BESZÁMOLÓ Párhuzamok, különbségek és találkozási pontok. A válás jogának fejlődése a Habsburg Birodalomban, 1780-1867 (Nagy Sándor, CH-ösztöndíj, 2016)
Pályázatomban a házassági konfliktusok feletti állami ellenőrzés kiépítésével és megszilárdításával, a házassági perek anyagi és alaki jogának szabályozásával, valamint a válás bizonyos jogkövetkezményeinek (újraházasodás) kezelésével kapcsolatos általános és egyedi ügyek Habsburg Birodalom központi kormányzata iratanyagában történő feltárását tűztem ki célul. Közelebbről – kiemelten – a Staatsrat Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA) Haus-, Hof- und Staatsarchivban (HHStA) őrzött jegyzékelt (magyar vonatkozású) „válóperes” aktáit, továbbá a Hofkanzlei, illetve az Oberste Justizstelle Allgemeines Verwaltungarchivban (AVA) található magyar és birodalmi vonatkozású, házassági ügyekkel kapcsolatos iratait szerettem volna felkutatni. A munkatervet (amelyet menetközben, a helyszíni tapasztalatok fényében némileg módosítottam) az ösztöndíjas időszak alatt lényegében sikerült megvalósítani. A kikért és átnézett akták, illetőleg levéltári raktári egységek a következők voltak: ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Staatsrat 6031., 6576/1833.; 1196., 7851/1834.; 1107., 1839., 2708., 4958/1835.; 1076., 5994/1836.; 839., 850., 4617/1836.; 5984/1837.; 2516., 2604/1838.; 73., 2193., 5823/1839.; 762., 1705., 2400., 4569., 5635/1940.; 2559/1841.; 2498., 2632., 3599/1843.; 2517/1844; 617., 2052., 3905., 4822/1845., 33., 1186., 3307/1846., 5948/1847. (36 akta, 35 doboz) Kabinettskanzlei, Nachlaß Keeß 1-6. doboz (7 doboz) Kabinettskanzleiakten 704/1810., 1017/1924. (2 akta, 2 doboz) Reichsrat 389., 1149/1856.; praes. 222., 234/1857. (4 akta, 3 doboz) Minister Kolowarat Akten 269/1929., 1345., 2884/1831., 2160/1832., 1076., 1482/1841., 1125/1845. (7 akta, 7 doboz) Ministerium des Äußern Informationsbüro BM-Akten 1494/1854., 463/1857. (2 akta, 2 doboz) Gesandschafts- und Konsulatsarchive Rom Geistliche Agentie , Agentie-Akten II. 32. doboz (1 doboz) ÖStA AVA Hofkanzlei Allgemeine Reihe, Akten 1545-1553. doboz („Ehen der Juden”, 9 doboz) Oberste Justizstelle Bücher 34-36. kötet (Ratsprotokolle des Kompilationshofkommission, 1780-1790, 3 kötet) Alter Kultus Katolischer Kultus 9-13. doboz (5 doboz) Evangelischer Kultus 7-8., 19. doboz (3 doboz) Israelitischer Kultus 6-7. doboz (2 doboz) Neuer Kultus
Evangelischer Kultus 9. doboz (1 doboz) Mindösszesen tehát 77 doboz és 3 kötet fordult meg a kezem alatt. Ezekből összesen 140, változó terjedelmű aktát vagy iratdarabot „jegyzeteltem ki” Access-adatbázisomba. Kikértem még, de tűzkárosodás miatt nem kaptam meg az Oberste Justizstelle, Hofkommissionen-sorozatának (házassági jog, újraházasodások tárgymegjelöléssel szereplő) 50-51. dobozát. (Megjegyzem itt, hogy a Hofkanzlei Ehen der Juden-sorozata is égett, helyenként súlyosan károsodott iratokat tartalmazott, amit viszont a referens kiadott; a használatot ennél csupán másolási tilalom korlátozta.) Ami a forrásfeltárás eredményeit illeti, a kutatás egyik legnagyobb meglepetése a Hofkanzlei Ehen der Juden-sorozata volt, ahová annak idején, birodalmi tartományonként csoportosítva, a zsidó házassági ügyekkel kapcsolatos aktákat rakták le. A dobozokat zömmel házassági engedélyek (a zsidókat egyes tartományokban sújtó „numerus clausus” alóli felmentések, a házasság előfeltételeként kikötött házassági adó befizetése és német elemi iskolai bizonyítványok bemutatása), tiltott és „rituális” házasságok szankcionálása, házassági akadály alóli diszpenzációk, hirdetések töltötték meg – ugyanakkor az egyedi ügyek mellett itt irattározták a zsidó házasságokkal kapcsolatos korai, 18. század végi-19. század eleji törvényhozás folyamán felfektetett aktákat is. A Kompilationshofkommission, majd 1790-től a jogutód Hofkommission in Gesetzessachen mindeddig ismeretlen (a szakirodalomban nem találtam erre az iratanyagra egyetlen hivatkozást sem) előterjesztései rávilágítanak az korábban publikált zsidó házasságjogi normák keletkezésének körülményeire, a törvényhozás folyamatára, a törvényhozók motivációira és az annak idején egyes kérdésekkel kapcsolatban felmerült, de végül elvetett alternatív megoldásokra. Eredetileg nem volt tervbe véve, ám már az első „szúrópróba” igazolta az Alter Kultus-sorozat kutatásának fontosságát a téma vonatkozásában. A tematikusan csoportosított sorozat megfelelő része a zsidó házassági ügyek tekintetében kiegészítette, a katolikusok és protestánsok tekintetében pedig hasonlóképpen jelentős előterjesztésekkel szolgált nem csak a korai időszakra, de a 19. század teljes első felére vonatkozóan. A kikért tételekben alapvetően egy másik józsefi udvari bizottság, a Geistliche Hofkommission, valamint – később – a Hofkanzlei házassági ügyeket érintő aktái jelentek meg, amelyek közül számos foglalkozott a házassági törvényhozás kiemelt kérdéseivel avagy a korszak jellegzetes házasságjogi problémáival (válások katolikus-protestáns vegyesházasságok esetében, felekezetváltások hatása az alkalmazandó anyagi és alaki jogra, újraházasodások, zsidó válóperek szabályozása, kikeresztelkedést követő válóperek, migrációs válások). Az ösztöndíjas időszak végén megkezdtem a kutatást, de csak az első dobozig jutottam a későbbi (a 19. század második felében keletkezett) Neuer Kultus-sorozat házassági ügyeinek átnézésében. A fenti irategyüttesek mellett a birodalom központi igazságügyi szerve, az Oberste Justizstelle anyagában az annak idején önálló hatáskörrel rendelkező, a polgári törvénykönyv tervezetén dolgozó, emellett a jozefiánus törvényhozásban is kiemelkedő szerepet játszó Kompilationshofkommission tanácsülési jegyzőkönyveit néztem át 1782-1790 között. Az udvari bizottság iratanyagának nagy része – hasonlóan a központi igazságügyi szervek, és a bécsi székhellyel működő felsőbíróságok és törvényszék, valamint a Hofkanzlei ugyanott őrzött irataihoz – 1927-ben, a Justizpalast leégése során megsemmisült, így a fennmaradt jegyzőkönyvek átnézése annak ellenére is fontosnak tűnt, hogy azokban a „műfajból” adódóan a tanácsüléseken elhangzottak csak kivonatosan, a lényeget kiemelve jelennek meg. A kutatás során a házassági pátens, s általában véve a válást illető korai állami jogszabályok
keletkezésének több apró, de érdekes körülményére sikerült fényt deríteni. A tapasztalatok alapján érdemes lett volna a jegyzőkönyveket 1782 előtt, és 1791-től is megnézni, de erre már nem maradt idő. A Kompilationshofkommissionban vezető szerepet játszó udvari tanácsos, Franz Georg von Keeß irathagyatékában, amely az osztrák polgári törvénykönyv születésének egyik alapvető forrása, további két, a házassági pátens előtörténetéhez fontos adalékokkal szolgáló iratot találtam: a bizottság egyik 1781 novemberi ülésén, az egyházi és állami bírósági hatáskör elhatárolását illetően már felmerült a házassági ügyek „államosításának” ötlete, amelynek nyomán a lehetőséget „lebegtető” külön előterjesztés született (a hagyatékban mind az ülésjegyzőkönyv, mind az előterjesztés megvan). A birodalmi központi kormányzat törvényhozó működését reprezentáló iratok, és elvi jelentőségű ügyek kutatását kiegészítette az uralkodó közvetlen tanácsadó szervei – nevezetesen a Staatsrat, valamint Franz Anton von Kolowrat államminiszter – iratanyagában található, a bécsi magyar levéltári delegátusok által jegyzékelt, illetve annak alapján előzetesen kiválogatott, válási ügyeket referáló akták átnézése. Miután a Staatsrat korai, 1832-ig terjedő iratanyaga 1945-ben elpusztult, éppen az állami házassági jog formatív korszakában keletkezett akták nem maradtak fenn (ezért sem tartottam szükségesnek a mutatókönyvek átnézését, a nem-magyar vonatkozású ügyek kiszűrésére). A magyar vonatkozású ügyeket 1846-ig tudtam kikérni, az utolsó egy-két év aktáira nem maradt idő. Ezek között kevés, a házassági jog szempontjából elvi jelentőségű akta volt, de a válások kutatója számára mindenképpen tanulságos lehet, mely ügyek jutottak egészen az uralkodóig. Az előbbiek közé számítható a titokban katolikus hitre tért feleség, Szepsy Erzsébet (aki így már nem válhatott volna el), és az elhagyott, az eltűnt nő távollétében a házassági köteléket felbontató, majd újraházasodó protestáns férj, Jakab Gergely (4617/1837., 73/1839.) esete, amelynek kapcsán a központi kormányzat sem tudott dűlőre jutni. A magyar és erdélyi kancelláriai előterjesztésekről készült részletes Staatsrat-összefoglalók mindenesetre rendkívüli történeteket hoztak felszínre – az is érdekes, hogy elsősorban Erdélyből, ami talán nem véletlen (a 20. század elején az erdélyi törvényhatóságok produkálták a Monarchia legmagasabb válási rátáit). A levéltári kutatás mellett, a fennmaradó időben az interneten elérhető alábbi forráskiadványok házassági jog szempontjából fontos dokumentumait gyűjtöttem ki adatbázisomba (szám szerint 50 dokumentumot): 1. Az általánosan Justizgesetzsammlungként emlegetett, 1780-tól 1848-ig különböző címeken kiadott jogszabálygyűjtemény. http://alex.onb.ac.at/tab_jgs.htm 2. A II. József uralkodása alatt kiadott renedeletek legteljesebb gyűjteménye: [Kropatschek, Johannes (Hg.):] Handbuch aller unter der Regierung des Kaisers Joseph des II. für die K. K. Erbländer ergangenen Verordnungen und Gesetze in einer Sistematischen Verbindung, 1-18 Band. Wien 1785-1790. [2. Auflage für die Bände 111] http://alex.onb.ac.at/tab_hvb.htm 3. Harras von Harrasowsky, Philipp: Der Codex Theresianus und seine Umarbeitungen. IV. Band. Die Umarbeitungen des Codex Theresianus. I. Band. Entwurf Horten's. Wien, 1886. A munka nem csak a Codex Theresianus szövegét adja közre, hanem lábjegyzetekben felvázolja az adott jogszabály-tervezet későbbi sorsát is, így nélkülözhetetlen a házassági pátens születése vonatkozásában is (habár konkrét hivatkozások nélkül, azóta jórészt elpusztult kormányzati előterjesztésekre, jegyzőkönyvekre támaszkodik).
4. A Kompilationshofkommission jogutóda, az osztrák polgári törvénykönyv tervezetét tárgyaló Hofkommission in Gesetzessachen 1800-as évek elején felvett ülésjegyzőkönyveit közli: Ofner, Julius: Der Ur-Entwurf und die BerathungsProtokolle des Oesterreichischen Allgemeinen bürgerlichen Gesetzbuches. Band I-II. Wien, 1889. 5. A jogszabályok mellett a Staatsrat azóta megsemmisült előterjesztéseit is publikálja: Pribram, A. F.: Urkunden und Akten zur Geschichte der Juden in Wien. Erste Abteilung, Allgemeiner Teil 1526-1847 (1849). I-II. Band. Wien-Leipzig, 1918. Kutatásaim hozadékának összegző értékeléséhez előrebocsájtandó, hogy a házassági jog fejlődésének, az ezt illető birodalmi törvényhozás működésének minél teljesebb megismerése nem tartozott kifejezett, közvetlen céljaim közé. Kezdettől fogva a válás társadalomtörténeti aspektusai, a korabeli jogi viselkedés mozgatórugói érdekeltekérdekelnek. Az ösztöndíjas időszak ehhez kétféleképpen tudott hozzájárulni. Egyrészt: úgy gondolom, hogy a jogi normák változásának feltérképezése elengedhetetlen az egyén lehetőségeinek, mindenkori jogi mozgásterének felméréséhez. Ez a válásokat illetően, a 19. század első felében eleve nem könnyű, hiszen egyfelől kevés a nyomtatott forrás (sajtó, jogi szakirodalom), másfelől a törvényhozás „diszkrét” működési módja is eltért a század derekától megszilárduló – lényegében ma is működő – polgári jogrendszerétől. Ausztriában a polgári törvénykönyv 1811-es kiadásáig (és jórészt még azután is) az egy-egy bejelentett egyedi eset, jogi probléma kapcsán a központi kormányszervek által tett előterjesztésekre adott legfelsőbb elhatározások, illetve kiadott uralkodói rendeletek (dekrétumok, pátensek) sora, továbbá az azok nyomán kialakuló közigazgatási és bírói gyakorlat formálta azt a – meglehetősen diffúz – civil szabályrendszert, amelyhez a viszálykodó házasoknak, ha viszályuk rendezését legális eszközökkel óhajtották rendezni, viszonyulniuk kellett. Magyarországon még bonyolúltabb volt a helyzet, hiszen civil házassági jogrendszer 1895-ig elvileg nem létezett, az országgyűlés csak a felekezeti rendszer működését szabályozó kerettörvényeket hozta meg (1790-1791: XXVI., 1868: XLVIII. tc.). Mégis, a jozefiánus pátens, az osztrák polgári törvénykönyv bizonyos elemei, illetve az említett királyi rendeletek közül több a Lajtán innen is érvényesült vagy „átszivárgott” a világi bíróságok gyakorlatába (ez utóbbiak jártak el ugyanis a protestánsok, majd 1868 után a protestáns vallásra áttért katolikusok házassági pereiben is). Kutatásaim nyomán mindenesetre sokkal világosabb kép alkotható az egyes jogszabályok születéséről vagy eredetéről, s azokról a megfontolásokról, problémákról, amelyek a törvényhozás vagy a jogalkalmazás folyamán felmerül(het)tek. Másrészt az sem elhanyagolható eredmény, hogy azon egyedi ügyek jelentős része is nevesítésre kerülhetett, amelyek annak idején komoly fejtörést okoztak a tartományi és központi kormányszerveknek, bíróságoknak. Mindenképpen hangsúlyozandó, hogy a normaképzés, különösen az állami házassági jog általam vizsgált formatív korszakában, korántsem egyirányú, azaz „felülről” „lefelé” történt. Azok a házasok, akik sajátos céljaik elérése érdekében a jog szabályozatlan, vagy bizonytalanul meghatározott területeire tévedtek, a normakövetés és -szegés között egyensúlyoztak, reagálásra késztették a hatóságokat, befolyást gyakoroltak a törvényhozásra, végső soron maguk is alakították a még képlékeny civil házassági jogrendet. A jövőben, az adódó nehézségek ellenére – a Habsburg Birodalom szinte valamennyi egykori tartománya és utódállama érintett lehet – feltétlenül érdemes lesz majd, ha azt a források fennmaradása lehetővé teszi, a végére járni azoknak a házassági
konfliktusoknak, válópereknek, közigazgatási eljárásoknak, és egyházi aktusoknak, amelyekre jelen ösztöndíj jóvoltából derült fény. A kutatás helyszíni támogatásáért külön köszönet illeti Oross András polgári levéltári delegátust, aki nem csupán értékes tanácsaival segítette munkámat, hanem a Staatsrat készülőfélben lévő 1843. évi jegyzékét rendelkezésemre bocsájtva, illetve az 1844-1847 közötti névmutatókat átnézését lehetővé téve felgyorsította a magyar (és 1844-től osztrák) vonatkozású „válóperes” akták kiszűrését és kikérését. Végezetül: a Collegium Hungaricum munkatársai segítőkészségükkel zökkenőmentessé tették az ösztöndíjas időszak eltöltését – ezért ugyancsak köszönettel tartozok.
Budapest, 2016. november 1. Nagy Sándor
