JAVASLAT TISZA-VÖLGY
Magas Természeti Értékű Terület (MTÉT) megvalósítására
Budapest, 2014.
Készült a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából az Agri Kulti műhelyében.
Szerkesztette: Králl Attila
Szerzők: Králl Attila Tóth Péter Halász Gergely – Agri Kulti Horváth Janka - Agri Kulti Siklósi Rozália - Agri Kulti Szuromi Orsolya – Agri Kulti Szakmai közreműködők a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság részéről: Bakacsi Gábor Bártol István Horváth Dénes Lóránt Miklós Molnár László Pataki Zsolt Puskás József Rácz András Tajti László
Köszönetünket fejezzük ki a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának, az Alsó- Tiszavidéki Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőségnek, Alsó- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnak a megvalósíthatósági tanulmányhoz fűzött értékes megjegyzésekért. Köszönjük a tisza-völgyi gazdák aktív közreműködését, észrevételeit és tanácsait. Budapest, 2014. 2
Tartalom 1.
Bevezetés......................................................................................................................................... 6
2. Az EU Közösségi Agárpolitikája (KAP) és a magas természeti értékű területek (High Nature Value Area) rendszere ....................................................................................................................................... 8 2.1.
Bevezetés................................................................................................................................. 8
2.2.
A közvetlen kifizetések rendszerében várható változások...................................................... 8
2.2.1.
Alaptámogatási rendszer ................................................................................................. 9
2.2.2.
A környezetbarátabbá válás (ún. zöldítés) ösztönzése ................................................... 9
2.2.3.
Termeléstől függő kifizetések........................................................................................ 10
2.2.4.
Hátrányos természeti adottságú térségek / Kedvezőtlen helyzetű térségek................ 10
2.2.5.
Aktív mezőgazdasági termelők ...................................................................................... 10
2.2.6.
Támogatható hektárok .................................................................................................. 10
2.2.7.
Mezőgazdasági kistermelői támogatási rendszer ......................................................... 11
2.2.8.
A kölcsönös megfeleltetés (cross-compliance) ............................................................. 11
2.2.9.
Új pénzügyi eszközök: a költségvetési és pénzügyi fegyelem mechanizmusa .............. 11
2.2.10.
Integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer ................................................................... 11
2.3.
2.3.1.
A növénytermesztés diverzifikálása .............................................................................. 12
2.3.2.
Állandó gyepterületek védelme .................................................................................... 13
2.3.3.
Ökológiai jelentőségű területek .................................................................................... 14
2.4. 3.
A zöldítés várható hatásai ..................................................................................................... 12
A Magas Természeti Értékű Területek (High Nature Value Area) ......................................... 14
A Magas Természeti Értékű Területek (MTÉT) rendszere az agrár-környezetgazdálkodáson belül 18 3.1.
Mezőgazdasági körülmények ................................................................................................ 18
3.2.
Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedések jellemzői ...................................................... 18
3.3.
Az agrár-környezetgazdálkodási célprogramok sikerességének kérdései ............................ 18
3.3.1.
Szakmai relevancia ........................................................................................................ 19
3.3.2.
Gazdálkodási gyakorlatba illesztés ................................................................................ 19
3.3.3.
Végrehajtási követelmények ......................................................................................... 19
3.3.4.
Önkéntesség .................................................................................................................. 19
3.4.
Érzékeny Természeti Területek, Magas Természeti Értékű Területek .................................. 20
3.5.
Zonális természetvédelmi célprogramok .............................................................................. 23
3.5.1.
Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program ................................................................... 23 3
4.
3.5.2.
Nemzeti Vidékfejlesztési Terv ....................................................................................... 23
3.5.3.
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program .............................................................. 24
3.5.4.
Az előírás-alapú agrár-környezetvédelmi rendszer alapvetései ................................... 26
A Tisza-völgy MTÉT mintaterület................................................................................................... 28 4.1. A Tisza-völgy MTÉT kijelölésének szakmai indoklása ................................................................. 28 4.2. A mintaterület jellemzői ............................................................................................................. 30 4.2.1. A terület elhelyezkedése, lehatárolása ............................................................................... 30 4.2.2.
Az élettelen környezeti tényezők bemutatása. .............................................................. 35
4.2.3.
A terület felszínborítása .................................................................................................. 38
4.2.4. Természeti adottságok ........................................................................................................ 40 5.
6.
A terület jellemzése az ökotípusos földhasználati modellben ...................................................... 43 5.1.
Mezőgazdasági alkalmasság / szántóföldi művelési alkalmasság ......................................... 44
5.2.
Környezeti érzékenység ......................................................................................................... 44
5.3.
Ökotípusos földhasználati meghatározottság ....................................................................... 45
Az Alsó Tisza MTÉT kialakításának társadalmi feltételei ............................................................... 49 6.1.
Szocio-ökonómiai adottságok ............................................................................................... 49
6.1.1.
A tervezett MTÉT egyes településeinek mezőgazdálkodó népessége .......................... 50
6.1.2.
A népesség korösszetétele ............................................................................................ 50
6.2.
Kistérségi kapcsolódások ....................................................................................................... 50
6.2.1.
Csongrádi kistérség........................................................................................................ 51
6.2.2.
Kisteleki kistérség .......................................................................................................... 53
6.2.3.
Kiskunfélegyházi kistérség ............................................................................................. 55
6.2.4.
Szegedi kistérség ........................................................................................................... 56
6.3.
A jelenlegi gazdálkodás feltételei, tájhasználat jellemzői ..................................................... 59
6.3.1. A terület mai földhasználati képének alakulása .................................................................. 59 6.3.2. A települések mezőgazdasági vállalkozói és tevékenységük .............................................. 60 6.3.3. Különböző jogcímű agrár-kifizetések és támogatások a 2007-2013 időszakban ................ 60 6.4.
7.
Gazdálkodástörténeti áttekintés – A jelenlegi képet befolyásoló tényezők ......................... 62
6.4.1.
Duna-Tisza- közi síkvidék és a “Homokhátság” ................................................................. 63
6.4.2.
Csongrád és Szeged közötti Tisza völgy és térségének fejődése ....................................... 64
6.4.3.
Tanyasi és ártéri gazdálkodás, mint hagyományos tájhasznosítási lehetőség .................. 66
6.4.3.1.
Tanyasi gazdálkodás ...................................................................................................... 66
6.4.3.2.
Az ártéri gazdálkodás..................................................................................................... 67
A tervezett MTÉT érintettjei .......................................................................................................... 69 7.1.
Gazdálkodói típusok .............................................................................................................. 69 4
7.2.
A gazdák és a természetvédelem közötti kihívások és konfliktusok ..................................... 70
7.3.
A gazdák agrár-környezetgazdálkodási tapasztalatai ............................................................ 74
7.4.
Szervezetek és a természetvédelem kapcsolata ................................................................... 75
7.5.
Tanulságok és szempontok a tervezett MTÉT kialakításához ............................................... 78
Irodalomjegyzék ................................................................................................................................ 79
5
1. Bevezetés
A mezőgazdálkodás jelentős mértékben használja a környezeti erőforrások széles skáláját megújulókat és nem megújulókat egyaránt. A földterületek élelmiszer-termelésre való befogása kíméletesebb hasznosítás mellett is az eredeti természetes élőhelyek átalakításával jár, a haszonnövények a talaj tápanyag-tartalmát és a vízkészleteket hasznosítják, a szükséges többlet energia (üzemanyag, műtrágyák) pedig a fosszilis energiahordozókon keresztül jut a rendszerbe. A különböző gazdálkodási módok környezeti hatása azonban eltérő: a táji adottságokkal összhangban tervezett, kisléptékű, kevés vegyszerrel és természetes tápanyag-utánpótlással végzett gazdálkodás gazdag állat- és növényvilágú másodlagos agrár-élőhelyeket hoz létre, míg a maximális hatékonyságra hangolt, intenzív rendszerek jellemzően túlhasználják az erőforrásokat, azok kimerülését okozva. Az iparszerű, nagymértékben gépesített gazdálkodási gyakorlat felelőssé tehető a talajok és vízkészletek kimerülésért és az élőhelyek elszegényedéséért. Az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenése társadalmi és gazdasági szempontból is negatív következményekkel jár, és igen nagyfokú kiszolgáltatottságot jelent. Természetvédelmi szempontból ugyanakkor – pl. gyepterületek esetében – éppilyen problémás lehet a gazdálkodási gyakorlat visszaesése, eltűnése. A környezetet érő hatások nem korlátozódnak egy-egy gazdaság területére. Ismert, hogy a kemikáliák a csapadékkal és felszín alatti vizekkel elmosódva nagy távolságban is szennyezést okozhatnak. Ehhez hasonlóan az élőhelyek feldarabolódása és átalakulása, a változatos mikro-élőhelyek (fasorok, sövények, bokorcsoportok, vizes foltok) eltűnése is „messzebbre hat”, nagyobb léptékben is érzékelhető. A környezetet kímélő mezőgazdálkodási módszerek alkalmazása éppen ezért nem korlátozódhat a védelem alatt álló, ill. Natura 2000 területekre. Megfelelően tervezett szabályozó és ösztönző rendszerek segítségével minél nagyobb területeken szükséges bevezetni, illetve a tájban (és a piacon is) megtartani olyan gazdálkodási formákat, amelyek segítségével szermaradványoktól mentes, biztonságos élelmiszerek állíthatók elő úgy, hogy közben megőrizzük a tájat, az élővilágot, annak sokszínűségét, s benne az embert és közösségeit. A gazdasági típusú ösztönzők szerepe kiemelkedő, ezek közül jelenleg a legfontosabbak az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból az agrár-környezetvédelmi kifizetésekre (AKG) irányítható pénzforrások. A megfelelően tervezett AKG programok segíthetik a mezőgazdaság környezeti konfliktusainak rendezését/megoldását, magasabb környezeti teljesítményre ösztönzik a gazdálkodókat, és rajtuk keresztül juttathatók érvényre egyes általános vagy terület-specifikus környezetkímélő mezőgazdálkodási javaslatok. A jelenleg érvényben lévő rendszer alapján az AKG célprogramok egy része az ország egész területén pályázható (horizontális célprogramok), mások – követve a természeti értékek; természetes, vagy természetközeli élőhelyek, értékes növény- és állatfajok, ebből következően védett és/vagy Natura 2000 területek országos elhelyezkedését – az ún. Magas Természeti Értékű – MTÉT területeken vehetők csak igénybe (zonális célprogramok). A zonális célprogramok jellemzően célzottabb, sok esetben szigorúbb előírásokért magasabb kifizetési összeget nyújtanak – ezzel a források a legnagyobb ökológiai potenciállal rendelkező területekre irányíthatók. Bár az AKG következő időszakának programstruktúrája még formálódik, de források elosztásának és csoportosításának bizonnyal a jövőben is az MTÉT-rendszer lesz az alapja. 6
Jelen tanulmány célja, hogy környezeti és társadalmi szempontból előkészítse és megalapozza az AlsóTisza völgy természetvédelmi szempontból legértékesebb, illetve leginkább sérülékeny területeinek Tisza-völgy MTÉT néven való lehatárolását meghatározza a legfontosabb természetvédelmi célkitűzéseket, és javaslatot tegyen e természetvédelmi, ill. gazdálkodási célkitűzések megvalósítására az agrár-környezetgazdálkodási programok keretei között.
7
2. Az EU Közösségi Agárpolitikája (KAP) és a magas természeti értékű területek (High Nature Value Area) rendszere
2.1.
Bevezetés
A Közösségi Agrárpolitika az Európai Unió mezőgazdasági támogatási rendszere, mely a teljes közösségi költségvetés több, mint 40 %-át használja fel. Egyes vélekedések szerint a Közösségi Agrárpolitika támogatásai a mezőgazdasági földhasználat alakulásának legjelentősebb befolyásoló tényezői, amelyek sok esetben felülírják a piaci folyamatok, vagy éppen a termőhelyi adottságok által diktált szükségleteket. Mindezek okán a természetvédelmi célú földhasználat lehetőségeinek értékelése tekintetében is szükség van a Közösségi Agrárpolitika értékelésére.
2.2.
A közvetlen kifizetések rendszerében várható változások
A 2014–2020-as időszakra szóló új KAP-csomag megőrzi a két támogatási pillért (értsd: közvetlen kifizetések és vidékfejlesztés), de több kapcsolódást hoz létre közöttük, és ezzel elvben lehetővé teszi a szakpolitikai támogatás holisztikusabb és integráltabb megközelítését. A 73/2009/EK és a 637/2008/EK tanácsi rendelet helyébe az 1307/2013/EU rendelet lépett, amely a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó egységes alap-jogiaktus és egyúttal átfogó kódex. A közvetlen támogatási mechanizmusok esetében az előállított termékektől való „teljes függetlenítést” (decoupling) a „célirányosság” (targeting) váltja fel. A 2003-ban indított rendszert, amelynek keretében függetlenítették a termeléstől a mezőgazdasági támogatásokat, és általános jövedelemtámogatást nyújtottak, egy olyan rendszer váltja fel, amelyben az egyes komponensek különleges célkitűzésekhez vagy feladatokhoz kapcsolódnak, és néhány tagállamot érintő egyes esetek kivételével a múltbeli referencia-időszakok szerepe megszűnik. Az egységes támogatási rendszert egy hét összetevőből álló többcélú kifizetési rendszer váltja fel: (1) hektáralapú – gazdasági vagy igazgatási, nemzeti vagy regionális kritériumok szerint harmonizált – „alaptámogatás”, amelyre a támogatási szintek közelítésének belső folyamata vonatkozik; (2) a „környezetbarátabbá válást ösztönző összetevő”, amely további támogatást jelent a környezetkímélő közjavak szolgáltatásához kapcsolódó, a piac által nem ellentételezett költségek kompenzálására; (3) egy öt éven át folyósított kiegészítő támogatás a fiatal gazdálkodók számára; (4) egy átcsoportosítással nyújtható támogatás, amellyel tovább kiegészíthető a gazdaságok első hektárjait illető támogatás; (5) kiegészítő jövedelemtámogatás a hátrányos természeti adottságokkal jellemzett térségekben; (6) a termeléshez kapcsolódó támogatások bizonyos övezetek vagy mezőgazdaság-típusok javára gazdasági és/vagy szociális okokból; (7) a mezőgazdasági kistermelők rendelkezésére álló egyszerűsített rendszer, amelynek keretében legfeljebb 1250 EUR fizethető ki. Az első három alkotóelem kötelező, az utolsó négy pedig fakultatív választás a tagállamok számára. A tagállamoknak a közvetlen kifizetésekre szolgáló nemzeti szintű össztámogatás 30%-át a „környezetbarátabbá válást ösztönző összetevő” finanszírozására (értsd: zöld komponens, zöldítés) kell fordítaniuk. 8
A fennmaradó 70% „alaptámogatás” formájában kerül kifizetésre a nemzeti tartalékokba irányítandó összegek levonása után (kötelező mérték: a nemzeti keretek 3%-áig), valamint az átcsoportosítással nyújtható támogatásként folyósított kiegészítő kifizetések összegeinek levonása után (30%-ig), ideértve a fiatal termelők (2%-ig), a kedvezőtlen helyzetű térségek támogatása (5%-ig) vagy a termeléstől függő támogatások (15%-ig) címén folyósított összegeket. 2.2.1. Alaptámogatási rendszer A tagállamoknak közvetlen kifizetéseik 70%-át az új alaptámogatási rendszerre kell fordítaniuk, miután levonásra kerültek a fiatal gazdálkodók és más választható lehetőségek, például a kedvezőtlen adottságú térségek, a kistermelők, az átcsoportosítással nyújtható támogatások és a termeléstől függő támogatások jogcímén kifizetett összegek. Az EU-12 számára 2020-ig meghosszabbítják az egyszerűbb, átalányfinanszírozást biztosító egységes területalapú támogatási rendszert. Ami a támogatási szintek közelítésének belső folyamatát illeti, a múltbeli referenciákon alapuló támogatást máig fenntartó tagállamoknak el kell mozdulniuk a hektáronkénti kifizetések egymáshoz közelítőbb mértéke felé. Ehhez az alábbiak közül választhatnak: nemzeti vagy regionális megközelítést alkalmazhatnak (közigazgatási vagy agronómiai kritériumok alapján), 2019-re elérik a regionális/nemzeti arányt, illetve biztosítják, hogy a regionális/nemzeti átlagos arány 90%-ánál kevesebb támogatásban részesülő üzemek támogatása fokozatosan nőjön, garantálva azt is, hogy 2019-re minden gazdálkodó megkapja a nemzeti/regionális átlagos kifizetések legalább 60%-át. A regionális/nemzeti átlagnál magasabb kifizetésben részesülő gazdálkodók által kapott összegeket arányosan ki kell igazítani, és ennek során a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a „veszteségeket” 30%ra korlátozzák. A tagállamoknak jogukban áll az átcsoportosítással nyújtható kifizetés alkalmazása is az első hektárok esetében, amikor is a nemzeti keret legfeljebb 30%-át átcsoportosíthatják és kifizethetik a gazdálkodók első 30 hektárjára (vagy a gazdaságok átlagos méretére, ha az 30 hektárnál nagyobb). Ennek jelentős újraelosztó hatása lesz. További lehetőség a hektáronkénti maximalizált kifizetés alkalmazása. 2.2.2. A környezetbarátabbá válás (ún. zöldítés) ösztönzése Az alaptámogatás rendszerén és az egységes területalapú támogatási rendszeren kívül minden üzem hektáronkénti támogatást kap bizonyos, az éghajlat és a környezet szempontjából kedvező mezőgazdasági gyakorlatok tiszteletben tartásáért. A tagállamoknak nemzeti keretük 30%-át kell erre fordítaniuk. Ennek alkalmazása kötelező, és a környezetbarát eljárásokra vonatkozó követelmények tiszteletben tartásának elmulasztása esetén a kiszabott szankciók meg fogják haladni a környezetbarát kifizetések mértékét; egy átmeneti időszak után a kötelezettségszegők elvesztik a környezetbarátabbá válást ösztönző kifizetések akár 125%-át. A szabályozás a következő három alapvető intézkedést írja elő: 1. a növénytermesztés diverzifikálása: a mezőgazdasági termelőnek legalább két fajta növényt kell termesztenie, ha szántóföldje 10 hektárnál nagyobb, és legalább három fajta növényt, ha szántóföldje meghaladja a 30 hektárt; a főkultúrának tekintett növényt a szántóföld területének legfeljebb 75%-án, a két fő növénykultúrát pedig a szántóföld területének legfeljebb 95%-án lehet termeszteni; 2. állandó gyepterület fenntartása; 3. ökológiai jelentőségű terület (ökológiai célterület)– mezsgyék, sövények, fák, ugar, a tájra jellemző jegyek, biotópok, védelmi sávok, erdősített területek, nitrogénmegkötő növények – fenntartása a mezőgazdasági üzem szántóföldjének legalább 5% - án (az állandó gyepterületet és az állandó ültetvényeket kivéve) a 15 hektárnál nagyobb szántófölddel rendelkező 9
gazdaságok esetében; a Bizottság 2017. évi jelentését és jogalkotási javaslatát követően ez az arány elérheti a 7% - ot. A jogszabály annak érdekében, hogy ne szankcionálják azokat a termelőket, akik már foglalkoznak a környezetvédelem és a fenntarthatóság ügyével, bevezeti a „környezetbarát egyenértékűség” rendszerét, amelynek köszönhetően a környezet javát szolgáló, már bevezetett gyakorlatok az említett alapvető követelmények teljesítésének tekinthetők. Például a biotermelőknek nem kell további előírásokat teljesíteniük, mivel tevékenységeik bizonyíthatóan egyértelmű ökológiai előnnyel járnak. Mások esetében az agrár-környezetvédelmi rendszerek egyenértékűnek tekinthető intézkedéseket foglalnak magukban. Az új rendelet tartalmazza az ilyen egyenértékű intézkedések jegyzékét, ugyanakkor tagállami hatáskörbe utalja azok megvalósítását. Az ilyen intézkedések „kettős finanszírozásának” elkerülése érdekében a vidékfejlesztési programok keretében nyújtott kifizetéseknek figyelembe kell venniük a környezetbarát eljárások ösztönzésére irányuló alapvető követelményeket. 2.2.3. Termeléstől függő kifizetések A támogatási szintek közelítésének belső folyamata által bizonyos régiókban egyes szektorokra gyakorolt esetlegesen kedvezőtlen hatás kezelése érdekében és a fennálló körülmények figyelembevétele céljából a tagállamok dönthetnek úgy, hogy korlátozott számban biztosítanak termeléstől függő, azaz bizonyos termékekre vonatkozóan nyújtott kifizetéseket. Ez nem lépheti túl a nemzeti keret 8%-át, ha a tagállam nyújt jelenleg termeléstől függő támogatást, illetve 13%-át, ha a jelenleg nyújtott kapcsolt támogatás aránya 5%-nál magasabb. A Bizottság megfelelő indokok alapján jóváhagyhat egy ennél magasabb arányt. Ezenkívül lehetőség van arra, hogy a fehérjenövényekre 2%os termeléstől függő támogatást nyújtsanak. 2.2.4. Hátrányos természeti adottságú térségek / Kedvezőtlen helyzetű térségek A tagállamok (vagy régiók) a nemzeti keret legfeljebb 5%-áig mindkét pillér keretében folyósíthatnak további kifizetéseket a (vidékfejlesztési szabályokban meghatározott) hátrányos természeti adottságú területek számára. Ez a támogatás nem kötelező, és nem érinti a vidékfejlesztés keretében a hátrányos természeti adottságú térségek/kedvezőtlen helyzetű térségek számára rendelkezésre álló választható lehetőségeket. 2.2.5. Aktív mezőgazdasági termelők Az úgynevezett „nem valódi gazdák” okozta probléma megoldása érdekében, valamint azért, hogy felszámoljanak számos olyan jogi kiskaput, amely néhány vállalat esetében lehetővé tette, hogy közvetlen kifizetéseket igényeljen annak ellenére, hogy elsődleges gazdasági tevékenysége nem mezőgazdasági tevékenység, a reform megszigorítja az aktív mezőgazdasági termelőkre vonatkozó szabályt. A tagállamoknak figyelembe kell venniük a közvetlen kifizetésekből kizárandó tevékenységek új negatív jegyzékét, kivéve, ha az adott vállalkozások be tudják bizonyítani, hogy valóban mezőgazdasági tevékenységeket folytatnak. A tagállamok számára lehetőség lesz a negatív jegyzék további gazdasági tevékenységekkel történő kibővítésére. 2.2.6. Támogatható hektárok A szabályok 2015 -öt határozzák meg új referenciaévként a bejelentett termőföldterület tekintetében, de a spekulációk elkerülése érdekében hivatkoznak a közvetlen kifizetések 2013. évi kedvezményezettjeire. Azon tagállamok, amelyek előre láthatóan a támogatható területek jelentős mértékű növekedésére számíthatnak, a 2009-ben bejelentett hektárszám 135 vagy 145%-ára korlátozhatják a 2015-ben kiosztandó támogatási jogosultságok számát.
10
2.2.7. Mezőgazdasági kistermelői támogatási rendszer A tagállamok rendelkezésére áll egy választható rendszer, amely szerint a támogatást kérelmező bármely mezőgazdasági termelő dönthet úgy, hogy részt vesz a kistermelői támogatási rendszerben, amelynek keretében a tagállam által megállapított, a gazdaság méretétől független, legfeljebb 1 250 EUR éves kifizetést folyósítanak a számára. A tagállamok különböző módszerek közül választhatnak az éves kifizetés kiszámításához, ideértve azt a lehetőséget is, hogy a termelők egyszerűen azt az összeget kapják, amelyet egyébként kapnának. Ez jelentős mértékben leegyszerűsíti az érintett termelők és a nemzeti igazgatás számára az eljárást. A résztvevőkre kevésbé szigorú kölcsönös megfeleltetési követelmények vonatkoznak, és mentességet kapnak a környezetbarátabbá válás alól. A mezőgazdasági kistermelői támogatási rendszer összköltsége nem lépheti túl a nemzeti keret 10%-át, kivéve, ha a tagállam úgy dönt, azt biztosítja, hogy a kistermelők azt kapják, amire a rendszer nélkül jogosultak lennének. 2.2.8. A kölcsönös megfeleltetés (cross-compliance) A kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó rendelkezéseket a 2014-2020 közötti támogatási időszakra vonatkozó új szabályozások megerősítették és egyszerűsítették, illetve a közvetlen kifizetések folyósítását attól tették függővé, hogy a termelők tiszteletben tartják-e az alábbiakat: a) a tagállamok által megállapított, a talaj eróziójának korlátozására, a talaj szervesanyagstruktúrájának és -arányainak fenntartására és a minimális fenntartási szint biztosítására irányuló agronómiai és környezetvédelmi feltételekre vonatkozó szabályokat; valamint b) a hatályos közegészségügyi, állat-egészségügyi, környezetvédelmi és állatjóléti közösségi szabályokat. Amennyiben a mezőgazdasági termelő nem felel meg a kölcsönös megfeleltetés szabályainak, az általa igényelhető közvetlen kifizetések részlegesen csökkennek, sőt teljesen el is maradhatnak. A jogszabály szövege megerősíti, hogy a víz-keretirányelvet és a növényvédőszerek fenntartható használatáról szóló irányelvet beépítik a kölcsönös megfeleltetés rendszerébe, amint bizonyítást nyer, hogy minden tagállam megfelelően alkalmazza az említett irányelveket, valamint hogy a termelőkre vonatkozó kötelezettségeket egyértelműen megállapították. 2.2.9. Új pénzügyi eszközök: a költségvetési és pénzügyi fegyelem mechanizmusa A költségvetési fegyelem mechanizmusát a KAP első pillére költségeinek a többéves pénzügyi keretben meghatározott éves felső határokon belül tartása érdekében kell alkalmazni. A közvetlen kifizetések kiigazítását kell javasolni, ha az előrejelzések szerint az előirányozott összkiadást az adott költségvetési évben meghaladják. A pénzügyi fegyelmi mechanizmus szerint az éves közvetlen kifizetésekben a jövőben bekövetkező bármely csökkentésre (amikor a kifizetésekre vonatkozó becslések meghaladják az első pillérre rendelkezésre álló költségvetést) 2 000 eurós küszöböt kell alkalmazni. Ez annyit jelent, hogy a csökkentés nem vonatkozik az egyes termelők közvetlen kifizetéseinek első 2000 eurójára. Mindez szükség esetén a piaci válságokra képzett tartalék növelésére is szolgál. 2.2.10. Integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer Az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszert megerősítették és szilárdabbá tették, és legalább az alábbi elemeket foglalja magában: elektronikus adatbázis, a mezőgazdasági parcellák azonosítására szolgáló rendszer, az alaptámogatási jogosultságok azonosítására és nyilvántartására szolgáló rendszer, integrált ellenőrzési rendszer és a támogatás iránti kérelmet benyújtó egyes mezőgazdasági termelők személyazonosságának nyilvántartására szolgáló egységes rendszer.(http1)
11
2.3. A zöldítés várható hatásai A kutatók és a környezetvédelmi társadalmi szervezetek régóta jelzésekkel éltek az EU különböző intézményei felé arról, hogy az intenzív mezőgazdasági művelés pusztítja az élőhelyeket, veszélyezteti az ökoszisztémát, fajok tucatjainak eltűnését okozza, végsőképpen pedig veszélyezteti az európai élelmiszerbiztonságot és ezen keresztül az állampolgárai egészségét. A Közös Agrárpolitikát (KAP) érintő kritikák hatására az EU bejelentette, hogy a következő támogatási időszak (2014-2020) agrártámogatásainak fókuszában az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a környezetvédelem lesz. Ezen kihívásoknak megfelelően ún. zöldítési intézkedések bevezetését tervezték, mely a mezőgazdasági termelőket megillető közvetlen agrártámogatások 30 %-át a korábban említett három jól meghatározott (a monokultúrás termelés megtörését szolgáló, termelt növényfajták sokféleségére irányuló ún. terménydiverzifikációs intézkedés, ökológiai célterületek kialakítása, az állandó legelők védelme) követelmény teljesítéséhez kötötték. Mindazonáltal a megreformált KAP tüzetes áttekintése alapján fenntarthatósági szempontból erős kritikák érték e kezdeményezést. Természetvédelmi szempontból az alábbiak szerint lehet értékelni a tervezett intézkedéseket és annak várható hazai megvalósulását. 2.3.1. A növénytermesztés diverzifikálása Az intézkedés a mezőgazdasági élőhelyeken megvalósított monokultúrás gazdálkodás hatásainak csökkentését célozza, oly módon, hogy a mezőgazdasági termelők számára több növénykultúra termelését írja elő. A vonatkozó rendelet1 szerint: "Amennyiben a mezőgazdasági termelő szántóterületének mérete 10 és 30 hektár között van, és amennyiben annak nem az egészén termeszt az év, illetve a növénytermesztési ciklus jelentős részében víz alatt fekvő növényeket, akkor a mezőgazdasági termelőnek e szántóterületen legalább két különböző növénykultúrát kell termesztenie. A fő növénykultúra a szántóterület legfeljebb 75 %-át foglalhatja el. Amennyiben a mezőgazdasági termelő szántóterülete 30 hektár fölötti méretű, és amennyiben annak nem az egészén termeszt az év, illetve a növénytermesztési ciklus jelentős részében víz alatt fekvő növényeket, akkor a mezőgazdasági termelőnek e szántóterületen legalább három különböző növénykultúrát kell termesztenie. A fő növénykultúra nem teheti ki a szántóterület több, mint 75 %át, továbbá a két fő növénykultúra együttesen nem teheti ki a szántóterület több, mint 95 %-át." A fenti jogszabályban részletesen szabályozzák azon mezőgazdasági üzemek körét, melyek mentesülnek a terménydiverzifikáció követelményei alól. A kivétel esetei az alábbiak: 1. Amennyiben gazdaság területe kisebb, mint 10. 2. Amennyiben a gazdaság szántóterületének egészén a növénytermesztési ciklus jelentős részében rizst vagy indiánrizst termelnek. 3. Amennyiben szántóterületének több, mint 75%-a parlagon hagyott terület vagy ideiglenes gyep vagy egynyári takarmánynövény vagy az előzőek kombinációja
1
1307/2013/EU RENDELETE a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről
12
és a fennmaradó szántóterület nem haladja meg a 30 hektárt. 4. Amennyiben a támogatható mezőgazdasági területének több, mint 75%-a állandó gyep vagy ideiglenes gyep vagy egynyári takarmánynövény vagy rizs, indiánrizs vagy az előzőek kombinációja és a fennmaradó szántóterület nem haladja meg a 30 hektárt. 5.Amennyiben a bejelentett szántóterület több, mint 50%-a az előző naptári évben nem a gazdálkodó által lett bejelentve (még nem ő használta a területet) és a szántóterület egésze (nem csak az, amit előző évben nem jelentett be), az előző naptári évtől eltérő növénykultúrával van bevetve (Földművelésügyi Minisztérium, 2014). Ahogyan az a kivételekből is látszik, az terménydiverzifikáció hatása nem a teljes mezőgazdasági területre vetíthető. Előzetes becsléseink szerint hazánkban a teljes mezőgazdasági termőterület közel 11 %-a mentesül a növénytermesztés sokféleségére irányuló közösségi szabályozás alól, mely a szabályozás hatékonyságát nyilvánvalóan befolyásolja.
2.3.2. Állandó gyepterületek védelme A közösségi agrárszabályozás már a korábbi időszakban is tartalmazott az állandó legelőkkel kapcsolatos kötelmeket. A kötelezettség az eddigiekben az állandó legelőkkel borított területek országos arányának megőrzését, illetve a csökkenés minimalizálását célozta. A KAP jelenlegi reformja során a zöldítés keretében az állandó legelőkre vonatkozó kötelezettségek abban térnek el a korábbiaktól, hogy azok gazdálkodói szinten is kötelezővé teszik a gyepterületek megőrzését az alábbiak szerint. "(1) A tagállamok kijelölik azokat az állandó gyepterületeket, amelyek a 92/43/EGK irányelv vagy a 2009/147/EK irányelv hatálya alá tartozó területeken, ideértve az e területeken található tőzeges és vizes élőhelyeket is, környezeti szempontból érzékenynek számítanak, és amelyek szigorú védelmet igényelnek annak érdekében, hogy ezen irányelvek célkitűzései teljesíthetők legyenek. A tagállamok a környezeti szempontból értékes állandó gyepterületek védelmének biztosítása érdekében úgy dönthetnek, hogy a 92/43/EGK irányelv vagy a 2009/147/EK irányelv hatályán kívül eső további érzékeny területeket jelölnek ki, ideértve a magas kötöttszén-tartalmú talajon fekvő állandó gyepterületeket is. A mezőgazdasági termelők az első albekezdésben, illetve adott esetben a második albekezdésben foglaltak szerint a tagállamok által kijelölt területeken elhelyezkedő állandó gyepterületet nem alakíthatják át és nem szánthatják fel." Eszerint a mezőgazdasági termelők nem szánthatják fel a Natura 2000 irányelvek hatálya alá tartozó gyepterületeket, mely - tekintettel a hazai szabályozás ezzel azonos előírására - nem tartalmaz többlet megkötést a gazdálkodóknak. Tagállami kötelezettségként a rendeletben megjelenik, hogy a teljes gyepterület kiterjedése maximum 5 %-kal csökkenhet.
13
2.3.3. Ökológiai jelentőségű területek Természetvédelmi szempontból a zöldítés leginkább ígéretesnek tartott eleme az ökológiai célterületek kialakítására vonatkozó szabályozás. A mezőgazdasági biodiverzitás csökkenését elemző mértékadó értékelések szinte kivétel nélkül megemlítik az ökológiai hálózat mezőgazdasági elemeinek erózióját az utóbbi időben. Hazánkban ez sajnálatosan összefüggésbe hozható a területalapú kifizetési rendszerrel, mely a földhasználót a tulajdonában/használatában lévő termőföld teljes kiterjedésének művelésére sarkallja, eltüntetve ezzel a szegély-élőhelyek, esetenként fasorokat, árokpartokat, útszéli területeket stb. A 1307/2013/EU rendelet 46. cikke az alábbiak szerint fogalmaz: "(1) Amennyiben egy mezőgazdasági üzem szántóterülete több, mint 15 hektárt tesz ki, a mezőgazdasági termelőknek gondoskodniuk kell arról, hogy 2015. január 1-jétől kezdődően a mezőgazdasági üzemnek a mezőgazdasági termelő által az 1306/2013/EU rendelet 72. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjával összhangban bejelentett szántóterülete legalább 5 %-ának megfelelő és a tagállam által az e cikk (2) bekezdésének megfelelően ökológiai jelentőségű területnek tekintett terület – beleértve az (2) bekezdés c), d),g) és h) pontjában említett területeket is – ökológiai jelentőségű terület legyen." Az ökológiai jelentőségű területként elszámolható növénykultúrák tekintetében bizonyos közösségi szabályokon belül a tagországoknak viszonylag nagy a mozgástere. A hazai tervek szerint ökológiai jelentőségű területként elszámolhatók a következő kultúrák, illetve táji elemek: parlagon hagyott földterület, terasz, tájképi elemek (fás szárú növényzettel borított sávok, magányosan álló fák, fasor, fa- és bokorcsoport, táblaszegély, tavak, vizes árkok, egyéb tájképi elemek), vízvédelmi sávok, agrár-erdészeti hektárok, erdőszélek mentén fekvő támogatható hektársávok, rövid vágásfordulójú fás szárú energetikai ültetvények, erdősített területek, ökológiai jelentőségű másodvetés, nitrogénmegkötő növényekkel beültetett területek A felsorolt fogalmak értelmezése széles intervallumon belül történhet, így a zöldítés keretében ökológiai jelentőségű területként kerülhetnek elszámolásra olyan növénykultúrák, melyek a biodiverzitás szempontjából nem tartoznak a legkedvezőbb kultrúnövények közé. Tekintettel arra, hogy az ökológiai jelentőségű területeken a mezőgazdasági földhasználat egyéb elemei (pl. növényvédőszer-használat) nem kerülnek korlátozásra, így pl. kérdéseket vet fel olyan nitrogénmegkötő növényekkel bevetett területek ökológiai jelentőségű területekként történő elszámolása, mint a szója. Az ökológiai jelentőségű területek létesítésének kötelezettsége alól szintén a rendeletben foglaltaknak megfelelően lehet mentesülni, elsősorban a gazdaság termelésszerkezetének függvényében. Előzetes becsléseink szerint hozzávetőlegesen a hazai termőterület 15 %-a fog mentesülni az ökológiai jelentőségű területek kialakítása alól. Fentieket összefoglalva érthető az az álláspont, mely a korábbi várakozásoktól elmaradónak ítéli a zöldítés környezeti hozzáadott értékét. Ezt támasztja alá Peer és mtsai (2014) friss kutatási eredménye is, mely szerint a zöldítés intézkedései alól az európai gazdálkodók több mint 88 %-a mentesül, ami a teljes mezőgazdasági terület 48 %-át érinti. Azt sem szabad ugyanakkor említés nélkül hagyni, hogy az agrártámogatás egyébként is bonyolult rendszerében a zöldítés követelményei további nehézségeket jelentenek, ezért érthető az érintettek egyszerűsítésre vonatkozó törekvése. Sajnálatosan ebben az esetben úgy tűnik, hogy az egyszerűsítés a szakmai tartalom kárára látszik megvalósulni.
2.4.
A Magas Természeti Értékű Területek (High Nature Value Area)
14
A High Nature Value Area (HNV területek) fogalmát Baldock vezette be az alacsony ráfordítású mezőgazdasági rendszereket vizsgáló publikációiban [Baldock et al. 1993, 1994], és ezeket a rendszereket alacsony számosállat-számmal, alacsony műtrágya és növényvédőszer felhasználással valamint munkaerő igényességgel jellemezte. Megállapítja azt is, hogy a HNV területek fennmaradását leginkább két merőben ellentétes dolog fenyegeti, az intenzifikáció vagy a művelés felhagyása. Az Európai Környezeti Ügynökség (EEA) és az Egyesült Nemzeti Környezeti Program (UNEP) közös tanulmányban tette közzé a „Magas Természeti Értékű” mezőgazdasági területekre vonatkozó kutatásait [Hoogeveen et al. (szerk.), 2004]. Ebben a HNV területeket a következőképpen definiálják: „A Magas Természeti Értékű mezőgazdasági területek azokat az európai területeket jelentik, ahol a mezőgazdasági hasznosítás a fő (általában a domináns) földhasználati forma, és ahol ez a mezőgazdasági hasznosítás támogatja a nagy faj- és élőhely diverzitást, az európai természetmegőrzési szempontok alapján fontosnak ítélt fajok jelenlétét, vagy mindkettőt.” A Vidékfejlesztési Programokat Értékelő Európai Hálózat által jegyzett "Approaches for assessing the impacts of Rural Development Programs in the context of multiple intervening factors" című dokumentum [2010 március] (továbbiakban: Working Paper) a HNV mezőgazdasági területek definícióját az alábbiak szerint pontosítja: „Magas Természeti Értékű mezőgazdasági terület (HNV farmland): olyan mezőgazdasági terület, melyet bizonyos típusú és mintázatú felszínborítás jellemez (különös tekintettel a féltermészetes növénytársulásokra és az alacsony intenzitású, mozaikosan művelt területekre), előrevetítve, hogy az adott terület természetvédelmi szempontból értéket képvisel. Egyes vadon élő fajok populációjának jelenléte esetén a terület szintén e kategóriába sorolható. A
kiterjedése igen változatos lehet, egyedi parcelláktól egészen tájegységi szintig alkalmazható.” Ide kapcsolódik szintén a Magas Természeti Értékű Területeken történő gazdálkodási rendszerek meghatározása: „Magas Természeti Értékű gazdálkodási rendszer (HNV farming system): a kifejezés vonatkozik mind a felszínborításra (mezőgazdasági területre), mind az ott alkalmazott termelési-gazdálkodási gyakorlatra. A kifejezés arra utal, hogy a rendszer egésze (pl. gazdasági vagy akár tájegységi szinten) magas természeti értéket képvisel. Ezzel szemben a egyetlen parcellára is korlátozódhat egy egyébként intenzív gazdálkodási rendszerben.” A Magas Természeti Értékű Területek lehatárolására az EU a háttérintézményein keresztül 2006-ban tett kísérletet. A lehatárolás - helyesebben a Magas Természeti Értékű Területek előfordulási valószínűségének becslése - a földhasználati, felszínborítási adatok mellett a rendelkezésre álló, biodiverzitásra jellemző térbeli adatok felhasználásával történt.
15
A magas természeti értékű területek előfordulásának valószínűségi térképe az EU 27 tagállamában (Paracchini et al, 2006)
A hazai szakirodalom is részletesen taglalja a közösségi megközelítésen alapuló lehatárolás módszertanát és eredményeket is bemutat. 2006-ban készült el az MTÉT területek azonosítása Magyarországon Belényesi Márta „A Magas Természet Értékű Területek lehatárolása térinformatikai módszerekkel” című doktori értekezésében. A lehatárolás módszertana és eredménye részét képezi a 2008-ban készült „Agrár-környezetvédelmi támogatási rendszerek az EU és a hazai természetvédelmi szabályozás szempontjából — nemzetközi és hazai gyakorlat” - A Magas Természeti Értékű Területek koncepciója - nemzetközi és hazai áttekintés (Szerződésszám: VKSZI/188/2008, GreenCapital-4/2008) az FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet megbízásából készült jelentésnek. A módszer alapján összesen 3979331 hektár jelölhető „Magas Természeti Értékű” mezőgazdasági területté ma Magyarországon, amelyből 3026000 16
hektár sorolható az 1. és 2. típusú, és csaknem 2206000 hektár a 3. típusú HNV területek közé. A különböző típusú területek között természetesen átfedés található.
Magas természeti értékű területek Magyarországon (Belényesi és Podmaniczky, 2007) A Közösségi Agrárpolitika jogi anyagában először az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapról szóló 1698/2005 EK rendeletben jelenik meg a magas természeti értékű területek fogalma. A rendeletben elsősorban a nem termelő beruházások térbeli fókuszához kapcsolódik a lehatárolás, az alábbiak szerint: "Támogatást kell nyújtani a nem megtérülő beruházások esetében, ha azok az agrárkörnyezetgazdálkodási rendszerek keretében vállalt kötelezettségek vagy más környezeti célkitűzések teljesítéséhez szükségesek, vagy ha azok a gazdaságban növelik a Natura 2000 területek és más magas természeti értékű területek közjóléti értékét."2 Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1305/2013/EU rendelet, mely az új költségvetési időszak (2013-2020) vidékfejlesztési kereteit szabályozza, szintén több helyen foglalkozik a témával. A korábbiakat kibővítve nem csupán Magas Természeti Értékű Területekről, hanem az azokon fellelhető gazdálkodási rendszerek fenntartásáról tesz említést, ráirányítva ezzel a tagországok figyelmét a megőrzésükhöz szükséges források elérhetőségére. A 2013-2020 időszakban a nevesített támogatási lehetőségek a korábbiakhoz hasonlatosan a nem termelő beruházások tárgyköréhez, valamint a Magas Természeti Értékű Területekhez kapcsolódó tanulmányok és tervek kivitelezéséhez kapcsolódnak.
2
A TANÁCS 1698/2005/EK RENDELETE (2005. szeptember 20.) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, Preambulum, (37) bekezdés
17
3. A Magas Természeti Értékű Területek (MTÉT) rendszere az agrár-környezetgazdálkodáson belül
3.1. Mezőgazdasági körülmények A hazai agrárium az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk óta eltelt közel tíz évben jelentős átalakuláson ment keresztül. Általános a mezőgazdasági művelés alatt álló területek összes kiterjedésének csökkenése, mely különösen a gyepek esetében ölt aggasztó méreteket, annak ellenére, hogy minden tagországnak kötelessége gondoskodni az állandó legelők kiterjedésének megőrzéséről. Mindemellett az erdőterületek növekedése figyelhető meg. Az erdőterületek kiterjedésének növekedése egyrészt a mezőgazdasági élőhelyhez kötődő fajok megőrzése szempontjából élőhelyvesztést idéz elő, másrészt elősegíti azon ragadozó, illetve mindenevő fajok állományainak terjeszkedését, melyek limitálhatják az apróvadfajok állományait. Mindezek mellett a mezőgazdasági statisztikai adatok az anyagbevitelre (pl. műtrágya), valamint a kihozatalra (pl. gabonafélék termésátlagai) vonatkozó információi alapján a szántóföldi művelés intenzifikációjára lehet következtetni. A területalapú támogatások és a hozzá kapcsolódó adminisztratív és helyszíni ellenőrzések közvetett hatásaként a mezőgazdasági környezetben széles körben érzékelhető a szegély-élőhelyek visszaszorulása. Az útmenti füves területek, az árokpartok, valamint a mezővédő erdősávok felszámolása és szántóterületté alakítása sajnos általánosan jellemző, hasonlóan a víznyomással érintett területek erőltetett szántóföldi művelésben tartásához, mely együtt jár a megjelenő belvizek lehetőség szerinti azonnali elvezetésével. A mezőgazdasági technológia fejlődésével a egyre általánosabb az agrár-élőhelyek élővilág számára lekövethetetlenül gyors átalakítása, mely egy csapásra teszi a korábban alkalmas élőhelyeket alkalmatlanná (pl. a rövid időn belül, nagy kiterjedésben elvégzett betakarítás és talajelőkészítés). Mindemellett meg kell említeni azt is, hogy - bár jellemzően egyre kisebb kiterjedésben - a mezőgazdasági művelés felhagyása is eredményezhet negatív élőhelyi változásokat a mezőgazdasági biodiverzitást illetően. Fentiek okán megítélésünk szerint - a gyepterületek kiterjedésének megőrzését, mint alapállapotot feltételezve - elsősorban a szántóföldi művelés vonatkozásában szükségesek olyan élőhelyfejlesztési beavatkozások, melyektől a mezőgazdasági élőhelyhez kötődő fajok állományai vonatkozásában kedvező hatásokat várhatjuk.
3.2. Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedések jellemzői Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedések az Európai Unió Közösségi Agrárpolitikájának vidékfejlesztési pilléréből folyósított kifizetések, melyekhez a hazai költségvetésnek csak csekély mértékű (jelenleg 20 %-ot kitevő) önrészt kell biztosítani. Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedések a gazdálkodók önkéntes vállalásain alapuló területalapú kifizetések keretében célozzák a mezőgazdasági művelés környezeti problémáinak kiküszöbölését. A területalapú kifizetések a gazdák által tett önkéntes vállalásokkal arányosan lettek meghatározva (ezért hívják kifizetésnek és nem támogatásnak), összegük az egyszerűsített területalapú támogatásokra ráépül. Mivel a kifizetés igénybe vételére a földhasználók jogosultak, így a különböző agrár-környezetgazdálkodási célprogramokban kizárólag a földhasználathoz kapcsolódó kérdéseket lehet előírásként megfogalmazni, még akkor is, ha adott esetben a kezelni kíván probléma (pl. a madárfajok állományainak csökkenése) komplexebb megközelítést (pl. ragadozó-kontroll) kívánna. 3.3. Az agrár-környezetgazdálkodási célprogramok sikerességének kérdései Ahhoz, hogy egy agrár-környezetgazdálkodási célprogram szakmai szempontból sikeres, végrehajtás szempontjából pedig megvalósítható lehessen, számos kritériumnak kell, hogy megfeleljen. 18
3.3.1. Szakmai relevancia Annak érdekében, hogy a kidolgozni kívánt agrár-környezetgazdálkodási célprogramtól joggal várhassunk kedvező eredményeket, a benne foglalt előírásoknak valós hatással kell lenni a megcélzott környezeti változóra. Ez a Magas Természeti Értékű Területek esetében kellően megalapozott, sok esetben tudományosan is alátámasztott. Sajnálatosan azonban - a megfelelő monitoring rendszer és az ilyen irányú kezdeményezések hiányában - csak kis számú előírásról bizonyosodott be eddig tudományos igényességgel annak gyakorlati hatása és a hatás mértéke. 3.3.2. Gazdálkodási gyakorlatba illesztés Az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések működésének alapja a gazdálkodók önkéntes csatlakozása a kialakított célprogramhoz. A célprogram előírásainak ezért minél inkább idomulnia kell a mezőgazdasági földhasználat gyakorlatához, hogy - a hozzá tartozó kifizetés biztosítása mellett megfelelő vonzerőt mutasson a csatlakozni kívánó gazdálkodók számára. Ezért az előírásokat oly módon kell megfogalmazni és meghirdetni, hogy a rendes gazdálkodás során, annak csak a legszükségesebb mértékben tett módosításával el lehessen érni a kívánt hatást. 3.3.3. Végrehajtási követelmények Az agrár-környezetgazdálkodási célprogramok végrehajtási kritériumait már a célprogram tervezése során szem előtt kell tartani. A célprogram előírásainak kiválasztása során fókuszálni kell a fent említett szakmai és gazdálkodási paraméterek mellett arra, hogy az adott előírásra lehet-e majd kifizetési összeget számolni? Ennek azért van jelentősége, mert a kifizetések indoklása során megalapozott becslésekkel kell alátámasztani a kifizetések összegét (elmaradó hasznok, illetve többlet költségek nevesítésével és számszerűsítésével). Hasonlóan a fentiekhez figyelembe kell venni az előírások ellenőrizhetőségét is, mely a kifizető ügynökség (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal) későbbi munkáját alapozza meg. 3.3.4. Önkéntesség Az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések alapvető jellemzője a különböző célprogramokhoz való csatlakozás önkéntes jellege. Ez az a fő ok, ami miatt a tervezésnél különös figyelmet kell fordítani az adott célprogramhoz való gazdálkodó csatlakozás becslésére. Nem ér sokat az a célprogram, amely bár szakmai szempontból teljes mértékben tartalmazza az elérni kívánt eredményhez szükséges előírások körét, ugyanakkor - pontosan a nagy számú, részletes és nehezen teljesíthető előírás miatt - a csatlakozó gazdálkodók száma, és a programba bevont terület kiterjedése is csekély. A célprogramok körében szintén nem fogja elérni a kívánt eredményt az, melynek előírásai nem elég határozottan tartalmazzák a megfelelő szakmai alapelveket. Amennyiben egy ilyen célprogramhoz viszonylagosan magas támogatási összeg is párosul, úgy - bár nagy területet fedhet le adott esetben - környezeti teljesítménye csekély. Sajnos mind az előbbi, mind az utóbbi esetre is lehet példát mondani a hazai agrár-környezetgazdálkodási célprogramok rövid tíz éves történetében. Az előírások betarthatósága mellett a kifizetési összeg határozza meg a gazdálkodók célprogramhoz való kapcsolódásának intenzitását. Ebben a vonatkozásban bár a tervezők keze sok esetben meg van kötve, mégis - bizonyos, összegszerűen nehezen meghatározható előírások esetben - megfelelő szakértő becslésekkel alátámasztva egy-egy célprogram esetében van minimális mozgástér a kifizetési összeg vonzóvá tétele tekintetében. A fentiekből talán érezhető, hogy egy minden szempontból sikeres célprogram elindítását körültekintő tervezési folyamat kell, hogy megelőzze. A célprogramban foglalt előírások szakmailag jól fókuszáltak kellenek, hogy legyenek, ugyanakkor jól kell, hogy illeszkedjenek a gyakorlati gazdálkodás tevékenységei közé. Mindemellett ki kell, hogy elégítsék a végrehajtás - sokszor bürokratikus, mégis megkerülhetetlen - igényeit is. Mindezekhez párosul a célprogramhoz való csatlakozás önkéntes jellege, melyet az előírások betarthatósága és a kapcsolódó kifizetési összeg mellett egyértelműen befolyásolnak az adott gazdaság egyedi tulajdonságai, valamint a gazda személyes érdekei is. Ebben a 19
környezetben megítélésünk szerint a szakmai célok elérése érdekében kényszerű kompromisszumokat kell felvállalni, melyek nélkül a tervezett célprogram területi kiteljesedése nem érheti el a kívánatos szintet. A kompromisszumok kialakítása során törekedni kell a lehető legmagasabb gazdálkodói csatlakozási hajlandóság és a maximális várható természetvédelmi hozadék együttes elérésére, mivel előbbi a nagy területi kiterjedést, utóbbi pedig a megfelelő környezeti teljesítést szavatolja. 3.4. Érzékeny Természeti Területek, Magas Természeti Értékű Területek A Magas Természeti Értékű Területek új terminológiájának bevezetésével az Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) rendszere más megvilágításba kerül. Az angol példán, a Környezetileg Érzékeny Területek (Environmentaly Sensitive Areas) mintáján alapuló hazai ÉTT rendszer jogi hátterében és filozófiájában tartalmazta ugyan a környezetvédelmi szempontokat (vízbázisvédelem, talajvédelem, stb.), a megvalósítás során azonban elsősorban a biodiverzitás védelmére fókuszált. Az Érzékeny Természeti Területek programjának bevezetése és finanszírozása – figyelembe véve az EU 2078/1992 számú, 1257/1999 számú és a 445/2002 számú rendeleteit – a 2002. évi agrárgazdasági célok támogatási rendszerének részeként, a Nemzeti Agrár-környezetgazdálkodási Program keretén belül a 2253/1999 sz. kormányhatározat és a 102/2001. (XI. 16.) FVM rendelet alapján kezdődött meg. Az Érzékeny Természeti Területekre vonatkozó előírásokat azok kijelölésének szempontjait valamint létesítésük eljárási rendjét a 2/2002 (I.23.) KöM-FVM együttes rendelet szabályozza. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program 2002-2004 közötti, valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv 2004-2007 (agrár-környezetgazdálkodási intézkedések esetén 2009) közötti időszakában az agrárkörnyezetgazdálkodási intézkedések keretében a zonális természetvédelmi célú kifizetések tehát az ÉTT-ken voltak elérhetők. Az Érzékeny Természeti Területek térbeli kiterjedésének változását jól szemlélteti az alábbi térkép.
20
Meghirdetett és potenciális ÉTT-k hazánkban 2004-ig A 2002-2003 közötti időszakban a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program keretében résztvevő területekből (kb. 300.000 ha) 50 000 ha kiterjedésben igényeltek a gazdálkodók ÉTT célprogramokat. Ekkor a teljes ÉTT területe, melyen a zonális kifizetések igényelhetőek voltak hozzávetőleg 300.000 hara (2002), majd kb. 400.000 ha (2003) tehető. A Nemzeti Vidékfejlesztési Program indulásával a jogosult területek kiterjedése jelentősen nem változott, ugyanakkor az ÉTT határvonalak, az eljárásrend és a célprogramok jelentős átalakuláson mentek át az EU csatlakozást követő szükségszerű változások következtében. Az NVT időszaka alatt az ÉTT-k területe 450.000 ha-t fedett le, melyből 120.000 ha-on igényelték a természetvédelmi célú kifizetéseket. Jelentős változások következtek be a rendszer fejlődésében az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program kidolgozása és elindítása során. A korábban említett 1698/2005 EK rendelet (EMVA rendelet) bevezette a Magas Természeti Értékű Területek fogalmát, ezért a program megalkotásában döntés vált szükségessé az ÉTT rendszer további műkötetése érdekében. Több lehetséges változat mérlegelését követően a végrehajtásért felelős Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium az ÉTT rendszer "átnevezése" mellett döntött, így némiképp figyelmen kívül hagyva a korábban az MTÉT területek lehatárolására megalkotott módszertant - az eredményes rendszer további működtetését választotta. Az átnevezés mellett jelentős területi változások is bekövetkeztek, a korábbi 15 mintaterület helyett 25, immár MTÉT mintaterületen váltak elérhetővé a kifizetések. A támogatásra jogosult területek kiterjedése 900.000 ha földé emelkedett, melyből hozzávetőlegesen 210.000 ha-on igényelték a földhasználók a kifizetéseket.
21
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében támogatásra jogosult MTÉT területek
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban foglaltakon túlmenően az azért felelős államigazgatási szervek (elsősorban a Földművelésügyi Minisztérium természetvédelemért felelős szervezeti egységei, valamint a nemzeti park igazgatóságok) a 2014-2020. közötti időszakban újabb MTÉT területekre kívánják kiterjeszteni a támogatási jogosultságot. A várható bővülés irányait az alábbi térkép mutatja.
A 2014-2020 közti időszak tervezett MTÉT területei (forrás: Földművelésügyi Minisztérium) 22
3.5.
Zonális természetvédelmi célprogramok
A komoly megalapozó munkák és a nemzeti park igazgatóságok összefogott tevékenysége kapcsán elmondható, hogy az Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program kezdeti időszakától számítva a zonális természetvédelmi célprogramok kidolgozottságuk, kiforrottságuk és várható környezeti/természeti hatásuk tekintetében az élen jártak a horizontális és zonális célprogramok körében valamennyi támogatási ciklusban. Jellemző rájuk az, hogy az egy-egy kiemelt faj (túzok, haris) vagy kiemelt természetvédelmi cél (madárvédelem) érdekében tett intézkedésektől a biodiverzitás általános javulása mellett a talajállapot, a felszín alatti vizek és az általános agrár-környezeti tényezők pozitív irányú változása is feltételezhető. 3.5.1. Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) keretében elindított ÉTT támogatások minden kijelölt minta ÉTT területre vonatkozóan egyedi tartalmú célprogram előírásokat tartalmaztak. Ebben a formában az elvi lehetősége megvolt annak, hogy a célprogram előírások az adott ÉTT természeti/környezeti adottságaihoz igazodjanak, mellyel a tervezők több-kevesebb sikerrel éltek is. Már az NAKP végrehajtása során kialakultak azok a jellemző célprogramok, melyek kisebb-nagyobb változásokkal a mai napig kísérik az ÉTT, később MTÉT területek történetét. A célprogramok jellemzően szántóföldi, illetve gyepterületekre koncentrálnak. Zászlóshajó fajnak már a kezdeti időszaktól a túzokot, valamint a harist jelöli a program, és ezen két faj érdekében tett intézkedésektől várja több faj- és élőlénycsoport természetvédelmi helyzetének javulását. A szántóföldi és gyepterületekre vonatkozó célprogramok mellett a teljes folyamatot végigkísérte a természetvédelmi célú gyeptelepítés támogatási lehetősége - a gazdasági és támogatási környezet okán - sajnálatosan nem túl sikeresen. Mindezek mellett a hagyományos gyümölcsösök megőrzése is a kezdetetektől a kiemelt célok között szerepelt, melyet később sikerrel integrált magába a támogatási rendszer. Szót kell ejteni a természetvédelmi célú területalapú kifizetések körének tárgyalásakor az extenzív halastavak támogatásáról, mely mind az NAKP, mind pedig a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrár-környezetgazdálkodási intézkedéseinek szerves részét képezte, azonban a támogatási jogi háttér átalakulása miatt a későbbiekben kimaradt a vidékfejlesztési támogatások közül, és sorsa - így az extenzív halastavak nyújtotta ökoszisztéma szolgáltatások támogatási rendszerekben történő elismerése - máig nem megoldott. 3.5.2. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv A NAKP ÉTT célprogramjai a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) bevezetésekor jelentős átalakuláson mentek át, tekintettel annak jogi hátterére, elfogadási folyamatára és a végrehajtás időközben átalakult intézményrendszerére. A korábbi ÉTT-nként kidolgozott célprogramok országossá váltak, mely bizonyos szempontból az előírások szükségszerű sematizálódásához vezetett. Mindazonáltal az is elmondható, hogy az egységesített eljárásrend és a kötött előírásformák hasznára is váltak az előírásoknak, különös tekintettel azok kézzelfoghatóságára és ellenőrizhetőségére. Ahogyan az az NAKP-ban is jellemző volt, a zonális célprogramok támogatási összegek tekintetében elfoglalt vezető szerepe a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv során is megmaradt, mely jól mutatja a célprogramok előírásainak fajsúlyosságát. Az összegeket az alábbi táblázat mutatja be.
23
Az NVT agrár-környezetgazdálkodási intézkedéseinek kifizetési összegei (Nemzeti Vidékfejlesztési Terv, 2007)
3.5.3. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) már egy EU-s költségvetési ciklus tapasztalataival, a végrehajtás szigorú auditálásainak eredményeivel felvértezve módosította az ÉTT célprogramokat, immár a korábbiakban említett MTÉT területekre vonatkozóan. Bár a módosítások a végrehajtás szempontjából szükségesnek mutatkoztak, a szakmaiságot nem minden esetben szolgálták. A rendszer összetettségét jól mutatja a támogatási rendelet (Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. FVM rendelet) kiterjedése és a részletszabályok kidolgozottsága. Természetvédelmi szempontból mindenképpen pozitívumnak értékelendő a kékvércse védelme érdekében bevezetett szántóföldi célprogram, valamint a vadlúd- és daruállományok táplálkozó-területének biztosítását célzó szántóföldi célprogram elindítása. Előbbi meglehetősen mozgalmas változásokat idézett elő az MTÉT rendszerében, hiszen előírásai helyenként 24
ellentétes hatásúak lehetnek (mozaikos kaszálás a táplálékbázis elérhetőségének folyamatos biztosítása érdekében) a megszokott, alapvetően a földön fészkelő madárállományok, valamint a kaszálással érintett kultúrák (gyepek, szálas pillangós takarmánynövények) faunájának védelmét célzó előírásokkal (kései kaszálás). A látszólagos ellentét feloldása az ÚMVP keretében az MTÉT területek zónásításával valósult meg, ezzel az eszközzel megteremtődött az MTÉT célprogramok térbeli orientációjának lehetősége.
Az ÚMVP célprogramjait és támogatási összegei (forrás: KvVM, 2009)
25
3.5.4. Az előírás-alapú agrár-környezetvédelmi rendszer alapvetései
Az EMVA II. pillérének terület-alapú intézkedései (AKG, KAT, NATURA) sajátos irányt vettek az utóbbi időkben. Miközben ugyanis maguk az intézkedések – alapvetően előírásaik révén – környezet- és természetvédelmi célokat igyekeznek szolgálni, addig a működtetés ismert módja miatt csak részben sikerült azt elérni, hogy a jogcímek kedvezményezettjei valós környezeti (ökoszisztéma) szolgáltatásokért kapott kifizetésként értelmezzék azokat. Ehelyett sokan úgy tekintenek ezekre a támogatásokra, mintha valóban „csak” támogatások lennének, mintha egyfajta top-up-ként is lehetne értelmezni azokat. Az intézkedések eddigi működése mindemellett nem kellően differenciált a támogatottak területi/környezeti adottságai alapján. Emellett az egymás mellett felvehető kifizetések összehangolása sem teljesen megfelelő. Mindezek alapján egy ún. terület-használati kifizetési rendszer kialakítására készített javaslatot a Vidékfejlesztési Minisztérium által megbízott szakértői csoport 2014-ben, az új időszak támogatási rendszerének tervezése során. A rendszer voltaképpen egy „2. generációs” agrárkörnyezetgazdálkodási kifizetési rendszerként is értelmezhető, mely komplex módon képes kezelni az összes, alapvetően terület-alapon működő támogatási rendszert (KAT, AKG, NATURA), illetve a hozzá kapcsolódó egyéb jogcímeket (pl. nem termelő beruházások). A javasolt rendszer főbb jellemzőit az alábbiakban foglalható össze: • Nem célprogramokon alapuló, hanem előírás-alapú támogatási (kifizetési) rendszer tervei készültek el, melyet minden gazdálkodó a saját területi adottságai alapján tud összeállítani (szaktanácsadói segítséggel, illetve a technikai feltételek rendelkezésre állása esetén önállóan). Ezzel valójában egyénre szabott célprogramok alakíthatók ki, mely az adott tájhoz és a gazdálkodó igényeihez történő igazodással a területi „felbontását” növelné a rendszernek, miközben az a rendszer struktúrája (felépítése) jelentősen egyszerűsödne. • Az előírások gazdaság szintű összeállításától a környezeti hozzáadott érték jelentős növekedését és a gazdálkodók környezettudatosságának javulását várható. • Fontos kihangsúlyozni, hogy a rendszer alkalmas lehet akár a korábbi célprogramok tartalmának gazdaság szintű összeállítására is, tehát a szakmai tartalom nem csökken, ugyanakkor a kombinációk lehetősége oly formában növekszik, hogy a végrehajtás érdemi terhei nem változnak. • Mivel az előírások blokk-szinten harmonizáltak az összes többi hasonló területalapú támogatással (zöld komponens, N2000, KAT, ökogazdálkodás, nem termelő beruházások), ezáltal a kettős finanszírozás már előírás-szinten kiküszöbölhető. • A javasolt rendszerrel megszüntethető a jelenlegi rendszer azon hibája, mely a célprogramok között nagy aránytalanságok miatt alakult ki (pl. integrált szántóföldi célprogram sajátosságai miatt). • A támogatási összeget – mint a jelenlegi rendszerben is – előírásonként kell majd kiszámítani, az adott területre felvehető összes kifizetési összeg a felvett előírásoktól számától és környezeti hozzáadott értékétől függ. • A támogatás igénylése során a gazdálkodó több alkalommal szembesül a vállalásaival (az előírások kiválasztása során, illetve a támogatási határozaton), ami megoldást nyújt arra a problémára, hogy a sok esetben a gazdálkodók nincsenek tisztában a rájuk vonatkozó kötelezettségekkel. Ettől a 26
támogatási rendszerben szankcionált mezőgazdasági termelők arányának csökkenését, a környezettudatosság növekedését és a végrehajtási folyamatokban a szankcionálás okozta kapacitás lekötés csökkenése várható. • Mivel a program 5 éve alatt a kiválasztott előírásokat be kell tartani a gazdálkodónak, ezért a program időszaka alatt a pénzügyi tervezést és forráslekötést ebben a rendszerben is lehet kalkulálni. A tervek szerint hatékonyabb forrásfelhasználás, kevesebb szankció és mérhetőbb környezeti hozadék várható a javasolt modell bevezetésével. Ugyanakkor nem kétséges, hogy a meglehetősen komplex feladat miatt a kifizetési rendszert csak komoly szaktanácsadói háttér mellett lehet működőképes (Podmaniczky et al. 2014) Mindemellett meg kell említeni azt is, hogy az MTÉT célprogramok előírásainak egymásra épülése miatt az előírásonkénti választás lehetősége a kitűzött természetvédelmi célok elérése érdekében korlátozott kell, hogy legyen.
27
4. A Tisza-völgy MTÉT mintaterület
4.1. A Tisza-völgy MTÉT kijelölésének szakmai indoklása A TISZA-VÖLGY MAGAS TERMÉSZETI ÉRTÉKŰ TERÜLET (a továbbiakban: Tisza-völgy MTÉT) a Tisza Lakitelek és Szeged közötti szakasza, azaz az Alsó-Tisza völgy jobb parti vízgyűjtőjéhez tartozó, szabályozás előtti és mai ártéri területeket: öntésterületeket, holtágakat és mocsarakat, a folyótól távolodva löszhátakat, szikes gyepterületeket és szikes mocsarakat, továbbá nagy kiterjedésű mezőgazdasági területeket és jelentős halastavakat foglal magában. A lehatárolt MTÉT területnek csak mintegy 16%-a (~7000 ha) van a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében (lásd: 14. térkép); igen jelentős a magánkézben levő területek aránya. A tervezett terület több, mint fele országos védelem alatt áll, a tervezett területekkel együtt közel 20%a nemzetközi jelentőségű vizes élőhely (Ramsari terület) és kétharmada tartozik a Natura 2000 hálózatba. A mezőgazdasági művelés igen nagyarányú, ugyanakkor a terület kiemelkedő természeti – elsősorban madártani – értékekkel rendelkezik. A pusztai élőhelyek, mezőgazdaság területek és a nagy kiterjedésű természetes és féltermészetes vizes élőhelyek egyedülálló kombinációja rendkívül vonzóvá teszi a területet a pusztai madárközösségek, valamint átvonuló, ill. áttelelő parti- és vízimadarak számára. A szántóföldek borítottsága a tervezett területen csaknem 60%. A déli területrészeken a kedvezőbb termőhelyi adottságok miatt jelentős a nagy kiterjedésű, egyben művelt intenzív művelésű szántóföldek aránya. A vizes élőhelyek (Szegedi Fehér-tó, Csaj-tó, Gátéri Fehér-tó) közelsége miatt a szántóterületek fontos szerepet töltenek meg a vonuló vadludak, illetve az évről-évre nagyobb számban megjelenő darvak őszi-téli táplálékának biztosításában. A táplálkozó madárcsapatok olykor jelentékeny károkat okoznak a szemes takarmányban (gabona, kukorica), ebből adódóan a természetvédelem-gazdálkodás konfliktushelyzetek felerősödhetnek. A nagytáblás, intenzív művelésű szántókon a jelenlegi agrotechnológia mellett (minimális veszteséggel járó betakarítás, azonnali tarlóhántás) a táplálékforrások szűkülnek, így a madárcsapatok a településekhez közeli, kistáblás, néhány hektáros szántókra húzódnak be, néhol igen jelentős károkat okozva. Az aratás utáni tarlók meghagyása a téli időszakban, illetve a természetvédelmi kezelő (KNPI) madárvédelmi célú takarmánytermesztése a jelenlegi agrártámogatási rendszer mellett is alkalmas a téli táplálék biztosítására, ám a hosszú távon is megnyugtató megoldást a régióban egy kiemelt támogatási rendszer (pl. MTÉT) bevezetése jelentené. Mivel a gyepterületekkel ellentétben a szántókra hazánkban nincs kötelezően betartandó előírás, illetve kompenzáció, a Natura 2000 célkitűzések megvalósításának a legfontosabb eszköze egy, a gazdálkodók számára megfelelően vonzó, szakmailag jól alátámasztott, reális támogatású, egyben a terület adottságaihoz és a természetvédelmi célkitűzéseihez illeszkedő agrár-környezetgazdálkodás programcsomag kialakítása lehet. Az elmúlt két évtizedben Alföld-szerte tapasztalt jelentős apróvadállomány-csökkenés ebben a térségben is érzékelhető, ami súlyosan érinti a helyi vadgazdálkodókat, és egyben természetvédelmi kockázatot is jelent. A kedvezőtlen tendencia hátterében szintén a mezőgazdaság intenzívvé válása állhat. A technológia- és kemikália-intenzív gazdálkodási gyakorlat az élőhelyek átalakulását, az 28
apróvad számára búvóhelyet, táplálékforrást jelentő élőhely-mozaikok, szegélyek, bokorsávok eltűnését eredményezi, továbbá a táplálékforrások beszűkülését okozza. A terület ökológiai potenciálja erősíthető lenne egy természetkímélőbb, az agrártáj egykori szerkezetét megtartó, illetve helyreállító gazdálkodási gyakorlat ösztönzésével, amelyre a jelenlegi hazai gyakorlatban szintén a Magas Természeti Értékű Területeken (MTÉT) igénybe vehető célzott agrár-környezetgazdálkodási célprogramok nyújtanak lehetőséget. A szántók mellett a tervezett terület kiterjedt, zömében szikes gyepekkel is rendelkezik. A gyepek egy része időszakosan vízzel borított, illetve édesvízű vagy szikes mocsarakkal mozaikol. A gyepterületek hasznosítása során a többfajú külterjes, legeltetésre alapuló állattartás megőrzése és fejlesztése, valamint a gyepterületek arányának növelése kiemelten támogatandó cél. A rendszeresen vízzel borított területeken legelőtavak kialakítása volna kívánatos. A harmadik fő élőhelytípust a nyílt vizű mocsarak, holtágak és halastavak képviselik. Bár az extenzív halastavi gazdálkodás támogatása az AKG-tól különböző forrásból finanszírozható, éppen a madárállományok szempontjából a halastavak és nádasaik egy élőhely komplexet alkotnak a környező mezőgazdasági területekkel. A halgazdálkodás és a madárállományok védelme (különösen a költési időszakot) itt is együttesen kell, hogy megvalósuljon. A fentiek mellett a javasolt MTÉT terület összeköttetés teremt a Homokhátság és a Békés-Csanádi hát MTÉT területek között. A Homokhátság MTÉT tervezett bővítésével valóban szinte összefüggő MTÉTrendszer alakulhat ki a Dunától a Tiszáig ÉNy-DK-i irányban. (lásd: 5. térkép), így kellő számú programba belépő gazdálkodó, illetve programba bevitt terület esetén jelentősen növekedhet a három terület ökológiai átjárhatósága, a területek valódi ökológiai hálózattá állnak össze, jelentős további természetvédelmi hozadékkal. Végezetül a Tisza-völgy MTÉT kialakítása, a kezelési előírások összeállítása jó lehetőség a szántóföldi célprogramok szakmai és pénzügyi felülvizsgálatára, átgondolására – különös tekintettek a vadlúddaru táplálkozó állományainak védelmében összeállított programra, valamint az apróvadak és a szegély-élőhelyekhez kötődő madárfajok élőhely-fejlesztése érdekében kialakított horizontális és zonális programcsomagokra.
29
4.2. A mintaterület jellemzői 4.2.1. A terület elhelyezkedése, lehatárolása A tervezett Tisza-völgy MTÉT összesen mintegy 43.365,46 ha-t ölel fel az Alsó-Tisza jobb partján. A lehatárolt terület 20 települést érint; lásd az alábbi táblázat és térkép.
Érintett település
Járás
Település területe (ha)
MTÉT-be tartozik (ha/%)
Bács-Kiskun megye Gátér
3084,68
1710,73 / 55,46%
25623,98
1977,90 / 7,80%
Pálmonostora
5326,73
1149,09 / 21,57%
Lakitelek
5466,77
345,05 / 6,31%
9103,36
1648,41 / 18,11%
2502,57
637,24 / 25,46%
3472,68
1879,21 / 54,11%
17386,13
1836,75 / 10,56%
Felgyő
7672,82
2364,87 / 30,82%
Tömörkény
5390,28
4691,44 / 87,04%
Baks
6196,73
5793,59 / 93,49
10994,40
94,04 / 0,86%
Ópusztaszer
5842,99
2705,78 / 46,31%
Pusztaszer
5003,83
2548,32 / 50,93%
Algyő
7576,89
1463,61 / 19,32%
Dóc
4936,06
3877,76 / 78,56%
5578,59
3989,99 / 71,52%
5378,44
621,99 / 11,56%
28098,77
3303,75 / 11,76%
2879,73
705,58 / 24,50%
Kiskunfélegyháza
Tiszaalpár
Kiskunfélegyházi járás
Tiszakécskei járás
Tiszaug Csongrád megye Csanytelek Csongrád Csongrádi járás
Balástya Kisteleki járás
Sándorfalva
Szegedi járás
Szatymaz Szeged Jász-Nagykun-Szolnok megye Tiszasas
Kunszentmártoni járás
30
A Tisza-völgy MTÉT által érintett települések - forrás: KSH, 2013-as Helységnévkönyv alapján
A tervezett MTÉT terület északi határa Lakiteleknél húzódik, déli határa pedig Szeged térségében van. Két főbb egységből áll; a kisebb különálló északi egység a Tisza Alpár-Bokrosi ártéri öblözete Lakitelek, Tiszaalpár, Tiszasas, Tiszaug határában. A másik nagyobb egység Kiskunfélegyházától Szegedig északdéli irányban húzódik az 5-ös főút és a Tisza közti területen, magában foglalva több védett és Natura 2000 területet, köztük a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetet. Az MTÉT-hez tartozó települések összesen 3 megyét, illetve 6 járást érintenek, az egyetlen JászNagykun-Szolnok megyéhez, és egyben a Kunszentmártoni járáshoz tartozó település Tiszasas, amely csak igen kis részét teszi ki a lehatárolt területnek. Így az MTÉT főként BácsKiskun (Kiskunfélegyházi, Tiszakécskei járás), illetve Csongrád megye (Csongrádi, Kisteleki, Szegedi járás) egyes településeit foglalja magába. Tájföldrajzi besorolás szerint a mintaterület jórészt a Duna-Tisza közi síkvidéken belül a Kiskunsági-löszöshát, valamint a Dorozsma-Majsaihomokhát földrajzi kistájak területére esik, de kismértékben érinti a PilisAlpári-homokhátat, illetve az Alsó-Tisza-vidékhez tartozó Dél-Tisza-völgyet is – lásd: 3. térkép.
A tervezett terület teljes egészében a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén helyezkedik el.
31
A tervezett Tisza-völgy MTÉT átfedése Natura 2000, illetve egyéb védettségi kategóriákba eső területekkel – lásd még: Összefoglaló táblázat: Védettségi kategória
átfedés (ha)
Egyedi jogszabállyal létesített országos jelentőségű védett területek
átfedés (%)
21007,91
48,44%
Ex lege védett természeti területek
2082,23
4,80%
Védelemre tervezett területek
2645,21
6,01%
28430,49
65,56%
Ramsari területek
5704,41
13,15%
Tervezett Ramsari területek
2767,42
6,38%
27779,91
64,06%
Natura 2000 területek
Országos ökológiai hálózat övezete
Részletes adatok: Natura 2000 területek – lásd: 6. térkép Natura 2000 terület neve
kód
összkiterjedés (ha) átfedés (ha)
Közép-Tisza KMT*
HUHN10004
13639,15
15,05
Közép-Tisza kjTT
HUHN20015
14235,59
16,59
Tisza Alpár-Bokrosi ártéri öblözete KMT
HUKN10004
5026,94
3150,17
Tisza Alpár-Bokrosi ártéri öblözet kjTT
HUKN20028
3288,32
2619,78
Csongrád-Bokrosi Sós-tó KMT/kjTT
HUKN30001
714,14
659,41
Gátéri Fehér-tó KMT/kjTT
HUKN30002
814,39
813,86
Alsó-Tiszavölgy KMT
HUKN10007
36292,86
22786,55
Közép-csongrádi szikesek kjTT
HUKN20017
1142,66
566,48
Baksi-puszta kjTT
HUKN20019
4875,17
4834,62
Csongrádi Kónya-szék kjTT
HUKN20029
455,96
438,94
* KMT: különleges madárvédelmi terület; kjTT: kiemelt jelentőségű különleges természetmegőrzési terület
32
Egyedi jogszabállyal létesített országos jelentőségű védett természeti területek – lásd: 7. térkép Védett terület neve
törzsk. szám
összkiterjedés (ha) átfedés (ha)
Kiskunsági Nemzeti Park – Tőserdő és Alpári rét
109/NP/74
975,32
588,63
Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet
122/TK/76
22332,74
19939,42
Pusztaszeri Fülöp-szék Természetvédelmi Terület
214/TT/90
41,64
41,64
Csongrádi Kónyaszék Természetvédelmi Terület
291/TT/98
453,99
438,22
Védelemre tervezett területek – lásd: 7. térkép Védett terület neve
törzsk. szám
kiterjedés (ha)
átfedés (ha)
Gátéri Fehér-tó TT
-
697,70
697,16
Tőserdő és az Alpári-rét
-
2938,76
1947,61
Ex lege védett természeti területek – lásd: 7. térkép Ex lege védett terület típusa
összkiterjedés (ha)
láp szikes tó
181,80 1900,43
Nemzetközi jelentőségű területek – lásd: 8. térkép Terület neve Pusztaszeri TK Csaj-tó és Büdös-szék Ramsari terület Csongrád-Bokrosi Sós-tó Ramsari terület Szegedi Fehér-tó Ramsari terület Szegedi Fertő I. ütem* Pusztaszeri TK (Csaj-tó, Baksi puszta, Büdös-szék)
összkiterjedés (ha)
átfedés (ha)
2548,94
2548,38
866,48
752,65
2403,38
2403,38
328,13
327,97
2109,67
2108,66
33
bővítés* Szegedi Fehér-tó*
330,86
330,86
* tervezett Ramsari területek Országos ökológiai hálózati övezete – lásd: 9. térkép Országos ökológiai hálózat övezet kategória
Ökológiai folyosó
MTÉT terület érintettsége (ha)
MTÉT terület érintettsége (%)
694,42 ha /
1,60%
Magterület
25418,14 ha /
58,61%
Pufferzóna
1670,28 ha /
3,85%
34
4.2.2.
Az élettelen környezeti tényezők bemutatása.
Domborzat3 A területet földtörténeti szempontból a negyedidőszakban zajló folyamatok formálták leginkább. A negyedidőszakon belül elsőként fluviális (folyóvíz általi) felszínformálás volt jellemző. Érdekesség, hogy ekkor még az Ős-Duna Szeged felé folyt, átszelve a mai Alföld területét, és jelentős hordalékkúpot hozott létre a területen, majd a pleisztocén végén a tektonikai mozgásoknak köszönhetően a Duna egyre inkább mai medre felé tolódott, így mintaterületünk egyre szárazabb területté vált, melyet immár a szél általi, vagyis eolikus felszínformáló tevékenység befolyásolt, intenzíven formálva a homokhátságok, löszös síkságok területét. A tengerszint feletti magasság a területen 70-140 m között változik. A Kiskunsági-löszöshát, a Dorozsma-Majsai-homokhát, valamint a Pilis-Alpári-homokhát MTÉT-re eső területei egyaránt 80-140 m között vannak, míg a Dél-Tisza völgye 75-90 m közötti magasságával magába foglalja hazánk legalacsonyabb pontját. A Dorozsma-Majsai-homokhát elnevezéséből következően enyhén hullámos hordalékkúp-síkság, jelentős részén homok borítja. A relatív felszíni magasságkülönbséget tekintve az átlagos relatív relief érték kicsinek mondható, 2 m/km2. A tájon helyenként ÉNy-DK-i csapású, a Tisza völgyéig futó enyhe mélyedéseket találunk mészköves, mésziszapos alapzattal. A Kiskunsági-löszöshát, valamint a Dél-Tisza-völgye egyaránt lösszel és homokkal fedett hordalékkúpsíkság. Előbbi kistáj nagyobb átlagos relatív relief értékkel rendelkezik – 5 m/km2, míg utóbbi 0-2 m/km2 értékek között változik. A löszöshát mozaikszerűen, enyhén tagolt, több helyütt elzárt, kisméretű, időnként tavakkal, mocsárral borított mélyedések, szikes laposok váltakoznak, ahol az ÉNy-DK-i irányú hosszanti mélyedéseket löszös lepel fedi. A Dél-Tisza-völgye ezzel szemben ártéri síkság, felszínformáinak döntő többsége folyóvízi eredetű, északi részén jellemzőbbek inkább az eolikus homokformák.
Földtani és talajtani adottságok4 Földtani szempontból a terület alapvetően a Duna-Tisza-közi Homokhátsághoz tartozik, amely nyugatról kelet felé egyre alacsonyodik. Az Alföld itt található medencealjzatára tengeri eredetű üledékek rakódtak a földtörténeti Pannon-tenger idején, majd a terület folyamatosan feltöltődött. Ez azt eredményezte, hogy nyugatról keletre a területen lerakódott üledékréteg 200-300 m és 1700-1800 m-re vastagságban van jelen az Alsó-Tisza jobb partjának vízgyűjtőjén. A felszíni üledékréteg alapvetően homok (futóhomok), illetve a jégkorszakok között időszakok során az olvadékvizekből visszamaradt finom lerakódásokból származó hulló por, vagyis lösz. Mivel a felszíni üledékréteget, eleinte folyóvízi, majd később a szél általi felszínformálás alakította, a Homokhátságon a futóhomok és 3
Az alfejezethez használt szakirodalom: Magyarország kistájainak katasztere. 2., átdolgozott és bővített kiadás. Szerk.: Dövényi Zoltán. Budapest, MTA FKI, 2010. 876 p.) 4
Az alfejezethez használt szakirodalom: Magyarország kistájainak katasztere. 2., átdolgozott és bővített kiadás. Szerk.: Dövényi Zoltán. Budapest, MTA FKI, 2010. 876 p.)
35
a lösz váltakozó települése a 100 m-es vastagságot is meghaladja. A holocénben a homokos felszín formálódása jelenleg is zajlik, a homokbuckák közötti mélyedésekben pedig sekély szikes tavak jöttek létre, amelyeknek vizéből jellemzően mész és dolomitiszap válik ki. A talajtani adottságok kapcsán elmondható, hogy a terület viszonylag mozaikos felépítésű, bár egyértelműen elkülöníthetők a legjellemzőbb talajtípusok. A térségben jórészt (80%) réti, illetve öntéstalajok dominálnak, amelyek a folyó egykori árterén alakultak ki, és mezőgazdasági szempontból alapvetően jó adottságúaknak számítanak. A csernozjom jellegű homoktalajok, illetve a mélyben sós réti csernozjom talajok kiterjedése együtt, több, mint 12%. Ezek termékenysége a humuszanyagok felhalmozódása következtében kedvezőbb a humuszos homoktalajokénál. A homoktalajok az egykori homokdűnékhez köthetők, a melyek között a buckaközi laposokban szolonyeces, szoloncsákos szikes talajok jellemzők, amelyek rossz vízháztartási jellemzőkkel bírnak.
A tervezett MTÉT főbb talajtípusai Talajtípus
terület (ha)
terület (%)
10152,71
23,41
Réti csernozjomok
9577,05
22,08
Réti talajok
7521,46
17,34
Réti öntéstalajok
7440,88
17,16
Csernozjom jellegű homoktalajok
2994,10
6,90
Mélyben sós réti csernozjomok
2689,61
6,20
Humuszos homoktalajok
1776,23
4,10
Sztyeppesedő réti szolonyecek
383,43
0,88
Szoloncsák-szolonyecek
370,85
0,86
Szolonyeces réti talajok
277,11
0,64
Barnaföldek (Ramann-féle barna erdőtalajok)
82,76
0,19
Futóhomok
65,79
0,15
Mélyben szolonyeces réti csernozjomok
33,49
0,08
43365,46
100 %
Réti szolonyecek
Összesen Forrás: SZIE KTI Gödöllő; lásd még: 13. térkép
Éghajlat5 A terület éghajlata kontinentális, ezen belül dominál a meleg-száraz jelleg. Mind az évi napsütéses órák száma (2050-2100 óra), mind a teljes hőösszeg (3250-3300 oC) az országban itt a legmagasabb, ami nagyon kedvez a meleg- és napfényigényes növénykultúrák termesztésének. Az évi középhőmérséklet 10,2 és 10,7 oC között változik, a 70-es évek második felétől melegedés mutatható ki. Az évi átlagos 5
Forrás: Vízgyűjtő-gazdálkodási terv Alsó-Tisza jobb part, 2010. december http://vizeink.hu/files3/2_20_AlsoTisza.pdf
36
csapadékösszeg 540-560 mm, áprilistól októberig 310-330 mm, illetve előfordulhatnak extrémebb évek is, amikor az évi átlagos érték nem éri el a 400 mm-t sem. Az elmúlt évszázad folyamán a csapadék mennyisége csökkent, ami szintén jelentős hatással van a mezőgazdaságra, tájhasználatra. Országos viszonylatban ez a terület a legcsapadékszegényebb térsége hazánknak, így előfordulhatnak rendkívül aszályos évek is, ugyanakkor jelentős a terület belvíz-veszélyeztetettsége is, főként a tavaszi, nyár eleji időszakban. Az uralkodó szélirány a térségben ÉNy-i, illetve D-i, DK-i, a szélsebesség átlagos értéke 2-3 m/s között alakul. A legnagyobb átlagsebesség februártól áprilisig, illetve kisebb mértékben a novembertől januárig tartó időszakban jellemző, szélcsendes napok pedig inkább a nyár végi, kora őszi időszakokban tapasztalhatók. Vízrajz6 A terület fő vízfolyása a Tisza, mely hazánk második legjelentősebb folyója. Jelenlegi magyarországi szakasza 596 km, amelyhez 47.000 km2 vízgyűjtő tartozik. Vízjárása a kontinentális éghajlatnak köszönhetően erősen ingadozó. A Tiszát kora tavaszi nagyvizek (a hóolvadás következtében), másodmaximumok (ritkábban) jellemzik, de nyár elején és ősszel szintén kialakulhatnak árhullámok, főként a Földközi-tenger felől érkező csapadék hatására. Nagyvíz idején a folyó hordalékszállítása, jelentősen meghaladhatja a Dunáét, annak háromszorosa is lehet, szárazabb időszakokban (augusztusoktóber) viszont a negatív vízállásrekordok is megdőlhetnek. A folyó esése az alsó szakaszon 3 cm/km, jellemző vízhozama Szegednél kisvízkor 170, középvízkor 800, nagyvízkor 3400 m3/s. A nagy folyószabályozások idején, a XIX. században a Tisza 950 km hosszú szakaszát 596 km-re rövidítették le. Ennek következtében a térségben a vizes élőhelyek kiterjedése nagymértékben csökkent, hiszen az árvízvédelmi töltések elvágják a főmedertől a mellék- és holtágakat. A szabályozásnak, illetve a csatornázásnak/belvízelvezetésnek köszönhetően pedig a tájon a rendszeres vízborítás megszűnt, ezzel párhuzamosan fokozódott az aszályérzékenység. A különböző víztestek vízállása és vízhozama az éghajlat változásaira rendkívül érzékenyen reagál, ha tartós a vízhiány a víztestek kiszáradnak. Mindezek ellenére a víztestek megőrizték a pleisztocén korszakban létrejött hálózatot. A tervezett MTÉT terület esetében felmerülhet annak igénye, hogy az egyes vízhálózati elemek, az egykori tavak medre ismét vizes élőhellyé alakuljon, a táji sokszínűség visszaállítása érdekében. Vízrajzi szempontból a terület jövőjét nagymértékben befolyásolhatja a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése. Az eddig megvalósult árvízvédelmi fejlesztések többsége leginkább a Felső-Tisza vidékét érintették, de több árapasztó tározó kialakítását is tervezik az Alsó-Tisza vidékén is, elsősorban Csanytelek és Szeged térségében a Tisza jobb partján, mely így a későbbiekben jelentős változásokat hozhat a lehatárolt MTÉT-re vonatkozóan.
6
Forrás: Vízgyűjtő-gazdálkodási terv Alsó-Tisza jobb part, 2010. december http://vizeink.hu/files3/2_20_AlsoTisza.pdf Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése: https://www.vizugy.hu/index.php?module=content&programelemid=68
37
4.2.3.
A terület felszínborítása
A felszínborítást a CORINE Land Cover 50 alapján jellemeztük a standard és a magyarországi kategóriák alapján. Az összehasonlíthatóság érdekében egyes kategóriákat tovább aggregáltunk. A tervezett MTÉT-en 3 fő felszínborítás- ill. élőhelytípus dominál. A terület több mint 58%-a szántó; ez nagyobb részben nagytáblás (átlagosan 10 ha-nál nagyobb táblaméretű) szántókat jelent, de nem sokkal marad el a kistáblás szántók összterülete sem. A különböző gyepterületek (intenzív legelők, természetes gyepek) borítottsága 19,09%. A legnagyobb összefüggő gyepterületek a Pusztaszeri TK északi részén (Baksi-puszta, a Büdös-szék körül), a Kónya-szék területén, valamint Kiskunfélegyháza keleti határában találhatók. Bakstól délre a Pitricsomi-legelő és Sárgatanya-tó Natura 2000 területegységek kivételével csak elvétve találunk gyepeket. A területen nagy kiterjedésű részben mesterséges halastavak (szegedi Fehér-tó, Csaj-tó), szikes tavak (pusztaszeri Büdös-szék, Gátéri fehértó, szikes, ill. ártéri eredetű mocsarak, valamint egyéb vizes élőhelyek találhatók - összesen 13,24%-os borítást adva. A terület kijelöléséből adódóan az erdők borítottsága csekély, mindössze 3,8%, ezek többségében ültetvény erdők, legfőképpen Baks és Dóc térségében. A különböző mértékben beépített, illetve komplex művelési szerkezetű területek között a tanyák, tanyás településszerkezetek aránya igen magas. CORINE LC 50 kategória – Kód standard 3. szint
CORINE LC 50 kategória – magyarországi 4. és 5. szint
Kiterjedés (ha)
Kód
Területi arány (%)
2.1.1 Nagytáblás szántóföldek
2.1.1.1
14205,87
32,76%
2.1.1 Kistáblás szántóföldek
2.1.1.2
10147,90
23,40%
2.1.1 Melegházak
2.1.1.3
11,35
0,03%
2.1.2 Állandóan öntözött szántó területek
2.1.2.1
831,61 25196,73
1,92% 58,11%
3.2.1 Természetes gyep fák és cserjék nélkül
3.2.1.1
6781,91
15,64%
3.2.1 Természetes gyep fákkal és cserjékkel
3.2.1.2
190,41
0,44%
Intenzív legelők és erősen degradált 2.3.1 gyepek bokrok és fák nélkül
2.3.1.1
944,82
2,18%
Intenzív legelők és erősen degradált gyepterületek
Intenzív legelők és erősen degradált 2.3.1 gyepek fákkal és bokrokkal
2.3.1.2
127,82
0,29%
Ritkás növényzet
3.3.3 Ritkás növényzet szikes területeken
3.3.3.3
233,54
0,54%
8278,51
19,09%
Nem-öntözött szántóföldek Állandóan öntözött területek Szántók összesen Természetes gyepek, természetközeli rétek
Gyepek összesen 5.1.1 Csatornák
5.1.1.2
150,95
0,35%
5.1.1 Folyóvizek
5.1.1.1
0,36
0,00%
5.1.2 Halastavak
5.1.2.2.2
2912,70
6,72%
5.1.2 Természetes, időszakos, szikes tavak
5.1.2.1.2
310,66
0,72%
5.1.2 Állandó vizű természetes tavak
5.1.2.1.1
263,81
0,61%
5.1.2 Mesterséges tavak, víz- tározók
5.1.2.2.1
39,10 3677,59
0,09% 8,48%
4.1.1 Édesvizű mocsarak
4.1.1.1
1320,99
3,05%
Szárazföldi mocsarak Vizenyős területek összesen
4.1.1 Szikes mocsarak
4.1.1.3
744,48 2065,47
1,72% 4,76%
Lomblevelű erdők
3.1.1 Lombos erdő ültetvények
3.1.1.5
1220,00
2,81%
Folyóvizek, vízi utak
Állóvizek Vizek összesen
38
Zárt lombkoronájú természetes 3.1.1 lombhullató erdők, vizenyős területen
3.1.1.2
169,29
0,39%
Zárt lombkoronájú természetes lombhullató erdők nem vizenyős 3.1.1 területen
3.1.1.1
151,35
0,35%
Nyílt lombkoronájú természetes 3.1.1 lombhullató erdők, vizenyős területen
3.1.1.4
12,52
0,03%
Tűlevelű erdők
3.1.2 Tűlevelű ültetvények
3.1.2.5
108,43
0,25%
Vegyes erdők Erdők összesen
3.1.3 Elegyes ültetvények
3.1.3.9
0,46 1662,05
0,00% 3,83%
2.4.2.2.2
1214,17
2,80%
2.4.2.1
80,56
0,19%
2.4.2.2.1
12,77
0,03%
2.4.3.2
44,22
0,10%
2.4.3.1
33,10 1384,81
0,08% 3,19%
3.2.4.1
491,57
1,13%
3.2.4.3
147,48 639,06
0,34% 1,47%
1.1.2.2
304,56
0,70%
1.2.1.1.2
126,94
0,29%
1.2.1.2
10,42
0,02%
1.2.1.1.1
0,05
0,00%
1.2.2 Vasúthálózat és csatlakozó területek
1.2.2.2
3,88
0,01%
1.3.2 Szilárd-hulladék lerakó helyek
1.3.2.1
3,76
0,01%
1.3.3 Építési munkahelyek
1.3.3.1
5,27
0,01%
1.4.2 Szabadidő területek Sport-, szabadidő- és üdülő területek 1.4.2 Üdülő települések Beépített területek, mesterséges felszínek összesen
1.4.2.2
5,88
0,01%
1.4.2.3
0,50 461,26
0,00% 1,06%
43365,46
100%
2.4.2 Tanyák Komplex művelési szerkezet épületek 2.4.2 nélkül Komplex művelési szerkezet
Elsődlegesen mezőgazdasági területek jelentős természetes növényzettel
Komplex művelési szerkezet szórt 2.4.2 elhelyezkedésű épületekkel Mezőgazdasági területek, túlsúlyban intenzív legelőkkel és jelentős 2.4.3 természetes vegetációval
Mezőgazdasági területek túlsúlyban szántókkal és jelentős természetes 2.4.3 vegetációval Vegyes mezőgazdasági területek összesen Átmeneti erdős-cserjés 3.2.4 Fiatalos erdők és vágásterületek területek 3.2.4 Spontán cserjésedő-erdősödő területek Cserjések, bokrosok összesen Nem-összefüggő településszerkezet
Nem összefüggő, családi házas és kertes 1.1.2 beépítés 1.2.1 Agrár létesítmények 1.2.1 Speciális műszaki létesítmények
Ipari vagy kereskedelmi területek Út- és vasúthálózat és csatlakozó területek Lerakóhelyek, meddőhányók Építési munkahelyek
Mindösszesen
Ipari és kereskedelmi 1.2.1 létesítmények
Felszínborítás a CORINE Land Cover 50 alapján (forrás: FÖMI). Lásd továbbá: 10. és 11. térképek
39
4.2.4. Természeti adottságok7
A tervezett MTÉT terület legértékesebb élőhelyeit a lefűződött vagy a szabályozások során levágott holtágakkal, ártéri puhafa-ligetekkel és bokrosokkal, édesvizű mocsarakkal mozaikoló ártéri jellegű területek, valamint az egykori árterület nyílt pusztai területei: löszhátakat, szikes rétek, szikes mocsarak adják. A területen továbbá igen nagy arányban találhatók kis- és nagytáblás szántóföldek, amelyek vízimadár-fajok és ragadozók táplálkozó területei. A természetes vizes élőhelyek mellett az egykori holtágak, szikes medrek helyén nagy kiterjedésű halastavak találhatók, jelentős számú fészkelő és átvonuló vízimadárnak adva otthont. Tekintettel az MTÉT védett és Natura 2000 területekkel való jelentős átfedésére, a tervezett MTÉT természeti adottságait a közösségi jelentőségű élőhelyek, valamint a védett és/vagy közösségi jelentőségű állat- és növényfajok alapján jellemezzük. Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet A terület legjelentősebb védett természeti területe, amely az Alsó-Tisza völgy egyik legértékesebb, leggazdagabb szikes pusztai élővilágával rendelkezik. A tájszerkezetre jellemzőek a természetközeli állapotú szikes tavak, nagy kiterjedésű halastavak, ártéri erdők, illetve a szikes puszták. A TK egyik legjelentősebb vizes élőhelye a szegedi Fehér-tó, mely 1939 óta védett. Jelenleg egy halastó rendszer épült köré, mely korábban szikes puszta volt. A területet gazdag madárvilág jellemzi (hozzávetőleg 280 faj), nagy részük csak időszakosan, a tavaszi és az őszi vonuláskor tartózkodik a területen, mely főként táplálkozási és pihenőhelyként szolgál számukra. A legjellemzőbb vonuló madarak a területen a partimadár-fajok nagy tömegei, a vadludak és récefajok, valamint október közepétől a darvak. A récék és ludak fészkelő fajokként és előfordulnak, csak úgy, mint a bíbicek, a gulipánok, gólyatöcsök, piroslábú cankók, és nagy pólingok. A térség következő jelentősebb vizes élőhelye a mintegy 60 ha-os területet lefedő Büdös-szék, vagyis hivatalos nevén Dongér-tó. Csapadékhiányos években ez a sekély vizű szikes tó akár teljesen ki is száradhat. A tó értékes sziki növényfajok élőhelyek, továbbá itt is jellemző a gazdag madárvilág (több mint 220 faj); gémfélék, parti madarak, vízimadár-fajok. A Büdös-széktől északra, pár kilométerre található a tájvédelmi körzet másik nagy halastórendszere a Csaj-tó, amely szintén jelentős élőhelyet biztosít a különféle gémféléknek, a szerecsensirálynak, illetve egyes réceféléknek is, valamint a tavaszi vonulás idején akár 20-30000-es számban vannak jelen a tőkés récék. Az őszi vonulás idején a nyári lúd és a nagylilik is több ezres csapatai pihennek a területen. A tájvédelmi körzetet keletről a Tisza hullámtere határolja. Algyő térségében található a Sasér, mely 1951-től védett erdőrezervátum, valamint itt található terület legnagyobb holtága, az Atkai-holtág, mely jellegzetes növény- és állatvilága mellett gazdag halfaunával is rendelkezik.
7
Az alfejezethez használt forrás: Kiskunsági Nemzeti Park honlapja, valamint az érintett Natura 2000 területek fenntartási tervei (http://knp.nemzetipark.gov.hu/#); illetve http://www.natura.2000.hu/hu
40
Természetvédelmi szempontból a Tisza is meghatározó szerepet tölt be az MTÉT kapcsán, hiszen egyrészt áradáskor elönti akár a művelés alatt álló területeket, valamint feltölti a holtágakat, illetve számos ritka fajnak is élőhelyet biztosít, mint pl.: a tiszavirág. Továbbá a tájvédelmi körzet részét képezi a Sándorfalvi erdő, mely egy jelentősebb egybefüggő erdőterület. Nagyobb része telepített lomb- és tűlevelű erdő, de találunk itt szikes laposokat, homoki gyepeket, valamint természetközeli erdőfoltokat (tölgyesek, hazai nyarasok) is. Ez a terület is élőhelyül szolgál számos madárfajnak, eddigi megfigyelések alapján több mint 60 madárfaj fészkelt már a területen, többek között szalakóta, lappantyú, illetve fekete harkály. Alpár-Bokrosi öblözet: A területen jelentős arányban előfordulnak a fűz-nyár ligeterdők, amelyek a holtágak mellett pusztulnak (láposodnak), ezeken a részeken nincs érdemi újulat és az özönfajok terjednek. Ugyanakkor spontán új állományaik is megjelennek az öblözetben. A szintén védendő keményfás ligeterdők értékes aljnövényzetű részei a tartós elöntések, pangó vizek miatt jobbára eltűntek, az özönfajok terjednek, így sokszor a lombkoronaszint jelent már csak komoly értéket. Az előforduló mocsárrétek közül kevés az igazán jó állapotú, mert a tartós mély vizek szinte mindenütt megjelennek időszakosan. Unikálisak a Tőserdő lápi élőhelyei: éger- és fűzláp, tündérrózsás láptavi hínár. Az előforduló nyíltabb vízi élőhelyeknek sok a jó állapotú képviselője. Alsó-Tisza hullámtér A területen egyaránt jellemzőek az erdők, nedves rétek és vizes területek madárfajai. Rendkívül változatos madárvilágnak ad otthont mind fészkelési, mind vonulási időben. A vonuló és telelő madárvendégek az évszaknak megfelelően tavasszal inkább a távolabbi szikes pusztákon, nyáron és ősszel a halastavakon, télen pedig a Tiszán gyülekeznek. Jelentős az itteni fészkelő és telelő rétisasállomány. Jelentős gémtelepek is találhatók a területen (lásd kapcsolódó különleges madárvédelmi terület jelölő fajai). A gazdag halfaunából említést érdemel a vágó csík (Cobitis taenia), a lápos vizekből ismert réti csík (Misgurnis fossilis), a magyar- és német bucó (Zingel zingel, Z. streber), a selymes- és széles durbincs (Gymnocephalus schraetzer, G. baloni). Csongrád-Bokrosi sós-tó A Natura 2000 terület legtermészetesebb élőhelyeit és életközösségeit a mélyebb fekvésű szikespuszták képezik. Ezek elsősorban szoloncsák-szolonyec és szoloncsák típusúak, a dunai Alföldre jellemzőek, bár ecsetpázsitos rétek formájában a tiszántúli szolonyec szikesek felé mutató átmeneteket is találunk. A Duna-Tisza közén jellemző szikes élőhelyek minden fő típusa megtalálható a területen, szikes tavak iszapnövényzetétől a szikes mocsáron, szikes réteken, mézpázsitos szikfokokon, vakszikeken keresztül az ürmöspusztákig és cickórós pusztákig. A vizes élőhelyláncolat ÉNY-i részén valaha édesvizű mocsarak, mocsárrétek és láprétek lehettek, ezek kiszáradás és túlságosan intenzív használat miatt elszegényedett, emellett másodlagosan szikesedő állományainak maradványai még. A semlyékvonulatot mindamellett természetes állapotában is az édesvizű és a szikes élőhelyek fokozatos átmenete jellemezhette. A Natura 2000 terület szárazgyepjei kis kiterjedésűek, rendszerint zavartak, elszegényedett fajkészletűek. Löszön és homokon kialakult gyepek egyaránt találhatók köztük. A Natura 2000 terület állatvilágának legértékesebb és leglátványosabb része a szikespusztai madárközösség. A madárvédelmi Natura 2000 terület kijelölését indokoló madárfajok a 41
szikespuszta többfajta jellemző élőhelytípusához kötődnek, jelezve a terület változatosságát. A jelölő fajként nem nevesített, de ettől még természetesen komoly természeti értéket képviselő, a területen rendszeresen költő vagy táplálkozó madarak listája is terjedelmes. Az egyéb gerinces állatfajok közül a vizekhez kötődő kétéltűfajok és a mocsári teknős természetvédelmi jelentősége emelhető ki. Közép-csongrádi szikesek A Közép-csongrádi szikesek kjTT vizes élőhelyei a Duna-Tisza köze legfontosabb szikesei közé tartoznak; különleglegességüket az adja, hogy valamennyi, az Alföldre jellemző szikes élőhelytípust felvonultatják: a Duna-völgyi szoloncsák, ill. szoloncsák-szolonyec típustól, ahol a sótartalom a talajfelszínen, ill. annak közelében halmozódik fel, a hortobágyihoz hasonló szolonyeces típusokig, ahol a sófelhalmozódás a mélyebb talajrétegre jellemző. Legfontosabb természetvédelmi értékei a Pannon szikes sztyeppek és mocsarak (1530*) kiemelt jelentőségű élőhelytípushoz kötődnek. ÁNÉR élőhelyi kategóriák alapján elsősorban zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak alkotják, de jelentős még az üde mézpázsitos szikfokok és a szikes rétek borítása is a kiemelt jelentőségű élőhelytípusban.
42
5. A terület jellemzése az ökotípusos földhasználati modellben8
Ökotípusok alatt az azonos ökológiai/alkalmassági/érzékenységi adottságokkal jellemezhető területeket értjük. Az ökotípusos földhasználati modellben részben külön vizsgáltuk a területek mezőgazdasági alkalmasságát, erdőalkalmasságát és környezeti érzékenységét. Ezek után mindhárom tulajdonság három fokozatának egy területi egységre vetített dominanciáját és azok kombinációját fejeztük ki egy-egy ökotípussal. Azaz a fent említett tényezőkkel – agráralkalmasság, erdőtelepítési alkalmasság, környezeti érzékenység – egyenként jellemeztünk egy háromfokozatú skálán minden területi egységet. Ezek után megvizsgáltuk, hogy a három értékelt tulajdonság kombinációja miként jellemez egy területet. Mivel ezzel a módszerrel igen sok ökotípus jön létre, ezért ezekből csoportokat alkottunk a tényezők tulajdonság dominanciája alapján. Ennek értelmében az alábbi 10 származtatott ökotípust hoztuk létre: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
jó illetve kiváló termőképességű agrárterületek, gyenge illetve közepes termőképességű agrárterületek, környezetileg érzékeny agrárterületek, erdőtelepítésre javasolt területek, védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek, erdőtelepítésre javasolt, környezetileg érzékeny területek, jó illetve kiváló agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek, gyenge illetve közepes agrártermelési adottságú, vagy védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek, 9. környezetileg érzékeny, jó agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek, 10. gyenge agrártermelési és erdőtelepítési alkalmasságú, környezetileg érzékeny területek.
A későbbiekben ez a metodika szolgált az OTrT felülvizsgálatában meghatározott övezetek lehatárolására. Mely szerint a –
– –
„Kiváló termőhelyi adottságú szántóterület” kategóriát az 1. és 7. ökotípus területeiből leválogatott szántóterületek (nagytáblás szántóföldek, kistáblás szántóföldek, melegházak, állandóan öntözött szántó területek, rizsföldek) adják. Az erdőgazdálkodási térség „Erdőtelepítésre szánt tervezett erdeit” a 4. és 6. ökotípusok jelölik ki, az „Erdőtelepítésre, fásításra alkalmas terület” övezetét pedig a 4., 5. és 6. ökotípusok adják.
Jelen tanulmányban – tekintettel az MTÉT-kijelölés céljára és a területre jellemző természetvédelmi célkitűzésekre, az erdőtelepítési alkalmasságot külön nem tárgyaljuk, ugyanakkor ez is beépül az ökotípusos földhasználati modellbe, ill. az eredményekbe. Az ökotípusos földhasználatnál bemutatott statisztikai adatok a terület összterületére vonatkozóan kis mértékben eltérhetnek egymástól, mivel a vizsgálat és a statisztikai adatok előállítása térinformatikai módszerekkel történt 1 ha-os pixelmérettel. Az alábbiak illusztrációjaként lásd: 15-17. térképek
8
SZIE KTI módszertan és adatbázisok alapján
43
5.1.
Mezőgazdasági alkalmasság / szántóföldi művelési alkalmasság
A szántóföldi művelési alkalmassági vizsgálat alapját a felhasznált talajtani (az Agrotopográfiai térkép fizikai féleség, vízgazdálkodási tulajdonságok, kémhatás és mészállapot tulajdonságok) és klimatikus környezeti változók alkalmasság szerinti súlyozása adja, mely széles szakértői kör bevonásával és az ún. Guilford-eljárással történt. Ezt követően a KIPA-eljárás alkalmazásával a vizsgált öt növény (búza, kukorica, napraforgó, lucerna, cukorrépa) termesztési alkalmassága alapján az azonos környezeti változókkal jellemezhető, homogén területek rangsorolása valósult meg. A vizsgálatból az alábbi felszínborítási kategóriákat zártuk ki: – – – – –
mesterséges felszín kategóriái, ültetvények, erdők, vizenyős területek, vizek.
A vizsgálat eredményeként az alábbi kategóriákat alakítottuk ki: – – – –
vizsgálatból kizárt terület, legkevésbé alkalmas terület, alkalmas terület, leginkább alkalmas terület.
A terület szántóföldi művelési alkalmassága a terület-re az alábbi táblázat szerint alakul. A táblázatban az összehasonlíthatóság kedvéért az országos adatokat is feltüntettük. Mezőgazdasági alkalmasság (= szántóföldi művelési alkalmasság) Vizsgálatból kizárt terület Legkevésbé alkalmas terület Alkalmas terület Leginkább alkalmas terület Összesen
5.2.
Tisza-völgy MTÉT ha
Magyarország
%
ha
%
20938,94
48,28%
2889136
31,06
9323,28
21,50%
1215097
13,06
11227,29
25,89%
3962396
42,60
1875,95
4,33%
1235049
13,28
43365,46
100,00%
9301678
100,00
Környezeti érzékenység
A környezeti érzékenységet három tényező összegzéséből állítottuk elő, ezek: – –
élővilág-érzékenység, talajérzékenység, 44
–
vízbázisok érzékenysége.
A tényezők kapcsán azt vizsgáltuk, hogy adott tulajdonság jelen van-e az egyes területi egységeken, avagy nincs. A környezeti érzékenység szintézis térkép azt mutatja, hogy a három tényezőből hány fed át adott helyen. A vizsgálatból kizártuk a mesterséges felszíneket. Az élővilág érzékenységet a jogi oltalom alatt álló területek, az ökológiai hálózat területei, a Natura 2000 területek és az ex-lege területek alkotják. A talaj érzékenységét az erózió mértékével fejeztük ki. Az eróziós térkép készítésekor azt a módszert alkalmaztuk, amely tulajdonképpen nem az erózió állapotának felmérésére, hanem a talajveszteség lehetséges mértékének becslésére épül. Ezek alapján 2 t/ha/év mennyiség felett érzékenynek tekintettük a területet. A környezeti érzékenység harmadik összetevőjeként a területtel kapcsolatos vízvédelmi szempontokat vizsgáltuk, ami során a nitrát érzékeny és a felszín alatti vízvédelmi területeket vettük számba. A fentiek értelmében az alábbi kategóriákat alakítottuk ki: – – – –
nem érzékeny terület, legkevésbé érzékeny terület, érzékeny terület, legérzékenyebb terület.
A terület környezeti érzékenysége a terület-re az alábbi táblázat szerint alakul. A táblázatban az összehasonlíthatóság kedvéért nemcsak a terület adatait helyeztük el, hanem a teljes Natura 2000 terület adatait és az országos adatokat is. Tisza-völgy MTÉT
Magyarország
Környezet érzékenység ha Nem érzékeny terület Legkevésbé érzékeny terület Érzékeny terület Legérzékenyebb terület Összesen
5.3.
%
ha
%
20328
46,88%
3255279
35,02
6389
14,73%
4177749
44,95
13068
30,13%
1844314
19,84
3580
8,26%
17014
0,18
43365
100%
9294356
100,00
Ökotípusos földhasználati meghatározottság
Miután értékeltük az egyes tényezőket (pontértéket adtunk 0-3 között – 0: vizsgálatból kizárt, 1: leggyengébb -> 3: legmeghatározóbb) megvizsgáltuk, hogy az egyes területi egységeken hogyan alakul a három tulajdonság kombinációja és azok dominanciája. Az egyes ökotípusokat az alábbi algoritmussal 45
alakítottuk ki: 1. „jó illetve kiváló termőképességű agrárterületek” Ezt a minősítést kapta egy terület, ha a szántóföldi alkalmasság 3-as volt és a többi kategória kisebb vagy egyenlő, mint 2. 2. „gyenge illetve közepes termőképességű agrárterületek ”: a szántóföldi alkalmassági dominancia erősebb az erdőtelepítési dominanciánál, a terület gyenge vagy közepes termőképességű. Ezt a minősítést kapta egy terület, ha a szántóföldi alkalmasság 2-es volt és a többi kategória kisebb vagy egyenlő, mint 1. 3. „környezetileg érzékeny agrárterületek”: jó, illetve kiváló termőképességű területek magas környezetérzékenységi meghatározottsággal, amit a földhasználat során mindenképpen figyelembe kell venni. Ezt a minősítést kapta egy terület, ha a szántóföldi alkalmasság 3-as volt, az erdészeti alkalmasság kisebb vagy egyenlő, mint 2, de a környezeti érzékenység szintén 3-as értéket vitt az ökotípus jellemzésébe. 4. „erdőtelepítésre javasolt területek”: Ezt a minősítést kapta egy terület, ha az erdészeti alkalmasság 3-as volt és a többi kategória kisebb vagy egyenlő, mint 2. 5. „védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek”: Az erdőtelepítési dominancia erősebb a szántóföldi alkalmassági dominanciánál, a terület erdőtelepítésre figyelembe vehető. Ezt a minősítést kapta egy terület, ha az erdészeti alkalmasság 2-es volt és a többi kategória kisebb vagy egyenlő, mint 1. 6. „erdőtelepítésre javasolt, környezetileg érzékeny területek”: Erdőtelepítésre indokolt területek magas környezetérzékenységi meghatározottsággal, amit a földhasználat során mindenképpen figyelembe kell venni. Ezt a minősítést kapta egy terület, ha az erdészeti alkalmasság 3-as volt, a szántóföldi alkalmasság kisebb vagy egyenlő, mint 2, de a környezeti érzékenység szintén 3-as értéket vitt az ökotípus jellemzésébe. 7. „jó illetve kiváló agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek”: A területnek az erdőtelepítési és a szántóföldi növénytermesztési alkalmassági dominanciája egyaránt jellemző, mindkét meghatározottsághoz kiváló adottságok tartoznak. Ezt a minősítést kapta egy terület, ha mind a szántóföldi alkalmasság, mind az erdészeti alkalmasság 3-as volt és a környezeti érzékenység kisebb vagy egyenlő, mint 2. 8. „gyenge illetve közepes agrártermelési adottságú, vagy védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek”: 46
Mind az erdőtelepítési alkalmasság, mind a szántóföldi alkalmasság közepes. Ezt a minősítést kapta egy terület, ha mind a szántóföldi alkalmasság, mind az erdészeti alkalmasság 2-es volt és a környezeti érzékenység kisebb vagy egyenlő, mint 1. 9. „környezetileg érzékeny, jó agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek”: Mind erdőtelepítésre indokolt terület, mind a szántóföldi növénytermesztésre alkalmas terület, magas környezetérzékenységi meghatározottsággal, amit a földhasználat során mindenképpen figyelembe kell venni. Ezt a minősítést kapta egy terület, ha mindhárom érték 3-as volt. 10. „gyenge agrártermelési és erdőtelepítési alkalmasságú, környezetileg érzékeny területek”: A környezeti érzékenység dominál, vagy közepes és gyenge termelési adottságok esetén ugyanakkora súllyal határozza meg a területet. Ezt a minősítést kapta egy terület, ha a környezeti érzékenység 3-as vagy 2-es és a többi kategória kisebb vagy egyenlő, mint 2. Avagy a környezeti érzékenység 1-es vagy 0-ás és a többi kategória kisebb vagy egyenlő, mint 1. A terület ökotípusos földhasználati meghatározottsága az alábbi táblázat szerint alakul. A táblázatban az összehasonlíthatóság kedvéért az országos adatokat is elhelyeztük. Tisza-völgy MTÉT
Magyarország
Ökotípusok terület (ha) 0. Vizsgálatból kizárt terület
arány (%)
terület (ha)
arány (%)
20348
46,94%
606270
6,53
731
1,69%
1137101
12,24
2. Gyenge illetve közepes termőképességű agrárterületek
1270
2,93%
685599
7,38
3. Környezetileg érzékeny agrárterületek
1046
2,41%
750
0,01
640499
6,89
494606
5,32
1013
0,01
71255
0,77
2077736
22,37
1. Jó illetve kiváló termőképességű agrárterületek
4. Erdőtelepítésre javasolt területek 5. Védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek
2028
4,68%
6. Erdőtelepítésre javasolt, környezetileg érzékeny területek 7. Jó illetve kiváló agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek 8. Gyenge illetve közepes agrártermelési adottságú, vagy védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek
1379
3,18%
47
Tisza-völgy MTÉT
Magyarország
Ökotípusok terület (ha)
arány (%)
9. Környezetileg érzékeny, jó agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek 10. Gyenge agrártermelési és erdőtelepítési alkalmasságú, környezetileg érzékeny területek Összesen
16548
38,17%
terület (ha)
arány (%)
3
0,00
1722495
18,54
9289674
100,00
Azok a területek ahol sem az alkalmassági értékek, sem a környezeti érzékenység nem domináns a „Gyenge agrártermelési és erdőtelepítési alkalmasságú, környezetileg érzékeny területek” ökotípusba kerültek, és ezek teszik ki a terület 38,17 %-át.
48
6. Az Alsó Tisza MTÉT kialakításának társadalmi feltételei
A helyzetértékelés társadalmi-gazdasági része korábbi területfejlesztési tanulmányok, kutatások, a térségre vonatkozó szakirodalom és leíró statisztikák feldolgozása alapján készült. Az adatok forrása: KSH Népszámlálás 2011., Területi Statisztika adatbázis. 6.1.
Szocio-ökonómiai adottságok
Társadalomföldrajzi szempontból nehéz lehatárolni, besorolni a területet, kistájak sora érintkezik a térséggel. Tipikus átmeneti terület a löszhátak, homokhátak, és a Tisza ártere között, mely a gazdálkodástípusok, életmód tekintetében is meghatározták az itt lakók mindennapjait. A homokhátak teret biztosítottak a tanyás szerkezet kialakulásának, ami a 18-19. század fordulóján indult, és a szocializmus korszakát túlélve egyes településeken a mai napig is nagyon magas a külterületen élők aránya. A népesség tájhasználatát minden időben meghatározza a vizsgált terület keleti határát jelentő Dél -Tisza völgy. Korábban a természeti folyamatokhoz illeszkedő ártéri gazdálkodásnak és halászatnak biztosított megfelelő terepet, a szabályozásokat követően monokultúrás szántóföldi növénytermesztésnek ad helyet. A lehatárolt terület bár az Alsó-Tisza nevet viseli, társadalomtörténeti szempontból használt Alsó-Tisza vidék népességét nem fedi le teljes mértékben (ahogy egyébként a kistáj beosztás sem), ellenben érintkezik Kiskunság és Nagykunság vidékével is. Az alsó tiszavidék szociográfiai szempontból már inkább a Viharsarok, azaz a Körös-Maros-Tisza háromszög által bezárt térséget jelöli (ahogy arról Féja Géza, Viharsarok c. szociográfiája is megemlékezik). A településszerkezet meghatározó elemei a volt mezővárosok (pl. Csongrád, Kiskunfélegyháza), melyek azontúl, hogy ma már városi szolgáltatásokkal is fel vannak vértezve, mezőgazdasági profilukat is megtartották élelmiszeripari, mezőgazdasági termék feldolgozási ágazatoknak köszönhetően, nem mellékes, hogy több ezer fős külterületi népességgel is rendelkeznek. A vizsgált térség gazdasági és társadalmi szempontból is kiemelkedő városi települése Szeged. A kistelepülések sorában kisvárost nem találunk, csak nagyközségeket (Algyő, Tiszaalpár, Lakitelek, Sándorfalva) és községeket. ….sz táblázat: A Tisza-völgy MTÉT mezőgazdálkodó népessége
Terület
Mezőgazdas Lakónépes Foglalkozta ági ség száma tottak foglalkoztato (fő) száma 14+ ttak száma (fő)
Mezőgazdasá gi foglalkoztatot tak aránya (%)
Külterületen élő lakónépesség száma (fő)
Külterületen élő lakónépesség aránya (%)
Algyő Baks Balástya Csanytelek Csongrád Dóc Felgyő Gátér
5508 2005 3498 2776 17242 733 1225 968
5,7 7,2 36,6 18,6 5,0 17,3 16,1 6,7
740 20 2131 1211 1655 217 390 130
13,4 1,0 60,9 43,6 9,6 29,6 31,8 13,4
2310 664 1407 936 6254 237 461 375
132 48 515 174 314 41 74 25
49
Kiskunfélegyháza Lakitelek Ópusztaszer Pálmonostora Pusztaszer Sándorfalva Szatymaz Szeged Tiszaalpár Tiszasas Tiszaug Tömörkény
30172 4449 2174 1849 1458 7871 4658 168048 4898 1047 894 1753
12102 1704 725 607 540 3126 1804 69228 1734 342 289 616
871 109 124 103 102 149 205 898 162 41 24 140
7,2 6,4 17,1 17,0 18,9 4,8 11,4 1,3 9,3 12,0 8,3 22,7
4232 508 894 703 377 654 2445 1384 521 10 39 744
14,0 11,4 41,1 38,0 25,9 8,3 52,5 0,8 10,6 1,0 4,4 42,4
Forrás: KSH Népszámlálás, 2011.
6.1.1. A tervezett MTÉT egyes településeinek mezőgazdálkodó népessége Balástya és Szatymaz lakosságának több mint fele külterületen, jellegzetes tanyás térségben él. A tanyák az északi irányba húzódó Kiskunsági löszös hát felé folytatódnak, Csanytelek, Tömörkény, Ópusztaszer és Pálmonostora esetében is meghaladja a 40%-ot a külterületen élők aránya. Az MTÉTben legnagyobb területtel érintett 10 település esetén a külterületen élők aránya jóval magasabb (21,4%), mint az összes szóban forgó település esetén jellemző érték (7,2%), ami még mindig többszöröse az országos arányszámnak (3,1%). Legnagyobb arányban Balástyán található mezőgazdálkodásból élő lakosság, de kiemelkedő még Csanytelek, Pusztaszer és Tömörkény település mezőgazdaságból élő népessége is.
6.1.2. A népesség korösszetétele A korszerkezet nem túl kedvező az érintett területen. A 60 év felettiek aránya, minden településen meghaladja a 18 év alatti korosztály részesedését az össznépességből. Viszonylag jobb helyzetben mindössze Szeged és a szeged környéki települések (Szatymaz, Sándorfalva, Algyő) vannak. Itt a fiatal korosztály 18-20% az idős pedig 21-23 % között van. Elmondható, hogy Szeged bár a jobb települések között van, ugyanakkor időbeli skálán nézve ott is öregszik a népesség, a fiatalok körében egyre népszerűbb illetve gazdaságosabbnak mutatkozik a tanyasi életforma. Sokan költöznek az említett települések külterületeire, tehát a falu-város irány megfordult a népességmozgást tekintve. A települések többségének azonban rosszak a kilátásai a korszerkezetet illetően. Tömörkény, Tiszaug, Tiszasas esetén az idős korosztály 30% körüli arányt képvisel, míg a 18 év alattiak aránya mindössze 15-16%, amely értékek egyértelmű jelei az elöregedésnek. A többi érintett település sem rendelkezik lényegesen jobb korszerkezettel.
6.2.
Kistérségi kapcsolódások 50
Az Alsó-Tisza MTÉT kijelölése az alábbi kistérségeket, településeket érinti:
Csongrádi kistérség: Csanytelek, Csongrád, Felgyő, Tömörkény;
Kisteleki kistérség: Baks, Balástya, Ópusztaszer, Pusztaszer;
Kiskunfélegyházi kistérség: Kiskunfélegyháza, Gátér, Pálmonostora, Tiszaalpár;
Szegedi kistérség: Algyő, Dóc, Sándorfalva, Szatymaz, Szeged;
Kecskeméti kistérség: Lakitelek, Tiszaug;
Kunszentmártoni kistérség: Tiszasas.
A következőkben azon kistérségeket mutatjuk be társadalmi, tájhasználati és gazdasági szempontból, amelyek nagymértékben fednek át a tervezési területtel. (lásd: 4. térkép)
6.2.1. Csongrádi kistérség
1. Társadalom 2001 és 2010 között a Csongrádi kistérség népessége közel 6,4%-kal csökkent. A kistérség természetes népességváltozása a vizsgált időszakban -2320 fő volt, míg 2010-ben 1,12%-os csökkenést mutatott. Az utóbbi adat jelentősen meghaladja a megye többi kistérségeinek hasonló adatát a tárgyévben. A kistérségnek 2002 és 2010 között 345 fős vándorlási deficittel kellett szembenéznie. A kistérség öregedési mutatója (149%) a megyei átlagnál (124%) és az országos átlagnál (123%) is magasabb. 2010-ben a kistérség legelöregedettebb települése Tömörkény (223%) lett. Az öregedési index a megyében, a Csongrádi kistérségben a legmagasabb. A kistérségre jellemző tehát a nagyfokú elöregedés. Ez a tény, az öregek elmagányosodása mellett komoly terheket és feladatokat ró a települések és a kistérség szociális ellátórendszerére. A térség foglalkoztatási lehetőségei a rendszerváltást követő üzembezárásoknak köszönhetően jelentősen romlottak. Jelenleg a mezőgazdaságban a szocialista éra nagyüzemei helyett kisvállalkozások működnek, melyek átlagosan csupán 8-10 főt foglalkoztatnak. A Csongrádi kistérség legnagyobb foglalkoztatója a Mars Hungary amerikai üzem, ahol több mint 800 főt alkalmaznak. A második számú foglalkoztatók az államigazgatás, illetve az önkormányzatok. A munkanélküliség mellett az inaktívak (öregségi, rokkantsági nyugdíjasok és járulékosok) egyre növekvő aránya is rontja a népesség gazdasági aktivitásának mértékét. A kistérség munkanélküliségi rátája a 14-64 éves népesség körében 2009-ben 10,68 %, mely meghaladta az országos átlagot (10,1 %), továbbá Csongrád megye kistérségei között is ez bizonyult a legmagasabbnak (KSH, 2010). A térségben 2006-ban a lakosság 18 %-a élt külterületen. A külterületi népesség aránya Csongrádon volt a legcsekélyebb (9 %), míg a többi település esetében jóval magasabb számok születtek: Felgyő: 37%, Tömörkény: 44%, Csanytelek: 46%. A tanyán élők munkanélkülisége jelentősebb, mint a kistérségi átlag. Összességében elmondható, hogy a kistérségben az országos átlagnál lényegesen kevesebb a munkalehetőség. Emiatt nehéz a helyzetben vannak a kistérség pályakezdő fiataljai, akik gyakran az elvándorlást érzik egyedüli megoldásnak. 51
2. Tájhasználat A kistérség területe 33 920 hektár, melynek jelentős részén mezőgazdasági művelést folytatnak. A terület közel 60 %-a szántóként (28 % kistáblás szántóként, 30 % nagytáblás szántóként) funkcionál, a tanyák aránya 4%-ra tehető. A szántók mellett jelentős gyepterületek is találhatók a területen: a természetes gyepek aránya 11%, míg az intenzív legelőké közel 3 %. A Csongrádi kistérség területén jelentős az állóvizek aranya: természetes tavak 461 hektár, halastavak 1.040 hektár. A térség tájhasználatát tekintve beilleszthető a Tisza menti kistérségek sorába, itt is az intenzív gazdálkodás túlsúlya jellemző. A terület mozaikos tájszerkezetű homokhátsági és hullámtéri részein a tájhasználat részben adaptálódik a természetföldrajzi adottságokhoz, ezzel szemben a mentett ártéren egyhangú, nagytáblás szántóművelés terjedt el. A jelentős arányú szántóművelés itt tagolatlan felszínborítással jár együtt, pedig a kistérségben közel azonos a kistáblás és a nagytáblás szántók aránya. Szinte mindenütt hiányoznak viszont a szántók közül az erdő és a gyepsávok. A vízhiány jelentős problémaként merül fel a területen: a vízpótlást már régóta nem a felszíni vizek visszatartásával, hanem a rétegvizek felhasználásával oldják meg, ami miatt hosszú távon nem fenntarthatóak a jelenlegi tájhasználati tevékenységek. A szóban forgó terület környezeti jellemzőit figyelembe véve megállapítható, hogy az intenzív gazdálkodás (legyen az szántóföld vagy erdő- és gyümölcsültetvény) túlzott aránya indokolatlan, sőt a térség vízháztartása szempontjából egyértelműen káros. Megoldást a mozaikos tájszerkezet kialakítása jelentene, mely nemcsak az alkalmazkodás megkönnyítéséhez, hanem a meglévő természetes rendszerek, természeti adottságok megőrzéséhez is hozzájárulna.
3. Gazdasági ágak Mezőgazdaság A kistérség gazdasági ágazatai közül – a terület átlagosnál kedvezőbb agráradottságai révén – kiemelkedik a mezőgazdaság. A termelési szerkezetet tekintve a fólia – és üveg alatti primőr, illetve virágtermesztés, a szabadföldi zöldségtermesztés, a szőlőtermesztés, valamint a szántóföldi művelés jellemző. Emellett a térségben a biogazdálkodás is meghatározó: jelentős a bio-kecskesajt, -méz és -gabonacsíra előállítás. Az állattartásról általánosságban elmondható, hogy az egykor magas színvonalú állattenyésztés jelentősen visszaesett, ami az értékesítési lehetőségek beszűkülésére és ebből következően a jövedelmezőség nagyarányú romlására vezethető vissza. A terület tájhasználatával összhangban, a mezőgazdasági termékek közel 70 %-át nagyüzemi módszerekkel gazdálkodó társas vállalkozások, illetve nagyméretű magánvállalkozások állítják elő, míg a fennmaradó 30 %-ot kisebb magánvállalkozások és őstermelők adják. 52
Ipar és szolgáltatás Az ipari tevékenységek elsősorban Csongrádra koncentrálódnak, 2005-ben a városban működött az ipari vállalkozások 89 %-a. A város ipara hagyományosan feldolgozóipari ágazatokra épül, mint a gépipar, textilipar, kézművesipar, bútoripar és a faipar. A térség agrárjellegéből adódóan jelen van a mezőgazdasági termékfeldolgozás és az élelmiszeripar is. Az ágazatban működő vállalatok a termeléshez szükséges alapanyagot jellemzően nem a helyi termelőktől szerzik be, melynek köszönhetően a kistérségben alacsony szintű az agrártermékek feldolgozottsági szintje. 2010-es KSH adatok szerint a regisztrált ipari, építőipari vállalkozások száma a kistérségben 307 darab, amely az itt regisztrált vállalkozások 8,5 %-át adta (KSH, 2010). Csongrád megyében az említett kategóriába tartozó vállalkozások száma 5.982 darab, melyből 3.219 a Szegedi kistérségben található. A számadatok tükrében kijelenthető, hogy a kistérségben a külföldi érdekeltség (német, amerikai, francia) és az exportra termelés ellenére, az ipar nem tekinthető egyértelmű húzóágazatnak. Az ipari vállalkozásokhoz hasonlóan, a lakossági és a gazdasági szolgáltató vállalkozások is főként Csongrádon működnek. 2009-ben a térségben magas volt (1539 db) a lakossági szolgáltató vállalkozások száma. Jellemzően a kisipari jellegű szolgáltatások és az idegenforgalomhoz köthetők a meghatározóak. A gazdasági szolgáltató vállalkozások közül kiemelkedik a térségi Európai Uniós Iroda, illetve a terület erőteljes agrár-beállítottsága miatt jelentősek a mezőgazdasághoz kötődők.
6.2.2. Kisteleki kistérség 1. Társadalom A kistérség legnagyobb települése Kistelek, ahol a térség lakosságának közel 40%-a él. A fennmaradó 60 % Baks, Balástya, Csengele, Ópusztaszer és Pusztaszer között oszlik meg. A népesség körében magas a 60 éven felüliek aránya, az öregedési index térségi szinten nő. Jelentős demográfiai folyamatnak tekinthető a külterületi népesség magas aránya és növekedése. A hátrányos helyzetű rétegek egyre gyakrabban választják a tanyasi létet az alacsony ingatlanárak és a gazdálkodási lehetőség miatt. Az ingázók száma is meghatározó a térségben; az ingázás célpontja elsősorban Szeged, kistérségi szinten pedig Kistelek. A rendszerváltást követően a foglalkoztatási lehetőségek csökkentek a térségben, melynek következtében megnőtt a munkanélküliek és a kényszervállalkozók száma. A bezárásra ítélt nagyüzemekben dolgozók elsősorban a kereskedelemben, a szolgáltatóiparban és a feldolgozóiparban helyezkedtek el. Ma már 300 fő fölött foglalkoztató ipari vállalat nem működik a kistérségben. A munkáltatók főként 50 fő alatti létszámú alkalmazottal dolgoznak, ezen belül is jelentős az 1-2 főt foglalkoztató magánvállalkozások száma.
53
A térségben működő közel 911 munkáltató közül legnagyobb arányt az egyéni vállalkozói igazolvánnyal tevékenységet folytatók (39,4 %), illetve az adószám nélküli magánmunkáltatók (25,1 %) képviselnek, akik jellemzően a mezőgazdasági ágazatban tevékenykednek. A munkanélküliségi ráta tartósan magas a Kisteleki kistérségben, mely a foglalkozási lehetőségek hiányára vezethető vissza. Foglalkoztatás terén a következő pontok jelentik a térség gyengeségeit:
alacsony iskolai végzettségi szint, csekély az idegen nyelveket beszélő szakemberek száma, helyi szakemberek hiánya, értelmiség elvándorlása.
2. Tájhasználat A kistérség területe 41 019 hektár, melynek döntő része mezőgazdasági művelés alatt áll. A terület közel felét szántóként (35% a kistáblás szántók, 14 % a nagytáblás szántók aránya) hasznosítják, a tanyás gazdálkodási területek részesedése pedig 12%. A kistérség jelentős gyepterületekkel rendelkezik, a természetes gyepek összerészesedése közel 13 %, az intenzív legelők aránya 3 % körüli. A vizekben szegény kistáj felszíni vizei közül a természetes tavak (213 ha) a legjelentősebbek. A kistérségben jelentős területeken vannak szárazföldi mocsarak, melyek a különböző vízfelületekkel együttvéve több, mint 3%-kal részesednek az összterületből. A tájhasználati formákat tekintve a Kisteleki kistérségben túlzottan elterjedt az intenzív gazdálkodás, ezen belül is főként az intenzív zöldségtermesztés. A Tisza egykori árterén viszont a nagytáblás, intenzív szántóművelés túlsúlya jellemző. A kistérség mégis mozaikosabb képet mutat más, Tisza menti területekhez képest, ami részben a homokhátságok megszokottól mozaikosabb tájszerkezetének, a megmaradt mocsaras, illetve gyepterületeknek, részben pedig a kistáblás szántóművelésnek köszönhető. Az intenzív gazdálkodás túlsúlyát nem indokolják a kistérség adottságai. A jelenlegi tájhasználat egyértelműen problémásnak tekinthető a térség vízháztartását stabilizálni képes természetes rendszerekre nézve, továbbá veszélyezteti a környezeti adottságok megőrzését. E nehézségek kiküszöbölése érdekében a mozaikos tájszerkezet kialakítására kellene törekedni. 3. Gazdasági ágak Mezőgazdaság A kistérség adottságai - a természeti és társadalmi, gazdasági erőforrások szerint is - elsősorban a mezőgazdaságnak kedveznek. A térség termelési szerkezetét tekintve hagyományosan a szántóföldi művelés és a hajtatott zöldségés virágtermesztés jelentős. Legfontosabb szántóföldi kapás növények a burgonya és a kukorica. A területek nagyságát tekintve a kistérségben a gabonatermesztés dominál – őszibúza, ősziárpa, rozs, 54
tritikále, valamint jelentős a lucernatermesztés. A gyenge termőhelyi adottságok következtében alacsonyak a termésátlagok, a gabonát 2-2,5 t/ha, a kukoricát 3-3,5 t/ha értékek jellemzik. A fűszerpaprika- és a szőlőtermesztés és az állattartás mértéke is jelentősen visszaesett a térségben. Ipar és szolgáltatás Említésre méltó ipari tevékenység csupán Kisteleken folyik, itt működik a térség legjelentősebb ipari vállalata, amely már évek óta külföldi kézben van. Emellett jelen vannak élelmiszeripari, feldolgozóipari, építőipari és kisipari vállalkozások is. Főként a mezőgazdasághoz kötődő szolgáltató vállalkozások dominálnak a térségben.
6.2.3. Kiskunfélegyházi kistérség 1. Társadalom 2009-ben a kistérség lakónépessége 45 861 fő volt. A legnépesebb település a térség központja, Kiskunfélegyháza, ahol a térség lakosságának közel kétharmada él. A második legnagyobb település Tiszaalpár, továbbá két 1000 fő alatti község is található e területen: Gátér és Bugacpusztaháza. A terület népsűrűsége alacsony, ami a térség szétszórt településhálózatát, az ún. nagyfalvas szerkezetet jelzi. A 2009. évi népszámlálás adatai alapján a kiskunfélegyházi kistérség minden negyedik lakosa külterületen él. A külterületi lakosság aránya Pálmonostora és Petőfiszállás községekben a legmagasabb, itt a népesség közel kétharmada külterületi lakos. A térségben nagy hagyománya van a tanyasi életformának. A foglalkoztatási tendenciákat tekintve csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya, ezzel párhuzamosan pedig nőtt a tercier szektorban foglalkoztatottaké. Pozitív folyamatként könyvelhető el, hogy a térségben csökkent a regisztrált munkanélküliek száma. 2. Tájhasználat A kistérség a Kiskunsági-homokhát és a Kiskunsági löszös síkság határterületén helyezkedik el. Az erőteljes talajvízszint csökkenés, a szőlő-és gyümölcstelepítések tereprendezései, a szántóterület kiterjesztése és a homoki monokultúrás erdősítések a természeti értékek pusztulását idézték elő. A területen magas a napfényes órák száma, ugyanakkor tartós talajvízszint-süllyedés is jellemzi, ami megnehezíti az itt folytatott mezőgazdasági tevékenységeket. A térségben kelet-északkeleti irányba haladva nő a jobb minőségű talajok aránya. Átlagosan 12 aranykoronás termőterületek találhatók itt, melyek a megyei átlag alatt maradnak (17 ak/ha). Az összes termőterület valamivel több, mint fele áll szántóföldi művelés alatt. Gazdaságos szántóföldi növénytermesztésre alkalmas jobb minőségű szántók Kunszállás, Kiskunfélegyháza, Gátér, Tiszaalpár és Pálmonostora területén találhatók nagyobb arányban. Jelentős kiterjedésű gyepterület is található a kistérségben, közel 15 000 ha. A 80-as években a jobb minőségű gyepek egy részét állami támogatással feltörték, és szántóföldi műveléssel hasznosították. A kisebb termőképességű gyepeken a legeltetés lenne a megfelelő hasznosítás, de a szarvasmarha és juh állomány csökkenése miatt nincsenek teljes mértékben kihasználva ezek a legelőterületek. A térségben a szőlő-és gyümölcstermesztés számára kedvezőek az adottságok. 55
3. Gazdasági ágak A vállalkozásokon belül magas az egyéni vállalkozások aránya, tőkeértékük viszont alacsony. A szervezetek főként a kiskereskedelem, a javítás-karbantartás és a mezőgazdaság terén tevékenykednek. A vállalkozások területi koncentrációja erőteljes, a kistérségben található összes vállalkozás mintegy 70%-a Kiskunfélegyházán tömörül. Mezőgazdaság A kistérség keleti területein elsősorban szántóföldi termelést folytatnak, míg a nyugati homok területeken jellemzőbb a kertgazdálkodás, szőlő- és gyümölcstermesztés. A térségben a biogazdálkodás is jelen van. A növénytermesztés mellett a sertés-, a szarvasmarha-, a lótenyésztés és a baromfitartás említhető jelentős megélhetési forrásként. Nagyon híres a térség libatenyésztése, melynek termékei — a toll és a libamáj — meghatározó exportcikkek. A rendszerváltást követően a TSZ-ek megszűnésével és a területek felosztásával nőtt a viszonylag kisterületű, tőkeszegény családi gazdaságok száma. A települések többségében folyamatosan csökken a mezőgazdálkodás szerepe és jövedelmezősége. E folyamat részben a magas termelési költségekre, az alacsony piaci árakra, a termékszerkezet váltásának hiányára, valamint a kedvezőtlen pici és kormányzati környezetre vezethető vissza. Ipar és szolgáltatás Az ipar szerkezetére jellemző, hogy a legtöbb embert a kistérségben az élelmiszeripar és a könnyűipar foglalkoztatja. Több településen is folyik a termények és az állatok feldolgozása, üzemel takarmánykeverő, szárító, készítenek tormát, mustárt, ételízesítőket, savanyúságot, befőtteket, rostos gyümölcsleveket. A kistérségben található vágóhíd, foglalkoznak tejtermeléssel, tésztagyártással, valamint szesz- és sütőipari tevékenységgel is. A települések könnyűiparából kiemelkedik a cipőgyártás, a fafeldolgozás és a kézműipar. A rendszerváltást követően évről-évre nőtt a szolgáltató vállalkozások száma, mivel ebben a gazdasági ágazatban volt, illetve van a leginkább lehetőség minimális tőkéjű kényszervállalkozások alakítására. A szolgáltatások terén problémát jelent, hogy a magasabb jövedelmezőségű szolgáltató ágazatok (pl.: pénzügy, biztosítás stb.) csupán elvétve vannak jelen a térségben.
6.2.4. Szegedi kistérség 1. Társadalom A kistérség központi települése Szeged, ami a terület 37,3 %-án helyezkedik el, viszont a népesség 4/5ét adja. A 2000-es években jelentősen módosult Szeged és a környező települések viszonya: Szeged város lakossága csökkent, míg a térség többi községének lakosságszáma (Dóc kivételével) emelkedő tendenciát mutatott. A falu-város közötti népességáramlási folyamat megfordult, mely egyrészt a környező falvak olcsóbb és bőségesebb telekkínálatával, másrészt a szegedi foglalkoztatásban fontos szerepet játszó ipar rendszerváltást követő hanyatlásával, a munkahelyek megszűnésével magyarázható. Összességében a város népessége 1990. és 2007. közötti időszakban 6 308 fővel csökkent. 56
Általános jelenség a népesség elöregedése, továbbá a már említett vándorlási folyamatok következtében Szegeden nőtt az idős korosztályok jelenléte, míg a környező települések jellemzően fiatalodtak. A kistérség településeinek felénél jellemző a magas, 20 % körüli vagy azt lényegesen meghaladó (pl. Szatymaz 48 %, Domaszék 46%) külterületi lakosság. A 90-es évek kedvezőtlen munkaerő-piaci változásai a Szegedi kistérségre is hatást gyakoroltak, de a foglalkoztatási mutatói a megyei átlagnál jobbnak bizonyultak. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya a térségben rendkívül alacsony, a szolgáltatási szféra túlsúlya jellemző. A kistérségben foglalkoztatottak aránya közel azonos a megyeivel. A 30 évnél fiatalabb foglalkoztatottak aránya Szegeden a legmagasabb, míg a 60 évnél idősebbek hányada – a mezőgazdasági munkavégzés miatt – a térség egyéb településein jelentősebb, mintegy kétszerese a városinak. 2. Tájhasználat A kistérség területén a földrajzi adottságokat tekintve két tájegység különböztethető meg: a homokháti és a Tisza-Maros menti terület. A nyugati, homokháti részeken a homokos, gyengébb minőségű talajok jellemzők, melyeken változatos gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermesztés, valamint extenzív állattenyésztés folyik. A Tisza menti területeket kötött talajú és szélsőséges vízjárású réti talajok borítják, itt intenzívebb növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Emellett a Fehér-tónál kialakított halastórendszerben jelentős haltenyésztés alakult ki. A homokháti területek átlagosan 10 aranykorona értékűek, míg a többi terület értéke 20-25 aranykorona közé tehető. A térségben jelentős hagyománya van a fólia alatti zöldség- és virágtermesztésnek. A termőterületek művelési ág szerinti megoszlását tekintve az országos eredményekhez képest a térségben magasabb a szántó- és a halastóterületek aránya (az ország halastó területeinek 1/10-e a szóban forgó kistérséghez tartozik). 3. Gazdasági ágak A kistérség településszerkezeti jellegéből és környezeti adottságaiból adódóan két domináns gazdasági szektor határozza meg a kistérség gazdasági életét: a mezőgazdaság és a szolgáltatás. Mezőgazdaság A kistérség mezőgazdaságát a szántóföldi növénytermesztés, a zöldség-, hagyma- és fűszerpaprika termesztés, a vetőmagtermelés, a fólia alatti zöldséghajtatás és virágtermesztés, a gyógynövénytermesztés, valamint a gyümölcs- és szőlőtermesztés jellemzi. Az állattartást tekintve a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfitenyésztés a meghatározó. Ipar és szolgáltatás A térség ipari kapacitása Szegeden összpontosul. Az ipar fő profiljai: élelmiszeripar, vegyipar, kőolaj és földgáz kitermelés, gépipar, textil-, ruházati-, bőr- és cipőipar, porcelángyártás, építőipar, mezőgazdasági termékfeldolgozás. A felsorolt iparágazatok közül főként az élelmiszeripar dominál. A termelés döntő hányadát az 50 főnél nagyobb ipari szervezetek állítják elő. Az ipari beruházások legnagyobb hányada külföldi tőke bevonásával valósul meg. Az iparhoz hasonlóan a szolgáltató vállalkozások is Szegeden összpontosulnak. A következő szolgáltató tevékenységek fordulnak elő: energiaszolgáltatás, kiadói tevékenység (helyi és regionális média),
57
vendéglátás, szállítás, banki tevékenység, a vállalkozóknak nyújtott szolgáltatások, illetve szakmai tanácsadások.
58
6.3.
A jelenlegi gazdálkodás feltételei, tájhasználat jellemzői
A térség mezőgazdasági szerepe meghatározó, bár az elmúlt évtized feldolgozóiparban bekövetkezett változásai jelentős terheket róttak a gazdálkodókra. A talajtulajdonságokat tekintve a Tisza mentén jobb minőségű, nyugat felé kisebb termőképességű talajokat találunk. Ennek megfelelően a termelt növénykultúrákban is megfigyelhetőek különbségek. Az éghajlati adottságok, a napsütéses órák számát tekintve kiemelkedőek, a csapadékviszonyokat illetően azonban kedvezőtlennek mondhatók. Távolodva a Tiszától és a jelentősebb felszíni vízfolyásoktól az öntözés egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, így a vízpótlás a terület számára fontos megoldandó feladat. A vízhiánnyal érintett hátsági területeken a víztakarékos öntözés, a szárazságtűrő fajok termesztése és gyümölcstermesztés jelent alternatívát az itt élők számára. A területen szántóföldi és kertészeti kultúrák közül a gabona, kukorica, napraforgó, paprika termesztése jelentős. A területen szarvasmarha, juh, sertés, baromfitenyésztés, és halgazdálkodás jellemző. A halgazdálkodás leginkább a Tisza vízrendszeréhez kapcsolódik, a távolabb elhelyezkedő egykori gazdaságok, a vízhiány miatt megszűntek, átrendeződtek. A halgazdálkodást a Víz Keretirányelv kétféleképpen kezeli, egyrészt, mint terhelést, ezért előírja a halászati területek számbavételét, másrészt, mint védendő értéket, így lehetőséget biztosít a gazdasági szempontból fontos vízi állatfajok védelmére területek kijelölésére. Természetes vízi halászat a természetes folyamatokra alapul, ami a Tiszán jellemző tevekénység. Az intenzív haltenyésztés egy olyan iparszerű tevékenység, amely során mind az input, mind az output oldal teljes mértékben kontrollált, a természetes folyamatok (a víz és tápanyag forgalom) nem befolyásolják a termelést, mindez művi környezetben valósul meg, mint a Sándorfalvi halastavak, Csaj-tó esetében is. A tógazdasági haltenyésztés a két, fent bemutatott technológiától alapvetően különbözik. Jelenlegi gyakorlatában meghatározó mértékben mesterségesen kialakított tavakban történik. A tógazdasági haltermelés azonban nagyrészt a természetes vizes élőhelyekre jellemző anyagforgalmi folyamatokra épül, ennek megfelelően olyan nyílt ökológiai rendszerként működik, amelynél az anyagok kibocsátása a természetes és a technológiai folyamatok egymásra hatásával, egymástól nem szétválasztható módon valósul meg, ilyen nagy halgazdaságok a Fehér tó területén találhatóak.9 6.3.1. A terület mai földhasználati képének alakulása Művelési ág szántó legelő erdő, fásítás beépített halastó vonalas létesítmény csatorna egyéb nádas
terület (ha) 25471,20 9614,91 2148,91 1446,48 1376,91 1272,79 735,36 363,70 331,59
arány (%) 58,74% 22,17% 4,96% 3,34% 3,18% 2,94% 1,70% 0,84% 0,76%
9
Forrás: Vízgyűjtő-gazdálkodási terv Alsó-Tisza jobb part, 2010. december, Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Szeged http://vizeink.hu/files3/2_20_AlsoTisza.pdf
59
egyéb felszíni víz mocsár anyagnyerőhely egyéb mezőgazdasági terület Összesen:
311,54 233,21 34,33 24,53 43365,46
0,72% 0,54% 0,08% 0,06% 100,00%
A művelési ágak szerinti megoszlást tekintve jól látható, hogy a vizsgált MTÉT terület csaknem 25500 hektár szántó területet foglal magában és 9600 hektár legelőt. A kétfajta művelési ág a Tisza-völgy MTÉT 80%-át érinti. 6.3.2. A települések mezőgazdasági vállalkozói és tevékenységük Az érintett településeken 2011-ben a mezőgazdasági társas vállalkozások száma 162, a három város nélkül, mindössze 59 darab volt. A mezőgazdasági szervezetek összesen 64253 hektár területen gazdálkodnak, a városok nélkül szintén töredék ez az érték (9217 ha). Ennek ellenére Tömörkény és Baks településen működő szervezetek esetén legnagyobb az egy szervezetre jutó földterület mérete. Az szervezetek által használt földterület 39%-ban szántó, 44%-ban erdő, mindössze 7% a gyep, a maradék 5% pedig az egyéb. A vizsgált településeken majd 13000 egyéni vállalkozó gazdálkodik. A három érintett város e tekintetben is kiemelkedik, ugyanakkor szembetűnő, hogy a tanyás térségeken is sok egyéni vállalkozó van, többek között Balástya, Szatymaz, Sándorfalva követi a sorban a városokat egyenként 700-900 vállalkozással. A birtokszerkezet ez esetben meglehetősen szétaprózódott. Egy egyéni gazdaságra átlagosan 5,5 hektár földterület jut. A művelési ágak megoszlását tekintve az egyénileg művelt földek 66%-a szántó, 18%-a gyep, ellenben az erdők részesedése csak 8%. Az egyéni gazdaságok 900 ha gyümölcsöst, és 1000 ha szőlőt tartanak fenn, a társas szervezetek mindössze 250, 50 hektárt művelnek ezekből. Az állattenyésztés tekintve igen alacsony mutatókkal találkozunk. Az állatállomány szerkezetére jellemző, hogy a gazdasági szervezetek esetében a szarvasmarha és a sertés dominál, nagyobb szarvasmarha állománnyal Pálmonostorán, Tiszaalpáron és Kiskunfélegyházán találkozunk. A térségben összesen 9279 szarvasmarha van. Érdekes szembesítés, hogy a szervezeteknek mindössze 70 egyedes, míg az egyéni gazdálkodóknak 1560 egyedes lóállományuk van. A juhtenyésztés is számottevő a térségben, összesen 35186 juhot tenyésztenek, többnyire az egyéni vállalkozók. Kiemelkedő baromfiállománnyal (tyúk, liba, kacsa) rendelkezik Kiskunfélegyháza, Balástya, Tiszaalpár, és a halgazdálkodás is jelentős a Fehér tavon és a Csaj tó területén is. A földtulajdon tekintetében elmondható, hogy az egyéni vállalkozások az általuk művelt terület 12%át, a gazdasági szervezetek a 40%-át bérlik. 10
6.3.3. Különböző jogcímű agrár-kifizetések és támogatások a 2007-2013 időszakban
10
Adatok forrása: Népszámlálási adatok 2011-es településszerkezetben, KSH Területi Statisztika 2011.
60
A tervezett MTÉT területei lehatárolása fizikai blokkokhoz igazodik, ennek megfelelően a terület összesen 5300, a mezőgazdasági parcella-azonosító rendszerben (MePAR) regisztrált fizikai blokkból áll (2014). A támogatható és nem támogatható blokkok száma és területi aránya az alábbiak szerint alakul – lásd még: 18. térkép Támogathatóság
Blokkok száma (db)
Terület (ha)
Arány (%)
Támogatható területek
3893
10496,54
24,2%
Nem támogatható területek
1407
32865,51
75,8%
Összesen:
5300
43362,05
100,0%
Az MTÉT területének ¾ része támogatható – a nem támogatható kategóriába tartoznak a beépített területek, utak, csatornák, szegélyek, az erdők, fásítások illetve a gyepként nem (vagy ritkán) hasznosítható vizes élőhelyek, mocsarak, illetve a halastavak. A 2007-2013 időszakban az agrár-kifizetések és támogatások az alábbiak szerint alakultak a tervezett MTÉT területen. A táblázat a kizárólag a földterületek után járó alapszintű támogatással (SAPS) érintett területeket nem tartalmazza. Ezen kívül összesen 9432,9 ha-on vettek igénybe egyéb támogatási/kifizetési formákat, ami a támogatható terület kb. 30%-a. Lásd még: 19. térkép Jogcím AKG-II
terület (ha)
arány (%)
19,41
0,21%
AKG-II, KAT, Natura 2000, SAPS
323,65
3,43%
AKG-II, KAT, SAPS
581,48
6,16%
AKG-II, Natura 2000, SAPS
1398,76
14,83%
AKG-II, SAPS
4864,14
51,57%
96,06
0,16%
KAT, SAPS
597,71
1,02%
Natura 2000, SAPS
1536,9
6,34%
14,79
16,29%
9432,9
100,00%
KAT, Natura 2000, SAPS
EMVA: mezőgazdasági területek erdősítésének támogatása Végösszeg
A többszörös jogcímek miatt az egyes jogcímek „tiszta” területe nehezebben állapítható meg - ezt az alábbi táblában külön feltüntettük.
Jogcím Natura 2000 kompenzáció
terület (ha) 3355,37
AKG horizontális célprogramok kifizetés, amelyből
7187,44
Kedvezőtlen adottságú területek támogatása (KAT)
1598,90
Mezőgazdasági területek erdősítésének támogatása
14,79
61
Az MTÉT tervezett területén az AKG célprogram-kínálatából a horizontális szántóföldi, gyepgazdálkodási, ültetvényes és vizes élőhelyeken való gazdálkodáshoz kapcsolódó programok voltak elérhetők a 2007-2013 időszakra Szántóföldi növénytermesztés 1. integrált szántóföldi növénytermesztés (beleértve a szántóföldi zöldségtermesztést is) 2. tanyás gazdálkodás célprogram (beleértve a szántóföldi zöldségtermesztést is) 3. ökológiai szántóföldi növénytermesztés (beleértve a szántóföldi zöldségtermesztést is) – átállás alatti (Áa) és átállt (Át) növénytermesztés esetén Gyepgazdálkodás 10. extenzív gyepgazdálkodás 11. ökológiai gyepgazdálkodás Ültetvényes gazdálkodás 16. integrált gyümölcs- és szőlőtermesztés 17. ökológiai gyümölcs- és szőlőtermesztés átállás alatti (Áa) és átállt (Át) ültetvénytermesztés esetén 18. hagyományos gyümölcstermesztés Vizes élőhelyeken történő gazdálkodás 19. nádgazdálkodás Az alábbi táblázat a valóban igénybe vett célprogramokat, illetve az egyes célprogramokba bevitt területek kiterjedését foglalja össze: Jogcím 1 – Integrált szántóföldi növénytermesztés célprogram
terület (ha) 2986,54
2 – Tanyás gazdálkodás célprogram
32,02
3 – Ökológiai szántóföldi növénytermesztés
37,00
10 – Extenzív gyepgazdálkodás
3758,52
11 – Ökológiai gyepgazdálkodás
340,97
16 – Integrált gyümölcs- és szőlőtermesztés
12,98
19 – Nádgazdálkodás
19,41
6.4.
Gazdálkodástörténeti áttekintés – A jelenlegi képet befolyásoló tényezők
Egy táj arculata, természeti értékei bonyolult társadalmi-gazdasági-természeti folyamatok során jönnek létre. Az alábbiakban a vizsgált táj és az itt található természeti értékek jelenlegi állapotának kialakulását eredményező folyamatokat vázoljuk fel. Mint ahogy már utaltunk rá, több táj határán fekszik a kijelölt terület, ennek megfelelő bontásban tárgyaljuk történetüket. 62
6.4.1. Duna-Tisza- közi síkvidék és a “Homokhátság”11 A Homokhátság ember általi meghódítása a rézkorra tehető. A táj kezdeti átalakítását a legeltetés és az erdőirtás jelentette, ami a növényzet változásában érhető tetten. A környezetre gyakorolt hatás csak a későbbi korokban, az állandó települések kialakulásával, majd a földművelés és a magasabb szintű agrikultúra térhódításával erősödött fel. Az évszázadokon keresztül folyó több célú fakitermelés „hatékonyságát” a potenciális erdőtársulások előfordulásának alacsony aránya mutatja. Állandó települések, téli szállások és aprófalvak a térségben a bronzkortól a kora középkorig, a tatárdúlásig léteztek. A tatárdúlás után az elpusztult Árpád-kori falvak egy része újrabenépesült és lassú fejlődésnek indult. A nagyobb népsűrűséget lehetővé tevő földművelés az állattartásnak kedvezőbb természeti adottságok miatt sokáig alárendelt jelentőségű maradt. A szilaj állattartással foglalkozó települések a török fenyegetés és pusztítás nyomán ismét pusztává váltak, lehetővé téve rövid időre a tájban a növényzet bizonyos szintű regenerálódását. A török uralom idején a nehezen megközelíthető és hasznosítható területek, az állandó vízállások és a homokbuckások belső részei bolygatatlanok lehettek. Később újabb antropogén tájelemek tűntek föl a Homokhátságon: a magántulajdonú, elsősorban a téli takarmányozási célú és szántóföld, kaszáló hasznosítású mezei kertek. A magántulajdonú téli szállások, mezei kertek területi rögzülésével, a huzamosabb idejű tartózkodásra is szolgáló épületek megépítésével - jellemzően a 19. század elejétől – önálló gazdaságok, tanyák alakultak ki. A szántóterületek 19. századi kiterjedése egyértelműen a tanyák megtelepedésével esik egybe. A nagyfalvas települések azonban csakúgy mint a nagy mezővárosok ennek következtében erősen szórványosodtak, a lakosságnak jelentős része külterületen, tanyán lakott. A paraszti birtok lett a jellemző, ahol intenzív kertkultúra valósult meg, amelynek művelése, felügyelete és védelme a gazda állandó jelenlétét kívánta. A futóhomok elleni védekezésül főként a 19. század folyamán zajlottak a nagy területre kiterjedő fásítások és út menti fasor-, illetve szőlő- és gyümölcsültetvény-telepítések. A homok megállítását elsősorban a tájidegen fafajokkal, a nemesnyárfélékkel, az akáccal, a fekete és erdei fenyővel végrehajtott erdősítésektől remélték. Ezek a 20. század közepétől már fokozódó mértékben szorították vissza a természetesebb élőhelyeket: a nyílt homoki gyepeket és a száraz homokfelszíneket. Az erdősítések akadályát jelentő külterjes állattartás a társadalmi-gazdasági változások nyomán a 19. század második felében visszaszorult, helyét az istállózó állattartás váltotta fel. A komplex gazdálkodási rendszert szőlő és gyümölcs, külterjesebb szántóföld, szarvasmarhatartás, vásárolt abrakkal önellátó sertéshizlalás és lótartás jellemzett A napjainkra megmaradt gyepterületek jó része, mint vizes élőhely elsősorban az év nagy részében vízzel telített talajának, ezáltal a szántóföldi művelésre való alkalmatlanságának köszönheti létét. A 20. század első felétől a vízállásos területek lecsapolása is megkezdődött. A nagyobb térségek vízszabályozását szolgáló csatornához - a belvizes éveket követően fokozódó mértékben - egyre több kisebb mellékcsatorna csatlakozott.
11
Forrás: Ángyán J. - Menyhért Z.(szerk.) (2004): Alkalmazkodó növénytermesztés, környezet- és tájgazdálkodás, Szaktudás Kiadó, Budapest. 559 p., Csatári B. – Kovács András D. (szerk.) (2005): A tanyás térségek környezete, Kutatási jelentések 1. füzet, MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete, Kecskemét, 60 p.
63
A Homokhátság táji arculatára - a fentebb vázolt tájalakítások eredményeképp - ma leginkább a nagy kiterjedésű szántóterületek, a telepített erdők, a tanyák jellemzőek, de kisebb arányban - és meglehetősen felszabdalt formában - a természetes-természetközeli vegetáció maradványait is megtalálhatjuk. Kecskemét és Baks között húzódó keskeny löszsáv kivételt jelent, az ország más löszös térségei között, mivel a mezőgazdasági művelés számára legkedvezőbb feltételek itt találjuk. 6.4.2. Csongrád és Szeged közötti Tisza völgy és térségének fejődése12 A folyamszabályozás előtti időszakban a hidrogeográfiai helyzet gyökeresen különbözött a jelenkori állapotoktól. A táj és annak használata sokkal közelebb állt a természeteshez ennek köszönhetően a XVIII. századi kép és a XIX. század közepi kép közt nem sok különbség található. A Tisza és a Körös folyók szabadon kanyarogtak keresztülfolyva a jelenlegi holtágakon. Külön figyelmet érdemelnek azok az allúvium medernyomai, amelyeket a helyi népnyelv laposoknak nevez. A terjeszkedő szántóföldi művelés eltüntette gyakran még e formák nyomait is, ám belvizes években, mint pl. 1999-ben újra megtelhetnek vízzel ezek a medernyomok újra felélesztve az egykori tiszai táj képét. A laposok felett pár méterrel a folyóteraszok szintje is megfigyelhető volt. Az alsó teraszokat egy-egy nagyobb ár még elöntötte, ezért a települések csak a magasabb teraszlépcsőn alakulhattak ki, itt viszont egy vonalban több is: Tiszaug, Tiszasas, Csépa, Szelevény. A település láncolat létrejöttében e biogeográfiai határvonal igen fontos szerepet játszott, hiszen e vonal mentén nemcsak eltérő élőhelytípusok, de eltérő gazdálkodási tevékenységek is találkoztak: halászat, pákászat, extenzív állattenyésztés, gabonatermesztés, homoki gyümölcstermesztés. Az egész Tisza és Körös mentére jellemző volt még abban az időszakban, hogy a települések alakját az árvízmentes kiemelkedések határozták meg. Az ártérben ebben az időszakban a természeti folyamatokhoz illeszkedő a klasszikus ártéri fokgazdálkodás volt jellemző. Ez azt jelentette, hogy a gazdálkodás 4 tevékenység köré csoportosult. A vízállásokat, vízfolyásokat halászták, a mocsarakat, mocsárréteket legeltették, a füzeseket csonkolták (kosárfonás), s a magas ártérre gyümölcsösöket telepítettek. Főleg magyar szürke marhával, mivel ez a durva füvű ártéri gyepeken is megélt, jól bírta az időjárási viszontagságokat, amíg a hó le nem esett kinn lehetett tartani. Emellett juhokkal legeltettek, de vannak adatok az ártéri sertéstartásról is, valamint bivalyt is tartottak akkoriban. Halakban szintén igen gazdag volt a vidék. Ebben az időszakban az erdők kis területre korlátozódtak, az árvízmentes területeken viszont hihetetlen kiterjedésű pusztaságok voltak. Száraz homoki gyepek a Pilis-Alpári-homokháton és a Tiszazugban, sztyepprétek a Tiszazug déli peremén, a Kiskunsági-löszösháton voltak dominánsak, míg a buckaközi mélyedések sziki vegetációval (szikes puszták, rétek, vakszikek, szikfokok) bírtak. A XVIII. század végén már bevált gyakorlat volt a futóhomok területek megkötése gyümölcsös telepítéssel. A XIX. és a XX. sz. fordulóján a táj és az itt élő lakosság életében drámai változást hozott a folyamszabályzás, amelyekről a harmadik katonai térképek is tanúskodnak. A folyamszabályzás során levágták a folyók jelentősebb kanyarjait így gyorsítva az árvizek gyors levonulását. A levágott kanyarulatok alkotják a holtágak legújabb generációját. A folyó mentén gátakat építettek, amely az 12
Forrás: Deák József Á. (2001): A Csongrád környéki táj fejlődése élőhelytérképeken keresztül, 13 p.
64
árteret hullámtérre és mentett oldalra osztotta. A lassan feltöltődő holtágak azonban napjainkra sem tűntek el. A holtágak egyfajta menedékei lettek az elmúlt évezredek során kialakult folyó menti természetes életközösségeknek, fajoknak, s ma az agrártájban zöld szigetként biztosítják a biodiverzitást. A vízrajzi viszonyok átalakítása az ártéri élőhelytípusok, tájhasználati formák átalakulását hozta, ami példátlan gyorsaságú fajkipusztulási hullámhoz vezetett. Az 1830-as évekhez képest a halmennyiség drasztikus csökkenését tapasztalták az itteni halászok. Az árterek felszántása, kiszárítása azonban nem ment egyik napról a másikra. A leggyorsabb és legdrasztikusabb beavatkozás a Körösszögben történt. A gát megépítése után röviddel az ártér túlnyomó része szántófölddé vált. Új elemként jelentkezett a másodlagos szikesedés. A katonai térképek tanulsága szerint a Köröszug és a Alpár-Bokrosi ártéri öblözet területén szántók még nem igen voltak a XIX. század végén, az extenzív állattenyésztés továbbra is meghatározó volt. Azonban drámai változások történtek Csongrádtól nyugatra elhelyezkedő területeken. Itt ugyanis a szikesedő mélyedések kivételével az összes termékeny talajú hátas részt felszántották. Mindezzel párhuzamosan a külterületi lakosság növekedésével jelentősen nőtt a tanyák száma. Erre az időszakra semmisültek meg e terület utolsó nagy kiterjedésű sztyepprétjei. Az 1950-es évekre nemcsak a mentett oldali ártér, hanem a hullámtér jelentős része is művelés alá került. A természetes vegetáció jelentősebb elpusztulása erre az időintervallumra esik. A hullámtéren a folyópartig lenyúló szántók mellett gyümölcsösök is voltak. Tipikus agrártájak alakultak, a „rétek” elvesztették rét jellegüket: a tájat gyümölcsösökkel körülvett tanyák és kistáblás mozaikok jellemezték. Később a szocialista mezőgazdaság hatására kezdtek a nagytáblás szántóföldek is megjelenni. 2000-es állapotok egyszerre mutatják a szocialista mezőgazdaság és a privatizáció hatásait, amely elsősorban a kis- és nagytáblás szántóföldek, gyümölcsösök eloszlásában jelentkezik. A szocialista mező- és erdőgazdálkodás számos új élőhelytípusokat adott a rendszernek, amelyek sajnos kis diverzitásúak, tájidegenek, nem szolgálják teljes mértékig az őshonos vegetáció túlélését. Új kategóriának minősíthetők a nagytáblás szántók és nagyüzemi gyümölcsösök. Az iparszerű termelési módszerek bevezetésével a szocializmus évtizedei alatt a meglévő szántókat és gyümölcsösöket monokultúrákká alakították, s mára már e területek képezik az Alföld alapmátrixát. A szovjet igényeket kielégítő tömegtermelésre helyeződött a hangsúly. A hullámtéri erdőtelepítésekben Csongrád környékén az őshonos fafajok aránya ugyan jelentősebb az országos átlaghoz képest, de foltokban végig a két folyó mentén sajnos tájidegen nemes nyarasokat is telepítettek. Drasztikusan visszaszorultak az ártéri mocsarak. A felszántott löszös üledékkel kevert, termékenyebb területeken a privatizáció mindössze a nagy és kistáblás szántóföldek arányának átrendeződését hozta. Megfigyelhető, hogy a települések közelében a kistáblás szántók aránya megnő, valamint a tanyák lassú pusztulása, ami a lakosság elöregedésével, városba költözésével, a mezőgazdaságból való munkaerő-elvándorlással hozható kapcsolatba.
65
6.4.3. Tanyasi és ártéri gazdálkodás, mint hagyományos tájhasznosítási lehetőség 6.4.3.1.
Tanyasi gazdálkodás13
A tanya a vizsgált régiónak minden szempontból kitüntetetten fontos település- és létformája. A tanyák, mint települések több évszázadon át alakultak ki mai formájukra, – s a legmodernebb európai vidékfejlesztési elvekhez teljesen illeszkedően – társadalmuk is pótolhatatlan táji tapasztalatokat, értékeket hordoz és ismer. Magyarországi feudalizmus kései századaiban született meg, a kapitalizmus térhódításával párhuzamosan teljesedett ki, s bár a szocializmus évtizedei alatt pusztulásra ítéltetett, nem sikerült fölszámolni, így a rendszerváltás után is meg tudott újulni. Napjainkban a tanyavilágnak, s a tanyáknak, mint tradicionális gazdálkodási, települési és létformának az állapota összességében kritikus. Több mint 50 %-uk 1950 előtt épült. Az 54 ezer regisztrált tanyaszerű épület közel 20 %-a már lakatlan. A külterületen regisztrált homokhátsági tanyai őstermelő gazdaságok és farmok életképessége igen csekély. Az általános elöregedés mellett jellemező, hogy számos városi megélhetési gonddal bíró fiatal család is tanyára költözött, így szinte halmozódnak e tanyás térségek társadalmi szociális gondjai. Csak nehezen javítható a külterületek közbiztonsága is. Ugyanakkor működnek színvonalas, mind a hagyományos, mind a modern kultúrákat fenntartó, versenyképes farm-gazdaságok, különösen értékes biotermékeket előállító tanyák, szép és vonzó tanyai vendégfogadók, gondosan rendbe tartott második otthon és „hobbi tanyák”. A 18. század vége - 19. század eleje tájékán formálódó tanyarendszer első valóban tanyaként értékelhető elemei a tágas síkokon, lapos homokhátakon jelentek meg. A nagy kiterjedésű, élénk domborzattal jellemezhető homokbuckásokat kezdetben a tanyásodás elkerülte, később is csak helyenként vált sűrűbben lakottá. Az „eredeti tanyák” megtelepedése a Homokhátság művelésre legalkalmasabb zónáiban történt. A tanyákhoz kapcsolódó szántóművelés áldozatául főként az átlagos terepszint magasságban kialakult, többségében közepes termékenységű (pl. réti talajok) talajok estek. A Duna-Tisza közi síkvidék egyik kistája, a Kiskunsági löszös hát a középtáj alapvető vonásaitól jelentősen eltérő természeti adottságokkal bír. A legfontosabb ilyen adottság a löszös üledéken kialakult termékeny talajok (pl. mészlepedékes csernozjom) jellemző előfordulása. A táji adottságok is nagyban hozzájárultak, hogy a kistáj legészakabbi része volt a 19. század első felében Kecskemét legsűrűbben tanyásodott térsége. Később, az egyik legnagyobb mérvű tanyapusztulás is itt volt a Duna-Tisza közén, mivel az 1960-as évektől támogatott nagyüzemi gazdálkodás és a kor gazdaságpolitikája a kedvező termőhelyi adottságú tájakon a táblásítást „akadályozó” tanyákat nem tűrte meg. A tanyák fennmaradását megengedő szakszövetkezetek kialakítására a táji adottságok miatt csak a homokon volt lehetőség. A korábban már spontán kialakult és önállósult tanyaközségek után, az 1950-es évek első felétől vett nagy lendületet a zárt beépítésű belterületek, önálló települések immár tudatos kialakítása. Mindez egyéb társadalmi-gazdasági tényezőkkel párosulva lassan a tanyásodás csökkenéséhez vezetett. Ennek egyértelmű következménye, hogy a tájat ért hatások koncentrálódtak, így a határ távolabbi részein, a
13
Forrás: Csatári B. – Kovács András D. (szerk.) (2005): A tanyás térségek környezete, Kutatási jelentések 1. füzet, MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete, Kecskemét, 60 p.
66
központi helyzetű belterülethez viszonyítva csökkent a tájátalakítás üteme. A határbeli népesség csökkenésével járó tanyapusztulást az 1970-es évektől számíthatjuk, mely napjainkban is tart. 6.4.3.2.
Az ártéri gazdálkodás14
Az ártéri tájgazdálkodás a Kárpát-medence folyói mentén honos hagyományos gazdálkodási forma volt. A gazdálkodás haszonvételei a vízjáráshoz igazodtak, és nagy szerepük volt az ártér és a folyóvölgy önálló arculatának kialakításában, fenntartásában. A vízrendszer egésze: a mellékágak, az erek, a fokok, az állandó és ideiglenes tavak, rétek, legelők, tájra jellemző ligeterdők, az ún. gyümölcsények e gazdálkodási formának köszönhették létüket, fennmaradásukat, miként folyóink egykorvolt legendás halbőségét is elsősorban az ártéri halászat eredményezte. Ebből következően az ártéri tájgazdálkodás megszervezésére csak ott van lehetőség, ahol elegendő rendszeresen pótolható víz áll rendelkezésünkre, s ahol a folyók egészséges rendszerműködése utánozható vagy helyreállítható. Így elsősorban a folyók mélyebben fekvő árterein, a vízlépcsők visszaduzzasztása által érintett területeken, a nagyobb nyílt ártereken, amilyen például a Tisza érintett szakasza. Az ártéren, különösen Bokros-pusztánál néhány olyan ér is található, amely lehet, hogy a természetes fokképzédés nyomjelzője. A természetes fokok az ártérről visszahúzódó, lineárisan a főmeder felé áramló vízfolyás nyomvonala mentén képződhettek. A természetes fok nem más, mint árvízi kapu, amelyen keresztül a mögötte húzódó ér és a főmeder közt vízcsere történhet. Fokok mesterségesek is lehetnek, amennyiben egy már meglévő, ám az élő vízhez közvetlenül nem kapcsolódó, elhagyott meandert kapcsolnak mesterségesen az élő vízhez. Ezek a fokok kulcselemei voltak az egykori ártéri gazdálkodásnak. Az ártér hasznosítása rendkívül sokszínű volt. Megkülönböztethetőek a mély-, alacsony- és magas ártereken bevált gazdálkodási tevékenységek. Röviden, említés szintjén ismertetjük ezeket, annak hangsúlyozásával, hogy ez nem múltbéli gazdálkodási módszer, mindössze a természettel szükséges összehangolni az emberi tevékenységet is, így napjainkban is hasznosítható rendszerről beszélünk. Mélyártéri haszonvételek Halászat Az ártéri halászat a halak természetes szaporodását elősegítő, a halivadék leválasztásán alapuló halászati módszer. Feltételei mindenütt adottak, hol valamely jelentősebb vízfolyás mellett állóvizek találhatók. A módszer lényege, hogy a folyó mentén sorakozó tavakat ívási időszakban túltöltjük, a szegélyező laposokban halbölcsőket hozva létre. A túltöltött tavakból a vizet az ívást követően a folyó vagy a folyóval érintkező csatornák felé lehet levezetni. Ilyenkor a tavak leeresztő nyílásait halrácsokkal kell lezárni. A halrácsok nyílásait úgy kell meghatározni, hogy azon a méreten aluli hal és az ivadék visszajuthasson az élővízbe. A tavakban visszatartott halakat elsősorban horoggal, másodsorban varsával, tapogatóval, emelőhálóval vagy kézzel lehet kifogni. Halak betelepítése azonban tilos. Réti halászat
14
Forrás: Molnár G. (2005.): Az ártéri tájgazdálkodás, Bokartisz Kht, Karcsa, 27 p.
67
Az elborított laposok, visszamaradó sekély hullámtéri, vagy elárasztott ártéri rétek, erősen feltöltődő tavak, mocsarak, nádasok halászata. Alapja a mély fekvésű területek rendszeres és tartós elárasztása. E haszonvétel ott javasolt, ahol a vízborítás mértéke az évek nagy részében meghaladja a hat hónapot, függetlenül attól, hogy módszerei az elborítás ideje alatt az egy-két hétig víz alatt álló területeken is alkalmazhatók. Az elárasztott területen halcsapda (vész– más néven: vejsze) állítható fel. A csapdákat rendszeresen ellenőrizni kell, mert a fogságba esett hal meleg időben hamar beledöglik, s az ilyen helyeket a többi hal elkerüli, és a vész többet nem fog. A réti halászat eszközei közül megengedett a tapogató használata. Nádlás Nádasok, gyékényesek fenntartása és hasznosítása. Termékei elsősorban ipari, kézműipari alapanyagok. Alacsony ártéri haszonvételek Kaszálás (sarjúszéna-legeltetés) – Mocsárrétek használata Az alacsonyártér rendszeresen elárasztott rétjein a talaj a tavaszi hónapokban nem bírja meg a nagy testű haszonállatokat. Így e területek hosszú távú hasznosítását elsősorban a májusjúnius körüli kaszálásra, majd a sarjadó fű legeltetésére lehet alapozni. Szálalás és erdei haszonvételek puhafaligetben Magas ártér haszonvételei Legeltetés (sarjúszéna-legeltetés) – üde rétek használata A magasártér térszintjeit tartós vízborítás nem éri. Az itt kialakítható rétek és gyepek a tradíciók szerinti időszaktól kezdve biztonsággal legeltethetők. A mocsárrétek és az üderétek fenntartásával sajátos réti legelőváltás alakítható ki, melynek alapja, hogy tavasszal, koranyáron a magasabban fekvő réteket legeltetik, a mélyebben fekvő mocsárréteket kaszálják, míg nyárvégén a mélyebben fekvő réteket legeltetik, és ha az időjárás engedia magasabban fekvő rétek sarját kaszálják. Gyümölcsészeti, keményfaligetek haszonvételei Gyümölcsfákkal elegyes ártéri erdők, gyümölcsös kertek kialakítása, jellemzően az alacsony- és magasártér peremvidékén. Alapja, hogy a Kárpát-medence éghajlata túl száraz az alma és a körtefajták termesztéséhez, az ártér mikroklímája és vízáramlásai viszont megfelelő nedvességet és párát biztosítanak e gyümölcsöknek.
68
7. A tervezett MTÉT érintettjei A megvalósíthatósági tanulmány társadalmi megalapozása, illetve az MTÉT-hez kapcsolódó jövőbeli szakmai-hatósági feladatok segítése céljából a kialakítás előtt álló Tisza-völgy MTÉT érintettjeivel készültek interjúk, köztük kis és nagy gazdálkodókkal, szakmai szervezetek képviselőivel. A felkeresett mindösszesen 17 gazdálkodó és 5 szervezet nem fedi le az MTÉT érintettjeinek teljes körét, ugyanakkor tapasztalatokon és gyakorlaton alapuló szempontokat tudnak nyújtani az MTÉT lehatárolásának finomításához, illetve a vonatkozó agrár-környezetgazdálkodási célkitűzések, kapcsolódó programok és a kritériumok meghatározásához. Az elkészült interjúk tehát információt szolgáltatnak a magas természeti értékű területekkel kapcsolatos gazdálkodói elképzelésekről, elvárásokról, továbbá célkitűzéseihez illeszkedő gazdálkodói attitűd meglétéről, az aktivizálható hajlandóságról, vagy épp annak hiányáról. Az adatgyűjtés során a kiemelt kérdéskörök az alábbiak voltak: ● ● ● ●
7.1.
jellemző mezőgazdálkodási gyakorlatok és alkalmazkodás a táji környezethez az Alsó-Tisza vidéken, környezeti/természetvédelmi jellegű konfliktusforrások (pl. védett állatok kártétele), agrártámogatások, kifizetések és kártérítések, eddigi AKG-tapasztalatok, párbeszéd a gazdák és a környezet- és természetvédelmi szempontokat képviselő szervezetek között, az érintett szervezetek együttműködése. Gazdálkodói típusok
A kijelölt területen nagy arányban szántóföldi növénytermesztés és gyepgazdálkodás folyik, ezek mellett kiegészítő tevékenységekként találkozhatunk állattenyésztéssel, feldolgozóiparral, vetőmagés takarmány-előállítással, kereskedelemmel, illetve külön említendő a halastavi gazdálkodás. Az interjúk során megkérdezett gazdálkodók összesen 12,5 ezer hektár területen gazdálkodnak (vö: 43,5 ezer ha – tervezett MTÉT terület). Ez a földterület nem tartozik teljes egészében a tervezett MTÉT jelenlegi területéhez, ugyanakkor rálátást biztosít a területen megtalálható gazdálkodási formákra, gazdálkodói csoportokra. Ezek a következők: ●
Hagyományos értelemben vett családi gazdaságok Ide tartoznak a néhány hektártól a 70-100 hektár földterülettel rendelkező gazdálkodók, akik jellemzően változatos gazdálkodást folytatnak. Nagyon sok helyen már-már tájelemként tűnnek fel a kertészetek, amelyek rendszerint jelentős jövedelmi többletet jelentenek a szántóföldi kultúrák vagy a gyepgazdálkodás mellett. A kis területi érintettség miatt kevesebb természeti eredetű konfliktusról számoltak be, melyeket adott esetben, ha mégis bekövetkeznek, el is fogadnak (időjárás okozta káresemények, vad, madarak okozta kártétel). A tapasztaltak szerint olyan gazdálkodást folytatnak, amely összhangban áll, illetve összhangba hozható természetmegőrzési célokkal.
●
Nagyüzemi módszerekkel művelt párszáz hektáros gazdaságok A felkeresett gazdálkodók, akik 200-600 hektáros területen foglalkoznak mezőgazdasággal, valamennyien nagyüzemi módszerekkel művelik földjeiket – a megkérdezettek Tömörkény, Csanytelek, Felgyő és Tiszaalpár térségében dolgoznak. Szántóföldi gazdálkodásban jellemző termények a kukorica, gabonafélék (búza, rozs) és a repce. Kertészetük nincs, ám jellemző körükben az intenzív gyepgazdálkodás, esetenként állattenyésztés. Van köztük egy termelőszövetkezetből átalakult, területileg töredékére zsugorodott vállalkozás, ami 580 69
tejelő marhával tud jövedelmezően működni. E csoport képviselői nagymértékben függnek a különböző földalapú agrártámogatásoktól, ezen kívül sok természeti konfliktust is éri őket (pl. vadkár). A természetvédelmi célokat többnyire megértik, de a gyakorlati korlátozásokkal nem értenek egyet.
●
Ökológiai szempontokat tudatosan szem előtt tartó gazdaságok Az érintett területen ökológiai gyepgazdálkodással, hagyományos extenzív állattartással foglalkozó gazdálkodók is találhatók, elenyésző számban. A 200-300 hektáros gyepterület művelése során teljes mértékben azonosulnak a természetmegőrzési célokkal, nem ritkán együttműködnek a nemzeti parkkal is. Esetükben az agrár-környezetgazdálkodási programokkal kapcsolatban a legfőbb kihívás az adminisztratív feladatok elvégzése, valamint az ebből fakadó időbeli kiesés.
●
800-2500 hektáros nagyüzemi gazdaság, nagy feldolgozó és állattenyésztő kapacitással A tervezett MTÉT területe nagyrészt e típusba sorolható. A Baks, Csanytelek és Kiskunfélegyháza, Tiszaalpár központtal irányított nagygazdaságok adnak arányaiban a legkevesebb embernek munkalehetőséget, különösen ott, ahol feldolgozó kapacitás nem épült ki a növénytermesztés mellé. Olyan vállalkozás is működik, ahol 1000 ha földterület mindössze egy főnek biztosít munkát. Az előző csoporttal éppen ellentétes véleményről számoltak be: a természetvédelmi célokat sok esetben értelmetlennek tartják, ugyanakkor adminisztrációs problémáik nincsenek, van lehetőségük külön szakembert alkalmazni ilyen célra, aki segít minden kritériumnak megfelelni.
●
Halgazdálkodás A szegedi Fehér-tó területén működik a legnagyobb halgazdaság 2000 hektáron, ezen kívül 100-500 ha méretű kisebb halastavi gazdálkodók is akadnak a tömörkényi Csaj-tó területén. Mivel a vízfelületek a madárfajok számára fontos élő- és táplálkozó helynek tekinthetők, ezért kiemelten fontos a természetvédelmi szempontok szem előtt tartása, ugyanakkor ez jelentős jövedelemkiesést is jelenthet a halgazdaságok számára.
7.2. A gazdák és a természetvédelem közötti kihívások és konfliktusok A megkérdezett gazdálkodók számos konfliktust említettek, amelyek a mindennapos természetvédelmi gyakorlat, a hatályos természetvédelmi jogszabályok betartása, illetve az ezzel kapcsolatos kihívások nyomán miatt alakultak ki. Az gazdálkodói szemléletre segítenek rávilágítani az alábbiakban megfogalmazott konfliktusforrások. ●
Szemléletbeli különbségek A vidék szereplői közötti problémát sok esetben a szemléletbeli különbözőség okozza. Az intézményes természetvédelem képviselői, a hivatali erőtér, az élő környezet és az emberiség hosszú távú érdekeit képviselik, a biodiverzitás megőrzéséért küzdenek, ellenben a gazdák többnyire saját megélhetésüket, rövidebb távú céljaikat tartják szem előtt. A köztük fennálló ellentét erre az eltérő nézőpontra vezethető vissza. Néhányan teljesen feleslegesnek gondolják a természetvédelem oltalmazó tevékenységét, ezt expliciten hangoztatják is, pl.: „a környezetvédelem idiotizmus!”. A fenntarthatóság eszménye 70
új keletű a gazdák bizonyos köreiben, sokan még a TSZ időben szerezték mezőgazdálkodási tudásukat, ami mára elavult, idejétmúlt szemlélettel tekint a világra, nem fordítanak gondot a folyamatos agrár-önképzésre, módszertani önfejlesztésre, elvből elutasítják a változást, nehezen meggyőzhetőek.
●
Szabályozási környezet Olyan agrárszakemberek is vannak, akik a kíméletesség hívei, a tájbarát megoldásoké, ennek jegyében tevékenykednek, a mezőgazdasági hasznosítású területekre nem csak termelőeszközként gondolnak, hanem kiemelten fontos növényi, állati élőhelyként is elismerik, ám a hatályos szabályok, törvények némelyikét ők is kifogásolják, újragondolásra érdemesnek tekintik. A szabályozási környezet egyes rendelkezései a gazdálkodást hátráltatják; életszerűtlenek, logikátlanok, a művelési gyakorlatra kontraproduktívan hatnak. Állandó probléma a kaszálás időpontjának meghatározása, a rendszer ridegen, megingathatatlanul igazodik a központi döntéshez, nem veszik figyelembe az eltérő helyi sajátságokat, táji adottságokat. A gazdálkodók többször szabályszegésre kényszerülnek, hogy időben el tudják végezni a munkafolyamatot.
●
Kapcsolat a Kiskunsági Nemzeti Parkkal A tapasztalatok szerint a hivatalos állami természetvédelem, illetve a képviselővel való kapcsolat szélsőséges, függ a gazdálkodás méretétől. A kisebb gazdák jellemzően jó kapcsolatról számoltak be a nemzeti parkkal, annak munkatársaival kapcsolatban. A nagyüzemi gazdálkodók közül ugyanakkor sokan nehezményezik a nemzeti park munkatársainak aktívabb jelenlétének a hiányát. Elsősorban a nagyüzemi (több száz-ezer haos) gazdálkodók elmondása szerint a nemzeti park szakemberei személyesen csak igen ritkán keresik fel őket, akkor is többnyire az éppen aktuális problémák miatt. Nem tapasztalják, hogy lenne kétirányú kommunikáció, nem érzik, hogy az együttműködés reményében bizalommal fordulhatnának az őrszolgálathoz (többen úgy vélik, indokolatlanul kiterjedt jogkörrel ruházták fel őket, amivel olykor visszaélnek), sérelmezik, hogy nem értesülnek a hivataltól a legújabb rájuk is vonatkozó, gazdálkodásukat érintő törvényi, jogszabályi változásokról. Hasznosnak tartanák, ha időnként kisebb információcsomagok formájában, általános tájékoztató jelleggel (pl. havi rendszerességgel küldött hírlevél, nyomtatott kiadványok) hírt kapnának a dinamikusan formálódó szakmai elvárásokról, lehetőségekről. Határozottan pozitívnak tekintik, hogy az AKG programokkal kapcsolatos kérdésekben az Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal tanácsadói rendszeresen informálják őket, folyamatosan rendelkezésre állnak e-mailen.
●
Vadkár és kárt okozó fajok a tervezett MTÉT terület északi zónájában Valamennyi interjú során felvetődött a vadkár problémaköre. A gazdálkodók rendszerint jelentős káreseményekről számoltak be, de alig akadt közülük, aki kártérítésben részesült volna. A káresemény bevallásához szükséges adminisztrációs teendők zavaróan idő- és energiaigényesek, sokan inkább bele sem vágnak a folyamatba. A probléma forrását szinte kivétel nélkül a vadállomány túlszaporodásában látják. Úgy vélik, a TSZ időszakban a vadásztársaság jobban kontrollálta az egyes vadfajok populációinak méretét, többször
71
gyérítettek, manapság a túlzott vadvédelem miatt kártékonyan felszaporodnak az egyes vadfajok. Tiszaalpár, Kistelek környékén a megnövekedett vaddisznóállomány jelentősen károsítja a kukorica-ültetvényeket. A természetvédők árvízkor az őzeket Tiszaalpár magasabban fekvő, szántóföldi kultúrákkal bevetett területeire menekítik (a gazdák folyamatos tiltakozása ellenére), ahol a napraforgó, repce és kukoricatáblákat lelegelik. További problémát jelent a rágcsálók kártétele. A gazdálkodók beszámolói szerint az egér és a pocok inváziószerűen jelenik meg terményérés előtt, ennek rendszerint a kalászos kultúrák látják kárát. Régen is jellemző volt a térségben mindkét faj, de nem voltak jelen ilyen kiterjedt populációban. ●
Védett fajokkal kapcsolatos konfliktusok Tiszaalpár-Kistelek térségében a madarak közül jellemzően a darvak okozta károk a legmarkánsabbak. Bár a nemzeti park 2400 hektáros összterülettel rendelkezik, mely többek között táplálkozóhelyül is szolgál a madaraknak, ennek ellenére a darvak további táplálékot keresve, a magánkézben lévő jelentős területű szántóföldi kultúrákon is táplálkoznak. A rendelkezésre álló szűkös költségvetés nem teszi lehetővé a nemzeti park számára, hogy újabb területeket vásároljon az állatok élelmezése céljából. A gazdák tehetetlenek, a probléma mielőbbi megoldását sürgetik, mert a káreseményeket általában nem követi semmilyen nemű állami kompenzáció. Bár nem tartozik szorosan a gazdálkodással kapcsolatos konfliktusok közé, de természetvédelmi szempontból lényeges gazdálkodói vélemény, hogy egyes apróvadfajok a ragadozó madarak túlzott védelmének hatására teljesen eltűntek: a nyúlállomány drasztikusan visszaszorult, az ölyvek térnyerésével az ürgék lényegében kipusztultak.
●
Átmeneti vízborítás miatti konfliktus Több tiszaalpári információközlő említette a szándékos gátrobbantás okozta kellemetlenségeket. A közelmúltban a gát átvágásával minden évben, többször az árhullámok levonulásakor 1000 hektár mezőgazdasági terület kerül tartósan víz alá, ami ellehetetleníti a gazdálkodást. Az ősgyep kipusztult, nem ad elegendő kaszálót, a terület mocsarassá vált. Érdekes és érthetetlen anomáliát tapasztaltak a helyiek. Az egykori művelés alatt álló termőföldek besorolását hullámtérré minősítették át a tulajdonosok tudta nélkül. Hullámtérre nem lehet biztosítást kötni, a magas kockázati tényezők miatt, és az állam sem fizet az itt elszenvedett káreseménykor kompenzációt. Tiszaalpár magasabban fekvő területein jellemző a csapadékhiány, az eső időszakos. A réti területek nagy szárazság idején is produktívak, de a gátrobbantás óta nem tudják kihasználni a bennük rejlő potenciált, hiszen az év bizonyos szakaszaiban hosszú ideig víz alatt állnak. Három érdekcsoport eltérő igénye feszül egymásnak az említett területek esetében: a gazdálkodóknak érdeke, hogy minél hamarabb levonuljon az ár és ne károsítsa a kultúrákat, a környezetvédők számára a legideálisabb, ha minél tovább tart a vízborítás, hiszen ez madarak számára adhat élő és fészkelő helyet. A halászok képezik a harmadik csoportot, számukra is kedvező a hullámtér vízzel telítődése, ám akkor valósulna meg az optimális forgatókönyv, ha az ár gyorsan vonulna le, hogy a halivadékok visszakerüljenek a főmederbe. A Gátér környéki Fehér-tavi csatorna körül szintén hasonló problémák jelentkeznek. A víz odavonzza a madarakat, így sokszor a tartósan vízzel borított termőterületen fészkelnek. A 72
természetvédelem ilyenkor a madarak érdekeit szem előtt tartva (pl.: zavartalan fészekrakás) gátolja a gyors vízelvezetést. A gazdálkodók szerint viszont indokolatlanul széles, kiterjedt védősávot alakítanak ki a fészkek körül, inkább szűkíteni kellene a védvonalat, hogy a terület többi részét művelni lehessen.
●
Vadkár a tervezett MTÉT terület déli zónájában A leendő MTÉT terület délebben fekvő zónájában, a Baks-Csanytelek-Tömörkény térségben, szintén valós probléma az őzek kiterjedt populációja, és a korábban kisebb számban előforduló vaddisznó állomány is folyamatos kellemetlenséget okoz. A több ezres vadlúd rajok pusztítása jelentős mértékű, leginkább az őszi kultúráknak ártanak, a fejlődő növény szárát elcsípik, újabban a gyepet is károsítják.
●
Halgazdasági problémák A Csanytelek-Tömörkény közti halstórendszereken egész évben halgazdálkodási problémát jelentenek a kormoránok. Jelentő csapataik kárt okoznak a halállományban. Elmondások alapján egy-egy egyed napi fél kiló halat fogyaszt, ami ilyen méretű populációnál összességében jelentékeny kárt eredményez, egy belső vizsgálat - Tömörkény-Csanyteleki Halgazdaság - tanulsága szerint, évi 5-10 milliós nagyságrendben. A gazdák számára elégtételt jelentene, ha a törvény nem tiltaná a gyérítést, korlátozott kilövést. A hatályos szabályzás (védett fajok vadászati tilalma) – a gazdák ismeretei alapján – ezt nem teszi lehetővé, a halgazdaságok üzemeltetői szorgalmazzák a törvény, vonatkozó cikkelyének módosítását. A törvény értelmében a terület használójának a védett madarak károkozását kötelessége eltűrni, kompenzáció nem jár érte, pedig bármilyen nemű ellentételezést szívesen elfogadnának, legyen az takarmány, pénzügyi kártérítés, vagy ingyen vízhasználat. A tömörkényi halgazdaságban elmondták: a kormoránok jelenléte miatt kellett leállítaniuk a halivadéknevelést, ami jelentős, érezhető kiesést okoz a bevételekben. A halfarmok további nem kívánatos vendégei a vidrák, a töltések falát járataikkal átszövik, ezzel gyengítve stabilitásukat, továbbá csak frissen elejtett táplálék-halat fogyasztanak, nem kis mennyiségben. A vadkacsák szintén jelen vannak az állóvizeknél, a haletetéshez kiszórt nevelőtakarmányt szívesen fogyasztják. A szegedi Fehér-tónál is hasonló a helyzet, kormorán, gém és kis kárókatona a halállományt pusztítja, a szárcsák és vadkacsák pedig a takarmányt fogyasztják. A halgazdaság kalkulációja alapján ez éves szinten 60-80 millió forintos plusz kiadást követel meg tőlük. A védett területen előírt halászati szabályokat, megkötéseket túlzottan szigorúnak tartják, esetenként teljesíthetetlennek, gyakorlatellenesnek. A tógazdaság működtetésekor kötelező figyelembe venni a Ramsari Egyezmény, a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet és a hatályos Natura 2000 területekre vonatkozó előírásokat. Ellenérzést leginkább a madarak gyérítésének tilalma vált ki belőlük, ami elmondásuk szerint hasznos, szükséges lenne.
●
Egyedi esetek Az általános tendenciák mellett egyedi esetek is előfordulnak. A baksi Gagarin major tulajdonát képező birtoktestből a Kiskunsági Nemzeti Park (elmondásuk szerint önhatalmúlag) kisajátított 103 hektárt, döntését a gyep helyreállításának szükségességével indokolta. A cég képviselője szerint a kisajátítás egyoldalú mérlegelés alapján született, a gazdaságnak az elvett terület 73
valódi piaci értékénél jóval kevesebbet fizettek kárpótlás gyanánt – legalábbis a cég álláspontja szerint. A Gagarin major menedzsmentje első körben szerette volna csereügyletben visszakapni a 103 hektárt egy másik területen, de a Nemzeti Park ezt nem tudta biztosítani számukra. A kártérítés mértékével elégedetlenek, erkölcsileg erősen aggályosnak tartják az ügymenetet, a történteket, ha nem sikerül megnyugtatóan megállapodniuk a feleknek, a Gazdaság az ügyet a Hágai Nemzetközi Törvényszék elé terjeszti.
7.3.
A gazdák agrár-környezetgazdálkodási tapasztalatai
Az adatgyűjtés a gazdálkodók eddigi agrár-környezetgazdálkodási tapasztalataikkal, a gazdák között áramló (valós vagy fals) információkkal kapcsolatban is szolgált tanulságokkal. Az Alsó-Tisza-vidék menti földeken gazdálkodók körében is bebizonyosodott, hogy az AKG-programba való belépést elsősorban a kifizetések, a magasabb bevételek reménye motiválja. Ahogy az ország többi agrárterületén, így itt is megragadható az a tendencia, hogy a kizárólag gyepgazdálkodással foglalkozók fennmaradása (szinte) csak az AKG-kifizetésektől függ. Ők a program feltételeihez igazítják a gazdálkodói tevékenységüket, mivel „támogatás nélkül, nem állna meg a gazdaság.” A szóban forgó területen főként olyan gazdák, mezőgazdasági vállalkozások vannak, akik mind szántóföldi, mind állattenyésztő tevékenységet is folytatnak, mivel a több lábon álló gazdálkodás képes kompenzálni az állattartás bizonytalanságait (pl. beszűkült felvevő piac, alacsony piaci árak stb.). A megkérdezett gazdák többsége elégedett a kötelezettségek vállalásáért cserébe kapott pénzösszeggel, bár olyan nagygazda is akadt, aki szerint az előírások betartása közel 20-30 %-os terméskiesést eredményezett, amit nem kompenzált a kifizetés. Más gazda viszont úgy tapasztalta, hogy a programnak megfelelő gazdálkodási mód egyáltalán nem jelentett bevételkiesést. A programból származó pénzt gyakran fejlesztésekre, a géppark bővítésére fordítják, ami – a fő motiváló tényezőt is szem előtt tartva, - azt sejteti, hogy a gazdák szemlélete nem formálódik a belépést követően; a kifizetésekre, mint biztonságot adó pluszbevételként tekintenek. A térség legjelentősebb halgazdasága teljes egészében természetvédelmi területen működik, melynek értelmében a Kiskunsági Nemzeti Park felügyeli az ott zajló munkát. A természetvédelmi szempontok „állandó jelenlétét,” az előírások betartásából fakadó éves szintű 60-80 millió Ft-os kiesést, illetve többletköltségeket megfelelő mértékben ellensúlyozták az AKG-kifizetések. Az igazgató szerint a cég „normális működéséhez” és a technikai fejlesztésekhez elengedhetetlen volt a kapott „támogatás,” ennek hiányában jelenleg a túlélésre rendezkedtek be, a fejlesztési munkákat el kellett halasztaniuk. (A halgazdaságok egészen az elmúlt ciklusig vehettek részt az AKG-programban.) A gazdák többsége betarthatónak, plusz ráfordítás nélkül teljesíthetőnek találta a programban vállalt kötelezettségeket, előírásokat. Néhányan viszont úgy gondolták, hogy a megszorítások nem életszerűek, sőt a táji adottságok figyelembe vétele nélkül határozták meg azokat. (Többen említették a kaszálási idő kijelölésének ésszerűtlenségét.) Az egyik gazdálkodó értesülése szerint, például a tiszaalpári térségben gondot jelent, hogy az AKG-programban kötelező jelleggel pillangós takarmányt kell termeszteni annak ellenére, hogy a gazdák, állatállomány hiányában nem tudják felhasználni azokat. 74
Néhány gazda elmondása szerint a lehetetlennek tűnő előírásokat papíron teljesítik: „a papír mindent elbír.” A megkeresett gazdálkodók közül többen is problémásnak vélték a programmal járó bonyolult adminisztratív feladatokat, ezért gyakran szaktanácsadókra bízzák az ilyen jellegű ügyintézést. Természetesen jellemzően a nagygazdák engedhetik meg maguknak, hogy külön embert fogadjanak fel az „adminisztratív dzsungel” kezelésére, míg a kistermelőknek a gazdálkodás mellett ezen tevékenységre is időt kell szánniuk. Ez számos kisgazdát tántorított el a programba való belépéstől. Az ellenőrzésekkel kapcsolatban ambivalens tapasztalatokkal rendelkeznek a gazdák. Egyesek szerint rugalmasak, mások szerint roppant szigorúak az MVH munkatársai az ellenőrzések alkalmával. „Egy MVH-s ellenőr bárkivel ki tud szúrni, ha akar.” A beszélgetések során kiderült, hogy a gazdálkodók nem kapnak megfelelő mennyiségű információt az AKG-programról, sőt előfordul, hogy a falugazdászok sincsenek kellő mértékben informálva a pályázat feltételeiről. Gyakran tapasztalható, hogy a gazdák fals információkkal rendelkeznek: az egyik gazdálkodó például úgy értesült, hogy ha a földjének egy részével belép a programba, akkor azt követően az egész területet az előírások szerint kénytelen művelni. Egy másik gazda véleménye szerint a programba való belépés nincs hatással a gazdálkodói tevékenységre. 7.4. Szervezetek és a természetvédelem kapcsolata A gazdálkodók szemszögéből vázolt problémák és tapasztalatokat követően fontos megvizsgálni a szakmai szereplők oldaláról tapasztalt konfliktusokat, elsősorban a gazdálkodókkal kapcsolatban, de általánosan a természetvédelmi tevékenységek viszonylatában is. A szereplők együttműködési hajlandóságát és intézmények között feszülő ellentéteket is érintették a kérdéskörök, hiszen azok megismerése és feloldása nélkül nem várható a szervezetek és intézmények közötti összehangolt, párbeszéden alapuló együttműködés. Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség A felügyelőség a gazdákkal főként az engedélyeztetési eljárások révén kerül kapcsolatba, valamint szinte napi kapcsolatot ápolnak a nemzeti park munkatársaival is. A különböző eljárások ügyintézése közben a gazdálkodók számos problémájával szembesülnek. A felügyelőség tapasztalatai szerint több esetben is indokolatlanul fordultak kártérítésért feléjük, akár akkor is, mikor káreseteket több évre visszamenőleg is be lehetett jelenteni. Természetvédelmi szempontból a vadludak kapcsán merült fel eddig káreset, darvakhoz kapcsolódó konfliktus nem jellemző. A beszélgetés során szóba került, hogy a gazdák rendszeresen próbálják riasztani, zavarni a vadakat, hol legális (indokolt esetben pl.: vaktöltény, kereplő használata), hol pedig illegális eszközökkel, illetve a gyérítés mindig felmerül igényként a gazdálkodók részéről, de erre a felügyelőség nem adhat ki engedélyt. További konfliktusforrás a kaszálás időpontjának, illetve a hagyásterület méretének szabályozása, ebben jó lenne, ha nagyobb rugalmasságot engedne a rendszer, valamint jobban igazodna a helyi sajátosságokhoz. A szervezet tapasztalatai szerint az AKG-t, mint eszközt, a gazdák pozitívan értékelik, jobban bevált, mintha csak szankciókkal, bírságolással próbálnák érvényesíteni a természetvédelmi szempontokat. Önkéntes alapon sokkal sikeresebb lehet az előírások betartatása, illetve jobb megítélése lehet a 75
természetvédelmi szerveknek is. A tervezett MTÉT kritériumok nagy része valószínűleg bevállalható lenne a gazdálkodók számára, viszont ami nehézségekbe ütközne pl. az öntözés beszabályozása, illetve a különböző rovar- és rágcsálóirtó szerek használatának betiltása. Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság A felügyelőséghez képest a vízügyi igazgatóság munkatársai a munkájuk során jóval több időt töltenek terepen; ők felelősek a vízgazdálkodásért, -szolgáltatásért az érintett területen. Mivel alapvetően szolgáltatóként vannak jelen a térségben, ebből következően a természetvédelem, illetve a gazdálkodás szereplőivel nem ritkán kerülnek ellentmondásos helyzetbe. Bevallásuk szerint rendszeres, és alapvetően jó kapcsolatot ápolnak a nemzeti park munkatársaival, és folyamatosan érzékelik a konfliktusokat a gazdálkodók és a természetvédelem között. Az Igazgatóság által említett konkrét nehézségek a következők: ●
●
●
●
●
●
Előfordul főként a belvízmentesítés kapcsán, hogy a vízügy is konfliktusba kerül a nemzeti parkkal (pl.: Büdös-szék esetében időszakosan jelenlévő víz egyik oldalról természetvédelmi cél, másrészről viszont földterületet és lakott területet veszélyeztet). A VÍZIG azzal a javaslattal élne, hogy a kártalanításra fel lehessen használni az MTÉT-en belül igénybe vehető keretet, így elkerülhető lenne, hogy a gazdák az Igazgatóságot pereljék be, ha a természetvédelmi szempontok szem előtt tartása miatt nem végzik el teljes mértékben adott esetben a belvízmentesítést. Ehhez kapcsolódóan nehezményezik, hogy a nemzeti parknak nincs pontos – akár egyedszámra, előfordulásra lebontott - kimutatása a természetvédelmi károkról, szemben a VIZIG-gel, ami mérnöki hozzáállással minden tevékenységével kapcsolatban részletes adatbázist vezet. További konfliktusként említették, hogy a VÍZIG az egyik csatornaszakasz partján fákat vágott ki, hogy a víz és hordalékai akadálytalanul le tudjanak vonulni, és ne okozzanak problémát, de a nemzeti park megbüntette őket, tekintve, hogy védett fákat vágtak ki. A vizes élőhelyek védelmét ettől függetlenül fontos ügynek tartják, a problémát inkább abban látják, hogy az egyes illetékes szervekre, illetve hatóságokra vonatkozó jogszabályok (TvT, KvTv, föld tv., erdő tv., halászati tv., bánya tv., vízgazdálkodási tv.) nincsenek összehangolva, illetve a köztük lévő hierarchia sem feltétlenül egyértelmű. Ez nagyban megnehezíti, hogy a szervezetek jogszerűen tudják végezni munkájukat. A VÍZIG a gazdákkal az öntözés kapcsán is egyeztet, illetve a gazdáknak minden év elején öntözési tervet kellene készíteni, ám ez sokszor pontatlan, vagy el sem készítik. Az igazgatóság szerint sokkal jobban ki lehetne használni a csatornák kapacitásait, többet kéne öntözni a területeken, és ez lehet, hogy vízgazdálkodási szempontból is előnyös lehetne. Ráadásul a mezőgazdasági területek jelentős része drénezve van, de a gazdák ezt vagy nem használják ki, vagy nem is tudnak róla, és ennek megfelelően a karbantartásuk sincs rendben. A vízkezelési kérdések mellett a termőterületek kapcsán további előírás javaslata lenne az igazgatóságnak, hogy a mélyszántást kötelezővé kéne tenni.
Ami a beszélgetés egyik nagy tanulsága volt, nem mellékesen természetvédelmi szempontból is releváns tényező, a vízminőség kérdése. A csatornák többségén ugyanis a vízminőséget nem kötelesek ellenőrizni, a VÍZIG ezért nyilván nem is kell, hogy felelősséget vállaljon, csak a vízmennyiség 76
kezeléséért. Ez viszont azt jelenti, hogy tulajdonképpen az öntözővíz, a szennyvíz, az ökológiai víz (élőhely, szaporodási hely, táplálkozási hely stb.), illetve termálvíz stb. mind egy rendszerhez tartoznak, viszont ezek a funkciók nyilván eltérő vízminőséget követelnének meg. Ez a helyzet természetvédelmi problémákat vethet fel, bár nem egyértelmű, hogy a nemzeti park hatásköre legyen ennek tisztázása, szabályozása. Csongrád Megyei Agrárkamara Bár alapvetően nem ez az agrárkamara illetékes a tervezett MTÉT területen, sok hasznos hozzászólás elhangzott a részükről a személyes beszélgetés során, melyen nem csak az elnök, hanem a megyei igazgató és több falugazdász is részt vett. ●
●
● ●
Véleményük szerint az AKG lehetőségével a gazdák többsége szívesen él, nyilván az anyagi szempont a legfőbb motiváló tényező, ugyanakkor fontos lenne minél nagyobb kontrollt is gyakorolni, ami a kritériumok betartását illeti. Úgy látják, hogy maguk az előírások az eddigi AKG-k során nem jelentettek nagy problémát a gazdálkodóknak, ezek betartása 1-2 év alatt rutinszerűvé tud válni. Általános tapasztalatuk, hogy a gazdálkodók nem néznek kellően utána a rájuk vonatkozó előírásoknak, sokszor ezzel csak utólag szembesülnek, illetve kissé meglepő, hogy vannak olyanok is, akik még arról sem tudtak, hogy igénybe vehetnének AKG-s kifizetéseket. Mindez valószínűsíti, hogy új belépők mindig lesznek az új programok indulásakor. További tapasztalat, hogy a programban részt vevő gazdák többsége nem számszerűsíti, hogy a kifizetések valóban kompenzálják-e az előírások miatti bevételkiesést. Az AKG-ban való részvétel nyilván nagyobb adminisztratív terhet is ró a gazdálkodókra. Többen külön szakembert foglalkoztatnak a dokumentáció kezelésére, a kisebb gazdálkodóknak viszont erre általában nincs anyagi lehetősége, ami számukra problémát szokott jelenteni, főként, hogy sok idejüket leköti a papírmunka.
Az agrárkamara munkatársai a beszélgetés során több természetvédelmi konfliktust is említettek. Egyrészt működési területükön is rendszeresen előfordulnak vadkárok, főként a vadludak, őzek, vaddisznók, illetve apróvadak (pl.: nyúl, fácán) esetében. Értelemszerűen nagyobb létszámban a vadak a természetvédelmi oltalom alatt álló területeken szaporodtak el, hiszen a zavarás ott korlátozva/tiltva van. Szerintük viszont bizonyos esetekben a gyérítést is engedélyezni kéne a gazdáknak és vadászoknak. Az MTÉT előírások kapcsán említették, hogy a vegyszerhasználatot nem kéne teljes egészében tiltani, illetve a trágyázást, főként a szerves trágyázást sem kéne korlátozni. Ezen kívül arra is felhívták a figyelmet, hogy sokkal rugalmasabban kéne a szabályrendszert a helyi adottságokhoz igazítani, nem szabad ellehetetleníteni a termelést, különösen azokat, akik alapvetően együttműködők. Az agrárkamara munkatársai továbbra is nyitottak a párbeszédre, de a környezet- és természetvédelem részéről nem mindig tapasztaltak együttműködési hajlandóságot. Csemete Egyesület
77
A Csemete Egyesület felkeresését az indokolta, hogy egy Natura 2000-es fenntartási terv kapcsán hasonló módszertannal és céllal kerestek fel a gazdálkodókat a Körös-Maros NP felkérésére - akkor több mint 40 gazdával készítettek kérdőíves interjút-. Bár a Natura 2000-es előírások nem egyenlők az MTÉT-re vonatkozó előírásokkal, de sok mindenben fedik egymást. Tapasztalataik szerint a „naturás előírások” betartása a gazdák többségénél nem okozott gondot, volt, akinek semmit sem kellett változtatni addig gazdálkodásán, hogy teljesítse a kritériumokat. A nagyobb gazdálkodók elsősorban az anyagi szempontokat tartják szem előtt, a „kisebbek” - főleg azok, akik nemrég vágtak bele a gazdálkodásba -, általában tudatosabbak a természetvédelmi szempontok kapcsán. A projekt során az egyesület minden településen szervezett gazdafórumot, melyre az esetek többségében csak pár gazdálkodó jött el, nem volt túl nagy haszna, illetve sajnos érdemi párbeszéd sem alakult ki a fórumokat követően. Javaslatként elhangzott, hogy mindenképp érdemes egy olyan gazdálkodót is elhívni gazdafórumra, aki már rendelkezik MTÉT-es tapasztalattal.
7.5. Tanulságok és szempontok a tervezett MTÉT kialakításához ● Esetleges információk és tájékozatlanság tapasztalható a gazdák és az intézmények körében is az MTÉT rendszerről, ezt mindenképpen mélyíteni szükséges. A későbbiekben az MTÉT területét érintő főbb eseményekről, változásokról érdemes lenne (pl.: hírlevél, honlap vagy a falugazdászokon keresztül is) értesíteni a gazdálkodókat. ● Alapvetően – több bevétel reményében – nyitottak a gazdálkodók az Alsó Tisza vidéki MTÉTtel kapcsolatban, ugyanakkor csak pontos feltételek és kritériumok ismeretének birtokában vállalják az elköteleződést a program felé. ● Az AKG programja valamelyest népszerűsítette a természetvédelem intézményét, ugyanakkor fontos tisztában lenni azzal, hogy a gazdálkodók néhány kivételtől eltekintve valamennyien számoltak be gazdálkodási tevékenységüket nehezítő természeti vagy természetvédelmi, adminisztratív eredetű konfliktusról, amelyek könnyen elkedvetleníthetik őket egy újabb program vállalásától. ● Ahhoz, hogy egy megalapozott és támogatott MTÉT program valósuljon meg az Alsó-Tisza vidéken többkörös párbeszédre, fórumokra van szükség: a szervezetek szakmai szempontjainak összehangolása érdekében és a gazdák tapasztalatainak érvényesülése végett. Nem utolsó szempontként említhető, hogy úgy célszerű a programcsoportokat összeállítani, hogy minél több gazdálkodó számára jelentsen önként vállalható alternatívát. Továbbá a gazdafórumra érdemes olyan gazdálkodó(ka)t is elhívni, aki(k) hasonló adottságú területen részt vesz(nek) zonális AKG programban. ● Az egyes célprogramok kapcsán az előírások szerepeltetését követően olyan eszközöket is előremutató lehet felsorolni alternatívaként, amelyek legálisan alkalmazhatók az egyes állatfajok kár okozásának megelőzéséért (pl.: csöves kukoricával körbe venni adott területet, így az állatok először nem a betakarítás előtt álló területről eszik meg a terményt).
78
Irodalomjegyzék Felhasznált szakirodalom Ángyán J. - Menyhért Z.(szerk.) (2004): Alkalmazkodó növénytermesztés, környezet- és tájgazdálkodás, Szaktudás Kiadó, Budapest. 559 p., Baldock, D., Beaufoy, G. (1993): Nature conservation and the new direction in the EC Common Agriculture Policy: the potential role of EC policies in maintaining farming and management systems of high nature value in the Community, Report of the Ministry of the Agriculture, Nature Mangement and Fisheries, the Netherlands, IEEP, London-Arnhem. (in:) Ángyán J. et al. (szerk) 2002: Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 530 p. Belényesi M. , Podmaniczky L. (2007): A „Magas Természeti Értékű” mezőgazdasági területek lehatárolása Magyarországon, Tájökológiai Lapok 5. évf. 2. sz. 347-362. p Csatári B. – Kovács András D. (szerk.) (2005): A tanyás térségek környezete, Kutatási jelentések 1. füzet, MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete, Kecskemét, 60 p. Deák József Á. (2001): A Csongrád környéki táj fejlődése élőhelytérképeken keresztül, 13 p. Dövényi Z. (szerk. 2010.): Magyarország kistájainak katasztere. 2. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, MTA FKI, Budapest, 876 p. Gyenizse G.et al. (2012): A Csongrádi kistérség helyzetelemzése, fejlesztési alternatíváinak megfogalmazása. Szegedi Tudományegyetem, Szeged G. Pe’er, L. V. Dicks, P. Visconti és társai, (2014): EU agricultural reform fails on biodiversity. Science. Vol 344. Hoogeveen Y., Petersen J-E., Balazs K., Higuero I. (2004): High nature value farmland. Characteristics, trends and policy changes. EEA report. Koppenhága. 31p. Kalmár I.(2009): Kistérségi tükör – Kisteleki kistérség. http://www.kistelek.hu/palyazat/tamop_523/letoltes/kistersegitukor.pdf, Letöltés dátuma: 2014.10.21. Molnár G. (2005.): Az ártéri tájgazdálkodás, Bokartisz Kht, Karcsa, 27 p. Paracchini, M.L., Terres, J.M., Petersen, J.E. and Hoogeveen, Y., (2006): Background document on the methodology for mapping High Nature Value farmland in EU27, European Commission Directorate General Joint Research Centre and the European Environment Agency. Further work of the EEA and JRC is documented under: http//eea.eionet.europa.eu/Public/irc/envirowindows/hnv/library. Podmaniczky, L.; Marticsek, J.; Molnár, D.; Mozsgai, K.; Skutai, J.; Tóth, P. (2014): Az agrár‐ környezetgazdálkodási és kapcsolódó intézkedések döntéselőkészítő tanulmánya. Készült a Vidékfejlesztési Minisztérium megbízásából.
79
Felhasznált dokumentumok és honlapok: A Csongrádi kistérség integrált területfejlesztési, vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási programja. VÁTI (2006) http://www.terport.hu/webfm_send/3231, Letöltés dátuma: 2014.10.25. A Kiskunfélegyházi kistérség fejlesztési elképzelései 2007-2013-ra vonatkozóan Kiskun Vidékfejlesztési Társulás, 2005. http://www.kiskunfelegyhazikisterseg.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=61&Ite mid=89, Letöltés dátuma: 2014.10.10. A Kisteleki kistérség integrált területfejlesztési, vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási programja VÁTI (2006) http://www.vati.hu/files/articleUploads/9813/kistelek_kt_2006.pdf, Letöltés dátuma: 2014.10.14. A Szegedi kistérség területfejlesztési koncepciója VÁTI (2000) http://www.kisterseg-szegedi.hu/files/7/teruletfejl_koncepcio.pdf, Letöltés dátuma: 2014.10.09. A Szegedi kistérség közoktatás-fejlesztési koncepciója Szegedi Kistérség Többcélú Társulása (2007): http://www.kisterseg-szegedi.hu/files/7/_20090116030242.pdf, Letöltés dátuma: 2014.10.26. Gazdálkodói kézikönyv a zöldítésről - Tervezet Földművelésügyi Minisztérium, 2014. Kiskunfélegyháza és térsége - Környezetvédelmi program http://www.tiszaalpar.hu/sites/default/files/kornyvedprog_1.pdf, Letöltés dátuma: 2014.10.09. Kiskunfélegyházi kistérség területfejlesztési koncepciója VÁTI (1998): http://www.terport.hu/webfm_send/3236, Letöltés dátuma: 2014.09.22. Kiskunsági Nemzeti Park http://knp.nemzetipark.gov.hu/# Natura 2000 hálózat http://www.natura.2000.hu/hu Nemzeti Vidékfejlesztési Terv. 15 verzió Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, 2007. Népszámlálási adatok 2011-es településszerkezetben KSH Területi Statisztika, Budapest 80
Magas Természeti Értékű Területek Programja. Tájékoztató füzet gazdálkodóknak Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2009. Szociális szolgáltatástervezési koncepció Szegedi Kistérség Többcélú Társulása (2008) http://www.kisterseg-szegedi.hu/files/7/Szoc_konc_szegedikist_20081219_vegl.pdf, Letöltés dátuma: 2014.10.01. Területi Statisztikai Évkönyv KSH, 2010., Budapest. Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése https://www.vizugy.hu/index.php?module=content&programelemid=68 Vízgyűjtő-gazdálkodási terv Alsó-Tisza jobb part 2010. december, Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Szeged http://vizeink.hu/files3/2_20_AlsoTisza.pdf http1: http://www.europarl.europa.eu/aboutparliament/hu/displayFtu.html?ftuId=FTU_5.2.5.html
81
Mellékletek: Térképek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.
A tervezett Tisza-völgy MTÉT átnézeti műholdképe (forrás: Google) A tervezett Tisza-völgy MTÉT átnézeti topográfiai térképe (forrás: FÖMI) A tervezett Tisza-völgy MTÉT közigazgatási és táji elhelyezkedése I. A tervezett Tisza-völgy MTÉT közigazgatási és táji elhelyezkedése II. A tervezett Tisza-völgy MTÉT, a környező működő MTÉT-ek és a 2013-as bővítési elképzelések A tervezett Tisza-völgy MTÉT átfedése a Natura 2000 hálózat területeivel Országos jelentőségű védett területek a tervezett Tisza-völgy MTÉT területén Jelenlegi és tervezett Ramsari területek a tervezett Tisza-völgy MTÉT területén A tervezett Tisza-völgy MTÉT elhelyezkedése az országos ökológiai hálózat övezetében A tervezett Tisza-völgy MTÉT és környezete CORINE Land Cover 100-as felszínborítási térképe A tervezett Tisza-völgy MTÉT CORINE LC 50-es felszínborítási térképe A tervezett Tisza-völgy MTÉT talajtípusainak térképe KNPI saját vagyonkezelésű földrészletek a tervezett Tisza-völgy MTÉT területén A tervezett Tisza-völgy MTÉT környezeti érzékenysége A tervezett Tisza-völgy MTÉT szántóföldi alkalmassága A tervezett Tisza-völgy MTÉT elhelyezkedése az ökotípusos földhasználati zónarendszerben A tervezett Tisza-völgy MTÉT MePAR blokktérképe Natura 2000 és AKG kifizetések által érintett blokkok a tervezett MTÉT területén 2007-2013
82
1. térkép: A tervezett Tisza-völgy MTÉT átnézeti műholdképe (forrás: Google)
83
2. térkép - A tervezett Tisza-völgy MTÉT átnézeti topográfiai térképe (forrás: FÖMI)
84
3. térkép - A tervezett Tisza-völgy MTÉT közigazgatási és táji elhelyezkedése – I.
85
4. térkép - A tervezett Tisza-völgy MTÉT közigazgatási és táji elhelyezkedése – II.
86
5. térkép: A tervezett Tisza-völgy MTÉT, a környező működő MTÉT-ek és a 2013-as bővítési elképzelések
87
6. térkép: A tervezett Tisza-völgy MTÉT átfedése a Natura 2000 hálózat területeivel
88
7. térkép: Országos jelentőségű védett területek a tervezett Tisza-völgy MTÉT területén
89
8. térkép: Jelenlegi és tervezett Ramsari területek
90
9. térkép: A tervezett Tisza-völgy MTÉT elhelyezkedése az országos ökológiai hálózat övezetében
91
10. térkép: A tervezett Tisza-völgy MTÉT és környezete CORINE Land Cover 100-as felszínborítási térképe
92
11. térkép: A tervezett Tisza-völgy MTÉT CORINE LC 50-es felszínborítási térképe
93
13. térkép: A tervezett Tisza-völgy MTÉT talajtípusainak térképe (forrás: SZIE KTI)
94
14. térkép: KNPI saját vagyonkezelésű földrészletek a tervezett Tisza-völgy MTÉT területén
95
15. térkép: A tervezett Tisza-völgy MTÉT környezeti érzékenysége
96
16. térkép: A tervezett Tisza-völgy MTÉT szántóföldi alkalmassága
97
17. térkép: A tervezett Tisza-völgy MTÉT elhelyezkedése az ökotípusos földhasználati zónarendszerben
98
18. térkép: A tervezett Tisza-völgy MTÉT MePAR blokktérképe
99
19. térkép: Natura 2000 és AKG kifizetések által érintett blokkok a tervezett MTÉT területén 2007-2013
100
