T Ó T H SÁNDOR
M S MESTER HAT KÉPE RÉGI REPRODUKCIÓKON
Úgy látszik, a művészettörténet egyre inkább rászorul a műtárgyakat ábrázoló képi források gyűjtésére és ta nulmányozására, legyen szó akár elpusztult, akár meg lévő munkákról. M S mester esetében a Vizitáció-kép restaurálásának előkészítése hozta magával 1992-ben ezt a feladatot. Most, négy évvel utóbb, a restaurálás befe jezése kapcsán tervezett kiállítás előkészületei közepet te tanácsosnak mutatkozott az efféle vizsgálódást a mes ter Selmecbánya környékéhez fűződő többi képére is kiterjeszteni. A rendelkezésre álló képi források m i n d ezek esetében a 20. század jellegzetes termékei: zöm mel fekete-fehér fényképek, többnyire kinyomtatva, részben eredeti pozitívok alakjában. Eredeti negatívok - akárcsak színes képek - e körben, úgy tűnik, az 1950 előtti időkből nemigen maradtak fenn. A reprodukciók tanulmányozásától természetesen főleg a festmények állapotváltozásaira nézve remélhe tünk adatokat, kiegészítésül azokhoz a szűkszavú írott megjegyzésekhez, amelyek ilyen változásokra a külön féle közleményekben utalnak (egyéb írott dokumentá ció a tárgyak korábbi kezeléseire vonatkozólag nemigen maradt). A Vizitáció-kép reprodukcióinak elemzése ta lán annyiban hasznos volt, hogy felhívta a figyelmet bi zonyos restaurálási kérdésekre, de a munka közben az is nyilvánvalóvá lett, hogy pusztán a fényképek alap ján helytelen lenne akár a korábbi beavatkozásokra, akár a festmény eredeti állapotára nézve messzemenő követ keztetéseket levonni. A fényképezés, a klisé-előkészítés és a nyomtatás technikájából eredő számos bizonytalan ság miatt olykor még a műtárgy állapotváltozásának té nyét sem lehet pusztán a reprodukciók alapján egyér telműen megállapítani. Tanulságosan példázzák az értékelés buktatóit a hontszentantali templom Születés-képének régibb reproduk ciói. A képet Divald Kornél közölte először 1910-ben, megemlítve, hogy „copf stílű" fakeretben, körülfűrészelt állapotban függ a templom falán, és a „reátapadt por es koromrétegtől" igen foltos. Reprodukciója a fest ményt balról megvilágítva, sima keretben mutatja, amely fent a lebegő angyalok csoportját és a jobbra kö zelebb álló oszlop fejezetét vágja. Balra az állatok és fent a háttéri motívumok igen homályosan jelennek meg, de Mária, József és a két pásztor alakján számos részlet főleg a ruhák redőződésében - élesen, keményen kiraj 1
zolódik. A Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűj teményében őrzött fényképek között fennmaradt (pozitívjával) egy üvegnegatív, amely a festményt a nyom tatott reprodukcióval egyező kivágásban, méretben és megvilágításban, de a kemény, vonalas részletek nélkül, sokkal lágyabb és ezért részletgazdagabb tónusban m u tatja, éspedig tagozott keretben, amely azonban csak há r o m oldalon jelenik meg: a fotó felső széle oldalainál vágja azt. A keret még egyszer megjelenik azon a rep rodukción, amelyet Genthon István közölt 1931-ben, a 3
2
1. M S mester Jézus születése-képének reprodukciója (Genthon 1931)
A reproduction of the Nativity by Master M S (Genthon 1931)
dukcióin keret sehol sem látszik és a megvilágítás több nyire kiegyenlített, műtermi. Bizonyos módosulások azonban e nyomatokon is érzékelhetők. A festményről az itt számításba veendő első repro dukciót Hermann Voss közölte 1907-ben. Ez, úgy tűnik, nem retusált, a formákat tisztán, bár inkább sötétes tó nusban adja vissza. A homály főleg a két alak köze kö rüli és az Erzsébet bal karja alatti ruharészeken sűrűsö dik. Az alakok lába körül a növényzet jórészt elmosó dottan, foltosán jelenik meg. A fák lombjain, a világos drapériákon a részletek kevéssé kivehetők. Az aranyo zás balfelé a fénytől világosodó, de végig foltos. Felüle te egyenetlen, árnyékosabb jobb felén a deszkák közöt ti hézagvonalak kivehetők. Két évvel később Ernst Heidrich könyvében már más féle felvétel szerepel. A tónus jóval világosabb és a for mák is tisztábbak, ami különösen az alsó sáv növényei nél szembeötlő. A lombok és a világos drapériák is ele venebbek, az arany viszont szinte egynemű. Ez aligha nem retus eredménye, ami azonban a többi részt talán nem érintette. Két részletnél formai változás is érzékel hető: megjelenik Mária jobb cipője, és Erzsébet bal lá bánál a felcsapódó drapéria tisztábban különválik. 19106
7
2.
M S mester Vizitáció-képének reprodukciója (Voss 1907)
A reproduction of the Visitation by Master M S (Voss 1907)
kép állapotát nagyjából Díváiddal egybehangzóan jel lemezve - de itt jobbról megvilágítva, szélesebb kivá gásban, minden oldalon látszik. A festmény felső szé lén megjelenik a lebegő angyalok zónája is, amely mind addig hiányzott a közleményekből, még Vladimír Wag ner 1930-ban kiadott könyvéből is. Genthon reproduk cióján a pásztorok a mögöttük lévő háttérrel tisztábban jelennek meg, de az állatok körül ismét homályos, a fest mény jobb széle pedig - a felső részen tükröződés m i att - alig kivehető. Tónusban e reprodukció a fennma radt negatívhoz áll közelebb. Divald 1910-ben nyilvánvalóan a fennmaradt nega tívról közölt nagyítást, erősen retusálva és a keret ka rakterét is megváltoztatva. Ahhoz, hogy a kép felső széle, amely a negatívról hiányzik, a szakirodalomban megjelenjék, a Genthon által retus nélkül közölt új fel vétel kellett. Mindez aligha lenne ennyire világos a fenn maradt negatív és Genthon reprodukciójának a keretet is megmutató kivágata nélkül. A Vizitáció-kép esetében efféle támpontok nem áll nak rendelkezésre. A század első feléből eredeti fény kép - úgy tűnik - nem maradt róla, nyomtatott repro 4
5
3.
M S mester Vizitáció-képének reprodukciója (Divald 1910)
A reproduction of the Visitation by Master M S (Divald 1910)
11
tezett parkettázással egyidejűleg magát a festményt is kezelték volna. Az első komoly restaurátori művelet Kákay Szabó György nevéhez fűződik, aki erről 1954-ben így számolt be: „A számtalan, lehullással fenyegető hólyagzás m i att nehéz feladatot jelentett még a háborús rongálódást szenvedett anyagból az M . S. mester »Maria látogatása Erzsébetnek című művének megmentése". E munká latról egy-két részletfelvétel, valamint a hiányokat szem léltető összkép tanúskodik a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének fotótárában. Ezek és az azóta megjelent reprodukciók világosan mutatják, hogy a restaurátor a hólyagzás és a sérülések kezelésén kívül alapos feltáró műveleteket is végrehajtott. Az összkép azt mutatja, hogy a hiányok - elszórt lepergésektől eltekintve, amelyek főleg a két alak ruháin jelentkeztek - a deszkák illesztései mentén összponto sultak. A felvételen a feltárás nem terjed k i az aranyo zott felületre, sőt, a középső és a balról második desz kahézag esetében a helyi táj felső részére, így az erődí tett házra sem. Ugyanakkor az épnek látszó részeken számos olyan változás figyelhető meg, ami szintén fel tárás eredményének tudható be. Ezek túlnyomórészt a ruhákon mutatkoznak, de van újdonság a háttérben is: 12
13
14
4.
M S mester Vizitáció-képének reprodukciója (Genthon 1932)
A reproduction of the Visitation by Master M S (Genthon 1932)
ben Divald hasonló reprodukciót közölt, azzal a meg jegyzéssel, hogy a „képet sikerült az évszázadok folya mán reátapadt por- és koromrétegtől megtisztítani". Az észlelt változások e megjegyzésnek megfelelők. A rep rodukciót még 1931-ben is alkalmasnak tartotta Genthon arra, hogy a hontszentantali kép említett felvételével együtt szerepeltesse. 1932-ben Genthon könyvébe - amelyben a hont szentantali kép kerettelenül jelenik meg - mégis új fel vételt illesztett be a Vizitációról. Erről talán hiányzik a retus. Az aranyon ismét foltok, sérülések látszanak - de nem ott, ahol a Vöss-féle felvételen. A kép alsó részén balra az írisz töve körül, Mária bal lába táján, Erzsébet mögött a zöldben - apró, fehér foltocskák csoportjai mintha a festék lepergéséről árulkodnának, bár olyan helyeken is előfordulnak, ahol később az eredeti festés épnek mutatkozott. Az állapot romlásával lehet tehát számolni. Furcsa, hogy Erzsébet álla alatt nem látszik az a köpenyrész, amely előzőleg és utóbb is ott sötét lett. A továbbiakban ugyanezt a felvételt közölték egé szen 1948-ig, amikor újra Genthon vette elő. " így a szak irodalomban nincs nyoma annak, hogy az 1937-re kel 8
9
1
5. Részlet M S mester Vizitáció-képéről (restaurálás közben, 1952)
A detail of Master M S's Visitation (during restoration, 1952)
6. Részlet M S mester Vizitáció-képéről (restaurálás közben, 1952)
A detail of Master M S's Visitation (during restoration, 1952)
a jobb szélen a híd túlsó végénél, ahol addig csak egy pózna látszott a két alak között, most efölött a kerítés kapura valló áthidalás is megjelenik. A ruhákon a változások az Erzsébet oldalán megjele nő tarsolytól eltekintve inkább hiányt, mint többletet mutatnak. A ruha, amelyen a tarsoly megjelenik, egé szében jóval világosabb árnyalatú lett, m i n t amilyen korábban volt. Ugyanakkor Erzsébet köpenyén, amely feltárt állapotában igen sérültnek látszik, inkább csak a plaszticitás gyengülését és korábban nem látszó, az össz kép szempontjából inkább zavaróan ható vonalak fel tűnését lehet megfigyelni. Különös változás látszik Er zsébet fejkendőjén, amely korábban összefüggően kö vette a nyakszirt vonalát: most a visszatekeredő és a vállra omló rész között feltűnik a háttér zöldjének kis foltja. Hasonló átalakulás észlelhető Mária ruháján a jobb láb elülső oldalán: szegélye öblösödést ír körül, míg előbb a lábfej fölötti részt lágyan ívelő redőcskék kap csolták a középen összegöcsörtösödő ruhavéghez. Ez zel összefüggésben a lábszár jóval keményebben rajzo lódik k i , m i n t előzőleg, és hiányzik két redő, amely,
megfelelve a mozdulatnak, jól illeszkedett a kék köpeny felé eső kontúrvonalhoz. Eltűntek a redők a combhajla tot jelző gyűrődések fölötti hasi ruharészről is, amely most kopottasnak mutatkozik. Ugyanakkor a kék kö penynek a jobb alkarra vetett részénél a kontúrvonal is megváltozott: korábban az egész köpenyrész a kar előtt látszott fodrozódni, most viszont előtűnt egy kis darabja a kéz mögött is, és - talán ezzel összefüggésben - lefe lé, a combnál is kettévált a széle. A köpenyrész koráb ban kissé sután nagyvonalú redőzése töredezettebbé vált, és egyben zavarosabbá is. A kék köpeny szóban forgó részének korábbi állapo tát pusztán a reprodukciók alapján is átfestettnek lehet ne ítélni. A csatlakozó ruharészek esetében az átfestettség már nem lenne olyan kézenfekvően felismerhető a kéz mögötti köpenyrészek és a bokánál az öblösödés előtűnése nélkül. A többi esetben is pusztán a változások ténye az, amiből a reprodukciók alapján átfestésre le het következtetni. De Erzsébet most is szürkés ruhájá nak egykori sötétkék színéről még legutóbb is festékma radékok tanúskodtak a repedésekben, a hídvég kapuja
körül azonban, úgy tűnik, semmi nyoma olyasminek, ami a feltárult áthidalást korábban elfedhette. Másrészt úgy látszik, hogy az alatt, amit a restaurátor Erzsébet köpenyéről és Mária ruhájának egyes részeiről eltávolí tott, már nem volt ép felület. Azt, hogy a kép valaha egészében át lett volna fest ve, a reprodukciók alapján valószínűtlennek lehet tekin teni. Az átfestések elsősorban a drapériákat érintették, éspedig feltehetően főként olyan részeken, amelyeket a kép javítója erősen rongáltnak talált. Ilyenek lehettek a Mária jobb lába körüli köpeny- és ruharészek. Az eze ket ért átfestések tehát olyanféle hiánypótlásoknak te kinthetők, mint azok a részletek, amelyeket a festékré teg teljes pusztulása miatt mindenképp újra meg kel lett csinálni. Az ilyenek (pl. nagy darabok Mária lobogó hajában) a feltárt állapotot mutató fénykép nélkül alig ha lennének felismerhetők. Az efféle részleteket Kákay
7-8. M S mester: Krisztus az Olajfák hegyén (archív felvétel tisztítás [1915] előtt és közben)
Master M S: The Mount of Olives (archive photographs taken before and during cleaning [1915]) Szabó György finom érzékkel festette újra. De előfor dult az is - az erődített hegyi ház jobb felén - , hogy sa ját megoldását egyszerűen ráfestette a korábbi kiegészí tésre, amelyet művészileg nyilván nem tartott elég jó nak (e ráfestés aztán szinte észrevétlenül tűnt el újra). Ilyenfajta festői „korrekciókkal" előde részéről is lehet számolni. Ugyanakkor több részlet - elsősorban Mária köpenyének a jobb karra vetett szárnya - az 50-es évek óta ismert állapotában arra vall, hogy Kákay nem min dig tudta pontosan megkülönböztetni egymástól az M S mester és a későbbi helyreállító által festett részeket. így az a lehetőség sem zárható k i , hogy egyik-másik rész letmódosítással - amilyen pl. az említett átalakítás volt Erzsébet fejkendőjén - maga a mester korrigálta képét még a teljes befejezés előtt.
Az Esztergomba származott passió-képeket Divald kezdte az iméntiekkel együtt emlegetni 1910-ben. Úgy látszik, csak kettő került a szeme elé - az egyik nyilván a Feltámadás volt, mivel az M S monogramot említi „avatatlan restaurátorok" által teljesen átfestett állapot ban. „A Simor idejében átfestett képeket Endrődi Se bestyén restaurálta 1915-ben" - olvasható az 1948-ban kiadott esztergomi „műemléki topográfiában" m i n d a négy táblára vonatkozóan. Ennek megfelelően a nyomtatott reprodukciók - először a Keresztvitelről és a Kálváriáról Gerevich Tibor 1916-os közleményében, a négyről együtt Genthon 1931-es cikkében - már a mai látványt mutatják, de az átfestett és a feltárt állapotot is érzékelteti pozitív fényképek egy-egy Esztergomban, i l letve Budapesten őrzött sorozata. Az átfestés ezek sze rint mindegyik táblán igen kiterjedt volt, de talán még sem egyformán érte valamennyit. A Keresztvitel és a Kálvária ábrázolásán - amely, úgy látszik, valamivel jobb állapotban lehetett a másik ket tőnél - az átfestő elég pontosan követte az eredetit, és bizonyos részleteket, főleg a háttérben, talán érintetle nül is hagyott. Fő hozzátétele a Kálvárián Mária köpe nyének a bal alsó sarokba kilibbenő része - amivel igen 18
19
20
9-10. M S mester: Keresztvitel (archív felvétel tisztítás [1915] előtt és közben)
Master M S: Christ Carrying the Cross (archive photographs taken before and during cleaning [1915])
A hontszentantali festményt, amely a Vizitációval té májában szorosan összefügg, a szlovákiai művészet prá gai kiállításának előkészületei kapcsán tisztították meg 1937-ben. Az ez alkalomból közölt reprodukcióba ko rábbiakhoz képest hasonló eltéréseket mutat, mint a Heidriché a Vösséhoz viszonyítva a Vizitáció esetében: a tónus világosabb, a formák tisztábbak. De i t t még annyi formai módosulást sem sikerült felfedezni, mint a Vizitáció 1910 körüli reprodukcióin, és - leszámítva a jobb angyalfő és a feliratos lapon egy hasadásféle eltű nését - ugyanez vonatkozik a hontszentantali kép 1968ban közölt színes reprodukciójára is. Arra lehet tehát gondolni, hogy a Születés-képen vagy eleve nem volt átfestés, vagy ha volt, rajta is maradt a tisztítás után ahogy lényegében a Vizitáció jelenetén is annak idején. Az utóbbi esetben is legfeljebb olyan hiánypótlás-félék ről lehetne azonban szó, amilyenek a Vizitáción is vol tak, így a két egymáshoz illő témájú festmény állapotá ban is egymáshoz hasonlónak ítélhető. 13
17
A másik két képen nemigen akad olyasmi, amiről fel lehetne tételezni, hogy érintetlen maradt. A Feltámadá son még a kompozíció is módosult: a három Mária mö gött, ahol ma kanyargós út, hátrább pedig sövénykerí tés és néhány bokor látszik, a letisztítás előtt néhány lép cső, mögöttük távolba vesző ösvény, ettől balra pedig alacsony bokros mögött kiemelkedő hegyorom jelent meg. Az átfestő itt érezhetően nekibátorodott: a felri adtában ordító vasasnak hetyke bajuszt ragasztott, a szendergő számszeríjásznak pedig, akinek öltözéke a Keresztvitel-képről ismerős, a kisujját az ajka közé dug ta. Az Olajfák hegyén tartózkodott az efféle módosítá soktól. Itt főleg Krisztus fejét és a háttéri csoportot for málta újjá, olyan részleteket, amelyek - akárcsak János ruhája - a feltárás után igen sérültnek mutatkoztak. De átalakította a Júdás előtt kanyargó utat és a Krisztus előtt felmagasodó sziklákat is, a fákkal, bokrokkal együtt talán legkevésbé a kehellyel odakönyöklő angyalt - , ahol a sérülések korántsem voltak olyan nagyok. Az átfestések eltávolítása kétségtelenül igen jót tett a képeknek, esztétikailag és a hitelesség tekintetében egyaránt. A restaurátor, úgy tűnik, igen korrekt módon igyekezett eljárni. Ettől függetlenül az a felület, ame lyet az átfestések alól sikerült kiszabadítania, számos esetben szembeötlően hiányos. Az előrajz gyakran elő-
11-12. M S mester: Kálvária (archív felvétel tisztítás [1915] előtt és közben)
Master M S: The Crucifixion (archive photographs taken before and during cleaning [1915])
sérült felületet takart el - , a Keresztvitelen egy nagy szik latömb jobbra, a kötéllel csapkodó pribék lába mögött, ahol ugyancsak eléggé kopott lehetett a felület. Egyéb módosításainak se szeri, se száma. Néhány jellemzőbb: Krisztus testét végig átdolgozta, az oldal- és lábsebből kiinduló vérpatakokat megszüntette, és az előbbi eset ben néhány vércseppé finomította; a centurio palástjá nak bal ujján a vibráló redőéleket legfeljebb ha gondo san újrahúzta, ugyanakkor a bő ruhaujj végén a prémet a levarrások jelzését mellőzve festette át; a másik képen az említett pribék párnás ruhaujjain a levarrásokat sík szerű mintává alakította, a szomszédos alak kétszínű mellényét pedig két ruharéteggé formálta át. Rendsze rint a háttéri részleteket - fákat, bokrokat, sziklákat - is átdolgozta, de a Kálvárián a kereszt töve mögötti és a bal szélső részeket, a Keresztvitelen pedig az épülete ket és az útkanyarulatos táj néhány részletét talán nem nagyon bolygatta.
21
gebben hol „a koporsó lehullott fedőlapján", h o l a „koporsó párkányán" helyeztek el, holott „a sír lép csőjén elöl" van. Maga a mesterjeles monogram - az évszámról Gerevich Tibor azt állította, hogy a letisztí tás előtt el volt fedve - az átfestett állapotról készült képen sötét vonalakban sejthető. A feltárt állapotot mutató fotón megjelennek azok a vékony, fehér v o naltöredékek, amelyek elmosódott sötét alapon ma is ott vannak, és a környező részleteken jórészt szintén a letisztítás nyomán előjött élfények pontos megfele lői. Az átfestés akkor, amikor fényképezték - amint az árnyékok mutatják, a képeket nyilván keretben hagyva és balról világítva - , úgy tűnik, már nem volt kifogásta lan állapotban. A Kálvárián János köpenye nagy felüle ten rongálódott. János mellén és a centurio derekánál a fa egy-egy csomóján a festék leválóban volt. Az Olajfák hegyén Krisztus lábánál, a Keresztvitelen a kötelet emelő 22
23
24
25
13-14. M S mester: Feltámadás (archív felvétel tisztítás [1915] előtt és közben)
Master M S: The Resurrection (archive photographs taken before and during cleaning [1915]) tűnik az elvékonyodott festékréteg alól, drapériákon és testrészeken egyaránt (a keresztre feszített Krisztus ar cán kifejezetten zavaróan). Egyes színek, főleg pirosak és aranysárgák, határozottan kopott megjelenésűek. A háttérbeli alakocskák a hontszentantaliakhoz képest (a budapestiek erősen kiegészítettek) gyakran foltszerűen odavetettnek tűnnek. Pedig a feltárt állapotot mutató fotókon a sérüléseknek a Vizitációról ismert típusa, a k i töredezés a deszka-illesztéseknél, az Olajfák hegye al jától eltekintve észre sem vehető. A hitelesség szempontjából épp e körülmények is meretében tanulságos példa a szignatúra, amelyet ré
pribék derekánál lepergésre utaló nyomok vehetők ész re. A Feltámadás-kép bal szélén az íjász körül mintha elpiszkolódott volna a felület. Mindkét keskenyebb kép jobb szélén egyenes vonal érzékelhető, amely feltehe tően korábbi keretre utal. Mojzer Miklós az átfestést barokknak minősíti, sőt, még hozzá való díszes keretről is tud. Állítását örömest el lehetne fogadni, ha nem létezne az a legelső adat a képekről, amelyre épp ő hívta fel a figyelmet: eszerint Coburg herceg (a hontszentantali kastély ura) 1876-ban Budapesten három passió-jelenetet mutatott be az ár vízkárosultakjavára rendezett kiállításon M . S. 1506. jel
26
zéssel. Ha Gerevich Tibor említett állításának hitelt adunk, akkor csak arra lehet gondolni, hogy az átfestés mégis 1876 után keletkezett. Akár így, akár úgy, az arcvonásokat sem kímélő át festés a két kevésbé durván kezelt esztergomi képen, a Keresztvitelen és a Kálvárián is jelen volt. A Vizitáció és a Születés, amely ezekkel együtt alkothatta egykor két oltárszárny külső oldalát, ilyen állapotban nem volt sosem - akár van javítás az utóbbin, akár nincs. A fest mények állagváltozásai kétségtelenül annak felelnek meg, ahogyan sorsuk eredeti összefüggésük felszámo lása után alakult. 27
28
JEGYZETEK
1
2 3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
1 4
15 16
D I V A L D 1910,
52.
Lia, 55. Ltsz.: 1190 (negatív), a pozitív hátán 40.270. szám. Képméret 168 x 116 mm, a szélesség fent a reprodukción 115 m m (itt 1 mm hiányzik a kép széléből). G E N T H O N 1931,134-135.; Dejiny vytvarného na Slovensku. Trnava 1930, 114. Vö.: még BÜCHNER, E.: „Die ältere Breu als Maler" in: Augsburger Kunst der Spätgotik und Renaissance. Augsburg 1928, 323. A másodközlés alkalmával, G E N T H O N 1932, 86. kép, a keret már elmaradt. Der Ursprung des Donaustiles. Leipzig 1907, X. tábla. Előbb csak kis méretű és homályos reprodukció jelent meg, D I V A L D K.: „Magyarországi képek a XV és XVI. századból" in: Művészet 5 (1906) 176., amely bizonyára egyező állapotot mutat. Die altdeutsche Malerei. Jena 1909, 65. kép. G E N T H O N 1931, 52-53., illetve 133. G E N T H O N 1932, 85. kép; vö.: 5. jegyzet. Középkori magyar festészet. Budapest 1948, 25. kép. Előbb pl. HEKLER, A.: Ungarische Kunstgeschichte. Berlin 1937, 109. kép.; RADOS J.: Magyar oltárok. Budapest 1938, LX. tábla. A Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének fotótárában mindezeknek megfelelő üvegnegatív ltsz.: 2518 (régibb szám a lemezen: 5388). Lásd Menráth Péter és Hernády Szilvia tanulmányát e kötet ben. „Beszámoló az Országos Szépművészeti Múzeum munkájá ról, 1940-1953." in: Bulletin 5. Budapest 1954,138. Üvegnegatívok, ltsz.: 2516 (összkép), 2509, 2514, 2515, 2517, 2520, 3541, 3542 (részletek). A két első: A magyarországi művészet története I—II. Főszerk. FÜLEP L. 1. A magyarországi művészet a honfoglalástól a XIX. századig. Szerk. DERCSÉNYI D. Budapest 1956, VI. tábla (színes); RADOCSAY 1957, 205. Die Kunst in der Slowakei. Red. SOUREK, K. Prag 1939, 56. uo., 332. kép (332a.: részlet a pásztorokkal).
1 7
1 8
19
2 0
2 1
problematike monogramistu M . S." in: Ars 2 (1968:1) 161. A lelőhely a képfelirat szerint: „V zbierkach SNG v Bratislave." 1990-ben a kép a hontszentantali templom szen télyének északi falán volt. A templomot adja meg lelőhelynek VACULÍK, K. is („Fenomén »podunajskeho« a »nepodunajskeho« v slovenskom maliarskom vyvoji prvej stvrtiny 16. storocia" in: Zborník Slovenskej Národnej Galerie. Galéria 3. Staré Umenie. Bratislava 1975, 108.), aki a bal térdelő pásztorról furcsa hiá nyokat mutató részletfelvételt is közölt, (uo., 114.). D I V A L D 1910, 52-53. Esztergom műemlékei I. Múzeumok, kincstár, könyvtár. (Magyar ország műemléki topográfiája I. Szerk. GEREVICH T) Budapest 1948, 42. „Régi és újabb magyar festők a prímási képtárban" in: Vasár napi Újság 63 (1916),'552., illetve G E N T H O N 1931,136-137., 139140. A Keresztény Múzeumban őrzött fotók a Szépművészeti Múzeum duplum-anyagából származnak. A többi a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének fotótárában ta lálható (ltsz. 4755-4758.). Mint 19. jegyzet. Vö.: G E N T H O N 1931,130., illetve 100. SEVEROVÁ, K . : „ K
2 2
RADOCSAY 1955,
2 3
MOJZER 1976,
2 4
„Esztergomi műkincsek" in: Prímás-album. Budapest 1928, 214. A szignatúráról részletfotót mindeddig csak Radocsay Dénes közölt 1957-ben. RADOCSAY 1957, 228. H E N S Z L M A N N I.-BUBICS Zs: A magyarországi árvízkárosultak javá ra Budapesten Gf. Károlyi Alajos palotájában 1876. évi májusban ren dezett műipari és történelmi emlék-kiállítás tárgyainak lajstroma. Budapest 1876, 38. Vö.: MOJZER 1976, 5. Vö.: MOJZER 1976, 7. és MOJZER 1980,149. Mojzer Miklós 1976-ban - MOJZER 1976, 6. - indokolatlanul vélte a hontszentantali képet az esztergomiakhoz hasonlóan átfestettnek. Az, hogy a kép Simor révén jutott-e a plébánia templomba (uo., 5.), kérdésesnek látszik. Ha így lenne, az megintcsak az esztergomi képek 1876 utáni átfestése mellett szól na.
2 5
2 6
2 7 2 8
423.
35.
