HADMŐVÉSZET
SZABÓ BÉLA
MACHIAVELLI: A FEJEDELEM ÉS HADÜGYI VONATKOZÁSAI MACHIAVELLI: IL PRINCIPE AND IT’S MILITARY CONNECTIONS
Jelen tanulmányomban A fejedelem rövid elemzésére vállalkozok, amely Machiavelli korszakalkotó mőve. Ebben a rövid, éppen hogy száz oldalas könyvecskében gyakorlatilag az uralkodóknak akart egy elévülhetetlenné váló tankönyvet írni, amely az uralkodás mővészetérıl szól és jelentıs hadügyi vonatkozásokkal is rendelkezik. Kulcsszavak: Machiavelli, alkotmánytörténet, hadügyi vonatkozások, machiavellizmus, politika és jogtörténet In this article I try to shortly analize Il Principe. Importance of this work based on author who tried to write The Book for kings and imperators how to get and keep power, shortly about on 100 pages. This work has very important role in arts of military sciences and in art of political and law history. Keywords: Machiavelli, history of constitution, military connections, machiavellism, political and law history.
1. Bevezetés Jelen mő lapjait híressé és sikeressé vált koronás fık forgatták, többek közt V. Károly, XIV. Lajos, Nagy Péter és Napóleon is. Elmondhatjuk, hogy megírta az uralkodók vagy uralomra törık számára a hatalom megszerzésének és megtartásának „tankönyvét”. Voltak azonban más vélemények is, kiemelendı Nagy Frigyes porosz uralkodó írása is, az Anti-Machiavelli. Voltak egyesek, akik egyenesen az ördög küldöttének kiáltották ki. Az évszázadok során is sok bírálat érte. Napjainkban is súlyos vádnak minısül a machiavellizmus, mert elmélet-rendszerét bizonyosfajta „kegyetlenséggel” minısítik. Vajon tényleg rászolgált-e erre a sötét hírnévre? Milyen ember volt ı és milyen volt az a kor és Firenze, az ı szeretett városa, ahol, és aminek élt? Ezek olyan kérdések, 33
amelyekre, ha megpróbálunk válaszolni, akkor közelebb jutunk hozzá és jobban megértjük mondanivalóját. Fontos szerepe van még Machiavelli más mőveinek is, ahol A fejedelem gondolatait továbbviszi, átértékeli. Ezek közül jelentıs A háború mővészete, a Beszélgetések Titus Livius elsı tíz könyvérıl és a Firenze története. Fontos szerepe van levelezéseinek is, ahol gondolatait kifejti, majd mőveibe is beilleszti. Bevezetésem végén néhány véleményt emelek ki. Edmund Burke a „machiavelliánus politika győlöletes maximáit” vélte meghúzódni a francia forradalom „demokratikus zsarnoksága” mögött, Marx és Engels szerint ezeket az elveket azok alkalmazzák, akik a forradalmi változás idıszakában megpróbálják „megbénítani a demokratikus energiákat”. Szerintük ez az egyik legveszélyesebb fenyegetés a politikai élet erkölcsi alapjára.1 Más és modernebb értelmezések alkotói közül érdemesnek találom megemlíteni Hans Freyert. Freyer szerint a Principe a politikai bölcsesség örök érvényő foglalata, mert Machiavelli meglátta azt, hogy az állam normális állapota a szükségállapot, és a politikai magatartást sohasem az erkölcs, hanem az óra parancsa és hatalma dönti el.2 Ezen eltérı vélemények ismertetése után, sort kerítek Machiavelli életének bemutatására és mővének rövid elemzésére, és arra is lesz válasz, hogy melyik bemutatott értelmezés áll a valósághoz közelebb.
2. Elızmények Niccolo Machiavelli 1469. május 3-án született Firenzében. Humanista mőveltségét ügyvéd édesapjának is köszönhette, aki kapcsolatban állt a város legkiválóbb humanista köreivel. Édesapja barátjának számított Bartalomeo Scala, aki megtartotta egyetemi katedráját és humanista témájú mőveket írt és emellett az elsı kancellária élén állt. Dialógus formájában megírta „A Törvényekrıl és az ítéletekrıl” szóló értekezését, amely közte és Bernando Machiavelli között zajlott. Édesapja naplója alapján kiderül, hogy az ifjú Niccolo sok olyan fontos klasszikus mővet tanulmányozott, amelyeken a humán tudományok reneszánsz koncepciója alapult.3 Többek között Cicero Filippikáit, az 1
Skinner, Quentin (1996): Machiavelli. Atlantisz Könyvkiadó. 9. Machiavelli: A fejedelem (2001) Kossuth könyvkiadó. Fordította: Juhász Vilmos.11. 3 Skinner, Quentin (1996): Machiavelli. Atlantisz Könyvkiadó. 13. 2
34
HADMŐVÉSZET
Oratorét és a De officist. Majd édesapja megszerzi Livius történeti mővét, amely alapján késıbb fia megírja legnagyszabásúbb mővét, a Beszélgetéseket. Niccolo iskoláztatására sokat áldoztak a szülık. Híres, humanista mőveltséget adó mesterekhez járatták hét éves korától. Kezdetben latint tanult, majd egy híres iskolamester, Ronciglione tanította, akinél kiemelkedı saját, klasszikus stíluson alapuló latin fogalmazványokat írt. Tanulmányait minden valószínőség szerint a firenzei egyetemen fejezte be, ahol Adriani is tanította, aki kancellári kinevezése elıtt sokáig az egyetemen oktatott. Ennek késıbb Niccolo Machiavelli Machiavelli sok hasznát vette.
3. A politikai pályafutás kezdete 1498-ban váratlannak látszó fordulattal kapcsolódott be városának politikai irányításába. A Savonarola vezette kormányzat megbukott és híveit is eltávolították a vezetésbıl. Az eltávolítottak között volt a második kancellária vezetıje is. Ezt a hivatalt egy darabig betöltetlenül hagyták, majd a tisztség ellátására a gyakorlatilag az ismeretlen Machiavelli neve merült fel. Ekkor csak 29 éves volt és korábban egyáltalán nem szerzett államigazgatási tapasztalatokat. Ennek ellenére 1498 júniusában a Nagytanács jóváhagyásával a Firenzei Köztársaság második kancellárja lett. Kinevezésének hátterében fıképpen az játszhatott szerepet, hogy Savonarola bukása idején Adriani, volt egyetemi mestere vette át az elsı kancellária irányítását, s valószínőnek látszik az a feltételezés, hogy emlékezett Machiavelli tehetségére a humán tudományokban, és úgy döntött, hogy honorálja is azt, amikor a rendszerváltozás nyomán megüresedett kancelláriai állások betöltésére került sor.4 Édesapja befolyá4
Skinner, Quentin (1996): Machiavelli. Atlantisz Könyvkiadó. 14.
35
sos humanista barátainak is fontos szerepe lehetett és annak is, hogy az adott korszakban, Firenzében a kormányzat legtekintélyesebb hivatalait igyekeztek humanista mőveltségőekkel betölteni. Ez a hivatali pozíció kétfajta kötelezettséget jelentett. A második kancellária fıképpen Firenze birtokainak számító területek igazgatásával kapcsolatos levelezést folytatott. Emellett Machiavelli az elsı kancellár titkárai közé tartozott és így a Tízek Tanácsának a szolgálatával is megbízták, amely a köztársaság külügyeiért és diplomáciai kapcsolataiért felelt. Ez azt jelentette, hogy néha külföldi utazásokra kellett indulnia a Firenze címere Tízek Tanácsa képviseletében, amely jelentette a titkári funkciók ellátását a követek mellett, és részletes jelentések küldését a külügyek állásáról.
4. Diplomáciai tapasztalatai Elsı diplomáciai küldetése 1500 nyarán volt, amikor is a francia király udvarába küldték tárgyalni. Ekkor szembesült a nagypolitika bonyolultságával és rejtelmeivel. Küldetésének célja annak a helyzetnek a tisztázása volt, amely Pisa körül alakult ki. A pisaiak négy éve elszakadtak Firenzétıl és sikeresen védték függetlenségüket. 1500 elején a harcokba beleavatkoztak volna a franciák is a firenzeiek oldalán, de az akció katasztrofálisan végzıdött, részben azért, mert a firenzeiek által toborzott csapatok dezertáltak, vagy fellázadtak. Machiavelli feladata a következı volt: „kimutatni, hogy a vállalkozás eredménytelenségéért nem minket terhel a felelısség és azt a benyomást kelteni, hogy a francia parancsnok tisztességtelenül és gyáván járt el.”5 Hamar rájött, hogy a francia királyt nem érdeklik a firenzeiek mentegetızései. A királyt csak az érdekelte, hogy milyen segítségre számíthat egy ilyen rosszul vezetett kormányzat részérıl. Az elsı tanulság, amit Machiavelli megállapított: a firenzei államgépezet bizonytalan és gyenge a modern monarchiákhoz képest. A másik az volt, hogy a franciák és más nagyhatalmak csak azokat becsülik, akik 5
Machiavelli mővei. 2 köt. (1978) Európa Könyvkiadó. Leg. 72., 74.
36
HADMŐVÉSZET
„jól fel vannak fegyverezve, vagy hajlandók fizetni.” Firenze egyik feltétellel sem rendelkezik. A franciák egész egyszerően kinevették ıket és ı is azt írja: „Semmi úrnak nevezik kegyelmedéket.”6 Késıbbi érett politikai tanulmányaiban ebbıl azokat a fontos tanulságokat vonta le, hogy szükség van a merész és gyors cselekvésre a háborúban és a politikában egyaránt.7 Addig a következtetésig viszont nem jutott el, hogy az itáliai városállamok napja végleg leáldozott a nagyhatalmak miatt (Franciaország, Németország, Spanyolország). A következı nagy politikai és diplomáciai kihívást Machiavelli számára Cesare Borgia jelentette. Cesare Borgiát 1501-ben édesapja VI. Sándor pápa Cesare Borgia Romagna hercegévé tette, aki vakmerı hadjáratok sorozatába kezdett, amelyek Firenzét is fenyegették. Néhányszor sikerült vele találkoznia és közelrıl megfigyelnie a nagyformátumúnak látszó politikust megfigyelnie erényeit és vezetıi fogyatékosságait is. Juhász Vilmos is azt írja: „ A Borgiák akkor nagy családi hatalmat alapoztak meg, egész Közép-Itália felett ık uralkodtak, a pápától és Cesarétól függött akkor Firenze sorsa is”.8 Machiavelliben kételyt ébresztett a herceg rendkívüli önbizalma és bukását is törvényszerőnek látta, mivel szerinte csak a szerencse és a vakmerısége tartotta a hatalomban egy darabig. Szerinte nagy hiba volt az, hogy édesapja halálát követıen az új pápa választásánál arra adott lehetıséget, hogy megválasszák II. Gyulát, aki az ellensége volt és a cselszövés egy másik nagymestere. Az új pápával is sokat foglalkozik követi jelentéseiben és késıbbi mőveiben is. Róla lesújtó véleménye van: „szemmel láthatóan azon van, hogy tönkre tegye a kereszténységet és bevégezze Itália pusztulását.”9 6 7 8 9
Machiavelli mővei. 2 köt. (1978) Európa Könyvkiadó. Leg. 126. Skinner, Quentin (1996): Machiavelli. Atlantisz Könyvkiadó. 17. Machiavelli: A fejedelem (2001) Kossuth könyvkiadó. Fordította: Juhász Vilmos. 6. Machiavelli mővei. 2 köt. (1978) Európa Könyvkiadó. Leg. 1257.
37
III. Gyula pápa
Ez volt Machiavelli diplomáciai pályájának legjobb szakasza, ugyanis közelrıl figyelhette a kormányzás korabeli mővészetét. Azt mondják, hogy az ekkor küldött követi jelentései mintegy piszkozatként szolgálnak késıbbi mőveihez, és egyes gondolatai változatlanul kerülnek bele a Beszélgetésekbe és A fejedelembe. 1510-re már egy évtizednyi tapasztalattal a háta mögött, meg tudta ítélni azokat az államférfiakat, akikkel találkozott. Legfıképpen a pápa cselekedeteitıl tartott, amely jogos is volt.
5. A diplomáciai pályafutás vége és a fejedelem megírásának körülményei A vakmerı pápa 1511-ben spanyol csapatokat hívott segítségül a francia király elleni harcában. A spanyolok hamar visszaszorították a franciákat, majd Firenze ellen fordultak. Ezt követıen a köztársasági rendszer megbukott és a Mediciek 18 év után visszatértek. A rendszerváltás Machiavelli politikai karrierjének a végét is jelentette, mivel 1512. november 7-én elbocsátották kancelláriai állásából, majd februárban tévesen letartóztatták összeesküvés vádjával és ezért megkíA Medici-család nozták, börtönbüntetésre és súlyos pénzbírcímere ságra ítélték.1513-ra a Mediciek soha nem látott hatalomra tettek szert. Nemcsak Firenzébe tértek vissza, hanem II. Gyula halála után egy Medici került a pápai székbe X. Leó néven. Machiavelli szabadulása után rögtön azon kezdte töni a fejét, hogyan szolgálhatná a jelenlegi hatalom birtokosait. Egyik ismerıse a pápai udvarnál szolgált, akivel sőrőn levelezett az ügyben, hogy alkalmazást akar a pápánál. Azt írja, hogy kis udvarházában sokat elmélkedik diplomáciai tapasztalatairól. Az eredmény az lett, hogy „írtam egy kis könyvet a 38
HADMŐVÉSZET
fejedelemségrıl, amelyben a tılem telhetı legnagyobb mélységig ások le a téma feltárásában.”10 Ez a „kis könyv A fejedelem, amely 1513 végére készült el. Machiavelli azt remélte mővétıl, hogy a Mediciek felfigyelnek rá, és ezzel hőségérıl is biztosítsa ıket. Ez A fejedelem ajánlásából is világosan kiderül.
6. A fejedelem bemutatása A fejedelem megírásával, a Medicieknek akart segíteni. Vajon mi az, amit tanulhatnak tıle? Egyes olvasóknak úgy tőnhet, hogy csak a fejedelemségek típusainak ismertetését és „megszerzésükhöz és megtartásukhoz” szükséges módszereket tartalmazza.
A fejedelem 1532-es kiadása
Mindjárt az elején leírja az uralom eszméjét és behatárolja azt, hogy minden uralom „vagy köztársaság, vagy egyeduralom”. Majd kijelenti, hogy csak az egyeduralmakkal kíván foglalkozni. Ezután az egyeduralmakat két részre osztja, örökletesekre és új keletőekre. Az örökletes uralkodókkal szintén nem kíván foglalkozni, mivel azok kevesebb nehézséggel áll10
Skinner, Quentin (1996): Machiavelli. Atlantisz Könyvkiadó. 34.
39
nak szembe. Az új kelető egyeduralmakat is két részre osztja. Megkülönbözteti a „teljesen újakat” azoktól, amelyeket „mint tagokat csatolnak a hódító fejedelem örökletes birtokaihoz”.11 A teljesen új fejedelemségekkel kíván többet foglalkozni, de azért a másik típusról is három fejezetet ír. Itt többek között azt javasolja az új fejedelemnek — egy kis kegyetlenség látszatát keltve — hogy irtsa ki a régebben hatalmon lévı uralkodóházat, és akkor gond nélkül uralkodhat újonnan szerzett népe és területe felett. A teljesen új fejedelmeknél a török példát hozza fel és tartja követendı példának. Miután a törökök elfoglalták Bizáncot, nagy nehézségekkel néztek szembe, mivel az újonnan elfoglalt terület más volt mind nyelvében, mind kultúrájában is. A török szultán áttette székhelyét Konstantinápolyba és így közvetlenül tudta irányítani új hódítású területeit. Machiavelli szerint ennek köszönhette azt, hogy meg tudta tartani ezeket a területeket. Még egy külpolitikai tanácsot is ad ezeknek a fejedelmeknek. Gyenge szomszédait támogassa, erıs szomszédait viszont gyengítse. Összegzésül itt kijelenthetem, Machiavelli állítása alapján, hogy „az új kelető egyeduralmakat az ember vagy a saját fegyverei és virtuja révén, vagy mások erején és a szerencsén keresztül szerzi és tartja meg”.12 Machiavelli és a virtu viszonyáról majd a késıbbiekben még említést teszek. Itt fontos még arra kitérni, hogy Machiavelli miért pont a fejedelemségek adott csoportjával akar foglalkozni. Figyelembe kell vennünk, hogy a Mediciek ekkor kerültek vissza a hatalomba Firenzében, nagy szerencsével és idegen, spanyol katonai támogatással. Ennek egy teljes fejezetet is szán Az idegen fegyveres segítséggel vagy jó szerencsével meghódított fejedelemségekrıl címen. Itt azt írja, hogy a szerencsével szerzett hatalmat könnyebb megszerezni, mint megtartani. Példákat hoz fel és kijelenti, hogy akit a jószerencse emelt fel, azok nem érthetnek az „uralkodás mővészetéhez, miután mindeddig magánemberként éltek”.13 Rendkívül fontosnak tartja azt, hogy aki a hatalomba kerül, rendelkezzen olyan uralkodói képességekkel, amelyekkel uralmát meg is tudja tartani. Gyakorlati példaként, már az említett Cesare herceg példáját hozza fel, és részletesen elemzi cselekedeteit, sıt az egymással folytatott beszélgetésekre is utal. 11
Machiavelli: A fejedelem (2001) Kossuth könyvkiadó. Fordította: Juhász Vilmos. 21. Machiavelli: A fejedelem (2001) Kossuth könyvkiadó. Fordította: Juhász Vilmos. 13 Machiavelli: A fejedelem (2001) Kossuth könyvkiadó. Fordította: Juhász Vilmos. 35. 12
40
HADMŐVÉSZET
Ez után a bőnös úton szerzett fejedelemségekrıl ír. Itt a szicíliai Agathokles példáját hozza fel. Majd közvetlenül a polgári fejedelemségekrıl ír és itt tesz egy jelentıs megállapítást a nemesség és a köznép egymáshoz való viszonyáról. İk minden városban megtalálhatóak és ebbıl Machiavelli a következı megállapítást vonja le: „a nép nem akarja tőrni a nemesség zsarnokságát és elnyomását, a nemesség viszont mindenáron uralkodni akar, hogy elnyomhassa a népet.14 „Osztályharcos” következtetések nélkül nála ebbıl a két törekvésbıl három megoldás származhat: fejedelemség, szabadság vagy anarchia. Szerinte, aki a nép körébıl kerül a fejedelmi székbe, az könnyebb helyzetben van, mivel a körülötte lévık nem érzik magukat vele egyenrangúnak. A néprıl úgy is említést tesz, mint azokról, akiknek a céljai becsületesebbek, mivel céljuk az elnyomás elkerülése, míg a nemeseké maga az elnyomás. Szerinte a népet nehezebb féken tartani, mivel létszámban többen vannak a nemesség kevesebben, de ık viszont jobban átlátják a helyzetet, amivel veszélyes helyzetet tudnak teremteni az uralkodó számára. Más szempontokból is próbálja vizsgálni a fejedelemségek erejét és szerinte itt az a döntı kérdés, hogy van-e a fejedelemségnek annyi ereje, hogy önállóan képes-e megvédeni önmagát, segítség nélkül. A fejedelmeket aktivitásra ösztönzi, és arra hívja fel figyelmüket, hogy ne nagyon bízzanak erıdítményeikben, inkább az embereikben. Fontosnak tartja a hadseregek típusát is a fejedelemség erejének vizsgálatakor. A zsoldos hadak alkalmazását elveti, mivel megbízhatatlanok és pénzért bármire képesek. A külföldi segélyhadak alkalmazását veszélyesnek tartja, mert ha látszólag segíteni is jönnek, könnyen egy másik fejedelem érdekeit képviselhetik.(Például a spanyolok Itáliában.) Szerinte a legideálisabb hadsereg, a saját hadsereg, amivel a fejedelem rendelkezik és ezt mindenféleképpen létre kell hoznia, hogyha tartósan meg akarja ırizni a fejedelemségét. A különbözı hadsereg típusokra sok-sok történelmi példát hoz fel Machiavelli. A hadseregre – szerinte - azért is nagy szükség van, mert „a fejedelemnek nem lehet más célja és gondolata, mint a háború… Ez az egyetlen foglalkozás, ami a fejedelemhez méltó”.15 A hadsereggel kapcsolatban még fontosnak tartja azt, hogy a fejedelem jól értsen a hadmővészethez, mert katonái 14 15
Machiavelli: A fejedelem (2001) Kossuth könyvkiadó. Fordította: Juhász Vilmos. 50-51 Machiavelli: A fejedelem (2001) Kossuth könyvkiadó. Fordította: Juhász Vilmos. 60.
41
csak így fogják tisztelni és becsülni és így a hadiszerencse sem hagyhatja el. A továbbiakban kifejti azt, hogy a fejedelem mikor és hogyan legyen bıkező, vagy szőkmarkú és mi a jobb: ha szeretnek, vagy ha félnek tıled.16 Ezt részletezve elmondja, hogy mindkettı elınyös lenne a fejedelemnek, de ha választani kell, akkor az elınyösebb, ha félnek a fejedelemtıl. Machiavelli fejedelem eszményképéhez egy bizonyos kegyetlenség társul, amelynek ez az egyik alapja. A hőségrıl és a szavahihetıségrıl is ez a véleménye, legfontosabb a fejedelem országának megtartása, a többi nem számít. Rövid mővének vége felé kitér a fejedelmi tekintélyre és a fejedelem minisztereire is. Szerinte a tekintély egyik alapja az is lehet, hogyha az adott fejedelem igaz barát és becsületes ellenség is. Cselekedetei legyenek nagyszabásúak, hogy felnézhessenek rá. A fejedelemnek fel kell ismernie az ıt fenyegetı veszedelmeket, és legkevésbé veszedelmeset kell választania. Az is nagyon fontos, hogy a fejedelem jól válassza meg tanácsadóit és minisztereit. Mindig csak az ország és a fejedelem érdekeit tartsák szem elıtt, és akkor lehetnek jó tanácsadók és miniszterek. A fejedelem viszont halmozza el ıket dicséretekkel, jutalmakkal és adományokkal. Az ezt követı fejezetben tárgyalt szerencse és virtú ismertetésének külön részt szánok. A fejedelem záró részeiben arról ír, hogy Itália fejedelmei miért vesztették el országaikat és az utolsó fejezet címe: Buzdítás Itália felszabadítására a barbárok uralma alól. Szerinte Itália fejedelmei azért vesztettek, mert megfelelı hadsereg híján voltak. Itália felszabadítására természetesen pedig Firenze új Medici fejedelmét buzdítja. Ezzel is zárja mővét, hogy egész Itália a Medici fejedelemben látja felszabadítóját és a jelenlegi kedvezı alkalmat nem lehet elszalasztani, és sikere érdekében ajánlja figyelmébe mővét.
7. A fejedelem államelméleti összefüggései Egyes államelméleti kutatók szerint A Fejedelem a válságból kivezetı utat mutatja meg és felfogható szabad Itália utópiájának is. Ennek az utópiának valóra váltója az „új fejedelem”. De vajon miért van szükség új fejedelemre?17 16 17
Machiavelli: A fejedelem (2001) Kossuth könyvkiadó. Fordította: Juhász Vilmos 69. Paczolay Péter (1998): Államelmélet I. Machiavelli és az államfogalom. Korona Kiadó. 75.
42
HADMŐVÉSZET
Machiavellinél a hatalomgyakorlás fogalma szorosan személyhez tapad, adott esetben a fejedelemhez. Az új fejedelem figurájára nagy hatást gyakoroltak az abszolutista uralkodók korabeli példái. Machiavelli a fejedelem abszolutista vonásait abban összegzi, hogy az a néppel, az alattvalókkal, az ellenségekkel, sıt a sorssal szemben is érvényesíti akaratát, hatalmát sem ezek, sem más nem korlátozza. Az abszolutista uralkodó ideálja abból született, hogy felismerte a központosodó állam elınyeit, többek között a francia és a spanyol királyság és ezen országok uralkodói egyben mintaképül is szolgáltak az új fejedelem leírásához. Machiavelli azt az általános problémát feszegeti, hogy miként szilárdítható meg az újonnan szerzett uralom. Ez a fejedelem egyik központi témája. Katolikus Ferdinánd és XII. Lajos alakját idealizálja az új fejedelem modelljében. Az új fejedelem történeti mintái között a spanyol és a francia királynál nagyobb hatású azaz itáliai államférfi, aki az itáliai félszigeten próbált meg egységes államot létrehozni, vagyis Cesare Borgia, másnéven Valentino herceg. Cesare Borgia azzal váltotta ki Machiavelli csodálatát, hogy egységes országot kívánt kovácsolni és a politikai vezetı nélkülözhetetlen tulajdonságait látta benne szinte teljesen tökéletesen megvalósulni. Ügyesen alkalmazkodott az események változásaihoz, céljai érdekében könyörtelenül járt el, saját fegyveres erejére támaszkodott a jövıre nézve is próbálta megszilárdítani hatalmát és felismerte és ki is használta a számára elınyös helyzeteket. Szerinte csak egyetlen hibát követett el, azt hogy belement a számára elınytelen pápaválasztásba és ez törekvéseinek végét jelentette. Mindez azzal a tanulsággal szolgált, hogy Itáliában a jelek szerint nem volt olyan államférfi, aki úrrá tudna lenni a szerencse hatalmán, és megvalósíthatná a történelem diktálta célt.18 Itt most ki kell térni Itália egyesítésének problémakörére. A nemzeti egység kérdése biztosan megjelenik Machiavelli elméletében, és ez az érzékenysége a kor talán legjelentısebb politikai átalakulása iránt joggal értékelte fel ıt az utókor szemében. Az egyre mélyebb és egyértelmőbb válságban keresi a hagyományos republikánus értékek megırzésének módjait. Hogy lehetısége egyre csökkent, az többek közt éppen Machiavelli írásaiban követhetı nyomon, hiszen ı is kijelenti, hogy a szükségszerőség az egységet, az pedig egyszemélyi uralmat kíván. 18
Paczolay Péter (1998): Államelmélet I. Machiavelli és az államfogalom. Korona Kiadó. 79.
43
Itália 1499-ben
Machiavelli életének és mővének egészét mérlegelve kétségtelen, hogy elsısorban Firenze sorsa érdekelte, a politikai rendszerváltozás után sem tudott elszakadni ettıl a közösségtıl, állandóan kísérletet tett a közügyekre való visszatérésre, megírta a város politikai harcainak történetét (Firenze története), a Párbeszédekben azt kutatta, hogy miként ırizhetı meg a szabadság a romlott városban, szóval mindenekelıtt Firenze sorsa érdekelte.19 Visszatérve az itáliai egység problematikájához el kell mondanunk, hogy Machiavelli a válságból több kiutat akart keresni és ezek egyike a nemzeti egység. De nézzük meg, hogy ír errıl 1513 augusztusában Vettorinak intézett levelében: „Ami a többi olasz egységét illeti, megnevettet: elıször is, mert nincs olyan egység, amely mindenkinek jó lenne; és ha a vezetık között létre is jönne az egység, az nem elég, mert egy garast sem érnek a seregeik, a spanyolokét, de azoknak a száma nem elegendı; másodsorban hiányzik a rend az egészbıl…”20 Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a francia, a spanyol és a többi állam elméleti összehasonlítása nem kínál másolható megoldást. Machia19
Bevezetés az európai kultúra és bölcselet történetébe. (2001) Szerkesztette: Prof. Dr. Vince Lajos. ZMNE. 2001. Gilbert, Machiavelli 182 skk., Sabine 267-8. 20 Machiavelli mővei. 2 köt. (1978) Európa Könyvkiadó. Lettere familiari, n. CXXXI, p. 277.
44
HADMŐVÉSZET
velli az itáliai helyzet sajátosságai között keresi a lehetıségeket, közte az egység útját is. Az egység elıtérbe állítása nem feltétlenül nemzeti kerethez kötıdik, hanem adott városállamhoz. Az egység inkább a hatalmi berendezkedés elve, nem a területié. A „egységgel” kapcsolatban visszautalok A fejedelem záró soraira: „Élni kell tehát az alkalommal, hogy Itália annyi idı múltán végre szabadítóra találjon. El sem mondható, mennyi szeretettel fogadnák, mindazon tartományokban, melyek idegen betörésektıl szenvedtek…”21 Itt az a kérdéses, hogy a néhány sorral odébb olvasható hazafogalom csak a Mediciek Firenzéjére, vagy egész Itáliára vonatkozik-e. Machiavelli elméleti kísérleteiben közös volt a válságból kivezetı út keresése, ehhez szolgáltak a történelmi példák és ebbıl a szempontból ítélte meg a korabeli eseményeket. Szerinte, ha romlott az állam, akkor az abszolút hatalmú uralkodóra van szükség. A válság megoldásához rendkívüli képességő és hatalmú államférfira van szükség, aki úgymond „újra kezdi” az államot. Nemcsak a fejedelem, hanem Machiavelli valamennyi mőve beilleszkedik a válságmegoldási kísérletbe: legjobban az új fejedelem mintázza meg a megújító politikai erıt, de a szélesebb elméleti alapozást a Párbeszédek adják meg. Végül a Firenze története arra keresi a választ, miként ırizhetı meg az egység a belsı harcok és a külsı fenyegetések közepette. Államfogalma is ebbe az összefüggésbe illeszkedik: a hatalmi viszonyok jelentıségének felismerése összekapcsolódik az itáliai és a firenzei válság megoldásához adott tanácsokkal, melyek erıteljes hatalmat tételeznek fel. Ez részben személyhez kötött (fejedelem), részben intézményekben testesül meg (törvények, hadsereg). Vagyis közel kerül az államfogalom bizonyos vonásaihoz, fıleg a szervezethez, a tartalomhoz és a funkcióhoz.22
8. Röviden a szerencsérıl és a virturól Machiavelli A fejedelem egész 25. fejezetét annak a kérdésnek szenteli, hogy „Mit ér a szerencse az emberi dolgokban, s hogyan lehet vele szembeszállni?”. Elveti az általános véleményt: „sokan úgy gondolják, a világ dolgait Isten és a szerencse igazgatja, emberi ésszel ezen mit sem 21 22
Machiavelli: A fejedelem (Kossuth, Budapest, 1991) 103. Paczolay Péter (1998): Államelmélet I. Machiavelli és az államfogalom. Korona Kiadó. 85.
45
lehet változtatni, ellene nincsen orvosság”, és azt állítja ezzel, hogy az ember szabad és saját sorsának irányítója: „Igaz, hogy a szerencse felerészben ura tetteinknek, hanem másik felét, vagy majdnem annyit, önnön erınk mozgatja”. A szerencsét pusztító folyóhoz hasonlítja: „ott mutatja meg hatalmát, ahol nem áll vele szemben átgondolt erı, s oda fordítja haragját, ahol gát és töltés nem állja útját”. A Fortuna nıiességére célzó erotikus nyelvezetet is felhasználja a szerencse és a virtu vonatkozásában: „Amondó vagyok, hogy az ember inkább legyen szenvedélyes, mintsem óvatos, mert a szerencse olyan, mint az asszony, csak akkor tartod kordában, ha ütöd-vered…; s mint az asszony, a fiatalokat kedveli, akik nincsenek rá tekintettel, vérmesek, és merészen parancsolgatnak neki”.23 Úgy tőnhet, hogy Machiavelli adós marad a virtu definíciójával. Mőve alapján azonban kiderül, hogy ezt a kifejezést következetességgel alkalmazza. Azt a tulajdonságot érti alatta, amely alkalmassá teszi a fejedelmet arra, hogy állja Fortuna csapásait, megszerezze az „istennı” jóindulatát és ennek eredményeképpen uralkodói hírneve szárnyaljon, saját magának megbecsülést és dicsıséget szerezve, kormányzatának pedig biztonságot nyújtva.24
9. Befejezés Machiavelli további mőveiben, A fejedelemben felvetett gondolatok és elméleti megközelítések csak még alaposabban kikristályosodnak. Röviden felsorolva ezek a következı mővek: A háború mővészete (1521), Beszélgetések és a Firenze története (1520-as évek). 1527-ben a Medici-kormányzat megbukott Firenzében. Machiavelli újból kormányzati állásban reménykedett, de a város új irányítói félelemmel és győlölettel tekintettek rá és mindennemő alkalmazásától eltekintettek. Ez nagy csalódás volt számára. Gyógyíthatatlan betegsége következtében 1527. június 21-én meghalt. A sírján ezt a feliratot olvashatjuk: „Nincs sírfelirat, mely méltó volna ekkora névhez…”. Már életében elkezdték plagizálni, sok kritikát is kapott, de voltak olyanok is, akik egyetértettek vele. Halála után ez a folyamat felgyorsult és sok történelmi eseményt írtak a számlájára. Például a hugenották a 23 24
Machiavelli: A fejedelem (2001) Kossuth könyvkiadó. Fordította: Juhász Vilmos. 95-99. Skinner, Quentin (1996): Machiavelli. Atlantisz Könyvkiadó. 51.
46
HADMŐVÉSZET
Szent-Bertalan-éji vérengzésben a machivellizmust látják és III. Henriknek állítólag A fejedelem volt a kedvenc olvasmánya. Kétségtelen, Machiavelli hatása mind a hatalomelméletét elfogadók és mind az ellenzık körében a türelmetlenség irányába hatott. A mai napig is politikusok, történészek, jogászok és filozófusok tanulmányozzák nagy figyelemmel, és változatlanul számos vita tárgyát képezik mővei.
47
Felhasznált irodalom 1. Bevezetés az európai kultúra és bölcselet történetébe. (2001) Szerkesztette: Prof. Dr. Vince Lajos. ZMNE. 2001 2. Machiavelli: A fejedelem (2001) Kossuth könyvkiadó. Fordította és a bevezetıt írta: Juhász Vilmos 3. Machiavelli mővei. 2 köt. (1978) Európa Könyvkiadó. Fordította: Lutter Éva I. kötet 4. Skinner, Quentin (1996): Machiavelli. Atlantisz Könyvkiadó. 5. Paczolay Péter (1998): Államelmélet I. Machiavelli és az államfogalom születése. Korona Kiadó.
48
