Madeirai beszámoló II. (2008 March 07, Friday) - Oskó Péter
Oskó Péter, a Webrádió nagyutazója ezúttal Madeirán, a paradicsommadár-virág szigeten járt. Ha Ön is oda tévedne, kötelezõ olvasmány, ha nem, akkor is! - Madeirai beszámoló elõzmények - Madeirai fotóalbum - Webrádió Úton Negyedik nap: november 29. csütörtök A mai nap szinte teljesen a szakmaiság jegyében telt. Mára sok szállodalátogatásunk volt: Hotel Pestana Grand, Hotel Duas Torres, Hotel Monumental Lido, Hotel Tivoli Ocean Park, Hotel Porto Mare, Hotel Eden Mar, Hotel CS Madeira. Sok szálloda, egyik jobb, mint a másik, az ember csak kapkodta a fejét. Nem csak, és nem is kifejezetten a szobák minõsége láttán, hanem minden egyéb, ami hozzájuk tartozik: éttermek, bárok, kertek, wellness részlegek, saját strand, ha van, mert nem mindegyiknek jut, kiszolgálás, külcsín, belbecs, mert hát ezek és az esztétikai szempontok sem utolsók. C sak egy példa kiragadva: a CS Madeira Hotel egy teljesen futurisztikus stílusú hotel minden szempontból, ahol még a derékszögeket is számítógéppel tervezték . Nincs is más, csak karakteres formák, és ûrbeli dizájn. Ez a hotel annyira engem nem hatott meg. Jobban kedvelem a hagyományos, diszkréten, nem kihívóan elegáns formákat.Tömény nap volt, este jólesett a tengerben fürdés naplementénél, majd wellness, jó kis társasági beszélgetésekkel. Ötödik nap, november 30. péntek Indulás: 9:00 -kor. Egész napos Keleti sziget túra" Az elsõ állomásunk Camacha városka volt, amely a nádfeldolgozásáról híres. Voltunk egy kosárfonó üzemben, ahol megmutatták, hogyan készítenek -nemcsak kosarat, hanem sokféle használati tárgyat- vesszõbõl. Bevásároltam az ajándéküzletben: sok mindent vettem, ami helyi jellegzetesség: szív alakú kosárka, benne madeiraborral, kínálótálcák festett csempe köré fonva, a Santa Maria makettje szintén vesszõbõl (tényleg hasonlít!), s benne csücsül egy kis palack madeirabor, hímzett terítõk, madeirai motívumokkal, vagy jellegzetességekkel, satöbbi, satöbbi. Szobatársam azt mondta a késõbbiek során, hogy olyan vagyok, mint a Mikulás; mindenkinek mindent veszek. Sebaj, csak haza is tudjam vinni! Innen továbbmentünk a sziget belsejébe: felmentünk 1818 méterre a sziget második legmagasabb csúcsára: Pico do Arieiro-ra. (A legmagasabb csúcs a Pico Ruivo 1861 m. de csak gyalogszerrel és túracipõben látogatható).De sajnos megint semmit nem láttunk a hatalmas köd és a szemerkélõ esõ miatt. Csak egy félmagyar-félnémettel beszélgettem egy nagyon jót, hogy mi magyarok mindenhol elõfordulunk. Lefelé ereszkedés közben megálltunk a Ribeiro Frio természetvédelmi területen, ahol hatalmas pisztrángtenyészet van: bölcsödétõl a magasiskolákig" nevelik a pisztrángokat.Faial nevû tengerparti településen álltunk meg ebédelni egy igazi madeirai kertvendéglõben.Amit én választottam, az a tonhal-szték" volt (hallottál már ilyet ?!?). Bár én nem rajongok a sztékekért, de ez igazán finom volt és omlós. Állítólag sütés elõtt a halat valamilyen hagymás-fûszeres lében pácolják. Tényleg jó volt! Az étterem kertjében már találkozhattunk a madeirai népi építészet emblematikus házával, amellyel aztán utunk következõ állomásán többedmagával is láttunk. Santana (=Santa Ana) városa ezekrõl a jellegzetes színes kunyhóiról (= casas de colmo") vált világhírûvé. Apró, kis téglalap alapon álló náddal fedett háromszög profilú lakóhelyek, melyek fehérre vannak meszelve, de az ablak-ajtókeret általában kék színû, az ajtó maga pedig piros. Egyiket-másikat ma is lakják, de ma már inkább csak a turistáknak mutogatják. Néhány kis makettet hoztam is magammal.Innen kelet felé haladva megálltunk Portelánál: a lelátóhelyrõl megtekinthetõ a Sas szirt" sziklaformáció és az északi partvidék.Innen Machico- n, a régi fõvároson keresztülhaladva, majd végig a tengerparti sztrádán visszamentünk Funchalig. Innen északra fekszik Monte nevezetû kisvároska, melynek magyar történelmi vonatkozása van. A szintén meredek lejtõkön elterülõ, dús növényzetû üdülõvároska már a XVIII. század óta vonzotta az európai üdülni vágyókat. Valóban, a városban sétálgatva nagyon sok, európai stílusú XIX. századi villaépület található, sétányokkal. Ausztria utolsó császára, -I. Károly, egyben Magyarország utolsó királya IV. Károlyként- itt talált menedéket számûzetésében 1921. novemberében. Sajnos csak rövid ideig élvezhette a sziget ajándékait, mert egy év múlva meghalt. Itt is van eltemetve a Nossa Senhora do Monte" zarándoktemplomban egy neki fenntartott kápolnában. Fekete érckoporsóban nyugszik, fölötte festmények, melyek császárként és királyként ábrázolják. Alatta az uralkodói ékszerek jelképesen, + jónéhány koszorú magyar és német felirattal, magyar, osztrák és EU-s zászló. Az egész kápolna egyszerû, de méltóságteljes. Megígértem utolsó királyunknak, hogy visszajövök én még ide és meglátogatom! Efelõl ne aggódjon, addig is nyugodjék békében. A templom lábától indul egy megint csak madeirai jellegzetesség, a Toboggan" kosárszán.Ez gyakorlatilag faládikó, hasonlít a mi kétüléses, múlt század eleji szánkóinkhoz, amelyhez nem kell hó. Beleülsz és a meghatározott útvonalon a gravitáció segítségével leereszkedhetsz Livramentóig. Aztán majd a szánemberek" valahogy lentrõl visszahozzák a szánokat a következõ turistáknak. Kb. fél 6 körül értünk vissza a szállodába. Egyre jobban kezdem élvezni ezt az ún. wellnessprogramot, úgyhogy ma sem maradhatott el, miután megint megfürödtem kedvenc itteni óceánomban. Este még interneteztem a szálloda business-centerében, de ha lehet, ezt kerüljétek el, mert nagyon drága volt! A városbeli internetkávézókban ezt ötödennyiért meg lehet tenni, csak jó gépet fogjál ki! Ezt már rég tudtam, csak ma este lusta voltam már bebuszozni..... Hatodik nap: december 1. szombat http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-07-07, 05:23
Hát, hivatalosan tél van. Fene sem gondolná... mert hogy tavasz van továbbra is! Ma délelõtt szabad program a program. Ki erre, ki arra indult, van aki csak élvezte a decemberi napsütést az uszoda partján. Négyen taxiba vágódtunk és elmentünk a Jardim Botanico-ba (Botanikus kert). Ez mintegy 3,5 hektáron terül el Funchal felett. Voltam már sok botanikus kertben, mindemellett nem értek a növényekhez, de valahogy ez nagyon is megragadott. Kis területen kétezer tropikus és szubtropikus növény pompázik. Ami nekem-nekünk tetszett, az a hatalmas pálma-, ill. kaktuszgyûjtemény, mivel Magyarország egyikben sem nagyhatalom, ezért igazi érdekességekkel lehet találkozni. Orchideák, paradicsommadár-virágok, egyéb trópusi virágok tömkelege egy teraszosan kialakított hegyoldalban. Belépõ, ha jól emléxem, mindössze 3 Euro volt. Érdemes meglátogatni, s ha valaki plusz izgalmat akar, libegõvel is feljuthat ide! Vissza szintén taxiztunk. Mivel még volt idõ a kötelezõ déli programig, ezért fürödtem egyet+ csináltam néhány képet a tengerparton.12:30.: szállodalátogatás: Hotel Baia Azúl ebéddelEzután bementem busszal a belvárosba: nézelõdtem, sétáltam, fényképezkedtem, interneteztem, szóval turista voltam. Visszafelé a saját buszunkkal mentem a hotelbe. Leintettem. 18:30 következõ hivatalos program: Hotel Cliff Bay: szállodalátogatás vacsorával. No ez már tényleg úrihotel" a javából! Nekünk is ki kellett öltözni, mert itt van olyan étterem, ahova szállóvendég is csak szmokingban és estélyi ruhában léphet be. Mi a non-smoking" szekcióba kaptunk belépési engedélyt. Pazar vacsora különlegesebbnél különlegesebb kajákkal. Bár ezt idáig minden napról elmondhattam. Itt kóstoltam meg életemben elõször a szusit. Annyira nem voltam odáig érte, inkább maradok a rántott szeletnél. A vacsora után még csináltunk egy esti-éjszakai városnézést, melynek apropója az volt, hogy december elseje a hivatalos megnyitója a karácsonyi kivilágításnak.Azt gondoltam, hogy ebben a mûfajban az angolszász országokat nem überelheti senki. Tévedtem: Még az amerikai nagyvárosokban sem láttam olyan ötletes, látványos, gazdag, fantáziadús kivilágítást, mint Funchalban! Funchal ebben világhírû és tényleg! Akárcsak a szilveszteri tûzijáték tekintetében, de sajnos mi azt már nem várhattuk meg, hogy tényleg így van-e... Hetedik nap: december 2, vasárnap 9:00 -kor indultunk el Calheta-ba, Ribeira Brava-n keresztül. Elsõ nagyobb megállónk: Ponta do Sol (= a Nap hídja). Kis halászfalu, aranyos, ma már az idegenforgalomból él. Leghíresebb turistája maga Kolumbusz Kristóf volt, anno. Lehet, hogy az egész Amerika felfedezése" sztori csak mese sok cukornádsziruppal, hiszen a Santa Mariát minden nap láttam elhaladni szállodánk tengerparti részétõl kicsit kijjebb, nem túl messze a tengerben, ill. kikötve a Funchal-i kikötõben! Nagyon szép, hosszú tengerparti promenádja van, ahol mi is sétáltunk egy jót. Sokat fényképezve: ki a hullámokat, ki a szörfös fiúkat. További hasonló és kellemes kis halászfalvak vannak a környéken: Madalena do Mar, Jardin do Mar, Paúl do Mar. Mindegyik aranyos, érdemes volna venni itt egy-egy kis régi vityillót és kipofozni. Sokan így is csinálják, de én ezt nem a mostani fizetésembõl fogom megtenni.... Beértünk Calheta-ba: ez a délnyugati rész központja. Megtekintettük a Calheta Beach Hotelt, amely színvonalban elmarad ugyan a fõvárosiaktól, de azért minden igényt kielégít. Bõséges ebéd után aztán páran itt is fürödtünk egyet a hotel strandján"! Ez a sziget egyetlen homokos strandja, amely mesterséges; hullámtörõ gát választja el a tengertõl, a homokot pedig Marokkóból hozzák. Minden évben újra kell tölteni, mert a tenger azért mégiscsak elveszi, amit az övének gondol... Visszaindultunk Funchalba, majd megálltunk a város felett egy nagyszerû kilátóponton, ahol csináltunk egy-egy fényképet, nagyszerû háttérrel.Én ezután bennmaradtam a városban, továbbra is turistaként viselkedve: városnéztem, hiszem Funchalban azért tényleg sok a látnivaló, vásárolgattam ajándékokat, képeslapot natürlich, vettem többek közt több guriga Bolo de mel"-t, más néven bolo de chábom"-ot. Ez gyakorlatilag kocsikerék alakú, többféle méretû, sötét, kerek kalács, melyet melasszal készítenek, és tesznek belé mazsolát, diót, mandulát. Helyi jellgzetesség. Finom! Menetrendszerinti busszal mentem vissza a szállodába (a közlekedésrõl késõbb még lesz szó). Többedjére is megfürödtem a naplemente-menti óceánban, majd készültünk az esti hivatalos programra:19:00 Indulás az A Seta" nevû helyi étterembe, egy folklórmûsorral egybekötött vacsorára.Ún. espetada" az étel, gyakorlatilag frissen sült marhahúsdarabokat tesznek az ember elé egy függõleges állványra, amely az asztalra van erõsítve hatalmas nyársakon, amelyre még vajas papírt tesznek a tetején, errõl a vaj még ráolvad a húsra.Két ember kap egy hatalmas nyársat, errõl kell leügyeskedni a húsdarabokat. Köretet a pincérek szervíroznak mellé. A zene: elsõ fázis: a helyi Bangó Margit típusú énekesnõ énekel népdalokat gitár, meg még valamilyen népi hangszer segítségével. Az est másik felében pedig egy népviseletbe öltözött gyerekekbõl-felnõttekbõl álló tánckar táncol-énekel zenekari kísérettel, bevonva az épp aktuális közönséget is. Kis mulatság, de jó kis folklórmûsor volt.Késõn, fél 11 körül értünk vissza a szállodába, ahol még lementünk a bárba egy kis jazz-zenét hallgatni. Nyolcadik, utolsó nap: december 3, hétfõ Nyûgös ébredés, hiszen ma már menni kell haza. Délelõtt pakolás, utolsó fényképek a szállodában, beszélgetések. Indulás a reptérre 11:45-kor. A reptér továbbra sem nõtt meg. Ugyanakkora, mint amikor érkeztünk, a tömeg mégis, mintha többszöröse volna. Ferihegy forgalmának mindenesetre sokszorosát bonyolítja, ezen a csöpp szigeten. Európa minden része felé szállnak az ismert, és még több, általam elõször hallott, ismeretlen légitársaságok gépei. Mi 13:50 kor pontosan indultunk az Austrian Airlines menetrendszerinti járatával. A gép Airbus A-319-es. A neve: Sarajevo", amely Bécs testvérvárosa. Megint ablak mellé kértem a helyemet, mert én ugye, látni akarok. Baloldalon ültem, így felszálláskor a sziget északkeleti részét nagyszerûen láttam, míg a felhõk közé nem értünk. http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-07-07, 05:23
Útvonal: Lisszabon - Valladolid - Pamplona - Toulouse . Ezeket csak sejtettem, hogy vannak, mert végig felhõs idõ volt. Ekkorra nagyjából beesteledett, s a felhõk is eltûntek aludni. Ettõl kezdve a városok fényeibõl és alakjából lehetett következtetni, hogy hol is vagyunk: Lyon - Zürich - München mind-mind szép kivilágítva a magasból. (Elismerem, azért januárban Jekatyerinburg is szép volt a magasból; ami igaz, az igaz, csakhogy pártatlanságomat igazoljam ). Ezután Linz, majd Bécs következett. Bécsben idõjárási okok miatt csak az egyik kifutópályát használták, így feltorlódtak a gépek fenn is, lenn is. Ha idáig nem tudtam, most már igen, hogy mi az a bécsi keringõ: félórát köröztünk a város felett, négyszer láttam ugyanazt a Bécset egymás után, mire megkaptuk a leszállási engedélyt. Mindez csak azért volt idegesítõ, mert megint 25 percünk maradt, hogy átszálljunk a mi kis kávédarálónkra Budapest felé. Végre leszálltunk, ismét rohanás a reptér másik vége felé, ahonnan az egyéb", kelet-európai gépek indultak. Elértük, de megvártak volna úgyis, hiszen a pesti gép fele tulajdonképp mi voltunk. Szóval megint tyúklétra, a kávédaráló (neve: Steiermark"), de felszálltunk, s 40 perc múlva már le is, Pesten, Dunaújváros felõl közelítve meg Ferihegyet. Néhány dolog, amirõl még érdemes szót ejteni: Madeira mindig is portugál terület volt, de ezer szállal kötõdött a Brit Birodalomhoz, már csak stratégia helyzeténél fogva is. Másrészt pedig az elsõ turisták is a britek voltak, Sir Winston Churchill is elõszeretettel idõzött a szigeten. A 19. században és a 20. század elején igen nagymértékû volt az emigráció a szigetrõl. A célterület pedig az angolszász országok voltak, Amerika, és a brit gyarmatbirodalom országai, pl. Dél-Afrika, Dél-Amerika. Mára a trend rég megfordult. 1975 után sokan jöttek vissza a szigetre nyugdíjas korukra; vagy olyanok, akik fantáziát láttak a fellendülõ turizmusban. Angolul gyakorlatilag mindenki beszél itt. Évszázadokkal ezelõtt, mielõtt Európa felfedezte magának a sziget turisztikai elõnyeit, a fõ megélhetési forrást a cukornád- és banánültetvények jelentették a szõlõ és bortermelés mellett. Mivel nincs sík terep, ezért ezt teraszos mûvelésben oldották meg a szigeten. Cukornáddal fõleg a tengerparton foglalkoztak, míg banán, és szõlõültetvényekkel mindenhol, ahol egy kis teraszt ki tudtak alakítani. Létezett a rabszolgaság intézménye is. Teraszokkal egyébként akár 1000 méter felett is lehet találkozni. Nagyszerû látvány a hegyekre meredeken felkúszó ültetvények sora! Idegenvezetõnk egyébként alapvégzettsége szerint botanikus volt, ezért órákon keresztül tudott a banánról és annak fajtáiról beszélni. Megsúgom, X fajta banán létezik, én már nem tudtam követni. Legközelebb, ha jövök a szigetre, hozom magammal a banánhatározómat! Szõlõ és bor méltán világhírû. Minden nap volt borkóstolásban részünk. Bár én nem értek hozzájuk és nem is vagyok boros, ezért igyekeztem az invitálásokat diszkréten visszautasítani.Azt mondják, az igazi madeirai bor legalább öt éves.Ennek is létezik ezer fajtája az asztali boroktól kezdve a tokaji aszú-szerû aranysárga desszertborokig. Amit mi a klasszikus madeira bornak tekintünk-tudunkismerünk, az magas alkoholtartalmú felerõsített aszúszerû nedû. De emellett, mint említettem, nagyon sokféle bort termelnek. És itt tényleg igazi borkultúra van. Borászoknak mindenesetre csemege a sziget!A cukornádtermelés gyakorlatilag teljesen visszaszorult, eltûntek a fekete rabszolgák is Isaura óta (Bár feketék azért vannak szép számmal Madeirán is. Ezek azonban fõleg a volt portugál gyarmatokról kerültek ide, vagy vándoroltak be). A régi cukornádfeldolgozók egy része megmaradt. Van, amelyik múzeum, de olyan is van, amelyet szállodává alakítottak. Viszont a bolo de mel" nevezetû kalácsszerû nemzeti süteményt amelyet már említettem, még ma is melasszal készítik. Hoztam is pár gurigát, de sajnos már elfogyott.Cukornádpálinkánból készül mézzel és citromlével a már szintén említett poncha". Ez is nemzeti ital.Kávéültetvények soha nem voltak a szigeten, de a kávézásnak is hagyományai vannak. A kévét régen Brazíliából hozták és helyben pörkölték. Banánültetvények még vannak sok helyen, de akár szállodák kertjében is lehet találkozni virágzó banánfával. Madeira ételei: Bár étkezéseink fõleg svédasztalos rendszerben zajlottak, azért lehetõség nyílt helyi ételkülönlegességek megkóstolására is: ilyen volt a már említett pácolt tonhal szték", vagy a két legfontosabb, az espada" és espetada".Az espada gyakorlatilag egy fekete kardhalféle, amelyet a sziget menti mélyebb vizekben halásznak és filéként, banánnal fogyasztják, de fõzik borban is, fokhagymásan.Az espetada pedig a sziget nemzeti eledele, amelyben szintén volt részem: Nyárson sült marhahús, fûszeresen elkészítve. Ezt ettük az A Seta" vendéglõben. A madeirai konyha elég változatos és jellegzetes: Vegyítik a tenger gyümölcseit a sziget mezõgazdaságának terményeivel, s mindezeknek nagyon érdekes, megjegyezhetetlen portugál neveket adnak. Én csak elszenvedtem" a finom konyhamûvészetüket, fõzni sajnos ezúttal sem tanultam meg. Madeira ma fõleg a turizmusból él. A fentebb említett mezõgazdálkodás mellett ma a sziget fõ bevételi forrása a turizmus. Több száz szálloda várja Európa és a világ turistáit a szigeten. Olcsó szálláshelyektõl kezdve a legnagyobb luxusig minden kategória megtalálható, bár Madeirára nem a hátizsákos turizmus a jellemzõ! Inkább a teljes pihenésre és kényelemre vágyó tömegek szigete, bár kétségkívül talál magának programot a bakancsos turista is, mert a hegyek között bizony sok helyen ez a felszerelés is kell. A sziget tengerpartján mindenhol szállodák sorakoznak. Nincs olyan kis halászfalu sem, ahol ne lenne legalább egy szálloda. A legnagyobb szállodasor Funchal környékén található, attól keletre és nyugatra is. A Funchaltól nyugatra, soksok kilométer hosszan húzódó szállodasor neve LIDO", s minden van, ami a szórakozni vágyó turistáknak kell: éttermek, bárok, szórakozóhelyek, bevásárlóközpontok. A mi ötcsillagos szállodánk is a Lido-n volt. Az egész ahhoz hasonlít, amit Limassolban tapasztaltam, ahol a várostól kelet felé egy húsz kilométer hosszú, ún. turistazóna" épült ki, ahol minden a vendégekrõl és a vendégeknek szólt. A turisták 99 %-a repülõgépen érkezik és távozik, de mindennap kiköt egy-két hatalmas óceánjáró is a kikötõben. Bár ezek jó része csak olyan egy-két napos turista.Aki a homokos tengerpartot szereti az itt ezt nem talál magának. Az egész sziget partszakasza sziklás, gyorsan mélyülõ. De egy helyen, Porto Santo szigetén mégis van egy homokos partszakasz. Ez a kis sziget egyik fõ híressége: 9 km hosszú aranyló homok színû hosszú egyenes partszakasz. Neve: Campo de Baixho". Ezért viszont át kell ide hajózni, ami két órás út Funchalból és kb. 55 Euro. http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-07-07, 05:23
A sziget két legmagasabb csúcsa, a Pico Ruivo és a Pico do Arieiro 1.800 m felé magasodnak és mindig ködben vannak. Bár állítólag nyáron el lehet kapni egy-két felhõmentes napot. Ilyenkor gyönyörû a kilátás. A képeslapok tanúbizonysága alapján mindenképp!A szilveszteri tûzijáték világhírû. Ez részben hagyomány, részben a turistáknak szól.A repülõtér forgalma hatalmas.Forgalma nagyobb mint a ferihegyi, bár területe kisebb, mint a szegedi reptéré. Gyakorlatilag csak a kifutópálya, meg néhány parkplatz a gépeknek. Ez a reptér tényleg állandó mozgásban van. Egy gép felszáll, kettõ érkezik helyette. Iszonyú komoly forgalomszervezést igényel! Madeirai jellegzetesség: az ún. levadák" rendszere.Nem sokkal a sziget felfedezése után rabszolgák hozták létre az elsõ ilyen mesterséges vízfolyásokat, hogy a nedvesebb északi partvidék forrásainak vizét a déli oldalon levõ cukornádültetvényekre vezessék. A 19. században, amikor a cukornádültetvények újabb fejlõdésnek indultak, újraélesztették és kibõvítették a csatornarendszert. Mára hozzávetõlegesen kétezer km hosszúságú ez a létesítmény, ebbõl 85 km alagutakban folyik. A levadák (a levar" =szállítani igébõl) egyedülállóak Európában, a mellettük futó üzemi" ösvények pedig páratlan séta- és túralehetõséget biztosítanak. Egykor a nagybirtokosok tulajdonát képezték, most viszont ezek a keskeny csatornák állami tulajdonban vannak. Minden egyes földmûves egy bizonyos évi vízmennyiséget vásárol belõlük. Egy levadeiro" ellenõrzi az elosztást. Õ felelõs az árokcsatornák üzemben tartásáért is. A levadák mellet komplex turistaösvény-hálózatot építettek ki az utóbbi évek során a hegyeken keresztül. Ide ajánlott a már említett túrabakancs használata! Jelképek:A sziget egyik jelképe az ún. paradicsommadár-virág". Ez alakja és színe alapján kapta ezt az elnevezést, amelyet elõszeretettel hímeznek terítõkbe. A botanikus kertben találkoztam vele. A modern kori Madeira másik jelképe pedig Christiano Ronaldo a Manchester Unitedból és a portugál válogatottból. Aki itt született, és akire a helyi sportbarátok nagyon büszkék. Vele most nem találkoztam. Madeira, mint a tengerben úszó ementáli sajt": (olyan lukacsos!) A sziget domborzatáról már ejtettem szót. Annyi sík terep sem nagyon van, hogy egy repülõtérre való legyen. Ennél fogva a közlekedés is meglehetõsen körülményes volt a múltban a sziget belsejében. Vagy part körüli és közeli hajózással oldották meg, vagy egy meglehetõsen nehezen kiépített, szerpentinekkel teletûzdelt és/vagy a sokszor függõleges sziklafalakba vájt egysávos utak segítségével. Mindez mára megváltozott. A sziget minden részébe ma már autópályán is el lehet jutni. Ez az utóbbi húsz év fantasztikus termése.Az autópályák többsávosak, alagutak és alagútrendszerek váltakoznak hosszabb-rövidebb völgyhidakkal. Szerintem a sziget autópályáinak legalább a fele most ezekben az alagutakban és viaduktokon fut. Ez akár párszáz kilométer utat is jelent Erre értem, hogy tiszta lukas ez a sziget! Egyébként az autópályarendszer kiépítése során nagyon sok munkás meghalt. Nekik állít emléket, egy, a szállodánk mellett felállított hatalmas emlékmû, mely egy szárnyaszegett Ikarosz szoborhoz hasonlít. Kérdésem csak az: a budapesti 4-es metró építõi vajon hány év (évtized, vagy évszázad) alatt végeznének ilyen mennyiségû és hosszúságú alagúttal, amit a portugálok itt -saját jól felfogott érdekbõl - gyorsan, pár év alatt megvalósítottak? A közlekedés egyébként elég jól megszervezett a szigeten. Funchalban és környékén nagyon jó a buszközlekedés. Ráadásul a sziget legtávolabbi pontjaira is vannak menetrendszerinti járatok. Az utak minõsége nagyon jó, karbantartás létezik és nem bitumen csurgatásával töltik ki a lukakat. Az igaz viszont, hogy a téli fagy nem okoz kátyúsodást, mert olyan, hogy téli fagy, az itt nem létezik. A közlekedési morálról pedig már beszéltem. Nem Magyarország. A taxizás itt is külön sztori. Komoly Mercedes-flottából áll a helyi taxiállomány és zömük pár éves gépkocsi. Fõ jellegzetességük, hogy mind kanárisárga. Ha szállodából kérünk taxit akkor biztosak lehetünk a korrektségben és a taxióra használatában. Hiszen a szállodák kapcsolatban állnak a taxitársaságokkal, és nem céljuk a turisták becsapása. Ha viszont az utcán szólítunk le taxit, legyünk óvatosabbak. Nyugodtan alkudjunk meg az árban, mielõtt kocsiba szállnánk. Ne szégyelljük, ez itt a játék része, hiszen az itteni taxisofõrök is mediterrán emberek! Szeretnek alkudni és dörzsöltnek lenni. Mindemellett a taxizás nem túl drága és igen elterjedt alternatív utazási mód a turisták számára. Érdemes megjegyezni, hogy a nagy és elitebb szállodáknak saját buszuk van, amely a városközpont és a szálloda közt közlekedik, menetrend szerint, amelyet a recepción el is kérhetünk. Még egy érdekes összevetés: nem tudom megállni, hogy ne hasonlítanám össze Madeirát Ciprussal. Valójában olyan, mintha a liter tejet a kiló kenyérrel hasonlítanám, mégis megpróbálom. Közös nevezõ talán az lehet, hogy talán még Madeirát is be lehet sorolnia a Mediterráneumba (Portugália kapcsán mindenképp), bár a sziget igazság szerint inkább már Atlantikum. Ciprus mintegy tízszer akkora sziget, mint Madeira és mediterrán éghajlatú, Madeirát inkább szubtrópusinak mondanám. Hegyvidékes, 2000 méterig nyúló mindkettõ, bár Cipruson azért találni sík terepet is. Madeirán mindenképp dúsabb zöldebb és bujább a növényzet, bár Cipruson a Troodos-hegységben is úgy éreztem magam, mintha a Kárpátokban lennék. Mindkét helyen özön a turista, ez megint lehet közös nevezõ, s ez a fõ bevételi forrás is. A turisztikai infrastruktúra mindenhol nagyszerûen kiépített, Madeirán talán egy hajszállal jobban, közlekedésben azonban Közlekedési infrastruktúrában azért Madeira vezet. Az emberek teljesen mások, az nehezen összehasonlítható, bár egyik helyen sem az infarktus a vezetõ halálok. Tengeri nép mindkettõ, bár a portugál ember azért más, mint a ciprusi. A ciprusit nevezzük jobban mediterránnak" , a portugál meg európaibb". Összességében azt mondhatom, hogy Madeira annyival tart elõrébb mindenben mint Ciprus, amennyivel Portugália hamarabb lépett be az Európai Unióba. Vagyis Portugália 1986-ban, Ciprus pedig velünk együtt, 2004-ben. Ennek annyiban van jelentõsége, hogy az elmúlt 22 évben hatalmas mennyiségû pénz áramlott Portugáliába, ezen belül Madeirára is s így volt mibõl kiépíteni azt az infrastruktúrát, amirõl a fentiekben beszéltem, s amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a sziget ilyen mértékû turizmust, ráadásul sikeresen mûködtessen (lásd szállodaláncok hálózata, repülõtér, autópálya hálózat). Ez lehet a magyarázat a kis eltérésre. Ciprust sem kell félteni, alaposan rástartolt az EU-s pénzekre. S tudja és tudni is fogja mire költeni. Mai hír (2008. január 1-én írom ezt), hogy http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-07-07, 05:23
ettõl kezdve Ciprus is az Eurozóna tagja Máltával együtt, másodikként-harmadikként a 2004-es tízes csapatból. Azért ez minden esetben jelent valamit. Véletlen, hogy pont ezek, a turizmusból élõ szigetek kapták meg, ill. harcolták ki ezt a lehetõséget ?!? Aligha vélem. Mindenesetre mindkettõ szép és gyönyörû sziget. Ha egy kicsit máshogy is szépek. Érdemes meglátogatni mindkettõt !!
http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-07-07, 05:23
