TÖRÖK ANDRÁS WACHSLER TAMÁS A nevezetes magyar
Országház és a tér, ahol áll
Tartalék majolikadíszek a padláson
30
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
E l ső
pi l l a ntás r a
88
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
A Z
É P Í T K E Z É S
M I N T
P RO J E K T
Régies épület, modern technológiával
Az
Országház annyiban kétarcú épület, hogy kívülről mindenütt csúcsíves és kőcsipkés, középkori kinézetű, belül viszont, ahol lehetett, korszerű technológiát alkal-
maztak. A főemeleti helyiségek kazettás famennyezete felett az ekkor újnak számító,
frissen szabadalmaztatott tűzálló Rabitz-féle födém található. Az üléstermek nagy fesztávolságú tereinek áthidalását ún. szegecselt acél rácsos tartókra bízták. Ezek 26,3 m-es fesztávolságú és 1,6 m gerincmagasságú fémszerkezetek. A kupola, valamint a nagyméretű tetőidomok ugyancsak szegecselt acéltartókból készültek. A főlépcsőház fölötti tetőszerkezet szintén a maga korában újnak számító „menetes vasrudakból és tárcsákból összeállított feszítőműves szerkezet”. Egyvalamit hiába keresünk az Országházban: vasbetont, mert ez a technológia csak felépítése után terjedt el. Az Országház szellőzését, frisslevegő-utánpótlását hagyományosan a falazatokban kialakított szellőzőrendszer biztosítja. Míg a szobák, a tárgyaló- és fogadótermek légbefúvó és -elszívó nyílásai az oldalfalakon vannak, addig az üléstermek friss levegője az ülések alatt található szellőzőrácsokon keresztül érkezik a terembe, majd az elhasznált levegő a mennyezeti csillárokon keresztül távozik. Az egyébként a mai napig jól működő rendszert az ülésterem esetében egy légkezelő berendezés még hatékonyabbá tette. Az épület előtti tér tengelyében nagyméretű szellőzőkutakat hoztak létre. A kutak közepén elhelyezett vízmedencék párolgó vízfelülete és a szökőkutak vízfüggönye a beszívott levegő tisztításában és előhűtésében is részt vett. A levegő temperálásában a talajszint alatt vezetett légcsatornák is fontos szerepet játszottak. A szökőkutakat a Kossuth-, illetve a Rákóczi-szobor felállításakor elbontották. Ekkor épültek a ma a tér jellegzetes díszeit képező, kovácsoltvas ráccsal fedett szellőzőkutak. Mivel azonban hiányzott a szökőkutak és a hosszú, föld alatti alagút temperáló hatása, parlamenti ülésnapokon évtizedekig a szellőzőkutakba hordott jéggel kellett biztosítani, hogy a nyári meleg napokon is megfelelő legyen a klíma. A kilencvenes évek eleje óta modern gépészeti berendezéssel kezelik a beömlő levegőt, így nincs szükség többé jégre.
89
Az 1956-os sortűz emlékhelye a főbejárattól délre
Az Országház szellőzőrendszerének alsó szintje
A Kossuth tér 2013/14-es rekonstrukciója során a föld alatti alagutakhoz a térfelszín felől új lejáratot alakítottak ki, és a két alagút új funkciót kapott. A déliben az 1956-os sortűz emlékhelye, az északiban kőtár épült. Steindl Imre nem tudott elképzelni füstölgő kéményt az Országházon. Ezért a központi kazánházat az épülettől mintegy 150 m-re északra, a mai Balassi Bálint utcában egy, az Országházhoz tartozó bérház udvarán építtette fel. Egy szakcikkben ki is fejtette, hogy miért (érdekes, hogy a tér
Az 1935 előtt készült képen jól látható
jelentésű angol „square” szót ilyen természetesen használja –
az egyik szökőkút
az végül egyáltalán nem terjedt el a magyar nyelvben): „Minthog y azonban az országház közeli szomszédságában az utca s illetőleg a majdan az országház északi homlokzata előtt létesítendő square-re néző utcavonalon, gépház, tehát gyárépület építése, ha még oly díszes kiképeztetést nyerne is, semmi esetre sem látszott megengedhetőnek, a gépházat a telek mélyén határozták elhelyezendőnek, az utcai homlokzati rész pedig oly bérház építésére használtatott föl, melyben – első sorban – tisztviselők és hivatalszolgák számára való bérlakások foglaltassanak.” A kazánházat az épülettel összekötő közműalag út révén Magyarországon valószínűleg az első, s Európában is ritka távfűtési rendszert hoztak létre. Ez a gőzfűtési rendszer több kilométer hosszú vörösréz vezetékhálózatával csaknem változatlan formában fűti ma is az épületet. Télen az irodahelyiségekben és a folyosókon radiátorok biztosítják a fűtést. A tárgyalótermeket és a főemelet kiemelt területeit légfűtés temperálja. Így a már kialakított szellőzési rendszer a nyári hónapokban a hűtést, szellőztetést szolgálja, télen viszont a fűtést. A beszívott friss levegő
90
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
A Z
É P Í T K E Z É S
M I N T
P RO J E K T
A mai szellőző rácsa, jóval közelebb az épülethez
91
Zellerin Mátyás (1831–1893)
Egyszerű Zellerin
Variáció
eredetileg bádogos
aknafedél
szellőzőrácsra I
és ércműves volt, később sikeres gyáros: elsőként gyártott világítógázkészülékeket, az Operaház eredeti világítását is ő szállította. Vízvezeték-, fürdőszoba-, szellőztetőés légfűtési berendezéseket is gyártott
egy részét eltérítik, és fűtőkamrákban, a gőzzel fűtött regisztereken keresztül átáramoltatva felmelegítik. A hideg és a meleg levegő arányát ma is az eredeti vaslemez csappantyúk segítségével lehet szabályozni. Az Országház elhúzódó építése idején a villamos világítás már nagyon elterjedt. Ennek ellenére a csillárok felső részébe légszesz-, azaz városigáz-világítást is beépítettek. Csak 1928-ban szüntették meg a gázvilágítást. A Ney-féle Országház-díszalbumban sok technikai érdekességet is lehet olvasni. „A fölhasznált ólomburkolatú kábelek hossza mintegy 13 km, az okonit (azaz vulkanizált gumi) szigetelésű vörösréz dróté pedig 150 km. […] Az épület külső részein, nevezetesen a főbejáró, a dunai oldalon levő árkádok, a kocsimegállók, valamint az udvarok világítása ívlámpákkal történik. Az egész épületben és annak külső részein 9270 darab 16 és 32 gyertyás izzólámpa és 62 darab ívlámpa eszközlik a villamos világítást. Az áramszolgáltató villamos részvénytársaság oly men�nyiségű egyenáramot bocsáthat az épület kábel-hálózatába, mellyel az Országház összes villamos lámpái egyidejűleg megvilágíthatók és egyúttal a fűtő és szellőztető berendezéshez tartozó 15 darab ventilátor és 12 darab fölvonó is működésben tartható. Az Országház összes lámpáinak bekapcsolásakor a terhelés mintegy 500 000 watt.” A rekonstrukciós munkálatok során a szerelők még a 21. század elején is találkoztak falba gipszelt, textilborítású, egyenáramú vezetékekkel. Az 1920-as évek folyamán 110 voltos egyenáramot használtak, földelés nélkül. 1949-ben tértek át a váltóáramra, 3x110/190 V feszültségi értékkel. Csak 1965-ben tért át az épület a 220 voltra, addig az izzókat is külön kellett gyártani. Érthető módon nagy hangsúlyt helyeztek a lehető legkorszerűbb tűzvédelemre. Az első elképzelés az volt, hogy a nagy víztartályokat az üléstermek mennyezetébe építik, de aztán a szivárgástól való félelem inkább a pincébe száműzte a tűzoltó vizet. Az épület legkülönbözőbb részeibe összesen 91 ún. száraz tűzivíz-csapot építettek be, a hozzájuk tartozó szivattyúkkal együtt, továbbá elhelyeztek 77 elektromos tűzjelző készüléket. Ezek egyrészt arra szolgálnak, hogy tűzveszély esetén a rajtuk levő üvegtárcsa betörése
92
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
A Z
É P Í T K E Z É S
M I N T
P RO J E K T
és ezzel az üveg alatt lévő fémcsúcs megérintése által az Országházban szervezett tűzoltóság helyiségében a tüzet jelezzék, „másfelől pedig, hogy a tűzőrszolgálat pontos teljesítése, egy külön helyiségben alkalmazott regisztráló-gépen ellenőrizhető legyen, a mi oly módon történik, hogy a tűzőrszolgálatot teljesítő tűzoltó, körjárata közben, minden tűzjelző készülék arra szolgáló peckén eleve meghatározott időközökben, a nála lévő kulccsal fordítni tartozik, a minek megtörténtét a regisztráló gép vég nélküli papírszalagjának megfelelő átbökése jelzi.” A telefonrendszer is nagyon korszerű volt. Háromféle rendszert építettek ki. Volt helyi vonal, amellyel kapcsolás nélkül lehetett beszélni. Ilyen telefon készült az üléstermek karzatai és a háznagyi hivatalok helyiségei között, továbbá a képviselőházi kezelő-
Variáció szellőzőrácsra II
iroda és képviselőházi bizottsági termek, a földszinti és emeleti ruhatárak, a háznagyi hivatal és jelentkező iroda között. Volt egy helyi központ, 24 telefon-mellékállomással, ez lehetővé tette, hogy a képviselők és az országházi személyzet egymással „…STEINDL IMRE (…) LEGINKÁBB AZt ÓHAJTOTTA, HOGY AZ ÉPÜLET FALÁT (…) MEGKÍMÉLENDŐ, VEZETÉKEKET NE FEKTESSÜNK. MIUTÁN A DRÓTNÉLKÜLI VILLAMOS VILÁGÍTÁS (…) MÉG MA SINCS FELFEDEZVE, A SAVANYÚ ALMÁBA MÉGIS BELE KELLETT HARAPNUNK,
MEGKEZDŐDÖTT TEHÁT A TERVEZGETÉS, HOGYAN RENDEZZÜK EL A 10,000 LÁMPÁS DRÓTVEZETÉKÉT.” AZ ORSZÁGHÁZ EREDETI KAPCSOLÓTÁBLÁJA
vagy a városi telefonhálózat bármely állomásával beszélhessenek. Volt aztán közvetlen (ahogy a Ney-féle albumban két helyen is leírják, „közvetetlen”) telefon, melynek állomásai az épületen kívüli telefonérintkezések közvetítésére szolgáltak, és közvetlenül a városi hálózat központi állomásával voltak összekötve. Ilyet szereltek be a főrendek, valamint a képviselők részére rendelkezésre álló telefonszobákban, a hírlapírói, képviselőházi és főrendiházi irodában.
Az Országház telefonközpontja 1906-ban
93
Egy ritkán használt főbejárat
E
g y épület főbejárata általában arra szolgál, hog y a lehető legtöbben egyszerre be tudjanak lépni, az év minden nap-
ján, legalábbis nyitvatartási időben. Gondoljunk csak a Nemzeti
Múzeumra, az Operára vagy a szintén a Kossuth téren álló Kúria épületére! Az Országház főbejárata azonban nem ilyen: csak kivételes, ritka alkalmakor van nyitva. Ilyen szempontból olyan, mint egy templom. Gondoljunk akár a Bazilikára vagy a Mátyás-templomra – díszes főkapuikat általában csak ünnepek, főpapi látogatások, menyegzők alkalmából nyitják ki. A főbejárathoz vezető lépcsőket egy-egy bronzoroszlán őrzi. Politikai elfogultsággal párosuló kötekedő hajlam nevezheti csak ezeket az oroszlánokat a „főbejáratot strázsáló sivatagi sovány macskáknak”, amelyek feje búbja fölé „minden természetes elhelyezés nélkül ízléstelen gótikus vaslámpákat helyeztek”. Keszler Józsefben, a Magyar Nemzet publicistájában megvolt mind a kettő (1902. október 9.).
112
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
AM I T
A T U R I S T A
L Á T H A T
Az alábbi fekete-fehér kép az Építő Ipar korabeli számában jelent meg. A napjainkban készült felvétellel összevetve nemcsak az új oroszlán robosztusabb vonalvezetése tűnik fel, hanem a háttérben történt változások is: a régebbi képen még hiányzik a teret északról határoló két nagy lakóépület (az „amerikai ház” és a MÁKpalota), látszik viszont a tér északi részét elfoglaló vízmű – ami éppen a Ház építése miatt került át ide – gőzgépének kéménye. Az Országház város felé néző keleti homlokzatán a főbejárat az egyetlen öblösödés (ellentétben a dunai homlokzattal, amelyet ellepnek a lodzsák). A főbejárat lépcsője mellett (amelynek oldalirányú leágazásai is vannak), különleges formájú vaslámpák láthatóak – ezek, mint korábban olvasható, szintén nem nyerték meg mindenki tetszését.
A főkapu előtt Két ülő oroszlán szobra látható. Bár elsőre nem szembetűnő, már csak a bal oldalon van meg az eredeti, Markup Béla-féle példány, a jobb oldalit a háborús pusztítás után Somogyi József mintázta újra A régi és az új jobb oldali oroszlán. Karakterük lényegesen eltér
Talán azért, mert ezek a díszes lámpák a gótika és az Országház építési korának (a múltnak és jelennek) az összebékítésére tettek kísérletet. Ha valóban a gótika korára próbált volna utalni Steindl, akkor több száz fáklyatartót kellett volna az épületre aggatnia. Funkcionális archaizálással nem találkozunk sehol. Pedig az ilyesmi nem volt ritka a neoreneszánsz épületeken. Az Oktogon tőszomszédságában, a Teréz körút 13. alatt, a házasságkötő terem épületére (amely Hauszmann Alajos terve szerint épült a firenzei Palazzo Strozzi lényegében pontos kópiájaként, a Batthyány család óhaja szerint) nagyméretű vaskarikák kerültek, pedig a 19. század végén már nemigen érkeztek ide nag y számban olyan vendégek, akik ki szerették volna kötni a lovaikat… Ellenkezőleg. Ahol lehet, ott a modern technológia épül be a régi formákba.
113
114
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
AM I T
A T U R I S T A
L Á T H A T
Az Országgyűlési Könyvtár és Múzeum
Az
Országház hatalmas épületében könyvtár is van, mégpedig a dunai front közepén, a Vadászterem alatt a földszin-
tet és a félemeletet foglalja el. Könyvtár már hamarabb is létezett,
1873 és 1902 között az alsóház Ybl építette palotájában működött a Sándor utcában, a mai Olasz Kultúrintézet épületében. Gyűjteményét egy különleges ember, Ghyczy Ignác (1799–1870) mezőgazdász, a tatai nemzetőrök parancsnoka, sörgyár- és szeszfőzdetulajdonos, országgyűlési képviselő 14 ezer kötetes végrendeleti adománya alapozta meg. Sok évtizedig csak a képviselők és parlamenti dolgozók használhatták, s bár már az 1930-as években felmerült, hogy nyissanak a nyilvánosság felé (talán kihasználatlan volt a könyvtár), végül 1952 óta lett nyilvános országos szakköny vtár. Jelenleg három kiemelt gyűjtőköre van: jog- és politikatudomány, valamint magyar és egyetemes történelem. Természetesen teljességre Divald Károly felvételén az Országgyűlési Könyvtár eredeti berendezése
törekedve gyűjti a magyar és külföldi parlamentekre vonatkozó könyveket, folyóiratokat. Minden 18. évét betöltött magyar és külföldi állampolgár beiratkozhat. A könyvtár ismertetése azért került ebbe a fejezetbe, mert a turisták is felkereshetik, azaz minden olyan ember, aki nem akarja a könyvtárat használni, csak az ódon falak érdeklik. Be lehet jutni, de nem egyszerűen. Távolról, az interneten kell regisztrálni. A regisztrációt nem árt kinyomtatni, mint egy afféle repülőgépes helyfoglalási visszaigazolást. A könyvtárba igyekvőknek csak az I-es kapunál, az épület déli, a metróállomáshoz közeli végénél lehet a biztonsági kordont átlépnie. Az országgyűlési őr alapesetben az olvasójegyet és egy igazolványt kér, ha a kettő egyezik, szabad az út. Ha még csak előzetes beiratkozás van, akkor azt valami adatbázissal vetik össze, de ez is elég gyorsan megy.
161
Már a külső kordonnál is
Közvetlenül a könyvtár előtt
ellenőrzik az embert, ha
királyszobrok, illetve egy leszerelt
A könyvtári előtérben Rauscher Lajos szépséges
a Könyvtárba szeretne menni
Rézvitéz üdvözöl minket
akvarelljei
A dunai fronton lehet a könyvtárat megközelíteni, ahol az ember csak kapkodja a fejét: a dunai panorámát nézze (mert ugye pont innen, pont ilyen magasságból egyébként csak az országházi dolgozók látják!), vagy éppenséggel az Országház homlokzatát? A déli Dunaparti árkádsoron végigsétálva jutunk a könyvtár főbejáratához. Útközben néhány falra erősített királyszoborban gyönyörködhetünk. Ez nem Steindl ötlete volt, hanem a végtelen sokáig húzódó homlokzatcsere felelőseié. Úgy gondolták, hogy kár lenne, ha az emberek nem láthatnák közelről e szobrokat, ha már a homlokzatokon alig lehet kivenni őket. Pedig ugyanolyan kiválasztási és elfogadási folyamat, odaadó szobrászi munka eredményei, mint az Országház belsejében látható szobrok. Ezért néhány lecserélt, de még jó állapotú, illetve restaurált szobor került ide, s középütt, hogy a szent szimmetria érvényesüljön, egy szintén lecserélt rézvitéz. Előbb átesünk egy repülőtéri típusú biztonsági ellenőrzésen, aztán máris a beiratkozás következhet, ahol a távregisztrációt olvasókártyára lehet váltani. Lehet egynapos kártyát is váltani. Fotójegyet is árulnak. Itt érezhetően a turista is szívesen látott vendég. Már az adminisztrációs előcsarnokot is érdemes szemügyre venni. A falon Rauscher Lajos festőművész Országházról készített színes akvarelljeinek másolatai láthatók. Az 1900. évi párizsi világkiállításra készült képeknek az a különlegessége, hogy az egyes termekről, udvarokról olyan képet mutat, amely természetben nem figyelhető meg: mintha például az alsóház egyik falát eltávolították volna, és azon keresztül látnánk mindent. Ha megkaptuk a kívánt olvasójegyet, az olvasóterembe bevinni nem szándékozott holmijainkat a saját, kulcsra zárható szekrényünkbe tehetjük be. Ezek a félkör alakú ún. katalógusfolyosón találhatók. A hosszúkás, félkör alakban meghajló terem végén kegyeletből valóban meghagytak egy katalógusszekrényt. Papír alapú katalógust a könyvtár már nem használ. És akkor most már semmi sem akadályozhatja meg, hogy belépjünk a két emelet magas nagyolvasóba. Aki először jár itt, arra hasonló hatást tesz, mint egy külföldi turistára, aki először látja kívülről az Országházat. A gótikusnak elkönyvelt épületnek valójában szinte az egyetlen maradéktalanul gótikus stílusú belső tere. Ez elsősorban a faberakásos men�nyezeten és a fali tartókon múlik.
162
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
AM I T
A T U R I S T A
L Á T H A T
A NAGYOLVASÓBAN SOKAN TANULNAK, KUTATNAK
Ezekből a hagyományos katalógus szekrényekből csak egyetlen restaurált darab maradt a helyén a 2013–2014-ben lezajlott átfogó modernizálás után
A NAGYOLVASÓ KARZATA
A KÁDÁR-KORSZAKBAN AZ ENSZ-GYŰJTEMÉNYBEN MÁSHOL NEM OLVASHATÓ KIADVÁNYOKHOZ LEHETETT HOZZÁFÉRNI – ELVILEG
Itt nincs kupola, nincs mennyezeti festmény, nincs aranyozás. Itt faburkolat van és sok tízezernyi könyv. Az Országgyűlési Könyvtár nem kölcsönöz kiadványokat. Ez nem volt mindig így. Amikor átköltözött a könyvtár az új épületbe, akkor egy-egy képviselő egyszerre legfeljebb 20 könyvet kölcsönözhetett, maximum 60 napra. Volt is gond a vissza nem hozott példányokkal. A könyvtárat annak idején sokkal többet használták a képviselők, mint manapság. Az 1896–1901-es országgyűlési ciklusban 115 képviselő több mint 4000 kötet könyvet kölcsönzött. A közel 50 000 példányt rendkívül rövid idő alatt, harmincnégy nap alatt költöztették át. Úgy tűnik, a könyvtárosok mindenáron el akarták kerülni, hogy a Ház könyvtára a parlamenti ülésszak alatt ne nyisson ki azonnal. A könyvtár az új helyen már vasárnap is nyitva tartott.
163
Lépcső a Dunai FRONTON (FELÜLRŐL ÉS ALULRÓL)
A könyvtárat a viszontagságos magyar történelem ugyanúgy rángatta, mint a Házon kívüli világot. Ki gondolná, hogy a rövid életű Tanácsköztársaság idején többször is változott a státusza? Irányítását először már márciusban a Belügyi Népbiztosság vette át. Április 5-én a Közoktatási Népbiztossághoz kerül, amely tíz nappal később beolvasztja a Szabó Ervin Könyvtárba. Június 21-től pedig a Közoktatásügyi Népbiztosság felügyelete alatt megszervezett Történelmi Materializmus Kutató Intézet szervezeti egységeként folytatja tevékenységét. Látnivaló, hogy „hosszú távra gondolkodtak”. A Kádár-korszakban az egyik teremben egy, az ENSZ égisze alatt működő gyűjtemény kapott helyet. Megtiltani nem lehetett, hogy az érdeklődők itt próbáljanak máshol hozzá nem férhető kiadványokat forgatni, de egy elhárító tiszt azt a feladatot kapta, hogy a puszta jelenlétével bátortalanítsa el az érdeklődőket. Az általa öblösre ült kanapét a rendszerváltás után is sokáig mutogatták. Valaha ebben a könyvtárban (mint Magyarországon máshol is), ha az ember belépett az olvasóba, le kellett adni az olvasójegyét, cserébe kapott egy számozott bilétát: „ez a te helyed, ide kell ülnöd”. Ma viszont az olvasók már szabadok. El se kérik a jegyet, és az ember oda ül a 175 szék közül, ahová jólesik. Mielőtt 1952-ben a könyvtárat elözönlötték a közönséges halandók, a Dunára néző szobákat színes üvegfalakkal zárták le, oda csak a kutatók léphettek be. Ezeket a falakat a 2013/2014-es nagy átalakításkor eltávolították, ezáltal a nagyolvasó sokkal világosabb lett. A teremben két egymás fölötti galéria is található, amely különleges irányokból nyújt rálátást a teremre. Legegyszerűbben a dunai homlokzat felezővonalán lévő nagyon régimódi, kétkarú falépcsőn lehet feljutni. Érdemes keresztül-kasul bejárni ezeket a galériákat. A legfelső galériáról a terem felezőpontján, a mennyezet alatt egy széles folyosó vezet a szemközti falon található zárt ajtóhoz. A könyvtár látogatói sokat találgatták, hová vezethet, de a könyvtári dolgozókon kívül senki nem léphetett be a kupolatér alatt a félemeletet faltól falig kitöltő raktárba. Ez a helyzet a közelmúltban nagyot változott. A könyvtári állomány ésszerű apasztásával elérték, hogy a raktározásra használt tér egy része felszabaduljon, és a Ház látogatói
164
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
AM I T
A T U R I S T A
L Á T H A T
A csőposta
A „sóhajok hídja”
két végpontja
számára szabadon hozzáférhetővé váljon. Innen több, bizottsági ülésekre, múzeumpedagógiai foglalkozásokra használható terem nyílik, valamint itt kapott helyet az eddig a kupolatérből nyíló képviselői büfé is. Az évtizedekig tartó raktározásra egy ma már nem használt, de megőrzött csőposta felső végpontja emlékeztet – az alsó lent, a katalógusteremben található. A könyvtárban nézelődve sok szép és érdekes részletre lehet bukkanni. A legnagyobb élmény talán a „régi” és az „új” hézagmentes illeszkedése. Valahogy természetesnek tűnik a sok számítógép, a raktári kérések teljesülését jelző monitor. És minden második olvasó amúgy is laptoppal érkezik. A köny vtárnak sok különleges szolgáltatása van, például a gyengén látóknak. *** Az Országház eredeti pályázati programjában nem szerepelt múzeum, így Steindl Imre terveiben sem. 1922-ben határozott úgy az akkor Nemzetgyűlésnek nevezett parlament, hogy 100 000 koronával elindítja az új Országgyűlési Múzeum megalapítását. Ehhez közadakozásra és jelentős tárgyi adományokra volt szükség. Az 1923-as alapító okirat már előírta, hogy a Nemzeti Múzeum Deák Szobája kerüljön át az új közgyűjteménybe. Az új múzeum intenzív gyűjtést követően végül 1929-ben nyílt meg, bejárata a XVII-es kapunál, a mai Tisza-szoborral szemben volt, helyiségei a félemeleten és az emeleten voltak. Összesen 17 teremben mutatták be a mag yar alkotmányosság történetét. A nyitás utáni érdeklődés csak fokozódott, amikor 1931-től
165
A minisztériumi épület és a Kúria
A
legfontosabb városépítési döntések letéteményese, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) 1881-ben döntött arról, hogy az Országház pályázatát már a Tömő térre
írják ki. Indoklásul a következőket hozta fel (Siklóssy László, az FKT történetét megíró kultúrtörténész szavaival): „A nagyszerű épület megkívánja, hogy szabadon álljon és hogy fenségéhez illő kör-
nyezetről is gondoskodás történjék. Hatalmas főhomlokzata a fejedelmi Dunára nézend, a másik három oldalról is tágas tér által lesz övezve, s azon telkek, melyek e térnek külső szegélyét képezendik, oly beosztást nyertek, miszerint díszesen, palotaszerűleg legyenek beépíthetők, azoknál főleg a középületek emelését tartván szem előtt. A térre az Alkotmány utcából lesz a főbejárat. […] Ugyancsak a kívánatos arányosságra való tekintettel elhatározta a Tanács, hogy a Géza utcának megfelelően a tér másik oldalán hasonló utca nyittassék.” (A Géza utca neve 1956 óta Garibaldi utca.) Vagyis már jóval az Országház elkészülte előtt eldőlt, hogy ide összpontosítanak mindenféle reprezentatív funkciót. Nem közismert tény, hogy az ország 1867-ben sebtében felállott államgépezete megfelelőnek nem mondható helyiségekben, köztük mindenA minisztériumi épület egy képeslapon
féle bérelt lakásokban kezdte meg a működését. Hogy mennyivel kisebb volt akkoriban az államapparátus, azt megbecsülhetjük abból a tényből, hogy amikor elkészült a ma agrárminisztériumnak ismert épület, elfért benne nemcsak a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium (ezek az ügyek akkor egyetlen tárcához tartoztak), hanem még az Igazságügyi Minisztérium, az országos Statisztikai Hivatal, a Magyar Királyi Földtani Intézet és a Királyi Főügyészség is. Az a tény, hog y ez a kormányépület a tervezett végleges Országházzal szemben kapott helyet, azzal magyarázható, hogy az ország leggyorsabban fejlődő, alapvetően fontos ügyeit kíván-
220
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
A
K O S S U T H
T É R
S Z Í N E V Á L T O Z Á S A I
Tőry Emil díjnyertes terve. Ki tudja, miért nem valósult meg?
ták itt intézni. Bukovics Gyulát (1841–1914) bízták meg a tervezéssel, aki Ybl irodáját vezette. A Déry-féle minden lipótvárosi házat leíró katalógus így határozza meg: „négyemeletes, szabadon álló, két belsőudvaros eklektikus épület a Kossuth Lajos tér, a Báthory, Kozma Ferenc utcák között.” Az Országház és a Kúria felépülése után ez a vakolathomlokzatú minisztériumi épület már nagyon szerénynek hatott. Ezzel Egy tervpályázat során ilyen tornyokat húztak volna a minisztériumi épületre – hogy jobban illeszkedjen a Kúriához
annyira tisztában voltak az épület használói, hogy „felcicomázási” pályázatot hirdettek 1906/7-ben. A kiírók azt szerették volna, hogy a Kúria épületéhez illeszkedő, ahhoz hasonló (vagy legalább azokkal vetekedő) tornyok vagy más hangsúlyok kerüljenek rá. Sokak fantáziáját megmozgatta (a Zeneakadémiát jegyző Korbét és Gierglét, a Szabadság téri szecessziós paloták tervezőiét, Kármánét és Ullmannét, és sokan másokét). A pályázat első díját Tőry Emil (1863–1928) nyerte el, aki később az Adria Biztosító székházát is tervezte (ma Le Méridien hotel). Nem tudni, pontosan miért, az átépítés végül nem valósult meg – a minisztériumi épület nem lett hasonlatossá a Kúriához. Az épület azonban nem maradt változatlan. Már a második világháború előtt, a Kossuth tér felől nem látható módon emeletet építettek rá, és számos díszt – nőalakot, oroszlánt, puttót, vázát, kőbábos korlátokat – eltávolítottak róla. De ami a leglehangolóbb: a homlokzatot kőporos, durva felület borítja, kicsit a hatvanas évek IKV-s felújításainak stílusában. A tágas, boltíves átjáróban valamikor a hetvenes években kezdték kialakítani a magyar mezőgazdaság mellszobrokból álló panteonját – nem hiányoznak belőle a közelmúlt nagy alakjai sem. Sajnos, látnivalóan minden egységes terv nélkül, különféle stílusokban, az alapvető tényeket soroló emléktáblák is elütnek egymástól. *** A millenniumra elkészült Igazságügyi Palota már számolt az Országház tömegével, és minden szempontból méltó is ahhoz. A köznyelvben csak Kúria-épületnek nevezték, noha a tervezési program szerint itt kellett elhelyezni a „budapesti királyi törvényszék büntető és polgári osztálya” mellett a Koronaügyészséget a vizsgálati foglyok elhelyezésére
221
222
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
A
K O S S U T H
T É R
S Z Í N E V Á L T O Z Á S A I
Az Igazságügyi Palota
Az Igazságügyi Palota közvetlenül elkészülése után.
KERESZTMETSZETE,
A tér Duna-kaviccsal van felszórva, park még sehol
ahogy Hauszmann megrajzolta
szolgáló fogházzal, a kereskedelmi és váltótörvényszéket, az V. kerületi járásbíróságot és a budapesti királyi büntető járásbíróságot is. Az Országházzal szemközti 125 méter széles telek beépítésére 1891-ben Szilágyi Dezső igazságügy-miniszter pályázat nélkül adott megbízást Hauszmann Alajosnak (1847–1926), a kor kiváló építészének. Az 1893-ban elkezdett négyszintes, alsó és felső földszintből, első és második emeletből álló, részben barokk, részben neoreneszánsz (tervezője kifejezésével „római stílusú”) épületet a millennium évében, 1896. május 1-jén adták át, a király azonban csak október 20-án ért rá, hogy hivatalosan is átadja. Az épület középpontja felett, az ún. „attika” (az épület főpárkánya fölötti mellvédszerű, a homlokzat magasítására szolgáló fal) felett egy bronzból készült, háromlovas római diadalszekér, ún. triga látható (Senyei Károly munkája). A szekeret a közzétett program szerint a Felvilágosodás szellemének jelképes alakja, Géniusza hajtja. A triga két oldalán a Törvényt adó és a Törvényt látó ül (Fadrusz János munkái). A timpanonban lévő három részből álló szoborcsoportot Zala György alkotta – középen egy ötalakos bírósági tárgyalás látható, a két sarokban a Törvényalkotás, illetve a Törvénytanítás allegóriái. A homlokzat két oldalán van még egy-egy szoborpár. A bal oldalon egy elítélt és egy kiszabadult rab (Róna József), a jobb oldalon pedig egy védő és egy vádló (Donáth Gyula munkái). Az épület a második világháborúban súlyos károkat szenvedett, átmenetileg használhatatlanná vált. A hivatalokat máshol kellett elhelyezni, ám amikorra 1950-re a helyreállítás elkészült (tervezte Csánk Elemér), talán szimbolikus okokból is („a Párt jobban tudja, mi az igazság, nem kell a függetlenséget hangsúlyozni”) nem költözhettek vissza az intézmények. Helyette a Munkásmozgalmi (később Párttörténeti) Intézet nevű, 1948-ban létrehozott szervezet kapott helyet, majd 1957-től itt hozták létre a Magyar Nemzeti Galériát. 1973-ban a képtár kiköltözött, akkor a Néprajzi Múzeum vette át a tereit. (Nyílt titok volt akkoriban,
223
A három ló húzta
Látogatók a Magyar Nemzeti
A Művészet című folyóirat 1914. évi számából.
harci kocsi,
Galéria Kúria-beli termeiben
A Justitia-szobor, Stróbl Alajos munkája,
a triga. Balra és
(1957-ben nyílt meg, 1975-
kalandos útvonalon a Legfelsőbb Bíróság
jobbra a Törvény-
ben költözött a Budavári
épületébe került
alkotás, illetve
Palotába)
a Törvénytanítás allegóriái
hogy a Néprajzi beköltözése Ortutay Gyula néprajztudós a pártnak tett szolgálatainak – finomabban szólva: lobbierejének – volt köszönhető.) A rendszerváltás után a Párttörténeti Intézet romjain, az Alkotmány utcai szárnyban egy baloldali tudományos műhely, a Politikatörténeti Intézet jött létre. Eg y múzeumnak sok jó, összefüggő, ablaktalan térre van
Sajnos ide nem lehet felmenni, pedig
szüksége, nem baj, ha az előtér vagy a lépcsőház szűkös. A Kúria-
a kilátás nagyon jó
épületben minden pontosan fordítva van… Hatalmas barokk előcsarnokára mindenki emlékezhet, aki látta a Mephisto című film báljelenetét, vagy volt olyan szerencsés, hogy meghívták 1992-ben a II. Erzsébet királynő tiszteletére adott fogadásra, amely ugyancsak itt zajlott le. Esetleg aki művészeti középdíjat kapott – azokat is itt osztja ki a mindenkori miniszter. A mennyezeten Lotz Károly egyik fő műve látható: Justitia diadala. Tudnivaló, hogy a római Szent Ignác-templom mennyezetképét, Andrea Pozzo látszatarchitektúrát forradalmasító művét vette alapul. Alkalmatlan terei ellenére a Néprajzi Múzeum a rendszerváltás után a szellemi innovációval tűnt ki. Különösen emlékezetes volt az „Időképek – millenniumi kiállítás” című 2000. december 31. – 2001. december 31-ig látható kiállítása, amely nemcsak a múzeum, hanem az épület történetét is bemutatta – a látogatóknak egy szakaszon az épület hátsó, irodai traktusán is át kellett haladniuk… (Főrendezője Fejős Zoltán, a Néprajzi Múzeum akkori főigazgatója volt.) A Kúria 2012-ben megkezdte a szimbolikus visszahurcolkodást. Az évtized végére az épületből a tervek szerint ismét Igazságügyi Palota lesz.
224
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
A
K O S S U T H
T É R
S Z Í N E V Á L T O Z Á S A I
A tájépítész monológja
Az átépítés végleges terve
A
2000. esztendőben kerültem a Kossuth tér vonzásába, amikor egy külföldi ösztöndíj felvételijére igyekeztem az agrárminisztérium épületébe. Elképedtem, hogy a tér és
épületei mennyire méltatlan állapotban vannak minőségükhöz és lehetőségeikhez képest.
A tervezésbe mint az s73 tájépítész stúdió tervező csapatának vezetője kerültem, illetve mint a Kossuth tér korábbi rendezési tervpályázatának győztese. Mostani tervezési munkánk egyik fontos alapja volt a fiatal művészettörténész és tájépítész kutató, Csepely-Knorr Luca nagyszerű és alapos tanulmánya a tér evolúciójáról. Ennek alapján állítottunk össze egy anyagot arról, hogy mikor mennyi volt a zöldfelület, milyen alapvető koncepciók voltak, milyen szerkesztőtengelyeket és elveket használtak a tér alakításakor elődeink. A vezérelvekre voltunk kíváncsiak. Főleg azokra, amelyek átemelhetők a mába. Ezt évtizedről évtizedre, koncepcióról koncepcióra követtük. Már Steindl eredeti elképzelésén is látszik, hogy az Országház szerkesztőtengelyei mellett az utcák, térfalak tengelyei is fontosak voltak rendezési koncepciójában. Ő egy iker vízarchitektúrát helyezett volna el a keleti térrészen. Másik fontos elve az volt, hogy ez elsősorban (akkori nevén) az Országház tér, így természetes, hogy itt az Országháznak mindenhonnan látszania kell. A megmentett hársfa északkeleti irányból
Akkoriban még volt városi főkertész, 1892-től kezdve húsz éven keresztül Ilsemann Keresztély (1850–1912) töltötte be a hivatalt. Mivel a térfelszínnel szemben támasztott
313
Az északi
Egy őshonos kárpát-
parterre cserjéi,
medencei növény
a szellőzőkúttal
(csupa ilyet telepítettek ide)
elvárások változtak, így az ő vezetésével nem Steindl koncepcióját
A MÉLYGARÁZS TETEJÉN
valósították meg. Az 1904-es ter-
NÉGY MÉTER VASTAG
ven egy eklektikus, historizáló és
FÖLDRÉTEG BIZTOSÍTJA, HOGY AZ IDE ÜLTETETT
szecessziós elemeket is tartalmazó,
NAGY MÉRETŰ, ELŐNEVELT
kocsik áthajtására alkalmasabb
FÁK ELÉRHESSÉK TERMÉSZETES MÉRETÜKET
terv rajzolódik ki. Mi a régi tervekből azt igyekeztünk megtanulni, amit ma is tudtunk használni. Azt láttuk, hogy az eredeti, mindent az Országháznak alárendelő, Steindltől eredő világos, városi tengelyek alkalmazásától az alapszerkesztésben csak az 1930-as években kezdenek eltérni. Az 1926-os – nekünk nagyon fontos kiindulási alapot jelentő – Rerrich–Lechner pályázatnyertes terv, amely a keleti térrészre vonatkozott, nem valósult meg maradéktalanul. Räde Károly főkertész (1864–1946, hivatalban 1913–1930) a Ház és a térfalak szögtörése közötti, ferde sétánnyal igyekezett „eltüntetni” a keleti térfal és az Országház tengelyének jelentős széttartását. Ennek a ferde tengelynek az emlékét őrzi az Országházhoz közelebb levő, meghagyott három hársfa is. Ma már nem építészetesztétikai cél, hogy egy nem szimmetrikus teret szimmetrikusnak láttassunk. A második világháború után aztán megkezdődött a tér egyfajta szétesése, amikor elemei elkezdtek önálló életet élni. Egyre fontosabb lett a villamos, a közút, cserélődtek, de fel is szaporodtak az emlékművek. Ebben a korszakban, főleg ’56 után egy csendes parkoló-park jobban megfelelt a politika céljának. Folytatódott a telepítés, gyakran gyorsan növő, öregedő fenyők és nyírek jöttek. Az egész tér kezdett egy szovjet emlékművek környezetéből ismerős ligetté válni. A 2007. évi tervpályázatot annak ellenére nyertük meg, hogy egy jelentős kiírási programpontot nem teljesítettünk. Ugyanis nem terveztünk külső kerítést. A szakmai zsűri mégis a mi munkánkat hozta ki győztesnek, de a kiíró ezt nehezen viselte, a díjazásunkból le is vontak. A bekerítési vágy „a tér méltósága védelmében” nyilván a 2006. évi eseményekből fakadt.
314
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
Ú J J Á É P Í T É S
B IO LÓG IAI L AG AK TÍV FE LÜ LE T (m 2 )
A biológiailag
21 471
24 109
LO M B KO RO NA- BO R ÍTOT TSÁG ( %)
11,49
14,28
aktív felület és a LOMBKORONABORÍTOTTSÁG az átépítés előtt és után
2010-ben a kormányváltás után a projekt célkitűzése léptéket váltott, ennek csak örülhettünk. Személyes szerencsémnek éltem meg, hogy Tima Zoltán – a KÖZTI egyik stúdióvezetője – vezette a hatalmas tervező csapatot, akivel már egy évtizede sikeresen együtt dolgoztam egy sor munkán. Közös általános iskolába jártunk Pécsett, bár akkor nem ismertük egymást. Mondhatom, hogy a közös munka első percétől megvolt a teljes bizalom egymás iránt – tervezői oldalról minden komoly, konceptuális döntést együtt hozhatott meg egy építész és egy tájépítész. Hiszem, hogy az ilyen jellegű feladatokat mindig ilyen szakmai alkotópárosoknak kellene megoldania. Ez az átépítés egy nagy, átfogó, műszaki értelemben és léptékében is óriási munka volt. Benne volt a Látogatóközpont, a mélygarázs, az új villamosvonal, a rengeteg közműáthelyezés. Néha éles szakmai vitákat folytattunk, de ez kell a jó végeredményhez. Persze a megbízó rugalmassága és szakmai bizalma nélkül mindez nem sokat ért volna. Mindvégig arra törekedtem, hogy méltó, állami reprezentációra is alkalmas főtér alakuljon ki. Az volt az alapvetésünk, hogy itt a térépítészetnek „csöndben kell maradnia”. Vagyis itt a tér ne „önmagáról” szóljon, hanem az Országház és a környező középületek építészetbe öntött üzenetének kibontakozásáról – ugyanakkor hagyjon helyet az idelátogató emberek számára. A Kossuth tér hordozza a törvényhozás, az igazságszolgáltatás és a végrehajtás épületeit. Az ezek között kialakított nemzeti főtér fókuszpontjában az egyes embereket is szimbolizáló lobogó árboca áll. A történeti kutatások alapján feltárt szerkesztőtengelyekhez igazodtunk. Ott vannak az Országház homlokzatán a címerek és a szobrok. Ott vannak a téri képzőművészeti alkotások és a díszes – remélem, mielőbb megújuló – egyéb középületek. Ezek látványa nélkülözhetetlen a hely üzenetének megéléséhez. Mindemellett persze egy élhető városi térnek is kellett maradnia. Vagyis inkább létre kellett jönnie. A Kossuth téren az átalakítás kezdetekor a legtöbb fa rossz állapotban, illetve méltatlan esztétikai állapotban volt. Sok kiöregedett, csonkolt, felkopaszodott, szétesett lombkoronájú fa és cserje élt egymás mellett, suta térállásban, árnyékukkal aljnövényzetmentes területeket létrehozva. Hivatásom szerint azzal foglalkozom, hogy élhetőbb és „ökotudatosabb” városokat tervezzek az embereknek. Az alapvető hozzáállásom ennyiben foglalható össze: nem az az érdekes, hogy mennyi fát kell kivágni, hanem az, hogy legyen minőségi és mennyiségi értelemben egy-egy projektben megfelelő kompenzáció. Ez ilyen egyszerű lenne – mégsem érti a legtöbb zöld szervezet, voltaképpen nem érti a komplett zöld világ, a civilszervezetektől a zöld pártokig szinte senki. A zöld gondolattal kokettáló szélesebb közvéle-
315
