tevékenységre. Magyarország érdeke, hogy részt vegyen az energetika hosszú távú érdekeit szolgáló kutatási-fejlesztési tevékenységben (pl. a fúziós kutatásban, a hidrogéngazdaság tudományos megalapozásában stb.) Kiemelten fontos Magyarország részvétele a nemzetközi atomenergetikai kutatásokban – az ITERrel kapcsolatos fúziós kutatásokban és a 4. generációs atomerômûvek kifejlesztését célzó, nemzetközileg koordinált K+F munkákban – és azok eredményeinek alkalmazásában a paksi atomerômû üzemeltetése során és az üzemidô-hosszabbításával kapcsolatos feladatok megoldásában. Ez garantálja a létesítmény üzembiztonságának folyamatos fenntartását, illetve növelését és a nukleáris szakmai kultúra fenntartását, illetve fejlesztését. Szervezetté és rendszeressé kell tenni a továbbképzéseket, ezek keretében széles körben lehetôvé kell tenni az új ismeretek és eredmények társadalmi elterjedését. Folyamatosan biztosítani kell azokat a szervezeti intézményi, szervezési, pénzügyi és jogi feltételeket, illetve eszközöket, amelyek lehetôvé teszik a tudományos intézetek, az egyetemek és a gazdasági társaságok közös részvételét a projektekben, valamint azt, hogy az új kutatási-fejlesztési eredmények minél hamarabb alkalmazásra kerülnek a gyakorlatban. Biztosítani kell, hogy a K+F tevékenységre fordított összegek folyamatosan növekedve 2015-ig érjék el Magyarország GDP-jének 2%-át, 2030-ig pedig az EU tagállamainak akkori átlagát. Megfelelô jogi és pénzügyi ösztönzô eszközökkel elô kell
37
segíteni, hogy eme részarányon belül folyamatosan nôjön a vállalkozások részesedése és 2030-ig érje el megközelítôen annak kétharmadát. Ez utóbbi pénzügyi alapjának egy része az energetikai termékek önköltségébe épített, s elkülönítetten kezelt kutatási-fejlesztési-oktatási alap lehetne, pl. villamosenergia-termelô vállalatok esetében indulásként kWh-ként az önköltség mintegy 0,25%-ának beépítésével (ugyanilyen arányt kellene kiróni az egyéb energiatermelô és szolgáltató vállalatokra is). 164. Az elôzô pontban összefoglalt célok teljesíthetôsége érdekében az energetikai fejlesztéseket és az azokat alátámasztó energetikai K+F programokat és projekteket be kell illeszteni Magyarország Nemzeti Fejlesztési Tervébe, és biztosítani kell ennek keretében a megfelelô hazai koordinációt, illetve meg kell teremteni annak szervezeti és pénzügyi feltételeit.
végsô felhasználásig és hulladékkezelésig széles körû alapismereteket, természettudományi és mûszaki-gazdasági szakismereteket igényel, helyesnek tartjuk, hogy az energetikai mérnök szak keretében önálló diszciplinaként oktatják e kérdéseket. Minthogy a képzésnek az elméleti ismereteken túl alapos gyakorlati ismereteket is kell adnia, amely drága laboratóriumi és energetikai berendezéseken (energetikai gépeken, atomreaktorban stb.) végzendô oktatást is jelent, ez a szakképzés nagyon drága, költségei csak kis részben fedezhetôk az általános felsôoktatási normatívák révén. Az energetikai iparnak is komoly szerepet kell vállalnia e szakképzés finanszírozásában (pl. alapítványokon keresztül és egyéb módokon). Ennek pénzügyi alapjául a 164. pontban javasolt kutatási-fejlesztési-oktatási alap egyik fele szolgálhatna. 6.6 Tájékoztatáspolitika, tudatformálás
6.5 Oktatás, szakemberképzés
165. A tudásalapú társadalom kialakulásának (l. 159. pont) másik fontos feltétele az energetika területén is a nagy tudású szakemberek rendelkezésre állása, ami mindenekelôtt a megfelelôen magas színvonalú oktatáson alapul. Az energetikával összefüggô oktatási és szakemberképzési feladatokat célszerû a környezeti ismeretekkel kiegészíteni. Ezt indokolja egyrészrôl az, hogy a levegôszennyezést döntô hányadban az energetikai folyamatok okozzák, másrészrôl az energetika önmagában csak korlátozottan tarthat számot a nem szakemberek érdeklôdésére, de a környezetvédelemmel való kapcsolat tudatosításával a laikusok számára is megváltozhat a jelentôsége. 166. A közoktatásban a környezeti és az energetikai mûveltségi területekkel integráltan kell foglalkozni, ami komplex programokat igényel. Ehhez szükség van jól képzett tanárokra, a tanárok eszközellátottságának javítására, oktató anyagok készítésére és terjesztésére, továbbá a pedagógus-továbbképzés megszervezésére. Az oktatás valamennyi szintjén célszerû megjeleníteni az energiával és az energiahordozókkal kapcsolatos ismereteket. Ennek egy része a tananyagba is beépülhet pl. a fizika és a kémia tantárgy keretein belül, másik részét viszont fakultatív formában célszerû oktatni. A tanárokat a felsôfokú képzés és továbbképzés keretében kell felkészíteni eme feladatok elvégzésére. A fentiektôl várható, hogy a fiatalok energia- és környezettudatos felnôtteké váljanak. 167. A felsôoktatásban folytatni kell az energetikai szakmai képzést. Ez elsôsorban a mérnök és a fizikus-, illetve mérnökfizikus-képzéssel szemben támaszt fokozott követelményeket. Az energetika kettôs feladatot ró a mûszaki és természettudományi felsôoktatásra: (a) egyrészt minden mérnök- és fizikus-, illetve mérnökfizikusképzésben valamilyen mértékig meg kell jeleníteni az energetika, az energiagazdálkodás, a környezetvédelem és az energiaipari menedzser feladatait (esetleg külön szakirány, illetve modul formájában); a környezettudatos mérnökök kibocsátásához szemléletformáló oktatásra van szükség; (b) másrészt széles körû energetikai ismeretekkel rendelkezô energetikai mérnököket és mérnökfizikusokat is kell képezni. Miután az energetika szakterülete a tüzelôanyagok, az atomenergia és a megújuló energiák hasznosításától az energiaátalakítási folyamatokon át a
38
168. Az energiafelhasználás hatékonysága beruházás nélkül is javítható a tudatformálás segítségével, a fogyasztók energia- és környezettudatos viselkedésével. Széles körû rendszeres tájékoztatási és propaganda tevékenységre van szükség annak érdekében, hogy a lakosság megismerje a különbözô háztartási berendezések, készülékek mûködtetésének energiatakarékos módját, az energiatakarékos berendezések választásának elônyeit. Ennek elôsegítésére energia-tanácsadó irodákat kell létrehozni, amelyek részben vagy egészben állami pénzbôl tanácsokat adnak a lakossági, illetve a kommunális energiafogyasztóknak. A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy a tudatformálás, az energiatakarékossági kampány csak akkor hatékony, ha nem kampány jelleggel, hanem folyamatosan és szisztematikusan végzik. A programok finanszírozásában az állami forrásoknak jelentôs szerepet kell vállalniuk megfelelô pályázati rendszerek keretében. 169. Az utóbbi években a hazai szakmai közvélemény és a lakosság energetikával kapcsolatos ismeretei és a tények között egyre nagyobb szakadék tátong. Részben a sajtó egy része, illetve bizonyos szakmai lobby-körök hatásos kampányának következtében a lakosság nem rendelkezik szakmailag korrekt ismeretekkel az energetika számos területérôl. Nincsenek tisztában az európai és a magyar energetikában a fosszilis energiahordozók döntô szerepével, a nukleáris energia fontosságával az EU, ill. a hazai ellátásbiztonság és árstabilitás vonatkozásában. A lakosság nem csekély részéhez csak a „szél ingyen fúj, a nap ingyen süt” szintû információk jutnak el. A hazai polgárok többsége nincs tisztában a megújuló energiák beruházási és üzemeltetési költségeivel, gyenge versenyképességével, a szükséges állami támogatások mértékével (évi több tízmilliárd forint) és a támogatások áremelô hatásaival. Azt sem tudják, hogy a megújuló energiák kevéssé képesek követni a gyorsan változó energiaigényt, és hogy ebbôl komoly ellátási gondok adódnak. Sajnos a tájékoztatási hiányosságokhoz sok jó szándékú környezetvédô is hozzájárul. Ezért nagyon fontos lenne, hogy a kormányzat, az energetikai szakma, az egyetemek és a hazai tudományos közösség közérthetôen megfogalmazott és objektív szakmai információkat készítsen, és azokat rendszeresen eljuttassa a nagyközönségnek.
170. Tapasztalatok szerint a szakmai konferenciák anyagai nem jutnak el a lakossághoz, ezért a kormányzatnak támogatnia kell: Tárgyilagos szakmai cikkek megjelentetését a napiés hetilapokban. A minisztériumok és a fôhivatalok honlapján (hasonlóképpen pl. az amerikai Energia Minisztériumhoz) közérthetô és érdekesen megírt energetikai információkat kell megjelentetni gyerekek, középiskolások és a szakma iránt érdeklôdô nem szakemberek részére. Ezeknek a honlapoknak közérthetô nyelven kellô rendszerességgel be kellene számolniuk az EU új energetikai határozatairól, Zöld és Fehér Könyveirôl (pl. arról, hogy az EU szerint a környezet leghatékonyabb és legolcsóbb védelme az energiahatékonyság javítása, és ez hogyan hat a lakossági energiakiadásokra és a komfortérzetre). Színes, olvasmányos brosúrák, tájékoztatási anyagok egész sorát kell rendszeresen megjelentetni és eljuttatni a fogyasztókhoz, ismertetve pl. az energiatermelés-szállítás nemzetközi és hazai árait. Sokkal nagyobb erôfeszítést kell fordítani az atomenergia még szélesebb társadalmi elfogadtatását célzó kampányokra. A szakma képviselôi részére lehetôséget kell teremteni korszerû, kiegyensúlyozott és tárgyilagos információk megjelentetésére és a fogyasztókhoz történô eljuttatására. 6.7 Nemzeti érdekérvényesítés az EU energiapolitikájában
171. Az ország lakosságának, illetve a jövô generációknak, a magyar háztartásoknak, az ipari, a közlekedési és a mezôgazdasági fogyasztóknak és a hazai energetikai társaságoknak érdekei részben azonosak, részben eltérôek, vagy ellentétesek. Az egyes csoportok érdekeinek társadalmi, gazdasági jelentôsége, illetve az érdekek átfedései alapján meghatározható a 2006–2030 közötti energiapolitika kiemelt prioritásainak sorrendje. A megadott sorrendet idôrôl idôre a körülmények változásának függvényében felül kell vizsgálni. az energiapolitika segítse elô a fenntartható fejlôdést; tartalmazzon garanciákat a biztonságos energiaellátásra; segítse elô, hogy a háztartások megfizethetô áron juthassanak energiához; segítse a társadalmi szolidaritást a rászorulókkal; segítse elô a színvonalas energiaszolgáltatást; segítse elô az életminôséget javító energiaellátási módok terjedését; a gazdasági szereplôk a piaci versenytársakénál nem rosszabb, a versenyképességet nem rontó árakon és versenyképességüket támogató szolgáltatási feltételekkel juthassanak energiához; a gazdasági szereplôk számára segítse a minôségi energiatermékek kínálatát, amelyek támogatják a magas színvonalú, környezetbarát technológiákat; segítse elô a hazai energetikai társaságok számára a hosszú távú stabil mûködést segítô jogrendszer és gazdasági háttér kialakulását;
segítse elô a hazai energetikai társaságok növekedési lehetôségeit, figyelembe véve az országhatáron kívüli piacokat is; segítse a hazai energetikai társaságokat a folyamatosan és hosszú távon is nyereséges tevékenységet lehetôvé tevô környezet fenntartásával; legyen közös EU energiapolitika, ami elôsegíti a magyar prioritások teljesülését. 172. Hazánkat az Európai Unió különbözô fórumain képviselô szakértôk, választott tisztségviselôk és hivatalnokok a hazai energetikai intézményekre és szakmai szervezetekre támaszkodva segítsék elô a magyar érdekeknek is megfelelô közös európai uniós energiapolitika kidolgozását és elfogadását; az Európai Unió költségvetésének és programjainak kidolgozása során a magyar energiastratégiai érdekek érvényesülését; hogy az Európai Unió jogalkotási folyamatában a magyar érdek meghatározására a megfelelô hazai szakértôk bevonásra kerülhessenek; az Európai Unió földgáz- és villamosenergia-ellátásban kollektív ellátásbiztonsági rendszer létrehozását, ennek megfelelô irányelv kidolgozását és elfogadását. További feladatok, illetve érdekek: Magyarországnak képviselnie kell az Európai Unióban ama ellentmondás feloldásának igényét, amely abból származik, hogy az EU a vezetékes energiahordozók területén is egységes belsô piacot kíván kialakítani, ugyanakkor az ellátásbiztonság megteremtését minden tagállam saját felelôsségévé teszi; Magyarország érdekelt abban, hogy az Európai Unió újra értékelje az atomenergia megítélését és az uniós energiapolitikai támogatóbb legyen ezen a területen; Magyarországnak érdeke, hogy ne szülessenek olyan EU elôírások, amelyekbe beleütközhetne az atomerômû üzemidô-hosszabbításának engedélyezése, illetve amelyek beleszólási jogot adnának az EU szerveinek és tagországainak az üzemidô-hoszszabbítások és/vagy az új atomerômûvi blokk(ok) építésének és üzembe helyezésének engedélyezése során; Magyarországnak alapvetô érdeke, hogy az EU földgázellátással kapcsolatos politikájának alakításában kezdeményezô szerepet vállaljon, mindenekelôtt a forrás- és szállításdiverzifikáció, a forrás- és tranzitországokkal kialakítandó együttmûködés megfelelô szintjének megteremtésében; Magyarország kezdeményezze, hogy a vezetékesenergia-piac törvényszerûségeinek elméleti megalapozása – a sajátosságok figyelembevételével – nemzetközi összefogással mielôbb megtörténjék, hogy annak eredményei figyelembe vehetôk legyenek az egységes európai energiapiac megteremtése során.
7. RÖVID ÉS KÖZÉPTÁVÚ FELADATOK Az energiapolitikai téziseket az elôzôekben 25 éves távlatban fogalmaztuk meg. A következôkben összefoglaljuk
39
azokat a legfontosabb rövid és középtávú feladatokat, amelyeknek teljesítése a folyamatosan jelentkezô problémák megoldásán túl a hosszú távú stratégiai célok megalapozása tekintetében is elengedhetetlenek. 173. A szolidaritás elvének kielégítése jegyében ki kell dolgozni egy az energiapolitikával harmonizáló szociálpolitikai rendszert, amely úgy biztosítja az energiához való hozzáférést a szociálisan nehéz helyzetben lévô állampolgárok, ill. családok számára, hogy az kellôen automatikus, bürokráciamentes, emberi méltóságot nem sértô és kis adminisztrációs költségû legyen, ugyanakkor energiamegtakarításra ösztönözzön. A támogatás annál is indokoltabb, mert nagyon sok család kifejezetten állami ösztönzésre tért át a gázhasználatra és ruházott be komoly összegeket ennek érdekében. 174. Sürgôsen ki kell dolgozni tárcaközi együttmûködésben egy nemzeti szintû Energiahatékonysági Akciótervet, továbbá a befektetett célkitûzések megvalósítása érdekében létrehozandó és mûködtetendô egy Nemzeti Energiatakarékossági Alap (NEA). Ennek keretében a hagyományos építésû lakások támogatási költségkeretét az eddigi többszörösére kell emelni az energiatakarékossági lehetôségek jobb kihasználása érdekében. Az Energia-hatékonysági Akcióterv végrehajtását össze kell hangolni a Nemzeti Fejlesztési Terv 2007–2013 idôszakra vonatkozó lehetôségeivel. Az energiamegtakarításra vonatkozó 1107/1999. (X. 8.) Korm. határozat végrehajtása érdekében az eddigieknél lényegesen nagyobb állami szerepvállalásra, vagyis lényegesen magasabb állami támogatási keretre van szükség. 175. A meglévô távhôszolgáltatás hosszú távú fenntartásának nincs ésszerû és gazdaságosan megvalósítható alternatívája. Az energiaszektor eme kritikus területén jelentôs állami szerepvállalásra van szükség a korszerûsítés érdekében, mert a jelen helyzet kialakulása is fôleg korábbi állami akarat érvényesülésének, állami döntéseknek a következménye. Ennek jegyében javítani kell a Panel Plusz Program irányítási rendszerét, és az eddigieknél is nagyobb költségvetési összegeket kell biztosítani e program megvalósításához. 176. Részletesen elemezni kell a különféle energiaforrásokat és az azok különbözô arányait tartalmazó lehetséges energiaszcenáriókat az energiapolitika alapvetô követelményeinek – ellátásbiztonság-importfüggôség, fenntartható fejlôdés-környezeti hatások és gazdasági versenyképesség – teljesítése szempontjából annak megállapítására, hogy a különbözô fejlesztési lehetôségek milyen következményekkel járnak a magyar nemzetgazdaság számára. 177. A biomassza-erômûvek nagyobb ütemû építési programjának megvalósításához szükséges komplex feladatok elvégzése az energetikai, mezôgazdasági, vidékfejlesztési és környezetvédelmi szempontok (pl. egy valós CO2-emisszió-mérleg meghatározása) figyelembevételével, több ágazat kormányszinten összehangolt munkájával. 178. Felülvizsgálandó és módosítandó a megújuló energiaforrások alkalmazásával kapcsolatos 2005. évi törvény, amely a kötelezô átviteli ár rögzítését és alkalmazásának feltételeit szabályozza, mert az nincs összhangban az uniós irányelvekkel.
40
179. A társadalmi önköltségek meghatározhatósága érdekében támogatni kell a különbözô energiahordozók alkalmazásával, illetve energiaátalakítási eljárásokkal öszszefüggô külsô (externális) költségek meghatározására irányuló kutatást a hazai feltételekre. 180. A kôolaj- és kôolajipari termékekre vonatkozó jövedéki adó jelenlegi rendszere a felhasználókat ellenérdekeltté teszi a bioüzemanyagok felhasználásában. A bioüzemanyag jövedéki adóját meg kell szüntetni. 181. Elô kell készíteni és le kell folytatni a paksi atomerômû üzemidô-hosszabbításának engedélyezését az elfogadott ütemtervnek megfelelôen. 182. A Bátaapáti térségbeli gránitba tervezett kis és közepes aktivitású hulladéktároló építését folytatni kell annak érdekében, hogy az üzembe helyezése 2008-ban megvalósulhasson. 183. A kisebb méretû, de még gazdaságosan kitermelhetô hazai gázelôfordulások kutatási-termelési tevékenységének állami szabályozását meg kell változtatni úgy, hogy az a kisméretû elôfordulások és a nem jelentéktelen nagyságú alacsony fûtôértékû gázkészletek hasznosítását is ösztönözze. 184. EU támogatással elô kell készíteni az új földgázvezeték megvalósítását a szállítási diverzifikáció érdekében és azért, hogy Magyarország a gázellátás szempontjából tranzitországgá váljon. 185. A gázellátás biztonságának növelése érdekében EU támogatással meg kell oldani a földgáz biztonsági (stratégiai) készletezését annak érdekében, hogy esetleges hosszabb ideig tartó importkimaradás esetében is fennmaradjon a zavartalan gázellátás. 186. Az Európai Bizottság elôzetes álláspontja szerint a privatizált erômûvek tulajdonosaival kötött hosszú távú szerzôdések, illetve a piaci árnál drágábban értékesítô erômûvek részére juttatott állami támogatás ellentétes az EU alapokmányaival. Erre tekintettel – együttmûködve a vizsgálatot végzô EU szakemberekkel – el kell végezni e hosszú távú szerzôdések felülvizsgálatát és e problémát az Európai Unió követelményeinek megfelelôen legkésôbb a teljes piacnyitásig meg kell oldani. 187. A villamosenergia-szolgáltatásban a piacnyitás kiteljesítése érdekében ki kell dolgozni a minimális fogyasztói árak elérését célzó új célfüggvénynek megfelelô mûködési modellt, ennek megfelelôen dönteni kell a korábbi mûködési modell alapján fennálló jogviszonyok rendezésérôl. 188. A jogszabályok fejlesztése területén meg kell oldani a következô feladatokat: Az energetikát, ezen belül a fejlesztéseket szabályozó jogrend legyen áttekinthetôbb és rugalmasabb. Egységes energetikai kerettörvény megalkotására van szükség, amelyben az általános rész tartalmazza az ágazatra vonatkozó általános szabályokat a különös rész pedig az ágazat területeire vonatkozó specifikus szabályokat. Részletesebb eljárási szabályozás szükséges az engedélyes, illetôleg a tulajdonos által nem vállalt, de a rendszerirányító, illetve a Magyar Energia Hivatal által elfogadott fejlesztési tervben szereplô fejlesztések megvalósítása érdekében. Az egységes vezetékesenergia-piac létrehozása mellett uniós szinten kellene szabályozni az ellátás-
biztonsági követelményeket (földgáz és villamos átviteli hálózatok közösségi érdekû fejlesztése, földgáz biztonsági készletének létrehozása, kötelezô erômû-kapacitástartalék, elosztási szabályok földgáz- vagy villamosenergia-hiány esetében). 189. Az új villamosenergia-ipari és gázipari mûködési modellek bevezetésével egyidejûleg szükségessé válik a Magyar Energia Hivatal hatáskörének és szervezetének megfelelô átalakítása annak érdekében, hogy a kialakuló versenypiac szabályozását hatékonyan el tudja látni. 190. Meg kell teremteni és folyamatosan fenn kell tartani azokat a szervezeti, intézményi, szervezési, pénzügyi és jogi feltételeket, illetve eszközöket, amelyek lehetôvé teszik a hazai energetikai kutatás, fejlesztés és oktatás magas szintû folytatását. Olyan
törvényt kell hozni, ami biztosítja a fentiek pénzügyi alapját, pl. az energetikai termékek önköltségébe épített, s elkülönítetten kezelt kutatási-fejlesztési-oktatási alap létrehozása révén. 191. Az energia- és környezettudatos szemlélet kialakítása és általánossá válása érdekében széles körû, rendszeres tájékoztatási és propaganda tevékenységre van szükség. Meg kell teremteni az ehhez szükséges pénzügyi és szervezeti feltételeket. Célszerû energia-tanácsadó irodák létrehozása, amelyek állami költségvetési háttérrel tanácsokat adnak a lakossági, illetve a kommunális energiafogyasztóknak. E megjelentetett anyagot szerkesztette és lektorálta Dr. Giber János egyetemi tanár.
41
IV. A FELHASZNÁLT DOKUMENTUMOK 1. Az „Energiapolitika 2006–2030” kidolgozásához elkészített résztanulmányok jegyzéke
42
Vezetô
Téma
Készenlét
Ligeti Pál, Dr. Bencze János, Dr. Szergényi István
Az energetikai piacnyitás szerepe az Európai Unió országainak energiapolitikájában
2005. július
Ligeti Pál, Dr. Grábner Péter, Nagy Attilar
Az új magyar energiapolitika mozgástere az EU piacnyitási szabályaival és stratégiájának függvényében
2006. január
Dr. Tombor Antal, Imre Tamás, Miklós László, Dr. Molnár László, Dr. Rácz László, Solti Károlyné, Dr. Stróbl Alajos, Dr. Szergényi István
A hazai energiaigény prognózisai és az azokból levont következtetések
2005. december
Dr. Tihanyi László, Imre Tamás, Solti Károlyné, Dr. Szergényi István
Rendelkezésre álló fosszilis források
2006. február
Ligeti Pál, Dr. Szilágyi Mihály, Dr. Grábner Péter
Az energetikai infrastruktúra fejlesztését meghatározó jogi elôírások és módosítási javaslatok
2005. november
Lengyel Gyula, Dr. Magyari Dániel, Imre Tamás, Dr. Tombor Antal
Az egységes európai piacra és a többi szomszédos országgal kialakított regionális hálózatra való bekapcsolódás fejlesztési igényei az energiaszektorban
2005. június
Dr. Csom Gyula, Dr. Aszódi Attila, Dr. Gadó János, Gerse Lajos, Dr. Hegyháti József, Dr. Katona Tamás, Dr. Lux Iván
A nukleáris energia szerepe a jövô energiaellátásában különös tekintettel a paksi atomerômû jövôjére
2006. január
Dr. Poós Miklós, Dr. Rácz László
A hazai energiaellátással kapcsolatos közép- és hoszszú távú környezetvédelmi követelmények
2005. december
Dr. Szerdahelyi György, Csorba Viktória, Gergely Kálmán, Harmund Mónika, Medgyes Mihály
Energiatakarékosság a magyar energiapolitikában
2005. november
Dr. Giber János, Dr. Gönczi Péter, Somosi László, Dr. Szerdahelyi György, Dr. Tombor Antal, Varga Tamás, Braun Attila, Dobos Gábor
A megújuló energiaforrások szerepe az energiaellátásban
2005. szeptember
Békés György
A vezetékes energia árai és állami befolyásolásuk lehetôségei. Energiaárak és társadalmi szolidaritás
2005. december
Dr. Tihanyi László, Dr. Giber János, Imre Tamás, Dr. Nagy Zoltán, Szunyog István
Az energetikai K+F szerepe
2006. január
Ligeti Pál, Dr. Bacskó Mihály, Nagy Attila
A magyar érdek meghatározása az EU integrációs folyamatának befolyásolásához az energetika területén
2006. március
Tarján Róbert
A magyarországi távhôszolgáltatás helyzete, szerepe az energiapolitikában
2005. december
Dr. Gács Iván, Bihari Péter, Dr. Fazekas András István, Dr. Hegedûs Miklós, Dr. Tihanyi László
Magyarország primerenergia-hordozó struktúrájának elemzése, alakításának stratégiai céljai
2006. március
2. Felhasznált további dokumentumok 2.1.
GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft.: Az új energiakoncepció alapkérdései. Az állam szerepe a liberalizált energiapiacon Budapest, 2003. október 2.2. Dr. Vajda György: Energiaellátás ma és holnap MTA, Társadalomkutató Központ, 2004 2.3. Dr. Vajda György: Energiapolitika MTA Kiadó, 2001 2.4. Dr. Giber János: Megújuló energiák szerepe az energiaellátásban Mûszaki-gazdasági szakkönyv B+V kiadó, 2005. április 2.5. Dr. Járosi Márton: Magyar energiapolitika – 2000 2.6. A globális klímaváltozás: Hazai hatások és válaszok KvVM–MTA „VAHAVA projekt” – Elôzetes összefoglalás Budapest, 2005. szeptember 15. 2.7. GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft.: Energiapolitikai Füzetek III. szám: A földgázpiac kilátásai Magyarországon, különös tekintettel a kereslet befolyásolhatóságára 2.8. GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft.: Energiapolitikai Füzetek IV. szám: A magyar gazdaság villamosenergia-igényének várható alakulása 2005–2020, 2005. szeptember 2.9. GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft.: Energiapolitikai Füzetek V. szám: A kapcsolt villamosenergia-termelés jelene és jövôje Magyarországon, 2005. szeptember 2.10. Az EPSU hozzájárulása a Villamos Energia és Gáz belsô piacának Fejlôdési Beszámolójához – Lépések a jövôre nézve – A lisszaboni stratégiához való hozzájárulás – Központi helyre állítani a minôséget, megbízhatóságot és biztonságot, avagy hogyan támogatható a gazdasági növekedés és versenyképesség (EPSU: European Federation of Public Service Unions; Gál Rezsô, az EPSU Energia Bizottság alelnöke) 2.11. Az MTA Energetikai Bizottság: Állásfoglalás az energiapolitikai stratégiáról, 2004. március
2.12. MVM Rt.: A magyar villamosenergia-rendszer 2004. évi statisztikai adatai 2.13. Magyar Energia Hivatal: Tájékoztató – 2004. Tájékoztató a MEH 2004. évi tevékenységérôl 2.14. Dr. Hegedûs Miklós: Az ellátásbiztonság gazdasági vonatkozásai 2006. február 2.15. Dr. Fazekas András István: Adatok különbözô villamosenergia-termelési technológiák externális költségére vonatkozóan A Magyar Villamos Mûvek Közleményei, XLII. évfolyam, 2005. 1–2. szám 2.16. Tari Gábor: Gyôr–Szombathely 400 kV-os összeköttetés A Magyar Villamos Mûvek Közleményei, XLII. évfolyam, 2005. 3. szám 2.17. Veréb Tamás, Zerényi József: UCTE reszinkronizáció A Magyar Villamos Mûvek Közleményei, XLII. évfolyam, 2005. 3. szám 2.18. Dr. Szergényi István: Európai energiapolitika a XXI. század elején 2.19. Lengyel Gyula és tsi.: Állami feladatok a liberalizált energiapiacon Integrációs és Fejlesztési Munkacsoport „infrastruktúra” témacsoport, 9. témakör, 2004. január 28. 2.20. Az állam szerepe az energetika és a környezetvédelem kapcsolatának alakításában Az Országos Környezetvédelmi Tanács állásfoglalása, Budapest, 2005. április 28. 2.21. Dr. Szergényi István: Merre tart(hat) az európai energiapolitika? 2.22. Dr. Szergényi István: Energiahatékonysági kihívás 2.23. Dr. Járosi Márton: A magyar energiapolitika alapjai Polgári Szemle, 2005. november 2.24. GREEN PAPER – A European Strategy for Sustainable, Competitive and Secure Energy [SEC(2006) 317], Brussels, 8. 3. 2006, COM(2006) 105 final, Commission of the European Communities 2.25. Bárdossy György, Lelkesné Felvári Györgyi: Gondolatok és kételyek földünk szénhidrogénkészleteivel kapcsolatosan Magyar Tudomány, 166. évf. 2006/1. 2.26. GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft.: Energiapolitikai Füzetek VI. rész: A magyar távhôszolgáltatás, 2006. január
43
V. MELLÉKLETEK
1. SZ. MELLÉKLET A HALMOZATLAN PRIMERENERGIA-FELHASZNÁLÁS (EU–15)
2. SZ. MELLÉKLET A HÁLÓZATRA KIADOTT VILLAMOS ENERGIA (EU-15)
70 000
12 000
60 000
10 000 8 000
40 000
PJ
PJ
50 000
30 000 20 000
4 000
10 000
2 000
0 1970
1975
Szén Vízerô
1980
1985
Olaj Gáz Geotermális/megújuló
1990
1995
0 1970
2000
Nukleáris
3. SZ. MELLÉKLET A PRIMERENERGIA-HORDOZÓK TERMELÉSÉNEK VÁLTOZÁSA (EU–15)
1985
1990
Olaj Gáz Geotermális/megújuló
1995
2000
Nukleáris
4. SZ. MELLÉKLET A PRIMER VILLAMOS ENERGIA ÉS A VILLAMOSENERGIATERMELÉSHEZ FELHASZNÁLT FOSSZILIS ENERGIAHORDOZÓK MENNYISÉGE (EU-15)
35 000
30 000
30 000
25 000 20 000
20 000
PJ
PJ
1980
Forrás: IEA Energy Statistics, www.iea.org/statist/index.htm, 2005
25 000
15 000
15 000 10 000
10 000
5 000
5 000 0 1970
1975
Szén Vízerô
1980 Olaj Megújuló
1985
1990
1995
0 1970
2000
Gáz Nukleáris Geotermális/szél/nap
5. SZ. MELLÉKLET A VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSHEZ FELHASZNÁLT FOSSZILIS ENERGIAHORDOZÓK (EU-15)
10 000 PJ
8 000
4 000 2 000
Szén
1975
1980 Olaj
1985 Gáz
1990
1995
2000
Olaj Megújuló
1985
1990
1995
2000
Gáz Nukleáris Geotermális/szél/nap
6. SZ. MELLÉKLET A FÖLDGÁZELLÁTÁS JELLEMZÔI (EU-15)
12 000
6 000
1980
Forrás: IEA Energy statistics www.iea.org/statist/index.htm, 2005
14 000
0 1970
1975
Szén Vízerô
Forrás: IEA Energy Statistics, www.iea.org/statist/index.htm, 2005
PJ
1975
Szén Vízerô
Forrás: IEA Energy Statistics, www.iea.org/statist/index.htm, 2005
44
6 000
18 000 16 000 14 000 12 000 10 000 8 000 6 000 4 000 2 000 0 1970 Bruttó import
1975
1980 Nettó import
1985
1990
1995
2000
Földgáz-felhasználás összesen
8. SZ. MELLÉKLET A FOLYÉKONY SZÉNHIDROGÉN-ELLÁTÁS JELLEMZÔI (EU-15)
16 000
40 000
14 000
35 000
12 000
30 000
10 000
25 000
8 000
20 000
PJ
PJ
7. SZ. MELLÉKLET A SZÉNELLÁTÁS JELLEMZÔI (EU-15)
6 000
15 000
4 000
10 000
2 000
5 000
0
0 1970
1975
Bruttó import
1980 Nettó import
1985
1990
1995
2000
Szilárd tüzelôanyag összesen
50% 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0%
Bruttó import
1975
1980
1985
Nettó import
1990
1995
2000
Folyékony tüzelôanyag összesen
10. SZ. MELLÉKLET PRIMERENERGIA IGÉNYESSÉG EURÓPÁBAN (2002, 1995-ÖS USD)
Svédország Görögország Portugália Finnország Lengyelország Franciaország Spanyolország Cseh Köztársaság Dánia Németország Belgium Ausztria Írország Norvégia Luxemburg Szlovákia Olaszország Egyesült Királyság Hollandia Magyarország
9. SZ. MELLÉKLET BELFÖLDI FÖLDGÁZ-FELHASZNÁLÁS RÉSZARÁNYA AZ ORSZÁGOS ÖSSZENERGIA FELHASZNÁLÁSBÓL EGYES EURÓPAI ORSZÁGOKBAN, 2003
1970
31,00 29,66
Szlovákia Cseh Köztársaság Lengyelország Magyarország Szlovénia Finnország Portugália Görögország Spanyolország Belgium Svédország Nagy-Britannia Luxemburg Franciaország Hollandia Olaszország Írország Németország Ausztria Dánia
21,00 18,13 11,73 8,65 8,24 7,83 7,55 7,42 7,12 6,70 6,22 6,18 6,11 5,82 5,38 5,35 4,53 3,71 0
a = TPES/GDP
10
20
30 40 MJ/USD (’95)
Nemzetközi Energiaügynökség, IEA, 2002, Párizs
11. SZ. MELLÉKLET A VÉGSÔ ENERGIA-IGÉNYESSÉG – INTENZITÁS – AZONOS IDÔJÁRÁSI FELTÉTELRE ÉS VÁSÁRLÓERÔ-PARITÁSRA ÁTSZÁMÍTVA (IEA, 2002) 200 végsô energiaigényesség, %
180 160 140 120 100 80 60 40 20 0
EU
LIV
SLO HUN POL BUL ROM CZE
PPP-re átszámítva
EST
PPP-re és EU-klímára átszámítva
Energiafogyasztók Lapja, 9. k. 3. sz., 2004. szeptember, p.16–18.
SK
LETT
12. SZ. MELLÉKLET AZ EGY FÔRE JUTÓ PRIMERENERGIA-FELHASZNÁLÁS EURÓPÁBAN, 2002-BEN 379,3 373,9
Luxemburg Svédország Finnország Belgium Hollandia Franciaország Németország Cseh Köztársaság Írország Nagy-Britannia Ausztria Dánia Szlovénia Szlovákia Spanyolország Olaszország Görögország Portugália Magyarország Lengyelország
286,8 230,7 202,2 186,0 175,8 171,2 163,7 160,4 158,3 153,7 148,2 144,4 135,7 124,8 111,9 106,3 100,9 97,5 0
100
200
A = TPES/lakos
300
400
GJ/fô
500
Nemzetközi Energiaügynökség, IEA, 2002, Párizs
45
13. SZ. MELLÉKLET AZ EGY FÔRE JUTÓ VILLAMOSENERGIA-FELHASZNÁLÁS EURÓPÁBAN, 2002-BEN 16 800 16 073
Svédország Finnország Luxemburg Belgium Franciaország Ausztria Hollandia Dánia Németország Nagy-Britannia Írország Szlovénia Cseh Köztársaság Spanyolország Olaszország Szlovákia Görögország Portugália Magyarország Lengyelország
13 73 7 8167 7598 7302 6830 6557 6538 6394 6154 5890 5797 5711 5394 4973 4640 4425 3910 3171 0
5000
10 000
15 000 20 000 kWh/fô
Nemzetközi Energiaügynökség, IEA, 2002, Párizs
14. SZ. MELLÉKLET A 2000 UTÁN MEGJELENT, AZ ENERGETIKÁT ÉRINTÔ FONTOSABB NEMZETKÖZI JOGSZABÁLYOK ÉS DOKUMENTUMOK A KÖVETKEZÔK
Az Európai Parlament és a Tanács irányelvei 2001/77/EK (2001. szeptember 27.) a belsô villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból elôállított villamos energia támogatásáról 2002/91/EK (2002. december 16.) az épületek energiateljesítményérôl 2003/54/EK (2003. június 26.) a villamos energia belsô piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezésérôl 2003/55/EK (2003. június 26.) a földgáz belsô piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK Irányelv hatályon kívül helyezésérôl 2003/87/EK (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról 2003/30/EK (2003. május 8.) a bioüzemanyagok és más megújuló üzemanyagok közlekedésben való használatának támogatásáról 2004/8/EK (2004. február 11.) a hasznos hôigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belsô energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról 2004/101/EK (2004. október 27.) az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvnek a Kiotói Jegyzôkönyv projekt-mechanizmusára tekintettel történô módosításáról 2005/89/EK (2006. január 18.) a villamosenergia-ellátás biztonságát és az infrastrukturális beruházások védelmét célzó intézkedésekrôl 2006/32/EK (2006. április 5.) az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezésérôl Rendeletek A Tanács 1407/2002/EK rendelete (2002. július 23.) a szénipar részére nyújtott állami támogatásról Az Európai Parlament és a Tanács 1228/2003/EK rendelete (2003. június 26.) a villamos energia határokon keresztül történô kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekrôl. Az Európai Parlament és a Tanács 1775/2005/EK rendelete (2005. szeptember 28.) a földgázszállító-hálózatokhoz való hozzáférés feltételeirôl A Bizottság 66/2006/Euratom rendelete (2006. január 16.) a kis mennyiségû érc, alapanyag és különleges hasadóanyag szállításának az ellátási fejezet szabályai alóli kivételérôl Határozatok A Tanács 668/2002/Euratom határozata (2002. június 3.) az Európai Atomenergia-közösségnek (Euratom) az Európai Kutatási Térség létrehozását elômozdító, hatodik nukleáris kutatási és képzési keretprogramjáról (2002–2006) Az Európai Bizottság 871/2002/EK határozata (2002. október 17.) a szénipar részére nyújtott állami támogatásról szóló 1407/2002/EK tanácsi rendelet alkalmazásához szükséges adatközléshez egy egységes keretszabály létrehozásáról Az Európai Bizottság 796/2003/EK határozata (2003. november 11.) a villamosenergia-és gázipari szabályozó hatóságok európai csoportjának létrehozásáról (ERGEG – European Regulators Group for Electricity and Gas)
46
Az Európai Parlament és a Tanács 1229/2003/EK határozata (2003. június 26.) a transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatások megállapításáról és az 1254/96/EK határozat hatályon kívül helyezésérôl. Az Európai Parlament és a Tanács 1230/2003/EK határozata (2003. június 26.) az energia területére vonatkozó, Intelligens energia – Európa (2003–2006) többéves cselekvési program elfogadásáról Az Európai Parlament és a Tanács 1364/2006/EK határozata (2006. szeptember 6.) a transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatások megállapításáról és a 96/391/EK és az 1229/2003/EK határozat hatályon kívül helyezésérôl Egyéb dokumentumok Megállapodás az Európai Atomenergia-közösség képviseletében az Európai Közösségek Bizottsága, valamint az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma között a fúziós energia kutatása és fejlesztése terén folytatandó együttmûködésrôl – Brüsszel, 2001. május 14. Fehér könyv – Európai közlekedéspolitika 2010-ig: a döntés ideje, 2001. szeptember 12., COM (2001) 370 végleges Zöld könyv – Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért, 2006. március 8., COM (2006) 105 végleges
15. SZ. MELLÉKLET AZ EU-25 IMPORTFÜGGÉSÉNEK ALAKULÁSA A PRIMERENERGIA-ELLÁTÁSBAN, %
Primerenergia-hordozó
2000
2010
2020
2030
Szilárd tüzelôanyagok
30,1
37,4
50,8
65,7
Folyékony tüzelôanyagok
76,5
81,4
86,1
88,5
Földgáz
49,5
61,4
75,3
81,4
Összesen
47,2
53,3
62,1
67,5
16. SZ. MELLÉKLET A CO2 -KIBOCSÁTÁS ALAKULÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN 2000–2030 KÖZÖTT
2000
2010
2020
2030
Mtonna 3665,0 % 100,0
3757 102,5
4041 110,3
4304 117,4
Ebbôl villamos energetika Mtonna 1193,3 % 100,0
1218,7 102,1
1393,6 116,8
160,4 134,5
15-ök összes kibocsátása Mtonna 3118,0
3205,0
3444,0
3669,0
552,0
597,0
635,0
Összes kibocsátás
10-ek összes kibocsátása
Mtonna
547,0
17. SZ. MELLÉKLET A HALMOZATLAN BRUTTÓ ENERGIAFELHASZNÁLÁS ÉS A HAZAI ÖSSZTERMÉK VÁLTOZÁSA
18. SZ. MELLÉKLET MAGYARORSZÁG HALMOZATLAN PRIMERENERGIA-FELHASZNÁLÁSA 1970 ÉS 2003 KÖZÖTT
1250
60
1200
55
1150
50
1100
45
1050
40
1000
35
1400 1200
PJ
1000 800 600 400 200 0 1970
950
1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Halmozatlan bruttó energiafelhasználás, PJ
30
1975
1980
1985
Szén Folyékony szénhidrogének Geotermális/megújuló
1990
1995
2000
Földgáz Nukleáris Nettó import villamos energia
Forrás: IEA Energy Statistics, www.iea.org, 2005
GDP, Mrd USD
47
20. SZ. MELLÉKLET A FOSSZILIS ENERGIAHORDOZÓK NETTÓ IMPORTJÁNAK NAGYSÁGA MAGYARORSZÁGON 1970 ÉS 2003 KÖZÖTT
800
900
700
800
600
700
500
600
400
500
PJ
PJ
19. SZ. MELLÉKLET ENERGIAHORDOZÓK TERMELÉSE 1970 ÉS 2003 KÖZÖTT MAGYARORSZÁGON
300
400
200
300 200
100 0 1970
100 1975
1980
1985
1990
Szén Folyékony szénhidrogének Egyéb: ld. 50. sz. Melléklet
1995
Gáz
2000
0 1970
Nukleáris
1975
1980
Szén
1985
1990
Kôolajszármazékok
1995
2000
Földgáz
Forrás: IEA Energy Statistics, www.iea.org, 2005
21. SZ. MELLÉKLET AZ UCTE 1.ÉS 2. SZINKRONZÓNÁJA EGYESÍTÉS ELÔTT
IS
FIN N
S EE
RUS
LV DK
IRL
LT BY
GB NL
PL
D
B L
UA
CZ SK
F
A
CH I
MD
H RO
SLO HR BiH SCG
P E
BG
MK TR
GR
MA
48
DZ
UCTE
CENTREL (UCTE)
UKTSOA
ATSOI
CY
TN
X
SUDEL (UCTE)
NORDEL
UPS / IPS
ETSO TAG
AZ UCTE-VEL SZINKRON ÜZEMELÔ VILLAMOSENERGIA-RENDSZEREK
22. SZ. MELLÉKLET A HALMOZATLAN BRUTTÓ ENERGIAFELHASZNÁLÁS, A BRUTTÓ VILLAMOSENERGIA-FELHASZNÁLÁS ÉS A HAZAI ÖSSZTERMÉK VÁLTOZÁSA SZÁZALÉKBAN 1993-HOZ KÉPEST
23. SZ. MELLÉKLET A NETTÓ VILLAMOSENERGIA-FOGYASZTÁS ÉS AZ ÖSSZES FELHASZNÁLÁS ALAKULÁSA AZ ELMÚLT 12 ÉVBEN MAGYARORSZÁGON 4,0
150% 140%
3,5
1993 = 100%
3,0 éves növekedési ütem, %
130% 120% 110% 100%
2,5 2,0 1,5 1,0 0,5
90%
0,0
80% 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 primer energia
villamos energia
GDP
-0,5 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Nettó fogyasztás
Összes felhasználás
Lineáris (nettó fogyasztás)
Lineáris (összes felhasználás)
24. SZ. MELLÉKLET A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-RENDSZER JELLEMZÔ TELJESÍTÔKÉPESSÉG ADATAI
(MW) 1990
1995
2000
2001
2002
2003
2004
Beépített teljesítmény (BT)
7177
7288
7855
8365
8247
8435
8631
Rendelkezésre álló teljesítmény (RT)
7065
6982
7601
8059
8120
7787
7955
Igénybe vehetô teljesítmény (IT)
5376
5618
6591
6979
7033
6667
6466
Ténylegesen igénybe vehetô teljesítmény (TIT)
5286
5468
6349
6663
6529
5997
6182
Erômûvek csúcsterhelése
3635
4383
4425
4566
4474
4345
4242
Import-export szaldó
1751
415
465
476
620
905
1010
Hazai csúcsterhelés
5386
4798
4889
5042
5094
5250
5253
Hazai maximális csúcsterhelés
6534
5731
5742
5965
5980
6140
6357
Megjegyzés: 1995-ig munkanapok, 2000-tôl naptári napok csúcsidei átlaga
49
25. SZ. MELLÉKLET A VILLAMOS ENERGIA TERMELÔKAPACITÁSOK MEGOSZLÁSA FELHASZNÁLT ENERGIAHORDOZÓK SZERINT
(MW) 1990
1995
2000
2001
2002
2003
2004
Szén
2,046.2
1,992.2
1,890.2
1,838.2
1,836.5
1,836.5
1,778.5
Szénhidrogén
3,236.6
34,29.4
4,399.6
4,546.6
4,467.3
4,570.0
4,818.0
157.6
265.0
ebbôl: gázmotorok Atomenergia Vízenergia Megújuló és hulladék energiahordozók Összesen
1,760.0
1,840.0
1,851.0
1,866.0
1,866.0
1,866.0
1,866.0
47.8
48.4
48.2
48.2
48.2
50.6
51.4
93.4
93.0
93.0
93.0
93.0
112.2
117.1
7,184.0
7,403.0
8,282.0
8,392.0
8,311.0
8,435.3
8,630.9
A VILLAMOS ENERGIA TERMELÔKAPACITÁSOK MEGOSZLÁSA ENERGIAHORDOZÓK SZERINT
(MW)
Szén
1990
1995
2000
2001
2002
2003
8,154
8,615
8,888
8,835
8,663
8,760
8,229
914
5,477
4,267
4,196
2,074
1,640
744
4,335
4,697
6,691
8,140
9,884
11,983
11,847
Folyékony tüzelôanyag Földgáz ebbôl: gázmotorok
844
Atomenergia
1452
13,731
14,026
14,180
14,126
13,953
11,013
11,915
Vízenergia
178
163
178
186
195
171
210
Megújuló és hulladék energiahordozók
135
220
216
205
128
578
764
27,447
33,198
34,420
35,688
34,897
34,145
33,708
Összesen
26. SZ. MELLÉKLET MAGYARORSZÁG VILLAMOSENERGIA-FELHASZNÁLÁSA SZEKTORONKÉNT 160 140 120
PJ
100 80 60 40 20 0 1970
1975
1980
1985
Lakosság Kereskedelem/szolgáltatás Közlekedés Mezôgazdaság Átalakítás/veszteség/egyéb
50
2004
1990
1995
2000
Ipar Egyéb célú felhasználás
27. SZ. MELLÉKLET A TÉNYLEGES FORGALOM ALAKULÁSA 2004-BEN
UKRAJNA 28,6
SZLOVÁKIA
AUSZTRIA
4574,1 8544,4
740,4 478,6
ROMÁNIA 30,6
SZLOVÉNIA
194,0
HORVÁTORSZÁG
GWh
0,4
2,2 0,2 0,2
(Horvát irányüzem)
Fizikai forgalom
10,2 5126,2
(Szerb irányüzem)
382,3
Export Import Szaldó
(Szerb párhuzamos)
(Horvát párhuzamos)
SZERBIA-MONTENEGRO
28. SZ. MELLÉKLET A FÖLDGÁZELLÁTÁS JELLEMZÔI MAGYARORSZÁGON
-6 320,2 13 791,9 7 471,7
29. SZ. MELLÉKLET A SZÉNELLÁTÁS JELLEMZÔI MAGYARORSZÁGON
600
400
500
350 300
400 PJ
250
PJ
300
200 150
200
100 100
50
0
0 1970
1975
Bruttó import
1980
1985
Nettó import
1990
1995
2000
1970
Földgáz-felhasználás összesen
30. SZ. MELLÉKLET A SZÉNFELHASZNÁLÁS MAGYARORSZÁGON SZEKTORONKÉNT
1975
Bruttó import
1980
1985
Nettó import
1990
1995
2000
Szilárd tüzelôanyag összesen
31. SZ. MELLÉKLET A FÖLDGÁZFELHASZNÁLÁS MAGYARORSZÁGON SZEKTORONKÉNT
400
600
350
500
300 400 PJ
PJ
250 200 150
300 200
100 100
50 0 1970 Ipar Lakosság
1975
1980
1985
Közlekedés Egyéb célú felhasználás
Hôenergia-termelés
1990
1995
2000
0 1970
1975
1980
1985
1990
1995
2000
Kereskedelem/szolgáltatás Villamosenergia-termelés
Ipar Mezôgazdaság
Lakosság Kereskedelem/szolgáltatás Egyéb célú felhasználás/általános/veszteség
Átalakítás/veszteség/egyéb
Villamosenergia-termelés
Hôenergia-termelés
Forrás: IEA Energy Statistics, www.iea.org, 2005
51
32. SZ. MELLÉKLET A FOLYÉKONYSZÉNHIDROGÉN-ELLÁTÁS JELLEMZÔI MAGYARORSZÁGON
33. SZ. MELLÉKLET A FOLYÉKONYSZÉNHIDROGÉN-FELHASZNÁLÁS MAGYARORSZÁGON SZEKTORONKÉNT
600
600
500
500 400
300
PJ
PJ
400
300
200 200 100 100 0 1970
1975
Bruttó import
1980
1985
Nettó import
1990
1995
2000
0 1970
Folyékony tüzelôanyag összesen
1975
1980
1985
Ipar
Közlekedés
Lakosság
Mezôgazdaság
1990
1995
2000
Kereskedelem/szolgáltatás Egyéb célú felhasználás
Nem-energetikai felhasználás
Hôenergia-termelés
Villamosenergia-termelés
Átalakítás/veszteség/egyéb
34. SZ. MELLÉKLET A VILLAMOS ENERGIA- ÉS HÔTERMELÉSRE FELHASZNÁLT PRIMER ENERGIA MENNYISÉGE
PJ Megnevezés
1995
Primerenergia-felhasználás
1996
1997
Közcélúak részaránya
2002
2003
2004
433,5
431,6
411,9
386,5
400,1
385,9
389,0
389,1
39,7
39,6
41,2
41,0
39,5
37,2
37,6
36,6
35,6
36,1
36. SZ. MELLÉKLET AZ ENERGIA HASZNOSÍTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS FOLYAMATÁBRÁJA
PE
5750 5690 4680 4550
felhasználás energiaszektor
58 000
10 000
2001
427,6
39 620 34 110 33 540 32 920 32 500 31 310 31060 30 840 29 910 23 240 21 270 18 260 13 730 12 790 12 540
0
2000
423,4
35. SZ. MELLÉKLET AZ EGY FÔRE JUTÓ GDP ÉRTÉKEI NÉHÁNY – MAI – EU-ORSZÁGBAN (2002) Luxemburg Dánia Ausztria Svédország Németország Finnország Hollandia Belgium Írország Franciaország Nagy-Britannia Olaszország Spanyolország Görögország Portugália Szlovénia Magyarország Cseh Köztársaság Szlovákia Lengyelország
1999
1067,1 1080,2 1053,0 1052,0 1042,9 1036,1 1069,4 1058,6 1091,6 1077,0
Villamosenergia-termelésre és hôszolgáltatásra együtt
primerenergia-felhasználás nem energetikai felhasználás az energiaszektor veszteségei
VE végenergia-felhasználás
az energiaszolgáltatás hatásfoka
he = VE/PE
az energiafelhasználás veszteségei hasznos energiafelhasználás
az energiafogyasztás hatásfoka
az energiahasznosítás hatásfoka
hf = HE/VE
h = HE/PE = he x hf
HE PE = primer energia 20 000
Nemzetközi Energiaügynökség, IEA-2002
52
1998
30 000
40 000
50 000 60 000 USD (’95)/fô
VE = végsô energia
HE = hasznos energia
37. SZ. MELLÉKLET A FELTÉTELEZETT TELJES MAGYAR ENERGIAFOLYAM-ÁBRA (2003)
primerenergia-felhasználás 1092 PJ (100,0%) nem energetikai felhasználás 48 PJ (4,4%)
energiaszektor veszteségei és önfogyasztása 237 PJ (21,7%) végsô ergiafelhasználás 807 PJ (73,9%)
ipar 168 PJ (15,4%)
egyéb 187 PJ (17,1%)
háztartás 305 PJ (27,9%)
közlekedés 147 PJ (13,5%)
felhasználási hatásfok: 43,6%
veszteség 455 PJ (41,6%) 85 PJ (7,8%)
91 PJ (8,3%)
146 PJ (8,3%)
30 PJ (2,7%)
hasznos energia 352 PJ (32,2%)
38. SZ. MELLÉKLET A NÉMET ENERGIAFOLYAM-ÁBRA (2003-BAN)
primerenergia-felhasználás 14 400 PJ (100,0%) nem energetikai felhasználás 1008 PJ (7,0%)
energiaszektor veszteségei és önfogyasztása 4174 PJ (29,0%) végsô ergiafelhasználás 9218 PJ (64,0%)
ipar 2323 PJ (16,1%)
egyéb 1524 PJ (10,6%)
háztartás 2776 PJ (19,3%)
közlekedés 2595 PJ (18,0%)
felhasználási hatásfok: 53,4%
veszteség 4294 PJ (29,8%) 1482 PJ (10,3%)
BWK, 57. k. 1/2. sz. 2005. p. 48–56.
930 PJ (6,5%)
1991 PJ (13,8%)
521 PJ (3,6%)
hasznos energia 4924 PJ (34,2%)
53
39. SZ. MELLÉKLET A HALMOZATLAN PRIMERENERGIA-ELLÁTÁS A LEGVALÓSZÍNÛBB GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS ESETÉN 1600 Tény
Várható
1400 1200
PJ
1000 800 600 400 200 0 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 2010 2015 2020 2025 2030 Szén Folyékony szénhidrogének Földgáz Nukleáris Megújuló/egyéb
40. SZ. MELLÉKLET AZ ENERGIAIGÉNYEK NAGY, KÖZEPES ÉS KIS NÖVEKEDÉSE MAGYARORSZÁGON 100
1400
90 bruttó villamosenergia-felhasználás, TWh
1500
primerenergia-felhasználás, PJ
1300 1200 1100 1000 800 600 400 200
80 70 60 50 40 30 20 10
0
0 2005
2010
2015
2020
2025
2030
2005
2010
2015
41. SZ. MELLÉKLET A BELFÖLDI PRIMERENERGIA-ELLÁTÁS VÁRHATÓ ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON 800 Tény
Várható
700 600
PJ
500 400 300 200 100 0 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 2010 2015 2020 2025 2030 Szén Folyékony szénhidrogének Földgáz Nukleáris Vízerô/megújuló/geotermális
54
2020
2025
2030
42. SZ. MELLÉKLET A SZÉNFELHASZNÁLÁS VÁRHATÓ ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON 400 Tény
Várható
350 300
PJ
250 200 150 100 50 0 1970
1975
1980
1985
1990
1995
2000
2005
Villamosenergia-termelésre felhasznált szén
2010
2015
2020
2025
2030
2025
2030
Szénfelhasználás összesen
43. SZ. MELLÉKLET A FÖLDGÁZFELHASZNÁLÁS VÁRHATÓ ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON 700 Tény
Várható
600 500
PJ
400 300 200 100 0 1970
1975
1980
1985
1990
1995
2000
2005
Villamosenergia-termelésre felhasznált földgáz
2010
2015
2020
Földgázfelhasználás összesen
44. SZ. MELLÉKLET A FOLYÉKONYSZÉNHIDROGÉN-FELHASZNÁLÁS VÁRHATÓ ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON 600 Tény
Várható
500
PJ
400
300
200
100
0 1970
1975
1980
1985
1990
1995
2000
Villamosenergia-termelésre felhasznált folyékony szénhidrogén
2005
2010
2015
2020
2025
2030
Folyékony szénhidrogének felhasználása összesen
55
45. SZ. MELLÉKLET A FOSSZILIS ENERGIAHORDOZÓK NETTÓ IMPORTJA A LEGVALÓSZÍNÛBB GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS ESETÉN MAGYARORSZÁGON 1200 Tény
Várható
1000
PJ
800 600 400 200 0 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 2010 2015 2020 2025 2030 Szén
Folyékony szénhidrogének
Földgáz
46. SZ. MELLÉKLET A KAPCSOLTAN TERMELT VILLAMOS ENERGIA ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON 7000
6382 5600
6000 5294
GWh
5000 4000 3000
3577
3464 3100
2869
3333
3386
1999
2000
2000 1000 0 1995
1996
1997
1998
2001
2002
2004
47. SZ. MELLÉKLET A KAPCSOLTAN TERMELT VILLAMOS ENERGIA ÖSSZES TERMELÉSEN BELÜLI ARÁNYA 22 20
százalékos arány
18 16 14 12 10 08 06 1995
56
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2004
48. SZ. MELLÉKLET A FAJLAGOS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN
Villamosenergia-termelési technológia Szénbázisú villamosenergia-termelés Konvencionális szénbázisú villamosenergia-termelés
Fajlagos externális költség, eurocent/kWh 1,5-10,3; 1,5-3,0 1,5-10,3
Konvencionális kôszénbázisú villamosenergia-term.
1,5-8,7; 1,2-3,5; 2,1; 2,7; 1,7; 3,7
Konvencionális lignitbázisú villamosenergia-term.
1,8-10,3; 2,2; 4,3; 10,3; 7-9; 3,7
Szuperkritikus kezdô paraméterû szénbázisú villamosenergia-termelés
2,9
Integrált szénelgázosításos kombinált ciklusú villamosenergia-termelés
1,9; 0,14-4,10
Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés
0,4-2,3; 0,4-2,0
Olaj tüzelôbázisú konvencionális villamosenergia-term.
1,6-1,8; 0,4-5,72; 1,8; 3,3
Könnyû fûtôolaj tüzelôbázisú gázturbinák
2,7; 5,00-5,72
Villamosenergia-termelés benzin/gázolaj üzemanyagú belsôégésû motorral 1,4 Földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés
0,4-2,3; 0,4-2,0
Földgáz tüzelôbázisú konvencionális villamosenergia-term.
0,5; 0,4-2,3; 2,3; 1,9; 1,7; 1,8; 1,6
Kombinált ciklusú gáz-gôz-körfolyamatú villamosenergia-termelés
0,4; 0,5; 0,42-1,51
Villamosenergia-termelés nyíltciklusú gázturbinával
1,4
Villamosenergia-termelés földgáz üzemanyagú belsôégésû motorral
1,4
Atomerômûvi villamosenergia-termelés
0,007-0,4; 0,007-0,2; 0,3
Vízerômûvi villamosenergia-termelés
0,2-0,45
Átfolyós vízerômûvek
0,2-0,3; 0,3
Tározós vízerômûvek
0,2-0,3; 0,45-
Szivattyús-tározós vízerômûvek
0,2-0,3; 0,45
Megjegyzés: Az itt közölt költségadatok esetenkénti nagyságrenden belüli szórásának oka a felhasznált adatbázisok bizonytalanságában rejlik.
49. SZ. MELLÉKLET A VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCÁRA VETÍTETT FAJLAGOS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN
Villamosenergia-termelési technológia Szénbázisú villamosenergia-termelés
Fajlagos externális költség, eurocent/kWh 1,5-14,0; 1,5-4,5
Konvencionális szénbázisú villamosenergia-termelés
1,5-14,0; 1,5-4,5
Konvencionális kôszénbázisú villamosenergia-termelés
1,5-12,0; 1,5-3,0
Konvencionális lignit- és barnaszénbázisú villamosenergiatermelés
1,8-14,0; 1,5-4,5
Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés
0,4-7,0
Földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés
0,4-4,5; 0,4-2,5
Atomerômûvi villamosenergia-termelés
0,007-1,0
Vízerômûvi villamosenergia-termelés
0,2-0,45
Szivattyús-tározós vízerômûvek
0,2-0,45
Tüzelôanyag-cellák
0,4-4,5
Napenergia villamosenergia-termelési célú hasznosítása
0,1-0,6
Szélerômûvek
0,1-0,3
Villamosenergia-termelés biomasszából
0,1-1,0
57
50. SZ. MELLÉKLET A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK FELHASZNÁLÁSÁRA VONATKOZÓ PROGNÓZISOK
Villamosenergia-termelés megújuló energiahordozóval, GWh/év 2003
2010
2025
Geotermia
–
100 (15 MW)
390 (80 MW)
3,6
Napkollektor
–
–
–
0,076
Tûzifa (biomasza-erômûben)
109
1)
1490 (230 MW)
2840 (1490 +1350) (440 MW)
18,2
7,4 14,4 1,3 el 4)+6,1 th) (3,9 el 4)+10,5 th)
3)
0,176
2,6
33,2 (18,2 +154))
46,7 (18,2+154)+ +13,54))
–
Energiaültetvény (biomassza-erômûben)
–
Tûzifa erdészeti hulladék
–
–
??
4,83)
5
7 (begyûjtés)
Egyéb forrásból biomassza
–
–
–
9,63)
11
13
Biogáz
18,7
70
128
0,191
0,691
1,3
Vízenergia (4150 óra/évvel)
171 (195)
233
300 ?
0,616
0,839
~1,1
–
0,013
4,54
7,5-18
Szélenergia
3,6
Fotovillamos
0,07
10
20
2,5·10-5
0,1
0,2
Összesen hulladékégetés nélkül
301,9
–
–
37,1
–
–
Hulladékégetés
672)
107
200
1,5
2
4
Bioüzemanyag
–
–
–
–
6,6 (4,5%) (246 et)
10,9 (6,5%) (406 et)
368,97
1760-19005)
4900-50306)
38,6
71,47)
108,58)
Összesen
1) 2) 3) 4) 5) 6) 7) 8)
58
Összenergia- (villamos- és hô-) hasznosítás, PJ/év (tartalmazza a villamosenergiatermelésre felhasznált megújuló energiahordozó mennyiségeket is) 2003 2010 2025
300-450 1050-1175 (180-270 MW) (600-700 MW)
Az adat a 2003-ban meglévô 100 MWe 16%-os kihasználására utal. 2005-ben ez a kapacitás 650 GWh-t termelt. 2003-ban ez még nem szelektíven gyûjtött hulladékból történt, ezért az EU szerint nem számít megújulónak. Ebbôl 12,5 PJ (1·106 t) a lakossági tûzifa. A szabvány szerint a villamosenergia-termelésre használt energia 1 TWh = 10 PJ-al számítandó át. Ez a 2010-es várható bruttó villamosenergia-fogyasztás (44,91 TWh) mintegy 4%-a. Ez a 2025-ös várható bruttó villamosenergia-fogyasztás (59 TWh) 8%-a. (Reálisabb a 7%!). Ez a 2010-es teljes energiafelhasználás (1150 PJ) 6,1%-a. Ez a 2025-ös teljes energiafelhasználás (1228 PJ) mintegy 9%-a.
51. SZ. MELLÉKLET KERESKEDELMI FÛTÔELEMGYÁRAK A VILÁGON
Típus
LWR
Ország
Üzem ABB-CE, Westinghouse, FC Fuels, Framatome ANP Inc, GE Nuclear Energy
3 900
32,23
Oroszország
Mashino Stroitelny, TVEL
2 420
20,00
Japán
MNF, NFI, JNF
1 674
13,84
Franciaország
FBFC
800
6,61
Németország
Advanced Nuclear Fuels GmbH
650
5,37
Svédország
ABB
600
4,96
Belgium
FBFC
500
4,13
Dél-Korea
KNFC
400
3,31
Egyesült Királyság
BNFL
330
2,73
India
DAE
325
2,69
Spanyolország
ENUSA
300
2,48
Brazília
INB
100
0,83
Kína
CNNC
100
0,83
12 099
100
4 000
80,08
Kanada
GE Canada Inc, Zircatec Precision Industries Inc.
India
DAE
435
8,71
Dél-Korea
KAERI
400
8,01
Argentína
CNEA
160
3,20
4 995
100
Összesen AGR
FBR
Egyesült Királyság
BNFL
1 590
100
Franciaország
CISN
150
75,00
Oroszország
Mashino Stroitelny
50
25,00
200
100
Összesen
MOX
%
USA
Összesen
PHWR
Kapacitás tHM/év*
Japán
JNC, JNFL
145
28,27
Franciaország
COGEMA
140
27,29
Egyesült Királyság
BNFL
128
24,95
Oroszország
Minatom
60
11,70
Belgium
Belgonucléaire
40
7,80
513
100
Összesen * tons Heavy Metal, UO2, U a tartalomban
59
52. SZ. MELLÉKLET AZ IMPORTFÜGGÔSÉG ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZÔ SZCENÁRIÓK ESETÉBEN 95%
90%
85%
80%
75%
70%
65%
60%
55% 2000
2005
2010
2015
2020
2025
2030
53. SZ. MELLÉKLET A SZÉN-DIOXID-KIBOCSÁTÁS IDÔBELI ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZÔ SZCENÁRIÓK ESETÉBEN 78 szén-dioxid-kibocsátás millió t/év 76
74
72
70
68
66
64
62
60 2000
60
2005
2010
2015
2020
2025
2030
52/A, 53/A SZ. MELLÉKLET A VIZSGÁLT FORGATÓKÖNYVEK JELLEMZÔI
Sorszám Kulcsszó/színkód
Fô jellemzôk
1
Gázerômûves
Földgázalapú változat: 2030-ig 500 MW megújuló energiaforrásokból, paksi atomerômû üzemidô-hosszabbítása megvalósul, összes többi új erômû földgáztüzelésû lesz.
2
Megújuló-1000
Megújuló energiaforrások nagyobb igénybevétele: 2030-ig 1000 MW megújuló energiaforrásokból (270 biomassza, 730 MW szélerômû), paksi atomerômû üzemidô-hoszszabbítása megvalósul, az összes többi földgáztüzelésû lesz.
3
Megújuló-1500
Megújuló energiaforrások fokozottabb igénybevétele: 2030-ig 1500 MW megújuló energiaforrásokból (505 MW biomassza, 890 MW szélerômû, 105 MW kisvízerômû), paksi atomerômû üzemidô-hosszabbítása megvalósul, az összes többi földgáztüzelésû lesz.
4
Paks nélkül
Paksi Atomerômû üzemidô-hosszabbítása elmarad: Paksi atomerômû blokkjait a 30 év élettartam lejártakor (2012–2017 között) véglegesen leállítják. Egyébként azonos az 1. változattal (azaz fokozott földgázalapú változat).
5
Kevés CO2
Kis szén-dioxid-kibocsátású változat: 2030-ig 1500 MW megújuló energiaforrásokból (l. 3. változat), paksi atomerômû üzemidô-hosszabbítás megvalósul, 1200 MW új atomerômûvi kapacitás (2020-ban és 2024-ben 600-600 MW) az összes többi földgáztüzelésû lesz.
6
Lignit + atom
Lignit- és atomerômûves (nagyerômûves) változat: 2030-ig 500 MW megújuló energiaforrásokból (l. 1. változat), paksi atomerômû üzemidô-hosszabbítása megvalósul, 1200 MW új atomerômûvi kapacitás (l. 5. változat), 4x500 MW lignittüzelésû erômû, összes többi földgáztüzelésû lesz.
7
Szén + atom
Szén- és atomerômûves (nagyerômûves) változat: 2030-ig 500 MW megújuló energiaforrásokból (l. 1. változat), paksi atomerômû üzemidô-hosszabbítása megvalósul, 1200 MW új atomerômûvi kapacitás (l. 5. változat), 4x500 MW széntüzelésû erômû import feketeszénre, összes többi földgáztüzelésû lesz.
8
Kis import
Kis importigényû változat: 2030-ig 1500 MW megújuló energiaforrásokból (l. 3. változat), paksi atomerômû üzemidô-hosszabbítása megvalósul, 1200 MW új atomerômûvi kapacitás (l. 5. változat), 4x500 MW lignittüzelésû erômû, összes többi földgáztüzelésû lesz.
61
54. SZ. MELLÉKLET AZ EURÓPÁBAN ÜZEMELÔ ATOMERÔMÛVEK ÁLTAL MEGTAKARÍTOTT KARBONKIBOCSÁTÁS ALAKULÁSA 1973 ÉS 1995 KÖZÖTT 180 160
millió tonna karbon
140 120 100 80 60 40 20 0 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95
55. SZ. MELLÉKLET A PAKSI ATOMERÔMÛ MÛKÖDÉSÉNEK HATÁSA A CO2 -KIBOCSÁTÁS CSÖKKENTÉSÉRE MAGYARORSZÁGON (ÉVI 14 000 GWh VILLAMOS ENERGIA MEGTERMELÉSÉRE VETÍTVE)
Termelt szén-dioxid, tonna/év
Erômû fajtája Atomerômû
Elfogyasztott oxigén, tonna/év
0
0
4760000
3470000
Olajtüzelésû
9 520 000
6 950 000
Modern széntüzelésû
10220000
7460000
Földgáztüzelésû
56. SZ. MELLÉKLET AZ EU-25 UCTE-HEZ TARTOZÓ ORSZÁGAI VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSÉNEK MEGOSZLÁSA 2004-BEN
Ország
Fosszilis erômû
Megoszlás, % Vízerômû
Atomerômû
Görögország
49,1
90,02
9,98
0
Szlovénia
13,4
34,33
26,87
38,80
Szlovákia
28,3
30,39
14,13
55,48
Csehország
77,9
64,95
3,21
31,84
Lengyelország
141,8
97,53
2,47
0
Olaszország
286,4
83,24
16,76
0
56,4
39,18
60,82
0
Németország
529,3
65,99
4,33
29,68
Dánia
24,32
99,92
0,08
0
93,8
96,16
3,84
0
4,0
77,50
22,50
0
Franciaország
546,7
10,13
11,80
78,07
Spanyolország
242,1
61,09
13,75
25,16
Portugália
39,4
72,84
27,16
0
Magyarország
30,8
62,99
0,65
36,36
Ausztria
Hollandia Luxemburg
62
Termelés, TWh
57. SZ. MELLÉKLET AZ ÖSSZES ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZEMISSZIÓ A KÜLÖNBÖZÔ ENERGIATERMELÉSI LÁNCOKBÓL, gCekv/kWh
Erômû emissziója
Az energiaátalakítási lánc más elemeinek emissziója
Összes
247-359
7-14
261-366
217
11
228
216-278
48-79
264-357
181
25
206
195-215
4219-246
121
28
149
99-157
21-31
120-188
90
16
106
1990-es technológia
0
27,3-76,4
27,3-76,4
2005–2020-as technológia
0
8,2
8,2
Tározó (Brazília, elméleti)
0
64,6
64,4
Átfolyás (Németország, felsô határ)
0
6,3
6,3
Tározó (Kanada)
0
4,4
4,4
Tározós (Svájc)
0
1,1
1,1
0
8,4-16,6
8,4-16,6
013,1
13,1
<10% kihasználás, szárazföldi (Svájc)
0
9,8
9,8
10% kihasználás, szárazföldi (Belgium)
0
7,6
7,6
35% kihasználás, tengerparti (Belgium)
0
2,5
2,5
30% kihaszn., tengerparti (Nagy-Britannia)
0
2,5
2,5
0
2,5-5,7
2,5-5,7
Energia/Technológia Lignit 1990-es technológia 2005–2020-as technológia Szén 1990-es technológia 2005–2020-as technológia Olaj 1990-es technológia 2005–2020-as technológia Földgáz 1990-es technológia 2005–2020-as technológia Napenergia
Vízerômû
Biomassza Szélenergia 25% kihasználás (Japán)
Atomerômû
58. SZ. MELLÉKLET A FIGYELEMBE VETT ÚJ ERÔMÛVEK JELLEMZÔI
Erômûtípus
Fajlagos beruházási költség, e Ft/kW
Fajlagos hôfelhasználás, MJ/kWh
Kihasználási óraszám, h/a
Szénerômû
275
8,6
6000
Ligniterômû
350
9,0
6000
Földgáz erômû
125
7,2
5500
Atomerômû
440
10,9
7000
Vízerômû
500
3,6
4000
Biomassza erômû
400
10,0
6500
Szélerômû
460
3,6
1650
63
59. SZ. MELLÉKLET ÚJ GÁZTÁVVEZETÉKEK DÉLKELET-EURÓPÁBAN (KÖZÉP-KELETRÔL)
60. SZ. MELLÉKLET ÚJ GÁZTÁVVEZETÉKEK ÉSZAK-AFRIKA ÉS EURÓPA KÖZÖTT
64
61. SZ. MELLÉKLET A SZÉNHIDROGÉNEK VILÁGPIACI ÁRÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA 7 6
USD/millió Btu
5 4 3 2 1 0 1985 LNG (cif)
1990 OECD kôolaj (cif)
1995
2000
EU földgáz (cif)
Forrás: BP Statistical review of World Energy 2005 Megjegyzés: cif = cost+insurance+freight (average prices)
62. SZ. MELLÉKLET ÁTVITELI HÁLÓZAT, 2015
65
MAGYAR VILLAMOS MÛVEK
MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ZRT. 1011 BUDAPEST, VÁM UTCA 5–7. TELEFON: 224-6200 INTERNET: WWW.MVM.HU
A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ZRT.-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORS HÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOSENERGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.
