„Magatartásában megnyilvánul a szinte féktelen karrierizmus és a »balosság«” A „Nagy Károly” fedınevő ügynök lelkész „munkássága”
A 2009-es Békési Kalendáriumban közöltem egy „Virág János” fedınevő békési ügynök jelentését a helyi „ellenforradalmárokról”.1 Most ismét egy békési hálózati személy munkadossziéjába nyújtok betekintést – de ebben az esetben „Nagy Károly”-t sikerült beazonosítanom. Ráadásul gyerekkoromban személyesen ismertem ıt… Egy, már 1956 elıtt is Békésen szolgált református lelkipásztorról van szó, akit az ÁVH 1952-ben szervezett be a „b”(bizalmi)-hálózatába ügynöknek, és – amint az egy 1960. március 25-i foglalkoztatási tervben olvasható – „attól az idıtıl kezdve súllyal a ref. egyház területén végez felderítést”.2 Arról, hogy 1956 elıtt mit jelentett és kikrıl, nem lehet tudni semmit, ugyanis a forradalom alatt az ÁVH iratanyagának jelentıs részét megsemmisítették, emiatt a Rákosi-korszak hálózati tevékenysége jórészt ismeretlen. 1956. október 23. után – akárcsak a többi ügynök esetében – megszakadt a spicli kapcsolata a tartótisztjével. Az újjászervezett politikai rendırség 1957 elején vette fel vele a kapcsolatot és a „Nagy Károly” fedınévvel látta el. Az elsı (írásos) jelentést 1957. február 7én adta Csendes Ferenc hadnagynak. Ebben részben a levert forradalom utáni közhangulatról számolt be: „Általában az emberek nagyobb részét az a gondolat szorongatja, hogy még nincs befejezve a forradalom. Majd márciusban meghozza a magyarság élni akarását. Vannak józanabb gondolkodásúak, akik nem mernek erre az álláspontra helyezkedni, hanem azt mondják, amíg az orosz itt van, minden törekvés hiábavaló. […] Ebben a gondolat[i] össze visszaságban milyen magatartása van a papságnak? Erre úgy felelhetünk, hogy ahány pap, annyiféle képpen reagál reá. Azonban 90 %-ban várják a »Tavasz jövetelét«”. Ezt követıen néhány helybeli lelkész végtelenül elfogult jellemzése olvashatót. Horváth Zoltán3 esperesrıl (akirıl jó szava egyetlen jelentésében sem volt), azt írta, hogy „Sem a szocializmushoz, sem a becsülethez semmi köze nincsen. Úgy a békési, mint a többi vármegyei [sic!] papok utálják a magatartásáért. Amerre jár, mindenütt arra hivatkozik, hogy ı ártatlan ember. Azt csinálta, amit Gregor4 parancsolt neki. A forradalom kitörése után az elsı vasárnapon a templomban teljesen elparentálta a letőnt idıt, mint ami már nem jön vissza, amióta látja, hogy nem egészen úgy történt, amint várta, óvatosan kezd ismét az államhatalomban fogódzkodni. Az a típus, aki magatartásával, körmönfont góbéságával [sic!] nagyban hozzájárul a
1
„Feladatom volt a békési ellenforradalmárok megfigyelése, az ellenforradalom alatt.” Egy helyi besúgó jelentése az 1956-os forradalom békési eseményeirıl. In: Békés Újság Kalendárium, 2009. 84–89. o. 2 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL), „Nagy Károly” munkadossziéja, M-14725, 183. o. 3 Horváth Zoltán a székelyföldi Jedden született 1908-ban. Mielıtt 1953 májusában meghívták volna Békésre lelkipásztornak, Jándon, Mátyuson, illetve Kötegyánon szolgált. 1959 szeptemberéig mőködött városunkban. Ekkor Bartha Tibor elhelyeztette Berettyóújfaluba, ahonnan 1965-ban Biharkeresztesre került, ott szolgált a nyugdíjazásáig. 1954 és 1959 között esperes is volt, utóda Nagy Sándor lett. 4 Gregor Györgyrıl, az Állami Egyházügyi Hivatal Békés megyei elıadójáról van szó. Egyedülálló módon, ı 30 évig volt megyei egyházügyi elıadó/titkár. Egy 1958-as ÁEH-feljegyzés szerint bár a legrégebben mőködı munkatársak egyike, „általános politikai mőveltség terén komoly hiány tapasztalható nála. Ennek következtében erısen szubjektív benyomások érvényesülnek elképzeléseinél, személyi politikájánál.” Ennek ellenére állásában maradt még jó két évtizedig. Magyar Országos Levéltár, XIX-A-21-d-1958, 3. doboz, 0034/1958.
1
bomlasztáshoz.” A másik békési lelkipásztor, akit nem álhatott, dr. Benke Imre5 volt. Róla így írt: „Benke Imre a lelkiismereti szabadság alapján áll. Erısen élvezi a nép bizalmát. Erısen temperamentumos ember, aki néha elveti a sulykokat. […] Beszédeiben többször kifejezte a forradalom melletti álláspontját.”6 (Késıbb is ıket pocskondiázta, rágalmazta a legtöbbet jelentéseiben.) Végül felhívta a figyelmet arra, hogy elszaporodtak az ún. „házi istentiszteletek”, melyeket a karhatalomnak sürgısen le kellene állítani. (Ezt egy lelkész javasolta!) „Az ügynök jelentése értékes, mert felszínre hozta az egyház területén folyó ellenséges tevékenységet.” – írta a jelentés végén elégedetten tartótisztje, Csendes Ferenc. Ezen a ponton érdemes egy rövid kitérıt tenni: tulajdonképpen milyen „ellenséges tevékenység” folyt 1956 után a református egyházban? Röviden ezt úgy lehet összefoglalni, hogy 1956 nyarán-ıszén egy belsı mozgalom bontakozott ki az egyház megújulása érdekében, amely oda vezetett, hogy a forradalom kitörése után megalakult a Református Megújulási Mozgalom (RMM), melynek élére az 1948-ban püspökségérıl lemondatott Ravasz László állt. November 4. után a mozgalom nem veszített erejébıl, sıt, az egyházközségek nagy része 1957 elején nyíltan mellé állt.7 Az 1957–58-as egyházi „visszarendezıdés” idején azokat tekintették „reakciósoknak”, akik a forradalom, illetve az RMM hívei voltak. Az „egyházi reakciónak” volt még egy bázisa is: a bethánisták. A Bethánia, vagy másképpen CE-mozgalom az USA-ból elterjedt lelki ébredési mozgalom volt a református egyház keretein belül, a magyarországi Bethánia Egyletet a múlt század elején alapították. A mozgalomra intenzív hitélet volt jellemzı, (imaheteket rendeztek, csendesnapokat, bibliaórákat tartottak). „Ébredési gócok” fıleg az ország szegényebb keleti és déli részein, egyebek mellett Békés megyében léteztek. 1950 elıtt a Bethánia a legnagyobb létszámú református egyesület volt, ám ekkor „önfeloszlattatták”. Csakhogy a volt tagok, szimpatizánsok ezt követıen is tartották a kapcsolatot egymással, nyíltan vagy titokban összejártak. Bár nem politizáltak, ennek ellenére a feloszlatott egylet (mely virtuálisan, lelkiszellemi hálózatként mégiscsak létezett) a politikai rendırség szemében az „egyházi reakció” szinonimájává, a „bethánista” pedig egyfajta politikai szitokszóvá vált. „Nagy Károly” folyamatosan szemmel tartotta az általa bethánistának tartott személyeket8, akik „soha sem voltak a szociálizmus [sic!] hívei, mert inkább annak a haláláért imádkoznak, mint annak a megerısítéséért dolgoznának”.9 Az már nem érdekelte, hogy épp a bethánista (vagy annak tartott) lelkészek azok, akik igazán törıdnek a híveikkel, akik a hitélet elmélyítésén fáradoznak. Jelentéseinek – mint említettem – 1959-ig szinte állandó „szereplıje” volt Horváth Zoltán és dr. Benke Imre. Róluk már egy 1957. márciusi jelentésében is azt írta, hogy „mindkettıt határozott idın belül át kell helyeztetni más községbe”, sıt, esetleg „komolyabb intézkedést kell igénybe venni”.10 Kitartó áskálódásának meg is lett az eredménye: 1959 júniusában, illetve szeptemberében Bartha Tibor püspök a két lelkészt – akik egyébként ki nem állhatták egymást – elhelyeztette Békésrıl. (Persze ebben a történetben igen fontos szerepet játszott a megyei egyházügyi titkár, Gregor György is. Valószínőleg ı volt – a 5
Dr. Benke Imre Hernádszentandráson született 1908-ban. Különbözı segédlelkészi szolgálatok után 1944ben az abaúji Mérán választották meg lelkipásztornak, onnan került Békésre 11 évvel késıbb. 1955 októberétıl 1959 júniusáig volt a város egyik parókus lelkésze, ekkor Bartha Tibor püspök – büntetésül -– elhelyeztette Sarkadkeresztúrra, onnan ment nyugdíjba. 6 ÁBTL, M-14725, 17. o. (Itt és a továbbiakban betőhően idézek, szükség esetén szögletes zárójelben kiegészítéseimmel teszem érthetıvé a szöveget.) 7 Bıvebben lásd Kiss Réka: Kelt mint fent. Iratok a református Megújulási Mozgalom történetébıl. (1956– 1957). Budapest, 2007. (A szerzı közli a békési egyházközség nyilatkozatát is.) 8 Ezeket a legkülönfélébb jelzıkkel illette. Egyebek mellett írt például „márkás bethanisták”-ról, akik „nagy népámítók”, a vésztıi lelkészt pedig „hétszilvafás bethanistának” tartotta. 9 ÁBTL, M-14725, 59. o. 10 ÁBTL, M-14725, 25. o.
2
politikai rendırséggel történt konzultáció után – az eltávolíttatás kezdeményezıje.11 Horváth áthelyeztetése azért meglepı, mert Csendes egy följegyzésében ıt mint „hálózati személyünk”-et említette. Egyébként a gyülekezet tagjai közül is spiclinek tartották néhányan.) Mindazonáltal nem csak a fenti két lelkészrıl adott jelentést „Nagy Károly”, hanem – mint az a mellékelt dokumentumból is kiderül – mindenkirıl, aki a békési járásban szolgált. Ebben jó szava csupán három lelkészrıl volt – köztük önmagáról. Ami a „világnézetét” illeti, a jelentéseibıl egy, a Kádár-rendszer iránt mélységesen elkötelezett lelkész képe rajzolódik ki. (Egyébként 1950-tıl volt párttag.) Például 1957. szeptember 27-én leszögezte: „Magyarországon vallásszabadság van és a vallásoskodás [sic!] miatt senkinek nem görbült még a hajaszálla sem. […] Az emberek nagyon kellemesen érzik magukat a népidemokráciában.” 1958. február 1-én pedig kijelentette: „Legelsı és nagyon sürgıs feladat volna, hogy a népi demokrácia tekintélyét megvédjük. […] Tényleg soha ilyen nagy szabadság nem volt Magyarországon, mint jelenleg.”12 Határozottan támogatta a szovjet beavatkozást is, szerinte Moszkvának egyenesen „kötelessége volt megakadályozni az öldöklést”, mert ha tovább tart az „ellenforradalom”, akkor „szörnyő pusztítás jött volna reánk”13 (már mint a hozzá hasonló kommunistákra – tehetnénk hozzá). Mindezek mellett az is figyelemre méltó, hogy mennyire elıítéletes volt az erdélyi származású lelkészekkel szemben. Egyik jelentésében ezt írta: „Az erdélyi területrıl menekült papok külön csoportosulást alkotnak. […] Ez a csoportosulás kimondottan nacionalista és fasiszta alapon történik.”14 (Valójában csak Horváth Zoltán és dr. Bálint István15 volt erdélyi származású.) Végezetül arra is ki kell térni, hogy milyen személyes kapcsolatot ápolt a politikai rendırség egyik tagjával, a tartótisztjével? A kérdés azért is érdekes, mert az ügynökök/hálózati személyek egy része csak vonakodva teljesítette a feladatát, sok esetben nem jelent meg a megbeszélt idıpontban – tehát igyekezett kibújni a hálóból. (Itt jegyzem meg, hogy az ügynök minden esetben feladatot teljesített: az elıre egyeztetett – korabeli belügyes szakzsargonnal élve – „tali”-n a tartótiszt konkrét feladatot adott az ügynöknek, melyet az a következı találkozóig teljesíteni volt köteles.) Nos, „Nagy Károly” mondhatni bizarr módon jó viszonyt ápolt az elsı tartótisztjével. Ennek illusztrálására álljon itt egy-egy részlet két, Csendes Ferenc fıhadnagynak írott bizalmas levelébıl: „Egyetlen Barátom! Az elmúlt szerdán is kerestelek az 5. szobácskában. Senki sem fogadott. Bánatomban elmentem egynéhány fröccs megivására. Sajna 16-án nem tudok ott lenni, mert a legfıbb mufti16 elé vagyok rendelve kihallgatásra. Csak csütörtökön fogok visszajönni, és akkor készségesen és a legnagyobb örömmel állok az én drága Barátomnak a szolgálatára. […] Addig is a legmélyebb szeretettel ölel és csókol öreg harcostársad, a vén Karcsi”17 – írta egy feltehetıen 1958. márciusi keltezéső „sajtcédulán”. (Egyébként már a harmadik-negyedik jelentését úgy írta alá, hogy „Karcsi”…) Pár hónappal késıbb pedig ezt üzente: „Kedves Barátom! Június 11
Erre utal Gregor egyik jelentése is: „…az esperes, Horváth Zoltán kompromitálta magát az ellenforradalom mellet egyes kijelentéseivel és most a bizalmat a lelkészektıl nem élvezi és így kerületi egyházkormányzatuk teljes érvényt nem tud szerezni a megyébe. Ezt az ügyet is június végéig teljesen megoldjuk, új esperes beállításával.” Békés Megyei Levéltár Békési Fióklevéltára (a továbbiakban: BML-BFL), a Békésmegyei Tanács VB egyházügyi titkárának iratai, XXIII. 23. fond, 2. doboz, 8. dosszié, sz. n. 12 ÁBTL, M-14725, 97–98., 121. o. 13 ÁBTL, M-14725, 105. o. 14 ÁBTL, M-14725, 100. o. 15 Dr. Bálint István Kiskapuson született 1915-ben. Korábbi szolgálati helyei után 1950-ben került Békésre külterületi lelkipásztornak, majd 1953 és 1959 között Dobozon szolgált, onnan hívták meg Hódmezıvásárhelyre. A ’60-as évek végén azt írták róla, hogy Dobozon az „ellenforradalom alatt a szószéken elmondott beszédeiben támogatta az újjáéledı betánista mozgalom célkitőzéseit.” (ÁBTL, O-13.586/6., 13. o.) A „Hódtói” fedınevő vásárhelyi ügynök lelkész (Kádár Ferenc) tartótisztje utasítására szintén jelentett róla, mint „gyanús erdélyirıl”. 16 Vagyis a püspök. 17 ÁBTL, M-14725, 129. o.
3
11-én szerdán […] egy kis eszmecserére készségesen és örömest találkozhatnánk. A többit majd személyesen. Szeretettel ölel: harcos társad az úrban: Kari”.18 Eddigi kutatásaim alapján kijelenthetem: még nem találkoztam olyan spiclivel, aki ennyire bensıséges kapcsolatot ápolt volna a tartótisztjével! Különösen gusztustalan, visszataszító ez egy lelkésztıl, aki Isten elhivatott szolgája – kellett volna, hogy legyen. Amikor „Kari” egy kommunista, ateista, egyház- és vallásellenes hatalom képviselıjétıl úgy köszön el, hogy „harcos társad az úrban”, az emberben önkéntelenül is fölmerül a kérdés, hogy ez a lelkész kit szolgált: az Úristent, avagy a Sátánt? Az ügynök „munkássága” 1962 tavaszán ért véget. Rusznák Mihály, a megyei rendfırkapitányság Politikai Nyomozó Osztályának századosa, aki 1959 ıszén vette át Csendestıl „Nagy Károly”-t, azt írta a május 14-i összefoglaló jelentésében, hogy ı alkalmatlan a további munkavégzésre. Nem azért, mert esetleg nem lett volna hajlandó további információkat „szállítani”. Szó sincs róla, csakhogy a százados azt írta, hogy „a titkos együttmőködés során legfeljebb az informátori színvonalnak tud megfelelni – igen színvonaltalanul…”.19 Ennek oka az volt, „Nagy Károly”-ról köztudott volt a kommunista elkötelezettsége, emiatt sem lelkésztársai, sem gyülekezetének tagjai nem bíztak meg benne – így bizalmas információkhoz sem tudott hozzájutni. Tehát használhatatlanná vált a politikai rendırség számára. Végül is kit takar a „Nagy Károly” fedınév? Bár a 6-os kartonja (melyet minden beszervezett személyre ki kellett tölteni, és azokról is, akiknek a beszervezése meghiúsult) és „B”(beszervezési)-dossziéja20 egyelıre nem került elı, a jelentései elemzése után joggal feltételezhetı, hogy Boros János református lelkipásztor volt az, aki „Nagy Károly” fedınéven 1957 és 1962 között jelentéseket adott a politikai rendırségnek. Ráadásul egyik jelentésében le is leplezte önmagát: amikor egy 1958. május 22-i – a fedınevén aláírt – jelentésében beszámolt arról, hogy Benke Imrével együtt behívták Gregorhoz, azt is elmondta, hogy korábban Horváth Zoltán „rólam is úgy nyilatkozott, hogy Boros egy közönséges buta paraszt…” (A kiemelés tılem – V. G.) Úgy gondolom ezek után, hogy a kutatói feltételezésem megalapozottnak tekinthetı. A bevezetı elején említettem, hogy volt „szerencsém” ismerni Boros Jánost, hiszen amikor a ’70-es években nagyszüleimmel vasárnaponként eljártunk az istentiszteletre, még ı szolgált (Nagy Lajossal együtt) a városban. Áldott emlékő nagyapám (akirıl egyik jelentésében említést tesz) mindig csak „kommunista pap”-ként, „békepap”-ként emlegette. Gyerekfıvel is tudtam, hogy sokan nem szeretik, és azt is felfogtam, hogy aki „békepap”, az nem lehet tisztességes lelkész. De azt azért korábban nem gondoltam volna, hogy Boros idáig tudott süllyedni… ∗ Akárcsak tavaly, a most közölt dokumentumot is betőhően adom közre, részben a hitelesség kedvéért, részben pedig azért, hogy az olvasó láthassa, „Nagy Károly”/Boros János mennyire hadilábon állt a magyar helyesírással – és egyáltalán a magyar nyelvvel. Az érthetıség kedvéért olykor szögletes zárójelben kiegészítéseket tettem, vagy lábjegyzetben magyarázó megjegyzéseket illesztettem a szöveghez. Az aláhúzások az eredeti jelentésben utólag kiemelt részeket jelzik.
18
ÁBTL, M-14725, 146. o. ÁBTL, M-14725, 263. o. 20 1956 után a hálózati személyre vonatkozó anyagok (fényképes kérdıív, adatlap, önéletrajz, környezettanulmány, beszervezési nyilatkozat, jelentés a beszervezés lefolyásáról, kiképzési terv, jelentés a kapcsolattartási módszerekrıl stb.) összegyőjtésére szolgáló dosszié. 19
4
„Nagy Károly” jelentése a békési református lelkészekrıl Békés, 1957. június 21. Szigorúan titkos!
Próbálom teljesíteni azt a fontos kérdést, hogy kik ennek a járásnak [a] derék papjai. Kezdjük elıször is a legderekabban: Horváth Zoltán. İ az egyházmegye esperese. Az egyházmegye határa pedig a közigazgatási megye határára terjed ki. Bámulatosan jó diplomata. Embert még úgy nem utáltak, mint ezt az urat. Nagyon sokan vannak Békésen, akik soha sem beszéltek vele, de nem bírják, ahogyan mondják. Gıgösnek, üresnek, nagyképőnek mondják. Istene a pénz, és az esperesi tisztség megtartása. Az esperesi tisztségéért talán az anyját is megölné. Utálja a paraszt[ot] és a szegényt. Mindenki azért van, még az Isten is, hogy ıt kiszolgálja. Jellem nála ismeretlen egészen. A régi úri társadalomnak itt felejtett alakja. Ismertem Marsall fıszolgabírót, Harsányi Pál21 ref. esperest, Gönczy Béla22 esperest, de azok kismiskák voltak ehhez az alakhoz [képest]. Beszédeinek, magatartásával olyan ügyesen tudja a fasizmus gombáit éltetni, hogy a felületes szemlélıt megtéveszti. Hitelesen soviniszta, fasiszta, nihilista, és fıleg karrierista, [és] mert az esperességrıl van szó, kommunistának adja ki magát. A békési publikum avval van, hogy benne van a pártban, és onnan kapja az utasítást. Sem a békési egyháznak, sem az Államnak sem a pártnak nem elınye, hogy ilyen alak szabadon futkos. Viselt dolgairól még csak annyit: Unra23 csomagok jönnek Békésre is. A csomagok elejébıl elsı sorban a papokat kellett volna kielégíteni. İ elsısorban kivette a maga részét külön. A Boros és Benke részét pedig a népével együtt hagyta és reábízta a csomagok kiosztását Borosra, hogy az ódium reá háromoljék. Horváth a magáét és a barátokét átvette külön, a másik két kollégáét pedig ott hagyta, hogy majd a néppel együtt átveszik. Dr. Benke Imre, karrierista. Alaptermészete reakciós. Állandó pénzhiányban van. Újabban rendkívül óvatos és meggondolt. Jobban uralkodik magán, mint néhány hónappal ezelıtt. Hasonlítanak Horváthoz abban is, hogy neki is az a felfogása, hogy a nép ıérette van. Az köteles ıt eltartani azért, mert reakciós beszédet mond nekik. Jelenleg Gönczön van. Az apósa hazahívatta. Elment motorkerékpárral, Szabó István vitte el, aki szőcsmester a Rákóczi úton, itt Békésen. Horváth Zoltán találkozott néhán[y] héttel ezelıtt Budapesten a Benke apósával, aki szintén esperes. Né[v]szerint Farkas Elek[kel]. Horváth azt mondta Farkasnak: „Nagyon ajánlom, hogy sürgısen csináljatok valamit Imrével, mert nagy veszedelemben van. Szörnyő vádak vannak ellene, és nem lehetetlen, hogy egy kis faluban köt ki, ha közben el nem viszik.” Minél elıbb helyeztessétek el Békésre [sic! – helyesen: Békésrıl], míg még nem késı. Az apósa úgy válaszolt: Mindegy mi lesz Imrével. Ennek a hírnek a lebeszélésére utazott most el Dr. Benke. Nem ostobán szórja jelenleg a reakció magvait. 21
Harsányi Pál Túrkevén született 1881-ben. Nyugati tanulmányútjait követıen 1907-ben Gyomán lett parókus lelkész, majd 1930-tól Gyulán szolgált. 1921-ben választották meg esperesnek, 1938-ban pedig tagja lett a Felsıháznak. Széleskörő közéleti és publicisztikai-irodalmi tevékenységet fejtett ki. Népbírósági ítélete miatt az esperesi tisztségrıl 1945-ben lemondott, 1947 ıszén nyugdíjba vonult. 22 Gönczy Béla 1886-ban született Tyukodon, elsı és egyben utolsó szolgálati helye Vésztı volt. Élénk közéleti tevékenységet fejtett ki, egyházi folyóiratot szerkesztett, könyveket adott ki. 1945-ben ı lett Harsányi Pál utóda az esperesi tisztségben, de 1952-ben lemondott és nyugdíjba vonult, tiltakozásul Bakó László szegedi esperes lemondatása és elhelyezése ellen. 23 United Nations Relief and Rehabilitation Administration/UNRRA – az ENSZ Segélyezési és Újjáépítési Hivatala. 1956. november 4. után széles körő segélyezési tevékenységet folytatott Magyarországon – míg a hatóságok le nem állították az akciót.
5
Boros János, rólla csak keveset írhatok. A népembere. Szereti a népet. Némi ravaszság is van benne. Senki sem tudja, hogy melyik az igazi arca. Ez a három személy jelenleg a békési három nagy pap. Turóczy László24 úgy van nyilvántartva, mint vallástanító lelkész. A Bethánia elterjedése Békésen az ı nevéhez főzıdik. Úgy jár-kel az utcán, mint, aki már a mennyországban van. Végtelenül gyenge jellemő. Ideges természető. A békési publikum szerint nagyhitő ember. Újabban, mivel Horváth embere, nagyon utálja a békési publikum. Néha szidják-átkozzák az emberek, mint a bokrot. Úriember típus. Újabban Lırinccel erısen ébresztgetik a bethániát Békésen az esperes társaságában. Semmi köze a néphez. A parasztot utálja és megveti. Horváth Lajos sl.25 Békésen. Egy Szabolcsmegyei gyógyszerésznek a fia. Szédelgı bethanista. Úrigyerek típus. Reakciós. Rendszerellenes. Nehezen várja, hogy legyen vége ennek a kommunista rendszernek, hogy az egyház szabad legyen, szokta mondani. Lırincz Gáspár Gyula26 békési s. lelkész. Volt államrendırnek a fia. Gyulán született. Apja nyugdíjat nem kap. Lehet, ez is hozzájárul ahhoz, hogy Lırincz végtelenül durva, és goromba modorú a néppel szemben. Nagyon pocskondiázza a népet, amiért templomba nem jár. Szószékrıl, koporsó mellé csak mocskot kap [a] nép tılle. A nép pedig házasítja [sic!] az apjával és anyjával. Kimondottan bethanista. A hólyag annyira megy, képes hirdetni, hogy az imájára meggyógyulnak a betegek. Reakciós. A bethanizmusnak Békésen ı a vezére. Régebben még falvakban is szolgált, és hirdette a maga babonáit. Papp László27 s. lelkész Békésen. Orosházi harangozónak a fia. Még a legközelebb álló a néphez. A legkevesebbé mondható reakciósnak. Látásom szerint a legkevésbé mondható a mai rendszer ellenségének. Nyilatkozataiban nem érezhet[ı] az a győlölet, ami a többiekében megvan. Hét pap van tehát Békésen, akár a gonoszok. Ebbıl a hétbıl öt, Horváth Zoltán, Dr. Benke Imre, Túróczi László, Horváth Lajos, Lırincz Gáspár Gyula, teljesen megegyeznek abban, hogy vallják és hirdetik nyíltan és titokban, hogy Magyarországon az egyház gúzsba van kötve. A vallásszabadság nálunk csak papíron van meg. Mindaz öten várják, hogy hátha lesz valami. Talán nem lehet, hogy vége lesz a rendszernek és akkor lesz meg az igazi vallásszabadság. Az a felfogás, hogy nincs vallásszabadság, nagyon veszedelmes nézet, és melegágya az igazi reakciónak. […]28 A békési járás papjainak a fényképe. A legsajnálatosabban a jellemük szerint az, hogy tíz közül kettı mondható megbízhatónak vagy legjobb esetben három (Boros, Kurdy, Papp), a többi el van foglalva attól a gondolattól, hogy az egyház szabadsága csak ezután jön meg Magyarországon. A tíz közül kettı van olyan, aki elhiszi azt, hogy a börtönben került papok politikai magatartása miatt kerültek börtönben. „Nagy Károly”
24
Helyesen: Túróczy Zoltán. 1905-ben született Szeghalmon. 1930-ban került Békésre, mint hittanár. 1952tıl vallástanító lelkészként szolgált tovább. Gregor György egy 1954. december 20-i jellemzésében azt írta róla, hogy „Sok segítséget nyújtott Békés református egyház vezetı személyének leleplezésében. Az ÁVH.-val régebbóta kapcsolatot tart.” (Valószínőleg a mártírhalált halt Balogh Mátyás „leleplezésében” vett részt.) BML-BFL, XXIII. 23. fond, 4. doboz, 27. dosszié, sz. n. 25 Horváth Lajos segédlelkész lelkészi törzslapja nem található meg a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltárban (a továbbiakban: TtREL). 26 Lelkészi törzslapja nem található meg a TtREL-ben. 27 Lelkészi törzslapja nem található meg a TtREL-ben. 28 A kihagyott részben Lipcsei Gábor mezıberényi, Kurdy Sándor köröstarcsai és Püski Imre bélmegyeri lelkészekrıl ír.
6
Kiértékelés: Az ügynök feladatát végrehajtotta, jelentésében a járás területén mőködı ref. papok jellemzésével foglalkozik. A jelentés értékes. Feladat: Az ügynök feladatul kapta [hogy] a tulajdonában lévı Ravasz ref. püspök körlevelét29 másolja le, és azt a legközelebbi találkozóra hozza magával. Részletesen jelentse Horváth Zoltán ref. esperes ellenforradalmi [sic!] alatti magatartását, valamint a jelenlegi magatartását és megnyilvánulásait. Mezıberényben keresse fel Lipcsei Gábor ref. lelkészt, vele beszéljen a jelenlegi politikai helyzetrıl, állapítsa meg kapcsolatait, ellenséges kijelentéseit. Állapítsa meg, hogy Provnonvszki Iván volt francia követségi tag jelenleg Békésen tartózkodik-e, ha igen, vegye fel vele a kapcsolatot, mely nehézségbe nem ütközik, mivel már korábban vele kapcsolatban volt. A jelentés 1 pld-át a Pol. Osztálynak küldöm meg. Csendes Ferenc r. fhdgy.
29
A Magyar Református Egyház útja – A Református Megújulási Mozgalom Programja mellé írt karácsonyi kísérılevélrıl van szó, melynek sokszorosításához és szétküldéséhez Ravasz László már nem kapott engedélyt, ezért csak gépírásos formában jutott el a gyülekezetekhez. Közli: Ladányi Sándor (szerk., vál., bev.): Adalékok a Magyarországi Református Egyházban az 1956–57-es esztendıkben történtekhez. Dokumentumok a Református Megújulási Mozgalom és az Országos Intézıbizottság tevékenysége, valamint a megtorlások történetébıl. Budapest, 2006. 297–315. o.
7
