Macula Betegségek Sebészi Kezelése

Macula Betegségek Sebészi Kezelése Doktori értekezés

Dr. Bereczki Árpád Semmelweis Egyetem Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola

Témavezető: Dr. Süveges Ildikó egyetemi tanár, az orvostudományok doktora Hivatalos bírálók: Dr. Hatvani István egyetemi tanár. Dr. Kóthy Péter Ph.D. Szigorlati bizottság elnöke: Szigorlati bizottság tagjai:

Dr. Nagy Zoltán Zsolt egyetemi tanár. Dr. Kolozsvári Lajos egyetemi tanár. Dr. Vámosi Péter Ph.D. Dr. Visontai Zsuzsanna Ph.D.

Budapest 2008

TARTALOMJEGYZÉK

oldal RÖVIDITÉSEK JEGYZÉKE

3

BEVEZETŐ

4

CÉLKITÜZÉSEK

7

Subfovealis neovascularis membrán eltávolítása, időskori macula degeneratioban

7

Diabeteses macula ödéma sebészi kezelése

8

Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana vitrektomia

9

MÓDSZEREK

10

Subfovealis neovascularis membrán eltávolítása, időskori macula degeneratioban

10

Macula translocatio 360 fokos retinotomiával

10

Limitált macula translocatio

23

Diabeteses macula ödéma sebészi kezelése.

29

Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana vitrektomia

30

EREDMÉNYEK

33

Subfovealis neovascularis membrán eltávolítása, időskori macula degeneratioban

33

Macula translocatio 360 fokos retinotomiával

33

Limitált macula translocatio.

39

Diabeteses macula ödéma sebészi kezelése.

45

Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana vitrektomia

47

MEGBESZÉLÉS

48

Subfoveális neovascularis membrán eltávolítása,

2

időskori macula degeneratioban

48

Diabeteses macula oedema sebészi kezelése

50

Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana vitrectomia

53

KÖVETKEZTETÉSEK

56

Subfoveális neovascularis membrán eltávolítása, időskori macula degeneratioban

56

Diabeteses macula oedema sebészi kezelése

58

Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana vitrectomia

60

ÖSSZEFOGLALÁS

63

Subfoveális neovascularis membrán eltávolítása, időskori macula degeneratioban

63

Diabeteses macula oedema sebészi kezelése

63

Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana vitrectomia

63

IRODALOMJEGYZÉK

64

SAJÁT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE

70

A DISSZERTÁCIÓHOZ KAPCSOLODÓ KÖZLEMÉNYEI

70

A DISSZERTÁCIÓTÓL FÜGGETLEN KÖZLEMÉNYEI

71

KÖSZÖNETNYÍLVÁNITÁS

73

3

RÖVIDITÉSEK JEGYZÉKE AMD: Időskori sárgafolt elfajulás BSS: Balanced Salt Solution, intraoculáris folyadék C3F8: Perfluoropropán intraoculáris gáz DM: Diabetesz melitus F.É.N.: Fény érzés nélkül IDDM: Inzulin dependens diabetes mellitus NIDDM: Non-inzulin dependens diabetes mellitus PDR: Proliferatív diabeteses vitreoretinopathia PDT: Photodinámiás terápia POHPS: Primaer ocularis hystoplasmosis syndroma RPE: Retina pigmentepithel SF6: Kénhaxafluorid intraoculáris gáz SNM: Subretinális neovascularis membrán SZEUO: Szem előtt ujjolvasás

4

MACULA BETEGSÉGEK SEBÉSZI KEZELÉSE

A vakság okai a világ különböző részén nagyon különböznek. Míg a fejlődő világ nagy részén a szürkehályog szerepel a vakság vezető okaként, addig a fejlett ipari országokban – így Európa legtöbb országában – a fő problémát a cukorbetegség szemészeti szövődményei ill. az életkor előrehaladtéval kialakuló macula degeneráció jelenti (Macular Photocoagulation Study Group 1993). A cukorbetegek száma Magyarországon is nő: jelenleg a népesség 5 %-a szenved cukorbetegségben. Egyesek szerint a fel nem fedezett cukorbetegekkel együtt ez akár a 10 %-ot is megközelítheti. A diabetesz melitusban (DM) kialakult microangiopathia az oka azoknak a szemészeti szövődményeknek, amelyek a betegség hosszabb fennállása után vaksághoz vezetnek. A microangiopathia szövődményeinek elkerülése csak normoglycaemiával lehet: a már létrejött szemészeti szövődmények kezelése csak tüneti és hosszabb-rövideb ideig a progresszió megállását eredményezi. A DM-ban létrejött retinopátia progressziója a cukorháztartás rendezése mellett gyakran feltartóztatható lézerkezeléssel. Súlyos, látásromlást is okozó szövődmény a maculopathia diabetica, amely a macula ödémáját jelenti az erek permeabilitásának megnövekedése következtében. Ebben a stádiumban a látásromlás jelentős, a beteg megéli, sokszor csak a macula folyamata hívja fel a figyelmet a cukorbetegségre. A macula ödéma hosszú ideig gyógyíthatatlannak bizonyult, napjainkban azonban a vitreoretinális sebészet fejlődése megoldást jelentett erre a folyamatra is. A civilizált világ másik betegsége az időskori sárgafolt elfajulás (degeneratio maculae luteae – AMD). Hazánkban is ez a betegség került az elmúlt 15 évben a vezető helyre a vakságot előidéző okként. A betegség lényege, hogy a macula – legsúlyosabb formában a foveola – területében a retina alatt egy olyan fibrotikus lemez képződik, amely bőven tartalmaz újonnan képződött ereket. Ez a membrán elzárja a retina táplálkozásának útját a chorioidea felől, így a membrán feletti retina-rész elhal. A megoldás lehetne ennek a membránnak az eltávolítása. Ezzel a retina és az érhártya összeköttetése helyreáll és a retina működésének károsodása megáll. A membrán eltávolítása kapcsán azonban a

5

retina pigmentepithelje (RPE) is eltávolításra kerül, mert szorosan tapad a membránhoz. Mint tudjuk, azonban a retina működéséhez a RPE épsége elengedhetetlen, így a membrán eltávolítása nem oldja meg a retina működésének helyreállását. Új utakat kellett keresni a betegség gyógyításához. Mindkét betegség sebészeti kezelése a vitreoretinális sebészet fejlődésével vált lehetővé. A múlt század 60-as éveiben megindult üvegtest sebészet lehetővé tette finom műszerekkel való manipulálást a szem belsejében. Továbbiakba a következő három kérdés körrel szeretnék foglalkozni: 1. Subfovealis neovascularis membrán kezelése, időskori macula degeneratioban. 2. Diabeteses macula ödéma sebészi kezelése. 3. Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana vitrektomia 1. Subfovealis neovascularis membrán kezelése, időskori macula degeneratioban. Az időskori macula degeneració, a leggyakoribb vaksági ok a fejlett világban a 65 év feletti korosztályban. A lakosság általános elöregedése mellett, egyre növekvő a macula degeneratioban szenvedő betegek száma is. Jelenleg a száraz tipusú macula degeneratio kezelésére nem áll rendelkezésünkre semmilyen hatásos módszer. Ugyanakkor az elmult években, a nedves tipusú macula degeneratio kezelésében több konzervatív és sebészeti eljárás jelent meg egyre javuló eredményel. Photodymaniás terápia (PDT) verteporfirin segítségével jelentös változást hozott be, föleg, a klasszikus sunretinális membránok kezelésésben. Jelenleg jelentős multicentrikus tanulmányok zajlanak az anti VEGF terápia pontos felmérésére. A subretinális neovasculáris membrán eltávolitása több évtizede ismert ám a visus eredmények igen lehangolóak. Machemer és Steinhorst 1993 közölték le azt a műtéti technikát melynek segítségével a subretinális membrán eltávolítását követően, a foveat az eredeti helyéről ép retina pigment epithel föle translocaljuk. Természetesen az idő mulásával ez a műtéti technika is folyamatosan fejlödött és finomodott.

6

Bemutatjuk a subfovealis chorioidealis neovascularis membrán sebészi kezelését, az általunk elvégzett eseteink kapcsán. Több betegnél vitrektomia után körkörös retina leválást hoztunk létre, ezután a periférián 360 fokos retinotomiát végeztünk. Ez szabad utat biztosított a subretinalis térbe, ahonnan eltávolítottuk a vért és a subretinalis membránokat, de sokkal lényegesebb, hogy lehetővé tette a retina forgatását, foveolaris translocatióval. További négy betegen limitált macula translocatio történt, az így extrafoveálisá vált membrán lézerkezelésben részesítettük. 2. Diabeteses macula ödéma sebészi kezelése. A diabeteses macula ödémát számos helyi és általános faktor kiválthatja. Több mint egy évtizede a vitreoretinális trakcíót is e faktorok közé sorolják. Bár a macula ödéma legtöbbször csökken az általános állapot rendezését követően, vagy lézerkezelés után, a vitrektomia olyan további új eszközt ad kezünkbe, amely kedvezően befolyásolja a terápiarezisztens esetek egy részét (Milibák és Bereczki 1999). Klinikánkon, a tanulmány keretén belül, 10 beteg 12 szemén végeztünk vitrektomiát diabeteses macula ödéma miatt. A diffúz macula ödémához minden esetben a hátsó üvegtesti kéreg megvastagodása, 6 szemben részleges hátsó üvegtesti leválás társult. A ödéma mellett a macula tájon egyéb elváltozások is előfordultak: 3 cystoid macula ödéma, 1 teljes vastagságú maculalyuk, 2 esetben kiterjedt kemény exsudatumok komplikálták a képet (Milibák és Bereczki 1999). A műtétet követően 2-40, átlagosan 16 hónapos követési idő mellett a 12 szem közül 9 esetben szűnt meg az ödéma, 6 szem látásélessége jelentősen javult. A műtét során, és azt követően 3 perifériás retinaszakadás alakult ki. A korai posztoperatív szakban 3 alkalommal lépett fel spontán felszívódó üvegtesti vérzés, egy esetben a retina leválása, amelyet ismételt beavatkozások után inoperábilisnak minősítettünk. A késői szövődmények közül kiemelendő a katarakta, amely miatt 4 szemet operáltunk meg. A diabeteses macula ödéma kialakulásában a vitreoretinalis trakcíó szerepe nem hanyagolható el. A diabeteses macula ödémát egy részében a vitrektomia mint új terápiás lehetőség jön szóba. Tekintettel a szövődmények jelentős számára, a műtéti indikáció csak a kockázatok és a várható eredmény gondos mérlegelésével dönthető el.

7

3. Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana vitrektomia Felmértük a cseppérzéstelenítés hatásosságát, biztonságos alkalmazhatóságát a vitreoretinális beavatkozásokban. Prospektív tanulmányunkban, 2000 januárja és júniusa között, nem egymást követően vitrektomizált beteg adatait vontuk be. A betegek több mint felénél (21) diszkomfort érzés miatt, vagy a beavatkozás biztonsága érdekében, műtét közben át kellett térnünk retrobulbaris, peribulbaris, illetve általános érzéstelenítésre. Végül 17 beteg adatait használtuk fel, akik esetében a műtéti idő több mint 50%-a cseppérzéstelenítésben történt (Bereczki és Domsa 2002) A 17 cseppérzéstelenítésben operált beteg átlagéletkora 52, 8 év volt (határok: 36-68 év), 76%-uk nő volt. Mindegyik beteg panaszkodott valamelyes fájdalomról és díszkomfort

érzésről

a

beavatkozás

szinte

valamennyi

fázisában.

A

legkellemetlenebbnek a scléra diatermiáját, a sclerotomiát, a conjunctiva seb zárását érezték, és a nasalis oldalon való sebészi manipulációt. Megfelelő beteg válogatással a cseppérzéstelenítés alternatívája lehet a retrobulbaris, vagy peribulbaris anaesthesiának három kapus pars plana vitrektomia esetén, ennek ellenére, széles elterjedését nem tartjuk valószínűnek (Bereczki és Domsa 2002).

CÉLKITÜZÉSEK Subfovealis neovascularis membrán kezelése, időskori macula degeneratioban Az átlagéletkor emelkedésével az időskori macula degeneracíó vezető szerepet tölt be a 65 év fölötti korosztály vaksági okai között1. Az atrophias formák nem kezelhetők; az exudatív, illetve a neovascularis formák terápiás lehetőségei igen korlátozottak. A kiváltó ok ismeretlen. Az elváltozás általában a macula területére korlátozódik, és a következők jellemzik: - ezen a területen levő pigmentepithel nem működőképes,

8

- a Bruch membrán annyira megvastagodik, -

a choriocapillárisok károsodtak.

-

Rendkívül fontos a membrán viszonya a retina pigment epithelhez. Az I típusban a membrán a pigment epithel alatt helyezkedik el, mint például az exudatív macula degenerációk többségében, vagy II típus, amikor is a membrán a pigment epithel fölött helyezkedik el, mint myopia, POHPS, vagy más okok esetén. Létezik egy harmadik típus is melyben a neovascularis membrán a pigment epithel alatt és fölött egyaránt észlelhető. A photocoagulatio az exudatum és az érújonképződés destructioját célozza meg.

Multicentrikus,

kontrollált

vizsgálatok

kimutatták,

hogy

a

parafoveolaris

neovascularizatiot hatásosan kezelhető (Ulbig és mtsai 1993). A subfoveolaris neovascularis membránok kezelése is lehetséges, de az ára a centrális látás elvesztése. A recidívák nem ritkák (Machemer és Steinhorst 1993). A subfoveolaris membránok, illetve a vér eltávolítása sebészi úton is lehetséges, de a visusjavulás eredményei lehangolóak. A subretinalis pigmentepithel átültetés egyelőre kísérleti stádiumban van (Machemer és Steinhorst 1993). A jelen munka célja az, hogy bemutassuk az elmúlt évek során, különböző technikák segítségével, általunk végzett, subfoveális membránok kezelését macula translocatióval és bizonyos klinikopathologiai összefüggéseket. Diabeteses macula ödéma sebészi kezelése. A cukorbetegek centrális látáskárosodásának leggyakoribb oka a diabeteses macula ödéma. A diabeteszes beteg általános állapotának rendezése macula ödémák jelentős részét megszüntetheti (Dosso és mtsai 1995). A pertisztáló ödémát ma lézerrel kezeljük (Early Treatment Diabetic Retinopathy Study Report Number I 1985, Ferris és Patz 1984). Míg a fokális ödéma terápiájában a lézerkezelés előnyös hatása elvitathatatlan, a diffúz vagy ischaemiás formák esetében az eredmény néha szerény vagy éppen kiábrándító (Harbouri és mtsai 1996) A diabeteses macula ödémát kiváltó okok között számos általános és helyi faktor mellett az utóbbi évtized kutatásai a vitreoretinalis trakcíó szerepére is rávilágítottak (Hikichi és mtsai 1997)

9

Míg a tartósan fennálló vitreomacularis trakcíó a macula ödéma pertisztálását okozza, addig a trakcíó spontán oldódása a macula ödéma eltűnésével járhat (Ikeda és mtsai 1999). A vitreoretinalis trakcíó művi úton is megszüntethető, a műtét eredményeképp az ödéma felszívódhat (Ikeda és mtsai 1999). A diabeteses macula ödéma kezelésében a vitrektomia előnyös szerepét számos korábbi tanulmány kimutatta, (Lewis és mtsai 1992) első publikációját követően több munkacsoport is közölt kedvező eredményeket olyan esetekben, amikor a macula ödéma hátterében a vitreomacularis trakcíó jelei műtét előtt egyértelműen látszottak (Nasrallah és mtsai 1988, Pendagast 1998, Schepens és mtsai 1998). Későbbi közlések az ödéma megszűnéséről számoltak be vitrektomiát követően akkor is,

amikor

az

ödéma

nem

társult

sem

a

praemacularis

üvegtesti

kéreg

megvastagodásával, sem egyéb, a vitreomacularis tangencionális trakcíó egyéb, látható jelével (Tachi és Ogino 1996, Van E’enterre és mtsai 1993). Klinikánkon több éve végzünk vitreoretinalis beavatkozásokat diabeteses macula ödéma kezelésére (Bereczki 2001, Milibák és Bereczki 1999). Tanulmányunkban a vitrektomiával eddig nyert tapasztalatainkat összegezzük. Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana vitrektomia A technika, és az orvosi műszerek folyamatos fejlődése miatt az operatőrök egy része előnyben részesíti, a retrobulbáris vagy peribulbaris érzéstelenítésben végzett pars plana vitrektomiát az általános anaesthesiával szemben. A retrobulbaris anaesthesia szövődményeként előfordulhat véletlen bulbus perforáció, retrobulbaris haematoma, orbitális infekció, artéria centrális retinae okklúzió, maradandó mydriasis, amaurosis, látóideg károsodás, intravascularis és intrathecalis injekció, légzési elégtelenség, apnoé, posztoperatív diplopia, ptosis, hányinger, vérnyomás kiugrás, és hirtelen halál (Patel és mtsai 1996). A peribulbaris anaesthesia kiküszöböli a látóideg károsodás kockázatát, és csökkenti a retobulbaris bevérzés veszélyét, de a bulbus véletlen perforációja így is előfordulhat (Demediuk és mtsai 1995).

10

A peribulbaris anaesthesia kivitelezése időigényes, és nagyobb

mennyiségű

érzéstelenítő oldatra van szükség, mint retrobulbaris anaesthesia esetén (Benedetti és Agostini 1994). A cseppérzéstelenítés bizonyítottan kitűnően használhatók a katarakta műtéteknél. (Yepez és mtsai 2000) pedig több különféle okból végzett vitrektomiánál alkalmazták ezt az érzéstelenítési módot a peribulbaris, illetve retrobulbaris anaesthesia alternatívájaként. Célunk az volt, hogy felmérjük cseppérzéstelenítés hatásosságát, biztonságos alkalmazhatóságát a vitreoretinális beavatkozásokban. A macula sebészi kezelést igénylő betegségeinek kezelése kapcsán felmerülő nehézségek

miatt

a

macula

degeneráció

műtéti

kezelési

lehetőségek

kiválasztása, a diabeteses, retinopathiaval kapcsolatos néhány műtéttani probléma megoldása és a csepp érzéstelenítés lehetőségének vizsgálata volt a munka célja. MÓDSZEREK Subfovealis

neovascularis

membrán

eltávolítása,

időskori

macula

degeneratioban Klinikánkon két különböző műtéti technikát használtunk, (I) Macula translocatio 360 fokos retinotomiával, és (II) Limitált macula translocatio.

I

Macula translocatio 360 fokos retinotomiával

Noha több ilyen műtétet végeztünk, a dokumentáció hiányosságai miatt, egy időskori macula

degeneratioban szenvedő és subfoveolaris

11

neovascularis membránnal

szövődött, beteg kapcsán szerzett tapasztalatunkat és szövettani leletét bemutatni szeretnénk. A beteg felvilágosítását és a műtéti beleegyezés tudomása vétele után következett a beavatkozás. Mi a Machemer félé tehnikát alkalmaztuk, (Machemer 1998) melyet az évek során folyamatosan módosítottuk, az új részletmegoldások vagy műszerek megjelenésével. Következőkben az általunk, ma használatos műtéti technikát írjuk le. A módszer célja az, hogy mobilizáljuk a retinát, egy 360 fokos retinotomia képzéssel, a subretinalis vérzés, illetve a membránok eltávolítása után. Az ideghártyát megforgatjuk, a macula translocatio megtörténik, majd a retinát stabilizáljuk új helyzetében. A műtét hét lépésből áll: (1) phakoemulsificatio, (2) vitrektomia, (3) retina separatio, (4) 360 fokos retinotomia, (5) subretinalis vérzések és membránok eltávolítása, (6) retinaforgatás, (7) új viszonyok stabilizálása, majd a későbbiekben szilikon olaj lebocsátás és szükség esetén extraocularis izom műtét (Machemer 1998). A műtéti beavatkozást a beteg általános állapotától függően intratrachealis narcosisban végezzük, tekintettel a több órás műtéti időtartamra. Clear cornea-seben keresztül phakoemulsificatorral a lencsét eltávolítjuk. Műlencse esetén, a tokon levő opacitások eltávolítása szükséges, esetleg a műlencse explantatioja is szóba jöhet. Ezután a három-kapus behatolásos vitrektomia (1. ábra) következik, mely során az üvegtest-bázis és az üvegtesti határhártya (2, 3 ábra) teljes eltávolítására kell törekedni.

12

1. ábra. Vitrectomia

13

2. ábra Üvegtesti határhártya leválasztása szilikon kanülel

14

3. ábra Üvegtesti határhártya leválasztása peelerel

A tág pupilla lényeges, amennyiben ez nem lehetséges, iris retractor használata indokolt.

Retina separatio: Körkörös, teljes retina leválást kell létrehozni, folyadék befecskendezésével a subretinalis térbe (4. ábra). Mi a transretinalis technikát alkalmaztuk. Ennek lényege, hogy retinotomia után folyadékot juttatunk be a subretinalis térbe. A retina leválasztása nehéz, a retinotomias nyílás a lehetőségek szerint minimális méretű kell, hogy maradjon végig a beavatkozás alatt. A 41G tű használata ajánlott. Az alacsony intraocularis nyomás elősegíti a retina leválasztást. Egy retinotomias nyíláson keresztül nem lehet elérni teljes retina leválást, ezért több (három-négy) ilyen nyílás is szükséges. A hátsó

15

pólusnak megfelelő retina területek leválasztása kifejezetten nehéz, ezért többször gázfolyadék cserét végeztünk.

4. ábra Retina leválasztása

16

Retinotomia: A következő lépés egy perifériás 360 fokos retinotomia elvégzése. Ez azért szükséges, mert egyrészt kíméli a functionalis retinát, másrészt kikerülhetők a nagyobb retinalis erek és ez által a vérzések. A retinotomia elvégzése után passzív vagy aktív szívással a subretinalis folyadékot eltávolítjuk. Ezt követően a retina mobilizálható, majd a fennmaradó kisebb adhesiok oldása következik, melyeket a retina finom húzásával, vagy tompa peeler segítségével oldunk meg (5. ábra).

5. ábra 360 fokos retinotomia

17

Subretinalis membrán és vér eltávolítása: A subretinalis tér teljesen feltárul, így a vér és a subretinalis membránok eltávolítása következik. A subretinalis membrán eltávolítása csipesszel viszonylag könnyebben történik, mivel általában a membránok csak lazán kötődnek a pigmentepithelhez. A subretinalis térben levő manipulatio során kímélni kell a pigmentepithelt, vérzés esetén átmenetileg az intraocularis nyomást fokozni lehet (6. ábra). Minden eltávolított membránt 10% formalinban fixáltuk microscopos vizsgálat céljából. Az eseték döntő többségében, a papillából kiinduló és a felső temporlis quadráns irányában terjedő redőt észleltünk, mely a postoperatív 5-7 napon kisimult. Postoperatív vizsgálatok során az elért macula translocatio 25-30 fokos volt.

18

6. ábra Subretinalis membrán eltávolítása

19

Retinaforgatás és fovea translocatio: Gyakorlatilag a retinát pontosan úgy kezeljük, mint az óriás szakadások esetén. Először is a retinát kisimítjuk, mely történhet egy csipesz, levegő vagy perfluorodekalin segítségével. Majd egy csipesszel vagy Charles tűvel a perifériás retinát megfogjuk, és meghúzzuk az óramutató járásával megegyező vagy azzal ellentétes irányba. Azonnal egy hosszú redő fog megjelenni a papilla és a periféria között. Ezt a mozdulatot továbbfolytatva körkörösen a retina teljes perifériáján, több mint 30 fokos retinaforgást érhetünk el. A manőver ismétlésével a forgatási szög növelése következik be. Figyelni kell, hogy a macula ép pigmentepithel területre kerüljön (7. ábra).

20

7. ábra Retina elforgatása

21

Retina stabilizálása: Az elért forgási szöget perfluorodekalin segítségével rögzítjük, majd olajperfluorodekalin szilikon csere következik, közben figyelve arra, hogy a lehetőségek szerint a subretinalis folyadékot teljesen eltávolítsuk, és az esetleges fennmaradó redőket kisimítsuk. A műtét végén, a perifériás retinán körkörös, folyamatos endolézer photocoagulatiot végzünk (8. ábra).

22

8. ábra Új anatómiai viszonyok stabilizálása

23

II

Limitált macula translocatio

Négy, időskori macula degeneratioban szenvedő és subfoveolaris neovascularis membránnal szövődött, beteg szerepel anyagunkban. (I Táblázat).

I. Táblázat: macula degeneratioban szenvedő és subfoveolaris neovascularis membránnal szövődött betegek adatai Eset

Beteg

Belső

Kővetési

szám

Életkor neme

Diagnosis tamponnád

Recidiva idő

S.J.

44

férfi

SNM

levegő

-

8 hó

T.J.

81

férfi

SNM

levegő

3 hó

13 hó

K.J.

68

nő

SNM

levegő

13 hó

P.J.

77

nő

SNM

levegő

7 hó

A beteg felvilágosítását és a műtéti beleegyezés tudomása vétele után következett a beavatkozás. Mi az Eugene de Juan félé tehnikát alkalmaztuk (De Juan és mtsai 1998), melyet az idő során

folyamatosan

módosítottuk,

az

új

részletmegoldások

vagy

műszerek

megjelenésével. Következőkben az általunk, használt műtéti technikát írjuk le. A módszer célja az, hogy mobilizáljuk a retina temporális felét, majd egy scléra redőképzéssel, a subretinalis vérzés, illetve a membránok eltávolítása nélkül a maculát

24

elmozdítjuk eredeti helyéről. A macula translocatio megtörténik, majd a retinát stabilizáljuk új helyzetében. A műtét öt lépésből áll: scléra varratok behelyezése, vitrektomia, retina separatio, macula translocatio, majd az extrafovealis membrán lézer kezelése. A műtéti beavatkozásokat helyi érzéstelenítésben végezzük.

Scléra varratok behelyezése. Kantárvarratok behelyezése után, a felső temporális quadránsban három, az alsó temporális és felső nasalis quadránsban egy-egy “U” varratot helyezünk be a limbustól 10 és 16mm között (9. ábra). Ezután a három-kapus behatolásos vitrektomia következik, mely során az üvegtest-bázis teljes eltávolítására kell törekedni, ami bedomborítással könnyebben elvégezhető. A tág pupilla lényeges, amennyiben ez nem lehetséges, iris retractor használata indokolt

25

9. ábra. Scléra varratok behelyezése

26

Retina Separatio: Temporálisan 180 fokos retina leválást kell létrehozni, folyadék befecskendezésével a subretinalis térbe. Ennek lényege, hogy retinotomia után folyadékot juttatunk be a subretinalis térbe. A retina leválasztása nehéz, a retinotomias nyílás a lehetőségek szerint minimális méretű kell, hogy maradjon végig a beavatkozás alatt. A 40G tű használata ajánlott. Az alacsony intraocularis nyomás elősegíti a retina leválasztást. Egy retinotomias nyíláson keresztül nem lehet elérni teljes retina leválást, ezért több ilyen nyílás kivitelezése is szükséges lehet. A hátsó pólusnak megfelelő retina területek leválasztása kifejezetten nehéz, ezért többszörös gáz-folyadék csere mellett, egy konfluáló terület nyerhető a lokalizált területek egyesítésével (10 ábra).

10. ábra Retina leválasztása

27

Macula translocatio: A korábban behelyezett scléra varratok megcsomózása után, kis intraocularis szemnyomás mellett, szilikon végű kanül segítségével a retinát lefelé mozgatjuk. A manőver végén, újabb folyadék-levegő cserével, illetve a beteg pozicíónálásával stabilizáljuk az új anatómiai viszonyokat (11. ábra).

11. ábra. Macula translocatio

28

Membrán lézer kezelése: Postoperatív első napon, fluorescein angiográfiát követően, a már extrafovealis membránt photokoaguláljuk (12 ábra).

12. ábra Membrán lézer kezelése

29

Diabeteses macula ödéma sebészi kezelése. A műtéteket 10 beteg 12 szemén végeztük. A betegek átlagéletkora 51 év volt, a legfiatalabb 31, a legidősebb 72 éves. Hét nőt, három férfit operáltunk. A posztoperatív Követési idő 2 és 40 hónap között változott, átlagosan 16 hónap volt. A 10 beteg közül 7 inzulindependens (IDDM), 3 nem-inzulindependens (NIDDM) diabetes mellitusban szenvedett. A műtét időpontjában a diabetes 13-25, átlag 18 éve állt fenn. A diabetes mellitus egyéb szerveken jelentkező súlyos szövődményére nem utalt adat. A betegek fele a cukorbetegség mellett hypertoniában is szenvedett.(II. Táblázat) II. Táblázat: diabeteses macula ödéma miatt vitrektomizált betegek adatai Beteg

Belső

Kővetési

Más

Beteg

Életkor neme

Diagnosis tamponnád

idő/hó

betegség

CS.F.

47

Nő

NIDDM BSS

26

-

D.I.

45

Nő

NIDDM BSS

39

-

D.I.

45

Nő

NIDDM Szilikon olaj

40

-

F.Z.CS. 31

Nő

IDDM

20% SF6

2

Hypertonia

F.Z.CS. 31

Nő

IDDM

BSS

6

Hypertonia

H.A.

31

Férfi

IDDM

BSS

18

-

H.J.

65

Nő

NIDDM BSS

22

Hypertonia

K.J.

70

Nő

IDDM

7

Hypertonia

P.J.

63

Nő

NIDDM 20% SF 6

10

-

S.I.

59

Nő

IDDM

Szilikon olaj

5

Hypertonia

SZ.R.

53

Férfi

IDDM

BSS

14

-

T.J.

72

Férfi

IDDM

BSS

8

-

20% SF6

30

A látáspanaszok kezdete és a műtét között 1/2-3, átlagosan 1,2 év telt el. A műtét előtt a diffúz macula ödéma 6 szemben társult részleges hátsó üvegtesti leválással, 6 esetben üvegtesti leválást nem találtunk. A részleges hátsó üvegtesti leválás a hátsó pólus területén mindegyik szemben az üvegtesti kéreg megvastagodásával, 3 esetben cystoid macula ödémával, 1 fiatal betegen teljes vastagságú maculalyukkal társult. Az üvegtestleválás nélküli szemek közül 2 esetben észleltünk a hátsó pólus területén kiterjedt kemény exsudatumokat. Nyolc szemet kezeltek előzetesen különböző intézetekben argonlézerrel: 4 panretinalis, 2 fokális, 2 hátsó pólus grid pattern coagulatio történt. A lézerkezelés a műtétet átlagosan 1 évvel előzte meg (a legrövidebb idő 2 hónap, a leghosszabb 2 év). A műtétet, követő látásjavulást akkor tekintettük értékelhetőnek, ha a posztoperatív visus legalább 0,2-del haladta meg a preoperatív értéket. A

műtéteket

retrobulbaris,

illetve

parabulbaris

érzéstelenítésben, háromkapus

behatolásból végeztük. Az üvegtesti gél részleges eltávolítását követően vitrektommal történő szívással leválasztottuk a hátsó üvegtesti felszínt. Az üvegtestet és a retinát az üvegtesti bazis hátsó széléig mechanikusan szeparáltuk, majd a vitrektomiát teljessé tettük. A hátsó pólus területén membráné peeling-et végeztünk: a látható epiretinalis membránokat felfejtettük és eltávolítottuk. A műtét végén gondosan átvizsgáltuk a retina perifériáját: az esetleges retinaszakadások környezetét endolézerrel, cryóval coaguláltuk. Szükség esetén intraocularis tamponádot alkalmaztunk: az üvegtesti tér feltöltésére 1300 cps viszkozitású szilikonolajat (2 szem), vagy 20% SF6 gázt (5 szem) használtunk. A szilikonolajat a feltöltés után egyik alkalommal eltávolítottuk, a második alkalommal az olaj permanensen a szemben maradt. Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana vitrektomia Prospektív tanulmányunkba 38, 2000 januárja és júniusa között, nem egymást követően vitrektomizált beteg adatait vontuk be. Alapkövetelménynek számított, hogy a preoperative megbecsült műtéti idő rövidebb legyen, mint 60 perc. A vitrektomia indikációjaként többféle vitreoretinális kórkép szerepelt: proliferatív diabéteszes vitreoretinopathia, üvegtesti vérzés, epiretinalis membrán, macula lyuk,

31

lencse subluxatio, a retina óriás szakadása, intraocularis idegentest, trauma, subfoveális neovascularis membrán és endophthalmitis. A betegek több mint felében (21) fájdalom, diszkkomfort érzés miatt, vagy a beavatkozás biztonsága érdekében, műtét közben át kellett térnünk retrobulbaris, peribulbaris, illetve általános érzéstelenítésre. Ha a teljes műtéti idő kevesebb, mint fele történt cseppérzéstelenítésben, a beteget kizártuk a tanulmányból. Végül 17 beteg adatait használtuk fel, akiknél a műtéti idő több mint 50%-a cseppérzéstelenítésben történt. (III. Táblázat). III. Táblázat: cseppérzéstelenítésben opérált betegek adatai Eset

Beteg

Belső

szám

Életkor neme

Diagnosis

tamponnád

Endophotocoagulatio

1

36

férfi

PDR

Szilikon olaj

+

2

42

nő

Üvegtesti vérzés

BSS

3

50

nő

Epiretinalis membrán BSS

4

68

nő

Macula lyuk

SF6

5

62

nő

PDR

C3F8

6

61

férfi

PDR

Szilikon olaj

7

57

nő

Üvegtesti vérzés

C3F8

8

56

nő

Üvegtesti vérzés

C3F8

9

41

férfi

PDR

Szilikon olaj

10

56

férfi

PDR

BSS

11

52

nő

PDR

Szilikon olaj

12

38

nő

Üvegtesti vérzés

BSS

13

54

nő

Epiretinalis membrán BSS

14

53

nő

PDR

Szilikon olaj

+

15

59

nő

PDR

Szilikon olaj

+

16

60

nő

Macula lyuk

SF6

17

52

nő

Üvegtesti vérzés

SF6

32

+

+ +

A 17 cseppérzéstelenítésben operált beteg átlagéletkora 52, 8 év volt (határok: 36-68 év), 76%-uk nő volt. Az átlagos műtéti idő 48, 5 perc volt (határok: 30-56 perc). Hat esetben lézer fotokoagulációt végeztünk, átlagosan 680 (határok: 4801213 góc) lézergócot helyeztünk el. A betegek szedálására használt midazolame hydrochloride átlagos összdózisa 3,6mg (határok: 3-6mg) volt, a fentanyl citraté pedig 64,4g (határok: 60-120µg). A cseppérzéstelenítést 2%-os lidocain oldattal végeztük. A betegek egy csepp lidocaint kaptak 10 perccel, majd 5 perccel a műtét előtt, és még egy cseppet a beavatkozás megkezdésekor. Ezután a műtét közben minden 15 percben újabb csepp lidocaint adtunk, és plusz cseppeket a scléra diatermiája, a sclerotomiás nyílások elkészítése, valamint a conjunctiva seb zárása előtt. A műtét közben felhasznált 2%-os lidocain csepp átlagos adagja 0, 75ml (határok: 0,5-1,0ml) volt. Három sclerotomiás nyílást készítettünk a limbustól 3,0-3,5mm-re. Az infúziós véget az alsó, temporális quadránsban rögzítettük 7,0-s Vycril varrattal. A pars plana vitrektomia minden esetben DORC Harmony Total, vagy Geuder vitrektommal történt. Az endolézer kezelést Iris Medical Diode Laser készülékkel végeztük. A cryoterápia ERBE cryo készülékkel történt. Négy betegnél a vitrektomiával egyidejűleg phacoemulsificatios módszerrel katarakta extractio és hátsó csarnok lencse beültetés is történt. A

beavatkozás

végén

belső

tamponnádként

kén

hexafluoride

(SF6),

vagy

perfluoropropane gázt alkalmaztunk 6 betegnél, 1300 cts szilikon olajt másik 6 esetben.

33

EREDMÉNYEK Subfovealis neovascularis membrán eltávolítása, időskori macula degeneratioban. I.

Macula translocatio 360 fokos retinotomiával

Kiterjedt szövettani vizsgálatok álla helyeztünk minden eltávolított subretinális és a post-mortem eltávolított bulbust Az egyik esetünk, egy 82 éves nőbeteg hat hónapos anamnesisel, fokozódó látásromlással és metamorphopsiaval a bal szemén.

Visusa jobb oldalon

kml,

baloldalon 0,02 volt. A bal funduson subretinalis folyadék és minimális vérzés a subfoveolaris területen volt látható. A fluorescein angiografias képen egy 2,5 papillányi subfoveolaris neovascularis membrán ábrázolódott A korábban leírt műtéti procedúrán átesve, postoperatív ötödik napon agyi történés miatt, exitus következett be. Szövettani vizsgálat: Az eltávolított bulbus makroszkopos és szövettani vizsgálata kimutatta a 30 fokos macula translocatio. A foveola egészséges pigment epithel fölött helyezkedett el (13 ábra). Mint várható volt, choriocappilaris atrophiat, egy megvastagodott Bruch membránt néhány kalcifikatios ponttal, és a műtét során eltávolított subretinalis membrán maradványait észleltük, a pigment epithel alatt és fölött egyaránt. Látható iatrogén sérülést nem észleltünk a retina külső rétegeiben. A mi szempontunkból érdes volt megvizsgálni a pigment epithel és a Bruch membrán, illetve retina viszonyát, a postoperatív redő mentén mely keletkezik a 360 fokos retinotomiával elvégzett macula translocatio során. Szövettani vizsgálat során azt találtuk, hogy a pigment epithel többnyire a retinához tapad és nem a Bruch membránhoz (14 és 15 ábra). Ezt a képet követni tudtuk a retina redő teljes hosszában a papillától a felső temporális perifériáig, mi több, az egyik retinotomias nyílás területén, mely történetesen a retina redő mentén

34

helyezkedett el, hasonló szövettani képet észleltünk49. A subfoveális neovascularis membrán kiterjedése a subretinalis térben magyarázat lehet, vagy sokkal valószínűbb, az elváltozás nagy kiterjedése miatt, a műtét során alakult ki. Azt feltételezzük, bizonyos esetekben, hogy a műtét során, a retinával együtt egy nagy mennyiségű pigment epithel is translokálodik, ez magyarázva azt a jelenséget, hogy sokszor a műtétet követően nincs visus javulás. A szövettani vizsgálat során, a membrán maradványokból, megállapítható volt, hogy ez egy “kevert” típusú membrán volt mely egyaránt a pigment epithel fölött és alatt helyezkedett el.(16 ábra) Ez egy lehetséges magyarázat lehet arra, hogy miért is tapadt ilyen sok pigment a retinához separatio után. Egy I típusú membrán esetén, amikor is teljesen a pigment epithel fölött helyezkedik el, ez aligha fordulhatott volna elő.

35

13. ábra Posztoperatív ötödik napon, szövettani kép.

36

14. ábra Pigment epithel sejtek a neuroretinán, a photoreceptor régeg elvesztette strukturáját.

37

15. ábra Pigment epithel sejtek a károsodott Bruch membránhoz tapadnak.

38

16. ábra Subretinális neovasculáris membrán maradvány

39

II.

Limitált macula translocatio.

A betegek pre és postoperatív jellemzőit bemutattuk a IV. táblázatban . IV Táblázat: limitált macula translocatioval operált betegek adatai: Eset szám Életkor Visus vitrektomia előtt Recidíva Kővetési idő Visus a követési idő végén S.J.

44

0,6

-

8 hó

0,2

T.J.

81

0,02

3 hó

13 hó

szeuo

K.J.

68

0,04

-

13 hó

0,3

P.J.

77

0,05

7 hó

0,06

A követési idő 7 és 13 hónap között volt.

A kis esetszám miatt általános

következtetéseket nem tudunk levonni. Az irodalomban közölt szövődményekből, mint a retina leválás, maculalyuk, subretinalis vérzések, macula redő, üvegtesti vérzés, chorioidea vérzés, vagy neovascularis membrán a retinotomia helyén, a mi kisszámú eseteinkben nem észleltünk. Az egyik betegnél, postoperatív hatodik hónapban recidíva keletkezett, mely egyben esik azzal a nemzetközi tapasztalattal mely szerint, a sikeresen translocalt és lézerezett betegek 34%-ban recidíva észlelhető 12 hónappal a műtétet követően. Ezen betegen PDT történt. Szilikon olajat nem használtunk a limitált macula translotiok során. A postoperatív időszakban a retina jól tapadt, az első néhány napban az elmosódott papilla szélén finom redőket láttunk. A gázbuborék az üvegtesti tér felső egyharmadát töltötte ki, mely mellett, a már extrafovealis membrán lézer kezelése elvégezhető volt. Egy hét után a redők teljesen eltűntek, az intravitrealis gáz

40

felszívódott. A foveat az alsó temporális quadráns irányában translocáltuk, és most ép pigmentepithel fölött helyezkedett el. Eset bemutatás: Egy 44 éves férfibeteg, első esetünk, (III Táblázat, 17 oldal), több hónapos anamnesisel, fokozódó látásromlással és metamorphopsiaval a jobb szemén. Visusa jobb oldalon 0,6, baloldalon 1,0 volt. A jobb funduson kisméretű 100%-ban klasszikus membrán volt látható (17-21 ábra) A korábban leírt műtéti procedúrán átesve, jobb oldali limitált macula translocatio végeztünk.

17. ábra Első eset preoperatív fundusképp, 100% klasszikus subfoveális membránnal

41

18. ábra Első eset preoperatív angiografias kép 100% klasszikus subfoveális membránnal

42

19. ábra Első eset, postoperatív (24h) fundusképp, 100% klasszikus subfoveális membránnal A fovea a membrán alatt helyezkedik el.

43

20. ábra Első eset postoperatív (24h) angiografias kép, 100% klasszikus subfoveális membránnal A fovea a membrán alatt helyezkedik el

44

21. ábra. Első eset, postoperatív (24h) monochromatikus kék fényben, készült fundus felvétel. A fovea jól látható a membrán alatt.

45

Diabeteses macula ödéma sebészi kezelése. A 10 beteg 12 szemén összesen 18 műtétet végeztünk (Milibák és Bereczki 1999). Két beteg két szemén kényszerültünk reoperációra: összesen 6 ismételt beavatkozást végeztünk. Az első beteg macula ödémája teljes vastagságú maculalyukkal társult. Az első műtét után a maculalyuk nem záródott le, a beteg a további beavatkozás során a gáz tamponnáddal járó pozícionálást nem vállalta. Ismételt membrán peeling, szilikonolajfeltöltés után a maculalyuk lezáródott, a harmadik beavatkozás során a szilikonolaj eltávolítása történt. A második beteg első műtétjét követően tractiós komponenssel szövődött rhegmatogen retinaleválás alakult ki, amelyet ismételt beavatkozással sem sikerült megoldani. A gyors progressziójú proliferatív vitreoretinopathia miatt a retina leválást inoperábilisnak nyilvánítottuk. A műtétek során a hátsó üvegtesti felszín teljes leválasztását mind a 12 esetben elvégeztük. A hátsó pólus területéről hét alkalommal távolítottunk el egyrétegű, két alkalommal több rétegben lefejthető membránt. Nem találtunk kimutatható epiretinalis membránt a két, kiterjedt kemény exsudatumokkal szövődött maculopathiában. A három kis, perifériás retinaszakadás közül kettőt a műtét során fedeztünk fel és zártunk le dióda endolézerrel, egyet a negyedik posztoperatív napon találtunk meg, és ezt réslámpás argonlézerrel coaguláltuk. A maculalyuk miatt két alkalommal alkalmaztunk intraocularis tamponnádot (1 20% SF6-gáz-feltöltés, 1 szilikonolajfeltöltés), további két gázfeltöltésre az egyik elemelkedő szélű perifériás retinaszakadás ellátására, illetve a retinaleválás miatt végzett reoperáció során került sor. Az ablatio retinae miatt permanens szilikonolaj-feltöltés történt. A műtét utáni napon két alkalommal mértünk 20-30 Hgmm közötti tensioértéket, a többi szem normotensiv volt, jelentős hypotonia nem alakult ki. A műtét után három esetben figyeltünk meg mérsékelt, spontán felszívódó üvegtesti vérzést: kettő az első, egy a második posztoperatív napon alakult ki. A tizenkét szem közül kilenc-nél szűnt meg a műtét után a hátsó pólus ödémája. Az ödéma felszívódása gyors volt cystoid macula ödémánál, igen lassú volt azonban a masszív, kemény exsudatumok jelenlétekor. A cystoid macula ödéma a műtét másnapára csökkent, és egy hét múlva már nem tudtuk kimutatni, a masszív kemény exsudatumok csak fél év múlva tűntek el. A diffúz macula ödéma felszívódásához 2-3

46

hétre volt szükség. Az anatómiai gyógyulással párhuzamosan a cystoid macula ödémánál a funkció javulása is gyorsabb és erőteljesebb volt, míg a kemény exsudatumok felszívódását csak lassú és mérsékelt látásjavulás kísérte. A tizenkét szem közül hat látásélessége legalább 0,2-del javult, a többinél a visus stabilizálódott, 2 esetben romlott. A végső visusérték egy beteg két szemén lett 0,5, hét szemen esett 0,50,1 közé, és három szem látásélessége lett 0,1-nél rosszabb, ebből egy fényérzés nélküli ( V. Táblázat ) A késői szövődmények közül kiemelendő a katarakta, amely miatt 1 éven belül 4 esetben végeztünk műtétet. V. Táblázat: diabeteses macula öedemában operált betegek adatai

Membrán

Ödéma

Kővetési

Beteg

eltávolítás

felszívódása

Tappl Reop. idő

végén

CS.F.

1 réteg

+

-

40 hó

0,3

D.I.

1 réteg

+

-

28 hó

0,08

D.I.

1 réteg

+

-

26 hó

0,08

F.Z.CS. 1 réteg

+

-

12 hó

0,5

F.Z.CS. 0

+

-

11 hó

0,5

8 hó

0,3

+

+

H.A.

több réteg

H.J.

1 réteg

+

+

23 hó

0,06

K.J.

1 réteg

+

-

17 hó

0,1

P.J.

több réteg

6 hó

0,1

S.I.

0

2 hó

f.é.n.

SZ.R.

1 réteg

8 hó

0,4

T.J.

0

11 hó

0,3

+

+

-

+

+

Visus a követési idő

+

-

47

Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana vitrektomia A betegeink öntudatuknál voltak, és kommunikáció képesek maradtak a műtét teljes ideje alatt. Mindegyik beteg panaszkodott valamelyes fájdalomról és diszkkomfort érzésről a beavatkozás szinte valamennyi fázisában. A legkellemetlenebbnek a scléra diatermiáját, a sclerotomiát, a conjunctiva seb zárását érezték, és a nasalis oldalon való sebészi manipulációt (Bereczki és Domsa 2002). Az operáció biztonsága érdekében 21 esetben a műtét közben kénytelenek voltunk a cseppérzéstelenítésről peribulbaris anaesthesiára áttérni. A három, traumás esetben általános anaesthesiára volt szükség. Esetenként erős szemhéjzárás, akaratlan szem és fej mozgások nehezítették a sebész dolgát. Végül 17 beteg esetében a műtéti idő több mint 50%-a cseppérzéstelenítésben történt. Intraoperatív komplikáció nem volt (VI. Táblázat) VI. Táblázat: cseppérzéstelenítésben operált betegek adatai Kórkép

Esetszám

Kiegészítő érzéstelenítés típusa

PDR

8

Üvegtesti vérzés

5

Epiretinalis membrán

2

Macula lyuk

2

Lencse subluxatio

5

Peribulbaris

Retina óriás szakadás

4

Retrobulbaris

Intraocularis idegentest

4

Peribulbaris

Trauma

3

Narcosis

Subfovealis choroidea neovascularis membrán

3

Peribulbaris

Endophthalmitis

2

Retrobulbaris

Őszes eset

38

Összes cseppérzéstelenítés

17

48

MEGBESZÉLÉS Subfoveális neovascularis membrán eltávolítása időskori macula degeneratioban. A visus eredmények, a chorioidealis neovascularis membránok eltávolítását követöen, lehangolók (Bereczki és mtsai 2000, Macular Photocoagulation Study Group 1993, lbig és mtsai 1993, Machemer és Steinhorst 1993). Ahol a pigment epithel károsodása fokális, és a subretinalis membrán minimális pigment károsodás mellett eltávolítható. Az időskori macula degeneratiohoz társult subretinalis neovascularis membrán eltávolitása kiterjedt pigment epithel leziot okoz (Machemer 1993) Ennek köszönhetõen a visus nem javulhat az elvárt mértékben a mûtétet követõen. A jobb eredmények érdekében, különbözõ új módszereket alkalmaztak, mint például a macula translocatio és a pigment epithel átültetést, az időskori macula degeneracíó sebészi kezelésében (Bereczki és mtsai 2000, Machemer és Steinhorst 1993, Eckardt 1998, Wolf és mtsai 1999, De Juan és mtsai 1998, Fujikado és mtsai 1998). Az irodalmi adatok alapján azt feltételezzük, hogy a macularis translocatio eredményes lehet az idõskori macula degeneracíó kezelésében. Jó eredményeket közöltek le egy olyan tehnikával is melynek során 160 fokos retinotomiát alkalmaztak (Imai és mtsai 1998) A mi általunk is használt 360 fokos retinotomiát az ora serrata színtjén, Machemer és Steinhorst írták le első alkalommal. Az egyik beteg visusa 0,4-re javult (Machemer és Steinhorst 1993). Hasonló tehnikát alkalmaz Eckardt (Eckardt 1998) és Wolf (Wolf és mtsai 1999), mely a 360 fokos retinotomiát kiegészitették izom műtéttel is. Kisebb mértékû translocatio (350-1500 um) ért el De Juan, scléra röviditéssel (De Juan és mtsai 1998). De Juan azt feltételezte, hogy a macula translocatio subretinalis membrán eltávolítását mellözve, és igy retinotomias nyílás nélkül, lényegesen csökkentheti a PVR veszélyét. Ezt a tehnikát kombinálták subretinalis membrán eltávolitásával is jó visus eredmények mellett (Tiedeman és mtsai 1985, Linsey és mtsai 1983).

49

De ahogyan az elmult években tapasztaltuk az intraoperatív szövödmények csökkennésével, párhuzamosan nött a lokalizációjuk miatt nehezen kezelhető recidivák száma, igy a műtétek száma évről évre csökkent, majd teljesen megszünt. -Melyek lehetnek a macula translocatio indikációi? A kérdés másképpen is megfogalmazható. Melyek lehetnek a macula translocatio indikációi az anti VEGF térápia korszakában? Az elmult években az anti-VEGF térápia mellett az eredeti indikációs lista jelentősen szükült, igy ennek megfelelően, a műtéti szám folyamatosan csökken. Jelenleg indikációt képez a masszív subretinális vérzés, a sikertelen PDT és/vagy anti VEGF térápia, valamint a pigment epithel szakadás. Elsősorban akkor kell számításba venni, ha a kimenetelét elfogadhatónak látjuk. A mi eseteinkben nem tapasztaltuk, de nemzetközi közleményből tudjuk, hogy az óriás szakadásokhoz hasonlóan a PVR a legsúlyosabb szövődménye. Annak ellenére, hogy etikai kérdések merülhetnek fel, a monoculus beteg postoperativ rehabilitatioja sokkal szerencsésebb, mint binocularitással rendelkező betegé. -Milyen visus mellett vethető fel a műtéti indicatio? Elsősorban szeretnénk leszögezni, hogy a távoli visus nem a legjobb indikátor a macula functioját illetően. Véleményünk szerint az olvasóképesség elvesztése fontos momentum a kezelés indicatió felállításában. Az elmult években ez a paraméter is folyamatosan változott az indikációs kör szükitésével párhuzamosan, és önnmagában már nem elég a műtéti indikáció felállitásában. -Hogyan zajlik a betegek postoperativ rehabilitatioja? A kis eset szám miatt személyes tapasztalatunk csekély, de azért szeretnénk néhány pontot kiemelni. A macula translocatio után kialakult ferde képeket az agy kompenzatorikus mechanizmusai részben semlegesítik, ezért extraocularis izmokat érintő műtétek csak a retina translocatio után három hónappal jöhetnek szóba, és ennek mértékét az akkori status dönti el. Éppen ezért mi nem látjuk értelmét annak, hogy először egy izom műtétet végezzünk. A limitált macula translocatio műtéti technikája, gyorsabb, egyszerübb, kiméletesebb a beteg számára. Nincs szükség 360 fokos retinotomiára, kevesebb a szövödmény, nagyobb az esély a visus javulására. A kisebb mértekű translocatio fölöslegessé teszi az extraocularis izmokat, érintő beavatkozást. A gyakorlati tapasztalat az, hogy annak ellenére, hogy a limitált macula translokáció

50

kevesebb postoperatív szövödményel kell számolnunk, 12 hónappal a műtét után a betegek egy harmada, a lokalizációja miatt, nehezen kezelhető recidivával néz szembe. A visus-eredményeket illetően azt mondhatjuk, hogy szoros összefüggést mutatnak a műtéti indikációval, és a beteg preoperatív szemészeti állapotával. Általában a 360 fokos retinotomiás translocation átesett betegek 50%-nál javulást, 30%nál változatlan állapotot, 20%-nál pedig visus romlást tapasztalnak. Az első három hónap jelentős prognostikus hatással bír a hosszútávú eredményeket illetően. Ha az eredmények jók három hónap elteltével, a hosszútávú, években mérhető prognózis is kedvező. Érdekes lehetet, volna az elmult években a translocatiot a PDT-vel összehasonlítani, ám időközben a PDT kiszorult az időskori macula degeneráció kezeléséből az anti-VEGF terápia javára Összefoglalva úgy gondoljuk, hogy ez a műtéti technika alkalmas lehet bizonyos macula degeneratiok kezelésében. A macula translocatio indikációja, az anti VEGF terápia korszakában jelentősen beszükült, az eredeti indikációval szemben. Jelenleg a masszív subretinális vérzés, sikertelen PDT és/vagy anti VEGF terápia vagy a pigment epithel szakadás képez műtéti indikációt a subretinális neovascularis membrán műtéti kezelésében. Ugyanakkor, mint álatlános jelenség, a műtéti technika fejlődésével, kevesebb postoperatív szövödményel és sajnálatos módon több recidivával kell számolnunk. Diabeteses macula oedema sebészi kezelése. A diabeteses macula oedema a cukorbetegek 10%-ban fordul elő (Milibák és Berecki 1999). A macula oedema progresszív látásromlást okoz. A betegek több mint felénél két éven belül jelentős látásromlás alakul ki. A klinikailag elkülöníthető három megjelenési forma - fokális, diffúz, ischaemiás - prognózisa jelentősen eltér egymástól. A macula oedema előfordulásának gyakorisága számos tényezőtől függ: így a diabetes, a diabeteses retinopathia típusától, a cukorbetegség fennállásának időtartamától, a beteg általános állapotától (Bereczki 2001, Doso és mtsai 1995, Tachi és Ogino 1996, Van E’enterre 1993).

51

Legnagyobb valószínűséggel a maculopathia időskorú, inzulinra szoruló, proliferativ diabeteses

retinopathíában

szenvedő,

rossz

keringésű,

súlyosan

hypertoniás,

albuminuriás, nehezen beállítható cukorbetegen lép fel, de a diabeteses retinopathia egyéb formáiban is kialakulhat. A diabeteses macula oedema kialakulásának pontos mechanizmusát jelenleg nem ismerjük. Az oedema kialakulását részben a retinacapillarisok barrier funkciójának károsodása, részben a pigmentepithelium diszfunkciója válthatja ki. A barrier funkció károsodásának hátterében szöveti hypoxia, pericytapusztulás, a vér fehérjetartalmának csökkenése következtében kialakuló ozmotikus változások, illetve egy permeabilitási faktor jelenléte állhat (Weinberger és mtsai 1995, Whitelocke és mtsai 1979). A macula oedema és a vitreoretinalis kapcsolat lehetséges összefüggéseit először Schepens vetette fel aphakiában, uveitisben, retinitis pigmentosában. Nasrallah ismerte fel az üvegtest szerepét a diabeteses maculopathia kialakulásában. Az eddigi irodalmi adatok szerint vitrectomiát követően 45-80 százalékban várható a macula oedema felszívódása, 47-86 százalékban a látásélesség értékelhető javulása, amennyiben a hátsó pólus előtt az üvegtesti kéreg megvastagodott és membránszerű (Nasrallah és mtsai 1988). Jobbak az anatómiai eredmények akkor (98%), ha az üvegtest tapadása nem jár a kéreg megvastagodásával és a tangencionális vitreoretinalis tractio biomikroszkópos jeleivel (Van E’enterre és mtsai 1993). A jobb anatómiai eredmény azonban nem jár együtt a látásélesség hasonló javulásával. Az átlagosnál jobb anatómiai és funkcionális eredmények várhatók cystoid macula oedema miatt végzett vitrectomiák után. A vitreoretinalis beavatkozást követően nem ritkák a műtéti komplikációk. Ezek közül kiemelendők a perifériás retinaszakadások, cataracta progressziója, epiretinalis membránok képződése, ablatio retinae, secundaer glaucoma. A komplikációk valószínűsége meghaladja az 50 százalékot (Bereczki 2001, Bereczki 2000, Milibák és Bereczki 1999). Tekintettel arra, hogy a lézerkezelés és a vitrectomia műtéti eredményei hasonlóak, felmerült az igény, hogy multricentrikus prospektív tanulmány tisztázza a vitreoretinalis sebészet szerepét a diabeteses macula oedema kezelésében (Doso és mtsai 1995).

52

A lézerkezelés mellett szól a kisebb beavatkozás, ellene a hátsó póluson kialakuló progresszív pigmentepithelium-károsodás. A vitrectomia előnye, hogy a hátsó póluson nem okoz irreverzibilis retinalis károsodásokat, hátránya az egyéb komplikációk magas száma. Jelen tudásunk szerint vitrectomia indikációi a következők lehetnek: lézerkezelésre nem reagáló olyan diffúz macula oedema, ahol a praemacularis üvegtesti kéreg megvastagodott, membránszerű, és ahol kiterjedt ischaemia jelei nem észlelhetők, illetve azok az esetek, ahol a cystoid macula oedema mellett a hátsó pólus területén az üvegtest és a retina nem szeparálódott egymástól. Saját eredményeink megfelelnek mások korábban publikált műtéti eredményeinek. A tizenkét operált szem 75 százalékban (9 szem) szűnt meg a műtét után rövidebbhosszabb idővel az oedema. Az anatómiai gyógyulás az összes szem közül 6-ban (50%) járt a látásélesség értékelhető javulásával, négy szem (17%) érte el az 5/10 visust. A kiterjedt kemény exsudatumok miatt operált szemek lassú javulásával szemben a cystoid macula oedema miatt végzett beavatkozások után gyors és jelentős javulást észleltünk. A műtéti komplikációk egy része - így az üvegtesti vérzések - spontán megoldódott, más részüket - a retina szakadásait - a műtét során vagy utána szövődmény nélkül el tudtuk látni. További műtétekre volt szükség a maculalyuk vagy a késői szövődményként jelentkező cataracta sikeres ellátásához. Egy szem esetében az ismételt beavatkozás ellenére sem sikerült az első műtét után keletkezett retinaleválást meggyógyítani. Összegzésül megállapíthatjuk, hogy a műtéti eredmények alapján a vitrectomia helyet kapott a diabeteses macula oedema bizonyos formáinak ellátásában. Az eddig öszszegyűlt eset elemzése alapján megállapíthatjuk, hogy a vitrectomiától cystoid macula oedemában gyors és jelentős, diffúz macula oedemában lassúbb és mérsékeltebb látásjavulás várható, a kiterjedt kemény exsudatumokkal szövődött formákban inkább a funkció

stabilizálódása

remélhető.

A

műtétjavallatainak

és

ellenjavallatainak

eldöntésére későbbi prospektív vizsgálatok hivatottak. Jelenleg a műtéti indicatiót a várható látásjavulás és a komplikációk esélyének individuális elemzésével állapíthatjuk meg.

53

Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana vitrectomia A hátsó szegmentum műtéteinél a retrobulbaris vagy peribulbaris anaesthesia preferált módszerré vált az általános érzéstelenítéssel szemben a fejlett technika, műszerezettség és a rövidebb műtéti idő miatt. A helyi érzéstelenítés előnyei jól ismertek: a kórházi bentfekvés lerövidül, a műtét esetenként ambulánsan is elvégezhető, elkerülhetők az altatással járó szövődmények, és rövidebb a műtéti idő (Patel és mtsai 1996, Demediuk és mtsai 1995, Benedetti és Agostini 1994, Yepez és mtsai 2000, Brucker és mtsai 1994, Sharma és mtsai 1997, Roman és mtsai 1997, Friedberg és mtsai 1991, Green és mtsai 1996, Bereczki és Domsa 2002). Demeniuk és munkatársai kimutatták, hogy a peribulbaris és a retrobulbaris anaesthesia egyformán jó akinesiát és anaesthesiát biztosít a vitreoretinalis műtéteknél. Benetti és Agostini

beszámolnak

peribulbaris

anaesthesia

alkalmazásáról

vitreoretinális

műtéteknél, és azt ajánlják, hogy ezt a módszert csak akkor válasszuk, ha a beavatkozás előreláthatólag rövid lesz. Green és munkatársai Lincoff ballon bedomborítással végzett retina leválás műtétről adtak számot, amelyet subconjunctivalis, illetve hátsó sub-Tenon érzéstelenítésben végeztek 2%-os lidocain oldattal. Az első közlés perilimbalis anaesthesiában végzett pars plana vitrectomiáról Brucker és munkatásai-tól származik. Sharma és munkatársai, Roman és munkatársai, valamint Friedberg és munkatársai is beszámoltak vitreoretinalis műtétek során alkalmazott sub-Tenon érzéstelenítésről. Yepez (Yepez és mtsai 2000) szerint pedig ez a módszer bizonyos esetekben vitrectomiánál is a peribulbaris, illetve retrobulbaris anaesthesia alternatívája lehet. Ahhoz, hogy akinesia alakuljon ki, az extraocularis izmok, idegellátását kell blokkolnunk. Cseppérzéstelenítéssel ez nem kivitelezhető, mivel így csak a nervus trigeminus cornealis és conjunctivalis rostjai gátlódnak. Betegeinknél előfordult erőteljes szemhéjzárás, apró szem és fejmozgások a műtét közben, különösen a sclera diatermiája, a sclertomiás sebek elkészítése, a conjunctiva sebek zárása és a nasalis oldalon való sebészi manipuláció közben. A fájdalom érzet csillapításához a szemet beidegző fájdalomérző idegrostokat kell blokkolni. A szemgolyó fájdalom érzékelését a ciliaris ganglion hosszú, szenzoros ága látja el. Ezek a

54

rostok keresztül futnak a ganglionon, és biztosítják a cornea, az iris és a sugártest idegellátását. Tapasztalataink azt mutatták, hogy a cseppérzéstelenítés egyáltalán nem volt hatásos azokban az esetekben, amikor az extraocularis izmokat is érintettük a műtét során – óriás retina szakadás, súlyos gyulladás (endophthalmitis), vagy trauma (Bereczki és Domsa 2002) Az

intraocularis

manipulációk

általában

nem

okoztak

kényelmetlenséget

a

cseppérzéstelenítésben operált betegek számára. Mindegyik beteg panaszkodott valamelyes diszkkomfort érzésről a műtétek szinte valamennyi fázisában. A legkellemetlenebbnek a sclera diatermiáját, a sclertomiát, a conjunctiva seb zárását érezték és a nasalis oldalon való sebészi manipulációt. Két beteg kiegészítő sub-Tenon érzéstelenítést igényelt. Ha az egyéb lokális érzéstelenítési módok helyett a cseppérzéstelenítést kívánjuk választani, körültekintő betegválogatásra van szükség, amelyet már a beteggel való első beszélgetésnél el kell kezdenünk. Az aggódó, vagy rosszul kooperáló beteg rossz alany a módszerre. Azok a páciensek, akiknél kiterjedt a műtéti beavatkozás, cerclage szükséges; valamint az idősebb, relatíve rosszul beállított diabéteszes betegek nem alkalmasak a cseppérzéstelenítésre, mert nagy mennyiségű szedatívumot és narkotikumot igényelnek, ami emeli a szisztémás szövődmények kockázatát. Az akaratlan szemmozgások problémát jelenthetnek, különösen a macula sebészetben. Önzáró sebek készítése nem kivitelezhető, mivel a vékonyabb eszközök nem alkalmasak a bulbus helyben tartására. A cseppérzéstelenítés kiküszöböli a véletlen bulbus perforáció, a retrobulbaris haematoma, a látóideg sérülés és a kifejezett conjunctiva chemosis veszélyét. A cseppérzéstelenítés, úgy tűnik, megfelelő analgesiát biztosít rövid műtéteknél, leginkább akkor, ha nincs operálandó macula eltérés. Az anaesthesia hatása gyorsan lecseng a műtét után, nem gátolja a pislogást, nem blokkolja a látóideg rostjait, és szabadok maradnak a szemmozgások. A betegek képesek eleget tenni a sebész utasításainak és a szemmozgások nem jelentenek minden esetben problémát, mert a sebész a bulbust helyben tudja tartani az intraocularis műszerekkel. A beteggel való műtét közbeni kommunikáció elengedhetetlen a cseppérzéstelenítés sikeréhez (Bereczki és Domsa 2002)

55

Az olyan intraocularis beavatkozások, mint a retina endolézer kezelése, a perflorocarbon insufflatio és a folyadék-gáz csere kivitelezhető akinesia nélkül. Ugyanakkor a beteg mélyebb szedálásához a műtőben szükség van altató gépre és speciális személyzetre is. Összefoglalva,

előzetes

tanulmányunk

tapasztalatai

azt

mutatják,

hogy

a

seppérzéstelenítéssel elkerülhető a véletlen bulbus perforáció, a retrobulbaris haematoma és a túlságosan elhúzódó akinesia kockázata. Kiterjedt beavatkozás, az extraocularis izmok manipulálása esetén a módszer nem alkalmazandó. Az epiretinalis membrán

peeling

és

a

macula

sebészeti

eljárások

elvileg

elvégezhetők

cseppérzéstelenítésben, hiszen a betegnek a finom intraocularis manőverek alig okoznak diszkkomfort érzést. Elsődleges szempont azonban, hogy megakadályozzuk az akaratlan szemmozgások következtében kialakuló retinasérüléseket. Megfelelő beteg válogatással a cseppérzéstelenítés alternatívája lehet a retrobulbaris, vagy peribulbaris anaesthesiának három kapus pars plana vitrectomia esetén, azonban széles elterjedését nem tartjuk valószínűnek (Bereczki és Domsa 2002)

56

KÖVETKEZTETÉSEK Subfoveális neovascularis membrán eltávolítása, időskori macula degeneratioban. A visus eredmények, a chorioidealis neovascularis membránok eltávolítását követöen, lehangolók (Bereczki és mtsai 2000, Macular Photocoagulation Study Group 1993, lbig és mtsai 1993, Machemer és Steinhorst 1993). Ahol a pigment epithel károsodása fokális, és a subretinalis membrán minimális pigment károsodás mellett eltávolítható. Az időskori macula degeneratiohoz társult subretinalis neovascularis membrán eltávolitása kiterjedt pigment epithel leziot okoz (Machemer 1993) Ennek köszönhetõen a visus nem javulhat az elvárt mértékben a mûtétet követõen. A jobb eredmények érdekében, különbözõ új módszereket alkalmaztak, mint például a macula translocatio és a pigment epithel átültetést, az időskori macula degeneracíó sebészi kezelésében (Bereczki és mtsai 2000, Machemer és Steinhorst 1993, Eckardt 1998, Wolf és mtsai 1999, De Juan és mtsai 1998, Fujikado és mtsai 1998). Az irodalmi adatok alapján azt feltételezzük, hogy a macularis translocatio eredményes lehet az idõskori macula degeneracíó kezelésében. Jó eredményeket közöltek le egy olyan tehnikával is melynek során 160 fokos retinotomiát alkalmaztak (Imai és mtsai 1998) A mi általunk is használt 360 fokos retinotomiát az ora serrata színtjén, Machemer és Steinhorst írták le első alkalommal. Az egyik beteg visusa 0,4-re javult (Machemer és Steinhorst 1993). Hasonló tehnikát alkalmaz Eckardt (Eckardt 1998) és Wolf (Wolf és mtsai 1999), mely a 360 fokos retinotomiát kiegészitették izom műtéttel is. Kisebb mértékû translocatio (350-1500 um) ért el De Juan, scléra röviditéssel (De Juan és mtsai 1998). De Juan azt feltételezte, hogy a macula translocatio subretinalis membrán eltávolítását mellözve, és igy retinotomias nyílás nélkül, lényegesen csökkentheti a PVR veszélyét. Ezt a tehnikát kombinálták subretinalis membrán eltávolitásával is jó visus eredmények mellett (Tiedeman és mtsai 1985, Linsey és mtsai 1983).

57

De ahogyan az elmult években tapasztaltuk az intraoperatív szövödmények csökkennésével, párhuzamosan nött a lokalizációjuk miatt nehezen kezelhető recidivák száma, igy a műtétek száma évről évre csökkent, majd teljesen megszünt. Melyek lehetnek a macula translocatio indikációi az anti VEGF térápia korszakában? Az elmult években az anti-VEGF térápia mellett az eredeti indikációs lista jelentősen szükült, igy ennek megfelelően, a műtéti szám folyamatosan csökken. Jelenleg indikációt képez a masszív subretinális vérzés, a sikertelen PDT és/vagy anti VEGF térápia, valamint a pigment epithel szakadás. Elsősorban akkor kell számításba venni, ha a kimenetelét elfogadhatónak látjuk. A mi eseteinkben nem tapasztaltuk, de nemzetközi közleményből tudjuk, hogy az óriás szakadásokhoz hasonlóan a PVR a legsúlyosabb szövődménye. Annak ellenére, hogy etikai kérdések merülhetnek fel, a monoculus beteg postoperativ rehabilitatioja sokkal szerencsésebb, mint binocularitással rendelkező betegé. Elsősorban szeretnénk leszögezni, hogy a távoli visus nem a legjobb indikátor a macula functioját illetően. Véleményünk szerint az olvasóképesség elvesztése fontos momentum a kezelés indicatió felállításában. Az elmult években ez a paraméter is folyamatosan változott az indikációs kör szükitésével párhuzamosan, és önnmagában már nem elég a műtéti indikáció felállitásában. A kis eset szám miatt személyes tapasztalatunk csekély, de azért szeretnénk néhány pontot kiemelni. A macula translocatio után kialakult ferde képeket az agy kompenzatorikus mechanizmusai részben semlegesítik, ezért extraocularis izmokat érintő műtétek csak a retina translocatio után három hónappal jöhetnek szóba, és ennek mértékét az akkori status dönti el. Éppen ezért mi nem látjuk értelmét annak, hogy először egy izom műtétet végezzünk. A limitált macula translocatio műtéti technikája, gyorsabb, egyszerübb, kiméletesebb a beteg számára. Nincs szükség 360 fokos retinotomiára, kevesebb a szövödmény, nagyobb az esély a visus javulására. A kisebb mértekű translocatio fölöslegessé teszi az extraocularis izmokat, érintő beavatkozást. A gyakorlati tapasztalat az, hogy annak ellenére, hogy a limitált macula translokáció kevesebb postoperatív szövödményel kell számolnunk, 12 hónappal a műtét után a betegek egy harmada, a lokalizációja miatt, nehezen kezelhető recidivával néz szembe. A visus-eredményeket illetően azt mondhatjuk, hogy szoros összefüggést mutatnak a műtéti indikációval, és a beteg preoperatív szemészeti állapotával.

58

Általában a 360 fokos retinotomiás translocation átesett betegek 50%-nál javulást, 30%nál változatlan állapotot, 20%-nál pedig visus romlást tapasztalnak. Az első három hónap jelentős prognostikus hatással bír a hosszútávú eredményeket illetően. Ha az eredmények jók három hónap elteltével, a hosszútávú, években mérhető prognózis is kedvező. Érdekes lehetet, volna az elmult években a translocatiot a PDT-vel összehasonlítani, ám időközben a PDT kiszorult az időskori macula degeneráció kezeléséből az anti-VEGF terápia javára Diabeteses macula oedema sebészi kezelése. A diabeteses macula oedema a cukorbetegek 10%-ban fordul elő (Milibák és Berecki 1999). A macula oedema progresszív látásromlást okoz. A betegek több mint felénél két éven belül jelentős látásromlás alakul ki. A klinikailag elkülöníthető három megjelenési forma - fokális, diffúz, ischaemiás - prognózisa jelentősen eltér egymástól. A macula oedema előfordulásának gyakorisága számos tényezőtől függ: így a diabetes, a diabeteses retinopathia típusától, a cukorbetegség fennállásának időtartamától, a beteg általános állapotától (Bereczki 2001, Doso és mtsai 1995, Tachi és Ogino 1996, Van E’enterre 1993). Legnagyobb valószínűséggel a maculopathia időskorú, inzulinra szoruló, proliferativ diabeteses

retinopathíában

szenvedő,

rossz

keringésű,

súlyosan

hypertoniás,

albuminuriás, nehezen beállítható cukorbetegen lép fel, de a diabeteses retinopathia egyéb formáiban is kialakulhat. A diabeteses macula oedema kialakulásának pontos mechanizmusát jelenleg nem ismerjük. Az oedema kialakulását részben a retinacapillarisok barrier funkciójának károsodása, részben a pigmentepithelium diszfunkciója válthatja ki. A barrier funkció károsodásának hátterében szöveti hypoxia, pericytapusztulás, a vér fehérjetartalmának csökkenése következtében kialakuló ozmotikus változások, illetve egy permeabilitási faktor jelenléte állhat (Weinberger és mtsai 1995, Whitelocke és mtsai 1979). A macula oedema és a vitreoretinalis kapcsolat lehetséges összefüggéseit először Schepens vetette fel aphakiában, uveitisben, retinitis pigmentosában. Nasrallah ismerte fel az üvegtest szerepét a diabeteses maculopathia kialakulásában.

59

Az eddigi irodalmi adatok szerint vitrectomiát követően 45-80 százalékban várható a macula oedema felszívódása, 47-86 százalékban a látásélesség értékelhető javulása, amennyiben a hátsó pólus előtt az üvegtesti kéreg megvastagodott és membránszerű (Nasrallah és mtsai 1988). Jobbak az anatómiai eredmények akkor (98%), ha az üvegtest tapadása nem jár a kéreg megvastagodásával és a tangencionális vitreoretinalis tractio biomikroszkópos jeleivel (Van E’enterre és mtsai 1993). A jobb anatómiai eredmény azonban nem jár együtt a látásélesség hasonló javulásával. Az átlagosnál jobb anatómiai és funkcionális eredmények várhatók cystoid macula oedema miatt végzett vitrectomiák után. A vitreoretinalis beavatkozást követően nem ritkák a műtéti komplikációk. Ezek közül kiemelendők a perifériás retinaszakadások, cataracta progressziója, epiretinalis membránok képződése, ablatio retinae, secundaer glaucoma. A komplikációk valószínűsége meghaladja az 50 százalékot (Bereczki 2001, Bereczki 2000, Milibák és Bereczki 1999). Tekintettel arra, hogy a lézerkezelés és a vitrectomia műtéti eredményei hasonlóak, felmerült az igény, hogy multricentrikus prospektív tanulmány tisztázza a vitreoretinalis sebészet szerepét a diabeteses macula oedema kezelésében (Doso és mtsai 1995). Jelen tudásunk szerint vitrectomia indikációi a következők lehetnek: lézerkezelésre nem reagáló olyan diffúz macula oedema, ahol a praemacularis üvegtesti kéreg megvastagodott, membránszerű, és ahol kiterjedt ischaemia jelei nem észlelhetők, illetve azok az esetek, ahol a cystoid macula oedema mellett a hátsó pólus területén az üvegtest és a retina nem szeparálódott egymástól. Saját eredményeink megfelelnek mások korábban publikált műtéti eredményeinek. A tizenkét operált szem 75 százalékban (9 szem) szűnt meg a műtét után rövidebbhosszabb idővel az oedema. Az anatómiai gyógyulás az összes szem közül 6-ban (50%) járt a látásélesség értékelhető javulásával, négy szem (17%) érte el az 5/10 visust (Milibák és Bereczki 1999). A kiterjedt kemény exsudatumok miatt operált szemek lassú javulásával szemben a cystoid macula oedema miatt végzett beavatkozások után gyors és jelentős javulást észleltünk. A műtéti komplikációk egy része - így az üvegtesti vérzések - spontán megoldódott, más részüket - a retina szakadásait - a műtét során vagy utána

60

szövődmény nélkül el tudtuk látni. További műtétekre volt szükség a maculalyuk vagy a késői szövődményként jelentkező cataracta sikeres ellátásához. Egy szem esetében az ismételt beavatkozás ellenére sem sikerült az első műtét után keletkezett retinaleválást meggyógyítani. A műtétjavallatainak és ellenjavallatainak eldöntésére későbbi prospektív vizsgálatok hivatottak. Jelenleg a műtéti indicatiót a várható látásjavulás és a komplikációk esélyének individuális elemzésével állapíthatjuk meg. Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana vitrectomia A hátsó szegmentum műtéteinél a retrobulbaris vagy peribulbaris anaesthesia preferált módszerré vált az általános érzéstelenítéssel szemben a fejlett technika, műszerezettség és a rövidebb műtéti idő miatt. Kimutatták, hogy a peribulbaris és a retrobulbaris anaesthesia egyformán jó akinesiát és anaesthesiát biztosít a vitreoretinalis műtéteknél. Benetti és Agostini beszámolnak peribulbaris anaesthesia alkalmazásáról vitreoretinális műtéteknél, és azt ajánlják, hogy ezt a módszert csak akkor válasszuk, ha a beavatkozás előreláthatólag rövid lesz. Green és munkatársai Lincoff ballon bedomborítással végzett retina leválás műtétről adtak számot, amelyet subconjunctivalis, illetve hátsó sub-Tenon érzéstelenítésben végeztek 2%-os lidocain oldattal. Az első közlés perilimbalis anaesthesiában végzett pars plana vitrectomiáról Brucker és munkatásai-tól származik. Sharma és munkatársai, Roman és munkatársai, valamint Friedberg és munkatársai is beszámoltak vitreoretinalis műtétek során alkalmazott sub-Tenon érzéstelenítésről. Másik szerző (Yepez és mtsai 2000) szerint, pedig ez a módszer bizonyos esetekben vitrectomiánál is a peribulbaris, illetve retrobulbaris anaesthesia alternatívája lehet. Ahhoz, hogy akinesia alakuljon ki, az extraocularis izmok, idegellátását kell blokkolnunk. Cseppérzéstelenítéssel ez nem kivitelezhető, mivel így csak a nervus trigeminus cornealis és conjunctivalis rostjai gátlódnak. Betegeinknél előfordult erőteljes szemhéjzárás, apró szem és fejmozgások a műtét közben, különösen a sclera diatermiája, a sclertomiás sebek elkészítése, a conjunctiva sebek zárása és a nasalis oldalon való sebészi manipuláció közben. A fájdalom érzet csillapításához a szemet beidegző fájdalomérző idegrostokat kell blokkolni. A

61

szemgolyó fájdalom érzékelését a ciliaris ganglion hosszú, szenzoros ága látja el. Ezek a rostok keresztül futnak a ganglionon, és biztosítják a cornea, az iris és a sugártest idegellátását. Tapasztalataink azt mutatták, hogy a cseppérzéstelenítés egyáltalán nem volt hatásos azokban az esetekben, amikor az extraocularis izmokat is érintettük a műtét során – óriás retina szakadás, súlyos gyulladás (endophthalmitis), vagy trauma (Bereczki és Domsa 2002). Az

intraocularis

manipulációk

általában

nem

okoztak

kényelmetlenséget

a

cseppérzéstelenítésben operált betegek számára. Mindegyik beteg panaszkodott valamelyes diszkkomfort érzésről a műtétek szinte valamennyi fázisában. A legkellemetlenebbnek a sclera diatermiáját, a sclertomiát, a conjunctiva seb zárását érezték és a nasalis oldalon való sebészi manipulációt. Két beteg kiegészítő sub-Tenon érzéstelenítést igényelt. Ha az egyéb lokális érzéstelenítési módok helyett a cseppérzéstelenítést kívánjuk választani, körültekintő betegválogatásra van szükség, amelyet már a beteggel való első beszélgetésnél el kell kezdenünk. Az aggódó, vagy rosszul kooperáló beteg rossz alany a módszerre. Azok a páciensek, akiknél kiterjedt a műtéti beavatkozás, cerclage szükséges; valamint az idősebb, relatíve rosszul beállított diabéteszes betegek nem alkalmasak a cseppérzéstelenítésre, mert nagy mennyiségű szedatívumot és narkotikumot igényelnek, ami emeli a szisztémás szövődmények kockázatát. Az akaratlan szemmozgások problémát jelenthetnek, különösen a macula sebészetben. Önzáró sebek készítése nem kivitelezhető, mivel a vékonyabb eszközök nem alkalmasak a bulbus helyben tartására. A cseppérzéstelenítés kiküszöböli a véletlen bulbus perforáció, a retrobulbaris haematoma, a látóideg sérülés és a kifejezett conjunctiva chemosis veszélyét. A cseppérzéstelenítés, úgy tűnik, megfelelő analgesiát biztosít rövid műtéteknél, leginkább akkor, ha nincs operálandó macula eltérés. Az anaesthesia hatása gyorsan lecseng a műtét után, nem gátolja a pislogást, nem blokkolja a látóideg rostjait, és szabadok maradnak a szemmozgások. A betegek képesek eleget tenni a sebész utasításainak és a szemmozgások nem jelentenek minden esetben problémát, mert a sebész a bulbust helyben tudja tartani az intraocularis műszerekkel. A beteggel való műtét közbeni kommunikáció elengedhetetlen a cseppérzéstelenítés sikeréhez (Bereczki és Domsa 2002)

62

Az olyan intraocularis beavatkozások, mint a retina endolézer kezelése, a perflorocarbon insufflatio és a folyadék-gáz csere kivitelezhető akinesia nélkül. Ugyanakkor a beteg mélyebb szedálásához a műtőben szükség van altató gépre és speciális személyzetre is. Megfelelő beteg válogatással a cseppérzéstelenítés alternatívája lehet a retrobulbaris, vagy peribulbaris anaesthesiának három kapus pars plana vitrectomia esetén, azonban széles elterjedését nem tartjuk valószínűnek (Bereczki és Domsa 2002)

63

ÖSSZEFOGLALÁS Subfoveális neovascularis membrán eltávolítása időskori macula degeneratioban. Az irodalmi adatok alapján azt feltételezzük, hogy a macularis translocatio eredményes lehet az idõskori macula degeneracíó kezelésében. A kis eset szám miatt személyes tapasztalatunk csekély, de a visus-eredményeket illetően azt mondhatjuk, hogy szoros összefüggést mutatnak a műtéti indikációval, és a beteg preoperatív szemészeti állapotával. Összefoglalva úgy gondoljuk, hogy ez a műtéti technika alkalmas lehet bizonyos macula degeneratiok kezelésében, ugyanakkor, mint álatlános jelenség, a műtéti technika fejlődésével, kevesebb szövödményekkel és sajnálatos módon több recidivával kell számolnunk (Bereczki és mtsai 2000, Bereczki és Bíró 2007). Diabeteses macula oedema sebészi kezelése. A macula oedema előfordulásának gyakorisága számos tényezőtől függ: így a diabetes, a diabeteses retinopathia típusától, a cukorbetegség fennállásának időtartamától, a beteg általános állapotától. A műtétjavallatainak és ellenjavallatainak eldöntésére későbbi prospektív vizsgálatok hivatottak. Jelenleg a műtéti indicatiót a várható látásjavulás és a komplikációk esélyének individuális elemzésével állapíthatjuk meg (Bereczki 2001, Milibák és Bereczki 1999). Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana vitrectomia A hátsó szegmentum műtéteinél a retrobulbaris vagy peribulbaris anaesthesia preferált módszerré vált az általános érzéstelenítéssel szemben a fejlett technika, műszerezettség és a rövidebb műtéti idő miatt. Megfelelő beteg válogatással a cseppérzéstelenítés alternatívája lehet a retrobulbaris, vagy peribulbaris anaesthesiának három kapus pars plana vitrectomia esetén, azonban széles elterjedését nem tartjuk valószínűnek (Bereczki és Domsa 2002).

64

IRODALOMJEGYZÉK 1.

Akduman L, Olk R. J.: Diode laser (810 nm) versus argon green (514 nm)

modified grid photocoagulation for diffuse diabetic roacular edema. Ophthahnology 104, 1433-1441 (1997). 2.

Algvere PV, Berglin L, Gouras P, Sheng Y.: Transplantation of fetal retinal

pigment

epithelium

in

age-related

macular

degeneration

with

subfoveal

neovascularization.Graefes Arch Clin Exp Ophthalmol 232, 707-716 (1994) 3.

Arend O., Remky A., Harris A., Berttam B., Reim M., Wolf S.: Maeular

mictocirculation in cystoid tnaculopathy of diabetic patients. Brit J Ophthalmol 79, 628~32 (1995). 4.

Barrie T. Progress in diabetic maculopathy. Brit J Ophthalmol. 83, 3 (1999).

5.

Benedetti S, Agostini A. Peribulbar anaesthesia in vitreoretinal

surgery. Retina 1994, 14:277-280. 6.

Bereczki Á., Biró Zs.”Can macular translocation be a satisfactory management

of subfoveal chorioidal neovascular membrane” Clinical Ophthalmology accepted for publication on 2007.11.15. 7.

Bereczki Á., Domsa Patricia “Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana

vitrectomia” Szemészet. 2002, 139(3):191-193. 8.

Bereczki Á. “A vitrectomia szerepe a retinopathia diabetica kezelésében” Lege

Artis Medicinae. 2001, 11(2): 108-111. 9.

Bereczki Á. “Retinopathia hypertonica szövödményei és sebészi kezelése”

Orvostudományi Értesitő. 2000, 73: 270-272.

65

10.

Bereczki A., Toth J., Suveges I." Histological examination of the pigment

epithelium-Bruch membrane-choriocapillary complex after macular translocation” British Journal of Ophthalmology. 2000, 80(5): 550-551. 11.

Berger AS, Kaplan HJ.:Clinical experience with the surgical removal of

subfoveal neovascular membranes. Short term postoperativ results. Ophthalmology 99, 969-976 (1992) 12.

Bnssnick G. H.: Diabetic maculopathy: a critical review highlighting diffuse

macular edema. Ophthalmology 90, 1301-1317 (1983). 13.

Brucker AJ, Saran BR, Maguire AM. Perilimbal anaesthesia for pars plana

vitrectomy. Am J Ophthalmol 1994, 117:599-602. 14.

Choturvedi N., Sjolie A. K, Stephenson J. M.: Effeet of lisinopril on progression

of retinopathy in normotensive people with Type 1 diabetes. The EUCLID Study Group. Lancet 351, 28-31 (1998). 15.

De Juan Jr E, Loewenstein A, Bressler NM, Alexander J.: Translocation of the

retina for management of subfoveal choroidal neovascularization II; preliminary report in humans. Am J Ophthalmol 125, 635-646 (1998) 16.

Demediuk OM, Dhaliwal RS, Papwoth DP, et al. A comparison of peribulbar

and retrobulbar anaesthesia for vitreoretinal surgical procedures. Arch Ophthalmol 1995, 113:908-913. 17.

Dosso A., Golay A., Morel Y., Furrara .T, Assol J. P., Leuenberger P. M.:

Cardiovascular sutonomic neuropathy in diabetic patients with macular oedema. Diabetes-Metabol 21, 41~6 (1995).

66

18.

Early

Treatment

Diabetic

Retinopathy

Study

Repott

Number

1:

Photocoagulation for diabetic macular edema. Arch Ophthalmol 103, 1796-1806 (1985). 19.

Eckardt C.: The inside-out procedure for retinal rotation. Presented at the update

on ARMD Course, Wilmer Eye Institute, June 6-9, Baltimore MD (1998) 20.

Ferris F. L D., Patz A.: Macular edema: a complication of diabetic retinopathy.

Surv Ophthaltnol 28(Suppl), 452~61 (1984). 21.

Friedberg MA, Spellman FA, Pilkerton AR, et al. An alternetive technique of

local anaesthesia for vitreoretinal surgery. Arch Ophthalmol 1991, 109:1615-1616. 22.

Fujikado T, Ohji M, Hayashi A, Kusaka S, Tano Y.: Anatomic and functional

recovery of the fovea after foveal translocation surgery without large retinotomy and simultaneus excizion of a meovascular membrane. Am J Ophthalmol 126, 839-842 (1998) 23.

Gass DJM.: Biomicroscopic and histopathologic considerations regarding the

feasibility of surgical excision of subfoveal neovascular membranes. Am J Ophthalmol 118, 285-298 (1994) 24.

Green SN, Yarian DL, Masciulli L, Leff SR. Office repair of retinal detachment

using a Lincoff temporary balloon buckle. Ophthalmology 1996, 103:1804-1810. 25.

Harbourl. W., Smiddy Wi., Flynn H. W. lr, Rubsamen P. .E: Ytt~ectomy for

diabetic macular edema associated with a thickened and taut posterior hyaloid membrane. Am J Ophthalmol 121, 405-.413 ( 1996).

67

26.

Hikichi T., Fujio N., Akiba J., Azuma .Y, Takahashi M., Yoshida A.:

Association between the short term natural history of diabetic macular edema and the vitceom~ular relationship in Type II diabetes mellitus. Ophthalmology 104; 473-478 (1997). 27.

Hollo G., Bereczki A., Milibak T., Suveges I. “Scaning laser polarimetry via

intravitreal silicone oil”. Acta Ophthalmologica Scandinavica. 1999, 77(5):519-21. 28.

Ikeda T., Sato K., Kotano T., Hayashi Y.: Vitrectomy for cystoid macular

oedema with attached posterior hyaloid membrane in patients with diabetes. Br J Ophthalmol 83, 12-14 (1999). 29.

Imai K, Loewenstein A, de Juan Jr E.: Translocation of the retina for the

management of subfoveal choroidal neovascularization I: experimental studies in the rabbit eye. Am J Ophthalmol 125, 627-634 (1998) 30.

Lambert HM, Capone A Jr, Aaberg TM, Sternberg P Jr, Mandell BA, Lopez

PF.:Surgical excizion of subfoveal neovascular membranes in age-related macular degeneration. Am J Ophthalmol 113, 257-262 (1992) 31.

Lewis H., Abrams G. W., Blumenkranz M. S., Campo R. U: Vitreetomy for

diabedc macular traction and edema associated with posterior hyaloidal traction. Ophtóalmology 99, 753-759 (1992). 32.

Linsey P, Finkelstein D, D'Anna S. Experimental retinal rotation (abstract).

Invest Ophthalmol Vis Sci 24(supl), 242 (1983) 33.

Macular Photocoagulation Study Group.: Laser photocoagulation of subfoveal

neovascular lesions of age-related macular degeneration: updated findings from clinical trials. Arch Ophthalmol 111, 1200-1209 (1993)

68

34.

Machemer R., Steinhorst UH.: Retinal separation, retinotomy, and macular

relocation, I: experimental studies in the rabbit eye. Graefes Arch Clin Exp Ophthalmol 231, 629-634 (1993) 35.

Machemer R., Steinhorst UH.: Retinal separation, retinotomy, and macular

relocation, II: a surgical approach for age related macular degeneration ?. Graefes Arch Clin Exp Ophthalmol 231, 635-641 (1993) 36.

Machemer

R.:

Macular

translocation-Editorial.

American

Journal

of

Ophthalmology 125, 698-700 (1998) 37.

Milibák T., Bereczki Á. “Vitrectomia a diabeteses macula oedema kezelésében”

Szemészet. 1999, 136(2):103-106. 38.

Nasrallah F. P., Jalkh A. E., Van Coppenolle F., Kado M., Trempe C. L;

McMeel W, Schepens C. L; The role of the vitreous in diabetic macular edema. Ophthalmology 95/10, 1335-1339 (1988). 39.

Ninomiya Y, Lewis JM, Hasegawa T, Tano Y.: Retinotomy and foveal

translocation for surgical management of subfoveal choroidal neovascular membranes. Am J Ophthalmol 122, 613-621 (1996) 40.

Patel BKC, Burns TA, Crandall A, et al. A comparison of topical and retrobulbar

anaesthesia for cataract surgery. Ophthalmology 1996, 103:1196-1203. 41.

Pendagast S. D.: ~trectomy for diabetic macular edema associated with a taut

premacular posterior hyaloid. Cutrent Opinion ín Ophthalmology 9. 71-75 (1998). 42.

Peyman GA, Blinder KJ, Alturki W, Nelson NC Jr, Desai U.: A technique for

retinal pigment epithelium transplantation for age-related macular degeneration secondary to extensive subfoveal scaring. Ophthalmic Surg 22, 102-108 (1991)

69

43.

Roman SJ, Chong Sit DA, Boureau CM, et al. Sub-Tenon’s anaesthesia: an

efficient and safe technique. Br J Ophthalmol 1997, 81:673-676. 44.

Schepens C. L, Avib M. P., Jalkh A. E., TYempe C. L: Role of the vitreous in

cystoid macular edema. Surv Ophthalmol 28(Suppl), 499-504 (1984). 45.

Sharma T, Gopal J, Parikle S, et al. Parabulbar anaesthesia for primary

vitreoretinal surgery. Ophthalmology 1997, 104:425-428 46.

Süveges I., Seres A., Bereczki Á., Milibák T. “A diabetes mellitus szemészeti

szövödményeinek laser kezelése” Orvostudományi Értesitő. 2000, 73: 260-265 47.

Tachi M, Ogino N.: Vitrectomy for diffuse macular edema in cases of diabetíc

retinopathy. Am J Ophthaltnol 122, 258-260 (1996). 48.

Thomas MA, Dickinson JD, Melberg NS, Ibanez HE, Dhaliwal RJ.: Visual

results after surgical removal of subfoveal choroidal neovascular membranes. Ophthalmology 101, 1384-1396 (1994). 49.

Thomas MA, Grand MG, Williams DF, Lee CM, Pesin SR, Lowe MA.: Surgical

management of subfoveal choroidal neovascularization. Ophthalmology 99, 952-968 (1992) 50.

Tiedeman J, de Juan E, Machmer R, Hatchell DL, Hatchell MC.: Surgical

relocation of the macula (abstract). Invest Ophthalmol Vis Sci 26(supl), 59 (1985) 51.

Ulbig MW, McHugh DA, Hamilton AMP.: Photocoagulation of choroidal

neovascular membranes with a diode laser. Br J Ophthalmol 77, 218-221 (1993)

70

52.

Van E'enterre G., Guyot-Argenton C., Guiberteau B., Hany L, Lacotte J. L:

Oedemes maculaires induits par Ia contraction de la hyaloide posterieure dans la rethinopathie diabetique. Traitment chirurgical sur une serie de 22 cas. J Fr Ophthalmol 16, 602-610 (1993). 53.

Weinberger.D., Fink-Cohen S., Gaton D. D., Priel E., Yassur Y.:

Nonretinovasculsr leakage in diabetic maculopathy. Brit 1 Ophthalmol 79, 728-731 (1995). 54.

Whitelocke R. A. E., Kearns M., Blach R. K.: The diabetic maculopathíes. Trans

Ophthalmol Soc UK 99, 314-320 (1979). 55.

Wolf S, Lappas A, Weinberger AWA, Kirchhof B.: Macular translocation for

surgical management of subfoveal choroidal neovascularizations in patients with AMD; first results. Graefes Arch Clin Exp Ophthalmol 237, 51-57 (1999) 56.

Yepez J, Yepez JC, Arevaldo JF. Topical anesthesia in posterior vitrectomy.

Retina 2000, 20:41-45.

SAJÁT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE A DISSZERTÁCIÓHOZ KAPCSOLODÓ KÖZLEMÉNYEI 1-Bereczki Á., Biró Zs.”Can macular translocation be a satisfactory management of subfoveal chorioidal neovascular membrane” Clinical Ophthalmology accepted for publication on 2007.11.15. IF=1.247

71

2-Bereczki Á., Domsa Patricia “Cseppérzéstelenítésben végzett pars plana vitrectomia” Szemészet. 2002, 139(3):191-193. 3-Bereczki Á. “A vitrectomia szerepe a retinopathia diabetica kezelésében” Lege Artis Medicinae. 2001, 11(2): 108-111. 4-Bereczki Á. “Retinopathia hypertonica szövödményei és sebészi kezelése” Orvostudományi Értesitő. 2000, 73: 270-272. 5-Süveges I., Seres A., Bereczki Á., Milibák T. “A diabetes mellitus szemészeti szövödményeinek laser kezelése” Orvostudományi Értesitő. 2000, 73: 260-265 6-Bereczki A., Toth J., Suveges I." Histological examination of the pigment epitheliumBruch membrane-choriocapillary complex after macular translocation” British Journal of Ophthalmology. 2000, 80(5): 550-551. IF=1.952 7-Hollo G., Bereczki A., Milibak T., Suveges I. “Scaning laser polarimetry via intravitreal silicone oil”. Acta Ophthalmologica Scandinavica. 1999, 77(5):519-21. IF=0.564 8-Milibák T., Bereczki Á. “Vitrectomia a diabeteses macula oedema kezelésében” Szemészet. 1999, 136(2):103-106.

A DISSZERTÁCIÓTÓL FÜGGETLEN KÖZLEMÉNYEI 1-Nardi M., Lobo C., Bereczki Á., Cono J., Zagato E., Potts S., Sullins G., Notivol R. “Analgesic and anti-inflamatory effectiveness of nepafenac 0.1% for cataract surgery” Clinical Ophthalmology 2007, I(4): 527-533 IF=1.247

72

2-Papp A., Kiss B.,E., Tímár Ö., Szabó E., Bereczki Á., Tóth J., Páli J. “Long term exposure of rabbit eye to silicon oil causes optic nerve atrophy” Brain Research Bulletin 2007, 74:130-133 IF=1.684 3-Fust A., Nemeth J., Suveges I., Nagy ZZ., Bereczki A." Eximer Laser treatment of hyperopia”. Acta Ophthalmologica Scandinavica. 1998, 76(6):686-91. IF=0.541 4-Nagy Z. Zs., Németh J., Füst Á., Bereczki Á.”Excimer lézer kezelések közbeni ultrahangos pachymetria”. Szemészet 1995, 132(3): 171-174. 5-Kerényi Á., Nemeth J., Füst Á., Bereczki Á., Suveges I."A szaruhártyafelszín változása myopia ellenes fotorefraktív keratectomia hatására” Szemészet. 1995, 132(4): 211-214.

73

KÖSZÖNETNYÍLVÁNITÁS Köszönetem fejezem ki Süveges Ildikó Professzornőnek, akinek irányítása alatt jött létre ez a disszertáció, és aki tanácsaival mindig irányt szabott a munkának, akitől a vitreoretinális sebészet alapelemeit tanultam.

Köszönöm a klinika minden jelenlegi és volt orvosának, valamennyi dolgozójának, hogy olyan körülmények között dolgozhattam, ahol ez a munka létrejöhetett: Dr. Németh János Dr. Varga Margit ny. egyetemi tanár, Dr. Follmann Piroska, ny. egyetemi tanár,. Dr. Bausz Mária, Dr. Gábriel István, Dr. Holló Gábor, Dr. Megyesi Mária, Dr. Milibák Tibor, Dr. Nagy Zoltán Zsolt, Dr. Sényi Katalin, Dr. Tóth Jeannette Dr. Túri Éva, Dr. Bereg Sarolta, Dr. Borbándy Ágnes, Dr. Czumbel Norbert, Dr. Csákány Béla, Dr. Füst Ágnes, Dr. Géhl Zsuzsanna, Dr. Görög Katalin, Dr. Imre László, Dr. Kálmán Zsuzsanna, Dr. Lukáts Olga, Dr. Nagymihály Attila, Dr. Papp András, Dr. Pregun Tamás, Dr. Salló Ferenc, Dr. Seres András, Dr. Szabó Antal, Dr. Tapasztó Beáta, Dr. Domsa Patrícia, Dr. Molnár Fanni, Dr. Szentmáry Nóra, Dr. Visontai Zsuzsanna, Dr. Barcsay György, Dr. Kóthy Péter, Dr. Makay Ágnes, Dr. Resch Miklós, Dr. Zarrabi Miryam Deutch Róbert, Horváth Éva, Tóth Attila, Rajzokat készítette: Pálli Tamás Köszönöm a győri „Petz Aladár” Megyei Oktató Kórház Szemészeti Osztály minden jelenlegi orvosának, valamennyi dolgozójának, hogy olyan körülmények között dolgozhattam, ahol ez a munka létrejöhetett. Utoljára de nem utolsó sorban köszönöm feleségemnek, Dr. Nagy Évá-nak kitartásáért és folyamatos támogatásáért.

74