II. Népesség, település, életmód / 5. Magyarország a XVIII. századi Habsburg Birodalomban MAGYARORSZÁG A XVIII. SZÁZADI HABSBURG BIRODALOMBAN Demográfiai viszonyok: Magyarország helyzete a XVIII. század elején sok háború (végvári harcok, török kiűzése, Rákóczi-szabadságharc) jelentős emberveszteség, falvak elnéptelenedése kultúrtájak pusztulása (szántók helyén erdők, legelők) járványok terjedése (védekezés: karantén, védőoltások) gazdasági hanyatlás (termelés visszaesése, éhínség) megoldás: a népességszám növekedése természetes szaporodással betelepítéssel és bevándorlással (felnőtt munkaerőre is szükség van) A XVIII. század végére Magyarország lakossága megkétszereződött, 3,5-4 millióról 8 millióra nőtt. A betelepítések szervezetten érkeznek az országba adókedvezményekkel és egyéb juttatásokkal várják őket (pl. telek, ház, ingyen vetőmag) nagy részük sváb (birodalmon kívül élő katolikus német) katolikus vallás erősítése új gazdálkodási módok elterjesztése (pl. vetésforgó, új növények: burgonya, kukorica) elősegíteni beilleszkedésünket a Habsburg Birodalomba területi elhelyezkedés: Buda, Bakony és Vértes, Tolna, Baranya, Békés megye, Bácska, Bánát a németek nagy aránya azzal is magyarázható, hogy a svábokon kívül a hazai németséget még az erdélyi szászok és a városi polgárság egy része is képviseli, de ők már a XVIII. század előtt Magyarországon éltek de nemcsak svábokat telepítettek állami szervezéssel, pl. a szerbeket is telepítették a Határőrvidékre Bevándorlók A belső mozgások következtében a Kárpát-medence belseje felé húzódott vissza a magyar etnikai határ, ugyanakkor megmaradt az ország középső részének magyar jellege. (belső migráció) a magyarság belső területek felé húzódása miatt a peremvidékeken területek szabadulnak fel a szomszédos országokból is bevándorlás tapasztalható. (külső migráció) szervezés nélkül, öntevékenyen érkeznek területi elhelyezkedés: románok (oláhok) – Erdély szlovákok (tótok) – Felvidék lengyelek – Felvidék (beleolvadnak a szlovákságba) kárpátukránok (ruszinok) – Kárpátalja szerbek (rácok) – Határőrvidék horvátok – Horvátország zsidók – Buda és a nagyobb városok cigányok – mindenhol az országban A szervezett és az öntevékeny betelepülésekkel a magyarság számaránya a XVIII. században Magyarországon jelentősen csökkent. Ehhez még a betelepülések előtt hozzájárult, hogy a népességvesztés legnagyobb mértékben eleve a többnyire síkvidéken, dombságokon vagy völgyekben élő magyarságot érte, míg az idegen ajkúak többsége a jórészt érintetlen hegyvidékeken lakott. Így a két tényező hatására a XV. századi 80%-ról 40-42%-ra esett vissza a magyarság számaránya az országban a történeti demográfia becslései szerint. Magyarország soknemzetiségű állammá vált, ami később a nemzetiségi ellentétek gyökere lett és Trianon katasztrófájához vezetett.) Magyarország nemzetiségei a XVIII. század végén 1
II. Népesség, település, életmód / 5. Magyarország a XVIII. századi Habsburg Birodalomban Társadalom: A XVIII. század végéig Magyarországot alapvetően nem érintette meg a modern nemzeti eszme, a nacionalizmus. Szűk értelmiségi csoportokat leszámítva, a fő azonosulási pont a társadalmi helyzet és a felekezeti hovatartozás volt. A szülőföldhöz kötödés mellett a XVIII. században még létezett az országgal való azonosulás („hungarus”-tudat), mely összekötötte Magyarország különböző nemzetiségű lakóit. Így nemzetiségi ellentétekkel az 1780-as évekig nem találkozunk. (A Horea és Closca-féle 1784-es román parasztfelkelés volt a Kárpát-medencében az első, ahol nemzeti szempontok is fölmerültek.) A magyarság teljes társadalmat alkotott. Élén a pár tucat családból álló arisztokrácia és az ország népességének 4-5 %-át kitevő nemesség állt. A polgárság száma és súlya továbbra is csekély volt. A magyarság zömét a parasztság tette ki, akiknek sem földesúri, sem állami terhei nem emelkedtek a XVIII. század első felében a vándormozgalmak következtében. A parasztok jelentős része (50-65 % ) röghöz volt kötve, de a népmozgások a szolgáltatások átmeneti enyhülését eredményezték. A horvátok sajátos helyzetűek voltak, mivel a magyar közjog elismerte Horvátország különállását Magyarországon belül, s így a horvát nemességet külön nemesi nemzeteknek tekintette. Ezáltal a horvátok a magyarhoz hasonló szerkezetű, teljes társadalmat alkották. (Az összes többi nemzetiség csonka társadalmú.) A szlovákok csonka társadalmat alkottak: hiányzott a vezető réteg, zömük jobbágy volt. A felvidéki közép- és kisnemesség egy része beszélte ugyan a szlovák nyelvet, de döntő többségük a magyar nemesség részének tekintette magát, s a nemzeti ébredés korában a modern magyar nemzethez csatlakozott. A románok szintén csonka társadalmat alkottak, bár vékony vezető réteggel rendelkeztek – egyháziak, nemesség, polgárság. A zömében délen, határőrvidéken élő szerbség éléről szintén hiányzott a vezetőréteg, ám egyházi privilégiumuk révén papságuk, valamint a körükből kikerülő katonatisztek alkották vezető csoportjukat A magyarországi németség a XVIII. századtól alapvetően három csoportra oszlott: a főleg városlakó németekre, az erdélyi szászokra (polgári, iparos, kereskedő és értelmiségi) és a betelepülő, túlnyomórészt paraszti sorban élő svábokra. Gazdasági jellemzők: A XVIII. században is a mezőgazdaság volt a legfontosabb ágazat, amely jelentősen fejlődött. A volt hódoltság területein továbbra is jelentős maradt a rideg állattenyésztés, amely elsősorban a hústermelést szolgálta. Másféle fejlődés jellemezte a volt királyi Magyarország területét. Ott az állattartásban előretört az istállózás, s az új fajták is megjelentek. Mezőhegyesen, Bábolnán, Kisbéren állami ménes birtokot alapítottak. A magyarszürke szarvasmarhát a húsáért tartották, míg a teheneket a tejgazdaság miatt. Keresztezésükből alakult ki a magyartarka szarvasmarhafajta. Ez kettős hasznosítás volt, mert így jó volt a tej és a hús is. A sertéseket a települések közelében lévő erdőkben legeltették. Juhot is tartottak a gyapjújáért. A fejlődést a század végére megjelenő kapásnövények (kukorica, burgonya, dohány) jelentették, melyek jelentős szerepet játszottak az éhínségek visszaszorításában. Az iparban a kisszámú népesség és s tőkehiány következtében az egész országban a céhek voltak jellemzőek. A Felvidéken és Ny-Dunántúlon manufaktúrákat is szerveztek. A parasztság eszközei és használati tárgyai jelentős részét maga állította elő, így a piac rendkívül szűk volt. Az előrelépést az iparosok számának növekedése mutatta. Tömegcikkeket gyártottak: posztó, edények, konyhai cserepek. A török kor az ipari fejlődésnek sem kedvezett: a volt hódoltságban a céhek ismételt megjelenése is fejlődést jelentett. A manufaktúraipar alig fejlődött ki hazánkban. Az iparfejlődést a kettős vámhatár kialakítása is visszafogta. Magyarország gazdag ásványkincskészletei következtében jelentős volt a bányászat. A nemesfém bányászat aránya csökkent, de megnőtt a réz és a vas szerepe, és megnyitották az első szénbányákat. A víz kiszivattyúzása problémát jelentett, ezért azokon a területeken, ahol sok volt a víz, a legkorszerűbb gépeket alkalmazták. Selmecbányán bányatisztképző intézetet is felállítottak (1735). Közvetlenül a termelők és a fogyasztók között zajlott a belső áruforgalom a vásárokon. A legjelentősebbek a nagyobb városokban tartottak országos vásárok voltak, ahol a parasztok és a kézművesek személyesen árulták termékeiket. Bővült az ország külkereskedelmi forgalma. A kereskedők a század közepéig örmények, görögök, szerbek voltak, akiket a század második felében fokozatosan a zsidóság váltott fel. A kivitel alapvetően mezőgazdasági termékekből (élőállat, bor, gabona, dohány, gyapjú) és nyersanyagokból (fémek) állt, míg a behozatal iparcikkekből. Külkereskedelmünk döntően az osztrák örökös tartományokkal bonyolódott le. A közlekedés fejlesztése alapvető fontosságú kérdés volt a hadsereg, a posta és az áruszállítás szempontjából. Ezért mind a kormányzat, mind a megyék igyekeztek javítani a sanyarú helyzeten. Szélesítették a földutakat, új hidakat vertek, és vízelvezető csatornákat építettek szerte az országban. Mivel nagy tömegű árut csak vízi úton lehetett szállítani, komoly tervek születtek a folyókat összekötő csatornák építésére. 2
II. Népesség, település, életmód / 5. Magyarország a XVIII. századi Habsburg Birodalomban Politika- és eseménytörténet: A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC (1703-1711) 1. A felkelés okai: rendi sérelmek: a Habsburgok a magyar főurak megkérdezése nélkül döntenek az ország dolgairól A Habsburgok Erdélyt külön tartományként kezelik (1690-ben, a Diploma Leopoldinum mondta ki) Hamis felségárulási perek a gazdag földbirtokosok ellen A törököt kiűző császári hadsereg fosztogatásai Súlyos adók a jobbágyok nyakán: porció: a német császári katonák ellátása és forspont: a katonaság szállítása Ezek az indokok a Brezán várában kiadott hadba hívó kiáltványban, illetve a külföld felé kiadott Recrudescunt-ban (írója Ráday Pál) is megfogalmazódtak. 2. A felkelés célja: a magyar függetlenség kivívása 3. A felkelés vezetői: „vezérlő fejedelem”: II. Rákóczi Ferenc hadvezérek: Bercsényi Miklós, Béri Balogh Ádám, Bottyán János, Esze Tamás, Ocskay László, Károlyi Sándor, illetve a labancok részéről Pálffy János 4. Nagy csaták: harcoló felek: kurucok (felkelők) és labancok (császáriak) Dunaföldvár elfoglalása, győri csata (a legfényesebb győzelmek), zsibói csata (Erdély elvesztését okozta a vereség) trencséni csata (döntő vereség) 5. A szabadságharc országgyűlései: 1705, Szécsény: II. Rákóczi Ferencet a nemesek Magyarország fejedelmévé választják. Megszervezik az állam irányítását is: Rákóczi 24 tagú szenátusát köznemesekből állította össze, akik az államigazgatás ágai szerint szakosodva készítették elő a fejedelem döntéseit. Gazdasági Tanács jött létre a fejedelem vezetésével a kincstár és a hadellátás irányítására. 1707, Ónod: a Habsburgok első trónfosztása (a 2. trónfosztás 1849-ben, a 3. 1921-ben lesz majd) Megtörténik a független Magyarország kikiáltása is „Eb ura fakó! József császár nem királyunk!”(Bercsényi) Elfogadták a hadikiadásokra kivetett 2 millió forint adót, amelyből a nemesség is részt vállalt. 1708, Sárospatak Törvény a jobbágykatonaságról: ha egy jobbágy beáll a hadseregbe, felszabadul a földesúri terhek fizetése alól (robot, adó, ajándék) 6. A szabadságharc tetőpontja: 1707 ekkor kiáltották ki hazánk függetlenségét a kurucok elérték a legnagyobb katonai sikerüket: Erdélyt és Magyarországot egy időre együtt birtokolták. 7. A szabadságharc vereségének okai: Rákóczi Ferenc nem kapott külföldi segítséget, a szabadságharc elszigetelődött. A franciák vesztésre álltak a spanyol örökösödési háborúban. Segélypénzeik 1710 után megszűntek. Rákóczi 1710-ben I. Péter cárral kötött szövetséget, de 1711 után az oroszoknak fontosabb volt a jó viszony a Habsburgokkal, ezért a kuruc állam tőlük sem számíthatott segítségre. Gazdasági helyzet romlása: értéktelenné vált Rákóczi pénze, a libertás (nevét a Pro libertate! = A szabadságért! feliratról kapta.) Pestisjárvány is irtotta a lakosságot. A visszaeső termelés veszélyeztette a hadsereg ellátását. Katonai téren kiütköztek a kuruc hadsereg gyengéi. A császári csapatok egyre inkább fölénybe kerültek. Az ország mind nagyobb területei kerültek az ellenség kezére. A kuruc hadsereg tisztikara képzetlen (Vak Bottyán elhunyt, Ocskay László és Bezerédi Imre átálltak a császáriakhoz), legénysége tapasztalatlan, fegyelmezetlen volt. A trencsényi csatában (1708) a szabadságharc legerősebb, 15000 fős, jól felszerelt hadserege szenvedett vereséget egy 8000 fős császári seregtől. A kuruc katonák egyre inkább belefáradtak a harcokba A háború folytatásának feltételei 1711-re gyakorlatilag megszűntek. 3
II. Népesség, település, életmód / 5. Magyarország a XVIII. századi Habsburg Birodalomban 7. A felkelés vége: a szatmári béke Károlyi Sándor és III. Károly között: Károlyi elérte, hogy a békekötés közkegyelmet adjon mindenkinek. A szabadságharcban résztvevő nemesek visszakapták birtokaikat. A szabadságharc célja, a független magyar állam megteremtése meghiúsult. Nem válhattak szabaddá a kuruc hadsereg jobbágykatonái. 1711. április 30-án Szatmáron aláírták a békét. Másnap a nagymajtényi síkon a kuruc csapatok letették a fegyvert. Károlyi tisztességes békét kötött. Ezt azonban nem érhette volna el a szabadságharc nyolcéves erőfeszítései nélkül. Vagyis a béke legfontosabb pontjai: Büntetlenség a lázadó kuruc katonáknak, a magyar törvényeket a Habsburgoknak be kell tartaniuk, Magyarország viszont a Habsburg birodalom része marad. 8. Rákóczi Ferenc sorsa: Rákóczi a vereséget követően nem tért haza Magyarországra, nem fogadta el a békét a neki felkínált kegyelem ellenére sem. Az újrakezdés reményében ment Franciaországba, majd Törökországba. Leghűségesebb kísérőivel (pl. Bercsényi Miklós, Mikes Kelemen) emigrációban (külföldi száműzetésben) élte le életét a törökországi Rodostóban. Itt érte a halál 1735-ben. III. KÁROLY URALMA (1711-1740) Károlynak feltett szándéka volt, hogy bizalmat ébresszen az udvar iránt Magyarországon. A szatmári béke ígéretei törvényekké lettek. megkezdte az ország újjáépítését, a demográfiai részben leírt szervezett betelepítéseket 1716-ban meghalt egyetlen fia, így veszélybe került az örökösödés. Törvényt hozott hát a Habsburgok nőági örökösödésének biztosítására; ez volt a híres Pragmatica Sanctio, amit 1722-ben az összehívott magyar országgyűlési rendek is elfogadtak Pozsonyban. A Pragmatica Sanctio kimondta, hogy az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon azonos legyen az uralkodó a Habsburg-ház öröklődési szabályai szerint. Ez nemcsak a dinasztia nőági trónöröklési jogát biztosította, hanem azt is, hogy a Habsburgok dönthessék el, hogy ki legyen a magyar király. . Elfogadása azért ment simán, mert a magyar rendek még mindig tartottak a töröktől és ez a szerződés biztonságot nyújtott egy esetleges támadás ellen, továbbá az uralkodó biztosította a nemesi adómentességet és a vallásszabadságot, ezen felül az országot a saját törvényei szerint fogják kormányozni. Kialakultak azok a viszonyok, melyek 1918-ig meghatározóak maradtak hazánkban. III. Károly törvényt hozott az állandó hadseregről is, amely kimondta, hogy a hadsereg az országgyűléstől független, az uralkodó irányítása alatt áll. A költségeket a jobbágyok állták, így ilyen a nemesi adómentesség megmaradt. Az 1717-18-as török elleni háborúban visszaszerezte a Temesi bánság területét. A Pozsarevácon megkötött békeszerződés (1718) aláírásának köszönhetően a történelmi Magyarország területén megszűnt a török uralom. III. Károly igyekezett Magyarországot minél jobban bekapcsolni a Habsburg Birodalomba, érvényesítve a központi akaratot. Tanácsadó testületével Bécsből kormányzott, döntéseit pedig a magyar kancellária közvetítette. Szervezet: Feladata: Székhelye:
kancellária (tanácsadó testület) A király döntéseinek végrehajtása Bécs
helytartótanács (~belügyminisztérium) Magyarország irányítása Buda
diéta (országgyűlés) Törvényhozás (adók mértéke, hadsereg létszámának megajánlása) Pozsony
1731-ben kiadta a nevezetes Carolina Resolutiot, amelyben a protestánsok vallásgyakorlását szabályozta. Igyekezett a katolikus hatalmat terjeszteni a Szent Korona országaiban olyan módon, hogy a protestánsok vallásgyakorlását akadályozta, vagy szűkebb keretek közé szorította. MÁRIA TERÉZIA (1740-80) Hatalomra jutása: III. Károly halála után rögtön kitört a Habsburg örökösödési háború, mely 1740-48-ig tartott. II. (Nagy) Frigyes porosz uralkodó hadüzenet nélkül megrohanta Sziléziát, a spanyolok és a franciák pedig a Habsburg területek felosztását tervezték. Mária Terézia a magyar rendekhez fordult, akik 1741-ben a pozsonyi országgyűlésen 35.000 katonát adtak (“életünket és vérünket”), de előbb törvénybe iktatták újra a nemesi adómentességet. A háború végén végül is Szilézia porosz kézen maradt, sőt, a hétéves háborúban (1756-63) sem sikerült visszaszerezni. 4
II. Népesség, település, életmód / 5. Magyarország a XVIII. századi Habsburg Birodalomban Államirányítás: Mária Terézia a háborúk után nekilátott a birodalom belső rendjének megszervezéséhez. Abszolutista intézkedéseket hajtott végre, ami azt jelenti, hogy a rendek háttérbeszorításával rendeleti úton hajtotta végre felülről jövő reformjait. 1764-ben létrehozta az Államtanácsot, mely az ország központi szerveit koordinálja és tartja a kapcsolatot az udvarral. Reformjainak kidolgozásában fontos szerepet kapott Kaunitz kancellár, aki 12 pontos paktumot készített terveiről. 1765 után nem hívott össze országgyűlést, felvilágosult abszolutista módon kormányzott. A felvilágosult abszolutizmus a közép- és kelet-európai országok államformája az 1700-as évek közepétől a francia forradalomig. Célja: a térség felzárkózzon Nyugat-Európa gazdasági szintjére, ehhez a felvilágosodás eredményeit hasznosítja, ennek szellemében az állam merkantilista gazdaságpolitikát folytat. Korszerűsíti az oktatást, közigazgatást, egészségügyet. Türelmes a protestánsokkal szemben. Sokat tett a térség fejlődéséért, de mivel fenn akarta tartani a feudális társadalmi viszonyokat egy idő után szükségszerűen megbukott. Hazánkban Mária Terézia és II. József képviselte, Poroszországban II. Frigyes, Oroszországban Nagy Katalin. Belső intézkedései: 1754-ben kettős vámhatárt állított fel. Egy határ húzódott az egész birodalom körül, mely az osztrák- és cseh ipart védte a külföldi riválisoktól. A másik határt pedig Magyarország köré húzta, azért, hogy a magyar ipar ne fejlődhessen és a birodalom felvevőpiaca legyen. Viszont kedvező volt a mezőgazdaság számára, tehát az ország a birodalom éléskamrája lett.
1764-ben sor került a mádéfalvi veszedelemre, amikor a székelyek uraik ellen fordultak a magas adók miatt. Ebben a korban a jobbágy nagyon sokat fizetett, ezért érthetőek a megmozdulások. Tartoztak az államnak 1530 forintos hadiadóval, a háziadóval a vármegye költségeinek fedezésére, fizették a porciót és a forspontot. A jobbágy tartozott a földesúrnak is a robottal, a kilenceddel, az ajándékkal, a dézsmával. Ezek mellé jöttek a földesúri monopóliumok. Ez azt jelentette, hogy csak a földesúr malmában őröltethet, csak a földesúr kocsmájában fogyaszthat bort, és csak urán keresztül adhatott el húst… Ezen felül fizették az egyházi tizedet. Ezért adta ki 1767-es úrbéri rendeletét (urbáriumát), melyben szabályozta a jobbágyi terheket. Meghatározta az egységes jobbágytelek nagyságát (16-40 hold) és az utána fizetett járadékokat. A jobbágy évi 52 napi igásvagy 104 napi gyalogrobottal tartozott. Tiltotta a túlkapásokat, mert féltette az állami adóbevételeket (“Etetni kell a juhot, hogy nyírni lehessen!”) 1777-ben kiadta a Ratio Educationist (oktatásügyi rendelet), melyben kötelezővé tette az elemi iskola elvégzését 6-tól 12 éves korig kötelezővé tette az oktatást. A rendelet hatására több iskola épült az országban. cél: hozzá hű értelmiségi réteg kinevelése hivatalnokok állami irányítás erősítése. Ezért létrehozta a Theresianumot is, mely egy hivatalnokképző intézet volt. Feloszlatta a hazai jezsuita rendet, törekedett az egyház visszaszorítására, de ugyanakkor erősítette Szűz Mária kultuszát. Az ő idejéből való egykori himnuszunk a ma is énekelt Boldogasszony anyánk katolikus ének. Testőrségét magyar nemesifjakkal töltötte fel, de nem azért, mert annyira be akarta volna vonni őket az európai műveltségbe, hanem akart egy biztos, hozzá hű réteget a magyar társadalomban. Ugyanakkor a testőr-írók (pl. Bessenyei György) szerepet játszanak a felvilágosodás elterjesztésében is. II. JÓZSEF (1780-90) Nehezen kezelhető gyerek volt, nem kedvelte az udvari pompát, a vadászatokat és a társaságot. Gazdasági és filozófiai műveket olvasott. Kedvelte a zenét. 1765-től Falkenstein gróf álnéven járta az országot (második Mátyásnak is nevezte a nép). 1765-től Mária Terézia társuralkodója a birodalomban, halála utána gyakorlatilag Magyarország királya. Azért gyakorlatilag, mert nem volt megkoronázva, hogy ne kössék a magyar törvények, ezért csúfolták „kalapos királynak”.
5
II. Népesség, település, életmód / 5. Magyarország a XVIII. századi Habsburg Birodalomban Uralkodása során kb. 6000 rendeletet hozott. Takarékossági intézkedéseket hozott, ennek jegyében 1780-ban lecsökkentette az udvar és a testőrség létszámát. A palota egy részét is lezáratta. Enyhítette a cenzúrát. Megszüntette a megyerendszert, (hogy háttérbe szorítsa a rendeket) helyette tíz kerületet hozott létre. A kerületek élére állami biztosokat állított. Egyik legfontosabb rendelete az 1781-es türelmi rendelet, mely biztosította a szabad vallásgyakorlatot. Betiltotta a „nem hasznos tevékenységet” űző rendeket (hasznosnak csak a tanítás és gyógyítás minősült), ezért lett az addig kolduló Bencés rend oktató rend. Egyházellenessége miatt VI. Pius pápa 1782-ben felkereste és kérte, hogy enyhítsen a szigoron. („fordított Canossa-járás”) Mindent egységesíteni akart, ezért 1784-ben a birodalom hivatalos nyelvévé tette a németet, előidézve ezzel a Kazinczy Ferenc vezette nyelvújító mozgalmat. 1785-ben kiadta a jobbágyrendeletet, mellyel jelentősen javította a jobbágyság életét. Eltörölte a “jobbágy” elnevezést, megvalósította a szabad költözést. Lehetőséget adott az önálló hivatásválasztásra, a jobbágy foglalkozhatott bármivel, amivel akart. Csökkentette az úriszék (földesúri bíróság) hatáskörét.. Meg akarta adóztatni a nemességet (közös teherviselés) is, de a halál közbeszólt. Halálos ágyán minden rendeletet visszavont, kivéve a türelmi és jobbágyrendeletet. Udvari orvosa pedig, mivel a császár egy erősítő likőrt rendelt tőle, kikotyvasztotta neki az első adag Unicumot („Das ist ein Unicum!”- mondta rá a császár, miután megízlelte), amit azóta is gyárt az orvos leszármazottaiként a Zwack-család . II. József hibája az volt, hogy nem volt tekintettel az egyes tartományok fejlettségére. Mindent egységesen akart látni, túl gyorsan és erőszakosan próbálta megreformálni az országot. Halála után újjáéledtek a megyék, nőtt a nemzeti öntudat és terjedtek a forradalmi eszmék. Így került sor a XVIII. század történetét lezáró magyar jakobinus mozgalomra is. A MAGYAR JAKOBINUS MOZGALOM (1794-1795) 1. Előzmények: elterjednek a felvilágosodás eszméi (a kis számú magyar értelmiség mellett ehhez II. József egyes rendeletei, majd II. Lipót (1790-92) rövid uralma is hozzájárulnak) a francia forradalom kitörése az új császár, I. Ferenc (1792-1835) abszolutizmusa: a francia forradalom miatt Ferenc abszolút önkényuralommal kormányoz, nem akar hasonló lázadást a Habsburg Birodalomban. 2. A mozgalom vezetői: Fő szervező: Martinovics Ignác ferences rendi szerzetes fizikus, kémikus, politikai kalandor, aki császári titkos ügynökből lett a magyar jakobinus mozgalom vezére. Négy igazgató: Hajnóczy József (jogtudós, aki Kossuth előtt megfogalmazza a kötelező örökváltságot), Szentmarjai Ferenc (a nemesi ellenzék egyik vezetője) Laczkovics János (huszárkapitány), Sigray Jakab (arisztokrata) 3. A mozgalom terjedése: titkos olvasókörök szervezésén, keresztül, az eszméket kézzel másolt kátékon keresztül terjesztik (káté: kérdés-felelet formájában megfogalmazott szöveg) 4. A mozgalom céljai: (2 lépésben) Martinovics az olvasóköröket két társasággá vonta össze: Reformátorok Társasága, cél a magyar nyelv használata és a jobbágyfelszabadítás Szabadság és Egyenlőség Társasága: cél Magyarország önállóságának kivívása, majd a köztársaság kikiáltása 5. A mozgalom bukása: 1794: Bécsben letartóztattak néhány polgárt, akik a francia forradalomhoz húztak, közöttük Martinovicsot is részletes vallomásában kegyelemben reménykedve leleplezte saját mozgalmát véres megtorlás: 1795. május 20.: Budán lefejezték Martinovics Ignácot és társait (a 4 igazgatót + Őz Pál és Szolártsik Sándor ügyvédeket) A mozgalmat csírájában elfojtották, nem volt olyan jelentős, mint a kivégzések indokolnák. Kazinczy Ferenc szavaival: „Példa kellett, hogy rettegjen az ország!” Haláluk helyének mai neve: Vérmező. (az egykori budai kaszálórét) 6