BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció szak Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány
LOVAGRENDEK ÉS SZEREPÜK A DIPLOMÁCIAI ÉLETBEN MAGYARORSZÁGON
Készítette: Jáger Szilvia Budapest, 2009
1
BEVEZETÉS ...................................................................................................................... 5
2
LOVAGRENDEK KIALAKULÁSA ÉS TÖRTÉNETE................................................ 7 2.1 A LOVAGSÁG KIALAKULÁSA ....................................................................................... 7 2.1.1 A lovagavatás .......................................................................................................... 9 2.2 A KERESZTES HÁBORÚK ............................................................................................ 11 2.3 EGYHÁZI LOVAGRENDEK ........................................................................................... 14 2.3.1 A templomosok ...................................................................................................... 16 2.3.2 A johanniták .......................................................................................................... 17 2.3.3 A teutonok.............................................................................................................. 20 2.3.4 A Kardtestvérek ..................................................................................................... 21 2.3.5 A Vöröscsillagos Kereszteslovagok....................................................................... 22 2.3.5 A Szent Lázár Lovagrend ...................................................................................... 22 2.3.6 A Szent Jakab Lovagrend ...................................................................................... 23 2.3.7 A Szent György Lovagrend.................................................................................... 23 2.3.8 A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend ....................................................................... 24 2.4 LOVAGRENDEK CÍMEREI ÉS VISELETEI....................................................................... 25
3
LOVAGRENDEK MAGYARORSZÁGON .................................................................. 29 3.1 TÖRTÉNELMI GYÖKEREK HAZÁNKBAN ...................................................................... 29 3.2 KÜLFÖLDI RENDEK MAGYAR TAGOZATAI .................................................................. 32 3.2.1 A johanniták hazánkban ........................................................................................ 32 3.2.2 A templomos lovagrend ........................................................................................ 35 3.2.3 A német lovagrend ................................................................................................ 36 3.2.4 Az Aranygyapjas rend .......................................................................................... 38 3.3 MAGYAR ALAPÍTÁSÚ VILÁGI LOVAGRENDEK............................................................ 40 3.3.1 A Szent György- lovagok ...................................................................................... 40 3.3.2 A Sárkányrend ...................................................................................................... 41
4
A MÁLTAI LOVAGREND............................................................................................. 44 4.1 A REND KÜLÖNBÖZŐ ÁGAI ........................................................................................ 44 4.2 A REND SZERVEZETE ................................................................................................. 47 4.2.1 Rendi jelvények, öltözék és címer ......................................................................... 52 4.3 DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK .................................................................................... 54 4.4 A REND MA MAGYARORSZÁGON ............................................................................... 55 4.5 A MAGYAR MÁLTAI LOVAGOK SZÖVETSÉGE .......................................................... 56 4.5.1 Magyar Máltai Szeretetszolgálat.......................................................................... 58 4.6 A JERUZSÁLEMI SZENT JÁNOS SZUVERÉN MÁLTAI LOVAGREND AUTONÓM PERJELSÉGEINEK SZÖVETSÉGE ............................................................................................... 61
5
MODERN KORI LOVAGOK ........................................................................................ 70 5.1 5.2 5.3 5.4 5.5 5.5
6
JERUZSÁLEMI SZENT JÁNOS FÜGGETLEN LOVAGREND ISPOTÁLYOS LOVAGJAI .... 71 SZENT LÁZÁR LOVAGJAINAK MAGYAR SZÖVETSÉGE ........................................... 73 JERUZSÁLEMI SZENT SÍR LOVAGREND MAGYARORSZÁGI HELYTARTÓSÁGA ....... 74 MAGYAR TEMPLOMOSOK ...................................................................................... 76 SZENT ISTVÁN LOVAGREND .................................................................................. 77 SZENT GYÖRGY LOVAGREND MAGYARORSZÁGON ............................................... 78
BEFEJEZÉS ..................................................................................................................... 79 6.1 6.2
7
A A A A A A
ÖSSZEFOGLALÁS ........................................................................................................ 79 ZÁRSZÓ ...................................................................................................................... 80
FELHASZNÁLT IRODALOM ...................................................................................... 82
3
Ábrajegyzék 1. kép: „Lovaggá ütés“ (Edmund Blair Leighton festménye), http://hu.wikipedia.org
9
2. kép: Hazatérő keresztes lovag, http://www.dakle.hu
14
3. kép: Rendi címerek
14
4. kép: Rendi viseletek, http://www.oessh.katolikus.hu/
14
5. kép: A templomos lovagrend viselete
25
6. kép: A templomos lovagrend címere
25
7. kép: A Szent János (Máltai) Lovagrend címere és a Johannita rend magyar tagozatának címere 25 8. kép: Dr. Kóczy László máltai lovagrendi viseletben
26
9. kép: A Német Lovagrend viselete
26
10. kép: A Német Lovagrend címere
26
11. kép: A Kardtestvérek Rendjének jelképe, http://hu.wikipedia.org
26
12. kép: A Kardtestvérek rendjének tagjai viseletükben, http://hu.wikipedia.org
26
13. kép: A Vöröscsillagos Kereszteslovagok címere
27
14. kép: A Vöröscsillagos Kereszteslovagok rendi viselete
27
15. kép: A Szent Lázár lovagrend tagjai rendi viseletben
27
16. kép: A Szent Lázár Lovagrend címere
27
17. kép: A Szent Jakab lovagrend címere
28
18. kép: Az 1992-ben újjáalakult Szent György lovagrend viseletében Zilahy Mariann
28
19. kép: A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend viselete
28
20. kép: A Szent Sír Lovagrend címere
28
21. kép: Az Aranygyapjas rend jelvénye, http://hu.wikipedia.org
38
22. kép: Az Aranygyapjas rend viselete, http://www.dakle.hu
39
23. kép: A Sárkányrend jelvénye, http://czuczor.com
41
24. kép: A Szuverén Máltai Lovagrend címere
53
25. kép: A Szuverén Máltai Lovagrend emblémája, www.orderofmalta.org
53
26-27. kép: A KMFAP lovagavatásán készült képek, www.kmfap.hu
65
28. kép: Dr. Hajós József johannita lovagrendi viseletben, Gömbös Tamás: A szerzetes és lovagrendek címerei és viseletei
72
4
1 Bevezetés A középkor talán legsajátosabb intézményei a lovagrendek, melyek történelmi hátterét bizonyos fokig mind megismertük tanulmányaink során. Kiemelkedő szerepüket, fontosságukat viszont jobban megérthetjük, ha tisztában vagyunk ránk maradt értékeivel és hagyományaival, melyek a mai napig éreztetik hatásukat társadalmunkra. Hozzájárulásuk jelentősége a nemzetközi kapcsolatok elősegítéséhez, illetve a diplomáciai szokásrend kialakulásához és fejlődéséhez megkérdőjelezhetetlen. Több diplomáciai szertartás és protokolláris eljárás eredetét a lovagi világ emlékei között találjuk. A lovagi illemkódex mai napig fennmaradt öröksége egy-egy ország képviselőinek
megbecsülése,
személyük
tiszteletben tartása.
Ma
még
sokan
elcsodálkoznak a tényen, hogy napjainkban is szép számmal jelen vannak a lovagok - és működő rendjeik - hazánkban, akik azonban a kard helyett egészen más, békés eszközökkel küzdenek a megváltozott világ kihívásaival szemben. A mai kor embere talán értetlenül áll a tény előtt, és az is előfordulhat, hogy szükségtelennek is tartja létezésüket. Azon kevesekben pedig, akik tisztában vannak XXI. századi feladataikkal, az igen jelentős karitatív és humanitárius tevékenységek végzésével -, felmerülhet a kérdés, mindez talán megtörténhetne lovagok nélkül is. Tény, hogy sok olyan magát lovagrendnek nevező társaság van világszerte, akik számára mindez csak hivalkodás, és a külsőségek fenntartása mellett nincs valódi tartalmuk. Ez azonban elhanyagolható, hisz számos pozitív példa mutatja, hogy a lovagi eszme, és intézményei, melyek a múlt erényeit a napi életükben gyakorlatként magukban hordozzák, jelen vannak mai társadalmunkban is. Ez indított arra, hogy számba vegyem ezeknek a rendeknek a születését, magyar vonatkozásait, jelenlegi és jövőbeli feladatait. Szakdolgozatomban felvázolom a lovagrendek és a lovagi eszme születését, majd a lovagok sorsának alakulását a keresztes háborúktól kezdődően megszűnésükig, valamint egyes rendek esetében kitérek újjászületésük körülményeire. Ismertetem a Magyarországon működő lovagrendeket, melyek közül a legfontosabbak a Máltai, a Szent Lázár, a Szent Sír és a Templomos Lovagrend. Feltárom történelmi gyökereiket, választ adva arra, mi szerint különböztetjük meg, hogyan csoportosítjuk őket, miért
5
szakadtak el vagy éppen olvadtak egybe, hogyan kerültek Magyarországra, illetve mi közös fűzi őket egymáshoz. E tárgykörön belül pedig különösképpen foglalkozom a Máltai Lovagrend és különvált ágai, valamint magyar tagozatának bemutatásával. Ismertetem kialakulásának történetét, vázolom nézetrendszerét, szervezetét és céljait. Mint a hazánkban működő legjelentősebb és legősibb múltra visszatekintő ma is aktív rend, szerteágazó diplomáciai kapcsolataik és a magyar államtól kapott mentességeik révén kiemelkedő szerepet játszik a nemzetközi színtéren, és számos nemes feladatnak tesz eleget, mely során nagy segítségére van a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is. Szeretnék betekintést nyújtani abba is, hogy ma milyen kihívásokkal kell szembe néznie egy lovagrendnek, milyen aktualitások, változások várhatóak életében. Ezt a legilletékesebbektől szerettem volna megtudni, így a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségeinek Szövetsége humanitárius ügyekért felelős államtitkárával,
Sir
dr.
Dobó
Györggyel
készítettem interjút.
A
lovagrend
mindennapjairól, szabályzatukról és diplomáciai munkájukról is beszámolok, illetve protokolláris szempontból elemzem szertartásaikat, lovagavatási ceremóniáikat. A dolgozat keretében megpróbálok választ nyújtani azokra a kérdésekre, miszerint van-e létjogosultsága napjainkban ezeknek a rendeknek és szövetségeknek, hogy hosszú távon továbbra is életképesek-e, illetve hogy mennyire érzékeljük közvetlenül társadalmi hasznukat? Arra a megállapításomra keresek továbbá megerősítő, vagy cáfoló igazolást, miszerint a lovagrendek, ahogyan a múltban, úgy a XXI. században is hozzá tudnak járulni diplomáciai kapcsolataink élénkítéséhez, alakításához. Történelmi példákkal támasztom alá, hogy a nemzetközi kapcsolatokban milyen szerepet játszottak, hogyan végezték érdemi munkájukat a rászorulók megsegítésére egykor, és hogyan végzik humanitárius tevékenységüket jelen korunkban.
6
2 A lovagrendek kialakulása és története 2.1 A lovagság kialakulása1 A 8-9. század végén, Martell Károly uralkodásától kezdve az európai hadszíntéren egyre jelentősebb katonai erőt jelentett a nehézfegyverzetű lovagság. Ezek egy új katonai osztályt hívtak életre, amely társadalmilag, gazdaságilag és politikailag előnyösebb helyzetben volt a gyalogos katonákkal szemben. A középkor és az újkor uralkodó állameszméje, a feudalizmus, illetve a feudális társadalom kialakulása teremtette meg a feltételeket a lovagság intézményének megszületéséhez. A lovag olyan nemesi származású lovas katona volt, aki földbirtokért, kiváltságokért és pénzért cserébe földesurának felajánlotta fegyveres szolgálatait és hűségét. A XI. századi francia társadalmon például már világosan megfigyelhetjük a munka szerinti hármas felosztást. A legalacsonyabb rendbe tartoztak a dolgozók, középosztályba a papokat soroljuk, legfelül a ranglétrán pedig a kiváltságos rend állt, az uralkodó osztály tagjai, akik mindezek védelmezőjeként lépnek fel. A lovagság szempontjából fontos változás, hogy fokozatosan eltűntek a különbségek a nemesek és a lovagok között, és ez a két kategória eggyé olvadt. A 12. században a szerzetesrendek és a céhek mellett a lovagság már egyike a három nagy társadalmi közösségnek. A szerzetesrendekhez hasonlóan egyfajta magasabb rendű életideált jelentett a lovagrendhez tartozás, sokaknak vált kitűzött céllá. A lovagokat szoros együttműködés és összefogás jellemezte. A lovagi intézményt leginkább egy nemzetközi klubhoz lehetett ekkor hasonlítani, melyben a tagok bárhol is találkoztak, barátokként tekintettek egymásra. Csupán a nemesi származás nem jogosított a lovagi cím viselésére – kivéve a királyi hercegek esetében -, hanem kizárólag a lovaggá ütés során válhatott valaki lovaggá. Lovagi rangra az uralkodó, vagy egy magas rangú egyházi személy, illetve egy másik lovag emelhetett egy jelöltet. A hűbéri birtok nem, de a nemesi rendhez való tartozás előfeltétele volt a lovagi cím viselésének. 2
1 2
Dr. Wolfgang Tarnowski: Lovagok (1990) http://lovagterem.gportal.hu/gindex.php?pg=18374192
7
A lovaggá avatást megelőző lovagképzésről is érdemes néhány szót szólni. Az apródkodás jelentette a lovagi szolgálat legalacsonyabb fokát, melyet a nemesi családok sarjai 6-7 éves korukban kezdtek meg, általában a főúri udvarokban. Feladataik közé tartozott az udvar úrnőjének szolgálata, amely során engedelmességet és illemet tanult, illetve felszolgálhatott a vendégeknek. Mindeközben elsajátította a korának megfelelő lovagi készségeket is. Ilyenek voltak a lovaglás, úszás, nyilazás, éneklés, és egy húros hangszeren történő játék. Szellemi nevelésüket a hit tételeire és az énekek, illetve trubadúrok formájában íródott kalandos történetekre alapozták, melyek a régi idők hőseinek vitézi tetteit mesélték el. Az idegen nyelvek közül a francia nyelv ismerete volt nélkülözhetetlen számukra, hiszen a bálokon egy úrhölggyel csak franciául társaloghattak. Mire a fiúk elérték 14. életévüket, először az úr pajzshordozójává, majd fegyverhordozó apródjává váltak. A fegyverforgatás nemeit, a lovagi torna szabályait, a vadászathoz szükséges készségeket is ebben a korban sajátították el, és mivel a lovagok között éltek, így az erkölcsi nevelést is tőlük kapták. A szigorúan vett lovagi becsület a következő négy pontban foglalható össze: 1. A keresztény egyház védelme, akár az élete árán is 2. A fejedelem, illetve a hűbérúr iránti töretlen hűség minden körülmények között 3. A gyengék és elesettek védelme 4. Az adott szó szentsége Az apród 20-21 éves korában mondhatta el magáról, hogy birtokában van a hét lovagi készségnek. Ezek a lovaglás, vívás, úszás, nyilazás, vadászat, sakkozás, és éneklés voltak. A lovagok nagy hangsúlyt fektettek a testi nevelésre, az erős és harcedzett ifjak kinevelésére. A lovagi tornák jó alkalmat teremtettek a hadigyakorlat megszerzésére. Ezek az összecsapások a középkori ünnepek kísérőjeként az uralkodó vagy a főúr udvarán zajlottak. A lovagok harcolhattak párosan vagy csapatosan, de akadt olyan torna is, ahol ügyességi feladatok elvégzése volt a cél. Ha egymással is harcoltak, a vérontást elkerülendő, külön erre a célra kifejlesztett tompa végű fegyvereket használtak. A felkészült jelöltet egyúttal ebben a korban avatták lovaggá.
8
2.1.1 A lovagavatás
Eleinte az avatás egyszerűen zajlott, elsősorban a fegyverek – a kard, a páncél és a sarkantyú – átadását jelentette, majd ehhez később hozzájárult a váll- és nyakérintés. A lovag ezután felült a lovára, néhány lépés után suhintott párszor kardjával, majd ezzel a ceremónia be is fejeződött. Az egyház igyekezett kiterjeszteni 1. kép
befolyását
a
lovagságra,
mely
jól
megfigyelhető
a
lovagi
szertartások, különösen az avatási szertartások fejlődésében. A felavatási ceremónia háromféle módja volt ismeretes: A lovagot a csatamezőn tanúsított bátorságáért a helyszínen azonnal felavathatták, vagy jutalomként bárhol máshol véghezvitt jelentős szolgálatáért. Ez a spontán szertartás, melyet a középkor végéig gyakran alkalmaztak a vallási rituális elemeket azonban nélkülözte. Egy másik avatási mód, már az egyházi szertartásokból alakult ki, bár itt a felavató laikus férfi volt és köznyelven celebrált. A jelölt először meggyónt, lelkileg megtisztult, majd ezt a fürdőben a testi megtisztulás követte. Ezután egész éjszakán át a templomban, az oltár előtt térdepelve virrasztott, és imádkozott, míg fegyvereit az oltáron hagyta, csupán kivont kardját tartotta kezében. Majd misén vett részt, ahol megáldozott, felövezték kardjával és felkötötték sarkantyúját. A lovagi eskü után a szertartást ünnepélyes prédikációval fejezték be, és egyes források szerint általában nagy lakomával ünnepeltek. Az egyházi jóváhagyással megalakult lovagrendek tagjai egy személyben lovagok és szerzetesek is voltak, ezért kialakult az egyházi szertartások rendjében
az
avatási
ceremónia
egy
harmadik
válfaja,
mely
alkalmazkodott a rendek alapszabályihoz és a lovaggá avatás különleges körülményeihez. Ilyen rendek voltak a Templomosok, a Johanniták, és a Német Lovagrend. Erkölcsi és gyakorlati magatartásukban döntő szerepet játszott Szent Benedek regulája, illetve clairveaux-i Szent Bernát (1090 k.
9
-1153) Exhortatio-ja, mely élesen elhatárolja a világi lovagokat a lovagszerzetesektől.1 A lovaggá ütés csak később vált királyi kiváltsággá, kezdetben a patronáló lovag végezte el. A vállra ütés jelképezte azt az utolsó ütést, amelyet a lovag megtorlatlanul eltűr. A lovagi fogadalom a lovagság szabályainak szigorú megtartását jelentette. Ilyenek voltak a napi miselátogatás, életük kockáztatása a katolikus hitért, a szentegyház megszabadítása annak zaklatóitól, az özvegyek és az árvák védelme, az igazságtalan háborúk kerülése, a tisztességtelen szolgálat megtagadása, párbajozás minden ártatlan megszabadításáért, engedelmesség uralkodójának, hűbérurának. Továbbá törekednie kellett arra, hogy az államot sértetlenül megőrizze, és az emberek szemében kifogástalanul éljen a földön. Az egyház nagyban elősegítette a lovagi ideál fogalmának, jogainak és kötelességeinek pontos megfogalmazását. John of Salisbury, angol skolasztikus filozófus a 12. században ezeket így foglalta össze: „Az egyház védelme, küzdelem az árulás ellen, a papság iránti tisztelet, a szegények védelme az igazságtalanságokkal szemben, a béke megtartása a saját környezetünkben, a testvérek védelme vérünk, de ha szükséges életünk árán is.” A felsorolásból azonban hiányzik a lovagi magatartás fontos alapelve, az adott szó, az eskü szentsége, illetve a női tisztaság és becsület védelme. Amennyiben a lovag megszegte az előírt szabályokat, vagy főbenjáró bűnt követett el, megfosztották lovagi rangjától. A szertartásos jelleg ennél az eljárásnál sem hiányozhatott, ekkor a bűnösnek ítélt lovag fegyvereit – kardját, pajzsát, sisakját - összetörték, és sarkantyúját levágták.2 A lovagrendek születésének, virágzásának és hanyatlásának ismertetése előtt tisztázni kell, hogy a lovagrendek tagjai nem szerzetesek voltak, akik engedélyt kaptak a fegyverforgatásra, hanem olyan sajátos helyzetű világi lovagok, akik vállalták, hogy életvitelüket bizonyos szerzetesi szabályokhoz igazítják a nemes cél érdekében.3
1
Marjai Imre: A kereszt és a kard lovagjai (1990) http://lovagterem.gportal.hu/gindex.php?pg=18374192 3 Török József: Szerzetes és lovagrendek Magyarországon (1990) 2
10
2.2 A keresztes háborúk A lovagrendek kialakulásának mélyre nyúló gyökereit a Szentföldön (Palesztina, Júdea, a mai Izrael területe) kell keresnünk, mely a Római Birodalom tagja volt. I. Konstantin ( 274-377 ) császár uralkodásának idején kezdett nőni az érdeklődés a szentföldi zarándoklatok iránt, mikor 313-ban a kereszténységet szabadon gyakorolható vallássá tette és megszűntek a keresztényüldözések. A Római Birodalom fennállásának idején ezek a főként Jeruzsálembe tartó zarándoklatok békében, zavartalanul folyhattak, ám Palesztina később a Bizánci Császárság tartományává vált, és területén háborúk dúltak. Az iszlám térhódításával viszont egyre nagyobb problémát jelentett hovatartozása, bár kezdetben az iszlám hívek türelemmel viseltettek a keresztény zarándokok iránt, mivel maguk is szent helynek tekintették.1 Majd miután Omár kalifa 638-ban elfoglalta Jeruzsálemet változás vette kezdetét, és ettől kezdve folyamatos zaklatások érték az ide érkező keresztény zarándokokat. A szeldzsukok uralma alatt pedig a vallási türelmetlenség mindkét oldalon addig fokozódott míg végül háborúk robbantak ki szerte a Földközi – tenger medencéjében, beleértve a Szentföldet is. 1054től az arabok mellett már a bizánciak is veszélyeztették a keresztény zarándokok biztonságát, hiszen a kereszténység is követte Bizánc és Nyugat eltávolodása után. Ekkor került sor az egyházszakadásra, keleti ortodox és nyugati katolikus felekezetekre. Egyre élesebbé vált a két egyház között feszülő évszázados ellentét, így a hadjáratokban nemegyszer keresztények küzdöttek egymás ellen. Ilyen előzmények vezettek a középkor
legnagyobb
hadi
vállalkozása,
a
keresztes
háborúk
(1095-1290)
megindulásához, melyek célul tűzték ki a Szentföld felszabadítását a pogány uralom alól. Fontos megemlíteni, hogy ezen klasszikus keresztes hadjáratok mellett, - melyek a XI. – XIII. szd. között zajlottak- a reconquista háborút, a Hispánia felszabadításáért valamint az eretnekek ellen vívott harcokat is a keresztes háborúkhoz soroljuk.2 Mikor II. Orbán pápa 1095. november 27-én a franciaországi Clermont-ban meghirdette a Szent Sír felszabadításának eszméjét, a nyugati világ nemes urai nem késlekedtek az egymással való hadakozás helyett valamely magasztosabb cél érdekében fegyvert fogni. A lovagokkal együtt a szerzetesek sem maradtak távol, ők viszont hadakozás helyett egészen más feladatok mellett kötelezték el magukat. Ilyen volt a lelkipásztori szolgálat, az ispotályok állítása a sebesültek ellátására, illetve olyan 1 2
Marjai Imre: A kereszt és a kard lovagjai (1990) Rácz Piroska (2007): A keresztes háborúk
11
rendházak létesítése, ahol a zarándokok szállást kaphattak. 1 Kezdetben a kereszténység elítélte a háborút, ám a lovagság megjelenésével kialakult az elméleti indoklás, miszerint Krisztus katonájaként a harcos jogosan küzdhet a hit védelmében. Az új közös cél, a Szentföld visszaszerzésére indított harcok a lovagság intézményét erkölcsi elismerésben részesítették, közéjük tartozni a legnagyobb dicsőség volt, és az arisztokrácia körében is egyre vonzóbb célkitűzés lett. Az első keresztes hadjárat újdonságát az adta, hogy összekapcsolódott a zarándokhagyomány és a szent háború, a zarándokok és a lovagok alakja egybemosódott. Eleinte inkább zarándokokként tekintettek magukra, kereszteseknek csak a 12. század vége felé kezdték nevezni magukat. A keresztes seregek vezetői a legelőkelőbb királyi és hercegi családok sarjai, akik élve korlátlan hatalmukkal, jól felszerelt haderőt állítottak fel. Lotharingia hercege, Bouillon Gottfried jelentkezett elsőként seregével. A további vezetők IV. Raymund; Bohemund, Toulouse grófja; Tarentum normann hercege, Tancred de Houteville, és II. Róbert, Normandia hercege. A lovagok és katonák páncélzatuk fölötti fehér köpenyükön vörös keresztet viseltek, annak szimbólumaként, hogy nemzetközi és keresztény alapokon nyugvó vállalkozásról van szó. Elsőként a seregek Bizáncba érkeztek, ám hideg fogadtatásban volt részük. A konstantinápolyiak nem támogatták őket harcaikban, és a kölcsönös ellenszenv, mely később összecsapásokhoz is vezetett már itt megmutatkozott. A keresztesek szinte ellenállás nélkül vonultak végig Kis-Ázsián, 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet, majd új keresztény államalakulatok jöttek létre (Edesszai grófság, Antiochiai hercegség, Jeruzsálemi királyság és Tripoliszi grófság). Az elfoglalt területek megerősítésére és a béke fenntartására alakultak meg ezekben az évtizedekben a szerzetes lovagrendek. Ezek a rendek ötvözték a szerzetesrendek hitét az ezért harcoló lovagok hatékonyságával a csatatéren. Szükség is volt ilyenekre, hiszen a keresztesek jórésze fogadalmának teljesítése után visszatért Európába. Az új keleti államalakulatok védelmére viszont szükség volt jól képzett, állandó, a katonáskodáshoz szükséges anyagi forrással rendelkező szervezetre.2 Ilyenek voltak a „Jeruzsálemi Szent Jánosról elnevezett katonai és ispotályos rend” (1089), másnéven a „johanniták” vagy „ispotályosok”, valamint a „templomosok”(1128), illetve a Német lovagrend, a
1 2
Gömbös Tamás : A szerzetes és lovagrendek címerei és viseletei (1993) Veszprémy László(2006): Keresztes lovagrendek: Fekete, fehér és vörös kereszt
12
„teutonok” (1191). A lovagrendek fontos katonai erővé fejlődtek, és tanácsadói szerepük is jelentős volt a Jeruzsálemi királyságban. 1 A különböző vallási csoportok közötti összecsapások azonban állandóak maradtak, és egy újabb háború kirobbanására sem kellett sokat várni. Edessza 1145-ös elfoglalása indította III. Jenő pápát a második keresztes hadjárat meghirdetésére. Az összecsapások során kimerült sereg azonban már 1149- ben kénytelen volt visszatérni Európába. A harmadik keresztes hadjárat (1189-1192) Jeruzsálem visszafoglalására indult el, VIII. Gergely pápa felhívására. Megszervezéséhez azután kezdtek hozzá, hogy Szaladin erőteljes terjeszkedésbe kezdett és elfoglalta Palesztinát, Egyiptomot, Szíriát, Líbiát és Kis- Ázsia nagy részét. Az angol uralkodó, a mozgalom vezéregyénisége, I. (Oroszlánszívű) Richárd, II. Fülöp francia király és I. Barbarossa Frigyes összefogása révén hatalmas sereget állítottak elő, ám ez sem volt elég a Szentföld városainak és erődítményeinek visszafoglalására. További öt keresztes háború követte egymást. A hadjáratokba azonban Európa belefáradt, és az egykori szent cél érdekében történő, vallásos meggyőződésből fakadó lelkesedés is megcsappant. Száz évvel az első hadjárat után a keresztesek küzdelme szinte elvesztette eredeti jelentését, mind a politikai okok előtérbe kerülése, mind a keresztények egymással való vetélkedése során. 1291-ben a mameluk seregek bevették Akko-t, az utolsó keresztény kézen maradt területet, ezzel a hadjáratok gyakorlatilag minden eredményét megsemmisítve 2. kép véget vetettek a kétszáz évig tartó keresztes háborúknak.2 A hosszú háborúskodás kétségkívül óriási pozitív következménye volt a lovagi eszme megszületése és elmélyülése. A lovagi intézmény, mely a 12.-13. században élte fénykorát, nemcsak a keresztes hadjáratok katonai erejét adta, hanem kiemelkedő etikai, gazdasági és politikai változásokat érlelt meg Európában.
1 2
Marjai Imre: A kereszt és a kard lovagjai (1990) Rácz Piroska (2007) A keresztes háborúk
13
2.3 Egyházi lovagrendek1
3. kép A keresztes háborúk korszakának sajátos szükséglete egy személyben egyesítette a lovagot és a szerzetest, a középkor két jellegzetes alakját. Mivel a jámbor szerzetesek nem foghattak fegyvert, a véderőről viszont gondoskodni kellett a Szentföldön, ezért kezdetben segítő testvérek fegyverezték fel magukat, majd később csatlakoztak hozzájuk azok a hadviselésben jártas lovagok, akik kedvet éreztek a szerzetesi eszmények alá rendelni életüket. Érdemes megvizsgálni, miben is különbözött a világi lovag az egyházi szerzetesrendek tagjától, illetve a hagyományos értelemben vett szerzetesrend, az új egyházi lovagrendektől? A szerzetesi élet három legfontosabb alaptörvénye, melyre a szerzetesek fogadalmat tesznek a következők: - szegénység, vagyis a földi javakról történő lemondás - szüzesség - engedelmesség, egész életüknek a kitűzött célok alá rendelése2 Az egyházi lovag is letette a három szerzetesi esküt, illetve ezt még kiegészítette egy negyedikkel is, miszerint megfogadja a hitetlenek elleni harcot, illetve a szegények, betegek és a Szentföldre zarándoklók védelmét. Életük berendezkedése is nagyban hasonlított a szerzetesekéhez, melyet rendszerint Szent Ágoston regulája szabályzott. Ezen egyházi lovagrendek szervezetén belül is megfigyelhetünk egyfajta hármas tagolódást. Az első osztályba a lovagok tartoztak, akik a fegyveres védelmet, és kíséretet biztosították. A másodikba a papok tartoztak, akik lelkipásztori és 1 2
Gömbös Tamás: A szerzetes és lovagrendek címerei és viseletei (1993) Marjai Imre: A kereszt és a kard lovagjai (1990)
14
beteggondozási feladatokat láttak el. A harmadik osztályt a segítő testvérek alkották, akik a fegyverhordozói, a kézműves feladatokon kívül, a ház körüli egyéb munkálatokkal is meg voltak bízva. Egy másik forrás alapján viszont egy ettől kissé eltérő csoportosításra bukkantam, ami különbséget tesz a fogadalomtétel megléte alapján is az osztályok között. Eszerint a szerzetesi fogadalmat tevők közül a legelőkelőbb származásúak alkották a lovagok csoportját, míg a szegényebb származásúak voltak a szolgáló testvérek, akik azonban nevükkel ellentétben szabadok voltak. A fogadalmat nem tettek viszont egyszerű laikusokként tevékenykedtek a renden belül. A rendek egy hatékony, hierarchikus szervezetet alakítottak ki. A johanniták a rendet perjelségekbe, míg a templomosok tartományokba, majd pedig például nyelvek szerint nagyobb egységekbe szervezték, és ezeket irányították a szentföldi központból.1 Noha az egymás után megalakuló egyházi lovagrendek alapvető célkitűzése ugyanaz, azonban a megvalósítás módjában sok eltérés mutatkozott. Ismerünk olyan rendet, amelyek csak fegyveres harcra alakultak, de olyat is, melynek laza szabályzata még az egyszeri házasságkötést is megengedte tiszta erkölcsű hajadonnal. A rendek vezetője a nagymester volt, aki a lovagok közül választással került ki.
4. kép
1
Veszprémy László (2006): Keresztes lovagrendek: Fekete, fehér és vörös kereszt
15
2.3.1 A templomosok Az első szabályzatos egyházi lovagrend 1128-ban alakult meg Templomos Lovagok Rendje néven, nyolc francia lovag összefogásának eredményeképp. II. Balduin jeruzsálemi király azonban pártfogásába vette őket, és saját palotájában jelöli ki a rend központi székhelyét, oda, ahol egykor a bibliai Salamon király temploma állt. Nevüket is innen kapják. Eleinte „szegény lovagoknak” is nevezték őket, ez azonban hamarosan feledésbe merült, részben a számukra felajánlott adományok, részben pedig a kiváltságaik nyomán egyre növekvő anyagi forrásaik miatt. Eleinte a Szent Ágostonféle regulát követték, de az új szabályzat megszületésével, melyen a jeruzsálemi pátriárka jelentős gyakorlati jellegű változásokat eszközölt, elhagyták azt. A tagokat hármas csoportba osztották. A rend magját a harcosok csoportja alkotta, akik nemesi származású lovagok közül kerültek ki. A papok vagy káplánok soha nem harcoltak, ők az istentiszteletet biztosították, míg a fegyverhordozók és kézművesek alkotta harmadik csoport feladata a lovagok körüli segédkezés volt. A lovagok kettős ideált követtek: egyszerre tettek eleget a szerzetesi és a lovagi fegyelem követelményének. A templomosok gyorsan terjedtek szerte Európában, főként Angliában, Franciaországban, Spanyolországban és hazánkban is. Hogy viseletükben is ki tudják fejezni az összetartozásukat, III. Jenő pápa engedélyével lovagi páncélzatuk felett egy fehér köpenyt hordtak, melyen vörös kereszt rajzolódott ki. Európában először különösebb érdeklődés nélkül fogadták ezt az új típusú szervezetet, ám Clairvaux-i Szent Bernát pártfogásának köszönhetően sikerült a világi és egyházi uralkodók figyelmét felkelteni, így a kezdeti közöny fokozatosan érdeklődéssé, majd támogatássá érett, elsősorban anyagi kérdésekben. Az alapító Hugues de Payens halála után az új rendfőnök, Robert de Craon megkapta II. Ince pápától azokat a kiváltságokat, amelyek a rend európai terjedéséhez nagyban hozzájárultak. Mivel püspöki joghatóságnak nem voltak alávetve, így mentesültek a tizedfizetés alól, illetve engedélyt kaptak templomok építésére is. A rend vezetésével a nagymester volt megbízva, a tartományok irányítását a nagy preceptorok végezték, a rendházak élén pedig a preceptorok álltak. A XIII. század második felében a rend Európa szinte minden országában jelen volt, és nagy vagyonokra tettek szert. Kiváltságaik lehetővé tették, hogy sem a világi, sem az egyházi hatóságoknak, egyedül a pápának tartoztak engedelmességgel. A Szentföld elvesztése után fennmaradásuk talán egyetlen lehetősége egy saját állam létrehozása lett volna, ám ez nem sikerült
16
nekik, mivel egyre inkább szembe kerültek a Francia Királysággal. A templomosok rendje nem érte meg a kétszáz évet, a koholt perek, a franciák által ügyesen kitervelt és végrehajtott akciók, bebörtönzések és vagyonelkobzások következményeként 1314-ben meg is szűnt.1
2.3.2 A johanniták
A legnagyobb történelmi múlttal a Szent János Lovagrend, teljes nevén a Keresztelő Szent Jánosról nevezett ispotályos rend rendelkezik. Kezdeteiről keveset lehet tudni, hiszen működése, és karitatív, zarándokokat segítő tevékenysége a keresztes háború előtti évtizedekben szinte észrevétlen maradt. Eredetének történetéről eltérő forrásokat találtam. Az egyik különbség az évszámban lelhető fel, mely szerint bizonyos szerző a 1070-es évekre teszi a lovagrend kialakulásának időpontját2, addig egy másik az 1089-es évet jelöli meg kezdeti dátumnak3. Az első változat szerint Amalfiból származó gazdag olasz kereskedők indítják el a rend történetét, akik Jeruzsálemben kórházat és menedékházat építenek a szegény és beteg zarándokok ellátására. Míg a másik verzió olasz lovagokról szól, akik egy kis kápolna felépítésével rakták le a rend alapjait. További kutatásaim eredményeképp egy harmadik olvasatra bukkantam, mely a következőképpen meséli el a kezdeteket: 1020-ban Amalfita tengerészek egy csoportja Jeruzsálemben
egy
kerületet
alapít,
mely
rendelkezik
templomokkal
és
menedékhelyekkel. Domus Hospitalis néven emlegetett központjuk működtetése céljából megalakították a gyógyító barátok szerzetesi testvériségét, amelyet Keresztelő Szent János oltalmába ajánlottak, így ez a közösség tekinthető a rend legfontosabb gyökerének.4 A rend első nagymesterének nevéről is eltérő forrásokat találtam. Az egyikben Gerhard-ként említik az első elöljárót, aki szabályzatot készít társasága számára. Ezt a rövid nevet inkább pontosítva egy másik szerző Boldog Fra Pierre Gérard de Martigues főnökségéről számol be a szerzetesi közösségben. Egy harmadik változatban a rend első történelmi alakja és egyben első nagymestere Gerardo de Sasso barát volt. Abban 1
Török József: Szerzetes és lovagrendek Magyarországon (1990) Gömbös Tamás : A szerzetes és lovagrendek címerei és viseletei (1993) 3 Marjai Imre: A kereszt és a kard lovagjai (1990) 4 www.maltalovagjai.hu 2
17
azonban mindhárom forrás egyetért, hogy a rend második elöljárója Du Puy Raymund, vagy más néven Boldog Fra Raymond de Puy volt, ő viselte először a „mester” címet, és az ő vezetése idején indult el a közösség a lovagrenddé szerveződés útján. Mivel a tagok letették a három szerzetesi fogadalmat is, a rendnek egyszerre volt szerzetesi és lovagi jellege. Ebben az időben vált szimbólumukká a nyolchegyű kereszt, amely később, mint „máltai kereszt” vált ismertté, és ekkor fogalmazódott meg a rend kettős célkitűzése: „obsequium paupreum” (a szegények szolgálata), és a „tuitio fidei” (a keresztény hit védelme). Ekkor már minden egyházi és világi hatalomtól független, autonóm testületként léteztek. Lovagrenddé alakulásukhoz 1113-ban megkapták II. Paszkál pápa jóváhagyását, de főbb célkitűzésük továbbra is a betegápolás maradt. Az új, félig katonai, félig szerzetesi közösségnek gyorsan híre ment, és a zarándokokon kívül olyanok is betértek hozzájuk, akik értettek a gyógyításhoz, illetve vállalták a hármas fogadalmat anélkül, hogy pappá szentelték volna őket. A zarándokok fegyveres védelmének megszervezését az adományok és alapítványok tették lehetővé. Később a szárazföldön ezt a szerepet átengedték a templomosoknak, míg ők képességeiket a tengeri szállítás veszélyeinek kivédésére hasznosították. Aki harcolni akart, nemzetiségi hovatartozás nélkül, bárki beléphetett a rend soraiba. Hiába a lovagok derekas helytállása, a pogányok elleni védelmi harcokban a Johanniták javarésze odaveszett. 1187-ben elesett Jeruzsálem, Szaladin pedig lassan az egész Szentföldet visszafoglalta, így a megmaradt lovagoknak menekülniük kellett. Először Ciprus szigetén találtak menedékre, majd 1310-ben innen is távozni kényszerültek. Így jutottak el Rodoszra, ahol felépítették a kereszténység új keleti központját. Ekkor már „rhodosi lovagokként” emlegetik őket, akik igen fontos feladatot teljesítették be, amellyel hamarosan egész Európa megbecsülését kivívták. Ez nem más volt, mint az európai kereskedelem szempontjából kulcsfontosságú hajózási útvonalak biztosítása és védelme az iszlám, illetve kalóz támadások ellen. Közel kétszáz év elteltével azonban Rodosz szigetét is feladni kényszerülnek, és Máltán találnak új otthonra, amelyet V. Károly spanyol király, és német-római császár ajándékozott a rendnek. Mikor 1539-ben Brandenburgban II. Joachim gróf bevezeti a reformációt, és az egész tartomány lutheránus lesz, a Szent János lovagrend ottani tagozata is csatlakozik a reformált valláshoz, így megalakul a rend protestáns, Johannita ágazata. A máltaiakkal az intézményi összeköttetés és kapcsolat azonban továbbra sem szakadt meg. A fenyegetettség Máltán sem szűnt meg, II. Szulejmán szultán hatalmas seregével a sziget elfoglalására indult. La Valetta nagymesterük vezetésével a Máltai Lovagok 18
azonban hősiesen visszaverték a támadásokat, és megvédték a szigetet. A hadi károk nyomát magán viselő várat helyreállítása után a győzelem kivívójáról, vezetőjükről, La Valetta-ról nevezték el. Innen ered a később kialakult mai főváros neve is. A rend olyan nemzetközi szervezetté formálódott, amely szuverén területein nem tartozott egyik európai hatalom fennhatósága alá sem, és sok európai országban tekintélyes birtokkal rendelkeztek. Ezekhez adomány, csere, vétel vagy örökség útján jutottak hozzá. Bár a Johanniták működési területe elsősorban a Földközi-tengerre korlátozódott, tehát szűkebb volt, mint a templomosoké, de céljaik egyértelműbbik és jobban
körülhatárolhatóak
voltak.
Ez
tükröződik
államhatalmuk
szigorúan
központosított felépítésében is. A Johanniták mindig az adott központjukból (Szentföld - Ciprus –Rodosz – Málta) indulva váltak szét feladataik betöltésére és végrehajtására, majd a különböző nemzetiségű lovagok ugyanoda is tértek vissza, mintegy közös otthonukba. Míg például a templomosok Európa legnagyobb államaiban önálló központokat alakítottak ki szerteágazó üzleti és kereskedelmi vállalkozásaik, illetve kiterjedt birtokállományuk igazgatására.1 Az iszlám birodalom hanyatlásával azonban a Máltai Lovagrendben is súrlódások kezdődnek az eltérő nemzetiségű lovagok között. Ezen kívül a rend belső egységét a pápák és világi uralkodók beavatkozásai is lazították. 1798-ban Napóleon így tudja az erejét vesztett lovagrendtől gyakorlatilag minden ellenállás nélkül elfoglalni a szigetet. A nagymestert lemondatták, a lovagok pedig Európában szóródtak szét, miután birtokaiktól megfosztották őket, így a rend anyagi bázisa sem maradt fent. A pápa és néhány uralkodó azonban megkísérelte a lovagrend feltámasztását. Elsőként I. Pál orosz cár vállalta magára a nagymesteri tisztet, ezzel adva lendületet a rend újjászületésének. Bár Anglia időközben elfoglalta Málta szigetét a franciáktól, a lovagoknak nem volt hajlandó visszaadni, így a rend régi nagy vagyonaiból nem sok maradt meg. 1834-ben a rend Rómában kapott központi székhelyet, majd olaszországi birtokaiból is visszajutattak néhányat. A Máltai Lovagrend újjászületésének dátuma 1879. március 28., amikor XIII. Leo pápa visszaállította a nagymesteri méltóságot „eminenciás” címen. I Ferenc József pedig 1880. december 27.én a birodalmi hercegi címet adományozta Jean-Baptiste Ceschi
a Santa Croce nagymesternek. A bécsi udvar elismerte a rend állami
szuverenitását, és állandó követet akkreditált. 1951 után bizonytalan interregnum 1
Marjai Imre: A kereszt és a kard lovagjai (1990)
19
következett, ekkor újból helytartók vették át a rend irányítását, mert szükségessé vált a Szentszékkel való kapcsolatának felülvizsgálata. Ennek a kapcsolatnak az újbóli megfogalmazására abban az 1953-ban kiadott határozatban került sor, amit a XII. Pius pápa által összehívott Bíborosi Bizottság készített. Ebben megerősítették a rend hagyományos státuszát. Az interregnum 1962-ben véget ért, és a Teljes Államtanács Fra Angelo de Mojana de Colognát választotta meg nagymesterré. A rend eszméjében ma is él, ám katonai jellege már csak dicső történelmi múlt.
2.3.3 A teutonok
A három klasszikus egyházi lovagrend közül a Boldogságos Szűz Mária oltalmába helyezett teuton, más néven Német Lovagrend jött létre utolsóként. A teuton név az ókori germán népek egyik harcos törzséből származik. A harmadik keresztes hadjárat idején a sebesült németek ellátására Akko partjainál a németföldről jött zarándokok kis közösséget szerveztek. Kápolnát és tábori kórházakat építettek, majd nevet is adtak létesítményeiknek: „A jeruzsálemi németek Szűz Máriáról nevezett ispotálya”. A német seregek vezére, Barbarossa Frigyes császár vette pártfogásába a közösséget, és a pénzbeli támogatás mellett lovakat küldött, illetve egyszerű regulát is adott nekik. Pápai jóváhagyásukat egyházi lovagrenddé alakulásukhoz, - melyben a templomosok példáját követték - 1191-ben kapták meg. Az új német rend gyors fejlődésnek indult és hamarosan meg is gazdagodott a felajánlások és adományok révén, azonban a Szentföldről igen hamar visszavonulni kényszerültek. Ezek után hazánk déli részére veti őket a sors, ugyanis II. Endre királyunk meghívta őket az országba, letelepítette őket és birtokokat is adományozott nekik. Miután viszont ezeket a birtokokat a király pápai hűbéruraság alá helyezte, a lovagok fellázadtak az uralkodó ellen, aki válaszul kizavarta a teutonokat az országból. Ekkor Poroszországba helyezik át központjukat, ahol olyan eredményesen vették fel a harcot a pogánysággal szemben, hogy rövidesen az egész ország népét kereszténnyé tették. Erre hivatkozva, mint szuverén testület birtokba vették az országot. A rend erejét azonban felmorzsolta a szüntelen háborúskodás a szomszédos országokkal, főként a lengyelekkel. A poroszok sem tekintették jó szemmel a katonai uralomra, ezért szövetségbe tömörültek a lovagokkal szemben. A XVIII. századra birtokaikkal együtt a rend már elveszítette
20
minden jelentőségét. I. Ferenc József osztrák császár újította fel a rendet, 1801-től a nagymesteri székben egy osztrák főherceg ült. Ekkora már csak néhány beteggondozási intézményt tartottak fent. Struktúrájában a rend nem mutatott sok eltérést a johanniták vagy a templomosok rendjétől, inkább azok egy későbbi változataként lehet említeni. Egy dolog azonban mégis megkülönböztette elődjeitől, mégpedig az a tény, hogy tagjai csak német származású lovagok lehettek. Míg a templomosoknál és a johannitáknál találhattunk francia, angol, német, sőt olasz rendtagokat is, addig a Szentföldön ez a lovagrend a folyamatos német jelenlétet képviselte. Szervezeti tevékenységük viszont inkább az Ispotályosokkal volt rokon, hierarchiájukban itt is a hármas osztályozást figyelhetjük meg, illetve a gyógyító, ellátó funkció dominanciáját.
2.3.4 A Kardtestvérek A rendet 1201-ben Albert rigai püspök és Theodorich ciszter szerzetes alapítja a brémai és lübecki polgárok támogatásával. Két évvel később III. Ince pápa is megadja jóváhagyását az új lovagrend létrejöttéhez, mely eredetileg a templomosok szabályai szerint működött. Céljuk, hogy északon, elsősorban a livlandi pogányok ellen küzdjenek és keresztény hitre térítsék őket. A mai Balti államok területén található az egykori Livland, vagy más néven Livánia (Livónia). 1218-ban szövetségre léptek a dán királlyal és elfoglalták Észtország északi részét, ahol székhelyüket is kialakították. Több vesztes csata során számuk igen megfogyatkozott, ezért úgy látták célszerűnek, hogy beolvadnak a Német Lovagrendbe, amit a pápa 1237-ben jóvá is hagyott. Ettől kezdve a teutonok rendjének önálló, autonóm részeként léteztek tovább, megtartva szabályaikat, viseletüket, és saját nagymesterüket. A 15. században, a Német Lovagrend hanyatlásának idején a Kardtestvérek a rend livóniai részét képezve továbbra is megőrizték függetlenségüket. A rend utolsó nagymestere Gotthard von Kettler volt, aki miután egyezséget kötött a lengyel királlyal, elrendelte a rend szekularizációját és beolvasztását az evangélikus egyházba.1
1
http://hu.wikipedia.org/
21
2.3.5 A Vöröscsillagos Kereszteslovagok Rendje A rend eredetéről, megszületésének körülményeiről nincsenek rendelkezésre álló pontos adatok. A keresztes hadjáratok bukása után a lovagok keletről Csehországba jöttek, ahol I. Ottokár király, Ágnes nevű lánya vette pártfogásba őket, és Prágában alakították ki központjukat. 1237-ben IX. Gergely pápa elismerte a rendet, és a tagok számára Szent Ágoston szabályzatát írta elő. Később az uralkodók pártfogásának köszönhetően még több rendházat kaptak, ahol betegápoló feladatuknak tettek eleget. Hazánkban is működött egy rendházuk, mégpedig Eger városában.
2.3.6 A Szent Lázár Lovagrend
A hagyomány szerint a Johanniták rendjéből váltak ki, annak lovagrenddé alakulása idején. Alapításuk olasz nemes urakhoz köthető, akik fő feladatuknak a leprás betegek ellátását tekintették. A leprások védőszentje Szent Lázár, ezért is ajánlotta magát a rend ennek a szentnek a védelme alá. Mikor VII. Lajos francia király seregével hazatért a Szentföldről, kíséretében néhány lazarista lovag is helyet kapott. Orleans városa mellett, Boigny várában telepítette le őket, - megfelelően ellátva kiváltságokkal és anyagi javakkal, - illetve rájuk bízta az ország legtöbb kórházának a felügyeletét is. Párizs Szent Lázár nevű egyik külvárosa is a lazarista lovagok és intézményeik elterjedésének köszönhetően kapta a nevét. 1200 körül Magyarországon is rendelkeztek rendházzal. 1490-ben ugyan a pápa eltörölte a rendet, de a franciák erről nem akartak tudomást venni. Bár mintegy 30 év után visszaállították a legitimitását, 1572-ben pedig a spanyol Szent Móric renddel egyesültek, a francia tartomány önálló maradt egészen addig, míg 1608-ban össze nem vonták a Karmelhegyi Boldogasszonyról elnevezett lovagrenddel. A Szent Lázár lovagok működésének végül a forradalom vetett véget.
22
2.3.7 A Szent Jakab Lovagrend
A Compostellai Szt. Jakabról elnevezett lovagrendet Spanyolországban, 1161ben don Pedro Fernandez lovag hozta létre néhány társával együtt. Eredeti céljuk az volt, hogy védelmet biztosítsanak a Compostellában található, idősebb Szent Jakab sírhoz zarándokló hívőknek. A pápai jóváhagyáshoz a szegények elleni harc mellett az országra törő mohamedán mórok ellen is fel kellett venniük a harcot, azzal a kikötéssel, hogy a szerzett hadizsákmányt is megtarthatják. Tekintélyük vitéz harci cselekedeteik és az ezzel járó gazdagságuk folytán rendkívül megnőtt. A rendet végül 1835-ben eltörölték, és hatalmas vagyona az államkincstárhoz került. A Szent Jakab Lovagrend mint katonai érdemrend maradt fenn és él tovább.
2.3.8 A Szent György Lovagrend
Sárkányölő Szent György oltalmába négy lovagrendet is ajánlottak. Az elsőt Károly Róbert királyunk alapította 1326-ban az uralkodó és az új főnemesség megerősített szövetségének jelképeként. A rend célkitűzései a következők voltak: egymás segítése és támogatása, az ellenségeskedés megszüntetése az országban, az anyaszentegyház védelme, illetve a hitetlenek elleni küzdelem. A rend szigorú felvételi rendszert vezetett be, miszerint a lovagok létszáma az ötven főt nem haladhatta meg, ezért évente csak egy új tagot vehettek fel. A nagymesterük maga a király volt, őt követte a kancellár, illetve a két bíró, egy egyházi és egy világi személy, akik minden peres ügyben kizárólagosan ítélkeztek. Idővel azonban a királyi hatalom megerősödött, egyre kevésbé volt szüksége lovagjai támogatására, és ez jelentette a rend fokozatos eltűnését is. 1992-ben Budapesten azonban kezdeményezték a lovagrend újjáélesztését. A második ilyen nevű lovagrendet 1468-ban II. Frigyes császár hozta létre, központjául pedig a mühlstadti bencés kolostort választotta. Itt lovagok a szerzetesekkel együtt laktak, viszont csak engedelmességi és tisztasági fogadalmat kellett tenniük. A szegénység vállalása alól mentesültek, és megtarthatták minden vagyonukat, azzal a feltétellel, hogy azt nem idegeníthették el, mert haláluk után mindent a rend örökölt.
23
Mivel a törökökkel és Mátyás királyunkkal való háborúskodás nagyon legyengítette a rendet, a rendi szabályzatot úgy formálták át, hogy a lovagokat felmentették a szerzetesi kötelességek alól, és csak a fegyveres harcokban kellett részt venniük. A vallásháborúk alatt a lovagok csaknem minden vagyonukat elvesztették, ez vezetett 1598-ban a rend történetének végéhez. A Szent György oltalmába helyezett harmadik lovagrend alapítása németföldön történt több előkelő arisztokrata főúr közreműködésével. 1503-ban megkapták I. Miksa császár jóváhagyását. Római útján díszkíséretének tagjait adták a lovagok, valószínűleg ez magyarázza a rend olaszföldön való elterjedését is. Maradandó emléket nem hagyva maguk után, mintegy száz év után ezen lovagok is a feledés homályába merültek. A negyedik névrokon rend 1534-es alapításával írta be magát a történelembe. III. Pál pápa Ravennában hívta életre a szervezetet, amely feladatául a kalózok és rablók elleni városi és tengerparti védelmet tűzte ki. XIII. Gergely pápa elrendelte, hogy feloszlassák és megszüntessék őket, így ez az alapítás is csak alig ötven esztendőt ért meg.
2.3.9 A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend
Keletkezése a keresztes hadjáratok idejére tehető, nevük pedig abból a szokásból ered, miszerint tagjait a Szent Sírnál ütötték lovaggá. Az idők folyamán a lovagrend elenyészett, ám 1496-ban VI. Sándor pápa újraélesztette. A rend nagymesterének a mindenkori pápát nevezte ki, központnak pedig Jeruzsálemet rendelte el. A rend közvetlen irányításával a jeruzsálemi pátriárka lett kijelölve, mint a pápa megbízottja. Alapvető célkitűzésük a Szent Sír megőrzése, illetve a Szentföldön található értékek és emlékek gondozása. A lovagrend eszményeiben napjainkban is tovább él.
24
2.4 Lovagrendek címerei és viseletei1
A templomos lovagok, hogy viseletükben is kifejezzék az egymáshoz tartozást, lovagi ruházatukon egy fehér köpenyt is hordtak, melyen vörös kereszt volt látható. A lovagok köpenyük
bal
oldalán
vörös
latinformájú,
ívelt
talpaskeresztet viseltek. Címerük: kerektalpú pajzs mezejét vörös, latin kereszt négyeli.
5. kép
6. kép
A Szent János lovagrend címere sok hasonlóságot mutat a templomosok címerével: kerektalpú pajzs, vörös mezejében ezüst kereszt négyeli a pajzsot, ami pedig egy nyolccsücskű ezüst kereszt közepén fekszik. A pajzs színe onnan ered, hogy a lovagok, mikor csatába indultak fekete színű palástjukat vörösre cserélték. Ennek viselésére IV. Sándor pápától külön engedélyt kaptak. A nyolccsücskű (máltai) kereszt a Krisztus által tanított „nyolc boldogságot” fejezi ki, a rend jelképévé pedig azért vált, mert egyben a legfontosabb lovagi erényeket is magába foglalja. Ezek a következők: 1) A szegénység 2) A „sírók” vigasztalása 3) A szelídség 4) Az igazságra törekvés 5) Az irgalmasság 7. kép 1
Gömbös Tamás : A szerzetes és lovagrendek címerei és viseletei (1993)
25
6) A „lelki” tisztaság 8. kép
7) A békességre törekvés 8) A Krisztusért történő üldözés, megalázás elviselése
Rendi viseletük fekete talár, fehér kereszttel, amely a következőképpen nézett ki:
9. kép
A
Német
Lovagrendben
a
lovagok
rövid,
fehér
vállgallérféle alkalmatosságot viseltek, bal oldalán fekete kereszttel. Címerül háromszögű, íveltoldalú pajzsot választottak, ezüst mezővel. Ezt egy fekete kereszt négyeli. Az ezüst mező a lovagok egykor fehér köpenyéből eredeztethető. Pajzsbeli képként ábrázolják még a rendi jelvényt, a talpas keresztet is. Ez a kereszt, melyet vaskeresztnek vagy német lovagkeresztnek is neveznek, mint
katonai
kitüntetés,
rendjelként
is
létezik.
Érdemrendjük a fekete talpaskereszt, ezüst szegéllyel. 10. kép
A Kardtestvérek lovagjai fehér köpenyt viseltek, bal oldalán vörös karddal. A kard, hegyével a föld felé fordult. Pajzsaikon is ugyanez a jelkép volt megfigyelhető. A rendnek csak jelképe maradt az utókorra, hiszen a címer, - és pecséthasználat akkoriban nem 11. kép
volt igazán elterjedve. 12. kép
26
A Vöröscsillagos Kereszteslovagok fekete habitust viseltek, bal oldalán vörös kereszttel. Kezdetben a keresztszárak két gömbben végződtek. Miután jóváhagyott lovagrenddé alakultak, a nyolccsücskű keresztre cserélték ezt fel, amely mint a máltai lovagoknál is láttuk a lovagi erényeket fejezte ki. A XIII. században a kereszt alá egy hatágú vörös csillagot is helyeztek, így próbálva megkülönböztetni magukat a többi kisebb-nagyobb rendtől, akik szintén a vörös színű keresztet választották jelképükként.
13. kép
Címerük: Ívelttalpú, háromszögű pajzs fekete mezejében máltai kereszt, alatta hatágú vörös csillaggal. 14. kép
A Szent Lázár rend lovagjai szintén fekete talárt viseltek rendi öltözékükként, melynek szegélye fehér volt, és a ruha bal oldalára zöld, lóhere szárvégződésű keresztet tettek. Ez a forma innen kapta a „Lázár kereszt” elnevezést. Mikor X. Leó pápa visszaállította a rendet a keresztforma megváltozott, és a máltai kereszt került a helyébe, színe azonban maradt zöld. 15. kép
Címer: ezüst alapú kerektalpú pajzsot zöld kereszt négyeli
16. kép
27
A Szent Jakab rend viselete fehér köpenyből állt, melyen bal oldalon egy vörös, liliomos szárvégű kereszt látható. Alsó szára pallos formában végződik, a felső szár pedig lándzsahegy formájú. Mellette Szent Jakab apostol attribútumaként egy vörös színű kagylót is ábrázoltak. Címerük ovális pajzs, fehér mezőben a liliomos, vörös kereszttel. Ezt a címert a katonai érdemrend fehér díszköpenyén viselik. A keresztformát „Jakab keresztnek” is nevezik.
17. kép
A Szent György rend öltözetét fekete köpeny alkotta, bal
oldali
Jelvényüket,
mellrészén amit
vörös,
címernek
latin is
kereszttel.
nevezhetünk,
aranyláncon viselték nyakukban. Ez egy ovális, fekete hátterű pajzsban egy vörös keresztet ábrázol. A pajzson arany korona látható. Az 1992-ben hazánkban újjáélesztett rend tagjai a képen látható fekete talárt viselték, bal oldalán a háromszögű pajzs, vörös mezőben ezüst kettős-kereszttel. 18. kép 19. kép
A Jeruzsálemi Szent Sír lovagrend tagjai ünnepi alkalmakkor fehér palástot viselnek, bal oldalán a vörös jeruzsálemi kereszttel. 20. kép
Címerük a már jól ismert kerektalpú pajzs, rajta ezüst mezőben a vörös jeruzsálemi arany
kereszttel.
kereszttel
a
Eredetileg jeruzsálemi
királyság használta, de VI. Sándor pápa a kereszt színét vörösre változtatva a lovagrendnek ajándékozta a címert. A mankós kereszt szögleteiben elhelyezett négy kis kereszttel együtt így az öt kereszt Krisztus öt sebét jelképezi.
28
3 Lovagrendek Magyarországon1 3.1 Történelmi gyökerek hazánkban
A lovagság intézménye, a lovagi életmód és értékek csak lassan, valamint jelentős késéssel jöttek létre hazánkban. Ennek fő oka az volt, hogy a jó minőségű páncél, - amit külföldről kellett hozatni - drága volt, illetve az a tény, hogy a hagyományos magyar könnyűlovasság igen nagy jelentőséggel bírt társadalmunkban. A lovagi élet elemeinek bevezetését a királyi udvarba az ide látogató német, olasz, francia, és később hozzájuk csatlakozva a királynék kíséretében érkező lovagoknak köszönhetjük. A lovagi életforma iránti érdeklődést a XI. század végén kezdődő keresztes hadjáratok váltották ki, mikor a seregek hazánkon is többször átvonultak. Ekkor kezdődött el a magyarok szentföldi zarándokjárása is. III. Béla királyunk jó diplomáciai érzékének is köszönhető a lovagi kultusz elterjedése: második házassága Capet Margittal, II. Fülöp Ágost francia király húgával aktív nyugat-európai hatást eredményezett. Mikor pedig 1189-ben I. (Barbarossa) Frigyes császár és Oroszlánszívű Richárd angol király erre vonult át seregeivel Jeruzsálem visszafoglalására, királyunk fényes pompával látta őket vendégül. Az is a megélénkülő lovagi szellemet idézi, hogy a korábbi védőszentek mellett 1192ben megszületett az első magyar lovagszent, Szent László király személyében. Bár III. Béla király maga is készült a keresztes hadjáratra, 1196-ban bekövetkezett halála ebben megakadályozta. Azonban fia, Imre király folytatta apja megkezdett külpolitikáját, és a lovagi értékek melletti elkötelezettségét. Constanzával, II. Alfonz aragon király lányával kötött házassága utána a magyar udvart ezúttal a spanyol lovagok lepték el. Az első magyar lovagok az uralkodók közül kerültek ki. Szent István királyt két külföldi lovag ütötte lovaggá, német sajátosságoknak megfelelően. II. Gézát a németek ellen vívott első nagy csatája előtt, míg IV. Lászlót a morvamezei csata előtt avatták lovaggá. A magyar lovagi szokásoknak egy nehezen magyarázható sajátossága, miszerint a hagyományos lovaggá ütési ceremóniától eltérően, felövezés nélkül, egy külföldi személy által végezték el az avatást. Ez azonban nem befolyásolta és nem kérdőjelezi meg a magyar lovagi réteg kialakulásának tényét. A magyar címerművészet a XII. század közepén indult fejlődésnek, ekkor jelentek meg az első állandó lovagi 1
Zombori István: Lovagok és lovagrendek (1988)
29
(családi) címerek. Az Árpád-ház családi címerét először Imre király 1202-es Aranybulláján figyelhetjük meg, amely egy vágásos pajzsot ábrázolt, oroszlánokkal díszítve. Egyes kutatók szerint az Imre név elterjedését is erre az időszakra tehetjük, ami a királyi udvar népszerűsége mellett a lovagok gyakori látogatásának, illetve Szent Imre hírnevének köszönhető. II. András alatt szintén nőtt az országba érkező lovagok száma, ami elsősorban annak tudható be, hogy már lovagi múlttal bíró, nyugat-európai királyi családból származó feleségeket választott magának. Lovagi lelkesedése arra ösztönözte, hogy 1217-ben keresztes hadjáratot vezényeljen a Szentföldre, igaz nem túl nagy sikerrel. Az pedig fia, IV. Béla uralkodása idején is bebizonyosodott, hogy a magyar gazdasági fejlettség csak korlátozott számban tette lehetővé a megfelelő felszerelésű lovag előteremtését, és erős kővárak megépítését. Még a XIII. században is csekély számú nehézfegyverzetű lovagot számlált a magyar haderő. A király közvetlen környezetében levő, illetve főurak kíséretét adó lovagok mellett a templomosok és a johanniták adták a páncélos lovagok javarészét. A muhi csatában vagy a morvamezei ütközetben a magyarok serege jórészt könnyűlovasokból állt, akik a kis létszámú lovagsereget kísérték. Az udvari lovagság létrejöttét Károly Róbert (1308-1342) idejére tehetjük. A királyi lovagok az udvartartás részét képezték és a legkülönbözőbb tisztségeket töltötték be, mint a főpohárnok, királyi nevelő, vagy várnagy. Az ország haderejében is fontos szerepet töltöttek be, közülük kerültek ki egyes seregek vezetői, bánok, vagy a határvármegyék ispánjai. A XIII.-XIV. században az ismert lovagoknak csak az egyharmada rendelkezett saját várral. Összesen körülbelül 15 lovagi életet élő magyar főúri családdal számolhatunk, ilyenek a Kanizsai, Stibor vagy a Szécsényi família. A magyar királyi udvarok gyakran szolgáltak a lovagi világ változatos ünnepségeinek helyszínéül. Nagy számban maradtak ránk feljegyzések és leírások esküvőkről, kongresszusokról, egyházi ünnepekről és fejedelmi találkozókról, melyek során a lovagi összecsapások sem maradhattak el. Az első ilyen lovagi tornákra valószínűleg Imre király és II. Endre udvarában került sor, Károly Róbert idején ezek a „szórakoztató” bajvívások pedig már rendszeresek voltak. A hazai lovagi társadalomra legnagyobb hatással a XIV. században Nagy Lajos (1342-1382) két nápolyi hadjárata volt. Ezek során a magyarok a nyugat-európai színvonallal szembesültek mind harcmodor, mind gyakorlati ismeretek tekintetében. A magyarok számos győztes csatát vívtak és jelentős hadizsákmányra tettek szert. Mikor Nagy Lajos hazatért, néhány 30
előkelő itáliai lovagot is magával hurcolt, akiket évek múltán váltságdíj fejében engedtek szabadon, a lovagi hadviselés szabályainak megfelelően. A forrásokból az is kiderül, hogy a lovagi játékok és tornák országonként sajátos vonásokkal rendelkeztek. Magyarországon a lovagok lassan támadtak egymásra, a résztvevők gazdagon díszített ruhákat viseltek, rövid lándzsákat használtak, és a küzdők közül legalább az egyiknek a földre kellett buknia. Ezen küzdelmek tétje a hírnév, az egyéni dicsőség és a király által kitűzött értékes díjak voltak. Egy olyan kivételes főúri magyar családról is szólnak a források, mely bizonyítja, hogy a lovagi életmód nem csak a királyi udvart jellemezte. Ez a Drugeth família, amely az udvar mintáját saját otthonában is követni tudta. Családi kapcsolataik révén fenntartották olasz és francia kapcsolataikat, ezzel is magyarázható egyedi helyzetük. A harc és a lovagi torna mellett a mindennapokban is gyakorolható fegyverforgatás lehetőségét a vadászat adta. A lovagság eme fontos tevékenységében a magyar vitézek az élen jártak, amiben az ország adottsági is segítségükre voltak. A hazai lovagi élet Zsigmond király uralkodása alatt érte el virágkorát, azonban ezzel egy időben a lovagság válságának a jelei is feltűntek. A lovagi szokások és külsőségek terjedését számos díszes ceremónia, követjárások és lovagi tornák igazolták, viszont ezek a szertartások egyedi alkalmi látványosság benyomását keltették, nem követték a nyugati aprólékosan kidolgozott etikettet. Főként a XV. században Magyarországon is létezett az a szokás, hogy az uralkodó más ország küldöttét lovaggá ütötte, és meg is jutalmazta. Mindez rendhagyó diplomáciai gesztus volt a jó szándék kifejezésére, és más országokkal való kapcsolat előmozdítására. Előfordult, hogy egyegy ilyen alkalommal a király a rögtönzés módszerét vetette be. Természetesen ez a hirtelen kifejezésre juttatott megtiszteltetés nem a követ személyének, sokkal inkább rajta keresztül országának szólt. A magyar királykoronázásoknak egy sajátos kísérőjelenségéről is érdemes beszámolni.
A
már
megkoronázott
uralkodó
a
szertartás
után
úgynevezett
aranysarkantyús lovagokat avatott, akik az ország előkelő családjaiból kerültek ki. Sajnos a források nem rendelkeznek kellő információval arról, hogy mikor keletkezett e szokás, ahogy arról sem, milyen kiváltságokkal járt ez a kitüntetés, és milyen sajátos lovagrendi társulást jelentett. Csupán annyit tudunk, hogy a XV. században már rendszeres volt az eljárás, és nevüket a szertartás során felcsatolt valódi
31
aranysarkantyúról kapták. Ez a gesztus egészen 1916-ig, az utolsó magyar király koronázásáig része maradt koronázási szertartásainknak. Láthatjuk tehát, hogy az európai lovagság fejlődésével a magyar lovagi életben is párhuzamos folyamatok zajlottak le. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy sem abszolút számban, sem arányában nem büszkélkedhettünk olyan lovagsággal, amely a kor átlagszínvonalának megfelelő lett volna. A meglévő lovagságra főként a királyi udvarban és a főúri kíséretekben bukkanhattunk, valamint képviselőik közül számos itáliai, francia és spanyol lovag érkezett hazánkba a király vagy feleségeik jóvoltából.
3.2 Külföldi rendek magyar tagozatai 3.2.1 A johanniták hazánkban Az első rendházuk a hagyomány szerint 1147-ben, Esztergomban létesült. Újabb kutatások alapján elmondhatjuk, hogy ez az esztergom-szentkirályi ispotályos konvent önálló magyar intézmény lehetett. Ennek története a következő: Jeruzsálemben II. Géza király és emberei zarándokházat hoztak létre, amelynek vezetését néhány papra bízták rá. Ez a közösség kapta tulajdonul az Esztergom melletti Szentkirályfalvát, hogy itt felépítse a Szent István király után elnevezett ispotályos rend, a stefaniták magyarországi központját. Bár a régebbi történetírás ezt tartotta az első magyar johannita konventnek, III. Sándor pápai jóváhagyása alapján kiderül, hogy önálló magyar ispotályos közösség alapításáról van szó. A Szent István Lovagrendre, mint önálló, magyar alapítású lovagrendre így a későbbiek során még kitérek a dolgozatomban. Visszatérve a johannitákra: a rend Esztergomban két rendházzal, és ispotállyal is rendelkezett, két másik fontos központjukat Székesfehérvárott, illetve Budán állították fel. A XIII. század végére harminc helyen állt az országban rendházuk, melyek mellett ispotályok és gyógyszertárak szolgálták az akkori közegészségügyet.1 A későbbiek során a magyar rendházak a csehországiakkal alkottak közös rendtartományt. A királyoktól kapott jelentős támogatásokban nem szenvedtek hiányt. III. Béla még herceg annyi aranyat juttatott nekik, hogy Jeruzsálem környékén birtokot 1
Török József: Szerzetes és lovagrendek Magyarországon (1990)
32
vásároljanak, így trónra kerülése után a johanniták voltak legfőbb támaszai, amit birtok, -és kiváltságadományokkal igyekezett meghálálni. Hasonlóképpen sok juttatást kaptak Imre királytól, illetve II. Andrástól, aki sokszor fordult támogatásért a lovagokhoz. Az ő uralkodása alatt vált önálló rendtartománnyá a johanniták magyarországi szervezete. Az első, név szerint ismert perjel Pontius de Cruce volt, őt követte 1225-ben Rembaldus. A király 1217-ben jelentős adomány fejében kikötötte, hogy valamennyi férfi utódja születésétől fogva tagja lehessen a rendnek. IV. Béla szintén megbecsülte a lovagokat, hiszen a muhi csatában, majd az azt követő menekülés során nekik köszönhette életét. A tatárok elleni harcban nyújtott bátorságuk elismeréseként 1247-ben az Szörényi bánságot adta nekik, megtoldva Moldvaország egyes részeivel. Míg a templomosok között elsősorban francia, addig a johanniták között főként itáliai lovagokat lehet találni, valamint ez utóbbiak esetében a magyar rendtagok arányának határozott növekedése is megfigyelhető volt. A lovagok hűségesen szolgálták a mind pápát, mind pedig a magyar királyokat. Amikor az Árpád ház kihalása után megindult a harc a koronáért, a Szent János- lovagok pápai utasításra az Anjou házból való Károly Róbert mellett álltak ki. Segítették a tartományurak leverésében, 1312-ben pedig harcoltak a rozgonyi csatában. A megfogyatkozott királyi birtokok visszaszerzésére törekvő Károly Róberttel hosszú küzdelmekbe bonyolódtak, majd a pápa elrendelte, hogy a lefoglalt templomos birtokok a johannitákhoz kerülnek. Térképen vizsgálva megfigyelhető, hogy a rendházak legnagyobb része a Dunántúlon helyezkedett el, illetve, hogy a lovagok a hazánkon átvonuló keresztes hadjáratok mentén kapták birtokaikat. A rend megkülönböztetett helyzetének kialakulásához nemcsak a birtokaik, hanem a mentességek és kiváltságok is hozzájárultak. Nem kellett tizedet, vagy adót fizetniük, és saját szolgáikat csak a királyi bíróság vonhatta felelősségre. A rendházak a hiteles helyek szerepét is betöltötték, amelyet legjobban az a tény igazol, miszerint az Aranybulla hét példányából a másodikat a János- lovagok őrizhették. A XIV. században jelentős súlyponteltolódás figyelhetünk meg a renden belül: birtokaik közül a dalmát tengerparton levő vránai konvent egyre nagyobb szerephez jutott. Miután az itteni perjel egyesítette a johannita tartományi elöljárói és a vránai perjeli címet, így ez lett a rend új központja. A lépés politikai- gazdasági indokokkal magyarázható, miszerint minél távolabb akartak kerülni a királyi udvartól, ugyanakkor közelebb a rodoszi központhoz. Ez az időszak jelenti az utolsó felvirágzási időszakot a rend történetében, hiszen a század végén már megmutatkoznak a hanyatlás jelei, aminek belső okai a rend vezetőiben és a dalmáciai túlsúlyban keresendők. Egyre gyakoribbá vált, hogy a király 33
valamely johannita birtok élére kormányzót nevezet ki, így biztosítva annak jövedelmét maga számára. Az is problémát okozott, hogy sok magyar főúri család férfi tagja már eleve a rend tagja volt, így az uralkodó osztály a rodoszi központtal szemben könnyen érvényesíteni tudta akaratát. A birtokok jövedelmei pedig vagy Rómába, vagy a királyhoz, de legtöbbször az adott területen élő főurakhoz kerültek. A törökök közeledte ismét csak rontott helyzetükön, és Mátyás király ugyan megbecsülte a rendet, hanyatlásuk folyamatát ő sem tudta megállítani. Mikor a török seregek 1543-ban elfoglalták Esztergomot és Székesfehérvárt, a legjelentősebb rendházaik is a törökök kezébe kerültek, igazolva ezzel az egyenlőtlen területi megoszlás hátrányait. Utolsó rendházukat 1636-ban engedték át a jezsuitáknak, ezzel Magyarországi tevékenységük gyakorlatilag megszűnt. A törökök kiűzése után ugyan történtek próbálkozások a rend újjászervezésére, de ezek sikertelenül végződtek. 1872-73-ban sor került a magyar johanniták testületének újjáélesztésére, de csak a cseh-osztrák nagyperjelség részeként, a Monarchia felbomlásával pedig magyarországi szerepük átmenetileg megszűnt. Az első világháború után a rend szerte Európában valóságos reneszánszát élte. Hazánkban 1924-ben kezdődtek meg a tárgyalások, a magyar kormány maximális támogatása mellett. Ebben az időszakban a rend négy nagyperjelsége működött: a római, a nápoly-szicíliai, a lombard-velencei, és a cseh-osztrák. A magyar szervezet ennek részeként 1928-ban alakulhatott meg, Magyarországi Máltai Lovagok Szövetsége néven. Feladataikat a következőkben foglalták össze: a hitetlenség elleni harc, a keresztény betegek ápolása, a lovagi gondolkodás megerősítése, kórházak és jótékonysági intézmények alapítása, illetve a rend 800 éves magyarországi tevékenységének feltárása. A szövetség elnöke József főherceg lett, az alelnöki tisztet gróf Andrássy Géza és Fülöp-Józsiás, Szász-Coburg és Gotha hercege látta el. A nyolc tagú tanácsban egy főherceg és három gróf is helyet kapott. A rend úgynevezett nagykeresztes méltóságai között voltak Albrecht és József-Ferenc főhercegek, valamint Horthy Miklós kormányzó is. A főhercegné és Horthy Miklósné is tagjai voltak a rendnek, de találunk tagjai között számos arisztokratát és kormánytisztviselőt, mint például Kánya Kálmán külügyminiszter. Az 1930-as években a gazdasági válság idején a rend már élelmiszerosztó akciókat szervezett. 1934-ben a különböző országok szövetségeinek vezetői Rómában tanácskoztak, céljuk a négy rendtartomány közti együttműködés elősegítése volt. A magyar szövetség delegációja külön kihallgatáson találkozott az olasz királlyal, amin részt vett Gömbös Gyula miniszterelnök is, mint 34
magisztrális nagykeresztes lovag. A II. világháború alatt a jótékonykodás vált legfőbb tevékenységükké: 1939-ben segítették az ideérkező lengyel menekülteket, támogatták a hadiárvákat és hadikórházakat. 1944-ben azonban a máltai lovagok magyarországi működésének vége szakadt, a magyar tagok nagy része emigrált. József főherceg 1953ban lemondott az elnöki tisztről, utóda Pallavicini Hubert 1963-ig viselte ezt a tisztséget, helyébe 1969-ben Kállay Kristófot választották. 1977-ben a szövetség 136 tagot
számlált,
rendelkezett
észak-amerikai
delegációval
és
németországi
munkaközösséggel is.
3.2.2 A templomos lovagrend A két egyházi lovagrend, a templomosoké és a johannitáké sok tekintetben párhuzamba állítható egymással. Mindkettő a XII. század közepén jelent meg Magyarországon, letelepítésüket pedig II. Géza király mozdította elő. Első rendházuk Csurgón volt, amelyre 1163-ban egy oklevélben találunk említést, majd szépen terjedtek birtokaik a Dunántúlon, illetve Dalmáciában, ahol sorra hozták létre rendházaikat. Számos adománylevél tanúsítja, hogy a királyi hatalom bizalmát élvezték, Imre király 1198-ban például minden adó és járadék fizetése alól felmentette őket. Nem sokat kellett várni arra sem, hogy önálló rendtartománnyá szerveződjenek, központjuk pedig a vránai rendház lett. A forrásokból kiderül, hogy a templomosokra oly jellemző pénzügyi tevékenységet hazánkban is gyakorolták, illetve az országban élvezett bizalmi helyzetüknél fogva elláttak hiteles helyi feladatokat is. Rájuk bízták például az Aranybulla harmadik példányának megőrzését a pápa és a johanniták után. Rendházakkal rendelkeztek a főbb városokban: Esztergom, Győr, Óbuda, Székesfehérvár, Pozsony. A johannitákkal megint csak hasonlóságot mutat birtokaik elhelyezkedése és szóródása, azaz a keresztes hadjáratok útvonalával egybeeső rendházakat találunk főleg Dalmáciában, Szlavóniában, Horvátországban és a Dunántúlon. A tatárjárás idején a Szent János-lovagok mellett ők alkották a királyi sereg fő erejét, szintén részt vettek a muhi csatában, azaz mondhatni vállvetve harcoltak a johannita vitézekkel. A harcokban sok templomos lovag elesett, pótlásuk pedig nem sikerült, így a rend az 1200-as évektől katonailag meggyengült. Abban azonban eltérést mutat a két rend, hogy míg a johannita magyar tagok létszáma növekedett, a
35
templomosok viszont zárt közösségben éltek, nem keveredtek a helyiekkel, tehát a taglétszám feltöltése csak kívülről történhetett. Tevékenységüket és megbízhatóságukat nem vonta kétségbe senki, azonban a korabeli forrásokból kiderül, hogy zárkózott, merev magatartásuk mellett gőgösnek és önteltnek látták őket. Peres ügyeikben nem tisztelték sem a bírákat, sem peres feleiket, nagy kapzsiságról és követelőzésről tettek szert. Ennek ellenére sem alakult ki velük szemben az országban gyűlölet vagy harag. A XIII. század végén a fokozódó belviszályok idején, szintén pápai utasításra Károly Róbert mellé álltak. Azonban ekkor is megmutatkozott, hogy a rendtagok saját hatalmuk megszilárdítását és vagyonuk gyarapítását tartották szem előtt a zűrzavaros hazai belpolitikai helyzetet kihasználva. A templomosok 1312-es feloszlatása jelentette a magyar rendtartomány működésének végét is. Javaikat lefoglalták, és a király, a johanniták, valamint a főurak osztoztak meg rajta.
3.2.3 A német lovagrend
Megállapíthatjuk, hogy három egyházi lovagrend közül a teutonok hagyták ott leghamarabb a Szentföldet, mert bár hivatalosan a XIII. század végéig képviseltették magukat, gyakorlatilag azonban már a század elején áttelepültek Európába, ahol igyekeztek önállósodni. II. András, Gertrud királyné közbenjárására hívta be őket az országba, és Erdély délkeleti részén telepítette le őket. Mivel ezen a területen a kunok betöréseitől sokat szenvedett az ország, a király azt remélte a lovagoktól, hogy megvédik a térséget, illetve, hogy telepeseket hoznak magukkal, ezáltal pedig benépesítik a vidéket. A király a megfelelő kiváltságokkal is ellátta a rendet, ám hamar kiderült, hogy talán túlságosan komolyan is veszik feladatukat, és egyre kevésbé vették figyelembe a királyi utasításokat. Birtokaik egyre terjeszkedtek, a királytól újabb területeket kaptak, a nagymester pedig szinte már uralkodói jogokat gyakorolt. Így érthető módon, hamarosan szembe is kerültek a királlyal, aki visszavonta kiváltságaikat. A teutonok nem érezték magukat elég erősnek a királlyal való összecsapásra, ezért inkább engedtek, így minden kedvezményüket vissza is kapták. Önállóságra való törtekvéseiket azonban nem adták fel, hamarosan az erdélyi püspöktől is függetlenítették magukat a pápa beleegyezésével.
36
A lovagrend azonban rosszul mérte fel az erőviszonyokat, és magyarországi helyzetét, hisz a király nem nézte tétlenül országa megcsonkítását. Fegyveres összecsapásra azután került sor, miután a teutonok a pápát akarták kijátszani a király ellen: 1224-ben a rendi területeket, mint valamiféle önálló államot felajánlották a pápának, aki azt el is fogadta. A lovagok a harcokban alulmaradtak, a király pedig kisöpörte őket az országból, csak a betelepített németeket igyekezett a helyükön tartani. Hiába próbálkozott a pápa közvetítéssel a két fél között, a német lovagok 1226-ban elvonultak hazánkból Poroszföldre. Egy kisebb csoportjuk azonban mégis itt maradt, akiknek IV. Béla Nyitra környékén adott birtokokat. Itt azonban nem ért véget hazánk és a lovagrend kapcsolata. A XIV. században kitört az ellenségeskedés a lengyelek és a teutonok között, Károly Róbert pedig a hagyományosan jó lengyel-magyar dinasztikus kapcsolatokhoz híven többször a lengyelek segítségére sietett. A fegyveres segítség mellett a király diplomáciai téren is szerepet vállalt az 1335-ös visegrádi királytalálkozón, melynek egyik fő feladata a német lovagrend ügyének megvitatása volt. Nagy Lajos király idejében a lengyel-magyar kapcsolatok tovább javultak, ami szintén nem kedvezett a teutonoknak. A helyzet azonban Luxemburgi Zsigmond 1387-es trónra kerülésével megváltozott. A király ugyanis származásánál és neveltetésénél fogva a német lovagrendet pártolta. 1392-ben már arról egyezkedett a renddel, hogy vegyenek részt egy Lengyelország feloszlatására irányuló vállalkozásban. Időközben azonban a lovagok helyzete jelentősen romlott, és a korábbi agresszív politikájukat védekező álláspontra kényszerültek, majd egyre többször szorultak Zsigmond király segítségére. A király változtatva a korábbi magyar külpolitikán, 1409-ben szövetségre lépett a lovagrenddel, és a harcok idején kitiltotta a lengyeleket az országból, sőt azt is megtiltotta, hogy a magyarok segítsenek nekik. Zsigmond azonban hamarosan cselekedeteinek felülvizsgálatára kényszerült, és a teutonok katasztrofális veresége után, már az európai politikai realitás szem előtt tartása jellemezte, nem pedig személyes indíttatások. Ennek során a lengyel kapcsolataink sokat javultak, ám a király továbbra is rokonszenvezett a renddel, meggyőződése volt, hogy országának nagy szüksége van lovagjaira. A törökök közeledtével Zsigmond még egy kísérletet tett arra, hogy megnyerje a német lovagokat Magyarország felé. A török támadások feltartóztatása végett a Szörényi bánságba telepítette le őket, és a fegyveres védelem megszervezését várta el tőlük, azonban erejük a feladatra már régen nem volt elegendő. Végül mindkét fél elégedetlenségének eredményeképpen a német lovagok elhagyták az országot. 1686 37
után a már visszafoglalt országban ismét megpróbáltak területeket szerezni maguknak egykori birtokaikra való hivatkozással, de nem jártak sikerrel. Így más eszközökhöz folyamodtak, és 1701-ben megvásárolták a Jászkun kerületet, amit persze a lakók nem néztek tétlenül, és minden lehetséges módon támadták a teutonokat. A sok kellemetlenséget megelégelve végül 1731-ben „feladta” a rend, a birtokot pedig a pesti Invalidusok Házának adta el.
3.2.4 Az Aranygyapjas rend
Ez az első világi alapítású lovagrend, amelyről a dolgozatomban most említést teszek, egyben Európa egyik legrégebbi világi rendje. A rendet 1429-ben a burgundiai Jó Fülöp hozta létre Brügge-ben, harmadik feleségével, Izabella portugál hercegnővel kötött házassága alkalmával. Az első két évszázadban az összes lovagból álló rendkáptalan választotta a tagokat általános szavazattöbbséggel. XIII. Gergely pápa azonban megadta II. Fülöpnek az engedélyt, hogy a tagokat maga nevezze ki, innentől kezdve nem volt meghatározva a lovagok száma sem. 1477-ben Burgundi Mária és Miksa osztrák főherceg egybekelésével a rend nagymesteri címe a Habsburg-házra szállt. A ház spanyolországi ágának kihalása után pedig, VI. Károly és V. Fülöp 1725ben megkötött bécsi békéjének értelmében mindkét uralkodó megkapta a kinevezés jogát, ám az osztrákok soha nem ismerték el a rend spanyol ágát. Míg az osztrák rend felvételi követelményként ragaszkodott a római katolikus valláshoz, addig a spanyolnak protestánsok és nemesi cím nélküliek is tagjai lehettek. Osztrákok viszont nem csatlakozhattak hozzá. Az osztrák vonal megtartotta nemzetközi jellegét, körülbelül a fele külföldi, az osztrákok fele pedig főhercegi rangú volt. Krisztus, Mária és Szent András tiszteletére alakultak meg, céljuk a keresztény hit és a szentegyház védelme, valamint az erény és a jó erkölcsök növelése volt. A rendi jelvényről a következő leírás áll rendelkezésre: kékzománcos lángokat szóró tűzkövön függő arany kosbőr. A rend jelvényének elemei - az arany, a kos, az acél és a tűzkő - alkotják a láncot, amelyet a kezdetektől fogva nemcsak az ornátushoz, hanem minden más ünnepélyes-szertartásos viselethez hordtak.
38
21. kép
A rendi öltözék: egy szélein arannyal és színes selyemmel gazdagon hímzett karmazsinvörös bársony köpeny, egy teljesen dísztelen cseresznyepiros, ugyancsak bársony alsóruha és bársony chaperon – puha föveg -, melyhez vörös cipők és harisnyák viselése járult. A hímzés fő motívuma a rend jelvénye és a rendalapító fiának, Merész Károlynak a mondása: „Je l’ai emprins” (Meg mertem tenni). Hasonló a spanyol rendtagok öltözéke is, az eltérést a köpeny elmaradása adja.1
12. kép
A rend kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy tevékenységét és tagjainak nevét megörökítse, ennek köszönhető, hogy különösen a XVI. Századtól jól áttekinthető a forrásokban, hogy kit és mikor avattak lovaggá. A hírnév, mely az Aranygyapjas lovagokat jellemezte, a magyar arisztokráciára is nagy hatással volt. Az első magyar lovag, Mátyás király tagsága azonban vitatott, a források nem igazolják egységesen megválasztását. Némely adatok arról tanúskodnak, hogy 1478-ban, Miksa főherceg nagymestersége alatt bevették tagjaik közé, ám ennek ellentmond az a tény, hogy Mátyás trónra lépésétől kezdve a két uralkodó rivalizált egymással. Ez politikájuk összeférhetetlenségében is megmutatkozik: Mátyás a cseh trónra, később a császári címre pályázott, míg a Habsburgok a magyar trónt szerették volna megszerezni. A pillanatnyi béke idején kialakult magyar-burgund-Habsburg közeledésnek lehetett látványos megnyilvánulása Mátyás lovaggá avatása. Ezt viszont cáfolandó, a király a róla készült ábrázolásokon sehol nem viseli a rend jelvényét. 1515-ben Miksa császár leányunokájával kötött házassága után II. Lajos királyunk bekerülhetett a rend soraiba, amely Európa legismertebb lovagjai közé emelte. Ezután majd csak a VI. század végére fogadtak újabb magyar tagokat a rend soraiba: Báthory Zsigmond, erdélyi fejedelmet, Mátyás és Ferdinánd főhercegeket. A XVII. Században viszont öt magyar főnemesi család sarja válhatott Aranygyapjas lovaggá: gróf Eszterházy Miklós, gróf Pálffy Pál, gróf Wesselényi Ferenc, akik az ország nádorai voltak, majd hozzájuk csatlakozott még 1
Georg Kugler: A középkori lovagrendektől a modern érdemrendig (fordította: Gabos Erika) in Tanulmányok Budapest múltjából, 2001, 29.sz. 81-87p
39
Zrínyi Miklós, horvát bán, és nagyhírű hadvezér, valamint Eszterházy Pál, Eszterházy Miklós fia is. A spanyol uralkodó által kizárt lovagok létrehozták a rend osztrák ágát, ennek következményeként a spanyol testület meghívta tagjai közé az Ausztria ellen küzdő II. Rákóczi Ferencet is. Az imént felsorolt magyar példák is azt a megállapításomat támasztják alá, miszerint a lovagrendek a nagyhatalmi külpolitika roppant hatásos eszközének bizonyultak, és egy-egy dinasztia érdekeinek érvényesítésében többször is nagy szerepet játszottak.
3.3 Magyar alapítású világi lovagrendek 3.3.1 A Szent György-lovagok Az első magyar alapítású világi lovagrend megjelenése Károly Róbert uralkodásához fűződik. Bár viszonylag korán, 1326-ban megalakultak – ekkor írták alá alapszabályát - , a magyar lovagi társadalom nem tartott lépést a nyugati fejlődéssel. A király ügyes politikájával, valamint hosszú és kemény harcok árán elérte, hogy személyét elfogadtassa, és az 1320-as években az egész országra kiterjeszthesse hatalmát. A több évtizedes küzdelem során a magyar arisztokrácia java része kicserélődött, új nevek tűntek fel, mint a Nekcseyek, Drugethek, Szécsényiek, Garaiak, Kállayak vagy Lackfiak Ez az új nemesi réteg már a király mellett állt, érdemeik elismeréséért és birtokadományokért cserébe. Az új lovagrend tulajdonképpen kettejük szövetségének megtestesítőjeként fogható fel, a király és a lovagok együttes megállapodását jelentette. Fontos hangsúlyozni, hogy önkéntes társulás, tehát nem királyi alapítású rendről van szó, hiszen Károly Róbert csak meghívott vendégként vett részt az elfogadó ünnepségen. Kettős, egyházi és világi célkitűzéseik a következők voltak: egymás segítése, az ellenségeskedés megszűntetése az országon belül, az egyház védelme a hitetlenek ellen, a királyi udvartartás biztonságának megőrzése, szegények és elesettek gyámolítása. Védőszentül Szent Györgyöt, legfőbb ünnepként pedig április 24.-ét, Szent György napját választották. Az alapító oklevél rendelkezett a ruházatukról is: fekete köpenyt viseltek, csuklyával; jelvényük pedig fekete mezőben elhelyezett vörös kereszt volt. Az egymás feletti kizárólagos bíráskodás kimondása, melyet a király magára nézve is
40
kénytelen volt elismerni, arra enged következtetni, hogy a lovagrend az uralkodóval szemben a tagok jogainak megvédéséül szolgált. A következő években Károly Róbert miután megerősítette pozícióját, a rendet egyre kevésbé vette igénybe, az pedig nem tudta érvényesíteni célkitűzéseit, így hamarosan feledésbe is merültek. Bár sok helyen találkozunk a megállapítással, ez a lovagrend nem az uralkodó dicsőségének hirdetésére, és hű alattvalóinak összefogására jött létre, hanem sokkal inkább a király és az új bárói réteg között létrejövő pillanatnyi hatalmi egyensúly kifejezésére.
3.3.2 A Sárkányrend Luxemburgi Zsigmond alapította a rendet 1408. december 12-én kelt oklevelében, melyből kiderül, hogy a királynével közösen hozták létre ezt az új közösséget. Védőszentül azt a Szent György vértanút választották, aki lándzsájával megölte a sárkányt, továbbá Szent Margitot, akit lenyelt a sárkány, de Krisztus kegyelméből sértetlenül szabadult ki az elpusztult fenevadból. Ezen példa lelkesítette őket arra, hogy az ország főpapjaival, báróival és főembereivel létrehozzák az igaz hit védelme, az országra törő pogányok elleni harc, az özvegyek és árvák támogatása. Jelvényük, amit jelképként ruhájukon is viselhettek a körré görbült sárkány volt, amint az farkát a nyaka köré tekeri.
23. kép
A rend tagjai azok a főurak és bárók voltak, akik a királyt mindvégig hűségesen támogatták, szám szerint összesen huszonketten. A tagság méltóságban és tisztségekben még feljebb lépést jelentett a ranglétrán, hisz az egyben bárói rangot is adott. A király kikötötte azt is, hogy amennyiben egy rendtag feletti bíráskodásra kerülne sor, ez minden esetben a többi lovaggal együtt történik. Cserébe az okmányt aláíró bárók is megígérték a király és családja feltétlen tiszteletét, illetve halála után gyermekeihez való hűséget is. Bárki beléphetett a rendbe, akire a tagok beleegyezésüket adták, és hajlandó volt esküvel fogadni a rendi szabályzat betartását. Viszont az igazi – a királyt és királynét is beleértve – 24 fős lovagi körbe csak akkor jutott be az illető, ha üresedés 41
történt. A sárkányos bárók között találjuk az ország legbefolyásosabb főembereit: Cillei Hermant, Garai Miklós nádort, Stibort, Ozorai Pipo szörényi bánt, vagy Tamási János, erdélyi vajdát. A rend létrehozásával Zsigmond látszólag korlátozta saját hatalmát, ugyanakkor megteremtette a lehetőséget arra, hogy egykori ellenségeivel megbéküljön, hiszen a rend nyitva állt az újabb belépők számára. A király mivel jól ismerte a nyugateurópai fejedelmi udvarokat, az ottani uralkodók lovagrendjeinek mintájára alapította meg sajátját. A hazai sajátos viszonyok következménye azonban, hogy a külföldiektől eltérően alakult a Sárkányrend sorsa. Az 1400-as évek eleje olyan válságos időszakot jelentett az uralkodó számára, hogy a lovagrendben mindenekelőtt saját trónjának és személyének biztosítását kell látnunk, tegyük hozzá, távlati céljainak érdekében. Mivel a király hamarosan megszilárdította hatalmát, a szabályok megváltoztatása nélkül azt próbálta elérni, hogy egyre csökkentse a sárkányos lovagok befolyását. A rend külföldi karrierje akkor kezdődött meg, mikor Zsigmondot német királlyá koronázták, aki ekkor szinte már német-római császárnak tekinthette magát. Külföldi útjai során protokolláris gesztusai között főszerepet kapott a Sárkányrend jelvényének átadása. Azt tartotta szem előtt, hogy császári trónja és birodalmi politikája szempontjából fontos vagy potenciálisan jelentős emberek kapják meg az elismerést. A rend tovább élt Zsigmond után is, és fontos szerepet játszott a diplomáciai kapcsolatok kialakításában és megerősítésében egészen a XV. századig. Albert király és császár apósához hasonlóan befolyásos
külföldi
személyeknek
és
birodalmi
méltóságoknak
előszeretettel
adományozta a lovagrendi tagságot, arra viszont már nem volt hajlandó, hogy a magyar bárók számára ugyanazokat a feltételeket biztosítsa, mint korábban. A fent bemutatott két világi, „uralkodói” lovagrend megszületésének és megszűnésének körülményei rávilágítanak arra a különbségre, mely a nyugat-európai szint és a közép-kelet-európai feudális viszonyok miatt rajzolódik ki. Az uralkodó a vele gyakran szembeszegülő arisztokráciával az ország, és helyzete stabilizálásának érdekében lép szövetségre. Erre a szövetségre - mindkét fél jogainak biztosítása mellett - a király és a bárók küzdelmének egyensúlyi szakaszában nyílik lehetőség, ami szükségszerűen rövid ideig tart. A báróknak hasznos volt a szövetkezés, hiszen írásba foglalta helyzetüket az uralkodóval szemben, illetve vitathatatlan előnyökhöz jutottak, ám csak addig élvezhették kiváltságaikat, amíg törekvéseik nem ütköztek az uralkodóéval. Ez magyarázza, hogy a körülmények változásával vagy az uralkodó halálával ezek a rendek is a múlt homályába vesztek. 42
A következő táblázatot a könnyebb átláthatóság érdekében készítettem a lovagrendekről, mely tartalmazza a dolgozatban nem említett, kisebb jelentőséggel bíró rendek nevét is.
43
4 A Máltai Lovagrend 4.1 A rend különböző ágai A történelmi és politikai viszontagságok eredményeként a rend régi törzse több ágra szakadt, a következőkben ezt szeretném áttekinteni. A Máltai Lovagrend története a XX. századi alapítástól 1798-ig egységes, amikor is Napóleon a lovagoktól kardcsapás nélkül foglalta el Málta szigetét. A menekülő rend kettévált, egy része a rend nagymesterével Itáliába menekült, majd pedig a Vatikánban telepedett le, a lovagok többsége azonban Szentpéterváron keresett menedéket. Itt számos lovag kapott segítséget I. Pál orosz cártól, a rend védelmezőjétől, akit a lovagrend nagykövete, Litta gróf fel is kért a Máltai Lovagrend irányítására.
Mivel az 1113-as pápai bulla
biztosította, hogy a rend mindenféle egyházi és világi befolyástól mentesen választhassa elöljáróit, így a cár kinevezése jogszerű volt. Bár Litta gróf arra fel volt hatalmazva egyes vélekedések szerint azonban nem volt joga olyan nagymester felkérésére, aki nem felel meg a lovagrend hagyományainak. A tényleges legitimitáshoz azonban szükséges volt a Szentszék elismerése, amit a cár soha nem nyert el. Ennek következtében I. Pál csak „de facto” tekinthető nagymesternek, nem pedig „de jure”. A pápa által egy ortodox személy kinevezése miatt kifejezett fenntartások ellenére a menekült lovagok az Orosz Perjelség lovagjaival karöltve 1798-ban védelmezőjüket, I. Pál cárt megválasztották nagymesterükké. I. Pál halála után egy részük az új cár, I. Sándor mellett maradt, a többiek pedig ismét útnak indultak a világban. 1803. február 9-én VII. Pius pápa Cortonai Bali Giovanni Battista Tommasit nevezte ki nagymesterré. A rend beszüntette azon katonai tevékenységét, amely több mint hét évszázadon át hozzájárult megbecsüléséhez és visszatért segítő gyökereihez a rászorulók támogatásával és segítésével. Ezen új történelmi fejlemény során a rend új érdemeket tudhat magáénak, amelyek azonban nem kevésbé dicsőségesek mint a csatamezőn aratott győzelmei. Di Tommasi kinevezését nem az összes európai lovag fogadta el, az eddig egységes, nagy múltú rend több ágra szakadt.
44
Ezek közül a legprominensebb az 1830-as években létrejött, a Vatikán által támogatott ág, amit SMOM-nak, Szuverén Máltai Katonai Rendnek neveznek. Ez a csoport a pápának hűségnyilatkozatot tett, ezzel a pápai állam fennhatósága alá helyezte magát, tagjai pedig kizárólag katolikus vallásúak lehettek.
A protestáns reform az északi államok lovagjainak elkülönülését okozta. Németországban az 1318-ban létrehozott Brandenburg közigazgatási körzet a reform során leválasztotta magát a rendről és ezt követően a brandenburgi választófejedelmek védnöksége alatt volt. III. Frigyes porosz király 1810-ben föloszlatta a rendet, és elkobozta birtokait, de protestáns nemesi közösségként, mint „Balley Brandenburg” tovább működött. IV. Frigyes Vilmos 1852-ben visszaállította az ősi Brandenburg körzetet, és felújította a rendet betegápolás céljával. Ezt ma a Máltai Lovagrend rend johannita ágaként ismerjük.
Angliában, ahol Anglia, Írország és Dacia perjelségei 1145 óta léteztek, 1545ben, az egyházszakadás után a rend összes birtokát elkobozták. 1831-ben megalapításra került a Szent János Rend Angliai nagyperjelsége, amely az anglikán lovagokból állt és 1858-ban felvette az Angol Szent János Lovagi Rend nevet. A rend nyitott a keresztény gyónásra, támogatóik és nagymestereik Anglia királyai. Itt működik tehát az ősi rend harmadik ága.
Az autonóm perjelségek viszont létrehozták saját szövetségüket és ezzel megőrizték a rend szuverenitását. Ennek a következő a története: Lengyelország Autonóm Perjelségének, - amely soha nem szűnt meg létezni képviselői a többi perjelség és az Örökletes Parancsnokságok képviselőivel együtt 1908-ban összegyűltek az Amerikai Egyesült Államokban és az örökletes parancsnokok jelenlétében elhatározták az autonóm perjelségek gyülekezetének megszervezését. Ennek eredményeként az amerikai joggal összhangban bejegyzésre került az Autonóm Perjelségek és Örökletes Parancsnokságok
Világszövetsége.
1954.
február
6-án
az
Autonóm
Perjelségek Szövetségének Nagytanácsa nagymesterének választotta a Svernik-Starolessve
és
a
Bean-Toulouse
45
Parancsnokság
örökletes
parancsnokát, H.R. & I.H. Nicholas de Ligny-Luxembourg de lascaris Ventimille herceget. Az olasz bíróságnak beadott folyamodvány alapján 1955. június 25-én hozott ítélet elismeri a herceget Ciprus és Jeruzsálem királyi és birodalmi hercegeként, illetve az Ardennes-Lorraine dinasztia vezetőjeként, amely a Jeruzsálemi Királyság alapítója volt. Az említett dinasztia örököseként az egyesült Autonóm Perjelségek és a Jeruzsálemi Szent János máltainak nevezett rendjének nagymesterként kell rá tekintenünk. A bírósági döntés világos megkülönböztetést tesz az SMOM és az Autonóm Perjelségek Szövetsége között.1 Az így kialakult három fő vonal mindegyike magát tekinti legitim utódnak, és találnak is olyan érvet, ami miatt a többiek nem valódiak:
A pápai ág (SMOM) mellett az szól, hogy őket ismerte el a szentszék és a világ hivatalosnak. Az ellenérv viszont úgy szól, hogy a pápa szolgálatában elvesztette az egyházi hatalomtól való függetlenséget, ami a szuverén lovagrendek alapkövetelménye.
Az Autonóm Perjelségek Szövetsége, amelyet az 1900-as évek elején, New York-ban szerveztek újjá, egy 1955-ös bírósági ítéletre hivatkozik. Ez kimondja, hogy ők a jogos örökösök, és használhatják a máltai nevet. Ezzel szemben azt lehet felhozni, hogy az ítélet azonban csak mint szervezet fogadta el őket, de pápai elismerés nélkül nincs jogalapjuk. A pápai ág azt is nehezményezi, hogy - akár a többi máltai ág - ők sem tartották meg a katolikus hitet, és ökumenikus renddé váltak.
Az. I. Sándor mellett is kitartó orosz ág azzal érvel maga mellett, hogy ők az egyetlenek, akiknek mindvégig volt királyi védelmezőjük, aki nemesi címet adományozhatott az új lovagoknak. A protektor egészen 1992-ig az orosz Romanov-dinasztia volt, azóta pedig a Hohenzoller-családhoz tartozó román királyi család uralkodója.2
1 2
www.maltalovagjai.hu Visnovitz Péter (2008): Lovagrendek Magyarországon, www.origo.hu/itthon
46
4.2 A rend szervezete
A máltai lovagrendről a következő fejezetekben mint a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrendről szeretnék szólni. Ma a rend hivatalos neve: Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szuverén Katonai Ispotályos Szent János Rend. 1834 óta székhelyük Rómában a dei Condotti 68. szám alatti ún. Máltai Palotában található, amely azóta is területenkívüliséget élvez. Egyike azon kevés lovagrendnek, amelyeket még a középkorban alapítottak, ugyanakkor ma is aktívak, főként a rend jótékony elhivatottságának köszönhetően. Mindemellett egyetlen olyan rendnek vallják magukat, amely egyházi és szuverén jelleget is magára ölt egyidőben. A Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend független nemzetközi jogalany, független államnak tekinti magát, a világ 103 országával tart fenn diplomáciai kapcsolatot és saját útlevelet bocsát ki. A rend megfelelő szervei törvényhozó, végrehajtó és bírói funkciókat töltenek be. Hivatalos nyelvük az olasz. A rendnek világszerte mintegy 12 500 férfi és női tagja van, változatos társadalmi háttérrel. A rend küzd a betegség, a szegénység, a társadalmi elszigeteltség, és az intolerancia ellen, valamint fő feladatának tekinti a hit védelmét és előremozdítását.1
A lovagrend nagymestere 2008 óta: Fra Matthew Festing A lovagrend magyarországi nagykövete: Dr.Erich Kussbach Hogy kit lehetnek a rend tagjai? A rend tanácsülésén határoznak arról, kit bocsássanak próbaidőre, valamint a próbaidősek felvételre való előterjesztéséről. Követve a központi irányelveket, az új jelöltek mellé tutorokat, már felavatott lovagokat választanak, akiknek feladata a próbaidő alatt segíteni és irányítani felkészülésüket. A tagfelvétel alapvető feltételei: a római katolikus vallás példamutató gyakorlása feddhetetlen erkölcsű családi élet (például már az “elvált” családi állapot is kizáró ok) 1
www.orderofmalta.org
47
az evangéliumi tanítás szerinti mindennapi életvitel
ezen kívül a magasabb osztályokban, fokozatokban nemesi őspróbára is kötelezettek. Ez az egyes nemzetiségeknél változó, a legszigorúbb feltételek egyike a Magyar Szövetségben volt. A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének alapszabálya szerint, a magasabb nemesi osztályokban a négy nagyszülő legalább kétszáz éves nemességét kellett bizonyítani vagy atyai ágon 1526 előtti magyar nemességet. Ezek a kikötések a gyorsan változó világunkhoz igazodva mára már érthető módon lazultak, hiszen számos országban nemesi osztály európai értelemben véve nem létezik, vagy már hosszabb ideje új nemesi címet nem lehet szerezni.
Tekintettel arra, hogy a lovagrend egyidejűleg szerzetesrend, szuverén állam, országos egyesületek nemzetközi csúcsszervezete és jótékonysági intézmény, előfordul a különböző jellegek közötti átfedés. Ezért, hogy szervezeti felépítéséről világos képet kapjunk, először ismernünk kell a lovagrenden belül felállított hierarchiát is.
48
Ma a máltai lovagokat 3 osztályba sorolhatjuk: az első osztályba a fogadalmat tettek, a második osztályba az ígéretet tettek, a harmadik osztályba a sem fogadalmat, sem ígéretet nem tett lovagok és dámák tartoznak. Mindhárom osztály magában foglalja a papokat és káplánokat. Erről a következő ábrát készítettem szemléltetésként:
Első osztály: - hivatásos, jogi lovagok - konventuális káplánok
Harmadik osztály -
osztály tiszteleti lovagok és dámák -
-
tiszteleti konventuális káplánok kegyelmi, graciális lovagok és dámák -
magisztrális káplánok
magisztrális lovagok és dámák -
donátusok, adományosok
49
Az első osztályba tartozó jogi vagy jog szerinti hivatásos, örökfogadalmas lovagok kánonjogilag szerzetesnek minősülnek, nevükhöz pedig a Fra = testvér szó járul, ez jelöli szerzetesi voltukat. Tulajdonképpen ők testesítik meg a többszázados hitet, és ők viselik a rendben magas tisztségeket is. Számuk félszáz körüli, mert egyre fogy az ősi nemességet felmutatni tudó olyan fiatalok száma, akik kinyilvánítanák a szerzetesi fogadalmat. Ezért hozta létre az 1961-es rendi alkotmány a második osztályt, az engedelmességi lovagok osztályát, akik éppolyan ősi nemesi származásúak, mint a jogi lovagok, ám ők nem szerzetesi fogadalmat, hanem egy ünnepélyes ígéretet tesznek a keresztényi tökéletes élet felé való törekvésre. A harmadik osztály első kategóriájához tartozó tiszteleti vagy tiszteletbeli lovagok és dámák ugyanolyan nemesi őspróbára kötelezettek, mint az első, és második osztályú lovagok. A kegyelmi (graciális) lovagok és dámák kategóriája már alacsonyabb rangú nemesi szintet jelent. A magyar lovagok alapszabálya szerint atyai ágon háromszáz éves nemességet vagy atyai ágon és egy másik nagyszülő ágán 1848 előtti nemességet kell bizonyítaniuk A modern idők követelménye hozta létre ezt a kategóriát l958-ban, megengedve a nemesi próba hiányosságait, mivel az egymás közötti házassági szövetségeik csökkenésével egyre kevesebb az ősnemes családok száma. Hasonló okok sürgették a magisztrális lovagok és dámák kategóriájának létrehozását is, ahol a nemesi próba letétele már nincs előírva, de a felvételt nyert lovagok és dámák tekintélyes vagy köztiszteletben álló családokból származnak. A harmadik osztály hatodik kategóriáját az adományosok, donátusok alkotják, felvételüknél a renddel szembeni érdemek mérlegelésére helyezik a hangsúlyt. A papok (egyháziak) mint fogadalmat tett, első osztályú konventuális káplánok vesznek részt a rendben, illetve akik nem tesznek fogadalmat, azok mint tiszteleti vagy magisztrális káplánok teljesítenek egyházi szolgálatot. A rend tagjai tekintet nélkül a számára kijelölt osztályhoz, kategóriához való tartozásra, kimagasló érdemeiért a nagykeresztet kapják meg kitüntetésként. Így az egyes osztályokon, kategóriákon belül megkülönböztetik a nagykeresztes lovagokat, káplánokat és dámákat is.1
1
Lakatos Sarolta: Máltai insigniák, http://jam.nyirbone.hu/konyvtar/web-konyv/nuiz-konf/Lakatos.html
50
A máltai lovag egy szerzetesrend tagja, mely rend „jogi” (teljes jogú) lovagjai sajátos értelemben szerzetesek, és a hármas fogadalom (szegénység, tisztaság, engedelmesség) szerint kötelesek élni. A máltai lovagrendnek vannak felszentelt pap tagjai is, akik – akárcsak a többi lovag – harmadrendű szerzetesek. Ezek a „káplánok” – bármely egyházi rangot viselnek is, akárcsak a többi lovag, lehetnek ún. jogi lovagok (elsőrendű szerzetesek), ha leteszik a hármas szerzetesi fogadalmat. A lovagrend minden tagját kötelezi a közösségi élet, ami a szerzetesi lét lényegéhez tartozik, ezt jelképezi az egyenruha, illetve a jelvények. A közösségi kapcsolatokat
a
közös
rendi
imádságokkal,
szentmisén
való
részvétellel,
zarándoklatokkal, lelkigyakorlatokkal, rekollekciókkal ápolják. A máltai lovag számára a vallás nem magánügy. Vállalnia kell azt, hogy ő nem akárhogy katolikus, hanem úgy, ahogyan ezt a lovagrend szellemisége és törvényei megkívánják. Karitatív tevékenysége sem magánügy, hanem ezt nyíltan, időbeni és anyagi áldozatokkal is vállalnia kell. Máltai lovagnak lenni nem cím és rang tehát, hanem szervezett karitatív tevékenység és többlet lelkiség.1 Ezek után a lovagrendi állami berendezkedést, a kormányzati szervek felépítését vizsgáljuk meg. A rend szuverenitását a nagymester és a rendi tanácsok kettőssége adja. Három tanácstestület van: a Szuverén Tanács, a Közgyűlés, és a Teljes Államtanács. A rendet a Nagymester kormányozza a Szuverén Tanács segítségével, melyben ő elnököl. A nagymestert és helyettesét a Teljes Államtanács választja, melynek tagjai a nagypriorátusok, a priorátusok, az alpriorátusok, és egyes nemzeti szövetségek képviselői, akik többnyire szerzetesek is. A többi központi tisztségviselőt a Közgyűlés választja a jogi és engedelmességi lovagok közül, öt évre. A rend belső ügyeit különböző hivatalok kormányozzák: külügyi és belügyi titkárság, számvevőszék, bírói és szakértői testületek. Újonnan bevezetett szerv a Kormányzó tanács, mely a Szuverén Tanácsot segíti politikai, vallási, egészségügyi és nemzetközi kérdésekben. A rend ma 54 országban van jelen. Hat nagypriorátusa van, melyekből három Olaszországban található, valamint működik a cseh-morva, a német és az angol nagypriorátus. Szintén hat alpriorátussal is rendelkeznek, illetve 47 nemzeti szövetségbe tömörülnek a világ különböző pontjain élő lovagok.2
1 2
Bolberitz Pál (2007): A Máltai Lovag küldetése www.orderofmalta.org
51
A Máltai Lovagrend vezetése a fogadalmas lovagok feladata, szükség esetén az engedelmességi lovagok támogatják őket vagy veszik át feladataikat. A rend hagyományosan nemesi rend, amely tradíciót továbbra is meg akarják őrizni. A mai idők újabb kihívásaira, válaszolva, már nem kritérium a nemesi származás, de fontos, hogy a tag köztiszteletben álljon, valamint a katolikus egyházi hitélet és a karitatív munka szintén feltétel. A hagyományos nemesség tagjain kívül így a szellemi élet kiválóságai is felvételt nyerhetnek a harmadik osztály minden tagozatába.
4.2.1 Rendi jelvények, öltözék és címer
A középkori lovagrend tartalmát erkölcsi értékeikben, segítő szellemiségükben, és a lovagok áldozatvállalásában viszik tovább. Az egykori formát pedig a hagyománytisztelő külsőségek tekintetében őrizték meg, hitükről életfelfogásukkal és életformájukkal tesznek tanúbizonyságot. A máltai lovagok, káplánok és dámák a rendben elfoglalt helyük, avagy rangjuk külső jeleként, megkülönböztető jelvényeket viselnek rangfokozatuknak megfelelően. Felavatásukkor megkapják a megfelelő lovagkeresztet, amelyet a rendjelviselési szokások szerint az alkalomnak megfelelően viselnek. Ezek hordozója fekete moaréselyem nyakszalag a lovagoknál és káplánoknál, a dámáknál pedig női csokorszalag. A rendi jelvények állandó eleme az aranyszínű koronáról függő, aranyozott szélű, fehér zománcú máltai kereszt, a keresztszárak között aranyszínű liliomokkal díszítve. Hagyományaikhoz hűek maradnak a máltai lovagok az öltözetükben is. Hivatalos ünnepélyeken, ceremóniákon a régi hadi egyenruhájukra emlékeztető díszegyenruhát viselik, ami egy zubbonyszerű vörös szövetkabát aranyszínű gombokkal és vállrojttal, aranyhímzéses fekete övvel.1 Ennek viselése ma már csak a szerzetesek, a magasabb rangú tisztségviselők és alkalmilag a rend diplomáciai szolgálatában tevékenykedő rendtagok számára kötelező. A lovagok egyházi viselete fekete, bő szabású, földig érő szerzetesi kámzsa, mellén fehér, hímzett máltai kereszttel. A dámák
1
Lakatos Sarolta: Máltai insigniák, http://jam.nyirbone.hu/konyvtar/web-konyv/nuiz-konf/Lakatos.html
52
ünnepélyes alkalmakkor is a segélyszolgálati ápolónői egyenruhát öltik magukra, esetleg sötét ruhát fekete csipke fejkendővel. A rend a második világháborút követő években kitüntetéseket is alapított: öt osztályú érdemrendet, érdemérmeket, valamint emlékérméket. Ezeket egyes esetekben a rendtagok is kaphatják, de ennek különböző fokozataival tüntetik ki a segélyszolgálatok önkénteseit is. Ilyen megtiszteltetésben részesítik - szuverén államok szokása szerint – más államok magas rangú tisztségviselőit, állam, és kormányfőket, politikusokat, és nagyköveteket. Ezeket a rendjeleket alkalmilag nem katolikusok is megkaphatják.1 A Szuverén Máltai Lovagrend 2004-ben, Máltán megtartott stratégiai szemináriumán eldöntötte, hogy egységesíti a rend intézményeinek arculatát. A rend sokrétű intézményrendszere számtalan módon használta a máltai címert, a máltai pajzsot, illetve az adott intézmény elnevezését. Ezért a Nagy Magisztérium hivatalos formában lefektette a rend emblémáinak használatára vonatkozó egységes irányelveket. 2006. március 6-án a kiadták az „Irányelvek a Máltai Rend két emblémájának a Nagy Magisztérium, a Nagy Perjelségek, az Alperjelségek, a Nemzeti Szövetségek, a Diplomáciai Testületek és a Rend gyógyító és humanitárius szervezetei által történő helyes használatához” című dokumentumát, melyben leszögezték: a rendnek csak két emblémája van: a rend címere, melyet a rend összes intézményének használnia kell
24. kép
a pajzs, amely tevékenységük azonosítására szolgál (főleg a gyógyító és humanitárius tevékenységekére).2
25. kép 1 2
Marjai Imre: A kereszt és a kard lovagjai (1990) Máltai Hírek (2007)
53
4.3 Diplomáciai kapcsolatok
A nemzetközi joggal összhangban a rend 103 országgal tart fenn bilaterális diplomáciai kapcsolatot. Állandó megfigyelő státusszal rendelkezik az ENSZ-ben és az Európai Bizottságban, valamint 16 nemzetközi szervezetben, ilyenek a FAO vagy az UNESCO. A diplomáciai kapcsolatok lehetővé teszik, hogy a rend időben és hatásos akciókkal fel tudjon lépni például természeti katasztrófa vagy fegyveres konfliktus esetén. A nemzetközi politikai színtéren a rend semleges, független és politika-mentes természetétől fogva közvetítő szerepét is betölti, amennyiben egy állam a beavatkozását kéri egy vitás kérdés megoldásában. Diplomáciai működésük elsősorban a rend humanitárius tevékenységéhez köthető: a világ több mint 100 országában jelen levő akkreditált diplomáciai képviseletek segítik a rend munkáját. Hivatalos diplomáciai kapcsolatban állnak Belgiummal, Franciaországgal, Németországgal, Luxemburggal, Svájccal és Kanadával, illetve nagyköveti szinten állnak kapcsolatban az Európai Bizottsággal. A rend állandó képviselettel rendelkezik az ENSZ-ben és annak speciális szerveiben, delegációival találkozhatunk számos nemzetközi szervezetben, mint az Európa Tanács vagy a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM). A diplomáciai képviseletek a nagykancellár irányítása alá tartoznak. A misszióvezetők képviselik a nagymestert azokban az országokban ahová akkreditálták őket. Amennyiben az adott országban működik a rendnek szövetsége, attól függetlenül akkor is az ő felelősségük, hogy a nagymesteri utasításnak megfelelően lefolytassák a tárgyalást. Minden független misszióvezető köteles évente legalább kétszer jelentést készíteni a nagykancellárnak, annak az országnak a politikai és vallási helyzetéről, ahová akkreditálva van. A diplomáciai képviselők kinevezését és visszahívását a nagykancellár javaslatára a nagymester végzi, miután meghallgatta a Szuverén Tanácsot is. A képviselők kinevezése négy év után jár le, de megújítható további négy évre. A rend jelentős és egyre növekvő diplomáciai hálózata az országok bizalmán és elismerésén alapszik, amit nemzetközi, semleges és politika-független státuszának köszönhet. Ez ösztönzi őket arra, hogy folytassák munkájukat bármely vallású és etnikumú országban a szegények és betegek megsegítésére, szerte a világon, ahol erre szükség van.1 1
www.orderofmalta.org
54
4.4 A rend ma Magyarországon
A Magyar Köztársaság csakis a Szuverén Máltai Lovagrenddel áll államközi megállapodáson alapuló, nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatban. Ez azt is jelenti, hogy a Szuverén Máltai Lovagrend - akárcsak a világ számos más országában - magyar földön is diplomáciai mentességeket és jogosultságokat élvez.1 A Szuverén Máltai Lovagrend nagymesterei már számos alkalommal tettek látogatást hazánkban, melyek a diplomácia szempontjából igen nagy jelentőséggel bírnak, ezért is gondoltam úgy, hogy következőkben a legfrissebb ilyen alkalmat mutatom be, szemléltetve kapcsolataink jelenlegi állását. Legutóbb idén februárban tett négynapos hivatalos látogatást az új nagymester, Fra Matthew Festing Magyarországon a köztársasági elnök, valamint a MMLSZ elnökének meghívására. A látogatás fő célja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapításának 20. éves évfordulója, és annak megünneplése volt, emellett a nagymester viszonozta a magyar államfő múlt évi látogatását Rómában. A rend vezetője megismerhette a Magyar Szövetség és a Máltai Szeretetszolgálat tagjait, és megtekinthette a Szeretetszolgálat számos projektjét. Az első látogatás Erdő Péter bíboros érseknek szólt. Ezután az ünnepélyes nagyprotokoll keretében, - díszegyenruhás huszárok, zenekar, és díszszázad kíséretében- a Sándor palotában fogadta őt Sólyom László köztársasági elnök, - aki már Rómában elnyerte a Máltai Érdemrend nagykeresztjét - a megbeszélések során a nagymesternek az államfői nagykeresztet nyújtotta át. A tárgyalás keretében az államfő méltatta a Szeretetszolgálat tevékenységét és érdemeit, valamint rámutatott arra, hogy munkája során a szegények, az elesettek segítésén kívül a romák problémáira is fókuszál. Kiemelte, hogy a cigányság jelenléte etnikai, kulturális, politikai, és gazdasági téren olyan európai problémát jelent, ami különösképpen kiéleződött Csehországon, Szlovákián, Magyarországon, Románián keresztül a Balkánig terjedő térségben. Sólyom László hangsúlyozta a MMSz romáknak szóló programjait, különös tekintettel a roma gyerekek iskoláztatására, a jogi tanácsadásra és a munkaközvetítésre. A köztársasági elnök kifejezte azon reményét, hogy a máltai lovagrend a roma integráció terén más országban szerzett tapasztalatait Magyarország is hasznosítani tudja. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a Magyar 1
A Külügyminisztérium közleménye (2008), www.mfa.gov.hu
55
Máltai Szeretetszolgálat munkájában kiemelt helyen van a határon túli – elsősorban a kárpátaljai – magyarság segítése. Fra Matthew Festing azt a javaslatát is felvetette, hogy a Szeretetszolgálat és a máltai lovagrend magyarországi működését egyezmény keretében formalizálják. Sólyom László elmondta, hogy a nagymester kérését eljuttatja a kormányzat felé.1 Az államfői fogadást követte a Parlament elnökével, Szili Katalinnal, a miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel, és a külügyminiszterrel, Göncz Kingával való találkozó és tárgyalásaik. A tárgyalások folyamán a rend képviseletében a nagykancellár és a nagyispotályos, magyar részről az országgyűlés elnöke és a miniszterelnök részesültek, - a nemzetközi diplomácia előírásait követve - a legmagasabb kitüntetésben. A nagymester a rend civilek számára adományozható legmagasabb elismerését, a Szuverén Máltai Lovagrend Nagykeresztjét adományozta Gyurcsány Ferencnek, valamint kitüntette Szili Katalint is: ő a Szuverén Máltai Lovagrend Nagykeresztjének Különleges Fokozatát vehette át. Ezek egyrészt kifejezik a kölcsönös elismerést a két állam kiváló együttműködésének méltatására, másrészt a jövőben is folytatódó kooperáció reményét. Fra Matthew Festing a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak nyújtott következetes és kiemelt kormányzati támogatást is szem előtt tartotta a kormányfőnek járó kitüntetés odaítélése során.2
4.5 A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége
A rend történetéről már korábban beszámoltam a dolgozatomban, így most csak egy rövid áttekintést szeretnék nyújtani arról, miként vált lehetővé a rend működésének újraindítása hazánkban. Az 1945 utáni szovjet megszállás a rend életének mégsem a végét jelentette, hiszen az emigrációba kényszerülő tagok megtartották azon szándékukat, hogy a száműzetésben is fenntartsák egymással a szövetségi kapcsolatot. A háború befejezése előtt nyilvántartott 121 lovag közül mintegy ötvennek sikerült külföldön kapcsolatot teremteni.1977 végén már 136-ra nőtt a tagok száma, ez a szövetség mozgalmas belső életéről tesz tanúságot. Az 1956-os magyar forradalom hírére a nagymestert helyettesítő 1 2
MTI (2009), www.mno.hu Osváth György (2009), www.mmlsz.hu
56
helytartó nem késlekedett felszólítani a nagyperjelségeket és a nemzeti szövetségeket, hogy minden erkölcsi és anyagi segítséget adjanak meg a magyaroknak. A magyar szövetség „Pro Hungaria” néven indította el nagyszabású segélyakcióját. A ’80-as évek elejétől ismét felélénkült a hazájukat elhagyni kényszerülő lovagok kapcsolata Magyarországgal. Szaporodtak a részben magán, részben egyházi kezdeményezésnek álcázott jótékonysági akciók. A szövetség az itthon élő régi lovagok elhunyta után is gondoskodott a hazai jogfolytonosság fenntartásáról, így hazánk területén mindig élt legalább egy lovag. Az 1989-ben életbe lépő új egyesületi törvény lehetővé tette egy legális szervezet, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalapítását, amely az akciókban addig is szereplő külföldi és hazai munkatársak vettek részt. Az egyesület alapszabálya az akkori hazai kívánalmaknak megfelelően készült, de rendi szempontból ideiglenesnek tekintendő. A segélyszolgálatra és működésükre a következő alfejezetben részletesen is kitérek. 1990 tavaszán már a Magyarországon élő lovagok felvételére is sor kerülhetett, ezzel megkezdődött a rend visszatelepülése hazánkba. A szövetség bejegyeztette magát magyarországi
egyesületként,
1990.
június
13-án
pedig
Magyarország
új,
demokratikusan választott kormánya diplomáciai kapcsolatot létesített a szuverén Máltai Lovagrenddel, másnap pedig sor került a postaegyezmény megkötésére is.1 Ekkor a lovagrendnek százhatvan magyar származású tagja volt, akik közül csupán tizenhat élt Magyarországon, a többi szerte a világon.2 1996. január 27-e Magyar Máltai Lovagok Szövetsége történetében jelentős dátum, mert ekkor az újonnan választott, és a nagymester által kinevezett elnökség székhelyét Rómából ismét Budára helyezte át. Ennek az eseménynek fontos előzménye volt, hogy a két rend intézménye már évekkel azelőtt kitűzte hazai földön a nyolcágú máltai kereszt lobogóját. 1990-ben alakult meg az akkor még római központú Magyar Máltai Lovagok Szövetségének hazai intézménye, a Magyarországi Delegáció. Így, amikor a szövetség székhelyét Rómából a Budai Várba költöztették, már szilárd alapokon nyugvó máltai tevékenység és szervezet fogadta. A Szuverén Máltai Lovagrendben követségi képviselettel is rendelkezünk, amióta 1991-ben megnyitotta a rend budapesti nagykövetségét, amely a Budai Várban visszakapott és felújított rendi székházba költözött be. Az újrakezdés széleskörű szabály- és intézményszerű felépítést jelentett. Feladataik között a hitélet ápolása, valamint a karitatív és szociális munka áll 1 2
Marjai Imre: A kereszt és a kard lovagjai (1990) Gyapay Dénes (1990): Diplomáciai kapcsolatfelvétel a Máltai Lovagrenddel
57
az első helyen, ezen kívül a magyar lovagok szoros együttműködést létesítettek a Magyar Katolikus Püspöki Karral. A testvéri protestáns Johannita Lovagrend Magyarországi Tagozatával és a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytáróságával együttműködési szerződések keretében végzik közös munkájukat. Kooperatív viszony alakult ki a magyar állam kormányával és illetékes hatóságaival, ami a Szuverén Máltai Lovagrenddel fenntartott együttműködésnek és diplomáciai kapcsolataiknak is betudható. A szövetség szervezeti felépítését tekintve a Tanácsból, a delegációkból és bizottságokból épül fel. A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége Tanácsának elnöke Osváth György B.G.C.H.D.O. A tanács tagjai még az alelnök, a kancellár, az ispotályos, a kincstárnok, a választott tanácstagok, valamint a delegátusok, a nagymagisztériumi összekötő és a lelki vezető.1
4.5.1 Magyar Máltai Szeretetszolgálat Magyarországon 1989 nyaráig az Egyházügyi Hivatal rendkívül káros működésének beszüntetéséig szinte minden egyházi jellegű tevékenységet, különösen az erre irányuló egyesülést tiltották. A legsúlyosabb károkat emiatt a hitoktatás mellett a karitatív tevékenység és az egészségügyi ellátás szenvedte el. A nyolcvanas évek közepétől vált elképzelhetővé, hogy eltűrik az egyházak szegény, és beteggondozó kezdeményezését, ami jellegzetesen máltai feladatnak tekinthető. Ha lett volna Magyarországon cselekvőképes egyházi karitászmunka, valószínűleg nem kerül sor a máltaiak segélyakciójára, de ennek hiányában ők voltak azok, akik szétosztották a külföldi segélyszervezetek adományait. Az is kézenfekvő volt, hogy ebben a munkában a közeli országokban, elsősorban Ausztriában élő lovagok lettek a kezdeményezők. Ezen akciók szervezeti legalizálására nem kellett sokat várni, hisz a segélyszolgálat megalakításának sürgőssége és az egyesületi törvény megjelenése megteremtette a feltételeket a Magyarországi Máltai Segélyszolgálat létrejöttéhez. Az egyesület alapítói a máltaiak munkájában részt vevő egyházi és világi munkatársak, néhány külföldi szervező, valamint máltai lovagok voltak.2 Miután polgári szabadságjoggá vált Magyarországon a civil egyesületek, szervezetek alapítása, 1988 decemberében alakult meg Németországban Csilla Frfr. von 1 2
www.mmlsz.hu Marjai Imre: A kereszt és a kard lovagjai (1990)
58
Boeselager vezetésével az Ungarischer Malteser Caritas-Dienst, majd 1989. február 10én, Magyarországon Kozma Imre atya vezetésével a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Alig kezdődött meg a Szeretetszolgálat intézményes kialakítása, Közép- és KeletEurópa olyan társadalmi és politikai események színterévé vált, amelyek történelmi szereplővé tették az egyesületet. 1989 augusztusa és novembere között ötvenezer keletnémet menekült ellátásáról gondoskodott a Szeretetszolgálat, támaszkodva a német Malteser
Hilfsdienst
tapasztalataira.
anyagi
1991-ben
a
és kis
erkölcsi népek
támogatására, államaiból
valamint
szervezési
mesterségesen
kialakított
Jugoszláviában kezdődtek meg a harcok. Ennek következtében közel hatvanezer ember - magyarok, horvátok, bosnyákok - menekült Magyarországra. Azokért, akik önerőből nem tudtak menekülni, a Szeretetszolgálat munkatársai indultak a határon túlra mentőkkel, személyautókkal, autóbuszokkal. Két és félezer magatehetetlen ember talált így oltalmat a nyolcágú máltai kereszt alatt. Nagyszabású segítő és mentőakcióik során a Szeretetszolgálat rövidesen a kormányszervek és társadalmi szervezetek partnerévé vált. A közvélemény bizalommal fordult a Máltai Szeretetszolgálat felé, és hallgatólagosan - Magyarországon is olyan szociális feszültségek kezelését bízta a karitatív
szervezetre,
amelyeket
intézményhálózat
az
igazgatási,
nem
szociális
tudott
és
egészségügyi megoldani.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat közel nyolcezer önkéntese hét regionális szervezetben és százötven helyi csoportban tevékenykedve végzi áldozatos munkáját, mely magába foglalja: a hajléktalan embereket gondozó hálózat kialakítását, a beteg és a megfáradt, magukra maradt idős embereket gondozó, ápoló intézmények megnyitását, testi és szellemi korlátozottságban élő embertársaink élethelyzetét segítő programok beindítását, a folyamatos megélhetési gondokkal küzdő, kilátástalan helyzetben lévő családok, családtöredékek intézményes felkarolását, az elhagyott, árva és súlyosan veszélyeztetett helyzetben lévő gyermekek, fiatalok felnevelésére, óvására, tanítására szervezett otthonok, szolgálatok megteremtését.
59
A szervezet a nemzetközi kapcsolatok megszilárdításában is kiveszi a részét, ennek igazolására álljon itt néhány példa a nemzetközi együttműködés kiemelt programjaiból: „Hidat építeni Európában”: az MMSz és a német ICE (Initative Christen für Europa) szervezet 12 éves együttműködése keretében folyó csereprogram, melyben évente 16-16 fő, 18-26 év közötti magyar és német fiatal a másik fél országában szociális tevékenységet végez. Lichtenstein-i üdültetés: a Liechtenstein-i Vöröskereszt és az MMSz - a hercegi pár támogatásával 17 éve működik együtt kelet-európai szegény gyermekek üdültetésében. Évente általában 11 csoport (16 gyermek és 4 kísérő) üdülhet 3 hetes turnusokban. Kárpátalja-i „Családok a Családokért”: 850 kárpátaljai rászoruló család kap rendszeres pénzbeni támogatást magyar családoktól. A lebonyolításban segítséget nyújt a Beregszászi Máltai Szeretetszolgálat, a Munkácsi Római Katolikus Püspökség és a Kárpátaljai Ferences Misszió. MMSz - Csángó Koordinációs Iroda: koordinálja a csángó magyarokat támogató hazai szervezetek és magánszemélyek erőfeszítéseit, csángóföldi intézményeket támogat természetbeni adományokkal (könyv, élelmiszer, ruha, irodaszer, stb.) segítséget nyújt a magyarországi felsőoktatási intézményekben tanuló csángó fiataloknak és a Magyarországon tartózkodó csángóknak (munkaügyi, idegenrendészeti, oktatási információk, stb.) Szomszédos országokba juttatott adományok: A szomszédos országokba juttatott természetbeni adományok értéke 2007-ben 15 millió Ft volt. 2005-ben alakult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Nemzetközi Missziós Orvoscsoportja, mely speciális mentő- és gyógyító feladatokat lát el a Magyar Máltai Szeretetszolgálat égisze alatt. A szumátrai szökőárban, a pakisztáni földrengésben, a Java-szigeti földrengésben és vulkánkitörésben, valamint a libanoni háborúban, a túlélők
egészségügyi
ellátásában
úttörőszerepet
vállalva
teljesítették
eddigi
küldetésüket. Minden esetben a Magyar Külügyminisztérium felkérésének tesznek eleget, és a külhoni képviseletek, illetve a helyi katasztrófabizottságok koordinálásával, a helyi egészségügyi ellátórendszerben keletkező űr betöltésével végzik munkájukat. 60
4.6 A Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségeinek Szövetsége1 A Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségeinek Szövetsége (rövidített, angol nevén: Knights of Malta, Federation of the Autonomous Priories, KMFAP) története szintén a máltai gyökerekhez nyúlik vissza és nézetrendszere is ezekre a hagyományokra épül. A lovagrend székhelye 1977 óta az Amerikai Egyesült Államokban van, hivatalos nyelve az angol, saját diplomata útlevéllel rendelkezik, háromezer lovagja és dámája több mint 70 országban tevékenykedik. A világ minden országában élő mintegy száz főnyi magyar nyelvű dáma és lovag tartozik a rend magyar nyelvi nagyperjelségéhez, amelynek vezetője dr. Popper György, a Ciprusi Nagy Nyakék lovagja. Ma terület nélküli állam, jogi személy, a nemzetközi jog alanya. Államformáját tekintve monarchia, amit a nagymester vagy a régens vezet. Mindkettőt élethosszig tartóan választják vagy, ha uralkodó ház tagja, akkor örökletes címen kinevezik. A lovagrendet jelenleg a portugál Sir José Cosmelli gróf, régensi minőségben vezeti. A nagymester munkáját a húsz főből álló Miniszteri Kamara segíti, amely miniszterekből és államtitkárokból áll. A lovagrend jellegéből fakadóan a nagymesternek van végső döntési joga bármely kérdésben, őt illeti meg a dámák és a lovagok avatása, rangok és kitüntetések adományozása, valamint a külügyminiszter javaslatára ő nevezi ki a nagyköveteket. A lovagrend az ősi hagyományokat követve nyelvi struktúrában építkezik: jelenleg négy nagyperjelség, két perjelség, továbbá számos kommandatúra és bailiwick működik szerte a világban. A lovagrend teljes jogú tagja a Szuverén Ciprusi Rend. Tekintettel arra, hogy a lovagok Cipruson és Rodoszon is alapítottak rendet, ezek jogutódjairól van szó. A rodoszi ág ma a Sovereign Military Order of Malta, az SMOM része. A Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségeinek Szövetsége az SMOM-tól eltérően nem vallási alapon szerveződik, bár Ökumenikus Tanácsa révén jó kapcsolatot ápol a különböző felekezetekkel. A tagfelvétel során nem alkalmaz
faji,
vallási,
nemi,
vagy
bármilyen
egyéb
megkülönböztetést,
követelményrendszere ma is azonos az évszázadok során kialakult nézetrendszerrel. Fő küldetése változatlanul humanitárius jellegű: a betegek, elesettek, szegények ápolása és támogatása, azonban számos új területen indított olyan új programokat, amelyek illeszkednek a mai kor követelményeihez. A KMFAP tiszteletben tartja a máltai 1
www.maltalovagjai.hu
61
lovagrend vallási alapon szerveződő ágát, amely a Vatikán fennhatósága alatt, új néven pápai intézményt hozott létre. Sokan támadják ugyanakkor a rend szuverén államiságát, és kétségbe vonják az ebből fakadó jogok gyakorlását. Érvként a területnélküliségüket említik, valamint azt, hogy államukat - Kongó, Angola, Guinea, São Tomé és Príncipe-n kívül - más országok, köztük Magyarország sem ismeri el. Bár szervezeti felépítésüket tekintve alkotmányos monarchiaként működnek, nem rendelkeznek az államhatalmi ágak szétválasztásának megfelelő bírósággal és parlamenttel. Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy az állam működéséhez szükséges főhatalommal, és valamennyi alkotmányos kellékkel rendelkeznek. Tény, hogy az állam definícióit új megvilágításba kell helyeznünk, ha azt vesszük figyelembe, hogy egy állam létének önmagában nem kelléke a terület, vegyük csak példaként a Vatikán által támogatott és területnélküli államként elismert SMOM-et. Ugyanakkor arra is találunk példát, hogy egy állam területtel rendelkezik, de állami önállóságát a világ államainak döntő többsége nem ismeri el. Nemzetközi jogi alapnorma, melyet az 1948-as Bogotai Charta is megerősített, hogy az állam létezése független más államok elismerésétől, és az államok jogilag egyenlők. Ami pedig a diplomata útleveleket illeti: nem a lovagrend, hanem a rendi állam bocsátotta azokat ki, ugyanis egy államnak erre joga van, egy lovagrendnek ellenben nincs. Tény, hogy az útlevelek Magyarországon készültek, de állítják, hogy a legalaposabb
biztonsági
külügyminisztériuma
előírásoknak
udvariasságból
is az
megfelelnek. újfajta
A
útlevelet
rendi a
állam magyar
Külügyminisztériumnak is megküldte, akinek állásfoglalással azonban a KMFAP teljesen egyetért:1 A Külügyminisztérium elutasította több ilyen szervezet nemzetközi jogi státusra vonatkozó bejegyzési kérelmét, így ezek Magyarországon kizárólag polgári jogi alapokon működnek. Semmiféle diplomáciai, illetve külügyi igazolványt nem adott ki számukra, mint ahogy diplomáciai rendszámot sem. A minisztérium erről tájékoztatta az érintett magyar hatóságokat, illetve megtette a szükséges bejelentést. Az el nem ismert, csupán egyesületi alapon létező lovagrendek által kibocsátott igazolványok a személyazonosság igazolására nem alkalmasak, és senkit sem jogosítanak fel semmiféle kedvezményre, így könnyített, illetve soron kívüli határátlépésre sem.2 1 2
Rózsa B. György (2007): Lovagkór A Külügyminisztérium közleménye (2008) www.mfa.gov.hu
62
A lovagrend az aktív humanitárius tevékenység és jelentős támogatás által, amelyet a társadalmi fejlődés és a kultúra területén folytat a világ különböző térségeiben -, továbbá tagjai értékes munkája eredményeképpen jelentős kapcsolatokat alakított ki több tekintélyes lovagrenddel, szervezettel, intézménnyel. Ilyen hivatalos kapcsolat jött létre a nemzetközi státuszú Pro Concordatia Populorum Renddel. Baráti és együttműködési megállapodás aláírására került sor a spanyolországi Ökumenikus Szent János Lovagrenddel. Lehetőséget teremtenek arra, hogy a különböző rendek társult tagként csatlakozhassanak a Szövetséghez, mint például az Ordo Hungariae, a történelmi Magyar Rend esetében történt. Továbbá együttműködnek a Máltai Hórusz Egyházi Szerzetesrenddel, amely tevékenységét a lovagrend pártfogása alatt végzi. A KMFAP tevékenységében a közép-kelet európai történelmi átalakulás nyomán új fejezet kezdődött, hiszen lehetőség nyílt arra, hogy a lovagrend ezekben az országokban is tevékenykedjen. A rend most jelentős erőfeszítéseket tesz európai és ázsiai kapcsolatainak a fejlesztésére és kapcsolatokat keres a jelentősebb nemzetközi szervezetekkel is, alapvetően megőrizve afrikai jelenlétét. Programját a kor követelményeihez igazította: ma a korszerű gyógyítás mellett olyan kérdésekkel is foglalkoznak, mint a nemzetközi terrorizmus és a kábítószer elleni harc, a katasztrófaelhárítás, a humanitárius közvetítő szerep, a rendkívüli helyzetekben nyújtott egészségügyi szolgálat, valamint mindezek oktatása és a szakemberek kiképzése. A lovagrend Femeraid International néven nemzetközi segélyszolgálatot működtet, amelynek központja az Egyesült Államokban, New Yorkban van, ahol bejegyzett nem haszonelvű szervezetként működik. Egységei működnek Angolában, a Cseh Köztársaságban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Magyarországon és Portugáliában. Tárgyalások folynak a bejegyzésről Albániában, Lettországban, Romániában és Szlovéniában. A Femeraid magyarországi egységét Gyenes Levente, Gyömrő polgármestere alapította, aki a lovagrend egyik humanitárius ügyekkel foglalkozó miniszter-helyettese. Jóllehet, a Femeraid részese az általános humanitárius politika végrehajtásának, fő profilja mégis a természeti csapások és katasztrófák elhárítása, a mentés és az ezekkel kapcsolatos kiképzések megszervezése. Magyarországon 150 fős mentőosztag működik, korszerű felszereléssel, 24 órás ügyeletben. Tevékenységük egyaránt kiterjed a szokásos és a rendkívüli helyzetekre. Nagyszabású segélyakcióra került sor például a közelmúltban, 2009 áprilisában, 63
amelynek keretében jelentős segítséget nyújtott a lovagrend - elsősorban nagy értékű gyógyszeradomány keretében - a földrengés sújtotta olaszországi L'Aquila városának. További néhány példát említenék a lovagrend elmúlt időszakban végzett akcióiról: 2008 nyarán a Kínai Népköztársaság Nagykövetsége felkérésére adománygyűjtés a katasztrófa károsultjainak megsegítésére. 2008
decemberében
egy-egy
inkubátor
és
csontsűrűség
mérő
adományozása Angolának és Sao Tome- nak, melyben a General Electrics segédkezett. 2009. január 01-től december 31-ig terjedő időszakban havonta öt rászoruló
gyermek
térítés
mentes
egészségügyi
vizsgálata,
diagnosztizálása, táplálkozástudományi szempontokból. A legfrissebb, kiemelkedő jelentőséggel bíró akciójuk a szakdolgozat megírásával egy időben is zajlik, amely szintén nagyon jó példája annak, milyen fontos szerepet töltenek be a nemzetközi színtéren zajló humanitárius és külkapcsolati kérdések rendezésében. A Bolíviában terroristacselekménnyel összefüggésbe hozott és letartóztatott erdélyi származású magyar állampolgár, Tóásó Előd családja felkérte a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek
Szövetsége
külügyminisztériumát,
hogy
humanitárius
misszió keretében kíséreljen meg minden tőle telhető humanitárius és jogi
segítséget
megadni.
A
lovagrend
külügyminisztériuma
közleményében bejelentette, hogy a nemzetközi normákkal összhangban kész segítséget nyújtani a bajba jutott magyar állampolgárnak. Hangsúlyozzák, hogy elítélnek minden erőszakos cselekményt és megnyilvánulást, különösképpen a terrorizmust, de rámutatnak arra, hogy minden embert megillet az ártatlanság vélelme, a humánus és alapvető emberi jogokból fakadó bánásmód, továbbá a tisztességes eljáráshoz való jog. Sir dr. Nagy Károly András, a rend külügyminisztere elmondta, haladéktalanul felveszik a kapcsolatot a Bolíviai Köztársaság illetékes hatóságaival. A magyar külügyminisztériummal már megtörtént az egyeztetés, ennek folytán Szelestey Lajos külügyi szóvivő úgy látja, a szervezet tud érdemben segíteni, ezért meg kell ragadni ezt a lehetőséget 64
is. A lovagrend azóta igyekszik javítani a bebörtönzés körülményeit, orvost és pénzt vitt a börtönbe a férfinak, továbbá biztosítja jogi képviseletét.1 Egy évvel ezelőtt volt szerencsém személyesen is részt venni a rend egyik lovagavatási ceremóniáján, és betekintést nyerni ebbe az első pillantásra furcsa és idegen lovagi világba, melynek szellemisége azonban hamar magával ragadja az embert. Külső szemlélőként nehéz eldönteni mit is látunk: valamiféle jelmezes társasjáték, időutazás vagy a jelenhez szelídített történelem? Számtalan kérdés vetődött fel bennem látva a máltai keresztes, piros palástban vagy díszes egyenruhában beszélgető komoly urakat, illetve hölgyeket tradicionális jelképekkel ékesítve. A lovagrend akkori, tizenegyedik avatási ünnepségét 2008. április 26-án tartotta, szokásukhoz híven a történelmi légkörű Gödöllői Királyi Kastélyban. Az avatáson húsz ország volt jelen, köztük több ország Magyarországon akkreditált magas rangú diplomatája képviseltette magát. A sajtó érdeklődése minden addigi mértéket meghaladott, de általánosságban is levonható a következtetés, miszerint az utóbbi időben a média egyre többet foglalkozik Magyarországon is a lovagrendek életével. Azonban ez nem jelent feltétlen pozitív hatást, hiszen számtalan cikket olvastam, melyek a szenzációhajhászás oldaláról közelítik meg a témát, és inkább egyfajta meg nem értett különcködést látnak az egészben. A lovagok már a megérkezésnek is megadták a módját: rendkívül látványos színfolttal gazdagította az eseményt a felsorakozott 24 lovas, akik máltai köpenybe, illetve az 1848-as huszárok egyenruhájába és társrendek köpenyeibe öltözötten várták az érkezőket. Ez volt az első parádés bemutatkozása az újonnan létrehozott Lovas Díszőrségnek.
26. kép
1
MTI (2009) www.nepszava.hu
65
A ceremónia előtt a jelöltek nevük szerinti betűrendi sorrendben, a lovagok és a dámák pedig rang szerint, kettős oszlopba rendeződve sorakoztak fel a kastély udvarán, majd vonultak a kastély dísztermébe. A lovagrend jelképeivel feldíszített terembe először a két - nemzeti színű és rendi - lobogót tartó lovag lépett, őket a fekete szmokingos jelöltek követték. Mögöttük érkeztek a rend vörösköpenyes, fehérkeresztes lovagjai, és mikor már mindenki elfoglalta helyét a teremben, akkor kezdődött a méltóságok bevonulása. Elsőként a rendi állam miniszterei, akiket a miniszterelnök követett, végezetül a régens és felesége lépett a terembe, ami az ültetéssel együtt természetesen a protokoll szabályainak megfelelően történt, és a hagyományokhoz hűek maradtak az avatás mozzanatánál is. A lovagokat az emelvényhez szólítják, majd mögéjük lép a „keresztapa”, az a lovagrendi tag, aki beajánlotta a jelöltet a rendbe. Ezután fogadalmat tesznek, és a nagymester elvégzi a klasszikus mozdulatot, a kardot a két vállhoz majd a fejhez érinti. Megkapják a lovagi palástot, majd aláírásukkal is igazolják a rendbe való belépésüket és ezzel járó kötelezettségeiket.
27. kép
Az eseményen öt ország 12 lovagjelöltjét ütötte lovaggá Őeminenciája José Cosmelli Herceg, a Rend Nagymestere. Az avatás emelkedett és magával ragadó hangulatához, eleganciájához nagyban hozzájárult a Liszt Ferenc Egyetem hallgatóinak magas színvonalú zenei produkciója. A ceremónián a nyolc új magyar tagon kívül a rend egy szerb, egy román és egy szlovén lovaggal is bővült, továbbá a szokásoknak megfelelően a kitűnő munka érdemeként előléptetésekre is sor került. Diplomatákkal is találkozhattam a szertartáson: Ladislav LIPIČ úr, a Szlovén Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete
66
Smiljan
ŠIMAC
úr,
a
Horvát
Köztársaság
rendkívüli
követe,
meghatalmazott minisztere, Valamint
Luka
DŽOLAN
úr,
Bosznia-Hercegovina
Budapesti
Nagykövetségének tanácsosa és felesége is elfogadta a meghívást. A lovagavatási ceremóniát követően, az este folyamán került megrendezésre a Lovag- és Testőrbál Budapesten, a Hotel Marriott Báltermében. A bál magas színvonalon szervezett, nagy sikerű, szórakoztató és emlékezetes esemény volt. Itt került átadásra az újonnan avatott lovagok részére a "Lovagi Diploma". A lovagokat az átadáshoz már az őket megillető „sir” megszólítással hívták. Talán véletlen, de érdemes megemlíteni, hogy ugyanezen a napon tartott lovagavatási ceremóniát az Ökumenikus Jeruzsálemi Szent János Lovagrend a Fóti kastélyban és a SMOM a János Kórház kápolnájában.1 Összességében elmondhatom, hogy egy igazán különleges, és - mint a jelen dolgozat is igazolja -, meghatározó élményben volt részem akkor, mely során betekintést nyerhettem a civil, hétköznapi emberek számára is nyitott szertartások talán legelegánsabbikán. Ugyanakkor nagyon hasznos volt megismerni, és kicsit a saját bőrömön is tapasztalni, a protokolláris sajátosságok hogyan elevenednek meg egy ilyen nem mindennapi rendezvényen. Annak igazolására, hogyan élnek tovább a középkorban kialakult diplomáciai fogások, illetve ezeket hogyan alkalmazzák ma is sikeresen, egy friss példát hoznék fel. Nem másról van szó, mint a régi uralkodók által is előszeretettel használt gesztus, a lovagrendi kitüntetések, jelvények átadásáról. Jelen korunkban is a diplomáciai kapcsolatok felvételének kísérő mozzanatáról, egy másik állam, illetve az államot képviselő személy elismerésének jeléről van szó. A Közép-afrikai Köztársaság államfőjének meghívására Sir dr. Nagy Károly András, a rend külügyminisztere 2009 áprilisában, külügyi delegáció élén munkalátogatást tett Banguiban. A baráti légkörű tárgyalások során a felek áttekintették a jövőbeni együttműködés főbb irányait, és lovagi állam teljes támogatásáról biztosította a Közép-afrikai Köztársaság Kormányának a gazdasági és társadalmi fejlődés érdekében tett erőfeszítéseit. A két állam közötti diplomáciai kapcsolatok felvétele
1
www.maltalovagjai.hu
67
alkalmából a lovagrend külügyminisztere átadta François Bozizé Hadseregtábornok államfőnek a lovagrend Dicsőség Érdemrendjének Arany Fokozatát.1 Hogy még inkább betekintést nyerjek a lovagrend életébe, és egy mai lovag személyes tapasztalatairól is be tudjak számolni, a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségeinek Szövetsége humanitárius ügyekért felelős államtitkárával, Sir dr. Dobó Györggyel készítettem interjút. Elmondta, hogy egy akkor már lovag barátjától hallott először a lovagrendről, így általa került kapcsolatba a szervezettel. Sőt ekkor hallott először a magyarországi rend, és egyáltalán a napjainkban még működő lovagrendek létezéséről. Mint megtudtam, ajánlás útján nyílik mód arra, hogy valaki felvételt nyerhessen a lovagok társaságába. Egy személyes felvételi beszélgetés után hónapok is eltelhetnek, míg megkapja a jelölt az értesítést, miszerint megfelel az elvárásoknak. Miután a leendő tag a rend által támasztott feltételeket teljesítette, sor kerülhet a lovaggá avatásra. Az államtitkár urat egyébként nemrég nevezték ki új posztjára a rendi kormányban. A közelmúltban ellátott legfontosabb feladatai a következők: az olaszországi földrengés károsultjainak segély juttatása, az Oltalom Alapítvánnyal együttműködési szerződés megkötése, vagy a gazdagréti Szent Angyalok Templom felépítéséhez adomány gyűjtése. Véleménye szerint a rend legfontosabb feladata az ősi értékrendeket a mai világ embereinek is megmutatni és megpróbálni az emberek szenvedésein enyhíteni, vallástól és politikai hovatartozástól függetlenül. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy egyre nő diplomáciai elismertségük, mint független állam, és egyre jobban felfigyelnek humanitárius tevékenységeikre, valamint nemzetközi kapcsolatrendszerük is nagyon jól kiépített a külföldi lovagokon keresztül. A renden belül a lovagtársak között összetartó légkör jellemző, az aktív lovagok segítik a lovagrend munkáját, illetve vannak pártoló tagok, akik ritkábban vesznek részt a rend életében. Viszont sokan látogatják például a havi lovagi klub rendezvényeket, melyek még inkább összekovácsolják őket. Dobó úr kapcsolata a tagokkal kettős, mivel személy szerint egyrészt nagyon közeli baráti kapcsolatot, másrészt szakmai kapcsolatot tart fenn a lovagokkal és dámákkal. A Magyarországon működő többi lovagrenddel hivatalos együttműködési szerződések formájában, illetve baráti szinten tartanak fenn
1
www.kmfap.hu
68
kapcsolatot. Ilyenek a Szent György Lovagrend, a Johannita Rend, vagy a Máltai Szeretetszolgálat. Értékelése alapján stabil a rend helyzete hazánkban, mivel a magyar lovagok a legaktívabbak a renden belül, és a kormányzat 70%-a is magyarokból tevődik össze. Tavaly például egy alapítványt is létrehoztak, mely szintén karitatív elkötelezettségük szép bizonyítéka. Amennyiben külföldön jár, kormánytag lévén fel van hatalmazva, hogy a lovagrend nevében eljárjon és informális kapcsolatokat építsen. Hivatalosan azonban csak akkor járhat el, ha a kormányzat felkéri rá és képviseleti jogot delegál felé. Hogy miben látja a rend létjogosultságát napjainkban, arra a következő választ kaptam: a több száz éves hagyományok, értékrendek, mint a becsület és tisztesség újraélesztésében az adott kornak megfelelően. Mindezt egy olyan elit körbe való tartozás során valósítják meg, akiknek tagjaira a tetteiken keresztül felnéznek az emberek. Számos állammal tartanak fenn különböző szintű és jellegű kapcsolatokat. Jelenleg négy állam ismeri el őket diplomáciai szinten független államnak, legjelentősebb közülük Angola, ezen kívül további négy állammal folynak a tárgyalások. Egy adott állammal való kapcsolatfelvétel több úton lehetséges. Az egyik, ha a szükség úgy hozza, tehát amikor egy országnak segítséget nyújtott a rend, és az adott ország indítványozza a kapcsolatfelvételt. A másik pedig, ha a rend kezdeményezi ezt valamilyen általa fontosnak tartott ok miatt. A nemzetközi protokoll szabályainak betartását természetesen magukra nézve is kötelező érvényűnek tartják. Példaként említette az esetet, amikor a tavaly novemberi avatásra Magyarországra érkezett az angolai volt külügyminiszter, aki jelenleg az ottani parlament elnöke. Dobó urat érte a megtiszteltetés, hogy fogadhatta a reptéren, a kormányváróban, majd külön sofőrös autóban távoztak, tekintettel az adott személy magas rangjára. A lovagrend jövőjét abban látja, hogy egyre több ország fogja elismerni, tovább építik diplomáciai kapcsolataikat. Egyik legfontosabb cél, hogy területiségüket megszerezzék, erre ajándékozás során mód is nyílhat esetleg valamely afrikai országban. Szeretnék elérni, hogy minél több lovagtárs legyen aktív, ne csak elmondja magáról, hogy lovag, hiszen ez egy komoly cím. Számára pedig azért fontos a lovagi cím, mert civil életét a lovagrend értékrendszerével tudja azonosítani, és ezáltal is több lehet, mint a hétköznapi ember.
69
5 Modern kori lovagok Ma Magyarországon több tucat lovagrendet tartanak nyilván, bár ebben az esetben én pontosabbnak tartom az egyesület elnevezést. Tény, hogy ilyet bárki alapíthat, így se szeri se száma a különböző ideológia köré szerveződő csoportoknak. Igen széles skálán mozognak aszerint, hogy milyen minőségben, mennyire legitim módon, vagy épp milyen történelmi múlttal rendelkeznek, ha ugyan rendelkeznek. Közhasznú szervezetként van bejegyezve például a Szent Gellért Lovagrend, de katonai hagyományőrző egyesületként működik az I. András Király Lovagrend és a Szent László Lovagrend. A Magyarok Nagyasszonya Szent Korona Lovagrend a Szent Korona tanra hivatkozik, egy másik, a Vitézi Rendet pedig vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó a hősi magatartás erényére emlékeztetve alapította meg. Jelenleg két Szent György Lovagrend nevet viselő egyesület is működik Magyarországon: a visegrádi alapítású Szent György Lovagrend, és a Nemzetközi Szent György Vitézei Lovagrend. Az utóbbi időben pedig sajnos megjelentek a hamis lovagrendek, akik tulajdonképpen bárkit, bárhol lovaggá ütnek. Az ál-lovagrendek kapcsán egyre több botrányról lehet hallani, ami a hiteltelenség árnyékát vetíti a mai valós, történelmi hagyományokra alapuló lovagrendekre. Ezt természetesen az érdemi munkát végző lovagok sem nézik jó szemmel. 2008-ban a rendőrség egy Magyarországon egyesületként bejegyzett lovagrend „diplomata útlevelei” és rendszámai ügyében nyomozást is indított közokirat-hamisítás, és egyedi azonosító jel meghamisítása miatt. A Szent Ouen és a Csillag Lovagrend által kiállított okmányt állítólag csak tagsági igazolványnak szánták. Ennek azonban ellentmond, hogy pontosan úgy nézett ki, mint egy hivatalos oklevél, illetve francia és angol nyelven rá volt írva, hogy diplomata útlevél. A nyomozók szerint az okmányokat egy euróért egy magyar cég készítette el, és mintegy 400 darabot gyártottak belőle. Ezek közül csaknem százat osztottak ki a tagoknak, köztük nem csak magyar állampolgároknak. A rendőrök tudnak olyan zöld rendszámról, amely mintegy kétszázezer forintos parkolási bírságot halmozott fel. A lovagrend ügyében a Külügyminisztériummal
és
a
francia
nagykövetséggel
is
együttműködtek
a
gazdaságvédelmi nyomozók. A szervezet egyébként többek között egy felsőoktatási
70
intézménnyel, illetve Sárbogárd önkormányzatával is kulturális együttműködési megállapodást kötött.1 Ez az ügy késztette reagálásra a Külügyminisztériumot, mely során közleményt adott ki, tisztázva kapcsolatait a hazánkban jelenleg működő lovagrendekkel: A Magyar Köztársaság kormányközi megállapodás alapján tart fenn kapcsolatot a Szent Lázár Lovagrenddel, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartóságával és a Johannita Rend Magyar Tagozatával, amelyek bizonyos tevékenységük végzéséhez szükséges könnyítésekben – részesülnek.2 E a három lovagrend létrejöttét és mai működését mutatom be a következő alfejezetekben, valamint említést teszek a Szent György, a Szent István és a Templomos Lovagrendről is.
5.1 A Jeruzsálemi Szent Ispotályos Lovagjai3
János
Független
Lovagrend
Az ősi máltai rend németországi rendtartományának, azaz a protestáns ág különválásáról, és XIII. századi megalakulásáról már korábban beszámoltam, ezért most csak
a
Johannita
Rend
Magyar
Tagozatának
létrejöttéről
számolnék
be.
Az első világháború után, 1924-ben került sor a magyar csoport alakuló gyűlésére, akik már a következő évben jelentős tényezőjévé váltak a magyar közéletnek. Azonban a háborús összeomlás híre súlyosan érintette a csoportot, ezért a várható események világos felismerése miatt két nappal a háború befejezése előtt kimondták saját feloszlatásukat. Az újjászervezést 1954-ben Münchenben kezdték meg, ekkor alakult meg a Johannita Rend Magyar Tagozata. Saját jogon, de a rend keretében lett tagja a magyar tagozat a nemzetközi szövetségnek, mely 1961-ben alakult meg a „Balley Brandenburg” – francia, finn, magyar és svájci tagozattal -, a „Venerable Order of St. John” – angol, kanadai, ausztráliai és dél-afrikai tagozattal -, a Holland Johannita Rend és a Svéd Johannita Rend összefogásával. Ezek jelenleg protestáns vallású szervezetek. A máltaiak és a johanniták között itthon is, külföldön is testvéri és ökumenikus szellemű a kapcsolat, ez utóbbiak bekapcsolódtak a máltaiak segélyakcióiba is. A 1
Figyelőnet (2008) www.fn.hu A Külügyminisztérium közleménye (2008)www.mfa.gov.hu 3 www.szentjanoslovagrend.hu 2
71
magyar szövetség 1990-től Magyarországon bejegyzett testületként működik. Tekintve, hogy protestáns szerzetesrendek nincsenek, a rendben jogi lovagi címet viselők nem szerzetesek, és e címen kívül még a tiszteleti lovagi fokozat nyerhető el. A johanniták ünnepi alkalmakhoz fekete palástot öltenek sötét utcai ruha felé, a palást bal oldalán nagyméretű fehér máltai kereszt az ismertetőjelük, és a lovagkeresztet ők is öltözetük nyakrészeként viselik.
1
28. kép
A Magyar Nagyperjelség élén jelenleg Esterházy Antal herceg, nagymester helyettes, európai nagyperjel, és tiszteletbeli magyar nagyperjel, valamint Bartha Árpád, magyar nagyperjel, európai kancellár áll. Napjainkban a rend királyi védelmezője a Romániai I. Mihály, Hohenzoller Hercege. Az Ökumenikus Rend ma ismét olyan aktív, mint valaha, hosszú történelme során. Világszerte folytatott karitatív tevékenységével felélesztette alapításának hagyományát: gondozni a betegeket és a szegényeket, tekintet nélkül fajukra, vallásukra vagy nyelvükre. Az alábbiakban nemzetközi tevékenységükből emelnék ki néhányat: 19 millió dollár értékű gyógyszer-adomány Hondurasnak és Guatemalának PlayStation és lapos monitorok adományozása egy Nagy-britanniai gyermekhospice részére Szúnyoghálók adományozása kenyai gyermekek részére, malária megelőzése céljából Pénzadomány az Üdvhadsereg részére, a hajléktalanok megsegítésére Bántalmazott feleségek és gyermekek látogatása és segítése Humanitárius célokra szánt egészségügyi felszerelés, étel és ruházat adományozása Segélyszállítmány a Katrina hurrikán áldozatainak megsegítésére Misszionárius munkában való részvétel világszerte
1
Marjai Imre: A kereszt és a kard lovagjai (1990)
72
5.2 A Szent Lázár Lovagjainak Magyar Szövetsége1
A Szent Lázár Lovagjainak Magyar Szövetsége, a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend Magyar Nagyperjelségének a magyar törvényeknek megfelelően bejegyzett, legális szervezete. Magyarország Nagyperjelét, Simóka Tamást 2004 szeptemberében, Rómában a 48. nagymester Don Francisco de Borbón y Escasany, Seville hercege avatta fel és iktatta be. A Szent Lázár Katonai és Kórházi (Ispotályos) Rend egyike azon lovagrendeknek, amelyek túlélték a Jeruzsálemi Királyság bukását és a keresztes lovagok sikertelen törekvését a Szentföld visszaszerzésére az iszlám fennhatóság alól. Elvileg a rend nevében és hagyományaiban megmaradt katonai lovagrendnek, de egy rövid, XVII. századi epizódtól eltekintve, semmilyen katonai szerepet nem játszott 1291, Akko eleste után. XII. századi alapításától kezdve, a rend tagjai két eszmének szentelték életüket és tevékenységüket: a lepra rettegett betegségében szenvedők segítésének és a keresztény hit védelmének. Mai korunkban a lovagrend egy nemzetközi, független, önkormányzó testület, saját alkotmánnyal. Leginkább egy alkotmányos királyság berendezkedéséhez és struktúrájához
hasonlítható.
A
rend
hagyományainak
megfelelően
keresztény
lovagrendként szerveződött és Londonban lett bejegyezve Anglia törvényei szerint. A Szent Lázár Lovagrend a jelenlegi Német Lovagrendet („Deutscher Orden”) nem számítva, manapság a legkisebb valamennyi létező lovagrend között. Tagsága körülbelül ötezer fő a világ öt kontinensén. Célja a kereszténység védelme abban az értelemben, hogy tagjaitól elvárja, a kereszténység tanainak megfelelően oltalmazzák és segítsék az arra rászorulókat, a szegényeket, a fogyatékosokat és betegeket. A mai rend egy nemzetközi, ökumenikus, nem felekezeti, kormányoktól független szervezet, amely hagyományos lovagrend formájában szerveződött és működik. Különösen elkötelezett a leprások irányában, tevékenysége kiterjed az egész világra a lepra-betegeket illetően. Az egészségügyi, az oktatást és tanulást támogató rendi tevékenység hozzájárul az ENSZ Alapokmányában valamint az Európa Tanács törvényeiben lefektetett elvek megvalósításához.
1
www.saint-lazarus.org
73
A kommunista diktatúra időszakában a lovagrend Magyarországon hivatalosan nem működött, egykori tagjai elhunytak, új tagság felvételére Magyarországon nem volt mód. A rend hivatalosan 1989-ben települt vissza Magyarországra, amikor is megalakult a magyarországi nagypriorátus. Egerben alakult meg az első Szent Lázár Alapítvány, majd ezt követte a budapesti, az esztergomi, a szarvasi, mosonmagyaróvári és a nyíregyházi közösség létrejötte. 1993-ban a rend akkori nagymestere, Brissac királyi herceg, a Bécsi Egyezmény alapján, a Nemzetközi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend nevében megállapodást kötött a magyar kormánnyal egy Regionális Képviselet megnyitásáról. Így dr. Deák László személyében nagykövet képviseli Magyarországon a lovagrendet. A lovagrend képviselete köti össze a magyarországi lazarista karitatív szervezeteket a nemzetközi lovagrenddel. A képviselet és az alapítványok az évek alatt Magyarország, Erdély, Kárpátalja, Délvidék és a Csángók lakta térség intézményeit és rászorultjait támogatták gyógyszerrel, kórházi felszereléssel, iskolai felszereléssel, ruházattal, vetőmaggal, élelmiszerrel, lakásfelszereléssel, komputerrel, és járművekkel. Közel kétszáz kamionnyi adomány került szétosztásra külföldi adományozók és magyar segítők jóvoltából.1
5.3 A Jeruzsálemi Helytartósága2
Szent
Sír
Lovagrend
Magyarországi
Az ősi eredetű, a pápák által újjászervezett és rendkívüli kiváltságokkal gazdagított Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend történeti, jogi és lelki kapcsolatok folytán a Szentszék oltalma alatt áll. A rend XII. Pius pápa 1949-es, valamint XXIII. János pápa 1962-es apostoli levelei alapján egyházi jogi személy, és II. János Pál pápa 1996. február 1-jén kelt leirata alapján Vatikán-állami jogi személy. A rend legfőbb elöljárója Őszentsége XVI. Benedek pápa, nagymestere pedig jelenleg John Patrick Foley bíboros. Az 1930-as években, József Ferenc főherceg helytartósága idején, a rend már önálló tartományként működött Magyarországon. A szovjet megszállás alatt működése szünetelt, az utolsó invesztitúra 1935-ben volt Budapesten, ahol tizennégy új lovagot avattak. Giuseppe Caprio bíboros-nagymester 1991-ben alapította újjá a magyar
1 2
http://franka-egom.ofm.hu/irattar www.oessh.katolikus.hu
74
Főbiztosságot. Azóta tizenkét invesztitúrán vett fel tagjai közé papokat, lovagokat és dámákat a rend, melyet 1998-ben Carlo Furno bíboros-nagymester helytartósági rangra emelt, és amelynek jelenleg több mint hetven tagja van. Még ebben az évben a rend együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Máltai Lovagok Szövetségével, majd pedig a Magyar Köztársaság Kormányával. Ennek következtében a rend magyarországi helytartósága tagja lett a Magyarországon akkreditált Diplomáciai Testületnek. A magyar helytartóság részt vesz a nemzetközileg koordinált szentföldi projektekben, ennek keretében elsősorban a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus támogatásában. Ez főként az iskolákra szánt, valamint szociális tevékenységek fedezésére szolgáló kiadásainak finanszírozását jelenti. Emellett speciális feladatot is vállalnak: a papságra készülőket támogatják abban, hogy lehetőleg még tanulmányaik idején eljussanak a Szentföldre. A magyar helytartóság élén ma dr. Tringer László áll. A keresztényi feladatok mellett, a magyar szervezet igyekszik más módon is bekapcsolódni a nemzetközi életbe. Egy aktuális példa a közelmúltból: közös magyarosztrák kiállítás nyílt 2009 áprilisában a burgenlandi Frauenkirche-ben, a ferences rend 800 éves fennállása alkalmából, bemutatva a rend által gyűjtött szentföldi emlékeket. Az ünnepélyes megnyitón beszédet mondott a magyar helytartó is. A 2009 első negyedévi kiemelt jogszabályok között a következő igazán friss rendeletre bukkantam. A 39/2009. (III. 4.) kormányrendelet, a Magyar Köztársaság Kormánya és a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend között a rend budapesti képviselete számára nyújtandó kiváltságokról, mentességekről és kedvezményekről szóló 1998-ban megkötött megállapodás kihirdetéséről határoz. A kormány és a lovagrend megállapodást kötött, hogy a Szent Sír Rend évszázados magyarországi tevékenysége ismét helyreállítassék, a karitatív és emberbaráti tevékenysége megvalósítása érdekében feladataik mind teljesebb, akadálytalan ellátásához szükséges kiváltságokban, mentességekben és kedvezményekben részesüljenek. A képviselet működéséhez szükséges berendezések, gépek és eszközök, valamint a gépjárművel behozatalakor, illetve ezeknek a későbbiekben történő kivitelekor vám-, adó és illetékmentességben részesül. A képviselet személyzetének azon tagjai és házastársaik, valamint nem felnőtt korú gyermekeik, akik nem magyar állampolgárok, vagy nem magyarországi állandó lakosok szintén kiváltságokban, mentességekben és kedvezményekben részesülnek.1
1
http://net.jogtar.hu/
75
5.4 A magyar templomosok
Európa legrégebbi egyházi alapítású lovagrendjét, a templomosokat napjainkban Magyarországon két rend is képviseli, továbbá mindkettő bírja a katolikus egyház elismerését: A Templomos Lovagrend - Magyarok Preceptoriája: Az újjáalakult Templomos Lovagrend és annak magyar preceptóriája, méltó módon az ősi templomosokhoz kíván itthon is működni. A rend működését Magyarországon 1999-ben dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia akkori elnöke engedélyezte az ország területére. Ennek eredményeképpen jelenleg is három commenda működik hazánkban, valamint a Magyarok Preceptoriájához tartoznak külföldön (Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Szlovákia) élő magyarok is. Magyarországon a rend leginkább ifjúságvédelmi feladatokat lát el, ilyenek a Történelmi és Honismereti Tábor a kanadai II. Rákóczi Ferenc Alapítvánnyal közösen, ezen kívül több cserkésztisztnek és néhány cserkészcsapatnak is fenntartó testülete a magyar preceptoria. Emellett karitatív, valamint a lovagrend magyarországi történetet vizsgáló tevékenységet is kifejtenek.1 Létezik azonban egy másik, a katolikus egyházhoz hű templomos csoport, amely Portugáliában maradt fenn évszázadokon át. A Portóban székelő,
portugál
nagymester
vezetésével
működő
Jeruzsálemi
Templomos Lovagrendről van szó. Ez a rend szintén jelen van Magyarországon az 1990-es évek eleje óta. A magyar nagyprior jelenleg P. Nagy Károly várpalotai esperes-plébános. A rend jelenleg 80 magyarországi lovagot számlál, akik két priorátusban szerveződtek és alkotják a magyar nagypriorátust, melynek székhelye Várpalota. A rend a keresztény értékek védelmét, a jótékonyság gyakorlását, és az elesettek segítését tekinti fő feladatának.2
1 2
www.templomosok.hu Protokoll, egyetemi jegyzet (2004)
76
5.5 A Szent István Lovagrend
A magyar keresztény lovagi eszmény, illetve lovagság szervezeti alapjait Szent István Király vetette meg, aki 1018-tól kezdve létesített zarándokházakat hazánkban és külföldön is, Rómától egészen Jeruzsálemig. A szentistváni alapítást II. Géza, a második lovagkirály Szent István (Keresztes) Lovagrenddé segítette Jeruzsálem és Esztergom központokkal, s mely rendet III. Sándor pápa, a többi jeruzsálemi keresztény lovagrenddel azonos módon és időszakban elfogadott.1 A Stefanita Rend talpra állt a tatárjárás után, azonban a török hódítással működése megszakadt. A rendszerváltozás idején érlelődött meg a rend felújításának gondolata, ami azonban a több mint négyszáz éves megszakítottság miatt speciális feladat volt. dr. Paskai László bíboros, Esztergom-budapesti érsek 1993. augusztus 20-án engedélyezte egyházi magántársulatként a Szent István Lovagrend működését. A lovagrend élén a nagymester áll – jelenleg dr. Ferencz Csaba -, őt követi a kilenc mester, majd a lovagok, a tagok és végül a rend várományosai. A rendnek jelenleg 70 tagja van, központja a Szent István bazilika altemplomában, a Szent Jobb kápolnában van. Működik már csoportjuk Észak-Amerikában és Erdélyben is. Fővédnökük a mindenkori esztergomi érsek. A lovagrend tagjai minden év augusztus 20-án a lovagrend zászlója alatt felvonulnak a Szent Jobb körmeneten, jellegzetes palástjukban, lovagi kereszttel a nyakukban. Karitatív tevékenységükről néhány szó: jótékonysági koncerteket szerveznek; segélyszállítmányokat juttatnak el Erdélybe; reménytelen
helyzetbe
jutott
embertársainknak
segítenek
közüzemi
számláik
kifizetésével, de előfordult már az is, hogy egy súlyosan beteg hölgy repülőjegyét fizették ki, akit csak egy speciális mexikói klinikán tudtak gyógykezelni. Humanitárius tevékenységük elsősorban Kárpátaljára koncentrálódik, hiszen az ottani magyarok vannak a legnehezebb helyzetben. Néhány évvel ezelőtt például zongorákat vásároltak egy zeneiskolának, amit hangszerekkel együtt elmosott az ár.2 Közhasznú szervezetként pedig megkezdte működését a Stefanita Szeretetszolgálat Alapítvány, a rászorulók, elsősorban az egész Kárpát-medencében élő magyar nélkülözők szociális támogatására.
1 2
http://hexa.hcbc.hu/stefanitalovagrend Fogarassy Attila (2003): Szent István mai lovagjai
77
5.6 A Szent György Lovagrend Magyarországon Visegrádi történészek 1990-ben határoztak a legrégebbi, magyarországi alapítású világi lovagrend újjáélesztéséről. A lovaggá ütés szertartását előzetes szentmise után – ünnepélyes keretek között – a visegrádi királyi palota lovagtermében végzik az 1326-os alapítás helyén. 1996-ban a rendet közhasznú szervezetté nyilvánították. Rendi alkotmányát a régi szellemben, de a 20. század végi követelményeknek megfelelően alkották újra. Ennek megfelelően a lovagrend tagjai több
területen
is
tevékenykedhetnek,
úgymint:
hagyományápolás,
történelmi
évfordulók, események megünneplése, tudományos összejövetelek szervezése, a középkori kutatások elősegítése és publikálása, oktatás, ismeretterjesztés, lelki gondozás, karitatív tevékenység, segélyszállítmányok és adományok gyűjtése. Van olyan
év,
hogy
3-4
millió
forint
értékben
végeznek
karitatív
munkát.
Kárpátaljára rendszeresen visznek könyvet, ruhát, ilyenkor ételt is osztanak Kaposváron. A Szent György Lovagrendbe azonban csak meghívásos alapon lehet bekerülni, és évente csak egy taggal bővítik létszámukat. Bár vannak tagjai Európában mindenütt, a legnagyobb priorátus hazánkban, Somogyban van, amely 25 tagot számlál. A rend kancellárja Cseke László.1
1
http://lovagrend.nickmann.hu/
78
6 Befejezés 6.1 Összefoglalás A középkori Európában a lovagon a páncélos, karddal küzdő hivatásos lovas katonát értettük. Ezek a lovagok gyakran az uralkodók katonai kíséretében álltak, akik szolgálatukért hűbérbirtokot kaptak a királytól. Rangjukat a hűbérbirtokkal együtt utódaik örökölték. A lovagok a XI. századtól lovagrendekbe szerveződtek. Ezen rendek élén a nagymester állt, rajta kívül pedig választott vagy kinevezett tisztek – például kancellár, nagyprior – vezették a szervezetet. A lovagrendek alapításukat tekintve egyháziak és világiak lehetnek. Az egyházi lovagrendek a keresztes háborúk idején alakultak, akik az elfoglalt területeken a zarándokok védelmét látták el. Emellett a foglyok kiváltása, a betegek ápolása is feladatuk része volt. Az egyházi lovagrendi tagok a lovagi eskü mellett szerzetesi fogadalmat is tettek. A lovagi eskü a keresztény hit és az egyház védelmét, a gyengék és elesettek oltalmazását, valamint a pogányság elleni fegyveres küzdelmet foglalta magába, míg a szerzetesi fogadalom a szegénység, a nőtlenség, és az engedelmesség hármasát jelentette. A lovagi szertartások legfontosabbika a lovaggá ütés, amely meghatározott keretek között zajlott. A legjelentősebb egyházi alapítású lovagrendek a középkorban: a Templomos Lovagrend a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend a Német Lovagrend és a Szent Sír Lovagrend A világi alapítású lovagrendek tagjait a középkorban két csoportra oszthatjuk: az előkelők, a király kíséretének tagjai, akik maguk is hűbéresek, illetve a vár lovagjai, akik egy- egy nagy hűbérúr katonái voltak. A dolgozatomban szereplő világi lovagrendek: az első magyar alapítású világi katonai rend, a Szent György Lovagrend az ország előkelőit tömörítő Sárkányos rend vagy a Szent István rend
79
A lovagrendek fénykora a keresztes hadjáratok időszaka a XI.- XVI. század. Ekkor egy sajátos európai lovagi kultúra is kialakult, amely a lovagi életformára és eszményekre épült, alkotásai pedig az irodalomban és a zenében is megjelennek. A lovagrendek egy része az újkor elején megszűnt vagy tevékenysége félbeszakadt. Más részük azonban napjainkig fennmaradt, illetve újjáalakították őket. A korunkig fennmaradt lovagrendek fő feladatuknak a keresztény szellemiség nevében a jótékonykodást tekintik. Így a máltai lovagrend a világ egyik legnagyobb szeretetszolgálatát tartja fenn. Összefoglalásul megállapítható, hogy az egyházi lovagrendek címereinek fő motívuma nem véletlenül a kereszténység legszentebb ereklyéje: a kereszt. A középkori keresztény hagyományok pedig új tartalommal, a mának megfelelően születnek újjá a napjainkban működő rendek tevékenységében.
6.2 Zárszó Az elmúlt évszázadok nem tudták teljesen elfeledtetni a lovagság emlékét. Ez a téma a mai világban is aktuálissá vált, dolgozatom ennek eredményeképpen született meg. Szerettem volna tisztább képet nyújtani az olvasó felé, kik is a modern idők lovagjai. Napjainkban a lovagrend tagjainak legfőbb feladata, hogy megmutassák, a lovagi erényekre - ha más formában is - de a modern világban is szükség van, és segítségükkel képesek lehetünk pozitív irányú változásokra. A lovagok most tetteikkel tűnnek ki a szürke hétköznapokból, és mindezt úgy, hogy nem hivalkodnak lovagi akcióikkal. Bár a rendek működése külsőségeiben, rítusaiban nyilván nem nélkülözi a formalitásokat, tartalmát a tagok elköteleződése, és vállalt életformája adja. A lovagság gondolata napjainkban egyébként is annyira népszerű, hogy már az elnevezés is vonzó különféle célok eléréséért szerveződött civil társaságok számára. A szó szoros értelmében vett lovagrendeken kívül számtalan társulat működik „lovagrend” néven, elég, ha a hazai és nemzetközi borlovagrendekre vagy sajtlovagrendekre gondolunk. Arra a következtetésre jutottam, hogy a mai lovagok a protokolláris fogásokat illetően hasonlóan járnak el, mint elődeik. Elég csak a lovagrendi kitüntetések, jelvények átadására gondolnunk, melyek napjainkban is a diplomáciai kapcsolatok felvételére tett jól bevált gesztusként maradtak fenn. De példaként említhetem a nagymesteri látogatásokat, vagy a külföldi állampolgárok tagként való felvételét a
80
magyar rendekbe. Összejöveteleiken rendszeresen megjelennek nagykövetek, katonai attasék, és diplomaták, tagjaik között pedig számos nemzetközileg is elismert személy fordul elő. Jelen korunk kormányainak talán nagyobb figyelmet kellene szentelniük ezeknek a lovagrendeknek, támogatni őket elismertségükben, hogy diplomáciai szerepük, és így nemzetközi szerepvállalásuk fajsúlyosabb lehessen. Úgy gondolom a magyar állam is sokat tehetne ennek érdekében. Ha felismeri, hogy konkrét esetekben milyen érdemi munkát tudnak végezni ezek a rendek és szervezetek, összefogásuk megkönnyítheti az országon belül és kívül zajló diplomáciai, humanitárius és karitatív tevékenységet. A dolgozat elején tett megállapításom beigazolódni látszik, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország más államok általi megítélésében egyre fontosabb
szerepük
kapcsolatrendszerükkel
van
a
hatékonyan
lovagrendeknek. járulnak
hozzá
Tevékenységükkel a
kétoldalú
és
kapcsolatok
fejlesztéséhez, a magyar állampolgárok külföldi érdekvédelméhez, illetve a külföldön élő magyarsággal való kapcsolattartás elmélyítéséhez. A humanitárius és karitatív munka, valamint az emberekért tenni akarás, vallástól és politikai meggyőződéstől függetlenül képes a lovagrendeken belül egyesíteni a tagokat, akik így komoly eredményeket érhetnek el. A szegénység, a diszkrimináció, a közöny elleni vagy a jobb életkörülmények biztosításáért indított harc a határokon átnyúló együttműködés, a külföldi segélyakciók és adományok révén segít hazánk kedvezőbb nemzetközi megítélésében. Úgy gondolom, ezek a pozitív visszajelzések is hozzájárulnak diplomáciai kapcsolataink élénkítéséhez.
81
7 Felhasznált irodalom
Bolberitz Pál (2007): A Máltai Lovag küldetése in Máltai Hírek, 2007. június, XIII. évf.,2. szám Décsi Katalin (1990): Diplomáciai kapcsolat a Máltai Lovagrenddel, in Népszava, 1990. június 14. Dicsőség Érdemrend (2007), in Diplomata, 2007, 4.sz., 41p Dr. Pályi Gyula (1989): Kapcsolatunk a Máltai lovagrenddel, in Magyar Nemzet, 1989 okt-dec Dr. Reiszig Ede: A jeruzsálemi Szent János Lovagrend Magyarországon (1925), Budapest, Nemesi Évkönyv kiadó Dr. Wolfgang Tarnowski: Lovagok (1990) Tesslof és Babilon Kiadó, Budapest, 1994 Fekete Károly, Gyarmati Ildikó, Dr. Gyenes Levente, Dr. Görög János, Dr. Kahler Frigyes, Kósa Diana, Lacházi László, Dr. Sulányi Péter, Dr. Vámos Lászlóné: Protokoll, egyetemi jegyzet (2004) Magyar Protokollosok Klubja Országos Egyesület, 2004 Fogarassy Attila (2003): Szent István mai lovagjai, in Vörösvári Újság, 3. évf. 1.sz., 2003 január Georg Kugler: A középkori lovagrendektől a modern érdemrendig (fordította: Gabos Erika) in Tanulmányok Budapest múltjából, 2001, 29.sz. 81-87p Gömbös Tamás: A szerzetes és lovagrendek címerei és viseletei: a protestáns egyházak jelképei, a szentek jelképes ábrázolása címerekben (1993) Tellér Kiadó, Budapest, cop. 1993 Gyapay Dénes (1990): Diplomáciai kapcsolatfelvétel a Máltai Lovagrenddel in Magyar Hírlap, 23. évf., 138. szám, 1990. június 14 Harald Kleinschmidt: A nemzetközi kapcsolatok története (1998) Ford.:Magyar István, Budapest, Athenaeum 2000 Kiadó, 2001 King, Edwin J.: The Rule, Statues, and Customs of the Hospitallers, London, Methue, 1934 Kocsi Tibor (2004): A Máltai Lovagrend oklevelét hatmillióért adták el, in Népszava, 2004.július 16. Lovaggá avatási ünnepség (2007), in Diplomata, 2007, 11.sz., 26p
82
Magyar Lovagrendek ma (2002), in Historia, 2002, XXIV. évf., 4.sz., 30p Máltai Hírek XIII. évf. 1. szám 2007. március Máltai Lovagavatás (2005), in Diplomata, 2005, 7.évf., 7-8.sz., 30p Marjai Imre: A kereszt és a kard lovagjai (1990) Új Nap Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1990 Rózsa B. György (2007): Lovagkór, in Heti válasz, VII.évf., 39. szám, 2007.09.27. Shepard, Jonathan: Knighthoods of Christ, in Journal of Ecclesiastical History; Oct 2008, Vol. 59 Issue 4 Sinclair, K.V.:The Hospitaliers’ Riwle, London, Anglo-Norman Text Society, 1984 Török József (2007): A nyolcágú kereszt jegyében, in Élet és Tudomány, 2007/35. Török József: Szerzetes és lovagrendek Magyarországon (1990) Panoráma, Budapest, 1990 Trencsényi Zoltán (2003): Rend a lelkük, in Népszabadság, 2003 szept. Veszprémy László (2006): Keresztes lovagrendek: Fekete, fehér és vörös kereszt, in Rubicon, 2006 17.évfolyam 8. sz., 42p Zombori István: Lovagok és lovagrendek (1988) Kozmosz Kv., Budapest, 1988
Internetes források: Figyelőnet(2008),http://www.fn.hu/auto/20080903/lovagrendi_rendszamok_ugyeben_n yomoz/, 2009. március 14., 1:30:17 http://franka-egom.ofm.hu/irattar/szent_lazar_uw_hu_2009/fejezetek/02_tortenete.htm, 2009. május 2., 17:59:33 http://hexa.hcbc.hu/stefanitalovagrend/, 2009. március 4., 18:07:19 http://hu.wikipedia.org/wiki/Kardtestv%C3%A9rek_rendje, 2009. április 18., 23:17:46 A Külügyminisztérium közleménye (2008) http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Szovivoi_nyilatkozatok/Lovagrendek_080 909.htm,2009.03.7., 17:56:06 Lakatos Sarolta: Máltai insigniák, http://jam.nyirbone.hu/konyvtar/web-konyv/nuiz-konf/Lakatos.html, 2009. március 7., 17:43:37 http://lovagrend.nickmann.hu/, 2009. március 4., 17:17:10 83
http://lovagterem.gportal.hu/gindex.php?pg=18374192, 2009. március 20., 1:23:49 http://www.maltalovagjai.hu/ 2009. május 1., 18:12:27 MTI (2009. február 9.): http://www.mno.hu/portal/614850, 2009. március 14., 1:56:36 MTI(2009):http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=OnlineCikk.asp&ArticleID=1 185003, 2009. április 30., 12:58:44 http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi?docid=A0900039.KOR, 2009. május 2., 19:50:03 http://www.oessh.katolikus.hu/, 2009. május 2., 15:11:23 http://www.orderofmalta.org/site/struttura.asp?idlingua=5, 2009. április 25., 18:11:07 Osváth György (2009), http://www.mmlsz.hu/index.php?option=com_frontpage&Itemid=1, 2009. április 14., 22:17:18 Rácz Piroska(2007): A keresztes háborúk - 1. rész, http://www.dakle.hu/tortenelem/szent_haboru_isten_neveben_1_resz.html , 2009. március 7., 16:40:50 http://www.saint-lazarus.org/index_association_hu.php, 2009. május 2., 15:10:50 http://www.szentjanoslovagrend.hu/index.shtml, 2009. március 4., 18:08:30 http://www.templomosok.hu/, 2009. március 4., 17:16:54 Visnovitz Péter (2008): Saját szigetről álmodnak, http://www.origo.hu/itthon/20081008-lovagrendek-magyarorszagon-lovagi-cimekkaritativ-tevekenyseg-maltai-lovagrend-es-tarsai.html, 2009. március 7., 17:54:03
84
1. számú melléklet
Interjú 1. Kérem mutassa be, hogyan került kapcsolatba a lovagrenddel, illetve, hogy jelenleg milyen szerepet tölt be a rend életében! 2. Mit tart a lovagrend legfontosabb feladatának? 3. Milyen sikereket, eredményeket tudhat maga mögött a lovagrend? 4. Milyen a légkör a lovagrenden belül, milyen kapcsolatot tart fenn Ön a lovagokkal? 5. Milyen kapcsolatot tartanak fenn a többi magyar, illetve külföldi lovagrenddel? 6. Hogyan értékeli a rend helyzetét, elismertségét Magyarországon? 7. Milyen kötelezettségeknek tesz eleget külföldön, illetve milyen gyakran teszi ezt? 8. Mit gondol napjainkban mi a létjogosultsága a lovagrendeknek? 9. Mely államokkal tartanak fenn diplomáciai kapcsolatot, és hogyan történik a kapcsolatfelvétel? 10. Kérem mutassa be, milyen magas szintű protokollt gyakorolnak a renden belül? 11. Miben látja a lovagrend jövőjét, és mit gondol, hogyan lehetne még fejlődniük? 12. Ön miért tartja fontosnak lovagrendi tagságát?
85
