MAGYARORSZÁG A XVIII. SZÁZADI HABSBURG BIRODALOMBAN

II. Népesség, település, életmód / 5. Magyarország a XVIII. századi Habsburg Birodalomban MAGYARORSZÁG A XVIII. SZÁZADI HABSBURG BIRODALOMBAN  Demográfiai viszonyok: Magyarország helyzete a XVIII. század elején sok háború (végvári harcok, török kiűzése, Rákóczi-szabadságharc) jelentős emberveszteség, falvak elnéptelenedése kultúrtájak pusztulása (szántók helyén erdők, legelők) járványok terjedése (védekezés: karantén, védőoltások) gazdasági hanyatlás (termelés visszaesése, éhínség) megoldás: a népességszám növekedése  természetes szaporodással  betelepítéssel és bevándorlással (felnőtt munkaerőre is szükség van) A XVIII. század végére Magyarország lakossága megkétszereződött, 3,5-4 millióról 8 millióra nőtt. A betelepítések szervezetten érkeznek az országba adókedvezményekkel és egyéb juttatásokkal várják őket (pl. telek, ház, ingyen vetőmag) nagy részük sváb (birodalmon kívül élő katolikus német)  katolikus vallás erősítése  új gazdálkodási módok elterjesztése (pl. vetésforgó, új növények: burgonya, kukorica) elősegíteni beilleszkedésünket a Habsburg Birodalomba területi elhelyezkedés: Buda, Bakony és Vértes, Tolna, Baranya, Békés megye, Bácska, Bánát a németek nagy aránya azzal is magyarázható, hogy a svábokon kívül a hazai németséget még az erdélyi szászok és a városi polgárság egy része is képviseli, de ők már a XVIII. század előtt Magyarországon éltek de nemcsak svábokat telepítettek állami szervezéssel, pl. a szerbeket is telepítették a Határőrvidékre Bevándorlók A belső mozgások következtében a Kárpát-medence belseje felé húzódott vissza a magyar etnikai határ, ugyanakkor megmaradt az ország középső részének magyar jellege. (belső migráció) a magyarság belső területek felé húzódása miatt a peremvidékeken területek szabadulnak fel  a szomszédos országokból is bevándorlás tapasztalható. (külső migráció) szervezés nélkül, öntevékenyen érkeznek területi elhelyezkedés:  románok (oláhok) – Erdély szlovákok (tótok) – Felvidék lengyelek – Felvidék (beleolvadnak a szlovákságba) kárpátukránok (ruszinok) – Kárpátalja szerbek (rácok) – Határőrvidék horvátok – Horvátország zsidók – Buda és a nagyobb városok cigányok – mindenhol az országban A szervezett és az öntevékeny betelepülésekkel a magyarság számaránya a XVIII. században Magyarországon jelentősen csökkent. Ehhez még a betelepülések előtt hozzájárult, hogy a népességvesztés legnagyobb mértékben eleve a többnyire síkvidéken, dombságokon vagy völgyekben élő magyarságot érte, míg az idegen ajkúak többsége a jórészt érintetlen hegyvidékeken lakott. Így a két tényező hatására a XV. századi 80%-ról 40-42%-ra esett vissza a magyarság számaránya az országban a történeti demográfia becslései szerint. Magyarország soknemzetiségű állammá vált, ami később a nemzetiségi ellentétek gyökere lett és Trianon katasztrófájához vezetett.) Magyarország nemzetiségei a XVIII. század végén 1

II. Népesség, település, életmód / 5. Magyarország a XVIII. századi Habsburg Birodalomban Társadalom: A XVIII. század végéig Magyarországot alapvetően nem érintette meg a modern nemzeti eszme, a nacionalizmus. Szűk értelmiségi csoportokat leszámítva, a fő azonosulási pont a társadalmi helyzet és a felekezeti hovatartozás volt. A szülőföldhöz kötödés mellett a XVIII. században még létezett az országgal való azonosulás („hungarus”-tudat), mely összekötötte Magyarország különböző nemzetiségű lakóit. Így nemzetiségi ellentétekkel az 1780-as évekig nem találkozunk. (A Horea és Closca-féle 1784-es román parasztfelkelés volt a Kárpát-medencében az első, ahol nemzeti szempontok is fölmerültek.) A magyarság teljes társadalmat alkotott. Élén a pár tucat családból álló arisztokrácia és az ország népességének 4-5 %-át kitevő nemesség állt. A polgárság száma és súlya továbbra is csekély volt. A magyarság zömét a parasztság tette ki, akiknek sem földesúri, sem állami terhei nem emelkedtek a XVIII. század első felében a vándormozgalmak következtében. A parasztok jelentős része (50-65 % ) röghöz volt kötve, de a népmozgások a szolgáltatások átmeneti enyhülését eredményezték. A horvátok sajátos helyzetűek voltak, mivel a magyar közjog elismerte Horvátország különállását Magyarországon belül, s így a horvát nemességet külön nemesi nemzeteknek tekintette. Ezáltal a horvátok a magyarhoz hasonló szerkezetű, teljes társadalmat alkották. (Az összes többi nemzetiség csonka társadalmú.) A szlovákok csonka társadalmat alkottak: hiányzott a vezető réteg, zömük jobbágy volt. A felvidéki közép- és kisnemesség egy része beszélte ugyan a szlovák nyelvet, de döntő többségük a magyar nemesség részének tekintette magát, s a nemzeti ébredés korában a modern magyar nemzethez csatlakozott. A románok szintén csonka társadalmat alkottak, bár vékony vezető réteggel rendelkeztek – egyháziak, nemesség, polgárság. A zömében délen, határőrvidéken élő szerbség éléről szintén hiányzott a vezetőréteg, ám egyházi privilégiumuk révén papságuk, valamint a körükből kikerülő katonatisztek alkották vezető csoportjukat A magyarországi németség a XVIII. századtól alapvetően három csoportra oszlott: a főleg városlakó németekre, az erdélyi szászokra (polgári, iparos, kereskedő és értelmiségi) és a betelepülő, túlnyomórészt paraszti sorban élő svábokra.  Gazdasági jellemzők: A XVIII. században is a mezőgazdaság volt a legfontosabb ágazat, amely jelentősen fejlődött. A volt hódoltság területein továbbra is jelentős maradt a rideg állattenyésztés, amely elsősorban a hústermelést szolgálta. Másféle fejlődés jellemezte a volt királyi Magyarország területét. Ott az állattartásban előretört az istállózás, s az új fajták is megjelentek. Mezőhegyesen, Bábolnán, Kisbéren állami ménes birtokot alapítottak. A magyarszürke szarvasmarhát a húsáért tartották, míg a teheneket a tejgazdaság miatt. Keresztezésükből alakult ki a magyartarka szarvasmarhafajta. Ez kettős hasznosítás volt, mert így jó volt a tej és a hús is. A sertéseket a települések közelében lévő erdőkben legeltették. Juhot is tartottak a gyapjújáért. A fejlődést a század végére megjelenő kapásnövények (kukorica, burgonya, dohány) jelentették, melyek jelentős szerepet játszottak az éhínségek visszaszorításában. Az iparban a kisszámú népesség és s tőkehiány következtében az egész országban a céhek voltak jellemzőek. A Felvidéken és Ny-Dunántúlon manufaktúrákat is szerveztek. A parasztság eszközei és használati tárgyai jelentős részét maga állította elő, így a piac rendkívül szűk volt. Az előrelépést az iparosok számának növekedése mutatta. Tömegcikkeket gyártottak: posztó, edények, konyhai cserepek. A török kor az ipari fejlődésnek sem kedvezett: a volt hódoltságban a céhek ismételt megjelenése is fejlődést jelentett. A manufaktúraipar alig fejlődött ki hazánkban. Az iparfejlődést a kettős vámhatár kialakítása is visszafogta. Magyarország gazdag ásványkincskészletei következtében jelentős volt a bányászat. A nemesfém bányászat aránya csökkent, de megnőtt a réz és a vas szerepe, és megnyitották az első szénbányákat. A víz kiszivattyúzása problémát jelentett, ezért azokon a területeken, ahol sok volt a víz, a legkorszerűbb gépeket alkalmazták. Selmecbányán bányatisztképző intézetet is felállítottak (1735). Közvetlenül a termelők és a fogyasztók között zajlott a belső áruforgalom a vásárokon. A legjelentősebbek a nagyobb városokban tartottak országos vásárok voltak, ahol a parasztok és a kézművesek személyesen árulták termékeiket. Bővült az ország külkereskedelmi forgalma. A kereskedők a század közepéig örmények, görögök, szerbek voltak, akiket a század második felében fokozatosan a zsidóság váltott fel. A kivitel alapvetően mezőgazdasági termékekből (élőállat, bor, gabona, dohány, gyapjú) és nyersanyagokból (fémek) állt, míg a behozatal iparcikkekből. Külkereskedelmünk döntően az osztrák örökös tartományokkal bonyolódott le. A közlekedés fejlesztése alapvető fontosságú kérdés volt a hadsereg, a posta és az áruszállítás szempontjából. Ezért mind a kormányzat, mind a megyék igyekeztek javítani a sanyarú helyzeten. Szélesítették a földutakat, új hidakat vertek, és vízelvezető csatornákat építettek szerte az országban. Mivel nagy tömegű árut csak vízi úton lehetett szállítani, komoly tervek születtek a folyókat összekötő csatornák építésére. 2

II. Népesség, település, életmód / 5. Magyarország a XVIII. századi Habsburg Birodalomban  Politika- és eseménytörténet: A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC (1703-1711) 1. A felkelés okai: rendi sérelmek: a Habsburgok a magyar főurak megkérdezése nélkül döntenek az ország dolgairól A Habsburgok Erdélyt külön tartományként kezelik (1690-ben, a Diploma Leopoldinum mondta ki) Hamis felségárulási perek a gazdag földbirtokosok ellen A törököt kiűző császári hadsereg fosztogatásai Súlyos adók a jobbágyok nyakán: porció: a német császári katonák ellátása és forspont: a katonaság szállítása Ezek az indokok a Brezán várában kiadott hadba hívó kiáltványban, illetve a külföld felé kiadott Recrudescunt-ban (írója Ráday Pál) is megfogalmazódtak. 2. A felkelés célja: a magyar függetlenség kivívása 3. A felkelés vezetői: „vezérlő fejedelem”: II. Rákóczi Ferenc  hadvezérek: Bercsényi Miklós, Béri Balogh Ádám, Bottyán János, Esze Tamás, Ocskay László, Károlyi Sándor, illetve a labancok részéről Pálffy János 4. Nagy csaták: harcoló felek: kurucok (felkelők) és labancok (császáriak) Dunaföldvár elfoglalása, győri csata (a legfényesebb győzelmek), zsibói csata (Erdély elvesztését okozta a vereség) trencséni csata (döntő vereség) 5. A szabadságharc országgyűlései: 1705, Szécsény: II. Rákóczi Ferencet a nemesek Magyarország fejedelmévé választják. Megszervezik az állam irányítását is: Rákóczi 24 tagú szenátusát köznemesekből állította össze, akik az államigazgatás ágai szerint szakosodva készítették elő a fejedelem döntéseit. Gazdasági Tanács jött létre a fejedelem vezetésével a kincstár és a hadellátás irányítására. 1707, Ónod: a Habsburgok első trónfosztása (a 2. trónfosztás 1849-ben, a 3. 1921-ben lesz majd) Megtörténik a független Magyarország kikiáltása is „Eb ura fakó! József császár nem királyunk!”(Bercsényi) Elfogadták a hadikiadásokra kivetett 2 millió forint adót, amelyből a nemesség is részt vállalt. 1708, Sárospatak Törvény a jobbágykatonaságról: ha egy jobbágy beáll a hadseregbe, felszabadul a földesúri terhek fizetése alól (robot, adó, ajándék) 6. A szabadságharc tetőpontja: 1707 ekkor kiáltották ki hazánk függetlenségét a kurucok elérték a legnagyobb katonai sikerüket: Erdélyt és Magyarországot egy időre együtt birtokolták. 7. A szabadságharc vereségének okai: Rákóczi Ferenc nem kapott külföldi segítséget, a szabadságharc elszigetelődött. A franciák vesztésre álltak a spanyol örökösödési háborúban. Segélypénzeik 1710 után megszűntek. Rákóczi 1710-ben I. Péter cárral kötött szövetséget, de 1711 után az oroszoknak fontosabb volt a jó viszony a Habsburgokkal, ezért a kuruc állam tőlük sem számíthatott segítségre. Gazdasági helyzet romlása: értéktelenné vált Rákóczi pénze, a libertás (nevét a Pro libertate! = A szabadságért! feliratról kapta.) Pestisjárvány is irtotta a lakosságot. A visszaeső termelés veszélyeztette a hadsereg ellátását. Katonai téren kiütköztek a kuruc hadsereg gyengéi. A császári csapatok egyre inkább fölénybe kerültek. Az ország mind nagyobb területei kerültek az ellenség kezére. A kuruc hadsereg tisztikara képzetlen (Vak Bottyán elhunyt, Ocskay László és Bezerédi Imre átálltak a császáriakhoz), legénysége tapasztalatlan, fegyelmezetlen volt. A trencsényi csatában (1708) a szabadságharc legerősebb, 15000 fős, jól felszerelt hadserege szenvedett vereséget egy 8000 fős császári seregtől. A kuruc katonák egyre inkább belefáradtak a harcokba A háború folytatásának feltételei 1711-re gyakorlatilag megszűntek. 3

II. Népesség, település, életmód / 5. Magyarország a XVIII. századi Habsburg Birodalomban 7. A felkelés vége: a szatmári béke Károlyi Sándor és III. Károly között: Károlyi elérte, hogy a békekötés közkegyelmet adjon mindenkinek. A szabadságharcban résztvevő nemesek visszakapták birtokaikat. A szabadságharc célja, a független magyar állam megteremtése meghiúsult. Nem válhattak szabaddá a kuruc hadsereg jobbágykatonái. 1711. április 30-án Szatmáron aláírták a békét. Másnap a nagymajtényi síkon a kuruc csapatok letették a fegyvert. Károlyi tisztességes békét kötött. Ezt azonban nem érhette volna el a szabadságharc nyolcéves erőfeszítései nélkül. Vagyis a béke legfontosabb pontjai: Büntetlenség a lázadó kuruc katonáknak, a magyar törvényeket a Habsburgoknak be kell tartaniuk, Magyarország viszont a Habsburg birodalom része marad. 8. Rákóczi Ferenc sorsa: Rákóczi a vereséget követően nem tért haza Magyarországra, nem fogadta el a békét a neki felkínált kegyelem ellenére sem. Az újrakezdés reményében ment Franciaországba, majd Törökországba. Leghűségesebb kísérőivel (pl. Bercsényi Miklós, Mikes Kelemen) emigrációban (külföldi száműzetésben) élte le életét a törökországi Rodostóban. Itt érte a halál 1735-ben. III. KÁROLY URALMA (1711-1740) Károlynak feltett szándéka volt, hogy bizalmat ébresszen az udvar iránt Magyarországon. A szatmári béke ígéretei törvényekké lettek. megkezdte az ország újjáépítését, a demográfiai részben leírt szervezett betelepítéseket 1716-ban meghalt egyetlen fia, így veszélybe került az örökösödés. Törvényt hozott hát a Habsburgok nőági örökösödésének biztosítására; ez volt a híres Pragmatica Sanctio, amit 1722-ben az összehívott magyar országgyűlési rendek is elfogadtak Pozsonyban. A Pragmatica Sanctio kimondta, hogy az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon azonos legyen az uralkodó a Habsburg-ház öröklődési szabályai szerint. Ez nemcsak a dinasztia nőági trónöröklési jogát biztosította, hanem azt is, hogy a Habsburgok dönthessék el, hogy ki legyen a magyar király. . Elfogadása azért ment simán, mert a magyar rendek még mindig tartottak a töröktől és ez a szerződés biztonságot nyújtott egy esetleges támadás ellen, továbbá az uralkodó biztosította a nemesi adómentességet és a vallásszabadságot, ezen felül az országot a saját törvényei szerint fogják kormányozni. Kialakultak azok a viszonyok, melyek 1918-ig meghatározóak maradtak hazánkban. III. Károly törvényt hozott az állandó hadseregről is, amely kimondta, hogy a hadsereg az országgyűléstől független, az uralkodó irányítása alatt áll. A költségeket a jobbágyok állták, így ilyen a nemesi adómentesség megmaradt. Az 1717-18-as török elleni háborúban visszaszerezte a Temesi bánság területét. A Pozsarevácon megkötött békeszerződés (1718) aláírásának köszönhetően a történelmi Magyarország területén megszűnt a török uralom. III. Károly igyekezett Magyarországot minél jobban bekapcsolni a Habsburg Birodalomba, érvényesítve a központi akaratot. Tanácsadó testületével Bécsből kormányzott, döntéseit pedig a magyar kancellária közvetítette. Szervezet: Feladata: Székhelye:

kancellária (tanácsadó testület) A király döntéseinek végrehajtása Bécs

helytartótanács (~belügyminisztérium) Magyarország irányítása Buda

diéta (országgyűlés) Törvényhozás (adók mértéke, hadsereg létszámának megajánlása) Pozsony

1731-ben kiadta a nevezetes Carolina Resolutiot, amelyben a protestánsok vallásgyakorlását szabályozta. Igyekezett a katolikus hatalmat terjeszteni a Szent Korona országaiban olyan módon, hogy a protestánsok vallásgyakorlását akadályozta, vagy szűkebb keretek közé szorította. MÁRIA TERÉZIA (1740-80) Hatalomra jutása: III. Károly halála után rögtön kitört a Habsburg örökösödési háború, mely 1740-48-ig tartott. II. (Nagy) Frigyes porosz uralkodó hadüzenet nélkül megrohanta Sziléziát, a spanyolok és a franciák pedig a Habsburg területek felosztását tervezték. Mária Terézia a magyar rendekhez fordult, akik 1741-ben a pozsonyi országgyűlésen 35.000 katonát adtak (“életünket és vérünket”), de előbb törvénybe iktatták újra a nemesi adómentességet. A háború végén végül is Szilézia porosz kézen maradt, sőt, a hétéves háborúban (1756-63) sem sikerült visszaszerezni. 4

II. Népesség, település, életmód / 5. Magyarország a XVIII. századi Habsburg Birodalomban Államirányítás: Mária Terézia a háborúk után nekilátott a birodalom belső rendjének megszervezéséhez. Abszolutista intézkedéseket hajtott végre, ami azt jelenti, hogy a rendek háttérbeszorításával rendeleti úton hajtotta végre felülről jövő reformjait. 1764-ben létrehozta az Államtanácsot, mely az ország központi szerveit koordinálja és tartja a kapcsolatot az udvarral. Reformjainak kidolgozásában fontos szerepet kapott Kaunitz kancellár, aki 12 pontos paktumot készített terveiről. 1765 után nem hívott össze országgyűlést, felvilágosult abszolutista módon kormányzott. A felvilágosult abszolutizmus a közép- és kelet-európai országok államformája az 1700-as évek közepétől a francia forradalomig. Célja: a térség felzárkózzon Nyugat-Európa gazdasági szintjére, ehhez a felvilágosodás eredményeit hasznosítja, ennek szellemében az állam merkantilista gazdaságpolitikát folytat. Korszerűsíti az oktatást, közigazgatást, egészségügyet. Türelmes a protestánsokkal szemben. Sokat tett a térség fejlődéséért, de mivel fenn akarta tartani a feudális társadalmi viszonyokat egy idő után szükségszerűen megbukott. Hazánkban Mária Terézia és II. József képviselte, Poroszországban II. Frigyes, Oroszországban Nagy Katalin. Belső intézkedései: 1754-ben kettős vámhatárt állított fel. Egy határ húzódott az egész birodalom körül, mely az osztrák- és cseh ipart védte a külföldi riválisoktól. A másik határt pedig Magyarország köré húzta, azért, hogy a magyar ipar ne fejlődhessen és a birodalom felvevőpiaca legyen. Viszont kedvező volt a mezőgazdaság számára, tehát az ország a birodalom éléskamrája lett.

1764-ben sor került a mádéfalvi veszedelemre, amikor a székelyek uraik ellen fordultak a magas adók miatt. Ebben a korban a jobbágy nagyon sokat fizetett, ezért érthetőek a megmozdulások. Tartoztak az államnak 1530 forintos hadiadóval, a háziadóval a vármegye költségeinek fedezésére, fizették a porciót és a forspontot. A jobbágy tartozott a földesúrnak is a robottal, a kilenceddel, az ajándékkal, a dézsmával. Ezek mellé jöttek a földesúri monopóliumok. Ez azt jelentette, hogy csak a földesúr malmában őröltethet, csak a földesúr kocsmájában fogyaszthat bort, és csak urán keresztül adhatott el húst… Ezen felül fizették az egyházi tizedet. Ezért adta ki 1767-es úrbéri rendeletét (urbáriumát), melyben szabályozta a jobbágyi terheket. Meghatározta az egységes jobbágytelek nagyságát (16-40 hold) és az utána fizetett járadékokat. A jobbágy évi 52 napi igásvagy 104 napi gyalogrobottal tartozott. Tiltotta a túlkapásokat, mert féltette az állami adóbevételeket (“Etetni kell a juhot, hogy nyírni lehessen!”) 1777-ben kiadta a Ratio Educationist (oktatásügyi rendelet), melyben kötelezővé tette az elemi iskola elvégzését 6-tól 12 éves korig kötelezővé tette az oktatást. A rendelet hatására több iskola épült az országban. cél: hozzá hű értelmiségi réteg kinevelése  hivatalnokok  állami irányítás erősítése. Ezért létrehozta a Theresianumot is, mely egy hivatalnokképző intézet volt. Feloszlatta a hazai jezsuita rendet, törekedett az egyház visszaszorítására, de ugyanakkor erősítette Szűz Mária kultuszát. Az ő idejéből való egykori himnuszunk a ma is énekelt Boldogasszony anyánk katolikus ének. Testőrségét magyar nemesifjakkal töltötte fel, de nem azért, mert annyira be akarta volna vonni őket az európai műveltségbe, hanem akart egy biztos, hozzá hű réteget a magyar társadalomban. Ugyanakkor a testőr-írók (pl. Bessenyei György) szerepet játszanak a felvilágosodás elterjesztésében is. II. JÓZSEF (1780-90) Nehezen kezelhető gyerek volt, nem kedvelte az udvari pompát, a vadászatokat és a társaságot. Gazdasági és filozófiai műveket olvasott. Kedvelte a zenét. 1765-től Falkenstein gróf álnéven járta az országot (második Mátyásnak is nevezte a nép). 1765-től Mária Terézia társuralkodója a birodalomban, halála utána gyakorlatilag Magyarország királya. Azért gyakorlatilag, mert nem volt megkoronázva, hogy ne kössék a magyar törvények, ezért csúfolták „kalapos királynak”.

5

II. Népesség, település, életmód / 5. Magyarország a XVIII. századi Habsburg Birodalomban Uralkodása során kb. 6000 rendeletet hozott. Takarékossági intézkedéseket hozott, ennek jegyében 1780-ban lecsökkentette az udvar és a testőrség létszámát. A palota egy részét is lezáratta. Enyhítette a cenzúrát. Megszüntette a megyerendszert, (hogy háttérbe szorítsa a rendeket) helyette tíz kerületet hozott létre. A kerületek élére állami biztosokat állított. Egyik legfontosabb rendelete az 1781-es türelmi rendelet, mely biztosította a szabad vallásgyakorlatot. Betiltotta a „nem hasznos tevékenységet” űző rendeket (hasznosnak csak a tanítás és gyógyítás minősült), ezért lett az addig kolduló Bencés rend oktató rend. Egyházellenessége miatt VI. Pius pápa 1782-ben felkereste és kérte, hogy enyhítsen a szigoron. („fordított Canossa-járás”) Mindent egységesíteni akart, ezért 1784-ben a birodalom hivatalos nyelvévé tette a németet, előidézve ezzel a Kazinczy Ferenc vezette nyelvújító mozgalmat. 1785-ben kiadta a jobbágyrendeletet, mellyel jelentősen javította a jobbágyság életét. Eltörölte a “jobbágy” elnevezést, megvalósította a szabad költözést. Lehetőséget adott az önálló hivatásválasztásra, a jobbágy foglalkozhatott bármivel, amivel akart. Csökkentette az úriszék (földesúri bíróság) hatáskörét.. Meg akarta adóztatni a nemességet (közös teherviselés) is, de a halál közbeszólt. Halálos ágyán minden rendeletet visszavont, kivéve a türelmi és jobbágyrendeletet. Udvari orvosa pedig, mivel a császár egy erősítő likőrt rendelt tőle, kikotyvasztotta neki az első adag Unicumot („Das ist ein Unicum!”- mondta rá a császár, miután megízlelte), amit azóta is gyárt az orvos leszármazottaiként a Zwack-család . II. József hibája az volt, hogy nem volt tekintettel az egyes tartományok fejlettségére. Mindent egységesen akart látni, túl gyorsan és erőszakosan próbálta megreformálni az országot. Halála után újjáéledtek a megyék, nőtt a nemzeti öntudat és terjedtek a forradalmi eszmék. Így került sor a XVIII. század történetét lezáró magyar jakobinus mozgalomra is. A MAGYAR JAKOBINUS MOZGALOM (1794-1795) 1. Előzmények: elterjednek a felvilágosodás eszméi (a kis számú magyar értelmiség mellett ehhez II. József egyes rendeletei, majd II. Lipót (1790-92) rövid uralma is hozzájárulnak) a francia forradalom kitörése az új császár, I. Ferenc (1792-1835) abszolutizmusa: a francia forradalom miatt Ferenc abszolút önkényuralommal kormányoz, nem akar hasonló lázadást a Habsburg Birodalomban. 2. A mozgalom vezetői: Fő szervező: Martinovics Ignác ferences rendi szerzetes fizikus, kémikus, politikai kalandor, aki császári titkos ügynökből lett a magyar jakobinus mozgalom vezére. Négy igazgató: Hajnóczy József (jogtudós, aki Kossuth előtt megfogalmazza a kötelező örökváltságot), Szentmarjai Ferenc (a nemesi ellenzék egyik vezetője) Laczkovics János (huszárkapitány), Sigray Jakab (arisztokrata) 3. A mozgalom terjedése: titkos olvasókörök szervezésén, keresztül, az eszméket kézzel másolt kátékon keresztül terjesztik (káté: kérdés-felelet formájában megfogalmazott szöveg) 4. A mozgalom céljai: (2 lépésben) Martinovics az olvasóköröket két társasággá vonta össze: Reformátorok Társasága, cél a magyar nyelv használata és a jobbágyfelszabadítás Szabadság és Egyenlőség Társasága: cél Magyarország önállóságának kivívása, majd a köztársaság kikiáltása 5. A mozgalom bukása: 1794: Bécsben letartóztattak néhány polgárt, akik a francia forradalomhoz húztak, közöttük Martinovicsot is  részletes vallomásában kegyelemben reménykedve leleplezte saját mozgalmát véres megtorlás: 1795. május 20.: Budán lefejezték Martinovics Ignácot és társait (a 4 igazgatót + Őz Pál és Szolártsik Sándor ügyvédeket) A mozgalmat csírájában elfojtották, nem volt olyan jelentős, mint a kivégzések indokolnák. Kazinczy Ferenc szavaival: „Példa kellett, hogy rettegjen az ország!” Haláluk helyének mai neve: Vérmező. (az egykori budai kaszálórét) 6