M S MESTER VIZITÁCIÓ-KÉPÉNEK RESTAURÁLÁSA

MENRÁTH PÉTER-HERNÁDY SZILVIA

M S MESTER VIZITÁCIÓ-KÉPÉNEK RESTAURÁLÁSA

A Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményé nek késő középkori szárnyasoltárokat, táblaképeket és faszobrokat bemutató állandó kiállítását - hosszú éve kig tartó, nem egy esetben a tárgyakat szinte a pusztu lástól megmentő, újjáteremtő restaurátori munka után - 1982-ben nyitották meg a Budavári Palota egykori trón termében. A trónterem előterében közel tíz éven át a gyűjtemény ide kiemelt legkedveltebb darabjai között a legszeretettebb, M S mester Vizitáció-táblája fogadta a látogatókat. A művészettörténeti kutatásban általánosan elfoga dott, minden kétséget kizáróan azonban mindeddig be nem bizonyított nézet szerint a Vizitáció az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött, a Feltámadás-jelenetén 1506-ra datált és M S betűkkel jelzett, négy - az Olajfák hegye, a Keresztvitel, a Kálvária és a Feltámadás jelene teit ábrázoló - táblával, valamint a hontszentantali plé bánia tulajdonában levő, Jézus születését ábrázoló kép pel együtt egy főoltárhoz tartozott. A Vizitáció és a Ke resztvitel az oltár bal oldali mozgószárnyát alkotta. A festett oldalak - tehát a festmények - az oltárszárnyak külső oldalai voltak, az oltár becsukott állapotában vol tak láthatóak, míg a mostani hátoldalak tartoztak az ere deti főnézethez, ezek díszítették a nyitott oltárt. A Vizitáció-tábla 1902 óta van múzeumi tulajdonban. Korábbi megjelenéséről, állapotáról sem leírások, sem fényképek nem ismeretesek. Sőt, 1952-ig, a Kákay Sza bó György által folytatott restaurálásig terjedő időszak ból sem áll rendelkezésünkre semmilyen írásos adat vagy dokumentáció a tábla állapotának változásairól, az ebben az időszakban rajta elvégzett beavatkozásokról, javításokról. Erre vonatkozóan csak néhány, ebből az időből származó fényképfelvétel segítségével tájékozód hatunk. Ezek alapján megállapítható, hogy a képet 1902-ben, megvásárlásakor, nem fedte annak teljes fe lületét érintő átfestés. A Hermann Voss által 1907-ben , Divald Kornél által 1910-ben publikált fényképen ilyen nem látható, és sem Voss, sem Divald nem említi, hogy a tábláról a múzeumba kerülés után átfestést távolítot tak volna el. A felvételeken részleges, inkább javítás nak tűnő átfestések látszanak. Ezek stilárisan, korban és a készítés szándékában sem azonosak az esztergomi Ke resztény Múzeum passió-tábláinak a századelőn készült fényképekről ismert, összefüggő, a festmények szinte 1

2

teljes felületét érintő átfestésével. A Keresztény Múze u m tábláiról 1915-ben Endrődy Sebestyén távolította el az összefüggő átfestési réteget. Feltűnő, hogy a passió képeknek az ez alól előkerült középkori felülete telje sebb, mint a Vizitációé az 1952-es restaurálás közben készült fényképfelvételeken. Az 1910-es tisztítás után, „amikor az évszázadok fo lyamán reátapadt por- és koromréteget" távolították el a képről, az első komolyabb beavatkozás nyomait 1937ből viseli a tábla. A fatáblát ekkor lesorvasztották, majd csúszóhevederes parkettázással erősítették meg . Óriá si veszteség a tudomány számára, hogy sem leírás, sem fénykép nem készült a tábla ekkor „elpusztított" erede ti hátoldaláról. Pótolhatatlan információk mentek így veszendőbe az egykor az oltár főnézetéhez tartozó domborműre vonatkozóan, és egyben közvetlen bizonyíté kok vesztek el, melyekkel egyértelműen igazolható vagy éppen cáfolható lett volna a Vizitáció-tábla és az eszter gomi képek összetartozása. A Vizitáció-táblának 1952-ben Kákay Szabó György által elvégzett restaurálása a festett felületre, jórészt az esztétikai helyreállításra korlátozódott. A feltáskásodott festékréteget Kákay Colettas injektálás után visszava salta. Eltávolította a korábbi restaurálások javításait, ki sebb mértékű átfestéseit. A tisztításról készített fotó dokumentáció alapján megállapíthattuk, hogy ezek az átfestések a festékréteg és az alapozás teljes hiányai körül - például Erzsébet vörös és Mária kék köpenyén, a rózsaszín ruha alsó részén - voltak, valamint ott, ahol korábban „túltisztítás" történt. Kákay nem tisztította le teljesen a képet, hanem az általa jónak ítélt, rekon strukciós jellegű kiegészítéseket meghagyta: így a Má ria és Erzsébet nyakán, illetve fejkendőjén át függőle ges irányban húzódó hiányok, valamint a fölöttük levő dombtetőn álló ház esetében. Az arany háttérnél is meghagyta a korábbi javításokat, arany kiegészítést nem alkalmazott. A kép védelme azonban továbbra sem volt megoldott, a restaurálás után néhány évvel ismét romlások mutat koztak rajta. A tábla középen szétvált, a festékréteg és az alapozás nagy területen feltáskásodott. Ez tette szük ségessé a tábla fecskefarkos csapolással történő megerő sítését. 1960-ban új díszkeretet készítettek a kép számá ra, és elé védőüveget helyeztek. 3

4

1. M S mester Vizitáció-táblája (restaurálás közben, 1952) The Visitation by Master M S (during restoration, 1952)

2. A feltáskásodott részek leragasztása (1989) Fixing of the lifted paint layer (1989)

4. Háztetős teltáskásodás: a hídon áthaladó két figura (közgyűrus felvétel)

3. Haztetos teltáskásodás: Erzsébet köpenyének részlete (makrofelvétel) Large areas of lifting: details from Elizabeth's cape (macro-photo)

Az 1967 és 1971 között a „Hét évszázad magyar mű vészete" című kiállítás-sorozatban szereplő festmény állandó mozgatásnak és változó klímaviszonyokriak volt kitéve. Az újabb romlások, feltáskásodások rendszeres jelentkezése teljesen természetes ezen előzmények és körülmények ismeretében. A kép kritikus helyzetén csak rontó védőüveget ekkor eltávolították ugyan, de a res taurátori beavatkozás továbbra is csak a felület rögzíté sére, illetve kisebb mértékű retusálására korlátozódott. 1974-ben a Kúria épületében állították ki a Vizitációt, majd a Régi Magyar Gyűjteménnyel együtt a Budavári Palotába került. 1975-ben a várbeli, új kiállítás állapotel lenőrzése során is megállapították, hogy a „festékréteg egy kisebb és egy nagyobb területen felhólyagosodott". 1977-ben a gyűjteményraktár beázásakor a kép igen je lentős károsodást szenvedett. Lakkrétege elhomályoso dott, és a festékréteg újra több helyen feltáskásodott. Ezt ismét rögzíteni, a lakkot regenerálni kellett. Az 1982-ben megnyíló új kiállítás előtt a Vizitációt is mét javították, és kezelték a kisebb folytonossági hiányo kat is. A tróntermi előtérben sem stabilizálódott azon ban az állapota, amit a szinte állandóan jelentkező k i 5

Large areas of lifting: the two figures crossing the bridge (the photograph was taken with a camera fitted with a converter)

sebb mértékű feltáskásodások folyamatosan jeleztek. Ezeket időről időre kijavították, visszavasalták ugyan, de a kép a közönség és a muzeológusok szeme láttára így is napról napra romlott, mígnem 1989-ben ez olyan mértéket öltött, hogy be kellett venni a kiállításból. Restaurátorok és művészettörténészek számára nyil vánvalóvá vált ekkor, hogy a megelőző évek „tüneti ke zeléseivel" szemben ezúttal teljes, feltáró restaurálásra van szükség. Ennek a munkának kettős célt kellett maga elé tűznie: egyrészt a romlás okait feltárva a fatábla és a festett felület védelmének megoldását, esztétikai helyre állítását, másrészt a feltáró restaurálás során minden olyan fizikai, kémiai és fototechnikai vizsgálat elvégzé sét, minden olyan jelenség, részlet megfigyelését és do kumentálását, amely segítheti ennek a magyar emlék anyagban oly nagyra értékelt festménynek a tudományos feldolgozását, valamint minden bizonnyal európai jelen tőségű mestere életművének pontosabb megismerését. 6

* A Vizitáció-táblát ugyan többször javították, jelentős át festések azonban a kép átvételekor már nem voltak raj-

5. Mária (átvételi állapot, 1990)

Mary (before restoration, 1990) ta. 1952-ben Kákay Szabó György a festett felület rész leges letisztítása után - a korábbi restaurálások jónak tartott kiegészítéseit meghagyva - , újabb kiegészítése ket alkalmazott, és a felületet új, úgynevezett patinázó lakkréteggel látta el. A későbbi vasalgatások során ezek a kiegészítések több helyen megsérültek. A sérüléseket kijavító retusokkal együtt így a kép átvételekor a felü leten háromféle kiegészítés volt látható, amelyek - az 1989-ben a képfelület egészére felhordott viaszgyanta védőréteggel együtt - összemosott képet adtak.

Előzetes

vizsgálatok

A restaurálás folyamán elvégzett vizsgálatokat két részre kell bontani. Az első fázishoz tartoznak az előkészítő, úgynevezett roncsolásmentes vizsgálatok: elemzések, speciális fototechnikai eljárások, amelyekkel a kép át vételi állapotát (hiányokat, átfestéseket, korábbi beavat kozások nyomait) dokumentáltuk. Ehhez a fázishoz tar toznak még a festéstechnikai sajátosságok - például alárajzolás, nagy rendszámú elemek (pigmentek) területi

6. Erzsébet (átvételi állapot, 1990)

Elizabeth (before restoration, 1990) eloszlása, minősége és mennyisége stb. - kimutatását, rögzítését célzó vizsgálatok is. A második fázisban pe dig követték, mintegy folytatták ezeket a festmény ko rára, a mesterre, illetve a műhelyre jellemző, anyaghasználatbeli és festéstechnikai sajátosságok kimutatását, i l letve az attól eltérő beavatkozások, az átfestések elkü lönítését célzó olyan kémiai és fizikai vizsgálatok, me lyeket csak a restaurálás közben - a tisztítás után - le het elvégezni. A 15-16. században az azonos kultúrkörhöz tartozó festőműhelyek nagy általánosságban véve azonos anya gokat, igen hasonló festéstechnikai megoldásokat alkal maztak. E széles körben elterjedt, szinte általános gya korlat kimutatásán kívül a fenti vizsgálatok együttes cél ja a csak az adott képre speciálisan jellemző anyagok, eljárások vagy adatok elkülönítése volt, hiszen csak ez lehet bizonyító értékű a stíluskritikai alapon a Vizitációtáblával összefüggésbe hozott, M S mesternek tulajdo nított - sőt a jövőben esetleg újonnan neki attribuálható - képek összetartozására, vagy éppen az összetartozás lehetőségének kizárására nézve. Az előkészítő vizsgálatok során röntgenfelvétel ké-

A tábla felső része (röntgen radiográfiás felvétel) The upper part of the panel (X-ray radiograph)

8. Mária és Erzsébet (röntgen radiográfiás felvétel) Mary and Elizabeth (X-ray radiograph)

szült a tábláról. (A vizsgálatok Kriston László fizikus irá nyításával folytak.) Ezen röntgen-radiográfiás felvéte lek alapján megállapítható volt, hogy éles körvonalú, a festékréteget és az alapozást egyaránt érintő teljes hiá nyok főleg a deszkák illesztései mentén találhatók. A fi gurális részeken jelentős, plasztikai részt is érintő, tel jes hiány Mária fej kendőjén, haján, rózsaszín ruhájának alján, valamint Erzsébet fejkendőjén, köpenye vörös drapériájának alján, a bal cipőnek a köpenye alól kiló gó végén és kinyújtott bal kezének ujj végződésein ta lálható. Ugyanilyen jellegű hiány a tájháttéren a Mária feletti sziklás domboknál, a sziklán álló háznál és a jobb oldalon a vár feletti hegynél, illetve a folyón átvezető híd kapujának bal oldali függőleges szárán és a felette levő erdőrésznél, míg az előtér zöld növényzetében a rózsa leveleinél a nyolcadik deszkán, illetve az írisz szá rán az első deszkán található. Az arany felület teljes h i ánya a kép felső harmadában a legnagyobb mértékű. A teljes hiányokon kívül a röntgenfelvételeken jól behatárolhatóvá vált a festékréteg elvékonyodása és a koráb bi beavatkozásokból is eredő töredezettsége, repedés hálója, kopottságának, hiányainak mértéke is. A rönt genfelvétel nagy atomszámú pigmentek jelenlétét m u tatta ki Erzsébet arany ruhaujjának grafikusan megfes tett ráncainál, valamint az ujj plasztikájának csúcsfénye inél. A csúcsfényeknél a festék ólomtartalma miatt ez természetes. A fekete szín esetében azonban ebből arra lehetett következtetni, hogy alatta, a felsőnek teljesen megfelelő, olyan anyagú aláfestés húzódik, amely ezt a jelenséget kiváltja. Ezt a megoldást alkalmazta a festő a fáknak a fém-, azaz az aranyfelületre történő megfesté sénél is. Kimutatható volt a röntgenfelvétel segítségé vel az is, hogy Erzsébet köpenye igen rossz állapotú fes tékrétegének repedéshálójában korábbi átfestési réteg ből származó, nagy atomszámú pigment található. Vidikoncsöves kamerával végigpásztázva az egész képfelületet azt tapasztaltuk, hogy az igen kopott felü leteknél, például Mária kezén, nyakán és rózsaszín ru háján, a szabad szemmel is látható alárajzolások a kép ernyőn teljesen elhalványodtak. A nemzetközi szakiro dalomban is ismert jelenséget a vasgallusztinta haszná lata magyarázza. Ebbéli meggyőződésünket E r w i n Emmerling és J. R. J. van Asperen de Boer professzor egymástól függetlenül végzett vizsgálatai és írásos szak véleményei is megerősítették. Az infra-vizsgálatok így a röntgen-radiográfiás felvételekhez és a szabad szem mel történő megfigyelésekhez képest ilyen értelemben a kép tudományos feldolgozásához lényeges új adatot nem szolgáltathattak. Az infra-vizsgálatoknak egyetlen, igen jelentős eredménye annak megállapítása volt, hogy a festő a kompozíciót felvázoló alárajzoláshoz vasgallusztintát használt, ami - ez éppen a középkori táblák vizsgálatainak eredményei alapján követhető jól nyo mon - eltér a korban általánosan elterjedt műhelygya korlatból. Az előkészítő fototechnikai vizsgálatok alapján így pontosan behatárolhatóvá vált az eredeti festékréteg hi

ányainak helye és nagysága, a felület kopottságának mér téke, valamint jól elkülöníthetővé váltak a korábbi beavat kozások nyomai. Az eredmények értékelése alapján tud tuk pontosan megtervezni a restaurátori beavatkozást.

A parkettarendszer a táblakép védelme

korszerűsítése,

A Vizitáció-tábla csúszóhevederes parkettarendszerét a középső, eltávolított heveder belső oldalán talált fel irat szerint - Pusztai Károly asztalosmester készítette 1937-ben. Az eredeti, nagyméretű középkori oltárépítményben a Vizitáció-táblát széles, vastag díszkeret fogta közre. Ennek a bonyolult csapolásokkal, vasalásokkal megerő sített keretnek a díszítésen kívül lényeges stabilizáló funkciója is volt: síkba szorította a keret nútjába illesz tett táblát - innen ered a szorító-, illetve nyomókeret ki fejezés - , a mozgószárnyak esetében pedig ellensúlyozta a nagy fesztávolság miatt a mozgatáskor fellépő ún. nyí ró- vagy csavaróhatást, a belső feszültségeket harmoni kusan elosztva csökkentette.

9. A Vizitáció-tábla hátoldala (1990)

The reverse side of the Visitation (1990)

Az eredeti keretéből már régen kiemelt Vizitáció-táblát a múzeumi bemutatás számára készült díszkeret azonban nem védte ennyire. A gyakori mozgatás során megkezdődött a festékréteg fellazulása, a hordozótól való elválása. A csúszóhevederes parkettázás célja az eredeti szorítókeret funkciójának átvétele, a kép síkban tartása és az elvékonyított faanyag erősítése. A parket tarendszer az oldalirányú mozgásnak azonban szükség képpen nagyobb teret enged. A párhuzamosan futó csúszóhevederek a kép mozgatásakor fellépő nyíróhatás ellen nem tudnak elegendő védelmet nyújtani, bár milyen sűrűn helyezkednek is el egymás mellett. A csúszóhevederes rendszer azzal, hogy a különböző mozgatások során keletkező feszültséget a kép egész felületére egyenletesen elosztja, ezáltal a meggyengült pontokon mérsékli azt, csökkenti a festékréteg teljes el válásának, felhólyagosodásának lehetőségét. A folyama tot azonban csak mérsékelni képes, megakadályozni nem. A Vizitáció-tábla 1937-ben készült, sűrű rácsozatú parkettarendszere - a csúszóhevederek 7,5 cm-re, a füg gőleges merevítők 4 cm-re voltak egymástól - megle hetősen nehézkesen működött. A fából készült csúszó hevederek mozgása a tábla felborzolt fafelületén ugyan is csak igen korlátozott volt. A kép folyamatos romlásának másik fő oka nyilván valóan a kiegyenlítetlen klímaviszonyokban keresendő. Elsősorban a relatív páratartalom csökkenése következ tében a fatábla zsugorodik, a meggyengült pontokon a festékréteg könnyen felhólyagosodik, feltáskásodik. Annak érdekében, hogy a zsugorodási erőt mérsékel jék, a parkettarendszer készítése előtt a táblát alkotó, ere detileg kb. 2 cm vastag hársdeszkákat 1,5-1,3 cm vé konyságúra sorvasztották le. A kép védelme azonban e megerősítési rendszerrel sem oldódott meg. A felborzolt fafelület még érzéke nyebbé tette a gyakori klimatikus változásokkal, első sorban a páratartalom ingadozásaival szemben, míg a nehezen mozgó parkettarendszer nem védhette meg a táblát a gyakran ismétlődő kiállításokon való szereplés megkövetelte szállítás, csomagolás, mozgatás okozta károsodásoktól. Az 1952-es restaurálás pedig, mint lát tuk, csak a festmény esztétikai helyreállítását tartotta feladatának. Minden bizonnyal a kép állapotának újabb romlása tette szükségessé, hogy a Kákay Szabó György vezette restaurálás után a táblát középen, a negyedik és ötödik deszka illesztésénél, öt fecskefarkos csapolással erősítsék meg. A mostani beavatkozásnak elsődleges célja a tábla sta bilizálásának, védelmének megoldása volt. A parketta rendszer korszerűsítése jelenti egyrészt a sűrű fából ké szült rácsszerkezet ritkítását és az ebből meghagyott ré szek működőképessé tételét, másrészt az így megritkított, meggyengített szerkezet kiegészítését a fémből, illetve műgyantából készült csúszóhevederes rendszerrel. Eb ben a rendszerben a csúszóheveder és a bak közötti csúszóellenállás olyan minimális, hogy bármilyen csekély erő hatására képes elmozdulni a heveder, de a tábla sík 7

ban maradását tökéletesen biztosítja. A tábla védelme ér dekében elvégzett másik igen fontos beavatkozás a fatábla konzerválása volt. Ez nagyban csökkentette annak érzékenységét a páratartalom változásaival szemben. A konzervált fatáblán az újjáalakított parkettarendszer megfelelően stabil klimatikus viszonyokat feltételezve immár képes a táblakép védelmét biztosítani. A hátoldalon tervezett munkálatok elkezdése előtt a képfelületet a már korábban, 1990-ben felhordott viasz réteg felhasználásával, arra újabb két réteg Paraloid B 72 műgyanta 30 %-os toluolos oldatával felragasztott pa pírmaszk felhelyezésével védtük. Az oldószer teljes elpárolgása után a képet festett felületével lefelé, zsírpa pírral és filccel bevont munkaasztalra fektettük és pillanatszorítókkal rögzítettük. A festett felület biztonságba helyezése után kezdődhetett a parkettarendszer átala kítása. A munka az eleve eltávolításra ítélt részek kiemelé sével kezdődött. A bakokat átvágva kiemeltük a csúszóhevedert, majd vésővel eltávolítottuk az enyvvel ragasz tott bakokat. A továbbiakban az alul és fölül két sorban meghagyott parkettarendszert kellett működőképessé tenni. A csúszóhevedereknél lecsiszoltuk a barna pácolást, vala mint a vastag lakkréteget. A hevederek így - ha nem is könnyen, de biztonságosan - oldalról kiüthetőkké, mozgathatókká váltak. Ekkor derült k i , hogy az évek során a hevederek enyhén ívesen meggörbültek, ami jól mutatta, hogy a tábla a parkettázás óta mennyit válto zott. Az alsó és felső két-két sort azért hagytuk meg, hogy a munkálatok alatt a már beállt állapotot rögzítse, illetve a későbbiekben a fatáblát a széleknél alátámassza, erősítse. A régi parkettarendszer eltávolítása, illetve a megha gyott részek működőképessé tétele után a fatáblát Paraloid B 72 műgyanta toluolos oldatával konzervál tuk.

10. A régi parkettarendszer megtartott részének felújítása

Reconstructing the saved parts of the old cradling system

és az illesztéseken elhelyezve. Ennek megfelelően egyegy sorban 15 db bak van. A csúszóhevedereket a szé lek felé (egymástól 53,5 cm-re) eltolva úgy helyeztük el, hogy azok önmagukban is stabilan tartsák a fatáblát és a tábla történetéről hasznos információkat hordozó ré szeket ne fedjék el.

A táblakép tisztítása,

11. Az új csúszóheveder felragasztás előtt

The new members of the cradling before gluing

12. A tábla hátoldala a parkettarendszer korszerűsítése után

The reverse side of the panel after the modernization of the cradling si/stem

Az új parkettarendszer bakjai danamid-műgyantából, a csúszóhevederek krómozott, kemény rézcsőből ké szültek. A 1,5 cm széles és 6 cm hosszú bakokat epoxi gyantával ragasztottuk a fatáblához, a deszkák közepén

a festékréteg

konzerválása

A korszerűsített parkettarendszer megfelelő működésé ről a tábla folyamatos megfigyelésével, állandó ellenőr zésével győződtünk meg. Mintegy fél év elteltével, a munkálatok előtt a kép felső széléről készült keresztmet szet-rajzot összehasonlítva a munkálatok utáni állapot tal, meggyőződhettünk arról, hogy a fatáblán még kis mértékű alakváltozás sem történt. Ezután kezdődhetett meg a festett felület restaurálása. Elsőként a védőmaszkot távolítottuk el. Az oldószer a felület ideiglenes védelmére felhordott viaszréteggel együtt az 1952-es restaurálás lakkrétegét is elvékonyí totta, ezáltal az akkor készített - viaszszappanos kötő anyagú - retusok, kiegészítések egy része is megsérült, így ezek szemmel láthatóan is jól elhatárolhatóvá vál tak az eredeti festékrétegtől. Átvizsgálva a képfelületet, újabb zárt feltáskásodás, vagy kipergés nem jelent meg, ami bizonyítéka annak, hogy a képfelület védelme a hátoldali munkálatok alatt megfelelő volt. Több helyen azonban, elsősorban az alsó és felső harmadban, ahol a táblát hevederszerűen erő sítő szálas anyag húzódik, azt tapasztaltuk, hogy az ala pozás csak gyengén tapad a fatáblához. Az ilyen jelle gű elválások visszaragasztását a felületet borító, illetve a repedéseket eltömő anyagok, korábbi beavatkozások eltávolítása után volt célszerű elvégezni. A munkafolya matokat úgy kellett tehát megtervezni, hogy a visszaragasztás a tisztítás és a különböző vizsgálatokhoz szük séges mintavétel után következzék. A képfelület mintegy feléről eltávolítottuk a még megmaradt elöregedett, szennyezett lakkréteget és Kákay Szabó György restaurátor kiegészítéseit. Ekkor nyílt lehetőség arra, hogy mintákat vegyünk a festett felület különböző rétegeiből keresztmetszeti, röntgen diffrakciós és elektronsugaras mikroanalízis vizsgálatok hoz. Az elvált festékréteget az alapozással együtt a hagyo mányos Colettas injektálás és vasalás helyett Plextol B500 akril vizes diszperzióval rögzítettük a hordozóhoz. Ez lehetővé tette a festmény kíméletesebb kezelését - hi szen nem kellett azt hőnek kitenni és vasalni - , a na gyobb ragasztóerejű anyaggal egyszersmind szilárdabb kötést és nagyobb rugalmasságot tudtunk biztosítani. A szálas anyaggal megerősített részeknél, főleg az ara nyozásnál, injektálással egy pontból nagy területet le hetett rögzíteni. A kitisztított repedéshálóban megjele nő ragasztóanyag jelezte a konzerválóanyag kiterjedé sét, a beavatkozás eredményességét. A képmező közép-

13. A Vizitáció-tábla felső része (tisztítás közben)

The top part of the Visitation (during cleaning)

ső részén, a meggyöngült kötésű festék- és alapozóré tegbe a kibontott tömítések, illetve a kipergések men tén juttattuk be a kötőanyagot. Az olyan területeken, ahol ilyen hiány nem volt, a felületet kis területen újra leragasztottuk. Ezen kis „fület" képeztünk, amivel kö rülbelül fél milliméternyire fel lehetett emelni a fellazult rétegeket. A szétnyílt repedéshálón keresztül pedig i n jektálással juttattuk be a kötőanyagot. Ezzel a módszer rel elértük azt, hogy a korábbi beavatkozásokkal ellen tétben - amelyek következménye a képfelületen ma is látható - a felület nem töredezett szét és nem keletkez tek egymásra torlódott részek sem. Az arany háttér tisztítása során a folytonossági hiá nyokon kívül, ha kopottan is, a felület mintegy 80 %ában eredeti felületet tártunk fel. A tábla két oldalán ez csak az alapozásban jól látható bekarcolásig tart, ami a korban szokásos gyakorlatot ismerve arra utal, hogy az aranyozott felületet, a tábla felső részét eredetileg rátétfaragvány díszítette Az arany felületen talált kék fes tésmaradványokról a keresztmetszet-vizsgálatok egyér

telműen bebizonyították, hogy másodlagosak, így eze ket a felületről eltávolítottuk. A rátétfaragványok alatt tehát minden bizonnyal homogén aranyfelület volt. A kép tisztítása során átfestéseket távolítottunk el Mária kék köpenyéről. Ez a drapéria a restaurálás előtt meglehetősen zavaros, plasztikailag értelmezhetetlen képet adott. Ez abból következett, hogy Kákay Szabó György, miután felismerte e felületen a túltisztítás té nyét, az átfestéseket óvatosságból csak bizonyos mérté kig távolította el. Az így létrejött felemás, szétesett felü letet esztétikailag egységesítette, de egyes részletek így a dúsan redőzött drapériák - plasztikai értelmezé sét ennek alapján meg sem kísérelhette. Az átfestések elkülönítése érdekében mintákat vet tünk a keresztmetszet-csiszolat mikroszkópos vizsgála tához a kék drapéria különböző pontjairól. A vizsgálati eredmények alapján lehetővé vált a rétegek egymástól való elkülönítése. A tisztítás így már biztonságosan el végezhető volt. Az előkerült eredeti festés igen kopott. A korábbi túltisztítások eredményeképpen a mesterre

14. Mária (tisztítás közben) Mary (during cleaning)

16. Mária keze (makrofelvétel, tisztítás közben) Mary's hand (macro-photo, during cleaning)

15. Erzsébet (tisztítás közben) Elizabeth (during cleaning)

17. Erzsébet keze (makrofelvétel, tisztítás közben) Elizabeth's hand (macro-photo, during cleaning)

19. Erzsébet vörös köpenye (tisztítás közben) Elizabeth's red cape (during cleaning) 18. Mária haja (tisztítás közben) Mary's hair (during cleaning)

igen jellemző több rétegű festésmódnak e kis területen, egymás mellett, különböző rétegei jelentek meg. A leg felső, sötét modellálások mellett, látszanak a felületen az eredetileg alsóbb réteghez tartozó középtónusú szí nek és helyenként az alapozás is. Mária rózsaszín ruhája plasztikailag jól értelmezhe tő, szinte ép részletként maradt meg. Felületén a dra péria plasztikáját adó, befejező árnyékolások is megta lálhatóak. Ezt az értelmezhetőséget a festékréteg kopott sága és kisebb folytonossági hiányai nem befolyásolják. Erzsébet piros köpenye az egész képfelület leg rosszabb állapotú része volt. A korábbi túltisztítás kö vetkeztében egyszerre, együtt láthatóak az alsó és felső modellálások egymástól eltérő irányú nyomai. A drapé ria plasztikusságát adó árnyékoló modellálás egyes ré szeken csak nyomokban, nagyobb területen pedig igen halványan maradt meg. A szabadon alkalmazott igen bonyolult aláfestés az értelmezhetőséget tovább nehe zítette. A felületek kopottságát azonban a jobb állapotú sötét kontúrok sikeresen ellensúlyozzák, nagyban hoz zájárulva így a drapéria térbeliségének visszaállításához.

20. Mária ruhája és Erzsébet köpenye, valamint a zöld előtér (tisztítás közben) Mary's dress and Elizabeth's cape, including the green foreground (during cleaning)

22. írisz (tisztítás közben) Iris (during cleaning)

21. Tájképi háttér (tisztítás közben) Landscape background (during cleaning)

A fejeken és a kezeken nem volt átfestés, csak javítás a hiányoknál. Az igen vékony eredeti festékréteg alól áttetszik az alapozás. Pasztózusabb festés csak a csúcs fényeknél található. A kisebb mértékű kopottság mel lett, valamint a helyenként plasztikai részeket is érintő hiányokon kívül Mária és Erzsébet igen finoman és dú san redőzőtt kendője a fejekhez hasonlóan jó állapot ban maradt meg. Mária jobb keze az alárajzolásig ko pott, két ujjának kontúrja hiányzik. Ugyancsak hiányoz nak Erzsébet bal kezének ujjvégződései. A nagy felületű táj ábrázolás meglehetősen jó állapo tú festékrétegére - főleg az előtér növényzeténél - a modelláló, lazúros árnyékolás elvékonyodottsága jel lemző. A hosszú levelek mentén nyomokban tapasztal ható mélyebb zöld árnyékolás plasztikusabb megfogal mazásra utal. Az íriszen a megmaradt, nagyon finoman, részletgazdagon mintázott ép festés mellett, sok az ala pozásig lekopott részlet is. Az egyik felfelé hajló szirom például csak nyomokban követhető. A rózsa befoglaló formájával utal eredeti megjelenésére, amely a virágot különböző nézetekben - szemből és hátulról - mutatta

23. Rózsa (tisztítás közben) Rose (during cleaning)

24. A tábla bal felső része letisztított állapotban

25. A tábla jobb felső része letisztított állapotban

The top left of the panel (after cleaning)

The top right of the panel (after cleaning)

26. A tábla bal alsó része letisztított állapotban

27. A tábla jobb alsó része letisztított állapotban

The bottom left of the panel (after cleaning)

The bottom right of the panel (after cleaning)

28. Mária bal szeme (makrofelvéteL tisztítás után)

29. Erzsébet jobb szeme (makrofelvétel, tisztítás után)

Mary's left eye (macro-photo, after cleaning)

Elizabeth's right eye (macro-photo, after cleaning)

30. Mária (tisztítás után, négyzet alakú tanúfolttal) Mary (after cleaning, with a square-shaped patch left untouched)

31. Erzsébet (tisztítás után) Elizabeth (after cleaning)

be. A festékréteg azonban erősen, több helyen az ala pozásig kopott, a virág képe plasztikailag szinte elpusz tult, majdhogynem csak lenyomata látható. A dombok, házak, sziklák valósághű festése - az ár nyékolások jó állapota m i a t t - j o b b a n hangsúlyozódott. A tisztítás során a Mária és Erzsébet fölötti sziklán álló háznál egy eddig ismeretlen részlet került elő: a koráb ban egy, szimmetrikus elrendezésű házzá kiegészített építmény mögött egy másik, dúcokkal alátámasztott épület töredéke került elő. Az is egyértelművé vált, hogy az alattuk levő szikla csúcsos kiemelkedése egészen e második házig nyúlik. A kép teljes restaurálását, a festett felület hordozta eredetiségének feltárását tűzve k i célul, az első, 16. szá zadi festést követő valamennyi, különböző korokban eltérő céllal készített átfestés és javítás eltávolítása mel lett döntöttünk, beleértve a nagyobb hiányoknál később készített tömítéseket is. Ez, a csak az eredetit megtartó, helyenként a fáig hiányzó kép az, ami M S mester fest ményéből ránk maradt, ami ilyenformán kiindulópontja az esztétikai helyreállításnak, valamint a művészettör ténet-tudomány összehasonlító elemzéseinek. Az 1952. évi restaurálás, illetve az azt megelőző át festések meghagyott nyomainak teljes eltávolítása után egy tisztán fogalmazott, igen aprólékos, részletgazdagon modellált festmény bontakozott ki. Ekkor vált minden kétséget kizáróan kézzelfoghatóvá, hogy a képet több ször is javították, átfestették, ha a teljes, egész felületet érintő átfestés megléte - amint a bevezetőben erre már utaltunk - nem is vált bizonyíthatóvá. A tisztítás folyamán megállapítottuk, hogy az erede ti festékréteg hiányainak túlnyomó többsége, mintegy 95%-a jóval az 1952-es restaurálás előtt keletkezett. A hiányokat többször javították, a táblán különböző ala pozási- és festékrétegek voltak.

Az esztétikai

helyreállítás

Amint a restaurátori működést - miként ez a fentiekből nyilvánvalóan kitűnt - nem lehet csak az esztétikai hely reállítás területére korlátozni, úgy nem lehet azt az ál lapotmegóvás, konzerválás vagy a feltárás, tisztítás még oly fontos területeire szorítani sem. Olyan komplex, szétválaszthatatlan feladatsor ez, amelyben a teendők sorrendje pontosan meghatározott, amelyben a munka fázisok szigorúan egymásra épülnek és feltételezik egy mást. És mégis: hogy az állapotmegóvás érdekében szükséges konzerválni a faanyagot, rögzíteni a festék réteget, az mindenki számára egyértelmű; hogy speci ális vizsgálatokat kell végezni, mára egyenesen szükség szerűség lett. Ám az, hogy az esztétikai helyreállításnak milyen fontos szerepe van a kép eredetiségének bemu tatásában, arról igen eltérőek a vélemények. Az esztétikai helyreállításnál, a kiegészítések alkalma zásánál az eredeti festékréteg állapota jelenti a kiindu lási alapot. A festménynek a készítéstechnikai és anyag-

használatbeli sajátosságából eredő természetes öregedé sén, ennek következtében kialakult karakterén a resta urátor nem változtathat. El kell különíteni azonban ezektől azokat a káros beavatkozások következtében keletkezett torzulásokat, hiányokat, amelyek nem tar toznak a kép karakteréhez, eredetiségéhez. Az esztéti kai helyreállítás mértékét és módszerét ezek nagysága, mértéke és a képen elfoglalt helye határozza meg, illet ve indokolja. A befejező modellálások, illetve lazúrok kopottságát, töredezettségét felületi folytonossági hiányoknak tekint jük. Mivel a kép kvalitását ez a felső, sokszor igen vé kony festékréteg adja, ennek állapota döntően befolyá solja a kiegészítés mértékét. Kismértékű felületi folyto nossági hiány esetén minimális retus alkalmazása is cél ravezető. Ugyanilyen típusú, de nagyobb méretű ko pottság, esetleg hiány esetén azonban már rekonstruk ciós jellegű kiegészítésre van szükség, annak ellenére, hogy megvan az eredeti festékréteg is. Mivel ilyen ese tekben az eredeti karakter, a repedésháló, a színtónus adott, és a rekonstrukció erre épül, a kiegészítés szer vesebben illeszthető környezetéhez. .5" A festékréteg folytonossági vagy teljes hiányáról van szó abban az esetben, ha az kisebb vagy nagyobb zárt területre kiterjedve, egészében hiányzik. Amennyiben ez a kép élvezhetőségét vagy értelmezhetőségét zavar ja, nagyobb mértékű rekonstrukciót is indokoltnak tar tunk. Az esztétikai helyreállítás egyik sajátos, divatos mód szere a műtárgy töredékes állapotának bemutatása. Eb ben az esetben a restaurátor a tárgy megmaradt állapo tát mutatja be, az idő, a pusztulás által létrejött „új szép séget" láttatja, az elhagyás-beleérzés módszerét alkal mazva a mű történetiségére helyezi a fő hangsúlyt. Egy másik lehetséges megoldás szerint a restaurátor a tárgy eredeti esztétikai értékének hangsúlyozását tartja szem előtt, amelyet a felület folytosságának materiális vissza állításával igyekszik megközelíteni. E két, egymással el lentétes szemlélet - és gyakorlat - kerül egyensúlyba, ha a didaktikusán hangsúlyozó, megkülönböztető kiegé szítés, az ún. neutrális, csak színtónusban való beillesz tés helyett a restaurátor a kiegészítéseket - a teljes beil lesztés módszerét alkalmazva - vonalkázó retusálási technikával különbözteti meg az eredetiektől, és a fest mény eredeti kvalitását élvezhetővé tevő, ugyanakkor annak múltját sem elfedő, harmonikus esztétikai hely reállítást tekinti feladatának. A Vizitáció-táblán a festékréteg teljes hiánya nagy részt a deszkák ragasztása mentén található. Ezek jelen tős része az arany háttér felületére esik. Új aranyozás alkalmazását indokolatlannak tartottuk, mivel a fémbo rítás síkszerű, homogén hatását egyenletes raszterű, ne utrális retussal biztosítani tudtuk anélkül, hogy a kopott eredeti részek zavaróan különválnának ettől. A képfelületet függőlegesen felszabdaló, esztétikailag igen zavaró hiányok közül a Mária és Erzsébet fej kendő jén (nyakán), illetve Mária leomló hajfürtjeinél látható-

32. A Vizitáció-tábla letisztított és tömített állapotban The Visitation (after cleaning and filling)

33. Mária (retusálás közben)

Mary (during retouching)

kat rekonstrukciós jellegű kiegészítésekkel láttuk el. E ki egészítések azért nem tekinthetők teljes rekonstrukciók nak, mert a hiányok mellett az eredeti, jó állapotú festés formai indításai, illetve befejezései pontosan érzékelhe tők voltak, összekötésük így értelemszerűen következett. A kép legproblematikusabb része Mária kék és Erzsé bet piros köpenye volt. Ezeken a felületeken a drapéria folytonossági hiányainak megszüntetésével kizárólag a plasztika jobb, pontosabb értelmezhetőségére töreked

34. Részlet (retusálás közben)

Detail (during retouching)

tünk. A korábbi túltisztítás következményeit, a model láló réteg erős kopottságát és a befejező lazúrozás jelen tős hiányait ebben az esetben ugyanis megmásíthatat lan adottságnak kellett tekintenünk. Ezt csak a model láló árnyékolás folytonossági hiányainak pótlásával eny hítettük. Rekonstrukciós jellegű kiegészítést Mária és Erzsébet ruhájának alsó, visszahajló, erősen redőzött drapériáján alkalmaztunk, itt is az eredeti kiindulási pontokhoz kötődve.

35. Részlet (retusálás közben) Detail (during retouching)

36. Rózsa (retusálás közben) Rose (during retouching)

Az előtér növényzeténél ugyancsak a folytonossági hiányok kiegészítésére szorítkoztunk. Néhány konkrét tárgyat, motívumot érintő hiány - így a sziklán álló ház, a Mária feletti sziklás domboldal, a jobb oldali két kis figura mellett látható kapu és út - esetében a folyama tosság és értelmezhetőség érdekében rekonstrukciós jel legű kiegészítések alkalmazását tartottuk szükségesnek

A feltárt eredeti festékréteg állapotát figyelembe vevő és csak annak állapotáig fejlesztett, beilleszkedő, mégis a finom, vonalkázó technikával megkülönböztető mó don készített kiegészítés révén teljes esztétikai élményt nyújt a restaurált kép, miközben a figyelmes szemlélő számára jól leolvashatók több évszázados hányatott sor sának nyomai is.

37. A Vizitáció-tábla retusálás után (1996) The Visitation after retouching (1996)

38. A Vizitáció-tábla (1990-es állapot) a mintavételi helyek bejelölésével The Visitation (1990) with marks showing the areas designated for taking samples

Mikromorfológiai vizsgálatok, fes tés tech n ika i sajá tosságok A korszerű restaurálás során, mint azt az előzetes vizs gálatokról szóló részben már említettem, elengedhetet len követelmény, hogy a restaurátor - saját munkája megkönnyítéseként, feladatának pontosításához, a m i nél teljesebb dokumentálhatóság követelményének megfelelve, ezzel a művészettörténeti kutatás számára is egzakt kiindulópontot nyújtva - különböző fizikai, kémiai vizsgálatokat végezzen, illetve végeztessen el a műtárgyon. A Vizitáció-tábla esetében e speciális vizs gálatok igen széles körre való kiterjesztését a műtárgy

jó kvalitása mellett eredeti környezete, a vele összefüg gésbe hozható táblák és a „rejtélyes" mester körüli szá mos megoldatlan probléma tette szükségessé. A megfi gyelésekből, vizsgálati eredményekből olyan sokoldalú és részletekbe menő adatbázis létrehozását tartottuk fel adatunknak, amely a jövőben összehasonlító anyagként szolgálhat az M S mesternek tulajdonított, vagy a jövő ben vele összefüggésbe hozható képek tudományos fel dolgozásához. A vizsgálatok eredményessége és értékelhetősége szempontjából, valamint a képfelület roncsolásának a minimumra szorítása érdekében igen fontos feladat a mintavétel helyének, a minta méretének és minőségé-

39. Polarizációs mikroszkópos felvétel 1. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti festékrétegek, B: átfestési rétegek

40. Lumineszcens felvétel 1. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti festékrétegek, B: átfestési rétegek

Polarized microscopic photograph areafromwhich sample loas taken no. 1. (magnification: x 240) A: original paint layers, B: overpaint layers

41. Polarizációs mikroszkópos felvétel 2. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti festékrétegek, B: átfestési réteg Polarized microscopic photograph area from which sample was taken no. 2. (magnification: x 240) A: original paint layers, B: overpaint layer

Photograph using luminescence area from lohich sample was taken no. 1. (magnification: x 240) A: original paint layers, B: overpaint layers

42. Polarizációs mikroszkópos felvétel 3. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti festékrétegek, B: átfestési réteg Polarized microscopic photograph area from which sample was taken no. 3. (magnification: x 240) A: original paint layers, B: overpaint layer

nek pontos meghatározása. A röntgendiffrakciós vizs gálatokhoz igen kis mennyiségű (0,1 mg), szabad szem mel nem érzékelhető, de egészen tiszta minta szüksé ges. Csak mikroszkóp alatt lehet ilyen mintát venni, és mindenkor szükséges annak további tisztítása, pl. a kö tőanyag eltávolítása. A keresztmetszet-csiszolat készí téséhez ennél sokkal nagyobb, akár 1 m m nagyságú mintára is szükség lehet. A minták egy részének vizs gálata az átfestések elkülönítését célozta, míg a legépebb részeknél az eredeti festékréteg anyagának meghatáro zása, ill. bizonyos készítéstechnikai sajátosságok kimu tatása volt a feladatunk. Az előzetes vizsgálatok alapján kiválasztott helyek ről vett mintákon a felület többszöri átfestésének ténye

egyértelműen bizonyítható volt. Mivel az 1952. évi res tauráláskor készült, illetve az azt követő javításokat a mintavétel előtt eltávolítottuk, a mintákon kimutatott többféle átfestési maradvány csak az 1952 előtti időből származhatott. A polarizációs és fluoreszcens mikroszkópos vizsgála tok alapján Mária kék köpenyénél, a legfelső réteg alatt egy más jellegű (nem lumineszkáló) átfestési réteg is volt. Ezt az eredeti festékrétegtől - amely szintén nem lumineszkált - egy köztük levő, lumineszkáló réteg (lakk réteg?) választotta el. Más mintákon, ahol ez a közbülső, lumineszkáló réteg hiányzott, az átfestést az eredeti fes tékrétegtől eltérő színtónus és a szemcseméret különbö zősége alapján lehetett elkülöníteni. Ezeken a területe ken a mintákon kimutatott két réteg közötti határvonal „szabálytalansága" az eredeti festés roncsoltságára utalt, ami a felület tisztítása során be is igazolódott. A röntgendiffrakciós vizsgálatok alapján Mária köpenye színének fő alkotó komponense: CaCuSi O , azaz egyip tomi kék, míg a világosabb tónusoknál: Pb (Co ) (OH), vagyis ólomfehérrel kevert egyiptomi kék. Az átfestések ből vett kaparékminta elem-analitikai (elektronsugaras mikroanalízis) vizsgálata a berlini kék (K^Fe) és ultrama rin (Al,Si,S), valamint cinkfehér (Zn) jelenlétét mutatta ki. A berlini kék meghatározhatóságához a FTIR spektrosz kópiai vizsgálat a CN-anioncsoport kimutatásával járult hozzá. 8

4

10

3

3

2

9

43. Polarizációs mikroszkópos felvétel 4. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti alap, B: szürke aláfestés, C: eredeti festékrétegek Polarized microscopic photograph area from which sample was taken no. 4. (magnification: x 240) A: original ground, B: grey underpaint, C: original paint layers

44. Polarizációs mikroszkópos felvétel 5. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti alap, B: világosbarna aláfestés (haj), C: eredeti festékrétegek Polarized microscopic photograph area from which sample was taken no. 5. (magnification: x 240) A: original ground, B: light brown underpaint (hair), C: original paint layers

Az arany háttéren levő kék festékről, valamint a több féle átaranyozásról a keresztmetszet-vizsgálat alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy átfestés, illet ve későbbi javítás. A kék festék mikromorfológiai sajá tosságai a Mária kék, illetve Erzsébet lila ruháján, vala mint cipőjén talált kék átfestéssel mutattak hasonlósá got.

45. Polarizációs mikroszkópos felvétel 6. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti alap, B: poliment aranyozás, C: átfestés, D: átaranyozási rétegek Polarized microscopic photograph area from which sample was taken no. 6. (magnification: x 240) A: original ground, B: burnished watergilding, C: overpaint, D: layers of later gilding

Erzsébet vörös köpenyéből a minták többségét a mo delláló, árnyékoló, barnásvörös színből vettük, hiszen ez volt a drapéria legnehezebben értelmezhető része. A keresztmetszet-csiszolatokon végzett polarizációs és l u mineszcens-vizsgálatok alapján itt is kétféle átfestést ta láltunk. A különböző mértékben lumineszkáló eredeti rétegekkel ellentétben a felettük levő átfestés nem l u mineszkál, és attól karakterében is határozottan eltér. Az olyan minták esetében, ahol az alsó, eredeti festék réteg csak igen vékony, s az alapozás hiányait a felső festékréteg tölti ki, egyértelműen megállapítható, hogy átfestésről van szó. A lumineszcens felvételt az előző ekben tárgyalt mintán látható átfestéssel összehasonlít va köztük is határozott különbség mutatkozik, nyilván való tehát, hogy kétféle átfestésről van szó.

A röntgen-radiográfiás felvételen megfigyelt - az ere deti festékréteg széthúzódásaiban, valamint a repedés hálóban meghúzódó - átfestési maradványok élénk vörös színükkel szabad szemmel is jól megkülönböztet hetőek voltak. Annak megállapításához, hogy ez egy harmadik átfestési réteg-e, vagy a két fentebb tárgyalt valamelyikéhez tartozik, további elem-analitikai vizsgá lat szükséges. A röntgendiffrakciós vizsgálat alapján Erzsébet köpe nye színének fő alkotó komponense: HgS, azaz cinóber, illetve igen csekély mennyiségű AsS, azaz realgar. A modelláló árnyékolásból, valamint a kontúrokból vett kaparékminták FTIR spektroszkópiai vizsgálata - össze vetve a Getty-gyűjtemény spektrum-könyvtárának gra fikonjaival - több komponensű, szerves színezéket m u -

46. Polarizációs mikroszkópos felvétel 7. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti festékrétegek, B: átfestési rétegek Polarized microscopic photograph areafromwhich sample was taken no. 7. (magnification: x 240) A: original paint layers, B: overpaint layers

47. Lumineszcens felvétel 7. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti festékrétegek, B: átfestési rétegek Photograph using luminescence areafromwhich sample was taken no. 7. (magnification: x 240) A: original paint layers, B: overpaint layers

48. Polarizációs mikroszkópos felvétel 8. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: roncsolt eredeti alap, B: átfestési réteg

49. Lumineszcens felvétel 8. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: roncsolt eredeti alap, B: átfestési réteg

Polarized microscopic photograph areafromwhich sample was taken no. 8. (magnification: x 240) A: damaged original ground, B: overpaint layer

Photograph using luminescence area from which sample was taken no. 8. (magnification: x 240) A: damaged original ground, B: overpaint layer

50. Polarizációs mikroszkópos felvétel 9. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti alap, B: eredeti festékrétegek Polarized microscopic photograph area from which sample was taken no. 9. (magnification: x 240) A: original ground, B: original paint layers


pedig legfelül látható. Röntgendiffrakciós vizsgálattal a zöld színalkotó komponense nem volt kimutatható, ami átalakult rézacetátra vagy rézrezinátra utal. Ezek az anyagok ugyanis röntgenamorfként viselkednek, így ezzel az eljárással nem mutathatók ki. Meghatározásuk hoz további elem-analitikai vizsgálatok szükségesek. A felhasznált sárga szín: Pb^Sn0 , azaz az ólom-ónsárga általánosan elterjedt fajtája. A kutatás a festékmintákon kívül a fatáblát kereszt ben átfogó, kusza, szálas anyag vizsgálatára is kiterjedt. A összehasonlító vizsgálatok alapján ez az anyag leg inkább a nyúlszőrre hasonlító állati szőr. A mikroszkó pos felvételek keresztezett polarizátorok között 45°-ban elhelyezett, ún. I . rendű vörös (Rot I.) gipsz segédleme zen keresztül készültek. 4


tat, miként Mária rózsaszín ruhájának hideg tónusú, vörös aláfestése is. Az anyagok pontos azonosítása ér dekében a középkori festészetben alkalmazott szerves színezékek kutatásával foglalkozó szakemberekkel to vábbi konzultációkat folytatunk. A tájháttér jelentős részét kitevő zöld színű festékből vett mintákon jórészt tisztán az eredeti festési rétegek tanulmányozhatók, az átfestést itt a korábbi tisztításkor ugyanis már eltávolították. A kék és vörös köpenynél, valamint a rózsaszín ruhánál megfigyelt többrétegű fes tésmód a tájháttér különböző árnyalatú zöldjeinél is karakteresen mutatkozik. A sötétebb zöldeknél alul sár ga az aláfestés, a középtónusú részeknél az alsó élénk zöldet a tiszta sárga követi, a sötétebb árnyalatú zöld

53. A VI. deszkából vett minta keresztmetszete (nagyítás: 150 x) Cross section of a sample taken from board no. VI. (magnification: x 150)

55. A VI. deszkából vett minta húrmetszete (nagyítás: 300 x) Chordal section of a sample takenfromboard no. VI. (magnification: x 300)

5b. A VI. deszkából vett minta: tracheida (macerátum) A sample taken from board no. VI.: Tracheid (maceration)

54. A VI. deszkából vett minta sugármetszete (nagyítás: 350 x) Radial section of a sample taken from board no. VI. (magnification: x 350) A fatábla anyaga a V I . deszkából vett minta kereszt-, sugár- és érintőleges metszetének mikroszkopikus vizs gálata alapján hárs (Tilia sp.). A keresztmetszet évgyűrű mezőjében a változó méretű csőedények szórtan helyez kednek el, s csak ritkán fordulnak elő párosan, többnyire egymagukban állnak. A hosszparenchima-sejtek apotra-

cheális elrendezésűek, ezen belül ún. hálószerű rendszert képeznek a bélsugarakkal. A bélsugarak az évgyűrűha tárnál kissé kiszélesednek, homogén szerkezetűek. A su gárirányú (tükrös, radiális) metszeten a nagy mennyisé gű parenchimalánc és rostos alapállomány látható. A ros tok fala vékony. A csőedények sima illeszkedésűek, víz szintesen bélsugarak sejtsorai látszanak. Erintőirányú (hossz- vagy húrirányú tangenciális) metszeten látható a csőedények falának spirális megvastagodása. Az egyetlen csőedényről (macerátum) készült fotó jól mutatja ezt a jellegzetességet. Jól láthatóak az edények hatszögletű udvarokkal körülvett gödröcskéi, a rostok, illetve rosttracheidák, valamint a bélsugarak. Az esztergomi Keresztény Múzeum állandó kiállítá sán szereplő táblákról csak az utóbbi időben, a merev szárnyak restaurálása kapcsán nyílt lehetőségünk min tavételre. Ezek vizsgálata, értékelése folyamatban van. 10

Kész it és technika i sajá tosságok, összehasonlító vizsgálatok A Vizitáció-festmény teljes, feltáró restaurálása után, ér tékelve az elvégzett fototechnikai, fizikai és kémiai vizs gálatok eredményeit és összegezve a restaurálási m u n ka különböző fázisaiban tett megfigyeléseket, lehető ség nyílik néhány, a táblakép eredeti összefüggéseit, el helyezését érintő elképzelés felvázolására. A művészettörténeti kutatás stíluskritikai elemzések alapján általánosan elfogadott nézete, miszerint a Vizi táció, az esztergomi Keresztény Múzeum négy passió táblája és a Hontszentantalon őrzött Jézus születése-kép egy, a magát a Feltámadás-jelenetén M S betűkkel jelző mester alkotása, csak akkor kerülhet biztos talajra, ak kor válik bizonyíthatóvá, ha a Vizitáción elvégzett vizs gálati rendszert - azonos kiindulási pontokkal és azo nos elvek alapján vett mintákra építve - a mesterrel összefüggésbe hozott többi táblára is kiterjesztve, a 1516. századbeli festőműhelyek alapvetően hasonló gya korlatán belül minél több, a Vizitáció-táblán rögzítettek hez hasonló, azokkal egybevágó, csak az adott műhelyre vagy mesterre jellemző, speciális részletet tudunk azo kon is elkülöníteni, kimutatni. Csak ezt a módszert kö vetve, ennek eredményeit felhasználva léphet tovább a kutatás a táblák összetartozásának megállapításán túl, a táblákat magába foglaló oltárépítmény megalapozott rekonstrukciója irányába. A táblák stiláris hasonlósága, egyazon mesternek történő attribuálása, sőt az azonos, illetve egymáshoz közeli lelőhelyekről való előkerülés együttesen sem bizonyítja ugyanis azt, hogy a táblák eredetileg egy oltárépítményhez tartoztak. Ennek a fel tevésnek az igazolásához a tudományos vizsgálatok eredményei mellett bizonyos technikai jellegű részletek megfigyelése, rögzítése is szükséges. Az ismert táblaképek alapján az oltárt nyitott állapot ban a mozgószárnyak belső oldalaira erősített dombor művek díszítették. A mozgószárnyak bezárásakor - az ikonográfiái programot az ismert jelenetek alapján k i egészítve - a felső sorban Mária életének, Jézus gyer mekségének képei, az Angyali üdvözlet, a Vizitáció, Jé zus születése és a Három királyok imádása szerepeltek, míg az alsó sor a Passió epizódjait, Krisztust az Olajfák hegyén, a Keresztvitelt, a Kálváriát és a Feltámadást mutatta. Az Angyali üdvözlet-kép elveszett, ismeretlen, míg az M S mesternek tulajdonított lille-i Királyok imádása-jelenet ismereteink szerint nem kapcsolható ehhez az oltárhoz. A képek azonos oltárépítményhez tartozásával kap csolatban az első, azonnal szembetűnő problémát azok jelenleg különböző mérete jelenti. Ez minden bizonnyal a táblák csonkításának eredménye. A táblákat ugyanis kifűrészelték keretükből, amire valószínűleg az eredeti oltár szétbontásakor, esetleg a képeknek más méretű, új oltárba való másodlagos beépítésekor került sor. A nagyméretű oltártáblákat általában több deszkából ragasztották össze. A képek eredeti összefüggéseinek,

összetartozásának elemzésekor - a faanyag összehason lító vizsgálata mellett - a táblákat alkotó deszkák mére te, összeépítésük módja is igen fontos információkkal szolgálhat. A Vizitáció-, a Keresztvitel- és a Kálvária-táb lákat egyenként nyolc darab hársfadeszkából építették össze. Mindháromra azonos módon, közvetlenül a fára, az alsó és a felső harmadban, keresztirányban, állati ere detű, szálas anyagot ragasztottak. Valószínű, hogy en nek az anyagnak hevederszerű felragasztása a deszkák összefogását, illetve a ragasztás erősítését szolgálta. A nyolc deszkát gyalult, keskeny oldalukkal, csapolás nél kül ragasztották egymáshoz. Ha - amint azt a művészet történeti kutatás feltételezi - a Vizitáció- és a Keresztvi tel-képek alkották az oltár bal oldali mozgószárnyát (te hát egymás fölött helyezkedtek el), akkor a csonkítás következtében jelenleg különböző táblaméretek ellenére is az eredeti összetartozásról kell tanúskodjék a közép ső, szélességében érintetlen deszkák mérete. A két táb lát alkotó deszkák ilyen jellegű összehasonlítása a kö vetkező eredményre vezetett: A Vizitáció-tábla legnagyobb befoglaló mérete: 139,5 x 94,7 cm A táblát alkotó deszkák szélessége a képoldalról nézve: I.

II.

I I I . IV

V

V I . V I I . VIII.

felül

11,2 12,4 11,5 11,6 12,3

14,5 11,3

alul

11,1 12,3 11,4 11,7 12,5

14

9,7

11,1 10,6

A Keresztvitel legnagyobb befoglaló mérete: 147,5 x 92,6 cm, a tábla szélessége alul azonban csak 91,3 cm. A táblát alkotó deszkák szélessége a képoldalról nézve: I. alul

II.

I I I . IV

11,1 12,2 11,3 12

V 12,9

V I . V I I . VIII. 13,5 10,7

7,6

Az összehasonlításnál a szélső deszkák mérete a táb la csonkítottsága miatt nem mérvadó. Balról a közép vonalig a (IL, I I I . , IV) deszkák közel párhuzamosak. Az 1-2 mm-es gyalulásból eredő eltérés, a deszkák alsó és felső vége között lévő kb. 3,5 m-es távolságot figyelem be véve, természetes. A középvonaltól jobbra levő desz káknál azonban jelentős a párhuzamosságtól való elté rés. Az V deszka lefelé szélesedik, míg a V I . és VII. desz ka keskenyedik. Itt az eltérés az alsó és felső rész között már 5-10 m m körül mozog. Ha a méreteket egybevet jük, szembetűnőek az azonosságok. Az elkeskenyedés iránya és mértéke a két tábla azonos helyen lévő desz káinál teljesen megegyező. Ahol a deszka a Vizitációtáblán fentről lefelé kis mértékben keskenyedik, ott a Keresztvitel-tábla azonos deszkájánál is további, „ará nyos" keskenyedés tapasztalható. (Lásd a I I . és III. desz-

11,2

12,4 *

11,5

11,6 *

12,3

IV

14,5 *

11,3

9.7 *

VI

VII

VIII

11,1

* 10,6

kákát.) Az alsó és felső méret közti legnagyobb eltérést a V I . deszkánál figyelhetjük meg. A táblánként kb. 0,5 cm-es lefelé való keskenyedés itt mindenképpen szem beötlő. Az eltérés ilyen mértéke már bizonyító erejű le het a táblák azonos deszkákból való készülése, illetve egymás fölötti elhelyezése tekintetében. A véletlensze rű egybeesésnek ebben az esetben igen kicsi a valószí nűsége. A Kálvária-jelenet és a hontszentantali Jézus születé se-tábla hasonló összevetésére m i n d e d d i g nem volt módunk. A Keresztény Múzeum két mozgószárny-táblája kö zötti kapcsolat nyilvánvaló az egykori domborműves oldalon meglévő alapozás, csapolások, aranyozás és a bekarcolások azonos módja alapján is. A Vizitáció-táb lán lévő csapolásokból arra lehetett következtetni, hogy a domborművek mérete és elhelyezése megegyezett a fenti táblákkal. A merevszárnyak összeépítési módja megegyezik a mozgószárnyakéval, míg a felhasznált deszkák száma, szélessége és vastagsága eltérést mutat. A Krisztus az Olajfák hegyén-tábla legnagyobb be foglaló méretei: 159,2 x 80 cm, a tábla szélessége alul azonban csak 79 cm. A deszkák szélessége a képoldalról nézve:

11,1

* 12,3

11,4

* 11,7

12,5 14

II.

m.

rv

B

VI

IV

VII

VIII

alul

24

18,5 21

7,5

A Feltámadás-tábla legnagyobb befoglaló méretei: 158 x 80,5 cm, alul azonban a tábla csak 79 cm széles. A deszkák szélessége a képoldalról nézve: I. felül

11,1

* 12,2

11,3

* 12

12,9

* 13,5

10,7

* 7,6

57. A Vizitáció- (A) és a Keresztvitel-tábla (B) deszkáinak kiosztása

Arrangement of the boards of the Visitation (A) and the Carrying of the Cross (B)

7

II. 24

III. IV 25,5

24

V -

A Feltámadás-tábla jobb oldali keskeny deszkája h i ányzik. Az oltárszekrény felőli oldalon hátul, mindkét merevszárnyon szabályos, kb. 4 cm széles gyalult vájat fut végig. A két tábla vastagsága kb. 2,5-2,8 cm. A Krisz tust az Olajfák hegyén ábrázoló középen kissé elvéko nyított. A mozgószárnyakhoz és a merevszárnyakhoz tarto zó táblák közti azonosságok mellett külön figyelmet ér demelnek a köztük levő eltérések is. Feltűnő, hogy a szélső deszkák itt mindkét táblán, mindkét oldalon a középsőknél jóval keskenyebbek, a középsők viszont a Vizitáción és a Keresztvitelen - tehát a mozgószárnya kon - látottaknál jóval szélesebbek. Ezt az eltérést a me revszárnyaknak a mozgószárnyaktól eltérő funkciója indokolhatja. A különböző funkciójú táblák között részletekbe menő különbségek figyelhetők meg a kép megfesté-

58. A Vizitáció-tábla The Visitation a csonkított tábla széle - the edge of the mutilated panel — -—- •—- állati eredetű szálas anyag széle - the edge of the animal fibre a rekonstruált tábla széle - the edge of the reconstructed panel ©

csapolás - dowelling

•

csaplyuk - dowelhole

•

kovácsoltvasszög nyoma - mark of the handmade nail

59. A Keresztvitel-tábla Tfte Carrying of the Cross a csonkított tábla széle - the edge of the mutilated panel •—- állati eredetű szálas anyag széle - the edge of the animal fibre a rekonstruált tábla széle - the edge of the reconstructed panel •

csaplyuk - dowelhole

sét előkészítő bekarcolásokon is. A tájhátteret az ara nyozástól elválasztó határozott bekarcolások m i n d az öt képen egyformán jelen vannak. A rátétfaragvány he lyét jelző bekarcolás a mozgószárnyakon mindkét ol dalon jól látszik, s az aranyozás csak annak vonaláig tart. A merevszárnyakon ilyen jelzések azonban nin csenek, még a táblák oltárszekrény felőli, majdnem ép részein sem. A Vizitáció-képen, főleg a felső harmadban, az ara nyozott részen, de oldalt és középen a két figurán is ke reszt alakú bekarcolások - kiosztások, jelölések(?) - lát hatók, míg ilyeneket a többi táblán nem találtunk. Kér dés u g y a n , hogy a közelebbről meg n e m vizsgált hontszentantali Jézus születése-képen vannak-e ilyen jelölések, bár a legnagyobb mérvű csonkítás ott éppen az aranyozott felületet érintette, így összevetésre ezen a területen aligha van lehetőség. A Vizitáció-táblán a bekarcolások egy részét igazodási pontokként is lehet értelmezni. így a Mária és Erzsébet fejkendőjénél lévő ket, ahol egymás alatt két-két kereszt-jelzés van. Való színű, hogy a mester a kompozíciót függőleges irány ban elcsúsztatta, így kerülhettek egymás fölé ezek a jel zések. Felvetődött annak lehetősége is, hogy a keresz tek szándékos rongálás nyomai volnának. Ebben az eset ben azonban nehezen lenne indokolható, hogy azok miért a kép kevésbé fontos részein - a fák, dombok mo tívumain - vagy éppen az eredetileg a rátétfaragvány által takart felületeken fordulnak elő a legnagyobb számban. Az azonosságok és különbözőségek tekintetében fontos információkat hordoz a táblák alapozása is. A merevszárnyakhoz tartozó táblákon az alapozást a mozgószárnyakhoz képest csak durván csiszolták le. Ezeken így jól látható, hogy az enyves krétaréteget a felületen különböző „fésűkkel" terítették szét. Még az aranyozás alatt is jól látszanak a sűrűbb és ritkább fé sűfogak párhuzamos nyomai. Ilyen részletfinomságú különbségekről árulkodik a táblák alárajzolása is. A me revszárnyak alárajzolása sokkal durvább, vastagabb, szélesebb ecsetvonásokkal készült. Egyes részleteken még az árnyékolás is jelölve van, így p l . Krisztus vál lánál. Ilyen megoldás a mozgószárnyakon sehol sem figyelhető meg.

Elméleti

rekonstrukció

A középkori szárnyasoltárok építésekor, tervezésekor minden esetben az oltárszekrény befoglaló mérete je lenti a kiindulási pontot. A mozgószárnyak mérete eh hez igazodik. Az oltár becsukásakor a mozgószárnyak - természetesen nemegyszer igen széles keretükkel együtt - a szekrényt pontosan takarják. Az eredeti ke retben fennmaradt szárnyképek ismeretében tehát a szárnyasoltár szekrénye pontosan megszerkeszthető. A szárnyasoltárok predellájának és oromzati részeinek méretére a szárnyképek ismeretében csak akkor lehet

hozzávetőlegesen következtetni, ha az oltár egyértelmű en kapcsolható helyhez, funkcióhoz, mesterhez vagy műhelyhez. M S mester mozgó- és merevszárnyakról származó táblaképeinek eredeti kerete elpusztult, leírásokból, ada tokból sem ismert. A táblák mai állapotukban csonkí tottak. Az egykori, méretei alapján bizonyára főoltár el méleti rekonstrukciójának előfeltétele tehát a táblák ere deti méretének megközelítőleg pontos meghatározása. Kiindulásképpen célszerű ehhez az araszt, a korban, pontosabban az e műhelyben használatos mértékegy séget cm-be átszámítani. A szélességében legépebb Vi zitáció-tábla méretéből (94,5 cm) kiindulva, a táblát al kotó nyolc deszka egyenkénti szélességét tekintve, egy arasz hosszát mintegy 24 cm-ben határozhattuk meg. Feltételezve, hogy a mesteremberek egész mértékegy séggel dolgoztak, a Vizitáció-tábla eredeti szélessége négy arasz, azaz körülbelül 96 cm lehetett. A tábla szé lességének egész számú mértékéből - négy arasz - az következik, hogy a képet a két függőleges oldalán köz refogó keret szélessége szintén egész számú mérték, 12 + 12 cm, azaz összesen egy arasz lehetett. A magasság meghatározásánál a legnagyobb mozgó szárny-tábla, a Keresztvitel mérete (147,5 cm) tekinthe tő kiindulópontnak. A tábla eredeti magassága a mai nál m i n d e n bizonnyal nagyobb volt. Az oltárszárny hosszméretének meghatározásakor az egymás fölött el helyezett táblák együttes magasságához a feltételezett keret szélességének háromszorosát kell hozzászámolni, hiszen az így elhelyezett táblákat nemcsak alul és felül, hanem az oltárszárny közepén, a két tábla között is ke retbe foglalták. Feltételezve, hogy a teljes oltárszárny mérete egész számú mérték volt, a képeké nyilvánva lóan nem lehet az. A táblák csonkítottságának nagysá gára az azokat két sávban vízszintesen „összefogó", ál lati eredetű szálas anyag elhelyezkedéséből lehet követ keztetni. Indokoltan feltételezhetjük, hogy ezt a heve derszerű megerősítést a táblák aljától és tetejétől közel azonos távolságban ragasztották fel. A Keresztvitel-, a Kálvária-, valamint a Vizitáció-táblát úgy helyezve egy más mellé, hogy az alsó megerősítések egy vonalba ke rüljenek, továbbá felhasználva azt a szerencsés adott ságot, hogy a Vizitáció-tábla alul szinte ép - mindössze 1,5 cm-rel csonkított - , egyértelműen következtethet tünk a másik két tábla aljából és tetejéből hiányzó ré szek nagyságára. A képek eredeti magassága így 162 cm lehetett. Ebből következően a két egymás fölötti táblát tartalmazó mozgószárny befoglaló méretét 360 x 120 cmre, azaz 1 5 x 5 arasznyira tehetjük. A szekrény szélessé ge pedig a szárnyképek szélességének kétszerese, tehát 10 arasz, magassága a mozgószárny magasságával egye zően 15 arasz lehetett. Ezután a mozgószárnyakhoz tartozó táblák eredeti leg domborművekkel díszített, az oltár főnézetéhez tar tozó oldalait vizsgáltuk. A vizsgálatokat nehezítette, hogy az állandó kiállításon szereplő esztergomi képe-

60. A főoltár bezárt állapotának rekonstrukciós rajza

Reconstructional drawing of the high altar with its wings closed

ket csak alkalmanként lehetett tanulmányozni, és hogy ezek egész felületét a csaplyukakat is elfedő konzervá ló anyag borítja. A domborművek táblánként két-két fi gurát ábrázoltak. Körvonalaikat bekarcolással határo zottan körülrajzolták, a bekarcolásokon kívül eső felü letet pedig, melyet a domborművek eredetileg nem ta kartak, aranyozással díszítették. Az aranyozás a két esz tergomi mozgószárnyhoz tartozó táblán, ha kopottan is, de meglepő épségben maradt fenn. A domborműveket csapolással rögzítették a fatáblák hoz. Az oltár felső képsorához tartozókon, így a Vizitáción is, a domborművenkénti két-két csapolás a táblák felső harmadában található, míg az alsó képsor tábláin a domborműveket rögzítő egy-egy csapolás a középvo nalban helyezkedik el. A Keresztvitel-táblán a képoldal ról egy kb. 88 cm magasságban elhelyezkedő csapolás ra utaló szabályos horpadás figyelhető meg, ami a Vizitáción talált csapokkal közel azonos magasságban van.

Ezen megfigyelések és tapasztalatok alapján alkotha tunk fogalmat a Vizitáció-tábla 1937-ben, a tábla lesorvasztásakor „elpusztított" hátoldaláról is. A fenti adatok alapján az oltár mozgószárnyaira vo natkozóan annyi biztosan megállapítható, hogy a felső képsorból a Vizitáció-, az alsóból pedig a Keresztvitelés a Kálvária-jelenetek között olyan technikai és építésbéli azonosságok vannak, amelyek a stiláris különböző ségek (pl. részleteik kidolgozása, a bekarcolások, az alárajzolások mértéke, minősége) ellenére is egyértelmű en alátámasztják a képek eredeti egybetartozásáról al kotott feltételezést. A táblák eredeti elemeire épített megfigyelésekből levont következtetés egy további, „közvetett bizonyí tékkal" is alátámasztható. A mozgószárnyakhoz tarto zó két esztergomi táblát az alsó és felső harmadban kétkét fa keresztmerevítő erősíti. Mivel ezek az aranyo zott felületre vannak rögzítve, bizonyos, hogy nem az

eredeti, hanem valamilyen másodlagos felállításhoz szükséges megerősítés céljából készültek. A Vizitációtábla hátoldalának feltárásakor is találtunk keresztme revítőre utaló felszögelési nyomokat. Megállapíthattuk tehát, hogy az esztergomi mozgószárnyakon és a bu dapesti táblán azonos jellegű későbbi beavatkozás tör tént: hasonló módon tették alkalmassá őket valamilyen másodlagos felhasználás céljára, ami ugyancsak egya zon helyről való származásukat valószínűsíti. A mere vítők szögelési nyomainak szabálytalan, nem szimmet rikus elhelyezkedése a Vizitáció-képen azonban arra utal, hogy a tábla felső részét az eredeti oltár szétbon tása után még egyszer - az elsőnél ugyan kisebb mér

tékben - megcsonkították. Ekkorra azonban e kép tör ténete már különvált a jelenleg a Keresztény Múzeum ban őrzöttekétől. Az M S mesternek tulajdonított többi ismert kép összevetése, illetve ezeknek elméleti oltárrekonstrukci ónkba való illesztése még további vizsgálatokat igényel. A két ismert, merevszárnyhoz tartozó tábla - a Krisz tus az Olajfák hegyén- és a Feltámadás-jelenet - mére tei alapján szintén igazolni látszik feltételezésünket, míg ezek technikai összehasonlító vizsgálata, éppúgy, mint a mozgószárnyakétól szemmel láthatóan eltérő festés technikai sajátosságaik pontos feltárása, még további ku tatásokat igényel.

JEGYZETEK 1

voss 1907, X.

2

DIVALD 1910,

3

I/o., 26. A parkettarendszer részletes leírását, valamint a készítésének datálásáról szóló adatot lásd az erről szóló fejezetben. Az állapotellenőrzési jegyzőkönyv 1975. december 2-án ké szült. Megtalálható a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményében. A tábla korábbi javításaira vonatkozó adatok ismertetésénél tá maszkodtam Szentkirályi Miklós restaurátor 1990. január 14én készített ilyen tárgyú összefoglalására. A képet az 1960-as években ismét Kákay Szabó György és Móré Miklós restaurá torok kezelték. 1974-ben Eisenmayer Tiborné restaurátor javí totta. 1977-ben, a raktár beázása után Szentkirályi Miklós vé gezte a javításokat, a vasalást és a lakkregenerálást. 1981-ben Horn Zsuzsa és Szentkirályi Miklós készítették elő a képet az 1982-ben megnyíló tróntermi kiállítás számára, majd 1986-ban ismét Szentkirályi Miklós javította azt.

4

5

6

7

55.

Az 1937-es parkettarendszerben a 12 darab szálirányban, enyvvel ragasztott merevítő jó része a deszkák illesztésén volt. Bal ról jobb irányba haladva a hét illesztés közül a második, a ne gyedik és a hatodik volt „szabadon". A középső (negvedik) il lesztés ún. fecskefarkos csapolásokkal volt megerősítve. A füg gőleges merevítők kb. 4 cm széles és 2,5 cm vastag fenyőfaléc ből, a 12 darab csúszóheveder 3,9 cm széles és 1,2 cm vastag tölgvfalécből készült. A 132 d m fafelület 1/5-e (25,6 dm ) ra gasztott, illetve 1/3 részen (44 dm ) csúszóhevederrel fedett volt. A tábla hátoldalát a parkettarendszer elkészítése előtt ér dessé tették, felborzolták, hogy azon a ragasztóanyag, az enyv tökéletesebben kössön. Debye-Scherrer eljárás. A vizsgálatokat Kriston László fizikus végezte. Fourier transzformációs infravörös-spektroszkópia. A vizsgá latokat dr. Gál Tamás vegyészszakértő végezte. A vizsgálatokat Szálai Zoltán biológus, restaurátor végezte. 2

2

2

8

9

0

M S MESTER VIZITÁCIÓ-KÉPÉNEK RESTAURÁLÁSA

Recommend Documents