MAGYAR IPARMŰVÉSZET SZERKESZTH5YÖRÖYIKÁLMÁN. MAIl)^AZOR$ZMAfí^IPARMrtíVÉS7ETI l2íimii^r»meúlelenikéy NTETÍZSZEI DÖFIZETÉSIDIJEQY- ÉVRE* ZZKOH

11111

MAGYAR IPARMŰVÉSZET SZERKESZTH5YÖRÖYIKÁLMÁN

MAIl)^AZOR$ZMAfí^IPARMrtíVÉS7ETI |l2ÍimiI^r»MEúlELENIKÉy£NTETÍZSZEI DÖFIZETÉSIDIJEQY- É V R E * Z Z K O H

MAGYAR IPARMŰVÉSZET

g

UNGARISCHES KUNSTGEWERBE

AZ ORSZÁGOS M. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM É S ISKOLA É S AZ OR3ZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT KÖZLÖNYE MEGJELENIK ÉVENKINT TfZSZER

• • V

OFFIZIELLES ORGAN DER LANDESGESELLSCHAFT FÜR KUNSTGEWERBE, DES KUNSTGEWERBEMUSEUMS UND DER KUNSTGEWERBESCHULE.

X V a ÉVFOLYAM.

»

XVII. JAHROANG.

1914.

7 - 8 . SZÁM.

1914.

7 - 8 . HEFT.

•

TARtALOM. Nagy Sándor: Háború és Művészei 381 Oyörgyi Kálmán : Három német kiállításról. — Leipzig. — Köln. — Darmstadt , 383 Gelléri Mór : A skandináviai félsziget ezidei kiállításai. — Balti kiállítás Malmőben.— Norvégia jubiláris kiállítása 599 Nádai Pál : A szentpétervári német nagykövetség palotája 413 Vágó József: Jegyzetek a „Deutscher Werkbund" július 5-án és 4-én a kölni kiállításban tartott közgyűléséről '.'. 414 Melléklet: A székesfővárosi leányiskolák a magyar vöröskereszt egyesületet támogató bizottságának központi munkaterme az iparművészeti múzeumban 417 Krónika : Hadi állapot. — Hadi kórház az Iparművészeti Iskolában. — FehérneműgyUjtő-és varróterem az Iparművészeti Múzeumban. - A gyermekművészeti kiállítás. — Az Erzsébet királyné emlék. — A női divat felszabadulása - ... 417-418 Múzeális ügyek : Az O.M. Iparművészeti Múzeum és Iskola könyvtárának 1915/14. évi forgalma 418 In memóriám: Dósa Lukács f. - William Lossow f 418-419 Szakirodalom: Boros Rudolf: Nőipari díszítőrajz. — A Studio. — Der Verkehr. — Falke, Otto v. Kunstgeschichte der Seidenweberei 419—420

» 'i « ?! J y V H • J[ n y » y • 'i J{ y » í » V • •

INHALT. Alexander Nagy: Krieg und Kunst 581 Koloman Györgyi : Drei deutsche Ausstellungen. — Leipzig. — Köln. — Darmstadt 385 Moriz Gelléri : Zwei skandinavische Ausstellungen. — Malmö. — Krisztiania 599 Paul Nádai : Die deutsche Botschaft in St. Petersburg... 413 Josef Vágó: Notizen von der diesjährigen JahresverS a m m l u n g des deutsches Werkbundes in Köln 414 Beilage : Budapester Lehrerinen sammeln und nähen im Kunstgewerbemuseum Wäsche für die Armee 417 Kronik 417—418 BUcherschau 418 jn M e m o r j a m 418—419 » , . . . "' 7 "' Angelegenheiten des Museums 419 « Befizetési díj a .Magyar Iparművészet" egy évfolyamára 22 K. ^Iföldre egész évre 24korona. Szerkesztőség és kiadó-

h,vatal : B u d a

Pesf'Üllől'ut

3 3 5 7 sz T

- ' - * M o n : I özsef 678-

lm Jahres-Abonnement (10 reich illustrierte Hefte) 22 K für das Ausland 20 Mark (24 K) Schriftleitung und Geschäftsstelle Budapest, IX. Üllői-út 55 - 57.

Az O. M. Iparművészeti Társulat tagjainak a »Magyar Iparművészet" illetménykép jár, évi 20 korona tagsági díj ellenében. Tagul jelentkezni lehet az Igazgatóságnál (Budapest, IX., Üllői-út 53—57. szám).

KEHRUNG'Hl — — QtlVVVUVVUUUUVVVtlVtlVt: ceceeceoeofcooöcceooot :oeoceeooeeeoeooeeoeot ©occcceooci'oo&cfccoooo occoeeooceoootoeot'ooe i oeeccee>ooo<>í>eoe>©o©e>oe ! ; oeeeeoe£>oeo«>©eeeec<>ee

kelmefestő • c d vcq\iU&ztító*sz QyátSuóape&í m z f t g m o n ő ' t c r lofiőküzletek'a vároe -minőcn* tcezóbcn*3ats

; occooceeeeeeooeooeeei»

: : ; ; ;

^oceoceececeoeoooçot'oe :ececeeceeeeooeeeoooce :ceeooeeeocoô060€>c>06ec cceecccceo6€©eoooô0€>e eececGoceöcoóíictiöGOoe

i _

cceecoceco66©í)0t'oco«c cceoeioôôeocoôooo

; :Oocoooceo<>ee€>oeoo©oe®

% mm (àUôtyipcrtnÛbéiatdt' w

ôsfafâètendatésLJ

i t m d ó i f t i ' i i í c a H f X .

^CfnxrH^Jûééxâéx.

és

ketz» István* u* láóaccQ' alatt I* XQ\Q\0n*1S-05 ce-63-56-

e z á t n

NAGY SÁNDOR: HÁBORÚ É S MŰVÉSZÉT

„Kedves testvéreim a harcban! A szívem mélyéből szeretlek benneteket, hiszen közületek való voltam és vagyok. S aztán a legjobb ellenségtek is vagyok... Hát engedjétek, hogy megmondjam az igazságot !... Ismerem én jól a ti szívetekben lakozó gyűlölséget és irigységet. Nem vagytok ti elég nagyok arra, hogy ne ismernétek az irigységet és gyűlöletet. Hát legyetek elég nagyok arra, hogy legalább ne szégyeljétek ezért magatokat. Ha nem lehettek a megismerés szentjei, hát legyetek legalább —: hadfiak... Harc legyen a ti munkátok, s a ti békétek győzelem !"

• •11

• •II

• •II •II •II

| g y m o n d t a ezt m e g előre „ Z a r a t h u s t r a " . É s hát m o s t r á n k s z a k a d t a n a g y német szellem jóslata. S h o g y r e á n k s z a k a d t , a m i n ő cinikus a l á v a l ó s á g volna t á r g y r a térni fölötte, s v a g y tenni a m ű v é s z e t nevében, mintha kívüle, v a g y pláne fölötte állnánk e rettentő v a l ó s á g n a k : éppen olyan nyomorult s z e g é n y s é g e t árulnánk el, ha művészi kulturális törekvéseink z á s z l a j á t m o s t pilledten leeresztenők. Mint e g y rövidárűs, g y á v a s á g a pléhredőnyét r á h ú z n á a boltra. — Most, a m i k o r mindenféle t ö r e k v é s valamely m e g n y i l a t k o z á s i f o r m á b a n belelengeti bátran a g o l y ó z á p o r b a zászlaját, m o s t e r e s s z e el a művészet, mert ki v a g y o n m o n d v a : inter a r m a silent m u s a e ? ! Mintha bizony a hátunk m ö g é szorult b é k e k o r s z a k idején valami szédületes b ü s z k e n a p s ü t é s b e n lengett volna m o s t a n á i g a művészetünk h á r m a s p a j z s ú l o b o g ó j a ! S m o s t töméntelen alkotásainkról lábainkat lelógatva o l v a s g a t h a t n á n k a fejünkre font b a b é r leveleket s m o s o l y o g v a nézhetnénk, h o g y mint f o n j á k m o s t m e g a harcfiak fejére. Nem a ! S ő t éppen c s a k ez utolsó n a p o k b a n lett teljesen v i l á g o s s á előttünk, h o g y a z a béke, amit mi ismertünk, amibe szinte m á r leéltük életünk, a z nem béke volt, h a n e m ezt a n a g y világ-vihart m e g e l ő z ő n y o m a s z t ó csend, amiben levél s e rezzent. Azért a k á r milyen m a g a s r a emeltük is a művészetek zászlaját, nem lengett az. Ú g y kellett m e s t e r s é g e s e n csóválni, h o g y m e g l á t s z ó d j a n a k a színei. N y o m a s z t ó csend volt a mi b é k é s életünk. Türelmetlenül f a k a d t ki ellene s hívta szilajon a költő : Mikor jön már a pillanat, Mely nékem is hatalmat ad ?

Ah, eljön, érzem, el a nap, Dühöd viharja szertecsap.

Fönnen mikor kiálthatok : Népek ! Fegyvert ragadjatok ! ?

Harcolni fogsz riadva, nép, Hogy úr legyen a jő, a szép. Komjáthy.

De a k k o r n y o m a s z t ó csend volt. N e m rezdült a falevél se. M o s t hát itt v a n , költő, ez a n a g y idő. T a l á n m é g n a g y o b b , mint a h o g y a te látnoki fantáziád elképzelni merte. S vájjon ú g y lesz-e, a h o g y te láttad : Dicső tusákra nyílik a határ, Mienk a dús jelen s jövő! Ránk még pazar győzelmek üdve vár, Üdv, mit költő álma sző.

Most álom ; majdan ragyogó valóság, Mert érte küzd a fő, a kar ; Emeld az Eszme lobogóját Magasra, oh magyar...

Mi itthonmaradtak nem v a g y u n k m á s , mint feszült v á r a k o z á s . Minden n a p e g y é v s z á z a d előttünk. A n y u g a l o m , a z a l k o t á s elenyészett, ismeretlen f o g a l m a k . A szelíd m ú z s á k elbújtak s reszketve tördelik kezeiket, v a j mi lesz ? ! A műhelyekben hamu alatt pislog a p a r á z s . N i n c s aki felfujtassa. A s o k vidám szín r á n c o s r a s z á r a d . A paletta g ö r b e háttal s o r v a d o z i k . Az a l k o t á s v á g y á t sehol s e m ösztökéli v á r a k o z á s , érdeklődés.

Magyar Iparművészet.

6

• •n

• •n

C s a k egyfelé tör minden cselekvési erő. Minden s z e m s u g á r egyfelé tapad. Minden v á r a k o z á s a vértenger felé mered. Egyetlen e g y s z ó v á lett a z élet, mindent ez fejez k i : g y ő z n i . N e m a z a l k o t á s v á g y a , hanem a z újraalakulás romboló dühe r á z z a a z e g é s z világot. E z elől a szelíd kis m ú z s á k belesimultak a z örök n a g y művészet bíborköpenyének egy ráncába. A mi n y o m a s z t ó csendű békénk a szelíd kis m ú z s á k a t ismerte művészetnek, mert ő m a g a , a n a g y f e n s é g e s alkotó s o h a nem jelent meg. De most, nézzétek, e g é s z n a g y s á g á b a n felemelkedik, beleáll háttal a n a p közepébe, szétveti bíborpalástját, amitől r é m e s lesz a z é g alja. Ebből a mitoszi t á v o l s á g b ó l nézi, amint a n a g y tusában é v s z á z a d o k m u n k á j a beleomlik a jelen egy rövidke pillanatába. M o s t nem küldi a szelíd m ú z s á k a t . Most a lángpallósú ítéletes arkangyalai járják mezejét s belerikogat a kürtjük az á g y ú k bömbölésébe. C s a t t o g ó s z á r n y a l á s s a l s u h a n n a k v é g i g e g y s z á z a d művészetén, s amit ebből a f e n s é g e s alkotó s z e m e villanása jobbra int, azt az a r k a n g y a l o k kiragadják a háború véres kezéből, s amit a z alkotó balra int, azt könyörtelenül belerúgják a megsemmisülés örvényébe. N i n c s halvány sejtelmünk s e róla, mi f o g m e g m a r a d n i szépnek, i g a z n a k é s jónak. N e m is sejtjük, mennyi minden értékesnek hitt holmi csúszik a semmibe vissza. Nem a z a l k o t á s o k változnak meg, hanem a mi m e g l á t á s u n k áll a l e g n a g y o b b v á l t o z á s o k k ü s z ö b é n . M a m é g így hisszük s esküdünk valamely i g a z s á g r a : holnap letagadjuk s valami e g é s z m á s r a e s k ü s z ü n k majd. Végképp új értékelések előtt állunk. Amint n e m s o k á r a e g y m a r o k búza többet f o g érni e g y m a r o k aranynál, ú g y változik majd minden művészi értékelés is. Már a z első dördülésre is mennyi fölösleget vitt el a vihar szele t Amit legféltettebben dédelgetett ölében a z elfinnyásodott ízlés é s k u f á r k o d á s , ölebművészetté lett, s mint e g y kis didergő pincsi, vonítva menekült. De a h a t a l m a s talpú b a k a n c s o k ráléptek könyörtelenül. M e g s e nyekkent, úgy szorult bele a kis pára. T a l á n m a g j a is s z a k a d t ! . . . Az a félelmetes, nagytalpú b a k a n c s a z o n b a n nem f o g kímélni egyebet s e — s e m mit. C s a k a zászlót nézi é s tiszteli. Azért kell kitűzni a művészetnek a m a g a zászlaját, h o g y m e s s z e b b lássék, mint a v ö r ö s k e r e s z t e s e k fehér zászlója. Mint e g y hatalmas, érintetlen hadtestnek, ú g y kell helyt állni s készenlétben figyelni, h o g y azonnal elfoglalhassa f o n t o s n a g y pozícióját, amint reá kerül a sor. Mihelyt pihenni térnek a megvadult, a nekiszabadult n a g y erők, résen kell állni a kultúra nevében a művészetnek. Mert a lelkekben a h á b o r ú sokkalta n a g y o b b sebeket f o g ütni, mint a testen. É s a z ütött résen éppen úgy, de m é g h a m a r a b b b e m e g y a fertőző piszok, mint a g y ó g y í t ó ír. Amit é v s z á z a d o k munkáltak a szellemen, e g y r o h a m k u r j a n t á s a e g y s z e r ű e n elsöpri a lélekből. De viszont, a z érzékenyre sebzett lélek m é l y s é g e s m e g l á t á s a s e g y pillanat s z á z a d o k lassú fejlődésével is felérhet. Azért a művészetnek a legkomolyabb, a legünnepibb, a l e g f e n s é g e s e b b köntösében kell v á r a k o z n i a , h o g y a z első pillantásra érthető legyen n a g y s z á n d é k a , szent a k a r a t a . N e kelljen a lélek-sebesültnek keresgetni a p r ó kis a k a r á s o k között, hanem l á s s a m e g a z o n n a l a tiszta kultúra kertjét s o d a kívánkozzék a n n a k forrásaihoz. Akik a h á b o r ú b a mentek, megmutatták a turáni párduc f o g a fehérét. Akik itthon m a r a d t a k , a z o k m u t a s s á k meg, h o g y hol v a n n a k e d r á g á n őrzött h a z á n a k m e s s z e jövendőkre e l é g s é g e s kultúra-forrásai, amelyeket most fúrt m e g új b u g y o g á s r a a saját értékeire ismert öntudat.

GYÖRGYI KÁLMÁN: HÁROM NÉMET KIÁLLÍTÁSRÓL német művészi kultúra munkásai ez idén — a rendes kiállításaikon kívül — iparművészeink fejlődésére nagyjelentőségű, érdekes három bemutatót rendeztek. — A l e i p z i g i művészeti akadémia (mely újabban a könyvművészeti és grafikai akadémiává vált) fennállása 150-dik évfordulójának megünneplése adta meg az alkalmat a nemzelközi k ö n y v m ű v é s z e t i és g r a f i k a i k i á l l í t á s rendezésére ; a mindinkább erősödő és tekintélyben növekvő D e u t s c h e r Werkbund Kölnben állította sorompóba tagjait, hogy bemutassa törekvéseit és eddig elért eredményeit; a d a r m s t a d t i m ű v é s z k o l ó n i a megalakulásának 15-dik évfordulójára szintén jubileumi kiállításfélét rendezett, amelyen újabb tagjainak, kik eddig még nem szerepelhettek a Mathildenhöhe csarnokaiban, alkalmat adott a bemutatkozásra. E kiállításokon meggyőződhettünk arról, hogy ernyedetlen, komoly munka folyik a német iparművészet berkeiben és hogy Németországban mindenfelé teljesen átérzik az iparművészet nagy gazdasági jelentőségét és fejlesztésének szükséges voltát. Ezért akad minden helyes törekvésnek pártolója, támogatója és válnak lehetővé egy és ugyanabban az évben oly nagyszabású kiállítások, mint aminő a leipzigi és kölni. Sajnos, az augusztus hó első napjaiban bekövetkezett háborús bonyodalmak súlyos csapást mértek e kiállításokra, melyeket alig hogy elkészültek, közönségüktől fosztott meg a forgalom fennakadása. Szóba is került már a kiállításoknak a jövő év tavaszán újból való megnyitása. Örvendenénk, ha ez a kívánság beteljesülne, mert e kiállításokra egybegyűjtött nagy kultúrértékek gyümölcsözőbbé csak úgy válhatnak, ha a szakbeli körök és a nagyközönség azokat alaposan tanulmányozhatják. Erre pedig a háborút megelőző néhány héten elég idő nem volt. *

*

*

A leipzigi nemzetközi könyvművészeti és grafikai kiállítás — röviden B ú g r a (Buchgewerbe und Graphik) — rendezői két nagy célt tűztek ki maguk elé. Az egyik törekvésük az volt, hogy áttekinthető teljes képét adják a könyv- és a grafikai művészetek múltjának, bemutassák művészi és technikai fejlődésüknek minden fontosabb mozzanatát,

a jelesebb alkotásokat, a szakbeli technikák eszközeit, másrészt pedig összegyűjteni akarták az egész világ j e l e n k o r i könyvművészeti és grafikai munkáinak javát, a sokszorosítás újabb gépeit, szerszámait, hogy az ekképpen elénk táruló anyagból a látogatók a rajzoló és reprodukáló művészetek jövő fejlődését előmozdító ismereteket és tanulságokat szűrhessék le. Ezeket a célokat a kiállítás rendezői eredményesebben talán úgy érhették volna el,haa kiállításnak egész anyagát kétnagy csoportba foglalják. Történelmi vagyis retrospektív csoportra és jelenkori részre. Egyik mutatta volna a multat, a másik a jelent. Az ilyen elrendezés mindenesetre megkönnyítette volna a tanulmányozást és áttekintést, ami a kiállítás mostani beosztásánál nem éppen könnyű feladat. A kiállításnak ugyanis tizenhat főcsoportja van s a kultúrnemzetek egész sora — részben igen terjedelmes épületekben — külön mutatja be a maga csoportjait és pedig mindenütt megvan a modern rész mellett a retrospektív csoport is. A kiállításnak anyaga tehát óriási. Ezért helyén való lett volna, ha a rendezők a csoportosítás egyszerűsítésével ugyanazoknak a kiállítási tárgyaknak többszörös bemutatását lehetőleg elkerülik. A kiállítás anyagában ugyanisminduntalan ismétlésekre bukkanunk. Láttunk például valamely grafikus művet a kultúra palotájában, ahol azzal a művész szerepel ; de ugyanezt a művet bemutatták a festékárúk, a sokszorosító technikák, a nyomdai termékek, a kiadók, sőt még a reklám és a gyűjtők csoportjában is. De ha akad is a rendezés mikéntjében kifogásolni való, készséggel hajtjuk meg az elismerés zászlaját a kiállítás rendezőinek hangyaszorgalma és fáradságot nem ismerő buzgalma előtt, amellyel egybegyűjtötték nemcsak Németország, hanem a világ minden részéből a hatalmas és páratlanul érdekes és értékes anyagot, aminőt szakkiállítás eddig alig mutathatott fel. Érdemes munkát végeztek a rendezők azzal is, hogy egy 800 oldalt meghaladó, nagy szakértelemmel egybeállított igen alapos katalógusról gondoskodtak, melyből nem csupán a nagyközönség, hanem a szakemberek is sok hasznos ismeretet meríthetnek. A kiállítás helye és épületei azonosak a tavalyi építészeti kiállításéval. Kissé ridegek, túlzottan józanok ezek az épületek; a célszerűség szempontjából azonban kifogástalanok, mert mindenütt jól világított, tágas és kényelmesen bejárható helyiségeket foglalnak magukban.

=•=$ 383 i*

A német kiállítási épületek nemesen egyszerű összhangzó architektúrája mellett kirí egyikmásik idegen nemzet csarnoka. Ezek között leghivalkodóbb, de művészi érték tekintetében igen alacsony színvonalú a Kreml-architektúrát mímelő orosz pavillon. Rég elkopott eszközökkel akar hatni a gipszes reneszánsz ornamensekkel cifrálkodó olasz és a francia épület, míg Anglia találékonysága egy Tudor-castle silány utánzásában merül ki. Ellenben az osztrák ház, a maga nyugodt előkelő monumentalitásával előnyösen válik ki környezetéből. A német kiállítási csarnokok belsejének kiképzése általában elég sikerült. Egy egységes, erősen diszciplináló akarásnak nyomait látjuk mindenfelé, mely elejét vette egyes kiállítók harsogó és tolakodó előretörésének s ügyesen bele tudta illeszteni az egyesek érdekét az összesség követelményeinek. Művészi magaslatra emelkedik különösen a német kiadók és a német amatőrök csoportjának installációja. Az idegen államok közül Ausztria és Olaszország avatott művészekre bízta csarnokaiknak belső kiképzését, míg Franciaország, Oroszország és a többi önálló csoportokban bemutatkozó nemzet kiállításának a keretét régi, kopott sémák variációi adják. Lapunk tere nem engedi meg, hogy e nagyszabású kiállításnak részletes leírását hozzuk. Ehhez egy egész évfolyamunk terjedelme sem volna elég. Csupán széles vonásokban akarunk rámutatni a legérdekesebb csoportokra, melyek mindegyike külön-külön behatóbb ismertetést érdemelne. Elsősorban említésre méltó a Kultúra óriási csarnokában elhelyezett grafikai osztály, amely kápráztató tömegét mutatja a jelenkor legkiválóbb grafikai műveinek. Itt láttuk a szépművészeti múzeumunk által nagy szakértelemmel egybegyűjtött magyar grafikai csoportot, mely a magyar szakirodalomnak más csarnokban látható csoportjával egymaga képviseli nemzetünket a leipzigi kiállításon. A Kultúra csarnokának jobb szárnyát elfoglaló helyiségek hosszú sora az írás fejlődését mutatja be a prehisztorikus kortól kezdve a jelenig. Ugyancsak a Kultúra palotájának első emelete foglalja magában a retrospektív csoportok legteljesebbjét, a németet, mely áttekinthető, rendkívül tanulságos képét adja a német könyvművészet és grafika évszázados múltjának. Hatalmas arányaival imponáló benyomást kelt a látogatóban a német könyvkiadók és nyomdai vállalatok csoportos kiállítása, mely a német könyvkiadás és nyomdai ipar szédületes fölényéről tesz tanúságot. Tanulságos módját a kiállításrendezésnek mutatta a leipzigi Akadémia, melynek csoportja mikrokozmosa az egész kiállításnak, mert megtaláljuk benne a

könyvvel és reprodukáló művészettel kapcsolatos minden technikának és művészi munkának jellemző alkotásait. A maga nemében sok érdekes látnivalót találunk a n ő k c s a r n o k á b a n , mely a nők grafikai munkásságát (sőt még sok egyebet is) mutalja be. Látjuk a nőt mint a papírgyárak napszámosát, de megcsodálhatjuk készültségét és tehetségét az ipar sok ágában, a művészet, az irodalom terén, ahol méltó versenytársa az erős férfinek. A k e r e s k e d ő h á z a gazdag anyagát a grafika és a kereskedelem sokféle vonatkozásaiból meríti. Itt akadtunk néhány magyarországi részletre. A magyar felvidék régi kereskedő empóriumainak sajátos szokásait világítják meg a sárgult nyomtatványok, amelyeket a csoport élelmes rendezői egybegyüjtöttek. A kereskedő házában mutalja be a hageni Volkwang-múzeum a maga ellenpéldáit, válogatott sorozatát a hol bosszantó, hol kacagtató ízléstelenségeknek. Az elrendezés alapjául a stuttgarti múzeumnak lapunkban már régebben ismertetett Patzaurek-féle negatív kollekciói szolgáltak. Ha még az i s k o l a é s g y e r m e k elnevezésű háznak az írás- és rajztanítás szempontjából igen tanulságos csoportjaira, a papírgyártást, a nyomdai gépeket és művészi sokszorosító eljárásokat magában foglaló terjedelmes csarnokok óriási kiállítási anyagára utalunk, vázlatos képét adtuk a Búgra látnivalóinak. A rendezők büszkék lehetnek nagyszabású, igen sikerült kiállításukra. **# Aki a Deutscher Werkbundnak kölni kiállítását azzal a várakozással kereste fel, hogy ott a német iparművészet legjavát, művészi és technikai szempontból egyaránt kifogástalan, szigorúan megválogatott műveket lát majd, az alighanem a csalódás érzésével távozott onnan. Már a kiállítás területének megoldása sem elégíthet ki. A részben szép öreg fákkal ékeskedő, terjedelmes kiállítási park mintegy másfélezer méternyi hosszúságban terül el közvetlenül a Rajna partján, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Köln városára, hatalmas tornyaira, szép hídjaira és a Rajna élénk hajóforgalmára. Ezt az előnyös helyzetet a kiállítás tervezője, Hochrath, nem aknázta ki úgy, mint ahogy kellett volna. Mert a látogató végignézheti az egész kiállítást anélkül, hogy látná a Rajnát, mert a csarnokok főbejáróit mind a belső terület felé fordították s az épületek sűrű sora eltakarja a part legszebb részeit. A hosszúkás területnek nincs nagyobb perspektívát nyújtó széles fővonala s a kiállítás épületei aszkéta-

Ü8FS ISI-*»-

266. G. Metzendorf: Alsórainai falusi templom a kölni Werkbund-kiállításon.

266. G. Metzendorf: Niederrheinische Dorfkirche auf der Kölner Werkbund-Ausstellung.

385 Magyar Iparművészet.

7

il

267 —268. Lossow és Kühne : A szász-ház a kölni Werkbund-kiáll(táson.

386 L.

267 — 268. Lossow und Klihne: Das sächsische Haus auf der Kölner Werkbund-Ausstellung.

269.

.

• í.' -

270. 269. H. Muthesius: A Farbenschau épülete és 270. G. Metzendorf: Az alsórainai falu részlete a kölni Werkbund-kiállításon.

269. H. Muthesius: Gebäude der Farbenschau und 270. G. Metzendorf: Teil des niederrheinischen Dorfes auf der Kölner Werkbund-Ausstellung.

2*

273. E. J. Wimmer: A Wiener Werkstätte terme a kölni Werkbund-kiállítás osztrák házában.

273. F. J. Wimmar : Ausstellungsraum der Wiener Werkstatte im österreichischen Haus der Kölner WerkbundAusstellung.

389

* = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • = • =•=•=•=•=•=« =•=«:»:«:«=» =•=•=«=•=•=« =«=•=•=•=•=« = • : • : • = • = • = • M íí •

" 1

• •

h '

'i

—

••

•• i— m • •

tfiri

«

•

—*

•

*«-• v ' M i M W M w a g T r

5

....

y jjfp ;

rf"yi,ni,

--

|i u

î

.• i ^ . r i f t w w s r a M W . . " . , •.

•

$

mHHHHRMi^H • n Í!

274.

v

î

V V V V V

390

V J! n •

•

V V V V V 274. A kölni Werkbund-kiállftásból : A. Erlwein : Drezda városának terme.

274. A. Erlwein : Raum der Stadt Dresden auf der Kölner Werkbund-Ausstellung.

« V n •

•it

V

I V

i

I

s » " - ^ g ^ ^ H M H W H W M B III—II' i i ~

y

y H «

V

V "I

275.

ï V »

V

275. A kölni Werkbund-kiállításból : F. Adler : Zsinagóga.

275. F. Adler : Synagoge Ausstellung.

aui

der Kölner

Werkbund-

Í

V JJ

VII

391

Újabb német érmek a kölni Werkbund-kiállításon : 276-277. Kaufmann. 278-281. Roemer G. 282-283. Dasio M.

392

Neuere deutsche Medaillen auf der Kölner WerkbundAusstellung : 276-277. Kaufmann. 278-281. G. Rbemer. 282-283. M. Dasio.

U

»

m

288

285

289

V

ü .

• • « •i »

Ujabb német érmek a kölni Werkbund-kiállításon : 284-285. Schwegerle. 286-289. Dasio M. Készíti és kiadja C. Poellath, Schrobenhausen.

Magyar Iparművészet. 6

S

$

Neuere deutsche Medaillen auf der Kölner WerkbundAusstellung : 284-285. Schwegerle. 286-289. M. Dasio. HerStellung und Verschleiss: C. Poellath, Schrobenhausen.

•

• V HS »

II

II

3

î

A kölni Werkbund-kiállításból : 290. Lossow és Kühne : Kovácsolt vasajtó. Készttette Grossmann, Drezda. — 291. Ékszertartó. K. G r o s s vázlata nyomán készítette H. Ehrenlechner, Drezda. — 292. A. Sonnenschein, Drezda : Keresztelő készlet.

394 i

Werkbund-Ausstellung Köln : 290. Lossow und Ktihne : Schmiedeeiserne Thtir. Ausf. Grossmann, Dresden. — 291. Elster, zum öffnen als Schmuckbehälter. Nach einer Skizze von Prof. K. G r o s s ausgeführt von H. Ehrenlechner, Dresden. — 292. A. Sonnenschein, Dresden : Taufgerät.

it • ••i ••i n • •n n

A kölni Werkbund-kiállításból : 293. E. Pfeifler : Szekrény. Készítette Pössenbacher, München.

Werkbund-Ausstellung Köln. 295. E. Pfeiffer: Schrank. Ausgeführt von Hoflieferant Pössenbacher, München.

»

»

2*

r^QrS

294. A kölni Werkbund-kiállításból : Az oldenburgi fogadóterme.

ház

294. E m p f a n g s r a u m im Oldenburger Haus auf der Kölner Werkbund-Ausstellung.

íí y « !í y » • i. y • • íí » • • íí » • • íí y V • íí y • • n y • • íí y • • n ig ai • n y • • » y V • » y li • » y • • » y •

szerű egyszerűségükkel s szürkeségükkel sem éppen hívogatók. A fáradságtól nem irtózó látogatónak nem csekély utánjárásába kerül, hogy a többnapi figyelmes szemlélést igénylő körsétája közben kiválogassa a kiállítás rengeteg anyagából azt a néhány csoportot vagy tárgyat, amelyek zavartalan és teljes művészi élvezetet nyújtanak. Megállapíthatjuk tehát, hogy a Werkbund kiállítása csak részben, sőt igen kis részben váltotta valóra programmját s nem tudta megakadályozni, hogy cégére alatt a nézők szeme elé egész serege a kiállítóknak vonuljon, kik — helyenként elég hivalkodó módon — éppen azt mutatják, ami ellen a Werkbund oly éles harcot indított. Hogy ez a Werkbund igaz barátainak nagy sajnálatára így történt, ennek okát egyfelől a kiállításnak túlságos nagyra szabott kereteiben látjuk, részben pedig bizonyos személyek és érdekcsoportok hatalmaskodásában. Szerencsétlennek kell minősítenünk a helyi összetartásnak túlságos hangsúlyozását is, ami egy egész sereg lokális szürkeségnek a terpeszkedésére adott alkalmat az egész összességnek, főképpen pedig a kiállítás elé tűzött céloknak hátrányára. Hogy túlessünk kifogásolnivalóinkon, még rá kell mutatnunk bizonyos futurista törekvéseknek kellemetlen, erőszakos előretörtetésére. Egészen érthetetlen, hogy a higgadt, komoly tövekvésektől áthatott s a kitűnő Muthesiustól és gárdájától vezetett Werkbund megtűrte, hogy a maga kiállításának falait néhány tehetségtelen és tudatlan, de annál lármásabb fenegyerek oly ocsmány, felháborító s gyakran szemérembe ütköző mázolásokkal éktelenítse el, mint ezt a kiállítás majdnem minden csarnokában, leginkább pedig a főépületen kellett tapaszfalnunk. Ezt a hibát soha jóvá nem tehetik, mert a gyöngeségükkel vagy eltévelyedésükkel mintegy polgárjogot adtak a tanulatlan világcsalóknak vagy legjobb esetben perverz bolondoknak, mert megengedték, hogy komoly művészek sorában helyetfoglaljanakshogyförtelmes kísérleteiket művészi alkotásoknak hirdessék. Annyi bizonyos, hogy közvetlenül a kiállítás megnyitása után igen számbavehető helyekről sürgették ezeknek a fali dekorációknak és plasztikus szörnyszülötteknek a haladéktalan eltávolítását s a Werkbund több előkelő tagja — akik előtt megütközésemet fejeztem ki a látottak fölött — szégyenkezve beismerte, hogy a kiállítás vezetősége az úgynevezett művészi szabadságnak tett engedményekkel súlyosan kompromittálta a kiállítást. Az előrebocsátott megjegyzések után jól esik rámutatnom a kiállításnak értékes és tanulságos látnivalóira. Szerencsés ötlet volt a többi között a Farbenschau csoportjában a

Magyar Iparművészet.

színek óriási zenekarát hatalmas, összhangzó szimfóniában megszólaltatni. Mély moll-akkordok csendülnek a lágy redőzetű bársonyokból, majd a selymek és a kápráztató színhatású ablakok durjai rezegnek elénk, merész disszonanciákat elmés átmenetek oldanak megnyugtató harmóniává... A kiállításnak az a csoportja, mely az állat-, növény- és az ásványvilágnak természetadta színpompát sugárzó példányai mellett az emberi ész és művészi érzés színes alkotásait oly élvezhetően és tanulságos módon tárta elénk, egymaga is megérdemelte, hogy Kölnbe utazzunk. Egyes szertelenkedéseitől eltekintve mint teljesen egységes egészet, magas művészi színvonalon állónak kell elismernünk az osztrák házat, mely egy gondosan előkészíteít, jól átérzett és következetesen végrehajtott művészi eszmének köszöni sikerét. A maga egyszerűségében is nagy művészi kvalitásokat rejt magában az alsórajnai falu, amelynek puritán egyszerű, de művész lelkének melegségét árasztó épületei valóságos gyöngyei a falusi építészetnek. Kulíúrtörténelmi szempontból nagyon érdekes az ú. n. tizenkét apostol munkásságának bemutatása. Arról a tizenkét „apostol"-ról van ugyanis szó, kik úttörői voltak az újabb német iparművészeinek s meggyőződésüket s hitüket apostolokként hirdették a világnak. A korán elhúnyí J. M. Olbrich és Otto Eckmann mellett az élők közül H. van de Velde, H. Obrist, B. Pánkok, A. Endell, P. Behrens, R. Riemerschmied, B. Paul, M. Dülfer, J. Hoffmann és A. Niemeyer jeles művészeknek egész munkásságát feltüntető képsorozatok illusztrálják a német iparművészet történetének igen jelentős fejezeteit. A Werkbund ennek a tanulságos csoportnak rendezésével nemcsak kegyeletes, de igen okos és tanulságos munkát végzett. Az egyes államok és városok csoportos kiállításai közül említésre méltó még Szászországnak finom ízlésű s gondosan megválogatott anyagot magában foglaló háza, Hamburgnak a bécsi Werkstätte motívumjaira emlékeztető fekete-fehér ornamensekkel ötletesen díszített helyisége, mely az ottani iparművészeti iskola kissé egyoldalú irányzatának nagy hatásáról tanúskodik, végül Bajorországnak igen tartalmas, de banalitásoktól nem ment csoportja. Sok megszívlelni való komoly törekvésről és elismerésre méltó eredményről számolnak be a német iparművészeti iskolák, melyeknek terjedelmes kiállítása maga külön beható méltatást érdemelne. Annyi bizonyos, hogy a német iparművészeti iskoláknak az a törekvése, hogy a művészi tevékenységben kitűnt legjobb erőket — még nagy áldozatok árán is — maguk-

6

íí » V • íí » « • í » V • íí » « • íí » y • íí y V • íí » V • íí y V • íí » V • íí » « • íí y V • » » « • íí » V • íí » • • n y •

hoz kössék, bevált és sok jeles szakembert bírt arra, hogy tanári állást vállaljon. Úgyszólván egymásra licitálnak az iskolák, hogy egyik-másik kitűnő építészt, szobrászt vagy keramikust magukhoz édesgessék. És ennek a bürokratizmus béklyóitól le nem nyűgözött szabadversenye az iskoláknak gyönyörű eredményekre vezetett, amelyek a legszebb reményekkel tölthetik el a német iparművészet jövő fejlődésében hívőket. A csarnokokban felhalmozott iparművészeti munkák ezreire itt nem térhetünk ki részletesen. Csupán F. Adlernek artisztikus hatású zsinagógáját emeljük ki a százat meghaladó interiőrök közül. De nem zárhatjuk le rövid vázlatunkat anélkül, hogy elismerően ne emlékezzünk meg Van de Velde színházának belsejéről, mely szellemes és praktikus térmegoldásával és a néző figyelmét a színpadra központosító nyugodt színhangulatával új és jelentős étape-ot jelent a színházépítés terén.

A darmstadti Mathildenhöhe szentelt berke az iparművészetnek; lejtőin nagyjelentőségű munkásság folyt, melynek nem csekély része van a német térművészet hatalmas föllendülésében. A jelenkor áramlatait annyira megértő nagyherceg akarata és áldozatkészsége gyönyörű otthont adott a merész keresőknek és újítóknak. Csak a korán elhúnyt Olbrichra, Peter Behrensre utalunk, kik itt valósíthatták meg első álmaikat, itt találtak megértőkre és támogatókra. Ezért mindig bizonyos feszült érdeklődéssel várja a művészvilág a darmstadtiak kiállításait. Nem mintha még most is várna tőlük nagy újításokat, meglepő fordulatokat, hanem mert a jól megalapozott törekvések kiépítését, a megismerések mélyítését, szélesbítését reméli a fejedelmi támogatást élvező művészektől. A csalódás érzésével kell m e g á l l a p í t a n u n k , hogy e részben a kiállítás nem felel meg a jogos várakozásnak. — Mert fejlődést alig látunk, inkább megállást, ellaposodást, a célok el-

3981.

mosódását. Jóakaró szemmel vizsgáltuk a kiállított tárgyakat s csak elvétve akadtunk olyanra, mely számottevő haladást jelent az 1906. évi drezdai vagy a legutóbbi brüsszeli kiállítás német iparművészeti csoportjában látottakhoz képest. Mint új eszmét, meleg érdeklődéssel fogadták a teljesen berendezett bérházak csoportjának bemutatását. Albin Müller tervezte a kiállítási park építészeti behatárolására hivatott nyolc új bérházat, de közülük csak hármat rendezhettek be, és pedig A. Müller, E. J. Margóid és E. Korner tervei szerint. Az átlagos színvonala ezeknek a „polgári" lakásoknak elég kedvező s különös elismerést érdemel a német iparművészeknek a bútorokon és egyéb berendezési tárgyakon nyilvánuló bámulatos technikai készsége. Érdekes és artisztikus hatású a hangulatosan megoldott nagy vízmedence, mely a főbejárattal szemben fogadja a látogatót. Kevésbbé lelkesedhetünk a gót, egyiptomi és kínai művészet bizonyos alkotásaira emlékeztető, egészben pedig kissé romanizáló Hoetger-féle plasztikákért, melyekkel a Platanenheimban és a kiállítási park egyéb részeiben elég sűrűn találkozunk. Kétségtelenül egy egészen külön irányt követő, erős meggyőződésű művész a darmstadti kolóniának plasztikusa, de művészete még nem kiforrott és bizonyára lesznek még meglepő fordulatai egyénisége jövő fejlődésének. A főépületben levő reprezentatív termek közül legjelentősebb és legpompásabb a nagyherceg rendelésére és Müller Albin professzor tervezése alapján készült zeneterem. A többi helyiség alig mutat fel szembeötlőbb művészi ötletet s az átlag elég jó klasszist érdemli csupán. * * #

A három kiállításnak kapui — mint értesülünk — közvetlen a háború kitörése után bezárultak. Ezzel sok becsületes akarás, óriási munka és nagy áldozatok, ha nem is vesztek egészen kárba, de elestek a várt sikertől és nem érhették el teljesen kitűzött céljaikat.

GELLÉRI MÓR: Ä SKANDINÁVIAI FÉLSZIGET EZIDEI KIÁLLÍTÁSAI BALTI KIÁLLÍTÁS MALMŐBEN ]védország kultúrája előtt kalapot kell emelni. Ez a nagy léptekkel előrehaladó nemzet a kultúrát előmozdító eszközökminden régi és új fajtáját céltudatosan veszi igénybe s ezek között a kiállításokat is. Az ország fővárosában volt már nagyszabású országos kiállítás 1897-ben s azt kisebb arányokban ugyancsak Stockholmban megismételték 1909ben, mely utóbbiról a magyar közönségnek annak idején beszámoltam. Most egyik legnagyobb svédországi vidéki város vállalkozott egy nagyszabású kiállítás dicsőségét kiküzdeni, ami az eddigi eredmények szerint szépen sikerült is. Nagyon helyes az az elv, hogy a kiállításokat is decentralizáljuk, mert éppen a malmöi mutalja, hogy a vidéken is van elég ambíció és erő ilyenek rendezésére. Maga a város — Malmőnek kerek számban 100.000 lakosa van — mindent megtett, amit a kiállítás érdekében tehetett ; 300.000 svéd koronát adott a kiállítás támogatására, 700.000 korona biztosítéki alapot hozott létre a netaláni deficit ellensúlyozására, javította közüzemeit és gyönyörű területet bocsátott a kiállítás rendelkezésére. Ezt a nagy területet, mely 51'6 hektárra terjed (az ezredévi kiállítás 70 hektárt ölelt fel), B ö b e r g ismert jónevű svéd építész rendezte és építette be, akinek a kiállítási építkezések terén már nagy sikerei voltak. Ő építette a párisi kiállításon is a svéd pavillont. A kiállítás általános hatása vegyes benyomásokat kelt. Van sok igen sikerült részlete. Alapeszméje egy középkori, várszerű épület, de lehet, hogy valami ehhez hasonló monostor udvara, a központon végighúzódó magas, ittott kétemeletes falakkal. E körül csoportosulnak a főépületek és így a főudvar, melyet e falak dominálnak, kissé nyomott hangulatra készteti a szemlélőt. Azután van egy második udvar, egy harmadik épületcsoport és két nagy tó. Mindez szép és festői, de megzavarja az áttekintés könnyűségét. A főudvar közepén van egy 87 méter magas, fából készült torony, melyre a város nagyon büszke, mert fából ilyen magas tornyot még nem építettek sehol. Ez a torony, melyet tulajdonképpen a b é k e és az együttműködés dicsőségére létesítertek (ebbe az együttműködésbe

a német és az orosz is bele voltak még számítva), a nagyvendéglő területét díszíti; a tetejéből szép kilátás nyílik egész Kopenhágáig, amit a felette nagyszámú látogatók közül sokan szoktak kiélvezni, habár a torony tetejéig 380 lépcsőt kell elintézni. A kiállításnak különben egyik nagy előnye, hogy a belföldiek rendkívüli érdeklődést tanúsítanak iránta. A vidékről ezrével keresi föl a nép s hétköznapokon is zsúfoltsággal kell megküzdeni a tanulmányozás céljából erre járó idegennek. A főudvar legkiválóbb épülete, az iparcsarnok huszonkétezer négyszögméter területet ölel föl, tehát állítólag a világ legnagyobb faépülete. Igaz, hogy olyan, mint egy hombárszerű raktár, mely azonban gazdag és változatos tartalommal van fele, épp úgy a gépcsarnok 12.000 négyszögméter területtel. E kettő közé van beékelve az ünnepélyek csarnoka, mely egyúttal kongresszusi ülésterem és amelyben háromezer ember kényelmesen elfér. A főudvarról nyílik a „nemzetek utcája", melynek mentén Németország, Dánia és Oroszország, vagyis annak a három vendégállamnak épületeit találjuk, melyek Svédországon kívül a Balti-tenger által érdekelve vannak. Ettől a három épülettől eltekintve, a kiállítás svéd jellege élénken domborodik ki és szinte kétségtelen, hogy Svédország egymaga is jól betöltötte volna az egész kiállítási területet, melyet amúgy is dominál. Az arány, melyben a vendégnemzetek résztvesznek, a következő : a dánok épülete 7500, az oroszoké 2500, a németeké 22.000 négyszögöl területtel bír. Az épületek tartalmát külön ismertetni nem tartozik egy futólagos szemle keretébe; de néhány vonással mégis jellemezni kell az épületek belső értékeit. A d á n o k nagy csarnoka, amely egy régi dán nemesi kúria típusával bír, e szorgalmas nép iparát és fejlődő gazdaságát mutatja be. Képet nyújt a dán szociális intézményekről, a fejlett oktatási viszonyokról, a tengeri kutatások eredményeiről, az erdőviszonyokról és ezzel kapcsolatban az állatvilágáról. Külön osztály foglalkozik Grönlanddal, melyben Dánia tudvalevőleg beható kutatásokat végzett. Nagyon kedves Dánia egy kisebb pavillonja, mely az ország műiparának javát tünteti föl porcellánban, üvegben, textiliparban, lakásberendezési cikkekben és némi ötvösmunkában. O r o s z o r s z á g kisebb arányú épülete a Kreml alapmotívumainak fölhasználásával épült. A németek csarnoka majdnem tízszer akkora. Az oroszok főleg a

kaucsuk- és gummiipart, a szeszes italok iparát (melyből kolosszális piramist építettek) és a háziipart mutatják be. Nagy helyet foglal el e pavillonban a petroleumipar összes melléktermékeivel, továbbá a szibériai bányák gazdag produktumai, melyek láttára részvéttel gondolunk azokra a rabszolgákra, kiknek keserves munkája e kincseket napfényre hozta és feldolgozta. A háziiparra visszatérve, megemlítjük, hogy ebben a faföldolgozás, a textilipar, főleg a hímzés és szőnyegkészítés kér magának elismerést. Új ebben a csoportban a szarufeldolgozás és imitálás, melyekből a női hajdíszre alkalmas cikkek emelkednek ki. De a műipar is képviselve van az orosz házban. Sok régi lakásberendezést találunk Nagy Péter cár idejéből, női ékszereket és sok dísztárgyat a kolostorok régi kincstárából. — N é m e t o r s z á g hatalmas csarnoka külsőleg a modern nagy árúházak, jellegét öltötte magára. Belsejében szinte duzzad az ipar ereje és hatalma. A kiállítási technika is sok újat mutat. Például K r u p p acélárúinak tömegét vizsgálva, tudni kell, hogy mindazt a sok érdekes dolgot, ami itt kiállítva van, a nevezett gyár e g y óra alatt tudja előállítani. A vasúti osztályban nyolc teljes vonat mutatja a vasútépítési ipar óriási haladását. Egyes vonatok előtt a „Mammuth"-nak nevezett hatalmas mozdony arat általános elismerést. A rendkívül kifejlett német automobilipar is csodálatot kelt, egyesek azt állítják, hogy ez a csoport képezi a kiállítás clouját; persze udvariasságból ezt a szerepet át kell hárítani a német császár kadinai cserepeire, melyek igyekeznek az iparművészet színvonalát is megközelíteni. A német gépekről különben, melyek közül különösen a dinamó- és villamosgépek okoznak feltűnést, azt lehet konstatálni, hogy ezek a modern gépek sokkal többet jelentenek, mint a közönséges, sablónosan dolgozó gépek, mert az emberi okosság és a kutató ész elmésen központosította bennük ezer és ezer kézműves hasznos munkáját. Ezek a gépek az emberi elme diadalát, a modern technikai haladás kultúrmunkáját képviselik. Németország ezenfölül a termelés minden más ágában is sikereket aratott ezen a kiállításon is. Hiszen a német ipar óriási fejlődése eléggé ismeretes a legutóbbi német speciális és általános nemzetközi kiállításokból. Ebben a rohamos és céltudatos fejlődésben rejlik Németország nagy ereje és hatalma, melyet méltán irigyelhetnénk tőle, ha nem volna más a föladatunk. Tudniillik nem az, hogy összetett kézzel irigyeljük más államok ipari téren elért sikereit, hanem az, hogy tettrekész energiával kövessük az inspiráló példát.

S v é d o r s z á g céltudatos és gyors fejlődésének igazolására egy-két számadatot sorolok föl. A svéd népnek 1870-ben alig húsz százaléka foglalkozott iparral és kereskedelemmel, ma több mint ötven százalék tartozik a kereseti ágak űzői körébe. Árúcseréje az idegen népekkel negyven év előtt 490 millió volt, ma 1800 millió korona. A balti kiállítás hatalmas csarnokai végig bizonyságot tesznek Svédország nagy haladásáról az ipar és a termelés minden ágában. A gépgyártásban — nagy szó — vetekszik Németországgal. A svéd gépipar ma már 24 millióval többet exportál, mint amennyit behoz. Gőz- és villamosgépeket 1,100.000 lóerőig gyárt évente és ebből 750.000-et a vízierő állít elő. Óriásinak mondható továbbá az ismert svéd faipar, mely a faértékesítés minden ágára kiterjed. Fából és faipari tárgyakból Svédország évente 200 millió korona értéket exportál. A faipari termelés értéke az utóbbi időben évi 315 millió korona volt, ami nem is hihetetlen szám, ha figyelembe vesszük, hogy Svédország területének a fele erdőkből áll. Domináns szerep jut a sport- és turistaiparnak, az ezekkel kapcsolatos fölszereléseknek. Sok elismerést arat még a svéd üvegipar és a nagyszabású halászati pavillon, melyet egy svéd akvárium tesz érdekessé. Rendkívül tanulságos a svéd háziipar, mely a magyar iparművészeti múzeumban 1909-ben rendezett speciális kiállításából nálunk is eléggé ismeretes. Ez is rohamos fejlődésnek indult, aminek főokát abban találjuk, hogy Svédország legelső művészei ambícióval dolgoznak a háziipari minták finomításán úgy, hogy a háziipar sok helyütt már a műipar magasabb régióiba emelkedik. Ez hozta létre e kiállításon a külön m ű i p a r i p a v i 11 ont, melynek tartalma igazán élvezetes minden műértő szemlélőre. Bútor, textilárúk, ideértve a hímzést, a csipkét, a szőnyeget, fa- és fémipari munkák, üveg és agyag, mind dokumentálják azt az előkelő stílust, a színek élénk, harmonikus hatását, mely még a szecessziós mintákban is megnyilvánul. A műipari csarnokkal szemben, a kisebbik tó másik partján van a m ű v é s z e t gyönyörű palotája, mely előkelő építészeti stílben épült. Művészi szempontból a legsikerültebb épülete a kiállításnak; szoborcsarnokán kívül mintegy 50 kisebb-nagyobb szoba foglalja magába a balti népek képzőművészetét. A tárgyak értéke meghaladja a 8 milliót. Itt is nagyon előkelő helyet foglalnak el a németek, alkotásaik közül Menzel, Stuck, Feuerbach, Lenbach, Oberländer és Defregger művei állanak első helyen. De a svédek is felköltik a figyelmet, Zorn, Liljefors, Jenő főherceg és

295. A darmstadti művészeti kiállításból: Millier: Zeneterem. Készítette Trier József.

Magyar Iparművészet. 6

Prof.

Albin

295. Kunstausstellung Musiksaal.

in Darmstadt: Prof.

A. Mtiller:

296. Darmstadti művészeti kiállítás : Prof'. Albin Míiíler A hesszeni nagyherceg részére készült zeneterem.

402

296. Kunstausstellung in D a r m s t a d t : Prot. A. Müller: Musiksaal d e s G r o s s h e r z o g s von Hessen.

297. Darmstadti művészeti kiállítás : Prof. Albin Mtiller : A hesszeni nagyherceg részére készült zeneterem apszisé.

297. Kunstausstellung in Darmstadt : Prof. A. MUller : Apsis im Musiksaal des G r o s s h e r z o g s von Hessen.

'999.

298 —299. Boberg Ferdinand : A malmöi balti kiállítás nagy udvara és annak részlete.

298—299. F. B o b e r g : Der g r o s s e Ausstellung in Malmö.

Hof der

Baltischen

Larsson kiválókat alkottak. Mint kiállító emelte az összhatást Margaréta trónörökösné is, akit a művészek szívesen soroznak előkelő gárdájukba. A kiállítás művészi miliőjéből meg kell még említeni a „trónörökösné virágos útját", mely ragyogó színpompájával hat, a mesterséges hegyet, mely 18 m. magas, a nagyvendéglőket, melyekben egyszerre több ezer ember étvágyát lehet csillapítani. A nagy tó körül, melynek területe 125.000 méter, a vigadók attrakciói csoportosulnak. De a komoly tartalomból ki kell még emelnünk a n ő k „Arsta" pavillonját. A női jogok, a női munka első úttörője, Brémer Friderika ugyanis Arsta nevű kastélyából irányította a svédek női mozgalmait. Kegyeletből a női mozgalom eredményeit ennek a szerény kastélynak a mintájára létesített épületben mutatják be. Az épületet egy 16-ik gzázadbeli virágos kertbe helyezték, melynek világos, derűs színei kedvezőre hangolják a szemlélőt. A nők kiállítása mutatja, hogy egyes nagy svéd városokban a nők 40 százaléka bír kereső foglalkozással. Kimutatja a kereset növekedését s eszerint nem ritkaság, hogy a nők állami hivatalokban 3—4000 korona fix fizetést kapnak. Az egyetemet az utolsó harminc év alatt 1794 nő látogatta sikerrel. (Svédországban több száz női fogorvos működik.) De legtöbb eredményt a nők a háziiparban, az iparban és a művészetben értek el. Erről persze a pavillon szemléltető módon számol be, aminthogy bemutatja a nők szociális intézményeit, egyleti életét, tevékenységét a humanizmus száz és száz alkotásában. A csarnok első emeletén van egy fényesen berendezett női klub, melynek festményeit mind nők festették, melynek könyveit (a klubban ugyanis komoly könyvtár is van) nők írták s mely mellett beszámolót találunk arról az eredményről, melyet a nők „felszabadítása" körül eddig elértek. Persze a többi termekben a nőies foglalkozások eredményei is megvannak, nevezetesen a nők munkája a gyermeknevelés, a betegápolás, a jóléti intézmények vezetése körül és az erkölcsi élet, a józanság, főleg az antialkoholizmus terén. A csarnok összes berendező munkáit női kézművesek készítették, nők vezetik a jeles vendéglőt is. És aki végigsétált a termeken, hálás elismeréssel hódol a svéd nők energiájának s azoknak a nőegyleteknek, élükön a Brémer Friderika szövetséggel, amelyek a kiállításnak ezt az érdekes részét oly ügyesen rendezték. Még néhány számot a kiállítás költségeiről, amelyek a kiállítás terjedelméről és értékéről is adnak némi tájékozást. Nem számítva

a három vendégállam csarnokainak, ezek berendezésének és üzembetartásának költségeit, épületekre kiadott a kiállítási bizottság 1,740.000 koronát, földmunka, vízellátás mintegy 250.000 koronát emésztett föl, parkozás, növényzet, vasút stb. 244.000, biztosítás, reklám, világítás 400.000, az üzemköltségek 1,400.000 koronára vannak előirányozva. A bevételek előirányzata a következő : belépőjegy 900.000, térdíj 560.000, sorsjáték 1,560.000, szubvenciók 1,015.000 K; a kiállítás összes költségei — nem számítva az egyes államok és kiállítók költségeit — közel négy millió svéd koronát fog fölemészteni. (Az ezredéves kiállítás költségei 5 millió 200.000 magyar koronára rúgtak, a malmöi kiállítás tehát költségek tekintetében nagyon közel áll a mi emlékezetes millenniumi kiállításunkhoz.)Természetes, hogy az időközben beállott háború visszahatással lesz a kiállítás anyagi sikerére, ami kár, mert az a körültekintő figyelem, az a sok igyekezet és szakértelem, amelyet a rendezőség tanúsított, teljes sikert érdemelt volna. Az erkölcsi sikert azonban minden tényező elismeri és ebben nagy érdeme van a kiállítás igazgatójának, B e n dix úrnak, aki az 1885-iki országos kiállításunkon kezdte meg kiállítási praxisát. E kiállítás keretében rendezte ugyanis Bendix úr a svéd mezőgazdasági csoportot. Azóta is megfordult nálunk s amit itt és más külföldi kiállításon tanult, azt ügyesen és nagy hozzáértéssel érvényesítette már az 1909-iki stockholmi és a mostani malmöi kiállításon. A malmöi kiállítás sikerében tehát legelsősorban neki van oka gyönyörködni. De mindenki másnak is, aki a kiállítások fejlődését kellőképpen méltányolni képes és aki az értéket az értéktelentől kiállítási valutában is meg tudja különböztetni.

NORVÉGIA JUBILÁRIS KIÁLLÍTÁSA Norvégia kulturális törekvései is teljes szimpátiát érdemelnek. Az emberek puritán egyénisége, józan törekvése, munka- és szabadságszeretete egyenkint és együttvéve fölkeltik a távolabbi figyelmes szemlélő érdeklődését és őszinte rokonszenvét. É s fokozzák ezt ama szellemi nagyságok megértése, akik mint Ibsen, Björnson, Grieg, Hans Dahl, Tiedemann, Nansen, Amundsen stb. a norvég földből fakadtak és a norvég kultúrának szereztek becsülést az egész világon. Éppen száz éve, hogy Norvégia függetlenítette magát Dániától, melynek 400 évig volt alárendelt tartománya. E százados évforduló alkalmából nemzeti kiállításon mutatja be Nor-

•M •II •• I II ÍÍ íí •

J 405 Magyar Iparművészet. 1

Boberg Ferdinand: A malmöi balti kiállítás műcsarnoka.

végia a kultúra és produktív erőinek minden téren való haladását s összhangzatosan országa és népe fejlődését. 1905 óta Norvégia nemcsak független, hanem önálló állam is lett, ami még jobb alkalom nagyban kifejlett nemzeti önérzetének hatalmas érvényesítésére. Néhány adat mutatja, hogy a száz év, melyet Norvégia jubilál, milyen eredményeket biztosított a szorgalmas norvég népnek. így például 1911-ben Norvégia egész külkereskedelmének az értéke 452'3 millió korona volt, mely összeg 1912-ben 861-4 millióra emelkedett. Az export ugyanez idő alatt 165 millióról 336 millióra emelkedett és folyton emelkedőben van. A kultúra terén való hala-

4061.

Ferdinand Boberg : Die Kunsthalle der Baltischen Ausstellung in Malmö.

dása eléggé ismeretes. Szociális intézményei mintaszerűek, az egyetlen ország, mely a nők egyenjogúsítását valósággal keresztülvitte és nekik az aktív és passzív szavazati jogot már tényleg biztosította. Az éjféli nap és a fjordok hazája most már nemcsak e specialitásairól és híres kirándulóhelyeiről ismeretes, hanem iparáról és kereskedelméről, irodalmáról, művészetéről és számottevő nemzetközi.[forgalmáról is. A nemzeti kiállítás élénken igazolja, hogy Norvégia komoly sikerekről tud beszámolni. Nem úgy értem, hogy konkurrálni tudna m i n d e n téren szomszéd államaival, hanem úgy, hogy nem mult el az idő fölötte hiába és

Boberg Ferdinand : A malmöi kiállítás nagy tornya (87 m. magas).

hogy igyekezett a produkció minden ágában erejét és tehetségét a viszonyok korlátai között lehetőleg érvényesíteni. Maga a kiállítás elrendezésénél és áttekinthetőségénél fogva igen sikerült. Nem olyan grandiózus, mint a malmöi, de több benne a levegő, a világosság, az áttekinthetőség és a rendszer. A kiállítás építését Bull Henrik műépítész vezette Jensen, Jacobsen és Nielsen jeles kollégái támogatásával. Nekem úgy tetszik, hogy e kiváló műépítők a müncheni állandó kiállítás stílusára támaszkodtak, vagy legalább is a müncheni stílussal egy irányban haladtak. Nem keresték a monumentálitás kétes hatásait, inkább az egyszerűséget,

Ferdinand Boberg : Der g r o s s e Turm der Baltischen Ausstellung in Malmö.

a célszerűséget, az olcsóságot, anélkül, hogy a szép és a jó eszményeit mellőzték volna. A homlokzatok színes halványsága elég puritán, a falak szürkefehér díszét némileg élénkíti a tetőzetek halványzöldes színe. Ahol lehet, az épületekre művészi reliefeket alkalmaztak, amelyeknek képe ügyesen díszíti a kiállítási katalógust és a szemnek tetszetős a virágok színes változata, melyek a kiállítás főtereit és útjait élénkítik, díszítik. A jó szobrok sem ritkák a kiállítás területén. Egyetlen magasság dominálja a kiállítás belsejét a tópart közelében. A vendéglő közepére helyezett kettős kilátótorony, amely azonban építészeti szempontból semmiféle nevezetes-

2*

séggel nem bír. De azért el lehet mondani erről a kiállításról, hogy bár külön-külön egyik épülete sem imponáló, mindegyik tetszetős a maga puritán egyszerűségében és a két főudvarban, mely az összes főépületeket magában foglalja, semmi sincs, ami a harmóniát megzavarná. Ami a tulajdonképpeni kiállítás függelékét, a mezőgazdasági és időleges kiállításokat illeti, ezek már inkább a sablonokon épültek föl, az ismert régi német jelszó szerint : billig, aber schlecht. Meg kell jegyezni, hogy a kiállítás nagyon szét van szórva ; összesen 50 hektár területet vesz igénybe, tehát alig valamivel kevesebbet, mint a malmöi nagy kiállítás. Természetesen az időleges és az állatkiállítások épületeivel együtt, melyek szintén szét vannak szórva. Ezeken fölül egy más helyen, mintegy tíz percnyire ettől a kiállítástól, külön hajózási és halászati kiállítás emelkedik, mely Norvégiának ezt a két főfoglalkozását minden változataiban felöleli és amelyet az e szakmabeli legjobb kiállítások között számottevőnek kell elismerni úgy bőséges tartalmánál, mint ügyes elrendezésénél fogva is. A kiállítás főbejárata az első udvarba vezet, melynek jobboldalán a nép szorgalmának termékeit rejtegeti magában egy jócskán elhúzódó szürke épület. Itt is bizonyosságot szerezhetünk róla, hogy a norvég nép szorgalmas, tehetséges, produktív, hogy a zordon vidékek lakói is hasznukra fordítják a házi foglalkozások egész sorozatát. Összehasonlítást a többi népek és országok háziipara között vonni nem szükséges. Itt is túlnyomó a napi szükséglet számára való termelés, de nem hiányzanak a művészi törekvések sem. Ezek javának előkelő hely jutott a műcsarnok előrészében. Ugyanis itt is érvényesítve látjuk a modern irányzatot, melynél fogva a képzőművészet szoros kapcsolatot kíván létesíteni és fenntartani a műiparral, melyet egyenrangúnak tekint és vele együttes kiállításban kíván bemutatkozni a közönségnek. A műipar itt csak egy nagy termet tölt be, de amit a háziipari tárgyakon kívül üvegben, kerámiában, lakberendezési cikkekben, textilárúkban és ötvösművekben nyújt, az — ha nem is befejezett művészet — de a jól megindított kezdetnek igen biztató bizonyítékait képviseli. Van a művészeti csarnokban egy retrospektív kiállítás is, mely azonban elsősorban a norvégeket érdekli. A szecesszió (hivatalos nevük a „14-esek", ad normám „8-asok") egy külön pavillonba vonult, de itt se zavart sok vizet. Pedig az északi extravaganciákat eléggé aláhúzza. Ha monumentális épületeket nem is találunk, van három, melyekről nagy terjedelmüknél fogva is meg kell emlékeznünk. Az

egyik a nagy hangversenycsarnok, mely 5000 embert fogadhat magába (a pódiumán egyszerre 1700 énekes zengte el a megnyitó himnuszt), a másik a gépcsarnok, mely szintén arról tanúskodik, hogy a norvégek a termelés legnehezebb területén is térfoglalásra és önállóságra törekednek. Ebben nagy segítségükre van a sok hatalmas vízierő, melyet nem hagynak kihasználatlanul. Az iparban kihasznált vízierő meghaladja a hét millió lóerőt. A gépcsarnok egy részét a bányászat foglalja el, melynek termelését egy ügyesen szerkesztett akna-láncolatban mutatják be. Harmadik nagy épülete a kiállításnak az erősen modern stílusban épült és 11.000 négyszögméter területre kiterjedő iparcsarnok, mely tetszetős külsejével is imponál. Ebben a nagy csarnokban igen tiszteletreméltó sikerekkel találkozunk a vas- és fémipar, az üveg- és agyagipar és a vegyészeti ipar terén. Salétromot például 70.000 tonnával produkál Norvégia, mely e cikket világjelentőségüvé fejlesztette; jelentékeny a kalciumkarbid, a papirosipar és a faanyag feldolgozása. Maguk a norvégek elismerik, hogy nem akartak e kiállítással nagyzolni. Mindenüket úgy mutatták be, amint ma van, hogy maguk is tiszta képet nyerjenek arról, ami van s még inkább arról, ami nincs. Tudni akarják : hol és miben kell produkciójukat javítani, mit kell pótolni abból, ami még primitív és hogyan kell megteremteni azt, ami még egyáltalán nincs. Ez

Divéky József : Belső' címlap.

Innentitel.

300. P. Behrens : A német nagykövetség palotája Szentpéterváron. Elpusztították 1914. aug. 5-én. A Deutsche Kunst u. Dekoration 1915. X. számából, a kiadó engedelmével.

300. Prof. P. Behrens : Die am 5. Aug. 1914. verwüstete kaiserlich deutsche Botschaft in St.-Petersburg. Aus dem X. Heft 1913. der Deutschen Kunst und Dekoration. Mit Genehmigung des Herausgebers.

409 Magyar Iparművészet.

7

301. P. Behrens : A szentpétervári német trőnterme.

410

nagykövetség

301. P. Behrens : Thronsaal Botschaft in St.-Petersburg.

der

kaiserlich

deutschen

« y

302. P. Behrens : A szentpétervéri német nagykövetség földszinti csarnoka.

302. P. Behrens : E r d g e s c h o s s . Haupthalle der kaiserlich deutschen Botschaft in St.-Petersburg.

V n

» V

Vn

7»

411

Y

jtkA

.

'

'

'

«

H

303-304. P. Behrens : A szentpétervári német nagykövetség fogadóterme és bútora.

412

H

U

V

.

303-304. E m p f a n g s r a u m und Möbel in der deutschen Botschaft zu St.-Petersburg.

fmM

kaiserlich

•il •i í! h

• V il •

komoly beismerés a máról és céltudatos Programm a jövőre. Mert aki tanulni akar, az tudni is fog. Felismeri a hiányokat minden téren és meg fogja találni a módokat és eszközöket, amelyek segítségével azokat pótolni lehet. Áll ez az állam, a főváros és egyes vidéki nagy városok (például Bergen) pavillonjaira is, melyek Norvégia kulturális, szociális és kommunális berendezéseiről adnak számot. A kiállítást tömegesen látogatja a közönség, a főváros népe ott lakik, a vidék sűrű rajokban tódul feléje. Hogy azonban ne csak a nemzeti büszkeség dagassza a kebleket, hanem a „panem" igényei is ki legyenek elégítve, a kiállítás gondoskodott a vendéglők egész tömege révén az anyagi élvezetek minden változatáról. A legszerényebb igényekre éppúgy figyelemmel voltak, mint a magasabbakra. Sőt mintaszerű tejcsarnok (a tej Nor-

végia egyik exportcikke), vegetáriánus és alkoholmentes ellátás is kínálkozik. Még akik a kiállításokra szigorú mértéket alkalmaznak, azok is konstatálni kénytelenek, hogy a norvég jubiláris kiállítás relatív és abszolút szempontokból megállta helyét. A belföldieknek öröm volt és büszkeség, a külföldinek kitűnő alkalom, hogy Norvégia kultúráját és haladását az alkotás és a produkció minden terén megismerje és — tisztelje. Látjuk, hogy ez a nép józanul gondolkozik, okosan tervezi meg jövőjét és hasznosan dolgozik annak biztosítása érdekében. Én még a hála és köszönet meleg kifejezésének akarok adózni Christoforsen O. kollegánknak, a fihristiániai „Aftenposten" érdemes szerkesztőjének, aki a Christiániába a kiállítás tanulmányozása céljából utazott magyar újságírókat lekötelező előzékenységgel segítette hivatásuk teljesítésében.

NÁDAI PÁL: A SZENTPÉTERVÁRI NÉMET NAGYKÖVETSÉG PALOTÁJA incs még egy esztendeje, hogy e folyóirat hasábjain egy n é m e t architektus n a g y s z e r ű munkájáról szóltam, mely a vas és a márvány, az érc és a gránit nyelvén fejezte ki, hogy a mai építész is tud már történelmet építeni. Az építészt Behrens Péternek hívták, a munkája : az akkortájban elkészült új német nagykövetségi palota volt Szentpétervárott. Azóta romok, hamu és vér jelzik azon a helyen, hogy nem is történelem volt az, amit épített, hanem világtörténelem. Nem véletlen és nem csodálatos, csak a kövek nyelvének erejét bizonyítja, hogy ez a tudatosan német, ez az imperialisztikus gőggel megformált palota maga is megindult a népek nagy csatájával orosz földön. A legszebb, a legmonumentálisabb architektúra omlott vele össze, melyet a német építészet a legutóbbi évtizedekben produkált és az első nagy kísérlet egy gyönyörű álom realizálására. Németek voltak azok, akik az utolsó negyedszázadban összetörték az építészet francia barokkon és álreneszánszon csüngő hagyományait, a kivénhedt historicizmust, mely a mai ember számára egy hazug ledérség elszállt szellemeit idézi vissza. S németektől várja a világ - joggal— azt az új stílust is, mely kifejezze a külső és belső architektúrában a kor képességeit, a mai ember szabadságát és kényelmét.

Magyar Iparművészet.

Az ehhez vezető úton hatalmas és impozáns felkiáltójel volt az elpusztult nagykövetségi palota. Az alaprajz csupa világosság, logika, áttekinthetőség. Mintha csak megakarná tagadni a tervezőművész festőeredetét s mintha igazolni akarná ama negyedszázadot, melyet Behrens motorgyárak, turbinacsarnokok, elektromos készülékek konstruálása közben töltött el. Az épülettömb : merev és biztos térművészet; egy nagy sztereometrikus egység, melyen minden pillér egy gránitborda és minden oszlop statikai őrtállója az építészeti gondolatnak. A homlokzat klasszikus egyszerűsége a legjellemzőbb itt : nem dór, nem is neohellenizmus a Brandenburgi kapu értelmében s mégis megérezteti a görög lelket, mely komor, szinte puritán északnémet józansággá hidegült, ahogy a mérnökagy akarta kifejezni a nagyszerűség arányait. Semmi fölös dísz, semmi hazug pátosz odabent — mondja ez a homlokzat —, csak tér, nagy, világos trónterem, hatalmas ünnepi fogadótermek, melyek márványoszlopai közt a stucco-lustro hófehérsége, a nagykoronájú csillárok bronzveretei, a fehérlakkozású, bordóhuzatú, aranypaszomántos faragott székek kemény silhouettejei fürdenek a vakító parkettben. A homlokzat nem más, mint a belül koncentrált térművészet egy síkon reflektálva ; egy kornak és egy fajnak lelke van ráírva, mely célszerű, hűvös és egyetlen álma van : a szuverénitás. Akik Behrens régibb építészeti alkotásait ismerik, a Mannesmann-műveket, az A. E. G.

6

különböző gyártelepeit Berlinben, azok ebben a nagyköveti palotában is ugyanavval az eréllyel találkoznak, mely amott volt meg. A külsőségek is egybevágnak. Ugyanaz a játék a pillérek orgonasípjain. Ugyanaz a merevsége köveknek, oromzatnak, attikának. Még a világítőfelületek elosztása is ugyanabban a ritmusban cseng. De hogy megnő itt minden, hogy nyomul itt előre a front, mint olvad bele az Encke szobrász két gyönyörű lova és lovasa a sík horizontális vonalaiba, mint egy felkiáltójel, mint egy hősi gesztus ! Alig van részlet, melyben az új német iparművészet e legnagyobb úttörője megtagadta volna a maga modernizmusát s mégis alig van egy teázóasztal, egy márványkandalló, egy falikar, melyben a köznapiságot el ne halkítaná az öntudatos történelmi hit. Egyik

fogadóteremben a tizenkilencedik század elejének empire-illata szálldos Lujza királynő csodálatosan graciózus életnagyságú képe körül. Régi melódia-foszlányokból gyönyörű új fugák. Másutt Menzel, Liebermann, Leistikow, Renker munkáihoz kellett egy modern teázószobát komponálnia : itt csupa fiatalos temperamentum, melyet lefeszít a helyzet komolysága. Egy percig sem gondolhatott arra, a távol idegenben, anyagiakban sem túlságosan dúskálva és mindössze másfél évre szabott időhatárban, hogy mindazt adja, amit el szeretne mondani e modern formanyelv királyi lehetőségeiről. De össze kellett fognia erőit, megfeszítenie agyát, kikristályosítani egy egész nemzedék vágyait, hogy megéreztesse, mi az, ha a német s a s idegen földre száll. S a tépett szárnyak mögött is érezni egy hősköltemény borongó erejét.

VÁGÓ JÓZSEF: JEGYZETEK A „ D E U T S C H E R W E R K B U N D " 1914 J Ú L I U S 5-ÁN É S 4 - É N A KÖLNI KIÁLLÍTÁSBAN T A R T O T T K Ö Z G Y Ű L É S É R Ő L . ,.„ ik a feladatai, céljai és a közel jövőben követendő irányelvei a „Deutscher Werkbund" működésének ? Ez az elméleti vita volt a Werkbund ez évi VII. közgyűlésének legérdekesebb része. — A kiállítás a maga csalogató érdekességeivel két napra teljesen háttérbe szorult és a nemcsak egész Németországból, hanem több külföldi államból is összesereglett tagok minden figyelmüket a szónokoknak szentelték, akik oly szenvedélylyel vetették magukat a vitába, mint a mi egyesületeink tagjai például, midőn egy-egy választást küzdenek végig. A választást a közgyűlés minden különösebb érdeklődés, vita és harc nélkül néhány perc alatt elintézte, megszavazandó indítványról vagy egyáltalában bármilyen szavazás vagy határozathozatalra alkalmas tárgyról szó sem volt, hanem pusztán elméleti vita, melyen az érvek éle, a meggyőzés szenvedélye csupán a hallgatóság megnyerésére irányult. Hogy mi volt a vita lényege, arról teljes és őszinte képet még akkor sem lehet nyerni, ha az összes szónokok felszólalásait szószerinti szövegükben elolvassuk, úgy amint azt a Deutscher Werkbund kiadta, mert a felszínen zúgó hullámokat láthatatlan belső forrongó erők mozgatták. Majdnem azt mondhatnám, hogy érdekesebb volna tudósítás címen

azt leírni, ami nem történt, mint ami megtörtént és azt mondani el, amit nem mondtak el, de titokban éreztek és a sorok, a szavak között némiképpen éreztettek. A vita látható magva dr. Hermann Muthesius titkos tanácsosnak előadása, érezhető és a szavak között támadott célpontja pedig az ő személye volt. Megállapítható, hogy végeredményben mindkettő, úgy előadása, mint személye, a rendkívül nagyszámú hallgatóság legnagyobb rokonszenvének, helyeslésének megnyerésével győzelmesen került ki a heves szóharcból, ami — eltekintve személyi szeretetreméltóságát és közkedveltségét — abban találja könnyen érthető magyarázatát, hogy igen széles látókörű, szellemes és haladó gondolkodású előadásában elejétől fogva végig az igazság az ő részén volt. Fejtegetéseinek rövid foglalatja körülbelül a következő : A „Werkbund" művészek, iparosok, gyárosok és kereskedők szövetkezése oly célból, hogy mindazt a tárgyat, amit az ipar termel, a kereskedelem világgá visz, a lehetőség szerint technikailag a legjobbra, ízlésben, külsőben a legművésziesebbre készítsék, terjeszszék, az értéktelen silány olcsóságokat, egyénietlen utánzatokat, művészietlen ízléstelenségeket üldözzék és e célok elérésében egymást vállvetve támogassák. A kitűzött cél, bár azt a legeszményibb rúgók mozgatják, legkevésbbé sem lehet egy üres szentimentális elméleti cél, hanem a legnagyobb mértékben

gyakorlati, minden komoly, minden művészi munkának anyagi boldogulása. Az élet mindennemű szükségleteit kielégítő ipari és gyári terméknek nemcsak azért kell jobbnak, szebbnek lennie az eddigi silány termékeknél, hogy azok, akik veszik, gyönyörűséget találjanak benne, hanem a mozgalommal egy óriási nemzetgazdasági érdeket kell szolgálni. Nemcsak az ország belterületéről kell kiszorítani a külföldi árút, melyet eddig kénytelen volt venni az, aki szebbet, jobbat, művészibbet akart, hanem oly becsületet, oly művészi hírnevet kell szerezni a hazai (német) munkának, hogy az megnyissa számára a külföld vásárló piacait is. Ily átfogó, messzelátó szemmel nézvén a Werkbund céljait, azoknak az eszméknek, melyeket a Werkbund kezdettől fogva hirdetett, kétirányú fejlődési tendenciája látható. Az egyik a fölfelé, ámennél magasabb tökély felé való törekvés, a másik a szélességben, mennél nagyobb területre való kiterjedés lehetősége. Az első irány a művészi magaslat, a csúcspont felé törekvés az egyes művészek munkája és feladata, s az elérhető magasság nagyrészt azok képességétől függ, bár még a fejlődés ily irányára is óriási befolyással bír az, hogy a fejlődés mily széles, mily biztos alapjára támaszkodhatik a magasabbra törő egyén. A Werkbundnak azonban, mint nem csupán művészekből álló társaságnak, célja nem lehet a csupán művészi felé való fölfelétörekvés, hanem- az együttműködés minden eszközeinek és lehetőségének felhasználása és kihasználása, általánosítása és mennél szélesebb körben való terjesztése mindazoknak a törekvéseknek, melyeket az utolsó öt esztendőben általában művészinek szokás nevezni. A „művészet" szó értelmezésében és alkalmazásában azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy az utóbbi időben divattá lett a művészet szót oly területekre is kiterjeszteni, ahol ez inkább kellemetlen nagyzolás. „Művészet az utcán", „Kirakatművészet", „Művészet a férfiruhában" stb., oly működési területekre iparkodnak lefoglalni a művészet és művész szót, amelyeken régebbi, tényleg művészies korokban sohasem használták, hanem az ilyenszerű alkotások egyszerűen a jó ízlés birodalmába voltak utalva. így tekintve a helyzetet, egyesek talán úgy fogják találni, hogy a Werkbund levetette az ő magas kothurnusát, de ez a törekvés jelentőségét és méretét legkevésbbé sem kisebbíti. Ha — mint azt a kiállítás is örvendetesen mutatja — a jelenkor iparművészeti kérdéseit nagyrészt úgyszólván már meg is oldották művészeink, azért az általános ízlés, jobban mondva ízléstelenség még mindig a régi.

A kiállítási iparművészettel szemben tekintsünk meg egy átlagos lakást, egy orvos várószobáját, előkelő nagyságáink gyakran fényképben közölt dolgozószobáit, otthonát, akkor látjuk, hogy a nagy általánosságnál a legsivárabb í z l é s t e l e n s é g terpeszkedik. A szegényebb polgár a leghitványabb árúval megelégszik, a jobbmódú szalad Párisba, Londonba, ahol régi műtárgyak utánzatait, hamisítványait válogatás nélkül vásárolja össze. Az ezek ellen való küzdelemben nem elégséges mindig a termelő iparosokat ösztökélni mennél jobb és szebb árúk előállítására, mert hiszen éppen azt látjuk, hogy ők a haladás pártján vannak. De lehetetlenség szem elől téveszteni azt a viszonylagosságot, amely a termelő és fogyasztó között fennáll. Mindig csak annyi ízléstelen üzlet lehet, ahány ízléstelen vevő van. Legszükségesebb tehát az elért eredményeket mennél szélesebb körben terjeszteni, diadalra juttatni. Nem elég az, ha vannak egyes jól épített házak s az egész országot a spekulációs építkezések csúfítják el. Hiába épülnek mintaszerű ipartelepek, ha egész városnegyedek pöffeszkedő, szomorú palota-kaszárnyákból állanak. Készülnek az iparművészet csiszolt remekei és ugyanakkor egész hajórakományok mennek útra a legsilányabb vacakokkal, sőt bárha mindig a minőség fokozását, a „Qualitätsarbeitot" célozzuk, mégis az állam is saját építkezéseinél mindig a legolcsóbbat fogadja el. így keletkezik aztán az az ízlésbeli zűrzavar, mely nálunk uralkodik. Az új ízlés már itt van, de még nem volt képes a régi ízléstelenséget kiszorítani. Ezt elérni több út, több eszköz áll előttünk. A szóbeli propaganda, a folyóiratok, melyek máris az egész világ érdeklődését föl tudták kelteni a német munka iránt. És a kiállítások, esetleg külföldiek is. A külfölddel szemben igen súlyos és kitartó komoly művészi harcot kell folytatnunk. A nemzetközi vélemények lassan alakulnak és így túlélik jogosultságukat. A német munkáról ma is régi, 30—40 év előtti, — akkor jogos — nemzetközi vélemény áll fenn, hogy az ízléstelen és silány. Ezt a ma már igazságtalan véleményt vállvetett közös munkával lehet csak legyűrni, az eddig elért eredményeket pedig szintén közös akarattal megóvni és így valósítani meg iparművészeti világpropagandánkat. Ez legyen a Werkbund főfeladata. De amíg a jó forma nálunk nem lesz általánosan uralkodó, addig a mi kultúránk nem tud kifelé is kisugározni. Eddig a művészi mozgalmat csak művészek, egyesek vezették, s szokássá lett minden egyes széknél a művész nevére hivat-

kőzni. Az egész törekvés szinte egyes múzeumi darabok létrehozását látszott célozni. Legutóbbi kiállításaink felkeltették az egész külföld érdeklődését. Ez érdeklődést sohasem érhettük volna el, ha továbbra is francia bútorokat másoltunk volna, rokokó szalonokat és olasz barokk úriszobákat készítettünk volna. Ami az érdeklődést felkeltette, az az alkotások eredetisége, mely még akkor is figyelmet ébreszt és érdemel, ha nem is felel meg mindenben a néző külföld ízlésének. Ez a hatás annál nagyobb, mennél egységesebb művészi törekvésekkel lépünk a külföld elé. Egy szellemes megfigyelő azt mondta, hogy a „Werkbund" a legintimebb ellenségek egyesülete. Mi sem bizonyítja jobban céljaink nemességét és magasabbrendűségét, mint az, hogy mindezek ellenére a legnagyobb egyetértésben tudunk közös célunk érdekében együttdolgozni, sőt közös eredményeket elérni. Mert bármi, közelállók,az egyes egyéniségekkülönféleségét látjuk is, a távolabbi szemlélő már csak egy egységet lát, azt a közösséget, melyet az együttes munka eddig elérni képes volt. Örömmel kell megállapítani, hogy a st.-louisi kiállításon, mint egységes német művészi ízlés, úgy különböztünk a többi népek kiállításától. Ez az egyesülés pedig erőt jelent, s az egyéninek a tipikusba való átmenete a helyes szerves fejlődési folyamat, mely mindig, minden kultúrkorszakban így volt. Szinte azt lehet mondani, hogy egész generációk dolgoztak ugyanazon technikai és művészi probléma megoldásán. Leginkább áll ez természetesen az építészetre, mely művészet leginkább függ össze az élettel és így a Iegkötöttebb is. Az igazi műalkotás egyéni különbségét csak az általános, a típusnak keretén belül keresi. Az általános művészi fejlődés ez elért kereteit megtartani, ezeket tágítani, a korunkra úgyszólva jellemző típusokat mennél nagyobb körben terjeszteni, legfőbb célja lehet a Werkbundnak. A művészet természetesen marad a maga szabadságában. Csapong, amerre kedve tartja, félre is léphet, hibákat is követhet el, ehhez joga van. Az idő kiválasztja belőle a maradandó értékeset, a csapongás értéktelen különcségei nyomtalanul elenyésznek. A jelenkor igényeit kielégítő új követelményeket eddig kétségtelenül a németek oldották meg legjobban. Az árúházat, gyárat, a forgalom mingen tartozékát ők oldották meg legjobban, és büszkén állíthatjuk, hogy e jelenkor szükségleteinek művészi kifejezésmódját bizonyos fokig már megteremtették. Minden kornak megvan a maga művészi megnyilatkozási formája, és az a nép, mely ezt legelőször eltalálja, az lesz irányadó a

fejlődő új művészetben. A Werkbund feladata odahatni, hogy ez a nép a német legyen. E tudományos szempontból helyes, művészi szempontból lelkes és nemzeti szempontból nagy látkörű fejtegetést mégis sokan igen hevesen megtámadták. A fámadók fiatalabb építészek, iparművészek, akik között különösen H. van de Velde terjesztette elő nagy hévvel előadott ellenvéleményét, mely a típus létezését tagadja, az egyéni művészet teljes korlátlanságát követeli és előadónak szinte szemére veti, hogy egész fejtegetése csupán a középszerűség dicsérete. Ehhez hasonló értelemben szólaltak föl még többen, míg mások, köztük a híres tudós Ostwald is, több nyugalommal és több meggyőző érvvel védték az előadó igazságát. A heves ellenzés külső és belső okból fakadt. A külső ok, hogy az előadó előadásának néhány sorban foglalt kivonatát előzőleg közzétette, ami félreértésre adhatott alkalmat olyanoknál, akik amúgyis ellenkező véleményen lévén, a néhány szavas kivonatból nem tudhatták követni előadó gondolatmenetét és így az előadásra már felkészült ellenzékként jöttek el, amit maguk is bevallottak, mondván, hogy az előadás némiképp már szépíteni igyekszik az eredeti szándékot. (?) A belső ok, gazdasági elégedetlensége egyes művészeknek. Muthesius, mint a birodalmi iparfejlesztés vezetője, nagy és befolyású állásban van s mint ilyen, szerintük, őket alig támogatja, hanem inkább a közepeseket, a féltehetségeket karolja fel. Ezen nyilvánosan el nem mondott indítóokoknak talán lehet is valami pozitív, sőt talán esetleg némi igazs á g o s alapja is. Lehet, hogy a gondolkodásában, tudományos és művészi meggyőződésében oly abszolút modern Muthesiusnak úgy haladottabb kora, mint angolos neveltsége miatt talán már nincs meg az a rugalmas fogékonysága, hogy minden fiatalos különcködésből azonnal ki tudná hámozni az abban, illetőleg az alatt rejlő értéket, de nem lehet szem elől téveszteni azt sem, hogy mint az államnak felelős szerve, működésében természetszerűen bizonyos óvatos konzervativizmussal kell eljárnia, s hogy a cél, mely így elérhető, egy egységes modern stílus kifejlődésének lehetősége, sokkal nagyobbszerű, mintsem egyes akármilyen tehetséges művészek egyéni segítése. S ha ő, mint a Werkbundnak egyik vezető embere, ily nagy ambíciókra ösztönzi a Werkbundot, valószínű, hogy ugyanaz az ember mint hivatalos személy is azt érzi élethivatásának, hogy a most vajúdó kor művészi megnyilatkozásaiban Németország számára biztosítsa a kezdeményező és irányító szerepet.

MAGYAR IPARMŰVÉSZET. 1914. VII—VIII.

A székesfővárosi leányiskolák a magyar vöröskereszt egyesületet támogató bizottságának központi munkaterme az iparművészeti múzeumban.

VI. MELLÉKLET.

Budapester Lehrerinnen, die im Kunstgewerbemuseum für die Armee Wäsche sammeln und nähen.

H

ADI ÁLLAPOT. Felesleges erősítgetnünk, hogy a háború szele a magyar haza minden intézményét, vállalatát, s így nem csekély mértékben bennünket is érinti. Munkatársaink egy része, köztük Sztrakoniczky Károly dr., Lengyel Géza, Csányi Károly, Szécsén Ferenc, művész-munkatársaink közül Muhits S á n dor, Bokros Ferenc a tollat, illetőleg a rajzónt karddal cserélték fel, a reprodukáló intézetek üzemüket munkás- és munkahiány miatt jóformán beszüntették, lapunk nyomdája, az Athenaeum, csak félnapon foglalkoztatja személyzetét, a külföldi szakfolyóiratok és postai küldemények elmaradnak, — szóval mindenfelől bajok merednek elénk. A hadi állapot következtében beállott nehézségek megbeszélése végett a Magyar Szakírók Egyesülete augusztus hó 4-én egybehívott ülésén a fennforgó bajokra való íekintettel egyhangúlag abban állapodott meg, hogy a szaklapok — egyelőre — redukált terjedelemben jelenjenek meg. Ennek nyomán laptársaink jó része felére, sőt negyedére csökkentette az ívek számát. Miután a Magyar Iparművészet szerkesztősége még a nyár elején elhatározta, hogy a német kiállításokról külön számot ad és az időközben beérkezett aktuális cikkekkel együtt a halaszthatatlan közlemények és képek terjedelme meghaladja a Magyar Iparművészet rendes füzeteinek ívszámát : ezért a Magyar Szakírók Egyesületének bennünket is érintő határozatára és a fennforgó nehézségekre való tekintettel ezt a füzetet kivételképpen k e t t ő s s z á m k é n t adjuk t. olvasóinknak azzal az Ígérettel, hogy a háborús válság megszűnésével módját akarjuk ejteni az elmaradt íveknek pótlására. Reméljük, hogy a t. olvasóink — méltányolva a kényszerítő okokat, belenyugszanak intézkedéseinkbe.

H

ADI KÓRHÁZ AZ IPARMŰVÉSZETI ISKOLÁBAN. Szeptember hó 11-én nyilt meg az iparművészeti iskola II. emeleti termeinek egy részében elhelyezett hadi kórház, amelyben egyelőre 50 sebesültet ápolnak. A kórház ' ^ H w 1 berendezésének költségeit az iskola tanárainak, jelenlegi és volt növendékeinek adományaiból fedezik, a fenntartással járó szükségleteket pedig eddig társadalmi úton elégítette ki az iskola. Kívánatos volna az oly áldásos

Magyar

Iparművészet.

új intézménynek pénzbeli és természetbeni adományokkal való hathatósabb támogatása. A kórház ügyeit egy Klebersberg Kúno dr. államtitkár elnöklésével megalakult bizottság intézi, melynek tagjai: Majovszky Pál dr., Radisics Jenő, C z a k ó Elemér dr. és Berefvás Hugó. Az igazgatást Szablya-Frischauf Ferenc és Fesztetics Pál gróf tanárok végzik. Pénztáros : Csermendy Elemér. Az iparművészeti iskola fennmaradt termeiben az oktatást a rendes időben kezdték meg. Az intézet nappali és esti tanfolyamainak növendékei közül mintegy 200 végez hadiszolgálatot, ennek ellenére a tanulásra jelentkezetteknek száma mégis megközelíti a háromszázat.

F

EHÉRNEMŰGY ÜJTŐ- É S VARRÓTEREM AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN. A háborús bonyodalmak beálltával az Iparművészeti Múzeum igazgatósága átengedte nagy csarnokát a D á n i e 1 n é Lamács Lujza vezetésével szervezkedett s jobbára fővárosi tanítónőkből álló, a magyarországi Vöröskereszt egyesületet támogató hölgybizottságnak, mely ott augusztus eleje óta igen eredményes, áldásos munkásságot fejt ki, hogy ellássa a harcos és sebesült katonákat mindenfajta fehérneművel. A múzeum nagy udvara, amelybe még néhány héttel ezelőtt a gyermekművészeti kiállítás vonzotta a látogatókat, most lelkes nők munkatermévé vált, amelybe összehordják, javítják a használt fehérneműket, szabnak, varrnak, kötnek, horgolnak, rendezik és csomagolják a kórházak részére kért holmikat, kiadják az iskolákban feldolgozásra kerülő vásznakat, pamutot stb. Ezt a nemes hazaszeretettől vezetett önzetlen munkálkodást örökíti meg az utókor számára e füzetünk képmelléklete. GYERMEKMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁST az miatt le kellett szerelni. A társulat ennélfogva felkéri a kiállítókat, hogy tárgyaikat a hétköznapok valamelyikén 9—1 óra közt vegyék át.

À imént előadottak

A

Z E R Z S É B E T KIRÁLYNÉ EMLÉK végrek. hajtóbizottsága arról értesít bennünket, hogy az 1913. évi november 28-án hirdetett pályázat határidejét 1915 május hó 1-je déli 12 óráig meghosszabbította. A pályázati hirdetmény 2. pontját pedig olyképpen egészítette ki a bizottság, hogy minden pályázó művész a tulajdonképpeni emlékmű megoldásáról egy huszadnagyságú plasztikus mintában annyit mutasson be, amennyit pályaművének megértésére szükségesnek tart. A királyné alakjáról a minta az első határozat értelmében egyharmad nagyságban, — ellenben az esetleges mellékalakról szintén csak egyhuszad nagyságban mutatandó be.

6

•

•

«n •nn •n • •n •n •n •n •n •n •n •n •nn • •n •n •n •nn • •n •n •nn • •n •

•i • •n •n •n •n •n •n

•n •n •n •n •n •n •n •n •n •n •n •n •n

n

• n •

•n •nn • •nn *n • n •

•n •n •n

418

•M «II •II •II •II •II •II II • •II •II •II •II •II II • II •

A

N Ő I DIVAT F E L S Z A B A D U L Á S A . Az c h a s á b o k o n s o k s z o r h a n g o z t a t o t t régi kív á n s á g , ú g y látszik, v é g r e m e g v a l ó s u l . Világot r e n g e t ő , h á b o r ú s b o n y o d a l m a k r a volt s z ü k s é g , h o g y a z illetékes k ö r ö k v é g r e b e l á s s á k azt a z elemi i g a z s á g o t , h o g y n e m kell o k v e tetlenül P á r i s é s L o n d o n m i n d e n d i v a t h ó b o r t ját v a k o n követni, h a n e m m i n d e n n a g y n e m z e t m a g a c s i n á l h a t j a m e g a m a g a divatját. A n ő i divatkiállítás, amelyet az O. M. I p a r m ű v é s z e t i T á r s u l a t ez év ő s z é r e tervezett — mely a z o n b a n a b e k ö v e t k e z e t t h á b o r ú s v á l s á g miatt e l m a r a d —, f ő p r o g r a m m j á n a k éppen azt v a l lotta, h o g y m a g y a r m ű v é s z e k n e k a d i v a t s a b l o n tól eltérő e g é s z e n eredeti tervezeteit a k a r j a b e m u t a t n i s ezzel útját e g y e n g e t i egy ö n á l l ó m a g y a r d i v a t n a k . N a g y o b b d i v a t c é g e i n k , mint értesülünk, máris komolyan foglalkoznak a f r a n c i a é s a z a n g o l divattól f ü g g e t l e n női d i v a t nak megállapításával. Hasonló törekvések v e z e t i k a b é c s i é s berlini d i v a t á r ú h á z a k a t is, így a z t á n r e m é l h e t ő , h o g y v a l a h á r a eltűnnek u t c á i n k r ó l a h a s í t o t t s z o k n y á j ú , t i p e g ő lépésű s a francia kokottok öltözködését utánzó n e v e t s é g e s női p o j á c á k .

ÚZEÁLIS ÜGYEK A Z O R S Z Á G O S MAGYAR.IPARMŰVÉSZETI MU-rV ZEUM É S ISKOLA KÖNYVTÁRÁNAK 1915/14. ÉVI FORGALMA. A könyvtár október hó 15-én nyilt meg a közönség számára és hétköznapokon hétfő d. e. és szombat este kivételével d. e. 10—12-ig és este 6—8-ig; vasárnap és ünnepnapokon d. e. 10—12-ig állt a látogatók rendelkezésére. Bejárat nappal : Üllői-út 35 és este: Kinizsi-utca 51. sz. alatt. A művészetek iránt érdeklődők ebben az egyediili iparművészeti könyvtárban az iparművészet minden szakmája irodalmának gazdag gyűjteményét találják, úgyszintén a hazai és külföldi szakbeli folyóiratok, fényképek, plakátok és negativák. A kutatóknak a könyvtár tisztviselői mindenkor szívesen nyújtanak segédkezet és szolgálnak tanáccsal a könyv kiválasztásában. A könyvtár használata : beiratkozás, ruhatár stb. díjtalan. A beiratkozás minden évben (szept.-jún.) újból kötelező. A mult iskolai évben 756-an váltottak állandó látogatásra jogosító igazolványt. A látogatók foglalkozásra nézve a következőképpen oszlottak meg : Iparművészettel egyetemesen foglalkozó látogatók : műszaki és iparművészeti rajzoló (20), mérnök (8), tanár (10), tanító (4), tanítónő (8), író (2). Iparművészetiéi szakszerűen foglalkozó látogatók : iparművész (16), iparművészeti iskolai növendék (228), műegyetemi hallgató (34), felső ipariskolai növendék (15), felső építőipariskolai növendék (28), iparrajziskolai növendék (8), képzőművészeti főiskolai hallgató (5). — Építészettel foglalkozók : építész (26). Szobrászattal foglalkozók : szobrászművész (19), kőfaragó (1). — Festészettel és dekoratív festészettel foglalkozók : festőművész (12), festőművésznövendék (7), szobafestő (9), címfestő (5). — Grafikus és sokszorosító művészettel foglalkozók : nyomdász (6), nyomdatulajdonos (2), fényképész

(4), litográfus (2). — Textiliparral foglalkozók : női szabó (2), kárpitos (10), paszománykészítő (1). — Agyagiparral foglalkozók : kályhás (2). — Faiparral foglalkozók : asztalos (50), ács (1), intarsiakészítő (2). Könyvkötészettel és bőrmunkával foglakozók : könyvkötő (7), bőrmetsző (2). — Nemes és más fémekkel foglalkozók : ötvös (7), rézöntő (2), bronzműves (1), lakatos (6), vasesztergályos (2), csillárkészítő (1), kovács (1), vésnök (6). — Foglalkozásra nézve nem iparművészeti szakkal foglalkozó látogatók : ügyvéd (5), orvos (3), gyógyszerész (1), hivatalnok (57), katona (2), színész (5),elektrotechnikus (2),kerttechnikus (2), kereskedő (5), gyáros (5), magánzó (4), fodrász (1). — Egyetemi hallgatók és egyéb fő- és középiskolai tanulók : orvostanhallgató (16), bölcsészettanhallgató (17), joghallgató (10), kereskedelmi iskolai növendék (20), keleti akadémiai növendék (1), középiskolai tanuló (44). A könyvtár a téli hónapokban és az esti nyitás alatt a leglátogatottabb, mint azt a következő statisztikai adatok mutatják : A látogatók száma Hónap

Összesen

délelőtt

este

261

676 1088

Október November

659

December

426

957 1727 1109

470

685 799

Február

652

841

1475

Március Április

654

897 465

1551

577 588

559

840 947

200

182

582

Június

Összesen

1269

10215

Míg 1911/12-ben 549 látogató 7901-szer, 1912/15-ban 667 látogató 8681-szer, addig 1915/1914 iskolai évben 756 látogató 10215-ször vette igénybe könyvtárunkat. Örömmel kell konstatálnunk, hogy a mult iskolai évben — dacára annak, hogy a könyvtár átalakítási munkálatok miatt egy hónappal később nyilt meg a közönség részére — a látogatók száma feltűnően emelkedett.

•nn • •n •n •n •n •n •n

•M

•

•nn • •n ••i •n •n •n

•ÍÍ

n• •n •n •n •n

•M

•n •nn • •n •nn •n •n • •n •n •n

•ÍÍ

•nn •n • •n n •í! •II II

r,•

•n •n •n •n •n •n n í! • •n •n •ÍÍ

D

Ó S A LUKÁCS f . Harmincnégy éves kor á b a n halt m e g a u g u s z t u s 15-én, S z o l n o k o n , fiatal i p a r m ű v é s z g á r d á n k egyik t e h e t s é g e s , t ö r e k v ő t a g j a , aki tervezeteivel t ö b b s z é p sikert ért el. É v e k e n á t F e h é r k u t h i B á linttal t á r s u l v a d o l g o z g a t o t t , l e g u t ó b b p e d i g a k a s s a i áll. javítóintézet i p a r m ű v é s z e t i m ű helyei r é s z é r e készített r a j z o k a t . H o s s z ú s z e n v e d é s t ő l v á l t o t t a m e g a halál jeles i p a r m ű v é s z ü n k e t , ki c s e n d e s , s z e r é n y m o d o r á v a l é s kiváló s z a k b e l i k é s z ü l t s é g é v e l s o k b a r á t o t é s tisztelőt s z e r z e t t m a g á n a k .

•n ••i

•ÍÍ

n* •n •n •n •n •n •n •n •n •n •n

•n •n

$N

W

ILLIAM L O S S O W f - Lossow titkos tanácsosban Drezda nem csupán iparművészeti iskolájának érdemes igazgatóját veszti, hanem legtermékenyebb építészeinek egyikét is, kinek munkássága nagy hatással volt az új Drezda építészeti kialakulására. Sokáig elnöke volt a drezdai iparművészeti egyesületnek és mely vezetése alatt tekintélyes és nagy befolyású tényezőjévé vált a német iparművészetnek. Az iparművészeti iskolán 12 évig működött s nagy része van az intézet felvirágozásában. Utódává vejét, a bajor származású Karl G r o s s professzort nevezték ki, ki mint gyakorló iparművész és szakíró egyaránt igen érdemes munkásságot fejt ki.

^ZAK] IRODALOM RUDOLF: NŐIPARI DÍSZÍTŐRAJZ BOROS különös tekintettel a női fehérnemű és ruhanemű díszítésére. Rajzoktatási vezérfonal és példatár leányiskolák használatára. 96, részben többszínű mintalap, hozzátartozó szöveggel. Ára 25 korona. Kapható szerzőnél, Budapest, Rákóczi-tér 4-5. A vaskos mappát megtöltő, most megjelent díszítőmintáknak szerzője már régebben érdemes munkásságot fejt ki a rajzpedagógiai irodalom terén s új művével is becsületes és komoly törekvéséről tesz tanúságot. A most közzébocsátott lapok túlnyomó részén díszítményi elemeket találunk, amelyekből ügyes, jóízlésű s a tervezésben jártas rajzos vagy kézimunkatanítónő tetszetős mintákat alakíthat. Előnye Boros művének abban van, hogy az elemeket jobbára egyes ismertebb technikák szerint válogatta össze, illetőleg csoportosította bizonyos munkanemekre (à jourozás, zsinórozás, applikálás, Madeira-hímzés stb.) való tekintettel. A kész tervezetek, amelyekkel az elemek alkalmazásának mikéntjét akarja érzékeltetni a szerző, nem mindig sikerültek, ezért célszerűbb lett volna, ha kevesebb, de gondosabban megválogatott ilyen példákat csatol értékes elemgyüjteményéhez. Ennek ellenére a mű kétségtelenül nyereséget jelent kézimunkatanításunk szegényes irodalma részére, ezért figyelmébe ajánljuk az érdekelt iskoláknak.

magyar rész érdekelt s kínosan lepett meg, amidőn láttuk, hogy a közölt 12 kép közül hat, az erotikus rajzai révén bizonyos hírre vergődött Franz von Bayrostól ered. A magyar csoportot ismertető névtelen cikk szerzője — amennyiben ő végezte az anyaggyűjtést — nem tett jó szolgálatot a magyar művészetnek, amidőn nekünk teljesen idegen, a magyar művészettel sem érzelmi, sem tárgyi vonatkozásban nem levő műveket magyar cégér alatt mutat be. Azt sem tudjuk, honnan veszi a névtelen cikkíró, hogy a horvátországi születésű von Bayros márki úr magyar eredetű. Annyi bizonyos, hogy ez az első eset, hogy magyar művészek sorában látjuk a márki urat. De bizonyos az is, hogy sokkal szívesebben láttuk volna, ha édeskés rajzai helyett több elismert, jeles hazai művészünk grafikai munkáit közölte volna a Studio, amely kitűnő Nagy Sándorunk és Kós Károlyunk csak egy-egy illusztrációját és az iparművészeti iskolánk növendékeinek csupán négy betűvetési gyakorlatát méltatta még közlésre.

D

ER VERKEHR a címe a Deutsche Werkbund ezidei évkönyvének, mely a forgalom és a művészet kölcsönös vonatkozásairól szóló cikkeket és idevágó sok érdekes, művészi képet foglal magában. Az évkönyvet a legjelesebb német szakírók írták és iparművészek, köztük P. Jessen, P. Behrens, A. Endell, K. E. Osthaus, Neumann, B. Paul, R. Bosselt stb. A cikkek jobbára oly terrénumok felé akarják terelni a komoly művészi tevékenységet, amelyeken eddig jobbára csak

STUDIO ezidei évkönyve a könyvművé-

À szettel foglalkozik. Az angol grafikusokon

kívül német, francia, osztrák, magyar, svéd és amerikai művészektől mutat be a Year Book kisebb-nagyobb sorozatot, melyek mindegyikéi külön cikk méltat. Bennünket különösen a

Axeli Gallén-Kalela

9«

a hivatalos m ű v é s z e t s z o k v á n y s z e r ű s é g e uralkodott. M e g g y ő z ő hévvel követelnek teret a művészi t a l á l é k o n y s á g n a k é s t u d á s n a k , hogy ezek é r v é n y e s ü l h e s s e n e k az utca é s a terek művészi kiképzésében, a forgalmi e s z k ö z ö k készítésében, a pénzek é s a levélbélyegek m e g tervezésében, s z ó v a l művészetet a k a r n a k belevinni a forgalmi utak é s e s z k ö z ö k sivár s z ü r keségébe. A Werkbund 1913—14. évi m ű k ö déséről é s az o s z t r á k é s a svájci W e r k b u n d m o z g a l m a k r ó l s z ó l ó jelentések egészítik ki a v á l a s z t é k o s ízléssel m e g s z e r k e s z t e t t kötetnek tartalmát. Ára 3 m á r k a .

F

ALKE, OTTO V. K U N S T G E S C H I C H T E

DER S E I D E N W E B E R E I . I—II. Bd. Berlin, E. Wasmuth, 1913. Ára 115 m á r k a . Falke, ki eddigi m u n k á s s á g á v a l különösen a k e r a mikai irodalmat gazdagította jeles művekkel, jelen m u n k á j á v a l egy terjedelmes é s belső értékénél f o g v a alapvető, hézagpótló művel gyarapította a textil-irodalmat. A mű k i a d á s a elé a s z a k k ö r ö k nagy v á r a k o z á s s a l é s reménynyel tekintettek s nem c s a l ó d t a k . A mű voltaképpen Julius L e s s i n g n e k 1 9 0 0 — 1 9 0 9 - i g az állam t á m o g a t á s á v a l készült „ D i e G e w e r b e s a m m l u n g d e s Königlichen Kunstgewerbem u s e u m s " című tizenegy kötetből álló t á b l á s műnek m a g y a r á z ó s z ö v e g é t foglalja m a g á ban. L e s s i n g művének célja volt a k ö z é p k o r művészi szempontból jelentékenyebb s z ö v e teit lehető teljességgel elénk tárni s így az eredeti terven, mely c s a k a berlini iparművészeti múzeum gyűjteményére volt tekintettel, változtatni kellett é s a nevezetesebb egyházi é s múzeumi gyűjtemények a n y a g á r a is kiterjeszkedni. — S e n s , Aachen, Siegburg, Cöln, Maastricht, Danzig, Halberstadt, R e g e n s burg, B r a n d e n b u r g é s a vatikáni S a n c t a S a n c t o r u m selyem ereklyetakaróinak é s miseruháinak, t o v á b b á Lyon, London, Düsseldorf, Krefeld, Wien, Paris, S t r a l s u n d é s B r a u n s c h w e i g múzeumaiban található s e l y e m s z ö v e tek tekintetbe vétele nélkül h i á n y o s képét nyertük volna a selyemszövetek történetének. L e s s i n g a II. kötettől kezdve ezen gyűjteményekre is kiterjeszkedik. F a l k e kimerítően tárgyalja a k ö z é p kort, mert a k ö z é p k o r b a n a selyem az e g é s z művelődéstörténelemben jelentős szerepet játszott. A renes z á n s z t ó l az újkorig a tábláknak körülbelül egynegyede esik. A késői antik kortól a

r e n e s z á n s z i g terjedő évezredben a s e l y e m s z ö v e t e k ö s s z e k ö t ő k a p o c s k é n t szolgáltak a keleti é s a nyugati népek művészi formáinak kicserélésében. A selyemszövetekkel együtt a késői antik ornamentika P e r z s i á b a került, a perzsa minták Bizáncba é s Kínába, a kínaiaktól ismét visszakerült az izlam vidékére é s Itáliába, mindenütt az átvevők fantáziája által megtermékenyítve. A k ö z é p k o r egyetlen műterméke sem vetekedhetik a síkdíszítmény forrásai tekintetében a selyemszövetek jelentőségével. A talányszerű k é r d é s e k r e Ázsia és Európa művészi k ö l c s ö n h a t á s á r a nézve alig tudunk megfelelni a selyemszövetek behatóbb ismerete nélkül. Azért érezte a szakirodalom régóta oly műnek a hiányát, mely a középkori selyemszöveteket a l a p o s a n tárgyalja és vizsgálja. Élvezet követni a s z e r z ő fejtegetéseit, ki tisztán művészettörténeti vizsgálódásai mellett a s z ö v é s technikai eljárásaiban é s a mechanikai reprodukció feladataiban is teljes j á r t a s s á g g a l bír s így a tárgyalt anyag fölött uralkodik. A p o m p á s a n reprodukált szöveteket világos, m e g g y ő z ő m a g y a r á z a t a i kísérik. A textil-irodalom gyűjteményes é s speciális munkáinak s o k tarthatatlan hipotézise, hamis következtetése évekre terjedő t u d o m á n y o s kut a t á s a révén új megvilágításba került. E g é s z e n új, valószínűbb k a p c s o k a t tár elénk s tanulság o s képekben mutatja be a művelődéstörténetileg é s politikailag taglalt selyemszövetek művészettörténetét. A két kötet pótlólag hozza mindazon művészi tekintetben f o n t o s selyemszöveteket, melyek L e s s i n g művéből kimaradtak. Azonkívül s o k táblát vesz át L e s s i n g t ő l , úgy hogy ez a mű e g y m a g á b a n is teljesen önálló. Ö s s z e h a s o n l í t á s o k a t tesz az ö t v ö s ség, a keramika, a miniatűr é s a festészettel, hiteles bizonyítékokat nyújt e g y e s díszítmények, állatok, l o v a s á b r á z o l á s o k eredete é s formaváltozatai tekintetében. A síkdíszítmény történetét is nyertük ezen művel. A Kelet é s Nyugat, a buddhizmus, az antik, az izlam é s a keresztény világ kölc s ö n h a t á s a i t kimerítően t á r gyalja a 300 oldalt kitevő szövegben, melyet 612 ábra és s z á m o s színes tábla kísér. Az iparművész, a r a j z o l ó új é s becses, a fantáziát megtermékenyítő motívumokra s a s a b l o n o s mintákat messzi felülmúló anyagot talál e jeles munkában. F a l k e jelen művét a s z a k e m b e r e k e l i s m e r é s s e l é s hálával fogják fogadni. sz. L.

ORSZÁGOS MAGYAR HÁZIIPARI SZÖVETSÉG, BUDAPEST, IV.. KIGYÓ-TÉR 1. ERZSÉBETHÁZAI, FELSŐVIDÉKI, MATYÓ É S TEMESI HÍMZÉSEK, ZSEBELYI, KALOTASZEGI SELYMES É S PAMUT VARROTTASOK É S MÁRAMAROSI HÍMZÉSEK. TORONTÁLI É S MÁRAMAROSI SZÖVÖTT SZŐNYEGEK. VERT, HORGOLT É S RECECSIPKÉK. NÉPIES KŐEDÉNY É S AGYAGÁRÚK. H-I-H-W MEZŐGAZDASÁGI HÁZIIPARI CIKKEK. ETETT-IR

R

C

i

•THEKENDRE BÚTOR-, ZONGORAÉ S ÉPÜLETMUNKÁK GYÁRA R.-TÁRSASÁG

r

Ujabban jelent meg

AZ IPARMŰVÉSZET -KÖNYVE « HARMADIK (BEFEJEZŐ) KÖTETE. Az Orsz. Magy. Iparművészeti Társulat megbízásából szerkesztette

sajtó alá rendezte

RÁTH GYÖRGY

DIVALD KORNÉL

»<2, 3 5 2 s z ö v e g k é p p e l é s 7 5 műmellékleítel.

NAGY VÁLASZTÉK MŰVÉSZIESEN KÉSZÍTETT BÚTOROKBAN. gggSSS SAJÁT GYÁRTMÁNYÚ ZONGORÁK NAGY VÁLASZTÉKBAN, MELYEKÉRT A GYÁR A LEGMESSZEBBMENŐ JÓTÁLLÁST VÁLLALJA 8SS

BUDAPEST, VILI., ÜLLÓI-ÚT 66.

-xw

A kötet tartalma : A fémek szerepe az Iparművészetben. Irta : E d vl I l l é s A. Az ötvösség- Irta: M l h a l | k József. A bronz é s az ón. Irta : dr. É b e r L. A vasművesség. Irta C s á n y I Károly. A zománc. Irta : MI h a 1 i k József. Az Üveg. Irta : D í v á i d Kornél. A könyvkötés. Irta : dr. Q u 1 y A s Pál. Szövött munkák. Irta: M i h a l l k Gyulo é s T ö r ö k Kálmán. Iparművészeti törekvések a huszadik században. Irta : dr. N á d a i Pál. v í ^ t t o í M ctó^Jo'tío

A III.kötet árai 6 K. Mindhárom kötet ára díszköt. 4 8 K. Az iparm. Társulat tagjai a harmadik kötetet 11-50 K, mindhárom kötetet 34-50 K kedvezményes áron kaphatlák a Társulat Irodájában.

Kiadta az Athenaeum irodalmi és nyomdai részv.-társ. Kapható minden könyvkereskedésben.

KÉPKIÁLLÍTÁS MAGYAR FESTŐMŰVÉSZEK EREDETI FESTMÉNYEINEK * ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSA : «

VIII., RÖKK SZILÁRD UTCA 40. ft » SZABAD BEMENET « * ft ft ft OLCSÓ ÁRAK « « * A-'«*:*

«

*

'

<

*

'

«

c

*

A ' A ' X . Ä *

IMS

l t v

Zsolnay Vilmos-féle Pécs

KERÁMIAI GYÁRAK

Állandó kiállítás és elárusítás: Budapesten, IV. ker., Váci-utca 39-ik szám.

•

ATHENAEUM IRODALMI É S NYOMDAI RÉSZV.-TÁRSULAT BUDAPEST RÁKÓCZI-ÚT 54.

•

I I i

f

i m j u i i u i M u i ^ e a q

3ICI3ICI31C ia i c i a l e i a i e i a i c i a i c i a i c u i c u ' g ' a i c

M t t a a «

TÂRSUtM-MEGJELENIKÉyEiVrETtZSZER mÙPIZETÊSIDUEQY- É V B E ' 2 Z K O & .