Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment SZAK Levelező tagozat Szakdiplomácia szakirány
MAGYAR-LENGYEL GAZDASÁGI, KERESKEDELMI KAPCSOLATOK FEJLŐDÉSE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A BORKERESKEDELEMRE
Készítette: Pukkel Emese
Budapest, 2008.
Tartalomjegyzék 1.
Bevezetés.………………………………………………………...……............... 5
2.
Magyarország külkereskedelme az első világháborúig, valamint a két világháború közötti időszak…………………………………………....... 7
2. 1.
Magyarország külkereskedelme az I. világháborúig……………………...…. 7
2. 2.
Magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok a két világháború között…………... 7
3.
Magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok a II. világháború után..................... 14
3. 1.
KGST………………………………………………………………………….. 15
3. 2.
Lengyelország társadalmi-politikai és gazdasági fejlődésének történeti áttekintése a II. világháborútól 1980-ig……………………………………... 16
3. 3.
Lengyelország külgazdasági kapcsolatainak alakulása a hetvenes években……………………………………………………………..…….….... 19
3. 4.
A lengyel külkereskedelem………………………………………………....... 21
3. 5.
A magyar gazdaság jellemzői 1945 és 1980 között…………………............. 23
3. 6.
A magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok alakulása……………………….. 27
4.
A rendszerváltást megelőző időszak a magyar kereskedelemben………… 29
5.
A rendszerváltást követő időszak, hatásai a KGST-országok gazdasági, kereskedelmi helyzetére……………………………………..…. 30
5. 1.
A rendszerváltás okai………………………………………………............... 30
5. 2.
A magyar gazdaság 1990-1998 között…………………………………......... 32
5. 3.
Lengyelország gazdasága a rendszerváltást követően……………….......... 36
5. 4.
Lengyelország és Magyarország összehasonlító elemzése…………….. …. 38
5. 5.
CEFTA – Közép Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás, mint a lengyel-magyar gazdaság fejlődésének egyik fő lehetősége a ’90-es évektől kezdve………………………………………………………………... 41
5. 5. 1. A CEFTA kialakulása, céljai…………………………………………….….. 41 5. 5. 2. A CEFTA-n belüli kereskedelem………………………………………........ 44 5. 6.
A két ország gazdasága, kereskedelme 1998-2003 között……………... …. 49
5. 6. 1. A lengyel gazdaság helyzete……………………………………………......... 49 5. 6. 2. Magyarország külgazdasága………………………………………………... 51 5. 6. 3. A magyar-lengyel külgazdasági kapcsolatok…………………………......... 58 6.
2004-től, az Európai Unió csatlakozása és a kétoldalú kereskedelem......... 60
3
6. 1.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás hatásai……………………………... 60
6. 2.
Lengyelországból érkező magyar import 2004-ben……………………….. 61
6. 3.
Lengyelországba irányuló magyar export 2004-ben…………………......... 62
6. 4.
Lengyelországból érkező magyar import 2005-ben……………………….. 63
6. 5.
Lengyelországba irányuló magyar export 2005-ben…………………......... 65
6. 6.
Gazdasági helyzet 2005-2006-ban…………………………………………... 66
7.
Magyarország bortörténete és Lengyelországgal való borkereskedelme……………………………………………………………... 68
7. 1.
A magyar borászat története a kezdetektől a második világháború végéig…………………………………………………………… 68
7. 2.
A második világháború végétől az 1950-es évek végéig………………........ 72
7. 3.
Az 1960-as évektől az 1980-as évek végéig……………………………......... 74
7. 4.
A rendszerváltást követő évek…………………………………………........ 76
8.
Rövid áttekintés Magyarország borvidékeiről, szőlő- és borfajtáiról........ 78
8. 1.
Borvidékeink…………………………………………………………………. 78
8. 2.
Szőlőfajták és boraik………………………………………………………… 79
8. 3.
Fehér szőlők borai…………………………………………………………… 79
8. 4.
Vörös szőlők borai…………………………………………………………… 85
9.
Összefoglalás……………………………………………………………......... 88
10.
Irodalomjegyzék……………………………………………………………... 90
11.
Táblázatok jegyzéke…………………………………………………………. 92
4
1. Bevezetés „Polak Węgier dwa bratanki i do szabli, i do szklanki.” „Lengyel, magyar – két jó barát együtt harcol, s issza borát.” Ez a kis lengyel közmondás hűen tükrözi az évszázadok óta fennálló kiváló magyarlengyel kapcsolatokat. „Az ezeréves magyar-lengyel kapcsolatokat mindenkor szívélyes barátság és mély rokonszenv hatotta át. …Ezt a barátságot a kölcsönös tapasztalatok és a közös sors szülték, fennmaradt jóban-rosszban, s teljes erővel, valódi jelentőségében nyilatkozik meg napjainkban. A kapcsolatok bontakozását elősegítette a két nemzet hasonló politikai története, s a közösen vívott nemzeti felszabadító küzdelmek szilárdították meg, melyeket többnyire ugyanazzal az ellenséggel szemben folytattunk.” „…a két nép múltbéli kapcsolatai teremtették meg a mai kölcsönös rokonszenv alapjait, azok a szálak, amelyek a két állam kialakulásának idejétől szorosan összekötötték a magyar és a lengyel nép életét. …a sokrétű együttműködés…akkor érte el fénypontját, amikor a kelet-európai népek az abszolutizmussal folytatott küzdelmeikben külön utakat választottak. A magyarok és a lengyelek akkor nemcsak a közös jelszavak, de közös zászlók alatt is harcoltak. Mintegy vérükkel pecsételték meg a hagyományos barátságot. …a magyar-lengyel gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális kapcsolatok végig, az egész történelem folyamán alapvetően kedvező képet mutatnak.” 1 A történelmi adatok szerint a magyarság európai történetének kezdetétől fogva szorosan kötődik a lengyel nemzethez, házasságok, háborúk révén is. Ezek nagymértékben befolyásolták a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatokat a két ország között.
1
Dávid Katalin - Kovács Endre: A barátság ezer éve (Magyarország/Lengyelország), Corvina Kiadó,
Budapest, 1978
5
Szakdolgozatom témájául ezért választottam a lengyel-magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésének bemutatását, mert a két nemzet gazdaságának fejlődése rendkívül sok közös vonást mutat. A környezetemben is előfordul lengyel gazdasági kapcsolat: édesapámék cége Lengyelországból importál műanyag nyílászárókat, beltéri ajtókat. Ő mondta, hogy milyen kedvező áron tudják beszerezni ezeket a termékeket, s ez felkeltette az érdeklődésemet Lengyelország iránt. Mégsem ebben a témakörben választottam szakdolgozatom témáját, mivel ez a termék csak néhány éve szerepel a cserekereskedelemben szereplő termékek listáján, hanem a borkereskedelem témában. Magyarországon a bor termelésének sokéves hagyománya van. A szőlőt hazánk területén már ősidők óta termesztik. A borászat tradíciója mind a mai napig része kultúránknak. Mivel a két ország kereskedelmében mindig is fontos szerepet játszott a bor és Ezért kézenfekvőnek tűnt e két ország borkereskedelméről is írni pár gondolatot és ezen keresztül is bemutatni a gazdasági kapcsolatunkat. Ennek ellenére, meglepő módon, nem sok forrást találtam erről a témáról, a bor volt az egyike a legfőbb kereskedelmi árunak, ennek következtében
számtalan
kereskedelmi
kapcsolat
bontakozott
ki,
legfőképp
Lengyelországgal. A XVII-XVIII. században a lengyelek voltak a magyar borok legfőbb vásárlói. A dolgozatomban bemutatom a két ország gazdaságát külön-külön és kereskedelmének fejlődését. A bemutatást főbb időszakokra osztottam: röviden az első világháborúig, a két világháború közére, majd a II. világháborút követő időszakra. Ezt az időszakot megosztottam a szocializmus időszakára, a rendszerváltást követő időre, majd a 2004-es EU csatlakozást követő időszakra. Szakdolgozatom végén bemutatom Magyarország borvidékeit, majd a legfőbb szőlőfajtákat és a belőlük készült borokat. A következő fejezetben szeretném röviden összefoglalni Magyarország külkereskedelmét az első világháborúig, valamint a két világháború közötti időszakot.
6
2. Magyarország külkereskedelme az első világháborúig, valamint a két világháború közötti időszak 2. 1. Magyarország külkereskedelme az I. világháborúig Magyarország külkereskedelmi forgalma az I. világháborúig két, eltérő jellegű részre oszlott. Az Osztrák–Magyar Monarchia vámközösségének kötelékében a Monarchia másik felével
folytatott
kereskedelem
belkereskedelemként
bonyolódott.
Magyarország
nemzetközi kivitelében enyhén nőtt, a behozatalban csökkent a Monarchia másik felének részesedése. A vámkülföldi országokkal folytatott külkereskedelem aránya az áruforgalom több, mint egynegyede volt. Legfontosabb partnerek ebben Németország, Nagy-Britannia, Románia, Olaszország és az Amerikai Egyesült Államok volt. A külkereskedelmi forgalom az I. világháború előtt, a vámpolitika hullámzásai ellenére, többnyire növekedést mutatott. Bár az európai agrárválság hatására a mezőgazdasági kivitel, főképp a gabonakivitel terén, kedvezőtlenül alakult. A külkereskedelem szerkezete az ország gazdasági fejlettségi szintjének megfelelően alakult: a kivitelben az agrártermékek, mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek, a behozatalban az iparcikkek, nyersanyagok, fűtőanyagok, ruházati termékek
voltak a
meghatározóak. Magyarország külkereskedelmi forgalmának mérlege a századforduló utáni években egyre erőteljesebb behozatali többletet mutatott, mind a közös vámterületen belül, mind a vámkülföldi országok vonatkozásában.2 2. 2. Magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok a két világháború között Az első világháború lezárultával az új határvonalak kialakulása meghatározta az európai országok közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Az országok külkereskedelmi politikája, a különböző valutaforgalmi korlátozások és a gazdasági elzárkózás nemcsak, hogy megnehezítették a kapcsolatok erősödését, hanem több esetben a meglévő
kapcsolatokat
lazították
is.
Ilyen
körülmények
között
Magyarország
külkereskedelmi kapcsolatai sem szilárdulhattak meg kellőképpen és Lengyelországgal 2
http://mek.niif.hu/02100/02185/html/362.html
7
való külkereskedelmi forgalma a nemzetközi kereskedelmi forgalommal párhuzamosan alakult. Gazdasági adottságuk és egymásra utaltságuk ellenére a nemzetközi politikai viszonyok túlságosan befolyásolták a kapcsolatok fejlesztését. 1918. után Lengyelország függetlenné vált. A Lengyelország és Magyarország közötti kapcsolatot a két világháború között elsősorban a szocialista forradalom elleni összefogás jellemezte. Kereskedelmi kapcsolataink ekkor a két ország háború utáni leromlott gazdasági helyzete miatt elég fejletlenek voltak. A kormányok
főként katonai kapcsolatainkat
erősítették, a
lengyelországi bolsevizmus elleni harc miatt is. Ennek okán főként hadianyag kereskedelem folyt az országok között. Magyarország több millió hadianyagot küldött Lengyelországba 1920-ban. Ahhoz, hogy a két ország gondjai megoldódjanak és, hogy a gazdaságot is erősítsék, szükségük volt egy közös határra és a magyar-lengyel barátság fejlesztésére. 1921-ben elfogadtak egy rövid határidejű kereskedelmi forgalmat szabályozó kompenzációs egyezményt, amelynek értelmében magyar részről gabonát, szarvasmarhát, lovakat, mezőgazdasági és ipari gépeket, olajiparhoz szükséges technikai cikkeket, vegyszereket, gyógyszereket, gyógyvizeket, növényi olajokat, autókerék-gumit, vasúti alkatrészeket és bort szállítottak, míg a lengyel kivitel főként naftából, kőszénből, üvegből és fakészítményekből állt. A magyar-lengyel viszony még szorosabbra való fonását azonban a lengyel politikai gondok mellett zavarta az a körülmény is, hogy Magyarországon a monarchista és németbarát tendenciák erősödtek, valamint a lengyel kormány nem volt hajlandó sem a trianoni békeszerződést ratifikálni, sem kinyilvánítani a békeállapotot Magyarországgal. A magyar-lengyel viszony szempontjából az 1922. év a magyar csalódások jegyében kezdődött (pl.: lengyel-csehszlovák egyezmény miatt kialakult fájdalmas érzés). Ennek következtében a két ország elhidegült egymástól. E megromlott viszony helyreállításán a korábban megkötött egyezmény sem tudott segíteni. 1922. szeptemberétől azonban megindultak a magyar-lengyel titkos diplomáciai tárgyalások. 1924-re érett meg az idő arra, hogy végre rendezzék a viszonyt, és a kereskedelmet is fellendítsék. Ezért, bár lassan, de elindultak a tárgyalások. 1925. februárjától a kölcsönös árucsere-forgalom szempontjából első helyen kínálkozott a lengyel szén, só, nafta, szőtt áruk és a magyar gabona, gyümölcs és a bor exportja. Néhány hetes tárgyalás eredményeképpen 1925. március 26-án aláírták az első kereskedelmi egyezményt Magyarország és Lengyelország között. Részben a legtöbb kedvezmény alapján jött létre, részben az autonóm magyar vámtarifa egyes tételeit csökkentették. Lengyelország jelentős vámcsökkentést nyújtott a magyar agrártermékeknek (borra a lengyel autonóm vámtarifát 90%-kal szállították le, paprikára, füstölt húsra, halra 50%-kal). Magyarország a lengyel 8
naftatermékeknek nyújtott csökkentést (a vám 33%-át). A későbbiekben újabb problémák adódtak, mint például, hogy a lengyel kormány a kisantanthoz való közeledése miatt Magyarország megint ellenséges álláspontot foglal el. A lengyelek korlátozni kezdték az importot és kisebb vámkedvezményeket adtak, különösen a magyar borra vonatkozóan. További tényező is akadt, amely akadályozta a kereskedelmi forgalom fejlődését, mégpedig Cseh-Szlovákia, amely a békediktátumok óta velünk szemben állandóan ellenséges magatartást tanusított és céltudatosan igyekezett elzárni a magyar agrártermékek elől az utat. Kereskedelem-politikája azonban nemcsak a cseh-magyar relációban éreztette rendkívül kedvezőtlen hatását, de végzetes kihatással volt a magyar-lengyel kereskedelmi forgalomalakulására is, annál az adottságánál fogva, hogy a Felvidék elragadásával Magyarország és Lengyelország közé ékelődött, s a Lengyelországba irányuló áruforgalmunkat csakis Cseh-Szlovákián keresztül bonyolíthattuk le. Nemcsak e kedvezőtlen
földrajzi
elrendeződés
gyengítette
a
magyar-lengyel
kereskedelmi
kapcsolatokat, hanem Cseh-Szlovákia kedvezőtlen tarifapolitikája is. 1925. szeptember 5én a magyar-lengyel kereskedelmi egyezmény ratifikált okmányait kicserélték. A lengyel kormánynak
el
kellett
tűnődnie
azon,
hogy
amennyiben
az
importtilalmi
és
devizamegszorító rendelkezéseken nem enyhít, az a lengyel gazdasági élet károsodásához vezet. 1923-24-ben a magyar-lengyel kereskedelmi mérleg Lengyelország számára kiválóan aktív (21-23 millió aranykorona) volt. 1925. első felében a lengyel külkereskedelmi mérleg Magyarországgal szemben passzív lett, a rossz termés következtében Lengyelország nagy mennyiségű lisztet és gabonát vitte be Magyarországról 22 millió aranykorona értékben, amely Magyarország lengyelországi összexportjának 75%a. A Lengyelországból Magyarországra irányuló kivitel 13047000 aranykoronát tett ki, amely a magyarországi összimport 3,92%-a. A Magyarországból Lengyelországba irányuló export 29067000 aranykorona volt, amely a magyar összkivitel 10,67%-a). 1925. második felétől Lengyelországot gazdasági válság jellemezte. Mivel erre a problémára nem találtak megoldást, Pilsudski magához ragadta a hatalmat és Lengyelországot 1926. májusa után a diktatúra útjára vezette. Az új viszonyok között Magyarországon nem látták tisztán a lengyel külpolitika várható irányát. Július 21-én a szejm külügyi bizottságban Zaleski külügyminiszter felvázolta az új lengyel külpolitika fő tennivalóit. Hangsúlyozta: Lengyelország békére törekszik, leköti a belső rekonstrukció, szüksége van a legmesszebbmenő nemzetközi együttműködésre. A magyar követ érdeklődésére Zaleski megnyugtató nyilatkozatot tett: Lengyelország soha nem lesz tagja a kisantantnak, mert annak igazi létalapja az, hogy Magyarország ellen irányul, ez pedig az évszázadok óta 9
fennálló két nemzet közötti barátságon túl, ellentmond Lengyelország érdekeinek. Ez ugyanakkor nem zárja ki azt, hogy a kisantant államaival egyenként és külön a lengyel érdekeknek megfelelő megállapodásokat kössenek. 1927-ben a magyar külpolitika megjelent az európai porondon (=Hungaria rediviva). Magyarország elszigeteltsége felengedett. A magyar-lengyel viszonyt javulás jellemezte, s tervbe vették egy esetleges szerződés megkötését. Az 1928-as esztendő Magyarországon botránnyal kezdődött. Olaszországból 5 rakomány érkezett Magyarországba, hogy innen továbbítsák a lengyelországi Varsóba. Ugyanakkor kiderült, hogy Lengyelország nem rendelt semmilyen árut, és valójában a rakomány géppuska alkatrészekből állt, vagyis Magyarország fegyverkezik.
A
lengyel
kormány
nem
nyilatkozott
az
üggyel
kapcsolatban,
feltételezhetően azért, mert nem állt szándékában a magyar helyzetet tovább rontani. Ezek után a magyar kormány a csempészett hadianyagokat sietve összezúzatta és árverésen eladta. Ezzel az akcióval azonban azt sejtették Európában, hogy a Dunánál háború fenyeget. A lengyelek nem avatkoztak bele az ügybe, csak megfigyelők maradtak. 1928. március 10-én a magyar és a lengyel külügyminiszter megvizsgálta a két ország kapcsolatának esetleges szorosabbá tételének problémáját. Pontokba szedték azokat a kérdéseket, amelyek a két kormány politikáját elválasztották egymástól: –
Magyarországnak az volt a törekvése, hogy jelenlegi határai békés úton megváltoztathatók legyenek, Lengyelországnak viszont az, hogy a békeszerződések érintetlenül fennmaradjanak.
–
Kisebbségi kérdés.
–
Kisantant államokhoz való eltérő viszony.
Azonban a lengyel szálak erősítése továbbra is elsősorban kulturális téren folyt. És emellett került sor a magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok felélénkítésére is. December 2-án aláírták
a
varsói
Brühl-palotában
a
magyar-lengyel
kereskedelmi
egyezmény
pótjegyzőkönyvét, amely inkább Magyarország előnyére kezdett alakulni, és a fontos magyar exportcikkek védelmét célozta.
10
A lengyel-magyar kereskedelmi egyezmény hatása a két ország közötti áruforgalomra
Időszak 1925. II. félév
A Magyarországra
A Lengyelországba
Egyenleg
irányuló lengyel
irányuló magyar
Lengyelország
export értéke
export értéke
részére
17708000 arany
9818000 arany frank
7890000
frank 1926
41559000 zloty
16161000 zloty
25398000
1927
53980000 zloty
46473000 zloty
7507000
1928 I-III. félév
30500000 zloty
38443000 zloty
-7943000
Forrás: Kovács Endre: Magyar-lengyel kapcsolatok a két világháború között, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. és Dr. Sipos Sándor: Külkereskedelmünk irányváltozásai és a magyar-lengyel áruforgalom, Különlenyomat a Mezőgazdasági Közlöny” 1939. évi 1. számából, „Pátria” Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1939.
1928-ban a lengyel mérleg passzívumának oka az, hogy a kivitel fokozatosan növekedett. Az ok a Magyarországból Lengyelországba kiszállított cikkek hirtelen növekedésében rejlett. A tárgyalások elhúzódtak, s a magyarok még nagyobb vámcsökkentést kértek, amibe a lengyelek nem voltak hajlandóak belemenni. Nagy problémát okozott a magyar búza- és lisztexport, mert ezeket a termékeket Lengyelország főként Magyarországtól kapta. A kereskedelmi egyezmény Lengyelország számára már nem jelentett előnyt. A Magyarországba irányuló lengyel export nagy belső fejlődésen ment át. Magyarország és Románia között megkötött naftatermékekre vonatkozó egyezmény miatt a magyar piac szinte teljesen elveszett a lengyel termékek számára. Hasonló a helyzet a gyapottermékek esetében. A pótjegyzőkönyv méltó figyelemben részesítette a lengyel fémipari exportot. A lengyel szén- és faexport is kedvező képet mutatott. Ugyanakkor elég kevés nyersanyag áramlott hazánkba Lengyelországból. A Lengyelországból Magyarországba érkező exportnak 50-60%-át a szén tette ki, 11%-át a nyers-és megmunkált fa, 9%-át nyersfém. Az 1928-as év visszaesést okozott a két ország külkereskedelmi forgalmában. Míg 1927-ben a Magyarországra irányuló export az összexportnak 2,1%-a volt, addig 1928-ban csak 1,7%a. Magyarországon az import az összimportnak 1927-ben 16%-a, 1928-ban már csak 13%a volt. Az 1930-as év a Hágai Konferencia után a magyar-lengyel közeledéssel, a kapcsolatok elmélyítésével kezdődött. Ez időszakban a Lengyelországba irányuló magyar
11
gabonaexport hirtelen felugrott, és a többi országból érkező import útját állta. A két ország kereskedelmi forgalma egyoldalúan alakult. A gazdasági válság megakadályozta a gépek, a gyapjú, az olajos magvak, a bőr exportját. Magyar részről jelentékenyebb javulás csak a friss gyümölcs exportjában volt tapasztalható. A következő táblázatból az is kiderül, hogy a mezőgazdasági termékeken belül a borexportban mindig pozitív volt az egyenleg, de igencsak lassú fejlődést mutatott és bár Lengyelországban a borfogyasztási fejadag igen magas volt és a lengyel piacon a magyar nehéz borok nagy keresletnek örvendettek, a kivitelt lehetett volna még fokozni. Magyarország borkivitele Lengyelországba Év
Ezer Pengő
1928
926
1929
1068
1930
703
1931
522
1932
326
1933
277
1934
419
1935
258
1936
283
1937
393
Forrás: Dr. Sipos Sándor: Külkereskedelmünk irányváltozásai és a magyar-lengyel áruforgalom, Különlenyomat a Mezőgazdasági Közlöny” 1939. évi 1. számából, „Pátria” Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1939.
A lengyel export Magyarországra stagnált, a fa-, gyapjúimport visszaesett, csak a szénimport nőtt. 1932-ben a magyar-lengyel barátság jelszavával célul tűzték ki a gazdasági kapcsolatok fejlesztését. S, bár az Európában uralkodó rossz politikai viszonyok, néhol ellenséges hangulat akadályozták az együttműködést és a jó viszony fejlesztését, végül 1934 tavaszán megélénkült a magyar-lengyel kapcsolat. Ennek ellenére azonban 1925-tól 1937-ig, mint ahogy azt a következő táblázatból is látni lehet, a magyar behozatal és kivitel egyre csökkenő tendenciát mutatott és passzívan 12
alakult a kereskedelmi mérleg, amely azonban az évek során javulni kezdett és 1937-ben először újra aktívvá vált. Magyarország külkereskedelme Lengyelországgal Behozatali érték Év
Kiviteli érték
Aktívum (+),
Ezer
Az
Ezer
Az összkivitel
Passzívum (-) ezer
Pengő
összbehozatal
Pengő
%-ában
Pengő
%-ában 1925
45297
5,24
42320
4,99
- 2977
1926
47984
5,10
13787
1,58
- 34197
1927
56519
4,76
28762
3,56
- 27757
1928
49344
4,15
26901
3,30
- 22443
1929
50922
4,79
17434
1,68
- 33488
1930
29797
3,62
11547
1,27
- 18250
1931
24764
4,59
6505
1,14
- 18259
1932
6547
1,99
2663
0,80
- 3884
1933
4182
1,34
3591
0,92
- 591
1934
3539
1,03
3298
0,82
- 241
1935
3664
0,91
3421
0,76
- 243
1936
4582
1,05
3870
0,77
- 712
1937
5266
1,11
5333
0,91
+ 67
Forrás: Kovács Endre: Magyar-lengyel kapcsolatok a két világháború között, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. és Dr. Sipos Sándor: Külkereskedelmünk irányváltozásai és a magyar-lengyel áruforgalom, Különlenyomat a Mezőgazdasági Közlöny” 1939. évi 1. számából, „Pátria” Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1939.
1938-tól újra felvetődött a magyar-lengyel határ koncepciója, amelyet pár nyugat-európai ország (pl.: Németország, Anglia) ellenzett, Franciaország sem tartotta fontosnak. Így végül hosszas huza-vona és tárgyalás után 1939-ben jött létre a közös határ. 1938-ban egy új fordulat következett be, a Német-és Olaszországi döntőbírói ítélet alapján Magyarországhoz visszacsatolták a Felvidék egy részét, amelynek következtében a magyar határ kitolódott és új piaci elrendeződés jött létre. Ezáltal megszabadultunk a cseh nyomás
13
alól, amely Lengyelországba irányuló kivitelünket megbénította. Ez megadta nekünk a lehetőséget, hogy gazdasági kapcsolatainkat megerősítsük, árucsere forgalmunkat fokozni tudjuk és, hogy megteremtsük a magyar-lengyel gazdasági együttműködés számára a biztosabb alapokat. Azonban az egyre feszültebbé váló politikai viszonyok következtében a gazdasági kapcsolatok háttérbe szorultak. 3 Mikor kitört a második világháború, Magyarország fontos szerepet játszott a lengyel nép felszabadítási mozgalmaiban, összefogott a lengyel katonákkal. A társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és kereskedelmi együttműködés a háború után élénkült meg újra. Magyarország és Lengyelország társadalmi-gazdasági fejlődésének meghatározó tényezője, hogy a volt szocialista közösséghez tartoztak, tagjai volt a KGST-nek és a Varsói Szerződésnek.
3. Magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok a II. világháború után Mielőtt részletesebben kitérnék a két ország közötti gazdasági kapcsolatok bemutatására, szeretnék részletesen kitérni a KGST, valamint az országok külön-külön létező gazdasági helyzetére is, amelyek befolyásoló tényezőkként is hatottak a kereskedelemre is. 3. 1. KGST A KGST megalakulásának körülményei, fejlődése elválaszthatatlanok a szocialista világrendszer kialakulásától és világgazdasági szerepének növekedésétől, emellett azonban a világgazdaság általános fejlődési folyamatához is sok szállal kapcsolódnak. Mivel a tőkés országok diszkriminációs gazdaságpolitikát folytattak a Szovjetunió és az európai népi demokratikus államok ellen, a hagyományos gazdasági kapcsolatok hirtelen megszakadtak. Ez fejlődésüket veszélyeztette, hiszen egymás közti kapcsolataik, bár gyors fejlődésnek 3
Kovács Endre: Magyar-lengyel kapcsolatok a két világháború között, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. és
Dr. Sipos Sándor: Külkereskedelmünk irányváltozásai és a magyar-lengyel áruforgalom, Különlenyomat a Mezőgazdasági Közlöny” 1939. évi 1. számából, „Pátria” Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1939.
14
indultak, még nem váltak uralkodókká és gazdasági adottságuknál, méretüknél fogva nemzetközi kapcsolatok nélkül csak igen lassan fejlődhettek. A
KGST
megalakulásáról szóló határozatot 1949 januárjában Bulgária,
Csehszlovákia, Magyarország, Románia és a Szovjetunió képviselői fogadták el a Moszkvában tartott gazdasági tanácskozáson. Még 1949-ben csatlakozott Albánia, 1958ban a Német Demokratikus Köztársaság, 1962-ben Mongólia és 1972-ben Kuba lett a tagja. A Vietnami Szocialista Köztáraságot 1978-ban vették fel a szervezetbe. A KGST a tervgazdaságot folytató szocialista országok történelmileg első gazdasági közössége. Az alapokmány szerint a KGST célkitűzése, hogy a „tagállamok erőfeszítéseinek összefogása és egybehangolása útján elősegítse ezekben az államokban a népgazdaság tervszerű fejlesztését, a gazdasági és műszaki fejlődés meggyorsítását, a kevésbé fejlett iparral rendelkező államok iparosítási szintjének emelését, a munka termelékenységének szakadatlan emelését és a népek jólétének állandó növekedését.” 4 59 évvel ezelőtt a KGST szervezetét létrehozó tagországok helyesen ismerték fel, hogy a politikai, társadalmi és gazdasági céljaikhoz vezető utat megkönnyíti a nemzeti célok elérését nagyban, segíti a nemzetközi összefogás a gazdaságban. A nemzetközi összefogás sokat ígérő gazdasági programok kidolgozásának és végrehajtásának biztos háttere lett. Kibővültek a beszerzési és értékesítési szférák, a hosszabb távra szóló egyezmények pedig megalapozták majd megszilárdították a gazdasági fejlődést, lehetőséget teremtettek a nemzeti erőforrások legcélszerűbb kiaknázására, az egyes országok
szükségleteit
meghaladó
mértékű
kapacitások
kiépítésére.
Ezekkel
a
lehetőségekkel a KGST tagországok jól éltek. 1950 és 1978 között nemzeti jövedelmük 7,6-szorosára, ipari termelésük, több mint 11-szeresére növekedett. Ugyanezen időszakban a fejlett tőkés országok nemzeti jövedelme 3,2-szeresére, ipari termelésük pedig 3,4szeresére nőtt. 1980-ig a KGST a világ legdinamikusabban és legkiegyensúlyozottabban fejlődő gazdasági közösségévé alakult. Jellemző rá, hogy 1980-ban a világ ipari termelésének több mint egyharmadát mondhatta magáénak. A tagországok a bizonyos időközönként megtartott kongresszusukon a következő feladatok megvalósítását tartották a
4
Meisel Sándor: A KGST 30 éve, Kossuth Könyvkiadó, 1979
15
legfontosabbnak: a nemzetközi gazdasági kapcsolatok továbbszélesítése, az életszínvonal sokoldalú javítása, a külkereskedelmi forgalom növekedése. 5 3. 2. Lengyelország társadalmi-politikai és gazdasági fejlődésének történeti áttekintése a II. világháborútól 1980-ig Lengyelország a KGST-országok között számos történelmi, más országoktól teljesen eltérő sajátosságot mondhat magáénak. A gazdaság méretét tekintve Lengyelország a KGST-országok között a Szovjetunió után a második helyen áll. A politikai sajátosságok közül legjelentősebb a lengyel-német viszony alakulása, a lengyel parasztság magatartása, az egyház és az állam viszonya, a lengyel értelmiség szerepe, a lengyel nemzeti öntudat és annak fejlődése. A háború következtében szétrombolt gazdaság átalakítása fokozatosan ment végbe, amelyben fontos szerepet játszottak a nyugat-európai országok és Szovjetunió. 1949-re végrehajtották az államosításokat és a földreformot, valamint több többéves népgazdasági tervet dolgoztak ki, amelyeket a nehézségek, feszültségek és a problémák (elsősorban elmaradottság) miatt módosítottak. Ezek céljai: –
szocialista termelési viszonyok erősítése
–
iparosítás
–
meglevő aránytalanságok felszámolása
–
építkezések befejezése
–
lakosság életszínvonalának emelése
–
egyensúly megteremtése a gazdaságban
–
jövedelmek és fogyasztás emelése
–
piaci egyensúly megteremtése
–
munkatermelékenység- és teljesítmény emelése
–
élelmezési helyzet javítása…
5
Mosóczy Róbert: A KGST-országok gazdaságpolitikája (1976-1980), Kossuth Könyvkiadó, 1979
16
Sok probléma akadt a beruházások, a mezőgazdaság, a foglalkoztatás, a nemzeti jövedelem, a fogyasztás és a külkereskedelem terén, amely a következő táblázatból is kiolvasható. A gazdasági fejlődés nem a várt ütemben zajlott, a nemzeti jövedelem, az export, az ipari termelés is a várt eredményektől összességében elmaradt, míg az import meglehetősen magas volt. Ezek enyhítésére azonban történtek különböző intézkedések, amellyel a gazdasági fejlődést kívánták segíteni. Ilyenek például: –
beruházás - korlátozás
–
állatállomány helyreállítása
–
gépesítés
–
egyéni gazdák segítése… Előirányzatok és a gazdasági fejlődés 1976-1980-ban (éves növekedési ütemek százalékban) Mutató
1976-1980
1976
1977
1978
terv
terv tény
terv
tény
terv
tény
Nemzeti jövedelem
7,03 – 7,3
8,3
7,5
5,7
5,0
5,4
2,8
Felosztott nemzeti jövedelem
–
6,0
7,2
2,3
2,7
3,4
1,5
Ipari termelés
8,2 – 8,5
8,8
10,7 6,3 – 7,3
6,7
6,8
5,8
Mezőgazdaság
3,0 – 3,5*
5,9
-0,8
5,3**
1,4
5,8**
4,2
Beruházások
7,4*
0
3,5
0
3,4
-1,1
-0,2
Export összesen
11,8
12,0
7,1
13,0
11,3
9,9
9,8
ebből: szocialista országok
9,0
9,0
6,7
11,0
12,3
11,2
11,2
tőkés országok
14,0
8,3
7,7
18,0
9,8
9,2
7,6
Import összesen
4,6
6,0
10,6
2,7
5,4
4,2
4,7
ebből: szocialista országok
11,0
11,7 12,8
14,0
16,8
9,2
9,3
tőkés országok
0
0
-4,6
-1,4
-0,3
10,3
*
1971-1975. évi átlaghoz képest
**
A megelőző négy év átlagához viszonyítva
17
8,8
Forrás: Róna Gábor: Gazdasági partnerünk: Lengyelország, Kossuth Könyvkiadó, 1980 Lengyelországban 1973-1975 között három szakaszban végrehajtották a helyi államhatalmi és közigazgatási szervek általános reformját: 1. szakasz:
az ország 4672 faluközpontját 2366 nagyközségbe vonták össze, amely a legkisebb területi egység lett.
2. szakasz:
különválasztották egymástól a tanácsok népképviseleti és igazgatási szerveit.
3. szakasz:
a helyi államhatalmi szervek háromszintes (vajdaság – járás – nagyközség) rendszere helyett kétszintes (vajdaság – nagyközség) szervezetre tértek át.
Ezek céljai: –
gyorsabban fel tudják számolni a körzetek gazdasági és kulturális színvonalában mutatkozó aránytalanságokat
–
eredményesebbé válik az állami szervek munkája
–
közelebb kerülnek a lakossághoz
–
állampolgárok jobban élhetnek demokratikus jogaikkal.
Egyéb intézkedések: –
1976: alkotmány módosítása.
–
gazdaságirányítási rendszer javítása: komplex gazdasági-pénzügyi reform = WOG rendszer.
3. 3 Lengyelország külgazdasági kapcsolatainak alakulása a hetvenes években A hetvenes évek lengyel gazdaságpolitikájának egyik alapvető alkotóeleme a külkereskedelem, amely az 1971-1974 közötti időszakban rendkívül megélénkült. Ez az új gazdaságfejlesztési stratégiának volt köszönhető, amelynek keretében határozatokat hoztak a termelőapparátus felújítására és korszerűsítésére, iparfejlesztés meggyorsítására.
18
Céljai: –
exportra orientált gyártási árak elsődleges fejlesztése
–
az ország súlyának, szerepének növelése a nemzetközi munkamegosztásban.
A külkereskedelmi forgalom csaknem kétszer gyorsabban nőtt a világkereskedelemnél. S ezen belül, bár fokozódott az export üteme is, az messze elmaradt az importnövekedés ütemétől, amelynek következtében jelentősen megnőtt az ország tőkés adósságállománya. 1974 után a lengyel export növekedési üteme csökkent. Ennek összetevői: –
a tőkés országokban fellépett recesszió megnehezíti a lengyel ipari termékek értékesítését
–
a belső igények rendkívül gyorsan emelkednek, nem utolsósorban a lakossági jövedelmek jelentős növekedése miatt
–
a pénzügyi szabályozó rendszer nem ösztönöz kellően az export növelésére
–
az általános iparfejlesztésen belül nem kielégítő az exportorientált ágazatok fejlesztése.
Az export mérséklődése elkerülhetetlenné tette az import visszafogását és az egész népgazdaság fejlődési ütemének kényszerű „lefékezését”. A nemzeti jövedelem növekedését a külkereskedelmi forgalom növekedési üteme a felszabadulás utáni egész időszakban meghaladta.
19
A nemzeti jövedelem és külkereskedelem növekedési ütemei 1971-1978 között (változatlan árakon, százalékban az előző évhez viszonyítva) Év
Nemzeti jövedelem megtermelt felosztott
*
Külkereskedelem import
export
1971
8,1
9,8
13,8
6,5
1972
10,6
12,7
22,1
15,2
1973
10,8
14,3
22,6
11,0
1974
10,4
12,1
14,2
12,8
1975
9,0
10,9
5,0
8,3
1976
6,8
7,0
10,3
5,4
1977
5,0
2,7
0,4
8,8
1978
2,8
1,5
4,7*
9,8*
folyó árakon
Forrás: Róna Gábor: Gazdasági partnerünk: Lengyelország, Kossuth Könyvkiadó, 1980 Lengyelországnak három fő országcsoport külkereskedelmében helyet foglaló részaránya 1977-ben: –
a KGST-országok forgalmában 6,6%
–
a fejlett tőkésállamok kereskedelmében 0,8%
–
a fejlődő világ kereskedelmében 0,4%
Míg az ország a KGST-országokkal folytatott kereskedelme megfelelő mértékű, addig a másik két ország csoporttal még nem kielégítő, tehát ennek növelése lesz az ország külkereskedelmének legfontosabb jövőbeli feladata.
20
3. 4. A lengyel külkereskedelem A lengyel külkereskedelem hatalmas eredményének tekinthető, hogy az iparilag feldolgozatlan termékek részaránya 1977-ben 30% alá csökkent, míg az ipari termékek aránya 70%-ra emelkedett. A lengyel export áruszerkezetének nagymértékű átrendeződése következett be, amelynek ország csoportok szerinti alakulását vizsgálva látható, hogy míg a szocialista, valamint a fejlődő országokba irányuló lengyel exportban az ipari termékek aránya az átlagosnál magasabb, addig a fejlett tőkés országokba irányuló lengyel exportban ez az arány még az 50%-ot sem éri el. A következő évek feladata, ennek az aránynak a növelése. A lengyel importnak a hatvanas években kialakult áruszerkezete csak mérsékelten változott, és az exporthoz hasonlóan, a KGST-országok játsszák a nagyobb szerepet az irányú kereskedelmükben. A lengyel export áruszerkezete regionális bontásban (százalék), (részlet) Megnevezés
1971
1977
100,0 100,0
Összesen Szocialista országok
63,2
60,3
ebből: KGST-országok
59,4
57,3
Tőkés országok
36,8
39,7
ebből: fejlett tőkés országok
29,8
31,2
Forrás: Róna Gábor: Gazdasági partnerünk: Lengyelország, Kossuth Könyvkiadó, 1980
21
A lengyel import áruszerkezete regionális bontásban (százalék), (részlet) Megnevezés
1971
1977
100,0 100,0
Összesen Szocialista országok
67,3
51,9
ebből: KGST-országok
64,4
49,8
Tőkés országok
32,7
48,1
ebből: fejlett tőkés országok
27,2
43,2
Forrás: Róna Gábor: Gazdasági partnerünk: Lengyelország, Kossuth Könyvkiadó, 1980 A lengyel kereskedelem bővülésében nagy szerepet játszottak a különböző országokkal kötött
kereskedelmi
és
együttműködési
megállapodások:
Szovjetunió,
Német
Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária. Az Európán kívüli szocialista országokkal (Vietnam, Kuba, Mongólia, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság) is dinamikusan fejlődtek a kereskedelmi kapcsolatai. Az árucsere forgalom mellett nagy jelentőségű a lengyel hitelnyújtás ezen országoknak, amely Lengyelország számára a gazdasági együttműködés fejlesztésének eszköze. Lengyelországnak a fejlett tőkés országokba irányuló exportja kisebb volt, mint az import, mert a külgazdasági politika inkább a korszerű technikát megtestesítő gépek importját ösztönözte. Lengyelország a harmadik világ több, mint száz országával tart fenn gazdasági kapcsolatokat, csaknem 50%-ukkal államközi egyezmények alapján. Legfontosabb partnerei a latin-amerikai országok (Brazília, Argentína, Peru, Kolumbia, Mexikó). A partnerek nagy száma ellenére a fejlődő országok súlya Lengyelország külkereskedelmi forgalmában meglehetősen alacsony. A bővítés lehetőségét kedvezőtlenül befolyásolják az országok bel- és külpolitikai helyzete, az együttműködéshez szükséges szervezeti keretek és a kapcsolatok folyamatosságának hiánya. Az évek során azonban egyre bővíti és mélyíti ezen és még további országokkal a gazdasági kapcsolatait (Angola, Afganisztán, Mozambik, Etiópia).
22
A fejlődő országokkal folytatott együttműködés kiszélesítése közvetlen hatást gyakorol a magyar-lengyel gazdasági kapcsolatokra is, mert kölcsönösen megteremti a harmadik piacon történő közös fellépés lehetőségét. 6 3. 5. A magyar gazdaság jellemzői 1945 és 1980 között A háborús pusztítások, a szovjet megszállás és a jóvátételi kötelezettségek következtében Magyarország gazdasága katasztrofális helyzetbe került. Az állatállomány közel fele, a termények jelentős része, a gyárak 90%-a, mindent egybevéve a nemzeti vagyon 40%-a (1938. évi) odaveszett a háborúban. 1945 májusában az ipari termelés a háború előtti szint kevesebb, mint harmadára csökkent. A Magyar Nemzeti Bank arany-és devizakészletét a németek elhurcolták, a közlekedés gyakorlatilag megbénult. A fegyverszünetben (1945. január 20.) Magyarországra kirótt 300 millió dolláros, 6 évre ütemezett kártérítés (az összes jóvátétel elérte az 500 milliót) felemésztette az állami költségek egyharmadát. Az amerikai Marshall-terv európai újjáépítési programjából a térség országai nem részesedhettek. A háború előtt német kézen lévő magyarországi vállalatok, ingatlanok, bányák, erdők (kb. 400 vállalat és több száz ingatlan) szovjet tulajdonba mentek át, ráadásul az országnak kellett gondoskodni a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) és a szövetséges csapatok ellátásáról. Az Ideiglenes Kormány, majd a Tildy- és Nagy Ferenc vezette kormányok legfontosabb gazdasági célja az újjáépítés, a földreform végrehajtása, az infláció megállítása, és a dezorganizálódott gazdaság helyreállítása volt. Erőteljes beavatkozással, a magyar állam megkezdte a kitűzött célok megvalósítását (földreform, 1945. márc.). A szovjet jóvátételi szállítások átütemezésével, bérek csökkentésével, árufelhalmozással, a költségvetési hiány csökkentésével, az új pénz, a forint bevezetésével (1946. augusztus 1.), az új forintárak kialakításával, és az USA-tól visszakapott aranykészlet felhasználásával sikerült stabilizálni a gazdaságot. A szovjet megszállás és katonai jelenlét azonban nem tette lehetővé a nyugati típusú piacgazdaság fenntartását. A Magyar Kommunista Párt (MKP) szovjet támogatással fokozatosan megszerezte a politikai-gazdasági hatalmat. Az új ár-és bérrendszer elszakadt a világpiactól, a tőkés gazdaság elsorvasztását eredményezve. Az újjáépítés gyorsan haladt: erőltetett tempóban folyt a romeltakarítás, alig húsz hónap alatt sikerült a hidak felét helyreállítani, működőképessé vált a gépjárműállomány jelentős része, s az amerikaiaktól 6
Róna Gábor: Gazdasági partnerünk: Lengyelország, Kossuth Könyvkiadó, 1980
23
kapott mozdonyok üzembe helyezése jelentősen hozzájárult a gazdasági vérkeringés beindulásához. 1946-47 folyamán megkezdődött a kulcsfontosságú ágazatok részleges és teljes kisajátítása (bányák, gyárak, erőművek, bankok államosítása). A pártok programjának megfelelően 1946-ban államosították a szénbányákat és a fontosabb nehézipari üzemeket. Az 1947-ben bevezetett hároméves terv jelentős fejlesztéseket irányzott elő mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. A végrehajtás során azonbanköszönhetően a politikai erőviszonyok megváltozásának- arányeltolódás következett be a mezőgazdaság fejlesztésének rovására: a tervezett 30% helyett 18%-ot fordítottak mezőgazdasági beruházásokra (bár a nemzeti jövedelem 40%-át adta a mezőgazdaság), míg az ipari és kereskedelmi rekonstrukcióra több mint 50%-ot. A gazdaság szerkezetében mélyreható átalakulás indult meg: az iparon belül a nehézipari termelés jelentősen növekedett,
míg
a
könnyűipari
ágazatok
háttérbe
szorultak
Az új háborúra való szovjet felkészülés jegyében a Rákosi Mátyás vezette, egypárti diktatúrát (MKP) kiépítő kommunisták megkezdték az erőltetett, gyors iparosítást (főleg a nehézipar felfuttatása), a mezőgazdaság kollektivizálását, a magántulajdon totális felszámolását. Ugyanakkor az ország adottságainak jobban megfelelő élelmiszer – és textilipar fejlesztését elhanyagolták. Bár az ipar dinamikus fejlődésnek indult és felszívta a munkaerő-felesleget, az elhanyagolt infrastruktúra mégis hátráltatta a növekedést, a mezőgazdaság kevés fejlesztési forráshoz jutott: zavarok keletkeztek a közellátásban. Az 1949. szeptember elsejével eltörölt élelmiszerjegy-rendszert 1951. január 1-től vissza kellett állítani. Az 1949 és 1956 közötti terv-és békekölcsön kampányok (a lakosság vásároljon állami kötvényt) is hozzájárultak a reáljövedelem és a fogyasztás drasztikus visszaeséséhez. A fenti intézkedésekkel egyidejűleg megkezdődött a mezőgazdaság szovjet mintájú átszervezése is, a kollektivizálás. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a téeszek szervezése azonban lassan haladt: a parasztság ellenállt, ragaszkodott földjéhez és önállóságához. A mezőgazdasági termelés szintje nem érte el a háború előttit; Magyarország a Rákosi-korszakban – történelme során valószínűleg először-kenyérgabona és bor importjára kényszerült. 1948-tól a termelőszövetkezetek (TSZ) létrehozásával az állam megkezdte a kisparaszti birtokok összeolvasztását, a földek és a mezőgazdasági eszközök állami tulajdonba vételét. A TSZ tagok megélhetését gyakran csak a "háztáji gazdaság" (a TSZ tagok kisegítő gazdasága) biztosította, a TSZ-ek önállósága formális volt, vezetőiket az állam politikai úton nevezte ki. 1950-től szövetkezeti kampányokkal kényszerítették a termelőszövetkezetekbe történő belépést. Az állami mintagazdaságok és gépállomások létrehozása az állam monopolhelyzetét erősítette, egyúttal a politikai célok 24
megvalósítását szolgálta. A mezőgazdaság kizsigerelésével, a kollektivizálással, a kötelező beszolgáltatás (a mezőgazdasági jövedelem elvonása, és a nehéziparba történő áramoltatása) és adó bevezetésével megrendült a parasztságnak a földtulajdon biztonságába vetett bizalma. A termények és jószágok kötelező beszolgáltatása ("padlássöprések"), a módos parasztok (kulák) likvidálása és a gazdasági aránytalanságok rendkívül feszült politikai helyzetet eredményeztek. A Sztálin halála (1953. március 5.) utáni szovjet politika változásai tették lehetővé a Rákosi diktatúra felszámolását, a Nagy Imre miniszterelnök (1953-55)
vezette
"új
szakasz
politikájának"
megvalósítását.
A következő kormány (Nagy Imre kormánya) a júliusi kormányprogram alapján csökkentette a nehézipari beruházások mértékét és ütemét, előirányozta a könnyűipar fejlesztését és az életszínvonal emelését. Könnyítettek a parasztság beszolgáltatási terhein. A gazdasági és politikai változások a társadalom szerkezetét is átalakították. A korszak elején a lakosság közel fele a mezőgazdaságból élt- ez a szám a kulákok üldözése és a kollektivizálás következtében 1960-ra 38,3%-ra csökkent Ekkor alakult ki a kommunista korszak egészére jellemző árszerkezet: az alapvető élelmiszerek, illetve szolgáltatások (lakás, elektromos áram, közlekedés) árát az állam mesterségesen alacsonyan tartotta. Az iparosítás ütemének visszafogása, az erőszakos kollektivizálás leállítása, a kuláklisták megszüntetése, a beszolgáltatási rendszer ésszerűsítése, a beruházások felülvizsgálata az életszínvonal lassú javulását, az ellátási zavarok enyhülését eredményezték. Ezek a lépések azonban nem lehettek tartósak: az 1955 márciusától bekövetkező visszarendeződés (Nagy Imre leváltása) egyúttal az 1953 előtti gazdaságpolitikához történő visszakanyarodást is jelentette. A felgyülemlő gazdasági-politikai feszültségek a diktatúra elleni forradalomban (1956) törtek felszínre, mely a szovjet típusú gazdaságpolitika felülvizsgálatát is eredményezte. Az 1957-től bevezetett "korrekciós" gazdaságpolitika – kevésbé szélsőséges formában – fenntartotta a szovjet típusú merev tervgazdálkodást. Tanulva a forradalom előtti hibákból, alapvető cél a lakosság életkörülményeinek emelése, a "jólét" megteremtése, ezen keresztül a válsághelyzetek elkerülése lett (3 éves terv 1958-61, ötéves tervek 1961-től). 1959 és 1962 között, kevésbé erőszakos módon ugyan, de folytatódott a mezőgazdaság szovjet mintájú kollektivizálása. A meggyőzéssel, kedvezmények ígérgetésével, és kényszerrel végrehajtott "téeszesítés" következtében a magyar földek 93 %-a állami és szövetkezeti tulajdonba került, a parasztságot megfosztották földjétől. A gazdaság "stabilizálódásával", a hatalom megerősödésével, a "kádári konszolidációval" új típusú politikai döntések születtek. Az életszínvonal görcsös szem előtt tartása ("gulyáskommunizmus") a rendszer tartópillérévé vált, ami végül a 80-as években a 25
magyar gazdaság megroppanásához vezetett. Az ötvenes évekhez képest relatíve javult a helyzet az élelmiszer-és áruellátás terén, megkezdődtek a nagyarányú lakásépítések, tömegessé váltak a háztartási gépek, megjelentek az új autók, kiskertek, nyaralók, ám ennek – majd a külföldi hitelek felvételének és a világgazdaság változásainak következménye később az ország eladósodása lett. A Kádár-korszak alatt, a hatvanas évek derekán kiderült, hogy az iparosítás addigi, csak a mennyiség fokozására törekvő modellje kezdi kimeríteni lehetőségeit, s olyan fejlődésre van szükség, amely minőséget, a hatékonyságot és az eladhatóságot helyezi előtérbe. 1968. január elsejétől érvénybe lép az új gazdasági mechanizmus: –
Az országos gazdaságirányítási szervek szabályozókkal (hatóságilag megszabott árak; a bérek kifizetésére vonatkozó szabályok; a vállalatok által fizetett adók és járulékok; a bankok által kért hitelkamatok; a valuta- és külkereskedelmi szabályok) igyekeztek a vállalatokat arra szorítani, hogy a tervek megfelelő mennyiséget és minőséget termeljenek.
–
Az üzemek, gyárak elvben nyereségre, hatékony többlettermelésre törekedtek a szabályozók betartásával.
–
A hatóságilag megszabott árú termékek köre csökkent, de még mindig kiterjedt maradt.
–
A vállalatok önálló külkereskedelmi jogokat kaphattak.
–
A központi bérszabályozás megmarad, de számos ponton kijátszható volt, pl. prémiumok, jutalmak, túlóra-pótlékok, kiküldetési díjak fizetésével.
Az 1970-es években a magyar mezőgazdaság megközelítette, bizonyos területeken el is érte a világszínvonalat. A gazdaság fejlesztésének másik útja, a reformok mellett, a nemzetközi hitelfelvétel volt. A hetvenes években különösen kedvező feltételekkel vett fel az ország hiteleket, így Magyarország külföldi adóssága a tízszeresére nőtt. A hetvenes években, az olajárrobbanás idején a magyar politikusok még úgy vélték, hogy a világgazdaság kedvezőtlen hatásai nem gyűrűznek be a magyar gazdaságba. Az évtized végére azonban kiderült, hogy az elmélet téves volt: a Szovjetunió egyre kevésbé tudta olcsó olajjal ellátni a magyar gazdaságot, a világpiaci árakon vett olaj pedig súlyos gazdasági terhet jelentett. Az olajár emelkedése csak az egyik oka volt a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémájának, az ún. cserearány-romlásnak. Ez azt jelentette, hogy az importált áruk egyre drágábbak lettek a világpiacon, míg a magyar export cikkek ára nem, vagy csak kis mértékben emelkedett. Ennek következtében az országnak nem volt annyi bevétele, amiből törleszthette volna külföldi adósságait, s a hetvenes-nyolcvanas évek 26
fordulóján már a kamatok és törlesztések teljesítéséhez is újabb hiteleket kellett felvennibeindult az ún. adósságspirál. 1981-ben- a fenyegető pénzügyi összeomlás elkerülése érdekében- Kádár még olyan lépésekre is vállalkozott, mint Magyarország beléptetése a Nemzetközi
Valutaalapba
és
a
Világbankba.
Az átmeneti javulást azonban csak olyan átfogó reformokkal lehetett volna tartóssá tenni, amelyek a rendszer legfontosabb vívmányait, vagyis a viszonylag magas életszínvonalat és a teljes foglalkoztatottságot negatívan érintették volna. Mivel azt a politikai vezetés megengedhetetlennek tartotta, a nyolcvanas évek derekán ismét válságos helyzetbe került a magyar gazdaság. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem elegendő a gazdasági átalakítás, politikai reformokra is szükség van az ország jövőjének stabilizálása érdekében. A gazdasági ellehetetlenülés magával vonta a rendszerváltás szükségességét, ami 1989-ben be is következett. 7 3. 6. A magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok alakulása A magyar-lengyel kapcsolatok a második világháború előtt igen alacsony színvonalon álltak. A háború után a Szovjetuniót követően Lengyelország létesített először kereskedelmi kapcsolatot Magyarországgal. Magyarország és Lengyelország 1919-ben vette fel egymással diplomáciai kapcsolatot. 1947-ben írtuk alá az első éves kereskedelmi megállapodást. Az ötvenes évektől kezdve már ötéves hosszú lejáratú megállapodások alapján bonyolódik le a két ország közötti árucsere. Az ötvenes évek közepén a magyar exportnak több mint a fele ipari késztermék, főleg gép és berendezés volt, lengyel export, döntő hányadban energiahordozókból és alapanyagokból állt. 1958-ban megalakult a magyar-lengyel gazdasági és együttműködési állandó bizottság, amelynek feladata az volt, hogy feltárja a két ország gazdasági kapcsolatai bővítésének további lehetőségeit. A bizottság működésének eredményeként már 1958-1965 között háromszorosára növekedett a két ország közötti árucsere. 1959-ben kormányközi egyezménnyel létrehoztuk a Haldex Magyar-Lengyel részvénytársaságot, amelynek célja a lengyel területen keletkezett meddőhányók kőszéntartalmának visszanyerése volt. A hatvanas évek végére a gépválaszték dinamikus bővülése a forgalom további növekedését eredményezte. Magyarországon a hetvenes években már több olyan
7
http://www.moonshadow.hu/index.php?module=cikk&show=425
27
ipari létesítmény üzemelt, amelynek berendezéseit Lengyelországból importáltuk. A gépek mellett fontos tételei maradtak az áruforgalomnak az alapanyagok és energiahordozók, amelyek részaránya az árucserében mintegy 30-35%. Az 1971-75. évre szóló kereskedelmi megállapodás forgalmi előirányzatait (1,4 milliárd rubel) túltejesítettük (1,6 milliárd rubel). Az egyezmény alapján előirányzott forgalomban jelentősebb volument képviselő termékek a következők voltak: –
A magyar exportban: szerszámgépek, vendéglátó ipari berendezések, könnyűipari gépek, vegyipari berendezések, zöldség, gyümölcs, bor, gyógyszerek, cipő, gabona...
–
A lengyel exportban: tengeri hajó, szerszámgépek, útépítő gépek, elektronikus berendezések, vasúti személykocsik, kőszén, alumínium, kén, koksz...
Az 1980-ig érvényes kereskedelmi egyezmény, és a rá épülő külkereskedelmi áruforgalmi jegyzőkönyvek számos engedményt, megállapodást, szerződést is magukba foglalnak, például a magyar népgazdaság számára elsőrendűen fontos nyersanyagok szállításával összefüggő egyezményeket: –
gabona-kénegyezmény
–
timföld-alumínium egyezmény.
A két ország közötti gazdasági együttműködés elmélyítését szolgálják a tartós termelési kapcsolatok, a szakosítás és kooperáció, amely tervidőszakra állandóan változik. Ilyenek például: –
a gépiparban: • közúti járműipari kooperációs egyezmény • mezőgazdasági gépekre aláírt egyezmény
–
a vegyiparban: •
polimerkémiai egyezmény
•
szintetikus vegyiszálakra aláírt egyezmény
•
gumiipari egyezmény
28
•
gyógyszeripari szakosítási egyezmény
Jelentős együttműködések történtek az építőiparban és tudományos-technikai területen. Az építkezéseknél, beruházásoknál lengyel segítséget vettünk igénybe. A magyar-lengyel tudományos-műszaki együttműködés sokéves múltra tekint vissza. A kapcsolatok alakulására alapvető hatást gyakorolt a két ország párt- és kormányküldöttségének 1958ban lezajlott találkozója; az itt elfogadott határozat alapján létrejött a Magyar-Lengyel Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság. Az együttműködés a következő fő formákban folyik: –
konzultáció a tudomány és technika tervezése, szervezése és irányítása terén
–
a tudományos és gyakorlati eredmények megismerése
–
információ- és tapasztalatcsere
–
a tudományos-műszaki fejlesztési tervek koordinációja
–
közös kutatások folytatása. 8
4. A rendszerváltást megelőző időszak a magyar kereskedelemben A kereskedelem áruszerkezete Magyarország adottságaival összhangban alakult, az import elsősorban nyersanyagokból, félkész termékekből állt, a KGST felé irányuló exportunkban jelentős volt a mezőgazdasági termékek, valamint a gépek, berendezések aránya. A KGST-forgalom hosszú ideig kiegyensúlyozott volt. Később azonban adódtak problémák. Hazánknak a KGST-vel, illetve a Szovjetunióval folytatott gazdasági kapcsolatai 1975 és 1990 között két egymástól lényegesen eltérő szakaszra különülnek el. 1975-86 között cserearányaink romlottak, és, hogy a mennyiségében lényegileg változatlan, de értékében növekvő szovjet importot finanszírozni tudjuk, kivitelünk mennyiségét erőteljesen fokozni kellett (kb. 40%-kal). 1986-tól cserearányaink javulásnak indultak, és a
KGST-elszámolások és árképzés speciális rendje folytán a nyolcvanas
évtized második felében ebben a térségben jelentős aktívumot ért el hazánk. Az aktívum különösen a Szovjetunióval való kereskedelmünkben volt jelentős, de ezt a szovjet fél nem tudta többlet-áruszállítással fedezni, sőt szállítási készsége csökkent. A KGST intern 8
Róna Gábor: Gazdasági partnerünk: Lengyelország, Kossuth Könyvkiadó, 1980
29
kereskedelmének csökkenése 1987-ben kezdődött, aminek legfőbb oka a Szovjetunió szállítóképességének visszaesése volt, azonban a magyar exportszállítások 1988-ig növekedtek, csak 1989-től kezdett csökkenni a kivitel. Ilyen körülmények között hirdette meg a magyar kormányzat a világgazdasági nyitás politikáját. 9
5. A rendszerváltást követő időszak, hatásai a KGST-országok gazdasági, kereskedelmi helyzetére 5. 1. A rendszerváltás okai 1989 és 1991 között a katonai-politikai szembenállás megszűnte, a Kelet-KözépEurópából való szovjet kivonulás, végül magának a Szovjetuniónak a felbomlása lehetetlenné
tette
a
korábbi
gazdasági-kereskedelmi
orientáció
fenntartását,
elkerülhetetlenné tette a reorientációt az egykori KGST-országokban. Az autarkia helyébe a nemzetközi kereskedelem liberalizálása, a világgazdasági nyitás lépett. Ez utóbbi közvetlenül és mindenekelőtt az Európai Közösséghez való integrálódás szándékában, illetve az integráció intézményesülésének jóformán haladéktalanul megkezdődött folyamatában nyilvánult meg. A nyolcvanas évek végére a gazdasági teljesítmény mindenütt jelentősen romlott, az egész nyolcvanas évtizedet hosszas vegetálás, Magyarországon az életszínvonal romlása jellemezte. A kisebb KGST-országok közül Lengyelországban olyan mértékben destabilizálódott a gazdaság, hogy egy keményen restriktív stabilizációs program – a kilencvenes években elterjedt kifejezéssel: sokkterápia – megvalósítása 1989–1990-ben elkerülhetetlenné vált. A rendszerváltás egyedüli oka ezekben az országokban a világpolitikai térkép megváltozása, azaz a szovjet birodalom összeomlása volt. Az olyan tömegmozgalom, mint amilyen a lengyelországi Szolidaritás volt, hozzájárult a Szovjetunió gyengüléséhez, tekintélyvesztéséhez, végső soron széteséséhez. Magyarország és a hozzá e tekintetben hasonló helyzetű egykori szocialista országok (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia, Bulgária) külkereskedelmi és külgazdasági reorientálódása kettős folyamat eredménye: egyfelől a Szovjetunió és szövetségi rendszere összeomlásának, a KGST-kapcsolatok leépülésének, másfelől az EUhoz való közeledésnek és illeszkedésnek, illetve a csatlakozásnak. Az előbbi tartalma 9
Majoros Pál: Magyarország a világkereskedelemben, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999
30
negatív: az addig működő rendszer szétszakadt, a KGST-kereskedelem véget ért, a korábban KGST-beli (elsősorban a Szovjetunióba irányuló) szállításokra termelő kapacitások olykor a szó fizikai értelmében is megszűntek, az azokon létrehozott „exportárualap” elveszett, a kapcsolatokat gyakorta tudatosan is leépítették. A reorientáció másik része: az új földrajzi struktúra megerősítése, az új kapcsolatrendszer és az ahhoz szükséges intézmények, mechanizmusok kiépítése, szabályrendszerek meghonosítása, a vállalatstruktúra átalakulása és beépülése a nemzetközi vállalati struktúrába stb., mindaz, ami a világgazdasági nyitáshoz, szűkebben az EU-hoz való integrálódáshoz tartozik. 10 Az egykoron létező szocialista tervgazdálkodás működése valamennyi KGST-ország gazdaságára, kereskedelmére rányomta bélyegét: meglehetősen „torz” rendszer – a mai modern piacgazdaságtól nagymértékben eltérő szerkezetű - volt. Az egyes tagállamok külkereskedelmüknek túlnyomó részét egymás között bonyolították le, tulajdonképpen „egy hatalmas, zárt gazdaságot” alkottak. A szocialista társadalmi-gazdasági rendszer szükségszerűen omlott össze. Ennek előzményei azok a hetvenes-nyolcvanas évekbeli, az egész világot érintő sokkhatások voltak, melyek felszínre hozták a szocialista gazdasági rendszer problémáit, majd végül porba döntötték azt. 1989: a rendszerváltás éve. A KGST-országok számára a legnagyobb feladat a piacgazdaság és a privatizáció megvalósítása, az árak és a külkereskedelem liberalizációja, s ezekkel párhuzamban az infláció és a munkanélküliség kordába szorítása, a gazdasági stabilizáció volt. A
KGST
időszakában
Cehország,
Szlovákia,
Lengyelország,
Magyarország
külkereskedelme nem egymáshoz, hanem sugaras szerkezetben a Szovjetunióhoz kapcsolódott. Az 1980-as évek közepén a kis szocialista országok külkereskedelmi forgalmuk 10-14%-át bonyolították egymással, a többit Szovjetunióval, kevés hányadát pedig a nyugati államokkal. Lengyelország és Magyarország külkereskedelmében a térség részesedése kevesebb, mint 10 % volt és a KGST felbomlásával, valamint a dollárelszámolásra való áttéréssel az egymás közti külkereskedelem tovább csökkent. 11 10
http://epa.oszk.hu/00000/00017/00095/pdf/04Koves.pdf: Közgazdasági Szemle, L. évfolyam, 2003. július–
augusztus 11
http://www.autokanizsa.hu/feltoltottfajlok/BLG_Pozsgai%20Emilia.pdf:Magyarország
külgazdaságpolitikája a rendszerváltozást követő években
31
5. 2. A magyar gazdaság 1990-1998 között A magyar gazdaságot négy szakaszra osztották: –
Az első szakasz: 1990 tavasza – 1993 első fele: Ez az időszak a rendszerváltás kezdete, egyaránt vannak pozitív és negatív folyamatai. Pozitív folyamatok: •
A gazdasági teljesítmény és a makrogazdasági mutatók alakulása (GDP, külkereskedelmi mérleg, infláció) itt romlottak a legkevésbé.
•
Kezdett kialakulni a piacgazdasági intézményrendszer.
•
A privatizációnak és a külföldi működő tőke növekvő beáramlásának eredményeként a magánszféra szerepe gyorsan nőtt.
•
Pozitív volt a folyó fizetési mérleg, nőttek a devizatartalékok.
•
Sikerült átalakítani a külkereskedelem relációs szerkezetét, legfontosabb partnereinkké az OECD - országok váltak.
•
Az 1989-ben megkezdődött külkereskedelmi liberalizálás gyors és eredményes volt.
•
A magyar monetáris politika lépéseket tett a forint folyó konvertibilitásának megteremtése irányába.
•
Sikerült elkerülni a gazdaságot ellehetetlenítő inflációt.
•
Gazdaságpolitikai
sikerek:
EK
társulási
viszony,
EFTA,
CEFTA
szabadkereskedelmi megállapodások. Ebben a szakaszban sikerült megteremteni az európaiság formai kellékeit úgy, hogy azt nemzetközileg elismerték. Ezáltal Magyarország a legnyugatibb keleti országból a legkeletibb nyugati ország lett. A gazdaság pénzügyi folyamatai rendben levőnek tűntek, de a reálgazdaságban egyre több feszültséggóc mutatkozott, s ezek hatására 1993-ban a pénzügyi mutatók is romlani kezdtek.
32
A gazdaság negatív jellemzői a következők: •
Csökkent a GDP, a lakossági fogyasztás, a nemzetgazdasági beruházások mértéke, az export.
•
Piacvesztés alakult ki.
•
Kereskedelmi cserearányaink romlottak.
•
A magyar munka világpiaci leértékelődése következett be.
•
Tartósan és radikálisan növekedett az államháztartás hiánya, a kamatterhek.
•
Nem indultak be megfelelő mértékben a strukturális változások,
a
korszerűsödés, a modernizáció s a világpiachoz való alkalmazkodás. •
A reálszférában likviditási problémák jelentek meg.
•
A privatizáció hatalmas értékvesztést jelentett az állam vállalkozói vagyonában.
•
Csökkentek a munkahelyek, nőtt a munkanélküliség.
E kialakult helyzet megoldása érdekében a kormányzat 1992 végén növekedést serkentő, keresletélénkítő gazdaságpolitikába kezdett. –
A második szakasz: 1993 közepétől – 1995 tavaszáig: Az 1993-tól bevezetett gazdaságpolitikai fordulat nagyobb hangsúlyt fektetett a reálgazdaságra, a reál- és pénzügyi folyamatok egyensúlyára. Kialakult egy iparpolitikai koncepció, amely az exportképes termékszerkezet kialakítását célozta meg. A kormányzat támogatta a modernizációt, a technikai fejlesztést (pl. nőttek a beruházások). Beindult a gazdasági növekedés, s ez lehetőséget nyújtott a reálbérek növelésére. Növekedni kezdett a beruházás, a lakossági fogyasztás, a GDP, az export, az import, az állampapírok kamatai, a kamatlábak, a belső adósság és a mérleghiány. A strukturális válságjelek csökkentésére szánt reformok sokat csúsztak, végül bevezették 1995-ben a „Bokros-csomagot”, amelynek célja a a stabilizáció megteremtése és a strukturális átalakítás.
33
–
A harmadik szakasz: 1995 nyarától 1997-ig: 1995 elejére oly mértékben romlottak az ország pénzügyi mutatói, hogy vitathatatlanná vált a költségvetési megszorításoknak, az importkorlátozásnak, a jövedelemkiáramlás csökkentésének a szükségessége, s ezzel párhuzamosan az exportorientált növekedés fenntartása. A Bokros-csomag monetáris és fiskális eszközöket használt. A legfontosabb monetáris intézkedés a forint egyszeri, jelentős mértékű (9%) leértékelése és a kiszámítható, „csúszó leértékeléses” árfolyam-politika bevezetése volt. A fiskális politika eszközei közül bevételnövelő eszköz volt a 8%-os vámpótlék bevezetése, az áfakulcsok emelése (12%-ra ill. 25%-ra), s kiadáscsökkentő a szociális ellátások szűkítése, a költségvetésből finanszírozott jövedelmek szigorú kordában
tartása,
reálértékének
csökkentése,
s
egyéb
jövedelempolitikai
intézkedések. Ezek egyaránt szolgálták az egyensúly rövid távú megteremtését és a gazdasági növekedést is. A költségvetési és a fizetési mérleg deficitjének csökkentése volt a legfontosabb feladat. Az intézkedések egyensúlyjavító hatása nyilvánvaló, hatékony védelmet biztosított a hazai termelőknek, ösztönözte az exportot. Ez a gazdaságpolitika megteremtette a rövid távú stabilizálás és a középtávú kibontakozás feltételrendszerét. A program pozitív eredményei: •
Megszűnt a külső és belső egyensúly romlása, az adósságállomány csökkenni kezdett.
•
Felgyorsult a privatizáció.
•
Nőttek a külföldi befektetések, emelkedtek a versenyszféra beruházásai, korszerűsödött a gazdaság műszaki-technológiai színvonala, hatékonyabbá vált a termelési struktúra.
•
Javult a gazdaság versenyképessége, nőtt a termelékenység és hatékonyság, bővült az export.
•
1996-ban OECD-tag lett Magyarország.
•
A forint 1996-ban konvertibilis lett.
34
Az intézkedéscsomagnak azonban negatív hatásai is voltak: •
Felgyorsult az infláció.
•
Csökkentek a reálbérek, szűkültek az államháztartás kiadásai.
•
A növekedést szolgáló strukturális reformok egy része elmaradt.
•
Felgyorsultak egyes kedvezőtlen társadalmi, népegészségügyi, demográfiai folyamatok.
•
Növekedett a belső államadósság, melynek kamatterhei nagyon magasak.
1997-re megteremtődtek az élénkülés, a kiegyensúlyozott növekedés feltételei. Döntő súlyúvá vált a profitorientált magánszektor, megszűnt a hiánygazdaság. A piac koordinációs szerepe erősödött, s az állam gazdasági (főleg tulajdonosi) szerepvállalása csökkent. –
A negyedik szakasz: 1997 – 1998. évi gazdasági helyzet: 1997-ben a magyar gazdaságban megkezdődött a kibontakozás, s a gazdasági növekedést jellemzi, hogy a GDP 4,6%-kal nőtt. A növekedést elsősorban az átlagot meghaladó export- és beruházás-növekedés generálta. Bár a külkereskedelmi mérleg negatív, tendenciájában javuló. A növekedést a külső egyensúly javulása kísérte. A külkereskedelmi és fizetési mérleg hiánya csökkent. 1998-ban sok szempontból sikeres évnek mondható. Világ- és európai átlagot meghaladó a növekedés (5,1%), lényeges az exportbővülés (20,4%), javult az életszínvonal, nőtt a lakossági fogyasztás, csökkent az infláció. Az ipari termelés gyorsan bővült (12,6%-kal), a kivitel és a behozatal is nőtt. A kereskedelmi mérleg hiányának befolyásoló tényezői: orosz válság, amelynek következtében csökkent az oda irányuló export 32%-kal és a fejlődő világ országaival szemben kialakult deficit. AZ OECD-országokkal szemben csekélyebb a passzívum, az EU-val szemben aktív volt a mérlegünk. A magyar gazdaságban, de főleg a külkereskedelemben egyre nő a vámszabad területek szerepe.
35
Pozitív tendenciák: •
Úgy növekedett a GDP, hogy a makrogazdasági egyensúlyi mutatók nem romlottak jelentős mértékben.
•
Folytatódott az infláció lassulása.
A sikerek mellett azonban negatív tendenciák is megjelentek: •
Nőtt a folyó fizetési mérleg hiánya.
•
Nőtt az államháztartás hiánya, az exporttal szemben bővült az import.
•
A reálgazdaságot visszaesés jellemezte.
12
5. 3. Lengyelország gazdasága a rendszerváltást követően A demokratikus szabadságjogok hiánya, az ország politikai elszigeteltsége és a tervgazdálkodás működőképtelensége által előidézett gazdasági válságok több ízben vezettek tömeges megmozdulásokhoz. Lengyelország a rendszerváltással visszatért a demokratikus országok közé. A 80-as évek végét a gyakran üresen tátongó üzletek és a gazdasági válság jellemezte. Több száz százalékos infláció, több milliárdos külföldi eladósodás, rejtett munkanélküliség, a nehézipar dominanciája, elmaradott mezőgazdaság, nem hatékony állami gazdálkodás Az akkori miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter, Leszek Balcerowicz által bevezetett "sokk-terápia" az árak felszabadítását, a gazdaság deregulációját és privatizálását tűzte ki célul. A "sokk-terápia" eredményeként az utóbbi években a bruttó hazai termék átlagosan évi néhány százalékkal növekszik. Csökken az infláció 2000-ben 8,5%-ot mutatott. A lengyel gazdaságot lassuló növekedés jellemzi. 1989 óta a GDP fokozatosan nő, átlagosan kb. évi 6%-kal. Ezt azonban beárnyékolja a növekedés csökkenő üteme. 2000ben az index már csak 4%, 2001-ben 1,5%. Ezt az alacsony rátát több tényező is magyarázza, részben az orosz válság, részben a Németországban jelentkező gazdasági
12
Majoros Pál: Magyarország a világkereskedelemben, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999
36
recesszió. Az infláció jelenleg 3,3% és csökkenő tendenciát mutat, ami a jegybank tudatos reálkamat-emelő politikájának köszönhet. A gazdasági növekedés forrását elsősorban a magángazdálkodás kívánalmaihoz gyorsan alkalmazkodó lengyelek vállalkozó kedvében valamint az állami vállalatok határozott magánosításában, a hiteles pénzügyi szektor felépítésében és a hazai valuta iránt tanúsított bizalomban kereshetjük. A lengyelek már az ún. vasfüggöny létezése idején elnyerték a "Közép-Európa legvállalkozóbb nemzete" címet, amikor is elsősorban kis volumenű kereskedéssel foglalkoztak. A 90-es évek elején mintegy 1,75 millió magáncég működött, számuk jelenleg majdnem 3 millió. Újraindult az értékpapír-kereskedelem - jelenleg a lengyel tőzsde forgalma a legnagyobb Közép-Európában. A regisztrált munkanélküliek száma átlagosan 10-18%, régiónként jelentős eltérésekkel (Varsóban néhány %, míg a fehérorosz határon rendkívül magas). Emiatt külföldön – elsősorban Németországban – sok a lengyel vendég- és feketemunkás. A nyugdíjrendszer reformja már megvalósult, sikeresen átálltak a tőkefedezeti rendszerre, ami jól működik. A KGST piac összeomlása után a külkereskedelmi kapcsolatok rendezésében fontos szerepet játszott
a Visegrádi Négyek által 1992. decemberében aláírt Közép-Európai
Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA), amely az Európai Uniós csatlakozás egyik fontos előkészítő állomásának tekinthető. Lengyelország külkereskedelmi mérlege javulóban van. A 2002. évi export 9,0%-kal nőttek, miközben az import kiadásai csupán 3,2%-kal. Az export 70%-a az Európai Unióba irányul:
Németországba,
Olaszországba,
Franciaországba,
Hollandiába
és
Nagy-
Britanniába. A legfontosabb exportáruk az autóipari, a bútoripari és hajógyártó-ipari termékek. Az Európai Unió országaiból származik az import 61%-a. 13
13
http://www.skik.hu/index.php?id=1007
37
5. 4. Lengyelország és Magyarország összehasonlító elemzése Az ENSZ 1994-95-re vonatkozó értékelése röviden áttekintette az „átmeneti gazdaságok” helyzetét és a következő jellemző folyamatokat állapította meg a térség országaira vonatkozóan: –
szinte mindegyik országban a kezdeti kapitalizmus útjára léptek
–
az átmeneti recesszió túlságosan mély, és túlságosan hosszú ideig tart
–
strukturális munkanélküliség jellemzi az átalakuló országok többségét
–
az infláció mértéke jelentős
–
a privatizáció eltérő mértékben valósult meg
–
a bankreform együtt járt a rossz hitelekkel
–
a külföldi beruházások mértéke is eltérő
–
szinte mindegyik ország számára elengedhetetlen a strukturális reform és az exportnövelés. A következőkben Lengyelországról és Magyarországról szeretnék írni egy rövid
gazdasági és kereskedelmi összefoglalót. Az átalakulás előtt Magyarországon és Lengyelországban lassú volt a növekedés, és Lengyelországban már a 80-as években megindult a visszaesés. Az országok külkereskedelmi forgalmának egyenlege negatívvá vált. A gazdasági és társadalmi rendszerváltás megrázkódtatást okozott az országokban. Az átalakulás az országok mindegyikében a nagy ipari és kereskedelmi szervezetek leépülésével, részekre osztásával, megszűnésével járt együtt, a mezőgazdaságban eltérő mértékűek voltak a változások. A mezőgazdaság visszaesése 1992-ben Magyarországon volt a legjelentősebb, termeléscsökkenés következett be. Az állattenyésztésen belül kedvezőbb a helyzetünk. Lengyelországban hasonló a helyzet. A mezőgazdaság szervezeti felépítése más volt Lengyelországban, mint Magyarországon. Lengyelországban az önálló kisgazdaságok aránya volt jelentősebb, Magyarországon a kis, egyéni gazdaságok voltak jellemzőek, amelyek szorosan kötődtek a termelőszövetkezetekhez. Magyarország rendelkezett a legerősebben centralizált gazdasági szervezetekkel. Az ipari nagyvállalatok aránya volt a legmagasabb, a középüzemeké és a kisüzemeké kisebb, sőt elhanyagolható
38
jelentőségű volt. A munkanélküliség ebben az időszakban még csekély mértékű volt. Az infláció Lengyelországban három számjegyű volt, Magyarországon 29 %. A GDP alakulása: 1990-ben az előző évhez képest a bruttó hazai termék (GDP) Lengyelországban és Magyarországon is visszaesett, a lengyel recesszió megrázó mértékű volt, a GDP 12%-kal, az ipari termelés 26%-kal csökkent. És míg 1992-ben Lengyelországban emelkedni kezdett kezdett a GDP, addig a többi országban folytatódott a csökkenés. Lengyelországban a GDP növekedése érdekében radikális reformokat vittek véghez. Ezek eredménye lett a piaci hiányok megszűnése, a nemzeti valuta erősödése, a gazdaság helyreállításának és stabilitásának a megkezdése, a piacgazdaságra való áttérés támogatva. A GDP növekedéséhez az ipari termelés jelentős mértékben járult hozzá. 1994-ben az ipari bruttó termelés Lengyelországban 84%-át, Magyarországon 79%-át állították elő. A bruttó hazai termék (GDP) indexe (előző év = 100,0) (részlet) Ország
1991
1992
1993
1994
Lengyelország
-7,0
2,6
3,8
5,0
Magyarország
-11,9
-3,0
-0,8
2,9
Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 1994. KSH, Budapest, 1995. Economic Survey of Europe in 1994-1995, UN, New York-Geneva 1995. A fizetési mérleg alakulása: Magyarország helyzete a legkedvezőtlenebb ebből a szempontból. Lengyelországban a sokkterápiát követő időszakban a fizetési mérleg erősen romlott. A fizetési mérlegen belül a legfontosabb a kereskedelmi mérleg, amelynek egyenlege hazánk esetében a legnagyobb mértékben negatív, amely szükségessé tette az államháztartási reformot, a restriktív gazdálkodást, s egy olyan következetes stratégiának a végrehajtását, amely a külső adósságállomány csökkentésével és a folyó fizetési mérleg leépítésével, s ugyanakkor a belső gazdaság erősítésével járt együtt.
39
Lengyelország folyó fizetési mérlege és külkereskedelmi helyzete egyaránt jelentősen romlott. Hogy e helyzetet javítsák és az adósságot csökkentsék, a kormány 1994-ben egyezményt kötött több külföldi kereskedelmi bankkal. Sikerült is kicsit lecsökkenteni az adósságállományt, amelynek költségeit részben az IMF és a Világban finanszírozta. A folyó fizetési mérleg (millió USD) (részlet) Mutató
Év
Lengyelország
Magyarország
A fizetési mérleg
1990
716
127
egyenlege
1994
-944
-3911
A kereskedelmi
1990
2214
348
mérleg egyenlege
1994
-836
-3635
Forrás: WIIW Handbook of Statistics Countries in Transition 1995. Bécs. Wiener Institut für International Witschaftsvergleiche. 1995. A külkereskedelem alakulása: Az országok a fizetési problémáik miatt és gazdaságuk mielőbbi talpra állítása érdekében a 90-es évek indulásakor arra törekedtek, hogy növeljék külkereskedelmi forgalmukat. Ez főként a kivitelre irányult, mert az importliberalizálás önmagában is meghozta az eredményt. Azonban csaknem minden országban és minden évben a kivitel értéke alacsonyabb volt, mint a behozatalé, ezért a külkereskedelmi mérleg negatív volt. A magyar és lengyel exportban és importban a mezőgazdasági- és élelmiszeripari, feldolgozóipari termékek, gépek, szállítóeszközök voltak jelentősek. 14
14
Felzárkózás Európához 1990-1995, A Cseh Köztársaság, Lengyelország, a Szlovák Köztársaság, Szlovénia
és Magyarország összehasonlító elemzése, KSH, Budapest, 1996. (Összeállította: Nyitrai Ferencné dr.)
40
A külkereskedelmi forgalom volumenindexe (előző év=100,0) (USD) (részlet) Behozatal Ország
1991
1992
1993
1994
Lengyelország
162,9
n.a.
118,4
114,5
Magyarország
132,7
93.8
113,6
116,2
Kivitel Ország
1991
1992
1993
1994
Lengyelország
104,1
88,5
107,3
121,9
Magyarország
107,0
104,5
83,4
121,0
Forrás: WIIW Handbook of Statistics Countries in Transition 1995. Bécs. Wiener Institut für International Witschaftsvergleiche. 1995. A következőkben egy, a volt KGST-én kívüli, fontos megállót szeretnék részletesen bemutatni, mégpedig a CEFTA-t, az ezen belül létrejövő változásokat, kereskedelmet. 5. 5. CEFTA – Közép Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás mint a lengyelmagyar gazdaság fejlődésének egyik fő lehetősége a ’90-es évektől kezdve 5. 5. 1. A CEFTA kialakulása, céljai 1989-ben lezajlott a kelet-közép-európai politikai rendszerváltás, s megkezdődött a gazdasági élet átalakítása is (gazdasági modellváltás, külgazdasági irányváltás). Így volt ez Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország esetében is. Ezen országok földrajzi elhelyezkedése, hasonló történelmi fejlődési útjaik, több évszázados kereskedelmi kapcsolataik évszázados múltra tekintenek vissza, sorsuk már régóta összefonódik. A KGST felbomlásával megszűnt ezen országok regionális és gazdasági együttműködése, egymás közötti kereskedelme is összeomlott. Külkereskedelmi irányváltásukban radikális fordulat következett be: a szocialista piac felbomlásával egyetlen utat a nyugat-európai integrációhoz való csatlakozásban látták. Ennek érdekében jelentősen csökkentették a külkereskedelmi tevékenységek állami kontrollját. A kereskedelem liberalizálásával az
41
országok megteremtették a feltételeit a nyugati-működő tőke közép-kelet-európai országokba történő szabad áramlásának. A nyugati kapcsolatok szorosabbra fűzésének másik feltétele lett, hogy a régió országai rendezzék egymás közti kapcsolataikat. Hamar világossá vált, hogy a fejlett világ a közép-európai régiót egy egységként kezeli, egyenként nem igazán foglalkozik az országokkal. Az országok politikai vezetői felismerték: a folyamatos demokratizálódás, az együttműködés, a regionális integráció segítheti a fejlettebb európai integrációhoz való kapcsolódást, és stabilizálja az országok gazdasági pozícióit. Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország kormányfői 1991. februárjában Visegrádon találkoztak, ahol megfogalmazták együttműködésük lehetőségeit és formáit: politikai, kulturális, gazdasági, környezetvédelmi, jogi megállapodás született. Ezzel ösztönözték és támogatták az integrálódási folyamatot. 1993. január 1-jétől Csehszlovákia különvált Csehországgá és Szlovákiává, s így a Hármakból Négyek lettek. A Négyek azonos kihívással néztek szembe: piac- és struktúraváltás, illetve a piacgazdaság megteremtése. Mivel súlyos gazdasági helyzetükből önerőből nem tudtak kilábalni, rájöttek, hogy szükség van egy kelet-közép-európai regionális integrációra, amely ösztönzi gazdasági és kereskedelmi kapcsolataikat, stabilizálja a nemzetgazdaságot. Így jött létre a négy ország (Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország) közötti 1992. december 21-én Krakkóban aláírt és 1994. július 1-jével életbe lépett Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (Central European Free Trade Agreement = CEFTA). A CEFTA céljai különös tekintettel a lengyel-magyar gazdasági kapcsolatok fejlesztésére −
régión belüli gazdasági együttműködés elmélyítése
−
egymás közötti kereskedelem bővítése
−
korrekt versenyfeltételek biztosítása
−
hozzájárulás a világkereskedelem harmonikus fejlődéséhez
−
kelet-közép-európai országok EU csatlakozásának elősegítése.
A fenti célokat a tagországok az egymás közötti árucsere-forgalom liberalizálásával akarták elérni. Ezért a megállapodásban elérendő célként tűzték ki a vámok és nem vám jellegű kereskedelmi akadályok (mint például a mennyiségi korlátozások) fokozatos lebontását az ipari- és a mezőgazdasági termékek körében egyaránt. A Magyarországra vonatkozó globálkvótarendszerben Csehország, Lengyelország és Szlovákia is külön kvótarészt
42
kapott. Az egyezmény harmadik fejezete kimondja, hogy a származási szabályoknak az EK társulási szerződésében előírt elveknek kell megfelelniük. A felek vállalták, hogy egymás közötti kereskedelmükben nem vezetnek be új mennyiségi importkorlátozásokat vagy azzal egyenértékű intézkedéseket, illetve, hogy a tagországok legalább olyan kedvezményeket biztosítanak egymásnak, amelyeket külön-külön a társulási megállapodásokban az Európai Közösség számára nyújtottak. Az eredeti megállapodást többször módosították a vámlebontás ütemének gyorsulása, valamint az országok közötti kereskedelem szabadabbá tétele miatt. A CEFTA a közép-európai sikertörténetek egyike, mert a tagországokban az EU átlagát meghaladó a gazdasági növekedés, gyorsan bővül a piac, különösen az egymás közötti kapcsolatok. Az együttműködés kettő, illetve három szakaszra bontható, 1991-1998, 1998-2004, 2004től, azaz az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal kezdődő időszakra. Az együttműködés első szakasza 1991-től 1998-ig tartott. Általános jellemzőként elmondható, hogy míg kezdetben élénk érdeklődés és igen jelentős kérdések felvetése jellemezte, a 90es évek második felére csökkenő érdeklődés, csökkenő érdemi találkozók és egyre kevésbé átfogó témák voltak megfigyelhetők. 1993-ban megvitatásra került kérdések az oktatás, kutatás tagok közötti összehangolására, illetve az EGK tudományos programjaiba való bekapcsolódásra összpontosítottak, majd a szintén 1991-ben létrejött CEFTA megállapodásnak megfelelő 8, majd 5 évre lecsökkentett szabad kereskedelmi együttműködés, EGK-ba irányuló export összehangolása, együttes fellépés
EU
integráció
érdekében.
Sor
került
a
vámszabályok
rögzítésére,
megfogalmazódott a drog- és fegyvercsempészet elleni közös fellépés terve, a V4 országok mindegyike tranzitútvonalnak számított. A jegybankelnökök találkozóján megfogalmazták a monetáris politikák összehangolásának fontosságát. A 90-es évek utolsó harmadára a találkozók ritkultak, a felvetett problémák pedig marginális jellegűek voltak. A következő nagyobb változás 1998-ban következett be, Budapesten került sor a miniszterelnökök találkozójára, melynek középpontjában a visegrádi együttműködés eredeti céljaihoz való visszatalálás volt, illetve a kapcsolat erősítésének szándékának deklarálása. Célként fogalmazódott meg az európai demokratikus értékek átvétele, megtartása, az emberi jogok tiszteletben tartása, illetve gazdasági téren a piacgazdaság felé történő lépések megtétele.
43
Az 1998 – 1999-es áttörést követően a megtárgyalt kérdések konkretizálódása volt tapasztalható, felmerült az európai integráció kérdése, egyre gyakoribbakká váltak a találkozók, a környező országok érdeklődését is felkeltette, csatlakozni is szerettek volna a V4-hez. A tagállamok a formális kibővítés helyett saját kapcsolataikat fűzték erősebbre. 1999-ban három tagország, Csehország, Lengyelország és Magyarország a NATO tagja lett, 2004 tavaszán Szlovákia is NATO tag, 2004 május 1-én V4 államok Európai Unió tagjai lettek. 5. 5. 2. A CEFTA-n belüli kereskedelem A CEFTA-országokkal folytatott magyar külkereskedelem 1993 és 1998 között több, mint megduplázódott. A magyar kivitel 8,9%-a, a behozatal 6,9%-a realizálódott CEFTA-relációban
1998-ban.
A
legfontosabb
exportpartnereink
Románia
és
Lengyelország, míg importunkban Csehország, Szlovákia és Lengyelország szerepe jelentős. Ez utóbbival bővült legintenzívebben a forgalom, tizenegyedik a külkereskedelmi partnereink között és a kereskedelmi mérlegünk ezzel az országgal, valamint Romániával és Szlovéniával pozitívan alakult. Magyarország külkereskedelme a CEFTA-országokkal Értéke (M USD) Export
1993
1994
1995
1996
1997
1998
Csehország
169,0
197,7
207,4
289,7
321,6
372,1
Lengyelország
162,7
222,0
337,1
387,8
510,4
529,4
Románia
184,9
197,2
357,5
277,6
316,7
564,3
Szlovákia
127,7
143,6
213,1
251,0
265,3
332,3
Szlovénia
138,8
196,0
255,9
220,0
290,8
241,0
Összesen
783,2
956,6
1371,0
1426,0
1704,8
2039,1
44
Értéke (M USD) Import
1993
1994
1995
1996
1997
1998
Csehország
264,0
347,4
364,0
487,4
509,7
553,5
Lengyelország
148,1
193,3
248,4
298,4
358,3
459,5
Románia
86,4
119,0
130,2
146,5
154,9
185,7
Szlovákia
237,6
355,6
369,7
382,2
401,4
428,1
Szlovénia
62,3
80,4
92,8
88,8
109,6
140,0
Összesen
798,4
1095,7
1205,1
1403,2
1534,0
1766,3
Forrás: Magyarország külgazdasága 1993-1998 c. kötetek, NGKM, IKIM,GM A CEFTA-ba irányuló magyar export és onnan származó import mintegy felét a feldolgozóipari termékek tették ki. A gépek és felszerelések részaránya a CEFTAexportunkban mindössze 25% körül mozgott. Az első főcsoportba tartozó termékek (élelmiszerek, italok, dohány), valamint a nyersanyagok és az energiahordozók főcsoportja CEFTA-ba irányuló exportja az évek folyamán ugyan lassan, de veszített súlyából, míg a feldolgozott termékek, valamint gépek, szállítóeszközök köre fokozatosan növekedett. A CEFTA- országokba irányuló magyar export specifikus vonása, hogy az exportban jelentős helyet foglalnak el az agrártermékek. Míg 1999-ben összes exportunknak már csak 8%-át tették ki a mezőgazdasági termékek, élelmiszerek, italok és a dohány, addig a CEFTAországokba irányuló kivitelünknél még mindig 20% ezen árucsoportok súlya. Különösen Románia, Szlovénia és Lengyelország esetében magas az agrártermékek aránya az exportban. Az import oldalon is nagy a változás a főcsoportok fontossági sorrendjét tekintve: a legelső helyet a feldolgozott termékek köre foglalja el az 1997 és 2002 közti időszakban. 1997-ben energiahordozók áruköréből történt a legtöbb import a feldolgozott termékek után. 1997-ben legkevesebb beszállítás az élelmiszerek, italok, dohány árucsoport területén történt, 2002-ben legkevésbé nyersanyagot importáltunk a CEFTA-országokból. A Lengyelországgal kötött bilaterális megállapodás a termékek szélesebb körét öleli fel, mint a Cseh és Szlovák Köztársasággal kötött megállapodás. Ez részben azzal magyarázható, hogy Lengyelország sokkal fontosabb piac a magyar agrártermékek számára.
45
Magyarországnak a későbbiekben feltűnően sok vitája támadt az agrárexport körül a CEFTA-országokkal. Lengyelország többször visszavonta a kedvezményes vámokat bizonyos CEFTA-országokból származó agrártermékek (búza, sertéshús, csirkehús) tekintetében. Erre az egyik magyarázat a lengyel termelők elégedetlensége, ezzel a lépéssel a lengyel termelőket igyekeztek előnyben részesíteni, támogatni mindaddig, amíg a hazai támogatási rendszert nem építik ki kellőképpen, s a hazai mezőgazdaság versenyképességét nem sikerül növelniük. A másik magyarázat szerint a Lengyelországba irányuló magyar export erőteljesen megnőtt az évek folyamán. Magyarország erre válaszul szintén megemelte a vámokat bizonyos termékek (burgonya) esetében. Általában az országok belpolitikai, agrárgazdasági problémái kényszerítik ki a védintézkedések bevezetését, ugyanis a legtöbb CEFTA-ország még nincs túl agrárgazdasága transzformációs válságán, versenyképességi és hatékonysági problémákkal küzd, esetenként képtelen kezelni a belső túltermelést, nem építették ki a termelői és az exporttámogatás EU- és WTO-konform rendszerét, képtelenek megküzdeni az agrártúlnépesedés problémájával. A mezőgazdaság szerepe a közép-európai országokban - így Magyarországon is – nagyobb volt, mint az Európai Unióban. A közép-európai országok összesített GDP-jének 7%-át a mezőgazdaság adta, míg az EU-ban ez 1,8%. A CEFTA jelentősége a magyar agrárkereskedelmen belül vegyes képet mutat. A magyar agrárexport 1993-tól 2000-ig fokozatosan növekedett 12,6%-tól 21,1%-ig, majd 2002-re 18,1%-ra romlott. Az agrárimport egyenletesen növekedett: 5,2%-ról 17,1%-ra. A Lengyelországba irányuló magyar agrárexport legfőbb tételei a gabonafélék, zöldség és gyümölcskészítmények, az olajos magvak és a hústermékek. 2001-ben a lengyel export az egyik legnagyobb visszaesést szenvedte el az importtilalom bevezetése miatt: a kivitel mértéke 95,3 millió USD-al esett vissza. 2002-re 14%-al bővült a Lengyel Köztársaságba irányuló mezőgazdasági kivitelünk mértéke: 1997 óta először emelkedett az országba feladott agrártermékek értéke. A CEFTA-n belül 2002-re Magyarország legfőbb agrárexport-partnere (Lengyelország első helyét fokozatosan átvéve) Románia lett. Míg a CEFTA-ból származó összes agrárimportunk 1993 és 2002 között több, mint ötszörösére emelkedett, addig átlagon felül, 10-szeresére, illetve 6-szorosára nőtt a Romániából és Lengyelországból származó agrártermékek behozatala. Agrárimportunk értéke azonban még mindig csak a felét éri el agrárexportunk értékének. A viszonylag szerényebb 46
agrárimport szint részben azzal magyarázható, hogy az EU-val kötött Társulási Megállapodás keretében dinamikusan beáramló, magasan szubvencionált és versenyképes EU termékek kiszorították a magyar piacról a környező országok agrártermékeit. Magyarország a tagországok közül Lengyelországtól vásárol agrártermékeket a legnagyobb mértékben. 1999-ben például a CEFTA-ból származó import 47,3%-a érkezett a Lengyel Köztársaságból. 1997-től 2002-ig ugyan évente nőtt a behozatal mértéke, de csökkent a részesedése (37,2%). A Lengyelországból érkező magyar importot egyértelműen az élelmiszeripari termékek uralják. Ezen belül is a cukor- és édesipar termékei, amelyek a behozatal több mint felét teszik ki. 1993 és 2002 között Magyarországnak Lengyelországgal folytatott külkereskedelmi egyenlege pozitív értéket mutat, tehát eddig többet exportáltunk a lengyelekhez, mint amennyit onnan importáltunk. 15 A legnagyobb forgalom a magyar–lengyel kereskedelemben bonyolódott, amely az elmúlt években nagyon gyorsan fejlődött. Magyarország a lengyel külkereskedelemben a 17-18. helyről a 12-13. helyre, Lengyelország a magyar forgalomban a 15. helyről a 9-11. helyre ugrott. A magyar exportban árufőcsoport szerinti bontásban a vegyipari termékek, a növényi termékek, a nem nemesfémek és a járművek álltak az élen. 1999-ben fordulat történt a forgalomban. A magyar kivitel visszaesett, miközben a behozatal emelkedett. A magyar kivitelt legerőteljesebben a lengyel agrárprotekcionista intézkedések sújtották. Az 1999 márciusában a gabonára, baromfira, sertéshúsra hozott lengyel piacvédő intézkedések az olcsóbb magyar kivitelt korlátozták. A lengyel intézkedések mögött a hazai agrártúltermelés, a mezőgazdasági ágazat szerkezeti átalakulásának lemaradása és a falusi túlnépesség problémája állt. A szerkezeti aránytalanságot mutatja, hogy miközben a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya 24-25%, addig a bruttó hazai termékhez való hozzájárulása 6%-ot ért el. A kedvezményes CEFTA-vámok felfüggesztése lényegében a belső agárproblémáknak külpiacra történő áthelyezését jelentette. A két ország között az agrárszektorban kialakult feszültség tényleges hatásánál nagyobb erővel bír, és kedvezőtlenül hatott más területekre, miközben a forgalom egészét inkább a normális kapcsolatok jellemezték. Az erős lengyel agárlobby, a viszonylag gyenge kormány, a korábbi dinamikus fejlődés lelassulása együttesen negatívan hatottak a kétoldalú 15
Majoros Pál: Magyarország a világkereskedelemben, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999 és
Mészáros
Edina:
Magyarország
agrárkereskedelme
2003.(Diplomadolgozat)
47
a
CEFTA-országokkal
napjainkig,
Budapest,
forgalomra. Lengyel részről az import térnyerésétől jobban tartottak, mint az exportpiac elvesztésétől. Kereskedelembővítő hatása volt a régióban megjelenő transznacionális vállalatoknak, amelyek több országban hoztak létre leányvállalatokat, és ezek között bővülő termelési kooperációt teremtettek. Növekedést rejt magában az új tagok felvétele és a nagyobb szabadkereskedelmi térség megteremtése. A CEFTA-országok régión belüli exportja 1997–1998 között 12,594 milliárd dollárról 13,836 milliárd dollárra emelkedett, ami 9,86%-os növekedést jelentett. A CEFTAországok régión belüli exportján belül a magyar kivitel részaránya 11,02-ről 14,73%-ra ugrott, ami igen jelentős térnyerést mutatott. A CEFTA-országokon belüli importban a magyar részesedés ezen idő alatt 10,88-ról 12,73%-ra bővült. 1999 első negyedévében a magyar kivitel részaránya tovább emelkedett, és elérte a 14,95%-ot. A kilencvenes évek végére az ipari vámlebontás lehetőségei kezdtek kimerülni. Az egyértelmű liberalizációs előrelépések ellenére a régióban erősödött a törekvés vámpótlékok, átmeneti jellegű prohibitív vámok és vámon kívüli korlátok bevezetésére. 1998-ban évben felerősödtek azok a piacvédő intézkedések, amelyek elsősorban az érzékenyebb, túltermeléssel küzdő ágazatokban jelentkeztek. Ez a probléma leginkább az agrárszektorban volt érzékelhető. A vizsgált országok között jelentős ütemkülönbség alakult ki a gazdasági növekedésben, eltérő mértékben és időpontban jelentkezett a gazdasági fellendülés, lassulás vagy éppen a visszaesés. Míg 1990–1993 között az egész régióban – bár különböző intenzitással – a gazdaságok recesszióba kerültek, 1994–1997 között a fellendülés eltérő ütemben következett be, aztán 1997–1999 között erősödött a divergencia a gazdasági növekedés, valamint a belső és a külső egyensúlyi helyzet tekintetében. A növekedési ütemkülönbségek, valamint a folyó fizetési mérlegekben megmutatkozó egyensúlyi feszültségek egyes ágazatok, vállalatok és régiók között is felerősödtek. 16
16
Közgazdasági Szemle, XLVII. évf., 2000. január (64–80. o.): Réti Tamás: A kelet-közép-európai
kereskedelem: Gazdasági együttműködés a szomszédos kis országokkal
48
5. 6. A két ország gazdasága, kereskedelme 1998-2003 között 5. 6. 1. A lengyel gazdaság helyzete: Az 1998. év végi és az 1999. év eleji visszaesést követően a lengyel gazdaság visszaállt a növekedési pályára. 1998-2000
között
főleg
pozitív
tendenciák
éreztették
hatásukat,
ugyanakkor
megfigyelhetők negatív hatások is: –
a GDP dinamikusan növekedett
–
az ipari termelés növekedett
–
az infláció erősen csökkent
–
a kereskedelmi forgalom élénkült
–
javult a költségvetés helyzete
–
növekedtek a reálbérek és a szociális juttatások
–
fokozódott a külföldi működőtőke beáramlása
–
emelkedtek a devizatartalékok
–
a munkanélküliségi ráta fokozatosan nő
–
a kereskedelmi mérleg hiánya nőtt
–
nőtt az adósságállomány.
–
a kereskedelmi forgalom csökkent
–
a folyó fizetési mérleg hiánya felduzzadt
–
a mezőgazdasági termelés csökkent.
A lengyel gazdaság növekedési üteme 2000-ben átmenetileg megállt, majd a 2000 év végén induló folyamatok hatására egyre erőteljesebben érződött a gazdaság lefékeződése. –
a GDP növekedése rendkívül kicsi lett
–
az infláció csökkent
–
a kereskedelmi mérleg hiánya csökkent
–
a folyó fizetési mérleg egyenlege javult
–
az ipari termelés csökkent
–
a munkanélküliségi ráta jelentősen növekedett 49
2002-től megélénkült a gazdaság. –
a GDP növekedésnek indult
–
mérséklődött az infláció
–
az ipari termelés lassan növekedett
–
munkanélküliségi ráta jelentősen növekedett.
–
a kereskedelmi mérleg hiánya csökkent
–
magas költségvetési hiány. Lengyelország gazdasági mutatói 1998
1999
2000
2001
2002
2003
157,0
155,4
159,0
176,4
188,6
212,1
A GDP növekedése (%)
4,8
4,1
4,0
1,0
1,3
3,7
Az infláció (%)
11,8
7,3
10,1
5,5
1,9
0,8
Munkanélküliségi ráta (%)
10,4
13,1
15,1
19,4
20,0
20,0
Az export értéke (Mrd
28,2
27,4
34,3
40,2
43,5
47,5
47,0
45,9
53,1
56,0
58,5
60,4
-6,81
-11,55
-10,8
-5,9
-5,4
-3,7
-2,4
-2,0
-2,2
-4,3
-5,1
-4,6
10,1
8,2
10,5
7,4
8,3
7,0
1998-2003,
Kiadja
A GDP értéke folyó áron (Mrd USD)
EUR) Az import értéke (Mrd EUR) Folyó fizetési mérleg egyenlege (Mrd EUR) Költségvetés egyenlege a GDP %-ban (%) Közvetlen külföldi tőkebefektetések (Mrd USD)
Forrás:
Magyarország
külgazdasága
a
Magyar
Köztársaság
Külügyminisztériuma illetve a Gazdasági Minisztérium Sajtó Főosztálya, Budapest
50
5. 6. 2. Magyarország külgazdasága: 1.
A külkereskedelem általános jellemzői:
1998-1999-ben: Folytatódott az export és az import dinamikus bővülése. A kivitel 20,4%-kal, a behozatal pedig 21,1% -kal nőtt az előző évhez képest. A külkereskedelmi forgalom passzívuma a lényegesen nagyobb export és import mellett 567 millió USD-val több, mint az előző évben volt. Az export bővülésének üteme negyedévente mérséklődött, de összességében dinamikus volt. Az import dinamikája folyamatos volt. Az 1997-’98-ban kialakult regionális válságjelenségek 1999 első felében éreztették hatásukat a világgazdasági növekedési kilátások lassulásában. A régión belül a magyar gazdaság volt az, amely a legkisebb növekedési veszteséggel tudott alkalmazkodni a romló külgazdasági feltételekhez, megőrizte stabilitását, gyors, nemzetközi átlag feletti növekedés mellett az egyensúlyi helyzet a tervezettnek megfelelően alakult, a GDP, az ipari termelés és az exportnövekedés dinamikáját tekintve már a második éve az első helyet foglalja el a régióban. 2001-ben: –
A
kedvezőtlen
világgazdasági
hatások
következtében
a
magyar
gazdaság
növekedésének dinamikája lassult. Gazdaságpolitikánk az exportvezérelt növekedés fenntartásával, a kivitelnek a GDP bővülését kétszeresen meghaladó emelkedésével számolt az áruforgalmi egyenleg legfeljebb kismértékű romlása mellett. A kedvezőtlen külső hatások ellenére elértük ezt a célt. A kedvezőtlen külső körülmények az év második felében éreztették hatásukat. A kivitel dinamikája erőteljesebben mérséklődött, az import értéke az eddigi legmagasabb volt. A külkereskedelmi forgalom passzívumot mutatott.
2002-2003-ban: A 2001. évi gazdasági megtorpanás után 2002-ben igen lassú ütemű bővülés következett be. A nem javuló külső körülmények hatását súlyosbította, hogy egyre nagyobb eltérés 51
mutatkozott a korábban összhangban működő költségvetési és pénzügyi politika között. Ennek következményei és egyéb gazdaságpolitikai intézkedések azt eredményezték, hogy a korábbi versenyelőnyeink szinte teljesen felmorzsolódtak. A költségvetés rekordméretű hiánnyal zárt, a folyó fizetési mérleg egyenlege az előző évinél másfélszer nagyobb deficitet jelzett. Gazdaságpolitikánk 2002-ben is a kivitelnek a GDP bővülését meghaladó emelkedésével számolt és az áruforgalmi egyenleg romlását feltételezte. A külső feltételek javulásának elmaradása, a nemzeti valuta erőteljes felértékelődése ellenére ezt a célt a gazdaság lényegében teljesítette: a kivitelünk euróban mért értéke 7,4%-kal emelkedett, az import értéke 6,4%-kal bővült, az áruforgalom egyenlegének romlása mérséklődött. 2003-ban a világgazdaság és a világkereskedelem élénkülése következtében a magyar gazdaságban kedvező fordulat következett be, a gazdaság növekedésnek indult. Ugyanakkor gondot jelentett a továbbra is fennálló költségvetési és pénzügyi politika közötti összhang hiánya, valamint a magyar fizetőeszköz árfolyama a bizalomvesztés következtében rendkívül széles sávban mozgott és emiatt magas kamatszint alakult ki. 2.
A külkereskedelmi forgalom viszonylati megoszlása:
1998-ban: A közép- és kelet-európai országok szerepe csökkent és átalakult, miközben a harmadik világgal folytatott kereskedelem jelentősen mérséklődött. Ennek megfelelően a magyar kivitel 80%-a a fejlett országokba irányult. A bővülésben jelentős szerepet játszottak az ipari vámszabad területek. A fejlődő országokba irányuló kivitel 46%-kal bővült. A CEFTA-országokba irányuló export bővülési üteme (19,6% ) a nemzetgazdasági kivitel dinamikáját megközelítő volt. A CEFTA-n belül legnagyobb partnerünk Románia és Lengyelország volt. A kivitel Lengyelországba (529 millió USD) 4%-kal bővült. Az EU-országokba irányuló kivitel több, mint 23%-kal haladta meg az előző évi kivitelt. Legnagyobb felvevőpiacunk itt Németország. Az orosz pénzügyi-gazdasági válság a FÁK országaival lebonyolított export több, mint 25%-os (340 millió USD) értékű csökkenését okozta. A behozatal 75%-a a fejlett országokból érkezett, a közép-kelet-európai országok részaránya 15%, míg a fejlődő országoké 9% volt. Az EU-ból érkező import 24%-kal haladta meg az előző évit, a CEFTA-országokból a behozatal 15%-kal volt több. A FÁKból, ezen belül Oroszországból származó import azonban 15%-kal csökkent. 52
1999-ben: A külkereskedelmi forgalomban a fejlett országok, ezen belül az EU tagállamok részaránya folyamatosan növekszik. A kivitel 84%-a a fejlett országokba, 12%-a a közép-kelet-európai országokba, 2%-a a fejlődő országokba, és 1%-a a többi országba irányult. A behozatal 75%-a a fejlett országokból, 14%-a a közép-kelet-európai országokból, 9%-a fejlődő országokból, 2%-a a többi országból származott. A beszerzés a CEFTAországokból 12,5%-kal bővült, a FÁK tagállamokból csökkent. 2001-ben: A kivitel 82%-a a fejlett országokba, 14%-a a közép-kelet-európai országokba, 4%-a a fejlődő országokba irányult. Összességében a nemzetgazdaság kiviteli többletének 2/3-át az EU-ba szállították. Kivitelünk a CEFTA-országokba és a FÁK tagállamokba kis mértékben, de bővült. A behozatal 69%-a a fejlett országokból, 17%-a a közép-kelet-európai országokból, 14%-a fejlődő országokból származott. Az EU és a FÁK tagállamokból származó importunk mérséklődött, míg a CEFTA-országokból, különösen Lengyelországból bővült a behozatal. 2002-ben: A kivitel 82%-a a fejlett országokba, 14%-a a közép-kelet-európai országokba, 4%-a a fejlődő országokba irányult, ezen belül az EU-országokba 8,7%-kal, a CEFTA-országokba 6,6%-kal bővült a kivitel. A behozatal 67%-a a fejlett országokból, 16,5%-a a közép-kelet-európai országokból, 16,5%-a
fejlődő országokból származott, ezen belül az EU-országokból 3,5%-kal, a
CEFTA-országokból 13,5%-kal bővült az import. 2003-ban: A kivitel 80%-a a fejlett országokba, 16%-a a közép-kelet-európai országokba, 4%-a a fejlődő országokba irányult, ezen belül az EU-országokba 2,3%-kal, a CEFTA-országokba 17,5%-kal bővült a kivitel, a FÁK-országokba is nőtt. A behozatal 66%-a a fejlett országokból, 17%-a a közép-kelet-európai országokból, 17%-a fejlődő országokból származott, ezen belül az EU-országokból 3,5%-kal, a CEFTAországokból és a FÁK-országokból is bővült az import. 53
A külkereskedelmi termékforgalom megoszlása termékcsoportonként Kivitel Országcsoport
1998 M
1999 M
2000 M
2001 M
2002 M
2003 M
USD
USD
USD
USD
USD
USD
18470,4
20968,6
22869,478
25121,4
28147,9
34531,4
3654,7
3102,8
3540,19
4279,8
4793,6
6740,5
879,2
941
981,24
1096,7
1395,2
1735,9
- EU-országok
16781,6
19067,8
20574,6
22651,2
25782,4
31668,6
- CEFTA-
2086,0
1961,4
2233,2
2752,5
3084,7
4333,8
1042,6
595,7
693,19
776,3
822,2
1221,2
23005,3
25012,5
27390,9
30497,8
34336,6
43007,7
Fejlett országok Kelet-KözépEurópai országok Fejlődő országok + többi ország Ezeken belül:
országok - FÁKországok Összesen
54
Behozatal Országcsoport
1998 M
1999 M
2000 M
2001 M
2002 M
2003 M
USD
USD
USD
USD
USD
USD
19199,6
20904,1
21867,4
23366,0
25131,7
31191,4
3885,4
4007,5
5328,9
5599,3
6252,9
8309,9
2621,5
3096,7
4060,56
4716,6
6227,2
8173,7
- EU-országok
16479,1
18048,6
18258,66
19464,4
21160,9
26227,7
- CEFTA-
1800,7
2025,5
2396,89
2667,5
3186,3
4348,8
1970,9
1914,3
2853,45
2833,2
2940,8
3789,9
25707,4
28008,2
31257
33681,9
37611,8
47675,0
Fejlett országok Kelet-KözépEurópai országok Fejlődő országok + többi ország Ezeken belül:
országok - FÁKországok Összesen Forrás:
Magyarország
külgazdasága
1998-2003,
Kiadja
a
Magyar
Köztársaság
Külügyminisztériuma illetve a Gazdasági Minisztérium Sajtó Főosztálya, Budapest 3.
A külkereskedelmi forgalom termékszerkezete árufőcsoportok szerint:
1998-ban: Kivitel:
A
gépipari
élelmiszergazdasági
termékek
termékeké
kiviteli
dinamikája
csökkent,
10%-os
bővült, volt,
a
24,6%-os
volt,
nyersanyagok
az
(3%),
energiahordozók (2%), feldolgozott termékek (33%) részaránya csökkent, a gépipari berendezéseké ( 52%) nőtt. Behozatal: A gépipari termékek behozatala 34,7%-kal bővült, 46,5%-os volt, az élelmiszergazdasági termékeké 7,1%-kal nőtt, 4%-os volt, a nyersanyagoké 9,6%-kal nőtt,
55
3%-os volt, a feldolgozott termékeké 18,6%-kal nőtt, 40%-os volt, az energiahordozóké 17,5%-kal mérséklődött, 6,5%-os volt. 1999-ben: Kivitel: 57%-át a gépipari termékek, 8%-át az élelmiszergazdasági termékek, 2%-át a nyersanyagok, 2%-át az energiahordozók, 31%-át a feldolgozott termékek adják. Behozatal 50%-át a gépipari termékek, 3%-át az élelmiszergazdasági termékek, 2%-át a nyersanyagok, 6%-át az energiahordozók, 39%-át a feldolgozott termékek adják. 2001-ben: Kivitel: 58%-át a gépipari termékek, 7%-át az élelmiszergazdasági termékek, 2%-át a nyersanyagok, 2%-át az energiahordozók, 31%-át a feldolgozott termékek adják. Behozatal 52%-át a gépipari termékek, 3%-át az élelmiszergazdasági termékek, 2%-át a nyersanyagok, 8%-át az energiahordozók, 35%-át a feldolgozott termékek adják. 2002-ben: Kivitel: 58 %-át a gépipari termékek, 7 %-át az élelmiszergazdasági termékek, 2 %-át a nyersanyagok, 2 %-át az energiahordozók, 31 %-át a feldolgozott termékek adják. Behozatal 52 %-át a gépipari termékek, 3 %-át az élelmiszergazdasági termékek, 2 %-át a nyersanyagok, 7 %-át az energiahordozók, 36 %-át a feldolgozott termékek adják. 2003-ban: Kivitel: 61%-át a gépipari termékek, 6%-át az élelmiszergazdasági termékek, 2%-át a nyersanyagok, 2%-át az energiahordozók, 29%-át a feldolgozott termékek adják. Behozatal 52%-át a gépipari termékek, 3%-át az élelmiszergazdasági termékek, 2%-át a nyersanyagok, 8%-át az energiahordozók, 35%-át a feldolgozott termékek adják.
56
A külkereskedelmi termékforgalom árufőcsoportonként Kivitel Árufőcsoport
1998 M
1999 M
2000 M
2001 M
2002 M
2003 M
USD
USD
USD
USD
USD
USD
2424,2
1994,7
1951,3
2289,9
2337,3
2805,7
Nyersanyag
676,6
619,4
663,8
605,4
691,8
886,0
Energiahordozók
435,1
407,2
497,8
591,0
562.7
699,7
Feldolgozott
7522,1
7682,1
8169,1
9454,3
10560,6
12305,6
11947,3
14309,2
16810,0
17557,2
20184,2
26310,7
23005,3
25012,5
28091,9
30497,8
34336,6
43007,7
Élelmiszerek, ital, dohány
termékek Gépek, gépi berendezések Összesen
Behozatal Árufőcsoport
1998 M
1999 M
2000 M
2001 M
2002 M
2003 M
USD
USD
USD
USD
USD
USD
959,9
848,8
879,7
981,0
1132,9
1459,8
Nyersanyag
762,4
629,4
705,7
679,3
751,9
941,6
Energiahordozók
1691,0
1705,5
2685,1
2762,6
2810,6
3667,0
Feldolgozott
10330,2
10772,7
11328,1
11889,8
13345,4
16980,5
11962,9
14051,8
16480,8
17369,2
19571,1
24626,1
25706,4
28008,2
32079,5
33681,9
37611,8
47675,0
Élelmiszerek, ital, dohány
termékek Gépek, gépi berendezések Összesen Forrás:
Magyarország
külgazdasága
1998-2003,
Kiadja
a
Magyar
Köztársaság
Külügyminisztériuma illetve a Gazdasági Minisztérium Sajtó Főosztálya, Budapest
57
5. 6. 3. A magyar-lengyel külgazdasági kapcsolatok Lengyelország földrajzi fekvésével, a magyarhoz sok tekintetben hasonló gazdasági szerkezetével, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok hagyományaival és 40 milliós felvevő piacával Magyarország fontos kereskedelmi partnereinek sorába tartozik hosszú távon is. A gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban az 1990-ben kereskedelmi és fizetési megállapodással a konvertibilis elszámolásra, valamint a nemzetközi piaci normák és feltételek alkalmazására tért át a két ország. Emellett gazdasági együttműködésünknek számos megállapodás és egyezmény (beruházás-védelmi, kettős adózást elkerülő, növényés állategészségügyi, szállítmányozási) ad megfelelő keretet. 1994 óta a kétoldalú kapcsolatokban – elsődlegesen a CEFTA hatására – tartós növekedési tendencia érvényesül. Forgalmunk 1994 óta közel ötszörösére bővült, mérlegünket a korábbi többlet után 1999 óta egyre növekvő passzívum jellemzi. Exportunk, bár kisebb mértékben, mint az importunk, több, mint 10%-kal emelkedett az évek folyamán. (export 13% felett, import 16% felett). Ipari exportunk legjelentősebb termékei a gépipari (járművek, szórakoztató elektronikai cikkek), és a vegyipari termékek (gyógyszerek, gumiáruk, higiéniai termékek) voltak. Ugrásszerűen nőtt a TV-képcsövek és a kőolaj kivitele. Főbb mezőgazdasági exportcikkeink: csemegekukorica, állateledelek, paradicsompüré, gyümölcsök, bor, kávékivonat. Importunk fő termékei: alapanyagok és energiahordozók (vas, színesfém, koksz, villamos áram), járművek és alkatrészeik, gépi berendezések, vegyipari termékek, bútorok. Növekszik a pékáruk, a kakaó- és kávétartalmú készítmények, tengeri halak importja. Kapcsolataink további jelentős tényezői: A Lengyelországban befektető magyar cégek köre egyre bővül (Richter Gedeon Rt, Dunapack, Egis). Jelentős az idegenforgalom, turizmus is. Az együttműködést hatékonyan segítik az évente több alkalommal megrendezett üzletember-találkozók, kiállítások, vásárok. 17
17
Magyarország külgazdasága 1998-2003, Kiadja a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma illetve a Gazdasági Minisztérium Sajtó Főosztálya, Budapest
58
A magyar-lengyel árucsere-forgalom alakulása árufőcsoportonként Kivitel 1997 Árufőcsoport
1998
1999
2000
2001
2002
2003
M
M
M
M
EUR
EUR
EUR
EUR
M USD M USD M USD 125,3
124,4
106,6
109,1
95,9
106,6
94,2
Nyersanyag
42,4
20,2
18,8
26,2
21,5
17,1
16,9
Energiahordozók
5,7
3,8
3,1
7,9
8,8
4,9
33,4
Feldolgozott
242,6
285,9
292,4
330,4
371,2
417,3
441,2
94,4
95,1
98,5
181,8
181,2
226,4
280,7
510,4
529,4
519,4
655,4
678,6
772,3
866,4
2000
2001
2002
2003
M
M
M
M
EUR
EUR
EUR
EUR
Élelmiszerek, ital, dohány
termékek Gépek, gépi berendezések Összesen
Behozatal 1997 Árufőcsoport
1998
1999
M USD M USD M USD 35,9
49,5
60,0
68,3
88,0
87,9
101,5
Nyersanyag
5,7
5,9
6,2
5,4
4,6
6,4
6,2
Energiahordozók
49,5
49,8
98,9
88,9
107,8
121,6
130,0
Feldolgozott
217,6
268,0
277,7
354,0
410,7
495,6
581,0
49,6
86,3
144,2
190,0
255,1
295,0
350,5
358,3
459,5
587,0
706,6
866,3
1006,5
1169,2
Élelmiszerek, ital, dohány
termékek Gépek, gépi berendezések Összesen Forrás:
Magyarország
külgazdasága
1998-2003,
Kiadja
a
Magyar
Köztársaság
Külügyminisztériuma illetve a Gazdasági Minisztérium Sajtó Főosztálya, Budapest
59
6. 2004-től, az Európai Unió csatlakozása és a kétoldalú kereskedelem 6. 1. Az Európai Unióhoz való csatlakozás hatásai Az Európai Unióhoz való csatlakozás mindkét ország számára nagy előnyöket jelentett. Többek között az áruk, szolgáltatások, munkaerő, tőke szabad áramlása megkönnyíti a tagállamok életét. Bevezették az egységes külső vámtarifát, viszont a belső vámokat és mennyiségi korlátozásokat fokozatosan lebontották, amelyek akadálytalan kereskedelmet is biztosítanak számukra. A közös EU-versenytörvény
a cégek és a
tagállamok versenyellenes tevékenységét szabályozza. Továbbá a tagállamok több anyagi támogatásban is részesülnek, mind a fejlesztés, kutatás és egyéb ágazat területén, különböző programok által. Az EU-hoz való csatlakozás tehát jótékony hatással van a kereskedelemre is, amely felgyorsulni látszik. A 2003-2004-es évek különösen dinamikus időszaknak számítanak a kétoldalú kereskedelmi
kapcsolatokban,
mindenekelőtt
a
magyarországi
lengyel
export
vonatkozásában, ami egyrészt a lengyel termékek versenyképességét jelzi a magyar piacon, részben azonban a manapság jellemző trendnek felel meg, ahol számos lengyel termék magyarországi értékesítésére a származási ország megjelölése nélkül nemzetközi kereskedelmi hálózatokon keresztül kerül sor. A lengyel statisztikák szerint a magyar import értéke 1535 millió euró volt 2004-ben (1896 millió USD), mintegy 393 millió euróval több mint a 2003-as évben (134,4%-os növekedés). Hasonlóan dinamikusan alakult a Lengyelországba irányuló export is, ami értékét tekintve elérte az 1335,4 millió eurót (1649,8 millió USD) és 124%-os növekedést produkált. A kereskedelmi forgalom egyenlege 2004-ben többlettel zárt Lengyelország oldalán, annak értéke elérte a 199,6 millió eurót (247 millió USD). A magyar statisztikák szerint a Lengyelországból érkező magyar behozatal nagysága 2004ben 1561,6 millió euró volt (1944,1 millió USD, ami dinamikáját tekintve 144,5%-os növekedést jelent), a magyar kivitel ezzel szemben 1279,1 millió eurót tett ki (1593,2 millió USD, 163,3%-os növekedés mellett). A kereskedelmi forgalom egyenlege
60
Lengyelország oldalán zárt pozitívummal, a többlet 282,5 millió eurót tett ki (350,9 millió USD). 6. 2. Lengyelországból érkező magyar import 2004-ben A kétoldalú kereskedelmi forgalom szerkezetét tekintve a legfontosabb árucsoport a gépek és berendezések voltak, ami az import közel 35 százalékát adta. A Magyarországra irányuló behozatal növekedési dinamikája 110%-ot tett ki. A legdinamikusabb forgalomnövekedés a járművek (250%), illetve a precíziós berendezések (274%) esetében következett be, amelyek lassan a lengyel-magyar kétoldalú kereskedelem legfontosabb árucsoportjává nőtték ki magukat. Figyelemreméltó kereskedelembővülés következett be az „egyéb” árucsoportban is, ahova többek között a lengyel sláger exportcikknek számító bútorokat is besorolják. Évekig Magyarország volt Lengyelország egyik legfontosabb ellátója mezőgazdasági termékekből, az agrártöbblet nemegyszer meghaladta a 100 millió dollárt. A kedvező árviszonyoknak köszönhetően azonban 2004-ben a lengyel feldolgozatlan mezőgazdasági termékek is piacra találtak Magyarországon. A növényegészségügyi és vámjellegű korlátozások 2004. május elsejével kezdődő megszűnésének köszönhetően a lengyel zöldségek is megjelentek a magyar piacon. A magyar mezőgazdasági-élelmiszeripari import ennek hatására elérte a 162 millió dollárt ebben az évben, 62,1%-os növekedés mellett. A lengyel kereskedelmi többlet ebben az árucsoportban 79,85 millió dollárt tett ki. A kereskedelmi forgalom legdinamikusabban az élőállat és az állati eredetű termékek esetében nőtt, mintegy 534%-kal. Az ásványi anyagok és vegyipari termékek Lengyelországból érkező importja 141%-kal bővült ebben az évben. Az importnövekedés különösen a kőolaj eredetű ásványi anyagok esetében volt figyelemreméltó, ahol a növekedés mind dinamikáját (331%), mind értékét tekintve (96 millió USD) kiemelkedően magas. A könnyűipari termékek csoportjában a magyar import jelentős növekedést mutatott a bőr-, textil- és papíripari áruk esetében, ugyanakkor stagnálás illetve visszaesés következett be néhány kevésbé fontos árucsoport forgalmában (mint pl. cipők, faipari készítmények).
61
A kereskedelmi kapcsolatok további fejlődésének nagyon jók a kilátásai Lengyelország és Magyarország
viszonylatában.
A
Lengyelországba
érkező
külföldi
befektetések
meghaladják a 2002-2003-as szintet, ami az export gyors növekedésére is hatással van. A magyar gazdaság dinamikusan fejlődik, a vásárlóerő az utóbbi években megnőtt, ami azt is jelenti, hogy nő a kereslet az importtermékek iránt, amelyek a korlátozások eltörlése következtében olcsóbbá váltak. Az import tekintetében Lengyelország Magyarország nyolcadik legfontosabb kereskedelmi partnere (és a hatodik uniós importőr a magyar piacon Nagy-Britanniát és Csehországot megelőzve), Lengyelországnak ezzel szemben Magyarország a 14. legfontosabb importőr országa. A Lengyelországból érkező magyar import szerkezetében értékét tekintve a legjelentősebb árucsoportok 2004-ben a következők voltak: –
Személyautók, illetve személy- és áruszállító járművek
–
Automatikus szabályozó és ellenőrző berendezések és műszerek
–
Bútorok és alkatrészek
–
Alkatrészek és kiegészítők személygépjárművekhez
–
Televíziós antennák, monitorok, videó vetítő berendezések
–
Öngyulladásos dugattyús belső égésű motorok
–
Szépítőszerek, smink- és bőrápolási készítmények
–
Kenyér, cukrásztermékek, sütemények, szárazáruk, kétszersült és rizspapír
6. 3. Lengyelországba irányuló magyar export 2004-ben A magyar export 39%-át a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok legfontosabb árucsoportjának számító gépek és berendezések adják. A Lengyelországba irányuló kivitel növekedésének üteme elérte a 144%-ot. A növekedés mindenekelőtt a lengyelországi autógyártás felfutásával van összefüggésben. A kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokban a legdinamikusabb exportbővülésre a zsírok és olajok árucsoportban került sor (253%), amely ugyanakkor csupán 0,23%-át teszi ki a Lengyelországba irányuló magyar exportnak. 62
Jelentős mértékben bővült a mezőgazdasági-élelmiszeripari termékek kivitele, ahol a leggyorsabb exportnövekedést az élelmiszeripari késztermékek (253%), illetve az élőállatok (164%) esetében jegyezték. A könnyűipari termékek sorában export oldalon a cipők és papírtermékek kivitele stagnált, illetve visszaesett, a legjelentősebb exportbővülésre pedig a fakészítmények esetében került sor (160%). Az említett termékek részaránya (a papír kivételével) rendkívül csekély a kétoldalú kereskedelemben. A nyersanyagok és fémek árucsoportban a Lengyelországba irányuló magyar export kisebb mértékben bővült, mint az import. Export szempontjából Lengyelország Magyarország kilencedik legfontosabb kereskedelmi partnere, míg Magyarország Lengyelország tizenegyedik legfontosabb exportőr országa. A Lengyelországba irányuló magyar export szerkezetében értékét tekintve a legjelentősebb árucsoportok 2004-ben a következők voltak: –
Rádiótelefonhoz, rádió telegráfhoz, illetve kamerához használatos vevőberendezések
–
Gyógyszerkészítmények adagokban
–
Televízióhoz, monitorokhoz és videókhoz alkalmazott vevőberendezések
–
Szikragyulladásos dugattyús belső égésű motorok
–
Kőolaj származékok
–
Etilén polimerek alapállapotban
–
Automatikus adatfeldolgozó berendezések, mágneses leolvasók
–
Autóalkatrészek
6. 4. Lengyelországból érkező magyar import 2005-ben A 2004-ben jellemző növekedési trend a Lengyelországból érkező magyar import vonatkozásában fennmaradt 2005 első nyolc hónapjában is. A növekedés mértéke mindemellett némi lassulást mutatott, annak üteme megmaradt a 130,5%-os szinten. A forgalom növekedésének lassulása összefüggésbe hozható azzal is, hogy 2005. január 63
elsejétől kezdve a Lengyelország és Magyarország között zajló kereskedelmi forgalom nagyságát mind a magyar, mind a lengyel statisztikák euróban és nem amerikai dollárban vezetik. A lengyel statisztikák szerint a Lengyelországból származó magyar import értéke 2005 első nyolc hónapjában 1218,8 millió eurót tett ki (130,5%-os növekedés), ami 284,8 millió euróval haladta meg az előző év azonos időszakában mért importnagyságot. A kereskedelmi kapcsolatok egyenlege továbbra is Lengyelország számára hozott pozitívumot, a többlet elérte a 276,9 millió eurót, vagyis 212,5 millió euróval haladta meg a 2004-es év első nyolc hónapjában mért szintet. A magyar Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2005 január-július időszakában a magyar import ebben a relációban 1014,2 millió eurót tett ki (1287,1 millió USD, 125%-os növekedés mellett). A kereskedelmi forgalom egyenlege Lengyelország számára hozott többletet, annak mértéke 81,7 millió euró (99,8 millió USD) lett. A magyar import szerkezetében a legfontosabb árucsoportot továbbra is a gépek és berendezések (az import értéke eléri a 228,84 millió eurót), illetve a járművek (206 millió euró) képviselik. Ez a két árucsoport adja a behozatal 30%-át. A leggyorsabb növekedés szokás szerint az élőállatok és az állati eredetű termékek esetében figyelhető meg (250%). A zsírok és olajok (204,6%), az élelmiszeripari késztermékek (205%), illetve a textilipari anyagok és termékek (172%) megkétszereződött áruforgalma, valamint az egyéb termékek (pl.: bútorok) esetében bekövetkezett négyszeres forgalomnövekedés arról tanúskodnak, hogy a lengyel könnyűipari és élelmiszeripari termékek egyre elismertebbek a magyar piacon. A Lengyelországból érkező magyar import szerkezetében értékét tekintve a legjelentősebb árucsoportok 2005. január-augusztus időszakban a következők voltak: –
Gépek és berendezések, valamint alkatrészeik
–
Járművek, léghajók, hajók
–
Nem nemesfémek és abból készült termékek
–
Élelmiszeripari késztermékek, üdítőitalok, dohány 64
–
Vegyipari termékek
–
Fűrészpor, cellulóz, papír
6. 5. Lengyelországba irányuló magyar export 2005-ben A lengyel statisztikák szerint a Lengyelországba irányuló magyar export értéke 2005 első nyolc hónapjában 941,9 millió eurót tett ki 108,3%-os növekedés mellett, ami 72,4 millió euróval haladta meg az előző év azonos időszakában mért exportnagyságot. A magyar statisztikák szerint 2005 január-július időszakában a magyar export lengyelmagyar relációban 932,5 millió eurót tett ki (1187,3 millió USD, 145%-os növekedés mellett). A magyar export szerkezetében a legfontosabb árucsoportot továbbra is a gépek és berendezések képviselik (az import értéke eléri a 454,9 millió eurót), az árucsoport részaránya 40%. Ezenkívül a vegyipari termékek (az export értéke 125 millió euró 122,6%os növekedés mellett) és a műanyagok (121 millió euró) szerepe meghatározó. A két árucsoport részaránya 13% a magyar kivitelben. Mindkét ágazat esetében a kereskedelmi mérleg egyenlege negatív Lengyelország oldalán. Csaknem ötszörös exportbővülés következett be a nemesfémek és félnemes drágakövek kivitelében (492%-os növekedés), az árucsoport részaránya mindemellett továbbra is rendkívül csekély a magyar exportban (0,01%). A Lengyelországba irányuló magyar export szerkezetében értékét tekintve a legjelentősebb árucsoportok 2005. január-augusztus időszakban a következők voltak: –
Gépek és berendezések, valamint alkatrészeik
–
Műanyagok és műanyag termékek (elsősorban PE, PP, PVC)
–
Vegyipari termékek
–
Élelmiszeripari késztermékek, üdítőitalok, dohány
–
Járművek, léghajók, hajók 18
18
Lengyelország Üzleti Kalauz 2006
65
6. 6. Gazdasági helyzet 2005-2006-ban Lengyelország főbb gazdasági mutatói 2002 A GDP értéke folyóáron A GDP növekedése változatlan
2003
2004
2005
2006
Mrd EUR 209,5 191,5 207,7 244,4 271,6 %
1,4
3,8
5,3
3,5
5,8
Ezer
5,5
5,0
5,5
6,4
7,1
áron Az egy főre jutó GDP folyó áron
EUR/fő Az infláció
%
1,9
0,8
3,5
2,1
1,1
Munkanélküliségi ráta
%
20,0
20,0
19,0
17,6
15,0
A folyó fizetési mérleg egyenlege Mrd EUR
-5,4
-4,1
8,72
-4,1
-4,1
A költségvetés egyenlege a GDP
-4,9
-4,4
-4,4
-2,9
-2,4
%
%-ában
Forrás: Lengyel Statisztikai Hivatal A legfrissebb lengyel makrogazdasági mutatók továbbra is a gazdaság minden szektorában tapasztalható élénkülést jelzik, ami jelentős mértékben járul hozzá az ipari- és az építőipari termelés, a bel- és külkereskedelem, valamint a szolgáltatások dinamikus növekedéséhez. Jellemző a GDP negyedévenként javuló eredménye, a befektetések kétszámjegyű növekedése és a munkanélküliség érzékelhető csökkenése. 2006. negyedik negyedévében folytatódott a GDP immár 7. negyedéve tartó növekedése. A gazdasági növekedés hordozói a fogyasztás és az export. A fogyasztáson belül a magánfogyasztás bővült erőteljesebben (5,2%). A befektetések kiugróan magas (16,7%-os) emelkedése mögött a vállalkozók bizalmának (a befektetési kockázat vállalásának)
66
erősödése áll. Húzó ágazattá vált az építőipar, amelynek hozzáadott értéke 14,6%-kal emelkedett, az ipari ennél alacsonyabb (7,7%), s a piaci szolgáltatásoké még kisebb (5,0%) ütemben nőtt. 2006-ban a fogyasztói árak átlagos növekedése 1,1%-ra csökkent. 2006-ban a termékexport értéke (87,5 Mrd EUR) 22,6%-kal (az EU-ba 22,8%-kal), az importé (100,0 Mrd EUR) 23,2 százalékkal (az EU-ba 18,2%-kal) bővült. Az EU országok részaránya a kivitelben 77,3%, a behozatalban 62,9%. Lengyelország a magyar gazdaság egyik legnagyobb közép-kelet európai kereskedelmi partnere, az összes exportban 6. legnagyobb piacunk (4,1%-os részesedés), az összes importban a 7. legnagyobb beszerzési forrásunk (4,3%-os részesedés). A kétoldalú forgalom az utóbbi tíz évben nyolcszorosára növekedett. Kivitelünkben a forgalom növekedését a gépek, berendezések, és a feldogozott termékek kivitelének bővülése alapozta meg, amelyek forgalmi részaránya (54% ill. 38%) változatlanul meghatározó. Importunkban is ennek a két termékcsoportnak a részesedése a legnagyobb (42% ill. 38%), az élelmiszeripari termékek behozatala 27%-kal nőtt, és részaránya megközelítette a 14%ot. 2006. júliusától az export növekedésének üteme folyamatosan és egyre nagyobb mértékben meghaladja az importét, amelynek eredményeként a termékforgalom passzívuma csökkent. Az árucserében továbbra is meghatározó a multinacionális cégek szerepe. 19 Külkereskedelmi forgalom
Az export
Mrd
értéke
EUR
Az import
Mrd
értéke
EUR
2002
2003
2004
2005
2006
43,5
47,5
59,7
71,4
87,5
58,5
60,4
71,4
81,2
100,0
Forrás: Lengyel Statisztikai Hivatal
19
http://www.itd.hu/orszaginfo
67
A magyar – lengyel külkereskedelem áruszerkezete (M EUR) Kivitel
Behozatal
Egyenleg
2005
2006
2005
2006
2005
2006
114,9
143,2
287,4
364,6
-172,5
-221,4
Nyersanyag
15,1
22,4
9,0
8,8
6,1
13,6
Energiahordozók
24,9
16,4
169,8
143,7
-144,9
-127,3
Feldolgozott
698,6
911,1
826,9
1003,5
-128,3
-92,4
771,2
1300,5
726,1
117,3
45,1
183,2
1624,7
2393,7
2019,2
2637,9
-394,5
-244,2
Élelmiszerek, ital, dohány
termékek Gépek, gépi berendezések Összesen Forrás: KSH
7. Magyarország bortörténete és Lengyelországgal való borkereskedelme 7. 1. A magyar borászat története a kezdetektől a második világháború végéig Hazánk területén a Kr.e. III. században élt kelták már valószínűleg ismerték a szőlőtermesztést, majd mintegy kétszáz évvel később a Római-birodalom kezébe került Pannónia. A római kor hazánk szőlő- és bortermelésének történetében is maradandó nyomokat hagyott. A császárság központjába, Rómába fejlett kereskedelmi kapcsolatok révén jutottak el Pannónia borkülönlegességei. Így azután a honfoglaláskor őseink már kialakult szőlő- és borkultúrát vettek át a Kárpát-medencében, majd a kereszténység terjedésével megnőtt a püspökségek, szerzetesrendek szerepe a borkultúra terjesztésében és fejlesztésében. Szent István, majd az utána következő uralkodók az egyháznak hatalmas földbirtokokat, s azokkal szőlőterületeket adományoztak, így segítve a mennyiségi és a minőségi bortermelést. “A középkortól kezdve a só, a hal, a gabona és a jószág mellett a legfontosabb árucikk a bor volt. Az első borkivitelre utaló adat 1226-ból származik. A borkereskedelem
68
különösen fontos szerepet játszott a városok fejlődésében. A 13. századtól a királyok jelentős kiváltságokkal (vámmentesség, árumegállító jog, harmincad stb.) támogatták a városok bortermelését és borkereskedelmét. Például Sopron 1297-től, Kőszeg 1341-től, Ruszt 1479-től szállíthatta vámmentesen borait az ausztriai tartományokba. A 14. században az Anjou-dinasztia városi fejlődést támogató politikája alatt jelentősen növekedett a borkereskedelem. Károly Róbert felvette a küzdelmet Bécs árumegállító joga ellen. A János cseh királlyal kötött visegrádi szerződés értelmében megnyílt a Buda– Esztergom–Nagyszombat–Brünn kereskedelmi útvonal. A jelentős borkereskedelmet folytató városok felhagytak az egyéb mezőgazdasági termeléssel. A szőlőművelés és a borkereskedelem az eredeti tőkefelhalmozás, egyben a várossá fejlődés alapjává lett. Már a 14. században a legjelentősebb városok egyben a legfontosabb borkereskedők voltak. Például Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Lőcse, Késmárk, Szepesbéla, Kassa, Kamonc, Szalánkemén, Brassó, Buda, később Bártfa, Eperjes stb. Bár a források szerint a Nyugatmagyarországi bor hamarabb bekapcsolódott a külkereskedelembe, a 15. század végéig a borkereskedelemben kétségtelenül uralkodó szerepet játszott a szerémségi bor, amelyet Budára, Kassára, sőt Lengyelországba fuvaroztak a délvidéki kereskedők. A szerémségi bor mellett a 15. században keresett árucikként tűnt fel a somogyi, baranyai és tolnai bor, amely a török hódoltság alatt még nagyobb jelentőségre tett szert. A 16–17. században Szegedre, Debrecenbe, Kecskemétre, sőt külföldre is szállították. A borkivitel fő útirányai a középkortól a 18. század közepéig: 1. A legkorábbi adatok (13. század) a nyugat felé irányuló kereskedelem megindulásáról szólnak. A soproni és pozsonyi borvidék borait Morvaországon át Sziléziába szállították. Egy részét ott értékesítették, más részét tovább vitték Lipcsén, Berlinen át Poroszországba és az északi államokba. A soproniak a borért cserében vásznat és posztót hoztak. 2. Pozsonyból Bécsbe és tovább az osztrák örökös tartományokba. Kisebb részben tengelyen, nagyobb részben hajóval a Dunán. A 16–17. században ezen az úton jutottak el a somogyi, baranyai és tolnai ún. török borok az osztrák tartományokba. 3. A Szepességen át Lengyelországba vezető út. Lublóig, Podolinig, Gniezdáig tengelyen szállították a bort, onnan pedig a Poprádon, illetve a Dunajecen és a Visztulán tutajon Varsóba, sőt tovább Oroszországba. A közvetítő kereskedelmet a 16. századtól a szepességi városoktól (Lőcse, Késmárk, Szepesbéla) mindinkább Kassa, Bártfa és Eperjes vették át. A lengyelországi borkereskedők a 14–15. században még főként soproni, pozsonyi, 69
szentgyörgyi, budai és kisebb mértékben szerémségi bort vásároltak. A 16. századtól fellendülő tokaji bor hamarosan kiszorította valamennyit és a lengyelországi kivitelben egyeduralomra tett szert. Ebben a bor minőségének és a lengyelek ízlésének találkozása mellett közrejátszott az is, hogy a Kamarának nagy kiterjedésű szőlőbirtokai voltak a Hegyalján, ezért az állam is támogatta a lengyel piac monopolizálását. 4. A borkivitel negyedik vonala Erdélyből vezetett Moldvába és a Havasalföldre. Az erdélyi magyar és szász bortermelés azonban nagyobb jelentőségre nem tudott szert tenni, sőt a 16. századtól a török betörésekkel hanyatlásnak indult. A 17–18. században inkább a román fejedelemségek területéről szállítottak borokat Erdélybe. A 17. század közepétől tervszerű exporttörekvések is jelentkeztek borkereskedelmünkben. Például 1680 körül Hollandiába és a skandináv államokba, 1699–1700-ban egy örmény kereskedő Angliába szállított 1000 csöbör budai vörös bort. 1705-ben a francia és spanyol örökösödési háború idején angol kereskedőtársaság alakult a magyarországi borkivitel érdekében. Mindezek és a hasonló szórványos kísérletek a nyugat-európai piac meghódítására nem jártak sikerrel. Ellenkezőleg, a 18. század közepétől a külföldi piacok fokozatosan bezáródtak a magyar bor előtt. Az osztrák örökösödési háború után, 1752-ben Mária Terézia megtiltotta a sziléziai vászon és posztó behozatalát, így a magyar bor kivitele is erősen megcsappant Sziléziába és Poroszországba. A 18. század végére lényegében meg is szűnt. Kevés soproni bort vittek ugyan továbbra is osztrák-Sziléziába, de a szentgyörgyi, bazini, modori, ruszti borok végleg piac nélkül maradtak. Az 1775-ben bevezetett új vámrendszer értelmében magyar bort Ausztrián át csak akkor lehetett kivinni, ha ugyanannyi mennyiségű osztrák bort is vitt magával a kereskedő. Később ugyan ezt a rendelkezést megszüntették, de magyar bort a Dunán nem volt szabad Bécsen át vinni, csak a jóval költségesebb tengelyen szállítást engedélyezték. Ezzel az osztrák örökös tartományokba irányuló kivitel is erősen megnehezedett. Ráadásul az osztrák bort nem terhelte behozatali vám Magyarország irányába, a magyar borokat viszont kivitelnél harmincaddal terhelték meg. Így a magyar kivitel helyett a 18. század végétől inkább az osztrák behozatal érvényesült. A külföldi piacokon eladhatatlan, savanyú osztrák bor az olcsóságával vált versenytárssá Magyarországon. A lengyelországi piac elvesztése nagyjából ugyanerre az időre esik. Lengyelország harmadik felosztásával Galícia hosszú időre osztrák tartomány lett. Magyarország és Lengyelország közös vámhatára megszűnt, ehelyett az osztrák vámrendszer értelmében ugyanazok a korlátozások érvényesültek, mint a Bécs felé irányuló kivitelnél. A külföldi piacok elzáródása maga után vonta a szőlőművelés és borkészítés technológiájának nagyfokú hanyatlását, más társadalmi 70
tényezők együttes hatására viszont ezzel párhuzamosan a szőlőterületek nagymértékű kiterjedése következett be. A két ellentétes folyamat eredményeképpen a 19. század elejére létrejött a mennyiségi termelés a korábbi minőségre törekvés rovására. Bár a feudális kötöttségek lényegesen kevésbé sújtották a szőlőművelést, mint a hagyományos paraszti gazdálkodás egyéb ágait, elmaradottságának mértéke hasonló volt azokhoz. A rosszul kezelt, eltarthatatlan borok miatt még a gyéren kínálkozó piaci lehetőségeket sem tudták a magyar bortermelők kihasználni. A két tényező kölcsönösen erősítette egymást. Ezalatt pedig az olcsó és jó minőségű francia, spanyol és rajnai borok meghódították a piacokat. Az így kialakult helyzeten az 1850-ben létrejött vámunió sem sokat változtatott. A külső piac hiánya miatt létfontosságú kérdés volt a bormérés jogának megszerzése, illetve gyakorlása a bortermelő helyeken. Míg a 14–15. században a bortermelő városok ragaszkodtak ahhoz, hogy a város határában termelt bort helyben mérjék ki, a 16. századtól ez a probléma mindinkább háttérbe szorult, ehelyett az idegen borok behozatalának tilalmazása lépett előtérbe. A mennyiségi termelés időszakában a borbehozatal nemcsak a kimérésből eredő hasznot kisebbítette volna, hanem időnként és helyenként egyenesen a helyi termés eladhatóságát veszélyeztette. Ezért vált általánossá országszerte, hogy a más helyről behozott bor kimérését külön illeték lefizetéséhez kötötték. A borkereskedelemnek a 19. század második felére kialakult stagnálásába csak a filoxéravész hozott változást. A kötött talajra ültetett szőlők Európa-szerte történt kipusztulása a magyar homoki borok számára időleges konjunktúrát teremtett, ami nagyjából az I. világháború idejéig tartott. A két világháború közötti időszak nemcsak a borkivitel számára nem volt kedvező, hanem az I. világháborút lezáró békekötéssel az addigi belső piac jó részétől is elesett a borkereskedelem, hiszen az elvesztett területek jórészt bort nem termelő területek voltak” 20 Az hagyományos piacaink (Németország, Ausztria, Lengyelország, Csehország, Szlovákia) elzárkóztak a magyar borok importálása elől. A bor ára zuhant, de a készletek jelentős része így sem volt értékesíthető külföldön. A külföld figyelmének felkeltése érdekében 1922-ben nagyszabású borászati bemutatót rendeztek Budapesten. Az export elősegítésére vámkedvezmények és egyéb könnyítések léptek életbe, amelyek az 1925-ös mélyponthoz képest kismértékű növekedést eredményeztek borértékesítésünkben. Ez az 1929-ben kezdődött gazdasági világválságig tartott, a világválság végére, 1933-ra azonban visszaesett.
20
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-889.html
71
A bor értékesítésének elősegítésére részvénytársaságokat hoztak létre, de a felhalmozott készleteket így sem lehetett értékesíteni, a termelők így tárolótér-hiánnyal küszködtek. Ennek megoldására a kormány 1937-39 között 23 borpincét építtetett. A termelés azonban gyorsabban fejlődött a tárolótér-bővítésnél, és a bel- és külföldi értékesítés növekedésénél. A következő csapást a második világháború jelentette. Az épületek, berendezések, az infrastruktúra pusztulása mellett a szakemberek és az eszközök külföldre hurcolása okozta a termelés megbénulását. 7. 2. A második világháború végétől az 1950-es évek végéig Magyarországon 1945 áprilisában véget értek a harcok. Országunk számára a veszteségek óriásiak voltak: az emberáldozatok száma meghaladta az egymillió főt, a gazdasági kár 1938. évi értéken majdnem 22 milliárd pengő volt, a nemzeti jövedelem az utolsó békeévhez viszonyítva körülbelül 51 százalékkal esett vissza. A mezőgazdaságban keletkezett kár 3,6 milliárd pengő körül volt. Ezen kívül megszűnt az ország teljes külkereskedelme, valamint a közlekedési hálózat nagy része. Ezek a hátrányos körülmények nyílván nemcsak a magyar mezőgazdaság számára jelentettek nagy kihívást, hanem az egész magyar nemzetgazdaságnak. A II. világháborút követő kommunista diktatúra és az azzal járó kollektivizálás nem tett jót egyik szocialista ország szőlőtermesztésének sem. A Rákosi rendszer kemény politikája méltán váltott ki ellenkezést a dolgozó parasztságban. Az alig néhány éve megkapott földeket be kellett vinni a közösbe és ott hozzá nem értő, műveletlen káderek irányításával dolgozni. Nagyon sok helyen épp ezért lassú volt a mezőgazdaság kollektivizálása. Bár a kommunista rendszer rendkívül kemény retorziókat helyezett kilátásba az ú.n. szabotőrök ellen – nem ritka volt a halálbüntetés sem –, mégsem haladt olyan ütemben a kollektivizálás, mint a gyárak államosítása. Köszönhetően a tervutasításos rendszernek, a felülről való központi, hozzá nem értő irányításnak, a mezőgazdasági termelés néhány év alatt alaposan leromlott. Újra bevezették a jegyrendszert és Magyarország – történelme során először – gabona és bor importra szorult. Bár a TSZ-esítés tovább folytatódott, a központi vezetés a helyzet tarthatatlanságát felismerve, hozott olyan intézkedéseket – háztáji gazdaságok lehetősége –, amik lehetővé tették a parasztság életkörülményeinek javulását. Erre az időre tehető szőlő és bortermelésünk rossz irányba történő fejlődésének kialakulása, mely tartott egészen a rendszerváltásig. 72
Mivel mindenből hiány volt, a legfontosabbak tartották a termelés növekedését. Nem volt érdekes a minőség, csak legyen megfelelő mennyiség. Ekkor kezdődtek el a bortermelésre nem igazán alkalmas bortermő helyek kialakításai. Lássuk be, akármilyen jó körülményeket is teremtenek a pincészetekben – természetesen ezek sem voltak meg –, az alföldi futóhomok és a hegyvidékek északi oldalai nem igazán kedveznek a minőségi bortermelésnek. A rossz termőterület mellett megjelentek a gyenge minőséget adó, de óriási terméshozammal bíró szőlőfajták is. Ilyen volt pl. az Izsáki sárfehér is, mely képes volt holdanként 60 mázsa termést is hozni – egy Kéknyelű legföljebb 14 mázsát, egy Szürkebarát 20 mázsát hozott. Viszont amíg a Szürkebarát jó évjáratokban 28 cukorfokos vagy még magasabb mustot adott, a borában megjelent a szabad cukor is, a gyengébb évjáratokban is hozta a 20-24 cukorfokát, addig az Izsáki csúcsévekben sem volt képes 14 foknál nagyobb cukortermelésre. Gyengébb évjáratokban még a bortörvény által előírt minimális 8 fokot is alig tudta hozni. Ez a fajta tipikus példája volt a szocialista borgazdaságoknak, az Alföldön, Izsákon nemesítették ki, fő termőterülete is ott volt és gyenge minőséget adott. Nos, ilyen és ehhez hasonló fajtákkal telepítették be a jó minőséget adó borvidékeinket. Mindent alárendeltek a mennyiségnek. Azokon a helyeken, ahol megmaradtak a hagyományos fajták – Tokaj, Eger –, áttértek egy más művelésmódra, nevezetesen a kordonművelésre, ami két-, háromszoros termést adott, de minőséget nem bírt termelni. A földreform során az ország területének 35 százalékát osztották fel, aminek a 40 százaléka került állami illetve szövetkezeti tulajdonba, 60 százaléka pedig magánszemélyeké lett. Többségük azonban nincstelen és többnyire szakképzetlen mezőgazdasági munkás volt. Ennek következtében a szőlőterületek elaprózódtak, állaguk további romlásnak indult, hiszen az új tulajdonosok nem értettek a szőlő műveléséhez. A magyar borászatot – főleg a Sopron környéki borgazdaságokat – az átgondolatlan földosztáson kívül még egy csapás sújtotta: az erőszakos kitelepítés. A népszámlálás során magukat német nemzetiségűeknek valló polgárokat és családjukat 1946-től folyamatosan arra kényszerítették, hogy hagyják el Magyarország területét. Mivel Sopron környékén hagyományosan a német nemzetiségűek foglalkoztak a borászattal, nekik megvolt a megfelelő szaktudásuk (és elegendő tőkéjük) a bor készítéséhez. A kitelepített német családok helyére főleg Csehszlovákiából áttelepített magyar családok költöztek, illetve – mivel a kitelepített németek többen voltak, mint a Csehszlovákiából áttelepített magyarok – Sopron környékére sok telepest költöztetett a kormányzat Magyarország keleti feléből. Ezek az új telepesek nem értettek a borászathoz 73
és a szőlőtermesztéshez, illetve a rendkívül alacsony szőlő- és borár miatt nem találva meg a számításukat, menekültek a szőlőtermeléstől. Az 1949-ben bekövetkezett politikai változások további kedvezőtlen átalakulást okoztak a gazdaságban,
így
borászatban
is.
A
hagyományos
intézményrendszert
teljesen
felszámolták, az államosítások révén számos borvidék arculata teljesen átalakult, a sokszínű termékszerkezet leegyszerűsödött, valamint az igénytelen nagyüzemi termelés a minőség romlásához vezetett. Ezeket a negatív hatásokat csak tovább fokozta a beszolgáltatási rendszer bevezetése, valamint a föld- és jövedelemadó növekedése. Az említett intézkedések hatására Magyarország szőlőterülete és az egy hektárra jutó átlagtermelés tovább csökkent(8-17 hl/ha). Az államosítással párhuzamosan az addig szervesen összetartozó két tevékenységet a szőlészetet és a borászatot politikai okokból szétválasztották, és a borászatot teljes egészében államosították. Hét állami pincegazdaságot hoztak létre, melyek tröszti irányítás alatt a borászati tevékenységet látták el, beleértve a borforgalmazást is. A szőlőfeldolgozás a magángazdák számára teljesen lehetetlenné vált, így ők ennek a hét pincegazdaságnak teljesen ki voltak szolgáltatva. 7. 3. Az 1960-as évektől az 1980-as évek végéig Ezek között a körülmények között, a 60-as évektől kezdve gyorsan fejlődött a mezőgazdaság, ezen belül a borágazat. Hamarosan elértük a háború előtti termelés volumenét, elkezdtük a bort exportálni. Mivel a lengyel–magyar borkereskedelemnek évszázados hagyományai voltak, ezért a Szovjetunió után Lengyelországgal indult meg először
a
kereskedelmünk.
Államközi
egyezmények
keretén
belül
exportáltuk
Lengyelországba borainkat és kaptunk érte kőszenet, gépipari termékeket. Erre az időszakra tehető a háború előtt kissé leülő cserekereskedelem újbóli felélénkülése is. Sajnos a II. világháborúban nagyon sok olyan család odaveszett, akik Lengyelországba vitték ki a magyar borokat, így aztán kissé nehézkesen indult meg a borkereskedelem. A KGST szerződés aláírása után korlátlan lehetőség nyílott meg a szocialista nagyüzemek előtt. A KGST tagállamok, de főképp a Szovjetunió minden mennyiségű bort fel tudott vásárolni és fel is vásárolt. A termelőszövetkezetek másodszori szervezése 1961-62-ben megtörtént. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek nagyobb állami támogatást kaptak a szőlő- és bortermelés fejlesztéséhez. Ennek az lett az eredménye, hogy a 74
nagyüzemi szőlőtermesztés ott is kialakult, ahol ennek a célnak a terület adottságai nem is feleltek meg. Mivel az államközi megállapodások nem igen késztették versenyre a gazdaságokat, más tagállamok is minimálisra csökkentették a tőkés országokból származó importjukat, ezért semmi sem szabott gátat a minőség csökkenésének. Legnemesebb borunkat a Tokaji Aszút pl. karamellizált cukor, alkohol és répacukor hozzáadásával készítették, néhány napon belül elő tudtak állítani bármilyen termőtájról származó bort. S mintezt Bács-Kiskun megyében. A Szovjetunióban szerették. Nyugat Európában a boltok italos polcainak alsó soraiból árulták tépőzáras üvegekben, mint az üdítőket. A hatvanas évek végén, 1968-ban bevezetésre került az új gazdasági mechanizmus, amely a borászatban is éreztette pozitív hatásait, hiszen a nagyobb vállalati önállóság és anyagi érdekeltség ezen a területen is ösztönzőleg hatott a termelés növekedésére, amit alátámaszt az a tény, miszerint 1960 és 1970 között több mint 50 százalékkal nőtt hazai bortermelés. E korszakra jellemző volt, hogy a KGST egyre nagyobb mértékben jelentett biztos piacot a magyar bor számára, és az állam vezetése támogatta is a szocialista országokba irányuló exportot. Az akkori gazdasági rendszer olyan irreálisan alacsony árakat kényszerített ki a termelőktől, hogy megvalósíthatatlan volt a nyereséges termelés. Ugyanakkor az állami támogatások fedezték (elfedték) a veszteségeket. Így a bortermelő vállalatok árbevételének közel 1/3-a közvetlenül az államtól érkezett. A lengyelországi borkereskedelemben továbbra is a Tokaji bor játszotta a fő szerepet. Bár próbálkozások történtek más borok kivitelre is, ezek általában kevés sikert arattak a lengyel piacon. Már néhány ezer palack eladását is ünnepelték, míg a tokajiból sok ezer hektolitert exportáltunk Lengyelországba. Sajnos, ebben is inkább a kevesebb hazai élőmunkát követelő ú.n. hordós borok jártak az élen, a palackos borok exportja közel sem volt olyan mértékű, mint szerettük volna. Valamelyest megkönnyítette a helyzetet az a tény, hogy Lengyelország is elfogadta azt a magyar törekvést, hogy az aszút csak a jellegzetes tokaji palackban szabad forgalomba hozni, így aztán legalább ez a fajta messziről látszik a boltok polcain, hogy magyar. Ez a tendencia egészen a rendszerváltást megelőző időszakig folytatódott, majd a rendszerváltást követően itt is más irányt vett a fejlődés. Mivel valutával egyik ország sem rendelkezett nagy mértékben, ezért fellendült az áruért áruval történő fizetés rendszere. Az elszámolás megkönnyítése érdekében sajátos fizetési 75
módot az ú.n. transzferábilis rubelt alkalmazták, aminek következtében a 70-es évekre minden addiginál nagyobb mértékű volt a cserekereskedelem. Az export kiemelt szerepét alátámasztja az is, hogy a belföldi piacon fellépő borhiányt importtal pótolták, a kivitel csökkentése helyett. A bortermelésről elmondható, hogy ebben a korszakban továbbra is a minőséget semmibe vevő mennyiségi termelési szemlélet volt az uralkodó, amely a hazai borfogyasztás drasztikus visszaeséséhez vezetett. A mennyiség-centrikus termelés érdekében a szőlőtermesztésben is növelték a gépesítés fokát, ami ugyan hozzájárult a szőlő terméshozamának a növekedéséhez, de ez továbbra is a minőség rovására történt. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésétől az 1980-as évek közepéig az átlagos évi bortermelésünk kb. 5,4 millió hektoliter körül ingadozott. Az államilag szavatolt felvevő piac mértéke korlátlannak tűnt, így a szőlészet-borászat a '70-es évek végén az egyik legbiztosabb pénzkereseti lehetőség volt. Így nem véletlen, hogy először a privilegizált politikai vezetők alakítottak szőlővel foglalkozó szakcsoportokat. Ez a folyamat a '80-as években felgyorsult, így a kommunista rezsim bukása idején a szőlőterületek nagy része már magántulajdonban volt. 21 A bortermelés 1983-ban érte el a csúcspontját, ekkor a teljes mennyiség több mint 50 százaléka került értékesítésre a KGST tagországaiban. A hangsúly egyre inkább áttevődött a minőségi borok kereskedelmére. Lengyelország is megnyitotta piacait a nyugati borok előtt, így Magyarország egyre élesedő konkurenciaharc kellős közepén találta magát egy pillanat alatt. 7. 4. A rendszerváltást követő évek A 90-es években zajló privatizáció segítette a borkereskedelem javulását. Kialakultak optimális méretű, kisebb versenyképes üzemek is. Több új bortörvény is hatályba lépett, amelyet a politikai változások és az Európai Unióhoz való csatlakozási folyamat tett szükségessé. Ilyenek például: –
21
az 1994. április 1-jén életbe lépő bor-eredetvédelmi megállapodás
http://www.boraszat.hu/kodex.html
76
–
az 1997. évi új bortörvény, amely az EU előírásainak teljes mértékben megfelelt
–
a 2000. augusztus 1-jén hatályba lépett bor jövedéki törvény.
Ezen kívül a borágazat intézményrendszerének átalakítása, valamint a különböző problémák kezelése, úgy, mint a természeti katasztrófából adódó jövedelem-kiesés orvoslása, új ültetvények telepítése, borászati technológia fejlesztése, hatékony értékesítési stratégia és bormarketing, mind fontos lépések voltak az uniós csatlakozás előtt a magyar borágazat versenyképességének javítása érdekében. 22 A magyar borkereskedelemben 1980-1997 között mindvégig az export volt a jelentősebb, mind mennyiségi, mind anyagi értékben, bár kisebb hullámzások és csökkenés figyelhető meg. Elsősorban ’96-’97-es adatok alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a magyar szőlőtermékek (must, bor, pezsgő) legfontosabb exportpiacai a CEFTA, ezen belül Szlovákia, Csehország, Lengyelország, az EU, ezen belül Németország, Egyesült Királyság és a FÁK államai, ezen belül Oroszország és Ukrajna voltak. Lengyelország az egyik legjobb vársárlóink közé tartozott a hordós, palackozott bor és pezsgő vonatkozásában, mind a mennyiséget, mind az árbevételt tekintve. Összességében elmondható, hogy bár a hazai boroknak elsősorban a közép-kelet-európai országokban van a legnagyobb keletje, nyugaton is eladható. Ahhoz, hogy még jobban fokozzák az országok közti kereskedelmet, szükség volt különböző piaci intézkedésekre, exportösztönző támogatásra. Nemzetközi szakértők Európában a legperspektivikusabb borpiacnak Oroszországot és Lengyelországot ítélik és piaci szempontból Magyarország kedvező helyzetben van. De ennek kihasználásához szükség van magas színvonalú borok előállítására, hatékony marketingprogramra, borturizmus elősegítésére és a piacra jutás támogatására. 23
8. Rövid áttekintés Magyarország borvidékeiről, szőlő- és borfajtáiról 22
Ambrus Lajos-Csoma Zsigmond-Somlósi Lajos: A magyar bor útja (A kezdetektől napjainkig), Szombathely, B. K. L. Kiadó, 2003. 23 A magyar borgazdaság kihívásai, Szerkesztő: Herpay Balázsné dr., Mezőgazdasági Szaktudós Kiadó, Budapest, 1998.
77
Magyarország a szőlőtermesztés északi határán fekszik. Klimatikus adottságaink elsősorban a fehérborok készítésének kedveznek. A fény-, csapadék-, hőmérsékleti és domborzati
viszonyok,
valamint
a
kockázatot
jelentő
fagyok
korlátozták
a
szőlőtermesztést. Így az ország ültetvényének kb. 80%-a egyes helyekre – borvidékekre, bortermőhelyekre – koncentrálódik, amely azonban az elmúlt pár évtizedben jelentősen lecsökkent. Ezen a kis területen kell kiváló minőségű szőlőt és azokból még kiválóbb minőségű borokat előállítani, hogy a versenyképesek legyenek és megfeleljenek a világpiac igényeinek. 24 8. 1. Borvidékeink: –
Csongrádi borvidék: „A tüzes Csongrádi Kadarka hazája, a mindennapok borai.”
–
Hajós-Bajai borvidék: „A német pincesorok tüzes borai. ”
–
Kunsági borvidék: „Az arany homok kincse.”
–
Ászár-Neszmélyi borvidék: „A kék Duna gyöngye.”
–
Badacsonyi borvidék: „A kihűlt vulkán tüzes borai.”
–
Balatonfüred-Csopaki borvidék: „A vörös földek tüzes borai.”
–
Balaton-felvidéki borvidék: „Az izzó katlan borai.”
–
Etyek-Budai borvidék: „A pezsgők bora, Budapest szőlőskertje.”
–
Móri borvidék: „A kapucnis pincék és a német gazdák titkai.”
–
Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék: „A Benedek-rendi főapát borai.”
–
Somlói borvidék: „A nászéjszakák borai.”
–
Soproni borvidék: „A ponzichter hűség rubinvörös borai.”
–
Dél-Balatoni borvidék: „A reménység és a hit borai.”
–
Mecsekaljai borvidék: „A fűszeres, tüzes borok hazája.”
–
Szekszárdi borvidék: „Garay bikavére, Schubert és Liszt vörösborai.”
–
Villány-siklósi borvidék: „A magyar mediterrán tüzes borai.”
–
Bükkaljai borvidék: „A vén pincék aranya.”
–
Egri borvidék: „A bikavér borok hazája.”
–
Mátraaljai borvidék: „A Pannon-tenger szigetének borai.”
–
Tokaj-hegyaljai borvidék: „Királyok bora, a borok királya.”
–
Balaton melléke borvidék: „A zalai dombok kincsei.”
24
A magyar borászat és az Európai Unió, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Budapest, 2002.
78
–
Tolnai borvidék: „A tolnai dombok bársonyossága.” 25
8. 2. Szőlőfajták és boraik A borszőlőfajtákat elsősorban a belőlük készült bor színe szerint fehér borszőlő, illetve a vörösbort adó, ún. kékszőlő fajtákra osztjuk. A fehér borszőlő-fajtákon belül megkülönböztetünk
minőségi
bort
és
egyszerű,
tömegbort
adó
fajtákat.
A minőségi borszőlőfajtákra elsősorban a nagyobb cukortermő képesség és a finom savösszetétel, továbbá az illat- és zamatgazdagság és a nagyobb extrakt-tartalom jellemző. Ezeknek a fajtáknak a cukortartalma általában meghaladja a 18-19 mustfokot. A tömegbort adó szőlőfajták általában nagyobb terméshozamúak, viszont a cukortartalom ezeknél a fajtáknál csak 15-16 mustfok. Ezekből készülnek az ún. asztali borok. 8. 3. Fehér szőlők borai: Furmint: Németországban
Mosler,
Franciaországban Tokay néven ismerik. Illata fiatalon az érett almára, ászkolás után
mézre
Fajtajellege:
és
dióra
emlékeztet.
extrakt-gazdag,
tüzes,
robosztus, kifejezetten savhangsúlyos. Érlelést igényel és jól eltartható. Jobb évjáratokban kiváló minőséget terem, ami túléréssel és aszúsodással fokozódik. Tokajhegyalja és egyben Magyarország legfontosabb fehérszőlője. Hárslevelű Zöldessárga színű, az illata könnyű és hársmézre utal. Ízben enyhén fűszeres, savai elegánsabbak, mint a Furminté, fanyar utóízzel bír. Tokajhegyalján, Somlón és a villánysiklósi
borvidéken
van
otthon.
A
Furminttal
együtt
adják
a
híres
borkülönlegességeket, így a szamorodnit és az aszút.
25
Ambrus Lajos-Csoma Zsigmond-Somlósi Lajos: A magyar bor útja (A kezdetektől napjainkig), Szombathely, B. K. L. Kiadó, 2003.
79
tokaji
Ezerjó Középérésű fajta, Korponai vagy Kolmreifler néven találkozhattunk vele korábban. Friss, savhangsúlyos, egyszerű bor. Zöldesfehér színű, száraz, kissé fanyar és nem illatgazdag. Markáns savak jellemzik. A móri borvidéken az évjáratok többségében tüzes, testes, kissé fanyar bort készítenek e fajtából. Igényes szőlészeti és borászati munka mellett és késői szüreteléssel mutatja meg szépségét. Cirfandli Színe többnyire aranysárga, zöld árnyalatokkal. Finom virágos illat, diszkréten fűszeres íz jellemzi.
Jól
eltartható.
Legszebb
borait
a
Mecsekalján
találhatjuk.
Juhfark Magyar eredetű fajta. Nevét hosszú, hengeres fürtje adja. Bora szalmasárga, jellegzetes illata nehezen leírható. Bőven termő, későn érő, rothadásra hajlamos fajta. Borának minősége nagyban függ az évjárattól. Jó években kifejezetten illatos, lendületes savtartalmú, tüzes, extraktban gazdag bort ad. Hűvösebb években azonban vékony, bántó savakkal, s ezáltal alacsony élvezeti értékkel rendelkező borok alapjául szolgál. A feldolgozás-technológiára sokkal kevésbé érzékeny, mint az évjárati hatásokra. Férfias bor, Somló különlegessége. Leányka Erdélyi származású bor, többnyire Közép- és Kelet-Európában termesztik. Diszkrét illattal és többnyire lágy savakkal bír. Sokéves érlelést csak kivételesen jó évjáratból visel el, ilyenkor a ki nem erjedt cukor segít a szép érésben. Gyakorlatilag legtöbb borvidékünkön megtalálható, azonban leginkább az egri és a mátraaljai borvidékekre jellemző. Királyleányka Bora igen kellemes, enyhén a muskotályborokra emlékeztető illat- és zamatanyagokkal rendelkezik. Jellemzője a kissé parfümös, kellemes illat. Élénk, üde savérzetet ad. Elegáns bor, érlelésre alkalmas. Kéknyelű Rosszul termékenyülő, nehezen termeszthető fajta. A friss bor halványzöld, érlelés után is világos marad. Illata határozott, de nem tolakodó, jellegében sok közös van a 80
Királyleánykával. Budai Zöld A Kéknyelű elsősorban szóba jöhető beporzó fajtája. Bora fajtisztán elkészítve kemény, de nem egysíkú bor. Némi ízrokonságot mutat az Ezerjóval. Olaszrizling Illatban nem igazán gazdag, ha jó minőségű, rezedára emlékeztet. Savai finomak, az évjárattól, termőhelytől nagyban függenek, utóízében gyakori a keserűmandula. Hajlamos a töppedésre és a nemespenészt is jól fogadja. A legszebb Olaszrizlingek a Szent György-hegyen és Csopakon teremnek. Rajnai rizling Egyetemes fajta, az egész világon ezt értik rizlingen. A Chardonnay után a világ második legismertebb fehér szőlőfajtája, ám azzal ellentétben, előfordulása gyakoribb Európában, illetve annak északi bortermő vidékein, mint a föld többi részén. Érett szőlőből kiváló minőségű, máshoz nem hasonlítható karakterű bor készíthető. Rossz évjáratban vagy korán szüretelve élvezhetetlenül kemény. Savai révén nagy érési képességgel rendelkezik, százéves palackjai is jól fogyaszthatók. Nálunk Badacsonyban és a móri borvidéken hozza legjobb formáját. Rizlingszilváni E német szőlőfajtát több országban Müller Thurgau néven ismerik. Bora kissé lágy, zöldesfehér vagy zöldessárga színű. Ha az oxidációtól megvédik, intenzív illata és zamata van. Tramini Nálunk a fűszeres Tramini az elterjedt. Szőlőjének színe éretten pirosas, ezért bora fiatalon is lehet aranysárga. Illata intenzív, rózsa- és szőlőillat, valamint sárgabarack fedezheto fel benne. Savai - a Somlón termettek kivételével - inkább lágyak, mint határozottak. A hazai Traminik közül mind minőségben, mindpedig a szőlőfajta jellegzetes rózsás-licsis illat és
81
ízvilágát visszaadandó, kiemelkedik az Eurobor Pincészet Bátaapáti Traminije. Muskotály
(Muscat)
Az Ottonel és a Sárga Muskotály közül az utóbbi az elegánsabb. Illatuk intenzív, és a közhiedelemmel ellentétben kiváló - bár nem évekig tartó - savakkal bírnak. Gyakran utólag édesítik, ilyenkor az édesség az eredeti ízeket lefedi. Túlérésben szép desszertbort ad. Hűvös termőterületről érdemes beszerezni. Az utóbbi száz évben az Ottonel lett az Elzászi borvidék vezető muskotálya, de Ausztriában is ez a legelterjedtebb muskotály fajta. Magyarország borvidékeinek Soprontól a Bükkaljáig terjedő északi láncolata, szintén ideális feltételeket kínál termesztéséhez. A Sárga Muskotály Magyarországon annak köszönheti ismertségét, hogy szerepel Tokaj-hegyalja négy telepítésre engedélyezett szőlőfajtája között, ahol többnyire a szamorodni- és aszúborok illatosítására használják a termelők. Emellett természetesen készülnek tiszta Sárga Muskotály borok is Tokajban, amelyek lehetnek szárazak, vagy éppen késői szüretelés mellett akár édesek is. Chardonnay A Chardonnay származását illetően nem lehet egészen konkrét dolgot állítani. Feltételezhetően Burgundiából származik. Ami biztos, hogy egy régi szőlőfajtáról van szó, amely nevét, a Burgundia déli részén található Chardonnay községről kapta. Ez a szőlő adja a híres francia pezsgők egyik alapborát is. Illata zöldalma- és tűzkőillat, néha füstre emlékeztet. Ízében dominálnak a más fajtákhoz nem hasonlíthatóan összetett savak. Ízjegyei: érett sárgadinnye, méz, érett bornál a vajasság. Rendkívül elegáns bor, sokáig érlelhető. A túlérett termésből készült borok különlegességnek számítanak. Sauvignon Blanc A Sauvignon Blanc egy igen elterjedt és kedvelt szőlőfajta, a világ szinte valamennyi bortermelő országában megtalálható. Ahogy azt a hangzatos név is sejteti, Franciaországból származik, ahol a Bordeaux-i borvidék száraz és édes fehérborainak alapjául szolgál (többnyire Sémillon-nal házasítva), de emellett nagy népszerűségnek örvend a borászok körében a Loire-völgyében is. Mivel Sauvignon Blanc szőlőfajta a hűvösebb klímájú termőterületeket kedveli leginkább, nem csoda, hogy Franciaországon kívül, Új-Zélandon és Chilében készülnek legszebb borai. Világfajta, képes rendkívüli illatintenzitást felmutatni, ilyenkor a bor robusztus és semmiképpen nem elegáns. Jól 82
tárolható, a Mátraalján, Etyeken különösen az 1992-es évben volt szép. Pinot Gris (Szürkebarát) A szőlőfajta a burgundi Pinot- család tagja. A francia eredetű fajta hazánkban elsősorban Badacsonyban vált ismertté. Érett bogyói lilásvörösek, bora ezért olykor halvány aranysárga. Amikor magas cukorfokkal érik be, természetes édesbort ad. Aromái és ízei valójában szárazon mutatkoznak meg igazán. Pinot Blanc Ez a fehér Burgundi, melyet sokan összecserélnek a Chardonnayval. Rendkívül elegáns bor némi mogyoróízzel. Egri pincészetek évről évre nagyon jó minoségben kínálják. Semillon Főleg a Dél-Balatoni borvidéken telepített szőlőfajta, származási helye D-NYFranciaország. Nagy ismertségre a Sauvignon Blanc-nal házasítva tett szert. Bora savhiányos, ennek ellenére friss és üde. Zeus Ezerjó és Bouvier keresztezésébol származó borszőlőfajta, későn érő, bőtermő, de hajlamos a rothadásra. Borának savtartalma magas, minőségét a szakma közepesnek ismeri, viszont késői szürettel rendkívüli minőséget tud adni. Elsősorban Badacsonyban és környékén található. Zöld Veltelini Szomszédunk, Ausztria fő fehérszőlő-fajtája. Átmenetet képez a minőségi és a tömegborok között, de évről évre megbízható minőségű. Illata üde, ha jó minőségű a bora, fekete borsra és mentára emlékeztet. Kimondottan jó vízgazdálkodású talajon képes mély termőréteg mellett finom savakat és jó minőséget produkálni. Ezért nem minden termőtájon alkalmas minőségi bor készítésre. Nálunk a Balatonfelvidéken terem a legszebb Veltelini. Irsai Olivér Nagyon korán érő fajta, amely muskotályra
83
emlékeztető illatú, de alacsony savú, karcsú, nagyon gyorsan fejlődő - más szóval hamar öregedő - bort ad. Pozsonyi Fehér és Csabagyöngye keresztezése. Muskotályos illata, szelíd savai vannak. Jó „társalgó bor”. Izsáki Sárfehér Csak Magyarország bizonyos területein termesztik, kitűnő pezsgő alapbort ad. Kövidinka Magyar származású fajta, elsősorban az Alföldön termesztik. Az évjáratok többségében könnyű, kellemes zamatú asztali bort ad. Cserszegi Fűszeres A Cserszegi Fűszeres az Irsai Olivér és Tramini kereszteződéséből származó nemesített fajta, amely az utóbbi években a Balaton északi partján, a Mátraalján és az Alföldön is nagy népszerűségre tett szert. Alapvető sajátosságai, közé tartozik, hogy bőtermő, jó cukortermelő, nem túl érzékeny, illatos fajta. Főleg frissen fogyasztható, könnyen, könnyű borok készítésére alkalmas. Az illatos bor sokéves érlelésre megfelelő savak hiányában nem alkalmas. Chenin Blanc Franciaországból származó szőlőfajta, ahol magas terméshozam mellett, többnyire egyszerű , de élvezetes borok (Anjou, Touraine és más Loire- menti borok) alapjául szolgál, nem ritkán édes borokat és pezsgőket készítenek belőle. Mindazonáltal a legjobb fekvésekben, bizony olyan szőlő is terem, amelyből kifejezetten testes, akár tölgyfahordós érlelésre is alkalmas bor nyerhető. Franciaországon kívül, Dél-Afrikában találkozhatunk vele, Magyarországon eddig még senki sem telepített a fajtából. 8. 4. Vörös szőlők borai: Kadarka Tanninban nem gazdag, ezért színe halványabb, viszont savai erőteljesek. Jó évjáratban ízgazdagsága a fűszerességig terjed. Bizony a kadarka szőlőfajta eredete
84
sem teljesen tisztázott. Feltételezések szerint néhány évszázaddal ezelőtt a balkánról került Magyarországra. A XIX. Század elején a hazai kékszőlő ültetvények 2/3-a kadarkatelepítés volt. Mára azonban sokat veszített jelentőségéből a fajta, mivel a termelők fáradtságot nem kímélő, áldozatos munkáját, csak ritkán hálálja meg komoly minőségű terméssel, ez az amúgy igen kényes szőlő. Legismertebb termőhelye Szekszárd. Kékoportó A kékoportó egy régi osztrák szőlőfajta, amely Ausztrián kívül, főleg Magyarországon fordul elő. Értékeit csak meleg termőhelyen mutatja meg, ilyenkor kellemesen lágy savakkal mutatkozik. Bora magában nem tartós, 10-20%-os Kékfrankossal házasítják. Erős hozamkorlátozás mellett újhordós érlelésű változata meglepően szép bor. Korán érő, bőven termő fajta, a talaj iránt rendkívül igényes. A kékoportó többnyire könnyű, lágy tannintartalmú, kifejezetten gyümölcsös jellegű, gyorsan fejlődő, s így nem túl hosszú élettartamú bort ad. Legjobb borai a Villányi borvidéken készülnek. Zweigelt A szőlőfajta Magyarországon a ’60-as évek közepétől került telepítésre, és mára az egyik legfontosabb vörösbort adó szőlőfajtává nőtte ki magát. A Kékfrankosnál korábban érik, mustfoka magasabb, és igen bő termő. Bora igen gazdag színanyagban és csersavban, illata és íze jellegzetesen gyümölcsös és fűszeres. Mivel tőkéje jól tűri a túlterhelést, bora igazi szépségében ritkán élvezhető, a sok termés ugyanis felhígult ízanyagokat jelent. Megfelelő hozamban jó savakkal is bír, de hosszú érlelésre ritkán alkalmas. Főleg az Alföldre és a Szekszárdi borvidékre jellemző fajta, de újabban figyelemre méltó Zweigelt bort készít a Villányi Vylyan Pincészet is.
Kékfrankos A kékfrankos szőlőfajta pontos eredete nem ismert. Elsősorban a német nyelvű országokra és Magyarországra - nálunk a legtöbbet telepített kékszőlő - jellemző fajta. Borának színe még éretten is közelebb áll a bíborlilához, mint a melegebb vörösbor színekhez. Savai különösen hűvösebb termőtájakon felettébb kemények lehetnek. Alacsony termésátlaggal extraktban nagyon gazdag bor nyerhető, de akkor is egyszerű, ám megbízható bor marad. Nagyburgundinak is nevezik.
85
Merlot A nagy kékszőlő-fajták egyike. Illata éretlenül fűre is emlékeztet, érett szőlőjének bora pedig málnára és rózsára. A merlot Franciaországból-, Bordeaux-ból származik. Igen elterjedt és kedvelt szőlőfajta szerte a világon. Jól lekerekíti a Cabernet fajtákat, tehát kiváló társ a házasításhoz. Ideális termővidéke Szekszárd. Cabernet Franc A Cabernet Franc illata nem olyan intenzíven fűszeres, mint a Sauvignoné, viszont jó évjáratban hallatlan ízmélységet ér el. Illata szederre, zamata kökény-erdei szamóca-szilva illatokra vezethető vissza. Villány és Szekszárd egyaránt kitunő termőterületei. Cabernet Sauvignon A vörösborok királya. Alkoholtartalma a testesség követelménye miatt 12% alatt nem lehet. Származási helye Franciaország-, Bordeaux, ahol Cabernet Franc és Merlot fajtákkal házasítva kerül a palackba. A jó évjáratok nagyon hosszú idő alatt fejlődnek ki, ez Villányban legalább 10 év, Szekszárdon 5-6 év. Az új kishordós (barrique) érlelés még tartósabbá teszi a bort, de néha nyújtja az érlelési időt is. Magyarország legszebb cabernet sauvignon-jai a villányi és a szekszárdi borvidéken készülnek. Pinot Noir A pinot noir fajtát világszerte a kékszőlők hercegének nevezik. Burgundiából származik, ahol földünk legdrágább vörösborainak
alapjául
szolgál.
A
pinot
noir
nem
lendületével és nagy testével, hanem kifinomultságával hódít. Vörösborok tekintetében a legnehezebb műfaj, nem csak a termelőnek, de a fogyasztónak is. Élvezetéhez nagy kóstolási gyakorlat szükségeltetik. A pinot noir-ból készített vörösbor rendelkezik egy - csakis erre a fajtára jellemző fűszeres-gombás-animális jelleggel (ez az ún. pinotfűszeresség). Syrah A syrah egy francia szőlőfajta, amely az Észak-Rhone völgyből származik. Nem nevezhető igazán elterjedt szőlőnek, hiszen Franciaországon kívül csak Ausztrália bortermelésében 86
játszik komolyabb szerepet. Magyarországon néhány évvel ezelőtt telepítettek a fajtából néhány hektárnyit (Sopronban és Egerben), amely ültetvények borainak megjelenése 2002ben indult a hazai piacon. A syrah kifejezetten testes bort adó szőlőfajta, jellegzetes illat és ízjegyei a feketebors, különböző fűszerek, és egy különleges animális „bőrös” karakter. 26
26
http://drinks.freeweb.hu/drinks_wine_kinds.html
87
9.
Összefoglalás Szakdolgozatomban
megpróbáltam
röviden
bemutatni
Magyarország
és
Lengyelország gazdasági fejlődését egy termék, a bor kereskedelmén keresztül. A téma jellegéből adódóan megpróbáltam szigorú időrendi sorrendet követni. Az első részben megindokoltam a témaválasztást, majd ezután következett Magyarország külkereskedelmének bemutatása az első világháborúig, majd a két világháború között. Ezt követték a két világháború utáni magyar – lengyel gazdasági kapcsolatok bemutatása. Külön kitértem az oly nagyjelentőségű KGST kialakulására, majd az azon belüli kereskedelemre. Egymás után mutattam be Lengyelország, majd Magyarország gazdasági, politikai fejlődését a 80-as évekig. A rendszerváltás évei következtek, majd a CEFTA megalakulása és az abban részt vevők egymás közti kereskedelmének fejlődése. A következő fontos lépés az Európai Unióhoz történt csatlakozás volt, mely az elmúlt időszak legnagyobb hatású eseménye volt. A dolgozatom legvégén pedig néhány szóban ismertettem a borkereskedelmet, Magyarország főbb borvidékeit és borait. A két ország pozitív kapcsolatait a háborúk nem tudták tönkretenni, fontos számunkra a nemzetek közti barátság. Az évek során bővültek az export-, importcikkek és sok politikai nehézség ellenére végül kedvezően alakulnak kereskedelmi kapcsolataink. Az országok kereskedelmét jelentősen befolyásolta az EU-hoz való csatlakozás is, felgyorsult az évek folyamán. Szeretnék még pár szót mondani a borkereskedelemről is, kiemelni a bor fontosságát és egykét érdekességet hozzátenni. Meglepő, de nem sok adatot találtam a két ország borkereskedelméről, pedig ez évszázadok óta igen nagy jelentősséggel bírt. A bor évezredek óta különleges ital, régen csak a nemesség itta. Az évek során a bor nemzeti szimbólummá, jelképpé is vált. Azonkívül fontos megemlíteni a bor kedvező élettani hatását. Az utóbbi idők orvosi kutatásai meggyőzően bizonyítják, hogy napi 2-3 dl vörösbor elfogyasztása jó hatással van a keringési betegségek megelőzésére. Vagy gondoljunk csak a somlói borokra, a „nászéjszakák borá”-ra. Miért is kapta ez a rendkívül finom bor ezt a titokzatos, pikáns elnevezést? Oly sok éven át megfigyelték, tapasztalták őseink, hogy a nászéjszakán elfogyasztott somlói bor jótékony hatásaként az abban a korban különös jelentőséggel bíró fiúszületés sokkal gyakoribb volt, mint a lány. A legutóbbi vizsgálatok tudományos alapot is
88
szolgáltattak e megfigyelésre. A somlói hegy kőzeteinek összetevői, a belőlük a szőlő gyökere által kioldott ásványi anyagok a fiú embriók kialakulását segítik, míg a lány embriók kialakulását gátolják. Mindezeket elődeink természetesen nem tudták bizonyítani, de a tapasztalataik minden tudományos bizonyításnál többet értek. Ugyanilyen pozitív hatás az emésztésre gyakorolt jótékony befolyás, melyet szintén évszázadok vagy inkább évezredek óta ismernek. Ne felejtsük el, hogy még a nem is olyan távoli múltban is a tokaji aszút patikákban árulták, mint roboráló szert. Latin elnevezése is van: ” Vinum tokajensis passum”. Az elnevezés hűen bizonyítja a tokaji bor rendkívül különleges voltát. Nos, ezt a különlegességet kellene utódaink számára is megőriznünk. Ellen kellene állni minden csábításnak, ami a bor minőségének romlásához vezet, visszatérni ill. nem letérni elődeink jól kitaposott útjáról. Hiszen a bor úgy tökéletes, ahogy van, nem kell hozzá semmi mesterséges szer. Ha belegondolunk, külföldön nem igazán ismerik Magyarországot. Csak néhány jellegzetes magyar dolog van, ami Magyarországot ismertté teszi külföldön is. A téliszalámi, a libamáj és a bor azok a mezőgazdasági termékek, amik egy külföldi számára még a múlt században is Magyarországot juttatták eszébe egy külföldinek, ha a fenti szavakat hallották. Nos, ezt az imázst sikerült majdnem teljesen lerombolni a szocializmus éveiben. Rendkívül kemény, áldozatos munkát igényel, hogy újra felépítsük. Oly nagy szerepet tulajdonítunk az ú.n. hungarikumként aposztrofált pálinkának, vagy az elmúlt években fogyasztását tekintve sokszorosára nőtt sörre. De ezek soha sem fogják pótolni a bort. Ugyan érzékszervi hatásaik ezeknek is vannak, sok tekintetben fokozottabb is, mint a bornak – gondoljunk csak a pálinka gyorsan bódító vagy a sör szomjcsillapító hatására – de lássuk be, ezek soha sem fogják pótolni a bort. Újra rá kellene szoktatni a tömegeket a kulturált borfogyasztásra, a minőséget a mennyiség elé helyezve. Sok sznob beszél fennkölten 10000 dolláros konyakról, whiskeyről, ezeknek ajánlanám a XX. század egyik legnagyobb magyar írójának, Márai Sándornak írását a „Magyar borokról”. Oly gyönyörűen ír a borról, hogy még azoknak is kedvük támad egy fröccsöt meginni, aki egyébként nem iszik alkoholt. Tisztelni kellene a bort, nem lenézni, nem mértéktelenül vedelni. Tőlünk nyugatabbra már felismerték ezt, látható is a hatása. A francia férfiak átlagéletkora több, mint 12 évvel magasabb, mint a magyaroké. Ezt egyértelműen a rendszeresen, de mértékkel fogyasztott bornak tulajdonítják. Remélem, szakdolgozatommal átfogó képet tudtam adni a magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok fejlődéséről és egyben be tudtam mutatni a bor, mint egy különleges áru kereskedelmének
alakulását. 89
Irodalomjegyzék Könyvek, cikkek, füzetek: 1. A magyar borászat és az Európai Unió, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Budapest, 2002. 2. A magyar borgazdaság kihívásai, Szerkesztő: Herpay Balázsné dr., Mezőgazdasági Szaktudós Kiadó, Budapest, 1998. 3. Ambrus Lajos-Csoma Zsigmond-Somlósi Lajos: A magyar bor útja (A kezdetektől napjainkig), Szombathely, B. K. L. Kiadó, 2003. 4. Dávid Katalin - Kovács Endre: A barátság ezer éve (Magyarország/Lengyelország), Corvina Kiadó, Budapest, 1978 5. Dr. Sipos Sándor: Külkereskedelmünk irányváltozásai és a magyar-lengyel áruforgalom, Különlenyomat a Mezőgazdasági Közlöny” 1939. évi 1. számából, „Pátria” Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1939. 6. Felzárkózás Európához 1990-1995, A Cseh Köztársaság, Lengyelország, a Szlovák Köztársaság, Szlovénia és Magyarország összehasonlító elemzése, KSH, Budapest, 1996. (Összeállította: Nyitrai Ferencné dr.) 7. Kovács Endre: Magyar-lengyel kapcsolatok a két világháború között, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 8. Közgazdasági Szemle, XLVII. évf., 2000. január (64–80. o.): Réti Tamás: A keletközép-európai kereskedelem: Gazdasági együttműködés a szomszédos kis országokkal 9. Lengyelország Üzleti Kalauz 2006 10. Magyarország
külgazdasága
1998-2003,
Kiadja
a
Magyar
Köztársaság
Külügyminisztériuma illetve a Gazdasági Minisztérium Sajtó Főosztálya, Budapest 11. Majoros Pál: Magyarország a világkereskedelemben, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999 12. Meisel Sándor: A KGST 30 éve, Kossuth Könyvkiadó, 1979 13. Mészáros
Edina:
Magyarország
agrárkereskedelme
a
CEFTA-országokkal
napjainkig, Budapest, 2003.(Diplomadolgozat) 14. Mosóczy Róbert: A KGST-országok gazdaságpolitikája (1976-1980), Kossuth Könyvkiadó, 1979
90
15. Róna Gábor: Gazdasági partnerünk: Lengyelország, Kossuth Könyvkiadó, 1980 Internetes források: 1. http://mek.niif.hu/02100/02185/html/362.html 2. http://www.moonshadow.hu/index.php?module=cikk&show=425 3. http://epa.oszk.hu/00000/00017/00095/pdf/04Koves.pdf 4. http://www.autokanizsa.hu/feltoltottfajlok/BLG_Pozsgai%20Emilia.pdf 5. http://www.skik.hu/index.php?id=1007 6. http://www.itd.hu/orszaginfo 7. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-889.html 8. http://www.boraszat.hu/kodex.html 9. http://drinks.freeweb.hu/drinks_wine_kinds.html
91
Táblázatok jegyzéke 1. A lengyel-magyar kereskedelmi egyezmény hatása a két ország közötti áruforgalomra 2. Magyarország borkivitele Lengyelországba 3. Magyarország külkereskedelme Lengyelországgal 4. Előirányzatok és a gazdasági fejlődés 1976-1980-ban 5. A nemzeti jövedelem és külkereskedelem növekedési ütemei 1971-1978 között 6. A lengyel export áruszerkezete regionális bontásban 7. A lengyel import áruszerkezete regionális bontásban 8. A bruttó hazai termék (GDP) indexe 9. A folyó fizetési mérleg 10. A külkereskedelmi forgalom volumenindexe 11. Magyarország külkereskedelme a CEFTA-országokkal 12. Lengyelország gazdasági mutatói 13. A külkereskedelmi termékforgalom megoszlása termékcsoportonként 14. A külkereskedelmi termékforgalom árufőcsoportonként 15. A magyar-lengyel árucsere-forgalom alakulása árufőcsoportonként 16. Lengyelország főbb gazdasági mutatói 17. Külkereskedelmi forgalom 18. A magyar – lengyel külkereskedelem áruszerkezete
92
