A TARTALOMBÓL: A jövõ elkezdõdött . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 A popsztárok is kiöregednek egyszer . . . . . 3 Sokaknak emelést jelent az 1kulcsos adó . 5 Aki szelet vet… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Az igazi nagy baj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Intenzív defenzíva . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Panelpolgárok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Sólyom végveszélyben . . . . . . . . . . . . . . . 15 A csend hangjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Így hülyít az SZDSZ . . . . . . . . . . . . . . . . . 18
A megmentett kereszt . . . . . . . . . . . . . . 20 Fogy az MSZP szavazótábora . . . . . . . . . . 21 2. menet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Raffay Ernõ: nem zárható ki Trianon . . . 23 revíziójának elképzelése A dolgok állása – gondola kommentár . . 25 „A puha diktatúra kemény árát . . . . . . . . 26 most kell megfizetnünk” Az EU széthullását jósolja a CIA . . . . . . . 28 Hódít a tangabugyi-automata . . . . . . . . . 28
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu és a www.tar.hu/jhf weboldalakról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
Az izraeli Engel csoport 1 milliárd dollár értékben épít és vásárol ingatlanokat Magyarországon. Idáig közel 300 millió dollárt fektettek be: készül 300 lakás a IV. kerületi Juharligetben, 600 lakás a III. kerületben, és nemrég írtak alá 6000 lakás és egy új önálló városrész felépítésére szóló szerzõdést Gyõrött a Rábával és a gyõri önkormányzattal. Az ingatlanpiac pang, de úgy látszik, az izraelieknek valami miatt mégiscsak megéri új városrészeket építeni. Az Óbudára tervezett, de floridai hangzású Sun Palace lakópark ünnepélyes alapkõletételen nem csak Jacob Engel, az Engel csoport fõnöke, hanem az újonnan kinevezett izraeli nagykövet, David Admon is megjelent. Nem csoda, hiszen a nagykövet úr maga is részese volt Izrael állam építésének, mint az állami Ezra és Bitzaron Építõipari Vállalat igazgatóságának elnöke 1989 és 1997 között, ezzel segítve az Izraelbe vándorló zsidók életét. Admon urat a szakmai kíváncsiságon túl, talán a nemzeti büszkeség is hajthatta, hiszen ideérkezte után nem sokkal kijelentette, hogy Izrael és Magyarország között a gazdasági kapcsolatok építése kiemelt szerepet kap 2005-ben, továbbá, hogy 1989 óta izraeli befektetõk 4 milliárd USD-ja került hazánkba fõleg ingatlanokban materializálódva. Javasolta, hogy a magyar piac használja ki az izraeli cégek szakembereinek gyors lakásépítésben szerzett tapasztalatát. Persze arról, hogy a döglõdõ magyar ingatlanpiacon ki veszi meg a gyorsan felépülõ lakásokat, vagy hogy egyáltalán eladásra szánják-e a 100 000 Ft közös költséggel kecsegtetõ apartmanokat, arról a nagykövet úr nem szólt. A büszkeség mégis indokolt, hiszen nem csak a kivándorlók életkörülményeinek javításához járult hozzá, hanem az esetleg visszatérõk is biztos hátteret találhatnak és ebben neki is jutott szerep. Asaf Ichilevich követségi titkár urat viszont nem csak a magyarországi beruházások nyugtatták meg, hanem hogy egyértelmûen bebizonyosodott, a palesztin-izraeli határra telepített kerítés ha-
tása nagyon jó. Szinte nullára csökkent a terrortámadások száma ezen a területen. Azt nem mondta, hogy Gyõrben kell-e majd kerítés - bár az önkormányzat talán azt is megszavazná 23 igennel, 9 nemmel és egy tartózkodással, mint a volt Rába gyártelep átadását az Engel csoportnak -, csak azt jegyezte meg, hogy Izrael, mint az EU külsõ körös, társulni szándékozó tagja szeretné megváltoztatni az EU álláspontját, ami szerint a Hamasz ma politikai szervezet. Szerencsére Magyarországon nem kellett semmit megváltoztatni - az elmúlt pár évben - így is nyugodtan lehetett gründolni ingatlannal foglalkozó cégeket. És hát ki élt volna a lehetõséggel igazán - igaz, másoknak csak lehetõsége volt -, mint a hagyományosan jól gründoló izraeli zsidók: csak Budapesten összehoztak 160 ingatlanos céget. A kisebbek a körút környéki lakásokat vásárolták fel, a nagyobbak lakóparkokat és plazákat építettek. Mint például, a Duna Plazát építõ Ofer Brothers, akik közül az egyik Ofer, Yuli még 2002 januárjában bejelentette, hogy 500 millió dollárt kíván befektetni Magyarországon, sõt még a plazák esetleges értékesítésébõl származó bevételt is itt forgatja viszsza ingatlanokba. Döntését az indokolta, hogy a lakóés kereskedelmi ingatlanfejlesztéseknek kedvezõ hátteret nyújt a kormány akkori gazdaságpolitikája és a jelzáloghitelezés oly régóta várt megjelenése, valamint a bankok versenye Magyarországon. Valószínûleg ennek is köszönhetõ, hogy az ingatlanpiacon újabb izraeli tõke is megjelent. Ingatlanfejlesztõ- és
tanácsadóközpontot létesített ugyanis a tel-avivi tõzsdén 1982 óta jegyzett Marlaz építõipari csoport, Izrael egyik legnagyobb építõ és ingatlanfejlesztõ cége. Ez még 2002 januárjában volt, tehát ekkor a kormányt még Orbán Viktor vezette. Mint látjuk, az Orbán-kormány is megfelelõ körülményeket teremtett a Cion felõl érkezõ otthonteremtés felvirágoztatásának, de ideális talajt mégiscsak a Medgyessy/ Gyurcsány vezette kormány szeretete jelent. Ha másból nem, a befektetett összegbõl kiderül. Míg 1989 óta hivatalosan összesen 4 milliárd dollárért vásároltak és építkeztek, addig úgy tûnik, az elkövetkezõ három évben akár a 2 milliárd dollárt is elérheti az izraeli ingatlanbefektetések nagysága. Csak, hogy az irdatlan összegekrõl képet alkothassunk, összehasonlításként: Magyarországra 2004-ben szeptember 31-ig öszszesen - tehát a világ minden országából minden ágazatba 3 milliárd befektetni szánt dollár érkezett, és ebben az egyszer már megtérült újrabefektetett tõke is benne van. Persze a hivatalos adatokon felül nem tudni, hogy a kiugróan magas holland befektetések mögött mennyi izraeli pénz áll, vagy hogy az amerikai befektetések mekkora részérõl döntenek kipát viselõ kettõsállampolgárok... Kérdésnek csak az marad, hogy a hatalmas beruházások után Magyarországon mekkora lesz az egy négyzetméterre esõ kaftánok száma? A helyes megfejtõk egy napig vízum nélkül léphetnek Gyõr területére. Forrás: czyba
A Jobbik Magyarországért Mozgalom „gratulálni“ szeretne a magyar kormányzatnak és Baráth Etele európai uniós ügyekért felelõs miniszternek, mivel minden lehetõséget biztosítottak ahhoz, hogy a 2004-ben beérkezett több mint 15 ezer pályázat közül 645 sikeres lett! Ez az arány minden elõzetes várakozást alulmúl, körülbelül 4 és fél százalék. A szánalmas teljesítményt kiválóan demonstrálja, hogy a sikeres pályázók is csak 2 milliárd forintot tudtak lehívni a nemzeti fejlesztési terv társfinanszírozott programjaival. A Jobbik Magyarországért Mozgalom felháborítónak tartja, hogy Baráth Etele ezt a „teljesítményt“ tízes skálán hétpontosra értékelte (HVG, 2005/1.). A Jobbik Magyarországért Mozgalom véleménye szerint a jelenlegi helyzet tarthatatlan, de ha már bekényszerítettek minket egy újabb unióba, a források lehívásához szükséges intézményrendszer kiépítését haladéktalanul kezdjék el! Egyúttal reményünket fejezzük ki, hogy a kormányzat és megbízott minisztere képes lesz javítani a „tízes skálán hétpontos teljesítményén“, mert a jelek szerint ez nem sok jót tartogat a magyar polgárok számára. Budapest, 2005. január 20. Z. Kárpát Dániel, közgazdász
2
jó ha figyelünk
– avagy Az önkéntes bálványimádás veszélyei – Ami azt illeti, TGM már megint jól elrúgta a pöttyöst (urbánus frazeológia: elvetette a sulykot), jól megkavarta a honi politikai pártújságírás csendesnek éppen nem mondható állóvizét, hogy mindjárt egy képzavarral kezdjük így az elején. Az egykori SZDSZ-es önkéntes mérvadó a maga sajátos kommentárjával látta el a hazai politikai zsurnalisztákat talán legjobban foglalkoztató kérdést, nevezetesen, hogy Orbán Viktor most akkor ráunt-e az ellenzék vezérének szerepére, avagy pedig nem? Úgy néz ki, hogy a nagy ricsaj közepette tobzódó kormánypárti posztkommunista médiaoffenzíva közepette a másik oldalon az idolépítés, az önkéntes bálványimádás most megbosszulja magát. Kétségtelen, hogy a polgári kormány miniszterelnöke nagy formátumú politikus, én még azt is megkockáztatnám, hogy minden további nélkül felvételt nyerhetne „a nemzet miniszterelnöke” büszke címet viselõk elit klubjába, ahová csak olyanok nyerhetnének bebocsátást, akik megfelelnek a „száz évente egyszer születik ilyen politikus” kritériumnak. De! Azonban a többiek – ha tetszik, a csapattársak –a jelek szerint nem tudnak, vagy nem akarnak lépést tartani ezzel a nagy formátumú vezéregyéniséggel. A kiszolgáló személyzettel már gondok vannak. Annak idején, még a szépemlékû eredeti összetételû Sajtóklubban lehetett hallani elõször olyan megnyilvánulásokat – ha jól emlékszem, tán éppen Molnár Tamás volt ennek legfõbb szószólója –, hogy Orbán Viktor zseniális politikus, de csapnivalóan rossz a személyzeti politikája. Úgy tûnik, ez azóta sem változott. Az éveken át tartó (ezt nevezik a hivatalos kommunikációban pártépítésnek, vagy újabban a szövetség kiépítésének) öngerjesztõ folyamat végére aztán a vezér készen állt, felépült az idol, de a jelek szerint rajta kívül minden más abbamaradt. Abbamaradt az állandó és profi PR-csapat összeállítása, kiépítése, az OV által is hangoztatott kívánatos kommunikációs és médiaegyensúly kiépítésérõl meg már nem is beszélve. Hogy csak egy fiaskót említsünk a teljesség igénye nélkül, ugye mindannyian emlékszünk még arra a kínos szituésönre, milyen izzadtságszagú magyarázkodásra kényszerült a Fidesz, amikor baloldali elkötelezettségû médiamunkásokat és szakembereket kértek fel kommunikációs továbbképzés megtartására? jó ha figyelünk
De abbamaradt még valami más is, ami talán még az elõbbieknél is fontosabb. Abbamaradt a felelõsen gondolkodó, saját véleménnyel bíró, és öntudatra ébredt választópolgárok népes táborának létszámbeli gyarapítása. Ma a politika pártoknak nem kell a gondolkodó honpolgár. Itt van az eb elhantolva! Ugyanis – és ez most párthovatartozás szempontjából teljesen indifferens – az olyan szavazó, akinek csak az a fontos, hogy az idol szóljon egy-két keresetlen szót az õ szeretett népéhez, hogy mit mond, az már tulajdonképpen lényegtelen is, na az a legkönnyebben manipulálható, becsapható, megvezethetõ. Pedig a demagógiára, a hazugságra, vagy éppen az elhallgatásokra mindkét oldalon láthatunk példákat. Ja kérem, a politika nem egy leányálom. Valóban nem az, de azért lehetne tisztességesebben is játszani ezt a játékot! De vajon miért is játszanának tisztességesebben a politikum tagjai, amikor azt látják, hogy lehet ezt tisztességtelenül is, hiszen a nép, amely megválasztja õket, ezt eltûri? Nincs kontrol, nincs visszacsatolás a társadalom felõl a hatalom kordában tartására, csak a négy évente sorra kerülõ büntetõszavazás marad az egyetlen eszköz a lakosság kezében, hogy valamennyire egyáltalán érvényesíteni tudja akaratát. Már ha hagyják neki, és nem csalják el a választásokat, lásd a közelmúlt példái. Az önkéntes bálványimádásnak van még egy nagyon súlyos hátulütõje. Eszembe jut az egyik váraljai országos polgári körös találkozó, ahol úgy volt, hogy Orbán Viktor is beszédet mond. Autóbuszt is foglaltak, hogy mindenki el tudjon utazni Mediterrán Moszkvából meghallgatni az idolt. Abban a pillanatban, hogy kiderült, Orbán mégsem tud eljönni a találkozóra, annyian mondták vissza a jelentkezést, hogy le kellett mondani a buszt. Mit jelent ez? TGM így ír errõl a Népszabadságban megjelent OV-nak címzett nyílt levelében: „Mivel sikerült elérned (hosszú és bonyolult harcok után), hogy magad vagy az ellenzék, a személyeden sok múlik. Az általad szívós munkával létrehozott, (majdnem teljesen) egységes ellenzéki pártszövetségben Orbán Viktornak nincs alternatívája. A jobboldalon számos tehetséges politikus található, de vezéregyéniség egy se. A magyarországi jobboldal veled azonos – amit én ugyan nem helyeslek, de ebbe nekem nincs beleszólásom, és már nem is fontos.”
Hát ezek bizony elgondolkodtató és nem minden alapot nélkülözõ szavak. Azért elgondolkodtatók és azért nem nélkülöznek minden valóságalapot, mert például a váraljai esetnél is ugyanez képzõdött meg, hiába szólalt fel nagyon sok tekintélyes és nagy megbecsülésnek örvendõ szakpolitikus, illetve ismert közéleti személyiség (tisztelet és elismerés e helyrõl is a bonyhádi kármentõknek), nem jött el a Boss (a Fõnök), nagyon sokan otthonmaradtak. Nincsenek komplementer (kiegészítõ) arcok, akik a Fõnök hiányában is elviszik a pártot (ha tetszik a mozgalmat) a hátukon, akiknek kedvéért a tömeg akkor is kimegy az utcára, ha a góré éppen akkor nem ér rá. Ha pedig nem megyünk el ilyen és hasonló rendezvényekre, mint amilyenek a váraljai országos polgári körös találkozók, nem mozdulunk ki otthonról csak azért, mert az idol nem jött el, ne csodálkozzunk azon, ha tájékozatlanok maradunk, hiányos ismereteink révén félrevezethetnek bennünket vagy nem tudunk megfelelõ érvekkel felszerelkezni vitapartnereinkkel szemben, ha kénytelenek vagyunk ideológiai csatározásoknak kitenni magunkat. És akkor még egy apróság! Egy személyre épül fel az egész hóbelevanc, amit úgy hívnak jobboldal – most már ugye polgári szövetség –, s ezzel egyúttal rendkívül sebezhetõvé teszik az egész rendszert. Mert mi történik akkor, ha az idolt baleset éri, vagy megölik, megöletik? Ma már minden és annak ellenkezõje is elképzelhetõ. Ahogyan azt a „mi kommunistánk” (copyright by Nemzetesasszony), Csintalan Sándor is megjegyezte, kriminalizálódott a magyar politikai élet egy része, így óhatatlanul megjelennek a politika körül a kriminalizálódott módszerek is. De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig a magyar sajtót oly annyira foglalkoztató kérdéshez, nevezetesen, hogy Orbán Viktor most akkor ráunt-e az ellenzék vezérének szerepére, avagy pedig nem? Nos, ezt talán tõle magától kellene megkérdezni. Mindenesetre a magam részérõl el tudom képzelni, hogy tele van már a hócipõje az egésszel. A december 5-i népszavazás elõzetes eredménylatolgatása közben hallottuk tõle megpendíteni, hogy kedvezõtlen eredmény esetén (végül az igenek gyõztek) neki személy szerint is el kell gondolkodnia azon, hol is van az õ helye a magyar politikai életben. 3
Talán emlékszik még a tisztelt Olvasó arra a fényképre (kép mellékelve) melyen az 1988. december 15-ei dátum szerepel, a felsõ képen Medgyessy Péter látható, amint egy hatalmasat ásít a parlament kupolatermében, míg az alatta lévõ képen Orbán Viktor látható, amint egy Zsiguli rendõrautóhoz szorítják, a nyakához gumibotot tartanak. No, mármost a fényképet nézve, az embernek óhatatlanul is eszébe jut, hogy mi van akkor, ha az idolnak tényleg elege van ebbõl az egészbõl? Volt itt gumibotozás, majd másfél évtizede tartó szünet nélküli iszapbirkózás a politikai ellenfelekkel, és akkor december 5-én az idolnak azzal kell szembesülnie, hogy az õ szeretett „magyar” népe egészen egyszerûen szembe köpte õtet. Gyakorlatilag szemrebbenés nélkül, olyan blazírt pofával, melynek kizárólag hatalmas tétekben zajló pókerjátszmákban veszi hasznát az ember. És ez még akkor is így van, ha az igenek kerültek többségbe. Végül is, a popsztárok is kiöregednek egyszer, nem igaz? Igen ám, de mi lesz, ha beüt a krach, és az idolnak tényleg elege lesz ebbõl a mocsokból és sárdobálásból, ami immáron másfél évtizede magyar politikai közélet címén folyik? Hiszen ne felejtsük el, Orbán Viktor nemcsak a magyar jobboldal megkérdõjelezhetetlen vezéregyénisége, hanem elismert és köztiszteletnek örvendõ, tekintélyes európai politikus is, az Európai Néppárt egyik fõmuftija, miért ne játszadozhatna el a gondolattal, hogy túllépve a kicsinyes hazai adok-kapokon, távozzon a magyar politikából és mint megbecsült európai politikus építse tovább a karrierjét? Ha a polgári kormány miniszterelnöke ne adj’ isten úgy döntene, hogy angolosan távozik, ki fog a helyére lépni? Mert arról bizony már a párt – ha tetszik – a Szövetség tehet, hogy nincs a talonban legalább még egy ember, egy markáns , karizmatikus egyéniség, ha nem is egy Orbán Viktor 2 (bár a komcsik most meg találták az övükét) de egy olyan vezéregyéniség, aki átvehetné a stafétabotot és akivel a hívek is mennének tovább. Lehet, hogy a már nem is annyira fiatal demokratáknál – a posztkommunistákhoz hasonlóan – szintén megérett az idõ a generációváltásra, a vérfrissítésre? Úgy tûnik, az egykori kollégiumi szobatársak felet kissé eljárt az idõ, mintha valamelyest lelassultak volna, már nem nagyon megy a ráhangolódás az ölebmédia által agyon ajnározott „one man show” által felpörgetett üzemi fordulatszám felvételére. Pedig – ahogyan azt annak idején már a valóságsókban is megtapasztalhattuk –, csak az esti összefoglalókból („közszolgálati” tv Híradó) informálódhat a nézõ, oda pedig csak a szalonképes hírek kerülhetnek be. Például az, hogy Dél-Dunántúlon leesett a hó. Ahhoz, hogy megtudhassuk, plusz két milli4
árdunkba került a Drazsé által levezényelt költségvetési plasztikai mûtét, át kell hogy kapcsoljunk a Hír Tv-re, mert a többi csatornán még képesek és elhallgatják elõlünk a valóságot, az igazságot. Visszatérve a kályhához, ahonnan indultunk. TGM ugyan nagyon nem szeretné, hogy 2006-ban a mostani ellenzék gyõzzön, irtózik õ ettõl, mint az ördög a tömjénfüsttõl, de azért, hogy legalább a demokrácia látszatát megõrizzük – elvégre mégiscsak OV mondta, hogy a parlament az ellenzék nélkül is mûködik (s lám, most a posztkommunisták is ugyanezt a lemezt tették fel) –
szóval, kifelé úgy lássák, mintha minden a lehetõ legnagyobb rendben, a legdemokratikusabban menne, szeretné visszaterelni Viktort az arénába. A monodrámákat utálja a közönség, meg aztán, ha már ketten vannak a színen ki lehet találni dialógokat, melyeken a közönség jókat szórakozik. Mert ne felejtsük el, Média-Magyarországon ma a legfontosabb a nézõk kegyeinek elnyerése. Bármi áron. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
Az évek óta dúló, „betartásos demokrácia“ nem szolgálja stratégiai érdekeinket, a politikának meg kéne tanulnia ciklusokon átnyúlóan gondolkodnia, mondta az Indexnek Pitti Zoltán. Az APEH volt elnöke, a Corvinus Egyetem tudományos kutatója szerint az adórendszerben szükség van átalakításokra, de az egykulcsos rendszer a többség számára adóemelést jelent. Az 25 százalékos áfakulcs csökkentésére és az iparûzési adó eltörlésére szükség van a versenyképesség javítása érdekében is, e téren azonban a legnagyobb problémát abban látja, hogy a hazai vállalkozói szektor túlságosan széttagolt. A szakértõ szerint történelmi bûn volt elhitetni, hogy a családi gazdaságok életképesek lehetnek.
A kormány bejelentette, hogy még az idén átalakítaná az áfarendszert, öt százalékkal csökkentve a felsõ 25 százalékos kulcsot, a miniszterelnök pedig korábban teljes adóreformot is elképzelhetõnek tartott még az idén. Van gazdasági és jogi racionalitása egy év közbeni átfogó reformnak? Ami a kérdés jogi részét illeti, az Alkotmánybíróság egy korábbi döntése értelmében év közben csak a forgalmi jellegû adókat lehet emelni, a többi adónemet illetõen csak csökkentés képzelhetõ el. Ennek végrehajtása azonban technikailag nem egyszerû, hiszen nem pusztán a kulcsokat, hanem a kedvezmények rendszerét is át kell tekinteni, azaz gyakorlatilag érdemi módosításra csak a forgalmi adó esetében van lehetõség. Ugyanakkor gazdasági szempontból ennek lehetõsége is megkérdõjelezhetõ: a kulcsok csökkentése önmagában nyilván az állami bevételek csökkenésével járna, számolni kell azonban azzal, hogy a kisebb adók mellett fehéredik a gazdaság, azaz többen fizetnek, így végül az államkassza egyenlege pozítiv is lehet. Ez a kedvezõ ellensúlyi hatás azonban egy töredékévben nem mûködik kellõen, azaz a évközbeni csökkentés esetén az állam bevételeinek csökkenése prognosztizálható. Ugyanakkor figyelembe kéne venni: az adó egy eszköz a gazdaság- és költségvetési politika kezében, azaz elõbb ezek céljait, irányát kell meghatározni, és azután kell egy ezeket szolgáló adóreformot hirdetni. jó ha figyelünk
A környezõ országok sorra csökkentik az adókat, míg Magyarországon évek óta csak szó van egy átfogó reformról. Ugyanakkor tény: a társasági adókulcs már évek óta a legalacsonyabb a régióban, sõt szinte egész Európában. Magasak vagy sem a magyar adók? Erre a kérdésre nem lehet egyszerû igennel vagy nemmel válaszolni. Nem az adókulcsok maximumát, hanem a tényleges adóterhelést, s nem egy-egy adónemet kiragadva, hanem az összevont adóterhelést kellene figyelembe venni, ahelyett, hogy nagyon leegyszerûsítve egy-egy elemet ragadunk ki a rendszer egészébõl. A tényleges adóterhelés azt jelenti, hogy egy adott személynek, vállalkozásnak - a kedvezmények levonása után - valóságosan mekkora terhekkel kell számolnia: Magyarországon például az önmagában is alacsony, 16 százalékos társasági adó valójában csak 11 százalékos átlagos terhet jelent a vállalkozásoknak. A különbözõ (beruházási, térségi) kedvezmények nincsenek jelen az egykulcsos adót bevezetõ országokban, így a teher, gondolhatnánk, ott még magasabb, mint a ránézésre történõ összevetésbõl adódna. Magyarországon azonban iparûzési adót is kell fizetni, ami a vállalkozások egy részénél nagyobb terhet jelent, mint a társasági adó, hiszen azt a forgalom után, egy veszteséges cégnek is meg kell fizetnie. Mit jelent az összevont adóterhelés? Ez a legtöbbször a GDP százalékában meghatározott mutató azt jelzi, hogy a nemzeti össztermékhez képest mennyit von el terhek formájában az állam a termelõktõl, az állampolgároktól és a vállalkozásoktól. Magyarországon ez a mutató 39 százalékos, ami alatta marad a 2002-es, akkori és leendõ uniós országok, a 25-ök 40-41 százalékos átlagának. Ennek azért van jelentõsége, mert ez egyben azt is mutatja: az állam a feladatai végrehajtására szedi be az adókat, és ezek ellátásához van egy közbevételi kötelezettség. A magyar adóterhek ma alapvetõen feladatarányosak, vagyis egy esetleges adócsökkentés esetén azzal is számolni kell, hogy az állami szolgáltatásokat is „fogyókúrára“ kell fogni. Tehát nem lehet mit tenni? De igen, a közbevételeken belül lehet változtatni, így új arányokat lehet kialakítani a jövedelmi, a forgalmi, a vagyoni és a céljellegû adók között, illetve lehet változtatni a központi és a helyi adók közötti arányokat. Mindezek szóba jöhetnek egy hatékonyabb és igazságosabb közteherviselési rendszer keresése során. A terhek számottevõ csökkentésének azonban csak akkor van realitása, ha az állami kiadásokat is szûkebbre fogjuk. Az alacsonyabb adók sok esetben magasabb bevételt hoznak. Szlovákiában egyértelmûen a várakozások feletti bevételre tett szert az állam a kisebb adókkal, és az eva példája is hasonló jelenséget tükröz. Ez igaz, és ezt figyelembe is kell venni. De nem árt egy másik szempontot is mérlegelni: a csökkentés nem biztos, hogy mindenki számára érzékelhetõ és értelmezhetõ csökkentést jelent. Nézzük az áfakulcsokat: a szlovák 19 százalékos kulcs számos alapvetõ termék esetében négy százalékkal magasabb, mint a hazai 15. Az egykulcsos szja esetében a kedvezmények köre is jelentõsen megritkul, legalábbis az azt bevezetõ országok példája szerint. Egyébiránt az átlagos terhelés a személyi jövedelemadónál Magyarországon 20,5 százalék, tehát nem sokkal magasabb, viszont itt az átlag úgy keletkezik, hogy az alacsony jövedelmûek kevesebbet, a magasabb jövedelemmel rendelkezõk viszont többet fizetnek. A régi uniós orszá5
gok egyikében sincs lineáris személyi jövedelemadó, mindenütt a magyar rendszerhez hasonló sávos, progresszív adóztatás folyik, és a jövedelmi rétegzõdés ismeretében nincs is komoly szándék a lineáris adóztatás bevezetésére. Mindezek alapján milyen megoldások képzelhetõek el? Három területen látom szükségesnek a változtatást, de ezeket együtt és összefüggéseikben kell kezelni. Az elsõ feladat a munkáltatói járulékterhek csökkentése. Sajátos magyar helyzet, hogy miközben a bérek és keresetek nemzetközi összehasonlításban alacsonyak, addig a bérarányos közterhek a legmagasabbak közé tartoznak. Ezen már csak azért is változtatni kell, mert amíg minden, bérként kifizetett száz forint után további 45-46 forintot kell fizetnie a munkáltatóknak, addig nem számolhatunk a foglalkoztatás jelentõs bõvülésével, illetve vélelmezni kell a feketemunka magas arányát. A bérterhek csökkentése ráadásul leginkább az azt a legnehezebben viselõ hazai tulajdonú vállalkozásoknak lenne kedvezõ. Meggyõzõdésem, hogy a járulékok csökkentése „kifehérítõ“ hatással is járna, amelynek következtében a költségvetési bevételek sem feltétlenül csökkennének. Hasonló a helyzet a legmagasabb áfakulccsal is: a 25 százalékot több okból is el kell kezdeni csökkenteni, de - a társadalmi terhek enyhítése mellett - ennek is lenne egy a gazdaságot fehérítõ hatása. Ugyanakkor a csökkentés mellett egy nagyon komoly uniós érv is szól: a tagállamok közötti forgalomban ma az a szabály, hogy az export után az exportáló ország áfáját kell megfizetni, azaz a külkereskedelemre nincs közvetlen hatással az, hogy az elõállító országban milyenek az áfakulcsok. (Lényegében ez a „célország elve“ szerinti adóelszámolás.) Ez a gyakorlat azonban érzékenyen érinti a nagy exportáló országokat, hiszen az államkasszák elesnek az ott elõállított termékek jelentõs részének forgalmi adójától. Magától értetõdõ igény egy olyan korrekció, amely a közösség eredeti szándékaihoz igazodva meg kívánja változtatni a jelenlegi elszámolási rendet. (Ezt nevezzük „származási ország“ szerinti áfa elszámolásnak.) Képzeljük el, mennyire lennének versenyképesek, ha a hazai árukat 25 százalékos áfakulccsal kínálnánk a nemzetközi piacokon. A harmadik pont, gondolom, az iparûzési adó: ennek eltörlésérõl teljes a konszenzus a gazdasági szereplõk, a kutatók, sõt, azt lehet mondani a politikai szereplõk között, csak éppen arra nincsen válasz, hogyan pótolják az így kiesõ, nélkülözhetetlen önkormányzati bevételeket. Valóban, az iparûzési adó jelen formájában nem tartható fenn. Egyébként ez sem csupán versenyképességi szempontok miatt, hanem azért sem, mert nem is fér össze az uniós szabályozással: lényegében kis forgalmi adóként mûködik, aminek nincs helye egy nemzetközileg harmonizált rendszerben. Az önkormányzatoknál a jelenlegi iparûzési adónak nemcsak az összege miatt van nagy jelentõsége, hanem azért is, mert saját bevételnek minõsül, szemben az állami támogatásként kapott normatívákkal és egyéb bevételekkel. Márpedig a saját bevétel összértéke teszi hitelképessé az önkormányzatot a bankok elõtt, és erre van szükség az uniós pályázatokon is. Azaz a kiesõ bevételeket nem lehet normatívaemeléssel pótolni. Megoldás lehet a központi adókulcsok arányos mérséklése és a helyi adóztatási jogosítványok szélesítése (ennek természetszerû következménye az állami támogatások csökkenése), de elképzelhetõ - néhány EU-országhoz hasonlóan - a központi adók szélesebb körû megosztása az állam és a helyi önkormányzatok között. Azt azonban magas szintû jogszabályban kellene garantálni, hogy az önkormányzatok ne járjanak rosszul. Az adóreform kérdése manapság egyértelmûen úgy merül fel, hogy a régiós országok közötti versenyben Magyarország korábbi kedvezõ pozícióit elveszteni látszik. Arról, hogy ez tényleg így van-e, megoszlanak a vélemények, de az biztos, hogy az adóreform segítene. Elégséges ez önmagában, hogy visszanyerjük korábbi éllovas pozíciónkat? Ami azt illeti, hogy mennyit veszített Magyarország a versenyképességébõl, azt én is árnyaltabban látom annál, mint ahogy az a sajtóban az utóbbi idõben megjelent, elsõsorban az adókulcsok összehasonlítására kihegyezve. A versenyképességet számos egyéb tényezõ is 6
alapvetõen befolyásolja, így az infrastrukturális ellátás színvonala, a közszolgáltatások mennyisége és minõsége, a közigazgatás fejlettsége vagy éppen a monetáris politika legalább olyan szerepet játszanak, mint a közteherviselési rendszer. Észre kellene vennünk, hogy az adózás eszköz, mégpedig a gazdaságpolitika és a költségvetési politika eszköze. Az eszközrendszer jó vagy rossz mûködése attól is függ, hogy milyen célokat szolgál. Amit én aggasztónak látok, az az, hogy még mindig csak rövid távú idõszakokban - értsd: kormányzati ciklusokban gondolkodunk, és megfeledkezünk a hosszú távú programalkotás szükségességérõl, illetve adottságaink reális értékelésérõl. Az Indexnek korábban több szakértõ is azt hangsúlyozta, hogy az elõttünk járó országokban a kis- és középvállalkozások, és nem a multik jelentik a fejlõdés motorját. Emellett az eddigi adatok szerint most csatlakozott országok közül a hazai cégek a legsikeresebb pályázói az uniós támogatásoknak. Mindkét állítás igaz, bár utóbbival kapcsolatban meg kell jegyeznem, nehogy arról szóljon majd a történet, hogy gyorsan nyergeltünk, de lassan lovagolunk. Ami a kérdés elsõ részét illeti, tudnunk kell, hogy a fejlett országokban számos mutató alapján különbözik a kkv szektor a hazaitól. Egy kialakult gazdaság részesei, jelentõs múlttal, ami egyszerre jelent tapasztalatot és méretükhöz mérten jelentõs, elegendõ tõkét a folyamatos fejlõdéshez. A mikrovállalkozások - az 0-9 fõs létszámú kis cégek - kategóriájában a hazai vállalkozások az alsó, az európai társaik a felsõ határához tartoznak jellemzõen. Magyarországon a külföldi tulajdonosi háttérrel létrejövõ vállalkozások legalább közép-, de jellemzõen nagyvállalkozások, míg a hazai tulajdonú vállalkozások 96,9 százaléka tartozik a mikro- és a kisvállalkozások kategóriájába. A közelmúltban egy tanulmányban is jeleztük, hogy ezzel szemben a vállalkozások tõkéjének csak kevesebb mint 28 százaléka koncentrálódik az õ kezükben. Történelmi bûnnek tekintem, hogy Magyarországon több cikluson át elhitettük, hogy a mezõgazdaságban a családi gazdálkodásoké lehet jövõ. Korábban a magyar export majd ötödét adta a mezõgazdaság, ez az arány mára öt százalék alá csökkent. A gazdák egyszerûen nem bírják teljesíteni azokat a minõségi követelményeket, amelyek az unió piacán szükségesek, hiszen nincs tõkéjük a szabványok betartásához szükséges fejlesztésekre. Meg kell jegyeznem, a versenyképességi összehasonlításban gyakran emlegetett Csehországban és Szlovákiában sem olyan mértékû a mezõgazdasági elaprózódás, mint nálunk. Ki kellene mondani, hogy az erõforrások koncentrációjára lenne szükség, akár, vállalva a szó kimondásának ódiumát, szövetkezni kell. Ehhez azonban - a filozófiaváltáson túl - szükség van egy átfogó gazdaságfejlesztési programra, a közgazdasági környezet megújítására, és a politikai szereplõk felelõs magatartására. Stratégiai törekvéseinket nem szabad feláldozni a rövid távú politikai érdekek oltárán. Figyelnünk kell a hazai vállalkozások belsõ strukturális mozgására is - ami természetes a fejlett országokban, az közel sem racionális átmeneti viszonyok között: adottságainkhoz képest túl gyors a termelésbõl a szolgáltatásba történõ áramlás. Ez azért jelent problémát, mert ezen szolgáltatási ágak kizárólag a belsõ piacra építhetnek, azaz jellegüknél fogva (esetenként elég csak a nyelvi nehézségekre gondolni) nincs lehetõségük külföldön megjelenni. Mindennek jele, hogy egyes térségek gazdaságában szinte már csak a szolgáltató szektor van jelen. Ennek a helyzetnek a felismerése és kezelése jelentené azt, hogy van kormányzati gazdaságpolitika? Nagyon sokat ártott a magyar gazdaságnak az, hogy nem alakulhatott ki ciklusokon átívelõ, a realitásokra építõ, szakmai alapokon nyugvó gazdaságpolitika. Az évek óta dúló „betartásos demokrácia“ nem szolgálja stratégiai érdekeinket, és jó lenne arra is felfigyelni, hogy ez a fajta széthúzás, politikai szembenállás nem jellemzõ a környezõ országokra. Iszonyatos energiafecsérlés folyik a hazai politikában, ami megakadályozza, hogy a valóban fontos kérdésekre koncentráljanak a politikai erõk, szakmai szervezetek. Forrás: Index
jó ha figyelünk
Az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük azt a Nol által részleteiben ismertetett vitacikket, amelyet Malgot István, a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör egyik alapító tagja írt a Fideszrõl.
Mindig van egy utolsó csepp, amitõl a pohár kicsordul. S hogy utolsó lehessen, kellenek elõzõ cseppek, melyeknek léte lehetetlenné teszi a pohárnak az utolsó csepp befogadását. Az utolsó csepp jóvátehetetlen. 2004 december ötödikének katasztrófája nem egyszerûen a magyar politikai elit szánalmas vergõdésérõl adott képet. Szétrobbant az az illúzió, hogy a Fidesz jelenlegi állapotában képes a nemzet érdekében felelõs döntéseket hozni, képes a társadalom többjó ha figyelünk
sége által járható utat, követhetõ célokat kínálni. December ötödikén megroppant, mert a nemzet többsége számára követhetetlennek bizonyult az a politikai irányvonal, amit Orbán Viktor a Fidesz átalakítása után képviselt. Szelet vetettünk és vihart arattunk, pusztító orkánt, jégesõt. A nemzet határok feletti egyesítése helyett a nemzet részeinek eddig elképzelhetetlen mértékû szembefordítása következett be. Szégyen és keserûség ül a szemünkben, ha felemeljük tekintetünket. Ha felemeljük.
Ez az írás nem születik meg, ha vállalnánk a felelõsséget a kialakult helyzetért. Nem ezt tesszük. Politikusok, politológusok, szakértõk, szekér- és széltolók lapátolják át a sarat politikai ellenfeleink portájára, egyébként feleslegesen, hisz a sárból van ott is épp elég. Mások népünkre mutogatnak, köpedelem országról beszélnek, megfeledkezvén arról, hogy szülõanyjukat gyalázzák. Vájkálnak sebeiben, de bekötözni képtelenek. Csapda volt,mondjuk a csikicsukis népszavazásról, s valóban csapda volt, de ezt pontosan tudta a Fidesz vezetése. A népszavazás ötlete már fogantatásában sem magyar érdekeket szolgált. Az egyre erõsödõ és egyre reálisabb alapokon megjelenõ székelyföldi autonómiatörekvések megfékezésére ötölték ki, s nem nehéz kitalálni, hogy milyen szomszédos politikai erõknek és szolgálatoknak állott ez érdekében. Ha a népszavazás eredményes, könnyebb a másik hazába terelgetni a magyarságot, könnyû feszültséget szítani a kivételezett kisebbség és a többségi nemzet között, s már egy kisebb mértékû elvándorlás is az autonómiatörekvések gerincét roppanthatja meg. Ha eredménytelen a népszavazás, szembe lehet fordítani egymással a magyar nemzetrészeket, ki lehet húzni a talajt az erõsödõ nemzeti öntudat és összetartozás alól, fel lehet gyorsítani az asszimilációt. S ki lehet használni a végletekig feszült magyar belpolitikai ellentéteket. Csapda volt, mondjuk. Ha a malmot egyszer kirakták, nincsen jó lépés. Csak a csikicsuki létezik. A valósnak tûnõ érvelés ebben az esetben nem igaz. A csapda azáltal teljesedett ki, hogy ráléptünk a feléje vezetõ útra. S ha már ráléptünk, miután felismertük valódi rendeltetését, még akkor is kimondhattuk volna, hogy ezt az életveszélyes játékot nem játsszuk tovább. A Magyarok Világszövetsége elnökének és döntéshozó testületének a történelem lomha, de biztos ítélõszéke elõtt egyszer majd számot kell adni arról, hogy milyen célok érdekében indították el iszonyatosan idõszerûtlen kezdeményezésüket. De nem szabad túlértékelnünk õket. Sem õk, sem a kezdeményezésüket támogató töredék pártocskák és szélsõséges szervezetek nem tudták volna a megfelelõ számú aláírást összegyûjteni, ha akciójukhoz nem szerzik meg mindjárt az elején befolyásos és tekintélyes közéleti személyiségek támogatását. Orbán Viktor egyetértõ aláírása a késõbbi fejlemények szempontjából döntõ jelentõségûnek bizonyult. Orbán Viktor kezdetben hangsúlyozta, hogy magánemberként írja alá a felhívást, s pártjában komoly viták vannak a kérdést illetõen. A Fidesz vezetõje persze nehezen nyilváníthat 7
magánemberként aláírásával jegyzett véleményt ilyen roppant súlyú nemzetpolitikai kérdésben, s rövidesen kialakult a pártban is az egyetértés. Ez, a Fidesz jelenlegi szervezeti felépítését ismerve, nem meglepõ. Orbán Viktor támogatásának tudatában a nemzeti oldal aktivistái, polgári körösök, fideszesek, versengve gyûjtötték az aláírásokat, s rövid idõn belül meg is lett a több, mint elég. A népszavazás kitûzetett. Ekkorra már tudatosult a Fidesz felsõ régióiban, hogy valójában kik állnak a kezdeményezés mögött. Még most is szét lehetett volna robbantani a nekilendülõ lavinát. Orbán Viktor felhasználhatta volna rendkívüli tekintélyét, hogy az összefüggéseket elmagyarázva leállítsa az önkezünkkel saját magunkra mért nemzetvesztés iszonyatát. Nem ezt tette. Nem igaz az az érv, hogy a külhoni magyarság nem értette volna meg ezt a lépést. Pontosan õk, akik a kirekesztõ nemzetállamok hálóiban vergõdtek Trianon óta, lettek volna képesek átlátni, hogy kiket szolgál a kérdés idõzítése. Mindössze ki kellett volna mondanunk az igazat. Akkor hát rossz tanácsadók? Ha bolond tanácsadókkal veszed körül magadat, magad is bolonddá válsz, ha bölcsekkel, magad is bölcs leszel, intette fiát Szent István királyunk. Mindez köztudott, de nem magyarázat. Ha nem tudod megakadályozni, állj az élére, mondják, de esetünkben nem állt fenn ez a kényszer. És lehet-e egy csapda élére állni? A csapda kívánatos koncot kínál fel a közeledõknek, továbbhaladásra késztetve õket. Esetünkben a csalétket a Fidesz számára a 2006-os választásokon a külhoni magyaroktól megszerezhetõ szavazatok lehetõsége jelentette. A kettõs állampolgárságról szóló népszavazás legkevesebbet emlegetett, de nehezen túlbecsülhetõ kérdéséhez értünk. Több oldalról is fevetették annak a lehetõségét, hogy az igenek gyõzelme esetén, itt nem részletezendõ technikák használatával, a Fidesznek reális esélye nyílhat arra, hogy a külhoni magyarok szavazataival támogatóinak számát lényegesen növelje. Mindezt a szocialisták vezetése is pontosan látta, ez volt az oka a felfokozott nemzeti érzésviharban egyébként szinte irracionálisnak tûnõ elutasító magatartásuknak. S bár errõl sem beszélünk, látta ezt az otthonmaradók jelentõs része is. Õk annak a lehetõségét utasították el, hogy a hazai közéleti és politikai döntések meghozatalában azok is résztvehessenek, akiknek a döntések következményeit nem kell viselni, hiszen másutt élnek. A põrén politikai lényeget a csapda felállítói édes-keserû nemzeti mákonnyal ízesítették. A nemzeti érzések felkorbácsolása után 8
jó magyarnak csak az igenek támogatói számítottak. A többiek a nemzeti összetartozás elárulói lettek. Ennek a csapdalogikának lett a következménye a mai helyzet, amikor az egész belhoni magyarság nemzetáruló lett a külhoni magyarok szemében. A csapdába besétálva maga a Fidesz is rezegtette a szálakat. Nem akart a kialakult helyzet vesztesévé válni, minden erõvel küzdött, miközben erõfeszítései egyre szorosabbra fonták a csapda hurkait. Bekövetkezett a totális érzelmi és emberi mozgósítás. Fideszesek, polgári körösök, egyházak és egyházi személyiségek, a közélet mértékadó véleményformálói, mérsékeltek, radikálisok, megfontoltak és demagógok, félretéve nézeteltéréseiket, teljes erõvel harcoltak az igenek gyõzelméért. A harcba bevonták a határon túli magyar szervezeteket, a Magyar Köztársaság elnökét, s mint valószínüsíthetõ csodafegyvert, magát Orbán Viktor személyét is. A csapda bezárult. És nem volt csodafegyver. A totális mozgósítás mindössze másfél millió igen szavazatot eredményezett. Ennyit. Mindössze másfél milliót. A kialakult helyzet a Fidesz számára gyõzelemnek púderezett vereség. Orbán Viktor számára egy politikai irányvonal csõdje. Az MDF-nek csendes önigazolás. A szocialistáknak szégyennel keveredett megkönnyebbülés. Az SZDSZ számára egyértelmû gyõzelem. Egyébként nemzeti katasztrófa. Mindig van egy utolsó csepp, amitõl a pohár kicsordul. S hogy utolsó lehessen, kellenek elõzõ cseppek, amiknek léte lehetetlenné teszi a pohárnak az utolsó csepp befogadását. Az utolsó csepp jóvátehetetlen. A jóvátehetetlen történések esetében egyetlen dolgunk lehet. Soha többé nem követjük el azokat S hogy így lehessen, nemcsak az utolsó csepprõl kell beszélnünk. Meg kell vizsgálnunk a pohár kicsordulásához vezetõ keserû cseppeket. Régóta úgy gondolom, hogy a történelmi igazság azokat illeti, akik nem a nemzet többségének nevében, hanem a többség érdekében cselekszenek. 2002 tavaszának könnyes és gyönyörûséges napjaiban a történelmi igazság hordozójának láttam a választásokon vesztes Orbán kormányt, s baloldali érzelmû értelmiségiként a Fidesz támogatására hívtam fel másokat is. A létrejövõ polgári körök a közvetlen demokrácia lehetõségét hordozták, s úgy látszott, hogy az erodálódott pártoknál demokratikusabb politikai altenatívát kínálnak a közügyekben való részvételre. Évtizedek óta ismeretlen társadalmi aktivitás vette kezdetét. Jelen írásnak nem célja a választásokat követõ bõ egy év kibontakozó lehetõségeinek és eme lehetõségek fokozatos elsorvadásának elemzése. Csupán néhány összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet.
A polgári körök és a Fidesz viszonya meglehetõsen feszült volt a kezdetekben. A polgári körök Orbán Viktor köré tömörültek, s a Fidesz lanyhának mondott politizálását tették felelõssé a választási vereségért. A fideszesek pedig részben a kéretlen vetélytársat, részben pedig a parlamenten kívüli, utcai politizálást kárhoztattták a tömegmozgalomban. A helyzet ellentmondásainak feloldását kívánta szolgálni Orbán Viktornak az a döntése, hogy a párt struktúrájának átalakításával együtt vállalja a párt elnökének tisztségét, s lehetõvé teszi a polgári körök legaktívabb tagjai számára a Fidesz politizálásában való részvételt. Mindez az elképzelések szerint a Fidesz felfrissülését, és egy nyitott, hatékony, különbözõ értékeket képviselni tudó néppárt megszületését jelentette volna. A polgári körök számára az új párt hátországának a szerepe kínálkozott. Semmi sem történt egészen úgy. Ami azt jelenti, hogy minden másképpen történt. Jelentéktelennek tartott események indítják meg a hegyomlásokat, s hiába állsz a hegycsúcson, ha már nincs hegy, aminek csúcsa lenne. A polgári körök sem saját maguk által létrehozott, sem felülrõl vezérelt átfogó társadalmi szervezettel nem rendelkeztek, ennek kialakítására lehetõséget sem kaptak. Egységes eszmei hátterük nem volt, ezért ideális terepet kínáltak a legkülönbözõbb provokációknak, a mozgalmat saját céljaikra felhasználni kívánó álradikális, demagóg, vagy éppen szélsõjobboldali csoportoknak. 2002 nyarának hídfoglaló provokátorai sikerrel hívták elõ a frissen alakult szoclib hatalom rendõrségének ostoba és erõszakos reagálását. Az erõszak hatására, s a szélsõséges hangvételérõl ismert Pannon Rádió ösztönzésére hatalmas ellenzéki tömeg nézett farkasszemet a megerõsített karhatalommal, s szenvedte el elsõ, megalázó vereségét. (A második vereség a Tilos Rádió elõtti tüntetés volt 2004-ben, ahol az emberi tisztesség maradt alul a nulla toleranciát hirdetõ, gyalázkodó zászlóégetõkkel és eszmei irányítóikkal szemben.) Kétes szándékú provokátorok váltak a nemzeti tömegmozgalom mártírjaivá, üvöltözõ demagógok kompromittálták nemzeti jelszavainkat, köpönyegforgató bértollnokok találták meg a haza lánglelkû messiásaiként, gyümölcsözõ új szerepüket. A nemzeti érzések felhasználása körüli tébolyult dáridó azóta is folyik. Jóhiszemû barátaink tömegesen ropják a táncot. Vajon kik muzsikálnak? A Fidesz sajátos átalakulása Magyar Polgári Szövetséggé, többszörösére növelte a párt taglétszámát, a frissen belépett tagok meglehetõsen heterogén eszmeiséget képviseltek, nem annyira a Fideszhez, mint inkább a párt elnökéhez csatlakoztak, komoly támaszt jelentve az elnöknek a Fidesz belsõ problémáinak kezelése során. A változások a jó ha figyelünk
párt életében ezidáig elképzelhetetlen hatalomkoncentrációval jártak együtt. Az új struktúra vezérlõ elve a széleskörûen megvitatott, hozzáértõ elmék által kidolgozott, a párt tagjai számára vállalható, a társadalom többsége által követhetõ és megvalósítható elképzelések, célok és módszerek helyett az elnök iránti feltétlen elkötelezettség lett. Az Orbán Viktor személyét övezõ rajongás a nemzeti tömegmozgalomban alakult ki, ekkor még megítélésem szerint õszinte kifejezõdése volt annak a bizalomnak és támogatásnak, ami az érzelmileg telített választási fordulók során felhalmozódott a polgári kormány híveiben. Sajnos, amikor mindez az új párt hivatalos struktúrájának alapjává vált, a feltétlen tisztelet és rajongás egyben ki is ürült, s a történelmünkbõl már jól ismert elõképekhez kezdett mindinkább hasonlítani. Az új struktúra ugyanis az egyszemélyi vezetést honosította meg, ahol a frissen létrejött, egyébiránt csak formálisan mûködõ tagozatok vezetõitõl kezdve a Fidesz alapszervezetei mellé (vagy fölé) rendelt választókerületi elnökök láncolatán át minden tisztségviselõt az elnök nevezett ki. Mivel a feladatokra való alkalmasságnak valódi mércéje nem volt, döntõ szerephez jutott a véletlen és a kontraszelekció. A régi Fidesz struktúráival párhuzamosan, vagy egyenesen ellentétesen mûködõ struktúrák léteznek a mai pártban, amelyek nem annyira a kibontakozást, mint inkább egy állandósult belsõ sakk-helyzetet eredményeznek, ahol a sakkban tartott erõk és személyek bármikor megmattolhatók. Az egyszemélyi hatalom háborúk idején hatékonysága miatt elfogadott. Ugyanakkor az egyszemélyi hatalomnak szüksége van a háborús körülmények fenntartására, hiszen létét csak valamiféle végsõ harc víziójával tudja igazolni. A közelmúlt rettenetes politikai feszültségeit az az elképzelés tartotta és tartja életben, hogy a nemzeti oldalnak megnyert csaták és diadalmas ütközetek során le kell gyõznie, meg kell semmisítenie a szembenálló politikai tábort. Gyakorlatilag az ország felét. Még olyan sántikáló demokráciában is, mint amivel országunk rendelkezik, a parlamenti választások útján megszerezhetõ hatalom elõfeltétele a választópolgárok többségének megnyerése, mások által is követhetö, a többség érdekeit képviselõ célkitûzések mentén. Ugyanakkor nem lehet kizárni, bár nem szabad megengedni azt a másik lehetõséget sem, amikor egy jólszervezett kisebbség kihasználja a többség csalódottságát, politikai apátiáját, a társadalmi intézmények meggyengülését, és erõkoncentráció révén szerzi meg a hatalmat. Úgy vélem, a nemzeti oldal támogatóinak egy része a fenti két lehetõség víziói között ingadozik, elbizonytalanítva a párbeszéd és a meggyõzés híveit, s egyre nagyobb jó ha figyelünk
teret engedve a szélsõséges demagógoknak. Ebben a helyzetben a politikailag hibás döntések elkerülhetetlenek, hiszen a döntések semmiféle kontrollnak nincsenek alávetve, legitimációjuk a vakhit és a bizalom, s utólag is csak eredményességük vagy eredménytelenségük minõsíti õket, nem pedig a döntések következményeként bekövetkezõ katasztrófák. A szakadatlan hachoz az utasításokat fegyelmezetten végrehajtó katonák kellenek, nem pedig józan érveket használó értelmiség, olyan értelmiség, amely igaza tudatában képes befolyásolni, meggyõzni másokat. Ez az értelmiség jórészt elfogyott a Fidesz körül, talán mert képviselõinek puszta jelenléte is idegesítette a párt legfõbb vezetését. Helyüket a Sajtóklubból és a Demokrata nevet viselõ, magát radikálisnak mondott hetilap néhány munkatársából verbuválódott tollforgatók foglalták el. Ez a szabadcsapat meglepõ hatékonysággal tette tönkre a Fidesz társadalmi esélyeit a nemzeti többség megteremtésére. Napjainkig tartó heves támadásokat indítottak az Orbán-kormány puhakezûnek titulált miniszterei ellen, lépten-nyomon gyalázták a Fidesz liberálisnak kikiáltott vezetõit éppúgy, mint a társadalmi párbeszéd szükségességét valló médiaszemélyiségeket. Írásaikkal, nézeteikkel, elõadásaikkal igyekeztek radikalizálni a polgári köröket. A közelgõ forradalomról vizionáltak, felléptek hazánk európai uniós csatlakozása ellen, minõsíthetetlen hangon gyalázták nemcsak politikai ellenfeleiket, hanem a magyar nép jórészét is. Elévülhetetlen érdemeik vannak a Fidesz ellenében fellépõ radikális csoportok párttá alakulásában. Csak találgatni lehet, hogy miféle hangulati hátteret jelentettek a Fidesz átszervezésének folyamatában. Az viszont bizonyos, hogy botrányaik ellenére meghatározó szerephez jutottak a Történelem Fõ utca nevet viselõ nemzeti rendezvénysorozaton, ahol együtt szerepelhettek vezetõ politikusokkal, s szélsõséges megnyilatkozásaikkal sikerrel kompromittálták a Fidesz társadalmi nyitást hirdetõ politikáját. Elképesztõnek és botrányosnak tartom azt a közömbösséget, amit a Fidesz legfõbb vezetése tanusított a Demokrata hetilap Új Jobboldal elnevezésû neonáci rovatával kapcsolatban. Ennek a rovatnak számos írása és tollnoka munkálkodik egy faji felsõbbrendûséget hirdetõ, keresztényellenes, újpogány eszmerendszer elterjesztésén, amelynek képviselõi a közelmúlt szélsõjobboldali diktatúráira, mint a társadalmi problémák eredményes megoldási modelljeire, csodálattal tekintenek. A Demokrata farhullámain botrányos dolgok úsznak a Fidesz folyamának felszínén, fogyasztásra alkalmatlanná téve annak vizét. Az utóbbi másfél évben radikálisnak nevezett, ám leginkább csak tisztátalan, de-
magóg és gyakran vállalhatatlan nézetek elterjedését tapasztalhattuk magukat nemzetinek nevezõ, de valójában kifejezetten szélsõjobboldali úságokban. Kulturális és politikai rendezvényeinken, úgynevezett nemzeti könyvesboltjainkban náci, antiszemita, hungarista mûveket árusítanak, mintegy szalonképessé téve azok ocsmányságait az új nemzedékek számára. Mindezektõl a nemzeti oldal válik egyre szalonképtelenebbé. És természetesen a Fidesz, amelyik, bár látja mindezt, hallgat és félrenéz. Pedig ez is megérne egy nemzeti petíciót. Egyre inkább úgy tûnik, hogy Fidesz beszorult a radikális jobboldal utcáiba, megszabadulni képtelen a szélsõjobbal is gyakran összeboruló radikálisoktól, miközben azok állandóan puhának, megalkuvónak, sõt árulónak bélyegzik. Ez a helyzet a párt elfogadottságának a katasztrófális csökkenését eredményezheti. A jelenlegi struktúrában ez a probléma megoldhatatlan. Orbán Viktor a Fidesz átalakításakor elérkezettnek vélte az idõt arra, hogy gyõzelemre vigye a már régebben is képviselt „egy tábor…egy zászló…” néven ismert politikai irányvonalat. Valójában ezzel elkezdõdött az a folyamat, amely kezdeti sikerek után szükségképpen a Fidesz társadalmi elszigetelõdéséhez vezetett. A sajátos magyarországi viszonyok között ez az irányvonal mûködésképtelen. Csak megemlítem, hogy a Fidesz 1998ban nem került volna kormányra, ha nem lép koalícióra a Kisgazda Párttal. A közös kormányzás alatt ez a párt felmorzsolódott, s bár tagságuk egy része fidesz-támogató lett, többségük a választási rendszerbõl kiábrándultak amúgy is népes táborát gyarapította. Napjainkban megfigyelhetõ a nemzeti radikális MIÉP széthullása, s bár a Fidesz szívesen fogadja a vezérükben csalódott miépeseket, azok inkább a frissen létrejött radikális párthoz, a Jobbikhoz csatlakoznak. Úgy tûnik, a Magyar Demokrata Fórum sem hajlandó feladni az önálló politizálás lehetõségét. Letagadhatatlan, hogy a Fidesz legfõbb vezetése, bár a vezetõségben vannak eltérõ álláspontok, nem nézi jó szemmel, ha rajta kívül más pártok is igényt tartanak a nemzeti oldal politikai képviseletére. Ugyanakkor önmaga képtelen minden érdeket egyesíteni és megjeleníteni. Platformjai sincsenek, ahol a nemzeti oldal radikális, konzervatív vagy liberális áramlatai, akár egymással vitatkozva, munkálkodhatnának. Jelenleg a Fidesz egyre kevésbé értékcentrikus párt és egyre inkább a nemzeti populizmus megjelenítõje. Értékek vállalása helyett népszerû, vagy népszerûnek tartott nézeteket és követeléseket hangoztat. A régi pártzsargon utánérzéseként irányt vesz azokra a témákra, amiknek közéleti megjelenítésétõl szavazókat és szavazatokat remélhet. 9
1998-ban a Fidesz átlátható és sokak számára vonzó társadalmi célokat fogalmazott meg, ezek eléréséhez követhetõ utakat kínált. Mára a vonzó célok helyett az ellenfél mindenáron való legyõzésének görcsös szándéka maradt, miközben nyoma sincs a választótábor bõvítésére szolgáló elképzeléseknek, az ország állapotát javítani képes programoknak. 1998-ban a Fidesz politikai vezetését kiváló elmék segítették a programalkotásban. Ma arculatformálók próbálják eladhatóvá tenni tartalmatlan szlogenjeiket. 1998-ban a társadalmi folyamatok elemzése nyomán, a bonyolult egymásrahatások figyelembevételével születtek meg az állásfoglalások. Ma egy futballmérkõzés viszonyait próbálják az országra alkalmazni, ahol két csapat játszik, és az a csapat gyõz, ahol jobban rúg a kapitány. Még arról is megfeledkeznek, hogy a mérkõzés eredményét a jelen példánál maradva a lelátók népe dönti el. És nem a berúgott gólok szerint. Sántikáló demokráciánkban a pártok szerepe megkerülhetetlen. Még akkor járunk a legjobban, ha a többpárti demokrácia elvét elfogadva a nemzeti térfélen létezõ vagy létrejövõ pártok és szervezetek szétzilálása helyett azok megerõsítésén munkálkodunk és meghatározott társadalmi érdekek mentén szövetségre lépünk velük. A szavazatok maximalizálásának elve helyett az érdekek és értékek sokszínûségének elfogadása lehet csak a járható út. Tudomásul kell vennünk, hogy a Fidesz nem képes a nemzeti térfélen megjelenõ valamennyi érdek és eszme megjeleníté-
10
sére. Aki mindenkit képviselni akar, az végül senkit sem képvisel. A szövetségek létrehozása persze idõigényes. Gyakran idegesítõ. Kompromisszumokkal jár. Egyszerûbbnek és talán hatékonyabbnak tûnik, ha önmagunkkal lépünk szövetségre. Csak éppen nem vezet sehová. Szövetség. Elképesztõ, hogy mennyire sikerült megfosztanunk jelentésétõl ezt a fogalmat. A Fidesz átalakításakor Orbán Viktor szövetséget kínált a társadalom széles rétegei számára. Mára eljutott annak a hangoztatásáig, hogy nem kíván koalícióban kormányozni. Szövetség helyett egyszemélyi döntéshozatalra épülõ, a kijelölt feladatokat kétkedés nélkül végrehajtó szervezet jött lére. Egy olyan párt, amelyik irányvonalának helyességét a vezetõ csalhatatlanságára építi. Történelmünk azt példázza, hogy nincsenek csalhatatlan vezetõk. S azt is megtanultuk, hogy zseniális politikusok tévedései többnyire nemzeti katasztrófákat eredményeznek. Nagyon kevés ismerettel rendelkezünk a Fidesz mögött álló hatalmi elitrõl. Nem tudjuk, hogy Orbán Viktor elõidézõje vagy áldozata a jelenlegi helyzetnek. Valószínûleg mindkettõ. A nemzeti média egyre szürkébbé váló lapjairól idõnként kinyúlik egy fenyegetõ kéz. Ilyenkor megdöbbenünk. A Hir TV alapítóit, meghatározó munkatársait sorra kipenderítik. Hallgatunk, és beérjük az elénkvetett satnya félmondatokkal. Hallgatunk, bár zavar a csend. Hozzászoktunk a tapsoláshoz. Megszûntek vagy elnémultak azok a fórumok, ahol lehetõség volt a vélemények ütköztetésére. A Szövetség a Nem-
zetért polgári kör egy éve nem tanácskozik. Feltehetõen azért, mert itt valóban ütköztek a vélemények. Olvassuk, hallgatjuk a százszor megcsócsált, minden tartalmuktól megfosztott mondatokat, amik arra hivatottak, hogy fenntartsák táborunkban azt a látszatot, hogy uraljuk a helyzetet. S amik csak abban különböznek egymástól, hogy sikítozó hangon, károgva, ordítozva, vagy monoton nyegleséggel adják elõ õket. A mondatokhoz egyre kevesebb arc tartozik. Ez sem feltûnõ? Szégyenkezünk, amikor fölényesen lefitymálják ellenfeleink cseppet sem lebecsülendõ képességû politikusait, mondván: „olyan jól jöttek nekünk, mint egy lottóötös…” Miféle gyermeteg helyzetértékelés szül ilyen kijelentéseket? Milyen politika épülhet efféle helyzetértékelésekre? Aztán majd felébredünk… Véget kell vetnünk a hallgatásnak. Meg kellene szólalnia mindazoknak, akiknek az állandósult politikai csinnadratták helyett fontosabb egy termelõ, gazdálkodó és alkotó Magyarország megteremtése. Közéletünket, s vele együtt személyes életünket a másfél évtizedes harcok olyan pályákra terelték, ahol alkotó energiáink teljesen értelmetlenül felemésztõdnek, s így képtelenné válunk egy valóban élhetõ Magyarország megteremtésére. Lehet, hogy ez volt a cél? A végkimerülésig vívott háborúk a hatalmi elitek érdekeit szolgálják. A döntõ többség érdeke maga az élhetõ élet. Meg kell végre találnunk az utakat, amik errefelé vezetnek. Malgot István
jó ha figyelünk
Érdekes pillanatokat tud szülni a magyar kormányzat gyurcsányi szeleburdisága. Mivel a fõsodratú sajtó lihegve hozsannázza új istenpótlékát, elsikkadnak a legijesztõbb bejelentések is. Ékes példája volt ennek a minap a Balogh Gyula országgyûlési képviselõ feljelentésére adott reakció. Draskovics pénzügyminiszter megdöbbent, a kormányfõ meghökkent, mi pedig kétségbeestünk. Aki olvasta itt a gondola hasábjain Balogh képviselõ keresetének lényegét, az tudja, hogy a „feljelentés” egy évtizedek alatt kikristályosodott ítélkezési gyakorlatra alapoz. Márpedig a „vád” oly nyilvánvalóan, vitathatatlanul megvalósult, és a felelõs személye (konkrétan Draskovicsé) annyira egyértelmû, hogy ezt kimagyarázni gyakorlatilag lehetetlen. Marad az egérút: valahogy elérni, hogy ne legyen ebbõl tényleges eljárás, sem ítélet. Ennél – a mostani hatalomra egyébiránt mélységesen jellemzõ – immorális hozzáállásnál sokkal fenyegetõbb a másik veszély, amelyrõl alább szólunk. A bértollnokok hada kórusban hozsannázott az adócsökkentés kormányzati ötletén. Természetesen Gyurcsány volt a szegény adófizetõk megmentõje, és természetesen a liberális pártocska volt a dolog szellemi atyja. Most csupán utalunk arra, amit a nyugati szociáldemokráciában már régóta felismertek, és így mondanak: a szegény állam a gazdagok álma. Becsületes szocialista, szociáldemokrata nem állhat oda az SZDSZ népellenes adócsökkentõ terve mellé. Hogy miért? Ha vesszük a fáradságot, és mögé nézünk a szadesz logikájának, akkor azt láthatjuk, hogy szerintük minden ember sokat keres, ezért sokat is adózik. Sajnálják hát a szegény adózókat, hogy így kizsákmányolja õket az állam. Most tekintsünk el attól, hogy ugyanez a szadesz tucatnál több adóemelést szavazott meg csak ebben a kormányciklusban, az igazi baj nem az õ jellemhiányuk. Az igazi baj az, hogy ez így többszörösen sem igaz. Nem igaz elõször azért, mert a valóban jól élõk tetemes hányada közel sem adózik annyit, mint a rosszul élõk, sõt kifejezetten nyomorgók sokasága. A magyar adórendszer, sõt továbbmenve kijelenthetjük: az egész magyar demokrácia legnagyobb hibája, mi több: bûne, hogy nem vesz tudomást az adókból, járulékokból eltartottak életkori adottságairól. A „szocialista” kormány, amely valójában zsigerbõl magyarellenes, nem hajlandó tudatosítani az emberekben azt a tényt, hogy demográfiai helyzetünk hovatovább katasztrofálisnak minõsül. Lássunk néhány beszédes adatot. A foglalkoztatottak száma 3,9 millió, a nyugdíjban (és nyugdíjszerû ellátásban) részesülõk száma majdnem 3,1 millió. A 14 évesnél fiatalabbak aránya a lakosságon belül kisebb, mint 16 százalék, a 60 évesnél idõsebbeké több, mint 21 százalék. A férfiak valamivel kevesebben vannak, mint 4,8 millió, a nõk száma viszont meghaladja az 5,3 milliót. A népességen belül 40 éves korig enyhe férfitöbblet mutatkozik, aztán megfordul a trend, és irdatlan nõtöbblet figyelhetõ meg. Például „a hetedik X-ben” járók között mintegy 430 ezer a férfi és 600 ezer a nõ. A következõ évtizedben a gyermekek aránya nagy lépésekben évrõl évre csökkenni fog, ellenben a felnõtteké (nyilván a reciprocitás elve szerint) nõ, de a férfiak aránya csökkenni fog. Enyhe túlzással ezt mondhatjuk: a tipikus magyar a magányos nyugdíjkorú hölgy. Még két apróság: ma honfitársaink cirka 40 százaléka él 10 ezernél kevejó ha figyelünk
sebb lakosú településen. Továbbá ma száz szobára csupán 95 ember jut. Nem durva túlzás azt állítani, hogy a fentiekbõl a következõ kép rajzolódik ki: az átlagos nyugdíjas magyar nõ – egyedül él, valószínûleg falun. Ma az átlagos magyar nõ 1,3 gyermeket szül, emberibb stílusban 100 nõnek 130 gyermeke látja meg a napvilágot. Ha ezek a tendenciák folytatódnak, akkor Gyurcsány Ferencnek az újraválasztása esetén jó esélyei lesznek az „utolsó magyar miniszterelnök” történelmi titulusra. A fenti számokból két dolog bizonyosan látszik: 1. A kettõs állampolgárság megadásával lehetne munkaalkalmat és megélhetést kínálni a határon túli magyaroknak, egyben gondoskodni arról, hogy ne omoljon össze a TB és a nyugdíj rendszere. Ellenkezõ esetben nem magyarok jönnek ide – de akkor vajon kik? 2. A nyugdíj- és az egészségbiztosítás rendszere immár belátható idõn belül összeomlik. Közeledik az idõ, amikor minden munkavállalónak havonta be kell fizetnie egy nyugdíjasra való apanázst, és csak utána gondolhat magára, gyermekeire. Ráadásul a rendszer elidegenít, mert senki sem tudja, hogy melyik nyugdíjast tartotta el. Két eset van: Vagy tudja ezt Gyurcsány vagy nem. Utóbbi esetben azonnal le kell mondania, az elõbbiben azonnal el kell távolítani. A kettõs állampolgárság elleni Gyurcsány-kampány arra enged következtetni, hogy Gyurcsány direkt azon fáradozik, hogy idehaza is csökkenjen a magyarok aránya. Erõsíti ezt a gyanút az is, hogy míg a nyugdíjakat 6,3 százalékkal emelték, addig a családi pótlékra 4,5 százalék jutott. Most azonban, hogy több környékbéli ország nagy adócsökkentõ intézkedéseitõl „megihletve” ugyanezt helyezte kilátásba a „bejelentõmámor”-ban szenvedõ miniszterelnök, okkal kezdhetünk kételkedni a minimális felfogóképességében is. Ki kell mondanunk: Magyarország elõtt két út áll: vagy rövid idõn belül befogad néhány tízezer munkást, akik inkább hoznak, mint visznek, és ezzel növeli az adózók számát. A határon túli magyarok szóba sem jöhetnek e téren, ugyi… elvégre róluk már egyszer közfelkiáltással lemondtunk (elsõsorban a gyurcsányi kampány hatására). A másik út az adó/járulék mértékének folyamatos emelése. Vagy a nyugdíjasok nem kapnak nyugdíjat vagy a gyerekek nem kapnak iskolát, ebédet, családi pótlékot. (Amúgy a nyugdíjasok esélyei jobbak, elvégre õk szavaznak, a gyerekeknek pedig elég a drogliberalizáció.) Kétségtelen, hogy hazánk jelentõs versenyhátrányba került a szomszéd országok nagyarányú adócsökkentõ lépései miatt. Ám ez nem a mostani vagy a tegnapi kormány hibája, hanem a több évtizedes gyermekellenes légköré, amit a kommunisták jellemtorzító eszmeköre szabadított ránk, és sajnos eredménnyel. Az adócsökkentés ellenben a legkevésbé sem teremne olyan gyümölcsöket, mint Szlovákiában, Lengyelországban vagy Romániában. Ott van sok munkáskéz, azok fiatal társadalmak, ellentétben a miénkkel. Könnyû ott adót csökkenteni, ahol sok az adóalany. Nálunk ellenben az adó- és járulékélvezõk vannak sokan, nem pedig a -fizetõk. Hazánk a települési és demográfiai katasztrófa szélén áll. A szomszédoktól ránk kényszerített adócsökkentési verseny csak felgyorsítja az amúgy is elkerülhetetlen végkifejletet. Forrás: Reichter János – gondola
11
A koalíció elkötelezett vagy alkalmi hívei, szekértolói, lekötelezettjei kaján örömmel hangoztatják: Gyurcsány Ferencben a Fidesz és Orbán Viktor végre emberére akadt. A száznapos Gyurcsány-éra sikereként könyvelik el, hogy a szociálliberális oldal magához ragadta a kezdeményezést, tematizálja a közvéleményt, és nemcsak lefaragta a nyári felmérésekben mutatkozó, szinte behozhatatlannak tûnõ hátrányát, hanem egyes mutatókban a vezetést is átvette. A baloldali örvendezõk mellett már jobbos elemzõk is megjegyzik, hogy a kormányzati nyomulásra, az ellenzéket érõ kíméletlen támadásokra, a mindent elborító sikerpropagandára, Gyurcsány balga sziporkáira a Fidesz nem képes talpraesetten válaszolni, magabiztosan visszavágni. Mintha Gyurcsány hipnotizálta volna a pártot, a régebben oly dinamikus, mindig harcra kész fiúk most bénultan, magatehetetlenül tûrik a baloldal csapásait. Ráadásul Orbán Viktor is begubózott, hallgat a parlamentben, de hívei elé sem áll ki, nem lelkesíti, nem buzdítja õket, nem vigasztalja, nem erõsíti meg övéit a jobb jövõ reményével. A túlsúlyban lévõ, kormányt kiszolgáló médiumok minden eszközt felhasználva hirdetik, erõsítik, felnagyítják ezt az intencionális ké-
12
pet – a jelek szerint nem minden eredmény nélkül. Valóságos ez a kép, vagy csak a pillanatnyi látszat? A december 5-i népszavazás okozta kiábrándultság nyomán kétségkívül jogosan érzékelhették sokan, hogy a jobboldal összezuhant, elveszítette önbizalmát, tettrekészségét, eddigi vitalitását. Ezen nem segített a felemás értékelés sem, miszerint bizonyos szempontból az igenek gyõztek. Bár a baloldali agitációt sem lehet gyõztesnek nyilvánítani, hiszen miféle diadal az, hogy a nem egyszerûen félrevezetett, hanem egyértelmûen megfenyegetett választópolgárok visszariadnak legelemibb demokratikus jogaiktól? Ám az igenek soványka számbeli többségét sem szabad túlértékelni. A népszavazás végeredményét a határon túli magyarok szempontjából minõsíthetjük, õk pedig veszítettek, s velük együtt mi mindannyian, jobb- és baloldalon egyaránt. Az is igaz, hogy a csapból is ömlõ sikerpropagandát a legnagyobb ellenzéki erõ nem tudta pontos, adekvát, szakmailag megalapozott reflexiókkal ellensúlyozni. De ilyen szemérmetlen hazugságdömpingre egyetlen józan politikai szereplõ sem képes felkészülni, kapásból reagálni. Nem lehet olyanokkal párbeszédet folytatni, vitatkoz-
ni, akik gátlástalanul meghamisítják a tényeket, a csillagot lehazudják az égrõl. A légbõl kapott „adatokat”, a semmihez semmi köze „érveket” nem lehet cáfolni, pontosítani, helyre tenni. Normális ember úgy érzi, ezekkel felesleges disputálni, polemizálni, hiszen úgysem az igazság kiderítése, a valóság feltárása a céljuk, hanem a saját táboruk további kábítása és lejáratása. Ha a jobboldal erõtlenséggel, passzivitással vádolható, annak elsõsorban ez az agresszív, kulturálatlan, minden tárgyszerûséget nélkülözõ kormányzati stílus az oka. Persze, bármilyen kellemetlen is, ezt a barbár nyomulást is valahogy kezelni kell. A Polgári Szövetség vezérkara nem nyugodhat bele a koalíciós úthenger mindent letipró, kontroll nélküli száguldozásába. Újításokra szánták el magukat, többek között a párt belsõ szerkezete, a politikai technikák és a kommunikáció területén is. Az új elképzeléseket tapasztalatokra, nemzetközi és hazai kutatásokra, elemzésekre, s nemegyszer vágyálomnak tetszõ elõrejelzésekre alapozták. Az eddig közölt, jórészt hiányos információk alapján még kérdéses, hogy a tervezett reformok elegendõnek bizonyulnak-e a „lendület” kormányának megfékezésére. Forrás: Ugró Miklós – MNO
jó ha figyelünk
A jegenyefák nem nõnek az égig! Gyurcsány: „Magyarország érdekeit közvetlenül fenyegeti az egyre terjedõ gyanú, hogy a közszolgálatot vannak, akik fölcserélik a pártszolgálattal…” Feljelentésekben szép hazánk, sohasem szenvedett hiányt, Balogh Gyula mégis komoly zavart okozott az ügyészség, a rendõrség és a kormány soraiban egyaránt. A néhai kisgazda, napjainkban független parlamenti képviselõ különösen jelentõs értékre elkövetett sikkasztás bûntette és egyéb bûncselekmény elkövetésének alapos gyanújára hivatkozva jelentette föl Draskovics Tibor pénzügyminisztert és társait. Átcsoportosított 150 milliárd Balogh Gyula állítja: az adóhatóság 2004 szeptemberétõl kezdõdõen törvénysértõen nem téríti vissza az általános forgalmi adót az arra jogosult adóalanyok részére. Hozzáteszi: a pénzügyminiszter ugyancsak befagyasztotta a 2004-ben esedékes, a minisztériumok által meghirdetett pályázatokon elnyert, folyamatban lévõ beruházásokhoz kötõdõ összegek kifizetését is. Nyilvánvaló tehát, – vonja le a végsõ konklúziót Balogh - hogy Draskovics hivatali hatalmával visszaélve mintegy 150 milliárd forint összeget önkényesen átcsoportosított, elvonta a tulajdonosok rendelkezési jogát és visszafordíthatatlan károkat okozott az érintett gazdasági társaságoknak. Feljelentés már volt olyan számtalan, hogy ez vagy az a miniszter elsíbol milliókat, de arra még nincs példa, hogy valaki ugyanezt tegye nem a saját, hanem mondhatni önzetlenül, hivatali kötelességként, „a kormány, a költségvetés, a nép, s az ország javára.” A Fõvárosi Fõügyészség elrendelte a nyomozást: de nem sikkasztás gyanújával, hanem hivatali visszaélés gyanúja miatt. Az eljárásnak jelenleg nincs gyanúsítottja. A Fõvárosi Fõügyészség az ORFK Nemzeti Nyomozó Irodájának gazdaságvédelmi fõosztályát jelölték ki a nyomozásra. Az eljárás fokozott ügyészi felügyelet mellett folyik Komoly eredményt ne várjon senki sem. Arra azonban mindenképpen jó volt Balogh Gyula feljelentése, hogy felhívja a figyelmet arra: nincsenek rendben a dolgok. A jegenyefák nem nõnek az égig! Még Gyurcsányi Ferenc miniszterelnök is meghökkent. Bár kiállt a pénzügyminisztere mellett, érezvén, hogy népszerûségét, hitelét csorbíthatja, intõ kezét fölemelve, az ÁFA -visszafizetésekre utalva szolidan jelezte: „ Az ellenõrzés nem teremthet olyan helyzetet, hogy sokan úgy érezzék, az adóhivatal nem jár el velük szemben méltányosan …Ez az ügy zavarba ejtõ, azt gondolom, hogy indokolt és esetenként talán indokolatlan spekulációkra ad okot, és nagy baj az, hogy ha ilyen lépések azt a képzetet keltik, hogy az államhatalomnak vannak olyan gyakorlói, akik nem a köz tisztességes és méltányos céljainak szolgálatában állnak…” Fölöttébb diplomatikusan fogalmazott, midõn ártatlan arccal hozzátette: „Magyarország érdekeit közvetlenül fenyegeti az egyre terjedõ gyanú, hogy a közszolgálatot vannak, akik fölcserélik a pártszolgálattal…” Nem tévedett! Ugyan aligha hiszi bárki, hogy ne tudott volna pénzügyminisztere „partizán-akciójáról” mégis arra kérte Draskovics Tibort: teremtsen jó ha figyelünk
új egyensúlyt, amelyben legalább olyan erõs elem az adófizetõkért viselt közös felelõsség, mint a hatósági elem. Azt is kérte, hogy gyorsítsák fel az ellenõrzéseket és a kifizetéseket, hangsúlyozván: „Senki nem kerülhet amiatt gazdasági, pénzügyi problémák közé, mert az állam nem jól teszi a dolgát.” Tárgyal az „elit” Draskovics Tibor pénzügyminiszter megdöbbent. Nem is tagadta. Emlékeztetvén a miniszterelnöki útmutatásra, a lehetõ leggyorsabban bejelentette: az áfa rontja a versenyképességet. Az adórendszer átalakításának elõkészítése érdekében konzultációsorozatot kezdeményezett a gazdasági élet meghatározó szereplõivel. Ezeknek a találkozóknak az a célja, hogy a Pénzügyminisztérium képet kapjon arról: a gazdaság szereplõi szerint hogyan kellene változtatni a jelenlegi adó- és járulékszabályokon annak érdekében, hogy a vállalkozások mûködési feltételei javuljanak. Draskovics Tibor a hét elején Széles Gáborral, az MGYOSZ elnökével egyeztetett, majd még a héten tárgyal Parragh Lászlóval, az MKIK elnökével, Demján Sándorral, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége ügyvezetõ elnökével, valamint a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének vezetõivel. A tárgyalásokon Draskovics Tibor elsõsorban olyan észrevételeket vár, amelyek nem érintik jelentõsen a költségvetési bevételeket, ugyanakkor a vállalkozói szféra szerint komolyan rontja a versenyképességet. A pénzügyminiszter azt mondta, hogy ha ilyen érdemi észrevételek lesznek - akár a bürokratikus feltételrendszerrel, akár a szabályozási környezettel kapcsolatban -, akkor õ kész arra, hogy akár már tavasszal kezdeményezze a vonatkozó jogszabályok módosítását. A javaslatok összegyûjtésére és feldolgozására, valamint a jogszabály-módosítást elõkészítõ munka koordinálására a pénzügyminiszter hamarosan külön vezetõt nevez ki a minisztériumban. Az áfa-rendszerben várhatóan érdemi változások lesznek mondotta Draskovics Tibor, hangsúlyozván: a magas áfaszint versenyképességi problémát jelent. Ennek orvoslására vannak pénzügyminisztériumi javaslatok, tette hozzá, ám részleteket csak péntekre, a megbeszélés-sorozat végére ígért. Ugyanakkor leszögezte: az adózási szabályok átalakítása nem mehet a konvergenciaprogram rovására, vagyis az adóbevétel-kiesések nem veszélyeztethetik az euró 2010-es bevezetését. Epilógus A pénteki, utolsó egyeztetésre Draskovics Tibor pénzügyminiszter a gazdaságkutató cégek szakértõit is meghívta. Nem hívta meg viszont a nem nagyvállalkozók, a bérbõr s fizetésbõl élõk, és a hárommillió elszegényedett lélek képviselõit… És arról sem ejtett szót: mikor rendezi, s rendezi-e egyáltalán, Balogh képviselõ úr által is oly nagyon szorgalmazott, vállalkozók kártalanítását? Forrás: Bartha Szabó József
13
Kövér László koncertezik a Józsefvárosban, sõt mi több, a József Attila Polgári Kör a vendéglátó, szóval ez nem érdektelen esemény, itt a panelprolik felé vagyon nyitva megint, ez voltaképp Canossa. A Canossa lakótelep. Toronyház utca, konkrétan, az Ifjúmunkás utca szomszédságában. A riporter övére függeszti az erõtérgenerátort, hogy az esetleges antianyag-robbanás megúszható legyen. várják Csaba királyfit nagyon, de Csaba királyfi hokimeccset néz Kövér komoly sztár, a terem tele van, ami körülbelül százötven embert jelent, igaz, ez nem kizárólag a helyi közönség, jöttek az éppen feloszlatott erzsébeti alapszervezetbõl is, meg hát én is odaátról vagyok. Ez itt most igazi lakossági fórum, a helyi elnök épp csak felvezeti a prominenst, aztán kérdez a nép, és ítél. A nép nincs jól. Itt, a József Attila lakótelepen polgárnak és prolinak lenni ugyanaz a mackófelsõs spleen. A Fidesz sincs jól egyébként, de ez már majd a válaszokból derül ki. A nép elégedetlen, nem érti, miért hallgat a párt, amikor pedig mozdulni kéne, várják Csaba királyfit nagyon, de Csaba királyfi hokimeccset néz. A népszavazás kudarca súlyos, hájas perzsamacskaként telepedik a nemzetkebelre, a Jobbik-CsonkaMagyarország csalódott Egész-Csonka- Magyarországban, egész nap a Last Christmast hallgatja, és vodkázik. Kövér rezignáltan fejteget: ennek az országnak van oka ilyennek lenni, negyven év kútmérgezés, létbizonytalanság, rövidlátás. De már – és éppen itt pláne – nem ostorozza a panellakó tömeget, belenyugszik a helyzetbe, ez van, ezt a népet sorsolta ki nekünk a gép. Ez a nép szarik bele a nemzeti ügyeinkbe. Lehet, hogy a nép meg a nemzet nem ugyanaz? - Mikor lesz száz százalékos a Hír TV lefedettsége? – kérdezi egy aranyos öregúr. – Soha már – válaszol Kövér. A Hír TV különben se jó szinte semmire az alelnök szerint, csak azok nézik, akik amúgy is Fidesz-szavazók. Az emberek többsége, amikor hazamegy a munkából, a legkevésbé sem unalmas politikára vágyik, hanem idióta szappanoperákra – állapítja meg Kövér, amely felismeréshez szívbõl gratulálunk, jobb késõn, mint soha. Játékos kettõsséggel kezeli a hírcsatornát: kifejti, hogy nem igazán tudják használni a fentiek miatt, illetve hogy a Hír TV egy magáncég, ami felett a Fidesznek nincs hatalma.
14
Most nincsenek válaszok. Kövér hangosan gondolkodik: az embereket már nem érdeklik az ellopott milliárdok, a szocialista újhullám sikerrel olcsít minden közéleti témát, személyes sztorikkal operál, és nincs kártya a kezükben, amivel Gyurcsány elsõ randevúját üthetnék. (Majd ha lesz nekünk is Monica Lewinskynk – de ez már csak az én fantazmagóriám.) Pontosan látják, mi a siker titka, de nincs gusztusuk lemásolni. (Mondjuk azt azért meg lehetne játszani, hogy Orbán Viktor álruhában járja az országot, és segít a szegényeknek. Vagy bevehetné magát az erdõbe Rumcájsz után, szabadon.)
nincs kártya a kezükben, amivel Gyurcsány elsõ randevúját üthetnék A médiaínségre egyetlen megoldás van: önök, a tagság fogják elérni nekünk a tömegeket, személyes kontaktus útján. Tessék becsöngetni minden lakásba, legyen köztudott minden faluban és minden tömbházban, hogy ki a fideszes. Dobáljanak szórólapokat a postaládákba! Ha nincs központi szórólap, csináljanak maguktól. Agitáljanak a hentesnél, az ábécében, a munkahelyen. Agitáljanak mindenütt. Úgy néz ki, Kövér szerint a tagság lesz a Fidesz médiája, ami összevetve azzal a megállapítással, hogy a Hír TV-rõl pont a politika miatt kapcsol el a lakosság, aligha vezethet máshova, mint az immár köztudottan fideszes rokon/kolléga/szomszéd nagy ívû elkerüléséhez. A megszokott és már-már elvárt durváskodásnak - így hívja Kövér azt, amikor direkt bunkó, hogy a sajtó felkapja a mondanivalóját – alig van nyoma. Újhelyirõl azért elmondja, hogy egy gátlástalan szemétláda, de hát ez nem újdonság. Dávid Ibolyát csak szõr mentén centrumpártozza le, és menten hozzáteszi, hogy van az MDF-ben sok-sok megtévesztett, de böcsületes ember is. Gyurcsány bulvároffenzíváját érti, de válasza nincs rá. A régi populisták - még régebben: fiatal demokraták - álmélkodva böngészik az új receptet. „Ilyet még senki nem csinált Magyarországon, és nem tudjuk, mi lesz ebbõl.” Majd márciusban visszatérünk rá, és talán kitalálunk valamit.
Az egykori templomos lovagok most lézengõ ritterek. Annál jobb, minél rosszabb; ez az egyetlen reménységük, hogy ha majd csõdbe megy az ország, akkor a valóság áttöri a propaganda mája-fátylát. Hogy a bulvárkormányzás nem tarthat örökké. Kicsivel késõbb pedig elmondja: ha mást nem is ért el az Orbán-kabinet, az biztos, hogy legalább emelt fõvel járhattunk saját hazánkban. Szóval mégiscsak meg lehet élni szlogenekbõl. És ha mégsem megy az ország csõdbe, akkor mi lesz? És ha mégis csõdbe megy, de mire ez leszivárogna a nagy jólétbe, addigra egy kétharmados méretû Gyurcsány Ferenc osztja a rózsát feleségeinek az ország házában? Akkor mi lesz? Valami meteorban bízik ez a párt? Eszem megáll. Mit kíván a magyar nemzet? Felelõs kormányt, vagy ha az nincs, legalább felelõs ellenzéket. Hiába az idõnként elszálló átkozódások Rákosi utódjairól és a pufajkás Hornról, ez csak a szegény parasztember, ahogy öklét rázza az égre. Stratégia nincsen, és annak híján a taktikai tevékenység is szünetel. A fõhadiszállásnak nincsenek parancsai, az aktivisták magukra maradnak a lassan kihunyó tábortûznél. A párt beteg. Fekvõbeteg. És még csak nem is olyan jól eladható a betegsége, mint amilyen a bõrrák. Nem taktikából vár ki, hanem mert nincs ereje felvenni a kesztyût. Nem a nagy belépõ elõtti fojtott csend ez, hanem téli álom. Vagy bomlás. Az egykori templomos lovagok most lézengõ ritterek. Egyébként a lovagoknak akkor alkonyult be, amikor feltalálták a puskát. Évszázadokba telt, amíg beismerték, hogy a sisakforgó és a hit nem véd a golyótól. Talpramagyar, ennyire nem érünk rá. Forrás: Tóta W. Árpád – Index
jó ha figyelünk
Nagy az öröm a haladó értelmiségben. Gyurcsány Ferenc macskanadrágos léptei úgy ébresztik öntudatra a végeláthatatlan latolgatásba belepókhálósodott agyakat, mint az Auróra ágyúi. Igaz, az öröm még mindig a kárörömbõl, sõt néhol a félelembõl ered, miszerint ez a fiú végre helyrerakja Orbán Viktort, illetve lehet, hogy kicsit demagóg, de legalább nem fasiszta, tehát nem kell többé rettegni a nacionalista-teokrata hordáktól.
meg erejével: buzi-drogos-kozmopolita- deviáns. Ha ezt összeadjuk a szocialista párttal, amit már csak a gravitáció, saját tömege tartott össze, akkor kapunk egy közösséget, akiknek már van lobogtatni való zászlaja. Akik elegen vannak ahhoz, hogy amit akarnak, az ne lehessen deviancia.
Hogy aztán melyik helyre is rakja Orbán Viktort a kavarodó vihar, az még sokesélyes. Végveszélyben egyelõre nem a Fidesz van miatta, hanem az SZDSZ.
fegyverletétel kedvezõ feltételekkel: közös lista Aligha. Még abban sem bízhat, hogy a híveinek egy része Gyurcsánytól is frászt kap, mert az ilyen polgár nem fog arra a pártra szavazni, amely aztán Gyurcsány partnere lesz a koalícióban. Liberális-individualista irányban nincs mozgástér, anarchista pártra csekély az igény. A botrányokban elkopott arcok - akik egyébként a tiszta kéz szlogenjét is taccsra tették – a pártban még elég erõsek, hogy megvédjék magukat az utánpótlástól, ami egyébként alig létezik. Többek közt azért, mert a liberális alapvetõen önfejû embertípus, utálja a kollektívákat, és nehezebben lép be a pártba, mint a szoci vagy fideszes szimpatizáns. És bármi is lenne az esély, újraépíteni a pártot már nincs idõ. Az SZDSZ körülbelül ugyanezekkel a generálisokkal indul csatába 2006-ban, de addigra a sereg átigazol a nagy testvérhez. Ilyenkor kerülhet elõ a halál alternatívájaként a fegyverletétel kedvezõ feltételekkel: a közös lista. Ha még lesz mit felajánlani a kopott arcokon túl.
Van-e esélye az SZDSZ-nek megúszni, hogy a szavazói hirtelen átvonuljanak Gyurcsány házibulijába?
Miért szavazott az SZDSZ-re eddig, aki így tett? Miért szavaznának egy alig esélyes pártra, amikor ott bõgeti a motort az új szocialista luxuscsatahajó? A szép eszmékért. A szabadságjogokért, a felvilágosodásért, meg hogy tegyen a rasszizmus és a sovinizmus ellen, a teokrácia és a klérus ellen, és úgy általában az ellen, hogy valami felkent tekintély megmondja helyettünk, mi a jó nekünk. Az SZDSZ a legideologikusabb magyar párt, különösebb pálfordulásai az antikommunista alaphang elhagyásán (és az MSZP-vel kötött szövetségen) kívül nem voltak, nem sompolygott át a térkép túloldalára. (Orbán Viktor viszont helyesen érezte meg, hogy a liberális szegmensben nincs hely két pártnak. Vagy egynek sem.) Idõnként elmondták, hogy adót kéne csökkenteni, elválasztani az egyházat az államtól, nem rugdosni a melegeket/zsidókat/cigányokat/családon belülieket. Persze fõleg kampányidõben mondták el, aztán olykor kormányra kerültek, és mindezekbõl nemigen lett semmi se, mert a szocik fafejû prolik, nem lehet velük szót érteni úgymond. Sztárjai az SZDSZ-nek nincsenek, szavazóik nem Kuncze- vagy Demszky-rajongók. Érzelmi kötõdésük minden más párt híveinél enyhébb, nem szerelem ez, csak vonzalom vagy haverság; tudják, hogy egy párt mindig ciki, és nem a tévedhetetlen igét, hanem a legkisebb rosszat választják. Miért szavaznának õk ismét az SZDSZ-re 2006-ban? Miért szavaznának egy pár százalékos, alig esélyes pártra, amikor ott bõgeti mellette a motort az új, overclockolt pro-
jó ha figyelünk
cesszorral szerelt szocialista luxuscsatahajó? Miért kockáztatnák a szavazat elpocsékolását, amikor a liberális eszméket elénekli nekik Gyurcsány Ferenc, aki ráadásul nem a kisebbik koalíciós partner szerepéért fut, hanem miniszterelnök lehet/maradhat? Vagyis a retorikája számonkérhetõ, ellentétben az SZDSZ-szel, amely akarja a liberális jót, de hát azt nem elég akarni, ugye. Tenni meg sokkal többet tehet a valódi kormánypárt. (Jegyezzük meg, hogy jelenleg is Gyurcsány a miniszterelnök, tehát a bátor liberális lózungok mellé már most is joggal igényli az így megszólított városi értelmiségi a tetteket, meg azt a finom üveghangot, ahogy sivalkodik a mélyjobboldal.) Az SZDSZ-törzsszavazóknak semmi okuk nem marad azt a pártot támogatni, amelynek legismertebb figurája újabban Wekler Ferenc. amíg egy apró kisebbség képviseli, addig lesöpörhetõ a tömeg erejével: buzi-drogos-kozmopolita-deviáns Ez nem véletlenül alakult így. Ha egy akkora hájas tömeget meg akarunk mozdítani, mint amilyen az MSZP, akkor oda ideológia kell. Olyanja a szocialista pártnak Grósz Károly óta nem volt. Akadt viszont a szomszédban, az SZDSZ-nél. Logikus, összefüggõ, modern és európai. Ezt a szabálykönyvet nyúlja le Gyurcsány, ebbõl szemezget ínyencmódra. A vízióból, amely következik ugyan a liberalizmusból, de amíg egy apró kisebbség képviseli, addig lesöpörhetõ a tö-
Na de kár-e érte? Veszítünk-e valamit, ha az SZDSZ eltûnik, és politikáját részben továbbviszi a új baloldali monolit? Nagyjából semmit se, amennyiben nincsenek sürgõsen átminõsítendõ szõlõbirtokaink. Ettõl a vérátömlesztéstõl ugyan még nem lesz liberális párt az MSZP-bõl, de amit az SZDSZ megsemmisítése érdekében átemel annak programjából, azt kénytelen lesz legalább részben teljesíteni, ha tényleg kell neki az a három-négy százalék. Ennél többre az SZDSZ szuverén pártként sem volt képes. A hagyomány kedvéért pedig sok mindent fenn lehet tartani mesterségesen - egyházakat, klubokat, múzeumokat -, de egyvalamit biztos nem: liberális pártot. Forrás: Tóta W. Árpád – Index
15
TÖLGYESSY SZERINT A FIDESZ SÚLYOS VÁLSÁGBAN VAN Tölgyessy Péter szerint a Fidesz csak az ország ötödét tudja maga mögött, és „ezzel a közönséggel nem lehet választást nyerni.“ A legnagyobb ellenzéki párt országgyûlési képviselõje az Estében bírálta azt is, hogy Orbán Viktor az utóbbi idõben túlságosan sokat változtat politikáján. A Fidesz súlyos válságban van, mondta Tölgyessy Péter a Magyar Televízió Este címû mûsorában. A Fidesz országgyûlési képviselõje szerint ez nemcsak kommunikációs válság. „A Fidesz legszilárdabb közönségét azok alkotják, akik igennel szavaztak a kettõs állampolgárságra, vagy a Fideszre szavaztak az európai parlamenti választáson - mondta Tölgyessy. - Motiváltak, lelkesek, nem kell õket mozgósítani, de csak az ország egyötödét adják“. ERÕS VOLT A BAJTÁRSIASSÁG A politikus szerint a 2006-os választáson szokatlanul magas lesz a részvétel, ami a Fidesznek nem jó. A pártnak megvannak a mítoszai, az egyeteme, az újságja, a kívülállónak azonban mindez visszataszító, vélte Tölgyessy, aki szerint „ezzel a közönséggel nem lehet választást nyerni“. Az Áder János és Orbán Viktor közötti nézeteltérést inkább taktikainak, mintsem stratégiainak nevezte. „A régi Fideszben, mint minden jó férfiközösségben, erõs volt a bajtársiasság - mondta a képviselõ. - A 2002-es választás után azonban Orbán elõtérbe került, mert rajongani kezdtek érte hívei, párttársai ezt látva visszaléptek két-három lépcsõvel.“ GYURCSÁNYON ÉS A JÓ SZERENCSÉN „Orbánnak sikerült kettészakítania az országot, de csak a kisebbik rész van vele“ - mondta Tölgyessy, aki szerint Orbán kísérletei is kudarcot vallottak: a Kádári kisembert nem lehet elmozdítani az MSZP mellõl és a harcias nyilatkozatok után nem lehet a szeretet erejérõl beszélni, mert a túl nagy változás inkább árt, mint használ. A miniszterelnök-jelölti és a pártelnöki poszt szétválasztásáról Tölgyessy úgy nyilatkozott, hogy ez legfeljebb taktikai okból történik meg, mint a múltban már többször. „Van egy ember, akit rajongói hõsnek tekintenek, a többiek elhasználódtak - mondta a fideszes politikus, majd így folytatta: - Orbán Viktor annyira a hívei gyûrûjébe vonta magát, hogy most már csak Gyurcsányon és a jó szerencsén múlik, hogy mit hoz a következõ választás.“ Forrás: Index
16
– avagy Kifizetõdik-e a hallgatás ára? – Lehet, hogy tévedtünk? Lehet, hogy a mára már csak mûanyagellenzékként aposztrofált szövetség nem is annyira mû, és kiderül róla, hogy mégiscsak van abban anyag, legfeljebb nem látszik meg az elsõ szíre-szóra? Mit is írt könyvében a fantasy-irodalom szülõatyja, a nyelveket megalkotó Tolkien professzor a Gyûrûháború kapcsán? „Az elsietett csapás gyakran félrecsúszik.” A politikai korrektség kedvéért, csakhogy a dolgok egyensúlyba kerüljenek, ellentételezésként álljon itt az urbánus frazeológia egyik népi bölcseletében kikristályosodott terminus technikusa, hogy aszongya: „A tett halála a tökölõdés.” Ahogyan azt a néhai Jurij Ardonjak földesúr b. neje – született Ankica Toplák – mondotta volt egykoron az Eszék megyei járás tizedik fizetési osztályába besorolt Adam Zsazsics csendõr-tizedesnek: „Há’ most akkor gondolkozzál!” E pillanatban a magasságos Atyaúristenen kívül senki nem tudhassa asztat – de talán még õ sem –, hogy mi a fene fog történni még velünk ezután a 2006-os választásokig hátralévõ bõ egy esztendõben. De mégis! Mintha egy apró, halvány fénysugár törne utat magának a vörös éjszakában és csillanna meg a gyász-feketébe borult szocialista perspektíva korom sötét horizontjának egén. (Az elõbbi mondatban fellelhetõ képzavarok számát ráérõ idejében fakultatív alapon ki-ki maga számolja össze.) Az egyik közvélemény-kutató cég szerint megint nõtt a Fidesz elõnye, immáron 11%-kal vezet a szegfûmintás utódpárt elõtt. Mielõtt ebbõl a soványka idõközi eredménybõl messzemenõ következtetéseket vonnánk le és tömegesen átmennénk a gospell kórusokat is megszégyenítõ önkéntes hozsannázók táborába, nem árt, ha elõvesszük a naptárat és megnézzük a rajta lévõ dátumot. Továbbá az sem árt, ha emlékezetünkbe idézzük, hogyan is vélekedett az akkor még külügyminiszter-pártelnök Kovács „Smith ügynök” László a közvélemény-kutatásokról és a választásokról. Kovács „Smith ügynök” László – ma adóügyi fõparafenomén – örökbecsû szavainak lényege valami olyasmi volt, hogy aszongya: nem a közvélemény-kutatásokat kell megnyerni, hanem a választásokat. Mint látjuk, késõbb az idõ õt igazolta. Persze a választások megnyerése, a hatalom bármi áron való megszerzése – ahogyan azt ma is látjuk – elõbb vagy utóbb, de mindig rosszul sül el.
De talán még nagyobb baj az, ha valaki úgy indul csatába, hogy nem hisz a gyõzelmében, nem hiszi el magáról és társairól, hogy képes, hogy képesek kivívni a gyõzelmet. Ennél már csak egy rosszabb van, amikor ennek ellenére váratlanul mégis az ölébe pottyan a hatalom. (2002: „Hát, ezt megnyertük.” – copyright by Megyó, alias James Gond, alias D–209.) No, de vissza a mûanyagellenzékhez és az õ „némasági fogadalmat” tett vezéréhez! Vajon azért nem szól az ellenzék hangosabban, ütõsebben, mert nem találják a fogást a „one man show” showmanjén, avagy arról van-e szó, hogy inkább okos hallgatásba burkolózva kivárják, míg a mûminiszterelnök hathatós PR-segédlettel teljesen a saját dugájába dõl? „Aki dudás akar lenni, pokolra köll annak menni!” – tartja a régi rigmus. Nos, keserû nosztalgiával gondolva vissza a Bokros-csomag idejére és a vaskoronás miniszterelnök, az urbánus frazeológia által csak kis-nagy emberként emlegetett Horn Gyula, máról holnapra élõ ügyintézõ kormányának teszetosza, tökölõdõs ország-dirigálására, úgy tûnik, most a Medgyessy-Gyurcsány kombó regnálása alatt ismét alá kell szállnunk a pokol mélységesen mély bugyraiba, ahonnan már tényleg nincs lejjebb, hogy aztán onnan már 2010-re újra visszakapaszkodhassunk oda, ahonnan 2002-ben az elvtársak jóvoltából elkezdtük a lejtmenetet. Tényleg nagyon gazdag ez a mi népünk. Micsoda pazarlás! Idõben, s energiában egyaránt. Ahelyett, hogy a 2002–2010-ig terjedõ idõszakban nyolc évet ugornánk elõre, négy évet megyünk hátra, majd utána – jó esetben – négy esztendõt vissza, elõre. Így gyakorlatilag egy helyben maradunk, miközben a többiek egyre inkább elhúznak tõlünk. Az emberek többségének pedig elege van ebbõl a kettõt elõre, kettõt hátra egyhelyben topogásból. De vajon meddig lesz ez még így? Mikor fogják végre tömegesen azt mondani az emberek, hogy ebbõl most már elegük van, ez így nem mehet tovább? A csókosok négy évenkénti váltóversenyében végül az ország halad át legutolsónak a célvonalon. A december 5-i eredmények láttán félve teszem fel a kérdést, vajon melyik politikai irányvonal, értékrend, eszmerendszer, politikai erõ lesz az hazánkban, amelyre végre-valahára a nép is azt mondja majd (egyszer) – elõször a gengszterváltás szabad(os) világában, s ez minden bizonnyal történelmi pillanat lesz –, hogy rendben van, nem jó ha figyelünk
hibátlan amit csináltok, de jó úton haladtok, jó irányban kormányozzátok az országot, bizalmat szavazunk nektek a következõ négy évre is? (Remélem nem a jelenlegi bulvárkoalíció lesz ez a politikai alakulat!) Vajon a látványos (harsány és hangzatos) bulvárkormányzás, vagy inkább a konkrét, pozitív eredményeket felvonultató és fejlõdést hozó polgári kormányzás fogja elvinni a pálmát a választóknál? December 5-e óta már egyáltalán nem lehet olyan egyszerûen megválaszolni ezt a kérdést, mint amilyen egyszerûnek szeretnénk látni a kérdésre adandó választ. És még mindig maradjunk néhány gondolat erejéig a mûanyagellenzék, s fõként vezére által választott „némasági fogadalomnál”. Itt egy sok ismeretlenes egyenlettel állunk szemben. Az egyik oldalon az ámerikai PR-team storyboardokon felvázolt szcenáriójának megfelelõ sorrendben, kisebb-nagyobb durranások közepette, de kitartóan kipukkanó Gyurcsány-féle médialufik. A nagy kérdés csupán az, hogy van-e elegendõ lufi a raktárkészleten, s hogy a szüntelen médiaricsaj egy idõ után nem válik-e idegesítõen elviselhetetlenné? Meg aztán a jelölt – most tudhattuk meg, hogy 2006-ra is Gyurcsány Ferencet jelöli a miniszterelnöki posztért folyó versengésre az MSZP – szóval még az is nagy kérdés, hogy a szegfûmintás utódpárt jelöltje mennyire megosztó személyiség a párt rajongói táborán belül, merthogy kétségkívül az, ezt a közvélemény-kutatások is igazolják. Ez a megosztás fõként generációs törésvonal formájában rajzolódik ki a párton belül, még pedig oly kristálytisztán, mint a Kalifornia mellett húzódó a Szent András törésvonal. Az egyenlet másik oldalán az ellenzék vezetõ ereje, s annak vezetõ embere áll. S talán azon tûnõdik, hogy vajon mikor álljon elõ végre õ is a farbával. Ha túl hamar ellövi az összes puskaport, nem marad muníció a véghajrára, ha viszont túl késõn lendül offenzívába, nem marad elegendõ idõ, hogy kifussa magát a dolog. Most akkor mi legyen? Úgy tûnik a megoldó képlet itt egy kicsikét bonyolultabb, mint a másodfokú egyenletek esetében. A szakértõk, elemzõk az ellenzék zavaráról, kommunikációs problémáiról beszélnek. Egyesek még azzal is megpróbálkoztak, hogy a hiúságra alapozva kiugrasszák a nyulat a bokorból, csakhogy az a rafinált nyúl sehogy sem akart kötélnek állni. (Ez a rafinált nyúl, ez tud valamit. De az is lehet, hogy csak arról van szó, hogy ismeri a vadászokat.) A Fidesznél már rég rájöttek arra, hogy a Megyó ellen kidolgozott stratégiáról át kell állítani a váltókat a Gyurcsány-féle médiakommunikáció vágányára. Pedig jó lenne jó ha figyelünk
kicsit fürgébben állítani azokat a váltókat, mert például egyes elemzõk már ma is a 2006-os kampány elõ forgatókönyveként idézik a Gyurcsány-kormány eddigi száznapos teljesítményének impozáns listáját, mondván, a Rogán-féle „dumakormány, tartalom nélküli dumapolitizálással” kritika minden alapot nélkülöz. A dicsõ száz napból néhány „dicsõ” tett a teljesség igénye nélkül: • A katonák hazajöttek Irakból. Amúgy is hazajöttek volna, hiszen lejárt az idejük, ráadásul pontosan a miniszterelnök az, aki amellett ágált, hogy maradjanak tovább, majd mikor látta, hogy ez nem sikerül, más jogcímen – mely felett az országgyûlésnek már nincs befolyása, újabb katonákat küld ki. • Megszûnt a sorkatonai szolgálat. Egyszer már nagyon ráfaragtunk az olyan politikusainkra, akik nem akartak katonákat látni. • Bevezették a bankadót. Amit a bankok természetesen velünk, ügyfelekkel fizettetnek meg. • Beindult a Fészekrakó-program. Az persze megint egy másik kérdés, hogy hányan tudják majd igénybe venni a magas törlesztõ részletek miatt.) • Két kulcsossá vált a háromkulcsos SZJA. Arról is lehet polemizálni, hogy hol húzták meg a jövedelemhatárokat. • Jelentõs ÁFA-csökkentések várhatók. Ennek még örülhetnénk is, csakhogy ilyen ikerdeficites idõszakban, amikor az állami bevételek arra sem elegendõk, hogy a pályázati pénzek önrészét befizesse a magyar állam (s ezzel eleshetünk magától a támogatástól is), adócsökkentést végrehajtani több, mint botorság. És hát valljuk meg õszintén, a fentiekben felsoroltak sokak számára egyáltalán nem pozitívumként hatottak. Minden azon múlik majd, hogyan tálalják azokat a nagyközönség számára, s hogy az ellenzék kommunikációja során megemlíti-e az imént kommentárként hozzáfûzött gondolatokat, amikor válaszol a bulvárkormány és annak bonvivánja, a mûminiszterelnök által véghez vitt kíméletlen és arrogáns médianyomulásra. De talán ebben a kommunikációs csodavárás mögött más is van. Talán a reménykedés mellett megfigyelhetõ egyfajta riadalom, egyfajta félelemérzet is. hiszen nem egy alkalommal lehetünk tanúi annak, hogy a média démonizálja a politikai ellenfelet, ami a szegfûmintás utódpártra különösen igaz. Úgy tûnik sokaknak van is félnivalójuk. Azok, akik hitükben, elkötelezettségükben, önbizalmukban, öntudatosságukban, hazafiságukban meggyengültek, õk bizony félelemként élhetik meg a posztkommunista politikai csoportosulásnak a hamvaiból újjáéledõ fõnix-
madár módjára történõ újra és újra megismétlõdõ feltámadását. A gyõztes európai parlamenti választások után nem sokáig örülhettünk, az ellenfél december 5-én egyenlített. A vereség, túl azon, hogy egy miniszterelnök a saját népével szembemenetelve egy egész nemzetet alázott meg, szembesített minket a szervilizmussal, a szenilitással és a szolidaritás hiányával. És ami a legijesztõbb az egészben amellett, hogy az ország kormányfõje taszította el a határon túli nemzettestvéreit az, hogy aki élt és mozgott a mûvészvilágban, a tudósok, értelmiségiek között, de még baloldali politikusok is, a helyes döntésre bíztattak, s ez sem volt elég. Akkor egyszer csak megjelenik a képernyõn egy sehonnai bitang percemberke, aki a sors fondorlatából kifolyólag, senki által nem megválasztva beleülhetett a kormányfõi bársonyszékbe, jön és csak annyit mond: NEM. És ez elegendõnek bizonyult. Ezen a ponton, kedves barátaim, ezen a ponton bizony már el kell gondolkodnunk azon, hogy itt bizony ezzel a néppel sincs minden egészen rendben. Egy ilyen néppel, ahol ennyien félnek, mert ilyen döntést csak félelem által vezérelve lehetett meghozni, fõként ilyen nagy számban, nem sokra fogunk menni a nagy uniós versenyben. Fel kellene nõnünk végre és el kellene jutnunk egy olyan szintre, hogy a változásokban ne félelmet, hanem lehetõségeket lássunk. És december 5-e kapcsán szembesülnünk kellett valami mással is. Azzal, hogy az ellenfél az elõzõ öt évtized félelemkeltéseibõl él ma is. Méghozzá kitûnõen. Ezért van az, hogy a Homo Kádárikusz, Kádár népe újra és újra felsegíti õket, amikor a polgári demokrácia és a szabadság ideológiai ökölcsapásai következtében a posztkommunizmus – átmeneti idõre – a padlóra kerül. És abban a pillanatban, amikor felsegítették õket, ott folytatják, ahol abbahagyták, ahol abbahagyatták velük, a „munkásököl vasököl, visszaüt, ahogy az köll.” Sõt! Az évtizedek múltán a módszerek tán finomodtak valamelyest, ma már nem teszik el láb alól politikai ellenfeleiket – nem lenne komilfó –, ma már csak médiában döngölik bele a betonba és gazdaságilag lehetetlenítik el az illetõt. És talán ez a legrosszabb az egészben. Ez a gyors reagálódási képesség, ez a gyors megújulási készség, mellyel a posztkommunisták felelni tudnak a kihívásokra. Ez az, ami talán a legtöbb emberben félelmet kelt. Félelmet kelt, mert azt a hamis képet mutatja kifelé, hogy ezek sérthetetlenek, ezek sebezhetetlenek, kikezdhetetlenek, mindig mindent megúsznak, mindig mindenhonnan vissza tudnak kapaszkodni, még a népszerûségi listák legaljáról is képesek arra, hogy – ha kell fogcsikorgatva is, de – visszakapaszkodjanak a hatalomba. Lám, még a vezéráldozattól sem riadtak vissza, kirúgták Megyót. Elhasználódott, 17
többé már nem szolgálta az érdekeiket, hát megszabadultak tõle. Eltávolították, hogy megõrizzék a hatalmukat. Talán éppen ezért lenne fontos, hogy ismét egy pozitív értékrendet képviselõ és azt jól menedzselõ kormányzata legyen hazánknak, és ez a csapat legalább kettõ vagy annál több cikluson keresztül végigvihesse végre az elképzeléseit. Fõként egy olyan ország esetében lehetne ez fontos, mint Magyarország, mely lemaradása már nemcsak a klasszikus eu-tagállamokhoz képest nõ, hanem a velünk együtt csatlakozottakhoz képest is. A nép a gengszterváltás óta eddig eltelt valamennyi országgyûlési választáson büntetett, azaz leszavazta az éppen hatalmon lévõ kormánykoalíciót. Remélem ez a szép és nemes hagyomány 2006-ban sem fog megtörni. Mindeközben a közszolgálati televízió reggeli beszélgetõs mûsorában a baloldali értelmiség két prominense – a képernyõn a többiek által csak „gazsizott” TGM, azaz Tamás Gáspár Miklós, szabados érzelmû és értelmû önkéntes mérvadó, valamint a boncmester Lakat T.-nél szintén elmaradhatatlan Heller Ágnes – kesergett azon az ügynök akták várható megnyitása kapcsán, hogy az embereket már nem érdekli a múlt, s hogy ez milyen nagy baj. TGM még példákat is említett, hogy XY ilyen és olyan magas párt tisztségeket töltött be, s ma már erre a kutya sem emlékszik. De szóba került még Csehák Judit is, mint egykori fõmufti, aki bizony kapta a jelentéseket. Szóval TGM megemlítette – amúgy mellékesként –, hogy ma is vannak köztiszteletben álló emberek, akik annak idején magas rangú párt tisztségeket töltöttek be, ma pedig szinte naponta találkozhat vele a nézõ a televízió képernyõjén.
A teljesség igénye nélkül én itt most csak egy ilyen személyrõl – egy kedves, mindig elegáns, mindig mosolygós, bár kissé cserfes hölgyrõl – tennék említést, aki annak idején a Magyar Szocialista Munkás Párt Központi Bizottsága Kulturális Alosztályának volt a vezetõje, s akit az urbánus frazeológia csak a „fõcenzor” epiteton ornansszal ruházott fel. Ezt a hölgyet ma is sokszor láthatjuk a televízió képernyõjén, amint kioktat bennünket demokráciából. Ezt a hölgyet úgy hívják, Lendvai Ildikó. (Basszátok meg! – mondaná erre minden bizonnyal a volt miniszterelnök.) Megmondom az õszintét, én nem is értem ezt a kesergést a nép múlt iránt érzett közönyössége kapcsán. Hát hiszen pont a komcsik dolgoztak éjt nappallá téve azon, hogy az embereket ne érdekelje a múlt. Még a szigorúan titkos tiszt Megyót is elfogadtatták az emberekkel, ha tetszik, lenyomták a nemzet torkán. Most meg azon keseregnek, hogy minden más normális néptõl eltérõen nálunk elege van az embereknek a múltból? Hát ez egyszerûen nem igaz! Megáll az ember esze és támaszkodik! Ezt az apró kis intermezzót csak azért vetettem közbe, hogy az Olvasóban is tudatosuljon a médianyilvánosság elõtt zajló kommunikáció fontossága. Ugyanis, ha ez a felelõtlen kommunikáció (média)hatalmi pozícióból korlátok nélkül, felelõtlenül tobzódhat, az beláthatatlan következményekkel járhat a társadalomi morálra, erkölcsre és etikára. Mint ahogyan azt a fenti példa is bizonyítja. Emlékszem, annak idején Heller Ágnes – szintén épp Lakat T.-nél vendégeskedett, csak akkor éppen Tõkéczki tanár úr volt a vitapartnere – azt mondta, hogy Magyarország számára Megyó a lehetõ legjobb miniszterel-
nök. Holott éppen Medgyessy személye az, aki ledegradálta az ügynök kérdést, hiszen azok után, hogy egy sz.t. tiszt kormányfõ lehetett, gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy egy az egykori szigorúan titkos állomány tagja milyen posztra kerül(t) az államhatalomba. A jól mûködõ kommunikációs gépezet ezt is be tudta adagolni, a szájtáti, médiaemlõkön csüngõ, fogyasztásvezérelt konzum-idióta bagázsnak, akik még csak fel sem vonták a szemöldöküket, amikor a szabad demokraták elsõ megközelítésben elutasították Megyót, de ami még ennél is furcsább, akkor sem ráncolták össze a homlokukat, amikor ugyanezek a szabadok és demokraták aludtak a dologra egyet, majd szintén szabadon és demokratikusan – 180°-os fordulatot véve – elõzõ esti döntésükkel homlokegyenest ellentétesen, mégis elfogadták kormányfõnek James Gondot. És a média ezt is elmagyarázta. És a média ezt is megmagyarázta. Mi meg ezt is elhittük nekik. No, hát ennyit dióhéjban a kommunikációról. Azt mondják, sokszor a csend a legbeszédesebb. Néha ordító tud lenni. Asszem ebben lehet valami. Ismert közszereplõk – immáron saját pártjából is – megpróbálják szóra bírni az ellenzék által piedesztálra emelt néptribunt, de az csak nem akar kötélnek állni. Ez is egyfajta kommunikáció. De vajon milyen? Jó vagy rossz? Eredményes vagy eredménytelen? Ezt ma még nem tudjuk, de legkésõbb 2006-ban erre is választ fogunk kapni. Addig megmarad nekünk Simon&Garfunkel csodálatos remeke, a csend hangjai. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
– gondola elemzés – A liberális törpepárt primitíven heccelõ internetes kérdõívet tett közzé. Attól félnek a Gizella utcában, hogy Gyurcsány beszippantja az MSZP-be az SZDSZ szavazóbázisát? Hiába, a profik… Tudják, hogy a meghökkentés a legjobb antré. Ezért hívható be az én országom URLcímen az SZDSZ legújabb internetes kampánya. Az áthallás a Miatyánkra játszik. „Jöjjön el a te országod…” Mint emlékszünk, ezt a kártyát az európai parlamenti választási kampányban is kijátszották. Az SZDSZ honlapjáról és a reklámhordozóként mûködõ honlapokról egy 44 eldöntendõ kérdésbõl összeállított teszthez jutunk. „Egyetértek” vagy „nem értek egyet” – e két lehetõség közül az egyiket szabad válaszolni, sõt a válasz beküldhetõ (beküldendõ?) az SZDSZ-nek, amely – mint jelzik alant – adatbázist fabrikál, szigorúan a hozzájárulók adataiból. (Most kapcsoljuk ki a memóriánkat, hogy mit mondtak a 18
balsajtóban a Fidesz Nemzeti Petíciójából készített adatbázisra. Nyugodtak lehetünk, ezúttal nem fogja zavarni a bõsz jogvédõket az adatgyûjtés.) Lássuk azonban, mi indította az SZDSZ-t a „közvélemény-kutatásra”? Egyszerûen azt szeretnénk, ha minél többen megismernék, elgondolkodnának és véleményt alkotnának e kérdésekrõl. Ez enyhén szólva meglepõ (nem az egyeztetési baki, elvégre tõrõlmetszett SZDSZ-es tojik a konzervatív nyelvtani szabályokra); miért gyûjtik a válaszokat és a válaszolók neveit, ha egyszer nem közvélemény-kutatás a céljuk? Nem volna illõ közölni, mi a cél? >> jó ha figyelünk
Az SZDSZ-tõl – egy magát megnevezni nem kívánó személynek köszönhetõen – kiszivárogtak nyomtatás alatt lévõ plakátjaik. A http://www.nemnemsoha.hu/kepnagy.p hp?kep=3779.jpg weboldalon egymás mellé téve látható képek óriásplakátok, illetve buszmegállók pavilonjainak oldalán lesznek. Ezeket minden hónap 1-jétõl 5-éig szokták kihelyezni 15, vagy 30 napra. Valószínûleg február elején indul a plakátakció, mivel az aljas http://azenorszagom.hu honlapjuk már üzemel. A 44-bõl 12 pont népszerûsíti a homoszexualitást és a drogfogyasztást.
Most pillantsunk a kérdésekre! Mivel jó részük egész egyszerûen blõdli (pl. A nõk életében a karrier csak a család után következhet.), keressünk egyet, amely szemléletesen tárja fel a szadeszes agy gondolkodási bukfenceit. A 36. kérdés a következõ: Magyarország keresztény állam. Ezzel lehet egyetérteni, netán nem egyetérteni. A libáénál bonyolultabb gondolkodású lény megáll. Aztán az esze áll meg. Hát lehet ilyen hülyeséggel elõállni a XXI. század elején? Mondanunk sem kell, a boldogító válasz a „nem értek egyet”. Állítólag ez ilyen egyszerû… jó ha figyelünk
Természetesen maguk az SZDSZ vezetõi felelnének igennel, ha a kérdést pontosítanánk, például ilyeténképpen: Magyarországon hivatalos állami vallás volt a kereszténység sok évszázadon keresztül? Vagy ha ezt kérdeznénk: Van-e ma Magyarországon államilag elõírt vallás vagy felekezet? – nos ez esetben is egy emberként felelnének, nemmel, akárcsak minden józan magyar. De az SZDSZ célja más: a hülyítés. Mert mit kezdene egy tájékozott szadeszos (márpedig, mint tudjuk, a szadeszos mind mûvelt) ezzel a kérdéssel: Mi Franciaország államformája?
Nyilván rögvest megérdezné: mikor? Ma, a XII. században, netán 1792 szeptemberében? És a tájékozott szadeszos nyilván pontosan tudja azt is, hogy Franciaországban momentán a nem kevesebb, mint ötödik köztársaságot nyûvik. Továbbmegyünk. Teológiai értelemben – noha volt példa rá, hogy egy állam a magáénak ismerte el valamelyik vallást – igazából csak ember lehet vallásos, közelebbrõl keresztény. Az örök üdvösségben egyetlen intézmény sem reménykedhet, márpedig az állam nem más és nem több, mint intézményrendszer. >> 19
Mire jó hát az ilyen kérdés? A válasz egyszerû: népbutításra. Hogy miért ugrik bele az SZDSZ egy ennyire nívótlan kampányba, arra alighanem Tóta W. Árpád, az Index baloldali publicistája adja meg a választ: A vízióból, amely következik ugyan a liberalizmusból, de amíg egy apró kisebbség kép-
viseli, addig lesöpörhetõ a tömeg erejével: buzi-drogos-kozmopolita- deviáns. Ha ezt összeadjuk a szocialista párttal, amit már csak a gravitáció, saját tömege tartott össze, akkor kapunk egy közösséget, akiknek már van lobogtatni való zászlaja. Akik elegen vannak ahhoz, hogy amit akarnak, az ne lehessen deviancia.
Magyarán: attól félnek a Gizella utcában, hogy Gyurcsány beszippantja az MSZP-be az SZDSZ szavazóbázisát. Ami nem mellesleg minden baloldali publicista régi álma. Könnyebb lenne egy urat szolgálni, mint kettõt. Forrás: Reichert János
A MEGMENTETT KERESZT Két jászsági helység között az utat korszerûsítették, átvágták. Amikor az út kész lett, az illetékesek kiszálltak, hogy átvegyék. Ott volt mindenki, aki számított, így a két község párttitkára is. A kiszállt bizottság végig járta az új utat. Nagyon szép idõ volt. Az alföld termékeny földje zöldben pompázott. Az összegyûlt társaság élénk beszélgetésbe merült. Amint mentek, egy útszéli kereszt mellé értek. Mit áll itt ez a kereszt – szólt méltatlankodva az egyik párttitkár. Hozass egy földgyalut, szólt a másik párttitkár és lökesd el innen. Csend lett. Így mentek tovább. Senki sem szólt többé semmit, a társalgás elakadt. Aztán a síri csendben megszólalt egy hang: – Pert akartok a nyakatokba? – A kereszt mindig az egyház területén áll. Mielõtt keresztet állítanak az egyház megköveteli, hogy a kereszt alapterületét és még néhány négyzetmétert az egyházra átírják. Ha ellökitek a keresztet joggal indítanak pert ellenünk. – Akkor maradjon – mondta a párttitkár. Bizonyára õ is észrevette, hogy milyen hatást váltottak ki korábbi szavai és most jó néven vette, hogy nagyvonalúan visszavonulhatott. A hangulat megenyhült. A társaság beszélgetve tovább ment. Kis idõ múlva az egyik résztvevõ odalépett a kereszt védõjéhez és megköszönte bátorságát. Aztán titkon egy másik is megszorította az illetõ kezét. Majd csendben megszólalt az egyik ember: Ezt a keresztet az én õseim emeltették. A szívem megszakadt volna, ha ledöntik. Ezután többen is a kereszt megmaradásának helyességérõl szóltak. Kivéve a két pártitkárt. Eddig a történet egy kis füzetbõl. És ennek kapcsán eszembe jut egy széles körben ismert élc a rákosi idõbõl: Magyarországon csak egy kommunista van a nép között, de senki sem tudja ki az és így mindenki fél. Legyezte: Pali
20
jó ha figyelünk
Hatástalan a kommunikációs offenzíva
Nem létezik Gyurcsány Ferenc „reményeffektusa” – derül ki a Kontroll Csoport közvélemény-kutató cégek eredményeit összehasonlító elemzésébõl. Megállapították: az MSZP aktív szavazóbázisa majdnem másfél éve folyamatosan csökken, és ezen az új miniszterelnök személye és kommunikációs offenzívája sem változtatott. A néhány nappal ezelõtt napvilágot látott Medián-felmérés adatai ismét nyíló népszerûségi ollót jeleznek a két legnagyobb parlamenti párt között. A közvélemény-kutató mérései szerint a Fideszre je-
jó ha figyelünk
lenleg a biztos szavazó pártválasztók 46, az MSZP-re pedig 35 százaléka voksolna. Ha hihetünk a kutatásnak, a két politikai erõ közötti különbség ismét tíz százalék fölé emelkedett. Történt mindez a kormány több hónapos kommunikációs offenzívája ellenére, az ellenzék pedig – különösen a Fidesz – a médiában fokozatosan háttérbe szorult. A helyzet furcsasága, hogy más közvélemény-kutatók ellenkezõ prognózisokat adnak: az olló záródásáról, a már teljesen felzárkózott MSZP-rõl ír. Látszólag a több hónapos trendek is az MSZP elõretörését mutatják.
A kutatócégek többsége két adatot közöl a pártpreferenciák változásával kapcsolatban – olvasható az elemzésben. Az egyik a pártok támogatottsága a teljes népesség körében. A szimpatizánsok csoportja azonban jelentõs arányban tartalmaz olyan választókat, akik komolyabb elkötelezõdés nélkül választanak pártot az adott pillanatban, valós helyzetben azonban lehet, hogy nem is voksolnának. E probléma kiküszöbölésére használják a biztos szavazó pártválasztók fogalmát. Egyedül a Gallup hozza nyilvánosságra a legfontosabb kutatási információt: hány százaléknyi elkötelezett szavazója van egy-egy pártnak a teljes lakosság körében. Ha ezen adatok trendvonalát követjük, kiderül: az MSZP aktív bázisa 2003 augusztusa óta folyamatosan csökken – írják a kutatók. Medgyessy Péter elsõ évének végén a felnõtt népesség 20 százaléka volt kész a pártra voksolni, 2004 decemberében pedig már csak 14 százaléka. A két pont között folyamatos, trendvonalszerû csökkenés figyelhetõ meg, melyen Gyurcsány Ferenc megjelenése semmit sem változtatott. A kutatók szerint a Fidesz az utóbbi 4 hónapban több szimpatizánst veszített, mint ebben az idõszakban az egyébként is mélyponton mozgó MSZP, így a két szám viszonyában az utóbbi helyzete látszólag javul. Gyurcsány megjelenésének legmarkánsabb folyamata a választók politika iránti bizalmának csökkenése, amelyet minden jelentõsebb kutatócég megállapított. A kormányfõ kommunikációs offenzívája kétélû kardnak bizonyul: miközben el akarja bizonytalanítani ellenfele szimpatizánsait, saját aktív szavazóinak számát is csökkenti. Nem létezik Gyurcsány „reményeffektusa”, vagy egyelõre nem több pszichológiai délibábnál, amely nem vált valós cselekvési, azaz szavazási hajlandósággá a baloldali szimpatizánsok körében – foglalják össze elemzésüket a Kontroll Csoport kutatói. Forrás: MNO
21
Czakó Gábor ismét a Legfõbb Ügyészséghez fordult a magyarellenes kampány ügyében Nem hagyja magát Czakó Gábor budapesti író. Lapunk olvasói elõtt ismert, hogy december 3-án bûnvádi följelentést tett a magyarországi Legfõbb Ügyészségen ismeretlen tettes ellen. Állítása szerint ugyanis a december 5-i népszavazást megelõzõ agitációban – amely szavazáson Magyarország választói joggal rendelkezõ polgárainak arról kellett dönteniük, hogy a Magyar Országgyûlés alkosson törvényt a határon túli magyarok kettõs állampolgárságáról – ismeretlen tettes hazug és hamis adatokkal manipulálva arra buzdította a szavazókat, hogy szavazzanak a törvényalkotás ellen, s eközben lelki sérelmet okozott a magyarságnak. Arról már tájékoztattuk olvasóinkat, hogy a följelentést a legfõbb ügyészség továbbküldte a fõvárosi ügyészségnek, az pedig a II. és III. kerületi Ügyészségnek. A további fejleményt megértjük Czakó Gábor újabb följelentésébõl, amelynek az elejét itt ismertetjük a Magyar Szó olvasóival. Matuska Márton
Tisztelt Legfõbb Ügyészség! 2004. december 13. napján kelt, Ismeretlen Tettes ellen közérdekû adattal visszaélés és más bûncselekmény gyanúja miatt tett feljelentésemet a Budapesti II. és III. kerületi Ügyészség B.92/2005/1. számú határozatával bûncselekmény hiányára hivatkozva elutasította. Az eljáró ügyészség valóságos ténybeli elõvizsgálat nélkül, a bûncselekmény nyilvánvaló hiányára alapozta határozatát. Figyelmen kívül hagyva, hogy közvádra üldözendõ bûncselekmények esetén a feljelentésben foglaltak tartalmi vizsgálata az ügyészség – alkotmányos kötelességébõl fakadó – hivatali feladata. Az eljárási lehetõségek érdemi érvényesülése érdekében ezért nem a panasztételhez való jogommal élek, hanem – lényegében változatlan ténybeli alapon – a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 171. §-ának (1) bekezdése értelmében Ismeretlen Tettes ellen bûncselekmény gyanúja miatt följelentést teszek. Teszem ezt annak reményében is, hogy „a korábban feljelentés elutasítással befejezett ügyre hivatkozással nem lehet ebbõl az okból a feljelentést elutasítani”. (vö.: Büntetõeljárás jog, Kommentár HVG-ORAC 2004. 511.o.) Egy nemzet számára egyértelmûen a nemzethez való tartozás tudata és az együttmûködés, a kölcsönös segítés gyakorlata a legfontosabb. Népünk trianoni sérelme közismert. Ezt tetézte Rákosiék „bûnös nép” propagandája, az ötvenhatos forradalom leverése és azt követõ véres megtorlás. A nemzet sérelmeinek orvoslására az elmúlt szocialista rendszerben semmilyen intézkedés nem történt. A hivatalos álláspont szerint a szocializmus fejlõdése a nemzetiségi kérdéseket – köztük a külhoni magyarok elnyomását, üldözését, sanyargatását, sõt irtását (44-es titói magyar holokauszt a Délvidéken, Szárazajta stb. Erdélyben) – „automatikusan megoldja”. Az utódállamok és a magyar szocialista kormányok összejátszása miatt kétszeresen nehéz körülmények ellenére számos magyar ember szorgalmasan építgette a kapcsolatot az elszakított nemzettestek között. Mostanáig a magyar emberben nem merült föl, hogy ne volna testvére a többi magyarnak. A maga nemzetének a határokon átívelõ egysége minden civilizált ország lakója számára magától értetõdõ. Így volt ez természetes számunkra is – és egyetértett velünk a cigány, a sváb, a szerb, az örmény és a többi kisebbségi polgártársunk zöme is. A kettõs állampolgársággal kapcsolatos, 2004. december 5-én lezajlott népszavazás – bármi volt is az oka és a módja – alkalmat adott volna a magyarság kulturális, szellemi egyesítésére, erkölcsi és gazdasági együttmûködésének erõsítésére; mégpedig az európai politikai normák betartása mellett, a határok megsértése nélkül. A kettõs ál22
lampolgárság intézménye szervesen belesimul az Unió jogrendjébe. Sok millió külföldi állampolgára van Írországnak, Olaszországnak, Spanyolországnak stb. [vö.: 5/2004. (III.2.) AB határozat III/3.] Ismeretlen Tettes azonban kampányt indított a nemzeti egység ellen. Ismeretlen Tettes sok százmillió forintot – közpénzt? – fordított arra, hogy rágalmakat terjesszen a lakosság között: azt a hiedelmet keltve, hogy eredményes referendum esetén veszélyben kerül az itthoniak munkahelye, szociális ellátása, nyugdíja stb. A. 1. Ismeretlen Tettes azt tette közzé, hogy a népszavazás után, egy éven belül akár mind a 800 000 magyarigazolvánnyal rendelkezõ áttelepülhet Magyarországra. Holott a referendum nem a kettõs állampolgárság megadásáról szólt, hanem – eredményessége esetén csupán egy ilyen tartalmú törvény megalkotására kötelezte volna az országgyûlést. (E törvény – kétharmados jellege miatt – hosszú hónapok, esetleg évek múlva készült volna el.) A 800 000 esetleges áttelepülõ közé csalárd módon beleszámolta a több százezres szlovákiai és szlovéniai magyarságot (ahonnan az uniós csatlakozás óta senki sem költözött át, noha megtehette volna). Az esetleges áttelepülõ asszonyokat egyszerre számította nyugdíjjogosultnak és anyai támogatás várományosának. Ismeretlen Tettes azt tette közzé, – hogy az áttelepülõk kizárólag terhet jelentenek Magyarországnak; csórén jönnek át, sem javakat, sem munkaerõt, sem szellemi, kapcsolati tõkét, sem pénzt nem hoznak, de még a sok milliárdra rúgó útlevélilletéket is elsinkófálják; – hogy a különféle szociális támogatások automatikusan megilletik a külföldön élõ állampolgárokat; – hogy a külhoni lakos állampolgárok Magyarországon szavazati joggal rendelkeznek; – hogy Magyarország és Románia között a kettõs állampolgárság tilos (és ennek kapcsán egy rég fölmondott egyezményt dobott a köztudatba). Ismeretlen Tettes elhallgatta,
– hogy Romániának több százezer kettõs állampolgára van - elsõsorban - a Moldovai Köztársaságban, sõt magyar polgárok is lehetnek román állampolgárok; – hogy az EU-ban általános biztosítási elvnek megfelelõen a nyugdíjat ki-ki attól az országtól - annak biztosítójától - kapja, ahol a jogosultságát szerezte (az ennek megfelelõ egyezmény az EU-ba törekvõ Romániával már elkészült, hamarosan megtörténik. Ukrajnával is folynak a tárgyalások, a nem EU-tag szomszédok közül a Szerbiából áttelepülõk nyugdíját Szerbia fizeti); Kérem a följelentésemben foglaltak érdemi kivizsgálását. Budapest, 2005. január 21. Tisztelettel: Czakó Gábor 1038. Budapest, Templom u. 38. T:2434842 Email:
[email protected]
Forrás: Magyar Szó (www.magyar-szo.co.yu)
jó ha figyelünk
Beszélgetés a történészprofesszorral Trianonról és Wass Albertrõl
- Akárcsak a magyarság sumér, illetve hun eredetérõl, Trianon problematikájáról is mintha tilos lenne beszélni a mai „demokratikus“ Magyarországon. Felvázolná e téma tiltásának a történetét? - Nagyon fontos a kérdés, legújabb kori történelmünk egyik legfontosabb kérdésköre, és nem árt elgondolkodni azon, hogy a trianoni békediktátumról mikor lehetett, mikor kellett, és mikor nem volt szabad beszélni. 1920 után következett a huszadik századi magyar történelem legbékésebb korszaka, Horthy Miklós vezetése alatt a törvényhozó és a végrehajtó hatalom akarata egységes volt, mindegyik parlamenti párt - a szociáldemokrata párt kivételével - kinyilvánította véleményét, mely szerint a békediktátum elfogadhatatlan, ezért meg kell szüntetni a trianoni békeszerzõdést, s e pártok a békerevízió mellett tettek hitet. Elõször Bethlen István gróf, magyar miniszterelnök említette 1928-ban, híres debreceni beszédében, hogy a határok Magyarország számára elfogadhatatlanok, ezért valamilyen módon meg kell a kérdést oldani. Ezt az elvet vallották az utána következõ kormányfõk is. A két világháború közötti magyar politika legfontosabb célja tehát a visszaszerzés volt, szemben az utódállamok megtartási céljával. Ennek el is jött a gyakorlati ideje 1938-ban és 39-ben az elsõ bécsi döntéssel, illetve 1940-ben a másodikkal, 1941-ben pedig a délvidéki revízió már fegyverrel történt, a német szövetségesek segítségével. A Horthy-korszakban tehát a kérdés napirenden volt, meg is volt az eredménye, ami a magyar külpolitika sikerességét bizonyítja. jó ha figyelünk
-A második világháború végével érkezünk el a tiltások korához. Az 1947. február 17-i párizsi békeszerzõdés lezárta Magyarország és szomszédai számára a háborút, ez elõtt azonban az akkori magyar kormány külügyminisztere, Gyöngyösi János Romániával egy 8-10 000 négyzetkilométeres határmódosításról szeretett volna tárgyalni, ez azonban Sztálin javaslatára kimaradt a békeszerzõdésbõl, holott az amerikai fél hajlott elfogadására, így azonban visszaállították a trianoni határokat, s ezzel a kérdést lezártnak kellett tekinteni. Rákosi Mátyás hatalomra kerülésével beköszöntött a Trianonról, annak következményeirõl, illetve a kisebbségbe szakadt nemzetrészekrõl való beszéd tiltása. A térségben két történelmi folyamat indult el: az egyik a kommunizmus kiteljesedése, a másik a trianoni rendszer visszaállítása volt. A magyarországi kommunisták abban különböztek az utódállamok kommunistáitól, hogy míg azok kõkemény nacionalisták és soviniszták voltak, a magyarországi kormányok ugyanolyan magyarellenes bel- és külpolitikát ûztek, mint a szomszédos országok kormányai, ezért gátolták meg azt, hogy Trianonról beszélni lehessen. -Mivel magyarázza ezt? -1948-ban azok a politikai erõk kerültek hatalomra, akiket a Horthy-korszak idején, fõleg annak utolsó éveiben üldöztek. Valahányszor felvetõdött - és ez így van egészen napjainkig bizonyos politikai, írói és mûvészi körökben - Trianon vagy a revízió kérdése, az õ fejükben rögtön megjelent a holokauszt és a zsidóüldözés idõszaka. Ez a helyzet az 56-os forradalom tizenhárom
napját leszámítva tulajdonképpen az egész Rákosi- és Kádár-rendszert jellemezte. -Mikor lélegezhettek fel valamelyest a Trianon-kutatók? - A 80-as évek közepén jöttek létre az elsõ ezzel érdemben foglalkozó tudományos munkák (magam is ezen évtized elején írtam a doktori és a kandidátusi disszertációmat a témáról), ekkor már érezhetõ volt bizonyos tétovázás ilyen téren a hatalom részérõl. Nemcsak történelmi jellegû munkák jelenhettek meg, hanem szépirodalmi és mûvészeti alkotások is. A történelem részét képezi például az 1983-ban bemutatott István, a király rockopera, mely példátlan nemzeti mozgalmat indított el Magyarországon. - Hogyan élte ezt meg Raffay Ernõ kezdõ történész? - Erdély 1918-19-ben címû kéziratomat, kandidátusi disszertációmat, 1982-ben adtam be a Gondolat kiadóhoz, megjelenését azonban letiltották. Egy év múlva átvittem a Magvetõ kiadóhoz, ahol négy év múlva jelenhetett meg. Mielõtt benyújtottam említett könyvemet a Magyar Tudományos Akadémiára, úgynevezett házi vitát kellett rendezni. Ezen tanszékvezetõm is, akárcsak tanszéki kollégáim, megpróbáltak rávenni, hogy ne használjak olyan kifejezéseket, mint például „Erdély román megszállása“, azzal az indoklással, hogy sértené a románok érzékenységét, valamint ki szerettek volna hagyatni velem egy vagy két fejezetet, eredménytelenül, természetesen. - Mi a helyzet a mai Magyarországon ez ügyben? - A rendszerváltással ismét polarizálódott a politikai élet, mindamellett visszaállt az a sajátos helyzet, hogy Trianonról nem lehet beszélni, amikor ugyanis ez vagy a revízió, mint a múlt egyik eseménye, szóba került, bizonyos politikai rétegek - fõleg az SZDSZ és köre - hevesen tiltakozott, olyan értelemben, hogy meglepõ módon részben politikai támadásnak veszik, részben pedig a fasizmussal rokonszenvezõ álláspontnak könyvelnek el bármiféle foglalkozást Trianonnal, mi több, aki erre vállalkozik, súlyos politikai támadásnak teszi ki magát. Tökéletesen szemlélteti ezt a Koltay Gábor filmjére zúdított össztûz az említett körökhöz közel álló sajtóorgánumok részérõl. - Miben látja az erdélyi magyar nemzeti közösség megmaradásának kulcsát? Van még értelme revízióról beszélni, vagy az autonómia a kizárólagos megoldás? 23
- A történelemben gyakran elõfordultak felülvizsgálatok, így nem zárható ki a revíziós elképzelés sem. Ez a lehetõség ott van minden kisebbségi közösség elõtt, mely nem kap megfelelõ jogokat a többségi nemzettõl, a román kormányok pedig bebizonyították Trianon óta, hogy nem képesek és nem is akarnak európai szintû politizálást folytatni. Ha így folytatják, megítélésem szerint a magyarok elõtt elvi lehetõségként nyitva áll a revízió útja, hiszen nyilvánvaló célja a román politikának, hogy mindenféle nemzetiséget eltüntessen területérõl. A másik lehetõség az autonómia. Tudni kell azonban, hogy aki autonómiát javasol, garantálja ezzel Románia területi épségét, viszont a mai európai jogrendben mûködõ területi autonómiák azt mutatják, hogy azok teljes jogrendszere biztos záloga a kisebbségi népcsoportok megmaradásának. Fontosnak tartom a kulturális autonómiát is, ez egyébként az Osztrák- Magyar Monarchiában keletkezett a századfordulón. Az autonomista és a revíziós felfogás egyébként nem zárja ki egymást, elviekben sem. Mindenképpen megvalósítandónak tartom az MPSZ és az RMDSZ autonómia-elképzeléseit. - Egyik elõadásában „1989 utáni elszalasztott revíziós lehetõségek“-rõl beszélt. Melyek voltak ezek? - Az elsõ lehetõség 1989-ben adódott, a romániai forradalom és államcsíny idején. Ekkor az állam alapjában meggyöngült, s Budapestnek lehetõsége lett volna az eseményekbe másképpen is beleavatkozni, mint ahogyan tette (oly módon tette, hogy a magyar hírszerzés segítette a romániai kormányzatot), de Németh Miklós kommunista kormánya nem lépett. További lehetõségeket a trianoni békediktátum felbomlásának a kezdete jelentett, ugyanis Jugoszlávia és Csehszlovákia darabjaira hullott. Jugoszlávia felbomlásának folyamata alatt több lehetõség is adódott Magyarország számára a délvidéki trianoni kérdés megoldására: az egyik a horvát - szerb háború alatt volt, mikor a horvátokkal együtt akiknek fegyvereket szállítottunk - döntõ csapást lehetett volna mérni a szerb sovén kommunizmusra. A harmadik lehetõség a délszláv háború következõ szakasza volt, a boszniai háború, melynek során a bosnyák-horvát koalíció megtámadta az ottani szerbeket, aminek következtében
Szerbia északi része, a magyarok által lakott Bácska és Bánság katonai felügyelet nélkül maradt. Ekkor Magyarország elõtt több katonai és civil lehetõség is állt, például fel lehetett volna vetni a magyar területi autonómiát a Ferenc-csatornáig terjedõ övezetben lakó magyarság részére. 1995 is kínált lehetõséget Horvátország utolsó Szerbia elleni hadmûvelete kapcsán, mikor is a magyar kormánynak kutyakötelessége lett volna a horvátokkal szövetségben a szerbiai eseményekbe beavatkozni a magyarok megvédése céljából, ugyanis a szerb menekültek százezrével lepték el a Délvidéket. A Horn-kormány azonban, baloldali-álliberális kormány lévén, nem tett semmit. Ugyanúgy nem cselekedett az Orbán-kormány 1999-ben Jugoszlávia bombázása idején, pedig újra veszélyben forgott a délvidéki magyarság - mi több, mikor az amerikai kormány szárazföldi támadást akart indítani, maga Orbán Viktor beszélte le Clinton elnököt errõl, ahelyett hogy a nyomukban bevonult volna a magyar békefenntartó hadsereg, mint ahogy tette azt már annyiszor más országok területén. A cseh-szlovák téma is lehetõségcsomag volt. A felbomláskor szétosztották a csehszlovák hadsereget kettõ-egy arányban. Amíg ez a folyamat tartott, közel egy évig, Szlovákiának nem volt hadserege. Az Antall-kormány ahelyett, hogy a veszélyeztetett felvidéki magyarok védelmére kelt volna, nem csinált semmit, sõt, a világ országai közül elsõként elismerte Szlovákia függetlenségét. Kárpátalja tekintetében is volt egy lehetõség az Antall-kormány idején, amikor Ukrajna elszakadt a Szovjetuniótól, s azzal volt elfoglalva, hogy Oroszországgal való viszonyát rendezze. A megalakult ruszin kormány hajlott a Magyarországgal való kapcsolatkötésre, ehelyett Antallék megkötötték az ukrán-magyar alapszerzõdést, melyben lemondtak mindenféle területi követelésrõl. Mint látható tehát, míg a két világháború közötti kormányok felismerték és ki is használták az adódó lehetõségeket, a rendszerváltás utáni kormányok egyike sem tette ezt meg ez idáig. - Meséljen, kérem, a Wass Albert-könyvrõl, melynek kolozsvári bemutatóját február végére tervezik. - A Wass Albert - A gróf emigrált, az író otthon maradt címû könyv karácsony elõtt két héttel jelent meg a Szabad tér kiadó és a Czegei Wass Foundation közös kiadásában.
A könyvet Wass Albert öt fia hívta életre, akik megbíztak öt magyarországi irodalomtörténészt és történészt, hogy tisztázzák Wass Albert háborús bûnösségének, illetve antiszemitizmusának vádját, egyúttal kidomborítva az író jelentõségét a magyar irodalom történetében. A kötet kétségkívül legalaposabb és legfontosabb tanulmányát a kolozsvári történész Vekov Károly jegyzi, aki az elmúlt ciklusban képviselõ volt a román parlament alsóházában, s mint ilyen, hozzájuthatott a volt Securitate archívumában lévõ Wass-anyagokhoz, mindenekelõtt az 1946-os úgynevezett népbírósági per kihallgatási jegyzõkönyveihez és több más fontos dokumentumhoz. Ezek alapján bebizonyította, hogy a Wass Albert és édesapja elleni kolozsvári per a kormány tudtával meghozott koncepciós intézkedés volt. Ez a tanulmány egyik alapdokumentuma lesz a Wass-per újrafelvételének. Több tanulmányt írt a könyvbe Takaró Mihály budapesti irodalomtörténész, aki miután elhelyezte Wass Albertet a huszadik századi magyar irodalom történetében, legfontosabb üzenetként azt fogalmazta meg tanulmányaiban: gyökeresen meg kell változtatni az eddigi hamis - irodalomtörténeti felfogást, hogy a Nyugat volt az egyetlen írói csoportosulás, mely kiemelkedõ írókat, költõket adott a magyar irodalomnak. Mert ott voltak a konzervatív, keresztyén szemléletû írók, akiknek a helye legalább abban a magasságban keresendõ, ahol a nyugatosoké. A kötetben Lukácsi Éva floridai lelkész, a Wass család bizalmasa az írónak az 50-es évek elején kezdõdött emigrációs tevékenységét mutatja be. Balázs Ildikó, jelenleg Magyarországon élõ marosvásárhelyi irodalomtörténész Wass Albertnek a két világháború közt írt mûveit elemzi, magam pedig két tanulmánnyal szerepelek a könyvben. Az egyikben a két világháború közötti Románia nemzetiségi politikájáról, magyarellenes intézkedéseirõl értekezem, a másikban Wass Albert állítólagos háborús bûnösségét, nacionalizmusát és antiszemitizmusát cáfolom meg. A könyv jelentõsége tehát abban áll, hogy elhelyezi Wass Albertet a magyar irodalomtörténeti kánonban, illetve bizonyítja a háborús bûnösség, a román- és zsidóellenesség vádjának tarthatatlanságát. Bagoly Zsolt Forrás: erdély.ma
A MAGYAR KREATIVITÁS TANÍTANDÓ PÉLDÁJA Hétvégén egy archívumból megtudtam, hogyan sikerült levédetni a Pálinka név jogát nekünk magyaroknak a románok elõl. Történt, hogy az EU fõbiztos elott elõ kellett venni mindkét félnek a bizonyítékait. A magyar tárgyaló nem cécózott, elõvette a Román Értelmezõ Kéziszótárat s föllapozta a Pálinka szónál, ahol ez állt: MAGYAR eredetû kifõzött gyümölcspárlat. EU-fõbiztos: Köszönjük szépen, Önöké a jog. Állítólag a román tárgyaló szóhoz sem jutott... Villanypostán érkezett
24
jó ha figyelünk
Az Európai Bizottság szerint Magyarországon rövidesen megbillen az államháztartás egyensúlya. Várhatóan heteken belül komolyabb egyensúlyjavító, és a lakosságnak is fájdalmas lépésekre kell elszánnia magát a kormánynak. Immár nem halogatható tovább annak nyilvános beismerése, hogy a magyar államháztartás a szakadék szélén billeg. A hazai „lakosság” elkábítottsága még egy darabig éreztetni fogja hatását, a tehetetlenség törvénye szerint, de a kormányzaton érezhetõ: március idusától retteg. A magyar sajtó tüzetesebb megfigyelése ugyanarra a következtetésre vezet, mint amit az Európai Bizottság prognosztizál. Küszöbön a csõd. A folyamatok a következõk: 1. A baloldali média szinte teljesen kihátrált a Gyurcsány-kormány mögül. Immár csak a Népszava és elektronikus klónja, a Klubrádió szolgálja kritika nélkül a kormányt. A Népszabadság elegánsan, „csak a tényekre hagyatkozva”, megvonta támogatását Gyurcsánytól. A Magyar Hírlap megtartotta az átmeneti megszûnést megelõzõ hozzáállását Gyurcsányhoz. A Magyar Hírlap ugyanis azért szûnt meg, mert Gyurcsány megbosszulta, hogy nem állt be idejében az õt támogatók sorába. A Szombathy-különítmény nem „Gyurcsányhoz van bekötve”. Éltesebb sajtósok még jól emlékezhetnek, hogy Szombathy Pál MTV-s vezetõi beosztást kapott a Horn-kormány hivatalba lépésének másnapján. Akkor mindenki úgy tudta, hogy az „ifjútörökök” (Szekeres, Jánosi, Baja, Csintalan) embere. Utóbbi azóta megszûnt maszopos lenni, ellenben az elsõ kettõ a Gyurcsány-ellenes pártütõk vezéralakja. A Ma-
– gondola kommentár – gyar Hírlap tanúsága szerint Szombathy ma is abban a csapatban focizik. A Népszabadság elegánsan gáncsolja Gyurcsányt. Diszkréten, ám határozottan. Õk is a párton belüli ellentáborhoz húznak. A két nagy kereskedelmi tévé most kivár, de a Gyurcsány-show kínos médiakövetkezményei miatt nem fogják újfent exponálni magukat Gyurcsány mellett. 2. Az MSZP-ben tombol a belháború. A dolgok elfajulni készülnek, arra a legékesebb bizonyíték, hogy a társadalompolitikai tagozat nyilvános lázadásra készül. A betegséget ellenben szemléletesebben tárja elénk a vasi példa. Vasban ugyanis az történt, hogy a pártfoglaló milliárdosok egyik emberét csúnyán megleckéztették a helybeli szocik. A dolgot egy évig titokban tartották, most azonban azért került nyilvánosságra, mert valakik úgy gondolták, hogy Vasban kell megvívni ezt az MSZP-s „polgár”háborút. A nagyvezérkar úgy döntött: tabula rasa, a lovagok küzdjenek meg a szép hölgyért (a Vas megyei képviselõ-jelölti helyekért). Vas azért is látszik alkalmasnak, mert az MSZP-nek ebben a megyében jószerivel nincsen veszítenivalója. Ha az országos média blokkolja az események hírét, akkor úgyszólván sub rosa elintézhetõ a párbaj. A nagy bázisokon (Komáromban, Borsodban, Pesten) nem is fognak hallani a törzsszavazók a belháborúról. 3. Gyurcsány a belharcban aratandó gyõzelemmel és annak ünneplésével készül ellensúlyozni az államháztartás felborulása miatt bekövetkezõ fekete események rossz hatását. Gyurcsányt egyébként is sokan értik félre mosta-
nában. Õ nagyon is tudatosan a saját táborának játszik. Nem kíván õ most szavazóbázist szélesíteni, célja a rendíthetetlen szoci tábor egyben tartása. Ha azt sikerül, akkor megmarad a remény a 2006-os gyõzelemre. 4. Gyurcsánynak most nem a Fidesztõl van félnivalója, hanem a belsõ ellenzéktõl. A pártütõ szocik azért veszélyesebbek a Fidesznél, mert ellenük nem lehet harcolni a bevett fegyverekkel. Ráadásul a belsõ ellenzéket sem korlátozzák demokratikus skrupulusok. Véres harc folyik a színfalak mögött, amibõl az utca embere csak ritkán érzékel valamit. Például ha szóvá teszi egy pártszervezõ, hogy megerõszakolták… 5. A belháborúban Gyurcsánynak paradox módon éppen a válság lehet a segítségére, arra hivatkozva próbálja majd ellehetetleníteni a pártütést. 6. Végül, de nem utolsósorban: mire számíthatnak a kisemberek? Nekik valószínûleg azzal kell megbarátkozniuk, hogy rövid távon a forint tavasszal viszonylag gyorsan leolvad a nemzetközi pénzügyi elemzõk által reálisnak mondott 270 Ft/eurós szintre. Ez egyfelõl ront az infláción, másfelõl nagyon megdrágítja az életet. Így a gazdasági folyamatok kikényszerítik, hogy a kisember adja vissza a 2002-ben szétosztogatott vásárlóerõt. 7. Hátra van még a fekete leves. A közép-európai térségben megindult adócsökkentési háború nem túl hosszú távon arra kényszeríti Magyarországot, hogy döntsön: immigráció vagy tömeges nyugdíjasnyomor – de nem olyan ám, mint eddig, hanem olyan igazi: se fûtés, se étel, se gyógyszer. Ezzel a szörnyûséggel azonban már a következõ kormánynak kell szembenéznie. Forrás: R. J. – gondola
A JOBBIK TILTAKOZIK AZ EU TOVÁBBI KÖZPONTOSÍTÁSA ELLEN A Jobbik Magyarországért Mozgalom aggodalmának ad hangot az Európai Unió tagországokat kirekesztõ gazdaságpolitikája ellen. Mára bebizonyosodott, amire szakértõink már három éve figyelmeztettek: hazánk az EU nettó befizetõjévé vált. Állandó küzdelmünk ellenére a gazdatársadalom és az õstermelõk egyre lejjebb csúsznak, teljes társadalmi osztályok látszanak megszûnni. A magyar kormányok hibáin felül ennek oka az unió gazdaságpolitikája is, mely brüsszeli ismeretek alapján, a helyi igények és jellegzetességek figyelembe vétele nélkül próbál egységes, a közös piacra emlékeztetõ gazdasági övezetet létrehozni. Az EU ahelyett, hogy bevonná a tervezésbe a tagországok által demokratikusan megválasztott szakértõket (jelenlegi ismereteink szerint nincsenek ilyenek), új gazdasági szakértõi csoportot hozott létre, Bruegel néven. E csoport az elsõ információk szerint is egy új árnyékkormánynak tûnik, hisz finanszírozását 12 EU-tag mellett 18 részvénytársaság biztosítja. Tehát egy olyan politikai súllyal bíró tanácsra bízzák az európai gazdaság alakítását, melynek tagjai és pénzforrásai multinacionális társaságok! Azaz pont olyan cégek, melyek bevonulása következtében a magyar gazdaság termelõ egységei sorra mennek tönkre, munkanélküliek százezreit hagyva maguk után. Attól tartunk, a Bruegel nem csak egyszerû tanácsadó szervezetként mûködik majd, hanem az EU gazdaságpolitikáját meghatározó tényezõként. Emellett már puszta léte is feszültséget szül az EU berkein belül, hiszen máris hallani olyan véleményeket, hogy a Bruegel a francia és német törekvések kiszolgálója, hiszen Párizsban és Berlinben alapozták meg, francia igazgatója van, és költségvetésének 50 százaléka a francia és a német kormánytól, a két ország cégeitõl származik. A fentiek mellett a Jobbik Magyarországért Mozgalmat kifejezetten aggasztja, hogy Magyarországot Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke képviseli a vezetõ gazdasági szakemberek csoportjában. Ha az EU elõtt is demonstrálja „humánus“ gazdaságpolitikai ismereteit, az új tanácsadó szervezet mûködésének minõségét nem tarthatjuk veszélytelennek. Budapest, 2005. január 28. Z. Kárpát Dániel közgazdász, A Jobbik EU-integrációs kabinetjének vezetõje
jó ha figyelünk
25
A BBC vasárnapi vendége Kenedi János történész, az ‘56-os intézet munkatársa volt. A beszélgetés apropóját az a jogszabálytervezet vagy módosítás szolgáltatta, melyet a Magyar Szocialista Párt terjesztett elõ tavaly decemberben, és amely lehetõséget adna a Történeti Levéltár állambiztonsági iratainak korlátozás nélküli megismerésére. Egy nappal késõbb azonban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bejelentette: azokra az iratokra szûkítené a kört, melyek nem sértenek állambiztonsági érdeket. BBC: Mi történhetett tavaly decemberben egy nap alatt? Nehéz elképzelni, hogy a szocialista pártelnök és a miniszterelnök ne egyeztettek volna elõre. Kenedi János: 1989 karácsonyán a Dunagate-ügyben illegitim módon, máig kinyomozatlanul eltûntettek iratokat. Ez vagy igaz, vagy nem. Az bizonyos, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok emberei különbözõ iratõrzõ helyekre deponáltak olyan iratokat, amelyeket késõbb zsarolási célokra kívántak felhasználni. Ez törvénytelen volt, de soha senki nem járt utána, mert arra nem is volt törvényes lehetõség. Ha az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába csak azok az iratok kerültek be, amik 1990 óta és a 2003. évi 3. törvény alapján ma legálisak, akkor legalizálnák azt az állapotot, ami 1989-ben illegitim volt. Egyetlen civil levéltáros vagy történész szervezet sem derítette fel, hogy melyek a volt állambiztonsági szolgálat 1944 és 1990 február 14-e között keletkezett iratai, és hol vannak ezek lelõhelyei. Errõl lajstromot, segédkönyvet, iktatókönyvet még senki sem készített. Ha tehát elõállna az a helyzet, hogy csak azok az iratok számítanak a teljes iratfelszabadítás szempontjából, amelyek már be vannak szállítva az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, akkor legitimmé válna egy olyan képlékeny helyzet, ami ‘89ben bizonyosan illegitim volt. BBC: Erõs megfogalmazás, hogy egyfajta harc zajlik a politikai vezetés és a titkosszolgálat között? Kenedi János: Ez a pontos megfogalmazás. BBC: A közelmúltban Ön az egyik interjújában párhuzamot vont Nagy Imre 1953-as hatalomra kerülése és késõbbi sorsa, illetve a szocialista pártban tavaly bekövetkezett vezetõváltás között. Kenedi János: Igen. Valószínûnek tartom, hogy a referendum után egy nagyon okos politikai húzással a miniszterelnök és 26
az MSZP elnöke amellett döntöttek, hogy nem hagyják, hogy a Fidesz elárassza a közvéleményt azzal a propagandával, hogy õk gyõztek a referendumon, noha vesztettek. Ezért vettek elõ egy közérdeklõdésre számot tartó témát, és azt mondták, hogy sokkal fontosabb az iratok felszabadítása, mint az, hogy magyarázkodjanak a referendum ügyében. Ez nagyon okos döntés volt, viszont azt hiszem, hogy se a miniszterelnök, se az MSZP elnöke nem gondolták át a következményeket. Nem gondoltak bele, hogy egy ilyen nagy horderejû bejelentés teljesítésének mik a feltételei. Az elmúlt két hétben annak lehettünk tanúi, hogy hogyan hátrálnak ki ebbõl a bejelentésbõl. BBC: Menjünk vissza egy kicsit az idõben. 2002 nyarán Medgyessy Péter miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy megismerhetõvé teszik a volt III-as fõcsoportfõnökség valamennyi iratát. Ígéretek tehát akkor is voltak, és most is vannak, a múlt viszont továbbra is érintetlen és érinthetetlennek tûnik. Kenedi János: Most magasabb hatványon ismétlõdött meg a 2002 õszi eset. Akkor Medgyessy Péter volt kutyaszorítóban. Érdekes kérdés lenne, hogy hogyan került õ abba a helyzetbe, hiszen elképzelhetetlen, hogy az MSZP által kinevezett titkosszolgálati miniszter ne tudta volna, hogy a miniszterelnök a hajdani kémelhárítás tagja. Nem tûnnek valószínûtlennek azok a sajtófeltételezések és találgatások, hogy éppen azért engedték Medgyessy Pétert a miniszterelnöki székbe ülni - noha nem volt MSZP tag -, hogy kellõképpen kényszer és nyomás alatt tarthassák õt abban a négy évben. Nem elképzelhetetlen, hogy most egy ugyanolyan politikai húzás esetén, mint amelyet Gyurcsány Ferenc meglépett, ismét csak a kényszer, és nem a hajdani pártállam mûködési mechanizmusainak megismerése iránti elkötelezettség a döntõ szempont. BBC: A rendszerváltás óta folyamatosan azt lehet érezni, hogy a magyar politikai elit - a pártállástól gyakorlatilag függetlenül - mintha félne ettõl az egész témától, félne a nyilvánosságra hozataltól. Mi állhat e mögött? Kenedi János: Magyarország, bár nem súlyos mértékben, de különbözött a volt szovjet típusú államok mûködési mechanizmusaitól. Az állambiztonsági szolgálat, a Kádár-rendszer informalizmusa és a Kádár-rendszernek a nyugati államokhoz való viszonya alkotta azt a háromszöget, melyben az ország mûködött.
A háromszög minden elemét figyelembe kell venni. Az egyik oldalon ott állnak a gazdasági igények: Magyarország nagyon sok hitelt vett fel az IMF-tõl és a Világbanktól. Nagyon fontos, hogy Magyarországon nem volt olyan nyílt diktatúra ‘56 után, mint Lengyelországban, a Szovjetunióban vagy az NDK-ban. Ami pedig az állambiztonsági iratokat illeti, az a kérdés, hogy ebbõl a két tényezõbõl nem származnak-e sajátos különbségek a magyar állambiztonsági iratok és a STAZI, a bolgár titkosszolgálat vagy a KGB titkosszolgálati irataival szemben. Magyarország reszort feladata a KGST és a Varsói Szerzõdés feladatai között éppen a puha diktatúra nemzetközi érvényesíttetése volt a nemzetközi politikai piacon. BBC: „Sok mindent lehetne még errõl a borzadályról mesélni, ami miatt alkoholista depressziós lettem, szétesett a világom önmagamban, a vegetáció peremére sodródtam, és nem tudom, mi lesz. Mondhatnánk azt, hogy mindent megbeszéltünk, tudtál mindenrõl, de az is csak egy hazugság lenne. Neked viszont meg akartam ezt írni még emberként, hogy talán nem vagyok annyira szemét, csak gyenge és balek. Nem kérem, hogy bocsáss meg, ennek most nincs semmi értelme." Az idézet Tar Sándor író levelébõl származik, amit Önnek írt 1999 októberének végén. Hogyan tudta ezt a vallomást feldolgozni? Kenedi János: Nagyon nehezen. Sok közelebbi barátomról kiderült az elmúlt évtizedekben, hogy reám dolgozó ügynökök voltak. Ami igazán fájdalmas, az Tar Sándor volt, akinek az elsõ prózai írásától kezdve a ‘90-es évek közepén megjelent novellásköteteiig minden egyes írását szerkesztettem. Igyekeztem õt barátsággal fogadni, és a személyes életét ott segíteni, ahol csak lehetett. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy õt a ‘70-es években súlyosan megzsarolták és rám állították ügynökként. Abban különbözik õ más ügynököktõl, akikrõl tudom, hogy rám dolgoztak, hogy nagyon sok érzelmet és munkát fektettem abba, hogy ebbõl a szegény sorsú, elesett gyári munkásból író legyen. Olyan nagy tehetsége volt - a ‘70-es évek közepén megmutatott elsõ néhány írása alapján -, amilyen a Móricz-jellegû írók közül is csak nagyon kevés számára adatott meg Magyarországon. Valaki egyszer mondta nekem, néhány évvel Tar Sándor lebukása elõtt, hogy ügynök és rám dolgozik, de nem hittem el. Amikor ez az idézett levélbõl kiderült, az számomra összeomlás volt. jó ha figyelünk
BBC: Szintén idézet következik, mégpedig az Ön válaszlevelébõl. „A bûnös az a politikai rendszer volt, amely felmosórongyot csinált egy emberbõl, Belõled. A tettes pedig az állambiztonsági szolgálat. Ember én csak akkor maradhatok ezután, ha kiállok érted, ha biztosítalak együttérzésemrõl, és barátságomról.“ Kenedi János: Igen, ezt most is így gondolom. Nem azt tartom bûnösnek, aki a hálózati személyek legalsó kategóriájához tartozott, hiszen ez a legjobb példa annak a bizonyítására, hogy a hálózati személy az egy más szociológiai körbe tartozik, mint a közbizalmi személyek, ami a politikai elit felsõ köre. Tar Sándor személye reprezentatív abból a szempontból, hogy milyen emberekbõl állt a hálózat. Az az ember, aki bemegy a közértbe, lop egy üveg vodkát, lebuktatják a pénztárnál, kihívják a rendõrséget, elviszik, azt mondják neki, hogy „öcsi, most lecsukunk másfél évre, vagy köpsz nekünk“. És már be is szervezték. Ezekbõl elvétve lesz közbizalmi személy, elvétve lesz a rendszerváltás után parlamenti képviselõ, akit átvilágítanak. Az egész frusztrációs eljárás, ami a hálózati személyekre összpontosult, ezen a tévedésen alapul. Nem ok nélkül írtam ezt Tar Sándornak, és most sem látom okát annak, hogy ezt a kijelentésemet visszavonjam. Mégis tévedtem. Abban tévedtem, hogy azt gondoltam, hogy Tar Sándorból ez az empatikus hangvétel katarzist fog kiváltani, és az õ számára is megkönnyítem annak a megtisztulásnak a lehetõségét, amelyre szüksége volt, hiszen õt húsz éven keresztül titkolt és nagyon keserves életre kényszerítette az állambiztonsági szolgálat. Nem ez történt, mert elmaradt Magyarországon a törvényes rendezése az állambiztonsági szolgálat egykori, nem hivatásos segítõinek és az általuk besúgott személyeknek. Németországban az 1991-ben hatályba lépett STAZI- törvény alapján, az összes többi kelet európai országban pedig valamilyen más formában, de elindult egy ilyen párbeszéd, Magyarországon viszont ez elsikkadt. A puha diktatúrának a kemény árát most kell megfizetnünk, éppen ennek a törvénynek a sorsával. BBC: Pár évvel ezelõtt volt szerencsém beszélgetni valakivel, aki a ‘80-as években a NATO-nak kémkedett Magyarországon. Elkapták, börtönbe került, leülte a büntetését, és a beszélgetés idõpontjában már NATO-tag Magyarországon még mindig úgy bántak vele, mint egy köztörvényes bûnözõvel. Nem volt választójoga, stb. Ezzel szemben, elég gyakran lehet érvként hallani azt, hogy azért sem lenne jó ötlet teljesen felszabadítani az iratokat, mert az veszélybe sodorhatná a titkosszolgálatoknál dolgozók egy részét. Ez számomra azt jelenti, hogy olyanok is dolgoznak ma a különbözõ hivatalokban, akik már 1990 elõtt jó ha figyelünk
is ott tevékenykedtek, és adott esetben éppen a NATO vagy annak tagországai ellen kémkedtek. Kenedi János: A lényegre mutat rá. Magyarországon a békés átmenet a Kádár-rendszer folytatását jelenti más eszközökkel. Nem volt más oka a békés átmenetnek ebbõl az aspektusból nézve, mint hogy beáldozzák a belsõ elhárítást, vagyis a III/III-as ügyosztályt, annak érdekében, hogy a III-as fõcsoportfõnökség többi négy ügyosztálya jogfolytonosan folytathassa a tevékenységét. BBC: Erre a jogfolytonosságra lehet egy másik példa, amit Gálszécsy András volt titkosszolgálati miniszter, az iratátadást felügyelõ háromtagú bizottság egyik tagja nyilatkozott. Gálszécsy azt mondta, hogy azért nem lehet mindent nyilvánosságra hozni, mert az sértené például a gazdasági hírszerzés eredményeit. Az akkori Cocom jogszabályok ellenében ugyanis sikerült sok olyan dolgot megszerezni, amibõl aztán feltételezhetõen nem csak a magyar ipar - például a gyógyszeripar - profitált, és most ebbõl akár perek is lehetnének. Ezzel Gálszécsy András gyakorlatilag egyenlõségjelet tesz az 1990 elõtti titkosszolgálatok és a mostani közé, tehát tulajdonképpen azt mondja, hogy nem történt rendszerváltás Magyarországon. Legalábbis ezen a téren nem. Kenedi János: Én is hasonlóképpen gondolom. Eltekintve attól a közvélemény megtévesztését szolgáló kijelentésétõl, hogy az idézett gyógyszergyártó cégek majd szabadalmi pereket fognak indítani Magyarország ellen, mert az ipari kémkedést folytatott a Szovjetunió vagy más szocialista országok számára. Természetesen ezen szabadalmak birtoklását alátámasztó jogszabályok elévültek. Nem fog az IBM vagy a Richter gyógyszergyár szabadalmi pereket indítani olyan számítógépek vagy gyógyszerek esetében, amelyeknek a licencét már rég meghaladták. Arra viszont nagyon jó ez a nyilatkozat, hogy úgy tûntesse föl a pártállami diktatúra kémeit mint szakembereket, akiknek tulajdonképpen tökéletesen mindegy, hogy diktatúrát, vagy szabadságot szolgálnak. Nos, ha valakinek ez az állásfoglalása, annak nagyon kevés köze van a demokráciához. Különösen azért kínos ez, mert Gálszécsy András éppen a demokráciával élt vissza titokminiszter korában az Antall-korszak kezdetén, amikor a Politikai Foglyok Szövetségének tagjait, amit õ szervezett volt, beépítette a titkosszolgálat tevékenységébe, mint errõl õ maga több interjúban nyilatkozott, operatív, vagyis mûveleti feladatokat ismerhettek meg ennek a civil szervezetnek a tagjai. Gálszécsy ezzel az igazságtételi törvények (a Zétényi-Takács-féle törvények) határát súroló rendelkezéssel olyan törvénytelenséget követett el, amit a jogállamban senki nem kért rajta számon.
BBC: A Népszabadság idei január 13-i számában megjelent riportban a szerzõ leír egy jelenetet, melyben a mátyásföldi 1956-os Bajtársak Otthonában odalépett hozzá egy idõs úr, és a következõket mondta: „Sokat tudnék beszélni az ügynökkérdésrõl. Engem a sajtó fehér komisszárnak nevezett, mert segítettem Boros Péternek az egykori ügynökök nevének felderítésében." Ez alátámasztja azt, amit Ön mondott az elõbb. Kenedi János: Teljes mértékben. Azzal egészíteném ki, hogy Boros Péter az a politikus, aki elõkészítette az elsõ ügynöktörvényt Magyarországon, jóllehet Kónya Imre belügyminiszter terjesztette be, mert õ már akkor miniszterelnök volt, de akinek az a véleménye minden egyes nyilvános megszólalásakor, hogy nem szabad az unokáknak megismerni a nagyapáik cselekedeteit. Ez egy olyan paternalista felfogás, ami kioltja azt az eszmecserét, azt a fajta szembesítést, amit tettes és áldozat között, diktatúra és demokrácia között minden egyes keleteurópai országban, ahol a nemzeti és társadalmi önismeret elmélyítése fontos, végre is hajtottak. BBC: Nem késõ ez a katarzis? Kenedi János: Sohasem késõ. Nem tudom, hol lehet meghúzni annak az idõhatárát, hogy emberek és egész családok megismerjék, hogy hogyan alakult a sorsuk az elmúlt fél évszázadban. Ennek nem lehet felsõ idõhatárt szabni. Nem találok okot, indokot vagy törvényt arra, hogy ezt egyszer csak be lehetne rekeszteni, és azt mondani, hogy fiacskám, innentõl buta leszel. Ilyen nincs. BBC: Ön egy televíziós mûsorban az úgynevezett Dunagate-ügy kapcsán az 1989-es iratmegsemmisítésekrõl beszélve azt állította, hogy ezeket az iratokat nem is semmisítették meg, csupán azt a látszatot szerették volna kelteni. Ezt mire alapozta? Kenedi János: Tagja voltam 1995-ben a Belügyminisztériumban dolgozó iratfeltáró bizottságnak, ami az akkori belügyminiszter, Kuncze Gábor utasítására jött létre. Tanulmányoztam azokat az iktatókönyveket, naplókat és lajstromkönyveket, amik az iktatott iratok meglétérõl, illetve az iratok rendszerérõl szóltak. Utána ennek a bizottságnak az elnökével és a munkacsoport két tagjával számításokat végeztünk arról, hogy mennyi irat hiányzik, és lehetséges-e a hiányzó iratokat olyan tömegû hiányzó iratmennyiségnek feltüntetni, mint amennyirõl azt állítják, hogy elveszett. Mindannyiunknál az jött ki, hogy ez nem lehetséges. Nagyon figyelmesen tanulmányoztam a Fekete Doboz filmes kollektíva munkatársai, Elbert Márta és Jávor István által készített dokumentumfilmet a Dunagate-ügyrõl. Nagyítóval végignéztem kockáról kockára ezeket a filmkockákat. Könnyen megállapítható, hogy ebben azok 27
a dossziék, amikre hivatkoznak, hogy nincsen meg, nincsenek benne. Ezek a dossziék keményfedelû, karton készítmények, míg a napi iratok olyan puhák, mint egy röpcédula. Ha dossziék lettek volna, vagy a dossziékból kivágott anyagok, akkor az elég jól felismerhetõ lett volna ilyen fölnagyított állapotban. Azt gondolom, hogy nagyon minimális mennyiségben néhány dossziét megsemmisíthettek. A
többségüket azonban félrerakták, deponálták olyan helyeken, ahol ma is lehetnek. Az a kérdés, hogy ezeket a különbözõ iratõrzõ helyeket az a bizottság, amelyet Gálszécsy András vezet, vajon áttekintette-e, és azokról létezik-e nyilvántartás, amit be is szolgáltattak a Történeti Levéltárba, vagy éppen most teszik törvényessé az akkori irateltüntetésnek a dokumentumait.
BBC: Lát bármi esélyt arra, hogy valamikor megnyílnak ezek a levéltárak és megtekinthetõek lesznek a dossziék? Lehetséges, hogy felkerülnek az Internetre is, ahogyan az Egyesült Államokban történt? Kenedi János: Arra nem látok esélyt, hogy ne kerüljenek fel. Az nem lehetséges, hogy ezt évtizedeken keresztül el lehessen hazudni. Forrás: [origo]
Gazdasági visszaesés, politikai eljelentékteledés vár Európára a következõ tizenöt évben a CIA szerint. A világ 2020-as állapotáról készült elemzésében az amerikai tikosszolgálat Kína és India felemelkedését és az Európai Unió széthullását jósolja. Tizenöt éven belül széthullhat az Európai Unió, ha nem reformálja meg radikálisan jóléti rendszerét, jósolja a CIA. Az amerikai titkosszolgálat jelentése a világ 2020-as állapotát hivatott felmérni. „Az EU jóléti rendszerének pillanatnyi állapota fenntarthatatlan, ha nem serkentik a gazdaságot, az tizenöt éven belül EU-tagállamok lemorzsolódásához, vagy akár az egész unió felbomlásához vezethet“, áll a jelentésben. A CIA elemzõi szerint az EU gazdaságát leginkább Németország fogja vissza, a munkapiaci megkötések nagyban hátráltatják a gazdasági versenyképesség javulását, így a GDP növekedését is. Hasonló gondok a francia és az olasz gazdaságban is tapasztalhatóak. A drága, kirovó-elosztó társadalombiztosítási rendszereket demográfiai válság is fenyegeti, a születések számának csökkenésével párhuzamosan növekszik a várható élettartam, így egyre kisebb aktív népesség tart el egyre nagyobb inaktívat. „Amennyiben az EU államai nem alakítják át munkaerõpiacukat, nem reformálják meg jóléti-, oktatási- és adórendszereiket, illetve nem fogadnak be több (fõként muzulmán országokból érkezõ) emigránst, súlyos és hosszan tartó gazdasági visszaeséssel kell számolniuk“, áll a jelentésben. A jelentés szerint Kína és India tizenöt éven belül gazdasági nagyhatalomként Európa elé kerül. A két ország életszínvonala, a lakosság nagysága miatt, nem fogja megközelíteni a nyugati országokét, bevételeik azonban az Egyesült Államok kivételével valamennyi fejlett országét meg fogják haladni. Elõsegíti ezt az is, hogy a jövõben tovább nõ a nano-, bio- és információtechnológiai piac, ezeken a területeken az EU várhatóan Kína és India mögé esik vissza. Változni fog az Egyesült Államok és Európa viszonya is. A CIA szerint az EU egyre inkább átveszi majd az Amerikát is magába foglaló NATO szerepét, és egyre inkább önálló külpolitikát folytat majd. A jelentés lehetségesnek tartja egy egységes európai haderõ kialakítását is. Bár a CIA szerint az EU tagállamai országonként jóval kevesebb pénzt áldoznak a hadseregfejlesztésre Kínánál, Indiánál és az Egyesült Államoknál, együtt a legtöbbet költik. Megváltozhat az EU stratégiai szerepe is, egyre nagyobb földgázfüggõsége miatt a világpolitikai szerepvállalása Észak-Afrikára és Oroszországra korlátozódhat. Ez már csak azért is veszélyes, mert Oroszország is súlyos krízis elõtt áll, a CIA elemzõi az aids járványszerû terjedésétõl és a kaukázusi helyzet miatt a szélsõséges iszlám terror támadásaitól tartanak leginkább. Forrás: Index
A stuttgarti fehérnemûbolt tulajdonosnõje még most sem hiszi el, hogy ekkora sikere van találmányának: a tanga-automatának. A város divatos kávézóiban állították fel az önmûködõ gépeket, de már New Yorkból és Franciaországból is érkezett megrendelés az új szerkezetre. Az üzletasszonynak saját férje segített a gép megtervezésében, és üzembe helyezésében. Azok a hölgyek, akik nem otthon töltötték az éjszakát, már hat euróért frissnek és tisztának érezhetik magukat másnap reggel, a háromféle méretben kapható szexis fekete tangának köszönhetõen, sõt, a fehérnemû mellé még mini-fogkrémet is vásárolhatnak az automatából. A városban az utóbbi három hónapban több mint kétszáz darab tangabugyit sikerült ilyen módon értékesíteni, és a gép iránti kereslet nem csak Németországban, de külföldön is egyre nõ. Forrás: Spicy Press Hírügynökség
28
jó ha figyelünk
