Korszerű vizsgáló eljárások és terápiás lehetőségek Stargardt macula-dystrophiában
Doktori tézisek
Dr. Hargitai János Semmelweis Egyetem Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
Témavezető: Dr. Farkas Ágnes, egyetemi docens, Ph.D. Hivatalos bírálók: Dr. Kerényi Ágnes Dr. Kőhidai László Szigorlati bizottság elnöke: Szigorlati bizottság tagjai:
Dr. Szende Béla Dr. Radó Gábor Dr. Lukáts Ákos
Budapest 2008
Bevezetés A leggyakrabban előforduló öröklött, fiatal korban tüneteket okozó maculadystrophiát Karl Stargardt írta le 1907-ben. A betegség jellegzetes tünete a centrális látás csökkenése, amely általában a huszadik életév előtt jelentkezik. A távoli látóélesség a betegség végállapotában általában 2-3 méter ujjolvasásás és 0,1 között stabilizálódik. Súlyosan károsodik az olvasóképesség, amelyet azonban nem kísér a színlátás zavara. A betegek Ganzfeld ERG válaszaiban jellemző a fotópikus funkció károsodásának dominanciája, de gyakori panasz a sötét adaptáció megnyúlása is. A korai stádiumban a szemfenéki kép nem mindig patognomikus, a klinikai diagnózis gyakran csak a betegség előrehaladtával állítható fel a jellegzetes sárgásfehér foltozottság „snail slime” vagy/és az atrófiás „beaten bronze” macula elváltozások alapján. A szemészeti diagnosztika új módszerei a kórkép pontosabb morfológiai megértését tették lehetővé. Az 1990-es évek elején Huang és munkatársai számoltak be egy új vizsgálati módszerről, az alacsony koherenciájú interferometria elvén működő optikai koherencia tomográfiáról, mely a biológiai rendszerek nagy felbontású leképezését tette lehetővé. Az optikai koherencia tomográfia (OCT) segítségével az ideghártyában lezajló változásokat sejtréteg – illetve a legújabb készülékek segítségével már - sejtszinten lehet vizsgálni, és így a betegség progressziójáról is pontosabb képet kaphatunk. Egy másik vizsgáló eljárás, a scanning laser ophthalmoscopia (SLO), amellyel nagy felbontású tomográfiás felvételek készítése az emberi szemfenékről non-invazív módon lehetséges. A készülék voltaképpen egy monokromatikus funduskamera, melyben azonban a képalkotás nem a hagyományos funduskamerához hasonló módon - ahol a képalkotás időtartama alatt a szemfenék egész felszíne egy időben van megvilágítva - hanem a fundusnak lézerfénnyel pontról-pontra való "letapogatásával" történik. Bár a Stargardt macula-dystrophia (STGD) klinikai lefolyásáról komoly tapasztalatok gyűltek össze, annak okáról és hátterében zajló sejtszintű változásokról az elmúlt évekig keveset tudtunk. A Stargardt betegség autoszomálisan recesszív és autoszomálisan domináns módon öröklődik. Allikmets és munkatársai 1997-ben találták meg azt a gént, amelynek hibája a betegség autoszomálisan recesszív módon öröklődő formájának (STGD v. arSTGD) kialakulásához vezethet. Az ABCR gén, amely az 1. kromoszómán helyezkedik el egy transzmembrán fehérjét kódol, amely az adenozin-trifoszfát (ATP)-kötő kazetta transzporter család egyik
2
tagja. Ez a fehérje a fotoreceptorok és a retina pigmenthámja között zajló energiaigényes transzportfolyamatokban vesz részt. Különböző munkacsoportok a klinikailag bizonyított esetek körülbelül 30-70 százalékában tudták a gén kóros eltérését kimutatni, és eddig több mint 500 betegség-okozó genetikai variánst fedeztek fel. Jelenleg a Stargardt betegség a többi macula dystrophiával együtt a gyógyíthatatlan betegségek közé tartozik. Ezek a kórképek mind a beteg és annak családja, mind a társadalom egészére nézve komoly terheket rónak. A korai diagnózis elősegítheti azt, hogy az érintettek – akár a megfelelő pályaválasztás segítségével - könnyebben tudjanak beilleszkedni a társadalomba, és teljes életet élhessenek. A mai napig az egyetlen javasolt terápia STGD esetén olyan multivitamin készítmények alkalmazása, amelyek megfelelő összetételben tartalmazzák a retina és a fotoreceptorok korai elöregedését hátráltató vitaminokat, nyomelemeket, antioxidánsokat és fotopigmenteket. A retina betegségek diagnosztikus lehetőségeinek kibővülésével párhuzamosan egyre több kísérlet kezdődött, amely a betegségek gyógyítását tűzte ki céljául. Ezekben a kísérletekben a szövetátültetés, az őssejt beültetés és a retina protézisek mellett egyre nagyobb számban jelentek meg olyan próbálkozások, amelyek a betegséget sejt ill. gén szinten próbálják kezelni. Több öröklött retina betegségben sikerült már állatkísérletes modellben részleges anatómia és funkcionális rehabilitációt elérni az utóbbi években (Leber-féle congenitális amaurosis, retinitis pigmetosa, Stargardt macula-dystrophia).
3
Célkitűzések Kutatásunk célja a Stargardt betegség klinikai morfológiai vizsgálata és progressziójának megítélése új szemészeti diagnosztikus eszközökkel, valamint a betegség genetikai hátterének feltérképezése, és egy nyomjelző fehérje génterápiás módszerrel történő bejutásának in vitro és in vivo vizsgálata volt. Vizsgálatainkban a következő kérdésekre kerestünk választ: 1.
Alkalmas módszer-e az OCT, a retina morfológia változásainak vizsgálata Stargardt
macula-dystrophiában? 2. Nyonkövethető-e SLO segítségével a maculapigment mennyiségének változása Stargardt macula-dystrophiában? 3. Az ABCA4 gén melyik mutációi fordulnak leggyakrabban elő a magyar Stargardt maculadystrophiás betegcsoportban, és azok hogyan befolyásolják a betegek fenotípusát? 4. Képes-e a lentivírus-vektor, a GFP nyomjelző fehérje (green fluoresceint protein) génjének a retina pigmenthámjába és egyéb rétegeibe történő bejuttatására in vitro és in vivo körülmények között? 5. Milyen módszer alkalmas a GFP fehérje által kiváltott immunválasz áthidalására?
Módszerek Stargardt macula-dystrophiának (STGD) diagnosztizált betegeken és hasonló korú kontroll személyeken a következő klinikai vizsgálatokat végeztük: 1. A retina morfológiai változásainak vizsgálata Stargardt macula-dystrophiában OCT segítségével Harmincöt 8-45 éves (átlag: 28 év) hagyományos klinikai módszerekkel STGD-ának ítélt beteg 70 szemét és 25 hasonló korú egészséges kontrollszemély 50 szemét vizsgáltuk. A páciensek rutin szemészeti ellenőrzését követően optikai koherencia tomográfiát végeztünk második generációs OCT berendezéssel.
4
A foveoláris vastagságot (FT) és a macula térfogatot (MV) -3500μm átmérőnek megfelelőena készülék beépített szoftverének segítségével határoztuk meg. Az így kapott eredményeket összehasonlítottuk a betegek legjobb korrigált távoli látóélességével. 2. A maculapigment változásának vizsgálta SLO segítségével STGD-ában Tizenhat 11-63 éves STGD-ában szenvedő beteg 32 szemében vizsgáltuk a macula területét scanning laser ophthalmoscope (SLO) segítségével. Négy különböző hullámhosszú fényforrást használva (kék: 488 nm; zöld: 514 nm; vörös: 633nm; infravörös: 780nm) határoztuk meg a maculapigment jelenlétét vagy annak hiányát a foveában. A betegeket három csoportba osztottuk a fovea pigmenttartalma szerint: 1. normál mennyiségű pigment; 2. csökkent mennyiségű pigment; 3. a macula pigment teljes hiánya. A betegek maculapigment mennyisége és a legjobb korrigált látóélesség között vizsgáltuk az összefüggést. 3. Az ABCA4 gén vizsgálata a magyar STGD-ás betegcsoportban, és annak összehasonlítása a betegek fenotípusával Harmincöt 8-45 éves (átlag: 28 év) STGD-ában szenvedő beteget vizsgáltunk a genetikai háttér feltérképezésének céljából az ABCR400 microchip és direkt szekvenálás módszerével. A betegek genetika adatait a legjobb korrigált látóélességgel és az OCT vizsgálat eredményeivel hasonlítottuk össze. Elemeztük egy adott genetikai hiba lehetséges hatását a betegség progressziójára a vizsgálati csoportban. 4. A GFP gén bejuttatásának lehetőségei a retina pigmenthámjába és egyéb rétegeibe in vitro és in vivo körülmények között Humán retina pigmenthám sejttenyészetbe juttattuk be a GFP génjét lentivírus vektor különböző koncentrációit használva (108-109 IU/ml). A géntranszfer létrejöttét mikroszkóp segítségével ellenőriztük, sikeres kísérletnek a pigmenthám sejtek fluoreszkálását tekintettük. Az in vivo kísérletekben 27 nyúl szemét kezeltük a vírus-vektort tartalmazó szubretinális injekció formájában.
5
A nyulakat, az injekció adását követően 1 hétig naponta majd hetente vizsgáltuk SLO segítségével. A nyulakat csoportokba osztottuk a floureszcencia erőssége alapján (0-3) és az injekció helyén megfigyelhető retina károsodás alapján (1-4). Az injekció adását követően 1-8 hónappal a retinák érintett területeit szövettanilag feldolgoztuk. 5. A GFP fehérje által okozott immunválasz áthidalására alkalmas módszerek vizsgálata 9 nyúl 12 szemét vizsgáltuk a GFP gént hordozó lentivírus vektor szubretinális injekció formájában történő bejuttatását követően. Négy nyúl az injekció napjától kezdve immunszuppressziós terápiában (im. methylpredinsolon+azathioprin ill. orális cyclosporin) részesült naponta, 1 hónapon keresztül. Két immunszupprimált és két nem immunszupprimált nyúlban vizsgáltuk a GFP ellenes ellenanyag jelenlétét 3 naponta a vérben ELISA módszer segítségével. Két immunszupprimált és 1 nem immunszupprimált nyúl az első injekció adását követően nyolc
hónappal
újabb
szubretinális
injekciót
kapott
a
másik
szemébe,
ezúttal
immunszuppresszió nélkül. A nyulak retinájában a fluoreszcenciát SLO segítségével ellenőriztük, majd a retinák szövettani feldolgozásra kerültek.
Eredmények 1. A retina morfológiai változásainak vizsgálata Stargardt macula-dystrophiában OCT segítségével STGD-ában a retina szignifikáns elvékonyodását találtuk a foveolában az egészséges kontrollokhoz képest (72μm/169μm). A macula térfogat szignifikánsan alacsonyabb volt a betegcsoportban (1,69 mm3/2,48 mm3). Betegeink legjobb korrigált látóélessége mind a foveoláris vastagsággal, mind a macula-térfogattal lineáris összefüggést mutatott.
6
2. A maculapigment változásának vizsgálta SLO segítségével STGD-ában Azokon a betegeken, akiknek legjobb korrigált látóélessége 0,1 alatt volt, a foveában az alkalmazott módszerrel nem tudtunk maculapigmentet kimutatni. 0.5 feletti legjobb korrigált látóélesség mellett normál mennyiségű maculapigment volt megfigyelhető két szem kivételével. A 0,1 és 0,5 közötti látóélességű betegek foveája (két beteg kivételével) köztes mennyiségű maculapigmentet tartalmazott. 3. Az ABCA4 gén vizsgálata a magyar STGD-ás betegcsoportban, és annak összehasonlítása a betegek fenotípusával Az ABCA4 gén hibája a betegek 65,7%-ában (23/35) volt kimutatható, 48,5%-ban mindkét allélban, 17.2%-ban 1 allélban. A leggyakoribb eltérések a következők voltak: L541P/A1038V (28%); G1961E (20%); IVS40+5G→A (17%). Egyes genotípus eltéréseket kapcsolatba tudtunk hozni fenotípus jegyekkel, ezáltal következtetéseket vonhattunk le a betegség progressziójára vonatkozóan. 4. A GFP gén bejuttatásának lehetőségei a retina pigmenthámjába és egyéb rétegeibe in vitro és in vivo körülmények között A GFP expresszió általában 2-3 nappal a vírus adását követően jelentkezett a humán pigmenthám tenyészetekben. A lentivírus képes volt a sikeres génátvitelre mind a nyugalomban lévő, mind az osztódó sejtekben. A fluoreszcencia 3-4 hónapon keresztül volt megfigyelhető, a sejtek kimutatható károsodása nélkül. In vivo körülmények között a GFP expresszió a szubretinális injekció beadása után 3-4 nappal kezdődött. Az expresszió mértéke arányban állt a vírusoldat koncentrációjával. Az SLO vizsgálat az injekció adása után 1-2 héttel a fluoreszcencia megszűnését és kilökődési reakciót mutatott. A szövettani vizsgálat alapján a pigmenthám réteg károsodott és monocyták áramlottak be a szubretinális térbe és az érhártyába. A gyulladásos reakció az alkalmazott vírusoldat koncentrációjának emelkedésével erősödött.
7
5. A GFP fehérje által okozott immunválasz áthidalására alkalmas módszer vizsgálata Az immunszupprimált nyulakban GFP-ellenes ellenanyag nem volt kimutatható, a kontroll nyulakkal
ellentétben.
Egy
hónapos
immunszuppresszió
a
vizsgált
időszakban
megakadályozta a GFP-indukált kilökődési reakciót, és az in vivo fluoreszcencia egy év után is kimutatható maradt. A fluoreszcencia forrása a szövettani vizsgálat alapján a retina pigmenthámja volt. Az immunszupprimált nyulakban az 1 hónapos kezelést követően, újabb vírusinjekciót adva kilökődési reakció zajlott le ismételt immunszuppresszió hiányában.
Következtetések 1. A retina morfológiai változásainak vizsgálata Stargardt macula-dystrophiában OCT segítségével Az OCT olyan non-invazív vizsgálat, amely alkalmas lehet a betegség korai fázisában történő kimutatására. Eredményeink alapján a látóélesség csökkenésének okaként a maculatérfogat és a foveoláris vastagság csökkenése feltételezhető. 2. A maculapigment változásának vizsgálta SLO segítségével STGD-ában A fovea pigmenttartalma lineárisan korrelál a látóélességgel, és így kapcsolatba hozható a működő csapok mennyiségével. A maculapigment kisfokú csökkenése legjobban az infravörös (780nm) fényforrás segítségével volt kimutatható.
3. Az ABCA4 gén vizsgálata a magyar STGD-ás betegcsoportban, és annak összehasonlítása betegek fenotípusával A magyar STGD-ás betegcsoportban gyakori volt az ABCA4 gén hibája, amelynek hátterében részben távoli rokonok házasságai állhatnak. Az ilyen relatív homogén mutációs spektrumú
8
populáció lehetővé teheti egy kiterjedtebb genotípus-fenotípus összehasonlító vizsgálat elvégzését. 4. A GFP gén bejuttatásának lehetőségei a retina pigmenthámjába és egyéb rétegeibe in vitro és in vivo körülmények között Lentivírus vektor segítségével sikeres géntranszfer végezhető a retina pigmenthámjába, annak károsodása nélkül in vitro körülmények között. A sejtosztódást követően is megfigyelhető fluoreszcencia valószínűsíti a gén kromoszómális integrációját. In vivo körülmények között a gén expresszálódását kilökődési reakció követi magas viruskoncentráció -és következményes fokozott expresszió- esetén. 5. A GFP fehérje által okozott immunválasz áthidalására alkalmas módszer vizsgálata Az immunszuppreszió megakadályozta a kilökődési reakciót a vizsgált szemekben és lehetővé tette a transzgén folyamatos expresszálódását. Ezek alapján olyan kísérletben, amelyben a génterápia célsejtje a retina pigmenthámja, egy idegen fehérje expresszálódása esetén immunreakcióra számíthatunk, így az immunrendszer gyengítése javasolt.
Új eredmények és klinikai jelentőségük
1.a
Elsőként írtuk le, hogy az OCT vizsgálat alkalmas lehet a Stagardt-betegség korai noninvazív diagnosztizálására és annak nyomon követésére.
1.b
A morfológiai vizsgálatok paraméterei alapján a beteg látóélessége megbecsülhető, amely főleg gyermekkorban nagyon hasznos.
2.a
Megállapítottuk, hogy Stargardt macula-dystrophiában SLO vizsgálattal kimutatható a maculapigment jelenléte vagy annak hiánya.
2.b
A maculapigment a látóélesség meghatározó tényezője.
9
3.
Magyarországon elsőként vizsgáltuk a STGD-ás betegek genetikai hátterét. A betegek homogén genetikai spektruma alapján lehetőségünk nyílt az egyes mutációs alcsoportok progressziójának pontosabb megítélésére, és annak előrejelzésére.
4.
A világon az elsők között végeztünk sikeres géntranszfert lentivírus segítségével a retina pigmenthámjába mind in vivo, mind in vitro körülmények között.
5.
Bebizonyítottuk, hogy a GFP transzgén használatával végzett in vivo génterápia eredményessége hosszú távon csak immunszuppresszió mellett várható.
Publikációk Az értekezés témájához kapcsolódó közlemények 1. Hargitai J, Zernant J, Somfai GM, Vámos R, Farkas Á, Salacz G, Allikmets R. ABCR Mutations and Clinical Phenotype in Hungarian Patients with Stargardt Disease. Invest Ophthalmol Vis Sci. 2005;46:4402-4408. IF: 3,643 2.
Doi K, Kong J, Hargitai J, Goff SP, Gouras P. Transient immunosuppression stops rejection of viral transduced EGFP in rabbit retina. J Virology. 2004;78(20):11327-33. IF: 5,398
3. Hargitai J, Somfai GM, Vámos R, Farkas Á, Allikmets R. Foveolaris vastagság és maculatérfogat változásai Stargardt-maculadystrophiában. Szemészet 2004; 141: 3540. 4. Zhang X, Hargitai J, Tammur J, Hutchinson A, Allikmets R, Chang S, Gouras P. Macular pigment and visual acuity in Stargardt macular dystrophy. Graefe's Arch Clin Exp Ophthalmol. 2002; 240: 802-809. (társ első szerző) IF:1,191
10
5. Doi K, Hargitai J, Kong J, Tsang SH, Wheatley M, Chang S, Goff S, Gouras P. Lentiviral transduction of green fluorescent protein in retinal epithelium: evidence of rejection. Vis Res. 2002; 42:551-558. IF:1,956
Egyéb közlemények 1. Hargitai J, Paku S. Fém részecske az elülső szegmentumban phacoemulsificatio-t követően. SHIOL, Keszthely, 2006 Évkönyv. 2. Hargitai
J,
Gouras
P.
Autoimmmune-like
retinopathy.
Doc
Ophthalmol.
2004;109(3):215-21. 3. Hargitai J, Farkas Á, Fiedler O, Thirkill EC. Paraneoplasticus retinopathia hatására kialakult késői látásromlás. Szemészet 2004; 141: 31-34. 4. Nemes J, Somfai G, Hargitai J.: A maculamorfologia és a maculafunkció összefüggésének
vizsgálata
culorbetegekben
optikai
koherencia
tomográfia
segítségével. Szemészet 2004; 141: 41-44. 5. Ekesten B, Gouras P, Hargitai J. Co-Expression of Murine Opsins Facilitates Identifying the Site of Cone Adaptation. Visual Neuroscience Visual Neuroscience 2002;19(4):389-93. IF: 1,771 6. Bögi J, Dura E, Fiedler O, Hargitai J, Papp M, Récsán Zs. Gyakori problémák pseudoexfoliatiós szemek kezelésében: a szürkehályog-műtétek komplikációi, az argonlézeres trabeculoplastica hatásossága. Szemészet 1999;136:149-155.
11
Idézhető absztraktok az értezés témájában 1. Vámos R, Hargitai J, Varsányi B, Lesch B, Szabó V, Farkas Á. Research on inherited retinal diseases at the University Eye Clinic, Budapest. Pro Retina Research-colloquium Potzdam, 2006. 2. Hargitai J, Zernant J, Somfai GM, Vámos R, Farkas Á, Nemes J, Salacz G, Allikmets R. Correlation of clinical and genetic findings in Stargardt disease patients from Hungary. SOE 2005, Berlin, Németország. 3. Hargitai J, Zernant J, Somfai GM, Vámos R, Farkas Á, Nemes J, Salacz G. Allikmets R. ABCR Mutations and Clinical Phenotype in Hungarian Patients with Stargardt Disease. ARVO 2005, Fort Lauderdale, USA. 4. Hargitai J, Zernant J, Somfai GM, Vamos R, Farkas Á, Nemes J, Salacz G, Allikmets R. Correlation of clinical and genetic findings in Stargardt disease patients from Hungary. ARVO 2004, Fort Lauderdale, USA. 5. Gouras P, Kong J, Hargitai J, Goff S, Doi K. Transient immunosuppression stops rejection of viral transduced EGFP in rabbit retina. ARVO 2004, Fort Lauderdale, USA. 6. Vámos R, Hargitai J, Somfai G, Farkas Á. Multifocal Electrophysiology and Optical Coherence Tomography in Cases with Stargardt’s Macular Dystrophy. EVER 2003, Allicante, Spanyolország. 7. Gouras P, Goff S, Doi K, Kong J, Hargitai J. Rejection and induced tolerance of viral transduced transgenic proteins in retinal epithelium. “Age-Related Macular Degeneration” (III. International Symposium of the German Ophthalmological Society) 2003, Baden-Baden, Németország. 8. Vámos R, Hargitai J , Somfai G, Farkas Á. Multifocal Electrophysiology and Optical Coherence Tomography in Cases with Stargardt’s Macular Dystrophy. SOE 2003, Madrid, Spanyolország. 12
9. Somfai G, Hargitai J, Vámos R, Farkas Á, Gouras P, Salacz G. Optical Coherence Tomography in the Study of in Stargardt Macular Dystrophy. SOE 2003, Madrid, Spanyolország. 10. Hargitai J, Somfai G, Vámos R, Farkas Á, Gouras P, Salacz G. Foveal Thickness and Macular Volume Changes in Stargardt Macular Dystrophy. ARVO 2003, Fort Lauderdale, USA. 11. Kong J, Doi K, Hargitai J, Goff SP, Gouras P. Gene Therapy and RPE Transplantation in the RPE65 -/- Mutant Mouse. ARVO 2003, Fort Lauderdale, USA. 12. Vámos R, Hargitai J, Somfai G, Farkas Á, Lesch B, Salacz G. Multifocal Electrophysiology and Optical Coherence Tomography in Cases with Stargardt’s Macular Dystrophy. ISCEV, 2003, Nagoya, Japán. 13. Hargitai J, Doi K, Kong J, Ivert L, Gouras P. Lentiviral Transduction of Vascular Endothelial Growth Factor (VEGF) in Retinal Pigment Epithelium Causes Vascular Changes in Rabbit. ARVO, 2002, Fort Lauderdale, USA. 14. Gouras P, Kong J, Kjeldbye H, Hargitai J. Aging of the Basal Side and Lamina of RPE of Normal and RPE65-/- Mice. ARVO; 2002 május, Fort Lauderdale, USA. 15. Doi K, Hargitai J, Kong J, Goff SP, Gouras P. Onset of Immune Response is Caused by the Amount of Induced Protein, not by the Viral Vehicle Type. ARVO; 2002 május, Fort Lauderdale, USA. 16. Zhang X, Hargitai J, Tammur J, Hutchinson A, Allikmets R, Chang S, Gouras P. Macular Pigment and Visual Acuity in Stargardt Dystrophy. AAO; 2001, New Orleans, USA. (technikai okokból az összefoglaló füzetben nem szerepel) 17. Gouras P, Doi K, Hargitai J, Tsang SH, Goff S. Strategies to Virally Transduce Genes Into Specific Retinal Layers. Europai Uniós Konferencia “New Therapeutic 13
Approaches in Hereditary Eye Disease –From Genes to Cure”; 2001, Prága, Csehország 18. Hargitai J, Kong J, Gouras P, Doi K. Transduction of Vascular Endothelial Growth Factor (VEGF) in Cultured Human Fetal Retinal Pigment Epithelial (RPE) Cells After Lentiviral Infection. Fifth Annual Vision Research Conference; 2001, Fort Lauderdale, USA 19. Doi K, Kong J, Hargitai J, Wheatley M, Tsang SH, Chang S, Goff SP, Gouras P. Lentiviral Transduction of Retinal Epithelium with Green Fluorescent Protein. ARVO; 2001, Fort Lauderdale, USA.
Az értekezés témájában elhangzott előadások
1. Hargitai J, Zernant J, Somfai GM, Vámos R, Farkas Á, Nemes J, Salacz G, Allikmets R. Correlation of clinical and genetic findings in Stargardt disease patients from Hungary. SOE 2005; Berlin, Németország. 2. Hargitai J, Farkas Á, Fiedler O, Thirkill EC, Salacz G. Paraneoplasztikus retinopathia hatására kialakult késői látásromlás. Magyar Szemorvostársaság Kongresszusa 2003; Budapest. 3. Hargitai J, Somfai GM, Vámos R, Farkas Á, Ekesten B, Allikmets R, Gouras P, Salacz G. A fovea vastagság és macula térfogat változásai Stargardt betegségben. Magyar Szemorvostársaság Kongresszusa 2003; Budapest. 4. Hargitai J, Somfai GM, Vámos R, Farkas Á, Ekesten B, Allikmets R, Gouras P, Salacz G. Foveal thickness and macular volume changes in Stargardt macular dystrophy. Euretina 2003; Hamburg, Németország. 5. Hargitai J, Doi K, Kong J, Salacz G, Gouras P. Kisérletes génterápia a szemészetben. Magyar Szemorvostársaság Kongresszusa 2002; Miskolc. 14
6. Hargitai J. Transduction of Green Fluorescent Protein (GFP) and Vascular Endothelial Growth Factor (VEGF) in RPE after Lentiviral Infection. 2001 Columbia Egyetem, New York, USA
15
