Magyarország az Aranybulla (13.sz) idején A 13.század lényeges változások ideje. A királyi birtokadományok következtében megnő a főurak hatalma. A kis- és középbirtokosok védekezni kényszerülnek. IV. Béla megkísérli a királyi birtokok visszaszerzését, a hatalom helyreállítását. III. Béla halála után fiai, Imre és András között trónviszály keletkezett. Béla ugyan Imrét jelölte utódjának, mégis halála után András lett a király. A viszály jó alkalom volt arra, hogy a főurak újabb és újabb birtokadományokat szerezzenek támogatás fejében. „…az uralkodó számára az adományozás legjobb mértéke az, hogy nincs mértéke” - mondta András bátyja halála után. A nagyvonalú adományozás politikáját „Új gazdálkodásnak” nevezte. Ezért az önellátó gazdaságaikra támaszkodó nagybirtokosok ereje, politikai hatalma tovább nőtt. II. András (1205-1235) Uralkodása idején tehát a királyi birtokok megfogyatkoztak. A királyi vármegyerendszer nem volt képes ellátni közigazgatási és katonai feladatait. Az így elveszett várkatonaság pótlására a király igénybe vette a feudális urak magánhadseregeit: szüksége volt a katonákra mert III. Ince pápa ösztönzésére keresztes hadjáratot vezetett a : Szentföldre : Halicsba (Ukrajna) Ezek a hadjáratok eredménytelenek voltak, az ország pénzét és erejét pazarolták. A királyi birtok csökkenése és a hadjáratok kiürítették a királyi kincstárt. II. András ekkor a királyi jogon szedett ún. regálejövedelmekre akart támaszkodni. Problémák sűrűsödése
● parasztok
A vámszedés és a sóértékesítés jogát zsidó és izmaelita bérlőknek adta. Ők egy összegben kifizették a regálék egész évi értékét, azután maguk hajtották be: : visszaéltek a lakosság kiszolgáltatottságával : pénzrontás: a pénzt a királyi kamarák évenként bevonták, és helyette kevesebb ezüstöt tartalmazó új pénzt bocsátottak ki. Egyes egyháziak a tizednek pénzben való fizetését követelték. Ez a termény akkori értékesítési lehetőségei mellett, a kezdetleges pénzgazdálkodás viszonyai között szinte lehetetlen volt.
● szerviensek
A királyi vitézekre is nagy veszélyt jelentett a királyi hatalom hanyatlása. A feudális nagyurak nem csak a királyi birtokokat akarták megszerezni, hanem a közbeékelt birtokokat is, és tulajdonosaikat, a királynak katonai szolgálattal tartozó és személyükben tőle függő közép- és kisbirtokosokat hatalmuk alá akarták vonni. Szerviensnek nevezték magukat, jelezvén, hogy csak a királynak vannak alárendelve.
● várjobbágyok
A királyi vármegyerendszer széthullásával – a király által adott kiváltság révén – földjük tulajdonosává váltak. Őket is az fenyegette ami a szervienseket: állandó katonáskodásra kényszerülnek a nagybirtokosok magánhadseregeiben.
●a
német lovagrend betelepítése
1211- II. András számos kiváltsággal betelepítette a német lovagrendet a kunokkal határos Barcaságba. A király első feleségének, Merániai Gertrúdnak kíséretében érkezett német kegyencek magas udvari méltóságokat és gazdag birtokadományokat kaptak. Ez összeesküvést szült -> 1213 – Bánk bán, Simon és Péter ispán a pilisi monostorban meggyilkolták a királynét. Eltérő okok miatt tehát, szinte az egész társadalom szembekerült a királyi hatalommal. Ez egy társadalmi mozgalmat szül, melynek élére az ellenzéki főurak álltak, erejét, pedig a szerviensek fegyveres csoportja alkotta. A várnépek és parasztok támogatásával ->
1222 – Aranybulla kiadása A fehérvári törvénylátó napokon kényszerítették a királyt, hogy jogaikat törvényben erősítse meg: Aranybulla (arany függőpecséttel megerősített királyi oklevél). 31 cikkelyből állt. Főbb pontjai 1) Szerviensek : személyes szabadságuk, birtokaik védelme : öröklési szabadság, adómentesség, birtokaikon alávetett népesség felett állnak : megyésispánok nem ítélkezhetnek felettük csak pénz és tized ügyekben, de ők ítélkezhetnek a birtokaikon élőkön. : az országon kívülre nem kötelesek a királlyal hadra kelni, ám védelem esetében mindenkinek egyetemlegesen fel kell vonulnia. : ha szerviens fiú örökös nélkül hal meg lánya örökli birtoka negyedét, a többivel azt csinál, amit akar 2) Jobbágyok ( a király főtisztviselői, előkelő urak) ne nyomják el a szegényeket, ki ne fosszák őket bármerre utazzanak is. 3) Várjobbányokat a Szent Királytol (I. István) rendelt szabadságban kell megtartani. 4) Várnép védelmében: meg kell büntetni azt az ispánt aki a földjüket feldúlja. 5) Az „új berendezkedés” felülvizsgálata ► egész vármegyéket nem adományoz ► senki se viselhet 2 méltóságot, csak a : király, királyné, nádor, bán. ► kötelező megtartani a székesfehérvári törvénynapokat. ► itt a nádor legfőbb bírói jogkört kapott. 6) Pénzrontás ellen : az új pénz egy évig maradjon használatban,
+
megtiltotta
zsidók és izmaeliták jogát a pénzverés-, vám-, és sóbérletre. 7) A tizedet senki se tartozzék pénzben megváltani, (hanem ahogy a föld hozza). 8) Ellenállási záradék „ ha mi vagy utódaink közül valaki valamely időben ezen rendelkezéseink ellen akarna cselekedni, ennek az oklevélnek erejénél fogva mind a püspököknek, mind a többi jobbágynak
(főembereknek) és az ország nemeseinek joga, hogy hűtlenség vétke nélkül ellenálljon nekünk és utódainknak.” 1232 – Kehidán a Zala megyei szerviensek arra kérték a királyt, hogy maguk közül választhassanak igazságot szolgáltató bírákat (szolgabírákat) a jogtalanságokat elkövetőkkel szemben. A királyi vármegyerendszer közigazgatási rendszere átadja a helyét a nemesi vármegyének. Az önkényeskedő nagybirtokosok ellen azonban ez még mindig nem volt biztosíték a szervienseknek. IV. Béla (1235-1270) III. Béla volt a példaképe így hamar hozzáfogott a nagybirtokosok megfékezéséhez, a királyi tekintély visszaállításához. Vissza akarta szerezni a régi várbirtokokat. Királyi bizottságok járták az országot, hogy a „felesleges adományokat” visszavegyék. Tovább romlott a király és a birtokosok közti viszony mikor Béla a haderejének megerősítésére befogadta az országba a tatárok elől menekülő kunokat. Ám a király eszközei hibásak voltak az erős királyi hatalom megteremtésére: elődei által eladományozott birtokok visszavétele ellene fordította az egész uralkodó osztályt. 1240 – Kijev is mongol áldozat lett és a fentiek miatt közönnyel fogadták ezt az urak. Ezen felül, a tatár betörésért a kunokat okolták, és meggyilkolták Köteny kun királyt, erre azok pusztítva elhagyták az országot. A tatárjárás Béla megerősítette az északkeleti határt, és elzárta a Vereckei-hágót, de a tatárok nagy erők összevonásával 1241 márciusában áttörték a védelmet, megszállták Erdélyt. Lengyelország felől érkezett egy másik mongol sereg. Erre Pesten egy 60ezer fős sereg indult Batu kán ellen. 1241. április 11. – Muhi csata (Sajó mentén) magyar vereséget hozott. Béla nagy nehezen megmenekült, de embereinek jelentős része elpusztult. ● A mongolok bevették Pestet és a befagyott Dunán átkeltek a Dunántúlra is. ● Pannonhalma, Székesfehérvár, Visegrád és Esztergom ellenállt. ● az invesztitúra harca miatt sem IX. Gergely sem II. Frigyes (nrcs) nem küldött segítséget, II. Frigyes osztrák herceg, pedig nyugati megyéinket támadta. ● Béla először az osztrák herceghez, végül Dalmáciába menekült. ● 50-75%-os arányt ért el helyenként a tatárjárás okozta pusztulás, átlag: 20-25%. ● 1242 márciusa – a mongolok teljesen váratlanul elhagyták az országot. 2 variáció: ● Ögödej nagykán halála -> Batu kán pályázik a posztra ● mongol harci stratégia: nem egyszerre hódítanak……? A király az ellenség visszavonulása után nyomban hozzálátott az élet és munka feltételeinek megteremtéséhez.
☺ az elnéptelenedett országrészeket benépesítette : Alföld -> visszahívta a kunokat : Felvidék (k és közép) -> csehek és morva telepesek : Nyugati határvidékre -> német telepesek (hospes) : Erdély -> románok találtak otthont ☺ felhagyott a birtokvisszavétel politikájával, sőt, maga is adományozott földeket. Feltételként kővárak építésére és páncélos seregek állítására kötelezet a birtokosokat. ☺ külpolitikáját megváltoztatta: korábbi nyugati kapcsolatai helyett a tatárok elleni harcban érdemeket szerzett a halicsi fejedelemmel kötött szövetséget. ☺ törekedett arra, hogy erősítse a társadalomnak azokat a rétegeit akikre támaszkodhat a nagybirtokosokkal szemben : megerősítette a szerviensek jogait, és a nemesi megye kis- és középbirtokos vezetőit beillesztette az igazságszolgáltatás rendjébe. 1267 – IV. Béla és fiai törvénye nevezi a szervienseket nemesnek, a nagybirtokosokat, pedig báróknak. A törvény védte a szerviensek birtokait: nemesi vármegye előzménye. : szövetségeseinek tartja a városokat is. A legfejlettebb „vásáros” helyek kiváltságlevelet kaptak, megadta a vámmentes kereskedelem jogát és a szabad bíró- és tanácsválasztást. A tatárok miatt a városfal építését engedélyezte. : a jobbágyok megkapták a költözködés jogát (lesüllyedt várjobbágyok, jogilag a várbirtokot megkaparintó földesúr fennhatósága alatt álltak). Kialakult a familiaritás -> a bárók erősödése elengedhetetlen következménye volt IV. Béla tatárjárás utáni politikájának. Ha a köznemesek nem akartak felőrlődni az ellenük folytatott harcban, és vagyonukat meg akarták őrizni, valamely nagyúr szolgálatába kellett állniuk. -> részt vettek birtokai gazdasági irányításában, harcoltak magánhadseregében. Ők voltak a nagybirtokos familiárisai. Szolgálataikért cserébe uruk megvédte őket más bárók támadásaitól.
