LIX. évfolyam, 11. szám TARTALOM

LIX. évfolyam, 11. szám

2014. november TARTALOM

KOcsIs PéTeR Isten éltette sokáig ...................................................................................................................... 1217 BOhuMIL hRABAL eltévedt angyal (Balázs Andrea fordítása) ........................................................................ 1218 KOcsIs PéTeR (Václav Kadlec nyomán) Bohumil hrabal irodalmi korszakolása ............................................................................ 1230 KOcsIs PéTeR Az átlényegült idõ tükrében .................................................................................................. 1233 JáchyM TOPOL Az antiglobalizációs részecske (Kocsis Péter fordítása) ............................................ 1239 Václav havel levele hrabalnak ....................................................................................................1241 Václav havel köszöntõje hrabal 80. születésnapja alkalmából (Kocsis Péter fordítása) ....................................................................................1242 VácLAV hAVeL Bohumil hrabal elbeszélései (Körtvélyessy Klára fordítása) .................................. 1243 egOn BOndy Bohumil hrabalról (Kocsis Péter fordítása) .................................................................. 1250 PePA ČeČil Rövid vallomás (Kocsis Péter fordítása) .......................................................................... 1252 VLAdIsLAV MeRhAuT gombászások hraballal (Kocsis Péter fordítása) ........................................................ 1254 MILAn KundeRA Viszály és találkozás (n. Kiss Andrea fordítása) ............................................................ 1259 hrabal gépirata ..................................................................................................................................1260 BOhuMIL hRABAL Változatok a Gyönyörû biciklista lány témára (Balázs Andrea fordítása) ........................................................................................ 1265

KOcsIs PéTeR gyöngéd gyávaság vagy gyáva gyöngeség? cenzúra és öncenzúra hrabalnál ........................................................................................................................................ 1268 Belépni annyi, mint meghalni .................................................................................................. 1283 * A lapunkban közölt fotókat Tomáš Mazal, Vladislav Merhaut, Kocsis Péter készítette. Az archív képekért köszönet Tomáš Mazalnak. Látogasson el a honlapunkra: www.nagyvilag-folyoirat.hu

A nagyvilág támogatója

nemzeti Kulturális Alap

Kocsis Péter

Isten éltette sokáig… száz esztendeje született Bohumil hrabal. A Nagyvilág ezzel a számmal tiszteleg a világhírû cseh(szlovák) író emlékének. Összeállításunkban két olyan írás is szerepel tõle, melyet magyarul még nem olvashattunk. Az egyik egy „filmnovella”, amelyet annak idején Jiří Menzelnek is felajánlottak hrabal barátai, õ azonban éppen az Õfelsége pincére forgatásával volt elfoglalva. A másik írás pedig világpremiernek is mondható, amennyiben még csehül sem jelent meg! Mellette közöljük az eredeti gépirat fakszimiléjét is, amiért külön köszönet illeti Tomáš Mazal urat. egy külön fejezetben egykori barátai, kortársai emlékeznek az íróra, itt olvasható Václav havel hrabalról írt esszéje, amelynek eredetije 1956-ban jelent meg, szamizdat kiadásban, valamint egy köszöntõ levél, melyet az egykori cseh köztársasági elnök írt hrabalnak 1994-ben, az író nyolcvanadik születésnapja alkalmából. szót ejtünk még hrabal aktualitásának kérdésérõl, irodalmi korszakairól, valamint hosszabb tanulmányt közlünk egy kényes témáról: a cseh(szlovák) író és a cenzúra viszonyáról. Zárszóként egy tematikus kollázzsal tisztelgünk hrabal emlékének, amelyet különleges, Magyarországon most elõször közzétett fotókkal illusztrálunk. számunk összeállításához nélkülözhetetlen segítséget nyújtott Tomáš Mazal, hrabal hagyatékának egyik fõ gondozója. neki köszönhetjük a már említett gépiraton kívül a különszámban közölt fényképek többségét is. Bohumil hrabal csehországi tisztelõinek egy csoportja a „gyöngyhalászok” nevet választotta magának, utalva ezzel az író egyik könyvére, melynek címe: Gyöngyök a mélyben. Összeállításunknak köszönhetõen talán Magyarországon is növekszik majd a hrabalt kedvelõ „gyöngyhalászok” népes tábora…

1217

BoHUMiL HrABAL

eltévedt angyal Filmnovella

A filmnovella fordítása során több olyan tárgyi eltérés is felvetõdött, ami – különösen a magyar közlésnél –, megjegyzést igényel. A történet Budapesten játszódik, és filmes, tehát képi megjelenés szándékával is készült. Hrabal mûvében a Budapestrõl alkotott kép inkább összbenyomás, a mûvész nem foglalkozik a tárgyi pontossággal. A magyar reáliák Hrabal filmnovellájában akár komplett elemzés tárgyát is képezhetik. Csak a legfontosabbakat említem: Csehül chrám svatoštěpánský, azaz Szent István-székesegyház, számunkra egyértelmû, hogy a Halászbástya szomszédságában lévõ templomról, azaz a Mátyás-templomról van szó. Könnyen lehet, hogy egy régi csehszlovák útikönyvben tévesen így szerepelt, mert ezzel a jelenséggel a nyolcvanas években tolmácsként többször találkoztam. A csehül svatoštěpánská koruna, azaz Szent István-korona néven szereplõ Szent Korona, illetve a koronaékszerek Hrabal elbeszélésében a Mátyás-templom múzeumában találhatók, ami a magyar kultúrtörténet szempontjából tárgyi tévedés, mivel a kincseket, miután visszakerültek Magyarországra, a Nemzeti Múzeumban õrizték, majd a Parlamentbe kerültek. Érdekesség, hogy a cseh koronaékszereket a prágai Szent Vitus-székesegyházban õrzik, ami helyzeténél fogva (fent van a várban) inkább megfelel a Mátyás-templomnak. Hrabal képzeletében tehát valószínûleg egybemosódtak ezek a tények, akár szándékosan is. A Szent Koronáról írva Hrabal tíz aranyláncon függõ drágakõrõl ír, valójában azonban csak nyolc darab van. Tehát Hrabal tett hozzá két ékkövet. A harmadik ez a filmnovella, amivel megajándékozta a magyar kultúrát. Balázs Andrea TáVOLságI AuTÓBusZ, közeledik az országhatár, a társasutazás tagjai abbahagyják a nótázást, társalgást, szögesdrót, talán a senki földje. éjfél van, megáll a busz, államhatár, útlevél-ellenõrzés. Katonák, vámosok, TIR-kamionok, nyomott hangulat. Az egyenruhás határõr végigjárja a buszt, egyik utastól a másikig, rápillant az útlevélre, majd az utasra. Lássuk csak, nad’a arcképe az útlevélben, és ilyen az igazi. hát ez mi? Az útlevélben sötét a haja, itt pedig egy szöszke ül? nad’a: új életet kezdtem, új a frizurám is! határõr: visszaküldhetném, a hajának is egyeznie kell a képpel. ugye tudja, hogy nem engedjük át a határon azokat se, akiknek a képen hosszú a hajuk, de levágatták? A határõr magánál tartja az útlevelet, és folytatja a vizsgálatot. 1218

Leszáll a buszról, felszáll a vámos… Visszafelé jövet mindent, amit vesznek, be kell jelenteniük, az elõírásokat be kell tartani… Oda van írva, mit nem hozhatnak… Felszáll a határparancsnok, és vele a határõr, nad’a visszatartott útlevelével. A parancsnok szigorú: Miért más a haja?! nad’a: meghalt valaki, akit szerettem... A parancsnok tekintetével a derûs, finom arcocskát kutatja, ami inkább mosolygó álarchoz hasonlít. Visszaadja az útlevelet, meghajol. A busz elindul, a sorompók felnyílnak, villany lekapcsolva, a társasutazás tagjai aludni készülnek, kivilágított, kihalt, takaros falu, a nad’a mögött ülõ fiatalember elõveszi a gitárt a tokjából, néhány akkord, szemlátomást profi, vágyódó, bánatos spanyol dallam... a fiatalember halkan rákezd... Manuel Iglesia... Prága, Mária Terézia korabeli kórház, ijedt betegek, kórházi segédápoló, összetolja a fehér paravánt, mögötte egy halott fekszik, a segédápoló megfogja a lepedõ sarkait, összecsomózza, aztán ráteszi a holttestet egy rozzant vaskocsira, nad’a érkezik ápolónõi öltözékben, virágokat rak a lepedõre, a virágok leesnek, a csomókba dugja õket, zötyög a kocsi, majd lifttel leereszkedik az átjáróba, éjszaka van, a fej kidudorodik a lepedõbõl, fölötte kerek óra lóg, óriási óra. A busz a hajnali Budapesten halad, át a külvárosokon, sokasodnak a járókelõk, az emberek, buszok, autók egyetlen áradattá duzzadnak. Az autóbusz fele fiatalokból áll, tréfálkoznak, féktelen nevetésben törnek ki. A busz megáll a rakparton. Az idegenvezetõ tájékoztatót tart: A szállodát csak kettõtõl lehet elfoglalni, addig egyénileg sétálhatnak, vásárolhatnak... A csomagjaikat hagyják itt, tehát kettõkor találkozunk! A fiatalok egy csoportja fürdõruhát visz magával, a széchenyi fürdõ mellett döntöttek, a házaspárok a vásárcsarnokot választják. nad’ához társul egy idõsebb, divatosan kikészített dáma, belépnek a duna-parti vásárcsarnokba. Az elsõ döbbenet, gyönyörû zöldség, gyönyörû hús, sorállás csülökért, disznófejért, karajért. egy bisztró, és újra ritmikusan zöldség, hús, kolbászfélék, kacsa, csirke, üvegmedencék megtömve élõ pontyokkal és compókkal, gumicsövek vízzel és oxigénnel, a halak ferdén helyezkednek, kidülled a szemük, friss vízért kapkodnak... A nad’ához csapódott dáma arról beszél, mit nem lehet kapni Prágában, milyen sorok állnak, koszos a zöldség, fel van háborodva... nad’a dermedten áll az élõ halas bolt elõtt... Kórház a Károly téren, nad’a utasításokat ad az ápolónõknek, a belosztályra megy, nyolc és tizenkét ágyas kórtermek, a nõvérek megfordítják, megmosdatják a magatehetetlen betegeket, nad’a beköti az infúziót, a betegekkel beszélget... egy kövér páciens fenyegetõzik... ha meggyógyulok, hát én eljövök ide egy dupla sörrel, olyan biztos, mint ahogy fuvaros vagyok a sörgyárnál... nad’a bólogat, a sarokban nyurga férfi fekszik, nemrég jóképû lehetett akárcsak gary cooper, most láthatóan utolsó napjaira készül. nõvérke... hajtogatja, a magácska szeme... de a nõvérke tisztába teszi, majd megfordítja, elviszi a vödröt meg a bélsárral összekent papírvattát... A férfi összeomlik... nõvérke, a magácska szeme... nad’a kimegy a szobából, a folyosón lépdel, szembetalálkozik a professzorral, az megállítja, és szinte vidáman közli... Kapaszkodjon meg, a humorista énekes, g. úr vérképe, akkora anémiát mutat, mint egy ház, fél éven belül exitál. A nad’ához betársult dáma Prága felé rázza az öklét... ha a fiam nem vett volna mosóport Kölnben... 1219

nad’a... az elba mentén? hölgy... a Rajna mentén vagy Velencében... nad’a... a Jizera mentén? hölgy... ön tréfál, márpedig én szeretem a tréfát... Mindketten bámészkodnak a vásárcsarnokban, álmosak, bágyadtak, végre a piac sarkában mosdóra bukkannak. na persze, itt van folyó víz, papírtörülközõ, elektromos kézszárító... nad’a lelkesen locsolja tenyerébõl az arcát, újra és újra, megtörülközik a papírtörülközõvel és az elektromos kézszárítóval, aztán a tükör elõtt álldogál, kezében rúzs, az ajkait csücsöríti... Mögötte nyílik az ajtó. nad’a belép az osztályra, ahol az anémiás betegek fekszenek, a vázákban virágok, a folyosón két fiatalember sétál, arcuk pírban ég, fiatalok, de a szemük fénytelen, szomorú. nad’a belép egy szobába, itt csak két ágy van, a sarokban elegáns karosszék, újabb virágok... Az ágyon egy fiatal férfi, beteg, gyönyörû, mint egy kosárlabdázó, mellette egy szomorú nõ, igyekszik mosolyogni: neked hoztam... játék baba, kabalának... nad’a becsukja az ajtót, egy biccentéssel elnézést kér... Páciens a folyosón: nincs is semmi bajom, csak rettentõ gyengének érzem magam... nyílik az ajtó, a szobából kilép a fiatal nõ, gyorsan lépked, kopog a magas sarkúja, de amikor ez elsõ lépcsõre ér, elõveszi a zsebkendõjét és sír, nad’a utána néz, a fiatal nõ lemegy egy emeletet, nagy nehezen kitapogatja a kilincset, arcához tapasztja a zsebkendõt és hangosan felsír, az ajtónyikorgás elnyomja a zokogást, nad’a az ablakhoz lép, a nõ keresztülmegy az udvaron, kopog a cipõje és sír... nad’a bemegy a szobába, a másik beteg biccentéssel köszönti, majd elfordítja a fejét... hogy van? Kérdezi nad’a, és a virágokat igazgatja a vázában... Baj van, nem énekelhetek, nem léphetek fel, kétóránként injekciót kell kapnom, kétóránként... jede zwei stunden... elmosolyodik a férfi: hogy fogják a fiúk végigcsinálni nélkülem? Mi van magával?, szól nad’ához a dáma, megbökdösi a karját, nad’a csak bámulja magát, kezében rúzs, csak nézi magát a tükörben, a budapesti Vásárcsarnok mosdójában... elmosolyodik, köszöni a kérdést, új szájat rúzsoz magának, összedörzsöli az ajkait, egy pillantást vet magára a tükörben, majd a budapesti útitársnõk elhagyják a piacot, eközben még végig kell hallgatniuk, ahogy két házaspár ódákat zeng a Vásárcsarnokról... Az egyik férj hátralép nad’ához és karon fogja: Kérem szépen, én szeretem a libamájat, és Prágában legalább negyedévente egyszer szeretnék libamájat venni, még akkor is, ha háromszáz koronába kerül, csak lehessen kapni, itt háromszázötven forint... semmi más nem kell, csak ez, semmit nem irigylek Budapesten, csak a libamájat! Aztán a nyüzsgõ budapesti Tolbuhin körút, kirakatok, a dáma megáll a nõibundabolt elõtt, kezd hõség lenni, a dáma arról beszél, hogy az európai divat központja düsseldorf, de nekünk, prágaiaknak most Budapest lesz az, micsoda szégyen! Az elsõ köztársaság idején Prága volt a divat második városa, a francia és az angol divatot kombinálták... ah, és drezda, a szászok szeretik a francia divatot, szerették! Persze a májjal kapcsolatban jól mondja az elvtárs, azt mondja az elvtárs, hogy legalább negyedévente egyszer szeretne libamájat venni, akár háromszáz koronát is adna érte. Látta? egész pultok tele libamájjal, Budapesten, pultnyi libamájak... 1220

Kórház, a professzor a dolgozószobájában ül, vele szemben nad’a, a professzor széttárja a karját, jókedvû: Kinek hogy, a halál mindenkinek ott van a sejtjeiben már a születésekor... anémia, máj, vérsejthiány... szétesik a mája... legfeljebb az injekciózás lassíthatja a gyors leépülést... nad’a: de professzor úr, összeomlik a betegünk! Itt jártak a barátai a társulattól... Kétóránként kell injekciózni!, közli az orvos. nad’a: Igen, tudom, mi lenne, ha megpróbálnánk, ott lennék az öltözõjében, és kétóránként beadnám neki az injekciót, akár elõadás közben is... A professzor elkomorul: elõadás közben, de csak Prágában! Próbálja meg, hozzájárulok... ön, ön...? nad’a bólint kétszer, hogy igen, szereti grossmann urat... Az autóbusz Budapest fõutcáin halad, lassít, az idegenvezetõ közli: A szálloda elõtt nem szabad parkolni, szálljanak ki minél gyorsabban. A busz megáll, az utasok kitódulnak, mint egy gyorsított filmen, a sofõr kinyitja a csomagtartót, sebtében elõkapja a bõröndöket, az utasok már viszik is a csomagjaikat, és már jön is a budapesti rendõrség egy tagja, felemeli az ujját... Rendezett a ruházata, mi több, büszke rá, hogy a közlekedésrendészet tagja, öntudatos, ráadásul a rendõrsapkáját tükör elõtt illesztette a fejére... Intésére az utasok a forgóajtón át bevonulnak a parádés szállodába, a sofõr bepattan a buszba és elhajt... A szálloda halljában a társasutazás néhány idõsebb tagja azonnal lecsap a külföldi napilapokra... Frankfurter Allgemeine, Züricher Zeitung, Times... Az idegenvezetõ szétosztja a szobákat, egyezkedés, ki kivel fog aludni, és amikor végre nevetgélések közepette kialakulnak a párok, közli: estig szabad program, vacsora a szállodában, borkóstolóval, kérem, hétre legyenek itt! nad’a elköszön szobatársától, a dámától azzal az ürüggyel, hogy felad egy képeslapot, majd távozik a szállodából, és megy, amerre lát... A kamera nad’a szeme. Bemegy az áruházakba, a lány sosem látszik a felvételeken, csak a megnyíló utcák, üzletek és udvarok, a már világító reklámok, az apró mûhelyek a bérházak udvarán, a kapualjakban keskeny vitrinek, neonfényben kivilágított táskák, máshol cipõk vagy ruhák, játékok, az udvar közepén a kamera mintegy nad’a tekintetével vándorol végig a szecessziós lifteken, a gang szecessziós korlátain, és mintha nad’a beleszeretett volna ezekbe az udvarokba, mintha a fõutcák bérházainak udvarát szemlélné végig, az utcai fronton fényûzõ boltok, de bent a tiszta udvarok mintha pihenõhelyként szolgálnának az ifjú hölgynek, nad’a eközben nem látszik... A kamera megáll egy szecessziós szálloda kávéháza elõtt, bemegy a hotel hungária kávéházba, szecessziós mûemlék... a kamera bemegy a foyer-ba, majd a kávéházba, szecessziós mennyezet, szecessziós falak, szecessziós díszítés, hatalmas üzem, mint három prágai Reprezentációs ház együttvéve, asztalkák, kényelmesen üldögélõ idõsebb emberek újságot lapozgatnak elmélyülten, kávét szürcsölnek grófi mozdulatokkal, néhány külföldi, fiatal amerikaiak farmernadrágban, halk társalgás, irodalmi eszmecserék... és a kamerával szembejön a gitáros a buszból, és megszólítja nad’át: szintén? ez már valami, ezért jöttem ide, e miatt a monstrum miatt érdemes Budapestre jönni... a mûvészek találkozóhelye volt, és ma is az, itt találkoztak a magyar írók és zsidó írók, itt ettek, éltek, társalogtak... A kamera lenéz a kávéházból a hatalmas étteremre, a pincérek mintha lakodalomhoz terítenének, a tükrök megsokszorozzák a 1221

szecessziós mûremeket. A gitáros a lépcsõn halad, a kamera utána, õ magyaráz: Most a toalett mellett megyünk el... tudja, hogy a férfitoalettben kis vállfa van, a mai ember azt sem tudja, minek? A frakkmellényhez kell... és itt, ez a fal pár éve még tele volt rajzokkal és aláírásokkal, minden festõ rajzolt valamit, de aztán lekenték fehérrel, bevonták tapétával, pár híres ember képe, akik itt ültek... Kosztolányi... nézze meg, hogy tudtak nyakkendõt kötni, anélkül egy lépést sem tettek! Kisasszony, ön mosolyog, és közben halálosan szomorú... A kamera a falakat pásztázza, több tucat bekeretezett, színes ceruzaportré híres emberekrõl, már biztosan mind meghaltak, a kamera felváltva nézi a kávéházi asztalokat, karosszékeket és az étterem több tucat asztalát, néhány szótlan pincér mintha ünnepi asztalhoz terítene... de egyáltalán nem lesz sem ünnep, sem esküvõ, itt ez a szokás, minden ebédnél és vacsoránál, ugyanaz a teríték... hall engem, kisasszony, az utolsó nap eladom a gitáromat, és a pénzen veszek egy bõrdzsekit, egy gyönyörû báránybõr dzsekit... és abból a kis pénzbõl, ami marad, meghívom önt ide vacsorázni, mit szól hozzá? érti, eladom a drága gitáromat és megveszem a legolcsóbbat, tudja? Ön mosolyog, pedig belül szomorú, olyan, de olyan szomorú... Vacsora a szállodában, borozó, borkóstolás, magyar Mágnás gulyás. cigányzene, koccintások, nad’a arcán könnyû mosoly, de szívében mély bánat. A cigányprímás ezt megérzi, a zenészek körülveszik és csak neki játszanak... Vágyódó dal, Liszt: Szerelmi álmok, lengõajtó a konyhába, felszolgálók árapálya... Jelenet a semafor színházban, grossmann úr és Šimek úr humorizálnak, ez az õ kabarésorozatuk, a nézõk pukkadoznak a nevetéstõl, isszák grossmann úr szavait, grossmannból sugárzik a szellemesség, a prágai irónia... Kabalababa... nad’a a kulisszák mögött ül egy széken és injekciót készít elõ, a szünetben beadja grossmann úrnak, aki pihen egy keveset, majd vissza a színpadra, és vége, meghajlás, függöny, taps, üdvrivalgás, grossmann úr meghajol a többi színésszel, énekessel együtt... Újra a vacsora a fényûzõ szállodában, a cigányprímás befejezi a bánatos dalt, nad’a ad neki egy százforintost, a szállóvendégek, a külföldiek és a társasutazás résztvevõi tapsolnak, isznak az egészségükre, az utazásra... grossmann úr kijön a semafor színházból, a nézõk várják, de nad’a és grossmann úr beszállnak a mentõautóba, és visszamennek a kórházba, grossmann úr fáradt, de boldog... halászbástya, alkonyat, nad’a a folyosókon sétál, a kis tornyokban szerelmesek sziluettjei, nad’a meghatódva nézi a párokat, lemegy a lépcsõn a hotel hilton éttermének teraszára, elszórtan asztalok, és megint csak itt-ott üldögélõ párok, a szerelem valamennyi fázisában, bármerre néz, mintha vonzaná õket, egyedül üldögél, egyedül iszogatja a poharából a gint tonikkal, mögötte meredeznek a halászbástya kivilágított tornyai, elõtte a Mátyás-templom belemerül a csodálatos estébe, esõtõl tisztára mosott fiatornyok, karcsú támfalak övezik, mintha az egész templomot csontból faragták volna, mintha fehér krétával körülrajzolták volna, és ebben az alkonyatban, miután a nap lement már, de az ég még nem sötétült el, olyan a templom, mint egy fluoreszkáló óramutató, lenyûgözõ látvány... nad’a megfordul, valaki feszülten figyeli, nad’a most látja csak, hogy egyenruhás tiszt, és mint minden magyar egyenruhás, tiszta és rendezett, egyensapkáját mintha most illesztette volna a fejére a tükör elõtt. nad’a mosolyog, 1222

mint mindig, a tiszt az asztalához közeledik és németül megszólítja: Leülhetek? nad’a nem ellenkezik, a tiszt találgatja, honnan jött: Bécsbõl? Münchenbõl? svájcból? Vagy talán svédországból? nad’a felkacag: Prágából! A tiszt meglepõdik, nad’a is meglepõdik, amikor a tiszt szlovákul folytatja: hát ez jó, ne haragudjon, azért szólítottam meg, mert olyan bánatos, olyan elhagyatott... Itt ülhetnék önnel egy kicsit? és nad’a tényleg õszintén örül, hogy a jóképû férfi egy pohár tonikot rendel, meg egy gint tonikkal, a gineset nad’ának a simát magának... Így ül a férfi, hol nad’át nézi, hol az étterem teraszán üldögélõ szerelmespárokat, és megnyílik a lánynak: A templom kincseit õrzöm, tudja? és szlovák vagyok, és szlovák gimnáziumba jártam Békéscsabán, és százhetvenezer szlovák él ott háromszáz éve, tudja? Vallási okokból költöztek át, evangélikusok... de a nagyapám magyar lett, mindig magyarul kellett neki gratulálnunk, különben ránk suhintott volna az ostorával, tudja? Akar szórakozni? Jöjjön, elviszem a Vidám Parkba a szolgálati kocsimmal, jó? ne legyen olyan szomorú... Vidám Park, állatkert, céllövölde, vásári mutatványok, óriáskerék, nad’a a tiszttel egy fülkében a kivilágított város fölé emelkedik, a folyón kivilágított gõzös, a Városligetben kedélyesen korzózó emberek, gigantikus hordó forog, az emberek elesnek, nad’a a tiszttel, az tanácsokat ad, hogyan menjen végig a hordó belsején, elvarázsolt kastély, nad’a mindenben benne van, de aztán újra dermedten bámul, olyan dermedten, hogy a tiszt a szeme elõtt integet, térjen már magához, térjen vissza oda, ahol van... aztán a siklópálya, kétszemélyes csónak, mint egy mûlesiklóról leszáguld, és a vízre érkezve nagyot csobban a medencében, a víz mindig kifröccsen, mert a csónak szinte lezuhan, rémült visítások, valódiak vagy színleltek... A tiszt jegyeket vesz, nad’a elhárítja, kéri, hogy a férfi egyedül menjen, majd nézni fogja. A tiszt tréfásan kicsikar egy ígéretet a lánytól, hogy ugye nem szökik meg. Lifttel felmegy az építmény tetejére, amikor rákerül a sor, beül a csónakba, amiben már egy terebélyes asszonyság ül, a csónak meredeken lesiklik. nad’a közvetlenül a medence szélénél áll, a csónak a tiszttel a terebélyes asszonyság súlya miatt túlságosan felgyorsul, a kiszolgáló személyzet egy szerkezettel, hosszú rudakkal és áttétekkel éles kanyarba tereli a csónakot, hogy ne repüljön ki a medencébõl, a csónak jókedvûen megáll, de kanyarodás közben fölcsapja a vizet a magasba, nad’a csuromvíz... A tiszt kiszökken a csónakból, igyekszik még a sapkájával is lesöpörni nad’a ruhájáról a vizet, sûrû fekete hajtincsei kibomlanak, nad’a megborzong a hidegtõl, a tiszt ráadja egyenzubbonyát, a szolgálati kocsihoz vezeti nad’át, már bent is vannak az autóban... Meg kell szárítanom, magammal kell vinnem, bízik bennem? nad’a bólint, vacog a foga, a tiszt... elviszem magammal a templomba, szolgálatba... Félhomály, a templom csontszerû csipkézete belenyúlik az éjszakába, valahol egy óra tizenegyet üt. Két alak a kapunál, az egyik kinyitja a zárat, felcsavarja a villanyt, és nad’a belép, mögötte a tiszt. Bent vannak, a templom halvány szórt fénnyel megvilágítva, valahol fent, az oszlopokon zászlótartók, a zászlók látomásszerûen lógnak a mennyezet magasából, mint egy pompás ünnepségen. Megvilágított oltár. nad’a mintha most eszmélne fel, szétnéz, elõször elámul... A tiszt ránéz, mosolyog, könnyed kézmozdulattal jelzi, hogy most jön még csak a java. elõrekéredzkedik, végigmegy a templomon, fel egy szûk kanyargós lépcsõn, bekapcsolja a neonvilágítást, a 1223

lépcsõfordulókban gyönyörû gótikus szentszobrok. A tiszt továbbmegy, belép a refektóriumba, ahol elszórtan újabb szobrok és képek, fölkapcsolja a lámpát a fõrefektóriumban, a konventben, és belép, nad’a utána... A tiszt megszólal szlovákul: ezt a birodalmat õrzöm egész éjszaka... a blokkolóórába helyezi kártyáját, és beüti az érkezését... Aztán bekapcsolja a kisrádiót, az ABBA együttes szép, szinte szertartásos zenéje szól... nad’a lejjebb csavarja a hangerõt.... a tiszt kinyitja a szekrényt, és kivesz belõle egy hosszú, fehér inget, régi, fehér papi öltözék, mintha régi, hímzett függönyökbõl varrták volna... nad’a kibújik a ruhájából, a tiszt eltûnik, körbejárja az épület tompa fénnyel megvilágított függõfolyosóját... nad’a felölti a papi ruhát... csak ekkor néz szét a refektóriumban... A falak mentén vitrinek állnak, felülrõl neonfénnyel megvilágítva, az ABBA énekesnõje a hordozható rádióban a „Kiss is for me”-t énekli... az üres falakhoz odatolt vitrinekben dalmatikák és pluviálék, elmúlt évszázadok gyönyörû miseruhái, püspöki, érsek-dékáni és ünnepi öltözékek, és most ezek a ruhák gyönyörûen hímzett hátukat mutatják, mintha fej nélkül itt térdepelnének a papok, a falnak fordulva... ünnepélyesen, mintha éppen levágták volna a fejüket... nad’a körbesétál és megnézi a vitrineket, olykor megáll, nagydarab pap lehetett, akinek a ruháját felvette, fel is kellett fognia a hosszú, hímzett inget... Lépések hallatszanak, megérkezik a tiszt, összedörzsöli a tenyerét, rápillant nad’ára, nad’a a sarokban ül egy bársony karosszékben, és már megint szomorú, habár bánatosan mosolyog... A tiszt odalép a falhoz, megnyom egy gombot, a sötétbõl feldereng egy megvilágított vitrin, a vitrinben brokátpárnán ott a királyi korona, mellette az országalma, és a korona másik oldalán a királyi jogar... A tiszt megszólal: ez a szent Korona a koronaékszerekkel, ezeréves... nad’a fölemelkedik és ámulva nézi az egyszerû koronát, a ferde kis kereszttel a tetején, aranyláncon függõ drágakövekkel az oldalán, a párnára helyezve. A tiszt elõhúz egy kulcscsomót, kinyitja a vitrint, gyöngéden karon fogja nad’át és hátravonja, hogy foglaljon helyet a bársonypárnás, bársony karfás ülõhelyen, majd ünnepélyesen felemeli a királyi koronát és nad’a fejére helyezi, nad’a megrémül, de belemegy a játékba, hálásan elmosolyodik, a tiszt ezután nad’a egyik kezébe adja az országalmát, a másikba a királyi jogart. Õt is elkápráztatja, meglepi, amit tett, hátralép és úgy találja, hogy amit lát, csodálatosan szép, elmegy a múzeum trifóriumába, és egy nehéz csiszolt üveg tükörrel tér vissza, letámasztja, és nad’a belenéz a tükörbe, de nincs megelégedve azzal, amit lát, odaadja a tisztnek az országalmát és a jogart, hogy fogja meg, az elõbb leteszi a tükröt, majd a lány ölébe helyezi az országalmát és a jogart, felemeli a tükröt, és nad’a a saját elképzelése szerint helyezi fejére a koronát, megigazítja a haját, újra kézbe veszi a koronaékszereket és így szól: életemben most ér másodszor ekkora megtiszteltetés, elõször akkor ért, amikor injekciót adhattam egy lassú halálra ítélt embernek, három hónapon át minden este elkísértem a színházba, és három hónapon át minden este, elõször egyszer, aztán kétszer kellett neki injekciót adnom elõadás közben, hogy meg tudja nevettetni az embereket, az utolsó hónapban pedig bejött a díszletek mögé, hogy adjak neki nyugtató injekciót, és én nagyon beleszerettem, és azt hiszem, õ is belém, akkor, amikor a semafor színházban az utolsó injekciót beadtam neki, mert azután már csak velem volt, bent a kórházban csak velem, ápolónõ vagyok, egyszerû ápolónõ, hogy lássam, amint lassan 1224

meghal... az utolsó három napon már azt sem kérte, hogy vele legyek, magához vette az ezüst Krisztust, úgy halt meg, ezüst Krisztussal az arcánál, kabalababa, mosolygott, éppen úgy, ahogy én is mindig mosolygok... ez a múlt hónapban történt... A tiszt, miután az ABBA befejezte a szertartást, megszólal: én sem vagyok jobb helyzetben, autóbalesetben meghalt a feleségem, van egy kislányom... és valahogy elsõ látásra beleszerettem magába, olyan a mosolya, mint a feleségemnek volt... olyan jó, hogy itt van... holnap szabadnapos vagyok, nincs kedve eljönni hozzánk? Békéscsaba közelében lakunk, egy szlovák faluban, szerintem örülne, ha látná, hallaná a helyieket beszélni, találkozna anyuskámmal, kislánykámmal... meg aztán, tudja, milyen szép, ha virágzik a puszta? Amerre csak néz, apró virágok, mintha függönyt szárítana a szél, az egész földet beborítják és lebegnek... de a kislányom már magyarul beszél, inkább magyarul... nem is tudom, miért, három nemzedék, és Békéscsaba környékén is magyarul fognak beszélni... nem tudom, miért, de már én is inkább magyarul beszélek, érti ezt? szóval, eljön velem? nad’a gondolkodás nélkül rávágja: Igen! A tiszt elmosolyodik, lehalkítja a rádiót, megnyom egy gombot és a templomban felzeng az orgona, fúga szól egy rejtett magnó szalagjáról... nad’a végignéz a refektóriumon, a fej nélküli egyházfiak ruháin ragyog a brokát és az arany, pompázik a lila, a zöld és a rózsaszín, a tiszt most elfordít egy kapcsolót, elsötétül a refektórium, az elosztószekrényben átállít egy kapcsolót, és a refektórium ablakából, háromemeletnyi magasságból látszik, amint a templom körül ünnepélyes fény gyúl, tucatnyi reflektor ontja mindenfelõl az éles fényt az egész templomra, mindenhová, ami az ablakból látszik, ragyog a templom, a falak, a fiatornyok, a támpillérek... nad’a felegyenesedik, országalmával és jogarral a kezében, az ablakhoz lép és elámul, ilyesmi csak álmában történhet vele és másokkal... Az ablakon bevilágító fényben a tiszt honvédegyenruhába öltözve úgy áll, mint egy király, fején a katonai sapka mint a királyi korona, meg se kell szólalnia, meg se kell mozdulnia, könnyedén nekidõl a homokkõ ablakkeretnek, és úgy, ahogy van, elbûvölõ... most az órájára pillant, összerezzen, lekapcsolja a díszkivilágítást, bent fölkapcsolja a lámpát, õrjáratra indul, távolodó léptei a trifóriumban, kattan a blokkolóóra, a tiszt közeledõ léptei, nad’a óvatosan a párnára helyezi az országalmát, majd a jogart, végül a szent Koronát, a tiszt visszatérve megigazítja a párnán az aranyláncokat, hogy látszódjon a végükön a tíz drágakõ, bezárja a szekrényt... megáll a karosszék elõtt, amelyben nad’a ül, letérdel elõtte, nad’a megsimogatja a haját... és a lány felemeli a tekintetét, egy festményt lát, eddig nem vette észre, Ferenc József császár, ugyanazzal a koronával a fején, kezében az országalma és a jogar, ebben a templomban koronázták magyar királlyá, mellette erzsébet királyné áll, kíséretükben pedig a magyar nemesség dicsõíti a császárt... A hajnali Budapest néptelen utcái, taxi érkezik a szállodához, nad’a már a saját ruhájában, kiszáll, fölszalad a lépcsõn, bekopog a szobája ajtaján, a dáma hajcsavarokkal a fején rémülten ajtót nyit, nad’a az ágyára veti magát, a mennyezetet bámulja, miközben szobatársa azt magyarázza, mennyire aggódott érte, és miközben nad’a boldogan mosolyogva álomba merül, az asszony felsorolja, mi mindent vásárolt délután, de azért sokkal jobb cuccokat hoz a fia a Rajna menti Kölnbõl és düsseldorfból... még megkérdezi nad’át, elmegy-e a várost nézni a busszal. de nad’a már alszik, összegömbölyödve, mélyen. 1225

A hotelból kiszállingóznak a társasutazás résztvevõi, beszállnak a buszba, nad’a kilép a kapun, a busz mögé autó érkezik, kiszáll belõle a tiszt, nad’a beül hozzá, tíz óra... A buszban egy magyar idegenvezetõ szlovákul bemutatkozik és a budapesti városnézés útvonalát taglalja... A tiszt vezeti az autót, áthaladnak a magyar vidéken, éppen virágzik a puszta, kilométerekre egymástól szétszórtan tanyák, ferde gémeskutak, legelõ disznók, tehenek, lovacskák. nad’a kíváncsian néz ki a félig leeresztett ablakon, langyos szellõ borzolja a haját... gondolatban megint a kórházban jár, az anémiás osztályon, majd grossmann úrral, az énekes konferansziéval beszáll a mentõbe, grossmann úr nad’a vállára hajtja a fejét, nagyon elfáradt... Meddig tart még így?, kérdezi. nad’a elmosolyodik, megsimogatja. grossmann úr: Tudom, most együtt vagyunk, mit kívánhatok még? szeretem önt, várok minden estét, várom, hogy együtt menjünk a semafor színházba... A maga szeme minden injekciónál többet ér... magácska egy eltévedt angyal... Tudja, ha fehér köpenyben, fehér nadrágban és fehér cipõben a kórházat járja és beadja az injekciót, mindig úgy érzem, fehér szárnya van, és a fehér szárnyából fehér tollak, pihék szállnak... össze lehetne söpörni a lépte nyomán... Az autó falvakon, mezõkön, tágas réteken halad át, a pusztában apró virágok remegnek, a tiszt óvatosan leemeli a sapkáját, fekete, göndör hajtincsei ugrálnak, mosolyog, meg kell hagyni, jóképû... tudja is magáról, folytatja a beszédet, inkább csak monológ, nad’a megtörten mosolyog, tenyerén érzi a levegõ áramlását, ahogy kidugja kezét a száguldó autó ablakán... Majd meglátja! Anyuskám maga a megtestesült kedvesség, jóság! Majd meglátja a saját szemével, amint megérkezünk, anyuska nyomban megkérdezi... Mit süssek? Rántott húst? Bekeverjek egy kuglófot? Az autó megáll egy kisvárosi templom mellett, a tiszt nad’ával betér a templomba, az emberek épp távoznak a misérõl, az orgona prelúdiumot játszik, a férfiak és nõk valóban szlovákul beszélnek egymás közt... A tiszt ujjong: ugye, igazam volt? és hogy milyen az apusom? épp ebédre fogunk megérkezni, apuska borász, amúgy a miséken szokott orgonálni, nálunk, a kistemplomban... Ó, az én apusom, várjon csak, nemsokára meglátja! Az autó most egy falun megy át, a tiszt mutatja nad’ának, hogy hol játszott, merre sétált a lányokkal, hová járt iskolába... Az autó bekanyarodik egy utcába, a végében mezõ, szõlõ. Az utolsó ház bizony nagyon elhanyagolt, rossz a kerítés, megtámasztott törzsû eperfák, két disznó, a harmadik a trágyában hever, csirkék... Az udvar nagyon gondozatlan... és a kerítésnél, egy fatörzs mögé bújva egy kislány áll, mûanyag pisztolyt szegez a tisztre és nad’ára, helyezkedik, mint egy harcos partizán, elõugrik és tovább lövöldöz a mûanyag pisztolyból... A tiszt odamegy hozzá, csókolgatja, de a kislány undorodva fogadja, kipenderül a karjából és újból nad’ára céloz, szinte ellenségesen néz rá, a kerítés mögé rejtõzik... A tiszt lelkes: ugye, milyen gyönyörû, a szülõházam, hát nem csodálatos? nad’a bólogat, hogy de igen, pedig egyáltalán nem úgy gondolja, ahogy a vendéglátója, aki lelkesen tovább magyaráz: Máriának hívják a kislányomat, csupa kitûnõ, rám hasonlít, szép mint én, kedvenc játéka a babázás... és a tiszt belép az épületbe, nad’a 1226

követi, a tiszt bemutatja az anyját, aki mosódeszkán mos éppen, meglehetõsen barátságtalanul a könyökét nyújtja nad’ának és tovább mos... A tiszt lelkesen bevezeti nad’át a szobába, egy kotlós az asztal lábához kötve, körülötte a csibéi, a szobában rendetlenség, lakói mintha épp most keltek volna fel, szétdobált dunyhák, cipõk, harisnyák, de a tiszt egyre lelkesebb: Itt születtem, itt aludtam, ebben az ágyban... Itt, a képen anyuskám, itt az apus, itt pedig a feleségem, Mária... a kislányom teljesen olyan mint õ, pont olyan gyönyörû... nad’a nézi a kemény asszonyt, már a fényképérõl süt a komiszság, a csalódottság... a nyitott ablakon át közeledõ hangok, duhaj nótázás hallatszik... A tiszt lelkesen az ablakhoz vezeti nad’át, a falu felõl három részeg férfi közeledik, felemelt karral kurjongatnak, a nóta szövegét nem érteni... A tiszt kislánya mûanyag pisztolyával most a három részeg férfira lõ, egyikre a másik után, a fatörzsek és a kerítés fedezékébõl megint rájuk céloz, a részegek búcsúzkodnak, ketten eltávoznak... A tiszt lelkesen: Itt van apus! Apja azonban megtántorodik és belezuhan egy pocsolyába, fekve marad, a tiszt odafut, nem törõdik vele, hogy egyenruháját összepiszkolja, apját felemeli, az alig él, bevezeti a konyhába, anyja kiabál, inkább hagyta volna kint, a tócsában fetrengeni, a tiszt azonban sáros apját ágyba fekteti, leveszi a cipõjét, sáros a dunyha, anyus kiáltozik... Kizavarja a fiát, talán szégyelli, hogy vasárnap mos, hogy apus pont most részeg... ám a tiszt meghajol anyja elõtt, meghajol apja elõtt, megsimogatja a kislányát, az kitér elõle... A tiszt megköszöni szüleinek a kedves fogadtatást, meghajol, és távozik nad’ával... Az autó elindul, szökés ez inkább, mint távozás, a kislány az eperfák mögé rejtõzve lövöldöz mûanyag játék pisztolyából a távolodó párra... hortobágy, csárda... Puszta... tele virággal, nad’a és a tiszt az apró virágok között... Most látszik csak, hogy a tisztnek lila folt van a szeme alatt, lóg a gombja... nad’a leül, körülötte a végtelen, virágzó puszta, elõszedi táskájából kis úti varrókészletét, felvarrja az egyetlen cérnaszálon lógó gombot... A tiszt leül mellé, a csárdából cimbalom és két cigányhegedû hangja szól, a tiszt lelkesen: ezt apus szakította le, amikor fölemeltem a sárból... nad’a: nézze csak meg, hogy összemaszatolta az egyenruháját... A tiszt lelkesen: Tudja, apus majdnem egy mázsát nyom, szép kis fogadtatás volt, ugye? Ó, az én apusom nagyon vidám tud lenni... ugorjon el egy kis vízért meg egy rongyért... szólal meg nad’a... a tiszt bemegy a csárdába, nad’a üldögél, körbeveszik a virágok, zizegnek... a táskájából a varrókészlettel együtt kiesik a kabala... nad’a lecsüngõ karjánál fogva felemeli, grossmann úr kabaláját nézi... A tiszt közeledik, kis vödröt hoz meg rongyot, nad’a a tiszt sáros egyenruháját tisztogatja, majd a térdét... nad’a: A napon megszárad... Tiszt: Aztán bemegyünk a csárdába ebédelni, éhes vagyok... nad’a a nadrágját tisztítja: Lila folt van a szeme alatt!... Tiszt: hát persze! Ahogy felemeltem apust, belekönyökölt... nad’a elõveszi táskájából a tükröt: nézze csak meg!... A tiszt megnézi, megtapogatja, egyre lelkesebb: Apustól kaptam, tudja nekem apus az Isten... és ha magácska legközelebb eljön, meglátogatjuk nagyapust! Ah, õ aztán pompás... magyar! A születésnapján csak magyarul gratulálhatok neki, mert ha szlovákul köszöntöm fel, rám suhint az ostorával, bizony hányszor megcsapott már az én pompás nagyapusom!... A tiszt lelkesen magyaráz, a virágok közt sétál, fúj a szél, a puszta forró szele, kirakja a szélnek a kabátját, majd felveszi, kezét nyújtja nad’ának, a lány feláll... varrókészletét és a kabalát beteszi a táskájába, és bemennek a csárdába... 1227

délután, az autó útban Budapest felé, nad’a összegömbölyödve alszik az ülésen, a tiszt egyre csak lelkendezik, nad’a újra maga elõtt látja az éjszakai jelenetet a templom múzeumában, ül a karosszékben, a tiszt átnyújtja neki az országalmát és a jogart... felteszi fejére a királyi koronát, a tiszt tükröt hoz neki, nad’a nézi magát... újra és újra visszatér a kép... és az autó már a szállodához közeledik, nad’a alszik, álmában a tiszt újra elfordítja a villanykapcsolót, a Mátyás-templom kívülrõl fényárban úszik... nad’a ébredezik: Te jó ég, nem lesz belõle baj? A tiszt mintha sejtené, hogy nad’a mirõl álmodott, higgadtan válaszol: és ha baj lesz, mindennek így kellett történnie, nem tehettem másképp... nad’a közli, hogy fürdeni megy és aludni... A tiszt kéri, hogy este találkozzanak, annál az asztalnál, ahol elõzõ este, nad’a beleegyezik, és besiet a szállodába... gyógyfürdõ, a társasutazók egy csoportja, fiatalok, nem tudnak betelni a fürdés örömével. A gitáros a forró vízben fekszik, és már messzirõl odakiált nad’ának a hõforrás medrébõl, a víz hatalmas kutakról zúdul le, a bemélyedésekben szobrok helyett fürdõzõk, élvezik a forró vizes medencét. nad’a a vízben egy ideig üldögél, majd jólesõen kinyújtózik. A víz összezárul a teste fölött, napfény, a strandot patkó alakban görögös oszlopok veszik körül, ilyenkor tele a fürdõ, délután négy óra. nad’a fekszik, talán alszik, keze a homlokán, a tûzõ nap elõl árnyékolja a szemét. A víz és a különféle nyelveken beszélõ emberek szimfóniája, a gitáros lelkesen mesél nad’ának európai útjairól, mellette fekszik a vízben, akár a nászágyon... A gitáros még hozzáfûzi: Tudja, mit szeretek a legjobban? szép lánnyal feküdni egy ágyban, és mesélni, csak úgy feküdni és mesélni, ahogy most magával... csakhogy! Látnia kell a galériát, mielõtt még bezár... A nap az égen a Mátyás-templom mögé ereszkedett, a gitáros és nad’a a képtárban sétálnak... a gitáros el greco képeirõl beszél, a gecsemáné-kertrõl... majd megáll egy festmény elõtt, vándorok csoportja táborozik egy hasadékban, nyomorultak, fáradtak.. ez a kép izgat a legjobban, mondja a gitáros... Magnasco... úgy megyek utána, mint az utcaseprõ a csikk után, csak pár képe van egész európában... és mindig ugyanaz, mindig a nyomorult vándorok csoportja, mindig ugyanazokkal a színekkel, sziénai és szürke, variációk folyton ugyanarra a témára, ez Magnasco! Mást nem is kell itt látnia. ... el grecót, néhány goyát, és fõleg... mit? nad’a: Magnascót! A gitáros teremrõl teremre hátrál, a legtöbb látogató elment már, záróra, a múzeum pillanatokon belül bezár, a teremõrök az órájukat nézik, a gitáros hátrál és a gitárját pengeti, egy spanyol románcot... nad’a: Mit csinál este?... én is pont ezt akartam kérdezni!, feleli a gitáros... Menjünk fel a halászbástyára, kiülünk valahová, iszunk egy gint tonikkal... este, nad’a a gitárossal egy asztalnál, egymás mellett ülnek, a gitáros európai útjairól mesél, végigviszi a lányt Brüsszelen, Bécsen és Párizson, a padokon szerelmespárok, sziluettjük az égen... a gitáros a hangszerét fogja és csak úgy pengeti és beszél, majd eljátssza a Manuel Iglesiát.. nad’a kortyol egyet... és újra visszanéz, térben és idõben, újra magát látja, amint a színházi díszletek mögött áll, látja a nézõk reakcióját grossmann úr énekére és szövegére, látja a semafor egész társulatát, látja saját magát, amint élvezettel magába szívja grossmann úr jeleneteit... és a férfi csak mosolyog, humort és derût áraszt, amint azonban a színfalak mögé megy, leomlik a székre és nad’a beinjekciózza... majd egymás kezét fogják, és nad’a ezzel bátorságot önt belé, hogy tovább éljen, már nem is csókolóz1228

nak, csupán, akár a sörgyári lovak, összeteszik az arcukat... grossmann depressziós, szorong, mikor jön érte a halál... nad’a a szemébe mosolyog, függöny, ügyelõ: grossmann úr, most!... nad’a fogja a kabalát és az injekciós dobozt. Az étterem teraszára vezetõ úton a tiszt közelít egyenruhában, virágcsokrot hoz, az asztalhoz lép... de megtorpan, mintha nem is mûanyag pisztolyt, hanem igazit szegeztek volna neki... Ott, ahol tegnap nad’ával ült, most egy fiatalembert talál... az asztalon a gitárja, nad’a a fiatalember vállára hajtja a fejét, õ pedig a lány tarkójára fekteti a kezét és a haját cirógatja, semmi más, mint ujjak mozgása a hajban, a fiatal nõ feje a fiatal férfi vállán nyugszik... A tiszt magához tér, a párhoz lép, mosolyogva átnyújtja nad’ának a virágcsokrot és lelkesen közli... Örülök, hogy látom, már nem olyan szomorú, mint tegnap, és ez jól áll magácskának... Fiatalember, örülök, hogy itt van, nad’a, magácska olyan szép, mint anyusom, olyan szép, mint apusom, mint a kislánykám... magácska egy... eltévedt angyal... Reggel a szálloda elõtt, a társasutazás résztvevõi beszállnak az autóbuszba, nad’a leül, mellé ül a dáma, folytatja a bevásárlási témát, hogy õ tulajdonképpen Budapesten nem találta meg, amit keresett, hogy végigjárta az összes luxusboltot, nem marad más hátra, mint hogy a kölnit, az õ kölnijét a fia hozza meg Kölnbõl.... nad’a: elba menti... az asszony ingerülten: Igen, az elba menti Kölnbõl... majd mosolyogva hozzáteszi: és amit ott nem kap meg a fiam, azt majd meghozza Velencébõl, a Jizera menti Velencébõl... Az idegenvezetõ a csoport tagjait számolja, igen, a mennyiség megfelel a devizabejelentõn feltüntetett számnak, becsapódik az ajtó... de valaki a busz ablakán kopogtat... és ott áll a tiszt, rendezetten, a sapkáját biztosan a tükör elõtt illesztette a fejére, int nad’ának... A lány feláll, pár percet kér a tiszt miatt... Az ajtó kinyílik, nad’a leugrik, a buszról... a tiszt virágot ad neki, arra kéri hadd látogassa meg Prágában. nad’a megadja címét, a gitáros spanyol dallamot játszik, a sofõr az óráját nézi, nad’a felszáll a buszra, a lépcsõrõl még visszaszól: Igen, ígérem, hogy ha eljön, este felkapcsolom a teljes díszkivilágítást, igen, akkor én fogom kivilágítani önnek a hradzsint... Ajtócsapódás, a busz elindul, gitár, Manuel Iglesia, a tiszt mosolyog, meghajol az induló busz elõtt, nad’a tenyerét az ablakra nyomja, könnyes az arca... Az autóbusz Budapest utcáin halad... eltûnik a többi jármû között a forgalmas úton... Manuel Iglesia... A kabala nad’a ölében. BALáZs AndReA fordítása

1229

Kocsis Péter

Bohumil hrabal irodalmi korszakai* egy megemlékezõ összeállítás esetében természetesen nem lehet cél Bohumil hrabal irodalmi tevékenységének átfogó ismertetése, csupán egy rövid áttekintést szeretnék nyújtani mûveinek korszakolásáról. ebben Václav Kadlec munkáját veszem alapul, aki a csehországi hrabal-összkiadás szellemi atyjaként és gondozójaként többször is kísérletet tett hrabal mûveinek besorolására.1 Korszakolását ugyanakkor néhány ponton módosítottam. Az elsõ idõszak 1949-ig tart, és mindenekelõtt a poetizmus és a szürrealizmus által befolyásolt reflexív lírika alkotja. hrabal és legjobb barátja, Karel Marysko, neopoetizmusnak hívták e stílust. sokáig próbálkoztak verseik megjelentetésével, a kisebb helyi lapokon kívül kevés sikerrel. Kortárs cseh bírálóik (Taige, nezval) hrabal kísérleteit megkésett szürrealizmusnak bélyegezték. A korszak utolsó darabja az Elveszett utcácska címû, már nyomtatásra elõkészített, de az államosítás miatt bezúzott kötet volt. A második korszak 1962-ig tartott, és továbbra is mellõzte a hivatalos elismeréseket. Kezdetben a „libeňi évek” és a totális realizmus határozta meg a többségükben immár prózai mûveket. hrabalnál fontos szerepet játszott ebben a mûfajváltásban a két „gyöngéd barbár”, Vladimír Boudník és egon Bondy. elsõ lépésben a klasszikus versek szabad versekké, majd prózai történetekké alakultak. ugyanakkor hrabal egész életmûvében megtaláljuk a költészet sajátos és félreismerhetetlen jegyeit, még prózai mûveiben is. A korszak lezárása a Pacsirták cérnaszálon c. kötet majdnem megjelenése volt (késõbb Jiří Menzel készített belõle filmet, amelyet ugyancsak betiltottak, és nyilvános bemutatóra csak 1989-ben kerülhetett sor), majd az a tény, hogy hrabal 1962. január 1-tõl barátja, Jiří Kolář javaslatára szabadúszó író lett. A következõ fejezet az író elsõ „aranykora” – az 1963-tól 1970-ig terjedõ idõszak. elsõ könyvét követõen (Gyöngy a mélyben, 1963) sikert sikerre halmoz, a legnépszerûbb író lesz belõle csehszlovákiában, egymás után kapja a díjakat és elismeréseket. Oscar-díjas film készül a Szigorúan ellenõrzött vonatokból, és az egész filmes új hullámot jelentõsen befolyásolja mûveivel (Gyöngyök a mélyben, öt új hullámos rendezõ együttmûködésében). ugyanakkor tény, hogy ebben a korszakban nem születnek új írások, ezért elégedetlen önmagával. A sikersorozatnak az 1968. augusztus 21-i katonai megszállás vet véget, de egy ideig még nincs nagyobb baj. 1970ben azonban bezúzzák két, kiadásra elõkészített mûvét (Rügyecskék és Házi feladatok), és ezzel kezdetét veszi az újabb szilencium.

* Václav Kadlec nyomán. 1 Václav Kadlec: Pokus o periodizaci života a díla Bohumila Hrabala. In.: Týden, 1996/38. Bázlivý hrdina Bohumil Hrabal. In: hrabaliana, Prostor, Prága, 1990.

1230

1970 és 1975 között hrabal kénytelen a belsõ emigrációt választani. Kerskói magányában sorra születnek az új korszak remekmûvei: a Sörgyári capriccio, az Õfelsége pincére voltam, a Városka, ahol megállt az idõ, a Gyöngéd barbár és a Túlságosan zajos magány. hrabal legtermékenyebb alkotói korszaka ez, jóllehet hivatalosan nem jelenhetnek meg mûvei. ekkor kezdõdnek problémái a titkosrendõrséggel és az államhatalom gépezetével. 1975 januárjában a Tvorba címû lap cenzúrázott és átszerkesztett beszélgetést közöl hraballal, ami miatt többen elfordulnak tõle, sõt fiatalok a Kampa-szigeten könyveit égetik. ugyanakkor ennek a kompromisszumnak köszönhetõen ismét publikálhat hivatalosan is, jóllehet csak cenzúrázott formában jelenhetnek meg egyes mûvei. ekkor írja credóját, Az önvilágámító tanonc kalauzát. Megjelenik a Díszgyász és a Harlekin milliói. A korszak 1984-ig tart. ebben az évben írja meg a következõ idõszak fõ darabjának, az önéletrajzi trilógiájának elsõ kötetét (Házimurik). ezt követi a Vita nuova és a Foghíjak. A mûvek csak exil- és szamizdat kiadásban jelenhetnek meg. A harmadik rész volt a legnépszerûbb, elsõsorban politikai aláfestése miatt (a kötet az 1963 és 1969 közötti korszakról szól), és sokszor önálló mûként is megjelentették nyugaton, csehszlovákiában pedig szamizdatként juthatott hozzá pár érdeklõdõ. 1989 és a bársonyos forradalom hrabal életében is új korszakot jelent – tulajdonképpen az utolsót. sokak – fõleg a magyarországi kritikusok — szerint ez már a hanyatlás ideje. ha azonban hrabal életpályáját nézzük, az ekkor keletkezett „irodalmi zsurnalisztiká”-nak megvan a maga logikus helye a hrabali életmûben. egy idõs, magára maradt, életunt ember, aki azonban mégiscsak kiváló író, és akinek egyetlen megmaradt „szentháromsága” a sör, a kocsma és a macskák, a maga sajátos szemszögébõl látja és láttatja a világ akkori, felgyorsuló és ugyancsak zavaros eseményeit. Az áprilkának írt levelek vagy a cassiushoz szóló „mesék” amolyan „kocsmai esszék”, egy olyan ember reflexiói, aki már réges-rég nem akar ezen a világon lenni, de akinek, amíg él, az írás szellemi, lelki és fiziológiai szükséget is jelent. A korszak tulajdonképpen 1995. március 6-án zárul le, ekkor fejezi be hrabal utolsó, magyarul is megjelent szövegét, amelynek Delíriumos videó a címe. Az 1997. február 3-án bekövetkezett haláláig – errõl kevesen tudnak – számos kollázst készített még, inkább csak a maga örömére, bár sörözõi társainak gyakran megmutatta õket. Végül még egy megjegyzés a témához. Ismert az a nézet, amely szerint valójában minden mûvész egyetlen alkotáson dolgozik élete során. nos, ezzel kapcsolatban hrabalt is megkérdezték, és õ a következõket válaszolta: „ebben van valami igazság. sõt, az az érzésem néha, hogy nyugodtan földarabolhatnám ollóval a szövegeimet és újfent összeilleszthetném, ahogyan azt Joyce csinálta. ez egy Odüsszeia. egy olyan út, amelyik azonos az enyémmel. (...) Magam is érzem, hogy életem egyetlen hatalmas krónikáját írom, amelybe belekerülnek az én tudatos érzéseim, az én élményeim és tapasztalataim, ugyanakkor a tudatalattim rejtett árulásai is. Az én könyveim az én arcképeim, kicsit irodalmi, stilizált formában. de most mondja meg, hát nem így van ez minden 1231

íróval? nem azért ír valamennyi íróember, hogy az írás jóvoltából egyensúlyba kerüljön önmagával és a világgal, amelyben él, amely körülveszi?”2 Úgy gondolom, mindez többet mond bármiféle mûfaji besorolásnál, bármiféle korszakolási kísérletnél is. és jóllehet az „egyetlen mû folyamatos írását” sok mûvész esetében megkérdõjelezik, hrabalnál minden kétséget kizáróan megállja a helyét.

2

Bohumil hrabal: Az írónak bátrabbnak kell lennie... Luboš Jurik beszélgetése. Brogyányi Judit fordítása. Népszabadság, 1987. szeptember 12.

1232

Kocsis Péter

Az átlényegült idõ tükrében …Aki tehát részt akar venni a játékban, az szubjektív is egyben, és fanatikus is, tud lelkesedni és tud igent és nemet mondani, és van még fogalma jóról és rosszról, és mindezt nem szégyelli kimondani sem. És fõképpen: a szívére hallgat, s nem az eszére, mely már régóta megfosztatott trónjától. Hiszen amikor elolvasunk egy könyvet, legtöbbször egyetlen szó vagy mondat marad meg emlékezetünkben, ám ez sohasem kereshetõ vissza az oldalakról. Amikor történik velünk valami, egyetlen emlékérzéssé sûrûsödik össze az idõ távlatában, de ez az emlék utólag sohasem illeszthetõ bele a dolgok „objektív“ menetébe. Amikor megismerkedünk egy-egy várossal, országgal és az ottlakókkal, jó vagy rossz tapasztalatainkat sohasem igazolják a statisztikák, sokszor még maguk a helybéliek sem. Az azonban mégsem lehet, hogy a könyvet rosszul olvastuk, hogy emlékezetünk rendre cserbenhagyjon, hogy nem is jártunk az illetõ városban... De akkor miféle káprázat az egész? A válasz egyszerû: hajlamosak vagyunk a világot megfordítva látni, készek vagyunk hinni az ún. tényeknek és statisztikáknak, akár a magunk érzései ellenére is. A káprázatot véljük valóságnak, és megfordítva… „nagy szükségét érzem most az átlényegítésnek. szeretnék mindent leírni, amit látok, de nem olyannak, amilyen, hanem átváltoztatott alakban. Immár képtelenségnek érzem, hogy mûvemben valóságos tények szerepeljenek.” Talán sokak számára meglepõ, hogy ezeket a sorokat nem Bohumil hrabal, hanem gustave Flaubert írta egyik levelében. Jó példa ez annak alátámasztására, amit hrabal állít, miszerint a „pábiteleknek”, azaz az átlényegítõknek a világban térben és idõben mindenütt vannak rokonaik... száz esztendeje született Bohumil hrabal. nehéz ilyenkor bármit is írni az íróasztal mellett, az ember legjobban teszi, ha elsétál inkább egyik kedvenc sörözõjébe és jegyzetelgetni kezd. hátha... Az elsõ korsót iszogatva már-már feladom, hiába, a múzsa néha még a sörözõket is elkerüli manapság, amióta nincsenek olyan híres vendégeik, mint amilyen a Mester volt... Meg aztán mit is kedvelne ebben a posztmodernnek nevezett, a „múló ember típusa” (evola) által uralt korban? Ahol egyre gyorsabban változnak a divatok és a stílusok, ahol állandóan az aktualitás, a pillanatnyiság kerül elõtérbe az örökkévalóságban betöltött szerep helyett? Aztán azzal vigasztalom magam, hogy minek is törõdni e tünékeny korral, hogy hrabal mindenképpen aktuális és az is marad, ameddig a mindennapok csodái legalább néhányunkat foglalkoztatnak e világban – legfeljebb az állandó változáshoz szokott (és szoktatott) kritikusok tartják õt „elavultnak”. Talán különös, de egyfajta ûr teszi folyamatosan aktuálissá hrabalt, paradox módon ugyanúgy, mint annak idején, amikor „író lett belõle”, a múlt század hatvanas éveinek derekán. Pedig akkor „elnyomás” volt, most pedig „szabadság” van – ebbõl is látszik, 1233

mennyire relatív fogalmak ezek... Ma ugyanúgy feltûnõ a hozzá hasonló vagy hasonlítható szerepet betöltõ író vagy stílus hiánya (jóllehet mindez jóval kevesebbeket érdekel), mint akkoriban, és ez egyformán érvényes Magyarországon és csehországban is. 1989-et követõen – mondhatjuk úgy, hogy egész Közép-európában – több volt a hamis remény, mint a valódi tartalék, és azóta sem bukkant fel olyan író, aki a hrabal által reánk hagyott örökséget méltón tudná kezelni vagy felhasználni. Mintha az irodalom is kettészakadt volna. egyfelõl olyan írók fémjelzik a mai modern (cseh és magyar) prózát, akiknek mûveiben több a szûk körhöz szóló élmény, mint a valóban mindenkit érdekelhetõ létanyag, több a nyelvi különcség, mint a tartalmi gazdagság és mélység, és szélesebb közönség helyett inkább csak egy szubkultúrához és – minek is tagadjuk – a sznobokhoz szólnak. A másik oldalon pedig ott vannak a modern „PR-eszközökkel” dolgozó és a médiumok által közkedvelt üdvöskék, akikhez képest Páral változatos és elmélyülten filozofáló gondolkodónak nevezhetõ, és akik a könyvek és gondolatok sorozatgyártásának idejéhez alkalmazkodva csupán az egyre unalmasabb tematikával és az ennél is egysíkúbb, felszínesebb „mögöttes tartalommal” képesek meglepni az olvasókat. és ebben a kettészakadásban nincs senki, aki birtokában lenne a „minden egy” tudásának, aki látná és láttatná azokat a mi egyre mélyebbre merülõ gyöngyeinket... hrabal tehát népszerû marad. egyelõre, mint az „utolsó klasszikus”, késõbb pedig, reméljük, mint a cseh prózairodalom legnemesebb vonulatának XX. század végi képviselõje. és ez mégiscsak valami. Már életében is csak nagyon kevesen voltak, akik nem csupán íróként, de emberként is közelebbrõl ismerhették a Mestert. Öregkorában mogorva, magának való, zárkózott alak volt, aki már csak az õ „túlságosan zajos magányában”, érezte jól magát. A kocsmában, e különös, dülöngélõ részegek útjába és a már-már magánlaksértéssel egyenértékû bámuló szemek kereszttüzébe épített elefántcsonttoronyban. Annyit mindenesetre tudunk hrabalról, hogy egész életében megvoltak a maga elefántcsonttornyai: kezdetben a polnái, majd a nymburki sörgyár, aztán az ötvenes évektõl a libeňi „Örökkévalóság gátja”. Amikor végre, kissé megkésve, szélesebb körben ismertté lett, a toronyból való kilépés kellemes esztendei nem tartottak soká, és – elsõsorban a titkosrendõrség zaklatása elõl – a Kerskóban vett hétvégi házába menekült. ezen túl már jószerivel csak az Arany Tigris sörözõ és néhány más kocsma jelentett neki valamit, a többi hely – a sokolníkyi panellakás, a külföldi meghívások vagy a kerek születésnapok házimurijai – inkább csak kellemetlen vagy szükségszerû mellékállomások voltak a számára. ha így nézzük, nem is volt olyan kacskaringós ez az emberi mértékkel hosszúnak mondható út: a „törzshelyeket” tekintve össze sem hasonlítható a Túlságosan zajos magányban olvasható „nagy szlalom” kocsmáinak számával... A sörgyárakból az Örökkévalóság gátjának nyüzsgése, onnan Kersko igazi, végül pedig az Arany Tigris zajos magánya. A közös pontok, a külsõ szemlélõ számára is jól látható „gyöngyszemek”, amelyekbõl e sajátos élet lánca összefûzhetõ, mindenütt a kocsmák, amelyekben „olyan jó várni a halálra”, és ahol csak azok halnak meg, akik „az istenek kiválasztottjai”. nehéz nem kihallani ezekbõl a mondattöredékekbõl hrabal végsõ kívánságát, amely 1234

nem teljesülhetett: addig-addig várakozott kedvenc törzshelyén a halálra, míg már nem is találta olyan szépnek ezt az idõtöltést, és õ maga tett inkább egy apró mozdulatot a bulovkai kórház ötödik emeletének ablakában, amely alighanem legutolsó földi elhatározása volt. A következõ korsó habját élesztgetve már nem is tûnik olyan nagy bajnak, hogy hrabal, az ember csaknem megközelíthetetlen marad számunkra, és kénytelenek vagyunk õt az „átlényegítés” szûrõjén át nézni és megérteni: olvasni írásait, nézegetni a róla készült fényképeket. Reánk hárul tehát a feladat, hogy az általa és róla készített életképekbõl összeállítsunk magunknak egy tablót, hogy az általa és róla készített kollázsokból kiben-kiben összeálljon egy szélsõségesen szubjektív, ám éppen ezáltal hiteles egész. Mert szerencsére rendelkezésünkre áll az a különös emberi tulajdonság, amelynek segítségével az élményeinkbõl mindig képesek vagyunk megragadni a pillanatot, amelyben talán az Örökkévalóság rejtõzik; és jobb kifejezés híján ezt nevezem én – hrabal nyomán – szubjektív fanatizmusnak, mindkét szót a lehetõ legnemesebb értelmében (ki)használva. ez az „átlényegítés” az a különleges szûrõ, melynek köszönhetõen észrevehetõvé válik a „szebbik valóság”. Az ilyen élmények sorozatából egy-egy érzést raktározunk csak el végérvényesen, talán éppen a látszat és a valóság metszéspontját, a határhelyzetet, a létezés kvintesszenciáját, ami nélkül a világ mit sem érne... és amely utólag sohasem illeszthetõ bele a dolgok menetébe... valahogy úgy, ahogyan azt hrabal is tette. Mert hrabal írói módszerének alapja, a „pábení”, valójában nem más, mint az egykor természetes szakrális emberi látásmód helyreállítására tett kísérlet; ennek értelmében minden gondolat, mondat, cselekedet, minden emberi dimenzió valódi jelentése és jelentõsége „átlényegítéssel” érthetõ csak meg. ez az a pont, ahonnan a részekre töredezett egész ismét láthatóvá válik, ahonnan a kétségbeesettnek látszó emberi lét elnyeri égi szakralitását. ez az a bizonyos „gyöngy a mélyben”. hrabal egyik „mesterének”, Jakob Böhmének létezik erre egy kifejezése, amely jobb híján „alapállásnak” fordítható. nézetem szerint Bohumil hrabal oly sokféleképpen interpretált és fordított szavának lényege nem más, mint ennek az ún. „alapállás”-nak a keresése. A gondolkodók és filozófusok, no és persze a mûvészek akarva-akaratlanul is mindig tisztában voltak e fogalom létezésével és fontosságával. nevezték alapállás-keresésnek (szabó Lajos), „état primordial”-nak (Renée guénon) vagy urstandnak (Jakob Böhme). Az alapállás a fundamentális emberi gondolkodás, azaz a német filozófia nyelvezetével a „Möglichkeit eines ursprünglichen denkens”, az alapvetõ gondolkodás lehetõsége (hamvas Béla fordításában). A tudományos gondolkodás természetesen kétségbe vonja egy ilyen fogalom gyakorlati létezésének jogosultságát, ám a mûvészet valóságszemlélete egészen más. A mûvészet a valóságot, és ezzel együtt az ember helyét, identitását a történelem során mindvégig másképpen kezelte, és ezalól modern, tudományos korszakunk sem jelent kivételt. A böhmei urstand, a hrabali „pábení” tehát nem más, mint a „szebbik valóság”, ahol minden élet, minden pillanat és minden mozdulat a Közép, az egy, vagy ha 1235

úgy tetszik, a szentség jegyében áll, általa nyer értelmet. ez teszi láthatóvá a gyöngyöt a mélyben. Az átlényegítés tehát egyfajta mágikus folyamat; sajátos filozófia, költészet, a kis és nagy ember és világ krónikája, a makro- és mikrokozmoszé, amelyben mindannyian élünk, de csak nagyon kevesen és ritkán értjük és érezzük meg valódi jelentését, jelentõségét. Pedig látva a hrabali egészet, könnyen rádöbbenhetünk: mi is ilyenek vagyunk valahol mélyen, különben nem lenne számunkra hrabal újra és újra aktuális. néha mi is azzal ámítjuk magunkat, hogy a jelenségeket le tudjuk egyszerûsíteni, másfelõl hisszük, hogy a banális dolgokat egy magasabb szintre emelhetjük, átlényegíthetjük. és itt érthetjük meg igazán hrabal metodikájának a titkát. Kezdetben a lentrõl fel (korai novellák, ön- és világámítás), utána a fentrõl le (pl. az Õfelsége vagy a Túlságosan zajos magány). hrabal legérettebb mûveiben egyszerre alkalmazza a két irányt, hiszen tudja õ is, amit tudott már hermész Triszmegisztosz: a kettõ egy és ugyanaz. Ami fent van – ugyanaz van lent is, és megfordítva. A szent profán, a profán szent. Az ünnep hétköznap, a hétköznap ünnep. és éppen ebben rejlik hrabal nagysága: felismeri és megtalálja a „középet”, a „gyöngyöt a mélyben”, ahol a két sík találkozik, és ahol valójában minden szent, a szó eredeti értelmében. A hrabali világban ugyanis semmi sem profán. Mert minden, ami emberi, egyben megszentelt is. Létezik egy közös nevezõ, amely a helyüket vesztett dolgokat megnevezi és ezzel újra visszahelyezi õket eredeti jelentésükbe, jelentõségükbe; ez lehet a „pábitel” kiforrott jelentése. A korsó kiürült, az ember izgatottan várja, milyen gondolatokat hoz a következõ. ez most az átmenet ideje: amiképpen hrabal „totális realista” alkotói korszakának idejében is érezhetõ volt még a szakadék a valóság és a mûvészet, az ámítás és az átlényegítés között: azaz a dualizmus, a dolgok nem egyben-látásának káprázata. ez azonban a Gyöngéd barbár megírásának korszakára megszûnt, a szakadékot sikerült áthidalni – mégpedig a „mágikus realizmus” segítségével. A valóság átlényegítése az a palló hrabalnál, amely a totális realizmust és a mágikus realizmust összeköti. és éppen ennek egyik legjobb példája a Gyöngéd barbár c. mûve, amelyben a „pábitel” szó, ill. a hrabali sorsértelmezés nem csupán új tartalmat nyernek, de jelentésük meghatványozódik. hrabal is tudója annak a mágikus mûveletnek, aminek a Gyöngéd barbár fõszereplõje, Vladimír Boudník, aki „…képes volt arra, amire a modern autómotorok. A keveréket egyenesen a gyertya alá fecskendezi a karburátorba való porlasztás nélkül. A nyersanyagot egyenesen a transzcendens térbe.” hrabal a valóságból vett keveréket, a „nyersanyagot” lényegíti át az íráson keresztül, reményei szerint a transzcendens térbe, azaz az értõ olvasók számára. A Gyöngéd barbárban azonban valami más is történik, egyfajta fordított Opus Magnum, visszafelé lejátszódó átlényegítés: adva van néhány figura, akiknek egy-egy mozdulata, mondata eleve több, mint egy novella története, és akiknél az igazi lényeg csaknem átadhatatlan. és ebbõl kell megformálni valamit, amit novellának hívunk. Íme, ez hrabal titkának másik fele. A totális realizmusból így lesz mágia, majd az átlényegített anyag – a Gyöngéd barbár esetében például Vladimír alkotói módszere – 1236

így lesz hrabal szûrõjén keresztül újramagyarázva ama „szebbik valóságban”. A Gyöngéd barbár azért más, mint a többi hrabal-mû, mert a többiben a valóságot, a hétköznapok pillanatnyiságát kellett átlényegíteni az irodalomba, a mûvészetbe, azaz az örökkévalóságba, amely folyamat hagyományosnak mondható élet és irodalom viszonyában. Boudník és barátai esetében azonban hrabal arra tett kísérletet, hogy magát a mûvészetet, azaz az örökkévalóságot szûrje át a hétköznapok pillanatnyiságába. hrabal legendát teremtett, ám a másik oldalról a már önmagában is legendás Boudník szakralitását próbálja meg a hétköznapokban gondolkodó emberek számára is érthetõvé tenni. Boudník alakjában ugyanis egészen egyedi módon olvad össze a valóság és a mûvészet, a realitás és az imagináció, az ébrenlét és az álom. „Már Freud világossá tette számomra, hogy az álom is a valóság tükrözõdése. Úgyhogy én ebbõl a két látszólag ellentétes irányú hullámból ritmizálok, szocialista realista vagyok a szürrealista csodálatosság leheletével.” hrabalnál az ellentétek csupán látszólagosak, és amikor egymás mellé kerülnek, ritmikus hullámzásban képesek egyesülni, a mûvészeti ábrázolás átlényegítésének következtében. ez az átlényegítés azonban nem más, mint a dolgoknak az õket megilletõ, eredeti helyükre történõ visszaállítása. és az a mûvész, aki erre képes, az valóban egyfajta varázslónak, misztikusnak tûnhet a befogadó számára. ezért használom én is szívesen a „mágikus realizmus” kifejezést hrabal esetében. ugyanakkor ne gondoljuk, hogy ez a „ritmizálás”, ez a mágia csak a tartalmi elemekre vonatkozik: hiszen ugyanez az alapja a hrabali kollázstechnikának, de még az olyannyira formai jegyek, mint a címek is gyakran ilyen ellentétpárokból állnak. Zajos magány, Gyöngéd barbár: ezekbõl a címekbõl is látszik, hogy hrabal – a cseh költészet hagyományaihoz hûen – kedveli az oximoronokat, és ez aligha véletlen, hiszen ez a Mácha által „bevezetett” stilisztikai alakzat kiválóan megfelel az ellentétes irányú hullámok ritmizálására és egységesítésére tett hrabali törekvésnek. álom és ébrenlét, éjszaka és nappal, születés és halál kettõssége mindig is foglalkoztatta hrabalt, életében és mûveiben egyaránt. ez hrabal mágikus realizmusának másik „csodája”, az örök jelenidejûség, hiszen a mítoszok, legendák többsége ma már nehezen aktualizálható. Asztalomon végre a harmadik korsó, és ezzel a várva várt átlényegülés elsõ határköve. Ahogyan hrabal „totális realizmusából” a hetvenes években „mágikus realizmus” lett, úgy vált nála a hašeki kocsmai dumálás, illetve a hašekénél valamivel komolyabb, a kocsmai beszédet lefényképezõ és azt asszociációs trükkökkel egymás mellé állító megfigyelõbõl kifelé hallgatózó, de befelé figyelõ bölcs. A lényeget többé nem a világban, nem a külsõ eseményekben keresi, hanem önmagában. Immár a lényeg megfogalmazása és kimondása, a többségünk számára láthatatlan valóság ábrázolhatósága lesz a fõ kérdés és szempont hrabalnál. Az átlényegítés által feltárul az élet másik, igazi értékszférája, amelyhez az ember csakis az önismeret útján juthat el – ahogyan hrabal mindig is azt remélte, hogy olvasói, ugyanúgy, mint õ maga, „átjutnak a szöveg túloldalára”… 1237

Talán nem csak magamat sikerült meggyõznöm arról, hogy aktuális még hrabal. csakhogy ez az aktualitás kissé fájó, és megkönnyebbülés helyett azt érzem, hogy ez a földi lét lassacskán valahogy legendák nélkül marad... Aztán eszembe jut az is, hogy mi még talán szerencsés nemzedék vagyunk, mert legalább az esély megadatik, hogy az utolsó Mesterek itt hagyott morzsái között totyogva fel-felcsippentsünk valamit, és ezáltal magunk is átlényegítõkké váljunk... hogy ha nincs más, aki helyettünk találja meg a gyöngyöket, hát megtegyük mi magunk, hogy érezzük és átéljük azt a másik világot is, amely legtöbbször láthatatlan, mégis értelmet ad a földi létnek... hrabal tulajdonképpen nem tett semmi mást, csak felmutatta a létezés már-már elfeledett oldalát, az igazán emberit, ha úgy tetszik, a mindennapi lét elviselhetetlen gyönyörûségét. Igazi tragédiája pedig abban rejlett, hogy õ maga nem tudott ebbe az átlényegített valóságba belépni és így annak szereplõjeként igazán hinni és élni benne – ez okozta élete és mûvei között azt az örök feszültséget, amirõl csak kevesen tudtak életében.

1238

JácHyM toPoL

Az antiglobalizációs részecske Az én generációm elõtt hrabal bálványként magasodik. A másik bálványhoz, Švejkhez (hašekhez) hasonlóan. Körbejárható, lehet áskálódni alatta, vagy átugrani õt, esetleg megpróbálni összetörni, mégis jelen van. Amikor úgy 18-20 éves lehettem, hrabal felszabadító erõvel hatott rám. Olvasása közben ugyanis az volt az érzésem, hogy az írás nem is olyan nehéz dolog. Addig volt bennem valami félelem, vagy görcs inkább, hogy én nem engedhetem meg magamnak ezt a mûfajt. de hrabal szabad jelzést adott. csakhogy ez csalóka felszabadulás volt. Rájöttem ugyanis, hogy ez egy szörnyûséges munka, mármint az, hogy a szöveg egyszerû, egyenes és autentikus is legyen egyszerre. errõl a naivitásról maga hrabal is írt, arról, ahogyan az emberek folyton zaklatták és ilyeneket mondogattak neki: „gyere hozzánk, az üzembe, ott aztán érdemes meghallgatnod, mit mondanak az emberek!” Vagy: „Lakik az utcánkban egy olyan fura féleszû, adsz neki egy sört és õ majd fecsegni kezd és neked csak le kell írnod.” csakhogy ez badarság. szüleim nem igazán tartották nagyra hrabalt. édesapám a költõi dráma világába zárva éldegélt, William shakespeare világában, és hrabal nem olyasfajta irodalmat írt, ami õt lekötötte volna. Még az is lehet, hogy egyetlen könyvet sem olvasott tõle. édesanyámnak meg már a Švejk is sok volt. hrabal az õ számára a kocsmák világát jelentette, amely kifejezetten taszította. családunkban szkepszis és irónia fogadta az olyan lelkes felkiáltásokat, mint például „Fõúr, micsoda gyönyörûséget hoz nekünk ebben a korsóban?!” de én magam is elhatároltam magam attól a stílustól, ahogyan hrabal idealizálta a világot. A kocsmára mint székesegyházra nézett, míg én az underground miliõjében kezdtem el az ilyen helyeket látogatni. nekem ez egy egészen másfajta romantika volt, az elátkozottság romantikája, amint az a Psí Vojáci zenekarnak írt szövegemben is olvasható: „…egy koszos kis krimóban a város szélén…” én ezzel a dalszöveggel reagáltam hrabalra. Az „én” kocsmám piszkos volt, büdös és besúgókkal teli, míg hrabalnál valamiféle nem létezõ átlényegítõk találkozóhelye. Akkoriban még nem tudtam, hogy ennek oka a generációs különbségekben keresendõ. ha belép a kocsmába egy hatvanas úr, akkor az valami egészen más, mint amikor egy tizennyolc éves teszi ugyanezt, akire mindenki úgy tekint, mint potenciális kábszeresre, bûnözõre, akinek büdös a munka és nincs pénze. Akkoriban a csapból is hrabal folyt, és az én generációm az õ árnyékában élt. Talán csak hrabal és Jaroslav seifert költõ voltak azok, akiknek mûveit egy idõben jelentették meg hivatalosan, a hazai szamizdatban és külföldi emigráns kiadóknál is. Így aztán fiatalként inkább némi ellenszenvet éreztem iránta. Aztán tudomásomra jutott a hrabal-könyvek nyilvános elégetése, amit a hetvenes évek derekán Ivan Martin Jirous, alias Magor szervezett, tiltakozásként, mert hrabalnak akkoriban megjelent egy írása, amiben hamut szórt a fejére, hogy publikálhasson. de engem ez a könyvégetés is nagyon elborzasztott. Késõbb olvastam valahol, talán Jirousnak a börtönben írt leveleiben, hogy az égetést 1239

megelõzõ éjszaka a legmagányosabb idõszak volt életében. Úgyhogy még a vadonc Magort is zavarhatta a dolog utólag. A kétségbeesés gesztusa volt, valószínûleg annál is nagyobb ostobaság, hogy hrabal kiadott egy ostoba nyilatkozatot. Minél idõsebb vagyok, annál jobban értem és megértem hrabalt. Megértem, hogy azt akarta, az isten szerelmére, hagyja már õt mindenki békében. Közeledett a hetvenhez, és folyamatosan csöngettek, kopogtattak nála, mindig akart tõle valaki valamit. Jó barátom, Viktor stoilov mesélte, hogy egyszer volt valami közös ügyük hraballal, kiadta valamilyen írását, és amikor késõbb találkozott vele az utcán, anélkül, hogy ideje lett volna megszólítani, hrabal már rá is förmedt: „Menjen a picsába!” én egész életem során egyetlenegyszer „találkoztam” vele, és az éppen a fenti kategóriába illett. A bársonyos forradalom után valahogy elkeveredtem a Brčálka sörözõbe, amit Zöld laborként is ismernek, és amikor vécére mentem, odasomfordált hrabal is, vagy négy alak vette körül, szinte fenyegetõen, és egyfolytában beszéltek hozzá. Láttam kedvtelen arcát, amin már-már fizikai fájdalom tükrözõdött: még vizelni sem hagyták nyugodtan. Jiří Peňás barátom egyszer elmesélte, hogy még kezdõ újságszerkesztõként egy kocsmában odaült hrabalhoz, abban a reményben, hogy kihúz belõle egy-két mondatot egy cikkhez. és hrabal gyûlölködve nézett rá, elõkapott egy darab szalámit, vágott pár szeletet és azt kérdezte: „éhes vagy”? és Peňás azt felelte, hogy igen, mert remélte, hogy majd evés közben megindul a beszélgetés. de hrabal azt mondta: „Akkor zabálj!”, otthagyta neki a szalámit és elment. Fanatikus hrabalista csoportokat két országban fedeztem fel: németországban és Magyarországon. Az volt az érzésem, hogy a németek és a magyarok valami olyasmit találtak meg hrabalban, amit más országokban az olvasók Kerouacban fedeztek fel. A szabadság érzését, egyfajta reményt, fellélegzést. Vagy mondjuk a sört. Õk nem élték át azt, amit szinte minden cseh egzisztencia, hogy milyen is az, kiütésig sört vedelni. A németek megittak mondjuk két-három korsóval, aztán fogat mostak és reggel munkába mentek. nem ismerik az igazi bohémságot, de hrabalt olvasva megkapták a hatalmas szabadság és a poétikus létezés érzését. hrabal közel ötven volt, amikor elsõ kötete hivatalosan is megjelenhetett. én az elsõ könyvem kiadásakor harminc voltam. hihetetlen változás volt számomra, hiszen huszonöt évet a vasfüggöny mögött éltem, aztán egyszerre csak kiadták a köteteimet svédországban, felolvasásaim voltak Londonban, Párizsban, Varsóban… Magával ragadónak tûnt az egész. de így utólag úgy értékelem, mint az életem során eddig elkövetett nagy hibák egyikét. egy csomó idõt és energiát veszítettem. hrabalnak nem volt lehetõsége ilyen, világszerte tartott író-olvasó találkozókra, felolvasóestekre. és én ma már látom, hogy nem az a lényeg, hogy az egész világgal kapcsolatban legyünk az interneten, azon sem múlik semmi, hogy egy szerzõ könyvei megjelennek tucatnyi országban. hrabal néhány utcát járt csak be a Világ automata büfé környékén, a szörnyûséges Karlín-negyedben, mégis meglátta a lényeget, és az írásnak szentelte egész életét. ennyi elég. ehhez a felismeréshez nekem végig kellett járnom a világ összes pályaudvarát. és az ember ezzel csak az erejébõl veszít. hrabalnak elég volt a kocsma, aztán öregkorára a kerskói kis ház. Bohumil hrabal számomra amolyan antiglobalizációs részecske… KOcsIs PéTeR fordítása 1240

1241

Václav havel köszöntõje hrabal 80. születésnapja alkalmából

Kedves hrabal úr, nagy átlényegítõ, emlékszem, amint egykor régen meglátogattam Önt a gát utcában – ott volt Boudník és adott párat a manifesztumaiból – és arra is emlékszem, amint eljártam Önhöz a papírgyûjtõbe. Ön már aligha emlékszik minderre (akkoriban kevésbé voltam ismert, mint ma). Röviden, Ön és az Ön írásai és az Ön átlényegítése életem egy darabját jelentik, és tiszteletre méltó kora eszembe juttatja, hogyan repül az idő. Kívánok Önnek egészséget, nyugalmat és jó ötleteket –

Az Ön Václav havelje

1994. március 28.

Václav havellel (1993). 1242

VácLAV HAVeL

Bohumil hrabal elbeszélései Az alábbi gondolatok akkor támadtak bennem, amikor a közelmúltban alkalmam volt elolvasni hrabal néhány új elbeszélését. Korántsem akarok tehát tudományos monográfiát írni, mindössze megosztom gondolataimat, amelyeket hrabal elbeszéléskötetével kapcsolatban célszerû elmondanom. nem kívánok foglalkozni az elbeszélések témájával, cselekményük valószínûségével vagy lehetséges értelmezésével (hiszen a legtöbb történet és figura valóságos), inkább megpróbálok találni bennük néhány általánosabb irodalmi törvényszerûséget és gondolati alapvetést. elõször is megközelítõleg meghatározom hrabal mûvészi alkatát, utána megkísérlem körülírni prózájának fõbb módszereit, hogy végül megfogalmazhassam az írásai sugallta mûvészi szemléletét, és annak irodalomtörténeti helyét. Bohumil hrabal most negyvenhárom éves, gazdag és változatos életút van mögötte. Jogot végzett, majd különféle munkahelyeken dolgozott, vasútnál, kohóban, most éppen hulladékbegyûjtõben. Már sok éve ír, de egy karcsú bibliofil köteten kívül eddig nem volt alkalma mást publikálni. Olyan sors ez, amely már önmagában kizárja, hogy hrabalra úgy tekintsünk, mint egy átlagos életutat járó cseh íróra. és valóban úgy gondolom, hogy hrabal esetében igazából a cseh prózaírás új mûvészi típusáról van szó. Most tehát megpróbálom ezt a típust jellemezni annak alapján, hogy miként tükrözõdik a mûben, de még inkább a szerzõ személyes tudásának tekintetbevételével. Az elsõ, amit az ember hraballal kapcsolatban tudatosít magában, a nyilvánvaló tény, hogy hrabal nem olyan író, aki azért él gazdag életet, hogy legyen mirõl írnia, hanem ellenkezõleg, azért ír, mert ilyen életet él, és sorsa számtalanszor arra sarkallja, hogy írjon. hrabal egyszerû ember, aki ír, nem pedig író, aki egyszerû emberként él. nem azért él, hogy írjon, hanem azért ír, mert él. és ha elveszítené kapcsolatát az élettel, elveszne az íráshoz való késztetése is. ez határozza meg mûvészi alkatának nem irodalmi és nem professzionális jellegét. csakhogy megállapításom azonnali pontosításra szorul. A hrabali típus nem irodalmi volta – a látszat ellenére – korántsem jelenti a mûvészi tudatosság hiányát, a megnyilatkozás önkényességét és spontaneitását, vagy netán azt, hogy az író elveszti hatalmát mûve eredménye fölött. hrabal nem olyan mûvészetet teremt, amely nem akar mûvészet lenni, amely pusztán emberi szükségletbõl keletkezik, minden mûvészi szemlélettõl függetlenül. ellenkezõleg, olvassuk csak el kétszer bármelyik elbeszélését, és meggyõzõdünk róla, hogy rafinált szerkezetû írásról van szó, amely egy átgondolt és pontos mûvészi terv eredménye. egyébként éppen ez a fontos: a mûvészi szemlélet nem irodalmi volta – hrabal nem azért gondolkozik, szerkeszt, kísérletezik, mert prózaíró, irodalmár, mert ezt elvárják tõle, hanem egyszerûen azért, mert ez szórakoztatja, ezt kell tennie, mert élete minden napja, minden órája, minden élménye, és minden emberi hang, minden új ember, röviden minden erre kényszeríti. Mintha a világ azt mondaná hrabalnak: írjál rólam – és hrabal ír. hogy ezért kiérdemli vagy nem érdemli 1243

ki a cseh prózaíró, cseh író titulust, az már nem érdekli. Hrabal nem akar író lenni, egyszerûen a lehetõ legjobban írni akar arról, amiben él. de miért kell errõl írnia? Mi sarkallja erre? Mi különbözteti meg õt valahol legbelül a többi vasutastól, kohásztól, segédmunkástól, akik közé tartozik? Azt hiszem, az intenzitás, amellyel az életét éli, amellyel a vasutas, a kohász, a munkás egyszerû sorsát viseli, amellyel figyeli a körülötte levõ világot, amellyel végiggondolja annak összefüggéseit, amellyel igyekszik megismerni és megérteni az életet. és ez az intenzitás, melyet összefoglalva a lét intenzitásának nevezhetünk, végsõ instanciaként arra kényszeríti, hogy írás által tudósítson róla, hogy a látást és az életet, a világ megismerését és megértését leírott szavakba öntse. Összefoglalva: ami hrabal írói alkatát illeti, nem szemlélõdõ íróról van szó, aki azzal a szándékkal megy az emberek közé, hogy írjon róluk, nem szociális regények szerzõjérõl, nem olyan íróról, aki kívülállásával, hivalkodó másságával, földi életének kivételes voltával kizárja magát az egyszerû emberek körébõl, és életével megtagadja életüket, és nem is a hemingway-típusú mûvészrõl, aki szándékosan és nagy költségek árán keresi a veszélyt és az élet határhelyzeteit, hogy általuk gyõzõdjön meg a mûvészet valódiságáról. hrabal egyszerûen olyan típusú mûvész, akinek hétköznapi élete semmiben sem különbözik az átlagos emberek ezreinek életétõl, akinek mindössze az intenzitásban nyilvánul meg a különbözõsége, amellyel a sorsát megéli, és akiben mindazt, ami emberi, csak a nagy nyugtalanság és a megismerés transzcendenciája hatványozza meg. Ilyen hát, megítélésem szerint, hrabal mûvészi alkata, írói késztetése. ezekrõl a fentiekben természetesen közlés formájában írtam, nem pedig igazoló szöveggel alátámasztott bizonyításként. Leírásom, mint elõzetes tájékoztatás a szerzõrõl, segítségünkre lesz abban, hogy megértsük hrabal prózájának mûvészi értelmét, amelyet elõször módszereinek elemzésével, majd módszereinek indoklásával próbálunk megfejteni. 1. Olvassuk el hrabal bármelyik elbeszélését, az elsõ benyomásunk az, hogy írásában néhány, gyakran igen sok, nyersen igaz emberi történet tökéletes koncentrálásának vagyunk tanúi. de nem akármilyen történetekrõl van szó, hanem olyanokról, amelyek egyszerûségük és ötletesen kialakított, keresetlen elõadásmódjuk mellett mindig valahogy sorsszerûek, mindig valahogy mindenki számára érdekesek és fontosak. hrabal elbeszéléseit minden esetben lényegbevágó és nagysúlyú cselekmény feszíti, amely mindig egy vagy több ember életének kulcsfontosságú vagy sorsdöntõ eseményét mutatja be. és a drámák, a gyorsan kibontakozó és gyorsan lezáruló drámák, meglátásom szerint, bizonyos értelemben mindig megrendítõek, mert az olvasót arra késztetik, hogy azonnal és mélyen elgondolkozzon az ember elemi dolgain, mert az olvasóban megingatják meghatározó és legbelsõbb emberi tapasztalatait, és arra kényszerítik, hogy felülvizsgálja õket. Mintha hrabal elbeszélései mindig a legegyenesebb és legrövidebb úton jutnának el a tárgyig, az ember lelke mélyéig, a lényegig. és mintha minden bekezdésében az élet lenne a tét – ezt az állandó feszültséget hrabal rendkívül takarékos közlésmódjával éri el. ez hát az elsõ általános benyomásunk hrabal olvasása közben. 1244

2. Magának a közlés módjának van néhány jellemzõ vonása: mindenekelõtt az, hogy hrabal mindig csak az elbeszélés ténybeli lényegét fejezi ki, miközben maximálisan korlátozza a hozzá fûzött kommentárokat, az erkölcsi és társadalmi sémákba való besorolást, határt szab a végletekig konkrét és egyedi külsõ helyzet sugallta állapot leírásának is. Formai szempontból ez abban nyilvánul meg, hogy radikálisan korlátozza a harmadik személyben fogalmazott írói elbeszélést, hangsúlyosan használja az egyenes beszédet, mint a ténybeli lényeg részét, továbbá a párbeszédet, és a szereplõk elmondását. Az elbeszélõ mindössze az egyenes beszédek reális alapjának nélkülözhetetlen tájékoztatójaként, vagy az egyes részek nélkülözhetetlen összekötõjeként bukkan fel. A harmadik személyben fogalmazott írói elbeszélés néhol teljesen visszafogott (a Találkozás teljes szövegében, a Mesterséges sorsok elsõ felében). 3. A végletekig tömören megismertetett életsorsok és élethelyzetek természetesen minden esetben egyféle kölcsönös irodalmi összefüggésben szerepelnek, mert egyetlen elbeszélésen belül mindig igen sok van belõlük. Tulajdonképpen ezek hrabal prózájának építõelemei. és hogy miféle struktúrákká nõnek össze hrabalnál? Milyen a kombinációik logikája? a) Az elsõ lehetõség, mondjuk úgy, a mellérendelt kapcsolat, amelyben a történetek az elbeszélés egészében betöltött szerepük hierarchiájában egyenrangúak. Ilyenkor két fõ lehetõség adódhat: a történetek egymás után következnek. Reális alapjuk a figura egysége, amely az elbeszélésben helyszínrõl helyszínre vándorol, és mindenütt vagy tanúként, vagy szereplõtársként részt vesz a dialógusban, amelybõl kikerekednek az egyes történetek (erre a legjobb példa az Emánek), vagy a helyszín egysége, ahol több szereplõ tartózkodik egy helyen, és egymást váltva mondják el a kerek történetet. egy másik példa a mellérendelt kapcsolatra két vagy több történet párhuzamos kibontakozása, különféle egymásba úsztatása (a Mesterséges sorsok elsõ fele). b) A másik lehetõség az alárendelt kapcsolat, abban a történetek az elbeszélés egésze szempontjából a súlyuk és részletességük különbözõ fokán alakulnak. Ilyenkor hrabal a cselekmény fõsodrába közbeiktatja egy másik szereplõ elbeszélését, vagy egyszerûen elmondja egy másodlagos figura történetét (például gaston fivérének históriáját a Szerelem címû elbeszélésben). Másféle példa a történet harmadik síkja, vagyis a terjedelmesebb elbeszélés eredeti cselekményébe csúsztatott rövidebb történet (ilyen megoldást a hosszabb prózákban találunk – a Jampecban, vagy hrabal novella jellegû, leghosszabb prózájában, A kohók tulajdonosnõjében). Végül az alárendelt kapcsolathoz sorolhatjuk azt az esetet, amikor a történet gyakori kölcsönhatásban áll valamiféle reális síkkal, amely önmagában nem epikus (például az Emánekben, amikor emánek az öregasszonnyal beszélget, és az üzemi konyhát érintõ válaszai kölcsönhatásban vannak az öregasszony elbeszélésével, vagy az Esti Prágában, ahol a történet elmondását minduntalan késlelteti a robogó motorkerékpár konkrét valósága, persze mint hrabalnál mindig, most is dialógusban). 4. Akárcsak a dialógusnak, a szerzõnél kiemelt szerepe van a nyelvnek is. hrabal minden párbeszédben, de néha az elbeszélõ közjátékban is a beszélt nyelvet használja, 1245

amelyet viszont nagyon elmésen a mûvészet szintjére emel. A párbeszédek grafikai képe pontosan ugyanazt a benyomást kelti, mint amilyen az auditív benyomásunk, amikor beszélt nyelvet vagy szlenget hallunk, miközben természetesen szó sincs a beszélt nyelv puszta lejegyzésérõl. hrabal ugyanis jól érzékeli, hogy a szem konzervatívabb, mint a fül, és ezért a nyelvi szintek aránya nem õrizhetõ meg azzal, hogy a szöveget gépiesen áttesszük beszélt nyelvbe, mert így túlzottan vulgárisan hatna. Fontos az is, hogy a beszélt nyelvet az egyes figurák jellegzetes kifejezésmódjával árnyaljuk. (Jó példa a nyelvi jellemzés fontos szerepére gaston két kedvelt szófordulata a Szerelem címû elbeszélésben, amely megadja a szöveg végsõ karakterét és részben az értelmét is.) 5. A prózaíró hrabal további fontos jellegzetessége a helyzetek tragikus groteszksége iránti érzék. Alapvetõen a szembeállítás módszerérõl van szó, mikor is a jelenség tragikus lényegét hrabal élesen szembeállítja annak groteszk és gyakran akár humoros külsõ arculatával. de sohasem fordul elõ, hogy a humor kitörne ebbõl a mélyebb szerepébõl, és öncélúvá lenne. ehhez hrabal elbeszéléseiben túl nagy a fegyelem. 6. hrabal prózájának utolsó alapvonása, amely egyébként összefügg a fentebb említett jellegzetességekkel, és bizonyos módon csúcsra emeli õket, a reális szimbolizmus. Kifejezetten reális szimbolizmusról beszélek, hogy aláhúzzam, a szimbólumokat hrabal nem helyezi bele a realitásba (tehát az elgondolt vagy lehetséges szimbolikus interpretáció jobbára nem torzítja a realitást), hrabalnál a szimbólumok önkényesen a realitásból nõnek ki. hrabalnak ugyanis megvan az a rendkívüli képessége, hogy olyan történeteket, olyan helyzeteket választ a valóságból, amelyek szimbolikusan értelmezhetõk. eközben õ maga óvakodik attól, hogy a leghalványabban is sugallja az ilyen interpretációt, azt mindenestül az olvasó akaratára bízza. (Példaként hadd hozzam fel az Emánek címû elbeszélést, amelyben egy férfi szódásüvegeket szállít egy emlékmû felavatásához. Az összetört szódásüvegek robbanásai jól szimbolizálhatják az egyszerû emberi lét szétroncsolását, amelyet a közelmúltban az élet külsõséges, dagályos és hivalkodóan üres mivolta torzított.) és ha az erõtér, amelyet a történet szimbólumai maguk körül kialakítanak, mégis valamiképp torzítja a cselekmény valószínûségét, és bizonyos túlzásra csábít, mindez a téma torzításának lehetséges mesterségbeli-mûvészi keretei között történik. (Ilyesmire sok példa akad a Jampecban, ezt gyaníthatjuk az Esti Prága jókora túlzásában is, a motorkerékpáron utazó két ember dialógusában, amely akár kétséget is kelthet, hogy lehet-e beszélgetni az esti órákban a város közepén áthaladó motoron.) és talán ebben az összefüggésben ejthetünk szót hrabal prózájának enyhe torzításként ható, átfogóbb vonásáról, nevezetesen arról a tényrõl, hogy hrabal minden figurájának megvan az a különös hajlama, hogy végzetes történeteket meséljen. A realitás leírásának efféle torzítása azonban nem torzítja az igazságról való tanúságot, ellenkezõleg, támogatja, és mint az alábbiakban bemutatom, hrabalnak elsõsorban ez a célja. A különbözõ emberi történetek aprólékosan leírt különbözõ kombinációi, amelyeket a fentiekben igyekeztem nagy vonalakban rendszerezni, hrabal prózájában különféleképpen keresztezõdnek és megtermékenyítik egymást (például a Mesterséges 1246

sorsokban, ahol két párhuzamos, majd egy utánuk következõ történetrõl van szó), úgyhogy a végsõ struktúra gyakran meglehetõsen bonyolult. Az így mûvelt próza általános karaktere a valóságból merített különféle történések állandó, gazdag és szerteágazó szembesüléseként hat. eközben viszont ez a konfrontatív karakter élesen különbözik a Joyce és sartre fémjelezte modern regény konfrontációs vonalától. Mindenekelõtt a reális alap egységében más, amely a tér és idõ formális egységévé kovácsolja a történeteket, továbbá a nyilvánvaló igyekezetben – amely ugyan sartrenál szintén megvan, de teljesen más céllal és besorolással –, hogy a történetek ne csak véletlenül szembesüljenek, hanem tartalmukkal valamiképpen kölcsönös viszonyban legyenek. ennek eredménye és értelme a legkülönbözõbb lehet. (A Jampecban az ellentétes viszonyra találunk több példát, a Mesterséges sorsokban hrabal a szerkesztõ, az énekes és a borbély történetét nyilvánvaló egységes mondanivalójuk miatt konfrontálja és így tovább.) Vajon mi a gondolati alapja ennek a konfrontáción és kölcsönös viszonyon alapuló rendszernek? Azt hiszem, az erõs vágy, hogy a szerzõ a világról a legigazabb, legtárgyilagosabb képet fesse. ugyanis semmiféle valóság, ha csak önmagában mondjuk el, ha a leghívebben írunk is róla, még nem igazság, csak akkor válik azzá, ha ugyanabban a mondatban egy másik igazsággal együtt mondjuk ki, amely valamiben eltér az elsõ igazságtól. A bárki által megérthetõ, szokványos igazság mindig csak része az igazságnak, egyoldalú, eltorzított igazság, amit annak a látószögnek a perspektívája határoz meg, amely feltárta. A mûvészet valódi igazsága – amely hemingway szerint „igazabb, mint maga az igazság” –, az olyan igazság, amit nem mindenki tud egyszerûen felfogni. A nem a valóságról, hanem a sorsról szóló igazság a dolgok megkülönböztetésében rejlik, abban, hogy több oldalról látjuk õket, konfrontáljuk más dolgokkal, és mindig ama másik, nem pedig az elsõ pillantásra nyilvánvaló arcukat keressük. csak a dolgok különbözõ oldalainak keresése biztosítja hrabalnál, hogy írásaiban a realitás személyes perspektivikus torzítása csakugyan elenyészõ. és az ellentétes igazságok szembesítésének és kölcsönös viszonyításának elkerülhetetlen módszere ugyanezt eredményezi. és valóban, maga hrabal mondja, hogy az ember tévedhet világnézetében, de a világ, amelyben él, a világ alapigazsága mint az egyes valóságok kontextusa nem tévedhet. Az ember, annak személyes véleménye, egzisztenciális (sõt egyenesen létfenntartási!) érdeke a mûvészet eredményét illetõen szükségszerûen perspektívát, torzítást, hazugságot visz a mûbe. ezért is igyekszik írásaiban hrabal a minimumra korlátozni személyes befolyását. és olyan formai módszereket keres, amelyek lényegükkel legalább viszonylag biztosítják neki a perspektíva-mentességet, keresi az igazságok összehasonlításának módszereit. és egyenesen kimondja, hogy az õ világnézete nem kell, hogy érdekelje az olvasót, nem is érdekli, mert az olvasónak csak az õ világról való tanúsága érdekes. és ez az alapvéleménye határozza meg mûvészetének minden egyes eszközét. A történetek szerkezetét, a tényállásból kiinduló elbeszélésüket, a helyzetek mindenfajta értékelésének és magyarázatának korlátozását, a megkülönböztetés módszerét, a szerzõi elbeszélés, mint már a realitásba való bizonyos beavatkozás korlátozását, a reális szimbólumok metódusát. Mindezek annak a törekvésnek a nyilvánvaló eredményei, hogy a legcsekélyebb torzítással láttassa a valóságot, 1247

annak szubsztanciális alapszintjét. Mintha prózáinak hátterében a szerzõ azt mondaná: lám, ilyen a világ, amelyben élsz, olvasóm, ilyenek az emberek, akik körülvesznek, én tárgyilagosan tájékoztattalak, te pedig ezzel az értesüléssel tégy, amit tudsz. és ennek a mûvészi szemléletnek a kontextusában vajon milyen a mûvészet értelmét illetõ szemlélet? Milyen hordereje van az efféle mûvészetnek, miben áll pártossága, pragmatikus szerepe? Alighanem abban, hogy az igaz (ismétlem, az igazság belsõ, „valódi” értelmében, nem pedig a véletlenszerû külsõ valóság leírásának értelmében igaz) és maximálisan tárgyilagos tanúbizonyság az életrõl segít a mûvészetnek elmélyíteni az emberben a világ és ezáltal önmaga megismerését, segít neki megbizonyosodni a saját legmélyebb emberi értékeirõl, azokat ellenõrizni, és ezzel a felismerés révén tulajdonképpen megajándékozza a szabadsággal, amellyel jobbá teheti a világot. Mert a mûvészetben csakis az igazság, a legátfogóbb és legmélyebb igazság ismerete adja meg az embernek a világ megjobbításának perspektíváját. csak ezzel tud manapság az író valóban szolgálatot tenni az embernek. és nem érti meg, nem fedezi fel a saját valódi távlatait az, aki igyekszik rövid úton, vagyis a már perspektívával rendelkezõ mûvekbõl átvenni õket, amelyek az olvasó helyett elõre elvégzik az öntudatosító munkát, tehát lényegében pótmûvek. Mert az átvett perspektíva sohasem pótolhatja teljesen a kiharcolt perspektívát, amely újra és újra megteremti magát a bizonyító tanúságtételbõl, tehát az egyetlen valódi, mert az igazságból természetesen fakadó perspektíva. Körülbelül ilyennek láthatjuk a hrabal prózái mögött megbúvó mûvészi szemléletet. Talán nyilvánvaló a feltételekhez kötött összefüggése hrabal konkrét alkotói eljárásaival, s ugyanilyen nyilvánvalóak a hrabal mûvészi alkata által feltételezett összefüggések: az intenzíven élt élet a valódi élet megismeréséhez segíti, a nem irodalmi megnyilvánulás korlátozza a világ konvencionális irodalmi magyarázatában. Tehát már csak ennek a mûvészi szemléletnek, pontosabban mûvészi törekvésnek – melynek irodalomtörténeti szempontból ez a szemlélet a teoretikus lenyomata – az elhelyezése van hátra. ha pedig ebbõl a szempontból vizsgáljuk hrabal elbeszéléseit, rájövünk, hogy ami a szerzõt elsõsorban megkülönbözteti a mai cseh prózaíróktól, az nyilvánvalóan a cseh prózában merõben új mûvészi kivitelezése, a valósággal való érintkezésének új hitelessége, az új elõadásmódja. Míg a kortárs prózánk többségének faktúrája vagy a modern regényt megelõzõ klasszikus regényé, vagy a modern lélektani regényé, addig hrabal mûvészi módszere már határozottan, hogy úgy mondjam, modern-realisztikus. eközben nyilvánvaló ennek a törekvésnek a megfelelése a mai modern prózai realizmus fõsodrával, vagyis az amerikai próza progresszív irányzatával. ezzel hrabal a cseh mûvészet egészén keletkezett hézagot tölti be, mert bár a modern-realisztikus irányzatok a költészetben és a festészetben (például a világháború elõtti 42-es csoportban) már korábban megjelentek, a prózában egyelõre nem találták meg kifejezési formájukat. Így aztán végül megállapíthatjuk, hogy Bohumil hrabal (és néhány barátja) törekvése a világ széles mûvészi áramlatával kapcsolatban is magyarázható, mert esetében 1248

a feltörekvõ modern-realista mûvészethez való laza tartozásról beszélhetünk, amelyben a „klasszikus” modern mûvészet differenciált irányzatainak korszaka után az utóbbi évtizedben megszilárdult és egységesült a mûvészi fejlõdés logikája. és ha megfigyeljük a próza útját Joyce-tól hemingwayig, vagy a film útját chaplintõl vagy carnétól Zavattiniig és de sicáig, megbizonyosodunk róla, hogy úgyszólván a szemünk elõtt zajlik az erõk történelmi átrendezõdése, és hogy manapság a realitás mûvészetének megszilárdulásáról és egységesülésérõl már korántsem beszélhetünk csupán úgy, mint egy új modern irányzatról. és ezek a változások a mûvészetben anynyira általánosak, vagy ha úgy tetszik, annyira sajátságosak, hogy napjainkban mindkét világrendszer mûvészetében jelentkeznek, persze mindegyikben a maga módján. Mindazonáltal egyelõre csak egy általános és egyetemes bázisról van szó, tehát nem korstílusáról, és ennek az általános bázisnak a talajából sajátos és eredeti mûvészi tettek fakadnak. és úgy vélem, Bohumil hrabal egy ilyen sajátos és eredeti mûvészi jelenség. Mit mondjak még befejezésül? egy hozzávetõleges párhuzamot vonok, nevezetesen hašek és hrabal írói sorsának párhuzamát. ugyanis akárcsak egykor hašek, attól tartok, hrabal sem fogja még sokáig elfoglalni a cseh próza erõviszonyainak hivatalos megítélésében az õt megilletõ helyet; fennáll a veszély, hogy akárcsak hašeket, a hivatalos prózaírók hrabalt is kiszorítják a vulgáris olvasmányok írójának periferikus státusába. ám nyilván mindig ez a sorsa az olyan irodalomnak, amely az élet kényelmetlen és kellemetlen dolgairól is tanúskodik, és bármennyire erõs és eredeti is, máshonnan jön, mint ahonnan a jó irodalmat szokás szerint várják. Végül is már a puszta tény, hogy hrabal túl van a negyvenen, de nem adódott alkalom, hogy kiadják a könyvét, elég beszédes. hrabal persze nem Richard Weiner, és nem állíthatjuk, hogy az alulértékelés veszélyét nehezen tûrné. hrabal egyszerûen él, éli a boldog és boldogtalan valóságot, ír, leírja az emberi boldogságot és boldogtalanságot, s biztosan örülne neki, ha az emberek elolvashatnák, amit megírt, de mindenesetre azért, mert véletlenül éppen nincs lehetõsége kiadatni könyvét, nem hagyja abba az írást, vagy nem kezd el másképp írni. hrabal ugyanis az a párját ritkító mûvész, aki csak arról tud írni, amirõl úgy érzi, írnia kell. Különben is, ami hrabalnak az irodalomba vivõ útját illeti, talán szerepet játszik benne a tény, hogy ezen az úton nem egyedül halad, hogy vannak barátai, akik mûvészetükben ugyanolyan késztetésbõl indulnak ki, és céljuk is hasonló, nevezetesen a meggyõzés, hogy az élet gazdag, nem könnyû, sokféle és bonyolult, mindig más, mint amilyen éppen kívánatos volna, hogy hraballal szólva egyszerûen az élet mindenütt ott van. 1957. január KÖRTVéLyessy KLáRA fordítása

1249

egon Bondy

Bohumil hrabalról A cseh irodalom egyik jellegzetessége az egyszerû kisemberek iránti érdeklõdés hagyománya, olyanok életérõl írni, akik nem patetikusan szegények, nem hõsideálok, nem is elrettentõ példák vagy morális mintaképek, akiket piedesztálra lehet emelni, aztán általában érdektelenné és inkább banálissá válnak a mûvészek szemében, merthogy ez a bizonyos kisember még csak nem is az a tipikus kispolgár, akit tüntetõen meg lehet vetni. ez a vonulat már a nemzeti ébredés kezdeteitõl jelen van, nerudától herrmannon át hašekig és Čapekig, és éppen ennek keretein belül született meg azon irodalmi fikció, mellyel a cseh irodalom leginkább gazdagította a világirodalmat – Josef Švejk kérdõjelekkel teli alakja. és ezt a vonalat folytatja Bohumil hrabal mûvészete is, amely, akár tetszik valakinek, akár nem, a következõ generáció számára a XX. század utolsó felének legjelentõsebb és legismertebb irodalmi hagyatéka lesz. Bohumil hrabal késõn jelentkezett be az irodalomba, és hivatalos parancsra rögvest elsõ mûve a zúzdában végezte, a könyvesboltok helyett. elképzelhetetlenül nehéz körülmények között dolgozott, gyakorlatilag mindvégig fizikai munkásként, és csak kivételes vitalitásának köszönhetjük terjedelmes életmûvét, amelyben nem kevesebb alakot szerepeltet, mint amennyit mondjuk Balzacnál vagy Proustnál összeszámolhatunk. Vannak költõk, akiknek az olvasókkal való kapcsolat nem nagyon, vagy egyáltalán nem fontos, de a másik oldalon ott vannak azok, akik számára ez a kapcsolat alapvetõ és létfontosságú. ezek közé tartozik hrabal. szörnyû árat fizetett ezért: a mûvészeti szempontból ultrakonzervatív rezsim és annak totálisan alkalmazott, ugyanakkor alapjaiban hamis ideológiájának feltételei között engedett a cenzúra ma már elképzelhetetlen nyomásának, amely természetesen együtt járt a keserves öncenzúra kialakulásával is. Mivel az ideológia õrei még olyan kifejezéseket is kihúztak írásaiból, mint pl. az „Isten fizesse meg”, hrabal mûveinek publikált változatai durva változásokon mentek keresztül a megírástól a hivatalos megjelenésig. hogy ilyen körülmények között is csodálatra méltó és a széles olvasóközönség által õszintén szeretett mûvek jöhettek létre, az nem csupán elégtétel a szerzõ számára, de rendkívüli dokumentuma a cseh kultúra belsõ erejének is. Róla is elmondható ugyanaz, ami elhangzott hašek titokzatos könyvérõl: valódi tartalma és jelentõsége az az üzenet, amely szerint „az ember megsemmisíthetetlen” (Max Brod és erwin Piscator szavai a Švejk elsõ színházi adaptációjának megtekintésekor). Amennyiben a költõ osztozni szeretne az olvasókkal, kötelessége köszönetet mondani ezért, fõképp a nehéz idõkben, amikor egyszerûbb az asztalfióknak írni. egy interjú néhány mondatán kívül hrabal sohasem hagyta magát arra kényszeríteni, hogy bármilyen formában is támogassa a totalitárius rezsimet. éppen ezért ugyanúgy tüske volt a szemükben, mint azok, akik csak szamizdatokat adhattak ki. Ma lehetõségünk van arra, hogy hrabal megcsonkítottan közreadott mûveit összevessük az irodalmi 1250

szamizdattal, amely nem kényszerült hasonló csonkításokra, és láthatjuk, hogy hrabal munkáinak tartósabb értéke és mélyebb minõsége van. Ma sorban jelennek meg könyvei cenzúrázatlan gépiratai, és a maga módján egy egyedülállóan zseniális életmû tárulkozik fel elõttünk. Az egész világirodalmat tekintve is csak nagyon kevés olyan szerzõ van, akinek emberképe ilyen optimista és együtt érzõ lenne. Talán csak Rabelais. Az egész kiterjedt hrabali életmûben nem jelenik meg egyetlen negatív szereplõ sem! Minden hõse és hõsnõje amolyan összes létezõ ellentétet magában foglaló egység. A fekete-fehér megkülönböztetés hrabal számára éppoly idegen, mint mondjuk dosztojevszkijnél, vagy hrabal nagy kedvencénél, Lao-cénél. és ez olyasvalami, ami egy költõi életmû számára biztosítja az örök népszerûséget. A több ezer hrabal-oldalból, ha pár száz olyan lóg csak ki, amelyekben szerzõi klisék, vagy üres szöveg- és gondolattöltelékek szerepelnek. de nagyjából ugyanekkora terjedelmû szöveg az, amely más szerzõknél sem állja ki az idõk próbáját. Ami viszont megmarad, az minden elkövetkezõ nemzedék számára folyamatos újrafelfedezést biztosít. Amint láthatják, meg sem említettem a hrabali életmû leghíresebb oldalát – a humort. ezzel ugyanis mindenki tisztában van, és bizony még legádázabb ellenzõi is gyakran úgy szórakoztak egyes szövegein, hogy majd megpukkadtak a nevetéstõl. és említés nélkül hagytam hrabal nyelvezetét is, amellyel alighanem a legtöbbet tette a cseh nyelv gazdagításáért az elmúlt ötven esztendõben. nem csupán lexikális, de szintaktikus és egyéb értelemben is. A történelem legnagyobb költõinek többsége anélkül távozik, hogy különösebben tisztelnék, míg a „középszerûeknek” bõven kijut ebbõl a tiszteletbõl. A Jóisten ezt már csak úgy intézte, hogy azt a bizonyos tiszteletet, amirõl valójában szó van, a legnagyobbaknak a szeretet és az öröm jelenti. Az olvasók szívében. KOcsIs PéTeR fordítása

1251

PePa ČeČil

Rövid vallomás szerettem az õszinteségéért – mind mûveiben, mind életében vagy a társaságban, amelyben éppen jelen volt. hrabal úr elsõ két könyvét akkor olvastam, amikor alig múltam húszéves, és nem sokat értettem abból, amirõl ír, de éreztem, hogy igen, ez az, az én ízlésem szerinti, az én vérembõl való. Azért szerettem, mert nemcsak hogy a szívembe látott, de egészen a legmélyeimbe, anélkül, hogy ismert volna. sokan ugyanezért gyûlölték, mert beléjük látott és felfedte az emberekben a szépet és a rosszat egyaránt, és könyvei elolvasása után szégyelltek ki-

Pepa Čečil, immár hrabal nélkül... (2004). 1252

menni az utcára, mert teljesen meztelennek érezték magukat, olyanoknak, akiknek a legnagyobb titkukat leplezték le, vagy mint akiknek a homlokukra van írva, és bárki, aki szembejön velük, elolvashatja. és közben alighanem mindenki azt mondta: „hiszen egyáltalán nem is ismer engem ez az öregember, hogy tudhat mégis mindent énrólam?” hrabal úr a jófajta sörök szerelmese volt, elsõsorban a pilzenié. Amikor egyszer az Arany Tigrisbe mentem, hrabal úr a prágai hentesek társaságában üldögélt a „Kis agancs” asztalnál. Az egyetlen üres hely a Mesterrel szemben volt, úgyhogy odaültem és vártam a sörömre. Olda, a pincér megérkezett, odacsapta a sörkoszorút az asztalra, aztán egyenként kiosztotta a korsókat. Akkoriban úgy tudtak csapolni, hogy az a habbal teli korsó az asztalhoz érkezve az aljától csodálatos módon elkezdett sörré válni, és úgy hullámzott a korsóban, feljebb és feljebb, hogy a végére éppen fél liter lett belõle. Így aztán, amikor Olda szétosztotta közöttünk azt a szépséges vágyakozást, hrabal úr megragadta a korsóját, és minthogy vele szemben ültem, azt mondta: „Pepča, akkor hát egészségedre!”, én meg azt mondom neki, „de hát hrabal úr, hiszen ez merõ hab!”. Mire õ: „hát nem tudja, maga vadbarom, hogy ez benne a legjobb!” és igaza volt. gazdagabbá tette életemet, és azt is elmondhatom, hogy hatással volt rám. Köszönöm. KOcsIs PéTeR fordítása

1253

VLAdisLAV MerHAUt

gombászások hraballal Vladislav Merhaut 1938. március 1-jén született, és a prágai ČKD-nál dolgozott egészen nyugdíjazásáig, kezdetben munkásként, késõbb technikusként. Amatõr – jobban mondva félprofi – zenész, különféle jazz-zenekarokban játszott trombitán, fiatal korában sokat koncertezett külföldön is. A katonaság után állt munkába a prágai „Csepel Vas- és Fémmûvekben”. A véletlen úgy hozta, hogy az üzemi öltözõben egymás mellett voltak szekrényeik a nála 14 évvel idõsebb Boudníkkal, akinek személye, életstílusa és alkotásai szó szerint elbûvölték – olyannyira, hogy 1960-tól egészen a váratlanul bekövetkezett haláláig naplójegyzeteket készített róla – életérõl, közös napjaikról, ami 1997-ben könyv alakban is megjelent Prágában. Ugyancsak a hatvanas években kezdte el rendezni, katalogizálni Boudník levelezését és alkotásait, és afféle „titkár” lett a zaklatott életû mûvész mellett. „Mesterének” köszönhetõen összeismerkedett az akkori prágai közélet szinte minden jelentõs alakjával, képzõmûvészekkel, írókkal, pszichiáterekkel, mûvészettörténészekkel, galériatulajdonosokkal – ne feledjük el, hogy Csehszlovákiában ezekben az években volt a kommunista éra legszabadabb légköre. Boudník halálát követõen – néhány egykori baráttal – minden erejüket az elhunyt grafikus mûvészetének széles körû megismertetésére és a körülményekhez képest méltó bemutatására fordították. A kisebb kiállításokat követõen Ústi nad Orlicén egy hatalmas életmûanyagot mutattak be, terjedelme miatt két részben. Vladimír Boudník esetében Merhaut úr és Egon Bondy egymásnak adták át a staféta botot – Bondy ama barbár „libeňi évekbõl” ismerte, amikor „õ, a doktor és Vladimírka” együtt vedelték hektószámra a sört. Ekkor lakott együtt Hrabal és Boudník, és ekkor látogatta õket Bondy nap mint nap a Gát u. 24. sz. alatt. A barátság külön érdekessége, hogy mindig hármasban voltak, és mindig otthon – egyfajta zárt önképzõkör volt ez, többlavórnyi sörrel, hajnalig tartó felolvasásokkal és vitákkal, teljesen kirekesztve az örökkévalóságból mit sem értõ külvilágot. Ez az 1950-tõl 1952-ig tartó korszak az, amelyre a gyöngéd barbárban Hrabal visszaemlékezik. Ezután mindhármuk életében másik fejezet kezdõdött – Bondy magányos filozófusként és az alternatív nemzedék „gurujaként” vált ismertté, Hrabal lassacskán „íróvá lett”, Boudníkot pedig Nyugaton és egy szûkebb hazai körben ismerték és elismerték mint egyéni utakon járó képzõmûvészt. Ekkor, 1959-ben ismerte õt meg Vladislav Merhaut. Bondy még szemtanúja volt annak, ahogyan a rendõrség kémkedés vádjával bekísérte az utcán festegetõ Boudníkot, Merhaut úr pedig már a miamii kiállításának katalógusát fordíthatta. Kocsis Péter

1254

hraballal Vladimír Boudník közvetítésével ismerkedtem meg, a véletlenek szerencsés összjátékának köszönhetõen. A katonaságot kivégezve (alázatosan jelentem, azóta egyetlen napom sem telt el sör nélkül), 1959-ben ott kaptam állást, ahol Boudník is dolgozott, sõt nem csupán ugyanabba az üzembe kerültem, de még az öltözõszekrényeink is egymás mellett voltak! én akkoriban zenélgettem, Boudníknak meg már volt egy önálló kiállítása Brüsszelben, és rögtön nagyon szimpatikus volt nekem, az elsõ perctõl kezdve – valami olyat csinált ugyanis, amit én akartam a zenében kifejezni. Absztrakt dolgokat, színharmóniával, felületi feszültséggel. Barátkozni kezdtünk, és õ mutatott be hrabalnak. sokat mesélt róla, nagyon jó írónak tartotta és azt is hozzátette, hogy igazi barátok voltak, 1951—52-ben még nála is lakott. 1963-ban jelent volna meg elsõ kötete, és Boudník adott nekem egy szerzõi nyomatot, rögtön elolvastam egy kocsmában üldögélve, és a hatása alá kerültem. elmondtam mindezt Boudníknak, mire õ kijelentette, semmi gond, akkor bemutat minket egymásnak. Vettünk egy üveg bort és elmentünk hrabalhoz, elõször nem volt otthon, másodszor már szerencsénk volt. Más ember volt, mint Boudník, egészen más, alighanem zavart a generációs különbség… de ettõl kezdve találkozásaink szinte rendszeresek voltak, igaz, többnyire ugyancsak a véletlennek köszönhetõen. Az elején hosszabb-rövidebb szünetek, véletlen összefutások, többnyire persze kocsmákban. A Šumavához címzett sörözõbe jártak mûvészek, írók, hrabal is ott találkozgatott rendszeresen Boudníkkal, aki nem kedvelte az ilyen értelmiségi társaságokat, ezért mindig megkért engem vagy egy barátomat, hamerát, hogy kísérjük el oda. Ott volt a Jaroslav hašek Baráti Társaság, meg Ladislav Ducháček, a Mladá Fronta kiadó és a csehszlovák Írók kiadóinak szerkesztõje, sokan azok közül, akik hrabal könyveit is megjelentették. Máskor hrabal ment Boudníkhoz, és ha éppen vele voltam, hát bejártuk libeň, Vysočany és Žižikov kiskocsmáit. Az igazi kapcsolat azonban Boudník halála után kezdõdött közöttünk, amikor kiállításokat szerveztünk Vladimírnak, és hrabal ezeken gyakran részt vett, megnyitót tartott. Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, én vettem rá hrabalt a Gyöngéd barbár címû kisregény megírására, amelynek Boudník címadó fõszereplõje. A hetvenes évek elején hrabal otthagyta a már ugyancsak lepusztult gát utcát, és gyakorlatilag Kerskóba költözött, ahol gyakran látogattam meg autóval… és találkoztam ugyanazokkal a figurákkal, akiket oly jól ismerünk a Hóvirágünnepbõl, hiszen hrabal az itt élõkrõl mintázta a film szereplõit, persze a maga sajátos átlényegítésével. érdekes volt ez a világ, és azt gondolom, hogy ezek a valódi, hús-vér figurák eredetibbek és jobbak voltak a filmbélieknél. és volt akkoriban kialakuló bizalmasabb kapcsolatunknak egy igazi csehes apropója is: a gombászás. A hradištko és Kersko körüli, elba menti vidék lagúnáinak homokos talaján nõtt fenyõerdõk gombászként sohasem vonzottak. A brdi és a křivokláti erdõk éppen eléggé elkényeztettek szépségükkel és gombatermésükkel. A váratlan fordulat a múlt század hetvenes éveiben következett be, amikor hrabal elhagyta az immár lakhatatlanná vált libeňi kis házat a gát utca 24. szám alatt, és berendezkedett hétvégi nyaralójában. Az általunk alapított Vladimír Boudník Baráti Társaság hirtelen felfedezte magának a híres író titkos lakhelyét, és kezdetét vették a váratlan kerskói látogatások. 1255

„Jó, jó, de... én éppen megyek a hájenka sörözõbe...” ez a talán riasztásnak szánt mondat azonban inkább örömöt szerzett nekünk, és soha nem volt ellenünkre, hogy elkísérjük hrabalt, aki szívesen bemutatott minket a helybéli törzsvendégeknek. „Jó, jó, de... én éppen az elbához indulok fürödni...” Mi persze oda is elkísértük õt, és a sörhabok helyett ilyenkor az elba vöröslõ vizébe merültünk alá. hrabal úrnak azonban nem volt ínyére, hogy úszónadrág nélkül érkeztünk, mert, amint mondogatta, „Kerskóban tilos a meztelenkedés”. Amikor pedig egy ízben ádám-éva játékunkhoz csatlakozott Zuzana Rothová is, hát felült inkább a biciklijére és eltekert a fasorhoz. „Jó, jó, de... a hájenka ma ötkor nyit csak, addig jöjjön, sétáljunk az erdõben, hátha nõ valami...” Mondta egy ízben hrabal úr, miközben szárítás céljából hosszanti vágásokkal felszeletelte azt a csodálatos érdestönkû tinórut, amely közvetlenül a nyaralója mögött nõtt ki a földbõl. Így aztán két barátommal együtt csatlakoztunk a doktorhoz, követtük õt egy olyan szenvedélyében, amelyrõl addig mit sem sejtettünk. hraballal persze a gombászás is más volt – nem alakítottunk egységes csapatot, hogy az erdõ minél nagyobb területét átfésüljük, és kosár sem volt nálunk. Az erdei sétát a békés szemlélõdés és az érdekes beszélgetések jellemezték inkább, s ha mégis utunkba akadt egy-egy remekbe szabott objektum, hrabal úr a bicskájával alaposan megtisztogatta, elõvett a zsebébõl egy kisebb papírzacskót, gyengéden belehelyezte a zsákmányt, majd jellegzetes gesztusaival kísérve folytatta kiselõadását a környék történelmérõl és nevezetességeirõl. Messzirõl talán olybá tûnhetett, hogy azokkal a széles mozdulataival éppen kiûzni készül minket az õ erdejébõl, de a „Tûnés innen” helyett sokkal kellemesebb szavak hagyták el a száját. Aránylag kis részét jártuk be az erdõnek, és csak néhány fenyõtinóru vagy babka akadt utunkba hébe-hóba, de néha felbukkant pár lila pereszke vagy egyéb „bolondgomba”, és hrabal úr elmagyarázta nekünk, hogy számos különös gombafajta van, amelyet kevesen gyûjtenek, pedig sok1256

féleképpen felhasználhatóak a konyhában. de amelyiket nem lehet szárítani, azt nem szedem le, tette még hozzá. ezen a környéken nagy számban nõ az erdei áltrifla gomba, a pöfeteghez hasonló, de a közepe sötét kékeslila, és remekül használható fûszerként mártásokba, levesekbe. nagyobb mennyiségben viszont mérgezõ. „Valamikor fiatalon Karel Marysko barátommal sokat kísérleteztünk mindenféle gombákkal, kíváncsiak voltunk, hogyan hatnak majd a szervezetünkre. Amikor ez a gomba volt soron, fokozatosan növeltük az adagot, egészen addig, amíg mindketten úgy éreztük, hogy na, most már elég lesz. Leheveredtünk a szoba egy-egy sarkába, és vártuk a hatást, elmeséltük egymásnak pillanatnyi érzéseinket, hogy látunk e még, vagy lassan már állóképpé válik elõttünk a világ... de szerencsénk volt, megúsztuk, ma már nem gyûjtöm ezt a fajtát...“ Amikor hrabalék átköltöztek új libeňi panellakásukba, találkozásaink ismét áttevõdtek a prágai kocsmákba. én azonban munkámból adódóan gyakran autóztam nymburk környékén és az elba mentén. Kersko nagyon vonzott, és szolgálati autóm gyakran kanyarodott le az erdei nyaralófalu felé. „Bosszúságomra” hrabal úr csaknem mindig otthon volt, és úgy tûnt nekem, hogy amint meglátta, hogy Škodám közeledik a háza felé, azonnal otthagyott csapot-papot és felszerelkezett az erdei sétára. Valószínûleg sohasem zavartam meg õt valami fontosabb munka közben, így aztán egyszer sem küldött el, sõt inkább úgy látszott, örül a dolognak. sétáink pedig mindig kivételes élménynek számítottak. néha megálltunk slávek öccsénél, vagy váltottunk pár szót Franc úrral, aztán máris foglyul ejtett minket a csodálatos természet. egészen más volt ilyenkor, mint a kocsmákban – ott, ha a véletlen úgy hozta, hogy ketten voltunk, bizony gyakran elakadt a beszélgetés, és csak akkor indult be újra, ha társaság érkezett. Valószínûleg más világban éltünk, már csak jóval fiatalabb koromból és eltérõ

1257

életmódunkból fakadóan is. eredetileg Boudník révén ismerkedtünk össze, de ezt a témát már jórészt kimerítettük, és mindkettõnket fárasztott volna az állandó ismételgetés, így aztán a kocsmaasztalnál inkább csak zavartan dumáltunk mindenféle marhaságokról. Az erdõkben sohasem volt sok gomba, de keresésük közben az improvizált párbeszéd ezernyi variációja jutott eszünkbe, amúgy kisfiúsan kiegészítettük egymást és ezáltal egyre bizalmasabb viszonyba kerültünk. hrabal úr ugyanis lélekben még idõs korában is amolyan csintalankodó rosszcsont maradt, és ezt akkoriban nem szégyellte kimutatni elõttem. Aki közelebbrõl ismerte és ugyancsak látta szemében azokat a huncut szikrákat idõnként, még komolyabb beszélgetések alkalmával is, az bizonyára megérti ezt. ezek a mi alkalmi sétáink valahogy kettõnk titkai maradtak, nem volt róluk miért beszélni barátaink elõtt. de hrabal úr, amikor a Tigrisben ültünk, néha azért odasúgta: „nem nõnek”, vagy épp az ellenkezõjét, és ilyenkor alig észrevehetõen és titokzatosan elmosolyodott, szemében azzal a huncut kis szikrával. Mindez még akkoriban történt, amikor néha volt szerencsém szimpatikus feleségét, eliška asszonyt is üdvözölni Kerskóban. Aztán Pipsi megbetegedett, és amikor egyszer ismét arra kanyarodtam az autóval, és óvatosan érdeklõdtem felesége állapotáról, hrabal úr megtörten csak ennyit mondott: „Baj van. Mit is mondhatnék magának... Alighanem a végéhez közeledik.” Majd csöndes szünet után hozzátette még: „Tudja, nem voltam ideális férj, de ha ilyen sokáig alszik az ember együtt valakivel... Prágába megy? elmennék a kórházba. hátha örömet szerzek neki.” ezzel értek véget a mi közös „gombászásaink” – utána már valahogy nem ment a dolog... KOcsIs PéTeR fordítása 1258

MiLAn KUnderA

Viszály és találkozás egy napon, a hetvenes évek elején, amikor orosz megszállás alatt volt az ország, a feleségemmel mindketten állásunkból menesztve, mindketten rossz egészségi állapotban, felkerestünk Prága egyik külvárosi kórházában egy nagyszerû orvost: õ volt Šmahel professzor, barátja minden ellenzékinek, a bölcs öreg zsidó, ahogy magunk közt neveztük. nála értük e.-t, az újságírót, akinek szintén kitették a szûrét mindenhonnan, akinek szintén megrendült az egészsége, és négyesben hosszan tereferéltünk, felderített a kölcsönös rokonszenv. Visszafelé e. a kocsijába invitált minket, és Bohumil hrabalról kezdett beszélni, aki akkor a legnagyobb élõ cseh író volt; plebejus tapasztalatokban dúskáló határtalan fantáziájáért széles körben olvasták és rajongtak érte (a fiatal cseh filmesek egész új hulláma tisztelte benne védõszentjét). Ízig-vérig apolitikus volt. Márpedig olyan rendszer szemében, amelynek „minden politika”, ez a legkevésbé sem ártatlan dolog: apolitikusságával hrabal kicsúfolta az ideológiák tombolását a világban. emiatt járt neki sokáig viszonylagos mellõzöttség (mert hivatalos elkötelezõdésre teljesen alkalmatlan volt), de ugyanezért, apolitikusságáért (soha nem lépett fel a rendszer ellen) az orosz megszállás idején békén hagyták, így-úgy megjelenhetett pár könyve. e. dühösen szidalmazta: nem átall kiadókkal szerzõdni, amikor a kollégái be vannak tiltva? nevét adja ehhez a rendszerhez? egy szava sincs ellene? szégyen és gyalázat, hrabal kollaboráns! én nem kevésbé dühösen vágtam vissza: Abszurdum! Még hogy kollaboráns hrabal, akinek könyveiben a humor, a képzelõerõ szöges ellentéte a mostani mentalitásnak, a minket fojtogató kényszerzubbonynak? Amíg hrabalt olvashatunk, a világ egészen más, mint ha nem is hallhatnánk a hangját. egyetlen könyv hrabaltól többet használ az embereknek, a szellem szabadságának, mint a mi tiltakozó gesztusaink, nyilatkozataink együttvéve! Az autóban az összeszólalkozás egykettõre gyûlölködõ veszekedéssé fajult. Késõbb visszagondolva, fejem ingatva ezen a (hamisítatlan és teljességgel kölcsönös) gyûlölségen, azt mondtam magamban: egyetértésünk az orvosnál múlékony volt, a pillanatnyi történelmi körülményeknek tulajdonítható, amelyek az üldözöttek közé vetettek mindkettõnket; konfliktusunk ellenben alapvetõ, minden körülménytõl független; ebben a konfliktusban egyik oldalon azok állnak, akik a politikai harcot fölébe helyezik a való életnek, a mûvészetnek, a gondolatnak, a másikon azok, akik szerint a politikának szolgálnia kell a való életet, a mûvészetet, a gondolatot. Meglehet, mindkét álláspontnak van létjogosultsága, de összeférhetetlenek. n. KIss AndReA fordítása

1259

1260

1261

1262

1263

1264

BoHUMiL HrABAL

Változatok a Gyönyörû biciklista lány témára* csillog a krómozott bicikli, üvegcsöves váza tán sugárzó neonnal töltve, a lány lába zaj nélkül tapossa a jáspissal díszített pedált, fehér ruha szegélyezi barna tarkóját. erdei sírkertünk alaprajza csontváz törzséhez hasonlít, a gázlámpák fénye az oszlopok magasából minden élõt holttá permetez. A sétány a gerinc, a mellékutak a bordák. A biciklik árnyéka ibolyaszínûre vált, máriakék övezi. hat gázlámpa pillére a sötét estében hat boltívvé kötõdik, alattuk a levelek, szirmok, tûlevelek zöldjének sötét folyója árad. Az elsõ kerékkel belegázolunk saját testünkbe, most fejem fölött hátravetem árnyamat, hátamból pedig lila uszony, lila kormány nõ. s az estidõben látható az idõk villanása, amint derékig a földben, csákánnyal és kapával leendõ hullák ássák sírjukat. Lámpások fényénél lapátjuk az ázott földdel veszõdik, mert abban szinte mind megegyeznek errefelé, hogy ásóval és kapával újra nyugovóra lehet térni, s erõ fogytán ki lehet tûzni a csalóka nyugalom tábláját, mert a dombokon e vidéken vízbe, a síkságon vizenyõs földbe temetkezik az ember. Itt, ebben a mauzóleumban, szólt a biciklista lány, olyanokat helyeznek örök nyugalomra, akik a közös, városi gangon, ahol együtt laknak, még a síron túl is gyûlölik egymást, ezért utálatukat idehozzák erdei sírkertünkbe, mert harag nélkül élni képtelenek már. holnap majd meglátja, miként forgolódnak a parcellán, gyûlölettel egymást taszigálva, míg csak egy zivatar vagy az este be nem kergeti õket a közös családi sírba, ahol egymást méregetik, melyikük mennyire nyomorult. ezután fekszenek csak bele a megágyazott sírba, a közös sírba, mint egy panoptikum figurái a ládába, hogy álmukkal átjussanak az álmodozások mélységes pincéibe, ahol mindenkit rémálom gyötör, mert elfelejtette bezárni megjelölt csákányát és szerszámait, lapátját és gereblyéjét, mert elfelejtette nekitámasztani az égnek a létráját, mert azt is elfelejtette lelakatolni, és ráadásul hozzáláncolni a fenyõfa törzséhez. Oly sipító hangon mondta ezt a biciklista lány, mintha nem csupán az erdõségnek szólt volna a hír, hanem az egész világnak. Majd a sétányról élesen, bosszankodva bevágott egy oldalsó fasorba. Fénylett az ösvény a nyírfaligetben, harmat csillogott a réten. A megszokott hold fehér remegést adott a nádnak a lápon, s én csak ámuldoztam, s azt kívántam, örökkön itt tapossam a pedált, itt az ösvényen, a gyönyörû biciklista lány mögött. A lakkcipõbõl szikrát szórva miniatûr tûzijáték forgott körbe, s a csatok hamis briliánsa megvilágította a lány ívelt vádliját. Irigyeltem a bicikli édes terhét, de a tõzeg sötétjében oly panaszosan vágyakozva szólalt meg egy lappantyú, hogy a nõi bicikli kormánya megugrott a keréknyom tekergõ szalagján. Majd a biciklista lány besiklott a rezgõ nyárfák ezüst árnyékába, és

* A szövegnek ez a változata még csehül sem jelent meg.

1265

megállt egy zománcfestékkel lekent, fehér kapunál. Kaput nyitott, és jármûvét nekitámasztotta a kerítésnek. Leugrottam a biciklimrõl, nekitámasztottam az övének, õ pedig bezárta a kaput és egy fehér padra ült, ívelt vádliját átvetve a térdén elõrehajolt, s levette lakkcipõjét, a pad alól fehér papucsot vett elõ, nekem adta, elõvett magának is egyet, és belebújt. Ahogy megfogtam a fehér papucsot, majdnem kiröppent a kezembõl, olyan könnyû volt. Fölvettem és meglepõdtem, mintha rám öntötték volna. szófogadón lépkedtem a lány után, az út murvával volt leszórva, gondosan elgereblyézték, csíkosra, mint a kordbársony. A lány elõttem lépdelt, elbûvölt dús termetének amforája, s úgy követtem, beleszédülve a vágyba, amit a lány hullámzó alakja keltett, hogy azt képzeltem, a török mennyország ötödik szintjérõl pottyant ide. Úgy elöntöttek az édes kívánások, hogy észre sem vettem: a parcella kényszeresen rendezett és tiszta, mintha a kisház falait éppen aznap meszelték, az ablakokat éppen akkor tisztították, a függönyöket épp az elõbb mosták, vasalták és rakták volna fel. Így történt, hogy bár a hold fényénél olvasni lehetett, beleütköztem egy fehér Octavia kombiba, ami úgy ragyogott, mintha épp az autókozmetikából gördült volna ki. és ezek után már egyáltalán nem csodálkoztam azon, hogy a kocsi elsõ ülései fehér báránybõrrel voltak bevonva, hátul a rakodótérben pedig ezüst sínen fehér, görgõ ravatal nyugodott, fehér lányka- és gyermekkoporsók betolásához. A lány kinyitotta az ajtót, és ahogy beléptem utána a házba, gondosan be is zárta. Ruhájának anyagát átszõtte a hold, és olyan fényt árasztott a sötét szobában, mint egy virágba borult jázminbokor. A padlón, az ablak alatt pedig egy sor fehér papírcipõ világított mindenféle méretben. A lány leült a padra, és amikor ívelt vádliját átvetette a térdén, kiléptem a krepp-papucsból, és kiválasztottam magamnak egy pár fehér cipõt. Mire leültem, a lány már átvette a sajátját. Letérdelt elém, elvette tõlem a hófehér cipõt, és az egyiket a lábamra adta. Majd gyöngéden megszorította a bokámat. Behunytam a szemem, keze a nadrágom szárába csúszott, és megsimogatta a vádlimat. Fejét térdemre hajtotta, hajából kamillaillat áradt. Aztán valaki feljajdult az udvaron. Ijedtemben kis híján felugrottam, de a lány körmeit a húsomba mélyesztette. Láttam, amint lassan kinyílik az udvaron egy holdfényes ajtó, és a fészer sötét nyílásán elõjön egy karcsú fiatal férfi, térdig érõ pulóverben. Majd a fiatal férfi a kerítéshez lépett, és megállt a biciklik elõtt, amiknek ölelkezésbe gabalyodott a kormánya. A nikkelezett szarvak láttán én is megijedtem, és már nem is csodálkoztam azon, hogy a fiatal férfi megrémült attól, amit az ártatlan biciklik pozíciója jelentett. Majd teátrálisan felemelte gyönyörû, hosszúkás kezét, és megrengette a csillagos eget, telve jogos keserûséggel és felháborodással. ekkor a biciklim elindult, magával rántotta a nõi biciklit, és nagy csörömpöléssel mindkettõ a homokba zuhant, biciklim pedálja pedig szégyen nélkül, teljesen szemérmetlenül belefúródott a dekoratív hálóba, ami a nõi szoknyát hivatott a hátsó keréktõl megóvni. Így hát a két bicikli szerelmes szorításban feküdt, a lány körmei pedig egyre erõsebben mélyedtek a húsomba, mintha teljes mértékben átélné, ami az udvaron történt a homokban, a kerítés mellett. A fiatal férfi pedig rémülten meghátrált, a falnak ütközött, majd eltûnt, de aztán hallani lehetett, ahogy halkan, mezítláb caplat a kövezeten, majd ugyanolyan halkan az ajtóra teszi az arcát és megfogja a kilincset. és az volt az érzésem, hogy arca az arcomat érinti, keze pedig az agya1266

mat. Ráadásul egész testemben hallottam a lány belém mélyesztett ujjain át szívének lüktetését, riadását. némi feszült várakozás után a lépések óvatosan elváltak a fehér kövezettõl, az ajtón ismét megjelent a kinyúlt, térdig érõ pulóver, és a fiatal, hirtelen idõ elõtt megöregedett férfi merengve belépett a fészerbe, az ajtó magától becsukódott, és mielõtt bezárult volna, a holdfény ismét fehérre meszelte. Ki ez?, kérdeztem. A volt szeretõm. Képtelen vagyok együtt élni vele, amióta tudom, hogy hóhérmester, hogy hóhér. és a neve Testecske. érti ezt? Kérdõ tekintete választ várt, de ezt a választ nem tudtam neki megadni. hát maga kicsoda?, suttogtam kisvártatva. halottöltöztetõ vagyok, válaszolta, és rám adta a papírcipõ párját. 1972. június BALáZs AndReA fordítása

1267

Kocsis Péter

gyöngéd gyávaság vagy gyáva gyöngeség? cenzúra és öncenzúra hrabalnál A négyes részleg azért van, hogy Baudelaire módjára õrizze a költészet arcát és alapjait... És a négyes részleg vezetõ titkára nyájasan elmosolyodott és azt mondta... Elvtársak... a párt nem azért küldött ide minket, hogy betiltsuk a „Zajos magányt”, a párt soha semmit nem tilt be... Csupán finoman jelzi önöknek, a színház dolgozóinak, hogy önök saját maguk mérlegeljenek és döntsenek arról, milyennek is kell lennie a mûalkotás szocialista arculatának és tartalmának...1 Soha, még álmaimban sem jutott volna eszembe, hogy azon politikai eseményeken, amelyekben élek, változtatni kívánjak vagy akarjak. Sohasem kívántam sem a nyelvet, sem a világot megváltoztatni, amikor Marxot idéztem, amikor Rimbaudt idéztem, amikor Mallarmét idéztem, mindig önmagamat szerettem volna megváltoztatni... Így hát megtisztelve érzem magam azáltal, hogy ezzel a néppel élek, amelynek kvalitásai felõl éppúgy kétségeim vannak, mint saját erkölcseimet illetõen, tulajdonképpen egy kicsit káromló vagyok, eretneke mindannak, amiben ez a nép, bizonyos eszmei értékrendet szem elõtt tartva, él, amiben reménykedik, ami még a zászlajára is fel van írva, örök kételkedõje vagyok annak, hogy az Igazság gyõzedelmeskedik, erõsen kétlem, hogy olyan nemzet lennénk, amelyik valóban az igazságra vágyik és reménykedik benne… Annyi veszõdésembe kerül, hogy önmagam kovácsaként ne valljak kudarcot, annyit veszõdöm az embertársaimmal, hogy a politikai események bárminemû megváltoztatására nem is érek rá, sõt nem is tudom, mirõl beszélnek azok, akik efféle változásra vágynak, mert én csak önmagamat szeretném megváltoztatni, önmagamnak kívánnám azt, hogy felérjek a mennyekig, amelyekben elmondhatnám magamról, vagyok, aki vagyok… Önmagam rossz lelkiismerete vagyok csupán … egyelõre.2 Bohumil hrabal, de általában a kommunista éra alatti közép-európai irodalom vizsgálatánál megkerülhetetlen a cenzúrához és az öncenzúrához fûzõdõ kapcsolat kérdése. Tény ugyanis, hogy térségünkben az írók, költõk, festõk stb. alkotásait nem csupán mûvészi, de politikai-ideológiai szempontok is befolyásolták, sõt befolyásolják mindmáig. ennek oka elsõsorban a térségben uralkodó geopolitikai viszonyok különlegessége, pontosabban az a tény, hogy Közép-európa csaknem folyamatosan egyegy ideológiának, világnézetnek volt alárendelve. hrabal esetében különösképpen hangsúlyozni szokták ezt a kényes viszonyt, hiszen alakja és szerepvállalása a történelem tükrében sokszor ellentmondásosnak tûnik. Talán mindenki számára érthetõbbé válik e kérdés fontossága, ha magának a cenzúrának, illetve öncenzúrának a fogalmát vizsgálom meg általánosságban, a politikai változások tükrében. 1 2

Bohumil hrabal: Premiera (Premier), in: Texty (szövegek), magánkiadás, Prága, 1994. „Kdo jsem”. ssBh-12/221–222. Fordítás az eredeti cseh szövegbõl.

1268

Jan Lopatka kritikus már 1963-ban figyelmeztetett az öncenzúra elsõ jegyeire hrabal írásaiban: szerinte az eredeti kéziratokkal szemben a publikált mûvek csak „valamiféle általános, irodalmilag elfogadható információt nyújtanak az eredeti szövegekrõl”. Josef chuchma pedig azt állapítja meg ezzel kapcsolatban, hogy az akkori javításoknak alighanem kettõs oka lehetett: a szerkesztõ és a kiadó igyekezete, hogy rábírják hrabalt egy, az olvasóközönség számára „elfogadhatóbb” stílusváltozatra, valamint a politikai cenzúra akkori mûködése.3 (csehszlovákiában 1968-ig létezett hivatalosan is a cenzúra intézménye.) A különös kettõsségre Varga györgy is felhívja a figyelmet: „A Jarmilka és a Kohótuladonoslány összehasonlítása fényt vet arra az ellentmondásra, ami az »õs-eredeti« hrabal-szövegek és azok átdolgozott változata között feszül. Az átdolgozott változatokban a lekerekítetlen, lezáratlan beszéd, az asszociáció- és mikrotörténet-áradat kisimul, megszelídül, egy kicsit odadörgölõdzik a korízléshez, és olyan valóságelemek tûnnek el a szövegbõl, melyek egy kor – a szerzõ által utólag tán túlságosan is durvának talált – nyelvi ‘dokumentum-fényképszerû’ lenyomatai.”4 Tény, hogy a hrabal-életmûkiadás kötetei is alátámasztják ezt a kettõsséget, mivel ezekben a szerzõ eredeti gépiratainak szövegváltozata szerepel. ugyanakkor mindez csak részben erõsíti meg a Lopatka óta folyamatos vádakat, amelyek a szerzõ gyávaságára, a cenzúrának való behódolására és az öncenzúra egyre erõsebb és észrevehetõbb megjelenésére vonatkoznak. chuchma mindenesetre egyetért a hrabalt bírálókkal, és a következõ szigorú ítéletet mondja ki: „hrabal egyike azon szerzõknek, akik annak bizonyítékai, hogy a morális kitartás és a mûvészi tehetség nem feltétlenül állnak közvetlen összefüggésben.”5 ugyanakkor rámutat hrabal stílusának és mûvészetének egyik alapvetõ fontosságú „mágiájára” is: „ám annak ellenére, hogy az olvasó ezt tudja vagy érzi (ti. hrabal megalkuvásait), végül is az az igazság, hogy éppen ott, ahol hrabal leginkább ‘átlényegít’, ott a legigazabb, a leginkább autentikus.” A témáról hrabal egyik legközelebbi barátja, egon Bondy a következõket mondja: „Vannak költõk, akiknek az olvasókkal való kapcsolat nem nagyon, vagy egyáltalán nem fontos, de a másik oldalon ott vannak azok, akiknek ez a kapcsolat alapvetõ és létfontosságú. ezek közé tartozik hrabal. szörnyû árat fizetett ezért: a mûvészeti szempontból ultrakonzervatív rezsim és annak totálisan bevetett, ugyanakkor alapjaiban hamis ideológiájának feltételei között engedett a ma már elképzelhetetlen cenzúra nyomásának, amely természetesen együtt járt a keserves öncenzúra kialakulásával is... egy interjú néhány mondatán kívül6 hrabal sohasem hagyta magát arra kényszeríteni, hogy bármilyen formában is támogassa a totalitárius rezsimet. éppen ezért ugyanúgy tüske volt a szemükben, mint azok, akik csak szamizdatokat adhattak ki. Ma Josef chuchma: Mnoho Hrabalů. Id. mû: Respekt, 1994. 03. 28. 15. Varga györgy: A realista világámító. Id. mû: Nagyvilág, 1984/4, 574. 5 Id. mû. 6 A Tvorba címû lap cikkérõl késõbb lesz szó e részben. 3 4

1269

lehetõségünk van arra, hogy hrabal megcsonkítottan közreadott mûveit összevessük az irodalmi szamizdattal, amely nem kényszerült hasonló csonkításokra, és láthatjuk, hogy hrabal munkáinak tartósabb értéke és mélyebb minõsége van.”7 ez a bizonyos „dialógus az olvasóval”, amely meghatározó szerepet játszott hrabal pályafutásának során, valóban talán a legrövidebb út ahhoz, hogy megértsük hrabal mindenkori hozzáállását a cenzúrához és az öncenzúrához. Arról, hogyan és miért rendelte alá magát ennek a viszonynak, a legjobban talán az alábbi példából derülhet ki. 1989 szeptemberében írta hrabal azt a szöveget, amelyet a társadalmi tiltakozó petíció nyomán „néhány mondat”-nak nevez el. ebben õ maga ad magyarázatot arra, miért nem írta alá a beadványt 1989 nyarán: „...és megint, itt van Prága és Közép-európa, ahol emberek ezrei írták alá a ’néhány mondat’-ot... ez a néhány mondat lett azonban azok próbaköve annak, hogy kik is a merev dogmatizmus hívei, és kik azok, akik a cselekvõ dogmatizmusért vannak, akik változást szeretnének a politikai és kulturális életünkben egyaránt. és megint nagy volt a lárma és a tiltakozás, és rólam is kikiáltották, hogy kollaboráns vagyok, csak azért, mert nem írtam alá azt a ’néhány mondat’-ot, végül még az Arany Tigrisben is megtiszteltek a látogatásukkal, megírta nekem az a jóságos Václav havel, hogy odajön hozzám, de én elmentem onnan, mert hatkor már egy barátomnál voltam vacsorán, és Václav csak hét után jött a Tigrisbe, és a barátaimból ellenségeim lettek, végül még üvöltöztek is, amikor (késõbb) kerestek a Tigrisben... hol az a kollaboráns? és én inkább voltam kollaboráns... ezért is mondtam késõbb Václav havelnek... Igen, Václav, lehetséges, hogy akkoriban ott a Tigrisben aláírtam volna, de most már semmi esetre sem. hogy miért? Csak nem fogom elcserélni a nyolcvanezer példányos Zajos magányt, amely most novemberben fog megjelenni, ’Néhány mondat’ aláírásáért... hiszen én tulajdonképpen csakis azért vagyok a világon, hogy megírjam a Túlságosan zajos magányt... [kiemelés tõlem] azt a magányt, amelyrõl susan sontag asszony azt mondta new yorkban, hogy ez a könyv, hogy ez egyik azon húsz közül, amelyek ennek az évszázadnak az irodalmáról képet adnak... Így aztán nem írtam alá, ahogyan nem írtam alá a ’Kétezer szó’-t sem (hasonló tiltakozó petíció volt 1968-ban), nem azért, mintha abban a pillanatban nem írtam volna alá, Vaculík azt mondja... Bohouškám, itt írj alá nekem valamit... és adott egy tollat és én bianco aláírtam volna azt a ’Kétezer szó’-t... de Vaculík egyszer csak azt mondta... Tudod, mit, semmit ne írj alá, írjál inkább valamit három nap múlva az igazságról... Így aztán megírtam a ’Játék az igazságért’ címû mûvemet. és ez az esszé helyettesítette végül azt az aláírásomat, éppen úgy, amiképpen a ’Varázsfuvola’ helyettesítette aláírásomat a ’néhány mondat’ esetében is.”8 Azt hiszem, mindebbõl világosan kiderül, hogy miért volt hrabal számára fontosabb az olvasókkal való kapcsolat, mint az a tény, hogy egyes körökben gyávának és megalkuvónak tartották. * egon Bondy: Bohumilu Hrabalovi od Egona Bondyho. Id. mû, Haňťa press, Prága, 16. sz., 2. 8 Několik vět. Id. mû, Bohumil hrabal: Listopadový uragán (novemberi förgeteg). Tvorba, 1990. 7

1270

A cseh író sajátos szerepvállalására való tekintettel különbséget kell tenni kétféle öncenzúra között – ennek indokoltsága az alábbiakból kiderül majd. A hrabali öncenzúra ugyanis nem, vagy csak egyes alkalmakkor azonosítható azzal a valóban ön- és közromboló megalkuvással, amit Petri györgy oly találóan „rémönuralom”-nak nevezett el. ennek lényege az, hogy a szellemi és erkölcsi kompromisszum semmiféle pozitív célnak sincsen alárendelve, és mértéke egyedül a gyõztes oldalhoz való tartozás elhitetése, ill. az ezáltal remélt haszon mielõbbi megszerzése. de milyen sajátosságok alapján állítható, hogy hrabal öncenzúrája nem ilyen „rémönuralom” volt? A dialógussal. Azzal a párbeszéddel, amely csehországban a kommunista évtizedekben is jelen volt és napjainkban is létezik, és aminek hiánya Magyarországon alighanem a tragikusnak mondható politikai-közéleti állapotok egyik fõ okozója. csehországban ugyanis a társadalmi párbeszéd legkülönbözõbb formái mindig is valóságosak voltak, ami nemzeti sajátosságnak mondható, és ami a „švejkelés” egyik alappillére. A cseh társadalom 1948 és 1989 között sohasem, még a hetvenes évek „normalizációjában” – amikor a legközelebb állt önértékeinek feladásához – sem volt olyan magába forduló és közösségtelen, amilyen a magyar. Miklóssy endre a következõt írja errõl: „Lassanként aztán abbamaradt a beszéd is. A militarizált rendszerben a parancs és a mellébeszélés helyettesítette... Talán ezért nincs a rendszerváltás óta sem párbeszéd Magyarországon. Belsõ monológ persze annál több van.”9 és amikor az öncenzúra ezeket a párbeszéd, tehát kifelé irányuló kapcsolatteremtés nélküli belsõ monológot is eléri, nos, akkor jutunk el a „rémönuralom” állapotába! Még egy szempont, amelynek alapján jobban megérthetjük a különbség fontosságát: „segíthetett volna itt az elmélyült spirituális kultúra, segíthetett volna a problémák megbeszélése, segíthetett volna a »szabadság kis köreinek« a Bibó István-i megszervezése. ezeket persze a hatalom nem tûrte. Mi pedig túl könnyen beletörõdtünk ebbe.”10 Azaz: amíg Magyarországon ezek a „körök” nem léteztek, vagy csak a cenzúra tudtával és jóváhagyásával, addig csehországban a „civil szféra”, a polgári világ, a kocsmák és kávéházak, vagy többek között a „gyöngéd barbárok” libeňi csoportja ilyen, az elnyomó hatalom által jószerivel ellenõrizhetetlen menedéket jelentett azoknak, akik nem akartak a belsõ monológokba, a „rémönuralomba” belefulladni. Így lehetséges az, hogy hrabal mûveiben a hatalom is emberi arcot kap, és ez nem csak költõi túlzás – ez valóban így volt, gyakrabban, mint Magyarországon.11 A humánum, az emberi szeretet könnyebben megtalálja a másikban is a jót, mint a gyûlölet, ez aligha szorul bizonygatásra. és a két ország közötti különbség ebben a dologban manapság is kézzelfogható – azzal a kiegészítéssel, hogy Magyarországon a helyzet talán csak az 1956-

Miklóssy endre: Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél. széphalom Könyvmûhely, Budapest, 2001, 379. 10 Miklóssy endre: Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél. széphalom Könyvmûhely, Budapest, 2001, 378. 11 Például a Hóvirágünnep címû, hrabal írásaiból készült filmben szereplõ „jóságos rendõr” alakja is a valóságból merít, a körzeti rendõr a valóságban a nyolcvanas években öngyilkos lett. 9

1271

os forradalmat közvetlenül megelõzõ idõszakban, a forradalom rövid élete során és az azt követõ pár hónapban adott okot a reményre. Ismét Miklóssy endrét idézve: „...ez volt ama pillanat, midõn csaknem létrejött a kultúra körül a valóságos közélet... Politizálni, vagyis a legfontosabb erkölcsi dolgokról nyíltan beszélni persze életveszély volt. de mégis, volt súlya az olyan emberi alapértékeknek, mint az együttérzés, a szeretet, az istenfélelem.”12 de térjünk vissza a cenzúrához és az öncenzúrához! A témáról maga hrabal is nyilatkozott, amikor valamelyest engedni látszott a normalizáció szorítása. egy 1988-ban adott interjúban az író ezeket mondja: „A kultúrpolitika nálunk bizonyos események befolyása alatt áll, és nem titok, hogy ezek a moszkvai események. A mostani légkört én nem liberálisnak nevezném, hanem a mûvészi szabadság egy nagyobb mértékének. Vannak, akik – például Menzel vagy chytilová – úgy dolgoznak tovább, mint húsz éve. de talán még fontosabbnak tartom, hogy a fiatal nemzedéken belül is megjelent néhány olyan alkotó, akinél a béklyózó öncenzúra szinte eltûnt, és ha van cenzúra, az már csak esztétikai igényû.”13 Íme, hrabal hozzászólása mindkét témához – amúgy hrabalosan, dicsérve a fiatalokat és elhallgatva saját igazi kételyeit. ugyanakkor érdemes hangsúlyozni, hogy hrabal egy bizonyos esztétikai cenzúra mindenkori szükségességérõl beszél. A késõbbiekben ehhez még hozzáteszi: „Írjanak a fiatalok, a fiatal tehetségek. Írjanak úgy, ahogyan én mindig igyekeztem írni, ahogy nálunk mondják: a szõre ellen. és legyen számukra példakép Prométheusz, aki az igazsághoz ragaszkodott. Az igazság a lét alapja.” * hrabal átlátta mindazt, amirõl itt szó volt, tudta, hogy valamiféle cenzúra és öncenzúra mindig is létezett és létezni fog – de tudta azt is, hogy az igazi etikai határokat, az igazi morális mértéket, a „szellemi léthelyzetet”, azaz a belsõ szabadságot minden egyes ember magában hordozza, és ebbe senki sem tud beleszólni. Mert ez nem más, mint ama gyöngy a mélyben, ami az embert felemeli, és a porba sújtja, ugyanakkor megszabja létének határait. hrabal mûvészete errõl szólt, a gyöngy keresésérõl, és ezt semmilyen külsõ cenzúra nem vehette el tõle – az olvasóitól azonban legalábbis ideigóráig megfoszthatta, és ezzel gyakorlatilag folyamatosan, egészen haláláig kellett hrabalnak küzdenie. ebben a harcban valóban sokszor bizonyult gyávának, nemegyszer alulmaradt, nem csupán a külsõ nyomással, de még saját akaratával szemben is – ám sohasem volt becstelen. Mindezekrõl a belsõ és sokszor kívülrõl is jól érzékelhetõ válságokról, lelki tusákról számos írásában ejt szót, nemegyszer már-már kínos, önmagát megalázó és alighanem túlzó részletességgel. Önéletrajzi trilógiájában vagy az áprilMiklóssy endre: Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél. széphalom Könyvmûhely, Budapest, 2001, 353. 13 Ami most nincs, az még lehet. Tripolszky László beszélgetése Bohumil Hraballal. Id. mû: Élet és Irodalom, 1988. szeptember 2. 12

1272

kának írt leveleiben egyaránt alaposan megismertet minket a cenzúra és az öncenzúra gyötrelmeivel, valamint saját szerepével. „és maga még azt kérdi tõlem, hogyan vehettem ilyen félvállról a totalizmus utolsó húsz évét? Rendben... Akkor hallgassa meg tulajdonképpeni gyónásomat a félelemrõl...” ezeket a szavakat a „Totális félelmek” címû írásban találjuk,14 amely szinte kizárólag e témáról szól, és mindaz megtudható belõle, amit hrabal a cenzúráról és öncenzúráról, az üldözésrõl és a megalkuvásokról gondolt. Az írás így fejezõdik be: „Úgyhogy ennek a nemzetnek a génjeiben van az, ami nekem... Az ivásra és a kommunizmusra való hajlam...” A „Totális félelmek” címû írás azonban már 1989 után jelent meg, így aztán nem kellett hozzá különös bátorság – mondogatták sokan akkoriban. ám valójában éppen ez volt az igazi bátorság: „kitálalni”, a gyanútlan olvasó nyakába zúdítani mindazt, amit addig sokan legfeljebb csak sejtettek: hogy kedvencük, Bohumil hrabal együttmûködött a titkosszolgálattal, ha úgy tetszik, besúgó volt. de mindenképpen félt a cenzúrától, és szövegeinek megjelenése érdekében néha túlzott kompromisszumkészségrõl tett tanúbizonyságot. ám a nyilvános gyónás megvolt (a barátoknak és önmagának addig is szinte naponta meggyónt), és hrabal lelkiismerete ennek köszönhetõen sokakénál tisztább maradhatott. Lám, a rendszerváltást követõen folyamatosan derülnek még ki hasonló, sokkal súlyosabb és indokolhatatlanabb, erkölcsileg megkérdõjelezhetõbb esetek, és ennek oka éppen az egykori õszinteség, a bûnbánat hiánya. Azaz – a gyávaság. Az önéletrajzi trilógiát egyébként még a „változások” elõtt írta hrabal, és ott sem kíméli magát: „...elhatározta, hogy író lesz még akkor is, ha át kell írnia a könyveit még akkor is, ha el kell árulnia nagypofájú szövegeit... és nem is maradt el a fizetség kishitûségéért... Már a barátai körében sem volt saját véleménye, mindennel azon nyomban sõt már elõre egyetértett, csak azzal nem, amit igazándiból mondania kellett volna. Félt megmondani a véleményét, de ha mégis kimondta, végül mindig visszaszívta...”15 – mondatja magáról hrabal, felesége szájába adva a szavakat. Amint a „Totális félelmek”-bõl is kiderül, több írása esetében is elkövetett olyan lépéseket, amelyek miatt késõbb is bûntudata volt, és amelyekért akkoriban is, azóta is számtalan támadás érte. Pedig minden másképpen indult – hrabal „akarata ellenére” lett nem csupán író, de szamizdatban publikáló író is. Az a tény, hogy oly sokáig nem jelentek meg írásai, már jeleztek valamit abból a jövõbõl, amely csaknem élete végéig – kisebb-nagyobb megszakításokkal – osztályrészéül jutott. hrabal ugyanis már 1953ban természetesnek vette, hogy leírjon olyan szövegeket, amilyen az „egy közönséges hétköznap” címû írás, amelynek sem akkor, sem évtizedek múlva nem lehetett esélye a hivatalos megjelentetésre. Az írás tulajdonképpen a „vérfagyasztó perek”16 idejérõl Totális félelmek. In: Bohumil hrabal: Levelek Áprilkának. göncöl Kiadó. Kiss szemán Róbert fordítása. 15 B. h.: Vita nuova. európa, Budapest, 167. 16 Egy közönséges hétköznap. Elsõ utóirat. Id. mû: 2000, 1989. április. 14

1273

szól, és az elbeszéléshez írt utóirata jól jelzi hrabal különös, a realitással kevésbé számoló nézeteit: „Úgy van ezzel az ember, mint a szilvóriumos demizsonnal, amit húsz éve ásott el a kertben... (...) októberben beállított a sógornõm és egy nagy fekete, nõi harisnyakötõvel összemadzagolt, elrongyolódott csomagot hozott nekem és azt mondta, ezeket a gerendák mögött meg a pincében találtam, esetleg tudsz belõlük valamit használni. és én lapozgattam és olyan szövegekre bukkantam, amikre már nem is emlékeztem... (...) és újra leírom és csinálok néhány másolatot, hogy megkoronázzam arról az idõszakról festett képemet, amirõl azt hiszem, végleg mögöttünk van, a félelem kora, amikor ezeket a szövegeket írtam a háború alatt és a vérfagyasztó perek idején. hiszem, hogy ha egyszer ezek a szövegek az arcképemet megrajzoló majdani kritikus kezébe kerülnek, bizonyára segítségére lesznek a portré elkészítésében, akárcsak annak, aki az úgynevezett ötvenes éveket térképezi majd fel.”17 nos, az 1953-ban írt elbeszéléshez hrabal 1971 októberében írta utószavát, hogy pár hét múlva újra „elássa a kertben” – ezzel az írás történetének elsõ és második fejezete véget ért. A harmadik felvonásra 1984-ben került sor, amikor a gépirat egy példánya Karel Kyncl emigráns íróasztalán kötött ki, aki a megjelentetés mellett döntött, mint hangsúlyozta: „Bohumil hrabal tudta és beleegyezése nélkül.” Kyncl írt hozzá még egy utószót, amelyben alighanem méltatlanul kemény kritikával illeti hrabalt, amiért többször elárulta mûveit és önmagát, amiért „a lázadó, nonkonformista és nem kommunista hrabal önkritikát gyakorolt, ami – az orwelli újbeszédbõl érthetõ nyelvre fordítva – azt jelenti egy írónál, hogy nyilvánosan szembeköpi önmagát és életmûvét, abban a reményben, hogy a rendszer cserében lehetõvé teszi, hogy valamicskét publikáljon”.18 Mindenesetre Kyncl közölte a mûvet – hrabal hetvenedik születésnapja tiszteletére. * A következõ, Magyarországon is fontos dátum az írás történetében 1986 februárja: a Vox humana kör által kiadott, stencilezett szamizdat lap, az égtájak között „Más.A” számában ugyanis megjelentették az írás magyar fordítását „egy hétköznap” címmel.19 A két utószóhoz ezúttal egy megjegyzést fûztek csupán a szerkesztõk, illetve a fordító: „Az általunk magyar fordításban közölt mû tudomásunk szerint az elsõ közép-európai közlés. szintén a szerzõ beleegyezése és tudomása nélkül. Karel Kyncl utószavához azt kívánjuk hozzátenni, hogy abban a bizonyos uborkásüvegben ma mi van elrejtve, mi nem tudjuk. – éK –” A történetnek azonban még mindig nincs vége: a teljes legalizálást megelõzõ könyvbéli megjelentetés elõtt még olvasható az írás V. detre Zsuzsa (újra)fordításában a 2000 címû folyóirat 1989. áprilisi számában is, a változatosság kedvéért ezúttal a szerkesztõség „harmadik utóiratával”: Id. mû, 2000, 44. Id. mû, 2000, 44. 19 égtájak között, Más.A, Vox humana Kör, 1986. február, 55. (A kiadvány Más.B. jelzésû száma is tartalmazza az írást.) 17

18

1274

„Karel Kyncl szerencsére tévedett: semmi sem »befolyásolta negatívan« a nagy cseh író alkotóerejét. A viszonyok azonban bizony olyanok maradtak, hogy ezt az elõásott elbeszélést most, Bohumil hrabal hetvenötödik születésnapja alkalmából is az õ tudta és beleegyezése nélkül kell közölnünk.”20 Igaz ugyan, hogy a szabadabb magyar légkör ekkor már lehetõvé tette azt, ami csehszlovákiában csak 1989. november 17-e után valósulhatott meg, azaz az írás hivatalos publikálását, de azért elgondolkoztató, hogy az elsõ és utolsó felvonás között bõ harminchat esztendõnek kellett eltelnie... Tanulságos, tipikusan közép-európai (irodalom)történet ez... * de nem ez volt az egyetlen „nehéz sorsú gyermeke” Bohumil hrabalnak. Már elsõ tervezett könyvével komoly problémák voltak. 1959-ben felmondták hrabal szerzõdését a már elõkészített Pacsirták cérnaszálon c. kötet megjelentetésére, a szedést abbahagyták. csak négy év múlva adták ki elsõ könyvét, a Gyöngy a mélyben címût. hrabal ekkor negyvenkilenc esztendõs volt, és az elkövetkezõ hat évben ugyan nyitva álltak elõtte a kiadók ajtajai, 1970-tõl azonban újabb hat évig semmi. A problémák tehát kezdõdtek újra, elölrõl, pedig nem olyan politikai felhangú írásokról volt szó, mint az Egy közönséges hétköznap. „A Magány hivatalosan nem jelenhetett meg, így Ludvík Vaculík, az író adja ki szamizdat sorozatának, a Petlicének egyik köteteként (1977). (...) A Díszgyász címû elbeszéléskötetben, amely a Városka, ahol megállt az idõ átdolgozásaként született, hrabal háttérbe szorította és tompította a rezsim számára elfoghadhatatlan témákat. A Városkát ugyanis a cenzúra betiltotta” – írja Monika Zgustová,21 majd a folytatásban hrabalt idézi: „nekem meg volt két szövegem, a Túlságosan zajos magány és a Gyöngéd barbár... ugyan mit tehettem volna? szétvagdostam a szövegeket, és egy új, egy harmadik könyvet állítottam össze a kettõbõl, a fotókhoz készítettem kollázst. Aztán Irenának valami idõsebb úr a Központi Bizottságnál azt mondta, hogy nem járulnak hozzá a publikáláshoz... és ekkor hibát követtem el, de bona fide, kihúztam a szövegbõl a Jézus Krisztust meg a Lao-cét, ha már annyira zavarták az öregurat… tulajdonképpen így jött létre az új mû (...) én meg már valahol máshol, átkozottul máshol jártam, így aztán most olvashatok a saját kettõsségemrõl, úgy kell nekem.” Lám, ilyen egyszerû mindez. Ilyen egyszerû? Mindenesetre bizonyos, hogy ez az idõszak a legnehezebbek közé tartozott az író életében. A publikálási tilalom, a szamizdat kiadások, a meghamisított, de mindenképpen csalódást keltõ mea culpa a Tvorba hasábjain, majd a különbözõ kétes díjátvételek a rendszerváltást megelõzõen, aztán a bujkálások az ellenzéki barátok elõl, a „charta” aláírásának elutasítása – mindez olyan nyomokat hagyott hrabalban, amelyeket sohasem tudott kiheverni. és ezzel egy idõben itt vannak ugyanakkor az egymás után megjelenõ gyûjteményes vá20 21

2000, 1989. április, 45. Monika Zgustová: Fanyar gyümölcsök édenkertjében. európa, Budapest, 1998, Varga györgy fordítása.

1275

logatások, sebtiben összehordott elõszavakkal, amelyek magyarázni próbálják a magyarázhatatlant. „A Československý spisovatel könyvkiadó adja ki Bohumil hrabal válogatott elbeszéléseit, Můj svět (Az én világom) címmel (1988-ban, 120 ezer példányban!). Tíz év alatt ezzel ugyanaz a kiadó már a harmadik válogatással jelentkezik, az írások egyazon alkotói korszakból származnak (némely írás mindháromban szerepel, mások kétszer fordulnak elõ), ugyanakkor legalább öt kézirat hiába vár megjelenésre. ez az olvasók aljas megrablása, de miért ne. Büntetendõ azonban eme válogatások szelleme, az a cél, hogy egy halott klasszikus képét idézzék elõ, hogy mumifikálják a korai hrabalt és elnyomják a mostanit, az élõt.”22 némi túlzással azt mondhatjuk, hogy túlzott érzékenysége miatt hrabal valóban a „nemzet lelkiismerete” lett, és mivel akkoriban, a normalizáció idõszakától egészen 1989-ig, mindenkit furdalhatott volna a lelkiismeret, hát hrabal, aki akaratlanul is magára vette mindezt, ugyancsak rosszul érezhette magát. ugyanakkor például a Gyöngéd barbár megírása valójában éppen e gyávaság leküzdésének története, és ebbõl a szempontból is kilóg a többi hrabal-mû közül. Mégpedig azáltal, hogy hrabal ezt a könyvet magának, egykori barátainak és barátairól írta, belsõ késztetésbõl – félretéve mindenfajta öncenzúrát. Azzal a céllal, hogy példát mutat, hogy mítoszt teremt, hogy tanít, ugyanakkor nem árulja el sem azt a kort, sem akkori barátait, akiknek oly sokat köszönhetett. Tudván, hogy itt szó sem lehet majd holmi kihagyásokról, átfogalmazásokról, hogy a kötetet ezúttal nem a megszokott cenzorok, hanem az egykori barátok, egyebek között a fõszereplõ, Vladimír Boudník grafikus tisztelõi fogják „ellenõrizni”. A könyvet valójában csak egy szûkebb körnek szánta, és a siker õt magát is váratlanul érte. Az már más kérdés, hogy késõbb, a publikálás érdekében, belement abba, hogy a Gyöngéd barbárt és a Túlságosan zajos magányt összeollózza – ennek a kompromisszumnak inkább az utóbbi mû látta kárát. * Most pedig vegyünk szemügyre részletesebben egy olyan esetet, amelybõl kiderül, milyen is volt az „igazi” Bohumil hrabal viszonya olvasóihoz, a cenzúrához és az öncenzúrához. 1968. augusztus 21-én a Varsói szerzõdés egyesült hadseregei bevonultak csehszlovákiába, hogy véget vessenek a „prágai tavasz” idejének. sokan az emigráció mellett döntenek, hrabal számára azonban ez a megoldás éppúgy elfogadhatatlan volt, mint a belsõ passzivitás. hrabal a következõket írja 1969 februárjában, a Politika c. lap hasábjain: „Tegnap találkoztam egy barátommal, aki azon csodálkozott, hogy még itt vagyok... ebben az országban... Mire azt mondtam neki... miért kellene elmennem? én azt gondolom, nem illõ dolog, hogy az író elhagyja az országot, különösképpen nem olyankor, amikor a helyzet bizonytalanná válik... Azt mondtam, az én helyzetem azáltal bonyo-

22

V. M. Karafiát: Recenze. In: Hanťa Press, I/1, 1989. 03. 03. szamizdat kiadás.

1276

lultabb, hogy külföldön több mint tíz lefordított kötetem van azokból az én rabiátus és gyöngéd írásaimból, és hogy a további fordításokból, amelyeket külföldön csinálnak, nyugodtan megélhetnék az én elidegenedett életem végéig, de nekem itthon, ebben az országban vannak az olvasóim... (...) és most ezt az én pábitel-közösségemet kellene itt hagynom a csávában és valahol kint élni a könyvek jutalékából az életjáradékot élvezõk világát, azokéból a könyvekébõl, amelyeket nem is egyedül írtam, hanem mindig emberek ezreinek közremûködésével, akikkel gyermekkorom óta találkoztam és találkozom, azok az emberek, akiknek a saját szájukból nyirbáltam ki azt, amit mondtak, azok az emberek, akiknek a történeteibõl és élményeibõl és sorsából késsel hasítottam ki a darabokat az õ saját életükbõl, hogy aztán írásaimban készítsek belõlük kollázsokat, hát mit mondanának ezek az emberek, ha most nem lennék itt? Alighanem úgy érezném magam, mintha elsikkasztottam volna az árvasági járadékot, és elõbb vagy utóbb fel kellene akasztanom magam...”23 ezeket mondotta tehát 1969 februárjában. Aztán elérkezett 1975 januárja, amikor a Tvorba címû lapban esélyt kapott a többéves tiltást követõen a megjelenésre, ám ennek egy afféle „bûnbánó” cikk megírása volt a feltétele. Vladislav Merhaut szavaival: „1974 végén hrabal úr hozott egy gépiratot, egy fiktív beszélgetésrõl, egy amolyan csevegés irodalomról, fociról. hogy talán hájek megjelentetne valami ilyesmit a Tvorbában, hogy ezzel talán megszûnne az a vákuum, amelyben az író úr él, és hogy talán újra elkezdhetnék kiadni mûveit. nagyon meglepett ez a fellépése, szokatlan engedékenysége, fõleg, amikor egészen komolyan megkérdezte tõlünk, mit szólunk a dologhoz. csak késõbb tudatosult bennem, milyen nehéz döntés elõtt állt, a Tvorba akkoriban szörnyen kommunista lap volt.”24 Az egész procedúra részleteirõl egykori szemtanúk, barátok beszámolója alapján a következõk ismeretesek: hrabal az íráson sokáig dolgozott, és amikor egy-egy variánssal elkészült, azt mindig megmutatta legközelebbi barátainak, akik véleményt mondtak róla. Az írás a többszöri átfogalmazás ellenére sem tetszett a szerkesztõségnek, így hrabal egyre türelmetlenebb lett, ám a megjelenés és ezzel a silentium feloldása mindennél fontosabb volt számára. ennek ellenére a legutolsó variáció is elfogadhatónak találtatott a baráti körben, így hrabal viszonylag nyugodtan várta a cikk megjelenését. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor látta, hogy vallomását igencsak átszerkesztették, „újradolgozták”. ez a cenzúra legalattomosabb formája, mert az író tehetetlen ellene, ugyanakkor utólagosan már sohasem tudja „tisztára mosni” magát. Másfelõl valamiképpen „jogos” lépésnek tûnik, hiszen éppen arról szól, hogy aki belép a kompromisszumok sûrûjébe, az már a legjobb akarata ellenére sem tud tiszta lelkiismerettel kikerülni onnan. ez történt hraballal is: addig-addig próbált megalkudni, míg végül ellehetetlenült szinte mindenki elõtt – csak legközelebbi barátai tudták, mirõl is volt szó, hogyan zajlott a dolog. Fiatalok csoportja – az ellenzéki Ivan Martin Jirous vezetésével – elégette könyveit a prágai Kampa-szigeten, vezetõ ellenzéki értelmiségiek ítélték el gyávaságáért, sok ember 23 24

O výjezdních doložkách. Id. mû, Domácí úkoly, Mladá Fronta, Prága, 1970. Beszélgetés Vladislav Merhauttal, 2002. március 28.

1277

érezte úgy, hogy „elárulták” – holott õk maguk még annyit sem tettek a dolgok ellen, mint hrabal, akinek „önkritikája” a hetvenes évek közepének egyik legnagyobb visszhangot kiváltó irodalompolitikai eseménye volt. ettõl kezdve divat lett beszélni a mûvészek gyávaságáról, megalkuvásáról, kompromisszumkészségérõl. A dolog akkora vihart kavart, hogy rögtön két szamizdat interjúkötetben is feltették a kérdést: „Mit szól hrabalhoz?”25 A válaszok különbözõek voltak, és nagyon sokat elárultak az érintettekrõl és az egész akkori cseh társadalomról. Karel Kryl, a legendás gitáros-énekes például azt mondta, hogy „Ameddig Vaculík nem jelenhet meg, hrabal egy kurva”. Josef Škvorecký arra emlékeztetett, hogy ez a gyöngéd lírikus egyben idegközpont is, hogy hrabal önkritikus interjúja valójában švejkelés, és hogy a mûvészetben nem érvényes a demokrácia. A fentebb már említett Karel Kyncl szavai szerint hrabal „öngyalázását csehszlovákiában sajnálkozással, keserûséggel, dühvel, acsarkodással és gyûlölködéssel fogadták”.26 Ivan Klima megpróbálta függetleníteni az életet a mûtõl, és hrabalt a történtektõl függetlenül a legnagyobb élõ prózaírónak nevezte. eva Kantůrková pedig azokat ítélte el, akik könyvégetést rendeztek. „senki közülünk, emigránsok közül nem ítélheti el azokat, akik otthon maradtak...” – mondta Vladimír skutina. de csak néhányan – pl. Jiří Kolář – vették észre a nagy sárdobálás közepette az igazi gyöngyöt a mélyben. Azt a tényt, hogy a szinte minden érintett által átírt és cenzúrázott „beszélgetés” mellett megjelent a magyarra „Az önvilágámító tanonc kalauza” címmel lefordított szöveg, amely hrabal igazi önvallomásaként fogható fel, és amely legjobb írásai közé tartozik, minden cenzúra és öncenzúra ellenére. A bírálók, akiknek többsége természetesen gondtalanul élt a normalizációs rezsim feltételei között vagy emigrációban, és akik azt gondolták, hogy valaki majd magára veszi az õ lelkiismeret-furdalásukat is, nos, közülük sokan el sem olvasták a Tvorba-cikket. Vladislav Merhaut keserûen jegyzi meg: „szinte hihetetlennek tûnik, hogy az akkori underground egyik jelentõs vezéralakja ennek az ügynek a számlájára írhatóan nyilvános könyvégetést szervezhetett Bohumil hrabal mûveibõl. Inkább amolyan happening volt az, nem tudom, hány könyv éghetett el, de egész biztosan nem több, mint amennyit a kommunisták küldtek zúzdába belõlük.”27 és hogyan vélekedik az ügyrõl maga az érintett? „Azt kell mondanom, hogy én is megrémültem, amikor megtudtam, hogy könyveim néhány olvasója a Tvorba-béli nyilatkozatnak a hatására elégette megjelent írásaimat a Kampa-szigeten. de három nap múlva már ugyanezekkel a kis Kóniásokkal az Arany Tigrisben üldögéltem, fiatal filozófiahallgatók voltak, és csak nevettünk mindazon, ami bona fide a Kampán történt, és ittuk a söröket és én megköszöntem azoknak a diákoknak, hogy micsoda reklámot csináltak, nekem, aki talán meg sem érdemlem. ugyanígy köszönöm minden emigránsnak is, akik szerepeltek a Cseh beszélgetések a világban c. kötetben, akik kissé másképpen ugyan, de mégiscsak hozzájárultak portrém megrajzolásához, amellyel sohasem készülhetek el. Most nekik is el kell mondaJiří léderer, ill. Karel Hvížďala: České rozhovory. Karel Kyncl: Második utóirat. Id. mû, 2000, 1989. április, 44. 27 Beszélgetés Vladislav Merhauttal, 2002. március 28. 25 26

1278

nom, hogy ha ma kapnék hasonló kérdéseket a Tvorba szerkesztõitõl, hát másképpen válaszolnék, de az akkori beszélgetés szellemében. én valóban otthon érzem magam ebben a köztársaságban, és tisztelõje vagyok az »amit otthon fõztél, otthon is kell megenni« szellemének, még akkor is, ha sokszor azt kell ennem, amire nincs gusztusom, és amit nem kívánok. de mindez csak és kizárólag az én dolgom, mindez nemcsak engem érint, hanem mindazokat az embereket, akikkel élek, akikkel nyelv- és sorsközösségben vagyok, és éppen ez az emberi szöveg, ez a beszéd, amely összeköt engem a többiekkel, ez a beszéd az én életem és második egyetemem, mert az, amit nap mint nap hallok ezekben az én kocsmáimban, mindazok a köztes szituációk, amelykerõl a sörök mellett értesülök az emberek szájából, az csinál belõlem hazafit és a cseh környezet feltétlen tisztelõjét, amelyben visszatükrözõdik Közép-európa centrumának és szívének egész élete. A beszéd által és a beszédekben vagyok koromnak gyermeke, résztvevõje annak, ahogyan az anyanyelvem felnõ, és ahogyan a szavakkal való játék során újabb és újabb szlengekkel és argókkal gazdagszik, rájövök, hogy annak lehetek tanúja, hogy az én nyelvi hazám többet jelent nekem, mint bármi más. Mindig szerettem, de most kétszeresen szeretem szokratészt, a görög filozófust... aki olyannyira magára haragította saját istenségeit, hogy halálra ítélték ezért, szokratészt, akinek felajánlották a számûzetést, de õ inkább otthon maradt, mondván: Jobb a hazai törvényeknek engedelmeskedni... Tudom, hogy nekem is gyakorta kell innom abból a büröklébõl, de én is itthon iszom és osztozom azok sorsában, akiknek ez az itthoni élet ugyancsak nem túl könnyû...”28 és ha már hrabal védelménél tartunk, tény az is, hogy éppen a hetvenes években, amikor az alternatív irodalom és a szamizdat még gyerekcipõben járt, hrabal gépiratban terjedõ mûvei jelentették a ’68 augusztusát követõ „normalizáció” szinte egyetlen, viszonylag ismertebb szigetét. Részben éppen az õ ekkor született mûvei voltak azok, amelyek meghatározták mindazok gondolkodásmódját, akik késõbb könyörtelen kritikusai és elítélõi lettek. * Az is bizonyos, hogy hrabal a legnehezebb körülmények között is mindvégig hû maradt – az olvasóihoz. 1994-ben egy kérdésre, hogy egyáltalán fontolgatta-e az emigrációt, mint reális lehetõséget, hrabal így felelt: „ha tíz év börtön fenyegetne, akkor alighanem én is emigrálnék, mert, ahogyan azt mondogatom, jobb a világban lenni kutyaként, mint a ketrecben tigrisként. Akármikor elutaztam, hát féltem, nehogy leeresszék mögöttem a sorompókat, nehogy az történjen velem is, ami néhány íróval megtörtént... hagyták kiutazni, de haza már nem engedték. Így aztán az itthonlét számomra az élet értelme, ebben a miliõben lenni, amelyben vagyok... egy bizonyos könyvemben azt írtam mottóként, hogy nem vagyok sem belsõ, sem külsõ emigráns típus. ha valami, akkor az emberi örökkévalóság emig-

28

Semantický zmatek. Bohumil hrabal összegyûjtött mûvei, 15. kötet.

1279

ránsa vagyok. ez az én status quóm és modus vivendim, ez az én stílusom, amellyel képes vagyok élni, de itthon, akárcsak az a »gyáva hõs«, aki én magam vagyok.”29 és még egy vallomás hrabaltól: „Az én búvópatakom tovább folydogált, cseppkõbarlangokon keresztül, de csörgedezett... sõt! Képes voltam megírni azt, amiért tulajdonképpen éltem... A Túlságosan zajos magányt... és a Gyöngéd barbárt...”30 hrabal még öncenzúrájában is a „mágikus realizmust”, vagy ha úgy tetszik, az „átlényegítés” különleges eszközeit hívta segítségül, úgy, hogy az alapvetõ lényeg, a „gyöngy a mélyben” még csillogásából is csak alig-alig vesztett — lám, itt is kiderül, mennyire veszélyes és félreérthetõ lehet hrabal esetében az „ámítás” kifejezés használata. Alighanem éppen erre a különleges alkotói stílusra gondolt Milan Kundera, amikor hrabal õt idézi egy írásában: hiszen az én szövegeimben ad libitum lehet kihúzni... ezt már Kundera úr is megmondta nekem Párizsban... hé, te nyugodt lehetsz Prágában, a te írásaidból nyugodtan kihúzhatnak bármit, akkor is mindig marad valami, ami a lényegre irányul, de én? elég, ha két ötletemet kihúzzák, és máris romokban van az írásom...31 Íme, a két író közötti különbség egy újabb szemszögbõl: nem véletlen, hogy Kundera „politikus író”, ezáltal korszerûtlenebb tehát, mûvei sérülékenyebbek, egészségük csak látszat, így hát a részekkel is baj van! Kunderával szemben, akit éppen egy politikai groteszk tett világhírûvé,32 hrabal a közvetlen politikát – nem számítva a már említett, kezdeti prózáit – egyszer s mindenkorra számûzte írói világából, egy egyszerû felismerés miatt, amelyrõl õ maga így ír: „ha jól emlékszem, joghallgatóként azt tanultam, hogy a politikai eseményeket – nem csupán a mi országunkban, de egész Közép-európában – az erõsebb szomszédok határozták meg, akiknek állítólag haladóbb ideológiájuk volt, ami aztán meghatározta a gondolkodást és ezáltal a történelmet is.”33 ennek logikus következménye az, amit másutt így fogalmaz meg: „soha, még álmomban sem jutott eszembe, hogy változtatni kívánjak vagy akarjak a politikai eseményeken, melyek közepette éltem... csak arra vágytam, hogy tükrözzem ezt a valóságot, mert még a legszörnyûbb eseményekben is annyi szépséget láttam...”34 Így lehetséges az, hogy hrabalnál nem a szigorúan vett politikai cenzúra lépett mûködésbe egy-egy írásánál, hanem az esztétikai, abban a ma már talán felfoghatatlan értelemben, hogy írásai egyszerûen túl jók, túl egyediek, „mások”, és ezzel zavarják a kialakult társadalmi „rend” nyugalmát. és belsõ öncenzúrája sem volt politikai természetû, jóllehet ennek az apolitikus létszemléletnek a kialakulásában talán szeBázlivý hrdina a emigrant lidského nekonečna (Az emberi végtelenség bátortalan hõse és emigránsa), Bohumil hrabal összegyûjtött mûvei, 17. kötet. 30 Doslov (utószó), in: Bohumil hrabal: Búvópatakok. Pražská imaginace, Prága, 1990. 31 Bohumil hrabal: Premiera. Id. mû: Texty, magánkiadás, Prága, 1994. 32 A Tréfa címû mûvérõl van szó. 33 Předmluva (elõszó), in: Ztracená ulička (elveszett utcácska). Melantrich, Prága, 1990. 34 Bohumil hrabal: Ki vagyok, in: egy osztályismétlõ emlékezései. európa, Budapest, 2001. Körtvélyessy Klára fordítása. 29

1280

repet játszhatott gyávasága, megalkuvása. Bondy éppen az ilyen apolitikus „átlényegítés” veszélyeire, és az ezzel kapcsolatos felelõsségre hívja fel a figyelmet: „Igen, akkoriban hrabal mûvei kifejezetten exportcikkekké váltak, esztétikai minõségükkel egyetemben. és mindannak alapján, amit hrabal akkoriban írt, az egykori csehszlovákia földi Paradicsomnak tûnhetett... Tehát éppen ez a hamis idill, ez az a dolog, amit joggal felróhatunk hrabalnak... de senki sem vádolhatja õt azzal, hogy bármilyen formában támogatta volna a rezsimet, vagy hogy kollaboráns lett volna!”35 * Végül még egy utolsó téma, nevezetesen a hrabal késõi irásaiban oly gyakran felbukkanó névhez, Roland Barthes-hoz kötõdõ kifejezés: „az írás nullpontja”. hrabal sokat hangsúlyozta öregkori mûveiben, hogy eljutott ebbe az állapotba, ám ez is csak afféle hrabali „átlényegítés” volt nála. Az õ értelmezésében ugyanis ez egy olyan állapot, amikor már nyugodtan élhet és alkothat, mivel semmi sem köti e világhoz. Barthes „nullpontja” szerint viszont ez az alkotásmód azt jelenti, hogy az író felszabadul a kor elvárásrendszere, és ezzel együtt az öncenzúra alól. ezt hrabal csak egészen kései korszakában érte el, akkor is leginkább a „most már minden mindegy” értelmében. de a cseh író esetében még ez sem teljesen igaz, hiszen ne felejtsük el, hogy hrabal többek között éppen az õt ért olvasói támadások miatt (Egy nõ intim toalettje) hagyta abba végleg az írást. Mindez azért fontos, hogy lássuk: hrabal esetében a cenzúra és az öncenzúra élete végéig mûködött, hol ilyen, hol olyan formában. Annyira fontos volt neki az olvasókkal való kapcsolat, hogy enélkül nem is látta értelmét az írásnak, és egy ilyen típusú mûvész bizony mindig zsarolható. ez azonban általánosnak mondható a mai világban: hrabal igazi csodája éppen az volt, hogy ennek ellenére tudta képviselni „az emberiség örök igazát”, a belsõ szabadságot és függetlenséget. Zárszóként elmondhatjuk, hogy hrabal és a cenzúra, illetve az öncenzúra viszonya igazi „kincsesbánya” azok számára, akik ennek a problematikának közép-európai sajátosságaival foglalkoznak. ugyanakkor reményeim szerint az is kiderült az elmondottakból, hogy a cseh író sohasem adta fel belsõ szabadságát, sohasem lett hûtlen olvasóihoz, és a velük folytatott folyamatos dialógus olyan irodalmi értéket teremtett, amely idõben és térben egyaránt egyetemesnek bizonyul. „Az igazságot nem lehet jégre tenni boldogabb idõkre – mert ha mást mondunk helyette, akkor az már nem igazság lesz, hanem az ellentéte” – figyelmeztet a cenzúra és az öncenzúra veszélyes kapcsolódására Miklóssy endre. Azt biztosan elmondhatjuk, hogy hrabal olyan igazságokért merült le a mélybe, melyeket

35

Beszélgetés egon Bondyval, hangfelvétel, 2002. szeptember 18.

1281

mások észre sem vettek, amelyeknek létezésérõl õelõtte sokan talán nem is tudtak, vagy a mindenkori hatalom emberei próbálták meg azokat „jégre tenni”, azaz olyan mélyre számûzni az emberi lélek zugaiban, ahol már-már végleg feledésbe merülnek. Ami pedig irodalmi mûveit illeti – sem az akkori hatalom cenzúrája, sem pedig hrabal öncenzúrája nem tudták ezeket az alapvetõ igazságokat a visszájukra fordítani. hrabal prózája ilyen értelemben mindvégig szabad és õszinte maradt. ezzel pedig többet tett a cseh és a világirodalomért, mint sokan olyanok akik semmilyen kompromisszumra sem voltak hajlandóak, és ennek érdekében akár emigráltak is – egy másfajta igazság érdekében.

1282

Belépni annyi, mint meghalni… – képek és sorok hrabalról, hrabaltól 1. sörgyári capriccio épp vasárnap volt és hazagyütt a Mara és aszonta a szüleinek, hogy babát vár, meg hogy a párja nem így gondolta. Tomáš, a könnyen gerjedõ nagyapa elõkapta az almáriumból a flintát és kizavarta Marát az udvarra és így kiáltozott: Térdre, te, most lepuffantlak! Kateřina nagymama ezalatt kimerte a paszulylevest, kiment az udvarra és aszonta: haggyátok má’, sipirc enni, mielõtt meghûl az ebéd! Minden dolgok mértéke a nagymama maradt számomra, aki üzemi munkásnõ létére úgy tudott öltözni, mint Viktória királynõ, aki az imádságoskönyvet is méltósággal vitte, aki csokrot kötött azokból a virágokból, amelyeket saját maga ültetett és akinek

Kateřina Kilianova, a nagymama (1900) 1283

még arra is volt ideje, hogy megkapálja a pityókát meg a fuszulykát a szõlõsben. A nagypapa szabó volt a heinrich Pisko cégnél és folyton fütyörészett, és esténként sohasem volt otthon és a mamám azt mondta róla, hogy folyamatosan be volt csicscsentve kissé. Kiliánnak hívták, engem meg Židenicében Bohuš Kiliánnak neveztek. de a Kilián család eredetileg francia volt, ez a Kilián az austerlitzi csata után maradt itt, amikor az egyik szépség olyan alaposan megvizsgálta a sérüléseit, hogy attól teherbe is esett, és ez a Kilián elvette õt. Kinyílt a grand hotel ajtaja, kijött rajta Bernádek úr, a kovácsmester, az, aki egy ültében megivott egy negyedes hordó pilzenit, és hozott egy pohár sört. – nagyságos asszonyom, ne vegye rossz néven, igyon az enyémbõl! – egészségére, mester úr! Beledugtam az orrom a habba, föltartottam a kezemet, mintha imára emelném, és lassan, élvezettel ittam az édesen keserû italt, és mikor elfogyott, mutatóujjammal megtöröltem a számat, és azt mondtam: – Azért a mi sörgyárunk söre is van ilyen.

Tomáš Kilián, a nagypapa (1900)

1284

Bernádek úr meghajolt elõttem: – csakhogy a pilzeni sör, nagyságos asszonyom, jobban megközelíti az ön hajszínét, engedelmével... – habogta a kovácsmester –, engedelmével, megyek az ön tiszteletére tovább iddogálni az ön aranyhaját. Látom, életem hogyan szippantotta magába anyám élete, látom, köldökzsinórom által hogyan kötõdöm anyáinkhoz, s így visszajuthatok egészen éva õsanyánk bársonyos hasáig. ... Látom a spermámat, hegyi pisztrángként – szemben az árral – mint szippantódik vissza egészen az elsõ magömlésig, látom, amint férfiõseim hímtagja által

Marie, az édesanya (1900)

1285

visszalövellõdöm ádám õsapánk ondóvezetékébe. érzékeimmel újra átélem mind a mai napig hiányzó bordám eltávolítását. Bõrfelületem mindegyik pórusa így egyfajta fokozott készenlét állapotában leledzik, pihe-puha lepedõbe bugyolálva a látható világ. A táj abroszán túl az éltetõ üresség, s én soha el nem érhetem az ellentétek egymáson keresztbe fektetett kardjainak hegyét, soha ki nem bogozhatom a négy világrész csücskeire kötött csomót. A kereszt a négy égtáj metszéspontjaként keletkezett, hogy bárhol a világon fel lehessen rá feszíteni az ártatlan embert. Az apu az asztalra rakta a flaskákat. és így szólt: „Berúgni bûn, viszont ha az ember csak úgy kóstolgatja-ízlelgeti, az más, az nem árthat... Addig-addig iszogattak, míg min-

Bohumil Blecha, hrabal valószínûsíthetõ genetikai édesapja (1900)

1286

dent meg nem ittak. Azután csendesség volt, csak a legyek zümmögtek a boltban, neki-nekiütõdve a roppant ablaktáblának...

Francin, a sörgyár gondnoka, hrabal nevelõapja (1900)

Mindig is mondom, nézzetek rám, egyik ágon tatár, avar, magyar keverékbõl vagy a három közül valamelyikbõl származom, a másik ágon a franciáktól. és ha az egész család néha összejön, széles pofacsontunkról rögtön megismerjük egymást...

1287

szüleivel és öccsével (1920)

2. egy osztályismétlõ emlékezései A totyogó csöppségnél elsõ dac, a háromévesnél konfliktushelyzet, így, parányi fordulatokkal nõ fel az ember a sírással a nevetéshez, hogy végül ismét dacosan lépjen be az utolsó órába, a halálnak nevezett konfliktushelyzet felé tartva. Ültem a kis asztalnál, és írtam a szorgalmi házi feladatot... Mi szeretnék lenni? Az igazgató tanító úr azt mondta, minden diáknak azt kell akarnia, hogy a legeslegnagyobb valaki legyen, hogy az életben azt kell akarnia, hogy elnök legyen és Baťa cipõgyáros és legfelsõbb bíró és postaigazgató, de én a szorgalmi házi feladatban azt írtam, hogy munkanélküli szeretnék lenni. egy ilyen munkanélküli nem jár munkába, mint ahogy én járok kényszerûségbõl az iskolába, a tér minden este tele van munkanélküliekkel, akik vidámak, és hangosan kiáltoznak egymásra, tele vannak velük a vendéglõk, ahol kártyáznak, amikor esik az esõ, a munkanélküliek a mi kis városunkban mindig napbarnítottak, mert ráérnek egész nap fürödni és feküdni a napon,, ha pedig beköszönt a tél, hát korcsolya nélkül hokiznak, s akkor van aztán igazán lárma 1288

és kiabálás a befagyott folyón, úgyhogy a mi kis városunk munkanélkülijeinek semmi gondjuk, mert reggel akkor kelnek, amikor fölébrednek, és így a munkanélküliek a mi kis városunkban sokkal jobban néznek ki, mint azok, akik munkába járnak, és állandóan rettegnek, hogy kidobják õket...

A kis Bohumil (1917) ...hogyha gyermekeim volnának, akkor bizony fütyülnék az írásra... számomra a család és a gyermek mindennél többet jelent. de ha nincs az embernek gyermeke, mit tehet? nincs más, mint fölakasztja magát vagy ír. Aztán a sörgyári iroda elõtt üldögéltem a padon... és a kapun befordult Vaňátko úr, az éjjeliõr... Vaňátko úr, kérdem, maga mi szeretne lenni, ha most járná ki az iskolát? epileptikus, felelte az éjjeliõr gondolkodás nélkül. epileptikus, az milyen foglalkozás?, kérdem. egy ilyen epilepszia a legnagyobb dolog, amit az ember elérhet. A legtöbb epileptikus Indiában van. egy epileptikus kutat tud találni az embereknek, források, vizek keresõi õk. de értenek a filozófiához is. Míg a többi ember lányok után mászkál vagy kocsmázik, az epileptikus verseket ír, és ha egy epileptikus eléri a tökéletességet, hát regényeket ír, mint dosztojevszkij vagy gogol. hanem a legnagyobb epileptikus Mo1289

hrabal egy kisgyermekkel – élete végéig sajnálta, hogy neki nem adott a sors (1935) hamed volt, az, amikor mindenféle gondolatai támadtak, hát késsel kivágta magát a közös lepedõbõl, és elhagyta a feleségét és a gyermekeit, hogy az embereknek egy zöld vesszõvel amolyan lelt vizet, forrást keressen, amit aztán beleírt a tanításába. Õ volt a legnagyobb epileptikus az Alpoktól keletre... ha újra kezdhetném az életet, hát nem akarnék semmi más lenni, csakis epileptikus. Igazán?, kérdeztem. Igazán, mondta Vaňátko úr, és mindkét tenyerével rátámaszkodott a térdére, ott ült az iroda ablakai alatt a kis padon, és hallgatta az éjszakát.

3. gyöngéd barbárok ...A kaszárnyákban a katonák a „szomorú vasárnap” címû sláger hallatán öngyilkosságot követtek el. ez a sláger a katonákat valóban öngyilkosságra késztette, és ez csak látszólagos szemfényvesztés, mert a hosszú, szomorú vasárnap a kiskatonának ugyanolyan igaz és valóságos volt, mint mondjuk chopinnek. csakhogy a kiskatona nem tudta kifejezni magát, chopin meg igen... ezt nem tudták megtenni azok a cselédlányok, akik Lehárt hallgatták, vagy az a kiskatona, aki szlovákiából érkezett, és meghallgatta a „szomorú vasárnap”-ot. egyet tudott csak: hogy nem akar élni. 1290

Az igazi barátok végül mindig szétválnak. de a barátság ettõl kezdve még mélyebb lesz, tovább szálldos a gondolatok légkörével, amelyek összekapcsolják kettõjüket, végül is a barát, akivel elváltunk, többször megjelenik, mint addig, az ilyen barát tovább osztogatja jó tanácsait, és a két ember még szorosabban áll egymás mellett, mint bármikor máskor. Olyasvalami ez, mint a szerelem. elég egy rosszul kiejtett szó, egy gesztus, egy cselekedet, és mindegyik a maga útját kezdi járni, anélkül, hogy elhagynák egymást. dante elvált az õ szépséges Beatricéjétõl egyetlen rossz pillantás miatt, de õ továbbra is vele maradt, sõt az Isteni komédia során nem csupán a Paradicsomon és a Poklon, de még a Purgatóriumon keresztül is õ vezette... Az ilyen igaz szerelem és igaz barátság örökké tart...

hrabal honvéd (1946)

A legjobb baráttal, Karel Maryskóval Prágában (1953)

de a legszebb történetnek Vladimír a velenkai Kocourek igazgató tanító úr és a semicei Talasko igazgató tanító úr barátságáról szóló legendát tartotta, akik, miután a kocsmában megitták söreiket, csillagoktól koronázva kísérgették egymást az éjszaka 1291

alagútjában, mindig kölcsönösen egymás kapujáig, hogy aztán minden alkalommal megállapítsák, hogy egyikük még tartozik a másiknak egy úttal, aztán meg az ifjúság nevelésének problémája olyan tüzetes disputát igényel, hogy megint egyik kaputól a három kilométerrel odébb nyíló másikig kísérték egymást. Így aztán a nyári hónapokban hajnalig kísérgették egymást, és csak a fáradtság bírta rá a két igazgató tanító barátot, hogy aludni térjenek… ez a világ mindig gyönyörû, nem mintha valóban az lenne, de én annak látom...

hrabal és Pepin Prágában (1952)

és Pepin bácsi... vigasztalta aput. Próbálj énekelni, öcskös! Így csinálta caruso is, a világ legnagyobb énekese, pont úgy, ahogy én, amikó énekelek, amikó tréningezek, akkó a malátázók könyveket pakónak a mellemre, könyvrétegeket, és én kivágom a magas cét, Járinek Pospíšil, amikó tréningezik, hát nuku könyvek! egy szépjány ül a mellire! Terpeszbe! és éppen ettõ’ lett a Járinek Pospíšil a legnagyobb tenor az Alpoktól északra.

1292

4. Táncórák idõsebbeknek és haladóknak (Variációk egy csodaszép kisasszonyra) Megkeresztelem és megáldom magam a kereszt jelével, a te szemérmednek függõleges és a te szádnak vízszintes vonalát követve. Imigyen megigézve és megtisztulva lépdelek tovább az éj sötétjében, egyedül, mint egy hóhérmester, mint egy bakó. és édes boldogságban érzem magam. Amikor felöltözött, amikor kicsípte magát, hát csalódott volt, mindig másmilyen akart lenni, olyan, amilyen sohasem lehetett, olyan, mint Konečný tanító, mint azok a fiatal színészek, akik hozzám jártak, azok a szépfiúk, akik tudták, hogyan kell társaságban viselkedni, hogyan kell beszélni, ülni és cigarettázni, ez volt az, amitõl az én fiam összeomlott, elvörösödött, sohasem volt képes egy árva szót sem kinyögni, s ha mégis, hát zöldségeket beszélt, elsomfordált a szobájába, és ott átkozta magát, a tükörbe szórta átkait, és azt mondogatta, hogy az lenne a legjobb, ha nem lenne, ahogyan ak-

Talán udvarolni megy... (1936)

1293

kori állandó olvasmányában, a Werther szerelmében és halálában olvasta... és így ott volt nekem az a két férfi, a férjem, Francin tõlem volt összeomolva, attól, hogy szép vagyok, és hogy nem volt képes kibékülni a szépségemmel és fõképpen az irántam érzett szerelmével, és a fiamnak ugyanaz volt a komplexusa, mint a férjemnek, ez a két férfi, amikor maguk mellett látták asszonyaikat, hát mindig inkább magukba roskadtak, mintsem örültek... és mindketten boldogok voltak, ha egyedül, egyes-egyedül lehettek a szerelmükkel, ha a magukénak, csakis a magukénak tudhatták, egyikük sem bírta elviselni, hogy akár csak egy pillantást vessen valaki ezekre a nõkre, nemhogy táncoljon, nemhogy beszélgessen velük, ilyenkor rögtön öngyilkosságra gondoltak, úgyhogy ez a két férfi ott nekem féltékeny is, önzõ is volt... végül is az elsõ szerelem mindig próbatétel, mindig szerencsétlenség, szép szerencsétlenség. A csúnya lányok nélkül szépek sem lennének, a rossz ember nélkül nem lehetnének jó emberek sem. Így aztán az éjszaka és a nappal, a fény és a sötétség kiegészítik egymást, és a világ, ameddig tart, sohasem sántít.

georgina, az elsõ nagy szerelem (1936) 1294

...Fiatalságom szerelme, a csöndes és ártatlan cigány lány... egész testét pézsma- és pomádéillatú olajos verejték borította, valahányszor megsimogattam, mindig friss vaj érzõdött az ujjaimon, szarvasfaggyúszaga volt, mindig ugyanabban a levesekkel és mindenféle mártásokkal összekent konfekcióruhában járt... és velem aludt az egyetlen ágyban... A cigány lány fõzött, mindig ugyanazt, paprikás krumplit lókolbásszal, azután a sparhelt nyitott ajtajánál ült, rakta a tüzet, és az öle tele volt sárga fénnyel... és én ruhástul az ágyra heveredtem... eleinte azt hittem, hogy csak azért rakja a tüzet, és fûti állandóan a tûzhelyet, hogy engem megnyerjen, de ez benne volt, benne volt ez a tûz, tûz nélkül tán élni sem tudott volna... és mikor csöndben ettünk a villanykörte fényénél, láttam, hogy a cigány lány tördeli a kenyeret, valahogy úgy, mintha az oltáriszentséget fogadná magába, azután összeszedi a morzsákat a szoknyájáról, és szertartásosan a tûzbe dobja. és utána hanyatt feküdtünk, és néztük a plafont, melyen tompa árnyékok és derengõ fények mozogtak... és amikor az asztalon álló söröskancsóért mentem, mintha egy algákkal és moszatokkal teli akváriumban lépkedtem volna, mintha sûrû erdõben jártam volna holdvilágos éjszakán, úgy cikáztak az árnyékok, és mikor ittam, mindig megfordultam, és néztem a meztelen cigány lányt, ahogy ott fekszik, és engem néz, a szeme fehérje világított, sokkal jobban láttuk egymást a sötétben, mint a vakító fényben... A kályha nyitott ajtajában parázslott a szén, a cigány lány újra felkelt, és ahogy ment, hát láttam, hogy egész arany körvonalú testébõl dicsfény sugárzik... és miután tett a tûzre, visszajött, és mellém feküdt... és ujjaival végigtapogatta arcomat és szájamat, és jóformán soha nem csókolt és én sem csókoltam õt, mindent a kezünkkel mondtunk el egymásnak, és azután már csak feküdtünk, és néztük a repedt öntöttvas tûzhely vetette visszfényeket és tükrözõdéseket, és a tûzhely gyomrából göndör fény sugárzott, amely a fa halálából született. nem akartunk semmi mást, csak a végtelenségig és az örökkévalóságig így élni, mintha már mindent rég elmondtunk volna egymásnak, mintha születésünk óta együtt éltünk volna és soha, egy pillanatra sem hagytuk volna el egymást... és megyek egyszer az állomás mellett, velem szemben közeledik Marcela, mélyen elgondolkodva... A járókelõk ugyanúgy utána fordultak, mint én, s a hóna alatt könyvet vitt ez a lány, aki egykoron a Maršnerék Orion csokoládégyárában dolgozott... és nyakamat nyújtogatva sikerült elolvasnom a könyv címét, histoire du surréalisme... Most itt ment mellettem, és én pontosan tudtam, hogy ez a lány nem lesz boldog, de az élete szomorúan szép lesz, hogy vele élni a férfinak szenvedés és beteljesülés lesz egyszerre... Aztán mezítelen testünk egymáshoz simult, és mintha minden cseppfolyós állapotban lett volna, mintha házunkból kiöltött csigatestek lennénk, nedvesen tapadva egymáshoz, és Líza iszonyúan reszketett és remegett, és rá kellett jönnöm, hogy elõször estem szerelembe, s hogy engem is szeretnek, egészen más volt ez, mint annak elõtte, Líza még csak nem is kért, hogy vigyázzak, hogy legyek óvatos, hanem minden csak azért történt, hogy úgy legyen, ahogyan volt, a mozdulatok, az eggyéolvadás és az út a csúcsra, a megvilágosodás, a fénynek, az elfojtott zihálásnak és a jajnak a kifröccsenése, s azután sem félt tõlem egy percig sem, hasát az arcomhoz emelte, combjával 1295

Olinka (1943) szorosan az ölébe font, és egy cseppet sem szégyellte magát, ellenkezõleg, mintha mindez hozzátartozna a dologhoz, megemelkedett és addig dörzsöltette, nyalatta magát a nyelvemmel, míg meg nem feszült a teste, és hagyta, hogy a nyelvemmel, a nyelvem által megízleljem, megéljem mindazt, ami a testében végbement... és aztán, amikor ott feküdt hanyatt, kezét a feje alá csúsztatva, szétvetett lábbal, s lába közt lángolt a bóbitába fésült szürke szõrcsomó, tekintetem egyszerre csak megakadt az asztalon, egy tavaszi tulipánokból, nyírfagallyakból és néhány fenyõágacskából kötött csokron, s mintegy álomban, nem is, mintha emlék volna, az csak aztán jött, csak késõbb jutott eszembe a visszatérõ motívum, letörtem az ágacskákat, kis darabokra szedtem szét õket, és ezekkel a pici ágacskákkal raktam körül a szemérmét, milyen szép is volt a fenyõgallyacskákkal körös-körül rakott hasikája, titokban rám-rám tekintett, és mikor aztán lehajoltam és megcsókoltam azok között az ágacskák között, s szám körül éreztem a tûlevelek szúrását, Líza gyöngéden a tenyerébe vette a fejemet, fölemelte a csípõjét, és olyan erõvel szorította ölét az arcomhoz, hogy följajdultam a fájdalomtól, és néhány hasmozdulattal olyan gyönyörig jutott el, hogy áthatóan fölsikoltott és az oldalára dõlt, hevesen kapkodva levegõ után, úgyhogy már azt hittem, 1296

haldoklik, hogy meg fog halni... de nem volt az sem haldoklás, sem halál, egyszerre csak fölém hajolt, kifeszítette mind a tíz ujját és megfenyegetett, hogy kikaparja a szememet, hogy összekarmolja az arcomat, hogy egész testemet összekarmolássza, anynyira hálás és elégedett volt, és megint kifeszítette a körmeit és görcsösen összehúzta, hogy aztán kisvártatva sírva rogyjon össze, és a csendes sírás lassan halk kacajjá változott... és én nyugodt és csöndes voltam, hervadtan feküdtem és láttam, hogy Líza fürge ujjai a maradék fenyõgallyakat tépdesik, ahogyan a vadászok tördelik az ágacskákat, mikor leterítik a vadat, láttam, hogy beborítja a hasamat, hervadt nemi szervemet, az egész ölem telis-tele volt gallyacskákkal, s aztán õ emelt engem magához, és simogatott és belecsókolt az ágyékomba, és én lassan újra megmerevedtem, s egyszerre csak emelkedni kezdtek az ágacskák, s kibukkant közülük a hímvesszõm, és egyre nõtt és dobálta le magáról azokat az ágacskákat, de Líza a nyelvével koszorúba igazította a gallyakat, hogy aztán fölemelje a fejét és tövig a szájába vegyen, szinte a torkába, el akartam hessegetni, de õ visszanyomott, eltolta a kezem, a plafont bámultam, és most én hagytam, hogy õ tegye velem azt, amit csak akar, sosem hittem volna, hogy ilyen erõszakosan is tud viselkedni, erõteljes fejmozdulatokkal, szinte durván szívott ki a legeslegutolsó cseppig, anélkül, hogy félretolta volna az ágakat, melyek szinte véresre bökdösték az ajkát, a germánoknál, úgy látszik, így szokás...

áprilka (1989) 1297

…A Levelek áprilkának egésze egy fikció, a nemlét ellen való védekezés… Tényleg olyan ez, mint az a Wolfgang goethe úr-féle öregkori szerelem, ez egyfajta hajtóerõ, amely egyszerûen nem engedi, hogy eltávozzam, úgy, ahogy már rengeteg ember eltávozott…

5. Vita nuova

Pipsi (eliška Plevová), hrabal felesége (1956)

Két esküdt ellenségem volt: az édesanyám és a feleségem. Az elsõ átpasszolt a másodiknak, és mindketten egyfolytában nevelni és pallérozni akartak és akarnak. Így aztán szüntelenül menekülök hazulról, és a legszörnyûbb lebujban érzem otthon magam, ahol állandóan rettegek, hogy mindjárt kitárul az ajtó és belép a feleségem, elhunyt édesanyám felépítményének a kíséretében, két olyan asszony gyámsága alatt állok tehát, akiket annyira szerettem, hogy életre-szklerózisra ellenségek lettünk... sohasem volt hozzá erõm, hogy elnyisszantsam a közös lepedõt, és egy éjszaka távozzam, mint ahogy a Korán szerzõje, Mohamed tette.

1298

Pipsi és hrabal esküvõje (1956. december 8.)

...A doktor megvette a jegyeket, aztán a peronon álltunk... Az utasok a vágányok közé tódultak, és az állomásra befutott a vonat, gõzmozdony húzta... de amikor megállt, lehetett látni, hogy zsúfolva van, az utasok a folyosókon szorongtak... és a várakozók megpróbáltak fölszállni, furakodtak, tolakodtak... A doktor föllépett a lépcsõre, de csak az elsõre, és onnan bekiáltott, nyissák ki a vécéajtót! Így jutottunk föl a vonatra, a kirándulóvonatra, álltam a vécében szorosan a doktor mellett, még jó, hogy az ablak le volt húzva... A doktor szorosan mellettem állt, mindkét kezével szorosan az ablakba fogódzott, én szembefordultam vele, õ átölelt, így indultunk el szép kirándulásunkra... és én attól féltem, hogy ha netán valakinek vécére kell majd mennie, hogyha hirtelen hascsikarása támad és be kell jönnie ebbe a klozetba, akkor vége szakad a boldogságomnak... Úgy öleltem a doktort, hogy a hasam és a combom odasimult az övéhez, és õ is ugyanúgy ölelt engem, egymás kezét és karját fogtuk, mintha polkát vagy keringõt táncolnánk... és a klozetkagyló nyitva volt, ürülék tapadt hozzá, a nyitott és csöpögõ lefolyónyíláson át jól látszottak a gyorsan váltakozó visszafelé futó olajos és a lecsapódott párától nedves talpfák és kövek... és amikor a vonat megállt, az utasok kitódultak... egyedül maradtunk, nem engedtük el egymást, ölelkezve simultunk egymáshoz... nekem mindig olyan jó magával, suttogta a doktor. 1299

nekem is, mondtam. ugyanis, ha magával vagyok, akkor úgy érzem, mintha nem is volna velem, dadogta a doktor. ezt nem értem, mondtam, de el tudom képzelni... Amikor akarok valamit és megtanácskozom a dolgot a feleségemmel, hát õ mindig az ellenkezõjét akarja. Legyen! Az egészet megforgatom a pszichoanalízis malmában, és hogy elérjem célomat, színlelésbõl azt mondom és akarom, amit nem akarok. és a feleségem átlát rajtam, és egyszeriben egyetért velem, és így eléri azt, amit õ akart, én meg nem akartam... Tehát a társadalom lassan, de biztosan a matrimoniátus felé halad, és négy polgári többet ér a klasszikus mûveltségnél.

és a násznép...

és miközben ezt mondtam, a nyelvem elnehezült, és hirtelen odasimultam a doktorhoz, de tulajdonképpen nem is hozzá, hanem egy férfitesthez, és az a férfitest nem volt illatos, hanem bûzlött a vakolattal és korommal elvegyült víztõl, valahonnan még egy utolsó mennydörgés hallatszott, megcsókoltam azt a nedves testet, de valójában nem csókoltam meg, hanem kiöltöttem a nyelvem és végighúztam a nedves nyelvemet a nedves férfitesten egészen le, és a doktor megfordult, és én a számba vettem, és õ a 1300

hajamat fogta és fölfelé húzta a fejemet, én viszont lefelé húztam a nyelvemet, mert csak oda vágytam, le és megint csak le, és ekkor egy sikoly tört fel belõlem, amelyrõl azt hittem, hogy már nincs bennem, az olyan nõnek a sikolya, aki nem vágyik semmi egyébre, csak arra, hogy egy férfi beléhatoljon és ölelje és mindent megengedjen a szájának, amire csak kedve támad, és odaengedje mindenüvé, ahová kívánkozik. Aztán a doktor felemelt és rátett az ágyra, nem is vetette meg, odakint elcsendesült az esõ, és az ajtó nyitva volt, és az ablak nyitva volt, és a tûzhelyben égett a tûz...

6. házimurik A részegség megtanított, hogyan kell meghalni és feltámadni halottaimból, a macskajaj kellõképp kiokosított, hogy a világon semmi sincs ingyen. Fõúr, micsoda gyönyörûséget hozott ebben a korsóban! ez a ser és ez a parádés habkorona! ez nem is hab, ez felvert tejszín, mit tejszín, kihûtött puding, nem is puding, hanem egy parádés gól! Fõúr, ez a maga kocsmája, ez nem lebuj, ez a maga kocsmája a betlehemi kápolna, amelyben minden vendég azzá változik a beszéd által, aki volt vagy akivé lenni szeretett volna, fõúr, ez a maga kocsmája, ez nem lebuj, ez a maga kocsmája zajos és zajongó magány, amelyben a legédesebb az álmodozás. Fõúr, aszûzmáriáját, micsoda gyönyörûséget hozott ebben a korsóban! ...harmincöt éve iszom a tele kancsó söröket is, korántsem az ivászat kedvéért, én iszonyodom a részegektõl, én azért iszom, hogy segítsem a gondolkodást, hogy könynyebben hatolhassak a szöveg legmélyére, mert én nem azért olvasok, hogy szórakozzam, hogy elüssem az idõt, vagy hogy könnyebben aludjak el... Azért iszom, hogy az olvasástól már sohase tudjak aludni, hogy az olvasástól hideglelést kapjak, mert osztom hegelnek azt a nézetét, hogy az értékes ember ritkán nemes, és hogy a bûnözõ ritkán gyilkos... A részegségben nem az emelkedett hangulat a legszebb, nem a felfelé vezetõ út, nem az égnek emelt karok, nem az egymás után születõ ötletek, a részegségben a másnap a legértékesebb, a másnaposság, a lelkiismeret-furdalás, a spleen, amikor az ember maga alatt van... Abban áll a másnaposság ereje, hogy az ember új életet akar kezdeni... Meg aztán másnapos hangulatban, legalábbis nekem, olyan gondolataim támadnak, amilyeneket józanul félnék végiggondolni, másnapos hangulatban, amikor a testem és a lelkem agyon van gyötörve, olyan ötletek ötlenek fel bennem, amilyenektõl máskor megijednék, de ezek a másnapos gondolatok az igazi gondolatok, ezek viszik az embert, ha nem is sokkal, de legalább valamivel elõbbre... Amikor az embernek másnapos állapotában eszébe jut, kit sértett meg tegnap este és éjszaka, és miket mûvelt még, amikor az ember megizzad rémületében és szégyenében, hogy mi mindent fecsegett ki magáról és mi mindent vágott a szomszédok és a vendégek arcába, amikor 1301

sörrel... (1978)

az ember szeretne nem élni, amikor öngyilkosságra gondol, akkor hirtelen felmerül benne egy eltemetett mondat... Mi lesz belõled? Tudja, alapjában véve az én írásom is amolyan védekezés az öngyilkosság ellen, mintha az írással menekülnék magam elõl és magamtól, ugyanakkor az írással valahogy eljutok ahhoz, hogy mi lesz belõlem. hogy ki voltam és ki vagyok éppen most, az írással valahogy gyógyítom magam, úgy, ahogy a katolikusok gyógyítják magukat a gyónással, úgy, ahogy a zsidók gyógyítják magukat a siratófalnál, ahogy a mi õseink gyógyították magukat azzal, hogy titkaikat, félelmeiket elrebegték egy öreg, néma fûzfának, és végsõ soron úgy, ahogy Freud páciensei gyógyították magukat azzal, hogy nyugalmi állapotban elmondtak mindent, ami éppen a nyelvükre jött... délelõtti nap sütött a Kloučekbe is és az uramat elbûvölte a naptól szikrázó söntésasztal amelyen csillogtak a csapok meg a nikkelezett borítás és az uram ott ült a napsütötte söntésben és új ruha volt rajta és úgy érezte hogy nagymisén van a templomban és abban a verõfényben a csapost ünnepi miseruhába öltözött papnak látta és arra gondolt hogy alighanem ilyen a katolikus mennyország a mennyei hierarchia hogy mindegyik pikolófiú egy-egy angyal és a csapos gábriel arkangyal és az angyalkák hozzák a pompás sört de ez nem sör hanem szent eucharisztia és a fehér köpenyes boltvezetõ nem más mint szent Péter aki ügyel az ételek minõségére és a 1302

sör hõfokára és az uram és a többi sörözõ meg falatozó vendég a hívõk gyülekezete akik nemcsak a délelõtti és délutáni misére jöttek ide hanem mindannyian a megdicsõültek kórusához tartoznak amelyet már nem fenyeget sem a pokol sem a tisztítótûz itt már csak azok ülnek az aranyló söröspoharak mellett akik a verseny döntõjébe jutottak akik kiválasztottak és akik Isten Bárányai és erõs sör meg lágy tejszínes hab alakjában veszik magukhoz az Úr testét és vérét... Tíz év alatt több mint félmillió koronát vertem el sörre, pilzenire. A barátaimmal és azokkal, akik csak úgy véletlenül csapódtak az asztaltársaságunkhoz. Az a sör megtöltene egy medencét... jót fürödhetnénk, jót úszhatnánk benne. nincs mit sajnálnom, maradt még százezrem, és álmom akkor válik majd valóra, ha az utolsó koronát is elköltöttem sörre a barátaimmal és azokkal, akik odaültek hozzánk, és így a barátaim lettek, mert nekem már nincsenek más barátaim, csak azok, akikkel sör mellett, egy korsó pilzeni söröcske mellett jöttem össze.

...és röviddel (1978)

1303

Most már tudom, hogy az északiak miért isszák magukat hullarészegre! szükségük van rá, hogy a légnyomás ellenében elõidézzék a tetszhalált. nálunk a légnyomás harmadnaponta, más nyomások pedig naponta változnak, úgyhogy csak nem józanodom ki enyhe részegségembõl. és a sarki éjszaka nálunk egész évben tart, ezért a Gyõz az igazság jelszó helyett jobb volna azt hímezni a zászlóra, hogy Hoppsza a szeszbe! A stresszhelyzetek elleni legjobb védekezés, ha az ember újra és újra az éber nirvána állapotába hozza magát. ha nem ihatnék a kedvem szerint, már rég kapatosan józan lennék... szent ágoston úgy nyelte el a liternyi olajat, mint a motoros fûrész, szent Klíma napi egy liter szeszt fogyasztott, mint a spirituszfõzõ. szent hašek pedig három kanna sört hajtott fel naponta. szentháromságom mûvében mégsem mutatkoznak a részegség jelei, szövegeik szöge megannyi színjózan feleletet alkot. én meg kutyusként szedegetem össze a gazdáim asztaláról lehullott morzsákat. A máj el van gyötörve, de azok a gyönyörû vesék, nagyságos asszonyom! Felegyenesedve járkálok a városban, mert amint egy kissé meghajlok, folyik belõlem a sör, és imigyen doppingolva idõrõl idõre felveszek a bankból ötezer koronát, és apránként eliszom az anyám utáni örökségemet, mert rájöttem, hogy jobb a sörgyárhoz kötõdõ édesanyám tiszteletére súlyos ezreket, több mint százezer koronát elinni, mintsem ugyanezért venni valami mozdíthatatlan, kétes dolgot... Most elsõ ízben jöttem rá, hogy aki keveset iszik a sörbõl, az meghülyül tõle, míg viszont a nagyobb mennyiségben történõ ivászat zsenivé változtatja az embert... ...Legszívesebben otthon vagyok, ahonnan a kocsmába kívánkozom, a kocsmában viszont arra gondolok, milyen jó otthon lenni és arról ábrándozni, hogy elmegyek a kocsmába, ahol az édes otthon után vágyakozom majd. Mindig ott vagyok legszívesebben, ahol éppen nem vagyok. nekem már nincs hova mennem, csak a kocsmába, engem már senki sem vár… A kocsmában kellemesebb a halálra várni. A kocsma olyan hely, ahol az emberek a szövegeléssel a saját illetékességi körén túlra szorítják ki a halált. Aki kocsmában hal meg, az isten kiválasztottja.

7. Macska-maszkabál, avagy gyónás feloldozás nélkül Amikor ásóval forgatom a földet, mintha saját mellkasomba döfném az ásót, amikor a zöldséget kapálom, saját fejemet csapkodom a kapával, amikor az ágyásokat locsolom a napsütésben, mintha szakadó esõben állnék, amikor karót verek a földbe a paradicsom mellé, mintha a saját szívembe verném a karót... Minden cselekedetem visszahull a fejemre, így aztán nap mint nap tanúja és oka vagyok drámáimnak. csak a kandúrok iránti szeretetem válthat meg, bár mindennap legszívesebben lepuffantanám õket. de ugyan ki ne akarná lelõni Istent, ha célba vehetõ volna?

1304

hrabal zajos magánya Kerskóban (1966)

Procházka úr feleszmélt, és így szólt: ha részeg az ember, akkor a Kilimandzsáró akár Kerskóban is lehet... és aludt tovább... Aki a természetben és a természettel él, egyfolytában bárgyún mosolyog. elõször a nyakkendõt és a városi ruhát dobta sutba, aztán a mozit és a tévét, végül pedig az órát. Az órától való megszabadulás az elsõ lépés a természet vászna mögé. egyébként pedig csak most, majdnem az életem alkonyán állapítom meg, hogy a macskák korántsem azok a cicuskák, akikrõl a könyvek és a fényképalbumok szólnak, hogy tíz ilyen macska egy ekkora kis erdei telken nemcsak játszadozni képes, hanem képes drámát, tragédiát bemutatni a szemem és a macskákra mindig fogékony agyam színpadán, bizonyos pillanatokban szentimentális betétekkel, úgy, hogy attól éjszaka 1305

nem jön álom a szememre, különösen amikor látom, hogy ha elszáll az este, a macskáim csoportokra, klánokra oszlanak, amelyek azután a sötétség leple alatt karmolják és harapják egymást, és kegyetlenül és kínzón nyávognak és visítanak, hogy képesek egymást könyörtelenül fölhajszolni a fák koronájába, és ott lecsapják az ellenségüket a földre, majd újból utánaerednek, és addig kergetik, amíg a gyöngébb meg nem futamodik, el nem tûnik, esély híján el nem szökik a szomszédaim telkére, a fáskamrákba, a fészerekbe, és azután csak látogatóba jön hozzám, hogy kunyeráljon tõlem egy darabka csirkét, szalámit, egy negyed makrélát... és a vezérmacskák fújnak, és nappal is olyan szörnyû pofákat vágnak, mint a kínai gonoszságmaszkok... és a macskák jobbra-balra vetik magukat... egyedül a kismacskák, ettõl a színjátéktól halálra rémülve, egyedül õk simulnak egymáshoz, de akkor sem mindegyik, már a kismacskák között is vannak, akik gyûlölik egymást, akik fújnak a másikra... szerencsére megvéd az öngyilkosságtól az, hogy ott van Kerskóban egy egész csapat macska, akik mindig úgy üdvözölnek, mintha azt jeleznék, hogy nélkülem nem tudnak élni. Úgyhogy muszáj tartani a formámat, hogy képes legyek felülni arra az autó-

Macskák Kerskóban (1992)

1306

buszra és venni nekik százhúszért valami harapnivalót... és szétosztani közöttük, akár a gyermekeknek... nekik mindennap eljön a Jézuska... ...A tisztaságszeretõ macsekok és kandúrocskák, ha idejük van, hát a reszelõs nyelvecskéjükkel suvickolják a nemi szervüket, mert az élet lényege, ahogyan azt egyszer szalonképesen megírtam... az élet lényege a tisztátalanság eltávolítása, még ha szent ágoston egyházatya meg is írta: Inter urinas et faeces nascimur... bélsár és vizelet közt születünk... Vladimír odasúgta, hogy a kandúr, aki ilyen gyönyörûséggel nézi a misézõ papot, egy mandinerrel közvetlen kapcsolatban áll az Istennel, aki viszont a papon keresztül a kandúrral van egyenes összeköttetésben, úgyhogy kivételes esetekben a kandúrok megelõzik a lagymatag hívõket, és hogy a mennyország bizonyára tele van macskával. hagyjanak engem itt, mint sarokba hajított, hasznavehetetlen tárgyat... ungaretti ... aztán a Zen... Mi a legszentebb dolog a világon? A halott macska... és miért? Mert már nincs rá szükség... és Lao-ce: saját porunkkal egyenlõvé válni... és az elenyészõ test mellett kívül maradni a veszélyen...

8. harlekin milliói Március 28-a... Mit ünnepeljek a születésem napján, ha egyszer meg akarok halni? születésnap, persze, de a túloldalon... Kilépni annyi, mint megszületni... Belépni annyi, mint meghalni. Íme, Lao-ce szavai az erényrõl szóló kanonikus könyvébõl. élet és halál a Koh-i-noor Waldes egymásba illõ patentjai Mondom magamnak, most már nincs szükséged, hogy belevegyülj az emberek beszélgetéseibe... Már nem kell keresned felebarátaid közös nevezõjét, inkább... hallgatózd elveszett fiatalságod belsõ monológját, hallgatózd inkább az egyformaság titkát, és a magány, amelybe belépsz, nem fog elrémiszteni, és a némasággal inkább juss el az emberi beszédek függönye mögé, hogy szemtõl szemben megvesd a lábad a csend tükre elõtt... Így juthatsz be a ricsajon keresztül az üres csendességbe, amelyben másodszor kerülhetsz misztikus kapcsolatba mindennel, amiképpen elsõ ízben az anyaölbe kerültél, körülfonva központi fûtéssel, és a köldökzsinór kötött össze a végtelenség kezdetével... ...Mostanában sokszor engem is elfog a vágy, hogy senkinek se ártsak, és ha mégis, hát csak saját magamnak, elfog a vágy, hogy utazzam, de csakis saját lábaim számlájára, elfog a vágy, hogy harcoljak, de csak és kizárólag önmagam ellen, elfog a vágy, hogy kiirtsam mindazt, ami bennem rossz és kishitû, elfog a vágy, hogy forradalmat csináljak, de csak önmagam ellen, azon konvenciók ellen, melyekkel tele vagyok, elfog a 1307

A 80. születésnap libeňben (1994) vágy, hogy kiáltványokat szerkesszek, de csak a bennem lakozó kispolgár ellen. elfog a vágy, hogy mások életét éljem, azokét, akik nálam gyatrább és rosszabb helyzetben vannak, elfog a vágy, hogy a jósággal csökkentsem a rosszat, amibõl a kelleténél több van a világban... szókratésznek, mielõtt ki kellett innia a bürökkel teli csészét azért, mert megsértette a hazai istenségeket, felkínálták az emigrációt. Kijelentette, hogy jobb dolog saját hazája törvényeinek engedelmeskedni, és csak ezután emigrált a görög egeken át a kozmoszba, ahol ma is él mint világpolgár. A nyoszolyólány felém bökött és felkiáltott: Öregapó, az író és a disznó csak halála után lesz népszerû! Most, a hatodik ikszet taposva szívesen elõzöm meg magam a halál felé menet, hogy megleljem gyermekéveimet, ifjúságomat és férfikoromat. A természet kört ír le és így egy helyben áll, és csak látszólagos mozgást végez, mert elõreigyekezvén szüntelenül visszatérõben vagyok, azáltal, hogy a visszatéréseket ünneplem, nagy magasságból 1308

A libeňi ház udvarán (1952)

nézek le magamra, a nagy magasságból lenézve elveszítem alakomat, mint ahogy a skylab fedélzetérõl a Föld csak egy forgó ásvány, egyetlenegy emberi nyom nélkül. Az emberi alak nélküli lét humánus embertelenség, az embertelenség transzcendencia, a transzcendencia az ember ünneplése, azé az emberé, aki elveszítvén önmagát, a világegyetemben lehorgonyozva talált menedékre, és így, bár halálán van, nem fenyegeti a halál veszélye, mert az õt már nem érinti. ...voltaképp abban a kocsmában jöttem rá, hogy az élet lényege a halálról való kérdezõsködés, hogy miként viselkedem majd, ha ütött az órám, hogy valójában a halál, de nem is, inkább az önmagamtól való kérdezõsködés nem más, mint a végtelenség és az örökkévalóság látószögébõl folytatott beszéd, hogy a halál megoldása már a szépben és a széprõl való gondolkodásnak a kezdete, mert az amúgy is idõ elõtti eltávozással véget érõ utunk értelmetlensége felett érzett gyönyör, az önnön pusztulásunknak élménye és élvezete keserûséggel, tehát szépséggel tölti el az embert.

1309

Barátkozik a gondolattal — hrabal saját sírjánál (1995)

és én élvezettel beszéltem a saját síromról, ha itt halnék meg, és ha csak egyetlen le nem rágott csontot vagy a koponyámat temetnék is el belõlem, temessenek a dombon lévõ temetõbe, a domb gerincén, mert az a kívánságom, hogy azon a választóvonalon a koporsóm egy idõ után essen szét, hogy az, ami még megmaradt belõlem, folyjon szét az esõvel két égtáj felé, hogy egyik felemet vigye a víz a csehországi patakokba, a másikat pedig a patakok hullámain a szögesdróton és a határon át a dunába, hogy tehát világpolgár akarok lenni halálom után is akképpen, hogy a Moldvából az elbába, onnan meg az északi-temgerbe jutok, a másik felem pedig a duna vizével a Feketetengerbe, majd mindkét tenger segítségével az Atlanti-óceánba kerül... és én mindig pontosan úgy agyaltam ki, hogy mi lenne, ahogyan arra a franciatanárom okított, hogy az ember lelkileg, testileg elpusztíthatatlan, csak átalakul, átváltozik, egyszer egy verset elemeztek Marcelával, a költõt úgy hívták, hogy sandburg, és a vers arról szólt, hogy mibõl is van az ember, hogy van benne foszfor, méghozzá annyi, hogy tíz doboz gyufát lehetne belõle gyártani, és annyi vas, amennyibõl egy akkora szög kovácsolható, amekkorára egy ember felakaszthatja magát, és annyi víz, hogy abból tíz liter pacalleves fõzhetõ... és ezt elmondtam a falusiaknak, õk meg féltek, féltek tõlem is, és vigyorogtak mindazon dolgok felett, ami rájuk vár... 1310

A gyászjelentés – keresztlevél a tetves hazárdjátékos bankárja maga Isten az elsõszülött fiakat végül is mindig megkopasztják még ha szemüket le sem veszik a kártyát keverõrõl s ha õket is illetné a haupttreffer eltûnik a görög-római tóga dicsõ ujjában ha pedig másképp nem megy s a fõnyeremény kint van az asztalon Isten fölborítja az asztalt melynek hiányzik egy lába renonsz s már bele is kezd új játékába látni amint a tavalyi levelek lassacskán eltûnnek a földben a szerelmes levelek a postaládában a zsebkendõ az ünneplõzakó zsebében a költészet mozdulatlan ajtaján mindig a szavak õrjáratával jutunk be s egyre csak azt sajnáljuk búcsút mindig miért intünk a koporsókhoz sem lakatunk sem kilincsünk a halott kis cipõjének papírból a talpa a bejárat az anyaölbe akár a földbe nyíló ajtó ki honnan jött vissza ugyanaz várja miközben Isten valami tréfán töri a fejét anekdotázik vidáman s mondjon bármit hamisat szól a szája megtréfálja a tréfát a tréfát megtréfálja szerencsésnek a haldokló csupán a halál pillanatában érzi magát ám minden kéziratoldal fölött meghalni s ha egyszer tényleg meghal mintha igazán csak akkor élne ez a költõ kétes sorsa balszerencséje A világ egy hatalmas koncentrációs tábor, szögesdróttal körülvéve, amibe halált vezettek. csak az az élet szép, amelynek véknyát a halál sarkantyúi döfködik. Most nemcsak érzem, de biztos vagyok benne, hogy az életnek a dolgok túloldalán levõ kataszterében járok, az örök élet kataszterében, ahonnan már végképp nincs visszaút. Olyan ez, mintha a tavaszi napba néznék, káprázat, mely kellemes, mint az imádott alkohol. Az örök élet nem más, mint ijesztõen szép egyhangúság, amelyben folyton-folyvást ugyanazokat az üveghangú keringõket játsszák. A halál azután olyasvalami, ami engem már nem érint, mert a halál kellemes határ, elég, ha az ember lehajtja fejét, és bemegy oda, ahonnan születésekor jött. Mindennap, amikor szembesülök a lehetõséggel, hogy meghalok, nagyon közel kerülök az édes titokhoz, amely mögött a világosság királysága van. A halál veszélyét már nem kerülöm, nem veszem tudomásul ezt a veszélyt, mert már nem félek. semmit sem kívánok jobban, mint hogy a világosság nem-szabadságában idõzzek.

1311

engem már semmi veszély nem fenyeget, nincs okom bárkit is óvni a kételkedés és a tévedés erõszakától, az összes tanács, amit kaptam, az összes tanács, amit adtam, a haszontalannál is haszontalanabbnak bizonyult, minden ember, következésképpen minden társadalom is csak arra vágyik, hogy a saját kárára fejest ugorjon a szerencsétlenségbe, ami azzal a kétségtelen haszonnal jár, hogy ott lent, és már a zuhanás után kiderül, mi is az igazi világosság. Világosság in tenebris, amikor már késõ. és minthogy már késõ, az igazság is megvan, amely mindig több bármilyen fikciónál. A fikció a szépséges felismerés elodázása. de a fikció is mindig több, mint a világnézet, mint bármilyen politikai eszme. Az epilógus mindig szebb a reményt keltõ prológusnál. Az aggastyánok mindig elõtérben vannak, mert kezük ügyében ott van a fényben fürdõ ifjúságuk... hányszor megyek így át a pirosban, hányszor vetem bele magam az autóáradatba, de gondolataimba merülve is vigyáz rám az õrangyalom, az én aprócska angyali strázsám, mert azt akarja, hogy egy darabig még a világon legyek, hogy eljussak legmélyebb mélységeimbe, hogy még egy emelettel lejjebb ereszkedjem, a lelkiismeretfurdalások és szemrehányások alagsorába, mert nekem az egész világ fáj, ez az én õrangyalom is fáj nekem, hányszor akartam leugrani az ötödik emeletrõl, levetni magam abból az én lakásomból, ahol minden szoba fáj, de az utolsó pillanatban mindig megmentett az angyal, visszarántott, ahogy Franz Kafka doktort is, amikor le akart ugrani az ötödik emeletrõl... Alighanem neki is fájt a világ, és fájt az élete, mint ahogy Malte Laurids Brigge is le akarta vetni magát az ötödik emeletrõl, neki is fájt a világ Párizsban. Brigge-nek is fájt az egész világ, Rainer Maria Rilkének úgyszintén. Így hát az írással és a szöveggel lassan leírom magam, írógépemnek megállított mozgása egyben az írogató szív kezének megállása is lesz, az agy a tükörre mért egyetlen ütéssel igyekszik a ripityára tört üveg mögé kerülni, hogy rátaláljak önmagam meggyûrõdött arcképére, és ezen arcképért, ennek a képnek a kedvéért hajlandó vagyok elcserélni királyságomat egy lóért... Az út az Örökkévalóságba ezzel a pillanattal veszi kezdetét... Lekapargatom hát körmömmel a tükör másik oldaláról az amalgámot, lassanként szétmállasztom az arcképemet, hogy lépésrõl lépésre áttükrözzem a tükrözhetetlent. gyõzedelmeskedtem, elértem az üresség legfelsõ fokát... eljutottam a zajos magányig... az ürességig, amelybe azonban ott tükrözõdik és visszhangzik a világ minden fájdalma... Az eseményeket, amelyek elõttem vannak, már nem mint utat érzékelem, egyszeriben nem egymás után, sorban jelennek meg nekem, hanem egymás fölött, a térben... halott vagyok, még mielõtt meghaltam volna. Vajon ez hiba vagy elõny? ha szép idõ van, ha esik, az én agyamat már kiradírozták, a következõ rituálét végzem, amióta meghalt a feleségem... Reggel öngyilkosság, délután egy sör és aztán öszszesen négy sör ... és így tovább, egészen karácsonyestig. Reggel öngyilkosság ... atedium vitae ... mert Közép-európában jobb nem kijózanodni, és várni türelmetlenül, hogy mikor lesz kanyec filma...

1312

Az utolsó felvétel (1997)

Minden megírva, kiadva, azzal a berlini úttal minden lezárult, mindennek megvan a maga ideje, már csak Orpheus alászállása van hátra, és kanyec filma. Még egyszer köszönöm... Maga gustav Mahler, aki elkezdte írni a tizedik szimfóniát ... az Adagiót ... és aztán meghalt... halkan, nagyon halkan szól a fülemben Mahler tizedik szimfóniájának befejezõ része ... Adagio nádszálhegedûkkel...

9. Ki vagyok… A kertvendéglõk napimádója vagyok, a nedves kövezetrõl visszaverõdõ holdsugarat vedelem... egy hópehelytõl is összeroskadó, rémült emberi kiáltás vagyok... Jól tudom, hogy mindez egy csepp ondóval vette kezdetét, és a tûz pattogásában ér véget, ily szép kezdetekbõl ily szépséges vég, a csinos pofácska mögött halál komát becézgeted... A délelõtti másnaposságot nem érték nélküli mintaként élem meg, hanem mint a költõi trauma abszolút értékét, egyfajta enyhe diszkordanciával, amit 1313

ki kell élvezni... A leöntött abrosz a lobogóm, melynek hullámzó árnyékában nemcsak a vidám eufóriát élem meg, de a lecsúszást is, és a feltámadást... nem rózsafüzérnek, hanem megszakadt nevetéslánc egy szemének tekintem magam... Az imbecillitás szilárd harangja vagyok, a felismerés villámától repedt harang... negatív géniusz, a nyelv berkeiben cserkészõ vadorzó... a párhuzamosság hebehurgya és idõ elõtti keresztes lovagja... Krisztus szavainak hibás értelmezését tartom az apostoli szövegek legnagyobb bájának... Bohóc vagyok tehát, tréfamester, mesélõ és házitanító éppúgy, miként önmagam nagy lehetetlenítõje, besúgója, névtelen, fenyegetõ levelek írója, a semmitmondó híreket lehetséges preambulumnak vélem önmagam alkotmányához, melyet egyre csak változtatok, amivel sohase leszek kész... egy szelet meleg fasírt és egy pohár hideg sör fél órán belül bizonyítják nekem az anyagnak jókedvvé való átlényegülését, olcsó metamorfózis, a világ elsõ csodája... A természet szíve Buddha elérhetõ állapota, melyben lélekben szeretni lehet a dacos és makacs vaginát, a legszebb húsgörbékbe csomagoltat, verbum caro factum est, száraz kannibalizmus pap és érettségi nélkül... Az én istenem dionüszosz, ez a bájos, részeg fiatalember, az emberré lett vidámság, egyházatyám az ironikus szókratész, aki türelmesen szóba elegyedik bárkivel, hogy a nyelvvel és a nyelvénél fogva egészen a semmit sem tudás küszöbéig vezesse, az egyszülött fiú pedig Jaroslav hašek, a kocsmai töredékek feltalálója, a zseniális élnök és írástudó, aki emberszaggal tette emberivé a prózamennyeket, az írást a többiekre hagyva, rezzenéstelen ráncokkal meredek e szentháromság kék szembogarába anélkül, hogy elérném az üresség teljességét, részegség alkohol nélkül, mûveltség tudás nélkül, inter urinas et faeces nascimur, és anyáink mintha szétvetett lábbal egyenesen a krematóriumkemencékbe szültek volna bele minket, vagy fûborította sírokba, a nevetéstõl vértelen bika vagyok én, akinek valaki kiskanállal eszegeti az agyvelejét, mint a fagylaltot. Fõúr, nem akadna még egy kis pörkölt? …A gyöngeség az én erõm, a vereség az én gyõzelmem, a megfélemlítettség az én erényem, a lépcsõházban eszembe jutott gondolataim az igazi gondolataim, azok, amelyeket elfelejtettem elmondani a bíróság elõtt, az elhagyatottságom az én társaságom, a locsogás a retorikám, a nagyvárosi folklór az esztétikám, az állandó magány a pontosságom, a szószegés a hûségem… Így hát az összes hibáim és becstelenségeim alkotják a mágneses iránytûmet, mely szüntelenül az erényes és szép sarkcsillag felé mutat, a hallgatag, mozdulatlan csillag felé, amely körül a dolgok keringenek... Az égbolton minden igennek megvan a maga nemje, de a jóság egy milligramm túlsúlya mozgat mindent, hogy az örök visszatéréssel az egész leálljon, de csak egy icipici pillanatra, s kezdõdjék minden elölrõl. ez az én mintagyûjteményem, nem minden érték híjával… Lepedõmön elfér az egész világ, összes ellentétével együtt. egyedül én állok kívül és ki-be bogozom a csomót, hogy abroszomban összefogjam ezt az egész kuplerájt, mindezt a szépséget, hasonlatos vagyok egy pincérhez, akinek a lakoma után távozó társaság összerondított asztalt hagyott hátra, a középen álló virágcsokron kívül mindenféle étel- és italmaradékot, tányérokat, feketéscsészéket, csikkeket, cigarettahamut, szanaszét dobált, a mártásmaszatos szájak lenyomataitól zsíros szalvétákat... 1314

A kisember trónja (1981)

A végtelennek a nyomorult kis rabszolgája vagyok. Mindennap fejemet veszik, másnaponként feltámadok halottaimból, hetente egyszer mennybe megyek és mennybe fogadtatok, havonta egyszer az angyali üdvözletet ünneplem, negyedévente megszáll a szentlélek, nap mint nap megkínoztatok és felmagasztaltatok, és évente egyszer színjózan vagyok, hát mindez nem annak a bizonyítéka-e, hogy ha miniatûr kiadásban is, de mégiscsak Isten teremtménye vagyok? gyógyerejû csermelyben mosakszom, arcomra fröcskölöm a vizet, pedig jól tudom, anélkül, hogy hallucinálnék, hogy a megboldogultak desztillált nedveivel mosakszom, 1315

a csermelybe a dombtetõkön lévõ temetõkbõl szivárogtak le a nedvek, amelyeket minden újabb koporsó egyre messzebbre és messzebbre sajtol, ha tíz, ha húsz évig is tart majd, azok a vizek is el fognak érni a csermelyembe, pont úgy, ahogy a több mint húsz évig szivárgó nedvek folytak ide a megboldogultakból, minden, amit itt hagyok, minden a földbe jut, és a földtõl és a földben minden szétporlik, mindent felhabzsolnak a savak és a nedvek... ennél szebb nincs az életben, ez az, amiben reménykedem és hiszek, és amirõl tudom, hogy biztos, csak ez biztos, ez a bizonyosságok bizonyossága, hogy miként én ma és naponta megmosakodtam a csermelyben, egy megboldogult nedveit fröcskölve az arcomra, úgy fogja egyszer valaki desztillált énem maradványait permetezni magára, ezt a szépséges vizet, amely úgy csillog és illatozik, ahogy kell, mert a végén minden szag illattá változik. soha nem törlöm meg törülközõvel az arcom, mindig hagyom, hogy megszáradjon. Így összekenve, a megboldogultak melegecske rétegével, pakolással az arcomon jövök-megyek a kertben, az erdõben, megmegszagolom, meg-megérintem magam. A halál voltaképpen nem létezik. halhatatlan vagyok. Tehát nyugodtan elmehetek sörözni az erdészlakba. Természet, természet, ez az örökös körhinta, ez a dallamos körív, a mindig más és más gömbcikket mutató gömbfelszín, a vak ember fehér botjának tapogatódzó diagonálisa. Mindig ugyanazokat a fákat, madarakat, virágokat látom, látom a nedvet, amit hidraulikus pumpa hajt az ágas-bogas koronába, a rügyekbe, a levelekbe, virágokba, termésbe, eleinte semmi, aztán valami, aztán megint semmi, és újra, a semmibõl tojások, madárfiókák, madarak, tojások, minden, amit látok, elõször magban, tojásban van meg, csírájában létezik, elõtte meg a semmiben, örökös körhinta, gömbfelszínt alkotó, dallamos, örökösen forgó körív, nem kell hozzá nagy fantázia, hogy az ember visszahátráljon életében a bölcsõig és a bölcsõbõl a köldökzsinóron át visszaszippantassék az anyaölbe, az anyaölbõl pedig az ondózuhataggal, kiadós cseppekkel lezuhanyozott petesejtbe, és ahhoz sem szükségeltetik túl sok képzelõerõ, hogy az ember elõrefusson az olvadozó parfétorta irányában, hogy magán kezdje a húsnak a csontvázig való lerágását, és a nedvekkel együtt a talajvíz visszaúsztassa és beszivárogtassa a földbe, aztán a földben és a földdel vissza az elemekhez, amelyekbõl jómagam is vétettem és szép lassan fölépíttettem, valahányszor a kertben ások, magamat túrom-forgatom, érzem a mellkasomban, ahogy belém fúródik az ásó, érzem, ahogyan újra és újra visszámra fordíttatok, hogy jobban eljusson az agyamba, hogy a humor által minden humusszá lesz. nem kell nekem sem marihuána, sem lizergsav, sem Lsd. nem vagyok sem belsõ, sem külsõ emigráns. ha egyáltalán, hát csakis az emberi végtelenség és örökkévalóság emigránsa. ez én vagyok, én, a részegeskedõ, a vedelõ, a jellemtelen jellem, én... de én ezt tudom, és a nemtudás tudása hatalom, a tudás nemtudása viszont betegség, de aki tudja, hogy beteg, az egészséges, és én részegségemben is józan vagyok, ahogyan azt Tao uraság tanítja, világítótorony vagyok, még ha sötétség van is a fejemben... 1316

hideg zuhany (1957) Mire eljutok a Tigrisig, olyan elgyötört vagyok a kerskói tartózkodástól és a macskák etetésétõl és a köszvényemtõl, hogy csak ledõlök a padra a ‘nagy agancs’ alatti asztalnál és máris elértem ürességem csúcsát... de jönnek a fiatalok és interjút akarnak készíteni velem, vagy azt mondják: elhozták valamilyen mûalkotásukat, csak pár száz oldal, és hogy egy hónap múlva eljönnek a szakvéleményemért... és én könyörgök nekik, aztán már átkozódok is, elküldöm õket Mekkába, mire azt mondják, hogy ez az én kötelességem, hiszen ezért volnék író... néha pedig azonnal elutasítom õket, így hát távoznak és fortyog bennük a düh és olykor könnyekig meg vannak sértõdve... és én 1317

most, amikor már nyugtom lehetne, hát saját magam dugom a fülembe vagy valaki más dugta a fülembe az égõ csikket, és tovább vonszolom nemcsak azt, amit az olvasóim nekem címezve írnak és mondanak, de azt is, ami felidézõdik a múltamból, vonszolom tovább a fámat, életemnek ezt a kidöntött törzsét...

Az utolsó külföldi utazás (1996)

1318

A vízcsap csöpögésében a vízesést hallom, amikor rám jön a csuklás, meg vagyok gyõzõdve, hogy rákban szenvedek, amikor fáj a fejecském, hát elsiratom magam, hogy agylágyulásom van, amikor néha megfájdulnak az öregecske lábaim, látom, ahogyan a csontjaimat rágja a csontszú, tegnap, amikor felébredtem, csodálkozva néztem, mi az, ami mellettem hever és felemeltem ... és nem más volt az, mint a megbénult kezem, amely elmacskásodott, mert ráfeküdtem, úgy emeltem fel, mintha mûvégtag lenne és olyan sokáig szörnyülködtem, mígnem a bal kezem feléledt, és azonnal kimentem vele és fogtam a biciklit és a kéz fogta a kormányt, így aztán bebicikliztem az esõbe és még mielõtt a gát halastóhoz értem volna, a kéz megint az enyém volt, a csuklóm és az ízületeim egészen a kulcscsontig már ifjúkorom óta fájnak, hat csonttörésem volt, hát hogyne fájna mindmáig a helyük, ha olyan az idõ... és hogy nehezemre esik a járás? hát hogyne esne nehezemre a járás, csoszogok és dadogok... hát persze, mikor kezdjek csoszogni és dadogni, ha nem pont most, a nyolcvanadik életévem küszöbén... csakhogy én gyermekkorom óta szívesen sajnáltatom magam és szoktam magam siratni... Az egyik legszebb filozofikus mise a pöcegödör tisztítása, a trágyalé és a fekália kihordása. de nem ám félénken és szégyenkezve és lóhalálában, hogy a szomszédok ne érezzék azokat a szagokat és azt a bûzt, a fekáliát papi köntösben vagy szmokingban, frakkban vagy arannyal kivarrt diplomataruhában kell kihordani. Benne vannak az ünnepi lakomák maradványai, benne van a márkás borok és likõrök transzmutációja, benne van minden, ami szépet és frisset az ember elfogyasztott, ez a kiindulópontja annak a metamorfózisnak, amelynek kezdetén a fekália van, a végén pedig a transzszubsztantáció, hogy minden a törvények körébe kerüljön és visszajusson oda, ahonnan vétetett.

1319

libeňben, a Boudník által készített maszkokkal (1953)

A fényképek nagy részéért baráti köszönet Tomáš Mazalnak.

1320

KedVes OLVAsÓInK! TIsZTeLT eLÕFIZeTÕInK!

nagyon szépen kérjük, fizessenek elõ a nagyvilágra, minél hamarabb újítsák meg elõfizetésüket. Önök nélkül nem tudna létezni a lap. Támogatásukat szívbõl köszönjük.

egy példány ára 690 Ft. elõfizetés egy évre 8280 Ft.

A nagyvilág Baráti Társaság tagdíja egy évre 7500 Ft, nyugdíjasoknak és diákoknak 7000 Ft.

Kérjük, támogassák a nagyvilágot! Minden támogatást hálásan elfogadunk és köszönünk.

Új Világ Alapítvány OTP Bank 11740023-20055318

Fõszerkesztõ: Fázsy Anikó Munkatársak: Imreh András, Ircsik Vilmos, Lackfi János, Lukács Laura, Pálfalvi Lajos Olvasószerkesztõ: hernád Imre cím: h-2517 Kesztölc, Malom utca 76. Telefon: 06 33 484 293 e-mail: [email protected] számlaszámunk: Új Világ Alapítvány 11740023-20055318 A nagyvilág olvasható a www.nagyvilag-folyoirat.hu internetcímen Kiadja az Új Világ Alapítvány Felelõs kiadó: Fázsy Anikó Tördelte: Puskás Ferenc nyomta a Borsodi nyomda Kft. Issn 0547-1613 Terjeszti a hIRKeR Rt., az nh Rt. és az alternatív terjesztõk. elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. hírlap Üzletág. elõfizethetõ a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, Budapesten a hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a Központi hírlap centrumnál (Bp., VIII. ker. Orczy tér 1. tel.: 06 1 477 6300; postacím: Bp., 1900). További információ: 06 80 444 444; [email protected] elõfizetési díj egy évre 8280 Ft, fél évre 4140 Ft. Külföldön terjeszti a Batthyány Kultur-Press Kft. h-1014 Budapest, szentháromság tér 6. Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Mindazoknak, akik adójuk 1%-ával támogatták lapunkat, ezúton mondunk köszönetet. Adószámunk: Új Világ Alapítvány 18186062-1-11