Waldorf Mester-Munkák 1. nap - 2011. május 20. péntek, 14.00-19.00 Forrás Waldorf iskola-Balassi t.h.
Gratzoll gabriella: A tetoválás a testdíszítés müvészete Kurucz Rebeka: A szürrealizmus Margli Zsolt: Parkour, a mozgás szabadsága Szeghy Dávid: A nonverbális kommunikáció és a gesztusok Keresztes Bálint: A számítógépes játékfejlesztés 2.nap - 2011. május 21. szombat, 10.00-15.00 Halász péter: Az energiaipar és amit feltétlenül tudni kell róla Ornyi klaudia: smink Ludvig dávid: A hangtányér Kocsis Kitti: A biztonságos motorozás Németh Réka: NATARE – úszás csupa NAGY betűvel 3.NAP – 2011. május 27. péntek, 13.00-16.00 Kurdi ágnes: Verseim lélektana
Fény laura: A judo Wimmer Zora: Álom és álomfejtés
Amikor a Waldorf-iskolákban befejezik a diákok „waldorfos” tanulmányaikat, akkor bizonyságot tehetnek, arról, mi érdekli őket, mennyire képesek elmélyedni a választott témájukban, mennyire kitartóak, következetesek, mennyire képesek tartani a határidőket…elfogadják-e a tanácsokat vagy inkább ragaszkodnak saját elképzeléseikhez. Mennyire makacsok, rugalmatlanok vagy éppen mennyire befolyásolhatóak, hajlíthatóak. Izgalmas
végig
tekinteni
az
idei
12.
osztályos
tanulók
témaválasztásait, ezzel is felkeltve a szülői közösség (és a város) érdeklődését az intézményünkben zajló pedagógiai munka iránt. Nem minden középiskolában születhetnének meg ezek a munkák. Ez a feladat egyben a művészeti záróvizsga is, hiszen nem a leírt szöveg a fontos – mint egy átlagos diploma dolgozatnál – sokkal inkább a megtett út, a folyamat, amin keresztül verekedik magukat, hogy végül megszülethessen a mű. És ez se elég, mert a saját gondolatait a témában meg is kell fogalmaznia, az előadását meg kell komponálni, fel kell építeni, be kell mutatni a művészeti alkotást vagy gyakorlatban megmutatni mit is akart a közönséggel megértetni. Fel kell készülnie a kérdésekre lélekben amiket a hallgatóság
ott
állásfoglalását
helyben a
témával
feltehet,
illetve
kapcsolatban
meg a
kell
védenie
számára
kijelölt
opponensel szemben, aki kifejezetten azt kutatja, hogy valóban tudója, ismerője-e az általa vázolt témának. Akkor lássunk kis ízelítőt az idei Mester-Munkákból:
Margli Zsolt: Parkour, a mozgás szabadsága
„…Ha az atlétikát, a talajtornát, meg a klasszikus szereken végzett tornagyakorlatokat részesítjük előnyben, akkor előbb-utóbb eljutunk a tudatos harmónia állapotába, amely egyensúlyt teremt könnyűség és súlyosság élménye, valamint az egyénileg önként vállalt célok és a csapat közös céljai között. A cél csakis önmagunk korlátainak legyőzése lehet. Nem mindenki atlétikus alkat, nem mindenki tud megfelelni a versenysportok támasztotta követelményeknek, és ha már óvodás kora óta Waldorfpedagógián szocializálódott, akkor nagy valószínűséggel nem is akar. Nem akarja, hogy mások mondják meg neki, mikor mennyit fusson, milyen messzire kellene elugornia, mekkorát kellene dobnia, milyen gyorsan fusson stb. Tudja, zsigereiben érzi, hogy a mozgás kell, hogy örömforrás legyen, kell, hogy szabadságot adjon, és ne egy edző rigolyái szerinti, valamiféle „nagy könyvben” előírt, szigorú szabályok szerint zajló időtöltés legyen. Háztetőkre mászni, Tesco tetejére mászni, kézen állni a magasban a híd tetején vagy éppenséggel korláton. Egyensúlyozni a Rába kettőshíd korlátján, a Baross híd korlátján és érezni, hogy áramlik az adrenalin a testemben, érezni, hogy én uralom a testem és tudom, hogy nem zuhanhatok le, mert éber vagyok, és csak az ugrásra koncentrálni, csak arra, hogy MOST VAN. A mozdulat szépségét és könnyedségét kiélvezni, amelyet csak az élhet át, aki ezt a sportot műveli.”
Keresztes Bálint: SZÁMÍTÓGÉPES JÁTÉKFEJLESZTÉS
„A játékfejlesztés összetett, kifejezetten sokirányú ismeretet igénylő tevékenység; az informatikának egy olyan szegmense, ami hazánkban még nem ismernek el önálló szakmaként. Játékfejlesztői szakirány nem létezik a felsőoktatási intézményekben, csak bizonyos szakok tantervének speciális részeként oktatják… A háromdimenziós modellezés egy egészen különleges dolog, nem elég, hogy az ember látja, amit megmodellez’, értenie és ismernie kell azt a tárgyat, vagy élőlényt. Fejlesztéseim során rájöttem, hogy alaptudás nélkül a modellezés keveset ér. Anélkül nem lehet tökéletesen, realisztikusan modellezni semmit, hogy ne ismernénk részletesen azt, amit modellezünk. Ezek mellett a modellezéshez nagy szükség van térlátásra is. A hagyományos rajzfilmkészítéssel ellentétben – ahol két dimenzióban kellett elkészíteni a filmet – itt mind a három dimenzióval meg kell birkózni, ahol a testeknek már nem csak magasságuk és szélességük, hanem mélységük is van, és körbe is járhatóak.”
Wimmer Zóra:
Álom és álomfejtés
„Amikor valaki elkezd foglalkozni az álmaival, meg kell ismerkednie szimbólumokkal, meg kell tanulnia elvonatkoztatni a megszokottól, majd elkezd elmerülni a máshogyan működő tudati világban. Én saját álmaim fejtegetése közben ráébredtem alapvető problémákra, kisebb-nagyobb komplexusaimra, és nagyon igyekszem, hogy változtassak azon, amik álmaim értelme által kivetendőnek bizonyultak. Rengeteget változtam ennek köszönhetően és volt, hogy előre sejtettem álmaim által, hogy mi lesz a következő lépcsőfok az életemben, amin túl kell haladnom. Álmainkban ugyanis az szól hozzánk, akik igazából vagyunk. Az, aki szenved egónk öncélú törekvéseitől, és aki szeretne felszínre bukkanni, megérteni magát. Ezért álmaink megfejtését mindig igyekeznünk kell a gyakorlatba átültetni, jobbítani magunkat, hogy éjszakai tudatunk valóban egyenlő legyen a nappali tudatunkkal. Amikor ezt a szintet elérjük, már nem lesz szükség álmaink fejtegetésére, hiszen ugyanúgy érteni fogjuk az álomvilág történéseit, üzeneteit, ahogy a mindennapi életünket. K. Vollmar mondja, hogy „Az álomfejtés célja az, hogy az összes képet legyőzve a világot olyannak lássuk, amilyen. (…) Az álomfejtéssel újra integráljuk másik felünket, tágítva ezzel észleléseinket. (…) Az álomfejtés segít abban, hogy benső hangunk vezetésére bízzuk magunkat, mely a világ másik, ugyanakkor teljesebb szemléletmódjára tanít minket, hogy felismerjük projekcióinkat és kitágítsuk tudatunkat és észlelésünket”
Én, a magam részéről ezt teljesen igaznak tartom, és bizonyossággal ki merem jelenteni, hogy az álomfejtés az önismeret járható útja.”
Szeghy Dávid: NON-VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ ÉS GESZTUSOK
Nonverbális kommunikáció és gesztusok… ezek a szavak sok embernek nem jelentenek semmit, de számomra a szavak nélküli, közvetlen és határtalan kommunikációt hordozzák. Az egész testünk egy nyitott könyv egy olyan embernek, amely ezeket a jeleket közvetlen módon tudja értelmezni… ha tényleg meg tudják figyelni az emberi viselkedést az interjú során, és ez alapján akarják eldönteni, hogy alkalmas-e az állás betöltésére ez nagyon érdekes dolog, hiszen ezt nem csak az interjúk során lehet alkalmazni, hanem a mindennapi életben is. Ez a dolog, hogy az emberek non-verbális jeleiből olvasni lehet felkeltette az érdeklődésemet. Bár számomra furcsa de egyben érdekes is, hogy hogyan lehet eldönteni valakinek a gesztusaiból, hogy alkalmas-e a munkára a jelentkező vagy sem. Persze, ahogy folytattam az éves munkával kapcsolatos tanulmányaimat egyre jobban rájöttem arra, hogy igenis lehetséges emberi gesztusokból olvasni. Ahogy az előzőkben is említettem engem érdekelnek azok a szituációk, ahol a munkaügyi beszélgetés során megfigyelik az embert. Amikor először tudatosult bennem ez a tény, hogy valakit az alapján vesznek fel egy munkahelyre, hogy esetleg hogyan viselkedik az állásinterjún: megdöbbentett és teljesen felháborított. A hírt teljesen elképzelhetetlennek tartottam.
Azt a tényt, hogy egy embert azért nem vesznek fel, mert az interjú során nem megfelelő gesztusokat alkalmazott vagy éppen a pszichológus egy teszt alapján azt véli, hogy ez az ember nem megfelelő az adott állás betöltésére, …hát elfogadhatatlannak tartom. Abba a ténybe, hogy ilyesmin eldőlhet emberek sorsa, nem tudok belenyugodni, hiszen ezzel az ember ösztönös viselkedését próbálják befolyásolni, kontrollálni. Ez teljes mértékben diszkrimináció az olyan emberekre nézve, akik nem tudják a gesztusaikat kordában tartani és azokat, akik nem akarják azokat megmásítani. A mai világ azt szeretné elérni, hogy minden ember ugyanolyan monoton, egyhangú, unalmas és, hogy ne önmaga legyen. Persze jelenleg sok ember kénytelen mindent megtenni, azért, hogy dolgozhasson, hogy megszerezze az áhított állást, hogy legyen munkahelye. De nem kell nekünk is beleesni a csapdába és követni ezt a világot. Számomra a természetesség a legfontosabb és hogy önmagam legyek, de az sem árt ha ismerem ezeket a gesztusokat és odafigyelek majd egy esetleges interjú során.
