MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FILOZÓFIAI KUTATÓINTÉZET PARTICIPATIO

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FILOZÓFIAI KUTATÓINTÉZET PARTICIPATIO

Sorozatszerkesztő BORBÉLY GÁBOR GERÉBY GYÖRGY

TÖREDÉKES HAGYOMÁNY Steiger Kornélnak

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

Megjelent a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Filozófiai Társaság, valamint az Ókortudományi Társaság támogatásával

Szerkesztette Betegh Gábor Bodnár István Lautner Péter Geréby György

ISSN 978 963 05 8444 9

Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akkrt.hu Első magyar nyelvű kiadás: 2007

© A szerzők, 2007 © Akadémiai Kiadó, 2007

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is Printed in Hungary

© StB

A FILOZÓFUS [avagy a barátságról] SZÓKRATÉSZ – AZ ELEAI VENDÉG

Szókratész: Kétezernégyszáz éve is van már, Vendég, hogy Theaitétoszt kérdéseiddel elvezetted a válaszhoz arra, ki is az, akire méltán mondjuk, hogy szofista, aztán meg az ifjú Szókratészt arra, ki is az államférfi. De azóta is adósom vagy a válasszal a harmadik kérdésre: ki érdemli meg igazán és joggal azt a nevet, hogy filozófus, a bölcsesség barátja? Vendég: De hiszen a szofistát keresve megtaláltuk, mi is a valódi és nemes szofisztika: az elkülönítés mesterségének tisztító, éspedig lelket tisztító részéhez tartozik, azon belül is a tanításhoz, a tanításon belül pedig a neveléshez. Nem más, mint a nevelésnek az az ága, mely a hiú látszatbölcsességek cáfolásával foglalkozik. Ki más is lehetne a bölcsesség barátja, mint aki ezt a szép mesterséget műveli? Sz: Jól van hát; ha a filozófia nem más, mint valódi és nemes szofisztika, akkor azt már tudjuk, mi a filozófus mestersége. De ebből még nem tudunk eleget arról, ki is ő maga és miről ismerszik meg. Márpedig annál is inkább érdekelne ez most engem, mert barátunkat, akinek köszöntésére hívtak most mindkettőnket a barátai, a bölcsesség barátjának mondják, és mielőtt filozófusként köszöntöm, szeretnék biztos lenni abban, valóban megérdemli-e ezt a nevet. V: Hívtak engem is, és mondhatom neked, örömmel indultam el régi időkből és távoli földről. De most, ahogy mondod, hogy a mi barátunk, meg a barátainak a barátja, meg biztos a nőknek is, meg a régi könyveknek meg még a jó ég tudja, kinek és minek, elfogott a kétely: vajon minek is a barátja ő? Ugyanaz-e a bölcsesség, mint a barátok, meg a régi könyvek? Sz: Már hogy lenne ugyanaz! 7

V: Ha nem, akkor pedig hogy is mondhatnánk, hogy aki az egyiknek barátja, barátja a másiknak is? Sz: Kérdésedre kérdéssel válaszolok, hadd cserélgessük itt a szerepeket. Vajon aki barátja valakinek, barátja-e a barátságnak is? V: Természetesen, hiszen ha a barátságot gyűlölné, nem lehetne barátja senkinek. Sz: De ha az egyik barátság kizárná a másikat, akkor az, aki a barátságnak barátja, nem lehetne barátja a bölcsességnek, sem a szépségnek, se neked, se nekem, nem lehetne barátja egy sem. V: Hát ez ugyancsak cifra dolog lenne, Szókratész; de mintha valami hasonlóról beszélgettünk volna Theaitétosszal akkor régen. Az jut az eszembe, hogy különbözőnek lenni nem ugyanaz, mint a különbözőtől különbözni, hiszen a mozgás, meg a nyugalom különböznek egymástól is, nem csak a különbözőtől. Ugyanígy – hiszen sok példából látható, hogy a különbözőség meg a barátság között van némi rokonság, hogy ne mondjam, barátság – aki a barátság barátja, bízvást lehet még a bölcsesség barátja is, és még lehet barátja nekünk mindkettőnknek is, holott mi ketten is barátok vagyunk, bár egyikünk sem a barátság, ugyanúgy, ahogy a mozgás meg a nyugalom különböznek, holott egyik sem a különbözőség. Sz: Jól mondod, Vendég. De ha egyszer a barátság barátja lehet barátja másnak is, lehet-e úgy, hogy mindennek barátja? V: Bizonyára nem, hiszen, mint előbb szinte már mondtuk, a gyűlöletnek biztosan nem lehet barátja. Sz: Így igaz; tehát akkor kétfelé oszhatjuk mindazt, aminek bárki is barátja lehet: azokra, akiknek és amiknek valóban barátja, és azokra, amiknek nem. Feltehetjük-e most akkor erről a mi barátunkról, hogy a bölcsesség azok közé tartozik, amiknek ő barátja, és nem a másik oldalra? V: Tegyük fel, de tegyük is feltevésünket mindjárt próbára: vizsgáljuk meg a következményeit. Ha valaha is hamisat találunk ezek között, el kell vetnünk, és ki kell mondanunk, hogy barátunk mégsem filozófus; ha viszont minden összhangban lesz, akkor megerősíthetjük magunkat benne, hogy az.

8

Sz: Legyen; tegyünk úgy, ahogy mondod. Mondd hát, miképpen viszonyul a bölcsesség barátja a gyűlölethez? Barátja nem lehet, mint mondtuk, de hát így van ezzel mindenki, aki a barátságnak barátja. Van-e valami, amiben másképpen áll a gyűlölethez, mint más olyan emberek, akik nem a gyűlöletet, hanem a barátságot kedvelik? V: Van hát, hogyne lenne. Sz: Áruld el, mi az. V: Mondottuk az előbb, Szókratész, hogy mestersége a lélek megtisztítása és a nevelés. Ezért szükséges az, hogy – míg úgy szemre más ember is könnyen megkülönbözteti a barátságot a gyűlölködéstől – ő meg is tudja mondani, szavakba tudja önteni és ismertetőjegyekkel felruházni, mi is a gyűlölet. Ezzel tisztítja meg a lelket tőle, hogy az ész szeme elé állítja és az érvelés világánál felismerhetővé teszi. Sz: Jól mondod, Vendég; de hiszen a mi barátunk ezt a próbát könnyen kiállja. Menjünk hát tovább, mondd csak: barátja-e a filozófus a barátainak? V: Ezt most nem értem, miért kérdezed. Ha egyszer én barátja vagyok, akkor barátok vagyunk, tehát ő is barátom nekem. Sz: Nem hamarkodtad el kicsit a választ? Ha te meg én különbözőek vagyunk, ahogy mondtad, akkor te is különbözöl tőlem, meg én is tetőled; de ha én szeretem az olajbogyót, attól az olajbogyó még nem szeret engem. V: Hogyne, ez így van; de én nem is a szeretésről beszéltem, hanem a barátságról. Sz: Boldog emberek lehettek ti ott Itáliában, ha nálatok nem fordul az elő, hogy Péter barátja Pálnak, szereti, segíti őt, vele van örömben, bánatban, de Pál igazából nem barátja neki; tudja, hogy számíthat rá, csak Péternek ne kelljen soha Pálra számítania. V: Értem már, mire gondolsz, és igazat is adok neked; de ha így van, akkor Pál biztosan nem filozófus. Sz: Egyet fogunk mi érteni, csak azt is mondd meg, miért. V: Mert a filozófus nemcsak elmondani, hanem követni is tudja a königsbergi kolléga felszólítását.

9

Sz: Tetszik, amit mondasz; de ha ez a mi filozófusnak mondott barátunk még most is állja a sarat, tegyük még egy próbára afelől, kinek-minek is barátja ő. Barátja-e vajon a többi filozófusnak? V: Legalábbis sokaknak közülük. Nekünk kettőnknek biztosan barátunk, hiszen ő idézett bennünket ide. Nekem különösképpen atyai barátom, hiszen szellemi apám, Parmenidész … Sz: (félre): … akivel olyan szépen bántál, ugye … V: … az ő nyelvével mondhatja érveit magyarul. Sz: Kedves tanítványom, Platón, aki szavakat adott nekünk, még többet köszönhet őneki; az ő dialógusainak hatalmas gyűjteményébe barátunk talán beleszerkeszti még ezt a mostani beszélgetésünket is, ha a görög eredetit időben megtalálják. V: Ez mind szép; de elég-e ahhoz, hogy a filozófusok barátjának mondjuk az, hogy néhány igen régen élt filozófus beszédét fordítja, szerkeszti, előszavazza, jegyzeteli? Hogy áll a mai filozófusokkal? Sz: Mindnek barátja csak nem lehet, hiszen igen sok és sokféle van köztük. De megteheti azt, amit én is tettem Athénban: hogy aki megkeresi őt és melléje szegődik, azzal beszélget és vitázik; ezzel tanítja őket és tanul tőlük, s a legtöbbet ráveszi, hogy legyen barátja a bölcsességnek. A bölcsesség tevékeny szeretete az, amit szinte ragályként terjeszt; az ő tevékenysége nyilvánul meg a többiekében is. V: De ha a filozófus csak a filozófusokat nevelgeti, az ő lelküket tisztítgatja meg, az ő álbölcsességeiket cáfolgatja, akkor a termés, amit gondolatainak elvetésétől várhat, igen-igen szerény lesz. Sz: Megint helyesen szólsz, vendég; hiszen akkoriban régen Athén utcáin én sem így cselekedtem. Nem bántam volna, ha mindenkiből a bölcsesség barátja lesz, de nem sajnáltam az időt azokra, akik nem barátai. Sem azokra, akik szeretnének azok lenni, sem azokra, akik annak hiszik magukat, bár nem azok, de azokra sem, akiket meg kellett győznöm, hogy érdemes érdeklődniük utána. Tesz-e ilyesmit ez a mi barátunk? V: Azt mondják, ma már az élőszó nem elég; túl sok az ember és túl kevéshez szólhatunk személyesen. Ezért írnak manapság úgynevezett tankönyveket, ki jókat, ki rosszabbakat, meg mindenféle más írást azok számára, akik még nem barátai a bölcsességnek. 10

Sz: Emlékszem már, Vendég, hiszen a Hádészban is kérdezték már tőlem, milyennek találom barátunk tanító könyveit. V: No és, mit válaszoltál. Sz: Azt, hogy majdhogynem meg voltam velük elégedve. Talán ha írtam volna tankönyvet, én is ilyet írtam volna. V: Akkor hát igaz barátjukként fordul mindazokhoz, akik tanulnak vagy csak olvasnak a filozófiáról. Úgy látszik, ez a mi barátunk annyi mindennek a barátja, hogy ebben a tekintetben aligha találunk hiányt. Ámde nem lehet az, hogy túl sok mindennek is barátja? Nem kellene azt is megvizsgálnunk, minek ne legyen barátja a filozófus? Sz: Egyről már szó esett: a gyűlöletről. De van itt más is, hiszen mint mondtuk, a hiú látszatbölcsességek cáfolásával foglalkozik. Aligha lehet hát az ilyenek barátja. V: Helyes, Szókratészem; csak azt mondd még meg nekem, hogy ezek szerint a te filozófusod, a mi barátunk mindentudó-e? Vagy netán megsúgja valaki neki, melyik bölcsesség az igazi és melyik csak látszat szerint az? Sz: Ugyan dehogy mondtam én ilyet! Nem is bocsátkoztam volna dialógusba idegenekkel soha, ha ilyen súgóm volna. Csak mondanám az igazságot, amit diktál, csak mondanám szépen … De hát nem vagyok én magam sem annyira bölcs, és a bölcsesség más barátjától sem várok többet, csak hogy azt a bizonyos egy bölcsességet belássa. Nem úgy cáfolja a látszatbölcsességet a filozófus, hogy előre tudja, mi a helyes. V: Hát hogyan? Csak nem Zénón barátunk dialektikájára célzol valahogyan? Sz: De alighanem valami olyanra. A filozófus próbára teszi a feltevéseket, mint ahogy mi most próbára tesszük azt a feltevésünket, hogy barátunk méltó a filozófus névre. V: Igen, persze, és ha ellentmondásra jut egy feltevésből, akkor elveti. Sz: Kevély vagy te, mint Zénón és a többi logikus. Ami ellentmond önmagának, az biztos, hogy hamis, ebben igazatok van. De abban már nincs, hogy ez elegendő volna módszernek. Sok a hamisság a

11

beszédben, és nem mind adja meg magát egyhamar. Kell még valami eszköz, ami segít kiválasztani az elfogadásra vagy cáfolásra érdemest. V: Ugyan milyen eszközre gondolsz? Mi választhat még el biztosan igazat és hamisat, ha nem a logika? Sz: Sok az igazság abban, amit mondasz, Vendég; biztos választóvíz valóban nincsen több. De van sok olyan jel, ami előzetesen segít eligazodni, hogy melyik beszédben bízhatunk jobban, és melyik az, amelyik eleve gyanús. V: Mondd hát, Szókratész; egyre kíváncsibbá teszel. Sz: Nem találkoztál, barátom, nálatok Itáliában olyan emberrel, aki a ködöt és a homályt szereti a beszédében? Akinek a pont nem pont, a vonal nem vonal, az Egy nem egy, hanem minden szóba a lélek mélységét és a mennybolt magasságát látja bele? V: Arrafelé nemigen; a köd, az inkább északabbra lakik. Azért tudom, mire célzol, és kiválóan mulattam, amikor barátunk kis tréfáját olvastam, amiben gúnyt űzött az ilyesféle beszédből. De még nem látom, mi köze ennek az igazsághoz? Sz: Több, mint gondolnád. A világos, tiszta beszéd és a szép, egyenes, jól kihegyezett érvelés nem vezet tévedhetetlenül az igazsághoz, de több esélye van rá, mint a kusza és kifacsart beszédnek. V: Beszéljünk hát egyszerűen, ha filozófusok vagyunk? Vigyázz, Szókratész, az igazság nem mindig egyszerű. Vagy elfeledted talán, fiatal korodban hogyan kergetett körös-körbe Parmenidész a Létező meg az Egy körül? Nem szédültél a végén annyira, hogy azt sem tudtad már, hol áll a fejed? Sz: Az felejthetetlen volt, Vendég; egy logikaóra mai utódaitoknál a közelébe nem jön. Csakhogy nem ugyanarról van szó. Parmenidész világosan beszélt és világosan érvelt, ha bonyolultan is. Más a bonyolultság és más a ködösítés; nagy és nehéz kérdéseknél gyakran csak hosszú úton juthatsz a válaszhoz, a ködös beszéd viszont nemegyszer éppen azért ködös, hogy nehogy meglátsszék, valójában milyen rövidke utat jár be. V: Így már rendben van, Szókratész; azt mondod tehát, hogy a világos beszéd és a tisztázott gondolat jele az igazságnak, még ha nem is bizonyítéka. Jó oka van hát a filozófusnak, hogy ennek legyen barátja. 12

S ha így van, és barátunk, mint olvastuk magunk is, az ilyen beszéd barátja, lehet, hogy már eleget tudunk róla ahhoz, hogy filozófusnak mondjuk? Sz: Úgy gondolom, Vendég, ha biztosak nem is lehetünk ebben, de azért elfogadhatjuk mindaddig, amíg valaki egy következő jeles alkalommal ellenérvet nem hoz fel. Tegyük hát addig félre a vizsgálódást, és induljunk köszönteni a bölcsesség barátját, aki barátja a barátságnak, a szép és világos beszédnek, a jó könyveknek, Platónnak és Parmenidésznek, és barátja a barátainak, nem barátja viszont a gyűlöletnek, a ködös beszédnek és a szócsavarásnak. Köszöntsük együtt barátunkat, a filozófust: Steiger Kornélt. Velem tartasz-e? V: Hogyne, boldogan veled tartok én is. (lejegyezte: Máté András)

13

STEIGER KORNÉL TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEINEK LISTÁJA

1970 Logikus látomások. A mítosz szerepe Platón filozófiájában. Világosság 11, 150– 154. old.

1972 Egy korai görög filozófiai irányzatról. Parmenidész töredékei. Ford., jegyz. Steiger Kornél. Világosság 13, 81–85. old. Parmenidész-problémák. Az ontológiai gondolat Arisztotelész előtti történetéhez. Világosság 13, 86–93. old.

1974 Recenzió: Marcus Aurelius Elmélkedései. Fordította Huszti József (Európa, 1974). Antik Tanulmányok 21, 286–288

1975 Arisztotelész: Eudémoszi Etika és Nagy Etika. Fordította és a jegyzeteket írta Steiger Kornél. Gondolat, 360 old.

383

1976 Recenzió: G. Thomson, Az első filozófusok. Magyar Filozófiai Szemle 20, 135– 140. old.

1979 Polisz, egyén, erény. A Nikomakhoszi Ethika szerkezete és gondolatmenete. Világosság 20, 366–373. old. Recenzió: C. Tsatsos, La philosophie sociale des Grecs anciens. (Paris, Les Éditions Nagel, 1971, 339 p.) Homonoia 1, 193–200. old. (francia nyelven)

1980 The Cosmology of Parmenides and Empedocles. Dissertation. Author[’]s Summary. Homonoia 2, 159–165. old.

1981 A hippokratészi orvostudomány természetfilozófiai előzményei. Orvostörténeti Közlemények 27: 93–96, 17–23. Über Gedankengang und Struktur der Nikomachischen Ethik. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio philosophica et sociologica 15, 137–149. old.

1982 Recenzió: Falus Róbert: Görög harmónia (Gondolat, 1980). Antik Tanulmányok 39, 61–66. old., Falus Róbert válasza: 66–70. old. Recenzió: Maróth Miklós, A görög logika Keleten (Akadémiai, 1980). Antik Tanulmányok 39, 87–91. old.

384

Recenzió: Maróth Miklós, A görög logika Keleten (Greek Logic in the NearEast, Akadémiai, 1980). Homonoia 4, 233–242. old. (angol nyelven) Hippocrates, philosophy and medicine. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio philosophica et sociologica 16, 177–184. old.

1983 Sztoikus etikai antológia. Válogatta, részben fordította, az utószót, a jegyzeteket és a fogalommutatót írta Steiger Kornél. Gondolat, 572 old. Hérakleitosz Múzsái. A szöveget gondozta és az utószót írta Steiger Kornél. Helikon, 79 old. A sztoikus etika. Világosság 24, 218–225. old. Egy elfelejtett Hérakleitosz-töredék: Clem. Paed. III, 1.5. Antik Tanulmányok 30, 173–179. old.

1984 Platón: Lakhész, Lüszisz, Euthüdémosz, in: Platón Összes Művei I. kötet, Európa, 5–54, 137–172, 853–916. old. A korai görög filozófia néhány alapfogalma. Világosság 25, 794–800. old. Heraclitus: A forgotten fragment (Clem. Paed. III, 1, 5). Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio philosophica et sociologica 18, 121–129. old.

1985 Parmenidész és Empedoklész töredékei. Parmenidész és Empedoklész kozmológiája. Gondolat, 170 old.

385

Az Ilisszosz dícsérete. Tartóshullám (szerk. Beke László, Csanádi Dániel és Szőke Annamária) ELTE Bölcsészettudományi Kar, 65–66. old. Nekrológ: Simon Endre. Magyar Filozófiai Szemle 29, 363–364. old.

1986 A preszókratikus filozófia Athénban. Világosság 27, 229–233. old. Die Kosmologie des Parmenides und Empedokles. Oikumene 5, 173–236. old. Az egy, sok, minden Parmenidész filozófiájában. Magyar Filozófiai Szemle 30, 447–451. old.

1987 Alkotás és cselekvés különbsége Arisztotelész etikájában. Doxa 10, 135–142. old.

1988 Arisztotelész: Lélekfilozófiai írások (De anima és Parva Naturalia). Fordította, az utószót és a jegyzeteket írta Steiger Kornél Európa, 437 old.

1989 Schicksalwende der Philosophiegeschichte des 19. Jahrhunderts. Doxa 17, 55–58. old.

1990 Sir Karl Popper a preszókratikusokról. Magyar Filozófiai Szemle 34, 643–652. old.

386

1991 Egy monografikus filozófiatörténet antikvitás-kötetei. (Recenzió: W. Röd: Die Philosophie der Antike I.Von Thales bis Demokrit. C. H. Beck, München, 1976; A. Graeser: Die Philosophie der Antike II. Sophistik und Sokratik, Plato und Aristoteles. C. H. Beck, München, 1983; M. Hossenfelder: Die Philosophie der Antike III. Stoa, Epikureismus und Skepsis. C. H. Beck, München, 1985) Magyar Filozófiai Szemle 35, 936–952. old.

1992 Delphoi jóslatok. Válogatta, fordította és utószóval ellátta Steiger Kornél. Holnap Kiadó, 86 old. Bevezetés a filozófiába. Szöveggyűjtemény. Szerkesztette Steiger Kornél. Holnap Kiadó, 343 old. Fragmentum és narratív egység. Szempontok a preszókratikus verses töredékek értelmezéséhez. Gond 1, 112–123. old. Erósz, kultúra, költészet. Határ Új folyam 1: 3, 23–33. old. Arisztotelész: Metafizika VII (Z) könyv (Fordítás és jegyzetek). Gond 1, 125– 157. old.

1993 A szofisták. Válogatta, részben fordította, az utószót és részben a jegyzeteket írta Steiger Kornél. Atlantisz, 180 old. Phil´ hetaire. Társ és titok, Élet és irodalom 37: 3, 19. Recenzió: Arisztotelész, Metaphysica. Fordította Ferge Gábor. Holmi 5, 599– 603.old. Válasz, viszonválasz és a szerkesztőség nyilatkozata: 1192–1202. old. G. S. Kirk: A mítosz. Fordította Steiger Kornél. Holnap Kiadó, 326 old.

387

1994 Platón: A lakoma; Phaidrosz. Szerkesztette, a jegyzeteket és a kísérő tanulmányokat írta Steiger Kornél. Ikon, 160 old. A cinikusok és a megaraiak töredékei. Fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Steiger Kornél. Kossuth, 126 old. Recenzió: Tordai Zádor, Utazás Hellaszba. Holmi 6, 793–796. old.

1995 Theophrasztosz: Az érzékekről, in: Theophrasztosz: Az érzékekről; Jellemrajzok. Fordította Steiger Kornél és Szepessy Tibor. Kossuth, 7–81. old. Filozófia c. fejezet, in: A tudomány térképe (szerk. Schranz András) Keraban, 51–57. old. A filozófus mint cukrosbácsi (Recenzió: Jostein Gardner: Sophie világa: Regény a filozófia történetéről). Budapesti Könyvszemle 7, 350–352. old. The Philosopher as Sugar Daddy (Recenzió: Jostein Gardner, Sophie’s World: A Novel about the History of Philosophy). Budapest Review of Books 5, 192– 195. old.

1996 Sir David Ross: Arisztotelész. Fordította Steiger Kornél. Osiris, 395 old. Várkonyi Nándor és a válságfilozófia. Árgus 7: 1, 48–50. old.

1997 Filozófia. Tankönyv a középiskolák számára. Holnap Kiadó, 195 old. Phleiusi Timón és a Silloi. Magyar Filozófiai Szemle 41, 77–91. old.

388

Phleiusi Timón töredékei és Diogenés Laertios: Phleiusi Timón élete. Fordította Steiger Kornél. Magyar Filozófiai Szemle 41, 217–241. old. Műferdítés (Recenzió: Jonathan Barnes, Arisztotelész. Fordította Király Zsuzsa, Akadémiai, 1996). BUKSZ 9, 76–80. old.

1998 Parmenidész és Empedoklész töredékei. Parmenidész és Empedoklész kozmológiája. 2. kiadás, Áron Kiadó, 197 old. Platón: Gorgiasz. A jegyzeteket és az utószót írta Steiger Kornél. Atlantisz, 155 old. G. S. Kirk – J. E. Raven – M. Schofield: A preszókratikus filozófusok. Fordította Cziszter Kálmán és Steiger Kornél. Atlantisz, 727 old. A. A. Long: Hellenisztikus filozófia. Fordította Steiger Kornél. Osiris, 344 old.

1999 A lappangó örökség. Fejezetek a preszókratikus filozófia antik hagyományozásának történetéből. Jószöveg Kiadó, 240 old. Filozófiai kislexikon. Fiesta Kiadó, 192 old. Szabadság és fátum a görög filozófiában. Bár 4: 1, 5–16. old. Platón, A lakoma. A jegyzeteket és az utószót írta Steiger Kornél. Atlantisz, 129 old.

2000 Platón, Ión, Menexenosz. A Menexenosz jegyzeteit és utószavát írta Steiger Kornél. Atlantisz, 103 old.

389

Eudemos von Rhodos und der Peripatos. Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae 40, 449–451. old. Gondolatok a gyűlöletideológiáról. Vannak-e válaszai a filozófiának korunk történelmi kihívásaira? Café Bábel 38, 13–21. old.

2001 ΣΥΓΚΑΤΑΘΕΣΙΣ – Mit hagy jóvá a sztoikus? Passim 3, 45–55. The Roots of Hate. Budapest Review of Books 11, 9–15. old. Lucien Braun, A filozófiatörténet története. Fordította Steiger Kornél. Holnap Kiadó, 337 old.

2002 Bruchstück und Darstellungseinheit. Zur Interpretation der metrischen Fragmente der Vorsokratiker. Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae 42, 5–18. old.

2003 Platón, Nagyobbik Hippiász, Kisebbik Hippiász, Lakhész, Lüszisz. A Lakhészt és a Lüsziszt fordította, a kötet jegyzeteit és utószavát írta Steiger Kornél. Atlantisz, 193 old. Anaxagorasz-interpretációk, in: Farkas Katalin – Orthmayr Imre (szerk.): Bölcselet és analízis. ELTE Eötvös Kiadó, 203–218. old. Mi a szünkatatheszisz? Világosság 44: 11–12, 217–224. old.

2006 Arisztotelész, Lélekfilozófiai írások. 2., átdolgozott kiadás, fordítás és utószó Steiger Kornél. (A lélek fordítását átdolgozta Brunner Ákos és Bodnár István, a

390

Kisebb lélekfilozófiai írások fordítását újra átnézte Lautner Péter, a kötetet Lautner Péter tanulmánya egészíti ki és Mester Béla előszava vezeti be.) Akadémiai, XXVI + 253 old. Platón, Kharmidész, Euthümédosz. Fordította Horváth Judit, Steiger Kornél, jegyzetek, utószó Steiger Kornél. Atlantisz, 139 old.

TARTALOM

A FILOZÓFUS [avagy a barátságról, lejegyezte Máté András] . . . . . . . . . . .7 Mogyoródi Emese: REVELÁCIÓ ÉS RÁCIÓ PARMENIDÉSZ FILOZÓFIÁJÁBAN. A REVELÁCIÓ „LOGIKÁJA” . . . . . . . . . . . .14 Bolonyai Gábor: AZ ISTENTELEN PRÓTAGORÁSZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .43 Karsai György: MENELÁOSZ HAJÓSTÁRS-SZOLGÁJÁNAK SZEREPE EURIPIDÉSZ HELENÉ CÍMŰ TRAGÉDIÁJÁBAN . . .68 Geréby György: MEGJEGYZÉSEK PLATÓN ÉS HÉRODOTOSZ VISZONYÁHOZ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .90 Gelenczey-Miháltz Alirán: THŰMOSZ ÉS PAIDEIA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .108 Ritoók Zsigmond: A PLATÓNI LAKOMA BEVEZETÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .121 Bene László: ÖNCÁFOLATI ÉRVEK A SZOFISTÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . .131 Betegh Gábor: A SZUBSZTANCIA SZERINTI ELSŐDLEGESSÉG KEVÉSBÉ SZIGORÚ TÁRGYALÁSA A METAFIZIKA IX 8-BAN . . . . . . . .155 Simon Attila: BARÁTSÁG ÉS ÖNMEGÉRTÉS ARISZTOTELÉSZNÉL . . . . .178

Kendeffy Gábor: ELŐÍTÉLETEK A SZTOIKUSOKRÓL SZTOIKUSOK AZ ELŐÍTÉLETEKRŐL . . . . . . . . . . . . . . . . . . .204 Bugár M. István: KARNEADÉSZ, A TEOLÓGUS. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .223 Ruzsa Ferenc: A SZERSZÁM ÉS A MÓDSZER KÖVETKEZTETÉS AZ ARISZTOTELIÁNUS ÉS AZ IND LOGIKAI TRADÍCIÓBAN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .239 Somos Róbert: TUDOMÁNYELMÉLETI VONATKOZÁSOK ÓRIGENÉSZ JÁNOS-EVANGÉLIUM KOMMENTÁRJÁBAN. . . . . . . . . . . . . . .271 Perczel István: AZ ISTENISMERET ÚTJAI KELETEN ÉS NYUGATON AZ EUNOMIÁNUS VITA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .298 Borbély Gábor: AZ EMBER, AKIT NEM TUDTAK BEVEZETNI A MAGASRÖPTŰ DOLGOKHOZ ÉRTŐK TÁRSASÁGÁBA . . . . . . . . . . .327 PARMENIDÉSZ TÖREDÉKEI. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .360 DIOGENÉSZ LAERTIOSZ: SZÓKRATÉSZ ÉLETE . . . . . . . . . . . . . .369

Steiger Kornél tudományos közleményeinek listája . . . . . . . . . . . . . . . . . .383

A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó Zrt. igazgatója Felelős szerkesztő: Szabó Zsuzsa Termékmenedzser: Egri Róbert A számítógépes tördelés a Papermoon 2006 Kft. munkája A nyomdai munkálatokat a PXP Első Magyar Digitális Nyomda Zrt. végezte Felelős vezető: Ratkovics Péter Budapest, 2007 Kiadványszám: KMA5–130 Megjelent 24,75 (A/5) ív terjedelemben