18. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 2013. Karácsony
örömHÍRlap A Fót-Központi Református Egyházközség Folyóirata
Utánajártam! Lukács evangéliuma elején (Lk 1,1-4) egy bonyolult körmondat van, de így kezdik el a munkájuMegváltás 1 kat azok az emberek, akiket az 2 általuk vizsgált téma komolyan Berekfürdő érdekel: Mindennek pontosan 5 Bizonyságtétel 1. utánajártam. Nagyra becsült 8 Teofílusz, sokat dolgoztam, utáBizonyságtétel 2. najártam mindennek az elejétől 11 Bizonyságtétel 3. kezdve és így született meg ez az 12 írás. Anyakönyvi hírek Azt mondja, utánajártam. Lukács 17 Bizonyságtétel 4. nem szemtanúja volt az általa 19 leírt eseményeknek, hanem vette Bizonyságtétel 5. a fáradságot, adatokat gyűjtött, 20 Óvoda jubileum azokat rendbe rakta. 22 „Utánajártam”. Ez igazi adventi Lelki egység lelkület, nem elégszem meg azImatémák 23 zal, amit innen-onnan hallok, ami 24 mások szerint az igazság, hanem Hirdetések érdekel a dolog, és utánajárok. Valahogy úgy, mint a napkeleti bölcsek. Mit jelöl az, amit az égen láttunk? Menjünk el egészen Betlehemig! Lukácsról kiderül, hogy ő már Jézus követője volt, de amit addig tudott, az csak még szomjasabbá tette, és elkezd utánajárni a dolgoknak. A teljes ügy érdekelte, az egész, az elejétől fogva. Különböző forrásokból merített, valószínűleg kapott olyan információkat is, amik téveseknek bizonyultak. De ő megkülönbözteti és szétváloTARTALOMJEGYZÉK:
gatja az igaz és téves tanítást. Márk evangéliumából sokszor szó szerint idéz, de felismeri, ez kevés, Jézus ügye sokkal gazdagabb volt. Felhasználta Márk evangéliumát, és emellett tovább gyűjtött. Megragadta őt a Krisztus, és ő is meg akarta ragadni a Krisztust. Ez az adventi lelkület. Krisztus közeledik felém, és én is szeretnék többet és többet kapni, és tudni erről a csodálatos Úrról, a Názáreti Jézusról. Szeretnék egyre beljebb hatolni ebbe a csodálatos történésbe. Ami nem csupán egy történelmi esemény, ami egyszer lejátszódott és nincs tovább. Éppen az a csodája a Krisztusügynek, hogy ez a történés újra meg újra túlmutat önmagán. Mert Ő azért jött, hogy megváltsa a világot. De mit jelent ez a szó: megváltás? Hogy megértsük ezt a szót, talán csak néhány betűt kell hozzátennünk, és könnyebben megfogható lesz az értelme: megváltoztat. A megváltás megváltoztatás.
2
Szolgáltasd ki magad Istennek
Ilyen egyszerű. Ő azért jött, hogy megváltoztassa a világot. A Hegyi beszédben egy egészen új értelmezésbe helyezi a Mózesi törvényeket. De még mindig itt marad a feszültség: nem bírom ezeket megtartani. Nem tudom azt tenni, aminek helyességéről pedig az értelmem is meggyőződött. Itt valami isteni segítségre van szükségem. Nem emberi nekirugaszkodásra, erőtöbbletre van szükségem. Éppen ellenkezőleg: kiszolgáltatom magam. Jézus megvált engem, ily módon megváltoztat, de Ő teszi ezt! Ehhez nekem mindent el kell engednem, valahogy úgy, mint egy orvosi kezelés alkalmával, hadd tudjanak eredményesen gyógyítani. Mennyire más ez, mint az, hogy szedd össze magad, tedd ezt vagy azt, vagy akár büntesd magad. Ez az igazi keresztyénség, ez a teljes Jézuskép. Ezért kell utánajárnod, és talán átmentened Karácsony utánra is ezt az adventi programot: belemélyedni a Krisztus- ügybe úgy, hogy egyfelől utánajárok, tényleg látom-e tisztán, ki is az a Jézus Krisztus, másfelől engedem, hogy bennem is elindíthasson, megmozdíthasson valamit. Gyönyörködöm Krisztusban, és alig veszem észre – talán mások hamarabb észreveszik –, hogy változik a lelkem, megváltozik az életem. Sebestyén Győző lelkipásztor
Jól idôzített találkozás Régi vágyam teljesült, amikor feliratkoztam az idei gyülekezeti csendeshétre. Be kell vallanom, elsősorban egy kis környezetváltozásra, kikapcsolódásra vágytam, na és nem utolsó sorban a gondolataim elterelésére, „átállítására”. Még itthon megtudtam, hogy a samáriai aszszonyról lesz szó. Jól ismerem a történetet, látszólag nem történik benne látványos csoda: nem nyílik meg a vakon született szeme, a születésétől béna nem kezd el járni: mind ez ideig egyetlen dolog volt, ami megragaörömHíRlap
2013. KARÁCSONY
dott benne, az pedig az időzítés, ahogyan Jézus „véletlenszerűen” találkozik ezzel a hétköznapi asszonnyal. Még nem sejtettem, hogy számomra is egy jól időzített találkozás van előkészületben. De ne szaladjunk az események elébe! Gyönyörű, napos időben érkeztünk meg a berekfürdői Megbékélés Házába. A szobák kiosztása után elhelyezkedtünk és kipihentük az utazás fáradalmait, majd elérkezett az első áhítat ideje és én gyanútlanul ültem be oda. Az esti áhítatokat Sebestyén Győző lelkipásztorunk tartotta „A kút mellett” összefoglaló címmel. 1. Ami volt…(Jn 4,1-18) Ami volt, az nem múlik el következmények nélkül, nyomtalanul! Isten a múltunkat is ismeri, és számot kell adni mindenről, nem lehet meg nem történtté tenni a múltat. Jézus szembesíti a samáriai asszonyt a jelenlegi élete előzményeivel, hogyan jutott ide, mik a jelenlegi helyzetének okai. Egyik az engedetlenség, amely már talán gyerekkorában elkezdődött, a titkolózás, ami valahogy mindig ott volt az életében, és végül a hitetlenség, mert bár ennek az asszonynak volt ismerete, tudása, de ez nem volt egyenlő a hittel, a hit ugyanis döntés Isten mellett. Isten sokkal jobban szereti, mintsem figyelmeztetés nélkül hagyná a tévútra jutott embert, ezért kérdezi Jézus ezt az asszonyt, és kérdez bennünket is, mi pedig hasonlóan a samáriai asszonyhoz, mindenre tudjuk a jól hangzó választ. Ám Ő pontosan ismeri életünk valódi történetét, ezért hívott el erre a hétre, hogy elkezdhessük a magunk vizsgálatát és felszólíthasson: ITT MOST ÁLLJ MEG, ÉS NÉZZ SZEMBE AZZAL, AMI VOLT! Ekkor már én is tudtam, nem véletlenül vagyok itt, hanem mert Jézussal kellett találkoznom újra. Jó két évtizeddel ezelőtt egy csendeshéten ismertem meg Jézust, mint Megváltómat. Bár gyerekkoromtól templomba járó, a magam módján „jó keresztyén” voltam, egészen addig az ideig Jézussal nem
2013. KARÁCSONY
Berekfürdői beszámoló
tudtam mit kezdeni. Akkor ott örömmel tettem le a bűneimet, és adtam át magam Neki, most pedig szembesültem azzal, mennyi mindenre volt eddig elfogadható, jól hangzó válaszom. Itt és ekkor én voltam a samáriai asszony, akivel Jézus a múltjáról, engedetlenségéről, titkairól, hitetlenségéről beszélt. De Jézus nem azért akar szembesíteni a bűneinkkel, hogy földbe döngöljön, hanem azért, hogy tudtunkra adja: Elvégeztetett! Azt szeretné, ha nem maradna ki a múltunkból, amit Ő tett értünk! Döbbenten és megrendülten hallgattam, és mintha hályog hullt volna le a szememről! Pedig még nem ért véget az este, mert ezt követően került sor a személyes heti Igék kiosztására. Egyszerre féltem és reménykedtem, miközben arra gondoltam: Mi jöhet még? „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” (Jn 3,18) Azon az estén nagyon hálás voltam azért az egyszemélyes szobáért, ahol Sebestyén Julianna lelkésznőnk előrelátó tapintatossággal elhelyezett. 2. Ami van…(Jn 4,6-7) Mi van most a samáriai asszony életében? Szégyen és megvetettség. Sokan ilyenkor megriadunk és elkezdünk visszaigazodni a bennünket körülvevő világhoz. A világ a hívőket nem a saját szintjére, hanem annál mélyebbre igyekszik lerántani azért, hogy lehessen kin taposni és igazolhassa magát: van nálam is rosszabb. Így rangsorolja a bűnöket és az embereket, de Istennél csak kétfajta ember van: bűnös vagy megváltott. A világ azt szeretné, ha szégyellnénk magun-
3
kat, mert a világosságban járunk. Én viszont azért szégyellem magam, mert minden bűn, melyet ebben a világosságban meglátok, szembesít a kegyelemmel való visszaélésemmel! Jézus szeretne megállni a bűnei miatt már legalább szégyenkezni tudó ember mellett. 3. Ami kellene…(Jn 4,15;19-20) Az ember nem mindig tudja, mi kell neki, valójában csak azt tudja, mi kellene. A samáriai asszony is csak azt szerette volna, hogy ne kelljen többet a kútra járnia. Nem a bűntől akart megszabadulni, csak a következményeitől. Jézus pontosan látja, hogy a büntetés elhárítása a bűnösről csak látszat, tüneti kezelés lenne, ezért hagyja Isten a bűn következményét rajtunk, mert szeretné, ha nem követnénk el újra! Hála Istennek azért, hogy a földi életben a büntetés még nem ítélet, „csak” figyelmeztetés, azért, hogy ne kelljen magammal tovább vinni. A szembenézésnek komoly akadálya a mi rejtőzködésünk, aminek egyik gyakori formája, hogy elméleti kérdéseket teszünk fel az élet valódi kérdései helyett, így keresve kibújást a személyes, ránk vonatkozó kérdések alól. A hit az az emberi magatartás, amely mindig minden helyzetben igazat ad Istennek. Fontos imádkoznunk azért, hogy Isten ne azt adja, amiről mi azt gondoljuk: kellene, hanem azt, amiről Ő azt gondolja: valóban szükségünk van rá. Így találjuk meg az igazi, Tőle rendelt helyünket az életben. 4. Amit kap…(Jn 4,25-29) Mit kapott ez az asszony? Látszólag semmit: se vizet, se korsót. Kapott viszont Jézustól örömHíRlap
4
Berekfürdői beszámoló
olyan szeretetet, amit korábban soha, senkitől nem kapott. Jézus, mint zsidó rabbi, mindenben felette áll ennek az asszonynak, mégsem veti meg őt, sőt szóba áll vele, lehajol hozzá. A kitaszított ember így szembesül méltatlanságával: van Valaki, aki bár mindent tud rólam, mégis minden érdemtelenségem ellenére feltétel nélkül szeret. A samáriai asszony találkozott az igazi Messiással és elvethette azt a hamis képet, amit korábban kialakított róla. Milyen messiási kép élt benne? Ha eljön, jobbak lesznek az emberek és helyreállítja az Isten és emberek közti kapcsolatot. Bennünk vajon milyen kép él a Messiásról? – tették fel nekünk a kérdést. 5. Amit ad…(Jn 4,28-30;39-42) Mit adhat ez az asszony másoknak, hiszen még a korsója is ott maradt a kútnál! De annak, aki Jézussal személyesen találkozik, valamit ott kell hagynia, valamiről le kell mondania. Cserébe viszont, ajándékká lesz azok számára, akik között él, hiszen van mit tovább vinnie és tovább adnia, mert az igazi boldogságot csak adakozva lehet megélni. A hét folyamán minden nap elhangzott egyegy bizonyságtétel. Mezősi Rita profi előadásában egy olyan embert hallgathattunk, aki több generációs hívő elődökkel „dicsekedhet”. Az ő életén keresztül láthattuk, milyen kerülőkön járta végig a hitre jutás útját gyerekkorától a mai napig, milyen hatással lehet egy hívő nagymama nem csak az unokára, hanem annak barátaira is. Dr. Tapolyainé Bartha Gizella pszichológus testvérünk félelmeinkről, szorongásainkról, álarcainkról tartott meleg hangú elgondolkodtató előadást. Szuhay Zsófia élettörténetében a közelmúltban átélt próbákról és azokból való szabadulásról hallhattunk. Miként éli meg azt a helyzetet, amikor hosszú kitartó imádkozása meghallgatásra talál, majd a kapott ajándékot Isten látszólag „visszaveszi”. Mer továbbra örömHíRlap
2013. KARÁCSONY
is az Úrban bízni? Példa erejű volt az a rendíthetetlen bizalom, melynek őt hallgatva tanúi lehettünk. Tariska Zoltán lelkipásztor bizonyságtételének alapigéje a Bibliaolvasó Kalauz szerinti 2Krónikák 33,1-13 volt, „Isten generációkon átívelő hűsége a családban” címmel. Rövid bevezetőben megtudhattuk, hogy a Krónikák könyve Isten Dávidnak tett ígéreteiről és azoknak beteljesedéséről szól. Ennek az ígéretnek a végén érkezik meg a megígért Messiás. Izráel uralkodóin keresztül pedig megláttuk, hogyan munkálkodik Isten az Ő ígérete és hűsége alapján. Van visszaút Istenhez! – volt az igehirdetés központi üzenete, melyet Manassé király életén keresztül érthettünk meg. Manassé követi a világot, amibe beleszületett, bálványimádásaival és minden más istentelenségével együtt. Istennek ezzel az emberrel mégis terve volt! A mi feladatunk, gyermekeink elé élni: a bukásokból is van visszaút! Isten örök szövetséget kötött velünk, és szívünkbe írta az Ő örök rendjét, melyet senki sem tud megváltoztatni. Isten népének mindig vannak ígéretei. Nekünk milyen ígéreteink vannak Istentől? Mert a nekünk adott ígéretek be fognak teljesülni! (ApCsel 2,38) Ha a bűn ereje egy családban megtörik, generációkra kihat, és ez a mi családunkra is vonatkozik! Eszembe jutott a nekem szóló ígéret, amit azon az első csendeshéten kaptam „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsid 13,5b) Bár gyakran emlegettem, de valójában ott abban a pillanatban szembesültem a ténnyel: Isten a maga részéről a nekem tett ígéretét végig megtartotta, mert megígérte akkor, amikor én még nem is sejtettem, mit hoz a jövő. A délelőtti programhoz tartozott a „Miért ne csak vasárnap délelőtt?” című előadás sorozat, ahol a gyülekezeti élet különböző formáiról, megnyilvánulásairól beszélt Sebestyén Győző lelkipásztorunk, amit később kiscsoportokban beszéltünk meg. Első nap a bibliatanulmányozás fontosságáról
2013. KARÁCSONY
Bizonyságtétel 1.
hallhattunk. Elengedhetetlen a hit mellé ismeretet tenni. Bizonyosság+megalapozottság=Hiteles(ség) hit. Szerdán Isten népének a gyülekezeten belüli kisebb-nagyobb közösségeiről, annak szerepéről, valamint a személyes misszió fontosságáról volt szó. Csütörtökön a folyamatos közösségápolás módjairól, a gyülekezetben végzett szolgálatról, és nem utolsó sorban a közösségbe tartozás fontosságáról szólt az előadás. A samáriai asszony történetében Jézus látszólag nem tesz látványos csodát, nem lesz a vak látóvá, de az én szememet mégis megnyitotta, és ez az asszony most szalad, mint aki „lelki bénaságból” szabadult, és viszi a hírt, és vele együtt én is mondom: „Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?” A samáriaiak válaszoltak a kérdésre. Mi se menjünk el mellette közömbösen! Hálával lejegyezte: Cselőtei Erzsébet
Örök Karácsony! Jézus, halld meg imádságom, karácsonyi kívánságom: Földön minden nép szívében szent mennyei honvágy égjen! Legyen még sok Veled járó földi vándor, mennybe vágyó. Szűnjön a világ vonzása, mert szebb, a menny ragyogása. Itt csak arasznyi az élet, de odaát nem ér véget! Bár szép e Föld, mégis véges, az örök hon: dicsőséges! Testet azért kaptunk földön, lelkünk itt mennyeit öltsön! Abban járva nem fáradunk, örök lesz a Karácsonyunk! Pecznyík Pál
5
Kérdéseimre válasz Istentôl „… mert megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden gondolatot és szándékot.” (1Krón 28,9) Budapest belvárosában nőttem fel, játszóterem a Szabadság tér és a Duna-part volt. Úgy mesélték a szüleim, hogy keresztvíz alá tartottak, és a keresztség szerint katolikus lettem. Számomra ez a tény nem jelentett semmit, mivel sem én, sem a szüleim nem gyakoroltuk a vallás semmilyen formáját. Neveltetésemnél fogva bennem semmilyen igény nem alakult ki, hogy az Urat keressem. Mai fejemmel, ha utólag visszatekintek az életemre, rá kellett jönnöm, hogy az Úr, hitetlenségemben is végig a tenyerén hordozott. Tizennyolc éves voltam, amikor nagyszerű társat kaptam, aki ma is a feleségem, akinél jobbat el sem tudnék képzelni. Sokáig azt gondoltam, hogy ez természetes, ez nekem jár. Ma már tudom, hogy az Úr ajándéka volt, s ezért nagyon hálás vagyok neki. Budapesten laktunk, s éltük a fiatal házasok megszokott életét: dolgoztunk, tanultunk, szórakoztunk. Az évek folyamán 3 gyermekünk született, melyek nevelését leginkább feleségem végezte, mert nekem dolgoznom kellett. Gyermekeinknek igyekeztünk mindent megadni lelkileg, anyagilag, de Istennel nem ismertettük meg őket. Feleségem hívő, református családból származott, aki – gyermekként, ilyen nevelésben is részesült – gyakran mondogatta, hogy Isten segíti családunkat mindenben, s jó lenne, ha én is megismerkednék a Bibliával, hiszen az a világ legizgalmasabb olvasmánya. Én nem kívántam ezzel a kérdéssel foglalkozni, csak a katolikus vallást ismertem valamennyire, s az nem volt vonzó számomra. Úgy gondoltam, amit elértünk, az mind a saját képességeinknek, ügyességünknek köszönhető. Tiltakoztam és elutasítottam mindent, ami az Úr felé vezetett volna. Hangosan érveltem, hogy Isten nincs is, lehetséges, hogy létezik egy felsőbbrendű örömHíRlap
6
Bizonyságtétel 1.
hatalom, aki irányítja a dolgokat, de az nem Isten. Süket és vak voltam, s nem vettem észre azt a rengeteg jelzést, amit Isten adott az életünkben, nem vettem észre Isten szerető, féltő, olykor játékos, olykor figyelmeztető hatalmát. Feleségemnek három fiútestvére volt. Én egy évben és egy napon születtem egyik testvérével, az én öcsém pedig egy évben születetett a párom legfiatalabb testvérével. A családjainkat ért tragédiák is szinte egy időben történtek. A párom legfiatalabb testvére, és az én öcsém is balesetben hunytak el, nagyon rövid idővel egymás után. Abban az időben úgy gondoltam, hogy ez csak a véletlen műve. Mivel én mindig is egy befelé forduló, úgynevezett „magának való” énközpontú ember voltam, a minket ért tragédiák megviseltek, de lezártam azzal, hogy az élet már csak ilyen. Megállás nélkül azt hajtogattam a nejemnek, nekem nincs szükségem senkire, nincs szükségem barátra, elég nekem ő, és a gyerekek. Vele meg tudtam beszélni mindent, vele meg tudtam oldani minden gondot, amit az élet produkált. Feleségem egyre csak mondogatta, hogy nincs ez így jól, de nem hallgattam rá. A 90-es évek elején Fótra költöztünk. Én úgy gondoltam, hogy micsoda nagyszerű, sikeres ember vagyok, hiszen új családi házam van, a település közepén több üzletem, jó autóm, nyaralóm, sok ember ismer, megismernek az utcán. Azt gondoltam, révbe értem, s ez már mindig így lesz. Párom közéletet felvállaló szereplése nagyon sok vitát eredményezett kettőnk között. Sokszor mondtam, hogy minek ezt csinálni nekünk, mindenünk megvan, nem vagyok kíváncsi másokra. Azt, hogy még menjek is, és segítsek másoknak, na azt már végképp nem akartam. Nagyon sok vitánk, összecsapásunk volt emiatt. A jellemem, az istentelenségem, a végtelen egoizmusom ez idő tájt nem erősítette az egymás iránti mindig is meglévő szeretetet. A Sátán tombolt bennem. Szinte természetes, hogy akkor úgy gondoltam, örömHíRlap
2013. KARÁCSONY
velem minden rendben van, csak mások nem értenek meg. Meg kellett tapasztalnom, hogy az Úr nem így tervezte el a kettőnk kapcsolatát. Egy olyan szintű konfliktus után, amikor már kérdéses volt, hogy együtt maradhatunk-e, az Úr megálljt parancsolt nekem, és térdre kényszerített. Nem volt tovább. Nem volt hova menekülnöm. Nem maradt más lehetőségem, ha a feleségemet nem akartam elveszíteni, márpedig nem akartam. Lelkipásztorunkhoz, Sebestyén Győzőhöz fordultam segítségért, aki azt mondta, az Úr elé kell vinnem bűneimet. Kitártam lelkem összes szennyét, megvallottam bűneimet, s az Úr megbocsátásáért könyörögtem. Nagyon nehéz időszak volt, de az Úr meghallgatott, s elnyertem bocsánatát. Megszabadított a Sátán hatalmától. Új életet adott, megtértem. Feleségem is megbocsátotta mindazt, amit ellene elkövettem. Nem sokkal ezután konfirmáltam, s a gyülekezet előtt is hitet tettem. Isten házába már közösen mentünk, s ennek már több mint nyolc éve. Azóta majdnem minden alkalmat megragadtunk, hogy részt vegyünk a gyülekezet életében. Hurrá! Megmenekültem! Most már minden rendben van. Az életem sínen van. Az Úr velem van. Hátradőltem a karosszékben, és lógattam a lábamat. Nekem már nincs több tennivalóm, jó reformátushoz méltóan eljárok az istentiszteletekre, olvasom a Bibliát, még imádkozom is. Hát kell ennél több? Az Úr még azt is megadta, hogy közéleti szerepet vállalhattam, képviselő lettem az önkormányzatban. Úgy gondoltam, hogy minden gömbölyű, kerek a világ. A Sátán közben dolgozott észrevétlen, na meg az óemberem. A Sátán mindent elkövet, hogy az Úrhoz közeledőt visszarántsa és elsüllyessze a mocsárban. Majdnem sikerült neki, ismét kezdtem olyan egocentrikus lenni, mint megtérésem előtt. Bár nem egészen, mert az Úr és az Ő Igéi azért dolgoztak bennem. A feleségem is nagyon sokszor figyelmeztetett, felhívta rá a figyelmemet, hogy nem jól van ez így, de
2013. KARÁCSONY
Bizonyságtétel 1.
én csak vitatkoztam, s tiltakoztam minden ellen. Állítottam, én hitben élek, szeretem az Urat, igyekszem a parancsolatokat betartani. Mit kell még ennél többet tennem? A lelkem mélyén éreztem, hogy ki kell lépjek saját árnyékomból, mert Istennek más terve van velem. Nem tudtam, nem értettem, hogy miért nem érzem jól magam. Egyre nagyobb űr támadt bennem. Miközben a bennem lévő óember mondta, csak mondta, hogy veled minden rendben van, tudtam, éreztem, hogy ez nincs így, s ez az állapot nem tartható tovább. A párom folyamatosan mondta, hogy tovább kell lépnem a hitéletemben, karban kell tartanom Istennel való kapcsolatomat, de valahogy nem állt össze a dolog. Nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettem volna. Részt vettem a keresztkérdések sorozaton, ami sok-sok ismerettel gyarapított, de mégsem találtam olyat, ami személyesen nekem szólt volna. Már tudtam, hogy rendeznem kell kapcsolatomat az Úrral, s ekkor jött Berekfürdő. Nem mondhatnám, hogy nagy lelkesedéssel indultam el erre a csendeshétre. De ekkor az Úr már eldöntötte a dolgokat helyettem. Döbbenetes és a jövőbeli hitéletemet meghatározó hetet töltöttem el gyülekezeti testvéreimmel együtt. Számomra úgy tűnt, mintha az egész hét csak az én lelkem helyretételéről szólt volna. Lelkipásztorunk, Sebestyén Győző igehirdetései, a bizonyságtételek mind-mind arról szóltak nekem, hogy tovább kell lépnem hitéletemben. A samáriai aszszony történetében hallhattam a bűnről, s annak visszahúzó erejéről. Arról, hogy a Sátán által az életünkben elhintett bűn, mindig apróságokkal kezdődik, szép lassan gyarapodik, mint a hegyről lezúduló lavina. Aztán, mire a lejtő aljára ér, maga alá temet.
7
Arról, hogy a bűn mindig titkolózik, hogy a titkok rejtőzködésre kényszerítenek, és hogy nincs olyan titok, ami napvilágra ne kerülne előbb vagy utóbb. Arról, hogy Isten nem válogat bűn és bűn között. Neki minden bűn egyforma. Nincs kis bűn, meg nagy bűn. Mindegyikért halál jár. Ezért nem engedi Isten, hogy büntetés nélkül bűnözzünk. A bűneinkért ránk mért megvetés, szégyen még nem a megítélés, hanem az Úr kegyelme arra figyelmeztet, hogy ne folytasd bűnös életedet, mert eljön az idő, amikor megítéltetsz, amikor az Úr mérlegre tesz. Mert azzal, hogy tudok Istenről, még nem vagyok istenhívő. Azzal, hogy ismerem a Bibliát, még nem vagyok Jézust követő. Az Úr sokkal többet vár el tőlem, tőled. Nem elég csak a vasárnapi istentiszteletekre járni, Bibliát olvasni. Közösségbe kell menni, s a közösségért tenni kell. Meg kell tanulni adni. Ez a hét hívta fel a figyelmemet, a kis közösségek fontosságára, ahol az Igén kívül van időnk odafigyelni egymásra is. Meghallgatni egymást, beszélgetni. Mostanában azt látjuk és tapasztaljuk, hogy a világi hatalmak szeretnék az egyház működését a templom falai közé szorítani. Nekem, nekünk nem ez az utunk. Isten népének közösségét kell keresni, minden tökéletlenségével együtt. Számomra meghatározóak voltak ezek a tanítások. Ezekről beszélgettünk a kiscsoportos foglalkozásokon is. A mi csoportunk vezetője Tariska Zoltán tiszteletes úr volt, vezetésével, egymás meghallgatásával sok tartalmas beszélgetést folytattunk a Megbékélés Házában, és délután a strand meleg vizes medencéjében is. A berekfürdői csendeshéten az Úr szólt hozzám. Az első nap mindenki kapott egy Igés kártyát, amit a kiscsoportok az utolsó napon örömHíRlap
8
Bizonyságtétel 2.
beszéltek meg. Mindenki a saját Igéjét olvasta fel, és mondta el, hogy számára mit mond az Ige. Az én Igém: „Te pedig, fiam, Salamon, ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden gondolatot és szándékot. Ha keresed, megtalálhatod. De ha elhagyod őt, akkor félreállít téged végleg. Lásd meg azért, hogy az Úr választott ki téged, hogy házat építs szentélyül. Légy erős és készítsd el!” (1Krón 28,9-10) Minden kérdésemre választ kaptam ezen a héten. Az Úr megmondta, hogy mi a dolgom, mi a feladatom. Szolgálni neki teljes szívvel és készséges lélekkel. Ezzel az élménnyel zárom beszámolómat Berekfürdőről, ahol az Úr megadta, hogy kinyílhattam, hogy barátokra tehettem szert. Köszönöm Uram, és kérlek, hogy akaratod szerint tégy engem olyanná, amilyenné lennem kell. Ámen. Móczár Béla
KARÁCSONY KÖZELEDTÉN Karácsony közeledtén valami jóleső feszültség izgalma árad szerte bennem: a tenni, a teremni-vágyás meggazdagító kényszere. Nincs aranyam, tömjénem, mirhám, csak íme, e gyümölcsöző vágy, e mindenkinek jót kívánó, öröm-sarjasztó akarás. Karácsony örök Gyermeke, eljött a jövendő Messiásunk! Ó add, hogy adni tudjak, hogy életemnek értelme legyen! Füle Lajos örömHíRlap
2013. KARÁCSONY
Az újjászületés csodája Négygyerekes református család második gyermekeként láttam meg a napvilágot. Szüleim a családi hagyományoknak megfelelően három fiútestvéremmel együtt keresztvíz alá tartottak, majd amikor eljött az ideje, konfirmációval is megerősítettük elköteleződésünket a Teremtő felé. Életem első 15 évének természetes része volt, hogy szüleimmel, nagyszüleimmel a vasárnap délelőttöket Isten Igéjének hallgatásával Isten házában töltjük. Eleinte, mint a „vasárnapi iskola” résztvevője, majd később már a felnőttek között. Ma is úgy látom, hogy a családom által lerakott építőkövek egész későbbi életemre, emberi tartásomra meghatározóak voltak még akkor is, ha nem bizonyultak elég erősnek, hogy kiállják a fiatal felnőttkor nem kevés szakítópróbáját Istennel való kapcsolatomban. A gimnáziumi éveim befejezéséig egy vidéki kisvárosban éltem, majd érettségi után felvételt nyertem egy budapesti egyetemre. Ekkor végleg elkerültem a szülői háztól. Elindultam saját utamon, amelynek már nem feltétlen volt része sem Isten, sem a gyülekezet, sem a Biblia. Bíztam magamban, s azt hittem, hogy egyedül is boldogulok. Bár Isten, ezalatt a közel 20 évig tartó időszak alatt is többször szólt hozzám, az ajtó előtt állt és zörgetett, süket fülekre talált. Mentem tovább saját utamon a „mindenható ember” ironikus gőgjével, hamis magabiztosságával. Akkori meggyőződésem szerint Isten kizárólag a gyenge emberek mankója, én megállok a saját lábamon is. Ez idő tájt történt, hogy Isten hatalmas próbatétel elé állított! Egy balesetben meghalt az akkor 27 éves öcsém, majd utána 3 hónapon belül elvesztettem édesapámat és édesanyámat is. Ebben az élethelyzetben hiába volt mellettem férjem, s 3 gyermekem, testileg, lelkileg összeomlottam. Isten ezúttal ismét figyelmeztetett közös múltunkra, de csak annyira jutottunk egymással, hogy ettől
2013. KARÁCSONY
Bizonyságtétel 2.
kezdve rendszeres olvasója lettem a Bibliának, imádkoztam is, leginkább, ha valamit szerettem volna. Ekkor még nem ismertem az Igét, nem éreztem szükségét bármelyik gyülekezethez való tartozásnak. Pedig „a hit hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” (Róm 10,17) 1992-ben döntött úgy családom, hogy elhagyjuk a fővárost. Fóton vásároltunk egy félkész családi házat, melyet saját igényeink szerint befejeztünk, 1993-ban be is költöztünk. Közel 10 évig vezettem férjem aktív segítségével egy több mint 100 fős vállalkozást Németországban. Fóti lakosként a vállalkozásunkat is Fótra hoztuk, irodáink a mostani Zeneiskola helyén, az Ifjúsági Házban voltak. Idővel, a több lábon állás jegyében, üzleteket is nyitottunk, köztük az Ezermester és Barkácsbolt 18 évig üzemelt Fóton. Az emberekkel való törődéshez, a közélethez, a politikához, mindig is volt affinitásom, de ez idő tájt kezdett életem meghatározó részévé válni. Adományokkal támogattunk óvodákat, iskolákat, egyházakat, idősek átmeneti otthonát, a rászorulókat, megpróbálva észrevenni, hol van ránk szükség. Segítő szándékkal lettem résztvevője a fóti civil közéletnek, előbb mint a Polgári Körök Szövetségének Elnöke, majd a fóti Fidesz alelnöke, később elnöke. Nagyon sok rendezvényt, közéleti eseményt szerveztem, újságot adtam ki, úgy is, mint a polgári jobboldal, de úgy is, mint a Fidesz vezetője, semmit sem közpénzből. A köz javára végzett munkám pénzügyi fedezete kizárólag saját anyagi eszközeink, s a céljainkkal egyetértő, s azt támogató magánszemélyek adományai voltak. A polgári jobboldal vezetőjeként öt éven át adtam ki a FÓTÉRT című polgári havilapot. Ez idő tájt került beiktatásra a FótKözponti Református Gyülekezet új lelkipásztora, Sebestyén Győző. Úgy gondoltam, hogy én, mint egy polgári újság kiadója, szeretnék interjút készíteni vele. Sor is került rá, ahol nagy boldogan
9
mondtam a tiszteletes úrnak, én is egy régi református család sarja vagyok, mire ő azt válaszolta: ehhez képest elég ritkán látom a templom padsoraiban! Ezzel a mondattal Isten saját érdekemben szégyenített meg, mert másként nem tudott közelebb férkőzni bezárt lelkemhez. Lelkipásztorunk feddő szavai, és egy negatív családi esemény óta rendszeres résztvevői lettünk férjemmel együtt a vasárnapi istentiszteleteknek. Ekkor már mindketten éreztük, hogy nagy szükségünk van Istenre. Ez idő tájt tért meg férjem, és konfirmációjával tett hitet Isten és a gyülekezet előtt. 2006-ban mindketten úgy gondoltuk, talán jobban, nagyobb hatáskörrel tudjuk kamatoztatni a közért végzett munkánkat, ha azt képviselőként tesszük. Az volt az ars-poétikánk, hogy akinek Isten tálentumot és ahhoz eszközt is adott, kötelessége a köz javára kamatoztatni. Közgazdasági, külkereskedelmi ismeretekkel, sikeres vállalkozói és vállalatvezetői múlttal úgy gondoltam, tenni tudok városunkért. Elindultunk a választáson, s mindketten képviselők lettünk. Közéleti munkánk során óhatatlanul is sértettünk különféle érdekeket, ami miatt nagyon sok bántást kaptunk. A helyzet feloldását abban láttuk, ha elhagyjuk a központi gyülekezetet, s máshol hallgatjuk Isten szavát, mely ez időre már mindennapi kenyerünkké vált. Nem csak a gyülekezetet hagytuk el, hanem azt a pártot is, amelynek színeiben eddig tevékenykedtünk. A pártba soha többé, de a központi gyülekezetbe közel 2 év elteltével viszszatértünk, hiszen a történtek ellenére is csak itt, ebben a gyülekezetben érezzük magunkat otthon. Nagyon nehéz időszaka volt ez életünknek, rengeteget vívódtunk, nem értettük, hogy miért történik ez velünk. Ma már tudjuk! Utólag nagyon sajnálom, hogy képviselőként nem fordultam, nem fordultunk az Úrhoz útmutatásért, tanácsért, mentünk a saját fejünk után. Kemény próba elé állított az Úr, s a próba árát keményen megfizettük. Ütéseket kaptunk, s ütéseket örömHíRlap
10
Bizonyságtétel 2.
adtunk. Istentől már bocsánatot kértem mindezért, de ezúton is szeretnék bocsánatot kérni mindazoktól, akiket én bántottam meg, és én is megbocsátok mindazoknak, akik engem, illetve a családom bántották! „Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak.” (Zsolt 86,5) A közéletet hátrahagyva, Isten felé fordulva imádkoztam: „Figyelj rám, és hallgass meg, Uram, mert nyomorult és szegény vagyok!” (Zsolt 86,1) Ennek ellenére sem éreztem azt a lelki békét, biztonságot, mint amire számítottam. A Világ Fejedelmének állandóan gondja volt arra, hogy Istennel való közös együttlétemet, beszélgetéseimet, imádságaimat, figyelem eltereléssel megzavarja. Éreztem, hogy karmaiban tartja lelkemet, s nagyon nem akar engedni a halálos szorításon, pedig én imádkozom Istenhez, elfogadom őt szívemmel, lelkemmel. Jézust, csak olyan másodhegedűsként tartottam számon, Isten Fiaként. Ekkor már sürgető szükségét éreztem a hitéletemben történő továbblépésnek, kerestem a menekülő útvonalat. A rá következő vasárnapi istentiszteleten hirdette ki Sebestyén Győző lelkipásztorunk, hogy ismét megszervezi a „Keresztkérdések” hitmélyítő, bibliaismereti sorozatot. Úgy éreztem magam, mint ahogy a fuldokló ember érezheti, amikor még egyszer a víz felszínére jutva egy lélegzetnyi friss levegőhöz jut. Férjemmel együtt azonnal jelentkeztünk. A Sebestyén házaspár és Katona Zsuzsa lelkésznő áldott munkája jóvoltából, csodálatos alkalmakban volt részünk 12 héten át. Ez a 12 alkalom segített rájönnöm, hogy mi is a problémám, miért nyugtalan a lelkem? Itt eszméltem rá az örömHíRlap
2013. KARÁCSONY
egész keresztény hit lényegére, a megváltás csodájára, hogy Jézus halálával nem csak a világ bűneit vette magára, hanem az én bűneimet is, hogy Jézus a saját testét adta oda a világ életéért váltságdíjul, benne az enyémért is. János apostol szavaival élve – „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Megértettem, hogy az Atyához csak Jézuson keresztül vezet út, s aki hisz Jézusban, az hisz az Atyában is, hiszen Jézus megmondta: „Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.” (Jn 12,46). Már nem csodálkoztam, amikor az Úr lelki instruktoromon, Katona Zsuzsán keresztül azt mondta nekem: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3) Nem volt más hátra, mint minden bűnömet Isten, és Katona Zsuzsa elé vinni, kilépni a sötétségből a világosságra, és hálát adni Teremtőmnek az újjászületés csodájáért. Elindultam új életem útján, ami közel sem bizonyul zökkenőmentesnek. Újra kell építenem az emberekbe vetett bizalmamat, újra kell építenem a kapcsolataimat. Még mindig gondot jelent számomra, hogy ne én akarjak egyedül intézkedni, hanem az Úrra bízzam életem. Meg kell tanulnom őszinte, tiszta szívvel fordulni Teremtőmhöz, imádságaimban is. Igyekszem a lehető legtöbb időt tölteni Istennel, az utat megjárt emberek írásaiból, könyveiből tanulni. Bár tudom, hogy az út, melyet be kell járnom, még nagyon hoszszú, és nem is rög nélküli, szívemben békességgel és Jézus Krisztus segítségével tekintek elébe. Ma már tudom és érzem, hogy
2013. KARÁCSONY
Bizonyságtétel 3.
más út nem létezik számomra. Hálás szívvel köszönetet mondok Istenemnek a velem történt minden jóért és minden rosszért, ami hozzásegített, hogy ide eljuthassak. Hívő életünk elfoglaltságain túl, szinte minden időnket kitölti a velünk élő beteg testvérem, idős anyósom, és a három gyermekünktől kapott 8 unokánk körüli ránk háruló feladatok, amihez Istentől kapunk erőt. „Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.” (Zsolt 86,11) Ámen. Móczár Béláné
A karácsonyi ajtó Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót hosszú estéken remegve lestem. Vártam nyílását azon a sok-sok felejthetetlen szép, gyermekkori karácsonyesten. Kipirult arccal, dobogó szívvel, úgy vártam, mikor fordul a zárja, mikor tárul fel s mikor ragyog fel a titkok fája. Ó, hogy csábított minden kis ága! Rég volt… azóta évek repültek és messziről int már az öregség, s azt veszem észre, felnőtt vén gyerek – ez már nem emlék – a karácsonyi ajtót lesem még. Ó, de már többet tudok azóta, gazdagabb titkok hívnak és várnak! Ragyogóbb minden karácsonyfánál, – mit a szem nem láthat –, országában a dicső Királynak. Tudom, az ajtó egyszer kitárul, s jöhetnek gondok, vagy szenvedések, ez ad most nekem derűt, nyugalmat, hogy ott az élet az ajtó mögött… s már küszöbén élek.
11
Istenbôl feltöltekezni „Isten irgalmassága olyan, mint az égbolt, mely mindenkor mozdíthatatlanul marad felettünk. E boltozat alatt biztonságban lehetünk, bárhol is vagyunk.” (Luther Márton) Hitre jutásomról írom e sorokat. Sokáig azt hittem, hogy a hit nagyon személyes dolog, ezért nem mertem róla beszélni. De most már tudom, hogy azt, hogy Krisztussal élek, a mindenkori környezetemnek is meg kell tapasztalnia. Gyermekkoromban nem kaptam hitbeli nevelést, de találkoztam olyan emberekkel, akik révén Isten hívogatott. Ő ott volt mindig velem mindenhol, csak én nem éreztem az állandó jelenlétét. Igazán nagy fordulópont akkor következett be az életemben, amikor egy nagyon kedves barátnőm elhívott a Pasaréti gyülekezetbe egy rétegalkalomra, melynek a témája a „Változások” volt. Ezután valóban történtek bennem változások, melyek közelebb vittek Istenhez. Bár ateista sosem voltam, Istent sosem tagadtam, de a természettudományos beállítottságom révén mégis nehezen értettem Isten jelenlétét. Tudtam, hogy van, létezik, de nem értettem, hogyan van jelen a mindennapjainkban, és azt gondoltam, hogy legtöbbször csak a bajban van velünk, és akkor sem mindig, csak ha Ő úgy dönt. Természettudományos gondolkodásom nem zárta ki Őt az életből, csak nem láttam a lehulló színes falevelek sokaságában a Teremtőt. Pedig ott volt előttem. Már a természet révén is megláthattam volna teremtő jelenlétét – a lehulló faleveleket a természet újjászületése követi, van újrakezdés. Akkor még nem tudtam, hogy a hit minden fölött van, a realitásokon túl. Rendszeresen eljártam Pasarétre istentiszteletre, és minden alkalom után úgy éreztem, hogy az igehirdetés nekem, rólam szól.
Haluszka R. M. örömHíRlap
12
Gyülekezeti élet
2013. KARÁCSONY
Anyakönyvi híreink 2013. december 8-ig Esküvők – A következő párok kértek áldást házasságkötésükre: Berkes Tamás és Baliga Noémi Szabó László Károly és Virág Judit Zsuzsanna Tariska Zoltán és Lassú Katalin Szeder Zoltán és Gódor Fruzsina Ágnes Miklós Gergely és Dobróczi Orsolya Tímea Asztalos Ferenc és Béres Andrea Scott Sanderson és Szikszai Krisztina Soós Sándor és Nagy Manuéla Varga István József és Imre Éva Krisztina Varga Máté és Dr. Brückner Melinda
március 23. május 18. június 29. augusztus 09. augusztus 24. augusztus 31. szeptember 21. október 12. október 12. október 26.
Keresztelők – Osztozunk a gyermekáldást kapott családok örömében CSELŐTEI MÁRTON, Cselőtei Krisztián és Poscher Csilla gyermeke PESTER MÁRTON, Pester Zoltán és Dr. Molnár Anna gyermeke SIMON RÉKA EMESE, Simon Péter János és Katona Judit Katalin gyermeke ADAM JONATHAN KISS, Kiss Tamás és Kovács Nikolett gyermeke KALMÁR MÁTÉ, Kalmár Balázs és Borsos Anita gyermeke TÓTH ZSUZSANNA SZONJA, Tóth Lénárd és Balogh Judit gyermeke VARGA DÁVID, Varga Tamás és Vargáné Deák Szilvia gyermeke TÓTH-KISS HANNA LÉNA, Tóth-Kiss Zoltán és Tóth-Kiss Nikoletta gyermeke SZOMOR BERNARD, Szomor Rolf Máté és Szomorné Dr. Vonza Éva gyermeke BILDHAUER BÁLINT, Bildhauer Balázs és Bildhauerné Pach Diána gyermeke SZABÓ AMANDA, Szabó Sándor és Szabó-Nagy Barbara gyermeke RADÓCZI-NAGY LILIÁNA, Radóczi Gergő és Nagy Szilvia gyermeke PAPP IZABELLA, Papp Péter és Pappné Elek Petra gyermeke PAPP ZSANETT, Papp Péter és Pappné Elek Petra gyermeke PAPP VALÉRIA, Papp Péter és Pappné Elek Petra gyermeke VICTOR LUKÁCS, Victor Ágoston és Kelemen Tímea gyermeke GEISZLER ZALÁN, Geiszler György és Geiszlerné Busa Ildikó gyermeke KŐRÖSI TAS, Kőrösi Dávid és Kőrösi Ágnes gyermeke SOFI ANNA, Sofi József és Kovács Katalin gyermeke NÉMETH FLÓRA ALÍZ, Németh Tamás és Németh Csilla gyermeke NÉMETH NOÉMI CSENGE, Németh Tamás és Németh Csilla gyermeke BÚZ BARNABÁS, Búz Péter és Búzné Varga Lilla gyermeke GÓDOR DOMINIK JÓZSEF, Gódor József és Nagy Andrea gyermeke VAS HANNA REGINA, Vas Norbert és Csali-Kovács Krisztina gyermeke MÁRTA CSENGE BORBÁLA, Márta István és Márta-Netz Katalin gyermeke NÉMETH JÓEL, Németh Pál és Némethné Izer Szilvia Diána gyermeke LAKATOS MILÁN ATTILA, Lakatos Béla és Demeter Katalin Enikő gyermeke
március 10. április 28. május 05. május 26. június 02. június 23. június 30. július 07. július 27. július 28. augusztus 11. szeptember 01. szeptember 08. szeptember 08. szeptember 08. szeptember 15. szeptember 29. október 06. október 06. október 13. október 13. november 03. november 10. december 01. december 01. december 01. december 08.
Felnőttkeresztség BERKI REBEKA BERNADETT, Berki Ferenc és Fél Annamária gyermeke SZEDER ZOLTÁN, Szeder Tamás és Légrádi Csilla gyermeke SOÓS SÁNDOR, Soós Sándor és Pásztor Judit gyermeke JUHÁSZ ZSOLT, Juhász András és Ugrin Anna gyermeke GÁSPÁR GABRIELLA, Gáspár Gyula és Gáspár Alicja gyermeke
június 02. június 02. június 02. június 02. szeptember 10.
Konfirmálók Felnőtt konfirmáció – Dr. Albert Andrásné, ifj. Darás Sándor, Dávidházy Szilvia, Faragó István, Halászné Unger Zsuzsanna, Juhász Zsolt, Puskás Éva, Szabó József Fiataljaink konfirmációja – Arany Kincső, Lipták Brigitta, Lipták Henrietta, Rábai Zóra Kata, Szabó Réka, Tóth Júlia Beatrix, Bertus Máté József, Cselőtei Márk Zoltán, Frigyesi Gergő Áron, Gódor Tamás, Jakus Balázs István, Kovách Énok, Sillingi Péter Imádkozzunk lelki épülésért mindannyiuk szívében!
örömHíRlap
2013. KARÁCSONY
13
Gyülekezeti élet
Temetések – Az Úr vigasztalását kérjük a megszomorodott szívűeknek: Elhunyt testvérünk Lakcíme Halálának ideje Tanács Jánosné Tompos Erzsébet (68) Fót, Tessedik S. u. 29. 2012.12.31. Kürti Józsefné Lisai Julianna (82) Fót, Baross u. 26. 2013.01.11. Kecse Géza (54) Fót, Bethlen Gábor u. 5. 2013.01.05. Dr. Duray Istvánné Kucsera Ibolya (85) Vác, Dombay S. u. 6. 2013.01.16. Barna Sándorné Szabó Borbála (69) Fót, Eötvös u. 2/a 2013.02.05. Petényi János (84) Fót, Késmárk u. 2. 2013.02.02. Kovács Ferencné Balog Zsuzsanna (69) Fót, Áchim u. 5. 2013.02.03. Döményi István (70) Fót, Bocskai u. 1. 2013.02.15. Molnár Béla (79) Dunakeszi, Árpád u. 46. 2013.02.18. Fél Annamária (39) Veresegyház, Öreghegy-sor 17/b 2013.02.25. Ilku László (69) Fót, Czuczor u. 4. 2013.03.22. Szűcs Lajos (79) Fót, József Attila u. 16. 2013.03.21. Forgács Istvánné Szabó Julianna (63) Fót, Tanács József u. 23. 2013.04.10. Béres Borbála (79) Tápiógyörgye, Táncsics M. u. 1. 2013.04.05. Köblös Mihályné Kovács Mária (53) Fót, Kurjancs Kilátó u. 34. 2013.04.19. özv. Herczeg Jánosné Som Mária (82) Budapest, Vezér út 69/d 2013.04.20. özv. Serfőző Kálmánné Demjén Zsófia (92) Fót, Kazinczy u. 20/a 2013.05.08. Hanzel Istvánné Kurfis Borbála (71) Fót, Beniczky J. u. 2. 2013.05.28. Nyúka Sándor (71) Fót, Kossuth u. 14. 2013.06.13. Zsiga Sándor (73) Fót, Tanács József u. 11/a 2013.06.15. Elek Istvánné Nyúka Julianna (72) Fót, Liget u. 2. 2013.06.26. Simon Sándorné Huber Jolán (88) Budapest, Kőrakás park 36. 2013.07.08. Vajda Lajos (86) Fót, Szent Imre u. 28. 2013.07.11. Pozsár István (74) Fót, Szabó Pál u. 1. 2013.07.11. Fábián László (27) Fót, Jókai u. 8. 2013.07.08. Arany Sándor (72) Fót, Semmelweis u. 8. 2013.08.02. Koczó Sándor (81) Fót, 48-as Ifjúság u. 23. 2013.08.06. Győri Péterné Ombodi Irma (90) Fót, Berda J. u. 25. 2013.08.08. Juhász Jánosné Koczó Éva (78) Fót, III-as Zugló 3/a 2013.08.07. Kovács Endre (78) Dunakeszi, Alkotmány u. 30. 2013.08.14. Bartha Gábor Béla (81) Fót, Imreháza u. 7. 2013.08.02. Nagy Lajos (79) Dunakeszi, Iskola u. 3. 2013.08.12. Koczur Ferencné Szikszai Borbála (83) Fót, Ybl Miklós u. 47. 2013.08.11. Cselőtei Zoltán Gábor (39) Fót, Erdőalja u. 2. 2013.08.13. id. Kiss Sándorné Nyúka Julianna (87) Fót, Dózsa György út 5. 2013.09.13. Szabó Ferencné Horváth Erzsébet (61) Fót, Sikátor puszta 8. 2013.09.10. Mizsei Attila (29) Fót, Repkény u. 4. 2013.09.10. Nagy János (44) Budapest, Rákóczi u. 47. 2013.09.13. Haskó Istvánné Pozsár Zsuzsanna (76) Fót, Mindszenti J. u. 19. 2013.10.15. Szombat István János (70) Budapest, Pestújhelyi u. 2/a 2013.10.20. Nagy Éva (50) Fót, Szent Benedek park 1. 2013.10.20. Cseri Jánosné Szlifka Erzsébet (96) Fót, József Attila u. 27. 2013.10.21. Jakubecz Imréné Bandik Erzsébet (93) Fót, Apponyi Franciska u. 5. 2013.11.22.
örömHíRlap
14
Bizonyságtétel 3.
Megtudtam, hogy van Valaki, akinek fontos vagyok és számon tart. Kellek én is Jézusnak, és Ő számon tart. Ez nagyon megdöbbentett. Jól éreztem magam vasárnaponként. Néha olvastam a Bibliából, amelyet a barátnőmtől kaptam, felszerelkeztem, Bibliaolvasó Kalauzt is vettem, mert azt mondták, hogy az is szükséges. Azt hittem, ennyi elég. Én immár vallásos vagyok! Amikor Dunakeszire költöztünk a férjemmel, templomot kezdtünk keresni, ahová vasárnaponként istentiszteletre tudunk eljárni. Településen belül meg is találtuk a református templomot. Eljártunk vasárnaponként istentiszteletre, meghallgattuk az „előadást”, talán beszélgettünk is utána az ott hallottakról, de ennyi volt az én vallásosságom. Csak vasárnaponként. Azt hittem ennyi elég. Ha gondom, bajom volt, természetesen kértem Istent, vezessen ki belőle, és persze soroltam azokat a dolgokat, hogy mire van szükségem, mi kellene, hogy boldog és elégedett legyek. Ez jellemezte az Istennel való kapcsolatomat. Istvánnal nagyon szerettünk volna egy közös gyermeket. Sokadik próbálkozás, és három kis élet elvesztése után kaptuk Tiliát Istentől. Az ő megszületése igazi csoda volt az életünkben. Isten elkészített ajándéka számunkra. Szerettük volna kezdettől fogva vallásosan nevelni, ezért ehhez a megfelelő keresztszülők kiválasztását tartottuk szükségesnek. A keresztszülők a Fóti Gyülekezet tagjai voltak, így kislányunkat Fóton kereszteltettük meg, – így kerültünk Fótra. A vallásos szót szándékosan használom, mert az „igazi” hitre jutásom előtt még arról voltam meggyőződve, hogy ez elég. Itt a gyülekezetben találkoztam először azzal a szóval, hogy megtérés. Kíváncsivá lettem, hogy mit is jelent ez, és nem értettem, hogy nekem miért nem sikerül megtérnem. Miért nem elég az, hogy templomba járok, és hiszem, hogy van Isten. Ez nem elég? Megtapasztaltam az életemben, hogy mi az, örömHíRlap
2013. KARÁCSONY
amikor minden egy pillanat alatt megváltozik. Sokszor ültem reménytelen, mély, sötét gödrökben. Egy alkalommal, amikor ismét egy ilyen rossz periódusban volt az életem, valakitől azt hallottam: „Mindez, azért történik veled, mert nem tértél meg!” Érthető, hogy ezek után még inkább meg akartam térni. Akartam én, csak nem tudtam, hogyan kell. Mit kell ehhez tennem? Hogyan kell? De hiszen nyolc éve járok templomba, miért nem sikerült megtérnem? Vagy megtértem, csak nem tudok róla? A sok-sok beszélgetés a lelkipásztorommal meghozta a várva várt eredményt. Egy őszi napon születtem újjá, akkor, amikor a színes falevelek már lehullottak a fákról, és az őszi ködös időben talán már észre sem vettük őket. Én ekkor születtem újjá! „De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.” (Jn 4,23) Az újjászületésem napján kijelölt igeszakasz a Római levél 7,14-25 versei voltak. „A belső ember harca a benne lakó bűnnel” címszót kapta. Egy rövid részét idézem: „Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” Az én szívemben már készen volt, hogy átadom az Úrnak az életem. Nem félelemből határoztam így. Biztos voltam benne, hogy a döntésem egyértelmű. Csak azt nem tudtam, hogy hogyan kell. „Kérj Tőle bocsánatot és mondd el, hogy szeretnél úgy élni, ahogy neki tetszik!” – súgta szeretetteljesen a bábaasszonyom. Listát készítettem előzőleg, hogy miért kérek bocsánatot. Nagyon sok bűn került fel a lis-
2013. KARÁCSONY
Bizonyságtétel 3.
tára. Az Úr útjára azért nem tudtam lépni, mert rengeteg megkötözöttségem volt, a Sátán fogja voltam. Korábbi életem jobbá tétele érdekében mindent kipróbáltam: horoszkóp, homeopátia, lottó, reflexológia. Amire még homályosan ugyan, de emlékeztem, hogy gyermekkoromban asztaltáncoltatásba is bevontak. Ahogy soroltam a bűneimet, világossá vált, hogy Jézus énértem halt meg a kereszten, és ez fájt nekem, fájt a fájdalma, a szenvedése. Kiömlöttek belőlem a múlt bűnei okozta fájdalmak, majd egy újfajta ismeretlen örömet éreztem, megkaptam a bocsánatot vétkeimre és az örök élet ajándékát. Ezen a borongós késő őszi napon én, a természettudományos beállítottságú, újjászülettem. (Mindez teljesen ellentmondott az én korábbi természettudományos elgondolásommal.) „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten fia, az élet sincs meg abban.” (1Jn 5,12) Túlcsordult a szívem az örömtől, miközben sírva fakadtam. Ezt nevezném az én személyes katarzisomnak. Most már Istentől kaptam minőségi és általa minősített életet. Ígéretet kaptam arra is, hogy földi utam végén, reménységem szerint elmondhatom majd, hogy nem eltelt az életem, hanem betelt. Hogy mivel és kivel töltöm be az itteni életem, ez most már rajtam múlik, mert tudom, mi és ki közül választhatok. Befogadtam Krisztust a lelkembe és szövetséget kötöttünk. Ettől a naptól kezdve Isten gyermekeként vagyok számon tartva. Teljes szívemmel szeretem az Urat. Most már tudom, hogy hit és vallás két különböző fogalom. Van hitem, és Istenre néző lelkiismerettel törekszem élni. Ennek ellenére természetesen nekem is szoktak lenni problémáim, vannak konfliktushelyzeteim, botlásaim, bukása-
15
im, kétségeim, vannak betegségeim. Biatorbágyra életem egyik krízishelyzetében hívott el a lelkészem. Elveszve, gyászban érkeztem, nem is tudtam mit keresek én ott. Egyedül szerettem volna lenni, úgy akartam gyászolni. A kiscsoportos beszélgetésre mindig feszülten érkeztem. Nem akartam én beszélgetni senkivel, semmiről és legfőképpen a hitemről nem. Nem tudtam a megfelelő szakszavakkal beszélni az Úrról, és dicsérni Őt, és ezért szégyelltem magam. Sokat bolyongtam egyedül, ücsörögtem magányosan a domboldalon lévő padon, és néztem ki a fejemből. Kedvelt helyem mégis az a nagy kereszt volt, ami a házunk mellett állt. Sokat időztem mellette. Azon járt a fejem, vajon szeretett testvérem lelke a halála után hová kerül, és ezért komolyan aggódtam. A betegágyánál beszéltem neki Jézusról, az örök életről, de nagyon sokszor nem volt elég erőm, hogy folytassam a beszélgetést. Egy haldokló embernek hogyan meséljek Isten jóságáról, kegyelméről? A Megváltójáról? Hogyan, miként tegyem ezt? Szilvi halálának árnyékában tele voltam félelemmel és ez a félelem ijesztően rám nehezedett. Isten kegyelméről nem tudtam hitelesen beszélni ilyen körülmények között. Tele voltam miértekkel. Nem hibáztattam Istent, de nem értettem, miért kell így szenvednie ilyen fiatalon a testvéremnek. A biatorbágyi hét életem meghatározó része lett. Már az első nap kiosztották mindenkinek az Igés lapját. Az enyém a következő volt: „Minden forrásaim te benned vannak.” (Zsolt 87,7b) Nem értettem, miért kaptam ezt, és szerettem volna újat húzni. Valami jobbat, testhez állót, valami magyarázatot, a miértjeimre, valami megnyugtatót. Az Igés lapomat már az első napon elhagyörömHíRlap
16
Bizonyságtétel 3.
tam. Nagyon szomorú voltam miatta. Sajnos nem jegyeztem meg az igehelyet, a szövegre sem emlékeztem pontosan. Többen próbáltak segíteni a felkutatásában, de teljesen nyoma veszett. Végigjártam az összes helyet, ahol előfordulhattam, de nem leltem sehol. A gonosz erőknek tulajdonítottam az eltűnését, mert bizony ezek az erők továbbra is támadtak. Folyamatosan fájt a fejem, és bizony a hazamenetelt is fontolgattam. Nagyon hiányzott a kislányom, meg a családom. Nem voltam soha egyetlen napot sem távol tőlük. De maradtam, sőt napról napra egyre jobban éreztem magam. A Gyógyító Orvos kezében, közelében voltam, gyógyítgatta a sebeimet, tisztítgatott, erősítette az immunrendszeremet. Az Igés lapom elvesztését sem sajnáltam már, nem akartam, hogy azzal teljen el a hét, hogy én egy kis papírlapot keresgetek és siratgatok. Végül is csak egy papírlapot hagytam el. Az Igét pedig sikerült kikeresnie a kiscsoportos beszélgetést vezető mentoromnak. Közeledett az utolsó nap. Kiderült, hogy a kiscsoportos beszélgetésen, a hét elején kapott Igéről kell beszélnünk és cédula ide vagy oda, nekem bizony nem sikerült megtalálnom. Szégyelltem magam nagyon, mert bizony szerettem volna én is megőrizni a kis Igés lapot. Péntek reggel a szokásosnál is nagyobb volt a készülődés. Megyünk haza, össze kell pakolni, de előtte „morzsaszedegetés” kiscsoportban. Egyszer csak előkerült az igés lapom, egy nagyon kedves szobatársam talált rá. Örömömben a nyakába ugrottam és sírtam, mint egy kisgyerek. Ritkán tudok így örülni bárminek is. Határtalanul boldog voltam. Megvan az Igém! A kiscsoportos beszélgetésen magam is elcsodálkoztam, hogy mertem beszélni. Elveszettként érkeztem Biatorbágyra, „elvesztem, de megtaláltattam”, mint a kis Igés lapom. Nem szándékosan vesztünk el. Ott voltunk mindketten a házban, csak lámpást kellett gyújtanunk, kisepregetnünk. Elvesztünk, de megtaláltattunk. „Minden forrásaim te benned vannak.” Ez örömHíRlap
2013. KARÁCSONY
az Ige vajon valóságos volt-e az életemre nézve? Mit is mond nekem ez az Ige? Arról szól, hogy ne akkumulátor életet éljek, ami mindig lemerül, ha valami rossz ér, hanem kapcsolódjak rá az örök áramforrásra, „gyújtsam fel a lámpást”, mert az Úrral való kapcsolatban minden nap megújulhatok. Nem tudták még feltalálni az örökmozgót, pedig voltak próbálkozások, mind kudarcba fulladt. Azonban van egy örök áramforrás, ami képes engem működtetni, és rajtam múlik, hogy rácsatlakozom-e. A döntés az én kezemben van! A tét pedig óriási! Hálás vagyok Istennek mindenért, amim, amink van. MINDENÉRT! Van családom. Van gyülekezetem, ahova befogadtak és ahova tartozom. Mindenért hálás lehetek – a legapróbb dolgokért is, vagy olyanokért, amik természetes, hogy vannak, ezért hozzászoktunk –, hogy van mit ennünk, hogy nem üldöznek a hitem miatt, hogy van munkahelyem, hogy van hol laknunk, van autónk és hozzá jogosítványom, van ugyan lakáshitelünk, de tudjuk törleszteni, és még sorolhatnám. Érzem a mindennapjaimban Isten jelenlétét, szeretetét, türelmét és kegyelmét. Néha nehéz kifürkészni a velem és életünkkel kapcsolatos terveit, de tudom, hogy azt kapom tőle, amire szükségem van és nem azt, amit én szeretnék, hogy kell nekem. „…akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róm 8,28) Varga Krisztina
Mi történik, ha olvasom a Bibliát? Az Ige: - munkálkodik bennem (1Thessz 2,13) - tanít, fedd, javít engem (2Tim 3,16) - erősít engem (1Jn 2,14; ApCsel 20,32) - tisztít engem (Ef 5,26) - hitet ad nekem (Róm 10,17) - örömöt ad nekem (Jer 15,16) - mennyei életet ad nekem (Jn 6,63)
2013. KARÁCSONY
Bizonyságtétel 4.
Gondok közt is az Úrban bízni Idén felkérést kaptam Berekfürdőn, hogy beszéljek az életemről és az Istennel való kapcsolatomról. Amit ott elmondtam, azt most megpróbálom röviden leírni. Mezősi Ritának hívnak, családom több generáció óta él Fóton. Nagyszüleimet az idősebbek jól ismerik, Tóthné Zsófika néni, vagy ahogy akkoriban a faluban hívták őket, a Rózsás Tóthék. Sajnos már nem élnek, nagymamám 20 éve halt meg, nagypapám 12 éve. Fontos szerepet töltött be életükben a hit, az Istennel való közösség. Van egy kedvenc történetem arról, hogy milyenek is voltak ők: 18 évesen megrendezhettem az első felnőtt születésnapi bulimat, szüleim elmentek otthonról, így nyugodtan odahívhattam a barátaimat. Elég sokan el is jöttek, sőt olyanok is, akiket nem is hívtam meg. Kezdtem nagyon rosszul érezni magam, mert sokan voltak, nem hallgattak rám, kicsúszott minden a kezeim közül. Ekkor jelentek meg a nagyszüleim, akik jöttek megnézni, hogy mi van velem. Először nagyon megijedtem, hogy mit fognak szólni, de utána örültem, mert rendet tettek, elzavarták azokat, akik nem odavalók. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy a barátaim eltűntek: amikor megtaláltam őket, épp nagymamám körül ültek, aki Istenről, Jézusról beszélt nekik, és tátott szájjal hallgatták őt. Magával ragadta őket nagyszüleim beszéde. Ilyen környezetben nőttem fel, szüleim is hívő emberek (Kovács házaspár). Gyerekként vasárnapi istentiszteletre jártam, nyaranta Biatorbágyra (Jerikóba, Bárkába). Gyerekként megérintett Isten és szívembe fogadtam őt. Emlékszem, hogy 9-10 évesen számomra kérdés volt, hogy van-e örök életem és azon a nyáron Biatorbágyon azt az Igét kaptam, hogy „az örök életnek beszéde van tenálad”. 14 évesen gimnáziumba kerültem Pestre, ahol tanulmányaim utolsó két évében egy olyan
17
társaságba kerültem, akiknek a szórakozás többet jelentett, mint a tanulás. Engem is magával ragadott ez, ráadásul akkor én azt láttam, hogy a keresztyén élet csak tiltásokból áll, én pedig szórakozni, élni akartam. Így letértem arról az útról, amire gyerekként ráléptem. Azt el kell mondanom, hogy azért azok az erkölcsi alapelvek, amiben felnőttem, amit belém neveltek, nem vesztek el teljesen, mert bizonyos határokat nem léptem át (drogfogyasztás, berúgás), tudtam, hogy azok nem helyénvalók. A mai napig hálás vagyok ezért Istennek, hogy sok mindentől megvédett. A gimnázium befejezése után nem tanultam tovább, hanem elmentem egy egyéves menedzser iskolába, majd dolgozni. A menedzser iskolában megismerkedtem egy fiúval, aki a legjobb barátom lett, majd ebből a kapcsolatból együttjárás és a végén házasság lett. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy én ezt a fiút nagyon szerettem, de éreztem, hogy a kapcsolatunk nincs rendben. Annyira féltem, hogy vénlány maradok, hogy senki nem fog engem elvenni, és már majdnem minden barátnőm férjhez ment, hogy inkább megalkudtam és férjhez mentem. Úgy gondoltam, hogy azok a problémák, amik kettőnk között vannak, majd megoldódnak a házasságban és a férjem meg fog változni. Ez egy hazugság volt, mert a másikat olyannak kell elfogadni, mint amilyen, nem lehet megváltoztatni, erre csak Isten képes, mi emberek nem. Házasságunk első éveiben rengeteg hibát követtem el. Engem akkor neveztek ki főosztályvezetőnek a munkahelyemen, a munka töltötte be a gondolataimat. Férjemet elhanyagoltam, pedig neki volt egy nagyon nehéz időszaka, egy évig munkanélküli volt és én ahelyett, hogy siettem volna haza, sokat dolgoztam. Férjem gyereket akart, én nem. Élveztem az elismerést a munkahelyemen és ezt előrébb helyeztem, mint a családomat. Házasságunk ötödik évében komoly problémáink voltak, éreztem, hogy ez nincs rendjén: bár nem voltak veszekedéseink, inkább csak egymás örömHíRlap
18
Bizonyságtétel 4.
mellett éltünk és nem egymással. Férjem nem akart gyereket, én akkor már igen. Ekkor jutottam el Berekfürdőre, ahol Tariska Zoltán tiszteletes úr megszólított és beszélgettünk (amit nagyon köszönök neki). Ekkor találtam vissza újra Istenhez és a gyerekkori utamra. Házasságom ezután nem javult, férjem nem igazán volt partner abban, hogy visszataláljunk egymáshoz. Két év belső küzdelem után végül szétköltöztünk. Én abban reménykedtem, hogy ez talán észhez téríti, visszatalál hozzám, elkezdünk a problémáinkról beszélgetni. Sajnos nem így történt, sőt inkább mind jobban eltávolodtunk egymástól, és szétköltözésünk után egy évvel beadtuk a válópert. Nagyon hálás vagyok az Úrnak azért az egy évért, ahogyan hordozott, megtartott a kegyelmében, és azért a végtelen szeretetért, amit ekkor kaptam Tőle. Nagyon féltem a bírósági válásunk napjától, azt hittem, az lesz életem legszörnyűbb napja, de nem így volt. Olyan lelki erőt kaptam, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni. Elváltunk, de továbbra is ugyanannál a cégnél dolgoztunk együtt. Érdekes módon ez nem zavart engem, kaptam erőt ennek az elviselésére. Beiratkoztam egy 2 éves mesterképzésre, ahol barátokra leltem és élveztem, hogy tanulhatok. Közben erősödött a kapcsolatom Istennel, és megtanultam, hogyan lehet egyedül élni és mégsem magányosan. Amitől leánykoromban féltem, az most bekövetkezett, de nem vagyok egyedül, mert az Úr velem van, Ő az én társam. Neki mondom el minden bánatom, örömöm, vele osztom meg a gondolataimat. Nincs olyan nap, hogy örömHíRlap
2013. KARÁCSONY
ne úgy kelnék fel, hogy nem imádkozom, és este lefekvéskor is hálát adok a napért, hogy velem volt. Persze közben értek még támadások: tavaly nyáron hirtelen elvesztettem a munkámat, 13 évig dolgoztam vezetőként egy cégnél, amit megvettek, és az új tulajdonos nem tartott igényt a szakmai tudásomra. Hét hónapig voltam munka nélkül, de erről már írtam az újságban, így nem írnám le újra. Talán csak annyit, hogy ezt a hét hónapot nem cserélném el semmire, mert soha nem volt olyan intenzív, mély kapcsolatom az Úrral, mint akkor. Olyan lelki szabadságot kaptam, mint még soha előtte. Megszüntette a félelmeimet és tudtam, hogy kapni fogok egy új munkahelyet, amikor kell, hiszen mindennek rendelt ideje van. Megtanultam a hét hónap alatt, hogyan lehet teljesen bízni az Úrban, és ez a mai napig is tart. Tudom, hogy semmi sem történik velem véletlenül, hogy Isten mindig velem van, nekem csak a közelében kell maradnom, és nem szabad letérnem arról az útról, amire Ő rendelt. Nem tudom, mit hoz a jövő, nem tudom, hogy kapok-e társat vagy sem, lesz-e gyerekem vagy sem, csak azt tudom, hogy neki gondja van reám, tudja mi a szükségletem és betölti azt. A bajban nem hagy magamra, velem van. Végezetül egy Igével zárnám, ami nekem olyankor kapaszkodó, amikor nem jó dolgok történnek velem, és ez jut eszembe, ami békességet és megnyugvást ad: „Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van reátok” (1Pt 5,7) Mezősi Rita
2013. KARÁCSONY
Bizonyságtétel 5.
Áldás áradat 3 évvel ezelőtt Berekfürdőn fogadtam be az Úr Jézust, azóta igyekszem Őt követni. Nekem ez a hely mindig az elszámolás helye. Elszámolás az Urammal, hogy hol tart a hitéletem, hol tartok, mint Jézust követő keresztyén, mennyit tudtam elsajátítani abból, amit naponként elénk tár Urunk Igéje formájában. Megtérésemet követően nagyon hamar szembe kellett néznem azzal, hogy a Hitető, a Gonosz mindent elkövet, hogy az Uramtól eltávolítson. Mindennel próbálkozott elvonni a figyelmemet, egyetlen célja csak az volt, hogy ne olvassak Igét, ne foglakozzak az Úr akaratával, és amennyire csak lehet, ábránduljak ki a keresztyén emberekből, a gyülekezetből. A minden kegyelem Istene idővel diadalmaskodott. Nem hagyta el kiválasztottját, mert Ő mindig gondunkat viseli, ha nem kérjük, Ő akkor is vigyáz ránk. Pár hónap elteltével elkezdtem észrevenni, milyen úton-módon terelget. Ami tőle való, az soha sem erőltetett, soha nem izzadságszagú. Kisebb vállalkozásba kezdtünk feleségemmel, amit az első perctől kezdve hittem, hogy még az ötletét is Ő helyezte a fejembe. Elkezdtünk imádkozni, és egyre csak ömlöttek felénk a jobbnál jobb ötletek. Kezdtem megérteni az olvasott Igéket, mert a szemem láttára vált élővé az Úr szava. Hétrőlhétre kaptuk a csodákat, de ahogy belelendültünk, csak jött újra a Hitető. Kezdett minket a kétség mardosni, mert minden szinten támadásoknak voltunk kitéve. Csak az imádkozásba tudtunk menekülni, megoldásra csak onnan számíthattunk. A problémákon lassan úrrá tudtunk lenni olyannyira, hogy a mini vállalkozásunkat bővíteni kel-
19
lett. Újra meg kellett tapasztalnom, hogy sokkal többet ad az Úr, mint amit kértem. Ígéretet tett nekem a megtérésemnél: „Nem mondanak többé elhagyottnak” (Ézs 62,4) Ez az ígéret az, ami elkísér az itteni életem végéig. Kezdtem megérteni a lényeget. Minden dolgomat, gondomat csak rá vethetem, csak rá számíthatok, hiszen Ő teremtett, és Ő tud engem megszabadítani. Aztán Biatorbágyra is invitáltak a férfitestvérek, és úgy gondoltam, ha Istennek szándéka van ott velem, akkor ezt is megadja. Újra kísértésbe estem, hogy miért ne menjek: nem engedhetem meg a munkám végett, nem voltam még a családomtól 5 napig külön, és a feleségemre kellett hagynom a vállalkozásunkkal kapcsolatos összes munkát. Ennek ellenére az Úr hívó szava erősebbnek bizonyult. Megérkeztünk vasárnap, és hétfőn megkaptam az Igémet: „Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító.” (Ézs 43,11) Egyszerűen nem akartam elhinni! Tényleg ennyire ismer, ennyire érzi minden rezdülésem? Az a hét valami egészen különös élményt adott. Szinte tapintani tudtam a jelenlétét. Aztán a hazajövetel után megint jött a Kísértő. Egyszerűen nem értettem, hogy egy ilyen mély és tartalmas hét után miért nem lehet ezt az állapotot konzerválni. Már olyan dolgok is eszembe jutottak, hogy ha nem közelednék az Úrhoz, talán a Gonosz is békén hagyna, de nem ő tett nekem ígéretet! Nem ő ismer engem minden hajam száláig! Nem ő teremtett, nem ő az én megváltom. Isten újra és újra erőt adott nekem az Úr Jézus által. Mindig fel tudott emelni, és meg tudott erősíteni! Így érkeztünk az idei év berekfürdői utazásához, ahová befogadott gyülekezeti tagokörömHíRlap
20
Óvoda jubileum
ként, kórustagként szinte mindenkit személyesen ismertünk feleségemmel. Azzal a békeséggel jöttünk, hogy nincs most különösebb gond az életünkben, minden megy a maga kerékvágásában. Így is telt az első két napom, aztán szerdán bevillant a fejembe, hogy itt kezdődött 3 éve minden! Nekem itt és most kell hálát adnom Istenek azért a fel sem sorolható áldás áradatért, amit velünk 3 év alatt tett. Mennyi mindent kaptunk Ő általa. Baráti kapcsolatokat, szakembereket, kaptunk keresztszülőt, pót nagyszülőket, és egy pót családot, amit nem lehet csak úgy megrendelni. Ilyen kegyelmes és gondoskodó Atya viseli gondunkat, aki még soha nem hagyott el, és soha nem okozott csalódást! Azoknak, akik még nem fogadták be az Úr Jézust, csak azt tudom mondani, túl rövid az élet ahhoz, hogy egyetlen napot is érdemes lenne Nélküle élni! Azt a szeretetet, gondoskodást, amit naponta megtapasztalhatok Vele, azt most már nem szeretném nélkülözni. Pfeiffer Zsolt
Gondolatok Gladys AylwardAylward - tól Sokan választják a Megváltót királyukul, de kevesen hordozzák a keresztjét. Sokan keresik Nála a segítséget és a védelmet, de kevesen ítélik szemétnek az Úrért, amit birtokolnak, továbbra is a világot és a szemek kívánságát szeretik. Sokan ülnek az asztalához, de kevesen akarnak böjtölni Vele. Félnek és reszketnek, amikor a szenvedés pohara színültig telik. Szeretik a javaikat, amelyek semmivé válnak, egyiktől sem válnának meg az Úr javára. örömHíRlap
2013. KARÁCSONY
Jézus a jó pásztor 2013. október 20-án gazdagon megáldott ünnepen adhattunk hálát Istenünk teremtő és fenntartó kegyelméért a Száz Juhocska Református Óvoda 15 éves fennállásának jubileuma alkalmából. Az ünnepi istentisztelet óvodás gyermekeink bizonyságtételével kezdődött. Számomra mindig nagyon megható gyermekeink bizonyságtétele, legyen az akár ének, vers vagy imádság. Amilyen őszinte szívvel, Isten iránti teljes bizalommal tesznek bizonyságot előttünk. Ilyenkor mindig nagyon hálás a szívem, hogy az óvodánkban jó helyen vannak a gyermekeink. Hisz ott egész életükre szóló megoldásról hallhatnak, az Úr Jézus Krisztusról. Számukra teljesen természetes már a napi áhítatokon való részvétel, és az adott óvodai csoportban a közös imádság. (Sokszor első imádságaikban megköszönik Istennek az állatokat és a növényeket, melyeket Isten teremtett, és köszönetet mondanak Isten szeretetéért, szüleikért és barátaikért is, akik szeretik őket.) Mekkora ajándék, hogy gyermekeink már gyermekkorban úgy beszélgetnek Istennel, mint mi egymással, természetesen, őszintén, és teljes hittel, bizalommal. De jó lenne megtanulni tőlük ezt! Elég, ha csak arra gondolunk szülőként is, hogy mennyire várjuk, hogy gyermekünk kimondja az első szót, mondatot. Ugyanilyen – ha nem ennél nagyobb – öröm mennyei Atyánk számára is, ha hallja akár gőgicsélő, dadogó imádságainkat. Istennel való kapcsolatunk ezzel kezdődik. Nagyon hálás a szívem, hogy ezen az óvodavasárnapon – gyermekeink bizonyságtételén túl – hallhattuk az óvoda 15 éves rövid történetét. A kezdetektől, egészen a mai napig. Olyan jó, hogy a kezdeti nehézségekben is (mint pl. hívő, nem hívő családból származó gyermekekkel és állami gondozott gyermekekkel egy csoportban való közös foglalkozások) Isten megmutatta kegyelmét, támoga-
2013. KARÁCSONY
Óvoda jubileum
tó karját. Mindez csak növeli Istenbe vetett hitünket. Ha ebben a nehéz helyzetben megsegített mennyei Atyánk, hogyne segítene jelenlegi nehézségeimben is. Sokszor elgondolkodom azon, hogy az óvodában, gyermek istentiszteleteken elhangzottakból mennyit jegyeznek meg gyermekeink, mit visznek magukkal haza. Nagyon megszégyenültem, mikor hallottam az óvoda történetében Pistiről. Arról a fiúról, aki még a kezdetekben járt a Száz Juhocska Református Óvodába állami gondozottként, és évekkel később, mikor már felnőtté vált, tért vissza az óvodába és kereste az akkori óvó néniket és dajkákat, hogy elmondja: „Mindenre emlékszem!” Igen, Istennek óriási hatalma és kegyelme van. Lehet, hogy mi már legyintünk, hogy ez már lehetetlen, de Istennek semmi sem lehetetlen. Nekünk, keresztyéneknek, szülőknek, óvónőknek, pedagógusoknak nincs más dolgunk, mint hinteni az Igét, a többit nyugodt szívvel Istenre bízhatjuk. Az ünnepi istentisztelet az elveszett juh példázatával folytatódott a Lukács evangéliu-
21
mából: „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédjait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.” (Lk 15, 4-7) Jó volt hallani, hogy mennyire szerető menynyei Atyánk van. Olyan Istenünk, aki egyetlen egy elveszett juhért is érte megy. Ő mindent megmozgat, akkor is, ha százból csak egy is vagy. Isten így gondolkodik az elveszett felől (akinek elveszett, széthullott, Istentől távol van az élete), és így gondolkodik gyermekeink felől is. Mennyei Atyánk így tart számon bennünket. Ezért feladat a keresztyén embernek, hogy számon tartsa az egyet is a százból, a gyermekmunkásnak, a
örömHíRlap
22
Presbiteri csendesnap
hitoktatónak és az óvónőnek is feladata, hogy legyen helye a nyájban az egynek is, aki talán nagyon távolról (Istentől távolról) jön. Hogy ez az egy is érezze, hogy számon tartják, hogy fontos Istennek, és megérezhesse Isten szeretetét. Életmentő misszió, amit Isten tesz. Neki mentő terve van veled, akár még elveszett vagy, akár már ott vagy a nyájában. Ha már a nyájban vagy, akkor hálával gondolhatsz arra, hogy egyszer te is elveszett voltál, de most már megmentett. Ha még elveszett vagy, vagy tévelyegsz, akkor gondolj arra, hogy Isten téged is számon tart, fontos vagy neki, és az egyért is érte megy, hogy megmentse és visszavezesse a nyájába. Drága Urunk, áldunk és magasztalunk Téged a 15 év megtapasztalt csodáiért, pásztori szeretetedért és a gyülekezetünkben megtapasztalt gyermekáldásokért. Hálás szívvel köszönjük, ha már a Te nyájadhoz tartozhatunk. Áldunk Téged akkor is, ha még most tévelygünk is, de mentő szándékod irántunk sem más, mint hogy megtalálj minket, válladra vegyél és visszavigyél a nyájadba. Jó a Te nyájadhoz tartozni. Jó Pásztorként Te őrzöd a nyájad. Olyan jó, hogy így rakhatjuk le a Te kezedbe az óvodánk jövőjét is, ott van Nálad a legjobb helyen. Áldott legyen a Te Neved. Ámen. Szénásiné Szalóky Dóra
örömHíRlap
2013. KARÁCSONY
Az egységrôl Már hagyományosnak nevezhető, hogy gyülekezetünkben kerül megrendezésre az esztendő utolsó novemberi szombatján elsősorban az Északpesti Református Egyházmegye lelkészei, presbiterei számára szervezett csendesnap, amelyen természetesen részt vehet bármely kedves érdeklődő testvér is. Idén november 30. napjára esett az alkalom, melyre – a fóti testvérekkel együtt – körülbelül 120 fő érkezett. Sebestyén Győző lelkipásztor bevezető áhítatát, Árvavölgyi Béla tahitótfalusi lelkipásztor az előadás megtartásával folytatta, majd Sípos Bulcsu Kadosa esperes rövid átvezetője után négy csoportban lelkészi vezetéssel beszélgetések voltak. A bőséges finom ebéd elfogyasztását a csoportos beszélgetésekről történő beszámoló, majd Czuni-Kenyeres József perőcsényi lelkipásztor záró áhítata követte, ezután imaközösséggel, énekléssel fejeződött be a délután. A csendesnap témája az egység volt, amelylyel kapcsolatban sok olyan lényeges kérdés és válasz hangzott el, amelyeknek a megismerése nemcsak az egyházközség kormányzó és őrálló testülete, hanem a gyülekezet tagjai számára is fontos. Vallásunk, vagy hitünk van? A vallásos emberek a saját útjukat járják, ők akarják irányítani az életüket, sőt még Istent is. Reformátusként is lehet vallásosnak lenni, beleeshetünk abba a csapdába, hogy különböző vallásos cselekedetemért (templomba járás, adakozás) Istentől ellentételezést várok. „Adok, hogy adj!” – ennek a helytelen viselkedésnek a jelszava. Az egyház a Krisztus teste, azoknak az élő hitű embereknek a közössége, akik hisznek a Krisztus Jézusban. Krisztus ott van, ahol szól a tiszta Ige, mert az Ige testté lett. Ki irányít? A gyülekezetben, és a hívő életében az Úr irányít. Tanítható vagy? Ismered a hitvallásokat? Őrködni kell a tiszta tanítás, az igehirdetés
2013. KARÁCSONY
23
Imatémák
biblikussága fölött. Ahol az Ige fénye felragyog az egyház életében, gyülekezeti tagok mindennapjaiban, ott a Hitető besötétítésre irányuló tevékenysége sem marad el. Az egység megvalósulásához szükséges a megtértek taníthatósága, nem szabad önteltnek lenni. Az engedelmesség, a bizalom, a szeretet a hit egységét erősíti. Ismerni kell a tanítást, így válhatunk mások tanítójává, munkatársakká az egyház építésében. A prédikáció szóljon a hallgatókat érdeklő dolgokról, és a hallgatók váljanak gyümölcsöt termő talajjá. Az imádság nem a lelkészek kizárólagos feladata, a beteglátogatás sem. A presbiter kell, hogy a lelkipásztor társa legyen. Az vagyok? Hitvallásaink kiállták az idő próbáját, ne legyünk fogékonyak idegen tanok iránt. A gyülekezet nagy családjának befogadónak kell lennie, de nem abban a tekintetben, hogy a testvéri szeretet gyakorlásában megtűrjük a bűnös dolgokat, kerülőutas megoldásokat. A gyülekezetbe újonnan érkezőket testvéri szeretettel kell fogadni, mert akik nem az egyházban nőnek fel, talán óriási szorongással lépik át először a templom kü-
szöbét. Ragaszkodjunk hitünkhöz, de ne ragaszkodjunk a Biblia tanításával nem öszszeegyeztethető megszokásainkhoz, beidegződéseinkhez, amik másokat távol tarthatnak a gyülekezet közösségétől. Az istentisztelet rendjében, más szóval a liturgiában van lehetőség eltérésre, szabadságra, de ezen és más területeken is Isten bölcsességét kérve, óvatosan szabad „nyitni” az újdonságok felé, szem előtt tartva azt, hogy nincs szükség mások „levetett dolgaira”. Jó volt hallani vendégeink azon véleményét is, hogy Mennyei Atyánk évtizedek óta gazdag áldását árasztja gyülekezetünkre a liturgia részét képező orgonajáték és éneklés területén. Az utóbbi megállapításért, és az egész nap gazdag testi, lelki táplálékáért nagy hálával tartozunk az Úrnak! Köszönet a sok dolgos kéznek, akik az előkészületi- és utómunkálatokban, a finom gulyásleves elkészítésében, az ebéd felszolgálásában, a sütemények és egyéb finomságok főzésében, sütésében az Urat dicsérve, még emlékezetesebbé tették a csendesnapot sokak számára. Szabó László
Imádkozzunk—az imádság szolgálat és nagy szükség van rá! Vegyük komolyan! Isten közösségformáló munkájáért gyülekezeteinkben; Urunk minden munkásáért, aki nehézségben van; a szeretetintézményekben végzett munkáért, a szolgálók kitartásáért; óvodánk épüléséért-építéséért, az ott nevelkedő gyermekekért és a dolgozókért; a Fóti Ökumenikus Iskoláért és valamennyi egyházi oktatási intézményért; a gyülekezet vezetőiért, terheik hordozásáért, a gyermekek között végzett szolgálatért; a gyülekezetben végzett ének-zenei szolgálatokért, énekkarunk jövőjéért; a kisalagi gyülekezet testi-lelki épüléséért; egyházunk és egyéni lelki életünk megújulásért; a missziói munkákért; a gyászolókért, a megkeseredett szívűekért; a magyar népért, országunk jövőjéért, vezetőiért. örömHíRlap
24
2013. KARÁCSONY
Hirdetések
örömHÍRlap
Állandó alkalmaink
A Fót-Központi Református Egyházközség Folyóirata
Vasárnap
10:00 10:00
Felelős szerkesztő: Sebestyén Győző lelkipásztor
Szerda Csütörtök Péntek
9:00 18:30 18:00
Cím: 2151 Fót, Károlyi István út 1. Tel.: (27) 632 540 Mob.: (30) 638 4723 www.fotiref.hu
[email protected] Hivatali ügyintézés: szerdán és pénteken de. 8–12h és du. 14–18h között, valamint istentiszteletek után. Következő számunk Húsvét alkalmából jelenik meg. A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn.
Egyházfenntartói járulék Tájékoztatjuk a kedves testvéreket, hogy a gyülekezetünket érintő anyagi terhek folyamatos növekedése miatt szükségessé vált az évek óta nem változó fenntartói járulék összegének megemelése.
Minden szerdán Minden csütörtökön
a keresőképes egyháztagoknak 6000,6000,- Ft, Ft nyugdíjas testvéreinknek 3000,3000,- Ft. Kérjük, ezek elfogadásával készüljenek a jövő évi járulékok befizetésére. örömHíRlap
8:15 9:30
Fiatalasszonyok imaköre Baba-mama klub, páros héten hitmélyítő alkalom
Minden hónap első keddjén 18:30 Férfióra Minden hónap harmadik péntekén 17:00 Nőióra Minden hónap utolsó vasárnapján 16:00 Házassággondozó alkalom Énekkari próbák Szólampróbák: basszus - hétfő 18:00 szoprán - hétfő 19:00 tenor - hétfő 20:00 alt - kedd 18:30 Összpróba: szerda 18:30 Hálaénekkar próbája: péntek 9:00 és 15:00
Különleges alkalmaink Dec. 20. 21. 23. 18:00 Bűnbánati alkalmak 22. 10:00 Advent 4. vasárnapi istentisztelet 24. 16:00 Szentesti istentisztelet a gyülekezet nagy családjában 25. 10:00 Karácsonyi istentisztelet úrvacsorával 26. 10:00 Karácsonyi istentisztelet úrvacsorával 29. 16:00 Házaspári alkalom 31. 17:00 Óévi istentisztelet Jan.
A presbitérium döntése alapján:
2014. január 11-jétől a fenntartói járulék éves összege
Gyülekezeti istentisztelet Gyermek istentisztelet (3 korcsoportban: 3-5, 6-8, 9-12 évesek) Bibliaóra Imaóra Ifjúsági óra
Márc.
Ápr.
1. 7-10. 12. 12.
17:00 18:00 10:00 15:00
Újévi istentisztelet Aliansz imahét /szervezés alatt/ Gyülekezeti beszámoló a 2013-as évről Presbiterek és presbiterfeleségek szeretetvendégsége
4-7. 18:00 Böjti bűnbánati alkalmak 9. 10:00 Böjt első vasárnapja, úrvacsorás istentisztelet 13. 14-19. 20. 21. 27.
10:00 18:00 10:00 10:00 10:00
Virágvasárnap Nagyheti bűnbánati alkalmak Húsvéti istentisztelet úrvacsorával Húsvéti istentisztelet úrvacsorával Körzeti női csendesnap
