M A G Y A R IRÓI FELELŐSSÉG

M A G Y A R

I R Ó I

F E L E L Ő S S É G

Irta: T A M Á S A L A D Á R 1. A magyar irók nem könnyű, külső és belső számonkérésektől zaklatot életében a hivatás kérdése mindig olyan fogalmat jelentett, amit csak egy lépés választott el az elhivatottságtól. Más dolog, hogy ezt az e g y lé­ pést a magyar irók tulnyomó többsége sohasem tette meg, illetve a meg­ tett lépések rendszerint ellenkező irányba vezettek. Mégis, ez a nyugta­ lanitó közelség olyan izzó légkört teremtett, amely nem engedte meg, hogy irodalmi jelszavak alatt virágoskerteket ápoljanak; a megbecsülés kötelezettségeket de a közönség felé mindenképpen eleget kellett tenni. Messze vinne annak kibogozása, hogy miképpen függött és függ ez össze a szabadság kérdésével. A szabadsággal, amely tulajdonképpen Ma­ gyarországon még soha nem virulhatott ki a maga teljességében s ame­ lyért a beleszerelmesedett fanatikusok életükkel fizettek. Szent István ide­ jében éppugy, mint 1848-ban v a g y 1932-ben. V o l t ebben valami sorsszerű­ ség. Amikor a népmilliók dübörgő nyugtalanságából morajlott fel a sza­ badság iránti vágy, amikor recsegve-ropogva feszültek a visszatartó gá­ tak, rendszerint idegen vitorlák fogták fel a magyar pusztákról nekiru­ gaszkodó szelet. Akkor rendszerint sietve összehangolták a szabadságot a renddel, a tekintéllyel és addig adagolták nagy elővigyázatossággal, amig a furcsa együttesből csak a rend és a tekintély maradt meg. A nép éhomra törölhette a száját. Talán ebből a körülményből ered, hogy a magyar iró szava mindig sokat jelentett, működése mindig tulnőtt az irodalom keretein és még en­ nek a működésnek hangjával is a nemzet felé fordult, nemzeti ügy volt. Láthatatlan terhet cipelt a magyar iró: a szabadságot vitte magával né­ ma népe között és néha még maga előtt is rejtetten. Tinódi Sebestyén lan­ tostól kezdve mindmáig hivatás és sors a magyar iróság kérdése, aminek vállalásában nem egyforma buzgalommal serénykednek iróink, de ez nem csökkenti, inkább növeli a kijelölt hivatás sulyát. Valamikor hajlandó voltam azt hinni, hogy csak a magyar élet másmilyensége, a külfölditől való eltérése hozta létre az iróknak az irodalom keretein való tulnövését. U g y képzeltem, hogy más népnél mintha szabá­ lyos kockákat illesztenének egymásra, ugy növekszik az irodalom, az iro­ dalmi élét. Éppen ezért nagy meglepetéssel hallgattam, mikor egyszer Bukarestben, — vagy j ó tizenöt évvel ezelőtt, — Marcel Jancu, a hires ro­ mán expresszionista festő, izgatottan ujságolta, hogy „Bárbu, a parasztköltő is velünk van, az ósdiak ellen..." U j volt számomra a hév és a lelke­ sedés, amely megsejttette velem a csak homályosan ismert irói feladat­ vállalás célját. Ugyanez az öröm és hév csendült ki nemrégiben Tristan Tzara szavaiból, amikor közölte velem, hogy Duhamel, aki „egyáltalában KORUNK 14. évf. 481-576.

is hordozott m

nincs velük", csatlakozott a csehszlovák eseményeket követő irói állásfog­ laláshoz. H a nem is tudom és talán soha nem is fogom tudni ugy ezeket átérez­ ni, mint a magyar irói hivatást és felelősséget, világos előttem már, hogy külföldön sem gyüjteményes kiadások egymásra halmozása jelenti az iro­ dalmat, irodalmi életet, hanem az irónak és alkotásának összeforrása népe életében, népe képviseletében. 2. A mai sulyos, nagy elesettségben, mint labancmentő szándékaiban Rákóczira emlékeztető időben megnőtt az irói felelősség, megnőtt az irói hivatás jelentősége. A szabadság és a rend örökös kavargásában, mint annyiszor, most is a rend van felül a magyar életben. Rend, amelynek láttán azonban méltán töltheti el az aggódó lelket kétség és töprengés. Hogyne töltené hát el aggódás és féltés a szabadságra és független­ ségre olyannyira féltő gonddal ügyelő magyar irói lelkiismeretet. D e vajjon csakugyan eltölti-e? A szabadság, amely lobog és remeg a magyar föld fölött, mint a délibáb a Hortobágy fölött s amelyet mindenki éppen ugy lát és magyaráz, mint ahogyan a délibáb tükröződésében is hol gu­ lyát, hol tengert lát a vágyó szem, — ez a szabadság régi recept szerint, sokat van az ajkakon, de keveset a szivben. És sok helyütt, ahol meg is bizseregteti a sziv tájékát, okosan elaltatják a vele ébredező gondola­ tokat. N e m olyan idők járnak. Félokok, féligazságok könnyen kielégitik ma az elméket, amelyek pedig határtalanul büszkék az irói bizonyitás megdönthetetlenségére. Valószinű, hogy ezek az irói keblek i s gyorsab­ ban vernek a felemelő pillanatokban, de vajjon hány számára jelent töb­ bet a szabadság lobogó zászlóknál, áhitattal éneklő tömegeknél? Fiatal regényiró járt kint Párizsban Pestről. Próbálkozó beszélge­ tésünk nehezen hidalta át a különböző módon eltöltött éveket. U g y ke­ rülgettük ezt a kérdést, mint paripa a helyet, ahol valamikor lélegzetel­ állitót botlott. A z utolsó napokban tárulkozott csak ki egészen. — N e m irtam le én, barátom e g y sort sem, ahogyan szerettem vol­ na, — mondta csüggedten. E z az iró tudta, mi a szabadság. N e m szavalás, nem ökölmutogatás, amiben csodálatosan egyetértenek ma nálunk. Van azonban valami, amiben már nem értenek egyet és erről aztán annál kevesebb szó esik. A m i miatt ezer esztendő óta folyik a néma, el­ keseredett küzdés a simára egyengetett felület mögött. A m i é r t szenved­ tek és vesztek a magyarság legjobbjai Petőfi előtt éppugy, mint Petőfi után és ma talán leginkább. Lehet, hogy őszintén csodálkozna a magyar népet talán őszintén szeretők, de érte édeskeveset tevők serege, ha meg­ tudná, hogy itt megint csak a szabadságról van szó. N y i l t és megmásithatatlan dolog ez: a magyar nép mindig készen állott ennek a legfőbb jónak befogadására és nem rettent vissza az érte járó áldozattól. A z iróknak azonban gyakran évszázadokra volt szük­ ségük, mig megértettek egy-egy ilyen fellobogást. H a Dózsa Györgyről születnek is ma már költemények, a mai idők dózsáit sokkal körültekintőbb Igy lángolnak és lelkesednek a megfoghatatlan, ködös alakzatu sza­ badságért is, de hányan torpannak meg és oldalognak el, amikor szembe-

módon taga

kerülnek husból és vérből való alakjával. Avval, amely a parasztok és munkások előtt végleg ledönti a sorompót, amely elzárja őket az élettől, a saját maguk szamára való munkától és alkotástól, saját sorsuk fölött való rendelkezéstől. Megtorpannak és eloldalognak. V á g y mert nem ismerik fel az élet­ rekelt alakban ködbe burkolt, lepellel boritott eszményképüket, vagy mert — nagyon is felismerik. A dicsőséges menekülésről ügyes rende­ zők gondoskodnak és a porondon megjelennek a figyelem elterelését cél­ zó alakzatok. Ugyanez az iró mondta nekem a zsidókérdésről beszélve: — A zsidórendelet ötvenezer megüresedő iróasztalt jelent... H o g y egész pontosan ezt jelentette-e a zsidórendelet v a g y sem, azt nem tudom. D e azt határozottan tudom, hogy egymillió kisbirtok és hat­ százezer munkapad kérdése nem került szóba. Már pedig Magyarország, a magyar nép jövője attól is függ, hogy egy millió földet művelő paraszt magának termeljen a földön, amelyet megművelt, hatszázezer ipari mun­ kás a saját élete megjavitásáért dolgozzon munkapadjánál! A szabad­ ságot sulyos szárnycsattogtatással röpitették ezekben az időkben Ma­ gyarország fölött, de erről a kérdésről ugyan, mikor esett komolyan szó? A magyar irók lelkiismerete ezekben az időkben ragyogóan kiállta a próbát, de fiatal irónké, — akiről pedig tudjuk, hogy igaz valójából sze­ reti a magyar népet, — megdöbbentően néma maradt. A megtévesztő játék célja felől pedig nem lehetett kétség. Mint a sanda mészáros, a zsidórendelet az ötvenezer iróasztalra sujtott, hogy aztán az egymillió parasztot és hatszázezer munkást találja. E l i s talál­ ta. Emelt-e vajjon valaki érdekükben szót ezekben a hangos napokban? N e m . Rendnek kell lenni, a szabadság majd jöhet azután. 3. A napokban egyik pesti folyóiratban cikk jelent meg olyan iróról, aki világnézetét aszerint változtatja, hogy kivel beszél. A z iró nem volt nevén nevezve, de mindenki ráismerni vélt benne jőnevű fiatal irónkra és a párizsi magyar irók között parázs vita indult meg a cikk jogosult­ ságáról, tartalmának igazságáról. E fejtegetés keretében nem érdekel, hogy az álnéven megjelent cikk­ nek igaza volt-e vagy sem, avval sem törődöm, hogy a cikkirónak volt-e joga bárkivel szemben is felvetni ezt a nem könnyű kérdést, amelyben ha szigorú vizsgálatot tartanánk, vajmi kevesen állnék ki a próbát... Fel­ hozom, mint a főkérdésnek mellékutak zegzugaiban tévelygő holt ágát, ami azonban elvetélt jelentkezési formájánál fogva talán, még ékesebb bizonyitéka, hogy mennyire probléma a magyar irói felelősség, mennyire helytállásra kötelez a hivatás. A z iró nézeteiért kétségtelenül elsősorban műveivel áll helyt. Sze­ mélye és hivatása megitélésénél ez a döntő. A művek hiányosságaiért, esetleg megnemirásukért, az irói fejlődés menetéért és bizonyos esetek­ ben az irásmű nem egyértelmű hatásáért, ezekért már az iró személyé­ ben vonható felelősségre. A z iró és az alkotás tehát nem egymástól szétválasztható, külön dolgok, amelyek mindegyike saját külön életét éli. A z a felelősség, amellyel az iró művével kapcsolatban kötelezve van,

nem a mű megjelenésének pillanatában kezdődik. A z iró felelős személy, felelőssége következésképpen nem művével kezdődik és végződik. N e m is igen van iró, aki ne igényelne személye és alkotása számára az irói helytállás ilyen mértékét jóval tulhaladó figyelmet és méltatást. Tökéletesen rendjén való dolog. A baj csak ott kezdődik, hogy felelősség tekintetében, amellyel személyében és műveiben egyaránt tartozik azok­ nak, akikhez szól, rendszerint jóval elnézőbb sajátmagával szemben. Éppen ezért mély -jelentőségű eseménynek tartom a párizsi magyar irók vitáját az irói felelősség kérdéséről és a lappangva bujkáló irói lel­ kiismeret olyan fellobbanásának, amelyet méltán vehetnek észre odaha­ za is. N e m vagyok azon a véleményen, hogy az iró szeszélyes vagy esetleg könnyen félremagyarázható magánbeszélgetése során lakatot tegyen a szájára. Néha egymásnak látszólag ellentmondó véleménykifejtései épp­ ugy hozzájárulhatnak irói fejlődéséhez, mint rendszeres tanulmányai. Éppen ezért el kell itélnem fentemiitett folyóirat cikkét, amelynek rossz­ hiszeműségét erősen alátámasztja a körülmény, hogy irója sem magát, sem a kipécézett irót nem merte megnevezni. De ugyanakkor vallom, hogy az iró teljes felelősséggel tartozik, nemcsak műveiben, hanem irói maga­ tartásában is. Ma, Magyarországon az igazi iró különösen sokat jelent. Jelenti azt a népi szabadság felé való törekvést, amelynek konkrét követelése ma aligalig csendül fel a muló évek során. Ilyen időkben a nép felső rétegei kü­ lönös figyelemmel tekintenek azokra az irókra, akik munkásságában a nép vágyainak, törekvéseinek megérzőjét és hangot adóját látják. S ha az iró vállalja ezt a szerepet, valamilyen iratlan, soha lefektetett belső kapocs révén; vállalja büszkeségben, önmegbecsülésben, akkor vállalnia kell irói magatartásában is. Semmi kétség nem él bennem azirányban, hogy az uj magyar i r ó generáció tulnyomó többségéit őszintén és mélyen áthatja az a felelősség­ érzet, amelyet irónak kell éreznie népével, népe sorsával szemben. A z az irodalmi fellendülés, amelynek az utóbbi években tanui vagyunk, kétség­ telen ennek a felelősségérzetnek tudatossá válásával magyarázható, amit viszont nagymértékben az a körülmény idézett elő, hogy iróink látják, a magyar nép nem tud jelenlegi életviszonyai között élni és uton van affelé, hogy ne is akarjon. Soha szebb célkitűzés nem állott magyar iró előtt, hajtóerejévé válni ennek a tudatosodó folyamatnak, fáklyaként lobogni népe nem éppen legsimább utján. Fiatali iróink minden megbecsülést kiérdemlő komolysággal és mély lel­ kiismerettel igyekeznek az utóbbi években megmutatni a magyar nép való helyzetét. Ez a szándékaiban és eredményeiben igen becsületes munka két­ ségtelenül nagyjelentőségü tett volt. Tett, amelynek konzekvenciáját első­ sorban az iróknak maguknak kell levonni. Emlitettem, hogy Magyarországon az iró szava mindig sokat jelentett és sohasem fért bele teljesen az irodalomtörténet kereteibe. Ugyanez áll a mai fiatal irókra is, akik valószinűleg maguk sem akarják, hogy alkotá­ saik lapok és folyóiratok hűvös hasábjain keltsenek csak visszhangot. Min­ den joguk meg is van erre. E z a j o g azonban, mint minden jog, egyben kö­ telezettség is. Irói magatartásban, irói felelősségben való kötelezettség, amely a magyar nép felemelkedésének, szabadságának és jobb sorsának ko-

nok hitvallói közé állitja őket. S ma, amikor lehetetlen észre nem venni a magyar élet sulyos válsá­ gát, belső forrongását, kétszeresen megdöbbentően hat, amikor hivatásukat érző iróinkat azok fele látják elhajlani, akik ismét rendet és tekintélyt hirdetnek a magyar dolgozók sorsának virágbaszökkentésére egyedül szükséges szabadság helyett. Jóhiszeműségüket nincs okom kétségbevon­ ni, de fel kell hivnom figyelmüket arra a tényre, hogy nagy iróink éppen azon irói magatartásuk folyamán lettek igazi nagy irókká, amellyel ma­ kacsul kitartottak a magyar nép többségét jelentő magyar dolgozók élet­ érdekét jelentő szabadság és felszabadulás kérdése mellett. Hiábavaló és meddő dolog megtörtént eseményekről más lehetőségben gondolkozni, de sehogyan sem tudom elképzelni, hogy Petőfi Sándor hajlan­ dó lett volna csak egy sort is leirni pl. egy nemesi érdekeket védő, régi sé­ relmi politikát folytató folyóiratban. H a pedig mégis ilyen lap munkatár­ sává szegődött volna, eleve elzárta volna költői lényében annak lehetősé­ gét, hogy lángoló, emberi mivoltát legjobban megmutató forradalmi köl­ teményeit valaha is megirja. Esztétikusaink egyrészének valószinüleg nagy örömet szerzett volna vele, de számomra éppen forradalmi versei azok, amelyek rendkivül mély és változó lírai verseit is egészen más szin­ ben láttatják. És igy vagyok A d y Endrével is. Emberi ingadozásain, tépelődésein tul állandóan ott áll sziklaszilárd meggyőződése, amellyel mindenkor ki­ áll a hivatalos Magyarországgal szemben a magyar nép, a magyar dolgo­ zók jogaiért. A d y irta l e valamikor Petőfivel kapcsolatban, hogy „Petőfi nem alkuszik" és közben arra célzott vele, hogy A d y sem alkuszik. V a j jon. a mai magyar iróknak meg van-e a belső erkölcsi jogosultságuk ah­ hoz, hogy leirják „ A d y nem alkuszik" és közben elégtétellel érezzék, hogy ok azok, akik nem alkusznak? Kétségtelen, hogy A d y élete tele volt belső ellentmondásokkal, ezek az ellentmondások vitték őt olyan utakra, ragadtatták olyan cselekede­ tekre, amelyeket később nagyon megbánt. D e amikor a magyar nép érde­ keiről volt szó sohasem engedte magát félrevezettetni elködösitő frázisoktól, mindig a nép és sohasem az urai oldalán volt. Amikor A d y és Petőfi példaképét elevenitem itt fel, nem a politiku­ sokra, hanem elsősorban, mint költőkre gondolok reájuk. Következetes és irói felelősségtől áthatott magatartásuk elsősorban költői arcuk előttünk ismert kialakulásához járult hozzá. Soha Petőfi és A d y nem válhatott volna a költői mintakép ilyen tökéletes alakjává, ha irói magatartásuk nem felelt volna meg annak a követelménynek, amelyet vele szemben koruk felállitott. És ez a követelmény a mai napig sem változott. A magyar nép ma is üres kezekkel, reménykedőén áll a kapuk előtt, hogy beengedjék őket, — ha nem is az „alkotmány sáncaiba", de az ország javaiban, gazdagságá­ ban való részesedéshez. A z urak akarata pedig ebben a tekintetben ma sem hajlithatóbb, mint 1848-ban, v a g y 1900-ban. A harc tehát nem uj és nagyon szomoru dolog lenne, ha a ma szövevényei között: az önérzetükre olyannyira büszke magyar irók az urak oldalán helyezkednének el. Éppen ezért nagyon fájdalmas számomra, ha egyesek ujabban az ugynevezett „harmadik utat" igyekeznek választani. A harmadik utat, amely népies köntösben, népies jelszavak hangoztatása kisére-

tében a szabadság helyett mégis csak a tekintély felé visz és csak a zsidó­ kérdésben hive a gyökeres megoldásnak. E g y népszerűtlenné vált politi­ kának uj alakban való jelentkezése ez, amelynek betetőzésekor savanyuan kérdezhetik magukban a magyar irók: „ H á t ezért kellett a békát lenyel­ nünk?" A z iró felelős és ez a felelősség annyival is sulyosabb, mivel késői kö­ vetkezményeiben jóvátehetetlen. Felelősek elsősorban jövő irói oeuvrejükért, amelynek arca, jelentősége éppen a mai sulyos időkben, a ma el­ foglalt magatartásuk során és nem csekély mértékben ennek következtében utat mutatóan áll mögöttük s amelyet ha nem tagadnak meg, csak azok sorába állhatnak, akik őszintén és félreérthetetlenül küzdenek a magyar nép felszabadulásáért. A z iró számára nincsen „harmadik ut". Minden iró, aki ezt. ügyes­ kedett választani, elhullott, jóvátehetetlenül leszorult a fórumról, ahol j o ­ ga és kötelessége volt népe igazát védeni. E z az ut az irói fejlődés megál­ lásához, a lelkiismeret elcsititásához és a felelősség megtagadásához v e ­ zet. I r ó számára pedig ma, ezekben a kérdésekben, különösen Magyaror­ szágon nem lehet megállás. Soha égetőbben aktuális nem volt Petőfi ver­ se A X I X . század költőihez, mint ma, amikor a benne forrongó irói feladat­ vállalás kötelezettségének kérdését kilenc évtized sulyosbitja.

SÁNDOR

BIRÓ,

SÁNDOR

BÁRÓ

Irta: KÖVES MIKLÓS A délidő alatt hellyel-közzel még érezni lehetett szellőnek leheletét, a Darkó Károlyék háza megett kötélen száradó gyerekingek meg-meglibbentek tőle és a Pálos-ucca egymásbaborult lombjai halk fejbólintásokkal felelgettek nekik: igen-nem, igen-nem... Elmaradt ez is. Még a madarak is elaludtak, gondolja P á l András, a nemrégi fuvaros aki Czakó Sándor „kuriája" felé tartva, e lombok sötétjében halad el és olyan némaságot észlel, hogy már kicsit borzongva néz fel a feje fölé... Csak az apró rovarkák szállonganak még az ágak közt, a bolygó pihécskék... Jobbra fenn, e g y dombi ház kicsi öreg ajtaján egy horihorgas vén­ ember j ö t t ki, hogy megnézze: hova indult, mit keres erre ez az Andris, ezen a dolgos forró napon? N e m nehéz kitalálni: Czakó Sándor urhoz megy, a holnapi községi küldöncválasztás ügyében: Andris küldönc akar lenni... — Kibuutt a csiga — morog Andris, a hosszú embert látván a kis aj­ tón kibujni. D e már ott látni a Czakó Sándor kertjeit, udvarát, udvari épületeit, kis cselédházat és az udvar mélyén, a domb oldalába furódva — ma­ gát a nagy uriházat. A ház megett a dombi zöldön, e g y kicsapott sárga lovat, e g y fehéringes embert... A másik oldalon, fennebb, a patakmosta porondos, füzes téren is túl,

alakul k

az uccavégi Cigánydomb közelében holmi uj házacskákat látni. Andris hallotta már a hirüket: Czakó Sándor urbéresházai ezek. Mielőtt a köz­ ségi „polgári" küldönci-állást megpályázta volna, neki is ajánlott i t t la­ kást Czakó Sándor. Ezek hát azok a lakások? Ezek az agyagos deszkaput­ r i k ? Ezekért dolgozzék neki az ember napszámot, hétszámot? De tőle még fuvarokat is igényelt volna... E z t tanulta hát Sándor bá' az uraktól, V a j náktól, Kökössiektől ? Mert ezek példáját akarná követni, az öreg Kökössi urét, a fiatal Vajna urakét, akik a reformtörvényeket kijátszva, egy béresházat tettek. Bizonyos, ezek az urak is csak a magukét mentet­ ték és az uj házak lakóit a lakásért nagyon j ó l dolgoztatják. Andris nem igazságtalan, nem finnyáskodó, minden rosszban meg tudja látni a kicsi j ó t is, de ezek a kalibák itt csak hitvány kalibák! K ó ­ bor, földhányó barábereknek ha valók, erdőirtó jövevényeknek, cigányok­ nak. H á t i g y akar Sándor biró nemes és nagyságos urakhoz, mágnások­ hoz hasonlóvá lenni? „Desze, mért is jöttem" — jut eszébe, nem azért jött, hogy az uccán bolyongva a tüzes hőségben Czakó Sándor ellen tüzelje magát. Holnap a tanács községi polgárt választ és Czakó Sándornak ott szava van... Min­ denütt nagy szava van: községi tanácsban, egyháztanácsban, iskolatanács­ ban, népbankban, gazdakörben, szövetkezetben, választmányokban, bizottsá­ gokban. Sándor biró-Sándor báró — báró. Valóban! Megáll a kapuoszlopnál. N e m ront rá csakugyan, még a kapun át elébb bekémlel: vajjon otthon találja-e és milyen kedvben találja? Itthon kell lennie: az az ember a házamegetti füvesdombon, akit az imént látott, csak ő lehetett. És idelenn i s : az istállóból hallani csoszogást, a csür széles kapuja tárva nyitva... De lám, ni? A kaput nyitja valaki és már szemtől-szembe áll vele: ő maga, Sándor-bá, ingben-gatyában, alul-felül lobogó fehérben, torzonborz réve­ tegen, mint aki álmából kelt... Andris illően köszönti. Sándor-bá kedvetlenül néz rá, kurtán vissza­ köszön, aztán megfordul és visszamegy. Talán csalódott: másvalakit várt, érdemesebb embert... D e Andris bátran követi. Hiszen Sándor-bá tudja már, mit alkarnak tőle, tett is már, ha félszájjal is, igéretet. M é g ő maga szólt Andrisnak: — „Osztán Andris, — mondta bizalmasan, — ha maj te léssz a polgárunk, nekünk ketten leszen beszédünk..." És hogy mit adhat a község szolgája a tanácsosnak, arra is tett már célzást: a községi polgár mindenütt ott van: községházán, jegyzőéknél, az egész községben és hall és lát... És különben is el lehelt ismerni: nem büszkeségből v a g y rosszaság­ ból ilyen az öreg, amilyen... A kisebbektől persze, különösen ha azok kér­ ni jönnek, megköveteli a tiszteletet, de barátságosan szóba áll sokszor a legkisebbekkel is, különösen azzal, akitől ő várhat valamit. A z öreg egyenesen a ház felé tart, meg se fordul: már. M a talán rossz kedve van, gondolja Andris, ki tudja, mi érte. N e m fut hát ő se utána, megáll az istállóajtóban, a kisborjus svájcerteheneket látja benn és Menyértet, a gazda vejét. Szól: — Sándor-bának, ugy látom, nincs meg a kedve... — Mint a tűz! — panaszolja Menyért. — Valami vót? — firtatja Andris. — Semmi. A z Istenre haragszik. H o g y nem adja még az esőt. — Igaz... — véli Andris és nem kérdez többet.

kisajátitás

alá

— Reggel óta! — kezdi most Menyért kérdezetlenül. — M é g pirkadat se látszott, felkőtt, hogy megnézze az eget. S ahogy látta, hogy az esőnek esmentcsak semmi hire, hát elkezdte... A z egész házat felkőtötte... — Sok a baja neki es — menti az öreget Andris ( ő mindennek tudja a mentségét), mire Menyért nem felel semmit. Igen, Czakó Sándornak is, bár mindenki csak a vagyonát (a bárósá­ gát) emlegeti, tudva van sok baja is: hogy a szép udvarért nagy adóssá­ got vett magára, amitől csak nagy bajjal és megintcsak szerencsével, az, állami konverzió segítségével birt megszabadulni, hogy egymásután két j ó lova pusztult el ez évben; hogy a mult télen erdőkitermelésnél, amit brassói zsidókkal együtt vállalt, nagy veszteségek érték; hogy minden pénzét ismert nagy perére költi, hogy végeláthatatlan perbe keveredett a helybeli unitárius egyházközséggel és a györgyvári református kollé­ giummal, amelyek felesége nagynénjének, néhai N a g y p á l Gergelynének birtokait hamis végrendelet alapján bitorolják... Ha valami nem történik, hogy uj pénzhez jusson, aligha tudja tovább vinni a pert, tovább fizetni Kállay urat, a györgyvári ügyvédet... De, ugy-e, ha a termés rossz, a gaz­ da sokat el nem adhat, abból éppenhogy fizeti a dolgosokat, az uj magvak árát, a bolti adósságokat és uj kölcsönt ma már, amióta az állam a kon­ verzióval az adósok pártjára állott, senki se ad: ha pedig még e g y hétig igy sűt a nap, de csak négy napig is, ha i g y folytatja, bizony minden szá­ mitásnak vége, örüljön, aki betevő falatját birja... Ezt, ugye, mind meg kell érteni... — Sok a baja neki... — ismétli Andris. — Az! — hagyja helyben Menyhért. — Mondom: reggel óta olyan mint a tűz... Mindenbe beléakad... Minden most jut eszibe... M é g a szom­ szédokba es belekötött, Mártont megállitotta: mert hogy mért nem adja oda már neki a házát?! — Persze, — v á g közbe Andris, — nem vóna nektek rossz az a há­ zacska. — Jó hát, — nyel rá Menyért, — mondom: ez jutott eszibe... Osztán: soványak, mondja, a szopósborjuk... Bizonyosan fejik a teheneket mond­ ja, amikor ő ugy megparancsolta, hogy nyolc hétig csak a borjuk szopja­ nak. Fejik őket — kik? Vajnem a pápista Szentszűz! H o g y bizonyosan sajnálják tőlük az ételt, amikor pedig ki van adva, hogy kétszer kever­ tet kapjanak, minthacsak fejni kéne... A z é r t állok most es én itt, ahelyett, hogy mennék a dógomra ki a Hétmajorba... Etetem a tehenet, szoptatom a bornyut... De nézd meg te es: sován ez a bornyu?... Ne... E z sovány tor­ nyu?! — N e m sován a... — Amálikát odaűteti az osztovátához, hogy szőjje neki, buzaaratáskor szőjje a nadrágposztót — amit már husvétkor abbahagyott vót... S anyó­ somat kergeti el hazulról valamiétt, semmiétt — osztán hivja vissza... A hiuból lehozatja a rossz régi kaszákat s lefekszik, veri őket bolondjára, ve­ reti őket velem es... A z egész házat i g y rekcumoztatja... Fiamat es felkütte a Hétmajorba lóétt... Kocsikázni akar... — Dóga van — indokolja Andris. — Igen, dóga... felel Menyért kétértelmüen. — Déliben eccercsak feláll, kezdi az ügyvédet átkozni... a kollégiumot, a papunkot... Eszibe jutottak... Akármi, ha rosszul van, mindig ezekre támad — de most: hogy Kállay,

a betyár elárulta a pert, az ellenihez pártolt! S ő bizon, hogy rögtön me­ nyen Györgyvárra, elmondja az ügyvédnek a miatyánkját... S ha el! M i t ér vele? S ha már kell, itt van ez a sárga ló, a ház hátánál eszi a füvet... De nem, ez nem jó! A feketék kellenek a Hétmajorból! Estig se lesz velök vissza a fiam! Itt el kell hallgatniok: az öreg jött ki megint, megállt nem messze. Andris közeledik hozzá: — Sándor-bá, eljöttem... — Látom — vág közbe az öreg. — S tudtom, mit akarsz. — Hát ha tudja Sándor-bá, mondjon egy szót... Mondok — felel az öreg s a szeméibe néz: — Mennyi a pógár bére a községben? — A bére ? — kérdezi: vissza Andris meglepetten. Ezer lej lesz hó­ napjára, ha igaz... S a lakást mondják s a lámpagázt... egy öl tüzifát éven­ te . . . — Igen— Nohát az első hónapétt, amit kapsz, az enyim leszen. S min­ den évben az első hónap. Andris tiltakozó mozdulatot tesz: — Az... az, h o g y ? ! Má engedje meg, Sándor-bá... — Hogy? Ugy. — De Sándor-bá... — A z . U g y hinak. — Jójó, Sándor-bá, de a mult héten mit mondott vót... — Most ezt mondom: az első ezer előrefizetve. — S miből, Sándor-bá?! S az első hónapban es ugye élni kell, gondolja meg maga es... Asszony, hat gyerek... — Eladtad a lovakat! — Igaz, — ismeri el Andris, — de ugye adósság vót. E g y lejem se maradt. S még ruhát kell venni. Ebbe a rongyruhába nem járhat köz­ ségi pógár... — N o jó, — enged belőle az öreg, — akkor tegyen minden ezerből. Minden hónapba száz. — Minden hónapba... Sz' az már ezerkétszáz! — Annyi. Nekem még többe áll... — Többe...? Mi? Ami! — A szavazat, Sándor-bá ? — A z . A szavazat. — Meglehet. Sándor-bá, — hagyja rá András, — de mégse lehet... A z Isten es megver... — A z Isten?! — fortyan fel az öreg és az égre mutat fel. — N e m lá­ tod mit csinál? Ha ez i g y tart, mind elmehetünk oda, Modovába! Még megérjük. — A jó Isten mentse meg, Sándor-bá! Szavát ne hallja meg... De amit nem lehet, ugy-e nem lehet... Számitsa csak, Sándor-bá, mit kell megcsinálni azért a pénzétt: a községet ugye rendbetartani, a főjegyző urna főzni-mosni, a község bikáját ellátni, a ménlovat, hágatásoknál min­ dig ottlenni, a cédulákkal mindennap eljárni, a csendőrökkel járni s a vég­ rehajtóval s a sok hirdetés a dobbal s menj ide s menj oda. Czakó Sándor ezt mind már meg se hallja. Fordul, megy dolgára.

„Beszéd-beszéd" — morogja és befordul a csűrbe. Hallani, mit csinál oda­ benn: a mutteres kerekű kiskocsit rángatja.. Andris mereven áll a helyén. Mintha nagy terhet hozott volna idáig, izzad, sóhajt. — E z t nem számitottam, — szól Menyérthez. — Ilyen — felel Menyért kurtán. Aztán sokáig hallgatnak. — A z t mondod, Györgyvárra hogy menyen? — Oda. Az; ügyvédhez. — Desze Kállayt ma i t t Szentiványon látták! Menyért vállat von! — lássák akárhol. De a vékony közfalon át hallja az öreg, rögtön kinnterem: — Kállayt mondod-e te?! — Igen, Kállay ügyvéd urat. — H o g y eljött Szentiványra? — Gereblyés Á k i ur mondja... A Csegei erdő gyapjára alkuszik Bene ur. Kállay az ügyvédje... — S ezt te métt nem mondtad?! — H á t mondom, Sándor-bá — — Heeeeeee — ordit az öreg — hogy az a szentséges, kutyaságos... Menyért! A sárgát i d e ! ! Mozdulj már!! Menyért rohan a ház megé a sárga lóért. A z öreg megint a csűrben terem, az e g y lovas mutteres kocsit huzza ki onnan, de oly hévvel, hogy amint a kapu menedékes lejáratán hát-iránt leszalad vele, az udvar köze­ péig nem birja megállitani, bolondul félrekanyarodik vele, szinte neki­ megy a kut cementkávájának. Ezalatt Menyért is odaért már a lóval, kö­ tőféken tartja oda az öregnek, hozza a hámot... Öt perc se telik bele, Czakó Sándor felöltözve, cipőben, kalapban ül már kocsiján, az uccára fordul ki és ugy nekihajt, hogy akik kétfelől kifutnak, hogy lássák, azt mondhatják, nem is Sándor-biró hajtja a lovat, hanem a lovat is, a gazdáját is, az ördö­ gök viszik... — Ilyen! — szól megint Menyért utána nézve. És Andrishoz. — M a ­ radj még, Andris... De Andrisnak mennie kell, csendesen elköszön és másfelé indul. M a nem volt meg Sándor-bának a kedve, állapitja meg. A Pálos-ucca nagy pora, amit a kocsi az akácok csucsáig repitett fel, utján v é g i g a szeme előtt ködlik. Más az ő baja, ugye. S igaz is: Szentiványi, Kállay ur, Bene ur, birtokper, erdő-alku — igen nagy ügyek ezek — és ő még odaállt köz­ bül ezzel a semmirevaló küldöncválasztással... N e m járja, ugyebár...

K I S S MÁGNÁSKRIPTA

L Á S Z L Ó :

V E R S E K

FALUN

Himesfalú, jámbor, tán búboskemence, bent Gedeon, Rachel, — Jóska Pista egyse... Ó, szótlan porladó mágnásurak csontja, ki az, ki nyugvástok vajmiként megrontja? Könnyez a fűzetek, mi kaputok őrzi — tán a levelében bubánatos őz ri, karcsú, mint az állat, mit megbámulátok, míg könnyű puskából golyóval szórtátok. Mi bolygathat mostan, tán az örökélet, Nirvána vagy mennyhely? Szép kiváltságosan fehér csontjaitok, a téglafal megett porladoznak talán éppen, kótyagosan. A. természet tarkán, buján körültintáz, vén cserefamester este mesét horkol — s nem polgári álom, cimeres, gerófi — biztos nem anyámról, aki strimflit horgol. Hogy nyugvásotoknak parasztszag ne ártson, a látni akaró, benézhet, de — rácson. Falunkban az uj gróf tilalmat tett közzé, hogy holtotokban se legyetek a közé...

Forró unalmas dél. Néhány gatyás gyermek más játékszer hijján, kavicsot szemelget, a ciráda résén bedobják, nagyot pang, öblösen felszisszen, mély torkát kitárja s kiordit a visszhang. UT Porosan int, orozva visz, kis kanyarokba elmerül, kifekszik eléd bágyatag a sikságon, majd hegyre dűl, Övezi fa és kék mező, övezi árok, lábnyomok, ház, pajtával szeretkező, övezi vándor és homok

—

Jár rajta minden, mit a gond más határokra kergetett,

de a porában peng a gomb és játszanak a gyermekek. Kifekszik néha felemás oszló gebék, kihült ebek, katonák, tankok, trénsorok, és Jézusok és Péterek. NAPKELETI

BÖLCSKÉNT...

Én voltam az, aki teveháton égő homokban mentem a jászol elé. Vezetett engem kis mécsesek lángja kelet felé. Én elmentem... Ti nem voltatok ottan, a sötétben csak mécsem vágott léket, néztem, magamban elfogultan az örömszüléket. Néztem a kisded roppant testét, amint sivaltott s mellet keresett — hasonló eset, mint mikor a szomszéd ács nyomorára negyedik gondteher esett Láttátok vón' az uj Heródes császárt autón suhant, kisdedet ölni, s a drága vért dús csekkel letörülni. TEHÉN Zöld dűlő dús füvű delén látlak legelni, Te jámbor tehén a fűből ugyan mit is szivna inyed mint jóságát, békességét a szivnek. Nyakad lenyúlva, mint okker patak. Bársony ruhád de kedves, jól szabott, a vig festő, ki az egészet festé hátadhoz barna foltokat csapott. És mily mélyságe van a két szemednek, bánatos tiszták és ők is legelnek. A farkad kedves körözéssel paskol zöld legyeket, mik ellepnek, a fartól. Ily jámboran értél meg a tilóra, felszabnak szügyre, felsárra, kilóra.

Legfőbb rokonod, Názáreti volt az — ki mint Te, igen csunya mód megjárta: elárulta őt ellene, barátja. De tudom, mint ő, Te is megbocsájtasz.

DÜLÖNG

AZ

UCCA,

LÁMPA

ÉG...

Dülöng az ucca, lámpa ég, köd a vére, lila és kék, mi most sikongva elfoly — vagy én dülöngök? Nem tudom, nem firtatom, mert már unom, mi vár rám mikor és hol? Nincs rendőr itt. Most meglesem mint vetkőzik szép kedvesem, ingét mint félve bontja, áthajolok a vaskaron — vár rám (és már-már akarom) a szürke folyó s a kompja. Dörmögök félve ridegen, bár nézése nem idegen, — lám kedvesemnek melle ott uszik, párái a habon: sikoltok s szét tárom karom s uszom, puffadtan vele.

II. JÓZSEF ERDÉLYI UTAZÁSA 1775-BEN (A bécsi Állami

és Udvari Levéltár

eddig még kiadatlan

aktái

alapján.)

I r t a : FEJTŐ F E R E N C József szenvedélyes utazó volt, a X V I I I . század „walesi hercege", ha­ bár utazásának inditó okai különböztek Edwardéitól. A z év nagy részét Bécstől távol töltötte. N e m szeretett otthon lenni, mert ugy érezte, hogy nincsen otthona. Menekülni akart az egyenetlenségek, a veszekedések, a félreértések elől, amelyeket Bécsben, anyja közelében nem tudott kikerül­ ni. Amikor utazott, a maga ura volt. Szivesebbben volt rangja-rejtett „gróf Falkenstein" - rendszerint ezt a nevet használta utazásai közben — mint korrégens. De csak a veszekedések elől menekült, nem az ural­ kodói feladatok elől. József egyáltalán nem „szórakozni" ment. A z ilyes­ mi igen távol állt tőle. Minden évben részt vett a felváltva hol Csehországban, hol Magyar­ országon, hol Szlavóniában tartott hadgyakorlatokon. József katonaember volt személyesen akarta ellenőrizni hadseregének állapotát. A gyakorla­ tokon kivül igen gyakran utazott el szemlét tartani a különböző határ-

vidékekre, különösen a porosz és a török határra forditott nagy gondot. Ezek voltak katonai jellegű utazásai. Máskor pedig ugy kelt utra, mint a birodalom legfőbb hivatalnoka. A z egyes országrészek közigazgatását vizsgálta felül, kötelességszerűen megismerkedett a polgári közigazgatás vezetőivel, meghallgatta az illető országrész lakosságának panaszait, kivánságait. Ilyen hivatalos uton járt több izben Magyarországon, a Bánságban, Erdélyben, az imént meg­ hóditott Galiciában, Belgiumban. I I . József a köztudatban, a történelemben úgy szerepel, mint fenkölt, de botor idealista, aki gyönyörű terveket szőtt, de a valóságot, népeit, szövevényes és sokrétű birodalmát egyáltalán nem ismerte, s ép ez isme­ retek, a gyakorlati érzék hiányába bukott bele. Ennek éppen az ellenkezője igaz. N e m volt még e g y Habsburg csá­ szár s kevés uralkodó volt a világon, aki ugy ismerte volna birodalmát, mint I I . József. Minden utazását céltudatos és alapos helyszini tanulmá­ nyokkal kötötte össze. A z egyoldaluság vádjával sem lehet illetni. I g y e ­ kezett mindig mindenféle társadalmi réteg képviselőivel összekerülni s nem tűrte, hogy itéleteit befolyásolják. Inkább azt mondanám, hogy a „kelleténél jobban" ismerte Birodalma fogyatékosságait... A császár tehát nemcsak menekülésből utazott, hanem kötelességből is. U g y érezte, hogy e g y uralkodónak, különösen abszolutista uralkodó­ nak, aki személyesen akarja intézni „hazája" sorsát, ismernie kell hazá­ ját. És nemcsak a maga birodalmát. Mint N a g y Péter, József is tanulni akart utjai közben, szorgalmasan látogatta Itália vagy Franciaország közin­ tézményeit, és ami érdekeset és hasznosat tapasztalt, sietett hazájába is átültetni. Élete végén sokszor elpanaszolta, mennyire fáj neki, hogy A n g ­ liában sohasem járhatott... József szórakozott is tanulmányutjain, de a szó josephinusi értelmé­ ben. A szórakozásnak azt a fajtáját, amely egyértelmű az ember magaelengedésiével, felolvadásával a szemlélődésben és élvezetben, — ez a fa­ nyar, hűvös ember sohasem ismerhette meg. Józsefnek a hiusága szóra­ kozott utjai közben. A Harun al Rasid-játék a rangrejtés mulattatta; s mig egyfelől kielégitette s megörvendeztette, hogy minden egyes utazásá­ val felizgatta az aggodalmaskodó Mária Teréziát, — a császárné fia uta­ zásait amolyan tiltakozó sztrájkoknak s szabotálásoknak tekintette, ut­ közben is, ahol csak lehetett, „choquirozta" a főembereket, „épatirozta" az arisztokráciát, ugratta a világot. Ezek mellett a „kisebb" kielégülések mellett a legnagyobb gyönyörű­ sége a népszerűség volt, amelyet bevallva, be nem vallva, szeretett, sőt hajhászott. Jól állt neki a gróf Falkenstein-szerep, szivesen mozgott ben­ ne, s nemcsak neki tetszett, hanem az embereknek is. Bécsben rozzant kocsikon szeretett járni és igénytelen katonaruhában tetszelgett magának, utazásain is egyszerűen, minden pompa nélkül járt, közvetlenül eredt szó­ ba az emberekkel, meghallgatta a kis emberek folyamodásait, részvéttel figyelte a parasztok panaszait, amerre ment, harunalrasidi legendák burjánoztak nyomában. Igyekezett tápot adni a legendáknak...

* 1773-ban Erdélybe készült. A z erdélyi ut nem volt ötletszerű. Rengeteg paraszti panaszt hallott Erdélyből, ahol még nem adták ki az „urbáriális" rendeletet. Vegülis elha-

tározta, hogy személyesen vizsgálja meg a jobbágyi sérelmeket. Mária Terézia, alighogy közvetve tudomást szerez uti szándékáról, szokása szerint tiltakozó levelet ir neki. Szörnyű, hogy már megint utazni akar! Inkább segitsen megrefor­ málni, rendbehozni azokat a vidékeket, ahol már járt! Minden szorgalma és éleslátása ellenére sem ismerheti meg két-három hónap alatt alaposan a meglátogatott tartományokat! N e m is beszélve arról, hogy milyen ke­ gyetlenség iránta, a császárné iránt, is ez az utazás, Bánátba, Erdélybe, sőt Galiciába, olyan vidékekre, ahol császár még sohasem járt! „ D e ugyis hiába beszélek — sirja az anyja — sose lesz vége szenvedéseimnek..." Mária Terézia szentül hitte, hogy az uralkodónak odahaza kell tartóz­ kodnia, az udvarban, nem pedig szertekószálnia, kitéve magát az utak és időjárás veszélyeinek, mint akármely közember, kupec, kereskedő. D e hiá­ ba minden könyörgés. József tréfával, gúnnyal, szofizmákkal üti el az ér­ veket. „Birtokában vagy a szó és toll adományának" - irja neki nehez­ telve az anyja. És beletörődik. A korrégens tehát elhatározza az utazást. Alaposságára vall, hogy mielőtt elutazik, jelentéseket készittet magának Erdély állapotáról és azo­ kat az ut megkezdése előtt szorgalmasan áttanulmányozza. Utazásának aktái vaskos kötetet tesznek ki, amely részben az előzetes jelentéseket, rész­ ben a császár naplóit és összefoglaló jelentését, részben pedig az utköz­ ben kapott emlékiratokat foglalja magában. A z 1773-as, erdélyi utazás eddig még kiadatlan irataiból elég pontos képet alkothatunk Erdély X V I I I . századvégi közigazgatásáról. igazságszolgáltatásáról, pénzügyi, vallásügyi, hadügyi stb., állapotáról. A z emlékiratok szerzői tudják, mi érdekli leginkább Józsefet: az „alattvalók" ( a parasztok) élete, a népesedés sorsa és a katonaság. Isme­ rik a császár jobbágybarátságát és igyekeznek kedvében járni. N e m kis­ polgári származású hivatalnok, hanem gróf Clary irja terjedelmes jelen­ tésében, többek közt, a következőket: „A tartományi adófizetők s alattvalók általánosan panaszkodnak az adó egyenlőtlen elosztása miatt. Az adó tulságosan igazságtalan arányban nehe­ zedik a jobbágyokra, s egyéb adózókra s tönkreteszi őket... A megyék és szé­ kek főispánjai és főbirái, különösen azok, akik ügyesek, tapasztaltak és is­ merik országukat és a legrégebben és legdicsőiségesebben állnak az ügyek élén, szóban és Írásban többször közölték velem, hogy ha a bajon alaposan és gyorsan nem segitünk, igen káros következményekkel, egész helységek, talán sokezer ember kivándorlásával kell számolnunk". Tudjuk, hogy semmivel sem lehetett volna a „populacionista császárt jobban megijeszteni. A gróf habozás nélkül tárja föl az erdélyi közigaz­ gatás hibáit. Hibás az egész adórendszer. A jobbágy az év elején még so­ hasem tudhatja, hogy mennyit kell majd fizetnie, az adózó ki van szolgál­ tatva az adószedők önkényének és a falusi birák csalásainak. A m i t termé­ szetben vagy fuvarban szállit a katonságnak, azt v a g y későn vagy sohasem számitják be az adóba. ime tehát egy grófi hivatalnok emeli fel szavát ,.az alattvalóknak el­ nyomatása" ellen, amelyben a robotoltató földesurak alatt, szinte egyete­ mesen szenvednek... Hivatalnok-gróf, mint parasztvédő: mily jellemző ez a kép a jozefinizmus korára! A jobbágysanyargatásnak e g y gyógyszere van csak, az, amelyik M a ­ gyarországon többé-kevésbé bevált: az urbéri rendezés, az urbárium. 2

Ezt sürgeti egy n a g y s z e b e n i főhivatalnok olvashatatlan aláirásu s né­ m e t n y e l v ű emlékirata is „azokról a dolgokról, a m e l y e k e t E r d é l y b e n rész­ b e n s z ü k s é g e s ,r é s z b e nh a s z n o s v o l n a bevezetni". E n n e ka z e m l é k i r a t n a k tizenötödik p o n t j aigyhangzik: „Ajánlatos t e h á ta zu r b á r i u mb e v e z e t é s e ;e h h e z p e d i gs z ü k s é gv a n a 6. p o n t b a na l á z a t o s a n ajánlott ö s s z e i r á s r a . 1 7 6 2 b e nk é s z ü l tu g y a n egy u r b á ­ rium-tervezet, d e m e g kell v a l l a n o mF e l s é g e d n e k , ez a tervezet kivihetetlen. Á l l i t á s o mb i z o n y i t á s á r ac s a ka z illető tervezet e l s őé s h a r m a d i kp o n t j á r a hi­ v a t k o z o m . A ze l s ő p o n tt ö b b e kk ö z ö t t azt irja elő, h o g ym i n d e n a l a t t v a l ó n a k h e t e n k é n tn é g yn a p i kézi é sh á r o m n a p ii g á s r o b o t t a l kell szolgálnia. H i s z e n e z hallatlan! H i s z e n ily f o r m á nn e m c s a k h o g y e g y n a p j as e m m a r a d a z alatt­ v a l ó n a ka m a g a s z á m á r a , h a n e m m é g v a s á r n a p é s ü n n e p n a p o k o n is d o l g o z n i a kell v a g yp e d i g h é t k ö z n a p kell k é t a n n y i r o b o t o t teljesitenie, A h a r m a d i k p o n t p e d i g igy szól: H a as z ó b a n f o r g ó alattvaló n é g y n a p n á l h o s s z a b b ideig tartó i g á s r o b o t r av o n u l b e ,a k k o r n e k i k e n y e r e t ,á l l a t á n a kn y á r o n legelőt, télen p e ­ d i g fedelet a d j a n a k .Eza p o n t is a g g o d a l o m r a a d okot, h i s z e n télen l e g a l á b b a n n y i r a é h e s a z állat, m i n t n y á r o n é s aj legelőt, vagy a f ü v e t atető,v a g y a k á r istálló n e m , c s u p á n as z é n a p ó t o l j a és ezért a p a r a s z tv a g yé h e z n ih a g y j a a m a g a állatát, v a g yp é n z é r t kell v á s á r o l j o n n e k i , t a k a r m á n y t ; a kettő k ö z ü l egyiket s e m t a r t o m i g a z s á g o s n a k " . J ó z s e f elborult

fővel

olvasta

e

sötét b e s z á m o l ó k a t „alattvalói" életé­

ről... Egy m á s i k , névtelen jelentésben a k ö v e t k e z ő k e t olvashatta: „A j o b b á g y itt r a b s z o l g á j a a z őu r á n a k ; s e n k i és s e m m i s e m . n y u j tn é k i . v é d e l m e t ;o l ys o k a tv a g y oly k e v e s e t kell szolgálnia, a m i k o r ,a h o g yé s a h o l . u r á n a kk é n y ek i v á n j a . Urbáriális s z a b á l y o z á s n a kn y o m as i n c s e n . L e l k i i s m e ­ r e t e m e tf u r d a l n á , h an e m m o n d a n á m ki, h o g ye n n e k a zo r s z á g n a k , m i n d e n m á s o r s z á g n á ln a g y o b b s z ü k s é g e v a nu r b é r is z a b á l y o z á s r a , e g y v a g yt ö b b b e ­ c s ü l e t e sb i z t o se l l e n ő r z é s e mellett. E z e k r e a tisztségekre p e d i ga m e g y é k b e é s a s z é k e l yr é s z e k r es z á s z o k a t k ü l d e n é k ki, a k i k , m i n t é r d e k t e l e n felek, g o n ­ d o s a n v é g e z n é kd o l g u k a té s n e m h a g y n á km a g u k a ta n e m e s s é g t ő l m e g v e s z t e ­ getni... V i s z o n tas z á s za l a t t v a l ó n a k is s z ü k s é g ev a nt á m a s z t é k r a , m a g i s z t r á ­ t u s a i n a ke l n y o m á s aé s i g a z s á g t a l a n s á g a i ellen. H a ő h o z z á j u k m a g y a r t k ü l d e ­ n é n k ki b i z t o s n a k , a ze r e d m é n ym e g l e p ő volna..." J ó z s e f n e k tetszhetett a „divide et i m p e r a " e l v é n e k e ravaszdi alkal­ m a z á s a . . . Egy u g y a n c s a k névtelen emlékirat a m a g y a rn e m e s s é g a l k o t m á n y h ű ­ ségéről s a m a g y a r s z á s z ellentétről rajzol é r d e k e s képet: „ A f a n a t i s m u sc o n s t i t u t i o n u m — irja a b i z o n y á r an é m e t jelentésttevő — a z erdélyi m a g y a r n e m e s s é g k ö r é b e ns o k k a l n a g y o b b , m i n ta M a g y a r o r s z á g o n élő n e m e s s é g b e n ,r é s z b e nm e r ta z erdélyi n e m e s s é g s o k k a ls z e g é n y e b b , rész­ b e nm e r tk e v é s b ém ü v e i t , r é s z b e n p e d i ga ző s ia l k o t m á n y e l v e s z t é s é n e k ve­ szélye s o k k a lk ö z e l e b b r ő l fenyegeti... A s z á s z o kv i s z o n tn e m v e s z t e n é n e k s e m ­ m i ta n e m e s i p r i v i l é g i u m o km e g s z ü n t e t é s é v e l ,m e r te g y r é s z ta z o k b ó l a m u g y i s ki v a n n a k zárva, m á s r é s z t v i s z o n tn e k i k m e g v a n n a ka m a g u k k ü l ö n s terebé­ lyes n e m z e t i előjogaik. A n e m z e ttisztaságának3e s z t e l e n s z e m p o n t j a m i a t t e g ym a g y a r t s e m e n g e d n e ki n g a t l a n tv á s á r o l n iv a g yb i r t o k o l n ii l l o r u m territorio; N a g y s z e b e n b e n( H e r m a n n s t a d t ) e g ym á g n á s s e mv á s á r o l h a t m a g á n a k h á z a t ,d e m é g o l y a nm a g y a rs e m , a k i n e kn a g y ü g y e s s é g g e ls i k e r ü l t m a g á t k é z m ű v e s k é n t a városi p o l g á r s á g b a vagy c é h b e fölvétetnie... A s z á s z o k t e h á t am a g y a rn e m e s i p r i v i l é g i u m o k eltörlése r é v é n n e m c s a k h o g y n e m v e s z i t e n é ­ n e k ,h a n e m a z e g y e n l ő s é g helyreállitásával c s a ke l ő n y b e k e r ü l n é n e k " . Ezeket a névtelen jelentéseket és. emlékiratokat hivatalnokok, m é g ­ p e d i g többnyire m a g a s a b b r a n g uh i v a t a l n o k o k irták.Szellemükből megál­ lapithatjuk azt, h o g yaj o s e p h i n i s m u s n a ke z i d ő b e nm á rm i n d e n ü t t voltak t á m a s z a i . Voltak e m b e r e k , többnyire u g y a n c s a kn e m e s i s z á r m a z á s ú a k , d e elszegényedett, h i v a t a l n o k n e m e s e k vagy k a t o n á k , m a g y a r o k ,

o s z t r á k o k

vagy s z á s z o k , a k i k a tárgyilagosság b i z o n y o sf o k á r a t u d t a k e m e l k e d n i ,

megszabadultak nemzeti és osztályelőitéleteik egy részétől, igazságosan próbálták mérlegelni az állam érdekét, rokonszenvvel fordultak a sze­ gény „alattvaló", a kizsákmányolt jobbágy felé s komolyan fontolgatták már az alkotmány felülről jövő reformját, a nemesi előjogok önhatalmú s mégis a nemzet érdekében foganatositandó eltörlését. De nem szabad figyelmen kivül hagynunk a haladó jellegű abszolutiz­ musoknak örök csapását: a hivatalnoki szolgalelkűséget sem. A haladás pártján lenni, a privilégiumok, a robot, az alkotmány ellen felszólalni nem­ csak becsület vagy szellemi divat dolga volt ez időben, hanem kitünő ajánlólevél is az utazó-császár kegyeibe. A császár elvégre nem láthatott minden lélekbe, nem állapithatta meg, hogy ki gondolja őszintén, amit mond vagy ir néki...

* A császár-korregens utazásának egyik célja az, hogy személyesen megismerkedjék főhivatalnokaival, megállapitsa kit használhat fel közü­ lük, kit pedig nem, nagyszabású tervei megvalósitására. Valóságos kémje volt önmagának s hogy meg ne feledkezzék uj ismeretségeiről, kis jegy­ zeteket készitett róluk. Ezek a jegyzetek mind reávallanak szellemének irónikus hajlamára, illuziót romboló élességére, könyörtelen tárgyilagos­ ságára. Haller Gábor gróf kormányzósági tanácsosról például ezt jegyzi f e l : „Olyan ember ez, (bár fő és kormányzósági tanácsos), akiről sohasem hallottuk volna, hogy a világon van, ha nem vette volna feleségül Grassalkovich grófnak a lányát, e g y csinos és kedves asszonyt." Gróf Teleki Lászlóról: „Öreg ember, végtelenül ragaszkodik nemzeti előitéleteihez, van némi gyakorlata az ügykezelésben, ugyszólván pápá­ ja a reformátusoknak, minden ujitásnak esküdt ellensége". Bánffy Farkasról: „Csak beszélni kell vele és referálni hallani, hogy lássa az ember: olyan férfi ez, aki ért az ügyeikhez, ügyvezetéshez s a maga fegyelmezéséhez is." Gróf Kornisról: „Katholikus, tehetséges és nagyon becsületes". H o g y ezek a jegyzetek mennyiben felelnek meg az igazságnak, azt el­ lenőrizni nem rám tartozik; az idézetekkel csak azt akartam bemutatni, hogy József elfogulatlanul közeledett a magyarokhoz is, rokonszenvét ki­ zárólag arra alapitotta, hogy helyeslik-e a „haladást", avagy sem... Utazása során, mint naplójegyzetei elárulják, — legelsőbb a katonai helyzetre volt figyelemmel. Nemcsak a tisztekkel beszél, meghallgatja a le­ génység panaszait is. Aztán a társadalmi rétegeződés érdekli. Hunyad me­ gyéről a következőket jegyzi naplójába: „ A z összes falvak tele vannak compossesoribus és kisnemesekkel, akik ugyan nyomoruságosan élnek maguk is, mégis erősen szorongatják robot­ tal az alattvalókat, ugy, hogy télen négy napi igás és minden nap gyalog­ kézirobotot, nyáron minden nap igás robotot végeztetnek, és a földesur minden nap nemcsak a családapát, hanem az asszonyt és a gyermekeket is robotoltatja..." A határvidéken személyesen győződik meg arról, hogy a ha­ tármenti falvak lakossága ki-bevándorol. Abban az időben ismét több falu népe Valachiába költözött. „ A z okok, amiért ezek kivándoroltak Erdélyből: a földesurak keménysége és a rosszfajta föld." jegyezte föl a császár... *

*

A z ut, a könnyék szépsége nem nagyon köti Le Józsefet. Naplót vezet, de tipikusan hivatalnoki-üzleti naplót. Egyetlenegy liraibb részletet talál­ tam az egész naplóban: „ A táj, különösen a hátszegi völgy, nagyon szép, népes..." A szép és a népes jelző között nincs ott a „mert" kötőszócska, de érezni, hogy tudatalatt okozati kapcsolat lappangott a két egymásmellé irt szó között. József talán kevésbé lett volna megelégedve a v ö l g y külön­ ben hires, tündéri szépségével, ha az lakatlan. Romain Rolland irja egyik művében, hogy mikor egy siksági parasztnak dicsérte valamely havasi hegyvidék szépségét, a paraszt csodálkozva kérdezte: hogy lehet szép a vidék, amelyen nem terem meg a buza? A racionalizmusnak ilyen siksági szelleme élt Józsefben is. Katalin cárnő néhányheti ismeretség után föl­ ismerte s megmondta József barátjának, Lignenek: „ A z Ön uralkodójának szelleme mindig csak a haszonra les; nincs benne semmi frivol." Nem hisszük, hogy szépséget talált volna olyan vidékben, amelynek nincs ter­ melő, katonáskodó és adófizető lakossága... Vajdahunyadon azt jegyzi föl a császár: „Fiscal Marktfleck e g y kas­ téllyal, amelyet állitólag Corvin János, a hunyadi épittetett, most Kern bányaadminisztrátor lakja". Naplójában, gondolkozásában sem érzelmi, sem történeti vonatkozásokra nem vesztegeti az időt. „Állitólag" Corvin János, a hunyadi épittette: ennyi az egész... Hátszegen észreveszi, hogy a katonák rosszkedvűek, néhányat meg­ kérdez közülük, van-e s mi a panasza, de csak vonakodó, morcos válaszo­ kat kap. Utánajár a dolognak és megtudja, hogy az őrnagy robotoltatja a katonákat és kegyetlenül vereti őket. Azonnali szigorú vizsgálatot rendel el... Nagyon érdekli a tabula continua intézménye, amelyet az egyébként oly kitűnő Marczali félreértett, mert azt hitte, hogy állandó táblázatot je­ lent az urbéri terhekről, holott állandó, állami, fellebbviteli törvényszék volt, az uriszék és a megyei törvényszékek igazságszolgáltatásának ellen­ sulyozására. A császár nagyon meg van elégedve e táblákkal, amelyeknek ülésein a táblai ülnökön kivül a királyi hivatalnokok is résztvesznek. „ E z t a rend szempontjából kitűnő berendezkedésnek tartom és lehetőleg a mo­ narchia minden államában bevezetem" irja. A „nobilibus", a nemesek­ nek természetesen nem tetszik, de ez nem győzi meg az intézmény haszontalanságáról, mert „az alattvalók elnyomása kimondhatatlanul nagy." „Das ist etwas erschrökliches!" — irja felháborodva, amikor e g y szakadár fiának zaklatásáról értesitik... Hűvösen meghallgat minden véleményt. Egyéniségében van valami, amivel az embereket őszinteségre birja. A magyar urak közül többen bátor nyiltsággal kifejezik előtte elége­ detlenségüket a reformok miatt. E g y Zeik ( ? ) nevű nemesi hivatalnok erősen kifakadt a parasztvédő táblák ellen. „ A nemességnek már nincsen szava e világban — mondta a császárnak — csak két évenként hivják öszsze s akkor is csak jelölésekről lehet szó". A császár megkérdezi, mi a véleménye Izdenczy kancelláriai taná­ csosról, a josephinizmus legfanatikusabb magyar hívéről: a nemes nem tit­ kolja halálos gyűlöletét. József mozdulatlan arccal meghallgatja, nem he­ lyesel és nem rosszal, este ezt is bejegyzi a többi közé naplójába. A szászok a magyarokat és a magyarok a szászokat szidják előtte.

Meghallgatja mindkét felet, de azt sem ereszti el a füle mellett, amit Eder, a károlyvárosi kincstári tanácsos mondott neki: „A szászok és ma­ gyarok jól megértik egymást az udvar ellen." A császár kérdezősködik, jegyez és összeveti az ellenkező véleményeket. Hevenyészett „szociográ­ fiát" ir. Felülvizsgálja a névtelen emlékiratoknak a parasztokra vonatkozó ál­ litásait. Ezeket az állitásokat az erdélyi urak közül is többen megerősitik. „A szász és magyar alattvaló nagyon szorongattatott helyzetben van" — mondja neki Nagyszebenben egy magyar tábornok, Gyulay gróf. „ A ro­ mán parasztok nagyon panaszkodnak a szász hatóságok kemény bánásmód­ jára; ezek valóban rabszolgáknak tekintik őket, minden közmunkát velük végeztetnek el." Alsófehérvármegyének főispánja, Haller Pál gróf. A főispánnak kel­ lene a leginkább felügyelnie arra, hogy a parasztság sorsán enyhités tör­ ténjék. „Haller főispán parasztjai — irja naplójába József — rettenetesen pa­ naszkodtak uruk kemény bánásmódja miatt, mert az egész héten minden nap kell robotolniuk, valamennyinek, családostul. Közülük többen ép' ezért kiván­ doroltak és Sándor alispán megerősitette, hogy tizenhárom faluból százötven család vándorolt ki. Meghagytam neki, hogy vizsgálja meg alaposan a pana­ szokat, aztán tegyen jelentést. Akkor több száz paraszt jött elém, akik keservesen panaszkodtak a magisztrátus, különösen a nagyszebeni magisztrátus zaklatásaira". Nagyfaluban amely Bethlen gróf tulajdona és azelőtt kamarai birtok volt, a parasztok az intézőre panaszkodtak, aki kegyetlenül verette őket minden csekélységért és száz botot méretett arra a jobbágyra, aki olyat csak mondani is mert, hogy itélete ellen az állandó táblához föllebbez. Minél több panaszttévő paraszt kerül elébe, annál jobban megrémül a császár. „Szegény alattvalók" — irja naplójába részvéttel. — „Égbe ki­ áltó!" kiált föl máskor, panaszaik hallatára. E g y szász faluban a főibátorodott román parasztok eléje hozzák a „töröscht" (deres), a Prügelbankot, bemutatják neki, hogyan kötözik oda, hogy verik félholtra őket, és elsirják, hogy még asszonyaikkal se kivéte­ leznek. Brassóban e g y cigányt mutatnak neki, aki az egész torturát, nemcsak a hüvelykszoritót, hanem a kinpadot és az egész mellén és gyomrán való égetést is kiállta anélkül, hogy beismert volna valamit is. Hiszen ártatlan volt! Amerre jár, panaszra panasz. A bécsi Burg Controllorgangjának széliemét, a folyosóét, ahol napról napra minden panaszosnak rendelkezé­ sére állt, — viszi magával; ezen az Istentől elhagyott tájon először jár valaki, akiben bizalma lehet az elnyomott népességnek, a magyar, székely, szász, román parasztnak egyaránt. Merev arccal hallgatja a siránkozó népet, nem biztat, nem bátorit, kérdez, meghallgat és jegyez, de kérdéseibő! kiérzik a rokonszenvét. Brassó szász parasztjai, különösen a külvárosiak, azt panaszolják, hogy megvonták tőlük a legelőt, hogy a közrétek szénáját a magisztrátu­ sok foglalják le, holott őket illetné, Drága pénzen kell megvásárolniuk a magukét! Amikor csak eszükbe jut az uraknak, fuvarrobotot kell teljesi­ teniük s egy krajcárt sem kapnak érte. A magisztrátusok nem tiltották meg, hogy a jobbágyok panaszleveleket irjanak, de a legszigorúbban meg-

parancsolták, hogy a panaszokat városi hivatalnoknak, a jegyzőnek kell lediktálniuk, s ezzel teljesen lehetetlenné tették számukra a fellebbezést. A hosszúfalusi szász jobbágyok főkép' a városkapitány kegyetlen üt­ legelései ellen panaszkodnak. Elvettek tőlük dombokat, erdőket és lege­ lőket és most a saját fájukért, a saját legelőjük használatáért é v i har­ minc-negyven, sőt még több forintot kell fizetniük. Egyikük elment Bécs­ be panaszt emelni, ezért visszajövet szörnyen megverték, többüket husz hétig, minden itélet nélkül, épp az aratás idején, börtönben tartották sí ezzel teljesen tönkretették. És i g y tovább és igy tovább. Csoda-e, ha Józsefnek semmi kedve sincs mulatozni ? Amikor N a g y ­ szebenben Bethlen kincstárnok bált adott a császár tiszteletére a helybeli s környéki nemességnek, József egyszerüen ezt irta naplójába: „Nem mentem el ,hanem diktáltam és lefeküdtem aludni." H o g y mehetett volna mulatni, hogy lehetett volna kedve, amikor épp aznap hallotta e g y helybeli nemesről, hogy a parasztját, aki panaszlevelet nyujtott át a császárnak, elfogatta és nyilvánosan kiköttette. József azon­ nal huszárt küldetett a parasztért, maga elé hozatta a nemest is, aki néhány rossz kifogást dadogott neki. A császár meghallgatta mindakettőt, nem szólt e g y szót sem, csak megajándékozta a parasztot s a nemest egy kézlegyintéssel elküldötte. „ I g y végződött hermannstadti séjourom" — irja. Kolozsvári tartózkodásáról nemcsak ő vezetett naplót, hanem e g y már emlitett magyar ur, Gyulai Ferenc tábornok is. Talán nem lesz érdek­ telen, ha a két napló párhuzamos részeit bemutatjuk s i g y ellenőrizzük a császár naplóirási módszerét és jegyzeteinek hűségét. József Junius 25.-én délután négy és Öt óra között érkezett Kolozs­ várra. A z erdélyi regimentek már tiz-tizenkét nappal érkezése előtt tábor­ ba szálltak Kolozsvár felett, ahol a császár szemlét akart tartani fölöt­ tük. Gyulai: „Reggel a Hallerregiment exercirozott és manővrirozott Őfel­ sége, a generálisok és más sokaságok jelenlétében." József: „ E z elég jól van adjusztálva, de a z emberek alacsonyak, k e ­ vés van köztük, aki már ellenség ellen is szolgált volna, a tisztek közül csak Lübek Obrist ügyes és szorgalmas ember, Kerenz és Lestinsky őr­ nagy nem erre a mesterségre valók. Ezenkivül harminc tiszt van, aki so­ hasem szolgált az ellenség ellen, Rosin tábornok, aki mint brigadéros exerciroztatta a regimentet, nem ért az exercirozáshoz... A z exerciroztatás rosszul ment, az emberek Stellungja erőltetett, a sarzsirozásban lassúak és az alsóbbrangú tisztek képtelenek ezen segiteni. Ezután hazamentem, irtam, egy-egy futárt küldtem Wienbe és Lembergbe, aztán ettünk, ebéd után hatig megint dolgoztam..." Gyulai: „ A z én regimentem pedig ebéd után este felé ugyanazon nap, mintegy 6 óra tájban..." József: „Amikor is kilovagoltam a táborba és a Gyulai ezredet exerciroztattam..." Gyulai: „ I t t már mondhatom, hogy még sokkal több volt a sokaság, uraság és dámaság... N e m örömest dicsekedem, nem is örömest partializálok, de nem hazudok és azt meg kell vallanom, hogy ez a regiment ab

erectione mindenkor jó és szép volt, de ily szépen adjusztirozott talán so­ hasem volt, mint ezen a napon, mert i g y és e g y szijig, e g y csattig vagy pléhig mindenek uj volt, villámlott-csillámlott és ragyogott, fegyverek, rezek, mindenek." A magyar tábornokot valóban nem lehet partializáláson, részrehaj­ láson dicsekvésen kapni. József: „ E z sokkal szebb emberekből áll, sehr überkomplett, bár ke­ vesen vannak, akik háborúban szolgáltak volna, különösen az altisztek között." Gyulai: „Őfelsége mihelyst a jobbszárnyára jött, a holott én állot­ tam vagyis paradiroztam e g y szép szürke lovon egészen uniformis kön­ tössel és lószerszámokkal, mellettem lévén balfelől lovon a brigádiros Bá­ ron de Rosein uram, ugyan előttünk volt mindjárást lovon méltóságos er­ délyi commendirozó-generális báró Praisz ő excellenciája — mondom oda jövén ő felsége, a legelsőbben is gyalog (addig pedig j ö t t Ő felsége lóhá­ ton) elméne a front előtt és egyenként megszemlélé ő felsége ugyancsak nagy accuratióval és exactitudóval a regimentet, és a szerént balról-jobb­ ra embereként hátul-felől megnéze Ő felsége mindeneket és méltóztaték Ő felsége hozzám jönni éppen a lovam mellett majd a kengyelemig, és nagy kegyesen s érdem felett való kegyelmességgel méltóztaték (mondani) németül ugyan, de magyarul i g y esik: ,Gyulai, szállj lé szürkédről, mert megijedhet a lövéstől.' Midőn eztet mondotta Ő felsége, nagy kegye­ sen a szembe mosolyogva nézve mondotta, melyre én is nagy alázatosság­ gal a szokott hármas salutiót megtévén a lovon kardommal, a regiment mellett e g y kevéssé hátra menék, ott a lóról leszállván, fegyveremet a hüvelybe helyére tévén, ő felsége után mennék és mind végig és estvéig mindenütt ő felségével voltam s jártam a több mellette lévő feljebb megirt generálisokkal. Mely szerint Ő felsége többször is megnézvén a regimentet, parancsolta, hogy a tarisnyákat messze félrevinnék és leten­ nék, eztet megcselekedvén a nép, handgrifet végigcsinálák, azután a szük­ ségesebb sokféle tüzeléseket megtették, és ugy kezdeté ő felsége a sok­ féle marsokat, a vankérozásokat és mannöverákat csináltatni, maga tet­ szése szerént ő felségének, mivel ott nem azt csinálta az ember, amit akart, hanem azt, a mi parancsoltatott; ezek mind ugy mentenek elé s hátra, jobbra-balra, mindenféle frontokat és mozgásokat megtéve, vala­ meddig csak majd látott az ember, ugy mondva mig szürkülni kezdett é j ­ szakára és a mint ő felségének j ó kedve volt s tetszett magát mulatni a militáréban; csak azt mondhatom, hogy ha a nap még két órával hosszabb lett volna, talán mindaddig tartott volna, a militaris mannövera. Utolyára több üdő nem lévén a dologra meg-meg visszaparancsolta ő fel­ sége menni a regimentet oda, a holott tarisnyát letette volt s felvétetvén velek a tarisnyát (nb. maga Ő felsége parancsola az elébbi helyt a fegy­ vert eltenni és piramis-módra tenni, m i g tarisnyákat meg-meg felvették) és ujabban felvétetvén velek ő felsége a fegyvert, parancsolta, hogy a fegyvert nyugodalomba vegyék, ugy mondván: „in die Ruhe", és „Rauwaisz azaz három-három ember egymásután marscherozva menjenek a táborba, azaz a sátorokba. Midőn ez volt volna, s Ő felsége mind melles­ leg ment volna a tőbb generálisokkal együtt mind a sátorokig, és mig a nép egészben helyekbe és sátorokba szállottak volna, — tehát azt is megirom, mert megérdemli, hogy legalább pro divertimento s emlékezetül 5

megirja az ember: voltanak oly emberek, a kik csintalanságból a werbungokon vásottságokból megtanulták, hogy egyike a másik nyakára vagy vállára ugrott ,szintén ekkor midőn marseroztanak volna a táborba, v a g y hat legény kiválik közülök és a pajtássok vállára ugranak s onnat lőtték ki puskájokat s meg-meg helyben megtöltötték, — e z Ő felségének tet­ szett s meg is ajándékozta Ő felsége, a 6-nak 6 aranyat adott Ő felsé­ ge!!...." József: „Die Stellung ist ziemlich gut, sowie das ausschlagen und die ladung, die Richtung ist auch ziemlich genau, aber nicht sehr behänd." Gyulai: „Őfelsége a z táborunkból kimenvén még e g y darabocskáig ment velünk gyalog, azaz az alsó dombocskáig, és ott lóra felülvén mind Őfelsége, mind mi bekisértük Őfelségét a plébánia-házba, a hol volt Őfel­ sége szállva. Ott egy keveset Őfelsége maga szobájában lévén mink pedig a kapu alatt maradván, m i g Őfelsége lejött, egy üdő mulva Őfelsége lejő­ v e és késérők Őfelségét méltóságos gróf Bánffi Dienes intimus consiliárius és Kolozsvár vármegye ekkor főispánjához ő excellentiájához, az ho­ lott in proportione feles dámaság é s cavalérság volt." József: „Ezután hazalovagoltunk, aztán gróf Bánffihoz mentem tár­ saságba, ahol sok dáma jött össze a vidékről, aztán hazamentem diktál­ tam és aludni mentem." Gyulai: „Ottan mulatott Őfelsége, circiter majd két órát a conversatióban, amely alkalmatossággal a dámák és cavallérok közül sokan ját­ szottak, sokan pedig állottak. Őfelsége méltóztatott szüntelen hol eggyel, hol mással beszélgetni s legtöbbet a dámákkal, s ugy látszott és tapasztal­ tatott világosan és valóságosan, hogy Őfelsége kedvére mulatta légyen magát. Meg is kell vallani, hogy a m i kevés uraság és dámaság ott volt, oly csinosan volt öltözve, hogy csak meg lehetett nézni őket; igen cifrák és affectirtak nem voltak, de csinosak voltanak, s talán az is tetszett Őfel­ ségének, mert ugy tapasztaljuk, hogy őfelsége a proportio felett való cif­ ra és felette-paszomántozást nem kedveli, a mint hogy maga Őfelsége mindeneknek és mindenekben igen j ó példát ád, csak követnők Őfelségét. Onnat Őfelsége üdő mulva hazamene és maga szobájába retirálá magát." Másnap a császár misét hallgat a székesegyházban, majd megtekinti a citadellát. Gyulai: „őfelsége ekkor Kolozsvárt való létiben méltóztatott más reggel a spitályomat is megnézni és emberről emberre meglátni s megkér­ dezni, hogy kinek mi baja légyen s micsoda nyavalyája; igen tetszett Őfel­ ségének minden készület és tisztaság, mert kinek-kinek meg volt az ő schlafrokja, hálósüvege é s pántoflija; meg i s ajándékozta Őfelsége őket 16 aranyokkal. I t t eztet is kell observálni, hogy Őfelsége a betegeket meg­ kérdezvén, hogy kinek mi baja volna, voltanak olyanok is, akiket m e g vesszőztenek s a vessző miá a hátok még be nem gyógyult volt, s azokat curiose megkérdezte Őfelsége, hogy hányszor futották meg a vesszőzést, hány ember között, és ha a vessző, mellyel megverték őket vastag volt-e v a g y vékonyak voltanak? S a mellett Őfelsége moraliter beszédben igen szép példát mondott a hollandusokról, hogy azok kiket szoktak erősebben vesszőzni, és a szerént kiket illenék erősebben vesszőzni s kiket gyengébben, — de az már az ő szokások, a miénk más, s azért el is hall­ gatom." József: „Innét a Nugent-kórházba mentem, amely középszerű, de a

Gyulaié nagyon jó, mert az embereiknek hálókabátjuk és hálósüvegjük van, csak az ágyak keskenyek és rosszak." Gyulai: „Még azt is följegyzem a kolozsvári dolgok közé, hogy mi­ előtt Őfelsége megindult volna Kolozvárról (jun. 27-én)... ebédje után... Ő felsége az házánál felült az utazó-szekeribe, az mellette levő generális urakkal együtt és vette utját az tisztelendő pater jesuviták felé, ottan Ő felsége leszállván a szekeréről, a templom előtt ment a residentiájukba, aztat megjárván ment ő felsége a convictusba és aztat is megjárva, ugy mondva minden szege-jukát azok között megnézte ő felsége, az ugy mon­ dott dormitoriumot is, a melyet igen piszkosnak talált Ő felsége, onnat lejött Ő felsége s ment a mellette levő fundatio (a seminárium) eleibe, on­ nat is kijövén v a g y két-három ottan tanuló gyermek, azokat megnézte Ő felsége... irhatom, hogy ő felsége nem contentáltatott az ő atyaságok tisz­ taságokkal és egyéb alkalmatosságokat, ahol tartják, s hogy a templo­ mok egész tisztaságban lett volna, A dolgokat ugy kell irnom, a mint volt." József: „Ebéd után a jezsuitákhoz hajtottam, először a konviktust tekintettem meg, amely középszerü épitmény. (Józsefnél a középszerű mittelmässig, eléggé dicsérő jelző, „kettes" osztályzat), de az iskolák és folyosók nagyon piszkosak, s a szobák is. Négy-öt fiatalember alszik e g y egy szobában, felügyelő nélkül, mert hatvan és egynéhány fiura csak négy páter jut. A legalsó osztály hatvan forintot fizet koszt és kvártélyért, de ez csak négyszeri étkezést jelent, ruha és mosás nélkül. A legmagasabb osztály száz forintot fizet hétszeri étkezéssel... A z t á n a szemináriumba mentem, ahol százharminc nem nemes fiut nevelnek, módfelett mocskos, minden fogalmat fölülmuló disznóságban és piszokban. K é t dormitoriumban alusznak, papok és felügyelők nélkül, összesen hárman ügyelnek fel rájuk. Puszta deszkákon alusznak, szanaszéjjel a szobában, a deszkák között sok az egészen korhadt, nemhogy ágyneműjük, de még szalmájuk sincs. K á l y ­ ha nincs, az ablakok betörve. A férgek annyira eszik őket, hogy nem vet­ kőzhetnek le, a felügyelőjük tanácsolta, hogy ne menjek be a sok bolha miatt, de mégis megnéztük őket..."

* A császár szive, mint láttuk, megindult az erdélyi parasztság „ijesz­ tően" sanyarú sorsán, „égbekiáltó" elhagyatottságán. A magyar, román, szász parasztok sirámai könnyeket facsartak sze­ méből. D e részvéte ellenére sem erőszakolta ki az urbárium azonnali bevezetését, mert ugy gondolta, hogy a szegényebb és kisebb birtokokkal ren­ delkező erdélyi uriosztályt az urbárium hirtelen bevezetése nagyon sulyo­ san érintené. A birtokosnak, ha a robot idejét törvényesen alászállitják, fizetnie kellene a munkáért; az erdélyi nemesség nagyrésze pedig oly sze­ gény, hogy a bérmunkát egyszerüen képtelen lenne megfizetni. És Józsefnek — ez uralkodási rendszerének szervi hibája! — szüksé­ ge volt nemességre. Szüksége volt rá még azoknak a reformoknak végre­ hajtására is, amelyek nagyrészt, ha nem is a nemesség érdekei, de annak felfogása ellen irányultak. Szüksége volt rá, mert hivatalnokait csakis a nemességből szedhette, polgári származású hivatalnokosztály kialakulásá­ ra évtizedeken belül nem számithatott. Ha lett volna erős polgári osztály Magyarországon, s általában birodalmában, akkor arra támaszkodott vol­ na a császár. De ami polgár volt is, nem a haladás polgári osztálya, nem

a nyugati értelemben vett, már akkor szabadikereskedelmet követelő, gaz­ dag és értelmes nagyburzsoázia volt, hanem privilégizált városok korlá­ toltságban, előjogvédelemben, hagyományhűségben, ujitás-ellenességben a nemességet is felülmuló céh-polgársága. Ennél a polgárságnál sokkalta jobban megértették a reformcsászár szándékait az európai szinvonalu, franciás művetségű, a szabadkőművesség szellemétől érintett arisztokra­ ták, a néha szervilis, néha azonban vakbuzgóan reformista, többnyire sze­ gény nemesi családokból származó kisebb hivatalnokok és nem utolsó sor­ ban a katonatisztek, akiknek lelkes josephinizmusára ép' a fent hosszam idézett Gyulai tábornok az ékes példa S a császár egyelőre beérte azzal, hogy csak a tulkapásokat

szüntesse

Utazása igy sem volt haszontalan: az erdélyi jobbágy, amióta a csá­ szár rozzant batárja átgördült faluján s a császár rávetette homályoskék szemének pillantását, — kevésbé érezte védtelennek magát és önérzete­ sebben lépett fel elnyomó urai ellen. A parasztság azt hitte, hogy József fel fogja, fel akarja szabaditani, hogy a császár szereti a parasztot. Kevesen tudták, hogy a császár se a parasztot nem szereti, se a földes­ urat nem gyűlöli, kevesen tudták, hogy minden gondja, érzése, szenvedé­ lye e g y Khiméráé, az Államé, amelynek érdeke ugy képzelte el — f e ­ lette áll az egyének és osztályok érdekének s minden áldozatot megér, megérdemel. 1. Alattvaló (Untertan) e kor nyelvében parasztot jelent. — 2. A császár a„ p o p u l a c i o n i s t a "i s k o l ah i v e volt; a l e g f ő b bá l l a m é r d e k n e k an é p e s e d é s m i n ­ d e n á r o n , ha kell, b e v á n d o r l á s u t j á n való s z a p o r i t á s á t tekintette. — 3. A s z á s z o k m á ra z i d ő b e nh ó d o l t a ka „ n e m z e t t i s z t a s á g " ,m a i n y e l v e n „fajtisztaság" elvé­ nek... — 4. Már e z i d ő b e n is s o k a n s z e m é r e h á n y t á k , h o g y a m a g y a r o k k a l s z e m ­ b e n as z á s z o k n a ks á l t a l á b a n an é m e t e k n e kk e d v e z ;e z av á d igazságtalan; n e m z e t i s é g i tekintet n é l k ü l ,m e g b i z h a t óh i v e i n e kk e d v e z e t tc s a k . — 5. R e i c h weise.

HOLLÓS KORVIN LAJOS : KÉT VERS HALK

VONAT...

Halk vonat szalad az alkonyat alatt az alagut ölibe.

Fölötte vacogva szorul a sarokba keserű kosara.

Egyedül, magában menekül hazátlan szomorú száműzött.

Előtte alagút, sötétbe hal az út, gonosz a mosolya.

meg, a jobb

Mögötte üvöltés, kigyulad a töltés,

vihogva tiporja a sorsát az ország.

FÉSZKELD

BE

MAGAD...

Fészkeld be magad tested melegébe, homályos, óvó rejtek paplanod, ébreszd anyád rég elhagyott méhében a magzatot. Boldog halál, halk csobogásu álom forrása vár: az édes őshaza, visszasettengsz e lét-előtti multba minden éjszaka. A lárma olykor már idáig harsog, de még tiéd e végső menedék, párnád csúcsán a meztelen hold combját tárja eléd. s míg paplanod pogánnyá lombosodik, a lombok közül meglesed a fény buja hempergését a friss harmattal a rét füvén — én nem látsz túl az idő láthatárán a máig, tiszta vagy és néma, mint e mult világ... Aztán felébredsz anyád lágy térdein. I g e n , menekülsz, harminchárom évei és tizezret szaladsz visszafele, már nem feszülsz, — elernyedsz, igy pusztulsz bele

talán

a züllött félelem híg mocsarába. Álmodj, pihenj, hogy legyen majd erőd behunyt szemmel az Ararátra látni az ár előtt! Őrizd meg tested nemes undorát a piszoktól majd az ódvas fabarakk szennyes lócáin s lelked szűzi álmát a lópokróc alatt, ha majd ökleid emelve, zokogva s fogcsikorgatva megadod magad, mint ama város, mit nemrég legázolt a barna had!

nem

AZ ÉLET ÉRTELME ÉS AZ ÖNGYILKOSOK Irta: S T E U E R I M R E I V Á N A z élet értjeimének keresése az emberi gondolkozás egyik legnagyobb gondja. Amióta az ember gondolkozik s személyéről, mint a külvilágtól kü­ lönvaló, önmagában zárt és mégis függő létezőről tud, az élet problémája, foglalkoztatja. A z ember sohasem elégedett m e g saját személye kauzális megismerésével, hanem finálisan is szemlélte magát. Kereste létezése cél­ ját s talán fokozottabban érdekelte, hogy mi a létezés célja, mint az a kérdés, hogy mi a létezés: oka. A kérdés feltevése nem maradt egyéni, hanem majd mindig általános­ sá lett. N e m saját életének értelmét kereste a gondolkodó, hanem mindig általánositva, hogy mi az „ember" életének értelme. A z egyéni lelki él­ ményt, elvonatkoztatta az egyedtől, külön tette vizsgálat tárgyává, igy l e t t mindebből bölcselet. Montaigne a bölcselet célját és lényegét abban látja, hogy az előké­ szit, megtanit a halálra. Valóban: a rövid élet a végtelen nemléthez v i ­ szonyitva, a betegségek, öregedés, stb. azt a látszatot keltik, hogy az élet célja a halál. N e m csoda tehát, ha a metafizikusok az életet s a halált csak átmeneti állapotnak tekintik. A z életnek, mint a születés és halál közé eső szakasznak filozófiai értelmezése nem is sikerült. A tapasztalat nem tu­ dott feleletet adni s nem tudott a fizikai világ sem. Ezért olyan sok a böl­ cselőik feleletkisérlete, ezért spekulativ minden felelet és sohasem általáno­ san kielégitő érvényű feltevés. A z ilyen spekulációk igazolása csak a belső bizonyosság, az eredeti gondolkozó s az utángondoló gondolati vagy felfogásbeli azonossága. S ha ez a magátólértődő bizonyosság, mint a helyesség kontrollja a geomet­ riai és matematikai tudományokban nagy fontosságu, (noha a bölcseletben is történtek kisérletek a matematikai módszerrel történő bizonyitásra, pl. Spinoza), mégsem helytálló a módszer filozófiai igazságjogosultsága. — Mert, mint Petermann helyesen rámutat, a geometriáiban a konkrét alak­ zatok törvényszerűsége áttekinthető, az alakzatok rendjét (Gestaltordnung) a figurális elemek viszonylataiból meghatározhatjuk s ugyancsak meghatározhatjuk a kivülálló részreakciók tapasztalható elemi, szabályai­ ból. Lelki téren azonban miután az élet értelme csak lelki tartalom for­ májában, személyiséghez kötve jelentkezik a törvényszerűség az elemek relációiból, melyek (matematikai) játékszabályokat követve itt megkötés nélkül, tetszés szerint hozhatók egymással vonatkozásba, nem tekinthető át. I t t csakis egy mindig konkrét életegész (Lebensganze) elemző tago­ lásából tekinthető át. M i g tehát a „Gestaltidee" (alakzateszmény) a ma­ tematikában konstruktive összetett, a lélektanban archiektonikusan szét­ szedett. Igy az élet értelmének meghatározása általános igazság formájában, ahogy Spranger mondaná: vallásos értelemben (mit dem Charakter der Endgültigkeit gefärbt), természettudományos nyilvánvalósággal, nem le­ hetséges, s minden ilyenirányu kisérlet metafizika marad. A megoldási törekvésekből legfeljebb csak azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy az em­ ber törekszik saját személyét az egyetemlegesség szempontjából vizsgálni. De az élet értelmének vizsgálata nemcsak a matefizika kérdőive szerint,

hanem más, a természettudományos kutatás számára megközelithetőbb szempontok szerint is történhetik. Csak tekintettel kell l e n n ü n k arra, h o g y az élet é r t e l m é n e k v a g y értelmetlenségének „fogalma" m i n d i g a z egyén lelkében, mint egyéniségéhez kötött é s egyéniségén belüli l e l k i tartalom jelentkezik. Ilyenformán vizsgálható a lélektani t u d o m á n y szempontjából és módszereivel, hogy milyen lelki jelenség vagy t a r t a l o m , m i l y e n körül­ mények között j ö n létre s hogy tűnik e l . Vizsgálható, h o g y e z a telki jelen­ ség normális-e v a g y kóros, függ-e s mennyiben a t e s t a l k a t i t ó l , életkortól, kör­ nyezettől, műveltségtől, stb. S felmerülhet végül az a kérdés i s , h o g y mi az összefüggés az é l e t értelméről k e l e t k e z ő gondolati é l m é n y s az öngyil­ kosság között. A tapasztalat amellett szól, jóllehet egészen h a t á r o z o t t b i z o n y i t é k a i n k n i n c s e n e k , hogy minden emberben szükségszerűen f e l m e r ü l az élet értel­ m é r ő l való elmélkedés. T ö b b száz egyénen végzett v i z s g á l a t a i m , melyek s o r á n a z alábbi három kérdésre a d o t t feleleteket v i z s g á l t a m , m i n d e n e s e t ­ re e z t igazolják. A feltett kérdések a következők v o l t a k : 1 . F e l m e r ü l t - e már az a g o n d o l a t l e l k é b e n , hogy van-e az életnek é r t e l m e ? 2 . F e l m e r ü l t - e a n n a k gondolata, hogy az életnek n i n c s értelme? 3. M i k o r , s m i l y e n a l k a l ­ makkor?

Ime néhány jellemző felelet:

Egy

31 é v e s f a l u s i p a r a s z t a s s z o n y : „ G o n d o l k o z t a m , hogy m i l e s z v e l ü n k v a g y h o g y h o g y lesz, d e azt, h o g y nincs é r t e l m e a z életnek, n e m g o n d o l t a m " . P e d i g n e h é z é l e t e v o l t . 11 é v e s k o r á b a n m e g h a l t a z a n y j a , s 16 é v e s k o r á b a n f é r j h e z a d t a a m o s t o h á j a . — T o v á b b i k é r d é s r e , h o g y m i a z értelme mégis a z életnek azt feleli: „ H o g y dolgozzunk, küzködjünk, a m i e n k csak az, amit m e g ­ eszünk, m e g a m i t m a g u n k r a veszünk, de l e g t ö b b s z ö r r o n g y o s a k v a g y u n k " — s itt s i r v a f a k a d t . Ö n g y i l k o s s á g r a n e m g o n d o l t s o h a . F a l u s i s z á r m a z á s ú 21 é v e s , s o k a t o l v a s ó , 4 e l e m i t v é g z e t t m u n k á s n ő e z t mondta: „ H o g y van-e értelme az életnek, azon n e m gondolkoztam. H a szület­ tünk, élni kell, a k á r v a n é r t e l m e , a k á r nincs, élni kell, m i g m e g n e m halunk". A második kérdésre: „ A z , h o g y nincs értelme, biztos". M i k o r jut eszébe -ilyen g o n d o l a t ? — k é r d e z t e m . „ M i k o r v a l a m i h i á n y z i k , m i k o r e z sincs, a z sincs". Öngyilkosságra ő s e m gondolt soha. 26 é v e s f a l u s i c s e l é d l á n y m á r h a t á r o z o t t a b b : „ I g e n , j u t o t t e s z e m b e , a m a i v i s z o n y o k m e l l e t t s o k s z o r , m e r t n e h é z a h e l y z e t . N e k e m s e m m i jó n e m j u t o t t , semmi j ó t n e m éreztem, nincs u g y , a h o g y kellene". — F ő l e g a ruha hiányzik neki. H a a z a p j a élne, m á s k é p lenne. Öngyilkosságra, n e m gondolt. 42 é v e s k e r e s k e d ő : Foglalkozott a kérdéssel, a m i k o r el volt keseredve, m i k o r n e m m e n t u g y a d o l g a , a h o g y k e l l e t t v o l n a . ö n g y i l k o s s á g r a nem g o n d o l t , d e arra igen, h o g y j ó volna, ha u g y m a g á t ó l hamarosan v é g e lenne a z életnek. 49 é v e s f a l u s i p a r a s z t g a z d a , 35 é v ó t a e p i l e p s z i á s : . . . N e m g o n d o l k o z t a m rajta, m e r t hát m i t g o n d o l k o z z a k rajta, szegény ember vagyok, hát dolgoz­ tam". V a n értelme az életnek? „ H o g y n e volna, h a a z ember e g é s z s é g e s " . M i v e l r o h a m a i v a n n a k , g o n d o l t rá, h o g y i g y nincs é r t e l m e , s talán j o b b v o l ­ na, ha f e l k ö t n é m a g á t . M á r e g y p á r s z o r e s z é b e j u t o t t , m e r t , a h o g y e d d i g élt, nagyon j ó volt, de m o s t rossz.

A feletetek, melyeket többnyire egyszerű emberek adtak, általában ebben a sikban mozognak s azt bizonyitják, hogy a náluk jelentkező hiány­ érzetek, lehangoltságok szabatos meghatározásokhoz nem vezettek. U g y látszik, hogy az élet értelmének a lélekben kialakuló p o n t o s a b b meghatá­ rozása, bizonyos műveltségi fokot igényel. Störring az érzelmeknek három fajtáját különbözteti m e g : 1. Értékérzelmek (Wertgefühle), hol az érzelmi állapot összeolvad az intellektuá­ lis alappal, anélkül, hogy emócionális állásfoglalásra kerülne sor. 2. Emó­ cionális értékbecslés, (emotionelle Wertschätzung), amely emócionális ál-

lásfoglalás, de nem általános érvényű, s 3. Emócionális értékitéltet (emo­ tionelle Werturteil), mely általános érvényű emócionális állásfoglalás. Ezen felosztás alapján egyszerű falusi és munkás emberek lelkében bizonyos hiányok és bajok értékérzelmeket, mig a magasabb műveltségű egyéneknél emociónális értékbecslést s értékitéletet hoznak létre. A z élet érteimének vagy értelmetlenségének élménye eszerint bizo­ nyos kulturális fokozathoz kötött. Természetesen ez a megfigyelés még charakterológiai és alkati-pato­ lógiai kiegészitésekre szorul s hasonlókép' csak részletesebb vizsgálat utján lehetne pontosan megállapitani azt is, hogy a társadalom milyen fejlett­ ségi fokán jelentkezik a kérdés előbb, mint egyéni értékérzelem, majd pe­ dig, mint az élettel szembeni reakció (öngyilkossági motiválás). A z élet értelmének v a g y értelmetlenségének indokolása elsősorban aktuális és közvetlen élmények alapján történik s i g y fenomenológiai mód­ szerrel leirhatjuk. A fenomenológiai módszer számára megközelithető kivetitett motivu­ mok mögött a tudat mélyebb rétegeiben más okok is szerepelhetnek, ezekhez azonban módszerünkkel nem tudunk hozzáférni s csak mélylé­ lektani elemzéssel és fejtéssel (Analyse und Deutung) világithatók meg. A fenomenológia a lelki jelenségeknek az adott feleletek alapján tör­ ténő pontos leirása. A feleletek megbizhatósága természetesen ilyen szubjektiv természetű kérdések esetében nem tulságosan nagy. A z emberek hangulataik leirásakor nem mindig őszinték s a közlések helyessége sok­ ban függ a vizsgálat céljából kiválasztott személyek egyéniségétől is. A hirtelen fellépő és gyorsan tovatünő hangulat, amelynek alapján az ember pozitiv v a g y negativ feleletet ad, nem mindig irányadó arranézve, hogy az illető számára valóban értelmetlen, vagy értelemmel biró valami-e az élet. A z értelmetlenség élménye bizonyos intenzitásban, bizonyos egyének­ nél öngyilkossághoz vezet. A z öngyilkosok élettörténete s az abból leszűrt megállapitások, melyek a konfliktusokat s végül azokat az élményeket mu­ tatják ki, melyek az egyént értelmetlennek tartott élete kioltásáig vezet­ ték, bizonyos tekintetben feleletet adhatnak arra, hogy mik a tárgyi krité­ riumai annak, hogy az ember életét értelmesnek v a g y értelmetlennek találja. E z t a szinte kisérleti módszert választotta Andics Margit* vizsgálatai alapjául, hogy élménylélektani és behaviorisztikus módszerrel megállapitsa, melyek voltaképpen azok a tényzeők, melyek az egyén számára az élet értékét v a g y értéktelenségét, mint élményt meghatározzák. Andics 100 olyan megmentett öngyilkost vizsgált meg, akiknél az elme­ betegség kizárható volt, akiket azonban a bécsi rendeletek értelmében a pszihiátriai klinikára szállitottak be. E z a száz öngyilkossági kisérlet után megvizsgált egyén foglalkozást, életkoreloszlást, nemet illetőleg megegye­ zett Delanoy idevonatkozó statisztikai adataival, ugy hogy a levont ta­ nulságoknak a számszerűségénél jóval általánosabb érvényt tulajdonithatunk. A z élet, mint élmény az ember számára anyagi formában (Material des Lebens) életpályájának alkotó részeiből tevődik össze. Élménylélekta­ ni szempontból az élet anyaga részben saját személye, testi és lelki szük* Dr.

M.

von

Andics:Ü b e rS i n n und

S i n n l o s i g k e i t des

L e b e n s . W i e n

1938.

ségletei, fejlődési szakaszai, stb. (pszihofizikai adottságok), részben az ér­ zékelhető világ tárgyi, társadalmi rend, stb. (ökonomiai adottságok), rész­ ben rajta kivül álló személyek (szociális adottságok) formájában jelentke­ zik. Ezek a tényezők teszik tudatos lelki tartalmát, ezekkel, ezek által s ezeken belül alakulnak ki kapcsolatai a világgal. Az élet anyaga Andics szerint két nagy életterületre (Lebensbereich) csoportositható. A személyes életterület leltára: 1. a gyermekkor és a szülői ház. 2. Közösség, barátság, a megbeszélési és kibeszélési lehető­ ségek. 3. Szerelem, házasság, otthon. 4. Közel álló emberek. 5. Hirnév és megbecsülés. A másik az u. n. dologi életterületen belül a külvilág s a sa­ ját személye alakul és alakit s ez az előbbi életterülettel sok ponton kap­ csolódik. A dologi életterületet egyébként az 1. Anyagi helyzet. 2. Testi adottságok (egészség, szexualitás). 3. Tehetség. 4. Iskola. 5. Foglalkozás határozza meg. Andics azt vizsgálta, hogy az élet értelmetlenségének élményét mimódon befolyásolják ezek az életterületek, illetve állapitható-e meg össze­ függés az élet értelmetlenségének élménye s valamelyes zavarók között, melyek az élet anyaga tekintetében az öngyilkosjelölteknél fennforogtak. A 100 megmentett öngyilkos 250 motivummal indokolta meg az élet értelmetlenségét. Különös jelentőségűnek látszik a szülői ház s a gyer­ mekkor élménye, a szeretet hiánya. Száz közül 48-nak rossz volt a gyermek­ kora, (törvénytelen gyermek vagy árva). Ugyancsak feltünő az emberi kö­ zösség hiánya. Barátja egynek sem volt, politikai: pártba v a g y egyesületbe egy sem tartozott. A kapcsolat hiánya, mely résztvevő együttérzésben, közös célkitűzésben, kibeszélési lehetőségben nyilvánul meg, sokszor ter­ mészetesen egyéni okokra: zárkózottságra, érzelmi bénaságra (pszichopa­ tia) vezethető vissza. Ezek maguk huzódnak vissza, noha erős a vágyuk, hogy kiönthessék lelküket s részévé váljanak a „te"-nek, a közösségnek. Az anyagi javak hiánya azáltal gyengiti az életakaratot, hogy megnehezeti a más életterületeken való kiteljesedésit (nem tud tanulni; mesterséget, nem tud házasságot kötni), másra van utalva s érzi, mennyire szükségte­ len és nélkülözhető. Ezek a körülmények lelkileg is visszahatnak a szub­ jektumra: felköltik a céltalanság és a jövőtlenség érzetét. A z alkotásra, önállóságra való törekvés minden életterületen megnyilvánul. ( E z talán az alapja a kispolgári életforma szilárdságának is.) Ugyanily általános, hogy az ember mások hasznára akar lenni, nemcsak kapni, hanem adni is; akar, részévé akar lenni valamely kollektivumnak. Nagyon finom megfigyelések alapján mutatja ki Andics, hogy azokban a foglalkozási ágakban lép fel az élet értelmetlenségének az érzése, ahol nincs határozott munkakör, a va­ lahova való tartozandóság biztonságérzete, a munkaközösségbe való szo­ ros bekapcsolódás, ahol nincs alkalom az alkotó munkára. (Háztartási cse­ lédek, szabad pályán működők, nyugdijasok, stb. Legkevesebb az öngyil­ kos a fixfizetéses alkalmazottak között). Kétségtelenül sok közös vonást találunk náluk a neurotikusokkal, sok az átlagon aluli szexualitásu, frigid, akik emócionális szempontból is képtelenek voltak kapcsolatot teremteni a másik nemmel. A szerelmet emo­ cionális téren a harmincadik év után egyre inkább az otthon helyettesiti. Andics arra a következtetésre jut, hogy az ember abból a célból, hogy az életet értelmesnek lássa, arra törekszik, hogy beillessze magát a sze­ mélyi és tárgyi külvilágba. A z életterületek az ember számára sohasem

oly tökéletesek minden irányban, hogy egyéniségét ezeken belül a legtel­ jesebb mértékben kiélhesse. Ha i g y volna, akkor az ember „boldog" len­ n e . De az életterületek egyike-másika mindig elégtelen v a g y teljesen hiány­ zik s bár az emberi lélek hajlamos és alkalmas rá, hogy más életterüle­ ten kompenzálja a hiányzót, több életterület hiánya gyakran teszi proble­ matikussá az élet értékelését. S az élet voltaiképpen akkor válik értelmet­ lenné s vezethet öngyilkossághoz, — ha az egyén konstitucionálisan haj­ lamos erre ha egyidejűleg merülnek fel reménytelennek látszó nehéz­ ségek a személyi és t á r g y i életterületek terén. A z élet értelme fölötti elmélkedés sohasem akkor merül fel, ha a vá­ lasz pozitiv. A z a megállapitás, hogy „ezért érdemes volt élni", inkább hangulati megnyilatkozás. A z élet értelmetlenségének emócionális értékitélete depresszióhoz vezet. A depresszió viszont érintheti a vitális érzel­ meket, azaz az egész test és lélek állapotát (endogen depresszió), mig a reaktiv depressziónál az inzultus a csak lelki érzelmeket érinti. A külvi­ lág a depresszió szociológiai sorait (Birnbaurn) határozza meg, bár ala­ kitja a belső lélek strukuráját is s igy lehetséges, hogy a társadalmi fejlő­ dés az élet értelmetlenné való válásának legtöbb okát megszünteti.

E S Ő S

N A P

Irta: H A V A S E N D R E Szakad az eső. Mintha valahol már láttam volna ezt a képet. A vil­ lamosról feltűrt kabátokkal szállnak le az emberek. I t t is, ott is kinyilnak az esernyők. E z a középkorú nő ügyetlenül ugrik át e g y pocsolyán. A vá­ ros felett megáll a remény a levegőiben, s aztán ömleni kezd az eső. Ebben a pillanatban minden embert megszólithatnék s ó, mióta várok tulajdon­ képpen erre az alkalomra, milyen szivszorongva s mennyi türelemmel! Hol láttam mindezt? Milyen álomban? V a g y talán ismétlés az egész, fá­ radt ismétlés, amelyről most lehuzom a leplet. Már nem is tudom. Szakad. A z ucca másik sarkán sietve megy egy fiatalember. Valamikor filmen lát­ tam. Igen, ott láttam mindezt. I g y kezdődik néha a film: zuhog az eső, mintha dézsából öntenék, ahogyan mondani szokás; az aszfalton hallani a hol lassuló, hol erősödő kopogást. M é g nem tudhatjuk miről is lesz szó, ki a hős és mi után fut. Esik. Igen, ott az a fiatalember a kalapját szemébe huzza és egyre távolabb kerül. Ohó fiatalember, hiszen maga a kiválasztott, maga a hős... Fiatalember megáll, felnéz az égre, ahol semmi lehetőség nem mu­ tatkozik. Mint ahogyan már mondottuk: a remény megállt a levegőben Középeurópában, a Duna fölött. Országos eső lehet, országos és végtelen, nincs kilátás semmi jóra. Ilyen körülmények között nem volna értelme sem az ábrándozásnak, sem az öncsalásnak és a bátorságnak: sem, a bátorság­ nak, amely ilyenkor végigcsatakol a pocsolyákon, kinyitja az esőkabátot, lyukat fur a cipőn, fittyet hány a tüdőgyulladásnak... — Nincs értelme fiatalember. — A fiatalember huszonöt éves lehet, ha nem csalódom, sovány, beesett arcán komoly hit tündököl, élénk fekete szemei pedig értelemről tanuskodnak. A pofacsontok mintha meg akar­ nák védeni az ivben elhajló orrt az esőtől, de a keskeny száj csak moso-

lyog fezen. Már nem nézi tovább az eget, s miközben kalapjáról csorog az esőviz, tudomásul veszi, hogy hős, holott tegnap erre még nem is gon­ dolt. Chile jut eszébe, a bűvös délamerikai ország, ahol még földrengés is létezik, de én nem tudhattam erről; ugyhogy mikor jóval később elbe­ szélte meglepődtem ezen. Éreztem, hogy fontos eseménnyel állok szem­ ben... A fiatalember tiszviselő volt és hősi szerepéről, valamint az esős táj­ ról, kezdetben csupán sejtelmei voltak. Most nyolc óra lesz öt perc mulva, s neki nyolc órára az irodában kell lennie. D e ekkor már nyugodtan utjá­ ra bocsájthattam, hiszen kiválasztott hős lett, főszereplő, mint a filmen. Kalapjáról lecsurog az esőviz, és sovány beesett arcán komoly hit tündö­ köl. Benn vagyunk a történésben, amely vak és kiszámithatatlan, mint ál­ talában minden történés. A fiatalember ezen a reggelen ugy esett be a meleg irodába, mint va­ lami menekült. N e m látta többé az országos-esőt tükröző eget és a re­ ményt, amely megállt a Duna felett. A kivándorlással is ugy foglalkoz­ hatott, mint ködképekkel, és az a sablonos munka amelyet tiz óráig el kellett végeznie, módot nyujtott neki arra, hogy mindent jól átgondoljon. — T e értesz a politikához, — lökte hátba e g y kollegája. — Mi lesz? A fiatalember hátra fordult s kaján fintorral mondta: —Elpusztulunk. A monstrum közeledik Középeurópa felé és az olyan emberek, mint mi, v a g y kivándorolnak Chilébe vagy megdöglenek. Érezte tehetetlenségét és tudta, hogy nem vehet részt a szellem mun­ kájában, nem sajnálta sem kollégáját, sem magát. Chilére gondolt és a salétromra, amelyet huspácoláshoz is használnak. És a hajóra, amely mindig helyettesitett valamit, hiszen a hajón minden van: fedélzet, étte­ rem, kabin... Aztán eszébe jutott, hogy nem azonosithatja magát kollégájával, mert az egészen más szempontból nézi a dolgokat. ,,Ha nem bolygatná a zsidókérdést, a legjobb dolog volna a világon" — csengett fülébe e g y is­ merősének magyarázata. Bár elsöpörne mindent és mindenkit. Tulajdon­ képpen nem is Chileről van szó és nem is az esőről. A főkönyvelő figyeli. Talán tulságosan bele bámult a levegőbe. E l kell menni a hajón, ami árbóccal megy végig a tengeren s ha nincs is ha­ talma j ő és rossz felett,fel lehetne épiteni rajta az uj világot. A Hajó ta­ lán egyszer megérkezik Középeurópa fölé is és helyreállitja az összes f o ­ lyóiratokat... Egyik kollegája felrohan az emeleti lépcsőn: — Ötszáz kilogram kávé helyett ötven kilogramot számláztak. Me­ gint egy tizedes hiba. A főnök ur nem tűri, hogy most már ismételten ilyen sulyos hibák forduljanak elő. Menjen le hozzá az, aki revideált. A főkönyvelő feláll, kiveszi a kollega kezéből a számlát és szemügy­ re veszi. Szép számla, komoly számla s válóban ott világlik a hiba, a szörnyű hiba, ami ilyen sulyos időben kétszeresen esik a latba. A fiatalember sá­ padtan ül a helyén. A világ hibákkal teli s nyilván innen az elvetemültsége. A főkönyvelő megnézi a revideáló szignóját, majd int a fiatalember­ nek.

* A z eső még délután is kitartóan ömlik. Hősünk, a fiatalember, még

mindig nem bonyolódott különösebb eseményekbe, pedig ugy vélem a fil­ men egyáltalában nem igy történt s ha meggondolom, hogy az a középko­ ru nő, aki ügyetlenül ugrott át a pocsolyán, szintén lehetett volna a hő­ söm, oktalanságomért a falba tudnám verni a fejemet. A filmen, ugy emlékszem, a fiatalember játékkaszinóba került, majd Londonba az ékszerügynökök közé s itt élete uj fordulatot vett. N a v é g r e ! A fiatalember befordul a magányos uccán és egykedvüen élvezi a mindent elrohasztó, kényelmes esőt. I am going in the rain.... em­ lékszik egy régi angol slágerre, aztán beleénekli a csendbe, mint valami félbolond. T i z perce v á r egy kapualjban. A lány lelkiismeretfurdalás nél­ kül késik tizennégy percet. Mici-sapkája ferdén esik barna hajára. K é k ­ szinű kosztümjéből karcsun vonalozódik az égnek. A fiatalember fekete szemei megkeresik a lány pillantását és sápadt arcát, majd kaján m o ­ sollyal adja tudtára, hogy közös dolgaik vannak ezen a földön. A lány ezt közönyösen veszi tudomásul. Isten tudja hányadik találkozásuk ujra e g y kávéházban nyerte el méltó befejezését. A fiatalember megint elmondott mindent, ami történt. A lány pedig csak hallgatta a végnélküli története­ ket, hogy ne teljen be velük soha. Hősünk még soha sem tudta felcsalni a lányt a szobájába, aki viszont kárpótlásul minden történetet eszményien végighallgatott. E g y álomról esett szó. — Tudod ott álltunk mindannyian és vártuk a kongresszus megkez­ dését. Hirtelen parancs jött. hogy messze vidéken lehet ülésezni, mire. mindannyian vonatra ültünk. A vonat gyönyörű tájakon kanyargott s e g y kies városkában megállt. Azonnal az ülésterembe siettünk s ez, a legna­ gyobb meglepetésünkre egy zsidó imaház volt. „ D e ez mégis csak sok... Bennünket nem lehet imaházba kényszeriteni" — kiáltottam s a fiatalem­ ber arcán most még jobban ott tündökölt a komoly hit, és ez egészen el­ tüntette az ismert kaján mosolyt. „ N a nem olyan nagy baj — szólt most egy szelid ősz ur — hiszen ez csak volt imaház s mi különben is nem t ö ­ rődünk az ilyen külsőségekkel". A fiatalember, mintha vigasztalódni akart volna, megadással magyarázott tovább: azután megkezdődött a kongresszus. E g y i k beszéd a másik után hangzott el s a furcsa atmosz­ férában, mindenünnen riasztó felkiáltások hallatszottak. Majd valami szimfónikus zenekar elnyomott minden emberi hangot s én már alig tud­ tam figyelni. Ekkor belépett e g y ismeretlen lány, vállamra tette kezét és kihivott az ülésteremből. A l i g tettünk nehány lépést, máris ott voltunk a kiindulási ponton. De hisz mi órákig jöttünk vonattal s most percek alatt itt vagyok — szóltam a különös lányhoz méltatlankodva. — N a g y kerülőt tettetek — suttogta a lány és elrepült. A mici-sapkás lány féltékenyen évelődött az álombéli lánnyal kapcso­ latosan. A fiatalember elhallgatott. Délelőtt majdnem elvesztette állását az átkozott tizedes hiba miatt. M e g kellene oldani a dolgaimat, gondolta a kávéház cinkos elvonultságában és bosszusan lapozta át az ellentmondásoktól hemzsegő esti lapokat. A lány menni akart. Menj! — mondta neki, mint aki érzi, hogy ebből a bizonytalan­ ságból is elég volt. Emberi méltóságát féltette, tudta, hogyha most ma­ rasztalni fogja a lányt, akkor végkép elmerül az esőben s hajó soha sem viszi el, nemcsak Chilebe, hanem máshova sem... Mi volna ha itt maradnék? — kérdezte önmagától. A lány csendesen bucsuzott, aztán eltünt a forgóajtóban.

A z eső már csak szemerkélt. Hősünk a köruti ujság hirdetőtábláiról olvasta le a legujabb hireket. „ H a a zsidó-kérdést nem bolygatná..." — hallotta ismét ismerőse fejtegetését. Mintha valaki fogta volna. Istenemi, a lány?... Lassan hazaibotorkált. Könyves polca előtt állt és nem, tudott mihez fogni. Fiatalember, Íriszen még nem történt semmi magával... Magam sem tudom, hogy miről számolok majd be barátaimnak. Szorongva várom a to­ vábbiakat. Bizonyára rengeteg történet van a zsebében és talán az a bi­ zonyos bonyodalom sem hiányzik. D e ezen az esős napon, amikor a re­ mény megállt a levegőben, Középeurópában, a Duna fölött, ő a hajóra gondolt és a Nouvelle Revue Francaisere, amit éppen a kezébe fogott: Gidet olvasta... A z a másik fiatalember azóta micsoda kalandot élt át az ékszerügy­ nökökkel... Csendőrök elől fut valaki s a Duna fölött két sirály összecsap. A csónak mégis átviszi a Dunán a menekülőt. Minek beszélt azért a két emberért az ostoba... A m u g y is felakasztották őket. Minek jöttek ide? S az a halott asszony, hogy ellenezte mindezt... N e m kellett volna annyira kinozni. Azért nem kell ellágyulni fiatalember, mindenkivel megeshet ilyesmi. A szobában végnélküli csend és valami fojtó rendetlenség. Hősünk, negy­ vennégy papircédulát rak ki a zsebéből, az egyiken van még üres hely s felir rá e g y Gide-idézetet: „ A k i t szeretlek, gyere velem; hadd vigyelek odáig, hogy te még messzebbre juthass. S a lelkünk majd annyit ér, amennyivel lángolóbban égett, mint másoké."

ÓDA

EGY RUT

LEÁNYHOZ

Irta: A R A T Ó A N D R Á S Nem jöttem hozzád kárörvendő és lompos sajnálkozással s vigasz-szavam sincs számodra. Honnan? Csak megragadom sovány és beesett válladat, megrázlak, mint goromba szél a vékonyderekú fákat s beleorditom ijedten lapuló, két korcs füledbe, mit hiába igyekszel ritkuló hajad alá rejteni, hogy csúnya vagy, tépett és visszataszitó... Reszkető férfiujjak sohasem fognak bluzod gombján motozni s nem siklanak le gyengéd és könyörgő vágyakozásban szeplős és elárvult kebleidre; férfiszáj soha nem olvasztja le arcodról a csurranó és repedt festéket, mi úgy szárad az orrod alatt, mint egy elmázolt csendélet; zsongitó, álmos, téli délutánokon, mikor kövér, puha és imbolygó pelyhekben hull a hó, — mintha habozna a földre leszállni — senkisem vár rád buján és megittasultan; s nyári éjszakákon, mikor a forróságtól a szunyogok is lihegve csipkedik egymást, S3

nem áll sehol egy férfi, a szelidivlámpákfénye alatt órája settenő mutatóját lesve s csak reád gondolva. Nyár és tél, tavasz és ősz hiába váltja ruháját, téged kitaszit min­ den évszak, s minden naplemente. Ha alkonyatkor, lefüggönyzött és fülledt szobádban sirva magadra s te mezitláb a földig süppedő tükör élé kúszol, hagynak úgy nézed sovány, szomorú és horpadt testedet, mintha önmagad csontvázát mutogatnád egy rosszhirű panopti­ kumban, vagy kilóra mérnéd gyér bordáidat a rekedt ószeresnél, aki bedugja fejét az ablakon és rongyos cipők után faggat. ...Csák állsz sápadtan a goromba tükör előtt, talpad alatt hideg marad a padló s te észre sem veszed, hogy hűtlen papucsod is elbujt az ágy alá, mintha nem érdekelné a látvány... Te korcs! Te idétlen! Te hiába-született, aki mindennapujrateme­ ted bánatodat, mit vánszorogsz, mondd, mit vánszorogsz bágyadtan az esti szürkületben, a lucskos, közömbös és hideg uccákon? A lámpafény sem téveszti meg az irgalmatlan férfiakat, hiába álmodsz róluk reszketőn, éberen és sóvárogva... Kitaposott cipődben vékonyka és görbe a lábad s lötyög, ó hogy lötyög rajtad a drága selyemharisnya, ami telt asszonyok combján feszül, mint piros álmák ruganyos bőre... Mig esetlen csetlesz-botlasz s arrébb löknek a járókelők is, néha lábad elé gurul egy szuszogó mopszli, körülszagol prüszkölve, mint egy tornyot s aztán elszalad boldogan és vidám csaholással, mert még a lámpaoszlop, vagy a szürke házak sarka is többet ér, Ó, te rút, te ocsmány, te visszataszitó! mint te ... Gondolkodás nélkül és tiszta lelkiismerettel kitekerném érted a legszebb táncosnő nyakát, ha néked adhatnám formás lábát, finom bokáját s azt a kis gödröcskét, ott, a térdkalácsa felett; ölnék és fosztogatnék érted, mint középkori rablók, vad martalócok; falvakat perzselnék s kontyos vénasszonyokat huznék karóba, ha egyetlen mosolyt csalhatnék sápadt arcodra, amit az istenekigymegaláztak és meggyaláztak és megbecsteleni-tettek! De minden hiába! Ne reménykedj! Ha zord katonák milliói állnak csatarendbe érted; ha leugrik közénk a hold és cégérnek áll be a sánta borbélyhoz; ha lepereg az égről a szivárvány és puha selyemkendőként nyakadra ha arkangyalok fujjákmeg harsonáikat; kúszik; ha kettéreped a föld, mint bicskával szeletelt kerek alma: terajtad már ez sem segithet! Te nyomorult! Orcádba köpöm hátgunyolónésdurvánés vadröhö-gésközt, hogy ocsmány vagy, rút és visszataszitó! Egy életen át hurcolhatod lógó hasadat és fityegő szádat

s türheted a lotyók szánandó mosolyát is. Boldogtalan! Ne várj senkitől irgalmat, viseld el igy a sorsod: keservesen és sirva és megalázva. Mert mi is igy élünk mind. Nincs irgalom, számunkra sincsen! Mi sem tudjuk, hogy miért gyurtak bennünket e földtekére sárból és agyagból és könnyszagu veritékből s ha keserves fájdalmunkban felbőgünk az égre, mi sem értjük, hogy mért nem hullnak le megfáradt lábaink élé, könnyezve és zokogva, egymásután a csillagok...

M U N K A

ÉS

P I H E N É S

Irta: G Á L E R N Ő 1. A különböző államok szociálpolitikai törekvéseiben, függetlenül az illető állam társadalmi-politikai alkatától mindenütt a munkautáni sza­ badidő felhasználásának a kérdése elsőrangú. H a a mult században e kér­ déssel csak a népboldogitó utópisták foglalkoztak s a háború előtti munkástörekvések elsősorban a nyolc órás munkanap elérését célozták, ugy napjaink szociális törvényhozásainak homlokterébe a munkás pihenése, szórakozása, valamint a munkásnevelés kérdése került. Időszerűvé e kér­ déseiket a nyolc órás munkanap általános bevezetése, illetve annak he­ lyenkénti további csökkentése, a fizetett szabadságok elterjedése, a mun­ kás-művelődési mozgalmak s a tőkés államok szociálpolitikai kisérletezé­ sei tették. Társadalomtudományi szempontból a munka, pihenés és szórakozás fogalmai viszonylagosak. Tartalmuk szerint mereven nem határolhatók el; ugyanaz a tevékenység hol munka, hol szórakozás formájában jelentkez­ het. ( P l . a vadászat). Igy a szórakozás fogalma csak szubjektive határozható kának. A munka-szórakozás ellentétessége azonban nem abszolut érvényű. A primitiv társadalmakban ez a kettéhasadás nem is létezik. Ezekben a társadalmi egységekben a munka és szórakozás egymásbafonódnak, egy­ másbaolvadnak és nem különböztethető meg egyik a másiktól. I g y pl. az ausztráliai szigetek lakói számára a halászat jóllehet ma is első sorban létfenntartásukat szolgálja, egyben lehetőség is szórakozásaik, egyénisé­ gük és művészi hajlamaik kiélésére. A civilizált társadalmakban csak a tudósok és művészek tevékenysé­ gében nem lelhető fel a munka és szórakozás közti válaszfal. A bérmun­ kásnál ellenben ugy a közvetlen egyéni, mint a távolabbbi általános célki­ tűzések véglegesen elváltak. E z — sok más tünettel együtt — a tőkés ter­ melési mód s a munkamegosztási folyamat következménye. A munka és szórakozás között lélektanilag sincs eltérés. A nehézsé­ gek legyőzése feletti öröm, a vállalkozás és versengés ösztönerői mindket­ tőben egyenlő mértékben adottak. Mig azonban a primitiv ember számá­ ra az elvégzett munka egyformán biztositja létfenntartását és önértékelé­ sét, addig a civilizált embernél az anyagi és erkölcsi sztimulensek elszaka-

meg, nevezet

dása, kettéválása lép fel. A z anyagi hatóerők a civilizált munkájában, erköl­ csi hatóerői viszont szórakozásában érvényesülnek. A társadalmak fejlettségi fokától függetlenül a szórakozás mindig elsőrangu emberi és társadalmi szükséglet volt. ( A z ókori népek vallási ünnepei, a görögök olimpiászai és a középkor lovagi tornái, s t b . ) U g y a n ­ akkor a történelem folyamán az osztálykülönbségek mindvégig rányomták bélyegüket a népi szórakozás lehetőségeire és eszközeire. Másképpen töl­ tötte szabadidejét a patricius és a plebs, s másképpen üdült a hűbérur, mint a pórnép. A korai tőkésrend mindent lehengerlő indusztrializmusa, 1416 órás munkidejével azonban szinte teljesen elzárta a dolgozó rétegek előli a szórakozás lehetőségeit. Ha a középkorbeli céhlegény amugy sem oly robotszerű munkáját alkalomadtán felválthatták vallási jellegű, de világi tartalmu ünnepségek, a vásárok számtalan szórakozási leheőségeivel, a X I X . század modern bérrabszolgájának szabadidejét a legtöbbször a munkahelyéről váló hazatérése, táplálkozása és tisztálkodása töltötte Se, hogy azután kimerülten dőljön le pihenni. Vasárnapjai és egyéb ün­ nepei jórészt korcsmákban és mulatóhelyeken teltek el, minek következté­ ben az alkoholizmus csak fokozta a rendszerint egészségtelen munkahe­ lyek szervezetromboló hatását. Érthető, ha ily körülmények közt a mun­ kástörekvések célkitűzéseiben a „kevesebb munka és több pihenés" köve­ telményei szinte egyidejüleg jelentkeztek. A z 1889-es párizsi nemzetközi munkésértekezlet jelszavai 8 óra munkáról, 8 óra pihenésről és 8 óra szó­ rakozásról szóltak. A nyolc órás munkanap elvének az 1919. é v i washing­ toni értekezleten történt általános elfogadása csakhamar világméretekben is felvetette a munkás-szabadidő felhasználásának kérdését, mire állami és magán , nemzeti és nemzetközi kezdeményezések karolják fel az ügyet. A genfi Munkaügyi Hivatal 1924. évi 6. ülésszaka kizárólag ezzel a kér­ déssel foglalkozik, a liegi, losangelesi és brüsszeli nemzetközi értekezle­ tek pedig a legszélesebb rétegek előtt népszerűsitik. 1

Méginkább sürgőssé vált a munkás és népnevelési intézmények felál­ litása a legutóbbi gazdasági világválság idején, amikor a milliós munka­ nélküli tömegek napközi foglalkoztatása társadalombiztonsági ténykedés­ sé alakult. A tulzott racionalizálás (fordizmus, taylorizmus, Bedaux és láncrendszerek, stb.) következményeként a munkafolyamat elgépiesedése s a munka-termelékenység növelése a maximumig fokozódott. A munkás egyszerű eszközzé vált, ahogyan azt Chaplin oly művészi tökéllyel érzé­ keltette Modern idők cimű filmjében. Ugyanakkor a tulhajtott munka­ tempó a balesetek mértéktelen elszaporodását s a munkásanyag rohamos leromlását eredményezte. N e m csoda, ha lassan, a munkaadók is felismer­ ték, hogy a munkás egyéniségének szabad kiélése s szabadidejének racio­ nális, azaz szórakoztató, de egyben oktató hatásu felhasználása az ő érde­ kük is. Hisz' a kipihent, szellemi, testi, higiéniai és művészi igényeiben ki­ elégített munkás produktivitása búsásan visszatériti a szociális jellegű in­ tézmények (sportpályák, klubok, stb.) felállitásának költségeit. A munkásság kevesebb munkaidóért és jobb munkafeltételek eléré­ séért folytatott erőfeszítései mindig párhuzamosan haladtak művelődési javakban való nagyobb részesedést célzó törekvéseivel. Érthető is. A mun­ kásnak csak szabadidejében jut alkalma önmaga emberi és társadalmi to­ vábbképzésére. Ezért nagy a szociális és nemzetpedagógiai jelentősége a munkás-szabadidőnek s ezt a 40 órás munkahét s a fizetett szabadságok

Gál Ernő:

Munka és pihenés

517

rendszere még jobban fokozta. E z a magyarázata annak, hogy ez a kér­ dés nem csupán a szociálpolitikusokat vagy a munkásmozgalmi tényező­ ket érdekli. A kérdés távlata sokkal nagyobb s ezért kerülhetett a brüszszeli Solvay-Szociológiai Intézet 1937. évi szociális hetén ugy társadalom­ tudományi, mint erkölcsi és politikai vizsgálat alá. 2

2. A „szabadidő" szerepe kettős. Lehet pihenés és szórakozás, de lehet a jellege társadalmi-kulturális is. A z elsői lehetővé teszi az egyén — fog­ lalkozásán kivül — egyéb szükségletei kielégitését, a második az élet szel­ lemi gyarapitásához (és igy a belső harmóniához) vezethet. Napjainkban a totális államoknak e téren tett intézkedései alapvető változást hoznak a munkás-szabadidő kérdésének kezelésében. A parancs­ uralmi pártok (pl. a német nemzetiszocializmus) hatalomrajutásuk előtt — a finánctőke érdekképviseletében — állandóan támadták a demokrá­ ciák szerintük nemzeti vagyont pazarló szociálpolitikáját, Uralomrakerü­ lésük után azonban tüstént belátták, hogy az agitációjukban igért gyöke­ res változások helyébe porhintésül — legalább munkás-szórakoztató intézményeket kell létesiteniök. A régi szociálpolitikának ez az átértelmezése a munkás-szabadidő eredeti funkcióit semlegesitette, mert a totálisszabadidő mozgalom lényegében állami ellenőrzés alá veti a dolgozó sza­ bad perceit is. 3. A szabadidő felhasználás szervezeti formája függ a munkaidő tartamától, a munkabérek átlagszinvonalától, az általános műveltség fokától s az uralkodó politikai rendszertől. Ezeknek megfelelően kétféle állami kezde­ ményezést ismerünk: a demokratikus szervezési formát, melyben az állam szerepe a segitésre és összpontositásra szoritkozik s a: totá­ lis szervezési formát, amit az állami monopolitás mindenhatósága jelle­ mez. A z utóbbi forma legjellemzőbb formái az olasz Dopolarovo és a né­ met Kraft durch Freude. A z Opera Nationale Dopolavoro kezdetei 1920-ra nyulnak vissza, át­ ütő jelentőséget azonban csak az 1935. évi átszervezés utáni nyer, amikor — csúcsszervként — 19.S96 szervezetet ölel át 3 millió taglétszámmal. A mai olasz rendszer igen nagy fontosságot tulajdonit e szociális szervének, mely az egyik dopolavorista ideológus szerint a munkásság „szellemi igaz­ gatója" tartozik lenni. EZ a célkitűzés a magyarázata a jelentős áldoza­ toknak, amiket a fasiszta rendszer a Dopolavoro monopolintézménnyé fej­ lesztése érdekében tesz. Igy például a Dopolavoro rendelkezésére 1227 szinház és 748 mozgó áll, az olasz rádió pedig napi 10 perces adást szentel a szervezet céljaira. A német Kraft durch Freude 1933-ban létesült s ma kb. 18 ezer fiók­ kal és 78 ezer üzemi alakulattal rendelkezik. A rendszer természetesen itt is különös gondot fordit a KdF tevékenységére, annál is inkább, mert a KdF egyik vezetőjének megállapitása szerint a nemzetiszocializmus 60 százalékban a K d F működésének köszönheti mai népszerűségét. 3

4. A Solvay-Intézet emlitett konferenciáján a totális szervezési formák erős birálatban részesültek. A z előadók többsége szerint u. i. a szabadidő-

mozgalmaknak nem lehet célja a dolgozót még szórakozásában is kényszer­ formák közé utalni. Szerintük e mozgalmak egyedül feladata a termelő egyének számára olyan feltételek teremtése, amelyek segitségével szabad­ idejüket egyéniségüknek és hajlamaiknak megfelelően tölthessék el. E feladatkört — ugy látszik — a demokratikus állami-beavatkozás biztosithatja a legjobban. E z ugyanis kizárólag a megfelelő anyagi eszközök előteremtésére és a magán kezdeményezések összpontositására szorítko­ zik. Ilyen formában jelentkezik főleg Franciaországban, hol a Szabadidő és sportok államtitkársága 1936 óta működik s tevékenységének alapját a Néparcvonal kormányok szociális vivmányai, a 40 órás munkahét és a f i ­ zetett szabadságok teszik. Aktivitása jórészt kedvezmények megszerzésé­ ben, sportpályák, menedékházak és munkásszállodák épitésében nyilvá­ nul. Oroszországban a kormányzat a tömegek kulturális nevelése mellett elsősorban a tömegsportok fejlesztését szorgalmazza. A Központi Testne­ velési Bizottság működésének s az erre a céra forditott összegek (1937ben félmilliárd rubel) eredményeként ma Oroszországban kb. két és fél­ millió ember atlétizál, két-két millió footbalt s egyéb labdajátékot űz, e g y millió sizik és többszázezer teniszezik. A z utóbb államokban a népnevelés ügyének letéteményesei főleg a munkásművelődési szervezetek. Franciaországban a C. G. T . Munkás Inté­ zete irányitja a munkásság kulturpolitikáját. A z Intézet hallgatóinak szá­ ma 1932-ben 818, 1035-ben 5000 volt, ma körülbelül a kétszerese. A z In­ tézet célkitüzéseit nyári tanfolyamok s levelező kurzusok terjesztik ki az egész országra. Hasonlóan szép eredménnyel dolgozik a belga munkás­ párt Central d'Éducation-ja is. A demokratikus és totális szellemű szabadiőmozgalmaknak nemzet­ közi viszonylatokban is megvan a megfelelő vetületük. A z előbbiek nem­ zetközi szerve a genfi B . I . T . felügyelete alatt működő, a liegi kongreszszus után összeállitott bizottság . Németország 1936-ban Hamburgban szintén nemzetközi szabadidő kongresszust hivott össze, amelyen kimond­ ták a Freude und Arbeit nevű nemzetközi szervezet létrehozását. A szer­ vezet két, többnyelvű folyóiratot ad ki, tevékenységében természetesen „hatékonyan szolgálja azt a rendszert, amely életrehivta." ( M . Gottschalt kijelentése a brüsszeli konferencián.) A romániai szabadidőmozgalom, mely Munka és Jókedv (Munkă şi V o e bună) elnevezés alatt létesült, egészen ujkeletű s ezért még nem épült ki teljesen. Szervezeti felépitése és szelleme szerint a két alapvető forma között helyezkedik el. A romániai adottságoknak megfelelően továbbra is szabadteret biztosit az egyesületi kezdeményezéseknek, sőt intencióiban támogatni kivánja azokat. S bár a romániai Munka és Jókedv mozgalom az uj rendszer munkásjóléti intézményeként kelt életre, elvileg ellentétben áll a totális szellemű szabadidőmozgalmakkal. A román szabadidőmozga­ lom, amint azt Suchianu, a mozgalom egyik vezetője is kihangsulyozza, nem kiván politikai ellenszolgáltatást a munkásoktól. A munkaügyi minisztérium tervei szerint a Munka és Jókedv műkö­ dése kiterjedne ugy a munkástestnevelés, mint a turisztika, a szinház, a zenei élet, a könyvtárak, általában a kulturmunka területeire. Eddig, egyes részletmegoldásoktól eltekintve még csak a kisérletezések szaka­ szában tartunk, holott a romániai munkásság müveltségi szinvonala sür4

5

6

gős és alapos feljavitást igényel. A z előadásoknak a munkások anyanyel­ vén való megtartása és a kultur munkának a munkásság választott veze­ tői által történő irányitása sokban hozzájárulna ahhoz, hogy a romániai Munka és Jókedv mozgalom valóban eredményes szabadidőmozagalommá váljék. 1. G. B o n t h o u l : La d u r é e du travail et l'utilisation des; loisirs, Paris, 1924. — 2. R e v u e de L'Institut de Sociologie. 1937. Bruxelles. — 3. M u n c ă şi Voe b u n ă , B u c u r e ş t i ,1 9 3 8 . S u c h i a n u t a n u l m á n y a . — 4. R e v u e I n t e r n a t i o n a l du Travail, 1938 janvier. — 5. Fr. B l o c h L a i n é : L e 'm p l o i des loisirs o u v r i é r e set l é 'd u c a t i o np o p u l a i r e , Paris, 1936. — 6. I. m .

AMERIKAI NÉGER KÖLTŐK VERSEI Forditotta: F O R G Á C S

ANTAL

LANGSTON HUGHES: DAL Lent Dixie táján, délvidéken... Jaj szakadj meg szivem! Egy nyurga fa törött csúcsára húzták fel, édesem. Lent Dixie táján, délvidéken... Bomlik husa, ina. Fehér Ur, Krisztus, te felelj hát, Minek itt az ima? Lent Dixie táján, délvidéken... Élekmég?... Jaj talán... Te kedves árny, szelid és meztelen ott fenn a nyurga fán... LANGSTON HUGHES: HÁZISZOLGA Jaj mindig így kell szólanom: igen, uram! Egész nap így: igen, uram, igen, uram! E két szó meredek hegyét reggeltől estig járom én, igen, uram, igen, uram. Ó fehér, gazdag, öreg ur, világ ura, a cipőjét kérem adja ide... Igen, uram!

CLAUDE

KAY: A HARLEM TÁNCOSNŐJE Ringyók, csavargók tapsa száll feléje s a nép bámulja pucér, büszke testét, hangja akár a flóta, bús zenéje, melytől lent délen ízesek az esték. MC.

Vággyal s szelidséggel teli a tánca. Mellén a fátyol bomladozott, tépett. A dereka ugy fénylik, mint a pálma, mély már nem egy viharral szembe nézett. Fényes haja puhán hull a nyakára, részeg legények pénzt dobnák féléje s kurjantanak... E fekete csodára irigység villan a ringyók szemébe! S ő csak mosolyog, hajlongva, kerengve, mintha egyedül s nagyon messze lenne. COUNTEE CULLEN: ÉLMÉNY Baltimoréban sétáltam én, ó ifjuság, ó pompa, fény! Egyszerre egy fehér fiu, tán nyolc éves volt, jött elém. Nyolc éves voltam én is ép', gyanutlan, ártatlan kölök s nyelvet öltött rám a fiu: „Feketék! Négerek! Dögök!" Baltimoret jól megnéztem én, elmult ott sok nyaram, telem, de legjobban minden közül, mégis erre emlékezem. OTTO LELAND BOHANNAN: MOSÓNŐ Fekete arcán könnyek csíkja fénylik, a bú küzd benne reszkető reménnyel, sikál, kefél reggeltől éjszakáig és lugos viz fröcsköl körötte széjjel. Ötven éve dolgozik így, magában, ereje por és piszok között vérzik. Mos és hallgat, de táguló szemében lobogó lélek nemes tüze fénylik.

JAMES

WELDON

JOHNSON:

TESTVÉREK!

Látjátok őt... Nem bátorság, de dac ül arcán, tompa dac, mely emberhez nem volt méltó soha. Hisz állat ő... Nézzétek, hogy forgatja a szemét, akár a vad, mely csapdába jutott. Miért van oly formája, mint nekünk? Ember beszélj! Ember mondom, noha nem vagy méltó e névre, mely dicső. Ki alkotott? A fajod voltakép' milyen? Háromszáz éve ismerünk, három nagy csatán engedelmesen védtétek asszonyunk és gyermekünk. Közülük való vagy-é, mondd, te is? „Igen és nem." Ugyan már, mit beszélsz! „Fiatal nem vagyok. Fajtátokkal a fajtám egy idős. Én vagyok. én minden ugrani készülő. Ahol korlát törik és lánc szakad ott ott vagyok. A feltörekvőt lehuzom, mert suly vagyok s kötnek a föld nehéz tőrvényei. Számonkérő harag s az elkerülhetetlen vég vagyok, hideg erő, önkény s erőszak is, a testet öltött megaláztatás, gyilkos tettek emléke, sűritett keserűség és tömény gyülölet. Őrzöm a rég halottak könnyeit, elomlott vágyukat és vak hitük, az eladott gyerekek sikolyát amint vitték őket anyjuktól el. Nincsen népem, fajhoz nem tartozom, de a keserveket jól őrizem! A bűnötök öröksége vagyok! E faj védte gyermekeiteket, asszonyaitokat s ezt tenné még ma is... De én, ha kell... de én..." Elég! Halál a kutyára! A tölgyre ott huzzátok őt. A tölgy lassabban ég mint a fenyő... Szálmát ide, sokat! Hé, ne huzzátok oly magasra fel! Nem látjuk igy arcát vonaglani s kinjaiban nem gyönyörködhetünk. Fáklyát! A láng cikk-cakkban felszalad! Már kiabál a dög... Vizet! Vizet!

Hogy tul gyorsan ne ölje meg a tűz. Látjátok, mint csavarodik, hörög, segitséget várva mered szeme... Kuss, kutya! Hiába kiáltsz! Husa keményedik, szétomlik hamuvá, aztán lehull... Csak csontot tart a lánc s a füstös tölgyön kormos váz lebeg. Mindenki kap belőle valamit. Tiéd e csont, tiéd meg a foga, s a fejét vezérünknek visszük el, ezt kivánja az illem s tisztelet. Igy bosszultuk meg gonoszságait... Csak azt tudnám az utolsó szava voltképpen mit is jelenthetett: „Testvéreim, testvéreim az Urban!"

AZ

ÁTPOLITIZÁLT

KORTÁRS

Irta: N E U F E L D B É L A Amióta az emberek közületekben élnek, mindig politizáltak. A lénye­ ges ebben, hogy amig a letünt időkben a politika általánosságban csak e g y kisebb csoport kiváltságos érdeklődési és hatalmi köre volt, amit osztály­ helyzetük szabott meg, addig napjainkban ez a kortárs mindennapi gondjává és életelemévé vált. A feudálizmus korszakában pl. a politikum a földesurak kiváltsága, aminek a jobbágyok csupán passziv anyaga vol­ tak. A jobbágyok politikai megnyilatkozása legfeljebb egy-egy jobbágy­ lázadásban robbant ki, tulnyomóan gazdasági és szociális inditékokból s kevésbé elsődleges politikai okokból. A tőkéstermelés fénykorában, a par­ lamenti demokrácia idején, bár a széles tömegek bizonyos foku befolyásra tettek szert a közélet alakitásában a képviselőválasztásokon keresztül, maga az egyén politikai érdeklődése általánosságban csekély s leginkább a választások idejére korlátozódott. Kétségtelen, hogy Nyugaton a politi­ kai kultura foka magasabbb volt, mint pl. Középeurópában s a m i g pl. Nyugaton a filozófusok munkálták ki a politikai rendszerek és eszmények gondolatkörét (lásd a francia Ehciklopédistákat), addig nálunk, Közép­ európában, a vezető gondolkodók, állambölcselők egybehangzóan rámutat­ tak a politikum kivülállására, kiemelve amaz országok közvéleményének és szellemi érdeklődésének apolitikus természetét. Kiválóan a németek jár­ tak ebben elől. Hugo Preusz műve, Das deutsche Volk und die Politik, igen meggyőzően mutatja be a németség politikai arculatának kimintázatlanságát. Nemhiába mondta e g y francia megfigyelő a németekre vonat­ koztatva: A világ legjobban kormányozható népe — éppen apolitikus neveltsége miatt s joggal merülhet fel a kérdés, hogy ez a fejletlen po­ litikai mult nem egyik oka-e a németség magatartásának a nemzetiszoci­ alizmussal szemben, ahogy azt kritikátlanul fogadta. Viszont nem lehet elvitatni, hogy a német nép, a maga sajátos módján rohamosan politizálódik, amivel csak ténymegállapitásra szoritkozunk s nem fejezünk ki

értékitéletet. A politizálódás alatt azt értjük, hogy tul a politikai érdek­ lődésen, amely többé-kevésbé egyéni folyamat, maga a közösség politikai öntudatának alakitása is elsőrangu közüggyé vélt. A politizálódás folya­ mata napjainkban kettős: maga a kortárs politikai érdeklődése is megnö­ vekedett s azontul az államhatalomnak a közületet befolyásoló politikai irányitása is erőteljesebb lett. E z utóbbi célzat kivált a parancsuralmi államokban mutatkozik szembeszökő élességgel. A m i számunkra vonzó és érdekes — a kortárs önkéntes politizálódása. Maga a tény vitathatatlan. Soha az emberek nem beszéltek annyit politikáról, soha a sajtó nem v o l t oly olvasott, mint napjainkban. Emlékezetemben van a kép, ahogy K á r ­ pátalja távoli, hegymögötti falvaiból naponként beszállingóztak a váro­ sokba a parasztok, hogy falujukba egy-egy lappéldányt vigyenek, amit aztán a falu összegyűlt népének a betű ismerője felolvasott. Csak el kell vegyülni az emberek közé s meghallgatni beszélgetéseiket, megfigyelni a z ujságkioszkokat, ahol az emberek tömegei tolonganak — ezek a felületes jelek is mélyebb jelentésre vallanak. A sajátos és megkülönböztető a kor­ társ politikai arculatában, hogy a politika mindennapi életelemévé v á l t , még inkább, hogy a politikát, mint egyéni léte legfontosabb alakitóját eszméli. A kortárs politikai áthangolódása éppen abban jut legjellegzete­ sebben kifejezésre, hogy közvetlenül, elementáris élményszerűséggel te­ kint a politikai élet történéseire, eszmélve, hogy annak kihatásai testi lé­ tét, exisztenciáját, jövőjét a legközelebbről érintik. A politikum, a lét vagy nemlét elemi kérdésévé egyszerűsödött, v a g y bonyolódott, EZ a ma­ gatartás-változás a legszembetünőbben talán a női nemnél mutatkozik meg. A nőt - általánosságban — társadalmi helyzete, nevelése kevéssé tette fogékonnyá a politikum megfelelő értékelésére. A politika alapjában a férfiak ügye volt, a feminista-emancipációs törekvések ellenére is. A nő akkor fordult a politika felé igazán, amikor az az anya gondjait mozgatta meg benne. A nő politikai érdeklődése ma a gyermeke sorsának szól — az anya féltése és rettegése a veszélyeztetett gyermekért. A z anyaság hiva­ tásának és principiumának életmegóvó jelentése és jelentősége a politika terén is ujabb megragadó valósággal jelentkezik. A m i g régebben a politika részben csak időtöltés, szórakozás volt vagy az egyéni becsvágy kiélési lehetősége, ma vitális, szinte tragikus f o n ­ tosságu egyéni üggyé sulyosodott. Politikum ma gyűjtőfogalma, leginten­ zivebb, sűritett kifejezése a köz- és egyéni élet szinte valamennyi meg­ nyilvánulásának. A politika határozza meg, hogy lesz-e béke v a g y háború, termelés és békés árucsere, avagy rombolás, éhség é s lézüllés, kulturális teremtés és szellemi kutatás, v a g y képrombolás és könyvmáglyák. Mind­ ezt s még sok mást eleven közvetlenséggel a politika elemi kihatásaként eszméli a kortárs. Valósággal eszméli, hogy ma őt, egyéni létét és jövőjét alakitja a politikum s nem ő a politikát, ahogy ezt valamikor hitte. N e m tulzás, ha ma „homo politicus"-ról szólunk, ahogy valamikor homo zoologicus, majd homo öconomicusról beszéltünk. E z az uj politikai ember­ forma, amely a politikumban eszméli legkoncentráltabban egyéni és közü­ leti létét, abban is sajátosan különbözik elődjeitől, hogy nem lehatárolt, szűk arányokban, hanem világpolitikai kiterjedésben és távlatokban gon­ dolkodik, illetve politizál. Tisztán látja már a világpolitikai összefüggése­ ket és jól tudja, hogy az emberiség ügye lényegében közös, s a világ ügye mindannyiuk ügye. A régi; területi és érdekelszigetelődés korszaka letűnt,

ma világrészekben látunk és gondolkodunk. A politikai gondolkodásinak ez a kitágulása és integrálódása nem kevésbé jellemző tünete a kortárs politizálódásának, s végső sorban, eszmei tükröződése a világgazdaság in­ tegrálódási folyamatának. Éppen a politikai láthatár kitágulásával függ össze, hogy a politizált kortárs politikai kulturája még nem éri el a poli­ tikai lét bonyolult sokrétűségének felmérését. A kortárs politikai művelt­ sége még eléggé kezdetleges. Érzelmileg világpolitikai összefüggésekben él s politikai attitüdje rendkivül kifejezetté vált, de politikai öntudata és kulturája még nem alakult ki. Ehhez időre van szükség. A politikum forradalmasitotta a kedélyeket, de még nem művelhette ki az egyéni tudatot. És innen van, hogy sehol annyi kritikátlanságot, naivitást, s ugyanakkor a maga itéletébe vetett kompetenciát, mi több, csalhatatlanságot nem ta­ pasztalhatunk, mint éppen a politika terén. Pedig ez sokak számára, tul az érzelmi érdekeltségen és felbuzduláson, még terra incognita. És mert ma a politikum mindenki szivügye v a g y létkérdése, s mert ugyanakkor az egyének politikai kulturája — általában — még kevéssé fejlett, innen származik az a sok politikai együgyüség, kritikátlanság, s ugyanakkor fölényes önhittség, amit az emberek megitéléseiben észrevehetünk. Vala­ hogy a gyógyászatra, illetve az egészség és betegséghez való viszonyára emlékeztet itt az emberek magatartása. Ezek a kérdések életbevágóan ér­ deklik őket, a beteget s hozzátartozóit, de ugyanakkor hijján a tárgyi tá­ jékozottságnak, érzelmi elfogultságuk és öntudati fejletlenségük korlá­ toltságában a legképtelenebb véleményeket fejezik ki csalhatatlan formában. Valahogy igy vagyunk ma a „nagy" politikával. A z emberek bőrére megy s érthetően elementárisan foglalkoztatja őket. Viszont még fejletlen a po­ litikai öntudatuk, s ebből az ellentmondásból adódik politikai magatartá­ suk és itéleteik fonáksága. Igy történik, hogy a kortárs tulnyomóan in­ kább szenvedő részese a politikumnak, amelyet kevéssé alakit, inkább az alakitja őt. A politizált kortársnak még sokat kell tanulnia és eszmélked­ nie, hogy kezében a politika tudománya comtei értelemben a társadalomalakitás eszközévé váljék.

BENJAMIN FONDANE: AZ EMIGRÁNS ÉNEKE Forditotta: G R É D A J Ó Z S E F

Keserű sorsunk már a vád s a könny nem édesitheti: utlevél komor vigaszát ki adja, köszönd meg neki. Apám, te békétlen halott, örökre már a föld ölén, mért félsz attól, hogy meghalok ? Mért félek életemtől én? Cibál a csapkodó eső, a déli nap heve;

dajkál

ne nézz nőre,hogyráleső szemed mocskát ne rázza le. Vén csont, ki szépszót gyüjtőget, ülök egy zsáknak tetején, nézi fiam a kék eget, s a hullámverést nézem én. Kivégzett hagymák roncsain, s csutkák között ülnek velem képtelen-furcsa társaim a tengeren. Hogy' fojtogatja torkomat trópusok zokogása! Vigyázz, senkise lássa könnyünk az átok-ut alatt, mely Varsó s Tomszk felől halad e hullámverte part előtt: vajjon mely csillagkép alatt ad végre egy kis pihenőt? Óh, nem hatalom vágya az, ami bennünket erre hajt: kenyerünk otthon is avas, nem lesz jobb ize itt se majd. A végtelen ut visszaforg, — azért születtünk rajta mi, hogy föld és viz között a zord szélnek legyen mit hajtani? Vagy azért jöttünk el a Krim, Dnyeper és Olt vidékiről, az éhezőknek izmain a lázadást csiholni föl? Apám, te békétlen halott, nyitott szemmel a föld alatt, mért félsz attól, hogy meghalok? Viz itt a föld és elszalad. Levették ujjlenyomatunk, foltos az ujjunk, mind a tiz; minek is sirunk, lázadunk? Végtelen fut az ut s a viz.

A

B O S S Z U

Irta: H E R M A N N : K E S T E N A szél elállt. A z eget sulyos fellegek boritják, a levegő teli köddel, es­ te van már vagy szürkület, mint téli délutánokon, a száraz hó csörög a talpa alatt, m e g y a hegyi ősvényen felfele, alig lát tiz lépésnyire maga elé, de az ut veszélytelen, a szive nehéz, megy és gondolkozik, j ó lenne lát­ ni a hegyeket, az eget kéken és tisztán, az idő a hibás, amiért a szivem oly nehéz, gondolja és megy tovább. Harminchárom éves. A bal kezén két ujja csonka. A neve K a r l Klotz. Váratlanul, az ut egyik kanyaródójánál, kiáltást hali, a kiáltás iszo­ nyatos, egész közelről j ö t t s olyan, mint valami haldokló sas v a g y kese­ lyü kiáltása. Mértéktelenül elrémül. Megáll csendben és hallgatózik. Nagy csend, mintha a hegység katakomba volna. Fenséges csend. Azután, hir­ telen, megint felhangzik a borzasztó kiáltás, közel, egész közel hozzá. Pár métert előrerohan az utkanyarodó táján, baloldalt szakadék hull meredeken a mélybe, a köd hirtelen megnyilt fölötte. Hallja a kiáltást s szorosan maga előtt e g y embert lát szürke utiruhában, kék sapkával a fe­ jén, két méterrel a lábai alatt, amint egy bokron lóg, két karjával a bokor­ ba kapaszkodva, a férfi arca hátra felé fordult, alatta a szakadék ásit, amelynek végső iszonyatait még fedi a köd, a férfi arcában nagy, fekete száj. ;S ebből a szájból ismét felhallatszik a rémitő kiáltás. Klotz a lejtő fölé hajol, értetlenül, kétségbeesett, e g y ember került halálos veszedelembe, segiteni kell rajta, hisz egyszer valamennyien halá­ los veszedelembe kerülünk, segitenünk kell tehát egymáson, nem igaz? A z egyik embernek mégis segiteni kell a másikon. K l o t z a lejtő fölé hajol az izgalomtól és kétségbeeséstől értetlenül, mivel nem tudja, hogy a zuhanót hogyan mentse meg az iszonyatos hullástól a semmibe. Klotz a szakadék fölé hajol s a kapaszkodó kiáltó szájába és szemébe ordit: U r a m ! — ki­ ált — Uram, hogy segithetek rajtad? Elhallgat, a férfi alulról az arcába néz, egymást bámulják, hirtelen, mint valami sistergő sugár v a g y isteni hang a tékozló bűnöst, járja át Klotzot. Lekiállt a férfi arcába: — M i a neved? A z ott alul. azt hiszi, hogy a másik fent megőrült, mit jelentsen az, hogy mi a neve, Panter a neve, Theodor Panter, de mit jelentsen ez, kiált, az ott lent kiált alulról felfele, mint az istenhez: — Mentsen meg! H á t huzzon fel! Valami ággal! V a g y a nadrágtartójával! Segitség! — M i a neved? — ordit felülről Klatz. — Előbb tudni akarom, mi a neved! — A z ott lent arra gondol, ez maga az ördög, ez egy bolond, ez az Isten segitő karja, kiált: — Panter, a nevem, Theodor Panter, mentsen meg! Gazdag vagyok. Van pénzem, M e g kell mentenie. Első osztályu utas vagyok! — Helyes, — kiált felülről K a r l Klotz és nevet — a nyál csorog a száján — helyes, te első osztályon, én harmadik osztályon utaztam, te már nem tudod, nem is tudtad a nevem, én azonban tudtam a te neved, mert te gazdag vagy, a gazdagok nevét tudják az emberek, amikor a hajó süllyedt, három évvel ezelőtt, emlékszel, az Atlanti-oceánon, te első osz­ tályon utaztál, én a harmadikon, a hajó süllyedt, az utasok borzalmas ki­ áltásait a kapitány revolverlövései szakitották meg, a szél bömbölt, a

tenger fehér és zöld volt a viharban, kiadták a parancsot, előbb a nők és a gyermekek a mentőcsónakba, azután az első osztály utasai, azután a második osztályé, aztán megteltek a mentőcsónakok. És a harmadik osz­ tály utasai? A csónakok megteltek! A harmadik osztály utas urai; usz­ hattak. Parafamellény bőven állt rendelkezésre. Nekem is volt parafamellényem. Beleugrottam a tengerbe elmerültem, uszni próbáltam, le­ süllyedtem, felküzdöttem magam, az egyik csónak széle után kaptam, teli volt emberrel, a nyilt tenger közepén e g y csónak, a vizbefulás pillanatá­ ban, emberek, „na megint e g y fickó!" kiáltottál te, balkezemmel a csónak­ ba kapaszkodtam, a sós vizet köptem a számon, e g y matróz kiáltott, „eresszétek ezt be!", de te azt kiáltottad, „a csónak tele!" s teljes erőd­ ből a bal kezemre csaptál a sulyos evezővel. Elengedtem a csónakot, esz­ méletlenül a kétségbeeséstől és fájdalomtól, elvesztem, százszázalékosan, ugy tünt, e g y segitségre siető gőzös halászott ki, élek, de te nem akartad, te a halálomat akartad. — Mentsen meg, mentsen meg — kiáltotta alulról Panter, — f o g y az erőm, nem birom tovább, mentsen meg. Ekkor Klotz lábaival lejjebb ereszkedik a lejtőn, két kezével a lejtő fagyökereibe kapaszkodik s mindkét szöges cipőjével az alatta levő em­ ber két kapaszkodó kezére tapos. A z némán, szónélkül elereszti a bokrot, zuhan a mélybe, összezuzva, összemorzsolva, az egész hegységen keresz­ tül hallatszik az iszonyu visszhang — és K a r l Klotz felébredt. Berlini butorozott szobája kerevetén feküdt, messze voltak a hegyek, a szoba kopottan feküdt a kora téli est szürkületében. Hevesen dobogó szivvel ébredt K a r l Klotz, megilletődve emelkedett fel, az ablakhoz lépett, akaratlanul a balkezére nézett: két ujja nyomorék. A r r a gondolt, ez az, nyomorék vagyok, ezt nem tudom elfelejteni, rettenetes, milyen gonosz az ember álmában. E z a fickó, az első osztályról, akkoriban ez a Theodor Panter egyáltalán nem volt csirkefogó, bankigaz­ gató volt v a g y gyáros, aki az életéért remegett, semmi egyéb, csak épp nem kellett volna kezére csapni, ezzel tett nyomorékká, ez talán felesle­ ges volt. Bosszú? Vajjon a bosszu elfeledteti az elszenvedett fájdalmat? Mindenesetre ha ma v a g y holnap látom Panter urat az uccán, bankban, kávéházban, vonaton, konyhában, irodában v a g y ágyban nem ölöm meg, de szeretném megragadni, a képibe köpni, két ököllel az arcába ütni, hogy három napig hordja a képin az ujjaim nyomát. És ha még az exisztenciámba kerülne s a lelki üdvösségembe, ezt is lelkemre venném, minden esetben ezt tenném! Olyan igaz ez, ahogy érző ember vagyok. K a r l Klotz a harminchárom éves férfi, balkezén két nyomorék ujjá­ val, az állásnélküli könyvelő, nehéz szivvel a város egyik kávéházába ment. Ott ült két óra hosszat e g y csésze tea mellett, hallgatta a zenét, a szive nehéz volt és tele bánattal, tudta, hogy már nincs több pénze, öszszeköttetése, se kilátása uj állásra, az élete kilátástalan, fojtott, minden oldalról elállt. Amikor felállt, hogy elhagyja a kávéházat, valaki a nevét kiáltotta. E g y Meier nevü iskolatársa volt. Majd minden osztályban van egy Meier (Maier, Mayer, Meyer) nevü tanuló. Többnyire csendes, jelen­ téktelen fiuk, később adóhivatalnok, jószágigazgató v a g y könyvelő lesz belőlük. Ez a Meier, Klotz iskolatársa, főkönyvelő volt e g y iparvállalatnál. A l i g hallotta, hogy Klotz állástalan, már kijelentette, hogy másodnap

Klotz személyesen jelentkezzék az igazgatónál, a cég ügyes, bankszakmá­ ban járatos könyvelőt keres. Klotz ugy is tett. K é t nappal később kiborotváltan, kifésülködve, gondosan kiöltözvén, jelentkezett az irodában. Meier mosolyogva fogadta, megsugta neki, hogy a dolog nagyszerüen áll, nézte, hogy „jó benyomást tegyen" Panter igazgató urra. Klotz elsápadt és dadogva kérdezte: — Theodor Panter? Természetesen — suttogta csodálkozva Meier és hozzá tette: — na, szedd össze magad, az ü g y jól á l . És már vezették Klotzot az irodába, már ott állt, háttal az iróasztal­ nak, ült e g y ur és olvasott, majd K l o t z felé fordult, felnézett — ő volt, Theodor Panter. Panter volt a vállalat igazgatója. A z igazgató megszólalt: — Foglaljon helyet, nem, ide. Ön e g y nagy bankban dolgozott? Mi volt ott a munkaköre? Klotz válaszolt, de nem hallgatott oda, sem arra, amit az igazgató mondott, sem a saját feleleteire. Ott ült, valami bőrrel behuzott széken, egy finom irodában, a vállalat saját házában és azt gondolta szivében és agyában: itt ül ő, a gyilkos Theodor Panter ül itt előttem, beszélek vele, meg kell hallgatnom, igen, igazgató ur, ahogy parancsolja igazgató ur, teljesen a véleménye szerint, igazgató ur... N e m zuhant le, nem zúzódott össze, a ködben és mélyben, ez itt ül, kövéren, egészségesen, dagadtan, a győztes! Gazdagon és boldogan ül itt, megszokottan a bőrszékeken, mint valami király ül itt, és K l o t z az előtt ült, aki nem bűnös abban, hogy Klotz ma még él, nyomorban és munkanélkül, de teli élettel, e g y gyilkos ül Klotz előtt, avagy csupán egy igazgató? Fel kell állnom, gondolta Klotz, és szembe kell köpnöm, el kell kap­ nom a gallérját, nem akarom megölni, de a két kezemmel az arcába kell ütnöm, hogy az ujjaim nyomai három napig égjenek benne! Ott ül Klotz és remegő szivvel dadogta: — Igen, igazgató ur! A h o g y az igazgató ur parancsolja! Természete­ sen, igazgató ur, teljesen az ön belátása szerint, igazgató ur! — O t t ült Klotz. A szive halott volt. Már másodszor mondta az igazgató Klotznak, a hangja már ingerült volt: — Most mehet K l o t z ur. írásban válaszolunk majd. Klotz elrémülve ugrott fel, kétszer is meghajolt, tántorgott, két éve állástalan, semmi pénze: — Nagyon köszönöm, igazgató ur, a viszontlá­ tásra, igazgató ur. Koltz kiment. Ment az uccán és arra gondolt: nem bosszultam meg magam!... N e m bosszultam meg magam! N e m tapostam szét. Nincs bosszuállás. A boszszu az eltiportak kitalálása, álom, amivel vigasztalják magukat. A z élet­ ben nincs bosszu! A z eltiportakat kétszer eltiporják! S az összetaposottakat mégegyszer összetapossák! És a megölteket megint megölik! Klotz egy sétány egyik padjára ült. Fák állottak körülötte, zölden és részvétlenül, mint valami járókelők. Klotz balkeze csonkjára nézett, bele­ harapott a balkezébe, sirt. Másnap rövid levelett kapott. A z állást, sajnos, mással töltötték be. Aláirás: Panter igazgató.

Klotz délután -bement az irodába a papirjaiért. Meier kissé gyorsan fogott vele kezet s félig sajnálkozva mondta: — Igen, sajnos, kár, nekem is fáj, valóban f á j . — De miért? — kérdezte remegve Klotz. Mindent elfelejtett, tengert, bosszut, halált és álmot. Csak azt tudta: K é t éve munkanélküli. Támoly­ gott: — D e miért? Meier közelebb hajolt Klotz füleihez s tiszteletteljes ábrázattal sut­ togta: — Igen, előttem is érthetetlen, de az igazgató ur ugy vélte, hogy a bizonyitványok ugyan kitünőek, de a külső benyomása ennek a Klotznak egyszerüen lesujtó. — A h — mondotta K l o t z s hirtelen megokolatlanul felnevetett — ah, Panter igazgató urnak nem vagyok rokonszenves? Azután Klotz átvette a papirjait s anélkül, hogy Meiernek köszönt volna csak egyszer is, elment. Meier e g y percig utána nézett s fejcsóválva gondolta: valóban, ez a Klotz e g y antipatikus ember, jóllehet barátom volt az iskolában. Ezután bement Meier az igazgató irodájába.

KULTURKRÓNIKA A MUNKÁSSÁG ÉS A ROMÁNIAI NÉPKÖZÖSSÉGEK Nemrégiben e g y neves francia ujságiró Románián átutazva leverten állapitotta meg, hogy a fiatal román értelmiségiek elfordultak a francia kulturától és saját nemzeti, „népieskedő" kulturájukba zárkóznak. Ha­ sonló észrevételt tehetne az erdélyi fiatal magyar értelmiségiek esetében s még inkább megállapithatná ugyanezt a magyarországi, már nem is „népi", hanem „faji" kulturtörekvésekről, a Harmadik Birodalom „ál­ dásos" fajikulturájáról nem is beszélve. Ez utóbbi hatásaitól való félelem érthető aggodalommal tölti el az itt­ honi haladó köröket is, mikor az erősen népi és nemzeti izű kulturcélkitűzésekről értesül. Különösen azóta tapasztalható nagyfoku levertség, mióta az uj alkotmány értelmében u. n. Népközösségekbe szervezkednek a ro­ mániai kisebbségek és- erőteljes áramlat indult meg a munkásság soraiban is a Népközösségeken belüli aktiv szerepvállalásra. E szándéknak természe­ tesen erős ellenzői akadnak a munkásságon belül is s ezek törekvése ezen a pontom szinte azonos az illetékes Népközösségek hivatalos vezetőinek magatartásával, akik felettébb félnek szerephez juttatni a munkássá­ got, különösem annak fejlettebb, öntudatos réteget. Igyekeznek is minden­ féle rágalmakkal ez utóbbit befeketiteni és elválasztani a szervezetlenek­ től, amint az a Hitel ez évi első számába irt ( A magyar munkáskérdés- ci­ mű) cikkből is kiderül. A két törekvés között a különbség csak annyi, hogy az előbbiek a hitlerista befolyás lehetőségeitől, az utóbbiak viszont ép e befolyás megtörésétől tartanak a munkásság bekapcsolódásával, mert sze­ rintük a munkásság csak taktikából, a „vezetők személyi hatáskörének

biztositása" érdekében állna a kisebbségi Népközösségek keretei közé. A bekapcsolódás elvét valló radikálisabb áramlatokból kikerülő mun­ kásság felfogása — igen helyesen — a Duna-völgyi kis nemzetek és a né­ metországi nemzetiszociálizmus nemzeti törekvései között lényeges kü­ lönbséget észlel, — mindenekelőtt világpolitikai összefüggésben, mert a kis népek mai törekvéseinek főjellemvonasát a nemzeti védekezés jegyében látja kialakulni, épp a nemzetiszocializmus világhatalmi terjeszkedéseivel szemben. Ugyanakkor a nép szociális felemelését célzó kisérletet lát benne s azoknak a jogoknak a kisürgetését reméli általa, amit a nyugati orszá­ gokban a polgári forradalmak vivtak ki. A Duna-völgyi nemzetek — ér­ velnek — elsősorban agrárnépek, akik a nagybirtokviszonyok mellett, a szétporladó kisbirtok, valamint a nagy közterhek miatt fokozódó szegény­ séggel küzdenek. Ez a gazdasági elesettség a magyarázata, hogy ezek az országok vezetnek az analfabétizmus terén, minek következtében a saját nemzeti kulturájuk is hátul kullog a művelődés általános versenyében. D e jelenti ez saját történelmük és a fejlettebb gazdálkodási módszerek isme­ retének hiányát is, ami végső fokon megint csak a szociális esettség állan­ dó mélyülését okozza. Mindezek a körülmények — felfogásuk szerint — a kis nemzeteket a világuralomra törő államcsoportoknak szolgáltatják ki, mivel a nyugati országok fejlettebb gazdásági, közművelődési, vala­ mint a társadalom demokratizálódását előmozditó tudományos eszme­ áramlatokat nem áll módjukban magukévá tenni s i g y a nemzetek közötti gazdasági versenyben is alul maradnak. Amikor pedig szemügyre veszik a Harmadik Birodalom „idegen" kulturbefolyást üldöző nemzeti törekvé­ seit, ugy találják, hogy ezek a törekvések azért oly hevesek, mert a német nép, jóllehet nem élt egy államban, mégis rég tul jutott a saját nemzeti művelődése elemi ismeretein; az uralomra került nemzetiszocializmus alig talált analfabéta parasztot v a g y munkást a német birodalomban; a német paraszt iskolázottsága közismert; a tulsulyban lévő német ipari lakosság meg éppen műveltnek mondható s mint ilyen nagy társadalmi és kulturá­ lis igényeket támaszthatott volna az uj államrenddel szemben. Szerintük ezeknek az igényeknek a letörését szolgálta a világhirű német tudósok, irók, költők, művészek, pedagógusok és népnevelők elkergetése és műveik megsemmisitése; ezért számolták fel a hatalmas munkáskönyvtárakat és közművelődési intézményeket, miért is minden német „ f a j i " és „nemzeti" jelszó ellenére a német nemzeti művelődés hanyatlásával lehet Németor­ szágban számolni. A Harmadik Birodalommal ellentétben a Romániában észlehető izmo­ sodó népi, nemzeti kulturtörekvés — vadhajtásait leszámitva — nem a hanyatlás, hanem a haladás irányában mutat. Sőt ezek a törekvések ma, a nemzeti létfenntartás kérdésévé sulyosbodnak, bár fent forog a ve­ szély - vallják az előbb tolmácsolt rétegek — hogy a „nemzeti" és „népi" német módú értelmezéséhez hajló irányzatok e g y szép napon teljesen faji alapra taszithatják őket. Egyelőre azonban inkább azt a szellemet látják felülkerekedni, amelyik, bár még csak felszinesen, de a nemzetnevelést az itt élő nemzetek megismertetésével párhuzamosan gyakorolja. Ebben a v o ­ natkozásban a multban a demokratikus áramlatok, főként a városi mun­ kásság kulturszervezetei tettek a legtöbbet, éles különbséget téve az u. n. történelmi osztályok és a nép történelme közt, amire roppant szükség is volt, mert ugy többségi, mint kisebbségi részről sokszor elkövették a hi-

bát, hogy a történelmi osztály multbeli bűneit a nép összességének nyaká­ ba varrták, jóllehet a hatalom vezetéséből mellőzött nép sem az egyik, sem a másik részről nem lehet felelős azokért. Ennek tudatositása hir­ detik — különösen ma igen szükséges, hogy az itt élő nemzetiségeket ne uszithassák egymásra, tőlük idegen hatalmi törekvések vádjaival. Körülbelül ennyiből áll azoknak a rétegeknek az elvi felfogása, akik a munkásság aktív részvételét sürgetik a romániai Népközösségekben. De a gyakorlati magatartást illetőleg is a legkiforrottabbak a magyar mun­ kásság elképzelései, mert Népközösségbeli magatartásuk jövője multbeli tapasztalataikon nyugszik s a nemzetiségi békére való törekvésük alap­ ja az a műveltség, amit saját munkásszervezeteikben sajátitottak el, s amit az iparűzés mozditott elő, különösen a kisiparé, mely eleve megkö­ vetel bizonyos foku előképzettséget. A nyugati országokból hozott szerszá­ mok, gépek és nyersanyagok, nemkülönbeni az idegenből j ö t t más nemze­ tiségű szakmunkások és a Nyugatról hazatért munkásvándorok révén még inkább megtanulták tisztelni ugy az országon belül, mint az ország határain tul élő nemzeteket. Más nemzetiségiekkel közös szervezeteik felépitését is csak ez a kölcsönös tisztelet tette lehetővé s ezek eszmei csődbejutásáról csak azok az álmodozók mernek beszélni, akik rettegnek a szervezetek fölényétől. S ha ma a munkásság az önálló munkásszervezeteken kivül a Népkö­ zösségek közművelődési intézményeiben is részt akar, annak főleg az az oka, hogy a magyar munkásság fiatalabb évjáratú tömegei a nemzeti művelődés tekintetében igen lemaradtak; a felekezeti iskoláztatás ter­ heit nem birják, de némi ellenszenv is észlelhető a tudatosabbak soraiban a felekezeti iskolák maradi szellemű oktatása iránt; a kisebbségi sorban felnövő gyermekeiket kénytelenek román iskolába járatni, az ipari okta­ tás meg éppen román nyelvű. Igy a fiatal magyar munkások mind keve­ sebbet tudnak a magyarság társadalmi és népi kulturájáról és ez vissza­ hat az u. n. munkásöntudat fejlődésére is. Á m amikor a Népközösség ke­ retében a felsorolt hiányok pótlását keresik, ugyanakkor felfogásuk szerint minden munkás maradjon meg, sőt a kintlevők lépjenek be a munkásság közművelődési szervezeteibe. Sürgeti továbbá uj alosztályok létesitését a magyarság közművelődési szervein belül s ezek összeműködését az; önálló munkás kulturszervezetekkel elengedhetetlnül szükségesnek tartja, s a nevelés kérdésében is nagy körültekintést ajánl, mivel a városi munkásság kulturnivója sem egyforma. A friss, félfalusi gyári-, erdőkitermelő- és mezőgazdasági-munkásság s az u. n. városi cselédség (szolgák, darabon­ tok, stb.) elemi ismeretekre való oktatását kivánja, de az első perctől kezdve az itt élő nemzetiségek és a többségi nemzet történelmének, iro­ dalmának, népi kulturájának ismertetésével kombinálva és összefogva a gazdasági szervezkedés, illetve a szakmai munkás-céhek fontosságának elemi megismertetésével. Mindezek a kulturmozgalmi formák és elvek csirái — mint emiitettük — élnek, fejlődnek a munkásság szervezetein belül, miért is a munkásság közművelődési szerepe a Népközösségeken belül nemcsak az öncélú és egyéni tudás halmozása lenne, hanem e tudás tovább adása; az a motor, mely mozgásba hozza az egész Népközösségi kulturéletet. A Romániában észlelhető nemzeti, népi kulturtörekvés igy épp az ellentéte a német nem­ zetiszocialista elgondolásnak, mert alulról, a népből jön és eleve összefo-

nódik a román nép hasonló törekvéseivel. S ha az előbb érintett elgondo­ lások tényleg kibontakozhatnak, ugy a romániai Népközösségek nem a nemzeti kizárólagosságot és a faji elkülönülést, hanem a nemzetek közötti testvéri összefogást eredményezhetik, ami: pedig nem mond ellent a szo­ cializmus eszméjének sem. Sőt! (Nagy István)

C

S E H N Y E L V Ű UJ M A G Y A R LIRAI A N T H O L O G I A .1 9 3 8

d e c e m b e rh a v á b a n

Dr. Ant. Hartl

g a t á s t

n e m lehet

s z e m m e l n é z n i ,

c s a k m a g y a r

itt a k ü l f ö l d i ér­

d e k l ő d ő t e k i n t e t é n e k is n a g y a sze­

e m lehet f e l v e n n i o l y a n köl­ h o z ­ repe. N tőket s o l y a n verseket, a m e l y e k a m a ­

p r á g a i m ű f o r d i t ó b a r á t o m m a l z á l á t t u n k e g yc s e h n y e l v űu j

gyar lirai a n t h o l o g i a e l k é s z i t é s é h e z .

k ü l f ö l d i e m b e r tn e m érdeklik, m e r t

n e m m o n d a n a k u j a t , é r d e k e s e t ,i A A l a p o s v á l o g a t á s b a n és m é l t óforditásban b es z e r e t n ő k m u t a t n d y t m i m e g k ü l ö n b ö z t e t m i n d e n s a z uj m a g y a r költőket, m i n d e g y i ­ olyat, a k e t ugy, h o g yab e m u t a t o t t v e r s e k

m á s t ó l . S főleg

l e h e t ő l e g teljes é s jellegzetes k é p e t

a m e l y n e k e g é s z e ne l s ő r a n g u költői

ac s e h k ö z ö n s é g ,

n y u j t s a n a k a költőről s v i s z o n y á r ó l

é sm ű f o r d i t ó i v a n n a k , n a g y o n elké­

a m a g y a r élethez. B ea k a r j u k m u ­

nyeztetett.

tatni a m a g y a r életet, m a g y a r s o r ­

n u n k , a m i am a g y a r k ö l t s z e t b e n uj,

sot, g o n d o l k o d á s t ,

érzelemvilágot,

Itt azt kell b e m u t a t ­

e g y e d ü l á l l ó ,

s a j á t o s a n , n e m z e t i e n

egyéni. Olyat,

h i v a t á s t u d a t o t .

a m i itt n i n c s vagy

m á s k é p p e n v a n sn e m azt, a m i t a z A

m u n k a e d d i g elég g y o r s a n h a ­

lad. S o k a tf o r d i t u n k ,s o k k a lt ö b b e t , m i n ta m e n n y i t el a k a r u n k h e l y e z n i m a g á b a n ak ö t e t b e n ,

t a l á n a két­

szeresét. A n y a g o t a k a r u n k , ből m a j d

v á l o g a t n il e h e t

a m e l y ­

sa s o k

f o r d i t á s s a l ab a r á t o m a ta k a r o m kö­ z e l h o z n i N a g y

a m a g y a r

k ö l t é s z e t h e z .

ö r ö m m e l dolgozik,

n e k i is

s z i v ü g y ee z am u n k a . A r e n d e l k e ­

itteni v a g ya z itt i s m e r t jeles k ü l ­ földi k ö l t ő km á r m e g i r t a k s t a l á n s z e b b e n és j o b b a n .E z a mi válogatási s z e m p o n t u n k .

l e g f ő b b E b b e n a

j e l b e nk é r ü n k ah a r m a d i k c s o p o r t b a s o r o z o t t költőktől t o v á b b i a n y a g o t . A

l e g j o b bv o l n a , h a m e g k a p h a t n á n k

a z emlitett k ö l t ö k köteteit. A

n e g y e d i k c s o p o r t b a

t a r t o z n á ­

n a k a z u t á na z o k a költők, a k i k e t

z é s r e álló a n y a g b ó le d d i g a követ­

e d d i gn e me m i i t e t t e m , pl.

k e z őm u n k á t v é g e z t ü k el:

B é l a s az e g é s z b e é r k e z e t t f i a t a l a b b

H o r v á t h

T e l j e s e n k é s z e nv a g y u n k : K a s a i k n e m z e d é k ,t o v á b b áa k ö l t ő n ö k . (hat darab). B e r d a J ó z s e f A n t h o l ó g i á n k b a n k ü l ö n fejezetet ( n é g y drb.). G y ő r yD e z s ő (nyolc s z á n u n kan é p k ö l t é s z e t n e k . Itt h á ­

L a j o s

drb.) é sK o s z t o l á n y iD e z s ő (8

d r b . r o m c s o p o r t lesz: a z e l s ő b e jelleg­

versével). A válogatást b e f e j e z t ü k ,

zetes,e l s ő r a n g un é p d a l s z ö v e g e k e t ké­

illetve forditás alatt áll a k ö v e t k e ­

r ü n k , e zh o z z á t a r t o z i k a

V o z á r y D e z s ő (3 verssel).

lesz

n é p l é l e k ­ ző költőknél: A d yE n d r e (10), T ó t h hez, l e g k ö z e l e b b áll h o z z á , hallatla­ Á r p á d (9), J ó z s e f Attila (9), M é c s n u lé r d e k e s é sb á j o s a ns z é p a n y a g ; L á s z l ó (2), B a b i t sM i h á l y (10) é s — am á s o d i k b a nh á r o m n é p b a l l a d a

A

b en e m fejezett v á l o g a t á s álla­

p o t á b a n

é s forditás alatt állnak:

( K ő m ü v e sK e l e m e n— B u d a i

Ilona — m á r

J ú l i a

t e l j e s e n

s z é p leány), e z e k k é s z e ná l l n a k ,— a

h a r m a d i k b a naf a l u s i k ö l t ő k e t sze­ S z a b ó Lőrinc, Illyés G y u l a , J u h á s z r e t n é m b e m u t a t n i , an é p k ö l t ő k e t , u. G y u l a , S z é p E r n ő é sE r d é l y i J ó z s e f . n.ő s t e h e t s é g e k e t .E b b e na c s o p o r t ­ E z e k t ő l a költőktől k e v é s a válo­ b a n pl. m á rk é s zS é r t ő K á l m á n h á ­ g a t á s i a n y a g u n k : ö s s z e s köteteik r o m verse,továbbih a s o n l ó k ö l t ő k e t u. i. n e má l l a n a k itt P r á g á b a n r e n ­ é sv e r s e k e t k é r e k . E Z a fejezet d e l k e z é s ü n k r e . E z é r t a h a r m a d i k eléggé s z o k a t l a n a z a n t h o l ó g i a i r o c s o p o r t b a s o r o z o t t k ö l t ő k b ő l u j a b b d a l o m b a n ,d e b e v e s z e m , m e r t erejó a n y a g r a v a ns z ü k s é g ü n k . A válo­

z e m i g r á ­ deti, n a g y o n jellegzetes s a legéle­ fletjei. Politikai irásait a i ó b a n Gyűlölet c i m e nk é t k ö t e t b e s e b b e n világit a n é p g o n d o l k o d á s á ­ c gyüjtötte s u g y a n c s a k a z e m i g r á ­ ra és é r z e l e m v i l á g á r a . Az

i ó b a n fejezte b e i r o d a l m i a l k o t á ­ L u - c s a i n a kI e g k i m a g a s l ó b b j á , t , IV. Hen-

e l ő s z ő m e g í r á s á r a É. B.

k a c o t s z e r e t n é m felkérni,

a k ö t e t

e g é n y é t is. v é g é n f o r d i t ó t á r s a m ir v e l e m e g y ü t t rik-ről szóló r Szinte s z ü k s é g t e l e n b e m u t a t n i m a g y a r á z ó szöveget. H o g y m i k o r jelenik m e g ak ö n y v ,

n e mt u d j u k .

T h o m a s M a n n t ,aB u d d e n b r o o k s , a

E zf ü g g attól, m i k o r k a p j u km e g a T o n i o K r o e g e r s aV a r á z s h e g y Nokért a n y a g o t sm i k o rk é s z ü l ü n k el

b e l d i j a s szerzőjét,

vele,

e g y e t e mr e k t o r á h o z intézett

t o v á b b áf ü g g a k i a d ó t ó ls a

r a j t u n k k i v ü l álló e g y é b

k i n e k

a

k ö r ü l m é ­ levele egyik l e g e l t e r j e d t e b b

nyektől. M i n d e n e s e t r e azt a k a r j u k ,

t i s z o c i á l i z m u s e l l e n e s

b o n n i nyilt

n e m z e ­

irat

a

m a i

h o g y a za n y a gk é s z e n legyen, h o g yN é m e t o r s z á g b a n . a z e l s ők e d v e z őp i l l a n a t b a n

p i a c r a

d o b h a s s u k . A z itteni l a p o km á r ir­ tak róla

D eL e o n h a r dF r a n k o n kivül, n e k B a r b u s s eT ü z é v e l

ki­

e g y i d ő b e n

sm á r u t b a n v a n n a k a z jelent m e g h i r e s h á b o r ú e l l e n e s e g y e s k ö n y v e ,D e rM e n s c h ist g u t s aki

első m u t a t v á n y f o r d i t á s o k a z

l a p o k b a n .A h o le d d i gb e m u t a t t u k a

k é s ő b b e g y i k e lett a l e g j o b b n é m e t

k é s za n y a g o t , af o g a d t a t á s r e n d k i ­

r e g é n y i r ó k n a k , s z á m ü z e t é s b e n él­ E d d i g1 4 2 versn e km aR e m a r q u e , L u d w i g R e n n ,

vül szivélyes volt.

k é s zn y e r sf o r d i t á s b a n ; e z e k b ő l

7 7 Bertolt B r e c h t ,

m á r teljesen k é s z . F o r d i t ó t á r s a m ,

J o h a n n e s R.

B e -

c h e r ,al e g t e r m é k e n y e b b n é m e t köl­

dr. Ant. Hartl,

n a g y o nj ó n e v űm ű f o r d i t ó .M a g y a r u l

tő. A r n o l dZ w e i gu g y a n c s a k s z á m ­ ü z e t é s eu t á n irta m e g regényét. Er-

i e h u n gv o n V e r d u n sE g o n E r w i n s e m m i ts e m tud. T ő l e m lelkiismere­ z i s c h , a m a g y a r u l is m e g j e l e n t tes n y e r s fordítást k a p s a lefordi­ K t a n d ók ö l t e m é n y p o n t o s „kottáját" (rim,

a

Tilos

b e m e n e t és H é t

ghetto

c i m ű

s r i p o r t k ö n y v e i nk i v ü ls z á m o s riport­ e z e n k í v ü le l o l v a s s u k e g y ü t t a z ere­ ját Ausztráliáról ( L a n d u n g in deti

v e r s m é r t é k ,

s z ö v e g e t

is.

h a n g s u l y o k )

Af o r d i t á s n á l

m a j d n e mm i n d e n ü t t r a g a s z k o d u n k a z eredeti v e r s m é r t é k h e z , s z á m h o z ,

s z ó t a g ­

h a n g s u l y h o z ,v e r s f o r m á ­

hoz, a s z ö v e g f o r d i t á s a t e l j e s e n h ü , n e me n g e d e k e l k a l a n d o z á s t , átdol­ gozást, átköltést. E n n e k a jó m u n k á n a ka s i k e r e s b e f e j e z é s é h e z k é r e m e g o n d o l a t m u n k a b a r á t a i n a k

é s

Australien) é sS p a n y o l o r s z á g r ó l .

A

Kleist d i j a s A n n aS e g h e r s e m i g r á ­ c i ó b a n irta két l e g é r t é k e s e b b regé­

(Der Kopflohn és Die Rettung) s Gustav ReglerDerverlorene Sohn s a németországi paraszt­ felkelésről s z ó l ó Die Saat c i m ű re­ n y é t

gényeit. ger,

V a g y

L i o n F e u c h t w a n -

al e g t e r m é k e n y e b b

a szives t á m o ­ű z ö t t e k

k ö z ü l , aki

a s z á m ­

h i r e k s z e r i n t

g a t á s á t , főleg a k ö t e t e k b e k ü l d é s i ­

m o s tk é s z ü l el ö t ö d i k regényével, n e k f o r m á j á b a n , ak ö v e t k e z ő cimre: m e l ya ze m i g r á c i ó életét tárgyalja A n t o n S t r a k a , P r a h a XVIII. Z a Pos ah a t v a né v e s Alfred D ö b l i n , aki h o r e l c e m c. 1 4 . I. ( A n t o n i n Straka) m o s tk e z d t em e g i d ő k e t A

NÉMET

a h á b o r ú u t á n i n a g y regényét.

E M I G R Á C I Ó S I R O D A - E m i g r á c i ó b a n v a n Friedrich Wolf,

L O M R Ó L s z ó l v a s é g t e l e n ü l

tárgyaló

H e i n r i c h

e l s ő n e k

két­

M a n n t kell

kinek

Professor

Mamlock

n a g y s i k e r ű d a r a b j á t

m e g e m l i t e n ü n k , aki s z e l l e m i v e z é r e O r o s z o r s z á g b a n

filmre

sm o s t

c i m ű

vették

a n a p o k ­

lett a h a z á j á n kivüli n é m e tellenzéknek ban lett s ö n a g k y i n i l e k k o sessz a éi,s z k i n i s e t é b n b u g y a n a z tah a t á s t váltják ki a n é ­ emigrált m e t e m i g r á c i ók ö r é b e n , m i n t

a n ­

n a k i d e j é n af r a n c i as z a b a d s á g h a r ­ c o s o kk ö r é b e n

E r n s t

Toller,

H i n k e m a n n szerzője.

c i k k e i

a

R é g e b b i é s

u j a b b s z i n d a r a b j a i á l l a n d ó m ű s o r ­

VictorH u g op a m ­ s z á m a i

az

h á z a k n a k .

a m e r i k a i

Vicky

és

angliai

B a u m ,

szin­

n é h á n y

m a g y a r u l is m e g j e l e n tr e g é n y szer­ i d e g e n n y e l v ű o l v a s ó k elé, m i n d e n sőt a zö r e gG e o r g H e r m a n n k ü l s ő segitség n é l k ü l . ( S z a c s v a y

zője,

is ( J e t t c h e n G e b e r t , Henriette J a -

G u s z t á v )

cobi), k i n e kr e g é n y e i t a világ m a j d m i n d e nn y e l v é r e leforditották. An a g yn é m e t kritikus,

A K U L T U R C S E R E A S Z O V J E T

Alfred

U N I Ó B A N . A S z o v j e t u n i ó né­

Kerr, k i n e k ö s s z e s m u n k á i a z u j n p é e ­ i n e k m e t

i r o d a l o m t ö r t é n e t e t

L o n d o n b a n

dolgozik.

jelentik,

k u l t u r á i közötti v i s z o n y

s

a z o ke g y m á s r a h a t á s an e mm a i ke­

jóval m e g e l ő z t e a z o k t ó b e r i E g y m á s i k letű, o r r a d a l m a t sm a c s a km a g á t ó l érL u d w i g f

n a g y kritikus és e s s z é i s t a , M a r c u s e , f u s a

H e i n eé s B ö r n e

D é l f r a n c i a o r s z á g b a n

ő d ő b b . A z u k r á nS e v c s e n k o köl­ b i o g r a - t tészete m i n d i g s z e r v e sr é s z e volt a z

fejezte

r o s z k ö l t é s z e t n e k , a m i n t h o g y a z Ste- o g y a n c s a k u k r á n K o c z u b i n s k i pró­ a u

b e L o y o l á r ó l irt n a g ym ü v é t .

f a n Z w e i g é s J o s e p hR o t hm á r

e m lehetett elválasztani a z n é m e t o r s z á g iá l l a m c s í n yu t á n A u s z ­ záját s o r o s z prózától. P u s k i n h a t á s s a l volt m a j d L o n d o n b a , illetőleg

triába,

F r a n c i a o r s z á g b a költöztek. J a c o b

a georgiai költőkre, a georgiai m u ­

W a s s e r m a n n ,k i n e k k ö n y v e i t

z s i k ai n s p i r á l t aB o r o d i n té s R i m s z -

szin­

i K o r s a k o v o t . C s a j k o v s z k i é s t é n elégették n é h á n y é v eh a l t m e g ,k i m s z k i K o r s a k o vv i s z o n t m e s t e r e i a fiatal költő, Ö d ö n v o n H o r v a t h ,R voltak a zö r m é n yS p e n d j a r o v n a ks a z Istentelen i f j u s á g c. k ö n y v efrancian y e l v e n is m e g j e l e n t , n e m r é g a georgiai Paliasvilinek. G o r k i j halt m e g s z e r e n c s é t l e n s é g követ­ m ü v e i t m á raf o r r a d a l o m , előtt i g e n k e z t é b e nP á r i s b a n . A volt C s e h ­ s o k o l y a nn é pn y e l v é r e forditották s z l o v á k i á b ó l m e n e k ü l n i k é n y s z e r ü l t le, m e l y e k m a a S z o v j e t u n i ó h o z n é m e ti r ó kk ö z ü l F. C. W e i s k o p f o t t a r t o z n a ks a z o kv a l a m e n n y i e n jog­ és M a xB r o d o te m l i t j ü k m e g .D e gal tekintették a m a g u k i r ó j á n a k . s o k n e v e t k e l l e n e m é g m e g e m l i t e ­ G o r k i j n a k tulaj d o n i t h a t ó e g y é b k é n t n ü n k saf e n t i e k n é l a l i g h a k i s e b b e ­ a k ü l ö n b ö z ők u l t u r á k k i c s e r é l é s é t ket. Alfred N e u m a n n , A d a m S c h a r célzó k e z d e m é n y e z é s ,a m e l y O r o s z ­ rer Alfred W o l f e n s t e i n , Willi B r e d e l , o r s z á gm a i k u l t u r p r o g r a m j as k ü l ö ­ H e r m a n nK e s t e n , T h e o d o r Plivier, n ö s k é p e nG o r k i j é r d e m e , h o g y az. K o n r a dH e i d e n , Fritz v o n U n r u h , ö r m é n y é s g r ú z k ö l t ő k e to r o s z nyel­ B a l d e r O l d e n , R o b e r t N e u m a n n , v e n kisérelték m e g v i s s z a a d n i . R u d o l f O l d e n , A.-M. F r e y — vala­ V a l ó j á b a n m á r 1 9 1 7 b e n lefektet­ m e n n y i e n e u r ó p a s z e r t ei s m e r t n e ­ t é k e n n e ka s o k n e m z e t i s é g ű , d e v e ksa k i k n e k m ü v e i t m á r a z e m i g ­ g y s é g e s k u l t u r á n a k alapjait, d e a ráció előtt i g e n s o kn y e l v r e fordi­ e tották le. V a l ó j á b a na l e g i s m e r t e b b

h a l l g a t ó l a g o s f e l i s m e r é s n e m

n é m e t i r o d a l o m k é n y s z e r ü l t

k e n te r ő t e l j e s e b b

h a z á ­

s z ö k ­

f e j l ő d é s b e , n e m

a p o t t k ü l ö n ö s e b b e n é l é n k r i t m u s t ján kivül. S h i á b a v a l ó e r ő l k ö d é s n e kk s a k a z u t ó b b i é v e k b e n .N e h é z t ű n i k ezzel s z e m b e n ,h o g ya n é m e t c e g p r ó b á l t a t á s o k r a é s f á r a d s á g o s o r s z á g i irók h i v a t a l o se g y e s ü l e t e , a m ö n n e v e l é s r e volt s z ü k s é g e m i n d ­ d e r Schriftsteller

R e i c h s v e r b a n d

h a r m i n c e z e r irót tart s z á m o n .A n é m e t o r s z á g i é s e m i g r á c i ó s

e g y i k n e ka n e m z e t e k k ö z ü l , h o g y

é l y s é g e i b e ne d d i g i s m e r e t l e n é s n é m e t m t e l j e s e n u j j e l l e g z e t e s s é g e k k e l já­

i r o d a l o m közötti v i s z o n y t m e g é r t ­ jük,

h a t e k i n t e t b ev e s s z ü k , h o g y

1 9 3 7 b e n

( 1 9 3 8 r a n i n c s e n e k

p o n t o s a d a t o k ) a h a r m i n c e z e r m e t o r s z á g i

i r ó n a k

m ü v é t forditották le

m é g n é ­

m i n d ö s s z e 7 9 i d e g e n nyel­

vekre, 2 p r o p a g a n d a m i n i s z t é r i u m költségein, m i ga s z á m ű z ö t t n é m e t irók 8 5m ü v ek e r ü l t u g y a n a k k o r

r u l h a s s o n h o z z á ak u l t u r á k kicseré­ l ő d é s é h e z

o l y a né r t e l e m b e n , h o g y

s z i n b e n é sh a n g b a n

g a z d a g i t h a s s o n

m i n d e n n e m z e t im ű v e l t s é g e t .A k ü ­ l ö n b ö z őn e m z e t e k n e k e g y ü t t kellett d o l g o z n i u kn e m c s a k a zé l e t b e n , d e a m ű v é s z e t b e n is, n a p f é n y r e kellett h o z n i u k l é t ü k m é l y s é g e i t ,

m e g á l l a ­

pitani feledett r o k o n s á g a i k a t

s

a

m u z e u m o k p o r a alól k i b á n y á s z n i é sb ö z ő n é p e k i r o d a l m á b a n . m a i i v át e n n ik ö z ö s h a g y o m á n y a i k a t .

H e l y t e l e nl e n n ea z o n b a ne b b e n a

é n y b e nc s a kaf o r d i t ó k ü n n e p é t , a G o r k i j szerint a f o r r a d a l o m előtti t ö r t é n é s z e k v a g yak ö n y v k i a d á s si­ o r o s zi r o d a l o mv o l t a k é p p e n a föld­ t k e r é t látni. R u s t a v e l ij u b i l e u m á t a z

m ű v e l ő K ö z é p o r o s z o r s z á g i r o d a l m a

ö s s z e sk ö z t á r s a s á g o k b a nm i n t n e m ­ volt. 1 9 1 7 u t á n a helyzet m e g v á l t o ­ é n i u s z é t ü n n e p e l t é k . Verseit zott. Az u j o r o s zi r o d a l o ma z u t a ­ zeti g s z a v a l t á k a z i s k o l á b a n , t a n u l t á k , é s e x p e d i c i ó k r a vetette i n t r e m e k m ű v e t ,m e l y igy m i n d e n ­ magát. E g y sereg, főleg o r o s z n y e l ­ m o r r aa zo r s z á gs z e l l e m i k i n c s t á r á ­ v űt a n u l m á n y jelenik m e g s ezalattk z á s o k r a

b a a z U n i ó k ü l ö n b ö z ő n é p e i is n e m k e ­ került. Az e u r ó p a it ö r t é n e l m ig o n d o l k o ­ t a n u l m á n y o z ­

v e s e b bl e l k e s e d é s s e l

á s n a g y o n e l v o n t a n i s m e r i a z o r o s z z á ké s f o r d i t j á k a zo r o s z szerzőket. d l a s s z i k u s o k a t é sg y a k r a n helyte­ An a g yo r o s z költő, P u s k i n s z ü l e ­ k e n ü l értelmezi. Az o r o s z s z e l l e m a z l o b b a ni s m e r iE u r ó p á t ,m i n t E u r ó ­ m e g j a őt s ezért n a g y o n örül, vala­ O r o s z o r s z á g . Az o r s z á g c s a k n e m p á n y s z o r látja, h o g y törekvései, v a l a m e n n y i n y e l v é r e leforditják s a h e l y e kam ű v é s z iö r ö k s é g m e g i s ­ róla é sk o r á r ó l szóló e l ő a d á s o k je­ m e r é s é t c é l o z z á k , h a t á s s a l v a n n a k l e n t é k e n y helyet k a p n a k a z e g é s z m t é s é n e k c e n t e n n á r i u m á t ,

ö s s z e s

n é p e k

m i n t

ü n n e p é t üli

an y u g a t ik u t a t ó k r aé su j a n y a g o t

o r s z á g tanitási r e n d s z e r é b e n .

s z o l g á l t a t n a k n e k i k .

R u s t a v e l i

b i l e u m a

J a c k L i n d s a y

D e itt P u s k i n r ó l volt sző, a h a l ­ h a t a t l a n költőről,

k i n e k

s z e l l e m e

k i n e k

p r ó z á j a

n a p j a i n k i gm e g ő r i z t e f i n o mé s e m e l ­ k e d e t t

fölényét,

a m i t

ju­

a n g o l kritikust, h o g y a K u l t u r a tör­

m i n d i n k á b b lelkesitő m i n t a k é p e a s z o v j e t k ö l t ő k n e k ,

ö s z t ö n ö z t e

t é n e t ec i m űm ü v é b e an a g y geor­ giai költő n é v é t is felvegye.

G o g o l y é s

N e m h a g y h a t ó f i g y e l m e nk i v ü la z

z erőfeszités, a m i th a s o n l ó s z á z a ­ e l h o m á l y o s i t a ­ a o sm ü v e kl e f o r d i t á s a igényel, m e ­ ni; P u s k i n r ó l , a k i k ü l ö n b ö z ő f o k o n d lyek k ö z ü lm a g aa z átültetés t a l á n m á rr é gh a t á s s a l volt a z o r o s z o r ­ al e g k ö n n y e b b . R u s t a v e l i v e l k a p c s o ­ szági n e m z e t e k i r o d a l m á r a . a t b a n e g é s z s e r e g o l y a n k ö r ü l ­ D e a m i a n a g y ö r ö k s é g e t illeti, l a Tolsztoj s e mt u d t a k

é n y t kellett érzékeltetni a m a i ol­ georgiai civilizáció a 1 2 . s z á z a d b a n m vasóval, m e l y e k n é l k ü l érthetetlen Rustavelit, a k ö l t ő z s e n i ta d j a , a o l n a s z á m á r a a szöveg. B i z á n c t a l á n a z lett v a l d o k l á s á t , D é l o r o s z o r s z á g é b r e d é ­ e l s ő költőt, a k ia ze g y s z e r ű e m b e r i h sét, a k e r e s z t e s h á b o r ú k a t ,E u r ó p a jólétet é n e k l im é l yé s világitó opti­ militarizálódását, a z e g y h á z é s lo­ m i z m u s s a l . A k é r d é sn a g y o n b o ­ v a g s á g s z e r e p é t stb. stb. C s a k e b ­ n y o l u l t volt: lefordítani a Szovjet­ b e n ak ö r n y e z e t b e n ,a h a j d a n i világ u n i ó n é p e i n e kn y e l v é r es b e m u t a t n i c s a k n e m teljes f e l e l e v e n i t é s é b e n a k ö z ö n s é g n e k a ze l s őv e r s e s sze­ k a p h a t t á km e g R u s t a v e l i h ő s e i iga­ r e l m i regényt, a m e l ys z á z a d o k ó t a zi j e l e n t ő s é g ü k e t . S c s a k igy v á l h a ­ k i n c s e s b á n y á j a volt a georgiai köl­ tott az, a m i te g y s z e r ű e n é v f o r d u l ó ­ t é s z e t n e k sn e m z e t k ö z i értéke a z n a k n e v e z ü n kan é p esztétikai n e ­ e u r ó p a i élet e g yk o r s z a k á n a k . Iro­ v e l é s é n e kv a l ó d i é sk i t ü n őm ó d s z e ­ d a l o m t ö r t é n é s z e k n e k é s f o r d i t ó k n a k révé. Igen s ó k fiatalk u l t u r á j uo r o s z ­ kellett k e r e s n i ü kam ó d o t é s a for­ országi n é p n é l P u s k i né s R u s t a v e l i m á t ,h o g yl e g m e g f e l e l ő b b e n é s l e g m ű v e i n e k a folklorral való k e v e r e ­ m a r a d é k t a l a n a b b u l á t ü l t e s s é k ezt a d é s e nyitotta m e g am ű v é s z i fejlő­ k ü l ö n b ö z őn é p e k k u l t u r á j á b a . Ti­ d é s utjait. h u m a n i z m u s előfutárját,

z e n k é t n y e l v r e forditották le O r o s z ­ o r s z á g b a n

sm a m á r e g y á l t a l á n E g y r e n a g y o b b s z e r e p ü k lesz a n e m ritka, h ae g y u z b e k iró kézira­ s z o v j e t i r o d a l o m b a n a z o k n a k a köl­ t á b a nR u s t a v e l i idézetet t a l á l u n k tői m ű v e k n e k is, m e l y e k n e k szerzői v a g yf e l i s m e r j ü k s z e l l e m é ta k ü l ö n ­ r ö g t ö n z ő k s t ö b b n y i r e a n a l f a b é t á k .

Ilyenek igen s o k a n v a n n a k az O r o s zm a k légiflottáira, a m e l y e k a kor­ B i r o d a l o m b a n . T a n u l m á n y o z á s u k so­ s z e r ű s t r a t é g i á n a k é s t a k t i k á n a k rát a d a g e s z t á n i S z u l e j m a n A s a g m e g f e l e l ő e n m i n d e n erőfeszitést Stal nyitotta meg. A lezgin e r e d e t ű , m e g t e n n é n e k az e l l e n s é g e s terüle­ a s z ót e c h n i k a ié r t e l m é b e n a n a l f a ­ tek u t á n p ó t l á s i , ipari és k ö z l e k e d é s i b é t a költő, aki h á r o m n é g y n y e l v e n g ó c p o n t j a i n a k lehetőleg a z o n n a l i a d t a elő verseit, a l e g t i s z t á b b a n m e g b é n i t á s á r a . Ilyen k ö r ü l m é n y e k őrizte meg é s továbbitotta b i z o n y o s között, n e mé r d e k t e l e n megvizsgál­ v i d é k e k és n é p e k költői h a g y o m á ­ n u n k ak ü l ö n b ö z őá l l a m o k e g y m á s ­ nyait. S z u l e j m a n A s a g Stal e s e t e sal s z e m b e n i légi-helyzetét azaz, volt az első, m e l y felkeltette a figyel­ „lemérni" a z o k a t al é g v o n a l távol­ met e k i h a l t n a k hitt s a n y o m t a t o t t s á g o k a t , a m e l y e k e t a z e g y m á s s a l b e t ű által látszólag jelentéktelenné s z e m b e n álló h a t a l m a k légiflottájá­ tett m ű v é s z im e g n y i l a t k o z á s iránt. n a k k e l l e n em e g t e n n i ö k a k i r o b b a ­ B e b i z o n y o s o d o t t , h o g ye za m ű f a j nó fegyveres k o n f l i k t u s első 48 ó r á ­ egyáltalán nem halott. S n e m c s a k j á b a n . o l y a nn é p e k n é l lelhető fel, m e l y e k ­ A n é m e t légiflotta l e g k ö z e l e b b a nek c s a k a f o r r a d a l o m óta van irott keletporoszországi T a n n e n b e r g b ő l n y e l v ü k , h a n e m ott is, a h o l a z irás szállhat fel a lengyel főváros, Var­ i s m e r e t er é g i b b keletű. E z e k a köl­ s ób o m b á z á s á r a . E za T a n n e n b e r g t e m é n y e k és é n e k e k u g y a n i s s o k ­ V a r s ó távolság l é g v o n a l b a n kb. 1 5 0 kal g y o r s a b b a n és k ö z v e t l e n e b b ü l k m . vagyis 2 5 3 0p e r c n y i „ m e n e t ­ fejezik ki a n é p d a l r a érett érzel­ idő" b o m b a v e t ő r e p ü l ő g é p e k s z á ­ m e i t . Igy l e h e t t e k ad a g e s z t á n i S z u ­ m á r a ! A v a l ó s z i n ü l e g tétlenül n e m l e j m a nsak o z á kD z s a m b u l é n e k e i m a r a d ó lengyel b o m b a v e t ő k u g y a n ­ az e g é s zO r o s z o r s z á g k ö z ö s érté­ a k k o r a n y u g a t l e n g y e l o r s z á g i Poz­ keivé. n a n t a r t o m á n y b ó l s z á l l h a t n a k fel, m e l y n e ke g y e s pontjaitól v i s z o n t a N é h á n yé v ee g y georgiai szerel­ a é m e t főváros, B e r l i n c s u p á n 1 4 0 mi d a l (Szuliko) bejárta a z e g é s z n légi km. t á v o l s á g n y i r a fekszik, a z a z S z o v j e t u n i ó t , an é p k ö l t ő k verseit a n y u g a t l e n g y e l területről felszálló s z ü n t e l e n ü l forditják k ü l ö n b ö z ő b o m b a v e t ő k 2 0 2 5 p e r c alatt jelen­ n y e l v e k r e s egy uj folklor születik h e t n é n e k meg Berlin felett! A n é ­ a g a z d a g és t e r m é k e n y talajon. Az met-sziléziai f o n t o s ipari é s közle­ u k r á nT a r a sS e v c s e n k o s a n z o n j a i , e d é s ik ö z p o n t o k a t , B r e s l a u O p p e l n m e l y e k alig jutottak tul a z u k r á n k m e l y e kl é g v o n a l b a n m i n d és o r o s z nyelvterületen, egyre in­ Gleiwitz, a m . e nb e l ü lv a n n a k a lengyel ha­ k á b b a ze g é s z o r s z á gk i n c s é v é lesz­60 k tártól 10-15 p e r c alatt r o h a n h a t n á k n e k . meg a l e n g y e l b o m b a v e t ő k . A volt A v é g s ő cél: a politikai é s erköl­ C s e h s z l o v á k i a Pilsen u t á n legjelen­ csi e g y s é gn y o m á na z o r o s z o r s z á g i t ő s e b bh a d i i p a r ik ö z i p o n t j á t , Zlint, n é p e k szellemi é r t é k e i n e k kicserélé­ a m e l y kb. 120 k m . r e van a lengyel sével m e g t e r e m t e n i e g y e g y s é g e s határtól 2 0 2 5 p e r c alatt éri el a esztétikai örökséget. (P. Pavlenko) lengyel légiflotta. A L e m b e r g k ö r ­ nyéki, d ek ü l ö n ö s e n a keletlengyel­ TÁVOLSÁGOK LÉGVONALBAN. o r s z á g b a n elhelyezett lengyel h a d i ­ A világpolitikai helyzet vil­ ipari ü z e m e k ezzel s z e m b e n m é g l á m g y o r s a l a k u l á s a i n a k n a p j a i b a n , a k k o r is s o k k a lt á v o l a b be s n e k a m i n d e nó r ao l y a n fordulatot jelent­ n é m e t határtól, h a a „független" het, a m e l yv é g é r v é n y e s e n felborit­ S z l o v á k i a északkeleti területeiről h a t j a esetleg a zö s s z e s „békés" le­ száll fel a n é m e t légiflotta. h e t ő s é g e k e t és a f e n n á l l ó ellentéte­ ket a ze r ő s z a k eszközeivel igyek­ Esetleges szovjet b e a v a t k o z á s ese­ szik m a j dm e g o l d a n i . Egy ilyen b e ­ tén, a l e g n a g y o b bo r o s z h a t á r p o n ­ k ö v e t k e z h e t ő u jh e l y z e t b e n , n a g y t o n felszálló szovjet légierő kb. két s z e r e pv á r n aa s z e m b e n álló hatal­ és h á r o m n e g y e dó r a alatt é r h e t n é

el Berlint,

u g y a n a n n y i i d ő alatt, alatt G e n u á t . D e n i n c s e l ő n y ö s e b b K e l e t p o r o s z o r s z á g legkele­ h e l y z e t b e n a z északitáliai i p a r v i d é k t i b b p o n t j á n felszálló n é m e t e k s e m , a m e l y n e k l e g f ő b b p o n t j a i t M o s z k v á t . T e r m é s z e t e s e n lényege­ (Torinó, M i l á n ó stb. stb.) m i n d 4 0 m i n ta

s e n

l e r ö v i d ü l h e t ez a z idő, h a a p e r c e nb e l ü l érheti el a délkelet­ szovjet légiflotta m o n d j u k a Berlin­ f r a n c i a o r s z á g i h e g y v i d é k r ő l k i i n d u l ó h e zk ö z e l e b be s ől e n g y e l területről f r a n c i a légiflotta. Az o l a s z g é p e k ­ száll fel, v a g y forditott h e l y z e t b e n ,

n e k ezzel s z e m b e ne g y é s h á r o m n e ­

h a a n é m e t légiflotta

g y e d órát kell m e g t e n n i ö k Párizsig.

l é g i b á z i s á u l

h a s z n á l h a t j a fel a b a l t i á l l a m o k va-

H a a z o l a s z g é p e k a s p a n y o l f r a n c i a a z o n b a n , h a t á r r ó ls z á l l n á n a k fel, ú g y u t j u k a m i k o r a szovjet t e r ü l e t e n felszálló a f r a n c i a f ő v á r o s i g k b . m é g 2 0 lamelyikét.

U g y a n a k k o r

légirajok 3 , esetleg

3 é s fél ó r a p e r c c e l v o l n ah o s s z a b b ,

alatt N é m e t o r s z á gu g y s z ó l v á n va­

a f r a n c i a

légiflotta v i s z o n t kb. ö t n e g y e d ó r a

l a m e n n y i ipari é s k ö z l e k e d é s i

k ö z ­ alatt éri el M a d r i d o t .Af r a n c i a lé­ p o n t j á t elérhetik: a z e l l e n t á m a d á s ­ g i e r ő k n e k t e h á t u g y O l a s z o r s z á g , ra felszálló n é m e t légiflottának leg­ m i n tS p a n y o l o r s z á g felé e l ő n y ö s e b b k e v e s e b b 6 órát kell r e p ü l n i e , m i g a távolsági helyzete, m i n t a z U r a i b a n lévő s z o v j e t ipariköz­ ellenfeleié.

v á r h a t ó

p o n t o k a t eléri.

E l ő b b i a d a l é k o k a t ó r á n k é n t i át­ a lagos 3 0 0k m e s r e p ü l ő g y o r s a s á g l é g v o n a l t á v o l s á g o k n y u g a t o n , a h o l a l a p u l vételével állitottuk ö s s z e , b á r p é l d á u lan y u g a t n é m e t o r s z á g i S a a r - k ö z t u d o m á s u ,h o g yal e g u j a b b tipu­ L é n y e g e s e n

r ö v i d e b b e k

e z e k

b r ü c k e n b ő l felszálló n é m e t légiflot­ su v a d á s z -ésb o m b a v e t ő ke n n é l jó­ ta 6 5 7 0 p e r c alatt é r n é el Párizst. val n a g y o b b erőkifejtésre k é p e s e k , U g y a n a k k o ra f r a n c i a b e l g ah a t á r ­ sőt elérik m á ra6 0 0k i l o m é t e r e s ról k i i n d u l óf r a n c i a b o m b a v e t ő k k b . m a x i m á l i s 4 5 5 0 p e r c alatt a n é m e t R a j n a v i ­S á n d o r ) d é k v a l a m e n n y i ( D ü s s e l d o r f o t ,

ipari E s s e n t ,

s e b e s s é g e t

is. (Keleti

k ö z p o n t j á t D u i s b u r g o t

AS V É D N Ő K H E L Y Z E T É R Ő L .

stb. é s K ö l n t is) b e r e p ü l h e t i k . M ü n ­

G u s z t á v A d o l f h ő s i e s a l a k j a a pilseni S k o d aó t a S v é d o r s z á ge g y r e g y e n g ü l ő je­ ü z e m e k e t 7 5 perc, Berlint a z o n b a nl e n t ő s é g g e l vett részt a z e u r ó p a i c h e n t alig 1 óra,

c s a ke g yé sh á r o m n e g y e dó r a alatt

o r s z á g o ke g y ü t t e s é b e n . N a g y h a t a ­ m a i l o m b ó l félreeső k i s á l l a m m á f o k o z ó ­ l e g n y u g a t i b b h a t á r p o n t j a i k r ó l kiin­ d o t t le, s z e r é n y vidéki r o k o n , a z elő­ é r h e t n é k el a f a r n c i a r e p ü l ő k d u l v a . N é m e t a n g o l v i s z o n y l a t b a n B e r ­

lint két és h á r o m n e g y e dó r a alatt

kelő n a g y t ő k é st e r m e l é s ű n e m z e t e k között.

M i n d e z s z e r e n c s é j é r e szol­

gált, b é k é s s e m l e g e s s é g b e n tölthette

é g y e s z t e n d ő s v i l á g h á b o r ú t s$ a n ­ a n e g u t ó b b ii d ő k i g kivülesett a n a g y ­ gol p o n t r ó l felszálló r e p ü l ő k , m i g al a t a l m iv e t é l k e d é sö v e z e t é n . M i n t ­ h o l l a n d h a t á r r ó l i n d u l ó n é m e t gé­ h közelithetik m e g a legkeletibb

p e kk b .8 0 p e r c alatt j e l e n h e t n e k

h o g ys e ma z

„ujjáépités",

s e m a

n e m vette i g é n y i b e a z Itt is lényege­„jóvátétel" r s z á g erejét, a zu t o l s ó n e g y e d s z á ­ s e n változik a helyzet, h aa z a n g o l o a df o l y a m á n a t á r s a d a l m i refor­ g é p e kB e l g i u m b a n , v a g y a n é m e t z o ke g é s zs o r á t léptethette életbe. g é p e kH o l l a n dt e r ü l e t e n startolhat­ m B á r i p a r o s o d á s am é gn e m változ­ n a k . m a g L o n d o n felett!

Fenti s z e m p o n t o k tekintetbevéte­ lével a f ö l d k ö z i t e n g e r i h e l y z e t n a g y v o n a l a k b a na k ö v e t k e z ő :A C o r s i c a

tatta m e g a zo r s z á gz á r k ó z o t t m e ­ z ő g a z d a s á g i jellegét, á l l a n d ó am u n ­ k á s s á gs z o r o sk a p c s o l a t a a faluval s a z o r s z á g l e g j e l e n t ő s e b b vegyipari

keleti p o n t j a i r ó l felszálló f r a n c i a t r ö s z t j é n e k , ag y u f a t r ö s z t n e k n y e r s ­ légiflotta 4 5 5 0 p e r c alatt éri el a z a n y a g t e r m e l é s e vidéki, e r d e i é l e t h e z o l a s z fővárost, a B a s t i á b ó l k i i n d u l ó köti a f a m u n k á s t , m é g i sS v é d o r f r a n c i a légirajok p e d i gk b .3 5 p e r c

s z á gan ő k é r d é st e r é n t e b b ipari

a legfejlet­

á l l a m o k a t t u l h a l a d ó a n

h á z k ö z s é g i ,

d i p l o m á c i a i é s

ügyvi­

vői, k a t o n a ié s t e n g e r é s z e t i álláso­

valósitotta m e g n e m c s a ka z e g y e n ­ kat is. E g y e d ü l i korlátozás, h o g y a z jogusitás, h a n e m a n ő v é d e l e m k ö ­ illető e g y h á z k ö z s é g elvi t i l t a k o z á s a veteléseit is. M á r 1 9 2 3 b a n törvényileg bizto­ sitották

an ő ká l l a m i szolgálatát.

e s e t é nn e mn e v e z h e t ő ki a n ő lel­ k é s s z é .

S v é d o r s z á g b a n e g y é b k é n t

1 9 2 1 óta, a z ö s s z e s u. n. polgári ál­

F ü g g e t l e n ü l attól,

h o g y férjezett l a m o kk ö z ö t t a l e g e l ő r e h a l a d o t t a b b a s s z o n y r ó l v a g y e g y e d ü l á l l ó r ó l v a n a h á z a s s á g i jog. szó, m e g n y i t o t t á k a n ő k előtt a z As v é da s s z o n y o k fejlett m u n k a ­

á l l a m i hivatalokat. A l l a p o t o s s á g , il­ v é d e l m it ö r v é n y e i k n e k é s r e n d e z e t t , letve s z ü l é s e s e t é n joga v a n s z a b a d ­jogi h e l y z e t ü k n e k m e g f e l e l ő e n je­ s á g r a , sőt a z i p a r b a n foglalkozta­ l e n t ő s részt v e s z n e k a k ö z é l e t b e n . tott n ő ks z ü l é s előtt é su t á n köte­ M u l té v s z e p t e m b e r é b e n a L a n d l e s e k n é h á n y h é t r e s z a b a d s á g r a s t i n g o ta l k o t ó vidéki t e s t ü l e t e k b e 4 1 m e n n i .E z a kötelezettség n e m vo­ n ő t v á l a s z t o t t a k be, a m i a régi n a t k o z i kah i v a t a l n o k n ő k r e .V i s z o n t L a n d s t i n gn ő k é p v i s e l e t é h e zm é r t e n , ő k is m e g k a p j á k

a z a n y a s á g i se­ a h o l1 1 4 0 tag k ö z ü lc s a k 9 n ő fog­ gélyt, 1 1 0 s v é dk o r o n a ,e g y e s e s e ­ lalt helyet, 0 . 7 9s z á z a l é k r ó l3 . 5 s z á ­ t e k b e n e za zö s s z e gm é g n a g y o b b , z a l é k r a való e m e l k e d é s t jelent. Az m e l y r e s z ü k s é ge s e t é n a t e r h e s s é g

e g y i d e j ü k ö z s é g iv á l a s z t á s o k alkal­

u t o l s óh ó n a p j a i b a n előleget a d n a k .

m á v a l 3 0 5n ő t választottak

képvi­

ze d d i g i1 7 1 n ő k é p v i s e l ő v e l a selővé, a z e m b e n . jólismert r e c e p t szerint S v é d o r s z á g ­ s An ő ká l l a m i szolgálata ellen,

b a n is f e l m e r ü l t e k k i f o g á s o k . Itt is

A s z a k s z e r v e z e t e k b e b e s z e r v e z e t t e l h a n g z o t ta n ő „ t e r m é s z e t e s " h i v a ­ m u n k á s o k é s a l k a l m a z o t t a k— m i n t t á s á t d i c s ő i t ős z ó l a m ,s ő t m e g p e n ­ a z1 9 3 9 . j a n u á r1 i statisztika m u ­ ditették a férjes a s s z o n y o k eltávo-

tatja — ,

l i t á s á n a ke s z m é j é t is. A p a r l a m e n t

k á sé s a l k a l m a z o t tk ö z ü l7 6 2 . 6 3 1 a

a8 9 7 . 9 4 7 szervezett m u n ­

t ö b b s é g ea z o n b a n ellenszegült, m i r e férfi é s 1 3 5 . 3 1 6 a n ő i tag. A statisz­ s z a k é r t ő i bizottságot k ü l d t e k ki a tika n e m közli a s z e r v e z e t l e n n ő k é r d é st a n u l m á n y o z á s á r a . A bizott­ m u n k á s o ks z á m á t , igy n e m lehet s á g t e r j e d e l m e s k ö n y v b e n h a l m o z t a m e g á l l a p i t a n i , h o g y a szervezett fel v i z s g á l ó d á s a ie r e d m é n y é t .A n ő ­ n ő kf é r f i a k h o z viszonyitott a l a c s o n y k é r d é s m a j d m i n d e ná g a z a t á t fel­ s z á m a m e g f e l e l e a férfi é s n ő m u n öleli e za m u n k a . F i g y e l m e kiterjedk á s o k s z á m a r á n y á n a k , v a g y p e d i g ah á z a s s á g ,ac s a l á d ,an ő i m u n k a a n ő kv o n a k o d n a ka s z a k s z e r v e z e t i stb. k é r d é s e i r e .B ő s é g e s statisztikai részvételtől. a d a l é kb i z o n y i t j aa k ö n y v állitásait; É r d e k e s m e g e m l i t e n ia s v é d e k ko­ a b i z o t t s á gm e g h a l l g a t t aé s közli a m o l y kisérletezését a f á j d a l o m m e n ­ l e g k ü l ö n b ö z ő b bs z e r v e z e t e k v é l e m é ­ tes s z ü l é sá l t a l á n o s s á tételére. 1 9 3 9 nyét, s ő t felemliti a k ü l f ö l d i t a p a s z ­ ujévétől k e z d v e m i n d e n s z ü l ő o t t h o n ­ talatokat is. E g y h a n g u l a g elutasit­ b a nb e v e z e t t é k G u s t a vD a l e n ve­ ja a n ő m u n k a j o g á n a k m e g s z o r i ­ gyészeti N o b e l d i j n y e r t e s m é r n ö k t á s á té sn e m tartja k i v á n a t o s n a ka t a l á l m á n y á t .Ek é s z ü l é k segitségé­ n ő k á l l a m i s z o l g á l a t b ó l való kire­ vel l e h e t ő v é tették a s z ü l é s i fájdal­ k e s z t é s é t . E z z e l S v é d o r s z á g a s s z o ­ m a k érzéstelenitését s m i v e l S v é d ­ n y a i feje felől e l h á r u l t a jogfosztás o r s z á g b a nan ő k javarésze s z ü l ő o t t ­ veszélye. K ü l ö n b e nam á s i k s k a n d i ­ h o n o k b a n szül, á l t a l á n o s s á g b a n is n á vá l l a m b a n ,N o r v é g i á b a n is nyit­ m e g o l d h a t ó v á válik a f á j d a l o m m e n ­ v a á l l n a ka k ö z h i v a t a l o k a n ő k tes s z ü l é s k é r d é s e . előtt. 1 9 3 8 b a n m ó d o s i t o t t á k a z Az i r o d a l o m b a n a világhirű L a 1 9 1 2 e s a l k o t m á n yn ő k r e v o n a t k o z ó gerlöf Z e l m a mellett is jelentőséget s z a k a s z á ts s z a b a d d á tették a z a d ­ n y e r n e k as v é d i r ó n ő k . M a r i k a d i gn ő k elől elzárt miniszteri, egy­ S t i e r n s t e d tp é l d á u lé v e k e n át volt

e l n ö k e as v é d i r ó k s z e r v e z e t é n e k . „ V a g y m á s g a z d a s á g ir e n d s z e r a M a aS a m f u n d e t D e Nio (A kilen­S c h ö n b o r n h i t b i z o m á n y b a n , v a g y ál­ c e k társasága) titkára, m e l y a l a m ib e a v a t k o z á s " .E r r ea z u t ó b b i ­ G o n c o u r t A k a d é m i á h o zh a s o n l ó

in­

t é z m é n y . ( H e v e s Renée)

r as z á n t a rá m a g á t ak o r m á n y . Á m a liberális k o r

e l l e n e

t á m a d t

ilyen b e a v a t k o z á s n a k és EGY R É G I K Ö N Y V É S A

az.

v i s s z a s z o ­

rit otta a zá l l a m o t a p a s s z i v sikra, T A a k e r e t e k biztositására, h o g y a z

N U L T S Á G A I .B a r t h a M i k l ó s ­ n a k a

K á r p á t a j á r ó l s z ó l ó

(Kazárföldön)

g y é né s n é p s o r s a a biztositott k e ­ k ö n y v e e r e t e n b e l ü la ze r ő ks z a b a d játéká­

an a p o k b a n jelent

m e gh a r m a d i k k i a d á s b a n ;e l s ő két

b ó la l a k u l j o n ki. A v e z e t ő ka z or­

z á g e g yr é s z é b e n m e g a k a r t á k k i a d á s ai d e s t o v an e g y v e n évvel ez­ s l ő z n i a kort és tartalmilag m e g ­ előtt k e r ü l t ki a n y o m d á b ó l . Kisér­ e e n d s z e r t ; a t á r s a d a ­ teties jelenség, h a e g y r i p o r t k ö n y v változtatni a r l o m — tekintet n é l k ü l ad o l o g é r d e ­ n e g y v e né vu t á ni s m é tm e g j e l e n i k é sm é g m i n d i g n e m t ö r t é n e l e m ,

m i r é s z é r e —

m á rc s a k elvi o k o k b ó l

i s s z a k e r g e t t e a z á l l a m o ts a j á t h a ­ is v köreibe. Az a k c i ó u g y a n m e g i n d u l t , n e ma h e l y z e t n e k t ö b b é k e v é s b é i g y e l m e n k i v ü lh a g y v am é g azt is, m e g f e l e l ő leirása. R o m a n t i k u s , ős­ f o g ya zo r s z á g r é s z e kk ö z ö t t a kü­ e r d ő k k e l tele v i d é k r ő lv a n szó, a h o l h ö n b ö z ői n t e n z i v i t á s u é s jellegű ál­ n e g y v e n e s z t e n d ő k e v e s e t s z á m i t , l a m im ű k ö d é s s u r l ó d á s o k a to k o z h a t , a ze m b e r e k é l e t f o r m á j a alig válto­ l n e mk o r t ö r t é n e t i d o k u m e n t u m ,

zik; k ö r ö t t ü kt a l á ná t a l a k u l a poli­

—

m e g i n d u l t ,

d e at á r s a d a l o m el­

á n c s o l t a .H aa b b a m a r a d t is, s z é p , tikai f o r m a , m ó d o s u lt a l á n n é m i l e g g ö v e t e n d ő p é l d a volt; s i k e r t e l e n s é g e a r u t h é n e k értelmi nivója, d e a lé­ k n y e g e s

p r o b l é m á k ,

a r u t h é n e k e t

a b b a n an a g yf e l z ú d u l á s b a n rejlett,

m é gm i n d i g szoritó n a g y b i r t o k —

a m e l y véle s z e m b e n ,

h a i d ő k ö z b e nr é s z v é n y t á r s a s á g lett

á l l a m ib e a v a t k o z á s s a ls z e m b e n a li­

is belőle — ,

berális k o r b a n t á m a d t .

as z u v e r é n s z a r v a s o k

és f ö m a g a s s á g u v a d d i s z n ó k ,—

m i n t

túlzott

a z

Az ellenzéki ujságiró, B a r t h a m i n d e z m é g m e g v a n és M i k l ó s felfedezte az a k c i ó jelentő­ m e g m a r a d ta n e h é z élet is. Fél év­ s é g é té s m e l l é állt. B a r t h a f e l f o g á s a s z á z a d ak é s z ü l itt a javitás, a re­ e m e l k e d e t t , s z á n d é k a b e c s ü l e t e s ; f o r m á l ó akció, d e m é g m i n d i g c s a k k ö n y v e izzó lelkiismeret é s felelős­ k é s z ü l . Ezért i d ő s z e r űB a r t h a M i k ­ ség. H a a z o n b a na r u t h é n e k g a z d a ­ lós k ö n y v e m é g m a is. sági f e l e m e l é s e ö n m a g á b a nszorgalmazandóis, u z s o r a—

K á r p á t a l j a s z e g é n y o r s z á g volt é s a zm a r a d t

m i n d m á i g . I s m e r e t e s ,

célt, a m e l y é r t ezt a za k c i ó ta k o r ­ m á n y z a t t á m o g a t t a é s B a r t h a

lel­

h o g ya s z á z a d f o r d u l ó i d e j é na m a ­

k e s e d e t t érte. „ G a z d a s á g i t é r e n

g y a rk o r m á n yu g y n e v e z e t tHegyvi­

n é pl e g i n k á b bm e g k ö z e l i t h e t ő "

a

d é k ia k c i ó v a l igyekezett segiteni e

írja B a r t h a Miklós. Miért kell m e g ­

—

am á r ilyen m e g k ö r ­ a za k c i ó é l é n E g á n E d e közeliteni? H y é k e z é s r ő lv a n sző, a k k o r a gaz­ állott, m i n t e g y i k oldalról feldicsért, n a s á g i javitás n y i l v á n v a l ó a n c s a k m á s i k oldalról átkozott vezető. A z d s z k ö ze g ym á sc é le l é r é s é h e z .A e l g o n d o l á sl é n y e g ea z volt, h o g y a e

v i d é k e n ;

a r t h an e m titkolja. „A n e m ­ földet h o z z á f é r h e t ő v é kell t e n n i a célt B s z m e . . . a r r a k é s z ü l , h o g y r u t h é n e k s z á m á r a é s r e n d s z a b á l y o z ­zetiségi e ö l m a r c a n g o l j a h a z á n k testét". „Az ni kell a m o z g ó tőkét; ezzel m e g ­ f o l d j u k

a

r u t h é n e k l e g s ú l y o s a b b

p r o b l é m á i t . Segiteni kell,

h a n g z o t t

o s z t r á k politikai élet

l o g i k á j á h o z

tartozik, h o g ym a h o l n a p k ü l ö n rut-

h é n u t o n ó m i k u sm o z g a l m a k r ó l ol­ a k k o r , m e r t e n é p a g a z d a s á g i p u s z ­ a a s u n k " — irja B a r t h a . A v e s z e d e ­ t u l á ss z é l é n áll. S e g i t e n ia z o n b a n v c s a kú g y lehetett,

h aa h e l y t e l e n

v a g y o n j o g i v i s z o n y o k a t tatják.

B a r t h a

l e m ,imeközel;

a z iró ezzel s z e m ­

e n av é d e k e z é s n e kc s a ke g y m ó d m e g v á l t o z ­ b

M i k l ó s jól látta:

h i b á z t a t n i kell azt

ját látja: „ V a n eap i l l a n a t n a k f o n -

n e k

kiélésére

teret kell n y u j t a n i .

e m z e t i s é g e k , b á r m i l y e nn a g y f o k u t o s a b b feladata, m i n t azt a m a g y a ­N e n n ü ka zö n á l l ó s á g i s z e l l e m , rul érző n é p e t (a r u t h é n o k a t u g y a n ­ is b is) ... n y e l v é r en é z v e is b e o l v a s z t a ­

s z o r o s a nk a p c s o l ó d h a t n a ka z á l l a m ­

ni a m a g y a r faj

h o z ,h aa zn e k i k m e g é l h e t é s t bizto­

testébe?" Ezért

sk u l t u r á l i sü g y e i k b eb e l e n e m v a nháts z ü k s é g , a H e g y v i d é k i a k ­sit é n y u l , a z ilyen á l l a m p o l g á r s á g i h ü ­ cióra. é g h e z n e m kell a s s z i m i l á l ó t e n d e n ­ Am o n d o t t a k fényt v e t n e ka h á ­ s e r te zc s a kv i s s z a h a t á s t szül. b o r ú előtti m a g y a rn e m z e t i s é g i p o ­ cia, m litikára é s B a r t h a

g o n d o l a t m e n e t e

j e l l e m z ős z á z a d e l e i ,s z ü k k e b l ű , elfo­

B a r t h ak ö n y v e igy régi

h i b á k r a

m u t a t rá, a ze l h a n y a g o l t K á r p á t a l ­

gult felfogás. E z e k szerint a t ö b b ­ jára, a m é g m a is i d ő s z e r ű f e l a d a ­ ségi n e m z e t teljes e g y e n j o g ú s á g o t

t o k r a ,

a da

m e z t e t ,h o g y ah e g y v i d é k ia k c i ó —

k i s e b b s é g e k n e k ,

ezért:

váljék

t ö b b s é g i

d e a z á r

d ek ö z v e t v ea r r a is figyel­

t e l j e s e n a z o n o s s á a é sam ö g ö t t e álló

n e m z e t t e l

é r z e l e m b e n ,

n e m z e t i s é g i

k o r m á n y z a t —

s z e m p o n t j a m e n n y i r e

n y e l v b e n , k u l t u r á b a n . Az á l l a m egy­elfogult volt. A m e g l é v ő f e l a d a t o k s é g é t igy e g y e t l e n n e m z e t b e

olva­ m a is m u n k á r a ö s z t ö k é l n e k ,á m el­

d á s s a lk i v á n j á k f e n n t a r t a n i . Holott

v é g z é s ü k h ö zt ö b bó v a t o s s á g ,

a zo r s z á g ,

s é g e s e b bn e m z e t i s é g iá l l á s p o n t kell.

a politikai á l l a m l e h e t

e g é s z ­

e g y s é g e s , lehet erős, h a azt k ü l ö n ­ Ak i s e b b s é g i élet t a p a s z t a l t m u n k á ­ b ö z ő n e m z e t i s é g e kl a k j á k is, k ü l ö n ­s a i r ah á r u l m a j d a feladat, h o g y itt b ö z ők u l t u r á l i s

fejlettségi

k ü l ö n b ö z ő nyelvvel,

f o k o n ,

i r á n y i t s a n a k , jó k i s e b b s é g i é r z é k k e l

i s k o l a r e n d s z e r ­ é s taktikával.

rel; l e h e te g y s é g e s , h a m i n d e n lako­

D e m é g e g yt a n u l s á g av a n Bart­ s a át v a n h a t v a a z a d o t t á l l a m k e r e t h ak ö n y v é n e k . K ö z t u d o m á s u ,h o g y e s z ü k s é g e s s é g é r ő l vallott m e g g y ő z ő ­ riportot a z a n t i s z e m i t a i r o d a l o m d é s s e l , vagyis lehet e g y s é g e s , h a e g y i k vezető m ü v é n e k tartják, h o ­ e g y s é g e sá l l a m it u d a tv a na l a k o s ­ lott h aa z a m a g a i d e j é b e n k i m é l e t ­ s á g b a n . Az e g y s é g e s s é g h e z n e m l e n n e k is t ű n t ,a s z e r z ő b e c s ü l e t e s s z ü k s é g e s , h o g y e g y e t l e n n e m z e t b e s z e m p o n t j a i v a l é s m e g á l a p i t á s a i n a k s z o r i t s u k b e l ea l a k o s s á g o t , h a n e m feltétlen t é n y b e l i m e g a l a p o z o t t s á ­ a z kell, h o g ya zá l l a m g a z d a s á g i , gával c s a k e g é s z s é g e s e b b r e n d e t jogi, k ö z r e n d i b i z t o n s á g o tn y u j t s o n követelt é s m i n d e n k i n e k h a s z n o s a n e m z e t i s é g n e k é s s z a b a d teret b e i l l e s z k e d é s é t a t á r s a d a l o m b a . k i f e j l ő d é s h e z . B a r t h am a g a tiltakozik a zsidóellen e s s é g v á d j a ellen és h a n g s ú l y o z z a , A helyzet n e g y v e n é v óta v a l a m i ­ h o g yőaz s i d ó s á g e g y e n j o g ú s á g á t , megváltozott; a m i t ő l

b e n m é g i s

z a b a d fejlődési l e h e t ő s é g é t n e m B a r t h a félt, a za u t o n ó m i s t a g o n d o - s d e s z ó te m e la z ellen, a z b e k ö v e t k e ­ kifogásolja,

lat m e g s z ü l e t é s é t ő l ,

o g y— m i n th e l y e n k i n t k o n k r é t e zett. A k á r p á t a l j a i r u t h é n e k n e k m a h i m u t a t j a — e g y e s e k k i z s á k m á i s m é th e g y v i d é k ig a z d a s á g i a k c i ó r a k l e n n e

s z ü k s é g ü k ,

y o l t a s s a n a k .K ö n y v et é n y e k leirá­ e n n e km a m é g n z e m b e n ak ö n y vm a i ki­ a n n a k sa. Ezzel s

n a g y o b b a tere, m i n t volt

i d e j é n , m e r ta zá l l a m i b e a v a t k o z á s

a d ó iam u n k a l é n y e g é b ő ln e m a n ­

a z ó t a t e r m é s z e t e sv a l a m i v é vált és

n a k á l t a l á n o s

jelentőségét

v e s z i k

e m is azt, h o g y m i m i n d e n len­ m e g s z ű n ta z ellen­ ki, n ee l v é g z e n d őK á r p á t a l j á n és m i ­ állás. D e at ö r t é n t e k b ő lo k u l n i kell n y e nm e g r á z ó ,h o g yan e g y v e n év­ é s átlátni, h o g ya g a z d a s á g i jólét, l a n g o z t a t o t t k ö v e t e l m é ­ javitó s z á n d é k u g y a ns z i l á r d a n köti vel ezelőtt h y e k m a is a k t u á l i s a k ,— h a n e m a l a k o s s á g o t a z á l l a m h o z , á m a n vele

s z e m b e n

n e m z e t i s é g e k n e k , igy a z

o g y b e n n ek i f o g á s o k v a n n a k i d ő k ö z b e n azt, h s i d ó s á g g a ls z e m b e n . E k i f o g á s o ­ v a n n a k az

kifejlődött r u t h é n e k n e k is, o l y a n

i m m a t e r i á l i s

követelései,

o l y a nn e m z e t i s é g ia m b i c i ó i ,m e l y e k ­

kat,

m e l y e k e tB a r t h an e m általá­

n o s s á g b a n ,h a n e me g é s z e n

k o n k r é -

tül,

t é n y e kk a p c s á n h o z fel é s an i z m u sn o r m á l i s fejlődését,

k á r p á t a l j a i s z ü k i t ,—

z s i d ó s á g

e g y r é s z é r e

a zu jk i a d ó k —

h a n e m

e m b r i o n á l i s á l l a p o t b a n m a r a d n a k .

ae z e k a ze m b r i o n á l i sm a r a d v á ­ a m a i H n y o k v a l a m i b e l s ő v a g y k ü l s ő o k

h a n g u l a t r a o l yj e l l e m z ő e n — álta-

l á n o s i t j á k é sak ö n y vl é n y e g é t a b b a n foglalják ö s s z e , m á rn e g y v e n évvel

k ö v e t k e z t é b e n

a z e m b r i o n á l i s

sej­

n t e n z i v m ó d o n fej­ h o g y B a r t h a teket jellemző i l ő d é s n e k i n d u l n a k , u g y r á k kelet­ ezelőtt m e g ­

a p i r o n e za ze l m é l e t i g e n m o n d o t t a ,m i é r tv a ns z ü k s é g zsidó­ kezik. P s á b i t ó , a t é n y e k kritikáját a z o n ­ Ak é ts z e m p o n té s k é t c

törvényre.

a n n e m állja ki. Az o r v o s t u d o ­ ak o n k r é t birálat é s ál­ b á n yu g y a n i s s z á m o s e m b r i o n á l i s talánositott g y ű l ö l k ö d é s eltérése szo­ m e r e d e t űd a g a n a t o ti s m e r , e z e k a z o n ­ m o r ú a n világitja m e g a k é t i d ő s z a k felfogás —

s z e l l e m e között

lévő k ü l ö n b s é g e t .

b a n t ö b b n y i r e j ó i n d u l a t ú a k s

c s a k

al e g r i t k á b be s e t b e nr á k o s o d n a k el.

( S z a b ó Imre)

M ia z a rejtélyes t é n y e z ő , m e l y n e k AR Á K E L M É L E T E K . k l a s s z i k u só k o r

M á r

a

i s m e r t e a rá­

kot. H i p p o k r a t e sm e g e m l é k e z i k ró­ la i r á s a i b a n ; tőle s z á r m a z i k a m a i o r v o s i t e r m i n o l ó g i á b a n

h a s z n á l a t o s

„ k a r c i n o m a "e l n e v e z é s .

G a l e n u s ,

h a t á s a alatt e g y e s e m b r i o n á l i s g a n a t o k e l r á k o s o d n a k , m i g n e m ?

d a ­

m á s o k

C o h n h e i m e l m é l e t e erre

k é r d é s r e n e m

a

felel.

U g y a n e zah e l y z e t ar á k u . n. a irritációs elméletével. M i n d e n k i is­ Kr. előtti m á s o d i k s z a z a d b a n élt m e r i a h o s s z a s irritációk n y o m á n zseniális p e r g a m o s i orvos, a z e l s ő keletkezett r á k o k a t (pl. a p i p á s o k r á k t e ó r i a szerzője: ő a rákot, m i n t

a j a k r á k j a stb.) E g y e st u d ó s o k ezt ah i p p o k r a t e s ii s k o l ah ük ö v e t ő j e a a t a p a s z t a l a t o t általánositva a kró­ s z e r v e z e t a l a p v e t őn e d v e i n e k s z a ­ n i k u s i r r i t á c i ó k b a n látják m i n d e n b á l y t a l a nk e v e r e d é s é b ő l vezeti le. A m o d e r nr á k k u t a t á sv a j j o n re­

r á k eredetét.

E g yf r a n c i as e b é s z ,

M é n e t r i e r é r d e k e se l m é l e t e t állitott

fel a z irritációs r á k m e g m a g y a r á ­ a p e r g a m o s i o r v o s á s á r a . S z e r i n t e a z irritáló t é n y e ­ 2000 é v e se l m é l e t é t ?E z n i n c s telje­ z őh a t á s a alatt b e t e g e s kiválasztás s e n kizárva. S z á m o s m o d e r n k u t a t óz

habilitálja-e

(pl. L a c a s s a g n e , 1 9 3 4 ) igyekszik

a

r á k o t a b e l s ő s z e k r e c i ó s m i r i g y e k

keletkezik, a g y e n g é b bs e j t e k el­ p u s z t u l n a k ,j e l e n t k e z i ke g y é l e t e r ő s

s e j t g e n e r á c i ó , m e l y n e kt u l t e n g ő vi­ ( n e v e z e t e s e n a n e m i h o r m o n o k . ) n a r c h i k u sr á k o s n ö v e k e ­ k ö r ü l i z a v a r o k r a visszavezetni. M o ­ talitása a é s b e nn y e r kifejezést. V é g e r e d ­ d e r n biológiai é s k é m i a i f o r m á b a n d a

régi

H i p p o k r a t e s G a l e n u s f é l e

n e d v t e ó r i a é l e d itt u j életre. G a -

m é n y b e n

e z a felfogás a d a r w i n i

kiválasztási elv p a t h o l o g i a i alkal­

a z á s a , m e l y n e k k ü l ö n é r d e k e s s é ­ l e n u s t ó ln a p j a i n k i g s z á m o s m á s r á k ­m ge, h o g y o l y a n k o r keletkezett e l m é l e t látott m é gn a p v i l á g o t , d e e g y i k s e mt e l j e s e n kielégitő

s h a

(1926), m i k o ras z a k b e l i b i o l ó g u s o k

v é g i g o l v a s s u k G u s t a v e R o u s s y n a k ,

n a g y r é s z e m á r l e s z á m o l t a

d a r w i ­

a jelenleg

n i z m u s s a l , v a g y l e g a l á b b is

a n n a k

l e g i s m e r t e b b

r á k k u t a t ó n a k

f r a n c i a

m o s t m e g j e l e n t kis

o r t h o d o xf o r m á j á v a l .

Á ma z e m ­

r i o n á l i s e l m é l e t t e ls z e m b e n f e l m e ­ k ö n y v é t (Le c a n c e r Libraire Ar- b l l e n v e t é s itt is é r v é n y e s . A. m a n d C o l i n , Paris 1 9 3 9 )u g y n e h e ­ rült e r ó n i k u s irritá­ z e nt é r h e t ü n k ki a z elől a l e h a n g o ­ szervezetet érintő k i ó ks z á m a r e n d k i v ü ln a g y s : k ö z ö t ­ ló m e g á l l a p i t á s elől, h o g y a r á k c ü k c s a k k e v é s vezet r á k o s o d á s r a . v é g s őo k á t illetőleg m a alig t u d u n kt ia zo k ae n n e k ?E r r ea k é r d é s r e t ö b b e t , m i n t H i p p o k r a t e s k o r á b a n . M a z irritációs e l m é l e té p p o l y k e v é s s é E g yi d ő b e n

d i v a t o s volt

a r á k

e m b r i o n á l i s e r e d e t é r ő l b e s z é l n i . a z e l m é l e t

hipotézise.

E Z

C o h n h e i mp r á g a i pro­

fesszortól e r e d (1882), a k i

felel, m i n t C o h n h e i m

szerint

A v a g y t a l á n fertőző b e t e g s é g r á k ?

a.

E z a feltevés is m e g f o r d u l t

e g y e ss e j t e k n e m k ö v e t i k a z o r g a ­t ö b bk u t a t óf e j é b e n . T ö b b e n a rák.

b a c i l l u s á t is felfedezni vélték. E z e k

s o k .E g y e sa n y a g o k n a km i n t pl. a ( m i c - k o r o m n a kv a g y k á t r á n y n a k rákr o c o c c u sn e o f o r m a n s ; s a c c h a r o m y k é p z őh a t á s aé v s z á z a d o kó t a i s m e ­ c e s n e o f o r m a n s , stb.) n a g y r é s z e retes. A n g l i á b a n„ c h i m n e y s w e e p e r a f a n t a s z t i k u s r á k b a c i l l u s o k

v é g l e g e s e n leszerepelt. U j tet a r á k „virus

l e n d ü l e ­ d i s e a s e " volt a n e v ee g y

fertőző e l m é l e t é n e k a

filtrans"-ok

f e l f e d e z é s e

adott. E z e k a v i r u s o k m i k r o s z k o ­

k é m é n y ­

s e p r ő k n é l

gyakori

a m e l y n e k

r á k o s t e r m é s z e t é t

1 7 7 5 b e nk i m u t a t t a

b e t e g s é g n e k , m á r

Percival Pott.

p o n láthatatlan, d e p o r c e l l á n s z e r ű e n N a g yd á t u m volt a r á k k u t a t á s tör­ m e l y e k ­ t é n e t é b e nm i k o r két j a p á n k u t a t ó ,

á t h a t ó p a t h o g é n t é n y e z ő k ,

n e km é g o r g a n i k u s jellege s e m biz­ Y a m a g i v a és I t c h i k á v a e l ő s z ö r idé­ tos, e g y e s b i o l ó g u s o kb e n n ü k látják zett elő kisérletileg rákot, azáltal, a z

ö s s z e k ö t ő k a p c s o t

a z o r g a ­

n i k u s és a n o r g a n i k u s lét között.

h o g ye g yn y u l

f ü l é t

k á t r á n n y a l

k e n t é k be. Ez a kisérlet e l s ő m e g ­

P e y t o n

R o u s s , m a j d Fujig o n d o l á s r a a z irritációs-elmélet hi­ n a m i és Y n a m o t o k i m u t a t t á k , h o g y v e i n e k látszik igazat a d n i . A z o n b a n egy, a t y u k n á le l ő f o r d u l ó k ö t ő s z ö ­ n e m m i n d e n irritáló a n y a g o k o z rá­ veti

r á k ilyen v i r u s h a t á s á n a k kot, c s a ké p p e nak á t r á n y . Nyile r e d m é n y e . E b b e na ze s e t b e n a fer­ vánvaló, h o g y e j e l e n s é g m a g y a ­ tőző r á k kisérleti u t o n átvihető a rázatát a k á t r á n y b a n levő speciális betegről a ze g é s z s é g e se g y e d r es a

a n y a g o k jelenléte a d j a .E z a n y a g o k k u t a t á st u d o m á n y o sé r t é k e k é t s é g ­ vegyi ö s s z e t é t e l e m a j d n e mt e l j e s e n telen. M é g i s v a l ó s z i n ű ,h o g y az e s e t a z o n o s a z o nn e m i h o r m o n o k é v a l speciális, m e l y n e ke r e d m é n y e i

n e m (follikulin stb.) a m e l y e k r á k k é p z ő a l k a l m a z h a t ó ka ze m b e r i r á k r a . E zh a t á s á r a L a c a s a g n e m u t a t o t t rá u t ó b b i n a ke g é s z klinikai m e g j e l e n é ­ 1 9 3 4 b e n . Ar á ke n d o k r i n - é s vegyisi f o r m á j a u. i. kizárja, h o g y a rá­ e l m é l e t es z ö v e t k e z i k itt s e szövet­ k o t fertőző b e t e g s é g n e kt e k i n t s ü k . W a r b u r g és i s k o l á j a

b i o k é m i a i

u t o n közelitették m e g a r á k p r o b l é ­ m á t . As z ő l ő c u k o rs e j t e n b e l ü l i fel­ h a s z n á l á s a o x i d á c i ó

k é t f é l e k é p történhetik:

v a g y t e j s a v r a való h a s a ­

d á su t j á n . Az első a n o r m á l i s m ó d , m i g a m á s i k k a l a szervezet a k k o r él,

h a

n e m áll

e l e g e n d ő o x i g é n

r e n d e l k e z é s é r e .W a r b u r g h o g ya r á k o ss z ö v e t

k i m u t a t t a ,

k e z é se r e d m é n y ea m o d e r n r á k k u ­ tatás egyik l e g s z e b b e r e d m é n y e . J ö v ől e h e t ő s é g e ie g y e l ő r e k i s z á m í t ­ h a t a t l a n o k .E b b e n a p i l l a n a t b a n r á k k e l e t k e z é s végleges

a

é s t e l j e s e n

kielégitő m a g y a r á z a t á v a l ez; a z el­ m é l e ts e m szolgál. A r á k k e l e t k e z é s i b e l s őm e c h a n i z m u s a a z o r v o s t u d o ­ m á n ym a i fejlett á l l á s a mellett

is

n a g y r é s z ti s m e r e t l e n terület.

a n y a g c s e r é j é ­

G u s t a v eR o u s s y k ö n y v e2 2 0 o l d a ­ b e n az a m á s o d i k m ó d az u r a l k o d ó . lon t ö m ö r és m é g i s k i m e r i t őö s s z e ­ Feltevése szerint, h aa s z e r v e z e t foglalását a d j a a r á k p r o b l é m a m a i v a l a m e l y r é s z e b á r m e l yo k b ó l n e m á l l á s á n a k . O l y a nk é r d é s ez, m e l y jut e l e g e n d őo x i g é n h e z ,u g y a tej­

t u l m e g ya zo r v o s t u d o m á n y k e r e t e i n

s a v a sh a s a d á s r ak é p e ss e j t e k

s e g y f o r m á n é r d e k l i a biológiát, a

tul­

s u l y b aj u t n a ks e l n y o m j á k a n o r ­

szociális o r v o s t u d o m á n y t ,s ő t a böl­

m á l i s sejteket. E za „ k é m i a i r á k o -

cseletet is. ( G e r ö l y K á l m á n )

s o d á s "W a r b u r g kifejezése szerint. E k o r s z a k a l k o t ó k u t a t á s

jelentősé­

gét m é l t á n s z a n k c i o n á l t a a z

1 9 3 2 -

A

„ S A J T Ó T U D O M Á N Y " , M I N T

„ K Ö Z V É L E M É N Y I R Á N Y I T Á S ben W a r b u r g n a k megitélt o r v o s t u ­ T U D O M Á N Y " . A„ s a j t ó t u d o m á n y " d o m á n y i Nobeldij. A r á k f e j l ő d é s t i p i k u s „ n é m e t "t u d o m á n y .A K O ­ e l s őo k á t illetőleg a z o n b a ne z a z R U N K m e g i r t a m á r , h o g y m é g e l m é l e ts e mn y u j t végleges felvilá­ F r a n c i a o r s z á g b a n is egy n é m e t p u b ­ gositást. licista k e z d e m é n y e z é s e áll m ö g ö t t e s h aa z a m e r i k a i o r o s z G a l l u p N a g yl é p é s e k k e l vitték elő a k é r ­ é „ k ö z l e m é n y k u t a t á s á t ó l " e l t e k i n t ü n k .

d é s t a r á k k ö r ü l i kisérleti k u t a t á ­

k o m o l y a ns z á m b a v e h e t ő

„ s a j t ó t u d o -

m á n y t "c s a kN é m e t o r s z á g b a n talá­

t e r m é k ,

a m e l ys z a b á l y s z e r ű e né s

közeli i d ő k ö z ö k b e n jelenik m e g

(ez l u n k . M á s u t t legfeljebb a „sajtótör­ a z i d ő k ö zn e ml e h e t h o s s z a b b e g y t é n e l e m " divik. P a u lD e S u r y D'As- hétnél). E n n e k at e r m é k n e k általá­ p r e m o n t svájci e g y e t e m it a n á r m ü ­ n o s jelleggel é s á l t a l á n o s é r d e k k e l ve, L a P r e s s e á travers les ages, a k i kell birnia, é se l s ő s o r b a na z a k t u á ­ a f r e i b u r g i e g y e t e m e na d z s u r n a ­ litással kell v i s z o n y b a n állania. Tar­ lisztikai „ m a g á n " k u r z u s o k a t ,

m e g ­ t a l m a áll k ö z l e m é n y e k b ő l , g o n d o l a ­ é r d e m e l t eas z i g o r u kritikát; G e o r - t o k kifejtéséből, m e g i t é l é s e k b ő l , is­ ges Weill c a e n i p r o f e s s z o r m ü v é n m e r e t t e r j e s z t é s b ő l , egy b i z o n y o s kö­

p e d i gm i n d e na l a p o s s á g a mellett is t u l z o t t a n

kifejezésre

z ö n s é g

k i a l a k i t á s a

é s m e g ő r z é s e

jut s z e r z ő j e

célzatával". C s o d a e ,h a ilyen „de­ h i s z t o r i k u s beállitottsága. M a af r a n ­finiciók" h á t t e r é b e na ze g é s z n é m e t ciák v e z e t n e ke b b e n a h i s z t o r i z m u s - „ s a j t ó t u d o m á n y " b a n az u j s á g t u d o m á n y területén; d e m e g y át? k é t s é g e s , h o g y lehet-e ezt é r d e m n e k b e t u d n i ? Boutillier d u Rétail k ö n y v ­

s ú l y o sv á l s á g o n

Két a l a p v e t ő t e n d e n c i ak ü z d egy­

m á s ellen a n é m e t s a j t ó t u d o m á n y táros 1 9 3 4 b e n a zA c a d é m i e d e s Sci­ körüli vitában. A z egyiket e l s ő s o r ­ e n c e sM o r a l e s et P o l i t i q u e s előtt b a n gyakorlati e m b e r e k képviselik, fejtette ki, m i l y e n é r d e k e s s e g é d ­ a k i k r a k o n c á t l a n u l t i l t a k o z n a k e s z k ö z e at ö r t é n é s z n e k a z ujság; m u n k á j u k m i n d e n n e m ű „ t u d o m á ­ Jean M o r i e n v a l af r a n c i a s a j t ó m e g ­ n y o s " vizsgálata é s r e n d s z e r e z é s e t e r e m t ő i r ő l irt k ö n y v e t ; A n d r é ellen. A m á s i k a th i v a t a l o s a n „ t u d ó ­ Ravry L e s O r i g i n e sd e la P r e s s e et s o k n a k " e l i s m e r t s z e r z ő k vallják. d e l I 'm p r i m e r i e c i m e n1 9 3 7 b e n ér­ Ez u t ó b b i a kn e m i s m e r i k el a „saj­ tekezett h a s o n l ó k é r d é s e k r ő l .D e t ó t u d o m á n y t " teljesj o g ut u d o m á n y ­ m i n d e z e k n é l é r d e k e s e b b és jellem­ i n a k . Ak é t ellentétes i r á n y felfo­ z ő b b an é m e t t e o r e t i k u s o k h ő s i k ü z ­ g á s a ellen 1 9 3 3 ó t a k é t m e t ó d u s d e l m e , a m e l y e te d d i g n e m s o k s i k e r a l a k u l t ki a n é m e t s a j t ó t u d o m á n y ­ k o r o n á zu g y a n ,d em é g i s figyelem­ b a n . E g y r é s z t i g y e k e z t e k kiterjesz­ reméltó, a zu j s á gé sa z u j s á g t u d o ­ teni a s a j t ó t u d o m á n y o s vizsgálatát m á n y f o g a l m a z á s á n a k végleges (?) a m á s i k k é t k ö z v e l e m é n y a l a k i t ó m e g f o g a l m a z á s á é r t . M a r t i n M o h r , t e c h n i k a im e g n y i l v á n u l á s r a , a film­ a berlini sajtóintézet igazgatója pl. re é sa r á d i ó r a is; m i n d e z e k e t igy i g y e k s z i k m e g h a t á r o z n i a saj­ e g y ü t t „publicisztikai v e z e t ő e s z k ö ­ t ó t u d o m á n y t :„ a civilizáció t ö r t é n e ­ zök" n é v alatt s z o k á s összefoglalni. te, a m e n n y i b e n a za z u j s á g i r á s b a n Am á s i k „iskola" a s a j t ó t u d o m á n y t a k ö v e t k e z ő k b e n szintetizálja a s z i g o r ú a n a s a j t ó t e r m é k e k r e sze­ g o n d o l k o d á s t :o l y a nm u l t lefolyása, r e t n é korlátozni, vagyis a z u j s á g r a a m e l y at ö r t é n e l e m h e z és a z élő je­ és folyóiratra. E n n e k a z i r á n y n a k l e n h e z (egykép) tartozik, a z e m b e r a ze l ő h a r c o s aH e i d e titkos t a n á c s o s m u n k á j á n a k g y ü m ö l c s ea z egyre a D e u t s c h eZeitungswissenschaftlicherV e r b a n d „vezetője". m e g u j u l ó f o r m á k b a n m e g n y i l a t k o z ó Idő s z o l g á l a t á b a n " . Felesleges eről­ k ö d n i és h á r o m s z o r is e l o l v a s n i ezt

C s o d a b o g a r a k b a n p e r s z en i n c s hi­ a n y a k a t e k e r té s k ö d ö s m o n d a t o t ; á n y a n é m e ts a j t ó t u d o m á n y m é g attól n e m l e s zs e mé r t h e t ő b b , s e m egyelőre k e v é s s ék i e s i b e r k e i b e n . v i l á g o s a b b ! V a g yv e g y ü n k egy m á sT e s s é ke l o l v a s n iak ö v e t k e z ő c i m e t ilyen u j n é m e t definiciót, m a g á r ó l a z é st u d o m á s u l v e n n i , h o g y Prof. H a n s ujságról; O t t oG r o t h ,a n a g y m u l t ú A. M ü n s t e r h u s z o l d a l a sp r o g r a m a F r a n k f u r t e r

Z e i t u n g s z e r k e s z t ő j e

t i k u s m ű v e c s k é j e túljutott m á r a m e g f o g a l m a z n i : m á s o d i k k i a d á s o n : D e r Wille z u v á l l a l k o z á s b ó l e r e d ő U e b e r z e u g e n— e i n g e r m a n i s c h e r

igyekezett ezt igy „ G a z d a s á g i k ö z l e m é n y ,

a z a z m e c h a n i k u s eljá­ W e s e n s z u g i nd e rV o l k s f ü h r u n g des r á s s a ls z á m o s p é l d á n y b a n előállitott n e u e nS t a a t e s . V o mS i n nd e r d e u t s c h e n Z e i t u n g s w i s s e n s c h a f t . G o e t h e

s z e r i n tu g y a na ze m b e r l e g s z e n t e b b c i m e na d t á k ki erről a tárgyról tar­ é sl e g t e r m é s z e t e s e b b t ö r e k v é s e a tott e l ő a d á s a i k a t , és a z u j s á g t u d o prozeliták k e r e s é s e ; a lipcsei p r o ­ m á n y mellett f o g l a l k o z n a k a film­ f e s s z o r ezt a zo l y a n n y i r a á l t a l á n o s

t u d o m á n n y a lé sa r á d i ó t u d o m á n y a g e r m á n s á g n y a l is; p e r s z em i n d i gc s a k a „ve­ javára igyekszik kisajátitani. „Két zetés" s z e m p o n t j á b ó l s z á m b a j ö v ő e m b e r it u l a j d o n s á g o t

évtizedóta— irja — t ó t u d o m á n y

teljes

an é m e t saj­ oldalai é r d e k l i k a „publicistát" a

i n t e n z i t á s á v a l

f i l m b e né sar á d i ó b a n is, n e m p e d i g szinte k i z á r ó l a gm a g á v a la z ujság­ a p u s z t á n t e c h n i k a i , a m e r ő b e n gal foglalkozott, m i n ta m i n d e n k i „ p o l i t i k a m e n t e s " k é r d é s e k . I m e , v é l e m é n y e szerint e d d i g l e g h a t h a ­

i d e i r j u k al i p c s e i e k alaptételét:

t ó s a b b

n e m z e t i szocialista e g y e t e m é r d e k é ­

publicisztikai

b e f o l y á s o l ó

„A

eszközzel... M o s t a z o n b a n e l ő b b r e b e naR e i c h s s t u d e n t e n f ü h r u n g u j kell n y o m u l n u n k . At ö b b i p u b l i c i s z ­s á g t u d o m á n y i alosztálya elutasít tikai v e z e t ő e s z k ö z t is e g y e n k é n t b e m i n d e ns z ű k s z a k i m e g s z o r i t á s t é s kell v o n n u n k f e l a d a t a i n k k ö r é b e " . M ü n s t e rp r o g r a m e l ő a d á s aé s Zei­ t u n gu n d Politik c. m ü v e ellen Dr. Karl K u r t h é sD r .W o l f g a n g Hollm a n n foglaltak é l e s e n állást D u r c h ­

a d i á k o km u n k a k ö z ö s s é g e i b e n m e g ­ valósitja m i n d e n publicisztikai e s z ­ k ö z t u d o m á n y o s t á r g y a l á s á t ( n y o m ­ tatás, film, rádió), a publicisztikai v e z e t é sá t f o g ó s z e m s z ö g é b ő l " .

b r a c hd e r Z e i t u n g s w i s s e n s c h a f t ci­ M ü n s t e r vázolja a z u j s á g t u d o m e n . I r á s u k ak ö l n i e g y e t e m u j s á g - m á n ye d d i g i k i a l a k u l á s á t , m é g p e ­ t u d o m á n y o s intézete k i a d á s á b a n je­ d i g igy: „ S z o r o s a b b a n vett k u t a t á ­ lent m e g . Az „ u j s á g " s z ó

félreve­ si területét tekintve, a z u j s á g t u d o zet, a s z e r z ő k szerint. Z e i t u n g h e ­ m á n yo l y a ne m b e r i m e g n y i l v á n u l á ­ lyett a N a c h r i c h t s z óé s f o g a l o m s o k k a l foglalkozik, a m e l y e k l á t h a t ó kell, h o g yf o g l a l k o z t a s s a as a j t ót u ­

jelek k ö z b e i k t a t á s a segitségével —

d o m á n y t e l s őh e l y e n . A hir fogal­

irás, k é p , rajz — a ze m b e r e k vélem aa t ö r v é n y , a tantétel, a m ű r e ­ m é n y a l a k i t á s á t e l s ő s o r b a n politikai m e k f o g a l m a i m e l l és o r o z a n d ó , é s ü g y e k b e n b e f o l y á s o l n i k é p e s e k " . m i n t ilyen a l a p v e t ő e n f o n t o s foga­

E z e nas z é l e s e b bm u n k a k ö r ö n b e l ü l A a zu j s á g t u d o m á n y „a politikai p u b i s z ó é s a k é p as z e l l e m hirvivői; hir li cisztika t u d o m á n y á n a k o r o s z l á n ­ l o m ,k ü l ö nt u d o m á n y té r d e m e l .

jelleggel b i r n a k . „Az ujság, a n a p i ­

része".

E z e ku t á nm i s e m t e r m é ­

l a pt e h á t af o r m a i l a g , a n y a g i l a g é s

s z e t e s e b b ,m i n t az, h o g y M ü n s t e r a időbelileg l e g á l t a l á n o s a b bhirhordozó", ir já k a s z e r z ő k A z „ u s á g t u lipcsei u j s á g t u d o m á n y o s. i nt éz e tj n e ­-

d o m á n y "t e h á t

—h a t u d o m á n y

v é n e k Publicisztikai Intézetté való k u t a t á s r a á t k e r e s z t e l é s é t s z o r g a l m a z z a . épitett t e r e m t őt a n ta k a r u n k érteni ...Amit a w e i m a r ir e n d s z e ra l a t t alatt v a l ó b a n r e n d s z e r e s

s z e r z ő i n k k e l

— „ist d i e W i s s e n ­ virágzó h a l a d ó

s c h a f t v o nd e n G e s e t z e nd e r s t ä n ­

i r á n y ú

i r á s t u d ó k

n e mt u d t a k elérni, a z t m o s t a né.

d i g e n n a c h r i c h t e n m ä s s i g e n V e r a r ­ m e t n e m z e t i s z o c i a l i z m u s lépésrőlb e i t u n g u n dö f f e n t l i c h e n D a r b i e t u n g l é p é s r e megvalósitja, c s a k é p p e n a l l e n G e s c h e h e n s " . e l l e n k e z ő előjellel. A t u d o m á n y o k p o l i t i z á l ó d n a k . A n n a k jeléül

a z o n b a n ,

h o g y a

p u s z t á n

A z

a politikai

u j s á g t u d o m á n y irányitás é s

u d o m á n y a . M i n t ilyen h i r h e d tn é m e t p a r t i k u l a r i z m u s t m é g „vezetés" t k é n y t e l e n k e l l e t l e n b e l ef o g o l v a d n i a m a ii d ő k s e mt u d t á k kiirtani, a l i p c s e i e k s e mh a g y t á k a n n y i b a n dolgot, é s M ü n s t e r p r o f e s s z o r

a

Dr.

a k ö z v é l e m é n y t u d o m á n y b a . T u d o ­ m á n y o se r e d m é n y e i r ő l

m é g

k o r a i

o l n a itéletet m o n d a n i ; e l é g e d j ü n k eré­ v e g azzal, h o g y t u d o m á s u l v e s z l y e s e b b e n k ö v e t e l i k a s a j t ó t u d o - m z ü k , m i n t k o r t ü n e t e t . ( L a c z k o m á n y n a k igazi „ k ö z v é l e m é n y i r á n y i - s é n e s ) t á s t u d o m á n n y á " való kibővitését. D KarlRaut á r s a s á g á b a n a n n á l

Z e i t u n g s w i s s e n s c h a f t u n d Publizistik

V I L Á G S Z E M L E A VILÁGPOLITIKAI „TENGELYEK" MAI DILEMMÁI Abban a viszonylagos szélcsendben, amely Csehszlovákia megszállása után bekövetkezett, napról-napra mindjobban megfigyelhető, hogy az eu­ rópai tőkés nagyhatalmak politikája, minden látszólagos „dinamikus" mozdulatok ellenére, e g y helyben mozog.

változások

és

A két „tengely"

(Berlin-Róma és London-Párizs) egymásról kölcsönösen kimutatják, hogy zsákuccába jutottak és — ezuttal mindkét oldalon igazat beszélnek.

Mindaddig

tatva ismerik el, amig mindkét fél tehetetlensége és kiuttalansága minden­ ki előtt nyilvánvalóvá lesz, a sajtó és az ennek nyomában vergődő

átlag­

olvasó véleményei két véglet között mozognak. Az egyik véglet, mint mindig, a „megijedt kispolgár", az erőszak si­ kere előtt mindig meghajló kislelküek ijedezése, amely ikertestvére a „megindult kispolgár-nak, a totális támadót és rombolót üdvözlő barna­ vagy feketeinges ujjongásnak. E z ikertipus véleménye i g y foglalható öszsze: Az egyik: Lényegében nem történt semmi, nem változott semmi Mün­ chen óta. A z agressziv államok tovább foglalnak és ujabb foglalásokkal ijesztenek, mig a nyugati demokráciák tovább kapitulálnak. Mindaz, amit ezek vezetői tettek és tesznek: az egyoldalu garancia-vállalások a veszé­ lyeztetett kisebb államokkal szemben, a fegyverkezések gyorsitása, a nyu­ gati államokban, a Daladier-kormány rendkivüli intézkedései, Anglia és Franciaország tárgyalásai biztos gazdasági tulsulyukkal érik el céljaikat. A másik véglet: Nagyjában minden rendben lesz már, Chamberlain, Daladier és Roosevelt megmutatták Hitlernek és Mussolininek, hogy to­ vábbi hóditásaikat nem türik, a veszélyeztetett államok már biztositva vannak, ami volt — volt, következik egy békés periódus. E felfogás sze­ rint, amelyet a polgári és polgári-demokratikus sajtó e g y része és ennek befolyása alatt az ujságolvasók elég nagy tömege vall, H i t l e r é k „egy idő­ re biztositották magukat" és ha még többet akarnának, erről egyelőre le kellett mondaniok, különben az összes többi államok fegyveres ellentállá­ sával találkoznak s el vannak veszve... A z igazságot még csak a két véglet között sem kereshetjük, tekint­ ve, hogy a kettő alapjában egy-ugyanazon eszmekörnek felel meg,

azonban, am

Amilyen hamis és gyerekes a demkoratikus államok, teljes ka­ pitulációjában való bit (vagy az attól való félelem), éppoly naiv a totális hatalmak „mindenhatóságá"-tól való félelem (vagy abba vetett h i t ) . Min­ den felelős tényező tisztában van Németország és Olaszország sulyos belés külpolitikai helyzetével, amely egyrészt ujabb és ujabb kitörésekre kényszeriti a vezetőket, de amely ugyanakkor kilátástalanná, szinte lehe­ tetlenné teszi számukra azt, hogy egy komoly ellenséggel szemben nagy háborúba kezdjenek. A németországi belső helyzetet illetőleg érdemes idéznünk pár hivatalos és félhivatalos adatot: Németország államadósságai, amelyek évek óta belföldi forrásokból (a honi lakosság önkéntes, de főleg kényszer-hiteleiből) származnak, és amelyek hivatalos kimutatás szerint 1937 januárjától 1938 januárjáig 3600 millió márkával növekedtek, ugyanezen hivatalos összeállítás szerint mult év januárjától ez év januárjáig 9200 millió márkával növekedtek és összesen már huszonnyolc milliárd márkát tesznek ki. E z hasonmása a mult háború végén (1917—18-ban) volt németországi pénzügyi helyzet­ nek, amikor a kölcsönök voltak egyetlen forrása. A z infláció, amely szintén a mult háború vége felé jelentkezett először, mint a fedezetlen, be nem váltott senki által nem jegyzett bankjegykibocsátás következménye, a mai Németországban ismert és nagyarányú jelenséggé vált. A z árak, minden kényszeritő rendszabályok ellenére felfelé mennek. A Daily Telegraph berlini tudósitója irja április 15-én: „ A nyilvános piacokon naponta láthatók heves jelenetek, mert az árak hirtelen emelkedtek és hiány van élelmiszereikben. Nagykereskedők és kisárusok, boltosok és vásárlók kö­ zött heves vita folyik..." A z áremelkedés folytán a munkások állandó béremelési mozgalomban vannak, a sztrájkok (amelyeket sokszor maguk a nemzetiszocialista mun­ kásképviselők v a g y a nemzetiszocialista pártba belépett baloldali elemek vezetnek) egymást követik, általános jelenséggé. Váltak. Ugyancsak hábo­ rúvégi jelenség a tulhajszolás és a felszerelések felujitásának elhanyagolá­ sa: az ipari apparátus (gyárak, bányák, vasutak, stb.) nagyfokú leromlása. A Wirtschaftskurwe c. folyóirat, amelyet a Frankfurter Zeitung ad ki gazdasági körök részére, elég sötét képet fest erről a jelenségről: „Mind több (ipari) területen — irja a vezető közgazdasági, orgánum — elégtelennek bizonyul az ipari kapacitás. A felszerelések hiányossága különböző az egyes szakmákban. Különösen drasztikus módon meglátszik a vasutaknál időlegesen előállott zavarokon, hogy e g y tényleges hiányt nem lehet szervezéssel eltüntetni (hinwegorganisieren). Más jellemző pél­ da: az áramhiány. N e m célszerű exportterveket kovácsolni, ha ezeket nem tudjuk teljesiteni." Mindezek a háborúvégi jelenségek még fokozottabb mértékben jelent­ keznek a két háborúban is megrengetett olasz közgazdaságban és a d ö g rováson tengődő japán gazdasági életben. E z utóbbiról e g y amerikai meg­ figyelő, a Foreign Office c. folyóirat levelezője irja: „ A z összes gazdasági ágak rendkivüli feszültségben vannak. Japán állami adóssága elérte 1938ban a 16 milliárd jent. A nemháborús ipar csaknem a földön hever, a há­ ború kezdete óta e g y millió 300 ezer munkanélkülit dobott uccára. Minden dolgozó ember elitéli a háborút, amely ellen nemcsak munkások és parasz­ tok lépnek fel, hanem a liberális tőkés polgárság is. Többszáz polgári ra­ dikális vezető és több ezernyi munkás-aktivista került börtönbe." Ezzel

szemben az Erkölcsi Mozgósitás Nemzeti Ligá-ja, amelyet a kormány a hangulat emelésére szervezett, a hivatalos szervek bevallása: szerint teljes kudarcot vallott. Milyen kilátásokkal indul hát ez a Japán a nagy erővel éppen most kezdődő ellenoffenziva letörésére? És milyen kilátásokkal kez­ denének bele máris kimerült európai szövetségesei e g y nagy és nehéz háborúba? A német-olasz „sikerek"-től elkábult vagy pánikba-esett sajtó és en­ nek „kispolgári" olvasója beszél az u. n. „Villámháborúról", amellyel a né­ met-olasz haditechnika e g y csapással leteriti a „kivénült demokráciákat". D e erről szó se lehet. II. Vilmos is ugy számitott, hogy a porosz had­ sereg nagy helyzeti, technikai és szervezeti fölényével egyszerre ( „ m i r e a falevelek lehullanak") végez Franciaországgal és Angliával, még mielőtt az orosz segitség (érvényesülhetne. Láttuk, hogyan sikerült: az első „vil­ lámgyors" előmenetel után következett a négyéves álló háború és a né­ met-osztrák csapatok mindenütt mélyen az ellenség területén állottak 1918-ban, amikor végső vereséget szenvedtek. Ma sem jobb a helyzet, sőt: a nyugati hatalmak katonai ereje ma aránylag sokkal nagyobb, mint volt 1914-ben, Szovjetoroszország gazdaságilag, katonailag és szervezetileg többszöröse a cári Oroszországnak, az akkor teljesen védtelen kis országok Németország, körül ma állig felfegyverkeztek, Amerika készen áll a nyu­ gati hatalmak segitségére és ezuttal előreláthatólag nem három és fél év után, de (amint maguk az amerikai vezetők mondják) talán három hónap mulva belekényszerül: a háborúba. Ezen az óriási helyzeti és erőbeli tulsu­ lyon alig változtatnak valamit a támadó hatalmak kisebb-nagyobb területfoglalásai és zsákmányai. Nagyon keveset változtat Olaszország szövetsé­ ge, amelynek lakosságát már ma izzó német-gyülölet füti, amelynek szá­ razföldjét szinte e g y csapásra elszigetelheti: és kiéheztetheti a ma is két­ szeres-háromszoros fölényben lévő ango-francia-amerikai tengeri és légi­ flotta és amelynek kormánya ma sem sokkal inkább hajlandó (Berlint kö­ vetni a kilátástalan „nagy ugrás"-ban, mint 1914-ben. M é g kevésbé szá­ mithat Berlin Japán segitségére, amelynek kormánya már ma minden al­ kalommal siet kijelenteni és bizonyitani, hogy „nem tartozik a totális ál­ lamok blokkjához" stb., hogy neki csak Kinával és Szovjetoroszországgal van számolni-valója, de nem kiván rossz viszonyban lenni: Angliával és Amerikával. Hosszú nehéz háborúról van szó — efelől nem (kételkednek maguk a német katonai körök sem. E g y igen befolyásos német katonai iró, von Metsch tábornok nemrég Berlinben megjelent Wehrpolititik (Hadipolitika) c. könyvében olvashatjuk: „Senki se tudja, mily nehéz lesz a következő háború. D e hogy nehéz lesz, azt már ma mindenkinek tudnia kell. Ezen keveset változtat a hatal­ mi növekedés. Akinek többje van, mint eddig volt, annak többet is kell megvédenie, mint eddig..." - „Nem kell tulbecsülni a stratégiai rajtaütés hatásának tartósságát! Ennek valószinű kezdeti sikerei nem biztositják a végső sikert." S ő t : „ A brutális béke-rontás csak a külpolitikai: hadihely­ zet kiélesitéséhez vezet." Ugyanakkor a szerző rámutat a háború belső tár­ sadalmi hatására is: „Már békeidőben bénitólag hatnak a hadseregre a társadalmi feszültségek. (Wehrlähmend). Háborúban azonban döntő hatá­ suk lehet. Hadipolitikai tévedés azt hinni, hogy a háború szükség-helyze­ tében a társadalmi szakadékok bezárulnak. Amint a fegyveres harc vál-

ságokon megy át (célzás a minden háboruban elkerülhetetlen vereségek­ r e ) , sokkal nagyobb annak veszélye, hogy az ellentétek kiélesednek."

Igy az imperializmus mindkét tábora sulyos dilemma előtt áll. A nyugati („demokratikus") csoport dilemmája: v a g y tovább kapitulál a másik csoport előtt, elősegiti annak erősödését és ezzel kimondja maga felett a halálos itéletet, v a g y pedig háborúval veri vissza és ezzel felidézi egyben a gyarmati népek és Középeurópa forradalmát. A központi (totális) hatalmak dilemmája: ujabb nagymérvű hóditá­ sok nélkül nem élhetnek tovább, sőt, végső fokon, csak az angol-francia világhatalom megdöntése és öröklése elégitheti ki őket, viszont a hábo­ rút, amely ehhez vezet, nem kockáztathatják; előre nincs más utjuk, mint a folytonos és végső „ugrás a sötétbe", de vissza sincs ut; a fegyverkezés lassitása, a háborús gazdálkodás átvezetése „normális" gazdasági állapot­ ba sulyos belső krizist és katasztrófát jelentene; a háborús gazdálkodás­ ról és fegyverkezési tempóról nem mondhat le éppen akkor, amikor ellen­ felei utólérhetetlen tempóban fogtak hozzá a fegyverkezéshez, viszont azt folytatni, éspedig ugy folytatni, hogy a tőkében, anyagforrásokban és em­ beranyagban messze felette álló nyugati ellenfelekkel szemben le ne ma­ radjon, nem képes másképp, csak ujabb és ujabb erőszakos hóditásokkal. Mindkét csoportnak csak a harmadik félnek, a nemimperialista Kelet­ európának ós Ázsiának testén keresztül volna átmeneti, imperialista át­ vezető utja: ha együttes frontban mindenek előtt leverhetnék ezt a ko­ losszust, ezzel kikapcsolhatnák a világpolitika algebrájából azt a tényezőt, a forradalom szörnyű kérdőjelét, amely minden számitást megdönt, hogy aztán „végre egyedül" vagyis zavartalan kettesben hozzáláthassanak a maguk világfelosztó háborújához. De erről belátható időn belül szó se le­ het. Amellett, hogy Európa Nyugatán és Amerikában semmivel se lehet­ ne a lakosság (hadsereg) előtt indokolttá tenni e g y ilyen háborút azokkal szemben, akik békésen épitik a maguk életét és senkit se bántanak, ennek a háborúnak is hosszúnak, nehéznek, kimeritőnek kellene lennie, amely­ ből, győztesen v a g y leverve könnyen a forradalmat hozhatja haza a had­ viselt népek tömege. És ha végül meg mernék kockáztatni a kormányok ezt a nagy, legnagyobb „ugrást a sötétbe", ahhoz előbb együtt kellene len­ niük, előbb félre kellene tenniük egymásközötti ellentéteiket. Viszont ezek az ellentétek ahelyett, hogy eltünnének, hovatovább kiélesednék, I m e : még e g y dilemma: az imperializmus egészének a dilemmája.

Ebben a történelmi konfigurációban, amelyben a béke lehetetlennévált, de a háborura még egyik fél se tudja rászánni magát, minden hata­ lom és hatalmi csoport részére csak rövid lejáratu, szinte naponként vál­ tozó, zavaros, lavirozó kötéltánc-politika lehetséges, abban a reményben, hogy „majd csak hoz az idő valamit", e g y olyan eseményt, amely lénye­ ges változást idéz elő a helyzetben és lehetővé teszi a döntő fordulatot egy véglegesebb megoldás felé. Kiki a maga módján, a maga érdekeinek megfelelően és a maga mód­ szereivel egyensulyoz, taktikáz, menőverez: Anglia és Franciaország a müncheni tervvel (Kelet felé irányitani: a né-

met expanziót, háborút provokálni Hitler és Sztalin között és „semleges" pozicióból gondoskodni róla, hogy ez minél tovább tartson, hogy aztán a két kimerült ellenséget a maguk javára „intézzék e l " ) , csődöt mondott és azt idézte elő, hogy a Szovjetek és Németország, külön-külön és „elveik fenntartásával" enyhitették az egymás ellen folytatott harcot: nem ül­ tek fel a provokációnak. A müncheni tul egyoldalu taktikát e g y kétoldalu, helyesebben kettős, párhuzamos-vonalú taktika követte, amely abból áll, h o g y Németország ellen mozgósitja mindazon országokat, amelyek fenye­ getett helyzetben vannak, garancia vállalásokkal, a Szovjettel való tár­ gyalásokkal és fegyverkezéssel sakkban tartja (illetve akadályozza ab­ ban, hogy erőszakkal, megkérdezés és ellenszolgáltatás nélküli tovább hó­ ditson) , de ugyanakkor minden lépésnél elég ajtót hagy nyitva arra, hogy Németország is érvényesithesse — de csak „békés" uton — befolyását legalább annyira, hogy azonnali háborúra ne kényszerüljön. E taktika várható eredménye: Németország „megpuhulása" és időnyerés. Ha elég hosszú ideig mehet ez i g y , Anglia és Franciaország fölénye a fegy­ verkezésben és befolyásban eléggé megnőhet ahhoz, hogy ujból „felülről" beszélhessen a totális államokkal, esetleg megtörje a tengely egységét is és akkor — majd meglátjuk, esetleg ott kezdjük, ahol elhagytuk... Ehhez a politikához csatlakozik, a semleges közvetitő szerepében, de valójában H i t l e r és Mussolini terjeszkedését akadályozón, az U S A . A totális államok csoportja e párhuzamos taktikára megfelelő, ugyan­ csak párhuzamos taktikával felel: kapva-kap minden neki meghagyott lehetőségen, éhesen ront be a nyitva hagyott ajtókon (Jugoszláviába, Romániába, Lengyelországba és az északi kis államokba), de ugyanakkor hatalmas csapatmozdulatokkal készül arra, hogy szükség esetén az első kedvező alkalommal ujabb erőszakos csapással tegye semmivé ellenségeinek időközben felhalmozott gazdásági és fegyverkezési fölényét, amint Csehés Morvaország megszállásával és az ott szerzett zsákmánnyal semmivé tette Anglia e g y évi fegyverkezési akciójának minden előnyét. A z elmondottakban benne van a „kivülálló harmadik", a Szovjetunió várakozó és viszonylag tartózkodó politikájának magyarázata. A Maisky formula, amellyel ez az állam Londonban fellépett, igen egyszerű: „Amenynyiben bárhol bárki fegyveres agresszió áldozatává lesz, az alulirott hatalmak kötelesek azonnal minden erejükkel a megtámadott segitségére sietni." E z lényegesen különbözik azoktól a garanciáktól, amelyek v a g y a függetlenséget biztositják a határok nélkül, v a g y a terület épségét óvják a függetlenség emlitése nélkül és ezáltal oly nyulósak, hogy ütőerejük szinte a nullával egyenlő. Ennek elfogadása nemcsak a veszélyeztetett ki­ sebb államoknak nyujt elegendő biztositékot, hanem az aláirókat is biz­ tositja afelől, hogy nem támadhatják meg, illetve — e g y ujabb müncheni fogással nem uszitják ellene nyugati vagy keleti ellenségeit. Ugyanak­ k o r eléggé összeforrasztaná a védekezők egységét ahhoz, hogy közös há­ ború esetén egyiknek se — és főleg a minden imperialista hatalom által gyülölt és rettegett kolosszusnak — ne kelljen attól! tartania, hogy szö­ vetségesei a közös ellenséggel titokban paktálnak, müncheni manőverrel ellene zuditják az ellenfél haderejének főtámadását, a különbéke és árulás gondolataival kacérkodnak, szóval, hogy a becsületes végig-harcolás he­ l y e t t azokat a fegyvereket használják, amelyeket a ma még mindig hatal­ mon lévő „müncheniek" oly előszeretettel őriznek árzenáljaikban...

Megállapithatjuk tehát, hogy a végletes vélemények nem állják m e g a helyüket. Amilyen balgaság azt hinni, hogy „minden rendben van már", éppoly helytelen az állitani, hogy „semmi se változott". B á r még távol ál­ lunk attól, hogy Anglia és Franciaország, akár a vörös veszélynek a R a j ­ náig való terjedését is kockáztatva, elszántan utját állják a tengely ter­ jeszkedésének, a mai politika mégis lényegében különbözik a müncheni taktikától. A másik oldalon: bár ez az uj taktika nagyon megneheziti a nyilt fegyveres támadásokat és hóditásokat, „rendben" nincs m é g sem­ mi, sőt, még csak most vált a helyzet igazán rendetlenné és mindaddig, amig más helyzetben, más emberek más politikára nem szánják el m a ­ gukat, állandóan tarthatunk váratlan kirobbanásoktól, kisebb-nagyobb „sötétbe-ugrásoktól..." Más emberek — igen. H o g y a maiak, akik Mün­ chent is létrehozták, nem gondolnak valami határozott fordulatra, amely a háborút kockáztatva hajlandó megakadályozni a háborút, azt bizonyit­ j a a legujabb jelszó, melyet a Times lanszirozott és a sajtó a világ min­ den táján nagy zajjal kapott f e l : „ N e m törődni semmivel! Dolgozni, üz­ leteket kötni — mintha semmi se történnék. A többit bizzuk a kor­ mányokra". (K.)

AZ ANGOL-FRANCIA-OROSZ EGYEZMÉNY Ami május folyamán világpolitikailag történt, mindaz e g y történel­ mi célt látszik szolgálni — amennyiben a mai világpolitikában egyáltalán lehet összefogó célokról beszélni, — s röviden Európa és a világ átcsoportositásának kisérlete névvel jelölhető. Kisérlet arra, hogy a világhá­ ború óta kialakult hármas-csoportosulás ( 1 . demokratikus-békeakaró ál­ lamok; 2. totális-háborús blokk és 3. Szovjet-szövetség) helyébe egy ket­ tős csoportosulás álljon és ezáltal az eddigi napról-napra ingadozó és vál­ tozó, a békét és háborút egyaránt kizáró helyzetből olyan uj tisztultabb helyzet álljon elő, amelyben valami — békés v a g y háborús — tartósabb politika lehetséges. Ki-kivel ? E z nemcsak a háborúnak, de a békének is a főkérdése. Nemcsak a háborúban, de a békében i s — ami tulajdonképpen „háború, más eszközökkel" — két félnek, két frontnak kell egymással szembenállnia; három front tartósan nem lehetséges. Már München i s ilyen kisérlet volt. A z o t t létrejött négyes pak­ tum célja is a két csoportra-osztás v o l t : egyik oldalon a négy imperia­ lista nagyhatalom; a másikon a Szovjetunió és a feláldozott v a g y felál­ dozandó kisállamok. A szeptemberi eseményekről, lord Runciman prágai szerepéről, Chamberlain berchtesgadeni, godesbergi és müncheni müködé­ séről ujabban közzétett okmányok igazolják, hogy mindezeken a tárgya­ lásokon, ahol e g y közös szövetséges, Csehszlovákia feldarabolását és ki­ szolgáltatását döntötték el, a feláldozott állam keleti nagy védőjének kép­ viselőit meg nem kérdezték s az egyetlen találkozón, amelynek célja a szovjet-képviselők informálása volt, Bonnet francia külügyminiszter csak azt közölte, amit a sajtóban is nyilvánosságra hoztak. H a ehhez m é g hozzávesszük azokat, — amik főleg a Hodzsa- és Sirovy-kormányok tag­ jainak és a csehszlovák diplomatáknak most közzétett nyilatkozataiból kiderültek — hogy a többszörösen feltett kérdésre, hogy a szovjetek haj­ landók-e a megtámadott kis szövetséges segítségére sietni, a válasz minden

esetben határozottan igenlő volt, hogy e segitség konkrét végrehajtására a megfelelő utakat és módokat egy formálisan harmadik féllel megkötött ad hoc megállapodás is biztositotta; hogy a Lengyelországnak a tescheni fenyegetés miatt küldött ultimátum hatása alatt nemcsak Lengyelország mérsékelte magatartását, hanem a már akkor halódó Kisantant is fellé­ legzett és Magyarországot intette mérsékletre és végül, hogy mindezek ellenére a nyugati hatalmak nem a megtámadott védelmét, hanem annak feláldozását határozták el, — ugy tisztán áll előttünk, hogy a cél nem a béke biztositása volt (ami éppen az együttes francia-angol-orosz nyomás­ sal lett volna elérhető), hanem: a négyes paktum, amely a Kelet- és dél­ keleteurópai kisállamok feláldozásával az emlitett kettős frontcsoportositást készitette volna elő. Szükséges volt kitérnünk e multbeli eseményekre, hogy megérthes­ sük Anglia, Franciaország és a Szovjetunió magatartását a folyamatban levő tárgyalásokban, melyeknek e g y francia-angol-szovjet együttmüködés, a totális-támadók megfékezésére irányuló békefront létrehozása s ezen az alapon uj átcsoportositás a célja: itt a békét akaró nagy és kis államok v é ­ delmi frontja; ott az erőszakos hóditásokat és a világ uj felosztását akaró totális államok támadó csoportja. Mondanunk sem kell, hogy a három szóbanforgó állam közül Anglia ma­ gatartása a döntő, helyesebben: attól függ az uj frontalakulás létrejötte, annak kiterjedése, hatékonysága és tartóssága. Franciaország álláspont­ ja eléggé világos: „Megyek, de neked is jönnöd kell" — amit eléggé ér­ vényre juttatott azáltal, hogy Angliát a saját szigetországa védelmét cél­ zó tengeri és légi fegyverkezésen tulmenően az általános hadkötelezettség bevezetésére és olyan szárazföldi hadsereg megteremtésére kényszeritette, amivel a kontinensen is segitőleg közbeléphet. A Szovjetunió követelése ennél is egyszerűbb: semmi egyoldalúság — teljes kölcsönösség. De A n g ­ lia diplomáciája, képviselőinek minden harcias és mindentigérő nyilatkoza­ tai ellenére, a hónapokig tartott tárgyalások alatt alig látszott lemondani arról, hogy „mások kaparják ki neki a forró gesztenyét". A z angol ja­ vaslatok mindi a mai napig nemcsak odairányulnak, hogy Lengyelország v a g y Románia megtámadása esetén mások, főképpen a Szovjetunió visel­ j e az ezeknek i g é r t segitség minden terhét, de azáltal, hogy a Szovjet­ unióval határos többi államoknak (Esztország, Lettország, Litvánia, Finn­ ország) semmilyen garanciát nem nyujtott, nyitott ajtókat rezervált a Kelet és Északkelet felé irányuló német terjeszkedésnek és annak a lehe­ tőségének, hogy (a totális államok ellen irányuló) megfelelő nyomás után más helyzetben és más ponton kezdhesse azt, amit Csehország megszállá­ sa után abba kellett hagynia: a müncheni politikának, a Kelet ellen irá­ nyuló négyes-politikának uj változatát... Remélhetjük, hogy a szovjet dip­ lomácia intranzigens magatartása, a francia és lengyel diplomácia közvetitése, a közvélemény sürgető türelmetlensége és főleg az ellentábor fe­ nyegető készülődései (az olasz-német katonai szövetség megkötése első­ sorban) jobb belátásra késztetik Chamberlaint és Halifaxet és az egyez­ mény, amelynek közeli létrejöttét biztosra veszik, lehetővé teszi a három nagyhatalom szoros és fenntartás-nélküli együttműködését a béke megőr­ zésében és a támadó-kedvű totális blokk megfékezésében. A z uj frontalakulás létrejöttének egyik igen fontos eleme az angol­ török egyezmény, amely egyben előzménye és következménye a békefront-

nak. Anglia és a Szovjetunió együttműködése valóban, alig lett volna el­ képzelhető és még kevésbé megvalósitható Törökország közremüködése nélkül, amely kezébe tartja a Dardanellák szorosait, azt az egyetlen utat, amelyen át Anglia és Franciaország Fekete-tengeri szövetségeseit, elsősor­ ban Romániát ( s ezen át Lengyelországot i s ) megsegitheti s a Szovjet­ unió is flottájával a Földközi-tengeri angol-francia hajóhad segitségére siethet. A készülő — és e percben talán már létre is jött — angol-francia­ szovjet békevédő egyezményt nemcsak az angol-török megállapodás, de más egy-, két-, és többoldalu kötelezettség vállalások egészitik ki: a lengyel­ angol kölcsönös védelmi szerződés, az angol megsegitési nyilatkozat R o ­ mániával és Görögországgal szemben, stb. Hatékonysága a Balkán-szövet­ ségen keresztül még olyan országokig is elnyulik, mint Jugoszlávia és Bulgária, amelyek mai és lokális helyezettségükben német- és olaszbarát politikára kényszerülnek. O l y kiterjedt, minden izében átgondolt és dif­ ferenciált, az egyes kisebb államok lokális és időleges érdekeit is fenntartó biztonsági és védelmi rendszer, amely nemcsak háború esetére biztosithat­ ja az abban érdekelt államok teljes fölényét és győzemét, hanem egy tartósabb európai egyensulynak és békének is fenntartó gépezetévé válhat. Ezzel a védőszerkezettel sem materiális (katonai és gazdasági) erő­ ben, sem politikai és szociális hatékonyságban nem vetekedhetik az, amit a támadó tengely vele szembehelyez: az olasz-német katonai szövetség: a nyers katonai erőnek és nyers imperialista érdekeknek ez az éppoly szimp­ la, mint népszerütlen, társadalmilag erőtlen és gazdaságilag kilátástalan, mechanikus össze-szögezése, amely ugyszólván két ország zárt határai közé szorul és szigetelődik. Persze balgaság volna a német-olasz, háborús szövetség létrejöttének jelentőségét tagadni. E lépéssel Olaszország, amely még pár évvel ezelőtt Strezában Angliával és Franciaországgal együtthaladt Németország ellen és még 1937-38-ban is Anglia felé ka­ csintgatott, hosszú időre a német imperiálizmus sorsához kötötte a sorsát. De éppoly vakság volna, ha nem vennők észre ennek a mégoly sűrűen vastraverzeit épitménynek keskeny és süppedékes alapzatát. A z épületet magát kétségtelenül elég szilárdan összefogják annak összetevői: a két hatalmas, kitünően felfegyverzett hadsereg, a hatalmas hadiipar, a száz­ százalékos, totális (háborús) gazdasági és állami szerkezet mindkét or­ szágban és végül: a két „lemaradt" és „kisemmizett" imperializmus közös érdeke a világ uj felosztásában. De mindenki látja az épület alapjainak rettenetes gyengeségeit i s : 1. a két állam közismert szegénységét, főleg nyersanyag-forrásainak szörnyű elégtelenségét; 2. a két állam hóditó tö­ rekvéseinek nyomasztó népszerütlenségét (nemcsak a külvilág közvélemé­ nyében, hanem otthon i s ) , amely népszerütlenség nem utolsósorban az olasz lakosság kiolthatatlan német-ellenszenvében és a német lakosság ki-kirobbanó olasz-ellenes hangulatában nyer kifejezést; 3. a tengeri haderő teljes elégtelenségét arra, hogy az egyesült angol-francia-orosz flot­ tákkal szembenállva megakadályozzák az Amerikából, Afrikából vagy akár Ázsiából való utánipótlást és végül: 4. a német-olasz tengely ugy­ szólván teljes elszigeteltségét, amely nem kismértékben éppen a többi gyengeségek következménye. A t á m a d ó tengely külső gyengeségére nézve jellemző, hogy a német

és olasz diplomáciának minden arra irányuló kisérlete, hogy a többé v a g y kevésbé semleges államokat a német-olasz tengely politikájának akár­ csak távolról és ködös formában is kedvező nyilatkozatokra birja, csütör­ tököt mondott. A r r a az „ártatlan" német kérdésre, hogy veszélyeztetve érzik-e magukat Németországtól, a legtöbb kérdezett állam — ezek között Svájc és Hollandia, — kitérő választ adtak. A Roosevelt táviratában fel­ sorolt államok többségének (ezek között olyanoknak, mint Lengyelország, Románia és mások), fel se tették a kérdést. A német diplomácia megnem­ támadási szerződésre irányuló ajánlatai az északi államok részéről válasz nélkül maradtak. A z egyetlen akvizició eddig: a jelentéktelen szerepet játszó német-litván kereskedelmi szerződés és jószomszédsági nyilatkozat és az eddig még alig ható és hatásában az angol-román és francia-román kereskedelmi szerződések által keresztezett német-román gazdasági egyez­ mény. M i több: a német-olasz tengely front-szélesitő törekvései igen halavány sikerrel jártak még azokban az államokban is, amelyek szövetsége­ seinek számitanak: Spanyolországban és Japánban. A m i a tengely alapzatainak belső gyengeségét illeti, ennek eddigi szimptómáihoz ujak jelentkeztek: a milánói és veronai tüntetések „Musso­ lini 1919-es programjának végrehajtásáért", a düsseldorfi „Reinmetall" üzemek alkalmazottainak fellépése: „ H a Essen és Krupp a német nehéz­ ipar szive — mondotta ujabban a D A F (Deutsche Arbeitsfront) egy ve­ zetője, — ugy Düsseldorf és a „Reinmetall" üzemek annak tüdeje". Ez üzemek több tizezernyi alkalmazottai ujabban e g y beszéd során, amelyet a gyárudvarokon összegyüjtött tömegnek az igazgatósági épületből megafonokon továbbitottak, igen hangos és ellenséges véleménynyilvánitásokra került a sor, amelyet órák mulva sikerült lecsillapitani s végül az a tény, hogy mint az a nemrég Hamburgban készült és Amerikába szál­ litott Bolivar hajóval történt, a német ipar termékeit a külföld mind sü­ rübben utasitja vissza a felhasznált nyersanyagok silánysága miatt; magasrangú tiszteknek ujabb tömeges elbocsátása; az adó-bonoknak, mint fizetési eszköznek bevezetése, stb., stb. Mindennek tudatában vannak a tengely vezetői. A z ünneplésnek, amelyben a német és olasz sajtó és szónokok Cianot és az uj szerződést ré­ szesitik, elég kétségbeesetten hangzik a vezérszava: „Zusammen schwimmen, oder zusammen untergehn". — „ E g y ü t t uszni v a g y együtt beful­ ladni". Maga Hitler, számottevő kijelentéseiben, elég mérsékeltnek mutat­ kozik, de különösen Mussolini, aki különben befelé oly magasztos tónusú turini beszédjében szükségesnek tartotta a külföld megnyugtatására (és nem kevésbé: szövetségesei fékezésére) kijelenteni: Jelenleg nincsenek Európában olyan kérdések, amelyek eléggé fontosak és sürgetők volná­ nak ahhoz, hogy e g y háborut igazolhatnának". És végül, minid minden ha­ sonló helyzetben, legjobban érzik és éreztetik, a nagy és hosszú háborúra való felkészületlenségüket a német vezető tisztikar tagjai, akik közül ujabban Loeb repülőtábornok, Quade és Stülpnagel nemrég kinevezett vezérkari tábornokokat és más 30 magasrangú tisztet bocsátottak el. E z ingadozásokkal azonos értelmű a szövetségeseknek, Franconak és Japánnak ujabb ingadozása. Franco tábornok azzal, hogy a győzelem di­ szes ünneplésével egyidejűleg Angliával folytat beható tárgyalásokat e g y nagyszabásu hosszulejáratu kölcsön megszerzéséért és az ünnepi beszédek során főleg békés, épitő-terveit helyezi előtérbe, eléggé tisztán kifejezi,

hogy egy német-olasz világhóditó háborúban reá aligha lehet szá­ mitani. Ehhez nem annyira a spanyol katonai diktátorok jóakarata hiány­ zik, mint inkább az erejük és bizalmuk: amellett, hogy a hosszú polgárhá­ ború végletekig kimeritette Spanyolország belső erejét, hisz nehéz földraj­ zi helyzetében annak a biztos veszélynek tenné ki magát, hogy az angol, francia és amerikai hadiflották egy csapással elzárják Olaszországtól és Németországtól. Talán nem éppen alaptalan a párizsi jobboldali sajtónak az a hiradása, hogy Göring tábornagynak tervbevett részvétele a madridi győzelmi ünnepségeken azért maradt el, mert a diszállványon helyét A m i Japánt illeti, ennek helyzete és magatartása az európai totális tengellyel szemben nem kétséges. A most Berlinben és Tokióban egyide­ jüleg folytatott tárgyalások során Németország arra igyekszik rábirni tá­ volkeleti „elvbarátját", hogy az antikomintern paktum katonai szövet­ séggé alakitsák át. A nyomás eddigi eredménye: Japán visszautasitó ma­ gatartása és — ujabb kormányválság Japánban, amelynek kitörése a kö­ zel jövőbeni várható. I t t is arról van szó, hogy Japán számára mindennél fontosabb kinai háborúban és az esetleg ehhez csatlakozó szovjetellenes háborúban mennyire számithat és számithat-e egyáltalán európai barátai támogatására. És itt is nagy a sulya a belső gyengeségnek, a háborúban való kimerültségnek. E z olymérvű, hogy bátran kimondhatjuk: Japán ma az imperialista államok világ-láncolatának leggyengébb gyűrűje és ha ar­ ra a kérdésre kellene felelnünk, melyek azok a területek, ahol a teljes társadalmi szakadás és átalakulás legelébb bekövetkezhetik, bátran azt felelnők: Korea, Mandzsuria, Japán, Észak-Kina... Mihez kezdenek hát a totális hatalmak e szorongatott helyzetükben? Egyesek szerint — és mind több vélemény ide összpontosul: — háborút kisérelnek meg. Kétségbeesési-háborút (Verzweiflungskrieg), villámhá­ borút (Blitzkrieg) — még mielőtt a helyzet rosszabbodik, mielőtt az an­ gol-orosz-francia együttmüködés hatását megmutathatja és mielőtt a most rekrutált angol szárazföldi hadsereg kitanul és felszerődik. Mások szerint ellenkezőleg: Anglia és Franciaország inditják meg a preventív háborút: még mielőtt Németország v a g y Itália ujabb foglalással teszik próbára az uj védelmiszövetséget. Danzigban v a g y máshol. Amint nem látszik észszerünek ez utóbbi feltevés, éppugy alig hihetünk abban, hogy a totális tengely a mai helyzetben kénytelen volna már a végső kétség­ beesett — és kilátástalan kisérletre. Egyelőre — és még talán j ó ideig — a német és olasz belső és külső helyzet, amely a háborút számukra kilá­ tástalanná teszi, elég lehetőséget nyujt még arra, hogy háború nélkül továbbhuzza létét és jobb alkalomra várjon és — végső szükségben — ki­ sebb, veszélytelenebb „békés" előretörésekkel próbálkozzék. Ilyennek lát­ szik: Danzig. E g y német városban és környékén, amelyet ténylegesen máris Berlinből kormányoznak, állandó feszült légkört fenntartani, ezzel az otthoni közvéleményt ébren tartani és a morgást elnémitani, burkolt csapatszállitásokkal egy államcsiny-félét (esetleg hirtelen népszavazást) véghezvinni és ilyen uton — megfelelő tapogatózások után —i annak „bé­ kés" csatlakozását merni — ez a legkisebb ellentállás utján való kisérletezés politikájának, amelyet Hitler követ, a következő lépése lehet. Ang­ liától és Franciaországtól függ — megint Angliától és Franciaországtól — h o g y ez Hitler számára lehetségessé válik-e v a g y sem. E d d i g mindeneset-

Petain

re gyanus az, hogy a Times és a hivatalos angol diplomácia a danzigi kér­ désben való békés megegyezést ajánlgatja Lengyelországnak, anélkül, hogy ugyanakkor megfelelő hangon rendre intené Németországot és h o g y egyes jólcélzott hangok az angol-francia közvéleményben máris igy teszik fel a kérdést: „Háborút Danzigért?" (M.)

KÖZÉPEURÓPAI KÉRDÉSEK A MAGYAR IPAR VÁLSÁG 4 Kezdődött j ó néhány hónappal ezelőtt a L'Oeuvre jólértesült Madame Tabouis-jának „leleplezésével", mely szerint Németország és Magyaror­ szág között oly értelmű megállapodás jött létre, hogy Magyarország be­ rendezkedik Németország mezőgazdasági cikkekkel való ellátására, amivel szemben Németország iparcikkeket szálilit Magyarországnak. Következett természetesen az érdekelt oldalakról a cáfolat, majd folytatódott Kunder Antal magyar kereskedelemügyi és iparügyi miniszter cikkével a Neues Wiener Tageblatt-ban, mely problematikusan taglalta a kérdést a „csupán gazdaságosan termelő ipar fenntartására" vonatkozólag. S most itt v a n gróf Teleki Pál magyar miniszterelnök választási programbeszéde, mely­ ben bejelenti, hogy számot kell vetni a magyar gazdasági élet struktura­ változásával. Miről van szó tulajdonképpen? Arról-e, hogy Magyarország beillesz­ kedjék Németország „életterébe", azaz lemondjon iparáról s vállalja is­ mét azt a szerepet, amelyet az Osztrák-Magyar Monarchiában betöltött, az őstermelő gyarmat szerepét? E kérdés természetesen erősen összefügg az aktuális politikai, sőt külpolitikai motivumokkal; legalább is a középeurópai politika legujabb eseményei élezték ki ilyen kategórikussá a problé­ mát és sürgetik a döntést. De a probléma lappangó állapotában azelőtt is megvolt, csakhogy akkor maguk az érdekeltek is helyesebbnek vélték lap­ pangó állapotban való tartását, minthogy felszinre kerülvén nagyon is vi­ lágosaknak látszottak volna vonatkozásai, Most pedig, a politika szinpa­ dára tolva hazafias és egyéb szinekben pompázó rivaldafények kápráztat­ ják és vakitják el a nézők és látók szemeit. A magunk részéről különböző okokból eltekintünk ezektől a fények­ től. N e m kutatjuk, hogy a nyugati szomszédnak belpolitikában alkalmazott a kölcsönös állampolitikai érdekek érvekkel alátámasztott végzetszerű ta­ lálkozásáról van szó. A gazdasági motivumok bizonyára elvonatkozta­ tott, de bizonyára döntő voltának — szemmel tartásával vizsgáljuk a problémát és ugy véljük, hogy ebből a szempontból is két oldala van. A z egyik az ipar kérdése, a másik a mezőgazdaságé. A d v a van u. i. az ipar, melynek követelése eredetében egyértelmű volt az ország függet­ lenségének gondolatával, léte valóban viszonylagos függetlenséget jelen­ tett és elvesztése bizonnyal maga után vonná a függetlenség megszünését is. A z 1842-ben alapitott Országos Iparosegylet az önálló és független ma­ gyar vámterület jelszava alatt igyekezett az ország piacát magának bizto­ sitani és az 1844-ben Kossuth által megalapitott Védegylet ezt a piacot akarta megszervezni. H o g y hogyan és mivé fejlődött volna a magyar ipar,

eszközei érvényesülnek-e ebb

ha a 48-as forradalom, amely a szabadversenyes polgárság társadalmi ér­ vényesülésének kísérlete volt, győz, — persze tisztán akadémikus kérdés, de mindenesetre következtetni tehet rá, hogy mennyire napirenden volt a ma­ gyar gazdasági élet átkapitalizálódásának a szükségessége, ha a forradal­ mat követő elnyomásban és gyarmati visszaszoritottságban elég gyors tempóban alakultak komolyabb ipari vállalatok, ugyhogy az 1852-ben az iparban alkalmazott 79 gőzgép száma 1863-ban már 480-ra emelkedett, a kiegyezés pedig már 1244 olyan ipari vállalatot talál az; országban, amely 20-nál több (összesen 112.345) [munkást foglalkoztat. A z utána következő liberális korszak még kevesebb gátat vetett az ipar fejlődésének és az 1890-i összeirás már 2364 gyárról tud, bár a termelt áruknak csaknem a fele az élelmezési iparra esik, vagyis a mezőgazdasági termelés nyers­ anyagát dolgozza fel, ami a gyarmati viszony magasabb fejlődését mutat­ ja, amikor az áruexportot a tőkeexport váltja fel. A világháborúig terjedő periódus a maga meglassudott ipari fejlődésével — 1914-ben csupán 2893 a gyárak száma Magyarországon — élénken illusztrálja a kapitalizmus piaci nehézségeit, ami az osztrák iparnak a magyarországi ipar elnyo­ másában és Magyarországnak, mint felvevő piacnak, kiegészitő élettérnek a biztositásában áll. A háború utáni megváltozott helyzet egyrészt az ipar dezorganizálását, másrészt a függetlenség hatása alatti hirtelen lendületét jelentette. 1918-ban kb. 1600 g y á r maradt Magyarországon, de 1921-ben már 2124, 1924-ben 2876 g y á r működik ismét, azaz a megkisebbedett országban több gyár van már, mint a háború előtti Magyarországon. Azután a fejlő­ dés már csaknem egyenesvonalu, csupán az 1930-32-es világválság okoz kisebb átmeneti visszaesést E fejlődés képe különben a következő: Termelt érték Munkáslétszám : (milió P-ben) Év: Gyárak száma: 1921 2124 158.928 979,4 1922 2494 197.546 1377,3 1923 1412,4 2739 218.413 1821,4 1924 2876 206.291

1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935 1936 1937

2972 3287 3544 3533 3519 3491 3424 3324 3352 3387 3491 3700 3902

221.118 234.758 271.303 272.568 274.140 246.655 218.466 202.531 219.372 236.426 267.192 299.033 336.844

1749,8 1929,1 2342,2

2876,8 2867,1 2491,8 2058,6 1822,6 1763.4 1954,3 2201,4 2582,4 2952,4

Külön fejezet mindenesetre, és nagyrészt ebben leli magyarázatát a magyar ipar exportlehetősége, hogy pl. 1929-ben 274.140 munkása több bért kap, mint 1937-ben 336.844 munkás: 459.415.000 pengővel szemben 443.711.000 pengőt. E r r e és a szociálpolitika hátramaradottságára vezet­ hető vissza, hogy a magyar ipari termék annak ellenére, hogy a felhasz­ nált nyersanyag nagyrészét külföldről kell behozni, még mindig verseny­ képes és az 1937-beni 2.952.438.000 pengő értékű ipari termelésnek több, mint 10 százaléka, és pedig (322.938.000 pengő érték) került kivitelre.

A tökeakkumulációnak e gyors tempójából, melyet a fenti statisztika elárul, következtetni lehet az ipari rentabilitás magas fokára is. De ugyanez megállapitható abból a tényből is, hogy az ipar „mezőgazdasági hozzájá­ rulás" cimen jelentékeny áldozatokat hozott a mezőgazdaság javára, az agrárvédelmi intézkedések közvetve a banktőkével összefonódott ipari tő­ két érintették, nem szólva a Nemzeti Önállósitási Alapról és egyéb alapok tőkegyűjtéseiről, melyek mind a financtőke tartalékjaiból kerültek ki. A z állami gazdálkodás, az adómegoszlás statisztikai adatai i s élénk tanusá­ got tesznek arról, hogy az agrártőkével szemben az ipari tőke összeha­ sonlithatatlanul nagyobb terheket visel, nem beszélve arról, hogy az ipari tőkének számot kell vetni még a mai körülmények között is a munkavál­ lalók bizonyos szervezettségi fokával és szociális vivmányaival, amivel szemben áll a mezőgazdaságban foglalkoztatottak államhatalmilag garan­ tált kiszolgáltatottsága. ( A városi munkás átlagos évi keresete 1000-1200 pengő, a mezőgazdasági, munkásé é v i 250-400 pengő közt mozog). Mindebből pedig csak azt a következtetést akarjuk levonni, hogy az. ipari rentabilitás lényegesen magasabban áll a mezőgazdasági felett és csak ez teszi képessé a háború előttihez képest erősen megduzzadt állami apparátus eltartását, a mezőgazdaságnak a válságban véghezvitt nagyará­ nyú finanszirozását és a mezőgazdasági kivitel magasfokú prémiumrendszerét. Ha tehát az ipart leépitenék, akkor ez nemcsak magát az ipart érintené, — sőt bizonyos tekintetben az ipart a legkevésbé, hiszen a tőke minden valutaintézkedés ellenére is megtalálja a módját, hogy más, idegen, messzi területeken keresse üdvét, — hanem magát az állami apparátust, amelynek a mai labilis külpolitikai helyzetben fokozódó igényei vannak és az agrártőkét is. A veszteség az ország gazdasági strukturáját, illetőleg te­ hát kettős: az elmaradt termelési jövedelem, amelyet az agrártermelés nem tud pótolni, és az elmenekült tőke, s ezzel az ország elszegényedésé­ nek folyamata feltartóztathatatlanul megindul, a munkaerő s az alsóbb rétegek sorsváltozásáról nem is beszélve, melyek vizsgálatát e tanulmány­ ban szándékosan ki is kapcsoltuk. A másik része a problémának a mezőgazdaság. E z talán még szoro­ sabban összefügg a kivitel kérdésével, mint az iparé. 1938-ban Magyaror­ szág összkivitele 521.935.000 pengő volt. Ebből 239 millió Németországra, 44 millió Olaszországra esett. E z utóbbi 283 millióból 72 százalék agrár­ termék volt, azaz az ipari kivitel tulnyomóan nemesvalutáju országokba, az agrárkivitel gyenge valutáju országokba irányult. Ebből nem arra akarunk rámutatni, hogy az ipari kivitel valutáris szempontból is e l ő nyösebb az országra, hanem arra, hogy az ipari kivitel kiesése a gazdasági függőséget is fokozza. A z agrártermékeknél ugyanis a szállitási költség jóval lényegesebb szerepet játszik mint az ipari termékeknél, különösen Magyarországon, amelynek nincs tengere. Önként adódik tehát, hogy az agrártermékek piacául a szomszédos országok szolgálhatnak, azaz, mivel a szomszédországoknak szintén kivitelük van agrártermékekben: Német­ ország és Olaszország. De éppen e két állammal a magyar kereskedelmi for­ galom clearing-megállapodás alapján bonyolódik le, azaz a behozatal-kivi­ teli különbözet nem aranyban vagy valutában, hanem áruban egyenlitő­ dik ki. Hogyan állunk már most e két országgal kereskedelmi szempontból ? Magyarország összkivitele 1938-ban, mint emiitettük, 521.935.000 pengő

volt. A behozatal ezzel szemben, 418.169.000 pengő. A külkereskedelmi ak­ tívum tehát 103.766.000 pengő. Ha e többletet aranyban vagy nemesvalutában kapná meg Magyarország, ugy azt kellene mondani, hogy külkeres­ kedelmi forgalma a nemzeti vagyon gyarapodását jelenti. Csakhogy e 103 millió pengő többletből a Németországgal való kereskedelmi forgalomra 68.3 millió pengő, Olaszországra pedig 18.7 millió pengő esik. 103 millió pengőből tehát 87 millió pengő az a kiviteli többlet, amelyért ujabb áru­ kat kapunk, (ugyanez a szám az előző évben 66 millió volt), olyanokat, amelyekre tulajdonképpen nincs szükségünk és amelyek csak a külkeres­ kedelmi mérleg egyensulyának a helyreállitását, nem pedig szükségletek kielégitését célozzák. Azaz, hogy ez a mérleg ne legyen ilyen sulyos, ag­ rárexportunkat vegyunk kénytelenek fokozni, tehát nemcsak a fölösleget, hanem azon tulmenő tételeket is exportálunk. ( I g y történhetett meg, hogy a kivitt kukoricát, hogy a hizlalás kárt ne szenvedjen, romániai, nemesvalu­ táért való vásárlással kellett pótolni, másfelől pedig Németország előbb az ágyu, aztán a vaj jelszava alatt az általunk exportált gabona nagyré­ szét nyomban eladta Rotterdamban világpiaci áron alul, hogy fegyverke­ zési nyersanyagot vásárolhasson.) A kiviteli többlet tehát nemhogy gazdagitaná, hanem ellenkezőleg szegényiti Magyarországot. A z ipar leállitása következtéiben azután Ma­ gyarország erőszakos tempóban lenne kénytelen agrárkivitelét fokozni, s ezzel az ország értékeinek valóságos végkiárusitását rendezné meg. De az agrárkivitelnek bizonyos országokra való utaltsága teljes gazdasági és po­ litikai kiszolgáltatottságot is jelent. Agrártermékeink felvételére csak két ország hajlandó, tehát nem állunk a világpiacon, ahol kiviteli cikkeink ára az általános kereslet-kinálat alakulása, illetve világhatalmi állások sze­ rint igazodnék, hanem ki van téve. egyoldalu diktálásnak, hiszen ha az ér­ dekelt tényezők visszautasitanák a felajánlott, sőt előirt árakat, ugy az ország kivitele teljesen le is állhatna. ;S az ilyen kiszolgáltatottság magá­ ban hordja a politikai függőviszonyt i s ; a felkinált árban bennefoglaltatnak bizonyos politikai követelések is, melyek megtagadása ugyanolyan kö­ vetkezményekkel járhat, mint a kikötött ár visszautasitása. N e m valószinű, hogy mindezt ne látnák azok is, akik a programba vett reagrarizálódási koncepcióért lelkesednek. D e ha közelebbről meg­ nézzük, hogy személy szerint kik azok, akik a kivülről jött tervek hazai szószólóivá szegődtek, nem nehéz gazdasági magyarázatot kapni e buzgó­ ságra. Köztudomású ugyanis, hogy gabonát csaknem 100 százalékban, sőt még az állati termékeknek is több, mint a felét a nagybirtok exportálja. A kisbirtok ugyszólván teljesen saját szükségletre termel és a középbirtok is inkább a közeli városi piacokat keresi fel. A nagybirtoknak tehát emi­ nens érdeke, hogy az agrárexport méginkább fokozódjék, még akkor is, ha az ellenérték szájharmónikákban jön be az országba. A nagybirtok meg­ kapja az államtól pénzben az ellenértéket és a szájharmonikának nem ő a fogyasztója. Ezért látjuk a negyvenezer holdas birtokosokat a karlangetők első soraiban, — és ezért irhatta Madame Tabouis annak idején, hogy bizonyos külföldi államférfiak biztositották a negyvenezerholdasokat, hogy a program radikális földreformját kockázat nélkül hirdethetik, megvalósitásra nem f o g sor kerülni. Igy találkozik a „forradalmi" nem­ zeti „szocializmus" a középkorból ittmaradt feudalizmussal a közös érlekben. (Kollár Ferenc)

S Z E M L E , BIRÁLATOK M A G Y A R

HOLMI

A Nyugat egyik legutóbbi száma került a kezembe. Csüggesztő ol­ vasmány, mert az egyetlen, ami benne elevenül élő, — a halott Karinthy naplója. Naplója, mondom, pedig azt kellene mondanom: hangja. Mert a feleségét sirató Karinthy hangja csuklik meg a naplóban: „Egyedül ott­ hon a lakásban, ahol meghalt... ugy zokogok, mint e g y tébolyult... Mondd halott, te könnyekből élsz? Mennyi könnyre van még szükséged? ő meny­ nyit sirtam már azóta..." N e m értem, nem megy a fejembe, hogy aki igy tudott sirni, az már nem sir! Mért fájt neki, ha már nem fáj? S ami még ennél is borzalma­ sabb, ha már nem tudja, nem is bánja, hogy is fájt neki valaha. Van iró, aki attól lesz iró, hogy előbb pihenteti, aztán a műgond nyu­ galmával dolgozza fel élményeit. Karinthy akkor és azáltal iró, hogy az élmény pillanatéban elbődül vagy felkacag. Ennek köszönheti, hogy pa­ pirról rikat és nevetett. Betűkkel éri el, amit a legjobb tragédia vagy ko­ média irók, szinészek, vagy előadók, csak a szinpadról v a g y a dobogóról. Quelle solitude autour de Moliere, micsoda árvaság-sivárság Karinthy körül a Nyugatban. Szerb Antal az egyetlen, aki legalább, mint műveit tárcairó kellemesen és szórakoztatóan tanulságos olvasmánnyal szolgál. Száz éves dolgok cimen irt cikkei Herbert Eulenbergnek árnyképekben evokált irodalomtörténeti figuráira emlékeztetnek. Cs. Szabó László minden­ áron arra törekszik, hogy a nagy nyugati revűk hangján szóljon. Meg is van a kulturája hozzá, — csak ép' az egyénisége és a mersze hiányzik, vagyis inkább nincs a mondanivalójához váló mersze, tehát nincs is egyé­ nisége. A világ idegeinek mult szeptemberi rángásait jegyzi föl, — de soha idegtelenebb rángást. Soha mérlegelőbb és pedánsabb, óvatosabb, körülte­ kintőbb és nyugodtabb nyugtalanságot! Legyünk igazságosak. Cs. Szabó valamikor az elsodró falu támadásá­ val szemben az elsodrott város védőseregének derék közkatonája volt. Azokat, akik Kecskemét szépségeiért rajongtak, e g y bizonyos Páris nevű város szépségeire emlékeztette. S azokkal a reformerekkel szemben, akik a magyar falut ethnografikus fellengésben keleti és paraszti szelemben akarták megreformálni, a nyugati és polgári szellem nevelő hatására mu­ tatott. A hazai határok közé zárkózó kulturával és honi-rög-aesthetikával szemben, européer volt. Szóval, ha nem is az internacionalizmus, de min­ denesetre a kozmopolitizmus gyanujába esett, — s még némi liberális, de­ mokratikus, urbánus és szociális árnyfoltok is estek Cs. Szabó Lászlónak cikornyás, babitsi klasszicizmusban szenvelgő és tetszelgő alakjára. Ezért kellett neki a háborús veszedelem napjait felhasználnia az önigazolásra, — azaz, hogy megtagadnia „fiatalkori idegenrajongását" s felhivnia figyel­ münket, hogy benne a „magyar érez, a magyar reszket." E z az, amit A d y még a világháború éveiben sem cselekedett. Épp ellenkezőleg. A felébredt sovinizmussal szemben csak azért is kozmopolita hitet vallott. S versbenprózában-szóban, mintha csak a nemzeteken felüli emberiség sorsát fél­ tette volna. S mégis -érző-vérző szavaiban, maga ellenére, bizony a magyar

érzett s reszketett is... Cs. Szabó ellenben, aki kérkedik vele, hogy nem méltatta válaszra a franciát, aki a pesti uccán megszólitotta („pedig máskor szerettem őket!"), — aki megrójja a magyar lányt, mert idegenhez akar férjhez menni („jöjjön vissza egyszer még magának is dolgozni kell egy fogoly magyarért"), — aki könyvmolyból oly militaristává vedlik át, hogy neki a „legszebb ruha a szolgálati ruha", — aki gunyolta a nyugati demokrá­ ciákat és az utódállamokat, mert nem sejti, hogy ha azok elpusztulnak, velük pusztul az önálló, magyar államiság is, mégis a sok magára kény­ szeritett érzés és reszketés ellenére, telke mélyén o l y józan marad, h o g y magyarkodásáról megfeledkezve, ugyanabban a Nyugat számban, mint higgadt, nemzetközi intellektuel glossálja a Nouvelles Littéraires és az Economist cikkeit s még sovén kilengéseiben is Thibaudet nagyképű, preciőz álböcsességeit idézi. Apropos: idézet. H o l az érzés ebből a szövegből, mely az izgatott na­ pokon kikivánkozó Petőfi és Ady-idézetekről megfeledkezve, inkább a mai Nyugatnak kedvesebb költőket és irókat idéz? H o l a reszketés abban az elővigyázatosságban, mely hol Máraitól, hol Illyéstől kér kölcsön egy-egy közhelyet, mert a mai Nyugatban nem ajánlatos Ignotusnak v a g y éppen­ séggel Zsolt Bélának e napok hangulatát, esetleg netán szerencsésebb for­ dulatokban megőrző formuláit idézni? Adyból a kálvinista eleve elrendelés zug, ha egy nagyot kiáltott, Sza­ bóból ellenben szalonkalvinizmus susog, ha nagynehezen kierőltet magá­ ból egy-egy protestantizmusával tüntető mondatot. A. francia tanárok bizonyos kézikönyveket használnak, a Tanár köny­ ve cimen, mélyben minták foglaltatnak az iskolai dolgozatok számára. Ilyen mustrának készült fogalmazvány a Babits-féle Szekszárdi kadarka, melyben a legkitűnőbb professzor mutatja be tanitványainak, hogyan kell „jelesre" nehézkes prózát döcögtetni. Schöpflin szerepét a magyar kritika történetében a Nyugat nemrégi­ ben Gyulaiéhoz hasonlitotta. N a g y szó, mert Gyulai tiszta lélek, finoman megérző aestheta, független és pártatlan ember s éles elméjű, bátor kri­ tikus, az igazságérzet megszállottja volt. Ellenben mit szóljunk a N y u g a t Gyulaijához, ki a „ritka természeti tüneményeknek kijáró ámulással tud csak szólni", mit gondolsz miről? kiről? N e m Adyról, még csak nem is Ba­ bitsról, hanem Herczeg Ferencről, kinek legujabb siker-kicsje, nem csu­ pán a patriarka-kort ért szerző alkotó géniuszának tüneményes frissesé­ gét, hanem, ha hihetünk Schöpflinnek, a magyar közönség izlésének vá­ lasztékos finomságát is bizonyitja. Nincs veszve a magyar, amig tenye­ rek akadnák, hogy az Utolsó tánc szépségeit száznál is több estén meg­ tapsolják. Kulturnemzet vagyunk hála Istennek s az európai kultura sem. forog veszélyben, mert: „ A nagyközönségben még eleven a vonzódás az irodalom ez elhalkuló (mondain) hangjához, — ezt mutatják a Kék róka meghökkentő sikerei itthon és külföldön." Meghökkentőek válóban, már amennyiben minden igazságtalanságban van valami meghökkentő, sőt mi több, felháboritó. Mert Herczeg Ferenc itthoni sikereit leginkább a Nemzeti Szinháznak köszönheti, mely immár két évtizede faji és felekezeti okokból zárkózik el a legtöbb szindarabiró

elől, ellenben Herczeg Ferencnek szezonsikereit, sőt mi több félsikereit és bukásait is a nemzet szinháza veszi át a magánszinházaktól, hogy azokat kegyeletesen sorozza be repertoárjába. A m i pedig Herczeg Ferenc külföl­ di sikereit illeti, azok nem véletlenül szoritkoznak leginkább a tengelyha­ talmak területére. Csupa olyan körülmények, melyek alighanem még az okos Herczeget is gondolkodóba ejtik, — vajjon miiért ép' csak Sehöpflint nem ? Talán mert nem szokott v a g y mert nem mer gondolkozni, avagy talán mert csak a magához való eszével gondolkodik? Illyés ifjukori versei ugy nyulnak az olvasó elé komolyan-komoran, impozáns egyhanguságban megkülönbözhetetlenül, mint az őszi szántás barázdái. Ifjuság cimű elbeszélő költeménye, mintha epikust i g é r t volna. Nem tartotta meg, amit igért. Prózairói talentumából is csupán egyetlen önéletrajzra s egy Petőfi-biográfiába transzponált önvallomásra tellett. E művek megjelenése óta mondanivalók hijján hig közlékenységbe veszett emlékezéseiben kisérhetjük nyomon tehetségének folytonos bágyadozását. A költői elalélásnak e dallamtalan okmányait közli ez a Nyugat szám is, egyéb fűzfahangú költőknek átlagon aluli verseivel. Sárközi versben veti fel a kérdést, hogy „sebet miért nyert, kardja miért csorbult, — ha maga népe is ellene fordul." E z t a kérdést már fölvetettük néhányan, pedig va­ laha jobb ügyért harcoltunk, mint Sárközi, aki addig-addig hangoztatta, hogy a zsidó-kérdés mellékes, mig végül a „népi" politika ellene; fordult s kizárta a nem-árja költőt a népiséggel egyértelmű fajiság köréből. Mégis a Nyugat nivósüllyedését Török Sophie novelláján mérem. EZ az az Isten-háta-mögüli humorkás együgyűség, melyről joggal; hihettük, hogy minden időkre végeztünk vele! Mintha soha nem lett volna: Hét... Ambrus, Bródy... Fehér könyv... mintha még a Schöpflin szerkesztésében fölfrissült Vasárnapi Ujság sem tett volna. E z a multszázadbeli divatla­ pok nivója. Azért kellett a városnak hadat üzenni, hogy Heltai, Karinthy, Molnár után végül a Pákh Albertek, Tóth Kálmánok, Bernát Gazsik és Lauka Gusztávok provinciális humorához térjünk vissza? S ami a sággal, minduntalan arrivált irói mivoltára, országosan elismert sikereire, sőt mit több még köz-irigyelt hirére is elég merész egy-egy tapintatlan cél­ zást ejteni. S ezt megtorlatlanul teheti is. Miért ne? Babits Mihály felesé­ ge. Ó, Baumgarten Ferenc, nagyok a te vétkeid, melyekért magyar kriti­ kusoknak kell a megvásárolt némaság szégyenében vezekelniök. (yr)

MIÉRT

HÁBORU?

Maga a kérdés világos céltalanságra utal, a jelen valósága ugyan­ akkor a kikerülhetetlenséget harsogja. Ime korunk nagy tragédiája: a muszájőrület. A jót akarod, az észszerűt, az emberhez méltót? Csak a go­ nosz ellenében és csak a rossz eszközeivel valósithatod meg. Békét akarsz? K i kell állnod azok ellen, akik csak háborút tudnak prezentálni. Fegyver­ rel a kezedben kell a fegyver őrülete ellen védekezned. Mi a helyzet? A regresszió rákényszeriti: a maga legsajátosabb életformáját — a háborút, — a vele szembenállókra, akik i g y egy számukra idegen, sőt ellenséges éleformában kénytelenek megállni a helyüket. A m i azoknak mesterségük, éltető elemük és lelkiségük, az ezeknek kényszer, idegen. A fasizmus

legelképesztőbb

tehát a maga háborús önsulyával mérhetetlen előnyökkel startol. Háború ez a háborúért. Egyjelentésű, önmagát kifejező. H a vigasz, mondhatjuk igy i s : az utolsó fok, amikor a kör bezárul és a kigyó a farkába harap. A háború felemészti önmagát. D e ennek ára van: a mindennél rettenetesebb földindulás, katasztrófa, apokalipszis és ez vigasznak vajmi kevés. A regresszió háborús előnye kétségtelen: a háborús pszihózis ezen a sikon optimizmust szuggerál. A z ellentáborban az emberközösségnek tar­ tozó felelősségtudat a háborús pszihózist a kényszerhelyzetben logikusan pesszimizmussá szinezi. A h o l a háború nem a legfőbb j ó , de a minden­ képpen kikerülendő rossz, ott a háború kikerülhetetlensége az őrület elle­ ni védekezés ellentétes pólusú formáit kutatja. A békének és békekészség­ nek is lehetnek aktiv formái, ha a tűz és viz, összeegyezhetetlensége a pél­ dakép. A v i z még mindig eloltotta a tüzet, tehát a békének is lehet olyan formája, áradása, mely kirántja a talajt a háború alól. K é t magyar iró, Déznai Viktor és Gárdonyi István még a szeptemberi napok előtt prezen­ tált egy ilyen utópiába csomagolt kisérletet. Déznai és, Gárdonyi ter­ ve, a mai muszájőrület alól akarja kirántani a talajt a legteljesebb paszsziv rezisztenciával. Háborúnak partnere csak háború lehet, különben csak „lesujtó acélököl üres mezőnyben." A két iró ezt az uj és megvesztegető kisérletet kóstolja a regényben. Hiába tör be a német regresszió hadereje, a franciák nem tanusitanak ellenállást. Miért? „ M i , franciák békét aka­ runk, éppenugy, mint ti, németek." Mi azonban ezt a békét n e m fegyverrel akarjuk kiharcolni. M i letesszük a fegyvert és nem viselünk katonai há­ borút... A francia nemzet méltóságteljes nyugalommal fogja eltűrni a né­ met megszállást, mert igy kiván a béke mellett tüntetni. Háború csak ott van, ahol hadviselő felek vannak, Franciaországban azonban nem lesz há­ ború, mert csak egy hadviselő fél lesz, országunkból nem lesz csatatér, Városainkból nem lesznek romhalmazok. A német hadsereg fegyveres fran­ ciaországi sétáját azzal a nyugodt lélekkel és béketűréssel fogjuk elvisel­ ni, mely azoknak a sajátja, akik hisznek a, józanság végső diadalában". És tovább: „ A pacifizmusnak ez a döntő érve, melyet mi, magatartásunkkal produkáltunk, világszerte vissza f o g hatni. A fegyver értéktelen és céltalan lom lesz, a világ felszabadul a lidércnyomás alól és látni fogja, hogy le­ het háborút nem viselni. És ha egyszer a népek felszabadultak a háborús veszedelem lidércnyomása alól, akkor meg kell bukni azoknak a rendsze­ reknek, melyek ezt a félelmet kihasználva, egymás ellen szervezték meg a népeket." K i az a mai ember, aki itt nem jön kisértésbe? Mert ez a mód­ szer nem a békét-mindenáron defetizmusa, de etikai igényű aktivizmus: „ e g y nagy eszméért otthonmaradni a lakásban, a négy fal között és szem­ benézni az éhséggel, betegségekkel, gyűlölettel, erőszakkal, sötétséggel és mindenfajta nélkülözésekkel, van annyira hősi cselekedet, mint a frontok élet-halál szerencsejátékát vállalni". Akármilyen kifogásaink és meggon­ dolásaink is vannak ezzel a „ D " tervvel szemben, le kell szögeznünk, hogy ez a regény nem játékos véletlen, de logikus eredménye a mai háborús ne­ vezőre hozott szituációnak. Kiut, melynek gyökere az antibarbarizmusban van, mely nem igenelhet háborút és mely lényegéből fakadón akar vé­ dekezni ellene. A „ D " terv bogarat ültet az ember fejébe, melyet nem egykönnyen lehet onnan kihessegetni. De ez a terv kevés agyba jut el és az utolsó óráikat éljük. A regresszió háborús pszihózisa már a maga képére formálta a földet barátban, ellenségben egyaránt és i g y a „békeoffenzi-

vát", mely a tömegek bosszú lelki előkészitését igényli, nem lehet egyik napról a másikra megvalósitani. I t t a fegyver fog dönteni és a pacifista é s a humanista, a demokrata és a szocialista a barbárizmus eszközeivel fog­ j a igazát, jövőjét igazolni és védeni. Nincs ennél tragikusabb szituáció. A kérdés: miért háború? Olyan anakronisztikus, hogy még legjózanabb f o ­ galmazásában is sikolyszerüen hat. Mint Hans Bauer mult év őszén meg­ jelent könyve: Warum Krieg? (Europa Verlag, Zürich.) Hans Bauer a kérdést nem a kikerülhetetlenhez kapcsolja, de ember­ etikai jogosultságához: „ M i nem a jelen pillanatnak tesszük fel a kérdést, mi a történeti távlatból és az emberi mélységből vezetjük le igazunkat". És ez az igazság a demokrácia békevalósiága. A svájci Bauer személyében mindvégig a humanista beszél Szokratesszel, Kanttal, Herderrel, Jean Paullal, Goethevel és H u g o Victorral e g y nyelven. Herder az embert már anatómiailag is a humanizmusba utalja. Bauer hozzáteszi: „ M i az em­ beri agy autonómiája révén nemcsak természet vagyunk és i g y az emberi cselekvés sem lehet csak természet révén indokolt történés; épp azért a háborút sem fogadhatjuk el földrengésként". Ma azonban a civilizációban az állat triumfál, a természet. „Technikusok bestiális aggyal" — mondja az ismert és mai kulturát annyira jellemző mondás és ezzel adva a mai kultura háborús primérségű „szellemisége." Világos, hogy itt az állattal szemben az embert kell erősiteni, a barbárizmussal szemben a békével e g y jelentésű humanizmust. E z a kultura alapja és a kultura, mely élet­ tisztelő és emberbecsülő, nem lehet alapja semmiféle erénnyé kikiáltott há­ borús lelkiségnek, A szellemember még nem töltötte be hivatását. A Sokrates kitűzte végcél még ma is utópia: „ A d d i g kell bölcselkedni, mig az emberek a hadvezérekben nem látnak szamárvezetőket." A háború nem tűr gondolkodást. A kérdés — miért háború? — csak a szellemember kérdése lehet, mely azonban csak akkor lehet döntő fon­ tosságú, ha át tud lendülni a köztudatba. Mert a kérdés már kétely és a kétely is lehet a gondolkodás kezdete. N e m kérdezni és nem kételkedni: ez és ennyi a háborús beállitottság alapja. A diktaturák természetes vele­ járója csak a háború lehet. Egyjelentésű fogalmak. A mai diktaturák de­ mokráciáról, sőt békéről beszélnek, N a g y Frigyes őszintébb volt: „ H a grá­ nátosaim elkezdenének gondolkodni, e g y sem maradna velem". Ebben a szituációban csak az irányitott „gondolkodás", csak a szuggerált „igaz­ ság" segit: a propaganda, az igazsággá terrorizált céltudatos hazugság, Bauer a veszélyt nagyvonaluan tárja f e l : „ A hazugság itt az embertelenségre csábitó nevelő. A hazugság, mely az ellenség emberi méltóságából semmit sem hajlandó akceptálni, mely bestiává kénytelen azt bélyegezni: ezzel nemcsak az emberi méltóságba vetett hitet ássa alá, de saját népé­ nek erkölcsi alapjait is. És mindenki, aki itt nem mond ellent, cinkos lesz, az európai morál gyilkosa". Rettenetes nemzedék vagyunk. A z „Éljen a háború" és a „Soha többé háború" szélsőségei közt hánykódunk kivédhe­ tetlenül. Bruno Vogel könyvét (Es lebe der Krieg) kéne ma felfrissitve millió és millió példányban terjeszteni, ha csak azt a jelenletet is, amikor a kárpáti harcok elesettjei gyűlekeznek a temető keresztje körül. Oroszok, magyarok, németek, osztrákok, szlovákok, románok, csehek, zsidók és len­ gyelek, az egész Középeurópa. Ő mondják: „Igen, ha előre tudtuk volna volna az igazságot... Igen, ha most, ugy, ahogy, vagyunk elmehetnénk az élőkhöz. De nem tudunk. És ha tudnánk is, ki hallgatna hullákra? A z em-

berek jobban szeretik hazugságaikat. Nagy hazugságaikat. És ez a dráma." A dráma neve: háború! És ma ujra erénynek, legfőbb erénynek hiv­ ják. Istennek. A V o g e l feltámasztotta halottaknak van igazuk: csak a „nagy" hazugságok csinálhatnak erényt a nagy bünből, a háborúból. A totális háború csak a propagandahivatalok korában szökhetett virágjába. Pedig csak józanul, praktikus önzőn kell gondolkozni, szatócsmódra, hogy mindenki rájöhessen az egyszerű igazságra: minél totálisabb a háború, annál teljesebb a visszaesés. A háború senkit és semmit sem erősit, csak gyengit testileg, lelkileg, idegileg, gazdaságilag és erkölcsileg. Az acélfürdő a világ legszemérmetlenebb hazugsága. A háborús hóditás, a fegyveres győzelem kétes eredmények voltak már a multban is, amikor pedig a fegyver és háború korszerűen indokolt fogalmait voltak. Ma a háborús eredmény; öngyilkos eredmény. A mesterségesen maximált ered­ mény: felelőtlenül elpazarolt energia. És a következmény? Háború hábo­ rút szül, bűn bűnt: „ A nép, melynek hatalmi éhségét egyszer felidézték, nem tudja, hogy mi mindent faljon fel és i g y a hatalmi eszme ámokfutásra kész­ teti, mely később neki is és a környező világnak is csak romlást és vesze­ delmet hoz". A mai totális államokat ez az ámokfutás jellemzi. Bauer könyvében nincs egyetlen rájuk vonatkozó utalás, de végeredményében ők állnak előttünk, mint a „miért háborút?" vádlottjai. És joggal és nem má­ ról holnapra. M e r t nem véletlen, hogy német és olasz részen lett valóság a totális háború, mint mindent eluraló életforma. Jusson eszünkbe, hogy az, ami ma van: logikus kiteljesedés. A z alldeutsch Friedrich hang: Reines Deutschtum c. könyvében még jóval a háború előtt kategórikusan szögez­ te l e : „ A békekészség: a rothadás jele". A z olasz cezarizmus „völkisch" ideológiáját pedig 1914-ben nem kisebb ember szövegezte, mint Papini: „Erős népi öntudatot csak háború eredményezhet, expanzióra való akarat nélkül nem létezhet semmiféle nacionalizmus. N a g y népnek csak egyfajta missziója lehet: hatalmat és gazdagságot biztositani ezen a földön és ezért a katonai hatalom, a hadsereg és a militarizmus a nemzeti öntudatra ju­ tott népnek örök kifejezői". A m i t valaha csak egyesek és egyletek mani­ fesztáltak és harsogtak, az most — nemzeti közkincs, egyetlen erény: háború. A háború, a hóditás, az expanzió, a fegyver, mint legfőbb j ó és legeredményesebb nemzeti pedagógia! Világos, hogy itt csak ellenkező értelmű és hatású gyógyszernek van jogosultsága. A z antitoxin neve: humanizmus, mely Bauer fogalmazásá­ ban az archimedesi pont szerepét hivatott betölteni: „ A totális háború egyetlen alternativája és hatásos védekező módszere csak a teljes ember­ ség lehet". Totális háború ellen totális humanizmust! De hol a humaniz­ mus teljessége? A háborús szervezettség ellenében csak humanista szerve­ zettséget lehet hozni. És ennek a szervezettségnek, lehetőségnek semmi nyoma. A totális háborúnak elvaditott, elvakitott és megfélemlitett töme­ gei vannnak, de a humanizmusnak csak szétszórt megkiáltói, akik huma­ nizmusról szólva nem adhatnak egyjelentésű és döntő választ. És ezen mulik minden. A humanizmusnak nincs egyetemes kátéja, egyszerű alkal­ mazható egyszeregye. És itt a nehézség. Mert ki tudja olyan egyetemesen és egyszerűen megmondani, szuggerálni, parancsolni, hogy mi a humá­ num és miért az emberség, mint az éljen a háborút és miért a háborút?! A háború és embere a legegyszerübb létforma: az állat, a ma maximumra racionalizált ősforma. Tudja mi a kötelessége és élvezetet is talál benne.

N y o m j a kezébe egy fegyvert és tudja, hegy mit kezdjen vele, de mondd neki, hogy gondoljon emberségére és már nem tudja, hogy mit csináljon kezével, lábával, szemével, fülével. Mondd neki a keresztény parancsot: szeresd felebarátodat, mint magadat: zavarba jön. A humánumnak, a test­ vériségnek még ma sincsen olyan szervezete, intézménye, mint a gyűlö­ letnek, a háborúnak. A mai élet és összefüggései nem adnak módot erre az emberlényeget kiteljesitő lelkigyakorlatra, csak háborúra, erre az őrületre maximált teljesitményre. Tudatosan használom a háborúval egyjelentésü őrület szót. Tanum a magyar nyelv, mely háborúról beszél, háborgásról, tehát olyasvalamiről, ami nem természetes és ami csak a háborgók, dühöngők és őrültek szokása. És ma ez és ennyi a földgolyó életformája. Emberi életforma. Háború és nem humánum! A totális hatalmak tudatosan száműzték a fogalmak szótárából a hu­ mánum szót. A háborús életformát csak i g y kényszerithették népeikre és másodfokon a velük szembenállókra. De ha kinyitod a rádiót, ha fellapo­ zód ujságjaikat: békehordozókra, béke bajnokokra ismersz bennük. Min­ denki más: háborús uszitó. A módszer ismerős és mint minden szerve­ zett megtévesztés: eredményes. Ha a tolvaj tolvajt kiált, a tömeg figyel­ me automatikusan, végzetesen elterelődik. Láttuk, tudjuk, hogy a to­ tális hatalmak háborús életformájuk szuggeszciójával, háború nélkül is győzhetnek és e példát kiharsogva hirdethetik az egyedül üdvözitő békét és rendet. Népek és országok lépre mehetnek, mert megfeledkeznek ar­ ról a lényeges nüanszkülönbségről, mely ebben a szituációban nemzetek és népek végzetét jelentheti. E z a rádiókon harsogott béke a kiszolgálta­ tottság börtöncsendje és a szolgaság rendje. Béke, melynek nincs igaz­ sága, melyből hiányzik a humánum legfőbb eleme: a szabadság! Békét csak az adhat, hozhat és mondhat, akinek ez a lényege. Mond­ ták halálos csökönyösséggel az Ossietzkyek, regénnyé sűrithették a Déznaiak és Gárdonyiak és hazudtolás és pironkodás nélkül az éterbe har­ soghatják a Bauerek. Mert ne felejtsük e l : ez a könyv rádióelőadások­ ból tevődött össze és nem véletlen, hogy ezeket az igazságokat a svájci rádió röpitette világgá: a népképviselet! A m i máshol álarc és pillanat­ nyi taktikázás, az itt egyetlen mondanivaló és egységes manfesztáció: b é k e ! Csak ahol a béke a lényeg, lehet lényegeset — kötelező erkölcsi muszájt — mondani róla. Valamikor ezek a könyvek lesznek a kulturdemokrácia és a békehumánum menlevelei, melyek még a pillanat őrületében is tiszta hangon merték és tudták intonálni: az aktív békét, a humánum parancsát, a kételyből és gondolatból összetevődött vádkérdést: miért háború?! (Fábry Zoltán)

EGY MAI MAGYAR KÖLTŐ (Horváth Béla: Szabaditó Angyal cimű verskötete

megjelenése

alkalmából)

Horváth Béla különös költői egyéniség. A szigorúan vallásos egyházi ember egyesül benne a szociális misszionáriussal. N e m az egyház felkent papja, de nem is polgár a szó köznapi érelmében. A polgárság harcos, bá­ tor erényeit egyesit? magában s szárnyait mégis a tulvilági szentek moz­ gatják. Lirája csupa extázis, csupa gorombaság és csupa szeretet. Extázisa az örök buzgás, az örök izgalom hazája és népe sorsa felett. Goromba-

sága a félelem és a fenyegetés dühös keveréke azok ellen, akik fekete fel­ hőként árnyékolják a függetlenség napját. A zsarnokok ellen kiált szün­ telen, akiket éjjel és nappal maga előtt lát s akik minden résen keresztül arra lesnek, hogy rabságba ejtsék a kiesi és jobb sorsra érdemes n é ­ pet. N e m is egy, hanem kétféle zsarnoksággal viaskodik Horváth Béla. Azzal, amely kivülről türemlik befelé az ország szivének és azzal, amelyik belülről a hit elhanyatló, a gyenge kenyérke elsoványitó, ellenállásra kép­ telen hézagain keresztül árad a szegénység felé s négyszögekre töri a va­ laha oly kemény és egyenes keresztet: Álljatok is bátran, mert a balga rabság Küldi a világba pokoli parancsát. Nem kell a szabadság bamba burkusoknak, Láncon lelkesülnek, börtönért buzognak. Görbe nyilba törték Krisztusom keresztjét, Oldalát nyilazzák, Szivét megsebezték. Zsarnokot zsibognak szabad magyaroknak, Gyáva zsarnokokkal rólam tanakodnak! Kétségbeesett idők kétségbeesett dalnoka. E l sem tudnók képzelni más időkben más körülmények között. A lovak már rég kidőltek. A z ára­ dás átcsap szegényei feje fölött, maga huzza keservesen a szekeret s ujra az égiekhez kiált segítségért. Csak a tulvilágban, az isteni erőben és gond­ viselésben van némi bizalma. E z a föld sarkaiból fordul, tántorog a a gyengék és szegények életét ki sem védi többé. E z a világ. Önálló élete megszünt. Csak emberfeletti, égi és tulvilági hatalmak egyesitett ereje tudná visszaállitani a földi rend egyenletes folyamatát: E zord időn a népet keltegettem, Mentettem volna, ami menthetetlen, Dicső hiremben, sárga nyomoromban A zsarnokokra bátran orditottam, De hül a szivem, szózatom kilobban, Mert jobb a népnek, látom, elnyomottan. S a tiprott népnek jaj, mit is izennék, Mit zengenék neked, hazám ? Tizenkét Rímet kiáltok, hogy talán kizengjék Annak hatalmát, Aki a vizen lép S megvédi mind, akiket senki sem véd! A valamirevaló költők politikusok is voltak. Igy van ez a világiroda­ lom minden táján és különösen a magyar irodalomban. E z nem azt jelenti, hogy a költészet anyagát valakinek elő lehetne irni. Minden költő izlése szerint válogat. Viszont a mában él, a mát akarja formálni, befolyásolni, elképzelhetetlen, hogy abból magát kitudná szakitani és kizárólagosan a. végső okok kérdésével foglalkozzon. A z igazi költő övrjében mindig ben­ ne van korának haladó és előretörő szemlélete, valamint napjainak min­ den megoldatlan szociális kérdése is. N e m tévesztjük szem elől azt sem, hogy a költő időnként korával szemben kutyaszoritóba kerül. Szinte kinálkozik, hogy Horváth Béla utolsó kötete (Utolsó jelenések) és mostani kö­ tete között összehasonlitást tegyünk. Utolsó kötetének, mely nincs több, mint egy éve, hogy megjelent, feltűnő hangjai voltak a háború ellen, a nép kizsákmányolása és sötétségben tartása ellen. Gyakran találkoztunk. Lőrincz pap és Dózsa nevével és azzal az elégedetlenséggel, amellyel a köl-

tő a szegénységet saját érdekeinek a felismerésére, — mondjuk igy, — biztatgatta. Ezért „méltó" büntetését el is nyerte. N e m érdektelen lekö­ zölni Horváth Bélának ebből a kötetéből való reflexióját a nevezetes ese­ ményhez: Hazámba hivogattam latin Katalinkát, Hogy jöjjön már a mennybeli hazából, Mert lelkünket a zsarnokok megkaparintják És, aki jó, az itt sohase jár jól. Hát ezt a dalt azonnal kartotékba irták, S az ügyész ur ma lázitássál vádol. A néma, nemzetért beszéltem, bamba kinját Hangosan voltam eldalolni bátor. Nem akarunk beleesni abba a hibába, hogy kimutassuk, hogy ebben az uj Horváth kötetben sokkal szelidebb, sokkal kényszeredettebb és sok­ kal elkendőzöttebb hangok fluktuálnak, mint az előbbi kötetben. És nem vesszük magunkra az ódiumot, hogy ennek az okát a költő megfélemlité­ sében keressük. Horváth Béla nem tántorodott meg. Csakhogy e g y év óta a viszonyok nagyon megváltoztak. E g y évvel ezelőtt Horváth Béla a földreformért, a nép szinvonalának felemeléséért, a szociális igazságtalan­ ságok kiküszöböléséért küzdött. Ma a megnőtt német veszedelem idején az ország függetlenségéért s a polgári jogok megmaradt csonkjainak meg­ tartásáért száll nap, mint nap a harci porondra. Versben, prózában és ke­ mény birálatokban. K é t évvel ezelőtt, mint az actio katholica szociális osztályának egyik vezetője lázas tevékenységgel sürgette a parasztok földdel való ellátását s ha kell a mérhetetlen egyházi birtokok méltányos felosztását is. M a kérdésessé kezd válni előtte, hogy szabad-e kiosztani egyetlen hold földet is abból az egyházi birtokállományból, amely felve­ heti a harcot az északról betörő uj pogánysággal szemben. Horváth Béla korával szemben kutyaszoritóba került. Kisebb és na­ gyobb veszedelmek sorakoznak a láthatáron s neki válogatnia kell. Jogos gyanuval szemléli, hogy azok a sürgős szociális kérdések, amelyek a z ő ellenzéki álláspontjának alapjait tették, kisajátittattak. E g y mindent el­ söprő felülről támogatott jelszóáradat söpör végig az országon, amelyről nem lehet tudni, hogy mennyi benne a valóság és mennyi az uj pogányság akció programja. A vallásos katholikus költő arra ébred, hogy az uj po­ gányság, az uj eretnekség ezer és ezer álarcban, a jól megszervezettség minden változatosságával, a létező helyeket egyszerűen megszállja. M é g pedig az ő régi programjával sündörög alattomosan előre. N e m a legkecsesebb mozdulat ez. Ha eredményeit eléri, ugy a szabadságért, népe füg­ getlenségéért és egyéni Istenhitéért reszkető költő mindenestül alája bu­ kik. Vele együtt mindaz, ami szabad és még maradandó volt. í g y tompul le a szociális kérdések feszegetése s lép helyébe a legnagyobb veszedelem, az uj pogányság. A m i ellen most már kizárólagosan vértezi magát: Keressétek penészes fekhelyünket, Isten nevét a pincében hörögjük És hánykolódunk, mint a sebesültek. Más időkben, más körülmények között Horváth Béla más lenne és má­ sokat is énekelne. Ma ő egyik tipusa a magyar irodalomnak: a mennyei fényben megmártott uj keresztes vitéz. N a g y ellentmondása ez a husza­ dik századnak, amely az ő vonatkozásában ezerkilencszázharminckilenc-

ben égi forradalmat kénytelen segitségül hivni és szentháborúba kezdeni bizonyos itt felejtett sátáni nyilas bolondok ellen: Jöjjön a forradalom, vesszen a rossz hatalom, Jöjjön a mennybeli mérték, jöjj ide Angyali Doktor, Mondd el a menny igazát, mentsd meg a földi hazát, Vesszen a gyáva tiránnus, ments meg a Barna Gyiloktól! Külön és jelentős tipusa Horváth Béla a mai magyar irodalomnak. Senki ugy nem veszekszik, gorombáskodik az árja veszedelemmel, mint ő. Talán Petőfi volt annak idején ilyen indulatban valahányszor a „német" szót kiejtették előtte. D e mig akkor egy egész nemzet sorakozott fel mö­ götte, addig ma nem. Horváth Béla nem egyszer kiált már vértanuság Után is, rossz sejtelmeiben felbolygatva: Krisztus Kutyája, téged arra kérlek, Ha meghalok, csaholj a csőcseléknek, Ugasd a versemet, kergesd a kerge férget Az éjszakában siromat te védd meg. Megdöglik dicső siromon a lomha Sötét, ledől a zsarnok hatalom, ha Te védsz engem s nem rághat a ronda Nyilas bolond a gyönyörü dalomba! Ezt mondtam én: hálál a zsarnokokra! Ezt mondtam élve, ölve ,haldokolva, Ezt irtam kőbe, fába, dalba, porba, Hogy vesszen már a zsarnok barna horga. Félelmetes lira ez. Mintahogy félelmetesek a napok, amelyben élünk. Minden szelidség és minden megnyugvás hijján. Vad indulatok és keserű látomások napjai. A megduzzadt ingerek és a magából kiforditott ember sikoltása a szabadság, az emberség után. A z emberi méltóság kicsufolásá­ nak a sorozatos napjai. M é g csak csodálkozni sem tudunk azon, hogy Hor­ váth Bélának nincs szerelmi lirája. Nincs egyetlen tájleiró költeménye. E g y csendes tisztás, ahova költeményeinek olvasói földre heverhetnének a vihar és égzengés után, ami költeményeiből folyton csattog és villámlik. É g és föld között egyetlen villamos áram suhog, melynek zugásában kiki megégeti magát. Égről a földre, földről az égre dobálja magát Horváth Béla s lesi szentjei segitségét, akik végre mégis csak érte küldik a szaba­ dító angyalt, kinek jobb kezében kard, balkezén hosszú mutatóujjak van­ nak, aki majd levágja minden ellenségét s a földet is megszabaditja a ma­ ga gonoszaitól. (Pap Gábor) HÁROM

KÖNYV

SAINT-JUST-

m ű , két f r a n c i a se g ya n g o l s z e r z ő könyvei, v a l ó b a ná t f o g ó a n világít­ S a i n t J u s t , Payot; R a l p h Korngold: ják m e g a fiatal k o n v e n t t a g életét S a i n t J u s t ,G r a s s e t ; Pierre D e r o c - é s m ű k ö d é s é t . les: S a i n t J u s t ,s e si d é e s politiques K ü l ö n ö ss o r sa S a i n t J u s t é . H u RŐL.

(D. C e n t o r e B i n e a u :

et sociales, E. S. I . )

Érthető, h a

s z o n h é t é v e sk o r á b a n halt m e g , mint m é g o l y a ns o k a n a guilottin k o r á ­ l o m egyik l e g r o k o n s z e n v e s e b b s a b a n , d et e v é k e n y s é g em i n d ö s s z e öt f o r r a d a l o m szellemétől, R o b e s p i e r r e évre szoritkozik, s ő tv a l ó j á b a n n e m is ötre, c s a k kettőre, a két u t o l s ó mellett, l e g i n k á b b átitatott alakja, G e s z t e n y e b a r n a hajával, d u z ­ m o s ta s z á z ö t v e n é v e sé v f o r d u l ó al­ évre. „ a d t v é r v ö r ö s ajkaival, n a g y s z e r ű k a l m á b ó l előtérbe került. A h á r o m z S a i n t J u s t ,a n a g yf r a n c i af o r r a d a ­

s z e m e i v e l ,

s z i k r á z ó k é k

tekinteté­

vel" i f j u s á g á t ó l k e z d v el e l k e s e d i k a

s z e m é l y i e l l e n s z e n v b ő l , e l l e n f o r r a d a l m i

h a n e m

a z

a k c i ó rejtett m e s -

f o r r a d a l o m e s z m é i é r t s L a Fayette

t e r k e d é s e i r e utal. N e m h a s z o n t a l a n

E g y e s ü l tÁ l l a m o k b e l i e x p e d i c i ó j á é r t .

u j b ó l elolvasni, h o g yaf o r r a d a l o m

I r á s a i n a k s o r á t p o e t i k u sp a m f l e t j e , n a g y a l a k j a i v a l ó j á b a n R o b e s p i e r r e a z O r g a n nyitja m e g , m e l y b e n n a g y ­s S é a i n t J u s ts n e mé p pa R o b e s ­ jából m á r fellelhető a t á r s a d a l o m r ó l pierrel való ellentéte m i a t t célzato­ való felfogása. E z tk ö v e t ő m ű v e c s - s a nn a g g y á avatott D a n t o n . k é j é b e n a L'Esprit d e la R é v o l u t i o n - N o h as z e r e n c s é r e s e m C e n t o r e b a n m á rn y i l t a na k ö z t á r s a s á g hi­ B i n e a u ,s e mK o r n g o l d k ö n y v e n e m v é n e k

vallja m a g á t

s f ö l d o s z t á s t

r e g é n y e s életrajz, e g y a r á n t v o n z ó é v e s o l v a s m á n ym i n d a k e t t ő .A m i Pierre k o r á b a n v á l a s z t j á k m e g A i s n e k é p ­ D e r o c l e sk ö n y v e c s k é j é t illeti, s z á ­ viselőjévé a K o n v e n t b e , a h o lő a m o s idézettel i g y e k s z i k k i m u t a t n i

követel.

1 7 9 2 b e n ,

h u s z o n ö t

legfiatalabb. E l s őn y i l v á n o s s z e r e p ­ m i n d a z ta zu j a t , a m i tS a i n t J u s t a lése XVI. L a j o s p e r b e f o g á s a alkal­

f r a n c i a f o r r a d a l o m n a k adott. S a i n t je­ J u s ta k t u á l i t á s ae g y é b k é n tn e m ke­ előszeretet­ rülte el K o r n g o l d figyelmét s e m ,

m á b ó l történik. S z ó n o k l a t a i n a k l e n t ő sv i s s z h a n g j a v a n , tel hallgatják.

E r r ea zi d ő r e e s i k

a l k o t m á n y t e r v e z e t é n e k

aki a f r a n c i a é so r o s z f o r r a d a l m a k

elkészitése.

közötti h a s o n l ó s á g r ó l beszél, m e l y M i n t a Közjóléti B i z o t t s á g tagja el­épp S a i n t J u s tr é v é nm u t a t h a t ó ki. c s i g á z óm u n k á t végez. H a r c o l a (M. L.) p o l g á r h á b o r ú ellen,

é sa b e l s ő e l l e n s é g

követeli,

h o g y

a vég­

H A R C AF E H É R A R A N Y É R T .

r e h a j t ó h a t a l m a taB i z o t t s á g kezé­ b e a d j á k . S z e m é l y e s e n látogatja a h a r c o l ó

c s a p a t o k a t

é s

k i t a r t á s r a

biztatja őket. A d a n t o n i s t á k k a l va­ ló h a r c h o g ym i

i d e j é n

f o g a l m a z z a m e g ,

kell l e g y e n

f o r r a d a l o m :

v a l ó j á b a n a

„radikális

e l s ö p r é s e

m i n d a n n a k , a m i vele ellenkezik".

A n t o nZ i s c h k a ,

e l s ő

m a g y a r

n y e l v e n m e g j e l e n tk ö n y v é b e n a k ü l ­ f ö l d ö n i g e n elterjedt n é p s z e r ű poli­ tikai-gazdasági i r o d a l o m

s t i l u s á b a n

é s e s z k ö z e i v e l ag y a p o t t ö r t é n e t é té s a g y a p o tu r a l m á é r t folyó é v e z r e d e s h a r c o k a t n e m

vázolja,

m i n d e n

t e r m é s z e t e s e n

t e n d e n c i a

n é l k ü l .

z o n b a na g y a p o t k ö r ü l i aD a n t o n elleni Igyekszik a h a r c o k h ü történetét a d n i , — a tör­ v á d b e s z é dm e g t a r t á s á v a l s folytatja t é n e l m i m a t e r i á l i z m u s m ó d s z e r é t a f o r r a d a l o m v é d e l m é t t h e r m i d o r l t a l á b a ni g e nü g y e s e n a l k a l m a z z a , 9-ig, m i k o ra ze l h a t a l m a s o d ó r e a k ­ á jóllehet e g y á l t a l á n n e m titkolja, ció c s a p á s a i alatt R o b e s p i e r r e l Őt b i z z á km e g

o g ym i n d e nr o k o n s z e n v e a totális együtt elhull. S e m C e n t o r e B i n e a u , h é m e t o r s z á g é . s e mK o r n g o l d ,d ek ü l ö n ö s e n D e r o c - N les n e m titkolják S a i n t J u s t iránti r o k o n s z e n v ü k e t . A r ó m a i a k

törté­

A g y a p o tu r a l m á é r t v a l ó

k ü z d e ­

l e m m é g K r i s z t u s előtt e z e r k é t e z e r

netétől m é l y e n átitatott fiatal for­

évvel m e g i n d u l . E g y i p t o m , B a b i l o ­ k ü l d e t é ­ nia, India, K i n a , Perzsia é s A r á b i a s e i n e k jelentőségét, irásaival és s z ó ­ t e r m e l ő i é s k e r e s k e d ő i h a r c o l t a k

r a d a l m á r t u l o z z a h a r c t é r i n o k l a t a i v a l p e d i g ,

m e l y e k b ő l

D e - m á r . a b b a n a z i d ő b e n is a n y e r s ­

r o c l e sg y a k r a n idéz, ö s z t ö n z i a tör­

a n y a gé sp i a c o km o n o p o l j o g u m e g ­

v é n y h o z á s t

szerzéséért. E g y m á s közötti

s a z o k b a na z i d ő k b e n

h á b o ­ i s m e r e t l e né su j s z e r ű szociális v a k ­ r ú k , b e l s őf o r r a d a l m a k s z i t á s a a m e r ő s é g e k e t h a n g o z t a t ,h o g y pl. a k o n k u r r e n s á l l a m o k b a n é s rablós z e g é n y e k n e k is j o g u k v a n élni. Vé­ h a d j á r a t o k jellemzik ezt a v e r s e n ­ g ü l C e n t o r e B i n e a u k ö n y v é b ő l d e r ü l D a n t o n n a k ,a r e a k c i ó

f é n y

gést. A k e r e s z t e s h á b o r ú k f i n á n s z i -

c i n k o ­

rozói k ö z ö t t pl. e l ő k e l őh e l y e t fog­ s á n a km ű k ö d é s é r e is, k i n e k R o b e s - l a l n a k el a zo l a s zv á r o s o k , m e l y e k pierrel való s z e m b e k e r ü l é s e e g y é b ­ a Kelet g y a p o t és s e l y e m i p a r á t k é n t s e mé r t h e t ő m e g

p u s z t á n a

a k a r t á k kiszoritani. K e l m e k e r e s k e -

d ő kk ü l d i kM a r c o Polot ázsiai utjá­ a z o n b a nn e m at ö k eé s imperializra é s ott találjuk a g y a p o t k e r e s k e - m u s e l l e n e sg a z d a s á g i iró k e s e r g é ­ d ő k e tV a s c od iG a m m aé s K o l u m ­ sei é s tervei, h a n e m as z e g é n y , ki b u s z a n y a g it á m o g a t ó ik ö z ö t tis.A n e m elégitett i m p e r i a l i z m u s n a k a s z ö v ő g é p e k felfedezésével a gyapot- régi g a z d a g i m p e r i á l i z m u s o k felé h a r c u j területekre c s u s z i k át s tett s z e m r e h á n y á s aé s vádja: rész­ h o s s z úk ü z d e l e m i n d u l Anglia é s a zk é r é s a világ elosztásából. Ezzel E g y e s ü l t Á l l a m o k között. E r ő s z a ­ m a g y a r á z h a t ó a S z o v j e t u n i ó gyak o s h ó d i t á s o k k a l ,d i p l o m á c i a i ü g y e s ­ potpolitikáját illető á l l á s p o n t j a is. k e d é s e k k e l é s p o l g á r h á b o r ú k k a l B á rh a n g o z t a t j a , h o g y „a szovjet i g y e k e z n e k e g y m á s t kiszoritani a u g y a n u g y dolgozik, m i n t a legsöté­ n y e r s a n y a g t e r m ő v i d é k e k r ő ls a m i ­ t e b b r e a k c i o n á r u s o k " , m é g i s k é n y ­ k o rm á r m á ru g y látszik, h o g y a telen e l i s m e r n iak ü l ö n b s é g e t : „Mi­ h a r c a z A m e r i k a i E g y e s ü l t Á l l a m o k alatt É s z a k A m e r i k á b a n a learatott javára d ő l el, a za n g o l o k t e r m é k e t ­ g y a p o tn e g y e d r é s z é t m e g s e m m i s i t i k , l e np u s z t a s á g o k uj, g y a p o t t e r m e l é s ­ mialatt g ő z e k é v e ls z á n t j á k fel a vi­ re a l k a l m a st e r ü l e t e k k é változtatá­ r u l óm e z ő k e t ,T a s k e n d b e n a m e r i k a i sát h a t á r o z z á k el E g y i p t o m b a n é s s z a k e m b e r e k d o l g o z n a k a z o n , h o g y S z u d á n b a n , a m i v e l g y a p o t u r a l m u ­ O r o s z o r s z á g a r a t á s á t megtizszerezkat jóidőre biztositják is. U j a b b te­ zék, épit mialatt A m e r i k a rombol..." rületeket t e s z n e k t e r m é k e n n y é A világtermelés s z a b á l y o z á s á ts a a z o n b a n m i n d e n f e l é . Az a m e r i k a i g a z d a s á g i b é k em e g t e r e m t é s é t sze­ g y a p o t i p a r a b e s s z i n i a i m e s t e r k e d é ­ rinte a v e g y é s z e t n e k kell elvégez­ se, a m e l y a T a n a tó v i z é n e k elveze­ nie. A k ö n y v n e ke z a része á r u l j a tésével S z u d á n é sE g y i p t o m t e r m ő ­ el a m a i n é m e t g a z d a s á g i r e n d irán­ f ö l d j e i n e k tönkretételét célozza, ti r o k o n s z e n v é t . T á r g y i l a g o s a n m e g ­ már a n g o l a m e r i k a i h á b o r ú kitöré­ állapitja, h o g ya m e s t e r s é g e s gya­ sével fenyeget, a m i k o ra z 1 9 2 9 e s p o ts o k k a lt ö b b ek e r ü l , m i n t a ter­ válság m é r s é k l e t r e kényszeriti a m é s z e t e s , m é g i s hiszi, v a g y l e g a l á b b gyapotipari vállalatokat. el a k a r j a hitetni a z olvasóval, h o g y t o n előállitott g y a p o t n a k T ő z s d é k e nd ö n t i k el a g y a p o t é s a vegyi u t v e n n i e at e r m é s z e t e s g y a p o t ezáltal o r s z á g o k sorsát, d ea k ü z ­ kell á o g yan y e r s a n y a g o k é r t fod e l e m b ő l a két n a g y g y a p o t h a t a l ­ helyét, h l l e n s é g e s k e d é s e k e t b é k e váltsa m o n kivül a zi d ő k ö z b e n g y a p o t i p a r lyó e fel s az e m b e r i s é g végre b e l á s s a : s z e m p o n t j á b ó l s z á m b a j ö h e t ő c s a k ­ „ a z d a s á g i h a r c o k céltala­ n e m v a l a m e n n y i á l l a i m s főleg a fe lh ­ogy a g o k " , „tartós változást n e m i d é z n e k t ö r e k v őu j n a g y h a t a l o m , J a p á n is n m e g m a r a d óe l ő n y ö k e t kiveszi részét. J a p á n n a k e g y é b k é n t elő" s a „ s a ka t e c h n i k a i , c s a ka t u d o m á ­ a z e l m u l t é v e k b e n sikerült Angliát c y o s h a l a d á s h o z h a t j a létre". s a j á t g y a r m a t i piacairól is kiszori­ n tani é s ag y a p o t t e r m e l é s e l s ő helyé­ A k ö n y v e tu g y a g y a p o t t e r m e l é s ­ re k ü z d e n i e fel m a g á t . re, m i n ta t e r m e l őá l l a m o k r a é s A gyapotért, é p u g y ,m i n t a pet­ r ó l e u m é r t , a l u m i n i u m é r tv a g y g u ­ m i é r t folyó k ü z d e l e m n e k s z e n v e d ő r é s z e s e i t e r m é s z e t e s e n a d o l g o z ó t á r s a d a l m ir é t e g e k és á l t a l á b a n a fél-rabszolga s o r b a n tartott gyar­ m a t i n é p e k .

f o n t o s a b b p i a c o k r a v o n a t k o z ó i g e n é r d e k e s é s részletes statisztikai t á b l á z a t o k e g é s z i k ki. ( J o r d á k y Lajos)

Z i s c h k a m e g á l l a p i t á s a szerint a d o l g o k n a ke za m e n e t en e m egész­ séges, o l y a n t e r v g a z d á l k o d á s s z ü k ­ séges, m e l yn e m c s a k a gyapot, d e a zö s s z e sn y e r s a n y a g o k elosztását szabályozza. K e s e r g é s e i é s tervei

fejeződött, d eS p a n y o l o r s z á g válto­

A

S P A N Y O L

K É R D É S KÉZI­

K Ö N Y V E .A p o l g á r h á b o r ú

b e ­

z a t l a n u lan a g y h a t a l m i f e s z ü l t s é g e k v i h a r s a r k a .M i ts e m vesztett t e h á t n a p ij e l e n t ő s é g é b ő l J o r d á k y L a j o s Kolozsvárt m e g j e l e n t m u n k á j a ,

a

S p a n y o l o r s z á g .A s z e r z ő m e g g y ő z ő

e n y v e s z t ő k i s e b b s é g i ö n é r v e k k e l száll s i k r a a m a k o r m á n y töri a s z e m l é l e t e t s an a g y világösszeigazáért, m e l y n e k tagjai m a m á r s ü g g é s e k t a n u l s á g a i v a l szolgál. E g y n i n c s e n e k is S p a n y o l o r s z á g terüle­ f e u d a l i z m u s b a n r e k e d to r s z á g k é s e i tén, d e állásfoglalása o l y a n törté­ f o l g á r i a s o d á s á b ó l , földtelen p a r a s z ­ n e l m io k f e j t é s r e t á m a s z k o d i k , m e l y p o ké se l n y o m o t tn e m z e t i s é g e k bal­ n e m lezártságokat, h a n e m folya­ t l é g e d e t l e n s é g é b ő l i n d u l ki a m a t o k a tt ü k r ö z sigya z u j a b b for­jós e ö n y v i z g a l m a s c s e l e k m é n y e . A d u l a t o k a t é s t ö r t é n é s e k e t is m e g ­ k e m z e t is o r s k é r d é s e k r e a m u n k á s ­ m a g y a r á z z a . E l é g itt u t a l n u n k a n o z g a l o m h ő s i e s s é g e é s világszoli­ k ö n y v m e g i r á s a k o r m é g k ö z t á r s a ­ m d a r i t á s ah o z g y ö k e r e sm e g o l d á s t . S sági b i r t o k b a n volt a l m a d e n i hi­ r e d m é n y e k e ti d e g e n tőg a n y b á n y á k világgazdasági értéke­ a kivivott e é s é r d e k e l t s é g e kb e a v a t k o z á s a s e m ­ lésére.„Haa felkelők e z e k e ta b á ­ k misiti meg... S p a n y o l o r s z á g balvég­ n y á k a t m e g t u d n á k szerezni" — ir­ e a távoli c s e l e k m é n y e z e r ja a s z e r z ő — „ugy a világ h i g a n y -zete ez, d z ú r á s s a l belenyilal a m i d u n a v ö l ­ t e r m e l é s é n e k 7 5 s z á z a l é k a olasz- s o r s t u d a t u n k b a is. J o r d á k y La­ n é m e t k é z b ek e r ü l n e ,a m i végzetes gyi s e m k i m é im e g a ze g y e n e s cél­ l e h e t n e F r a n c i a o r s z á g é s Anglia jos n á s o k t ó ls e m . As p a n y o lé s m a g y a r h a d i i p a r á r a " . Nos, a m in é h á n y h ó - z ö r t é n e l e mh a s o n l ó s á g a ,m e l ym a a n a p p a l ezelőtt m é g a tengelyhatal­ t B e r l i n R ó m a t e n g e l yn y u g a t ié s ke­ m a kh á b o r ú sb e a v a t k o z á s á t i n d o ­ p a n y o l é sm a g y a r , o l d a l b á s ­ kolta, m aa S p a n y o l o r s z á g k ö r ü l leti, s t y a s z e r e p é b e n jut kifejezésre, m á r d ú l ód i p l o m á c i a ie r ő j á t é k hátterére e z d ő d i k ,h o g y „a s p a n y o l p a ­ utal. Vagy: m i l y e nl o g i k u s a n z á r u l ott k r a s z t s á g n y o m o r ú s á g o s helyzetihez a k ö n y v e g y u r a l o m r a jutó c s a k a z olaszországi, m a g y a r o r s z á ­ s p a n y o l j o b b o l d a l imperialista gi és r é s z b e n a lengyel p a r a s z t s á g céljaival: „A s p a n y o l i m p e r i a ­ s o r s a hasonlitható". lista politika k ö z v e t l e n céljai Portugália é s Gibraltár m e g ­ szerzése. A t á v o l a b b i a k b a n a z afri­ kai g y a r m a t b i r o d a l o mm e g n a g y o b ­ bitása. G y a r m a t p o l i t i k á j u k a z o n b a n n é l k ü l ö zm i n d e n n a g y v o n a l ú s á g o t . M i n d a z o k o na h e l y e k e n , a h o l m e g ­ j e l e n n e k , h i b á st a k t i k á j u k követ­ k e z t é b e n c s a k a n é m e t t ö r e k v é s e k útját k ö n n y í t i k m e g , s ahelyett, h o g yas p a n y o ln é p érdekeit szol­ g á l n á k , i d e g e nh a t a l m a k ü g y n ö k e i ­ vé válnak". E z e kc s a k kiragadott v o n a t k o z á s o k .J o r d á k yL a j o s m u n ­ k á j a teljes e g é s z é b e n o l y a n törté­ n e l e m s z e m l é l e t i m ó d s z e r e n alapul, m e l ya t á r s a d a l o m a l a k i t ó t é n y e z ő k tárgyilagos feltárásával m i n d e n to­ v á b b ie s h e t ő s é g r e is k ö v e t k e z t e t n i e n g e d .

A m e d d i gJ o r d á k yL a j o s S p a n y o l ­ o r s z á g földrajzát, t ö r t é n e l m é t , gaz­ d a s á g ié st á r s a d a l o m r a j z á t i s m e r t e ­ ti, t a n k ö n y v s z e r ű ,h an e m is hiva­ talos t a n k ö n y v i r o d a l m u n k értelmé­ b e n ,h a n e m a felvilágositó m u n k á s i r o d a l o m h a g y o m á n y a i szerint. Egé­ s z e nm á st e r m é s z e t űak ö n y v leg­ e r e d e t i b ba n y a g a : a p o l g á r h á b o r ú politikai története. Itt m á r n e m t a n k ö n y v e t f o r g a t u n k , h a n e m ere­ deti f o r r á s m u n k á t , An a p i s a j t ó fe­ lületes és t ö b b n y i r ee g y o l d a l ú sab­ lónjai u t á n végre tiszta k é p e t k a p a zo l v a s óa p o l g á r h á b o r ú b a n szerepelt s p a n y o l politikai p á r t o k é s g a z d a ­ sági t ö m e g s z e r v e z e t e km i b e n l é t é r ő l é s b o n y o d a l m a s viszonyairól. Az e u r ó p a i m u n k á s m o z g a l m a k s z a k é r ­ tője nyilatkozik itt s h a itt-ott egyJ o r d á k yk ö n y v e ö n m e g h a t á r o z á s a o l d a l ú n a k is é r e z z ü kas z e r z ő C a szerint is „...összefoglaló é s ú t m u ­ ballero politikai elképzelései i r á n t tató" s e c é l k i t ű z é s e i n e k h i á n y t a l a ­ tanusitott s alig leplezhető, k ü l ö n ­ n u lm e g is felel. Az erdélyi m a g y a r leges r o k o n s z e n v é t , a s p a n y o l d e ­ politikai i r o d a l o mh ú s zé vó t a elő­ m o k r á c i a átfogó feladataival s z e m ­ s z ö r m u t a t h a t fel o l y a n m u n k á t , b e n m é g s e mv á d o l h a t j u k t ú l z á s s a l m e l ye g yk o r s z e r űn e m z e t k ö z i kér­ a k ö n y v g o n d o l a t m e n e t é t . Legfeld é sm a r a d é k t a l a n feltárásával m e g ­

j e b b am e g f o g a l m a z á sn é h o l m e r e v . sét elterelték a s z o r o s a n vett t e c h ­ Nem l á t j u k b e p é l d á u l ,m i é r t illes­ n i k a ik é r d é s e k felől s m i n t h o g y a s ü k „forradalmi" jelzővel a s p a n y o l m e g o l d á s o k egyre n y i l v á n v a l ó b b a n s z o c i á l d e m o k r á c i á n a k é p p e n azt a m á ss i k o ni g é r n e k sikert, voltakép­ s z á r n y á t , m e l y a k ö z t á r s a s á g pol­ p e n illuzió a zo l v a s ó s z á m á r a a gári pártjaival s z e m b e n ö r ö k ö s t e c h n i k a i a d o t t s á g o k m a r a d é k t a l a n f e n n t a r t á s s a l , viszont a k ö z t á r s a ­ k i h a s z n á l á s á t ó le r e d m é n y t várni — sággal s z e m b e nk é t e s v á l l a k o z á s o k - p l a t o n i k u sm e r e n g é s r e viszont egy­ b ab o c s á j t k o z ó a n a r k i z m u s iránt re k e v e s e b b ideje m a r a d . Az a n é ­ m e g é r t ő b bm a g a t a r t á s t tanusitott, h á n y és i n k á b b m e n t e g e t ő z ő utalás, m i k o r a Basteiro-féle „reformista" a m i t szerző a ze m b e r it u d á s e r e d ­ j o b b s z á r n y " é s Prieto „centrista" m é n y e i n e ka t á r s a d a l m i i g a z s á g ér­ c s o p o r t j a k é t s é g t e l e n ü l ö s s z h a n g z a - t e l m é b e n t ö r t é n ő k i h a s z n á l á s á r a t o s a b b a n illeszkedett b e a s p a n y o l tesz, aligha p o z i t i v u ms a s a j á t éle­ d e m o k r á c i a v é d e l m é b e . K ü l ö n b e n t é n e k s u l y á t és é s s z e r ű t l e n s é g é t j ó z a n b e l á t á s a a N e g r i n k o r m á n y m i n d j o b b a n érző o l v a s ó s z á m á r a m i n d e n szélsőségtől m e n t e s n e m z e t i a r á n y l a gk e v é sc s á b e r ő t jelent. d e m o k r a t a é sf ü g g e t l e n s é g i p r o g ­ M i n d e zt e r m é s z e t e s e n n e m ; érinti r a m j a m e l l é állitja, b á r ez a prog­ a k ö n y vt u l a j d o n k é p p e n i a n y a g á t . r a ma zá l t a l á n o sn e m z e t i é r d e k e k ­ Adatai, h an e m is m i n d i g a n é p s z e ­ h e z való i g a z o d á s t k i v á n t a m e g a r űt u d o m á n y o s i r o d a l m a t igénylő m u n k á s m o z g a l o m t ó l á s . A k ö n y v o l v a s ók i v á n a l m a i szerint, k ö n n y e n l e g t a n u l s á g o s a b b fejezete a h a r c b a n é ss z e m l é l t e t ő e n csoportositva, hi­ álló k ö z t á r s a s á g agrárreformját, v e n t ü k r ö z i k a n e m t ö r ő d ö m s é g e t , szociális intézkedéseit, n a g y s z a b á s ú p o c s é k o l á s t , é s s z e r ű t l e n s é g e t é s k ö z o k t a t á s i v i v m á n y a i tsa n e m z e ­ a n a r k i á t ,a m ia m a it e r m e l é s t jel­ tiségi ö n k o r m á n y z a t o k m e g v a l ó s i t á ­ lemzi. s á r a v o n a t k o z ó r e n d e l k e z é s e i t m u ­ A k ö n y v n e kk é t s é g t e l e n ü l legke­ tatja be. T a l á n j o b b is a k ö n y v észv é s b é helytálló s legvitathatóbb ré­ s z e r ű s é g e s z e m p o n t j á b ó l , h o g y s z e a rövid b e v e z e t ő s z a k a s z , m e l y ­ a n y a g a n e m é r el a s p a n y o l Világos b e na s z e r z őa ze m b e r n e k a t e c h ­ é s z s z e r ű t l e n ü l tragikus jelenetéig... nikáig való é r k e z é s é t s z á n d é k s z i k b e m u t a t n i , a primitiv e s z k ö z ö k e l s ő K ö n y v é n e k l e g n a g y o b b értéke, h a s z n á l a t á t , a földről való felemel­ h o g y e g y é n i v é l e m é n y f e l d o l g o z á s e d é s tsak e z d e t l e g e se m b e r i lét helyett h a t a l m a sn e m z e t k ö z i a n y a ­ k m á sm e g n y i l a t k o z á s a i t .M i n t h o g y a got k ö z ö l s m u n k a m ó d s z e r é v e l é r d é sm é gn é p s z e r ű t u d o m á n y o s m i n d v é g i g u r a m a r a d a gyűjtött k u n k á b a n való tárgyalása is feltét­ a n y a g n a k s k ö n n y e n á t t e k i n t h e t ő m e n ü lt ö b b m e g g o n d o l á s tsm é gigyf u ­ b e o s z t á s a , oktatói világossága, p o n ­ l tólagos érintésre is n a g y o b h o z z á é r ­ t o s a n z á r ó d óo k f e j t é s l á n c o l a t a fe­ tést igényelt volna, a za z é r z é s ü n k , ledteti v e l ü n k a stilus n é m i n e m ű o g y a k ö n y v egységét n e m b o n t o t ­ zökkenőit. A m u n k á t a kolozsvári h o l n am e g ,h a teljesen e l m a r a d M u n k á s A t h e n a e u ma d t a ki. (Ba­ ta v s a tárgyalás k ö z v e t l e n ü la z a n y a g , logh Edgár) „a v i l á g m i n d e n s é g é p i t ő a n y a g á n a k " i s m e r t e t é s é v e lk e z d ő d i k . KétségteleE M B E R G É P ÉS GÉPEMBER. n ü l értékes és h a s z n o s a körülöt­ S t e r n M á r t o n k ö n y v e két­ t ü n k levő a n y a g i világot t u d a t o s i t a s é g t e l e n ü l értékes és k ö v e t é s r e ni s a ze g y s z e r űk ö n y v o l v a s ó s z á ­ m é l t ó kisérlet arra, h o g ya z erdélyi m á r aé r t h e t ő v ét e n n ia z általa o l y m a g y a rk ö n y v p i a c o n m e g h o n o s i t s a b o n y o l u l t n a k hitt ö s s z e f ü g g é s e k e t . a n é p s z e r ű t u d o m á n y o si r o d a l o m K i m u t a t n ia z erő é sa n y a g a z o n o s ­ m ű f a j á t . A kisérlet é r t é k é b ő l alig ságát, h a a B ü c h n e r f é l e m a t e r i a ­ v o n le v a l a m i t az a tény, h o g y l i z m u sk á r t é k o n ye l f o g a d á s á i g n e m n a p j a i n k b o n y o l u l t társadalmi-poliis s z a b a de l m e n n i s azt állitani, tikai k é r d é s e ia z o l v a s ó k é r d e k l ő d é ­

h o g y a z e m b e r n e m e g y é b s z é n , viz , e B D á l i n tG y ö r g y (Az állatok di­ m é s z sm é g n é h á n y m á s csérete, A t h e n a e u m ) , e z a fiatal,

foszfor,

e l e mk o m b i n á c i ó j á n á l . M e r ta z e m ­ f á r a d t m o s o l y g óm ű v é s z tiltakozik. b e r v a l ó j á b a n t ö b b e z e k n é l . N eb á n t s u ka z állatot m o n d j a . Az Feltétlenül é r t é k e sa z o n b a ns a z é r d e k l ő d ő

o l v a s ó

s z á m á r a i g e n

h a s z n o s ,h a a s z e m l é l t e t ő

m ó d s z e r

állat s e m m i k é p p e n s e me m b e r .A z e m b e ra z állattal

n e m állja ki a z

ö s s z e h a s o n l i t á s t .N ej á r k á l j u n k La­

o n t a i n e titokzatos m e s é i u t á n , a h o l t ö k é l e t l e n s é g ef o l y t á n n e m is d o m ­ f z e m b e r i t u l a j d o n s á g o k s u l y a b o r o d i k ki m i n d i ga s z e r z ő i n t e n ­ a c i ó i n a k

m e g f e l e l ő e n ,

n y e r s a n y a g o k

a k ü l ö n b ö z ő

e n e r g i a é r t é k é n e k

alatt, m i n d e n e g y e s állat összeesik. „ N y u g o d j u n k bele,

h o g y

e g é s z e n

á ss i k o nm o z o g n a k ,m i n ta z e m ­ ö s s z e h a s o n l i t á s a , a d a t a i a z e r ő g é p e km e r é s t u l a j d o n s á g a i k is e g é s z e n h a t á s f o k á r ó l sá l t a l á b a na t e c h n i k a b a z o n

t ö r e k v é s é n e k

érzékeltetése,

h o g y e s z k ö z e i segitségével, k e v e s e b b

m i n é l

n y e r s a n y a g e n e r g i a

fel­

m á s o k " . B á l i n t G y ö r g y

e b b e n a z u t o l s ó

m a g á r ó l h a s z n á l á s á v a l ,m i n é ln a g y o b b e r e d ­ s a k ö r n y e z ő világról b e s z á m o l n i . m é n y té r j e n el. E b b ő la s z e m p o n t ­ M i ezt a z i d ő s z a k o t , jogtalanul, a b ó l h a s z o n n a l f o r g a t h a t j a a z e m b e r i„ b é k ek o r s z a k a "n é v v e l illetjük. E é r t e l e m erőfeszitései i r á n t

é r d e k l ő ­

d ő olvasó.

h u s zé v b e n élt s p r ó b á l t

világforditó é v e k b e n él m a is B á l i n t G y ö r g y .A zé v e k b e n ,a m i ka h u m á ­

u m t ö r t é n e t é b e n v i s s z a m e n ő l e g is H a a k ö n y vi g e nh e l y e s és rész­ n p á r a t l a n o k .E g yi d e t é v e d t s z e g é n y

letes tárgyi s z e m p o n t j a i n tul vala­ m i t m é g i sk i f o g á s o l n u n k kell, e l s ő s o r b a n

a z

a r e n d s z e r e z é s h i á n y a ,

s z a b ó h o zh a s o n l i t h a t n ó k ,

a k i

alig

t u d j a m e g k e r e s n iö n m a g á t . B o r z o n ­

g ó testére a z o k b ó la za p r ó m i n t á k ­ t u l r e n d s z e r e z é s , b ó l varrogat takarót, a m i k k e l a m e l y é p p ah a s o n l ó m ü v e k e s e t é b e n a z d a g p o s z t ó k e r e s k e d ő k e l h a l m o z ­ e l e n g e d h e t e t l e n , k ö n n y űé s világos g v a g y h a a k a r j u k

á t t e k i n t h e t ő s é g e t zavarja. E z e n f e l ü l p e d i g m e l y

a

stilus h e v e n y é s z e t t s é g e ,

i g e n

g y a k r a n

é r t e l m e t l e n

t á k . Ö s s z e v a r r o g a t j a ag a z d a g élet r e t t e n e t e sé s sivár kis m i n t á i t , m a ­ g á r a é sc s a l á d j á r a h u z z a , ahelyett, h o g y a z o n ü g y e s k e d n e ,

m o n d a t o k h o z vezet. (KKJ.)

h o g y

ve­

vőit,dolgoztatóitfriss s z ö v e t e k vá­ á r l á s á r a ingerelje. O r r á i gh u z z aa As o p o t t a st a k a r ó t sm e g a l á z o t t s z e ­ jelen­ k m e k k e lb á m u l ki alóla. E „ b é k e ­ t e k m e gh á b o r ú sr e g é n y e k . C s a k k o r s z a k " elesettje ő, a n n y i f á r a d t szaggatott ö n k i v ü l e t i leirások. A társával együtt. A k i s e m m i z e t t e k , „kiérés" c s a k jó tiz é vm u l v a je­ a zi d e t é v e d t e k ,ak é t m a l o m k ő k ö ­ lentkezett. D ea k k o rz u h a t a g m ó d ­ z é szoritottak k ö z ü l való, a k i sze­ jára. E z é r t a z o n b a nm é g m i n d i g r e t n ev i h a r o s a n tiltakozni, d e c s a k n e m jelent m e g e g y e t l e n k ö n y v a z e l s őm o z d u l a t i g jut, o n n a n le­ s e m , a m it ö b b l e n n e k ü l s ő s é g n é l , m o n d ó a n és é r t e l m é t veszitve h u a m is o k k a lt ö b bl e n n ean y e r s e r ő z ó d i kvissza.Él,m e r té l n i e adatott, é s f é k e z h e t e t l e n v é r o r g i á k d i c s é r e ­ d e ezt a z életet igy, a m a g a p o k o ­ ténél. N é m e l ya p r ók a r c o l a t o t le­ lian kieszelt e m b e r t e l e n s é g é b e n n e m számitva... U g y látszik a „kiérés" f o g a d j a el. „ I n k á b baf é r g e k egye­ m é g m i n d i g tart. S e j t é s ü n k s z e r i n t n e km e ge n g e m , m i n té n e g y e m e g é s z s é g e s lesz b e v á r n i a z e z u t á n m e g a férgeket" — m o n d a n á a z k ö v e t k e z ők o r s z a k o t is s a kettőt i d e j é b e ne l h u n y t K a r i n t h y v e l együtt. AZ A L L A T O KD I C S É R E T E . v i l á g h á b o r ú alatt n e m

b ő s é g e s e n ö s s z e k e v e r n i ,h o g ya é r é s

v a l a m i

ki­

m é l y e b b t a n u l s á g o t

E z é r t m e n e k ü l a zá l l a t o k h o z s h o z z o n . A m i e d d i g volt a z c s u p a ő s i á a z l l a t o k b a na z o k a t a z é l ő l é n y e k e t m u t a t v á n y , c s u p a erőfitogtatás. dicséri, a m i k b á r itt é l n e k közöt­ A h o l a ze m b e r b ő lk é n y e l m e s e n ö n - t ü n k , f ü g g e t l e n i t e n i t u d t á k m a g u ­ m a g á t lefitymálva b u j t elő a z állat. k a t a z e m b e r it á r s a d a l o m k é n y e s

b e h a t á s a i t ó l . T ö b b r e b e c s ü l i

e z e k e t m a g á t ó l . H aa ze m b e r m o z d u l a t l a n a n é m á n t u d a t o s a k a ta „ h a n g o s ér­ l e h e t n e ,h an e m k e v e r e d n é ké s n e m t e l e m m e l "

m e g á l d o t t a k n á l .

l e n n ek é n y t e l e n t ü l e k e d n i ,—

feleli

n m a g á n a k . D e m é g igy is, h a m á r „A s ü t e m é n y ,m e l y b ő l m o r z s á k a t ö g yv a n ,a k k o r is t a r t s u n k m a g a s ­ t é p n e k a s i r á l y o k n a k , forró m ű h e ­ á sk i n a i v a g y l y e k b e n k é s z ü l , v e r e j t é k é s s ó h a ­ ságot, kivételességet, ő ö r ö g v á l a s z t é k o s s á g o t .T a r t s u n k m e z ő k r ő l ős g stilust, m e r th a „ f e l b o m l i k a stí­ jut el a m ű h e l y e k b eé s z ö r g ő u c c á e g b o c s á t h a t a t l a n , m e r t stik o n át a m ű h e l y e k b ő la z o t t h o n o k ­ lus m jok között. L a p u l ón é m a

b a .

K i né sh a s z o nt a p a dh o z z á a

h o s s z ú út alatt.

A sirályok

n e m

l u s t a l a n s á g é s e r k ö l c s t e l e n s é g vol­ t a k é p p e n egy".

t u d n a k erről. F e h é r h ó b ó l é s s z ü r k e Bálint G y ö r g y a zá l l a t o k o n ke­ jégből v a na t e s t ü k sa z e m b e r ­ r e s z t ü l a z o k a t a ze m b e r i h a n g o k a t s z e m ,m i g r ö p t ü k e t követi, s z é d ü l n ih i v j a t e t e m r e ,a m e l y e ka z elveszett k e z dé sf á z n i . Üveges, h a l k n e s s z e l

e m b e r i s é g b e nm é g egyáltalán lehet­ m o z o g előre f a g y o s t e s t v é r ü k a fo­ s é g e s e k . S z ó c s a t á j á t e g y m a c s k á ­ lyó. K ö r ö s k ö r ü l av á r o s lélekzik val való b e n s őb a r á t s á g á b a n , filo­ n e h e z e n .K o r o m é s felelősség, csi­ zófiája e g é s z s k á l á j á v a l tölti fel. k o r g óv a s a ké ss z o r o n g ó k i n o k n e ­ E z , a d j av i s s z aa l e g j o b b a n m i n d a z t , hezitik lélekzetét. Élete c s a p z o t t , a m i t t u d a t n ia k a r v e l ü n k . k é r d é s e sé s tisztátalan... M i é r t jön­ n e k közénk?...Ü g y e t l e nm o r z s á i n k n é l k ü l is m e g é l n e k , m e r ta s z e m ü k é s c s ő r ü k éles,

h a r a g a d o z v a

le­

c s a p n a k a viztükörre... Itt v a n n a k é s tiszták

é sb ö l c s e k m a r a d n a k

a n n y i k ö z é s m a g á n é p ü l e t

között.

Itt v a n n a ké sam o r z s á kn e m fer­ tőzik m e g őket: e s z n e ka z é t e l ü n k ­ ből,

d en e ms ü l y e d n e k le k ö z é n k .

P r o b l é m á i n k ,

m e l y e k

lás k ö z b e n is

m o r z s a d o b á -

eltöltenek m i n k e t ,

n e mf r ö c c s e n n e k r á j u k . . . B e l ő l ü k , h a valaki k a l i t k á b af o g n á őket, ta­ l á n jó l a k o s o kv á l n á n a k—

d e m i ­

l y e n sirályok l e n n é n e k b e l ő l ü n k ? " —

k é r d iB á l i n t

G y ö r g y .

„E m a c s k á n a k— G y ö r g y —

m o n d j a B á l i n t

n e m v o l t a ks e m illetősé­

gi, s e m jogviszonyai.

Fölötte

állt

m i n d e n e l k é p z e l h e t ő k a p c s o l a t n a k —

ezért irigyeltem n é h a .

S e m m i ­

féle n é vn e m lett v o l n am é l t ó h o z ­ zá. L e g f e l j e b b t a l á n ez:

Lao-Tsze.

An a g yk i n a ib ö l c s r ev a l ó b a n lékeztetett. Ó r á k i g ült

e m ­

e g y h e l y b e n ,

m o n g o l o sm e t s z é s űs z e m é v e l , m é l ­ tóságteljes,

d em é g s e m f á r a s z t ó

p ó z b a n . . . R e n d e t tartani nélkül' —

c s e l e k v é s

ezt a laotszei életelvet

követte, teljes sikerrel. N á l a

b e l ü l

r e n d volt és k i e g y e n s u l y o z o t tn y u ­ g a l m a jól h a t o t t a z o k r a , a k i k ta­ l á l k o z t a k vele. E n g e ml e g a l á b b

is

i n d i gm e g n y u g t a t o t t ., S e m m i s e m A két h á b o r ú közötti „ b é k é n e k " m a g y o n fontos' — s z o k t a m o n d a n i f i n o m és m a r ó a p r ó karcolatait irja n a o T s z es z e l l e m é b e n . S e m m i s e m B á l i n tG y ö r g y .F é l e l m e t e s m i k r o s z ­ L l l a n d ó , k i v é v e m a g á t a változást. k ó p j a alatt a m e s t e r s é g e s g ö r c s ö k ­ á e m kell tul h e v e s e n g y ü l ö l n ié s b e n f e t r e n g ő e m b e r i élet m i n d e n N b a c i l l u s a végig viharzik. Az e m b e r i

tul i z z ó a n szeretni.

idegzetre,

g y o nr é s z t v e n n ia d o l g o k b a n . Az a

a h a l a d óé r t e l e m r e , a

s z a b a d s á g ujbóli v á g y a k o z á s á r a rá­

baj,

N e m kell n a ­

h o g ya z e m b e r e k t u l s á g o s a n

o k a t m o z o g n a k . M i n d i g a k a r n a k ö m l i k s valamit. Miért? É n n e m a k a r o k át l á g y a n kifaragott s o r a i n . S z a ­ s e m m i t , s o k a t ü l ö k e g y h e l y b e n é s vai m é r l e g e l v e h a j s z á l n y i p o n t o s ­ n é h a k é n y e l m e s e n sétálok. R e n d ­ s á g g a l h u l l a n a k m i n d e n kifejezést s z e r i n t é j s z a k a , m e r ti l y e n k o r ki­ elbiró m o n d a t a i k ö z e p é b e n .K é t n e h e z e d ő k i m é l e t l e n n y o m á s

e b ba l á r m a és a z aktivitás. T u ­ c s o d á l k o z v a kinyilt t e n y e r é nazö n ­ s o m ,h o g y n i n c s e n s e m m i g y a k o r ­ v é d e l e m alig m o z d u l ó m a d a r a i g u b ­d l a t i é r t é k e m . . . A z t h i s z e m e g e r e t b a s z t a n a k .M i v e l is l e h e t n e , m i v e l e l l e n ef o g n o m , d e ezt l e h e t ő l e g el­ is k e l l e n ee z e k e tar o p p a n t e m b e r ­ k u l a s z t o m , m e r t t u l e r ő s t e s t m o z e l l e n e s i d ő k e t á t v é s z e l n i k é r d i ö n ­ m

g á s s a l jár... H am i n d e n á r o n v a ­ p r i m i t i v e b b testi ö r ö m ö k k e l is, c s ő d b e d á s z n i a k a r o k , legfeljebb s a j á t jut, a m i k o r szellemileg i g é n y e s e b b ­ b o l h á i m r a v a d á s z o m , m e r t e z a n e km u t a t k o z i k , e l k ö v e t v é n k o r u n k m ű v e l e t a r á n y l a g k é n y e l m e s é s intellektuális b ü n c s e l e k m é n y é t , a n e m n é l k ü l ö z iah u m o r té s k e c s e s -g o n d o l k o z á s t . „ C s u p a t i l a l o m m á r séget... E n n é lt ö b b e ts o h a s e m m o n ­ a z élet: k e g y e si r g a l o mm á ra z is, d o t t am a c s k aa l é p c s ő h á z b a n é s h o g y e s z e m ,i s z o m é s a l s z o m c s u ­ r e n d s z e r i n t m é g e n n y i ts e m . . . Régi, p á n . . . "p a n a s z k o d i k F a n y a r vigasztitkos v á g y a me g yo l y a n s z e r k e s z ­ t a l ó d á sc i m űv e r s é b e n .N e m b e s z é l tőség, m e l y n e m foglalkozik a z e s e ­e z r e k n e v é b e n ,n e m próféciázik, d e m é n y e k k e l . E g y s z e r m a j d m e g a l a ­ a k i o l v a s s a , s z o m o r ú a n d ö b b e n s a ­ pitjuk, — m o n d t a mn é h a b i z t a t ó a n j á t m a g á r a , B e r d a esztétikai o k o k ­ am a c s k á n a k . A n a g y t e r v h e z m o s tó b lt a l á nv i s s z a r i a d attól,h o g ykol­ e g y e d ü lv a g y o k .Am a c s k a c s e n d e ­ lektiv költő legyen, d e a k a r a t l a n u l s e n , d eh a t á r o z o t t a n v i s s z a v o n u l t is az, m e r t m e g v e r t élete m i l l i ó k az életből, a z o na n a p o n , m i k o r s o r s a . H i á b a irja: „ M e g kell t a n u l ­ S a n g h a i t b o m b á z n i k e z d t é ka j a p á ­n o d végre figyelni, k u t a t n i kell n o k . N e m s o k k a le l ő b b m é g ott tű ­s a z a v a k m é l y s é g é ts m a g a s s á g á t , n ő d ö t t ah e l y é n é s h ae l m e n t e m av é r k e r i n g é s ts m i n d a z t ,a m i szin, mellette, k e d v e s e n ,d e t a r t ó z k o d ó a n iz é s illat, e b b e n v a n a z igazi t u d o ­ ü d v ö z ö l t . A z t á ne l t ű n t é s k é s ő b b m á n y , m e l y szellemviditó..." — n e m m e g t a l á l t á k k i h ű l t testét a p i n c e a l'art p o u r l'art e l m é l e t é v e l k a c é r ­ sötét s a r k á b a n .F i n o m a n , tapintato­ k o d i k ,h a n e m h a d a tü z e na k o n t á ­ s a n é sz á r k ó z o t t a n halt m e g , u g y , r o k n a k ,a k i ke l r o n t j á k a világot. A a h o g y élt. N e m is jó szó, h o g y dilettáns költőt é p p u g y megveti, ,meghalt'. I n k á b b igy k e l l e n e m o n ­ m i n tad i l e t t á n s politikust v a g y tu­ dani: m e g s z ű n t , m i k o r m á r u g y lá t­ d ó s t . Ó d á t ir a nyelvről, m e l y n e k ta, h o g y eleget t ű n ő d ö t t , a b b a h a g y ­ m i n d e ns z a v á t oly kéjjel k ó s t o l g a t ­ ta m a g á t . N y i l v á nt u d t a ,h o g y e z ja, „ M i n t a zsirral és f ű s z e r r e l teli v é g é r v é n y e s ; a tulvilágról n e m vol­ ételt". N e m ö n c é l u s á g ez, h a n e m a tak illuziói. A ze s e m é n y m e n t e s s z é pé s jó r a j o n g ó szeretete, u g y s z e r k e s z t ő s é g b ő l , attól tartok, m o s t m e n e k ü lh o z z á , m i n tg y e r m e k , ki m á r n e m lesz s e m m i . E g y e d ü l n i n c s e m l ő j é nn ő t t fel s a k i n e k s z á r n y a ­ elég l e l k i e r ő m h o z z á : n a p r ó l n a p r a kat adott. Á m as z é p s é g éltető le­ r a j t a k a p o m m a g a m , h o g y k o m o l y a n vegője a s z a b a d s á g . Az s a r n o k v e s z e mad o l g o k a t . É s a l é p c s ő h á z ­ n e m c s a k a ze m b e r t ,a s z ó t is b é k ­ b a nm á rn i n c s s e n k i ,a k i L a o T s z e -l y ó b a veri. M i n t költő, k é t s z e r e s e n b ő li d é z n e . érzi a gyűlölt bilincset s tiltakozá­ s á n a k m é gs z e r e l m e sv e r s e i b e n is F e h é r volt fekete foltokkal". ( P a ph a n g o t ad: „Te igázz le, n e a b á r ­ G á b o r ) g y ú vezérek" — ezt kéri a szere­ B E R D A J Ó Z S E F U J K Ö T E T E . lemtől, h o g y a kötet l e g s z e b b ver­ S ö t é t s é g c i m m e l jelent m e g . s é b e n m e g s z á l l t a n k ö n y ö r ö g j ö n : Ac i mn e m p r o g r a m m , a s t r ó f á k „ S z e r e s s m á r m i n k e t , S z a b a d s á g ! " között itt-ott f e l b u k k a n m é g a z A s z a b a d s á g n a k , e g ye m b e r i b b , i n y e n c k e d ő e r e t n e k , m e g s z ó l a l a m e g é r t ő b bv i l á g n a k a s ó v á r g á s a b u d a i h e g y e k r a j o n g ó turistája s m é l yp e s s z i m i z m u s s a lp á r o s u l n á l a . n y o l c v a n s z á z k i l ó sn ő kk e r ü l n e k te­ E za s ö t é t e n l á t á sé r t h e t ő s i n d o k o l t ritékre. A s ö t é t s é g e ná t ü t B e r d a s h a m é g i s h i á n y é r z e t ü n k t á m a d , k ü l ö n ö s ,f u r c s a , d e m i n d e n k é p p e n n e m a költő felelős érte.Őm a g a e g y é n i n a p s u g a r a s mégis: — a k ö­ igy p a r e n t á l j a el k ö n y v é n e k rövid tet h a n g j a s z i v b e m a r k o l ó a n s z o m o ­ e l ő s z a v á b a n a m a verseit, m e l y e k e t ru é sf á j d a l m a s a n jellemző. E zak is o tt é r z ü n ka„ S z e r e s sm á r m i n k e t , ö r ö m ö k r e p r e d e s z t i n á l t költő, a k i n e kS z a b a d s á g mögött": — „Olyan m a g a a létezés is fizikai é s metafi­n a g yak ö d ,h o g ya l e g k ö r ü l t e k i n zikai g y ö n y ö r ű s é g ,a k ib e é r i a leg-

t ő b bk ö l t ő

s e m i s m e r i ki m a g á t .

É p p e n ezért

k é n y t e l e n v o l t a m —

s z á m u n k r ak e d v e z ők é p e t . D i ó s z e g ­ h y n e k ,

a k ö l t ő n e ka z o n b a n e n n é l e b b ő l a kö­ s o k k a l t ö b b r e kell t ö r e k e d n i e . Biz­ tetből s o ko l y a n verset k i h a g y n i , t o s a b bése g y é n i b b h a n g o n k i v ü l s a j n o sn e me l s ő i z b e n — m e l y e k k ö t e t e m e t

m é g

t e l j e s e b b é u g y a n i s joggal h i á n y o l h a t j u k a köl­

tették volna".

tő v a l ó b a n é r z e l m im e g r e n d ü l é s e i ­

e k közvetítését is, a vers z e n e i s é ­ k ö ­ n é p e i s a stilus k e v é s b é k ö z n a p i tet, d e igy c s o n k á n is k o m o l y iro­ ge, k f o r d u l a t a i n a k segitségével. M e r t d a l m ié l m é n y se g y b e n tett is: a s a k n e mm i n d e n e s e t b e n h a j ó n m a r a d t a k b á t o r helytállása. értelmileg c é t s é g b e e s e t t e na d u n k igazat a köl­ B e r d aJ ó z s e f am a i m a g y a r lirak B i z o n y á r a t e l j e s e b b l e n n e a

ő n e k , am a g á v a l r a g a d á s ,m e g r e n l e g k i v á l ó b b k é p v i s e l ő i k ö z é tartozik.t z o n b a n , m e l y e k k ü l ö n ö s k é p ­ ott é r e z z ü k dités a

M i n d e nv e r s em ö g ö t t

e nn é l k ü l ö z h e t e t l e n e k a költői h a ­ k ö l t é s z e t é n e k a r a n y f e d e z e t é t : a re­ p D i ó s z e g h y n é l m e k kifejező e r ő v e lp á r o s u l t ő s z i n ­ tás kelléktárából, s a k n e m t e l j e s e n h i á n y o z n a k . A z teséget. E z é r t oly m e g r á z ó a k k ö t e ­ c t m e n e t i n e k sak ö l t ő k n é l á l t á l á b a n t é n e kb e f e j e z ő s o r a is a k a r v a a k a - á n k á b b p ó z n a k ,h a n g u l a t n a k tekint­ r a t l a n igazat a d u n ka k ö l t ő n e k , ki i h e t ő m e g g o n d o l á s t ,„ . . . n e mf o r m á ­

k ö n y ö r t e l e n itéletet m o n d n a p j a i n k fölött. ( D a r v a s

l o m v e r s e i mm ű v é s z is z a v a k b a

Szilárd)

e l h a g y o m

t ö b b n y i r e

és

a r i m e t is",

i ó s z e g h yt u l s á g o s a nk o m o l y a n ve­ AZ E L K É S E T TE M B E R . (Dió- D s z i , a m i a v e r s e k b e l s ő z e n e i s é g e s z e g h yD e z s ő versei. G r a f i c a , O r a d e a ,1 9 3 8 . ) A ze m b e r s é g b e n v a ­

e s e t é b e nn e m is l e n n e k i f o g á s o l h a ­

ló töretlen és f e n n t a r t á sn é l k ü l i hit,

tó, d ek ö l t ő n k n é l e n n e kh i á n y á t

h am á s s i k o n is,

e r ő s e n

v á r n á n k ,

m i n t költőtől el­

feltétlenül

é r t é k e l é s r e

é r e z z ü k .

Sa g y

e g y é b a v e r s e k n y e r s

is

n e m h a t

a l a p a n y a g á ­

á lsn e m h a t e g y é b r e ,c s a k értel­ m é l t ó v á teszi D i ó s z e g h y D e z s ő ver­ n ü n k r e . E zp e d i g , költőről l é v é n s e s k ö n y v é t .A b o t l a d o z ó , n e m r i t k á n m szó, elégtelen. é s z r e v e h e t ő e n u t á n é r z e t t k ö l t e m é ­ n y e k u g y a n i s teljes felszivását je­ lentik m i n d a n n a k ,

a m i t

n a p j a i n k

z ü r z a v a r á b a n , i r á n y t a l a n s á g á b a n

é s

h a b o z á s á b a ne g y r ek e v e s e b b e n te­

K ü l ö n kell m e g e m l é k e z n ü n k Dió­ s z e g h y stilusbeli f o g y a t é k o s s á g a i r ó l , is. Igen g y a k r a n t a l á l k o z u n k s e i b e n h e l y t e l e n ü l r a g o z o t t

ver­

igékkel

k i n t e n e k e g y e t l e n v á g y u k n a k , hi­

(vágyol, v á g y s z helyett stb.). k é p ­ t ü k n e k é s e r e j ü k n e k .A z e m b e r i e s ­ t e l e n ü l hajlitott f ő n e v e k k e ,m e l y e k ­ s é g b e n , i g a z s á g b a n s ah a l a d á s m i n ­ re s o k k a lt ö b bg o n d o t kellett v o l n a d e n k o r ie s z m é n y e i b e n való b i z a k o ­ d á s az, k ö n y v e

forditania. D et a l á n e z e k n é l is s u ­ a m i b e nD i ó s z e g h y v e r s e s ­ l y o s a b b a k erőltetett s z ó k é p z é s e i ac s ü g g e d ő k é s h i t ü k e t (öntitán, önbölcs), b o m b a s z t i k u s é s

vesztettek

s e g i t s é g é r e a k a r sietni s e m m im é l y s é g e tn e m társitó kije­ e g y e n e s v o n a l u töretlenségével. M i n d ­l e n t é s e i ( . . . m e g é r t e t t e m a z élet ér­ ezt a z o n b a n a fejlett é s i g é n y e s t e l m é t sf e l m é r t e m am é l y s é g e t é s v e r s k u l t u r á n k h o z

s z o k o t t o l v a s ó m a g a s s á g o t . — . . . k i m e g y e k a szelo l y a n h e v e n y é s z e t t , elnagyolt f o r m á ­l e m b a r r i k á d r a , m e r t : v á d l óésv á d b a n ,o l y a nk ö z h e l y s z e r űd i k c i ó b a n s ott v a g y o k ,k i b e n é g n e k , v a j u d n a k á l t a l á b a n a stílus o l y s z e r é n y e s z k ö ­a z eszmék). zeivel k a p j a , m e l y g y a k r a n z a v a r j a D i ó s z e g h yh a t á r o z o t t a n m a i é r z ő m e g saf o r m at ö k é l e t l e n s é g e bizo­ e m b e r , tele m e g f e l l e b b e z h e t e t l e n érvé­ n y o s e s e t e k b e n p s z i c h i k a i l a g a m o n ­ n y ű m o n d a n i v a l ó v a l . Igazi költővé d a n i v a l ó b a n való k é t k e d é s é t is fel­ a z o n b a n c s a k n a g y o ng o n d o s kiébreszti. H ae z azt bizonyitja, h o g y m o n d á s b e l ig a z d a s á g o s s á g , t e m a t i ­ k ö l t ő n k a z u j m a g y a r versirás lé­ k á j á t illetőleg p e d i g fokozott lényen y e g é t tette m a g á é v á ,a n n a k c s a k gesités, a tárgy költőivé t é t e l é n e k ö r ü l h e t ü n k , m e r t e z D i ó s z e g h y n e k , k é p e s s é g e tehetik, a m i t ki kell m a ­ a z e m b e r n e k m a g a t a r t á s á r ó l a d g á b a n fejlesztenie. (Dari K á l m á n )