Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal A lakossági villamos energia és földgázárak nemzetközi összehasonlító vizsgálata 2013. októberben Módszertani háttér Az alkalmazott módszertan szerint a cég közvetlenül az érintett országok szolgáltatóinak és szabályozóhatóságainak adatait felhasználva összegyűjti a végfelhasználói árinformációkat. A vizsgálat fókuszában a főváros (Amszterdam, Athén, Belgrád, Berlin, Bécs, Brüsszel, Budapest, Bukarest, Dublin, Helsinki, Koppenhága, Lisszabon, Ljubljana, London, Luxembourg, Madrid, Párizs, Pozsony, Prága, Róma, Stockholm, Zágráb és Varsó) és a fővárosokban szolgáltató energiatársaságok állnak. Az árgyűjtés nemcsak a végfogyasztói árra terjed ki, hanem az egyes árelemekre is, így külön vizsgálja az energia mint termék árát („energiadíjat”), a rendszerhasználati (hálózati) díjakat, az energiaadót és az áfát. A vizsgált fogyasztók a fővárosok átlagfogyasztói, vagyis az egyes fővárosokra jellemző átlagos fogyasztási mennyiséggel és jellemzőkkel rendelkező fogyasztók. Az előbbi tényezők alapján vizsgáljuk az energiapiacokon elérhető tarifacsomagokat. A módszertan szerint a végső ár a területi inkumbens szolgáltató standard és a versenypiaci ajánlata, valamint a legfőbb versenytárs ajánlatának részesedésekkel súlyozott átlagából alakul ki. Standard ár pl.: Magyarországon az egyetemes szolgáltatói hatósági ár, amennyiben több tarifa van, úgy a tipikus fogyasztóra vonatkozó számít standard árnak (pl.: a vezérelt fogyasztású felhasználó tarifája nem számít standard ajánlatnak). Amennyiben csak egy ajánlat van, úgy értelemszerűen az lesz a kalkulált ár. A tarifák vizsgálatánál a hatósági ár és versenypiaci ár nincs megkülönböztetve, tehát például ha a lakossági fogyasztók 50%-a hatósági végfelhasználói áron, míg 50%- versenypiaci áron vásárol, akkor a módszertan ezeket éppúgy súlyozza, mintha mindét tarifa hatósági árszabályozás alá esne, vagy ellenkezőleg: egyik sem. A végfelhasználói árak euróban és vásárlóerő-paritáson kerülnek összehasonlításra. A nemzeti valuták háromhavi mozgóátlag segítségével kerülnek átváltásra, ami kisimítja az euró nemzeti valutában számolt árfolyamának ingadozásait, így a valutaárfolyamok változása a hónapról hónapra mért árakat kevésbé módosítja. Az összehasonlíthatóságot még jobban segíti az árak vásárlóerő-paritáson való mérése. Ebben az esetben, egy fiktív valutában, az európai vásárlóerő-egységben (Purchasing Power Standard, PPS) mérjük az árakat, amely az Európai Unió 28 tagállamának átlagos árszínvonalán mérve 1 euró értékű vásárlóerőt jelent. Mivel az árszínvonal tagállamról tagállamra eltér, ezért a nemzeti valutában számolt végfelhasználói árakat elosztottuk a GDP szintjén aggregált vásárlóerő-paritással (PPP-vel, purchasing power
1
parity).1 A vásárlóerő-paritáson mért árakat bemutató ábrák arra mutatnak rá, hogy például más termékek és szolgáltatások árához képest megközelítőleg kétszer akkora Budapesten a villamos energia ára, mint Párizsban.
A végfelhasználói árak 2013. októberben A lakossági fogyasztók villamos energia átlagárai euróban (eurócent/kWh) 2013. október
1
Forrás: EURSTAT, http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=prc_ppp_ind&lang=en (2012. évi adatok, GDP aggregáció)
2
A lakossági fogyasztók villamos energia díjelemei euróban (eurócent/kWh) 2013. október2
A lakossági fogyasztók villamos energia átlagárai vásárlóerő-paritáson (0,01 PPS/kWh) 2013. október
2
Budapest esetében az energiaadó a külön pénzeszközöket jelenti.
3
A lakossági fogyasztók földgáz átlagárai euróban (eurócent/kWh) 2013. október
A lakossági fogyasztók földgáz díjelemei euróban (eurócent/kWh) 2013. október
4
A lakossági fogyasztók földgáz átlagárai vásárlóerő-paritáson (0,01 PPS/kWh) 2013. október
A végfelhasználói árak és a jövedelmek viszonya A vásárlóerő-paritással kapcsolatos gyakori félreértések elkerülése végett készítettünk egy összehasonlítást is, amely a fogyasztók „teherbíró képességét” hasonlítja össze egy általunk választott módon. A kalkuláció megvizsgálja, hogy egy kiválasztott háztartás az érintett országokban (a fővárosok országaiban) jövedelmének hány százalékát költi adott mennyiségű villamos energia és földgázfogyasztásra. Az általunk választott háztartásban ketten élnek, mindketten országos szintű átlagos nettó jövedelemmel rendelkeznek, nincs gyermekük, illetve más eltartott a háztartásban.3A háztartás éves szinten 2200 kWh áramot és 10 000 kWh (kb. 1162 m3) földgázt fogyaszt. A kiinduló árat és a háztartások jövedelmét is európai vásárlóerőegységben mértük. Megvizsgáltuk, hogy az előbbi fogyasztás mellett az egyes országok a fenti módon kiválasztott háztartásai a nettó jövedelmük („büdzséjük”) hány százalékát költenék villamos energia- és földgázfogyasztásra.
3
Forrás: EUROSTAT, http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=earn_nt_net&lang=en (2012. évi adatok, jövedelem PPS-ben számítva, Románia esetében 2011. évi adat állt rendelkezésre, ezért azt használtuk)
5
Modellezett kétkeresős háztartás villamos energia- és földgázfogyasztásának költségei és jövedelmük hányadosa4 2013. október
4
Mivel az EUROSTAT nem közöl Horvátországra, Szerbiára vonatkozóan adatokat a háztartások jövedelmi helyzetéről, ezért Belgrád és Zágráb kimarad az összehasonlításból.
6
