M A D A R T A NI ÉSZ
31 E (i F I G Y É L E S E K
A K - K A U K Ä Z USB A N Irta :
Farkas
Tibor
Megkísérlem röviden ismertetni mindazt, ami a Kaukázusban eltöltött' négy esztendő alatt- madártani vonatkozásban figyelmemet megragadta. Érdeklődésemet olyan fajok felé fordítottam, amelyek mint esetlegesen elő forduló ritkaságok a magyar orniszban is szerepelnek. Megfigyeléseim zömét Noworossijsk város környékén gyűjtöttem. E z , mint tudjuk, a kaukázusi tengerpart legnagyobb kikötője, egy, a szárazföldbe k b . 8 k m mélyen be nyúló, zsákalakú öböl mélyén fekszik. A Kaukázus hegyei teljesen elzárják a Kubán-Alföldtől, katlanszerűen veszik körül a várost, esak a tengerre nyílik szabad út. A n y a g u k agyagos mészkő, amely a város nagy cement gyárainak ad nyersanyagot..Teljesen karsztos jellegűek, a sivárságot csak fokozzák az oldalukba vágott óriási kőbányák. Növényzet csak a hegy oldalakban fakadó hidegvízű források mentén akad, de az ott másfél évig dúlt harcok következtében az is erősen megritkult. A város amfiteátrumszerűén helyezkedik el a hegyek oldalán. A várostól távolabb pár km-re ez a karsztos kopárság megszűnik, a hegyeket, amerre a szem ellát, végtelen erdőségek borítják. M i n d a fauna, mind a flóra erősen mediterrán jellegű. V a d thuja-fajok, ciprus, itt-ott füge és oleander. A z éghajlat az év nagy részében meglehetősen meleg, a csapadék minimális. A tél enyhe, nap sütéses, 1947. januárban nappal plusz 18 C°-ot is mértek, a hőmérséklet éjjel sem süllyed plusz 2—0 C° alá. Télen azonban mégis van egy kellemetlen időjárási tényező : a hideg, száraz, északkeleti szél, amely az adriai bórához hasonlóan le-lecsap és akkor megszűnik minden élet. Szerencse, hogy a szeles periódus 3, m a x i m u m 12 napig tart, utána hosszú hetek, esetleg hónapok múlnak el, míg ismét jelentkezik. Elsőnek a fehérszárnyú rozsdafarkút (Phoenicurus phoenicurus satnamisicus) említem meg. E z t a csinos madárkát bőven volt alkalmam megfigyelni. O l y nagy számban laktak mindenütt a környéken, hogy még az avatatlan nak is feltűntek szép színükkel, d a l u k k a l és bizalmasságukkal. Tavasszal elég korán jelentkeznek, az elsők március végén, de a zöm is mindenütt megérkezik április közepéig. Természetesen abnormis időjárás ezeket az időpontokat erősen befolyásolja. Áttelelőket sohasem láttam. N y o m b a n érkezésük után párba állnak és költéshez látnak, mert már május közepén sokhelyütt kirepült fiatalokat láttam. Hívogatója éles , , f i d - f i d " , a nagy fülemüléére emlékeztető, nem oly lágyan csengő, mint a kerti rozsdafarkúé és nem is ketyeget utána oly gyakran. Éneke mintegy a kerti és házi rozsdafarkú dalának keveréke, sok kerregő hangzattal, gyakran utánoz is 351
más madarakat. A z összbenyomás mégsem kellemetlen, legfeljebb akkor, ha egy-egy strófát felkapva, azt negyedórákig ismételgeti. Legnagyobb előszeretettel sziklákon, romokon, köves helyeken tartózkodik és ilyen helyekhez inkább látszik vonzódni, mint a kerti rozsdafarkú. A növények nek inkább kiemelkedő ágcsúcsait keresi fel. A z embertől nemigen tart. A lakott helyeken éppen úgy rak fészket, mint félreeső romok között. Sziklalyukakba, épület résekbe épít, de találtam fészkét eldobott fazékban és rozsdás ágyúesőben, egyszóval nem válogatós. Tojásai egyszínű halvány kékesek. Nemzetségének 3 ott előforduló faja között a leggyakoribb. Házi rozsda farkot csak elvétve, főleg télen láttam, kertit csak két ízben, benn a városban, közkertben. Kétszer, sőt háromszor költ egy esztendőben, október végéig mindenfelé gyakran látható. Hozzá hasonlóan jellegzetes madara a környéknek a Oenanthe hispanica melanoleuca, a déli hantmadár. Mindkét változatát, a fekete torkút és a feketefülűt is megfigyeltem. A z előbbi jóval gyakoribb. Gyönyörű színe zete és finom, kecses tartása, mozgása azonnal megkülönböztették a hant madártól, ugyanúgy éneke is, amelyben nyoma sincs a hantmadár szertyegő, recsegő hangjainak. Aránylag későn, április végén, május elején érkezik meg. Bár nem nagyobb a hantmadárnál, hosszabb farka és karcsúbb teste nagyobbnak mutatja annál. Igen ügyes, lendületes ívekben repül, néha lepkeként egy helyben lebeg, főleg amikor sziklafalakon mászkáló vagy lapuló rovarokra vadászik. Bókolgatni ritkán szokott, akkor is csak könnyedén, egyet. Ültében figyelve, szárnyait meg-megemeli, farkát a fülemüléhez hasonlóan megemeli, kiterjeszti vagy oldalt forgatja. A földön mindig egyenes, igazi rigó-tartással áll, fut vagy szökken is. N a g y o n szeret magas helyeken üldögélni, általában nem ragaszkodik annyira a föld fel színéhez, mint a hantmadár. Éneke erős, messzecsengő, kellemes, néha a kerti poszátáéra emlékeztet. Szeret a kövirigó módjára felcsapongva éne kelni. Hívogatója rekedtes ,,gek-gek"-szerű, de az egyes szótagokat hoszszabb intervallumok közbeiktatásával hangoztatja. Bár eléggé bizalmas, fészkét mégis szereti jól eldugni lehetőleg jó magasan, sziklarésekbe, üre gekbe. M i n d a városban, m i n d a hegyeken igen gyakori jelenség, jóval gyakoribb a hantmadárnál. Szeptember első felében elvonul. Feltűnő nagy számban költöttek a gyurgyalagok (Merops apiaster) is a környéken. E g y helyen közvetlenül egy lakótelep szomszédságában fészkeltek és heteken keresztül, nap mint nap megfigyelhettem járás-kelé süket. M i n d i g nagy munkában voltak, buzgón ásták a homokfalba l y u k a i kat a tojók, mialatt a hímek vigyázva ültek a parti bokrokon, vagy vívtak egymással heves csatákat. Később, amikor a tojók tojásaikat ülték vagy a fiatalokat etették, sokkal óvatosabbakká váltak, a telep környékén nem nagyon mutatkoztak. A z eledelt hordó szülők hangtalanul, alacsonyan a föld felett repülve közelítették meg a telepet, és ugyanolyan csendben is távoztak. Egyes párokat másodszor is láttam költeni, de más l y u k b a n . Május első napjaiban már hallani lehetett gurgulázó hangjukat, s szeptem ber első feléig minden esztendőben kitartottak. Nemcsak a tengerpart vidékén, hanem a Kubán-Alföldön is gyakori madár. A bajszos-sármány ( Emberizacia ) és a kerti sármány (Emberiza hortulana) szintén gyakori fészkelője a vidéknek. Május—júniusban a kopár 352
hegyoldalakon tenyésző satnya bokrok csúcsairól mindenfelől hangzott e két faj hímjeinek egymáséhoz igen hasonló pirregő, szerény éneke. V a l a m i különös, feltűnő képességről nem igen tettek tanúságot, és közismert sár mányostobasággal néztek a közeledőre, majdnem közvetlen közelre bevár ták. Egy-két ízbeni háborgatás után azonban úgy megvadultak, hogy embert megpillantva már nagy távolságról is rémülten menekültek. Télen kis csoportokba verődve járták a kerteket, utcákat. Badde azt állítja, hogy az ÉNY-i kaukázusi partvidéken, valamint a Kubán-Alföldön a nagy fülemüle (Luscinia luscinia) rendes költő, de szerinte ezeken a területeken előfordulhat vele együtt a hafiz-fülemüle (Luscinia megarhyncha hafizi) is, erre vonatkozóan azonban megbízható adataim nincsenek. Ennek pontosan ellenkezőjét tapasztaltam. A tenger parton csakis a hafiz-fülemüle költ, i t t még vonulási időben sem hallottam nagy fülemülét. Egyszer egy tengerparthoz közeli bokorból mintha a nagy fülemüle csattogását hallottam volna, közelmenve mégis kiderült, hogy egy énekes nádiposzáta (Acrócephalis palustris v. dumetorum? ) utánozta megtévesztésig a nagy fülemüle dalát. A Kubán mentén közel másfél esz tendeig voltam. Táborunk mellett folyt el a Kubán egyik mellékfolyója, sűrű ligetektől kísérve. Sok fülemüle költött i t t a bokrosokban, de csak hafiz-fülemüle. I t t azonban ősszel, a vonulási időben g y a k r a n hallottam a nagy fülemülét kiáltozni reggelenként. Érdekesnek találtam a hegyi billegető (Motaeilla cinerea) előfordulását és költését. A már említett hegyi források mellékén több pár költött, jóllehet a környék legmagasabb tengerszín feletti magassága k b . 600 m volt. A költési terület k b . 400 m magasságban s attól lefelé terjedt. Nyár folya mán kirepült családokat sokszor közvetlenül a tengerpart szomszédságá ban a patakok torkolata közelében figyeltem meg. A m i talán megmagya rázza a jelenséget, a patakok mindegyike gyors folyású, vízben bő, hideg és még a torkolatnál is nagy esésű volt, hegyi jellegét mindenütt megőrizte. A cinereák kétszer is költöttek nyaranta, télen lehúzódtak az alsófolyás mellé, tehát közvetlenül a városba. Kövirigó (Monticola saxatilis) mindenfelé gyakori jelenség volt. A z egyetlen, amit vele kapcsolatban megemlíteni érdemes, hogy sokkal bizalmasabb és jobban tűri az emberek közelségét, mint nálunk. E g y hímet p l . minden délben ebédidőben láttam megjelenni az egyik kőbánya jelzőzászlórúdján, jóllehet azon a helyen abban az időben sokszor 200 ember is sürgött-forgott. Mindez nem zavarta rigónkat, nagy nyugalommal üldö gélt és flótázott a zajgó embersereg fölött. A z őszi madár vonulás o l y nagyméretű volt minden évben, amilyennel még i t t h o n nem találkoztam. Apró énekesektől, kis légykapó, kékbegy, nádi poszátáktól stb. kezdve a töméntelen fürjön, harison, lilefajon át az úszó, bukó és gázlómadarakig a fajok és egyedek szinte ellepték nemcsak a környéket, hanem még a várost is, és nagy számban estek a lakosság kezébe. A városon kívül ún. Sudsuk-laguna vizén a vízi szárnyasok légiói tanyáztak heteken keresztül. December—januárban, amikor beljebb a Kaukázus hegyrengetegében zordabb idők járnak, megjelentek az alpesi fajok is az enyhébb tenger melléken. Tagadhatatlanul a havasi fülespacsirták (Otocoris alpestris) 23
Aquila
9-1
353
voltak a legszebb léli vendégek. N e m keveredtek soha más madarak csa pataiba, még a rokon búbospacsirtákat is elüldözték maguk közül. Csen desen, szerényen jártak egész nap, hangjukat is ritkán lehetett hallani. H a v a s i pintyek ('Montifringilla nivalis) is mutatkoztak néha, más p i n t y félék csapataiba keveredve. Két alkalommal havasi szürkebegyet (Accentor eollaris) is láttam. Fekete rigó (Turdus merula) csak téli vendégként mutat kozott, az év más részeiben nyomát sem lehetett látni. E g y holló- (Corvus corax.) pár több, mint két éven keresztül nap mint nap elrepült a hegyek irányából a kikötő felé — úgy de. 10 óra felé — majd délben egy-egy pat kánnyal vagy hallal csőrükben húztak ismét vissza az erdők irányába. E z az időbeosztásuk nagyon pontos volt, ragaszkodtak hozzá és csak a legkomi szabb időjárás tudta őket eltéríteni.
Ornithological observations in the Northern Caueasus-Mountains By
Farkas
Tibor
I s p e n t f o u r y e a r s as a p r i s o n e r o f w a r at t h e n o r t h e r n s i d e o f t h e C a u e a s u s . T h e greatest p a r t o f m y o b s e r v a t i o n s are f r o m the Surroundings o f the t o w n N o v o r a s s i j s k T h e r e are bare, r o e k y hil ls a n d m o u n t a i n s a n d the b a r i emiess is s t i l l increased b y h u g e q u a r r i e s f u r n i s h i n g m a t e r i a l for the t o w n ' s cement-factories. T h e v e g e t a t i o n has mediterranean c h a r a c t e r . C h a r a c t e r i s t i c b i r d - s p e c i e s a r c : Phoenicurus phoenicirus samamisicus, w h i c h is a v e r y u n p r o t e n t i o u s bird, n e s t i n g m o s t l y a m o n g j o c k s , b u t often also i n cracks o f w a l l s of i n h a b i t e d houses, t h r o w n - a w a y pots, a r t i l l e r y - g u n b a r r e l s , r u i n s , e t c . : Oenanthe hispanica melanoleuca, the black-throated v a r i e t y of w h i c h is m o s t l y l i v i n g here. It a r r i v e s late, t o w a r d s the e n d o f A p r i l . N e s t s w e l l c o n c e a l e d i n crevices o f r o c k s , but m a y also be seen i n the t o w n s . It prefers to settle i n h i g h s p o t s a n d is less b o u n d t o t h e s o i l t h a n t h e Y V e a t e a r . I t l e a v e s d u r i n g t h e first p a r t o f S e p t e m b e r . Merops apiaster i s r e m a r k a b l y a b u n d a n t ; Emberiza cia, Emberiza hortulana are b o t h c o m m o n . T h e y are the birds of barren hillsides a n d are found i n s m a l l flocks i n streets a n d gardens d u r i n g winter. A t the sea-shore I h a v e o n l y found Luscinia megarhyncha hafizi, but never the T h r u s h - N i g h t i n g a l e , not e v e n i n m i g r a t i o n . Motacilla cinerea breeds r o u n d mountain-springs, a l t h o u g h these do not come f r o m h i g h e r t h a n 600 m e t e r s . I n w i n t e r it c o m e s d o w n q u i t e t i l i t h e o u t s k i r t s o f the t o w n . Monticola saxatilis is c o m m o n a n d is f a r less s h y t h a n t h a t i n H u n g a r y . The a u t u m n - m i g r a t i o n a n n u a l l y b r o u g h t s u c h a n u m b e r o f b i r d s as I h a v e n e v e r seen i n H u n g a r y . F r o m the s m a l l song-birds — R e a d - B r e a s t e d F l y c a t c h e r , B l u e t h r o a t , R e e d - W a r b l e r s , etc. — to countless Q u a i l , C o r n - C r a k e s , species o f P l o v e r s , s w i m m i n g , d i v i n g a n d w a d i n g birds, masses o f species a n d b i r d s c r o w d e d not o n l y the s u r r o u n dings, but the t o w n itself too a n d were captured i n great numbers b y the p o p u l a t i o n . O n the w a t e r o f t h e s o - c a l l e d S u d s u k - l a g o o n , legions o f w a t e r - b i r d s s t a y e d for w e e k s . D u r i n g D e c e m b e r a n d J a n u a r y the S h o r e - L a r k s , S n o w - F i n c h e s , A l p i n e Aocentors,. B l a c k - T h r u s h e s - a n d R a v e n s sheltered a n d stayed here too.
HaŐJnoAeHHfl
OpHMTOJiornHecKne
B
KaBKa3e
H a n n c a . i : TuC)p <PapKOUi 91 MacTb
npoöbi.i cBonx
KaBKa3a HOCTb
3."> 4
coBceM
coBceM
n.'ieny
B
3
a
K
p bi
B
roaa n cóönpa.i
y
HeTbipe
Ha6.iK),ieHin'j
a KI
KapcTOBoro
T
S T V
ceBepnoro
MecTnocTb
x a p a K T e p a
no;iHO>KHH
KaBi
Bo.ibujyio
ropo.ia IIoBopoccmicKa. Topbi KyőaiicKoii H H 3 M 6 H H O C T H , 3 T O — MecT
oKpecTHoerii
B
;
O T
ee
6e3oipa,iaocTb
ycHJiHB'aioT
orpoMHbie
Ka.\ieHHbie H
t|).Topa
curus ero
Kapbepbi, iiMeeT
phoenicurus
OCOŐH
me.iflx jy.ie Ona
nyiiiKH,
He
B
nepBofi
qacTO.
( E m b e r i z a cia)
OHII
ja>Ke
—
ropHbix nTima
noBeaenne
H
niiKor,ia
KvujKa,
nona.Tii
caMbix
noMTH
Heje.iHMii. CKHe
2:i*._
B
BblOpKH,
t.23
O H H
3,iecb
T.
B
pyKii
a.) ne
c
nepe3
H
B
a.lbmiHCKHe
;
Merops
hortulana) 3HM0H
r
Bbiiiie
Monticola
„lOBepmmee
TaKoro
Me.iKiix
n
y
pa3.vepa, neßmix
>KHB.I
nnm
n
nenionbi
Ha
BO.ie
.naryHbi,
BojonnaBasoniHX
3^ecb
3aBHpyiUKH,
lOTH.incb 'lepHbie
H
i
H
ropHaji
BCTpeMaKJTCH ca^ax
B
B C T p e n m
n Bee,
qeM
y
TaK
B B
BeHrpnn. BeHrpmi
KopocTe.Teft nniu,
Ii
3Ta
MacTo.
MYxo.iOBKa, Macca
na3biBaeMoíi
n n m
O K O . I O
3 H M O Ü
nac,
H
6e3
cojiOBbH
rHe3anicH
H
BapaB H ^ M
B H A O B
ropó,!, H B 6 o : i b m o M
noraTbie
,ip03.1bl
n y H K T a x oTjieTaeT
BCTpe^aeTCH
(Magasi
ro.ieHacrax
OHa
MeTpoB.
KOToporo
MHoromic.ieHHbix nepenejioB. Hbipatoiiinx
TpemnHax
B O C T O M H O T O
saxatilis
Bdpe-
apiaster;
oepery
600
B B
KaMeHKa.
i
O H H
n
ca,iy,
3,iecb
TOAÍC
M o t a c i l l a cinerea
T o . i b K O OKpecTHOCTb, H O ja>Ke
HHBape
i
MopcKOM
pacno.no>KeHbi
ropa3,io
Hace.ieHHio.
ropoja,
AeKaöpe
ne
Ha
Bii T,e.i.
B
C K p u T o B
m e g a r h y n c h a hafizi) ;
He
ropo.ia.
BOAon.iaBaiomnx,
BHe
•—
e>Kero,iHO
HaHimaH
oöjiemma
n T H u u
Haxo.iameiicH
IÍ
H
C K . I O H O B
cián.
(Luscinia
n n m
BCTpe iaeTca
(Embcriza
oro.ieHHbix
OKpaiiHV
öbiji
B H Ä C J I .
KaMbimeBKH
.10
3yewa ocoóeii
C O . I O B H
nrnubi
OBCaHKa
;ioMa
cn>KHBaeT OHa H a B b i c u i n x l
MacTo
Phoeni
noce.iHioTCH
Mepnoneraa
rHe3anTCH
ropoaa.
:
HenpnxoT.iiiBbiM,
melanoleuca,
oöbiKHOBCHHaH
KÜK
He6o:ibmne
X O T H
npo.ieT He
B
ja>Ke
STOÍÍ
OceuHHÍi
wacTO,
OHa
O X O T H O
n n i u
OKO.TO
Bii.ia :
S T O T O
anpe.iH.
O'ienb
H .
npojieia
H C T O ^ H I I K O B ,
noceiiiaeT
Tan
nnmasin
3ana;iHoro BpeMH
B KOHue
o ieHb H O O H M
őpoaienHOM
BapnaHT
B ropoaax.
ca.ioBan
coeanHHHCb
B Ő
n
6p
TH
n
H B . I H I O T C H
y.iima.M,
ropaiKe,
3aBo.ioB
Bii.ibi
i
B I U HB.THCTCH
aa.iee ; O e n a n t h e h i s p a n i c a
no3aHO,
ceH
A.TH ue.Menrnbix
XapaKrepHbie
T p e m i i H a x cxa.i,
B
Mepnorop.ibiii
3eM.iio
nonoBime
HCK.iKDMeHHH a
Ha
KOTopbiii
pa36n/roM
nonaaaeTCH
Marepnaa
xapaKTep.
oópa30M
i i Tan
To.ibKO
cnycKaeTCH
OBCHHKa
B
oópa30M
HHor^a
H
no
p y n u a x
B
r.iaBHbiM
no
r.iaBHbm
n o d p o e K ,
npn.ieTaeT
CKa.i,
samamisicus,
rHe3AHTCH
/Kii.Tbix
MaeTCíi
KOTopbie jocTaB.inioT
cpeaii3eMHO.\iopci
H
micjie
HlyAUJVK,
rHe33Jmncb
ne.ibiMii
/KaBopoiiKH,
a.nbnnfi-
BOpOHbl.
355
