CIVAKODÓ ANGYALOK
PARTICIPATIO Sorozatszerkesztõ Borbély Gábor Geréby György
Borbély Gábor
CIVAKODÓ ANGYALOK Bevezetés a középkori filozófiába
Akadémiai Kiadó, Budapest
A kötet a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal és a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda támogatásával jött létre, amely támogatás forrása a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap.
ISBN 978 963 05 8619 1
Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu Elsõ magyar nyelvû kiadás: 2008 © Borbély Gábor, 2008 © Akadémiai Kiadó, 2008
TARTALOM
ELÕSZÓ
9
1. ANSELMUS CANTUARENSIS 1.1. Eadmer 1.2. Vándorévek és Bec 1.3. A Monologion és a Proslogion 1.4. Hittételek, valamint olyan állítások, amelyeket tudunk 1.5. Az ontológiai istenérv 1.6. Anzelm mint canterburyi érsek. A késõi írások 1.7. Az akarat szabadsága 1.8. Isteni elõretudás és szabad akarat
11 11 12 14 16 20 30 32 33
2. PETRUS ABAELARDUS 2.1. A Szerencsétlenségeim története (Historia calamitatum) 2.2. Abaelardus és a tanítómesterei 2.2.1. Roscellinus, a vokalista 2.2.2. Guillelmus de Campellis 2.2.3. Teológiai tanulmányok: Anselmus Laudunensis 2.3. Abelard és Héloïse 2.4. Abaelardus mint szerzetes és teológus 2.5. Az univerzáléprobléma 2.5.1. Az univerzálé a dolgok anyagi lényege: ez volt Vilmos elsõ álláspontja 2.5.2. Az univerzálé indifferenciaelmélete: ez Vilmos második elmélete 2.5.3. Abaelardus elsõ megoldása: a Logica ingredientibus 2.5.4. Abaelardus második megoldása: a Logica nostrorum petitioni sociorum
57 57 58 59 66 69 70 72 79 79 81 83 88
6
TARTALOM
2.6. Abaelardus etikája 2.6.1. A Collationes 2.6.2. Az Ethica sive Scito teipsum
93 94 101
3. FILOZÓFIAI ISKOLÁK A 12. SZÁZADBAN
107
4. A TUDOMÁNY AXIOMATIKUSDEDUKTÍV MODELLJE
114
5. FORDÍTÓK ÉS FORDÍTÁSOK A 12–13. SZÁZADBAN
117
6. ARISZTOTELÉSZ-RECEPCIÓ A 13. SZÁZADBAN
125
7. ALBERTUS MAGNUS
134
8. EGYETEMEK, OKTATÁSI FORMÁK, MÛFAJOK
138
9. AQUINÓI SZENT TAMÁS 9.1. Ifjúkor, tanulmányok 9.2. A létezõ és a lényeg 9.3. Összetett szubsztanciák 9.4. Az egyediség alapelve (principium individuationis) 9.5. Az univerzálék és a lényeg önmagában vett szemlélete 9.6. Egyszerû szubsztanciák 9.7. A létezés és a lényeg valóságos különbözõsége 9.8. Az öt út 9.9. Tamás elsõ párizsi magisztériuma és itáliai tartózkodása (1256–1268). A teológiai summák 9.10. Tamás második párizsi magisztériuma
146 146 151 155 156 159 164 165 168
10. BONAVENTURA
177
11. AZ 1277-ES ELÍTÉLÕ HATÁROZAT
194
12. SIGERUS DE BRABANTIA ÉS BOËTHIUS DE DACIA
201
172 175
TARTALOM
7
13. TEOLÓGUSOK A 13. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN
210
14. JOHANNES DUNS SCOTUS 14.1. Duns Scotus élete 14.2. Duns Scotus mûvei 14.3. Univocitás 14.4. Intuitív és absztraktív megismerés 14.5. Principium individuationis 14.6. Formális különbözõség 14.7. Akarat és értelem: Aquinói Tamás, Henricus Gandavensis és Duns Scotus 14.8. Szabad akarat, a kontingencia szinkronikus értelmezése
215 215 219 221 227 232 241
15. DUNS SCOTUS ÉS OCKHAM KÖZÖTT 15.1. Duns Scotus tanítványai, követõi és bírálói 15.2. Petrus Aureoli 15.3. Richardus de Camsale
254 254 255 262
16. GUILLELMUS DE OCKHAM 16.1. Ockham élete 16.2. Ockham mûvei 16.3. Ockham szemantikája 16.3.1. A terminusok sajátosságai 16.3.2. Szignifikáció 16.3.3. Szuppozíció 16.3.4. Ockham a szignifikációról és a szuppozícióról 16.3.5. Abszolút és konnotatív terminusok 16.4. Mentális nyelv 16.4.1. Többértelmûek-e a mentális terminusok? 16.4.2. Vannak-e szinonimák a mentális nyelvben? 16.5. Univerzálék és egyedi fogalmak 16.6. Intuitív megismerés – absztraktív megismerés 16.7. Megtéveszthet-e bennünket Isten?
264 264 265 266 266 268 269 271 285 287 288 294 295 297 299
17. OCKHAM KÖVETÕI ÉS VITAPARTNEREI 17.1. Gualterus Burlaeus 17.2. Gualterus Chatton
310 310 312
242 247
8
TARTALOM
17.3. Adamus Goddamus 17.4. Robert Holcot
314 322
18. OXFORD ÉS PÁRIZS A 14. SZÁZAD ELSÕ FELÉBEN
324
19. AZ ANGLIAI FILOZÓFIA ÉS TEOLÓGIA RECEPCIÓJA PÁRIZSBAN A 14. SZÁZADBAN 19.1. Ockham-recepció 19.2. A párizsi egyetem artes fakultásának 1339. szeptember 25-i statútuma (Chartularium 1891: 485–486) 19.3. A párizsi egyetem artes fakultásának 1340. december 29-i statútuma (Chartularium 1891: 505–507) 19.4. Az itáliai kapcsolat. Viták és elítélések
331 331
332
334 337
20. JOHANNES BURIDANUS
340
21. BURIDANIZMUS A KÖZÉP-EURÓPAI EGYETEMEKEN. VIA ANTIQUA ÉS VIA MODERNA, REALIZMUS ÉS NOMINALIZMUS
346
IRODALOM
349
NÉVMUTATÓ
375
ELÕSZÓ
A kötet („bevezetés”) megírása során nem törekedtem arra, hogy átfogóan mutassam be a középkor filozófiáját. A szöveg továbbá nem követi a tradicionális historiográfia sémáit. A középkori filozófia történetét egyrészt nem a modern filozófiai áramlatok vagy ideológiai küzdelmek mintájára írtam le. Másrészt nem kívántam szisztematikusan és kimerítõen strukturálni a könyv tárgyát (pl. episztemológia, metafizika, etika, logika stb.) Mindkét mûfajban alapvetõ könyvek születtek már. Azt tartottam elsõsorban szem elõtt, hogy néhány jellemzõ középkori probléma elemzését adjam, mégpedig olyan szerzõknél, akik – másokkal vitatkozva – az adott problémákra markáns válaszokat adtak. Ennek során megkíséreltem bemutatni azt a kifinomult analitikus apparátust, amelyet a 11. századtól kezdve egészen a reneszánszig széles körben használtak. Az írás több fejezete már megjelent a Boros Gábor szerkesztette Filozófia kötetben (Akadémiai Kiadó, 2007). Ez a könyv azonban részben bõvebb, részben pedig szûkebb az ott publikált anyagnál. Több olyan fejezetet és keretes részt is tartalmaz, amelyek az említett kézikönyvben nem találhatók meg, továbbá olyan fejezeteket is, amelyeket átírtam, illetve számottevõen bõvítettem a korábbiakhoz képest. Hiányoznak ugyanakkor belõle olyan részek, amelyeknek a kézikönyvben – jellegébõl fakadóan – szerepelniük kellett, itt azonban irrelevánsak lettek volna. A könyv további, rendkívül fontos elemét jelentik a marginálisok. Ezek nem pusztán azt a célt szolgálják, hogy emlékeztessenek a középkor egyik – még ma is kitûnõen használható – könyvészeti technikájára. Nem is pusztán azért szerepelnek szinte valamennyi lap margóján, hogy indexálják s az olvasó számára könnyebben követhetõvé tegyék az egybefüggõ szakaszokat. Alap-
10
ELÕSZÓ
vetõ funkciójuk az, hogy röviden reflektáljanak a szövegben foglaltakra vagy egyszerûen magára a szövegre, s az értelmezés újabb rétegét mutassák meg a nyitott és iróniára fogékony olvasónak. A könyv megírásához többektõl is fontos segítséget kaptam. Mindenekelõtt köszönetet szeretnék mondani Szabó Zsuzsának és Tatár Györgynek, valamint Bacsó Bélának, Bodnár M. Istvánnak, Geréby Györgynek, Huoranszki Ferencnek és Klima Gyulának. Meg szeretném továbbá köszönni Benedek András, Bene László, Boros Gábor, Ferencz Sándor, Gábor György, Gángó Gábor, Rugási Gyula és Schmal Dániel a könyv egyes részeihez fûzött megjegyzéseit. A könyvben szereplõ fordítások – amennyiben azt külön nem jelölöm – tõlem származnak.
